Текст
BEVEZETÉS A PSZICHOANALÍZISBE f
SIGMUND
FREUD
BEVEZETÉS
A PSZICHO-
ANALÍZISBE
GONDOLAT
BUDAPEST, 1986
A mű erfdeti címe
Vorlcsungen zm Einfithrung in tfic Bsyc -hoanalyse
A fordítás először az Inlcmaüonalrr Psydiuaiialylischcr Verlag, VV len és Somló
B3a, Budapest kiadásában jelent m<g (ív megjelölt* nélkül)
Fordította HERMANN 1MRF.
A mostam kiadas VARGA ÉVA gondozásában készült
ISBN 963 281 7C5 ’Z
© 1940 Imago Publishing Cn., Ltd , london. az S. Fisdicr Verlag, Frankfurt am
Main engedélyével
(y Hermann Imrr jogutódai, 1986 Hungárián translatíoíi
TARTALOM
Előszó . .............................................. 7
EÍ.SÖRÉSZ..................................... -......... 8
Az elvetések ............................... ......... 8
Első előadás. Bevezetés ........................... , II
Második előadás. Az elvetések ......................... 19
Harmadik előadás. Az elvetések (folytatás) ............ 3!
Negyedik előállás. Az elvetések (befejezés) ........... 47
MÁSODIK RÉSZ.....................-....................... 65
Az álom............................. . « «.........• • 85
Ötödik előadás. A felmerülő nehézségek és a kérdés első meg-
közelítése ......................................... 67
Hatodik előadás. Feltevések és az álomfejtés technikája .... 81
Hetedik előadás. Nyilvánvaló álomtartalom és lappangó álom-
gondolatok ........................................ 92
Nyolcadik előadás. Gyermekálmok ........................ 102
Kilencedik előadás. Az álomcenzűra................ .... 112
Tizedik előadás. Jelkép az álomban (szimbolika) .......123
Tizenegyedik előadás. Az álommunka................... 140
Tizenkettedik előállás. Alompéldák elemzése .......... 151
Tizenharmadik előadás. Az álom ősi és gyermeki vonásai . . 163
Tizennegyedik előadás. A vágytcljesülés .......... - 175
Tizenötödik előadás. Bizonytalanságok és bírálatok ....188
HARMAD1K RÉSZ ...................................... ..199
A neurózisok általános tana ......................... 199
Tizenhatodik előadás. Pszichoanalízis és clmckórtan ...201
Tizenhetedik előadás. A tünetek értelme .. —......... 212
Tizennyolcadik előadás A traumához való rógződés. A tudat-
talan ............................ —............. 225
Tizenkilencedik előadás. Ellenállás és elfojtás........235
Huszadik előadás. Az ember nemi élete ...............- 248
Huszonegyedik előadás. Libidófejlődés és nemi megszervező-
dések (organizációk) ................................ 262
Huszonkettedik előadás. A fejlődés és a visszaesés (regresszió)
szempontjai kóroktan ..................................278
Huszonharmadik előadás. A tünet képződésének utjai ....293
Huszonnegyedik előadás. A közönséges idegesség ........308
Huszonötödik előadás. A szorongás..................... 320
Huszonhatodik előadás. A libidóeJmclet és a narcizmus .... 336
Huszonhetedik előadás. Az indulatáttétel............. 351
Huszonnyolcadik előadás. Az analitikus kezelés ....... ... 366
ELŐSZÓ
Ez a Bevezetés a pszirhoanalizisbe, melyet itt a nyilvánosság elé bocsátók,
semmiképpen sem kíván versenyre kelni az erről a tudománykörről
mái eddig megjelent összefoglaló művekkel. (I litschmann, Freuds
Neurosenlehre, 2. kiad. 1913; Pfistcr, Die psychoanalytisc.he Methode, 1913;
Ixo Káplán, Giundzüge dér Psyehoanaljse, 1914; Régis et Hesnard, La
psychoanalyse des ntvrosK et des psychoses, Paris, 1914; Adolph F. Mcijer,
De Behandelittg van Zenuwzjeken door Psycho-Analyse, Amsterdam, 1915.)
Azoknak az előadásoknak a hű szövegét nyújtja, amelyeket az 1915/6
is 1916/7-i tanévek téli szemesztereiben mindkét nembeli, orvosokból
és laikusokból álló hallgatóság előtt tartottam.
Ami sajátosság r könyvön az olvasónak léi lóg tűnni, az munkám
keletkezésének körülményeiben leli magyarázatát. Nem őrizhettem
meg az előadásmodorban a tudományos értekezések hűvös nyugal-
mát; hiszen, mint előadónak, arra kellett törekednem, hogy hallgató-
im figyelme a közel kétórás előadások alatt el ne lankadjon. A közvet-
len hatás érdekében elkerülhetetlenné vált, hogy bizonyos kérdésekkel
ismételten foglalkozzam, így például egy ízben az álom fej léssel, majd
a neurózis fölvetette problémákkal kapcsolatban. Az anyag elrrndezé-
séből folyt az is, hogy több fontos tárggyal, teszem a tudattalan
jelenségkörével, nemcsak egyetlenegy helyen foglalkoztam, hanem
többször is szóba kellett hoznom, majd elejtenem, míg újabb alkalom
nem kínálkozott arra, hogy az ismeretekhez valamit hozzáfűzhessek.
Aki jártas a pszichoanalitikus irodalomban, alig lóg e Bevezetésben
olyasmit találni, amit más, jóval részletesebb közleményekből ne
ismerhetne. Mégis, az anyag kikerekítésc és összefoglalása érdekében
szükségessé vált, hogy a szerző egyes fejezetekben (a szorongás kórok-
tanáról, a hisztériás fantáziákról szólókban) eladdig ki nem adott
anyagot is felhasználjon.
Wien 1917 tavaszán
FREUD
El.SÖ RÉSZ
AZ ELVETÉSEK
ELSŐ ELŐADÁS
BEVEZETÉS
Hölgyeim és L’rairn! Nem tudom, hogy Önök közül ki mennyit olva-
sott vagy hallott a pszichoanalízisről. Engem azonban előadásaim
ríme Bevezetés a pszichoanalízisbe arra kötelez, hogy úgy tekint-
sem Önöket, mintha semmit sem tudnának cs a legelemibb oktatásra
lenne szükségük.
Annyit mindazonáltal feltételezhetek, hogy tudják, a pszichoanalí-
zis olyan eljárás, amely ideges (nervózus) betegek orvosi kezelésére
szolgál - és itt mindjárt példát hozhatok arra, mennyire másképpen,
gyakran merőben ellenkezőleg megy végbe e téren sok minden, mint
az orvostudomány többi ágában Általában ha betegünket valamely,
számára új gyógymódnak vetjük alá, kisebbíteni szoktuk az azzal járó
nehézségeiket s biztatólag nyilatkozunk a kezelés várható sikeréiől-
Véleményem szerint jogunk van ehhez a viselkedéshez, mert ezzel a
siker valószínűségét fokozzuk. Ám, ha pszichoanalitikus kezdésbe
veszünk egy neurotikus beteget, akkor másképpen járunk el. feltárjuk
előtte a módszer nehézségeit, időtartamát, a vele járó erőfeszítéseket
és áldozatokat, ami pedig az eredményt illeti, megmondjuk, hogy
nem ígérhetünk semmi biztosat; a kezelés sikere az ő magatartásától,
megértésétől, alkalmazkodásától, kitartásától függ. Persze alajios oka-
ink vannak erre a látszólag oly fonák viselkedésre, s ezekkel később
talán majd önök is megismerkednek.
Nos, ne vegyék zokon, ha cgydőre Önökkel is hasoriló módon fogok
eljárni, mint az ilyen neurotikus betegekkel. Voltaképpen lebeszélem
Önöket arról, hogy másodszor is meghallgassanak. Evégből elmon-
dom most Önöknek, hogy' milyen fogyatékosságokkal kell a pszicho-
analízis oktatásának szükségképpen számolnia, s mik a nehézségei
annak, hogy valaki önálló ítéletet alkothasson lelőle. Rámutatok majd
arra, hogy előképzettségük egész irányulásának s minden gondolko-
11
dásbeli szokásuknak elkerülhetetlenül a pszichoanalízis ellenfeleivé
kellene tenni Önöket, s mi mindenben kellene erőt venniük önmagu-
kon ahhoz, hogy ezt az ösztönszerű ellenkezést leküzdjék. Hogy közlé-
seim milyen megértést váltanak ki majd Önökből a pszichoanalízis
iránt, azt természetesen nem tudhatom előre, de annyit megmondha-
tok, hogy előadásaim meghallgatásával nem tanulható meg a pszicho-
analitikus vizsgálat, illetve kezelés. Ha meg éppenséggel olyasvalaki
lenne Önök kozott, akit a pszichoanalízissel való futólagos megismer-
kedés nem elégít ki, hanem tartós kapcsolatba kívánna vele kerülni,
akkor az illetőt nemcsak lebeszélem majd e szándékáról, hanem egye-
nesen óvni fogom tőle. A dolgok mai állása szerint aki c pályái
választaná, eleve megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy egye-
temeinken előrejusson, s ha, mint gyakorló orvos, kilép az életbe,
olyan társadalommal kerül szembe, amely törekvéseit nem érti meg,
bizalmatlanul és ellenségesen tekint rá, is a lesben álló gonosz szelle-
meit mind rászabadítja. Talán éppen a most Európa-szet te dúló
háború kísérőjelenségeiből következtethetnek ezek légióira.
Mindazonáltal van elég sok olyan ember is, akit az ilyen kellemet-
lenségek ellenére is vonz az, amiből számára új megismerés fakad. Ha
néhányan Önök közül ilyenek, s tűltéve magukat óvó intéseimen,
legközelebb ismét eljönnek, szívesen logom látni az illetőket. Arra
azonban valamennyien igényt tarthatnak, hogy megismerjék a pszi-
choanalízisnek az imént jelzett nehézségeit.
Kezdjük mindjárt a kiképzéssel, a pszichoanalízis oktatásával kap-
csolatos nehézségekkel. Önöket orvosi tanulmányaikban arra szoktat-
ták, hogy lássanak Látják az anatómiai készítményt, a kémiai reak-
ciónál a csapadékot, az izom megrövidülését a hozzá tartozó idegek
ingerlése következtében. Később észlelhetik a beteget, bajának tüne-
teit, a kóros folyamat termékeit, sőt sok esetben, elkülönítetten a kór
okozóit is. A se bészeti szakágakban tanúi lesznek azoknak a beavatko-
zásoknak, amelyekkel a lietegekcn segítenek, s maguk is megkísérelhe-
tik azok elvégzését. Sőt még az elmekórtanban is, a betegbemutatás-
knr a beteg megváltozott arcjátéka, beszédmódja, viselkedése számos
olyan megfigyelésre nyújt alkalmat, amelyek mély nyomot hagynak
Önökben így az orvostanár túlnyomórészt az. olyan vezető és magya-
rázó szerepét játssza, aki Önöket valamely múzeumon végigkíséri,
mialatt Önök a tárgyakkal közvetlen kapcsolatba jutnak, s azt hiszik,
hogy saját észlelésük alapján győződhettek meg az új jelenségek való-
ságáról.
A pszichoanalízisben, sajnos, mindez másképpen van. Az analitikus
kezelés alatt semmi egyéb nem történik, mint az analizált és az orvos
szavakat vált egymással. A beteg beszél, elmond letűnt élményeket és
friss benyomásokat, panaszkodik, megvallja vágyait és gcijedclmcit.
Az orvos hallgatja, igyekszik a beteg gondolatainak folyamát vezetni,
megpróbálja figyelmét bizonyos irányokba terelni, buzdítja, felvilágo-
sításokat ad neki, s figyeli a megértésben vagy' elutasításban megnyil-
vánuló reakciókat, amelyeket mindez a betegben kivált. Betegeink
tájékozatlan hozzátartozói akikre csak a szemmel látható és kézzel-
fogható dolgok vannak hatással, leginkább olyan cselekmények, mint
aminők a moziban láthatók nem is mulasztják cl soha, hogy ki ne
fejezzék kétkedésüket afelől, miként lehetne „a gyógyításban csupán
beszéddel valamit elérni". Persze, amily rövidlátó ez a felfogás, annyi-
ra következetlen is. Hiszen ugyanezek az emberek másfelől meg olyan
biztosan tudják, hogy a betegek a tüneteiket „csak beképzelik". A szó
egykor varázslat volt, s a szavak ma is még sokat megtartottak ősi
varázserejükből. Szavaival az egyik ember a másikat boldoggá teheti
vagy kétségbeesésbe kergetheti, szavak segítségével adja át a tanító a
tudást a tanítványnak, szavai által ragadja magával a szónok a
hallgatók gyülekezetét, s szabja meg ítéleteiket és elhatározásaikat.
A szavak indulatokat keltenek, s általános eszközei az emberek kölcsö-
nös befolyásolásának. Nincs hát okunk lekicsinyelni a szavak alkalma-
zását a pszichoterápiában, s megelégszünk vele, ha végighallgathat-
juk az analitikus orvos és a beteg közti beszédet.
Csakhogy még ezt sem tehetjük meg. Az a beszélgetés, amelyből a
pszichoanalitikus kezelés áll, nem tűr meg hallgatót,* ezt a beszélgetést
nem lehet bemutatni. Persze bemutathatunk az elmekórtani előadá-
son a tanulónak neuraszténiás vagy hisztériás beteget is; az aztán
elmondja panaszait és tüneteit, de semmi egyebet. Az analízishez
szükséges közlések előfeltétele, hogy a Ix-tcgel az orvoshoz bizonyos
érzelmi kapocs fűzze; nyomban elnémulna, mihelyt egyetlen, számára
közömbös tanút venne észre. Mert ezek a közlések a beteg legbensőbb
lelki életére vonatkoznak, mindarra, amit, mint társadalmilag önálló
egyén, mások előtt elrejteni kénytelen, s ezen túl arra is, amit mint
egységes személyiség, önmagának sem akar bevallani.
Önök tehát nem lehetnek fultanúi a pszichoanalitikus kezelésnek.
Csak tudomást szerezhetnek felőle, s így a pszichoanalízist a szó szoros
értelmében csupán hallomásból ismerhetik meg. Ez a mintegy máscxl-
kézből kapott oktatás egészen szokatlan feltételeket teremt az Önök
ítéletalkotásához. Nyilván majdnem minden attól függ, mennyire
adhatnak hitelt annak, aki a pszichoanalitikus kezelésről beszámol.
13
Képzeljék csak el, hogy most nem dmckórlani előadásra jöttek ide,
hanem valami történeti tanfolyamra, és ennek az előadója Nagy
Sándor életéről és hadi tetteiről beszél Önöknek. Vajon minek az
alapján adnának hitelt a szavainak? Az első pillanatban még kedve-
zőtlenebbnek tűnik a helyzet, mint a pszichoanalízisnél, hiszen a
tÖrténelcmtanái éppoly kevéssé vett részt Nagy Sándor hadjáratai-
ban, mint Önök; a pszichoanalitikus legalább olyan dolgokról beszél
Önöknek, melyekben magának is szerepe volt. De aztán sor kerül
arra, ami a történettudóst igazolja. Utalhat régi írók közléseire, akik
vagy maguk kortársak voltak, vagy mégiscsak közelebb állottak a
kérdéses eseményekhez, tehát Diodórosz, Plutarkhosz, Arnanosz stb.
könyveire; mutathat ábrákat a király megmaradt érmeiről és szobrai-
ról, s kézről kézre adathatja az. isszoszi csatát ábrázoló pompeji moza-
ik fényképét. Ám, szigorúan véve, mindezen okmányok csak azt
bizonyítják, hogy már régebbi nemzedékek is hittek Sándor létezésé-
ben, S tetteinek valóságában, és igy, e ponton, az Önök kritikája ismét
szóhoz juthat. Megfontolásuk eredménye az. lesz, hogy nem minden
érdemel hitelt, vagy állapítható meg részleteiben bizonyossággal,
amit Sándorról elmondanak, de mégsem gondolnám, hogy amikor a
tantermet elhagyják, kételkednének Nagy Sándor egykori létezésé-
ben. Döntésűk folcg két meggondolásra fog támaszkodni; az első az.,
hogy' az előadónak semmiféle elképzelhető oka nincs, hogy olyasvala-
mit állítson valóságnak, amit maga sem tart annak, a második az,
hogy valamennyi ránk maradt történelmi mű nagyjából ugyanúgy
adja elő az eseményeket. Ha aztán a régi források vizsgálatába bocsát-
koznak, akkor ugyanezekre a mozzanatokra fognak ügyelni; a törté-
netírók valószínű motívumaira s a feljegyzések egymással való meg-
egyezésére. A vizsgálódás eredménye Nagy Sándor esetében bizonyá-
ra megnyugtató lesz, de alighanem kétségesebbé válik akkor, ha olyan
személyiségek kerülnek szóba, mint Mréts vagy Nimród. De hogy a
pszichoanalízisről tudósító szavahihetőségével szemben minő kételye-
ket támaszthatnak, azt majd későbbi alkalmakkor elég világosan
felismertre tik.
Most pedig joggal tehetik fel a következő kérdést: Ha a pszichoana-
lízis nem hitelesíthető tárgyi alapon, s bemutatni sem tudjuk ezt az
eljárást, hogyan lehet akkor egyáltalán a pszichoanalízist elsajátítani
s állításainak valóságáról megbizonyosodni? Ez az elsajátítás valóban
nem könnyű, sok ember nem is tanulta meg rendesen, de azért
természetesen mégis van járható út. Pszichoanalízist mindenki első-
sorban önmagán tanulhat, saját személyiségének tanulmányozása
14
révén. Ez nem fedi ugyan teljesen azt, amit ön megfigyelésnek nevez-
nek, de oda sorolhatjuk. Egész sor igen gyakori és általánosan ismén
lelki jelenség van, és ezeket, némi technikai útbaigazítás után, önma-
gán bárki analízis tárgyává teheti. így szerzi meg a pszichoanalízisben
leírt jelenségek valóságáról és a pszichoanalízis nézeteinek igazáról a
kívánt meggyőződést. Persze, ezen az úton csak bizonyos határig lehet
eljutni. Jóval többre megy az, aki hozzáértő analitikussal elemezted
magát, saját énjén éli át az analízis keltette hatásokat, s közben
megragadja az alkalmat, hogy a másiktól a módszer finomabb techni-
káját ellesse. Ez a kitűnő út természetesen mindenkor csak az egyes
ember számára áll nyitva, egy egész hallgatócsoponnak egyszerre
azonban soha.
A második nehézségén, amely a pszichoanalízishez való viszonyuk-
ban mutatkozik, már nem az analízist, hanem Önöket magukat kell
lelelőssé tennem, legalábbis amennyiben étidig orvosi tanulmányokat
végeztek. Előképzettségük bizonyos irányt szabott gondolkodásuk-
nak, amely messze elfér a pszichoanalízistől. Önöket arra tanították,
hogy a szervezet funkcióinak és működési zavarainak anatómiai alap-
jait megértsék, kémiailag és fizikailag megmagyarázzák és biológiai-
lag értelmezzék, de érdeklődésűket egyáltalán nem terelték a lelki élet
felé, amelyben pedig e csodálatosan bonyolult szervezet működése
tetőzik. így a lélektani gondolkodás merőben ismeretlen Önök előtt,
és megszokták, hogy bizalmatlansággal viseltessenek iránta, ne tart-
sák tudományosnak, s átengedjék a laikusoknak, költőknek, termé-
szctbölcselőknek és misztikusoknak. Orvosi tevékenységük minden
bizonnyal kárát vallja ennek a korlátozásnak, hiszen a beteg, az
emberi viszonylatok természetes rendje szerint, először lelki arculatá-
val fordul Önök leié, s lélek, hogy a gyógyító befolyásból, amelyre
törekszenek, kényszerűségből majd át kell engedniük valamit a ku-
ruzslóknak, a természetes gyógy eljárásokat művelőknek és a misztiku-
soknak, akiket pedig annyira lenéznek.
Nem tévesztem szem elől azt a körülményt, amely előképzettségük
c fogyatékosságát menti. Híján vagyunk olyan bölcseleti segédtudo-
mánynak, amely orvosi céljaikat szolgálhatná. Sem a spekulatív filo-
zófia, sem a leíró lélektan, sem az érzékszervek élettanához kapcsoló-
dó úgynevezett kísérleti lélektan, amint ezt az iskolákban tanítják,
nem képes arra, hogy' a testi és a lelki jelenségek viszonyáról valami
használható megállapítást tegyen, s a lelki működések felmerülő zava-
rának megértéséhez utat nyisson. Az orvostudományon belül az clrne-
kórtan foglalkozik ugyan azzal, hogy a megfigyelésre kerülő lelki
15
rendellenességeket leírja és klinikai kóregységekbe foglalja, ámde jó
óráikban maguk az elmeorvosok is kérkednek benne, vajon tisztán
leíró megállapításaik megérdemlik-c a tudomány nevet. Azoknak a
tüneteknek, amelyekből az elmekórtani képek összetevődnek, sem
eredetét, sem mechanizmusát, sem kölcsönös kapcsolatát nem isme-
rik; a lélek anatómiai szervében vagy semmiféle kimutatható elválto-
zás nem jár velük, vagy az elváltozások olyanok, amelyekből rájuk
világosságot deríteni nem lehet Gyógykezeléssel ezek a lelki megbete-
gedések csak akkor befolyásolhatók, ha valamely más szervi bántahmi
mellékhatásának bizonyulnak.
Éppen ez a hiányosság, amelynek pótlására a pszichoanalízis törek-
szik. A pszichiátriának eddig nélkülözött lélektani alapját akarja
megvetni, s reméli, hogy eljut addig a közös eledelig, amely érthetővé
teszi a testi és a lelki zavar találkozását. F. cél érdekében szükséges,
hogy minden tőle idegen anatómiai, kémiai vagy élettani természetű
előzetes feltevést távol tartson magától és tisztán csak lélektani segéd-
fogalmakkal dolgozzék; s tartok tőle, hogy éppen ezért fogják eleinte
idegenszerűnek érezni.
A következő nehézségért Önöket, előképzettségüket vagy beállított-
ságukat nem okolom. A pszichoanalízis kél megállapításával az egész
világot sérti, s magára vonja ellenszenvét; c megállapítások egyike egy
intellektuális, másika egy esztétikai-erkölcsi előítéletbe ütközik. Ne
becsüljék le az ilyen előítéleteket; hatalmas dolgok ezek, az emberiség
hasznos, sőt szükséges fejlődésének lecsapódásai. Érzelmi erők tartják
fenn ezeket, s a küzdelem ellenük nehéz.
A pszichoanalízis kellemetlen állításai közül az első úgy hangzik,
hogy a lelki folyamatok önmagukban véve tudattalanok, a tudatosak
csupán egyes aktusai és részei az egész lelki életnek. Holott eddig,
éppen ellenkezőleg, azt szoktuk meg, hogy a lelkit a tudatossal egynek
vegyük. A tudatot egyenesen a lelki meghatározó minőségének tartot-
tuk, s azt mondtuk, hogy a lélektan a tudat tartalmairól szóló tan.
Nos, ez az azonosítás oly magától értetődőnek tűnik, hogy nyilvánva-
ló képtelenségnek véljük az ellenkező állítást, s a pszichoanalízis
mégsem tehet mást, mint hogy az ellenkezőt állítja; a lelki és a tndatcxs
azonosságát nem fogadhatja cl. Meghatározása szerint a lelki jelensé-
gek az érzés, a gondolkodás, az akarás folyamatai, s a pszichoanalízis-
nek az az állásfMintja, hogy van tudattalan gondolkodás és nem tudott
akarás. Ezzel aztán eleve eljátszotta a józan tudományosság híveinek
rokonszenvet, afféle fantasztikus titkos tan gyanújába keveredett,
amely a sötétben szeret építeni és a zavarosban akar halászni. Önök
16
természetesen még nem érthetik meg, mi jogon tarthatok előítéletnek
ilyen elvont jellegű tételt: „A lelki jelenség egy a tudatossal*, s nem
sejthetik, minő fejlődés vezethetett a tudattalan tagadásához, ha
ugyan van ilyen, s milyen előnnyel járhatott ez a tagadás. A szavakkal
való üres játéknak hangzik, vajon egynek vegyük-e a lelkit a tudatos-
sal, vagy azon túl is kitetjesszük-e, és mégis biztosíthatom Önöket
arról, hogy a tudattalan lelki folyamatok feltevése a világban és a
tudományban egyaránt lénycgbevágóan új irányú tájékozódást indít
meg.
í.ppily kevéssé sejthetik, mily benső kapcsolat fűzi a pszichoanalí-
zisnek ezt az első merészségét a másodikhoz, melyre most térek rá. Ez
a másik tétel, amelyet egyik eredményeként hirdet a pszichoanalízis,
azt állítja ugyanis, hogy a szőkébb és tágabb értelemben csakis szexuá-
lisnak nevezhető ösztönkésztetések az ideg- és elmebetegségek keletke-
zésélten rendkívül nagy és jelentőségükben eleddig soha eléggé nem
méltatott szerepet játszanak. Sőt mi több, hogy ugyanezen nemi
késztetések le nem kicsinyclhető mértekben részesek az emberi szellem
legmagasabb kulturális, művészi és szociális alkotásaiban is.
Tapasztalatom szerint a pszichoanalitikus kutatásnak ettől az ered-
ményétől való idegenkedés a leghatalmasabb forrása annak az ellen-
állásnak, amelybe a pszichoanalízis ütközött. Tudni akarják, hogyan
magyarázzuk ezt mi? Úgy véljük, hogy az emberiség a kultúrát, az
életszükségletektől sarkallva, az ösztönkielégítés megszólítása árán
teremtette meg, és teremti jórészt újra meg újra, amennyiben az
egyén, az. emberi közösségbe újonnan belépő egyén az ösztönkieiégí-
tésről való lemondásban megismétli az összesség javára hozott áldoza-
tot. Az így felhasznált ösztönerők között a nemi késztetések jelentős
szerepet játszanak; ezek a késztetések eközben szublirnálódnak, azaz
szexuális céljaiktól eltérőinek, és szociálisan magasabban álló, immár
nem szexuális célok léié irányulnak. Ez az építmény azonban ingatag,
a szexuális ösztönök megfékezése nem teljes, minden egyes embert,
akinek a kulturális közösséghez csatlakoznia kell, fenyegeti az a ve-
szély, hogy nemi ösztönei megtagadják az alkalmazkodást. A társada-
lom úgy véli, hogy kultúráját mi sem lényegemé jobban, mint az, ha
a nemi ösztönök felszabadulnának s visszatérnének eredeti céljaikhoz.
A társadalom nem szereti tehát, ha eredetének erre a kényes pontjára
emlékeztetik, sehogy sem vág esszé az. érdekeivel, hogy az. emberek a
nemi ösztönök erejét {elismerjék, s tisztába jöjjenek vele, mit jelent a
nemi élet az egyes ember számára; nevelő szándékkal inkább azt az
utat választotta, hogy a figyelmet erről az egész kérdésről elterelje.
Ezért nem szívelheti a pszichoanalízisnek előbb említett kutatási
eredményét, s legszívesebben esztétikailag visszataszítónak, erkölcsi-
leg kárhozatosnak vagy veszedelmesnek szeretné bélyegezni. Ámde az
ilyen ellenvetések nem kezdhetik ki a tudományos munka tárgyilagos-
nak mondott eredményét. I logy az ellentmondás erőteljessé válhas-
son, azt előbb intellektuális térre kell átjátszani. Az ember pedig,
természete szerint, hajlik arra, hogy valótlannak tartsa azt, ami nincs
ínyére, s akkor aztán könnyen talál ellene érveket is. A társadalom így
a kellemetlent valótlannak teszi meg, logikai és tátgyi érvekkel, de
érzelmi okokból küzd a pszichoanalízis igaza ellen, s előítéletként
ragaszkodik ellenvetéseihez minden megcáfolásra irányuló kísérlettel
Szemben.
Mi azonban, Hölgyeim és L'rairn, bátran állíthatjuk, hogy e kifogá-
solt tétel felállításánál semmiféle célzatosság sem vezetett bennünket.
Egyszerűen annak a ténybeli valóságnak akartunk kifejezést adni,
amelyet kemény munkával véltünk felismerni. Élünk most is azzal a
jogunkkal, hogy feltétlenül visszautasítsuk ily gyakorlati szempontok-
nak a tudományos munkáira való belekeverését, mielőtt megvizsgál-
tuk volna, vajon jogos-e az az aggály, mely e szempontokat ránk
akatja kényszeríteni.
íme, elmondottam néhányat azok közül a nehézségek közül, ame-
lyek a pszichoanalízissel való foglalkozásuk elé merednek Kezdetnek
talán több is a kelleténél. Ha le tudják küzdeni ezek hatását, akkor
folytathatjuk.
MÁSODIK ELŐADÁS
AZ ELVETÉSEK
Hölgyeim és Uraim! Munkánkat nem feltevésekkel kezdjük cl, hanem
egy vizsgálódással. Ennek tárgyául kiválasztunk bizonyos jelensége-
ket, amelyek nagyon gyakoriak, nagyon ismertek és nagyon kevés
méltatásban részesülnek, s amelyeknek annyiban nincs közük beteg-
séghez, amennyiben minden egészséges emberen megfigyelhetők.
E jelenségek az úgynevezett elvétisek, mint amikor valaki mondani
akar valamit, de helyette más szól mond: az elszólás vagy nyclvbotlás;
vagy, ha ugyanez az írásnál esik meg vele: az elírás, tolihiba — akár
észreveszi ezt, akár nem; vagy', ha valaki olvasás közben mást olvas,
mint ami írva vagy nvomtatva van: jilrnh<as: éppígy, ha tévesen
hallja azt, amit hozzá beszélnek: hullástfélreértés, persze anélkül, hogy
hallókéfiesscgcnck bármi szervi hibája volna. Az ilyen jelenségek egy
másik csoportja az elfelqtésen alapszik, de ez az elfelejtés nem végleges,
csupán bizonyos ideig tartó így ha valakinek valamely név nem jut
eszébe, amelyet pedig jól ismer és amelyre rendszerint ráismer; vagy,
ha megfeledkezik valamely szándékúnak végrehajtásáról, amely aztán
később eszébe jut, tehát éppen csak bizonyos időpontra esett ki az
emlékezetéből. A jelenségek harmadik csoportjának nincs ilyen múló
jellege, idetartozik az elrakás, amikor valaki valamely tárgyat bizo-
nyos helyre tesz, s aztán képtelen megtalálni s az egészen hasonló
elvesztés. K? itt szóban forgó elfélejtésfajta másképpen érint bennünket,
mint a másféle cllclqtésck; csodálkozunk vagy bosszankodunk rajta,
ahelyett hogy érthetőnek találnánk. A felsoroltakhoz csatlakoznak
bizonyos tévedések, amelyeket ismét az ideiglenesség jellemez, így,
amikor bizonyos ideig hiszünk valamit, holott előbb tudtuk s későb-
ben ismét tudjuk, hogy az a dolog másként van, és más hasonló,
különböző elnevezések alatt ismert jelenségek.
Oly cselek ezek, melyeknek benső rokonságát a német a közös „ver”
19
szócskával való megjelöléssel is elárulja (a magyar „el” 'agy
„felre” igekötóvd A Jord. /); szinte mind lényegtelen, többnyin- igen
gyut<an múló jellegűek, s nincs sok jelen tőségük az emlter életében.
Ritkán fordul elő, hogy cgyiküknek-másikuknak, leszem a tárgyak
elvesztésének, bizonyos gyakorlati fontossága van. tipp ezért kevéssé
is törődünk velük, lelki életünkben csak gyönge indulatokat váltanak
ki stb.
íme, ez az a jelenségcsoport, amelynek a tanulmányozására figyel-
müket igénybe akarom venni. Önök azonban kedvetlenül vethetik
ellenem: „Széles e világon, vagy a lelki élet szűkehb területen, annyi
a nagyszerű talány, a lelki zavaroknak annyi a földerítésre váró és
kutatásra érdemes csodája, hogy valóban könnyelmű játéknak tart-
juk, ba munkánkat és érdeklődésünket ily semmiségekre vesztegetjük.
Ha megmagyarázná nekünk, hogyan láthat és hallhat egy ép szemű
és ép fülű ember fényes nappal olyan dolgokat, amik nincsenek, miért
érzi egy másik egyszerre csak üldözöttnek magát azok részéről, akiket
addig kedves meghittjeinek vélt, vagy miért hirdet, éles elmével meg-
indokolva, olyan őrült gondolatokat, amelyeknek esztelenségét min-
den gyermek átlátja akkor tartanánk valamire a pszichoanalízist;
de ha csak azzal foglalkoztathat bennünket, hogy miért esett meg az
ünnepi szónokkal ez vagy az a nyelvbotlás, hogy miért rakta el a
háziasszony úgy a kulcsait, hogy nem tud rájuk akadni és más efléle
apró-cseprő dolgokkal, akkor mi is okosabb dolgokra fogjuk fordítani
az időnket és érdeklődésünket.”
Türelem, Hölgyeim és Uraim, felelném erre Önöknek. Úgy vélem,
bírálatuk nem a helyrs nyomon jár. Igaz, a pszic hoanalízis nem
kérkedhet azzal, hogy apróságokkal sohasem foglalkozott. F.pp ellen-
kezőleg: megfigyelési anyaga rendszerint azok az igénytelen történé-
sek, melyeket a többi tudomány jelentéktelenségük miatt íelredolrott,
szinte azt mondhatnám: a jelenségvilág hulladéka. De nem cseréli-e
össze bírálatuk a problémák nagyságrendjét azzal, hogy mennyire
feltűnők a jeleik? Nincs-e sok nagy jelentőségű dolog, amit bizonyos
körülmények között és bizonyos időben csak halvány jelekből ismer-
hetünk lél? Könny űszerrel mondhatok Önöknek több ilyen helyzetet.
Mily apró jeleklx”>l következtetik a fiatalemberek Önök közül, hogy
megnyerték egy hölgy vonzalmát? Nyílt szerelmi vallomásra, v iharos
ölelésre várnak talán, s nem elég-e hozzá egyetlen, másoktól alig
észrevett tekintet, futó mozdulat, akár egy pillanattal is mcgnyújtotl
kézfogás? Vagy, ba a rendőrség kötelékében valamely gyilkosság
felderítésén faradnak, v alóban azt várják talán, hogy a gyilkos fény ké-
20
pict és teljes lakcímét hagyja hátra tettének színhelyén, s nem fogják-c
szükségképpen homályosabb és bizonytalanabb jelekkel beérni, ame-
lyek a keresett egyén nyomára vezetnek? Ne vegyük hát semmibe az
apró jeleket; belőlük kiindulva talán nagyobb dolgokra bukkanunk.
De hiszen én is úgy gondolom, mint Önök, hogy a világban és a
tudományban elsősorban a nagy problémák számíthatnak érdeklődé-
sünkre. Csakhogy, rendszerint vajmi keveset használ, ha eltökéljük,
hogy most majd ennek vagy annak a nagy kérdésnek felderítéséhez
látunk hozzá. Gyakran nem tudjuk, merre is tegyük a következő
lépést. A tudományos munkában több kilátással biztat, ba azt ragad-
juk meg, ami éppen adódik, s aminek a kutatására mód kínálkozik.
Ha kellő alapossággal, elfogulatlanul és előzetes várakozásoktól men-
ten vizsgálódunk, meg ha szerencsénk is van, úgy meglehet, hogy
annál az összefüggésnél fogva, amely mindent mindenekkel egybeköt
a kicsit is a naggyal még az ily igénytelen munka is utal nyit a
nagy kérdések tanulmányozásához.
Ezt mondanám, hogy lekössem érdeklődésüket az egészséges ember
látszólag semmitmondó tévcselekvéseinek tanulmányozására. Most
pedig törd üljünk valakihez, aki a pszichoanalízistől távol áll, és kér-
dezzük meg tőle, hogy an magyarázza meg ezeknek a jelenségeknek
az előfordulását.
Először bizonyára ezt feleli: Ó, az ilyesmi magyarázatra sem érde-
mes; apró véletlenek ezek. Hogy érti ezt az illető? Azt akarja vele
mondani, hogy vannak események, ha mégoly jelentéktelenek is,
amelyek kiesnek a világfolyamat láncolatából, amelyek azon joggal,
amellyel megtörténnek, akár el is maradhatnának? Ha valaki így,
egyetlen ponton, áttöri a természetes determinizmust, akkor balomra
döntötte az egész tudományos világfelfogást. Szemére vethetjük ak-
kor, hogy mennyivel következetesebb ennél még a vallási világszemlé-
let is, amikor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy' egyetlen verébíióka
sem pottyan le az ereszről klen különös rendelése nélkül. Úgy vélem,
emberünk nem lesz rá kapható, hogy első válaszából ezt a következte-
tést vonja le, hanem okosabbat gondol s azt feleli, ha éppen tanulmá-
nyozza ezeket a dolgokat, természetesen talál rájuk magyarázatot: a
lelki működés apró kisiklásaival van itt dolgunk, a lelki munka pon-
tatlanságával, amelynek feltételeit meg lehetne adni. Hibátlanul be-
szélni tudó ember akkor szólja talán el magát: I. ha kissé gyöngélkedik
és fáradt, 2. ha izgatott, 3. ha egyéb dolgok túlságosan igényivé veszik.
Ezek a megállapítások könnyen igazolhatók. V alóban gyakran elvéti
a szót, aki fáradt, akinek a feje faj, vagy akinek migrénje van készülő-
ben. Hasonló körülmények között könnyen esnek ki tulajdonnevek az
emlékezetünkből. Némely ember egyenesen megszokta, hogy a köze-
ledő migrént abból veszi észre, hogy eltünedeznek fejéből a tulajdon-
nevek. Az izgatott ember szintén gyakran véti el a szavakat, de a
tárgyakat is: „balfogások” mutatkoznak, ha meg valaki szórakozott
— vagyis tulajdonkeppen ha figyelme valami másra összpontosul
szembeötlően megfeledkezik a szándékairól és sok más akaratlan
dolgot művel. Közismert példa erre a Fhegmde BlaUer-\.*A\ professzor,
aki elhagyja esernyőjét és elcseréli kalapját, mert megírandó könyvé-
nek a problémáin töri az eszét. Hogy miként feledkezünk meg szándé-
kainkról és ígéreteinkről, mert közben átéltünk valamit, ami erősen
foglalkoztatott, arra mindnyájan saját tapasztalatunkból tudunk pél-
dákat.
Amit eddig mondottunk, az egészen értelmesen hangzik, és mintha
ellentmondástól sem kellene tartanunk. Talán nem túlságosan érde-
kes, nem olyan, amilyennek vártuk. De vegyük közelebbről szemügy-
re az elvétések magyarázatait. Azt találjuk, hogy az elvetések létrejöt-
tének feltételei nem egyTormák. Rosszullél és vérkeringési zavar a
normális működés gátoltságának élettani oka; az izgalom, fáradtság,
a figyelem elterelődése másfajta mozzanatok, amelyeket pszichoíizio-
lógiainak nevezhetnénk, fiz utóbbiakról könnyen alkothatunk elméle-
tet. A fáradtság, valamint az el terelődés, és talán az általános izgalom
is a figyelem megoszlását okozza, amiből az követ kezdtetik, hogy a
kérdéses műveletre nem irányul kellő figyelem. Könnyen előfordul,
hogy' e művelet lefolyása ilyenkor nem zavartalan, vagy’ pontatlanná
válik. Ámde a gyengélkedés vagy' a központi idegrendszer vérellátási
zavara a döntő mozzanatra, a figyelem megoszlására az előbbihez
hasonló hatást fejthet ki, s így ugyanazt az eredményt idézheti elő.
Eszerint az elvetés valamennyi csele szervi vagy lelki okliól létrejött
figyelemzavar következménye volna.
Ez bizony kevés ahhoz, hogy pszichoanalitikus érdeklődésünket
lekösse. Habozhatnánk, vajon foglalkozzunk-e tovább is e tárggyal.
Ani ha jobban fontolóra vesszük a megfigyeléseket, nincs minden
rendben az elvetések figyclrni elméletével, vagy legalábbis nem ez
következik magától értetődően a megfigyelésekből. Azt tapasztaljuk,
hogy olyan emberekkel is megesik, hogy elvétnek vagy elfelejtenek
valamit, akik nem fáradtak, nem szórakozottak vagy izgatottak, hanem
minden tekintetben normális állapotúak, hacsak nem akarjuk utólag
éppen elvetésük miatt izgatottnak nyilvánítani őket, holott ők magu-
kat nem vallják annak. Nem is állhat a dolog oly egyszerűen, hogy
22
; gi, műveletet a ráirányuló ügyelem fokozódása biztossá tenne, csők
kenése pedig veszélyeztetné. Van számos oly működés, amelyet tisztá-
ra automatikusan, nagyon csekély figyelemmel és mégis egészen bizto-
san hajiunk végre. A sétáló talán alig tudja merre jár, de azért
Ix-tartja a helyes utat s nem téved el, hanem megáll, ha a célhoz ért.
legalábbis rendszerint sikerül ez neki. A gyakorlott zongorajátéké®,
anélkül hogy rágondolna, a helyes billentyűi üti le. Persze vele is
megesik olykor-olykor, hogy félrenyúl, de ha az automatikus játék a
félrefogás veszélyét növelné, akkor ez a veszély éppen a virtuózt
fenyegetné legjobban, akinek játéka a nagy gyakorlat folytán teljes-
séggel automatikussá lett. A tapasztalás tehát ellenkezőleg azt mutat-
ja, hogy' számos működés éppen akkor sikerül fölöttébb biztosan, ha
nem fordítunk rá különösebben nagy figyelmet, viszont az elvetés
balszerencséje éppen olyankor léphet fel, amikor a hibátlan teljesít-
mény rendkívül fontos volna, s így a szükséges figyelem bizonyára
nem terelődik el. Ily esetben a bajt „izgatottságunknak” tulajdonít-
hatjuk, noha nem értjük, hogy az izgalom miért nem irányítja inkább
fokozottan a figyelmet arra a teljesítményre, melynek sikerültén any-
nyira igyekszünk. Ha valaki fontos szónoklat, vagy szóbeli tárgyalás
során, nyelvbotlás folytán, az. ellenkezőjét mondja annak, amit mon-
dani szándékozott, akkor ezt a jelenséget az elvetés pszichofiziológiai
vagy figyelem elméletével aligha magyarázhatjuk meg.
Az elvetéseknél még sok oly aprói mellékjelenséget figyelhetünk
meg, amelyeket nem értünk és amelyek megértéséhez nem jutunk
közelebb az eddigi magyarázatokkal. így például, ha pillanatnyilag
elfelejtettünk valamilyen nevet, bosszankodunk miatta, szeretnénk
mindenáron emlékezetünkbe idézni és nincs tőle nyugtunk. Vajon
miért sikerül a hosszan kodéinak oly szerfölött ritkán figyelmét a kere-
sett szóra terelni, ami szerinte „a nyelve hegyén van”, noha annyira
akarja, s amit azonnal felismer, nuhelyt hallja? Vagy vegyük azokat
az eseteket, amikor az elvetések halmozódnak, láncszerűen követik
vagy felváltják egymást. Először megfeledkeztünk a megbeszélt talál-
kozóról; másodszor pedig — miután eltökéltük, hogy semmi esetre sem
felejtjük el kiderül, hogy tévesen más órára emlékeztünk. Kerülő
úton igyekszünk megtalálni valamely elfelejtett nevet, s eközben kipá-
roiog a fejünkből egy másik, amely az elsőnek nyomára vezethetett
volna. Ha most ezt a másodikat kezdjük el keresni, egy harmadik
tűnik el, és így tovább. Tudjuk, hogy ilyesmi megesik a sajtóhibákkal
is, amelyeket a szedő elvétésének kell tekintenünk. Mondják, hogy
valamelyik szociáldemokrata újságba csúszott be egyszer ilyen ma-
23
kacs sajtóhiba. A lap ünnepi alkalomról szóló tudósításában ez volt
olvasható: „Unter den Anwesenden licmcrkte mán auch scinc Hoheit,
den Komprinzen.” Másnap az újság megkísérelte a helyreigazítást.
Mentegetőzött s ezt írta: „Es hátte natürlich heissrn sollen: den
Knorprinzcn.”1 Ily escteklx-n szívesen emlegetik a nyomda ördögét,
megbabonázott szedőszekreny t stb. E kifejezések értelme mindeneset-
re túlmegy a sajtóhibák jtszichofiziológiai elméletén.
.Nem tudom, ismeretes-e Önök előtt, hogy a nydvbntlást szándéko-
san is elő lehet idézni, úgyszólván szuggrrálhatjuk az elkövetését.
Erről szól a következő adoma: Amikor egyszer egy kezdő színész, azt
a fontot szerepet kapta, hogy Az orleans-i sédében jelentse a királynak:
„Dér Connétable schickt sein Schwert zurück...” az egyik főszereplő
azt a tréfát eszelte ki, hogy a próbákon a félénk kezdőnek <• helyett
a szöveg helyeit többször odasúgta: „Dér Kornfortabel schickt sein
Plerd zurück”1 - s valóban elérte vele a célját. A szerencsétlen csak-
ugyan ezzel a módosított jelentéssel mutatkozott be az előadáson,
noha többször figyelmeztették, vagy talán éppen azért.
A figyelemcKonás elmélete az elvetések minden ilyen apró sajátos-
ságát nem deríti fel teljesen. De azért ez az elmélet még nem szükség-
képpen hibás. Lehet, hogy csak hibázik Irclőle valami, ltogy valame-
lyes kiegészítésre szorul, és ez aztán teljesen kielégítővé tenné, Egyéb-
ként az elvetések egynémelyikét még más oldalról is szemügyre vehet-
jük.
Válasszuk ki közülük az elszólást (vagy nyelvbotlást), amely az
elvétések közt leginkább megfelel céljainknak. De éppúgy választhat-
nánk az elírást vagy a íelreolvasást is. Végre is észre kell már vennünk,
hogy minden eddigi kérdésünk kizárólag arra vonatkozott, hogy
mikor, milyen körülmények között követünk el nyelvbotlást, tehát
feleletet is csak erre kaptunk. Ámde érdeklődésünk más irányú is
lehet: azt szeretnénk megtudni, hogy valamely elszólás miért éppen
ilyen s nem amolyan alakot öltött; szóval foglalkozhatunk azzal, ami
a nyclvbotlás folytán kiderül. Beláthatják, hogy' amíg ezt a kérdést
nem tisztáztuk, míg az elszólás eredményét nem magyaráztuk meg,
mindaddig ez a jelenség, noha élettani magyarázatot találtunk rá,
1 A lap azt akarta írni, hogy „a jelenlévők között láthattuk őfenségét, a trónörököst
is"; a sajtóhiba folytán a Kronf/rinz (trónörökös) szó helyéire ktntynnz gabona herceg)
került, a helyreigazításba [rétiig ugyanazon betűk értelmetlen változata; Knvtprmz-
(Afetd.)
* „A Connétable (így hívták annak idején a francia hadsereg vezérét) visszaküldi
kardját" és a módosított alak: „A konflis visszaküldi lovát!" (A fvrd.)
lélektani oldalról nézve továbbra is véletlcnség marad. Ha nyelvbot-
|ásl>a keveredem, a botlásra nyilván számtalan módom van, a helyes
szót ezer mással cserélhetem fel, megszámlálhatatlanul sokfeleképpen
torzíthatom el. Van-e hát valami, ami megszabja, hogy valaki adott
esetben annyi lehetőség közül éppen egy bizonyos módon szólja d
magát, vagy a véletlen szeszélye dönti-e el ezt s így a felvetett kérdésre
hasztalan keresünk értelmes feleletet?
Két szerző, Meringer és Mayer (az egyik nyelvész, a másik elmeor-
vos), 1895-ben megpróbálta az elszólás kérdéséi erről az oldalról
megközelíteni. Példákat gyűjtöttek, és ezeket mindenekelőtt tisztán
leíró szempontok szerint sorakoztatták fel. Mindez természetesen ma-
gyarázatot még nem ad, de útmutatásul szolgálhat. A két szerző a
szándékolt beszéd nyelvbotló eltorzulásait a következőképpen külön-
bözteti meg: felcserélések, előrevetítések, utóhangzások, szóalak ve-
gyid ések (kontaminációk) és helyettesítések (szubsztitúciók). íme a
|iéldák a két szerző lelsorolt főcsoportjaiból. Felcserélés esete forog
fenn, amikor valaki vénuszi Milóí mond „milói Vénusz” helyett, a
szavak sorrendjének felc serélése; előrevetítése: Es war mir auj dér
Srhwest... auf dér Brust sn sehwer,' utóhangzás lenne az ismeri balul sike-
rült íelkoszönlő: /eh fordere Sir. auj, auj das Wohl unseres Chejs aufzustos-
sen!1 Ez a háromféle nyclvbotlás nem éppen gyakori. Sokkal sűrűbben
fognak olyan esetekkel találkozni, amelyekben a nyelvbotlást összevo-
nás vagy szóalakvegyülés idézi elő, például, amikor egy úr ezekkel a
szavakkal szólít meg az utcán egy hölgyet: Henri Sie gestatten, mein
Fraulein, mtkhle ich Siegernr begleit-digen.3 A keverékszóban az elkísérésen
(begleiUn) kívül nyilvánvalóan benne van a megsértés (beleidigen) is.
(Mellesleg, a fiatalembernek aligha volt nagy szerencséje ennél a
hölgynél.) A helyettesítés példájára a két szerző azt az esetet hozza
föl, amikor valaki azt mondja: A preparátumokat beteszem a levél-
szekrénybe (Briefkasten), a keltctőszekrény (Briitkasten) helyett stb.
Az a magyarázat-kísérlet, amelyet a két szerző példáinak gyűjtemé-
nyére alapít, teljes mértékben elégtelen, ók úgy vélik, hogy a szavak
hangjai és szótagjai különböze' értékűek, és a nagyobb értékű elem
beidegzése a kisebb értékűekét zavaróan befolyásolhatja. Ebben nyil-
ván a nem is oly gyakori előrevetítésekre és utóhangzásokra támasz-
kodnak; az elszólások más megnyilvánulásai szempontjából ezek a
1 Szóról szóra: A nővé... (ti. nővéremen...) a keblemen ólomsúlyt éreztem.
Szóról szóra: Fölszólítom Önöket, hogy Ginokúnk egészségére lelböfögienck fan-
zustossen • koccintsanak helyett).
’ Ha megengedi, nagysád, szívesen Mí-thtem
hangzás szerinti előnylx-n részesítések, ha ugyan egyáltalában előfor-
dulnak. szántba sem jönnek. Hiszen, többnyire, akként szóljuk el
magunkat, hogy valamely szó helyett egy másik, hozzá nagyon hason-
lót mondunk, és ezt a hasonlatosságot sokan elegendőnek tartják az
elszólás magyarázatára Példa egy tanár székfoglaló beszédének egy
mondata: leh bin nuht geneigt (geeignel), du l 'trdiensfe ménes sehr ge-
sckntzten Vorgangers zu würdigen.1 V agy egy másik tanár: „A női genilá-
lét illetően, sok kíshtis... pardon: kísérlet ellenére sem .”
A nyclvbodás legszokásosabb és egyszersmind legfeltűnőbb formája
azonban az, amikor merőben az ellentétét mondjuk annak, amit
mondani akartunk. Ilyen esetekben természetesen nagyon eltávolo-
dunk hangzásbeli vonatkozásoktól es a hasonlóság halasaitól, ehelyett
azonban az ellentétek erős fogalmi rokonságára és az asszociációban
mutatkozó föltűnő közelségére hivatkozhatunk. Vannak ilyenfajta
történelmi példák. Képviselőházunk valamelyik elnöke egy alkalom-
mal ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést: Uraim, megállapí-
tom... (számú) képviselő jelenlétét és ezennel bezárom az ülést.
Az ellentétes vonatkozásokhoz hasonlóképpen csábítóan hat aztán
bármely más megszokott társítás, amely adott alkalommal igen he-
lyén nem valóan jelentkezhet. így például beszélik, hogy fi. Helmholtz
egy gyermekének az ismert föltaláló és nagyiparos, W. Siemens, gyer-
mekével kötött házassága alkalmából tartott ünnepélyen Dtdmis-
Rryrnond, a híres fiziológus mondta a felköszöntő beszédet. A nyilván
lámpás felköszöntőt ezekkel a szavakkal fejezte be: Tehát éljen az új
cég: Siemens és - Halske! Ez, természetesen, a régi cég neve volt. Ennek
a két utóbbi névnek az összekapcsolására a berlini közönségnek épp-
úgy rájárt a nyelve, mint a liécsinck mondjuk arra, hogy Riedtl és
Beidet.
így hát a hangzásbeli vonatkozásokhoz és a szóhasonlósághoz hoz-
zá kell meg vennünk a szótársítások befolyásolt) hatását. De ez még
nem elég. Az esetek egész sorálian az elkövetett nyclvbodás okának
a kikutatása, úgy látszik, nem sikerülhet addig, amíg figyelembe nem
vesszük az illetőnek előbb kimondott, vagy csak elgondolt mondatát.
Tehát ez ismét az titóhangzás egy esete, mint amilyen a Meringer által
említett, csak távolabbról jövő. Meg kell vallanom, nagyjában az a
benyomásom, mintha ezáltal az elszólások megértésétől messzebbre
kerültünk volna, mint valaha is voltunk!
1 Nem vagyok hollandi (alkalmas' ana, hogy nagyra bősült elődöm érdemeit
mütasvam.
26
Mégis, úgy hiszem, nem tévedek, ha kimondom, hogy az éppen
must megejtett vizsgálódás folyamán az elszólás példái valamennyi-
unklten olyan új benyomást keltettek, amelynél érdemes lesz mcgáll-
nunk Megvizsgáltuk a föltételeket, amelyek alapján elszólás egyálta-
lán keletkezhetik, azután azokat a hatásokat, amelyek az elszólás adta
torzítások módját szabják meg, de az élszólás eredményét önmagá-
ba i, függetlenül a keletkezésétől, még nem is érintettük. Ha erre is
rászánjuk magunkat, akkor végül bátorságot kell vennünk, és meg
kell állapítanunk, hogy hiszen, néhány példában, annak is van értel-
me ami az elszólással jött a beszélő nyelvére. Mit jelent az, hogy
értelme van? Nos, rz azt jelenti, hogy talán joggal tekintjük az elszólás
effektusát teljes érvényű lelki aktusnak, amelyben tartalom és jelentés
nyilvánul meg, s amely saját céljait is követi. Mind ez ideig elvélések-
rűl beszéltünk, most azonban, úgy tűnik, mintha néha maga az elvetés
egészen helyes cselekedet lenne, éppen csak hogy annak a másik elvárt
vagy szándékolt cselekedetnek a helyét foglalta el.
Az elvétésnrk ez az önmagában való értelme, egyes esetekben,
ké-//< Ifoghato és félreismerhetetlen. Ha a képviselőház elnöke első
szavaival bezárja az ülést alielyett, hogy megnyitná, akkor azoknak
a körülményeknek az ismerete folytán, melyek között ez az elszólás
((játszódott, hajlandóak vagyunk arra, hogy ezt a tévedést értelmes-
nek találjuk. Az elnök semmi jót nem vár az üléstől, és szeretné, ha
azonnal berekeszthetné. Ennek az értelemnek a felmutatása, tehát a
nyelv botlásnak az értelmezése, nem okoz semmi nehézséget. Vagy,
amikor egy hölgy látszólag elismeréssel kérdezi a másik tói: Ezt az
elragadó új kalapot bizonyára saját kezűleg pauolta el?' (felpróbálni
helyett), akkor a világ semmiféle tudományoskodása sem tarthat
vissza attól bennünket, hogy az elszólásból ki ne halljuk azt a ny ilat-
kozatot, hogy: ez a kalap el van rontva. Vagy amikor egy erélyesnek
ismert nő ezt mondja: Az uram megkérdezte az orvostól, hogy milyen
diétát tartson. Az orvos azonban azt mondta, hogy nincs szüksége
diétára, ehet, ihat, amit én akarok (vvas ich will, ahelyett hogy, was
fr jő] will) akkor ez az elszólás másrészt mégiscsak egy' következetes
program félreismerhetetlen kifejezése.
Hölgyeim és Uraim, ha kiderülne, hogy az elszólások és elvetések
mögött nem csupán egy-két esetben, hanem azoknak egész sorában
van értelem, akkor elkerülhetetlen, hogy az elvetéseknek ez az értel-
' Dcn Hűt •= a kilaprx írtpróbálni. Auíf>alim - konlarkodni, ügyetlen-
kedni.
27
me, amelyről eddig még nem esett szó, a legérdekesebbé váljék szá-
munkra, és joggal háttérbe szorítson minden más szempontot. Akkut
aztán minden fiziológiai és pszicliofiziológiai tényezőt mellőzhetünk,
és rátérhetünk az elvetések értelmét, azaz jelentését, szándékát kutató,
tisztán lélektani vizsgálódásokra Az a szándékom, hogy többfajta
megfigyelési anyagot vizsgáljunk meg ilyen szempontból.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, fel szeretném szólítani Önöket,
hogy egy másik nyomul kövessenek velem. Ismételten előfordult, hogy
költők a nyelvlxitlásl, vagy egyéb elvetést használlak fel a költői
áiirázolás eszközéül. Ez a tény magában véve is bizonyítja előttünk,
hogy' az elvetéseket, például az elszólást, valami mély értelmű dolog-
nak tartják, hiszen szándékosan használják. Mert ez nem úgy törté-
nik, hogy a költő véletlen tolihibát követ el, és ezt mondatja el azután
nyelvbotlás formájában. A nyclvbutlással tudomásunkra akar hozni
valamit; meg is kereshetjük, hogy mi lehet ez, vajon azt akatja-c
jelezni, hogy az illető személy szórakozott és fáradt, vagy migrén
várható nála. Természetesen nem akatjuk túlbecsülni, ha a nyelvbot-
lást értelemmel felruházva használja a költő. Hiszen a valóságban
lehetne értelmetlen lelki véletlenség, vagy csak nagyon ritka esetben
kellene értelmesnek lennie, és a költőnek joga lenne althoz, hogy céljai
érdekében értelemmel tetézve a lelki világba emelje. De azon sem
csodálkoznánk, ha a nyelvlxitlásról a költőtől többet tudnánk meg,
mint a nyelvésztől vagy az elmegyógyásztól.
Az elszólásnak ilyen példáját találjuk a Hallenstemljcu (Piccolomí-
ni, első felvonás, ötödik jelenet). Max Piccolomini az előző jelenetben
szenvedélyesen a herceg pártjára kelt és eközben áradozott a béke
áldásairól, amik utazása alatt bontakoztak ki előtte, amikor Wallen-
stein leányát a táborba kísérte, Távozásakor atyja és az udvar követe,
Questenberg, magukból kikelve maradnak a színen, És most folytató-
dik az ötödik jelenet:
QUESTEN-
BERG: Ó jaj, hál így vagyaink?
(sürgetve, türelmetlenül)
S mi csak nézzük, barátom, hogy hagy itt
Ilyen vakon, s nem hívjuk vissza sem,
Hogy itt rögtön kinyissuk szemét?
OCfAVIO: (mily töprenkrdlslhSl tlrve mssg/i)
Nekem már kinyitotta, ó, de abban,
Amit azóta látok, nincs öröm
28
QlESTEN-
"bERG:
OCTAVIO:
(H í ESTEN-
BERG:
OCTAVIO:
OL’ESTEN-
8ERG:
OCTAVIO.
Ql’ESTEN-
BERG:
OCTAVIO:
S mit lát barátom?
Álkos utazás!
Miféle utazás?
Jöjjön vdeníl
Követnem kell a végzetes nyomot,
Szememmel látnom jöjjön csak velem...
(magával akarja vinrn)
Hová?
Alihoz, akit kísért.
(sürgetve) Kihez?
(változtat azon, amit mondani készült)
A herceghez. Gyerunk... stb.
(Á/nify Lajos ffítitíutui)
Oc tavim ezt akarta mondani: Hozzá, a herceghez, de elszólja magát
és az „althoz, akit kísért"-tel, legalább előttünk, elárulja, hogy nagyon
is jól felismerte milyen befolyás váltotta ki a fiatal hős lelkesedését a
békéért.
Még hatásosabb példát fedezett fel O. Ránk Shakespeare-níA. A velencei
kalmárban fordul az elő, abban a híres jelenelltcn, amelyben a szeren-
csés udvarló a három ládika közül választ; talán legjobb lesz, ha Ránk
rövid leírását itt felolvasom.
„A nyelvbotlás költőileg igen finoman motivált és technikailag fénye-
sen alkalmazott esetét találjuk Shakespeare A veleniei kalmárjában
(harmadik felvonás, második jelenet). Ez az eset, hasonlóan ahhoz,
amelyet Fretid a Wallensteinből hoz. fel példának, elárulja, hogy a
kohók az elvetésnek a mechanizmusát és értelmét jól ismerik, és
felteszi, hogy a hallgatóság is megérti. Portiát atyja kényszerítene,
hogy sorshúzással válasszon férjet; mindeddig azonban a véletlen
szerencse megszabadította valamennyi kellemetlen kérőjétől. Mikor
végül Bassanióban fellelte azt a kérőt, akihez valóban vonzódik, attól
tart, hogy Bassaniónak sem lesz szerencséje a sorshúzásban. legszíve-
sebben megmondaná neki, hogy ez esetben is biztos leltet a szerelmé-
ben, ám ettől a fogadalma visszatartja Ebben a Itelső meghasonlásá-
ban mondatja vele a költő a következő szavakat:
29
Ne siess, kérlek: válj egy-két napot,
S aztán próbálj szerencsét, mert ha frlsülsz,
Elvesztem társaságodat. Ne még!
Valami bennem nem a szerelem -
Nem akar elveszíteni,............
......tanítanálak,
Hogyan válassz. De ez csküszegés,
Hát nem teszem. Gsak majd ha elhibázol,
Kívánom, bár követtem volna el
Az csküszegés bűnét, A szemed
Elvarázsolt s kétfelé osztott engem.
Egyik Jelem t iéd, másik tiéd,
Illetve enyém, így hát a tiéd,
Minden a tiéd...
fVas blvén
léhát éppen annak, amit a lány csupán halványan akar jelezni, mert
tulajdonkeppen titkolnia kellene, hogy már a választás előtt is egészen
xz. övé és szereti, a költő csodálatos lélektani érzékkel az clszóláslran
nyílt utat enged, és ezzel a művészi fogással képes arra, hogy csillapít-
sa a szerelmes férfi elviselhetetlen bizonytalanságát, csakúgy, mint a
hallgató ugyanígy hangolt feszültségéi a választás eredménye miatt.”
Látjuk, hogy Portia végezetül mily finoman közvetít a két kijelentés
között, amelyet az elszólás magában foglal, hogy miként oszlatja el
a köztük fennálló ellentétet és végül mégis az elszólásnak ad igazat:
«... így hát a tiéd,
Minden a tiéd...”
Egyszer egy az orvoatudománytól távol álló bölcsdkedű is felfedte egy
Hicyrjej^yzésé-vel egy elvetés értelmét, és ezzel felmentett bennünket a
kutatás fáradalmaitól. Valamennyien ismerik Iichtenbergex, ezt a szel-
lemes szatirikust (1742-1799), akiről Goethe azt mondotta, hogy ahol
tréfál, ott egy' probléma van elrejtve. Nos, itl-otl a tréfával a probléma
megoldása is felszínre kerülhet, fjchtenberg elmés és szatirikus ötletei
közt a következő mondatot jegyzi fel: Mindig Agamemnónt olvasott
angenommen helyett, annyira Ismerte Homéroszt. Ez valóban a fclrcol-
vasás elmélete.
Következő alkalommal rneg fogjuk vizsgálni, vajon az. elszólásokról
vallott nézetünkben tényleg oszthatjuk-e a költők véleményét.
30
HARMADIK ELŐADÁS
AZ ELVÉTÉSEK
(FOLYTATÁS)
Hölgyeim és Uraim! Múltkoriban az az ötletünk támadt, hogy az
elvetést ne a szándékok és megzavart megnyilvánuláshoz való viszo-
nyában, hanem önmagában és önmagáért vizsgáljuk, s az volt a
benyomásunk, hogy egyes esetekben megmutatja a maga értelmét.
Megállapítottuk, hogy ha általánosabban is be lehetne bizonyítani,
hogv az elvetésnek van értelme, akkor ez az értelem érdekesebbé
válna számunkra, mint az. elvetés keletkezése körülményeinek a vizs-
gálata.
Egyezzünk meg még egyszer abban: mit is értünk valamely lelki
folyamat „éneimén”. Nem mást, mint azt a szándékot, amelynek a
szolgálatában áll, és a helyzetét egy lelki sorozatban. A vizsgálataink
tárgyául szolgáló esetek legtöbbjében az „értelmet” „szándék”-kai,
„tendrnciá”-val is helyettesíthetjük. Vajon csalóka látszat, vagy' az
elvétés költői túlbecsülése volt-e tehát, amikor szándékot véltünk
lehelni benne?
Maradjunk hívek az elszólás példáihoz, és tekintsünk át több ilyen
megfigyelést. Ezek között sok olyan esetet találunk, amelyeknél az
elszólás szándéka, értelme nyilvánvaló. Itt vannak mindenekelőtt
azok az esetek, amelyekben a szándékolt kifejezés helyébe annak az
ellentéte lép. Az elnök azt mondja a megnyitó beszédében: Az ülést
hrzártnál, nyilvánítom. Ez, ugycliár, írlreérthetetlen. Elszólásának ér-
telme és szándéka az, hogy az ülést tje akarja zárni. „Hiszen ő maga
mondja”, ezt lehetne ráolvasni; csak szaván kell fogni. Ne vessék
közbe, hogy ez nem lehetséges, hiszen tudjuk, hogy az illést nem
bezárni, hanem megnyitni akarta, és hogy ő maga is, akit pedig imént
legfőbb lóriimnak (instanciának) ismertünk cl, megerősítheti ezt.
Elfelejtik eközben, hogy egyelőre megegyeztünk abban, hogy az elvé-
teteket önmagukban vizsgáljuk meg; viszonyuk alihoz a szándékhoz,
31
amelyet megzavarnak, csak később kerül majd sorra. Különben logi-
kai hibába esnénk, és ezzel a szóban lörgó problémát egyszerűen
bűvészmódra eltüntetnénk, begging the question, ahogy az angol
mondja.
Más eseteklien, amikor az elszólással nem pontosan az ellenkező
értelmű szót mondjuk, a nyelvbotlás mégis ellentétes értelmet fejezhet
ki. , Nem vagyok hajlandó az elődöm érdemeinek a méltatására.**
„Hajlandó” nem ellentéte az „alkalrnas”-nak, de nyílt vallomás és éles
ellentétben áll azzal a helyzettel, amelyben a szónok mondja.
Ismét más esetekben a nyelvbotlás a szándéknak megfelelő értelem-
hez egyszerűen egy másodikat csatol. A mondat ekkor úgy hangzik,
mint valami összevonás, megrövidítés, több mondat összesűrítése.
Ama bizonyos erélyes hölgy példája: ehet és ihat, amit én akarok. Ez
egyértelmű azzal, mintha ezt mondaná: ehet és ihat, amit akar; de
vajon akarhat-e egyáltalán? Én akarok helyette! Az elszólások sokszor
ilyen rövidítéseknek látszanak, például amikor az anatómia professzo-
ra az. orrüregről tartott előadása után megkérdezi, vajon a hallgatók
megértették-e, és az általános igenlő válaszra így folytatja: Alig hi-
szem, mert azokat, akik az orrüreget jól ismerik, még egy milliónyi
lakosú városban is egy ujjon... pardon, egy kéz ujjain tissze leltet
számolni. A rövidített beszédnek is megvan az értelme; azt mondja,
hogy csak egyvalaki van, aki ért a dologhoz.
Az eseteknek azon csoportjaival, amelyekben az elvétés maga hozza
napfényre értelmét, szem beállíthatók azok, amelyekben az elszólás-
nak önmagában semmi értelme nincs, amelyek tehát várakozásunk-
nak határozottan ellentmondanak. Ha valaki a nyelv botlással kifor-
gat egy tulajdonnevet, vagy szokatlan hangsorrendeket állít össze,
akkor úgy' látszik, ezek a nagyon is gyakran adódó jelenségek már el
is döntötték elutasító értelemben azt a kérdési, hogy van-e minden
elvetésben valami értelmes. Ha azonban közelebbről szemügyre vesz-
sz.uk az ilyen példákat, kiderül, hogy ezeknek a torzításoknak a meg-
értése is könnyű, sőt a különbség az ilyen homályos és az előbbi világos
esetek közt nem is olyan nagy.
Egy úr, akinél lova egészségi állapota felől érdeklődnek, így felel:
nJa, das áraid... Dos dauert vwUeicht noch anen Mvnal" (Igen, ez talán
még egy hónapig is eltart). Amikor megkérdezik, hogy mit akart
tulajdonképpen mondani, megmagyarázza, hogy azt gondolta: „das
sei eine traunge Geschichte” (ez bizony szomorú história), a dauert és
traurig szavak összekeveredése hozta létre aztán a „draut” hangcso-
portol (Meringcr és Mayer).
Másvalaki bizonyos dologról mesél, amit rosszall, és így folytatja:
()ann al>er sind Tatsachen zum Vnrschwein grkommcn” (De akkor
”l t£.nyrk kerültek felszínre)... kérdezőskodésre megerősíti, hogy eze-
krl a dolgokat diszn^ngoknak akarta bélyegezni l'orsthan (felszín/ és
5, hittmern” (disznósági együttesen idéztek elő a különös l'orschwein
szót (M. és M-).
Emlékezzenek vissza annak a fiatalembernek az esetére, aki azt az
ismeretlen hölgyet el akarta kísérlem Bátorkodtunk ezt a szóképzést
begleiterirr (elkísér) és beleidigenre (megsért) szétbontani, és biztosak
xoltunk ebbéli értelmezésünkben, anélkül hogy megerősítését követel-
tük volna Láthatják ezekből a példákból, hogy az elszólásnak ilyen
homályosabb esetei is megmagyarázhatók kél különböző szándék
összetalálkozásából, interferautAjából; a különbség mindössze ablian
áll, hogy' az egyik esetben az egyik szándék a másikat tökéletesen
helyettesíti (szubsztituálja), például amikor az ellentétét mondjuk,
míg másszor meg kell elégednie azzal, hogy eltorzítja vagy módosítja,
úgyhogy önmagukban többé-kevésbé értelmes kcvrrrkképződrnények
keletkeznek.
Azt hisszük, hogy' mist rájöttünk a nyclvlxitlások egy nagy részének
a titkára. Ha ezt elfogadjuk, úgy más, eddig még rejtélyes csoportokat
is megérthetünk. A névehorzításokat például nem tekinthetjük úgy,
hogy mindig két hasonló és mégis különböző név vetélkedéséről van
szó. De a másik szándékot mégis könnyen kihámozhatjuk. Valamely
név eltorzítása a nyelvbotláson kívül is elég gyakran előfordul mint
próbálkozás, hogy a nevet rossz hangzásúvá vagy hangzása szerint
valami alacsonyrendű dologra emlékeztetővé tegyük; ez a lebecsmér-
lésnrk művelt emberhez nem méltó módja, melyről korán megtanul
lemondani, de mégsem mond le róla szívesen. Sokszor még később is
használja egészen alacsonyrendű „éle” formájában. Hogy ennek a
névcltorzításnak csak egy kirívóan csúf példáját idézzem, fölemlítem,
hogy a francia köztársaság elnökének, Pomrarénak nevét napjainkban
Ht/iweinskarrf- (sertéskaraj-)ra módosították.1 Feltehető tehát az el-
szólásnál is ilyen becsmérlő szándék, és ez aztán a tulajdonnév eltorzí-
tásában tör magának utat. Hasonló magyarázatok nyomulnak előtér-
lx elgondolásunk folytatásaként a komikus vagy abszurd elszólások
bizonyos eseteiben „leh fordere Sie auf, auf das VVohl uuseres Chcfs
fflí/zustossen” (1. 25. old ). Itt az ünnepi hangulatot sáratlanul megza-
varja egy olyan szónak a beíürakodása, amely gusztustalan képzete-
I randául puint pont; porc = sertés; rarré <ic pori * wrtcskaraj (A
33
két kelt, és mi, bizonyos gyalázkodó és ellenséges lieszédek mintája
nyomán, alig gyaníthatunk mást, mint azt, hogy oly tendencia törek-
szik kifejeződésre, amely erélyesen ellentmond az eleje tolakodott
tiszteletadásnak és mintegy ezt akarja kifejezni: nehogy elhiggyétek,
ezt nem gondoltam komolyan, fütyülök erre a fickóra stb. Hasonló
elgondolás áll oly elszólásokra, amelyek ártatlan szavakból illetlene-
ket és trágárokat faragnak, apopó „apro|K>” helyett, vagy Euchcissweih-
chen (tojásszarnőcske) Eivveissschcibchcn (fehérjeszeletke) helyett (M.
cs M.).
Sok olyan embert ismerünk, aki az élvezetszerzés kedvéért ártadan
szavakat szándékosan trágárrá torzít; ezt viccesnek is szánhatja, és
valójában attól, akitől ilyet hallunk, először meg kell tudakolnunk,
vajon szándékosan viccelt-?, vagy csak nyelvbotlás volt.
Nos, így aránylag csekély fáradsággal megoldottuk volna az elvété-
sek rejtélyét! Az elvetések nem véletlenségek. hanem komoly lelki
aktusok, megvan az értelmük, két különböző szándék együttműködé-
séitől, illetve helyesebben: egymás ellen való működéséből keletkez-
nek. De ezek után azt is meg tudom érteni, hogy a kérdések és
kételkedések özönét akarják rám zúdítani, és ezeket el kell intézni és
meg kell válaszolni, még mielőtt munkánk ezen első eredményének
örülhetnénk. Igazán nem akarom Önöket elhamarkodott döntésekbe
belehajszolni. Vegyük elő a kérdéseket szépen sorjában és mérlegeljük
hűvösen.
Ugyan mit akarhatnak Önök nekem mondani? Vajon azt hiszem-e,
hogy ez a magyarázat a nyelv-Irotlások minden esetére áll, vagy pedig
csak bizonyos hányadára? Hogy* vajon kiterjeszthetjük-e ezt a néze-
tünket az elvetések más fajtáira is, a félreolv asásra, az elírásra, elfelej-
tésre, halfogásra, az „elrakás”-ra stb.? Mit jelentenek mégis, az elveté-
sek lelki természetét tekintve, az elfáradás, az izgalom, a szórakozott-
ság, a figyelmi zavar tényezői? Azután láthatjuk, hogy az elvetések
egymással versengző két tendenciája közül az egyik mindig nyilván-
való, a másik azonban nem mindig. Mit kell tennünk, hogy ez utóbbit
kitalálhassuk, és ha azt hisszük, hogy kitaláltuk, hogyan bizonyíthat-
juk be, hogy az nemcsak a valószínű, hanem az egyedüli helyes
megoldás? Van még egyéb kérdeznivalójuk is? Ha nincs, akkor ma-
gam folytatom. Emlékeztetem Önöket arra, hogy magukkal az elveté-
sekkel tulajdonképpen nemigen akartunk foglalkozni, hogy a tanul-
mányunk tárgya csupán e kérdés pszichoanalitikus vonatkozásainak
a felderítése volt. Ezért felteszem a kérdést; mifajták azok a szándékok
34
törekvések, amelyek más szándékokat vagy tendenciákat ily
módon megzavarhatnak, és milyen vonatkozások állnak fönn a zava-
ró és megzavart törekvések közt? így munkánk a probléma megoldása
után kezdődik csak újra.
Tehát: vajon ez-e a magyarázata a nyelvbotlások valamennyi ese-
tének? Hajlok ennek elfogadására. éspedig azért, mert valahányszor
.! nyeh botlás valamely esetét vizsgáljuk, találunk efféle megoldást.
Azonban azt sem lehet bebizonyítani, hogy a nyelvbotlás ily mecha-
nizmus nélkül létre ne jöhetne Lehetséges; de ez számunkra elméleti
leg közömbös, mivel azok a következtetések, amelyeket a pszichoana-
lízisbe való bevezetés szempontjából le akarunk vonni, fönnállanak
akkor is, ha magyarázatunk az elszólási eseteknek csak egy töredékére
vonatkozik, ez pedig aligha áll így A következő kérdésre, vajon az
elszólásokra vonatkozó cszleleteinket az elvetések más fajtáira is kiter-
jesz.thetjük-e, egy előié igennel válaszolok. Maguk is meg fognak győ-
ződni erről, amikor az elírás, balfogás stb. példáit vesszük vizsgálat
alá Technikai okokból azonban azt ajánlom, hogy ezt a munkát
halasszuk cl, amíg magát a nyelvbotlást alaposabban meg nem vizs-
gáltuk.
Ha elfogadjuk a nyelv botlás itt leírt lelki mechanizmusát, behatób-
ban meg kell vizsgálnunk, mit jelenthetnek még számunkra a szerzők
által előtérbe tolt egyéb tényezők, mint például a vérkeringési zavar,
kifáradás, izgalom, szórakozottság, a figyelmi zavar elmélete. Jegyez-
zék meg jól, mi ezeknek a tényezőknek a létezését nem tagadjuk.
Általában nemigen fordul elő, hogy a pszichoanalízis kétségbe vonna
valamit, amit más oldalról állítanak; csak rendszerint hozzátesz vala-
mi újat, és alkalomadtán persze úgy adódik, hogy' ez az eddig mellő-
zött és most újként odakerülő tényező éppen a leglényegesebb. Min-
den további nélkül elismerjük az élettani hajlamosságnak könnyebb
rosszullétbcn, vérkeringési zavarokban kimerülési állapotokban rejlő
hatását a nyelvbotlás keletkezésére; a mindennapos- és személyes ta-
pasztalat meggyőzheti önöket erről. De mily keveset tudunk ezzel
megmagyarázni! Mindenekelőtt, ezek nem szükséges föltételei az clvé-
téseknek. A nyelvbotlás tökéletes egészségi és normális testi állapot
mellett éppen így megeshet. Ezeknek a testi tényezőknek tehát csak
az. az értékük, hogy megkönnyítik, elősegítik a nyelvbotlás sajátos lelki
mechanizmusát. Erre a viszonyra egyszer egy hasonlatot használtam,
cs ezt most meg lógom ismételni, mert nem tudok jobbat helyette.
J egyék föl: sötét éjszaka sétálok valamely elhagy ott helyen és egy
útonálló megtámad, elrabolja órámat és pénztárcámat. Minthogy a
35
rabló arcát nem láttam tisztán, panaszomat a legközelebbi rendőrál-
lomáson a következő szavakkal adnám elő: A magányosság és sötétség
az imént megrabolt. A lendőrbiztos erre így válaszolhatna: Ügy
látszik, Ön helytelenül, szélsőséges mechanisztikus föl lugas híve. Álla-
pítsuk meg inkább így a tényállást: A sötétség védelme alatt, kihasz-
nálva a hejy elhagyatottságát, egy ismeretlen rabló kifosztotta Önt.
Az Ön esetében leglényegesebb feladat a rabló fölkutatása. Talán a
rablóit holmit is visszaszerezhetjük tőle.
A pszichofiziológiai tényezők, izgalom, zavartság, figyelmi zavar,
nyilvánvalóan nem nagyon visznek közelebb a megoldáshoz. Ezek
csak lieszédmódok, spanyolfalak, amelyek mögé feltétlenül be kell
pillantanunk. Az a kérdés inkább, vajon mi idézte itt elő az izgalmat,
a figyelem sajátos elfordulását. A hangzási hatások, a szóhasonlóságok
és a szavakból kiinduló szokásos társítások jelentőségét szintén figye-
lemre kell méltatnunk. Ezek megkönnyítik az elszólást, amennyiben
kijelölik az utat, amelyen haladhat. De ha látom az utat magam előtt,
bizonyos, hogy követni fogom? Ehhez még szükségem van a motivá-
cióra, hogy elszánjam magam és ezenfelül erőre, amely ezen az úton
előrevisz. Ezek a hangzási és szóbeli vonatkozások tehát szintén csak
elősegítői a nyelvbotlásnak, úgy , mint a testi hajlamosságok, és volta-
képpen nem magyarázatai. Gondolják csak meg, az esetek túlnyomó
részében nem az a körülmény zavarja meg a beszédemet, hogy a
használt szavak hangzásbelileg másokra hasonlítanak, hogy az ellen-
tétükkel szoros kapcsolatban állnak, vagy, hogy szokásos társítások
indulnak ki belőlük A filozófus Wundt értelmezése szerint még azt
a magyarázatot is találhatnánk, hogy a nyelvbotlás akkor keletkezik,
ha testi kimerültség folytán az asszociációs hajlam felülkerekedik az
egyéb beszéd-szándékunkon, Ez nagyon szépen hangzana, ha nem
mondana ellent ama tapasztalatainknak, amely ek tanúsága szerint az
esetek egy részében a kedvező testi, másik részében az asszociációs
tényezők hiányzanak.
Különösen érdekes számomra azonban a következő kérdésük: mily
módon lehet a kél egymással interferenciába lépő tendenciát megálla-
pítani. Valószínűleg nem is sejtik, milyen súlyos következményekkel
jár ez. I-gyebár, a kettő egyike, a megzavart törekvés, mindig kétség-
telen; az, aki az elvétést elköveti, ismeri és be is ismeri azt. Kételkedés-
re és meggondolásra csupán a másik, a zavaró törekvés adhat okot.
Nos, már hallottuk, és Önök bizonyára nem felejtették cl, hogy az
cselek egy részében ez a másik tendencia éppen ilyen világos. Kitűnik
a nyclvbotlás eredményéből, ha van bátorságunk althoz, hogy' ezt az
liriéri\ t elfogadjuk- A képviselőházi elnök, aki az ellentétét mondja
' r n Ák amit akart,' világos, hogy az ülést meg akarja nyitni, de éppen
J.' világos, hogy szeretné be is zárni. Ez olyan kézenfekvő, hogy
lenin i értelmezni való sincs rajta. De a többi esetben, amelyben a
y író törekvés csupán eltorzítja az eredetit, anélkül hogy önmaga
u lli cn kifejezésre jutna, hogyan hámozzuk ki itt az eltorzításból a
zavaró tendenciát?
Az esetek első sorozatában nagy on egyszerű cs biztos módon, tudni-
illik ugyanúgy, ahogyan a megzavart törekvést megállapítjuk. Hiszen
r zt közvetlenül a beszélőtől kapjuk, aki az elszólás után rögtön helyre-
állítja az eredetileg tervbe vett szövegezést „Has draut, nein, das
dauert vielleicht nodi eincn Monat” (1. 32. old ). Nus, a torzító
szándékot szintén vele mondatjuk el. Megkérdezzük tőle: Kérem,
miért mondta előbb, hogy „draut”? Erre azt válaszolja: Azt akartam
mondani: „Das ist ciné tratuigf Gcschichte” (Ez szomorú történet), és
a másik esetben, a l'orscfaiein elszólásban éppen így megerősíti, hogy
először ezt akarta mondani: „Das ist eine Sdiu anerei” (ez disznóság),
de aztán mérsékelte magát és szavainak más irányt adott. A zavaró
tendencia megállapítása itt tehát éppoly biztosan sikerült, mint a
megzavarté. Nem véletlenül folyamodtam oly példákhoz, amelyeknek
a közlése és megoldása nem ered sem tőlem, sem híveim valamelyiké-
től. Mégis szükség volt mind a két esetben egy bizonyos beavatkozás-
ra, hogy a megoldást elősegítsük. Meg kellett kérdezni a beszélőtől,
miért szólta el így magát, és mit tudna mondani elszólásáról. Külön-
ben talán elsiklott volna az elszólás fölött, anélkül hogy tisztázni
akarta volna. De mihelyt megkérdezték, a magyarázatot már az első
ötletével megadta. És íme, látják, ez a kis beavatkozás és eredménye
már pszichoanalízis, és mintaképe minden pszichoanalitikus vizsgá-
latnak, amit a továbbiakban végezni fogunk.
I alán túlságosan bizalmatlan vagyok, ha felteszem, hogy' ugyanab-
ban a pillanatban, amelyben a pszichoanalízis fölmerül Önök előtt,
felüti a fejét az ellenállás is vele szemben. Nem volna talán kedvük
arra az ellenvetésre, hogy az elszólást elkövető ember magyarázata
egyáltalán nem döntő bizonyíték? Persze hogy igyekezne gondolják
Ónok lölszólításra az elszólást megmagyarázni, és ekkor kimondja
az első, éppen fölmerülő ötletét, ha ez a magyarázat számára alkal-
masnak látszik. De ezzel még nem bizonyítja, hogy az elszólás tényleg
így folyt le. Lehetséges, hogy így volt, de éppúgy lehetett másképpen
’s Eszébe juthatott volna valami más is, ami épp ennyire, vagy talán
még jobban meglelek volna.
37
Különös, hogy alapjában véve milyen kevésre becsülik Önok a lelki
tényeket! Gondolják csak cl, hogy valaki egy bizonyos anyagot vegyi
analízisnek veteti alá és egy alkotórészéin')! bizonyos súlyt, ennyi meg
ennyi milligrammot kapott. Ebből a súly mennyiségből bizonyos kö-
vetkeztetések vonhatók le. Úgy' vélik-e, hogy a vegyésznek valaha is
eszébe jutna, hogy ezeket a következtetéseket azzal az. indoklással
kifogásolja az. izolált anyagnak más súlya is lehetett volna? Mindenki
meghajlik az előtt a tény előtt, hogy éppen ez és nem más súly
adódott, és az eredményre bátran építi föl a további következtetése-
ket. De ha az. a lelki tény áll önök előtt, hogy annak, akit megkérdez-
tek, egy adott ötlete támadt akkor nem adnak neki hitelt, és azt
mondják, hogy éppen így másvalami is eszébe juthatott volna! Önök-
ben ugyanis a lelki szabadság illúziója él, amelyről nem szívesen
mondanak le. Sajnálom, de eblien a legélesebben szemben állok
Önökkel.
Itt érvelésüket abbahagyják, de csak azért, hogy az ellenállást más
helyen kezdjék újra. Tovább folytatják: Értjük, hogy ez. a pszichoana-
lízis sajátos technikája, hogy problémáinak a megoldását magával az
analizált tál mondatja cl. Nos, vegyünk egy másik példát, azt, ame-
lyikben az ünnepi szónok fölszólítja a társaságot, hogy a főnök egész-
ségére fölböfögjenek (au/zustossen). Azt mondja Ön erre, hogy a
zavaró szándék eblien az esetben a becsmérlés; ez az, ami ellene szegül
a tisztelet kifejezésének. Ez azonban pusztán az ön értelmezése,
amely az elszóláson kívül álló megfigyelésekre támaszkodik. Ha eláicn
az esetben megkérdi az elszólás elkövetőjét, az nem fogja megerősíte-
ni, hogy becsmérelni akart, sőt erélyesen tagadni fogja. Miért nem
adja föl bebizonyíthatatlan értelmezését ezzel a világos tagadással
szemben?
Valóban, most ez egyszer valami vaskosai találtak. Elképzelem az
ismeretlen ünnepi szónokot; valószínűleg az ünnepelt Iónok asszisz-
tense, talán már magántanár, fiatalember az élet legszebb kilátásai-
val. Szeretnék a leikébe hatolni, vajon nem érzett-e mégis valamit,
ami a fönök megtisztelésére vonatkozó iölszólításnak talán ellensze-
gülhetett Ugyancsak megjárnám, ’l ürelmeth n lenne és nekem tá-
madna: „Hallja, de most aztán elég legyen a kérdezgelésből, külön-
ben baj lesz. Még tönkreteszi a karrieremet a gyanúsitgatásaival.
Egyszerűen azért mondtam ttufstossem, anstossen helyett, mert ugyan-
ebben a mondatban előzőleg már kétszer használtam az aujszócskát.
Ez az, amit Menngcr utóhangzásnak nevez, és itt további magyaráz-
gatásnak nincs helye. Megértette? Punktum.” Hm, ez meglepő rcak-
38
ció, valóban erélyes visszautasítás. Látom, hogy ezzel a fiatalemberrel
nem tudok boldogulni, de látom azt is; lám, lám, milyen fontos neki,
hogy az elvetésnek semmiféle értelme ne legyen, falán Önök is úgy
találják, hogy nem helyes, ha mindjárt ilyen goromba lesz, mikor én
pusztán csak elméletileg érdeklődöm, de végre is, gondoljál önok,
neki csak tudnia kell, mit akart mondani voltaképpen és mit nem.
Vajon valóban tudnia kell-e? Ez volna itt cpfjen a kérdés.
No, gondolják, most a markunkban vagy. Ez hát az ön technikája,
hallom mondogatni. Ha az az illető, aki az elszólást elkövette, valami
oly magyarázatot lüz hozzá, ami tetszik Önnek, akkor kijelenti, hogy'
az ő véleménye az utolsó döntő bizonyíték. „Hiszen ő maga mondja!”
De ha nem az ön szája íze szerint beszélt, akkor egyszerre csak azt
állítja, hogy ez az ember nem számít, ennek nem kell hitelt adni.
Ez igaz is. De elébük tárhatok egy hasonló esetet, ahol ép|»en ilyen
szörnyűség történik. Ha a vádlott a bíró előtt lieismcri tettél, akkor
a bíró hisz a vallomásának; ha azonban tagad, akkor a bíró nem hisz
neki. Ha ez másképpen lenne, nem volna igazságszolgáltatás, és az
itt-ott mutatkozó tévedések ellenére, mégiscsak el kell fogadnunk ezt
a módszert.
De vajon bírák vagyunk-e és az elszólás elkövetője vádlott? Hát
vétek az elszólás?
falán még ezt a hasonlatot sem kell elvetnünk. De nézzék csak,
milyen mélyreható különbségekbe ütköztünk az elvetések látszólag
oly ária dán problémájának vizsgálatánál. Oly különbségc.kbe, ami-
lyeket jelenleg nem is tudunk kiegyenlíteni. A bíróról és vádlottról
szóló hasonlat alapján ideiglenes egyezséget ajánlok föl Önöknek.
Ismerjék cl, hogy az elvetés értelme kétségtelen akkor, ha az analizált
maga is elismeri ezt az értelmet. Én ennek fejében elismerem, hogy
a gyanított értelemnek semmi kcizvetlen bizony ítéka nincs akkor, ha
az analizált megtagadja a föl világosi tásl, vagy természetesen, ha nincs
kéznél, hogy íolvilágosítást adhasson. Ekkor, mint az igazságszolgál*
tatás esetében is, bűnjelekre vagyunk utalva, amelyek a döntési töb-
bé-kevesbe valószínűvé leszik. A bíróságnak, gyakorlati okok miatt,
tárgy i bizonyítékok alapján is ki kell mondania a bűnösséget. Mi nem
állunk ily kényszer előtt; viszont arra sem kényszerülünk, hogy ilyen
bűnjelek értékesítéséről lemondjunk. Tévedés volna, ha azt hinnénk,
hogy a tudományok bármelyike csupa szigorúan bebizonyított tanté-
telből áll, és nem volna igazunk, ha ilyet követelnénk. Ezt a követel-
mény r csak egy tekintélyek után sóvárgó lélek állíthatja föl, amelynek
szükséglete, hogy a vallási katekizmusát egy7 másikkal, habár tudomá-
39
nyossal pótolja. A tudomány katekizmusában csak kevés megföUeb-
bczhetetlcn tétel található, sokkal inkább olyan állítások, amelyeket
a valószínűség bizonyos fokára emelt Sőt éppen a tudományos gon-
dolkodásmód ismertetőjele az, ha megelégszünk a bizonyosság ilyetén
megközelítésével, és az építőmunkát a végső megerősítések nélkül is
folytatni tudjuk.
Ámde honnan vesszük értelmezéseink támasztékát, bizonyítékán
abban az esetben, amikor az analizált löl világosi tása nem derít fényt
az elvetés értelmére? Különböző helyekről; elsősorban mindjárt az
elvetéseken kívül álló jelenségekkel való analógiáiról, például amikor
azt átütjük, hogy a név nyelvbotlásként jelentkező eltorzításának
ugyanaz a gyalázkodó értelme van, mint a szándékos névelferdítés-
nek Azután a lelki szituációból, amelyben az elvetés történt, az
elvetést elkövető egyén jellemének es azoknak a benyomásoknak isme-
retéből, melyek rá az elvetés előtt hatottak, és amelyekre esetleg ezzti
az elvetesse) reagál. Rendszerint úgy történik ez, hogy általános
alapelvi k szerint állapítjuk meg az elvétáe értelmét, ami tehát először
csak állítás, az értelmezésre vonatkozó föltevés, és ezután a lelki
szituáció megvizsgálásából megerősítést szerzünk. Néha eljövendő
eseményeket is be kell vámunk, amelyeket az elvetés úgyszólván
bejelentett, hogy föltevéseink megerősítését megkapjuk.
Ezt nehéz volna bizonyítanom, ha a nyelvbotlás területére kellene
szorítkoznom, ámbár itt is kínálkoznak egyes jó példák. Az a fiatalem-
ber, aki egy nőt el akar ^kértem, bizonyára félénk természetű; azt az
asszonyt, akinek az ura ehet és ihat, amit csak az asszony akar, az
asszonyoknak abból az erélyes fajtájából valónak ismerem, amely
•Jidion a gyeplőt tartja. Vagy nézzék a következő esetet; A „Concor-
dia” egyik közgyűlésén valamelyik fiatal tag heves ellenzéki beszédei
tart és ennek folyamán az egyesület vezetőit Vorschuss- (előleg-) tag
utaknak szólította, ami, úgy látszik, a í'orstand (elnökség) és Auwhtus
választmány) szavakból sűrűsödik össze. Gyanítani fogjuk, hogy az
ellenzékieskedésével szemben valamilyen zavaró törekvés nyilvánult
meg, és ennek némi köze lehetett valamilyen előleghez. Tényleg,
adatközlőnktől értesülünk, hogy a szónok állandó pénzzavarral küz-
dött, es éppen akkor kölcsönt kérő folyamodványt nyújtott be az
egyesülethez. Zavaró törekvésként tehát tényleg ez a gondolat illesz-
tendő be. mérsékeld magad az ellenzékieskedésben; hiszen ugyan-
azokról van szó, akikhez előlegért folyamodtál.
Bőven szolgálhatok azonban ilyen közvetett bizonyítékokkal, ha a
másfajta elvetések széles területére térek át.
H valaki elfelejt vagy minden erőlködése ellenére is csak nehezen
1 n'lekezerébcn tartani egy neki különben nagyon ismerős tulaj-
\"d evet akkor kézenfekvő az a föltevés, hogy valami kifogása van
É^visclője ellen, úgyhogy nem szívesen gondol rá; vessék össze ezzel
r< al a lelkiállapotnak a leírását, amelyben ez az elvetés történt meg
"'“'v r rcrnénytclenül beleszeretett egy hölgybe, aki rövid idő múl
. ” lenhez ment X. úrhoz. Annak ellenére, hogy Y. úr már huzamos
, • ismeri X urat, sőt üzleti osszeköttetéslam is áll vele, mindig újra
mee útra elfelejti a nevét, úgyhogy többször másoknál kellett kérde-
/(-wk<i<Ínie, ha X. úrral levelezni akart.”'
Y űr nyilván nem akar tudni szerencsés vetély társáról. „Említés se
eSy'agy: Egy hölgy az orvosánál valami közös ismerősükről kérdezős-
‘.odik de csak a leánykori nevét említi. A házasságával fölvett nevét
elfelejtette. Aztán bevallja, hogy ezzel a házassággal nagy on elégedet-
len volt és barátnője férjét nem kedvelte?
A tulajdonnév elfelejtéséről még más szempontból is lesz mondani-
valónk; most főleg az a lelkiállapot érdekel, amelyben az elfelejtés
megesik.
Valamely szándék elfelejtését egészen általánosan olyan ellentétes
áramlatra lehet visszavezetni, amely nem akarja végrehajtani a szán-
dékot Ám nemcsak mi gondolkodunk így a pszichoanalízisben, ha-
nem ez az emberek általános nézete, és ehhez az életben ragaszkodnak
is, csak az elméletben tagadják. A pártfogó, aki mentegetőzik a véden-
ce előtt, hogy a kéréséről megfeledkezett, nem tisztázhatja magát
ezzel előtte. A pártfogolt rögtön ezt gondolja: nem törődik a dologgal;
noha megígérte, tulajdonképpen mégsem akarja megtenni. Bizonyos
vonatkozásokban ezért az életben is tiltott dolog a megfcledkczés,
ilyenkor, úgy látszik, megszűnik a különbség az elvétések népszerű és
pszichoanalitikus fölfogása között. Képzeljenek cl egy háziasszonyt,
aki a vendégét ezekkel a szavakkal fogadja: Micsoda, ma jött hoz-
zánk? Egészen elfelejtettem, hogy mára hívtam meg. Vagy egy fiatal-
embert akinek be kellene vallania az imádottjának, hogy a legutóbb
megbeszélt találkáról megfeledkezett. Bizonyára nem fogja bevallani,
inkább ott nyomban a legvalószínűtlenebb akadályokat fogja kitalál-
ni, amelyek akkor távolmaradásra kényszerítették és azóta is lehetet-
lenné tették, hogy erről hírt adjon. I logy katonai dolgokban az a
C- (. Juhk nyomán.
A. A. Hull nyomán.
41
mentegetőzés, hogy valamiről megfeledkeztem, mit sem használ és
nem véd meg a büntetéstől, azt mindnyájan tudjuk és jogosnak is
tartjuk. Itt egyszerre csak mindenki megegyezik abban, hogy egy
bizonyos elvetés értelmes, és hogy mi ennek a jelentősége. Miért nem
elég következetesek és leijesztik ki ezt a belátásukat a többi elvetésre
is, miért nem vallanak őszintén szint mellette? Természetesen erre is
van válasz.
I la a szándék ilyetén való elfelejtésének értelme a laikus előtt is ily
kevéssé kétséges, akkor annál kevésbé lepődhetnek meg azon, hogy a
költők ugyanebben az. értelemben használják föl ezt az. elvéfést. Aki
látta vagy olvasta Önök közül B Shaw Caesai á Kleopáhóját, emlékez-
het rá, hogy a távozó Caesart az utolsó jelenetben az a gondolat
gyötri, hogy volt még valami szándéka, amiről megfeledkezett. Végül
kiderül, hogy mi ez: elbúcsúzni Kleopátrától. A költőnek ez. a kis
jelenete oly fölényt tulajdonít a nagy Caesarnak, amellyel nem rendel-
kezett és amelyre nem is törekedett. A történelmi forrásokból megtud-
hatják, hogy Caesar Kleopátrát maga után hívatta Rómába, és hogy'
Kleopátr a fiával, Carsarionnal akkor is ott időzött, amikor Caesart
megölték, és a gyilkosság után elmenekült a városból.
A szándék elfelejtésének esetei általában oly világosak, hogy alig
használhatók lel abban a törekvésünkben, hogy az rlvétés értelmének
jeleit a lelkiállapotlról vezessük le. Forduljunk ezért egy különösen
sokértelmű és át nem tetsző elvetéshez, az elvesztéshez és az elra-
káshoz. Azt, hogy az elvesztésben, ebben a bennünket gyakran oly
fájdalmasan érintő véletlenben bizonyos szándékossággal nekünk ma-
gunknak is részünk volna, aligha fogják hihetőnek tartani. De bősége-
sen akadnak ilyesfajta megfigyelések: Egy fiatalember elveszíti a ceru-
záját, pedig nagyon kedvelte. Előző napon levelet kapott a sógorától,
a levél ezekkel a szavakkal végződött: Egyelőre sem kedvem, sem
időm nincs arra, hogy könnyelműségedet és lustaságodat támogas-
sam.' Az a ceruza pedig éppen sógorának az ajándéka volt. E nélkül
az összetalálkozás nélkül természetesen nem állíthatnánk, hogy az
elvesztésben szerepe volt annak a szándéknak, hogy ettől a tárgytól
megszabaduljon. Hasonló esetek igen gyakoriak. Az ember elveszít
valamely tárgyat, ha az adományozójával meghasonlott és nem akar
többé emlékezni rá, vagy olyankor is, ha magát a tárgyat nem szereti
már, és urugyet keres arra, hogy mással, jobbal pótolhassa. Ugyan-
ilyen szándék szolgálatában áll természetesen a tárgy elejtése, eltűrése,
* B Dallner nyomán.
42
kretétele. Vagy véletlennek tarthatjuk azt, ha egy iskolás gyermek
a születésnapja előtt veszíti cl, rontja el, töri össze használati
i^yaii, például iskolatáskáját vág} zsebóráját?
Aki maga is gyakran álérezte azt a kínos helyzetet, amikor képtelen
voh megtalálni valamit, amit ő maga rakott el, nem lógja elhinni az
iKcn elrakás szándékosságát. fis mégis gyakoriak az olyan példák,
amelyekben az elrakás kísérő körülményei mutatnak a tárgy ideigle-
nes vág) örökre való eltüntetésének szándékára. Talán a legszebb
ilyenfajta példa a következő;
|,gy fiatalabb korú férfi meséli: „Néhány évvel ezelőtt félreértések
voltak a házasságomban, feleségemet túlságosan tartózkodónak talál-
tam és ámhát elismertem kitűnő tulajdonságait, minden gyöngédség
nélkül éltünk egymás mellett. Egy napon sétájáról egy könyvet hozott
magával, amit azért vett meg, mert azt hitte, hogy engem érdekelni
fog Megköszöntem a »figyelernnek« ezt a jelét, megígértem, hogy a
könyvet el fogom olvasni, az olvasandók közé helyeztem és többé nem
találtam meg. Hónapok múltak cl, időnként visszaemlékeztem erre az
elveszett könyvre, de hiába kutattam utána. Körülbelül léi évvel
később megbetegedett a tőlünk külön lakó anyám, akit nagyon szeret-
tem. Feleségem odaköltözött, hogy az anyósát áttolja. A beteg állapo-
ta komolyra fordult, és ebben a helyzetben feleségem legjobb tulaj-
donságai mutatkoztak meg. Egy este mindattól, amit feleségem tett,
elragadtatva és hálatellcn térek haza. íróasztalomhoz lépek, minden
határozott szándék nélkül, de mintegy az alvajáró biztonságával
kinyitom egy bizonyos fiókját és legeslegfelül megtalálom az oly soká-
ig Idába keresett, elrakott könyvet.”
Az elrakás motivációjának megszűnésével véget ért maga az elra-
kás is.
Hölgyeim és Uraim! A végtelenségig szaporíthatnám a példák
sorát De ezt nem akarom itt megtenni. A mindmnapi életpszühopaloló-
giájAitA szóló könyvemben 'megjelent először 1901-ben)’ különben is
igen bő kazuisztikát találnak az elvétések tanulmányozására.2 Mind-
ezek a példák mindig rsak egy és ugyanazon eredményt szolgáltatják:
valószínűvé teszik (>nök előtt, hogy az elvetéseknek megvan a maguk
értelme, és megmutatják, miképpen lehet az értelmet a kísérő tünetek-
A magyar fordítás I. kiadása 1923-ban jeleni meg. 2. kiad.: Bihliotheca iWfi.
Gergely Erzsébet és laikaes Katalin
így A Macrlcr (Iránná), A. A. Brill (angol), E. Jorus (angol), J. Starckc
lollatid és má-uk gyűjteményeiben
43
bői kitalálni, vagy megerősíteni. Ma róvidrbbre szabom a mondandó-
mat, mert most csak azt akarjuk elérni, hogy ezeknek a jelenségeknek
a tanulmányozásából a pszichoanalízisre való előkészülethez támoga-
tást nyerjünk. Csupán két megfigyelési csoportra kell itt még rátér-
nem: a halmozott és összetett elvetésekre és értelmezéseinknek később
bekövetkezendő események által való megerősítésére.
A halmozott és összetett elvetések fajtájuk legkirívóbb példányai.
Ha csupán azt akartuk volna bebizonyítani, hogy az elvetéseknek
értelmük is lehet, ügy kezdettől fogva ezekre szorítkoztunk volna,
mivel ezeknél az értelem oly világos, hogy a legtompább agyba is
bevilágít, a legkritikusabb ítélet előtt is megáll.
A megnyilvánulások halmozódása oly makacsságra vall, amely
jóformán sohasem lehet véletlen, a szándéknak azonban nagyon meg-
felel. És végül az elvetések egyes fajtáinak egymással való felcserclődé-
se megmutatja, hogy mi a fontos és lényeges az elvetésben; nem a
formája vagy az az eszköz, amelyet alkalmaz, hanem a szándék,
amelynek szolgálatában áll, és amelyet a legkülönbözőbb utakon akar
elérni. El akarom mondani Önöknek az ismétlődő elfelejtésnek egy
esetét: E. Jones beszéli cl, hogy egyszer egy levelet előtte ismeretlen
okokból több napon keresztül az íróasztalán hevertetetl. Végül rá-
szánta magát és postára adta, de a „bead letter office”-bb\ visszakapta,
mert elfelejtette megcímezni. Miután megcímezte, újból a postára
vitte, ezúttal azonban bélyeget nem ragasztott rá. Most végül is meg
kellett önmagának vallania, hogy a levelet nem akarja elküldeni.
Egy másik esetben a balfogás az „elrakás”-sal kombinálódik. Egy
hölgy a sógorával, aki híres művész, Rómába utazik. A Rómában élő
németek meleg ünneplésben részesítik a vendéget, és többek között
egy antik aranyéremmel is megajándékozzák. A hölgyet bánija, hogy
sógora nem becsüli meg eléggé ezt a szép darabot. Miután nővére
fölváltotta és ő ismét hazakerült, a kicsomagolásnál fölfedezi, hogy az
érmet nrm tudja, miképpen magával hozta. Azonnal értesíti
levélben sógorát és bejelenti, hogy a megszöktetett tárgyal másnap
visszaküldi Rómába. Másnapra azonban az érmet olyan ügyesen
eltette, hogy nem tudja megtalálni és elküldeni, és ekkor sejteni kezdi,
mit jelent a „szórakozottsága”, tudniillik, hogy az érmet magának
akaija megtartani.’
Már az előbbiekben említettem Önöknek az elfelejtés és tévedés
kombinációjának egy példáját, amelyben valaki először megfelcdke-
1 R. Ráücr nyomán.
44
zik találkájáról, másodszor pedig azzal az elhatározással, hogy bizto-
san nem fogja elfelejteni, nem a megbeszélt órában jelenik meg.
Egészen hasonló esetet mondott el élményeiből egy barátom, aki a
tudományon kívül az irodalom iránt is érdeklődik. Ezt beszéli el:
„Egynéhány évvel ezelőtt elfogadtam egy bizonyos irodalmi egyesület
választmányi tagságát, mert úgy véltem, hogy a társaság drámám
színrehozatalának keresztülvitelében valamikor majd segítségemre
lehet. Rendszeresen részt vettem, habár nem sok érdeklődéssel, min-
den pénteken az üléseken. Néhány hónappal ezelőtt a f.-i színház
értesített, hogy darabomat színre fogja hozni, és ettől fogva rendszere-
sen megtörtént velem, hogy az egyesület üléseiről megfeledkeztem. Ami-
dőn elolvastam az ön írásait, amelyek ezekre a dolgokra vonatkoz-
nak, szégyellni kezdtem a feledékenységemet, szemrehányásokat tet-
tem magamnak, hogy alávalóság, ha most maradok ki, amikor ezekre
az emberekre nincs már szükségem, és elhatároztam, hogy a legköze-
lebbi pénteken semmi áron nem feledkezem meg az ülésről. Mindig
újból és újból emlékezetembe idéztem ezt az elhatározásomat, mind-
addig, amíg keresztül nem vittem és az ülésterem ajtaja előtt nem
állottam. Legnagyobb csodálkozásomra az ajtót zárva találtam, az
ülés már véget ért, tudniillik tévedtem a napban: már szombat volt!’’
Eléggé érdekes volna a hasonló megfigyelések gyűjtése, én azonban
továbbmegyek; szeretném, ha egy pillantást vetnének azokra az cse
tekre, amelyekben értelmezéslinknek jövőbeli megerősítésére meg
várni kell.
Ezeknek az eseteknek lő feltétele természetesen az, hogy a je lenlegi
lelkiállapot ismeretlen előttünk, vagy kérdéseinkkel nem tudjuk fel-
tárni. Ilyenkor értelmezésünk csak sejtésként értékelhető, és mi ma-
gunk sem akarunk a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani
neki. Később azonban előfordul valami, ami megmutatja, hogy értel-
mezésünk milyen jogos volt már annak idején is. Egyszer vendége
voltam egy ifjú házaspárnak, és hallottam, amint a fiatalasszony
nevetve mondja el legújabb élményét, hogy miként kereste tol ismét,
az utazásról való visszatéréséi követő napon, hajadon nővérét, hogy’
bevásároljon vele, mint a régi időkben, mialatt a feij üzleti dolgai
mán járt Hirtelen föltűnt neki egy úr az út túlsó oldalán, és a nővérét
oldalba taszítva felkiáltott: Nézd csak, hiszen ott megy L. úr Elfelej-
tette, hogy az az úr néhány’ hete a félje. Megborzadtam erre az
elbeszélésre, de következtetni nem mertem. Vy a kis történet csak évek
múltán jutott újra az eszembe, miután a házasság a legszerencsétle-
nebbül végződött.
45
A. Maeder egy hölgyről tesz említést, aki az esküvője előtti napon
elfelejtette menyasszonyi ruháját fölpróbálni, és késő este jutott csak
az eszébe, a varrónő kétségbeesésére. Maeder összefüggésbe hozza
ezzel az elfelejtéssel azt, hogy' a fiatalasszony nemsokára elvált a
férjétől. Ismerek egy, jelenleg az urától elváltán élő hölgyei, aki
vagyona kezelési ügyeinél gyakran leánykori nevét írta alá az okmá-
nyokra, évekkel előbb, mielőtt ezt a nevet újból fölvette volna.
Tudok más asszonyokról, akik a nászúton elvesztették a jegygyűrűjü-
ket, és azt is tudom, hogy házasságuk későbbi alakulása értelmet adott
ennek a véletlennek. Es most még egy kirívó példa, amely azonban
szerencsésebben végződött Egy híres német vegyészről beszélik, hogy
a házassága azért nem jött létre, mert elfelejtette az esketés óráját, és
a templom helyett laboratóriumába ment. Volt oly okos, hogy ennél
az egy kísérletnél abbahagyta a dolgot, és öreg korában agglegény-
ként halt meg.
1 alán fölmerült Önökben az az óllel, hogy ezekben a példákban
az elvetések a régiek ómenjének, vagy előjelének felelnek meg. Való-
ban az ómenek egy része nem volt más, mint elvétés; amikor például
valaki megbotlott vagy elesett. Más részüknek persze az objektív
esemény és nem a szubjektív cselekedet jellege volt. De nem is hinnék,
milyen nehéz sokszor valamely eseménynél eldönteni, vajon az egyik,
vagy' a másik csoportba tartozik-e. A cselekvés gyakran érti a módját,
hogy passzív élmény köpenyébe burkolózzék.
Aki csak közülünk hosszabb élettapasztalatra tekinthet vissza, való-
színűleg bevallja magának, hogy sok csalódásnak és fájdalmas megle-
petésnek elejét vehette volna, ha bátorsága lelt volna arra az elhatáro-
zásra, hogy az emberekkel való érintkezésében az apró elvétéseket
előjelként értelmezze, és fölhasználja még titkolt szándékaik föltárásá-
ra. Többnyire hiányzik erre a bátorság; az ember olybá tűnne magá-
nak, mintha a tudomány kerülő útján újból visszatért volna a babo-
nákhoz. Hiszen nem mindig valósulnak meg az előjelek, és elmélete-
inkből megérthetik, hogy nem is kell mindig beválniok.
NEGYED 1K ELŐADÁS
AZ ELVETÉSEK
BEFEJEZÉSI
Hölgyeim és Uraim! Eddigi fáradozásaink eredményeképpen leszö-
gezhetjük és további vizsgálódásaink alapjául vehetjük, hogy az elve-
téseknek megvan a maguk értelme. Még egyszer hangsúlyozni akar-
juk, hogy nem állítottuk és céljaink érdekében nincs is szükségünk
errr az állításra , hogy minden egyes előforduló elvetésnek megvárj
a maga értelme, ámbár ezt valószínűnek tartom. Megelégszünk azzal,
ha ilyen értelmet viszonylag gyakran kimutathatunk az elvetés kulón-
Ijöző fajtáinál. Ezek a különböző formák egyébként ebben a tekintet-
ben különbözőképpen viselkednek. A nyelvbotlásnál, elírásnál stb.
talán előfordulnak tisztán élettanilag megokolható esetek, az elfelejté-
sen alapuló fajtáknál (név és szándék elfelejtése, „elrakás” stb.) nem
tudok hinni az ilyenekben, elveszítés akad valószínűleg olyan is,
amelyben elismerhetjük a szándék talanságot; az életben előforduló
tévedések általában csak bizonyos részben esnek a mi nézőpontunk
alá. Gondoljanak ezekre a megszorításokra, ha a továbbiakban abból
fogunk kiindulni, hogy az elvétések lelki aktusok és kél szándék inter-
ferenciájából származnak.
Ez a pszichoanalízis első eredménye. Mind ez ideig a lélektan mit
sem tudott ilyen interferenciák létezéséről és arról a lehetőségről, hogy
ezeknek ilyenfajta jelenségek a következményei. A lelki tünemények
világát tekintélyes területtel gazdagítottuk, és oly jelenségeket hódí-
tottunk meg a lélektan számára, amelyeket eddig nem soroltak hozzá.
Álljunk meg rgy pillanatra még annál az állításnál, hogy az elveté-
sek „lelki aktusok”. Többet mond ez netán, mint az a már hangozta-
tott kijelentésünk, hogy értelemmel bírnak? Nem hiszem; sőt inkább
határozatlanabb és félreérthetőbb amannál. Mindazt, amit a lelki
élettel kapcsolatban megfigyelhetünk, alkalomadtán lelki jelenségnek
fogjuk nevezni. Ez attól függ majd, vajon az egyes lelki megnyilvánu-
47
lás közvetlenül testi, szervezetbeli, anyagi hatásoktól keletkezett-e, és
ebben az esetben vizsgálata nem tartozik a lélektan föladataihoz,
vagy pedig közvetlenül más lelki folyamatokból vezethető-r le, ame-
lyek mögött aztán valahol megkezdődik a szerves hatások sora. Az,
utóbbi esetet figyelembe véve nevezünk egy jelenséget lelki folyamat-
nak es ezért célszerűbb, ha nézetünket ebben a formában foglaljuk
össze; ez a jelenség értelmes, ennek a jelenségnek élteimé van. Érlelem
alatt jelentőséget, szándékot, tendenciát és bizonyos lelki cisszefiiggé-
sek sorában való elhelyezkedési értünk.
Vannak még másfele jelenségek is, melyek közel állnak ugyan az
elvetésekhez, de amelyekre ez a név már nem illik rá. Ezeket i életlen
és tüneti cselekvésnek mondjuk. Ugyancsak megvan bennük az indoko-
latlanság, az igénytelenség és a jelentéktelenség, ezenfelül azonban
világosabban a foloslegesség jellege is. Az elvetésektől az különbözteti
meg ezeket, hogy hiányzik belőlük egy másik szándék, amellyel össze
ütköznek és amelyeket megzavarnak. Másrészt határ nélkül átfolynak
azokba a taglejtésekbe és mozdulatokba, amelyeket az. indulatok
kifejezései közé számítunk. Ezekhez a véletlen cselekedetekhez tarto-
zik minden játszadozva végzett, látszólag céltalan babrálgatás ruhá-
zatunkon, testrészeinken, a kezünk ügyébe eső tárgyakon, szintúgy
ezeknek a cselekedeteknek az abbahagyása, továbbá a dallamok,
melyeket dúdolgatunk. Azt az állítást képviselem in Önök előtt, hogy
mindezeknek a jelenségeknek értelmük van és éppen olyan módon
értelmezhetők, mint az elvetések; egyéb fontosabb lelki folyamatok
apró jelei, teljes értékű lelki aktusok. Mindaz.onáltal nem szándéko-
zom tovább időzni a lelki jelenségek területének ennél az újabb
kibőt ülésénél, hanem visszatérek az elvetésekhez, amelyekből sokkal
világosabban kihámozhatjuk a pszichoanalízis fontos kérdéseit.
A legérdekesebb kérdések, amelyeket az elvétéseknél lőhettünk és
amelyekre még nem válaszoltunk, bizonyára a következők; azt mon-
dottuk, hogy az elvetés kél különböző szándék interferenciájának
eredménye, amelyek közül az egyik a megzavartnak, a másik a zava-
rónak nevezhető. A megzavart szándékok nem késztetnek további
kérdések föltételére, de a zavaróról tudni akarjuk először is azt, vajon
miféle szándékok azok, amelyrek mások zavaróiként lépnek föl, és
másodszor, vajon minő viszony van a zavaró és a megzavart szándék
között?
Engedjék meg, hogy ismét az elszólást vegyem az egész fajta képvi-
selőjéül és hogy előbb a második kérdésre válaszoljak.
Az elszólásnál a zavaró szándék tartalmi vonatkozásban állhat a
48
. .. „kkol dlcntmondást, illetve kiigazítást vagy kiegészi-
megzavai t a • pedig, és ez a homályosabb és érdekesebb eset,
t. st wr^^,jék tartalmilag semmiféle vonatkozásban sincs a megza-
' 1 „admzás közül az elsőre könnyen találhatunk bizonyitéko-
1 ktL'r említett és más hozzájuk hasonló példák között.,Jóformán
a " , ivan esetben, melyben az elszólás az ellenkezőt mondja,
valamenny * mcgzavartnak az ellentétét fejezi ki; az elvetés kér
*zö'ar (/telhetetlen törekvés konfliktusának ábrázolása. Az ülést
megnyitom, de legszívesebben már be is zártam volna, ez az
S elszólásának az értelme. Egy politikai újság, amelyet megveszte-
í H-tőséiígel vádoltak, egy cikkében védekezik, és ennek a cikknek
Izekig jakban kellene kulminálnia: Olvasóink ki fogják állítani
azt a bizonyítványt, hogy mindig a ItgönzrlMb módon szálltunk
síkra a köz érdekében. A védelem megszövegezésével megbízott szer-
kesztő azonban ezt írja: a legönzdbb módon. Tehát ezt gondolja: Így
kell ugyan írnom, de én másként tudom. Egy országgyűlési képviselő,
aki azt hangoztatja, hogy a császárnak gerincesen (riMuiltlos) meg kejl
az igazat mondani, belsejében hangot hall, amelynek merészségétől
megriad, és elszólásával a gerinceset gerinctelenre (rückgrallos) formál-
ja ál?
Azokban az Önök előtt ismert példákban, amelyek az összevonás
vagy megrövidítés látszatát keltik, helyesbítésekről, toldalékoktól
vagy folytatásokról van szó, amelyekben az első mellett egy második
törekvés jut érvényre. Olyan dolgok kerültek itljelszfmt (Porschéin),
mondd csak ki kereken, melyek disznóságok (Schwtinerei) voltak; tehát:
dolgok zum Vor schuetri kerültek. Azokat, akik ehhez értenek, egyik
kezének ujjain összeszámolhatja az ember; de nem, tulajdonképpen
mégiscsak egy etlen ember akad, aki ért hozzá, tehát: egy afgbt megszá-
molhatja. Vagy, az. uram ehet és ihat, amit akar. De hiszen < »n tudja,
hogy én egyáltalában nem tűröm, hogy ő akatjon valamit; azaz: ehet
és ihat, amit én akarok. Mindezekben az esetekben tehát az elszólás
magából a megzavart szándék tartalmából következik, vagy ebbe
kapcsolódik bele.
A két tnterferálószándék közötti viszony másik fajtája idegenszerű-
leg hat. Ha a zavaró szándéknak a megzavart szándék tartalmához
^nini köze sincs, honnan ered és honnan van az, hogy éppen ezen
a helyen okoz zavart? A megfigyelés, amely itt az egyedüli helyes
A német Reiclistagban, 1908 novemberében.
49
választ adhatja, világossá teszi, hogy a zavarás oly gondolatmenetből
indul ki, amely az illető személyt röviddel előbb foglalkoztatta, és ami
aztán ily módon (ejti ki utólagos hatását, akár kifejeződött már a
beszédben, akár nem. lehat valóban utóhangzásnak kell elnevez,
nünk, de nem szükségszerűen a kimondott szavak u tóhangz ásá na kJ
Itt sem hiányzik a képzettársításos összefüggés, a zavaró és a mcgza.
vart között, ez az osszelüggés azonban nem a tartalomban rejlik
hanem mesterségesen, gyakran nagyon is mesterkélt összekötő utakon
keletkezett.
Hallgassanak meg erre vonatkozólag egy egyszerű példát, áruit
magam figyeltem meg. Szép Dolomitjainkban egy alkalommal két
turistának öltözött bécsi hölggyel találkozom Egy daralton elkísérem
őket, és közben beszélgetünk a turistaélet élvezeteiről, de kellemetlen
oldalairól is. Az egyik hölgy elismeri, hogy az időtöltésnek ez a módja
nem kevés kényelmetlenséggel jár. Az igaz, mondja, hogy csöppet sem
kellemes, ha így egész áldott nap a napsütésben menetelünk, és a blúz
meg az mg egészen átizzad. Ebben a mondatban, egy helyen, egy kis
elakadást kellett legyőznie. Aztán folytatja; Uriia inán dber dann írnek
Hon kaimul und tich umkleultn kann...1 Ezt az elszólást nem analizáltuk,!
de azt hiszem, könnyen megérthetik. A hölgynek az volt a szándéka, '
hogy tökéletes fölsorolást adjon, ekként: blúzt, inget meg nadrágot
(Hőse). De az illendőség okából elmaradt a nadrág fölemlítése, a
legközelebbi, tartalmilag az előbbiről teljesen független mondatban
azonban a ki nem mondott szó a hozzá hasonló haza (naih Hause)\
eltorzításaként a felszínre került.
Most aztán rátérhetünk régóta esedékes lö kérdésünkre: milyen
szándékok azok, amelyek szokatlan módon mások megzavarásával
jutnak kifejezésre. Nos, természetesen nagyon különbözőek, de szeret-
nénk bennük föltalálni a közös vonást. Ha ilyen szempontból átvizs-
gálunk egy sor példát, ezek csakhamar három csoportra fognak oszla-
ni. Az első csoportba tartoznak azok az esetek, amelyekben a zavaró
irányzat ismeretes a beszélő előtt, és ezenfelül még az. elszólást megelő-
zőleg, érezhető is volt. így a Vornhuein elszólásban a beszélő nemcsak
azt hagyja helyben, hogy azokról a bizonyos dolgokról eleve a „disz-
nóság” ítéletét alkotta, hanem azt is, hogy szándéka volt ennek szóbeli
kifejezést adni, ettől azonban később elállt. Egy második csoportba
sorolhatók azok az esetek, amelycklrcn a beszélő a zavaró tendenciái
szintén magáénak vallja, de arról nem tud, hogy ez éppen az elszólás.
' l.zt .tk.iria mondani’ IK ha aztán hazaérünk cs áiötlözkorthelunk
volt benne. Elfogadja tehát elszólásának általunk ajánlott
r^U 3 t de bizonyos mértékben mégis csodálkozik rajta. Erre a
rr1t 1,1 talán könnyebben találunk példákat más elvetések köré-
' ’,i kr* 't éppen az elszóláséból. Egy harmadik csoportban a beszélő
l’° ' "'"J c]lllasítja a zavaró szándék értelmezését; nemcsak azt tagad-
• ,r? jvv már az elszólás előtt is élt benne, hanem azt a tényt is, hogy
-*'1’ Jzaudék egyáltalában felmerült volna. Emlékezzenek a „fölhöfö-
\ ioplossen) példára és arra a szinte udvariatlan elutasításra,
i |/en a zavaró szándék földerítése miatt ez a szónok részesített
। ud|.ik hogy ezeknek az eseteknek a fölfogásában még nem jutottunk
ecvséges nézőpontra. Én nem törődnék a szónok ellenkezésével és
rendületlenül kitartanék értelmezésem mellett, Önök ellenben, úgy
gondolom, mégis ellenkezésének a hatása alatt állnak és fontolóra
\ eszik, vajon nem volna-e jobb lemondani az ilyen elvetések értelme-
zéséről és nem kcllene-e ezeket az analízis előtti értelemben vett,
tisztán élettani aktusoknak fölfogni. F.l tudom képzelni, mi riasztja
vissza Önöket. Értelmezésein magában foglalja azt a feltevést, hogy
a ív-szelőnél oly szándékok érvényesülhetnek, amelyekről ő maga mit
sem tud. amelyekre azonban én, a jelek alapján következtetni tudok.
Ilyen újszerű és követkéz menyei ben súlyú föltevés előtt megtorpan-
nak Meg tudom érteni ezt és ennyiben igazat adok Önöknek. De
állapítsuk meg: ha következetesen kitartunk az elvétcsekről vallott és
annyi példával megerősített nézetünk mellett, minden idegenkedésük
dacára is cl kell szánniuk magukat az említett föltevésre. Ha ez nem
áll módjukban, alighogy megértették az elvetések mibenlétét, le kell
róla mondaniuk.
Időzzünk még egy keveset annál, ami a három csoportot összeköti,
ami az elszólás három mechanizmusában közös Ez, szerencsére,
félreismerhetetlen. A két első csoportban a beszélő elismeri a zavaró
tendenciát; az elsőben hozzájárul ehhez még az is, hogy közvetlenül
az elszólás előtt jelentkezett. Azonban mindkét esetben ásszaszorílot-
lák 4 beszélő elhatározta, hogy nem engedi a beszédben megvalósulni, is ekkor
szólja • / magát, vagyis a visszaszorított törekvés ekkor a beszélő akarata ellenire
•negyijnlt ónul, amennyiben megváltoztatja a megengedett szándék kifejezését,
r eleredik vele, vagy éppenséggel a helyére lép. Ez tehát az elszólás mecha-
nizmusa.
Álláspontom szerint a harmadik csoportunkban észlelhető folya-
,s legteljesebb összhangba hozható az in leírt mechanizmussal,
k J * feltételeznem, hogy ezt a három csoportot a szándéknak
onböző mélységekig való visszaszorítása különbözteti meg egymás-
51
tói. Az elsőben a szándék jelen van, és a beszélő már megnyilatkozása
előtt észreveszi ezt; csak ezután igyekszik magától visszautasítani a
szándékot, amiért az elszólásban talál kárpótlást. A második csoport-
ban az elutasítás mélyebben lappang; a szándék már beszédbeli
megnyilvánulása előtt sem vehető észre. Csodálatos, hogy még ez sem
gátolja e tendenciát abban, hogy az elszólás előidézésében szerepeljen!
Ez a viselkedés könnyíti meg azonban, hogy megmagyarázzuk az
elszólás lefolyását a harmadik csoportnál. Merész leszek és fölteszem,
hogy az. elvetésben meg olyan törekvés is megnyilvánulhat, amrly
hosszabb idő óta, talán nagyon hosszú idő óta, visszaszorult, észrevét-
len maradt, és ezért a beszélő egyenesen le is tagadhatja. De hagyják
a harmadik csoport problémáját figyelmen kívül; a többi eset meg-
figyeléséből azt a következtetést kell levonniuk, hogy valaminek a kimrni-
dására irányuló szönd/k umzaszorítÁsa elengedhetetlen föltétele annak, hogy
elszólás keletkezhessek.
Most már állíthatjuk, hogy továbbjutottunk az elvétések megérté-
sében. Nemcsak azt tudjuk, hogy lelki aktusok, amelyekben értelmet
és szándékot ismerhetünk föl, nemcsak azt, hogy kér különböző szán-
dék interferenciájából keletkeznek, hanem ezenkívül azt is, hogy' az
egyik szándék akkor nyilvánul meg a másik szándék megzavarásában,
ha kivitelezése bizonyos fokig akadályozva van. Miután megzavarták,
válhat csak zavaróvá. Ezzel természetesen még nem jutottunk cl az
elvétéleknek nevezett jelenségek tökéletes magyarázatához. Rögtön
további kérdéseket látunk felmerülni és általában sejtjük, hogy minél
messzebb jutunk a megértésben, annál több alkalom adódik majd
újabb kérdések föltevésére. Például azt kérdezhetjük, miéi t nem törté-
nik mindez sokkal egyszerűbben. Ha egy bizonyos szándékot vissza
akarunk szorítani, ahelyett hogy végrehajtanánk, akkor ennek a visz-
szaszorításnak úgy kellene sikerülnie, hogy semmi se fejeződjék ki a
szándékból; vagy kudarcot is vallhatna, úgy, hogy a visszaszorított
szándék tökéletesen kifejezésre jutna. Az elvétések azonban kompro-
misszum eredményei, mindkét szándéknak felsikert és félkudarcot
jelentenek, a veszélyeztetett szándék sem nem szorul egészen háttérbe,
sem nem jut - egyes esetektől eltekintve a maga egészében érvényre.
Elgondolhatjuk, hogy bizonyos föltételeknek jelen kell lenniök ahhoz,
hogy' ilyen interferenciás vagy kompromisszumos eredmények kelet-
kezzenek, de még csak nem is sejthetjük, mifélék lehelnek ezek a
föltételek. Alig hiszem, hogy ezeket az előttünk ismét ellen viszonyokat
földeríthetnénk, ha az elvétések tanulmányozásália még mélyebben
belemerülnénk. Sőt inkább szükségessé válik, hogy előbb még a lelki
52
élet más sötét területeit kutassuk at; csupán az ott elénk kerülő analó-
giák adhatják meg a bátorságot azoknak a föltevéseknek a megfogal-
mazásához, amelyek az elvétések mélyebbre nyúló felderítése céljából
szükségesek. És meg valamit! Megvannak a maga veszélyei annak is,
hu mint ezen a területen szoktuk, kis jelekkel dolgozunk Van egy lelki
betegségi a kombinációs paranoia, amelynél korlátlanul felhasználják
az ilyen kis jeleket, és én természetesen nem fogok amellett kardoskod-
ni, hogy az ezek alapján fölépült következtetések egytől egyig helye-
sek. Ilyen veszélyektől csak megfigyeléseink széles alapja, a lelki élet
legkülönbözőbb területein tapasztalt hasonló benyomások gyakori
megismétlődése védhet meg.
Itt tehát abbahagyjuk az elvétések analízisét. De hadd figvelmez-
tcsem Önöket még valamire: tartsák meg, kérem, emlékezetükben
példaképül azt a módot, ahogyan ezeket a jelenségeket földolgoztuk.
Ezen a példán láthatják, inik a céljai a lélektanunknak. Nemcsak
leinti és osztályozni akaguk a jelenségeket, hanem meg is akarjuk
érteni őket, mint a lelki erők játékának a jeleit, mint célratörő tenden-
ciák megnyilvánulásait, amelyek együtt vagy egymás ellen küzdenek.
A lelki jelenségek dinamikus fölfogására törekszünk. Az észlelt jelensé-
geknek, a mi fölfogásunkban, háttérbe kell szorulniok a csupán fölté-
telezett törekvésekkel szemben.
Az elvetéseknél tehát nem akarunk mélyebbre hatolni, de futólag
még egyszer végigkalandozhatunk ezen a területen, amelyen már
ismert dolgokat fogunk viszontlátni, és egynéhány új dolog nyomára
is akadunk. Emellett az elszólásnak az imént fölállított hármas beosz-
tásához. tartjuk magunkat, és hozzávesszük a mellérendelt formákat,
úgymint az elírást, felreoh ásást, felrehallást, az elfelejtést, ennek az
elfelejtett tárgy szerinti alosztályait (tulajdonnevek, idegen szavak,
szándékok, benyomások elfelejtése) és a balfogást, „elrakást”, elveszí-
tést. A tévedések, amennyiben számba jöhetnek, részben az elfelejtés-
hez, részben a balfogáshoz csatlakoznak.
Az elszólást már behatóan tárgyaltuk, és mégis van még hozzátenni-
valónk. Az elszóláshoz kisebb érzelmi jelenségek kapcsolódnak, me-
lyek korántsem érdektelenek. Senki sem szólja el magát szívesen; saját
elszólásunkat sokszor nem vesszük észre, a másét mindig. Az elszólás
bizonyns értelemben ragadós is; nehéz az elszólásról beszélni anélkül,
hogy magunk is bele ne esnénk. Hiszen az elszólásnak a legegyszerűbb
íormái, amelyeknek nem kell különös fölvilágosílásokat adni rejtett
Wki folyamatokról, motiválásukban könnyen átláthatók. Ha például
valaki egy hosszú magánhangzót röviden ejt ki, egy ennél a szónál
53
b< következett tetszőlegesen indokolt zavar miatt, akkor hehrctfl
nem sokkal utána következő rövid magánhangzót megnyújt és
nyelvbotlást követ el, amivel az előbbit akarja kiegyenlíteni. I J
igy, ha egy kettős magánhangzót homályosan és hanyagul eit, TI
például eií-t vagy o»-t n-nek, jóvá igyekszik ezt tenni azzal, hovv Jj
rákövetkező ct-i eu-ra vagy ot-ra változtat. Itt úgy látszik iont<« 'i,2J
a liallgato azt higgye, a beszélőnek közömbös, miképpen bánik an
nyelvével. A második, kiegyenlítő eltorzításnak egyenesen a? a a
hogy felhívja a hallgató figyelmét az elsőre és tudassa, hogy az
eloado figyelmét sem kerülte el. A nyelvbotlás leggyakoribb,
szerubb es legjelentektclenebb esetei összevonásokból és hangzári elő
rév elitesekből állnak, amik igénytelen beszédrészeken nyilvánulnál
meg. losszabb mondatban például akként szóljuk el magunkat hoov
a szándéknak megfelelő beszédintenció utolsó szava korábban hanoi
zik el. Ez bizonyos türelmetlenség látszatát kelti, mintha szeretnénk
mar a mondattal készen lenni, és általában ennek a mondatnak d
közien ellen vagy egy általán a beszéd ellen irányuló némi elit rikczé&1
tol tanúskodik. így határesetekhez jutunk, amelyekben az elszólásnak I
a pszichoanahtikus és a közönséges élettani fölfogása közötti különbsé-
gek összekeverednek. Föltesszük, hogy ezekben az esetekben a biszérfJ
intenciót zavaró szándék van jelen; ez azonban csak a jelenlétet
jelezheti, de nem magát a szándékot. Az a zavar, amit előidéz, aztán
harigzast befolyásokat vagy társításos vonzásokat követ, és a figyelem-
nek a beszcdintencióról való elvonásaként fogható föl De sem ez a
figyehm zavar, sem az életre kelt társításos hajlamok nem érintik a
folyamat lényégét. Ez mégis csak utalás marad a beszélő szánd®
zavaró szándék létezésére, csakhogy itt ennek a szándéknak termésül
tét nem lehet a hatásából úgy kitalálni, mint az elszólásnak minded I
más jobban kifejezett esetében.
Az elírás, amire most tálérek, az elszólással olyannyira megegyezik,
hogy nem várhatunk újabb szempontokat. Talán adódik azonban
meg itt is egy kis tallóznivaló. Az. oly elterjedt kis elírások, osszevuliq I
sok, későbbi, különösen az utolsó szók korábbi leírása, megint általá-
nos kedvetlenséget mutatnak az íráshoz és a befejezést sürgető mrekj
metlenseger, az elírás kifejezettebb esetei felismerhetővé teszik a zava-
ró szándék természetét és célját. Általában tudjuk, hogy ha egy
eveiben elírást találunk, az írójánál nem volt minden rendben, de
hogy mi dolgozott benne, azt nem lehet mindig megállapítani. Az
( "’ást sokszor éppoly kevéssé veszi észre az, aki elköveti, mint az
elszólást. Feltűnő aztán a következő megfigyelés; vannak emberek, |
i sukká vált, hogy minden levelet, amit megírtak, elktd-
,kiknek xz.o •<1' ( szcr Avasnak. Mások nem szokták ezt megtenni;
d^' ,l,i'ltSsen egyszer mégis megteszik, akkor mindig alkalmuk
d< ha ki' « ' fö|tl-inc- e lírás felfedezésére és kijavítására. Hogyan mn-
:ik'I(' “ ' £j látszik, mintha ezek az emberek mégiscsak tud-
1 - a*T t a levél megírásakor elírták magukat. Valóban lűggyuk ezi1
IU‘\ "írV gyakorlati jelentőségéhez érdekes probléma kapcsolódik
r X. emlékeznek egy H. nevű gyilkos esetére, aki igen veszedflm.
V- koz< Imktcriiimtenyés/Cleket szerzett be magának ludmmtnv..
fezetektől olyképpen, hogy bakiénumkutatómik mondta magát. d<
X-ket a tenyészeteket arra használta föl, hogy hozzá közelálló cmb<
rtju i ezen a legmodernebb módon legyen el láb alól. Mármost ez a<
ember egyszer egy ilyen intézet vezetőségéhez intézett levelében a nel i
küldött tenyészetek hatástalanságáról panaszkodott, eközben azon
bar elírta magát, és ezeknek a szavaknak a helyén „az egereken
(Mániái) vagy tengeri malacokon (jl/íwschweinclien végzett kísérle-
trunnér világosan ez volt olvasható „az embereken (Menschen) vég-
zett kísérleteimnél". Ez az elírás feltűnt az intézet orvosainak is; de
úgy tudom, semmiféle következtetést sem vontak le belőle. Nos, mit
gondolnak Önök? Nem kellett volna az orvosoknak az elírásban
vallomást látniok, és vizsgálat megindítását kérniük, ami a gyilkost
idejekorán megakadályozta volna munkájában? Nem vált ebben az
esetben ez elv élésekről vallott fölfogásunk nem ismerése egy gyakorla-
tilag jelentékeny mulasztás okává? Nos, én azt hiszem, egyr ilyen elírás
az én szememben bizonyára nagy'on gyanús lenne, de vallomásként
való fölhasználásának nagyon nyomós ok állja az útját. Nem ilyen
egyszerű a dolog. Az elírás bizony ára bűnjel, de önmagában még nem
lett volna elégséges a vizsgálat megindításának elrendelésére. Azt,
hogy ez az ember mások megfertőzésének a gondolatával foglalkozik,
mindenesetre elárulja az elírás, de nem lehet eldönteni, vajon ez a
gondolat valamely félreérthetetlenül kárt okozó szándéknak vagy
rak egy gyakorlatilag jelentéktelen fantáziának minősul-e. Sőt az is
lehetséges, hogy az, aki ily módon hibázott, teljes szubjektív jogosult-
sággal tagadja ezt a fantáziát, és mint valami tőle teljesen távol állót
utasítja cl. Ha majd később szemúgyTe vesszük a lelki és az anyagi
valóság közti külön őseget, ezeket a lehetőségeket még jobban meg
fogják érteni. Ez azonban ismét olyan eset, amelyben egy elvetés,
utólag, nem is sejtett jelentőséget nyert.
AfétreolvasásubX oly lelki helyzetre bukkanunk, amely az elszólásétól
fs az elírásétól határozottan különbözik. A két egy mással versengő
fZand,ek ,tl eraekszeni behatás helyettesíti és talán
kévésbe ellenálló. Hiszen az, amit olvasni kell, nem tulajdon lrll
'1 ;tunk mint például az, amit írni akarunk. Ezért az cseri
nagy többségében a félrrolvasás teljes helyettesítésből áll. Az ohasaJ
do szót, rendszerint a szóhasonlóságra támaszkodva, egy mas.ld I
helyettesítjük, anélkül hogy- tartalmi viszonynak kellene fennállni >
rOV<kk7 r fí tokasáf. eredménye között Ebben a csoportban 2
egjobb Lu htenberg példája; Agamemnőn migenonunen helyett Ha a z.av
ró, a felreokásást okozó szándékot meg akarjuk ismerni,
olvasott szovjet teljesen mellőzhetjük, és az analitikus vizsgájatj
ezzel a két kérdéssé! kezdhetjük: milyen ötlet merül fel elsőként 3
lel leolvasáskor, es milyen körülmények között történt a téves olvasás
a melykor ez utóbbiak ismerete egymagában is elegendő a félreolva
sas foldenteschez, például ha valaki bizonyos szükséget érezve járkál
egy idegen varában, és valamelyik ház első emeletén nagy táblát lát
ezzel a felírassa). A/o^tház. Éppen csak annyi ideje van. hogy
d. közzé), rajta hogy a tábla olyan magasan lóg, mielőtt fölfedezne -
hogy pontosabban megnézve a táblán Aw^tház* olvasható A lás
esetekben eppen a szöveg tartalmától íüggetlrn félrcolva-sás kíván
beható analízist, anut a pszichoanalitikus technikában való jártasság
bizalom nélkül nem lehet elvégezni. Többnyire azonban könnyet?
ben fel lehet den ter i a íélreolvasást. A helyettesített szó az Agárrá
a^ííT ^VOVfb?i né’kÜI dárU,’a azt a gondolatkon,
melyikből a zavarai kiindult. Ezekben a háborús időkben például
mindennapos dolog az, hogy városok és hadvezérek nevét, továbbá
a katonai kifejezéseket, amik állandóan körülzsongják az embert,
mindenhova beleolvassuk, ahol hasonló szóképpcl találkozunk. Ami
eidckh es og alkoztatja az embert, az ily módon az idegen és míg
eidektelen helyebe lep. A gondolatok utóképei elhomályosítják az lií
A Idreolvasásnál is bőven vannak olyanfajta esetek, amelyekben^
maga az olvasott szöveg ébreszd föl azt a zavaró szándékot, ami által
aztán többny ire éppen az ellentétévé alakul ál. Valami nemkívánato
sat kellene olvasnunk, es az analízis útján rájövünk, hogy az olvasott
SZUV eg elutasítására irányuló erős vágyat kell a szöveg megváltoztat^ i
saért felelőssé lennünk. 5
A íelrcolvasás elsőként említett gyakoribb eseteiben az elvétések
szerkezeteben fontos szerepet játszó két körülmény szorul háttérire: j
• Körzeti - tűzi (A
56
• Hék összeütközése és az egyik visszaszorítása, amely aztán az
kfl Iniénvében keres kárpótlást. Nem mintha a félreolvasásnál
eh’r' i zzel ellentétes tény volna található, de a íélreolvasáshoz
vitl '' ..ndolattartalom előtérbe nyomulása mégis sokkal íoltűnőbb,
' f ; , erőteljes visszaszorítás Éppen ez a két tényező lép legkézzd-
f ''hatóbban elénk az elfelejtései tévcselekvések legkülönbözőbb hely-
L> Valamely szfaidik elfelejtse szinte teljesen egyértelmű, értelmezését,
•J)T hallottuk, a laikus sem tagadja. A szándékol megzavaró törekvés
mindenkor ellentétes szándék, nem akarás, amiről csak azt kell még
tudnunk, vajon miért nem fejeződik ki másképpen, leplezetlenebből.
[ie ennek az ellentétes akaratnak a jelenléte kétségtelen. Néha sikerül
megtalálni egynéhányat azokból a motívumokból, amelyek ezt az
ellentétes akaratot elrejtőzésre késztetik, és mint elvétések, rejtekhe-
lyükről mindenkor elérik a céljukat, míg biztos elutasítás lenne a
uirsuf ha nyílt ellentmondásként lépnének fel. Ha a szándék és a
kivitelezése közé ékelődött a lelki adottságok fontos megváltozása,
amelynek folytán a szándék keresztülvitele szóba se jöhetne, akkor a
szándék elfelejtése túllépi az elvetés kereteit. Nem csodálkozunk többé
rajta és belátjuk, hogy fölösleges lett volna a szándékra visszaemlékez-
nünk, a szándék ekkor ideiglenesen vagy tartósan kialudt. Elvetésnek
a szándék elfelejtését csak akkor nevezhetjük, ha nem gondolhatunk
ilyen megszakításra.
A szándék elfelejtésének esetei általában oly egyhangúak és átlát-
szóak. hogy éppen ezért érdektelenek vizsgálataink számára. Kél
helyen azonban mégis tanulhatunk valami újat ezeknek az elvetések-
nek a tanulmányozásából. Azt mondtuk, hogy a szándék elfelejtése,
tehát végre nem hajtása, egy másik, vele ellentétes akaratra utal. Ez
helytálló, de az ellentétes akarat, vizsgálataink eredménye szerint,
kéilelc lehet; közvetlen vagy közvetett, legjobban egy-két példa vilá-
gi'hatja meg, mit értünk ez utóbbiak alatt. Ha a pártfogó megfeledke-
zik róla, hogy gy ámoltja érdekében szóljon egy harmadik személynek,
•'gy ez azért történhetik, mert tulajdonképpen nem nagyon érdeklő-
ik gyámoltja iránt, és ezért nem is szívesen szól érdekében. A gyámolt
Mindenesetre ebben az értelemben lógja íöl a jóakaró feledékenységét.
mnyolultabb is lehet a dolog. A szándék végrehajtása ellen táma-
ü akarat a pártlógóban más oldalról is származhat és más helyen
''atkozhat be. Nem kell vonatkozásban állnia a gyámolítottal, ha-
^m, mondjuk, a harmadik személy ellen irányul, akitől a támogatást
Crt,ie kell. Látják tehát, milyen meggondolások állnak itt is értelme-
57
zéseink gyakorlati alkalmazásával szemben. A gyámolított a h.-l., 1
értelmezett elfelejtés ellenére is abba a veszélybe kerül, hogy túlzó,”
bizalmatlanná válik és nagyon igazságtalan lesz jótevőjén el Vagy kJ
valaki megfeledkezik egy megígért találkáról, aminek a beiarr
önmagában el is határozta, akkor a leggyakoribb indoknak bizorvaJ
az idegenkedés vélhető ezzel a személly el való találkozástól Az and
zis azonban esetleg azt is kiderítheti, hogy a zavaró szándék
vonatkozik a másik személyre, hanem arra a helyre, ahol találkozniukI
kellett volna és amelyet valami hozzá fűződő kínos emlék
kerülni akar. Vagy: ha valaki elfelejt egy levelet feladni, úgy jj
' ilr .1 ii i.is támaszkodhatik magára a levél tartalmára, de egyáltalaban
nem lehetetlen, hogy a levél önmagában teljesen ártatlan és csunan I
azért esik az ellentétes szándék áldozatául, mert benne valami 3
másik, régebben megírt levélre emlékeztet, ami már kiválthatta a? |
ellent! tes akaratot. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy itt az ellenté-
tes akarat arról a régebbi levélről, ahol jogos volt, átvivődött »]
jelenlegire, amely ellen tulajdonképpen nem is irányulhatott. Láfiak
tehát, hogy jogos értelmezéseink alkalmazásakor tartózkodónak^
Óvatosnak kell lennünk: ami lélektanilag egvenértékű. az gyakorlati-
lag meg nagyon sok értelmű lehet.
Ilyen és ehhez hasonló jelenségek bizony ára fölöttébb szokatlanok-
na tűnnek ( ölöknek. I alán hajlandóak föltenni, hogy a „közvetett’’
tllen.ikar.it a folyamatot már eleve kórosnak jellemzi. De biztosítha-
tom Ónokét, hogy ez a jelenség előfordul a nonnalitás és air. egészség
keretében is. Különben ne értsenek felre. Semmi esetre sem akarom
analitikus értelmezéseink megbízhatatlanságát magam is elismerni.
szén a szándék elfelejtésének már tárgyalt sokértelműsége csak
addig all fönn, amig nem került sor az eset analízisére és csupán at
ahalanos dófel téréseink alapján értelmezzük. Ha az illetőt analizál*
juk, mindenkor elegendő bizonyossággal megtudjuk, vajon az elten- ’
akarat közvetlen-e, vagy honnan ered különben.
Egy másik pont a következő: Ha az esetek túlnyomó részeben
igazoltnak látjuk, hogy a szándék elfelejtése ellenakaratra vezethető
vissza, ez felbátorít bennünket, hogy ezt a megoldást kiterjesszük az
esetek olyan másik sorára is, amelyekben az analizált személy az
általunk kikövetkeztetett ellenakarat létezéséi nem erősíti meg, ha-
nem tagadja. Nézzük például azokat a nagyon is gyakon eseteket,
amikor az ember megfeledkezik kikölcsönzött könyvek visszaszolgáMj
tatásáról, számla vagy adósság megfizetéséről. Bátran szemére vetjük
az illetőnek, hogy a könyveket meg szándékszik tartani és az adóssá*I
58
dékozik megfizetni, amit ő tagadni fog, anélkül hogy
cj.it n<"' 'fedéséi másképpen megmagyarázni. Éne tovább
kf |ttslenm a vak)ban „ a szándéka, csak éppen nem tud róla;
állítjuk |°^|1Ocry ez a szándék az elfelejtésben megnyilvánult. Az
nekünk hiné(elheti, hogy egyszerűen csak megfeledkezett a
,!l"‘ r’| Most fölismerhetik, hogy ez a helyzet azonos azzal, amelyik-
C< '''^zer már voltunk. Ha az elvetések oly sokszorosan jogosultnak
b"' ‘ ’^uh értelmezését következetesen folytatni akarjuk, ez kikerül-
‘”7 né teszi annak a föltételezését, hogy varrnak az emberben
*r kvések amelyek hatékonyak lehelnek anélkül, hogy az illetőnek
tO'J volna róluk. Ezzel azonban szembekerülünk az életben és
a lélektanban uralkodó valamennyi nézettel.
‘ [fjU]llM!Wvfk, idegen nevek, valamint idegen szavak elfelejtet ugyan-
I>o egy ellentétes szándékra vezethetjük vissza, amely közvetlenül
f' . közvetve az illető névre irányul. Az ilyen közvetlen ellenszenvre
mái az imént több példát hoztam fel. A közvetett ok azonban itt
különösen gyakori, és megállapítása többnyire gondos analízist kíván.
Így például ebben a háborús időben, amely sok régi rokonszenvunk
föladására kényszeritett bennünket, a tulajdonnevekre való emlékező-
képesség, a legkülönösebb kapcsolatok miatt, erősen megfogyatkozott.
Nemrégiben esett meg velem, hogy fíúeoznek, ennek az ártatlan
morva városnak a neve nem jutott az eszembe, és az analízis kimutat-
ta, hogy nem közvetlen ellenséges érzület volt az oka, hanem hasonló-
sága az orvietói Palazzo Bisenzi nevéhez, ahol pedig máskor többször
és szívesen laktam. Ez ellen a névemlékezés ellen irányuló szándéknak
a motívumaként lép itt elénk először egy princípium, amelynek az
ideges tünetek okozásában játszott nagyszerű jelentősége később fel
fog tárulni előttünk, tudniillik: az emlékezetnek az a tartózkodása,
hogy olyasvalamire emlékezzék, amihez kellemetlen érzések kapcso-
lódtak és amelyek a visszaidczéxnél ezt a kínos érzést fölújítanák. Az
emlékezetből vagy rnás lelki aktusból eredő kínos érzés elkerülésének
lyrtén szándékait, a kíntól való lelki menekülést nemcsak a névelfelcj-
•é-rf.k hanem sok más elvetés, mint például az abbahagyások, a
tévedések stb. végső ható motívumaiként ismerhetjük el.
De úgy látszik, a tulajdonnév elfelejtésének pszichofiziológiailag
k* nnvr bh az. útja és rzert oly esetekben is hekövetkezik, amelyek nem
bizonyítják a kirímotívum helcvegyülését. Ha valaki a név-elfelejtésre
•’jlik, analitikus vizsgálattal megállapítható nála, hogy nemcsak
az<ti esnek ki nevek az emlékezetéből, mert nem szereti őket, vagy
•nett valami ellenszenvesre emlékeztetik, hanem azért is, meri ugyan-
59
az a név nala egy másik képzettársítási körhöz tartozik, aniefkB
bensőbb vonatkozásban áll. A név ott mintegy megrögződik és
marad a többi, pillanatnyilag aktivált képzettársítástól Ha a mncm^l
technika bűvészkedéseire gondolnak, akkor bizonyos idegenkedj ;|
lúg, -.k megállapítani, hogy neveket ugyanazon összefüggések íolyinnl
felejtnnk ti, aminőket különben szándékosan állítunk elő, hogy(J
felejtsük el őket. A legfeltűnőbb példák erre különböző szemel ynevrjJ
amelyek érthetően, különböző emberek számára egészen külonl>öí.,jl
lelki értéket jelentenek. Vegyék például a Tivadar keresztnevet EgVtJ
seknek semmi különösebbet nem jelent ez a név; míg másoknál a? 1
aty juk, a testvérük, a barátjuk neve, vagy a tulajdonnevük. Az átrak-1
tikus tapasztalat ekkor meg fogja mutatni, hogy az előbbi személy |
nem forog abban a veszélyben, hogy elfelejtse, hogy valaki idegín I
viseli ezt a nevet, ellenbe® a többiek állandóan hajlani fognak anu J
hogy egy idegen személyhez ne kapcsolják azt a nevet, amely náluk!
bensőbb kapcsolatokra van fenntartva. Ha mármost folteszik, hogy |
ez a képzettársításos gátlás a kín-elv hatásával és ezenfelül egy közv'r • |
tett mechanizmussal egybeeshet, akkor tudnak majd csak az időhgcg 1
névelfélejlés okainak bonyolultságáról megfelelő képet nyerni. A hoz- 1
záértő analízis azonban tökéletesen felderíti mindezeket az összefonn- 1
dásokat.
A benycmásokról és élményekről való megfeledkező még a tulajdonnév 1
elfelejtésénél is világosabban és kizárólagosabban mutatja annak a
törekvésnek a hatását, amely távol tartja a kellemetlent az emlékezés-j
tői. Ez az elfelejtés a maga egészében természetesen nem tartozik úr
eJvétésekhez, hanem csak akkor, ha a szokott tapasztalataink mérte-
kével mérve feltűnőnek és indokolatlannak találjuk, tehát például ha
az elfelejtés nagyon friss, vagy nagyon fontos benyomásokra vonatko-
zik, illetve feltűnő hiányt okoz egy különben jól felépített emlékezet
összefüggéssorban. Hogy egyáltalában miért és hogyan felejthetünk
el többek között oly élményeket is, amelyek bizonyára a legmélyebb
lenyomásokat tették reánk, mint például zsenge gyermekkorunk ese-
ményeit, az egészen más problí ma, amelynél a kínos érzések elhárító
sának is van ugyan bizonyos szerqie, de ez korántsem magyaráz meg
mindent. Hogy kellemetlen benyomásokat könnyen felejtünk, kétség- |
be nem vonható lény Különböző pszichológusok felismerték ezt, és
a nagy Darwinra oly mély hatással volt, hogy azt az „aranyszabályt ”
állította íöl, hogy azokat a megfigyeléseket, amelyek elméletére nézve
kedvezőtleneknek látszottak, különtis gonddal kell feljegyeznie, mivel
60
- . k/xrv érmen ezek nem akarlak az emlékezetében meg-
Weirt#Sd<’U’M?y H
rajead”1 j,a|l a kínos emlékezés elfelejtései elhárításának erről az
kk'' ’ jkmbban azt az ellenvetést hozza fél, hogy inkább azt
r Ivt rél 1 ‘ ^ppCll a kínos emlékek azok, amik nehezen fclejthe-
“P*'„'’vii’.cri. akaratunk ellenére is, mindig visszatérnek és gyö-
" ** , Aidául a bántalmazásokra és megalázásokra való vissza-
* " ' a tény *Kaz> az , ’*envctés nem helytálló. Fontos,
> " ni jében kezdjünk számolni azzal a ténnyel, hogy a lelki elet
IHKét- ' törekvések ütköző- és küzdőtere, vagy, nem dinamikusan
kilcíezvt ellentmondásokból és ellentétpárokból áll. Valamely szán-
d,k tinmlatása nem zárja ki a vele ellentétes szándék lehetőségét;
n'mdkettő számára van elegendő hely. Csak azon múlik, miképpen
vÍm (l ednek egymással szemben az ellentétek, milyen hatások indul-
tak ki az egyikből és milyenek a másikból.
A/ elvesztés és „elrakás” különösen érdekel bennünket többszörös
rítt Imiik, szóval azoknak a törekvéseknek a sokszerűsége miatt, ame-
lyekéi szolgálnak. Közös vonás alamennyi esetben, hogy el akartunk
veszíteni valamit, más és más azonban az ok és a cél. Elveszítünk
xalamely tárgyat, ha megrongálódott, ha jobba! akarjuk pótolni, ha
mar nem kedves nekünk, ha olyan valakitől ered, aki iránt elhidegül-
tünk, vagy ha oly körülmények között szereztük meg, amelyekre nem
akarunk többé visszaemlékezni. Ugyanezt a célt szolgálhatja a tárgy
elejtése, megrongálása, ehörése is. A társadalom életében, állítólag,
azt tapasztalták, hogy a valakire rákényszerítelt és házasságon kívül
szűk tett gyermekek sokkal esendőbbek, mint a törvényesek. Ehhez az
rndményhez nincs szükség az úgynevezett angyalcsinálók durva
módszerére; bizonyos lazaság a gyermekápolás gondosságában már
tökéletesen elegendő lehet. A tárgyak megőrzésénél ugyanaz az eset
foroghat fönn, mint a gyermekeknél.
Arn elvesztésre ítélhetünk tárgyakat anélkül, hogy értékük bármi-
b»'> csorbát szenvedett Volna, ha tudniillik az a szándékunk, hogy
val.ii Kt feláldozzunk a sorsnak, hogy ezzel egy más, félve sejtett
veszteséget hárítsunk el. A sorsnak ilyen megvesztegetései az analízis
tanúságai szerint még nagyon gyakoriak közöttünk, az elvesztés ezer!
gyakran önkéntes áldozat. Az elvesztés éppen így a dac és az önbírás-
kodás szolgálatában is állhat; szóval átláthatatlanok egy tárgytól
' vesziiéssel megszabadulni kívánó szándék távolabbi motivációi.
balfogás, mint más tévedés is, gyakran arra szolgál, hogy oly
'ágyakat teljesítsen, amelyekről le kell mondani. A szándék eközben
öl
szerencsésvéletlen álarcát ölti magára. Ahogyan például egv
tunkkal törtem, amikor határozottan akarata ellenére látugatá /
lett tennie a város közelében, és az átszállóhelyen tévesen aLh?
vonatba szállt, amely újra visszavitte a városba; vagy ha vilii
szeretne tartózkodni, de bizonyos kötelezettségei miatt ezt nem
bad megtennie, és aztán elszalasztja a csatlakozást, úgyhogv ke„«.
például egy betegemmel esett meg, akinek megtiltottam, ho3
kedveset telefonon fölhívja, de ő „tévedésből”, „gondolataiba n^3
ve hibás szamot hívott föl. akkor, amikor nekem akart telefonált^
ugyhog) egyszerre csak a kedvesével volt összekapcsolva. A közvet|3
balfogás szép é* gyakorlatilag is jelentős példáját mutatja egv m,, r/'
„Nernrégilieti az egyetem laboratóriumában több kollégáimul
együtt egesz sót tónyoluh rugalmassági kísérletet végeztem; önként
vállalt munka volt, amely azonban több időt vett igénybe > mi
amennyire eleinte számítottunk. Amikor egy napion F kollégámmá
ismét a laboratóriumba mentem, a kollégám elmondta, rnilyoi kelle-
ineden neki, éppen ma ennyi idő elvesztése, amikor otthon annyi más
dolga lenne; igazat kellett adnom neki és a múlt bét egy eseményen-
(Hozva tiefasan azt mondtam: Remélhetőleg ismét el fog romiam a
gép, úgyhogy a munkát félbeszakíthatjuk és hamarabb hazamétól
tünk.
A munkabeosztásnál úgy hozza a véletlen, hogy F kolléga kaiia
a sajtó szelepének igazgatását, vagyis neki kell az akkumulátortól a
folyadékot a szelep elővigyázatos kinyitásával lassan a hidraulikus
sajtó ctlinderetó beengednie; a kísérlet vezetője a manóméiért úgy U
és ha a k< ,lo nyomást elérte, hangosan álljt kiált Erre a vezényszóra
F. megfogja a .szelepet es teljes erővel balra fordítja (minden szelep
ív< ír ne .u jo 4ira záródik! i. Ezáltal hirtelen az akkumulátor teljem
nyomása érvényre jut a sajtóban, amire a csővezeték nincs berenctet-
géphiba, ami azonban mégis arra kényszerit bennünket, hogy a mun-
kai rnara abbahagyjuk és hazamenjünk. Jellemző különben, hogy
egy idő múlva, amikor erről az esetről beszélgettünk, F. tórátom M
akkori nyilatkozatomra, amelyre pedig határozottan emlékeztem,
egyáltalában nem akart visszaemlékezni.”
Ebből gyaníthatják, hogy mindaz, ami személyzetük kezét javaik
oly veszélyes ellenségévé teszi, nem mindig ártadan véletlenség. De
62
a kérdést is, vajon mindig véletlen-e, ha önmagunkon
fojvethrtik az tu|ajdon épségünket veszélyeztetjük. Oly gondola-
sérült «'kozu iek értékét alkalomadtán, megfigyelések alapján,
,ck nöégével megvizsgálhatják.
pahzts Ez korántsem minden. ;imil az elvetésekről
7 ,S/at mánk Sok kutatni- és mcgvitatmvaió van még itt. De meg
tlnu "^'1'* akkoris> jia fejtegetéseink bizonyos mértékben meg-
'^y,lkeék az Önpk eddigi nézeteit, és készek bizonyos fokig újabb
rCnt k elfogadására, Egyébként belátom, hogy egy máig még tisztá-
n' 7 " tényállással állnak Önök szeműi n. Az elvetések tanulmányozá-
,' l m ' bizonyíthatjuk be összes tételeinket és egyetlen bizonyítá-
S ni Sínes pusztán erre az anyagra utalva. Az t ívelések nagy értéke,
a’n)1 céljaink szempontjából, abban van, hogy nagyon gyakori jelen-
,r[k a magunk személyén is könnyen megfigyelhetők, és keletkeze-
ik egyáltalán nem tételezi Tói a betegséget. Csak az egyik, válaszra
nem méltatott kérdésüket szeretném a végén még megválaszolni: Ha
az emberek, amint ezt számos példán láttuk, oly nagyon közelednek
a> elvétések megértéséhez és sokszor úgy viselkednek, mintha adatnák
azok éneimét, miként lehetséges, hogy ugyanezeket a jelenségeket
mégis egészen általánosan, véletlenségeknck, értelem és jelentőség
nélküli dolgoknak tüntetik föl és pszichoanalitikus magyarázatuknak
oly trélyrsen ellent tudnak állni?
Igazuk van, ez föltűnő és magy arázatra szorul. De ezt a magyará-
zatot nem fogom megadni, hanem lassanként rávezetem Önöket
azokra az összefüggésekre, amelyekből nyilvánvalóvá lesz a magyará-
zat az én segítségem nélkül is.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLOM
ÖTÖDIK ELŐADÁS
A FELMERÜLŐ
NEHÉZSÉGEK
ÉS A KÉRDÉS ELSŐ
MEGKÖZELÍTÉSE
Ih LyeiiTi és Uraim! Egy szép napon fölfedezték, hogy bizonyos ideges
,ml’.tjrk betegségi tüneteinek megvan a maguk értelme.1 Ezen ala-
pult a pszichoanalitikus gyógy eljárás. Ennek a kezelésnek a folyamán
történt meg, hogy a betegek, a tünetek helyett, álmokkal is előhoza-
kodtak. így keletkezett az a föltevés, hogy ezeknek az álmoknak is van
értelmük.
De mi nem térünk erre a történelmi útra, hanem az ellenkező úton
hígunk haladni. Az álmok értelmét akarjuk kimutatni, előkészítésül
.1 neurózisok tanulmányozására. Jogosult ez a megfordítás, mivelhogy
az alom tanulmányozása nemcsak a neurózisok tanulmányozásának
legjobb előkészítője, hanem az álom maga is ideges tünet, mégjiedtg
olyan, amelynek megvan az a számunkra megbecsülhetetlen előnye,
hegy minden egészséges embernél előfordul. Sőt ha minden ember
egészséges lenne és csak álmodna, akkor az álmaikból leszűrhetnők
joiorntán mindazokat a felismeréseket, amelyekhez a neurózisok vizs-
gálata vezetett-
így lesz tehát az álom a pszichoanalitikus vizsgálódás tárgyává,
hm. । egy közönséges, kevésre becsült jelenség, látszólag gyakorlati
érjék Inján való, akárcsak az elvétések, melyekkel különben is megvan
az n közös vonása, hogy az. egészségeseknél is előfordul. Egyébként
azonban munkálkodásunk feltételei itt talán még kedveződenebbek
Az (heteseket a Indomám csak elhanyagolta. nemigen törődtek
'< luk. di végre is, nem volt szégyen velük foglalkozni. Azt mondtak
"’g)' van ugyan fontosabb tanulmányoznivaló is a világon, de tálát
sa Ul'r J^'*G880 1882-ben Vö ezzel az Amerikában 1%9-bcn tartott iloait.i
la'iíul,' ' l’^’choandltztsröl" es .A pszichoanalitikus mozgalom történetéhez unt
6‘
ebhői is kiderülhet valami Az álommal való foglalkozás azonl aj
nemcsak hogy minden gyakorlati cél híján van és fölösleges, hanem,
egyenesen kárhoztatandó); a tudománytalanság ódiumával jár, .
miszticizmusra való személyes hajlamosság gyanúját kelti. Eg\ orv(„’
aki az álmok tanulmányozására adja magát, amikor az ideg-
elmekórtanban annyi komolynál komolyabb tárgy adódik: alnia
nagyságú daganatok, amelyek összenyomják a lelki élet szervét, vér-
ömlenyek, idült gyulladások, amelyeknél a szövetrészek elváltozás;!,
mikroszkóp alatt bemutathatok! Nem, az álom túlságosan jelenteké
len és kutatásra nem méltó tárgy.
Mindezek melleit még olyasmi is, amelynek mibenléte dacol Jj/
egzakt kutatás minden követelményével. Hiszen az. álmok vizsgálata
nál magában a vizsgálat tárgyában sem lehetünk biztosak. A tévesz-
me például tiszta és határozott körvonalakkal lép föl. Én Kína császá-
ra vagy ok harsogja a beteg. Hanem az álom? Többnyire egyáltalán
el sem igen mondható. Ha valaki elbeszél egy álmot, mi biztosítja
vajon arról, hogy helyesen mondja el és nem változtat-e rajta az
elmondás alatt, nem költ-e hozzá még valamit, amire emlékezetem I
bizonytalansága kényszeríti? A legtöbb álomra egyáltalában non
lehet emlékezni, csekély töredékeiktől eltekintve elfelejtődnek. És en-
nek az anyagnak az értelmezésén épüljön fel egy tudományos lélek-
tan, vagy a betegek kezelésének egy módszere?
A bírálat eltúlzása bizalmatlanná tehet bennünket. Nyilvánvaló
túlzás kifogásolni, hogy az álom legyen a kutatás tárgya. A jelentékte-
lenséggel mái az elvetéseknél is dolgunk akadt. Azzal én ellünk akkor,
hogy nagy dolgok nyilvánulhatnak meg kis jelekben is. Ami az álom
bizonytalanságát illeti, ez éppannyira jellegzetesség, mint bármi
egyéb; nem írhatjuk elő a tárgyaknak, milyen jellegűek legyenek.
Egyébként vannak tiszta és határozott álmok is. Es vannak az elm<-
kórtani kutatásnak más tárgyai is, amelyeknek a bizonytalanság ép-
pen úgy jellegzetességük, például sok esetben a kényszerképzetek, ame-
lyekkel pedig tiszteletre méltó, tekintélyes ehnegyógyászok is foglal-
koztak. Visszaemlékezem a legutóbbi esetre, amely orvosi gyakorla-
tomban előfordult. A nőbeteg e szavakkal mutatkozott be: Az az
érzésem, mintha valamilyen élőlénynek gyermeknek? mégsem,
inkább kutyának bajt okoztam vagy' bajt akartam volna okozni,
talán egy hídról taszítottam le vagy valami egyebet tettem. Az
álomra való visszaemlékezés bizonytalanságán és tökéletlenségén se-
gíthetünk, ha megállapodunk abban, hogy éppen azt kell álomnak
elfogadni, amit az álmodó elmond, tekintet nélkül mindarra, amit
68
n. emlékezet* ben esetleg megváltoztatott. Végül is olyan
elieiCl" j , r tAS;igban nem állítható, hogy az álom jelentéktelen vala-
nafiV aha japasjjtaiaiunkbólismeretes, hogy a hangulat, arnely-
'* h m iíból fblébrcdünk, az egész napra kihalhat; orvosok ntcg-
1,01 n r-i'ú'l esetéket, amelyekben az elmebaj álommal kezdődik és egv
' । aZ álomból származó téveszméhez ragaszkodik: történelmi sze-
1 l' k é l halljuk, hogy fontos cselekvésekhez vezető impulzusokat
"f .llJol merítettek. Ezért feltesszük a kérdést, honnan ered hát
, Huhmképpen a tudományos körök megvetése az álom iránt?
*u /\7t hisze m, ez a megvetés visszahatás az előző korok túlbecsülésével
./cinben. A múlt rekonstrukciója tudvalevőleg nem könnyű, de azt
Xsz biztosan föltételezhetjük - engedjék meg ezt a kis tréfát , hogy
'jtuio év előtt és még régebben élt elődeink hozzánk hasonló módon
álmodtak. Amennyire erről tudomásunk van, a régi népek mind nagy
jelentőséget tulajdonítottak az álomnak és az álmot a gyakorlatban
p Ifrisznalhatónák vélték. A jövő jeleit olvasták ki belőle, előjeleket
kerestek benne A görögök és más keleti népek idején éppoly lehetet-
lennek tartottak háborút álomfejtő nélkül, mint ahogy manapság
lehetetlen háború légi földerítés nélkül. Amikor Nagy Sándor hódító
hadjáratára elindult, a leghíresebb álomfejtók is kíséretéhez tartoztak.
Tűrosz városa, amely akkor még egy szigeten volt, oly erős ellenállást
fejtett ki, hogy a király az. ostrom feladásának gondolatával foglalko-
zott. Ekkor, egy éjjel, győzelmi táncot járó szatírról álmodott, és
amikor álomfejlőinek elmondta ezt az álmát, azt a folvilágosítási
kapta, hogy az álom a város fölötti győzelmének kinyilatkoztatása.
Erre parancsol adott a támadásra, és bevette 1 űroszt. Az etruszkok-
nál és a rómaiaknál a jövő kikémlelésének más módszerei voltak
szokásosak, de az álornfrjtés az egész görög-római korban szokásos
volt és nagy ra becsülték. Az idevágó irodalomból legalább a lő mű
megmaradt, daldiszi Artemidórosz könyve, aki állítólag Hadrianus
császár idején élt. Hogyan történt aztán, hogy az. álomfejtés művésze-
te lehanyatlott és az álom hitelét vesztette, nem tudom megmondani
znóknek. A felvilágosodásnak ebben nem sok része lehetett, hiszen
a -óiét középkor az antik álomfejtésnél sokkal képtelenebb dolgokat
ts híven megőrzött. Tény, hogy az álom iránti érdeklődés fokozatosan
a x»nává süllyedt és csak a műveletlen embereknél tudta még magát
t u idin Napjainkban az álornfejtéssel még mint egy legújabb vissza-
u * az ‘‘búnkból akarják megtudni azokat a számokat, amelyeket
i is lót tubán valószínűleg kihúznak. Ezzel szemben korunk egzakt
omanya Ismételten foglalkozott az álmokkal, dr mindig csak azzal
a célzattal, hogy élettani elméleteit alkalmazza reájuk. Az orvosok az I
álmot természetesen nem lelki aktusnak ítélték, hanem testi ingerek- 1
nek a lelki életben való megnyilvánulásának. Binz, 1876-ban, az I
álmot „testi, minden esetben céltalan, sok esetben éppenséggel Ixrtcges I
folyamatnak” nyilvánítja, „amely fölött a világiélek és a halhatatlan- 1
ság oly fenséges magaslaton áll, mint a kék étet a mélységes lapály I
gyom benőtte homokszintje fölött”. Maury a vitustánc összevissza 1
rángásaihtw hasonlítja, a normális ember rendezett mozgásaival
szemben; egy régi hasonlat az álom tartalmát az olyan hangokkal
hozza párhuzamba, amelyeket „a zenéhez nem értő ember tíz ujja- 1
idéz elő, „amikor a hangszer billentyűin tovafut”.
Értelmezni annyit jelent, mint rejtett értelmet találni; erről, az J
álomteljesítmény ilyen értékelése mellett természetesen szó sem lehet. 1
Olvassák el az álom leírását Wundtnál, JodlnáJ és más, újabb filozófu- j
soknál; ezek a leírások megelégszenek azzal, hogy lebecsülő szándék- |
kai fölsorolják az álomélet eltéréseit az. éber gondolkodással szemben,
kiemelik a képzettársítások szétesését, a kritika felfüggesztését, min- I
den tudás kikapcsolását és a t sók kent működés más jeleit. Az egyetlen
értékes átlát az álom ismeretéhez, amelyet az egzakt tudománynak
köszönhetünk, az alvás alatt ható testi ingereknek az álom tartalmára |
való befolyására vonatkozik. Egy nemrég elhalt norvég szerzőnek,
J. Mourly Voldnak, két vaskos kötetre teijednek a kísérleti alomkuta-
tásai (németre fordították 1910-ben és 1912-ben), amelyek jóformán
csak a végtagok helyzetváltoztatásának következményeivel foglalkoz-
nak. Ezt a munkát az egzakt álomkutatás mintaképeként méltatják
El tudják mármost Önök gondolni, mit szólna hozzá az egzakt tudo-
mány, ha megtudná, hogy mi kísérletet teszünk arra, hogy megtalál-
juk az álmok érteiméi? Talán azt, hogy ezt már ő maga is megmondta.
De ne hagyjuk magunkat elijeszteni. Ha értelme lehetett az elvétések-
tiek, lehel az álomnak is; az elvetéseknek pedig sok esetben van olyan
értelmük, amelyet az egzakt kutatás nem vett észre. Tegyünk csak
lütet a régiek és a nép előítélete mellett, és lépjünk az antik álomfejtők
nyomdokaiba.
Mindenekelőtt tájékozódjunk a feladatunk felől, tekintsünk korul az
álmok birodalmában. Mi is hát az álom? Nehéz, ezt egy mondatban
kifejezni. De nem is akarunk meghatározással próbálkozni ott, ahol
elegendő a mindenki által ismert anyagra való utalás. Ám ki kellene
emelnünk azt, ami az. álomban a leglényegesebb. Hol lehet ezt megta-
lálni? Oly mérhetetlen különbségek mutatkoznak a-zokon a kereteken
70
ltn<*Jyek területünket körülzárják, különbségek minden irány-
***1 I ény eges mindenesetre az lesz, amit minden álom közös vonása
Sm tudunk fölmutatni
K az első, minden álomban közös vonás az lenne, hogy akzitfk,
közben álmodunk. Az álmodás nyilvánvalóan az alvás alatti l< .i
amely bizonyos mértékig hasonlít az éber lelki élethez és n.
különbségekkel határolódik el tőle. így határozta meg ezt .bn;f
iár annak idején. Álom és alvás között talán vannak még közi h . ।
vonatkozások is- Az álom fölébreszthet bennünket, nagy on sok*/ r
álmodunk, ha magunktól ébredünk fel, vagy' ha erőszakkal zavartuk
ír! az alvásból. í gy látszik tehát, hogy az álom egy az alvás <s
ébrenlét kfiz.ötti állapot. így az alváshoz kell folyamodnunk. Mi hát
az alvás?
A fiziológia vagy a biológia megoldandó kérdése ez, sok még Ircuuv
a vitás elem. Itt nem tudunk ebben dönteni, de az alvás lélektani
Itllemzésével, azt hiszem, megpróbálkozhatunk. Az alvás oly an álla-
pot, amelyben sepimit sem akarok tudni a külvilágról, nem feléje
irányul érdeklődésem. Alvásba ringatom magam, miközben visszahú-
zódom a külvilágtól és távul tartom magamtól ingereit. Akkut is
elalszom, ha kifáraszt. Elalváskor így szólok tehát a külvilághoz:
hagyj békében, mert aludni akarok. Ennek fordítottját mondja a
gyerek: nem megyek még aludni, nem vagyok fáradt, még át akarok
élni valamit. Az alvás biológiai törekvése tehát, úgy látszik, a felfrissü-
lés; lélektani jellemzője a világ léié irányuló érdeklődés megszűnése.
Viszonyunk a világhoz, amelyike oly nem szívesen jöttünk, nyilván azt
is tartalmazza, hogy megszakítás nélkül nem bírjuk elviselni. Ezért
húzódimk időnként vissza a külvilági létünket megelőző, anyaméhen
belüli állapotba. Legalábbis az akkoriakhoz egészen hasonló viszo-
nyokat teremtünk: meleget, sötétséget és ingeniélküliséget. Némelyi-
künk még szorosan össze is gongyölödik, és alváskor hasonló testtar-
tást vesz fel, mint az anyaméhben. Úgy tűnik, mintha mi, felnőttek,
^ein volnánk teljesen e világé, csak kétharmad részben; egyharmad
részben még meg sem születtünk. Minden reggeli föléhredés olyan
aztán, mintha újra megszületnénk. Az alvás utáni állapotról így is
l’tszi lünk: úgy érezzük magunkat, mintha újjászü let tünk volna, bár
az újszülött közérzetére vonatkozó feltevésünk ez esetben azonban
valószínűleg nagyon hibás. Föl kell tennünk, hogy az újszülött inkább
hagyun is kényelmetlenül érzi magát. A megszületésről azt is mond-
juk: megpillantja a napvilágot.
Ha ez az alvás, akkor az álom egyáltalában nem szerepel műsorán,
71
sőt inkább uem szívesen látott járulékának látszik. Úgy is gondoljuk
Logy az álommentes alvás a legjobb, az egyedül igazi alvás. Alvás
közben nem volna szabad lelki működésnek lefolynia; ha ez mégis
megindul, akkor éppen nem sikerült a magzati nyugalmi állapotot
helyreállítanunk: a lelki működés maradványait mégsem lehetett-
egészen kiküszöbölni. Ezek a maradványok lennének az álrnodások.
f»r akkor meg valóban úgy tűnik, hogy az álomban nem kell értelem-*
nek rejtenie. Az elvetéseknél másként állt a dolog; hiszen ezek ébrenlét
alatti működések voltak. Ha azonban alszom, és a lelki működést
egészen beszüntettem, csak bizonyos maradványait nem tudtam el-
nyomni. akkor egyáltalában nem szükséges, hogy ezekben a marad-
ványokban értelem nyilatkozzék meg. Sőt nem is tudom használni ezt
az értelmet, mert hiszen a lelki életem többi része alszik. Itt valóban
csak rángásszerű reakcióról lehet szó, olyan lelki tünetről csupán
amely közvetlenül testi ingerlésre áll be. Az álom tehát az ébrenlét
lelki működéseinek az alvást zavaró maradványa lenne, és így elszán-
hatjuk magunkat arra, hogy ezt a pszichoanalízis számára alkalmat-
lan tárgykört mielőbb ismét elhagyjuk.
Mindazonáltal, ha az álom fölösleges is,'mégiscsak létezik, és így
megkísérelhetjük, hogy tisztában legyünk ezzel a létezéssel. Mién
nem alszik el a lelki életünk? Valószínűleg azért, mert valami nem
hagyja a lelket nyugodni. Ingerek hatnak rá és erre reagálnia kell Az
álom tehát az. a mód, ahogyan a lélek az alvás közben reá ható
ingerekre reagál. Itt pillantunk meg egy olyan ösvényt, amely az álom
megértéséhez vezet. Most tehát különböző álmokban kikutathatjuk,
vajon melyek azok az ingerek, amelyek az alvást meg akarják zavard}.’
es amelyekre a lélek álommal reagál. Ennyiben föl is dolgoztuk volna
minden alom első közös vonását.
Akad még egyéb közös vonás is? Igen, kétségtelenül, de ez sokkal
nehezebben fogható meg és írható le. A lelki folyamatoknak alváskor
egesz más jellegük van, mint az ébrenlét föl ya ma lainak. Sok mindent
élűnk át az álomban és hiszünk is benne, holott nem éltünk át egyebet,
mint talán azt az egy zavaró ingert. Túlnyomórészt látási képekben
éljük át; érzelmek is lehetnek jelen, gondillátok is közben-közben, a
többi érzékünk is átélhet valamit, de mégiscsak a képek a döntőek.
Az álom elmondásának nehézsége részben abból származik, hogy
ezeket a képeket szavakra kell lefordítani. í,e tudnám rajzolni
mondja sokszor az álmodó—, de nem tudom, hogyan mondjam el I .z
tulajdonképpen nem lefokozott lelki működés, mint a gyöngeelméjüé
72
i nehnéhez viszonyítva; ez valami minőségileg eltérő, de nehéz
a ' rl ndani, hogy miben rejlik a különbség. G. Th. Fechner egyszer
a feltevésének adott kifejezést, hogy az álom (a lélekben) más
11 léién játszódik le, mint az éber képzeletvilág. Bár mi ezt nem
uk nem tudjuk, hogyan képzeljük el, de annak az idegcnszerűség-
', I i benyomását, amelyet-a legtöbb álom fölkelt bennünk, valóban
jsszaiükröjá. Az álomműkodésnek a zenéhez nem értő kéz teljesitmé-
í v< I való összehasonlítása is felmondja itt a szolgálatot. A zongora,
|r nem is dallammal, mindenkeppen ugyanazokkal a hangokkal fog
válaszolni. mihelyt, akár véletlenül, hozzáérne a billentyűihez. Az
álmok e második közös vonását, legyen bár érthetetlen számunkra,
gondosan szem előtt akarjuk tartani.
Vannak-e további közős vonások? Nem találok egyet sem, minde-
nütt csak különbözőségeket veszek észre, éspedig minden tekintetben,
mind látszólagos időtartamot, mind az értelmességel, az érzelmek
részvételét, a tartósságot és több effélét illetően. Mindez tulajdonkép-
pen nem olyan, mint amit egy inger kényszerű, hiányos, rángásos
elhárításánál elvárhatnánk. Ami az álmok fejedelmét illeti, vannak
egészen rövidek, amelyek egy vagy egynéhány képet, gondolatot,
talán csak egyetlen szót tartalmaznak; mások, amelyek csodálatosan
gazdag tartalmúak, egész regényeket játszanak le es időben, látszólag,
nagyon hosszú lefolyásnak. Vannak álmok, amelyek oly világosak,
mint az élmény maga, oly világosak, hogy ébredés után egy ideig még
nem isismerjük föl álom mivoltukat; mások, amelyek mondhatatlanul
erőtlenek, árnyékszerűeii és elmosódottak; sőt egy- és ugyanazon
álomban a túlontúl erős és az alig megfoghatóan határozatlan részek
váltakozhatnak. Van álom, amely tökéletesen értelmes vagy legalábbis
összefüggő, sőt szellemis, fantasztikusan szép; más álom viszont zava-
ros, szinte ostoba, képtelen, sokszor éppenséggel bolondos. Van álom,
amely egészen hidegen hagy bennünket, és van olyan, amelyikben
minden indulat Itangossá lesz, a fájdalom a sírásig, a szorongás a
(ölébredésig, a csodálkozás, az elragadtatás stb. Fölébredés után az
álom többnyire hamar feledésbe merül, vagy fennmarad egy napig
oly módon, hogy emlékezetünkben estig mind halványabbá és héza-
gosabb válik; más álmok viszont, például a gyermekkori álmok,
annyira megmaradnak, hogy 30 évvel később még friss élményképpen
emlékezünk vissza rájuk. Előfordul, hogy az álmok, mint bizonyos
egyének az életünkben, csak egyetlenegyszer szerepelnek, aztán soha
többé; de előfordul az is, hogy ugyanannál a személynél változatlanul
Vagy kis eltérésekkel megismétlődnek. Röviden tehát, e csekélyke
éjszakai lelki működés óriási repertoárral rendelkezik, tulajdonki
péti mindenre képes, amit a lélek nappal kitermel, de azért sohase
ugyanaz.
Megpróbálhatunk számot vetni az álom e sokféleségével, amennyi,
ben föltesszük. hogv az alvás és az ébrenlét különböző kozhensr
állapotainak a lökélctlcü ah ás különböző fokozatai felelnek meg. Igen
ám, de akkor az. álom értékével, tartalmával és világosságával együtt
fokozódna annak a tudása is, hogy álmodunk, mivel a lélek az ilyen
álmodásnál az ébredéshez közeledik, és nem lenne szabad előfordul-
nia annak, hogy' közvetlenül a világos és értelmes álomrész mellett
értelmetlen vagy homályos rész helyezkedik el, majd ismét jő munka
következik. A lélek bizonyára nem tudná ily gyorsan váltogatni az
álom mélységét. Ez. a magyarázat tehát mit sem használ; ilyen rövi-
den ezt egyáltalában nem lehet elintézni.
Egyelőre eltekintük az álom „értelmétől” és helyette megkíséreljük,
hogy az álmok közös vonásából kiindult a építsük ki a jobb megérti s
útját. Az álomnak az alváshoz való viszonyából arra következtettünk,
hogy az álotn az alvást zavaró ingerre beálló reakció. Amint hallot-
tuk, ez egyszersmind az az egyetlen pont, ahol az egzakt kísérleti
lélektan segítségünkre jöhet; belMZonyította, hogy' az alvás alatt oda-
irányílott ingerek az álomban meg is jelennek. Sok idevágó vizsgálat
történt a már említett Mourly Voldéval egyetemben; bizony ára vala-
mennyien voltunk már abban a helyzetben, hogy ezt az eredményt
alkalmanként, személyes jnegíigyelésünkkel megerősíthettük. Néhány
régebbi kísérletet választok ki közlésre. Maury saját magán végezte-
tett ilyen kísérleteket. Alvás közben kölnivizet szagaltattak vele. Azt
álmodta, hogy Kairóban van Johann Maria Farina üzletében, és
ehhez további vad kalandok csatlakoztak. Vagy: enyhén megcsípték
a nyakán; felragasztott hólyaghúzó tapaszról álmodott, és egy orvos-
ról, aki gyermekkorában kezelte. Vagy: egy csöpp vizet cseppentettek
a homlokára. Ekkor Olaszországban volt, erősen verejtékezett és
Orxicto fehér borát itta.
Ami nekünk ezekben a kísérletileg előidézett álmokban föltűnik, azt
t.tlán az ingerre hekövetkező álmok egy másik sorából még pontosab-
ban hámozhatjuk ki. Egy szellemes megfigyelő, líildebrandt, három
álmot írt le, mindhárom az ébresztőóra lármájára való reakció.
. Egy tavaszi reggel tehát sétálni megyek, és a zöldellő mezőkön
dcsatangolok egy .szomszédos faluig; ott a lakosokat ünnepi öltözet-
Ixn látom, hónuk alatt imakönyvvel, amint csoportosan mennek a
templom felé. Valóban! Hiszen vasárnap van és a reggeli istentisztelet
74
>kára megkezdődik- Elhatározom, hogy részt veszek benne, de
’,f n,?‘ még, íölhevültségemre való tekintettel, a templomot körülve-
' , C etőben hűsölök. Mialatt itt különböző sírfeliratokat olvasok,
f il,,r. amint a harangozó íofmegy a toronyba, és most látom a
>nv tetején a falu kis harangját, amely majd megadja a jelt az
Valósság megkezdésére. Egy ideig még mozdulatlanul csüng a ha-
J <t majd mozgásba jón és hirtelen kongani kezd, tisztán és átható-
án olyan tisztán és áthatóan, hogy véget vet az alvásnak. Ámde ez.
a harangszó az ébresztőórától származik.”
Pgy másik kombináció. Derűs téli nap van; az utakat magas hó
bontja Megígértem, hogy részt veszek egy szánkózásban, de sokáig
grH várnom, míg jelentik, hogy a szán az ajtó előtt áll. Most a
beszálláshoz való előkészületek következnek ki-ki magára ölti a
bundát, előhúzzák a lábzsákot , és végül a helyemen ülök. De az
indulás még késlekedik, míg végre a gyeplő érezhető jelt ad a várako-
zó lovaknak. Most aztán nekifeszülnek a lovak, a nagy erővel megrá-
zott csengettyűk olyan hangerővel szólaltatják meg a jól ismert jani-
csármuzsikát, hogy az álom szövedékét abban a pillanatban szétsza-
kítják. Ismét semmi egyéb, mint az ébresztőcsengő éles hangja.”
„Mégegy harmadik példa! Látom, amint egy cselédlány több tucat
egymásra tetézett tányérral halad végig a folyosón az ebédlő felé. Úgy'
látom, a karjai közt tartott porcelánoszlop veszélyben ionig, egyensú-
lyát veszíti. Vigyázz! óvom őt, az egész rakomány' a földre lóg
zuhanni! Természetesen nem marad el a szokásos ellenvetés: értek én
ehhez, ne tessék félni stb. miközben jómagam még mindig aggódó
pillantásokkal kísérem a leányt. Tényleg, az ajtó küszöbén megbotlik
a törékeny edény ezer darabra törve csörömpöl és gurul szerteszét
a padlón. De a vég nélkül folytatódó hangzavar, amint nemsokára
észrevettem, tulajdonképpen mégsem csörömpölés, hanem igazi csen-
getés és ezzel a csengetéssel, amint azt most már az ébredező is
fölismeri, csupán az ébresztőóra teljesítette a kötelességét.”
Ezek az álmok igen csinosaknak mondhatók, egészen értelmi-sek,
egyáltalában nem olyan összefüggéstelenek, mint az álmok különben
lenni szoktak. Emiatt nem akarunk kifogást emelni. A közös vonás
bennük az, hogy a jelenet minden esetben lármával végződik, amely-
ben ébredéskor az ébresztőóra lármáját ismerhetjük fel. Itt tehát
'apuk, mily módon születik az álom, de más egyebei is megtudunk
meg Az álom nem ismeri fel az ébresztőórát ez nem is fordul elő
az álomban , hanem az ébresztőóra zaját más zajjal helyettesíti.
etteJmezi azt az ingen, amely' az álmot felfüggeszti, de minden e9et-
75
ben más módon értelmezi. Miért van ez így? Erre nincs fékjei rj
önkényesnek látszik. Pedig az álmot megérteni annyit jelentene, hng-J
rá tudnánk mutatni arra, miért választotta az ébresztő inger értelme]
zésére éppen ezt a zajt és nem egy másikat. Egész analóg módon a
Maury-fele kísérletekkel szemben is ezt az ellenvetést kell tenni: kid,.. í
' ül ugyan, hogy az alkalmazott inger az álomban megjelenik, de nem 1
lehet megtudni, hogy miért éppen a jelzett formában, és ez nem fel
tűnik úgy, mintha az alvást zavaró inger természetéből következnék!
Aztán Mattry kísérleteiben a közvetlen ingerhatásra többnyire uúls|
álomanyagnak egész tömkelegé következik, például a kölnivízről szólói
álomban a bolondos kalandok, amelyeket nem tudunk megindokolni 1
Pedig gondolják csak meg, hogy még az ébresztő álmok nyújtják.]
a legtöbb reményt arra, hogy a külső, alvást zavaró ingerek hatását j
megállapítsuk. A többi eset túlnyomó részében még sokkal nehrzeh3
lesz a dolgunk. Nem minden álomból ébredünk löl, és ha reggeli* I
kelve egy éjszakai álomra visszaemlékezünk, hogyan leljük meg azt I
a zavaró ingert, amely talán éjjel hatott? Nekem sikerült egyszer egy
ilyen hangingért utólag konstatálnom, természetesen csak bizonvos I
kötÜlmények segítségével. Egy' reggel, egy tiroli magaslati üdülőht>|
lyen, azzal a tudattal ébredtem, hogy azt álmodtam, a pápa meghalt. |
Nem tudtam az álmot megmagyarázni, ám később megkérdezte a 1
fi leségem, hallottad ma hajnaltájt azt az éktelen harangzúgást, amit 1
minden templomiról és kápolnából világgá küldtek. Nem, mit sem I
hallottam, az alvásom ellenállóképesebb, de ennek a közlésnek a I
segítségével megértenem az álmomat. Hányszor indíthatják ilyen I
ingerlések az alvót áhnodásra anélkül, hogy utólag hírt kapna róluk’
I alán nagyon gyakran, talán nem. Ha az inger már nem mutatható I
ki, nem is győződhetünk meg róla. Egyébként sem foglalkozunk már 1
az alvást zavaró külső ingerekkel, amióta tudjuk, hogy az álomnak I
csupán csak kis részét képesek megvilágítani és nem az egész álomre-|
akciót.
Azért ezt az elméletet nem kell egészen elvetnünk. Még alkalmas I
is a továbbfejlesztésre. Nyilvánvalóan közömbös az, vajon mi zavarja I
meg az alvást és mi készteti a lelket az álmodásra. Ha nincs minden
esetben kívülről ható érzékszervi inger, esetleg a belső szervekből
kiinduló úgynevezett testi inger léphet a helyébe. Ez a föltevés nagyon 1
kézenfekvő és meg is felel az álmok keletkezésén vonatkozó legnépsze* 1
rubb v elemenynek. Az alom a gyomortól jön halljuk gyakran-
Sajnos itt is sok esetben gyaníthatjuk, hogy az a testi inger, amely
éjnek idején hatott, a íolébredés után kimutathatatlan, és így' létezése |
76
thatatlan marad- Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül,
bebízoW1, u zlaIal támogatja az álomnak a testi ingerből való
mennyi .1" ^laJában kétségtelen, hogy a belső szervek állapota az
Irvtzc test rgy álomtartalomnak a húgyhólyag
á,,"'1ira-nevel vagy a nemi szervek izgalmi állapotával való világos
lúlteK^R félreismerhetetlen. Ezekből az átlátszó esetekből kiindul-
OSSZ111 H iumi másokhoz, amelyekben az álom tartalmából legalább
Va ioKosuli föltevés vezetető le, hogy ilyen testi ingerek itt is
V . tik mert a tartalomban mutatkozik valami, anút ezek foldolgo-
hU*C \ ábrázolásának értelmezésének foghatunk fel. Az alomkutató
tj 'íner ' 1861) különösen határozottan képviselte azt az álláspont-
ot | out az álom szervi ingerekből levezethető, és erre egynéhány
vén néldát hozott föl. Ha például álmában látta, amint „két sor szép,
szőke hajú, rózsás arcú fiú harcra készen áll egymással szemben,
M-vmásra tör. megragadja, majd elereszti egymást, visszatér rég)
hrivére, majd az egész jelenetei újrakezdi”, akkor a fiuk sorának
Ideákként való értelmezése magában véve tetszetős, és úgy tűnik talán
ttíiesen meg is erősíti ezt, hogy a jelenet után az álmodó „egy hossz ti
fogát kihúzta”. A „hosszú, keskeny, kanyargós folyosóknak” béhnger-
ként való értelmezése szintén helyesnek látszik és igazolja Schemer
azon állítását, hogy az álom mindenekelőtt az ingert kibocsátó szervet
igyekszik hozzá hasonló tárgyakkal ábrázolni.
Készséggel el kell tehát ismernünk, hogy a belső ingerek az álom-
ban ugyanazt a szerepet tölthetik be, mint a külsők. Sajnos ezek
értékelésének is ugyanazok az. ellenvetések álljak útját. A testi ingerre
való utalás az esetek nagy részében bizonytalan és bebizonyíihatatlan
marad; nem niinden álomnál, csak egy bizonyos részüknél sejthetjük,
hogy keletkezésüknél Írelső szervi ingerek szerepeltek, és végül a felső
testi inger, hasonlóan a külső érzékszervi ingerhez, nem tud az álom-
hói töbla t megmagyarázni, mint ami az ingerre való közvetlen reak-
ciónak megfelel Hogy honnan jön az álom többi része, az homályban
marad.
De jegyezzük meg az álomélet egy sajátságát, amely az ingerhatá-
sok tanulmányozásánál mutatkozik. Az álom az ingert nem hozza
egyszerűen vissza, hanem földolgozza, célozgat rá, bizonyos összefüg-
gésbe sorozza, valami mással helyettesíti. Oly oldala ez az álommun-
kának, amelynek föl kell keltenie érdeklődésünket, mert talán köze-
lebb visz az álom lényegéhez. Ha valaki ösztönzésre csinál valamit,
az ösztönzés még nem meríti ki szükségképpen a rnú egészét. Shake-
speare Maebethje például alkalmi darab, ama király trónra lépésekor
77
íródott, aki a három ország koronáját elsőnek egyesítette a fején. i),.|
íodi-e ez a történelmi indíték a dráma tartalmát, megmagyarázza-^
nagyságát és rejtélyeit? Talán az alvóra ható külső és belső ingerek
is csupán életrekeltői az álomnak, a lényegéről azonban még mit sem
árultak el.
Az álmok másik közös vonása, a lelki minemüségük, egyrészt nehe-
zen fogható meg, másrészt nem nyújt fogixlzót a továbbiakhoz. Az
álomban többnyire látási formákban élűnk át valamit McgmagyaJ
rázhatják ezt az ingerek? Valóban az inger az, amit átélünk? Akkor
miért vizuális az élmény, holott a szem ingerlése csak a legritkább
esetben indítója az álomnak? Vagy bebizonyítható-e, ha beszéd szerc-J
pel az álomban, hogy' alvás közben beszélgetés vagy ehhez hasonló zaj
jutott fülünkhöz? Ezt a lehetőséget a legnagyobb határozottsággal
vissza merem utasítani.
Ha az álmok közös vonásai nem visznek tovább, (alán megpróbálkoi-,
hatnánk a különbségeikkel. Hiszen az álmok sokszor értelmetlenek,
kuszák, abszurdak; de van értelmes, józan, okos álom is. Nézzük meg,
vajon az utóbbi, az értelmes, nem adhatna-e az értelmetlenről némi
felvilágosítást. Elmondom Önöknek az utolsó józan álmot, amit le-
mondtak nekem; ezt egy fiatalember álmodta A Kárnlnrrsrra'sén
sétálgattam, ott találkoztam X. úrral, akihez egy időre csatlakoztam,
azután vendéglőbe mentem. Két hölgy és egy úr az asztalomhoz uh. ;
Eleinte bosszankodtam ezen, és nem akartam rájuk nézni. Aztán
odapillantottam, és észrevettem, hogy egész rendes emberek." Az
álmodó hozzáteszi, hogy az álmot megelőző este tény lég járt a Karnt-
nerstrassén, ahová szokott útja vezet, és olt találkozott X úrral, Ai
álom másik része nem közvetlen visszaemlékezés, csupán hasonlít
bizonyos mértékben egy régebbi élményhez. Vagy egy másik józan
álom, egy' nő álma: „A férje kérdezi: ne hangohassuk a zongorát?
Ő felel: nem érdemes, úgyis újra kell borozni.” Ez az álom megismédi
azt a beszélgetést, amely az álmot megelőző napon, nem sok eltéréssel
folyt le közte és leije közt. Mit tanulhatunk ebből a két józan álomból?
Nem mást, mint azt, hogy a napi éledtől vett ismétlések vagy hozzá
kapcsolódó dolgok fordulnak elő az álomban. Ez már valami lenne*
ha általánosságban ki lehetne mondani az álmokról. Erről azonban
szó sincs, ez is csak az álmok kis töredékére áll; a legtöbb álomban
nyomát sem leljük az előző naphirz való kapcsolódásnak, innen nein
derül fény az értelmetlen és abszurd álmokra. Csak azt tudjuk, hogy
új feladatra akadtunk. Nemcsak azt akaijuk tudni, mit mond az álom,
ha világosan mond valamit, mint a példáinkban, azt is tudni
*'a, <' f hogy ez az ismert, nemrég átélt valami mi okból és mi célból
U födik meg az álomban.
’S’"\ i hiszem, akárcsak én, Önök is belefáradtak már, liogy az eddigi-
' .. haSpnló próbálkozásokat folytassunk Azt látjuk, hogy elégtelen
r ndeu érdeklődés egy probléma iránt, ha nem ismerünk egyben
H| . utat is, amely a megoldásához vezet. Eddigi lé nincs ilyen
tik A kísérleti lélektan nem adott mást, mint egynéhány nagyon
ÍTtíkc- adatot az ingerek álomkiváltó jelentőségéhez. A filozófiától
lirm várhatunk egyebet, mim azt, liogy újólag fennen hangoztassa
tárgyunk intellektuális alacsonyrendűségét, az okkult tudományoktól
uedig mégsem akarunk semmit kölcsönkérni. Történelem és néphit
,.z( mondja, hogy az álom érteimet rejt magában és jelentőséggel
teljes, a jövőbe tekint; ezt nehéz elfogadni és sehogy sem lehet bebizo-
nyítani így aztán, első fáradozásunk után, egészen tanácstalanul
állunk.
Váratlanul oly oldalról érkezik jeladás, amely oldal felé eddig nem
tekintettünk. A nyelvhasználat, amely pedig nem véletlen, hanem
régi ismeretek lecsapódása amit persze nem szabad óvatosság nélkül
tniliasználni , a nyelvünk tehát ismer valamit és ezt különös módon
álmodozásnak, „éberálom”-nak nevezi.' Az éberálom fantáziákból
áll (a képzelet termékeiből); nagyon általános tünemény, egészséges-
nél ismét szintúgy megfigyelhető, mint betegnél, és önmagunkon
könnyen tanulmányozható. Ezeken a fantasztikus képződményeken
a legfeltűnőbb az, hogy' „éberálom”-nak nevezik őket, ámbár az
álmok két közös vonásának egyikét sem viselik magukon. Az alvás
állapotához való vonatkozásnak már a (német) elnevezés is ellent-
mond, ami pedig a másik közös vonást illeti, semmit sem élünk ál
benne, nem hallucinálunk, hanem elképzelünk valamit; tudjuk, hogy
ábrándozunk, nem látunk, hanem gondolkozunk. Ezek az álmodozá-
sok a serdülést megelőző időben, sokszor már a késői gyermekkorban
lépnek föl, az érettség beálltáig tartanak, az érett ember aztán vagy
föladja, vagy az öregkor végéig megtartja őket. E fantáziák tartalmát
egy nagyon átlátszó indoklás uralja. Olyan jelenetekből és események-
ből állanak, amelyekben az egyén önző, ambícióktól és hatalmi vágy-
tól vezetett kívánságai vagy erotikus vágyai nyernek kielégülést. Fia-
tal cmftereknél többnyire a becsvágytól sugall! ábrándozások állnak
az előtérben, nőknél, akik ambíciójukat szerelmi sikerekbe fektették,
Németül Tagtrauni = nappali álom. (A arrk.)
79
<8
m erotikusak De a háttérben elég sokszor mutatkozik férfiaknál i I
eroukus kielégüledenség; hiszen minden hőstett és siker, amim I
jak, csak a nők csodálatát és kegy ét akarja kivívni. Különben ez. 1
álmodozások nagyon sokfélék és változatos sorsúak. Vagy
egyes termékük rövid idő múlva kegyvesztetté lesz és egy
a helyébe, vagy állandósulnak, hosszú történetekké s
alkalmazkodnak az életkörülmények változásaihoz. Úy
lelyzet befolyásáról tanúskodik. Ezek adják a költői termékek nvení
anyagát, az álmodozások tartalmát alakítják át a költők bizony
átformálásokká!, álcázásokkal és kihagyásokkal azokká a helyzetekké
amelyeket novelláikba, regényeikbe, színdarabjaikba bdeszőnek. A,’ I
álmodozások hőse azonban mindig maga az álmodozó személye iául
közvetlenül, vagy egy másik személlyel való átlátszó azonosítás
Az eberalom a nevét talán a valósághoz való azonos vonatkozS
miatt kapta, annak jelzéséül, hogy tartalma éppoly kevéssé vn nriő
ágnak, mint az álomé. De talán a közös név mégiscsak az ált >m- ]
nak egy előttünk még ismeretlen lelki jellegén alapul, az általunk I
•eresen sajátságok valamelyiken. Az is lehetséges, hogy egyáltalában
helytelenül tesszük, ha az elnevezés megegyezését nagyon jelentősnek 1
tartjuk. De ezt csak később lehet majd tisztázni.
[ [ATODIK előadás
fÉLTEVÉSEK
ÉS AZ ÁLOMFEJTES
TECHNIKÁJA
.1. líraim' Úí útra van tehát szükségünk, oly módszerre,
H‘T^tomkutatást kimozdítja a helyéből. Egy kézenfekvő ajánla-
”llf lv,\ t , önöknek. Minden továbbira nézve fogadjuk cl elofel-
*' Mív Xn nem HüS> « mit jelent, azt
ámde mi jogosít bennünket erre a föltevésre? Sctnmt sem de
nrrn 1 gátol benne semmi. így áU a dolog: ha az alom testi jelenség,
Xrn kUok hozzá; csak azzal az előfeltétellel érdekelhet bennun-
kcl Iiöcy lelki jelenség. Tehát azzal a feltevéssel dolgozunk, hogy
valóién az, és majd meglátjuk, hová jutunk vele. Munkánk sikere
doni majd arról, vajon ragaszkodjunk-e ehhez a feltevéshez es ered-
n' ionek könyvelhetjük-e majd el. Mit akarunk tulajdonképpen < lété-
in, miéit is dolgozunk? Azt akarjuk, amit a tudományban általában
célul tűznek ki, tudniillik a jelenségek megértéséi, a köztük lévő
luggés megállapítását és végül, ha lehetséges, uralmunk alá von-
ni őket.
Munkánkat tehát azzal a feltevéssel folytatjuk, hogy az álom lelki
.-l’jiség. Ez esetben az álom az. álmodó teljesítménye és megnyilatko-
zása, de olyan, amely nekünk semmit sem mond, amelyet nem értünk
, \fit tesznek mármost Önök az. esetben, ha én egy érthetetlen
kijelentést teszek? Megkérdeznek, ugyebár? Miért ne tehetnénk vajon
i cy inezt: mién ne kérdezhetnénk meg az álmodWl, miijelent az álma?
Emlékezzenek vissza, egyszer már kerültünk ebbe a helyzetbe,
bizonyos elvétések vizsgálatánál történt ez, a nyelvbotlás egy eseté-
^cn \ alaki azt morállá: Da sind Dinge zum Vorsdivvein gekommen,
A erre megkérdeztük tőle nem, szerencsére nem is mi, hanem mások
»rdtvték meg, akik teljesen távol állnak a pszichoanalízistől vajon
11 'd'ari ezzel az értelmetlen beszéddel. Rögtön azt válaszolta, hogy
szándékában volt kimondani: ezek dtsznóságok voltak (Scfaeeine-
81
reien), de ezt a másik, mérsékeltebb szándéka javára visszafojtotta-#
bizonyos dolgok (zuin Vorschtnn} felszínre kerültek. Már akkor jjJ
magyaráztam Önöknek, hogy ez a tudakozódás minden pszic hoajjX
tikus vizsgálódás mintaképe, és most megértik, hogy a pszic hoanalM
azt a módszert követi, hogy rejtélyeinek megoldására a válasnj
amennyiben ez lehetséges, magával a vizsgálattal adatja meg. így J
áimodónak is magának kell megmondania, hogy mit jelent az a|ni.
Az álomnál azonban, amint ismeretes, a dolog nem megy íly(.
egyszerűen. Az elvétéseknél az esetek egy részében sikerült; azmáfl
olyanokhoz jutottunk el, amelyekben a kérdezett nem akart nyil-4t.
kozni, sőt a valószínű feleletet, amelyet mi ajánlottunk, felháborodva
utasította vissza. Az álomnál az első fajtához tartozó esetek teljesség H
gél hiányoznak; az álmodó mindig azt mondja, hogy semmit sem tUfj
Értelmezésünket sem tudja visszautasítani, mert nincs mit íélajánla-
nunk. Hagyjunk hál lel újra a próbálkozásunkkal? Mivelhogy ő sem1
tud semmit, mi sem tudunk semmit, harmadik személy meg éppenség-|
gél nem tudliat semmit, nincs kilátásunk arra, hogy bármit is megtűri-
junk. Igen, ha akaiják, hagyjanak lél a próbálkozással. De ha máskénM
döntenek, tovább kísérhetnek utamon. Azt mondom ugyanis Önök-*
nek: nagyon könnyen lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy az álmo-
dó mégis tudja, mit jelent az álma, csak nem tudja, bogi tudja, is egén
azl hiszi, hogy nem tudja.
Önök most figyelmeztethetnek arra, hogy ez ismét egy újabb felte-l
vés, immár a második ebben a rövid összefüggésben, és ezzel eljárásorM
liitelét óriási mértékben lerontom. Azzal, hogy az első feltevést, hogy
az álom lelki jelenség, megtoldom azzal a feltevéssel, hogy vannak*
bennünk lelki dolgok, amikről tudunk, anélkül hogy tudnánk, hogyl
tudunk róluk stb. Így csak ennek a két feltételezésnek belső valószínűt**
fenségét kell szemügyre venni, és nyugodtan elfordulhatunk a belőlük
levont következtetésektől.
Nos, Hölgyeim és Uraim, nem azért hívtam Önöket ide, hogy
érvekkel szemfényvesztő játékot űzzek, vagy hogy eltitkoljak valamit.’
Ámliár „Bevezető előadásokat” hirdettem ..a pszichoanalízis elemei-
be”, ezzel nem volt szándékomban olyan ad usum Delphoii' leírást
adni, amely sima összefüggéseket tár Önök elé, minden nehézség
gondos elrejtésével, a hézagok kitöltésével, a kétségek eltussolásával,
hadd hihessek nyugodt lélekkel, hogy valami újat tanultak. Nem,
l..,ad usum Delphini - a Dauphin (a francia király fia) használatára - k egyszerűi*
tett, kivonatos szöveg (A szeri..)
82
nrn mer' kezdőkkel van dolgom. azért akartain a tudományunkat
Vh.mnak bemutatni, mint amilyen, egyenetlenségeivel és nchézségci-
' J követelményeivel és meggondolásaival egyetemben. Jól tudom
* Janis, hogy nini s tudomány, ahol másként állna a dolog, és különö-
sen az indulásnál nem is lehet ez másképp. Azt is tudom, hogy az
ijkjatas egyébként arra törekszik, hogy ezeket a nehézségeket és töké-
letlenségeket eleinte eltitkolja a tanuló előtt. De a pszichoanalízisben
ez lehetetlen. Tehát csakugyan megfogalmaztam két előfeltevést, az
egy iket a másikon belül, és akinek ez az egész túlságosan fáradságos
o bizonytalan, vagy aki nagyobb bizonyossághoz és elegánsabb leve-
zetésekhez van szokva, annak nem kell tovább velünk tartania. De azt
hiszem, hogy az ilyesvalaki lélektani problémákkal egyáltalán ne
foglalkozzék, mert attól kell tartanunk, hogy azokat a pontosan meg-
határozott és biztos utakat, amelyekre hajlandó rálépni, itt nem fogja
megtalálni Fölösleges is, hogy az olyan tudomány, amelynek van mit
nyújtania, meghallgatásért versengjen és híveket toborozzon. Az
eredményeinek kell hangulatot kelteni mellette, és bevárhatja az idői,
amíg ezek kikényszerílették a figyelmet
Azokat a hallgatóimat azonban, akik ki akarnak tartani tárgyunk
un ll< tt, arra ligyelmezteihetem, hogy a két feltevésem nem egyenérté-
kű Az első feltevés jogosságát, hogy az álom lelki jelenség, munkánk
eredményével akarjuk bizonyítani; a másik feltevés más területen már
bebizx<nyosodott, én csak áthozom onnan a mi problémáinkra.
Hol, milyen területen bizonyították be állításunk szerint azt, hogy'
\an olyan tudás, amelyről az ember mégsem tud semmit, mint ahogy
ezt itt az álmodénál feltételeznénk? CsiMlálatot keltő, meglepő, lelki
életünkről való felfogásunkat megváltoztató tény lenne ez, amelynek
tűm kellene elrejtőznie. Mellékesen megjegyezve, oly tény, amely
elnevezésében önmagát cáfolja és mégis valóság akar lenni: contrartictio
wt adjeclo,1 Nos hát, nem is rejtőzik cl. Nem a tényen múlik, ha nem
tudnak róla, vagy ha nem eléggé veszik figyelembe. Éppoly kevéssé,
mim ahogy nem a mi hibánk, hogy mindezekben a lélektani problé
mákban olyanok ítélkeznek, akik távol maradtak minden e téren
döntő megfigyeléstől és tapasztalattól.
A bizonyítékok a hipnotikus jelenségek területén jelentkeztek. Ami
kor az 1889. évben (Jébault és Bernheim rendkívül hatásos demonst-
rációit Nancyban többed magammal végignéztem, szemtanúja vol-
tam a következő kísérletnek. Ha valakit szomnambul állapotba hoz-
EUoUnKíHÍás az állításon hrlül. (A
83
tak, és ebben az állapotában mindenféle hallucinaciós élmény|MJ
részesítették, majd felébresztették, az illető eleinte mit sem láic^ ।
tudni arról, ami hipnotikus alvása idejen történt vele Brmlieim azií
egyenesen felszólította a kísérleti személyt, mondja el, mi történt
a hipnózis alatt. Az azt állította, hogy nem tud semmire sem Vttülc«{
lékezni. De Bemheim nem tágított, unszolta, biztosította, hogy tu(w
kell rá emlékeznie, és íme, az ember ingadozóvá lett, eszmélni kczt]cli
először csak árnyékszerűen emlékezett a sugalh élmények egyikén [
aztán egy másik részre, az emiékkép mind liatározottabbá, mir^
tökéletesebbé váll, és végül hiány nélkül a felszínre jutott Mivel h |,.
később tudta, közben pedig más oldalról semmit sem tudhatott meg
jogosult az a következtetés, hogy ezekről az emlékekről már előbbi»,
volt tudomása. Csakhogy hozzáférhetetlenek voltak számára, tiau>
tudta, hogy tudja őket, azt hitte, hogy' semmit sem tud róluk. TfliáJ
egészen ugyanaz az eset, amelyet az álmodénál gyanítunk.
Remélem, hogy ennek a ténynek a megállapítása meg fogja lepni
Önöket és azt fogják tőlem kérdezni: miért nem hivatkozott már előbb
erre a bizonyítékra, amikor az elvetéseknél arról volt szó, hogy a nnjk
az embernek, aki elszólta magát, olyan szólás! szándékai lehettek,!
amelyekről neki nem volt tudomása és amelyeket tagadott? Ha valaki’
•'így hiszi, hogy bizonyos élményekről, amelyeknek emlékét mégiscsak]
magában hordja, nincs tudomása, az sem oly valószínűtlen tahié,,
hogy a lelke mélyén \ égbemenő más folyamatokról sem tud. Ez. az érv‘|
biztosan hatással lett volna reánk, és az elvétések megértésében előhii-
re vitt volna bennünket. Valóban hivatkozhattam volna rá már akkori
is, de tartalékoltam ezt az érvet egy olyan alkalomra, ahol nagyobb
szükség van rá. Az elvétések részben önmagukat fejtették meg, resrZ-1
ben meg arra figyelmeztettek, hogy a jelenségek összefüggése kedvéért
mégiscsak fogadjuk el azt a h itevést, hogy léteznek lelki folyamatok!
amelyekről nincs közvetlen tudomásunk. Az álom esetében arra kény-j
szerüliink, hogy máshonnan szedjünk elő magyarázatokát, és ezenfe-1
lül arra is számítok, hogy itt Önök a hipnózis területéről való áttéte li
inkább meg fogják engedni. Az az állapot, amelyben elvetést kov:-,
tünk el, önok szerint is normális, a hipnotikussal nincs semmi hason-|
lósága. Ezzel szemben határozott rokonság áll fenn a hipnotikus és ád
alvási állapot között, amely utóbbi az álmodás feltétele. Hiszen a
hipnózist mesterséges alvásnak hívják; akit hipnotizálunk, annak aztó
mondjuk: aludjon el, és a szuggesztiók, melyeket adunk, hasonlítha-1
tők a természetes alvás álmaihoz, A lelki helyzet mindkét esetben
valóban párhuzamos. A természetes alváskor érdeklődésünket
84
• i Tetól elvonjuk, a hipnotikus alvásban szintén az egész
egész kú ' aZ egy személynek a kivételével, aki bennünket hipnó-
•,slag**11 1 vc|f kapcsolatban maradunk. Különben az úgynevezett
< l1' ’1 mejynél a dajka kapcsolatban marad a gyerekkel és csak
dájk*' 'l ii i'nyilvánulásai ébresztik fel, a hipnotikus alvás normális
u "\ i,i nózis viszonylatainak a természetes alvásra való áttétele
1 iHl’1 । tűnik olyan nagy merészségnek. Nem teljesen légből kapott
lfl lf li' es hogy az álmodó is tud bizonyos mértékben az álmáról,
p,z/Mérhetetlen számára ez a tudás, úgyhogy maga sem hiszi.
I . r (ízük meg különben, hogy itt az álmok tanulmányozásának
j. ^adtk útja nyílik meg: a hipnotikus állapot sugallt álmaiból az
í* t zavaró ingerek és az éberálom mellett.
M, .i már talán fokozottabb bizalommal térhetünk vissza felada-
i1Uikiioz. Nagyon valószínű tehát, hogy az álmodó tud az álma felől,
csak .írről van szó, hogy lehetővé (együk számára, hogy erre a tudása-
tü ráeszméljen, és velünk közölje. Nem azt kívánjuk tőle, hogy rögtön
mondja meg álmai értelmét, de az álom eredetét, azt a gondolati és
érdeklődési kört, amelyből fakadt, módjában lesz megtalálni. Az
elvetés esetében, emlékezzenek csak vissza, megkérdeztük az elszólás
ktmondójátől, miképpen jutott az elvétett szóhoz, a Vmschu itnhez, és
„ legelső ötlete adta meg a felvilágosítást. Módszerünk az álom eseté-
ben most már egészen egyszerű, ennek a példának a mintájára sza-
bott. Itt is azt kérdezzük az álmodótói, hogyan juttatott ehhez az
..lonil“z, és közvetlen lelelete ismét felvilágosításnak tekinthető. Nem
törődünk tetat azzal a különbséggel, vajon hiszi-e, hogy tud valamit
vagy nem, és a két esetet egy féleképpen kezeljük.
Ez a módszer valóban nagyon egyszerű, de mégis (elek, hogy igen
heves ellenkezést vált ki. Azt mondják majd Önök: íme egy újabb
föltevés, immár a harmadik! És mindhárom közül a legvalószínűtle-
nebb! Ha megkérdezem az álmodótói, mi jut eszébe az álmáról, éppen
a legelső ötlet hozná meg az álom keresett nyitját? Hiszen nem is kell
hogy eszébe jusson valami, vagy Isten tudja, mi jut az. eszébe. Nem
tudjuk felfogni, mire alapozható egy ilyen elvárás. Ez. valójában
annyit jelent, hogy nagyon is hiszékenynek bizonyulunk, ott, ahol
kissé több kritika inkább helyénvaló lenne. Ezcníelül az álom nem
egyetlen elvétett szó. hanem számos elemből áll. Melyik ötlethez
tartsuk magunkat?
Minden mellékes kénlésben Önöknek van igazuk. Az álom az
e szólástól elemei sokféleségében is különbözik. Ezzel az álomfejtési
technikának számolnia kell. Azt ajánlom tehát, hogy bontsuk az
85
.•.linót elemeire, és kíilön-külön végezzük cl minden egyes elem vizJ I
latát; így ismét helyreáll a párhuzam az elszólással. Abban is kJ**]
van, hogy az, akitől az álom egyes elemeiről kérünk felvilágosítást *
telelheti, semmi sem jut az eszébe. Vannak esetek, amikor helyt „dJJ
ennek a feleletnek; később liallani lógják, mely esetek ezek Említ,
méltó, hogy ez olyan esetekben lordul elő, amelyekhez nekünk n3
gunknak lehetnek bizonyos ötleteink. Általában azonban, ha az álu
dó azt állítja, hogy nincs ötlete, ellentmondónk neki, unszolni fog ,,• *
biztosítjuk arról, hogy eszébe jut majd valami és - igazunk lesz Erf
ötletet fog mondani, valamilyet, nekünk közömbös, hogy milJj]
Bizonyos történetieknek nevezhető! különösen könnyedén közöl rnSl
velünk. Azt fogja mondani: ez olyasmi, ami tegnap történt ímúti
mind a két, már megismert ,józan” álomban), vagy: ez emlék, zujl
valamire, ami tinid idővel ezelőtt játszódott le, és ily módon észre1
lógjak venni, hogy az álom sokkal gyakrabban kapcsolódik az utolsó’
napok benyomásaihoz, mint azt kezdetben hittük volna. Végd az]
álomból kiindulva régebbi, sőt esetleg nagyon régi eseményekre ál
vissza fog emlékezni.
A lényeget illetően azonban nincs igazuk. Ha önkényesnek tartják
azt a feltevést, hogy az álmodó első ötletének éppen a keresettet kell 1
hoznia, vagy ehhez kell vezetnie, ha sokkal inkább úgy vélik, hogy ,
az. ötlet bármilyen lehet, minden összefüggés nélküli a keresettel is .
hogy én itt valami mást várok, az. csupán hiszékenységem megnyilvá- j
nulasa, akkor nagyon tévednek. Egyszer már jónak láttam feltárni
hogy milyen mélyen gyökerezik Önökben a lélek szabadságába éJ
önrendelkezésébe vetett hit, amely azonban egészen tudománytalan, I
es e hitnek a lelki életben is uralkodó determinizmus követelményei
< lőtt meg kell hátrálnia. Kérem Önöket, tartsák tiszteletben azt a 1
tényt hogy’ annak, akit megkérdeztünk, éppen ez jutott eszébe és nem j
más De nem helyezek másik hitet az egyik lattel szemben. Bebizo-3
nyitható, hogy a megkérdezett ötlet nem tetszés szerinti, nem mégha-
tarozhatatlan, nem hiányzik összefüggése azzal, amit keresünk. Sőt
nemrég megtudtam bár ennek nem tulajdonítok túl nagy-jelentősé-
get , hogy erre vonatkozó bizonyítékokat a kísérleti lélektan is hozott..
A tárgy fontosságára való tekintettel, kérem, figyeljenek jól. Ha
valakit felszólítok arra, hogy közölje velem, mi jut az eszébe az álom
egy bizonyos eleméről, azt kívánom tőle, hogv vesse alá magát szabad
asszociációinak egy kiindiddsi képzet megtartása mellett. Ez a figyelem
bizonyos beállítódását követeli meg, amely egészen más, mint a gon-
dolkodásnál, és kizárja a gondolkodást. Némelyek könnyen rátalálnak
mások a kísérletnél hihetetlenül nagy ügyetlensé-
rfl abc’311"' ." M ármost van az asszociációnak még nagyobb fokú
«*tlúsí'a,ua tehát elhagyom ezt a kiindulási képzetet is és mond-
tíah«dsáSB’.,le. minősegét és faját határozom meg, például megsza-
jt*^ti tulajdonnév vagy szám merüljön fel Ennek az ötletnek
i„,ni hofc. hbnek még kiszámíthatatlanabbnak kellene lennie,
tnrg iei»zoleg«e • „^„erünkkel merült fel. És mégis bebizonyceo-
ff,nit anna >, szigorúan determinálják fontos belső beállítódások,
' "K h0FiXuk pillanatában ismeretlenek előttünk, éppoly ismeret-
^mdyekhau 1 dendák az elvetések és a tévcselek vések
)enek, mint a zava
,*’,íC'"ITranam sokan ismételten végeztünk vizsgálatokat oly neveket
x At illetően, amelyeket minden megszorítás nélkül enged az
éSía,t‘ Tudatában felmerülni; egyeseket ezekből közoltunk is. Úgy
kdében az esetben eljárni, hogy a felmerült névhez folytatólagosan
Luciái tarunk, ezek az asszociációk tehal már nem egészen szaba-
ffhanem miként az álomelemekhez fűződő ötletek egyszer már
Sdnek valamihez, és ezt addig folytatjuk, amíg csak úgy nem
S^ho^ a társításra való ösztönzés kimerült. De ekkor mar a
szalad nevűdet motiválása és értelme is felszínre jutott. A "letek
mindig ugyanazt eredményezik, közlésük sokszor gazdag anyago
tartalmaz’, és hosszadalmas fejtegetéseket tesz szükségessé. A szabadon
(elmerülő számokhoz fűzött társítások talán a legbizonyitobbak; oh
gsorsaii folynak le és oly meglepő biztossággal haladnak egy «ej,<u
. él felé, hogy valóban ámulatba ejtik az embert. Aá ilyen nevanahzis
csak egy példáját akarom Önöknek bemutatni, mert ez, szerencsére,
kevés anvaggal elintézhető.
Egy fiatalember kezelése folyamán, erre a témára sort kerítve, meg-
említem a«a szabályt, hogy a látszólag szabad választás ellenére sem
juthat eszünkbe oly név, amelyről ne lenne kimutatható, hogy azt a
közvetlen körülmények, a kísérleti személy' sajátosságai és pillanatnyi
helyzete szorosan meghatározták. Minthogy kételkedik, azt indítvá-
nyozom, hogy azonnal végezzünk el egy ilyen kísérletet. í udom, hogy
igen sok, különféle kapcsolata van asszonyokkal és leányokkal, és ezért
azt hiszem, hogy különösen nagy lesz a választéka, ha éppen női nevel
krJI ötletszerűen kimondania. Beleegyezik. Csodálkozásomra, vagy
talán inkább az övére, most mégsem zúdul elő a női nevek lavinája,
hanem egy ideig némán marad, aztán bevallja, hogy egyetlen név
jutott az eszébe, Albrna, ezenkívül egy sem. - Milyen furcsa, de mi
kapcsolódik önnél ehhez a névhez? Hány Albinát ismer? Kümniis,
87
egyetlen Albinét sem ismert, és ehhez a névhez, továbbra srm J
semmi az eszébe. Föl lehetne tenni, hogy így az analízis csín
mondott; de nem, csupán készen volt már, több ötletre W
szükség. A beteg maga szokatlanul fehér bőrű volt, a kezelés J
beszélgetések folyamán ismételten tréfásan a/óóirfnak neveztem rr"*
alkatának nőies vonásánál foglalkoztunk. Ö maga volt tehát '
Albma, a saját szemében jelenleg a legérdekesebb nőszemély
I'-ppen úgy, a közvetlenül fölmerülő dallamok oly gondolatsor áll
meghatározottaknak és oly gondolatsorhoz tartozóakna k bizOIlj.’
nak amelynek joga van bennünket foglalkoztatni anélkül, hogy -J
az aktivitásról tudomásunk volna. Könnyű aztán kimutatni | , ""
dallam felmerülése a dallam szövegéhez vagy eredetéhez kapoL?
thk-e; annyira azonban óvatosnak kell lennem, hogy ezt az állítást«!
terjeswem ki igazi zenrértőkre, róluk véletlenül nincsen tapasz J
tóm -Náluk talán a dallam zenei tartalma lehet a fölmeriilés mdíifc
oka. Bizonyara gyakoribb az előbbi eset. így tudok egy fiatalember
rol, akit a „Szép Heléna Paris-dalának kétségkívül elbájoló dalia,
egy ideig valósággal üldözött, mindaddig, amíg az analízis fel néni
luvta a figyelmét arra, hogy érdeklődési körében jelenleg egv Ida
egy „Helénával” vetélkedik.
Ha rehat az egészen szabadon Ilii merülő ötletek ily módon mm
vannak kötve és meghatározott összefüggésbe illeszkednek, akkor
joggal következtethetünk arra, hogy nem kevésbé meghatározottal
lehetnek az egyetlen, tudniillik a kiinduláspontul szolgáló képzet állá
megkötött Ötletek. A vizsgálat valóban azt mutatja, hogy azon I
megkötöttségen kívül, amelyet mi adtunk a kiinduláspontul szolgált
képzettéi, k iismerhető az ötletek második iüggőségc is, a függés indít
, tan dús gondolati és érdeklődési köröktől, komfilexusoklól. ame- ‘
yeknek közrejátszasa abban a pillanatban nem ismeretes, tehal tu-fl
dattalan.
Ilyen megkötöttségű ötletek nagyon tanulságos kísérleti vizsgáik A \
targy.u lettek, és ezek a vizsgálatok a pszichoanalízis történetiben I
említésre méltó szerepet játszottak. A Wundt-iskola dolgozta ki ar
úgynevezett asszociációs kísérletet, amelynél a kísérleti személy azt a
eladatot kapja, hogy az elliangzott hívó szóra lehetőleg gyorsan, trt-B
szoiegcs reakcióval válaszoljon. Ilyenkor tanulmányozni lehet azt a» I
időtartamot, amely az inger és a reakció közt lefolyik, a reakciókép-f
pen adott felelet természetét, az esetleg mutatkozó tévedést ugyar.an-1
nak a kísérletnek későbbi ismétlésekor és hasonlókat A zürichi iskoU I
Bleulcr esjung vezetésével megadta az asszociációs kísérletnél beálló j
rázatát, amennyiben a kísérleti személyt felszólította
„(dietók ' ha azokon valami feltűnő v-oli, utólagos asszociá-
ló* '”*>,^'eÉ. így aztán kiderült, hogy ezeket a leltűnőireakd-
il(ákalv,|aP ./eniíh komplexusai a legélesebben determinálták
uka< ’ kísé;k".rlzel az első hidat verték a kísérleti lélektan és a
];teulpr • ,n”. , ,(í
rJ,choanalizis. o/u niondhal)ák Önok: már most elismerjük,
Hv „.ódon k (pk determináltak, nem pedig önkény esek, mint
!>• W t-Tl Elfogadjuk ezt az álom elemeire nézve is. De hiszen nem
^IdighHtu*'- ön azJ. áiu^.a hogy az á|om eieméhez fűződő
, An tn ennek az elemnek az előttünk ismeretlen lelki háttere
, iltu i epi látjuk bebizonyítottnak. Már-már elvárnánk,
H. crmma „ ' ez iűződő ötlplet az álmodó komplexusainak
‘'Sete determinálni, de mi hasznunk ebből? Ez nem az alom
'értéséhez vezet, hanem éppúgy mint az aSszooaaós kísérlet ezt k-
nXaz úgy nevezett komplexusoknak a megismeréséhez. De mi koz.uk
k'azuk 'van, azonban egy körülmény elkerüli a figyelmüket. Egyéb-
he,/, open az, amely miatt nem az asszociációs kísérletet yalasztot-
litrn eniitk az előadásnak a kiindulópontjául. Enne! a kísér elnél a
reakció egyik meghatározóját, tudniillik a hívó szót, mi vá asztjuk
önkcr.yeS. A reakció ilyenkor közvetítés ezen hívó ezó és a ^rh;ü
személy éppen fölkeltett komplexusa között. Az álomnál a 1hívó szol
helyettesíti valami, ami maga is az álmodó lelki életéből, előtte isme-
retlen forrásokból fakad, tehát maga is igen könnyen lehetne, a komp-
lexus származéka. Ezért nem éppen fantasztikus az a várakozásunk,
hogy az álom elemeihez fűzött további ötleteket sem határozza meg
más komplexus, mint magukat az elemeket, és hogy ezek az útién 1
rá is fognak vezetni ennek a komplexusnak a földerítésére.
Hadd mutassam be egy másik eseten, hogy tényleg úgy áll a dolog,
ahogy azt esetünkben elvártuk. A tulajdonnevek elfelejtése voltakép-
pen kitűnő mintaképe az álomanalízis esetének; csakhogy itt egy
-zcmélylxm van együtt az, ami az álomfijtésnél két személy’re oszlik
meg. Ha egy' nevet egy időre elfelejtettem, mégis él bennem a bizo-
nyosság, hogy- tudom azt a nevet; az a bizonyosság, amelyet az
ahntxlóra vonatkozólag csak Bcrnheirn kísérletei révén szerezhettünk
meg. Az elfeledett és mégis tudott név azonban hozzáférhetetlen
'vámomra. A töprengés, ha mégoly beható is, itt mit sem használ; ezt
niihamar megmutatja a tapasztalat. De az elfeledett név helyebe
89
mindenkor eszembe idézhetek egy- vagy több pótló nevet. Ha ónk
jutott az eszembe ilyen pótló név, akkor válik csak ennek a helyzet,
az alomanalízMsei való megegyezése nyilvánvalóvá. Hiszen az ál
eleme sem az igazi, csak pótlék valami más helyett, a tulajdonképp
helyett, amit nem ismerek és amit az álomanalízissei szerelnék m
'úrim A különbség mcginKsak abban van, hogy a név elfelejtésé
a pótlékban minden meggondolás nélkül felismerem, hogv nem
igazi, míg az alom eleme esetében csak fáradsággal jutottunk el
fölfogáshoz. Nos, a névelfelrjtésnél is van egy út. amelyen a pótlék
a tudattalan eredetihez, az elfelejtett névhez juthatunk. Ha a figyeln
met ezekre a pótló nevekre fordítom, és még további ötleteket hagy
< merülni, akkor rövidebb vagy hosszabb kerülő úton az elfeledi
névhez jutok, és közben rájövök, hogy a spontán pótló nevek, éppú
mint az általam felidézett újabb nevek vonatkozásban álltak a feledi
be merült névvel, általa determináltak.
Be akarok most mutatni Önöknek egy' ilyenfajta analízist. Egy na
eszreveszem, hogy nem emlékszem annak a Riviérán fekvő or^ágoo
kanak a nevére amelynek Monté Carlo a fővárosa. Bosszantó d
mégis így van fehdézem az országra Vonatkozó egész tudásomat,
1 usignan-házból való Aliiért fejedelemre gondolok, házasságaira,
tnelyvizi kutatások iránti érdeklődésére és amit még csak Össze tudta
hordám, de ez mit sem segít rajtam. Felhagyok tehát a gondolkodása
es fiagyom, hogy az elvesztett helyébe pótló nevek jussanak eszemb
.ym sanjonnek. / lonfe Carlo maga, aztán Piemonl, Albánia, Montevida
Co/uo Ebben a sorban először Albánia tűnik fel nekem, csakhama
A fon megró vakja föl, nyilván a fehér-fekete ellentéte alapján Aztá
azt latom, hogy ezek közül a pótló nevek közül négy- ugyanazt a
tfrtal"lazza5 rögtön megvan az elfelejtett név és
folkwkok. Monaco A pótló nevek tehát valóban az elfelejtettből indul-1
SLv W eS<',?Z dsÖ szó'agból, az utolsó felszínre hozza a1
rn ^Rr n 1 y Ct í az UtobÓ Szóta«ot- MdJ«leg, könnyen
incgtalalhahnn azt is, miért felejtettem el egy időre ezt a nevel.
. nC 'S tartOZÍk’ cnnek o,asz neveÍ indult ki a
gátló befolyás.
A p Ida bizonyára szép, de túlságosan egyszerű. Más esetekben az
első pótló nevekhez az ötletek hosszabb sorát kellene hatolni, akkor
vt ágreabb volna az alomanalízissel való rokonság. Ilyen tapasztala-
tokat is szereztem. Amikor egyszer meghívott egy idegen, hogy igyák
ve e olasz bort, a kocsmában kiderült, hogy elfelejtette annak a bor-
nak a nevet, amelyet azért akart rendelni, mert nagyon jó emlékei
90
.. a szétágazó pótló ötletek tömegéből, amelyek az dfelq-
v<1|tak '*’**. ctl rszébe jutottak, azt a következtetést tudtam levonni,
tett név.h< ':ivcn Hedvig miatt felejtette el a bor nevét; és valóban,
l,ogV i azt erősítette meg, hogy azt a bon először egy bizonyos
.írxasáeában fogyasztotta, hanem ennek felledése utján esze-
lidvig Abban az időben már boldog házaséletet élt,
'^ Hedvig korábbi időkbe tartozott, amelyekre nem szívesen
n,C névdfelqtésénél lehetséges, annak az álomfejtésben is sike-
U a pótlékhoz fűzött társítások segítségével hozzáférhetővé
tenni a visszatartott eredetit. A név elfelejtésének példája nyo-
" ' föltehetjük, hogy az álom eleméhez fűzött társításokat mind az.
T eleme mind ennek tudattalan eredetije determinálja. Ügy tu-
3 k ezzel cgvet s mást fölhoztunk eljárásunk igazolására.
HETEDIK ELŐADÁS
NYILVÁNVALÓ I
ÁLOMTARTALOM I
ÉS LAPPANGÓ I
ÁLOMGONDOLATOK I
Hölgyeim és Uraim! Láthatják, hogy az clvétéseket nem tanulttá-
nyoztuk hiába. Fáradozásaink eredményeképpen az Önök cIőq
ismeretes előfeltételek alapján kétfélét szereztünk meg: az áloni
elemére vonatkozó felfogást és az álomfejtés technikáját Az alom
elemének felfogása oda vezet, hogy az nem a valóság, pódék más, aj
álmodó előtt ismeretlen valami helyett, hasonlóan az elvetés szándé-
kához; pótlása valaminek, amiről tud ugyan az álmodó, de hozzáféri
heteden számára. Reméljük, hogy ezt a (elfogást átvihetjük az égésit
álomra, amely ilyen elemekből áll. Eljárásunk az, hogy szabad kq>-
zettársítás útján ezekhez az elemekhez újabb pótló képződményeket
hozunk felszínre, amelyekből azután az elrejtettet kitalálhatjuk.
Azt ajánlom most Önöknek, változtassunk nómenklatúránkon oly
módon, hogy az mozgékonyságunkat megkönnyítse Elrejtett, hozzá-
férhetetlen, mellékes helyett mondjuk azt és ezzel a helyes leírást
adjuk -, hogy az álmodó tudata számára hozzáférhetetlen, vagy
tudattalan. Nem értünk ezen egyebet, mint amit az elfelejtett szóhor
való viszony, vagy az elvétések zavaró szándékának viszonya önok
elé tárhat, vagyis azt, hogy' ez idő szerint tudattalan. Természetesen,
ezzel ellentétben, az álom elemeit és a képzettársítással újonnan nyert
pótló képzeteket tudatosaknak nevezhetjük. Elméleti konstrukció ehhez
az elnevezéshez még nem kapcsolódik. A „tudattalan” szó használata
- találó és könnyen érthető leírásként kifogástalan.
Ha felfogásunkat az egyes elemről átvisszük az egész álomra, akkor
tehát arra az eredményre jutunk, hogy' az álom mint egész, valami
másnak, valami tudattalarmak eltorzított helyettesítője, az álomfejtés
feladata pedig az, hogy ezt a tudattalant fellelje. Ebből aztán rögtön
liárom fontos szabály vezethető le, amelyeket az álomfejtés munkája
ív t tnünk kell:
। [sje törődjünk azzal, amit az álom látszólag mond, legyen az bái
«|m® vagy értelmetlen, világos vág) zavaros, minthogy az semmi
r' ,^em az általunk keresett tudattalan (e szabálynak egy kézenfek-
\ tnrgszorítása később magától fog adódni); 2. munkánkban szorít-
^ozztaik arra, hogy minden elemhez felkeltsük a pótló képzeteket; ne
íxlcJkozzunk róluk, ne vizsgáljuk őket, vajon tartalmaznak e vala-
mi megfelelőt, ne törődjünk azzal, hogy milyen messzire vezetnek az
a|om elemétől; 3. vétjük be, amig az elrejtett, keresett tudattalan
magától jelentkezik, mint például a leírt kísérletben az elfelejtett
Monaco szó.
Most azt is megértjük, mennyiben közömbös, hogy mily sok, mily
kevés jut eszünkbe az álomból, elsősorban azonban az, hogy milyen
hűen ' agy milyen bizonytalanul tudjuk felidézni. Hiszen az, amire az
álomból visszaemlékezünk, nem a tulajdonképpeni tartalom, hanem
annak eltorzított pótlása, amelynek az lenne a feladata, hogy bennün-
ket más pótló képződmények felkeltése útján közelebb hozzon a tulaj-
donképpeni tartalomhoz, az álom tudattalan részét tudatossá tegye.
Ha tehát az emlékezetünk nem volt hű, akkor egyszerűen tovább
torzította ezt a pótlékot, ami különben szintén nem lehet indokolat-
lan.
Az álomfejtés munkáját éppúgy végezhetjük saját álmainkon, mint
másokéin. Sőt saját álmainkból még többet is tanulunk, a folyamat
még meggyőzőbb. Ha mármost ezt megkíséreljük, akkor észrevesszük,
hogy valami ellene szegül a munkának. Vannak ugyan ötleteink, de
nem engedjük valamennyit érvényesülni. Mérlegelő, válogató hatá-
sok jelentkeznek. Az egyik ötletnél így szólunk magunkhoz: nem, ez
nem illik hozzá, nem tartozik ide; a másiknál: ez túlságosan értelmet-
len; a harmadiknál: ez. egészen mellékes, és aztán megfigyelhetjük,
hogy ilyen ellenvetésekkel miképpen fojtjuk el ötleteinket, még mielőtt
egészen világosakká váltak volna, és hogy végül is miképpen vetjük
el őket. Tehát, egyrészt túlságosan belékapaszkodunk a kiindulási
képzetbe, magába az álomelembe, másrészt a válogatással megzavar-
juk a szabad képzettársítás eredményét. Ha nem vagyunk egyedül az
álorníejtésnél, ha álmunkat másvalakivel fejtetjük meg, akkor nagyon
világosan észreveszünk majd még egy motívumot, amelyet erre a meg
nem engedett válogatásra használunk fél. Ekkor így szólunk magunk-
hoz: nem, ez az ötlet túlságosan kellemetlen, ezt nem tudom, vagy
nem akarom közölni.
Ezek az ellenvetések nyilvánvalóan munkánk eredmény ének meg-
zavarásával fenyegetnek. Védekeznünk kell ellenük, és ezt a magunk
személyére vonatkozólag azzal a szilárd elhatározással tesszük, h<>c*l
nem engedünk az ellenvetéseknek; ha másnak az almát akarjuk méúj|
fejteni, akkor áthághatatlan szabálynak mondjuk ki azt, hogy t*gs]3
len ötletet sem szabad elhallgatnia, még akkor sem, ha a négy ellenit,
tés egyike ellene szólna is: az ötlet túlságosan jelentéktelen, értein^ |.
len, nem tartozik a tárgyhoz, vagy közlése túlságosan kellemetlen!
lenne Az illető megígéri, hogy betartja ezeket a szabályokat, és aztán
bosszankodhatunk rajta, hogy alkalomadtán milyen kevéssé váltja óm
az. ígéretét. Ezt először azzal magyarázzuk magunknak, hogy a tekitj
télyi alapon álló meggyőzés ellenére nem látta be teljesen a szabad
asszociáció jogosultságát, és talán arra gondolunk, hogy előbb elinélt-'í
tileg nyerjük meg, amennyiben olvasmányokat adunk neki, vagyl
előadásokra küldjük, amelyek segítségével megnyerhetnénk a szabad
képzettársításról vallott nézeteink hívéül. De ilyen balfogásoktól távi
tart bennünket az a megfigyelés, hogy bennünk is pedig a magunkl
meggyőződésében kétségtelenül megbízhatunk bizonyos ötletekkel
szemben ugyanazok a kritikai ellenvetések merülnek lel, és ezek csak
utólag, mintegy a második lókon háríthatok el az útból.
Ahelyett hogy az. álmodó engedetlenségén bosszankodnánk ezeket]
a tapasztalatokat felhasználhatjuk arra, hogy valami újat tanuljunk
belőlük, valamit, ami annál fontosabb, minél kevésbé voltunk rá ;
elkészülve. Megértjük, hogy az álomfejtés munkája ellenállással talál-J
kozik, amely vele szem be helyezkedik és kritikai ellenvetésekben nyih j
vánul meg. Ez az ellenállás független az álmodó elméleti meggyőző*I
désétől. Sőt még ennél többet is tanulunk. Azt tapasztaljuk, hogy az
ilyen bíráló ellenvetésnek soha sincsen igaza. Ellenkezőleg, azok az
ötletek, amelyeket ily módón akarnánk elnyomni, kivétel nélkül a lég-1
fontosabbaknak, a tudattalan megtalálásában a legdöntőbbeknek
bizonyulnak. Valósággal kitüntető, ha egy ötlettel szr.mben ilyent
ellenvetést tapasztalunk.
Ez az ellenállás merőben új valami, oly jelenség, amelyet clőfeltevé-1
seink alapján találtunk, anélkül hogy azokban bennfoglakatott volnaJ
Számításainknak ez az új tényezője nem éppen kellemes meglepetés, j
Már sejtjük, hogy munkánkat nem fogja megkönnyíteni. Arra is
csábíthatna, hogy felhagyjunk az álomra vonatkozó egész fáradozá-
sunkkal. Valami olyan lényegtelen dolog, mint az álom, és hozzá még.
ilyen nehézségek sima tecluiika helyett! Másrészt azonban éppen ezek
a nehézségek csábíthatnának és sejthetnénk, hogy a munka meg fogja
hozni a maga gyümölcsét. Rendszeresen ellenállásba ütközünk, ha a
rejtett tudattalanhoz akarunk előnyomulni a pótléktól, amit az álom
e jelent. Tehát bízvást gondolhatjuk, hogy a pótlék mögött vala-
' LOSnak kell rejtőznie. Mire valók volnának különben a nehézsé-
amelyek az elrejtőzést továbbra is leplezni akarják? Ha a gyer-
fnek nem akaija kinyitni okölbe szorított markát, hogy megmutassa,
,„n tart benne, akkor biztosan valami olyasmi van benne, aminek
lTi volna szabad nála lennie.
Abban a pillanatban, amikor az ellenállás dinamikus képzetét
beiktatjuk lényeink sorába, arra is kell gondolnunk, hogy ez a tényező
mennyiségileg változékony valami. Lehetséges nagyobb és kisebb
ellenállás, és el vagyunk rá készülve, hogy ezek a különbségek mun-
kánk közben is mutatkozni fognak. Talán összefüggésbe hozhatjuk ezt
egy másik tapasztalattal, amelyet szintén az álomfejlés munkája köz-
ben szerzünk meg. Némelykor ugy anis csak egyetlenegy vagy alig
néhány ötletre van szükségünk, hogy az álom elemétől annak tudatta-
lan hátteréig hatoljunk, míg máskor a képzet társítások hosszú sora és
számos kritikai ellenvetés legyőzése szükséges ehhez. Azt fogjuk ma-
gunknak mondani, hogy' ezek a különbségek az ellenállás különböző
mértékével íiiggnek össze, és valószínűleg igazunk lesz. Ha az ellenál-
lás csekély, akkor a pótlék nincs messze a tudattalantól; nagy ellenál-
lás azonban nagyon torzítja a tudattalant, és ezzel megnyújtja a
pótléktól a tudattalanhoz visszavezető utat.
Most talán ideje volna, hogy elővegy ünk egy álmot, és rajta próbál-
juk ki módszerünket, vajon kielégíti-e hozzáfűzött várakozásunkat.
Igen ám, de melyik álmot válasszuk erre a célra? Nem is hiszik, mily
nehezemre esik ez a döntés, és egyelőre nem tudom érthetővé tenni,
hogy miben állnak a nehézségek. Nyilván kell olyan álmoknak lenni-
ük, amelyeket nagy egészükben kevéssé érintett a torzítás, és legjobb
lenne, ha ilyenekkel kezdenénk. De vajon melyik az eredeti formájá-
ból legkevésbé kivetkőzött álom? Az értelmes és nem zavaros, amelyek
közül két példát már Önök elé tártam? Ily módon nagyot tévednénk.
Vizsgálataink szerint ezek az álmok az eltorzításnak rendkívül nagy-
fokát érték cl. Ha viszont minden különös feltétel mellőzésével, tetszés
szerinti álmot ragadok ki, akkor Önök alighanem nagyon csalódottak
lesznek. Lehetséges, hogy az egyes álomelemekhez az ötletek oly
tömegét kell meg- vagy Eljegyeznünk, hogy a munka teljesen átte-
kinthetetlen lesz. Ha lettjük az álmot és szembeállítjuk vele a hozzá-
adódó ötletek leírt szövegéi, akkor ezek az. ötletek könnyen többszörö-
sét tehetik az álom szövegének. Legcélszerűbb volna tehát az analízis
céljára több rövid álmot választani, amelyek mindegyike legalább
valamit mondhatna vagy- bizonyíthatna. Erre rá is fogjuk magunkat
95
szánni, ha netán a tapasztalat nem jelezné, hogy hol lelhetnénk (j
valóban a kevéssé eltorzított álmokat.
De tudok még egy másik könnyítést, amely még utunkba is esi]
Ahelyett, hogy egész álmok értelmezéséhez fognánk, szorítkozzon
egyes álomelemekre, és kövessük nyomon egynéhány példán, mikét
nyernek éneimet eljárásunk alkalmazásával.
a) Egy hölgy beszéli el, hogy' gyermekkorában gyakran álmodta,
hogy' a jó Istennek hegyes fafírsilveg van a fején. Miképpen akarják t
Önök megérteni az álmodó segítsége nélkül? Hiszen teljesen értelmi
lennek liangzik. Nem értelmetlen többé, ha az a hölgy közli vcltrn
hogy gyermekkorában étkezéskor ilyen süveget szoktak a fejéi
nyomni, mert nem tudta megállni, hogy'bele ne kacsingasson testvét,
tányérába, vajon nem kapott-e egyikük vagy másikuk többet, mint ő.
A süveg tehát szemellenzőként szerepelt. Ez különben történeti löki’
lágcsítás, és minden nehézség nélkül adódik. Ennek az elemnek és vek
együtt az egész álomnak most már könnyű a megfejtése az álmodó t gy
másik ötlete segítségével. „Mivel hallottam, hogy a jó Isten mindentu-
dó és mindent meglát, az álom csak azt jelentheti, hogy én minden
tudok és mindent látok, akárcsak a jó Isten, akkor is, ha ebben gátoln
akarnak.” Ez a példa talán nagyon is egyszerű.
hl Egy szkeptikus nőbeteg hosszabb álmában előfordul az is, hog
bizonyos személyek a „vicc”-ről szóló könyvemről beszélnek neki, é
azt nagyon dicsérik. Aztán szóba hoznak valami „csatornát’', talán eg
másik Könyvet, amelyben csatorna fordul elS, vagy valami más, csatornául
kapcsolatos dolgot... nem hídja... egészen zavaros.
Önök persze hajlandóak lesznek azt hinni, hogy a „csatorna”-elen
ki fog bújni az értelmezés alól, mert magában is ily határozatlan
A gyanított nehézségben igazuk van. de nem azért nehéz ez, mén
homályos, hanem más okból homályos, ugyanabból az okból, amely
az értelmezést is megnehezíti. Az álmodénak a „csatorna” szóhoz, nem
jut eszébe semmi; természetesen nekem sincs mondanivalóm ehhez.
I.gy idő múlva, valójában másnap, elmondja, hogy' eszébe jutott
valami, ami talán az álomhoz tartozik. Tudniillik szintén egyr viccről
van szó, amelyet valahol hallott. Dover és Calais között, egy hajón,
egy ismert iro egy angollal társalog. Ez utóbbi, bizonyos összefüggés-
ben, idézi ezt a mondást: Du suhlime au ridicule il n’y a qu'un fos.1 Az
1 A fenségestől a nevetségesig csak egy lépes,. Lr pás = a lépés és a tengerszoros is.
Francia. (A >znk.)
96
leiéi Ctot, Pai Calais, amivel azt akatja mondani, hogy I rancia-
,r< - V <>t nagyszerűnek és Angliái nevetségesnek találja. De hiszen a
,,’^de Calais csatorna, tudniillik a La Manche-csatorna. Vajon azt
। \zem-e hogy ennek az emléknek valami köze van az álomhoz?
Mmdeneselre úgy vélem, hogy' valóban megadja a talányos álomelem
<rfcjtéscl. Vagy kételkednek talán abban, hogy ez a vicc a „csator-
1' ,-’e]ern tudattalanjaként jelen volt már az álom előtt is, föltehetik,
' utólag találta ki az álmodó az álomhoz? Az ötlet ugyanis a
míakodó csodálat mögött megbúvó kételkedést fejezi ki, és az ellenál-
lás hihetőleg a közös oka annak is, hogy az ötlet ily késlekedve
.< k ntkezett, és annak is, hogy a megfelelő álomelem oly bizonytalanra
sikeredett. Vessenek itt egy pillantást az álomelemnek tudattalanjá-
hoz való viszonyára. Az álomelem mintegy része ennek a tudattalan-
nak. mintegy célzás rá; elszigeteltsége egészen értelmetlenné tette.
c) Egy' beteg, hosszabb összefüggésben, ezt álmodja: Különös alakú
asztal korúi családjának több tag/a ül stb. Ehhez az asztalhoz eszébe jut,
hogy ilyen bútordarabot egy bizonyos családnál tett látogatása alkal-
mával látott. Aztán folytatódik a gondolatmenetr: Ebben a családban
atya és fiú közt különös viszony állott fenn, és hamarosan hozzáteszi,
hogy közte és atyja között éppen ilyen a helyzet. Az álomba tehát az
asztal azért került bele, hogy ezt a párhuzamot megjelölje.
Ez az álmodó régebbről ismerte az álomfejtés követelményeit. Egy
másik talán megütközött volna rajta, hogy egy olyan semmitmondó
részletet választunk további vizsgálódásunk tárgyául, mint az asztal
formája. Valóban, az álomból semmit sem nyilvánítunk véletlennek
vagy közömbösnek, és éppen ilyen jelentektelcn, motiválatlan részek
tisztázásától várunk felvilágosítást. Talán még azon is csodálkozni
fognak, hogy az álommunka ezt a gondolatot: nálunk ugyanúgy
történik minden, mint amazoknál, éppen az asztal választásával íyjezi
ki. De ez is érthető lesz, ha hallják, hogy a szóban forgo család a
Tischler (asztalos) nevet viseli. Amikor az álmodó családtagjait e köré
az asztal köré helyezi, azt mondja, hogy ők is fischlerek. figyeljék
meg különben, hogy' ilyen álomfejtések közlésénél, a szükség kényszere
alatt, milyen indiszkrétté kell válni. Ezzel a példák kiválasztása elé
tornyosuló, már jelzett nehézségek egyikét kitalálták. Ezt a példát
könnyen helyettesíthettem volna másikkal, de az indiszkréciót valószí-
nűleg csak egy másik indiszkréció árán kerülhettem volna cl.
Azt lüszem. itt az ideje, hogy két műszót vezessek be, amelyet már
rég használatba hozhattunk volna. Nevezzük azt, amit az álom elbe-
97
szél, nyilvánvaló (wanijeszi) ólomtartalomnak, azt az elrejtettet jx-xlin
amelyhez az ötletek nyomon követésével jutunk, lappangó (later^\\
álonigmdolatnak. Eszerint a nyilvánvaló álomtartalom és a lappangói
álomgondolatok közti vonatkozásokra figyelünk, ahogyan ezekben a
-példákban mutatkoznak. E vonatkozások igen különbözőek lehetnek]
Az „a” és „b” példában a nyilvánvaló elem egyúttal része a lappang
álomgondolatoknak, de csak kis része. A tudattalan álomgondolaiök
nagy, összetett lelki képződményének egy részecskéje belejutott a
nyilvánvaló álomba is, mint annak töredéke, vagy más esetekben,
mint reá való célzás, mint jelszó, távirati stílusú rövidítés. Az álomfq-
tés feladata, hogy kiegészítse ezt a morzsát, vagy ezt az utalási a*
egészre, ahogyan ez különösen szépen a „b” példánál sikerült, Az
eltorzítás egyik módja tehát, amiben az álom munkája kifejezésre jut,,
a töredékkel vagy a célzással való pótlás. A „c”-ben ezenkívül egy mát
viszony is íöllelhető, amelyet a következő példákban még tisztábban
és világosabban látunk.
d) Az álmodó egy (ismerte) hölgyei húz elő (zieht vor) az «£> mögül. Első
ötletével rátalál az álomelem értelmére: előnyben (Vorzug) részesíti a
hölgyet.
e) Egy másik személy álmában /ivére egy szekrényben (Kasten) rejtőzik.
Első ötlete a Kasten helyett (az ugyancsak szekrény jelentésű)
Schrank. A második ötlete adja az értelmezést: fivére elzárkózik
(schránkt sich ein)1.
f) Az álmodó hegyre mászik, ahonnan nagy messzeségbe nyíllá kilátás nyílik.
De hiszen ez egész értelmesnek hangzik, talán nincs is rajta mit
értelmezni, hacsak azt nem kutatjuk, milyen emléket érint az álom
és milyen motívum keltette itt lél ezt az emléket. Mégis tévednek;
kiderül, hogy ez az álom éppannyira értelmezésre szorul, akárcsak
bármely más, kusza álom. Az álmodónak ugyanis nem jut hozzá*
semmi az eszébe a hegymászásairól, hanem azt a körülményt említi
meg, hogy egy ismerőse Szemlét („Rundschau"-!) ad ki, amely a
legtávolabbi földrészekhez való kapcsolatainkkal foglalkozik. A lap-
pangó álomgondolat itt tehát az álmodó azonosítása a „szemlét tar-
tóival.
1 dl és r) Az előző fordításban szereplő két példa H. I példája
()nök a nyilvánvaló és lappangó álomelem viszonyának új típusát
* tliák. Az előbbi az utóbbinak nem annyira eltorzítása, mint inkább
,‘j,Szólása, plasztikus, konkrét szemléleti képpé való átalakítása, ami
a Szohangzásból indul ki. Mindenesetre éppen ezáltal ismét torzítás,
ir< rt a szónál régcs-rég megfeledkeztünk arról, hogy milyen konkrét
kt-pból eredt, és ezért nem ismerjük fel a kép útján való pótlásában,
jla arra gondolnak, hogy a nyilvánvaló alom túlnyomókig látási ké-
nekből, ritkábban gondolatoktól és szavakból áll, kitalálhatják, hogy
a vonatkozás e módjának az álomképzésben különleges jelentősége
van Azt is látják, hogy ezen az úton lehetségessé válik a nyilvánvaló
álomban az elvont gondolatok hosszú sorára pótló képeket létrehozni,
amelyek végeredményben mégiscsak a rejtegetés)' szándék szolgálatá-
ban állanak. Ez a képrejtvények technikája. Hogy honnan jön a
tréfásnak a látszata, ami az ilyen ábrázolásokkal jár, az különálló
kérdés, amelyet itt nem keli érintenünk.
A nyilvánvaló és lappangó elem közt fennálló negyedik vonatkozás-
ról még hallgatnom kel) mindaddig, amíg a technikában el nem
hangzott a megfelelő végszó. Még akkor sem lesz teljes a felsorolás,
de a mi céljainkra ennyi is elegendő.
Van-e most már bátorságuk ahhoz, hogy egy egész álom magyará-
zatát megkíséreljék? Tegyünk rgy próbát, vajon eléggé föl va-
gyunk-e készülve erre a feladatra. Természetesen, nem a leghomályo-
sabb álmok közül fogok egyet kiválasztani, de mindenesetre olyat,
amely kifejezetten mutatja az álom sajátságait.
'l éhát egy fiatal, de már jó néhány éve férjes hölgy ezt álmodja:
Férjével színházban ül, aJbldszinl egyik Jelt egészen üres. Férje elmondja, hogy
L. Eli. és vőlegénye szintén ide akartak jönni, de csak rossz helyeket kaptak
volna, hármat l forint .Ki krajcárért, és ezeket persze nem vehették meg. 0 azt
gondolja, hogy ez sem lett tolna éppenséggel szerencsétlenség.
Az első, amit az álmodó tudomásunkra hoz, az, hogy az álom
nyilvánvaló tartalma érinti annak kiváltó okát, f érje valóban el-
mondta neki, hogy L. Eliz, egy vele körülbelül egyidős ismerőse,
mcsianában eljegyezte magát. Az álom visszahatás erre a közlésre.
I udjuk már az eddigiekből, hogy sok álomban könnyű ilyen kiváltó
okot találni az előző napról, és hogy ezt a visszavezetést az álmodó
sokszor minden nehézség nélkül megadja. Hasonló útbaigazításokat
a nyilvánvaló álom más elemeihez, is rendelkezésünkre bocsát az
álmodó. Honnan eredt az a részlet, hogy' a földszint egyik fele üres
maradt? Ez célzás az előző hét egy valóban megtörtént eseményére.
Elhatározta, hogy egy bizonyos színházi előadást megnéz és ezért
99
idejekorán vert jegyet, oly korán, hogy elővételi díjat kellett fizetniql
Amikor a színházba ettek, kiderült, mennyire felesleges volt az aggó,
dalma, mert a földszint egyik fele csaknem üres volt. Ráért volna, ha -A
jegyeket az előadás napján váltja meg. Félje nem is mulasztotta el
hogy bosszantsa őt amiatt, mert elsiette a dolgot Honnan jött az
1 forint 50 krajcár? Egészen más összefüggésből, amelynek az előbbi-
hez semmi köze, de amely szintén az utolsó nap egy esetéte céloz
Sógornője az urától 150 forintot kapott ajándékba, és a buta libának
nem volt sürgősebb dolga, mint hogy az ékszerészhez szaladjon, és
ékszert vásároljon. Honnan a három? Ehhez nem tud semmit, hacsak
nem akarunk fontosságot tulajdonítani annak az ötletének, hogy a
menyasszony, I Eliz, mindössze három hónappal fiatalabb nála, aki
majdnem 10 éve férjes asszony már. Es az az értelmetlenség, hogy
három jegyet vesznek, holott csak ketten vannak? Ehhez semmit serr
mond, általában megtagad minden további ötletet és felvilágosítást.
Kevés ötletével mégis annyi anyagot halmozott fel számunkra,
hogy ebből kitalálhatjuk a lappangó álomgondolatokat. Feltűnő,
hogy az álomhoz tartozó közléseiben több helyütt időmeghatározások
szerepelnek, amelyek bizonyos jegyekkel alapozzák meg ennek az
anyagnak a különböző részei közötti összetartozást. A színházba szóló
belépőjegyeket túlságosan korán, elsütve váltotta meg, úgy hogy rá kellett
űzetnie, a sógornője hasonló módon sietett a pénzét ékszerészhez vinni,
hogy ékszert vegyen, mintha elszalaszthatná. Tegyük hozzá az így
hangsúlyozott „túlságosan koránkhoz, az „elsietés”-hcz az álom ki*
váltó okát, azt a hírt, hogy a nála csak három hónappal fiatalabb
barátnője mégis kapott most egy drrék embert, és a sógornőjére
vonatkozó rosszallásban kifejeződő bírálatot: nincs amiak semmi értelme,
hogy *gv elsiessük a dolgokat, és íme spontán elénk tárul a lappangó
álomgondolatok alábbi konstrukciója, amelynek a nyilvánvaló álom
erősen eltorzított pótléka.
„Mégsem volt semmi értelme annak, hogy a házasságommal anny ira
siettem! Eliz példáján látom, hogy később is kaphattam volna fétjet."
(Az elsietést ábrázolja a jegy váltásnál való viselkedése és a sógornője
eljárása az ékszervásá Hasnál. A férjhez menés helyébe pótlásként a
színházba menés lép.) Ez volna a fő gondolat; talán folytathatjuk,
ámbár csekély ebb biztonsággal, mert az analízisnek nem kellett volna
lemondania ezeken a helyeken az álmodéi nyilatkozatáról. „És 1 (Ki-
szór jobbat kaphattam volna ugyanazért a pénzért!” (150 forint
100-szor annyi, mint I forint 50 krajcár.) Ha a pénz helyébe a
hozományt tehetnénk, akkor az lenne az értelme, hogy a hozomány-
jl a leijét megvásárolják; az ékszer is, a rossz jegyek is a íetj helyett
Tojnának az alomban. Még kívánatosabb lenne, ha éppen a „három
'telemnek volna valami köze egy férfihez. De ily messze még nem
terjed a tudásunk. Csak azt találtuk ki, hogy az álom lebecsülés! fejez
Ki saját leijével szemben és mcgltánásl amiatt, hogy oly korún roenl
Nézetein szerint ennek az. első álomfejtésnek az eredménye inkább
meglep és összezavar, mintsem hogy kielégítene bennünket. Egyszerre
tulságosan sok minden hat ránk, több, mint amennyit most meg-
emészthetnénk. Már látjuk, hogy ennek az álomfcj lésnek a tanulsága-
it nem fogjuk kimeríteni. Sietve ragadjuk ki azt, amit biztosan új
belátásnak ismerünk fel.
Először Különös az, hogy a lappangó álomgondolatokban a (Ő
hangsúly az elsictés elemére esik; a nyilvánvaló álomban éppen erről
nincs szó. Analízis nélkül fogalmunk sem lehetett volna arról, hogy
ennek a körülménynek van valami szerepe. Lehetségesnek látszik
tehát, hogy éppen a lödolog, a tudattalan gondolatok központja,
marad ki a nyilvánvaló álombéli. Ezáltal alaposan átalakul az egész
álom hatása. Másodszor: Az álomban értelmetlen összetétel található,
három darab 1 forint 50 krajcárért; az álomgondolatok bán rátalálunk
arra a mondásra: nem volt annak semmi értelme (oly korán férjhez
menni). Tagadható-e vajon, hogy ez a gondolat: ennek semmi értelme
sem volt, éppen egy értelmetlen elem felvétele által jut a nyilvánvaló
álomban kifejezésre? Harmadszor, egy összehasonlító pillantás meg-
tanít arra, hogy a lappangó és nyilvánvaló elemek viszonya nem
egy szerű, semmi esetre sem oly természetű, hogy egy nyilvánvaló elem
mindig egy lappangót pótolna. Inkább tömegösszeíüggés áll fenn a
két csoport között, amelynek keretén belül egy nyilvánvaló elem több
lappangót helyettesíthet, vagy egy lappangói több nyilvánvaló elem
pótolhat.
Ami az álom értelmét és az álmodénak vele szemben való állásfog-
lalását illeti, erről szintén sok meglepőt mondhatnánk. Az álmodó
elismeri ugyan a magyarázatot, de csodálkozik rajra. Nem tudta,
hogy a leijét ennyire lebecsüli; nem is tudja, miéri becsülné le ennyire.
Itt tehát még sok minden van, ami érthetetlen. Valóban azt hiszem,
hogy még nem vagyunk az álomlejt és re felfegyverkezve, és előbb
további tapasztalatokról és előkészítésekről krll még gondoskodnunk.
NYOLCADIK ELŐADÁS
GYERMÉKÁLMOK
Hölgyeim és Uraim! Az a benyomásunk, hogy a kelleténél gyorsab-
ban haladtunk előre. Térjünk vissza egy már elhagyott részhez. Méj
mielőtt belefogtunk volna utolsó kísérletünkbe, abba, hogy techni-
kánkkal legyőzzük az. áloméi torzít ás nehézségeit, azt mondottuk,
hogy legjobb lenne, ha ezt a nehézséget megkerülhetnénk, és oly
álmokhoz tarthatnánk magunkat, amelyekben torzítás nincs, vagy
nagyon kis mértékű ha ugyan vannak ilyenek. Ezzel ismét eltérünk
felismerésünk fejlődéstörténetétől, mert a valóságban csak az értelme-
zési tei hnika következetes alkalmazása, és az eltorzított álmok sikeres
analízise után fordulhatott a figyelem arra, hogy vannak ilyen torzí-
tástól mentes álmok.
ilyen álmok, aminőket keresünk, gyermekeknél találhatók Ezek az
álmok rövidek, világosak, összefüggők, könnyen megérthetek, egyér-
telműek, és mégis kétségkívül álmok De ne higgyék, hogy minden
gyermekálom ilyen természetű. Az álomeltorzítás is nagyon korán
jelentkezik a gyermekkorban, és feljegyezték öttől nyolcéves kong
gyermekek álmait, amelyekben már a későbbiek minden tulajdonsága
fellelhető. Ha azonban a felismerhető lelki működés kezdetétől a
negyedik vagy ötödik évig tartó korra szorítkoznak, egy sereg olyan
álmot fognak találni, amelyek gy ermeki, infantilis jellegűek, aztán a
későbbi gyermekévekben is találhatók egyes ilyen fajtájú álmok Sőt
bizonyos félté telek mellett felnőtteknél is előfordulnak egészen hason-
ló, tipikusan gyermekié* álmok.
Nos, c gyermekálmokból könnyedén és biztonsággal nyerhetünk az
álom lényegére vonatkozó felvilágosításokat, és remélni szeretnénk,
hogy ezek döntőeknek és általános érvényűéinek fognak bizony ulni.
I Ezeknek az álmoknak a megértéséhez nincs szükség analízisre,
semmiféle eljárás alkalmazására. Nem kell kérdést intézni a gyennek-
102
aki elbeszéli az álmát, de a gyerek életében történtekből hozzá
leli tenni egy darabot. Mindenkor akad az előző napnak olyan
<lin('nye, amely megmagyarázza az álmot Az álom az alvás alatti
|r]ki élet visszahatása a nappali élményre.
hallgassunk meg egynéhány példát, hogy teájuk alapozhassuk
további következtetéseinkét
a: Egy 22 hónapos fiúcska azt a feladatot kapja, hogy valakit
felköszöntve, egy kosár cseresznyét nyújtson át. Nyilván nagyon nem
jgrívcsen teszi ezt, ámbár megígérik neki, hogy majd ő is kap belőle
néhány szemet. Másnap reggel elmondja álmát: He(r) marin mind a
cseresznyét megette.
b) Egy* 3‘Zt éves lánykát először visznek ki a tóia csónakázni.
Kiszálláskor nem akatja a csónakot elhagy ni, és keservesen sír. Úgy
tűnt neki, hogy a csónakázás túlságosan rövid ideig tartott. Másnap
reggel: Ma éjjel a tavon hajókáztam. Ezt nyilván kiegészíthetjük azzal,
hogy ez az út tovább tartott.
c) Egy 5‘/« éves fiút kirándulásra visznek a Hallslalt melletti
fjíÁern-völgybe. Hallotta már, hogy I lallstatt a Dachstcin lábánál
fekszik. E hegy iránt nagyon érdeklődött. Az aussec-i lakásból szépen
látható volt a üachstein, és messzelátóval föl lehetett ismerni rajta a
Stmtmy-menedékházai. A gyermek ismételten próbálta a menedékházat
a távcsővel meglátni; nem derült ki, milyen eredménnyel. A kirándu-
lás várakozással teli, víg hangulatban kezdődött. Ahányszor csak új
hegy tűnt fel, a fiú mindig megkérdezte: ez a Dachstein? Minél
többször volt tagadó a válasz, annál lehangoltabbá vált, később
egészen elnémult, és a vízeséshez vezető rövid ösvényen nem akart a
többiekkel menni. Kimerültnek hitték, másnap reggel azonban egé-
szen Ixrldogan mesélte: Ma éjjel azt álmodtam, hogy a Simony-menedék-
háznál voltunk. Ennek a reményében vett tehát részt a kiránduláson.
Részletekre vonatkozólag csak annyit mondott, amit előzőleg hallott;
hat óra hosszat mennek lépcsőkön fölfelé.
Ez a hatom álom elégséges lesz minden kívánt felvilágosításhoz.
2. Amint látjuk, ezek a gyennekálmok nem értelmetlenek; értheti,
teljes értékű lelki aktusok. Emlékezzenek vissza arra, amit Önök elé
terjesztettem, mint orvosi véleményt az álomról; a hasonlatra a zené-
hez nem értő ujjakkal, amelyek a zongora billentyűm végigszaladnak.
Nem fogja elkerülni a figyelmünket, milyen elcsen ellentmondanak a
gyennekálmok ennek a felfogásnak. Viszont igen különös voltra, ha
éppen a gy ermek lenne képes alvás közben tökéletes lelki működésre,
míg a felnőtt azonos esetben beéri rángásszerű reakciókkal. Mimién
103
okunk megvan arra is, hogy a gy ermek alvását jobbnak és mélyebb-
nek tartsuk.
3. Ezekből az álmokból hiányzik az álomeltorzítás; ezen nem ü
szorulnak értelmezésre. A nyilvánvaló és lappangó álom itt egészen
egybeesik. Az álomeltorzítás tehát nem tartozik az álom lényegéhez- Ezzel
bizonyára kő esik le a szívünktől. De ha alaposabban meggondoljuk,
ezeknél az álmoknál is el kell ismernünk egy kis eltorzítást, egy
bizonyos különbséget a nyilvánvaló álomtanalom és a lappangó
álomgondolatok kozott.
4. A gyermek álma visszahatás a nap egy élményére, amely sajnál-
kozást, sóvárgást, kiclégületlen vágyat hagyott hátra. Az álom meghoz*
za ennek a vágynak közvetlen, leplezetlen beteljesülését. Gondoljanak csak
most korábbi fejtegetéseinkre a külső vagy belső testi ingereknek az
alvást zavató és az álmot megindító szerepéről. Megismerkedtünk
erre vonatkozó egészen kétségtelen tényekkel, de csak kevés álmot
tudtunk ily módon megmagy arázni. Ezekben a gyermekálmokban mi
sem mutat ilyen testi ingerek behatására: eblx-n nem tévedhetünk,
mivel az álmok teljesen érthetőek és könnyen áttekinthetők. De azért
nem kell föladnunk az álomeredet ingerrlméletet. Csak azt kell meg-
kérdeznünk, vajon miért felejtettük el kezdettől fogva, hogy az alvást
gátló testi ingereken kívül lelkiek is vannak? Hiszen tudjuk, hogy ezek
az izgalmi állapotok azok, amelyek többnyire a felnőtt alvásának
zavarait okozzák, amennyiben meggátolják, hogy létrehozza az elal-
vás lelki állapotát, az érdeklődésnek a világtól való elvonását. Nem
szeretné az életet megszakítani, hanem inkább folytatni a munkát
azokkal a dolgokkal, amelyek foglalkoztatják, és ezért nem alszik.
Ilyen lelki, az alvást zavaró inger tehát a gyermek számára a kielégí-
teden vágy és erre reagál az álommal.
5. Itt kapunk legrövidebb úton felvilágosítást az álom szerepéről.
Az álomnak mint a lelki inger visszahatásának, jelentősége az kell
hogy legyen, hogy feldolgozta ezt az ingert úgy, h<>gy megszűnik, és
folytatni lehet az alvást. Hogy miképpen teszi az álom dinamikáikig
lehetségessé ezt az elintézési, még nem tudjuk, de máris észrevesszük,
hogy az álom nem zavarja az alvást, mint ahogyan elmarasztalják, hanem
az ahás őrzője, az alvást zavaró körülmények flhárílója. Ámbár azt hisszük,
hogy jobban aludtunk volna, ha nem lett volna álmunk, ebben még
sincs igazunk; valójában az álom segítsége nélkül egyáltalán nem
aludtunk volna. Az álom érdeme, hogy ennyire is jól aludtunk. Nem
kerülhette el, hogy valamennyire ne zavatjon bennünket, aminthogy
olykor az éjjeliőr sem kerülheti el, hogy némi lármát ne üssön, mialatt
104
((kergeti a csendháborítókat, akik lármájukkal föl akartak bennünket
ébreszteni.
6. Hogy az álom fölkeltője vágy, ennek a vágynak a teljesítése pedig
az álom tartalma, ez az álom egyik ló jellemvonása. A másik, éppily
állandó tulajdonsága az, hogy az álom nem egyszerűen egy gondola-
tot fejez ki, hanem hallucinációs élményképpen, ezt a vágyat beteljc-
sültnek ábrázolja. Szeretnék a taron hajókázm, így hangzik a vágy, amely
az álmot fölidézi; az álomnak magának ez a tartalma: csónakázom a
tavon. Egy bizonyos különbség a lappangó és a nyilvánvaló álom
között, a lappangó álotpgondolat egy bizonyos eltorzítása, tehát ezek-
ben az egyszeríí gyermeki álmokban is fennmarad, ti. a gondolatnak
élménnyé való áljorctílása. Az álom értelmezésénél mindenekelőtt a vál-
toztatásnak ezt a darabját kell visszafordítani. Ha kiderülne, hogy ez
az ;ilom általános jellege, akkor az előbbiekben közölt álomnak az a
része, amely szerint fivéremet a szekrény ben látom, nem fordítható
úgy le, hogy őt a szekrényben látom, hanem, hogy szeretném, ha
jobban összehúzná magát. Az álomnak itt bemutatott két általános
sajátsága közül a másodiknak több a reménye ellentmondás nélküli
elismerésre, mint az elsőnek. Gsak széles körre kiterjedő vizsgálatok
tévén tudjuk majd bizonyossággal megállapítani, hogy az álom oko-
zójának mindenkor vágy nak kell lennie, és nem lehet ugyanúgy aggo-
dalom, elhatározás vagy szemrehányás; ámde ez nem érinti a másik
tulajdonságot, azt, httgy az álom nem tükrözi egyszerűen vissza ezt
az ingen, hanem az élmény egy neme által felfüggeszti, elhárítja,
elintézi.
7. E sajátságokkal kapcsolatban újból rátérhetünk az álomnak az
elvétésekkel való összehasonlítására is. Az utóbbiaknál megkülönböz-
tetünk egy zavaró szándékot és egy megzavartat, és az elvetés kiegye-
zés volt a kettő között. Ugyanehhez a mintához alkalmazkodik az
álom is. A megzavart szándék itt nem lehel egyéb, mint aludni.
A zavarót a lelki ingerrel helyettesítjük, mondjuk, a beteljesülésre
törekvő vággyal, mert étidig nem ismertünk meg egyéb, az alvást
zavaró lelki ingert. Az álom itt is kompromisszum eredménye. Al-
szunk, és mégis átéljük valamely vágy megszűntét; kielégítünk egy
vágyat, de közben folytatjuk az alvást. Mindkettőt részben teljesítjük,
neszben feladjuk.
8. Emlékezzenek csak vissza, egyszer az álompnoblémák megközelí-
tését attól a ténytől vártuk, hogy bizonyos, nekünk nagyon átlátszó
íantáziaképződményeket ibtrálonmak neveznek. Ezek az álmodozások
mármost tényleg vágyteljesülések, az általunk jól ismert becsvágyó cs
105
erotikus vágyak teljesülései, ezek azonban elgondolt, habár élénken
elképzelt, de sohasem hallurinációsan átélt teljesülések. Az álom két
lő sajátsága közül tehát itt a kevésbé alátámasztott marad meg, míg
a másik, mint az alvási állapottól függő és az ébrenlétben rneg nem
valósítható, teljesen hiányzik. A nyclvszokás tehát sejteti velünk, hogy
a vágy teljesülés az álom egyik ío sajátsága. Emellett, ha az álomban
átélt élmény csak az alvás állapotának körülményei által lehetővé
vált, átformált elképzelés, tehát „éjszakai éberálom”, akkor máris
megértjük, hogy az álomképződés folyamata megszüntetheti az éjsza-
kai ingerlés kielégítést tud nyújtani, hiszen az élxrálmodásis kielégü-
léssel járó működés és csupán ezért álmodozunk.
De nemcsak ez a nyelvszokás nyilvánul meg ebben az értelemben,
hanem egyéb is. Ismert közmondások hangoztatják: éhes disznó mak-
kal álmodik, a lúd kukoricáról; vagy azt kérdezik: miről álmodik a
tyúk? kölesről. A közmondás tehát még mélyebbre bocsátkozik le,
mint mi, a gyermektől az állatig, és azt mondja, hogy az. álom
tartalma egy szükséglet kielégítése. Igen sok szólásmód céloz ugyaner-
re: „álomszerűén szép”, „álmomban sem jutott volna az eszemlie”,
„legmerészebb álmomban sem képzeltem volna”. A nyelvszokás nyil-
vánvaló részrehajlása njlik cblien. Hiszen vannak szorongásos álmok
és kellemetlen vagy' közömbös tartalmú álmok is, de ezek nem termé-
kenyítették meg a nyelvhasználatot. Ismer ugyan „rossz” álmokat, de
számára az álom általában mégiscsak az édes vágy teljesülés. És nincs
is közmondás, amely arra utalna, hogy a disznó vagy a lúd a női
álmodik, hogy levágják.
Persze elképzelhetetlen, hogy az álom vágyteljcsí tő jellegét az álom-
ról értekező szerzők ne vették volna észre. Sőt ez nagyon gyakran
megtörtént; de egyiküknek sem jutott az eszébe, hogy ezt a jellemvo-
nást általánosnak ismerje el és az álom magyarázatának sarkpontjává
legye. Elképzelhetjük, és rá is fogunk térni, hogy mi gátolhatta őket
ebben.
Most azonban nézzék csak, hogy a föl világosi tások milyen tömegét
nyertük a gycrmekálmok méltatásából, és mindezt jóformán fáradság
nélkül! Az álom funkciója mint az alvás őrzője, keletkezése két egy-
mással vetélkedő szándékból, amelyek közül az egyik, az alvás óhaja
állandó marad, a másik egy lelki inger kielégítésére törekszik, a bizo-
nyíték, hogy az álom értelmes lelki aktus, és két lő jellemvonása: a
vágy teljesülés és a hallucínációs élmény. És közl>en szinte megfeled-
keztünk arról, hogy pszichoanalízist foly tatunk. Az elvétésrkhez való
kapcsolódáson kívül nem volt munkánknak sajátos színezete. Bármely
106
pszichológus, aki mit sem tud a lélekelemzés előfeltételeiről, megad-
hatta volna ezeket a íölvilágosításokai a gyermekálmokról, Miért nem
letté meg ezt egyikük sem?
Ha csak olyan álmok volnának, mint a gyermeki álmok, akkor a
kérdést megoldottuk volna, feladatunk Ixdejezést nyerne, éspedig az
álmodó kikérdezése, a tudattalan belevonása és a szabad képzetlársí-
tás igénybevétele nélkül. Nos hál innen indul ki nyilván a feladatunk
folytatása. Több ízben tapasztaltuk, hogy általános érvényűeknek
mondott sajátságok később csak bizonyos számú és fajtájú álomnál
igazolódtak. Számunkra tehát arról van szó, vajon a gyermekálotnból
levont általános jellemvonások tarthaióbbak-e, érvényesek-e azokra
az álmokra nézve is, amelyek nem átlátszóak, amelyeknek nyilvánva-
ló tartalmában nem ismerhető fel semmi vonatkozás egy fönnmaradt
nappali vágyhoz. Az a fölfogásunk, hogy ezek a másfajta álmok
messzemenő eltorzításon estek át és ezért egyelőre nem értékelhetők.
Azt is sqljük, hogy ennek az eltorzításnak a földerítéséhez szükségünk
lesz a psziclioanalitikus módszerre, amit nélkülözhettünk- a gyermeki
álmoknak éppen az iménti megértésénél.
Mindenesetre akad a torzítástól mentes álmoknak még egy osztá-
lya, amelyek vágyteljesítő mivolta a gyermekálmokhoz hasonlóan
könnyen fölismerhető. Ezek azok az álmok, amelyeket egész életünk-
ben parancsoló testi szükséglet idéz elő: az éhség, a szomjúság, a nemi
szükséglet, tehát vágytdjcsülések belső testi ingerekre. így följcgyez-
tem egy 19 hónapos leányka álmát, amely nevéhez hozzáfűzött ét-
rcndfelsorolásból állott (Amui Feper, szedet, lánlolta, tqbepapi),
visszahatásként egy gyomorrontás miatt elrendelt böjtnapra, ezt a
megbetegedését pedig éppen az álomban említett gyümölcsnek tulaj-
donították. Egyidejűleg a nagyanya is kora az unokáét éppen
hetvenre egészítette ki , vándorvcséjének nyugtalankodása miatt,
egynapi böjtre volt kárhoztatva, ugyanazon éjjel azt álmodta, hogy
vendégségbe hívták és a legizletesebb falatokat rakták a tányérjára.
Kiéhezett foglyokon és utazások, expedíciók alatt nélkülözések közt
élő személyeken lett megfigyelések arra tanítanak, hogy ilyen körül-
mények között rendszeresen ezeknek a szükségleteknek a kielégítéséről
szoktak álmodni. így Nordenskjöld Ottó Antaritü című könyvében
(1904. I. köt. 336. old.) a vele áttclclt legénységről igy számol be:
„I.cgbensőbb gondolataink irányulására nagyon jellemzőek voltak az
álmaink; sohasem álmodtunk élcnkcbben és gyakrabban, mint éppen
most Még azok a társaink is, akik különben csak kivételesen álmod-
107
lak, reggelre kelve, amikor kicseréltük az ebből a képzelet világba 1
nyert friss tapasztalatainkat, hosszú tonéneteket tudtak elbeszélni I
Mindegyik arról a külső világról szólt, amely jelenleg oly távol esett 1
tolunk, de sokszor hozzáidomultak mostani körülményeinkhez... Evés fl
és ivás volt különben az a központ, amely körül álmaink a legtöbbször
forogtak. Egyikünk, aki éjjelente abban élte ki magát, hogy nagyi
társasággal ebédel, szívből örült, amikor reggel beszámolhatott róla, I
hogy háromfogásos ebédet fogyasztott el; egy másik dohányról álrno-’ 11
dott, egész dohányhegy ékről; ismét egy másik hajóról, amely duzzadni
vitorlákkal nyílt tengeren közeledett felénk. Még egy' másik álom is 1
megérdemli, hogy megemlítsük: A levélhordó jön a postával és hossza-1
san elmagyarázza, hogy a posta miért váratott magára oly soká: 1
ugyanis rossz irányba továbbították, és csak nagy üggyel-bajjal sike- 1
rüh ismét visszakapnia. Természetesen az álomban még sokkal lehe- I
tcdenrhb dolgokkal is foglalkoztunk, egészen föltűnő volt azonban a
képzelet hiánya majd minden álomban, amelyet magam álmodtam I
vagy elbeszélni hallottam. Bizonyára nagyon érdekelhetné a lélek-
tant, ha mindezeket az álmokat feljegyeztük volna. De könnyen meg |
lehel érteni, mennyire sóvárogtunk az alvásra, mivel mindazt nyújtot-
ta, amit valamennyien a legforróbban kívántunk.” Du Prel nyomán ’
idézem még; „Mungo Park, egy afrikai utazás alkalmával, közel az
eltikkadáshoz, szüntelenül hazájának vízben bővelkedő völgyeiről és
berkeiről álmodott. így a magdeburgi csillagbörtónbcn az éhségtől
gyötrődő I rének is dús lakomák közepette látta magát, és George
Back, Franklin első expedíciójának egyik résztvevője, amikor szörny ű
nélkülözései következtében közel volt az éhhaláíhoz, állandóan éá
rendszeresen bőséges lakomákról álmodott”
_ Aki éjjelre szomjúságot okoz magának azzal, hogy vacsorára erősen
fűszerezett ételeket eszik, könnyen álmodja aztán, hogy iszik. Tenné-
i«etesen hevesebb éhségérzetet vagy szomjúságot lehetetlen az álom
által elintézni; az ilyen álomlx'il szomjasan ébredünk, és igazi vizet kell
irmunk Az álom teljesítménye ebben az esetben gyakorlatilag csekély,
de azért eléggé világos, hogy annak a célnak a szolgálatában merüli
iol, hogy az alvást biztosítsa a fÖJébrcdésrt és cselekvésié sürgető inger
ellenére. Csekélyebb intenzitású szükségleteken gyakran átsegítenek
a kiclégülcsi álmok.
Éppígy a nemi ingerek hatására is kielégüléseket nyújt az álom, c
kielégüléseknek azonban említésre méltó sajátosságai vannak. A nemi
ösztönnek azon tulajdonsága következtében, hogy egy fokkal kevésbé
látszik függni tárgyától, mint az éhség és a szomjúság, a kielégülés a
108
magőniléses álomban valóságos lehet, és a tárgyhoz való viszonynak
bizonyos, később említendő nehézségei folytán különösen gyakran
megtörténik, hogy a reális kielégülés mégiscsak határozatlan és eltor-
zított álomtartalomhoz kapcsolódik. A pollúciós álmoknak ez a sajá-
tossága teszi őket az áloméi torzítás tanulmányozására alkalmas táigy-
gyá, ahogy O. Ránk ezt észrevette. Különben a felnőttek valamennyi
szükségleli álma a kielégülésen kívül még egyebet is szokott tartalmaz-
ni, ami tisztán lelki ingerforrásokból származik, és megértéséhez értel-
mezésre van szükség.
Nem akarjuk azt állítani, hogy a felnőttek gyermeki módon képző-
dő vágy teljesülési álmai csupán az említett parancsoló szükségletekre
való visszahatásképpen jelentkeznek. Éppen így ismerünk, bizonyos
uralkodó helyzetek hatása alatt, ilyen fajtájú rövid és világos álmokat,
amelyek kétségtelenül lelki ingerforráslfol fakadnak. Ilyenek pl. a
türelmetlenség! álmok, amikor valaki előkészületeket tett az elutazás-
ra, fontos színházi eseményre, előadásra, látogatásra, és most megál-
modna vátakozásának korai beteljesülését, tehát az élményt megelőző
éjjelen elérte célját, a színházban, vagy a házigazdával való beszélge-
tés közben látja magát. Vagy, a joggal kényelmi álmoknak nevezett
álmok, amikor valaki, aki szeret sokat aludni, azt álmodja, hogy már
fölkelt, mosakodik vagy az iskolában van, miközben a valóságban
tovább alszik, tehát inkább álmában kel fel, mint a valóságban. Az
alvás vágya, amelyről úgy találtuk, hogy szabályszerű része van az
álomképzésben, ezekben az álmokban felcrőstxlik, és lényeges álom-
alakítónak mutatkozik. Az alvás szükséglete joggal sorakozik a többi
nagy testi szükséglet közé.
A müncheni Schack-képtáregy Schwind-képének másolatán muta-
tom be itt, hogy a festő milyen helyesen fogta föl az álom keletkezését
az uralkodó helyzetből.' Ez „A rab álma”, amelynek nem lehet egyéb
tartalma a kiszabadulásnál. Nagyon jó ötlet, hogy a kiszabadulás az
ablakon át fog megtörténni, mert az ablakon keresztül hatolt be a
lényinger, arni véget vet a rab alvásának. Az egymás fölött álló
gnómok valószínűleg a rab saját egymásra következő helyzeteit képvi-
selik, amelyeket az ablak pereméig való felkúszáskor el kellene foglal-
nia, és ha nem tévedek és nem magyarázok bele a művész ábrázolásá-
ba túlságosan sok szándékosságot, a legíélulsó a gnómok közül az, aki
a rácsot átfűrészeli, vagyis azt teszi, amit a rab maga szeretne megten-
ni. vele azonos arcvonású.
' L. a mellékletet.
110
A gyrrmekálmokon és ezeken a gyermeki típusú álmokon kívül min-
den más álomban, mint mondottuk, az áloméi torzítás gátlólag áll
utunkba. Egyelőre nem mondhatjuk meg, vajon ezek is vágyteljcsülé-
sek-e, mint ahogy sejtjük; a nyilvánvaló tartalmukliól nem találhatjuk
ki., melyik lelki ingernek köszönik eredetüket, és nem tudjuk bebizo-
nyítani, hogy ezek szintúgy igyekeznek ezt az ingert eltávolítani vagy
elintézni. Ezeket az álmokat értelmezni kell, azaz lefordítani, eltorzí-
tásaikat meg nem történtekké kell tenni, nyilvánvaló tartalmukat a
lappangóval kell helyettesíteni, mielőtt ítéletet alkothatnánk arról,
hogy szabad-e valamennyi álomra érvényesnek mondanunk mindazt,
amit a gyermeki álmoknál találtunk.
KJ LENCEDIK ELŐADÁS
AZ ÁLOMCENZÚRA
Hölgyeim és Uraim! Az álom keletkezését, lényegét és működését
megismertük a gyermekálmok vizsgálatából. Az álom az állást zavaró
(lelki) ingerek kiküszöbölése hallurinfaiós kielégülés útján. Igaz ugyan, hogy
a felnőttek álmainak csak egy csoportjára vetíthettünk lényt, arra,
amelyet gyermeki típusú álmoknak neveztünk. Hogy miképpen ál-
lunk a többiekkel, azt még nem tudjuk, de nem is értjük meg őket
Egyelőre oly eredményhez. jutottunk, amelynek jelentőségét nem
akarjuk lebecsülni. Valahányszor egy álom tökéletesen érthető előt-
tünk, hallucinációs vágyteljcsúlésnek bizonyul. Ez az összetalálkozás
nem lehet véletlen és nem lehet közömbös.
Más fajtájú álmokról különböző meggondolások és az elvétések
fölfogásával való analógia alapján föltesszük, hogy ismeretlen tarta-
lom eltorzított helyettesitői és először erre kell visszavezetni őket.
Ennek az álomeliorzílásnak a vizsgálata, megértése lesz, mármost első
feladatunk.
Az áloméi torzítás az, ami az álmot idegenszerűvé és értelmetlenné
teszi. Többfélét akarunk róla tudni: először is, hogy honnan ered,
milyen jellegű a dinamizmusa; másodszor, hogy mit művel; és végül,
hogy miként csinálja ezt. Azt is mondhatjuk, íiogy az áloméi torzítás
az álommunka műve. Le akarjuk imi az álommunkát és vissza akar-
juk vezetni a benne működő erőkre.
Most pedig hallgaíwák meg a következő álmot. Egy körünkbe
tartozó hölgy jegyezte fel.1 Felvilágosítása szerint egy nagy tekintélyű,
finom műveltségű idősebb hölgytől származik. Áz álom nem volt
pszichoanalízis tárgya. Ismertetője megjegyzi, hogy pszichoanalitiku-
sok számára nem szorul értelmezésre. Maga az álmodó sem értelmez-
' Dr Henriire Húg Ildlinuth
112
de értékelte és annyira elítélté, mintha megértette volna. Meri így
" ^atkozott róla: És ilyen utálatos, ostoba zagyvalékot álmodik össze
ötvenéves asszony , akinek éjjel-nappal nem jár egyéb a fejében,
Snt az, hogy aggódik a gyermekéért!
Halljuk tehát az álmot a „szerelmi szolgálatokról”. „Az első számú
Iffrsigi Kői házba megy es a kapuban álló ötnek azt mondja, hogy... (előtte
ismeretlen nevel említ) főorvossal kell beszélne, mert szolgálatot akar teljesíteni
rl kórházban. Közben a "szolgálat" szót úgy hangsúlyozza, hogy az altiszt
nylon észreveszi, "szerelmi" szolgálatról van sző. Minthogy idősebb asszony,
niva habozás után engedi be. Azonban ahelyett, hogy a főorvoshoz jutna, egy
nagy, barátságtalan szobába ér, ahol egy hosszú asztal körül sok tiszt és
failcmaorvos áll és ül. Ajánlatával egy törzsorvoshoz fordul, aki alig néhány szó
után megérti. Álombéli beszédének ez a szövege: "En is Bécs városának számos
asszonya és leánya készségesen rendelkezésre állunk, hogy a katonáknak, a
legénységnek és liszteknek különbség nélkül...« Itt az álomban mormogás követ-
kezik. Ámde hogy az összes jelenlévők helyesen értették meg, ezt látja a lisztek
részben zavart, részben kaján arckifejezéséből. A hölgy folytatja: » Tudom, hogy
elhatározásunk idegenszerűen hangzik, de mi halálosan komolyan meggondoltuk.
A katonától sem kérdezik a harc mezőn, vajon meg akar-e hóim vagy sem."
Percekig tarló kínos csönd következik. A törzsorvos átöleli derekát és így szól:
".Nagyságos asszonyom, képzelje el, hogy tényleg arra kerülne a sor..,« (mormo-
gás). Az asszony kibontakozik a karjai közül, azzal a gondolattal, hogy:
“ugyan, az egyik olyan, akár a másika, és így felel: “Istenem, én öregasszony
vagyok, és talán nem is kerülök abba a helyzetbe. Különben egy föltételt be kellene
tartam: a kor méltánylását; hogy egy idősebb asszony ru cgv egész fiatal
legénynek... (mormogás); ez borzasztó volna." A törzsorvos: “Tökéletesen
megértem." Néhány tiszt, köztük az is, aki fiatalabb éveiben udvarolt neki,
hangosan fölnevet, és a hölgy azt kívánja, vezessék főorvos ismerőséhez, hogy
mindent elrendezzenek. Eközben, legnagyobb megdöbbenésére, eszébe öltik, hogy
nem tudja a Jőoroos nevét. A törzsorvos mindazonáltal nagyon udvariasan és
tiszteleUeljesen útbaigazítja: egy nagyon keskeny vas csigalépcsőn, amely a
szobából egyenesen a felsőbb emeletekre vezet, menjen fel a második emeletre.
A lépcsőn főimmel hallja, amint egy tiszt megszólal: “Óriási elhatározás,
mellékes, fiatal vagy öreg-e az illető: le a kalappal!"
Az asszony, azzal az érzéssel, hogy egyszerűen a kötelességét teljesíti, megy
.fölfelé a vég nélküli lépcsőkön."
Ez az álom rövid néhány héten belül amint a hölgy megjegyzi
egészen jelentéktelen és meglehetősen értelmetlen változtatásokkal
még kétszer megismétlődik.
113
Az álom, lefolyását tekintve, éberálomnak telel meg, csak kevüfl
helyen törik meg, és tartalmának nem cg) részletét lehetett volnál
kérdezőskoflcssel tisztázni, ez azonban, mint tudják, elmaradt. Anű I
mindazonáltal föltűnő és számunkra érdekes, az, hogy az álom több I
helyütt is hézagos, nem az emlékezetnek, hanem a tartalomnak a
hiányát mutatja. A tartalom három helyen mintegy kitörlődött; a
beszédeket, amelyekben ezek a hézagok elhelyeződnek, mormogás '
szakítja félbe. Minthogy nem végeztünk analízist, szigorúan véve
nincs is jogunk, hogy az álom értelméről véleményt nyilvánítsunk,*?
Vannak azonban bizonyos utalások, amelyekből következtethetünk
valamire, például a „szerelmi szolgálat” szóból, és mindenekelőtt
kiegészítésre késztetnek a beszédnek ama részei, amelyek a rnoimogástJ
közvetlenül megelőzik; ezek a kiegészítések pedig csakis egyértelműek I
lehetnek. Ha Ix-illcsztjük őket a helyükre, akkor olyan tartalmú fantá-
ziáhozjutunk, amely szerint az álmodó kész, honleányt kötelességének
teljesítéseképpen, személyét a hadsereg tisztek és legénység szerel-J
mi szükségleteinek kielégítése céljából rendelkezésre bocsátani. Mind- I
ez bizonyára nagyon megbotránkoztató, mintaképe a szemérmetlen,
libidinózus fantáziának, ámde az álomban elő sem fordul. Éppen I
ott, ahol az összefüggés megkövetelné ezt a beismerést, a nyilvánvaló^
álomban zavaros mormogás jelentkezik, valami veszendőbe ment
vagy el van nyomva.
Remélem, kézenfekvőnek találják, hogy ennek motívuma e helyek*
nek éppen a botrányos mivolta. De hol találkoznak az ilyen eset
hasonmásával? Napjainkban nem kell messze keresgélniük. Vegyenek
kczüklie egy politikai napilapot, és látni fogják, hogy itt-ott kimaradt
a szöveg, és a helyén üres a papír. Tudják, hogy ez az újságcenzúra I
műve. Ezeken az üresen maradt helyeken volt valami, ami a magas |
cenzúrahivatalnak nem tetszett, és ezért ki kelleti törülni. Önök azt
hiszik, kát volt érte; nyilván ez volt az újságban a legérdekesebb, ez
volt a „legjava”.
Más esetekben a cenzúra nem a kész szövegre hatott. A szerző előre
látta, milyen részeket kifogásolhatna a cenzúra, és ezért óvatosan
mérsékelte, enyhén megváltoztatta a mondanivalóját, vagy beérte
körülírásokkal és célzásokkal ana, amit voltaképpen tollhegyre akart
tűzni. Ilyenkor az újságban nincs is üres hely, de bizonyos kerülgeté-
sekből és a kifejezések homályosságából kitalálhatják, hogy az író már
jó előre tekintettel volt a cenzúrára.
Nos, kövessük ezt a párhuzamot. Azt mondjuk, hogy a kihagyott,
mormogásba burkolt álombéli beszed is cenzúrának esett áldozatul.
114
p ^rnescn álumcenzúráről beszélünk, és ennek tulajdonítjuk az álomel-
,^-zjtás egy' részét. Bárhol hézag mutatkozik a nyilvánvaló álomban,
aZl az álornccnzúra idézte elő. Tovább is kellene mennünk, és fel
kellene ismernünk a cenzúra megny ilvánulását minden olyan esetben,
a]1Ol valamely álomclcmre különösen gyengén, határozatlanul és ké-
tesen emlékezünk vissza más, élesebben kidomborodó elemek között.
cenzúra azonban csak ritkán nyilvánul meg oly leplezetlenül, oly,
mondhatnák naivul, mint a „szerelmi szolgálatok” példaként felho-
zott álmában. Sokkal gy akrabban jut a cenzúra érvényre a második
típus szerint, amennyiben az igazi helyett gyengítéseket, megközelíté-
seket, célzásokat eredményez.
Az álomcenzúra egy harmadik megnyilvánulási módjára a hírlap-
cenzúra működéséből nem ismerek jréldát; de éppen ezt tudom az
egyetlen eddig analizált álompéldánkon fölmutatni. Emlékeznek még
a „három rossz színházjegy I forint 50 krajcárért” részletet tartalmazó
álomra. Ennek az álomnak lappangó gondolatai közt az „clsictctt-
ség”, a „túl korán” eleme volt az előtérben. Ilyesformán: oktalanság
volt oly korán férjhez menni - oktalanság volt az is, oly korán színházje-
gyeket venni nevetséges volt a sógornő részéről, hogy a pénzét oly
sulit kiadta, hogy ékszert vásároljon érte magának. Az álomgondola-
toknak ebből a központi eleméből nem ment át semmi sem a nyilván-
való álomba; itt a színházija menés és a jegyszerzés került a közép-
pontba. A hangsúlynak ez az eltolása, a tartalmi elemeknek ez az
átcsoportosítása a nyilvánvaló álmot a lappangó álomgondolatokhoz
képest annyira megváltoztatja, hogy senki sem sejtené az utóbbiakat
az előbbiek mögött. Ez a hangsúlyeltolódás az álomeltorzítás egyik
lő eszköze, és ez ruházza föl az álmot azzal az idegenszerűséggel,
amely miatt maga az álmodó sem akarná saját termékének elismerni.
A kihagyás, a megváltoztatás, az anyag átcsoportosítása tehát az
álomcenzúra hatása és az álomeltorzítás eszköze. Maga az álomcen-
zúra a bennünket most foglalkoztató áloméi torzítás előidézője vagy
egyike az előidézőinek. A megváltoztatást és az átcsoportosítást eltolás-
nak is szoktuk nevezni.
E megjegyzések után, amelyeket az áiomcenzúra hatásáról tettunk,
most a dinamikája felé fordulunk. Remélem, hogy az álomcenzúra
kifejezést ncrn fogják íöl túlságosan megszemélyesített értelemben, és
az álomcenzort nem képzelik cl úgy, mintha egy szigorú emberke
vagy egy szellem volna, aki valamelyik agykamrácskában él, és ott
látja el hivatalát, de nem is tekintik túlságosan helyhez kötöttnek úgy',
115
hogy egy „agyi központot” gondolnak el, amely bői ilyen cenzúrázAl
hatás áramlana ki, és ez a hatás ennek a központnak a megsérülésévé?!
vagy eltávolításával megszűnnék. Egyelőre nem egyéb ez, mint tgv I
dinamikus vonatkozás jól felhasználható műszava. Ez a szó nem áll,.,
útját annak a kérdésnek, vajon milyen szándékok fejtenek ki ilyen
hatást és milyen szándékokra, nem lep meg bennünket az sem, ha
megtudjuk, hogy egyszer már régebben is beleütköztünk az álomtei;-
zárába, talán anélkül, hogy észrevettük volna.
Ez valóban így történt. Emlékezzenek csak vissza arra, hogy amiéI
kor a szabad asszociációk módszerét alkalmazni kezdtük, meglepő,.’
tapasztalaira jutottunk. Eveznünk kellett, hogy fáradozásainkkal,
amelyekkel az álom elemétől a tudattalan clerrdiez, a pódás eredetije-
hez akartunk eljutni, itt tllcnállás helyezkedett szembe. Amint móri- ’
dót luk, ez az ellenállás különböző fokú lehet, egyszer igen erős, más-
kor alig számba jövő. Az utóbbi esetben az álomfejtő munkának csalt'
kevés közbeeső tagot kell érintenie; de ha az ellenállás erős, akkor a
szóban lévő elemből kiindulva hosszú társítás! sorokat kell magunk
mögött hagynunk, a kiindulási ponttól messzire cl kell térnünk, es
útköztón mindazokat a nehézségeket le kell küzdenünk, amelyek
bíráló ellenvetéseknek mutatkoznak az ötlettel szemben. Ami az értel-
mezés munkája közben ellenállásként lép elénk, azt mármost álom-
cenzúra gyanánt az álommunkába kell bevezetnünk. Az ellenállás az
álomfejtésscl szemben csupán az álomcenzúra objekdválódása. Azt itt
igazolja, hogy a cenzúra ereje nem merült ki az álom ehorzírásánalÉj
előidézésével, úgyszintén, hogy nem is szűnt meg azóta, hanem az
eltorzítás fenntartásának szándékával maradandó intézményként to-
vábbra is fennáll Különben éppen úgy, ahogy az álomfcjtés folyamán,
az ellenállás ereje minden elemnél váltakozott, ugyanúgy a cenzúra
által előidézett torzításnak ugyanabban az álomban minden egyes
elemet illetően szintén különböző mértékben kellett sikerülnie. Ha
összehasonlitjuk a nyilvánvaló és a lappangó álmot, akkor azt látjuk,
hogy egyes lappangó elemek teljesen kiküszöbölődtek, mások többé-
kevésbé módosultak, megint mások viszont változatlanul, sőt talán
megerősödve kerültek át a nyilvánvaló álom tartalomba.
Azt akartuk azontón megvizsgálni, hogy a cenzúra milyen szándé-
koktól ered és milyen szándékok ellen működik. Nos, az álom, sőt
talán az emberélet megértésének erre az alapvető kérdésére is köny-
nyen adódik felelet, ha a megfejtésre került álmok során végigpillan-
tunk. A cenzúrát kifejtő törekvéseket az álmodó éber ítélete elismeri,
„Ptért velük. Biztosítom Önöket arról, hogyha valamely álmuknak
kifogástalanul végrehajtott megfejtését nem akatják elfogadni, ezt
ugyanazokból a motívumokból teszik, amelyekből kifolyólag az álom-
(ciizóra működött, az álom eltorzítása létrejött és az értelmezése
szükségessé vált. Gondoljanak az ötvenéves hölgy álmára. Ő az álmát,
anélkül hogy értelmezte volna, utálatosnak találja; még hevesebben
felháborodott volna, ha /fug doktorasszony az elengedhetetlen értel-
mezésből közölt volna vele valamit, s ép|x-n r miatt az elítélés miatt
került áhnália a megbotránkoztató részek helyén a mormogás.
Azokat a szándékokat azonban, amelyekkel az álomcenzúra nzembe-
hely <"/kcdik, először is ennek a fórumnak az álláspontjából kiindulva
kell leírni. Ekkor pétiig csak azt mondhatjuk, hogy azok mindenkép-
pen elvetendő természetűek, erkölcsi, esztétikai és társadalmi szem-
pontból botrányosak, olyan dolgok, amelyekre nem is merészelünk
gondolni, vagy csak utálattal gondolunk reájuk. Ezek a cenzúrázott
és az álomban eltorzítottan kifejezésre jutott vágyak elsősorban a
korlátlan és kíméletlen önzés megnyilvánulásai. A saját énünk ugyan-
is minden álmunkban helyet foglal, s mindegyikben főszerepet játszik,
olyankor is, ha a nyilvánvaló tartalomban jól el tud rejtőzködni. Az
álomnak ez a sacro egtrisrrrfja bizonyára összefügg az alvásra való
beáll!trolással, hiszen ez a lx-állítódás érdeklődésünknek az egész kül-
világtól való elvonásában nyilvánul meg.
A minden erkölcsi béklyótól megszal»adull én képes iá, hogy azono-
sítsa magát a nemi törekvések valamennyi igényével, azokkal, ame-
lyeket esztétikai nevelésünk következtében régen elítéltünk, • azokkal
is, amelyek az erkölcs minden korlátozó követelményének ellentmon-
danak. Az élvezetre való törekvés a libidó, ahogyan mi nevezzük
gátlás nélkül válaszba tárgy ait, éspedig a tilosakat a legszívesebben.
Nemcsak másnak a feleségét, hanem elsősorban vérfertőzeses, emberi
közmegegyezés által szentté avatott tárgyakat: a férfi az anyját és a
nővérét, a nő az aty ját és a fivérét (50 éves hölgyünk álma is incesztu-
sos, libidója felreismeriietetlcnül fiára irányul). Oly grijedelmek,
amelyeket az emberi természettől távol csőnek vélünk, elég erőseknek
mutatkoznak arra, hogy álmokat keltsenek. A gyűlölet is korlátlanul
kitombolja magát. A hozzánk legközelebb állók, az életben legjobban
szeretett emberek, szüléink, testvéreink, házastársunk, tulajdon gyer-
mekeink iránti bosszú- és halálvágy korántsem szokatlan jelenségek.
Ezek a cenzúrázott vágyak mintha a valóságos pokolból szállanának
fel; éber állapotban való értelmezésük után szerintünk semmilyen
cenzúra sem bánna el velük eléggé szigorúan.
117
E gonosz tartalomért azonban ne tegyenek az álomnak szemrehá
liszen csak nem feledkeznek meg arról az ártalmatlan
hasznos szerepéről, hogy az alvást a zavarásoktól megoltalmazza. /U
ilyen gonoszság nem lényege az álomnak. Még azt is tudják, ho^H
vannak álmok, amelyeket jogos vágyak és sürgős testi szükségletül
kielégítéseként ismerhetünk fel. Igaz, hogy ezekben nincs is álomcltor-
zítás; de erre nincs is szükségük, eleget tehetnek a feladatuknak
anélkül hogy az én erkölcsi és esztétikai törekvéseit megsértenék. Az,
se tévesszék szemük elől, hogy az álomeltorzítás két tényezővel aráJÍ
nyos. Egyrészt annál nagyobb lesz, minél kárhozatosabb a cenzújá-
zandó vágy, másrészt meg ablian az arányban is nő, minél szigorút,. •
l>an érvényesülnek pillanatnyilag a cenzúra követelményei. Egy
tál, szigorúan nevelt és tartózkodó leány éppen ezért kérlelhetetlen
cenzúrával fog oly álomkésztetéseket eltorzítani, amelyeket nekünk
orvosoknak például megengedett, ártatlan líbidinteus vágyakn;dr
kellene elismernünk, s amelyeket egy évtized múlva maga az álmodó
is így fog megítélni.
Különben még korántsem tartunk ott, hogy felháboríthasson liejj.
nünket értelmező munkánknak ez az eredménye. Azt hiszem, hogy I
még nem értjük egészen; mindenekelőtt azonban az a feladat vár
reánk, hogy eredményünket esetleges támadásokkal szemben biztosit-
suk. Nem is olyan nehéz meglelni a sebezhető pontját. Álomfejtéscin- I
kel azon feltételezések alapján végeztük amelyeket az előzőkben |
beismertünk , hogy az álomnak egyáltalában értelme van, hogy I
át vihetjük ez idő szerint tudattalan lelki folyamatok létezését a hipnt> 1
tikus alvásról a normális alvásra, s hogy valamennyi ötlet determinált. 1
Ha ezeknek az előfeltevéseinknek az alapján az álomfejtés kézenfekvő |
eredményeihez jutottunk volna, akkor joggal következtethetnénk a
helyességükre. De mitevők legyünk. ha ezek az eredmények olyanok, I
mint aminőknek éppen vázoltuk őket? Hiszen akkor egyszerűen azt
mondhatjuk: lehetetlen, esztelen, legalábbis nagyon valószínűi lett
eredmények ezek, tehát már az előfeltételeklien volt valami hiba. 1
Vagy mégsem lelki tünemény az. álom, vagy nincs semmi tudattalan |
a normális állapotban, vagy pedig a módszerünk sántít valahol Nem j
egyszerűbb és kielégitőbb-e vajon ezt föltételezni, mint azokat a szőr- 1
nyűségeket, amelyeket előfeltételezéseink alapján állítólag fölfedez- I
tünk?
Mind a kettő! Egyszerűbb is, kielégítőbb is, ám azért még nem 1
szükségszerűen helyesebb. Ne siessük el a dolgot, a kérdés még nem ]
érett a döntésre. Mindenekelőtt még erősbíthetjük az álomfejtéseink
118
i felhozott bírálatot. Hogy az eredmények olyan kevéssé örvende-
s annyira gusztustalanok, az talán nem esne oly súlyosan a latba.
* bb az az érv, hogy az álmodó, akinek az álma értelmezése
l r ián ilye'1 vágytörekvéseket tulajdonítunk, ezeket a legnyomatéko-
tbban és jó okokra hivatkozva elhárítja magától. Micsoda? - mondja
53 egyik , ön az álmomból azt akatja bebizonyítani, hogy sajnálom
^hugom kelengyéjére és az öcsém neveltetésére foidított összeget? De
hiszen ez lehetetlen; én csak a testvéreimért dolgozom, nem is lörő-
ck’in egyébbel az éleiben, mint hogy teljesítsem a kötelességemet velük
szemben, ahogy ezt, mint legidősebb, megboldogult anyánknak meg-
fértem. Vagy egy álmodó nő ezi mondja: Hogy én az uram halálát
kívánnám? De hisz ez fölháborító ostobaság! Nemcsak hogy a legbol-
dogabb házasságban élünk ezt Ön valószínűleg nem hiszi cl de
a halála meg is fosztana mindentől, amim csak van még ezen a
világon. Vagy másvalaki ezt fogja ellenünk szegezni: Érzéki vágyaim
lömének nővérem iránt? Nevetséges, rá se nézek: nem szívelhetjük
egymást, s évek óta egyetlen szót sem váltottam vele. Talán könnyen
vennénk még a dolgot, ha ezek az álmodok a nekik tulajdonított
törekvéseket nem erősítenék meg vagy tagadnák; akkor azt mondhat-
nánk, hogy ezek éppen olyan dolgok, amiket nem tudnak magukról
Hogy azonban az ilyen megfejtett vágynak a merő ellentétét érzik és
életmódjukkal be is tudják bizonyítani ennek az ellentétnek az uralko-
dó voltát, annak végül mégiscsak gondolkodóba kell ejtenie lentiün-
ket. Nem volna most már legfőbb ideje, hogy léiretrgyük az álomfej-
tcsrr fordított minden munkánkat, mint olyasvalamit, amit a képte-
lenségig vezettek az eredményei?
Nem, ennek még nem jött el az ideje. Ez az erősebb érv is szétfosz-
lik, ha alapos bírálatnak vetjük alá. Ha föltételezzük, hogy vannak
a lelki életben tudattalan törekvések, ezzel még semmi bizonyító ereje
sincs annak, ha a tudatos életben a velük ellentétesek mutatkoznak
uralkodóaknak Talán van helye a lelki életben egymással ellentétes
törekvéseknek is, ellentmondásoknak, amelyek egymás mellett meg-
állnak; sőt lehetséges, hogy éppen az egyik érzületnek az uralma a
föltétele ellentéte tudattalan voltának. Tehát mégis a legelső ellenve-
téseknél kell megmaradnunk, hogy tudniillik az álomfejtés eredmé-
ny<’i nem egyszerűek és nagyon nem kívánatosak. Az elsőre az a
válasz, hogyr az egyszerű iránt való minden rajongásukkal nem tudják
M álom egyetlen problémáját sem megoldani; in mégiscsak hajlandó-
nak kell lenniük arra, hogy bonyolultabb viszonyokat tételezzenek fel.
A második ellenvetésre pedig az, hogy nyilvánvalóan helytelenül
119
járnak el, ha a tetszést vagy visszatetszést, atnit éreznek, tudomás
ítélet motívumaként használják fel Mi következik abból, hogy J
álomféjtés eredményei Önök előtt oly kevéssé örvendeteseknek,
megszégyenítőcknek s visszataszítónknak tűnnek fel? Qa n'mftichf tm. [
d’txisler' - hallottam fiatal orvos koromban mesterem, C harcotszájá.
bál hasonló alkalommal. Alázatosnak kell lenni, a rokonszenvrt ét
ellenszenvet szépen háttérbe kell tolni, ha valaki meg akarja ismená
mi valóságos ezen a világon. Ha egy fizikus be tudja Önöknek bi».
nyítani, hogy földünk szerves életének rövid időn belül teljes megdcr-
medés miatt meg kell szűnnie, rnerik-e vajon vele szemben is hangoz,
tatni: ez lehetetlenség, ez a kilátás túlságosan kellemetlen? Azt hiszemJ
hallgatni lógnak mindaddig, amíg nem jön egy másik fizikus, aki aa
előbbi föltevéseiben vagy számításaiban hibát mutat ki. Ha azt, ami
Önöknek kellemetlen, elhárítják maguktól, akkui egyenesen mégis*
tnétlik az álomképzés mechanizmusát, ahelyett hogy megértenék,
ezzel legyőznék.
Ezután talán megígérik, hogy eltekintenek a cenzúrázott álornvágy
visszataszító sajátosságától, és mát vsak arra az elvi álláspontra szorít-
koznak, hogy mégiscsak valószínűtlen, hogy a gonosznak ilyen tág
terét kell az ember alkatában elismernünk. De vajon feljogosítják-e-
Önöket tulajdon tapasztalataik erre a kijelentésre? Arról, hogy önnta-
gukat rnilyrnnek tartják, nem akarok beszélni; de följebbvalóiknál és
versenytársaiknál annyi jé>akaratot találtak-e, ellenségeiknél annyi
lovagiasságot és társaságukban oly kevés irigységet, hogy kötelessé-
güknek kell érezniük, hogy fellépjenek az emberi természetben rejlő
önző gonoszság ellen? Nem tudják, mennyire féktelen és mcgbízhatai-*
lan az emberek átlaga a nemi élet minden vonatkozásában? Vagy,
nem tudják, hogy mindazokat a túlkapásokat és kicsapongásokat,
amelyekről éjjelente álmodunk, ébren járó emberek nap nap után
bűntettként tényleg el is követik? Mi egyebet tesz itt a pszichoanalízis^
mint hogy megerősíti Platón régi mondását: a jók azok, akik beérilq
vele, hogy álmodnak arról, amit a többiek, a gonoszak, valóban
elkövetnek?
Most pedig fordítsák tekintetüket az egyénitől a nagy háború felé,
amely még mindig dúl Európában, gondoljanak a durvaságnak,
kegyetlenségnek, hazudozásnak arra a mérhetetlen halmazára, amely
most elszabadult a művelt világban. Valóban azt hiszik, hogy egy
maroknyi lelkiismeretlen akarónknak és csábítónak sikerült volna
1 F.z rrm akadálya létezésüknek. (A .tffík.)
rtrtndezeket a gonosz szellemeket fölidéznie, ha az alán ndeltek milliói
11Cín volnának részesek a bűnben? Ilyen körülmények között is lán-
dzsái mernének törni amellett, hogy a rossz kizárható az ember lelki
alkatából?
Azt fogják ellenem vetni, hogy a háborút egyoldalúan ítélem meg;
a háború felszínre hozta azt is, ami az emberben a legszebb és legne-
mesebb, hősiességét, az önfeláldozását, a szociális érzését. Bizonyára,
ámde ne legyenek Önök is bűntársak éppen abban az igazságtalan-
sághan, amelyet annyiszor követtek el a pszichoanalízissel szemben,
amennyiben szemére hányták, hogy valamit tagad, mert egy másik
dolgot állít. .Nem szándékunk, hogy az emberi természet nemes törek-
véseit letagadjuk, s nem is járultunk soha hozzá, hogy értéküket
lebecsüljék. Ellenkezőleg: nemcsak a cenzúrázott gonosz álomvágya-
Itat mulatom meg Önöknek, hanem a cenzúrát is, amely ezeket
elnyomja és felismerhetetlenné teszi. Az emberi gonoszságnál csak
azért időzünk nagyobb nyomatékkai, mert mások eltagadják; amivel
az ember lelki élete jobbá ugyan nem válik, de érthetetlenné lesz. Ha
aztán feladjuk az egyoldalú erkölcsi értékelést, bizonyára meg fogjuk
találni a helyesebb formulát a gonosz és a jó viszonyára az emberi
természetben.
Tehát ebben maradunk. Az álomfejtés körül végzett munkánk
eredményeit nem kell föladnunk, ha elidegenítőnek találjuk is őket.
Talán később más úton közeledhetünk a megértésükhöz. Egyelőre
ehhez ragaszkodunk; az álorneltorzítás cenzúra következménye, ame-
lyet az én elismert törekvései, a valamely módon visszataszító vágya-
kozások ellen érvényesítenek, amikor ezek a vágyakozások éjnek ide-
jén, alvás közben megmozdulnak bennünk. Azon persze, hogy miért
éppen éjszaka történik ez, s hogy honnan származnak ezek az elveten-
dő vágyak, még sok a kérdezni- és kutatnivaló.
Helytelen volna azonban, ha most elmulasztanók, hogy ezeknek a
vizsgálatoknak egy' másik eredményét kellőképpen kiemeljük. Azok az
álombéli vágyak, amelyek alvás közben zavarni akarnak bennünket,
ismeretlenek előttünk, hiszen csak az álom értelmezése útján értesü-
lünk róluk; tehát a megtárgyalt értelemben jelenlcg-tudaltalanoknak
kell őket neveznünk. De azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a tudatta-
lan több a jelenleg-tudallalannál. Hiszen az álmodó akkor is tagadja
őket, amint ezt oly sok esetben tapasztaltuk, amikor az álom értelme-
zése útján már tudomást szerzett róluk. Ilyenkor az az eset ismétlődik
meg, amellyel először a „felböfógés” elszólási esetének értelmezésénél
találkoztunk, amikor is a szónok felháborodva biztosított arról, hogy
121
sem akkor, sem bármikor azelőtt, főnöke elleni tiszteletlen indulati
nem jött tudatára. Már akkor kételkedtünk az effajta bizonyka
értékében, s ezt azzal a feltevéssel helyettesítettük, hogy a szén
tartósan nem tud semmit erről a benne meglévő indulatról. Ilye,
ismétlődik meg mármost minden erősen eltorzított álom értelmező
nél, és ezáltal nő a jelentősege {elfogásunk számára. Most hát eljutc
.tünk odáig, hogy elfogadhatjuk azt a föltevést, hogy vannak a lel
életben folyamatok, törekvések, amelyekről az ember egyáltaláb;
nem tud, reges-rég nem tud semmit, sőt talán sohasem tudott felőlük.
A tudattalan így új értelmet kap számunkra: a Jelenleg” vagy „idő-
közönként” eltűnik a lényegéből, jelenthet fl/Aww/oűn-tudattalanl is,
nemcsak „jelenleg lappangót”. Más alkalommal természetesen erről
is többet kell majd hallanunk.
TIZEDIK ELŐADÁS
JELKÉP AZ ÁLOMBAN
(SZIMBOLIKA)
Hölgyeim és Uraim! Azt találtuk, hogy az álom megértését gátló
álomcltorzítás olyan cenzúrázó működésnek a következménye, amely
az elfogadhatatlan, tudattalan vágyrezdülések ellen irányul. Dt ter-
mészetesen nem állítottuk azt, hogy a cenzúra volna az egyedüli
tényező, amely az álomeltorzítást okozza, s az álom további tanulmá-
nyozásánál valóban azt a felfedezést tehetjük, hogy ebben a hatásban
más tényezőknek is részük van. Ez annyit jelent, mintha azt monda-
nánk, hogy még ha az álomcenzúra ki is lenne kapcsolva, akkor sem
tudnánk az álmokat megérteni, a nyilvánvaló álom akkor sem lenne
azonos a lappangó álomgondolatokkal.
Ezt a másik, az álmot átlátszatlanná tevő tényezőt, ezt az új adalé-
kot az álom eltorzításához akkor fedezzük fel, amikor eljárásunk egy
hézagosságára leszünk figyelmessé. Mát megvallottam Önöknek,
hogy az analizál laknak olykor valóban semmi sem jut az eszükbe az
álom egyes elemeihez. Ez természetesen nem történik mrg oly gyak-
ran, amint ők állítják; igen sok esetben mégiscsak kicsikarhatjuk az
ötletet, ha kitartóak vagyunk. De mindazonáltal maradnak esetek,
amelyekben csődöt mond a képzettársítás, vagy ha kierőszakoltuk,
nem hozza azt, amit elvárunk tőle. Ha pszichoanalitikus kezelés
folyamán történik ez, akkor különös jelentőséget tulajdonítunk neki
olyat, amilyennel itt nincs dolgunk. De megesik ez normális emberek
nél végzett álomfejtés közben, vagy a magunk álmainak értelmezése
folyamán is. Mihelyt meggyőződünk, hogy ilyen esetekben mit sem
használ a biztatás, végül is arra a felfedezésre jutunk, hogy ez a nem
kívánt eset rendszeresen bekövetkezik bizonyos álomelemcknél, és új
törvényszerűséget kezdünk felismerni ott, ahol először csak azt hittük,
hogy- a módszer kivételesen csütörtököt mondott.
Ilyen módon kísértésbe jutunk, hogy ezeket a „néma” álorneleme-
123
kei mi magunk értelmezzük, a magunk eszközeivel lássunk lioy^l
lefordításukhoz. Lehetetlen szabadulni attól, hogy mindig kieJL
értelmet kapunk, ha megbízunk ebben a pódásban, viszont értelmezi
len marad az álom, s az összefüggés megszakad, amíg csak el n,-, J
szánjuk magunkat erre a beavatkozásra. Sok teljesen hasonló
i' I halmozódása aztán megadja a kívánt bizonyosságot eleinte báu»
talati kísérletünknek.
Mindezt kissé vázlatosan ábrázolom, ez azonban tanítási céloké
megengedett dolog, $ ez nem is meghamisítás, csupán leegyszerűsítés I
Ilyen módon állandó fordításokat kapunk az álomelemek egy soráM
ra, tehát egészen hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt népszerű álmosköny.
veinkben minden megálmodott dologra megtaláljuk. De ne felejtsék
el, hogy asszociációs technikánkkal sohasem jönnek napfényre az I
álomelemckhcz tartozó állandó pótlékok.
Önök persze most mindjárt azt fogják mondani, hogy az értei.._
zésnek ez az inja még sokkal bizonytalanabbnak és megtámadhatóbb-
nak látszik, mint az előbbi, az asszociációk útján nyert értelmezés. De
van itt azért még valami. Ha ugyanis elég nagy számban gyűjtöttünk
a tapasztalat révén ilyen állandó pótlékokat, akkor végül is tsak
meghalljuk, hogy az álomfejtés ezen részeit valótlan elintézhet ‘
volna a saját ismereteink alapján, hogy tényleg érthetőek lehettek az
almodo ötletei nélkül is. Hogy honnan ismerhetjük az értelmüket, az
fejtegetéseink második részében kitűnik majd.
Az álomelem és lefordítása ilyen állandó viszonyát jelképesnek (szint-
bolucusnak) nevezzük, az álomelernrt magát a tudattalan álomgondo-
la l jelképének (szimbólumának). Emlékezhetnek, hogy máraz áromeiein
ts a (tudattalan) megfelelője közti viszony vizsgálatánál három ilyen
viszonylatot különböztettem meg: a résznek az egészhez való viszo-1
nyal, az utalást és a szemléletessé tevést. Jeleztem akkor egy negy edé ’
kel, de nem neveztem meg. Nos, ez a negyedik az itt bevezetett
jelkepes viszonylat. Ehhez igen érdekes viták fűződnek, amelyekkel I
most foglalkozni akarunk, mielőtt még kifejtenénk a szimbolika korul !
szerzett különleges megfigyeléseinket. A szimbolika talán az álomfcj- I
tés legfigyelemreméltóbb fejezete.
Mindenekelőtt: amennyiben a szimbólumok maradandó fordítá- ]
sok, bizonyos mértékben megvalósítják az antik és népszerű álomfejtés ]
eszményét, amelytől technikánkkal oly messzire eltávolodtunk. 1
A szimbólumok bizonyos körülmények között lehetővé teszik, hogy 1
értelmezzünk egy álmot anélkül, hogy kérdést intéznénk az álmodó- 1
hoz, aki egyébként sem tud a szimbólumhoz semmit mondani Ha
álomelem
ük a szokásos álomjelképcket s hozzá még az álrnodo személyét
^viszonyokat, amelyek között él, s azokat a ^nyomásokat, ame-
15 * lÁn M álom bekövetkezett, akkor gyakran módunkban áll, hogy
ly< ^i not minden további nélkül értelmezzük, mintegy kapásból lefor-
V uk Az ilye« mesterfogás hízelgő az álomfejtőre, és imponál az
C । , dóinak; kellemesen elüt az álmodó faggatásakor végzett fáradsá-
''unkától. De ne engedjék, hogy ez elcsábítsa Önöket. Nem az a
f Hdatunk, hogy mesterfogásokat csináljunk, A szimbólumok isrnerc-
tnnyugvó értelmezés nem pótolhatja az asszociációs technikát, ver-
f ic sem kelhet vele. Kiegészítése annak, s csak abba beillesztve
^"h altat használható eredményeket. Ami azonban az álmodó lelki
Állapotának ismeretét illeti, fontolják meg, hogy nemcsak jól ismert
vJmélyck álmát kapják megfejtésre, hogy rendszerint nem ismerik az
almot kiváltó napi eseményeket, S hogy az analizált ötletei éppt ri
annak az ismeretét hozzák Önök elé, amit lelki állapotnak nevezünk
Egész különösen figyelemreméltó továbbá tekintettel a később
megemlítendő összefüggésekre is - az a tény, hogy' az álom és a
tudattalan közti jelképes viszony létezése ellen ismét igen heves ellen-
állás tört ki. Még oly jó ítélőképességű, nagy tekintélyű emberek is,
akik bosszú utat lettek meg a pszichoanalízissel karöltve, ezen a
ponton kiléptek a követők sorából. Ez a magatartás azonban annál
csodálatosabb, mert először is a szimbolika nemcsak az álom sajátos-
sága vagy nemcsak teá jellemző, másodszor pedig, mert az álomszim-
bolikát nem is a pszichoanalízis (telezte fel, bár az egyébként nincs
híján meglepő felfedezéseknek Az álomszimbolika felfedezőjeként,
amennyiben kezdetét egyáltalában a modem időkben akarjuk kijelöl-
ni, a filozófus K. A. Schemert (1861) kell megneveznünk. A pszicho-
analízis megerősítette Srherner leleteit s azokat nagyon is mélyreható-
an módosította.
Mármost szeretnének valamit az álomszimbofika lényégéről és reá
Vonatkozó példákról hallani. Szívesen közlöm Önökkel, amit tudok,
de megvallom, hogy tudásunk nem hatol oly mélyre, amint azt kívá-
natosnak tartanánk.
A jelképes viszony lényege egy hasonlat, de nem tetszés szerinti
Gyanítjuk, hogy ez a hasonlat sajátos feltételekhez van kötve, azon-
ban nem tudjuk megmondani, miben áll ez. Nem lép lel az álomban
is szimbólumképpen mindaz, amivel összehasonlíthatunk egy tárgyat
vagy folyamatot. Másrészt az álom nem is jelképez mindenfelét,
hanem csak a lappangó álomgondolatok bizonyos elemeit. Itt tehát
korlátozások vannak mindkét oldalon. Abba is bele kell nyugodnunk,
124
125
hogy a szimbólum fogalma jelenleg nem határolható el szigorúanil
elmosódik a határ a helyettesítés, az ábrázolás s ezekhez hasonlók lej,,
sőt még az utaláshoz is közeledik. A jelképek egyik sorában az alapon
szolgáló hasonlat értelmes. Emellett vannak más szimbólumok, arnr.
lyeknél fel kell tennünk a kérdést, vajon hol keresendő hát enneká
valószínű hasonlatnak a közös eleme, a tertium comparationis. KözelcbH
megfontolásnál aztán fellelhetjük ezt, de valóban rejtett is maradhatni
Különös továbbá, hogy lia a jelkép hasonlat, ezt a hasonlatot a>
asszociáció nem hozza felszínre, bár az álmodó nem is ismeri, alka|.
mázzá anélkül, hogy tudna róla. Sőt mi több, hogy az álmodénak
nincs is hozzá kedve, hogy ezt a hasonlatot elismerje, miután már^
elébe tárták. íme, látják, hogy' a szimbóhimviszonylat egészen külö-
nös fajtájú hasonlat, amelynek rnegokolását még nem látjuk vitago
san. Később talán bizonyos utalásokat fogunk találni erre az ismeret- I
lenre.
Nem nagy azoknak a dolgoknak a köre, amelyek az álomban j
jelképes ábrázolásra találnak. Az emberi test a maga egészében, a
szülők, gyermekek, testvérek, születés, halál, mezítelenség és aztán
még egy valami. Az ember személyének a maga egészében való
egyetlen tipikus, azaz szabályszerű ábrázolása, a ház formájában való
ábrázolás, amint ezt Schcmer felismerte, aki ennek a jelképnek még-
hozzá oly túlzott jelentőséget tulajdonított, amely nem illeti meg. Az I
álomban előfordul, hogy hol örömest, hol félve lebocsátkozunk házfa-
lakon. Az egészen sima falnak a férfiak, a kiugrásos és erkélyes falnak
ellenben, amelyen meg lehet kapaszkodni a nők felelnek meg A szü-
lők az álomban mint császár és császárné, király és királyné vagy más-
tekintély képében jelennek meg; az álom tehát itt nagyon kcgyeletcs.
Kevésbé gyengéden bánik el a gyermekekkel és a testvérekkel, ezeket
apró állatkákkal, férgekkel jelképezi. A szülés jóformán szabályszerűen
a vízhez való valamilyen vonatkozás ábrázolója; vagy vízbe ugrik
valaki, vagy krszáll belőle, az álmodó valakit kiment a vízből vagy őt
menti ki valaki, azaz anyai viszony áll fenn az illetővel. A megháláld
az álom elutazással, vonaton való utazással helyettesíti, a halál állapotát
különböző homályos vagy bátortalan célzásokkal, a mezítelenséget
ruhával és egyenruhával. Láthatják, miként mosódik itt el a jelképes és
utalásszerű ábrázolás közti határ.
L felsorolás szegényességéhez viszonyítva fel kell tűnnie, hogy egy
más kör tárgyait és tartalmait rendkívül bőséges szimbolika juttatja
kifejezésre. Ez a nemi életnek, a nemi szerveknek, a nemi folyamatok-
nak, a közösülésnek a köre. Az álomban a szimbólumok túlnyomó
126
bscge szexuális jelkép. Különös aránytalanság derül itt ki. A jelzett
(< । doni kevés, a szimbólumuk végtelenül sok, úgy hogy minden ilyen
y számos, jóformán egyenértékű jelképpel fejezhető ki. Az értei
zésnél aztán bekövetkezik valami, ami általános megütközést kelt,
szimbólumok értelmezése az álom ábrázolásának sokszerűségével
ellentétben nagyon egyhangú. Ez visszatetszést kelt bárkiben, aki
hall|a; de mit tehetünk ellene?
Minthogy első ízben történik, hogy ebben az előadás-sorozatban a
nemi élet tartalmairól beszélünk, kötelességem számot adni Önöknek,
miképpen szándékozom ezzel a tárggy al foglalkozni. A pszichoanali-
xisnek nincs oka a leplezésekre és célzásokra, nem érzi a szükségét,
f;, ,gy szégyellj® magát azért, mert ezzel a fontos anyaggal foglalkozik,
azt véli, hogy' kifogástalan és tisztességes, ha mindent a maga nevén
nevezünk, s reméli, hogy leginkább ily módon tarthat távol zavaró
mdlékgondolatokat. Ezen nem változtat az a kötülmény sem. hogy
mindkét nemből való hallgatóság előtt kell beszélni. Amint nincs
tudomány ad usum Delphmi. éppúgy nincs serdülő lányok részére sem,
s a nők ebben a tanteremben való megjelenésükkel értésünkre adták,
hogy elvárják a férfiakkal egyenlő bánásmódot.
A férfi nemi szervére tehát az álomnak egész sereg jelképesnek
nevezendő ábrázolási formája van, amelyeknél a közös az összehason-
lításban többnyire nagyon könnyen érthető. Mindenekelőtt a íirfi
nemi szervére, a maga egészében, szimbolikusan jelentős a szent 3-as
szám. A nemi szerv’ feltűnőbb s mindkét nem előtt érdekes része a
himtag, jelképes pótlást talál először is oly tárgyakban, amely ek forma
szerint hasonlítanak hozzá, tehát hosszúak, és felmeredők, mint: botok,
ernyők, rudak, fák stb. Továbbá oly tárgyakban, amelyekkel közös az
a sajátság, hogy a testbe behatol és sénilést okoK mindennemű hegyes
ftf’yvn, kisek, török, lándzsák, kardok, de éppen így lőfegy verek: puskák,
pisztolyok, és az alakjánál fogva erre olyannyira rátermett revolver,
A leányok szorongásos álmaiban nagy szerepet játszik a késsel vagy
lőfegyverrel üldöző férfi. Ez talán az álomszimbolika leggyakoribb
esete, amelyet most könnyen lefordíthatnak. Minden további nélkül
érthető a himtag pótlása oly tárgyakkal, amelyekből víz folyik ki:
vízcsapokkal, öntazókannákkal, szűkök utakkal s más tárgyakkal, amelyek
meghosszabbíthatók, mint a fiiggfílámpák, kitolható ceruzák stb Hogy
ceruza, tollszár, k'órömráspoly, kalapács és egyéb szerszám kétségtelen férfi
nemi szimbólumok, az összefügg ennek a szervnek szintén nem távol
eső felfogásával.
A hímtagnak az a sajátságos tulajdonsága, hogy képes a nehézkedé-
127
si erővel széniben felemelkedni, a rnerc védésnek ez a rész jelenségé aJ
léggömbbel, repfilőgfppel s legújabban a Zeppelin-félt léghajónál való jelké.
pes ábrázoláshoz vezet. Ismeri azonban az álom még eg) más, sókkal]
hatásosabb módját is a merevedés szimbolizálásának. A nemi szervet
az egész személy lényegévé teszi meg, és ezt magát repültek. Ne fájl;,],
ják, hogy a sokszor oly szép repülési álmok, amelyeket mindnyájan
ismerünk, merrvcdéses-álmoknak crrelmrzcndők. A pszichoanalitikus,
kutatók közt P. Fedem minden kétely ellenére állapította meg ezt a?
értelmezést, ámde a józansága miatt sokat dicséri Mourly Vold v,
ugyanaz, aki álomkísérleteket végzett a karok és lábak mesK iségej
tartásával, s aki valóban távol állott a pszichoanalízistől vagy tálán
semmit sem tudott róla vizsgálataiban ugyanerre az eredményit
jutott. Ne kovácsoljunk ellenvetést abból sem, hogy asszonyoknak
ugyanilyen repülési álmaik lehetnek. Emlékezzenek inkább arra,]
hogyr álmaink vágyteljcsülések akarnak lenni, s hogy a nőnél, tudato-
san vagy- tudattalanul oly gyakran fellelhető az a vágy, hogy íerfi
legyen. Az, hogy a nőnek lehetséges ezt a vágyai a férfiéval azonos
érzetekkel megvalósítania, senkit nem téveszthet ineg, aki az anatómiá-
ban jártas. A nőnek a nemi szerveiben szintén van egy kis szerv, amely j
hasonlatos a hímvesszőhöz, sőt ez a kis szerv, a klitorisz (csikló), a
gyermekkorban s a nemi érintkezés előtti időben ugyanazt a szerepel
tölti be, mint a íerfi nagy hímtagja.
A kevésbé jól érthető férfi nemi jelképek közé tartoznak bizonyor
csúszómászók és halak, mindenekelőtt a híres áígjtfsziinbóhim. Bizony
nem lehet könnyen kitalálni, hogy kalap és köptny miért került ugy an-
ilyen alkalmazásra, de jelképes értelmük egészen kétségtelen. Végül
kérdezhetjük, vajon a hímtagnak végtaggal, a lábbal vagy a kézzel
való helyettesítését szabad-c jelképesnek nevezni. Azt hiszem, hogy az
összefüggés és a női ellenpár erre kényszerítenek.
A női nemi szervet je lképesen ábrázolja minden olyan tárgy, amely
megegyezik abban a tulajdonságban, hogy üreget zár be, amely
kivehet valamit magába. Tehát láma, verem és barlang, edény és palack,
doboz, tok, bőrönd, szelence, láda, zseb stb. A hajó is ebbe a sorba tartozik.
Bizonyos jelképeknek több a vonatkozásuk az anyaméhhez, mint a
női nemi szervhez, ilyenek: a szekrények, a kályhák s mindenekelőtt a
szoba A szobaszimbólum itt a házszimbólumhoz csatlakozik, másrészt
az ajtó és a kapu a genitális nyílás jelképei. De anyagok is a nők
szimbólumai, a fa, a papiros és oly tárgyak, amelyek ezekből az anya-
gokból készültek, mint az asztal és a könyv. fisz állatok közül legalábbis
a csigát cs a kagylót félreismerhetetlenül női szimbólumként kell crnlíte-
a testrészek közül a szájat a nemi nyílás helyetteseként, az építmé-
közül a templomot is a kápolnát. Amint látják, ezeknek a jelkepek-
p?k nem mindegyike egyformán jóF érthető.
nemi szervekhez kell sorolni az emlőket s ezek, mint a női test
„ag^mbb félgömbjei, alma, barack, általában gyümSlar képében vannak
(|,i izolva. Mindkét nem nerni szőrzetét az álom erdőnek, bokornak úja
J( A női nemi szervek bonyolult helyrajza érthetővé teszi, hogy ezek
igen gyakran sziklás, erdős, vizekben bővelkedő táj alakjában ábrázo-
ltnak, míg a férfi nemi apparátusának impozáns szerkezete arra
\Tzet, hogy mindenfajta nehezén leírható, bonyolult gép válik a jelké-
pévé.
A női nemi szerv említésre méltó jelképe még az ékszeres ládika; az
ikszn és a kincs az álomban is szeretteink megjelölésére szolgál; az
étit a ség a nemi élvezet gyakori ábrázolása. A saját nemi szerven való
kielégülést az álom mindenfele fajta játékkal jelzi, zongorajátékkal is. Az
onániának sajátos jelképes ábrázolása a kisiklás, lecsúszás, valamint egy
ág leszakítása. Különösen nevezetes álomszimbólum a fogkiesés vagy
foghúzás. Elsősorban bizonyára a kasztráriót jelenti, az onánia miatt
való büntetésképpen. A nemi érintkezés különleges ábrázolását az
álomban ritkábban leljük fel, mint azt az eddigi közlések alapján
várni lehetne. Megemlítendők itt a ritmikus mozgások, mint amilyen
a lánc, lovaglás, hegymászás, úgyszintén erőszakos élmények, mint az
dgázollatás. Ehhez járulnak bizonyos kézművtsfogások, s természetesen
a fegyverrel való fenyegetés.
Ezeknek a jelképeknek az alkalmazását és lefordítását nem kell
egészen egyszerűnek elképzelniük. Sok minden előfordul emellett, ami
ellentmond várakozásunknak. így pl. alig tűnik hihetőnek, hogy
ezeklten a jelképes ábrázolásokban a nemi különbségek sokszor nem
különíthetők el élesen. Némely jelkép általában jelent nemi szervet,
mindegy', vajon férfi vagy női genitálét, pl. a Ángycrck, a éirfiú vagy
a kis leánygyermek. Máskot előfordulhat egy túlnyomóan Irrfijelkép
női nemi szerv helyett és viszont Ezt nem énjük addig, amíg bepillan-
tást nem nyertünk az ember nemi képzeteinek fejlődésébe. Némely
esetben a szimbólumok e kétértelműsége lehet csupán látszólagos; a
jelképek között a legkirívóbbak, mint a fegyver, zseb, láda mentesek
ettől a biszex alkalmazástól.
Most nem az ábrázolt tárgy ból, hanem a szimbólumból akarok kiin-
dulni, áttekintést kívánok adni, hogy milyen körből erednek többnyi-
re a netni szimbólumok, s néhány utólagos megjegyzést szeretnek az
120
előbbiekhez fűzni, különös tekintettel oly jelképekre, amelyekben ntrn I
érthető a közös vonatkozás. Ilyen homályos jelkép a Kalap, talán a ]
fejrcvaló általában, rendszerint férfi jelentéssel, de a nőire is alkalmaz. I
ható. Éppígy férfit jelent a köpeny, talán nem mindig genitális vonatko. 1
zással. Bátran megkérdezhetik, miért. A lecsüngő és a nő által nem ,
sóséit nyakkendő határozott íérfijclkép. Fehérnemű, vászon általában női I
vonatkozású,1 ruha, egyenruha, amint már hallottuk, a mezítelenség, a I
test formáinak pótlása; a cipő,papucs női genitále. Az asztali is a (nyers) 1
fát, mint titokzatos, de biztosan női szimbólumot már említettük. I
Létra, lépcső, garádics, illetőleg a rajtuk való járás a nemi érintkezés j
biztos jelképe. Közelebbi megfontolásnál fel fog tűnni közös vonásként
ennek a felmenésnek a ritmikája, talán az izgalom fokozódása is, a I
légszomj, minél magasabbra emelkedünk.
A tájat már méltattuk a női nemi szén- ábrázolásaként. Hegy cs I
szikla a hímvessző jelképe; a kert a i > genitále gy akori szimbóluma. I
A gyümölcs nem a gyermeket jeli 'mem a kebleket, Vadállatok \
érzékileg felingerell embereket, tova nősz ösztönöket, szenvedő- j
lyeket jelentenek. Virágok és virágzó n , k a nő nemi szervét, vagy, j
különösen a szüzességet jelölik meg. Ne feledkezzenek meg arról, hogy I
a virág valóban a növény nemi szerve.
A szabiiról mint szimbólumról már volt szó A jelkép folytatható,
mivel a szoba ablaka, a be- és kijárata a testnyílásokra vonatkoztatha-
tók. A bezárt vagy nyitott szoba ehhez a szimbólumhoz kapcsolódik és
a kulcs, amely nyitja az ajtót, biztos ferfiszimbóhtm.
Nos, ez anyag volna az álomszimbolikához. Nem teljes, és cl lehetne j
mélyíteni, ki is lehetne terjeszteni. De azt hiszem, Önöknek mindez
túlontúl bőségesnek tűnik fel, s talán kedvüket szegi. Azt fogják
kérdezni: tehát valóban csupa nemi jelkép közepette élek? Hát min- I
den tárgy, amely körülvesz, minden ruha, amit magamra öltők, ]
minden, amit a kezembe veszek, mindig csak a nemiség jelképe, és I
semmi más? Valóban, van elég indítóok csodálkozó kérdések féltévé- 1
sere, s az első ezek közül így hangzik: vajon honnan is tudhatnánk
tulajdonképpen ezeknek az álomszirntólumoknak az értelmét, ame- I
lyekről az álmodó maga semmilyen vagy csak elégtelen felvilágosítást
nyújt?
Azt válaszolom erre, nagyon különböző forrásokból, mesékből és
mítoszokból, tréfák bői és viccekből, a folklórból, vagyis a népek erköl- 1
cseiről, szokásairól, közmondásairól és dalairól szóló tantól, a költőt
• Vö. a magyar „vászoncsclrd" kiCriegtecL (A
fS köznapi nyelvhasználatból. Itt mindenütt ugyanaz a szimbolika
leérkezik s e területek némelyikén minden további útbaigazítás
nélkül megértjük. I la egyenként utánajárunk ezeknek a forrásoknak,
annyi párhuzamot fogunk találni az álomszimbolikához, hogy' értel-
mezésünkben biztosakká kell válnunk.
Amint mondottuk, az emberi test Schemcr szerint az álomban
gyakran a ház jelképében talál ábrázolásra. Ennek az ábrázolásnak
a folyta fásaként aztán ablak, ajtó, kapu a testüregek bejáratai, a
homlokzatok simák vagy fogódzásra alkalmas erkélyek és kiugrások
vannak rajtuk. Ugyanez a szimbolika aztán megtalálható a német
nyelvhasználatban, amikor jó ismerősünket bizalmasan altes Haus-
(öreg luíi-)-na\. szólítjuk, amikor arról beszélünk, hogy valakinek a
fi-je tetejére koppmtunk (eins aufs Dachl gében), amikor valakiről azt
állítjuk, hogy nála fönt az emeleten valami nincs rendben.1 Az anató-
miában a test nyílásai egyenesen be- és kijáratok.
Hogy a szülőket az álomban császári és királyi párként látjuk
viszont, első pillanatra meglepő. De megvan a párhuzama a mesében.
Nem dereng fel bennünk a belátás, hogy az a sok mese, amely úgy'
kezdődik, hogy volt egyszer egy király is egy királyné, nem akar egyebet
mondani, mint azt, hogy': volt egyszer egy apa és egy anya? A család-
ban a gyermekeket tréfásan hercegeknek nevezzük, a legidősebb pe-
dig a trónörökös. A király magát a nép atyjának nevezi. Kisgyermeke-
ket tréfásan féregnek hívunk, s szánakozva mondjuk: szegény féreg.
l éijünk vissza a házszimbolikához. I la az álomban a házak kiugrá-
sait megfogod zásra használjuk, nem emlékeztet-e ez vajon arra az
ismert népies (német) szólásra, amely az erősen fejlett keblekre céloz:
Itt van mibe megkapaszkodni? A nép ilyen esetlen még másként is
vélekedik; ezt mondja: ennek sok fája van a háza előtt, mintha értel-
mezésünknek akarna a segítségére jönni, amely szerint a (nyers) fa
női, anyai jelkép.
Fához még egyéb isjárul. Nem érthetjük, hogyan jutott ez az anyag
az anyaság, nőiség helyettesítéséhez. Itt a nyelv-összehasonlítás járhat
kezünkre. A német Holz szó állítólag ugyanabból a gyökből szárma-
zik, mint a görög vhj, ami anyagot, nyersanyagot jelent. Itt az a nem
éppen ritka eset jelentkezne, hogy egy általános anyagnevet a nyelv-
használat végül egy bizonyos anyag részére tart fenn. Nos tehát, van
az óceánon egy sziget, a neve Madeira. Ezt a nevet felfedezésekor a
portugáloktól kapta, mert akkoriban sűrű erdő borította. Madeira
1 Vő. a magyar Jiázasembci”, „háztíiznézés" szólásíormákkal. (A Jmd.)
131
tudniillik portugál nyelven „nyers fá”-t jelent. Észrevehető azonban,
hogy Madara sem egyéb, mint a kissé megváltozott latin matéria szó
ami általálian ugyancsak anyagot jelent. Matéria pedig materből,
anyából származik. Az anyag, amiből valami készült, annak mintegy
az anyai része. A (nyers) fának nő, anya helyett való jelképes haszná-
latában tehát a régi felfogás él tovább.
A szülés az álomban rendszerint a vízhez való ilyen vagy olyan
vonatkozásban jut kifejezésre; valaki vízbe esik, vagy vízből száll fcj,
vagyis; szül vagy' megszületik. Ne felejtsük cl mármost, hogy ez a
jelkép kétféleképpen hivatkozhat fejlődéstani igazságra. Nemcsak
hogy az összes szárazföldi emlősok, az ember ősei is, vízi állatok
leszármazottjai ez a messzebbfekvő ok lenne , minden egyes em- J
lősállat is, minden ember, létének első szakát vízben töltötte el, tudni-
illik mint méhmagzat anyja testében a magzatvízben éh, s a szüléssel
a vízilói jött ki. Nem akarom állítani, hogy az álmodó ezt tudja,
viszont azt vallom, hogy nem szükséges tudnia. Valami mást valószí-
nűleg onnan tud az álmodó, mert gyermekkorában mondták neki; és
még erre vonatkozólag is állíthatom, hogy ez a tudás miben sem járuh
hozzá a szimbólum képzéséhez. A gyennekszobában mesélték neki,
hogy a gólya hozza a gy ermeket; de honnan hozza? A tóból, a kútból,
tehát ismét a vízből. Egy betegem, akinek ezt így mesélték cl, mint
kis grófi csemete, ezután egy egész délutánra eltűnt. Végül ráakadtak
amint a kastély tavának szélén fekszik, arcocskájával a víz tükre fölé
hajol s buzgón kémleli, vajon nem pillanthatná-e meg a víz fenekén
a kisbabákat?
A hős születéséről szóló mítoszokban, amelyeket O. Ránk vett
összehasonlító vizsgálat alá a legrégibb az agadéi Sarukkin királyról
szól, körülbelül 2800-ban Krisztus születése előtt a vízbe kitevésnek
s a vízből kimentésnek túlnyomó szerepe van. Ránk felismerte, hogy
ezek a szülés ábrázolásai, hasonlóan az álomban szokásos módhoz. Ha
az álomban valakit a vízből kiment valaki, anyjává vagy általában
anyává teszi meg azt; a mítoszban az a valaki, aki gyermeket ment
ki a vízből, a gyermek igazi anyjának vallja magát. Egy ismert
adomában megkérdezik az okos zsidó fiútól, ki is volt hát Mózes
édesanyja. Gondolkodás nélkül azt feleli: a királyleány. Dehogyis,
javítják ki, ő rsak a vízből mentette ki. így mondja S, vág v issza a fiú,
s ezzel bebizonyítja, hogy eltalálta a mítosz helyes értelmezését.
Az elutazás meghalást jelent az álomban. Ha a kisgyereknek hiány-
zik az elhunyt, s holléte felől tudakozódik, azt szokták mondani, hogy
elutazoll. Ismét rllentmondanck annak a hiedelemnek, hogy az álom-
182
.. é ebből a gyermeknek mondott mellébeszélésül eredne. A költő
j< r nezt a jelképes vonatkozást alkalmazza, amikor a túlvilágról úgy
l^,r| hogy az az ismeretlenség hona, amelynek vidékéről egyetlen
.' 'íí sem (no traveller) tért még vissza. A köznapi használatban is
Hr János szokás, hogy az utolsó útról beszólunk. A régi rítus ismerői
tudják, milyen komolyan vették például az óegyiptomi hitben a
].<,Irak országába való elköltözés gondolatát. Sok példányban maradt
|( r,n a halottak könyve, amelyet bcdekkcrszeriícn adtak a múmiával
ntravalóul Amióta a temetőket a lakóhelyektől elválasztották, az
elhunyt utolsó útja valósággá is lett.
Éppígy a genitális szimbolika sem olyasvalami, amiben csak az
álomnak volna része. Bizonyára mindegyikük illetett már egy asz-
szonvt udvariatlanul „vén skatulya” névvel, talán anélkül, hogy tudta
volna, hogy ezzel genitális jelképet alkalmaz. Az Újtestanicntum ezt
mondja: a nő gyönge edény. A zsidók szent könyvei, a költőihez oly
közel álló nyelvezetükben tele vannak szexuál-szimbolikus kifejezé-
sekkel, amelyeket nem mindig értettek meg helyesen, s amelyeknek
az értelmezése például az Énekek Énekében nem egy félreértésre
vezetett. A későbbi héber irodalomban a nőnek házzal való ábrázolá-
sa, ahol az ajtó helyettesíti a nemi nyílást, nagyon elterjedt. A férfi
például a szüzesség hiányának esetében arról panaszkodik, hogy az
égtől nyitva találta. Az asztalnak nőt ábrázoló jelképe szintén ismeretes
ebben az irodalomban. Az asszony azt mondja férjéről: én elrendez-
tem neki az asztalt, ő azonban megfordította. Béna gyermekek a néphit
szerint akkor születnek, hogyha a férfi az asztalt megfordítja. Ezeket az
adatokat L. Lévy (Briinn) „A biblia és a talmud nemi szimbolikája”
című értekezéséből veszem.
Hogy az álombéli hajók is nőt jelentenek, azt az etimoiógusok teszik
hihetővé számunkra, akik azt állítják, hogy a Schiff ~ hajó) szó
eredetileg agyagedény neve volt s ugyanaz a szó, mint a Schqff (— dé-
zsa). Hogy a kályha nő és anyaméh, azt a korinthoszt Periandroszról
s feleségéről, Mefisszáról szóló görög monda igazolja. Amikor I lero-
dotosz leírása szerint a zsarnok forrón szeretett, de féltékenységből
megölt hitvesének szellemét arra kényszerítette, hogy felvilágosítást
adjon valamiről, a halott azzal az érni ék éltetéssel tett kilétéről tanúbi-
zonyságot, hogy ő, I’eriandrosz, kenyerét hideg kemendbe tolta, amivel
olyan történetet fedett fél, ami senki más előtt nem lehetett ismert. Az
I S Krauss szerkesztésében megjelent Anthropophyteiában, ebben a
népek nemi életére vonatkozó pótolhatatlan forrásmunkában olvas-
suk, hogy egy bizonyos német vidéken egy asszonyról, aki szült, azt
133
mondják: összedőlt a kemencéje.. A tűzrakást s mindazt, ami velc
összefügg, legszorosabban át- meg átszövi a nemi szimbolika A tűz
mindig a férfi nemi szerve, a tűzhely a nő öle.
Ha talán elcsodálkoztak rajta, milyen gyakran szerepel az álomban
a táj a női nemi szervek ábrázolására, akkor tanulják meg a mitológu.
soktól, hogy az anyajoldnck milyen szerepe volt a régi idők képzelctvi-
lágában és szertartásaiban, s hogy a földművelés felfogását miképpen
határozta meg ez a szimbolika. A németben a nyelvszokás is érthetővé
teszi, hogy az álomban a szoba asszonyt jelent, a Frau szó helyett
ugyanis a Frauenzimmer kifejezés is használatos, tehát az emberi sze-
mély helyét a részére szánt helyiség pótolja. Hasonlóképpen a „magas
porta ”-ról beszélünk s ezzel a szultánt és kormányát értjük; az óegyip-
tomi uralkodónak, a Járwínak neve sem jelentett mást, mint „nagy
udvarhely". (A régi Keleten a város kettős kapui közt fekvő udvar
éppúgy találkozási helyül szolgált, mint a régi klasszikus világban a
piac.) Mégis azt hiszem, hogy ez a levezetés túlságosan felületes.
Valószínűbb számomra, hogy a szoba, mint az embert körülzáró
helyiség, vált a nő szimbólumává. Hiszen a házat már ismerjük erről
az értelméről; a mitológiából és a költői nyelvezetből a nő további
jelképeiként a eáro.rt, várat, kastélyt, erődítményt sorakoztathatjuk mellé-
je. A kérdés olyan személyek álmain, akik nem beszélnek németül s
nem is értik ezt a nyelvet, könnyen eldönthető volna. Az utóbbi
években túlnyomóan más nyelvű betegeket kezeltem, s emlékezetem
szerint ezeknek az álmaiban is nőt jelentett a szoba, ámbár nyelvük-
ben nem mutatkoztak hasonló nyelvszokások. Egyéb jelek is vannak
még arra, hogy a jelképes vonatkozás áthághatja a nyelvi határokat,
amit különben már Schubert, ez a régi álornkutató (1862 j is állított.
Igaz, hogy egy álmodom sem volt a német nyelvben egészen járatlan,
úgyhogy ezt a megkülönböztetést azoknak a pszirhoanalitikusoknak
kell átengednem, akik más országokban csak anyanyelvükön beszélő
embereken gyűjthetnek tapasztalatokat.
A férfi nemi szerveinek jelképes ábrázolásai kozott aligha akad egy,
amely vissza ne térne a tréfás, a köznapi vagy a költői nyelvhasználat-
ban, kivált a régi klasszikus költőknél. Itt azonban nemcsak az álom-
ban fellépő jelképek jönnek számba, hanem újak is, például különbö-
ző szerszámok, elsősorban az eke. Egyébként a férfiasság jelképes
ábrázolásával egy nagyon terjedelmes és sokat vitatott területhez
közéletiünk, amelytől gazdaságossági szempontokból távol akarjuk
magunkat tartani. Csupán egynek, az úgyszólván a sorból kieső 3-as
szám jelképének szeretnék néhány megjegyzést szentelni. Vajon ez a
134
Uli nem címek a jelképes vonatkozásnak köszönheti-e szentségét?
F.zt ne firtassuk. Bizonyosnak vehetjük azonban, hogy némely a ter-
peszeiben előforduló háromtagú tárgy alkalmazása címerekben s
Kényekben ilyen jelképes értclcml>ől következik, így például a lóhe-
i(c A francia Bourbon-királyságot jelképező háromosztatú liliom és
két, egymástól oly távol cső szigetnek, mint Szicília és a Man-szigrt
különös címere, a Triskelcs (hátúm félig behajlított láb egy központból
kiindulva), ilyesformán csak a férfi nemi szervének átstilizálása lenne.
A hímtag képmásait az ókorban gonosz befolyások leghatásosabb
elhárító eszközének ( Apntropaea) tartották, s ezzel összefüggésben áll,
hogy korunk szerencsét hozó amulettjeinél könnyen felismerhető a
genitális vagy szexuális jelkép. Tekintsünk meg egy ilyen gyűjte-
ményt, amilyet például kis ezüst függelék formájában viselnek: négy-
levelű lóhere, disznó, gomba, patkó, létra, kéményseprő. A négylevelű
lóhere a tulajdonképpen szimbólumnak alkalmas háromlevelű helyé-
be lépett, a disznó légi jelképe a termékenységnek; a gomba kétségkí-
vül péniszjelkcp; van gomba, amely a hímtaggal való félreismerhetet-
len hasonlatosságának köszöni rendszertani nevét (Phallus impudicus);
a patkó a női nemi nyílás körvonalát utánozza, s a létrát hordó
kéményseprő beillik ebbe a társaságba, mert azoknak a műveleteknek
egyikét űzi, amelyekkel népiesen a nemi érintkezést összehasonlítják
(I. az Antropophj'teiát\. Létráját az álomban nemi jelképként ismertük
meg; a (német) nyelvszokás itt segítségünkre jön, amennyiben a
„hágás” (Steigen) szót sajátos nemi értelemben alkalmazza. Azt
mondják: Den Frauai nachstág/m (nők után mászkálni) és vén Steiger.
A franciában, amelyben la marche a lépcsőfok neve is, egészen hason-
lóan az öreg világfit un vieux marchttn névvel jelölik. Hogy sok nagy
állat nemi érintkezése hágást tételez fel, a nőstény meghágását, az
ebben az összefüggésben valószínűleg nem fog idegenszerűen hatni
Az ág leszakítása, mint az onánia jelképes ábrázolása, nemcsak az
onanisztikus művelet köznapi megjelölésével vág össze, hanem mesz-
szenicnő mitológiai párhuzamot is mutat. Különösen figyelemreméltó
azonban az onániának, vagy helyesebben az érte járó büntetésnek, a
kasztrációnak az ábrázolása fogkiesés vagy fogkihúzás alakjában,
mert ennek megtalálhatjuk a párját a néprajzban, de ezt valószínűleg
csak igen kevés álmodó ismeri. Nem tartom kétségesnek, hogy az oly
sok népnél eltcijedl körülmetélés a kiherélés ekvivalense és Icváltója.
Erről pedig olvashatjuk, hogy amíg Ausztráliában bizonyos primitív
törzsek a körülmetélést serdülőkori szertartásként hajtják végre (a lia-
135
talság íétfivá avatási ünnepen), addig niás, egészen közel lakó törzsek !
e művelet helyett fogat ütnek ki.
Ezekkel a mintákkal befejezem idevágó fejtegetéseimet. Csak jelzé-
sek ezek; többet tudunk erről a tárgyról, s elképzelhetik, mennyivel
bőségesebb és érdekesebb lemre egy' ilyen gyűjtemény, ha azt nem egy
magunkfajta műkedvelő, hanem a mitológia, embertan, nyelvtudo- j
mány, néprajz igazi szakemberei állítanák össze. Bizonyos következte- j
fősekre jutunk, amelyek nem lehetnek kimerítőek, de sok meggondo-
lásra fognak majd okot szolgáltatni.
Először is az a tény került elénk, hogy az álmodónak rendelkezéséie
áll a jelképes kifejezésmód, amelyet pedig ébren nem ismer, s nem
ismer fel. Ez olyan csodálatos, mintha arra a felfedezésre jutnának,
hogy a szobalányuk ért szanszkrit nyelven, ámbár tudják róla, hogy
valamely cseh faluban született s azt a nyelvet sohasem tanulta. Nem
könnyű dolog ezt a tényt lélektani nézeteinkkel összhangba hozni.
Csak annyit mondhatunk, hogy a szimbolika ismerete az álmodó
részétől tudattalan, a tudattalan szellemi életéhez tartozik. De ez a
feltevés sem elégséges. Eddig tsak arra volt szükségünk, hogy tudatta-
lan törekvéseket tételezzünk fel, olyanokat, amelyekről ideig-óráig
vagy tartósan nincs tudomásunk. Most azonban többről van szó,
egyenesen tudattalan ismeretektől, gondolati vonatkozásokról, külön-
böző tárgyak közti összehasonlításokról, amik arra vezetnek, hogy az
egyiket állandóan a másik helyébe lehet tenni. Ezeket az összehasonlí-
tásokat nem végezzük mindig újra, hanem készen állnak, egyszer s
mindenkorra megvannak; ez következik a különböző embereknél való
cgybchangzásukból is; sőt talán cgybchangzásukból minden nyrlvbcli
különbség ellenére.
Honnan eredhet ezeknek a jelképes vonatkozásoknak az ismerete?
A nyelvhasználat csak kis részüket fedi. A sokféle jrárhuzam más
területekkel többnyire ismeretlen az álmodó előtt; nekünk is előbb
fáradságosan kellett összckcrcsgélnünk azokat.
Másodszor, ezek a jelképes vonatkozások nem olyasfélék, amik
jellemzőek lennének az álmodéra vagy az álommunkára, amely által
kifejezésre jutnak Hiszen tudomást szereztünk arról, hegy ugyanazt
a szimbolikát alkalmazzák a mítoszok és a mesék, a nép a közmondá-
saiban és dalaiban, a köznapi nyelvhasználat és a költői képzelet.
A jelképek területe igen nagy , az álomszimbolika ennek csak elenyé-
sző része; még csak nem is célszerű, hogy az álomból kiindulva kezd-
jük el az egész probléma vizsgálatát Sok, másutt használatos jelkép
az álomban nem szerepel vagy csak nagyon ritkán; némely álomjelkép
136
11Crn található meg valamennyi más területen, hanem, miként láthat-
tak, csak itt vagy amott Az a benyomásunk, hogy régi, de veszendőbe
ment kifejezésmóddal állunk itt szemben, amelyből különböző terüle-
teken különböző jelenségek maradtak fenn, az egyik rsak itt, a másik
csak ott, a harmadik talán alig megváltoztatott formában, több terü-
leten. Meg kell itt emlékeznem annak az érdekes elmebetegnek a
fantáziájáról, aki egy „törzsnyelv”-ct képzelt el, ennek a maradványai
lennének mindezek a jelképes vonatkozások.
Harmadszor, fel kell tűnnie Önöknek, hogy a szimbolika a felsorolt
más területeken semmiképpen sern csupán nemi szimbolika, mig az
álom a jelképeket jóformán kizárólag nemi tárgyak és viszonyok
kifejezésélv használja fel. Ez sem magyarázható meg egykönnyen.
Kerülhettek-e később más felhasználásra eredetileg szexuálisan jelen-
tős szimbólumok, s netán ezzel íiigghct-e össze az ábrázolás Jcgynngü-
lése a szimbolikusból másféle ábrázolássá? Nyilvánvaló, hogy ezekre
a kérdésekre nem adhatunk feleletet, ha rsak az álomszimbolikávai
foglalkozunk. Csupán annal a vélekedésünknél szabad megmarad-
nunk, hogy az igazi szimbólum és a szexualitás között különösen
bensőséges kapcsolat áll férni.
fontos anyaggal szolgáltak itt éppen az utolsó évek. Egy' nyelvész,
H. Sperber (Upsala), aki a pszichoanalízistől függetlenül dolgozik,
azt a tételt állította fel, hogy a beszéd keletkezésében s továbbfejlődé-
sében a nemi szükségleteknek volt a legnagyobb szerepe. Az első
beszédhangok a közlés szolgálatában álltak, s a nemi társat hívogat-
ták; a szótövek e további fejlődése az ősember munkavégzését kísérte.
Ezeket a munkákat közösen és ütemesen ismételt beszédmegnyilvánu-
lások közben végezték. Eközben a nemi érdeklődés a munkára helye-
ződött át. Az ősember eszerint a munkát mintegy elfogadhatóvá tette
a maga számára, amennyiben a nemi művelet egyenértékűjeként és
pótlásaként kezelte. A közös munka közben kiszakadt szó így kettős
értelmet nyerhetett: jelölte a nemi aktust, és a vele egy rangba helye-
zett munkát. Idővel aztán a szó elvált nemi jelentésétől s ehhez a
munkához rögződött hozzá. Nemzedékekkel később egy új szó,
amelynek még megvolt a nemi jelentése, s amelyet a munka új fajtájá-
nak jelölésére alkalmaztak, ugyanerre a sorsra juthatott. Ily módon
a szógyökök egész sora keletkezhetett, amelyek mind nemi eredetűek
voltak s levetették nemi jelentésüket. Ha az itt vázolt felfogás hely es,
akkor mindenesetre elénk tárul egy lehetőség az álomszimbolika meg-
értésére. Megértenénk, hogy' miért van a nemi dolgoknak oly rendkí-
vül sok jelképük az álomban, amely őriz valamit ezekből az ősi viszo-
nyokból, miért szerepe] általában fegyver és szerszám mindig a ítrfiíii
a nyers és megmunkált anyag a női helyén. A jelképes vonatkozás a
régi szóazonosság maradványa lenne; olyan tárgyak, amelyeknek
neve valaha éppúgy hangzott, mint a nemi szervé, most annak jelké-
peként lépnének fel az álomban.
Az álomszimbolikát illető párhuzamainkból azonban megtanul- I
hatják értékelni a pszichoanalízis azon jellegét, amely képessé teszi 1
hogy az általános érdeklődés tárgya legyen, ami pedig sem a lélektan- I
uak, sem az elmekórtannak nem sikerült. A pszichoanalitikus munka- I
ba sok olyan más szellemi tudománnyal való kapcsolat szövődik, I
amelyeknek vizsgálata igen értékes új adatokkal kecsegtet: kapcsolat
a mitológiával és nyelvtudománnyal, a folklórral, a néplélektannal és
a vallástudománnyal. így érthetőnek lógják találni, hogy pszichoana-
litikus talajból kisarjadl egy folyóirat, amely kizárólagos feladatául
ezeknek a kapcsolatoknak az ápolását tűzte ki, az 1912-ben alapított
Imago, Hans Sachs és Ottó Ránk szerkesztésében. Mindezekben a
kapcsolatokban egyelőre a pszichoanalízis nem annyira a kapó, mint
inkább az adó fél. Ámbár hasznára válik, hogy különös eredményei |
ismertebbek lesznek, ha más területeken is újra felbukkannak de
egészben véve a pszichoanalízis szolgáltatja a technikai módszereket I
s azokat a szempontokat, amelyeknek alkalmazása a többi területen
gyümölcsözőnek ígérkezik. Az emberi egyed lelki életének pszicho-
analitikus vizsgálata megadja azokat a felvilágosításokat, amelyek
segítségével nem egy rejtélyt meg tudunk oldani vagy legalábbis kellő
megvilágításba helyezni az emberi tömegek életében.
Különben még meg sem mondtam Önöknek, milyen körülményeit
között nyerhetjük a legmélyebb bepillantást abba az állítólagos „ős-
nyclv”-be, hogy milyen téren maradt fenn a legtöbb belőle. Amíg ezt
nem tudják, addig nem is méltányolhatják a tárgy teljes jelentőségét.
Ez a terület ugyanis a neurózistan, ennek anyaga az ideges emberek
tünetei, s egyéb megnyilvánulásai; ezek megfejtése és kezelése céljából
teremtődött meg voltaképpen a pszichoanalízis.
A negyedik nézőpontom mármost ismét visszatér kiindulási pon-
tunkhoz, s befut az elénk célul kitűzött pály ára. Azt mondottuk, hogy
még abban az esetben sem érthetnénk meg könnyen az álmot, ha nem
lenne álomcenzúra, mert akkor az előtt a feladat előtt állnánk, hogy
az álom jelképes nyelvét éber gondolkodásunkéra fordítsuk le.
A szimbolika tehát az álomcenzúra mellett az álomeltorzítás másik
és független tényezője. Kézenfekvő azonban az a feltevés, hogy az
álomcenzúrának kényelmes, fia a szimbolikára táinaszkodliat, mivel
138
az utóbbi ugyanarra a végeredményre, az álom idegenszerűségére és
érth< tétlenségére vezet.
Hogy a? álom további tanulmányozásánál nem bukkanunk-e
újabb olyan tényezőre, amely hozzájárul az álomeltorzításhoz, annak
persze hamarosan meg kell majd mutatkoznia. De nem szeretném az
álomszimljolika tárgykörét elhagyni anélkül, hogy újra ne érinteném
azt a talányt, vajon miért ütközött a művek világ részéről oly heves
ellenállásba, holott pedig a szimbolika elterjedése a mítoszban, a
vallásban, a művészetben s a nyelvben oly kétségtelen. Vajon nem
ismét a szexualitással vak) kapcsolata vétkes-e cbbeai?
1 IZÉN EGYEDIK ELŐADÁS
AZ ÁLOMMUNKA |
Hölgyeim és Uraim! Ha megbirkóztak az álomcenzúrával és a jelké-
pes ábrázolással, az álomeltorzítástól nem szabadultak ugyan meg
teljesen, de mégis meg tudják már érteni a legtöbb álmot. Ehhez a két
egymást kiegészítő módszert veszik segítségül, ötleteket ébresztenek az
álmodénál, amíg csak nem sikerül a pótlástól az eredetihez előnyo-
mulniok, s a jelképek helyébe beillesztik azok értelmét a maguk tudása
szerint. Némely bizonytalanságról, ami közben adódik, később fo-
gunk beszélni.
Mármost újítói felvehetjük egy oly munka fonalát, amelyet annak
idején fogyatékos eszközökkel kíséreltünk meg, amikor is az. álomele-
mek s a voltaképpeni gondolat közt fennálló viszonyt tanulmányoz-
tuk, és ennek folyamán négy ilyen lő vonatkozást állapítottunk meg;
a résznek viszonyát az egészhez, a megközclítéses vagy utalásos vi-
szonyt, a jelképes viszonyt és a plasztikus szóábrázoFást. Ugyanerre
nagyobb méretekben akarunk vállalkozni, amennyiben a nyilvánvaló
álomtartalmat a maga egészében hasonlítjuk össze az értelmezés
révén nyert lappangó álommal.
Remélem, ezt a kettői soha többé nem fogják összetéveszteni. Ha
ezt sikerül elérniük, valószínűleg többre jutottak az. álom megértésé-
ben. mint az Álvmfejtis dmű munkám legtöbb olvasója. Hadd idéz-
zem még egyszer emlékezetükbe, hogy' azt a munkát, amely a lappan
gó álmot a nyilvánvalóba átfordítja, áltmnnunkának nevezzük. Az ellen-
kező irányban haladó munka, amely a nyilvánvaló álomtól a lappan-
góhoz akar eljutni, az a mi álomfejtési (értelmező) munkánk. hl értelme-
zés fel akarja bontani az. álommunkát. A szembeötlően vágyteljesülé-
sek gyanánt felismert infantilis típusú álmok is részesedtek az. álom-
munka bizonyos fokában, tudniillik a vágyfórmának a valóságra S
többnyire a gondolatoknak látási képekre való átfordításában is. Itt
14Ű
nincs szükség értelmezésre, csak ennek a két átfordításnak a visszaala-
l^itására. And a többi álomhoz áJontmunkaként még hozzájárul, azt
nevezzük áltmeltorzilösnak, s ennek hatásától kell az álmot álomfejtő
^unkánkkal megtisztítanunk.
Sok álomfqtés összehasonlítása révén módomban áll, hogy össze-
függő képet adhassak Önöknek arról, hogy mit csinál az álommunka
.1 lappangó álomgondolat anyagával. De kérem Önöket, ne akaija-
nak ebből túlságosan sokat megérteni. Leint részlet ez, amit nyugodt
figyelemmel kell végighallgatni.
Az álommunka első teljesítménye a sűrítés. Ezen azt a tényt értjük,
hogy a nyilvánvaló álomban kevesebb a tartalom, mint a lappangó-
iban, tehát, mintha rövidített lefordítása volna az utóbbinak. A sűrítés
egy szer-egy szer esetleg hiányozhat, de rendszerint jelen van, igen
gyakran óriási mértékben. Sohasem csap át az ellenkezőbe, azaz nem
fordul elő, hogy a nyilvánvaló álom teijedelmesebb s (ártalmasabb
lenne, mint a lappangó. A sűrítés úgy keletkezik, hogy 1. bizonyos
lappangó elemek egészen kimaradnak, 2. a lappangó álom némely
komplexumából csak morzsányi megy át a nyilvánvaló álomba, 3. oly
lappangó elemek, amelyekben van valami közös, a nyilvánvaló álom-
ban összevonva, egy egységgé olvadnak össze.
Ha akaiják, a „sűrítés” elnevezést ez utóbbi iolyamat részére tart-
hatják fenn. Hatásai különösen könnyen kimutathatók. Saját álmaik-
ból fáradság nélkül visszaemlékezhetnek különböző személyeknek
egyetlenegy személybe való összesűrítésére. Az ilyen keverék-személy
talán olyan külsejű, mint A, de akként öltözködik, mint B, olyan
munkát végez, amilyenre C-nél emlékezünk, s emellett még azt is
tudjuk, hogy ez a személy D. Ez a keverék-képződmény természetesen
különösen kiemel valamit, ami mind a négy személyben közös. Mint
ahogy a személyekből, éppen úgy a tárgyakból vagy a helyekből is
létrejöhetnek keverék-képződmények, ha teljesült az a feltétel, hogy
az egyes tárgyakban és helyekben van valami közös, amit a lappangó
álom hangsúlyoz. Olyan ez, mint valami új és futó fogalomképződés,
amelynek ez a közös sajátság a magva. Az egymással sűrített egyes
tartalmak halmozódása folytán rendszerint elmosódott, határozatlan
kép keletkezik, ahhoz hasonlóan, mint amikor különböző felvételeket
ugyanarra a lemezre veszünk fel.
Az álommunka számára az. ilyen keverék-képződmények létrehozá-
sa nagyon fontos lehet, mert kimutathatjuk, hogy az. ehhez szükséges
közös vonásokat szándékosan állítja elő ott, ahol eddig hiányoztak,
141
úgy, hogy a.szóbeli kifejezést választja a gondolat hclyelL Már megis-
mertünk ilyen sűrítéseket és keverék-képződményeket; az elszólás
némely esetének keletkezésében volt szerepük. Emlékezzenek csak
vissza arra a fiatalemberre, aki egy hölgyet el akart kísérteni (begleitdi-
gén). Vannak ezenkívül viccek, amelyeknek technikája ilyen sűrítés-
ből származik. Ettől eltekintve azonban állíthatjuk, hogy ez. a folya-
mat valami egészen szokatlan és idegenszerű. Igaz, hogy az álom
keverék-személyeinek képzésére példát találhatunk képzeletünk nem
egy alakításában; a fantázia ugyanis könnyen egységesít olyan alkat-
részeket, amelyek a tapasztalatban nem tartoznak együvé, tehát pél-
dául a régi mitológia vagy Böcklin képeinek kentauijaiban és mesebeli
állataiban. Hiszen az. „alkotó” fantázia egyáltalán nem tud kitalálni
valamit, hanem csupán egymástól idegen részeket illeszt össze. De a
különös az álommunka eljárásában a következő; az az. anyag, ami az
álommunka rendelkezésére áll, tulajdonképpen gondolatokból adó-
dik, olyan gondolatokból, amelyek közül egyesek talán megütközést
keltenek és elfogadhatatlanok, amelyeknek azonban kiílrgástalan a
képzésük és a kifejezésük. Ezeket a gondolatokat viszi át az álommunka
más alakba s különösképpen és érthetetlen módon ennél a lefordítás-
nál, mint egy más írásmódba vagy nyelvbe való áttevésnél, az összeol-
vasztás és a kombináció eszközeit alkalmazza. Hiszen a lefordítás
különben arra törekszik, hogy ügyeljen a szövegben megadott megkü-
lönböztetésekre, s éppen a hasonlóságokat különítse el. Az álommun-
ka ezzel merőben ellentétesen azon fáradozik, hogy két különböző
gondolatot azáltal sűrítsen, hogy a vicchez hasonlóan, többértelmű
szót keres ki, amelyben mindkét gondolat összetalálkozhat. Nem
szükséges ezt a vonást rögtön megérteni, mindazonáltal az álommun-
ka felfogásában jelentős szerepe lehet tnajd.
Ámbár a sűrítés átlátszatlanná teszi az álmot, mégsem kelti azt a
benyomást, mintha ez. az álomcenzúra eredménye volna. Inkább
mechanikai vagy ökonómiai tényezőkre lehetne visszavezetni, a cen-
zúra azonban mindenesetre megtalálja emellett a maga számítását
A sűrítés teljesítményei egészen rendkívüliek lehetnek. Segítségével
alkalomadtán lehetségessé válik, hogy egy nyilvánvaló álom egyesít-
sen két egészen különböző lappangó gondolatot, úgyhogy az álomnak
látszólag kielégítő magyarázatát nyerhetjük, s ezenfelül lehetséges
még egy értelmezés, amely elkerülheti figyelmünket.
A sűrítésnek az is következménye a lappangó és nyilvánvaló álom
egymáshoz való viszonyára, h<»gy ennek és amannak az elemei közt
nem marad meg az egyszerű viszony. A nyilvánvaló elem egyidejűleg;
142
több lappangónak felel meg, és fordítva, a lappangó elem része lehet
több nyilvánvaló elem mintegy kereszt beíönódva. Az álomfejtésnél az
is kiderül, hogy az egyes nyilvánvaló álomelemck nem feltétlenül
sorban egymás után jönnek. Gyakran ki kell várni az egész álom
megfejtését.
Az álommunka tehát az álonigondolatok átírásának egészen szo-
katlan módját eszközli; nem szóró) szóra vagy jelről jelre való lefordí-
tását, nem is bizonyos szabály szerint való kiválogatását, mintha csak
egy szó mássalhangzóit adná vissza, a magánhangzókat viszont ki-
hagyná, nem is úgy, hogy képviseletnek lehetne nevezni, amikor egy
elemet mindig több más helyett ragadnak ki, hanem ez az átírás
valami egészen mást és sokkal bonyolultabb valamit eredményez.
Az. álommunka második teljesítménye az. eltolás. Éne vonatkozólag
szerencsére mái tettünk előmunkálatokat, hiszen tudjuk, hogy ez.
teljesen az álomcenzúra műve. Két megnyilvánulása közül az egyik,
hogy a lappangó elemet nem a saját alkotórésze, hanem valami
távolabbi, tehát valami célzás helyettesíti, a másik pedig, hogy a
pszichés hangsúly egy fontos elemről egy másikra, jelentéktelenre
tevődik át, úgyhogy' az álom másképpen központosítottnak és idegeti-
szeríinek tűnik fel.
Az utalással való helyettesítés éber állapotbeli gondolkodásunkból
is ismeretes, de van különbség a kettő között. Az éber gondolkodásban
az utalásnak könnyen érthetőnek kell fennie, és a pótléknak tartalmi
összefüggésben kell állnia az eredetijével. A vicc, is sokszor dolgozik
utalással, elejti a tartalmi asszociáció feltételét s ezt szokatlan külső
asszociációkkal helyettesíti, mint azonos hangzású, és többértelmű
szókkal s több más eflélével. De az él thetőség feltételéhez ragaszkodik,
a vit t elveszítené minden hatását, ha a célzástól az eredetihez vissza-
vezető út nem adódnék minden fáradság nélkül. Az álom eltolást*
utalása azonban mindkét megszorítás alól felszabadult. A legfelszíne-
sebb és legtávolabbi vonatkozások réven függ össze azzal az elemmel,
amelyet helyettesít, ezért érthetetlen, s ha vissza akarjuk vezetni,
értelmezése rosszul ehült vicc vagy erőszakos, mesterkélt, hajánál
fogva rlőráncigált magyarázat benyomását kelti. Az álomcenzúra
ugyanis éppen akkor éri csak cl a célját, ha sikerült ellepleznie a
célzástól a tulajdonképpenihez visszavezető utat.
A hangsúly eltolása a gondolat kifejezésének egészen rendkívüli
eszköze. Néha helyet adunk neki az éber gondolkodásban azért, hogy
komikus hatást keltsünk. Talán előidézhetem Önöknél a megzavart
143
ság hatását, amelyet ébreszt, ha emlékeztetek arra az adomára. hogy
voh egyszer egy faluban eg) kovács, aki halálos bűnt követett ti.
A bíróság úgy döntött, hogy a bűnt meg kell torolni, minthogy
azonban csak egy kovácsa volt a falunak, nélkülözhetetlen volt, ezzel
szemben lakott ott három szabó is, ezért felakasztották helyette az
egyik szabót.
Az álommunka harmadik teljesítménye lélektanilag a legérdekesebb.
Gondolatoknak látási képekre való áttételéből áll. Szögezzük le, hogy
ez az áttétel nem érint mindent az álomgondolatokban: van olyan
rész, amely megőrzi alakját s a nyilvánvaló álomban is gondolatként
vagy tudásként mutatkozik; a látási kép nem is az egyetlen fonna,
amelybe a gondolatok áttevődhetnek. De mégis ez a lényeges az,
álomképződésben; az álommun kának ez a része állandóság szempont-
jából a második, ahogy ezt már tudjuk, s egyes álomclemekbcn a szó
„plasztikus ábrázolását” rnár megismertük.
Világos, hogy ez a teljesítmény nem könnyű. Hogy fogalmunk
legyen a nehézségeiről, képzeljék cl: azt a feladatot vállalták, hogy
valamely napilap politikai vezércikkét egy sereg illusztrációval pótol-
ják, tehát a nyomtaton betűtől a képíráshoz kellene visszatérni. Amit
ez a cikk személyekről vagy konkrét tárgyakról említ, azt könnyen s
talán hasznosan is tudják majd képekkel helyettesíteni, de nehézsé-
gekbe ütköznek majd az. összes elvont szavak és az összes olyan
beszédrészek ábrázolásánál, amelyek gondolati vonatkozásokat jelez-
nek, mint az igekölők, kötőszók stb. Az elvont szavaknál mindenfele
rnűfbgással tudnak majd magukon segíteni. Például arra fognak töre-
kedni, hogy a cikk szövegét másként alakítsák ki, amely talán szokat-
lanabból hangzik, viszont több konkrét s az ábrázolásra alkalmas
részt tartalmaz. Aztán visszaemlékeznek arra, hogy a legtöbb elvont
szó voltaképpen elhalványult konkrét szó, s ezért, ahányszor csak
lehetik, eteknek a szavaknak az eredeti konkrét jelentéséhez folya-
modnak. Boldogok lesznek tehát, hogy egy tárgy birtoklását („Besi-
l/rn”) valóságos testi ráülcsscl „Sítzen”) ábrázolhatják.1 Ezt teszt az
alonimunka is. Ilyen körülmények között aligha léphetnek fel az
ábrázolás pontosságát illetően nagy igényekkel. Nem fogják tehát
rossz, néven venni az álomniunkától sem, ha például egy képben oly
nehezen ábrázolható elemet, mint amilyen a házasságtörcs, más tórés-
\ n>iiH>ath;in pclrimil :« dolog nehézségét’ nclirz sulyokkal MJóid.)
144
,| lahtörfesel helyettesít.1 Ilyen módon sikerülhet Önöknek némileg
. .(,<•» iilíteni a képírás fogyatékosságát a betűírás helyettesítésében.
Azoknak a beszéd részeknek az ábrázolásánál, amelyek gondolati
u>zonyokat jeleznek, tehát: a mert, azért, de stb. ábrázolásánál ilyen
sct;fdcszköz nem áll rendelkezésünkre; a szövegnek ezek a részletei
tehát a képekbe való áttételnél elsikkadnak. Éppígy az álommunka
ihal az- álomgondolatok tartalma a tárgyakból és cselekményekből
álló nyersanyagára Iximlik szét. Elégedettek lehetnek, ha az. a lehető-
ségük adódik, hogy a képek finomabb kidolgozásával valamiképpen
jelezzenek bizonyos, magukban véve ábrázolásra alkalmatlan viszo-
nyokat. Éppen igy sikerül az álommunkának a lappangó álomgondo-
latok tartalmából ezt vagy azt a nyilvánvaló álom formai sajátságai-
ban kifejezésre juttatni ennek világossága vagy homályossága által,
több részre osztásával stb. A részletálmok száma, amelyekre egy’ álom
oszlik, rendszerint egyezik a lappangó álom fő témáinak, gondolatso-
rainak számával; a rövid bevezető álom sokszor a kővetkező részletes
1 A véletlen ezeknek az iveknek a korrektúrája folyamán egy bécsi újsághírt juttatott
hozzam, amelyet, a fentebbi tételek váratlan megvilágításaként, itt lekozlök;
ISTEN BÜNTETÉSE. (Kartörís házasságtores helyért.)
M. Anna egy népfelkelő felesége, beperelte K Klementinát kázítuáglvris miatt. A várt
irat úgy szól, hogy K.-né M. Károllyal bűnös viszonyt folytatott, mialatt a tulajdon
férjé a fronton volt, ahonnan még havonta 70 koronát is küldött haza a feleségének.
K.-né a panaszos (írjétől már egész tetemes frénzöswgel kapott, mialatt neki niagának
gyermekévei együtt thezme ét nyvmarognw kell, f érjenek bajtársai tudomására hozták,
hogy K.-né M.-mel kocsmákba jár s állítólag majdnem egész, éjszakákat átdorbézol
A vádlott egy alkalommal több katona előtt meg is kérdezte a paitaszosnő férjétől,
vajon nem fog-e már az „óreg"-étől nemsokára elválni, hogy hozzá költözhessen. K.-né
gazdasszonya is ismételten látta K.-né lakásán a panasznsrió férjét a Icghiányusahb
öltözetben.
K.-né tegnap a kerületi bíróság előtt tagadu, hogy ismeri M.-et, intim viszonyról meg
éppenséggel nem lehet sző.
A tanúként beidézett M. Albertina ezzel szemben elmondta, hegy meglepte őket,
amikor K.-né megcsókolta a panaszosnő férjét
M„ akit már egy korábbi tárgyalás alkalmával tanúként kihallgattak, akkor tagadta
a vádlottal való intim viszonyát. Tegnap a bíró kézében volt egy irréZ, amelyben a tanú
vis.zavonja az első tárgyalás alkalmával tett vallomását és beismeri, hogy az elmúlt év
júniusáig K.-néval viszonya volt Az előbbi tárgyalás alkalmával rsak azért tagadta a
vádlotthoz való viszonyát, mert a vádlott a tárgyalás előli megjelent nála, és térdre
borulta M/tte, hogy mentse meg és ne valljon ..Ma” így írta a tanú „kényszerítve
érzem magam, hogy a bíróságnak mindent mcgvalljak, mivel ba! karomat elteltem s ez
hten büntetésének tűnik lel ballépésem miatt "
A Kiló megállapította, hogy a büntetendő cselekmény már elétüll, mire a panaszos
ri'<zaionta a rádat, és a bíróság a vádlottal (elmentette.
145
lő álom bevezetője vagy a megindokiója, az álomgondolat mellék-
mondatát a nyilvánvaló álomba közbeékeli színtér változtatása he-
lyettesíti stb. Az álmok formájának tchái magában véve semmi esetre
sem hiányzik az értelme, s ez a forma maga is megköveteli az értelme-
zést. Többszöri álom ugyanazon éjszakán gyakran azonosan értel-
mezhető, s mulatja áz igyekezetei, hogy mindjobban legy űrje a foko-
zódőan sürgető ingert. Magában az egyes álomban valamely különö-
sen kényes elem „doublettek” által, többszörös jelképekkel ábrázol-
ható.
Az álomgondolatoknak az őket helyettesítő nyilvánvaló álmokkal
való további összehasonlítása közben mindenfelét tapasztalunk, ami-
re nem lehettünk elkészülve, így például azt, hogy az álom értelmet-
lenségének és képtelenségének is megvan a maga jelentősége. Sőt
ennél a pontnál egyébként szokatlan hevességgel éleződik ki az álom
orvosi és pszichoanalitikus felfogása közötti ellentét. Az előbbi szerint
az álom azért értelmetlen, mert az álmodé) lelki működése híján van
minden kritikának, a mi felfogásunk szerint viszont az álom olyankor
lesz értelmetlenné, ha az álomgondolatokban bcnnfoglalt kritikái kell
kifejeznie, azt az ítéletet: „ez értelmetlenség”. Jó példája ennek az
Önök előtt Ismert álom a színházba menésről (három jegy 1 forint 50
krajcárért). Az ily módon kifejezett ítélet ez: nem volt annak semmi
értelme, hogy oly korán férjhez mentem.
Éppen igy megtudjuk értelmezés közben, hogy mi felel meg az
álmodó által oly gyakran közölt kételyeknek és bizonytalanságoknak,
vajon egy bizonyos elem bennfoglaltatott-c az álomban, ez volt-e
vagy inkább valami más. Ezeknek a kételyeknek és bizonytalanságok-
nak rendszerint nincs a lappangó álomgondolatok közt megfelelőjük;
általában az álomcenzúra következményei, és a megkísérelt, nem
tökéletesen sikerült kiirtással egyenértékűek.
Legmeglepőbbnek azt a módot fogjuk találni, ahogyan az alommun-
ka a lappangó álom ellentétességeivel bánik el. Már tudjuk, hogy a
nyilvánvaló álom sűrítésekkel helyettesíti a lappangó anyag egyezése-
it. Nos, az ellentétekké] éppen úgy bánik, mint az egyezésekkel;
különös előszeretettel fejezi ki mindkettőt ugyanazzal a nyilvánvaló
elemmel l éhát a nyilvánvaló álom egy olyan eleme, amelynek lehet
ellentéte, éppen úgy jelentheti önmagát, mint az ellentétét vagy
mindkettőt együttvéve; csak az egésznek az értelme dönthet arról,
vajon melyik lefordítását kell választani. Ezzel függ aztán össze, hogy
a „nem”-nek, a tagadásnak az ábrázolását nem találjuk meg az
álomban, legalábbis nem minden kétértelműség nélkül.
A nyelv fejlődése szívesen látott analógiát szolgáltat az álommun-
kának ehhez az idegcnszerű viselkedéséhez. Egyes nyelvészek azt a
tételt állították fel, hogy a legrégibb nyelvekben az ellentétek, mint
például erős gyenge, világos sötét, nagy kicsi, ugyanazzal a gyökszó-
val jutnak kifejezésre. („Az ősi szavak ellentétes értelme.”) így az
óegyiptomi nyelvben ken eredetileg erőset és gyengét jelentett. Beszéd-
ben ilyen kétértékű szavak használatakor a félreértés ellen a hanglej-
téssel és a kísérő taglej résekkel védekeztek, írásban az úgynevezett
determinatívum hozzáíuzésévc], azaz egy képpel, amelyet nem szán-
tak kiejtésre. A ken erőn szót eszerint úgy írták le, hogy a betűjelek
mellé egy álló emberke képét biggyesztették oda; ha a ken gyenge szól
akarták jelezni, hany agul guggoló ember képe követte. Csak később,
az azonos hangzású ősi szó csekélv rlváltoztatása révén jutottak két
elnevezéshez a szóban benne foglalt ellentétekre. így keletkezett a ken
erős gyenge szótól egy ken erős és egy kon gyenge. Nemcsak a legré-
gibb nyelvek őrizték meg végső fejlődésükben is bőségesen ennek a
régi ellentétnek a maradványait, hanem jóval fiatalabb, sőt még a ma
élő nyelvek is. Néhány bizonyítékot akarok erre vonatkozólag közölni
C Ábel (1884) nyomán.
A latinban ilyen még mindig kétértékű szó:
altos (magas mély) és sacet (szent átkozott).'
Ugyanazon gyökér módosítására példáid felhozom:
dómat e- kiabálni, dam - halk, csendes, titkos; riaus száraz, succus
nedv.
Ehhez a németből: Stimme (hang) slurnm (néma).
A rokon nyelvekben bőséges példák adódnak:
Angolul: lotk zárni; németül: Loeh, Lücke (lyuk, héz.ag).
Angolul: cleave hasítani; németül: kleben (tapasztani). Az angol
otthont voltaképpen -val, -vei, anélkül, ma „nélkül” értelemben
használatos; hogy a uí/Anek részesítő értelmén kívül elvonó énelme
is volt, kiderül még a withdraii ivithhold (visszatart visszavon)
összetételekből. Hasonlóan a német ívűdet.
Az álommunkának még cg\ másik sajátsága is megtalálja a maga
megfelelőjét a nyelv fejlődésében. Az óegyiptomiban, éppúgy, mint
más későbbi nyelvekben, előfordult, hogy a szavak hangzóinak egymás-
' A magyar nyelvben Budmz szerint az áld-átkoz sza\-ak ugyanabból a tőből
'zármaznak. (A Jord.)
147
alánját megfordították ugyanannak az értelemnek a kifejezésére
Ily£P példák az angol és német között; Topf pót (fazék); boal-lu^
(hajó dézsa); hurry (sietni) Ruhe (nyugalom); Balken Klubén, club-
tvail (várni) - táuwen.
A latin és a német kozott: capere packen (fogni); ren-Niere (vese).
Effajta megfordításokat, mint amilyenek itt az egyes szavakkal
mentek vrglte, az álommunka nagyon különböző módon hoz lét re. Az
értelem megfordítását, az ellentéttel való helyettesítést tsmetjük mái.
Ezenkívül található az álomban a helyzetnek, két ember közti vi-
szonynak a megfordítása, akárcsak a „felfordult világban”. Az álom-
ban elég gyakran a nyúl lő a vadászra. Aztán az események egymás-
utánjának megfordítása olyképp, hogy az okozati összeliiggés szerint
előbbi esemény az. azt követő után helyezkedik el az álomban. Ez.
aztán olyan, mint a ripacselőadáson, ahol előbb rogy össze a hős, és
a kulisszák mögött csak később dördül el a fegy ver, amely megölte
Vagy vannak álmok, amelyekben fez. elemek egész sorrendje megfordí-
tott, úgyhogy az értelmezésben az utolsó elemei kell elsőnek s az elsőt
utolsónak venni, hogy értelmet nyeljen az álom. Emlékezhetnek az
álomszimbolikára vonatkozó tanulmányainkra is, amely szerint vízbe
menni vagy esni ugyanannyit jelent, mint vízből kiszállni, tudniillik
születni vagyr szülni, s hogy lépcsőn, létrán felhágni ugyanaz, mint
rajta Idépkbdni. Lehetetlen félreismerni azt az előnyt, amelyet az
álomeltorzítás meríthet az ilyen ábrázolási szabadságból.
Az álotnmunkának ezeket a vonásait archaikusaknak, feleknek nevez-
hetjük Éppen úgy kapcsolódnak a kifejezés régi rendszereihez, a régi
beszédhez, íráshoz s ugyanazokkal a nehézségekkel járnak, amelyek-
ről egy kritikai összefüggésben még lesz szó.
Most még néhány más szempontot kell meghallgatniuk. Az álom-
munkánál nyilvánvalóan arról van szó, hogy a szavakba foglalt lap-
pangó gondolatok érzékelhető, többnyire látásos képekre lefordítva
jussanak kifejezésre. Mármost, a gondolataink ilyen szemléleti kepek-
ből keletkeztek; első anyaguk s előfokaik ilyen érzéki benyomások,
helyesebben ilyen szemléletek emlékképei voltak. Ezekhez csak ké-
sőbb kapcsoltak szavakat, s ezek fűződtek azután gondolatokká. Az
álommunka tehát regresszív elbánásban részesíti a gondolatokat, fejlő-
désüket meg nem történtté teszi, s ennél a visszaesésnél el keli esnie
mindannak, ami az emlékezeti képeknek gondolatokká való tovább-
fejlesztése közben, új szerzeményként került hozzájuk.
Ez lenne tehát az álommunka. Azokkal a folyamatokkal szemben,
amelyeket erre a munkára vonalk<»zólag megismertünk, messze el kell
148
n.iradnia a nyilvánvaló álom iránti érdeklődésnek. Szeretnék azon-
[ ;.n « utóbbinak, amely mégiscsak az egyetlen, amit közvetlenül
ismerünk, még néhány megjegyzést szentelni.
Természetes, hogy a nyilvánvaló álom veszít jelentőségéből. Kö-
•őnibtissé válik számunkra, vajon jó szerkezetű-e, vagy egyes összefüg-
gő; nélküli képek sorára bomlik-e széjjel. Sót még ha látszólag van is
ér telmes külseje, tudjuk, hogy ez az. álomeltorzítás útján jöhetett létre,
s az álom belső tartalmával éppoly kevéssé allhat szerves összefüggés-
ben, mint egy olasz templom homlokzata a struktúrájával és az
alaprajzával. Más esetben az álom eme homlokzatának is megvan a
maga jelentősége azáltal, hogy kevéssé eltorzítva vagy eltorzítás nél-
kül adja vissza a lappangó álomgondolatok egy fontos alkatrészét. De
ezt nem tudhatjuk, mielőtt az álmot végig nem elemeztük, s ily módon
meg is ítélhettük, hogy az eltorzítás milyen mértékű. 1 lasonló kétely
érvényes arra az esetre is, amikor az álomban két elem egymáshoz
közeli viszonyban állónak látszik. Ez a viszony esetleg értékes figyel-
meztetést is jelenthet arra nézve, hogy ezeknek az elemeknek a lap-
pangó álomban felvett megfelelőjét is összeilleszthetjük, más esetben
viszont épeién arról győződhetünk meg, hogy ami a gondolatban
összetartozik, az az álomban széjjelszakadt.
Általában tartózkodni kell attól, hogy a nyilvánvaló álom egy
részét valamely más része segítségével magyarázzuk meg, mintha az
álom összefüggő szerkezetű és okfejtő ábrázolás lenne. Ezzel szemben
többnyire inkább a breccia-kőzrttel hasonlítható össze, amely külön-
böző kőzettörmelékekből jött létre kötőanyag segítségéve! úgy, hogy
az ebből adódó rajzolatok nem tartoznak az eredeti kőzetdarabokhoz.
Valóban van az. álommunkának egy része, az úgynevezett másodlagos
megmunkálás, amelynek az a célja, hogy az álommunka közvetlen
ered menyeiből valami egészet, korül belül összeillőt állítson elő. Eköz-
ben az anyagot gyakran teljesen félreérthető értelemben rendezi, s
közbeszúrásokat ékei oda, ahová szükségesnek látszik.
Másrészt az álommunkát sem szabad túlbecsülni, nem szabad
túlságosan sokat várni tőle. A felsorolt teljesítményekkel munkálkodá-
sát kimerítettük; nem képes többre, mint sűríteni, eltolni, plasztikusan
megjeleníteni s végül az egészet másodlagos megmunkálásnak alávet-
ni. Ami az álomban ítéleti megnyilatkozásként vagy mint bírálat,
csodálkozás, következtetés jelenik meg, az nem az álommunka teljesít-
'tnénye, csak nagyon ritka esetijén az álomról való elmélkedés meg-
nyilvánulása, hanem többnyire a lappangó álomgondolatok egy -egy
része, ami többé-kevésbe módosítva és az összefüggéshez hozzáidomít-
149
va átlép a nyilvánvaló álomba. Beszéd kigondolására sem képes az
álommunka. Kevés, pontosan ismertethető kivétellel az álombéli be-
széd oly beszédek utánzása és összeillesztése, amelyeket az álmodás
napján hallottunk vagy magunk tartottunk, s amelyek anyagként
vagy álominger gyanánt kerültek a lappangó gondolatok közé. Épyu
oly kevéssé képes az álommunka számolási műveletek elvégzésére; ami
ebből a nyilvánvaló álomban található, az többnyire szamok egymás
mellé állítása, látszólagos számolási művelet, mint ilyen teljesen értel-
metlen, és ismét csak a lappangó álomgondolatokban Foglalt számolá-
si műveletek utánzása. Ily körülmények között nem csodálható, hogy
az álommunkára irányult érdeklődés hamar átterelődik a lappangó
álomgondolatok felé, amelyek többé-kevésbé eltorzítva adnak ma-
gukról életjelt a nyilvánvaló álomban. De nem igazolható, ha ez a
változás oly messzire megy, hogy elméleti vizsgálatban a lappangó
álomgondola tokát teszik általában az álom helyélte, s az utóbbiról;
olyat állítanak, ami csak az elsőre lehet érvényes. Különös, hogy
visszaélhettek a pszichoanalízis eredményeivel egy ilyen összecserél ét-
re Az „álom” név nem illet meg mást, csakis az álommunka eredmé-
nyét, vagyis azt a formát, amelybe a lappangó gondolatok áttevődtek
az álommunka állal.
Az álommunka egészen egyedülálló folyamat, amelyhez hasonlóra
eddig nem akadtunk a lelki életben. Ilyesfajta sűrítések, eltolások, a
gondolatok regresszív átfordításai képekbe csupa olyan újdonság,
amelyek felismerése máris bőségesen megjutalmazza a ps-z.ichoanalit i
kus fáradozásokat. Az álommunkához való párhuzamokból ismét
beláthatják, hogy a pszichoanalitikus tanulmányok mely összefüggé-
sei tárhatók fel más területekkel, nevezetesen a beszéd és a gondolko-
dás fejlődésével. Ezeknek a meglátásoknak a további jelentőségét csak
akkor sejthetik majd, ha megtudják, hogy az. álomképződés mechaniz-
musai példaképül szolgálnak a neurotikus tünetek keletkezési módjához.
Azt is tudom, hogy nem tekinthetjük még át az egész új szerze-
ményt, amit ezek a munkálatok a lélektan számára eredményeznek.
Csak arra akarunk rámutatni, hogy milyen új bizonyítékok adódtak
a tudattalan lelki aktusok létezésére - hiszen ilyenek a lappangó
álomgondolatok -, s hogy miként kecsegtet bennünket az álomfejtés
egy, a tudattalan lelki élet ismeretéhez vezető, nem is gyanított tágas
bejárattal.
De most aztán igazán itt az ideje, hogy különböző kisebb álornpél-
dákon egyenként bemutassam azt, amire zárt összefüggésben előkészí-
tettem Önöket.
150
TIZENKETTEDIK ELŐADÁS
ÁLOM PÉLDÁK ELEMZÉSE
Hölgyeim és Uraim! Ne okozzon csalódást, ha ismét csak álomfrjtések
töredékeit tárom Önök elé ahelyett, hogy egy szép nagy álom megfej-
tjében való részvéteire hívnám meg Önöket. Ázt fogják mondani,
hogy ennyi előkészület után joguk volna ehhez, s hangoztatni fogják
abbeli meggyőződésüket, hogy annyi ezer álom sikeres megfejtése
után már régtől fogva össze lehetett volna állítani a kitűnő álompél-
dáknak cgyr olyan gyűjteményét, amelyen bemutatható volna az
álommunkáról és az álomgondolatokról szóló valamennyi állításunk.
Igen ám, de sok nehézség tornyosul kívánságuk teljesítése elé
Mindenekelőtt meg kell vallanom, hogy nem akad senki, akinek az
álomfejtés a főfoglalkozása lenne. Mikor kerül rá sor, hogy álmokat
fejtsünk? Alkalomadtán, minden különösebb szándék nélkül, foglal-
kozhatunk egy-cgy barátunk álmával, vagy ideig-óráig asaját álmun-
kat dolgozzuk fel, hogy iskolázódjunk a pszichoanalitikus munkára;
többnyire azonban analitikus kezelésben lévő ideges emberek álmai
kerülnek elénk. Ezek az utóbbi álmok kitűnő anyagot szolgáltatnak
és semmiben sem állnak az egészséges ember álmai mögött, de a
kezelés technikája arra kényszerít, hogy az álomfejtést alárendeljük
a gyógyító szándéknak és az álmok egész seregéi félbehagyjuk, miután
kivontuk belőlük azt, ami a kezelésben felhasználható. Egyes álmok,
amelyek a gyógykezelés folyamán adódnak, voltaképpen kibújnak a
teljes értelmezés alól. Minthogy előttünk még ismeretlen lelki anyag
összességéből nőttek ki, megértésük csak a gyógykezelés befejezése
után lehetséges. Ilyen álmok közlése megkövetelné egy neurózis min-
den titkának felfedését is; ez tehát nem várható tőlünk, hiszen mi az
álmot a neurózisok tanulmányozásának előkészítéseképpen vettük
boncolás alá.
Önök persze szívesen lemondanának erről az anyagról, és inkább
151
az egészségesek és a saját álmaik megvilágítását szeretnek hallani Ez
azonban ezeknek az álmoknak a tartalma miatt nem engedhető meg.
Sem magunkat, sem másokat, akiknek bizalmát igénybe vettük, nem
szolgáltathatunk ki olyan kíméletlenül, mint ahogy azt az álmok
beható értelmezése szükségessé tenné, hiszen ezek, mint tudják, az
egyéniség legrejtettebb részére vonatkoznak. Az anyagszerzés e nehéz-
ségén kívül a közlés szempontjából még egy másik is tekintetbe veen-
dő. Önök tudják, hogy az álom még magának az álmodénak i;.
idegenszerű, annál inkább az valaki másnak, aki nem is ismeri az
álmodéit. Irodalmunk nem szűkölködik jó és részletes álomelemzések-
brn; magam is nyilvánosságra hoztam egynéhányat kortörténetek
keretében. Az álomfejtésnek talán a legszebb példája egy fiatal leány
két egymásra vonatkozó álma, amelyeket O. Ránk közölt; nyomtatás-
ban körülbelül kétoldalnyi, a hozzá tartozói elemzés azonban 76
oldalra terjed. Úgyszólván egy egész, szemesztert igényelne, hogy egy
ilyen munkán végigvezessem Önöket. Ha egy hosszabb és erősebben
eltorzított álmot veszünk elő, annyi magyarázatot kell hozzáadnunk,
az ötleteknek és emlékeknek oly mennyiségű anyagát segítségül ten-
nünk, annyi mellékútra letérnünk, hogy a róla tartott előadás teljesen
áttekinthetetlenné válnék és nem elégítene ki. Arra kell tehát kémem
Önöket, elégedjenek meg azzal, ami könnyebben megszerezhető;
neurotikusok álmaiból vett kis részek közlésével, amelyekben ezt vagy
amazt elszigetelten felismerhetjük. Legkönnyebben az álomjelképek
mutathatók be, aztán még a regresszív álomábrázolás bizonyos sajá-
tosságai. A most következő álmok mindegyikéhez hozzá fogom fűzni,
miért tartottam közlésre méltónak.
I. Egy álom mindössze két rövid képből áll: A nagybátyja cigarettázik,
noha szombat um Egy asszony simogatja is becizgeh, mintha csak saját
gyermeke tolna.
Az első képhez a (zsidó) álmodénak az a megjegyzése, hogy a
nagybátyja jámbor ember, aki ilyesfajta vétket sohasem követett és
sohasem követne el. A második kép asszonyához semmi egyéb nem
jut az eszébe, mint az édesanyja. Ezt a két képet vagy gondolatot
nyilvánvalóan kapcsolatba kell hozni egymással. De hogyan? Mint-
hogy nagybátyja cselekvésé ne k valóságát oly nyomatékosan tagadta,
kézenfekvő, egy „ha” közbeszúrása. „Ha a nagybátyám, ez a szem
ember, szombaton cigarettázna, akkor engem in bccézgetnr az édes-
anyám.” Ez nyilván annyit jelent, hogy az anyával való enyelgés
éppúgy tiltott valami, mint a jámbor zsidónak a dohányzás szomba-
ton Emlékezhetnek már mondtam Önöknek, hogy az álommunká-
nál kiesnek az álomgondolatok közt fennálló vonatkozások, nyers-
anyagukra bomlanak fel, és az értelmezés feladata, hogy a kihagyott
vonatkozásokat ismét beillessze a helyükre.
2. Az álomról szóló közleményeim révén álomdolgokban bizonyos
tekintetben nyilvános tanácsadóvá váltam, és évek hosszú sora óla a
legkülönbözőbb oldalról kapok leveleket, amelyekben álmokat közöl-
nek velem vagy juttatnak el hozzám értékelés céljából. '1 ermészetesen
hálás vagyok mindazoknak, akik az álomhoz annyi anyagot csatol-
nak, hogy az értelmezés lehetővé válik, vagy akik maguk szolgálnak
ilyen megfejtéssel. Ebbe a fajtába tartozik mármost egy müncheni
orvos következő álma 1910-bőL Azért hozom ezt elő, mert ez bizonyít-
hatja Önöknek, hogy általában mennyire hozzáférhetetlen az álom
a megértés számára mindaddig, amíg az álmodó nem adott hozzá
kellő felvilágosításokat. Azt gyanítom ugyanis, hogy Önök alapjában
a iclképes értelem behelyettesítésével adódó álomértelmczést tartják
az. eszményinek, az álomhoz való képzet társításos technikát azonban
félre szeretnék tolni; ettől a káros tévedéstől akarom Önöket megóvni.
1910. július 13.: Reggel felé ezt álmodom Kerékpáron haladok Tübin-
genben az országúton, amikor egy barrai dakszli tramodik utánam és belekap a
sarkamba. Kissé tovább érve le szállók, leülök egy grádicsra, és elkezdem páholni
az állatot, amely erősen belém akasztotta Jogait. (Kellemetlen érzéseket a
harapás és az egész jelenet nem kelt bennem.) Atellenbm néhány öregebb
hölgy ül, akik vigyorogta néznek. Aztán felébredek, és mint mái többször, az
éberléthez vezető átmenetnek ebben a pillanatában az egész álnm világossá lesz
előttem.
Jelképekkel itt keveset érhetünk el. Az álmodó azonban a követke-
zőkről tudósít: „Az utóbbi időben beleszerettem egy leányba, akit az
utcáról, látásból ismertem, de nem volt hozzá semmilyen közeledési
lehetőségem. Ezt a közeledést részemről a legkellemesebben a dakszli
közvetíthette volna, annál inkább, mert nagy állatbarát vagy ok, és ezt
a tulajdonságot a leánynál is rokonszenvesnek találtam.” Hozzáfűzi
még azt is, hogy ő maga ismételten nagyon ügyesen és sokszor a nézők
bámulatára avatkozott be marakodó kutyák küzdelmébe. Megtudjuk
tehát, hogy a neki tetsző leány állandóan ennek a bizonyos kutyának
a kíséretében volt látható. Ezt a leányt azonban a nyilvánvaló álom
mellőzte, csak a vele kapcsolatos kutya maradt meg. A leány helyébe
talán az idősebb, rávigyorgó nők léptek. Amit ezenkívül még közöl
velünk, nem elégséges ennek a pontnak a tisztázására. Hogy az álom-
ban kerékpáron megy, közvetlen ismétlése az emlékében élő hely-
153
zetnek. A kutyát vezető leánnyal mindig csak kerékpározás kózbc|.
találkozott.
3. Ha valaki elveszítette egy drága hozzátartozóját, utána hosszabb
időn át különös fajtájú álmai vannak, amelyekben az a tudat, hogy
az illető meghalt és az a vágy, hogy újból életre keljen, a legkülönbö-
zőbb egyezségeket köti egymással. Hol halott az elhunyt és emellett
mégis tovább él, mert nem tudja, hogy halott és csak akkor halna meg
egészen, ha tudná ezt; hol pedig leiig halott, felig élő, és ezen állapotok
mindegyikének sajátos jelzése van az álomban. Nem szabad ezeket az
álmokat egyszerűen értelmetleneknek nyilvánítani, mert az életté
keltés nem elfogadhatatlanabb az álom számára, mint például a mese
számára, ahol nagyon megszokott ez. a fordulat. Amennyiben ilyen
álmokat elemezhettem, kiderült, hogy értelmes megoldásuk elérhető,
azonban az a kcgyeletes kívánság, amely a holtai vissza szeretné hívni
az. életbe, a legkülönösebb eszközökkel tud dolgozni. Itt egy ilyen
álmot tárok Önök elé, amely különösen és elég értelmetlenül hangzik;
ennek az elemzése sok mindenre fog példát adni, amire elméleti
fejtegetéseink már előkészítették Önöket. Egy férfi álma, aki évekkel
ezelőtt vesztette el az. apját;
Atyja meghalt, de exhumálták is tossz színben van. Azóta tovább él, is az
álmodó minden erejével azon van, hogy ezt észre ne ugye. (Ezután az álom
áttér más, látszólag nagyon távol eső dolgokra.)
Az atya meghalt, ezt tudjuk. Hogy exhumálták volna, nem leld
meg a valóságnak, mint az álom további része sem. Az álmodét pedig
ezt beszéli el; Miután az atyja temetéséről hazatért, egyik foga fájni
kezdett. Ezt a fogat a zsidó tanítás előírása szerint akarta kezelni: „ha
bosszant a fogad, húzd ki”, és elment a fogorvoshoz. Ez azonban
kijelentette: A fogat nem szokás mindjárt csak úgy kihúzni, türelem
kell hozzá. Valamit bclcteszek, hogy megöljem az ideget; három nap
múlva jöjjön ismét cl, akkor kiveszem.
Ez a „kiveszem”, mondja lúi télén az álmodó, ez az exhumálás.
Igaza lenne az álmodénak? Ámbár a dolog nem állja meg a hely ét
egészen, csak úgy felületesen, mert hiszen a fogat nem „veszik ki”, csak
valamilyen részét, az elhaltat. De ilyesfajta pontatlanságot, egyéb
tapasztalataink alapján, bízvást clhihetünk az álommunkáról. így az
álmodó elhunyt atyját a megölt és mégis megtartott foggal sűríthette,
egy egységbe olvaszthatta. Nem csoda, ha a nyilvánvaló álomba
értelmetlenség keiül, mert hiszen nem állhat mindaz az atyára, amit
a fogról mondanak. Hol van különben a fog és atya közt a terhűm
comparatúmis, amely ezt a sűrítést lehetővé teszi?
154
Mégiscsak így kell lennie, mert az álmodó azzal folytatja, hogy
tudia> ha a fog kieséséről álmodunk, az egy családtag elvesztését
jelenti.
J Tudjuk, hogy ez a népies értelmezés téves, vagy legalábbis fura
hiteimében helyes. Annál inkább meglephet, hogy az igy megpendí-
tett téma mégiscsak feltalálható az álomtartalom többi része mögött.
Most az. álmodó minden további felszólítás nélkül beszélni kezd
apja betegségéről és haláláról, úgyszintén a hozzá való viszonyáról.
Apja hosszú ideig volt beteg, ápolása és kezelése sok pénzébe került
a fiának. És mégsem sokailottaezt sohasem, sose volt türelmetlen, sose
érezte az óhajt, hogy bár már vége lenne. Buszke az atyja iránt érzett
igazi zsitló kegyeletére, a zsidótörvények szigorú betartására. Nem
tűnik fel iu <gy ellentmondás az álomhoz tartozó gondolatokban?
A fogat és az apát azonosította. A foggal szemben a zsidótörvény
Értelmében akart eljárni, amely akként rendelkezik, hogy ki kell
húzni, ha fájdalmat és bosszúságot okoz. Apjával szemben is a törvény
szellemében akart eljárni, ez azonban ez. esetben úgy hangzik, hogy
hajra és bosszúságra ne tekintsen, vegyen minden terhet magára és
ne engedjen a fajdalmai okozó tárgy iránt ellenséges érzületet felülke-
rekedni. Nem volna-e az. egybehangzás sokkal meggyőzőbb, ha beteg
apjával szemben tényleg hasonló indulatok fejlődtek volna ki benne,
mint a beteg foggal szemben, vagyis ha azt kívánta volna, hogy a
halál mielőbb vessen véget felesleges, szenvedése; és költséges életé-
nek?
Nem kételkedem, hogy tényleg ez. volt a beállítódása atyjával
szemben ennek hosszas betegségi alatt, és hogy a jámbor kegyeletével
való kérkrdés arra volt hivatva, hogy elterelje a figyelmet ezektől az
emlékektől. Ilyen körülmények között fel szokott ébredni a halálkí-
vánság az apával szemben és részvétes mérlegeléseknek az álarcába
bújik, mint például abba, hogy a halál csak megváltás lenne a számá-
ra. De figyeljék meg, hogy itt átléptünk egy sorompót magukban a
lappangó álomgondolatokban. Ezek első része bizonyára csak időle
gesen volt tudattalan, azaz, az álomképződés alatt, az. atya ellen
irányuló ellenséges érzületek azonban állandóan tudattalanok ma-
radhat tak, talán a gy ermekkorból származhattak, és az. atya betegsé-
ge alatt, alkalomadtán, félénken és álöltözetben besurranhattak a
tudatba. Még nagyobb bizonyossággal állíthatjuk ezt más lappangó
gondolatokról, amelyek félreismerhetetlen adalékokat szolgáltattak
az idomtartalomhoz. Hiszen az apára irányuló ellenséges indulatok-
ból semmit sem veszünk észre az álomban. Miközben azonban az apa
155
ellen forduló ellenséges érzület csírája után kutatunk a gyermek életéi
ben, visszaemlékezünk, hogy az atyától való félelem azért állt elő
mert az apa már a legzsengébb korban szembehelyezkedik a fiú nemi
ténykedéseivel, ezt a kamaszkor után rendszerint kénytelen társadal-
mi indokból megismételni. Ez a viszony az apához ráillik a mi álmo-
dónkra is; az apja iránti szemetébe elég tisztelet és félelem is kevere-
dett, amelyek a korai nemi megfélemlítés forrásából eredtek.
Az onánia-komplexusból magyarázhatók mármost a nyilvánvaló
álom további mondatai. Rossz színben van, ez ugyan a fogorvos későbh
kijelentésére utal, hogy rossz hatást kelt, ha azon a helyen hiányzik
egy fog; egyszersmind azonban vonatkozik a rossz „kinézrs”-re is,
amellyel a fiatalember a serdülés korában túlzott nemi ténykedéseit
elárulja, vagy amely miatt fél, hogy elárulja azokat. Nem minden
megkönnyebbülés nélkül tolta át az álmodó a nyilvánvaló álomban
a rossz külszínt önmagáról az atyjára; egy Önök előtt ismert megfordí-
tása ez. az álommunkának. Azóta tovább él, fedi az életre keltés vágyát,
úgyszintén a fogorvos ígéretét, hogy a fog megmarad. De egészen
agyafúrt ez. a mondat: az álmodó mindent megtesz, hogy ő (az af,/a)
észre ne vegye, ami megszerkesztésénél fogva arra a kiegészítésre csábít-
hat bennünket, hogy már meghalt. Az egyedül értelmes kiegészítési
azonban ismét az onánia-komplexusból nyerjük, amelynél természe-
tes, hogy az ifjú mindent megtesz avégből, hogy eltitkolja az atyja elől
nemi életét. Emlékezzenek vissza végezetül arra, hogy az úgynevezett
fogingerből eredő álmokat mindig (mániával és az érte járó rettegett
büntetéssel kell magyaráznunk.
Láthatják mármost, miként jött létre ez az. érthetetlen álom. Saját-
ságos és tévútra vezető sűrítés előidézésével, a lappangó gondolatme-
net magvához tartozó összes gondolat mellőzésével, s a legmélyebb és
időben legtávolabb eső ilyen gondolatok helyettesítéseképpen többér-
telmű, pótló képződmények megteremtésével.
4. Már ismételten megkíséreltük, hogy közelebb férkőzzünk azok-
hoz. a józan és semmitmondó álmokhoz, amelyek nem tartalmaznak
értelmetlenséget vagy idegenszerűt, amelyeknél azonban az. a kérdés
merül fel: minek álmodunk ilyen közömbös hiábavalóságot? Új ilyen-
fajta példával akarok szolgálni, egy fiául hölgy három összetartozó,
egy éjjel álmodott álmával.
a I Átmegy háza előcsarnokán, és a fejét beüti a mélyen lecsüngi! csillárba.
A feje erősen vérzik. Nincs emlék, nincs semmi, ami a valóságban
megesett volna. Az. álmodó hozzáfűzött felvilágosításai egész más
utakra t ezernek. „Ön tudja, milyen erősen hull a hajam. Lányom,
156
szólt tegnap hozzám az anyám, ha ez. így folytatódik, olyan lesz a
tejed, akár egy popó.” A fej itt tehát a lest másik vége helyett áll
\ ({illárl segítség nélkül értelmezhetjük jelképesen, minden meghosz-
szabhítható tárgy a hímtag jelképe. Tehát vérzésről van szó az alsó
testvégen, amely a hím taggal való összeütközésből ered. Ez még
tobbrrtehnű lehet; további ötletei arra mutatnak, hogy arról a hitéről
rsik itt szó, amely szerint a havi vérzést a férfival való nemi érintkezés
idézi elő, egy szexuális elmélet, amelynek sok hívője van a fejletlen
leányok között.
b) /f szőlőben mély gödröt lát, éj tudja, hogy ez egy fa kiásása után
keletkezeti. Ehhez az a megjegyzése, hogy ezenközben a fa hiányzik neki
Ezt úgy érti, hogy az álomban nem látta a fát, de ugyanez a szöveg
oly más gondolat kifejezéséül szolgál, amely aztán tökéletesen igazolja
a jelképes értelmezést Az álom a gyermekkori szexuális elmélet egy
más részére vonatkozik, arra a tévhitre, hogy a leányoknak etedet! lég
megvolt ugyanaz a nemi szervük, mint a fiúknak, és hogy ennek
későbbi kialakulását a kasztráció (fa kiszakirása) idézte elő.
e) íróasztala fiókja eláll ált, amelyben úgy kiismeri magát, hogy rögtön tudja,
mihelyt valaki kotorászott benne. Az íroasztalfiók éppúgy, mint minden
egyéb fiók, láda, doboz: női genitále. Tudja, hogy a nemi érintkezés
(szerinte az érintésnek is) jelei felismerhetők a nemi szerven, és régóta
lélt ennek rábizonyításától. Azt hiszem, a hangsúly mindhálom álom-
ban a tudásra helyezendő. A gyermekkori nemi felfedezések idejére
gondol vissza, amelynek eredményeire akkor igen büszke volt.
5. Ismét egy kis szimbolika. Ez egyszer azonban röviden előre kell
bocsálanom a lelki helyzet ábrázolását. Egy úr, aki egy nővel éjszakai
szerelnú légyotton volt, leírásában azon anyatermészetű nők közé
somija társnőjét, akiknél a férfival vak) nemi érintkezés közben ellen-
állhatatlanul tor elő a gyermek utáni vágy. Egyáittlrtük körülményei
azonban arra az óvatosságra kényszeritették, amely a nő ölétől távol
tartja a megtermékenyítő magömlést. Ez éjszaka után felébredve, az
asszony a következő álmot mondja el:
Az utcán egy vörös sapkás tűzi szalad utána, ö menekül előle, szalad felfeli
a lépcsőn, a tiszt egyre a nyomában. Lélekszakadva éti el a lakását, is az ajtót
lecsapva magára zárja. A tiszt kinnreked, is amikor ő a kandikáló nyíláson át
kitekint, a tiszt ott ül kint egy pádon is sír.
Ugyebár felismerik a vörös sapkás tiszt által való üldöztetésben és
a fullasztó felkapaszkodásban a nemi érintkezés szemléltetését. Hogy
az álmodó zárkózik el az üldöző dől, például szolgálhat Önöknek az
álomban oly gyakori megfordításra, hiszen valójában a férfi vonta ki
157