MALCOLM GLADWELL
TÖRTÉNETEK ESÉLYTELENEKRŐL, AVAGY
HOGYAN KÉNYSZERESÜNK TÉRDRE ÓRIÁSOKAT
hvgQ könyvek
Háromezer évvel ezelőtt az ókori Palesztina egyik csata-
terén egy pásztorfiú diadalmaskodott egy hatalmas harcos
felett mindössze a parittyájával. Dávid és Góliát törté-
nete azóta az esélytelen kisemberek és a sebezhetetlen
óriások közötti küzdelem jelképévé vált. Dávid győzelme
valószínűtlen és csodával határos. A fiúnak nem volt esélye.
VAGY MÉGIS?
Malcolm Gladwell megkérdőjelezi az akadályok és hátrányok
szerepéről kialakított elképzeléseinket, és újraértelmezi,
mit jelent a diszkrimináció áldozatának lenni, elveszíteni egy
szülőt, középszerű iskolába járnj, vagy egyéb látszólagos
hátránnyal indulni az életben. Ezek a lebilincselő történetek
szemléltetik, milyen sokszor fakadnak világunk szépségei és
jelentős értékei megpróbáltatásokkal teli é’ethelyzetekből.
MIX
FSC* Cl06616
FSC
www.hvgkonyvek.hu I 3900 Ft

Malcolm Gladwell
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Történetek esélytelenekről,
avagy hogyan kényszerítsünk térdre óriásokat
II Rákóczi Ferenc Megye, és Városi Könyvtár
lllllllllll
20100633726X
M2
Dokumentümellátó
Rendszer
/ 30
CXQ7
A fordítás alapja: Malcolm Gladwell: Dávid and Goliath:
Undcrdogs, Misftts, and thcArt ofBattling Giants.
Allén Lane, Penguin Group, London, 2013. All riglits reserved.
Copyright © Malcolm Gladwell, 2013
Fordította © Hegedűs Péter (1-5. fejezet), 2014
© Takács Zoltán (5-9. fejezet), 2014
Szerkesztette: Hronyecz Ildikó
Boritóterv: Szabó Balázs
*
1 HVG Könyvek
^^^/Tiad óvezető: Budaházy Árpád
Felelős szerkesztő: Tanács Eszter
ISBN 978-963-304-159-8
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni,
adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus,
fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2014
Felelős kiadó: Szauer Péter
www.hvgkonyvek.hu
ZX®	MIX
V-uJ	Papír
FSC FSCC106616
______________________/
Nyomdai előkészítés: Sörfőző Zsuzsa
Nyomás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Vágó Magdolna
A. L.-nek - és S. F.-nek, egy vérbeli esélytelen kisembernek

Tartalom
BEVEZETÉS
Góliát 13
„Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?”
I.
A HÁTRÁNYOK ELŐNYEI
(ÉS AZ ELŐNYÖK HÁTRÁNYAI)
ELSŐ FEJEZET
Vivek Ranadivé 27
„Az egész totál véletlen volt Ügy értem, az apám korábban
soha életében nem kosarazott”
MÁSODIK FEJEZET
Teresa DeBrito 45
„Alegnagyobb osztályomba huszonkilenc gyerek járt.
Hű, az bizony csodás volt!”
HÁRMAD1K FEJEZET
Caroline Sachs 69
„Ha a Marylandi Egyetemre mentem volna,
ma is tudományos pályán lennék.”
II.
A KÍVÁNATOS NEHÉZSÉG ELMÉLETE
NEGYEDIK FEJEZET
Dávid Boies 105
Senki sem kívánná a gyerekének, hogy diszlexiás legyen.
Vagy mégis?
ÖTÖDIK FEJEZET
Emil ,Jay” Freireich 129
„Hogyan csinálta? Nem tudom.”
HATODIK FEJEZET
Wyatt Walker 164
„A nyúl a leggógyisabb az összes állat közül,
amiket a Jóisten a világra csinált.”
III.
A HATALOM KORLÁTA!
HETEDIK FEJEZET
Rosemary Lawlor 189
„Én nem így születtem. Ezt csak rám kényszerítették.”
NYOLCADIK F EJ EZ,E’ I'
Wilma Derksen 216
„Mindnyájan tettünk, vagy legalábbis tenni akartunk
valami szörnyűt életünkben."
KILENCEDIK FEJEZET
André Trocmé 241
„Kötelességünknek érezzük, hogy tudassuk önnel,
élnek köztünk bizonyos számban zsidók.”
Köszönetnyilvánítás 253
Jegyzetek 255
Név- és tárgymutató 279

De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints
a megjelenésére, se termetes növésére, mert én
megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát
az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt
van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
ISám 16,7

BEVEZETÉS
Góliát
„f iát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?”
1.
Az ókori Palesztina szívében található a Sefelá néven ismert terület,
hegyhátak és völgyek sora, amely a tőle keletre húzódó Júdeai-hegysé-
get kapcsolja össze a Földközi-tenger partvidékének szélesen elterülő,
lapos síkságával. Lélegzetelállítóan szép vidék, szőlőskerteknek, búza-
földeknek, szikomor- és terebintfaerdőknek ad otthont. Egyben nagy
stratégiai jelentőséggel is bír.
Az évszázadok folyamán számos ütközetet vívtak a térség feletti
uralomért, mivel a tengerparti síkságról felfelé nyúló völgyek akadály-
mentes utat biztosítanak a partvidék lakóinak a Júdeai-hegyvidék váro-
saihoz: Hebronhoz, Betlehemhez és Jeruzsálemhez. A legfontosabb e
völgyek között az északon húzódó Ajjálón, a legtöbb történet azonban
az Élá völgyéről szól. Itt ütközött meg Szaladin a keresztes lovagokkal a
12. században. A völgy több mint ezer esztendővel korábban, a Szíriával
vívott Makkabeus-háborúkban is központi szerepet játszott, de a leghír-
hedtebbé az tette, hogy az ószövetségi időkben ezen a helyen állt csata-
rendbe Izrael szárnyait bontogató királysága a filiszteusok hadai ellen.
A filiszteusok eredendően Krétáról származtak. Ez a tengerjáró
nép Palesztinában talált magának új hazát, ahol a part menten tele-
14
DÁVID ÉS GÓLIÁT
pedtek le. Az izraeliták a hegyekben sereglettek össze, Saul király ve-
zetése alatt. A Kr. e. 11. század második felében azután a filiszteusok
megindultak keletnek, és elszántan törtek felfelé az Elá-völgy fenekén.
A Betlehem mellett húzódó hegyhátat akarták elfoglalni, amivel ket-
tévághatták volna Saul országát. A filiszteusok harcedzett és veszedel-
mes katonák voltak, Izrael fiainak esküdt ellenségei. A vészhír hallatán
Saul összegyűjtötte embereit, és leviharzott a hegyekből, hogy szem-
beszálljon velük.
A filiszteusok az Élá déli gerincén vertek tábort. Az izraeliták a má-
sik oldalon, az északi hegygerinc mentén állították fel sátraikat, így a
két hadsereg épp farkasszemet nézett egymással a szurdokon keresztül.
Egyikük sem mert kezdeményezni. A támadás ugyanis azt jelentette
volna, hogy leereszkednek a lejtőn, majd jóformán a vesztükbe rohan-
va felkapaszkodnak az ellenfél hegygerincére a másik oldalon. Végül a
filiszteusok unták meg előbb a várakozást. Leküldték legkiválóbb har-
cosukat a völgybe, hogy ember ember elleni küzdelemben találjanak
megoldást a patthelyzetre.
A filiszteus harcos valóságos óriás volt, magassága a 2 m-t is meg-
haladta, bronzsisakot viselt, és egész testét páncél borította. Fegyver-
zete hajítódárdából, lándzsából és kardból állt. Egy hatalmas pajzsot
hordozó szolga vonult előtte. Az óriás megállt az izraelitákkal szem-
ben, és elbődült: „Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra
szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a
ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek
a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk.”1
Izrael fiainak táborában senki sem mozdult. Ki is diadalmaskodhat-
na ilyen rémisztő ellenféllel szemben? Azután egy pásztorfiú lépett
elő önként. Betlehemből jött, hogy élelmet hozzon a fivéreinek.* Saul
tiltakozott: „Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert
1 1 Sám 17,8-9. (A szövegben szereplő Biblia-idézeteket a Magyar Bibliatársulat
1990-ben készült fordításában közöljük.)
GÓLIÁT
15
még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatalkora óta.”2 Ám a pásztor-
fiú hajthatatlan volt. Bizonygatta, hogy már ádázabb ellenfelekkel is
szembenézett: „...ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy
bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájá-
ból...”3 Saul engedett, hiszen nem volt más választása. A pásztorfiú pe-
dig szaladni kezdett lefelé a domboldalon, a völgyben álló óriás felé.
„Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei va-
daknak!”4 - kiáltotta az óriás közeledő ellenfele láttán. És ezzel kezde-
tét vette a történelem egyik leghíresebb viadala. Az óriást Góliátnak,
a pásztorfiút pedig Dávidnak hívták.
2.
Ez a könyv arról szól, hogy mi történik, amikor hétköznapi emberek
óriásokkal szállnak szembe. Óriásokon a hatalmas ellenfeleket értem
- a hadseregektől és rettegett harcosoktól kezdve a fogyatékosságig,
balszerencséig és az elnyomásig. Az egyes fejezetek különböző - híres
és ismeretlen, átlagos és kiemelkedő - emberek történetét mesélik el,
akiknek emberfeletti kihívással kellett szembenézniük, amelyre kény-
telenek voltak reagálni. „Vajon a szabályok szerint játsszak, vagy az ösz-
töneimre hallgassak? Kitartsak-e a végsőkig, vagy adjam fel a harcot?
Visszavágjak-e, vagy megbocsássak?” - latolgatták.
Ezeken a történeteken keresztül két elképzelést szeretnék meg-
vizsgálni. Az első szerint az, amit értékesnek tartunk, javarészt az ef-
fajta egyenlőtlen viadalokból fakad, mivel a megsemmisítő fölénnyel
való bátor szembenézés a szépség és a nagyság csíráját rejti magában.
A második elgondolás lényege pedig az, hogy rendre tévesen fogjuk fel
ezeket a konfliktusokat. Félremagyarázzuk és helytelenül értelmezzük
2 ISám 17,33
3 ISám 17,34-35
4 ISám 17,44
16
HAVID ÉS GÓLIÁT
őket. Az óriások nem azok, amiknek hisszük őket. Azok a tulajdonsá-
gaik, amelyek látszólag legyőzhetetlen né teszik őket, gyakorta végzetes
gyengeség forrásai is. Az a tény pedig, hogy esélytelenül is felvesszük a
harcot, olyan mélyreható változásokat idézhet elő bennünk, amelyeket
legtöbbször nem méltányolunk kellőképpen: kapukat nyit meg előt-
tünk, kiszélesíti a látókörünket, felnyitja a szemünket, és lehetővé teszi
azt, ami addig elképzelhetetlennek tűnt. Használhatóbb útmutatóra
van tehát szükségünk az óriások ellen vívott harchoz - nem is választ-
hatnánk jobb kiindulópontot ennél a hőseposzba illő viadalnál, amely
háromezer éve játszódott le az Élá völgyében.
Amikor Góliát odakurjantott az izraelitáknak, párviadalra hívta
egyiküket. Az ókorban ez elterjedt gyakorlatnak számított. Az ellen-
séges felek úgy igyekeztek elkerülni a nyílt ütközet súlyos vérontását,
hogy mindketten kiválasztottak egy-egy harcost, akik aztán rnegküz-
döttek. Példának okáért a Kr. e. 1. századi római történetíró, Quintus
Claudius Quadrigarius beszámolt egy nagyszabású ütközetről, amely-
ben egy gall harcos gúnyolni kezdte római ellenfeleit. „Ez nyomban
roppantul felszította egy bizonyos Titus Manlius, igen előkelő szár-
mazású ifjú felháborodását” - írta Quadrigarius. Titus párviadalra
hívta ki a gallt:
Előlépett, mert nem hagyhatta, hogy a rómaiak vitézségét szé-
gyenletesen elhomályosítsa egy gall. Légionáriuspajzzsal és his-
pán rövid karddal felfegyverkezve szállt szembe ellenfelével.
Küzdelmük magán a hídon zajlott le [az Anio folyó felett] a két
hadsereg jelenlétében, súlyos balsejtelmek közepette. Ekként
rontottak egymásra: a gall saját harcmodorának megfelelően,
előretartott pajzzsal várta a támadást; Manlius pedig, inkább bá-
torságára, mint harci jártasságára támaszkodva, pajzsával rácsa-
pott a gall pajzsára, s kibillentette őt egyensúlyából. Miközben
a gall megpróbálta felvenni iménti testhelyzetét, Manlius ismét
ráütött pajzsával a pajzsára, és újfent kibillentette helyzetéből. Ily
módon be tudott siklani a gall pengéje alatt, es hispán rövid kard-
GÓLIÁT
17
jával mellbe döfte ellenfelét... Miután levágta a gallt, Manlius le-
metélte a gúnyolódó fejét, kitépte nyelvét, és azon véresen a saját
nyakába akasztotta.
Ilyesmire számított Góliát is - hogy egy hozzá hasonló harcos áll ki
ellene kézitusára. Fel sem vetődött benne, hogy a küzdelem más felté-
telek között is lefolyhat, így ennek megfelelően készült fel rá. A testére
irányuló csapások ellen aprólékos kidolgozású páncélinget viselt, amely
több száz, egymást részben fedő bronzpikkelyből állt. Páncélinge a két
karját is elfedte, alul pedig egészen a térdéig ért, és feltehetően fél má-
zsát is nyomhatott. A filiszteusnak bronz lábszárvédő takarta a lábait,
amelyhez további bronzlapokat erősítettek a lábfej védelmére. Góliát
súlyos fémsisakot viselt. Három különböző fegyverrel szerelkezett fel,
amelyek mind a közelharcra voltak a legalkalmasabbak. Egyik kezében
színtiszta bronzból készült hajítódárdát tartott, amely át tudott ütni
egy pajzsot, de még egy páncélt is. Csípőjén kard függött. Legvesze-
delmesebb fegyvereként pedig egy különleges kiképzésű, közeire hor-
dó lándzsát vitt magával, amelynek fémnyele olyan vastag volt, „mint
a szövőszék tartófája”.5 A lándzsához vastag zsinórt erősítettek finom
kidolgozású súlyokkal, amelyeknek köszönhetően a fegyver rendkívüli
erővel és pontossággal repült célja felé. Ahogyan Móse Garsziel tör-
ténész írja: „Az izraeliták szemében ez a különleges lándzsa a maga
súlyos nyelével és nehéz, hosszú vashegyével - főként, ha Góliát erős
karja hajítja el - képesnek tűnt átlyukasztani bármilyen bronzpajzsot,
és utána még a bronzvértet is.” Ugye, így már világos, miért nem állt ki
egyetlen izraelita sem, hogy megküzdjön Góliáttal?
Ekkor azonban felbukkan Dávid. Saul oda akarja adni neki saját
kardját és vértezetét, hogy legalább valamicske eséllyel induljon harc-
ba. Dávid azonban elutasítja az ajánlatot: „Nem tudok én ezekben járni,
18
DÁVID ÉS GÓLIÁT
mert nem próbáltam.”6 * Inkább lehajol, felszed a földről öt sima kőda-
rabot, és a tarisznyájába süllyeszti őket. Azután leereszkedik a völgy-
be, kezében pásztorbotjával. Góliát szemügyre veszi a közeledő fiút, és
úgy érzi, vérig sértették. Arra számított, hogy egy harcedzett küzdőfél-
lel vívhat meg, ehelyett pedig egy pásztort lát - az egyik legalantasabb
foglalkozás sihederkorú képviselőjét -, aki a pásztorbotját akarja hu-
sángként forgatni Góliát kardja ellenében. „Hát kutya vagyok én - ki-
ált fel Góliát a fiú fegyverére mutatva hogy bottal jössz ellenem?”
Ami ezután történik, az már legenda. Dávid beleteszi az egyik kö-
vet parittyája bőrzsebébe, és kilövi Góliát fedetlen homlokára. Góliát
kábultan összerogy. Dávid odarohan hozzá, kihúzza az óriás kardját,
és levágja a fejét. „Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük
— olvashatjuk a bibliai beszámolóban -, megfutamodtak.”8
A csatát csodával határos módon megnyerte egy esélytelen kisem-
ber, akinek minden emberi számítás szerint csúfos vereséget kellett
volna szenvednie. így meséljük egymásnak a történetet hosszú évszá-
zadok óta, és ebben az értelemben gyökerezett meg a nyelvünkben a
„Dávid és Góliát” kifejezés - a valószínűtlen diadal metaforájaként.
Ezzel az értelmezéssel csak egy baj van, éspedig az, hogy szinte teljes
egészében téves.
3.
Az ókori hadseregekben három fegyvernem létezett. Az első a lovasság
volt - fegyveres harcosok lóháton vagy harci szekereken. A második a
gyalogság - gyalogos katonák vértezetben, karddal, pajzzsal. A harma-
dikhoz pedig a messze hordó lövedékekkel harcoló katonák, vagyis az
íjászok és a kulcsfontosságú parittyások tartoztak - őket mai szóhasz-
nálattal tüzérségnek neveznénk. A parittya a két végénél hosszú kötél-
6 ISám 17,39
IS.un 17,43
" ISam 17,51
GÓLIÁT
19
fonatra erősített bőr lövedéktartó zseb volt, amelybe egy kődarabot
vagy ólomgolyót helyeztek. Ezután egyre gyorsabban, egyre nagyobb
köröket leírva pörgetni kezdték a levegőben, majd a kötél egyik végét
elengedve kilőtték a követ.
A parittyázás rendkívüli ügyességet és temérdek gyakorlást igényelt,
ám a parittya tapasztalt kézben pusztító erejű fegyver volt. Középkori
festményeken gyakran láthatjuk, hogy a parittyás röptében találja el a
madarat. Az ír parittyások állítólag látótávolságból képesek voltak el-
trafálni egy pénzérmét, az ószövetségi Bírák könyvében pedig azzal
jellemzik őket, hogy „hajszálpontosan”15 eltalálják a célt. A gyakorlott
parittyás akár 200 m távolságból is képes volt megölni vagy súlyosan
megsebesíteni áldozatát.9 10 A rómaiak külön csipeszeket is készítettek,
hogy eltávolítsák a szerencsétlen katonák testébe fúródott parittyalö-
vedékeket. Képzeljük csak el, milyen érzés lehet kiállni egy profi base-
ball-dobójátékos elé, aki a fejünkre célozva küldi útjára a labdát! Ilyen
volt szembenézni egy parittyással - csak éppen ő nem egy parafából és
bőrből készült labdát, hanem tömör kődarabot hajított el.
Baruch Halpern történész szerint a parittya olyan jelentőséggel bírt
az ókori hadviselésben, hogy a három fegyvernem mintegy ellensúlyoz-
ta egymást, akárcsak a három kézmozdulat a kő-papír-olló játékban.
Hosszú lándzsáival és vértezetével a gyalogság képes volt szembeszáll-
ni a lovassággal. A lovasság le tudta rohanni a parittyásokat, ugyanis a
lovak túlságosan gyorsan mozogtak ahhoz, hogy a lövészek jól célba
vehessék őket. A parittyások viszont a gyalogságra jelentettek halálos
veszedelmet, hiszen a nagydarab és esetlen katonák, akiket lehúzott a
páncél súlya, tehetetlen célpontként szolgáltak a parittyásnak, aki száz-
méternyi távolságból hajította el lövedékeit. „Ezért vallott kudarcot a
peloponnészoszi háború idején Athén Szicíliába indított hódító hadjá-
9 Bír 20,16
10 A modern kori parittyázás világcsúcsát Larr Bray állította fel 1981-ben:
437 m-re lőtt el egy kődarabot. Az ilyen nagy távolságot per s/e a lövés pontos-
sága sínyli meg.
20
DÁVID ÉS GÓLIÁT
rata - írja Halpern. - Thuküdidész hosszasan leírja, hogyan tizedelték
meg az athéniak nehézgyalogságát a hegyekben a helyi könnyűgyalo-
gosok, akik elsősorban parittyával hadakoztak.”
Góliát nehézgyalogos. Azt hiszi, egy másik nehézgyalogossal kell
kiállnia párviadalra, ahogy Titus Manlius küzdött meg a gallal. Az iz-
raeliták kihívásában: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi ma-
daraknak és a mezei vadaknak!”,11 a lényeg a „gyere csak ide”. Góliát
arra szólítja fel ellenfelét, álljon elébe, hogy testközelből küzdhessenek
meg. Amikor Saul megpróbál páncélt adni Dávidra, és kardot nyom-
ni a kezébe, ugyanebből indul ki. Feltételezi, hogy Dávid kézitusát fog
vívni Góliáttal.
Dávidnak azonban esze ágában sincs párviadalt vívni. Amikor elme-
séli Saulnak, hogy pásztorként medvéket és oroszlánokat ölt, nem csu-
pán a bátorságát akarja bizonyítani, hanem azt is jelzi, hogy Góliáttal
is úgy szándékozik megküzdeni, ahogy a vadállatokkal - parittyásként.
Futva indul Góliát felé, hiszen nem visel vértezetet, így fürge és moz-
gékony. Betesz egy követ a parittyájába, és egyre gyorsabban forgatja
körbe, míg másodpercenként hat-hét fordulatot is megtesz, majd Gó-
liát homlokára - az óriás egyetlen sebezhető pontjára - céloz. Ejtán
Hirsch, az Izraeli Védelmi Erők ballisztikai szakértőjének nemrégiben
végzett számításai kimutatták, hogy egy gyakorlott parittyás által
35 m-re kilőtt átlagos méretű kődarab 34 m/s sebességgel csapódott
volna Góliát fejének - ez pedig bőven elég ahhoz, hogy a lövedékbeha-
toljon a filiszteus koponyájába, és megfossza eszméletétől vagy megöl-
je. Az átütöerőt tekintve ez egy nagyobbacska modern kézifegyvernek
felel meg. „Megállapítottuk - írja Hirsch hogy Dávid alig több, mint
egy másodperc leforgása alatt elhajíthatta parittyalövedékét és eltalál-
hatta Góliátot, aki ilyen rövid idő alatt nem védhette magát, gyakorla-
ti lag mozdulatlan célpontként szolgált.”
I Sam 17,44
GÓLIÁT
21
Ugyan mit tehetett volna Góliát? Jó félmázs ány i páncél súlya húzta.
Ráadásul közelharcra készült fel, amelyben rendíthetetlenül megveti
a lábát, s miközben vértezete felfogja a csapásokat, ő maga hatalmas
erővel nyársalja fel lándzsájával ellenfelét. A filiszteus harcos először
lekicsinylőn, azután döbbenten figyelte a közeledő Dávidot, végül
pedig elszörnyedt, amikor ráébredt, hogy a viadal egyáltalán nem az
elképzelései szerint fog alakulni.
„Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem - mondta Dávid
Góliátnak de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevé-
ben megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr, le-
váglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még
ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja min-
denki a földön, hogy van Isten Izraelben.”12
Dávid kétszer is említi Góliát kardját és dárdáját, így is kihangsú-
lyozva, milyen gyökeresen különbözőek az ő szándékai. Amikor pedig
pásztortarisznyájába nyúl egy kőért, már a völgy két oldalán húzódó
hegygerincekről figyelő seregek egyetlen katonája sem tartja olyan
valószínűtlennek Dávid győzelmét. A pásztorfiú ugyanis parittyás
volt, márpedig a lövészekbármikor fölényesen megverik a gyalogságot.
„Góliátnak annyi esélye volt Dáviddal szemben - írja Róbert Doh-
renwend történész -, amennyi egy kardforgató bronzkori harcosnak
lett volna egy .45-ös automata pisztollyal [felfegyverzett ellenféllel]
szemben.”13
12 ISám 17,45-47
13 Móse Daján izraeli védelmi miniszter - aki az 1967-es hatnapos háborúban Iz-
rael bámulatos győzelmében vezető szerepet játszott - szintén írt egy értekezést
Dávid és Góliát történetéről. Daján szerint „Dávid nem fejletlenebb, hanem
(épp ellenkezőleg) fejlettebb fegyverzettel szállt harcba Góliáttal; és nagysága
nem abbéli hajlandóságában állt, hogy kiálljon viadalra egy nála sokkal erősebb
harcossal, inkább abban a felismerésében, hogy a hatékonyabb fegyver előnyét
kiaknázva a gyenge küzdőfél maga felé billentheti az esélyeket.”
22	DÁVID ÉS GÓLIÁT
4.
Miért övezi ilyen sok téveszme azt a bizonyos napot az Élá-völgyben?
A párharc a hatalommal kapcsolatos feltételezéseink balgaságára vilá-
gít rá. Saul király azért kételkedik Dávid sikerében, mert a pásztorfiú
kicsi, Góliát pedig hatalmas. Saul a testi erő fogalmaiban gondolkodik
a hatalomról. Nincs tisztában azzal, hogy a hatalom más formában is
megnyilvánulhat - a szabályok megszegésében, a nyers izomerő he-
lyett a gyorsaság és a meglepetés erejének kihasználásában. Saul ko-
rántsem az egyetlen, aki ebbe a hibába esett. A következő oldalakon
éppen azt igyekszem bizonyítani, hogy mind a mai napig hajlamosak
vagyunk ugyanígy melléfogni, ami súlyos következményekkel jár éle-
tünk minden területén, a gyermekeink oktatásától a bűnözés és a rend-
bontás ellen vívott küzdelemig.
Felsejlik azonban itt egy másik, mélyebben gyökerező kérdés is.
Saul és az izraeliták azt hiszik, pontosan tudják, ki is Góliát. Egy pillan-
tással felmérik a filiszteus óriást, és elhamarkodott következtetéseket
vonnak le arra vonatkozóan, mire képes. Épp csak nem a valós képet lát-
ják. Igazság szerint Góliát viselkedése zavarba ejtő. A filiszteus állítólag
hatalmas harcos, mégsem akként cselekszik. Apród kíséretében vonul
le a völgy fenekére - egyik szolgálója cipeli előtte a pajzsát. Az ókor-
ban gyakran pajzshordozók kísérték az íjászokat a csatába, mert az íjjal
és nyílvesszővel harcoló katonáknak nem maradt szabad kezük, hogy
maguk elé tartsanak bármiféle védőalkalmatosságot. De ugyan miért
van szüksége Góliátnak, aki kardpárbajra hívta ki ellenfelét, pajzshor-
dozó segítségére, mintha íjász lenne?
És vajon miért fordul a filiszteus Dávidhoz a „gyere csak ide” felszó-
lítással? Miért nem ő ront rá Dávidra? A bibliai beszámoló kihangsú-
lyozza Góliát lassú mozgását, ami elég különös kijelentés egy állítólag
felülmúlhatatlan erejű hősről. Egyébként is, miért nem reagál Góliát
sokkal hamarabb, amikor látja, hogy Dávid kard, pajzs és vértezet nél-
kül rohan lefelé a hegyoldalon? Csak sértve érzi magát, holott meg kel-
lene rettennie. Úgy tűnik, a filiszteus nincs tudatában annak, mi folyik
GÓLIÁT
23
körülötte. Erre utal a Dávid pásztorbotjára vonatkozó öntelt megjegy-
zése: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz t llenem?” Miért ilyen
gyatra a filiszteusok bajnokának helyzettel ismerő képessége?
Napjainkban számos orvos szakértő azon a véleményen van, hogy
Góliát valójában egy súlyos egészségi rendellenességben szenvedett.
A filiszteus harcos külseje és szavai akromegáliára utalnak, amit az agy-
alapi mirigy jóindulatú daganata okoz. A daganat a növekedési hor-
mon túltermelődését idézi elő, ami megmagyarázná Góliát rendkívüli
termetét. (A valaha élt legmagasabb ember, Róbert Wadlow is akrome-
gáliában szenvedett. Halálakor több mint 272 cm magas volt, és szem-
látomást egyre növekedett.)
Ráadásul az akromegália gyakran jelentkező járulékos tünetei a lá-
tásproblémák. Az agyalapi mirigy daganatai annyira megnőhetnek,
hogy nyomni kezdik a szemhez vezető idegeket, aminek eredménye-
képpen az akromegáliában szenvedő betegeknél gyakorta jelentkezik
látótérkiesés és diplópia, azaz kettős látás. Miért vezette Góliátot egy
szolga a völgykatlanba? Mert a filiszteusnak szüksége volt valakire, aki
mutatja neki az utat. Miért mozgott Góliát olyan lassan? Mert a kör-
nyező világot csak homályosan látta. És miért tartott neki ilyen sokáig,
hogy megértse, Dávid felrúgta a párviadal szabályait? Azért, mert csak
akkor figyelhette meg alaposabban ellenfelét, amikor már egészen kö-
zel ért hozzá. „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak
és a mezei vadaknak!” - rivall Góliát Dávidra, és ez a felszólítás utal
sebezhetőségére. Ide kell állnod elém, másként nem tudok lesújtani rád. És
akkor még ott van a helyzetfelismerés teljes hiányáról árulkodó felki-
áltás: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Dávid súlyos
fenyegetésként közeledik felé, Góliát viszont csak a személyes sérel-
mére tud gondolni.
Az izraeliták a magas hegygerincről egy félelmetes óriást láttak, hol-
ott Góliát valójában gyenge volt - legfőbb gyengesége pedig ugyan-
abból fakadt, aminek roppant méretét köszönhette. Az esetből leszűr-
hetünk egy fontos tanulságot az óriásokkal vívott küzdelemre nézve.
A hatalom és az erő gyakran csupán megtévesztő látszat.
24
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Dávid bátorságától és hitétől feltüzelve rárontott Góliátra. Góliát
vak volt a közeledtére - azután pedig egykettőre a földön találta ma-
gát, mert túl ormótlan, lassú és szűk látókörű volt, semhogy felismerje,
az esélyek ellene fordultak. Mi pedig az azóta eltelt hosszú évek során
mindvégig tévesen meséltük ezt a történetet, és a hozzá hasonlókat.
Ebben a könyvben azt szeretném bemutatni, hogyan értelmezhetjük
őket helyesen.
I.
A HÁTRÁNYOK ELŐNYEI
(ÉS AZ ELŐNYÖK HÁTRÁNYAI)
Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig sem-
mije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a
vagyona.
Péld 13,7

ELSŐ FEJEZET
Vivek Ranadivé
„Az egész totál véletlen volt. Úgy értem, az apám
korábban soha életében nem kosarazott.”
1.
Amikor Vivek Ranadivé úgy döntött, elvállalja lánya, Anjali kosár-
labdacsapatának edzőségét, két alapelvet fektetett le. Az első az volt,
hogy soha nem fogja felemelni a hangját. A csapat a Nemzeti Ifjúsági
Kosárlabda-szövetségben - vagyis a kosarasok ifiligájában - játszott,
és túlnyomórészt 12 évesekből állt, márpedig Ranadivé tapasztalatból
tudta, hogy a kiskamaszok rosszul tűrik a kiabálást. Elhatározta, hogy a
kosárlabdapályán ugyanúgy fogja intézni a dolgokat, ahogyan a szoft-
vercégénél szokta. Mindig higgadtan és szelíden beszél, és szép szóval,
a józan eszükre hatva győzi majd meg a lányokat módszerének he-
lyességéről.
A második alapelv még nagyobb jelentőségű volt. Ranadivé értetle-
nül állt az amerikaiak kosárlabdastílusa előtt. Mumbai lévén kriketten
és futballon nőtt fel. Míg él, nem felejti el, amikor először látott kosár-
labdameccset. Azt gondolta, teljesen értelmetlen. Az „A” csapat pontot
dobott, azután nyomban visszavonult a saját térfelére. A „B” csapat az
oldalvonalról beadta a labdát, majd felvezette az „A” csapat térfelére,
miközben annak tagjai türelmesen várakoztak. Azután az egész meg-
ismétlődött a másik irányban.
28
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A szabványos kosárlabdapálya hossza 29 in. A csapatok ebből az ese-
tek zömében csak mintegy 7 m-t védtek, a többit átengedték az ellen-
félnek. Hébe-hóba megesett azért, hogy egy-egy csapat az egész pályás
letámadás taktikáját alkalmazta - vagyis igyekezett meghiúsítani, hogy
az ellenfél végigvezesse a labdát a pályán. Ám néhány perc után mindig
feladták. „Úgy tűnik - gondolta magában Ranadivé mintha a kosár-
labda világában egyfajta hallgatólagos megállapodást követnének ar-
ról, hogyan illik játszani a játékot - ám ennek következtében csak még
tovább mélyül a szakadék a kiváló és a gyenge csapatok között. Elvégre
a jó csapatok langaléta játékosai ügyesen vezetik a labdát, remekül dob-
nak kosárra, és olajozottan végié tudják hajtani a gondosan begyako-
rolt akciókat a másik csapat térfelén. De vajon miért könnyítik meg a
gyenge csapatok játékstílusukkal erősebb ellenfeleik dolgát?”
Ranadivé sorra vette a lányokat csapatában. Morgan és Júlia komoly
kosarasok voltak, azonban Nicky, Angéla, Dani, Holly, Annika és a sa-
ját lánya, Anjali, korábban sosem kosaraztak. Nem voltak égimeszelők,
nem tudtak kosárra dobni, és a labdavezetésben sem jeleskedtek külö-
nösebben. Egyikük sem az a fajta játékos volt, aki minden áldott este a
grundon nyúzza a labdát. Ranadivé Menlo Parkban lakik, a kaliforniai
Szilícium-völgy szívében. Csapata - ahogyan ő maga fogalmaz - csu-
pa „kis szőke lánykából” állt. Mindnyájan okostojás informatikusok és
számítógépes programozók lányai voltak. Tudományos kísérleteken
dolgoztak, hosszú és fajsúlyos könyveket olvastak, és arról álmodoz-
tak, hogy felnőttkorukban tengerbiológusok lesznek. Ranadivé tudta,
hogyha ezek a lányok a megszokott módon játszanak - vagyis engedik,
hogy a másik csapat ellenállás nélkül felvezesse a labdát a pályán ak-
kor majdnem biztosan veszíteni fognak azokkal a lányokkal szemben,
akiknek egyetlen szenvedélyük a kosárlabdázás. Ranadivé 17 évesen
érkezett meg Amerikába, 50 dollárral a zsebében. Nem az a fajta em-
ber volt, aki könnyen elfogadja a vereséget. A második alapelve tehát
az volt, hogy a csapata hamisítatlan egész pályás letámadást folytasson
egész idő alatt, az összes mérkőzésén. A csapat végül eljutott az orszá-
VIVEK RANADIVÉ
29
gos bajnokságokig. „Az egész totál véletlen volt. Úgy értem, az apám
korábban soha életében nem kosarazott” - mesélte Anjali Ranadivé.
2.
Tegyük fel, hogy számba kellene vennünk az elmúlt két évszázad összes
olyan háborúját, amelyet hatalmas országok vívtak aprócska társaik el-
len! Mondjuk, hogy az egyik félnek legalább tízszer akkora népesség-
gel kell rendelkeznie, mint a másiknak, és fegyveres erejénekis legalább
tízszeresen kell felülmúlnia a másik országét! Vajon milyen gyakran
győzhet a nagyobb hadviselő fél? Ügy vélem, a legtöbben 100% kör-
nyékére becsülnénk az arányt. Hiszen a tízszeres fölény olyan elsöprő.
Úgyhogy alighanem meglepődnénk a tényleges eredmény láttán. Ami-
kor Iván Arreguín-Toft politológus néhány éve elvégezte a számítást,
71,5%-os eredménnyel állt elő. Vagyis az esetek közel egyharmadában
a gyengébb ország győz.
Arreguín-Toft ezután kissé másként tette fel a kérdést. Mi történik
az erősek és a gyengék közötti háborúkban, ha a gyengébbik fél, Dávid
példáját követve, nem hajlandó nagyobb ellenfele feltételei szerint har-
colni, és a hagyományostól eltérő vagy gerillataktikát alkalmaz? Ezek-
ben az esetekben a gyengébbik hadviselő fél győzelmi esélye 28,5%-ról
63,6%-ra kúszik fel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár az Egyesült
Államok népessége tízszerese Kanadáénak, ha a két ország hadba száll-
na, és Kanada nem a megszokott harci taktikát követné, akkor a törté-
nelem tanúsága szerint Kanadára lenne érdemes fogadnunk.
Az esélytelenebb fél győzelmét valószínűtlennek tartjuk, ezért is
keltett bennünk olyan erős visszhangot Dávid és Góliát története az
elmúlt századok folyamán. Ám, mint Arreguín-Toft is rámutat, egyál-
talán nincs igazunk. Egyre-másra az esélytelenek aratnak győzelmet.
Akkor hát miért képedünk el annyira minden alkalommal, amikor egy
Dávid felülkerekedik egy Góliáton? Miért tételezzük fel automaliku-
30
DÁVID ÉS GÓLIÁT
san, hogy a kisebb, szegényebb vagy kevésbé képzett fél szükségképpen
hátrányos helyzetben van?
Arreguín-Toft listáján az esélytelenül diadalmaskodók egyike T. E.
Lawrence (közismertebb nevén Arábiái Lawrence), aki az I. világhábo-
rú vége felé az arab lázadást vezette az Arábiát elfoglaló török hadsereg
ellen. A britek segítséget nyújtottak az arab felkelésben; céljuk a törö-
kök által épített hosszú vasútvonal elpusztítása volt, amely Damasz-
kuszból kiindulva mélyen benyúlt a Hidzsáz sivatagba.
Csüggesztöen hatalmas feladat volt ez. A törökök félelmetesen mo-
dern hadsereggel rendelkeztek. Lawrence parancsnoksága alatt ellen-
ben egy zabolátlan beduinbanda állt. A beduinok sivatagi nomádok
voltak, mindenféle katonai kiképzés nélkül. Sir Reginaid Wingate, a
térség egyik brit katonai parancsnoka úgy nyilatkozott Lawrence em-
bereiről, hogy „kiképzetten csőcselék, legtöbbjük még egy flintát sem
sütött el soha életében”. De edzett és gyors harcosok voltak. A tipi-
kus beduin katona mindössze egy puskát, mintegy 100 töltényt és bő
20 kg lisztet hordott magánál, ami annyit jelentett, hogy lóháton még
a nyári hőségben is több mint 170 km-t tudott megtenni naponta a
sivatagban. Alig fél liter ivóvizet vitt magával, hiszen szükség esetén
bármikor tudott vizet találni. „A mi ütőkártyáink a gyorsaság és az idő
voltak, nem pedig a céllövőképesség - írja Lawrence. - Legfőbb erő-
forrásunkként a törzsek tagjaira támaszkodhattunk, olyan emberekre,
akik egyáltalán nem szoktak a szabályszerű hadviseléshez, s akiknek
igazi erősségeit a mozgékonyság, a szívósság, az egyéni intelligencia, a
helyismeret és a bátorság jelentették”'4 A 18. századi hadvezér, Mau-
rice de Saxe híres mondása szerint a hadtudomány titka nem a karok
erejében, hanem a lábak fürgeségében rejlik, márpedig Lawrence csa-
patai villámsebesek voltak. 1917 tavaszán Lawrence emberei 60 sínszá-
lat robbantottak fel, március 24-én elvágtak egy távíróvezetéket Búer-
14 T. E. Lawrence: A bölcsesség hét pillére (Scven Ptllars ofWisdom) Ford.: Schöpf-
lin Aladár. Budapest, Révai, 1935,218.
VIVEK RANADIVÉ
31
ben, március 25-én tönkretettek egy vonatot és 25 sinszálat rongáltak
meg Abu al-Námnál, március 27-én felrobbantottak 15 sínszálat és
átvágtak egy távíróvezetéket ísztábl Antarnál, március 29-én rajta-
ütöttek egy török helyőrségen és kisiklattak egy vonatot. Majd már-
cius 31-én visszatértek Búerbe, és ismét megrongálták a vasúti pályát,
április 3-án 11 sínszálat robbantottak fel Hedíánál, április 4-én és 5-én
megrohamozták a vasútvonalat a Vádi Dajdzsí térségében, április 6-án
pedig még kétszer támadtak.
Lawrence legmesteribb húzása azonban Akaba kikötőváros lero-
hanása volt. A törökök arra számítottak, hogy az Akabai-öböl vizén
járőröző brit hajók indítanak támadást nyugat felől. Lawrence ekkor
úgy döntött, hogy a védtelen keleti oldalról, a sivatag felől támadja
meg a várost, és terve végrehajtásához vakmerő módon egy majdnem
lOOOkm-es kerülőúton vezette végig embereit - a Hidzsázból észak
felé menetelve behatoltak a Szír-sivatag területére, majd innen vették az
irányt délnek, Akaba felé. Mindez nyáron történt, a Közel-Kelet egyik
legbarátságtalanabb vidékén, ráadásul a menetelés közben Lawrence
még egy kis kitérőt is tett Damaszkusz környékére, hogy félrevezesse a
törököket. „Ebben az esztendőben a völgy szinte hemzsegett a szarvas-
viperáktól, sildóktól, kobráktól és feketekígyóktól”15 - írja Lawrence
A bölcsesség hét pillére (Seven Pillars of Wisdom) című művében útjuk egy
szakaszáról:
Nemigen lehetett vizet meríteni a sötétség beállta után, mert kí-
gyók úszkáltak a medencékben, vagy csomókba fonódva hever-
tek a szélükön. Kétszer is bejöttek kávézó társaságunk élénk köré-
be tekeredve. Három emberünk meghalt kígyómarástól, négyen
rengeteg félelem és szenvedés után, miután megmérgezett tagjuk
feldagadt, nagy nehezen gyógyultak meg. A Hoveitat-gyógyke-
zelés abban állott, hogy a megszúrt részt kígyóbőr flastrommal
15 T. E. Lawrence: i. m., 313.
32
DÁVID ÉS GÓLIÁT
kötözték be, és részleteket olvastak fel a betegnek a Koránból,
amíg meg nem halt.
Amikor végül megérkeztek Akabába, Lawrence néhány száz harcosból
álló szedett-vedett csapata 1200 törököt ejtett fogságba vagy ölt meg
mindössze kétfőnyi emberveszteség árán. A törökök egyszerűen nem
számítottak rá, hogy ellenfelüknek eszébe jut, hogy a sivatagból üssön
rajtuk.
Sir Reginaid Wingate „kiképzetten csőcseléknek” nevezte Lawrence
embereit. Ó a törököket tekintette a biztos befutónak. Ugye, milyen
különös? Persze helyzeti előnyt jelent, ha egy hadsereg rengeteg kato
nával, fegyverrel és egyéb erőforrásokkal rendelkezik, ahogyan a törö-
kök. Ám ez egyben csökkenti a haderő mozgékonyságát, és védekező
állásba kényszeríti a csapatokat. Lawrence embereinek viszont rend-
kívüli mozgékonyságuk és szívósságuk, intelligenciájuk és bátorságuk,
valamint alapos helyismeretük tehetővé tette, hogy véghezvigyék a le-
hetetlent, nevezetesen, hogy keletről támadják meg Akabát - ez a stra-
tégia olyan hallatlanul vakmerő volt, hogy a törökök egyáltalán nem
számítottak rá. Az anyagi erőforrások birtoklása egész sor előnyt jelent,
ám a hiányuknak éppúgy megvannak a maga előnyei - és az esélyte-
lenek azért győzhetnek mégis gyakran, mert ez utóbbiak rendszerint
minden tekintetben felérnek az előbbiekkel.
Valahogyan ezt a leckét igen nehezünkre esik megtanulni. Ügy tű-
nik, nagyon mereven és korlátoltan határozzuk meg az előny mibenlé-
tét. Sok mindent hasznosnak vélünk, ami valójában nem az, más ténye-
zőket pedig értéktelennek ítélünk, holott valójában sokkal erősebbé és
bölcsebbé válunk általuk. A könyv első részében megkísértem feltárni
a tévedés következményeit. Az óriás láttán vajon miért feltételezzük
automatikusan, hogy ő áll nyerésre? Miképpen válhatunk olyan em-
berré, aki nem fogadja el magától értetődőnek a dolgok hagyományos
rendjét - mint Dávid, Arábiái Lawrence, vagy, ami azt illeti, mint Vivek
Ranadivé és okostojás szilicium-völgyi leányzóinak bandája?
VIVEK RANADIVÉ
33
3.
VivekRanadivé kosárlabdacsapata a Nemzeti Ifjúsági Kosárlabda-szö-
vetség hetedik és nyolcadik osztályosainak ligájában játszott Redwood
City színeiben. A lányok a Paye’s Piacé tornacsarnokban edzettek, San
Carlos mellett. Mivel Ranadivé korábban sosem kosarazott, két szak-
embert is felfogadott segítőtársának. Az egyikük Roger Craig volt, az
egykori profi sportoló, aki Ranadivé szoftvercégénél dolgozott.16 Mi-
után Craig felcsapott tanácsadónak, újabb segédet toborzott a saját lá-
nya, Rometra személyében, aki az egyetemen maga is kosárlabdázott.
Rometra az a fajta játékos volt, akit az ember az ellenfél legjobb kosa-
rasának lefogásával bíz meg, ha biztosítani akarja, hogy az illető meg se
tudjon moccanni a pályán. A lányok a csapatban imádták segédedzőjü-
ket. „Rometra mindig úgy bánt velem, mintha a nővérem lenne - mesél-
te Anjali Ranadivé. - Klassz volt, hogy ott tudhattam magam mellett.”
A Redwood City csapatának stratégiája a köré a két időbeli meg-
kötés köré épült, amelyekhez minden kosárlabdacsapatnak igazodnia
kell, hogy felvezethesse a labdát. Az egyik a bedobásra engedélyezett
idő. Miután az egyik csapat kosarat dob, a másik csapat egyik játéko-
sa pályán kívülre viszi a labdát, és ezt követően öt másodperce van rá,
hogy bepasszolja valamelyik, pályán lévő csapattársának. Ha kifut az
időből, a labda a másik csapathoz kerül. Ez rendszerint fel sem merül,
mivel a másik csapat tagjai nem lófrálnak továbbra is a palánk körül,
hogy elcsípjék a bedobást, hanem rögtön rohannak vissza a saját térfe-
lükre. A Redwood City csapata nem így járt el. A lányok mindegyike
árnyékként követte az ellenfél megfelelő játékosát. Amikor egy csapat
a letámadás taktikáját alkalmazza, a védő a másik csapat általa biztosí-
tott támadójátékosa mögött marad, hogy mihelyt az illető megszerzi a
labdát, máris útját állhassa. A Redwood City lányai ezzel szemben egy
16 Le kell szögeznünk, hogy Roger Craig nem csupán egy kiöregedett profi spor-
toló. A visszavonult játékost a nemzeti amerikaifutball-liga történetének egyik
legnagyobb futójátékosaként tartják számon.
34
DÁVID ÉS GÓLIÁT
agresszívabb, igen kockázatos stratégiát követtek. Az ellenfél játékosai
előtt helyezkedtek el, hogy már eleve megakadályozzák őket abban,
hogy elkapják a bedobásokat. Senkit sem állítottak viszont a labdát be-
dobó játékosra. Miért is zavartatták volna magukat miatta? Ranadivé a
fennmaradó játékost szabadon hagyta, hogy szükség esetén második
védőként semlegesíthesse a másik csapat legjobb játékosát.
„Gondoljunk az amerikaifocira! - mondta Ranadivé. - Az irányító
elfut a labdával. Az egész pályán bárkinek átadhatja a labdát, mégis át-
kozottul nehéz végrehajtania a passzt.” A kosárlabdában még bajosab-
ban megy a dolog. Kisebb a pálya, szorít az öt másodperces időhatár, a
labda pedig nehezebb és nagyobb. A Redwood City ellen játszó csapa-
tok igen gyakran egyszerűen képtelenek voltak elvégezni a bedobást az
öt másodperces időhatáron belül. Vagy éppen a bedobó pánikba esett,
hogy mindjárt lejár az ideje, vaktában elhajította a labdát, és a passzt a
Redwood City egyik játékosa csípte el. Ranadivé lányai megszállottan
vadásztak a labdára.
A második időbeli megkötés a kosárlabdában az, hogy a csapatok-
nak tíz másodperc alatt fel kell vezetniük a labdát a félpályán keresztül
az ellenfél térfelére, és ha a Redwood City ellenfelei teljesítették az első
időhatárt és sikerült időben elvégezniük a bedobást, akkor a lányok a
második időhatárra összpontosították figyelmüket. Lerohanták az el-
lenfélnek azt a játékosát, aki elkapta a bedobást, és „csapdába” ejtették.
Erre a feladatra Anjalit jelölték ki. Nyomban odairamodott az ellenfél
labdavezető játékosához, és már jöhetett is a kettőzés: Anjali második
védőként magasan és szélesen kitárta előtte hosszú karjait. Olykor sike-
rült megszereznie a labdát. Máskor az ellenfél megzavarodott játékosa
dobta el csak úgy vaktában - de az is előfordult, hogy az illetőt végképp
beszorították és feltartották, míg végül a bíró belefújt a sípjába. .
„Amikor játszani kezdtünk, senki sem tudta, hogyan kell védekez-
ni vagy bármilyen akciót végigvinni - mesélte Anjali. - Úgyhogy apu
a meccs alatt végig azt hajtogatta, hogy »A ti dolgotok fogni valakit
és biztosítani, hogy az illető ne szerezhesse meg a bedobott labdát.«
A legjobb érzés a világon elcsaklizni a labdát valaki orra elől. Szóval
VIVEK RANADIVÉ
35
mi szorosan fogtuk az ellenfelet, és újra meg újra megszereztük tőlük
a labdát. Ettől pedig mindenki tiszta ideg lelt. Voltak olyan csapatok,
amelyek sokkal jobban játszottak nálunk, régóta is kosaraztak, de mi
mégis megvertük őket.”
A Redwood City játékosai egyre több ponttal húztak el ellenfeleik-
től: 4-0,6-0,8-0,12-0. Egy ízben már 25-0-ra vezettek. Mivel általában
az ellenfél kosara alatt szerezték meg a labdát, ritkán kellett rosszabb
helyzetből távoli dobásokkal próbálkozniuk, amelyek nagy ügyességet
és rutint igényelnek. Ok inkább ziccereket dobtak. Abban az évben a
Redwood City kevés vesztes mérkőzésének egyikén azért kapott ki,
mert a csapatból csak négy játékos jelent meg. Ok ennek ellenére kitar-
tottak a letámadás mellett. Miért is ne? Végül alig 3 ponttal veszítettek.
„Ennek a védekezési taktikának köszönhetően elrejthettük a gyen-
geségeinket - magyarázta Rometra Craig. - Elpalástolhattuk a tényt,
hogy a játékosaink nem dobnak jól távolról, akárcsak azt, hogy nem épp
a legmagasabbak. Mert amíg rámenősen védekeztünk, sorra szereztük
meg a labdákat és potyogtattuk a könnyű ziccereket. Én mindig őszinte
voltam a lányokhoz. Megmondtam nekik kerek perec: »Nem mi va-
gyunk a legjobb kosárcsapat a mezőnyben.« De mindannyian tudták,
mi a feladatuk.” A 12 éves játékosok tűzbe mentek volna Rometráért.
„A lányok fantasztikusak voltak” - mondta a segédedző.
Lawrence a gyenge pontjaikon - a vasútvonal legelhagyatottabb, is-
ten háta mögötti részein - támadt rá a törökökre, nem pedig ott, ahol
erősek voltak. A Redwood City csapata is a bedobásoknál támadott,
vagyis a mérkőzésnek azon a pontján, amikor a kiváló csapatok is épp-
olyan sebezhetőek, mint a gyengék. Dávid nem volt hajlandó közel-
harcba bocsátkozni Góliáttal, hiszen akkor minden bizonnyal veszí-
tett volna. Inkább jócskán hátramaradt, és a völgy egészét használta
csatatérként. Redwood City lányai ugyanezt a taktikát alkalmazták.
A kosárlabdapálya mind a 29 méterére kiterjesztették védelmüket. Az
egészpályás letámadás nem a karok ügyességén, hanem a lábak fürge-
ségén múlik, a tehetséget kitartással pótolja. Ez a legeredményesebb
kosárlabdastílus azok számara, akik - Lawrence beduinjaihoz hason-
36
DÁVID ÉS GÓLIÁT
lóan - „egyáltalán nem szoktak a szabályszerű hadviseléshez, és akik-
nek igazi erősségeit a mozgékonyság, a szívósság, az egyéni intelligen-
cia... és a bátorság [jelentik]”.
„Ez bizony egy kimerítő stratégia” - jelentette ki Roger Craig. O és
Ranadivé a szoftvercég egyik tárgyalótermében beszélgettek, felele-
venítve álomidényük emlékeit. Ranadivé a táblánál állt, felvázolta a
Redwood City kifinomult letámadó taktikáját. Craig az asztalnál ült.
- Az én lányaimnak jobb kondícióban kellett lenniük az ellenfe-
leknél - mondta Ranadivé.
- Hát alaposan meg is futtatta őket! - bólogatott Craig.
- A foci stratégiáját ültettük át a gyakorlatba - mondta Ranadivé.
- Szünet nélkül futtattam őket. Ilyen rövid idő alatt nem tudtuk fejlesz-
teni a technikai készségeiket, úgyhogy a kondíciójukra ügyeltünk, és
persze elsajátították a játék alapfogalmait. Ezért kap ilyen fontos szere-
pet a játékunkban a megfelelő hozzáállás - másként az ember belefárad
az egészbe.
Ranadivé elfogadó hangon mondta ki a „belefárad” szót. Az édes-
apja pilóta volt, akit az indiai kormány börtönbe zárt, mert makacsul
bírálta az ország repülőgépeinek biztonsági állapotát. Ranadivé az
MIT-re iratkozott be, miután látott egy dokumentumfilmet az iskolá-
ról, és úgy ítélte meg, számára ez a tökéletes hely. Mindez 1970-ben
történt, amikor csak úgy lehetett kiutazni külföldi egyetemi képzésre,
ha az indiai kormány jóváhagyta a leendő hallgató részére a valuta ki-
adását - ezért Ranadivé letáborozott az indiai tartalékbank igazgató-
jának irodája előtt, míg meg nem kapta a pénzét. Ranadivé karcsú és
vékony csontú férfi, aki ábrándosán jár-kel, rendíthetetlen nyugalmat
árasztva magából. Ám nagy tévedés lenne mindezt nemtörődömség-
gel magyarázni. A Ranadivék hajthatatlanul kitartanak céljaik mellett.
Az edző odafordult Craighez.
- Hogy is hangzott a csatakiáltásunk?
A két férfi egy pillanatig töprengett, azután jókedvűen, kórusban
kiáltották:
- Egy, két, hár’, hozzáállás!
VIVEK RANADIVÉ
37
A Redwood City filozófiája teljes egészében azon alapult, hogy min-
denki másnál elszántakban iparkodtak.
„Egyszer új lányokkal bővült a csapat - mesélte Ranadivé -, én pe-
dig az első edzésen mondtam nekik, hogy most jól figyeljenek, mert
ezt és ezt fogjuk csinálni. Azután megmutattam, mire gondolok. A szá-
jukba rágtam, hogy az egésznek a hozzáállás a lényege. Kissé aggasz-
tott viszont, hogy úgy láttam, az egyik új lány nem vette ezt az egész
hozzáállás-témát. Aztán amikor elkurjantottuk a csatakiáltást, az új
lány megszólalt: »Nem, az egy, két, hár’, hozzáállás nem az igazi. Ügy
kellene hangzania, hogy egy, két, hár’, hozzáállás, hajrál«” - és ekkor
Ranadivéból és Craigből kitört a nevetés.
4.
1971 januárjában a Fordham Egyetem Kosai kosármeccset játszottak
a Massachusettsi Egyetem csapata, a Vorösbőrűek ellen. A mérkőzést
Amherstben rendezték, a Kalitka néven ismert, legendás stadionban,
ahol a Vorösbőrűek 1969 decembere óta nem kaptak ki. 12 meccsből
mindössze egyszer veszítettek. A Vorösbőrűek sztárjátékosa nem más
volt, mint Július Erving - becenevén doktor J. -, az egyik legnagyobb
sportoló, aki valaha kosárlabdapályára lépett. A UMass rendkívül erős
csapattal állt föl. A Fordham csapata ellenben egy rakás balhés bronxi
és brooklyni kölyökből állt. A centerük az edzések első hetében csú-
nya térdsérülést szenvedett, és nem tudott pályára lépni, ami azt je-
lentette, hogy a csapat legmagasabb játékosa is csupán 195 centis volt.
A kezdő bedobó játékosuk - márpedig a bedobok általában majdnem
ugyanolyan magasak, mint a centerek - Charlie Yelverton volt, aki
alig 188 cm magasra nőtt. A Kosok azonban a mérkőzés kezdetét jel-
ző sípszótól egész pályás letámadást játszottak, és egy percre sem eny-
hítettek a nyomáson. „Az elején sikerült megszereznünk a vezetést,
és elhúztunk 13-6-ra, azután a mérkőzés végéig összeszorított foggal
küzdöttünk - idézte fel az eseményeket Digger l’helps, a Fordham ak-
38
DÁVID ÉS GÓLIÁT
kori edzője. - Afiaim rámenős nagyvárosi srácok voltak. Bejátszottuk
a pálya minden méterét. Tudtuk, hogy az ellenfél előbb-utóbb össze-
roppan.” Phelps egyik fáradhatatlan bronxi ír vagy olasz srácot a másik
után küldte pályára, hogy fogják Ervinget, és a játékosait egymás után
állították ki szabálytalankodásért. Egyikük sem játszott olyan jól, mint
Erving, de ez mit sem számított. A Fordham 87-79-re nyert.
A kosárlabda világában számtalan ehhez hasonló történet kering
legendás mérkőzésekről, amelyeken Dávid az egészpályás letámadás
taktikáját vetette be Góliát ellen. A dologban az a talányos, hogy a le-
támadás mégsem vált népszerűvé. Digger Phelps vajon rendszeresen
alkalmazta az egészpályás letámadást a UMass ellen aratott meglepe-
tésszerű győzelmet követő idényben? Dehogy - többé nem vetette be
ezt a taktikát ugyanilyen módon. És a UMass edzője, Jack Leaman,
akit hazai pályán alázott porig egy csapatnyi utcakölyök - ő vajon ta-
nult a vereségből, és alkalmazta a letámadást a következő olyan mécs-
esén, amikor a csapata esélytelenebbként lépett pályára? Szó sincs róla.
A kosárlabda világában sokan nemigen hisznek a letámadásban, mert a
taktika korántsem csalhatatlan, hiszen egy jól felkészített csapat ügyes
labdavezető és cseles átadó játékosokkal könnyen meghiúsíthatja. Ezt
még Ranadivé is készségesen elismeri. Az ellenfeleknek csupán visz-
sza kellett volna fordítaniuk a letámadást ahhoz, hogy megverjék a
Redwood City csapatát. A lányok nem játszottak elég jól ahhoz, hogy
maguk is lenyeljék ugyanazt a keserű pirulát, amit másoknak beadtak.
Ám mindezek az ellenvetések értelmetlenek. Ha Ranadivé lányai vagy
a Fordham Egyetem rámenős és levakarhatatlan játékosai a hagyomá-
nyos játékstílust követik, harminc ponttal veszítettek volna. Az esély-
teleneknek a letámadás volt a legkecsegtetőbb lehetőségük arra, hogy
legyőzzék Góliátot. Ha ésszerűen gondolkodunk, minden esélytelenül
pályára lépő csapatnak ezt a játékstílust kellene alkalmaznia, nem igaz?
Akkor hát miért nem teszik?
Arreguín-Toft ugyanezzel a zavarba ejtő viselkedésmintával szem-
besült. Amikor az esélytelenebb fél Dávid módszerével harcolt, rend-
szei int győzött. Az esélytelenek azonban az esetek túlnyomó részében
VIVEK RANADIVÉ
39
nem Dávid harcmodorát követték. Az Arreguin TolL adatbázisában sze-
replő 202 egyoldalú küzdelemből az esélytelenebb tel 152 alkalommal
döntött úgy hogy a hagyományos módon megy ölre Góliáttal - és 119
esetben veszített is. 1809-ben a peruiak nyíltan kiálltak a spanyolok el-
len, és vereséget szenvedtek; 1816-ban a grúzok nyíltan harcba szálltak
az oroszokkal, és alulmaradtak; 1817-ben a pindarik nyíltan hadba vo-
nultak a britek ellen, és pórul jártak; az 1817-es kandi felkelés idején
a ceyloniak szintúgy nyíltan tengelyt akasztottak a britekkel, és vere-
séget szenvedtek; 1823-ban a burmaiak is úgy döntöttek, hogy nyíl-
tan szembeszállnak a Brit Birodalommal, ám vesztesként kerültek ki
a háborúból. És sorolhatnánk a kudarcokat a végtelenségig. Az 1940-
es években a vietnami kommunisták lázadása pokollá tette a franciák
életét, mígnem 1951-ben a Viet Minh stratégája, Vo Nguyen Giap át-
tért a hagyományos hadviselésre - és máris sorban követték egymást
a vietnami vereségek. George Washington ugyanígy járt el az ameri-
kai függetlenségi háborúban, vagyis felhagyott a gerillataktikaval, ami
olyan jó szolgálatot tett a gyarmatoknak a konfliktus korai szakaszában.
„Washington a lehető leghamarabb annak szentelte erőit, hogy brit
mintára megszervezze a kontinentális hadsereget, aminek eredménye-
képpen egyik vereséget a másik után szenvedte el, és végül majdnem
elveszítette a háborút” - írja William Polk Vivient Politics (Az erőszak
politikája) című művében, amely a hagyományostól eltérő hadviselés
történetét dolgozza fel.
Ez bizony mindaddig elég ésszerűtlenül hangzik, míg fel nem idéz-
zükLawrence hosszú menetelését a sivatagon keresztül Akabáig. Köny-
nyebb a katonákat ragyogó egyenruhába bújtatni és nagy csinnadrat-
tával masíroztatni, mint elérni, hogy csaknem ezer km-t tevegeljenek
a kígyóktól nyüzsgő sivatagon át. Éppígy könnyebb és sokkalta meg-
nyugtatóbb minden kosár után visszakocogni a saját térfelünkre és
kifújni magunkat -- és persze tökéletesen koreografált akciókat kivite-
lezni -, mint megállás nélkül lótni-futni, cséphndaróként csapkodni a
karunkkal, és megküzdeni a kosárlabdapálya minden egyes centiméte-
réért. Az esélytelenek stratégiái kétségkívül cmbei[. l obnldak.
40
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A jelek szerint az egyetlen ember, aki eszébe véste a Fordham és a
Massachusettsi Egyetem között lezajlott nevezetes mérkőzés tanulsá-
gát, a UMass gólyacsapatának vézna kis irányítója, Rick Pitino volt.
Rick nem is játszott aznap, csak tágra nyílt szemmel figyelt. Még ma,
több mint négy évtized múltán is emlékezetből meg tudja nevezni a
Fordham csapatának majd minden játékosát: Yelverton, Sullivan, Mai-
nor, Charles, Zambetti. „A leghihetetlenebb letámadó legénységgel
léptek pályára, amelyet valaha láttam - mesélte Pitino. - Öt 183 és
195 cm közötti fickó. Fantasztikus volt, ahogyan bej átszőtték a pályát.
Majd kiesett a szemem, úgy figyeltem őket. Egyszerűen nem hittem el,
hogy megvernek minket, hiszen a Kalitkában verhetetlenek voltunk.”
Pitino 1978-ban, 25 éves korában a Bostoni Egyetem vezetőedzője
lett, és maga is bevetette a letámadás taktikáját, amivel 24 év óta elő-
ször bejuttatta az iskola csapatát az NCAA (National Collegiate Athle-
tic Association, Nemzeti Egyetemi Sportszövetség) kosárlabdatorná-
jára. Vezetőedzői pályafutásának következő állomásán, a Providence
College-ban Pitino egy olyan csapatot vett át, amely az előző évben
11-20-as győzelem-vereség mérleggel végzett. A játékosok kis terme-
tnek voltak, és csak igen halványan pislákolt bennük a tehetség - vagy-
is a megszólalásig hasonlítottak a fordhami Kosokra. Ám kitartóan
alkalmazták a letámadás taktikáját, és végül csupán egy mérkőzéssel
maradtak le arról, hogy a nemzeti bajnoki címért játszhassanak. Pitino
pályafutása során újra meg újra rendkívüli eredményeket ért el a saját
csapatainál összehasonlíthatatlanul tehetségesebb versenytársak ellen.
„Egész sereg edző keres meg minden évben, hogy megtanulja a le-
támadásos taktikát” - mesélte Pitino. Ö jelenleg a Louisville-i Egye-
tem kosárlabda-vezetőedzője, és miatta zarándokolnak manapság
Louisville-be mindazok a Dávidok, akik igyekeznek ellesni Góliát-
jaik legyőzésének fortélyait. „Azután emaileket küldözgetnek nekem,
amelyekben arról panaszkodnak, hogy képtelenek megvalósítani az
elképzeléseiket. Nem hiszik, hogy a játékosaik kitartanának.” Pitino
megcsóválta a fejét. „Mi mindennap kétórás edzést tartunk - folytatta
aztán. - Ajátékosokaz edzések úgy 98%-át mozgásban töltik. Nagyon
VIVEK RANADIVÉ
41
kevés időt fecsérlünk a beszédre. Amikor kijavítjuk a hibákat - vagyis
amikor Pitino és segédedzői leállítják a játékot, hogy utasításokat ad-
janak ezek afféle röpke hét másodperces leállások, hogy a játékosok
pulzusa ne essen vissza. Mi folyamatosan dolgozunk.” Hét másodperc!
A Louisville-be érkező edzők pedig ott ücsörögnek a lelátón, elnézik a
szünet nélküli kemény munkát, és elkeserednek. Persze ahhoz, hogy
valaki Dávid szabályai szerint játsszon, elkeseredettnek is kell lennie.
Olyan pocsékul kell játszania, hogy ne maradjon más választása. Pitino
látogatóinak csapatai azonban éppen annyira jók, hogy az edzők tisz-
tában legyenek vele, ez a taktika otthon nem fog beválni. Sosem sike-
rül meggyőzniük a játékosaikat, hogy ennyire nekidurálják magukat.
Egyszerűen nem elég csüggedtek hozzá. De mi a helyzet Ranadivéval?
O aztán eléggé neki volt keseredve. A lányait elnézve azt gondolnánk,
hogy mivel nem is konyítottak a labdavezetéshez, passzoláshoz és ko-
sárra dobáshoz, behozhatatlan hátrányból indultak. Ám enől szó sem
volt. Sőt éppen a kétbalkezességüknyitott teret győztes stratégiájuknak.
5.
Amikor a Redwood City egyik győzelmét a másik után aratta, a csapat
sikere feldühítette az ellenfelek edzőit. Ügy érezték, a Redwood City
csapata nem játszik sportszerűen - hogy nem helyes bevetni az egész-
pályás letámadást 12 éves kislányok ellen, akik csak most kezdik elsa-
játítani a játék alapjait. Az ifjúsági kosárlabda lényege, mennydörögte a
bíráló hangok kórusa, a kosárlabdához szükséges készségek fejlesztése.
Szerintük azonban Ranadivé lányai nem is igazi kosárlabdát játszottak.
Az ember persze könnyen érvelhetne azzal, hogy a letámadásos takti-
kával a 12 éves lányok sokkal értékesebb leckéket tanultak meg - ne-
vezetesen, hogy az iparkodás lepipálja a tehetséget, a szokások pedig
azért vannak, hogy szakítsanak velük. Ám az ellenfelek edzői, akik mé-
retes zakót kaptak a Redwood Citytől, egyáltalán nem voltak bölcsel-
kedő hangulatban.
42
ÜAVID ÉS GÓLIÁT
„Az egyik pasas bunyózni akart velem a parkolóban - mesélte Ra-
nadivé. - Afféle izomagyú alak volt. Lei itt róla, hogy ő maga is futbal-
lozott és kosarazott, és bökte a csőrét, hogy ez a cingár külföldi pacák
megveri a saját sportágában. Úgyhogy ő meg engem akart megverni.”
Mint Roger Craig elmondta, időnként egészen megdöbbentette,
amit a pályán látott. „A többi edző üvöltözött a lányaival, megalázta
és mindennek lehordta őket. Egyfolytában kiabáltak a bírónak, hogy
fault, fault. Pedig mi nem szabálytalankodtunk, csak épp rámenősen
védekeztünk.”
Ranadivé a következőket mesélte: „Egyszer egy San Jósé keleti felé-
ből érkező csapattal játszottunk. Azok a lányok már évek óta kosaraz-
tak. Olyanok voltak, mintha kosárlabdával a kezükben születtek volna.
Mi mégis módszeresen felmorzsoltuk őket. 20-0-ra vezettünk. Még azt
sem hagytuk, hogy elvégezzék a bedobást, mire az edzőjük úgy bepi-
pult, hogy felkapott egy széket és elhajította. Elkezdett üvöltözni a lá-
nyaival, és persze ebben az életkorban minél hangosabban ordítozol
a lányokkal, csak annál idegesebbek lesznek - Ranadivé megcsóválta a
fejét; ő elvből soha, de soha nem emelte fel a hangját. - Végül a bíró
a szó szoros értelmében megfogta és kidobta a pasast az épületből.
Ijesztő volt. Azt hiszem, az edző azért jött ki annyira a sodrából, mert
az én szöszke leányzóim szemmel láthatóan gyatrábban játszottak, és
mégis lemostuk őket a pályáról.”
Az eszményi kosárlabda-játékos jellemző megkülönböztető jegyei
a technikai tudás megnyilvánulásai és az óraműpontossággal végrehaj-
tott megmozdulások. Amikor azonban a mérkőzésen a küzdőszellem
fölébe kerekedik a tehetségnek, a kosárlabda félbeszakadt akciók, ka-
pálódzó végtagok meghökkentő egyvelegévé válik, amelyben az ellen-
fél máskor nagyon is rátermett játékosai pánikba esve dobálják a fabdát
a pályán kívülre. Csak az lehet elég vakmerő ehhez a játékstílushoz, aki
nincs benne a kosarasbrancsban - teszem azt a játékhoz mit sem konyí-
tó külföldi, vagy a kispad végén gubbasztó vézna New York-i kölyök.
T.	E. Lawrence azért diadalmaskodhatott, mert a lehető legtávolabb
állt a brit hadsereg mintaszerű tisztjeitől. Nem végzett kitüntetéssel a
VIVEK RANADIVÉ
43
legrangosabb angol katonai akadémián. Foglalkozas.ua nézve régész
volt, aki ábrándozó prózát írogatott. Amikor katonai elöljáróit felke-
reste, sarut és teljes beduinöltözéket viselt. Ügy beszélt arabul, mint-
ha az anyatejjel szívta volna magába, és olyan ügyesen bánt a tevével,
mintha teveháton nőtt volna fel. Ügyet sem vetett rá, mit gondolnak a
katonai brancsban az ö „kiképzetten csőcselékéről”, hiszen egyáltalán
nem volt szívügye a katonáskodás. Azután pedig ott volt Dávid. Bizo-
nyára jól tudta, hogy a filiszteusokkal vívott párbajnak szabályszerűen,
pengeváltással kellett volna zajlania. O azonban pásztor volt, ami az
ókorban az egyik legalantasabb foglalkozásnak számított. Semmi érde-
ke nem fűződött ahhoz, hogy betartsa a katonai ceremóniák aprólékos
előírásait.
Mindig szem előtt tartjuk, milyen fontos szerepet játszik a boldogu-
lásunkban a tekintély, a különböző erőforrások és az, hogy elit intéz-
ményekhez tartozunk. Az már ritkábban fordul meg a fejünkben, hogy
az effajta előnyök mennyire behatárolják a választási lehetőségeinket.
Vivek Ranadivé az oldalvonalnál állt, amikor az ellenfél játékosainak
szülei és edzői szidalmakkal halmozták el. Az emberek zöme össze-
húzta volna magát ilyen heves bírálatok hallatán. Nem így Ranadivé.
Az egész totál véletlen volt. Úgy értem, az apám korábban soha életében nem
kosarazott. Miért kellett volna törődnie azzal, hogy mit gondol róla a
kosarasvilág? Ranadivé egy olyan lánycsapatot edzett, amelynek tag-
jai tehetségtelenek voltak egy olyan sportágban, amihez ő maga sem
konyított. Az edző esélytelenül indult, esze ágában sem volt beillesz-
kedni, így szabadon kísérletezhetett olyan módszerekkel, amelyekről
mások még álmodni sem mertek.
6.
A nemzeti bajnokságon a Redwood City lányai megnyerték az első két
meccsüket. A harmadik fordulóban Orange megye egy eldugott zugá-
nak csapatával kerültek szembe. A Redwood t ilynek a/ ellenfél ottho-
44
DÁVID ÉS GÓLIÁT
nában kellett játszania, és a bíró is helybéli volt. A meccs reggel 8-kor
kezdődött. A Redwood City játékosai 6-kor indultak a szállodájukból,
hogy megelőzzék a csúcsforgalmat. Innentől kezdve minden félresike-
rült. Abíró nem hitt az „egy, két, bár’, hozzáállás, hajrá!” jelmondatban,
és azt a nézetet sem osztotta, hogy a bedobások megakadályozása ré-
sze a kosárlabdasportnak. Egyik faultot a másik után ítélte meg.
-	Sima védőfaultok voltak, érintés miatt. Vacak kis semmiségek
- mondta Craig, szemlátomást fájó emléket idézve.
-	A lányaim nem értették a dolgot - tette hozzá Ranadivé. - A bíró
vagy négyszer annyi faultot ítélt ellenünk, mint a másik csapat ellen.
-	Az emberek pfujoltak - mesélte Craig. - Pocsék egy helyzet volt.
-	A kettő az egyhez arány még érthető, de a négy az egyhez? - Ra-
nadivé a fejét csóválta.
-	Az egyik lányt kipontozták.
-	Mégsem omlottunk össze. Még így is volt esélyünk a győzelemre.
Csakhogy...
Ranadivé lefújta a letámadásos taktikát. Ezt kellett tennie. A Red-
wood City játékosai visszavonultak a saját térfelükre, és tétlenül figyel-
ték, ahogyan ellenfeleik felvitték a labdát a palánkjuk alá. Ranadivé
lányai már nem futkostak lélekszakadva. Két labdabirtoklás között ki-
vártak és latolgattak. Ügy kosaraztak, ahogy a nagykönyvben meg van
írva, és végül vesztettek - de előtte azért megmutatták, hogy Góliát
csöppet sem olyan legyőzhetetlen óriás, amilyennek képzeli magát.
MÁSODIK FEJEZE 1
Teresa DeBrito
„A legnagyobb osztályomba huszonkilenc
gyerek járt. Hű, az bizony csodás volt!”
1.
Amikor a Shepaug-völgyi Felső Tagozatos Általános Iskolát (She-
paug Valley Middle School) felépítették a baby boom-korszak gyer-
mekei számára, minden áldott reggel háromszáz nebuló özönlött elő
az iskolabuszokból. Az épületet egy sor kétszárnyú bejárati ajtóval
szerelték fel, hogy gyorsan befogadhassa a tülekedő gyereksereget,
folyosóin pedig olyan forgalom bonyolódott, akár egy zsúfolt főút-
vonalon.
Ez azoban már régen történt. A baby boom-korszak beköszöntött,
és le is zárult. Connecticut államnak azt az idilli zugát, amelyben She-
paug található - a maga elragadó, gyarmati korszakból fennmaradt fal-
caival és kanyargó, vidéki útjaival felfedezték a gazdag New York-i
párok. Az ingatlanárak megemelkedtek, és a fiatalabb családok immár
nem engedhették meg maguknak, hogy a környéken lakjanak. A be-
iratkozó tanulók száma 245-re csökkent, majd alig több, mint 200-ra
esett vissza. Az iskola hatodik évfolyamára jelenleg 80 gyerek jár. Rá-
adásul a körzet alsó tagozatos általános iskoláiba járó gyerekek létszá-
mából ítélve ez a szám hamarosan a felére csökken, ami annyit jelent,
46
DÁVID ÉS GÓLIÁT
hogy az iskola átlagos osztálylétszama nemsokára az országos átlag alá
fog süllyedni. A hajdan zsúfolt iskola meghitt kis közösséggé alakult.
Mindenki szívesen adná gyermekét a Shepaug-völgyi Általános Is-
kolába, ugye?
2.
Vivek Ranadivé és a Redwood City leány-kosárcsapatának története
azt sugallja, hogy nem mindig ítéljük meg helyesen, mi előnyös és mi
hátrányos, vagyis gyakorta összetévesztjük a két kategóriát. Ebben és
a következő fejezetben ezt az elméletet két, látszólag egyszerű oktatás-
ügyi kérdésre alkalmazom. Azért használom a „látszólag” kitételt, mert
csupán első pillantásra tűnnek egyszerűnek, ám, mint látni fogjuk,
korántsem azok.
A két egyszerű kérdés közül az első a Shepaug-völgyi Általános Isko-
la helyzetére vonatkozik. Ügy vélem, bárki szívesen látná gyermekét e
meghitt osztályközösségek egyikében. A szülők és a döntéshozók a vi-
lágon szinte mindenütt magától értetődőnek veszik, hogy a kisebb osz-
tályok szükségképpen jobbak is. Az elmúlt néhány év során az Egyesült
Államok, Nagy-Britannia, Hollandia, Kanada, Hongkong, Szingapúr,
Korea és Kína kormányai - hogy csak néhányat említsünk - egytől
egyig jelentős lépéseket tettek az iskoláik osztálylétszámának csökken-
tése érdekében. Amikor Kalifornia kormányzója meghirdette átfogó
terveit az osztályok létszámának redukálására az államban, a népsze-
rűsége három héten belül a kétszeresére nőtt. Egy hónap leforgása alatt
húsz másik kormányzó jelentette be, hogy szándékában áll követni Ka-
lifornia példáját, másfél hónapon belül pedig a Fehér Ház is közzétette
saját terveit az iskolai osztályok létszámának csökkentéséről. Mind a
mai napig az amerikaiak 77%-a gondolja úgy, hogy ésszerűbb az adó-
fizetők pénzét az osztálylétszámok lejjebb szorítására, mint a tanári fi-
zetések feltornázására költeni. Márpedig jól tudjuk, milyen kevés kér-
désben ért egyet az amerikaiak 77%-a.
TERESA DEBRITO
47
Régebben a Shepaug-völgyi Általános Iskola egy adagos osztályába
nem kevesebb, mint 25 nebuló járt. Manapság a/ osztályok létszáma
sokszor 15 főre apad. Ez annyit jelent, hogy a Shepaug-völgyi Általá-
nos Iskola tanulói sokkal több személyes figyelemben részesülhetnek
tanáruktól, mint korábban, márpedig a józan ész azt súgja, hogy minél
több figyelmet kap a gyermek a pedagógustól, annál eredményesebb
lesz a tanulási folyamat. Vagyis az új, meghitt közegben a tanulóknak
jobb iskolai teljesítményt kellene nyújtaniuk, mint a régi, zsúfolt kör-
nyezetben, igaz?
Egy igen kitűnő módszer kínálkozik annak eldöntésére, hogy helyt-
álló-e a fenti állítás. Connecticutban rengeteg iskola van hasonló hely-
zetben, mint a Shepaug-völgyi általános. Az államban sok a kisváros,
márpedig a kisvárosok kicsiny általános iskoláit érzékenyen érin-
ti a születési arányszámok és az ingatlanárak természetes ingadozása
- vagyis könnyen előfordulhat, hogy egy évfolyamra az egyik évben
kevesen járnak, a következőben pedig zsúfolttá válik. Az alábbiakban
látható például, hogyan alakult egy másik connecticuti általános isko-
lában az ötödik osztályba beiratkozok száma:
1993	18	2000	21
1994	11	2001	23
1995	17	2002	10
1996	14
2003	18
1997	13	2004	21
1998	16
1999	15
2005	18
2001-ben 23 gyerek járt az ötödik osztályba, a következő évben mind-
össze 10! Pedig 2001 és 2002 között az iskolában semmi sem változott.
Ugyanazok voltak a tanárok, ugyanaz az igazgató, és a gyerekek ugyan-
azokból a tankönyvekből tanultak. Maga az iskola is az addigi épület-
ben működött tovább, ugyanabban a városban. A helyi gazdasági hely-
zet és népesség gyakorlatilag változatlan maradt. Az egyetlen változó
48
DÁVID ÉS GÓLIÁT
az ötödik osztályosok száma volt. Ha a tanulók jobban teljesítettek a
magasabb létszámú évfolyamon, mint az alacsonyabb létszámún, ak-
kor egész biztosak lehetünk abban, hogy' az ok az osztálylétszámban
keresendő, ugyebár?
Ezt nevezzük „természetes kísérletnek.” A tudósok legtöbbször la-
boratóriumi kísérleteket végeznek hipotéziseik vizsgálatára és bizonyí-
tására. Ritkán azonban előfordul, hogy a való világ szolgál kézenfek-
vő módszerrel ugyanannak az elméletnek a bizonyítására - ráadásul a
természetes kísérleteknek számos előnyük van a laboratóriumi kísér-
letekkel szemben. Mi történik tehát, ha megvizsgáljuk a Connecticut
állambeli természetes kísérlet lefolyását, és évről évre össze hasonlítjuk
az alacsonyabb létszámú osztályokba járó gyerekek tanulmányi ered-
ményeit azon társaik eredményeivel, akik történetesen egy zsúfoltabb
ötödik osztályba kerültek? Caroline Hoxby közgazdász pontosan ezt
tette - sorra vizsgálta Connecticut állam összes általános iskoláját.
S hogy mit talált? Az égvilágon semmit. „Számos tanulmányban le-
szögezik, hogy egy bizonyos irányelv változásának nem mutatható ki
statisztikailag szignifikáns hatása - írta Hoxby. - Ez persze nem jelenti
azt, hogy ilyen összefüggés nem is létezik. Csupán annyit jelent, hogy a
rendelkezésükre álló adatállományban nem tudtak rábukkanni. A saját
kutatásaim során olyan közelítő értékeket találtam, amelyek egészen
konkrétan a nulla környékén mozognak. Mondhatni, pontosan nullát
kaptam eredményül. Más szóval, ez esetben valóban nincs semmiféle
összefüggés.”
Ez persze csupán egyetlen tanulmány, ám az összkép cseppet sem
válik világosabbá, ha az osztálylétszámra vonatkozó valamennyi ta-
nulmányt végigböngésszük - márpedig az évek során több száz ilyet
készítettek. A tanulmányok 15%-a talál statisztikailag szignifikáns bi-
zonyítékot arra nézve, hogy a tanulók jobban teljesítenek a kisebb osz-
tályokban. Nagyjából ugyanannyi kutató jutott arra a megállapításra,
hogy a tanulók gyengébb teljesítményt nyújtanak a kisebb létszámú
osztályokban. A kutatók 20%-a hasonló eredményre jutott, mint Hoxby,
és egyáltalán semmilyen összefüggést nem talált - a többiek pedig ta-
TERESA DEBRITO
49
láltak ugyan némi bizonyítékot egyik vagy másik álláspont mellett, ám
nem elegendőt ahhoz, hogy bármilyen megalapozott következtetést le-
vonhassanak. Az osztálylétszám-tanulmányokat rendszerint egy ehhez
hasonló bekezdésben foglalják össze:
Meghatározási stratégiánk négy országban - Ausztráliában,
Hongkongban, Skóciában és az Egyesült Államokban - rend-
kívül pontatlan közelítő értékeket eredményezett, amelyek
nem tesznek lehetővé semmiféle biztos kijelentést az osztály-
létszám változásainak hatásával kapcsolatban. Két országban
- Görögországban és Izlandon - a csökkentett osztálylétszámú
oktatásnak az elhanyagolhatónál erőteljesebb jótékony hatása
mutatkozik. Franciaország az egyetlen olyan ország, amelyben
jelentékeny különbségek fedezhetők fel a matematika és a ter-
mészettudományos tárgyak oktatása között: Míg a matematika
esetében kimutatható az osztálylétszám változásainak statiszti-
kailag szignifikáns és erőteljes hatása, addig a természettudo-
mányos tárgyak esetében egy hasonló nagyságrendű hatás tel-
jességgel kizárható. Az a nyolc iskolarendszer, amelyeknél mind
a matematika, mind a természettudományos tárgyak esetében
kizárható, hogy az osztálylétszám változásai nagymérvű hatást
gyakorolnának, a belga (két vizsgált iskola alapján), a kanadai, a
cseh, a koreai, a portugál, a román, a szlovén és a spanyol. Végül
pedig két ország, Japán és Szingapúr esetében az osztálylétszám
változásainak mindennemű hatását kizárhatjuk.
Sikerült követnünk az okfejtést? Miután több ezer oldalnyi adatot
osztályoztak 17 különböző ország tanulóinak teljesítményével kap-
csolatban, a közgazdászok arra a következtetésre jutottak, hogy a vi-
lágon mindössze két olyan hely akad - Görögország és Izland -, ahol
„a csökkentett osztálylétszámű oktatásnak az elhanyagolhatónál erő-
teljesebb jótékony hatása mutatkozik.” Á, szóval (Hímgorszug és IzlandV.
Az Egyesült Államokban az utóbbi években erőteljesen szorgalmazták
50
DÁVID ÉS GÓLIÁT
az osztálylétszámok csökkentését, aminek eredményeképpen 1996 és
2004 között mintegy negyedmillió új tanárt alkalmaztak. Ugyanebben
az időszakban az Egyesült Államok egy tanulóra jutó kiadásai 21%-kal
szöktek fel - és ezt a sok tízmilliárd dollárnyi többletet majdnem teljes
egészében az új tanerők felvételére fordították. Bátran kijelenthetjük,
hogy nincs a világon még egy olyan hivatás, amelyben az elmúlt két év-
tized folyamán olyan gyorsan, olyan nagymértékben és olyan hatalmas
költségek árán növekedett volna a foglalkoztatottak száma, mint a pe
dagógusoké. Egyik ország a másik után áldozott hasonló nagyságrendű
összegeket az oktatásügyre, hiszen elég megnéznünk egy olyan iskolát,
mint a Shepaug-völgyi általános, ahol minden tanárnak alkalma nyílik
megismerni valamennyi tanulót, és máris azt gondoljuk magunkban:
„Erre ahelyre szívesen küldeném a gyerekemet!” A bizonyítékok azon-
ban azt sugallják, hogy aminek a módfelett előnyös voltáról szilárdan
meg vagyunk győződve, valószínűleg egyáltalán nem is jelent előnyt.1
3.
Nemrégiben leültem beszélgetni Hollywood egyik legnagyobb hatal-
mú férfijával. Az illető Minneapolisban töltött gyermekkoráról kezdett
mesélni. Mint elmondta, kisfiúként minden tél elején a környékbeli
utcákat rótta, és megállapodást kötött azokkal a szomszédokkal, akik
el akarták lapátoltatni a havat a kocsifelhajtójukról és a járdájukról.
Azután az összes megbízást kiadta alvállalkozásba más, környékbeli
17 A sok száz osztálylétszám-tanulmány végleges elemzését Eric Hanushek okta-
tásügyi közgazdász végezte el „The Evidence on Class Size” (Az osztálylétszám-
ra vonatkozó bizonyítékok) című munkájában. Hanushek így ír: „Valószínűleg
az oktatás egyetlen aspektusát sem tanulmányozták olyan behatóan, mint az
osztálylétszámot. Ez a munka már évek óta folyik, és mindmáig semmi okunk
azt hinni, hogy az osztálylétszám bármiféle konzekvens összefüggésben áll az
iskolai teljesítménnyel.”
t'ERESA DEBRITO
51
gyerekeknek. Bár a családoktól csak később szedte be a kialkudott
összeget, munkásainak nyomban leperkálta a bérüket készpénzben,
amint elkészültek a munkával, mert megtanulta, hogy így bírhatja a
legeredményesebben kemény munkára a csapatát. Nyolc, olykor ki-
lenc srác szerepelt a bérlistáján. Össze! pedig a falevelek ósszegereb-
lyézésére váltott.
„Személyesen ellenőriztem a munkájukat, hogy nyugodt szívvel
mondhassam az ügyfeleknek, a kocsifelhajtójuk annak rendje-módja
szerint meg lesz tisztítva - idézte fel emlékeit a férfi. - Mindig akadt
egy-két srác, aki nem végzett rendes munkát, ezeknek ki kellett tennem
a szűrét.” Ekkoriban 10 éves volt, 11 éves korára pedig már 600 dollárt
tett a bankba, aminek minden centjét maga kereste meg. Ez az 1950-es
években történt, vagyis a spórolt pénze ma úgy 5000 dollárnak felel-
ne meg. „Nem volt elég pénzem, hogy eljussak oda, ahová akartam --
mondta a férfi megvonva a vállát, mintha magatói értetődő k nne, hogy
egy 11 éves kissrác pontosan tudja, mi a célja az életben. - A pénzt a
bolond is el tudja költeni. Ha azonban az ember maga keresi meg, majd
megtakarítja és késlelteti az örömet, amit a költekezés okoz, akkor ta-
nulja meg értéke szerint becsülni.”
Az illető családja olyan környéken lakott, amit az emberek szépítően
a „vegyes” jelzővel illettek. Állami iskolákba járt, és turkálókban vásá-
rolt ruhákat hordott. Édesapja megélte a nagy gazdasági válságot, és
nyíltan beszélt a pénzről. A hollywoodi férfi elmondta, hogyha gyerek-
korában vágyott valamire - új futócipőre vagy teszem azt egy bicikli-
re -, akkor apja kijelentette, hogy a vételár felét neki kell állnia. Ha égve
hagyta a lámpákat, apja egyszerűen megmutatta neki a villanyszámlát.
„Ilyenkor azt mondta: »Nézd csak, ennyit fizetünk a villanyért. Te pe-
dig rendszeresen lusta vagy leoltani a lámpákat. Vagyis, a te lustaságo-
dért fizetünk. Persze, ha napi huszonnégy órában szükséged van a lám-
pákra a munkádhoz, akkor semmi gond, csináld csak!«”
Azon a nyáron, amikor 16 éves lett, beállt dolgozni az apja hulladék-
fém-telepére. Kemény kétkezi munka volt ez. Úgy bántak vele, mint
bármely másik alkalmazottal. „Azon a nyáron határoz! am el, hogy nem
52
DÁVID ÉS GÓLIÁT
akarok Minneapolisban élni - mesélte. - És azt is ekkor döntöttem el,
hogy soha az életben nem akarom az apám vállalkozásában keresni a
kenyerem. Ez a munka ocsmány, piszkos, kemény és unalmas volt. Az
egész annyiból állt, hogy hordókba kellett pakolnunk a hulladék fémet.
Május 15-től a munka ünnepéig, szeptember első hétfőjéig gürcöltem
ott. Képtelen voltam levakarni magamról a koszt. Visszatekintve azt
gondolom, apám pontosan azért akarta, hogy nála dolgozzak, mert jól
tudta, ha kipróbálom ezt a munkát, alig várom majd, hogy elmenekül-
hessek. Ösztönözni fog, hogy többre vigyem az életben.’’
Az egyetemi évek alatt az illető mosodaszolgálatot üzemeltetett
- gazdag évfolyamtársai szennyesét beadta a vegytisztítóba, majd ház-
hoz szállította a tiszta ruhákat. Charter-repülőjáratokat szervezett a
diákoknak Európába. Gyakran járt a barátaival kosárlabdameccsekre,
és mindig pocsék helyeken — tartóoszlopok takarásában - kellett ülnie.
Ilyenkor eltűnődött azon, milyen érzés lehet a kiemelt helyárú ülése-
ken feszíteni, a pálya mellett. Míg New Yorkban gazdaságtant és jogot
hallgatott, egy rossz hírű környéken élt Brooklynban, hogy pénzt ta-
karítson meg. Miután elvégezte az egyetemet, Hollywoodban kapott
állást, ahol egyre feljebb kapaszkodott a ranglétrán, áradni kezdtek
hozzá a jutalmak és mellékesek, egész sor rendkívüli sikert könyvelhe-
tett el - mára repülőgéphangár méretű háza van Beverly Hillsen, saját
repülőgépe, egy Ferrarija a garázsban, végeérhetetlennek tűnő kocsi-
felhajtójának elejét pedig olyan kapu zárja le, amelyet mintha Európa
egy középkori kastélyából szállítottak volna át. Ez a férfi tisztában van
a pénz mibenlétével. Mégpedig, a saját véleménye szerint azért, mert
még odahaza, Minneapolis utcáin alapos oktatást kapott az értékéről
és működéséről.
„Nagyobb szabadságra vágytam. Igyekezni akartam, hogy szert te-
hessek mindenféle dologra. A pénz eszköz volt, ami segített a törekvé-
seimben, a vágyaim elérésében, és lendületet adott - mondta. - Senki
sem sulykolta ezt a hozzáállást, magamtol tanultam bele. Rákaptam az
ízére. Erősítette az önbecsülésemet, és úgy éreztem, hogy általa jobban
ura vagyok az életemnek.”
TERESA DEBRITO
53
A hollywoodi férfi otthoni irodájában üldögélve mesélte el mindezt
- a helyiség bőven volt akkora, mint mások egész lal ása -, hogy végül
aztán eljussunk a lényegig. Az illetőnek voltak gyerekei, akiket szívből
szeretett. Ahogyan minden szülő, igyekezett mindenben gondoskod-
ni róluk, többet nyújtani nekik, mint amennyit ő kapott. Ám súlyos
ellentmondásba keveredett, és ezzel ő is tisztában volt. Sikerét annak
köszönhette, hogy az évek során keserves küzdelmek árán megtanulta,
mit ér a pénz, mit jelent a kemény munka, és milyen örömöt és betelje-
sülést hoz, ha az ember a maga erejéből boldogul a világban. Azonban,
éppen a sikere miatt, a saját gyerekeinek bajosan tudta megtanítani
ugyanezeket a leckéket. A hollywoodi multimilliomosok csemetéi a
legritkább esetben sem gereblyéznek falevelet Beverly Hills-i szomszé-
daiknál. Apjuk pedig nem lobogtatja előttük dühösen a villanyszámlát,
ha égve hagyják a villanyt. Ok sosem kucorognak a kosárlabdacsarnok-
ban a támpillérek mögött, és nem kell azon tűnődniük, milyen lehet az
első sorból nézni a meccset. Ók egész életüket az első sorban töltik.
„Gyanítom, hogy sokkal nehezebb gazdag környezetben felnevelni
a srácainkat, mint hinnénk - magyarázta a férfi. - Az embereket tönk-
reteszik az anyagi gondok. De a nagy vagyon éppúgy tönkreteszi őket,
mert kihal belőlük az ambíció, elveszítik büszkeségüket, és eltorzul az
önértékelésük. Mindkét szélsőség megnehezíti az ember életét. Való-
színűleg ez esetben is a középút a legjárhatóbb.”
Persze kevés dolog vált ki az emberekből csekélyebb együttérzést,
mint amikor egy multimilliomos siránkozik a gyerekei sorsa miatt.
A hollywoodi férfi gyerekeinek sosem kell alábbadniuk a legfényűzőbb
lakóhelyeknél és a repülőgépek első osztályánál. Ám a férfi nem az
anyagi kényelemről beszélt. Ő a saját erejéből lett híres. Az egyik fivé-
re átvette a családi hulladékfém-telepet, és szépen boldogult. A másik
testvére orvos lett, és virágzó praxist épített ki. Az apjuk három olyan
fiúgyereket nevelt fel, akik eléggé motiváltak voltak, és kivívták a ma-
guk megbecsült helyét a világban. A hollywoodi férfi tehát arra akart
kilyukadni, hogy neki a sok százmillió dollárjával nehezebb dolga volt
a gyereknevelés terén, mint hajdan az apjának Aíinneapolisbaii.
54
DÁVID ÉS GÓLIÁT
4.
A hollywoodi férfi korántsem az első ember, aki erre a felismerésre ju-
tott. Úgy vélem, a legtöbben ösztönösen megértjük ezt az igazságot.
Létezik egy fontos irányelv, amely meghatározza, hogyan gondolko-
dunk a gyereknevelés és a pénz kapcsolatáról - és ez az elv úgy hang-
zik, hogy a több nem feltétlenül jelent jobbat is.
Ha a fogunkhoz kell verni a garast, nehéz jó szülőként nevelni gyer-
mekünket. Ez egyértelmű. A szegénység kimerítő és feszültségekkel
terhes állapot. Ha mellékállást is kell vállalnunk, hogy a pénzünkből
fussa hó végéig, akkor aligha van energiánk arra, hogy lefekvés előtt
esti mesét olvassunk a gyerekeinknek. Ha pedig egyedülálló, dolgo-
zó szülőként küszködve próbáljuk fizetni a lakbért, etetni és ruházni
a családunkat, miközben nap mint nap hosszú és idegőrlő ingázás és
fizikailag megerőltető munka vár ránk, akkor bizony bajosan vagyunk
képesek következetesen biztosítani gyermekünk számára azt a szerete-
tet, figyelmet és fegyelmet, ami az egészséges otthoni légkör feltétele.
Senki sem merné azonban általános érvényű igazságként kijelenteni,
hogy minél több pénze van a szülőnek, annál jobban nevelheti gyer-
mekeit. Ha megkérnének bennünket, hogy ábrázoljuk függvény for-
májában a gyereknevelés és a vagyoni helyzet viszonyát, senki sem raj-
zolna fel ehhez hasonló görbét:
TERESA DEBRITO
55
Apénzegybizonyospontigmegkönnyíti a gyereknevelést ám ezentúl
már nem sokat változtat a helyzeten. S hogy hol van ez a pont? Az em-
beri boldogság kutatói azt állítják, hogy a pénz az évi mintegy 75 ezer
dolláros családi összjövedelem felett nem fokozza tovább a család-
tagok elégedettségét. Ezt követően érezteti hatását a közgazdászok ál-
tal „csökkenő határhozadék elvének” nevezett jelenség. Ha egy család
jövedelme évi 75 ezer dollár, a szomszédjuké pedig 100 ezer, az az évi
25 ezer dolláros többlet csupán annyit jelent, hogy a szomszéd szebb
kocsit vezethet, és valamivel gyakrabban járhat étterembe. Ám ettől a
szomszéd még nem lesz boldogabb, és felkészültebb sem lesz az ezer-
nyi apró-cseprő teendő ellátására, amitől valaki jó szülő lesz. A gyerek-
nevelés-jövedelem függvény valósághoz hívebb változata tehát így fest:
75 EZER DOLLÁROS
JÖVEDELEMSZINT
Vagyoni helyzet
Ám ez a görbe még mindig csupán részlegesen világítja meg a jelenséget,
nem igaz? Hiszen amikor a szülők jövedelme elér egy bizonyos szintet,
akkor a gyereknevelés kezd ismét bajosabbá válni. A legtöbben nagyjából
hasonló értékrendet alakítunk ki a gyermekeink számára, mint amilyen a
saját gyermekkori környezetünkben uralkodott. Ám a dúsgazdag embe-
rek esetében ez nem igaz. James Grubman pszichológus a találó „vagyon-
bevándorlók” (immigrants to wealth) kifejezéssel írja le az első generá-
ciós milliomosokat - és ezzel arra utal, hogy ugyanolyan kihív asokk d kell
56
DÁVID ÉS GÓLIÁT
szembenézniük a gyermekeikhez fűződő viszonyukban, amilyenekkel a
bevándorlók szembesülnek új országukban. A hollywoodi főmuftihoz
hasonló emberek még a középosztály óhazájában cseperedtek fel, ahol a
szükség nagy ösztönző erő és tanítómester volt. A hollywoodi férfit édes-
apja megtanította arra, hogy mit jelent a pénz, és milyen nagy erény a
függetlenség és a kemény munka. Ám gyerekei már a vagyon újvilágában
élnek, ahol más, zavarba ejtő szabályok érvényesülnek. Hogyan tanítasz
meg egy gyereket a kemény munkára, arra, hogy vívj a ki a függetlenségét
és legyen tisztában a pénz értékével, ha körbenéz maga körül, és azt lát-
ja, hogy soha életében egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie, hogy
semmi haszna a függetlenségből, és fölösleges tisztába jönnie a pénz ér-
tékével? Ezért járja világszerte oly sok kultúrában egy közmondás arról,
hogy milyen nehéz gyerekeket nevelni a vagyon légkörében. Az angol
mondás így hangzik: „Ingujjtól ingujjig három nemzedék alatt.” Az ola-
szok azt mondják: „Dalle stelle allé stalle” („a csillagoktól az istállókig”).
Spanyolul pedig a következőképpen hangzik: „Qiiien no lo tiene, lo hace;
y quien lo tiene, lo deshace" („akinek nincs, megkeresi, akinek van, elvesz-
tegeti”). A vagyon mindig magában hordozza a tönkremenés csíráját.
„A szülőnek határokat kell szabnia. Ám ez az egyik legnehezebb
feladat a »vagyonbevándorlóknak«, hiszen fogalmuk sincs róla, mit
mondjanak az aktualitását vesztett »ezt nem engedhetjük meg ma-
gunknak helyett - mondta Grubman. - Ahhoz nem fűlik a foguk,
hogy hazudjanak és kijelentsék, »nekünk erre nem futja«, hiszen egy
tizenéves nyomban így vág vissza: »Már ne is haragudj, de te Porsché-
val furikázol, anyu pedig Maseratit vezet!« A szülőknek meg kell ta-
nulniuk, hogyan válthatnak a »nem engedhetjük meg magunknak
frázisról a »nem akarjuk megvenni« kijelentésre.”
Azonban, Grubman szerint, a „nem akarjuk” változatot sokkal nehe-
zebb megértetni a gyerekekkel. A „nem engedhetjük meg magunknak”
egyértelmű. Ezt a szülőnek az esetek zömében csak egyszer-kétszer kell
elmondania. A középosztálybeli család gyermeke hamar megérti, hogy
fölösleges pónilovat kunyerálnia, mivel ez egyszerűen kívül esik a lehe-
tőségek határán.
TERESA DEBRITO
57
A „nem akarunk pónilovat venni” választ meg kell indokolni, vagy-
is a szülőnek őszintén és okosan el kell magyaráznia, hogy csak mert
valami lehetséges, azért még nem mindig helyes. „A gazdag szülők-
kel el szoktam próbálni a jelenetet, és rendszerint fogalmuk sincs
róla, hogy mit mondjanak - mesélte Grubman. - Úgy kell a szájuk-
ba rágnom, hogy »persze, hogy megvehetnem neked, amire vágysz,
de mégsem vagyok hajlandó megtenni, mert nem egyeztethető össze
az elveinkkelÁm ennek természetesen előfeltétele, hogy az illető
szilárd értékrenddel rendelkezzen, képes legyen világosan megfogal-
mazni elveit, és meg tudja értetni ezeket a gyerekével is - amely fel-
adatok bármely körülmények között igencsak nehezek, de kiváltkép-
pen akkor, ha az ember egy Ferrarit parkol a kocsifelhajtóján, a saját
magángépével repked, a Beverly Hills-i háza pedig akkora, mint egy
repülőgéphangár.
A hollywoodi férfinak túlságosan sok pénze volt. Ezzel a problémá-
val birkózott szülőként. Jócskán túlhaladta azt a pontot, ameddig a
pénz megkönnyíti a gyereknevelést, de még azt is, ameddig a vagyon
megmarad nagyjából semleges tényezőnek. O már ott tartott, ahol a
dúsgazdag környezet megnehezíti, hogy az ember normális és kiegyen-
súlyozott gyerekeket neveljen. A gyereknevelési függvény tehát valójá-
ban így néz ki:
75 EZER DOLLÁROS
JÖVEDELEMSZINT
Vagyoni helyzet
58
DÁVID ÉS GÓLJÁT
Ezt nevezik fordított parabolának. A fordított parabolákat nem köny-
nyű megérteni. Szinte mindig meg túrinak lepni bennünket, és többek
között azért zavarjuk össze olyan gyakran az előnyöket és a hátrányo-
kat, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mikor tény-
kedünk parabolikus világban.18
Ez a probléma visszavezet bennünket az osztálylétszámok talányá-
hoz. Mi a helyzet akkor, ha az egy osztályba járó gyerekek száma és
iskolai teljesítménye között az összefüggés függvénnyel ábrázolva nem
így fest:
18 Barry Schwartz és Adam Grant pszichológusok egy nagyszerű munkájukban
kijelentik, hogy voltaképpen szinte minden lényeges lélektani jelenség alakulá-
sa a fordított parabolát követi: „Apszichológia különböző területeit szemügyre
véve úgy találjuk, hogy az x tényező növelése egy darabig fokozza azy tényezőt,
azután viszont az y csökkenésnek indul... Nincsen öröm üröm nélkül. Minden
pozitív vonásnak, állapotnak és tapasztalatnak megvan a maga ára, ami egy bi-
zonyos szint felett már kezd többet nyomni a latban az előnyöknél.”
TERESA DEBRITO
59
Mi van akkor, ha az összefüggést inkább az alábbi görbével ábrázol-
hatjuk?
Osztálylétszám
A Shepaug-völgyi Felső Tagozatos Általános Iskola igazgatója Teresa
DeBrito. Az elmúlt öt évben, mióta tisztségét betölti, DeBrito elnéz-
te, ahogyan az új évfolyamok létszáma esztendőről esztendőre egyre
apad. A szülők szemében ez talán jó hímek tűnik. Amikor azonban az
igazgatónő jobban belegondolt, az utolsó görbét látta maga előtt. „Pár
éven belül kevesebb mint 50 gyerek fog felkerülni hozzánk az általános
iskolák alsó tagozatairól az egész évfolyamra” - panaszkodott. Még a
gondolat is elborzasztotta: „Elszántan fogunk küzdeni ez ellen.”
60
DÁVID ÉS GÓLIÁT
5.
A fordított parabolák három részre oszthatók, amelyek közül mind-
egyik más-más logika szerint működik.19 A bal oldalon a többlet-erő-
feszítés vagy -ráfordítás fellendülést hoz, az ellaposodó középső részen
hiába fektetünk be többet, az eredményen ez vajmi keveset változtat, a
jobb oldalon pedig a többlet-erőfeszítéssel vagy -ráfordítással csak ron-
tunk a helyzeten.20
19 Apám, aki matematikusként szőrszálhasogatóan precíz az efféle kérdésekben,
ragaszkodik különvéleményéhez. Mint rámutat, én túlzottan leegyszerűsítem
a dolgot. A fordított parabolák voltaképpen négy részre oszthatók. Az első sza-
kaszban a görbe lineárisan emelkedik, a másodikban „a kezdeti lineáris növe-
kedés ellanyhul”. Ebben az intervallumban figyelhető meg a csökkenő határho-
zadék j elensége. A harmadik szakaszban a többleterőforrások immár semmiféle
hatást nem gyakorolnak a kimenetelre. A negyedik szakaszban pedig a további
erőforrás-felhasználás a kívánatossal ellentétes eredményt produkál. Apám így
ír: „Az első szakasz megnevezésére az építőiparból kölcsönöztünk egy szakki-
fejezést - a lábazatot -, s általában a »lábazati fal, lanyhulás, laposság, lehanyat-
lás« memóriafogas-mondókával írjuk le a görbe részeit.”
20 A klasszikus fordított parabolával ábrázolható az alkoholfogyasztás és az egész-
ség közötti összefüggés is. Ha a teljes absztinenciát megtörve az ember szoká-
sává teszi, hogy minden héten elszürcsölget egy pohár bort, tovább fog élni.
Ha heti két pohárkával engedélyez magának, még jobban meghosszabbítja az
életét, heti három pohártól pedig még egészségesebb és hosszabb öregkorra
számíthat - és ez így megy egészen heti hét pohárig. (Ezek a számok a férfiakra
vonatkoznak.) Ez a felívelő szakasz: amikor a bor kismértékben szívderítő or-
vosság. A következő szakasz nagyjából heti 7-től 14 pohárig terjed. Ebben a tar-
tományban az ember nem lesz egészségesebb azáltal, hogy többet italozik, de
különösebben nem is árt a szervezetének. Ez a görbe középső része. Végezetül
pedig ott a jobb oldal: a hanyatló szakasz. Amint az ember túllép a heti 14po-
hár boron, és alaposabban fenekére néz a kancsónak, saját maga kezdi megrövi-
díteni az életét. Az alkohol eredendően nem jó vagy rossz, és nem is semleges.
Fogyasztása kismértékben egészséges, nagyobb mennyiségben viszont először
semleges hatásúvá, majd kifejezetten károssá válik.
TERESADEBRITO
61
Ha mindezt szem előtt tartva gondolkozunk el az os/.talylétszám-
talányon, máris kezd értelmet nyerni az első pillantásra oly zavarba
ejtő jelenség. Az osztályközösség nagyságának hatása a szülők vagyoni
helyzetének hatásához hasonlítható: minden attól függ, hogy az érték
a görbe melyik részére esik. Izraelben például hagyományosan egészen
nagy létszámú általános iskolai osztályokban folyik a tanítás. Az ország
oktatási rendszere a „Maimonidész-szabályt” követi - ezt a szabályt
a híres 12. századi rabbiról nevezték el, aki elrendelte, hogy az iskolai
osztályok ne legyenek nagyobbak 40 fősnél. Az általános iskolai osz-
tályközösségek tehat gyakorta nem kevesebb, mint 38 vagy 39 nebulót
számlálnak. Ahol azonban 40 gyerek tanul egy évfolyamon, ott köny-
nyen két húszfős osztályra bonthatnák őket. Ha elvégzünk egy Hoxby-
féle elemzést, és összehasonlítjuk az említett nagy létszámú osztályok
iskolai teljesítményét a 20 fős osztályokéval, úgy találjuk, hogy a kisebb
létszámú közösségek tagjai nyújtanak jobb teljesítményt. Ebben nincs
semmi meglepő. 36-37 diákkal bajosan bír el a legkülönb tanár is. Iz-
rael tehát a fordított parabola bal oldalán helyezkedik el.
Most pedig térjünk vissza Connecticuthoz! A Hoxby által vizsgált
iskolák zömének osztálylétszámai a kevéssel 20 fő alatti értékektől
nagyjából 25 főig terjedtek. Amikor Hoxby kijelenti, hogy semmilyen
összefüggést nem talált, valójában arra gondol, hogy ebben a közepes
értéktartományban semmiféle kézzelfogható előnnyel nem jár az osz-
tálylétszámok csökkentése. Más szóval, valahol Izrael és Connecticut
között az osztálylétszám változásának hatásai elmozdulnak a görbe la-
pos középső szakaszára - ahol a további ráfordítások már nem eredmé-
nyeznek jobb tanulási élményt.
Miért nem mutatható ki számottevő különbség a 25 és a 18 fős osz-
tályok között? Kétségtelen, hogy az utóbbival könnyebb dolga van a
tanárnak: kevesebb dolgozatot kell osztályoznia, kevesebb tanulót kell
megismernie és figyelemmel követnie. Ám a kisebb osztályközösség
csak akkor eredményez jobb teljesítményt, ha a tanároka inunkaineny-
nyiség csökkenésével változtatnak a tanítási Úilusukon. Márpedig a
bizonyítékok azt sugallják, hogy ebben a közepes ei lekl.n toni.myb.in
62
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ezt nem feltétlenül teszik meg. Egyszerűen csak kevesebbet dolgoz-
nak. Ilyen az emberi természet. Képzeljük el, hogy orvosok vagyunk,
és váratlanul arról értesülünk, hogy péntek délután 25 páciens helyett
csak 20-at kell ellátnunk változatlan honoráriumért! Vajon több időt
szentelnénk a betegeinknek, vagy egyszerűen 6.30-kor lépnénk le 7.30
helyett, hogy együtt vacsorázhassunk a gyerekemkkel?
És most lássuk a döntő kérdést! Lehet egy osztály túlságosan kicsi
- ahogyan egy szülő is lehet túl gazdag az eredményes gyereknevelés-
hez? Számos tanárnak tettem fel ezt a kérdést az Egyesült Államokban
és Kanadában, és egyik a másik után jelentette ki, hogy igenis lehet.
íme egy tipikus válasz:
Számomra a tökéletes létszám a 18 fő: így a gyerekek már elegen
vannak az osztályteremben ahhoz, hogy senki ne érezze magát
sebezhetőnek, viszont mindenki tudatában lehessen saját fon-
tosságának. A 18-as létszám könnyen felosztható két-, három-
vagy hatfős csoportokra - ezek mindegyike a bizalom különböző
szintjeit teremti meg. Egy 18 fős osztályban szükség esetén min-
den tanulóval külön-külön is tudok foglalkozni. A második ked-
venc létszámom a 24 - a hatfős többlet még valószínűbbé teszi,
hogy akad majd az osztályban valaki, aki másként gondolkodik,
lesz egy-két lázadó, akik kétségbe vonják a fennálló helyzet lét-
jogosultságát. 24 gyerek esetén azonban meg kell fizetnünk azt az
árat, hogy egy ekkora osztály energiaszintje egy dmamikus cso-
portéról könnyen egy álmosabb hallgatóságéra eshet vissza. Ha
pedig ehhez még hat főt hozzáadunk, a 30 fős osztálylétszámmal
olyannyira meggyengítjük a közösséget összekapcsoló erőket,
hogy még a legkarizmatikusabb tanár sem lesz képes folyamato-
san fenntartani az érdeklődést.
Vajon mi történik, ha a másik irányba indulunk el? Vegyünk el 6 főt
a tökéletes 18-ból, és az utolsó vacsora résztvevőinek számát kapjuk.
És pontosan ez a probléma. 12 gyerek elég optimális számú ahhoz,
TERESA DEBRITO
63
hogy kényelmesen elférjen az ünnepi vacsoraasztal körül, egy ilyen kis
közösség légkörét azonban sok középiskol is túlságosan bizalmasnak
találná, semhogy megőrizhesse önállóságát, amikor erre van szüksé-
ge, ráadásul egy ekkora osztályt túl könnyen uralma alá hajthatna az
ügyeletes nagyokos vagy zsarnok - és ezek bármelyike lehet maga a
tanár is. Ha pedig egészen 6 főig zsugorítjuk az osztályt, már egyáltalán
nem marad benne hely elrejtőzni, és a gondolatok és élmények nagy
létszámból fakadó sokszínűsége sem gazdagíthatja eléggé a közösséget.
Vagyis könnyen megeshet, hogy a kis létszámú osztály épp olyan
nehezen kezelhető, mint a túlzottan nagy közösség. Egyik esetben a le-
hetséges interakciók száma, a másikban pedig az interakciók hevessége
jelenthet gondot. Ahogyan egy tanár emlékezetesen megfogalmazta,
ha egy osztály létszáma túlságosan lecsökken, a diákok kezdenek úgy
viselkedni, „mint a testvérek a kocsi hátsó ülésén; egyszerűen nincs rá
mód, hogy az izgága kissrácok elhúzódhassanak egymástól”.
Most pedig nézzük egy másik középiskolai tanár észrevételét! Ez a
férfi nem sokkal korábban egy 32 fős osztályt vitt, és ez egyáltalán nem
volt myére. „Amikor ilyen nagy osztályt kapok, az első gondolatom az,
hogy »az ördögbe is, valahányszor beszedem az osztályozni való dol-
gozatokat, órákat kell majd a suliban töltenem a javításukkal ahelyett,
hogy otthon lemiék a saját srácaimmal«.” Ugyanakkor 20 fősnél ki-
sebb osztályt sem szívesen tanított:
Minden osztály életerejének forrása a témák megvitatása, ám a
beszélgetés beindításához szükséges egy bizonyos kritikus tö-
meg. Épp most vannak olyan osztályaim, amelyekben a diákok
egyszerűen semmilyen kérdésről nem hajlandók vitát nyitni. Ela
az osztálylétszám túlságosan lecsökken, azt a vitakészség sínyli
meg. Ez ellentétes azzal, amit az ösztöneink súgnak, hiszen én
például azt gondolnám, hogy a csendes gyerekek, akik egy 32 fős
osztályban nem szívesen hallatnák a hangjukat, sokkal könnyeb-
ben megszólalnak egy 16 fős közösségben. Ani a gyakorlatban
nem ezt tapasztaltam. A csendes gyere! ek létsz untol függetlenül
64
DÁVID ÉS GÓLIÁT
inkább hallgatnak. Ha viszont túl kicsi az osztály, akkor a hang-
adók véleménye gyakran nem elég sokszínű ahhoz, hogy igazán
nekilendüljön a beszélgetés. Ott van azután egy nehezen megra-
gadható dolog az osztály energiaszmtjével kapcsolatban. Az egé-
szen kis csoportokból sokszor hiányzik az a fajta energia, ami az
egyének közötti súrlódásokból ered.
És mi a helyzet a tényleg nagyon, de nagyon kicsi osztály okkal? Nos,
óva intenek tőlük.
Volt egy 9 fős osztályom a tizenkettedikesek haladó francia-
óráján. Úgy hangzik, mint egy álom, nem igaz? Pedig valóságos
lidércnyomás volt! Soha semmilyen beszélgetést vagy vitát nem
sikerült indítanom a célnyelven. De még a szókincs, a nyelvtani
készségek rögzítésére szolgáló játékokra sem voltak vevők. Egy-
szerűen hiányzott az osztályból a lendület.
Jesse Levin közgazdász ugyanebben a kérdéskörben érdekes eredmé-
nyekre jutott holland iskolás gyerekek vizsgálata során. Levin számba
vette, hogy az egyes diákoknak hány hasonló képességű társuk van az
osztályban - vagyis hány tanulóval sorolhatóak ugyanabba a kategóriá-
ba tanulmányi előmenetelük szerűit -, és arra a megállapításra jutott,
hogy a hasonló képességű társak száma meglepően magas korrelációt
mutat az iskolai teljesítménnyel, különösen a nehezen tanuló diákok
esetében.21 Tehát egy diáknak - kiváltképp, ha rosszul tanul - olyan
társakra van szüksége, akik ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, ugyan-
azokkal a problémákkal küzdenek és ugyanazok miatt a dolgok miatt
aggódnak, hogy normálisabbnak és egy kicsit kevésbé elszigeteltnek
érezhesse magát.
21 Az egyértelmű kivételt a súlyos magatartás és tanulási zavarokkal küzdő gye-
rekek jelentik. A különleges igényű diákok esetében a Fordított parabola erő-
teljesen jobbra tolódik.
TERESA DEBRITO
65
Ez a baj a nagyon kis létszámú osztályokkal, érvel Levin. Amikor túl
kevés tanuló foglal helyet az osztályteremben, igencsak lecsökken az
esélye annak, hogy a gyerekeket a hozzájuk hasonlók kritikus töme-
ge vegye körül. Az osztálylétszámok túlzott csökkentése, állítja Levin,
„megfosztja a nehezen tanuló diákokat azoktól a hasonszőrű társaktól,
akik meggyorsíthatják előmenetelüket”.
Ugye, most már világos, miért aggódott annyira Teresa DeBrito a
Shepaug-völgyi általános miatt? DeBrito egy felső tagozatos általános
iskola igazgatónője, amely intézmény épp abban a problematikus élet-
korban oktatja a gyerekeket, amikor elkezdenek serdülni. A gyerekek
ilyenkor félszeggé és feszélyezetté válnak, ódzkodnak attól, hogy túl
okosnak tűnjenek. Az igazgatónő szavaival élve: gyakran olyan kín-
szenvedés bevonni a tanulókat a közös munkába, és elérni, hogy túl-
lépjenek a tanáraikkal folytatott egyszerű kérdés-felelet interakciókon,
„mintha az ember fogát húznák”. O azt szeretné, hogy iskolája tanter-
meiben sokszínű és érdekes vélemények hangozzanak el, és az a fajta
izgatottság uralkodjon, amelyet az azonos problémával viaskodó di-
ákok kritikus tömege gerjeszt. Hogyan lehet ezt elérni egy félig üres
tanteremben? „Minél több diákunk van - folytatta DeBrito annál
sokszínűbbé válhatnak ezek a viták. Ha túlságosan kis közösségekben
folyik az ilyen korú gyerekek oktatása, az olyan, mintha szájkosarat ten-
nénk rájuk.” Nem mondta ki, de magában alighanem arra gondolt az
igazgatónő, hogy ha valaki felparcellázná az iskola melletti lankás rétet,
és felépítene rajta egy nyüzsgő új lakótelepet, ő bizony cseppet sem
bánná.
„Egy merideni felső tagozatos általánosban kezdtem a pályámat
matektanárként - magyarázta DeBrito. - Meriden egy közepes és
alacsony jövedelműek által lakott város az állam egy másik vidékén.
A legnagyobb osztályomba huszonkilenc gyerek járt.” Az igazgatónő
elmesélte, mennyi fáradsággal és milyen kemény munkával jár megis-
merni és figyelemmel kísérni ilyen sok tanulót, és persze megfelelni
az igényeiknek. „Jó, ha a tanárnak hátul is van szeme. Miközben egy
kis csoporttal dolgozik, nyomon kell követnie, mi történik az osztály
66
DÁVID ÉS GÓLIÁT
többi részében. A tanárnak tökéletesen uralnia kell a helyzetet, ha ilyen
nagy létszámú osztályt tanít, hogy azok a diákok, akik a terem másik
végében ülnek egy sarokban, ne olyasmiről fecsegjenek, aminek sem-
mi köze nincs az elvégzendő feladatukhoz.”
Ám azután DeBrito őszintén bevallotta, hogy szeretett abban az osz-
tályban tanítani. Egész pályafutásának egyik legszebb esztendejét töl-
tötte ott. A matektanár számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy
miként tegye izgalmassá a tárgyat a 12 13 éves tanulók számára - és
29 gyerekkel az órák tényleg izgalmasak voltak. „Minden gyerek több
hasonló társsal tudott beszélgetni - mesélte DeBrito. - Nem mindig
csak a megszokott körben mozogtak, hanem tágabb terük nyílt, hogy
mindenféle tapasztalatokat szerezzenek. Márpedig ez a döntő kérdés
- mit tehetünk, hogy felélénkítsük, fejlesszük és bevonjuk a gyereket,
hogy ne csak passzívan ücsörögjön a padban.”
DeBrito vajon azt szeretné, ha a Shepaug-völgyi általános minden
osztálytermében 29 gyerek zsúfolódna össze? Erről szó sincs. Az igaz-
gatónő tisztában van azzal, hogy álláspontja egy kissé szokatlan, és a
legtöbb tanár számára az eszményi létszám ennél alacsonyabb. Ö egy-
szerűen arra akart rámutatni, hogy az osztálylétszám kérdésében mára
megszállottan csak a kis közösségek előnyeire összpontosítunk, és
hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a nagyobb osztályok
éppúgy számos szempontból hasznosak lehetnek. Elég különös dolog,
hogy napjaink oktatásfilozófiája szerint gyermekeink osztálytársaira
a tanár figyelméért harcoló versenytársakként tekintünk, nem pedig
szövetségesekként az ismeretek elsajátításának kalandjában. Amikor
DeBrito visszagondolt arra a Meridenben töltött esztendőre, tekintete
a távolba révedt: „Szerettem a lármát, és imádtam hallgatni, ahogy a
gyerekek lelkesen trécselnek. Hű, az bizony csodás volt!” »
TÉR ESA DEBRITO
67
6.
A Shepaug-völgyből félórányi kocsikázás után eljutunk a Connecticut!
Lakeville városába, ahol a Hotchkiss magániskola működik. A Hotch-
kisst az egész Egyesült Államok egyik legnívósabb bentlakásos isko-
lájaként tartják számon. A tandíj majdnem 50 ezer dollár évente. Az
iskolának két tava, két jégkorongpályája, négy csillagászati távcsöve,
egy golfpályája és tizenkét zongorája van. Ráadásul nem akármilyen
hangszerek, hanem - ahogyan az iskola különös nyomatékkai hang-
súlyozza- Steinway zongorák, ami a legnevesebb zongoramárka.22
A Hotchkiss az a fajta hely, ahol nem sajnálják a pénzt, ha diákjaik okta-
tásáról van szó. Hogy mekkora az iskola átlagos osztálylétszáma? 12 fő.
A Elotchkiss - egy kicsivel feljebb az úton - a legnagyobb erősségeként
hirdeti azt a körülményt, amelytől Teresa DeBrito annyira tart. „Ben-
sőséges tankörnyezetünk - reklámozza büszkén az iskola - interaktí-
van vonja be a tanulókat.”
Miért követ a Hotchkiss egy olyan gyakorlatot, amellyel ilyen egy-
értelműen hátrányba hozza növendékeit? Az egyik válasz az, hogy az
iskola nem a diákok érdekeit tartja szem előtt, hanem a diákok szülei-
nek véleményét, akik a golfpályát, a Steinway-zongorákat és a kis lét-
számú osztályokat bizonyítéknak tekintik arra, hogy az évi 50 ezer dol-
lárjukat hasznosan költik el. Ám még valószínűbb, hogy a Hotchkiss
egyszerűen beleesett ugyanabba a csapdába, amibe a gazdag emberek,
intézmények és országok - a világ Góliátjai - túlságosan is gyakran
bele szoktak: vagyis feltételezi, hogy a pénzért megvásárolható javak
mindig előnyünkre válnak. Holott ez egyáltalán nincs így, ahogyan
22 Bár a Hotchkiss weboldalán azt állítják, hogy 12 Steinway-zongorájuk van, az
iskola vezető zenetanára másutt úgy nyilatkozott, hogy valójában húsz hang-
szerrel rendelkeznek a neves márkából, plusz egy Faziolival, ami a hangver-
senyzongorák Rolls-Royce-a. Ez több mint egymillió dollár értéket jelent zon-
gorákban. Úgyhogy ha a „Boci, boci tarkát” klimpirozzák a Hotchkiss egyik
zenetermében, az is fenségesen fog hangzani.
68
DÁVID ÉS GÓLIÁT
a fordított parabola is bizonyítja. Jó, ha nagyobbak és erősebbek va-
gyunk az ellenfelünknél, az viszont már egyáltalán nem előnyös, ha
olyan tagbaszakadtak vagyunk, hogy könnyű célpontot jelentünk egy
34 m/s sebességgel kilőtt kődarabnak. Góliát nem arathatott fényes dia-
dalt, mert túlságosan nagy volt. A hollywoodi férfi nem válhatott olyan
eszményi szülővé, amilyen lenni szeretett volna, mert túl gazdag volt.
A Hotchkiss pedig nem lehet olyan kiváló iskola, amilyen lenni szeret-
ne, mert az osztálylétszámai túl kicsik. Mindnyájan eleve feltételezzük,
hogy mindig az szolgálja a legjobban az érdekeinket, ha nagyobbak,
erősebbek és gazdagabbak vagyunk. Vivek Ranadivé, a Dávid nevezetű
pásztorfiú és a Shepaug-völgyi Felső Tagozatos Általános Iskola igaz-
gatónője azonban egyaránt tanúsíthatják, hogy ez korántsem igaz.
HARMADIK FEJ EZ E l
Caroline Sacks
„Ha a Marylandi Egyetemre mentem volna, ma
is tudományos pályán lennék.”
1.
Százötven éve, amikor Párizs a művészvilág fővárosa volt, esténként a
festők egy csoportja a Café Guerbois-ban gyűlt össze a Batignolles ne-
gyedben. A kör vezéralakja Edouard Manet volt, az egyik legidősebb a
festők között. A harmincas évei elején járó jóképű és társaságkedvelő
férfi a legújabb divat szerint öltözködött, és mindenkit elbűvölt tett-
erejével és humorával. Manet kebelbarátja, Edgár Degas azon kevesek
egyike volt, akik sziporkázó elmésségükkel felvehették a versenyt Ma-
net-val. Mindketten tüzes szellemmel és csípős nyelvvel voltak meg-
áldva, és olykor parázs vitákba bonyolódtak. Ha a magas és mogorva
Paul Cézanne is megjelent, rendszerint kedvetlenül gunnyasztott a
sarokban, nadrágját egy madzag tartotta a derekán. „Nem nyújtom
önnek a kezem - mondta egyszer Cézanne Manet-nak, mielőtt ma-
gányosan lehuppant volna székére -, mert nyolc napja nem mostam
meg.” A magába mélyedő és erős akaratú Claude Monet egy boltos fia
volt, aki nem rendelkezett társai zömének iskolázottságával. Legjobb
barátja a „nemtörődöm süvölvény”, Pierre-Augiiste Renoir barátságuk
esztendei alatt tizenegy portrét festett Monet-ról. A csoport erkölcsi
iránytűjének Camille Pissarrót tartották, ezt a bőszen politizáló, lojá-
70
DÁVID ÉS GÓLJÁT
lis és szigorú elveket követő férfit. Pissarrót még Cézanne - a kör leg-
komiszabb és legemberkerülőbb alakja - is imádta. Évek múltán úgy
kezdte nevezni önmagát, hogy „Cézanne, Pissarro növendéke”.
A későbbiekben e jeles festők csoportja teremtette meg a modern
festészetet az impresszionizmusként ismert mozgalommal. Sokszor
lefestették egymást, társaik mellett dolgoztak, érzelmi és anyagi véd-
és dacszövetséget alkottak, ma pedig ott lógnak a képeik a világ vala-
mennyi jelentős szépművészeti múzeumában. Ám az 1860-as években
küzdelmesen éltek. Monet-nak soha nem volt egy fillérje sem. Egyszer
Renoir vitt kenyeret neki, hogy ne koplaljon. Nem mintha Renoir fé-
nyesebb helyzetben lett volna. Még arra sem futotta a pénzéből, hogy
bélyeget vegyen a leveleire. Gyakorlatilag nem akadt olyan képkereske-
dő, aki érdeklődött volna a festményeik iránt. Amikor a műkritikusok
megemlítették az impresszionistákat - márpedig az 1860-as évek Pá-
rizsában kisebb seregnyi műkritikus élt -, csak azért tették, hogy fity-
málják őket. Manet és barátai tehát ott üldögéltek a sötét fatáblákkal
borított, márványlapú asztalokkal és hitvány fémszékekkel berendezett
Café Guerbois-ban, ettek-ittak és vitatkoztak mindenféléről: politiká-
ról, irodalomról, művészetről és kiváltképp a pályafutásukról, ugyanis
az impresszionistákat kivétel nélkül egy létfontosságú kérdés foglal-
koztatta, éspedig az, hogy miként juttathatják be képeiket a Szalonba.
A művészet roppant fontos szerepet játszott a 19- századi Franciaor-
szág kulturális életében. A festészetet egy kormányminisztérium szabá-
lyozta, és a festői hivatás ugyanolyan köztiszteletnek örvendett, mint
napjainkban az orvosi vagy a jogászi pálya. Az ígéretes festőnövendékek
a párizsi École Nationale Supérieure des Beaux-Arts (Nemzeti Szépmű-
vészeti Akadémia) termeiben kezdték meg tanulmányaikat, ahol szigo-
rú és hivatalos képzést kaptak, fokozatosan haladva a rajzok másolásától
az élő modellek lefestéséig. Az iskolai képzés valamennyi szakaszában
rendeztek versenyeket. Akik gyengén teljesítettek a megmérettetése-
ken, azokat kimustrálták, akik ellenben jól szerepeltek, azok kitünte-
téseket és tekintélyes ösztöndíjakat nyertek, a festői hivatás csúcsán
pedig várta okét a Szalon, egész Európa legjelentősebb képkiállítása.
CAROLINE SACKS
71
Évről évre Franciaország valamennyi festője beküldte két-három
legkiválóbb képét a szakértőkből álló zsűrinek. A határidő április 1 -je
volt. A világ minden tájáról érkező piktorok Párizs macskaköves utcáin
tolták a vásznaikkal megrakott kézikocsikat, hogy bemutassák mű-
veiket az Iparpalotában (Palais de l’Industrie), a párizsi világkiállításra
épült kiállítási csarnokban a Champs-Élysées és a Szajna között. A rá
következő néhány hét folyamán a zsűri sorban, minden egyes képnél
szavazást tartott. Az elfogadhatatlannak ítélt alkotásokra vörös „R” be-
tűt pecsételtek a rejeté, azaz elutasítva szó rövidítéseként. Az elfogadott
vásznakat kiakasztották az Iparpalota falaira, hogy aztán május elejétől
kezdve hat héten át nem kevesebb, mint egymillió ember tóduljon a
kiállításra, tolakodva a helyért a legnagyobb és leghíresebb festők ké-
pei előtt, és kifütyülve azokat az alkotásokat, amelyek nem nyerték el
tetszésüket. A legjobb festményeket éremmel jutalmazták. A díjazot-
tak ünnepelt személyiségekké váltak, és elégedetten nyugtázták, hogy
festményeik értéke az egekbe szökik. A többiek hazasomfordáltak, és
újra nekiláttak a munkának.
„Párizsban alig akad tizenöt olyan műértő, aki a Szalon jóváhagyá-
sa nélkül is képes gyönyörködni egy festményben - mondta egyszer
Renoir. - Van viszont 80 ezer olyan, aki fityfenét sem vesz egy festőtől,
ha a képe nem függ a Szalon falán.” Renoir olyannyira vágyott bekerül
ni a Szalonba, hogy az egyik évben már a zsűri döntéshozatali időszaka
alatt elment az Iparpalotába, és odakint várakozott abban a reményben,
hogy korábban megtudhatja, bejutott-e vagy sem. Ám azután elbátor-
talanodott, és Renoir egyik barátjaként mutatkozott be. A Guerbois
törzsközönségének egy másik tagja, Frédéric Bazille egyszer így vallott:
„Rettentően félek attól, hogy elutasítanak.” Amikor pedig Jules Holt-
zappfel 1866-ban nem került be a Szalonba, főbe lőtte magát. „A zsűri
tagjai elutasítottak. Tehát tehetségtelen vagyok - írta búcsúlevelében.
- Nem élhetek tovább.” A 19. századi Franciaországban a festőknek a
Szalon jelentett mindent, az impresszionisták csoportja számára pedig
azért hordozott különösen nagy jelentőséget ez a megmérettetés, mert
a Szalon zsűrije egyre-másra utasította viss a képeiket.
72
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A Szalon hagyománytisztelő volt. „A festményektől azt várták, hogy
mikroszkopikus pontosságnak, megfelelően »kidolgozottak« és elő-
írásszerűén bekeretezettek legyenek, szabályos perspektívát mutassa-
nak, és megfeleljenek az összes többi bevett művészi konvenciónak
- írja Sue Roe művészettörténész. - A fény magasztos drámaiságot
sugallt, a sötétség súlyos komolyságot jelzett. A zsánerfestészetben a
jelenetnek nem csupán »pontosnak« kellett lennie, de erkölcsileg el-
fogadható szellemiséget is kellett sugároznia. Egy délután a Szalonban
olyan volt, mint egy este a párizsi operában: a közönség arra számított,
hogy felemelő és szórakoztató élményben lesz része. A látogatók több-
nyire pontosan tudták, mi tetszik nekik, és mást nem is akartak látni.”
Mint Roe elmagyarázza, a díjnyertes alkotások rendszerint apróléko-
san kidolgozott, hatalmas olajfestmények voltak, amelyek a francia tör-
ténelemből vagy a mitológiából vett jeleneteket ábrázoltak, lovakkal,
fegyverekkel, gyönyörű nőkkel, és olyasféle címekkel, mint A katona
búcsúja, Ifjú hölgy sír egy levél fölött vagy Elhagyatott ártatlanság.
Az impresszionistáknak egészen más elképzeléseik voltak arról,
hogy mi a művészet. Ok a mindennapi élet jeleneteit festették meg. Az
ecsetvonásoklátszottak a vásznon. Az alakok körvonalai bizonytalanok
voltak. A Szalon ítészei és az Iparpalotában tülekedő tömeg szemében
az ő műveik kontármunkának, egyenesen megbotránkoztatónak tűn-
tek. 1865-ben a Szalon meglepő módon elfogadta Manet egyik képét,
amelyet egy Olympia nevű prostituáltról festett, és ennek következ-
tében egész Párizs felzúdult. Örökét kellett állítani a festmény mellé,
hogy kordában tartsák a látogatók tömegeit. „Az embereken hisztéria,
sőt egyfajta rémület lett úrrá -- írja Ross King történész. - Voltak, akik
összeestek »a ragályos, tébolyult nevetéstől«, mások - főleg asszo-
nyok- ijedten fordították el a tekintetüket.”23 1868-ban Renorrnak,
Bazille-nek és Monet-nak sikerült elfogadtatniuk festményeiket a Sza-
23 Ross King: Párisz ítélete (The Judgcment of Paris) Ford.: Makovecz Benjámin.
Budapest, Park, 2012,186.
CAROLJNE SACKS
73
Ionnal. A Szalon hathetes kiállításának felénél .i/oiib.m műveiket eltá-
volították a fő kiállító térből, és a dépotoirba, vagyis a szemétlerakóba
száműzték: egy aprócska, sötét helyiségbe az épület hatsó traktusában,
ahová a sikertelennek tartott festményeket tették. Ez majdnem olyan
súlyos ítéletet jelentett, mint ha egyáltalán el sem fogadták volna őket.
A Szalon a világ legfontosabb művészeti tárlatának számított. Ez-
zel a Café Guerbois-ban mindenki egyetértett. Azonban nagy ára volt
annak, hogy a Szalon elfogadja egy festő műveit: olyasfajta műveket
kellett alkotni, amelyeket az impresszionisták jelentéktelennek ítéltek
- ráadásul azt kockáztatták, hogy képeik elvesznek a többi festő ösz-
szezsúfolt munkái között. Megéri ez vajon? Az impresszionisták éjsza-
káról éjszakára azon vitatkoztak, hogy tovább zörgessenek-e a Szalon
kapuján, vagy önállósítsák magukat, és szervezzenek egy saját tárlatot.
Vajon akkor járnak jobban, ha kishalak maradnak a Szalon nagy tavá-
ban, vagy akkor, ha nagyhalakká válnak egy maguk választotta tavacs-
kában?
Az impresszionisták végül meghozták a helyes döntést, és részben
ennek köszönhetik, hogy képeik ma ott függhetnek a világ összes je-
lentős szépművészeti múzeumában. Ám ugyanez a dilemma újra meg
újra felmerül mindnyájunk életében, és mi sokszor nem hozunk ilyen
bölcs döntést. A fordított parabola arra figyelmeztet bennünket, hogy
egy szinten túl a pénz és az erőforrások már nem teszik jobbá az éle-
tünket, sőt csak rontanak a minőségén. Az impresszionisták története
egy másik, hasonló problémát is felvet. Mindnyájan a legjobbra törek-
szünk, és nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy bejussunk a le-
hető legkiválóbb intézményekbe. Ám ritkán állunk meg és gondolunk
bele - ahogyan az impresszionisták tették -, hogy vajon a legtekinté-
lyesebb intézmények mindig a legfőbb érdekeinket szolgálják-e. Az
ilyen meggondolatlanságnak számos példáját látjuk, de kevés szemlé-
letesebb közülük, mint az, ahogyan egyetemet választunk.
74
DÁVID ÉS GÓLIÁT
2.
Caroline Sacks24 Washington D. C. külső peremén nőtt fel. A közép-
iskolát állami intézményekben vegezte. Édesanyja könyvelő, apja egy
műszaki cégnél dolgozik. Gyermekkorában Caroline a templomi kó-
rusban énekelt, imádott rajzolni és írni. Ám ami igazán felkeltette az
érdeklődését, az a tudomány világa volt.
„Rengeteget kúsztam-másztam a fűben egy nagyítóval és egy vázlat-
füzettel, követtem a rovarokat, és lerajzoltam őket” - idézi fel Caroline.
Gazdag gondolatvilágu és jó kifejezőkészségű ifjú hölgyet ismertem
meg személyében, akinek őszintesége és közvetlensége üdítő. „Akko-
riban egészen belehabarodtam a rovarokba. És a cápákba. Szóval, egy
darabig úgy gondoltam, állatorvos vagy halbiológus leszek. Éugenie
Clark volt a példaképem. O volt az első női búvár. New Yorkban nőtt
fel bevándorlók gyermekeként, hogy végül szakterülete csúcsára emel-
kedjen a sok »ó, hát mit képzel maga, hogy nő létére az óceánban akar
búvárkodni« típusú kifogás dacára. Nagyszerű embernek tartottam.
A papám találkozott vele, és szerzett tőle egy dedikált fényképet, ami
egészen felvillanyozott. A tudomány mindig is jelentős szerepet ját-
szott az életemben.”
Caroline osztályelsőként végezte el a középiskolát. Már gimnáziumi
évei alatt felvett egy politikatudományi kurzust, valamint egy többvál-
tozós analízis elnevezésű kurzust egy környékbeli egyetemen. Mind-
kettőt jeles minősítéssel végezte el, miközben a középiskolában is ki-
tűnő maradt minden tárgyból. Mindemellett maximális pontszámot
szerzett valamennyi emelt szintű felsőoktatási előkészítő kurzuson.
A középiskola harmadik évfolyamát követő nyáron az édesapja vil-
lámkörútra vitte Caroline-t, hogy szemügyre vegyenek néhány ameri-
kai egyetemet. „Ha jól emlékszem, három nap alatt ot iskolát néztünk
meg - mesélte Sacks -, a Wesleyánus Egyetemet, a Brownt, a Provi-
24 A hölgy nevét és személyi adatait megváltoztattam.
CAROLINE SACKS
75
dence ColIege-1, a Boston College-t és a Yale-t. A Wesleyanus Egye-
tem tetszett, de nagyon kicsi. A Yale menő hely, de nekem nem jött
be a hangulata.” A Brown Egyetem azonban a Rhode Island állambeli
Providence-ben rögtön megnyerte Caroline szívét. Az iskola kicsi és
előkelő, egy vörös téglás György korabeli és koloniális stílusú épületek-
ből álló 19. századi városrész kellős közepén helyezkedik el, egy lankás
domb tetején. Meglehet, hogy ez a leggyönyörűbb egyetemi kampusz
az egész Egyesült Államokban. Caroline nyomban be is adta jelentke-
zését a Brownra, második helyen pedig a Marylandi Egyetemet jelölte
meg. Pár hónappal később levelet hozott a postás. Felvették.
„Arra számítottam, hogy a Brownon mindenki dúsgazdag, nagy-
világi és rettentő okos lesz - mesélte Caroline. - Aztán odakerültem,
és mindenki pont olyannak tűnt, amilyen én voltam - intellektuális kí-
váncsiságtól fűtött, kicsit ideges, izgatott, és bizonytalan azt illetően,
hogy sikerül-e barátokat szereznie. Ez megnyugtatott.” Azt volt a leg-
nehezebb eldönteni, hogy milyen kurzusokat vegyen fel, annyira jól
hangzott valamennyi tárgy Végül a Bevezetés a kémiába, a Spanyol
nyelv, illetve a Nyelvfejlődés és a Modern orvostudomány növénytani
gyökerei kurzusokon kötött ki - ez utóbbi a saját megfogalmazása sze-
rint „félig botanikai tárgy volt, félig betekintés abba, miként használták
fel az őshonos növényeket orvosságként, és milyen kémiai elméleteken
alapul a hatásuk.” Caroline a mennyországban érezte magát.
3.
Vajon helyes döntést hozott Caroline Sacks? A legtöbben azt monda-
nánk, igen. Amikor édesapjával megtette azt a bizonyos villámkörutat,
a legrosszabbtól a legjobbig rangsorolta a meglátogatott felsőoktatási
mtézményeket, és a Brown Egyetem került az első helyre. A Marylandi
Egyetem azért lett a második, mert semmilyen tekintetben nem érte
el a Brown nívóját. Utóbbi tagja az Egyesült Áll unok elit egyetemeit
tömörítő Borostyánligának. Több erőforrással icndelkc/.ik, több tudó-
76
DÁVID ÉS GÓLIÁT
mányos pályára termett hallgatója van, nagyobb a tekintélye, és több
kiváló egyetemi karnak ad otthont, mint a Marylandi Egyetem. Az
amerikai felsőoktatási intézmények rangsorában, amelyet a US. News
& World Rcport magazin minden évben közzétesz, a Brown szokás sze-
rint az Egyesült Államok legjobb tíz-húsz egyeteme között foglal he-
lyet. A Marylandi Egyetem sokkal hátrébb végez a mezőnyben.
De gondoljuk végig Caroline döntését ugyanabból a szemszög-
ből, amelyből az impresszionisták tekintettek a Szalonra. Az impresz-
szionisták a Café Guerbois-ban folytatott végeérhetetlen vitáik során
megértették, hogy a Szalon és a magántárlat közötti választással nem a
legjobb és a második legjobb lehetőség között kellett dönteniük. Két
alapvetően eltérő választási lehetőséggel álltak szemben, amelyeknek
egyaránt megvoltak a maguk előnyei és hátulütői.
A Szalon sok szempontból olyan volt, mint egy borostyánligás egye-
tem. Egyik napról a másikra hírnevessé tehetett egy festőt. A különle-
gességét pedig az adta, hogy módfelett válogatós volt. Az 1860-as évek
Franciaországában nagyjából 3000 „országos hírű” festő tevékenyke-
dett, és mindegyikük beküldte két-három legjobb művét a Szalonba,
ami azt jelentette, hogy a zsűri egy kisebb hegynyi vászonból tallózott.
A várható eredmény az elutasítás volt; bejutni valóságos hőstettnek
számított. „A valódi hadszíntér a Szalon - mondta Manet. - Ott derül
ki, hogy ki a legény a talpán.” Az összes impresszionista közül ő volt
a legszilárdabban meggyőződve a Szalon értékéről. Théodore Duret
műkritikus - szintén a Guerbois körének tagja - egyetértett vele. „Ön-
nek még egy lépést meg kell tennie - írta Duret Pissarrónak 1874-ben.
- Éspedig azt, hogy sikert kell aratnia és ismertté válnia a nagyközön-
ségkörében, elkeli fogadtatnia magát a műkereskedőkkel és művészet-
kedvelőkkel... Én arra buzdítom, hogy állítsa ki a képeit. Önnek nagy
port kell felvernie: ki kell bírnia minden kritikát, sőt vonzania kell a
bírálókat, szemtől szembe kerülve a nagyközönséggel."
Ám ugyanazok a tényezők, amelyek vonzóvá tették a Szalont - vagy-
is igényessége és tekintélye -, egyben problémák forrásaivá is váltak.
Az Iparpalota egy roppant, majd 300 ni hosszú hodály volt, egyetlen
CAROLINE SACKS
77
két emelet magas központi folyosóval. A Szalon egy átlagos évben há-
rom-négyezer képet fogadott el, amelyeket négy sorban helyeztek el
egymás alatt, így a festmények a padló szintjétől egészen a mennyeze-
tig értek. Csak a zsűri egyhangú tetszését elnyerő képeket függesztet-
ték ki szemmagasságban, vagyis igazán látható helyre. Ha egy festő ké-
pét „az égbe” akasztották, akkor igencsak valószínűtlen volt, hogy bárki
alaposabban szemügyre veszi. (Renoir egyik festményét egyszer a dé-
potoirban lógatták fel jóval a szemmagasság fölé.) Egyetlen festő sem
küldhetett be háromnál több művet. A tömeg pedig gyakran egymás
sarkát taposta. A Szalon volt a nagy tó, amelyben igen bajosan sikerült
bárkinek is a kishal szintje fölé emelkednie.
Pissarro és Monet nem értettek egyet Manet-val. Ok úgy vélték, ész-
szerűbb nagyhalnak lenni egy kis tóban. Úgy érveltek, hogy ha a ma-
guk lábára állnak és megszervezik a saját tárlatukat, akkor többé nem
kötik őket a Szalon korlátozó előírásai, ahol az Olympiát botrányosnak
minősítették, az érmeket pedig a mundéros vitézeket és sápítozó nőket
ábrázoló képek nyerték el. Végre azt festhetnének, amit kedvük tart-
ja. A képeik pedig nem vesznének el a nagy zsúfoltságban, mert nem
lenne zsúfoltság. 1873-ban Pissarro és Monet felvetették, hogy az imp-
resszionisták alakítsanak egy társaságot Société Anonyme Coopéra-
tive des Artistes Peintres, Sculpteurs, Graveurs (Festők, Szobrászok és
Rézmetszők Együttműködő Részvénytársasága) elnevezéssel. Itt nem
lenne versengés, ahogyan zsűri és éremosztogatás sem. Minden mű-
vészt egyenlőként kezelnének. Manet kivételével mindenki helyeselte
a tervet.
A csoport a Boulevard des Capucines-en talált helyet, egy épület
legfelső emeletén, ahonnan épp akkor hurcolkodott ki egy fényképész.
Új tanyájuk kicsiny, vörösesbarna falú helyiségek sorából állt. Az imp-
resszionisták kiállítása 1874. április 15-én nyílt meg, és egy hónapig
tartott. A belépődíjat 1 frankban szabták meg. 165 műalkotást állítot
tak ki, köztük három Cézanne-t, tíz képet Dcgas tói, kilenc Monet-t,
öt Pissarrót, hat Renoirt, és öt festményt Alfréd Sisleytől töredékét
annak az irdatlan mennyiségű képnek, amely a Szalon falain függött
78
DÁVID ÉS GÓLIÁT
a város túlsó felén. Saját tárlatukon az impresszionisták annyi vásznat
állíthattak ki, amennyit óhajtottak, és úgy függeszthették ki ezeket a
falakra, hogy a látogatók tényleg lássak őket. „Az impresszionisták ké-
pei a Szalon zsúfoltságában egészen elvesztek még akkor is, ha elfogad-
ták őket -- írja a művészettörténész Harrison White és Cynthia White.
- A független csoportos tárlattal sikerült felhívniuk magukra a nyilvá-
nosság figyelmét.”
A tárlaton 3500 látogató jelent meg - közülük 175 rögtön a meg-
nyitás napján ami elegendő volt ahhoz, hogy a festőkre terelje a kri-
tikusok figyelmét. A bírálatok persze nem voltak egyértelműen pozi-
tívak: az egyik közszájon forgó tréfa szerint az impresszionisták nem
tettek egyebet, mint megtöltöttek egy pisztolyt festékkel, és elsütötték
a vásznukra. Arn ez is része volt a „nagyhalak a tavacskában” alkunak.
Bármennyi gúnnyal illetik is a kívülállók azokat, akik ezt a lehetőséget
választják, tény, hogy a tavacskák igen barátságos helynek bizonyulnak
a bennfentesek számára. A bennük fickándozók minden támogatást
megkapnak, amit a közösség és a barátok nyújtani tudnak - ráadásul
ezekben a tavacskákban senki sem vonja össze a szemöldökét az újító
szellem és egyéniség láttán. „Lassanként kezdünk helyet kivívni ma-
gunknak - írta hajdan a reményteli Pissarro egyik barátjának. - Si-
került betolakodóként kitűznünk kicsiny lobogónkat a tömeg kellős
közepén.” Pissarro szerint az ő nagy feladatuk abban állt, hogy „előre-
törjenek, tekintet nélkül mások véleményére”. És igaza volt. A saját lá-
bukra állva az impresszionisták ráleltek új önazonosságukra. Ráéreztek
az alkotás újfajta szabadságára, és kisvártatva a külvilág is kezdett fel-
figyelni rájuk. A modern festészet történetében sosem rendeztek ennél
fontosabb és emlékezetesebb kiállítást. Ha manapság próbálnánk meg
felvásárolni a képeket, amelyeket az odú méretű legfelső emeleti helyi-
ségekben kiállítottak, több mint egymilliárd dollárunk bánná.
Az impresszionisták történetének tanulsága, hogy bizonyos időkben
és helyzetekben érdemesebb nagyhalnak lenni egy apró tavacskában,
mint kishalnak egy nagy tóban, ugyanis a látszólagos hátrányról, hogy
az ember kívülállóként a peremen találja magat, könnyen bebizonyo-
CAROLINE SACKS
79
sodhat, hogy egyáltalán nem is jelent hátrányt. Pissarro, Monet, Re-
noir és Cézanne mérlegre tették a tekintélyt a közfigyelem ellenében, a
finnyás igényességet a szabadsággal szemben, és úgy döntő lek, a nagy
tóért túlzottan magas árat kellene fizetniük. Caroline Sacks ugyanezzel
a választással került szembe. Lehetett volna belőle nagyhal a Marylan-
di Egyetemen, vagy kishal a világ egyik legtekintélyesebb felsőoktatási
intézményében. O a Szalont választotta a Boulevard des Capucines
három szobácskája helyett - és végül nagy árat fizetett érte.
4.
Caroline Sacks gondjai az első év tavaszán kezdődtek, amikor beiratko-
zott a kémiakurzusra. Ma már tisztában van azzal, hogy túl sok kurzust
vett fel, és túlságosan sokfele, iskolán kívüli elfoglaltsága volt. Amikor
megkapta a harmadik zárthelyije eredményét, elszorult a szíve. Oda-
ment a professzorhoz, hogy beszéljen vele. „A professzor végigcsinál-
tatott velem pár feladatot, azután így szólt: »Nézze, önnek súlyos hiá-
nyosságai vannak az alapfogalmak terén, úgyhogy azt javasolnám, adja
le az órát, ne törődjön a szemeszter végi vizsgával, és ősszel fusson neki
újra.«” Caroline úgy is tett, ahogyan a professzor tanácsolta. Második
egyetemi évének őszén újra felvette a kurzust. Ám az eredményei alig
javultak. Egy gyenge „jó” érdemjegyet kapott. Caroline megdöbbent.
„Egész iskolai pályafutásom alatt még sohasem kaptam „jó” osztályza-
tot - magyarázta. - Soha nem fordult elő velem, hogy ne tűntem volna
ki a többiek közül. Ráadásul már másodszor jártam erre a kurzusra, ez
alkalommal másodévesként, és a csoportban a legtöbb diák az első sze-
meszterét végző gólya volt. Ez eléggé letört.”
Amikor felvették a Brownra, Caroline jól tudta, hogy az egyetem
nem olyan lesz, mint a középiskola. Nem is lehetett olyan. Többé nem
ő számít majd a legokosabb lánynak az évfolyamon - és Caroline el-
fogadta ezt a tényt. „Számítottam rá, hogy bármennyit készülök is,
lesznek srácok, akik korábban olyan ismereteket szereztek, amelyekről
80
DÁVID ÉS GÓLIÁT
én még csak nem is hallottam. Úgyhogy igyekeztem nem naivan vi-
szonyulni ehhez a kérdéshez.” Ám a kémiakurzus minden elképzelését
felülmúlta. A csoportjába járó hallgatók versengtek. „Már az is gondot
okozott, hogy egyáltalán szót váltsak a csoporttársaimmal - folytatta
Caroline. - Nem akartak beszélni a tanulási szokásaikról, és nem voltak
hajlandók elárulni, hogyan érthetem meg jobban a tananyagot, nehogy
túl könnyen nyeregbe kerüljek.”
Második évének tavaszán azután Caroline felvette a szerves ké-
miát, és a dolgok még rosszabbra fordult ak. Egyszerűen képtelen volt
lépést tartani a többiekkel: „Bemagoljuk a fogalmakat, aztán mutatnak
nekünk egy molekulát, amit még életünkben nem láttunk, és azt ké-
rik, hozzunk létre egy másik sosem látott molekulát, és önállóan kell
eljutnunk az egyiktől a másikig. Egyeseknek egyszerűen ilyen srófra
jár az agyuk, és öt perc alatt elkészülnek a feladattal. Ok az eminens
éllovasok. Azután ott vannak azok, akiknek elképesztően sok gürcölés-
sel rááll az agyuk erre a gondolkodásmódra. Én is keményen dolgoz-
tam, mégsem jöttem rá soha a nyitjára.” A tanár feltette a kérdést, mire
Caroline körül a magasba emelkedtek a kezek, ő pedig csak ült néma
csendben, és hallgatta a ragyogónál ragyogóbb válaszokat. „Teljesen
alkalmatlannak éreztem magam a feladatra.”
Egy éjjel Caroline későig fennmaradt, mert egy vizsga előtti össze-
foglaló órára próbált felkészülni szerves kémiából. Nyomorultul érezte
magát, és dühös volt. Nem akart hajnali háromig a szerves kémia fölött
kotlani, amikor a temérdek magolásnak a jelek szerint nem volt ered-
ménye. „Azt hiszem, ekkor merült fel bennem, hogy talán kár tovább
erőltetnem a dolgot” - mesélte Caroline. Toriág lett az egésszel.
A helyzet tragikuma abban rejlett, hogy Caroline imádta a tudo-
mányt. Amikor szóba került, hogy el kell hagynia első nagy szerelmét,
fájt a szíve az összes olyan kurzusért, amit annyira szeretett volna fel-
venni, de többé sosem lesz rá alkalma - az élettanért, a járványtanért,
a biológiáért és a matekért. A második egyetemi évét követő nyáron
még mindig a döntésen gyötrődött: „Tudja, micsoda büszkeség volt,
amikor gyerekkoromban kijelenthettem, hogy én egy 7 éves kislány
CAROLINE SACKS
81
vagyok, és imádom a bogarakat?! És tanulmányozni szeretném őket,
és mindent elolvasok róluk, amit csak találok, és lerajzolom őket a
vázlatfüzetembe, és meg tudom nevezni valamennyi testrészüket, és
le tudom írni az élőhelyüket és a viselkedésüket. Később pedig már
azt mondogattam, hogy engem roppantul érdekel az ember és az embe-
ri test működése, hát nem csodálatos?! Kétségtelenül feszíti az ember
mellét a büszkeség, ha elmondhatja magáról, hogy ő egy tudományos
beállítottságú csaj, és most bizony szinte szégyenletesnek éreztem,
hogy mindennek hátat fordítsak, és beismerjem, hogy »nos, inkább
valami könnyebb dologba fogok, mert ez túl nagy falatnak bizonyult«.
Egy darabig csakúgy tudtam szemlélni a helyzetemet, mintha véglege-
sen kudarcot vallottam volna. Kitűztem magam elé egy célt, és képte-
len voltam elérni.”
Pedig Caroline-nak nem kellett volna ekkora ügyet csinálnia abból,
hogy nem teljesít fényesen szerves kémiából, igaz? Hiszen sosem akart
erre a területre szakosodni. A szerves kémia csupán egy kurzus volt a
sok közül, éspedig olyan, amelybe sokaknak beletörik a bicskájuk. Egy-
általán nem szokatlan, hogy az orvosi előkészítős hallgatók a nyári szü-
netben felveszik a szerves kémiát egy másik egyetemen, csak hogy egy
teljes szemeszternyi gyakorlatot szerezhessenek benne. Ezenfelül Ca-
roline egy olyan egyetemen hallgatta a tárgyat, amelyen rendkívül erős
versenyszellem és tudományos szigor uralkodik. Ha rangsorolnánk a
világ összes szerveskémia-hallgatóját, Caroline a diákok 98%-ánál jobb
lenne.
Ám a problémát az jelentette, hogy Caroline nem a világ összes töb-
bi szerveskémia-hallgatójához hasonlította magát, hanem a saját évfo-
lyamtársaihoz a Brownon. Kishal volt az ország egyik legmélyebb ta-
vában - és az, hogy a többi ragyogó képességű, kíméletlenül versengő
halhoz kellett mérnie magát, porrá zúzta az önbizalmát. Butának érezte
magát, holott egyáltalán nem volt az. „Hű, mások könnyedén elsajátít-
ják ezeket az ismereteket - még olyanok is, akik kezdetben éppolyan
tanácstalannak tűntek, amilyen én voltam. Úgy tűnik, egyedül cn nem
vagyok képes magamévá tenni ezt a gondolkodásmódot.”
82
DÁVID ÉS GÓLIÁT
5.
Caroline Sacksnak a „relatív deprivációnak’ nevezett élményben volt
része - a kifejezést Sámuel Stouffer szociológus alkotta meg a II. világ-
háború alatt. Stouffert az Egyesült Államok hadserege azzal a feladat-
tal bízta meg, hogy tanulmányozza az amerikai katonák hozzáállását
és hangulatát, mire a kutató végül félmillió férfira és nőre terjesztette
ki vizsgálatait, amelyek az égvilágon mindent felöleltek, kezdve attól,
hogy miként vélekednek a közlegények az elöljáróikról, egészen ad-
dig, hogy milyen bánásmódban részesültek a fekete katonák a saját
megítélésük szerint, és mennyire találták nehéznek a szolgálatot a ka-
tonák az elszigetelt helyőrségekben.
Stouffer kérdéseinek egyik csoportja kirívó eredményt hozott. A ku-
tató mind a katonai rendőrségnél, mind a légi alakulatoknál (ez volt a
légierő elődje) szolgáló katonákat kifaggatta arról, hogy véleményük
szerint mennyire végez jó munkát a szervezetük a tehetséges emberek
elismerése és előléptetése terén. A válaszok egyértelműek voltak. A ka-
tonai rendőrség tagjainak sokkal pozitívabb véleményük volt a szerve-
zetükről, mint a légi alakulatoknál szolgáló közkatonáknak a magukéról.
Az eredmény első pillantásra teljesen érthetetlennek tűnt. A katonai
rendőrségnél volt az egyik legalacsonyabb az előléptetési arány az egész
hadseregben. A légi alakulatoknál pedig az egyik legmagasabb. A légi
alakulatoknál szolgáló közlegényeknek kétszer akkora esélyük volt arra,
hogy tiszti rangra emelkedjenek, mint a katonai rendőröknek. Hogy
az ördögbe lehettek mégis a katonai rendőrök elégedettebbek? A vá-
lasz - Stouffer emlékezetes magyarázata szerint - abban rejlik, hogy
a katonai rendőrök csak a saját társaikhoz hasonlították magukat. Ha
valakit előléptettek a katonai rendőrségnél, az olyan ritka eseménynek
számított, hogy az illetővel madarat lehetett fogatni. Áléit pedig nem
léptettek elő, az egyszerűen ugyanabban a csónakban evezett, mint tár-
sai zöme - úgyhogy nem is lehetett túlságosan boldogtalan.
„Hasonlítsuk össze a katonai rendőrt a légi alakulatok ugyanolyan
képzettségű és szolgálati idejű közlegényével! - írta Stouffer. - Utób-
CAROLINE SACKS
83
bi esélye arra, hogy tisztté léptetik elő, több mint 30% volt. Ha a köz-
legény kiérdemelte [az előléptetést], ugyanez történt a társai zömével
is a fegyvernemében, és teljesítménye kevésbé tűnt ki, mint a katonai
rendőrségnél. Ha pedig nem sikerült magasabb sarzsit szereznie, mi-
közben társai többségének igen, alaposabb oka volt ezt személyes ku-
darcként megélni, amit legkönnyebben az előléptetési rendszer bírála-
tában juttathatott kifejezésre.”
Stouffer azzal érvelt, hogy a benyomásainkat nem globálisan, a le-
hető legszélesebb összefüggésrendszerbe helyezkedve alakítjuk ki, ha-
nem nagyon is lokálisan - az ugyanabban a csónakban evező társaink-
kal összehasonlítva magunkat. A megfosztottságérzetünk tehát mindig
relatív. Ez egyike azoknak a megfigyeléseknek, amelyek egyszerre ké-
zenfekvők és (alaposabb megfontolást követően) egészen mély értel-
műek, hiszen számos további olyan megfigyelésre szolgál magyarázat-
tal, amelyek máskülönben sok fejtörést okoznak. Mit gondolnánk, hol
magasabb például az öngyilkosságok aránya: azokban az országokban,
amelyek lakói nagyon is boldognak írják le magukat - mint Svájc, Dá-
nia, Izland, Hollandia és Kanada -, vagy azokban, amelyeknek a pol-
gárai egyáltalán nem tartják boldognak az életüket - amilyen többek
között Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország? íme a
válasz: az úgymond boldog országokban több az öngyilkosság. Ugyan-
azzal a jelenséggel állunk szemben, mint a katonai rendőrség és a légi
alakulatok esetében. Ha egy olyan környezetben vagyunk depresszió-
sak, ahol az emberek zöme meglehetősen boldogtalan, akkor a körü-
löttünk élőkhöz viszonyítjuk magunkat, és nem is érezzük magunkat
olyan rosszul. De el tudjuk képzelni, milyen szörnyű lehet depresszió-
tól szenvedni egy olyan országban, ahol rajtunk kívül mindenki más-
nak fülig ér a szája?25
25 Ez a példa Mary Daly közgazdász munkájából származik, aki kimerítő alapos-
sággal taglalta ezt a jelenséget. Most pedig lássunk egy másik példát, ez alka-
lommal Carol Graharn Happuiess Around the World: The Paradox of Happy
Peasaiits and Miserable Millionaires (A boldogság világszer te: A boldog parasz-
KI
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Vagyis Catoline Sacks döntése, hogy saját szerveskémia-kurzusa
többi hallgatójához képest értékeli önmagát, egyáltalán nem számít
különös és ésszerűtlen viselkedésnek. Az emberek már csak ilyenek.
Mindnyájan azokhoz az ember társainkhoz hasonlítjuk magunkat, akik
azonos helyzetben vannak velünk, ami azt jelenti, hogy az elitiskolák
diákjai - kivéve talán az abszolút osztályelsőket - olyan terhet vesz-
nek magukra, amit egy kevésbé versengő környezetben nem kellene
hordozniuk. A boldog országok polgárai körében azért magasabb az
öngyilkosságok aránya, mint a boldogtalan nemzetek lakói között,
mert ők csupa mosolygós arcot látnak maguk körül, és így túl nagynak
érzik a kontrasztot. Vajon hogyan éreznek hát az „erős” iskolák diák-
jai, amikor maguk körül szétnézve csupa ragyogó képességű diáktársat
látnak?
Amikor a relatív depriváció jelenségét az oktatás területére vonat-
koztatják, azt a „nagy hal a kis tóban” effektusnak nevezik. Minél eli-
tebb egy oktatási intézmény, az ott tanuló diákok annál gyengébbnek
érzik a saját képességeiket. Akik egy szimplán jó iskolában az osztály
eminens tanulói közé tartoznának, egy igazán nívós intézményben
könnyen lecsúszhatnak a leggyengébbek közé. Azok a diákok, akik egy
tok és búval bélelt milliomosok paradoxonja) című művéből. Vajon a chilei
szegények vagy a hondurasi nincstelenek boldogabbak? A logikánk Chilére
szavazna, hiszen ez az ország fejlett, modern gazdasággal rendelkezik. A chilei
szegények közel kétszer annyit keresnek, mint hondurasi sorstársaik, ami azt
jelenti, hogy szebb otthonokban élhetnek, jobb minőségű élelmiszereket ehet-
nek, és nagyobb anyagi kényelmet engedhetnek meg maguknak. Ha azonban
összevetjük a két ország szegényeinek boldogságpontszámait, a hondurasiak
magasan verik a chileieket. Hogy miért? Mert a hondurasiak csak azzal fog-
lalkoznak, miként boldogulnak hozzájuk képest a saját honfitársaik. Graham
kijelenti: „Mivel egy ország átlagos jövedelemszintje nem játszik szerepet lakói-
nak boldogságában, csak az átlagtól való relatív eltérések számítanak, a szegény
hondurasi boldogabb, mivel kevésbé marad a közepes jövedelemszint alatt.” És
Hondurasban a szegények vagyoni helyzetüket tekintve sokkal közelebb állnak
a középosztály tagjaihoz, tehát úgy érzik, jobb módban élnek.
CAROLINE SACKS
85
jó iskolában úgy érzik, tökéletesen elsajátítottak egy tárgyat, egy iga-
zán nívós intézményben könnyen úgy láthatnák, hogy egyre jobban le-
maradnak társaik mögött. Márpedig bármilyen szubjektív, nevetséges
és ésszerűtlen legyen is ez az érzés, igenis döntő jelentőséggel bír. Az
ember annak függvényében hajlandó felvállalni kihívásokat, és elvé-
gezni nehéz feladatokat, hogy mennyire bízik a saját képességeiben az
osztály többi tagjához viszonyítva - vagyis hogy milyen az „iskolai én-
képe”. Kulcsfontosságú eleme ez motivációnknak és önbizalmunknak.
A „nagy hal a kis tóban” elméletet Herbert Marsh pszichológus dol-
gozta ki. Marsh szerint a szülők és a diákok zöme téves elképzelések
alapj án választ iskolát. „Rengetegen gondolj ák úgy, hogy egy magas kö-
vetelményszintű iskola csak előnyös lehet - magyarázta Marsh. - Pedig
ez egyszerűen nem igaz. Valójában vegyes eredményeket hoz. - Majd
így folytatta: - Amikor Sydneyben laktam, akadt ott egy maroknyi igé-
nyes állami iskola, amelyek még az elit magániskoláknál is tekintélye-
sebbnek számítottak. A felvételi vizsgáik hihetetlenül nehezek voltak.
Úgyhogy a The Sydney Morning Héráidtól - amely a város vezető lap-
ja - mindig felhívtak a felvételi vizsgák idején. így ment ez évről évre,
és én minden alkalommal éreztem a nyomást, hogy valami újdonsággal
rukkoljak elő. Úgyhogy végül egyszerűen kicsúszott a számon - pedig
talán jobb lett volna, ha inkább lenyelem hogy ha már mindenáron
az elitiskoláknak az énképre gyakorolt pozitív hatására kíváncsiak,
akkor ezt nem a diákokon, hanem a szüleiken kellene lemérniük.”
6.
Ami Caroline Sacksszal történt, az nagyon is hétköznapi eset. Az ösz-
szes olyan amerikai egyetemistának, aki természettudományos, mű-
szaki és matematikai képzésen (amelyek összefoglaló néven STEM-
ként is ismeretesek a Science, technology, eiigineering, inathcmatics szavak
rövidítéséből) kezdi meg tanulmányait, több mini a fele lemorzsolódik
az első vagy a második év után. Noha egy termeszei tudományos diplo-
86
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ma nagyjából a legértékesebb kincs, amivel egy mai fiatal rendelkezhet
modern gazdaságunkban, a reménybeli STEM-főszakosok tömegesen
váltanak át a bölcsészettudományokra, ahol nem olyan megterhelőek
a tanulmányi követelmények, és a kurzusokon nem folyik olyan kiéle-
zett verseny. Ez a fő oka annak, hogy az Egyesült Államokban olyan
súlyos hiány mutatkozik amerikai egyetemeken képesítést szerzett ter-
mészettudósokból és mérnökökből.
Ha világosabb képet akarunk alkotni a lemorzsolódókról - és távo-
zásuk okáról -, érdemes szemügyre vennünk a New York állam észa-
ki részén található Hartwick College természettudományos szakjaira
beiratkozók eredményeit. A Hartwick egy kicsiny bölcsészképző in-
tézmény abból a fajtából, amely oly gyakori Amerika északkeleti vi-
dékein.
Az alábbiakban a Hartwick összes STEM-főszakosának a matemati-
ka-felvételivizsgán elért eredményeit láthatjuk három csoportra - felső
harmad, középső harmad és alsó harmad - osztva. A pontszámok az
SAT (Scholastic Assessment Test) teszten elért eredményt mutatják,
amely a legszélesebb körben használatos felvételi vizsga az Egyesült
Államok felsőoktatásában. A vizsga matematika részén maximálisan
800 pont érhető el.26
STEM-főszakok	Felső harmad	Középső harmad	Alsó harmad
Matematika SAT-teszt	569	472	407
26 Ezeket a statisztikai adatokat a „The Role of Ethnicity in Choosing and Leaving
Science in Highly Selective Institutions” (Az etnikai hovatartozás szerepe a
természettudományos szakok kiválasztásában és elhagyásában a magas követel-
ményszintű oktatási intézményekben) című tanulmányból vettem, amelynek
szociológus szerzői többek között Rogers Elliotl cs A. Christopher Strenta. Az
SAT-teszt eredményei az 1990-es évek elejéről származnak, így mára kissé el-
térhetnek az itt közeitektől.
CAROLINE SACKS
87
Ha az SAT-tesztet tekintjük irányadónak, akkor meglehetősen nagy
különbség mutatkozik a Hartwick legjobb és leggyengébb hallgatói
között az alapvető matematikai készségek terén.
Most pedig vegyük szemügyre a Hartwickon megszerzett termé-
szettudományos fokozatok megoszlását a fenti három csoport tagjai
között1
STEM-főszakok	Felső harmad	Középsó harmad	Alsó harmad
Százalék	55,0	27,1	17,8
A felső harmadba eső diákok a Hartwickon az intézmény természet-
tudományos fokozatainak jócskán több, mint a felét szerzik meg, az
alsó harmadba tartozók viszont mindössze 17,8%-át. Azok a diákok,
akik a legalacsonyabb szintű matematikai készségekkel kerültek be a
Hartwickra, tömegesen morzsolódnak le a matematikai és természet-
tudományos kurzusokon. Ez önmagában egészen érthetőnek tűnik,
hiszen a mérnöki vagy természettudósi hivatáshoz szükséges haladó
matematikai és fizikai ismeretek megszerzése igazán nagy erőfeszítést
igényel - és a hallgatóknak csak az évfolyam élbolyában tömörülő cse-
kély hányada rendelkezik az anyag elsajátításához szükséges szellemi
képességekkel.
És most végezzük el ugyanezt az elemzést a Harvard esetében, amely
a világ egyik legtekintélyesebb egyeteme!
ST EM-főszakok	Felső harmad	Középső harmad	Alsó harmad
Matematika SAT-teszt	753	674	581
A Harvard diákjai, kevéssé meglepő módon, sokkal magasabb pont-
számokat érnek el a matematika SAT-teszten, mint a Hartwickra járó
társaik. Igazság szerint a Harvard évfolyamának alsó harmada is jobb
eredményeket ér el a Hartwick legjobb diákjainál. Ha egy természet-
tudományos fokozat megszerzése azon múlik, milyen okos az ember,
8<s
DÁVID ÉS GÓLIÁT
akkor a Harvardon gyakorlatilag mindenkinek meg kellene szereznie
a diplomáját, nem igaz? A Harvardon - legalábbis a papírforma sze-
rint - nincs egyetlen olyan hallgató sem, aki híján lenne a kurzusok
elvégzéséhez szükséges szellemi erőtartalékoknak. Nos, vessünk csak
egy pillantást az egyes csoportok által megszerzett tudományos foko-
zatok százalékos megoszlására ezen a neves egyetemen!
STEM-föszakok	Felső harmad	Középső harmad	Alsó harmad
Százalék	53,4	31,2	15,4
Hát nem különös? A Harvardon az évfolyam alsó harmadába tartozó
hallgatók épp olyan arányban morzsolódnak le matekból és természet-
tudományos tárgyaltból, mint a New York állam északi részén tanuló
társaik. A Harvardon a természettudományos fokozatok megoszlása ugyan-
olyan, mint a Hartwickon.
Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra! Van tehát egy kiváló teljesít-
ményt nyújtó csoportunk a Hartwickon. Nevezzük őket a Hartwick
Bajnokainak. És ott a másik csoport a Harvard gyengébben teljesítő
hallgatóiból, akiket a Harvard Sereghajtóinak fogunk hívni. Mindnyá-
jan ugyanazokból a tankönyvekből tanulnak, ugyanazokká! a fogal-
makkal birkóznak, és ugyanazokat a témaköröket igyekeznek alaposan
elsajátítani olyan kurzusokon, mint a haladó analízis és a szerves kémia
- ráadásul ezek a hallgatók a teszteken elért pontszámaik alapján nagy-
jából azonos tudományos képességekkel rendelkeznek. Csakhogy, míg
a Hartwick Bajnokainak túlnyomó része eléri célját, és képesített mér-
nökként vagy biológusként végez, addig a Harvard Sereghajtói - akik
a jóval tekintélyesebb iskolába iratkoztak - olyannyira elcsüggednek
egyetemük magas követelményszintje láttán, hogy igen sokan közü-
lük végleg lemondanak a természettudományos pályáról, és átmennek
más szakra. A Harvard Sereghajtói kishalak egy hatalmas és félelmetes
tóban. A Hartwick Bajnokai ellenben nagyhalak egy felettébb barátsá-
gos kis tavacskában. Tehát a természettudományos fokozat megszerzé-
sének valószínűségét nem csupán az határozza meg, hogy milyen okos
CAROLINE SACKS
89
az adott hallgató, hanem az is, hogy ő maga milyennek érzi szellemi
képességeit évfolyamának többi tagjához viszonyítva.
Egyébként ez a séma gyakorlatilag bármely iskolában megfigyel-
hető, tekintet nélkül az intézmény tudományos színvonalára. Rogers
Elliott és Christopher Strenta szociológusok 11 különböző bölcsészet-
tudományi felsőoktatási intézmény esetében vizsgálták ugyanezeket
a számokat szerte az Egyesült Államokban. Vessünk egy pillantást az
eredményeikre:
Felsőoktatási intézmény	Felső harmad	Mát. SAT- teszt	Középső harmad	Mát. SAT- teszt	Alsó harmad	Mát. SAT- teszt
1. Harvard Egyetem	53,4%	753	31,2%	674	15,4%	581
2. Dartmouth College	57,3%	729	29,8%	656	12,9%	546
3. Williams College	45,6%	697	34,7%	631	19,7%	547
4. Colgate Egyetem	53,6%	697	31,4%	626	15,0%	534
5. Richmondi Egyetem	51,0%	696	34,7%	624	14,4%	534
6. Bucknell Egyetem	57,3%	688	24,0%	601	18,8%	494
7. Kenyon College	62,1%	678	22,6%	583	15,4%	485
8. Occidental College	49,0%	663	32,4%	573	18,6%	492
9. Kalamazoo College	51,8%	633	27,3%	551	20,8%	479
10. Ohiói Wesleyan Egyetem	54,9%	591	33,9%	514	11,2%	431
11. Hartwick College	55,0%	569	27,1%	472	17,8%	407
Most pedig térjünk vissza és rekonstruáljuk, hogyan kellett volna gon-
dolkodnia Caroline Sacksnak, amikor a Brown és a Marylandi Egye-
tem között választott! Ha a Brownra rnegy, kétségkívül előnyt jelent
számára az egyetem tekintélye. Valószínűleg érdekesebb és vagyono-
sabb diáktársak között tanulhat. Az egyetemi évek alatt szerzett kap-
csolatai és a Brownon kapott diplomájának presztízsértéke révén alig-
hanem könnyebben boldogul a munkaerőpiacon. Ezek egytől egyig a
nagy tavak klasszikus előnyei. A Brown úgymond a Szalon.
DÁVID ÉS GÓLIÁT
00
Ám döntésével cgyutt.il jelentős kockázatot is vállal. Drámaian meg-
növeli annak esélyét, hogy végképp kibukik természettudományos
szakáról. S hogy mekkora volt konkrétan ez a kockázat? A kutatások
szerint, amelyeket Mitchell Chang végzett a Kaliforniai Egyetemről,
annak valószínűsége, hogy valaki sikeresen megszerzi diplomáját a
STEM-szakokon, az egyetem átlagos SAT-pontszámának minden tíz-
pontos csökkenése esetén 2 százalékponttal nő - ha minden más té-
nyező azonos.27 Minél okosabbak az évfolyamtársaink, annál butább-
nak érezzük magunkat; márpedig minél butábbnak érezzük magunkat,
annál nagyobb a valószínűsége, hogy kibukunk egy természettudomá-
nyi szakról. Mivel a Marylandi Egyetem és a Brown hallgatóinak átla-
gos SAT-pontszámai között nagyjából 150 pontnyi szakadék tátong,
Caroline-nak igencsak tetemes „büntetést” kellett fizetnie azért, hogy
egy szimplán jó iskola helyett egy elitintézményt választott: 30%-kal
csökkentek az esélyei, hogy sikeresen megszerzi természettudomá-
nyos fokozatát. Harminc teljes százalékkal! Egy olyan időszakban, ami-
kor a bölcsészdiplomás hallgatók csak nagy nehézségek árán képesek
állást szerezni, a STEM-főszakokon végzettek szinte biztosra vehetik
27 Ez a megállapítás elég nagy jelentőségű ah hoz, hogy részletesebben is taglaljuk.
Chang és szerzőtársai egy több ezer elsőéves egyetemistából álló mintát vizsgál-
tak, és felmérték, hogy mely tényezők növelik a leginkább annak valószínűsé-
gét, hogy egy adott hallgató lemorzsolódik a természettudományos szakokról.
S hogy melyik a legfontosabb tényező? Az egyetem hallgatóinak tudományos
képességszintje. „Az adott intézménybe felvételt nyert elsőéves csoport átlagos
SAT-pontszámának minden tízpontos emelkedése 2 százalékponttal csökkenti
az egyes hallgatók bennmaradásának valószínűségét” - írják a szerzők. Érde-
kes módon, ha csak azokat a hallgatókat vizsgáljuk, akik etnikai kisebbségek
tagjai, akkor az értékek még magasabbak. Az SAT eredmények minden tízpon-
tos emelkedése a bennmaradok arányának 3 százalékpontos csökkenésével jár.
„Azok a hallgatók, akik az általuk első helyen választolt oktatási intézménybe
jártak, kisebb valószínűséggel végeztek el egy orvosbiológiai vagy viselkedés-
tudományi főszakot” - írják. Azt gondolnánk, a lehető legflancosabb iskolába
érdemes beiratkoznunk. Nos, szó sincs róla.
CAROLINE SACKS
91
a gyors karriert. A természettudományos és a méi nökdipiomával ren-
delkezőknek bőven akad magasan fizetett állás. Ez lehal az a hatalmas
kockázat, amelyet egy borostyánligás egyetem presztízséért a jelentke-
zőnek vállalnia kell.
Hadd hozzak egy még kirívóbb példát arra, milyen is az élet a nagy
tavakban! Tegyük fel, hogy valamelyik egyetem a legkiválóbb ifjú tu-
dósokat szeretné szerződtetni oktatónak a PhD-fokozattal rendelke-
ző friss diplomások közül! Milyen stratégiát érdemes alkalmazniuk a
munkatársak felvétele során? Csak a legelitebb felsőoktatási intézmé-
nyek végzőséit érdemes választaniuk, vagy j óbban teszik, ha olyan hall-
gatókat vesznek fel, akik évfolyamuk élvonalában végeztek, tekintet
nélkül arra, milyen intézményben?
Az egyetemek zöme az első stratégiát követi. Még dicsekszenek is
vele: Mi kizárólag a legnívósabb iskolák végzettjeit alkalmazzuk! Én azon-
ban remélem, hogy mostanra legalábbis némi kétely ébredt bennünk
ennek az álláspontnak a megalapozottságával kapcsolatban. Vajon
nem érne meg az a kis tavacskában fickándozó nagyhal legalább még
egy pillantást, mielőtt kiválasztunk egy kishalat valamelyik nagy tó-
ból?
Szerencsére igen egyszerű eljárás kínálkozik a két stratégia össze-
hasonlítására. A módszer John Conley és Ali Sina Onder tanulmányá-
ból származik, amely a közgazdasági PhD-programok végzőseit vizs-
gálja. Az egyetemi közgazdaság-tudomány világában alig maroknyi
olyan közgazdasági szaklap létezik, amelyeket a szakterület valamennyi
tudósa rendszeresen olvas és elismer. A vezető tudományos szaklapok
kizárólag a legszínvonalasabb és legkreatívabb tanulmányokat fogadják
el, és a közgazdászok - többnyire - aszerint értékelik egymást, hogy
kutatóként hány szakcikket publikáltak ezekben az elit folyóiratokban.
Tehát a legeredményesebb felvételi stratégiához - Conley és Onder ér-
velése szerint - mindössze annyit kell tennünk, hogy összehasonlítjuk
a kis tavacskákban lubickoló nagyhalak által publikált szakcikkek szá-
mát a nagy tavak kishalai által publikált cikkekével. Vajon milyen ered-
ményre jutottak a kutatók? Arra, hogy a legeslcgjobh intézmények szimplán
92
DÁVID ÉS GÓLIÁT
jó képességű hallgatói helyett majdnem mindig a középszerű iskolák legjobb
PhD-hallgatói a bejutók.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a tény ellentmond az ösztöneink-
nek. Egyszerűen badarságnak tűnik az elképzelés, hogy az egyes egye-
temeknek nem a Harvardról és az MIT-ről a legérdemesebb kiválo-
gatniuk leendő munkatársaikat. Conley és Önder elemzését azonban
nehéz megcáfolni.
Induljunk ki Észak-Amerika legnívósabb közgazdasági PhD-prog-
ramjaiból, amelyek világviszonylatban is egytől egyig az élvonalbeli
képzések közé tartoznak - vagyis a Harvard, az MIT, a Yale, a Prince-
ton, a Columbia, a Stanford és a Chicagói Egyetem programjaiból!
Conley és Önder először aszerint csoportosították az egyes képzése-
ken tudományos fokozatot szerzett hallgatókat, hogy hányadik száza-
lékosztályban végeztek az évfolyamukon, majd összeszámolták, hogy
az egyes PhD-fokozattal rendelkező közgazdászok tudományos pálya-
futásuk első hat évében hányszor publikáltak.
	99.	95.	90.	85.	80.	75.	70.	65.	60.	55.
Harvard Egyetem	4,31	2,36	1,47	1,04	0,71	0,41	0,30	0,21	0,12	0,07
MIT	4,73	2,87	1,66	1,24	0,83	0,64	0,48	0,33	0,20	0,12
Yale Egyetem	3,78	2,15	1,22	0,83	0,57	0,39	0,19	0,12	0,08	0,05
Princeton Egyetem	4,10	2,17	1,79	1,23	1,01	0,82	0,60	0,45	0,36	0,28
Columbia Egyetem	2,90	1,15	0,62	0,34	0,17	0,10	0,06	0,02	0,01	0,01
Stanford Egyetem	3,43	1,58	1,02	0,67	0,50	0,33	0,23	0,14	0,08	*0,05
Chicagói Egyetem	2,88	1,71	1,04	0,72	0,51	0,33	0,19	0,10	0,06	0,03
Tudom, hogy ez temérdek számadat, de elsői ént elég i táblázat bal ol-
dalán lévő oszlopot szemügyre vennünk, vagyis azokét a PhD-hallga-
CAROLINE SACKS
93
tókét, akik évfolyamuk 99. százalékosztályáb.in végeznek. Három-négy
szakcikket közzétenni a legtekintélyesebb tudományos folyóiratokban
rögtön a pályafutásunk elején igazán ragyogó teljesítmény - ezek a
közgazdászok valóban kiválóak. És ez ésszerű is, hiszen az MIT vagy
a Stanford közgazdasági PhD-képzési programjának élén végezni egé-
szen rendkívüli eredmény.
Am ezután jön a talányok sora. Vegyük szemügyre a 80. százalék-
osztály oszlopát! Az MIT-hoz, Stanfordhoz és Harvardhoz hasonló
iskolák nagyjából kéttucatnyi PhD-hallgató jelentkezését fogadják el
évente, tehát ha valaki a 80. százalékosztályba esik, akkor még mindig
körülbelül az 5. vagy 6. helyen végez az évfolyamában. Vagyis szintúgy
rendkívül tehetséges hallgatókról van szó. De nézzük csak meg, milyen
kevés szakcikket publikálnak a 80. százalékosztályba tartozók! A legki-
válóbb hallgatók cikkeinek csupán egy töredékét. Ha már itt tartunk,
vessünk egy pillantást az utolsó oszlopra, az 55. százalékosztályra,
vagyis azokra a hallgatókra, akik éppen csak az átlag fölött végeznek!
Ok is elég eszesek ahhoz, hogy bejussanak a világ egyik legnagyobb ki-
hívást jelentő PhD-programjába, és évfolyamuk felső felében végezzék
el tanulmányaikat. Mégis alig publikálnak valamit. Tehát közgazdaság-
tudósként csalódást okoznak.
Ezután lássuk a középszerű iskolák végzett PhD-hallgatóit! Csak
azért titulálom ezeket az intézményeket „középszerűnek”, mert ugyan-
így neveznék őket a hét elitiskola növendékei is. Ezek azok az intéz-
mények, amelyek a U.S. News & World Repoztnak a PhD-képzést kínáló
oktatási intézményekről évente közzétett rangsorában valahol a lista
vége felé kullognak. Hármat választottam ki közülük az összehasonlí-
táshoz. Az első a saját alma materem, a Torontói Egyetem (az iskolai
csapatszellem okán). A második a Bostoni Egyetem, a harmadik pedig
a Conley és Önder által „az első 30 között nem szereplőként” kategori-
zált intézmények csoportja - vagyis egyszerűen az összes olyan iskola
átlaga, amelyek a lista legeslegalján foglalnak helyet.
94
DÁVID ÉS GÓLIÁT
	99.	95.	90.	85.	80.	75.	70.	65.	60.	55.
Torontói Egyetem	3,13	1,85	0,80	0,61	0,29	0,19	0,15	0,10	0,07	0,05
Bostoni Egyetem	1,59	0,49	0,21	0,08	0,05	0,02	0,02	0,01	0,00	0,00
Az első 30 között nem szereplő egyetemek	1,05	0,31	0,12.	0.06	0,04	0,02	0,01	0,01	0,00	0,00
Ugye, felfigyeltünk erre az elképesztő jelenségre? Az első 30 között nem
szereplő egyetemek - vagyis a listán olyannyira hátul szereplő iskolák,
amelyekbe a borostyánligás egyetemek diákjai a lábukat se tennék be,
de még a puszta gondolattól is kirázná őket a hideg - legkiválóbb hall-
gatóinak publikációs értéke 1,05, vagyis lényegesen jobb bárkinél, ki-
véve a Harvard, az MIT, a Yale, a Princeton, a Columbia, a Stanford és
a Chicagói Egyetem legkiválóbb növendékeit. Vagyis jobban járunk,
ha egy nagyhalat alkalmazunk egy icipici tavacskából, mint ha akár egy
közepes halat választunk ki egy nagy tóból? De még mennyire!
Conley és Önder bajosan tudnak magyarázatot adni saját eredmé-
nyeikre.28 így írnak:
A jelentkezőnek, aki be akar jutni a Harvardra, kitűnő osztályza-
tokat, tökéletes vizsgapontszámokat, átütő és hiteles ajánlásokat
kell felmutatnia, ráadásul tisztában kell lennie azzal, hogyan kell
28 Egy tisztázó célzatú megjegyzés: Conley és Önder táblázata nem az egyes köz-
gazdászok által publikált cikkek összesített számát tünteti fel. Itt súlyozott ér-
tékekről van szó - vagyis, ha valakinek a legtekintélyesebb szakfolyóiratokkal
(amilyen a The American Economic Rcview vagy az Eamonietria) sikerül elfo-
gadtatnia egy tanulmányát, az többet nyom a latban egy kevésbé nívós szak-
lapban megjelent cikknél. Más szóval, a kutatok s/amei lékéi nem pusztán azt
mérik, hány cikket képes produkálni a közgazdasaglan egy-egy tudora, inkább
azt, hány magas színvonalú szakcikket tud publikálni
CAROLINE SACKS
95
mindezeket hatásosan tálalni, hogy szembeötlő legyen a felvételi
bizottság számára. Tehát a sikeres jelöltnek .szorgalmasnak, intel-
ligensnek, eszesnek és becsvágyónak kell lennie, továbbá alapos
tudományos előképzettséggel kell rendelkeznie. Akkor mi lehet
az oka annak, hogy a felvett PhD-hallgatók többsége - aki dia-
dalt diadalra halmozó nagyágyúnak tűnt egészen addig, míg nem
jelentkezett a doktori iskolába - a PhD-képzést követően olyan
szürke verébbé válik? Vajon a hallgatók vallanak kudarcot, vagy
az oktatók vizsgáznak elégtelenre?
Természetesen egyik válasz sem helytálló, senki sem vall kudarcot eb-
ben a helyzetben. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a körülmények,
amelyek olyan csodálatos hellyé teszik az elitiskolákat az eminensek
számára, rendkívül megnehezítik a többi hallgató dolgát. Ugyanaz tör-
ténik velük, ami Caroline Sacksszal. A nagy tó elnyeli az igazán éles
eszű diákokat, és minden igyekezetüket csüggedésbe fojtja.
Egyébként melyik elit oktatási intézmény ismerte fel a nagy tavak-
nak pontosan ezt a veszélyét majdnem ötven éve? A Harvard! Az 1960-
as években Fred Glimp vette át a felvételi iroda igazgatását, és bevezette
az „elégedett sereghajtók” (happy bottom quarter) néven ismertté vált
irányelvet. A hivatalba lépése után írt egyik első feljegyzésében Glimp
a következő megállapításokat tette: „Minden évfolyamban, bármilyen
tehetségesek is, mindenkor lesznek sereghajtók. De vajon milyen lé-
lektani következményekkel jár, ha az ember középszerűnek érzi magát
- akár egy rendkívül tehetséges csoportban? Léteznek vajon megha-
tározható embertípusok, akik egy bizonyos lélektani vagy másmilyen
tűrőképességnek köszönhetően akkor is »elégedetten« tanulnak és
a lehető legtöbbet profitálnak az oktatásból, ha a hátul kullogókhoz
tartoznak?” Glimp pontosan tisztában volt azzal, mennyire csüggesz-
tő a nagy tó az eminens hallgatókon kívül mindenki más számára. Vé-
leménye szerint az ő feladata olyan diákok felkutatása volt, akik elég
szívósak és elegendő iskolán kívüli sikerélményre tesznek szert ahhoz,
hogy képesek legyenek elviselni a feszültséget, amely azzal a helyzet-
96
DÁVID ÉS GÓLIÁT
tel jár, hogy egészen apró halak a Harvard hatalmas tavában. Ekként
tette a Harvard (mindmáig követett) gyakorlatává, hogy tetemes szá-
mú tehetséges sportolót vegyen fel, akiknek tudományos képzettsége
jócskán többi évfolyamtársaiké alatt marad. Az elmélet szerint, ha már
valakit ágyútölteléknek használnak a tanteremben, akkor az illetőnek
legalább alternatív módon, a fútballpályán lehetőséget kell adni ráter-
mettsége bizonyítására.
Pontosan ugyanez a logika érvényesül a pozitív diszkriminációról
folytatott vitában. Az Egyesült Államokban roppant heves érzelmeket
vált ki a kérdés, hogy vajon az egyetemeknek alacsonyabb felvételi kö-
vetelményszintet kell-e biztosítaniuk a hátrányos helyzetű kisebbségek
számára. A pozitív diszkrimináció támogatói azzal érvelnek, hogy a ne-
gatív diszkrimináció hosszú múltra visszatekintő gyakorlata minden-
képpen igazolja azt a segítséget, amelyet a kisebbségeknek nyújtunk,
hogy bekerülhessenek a szigorú követelményrendszerű iskolákba. El-
lenfeleik viszont azt hangoztatják, hogy a bejutás ezekbe a nívós isko-
lákba olyan fontos dolog, hogy alapja kizárólag a tudományos érdem
lehet. Egy köztes álláspontot képviselő csoport szerint hiba a bőrszínt
venni a kedvezményezett elbánás alapjául, és valójában inkább a sze-
gény sorsú hallgatókat kellene ilyen kedvezményben részesítenünk.
Egyvalamit azonban mindhárom csoport magától értetődőnek tekint,
éspedig azt, hogy a kiváló iskolákba bejutni olyan hatalmas előny, hogy
okvetlenül megéri harcolni az általuk kínált csekély számú helyért. De
vajon mi az ördögért vannak olyan szilárdan meggyőződve az emberek
a vezető intézmények által biztosított helyek értékéről, hogy hajlan-
dóak legyenek elkeseredetten küzdeni értük?
A pozitív diszkriminációt a jogi egyetemeken gyakorolják a legerő-
teljesebben, ahol a fekete hallgatókat rutinszerűen egy kategóriával
magasabbra sorolják annál, amire a képességeik alapján rászolgálná-
nak. Mi ennek az eredménye? Richard Sander jogászprofesszor szerint
az Egyesült Államokban az afroamerikai joghallgatók több mint fele
- 51,6%-a - a saját évfolyamuk leggyengébb 10% a közé tartozik az
egyes jogtudományi karokon, majdnem háromnegyed részük pedig a
CAROLINE SACKS
97
leggyengébb 20%-ba esik.29 Miután olvastunk arról, milyen bajos meg-
szerezni egy természettudományos fokozatot, ha az ember az évfolyam
leggyengébb hallgatói közé tartozik, láthatjuk, hogy ezek a statisztikai
adatok egyszerűen ijesztőek. Emlékszünk még Caroline Sacks szavai-
ra? Hű, mások könnyedén elsajátítják ezeket az ismereteket - még olyanok
29 Richard Sander jogászprofesszor a nagytó-álláspont legfőbb szószólója, a pozi-
tív diszkrimináció ellenében. Stuart Taylorral közösen írt egy lenyűgöző köny-
vet a témáról: Mismatch: How Affimiath’e Action Hurts Students It's Intended to
Help, and Why Universities Won’t Admit It (Hibás párosítás: Hogyan sérti a po-
zitív diszkrimináció a segíteni kívánt hallgatók érdekeit, és miért nem fogják
elfogadni az egyetemek?). A könyv végén található jegyzetekben közreadom
Sander bizonyos érveinek összegzését.
Példának okáért Sander többek között a következő kérdést vizsgálja. Egy
kisebbségi diák nehezebben tudja megszerezni a jogászképesítést, ha egy ma-
gasabb követelményszintű iskolába megy. Ez világos. De mi a helyzet akkor, ha
ezt a nehézséget ellensúlyozza a tény, hogy a nívósabb iskola diplomája többet
ér? Sander és Taylor állítása szerint azonban ez nem igaz. Kitűnő jegyeket sze-
rezni egy szimplán jó iskolában nagyjából ugyanannyira - vagy talán még in-
kább - értékes dolog, mint jó jegyeket szerezni egy kitűnő iskolában. A szerzők
így írnak:
Az a diák, aki a 30. helyre rangsorolt Fordhamre ment, és évfolyamának leg-
jobb öt hallgatója között végzett, nagyon hasonló állást és fizetést kapott
ahhoz a társához, aki az 5. helyre rangsorolt, sokkalta erősebb versenyszelle-
mű Columbiát választotta, és ott szerzett érdemjegyeivel évfolyama közép-
mezőnyének alsó részében vívott ki helyet magának. Mint megállapítottuk,
a legtöbb ehhez hasonló esetben a Fordham diákja indul előnnyel a munka-
erőpiacon.
Ezen nem szabad meglepődnünk. Miért viselkednének a fekete hallgatók elté-
rően összes többi társuktól, akik kénytelenek évfolyamuk legkedvezőtlenebb
pozíciójából indulni egyetemi tanulmányaik kezdetén?
Sander érvei persze támadhatóak. Egyes megállapításait vitatják is más tár-
sadalomtudósok, akik tőle eltérően értelmezik az adatokat. Azonban amit San-
der a nagy tavak veszedelmeiről állít az oktatásban, azt általánosságban számos
pszichológus tartja teljesen ésszerűnek - visszamenően egészén Stoufferig,
akinek munkássága a II. világháború idejére eseti.
98
DÁVID ÉS GÓLIÁT
is, akik kezdetben éppolyan tanácstalannak tűntek, amilyen én voltam. Úgy
tűnik, egyedül én nem vagyok képes magamévá tenni ezt a gondolkodásmó-
dot. Pedig Sacks egyáltalán nem buta, inkább nagyon is jó eszű. Csak a
Brown Egyetemen érezte magát ostobának - és ha valóban meg akarta
volna szerezni természettudományos fokozatát, jobban tette volna, ha
eggyel lejjebb teszi a lécet, és a Marylandi Egyetemre megy. Egyetlen
épeszű ember sem javasolta volna neki, hogy jelentkezzen át egy olyan
iskolába, mint a Stanford vagy az MIT, ahol még erősebb a versengés.
Márpedig amikor a pozitív diszkriminációra kerül a sor, pontosan ezt
tesszük. Vesszük a Caroline Sackshoz hasonlóan ígéretes - csak törté-
netesen éppen fekete - hallgatókat, és felkínáljuk nekik, hogy felfelé
buktatjuk őket. Miért tesszük ezt velük? Mert azt gondoljuk, ezzel segít-
jük őket.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a pozitív diszkrimináció szükségkép-
pen rossz. Hiszen a legjobb szándékkal alkalmazzák, és az elitiskolák
gyakran rendelkeznek olyan erőforrásokkal a szegény diákok megse-
gítésére, amelyeknek a többi iskola nincs birtokában. Ám ez mit sem
változtat a tényen, hogy - Herbert Marsh szavaival élve - a nagy tavak
vegyes eredményeket hoznak az oktatásban, és hogy a nagy tavak hát-
rányait, furcsa mód, ritkán említik. A szülők továbbra is arra buzdítják
a gyerekeiket, hogy a lehető legjobb iskolákba menjenek, mert azok-
nak köszönhetően minden vágyukat beteljesíthetik majd. Egyszerűen
éppúgy magától értetődőnek vesszük, hogy a nagy tavak kitágítják a le-
hetőségeinket, mint azt, hogy a kisebb osztálylétszám mindig feltétle-
nül jobb a tanulók számára. Alkottunk magunknak egy meghatározást
arról, mi az előnyös - csakhogy ez a meghatározás nem helytálló. Mit
jelent számunkra mindez? Azt jelenti, hogy hibákat követünk el. Azt
jelenti, hogy félreértelmezzük az esélytelenek és az óriások között fo-
lyó ütközeteket. Azt jelenti, hogy alábecsüljük azt a szabadságot, ame-
lyet egy látszólag hátrányos helyzet biztosíthat számunkra. Valójában
a kis tavak növelik legjobban az esélyemket vágyaink valóra váltására.
Amikor beadta az egyetemi jelentkezését, Caroline Sacksnak még
fogalma sem volt róla, hogy éppen ezt az esélyét kockáztatja. Ma már
CAROLINE SACKS
99
jól tudja. Beszélgetésünk végén megkérdeztem tőle, mi történt volna,
ha inkább a Marylandi Egyetemet választja - vagyis, ha úgy dönt, hogy
nagyhalként fog lubickolni egy kis tóban. Caroline habozás nélkül
válaszolt: „Ma is tudományos pályán lennék.”
7.
„Ifjú éveimben nagyon lelkes diák voltam, imádtam tanulni, szerettem
az iskolát, és jól is teljesítettem” - vágott bele mondandójába Stephen
Randolph.30 A nyúlánk fiatalember gondosan fésülte sötétbarna haját,
és szépen vasalt khakiszín öltözéket viselt. „Már általános negyedik-
ben középiskolai algebrát tanultam. Azután ötödikben elvégeztem a
haladó algebrát, hatodikban pedig a geometriát. Felső tagozatosként
már középiskolai órákra jártam matekból, biológiából és kémiából, az
Egyesült Államok történelméből pedig elvégeztem az emelt szintű fel-
sőoktatási előkészítőt. Ötödikes általános iskolásként elmentem egy
helyi egyetemre is, hogy magamra szedjek némi matektudást, de más
természettudományos tárgyakat is tanultam. Valójában azt hiszem,
mire leérettségiztem, több mint elég kreditet szereztem, hogy akár
nyomban megkaphassam az oklevelemet az alapképzésről a Georgiái
Egyetemen. Ebben szinte biztos vagyok.”
Randolph az általános iskola első osztályától egészen a középiskola
végéig mindennap nyakkendőt kötött az iskolába. „Bármilyen ciki is,
és bármilyen eszement dolog - mesélte -, én megtettem. Már nem is
emlékszem, hogy kezdődött az egész. Egy nap elsős koromban egysze-
rűen késztetést éreztem, hogy nyakkendőben menjek iskolába, majd
szokásommá vált. Azt hiszem, igazi okostojás voltam.”
Középiskolai éveinek végén Randolphot érte a megtiszteltetés,
hogy elmondhatta az érettségizők búcsúbeszédet. A felsőoktatási fel-
30 A „Stephen Randolph” álnév.
100
DÁVID ÉS GÓLIÁT
vételi vizsgáin majdnem maximális pontszámot szerzett. A Harvard és
az MIT egyaránt elfogadta jelentkezését, és ő a Harvardot választotta.
Az egyetem első oktatási hetében Randolph a Harvard udvarán végig-
sétálva elcsodálkozott jó szerencséjén. „Egyszerre tudatosult bennem,
hogy itt mindenki bekerült a Harvardra. Ez persze fura gondolat volt,
mégis úgy éreztem, hogy ez igen, biztos fantasztikus élmény lesz eny-
nyi érdekes, okos és csodálatos emberrel együtt tanulni. Nagyon lelkes
voltam.”
Randolph története szinte szóról szóra ugyanaz volt, mint Caro-
line Sacksé, és miután másodjára is végighallgattam, világossá vált
számomra, milyen figyelemre méltó tettet vittek véghez valójában az
impresszionisták. Azon túl, hogy festőzsenik voltak, egyben a világ ki-
vételes ismeretéről is tanúságot tettek. Éleslátóan felismerték, mivel is
jár valójában az a helyzet, amelyet kortársaik olyan előnyösnek tartot-
tak. Monet, Degas, Cézanne, Renoú és Pissarro a második helyre beü t
egyetemet választották volna.
Lássuk tehát, hogy járt Stephen Randolph a Harvardon! Azt hi-
szem, már ki is találtuk a választ. Harmadik egyetemi évében Randolph
felvette a kvantummechanikát. „Nem ment valami fényesen - ismerte
el Randolph. - Azt gondolom, legfeljebb egy közepest szerezhettem
volna.” Ilyen rossz érdemjegyet pedig még soha életében nem ka-
pott. „Az a kép alakult ki bennem, hogy fogalmam sincs az anyagról,
vagy legalábbis nem látom át elég világosan. Talán az az érzés mun-
kált bennem, hogy csak akkor lenne érdemes folytatnom a tanulást,
ha a legjobb vagy egy kvantummechanika-zseni lennék. Mindeneset-
re úgy tűnt, sokan jóval gyorsabban haladnak az anyag elsajátításában
- márpedig az ember hajlamos mindig a nála jobbakra összpontosítani,
nem pedig azokra, akik hozzá hasonlóan elveszettnek érzik magukat.”
„A tananyag maga felvillanyozott - folytatta Randolph. - Az elsa-
játítása azonban gyötrelmesen nehezen ment; egyszerűen megalázó
volt, hogy csak ülök a tanteremben, nem értem az anyagot, és úgy
érzem, soha az életben nem is fogom megérteni. Az ember próbál-
ja megoldani a felvetett problémákat, s némi halvány elképzelése van
CAROLINE SACKS
10]
ugyan az egyes részletekről, de folyton az a goiulol.it kínozza, hogy az
évfolyamtársai sokkal jobban átlátják az egészet A/t hiszem, a Har-
varddal az az egyik baj, hogy az ember ilyen sok ragyogó diák között
nehezen érezheti magát okosnak.” Randolph úgy döntött, nem foly-
tatja tanulmányait.
„Tudja, egy matematikai probléma megoldásában van valami élve-
zetes - mondta Randolph beszélgetésünk egy pontján, és arca szinte
sóvárgó kifejezést öltött. — Az ember szembetalálja magát egy problé-
mával, aminek még nem ismeri a nyitját, de tisztában van vele, hogy
vannak bizonyos szabályok, amelyeket követhet, és bizonyos megkö-
zelítésmódok, amelyeket alkalmazhat, és bár az eljárás során a közben-
ső lépcsőfokok gyakran még bonyolultabbak a kiindulási helyzetnél,
a végeredmény már annál egyszerűbb. Az ember bizony örömét leli
abban, ahogyan végighalad ezen az úton.” Randolph abba az iskolába
ment, ahová vágyott. De vajon olyan oktatásban részesült, amilyenre
számított? „Azt hiszem, alapvetően elégedett vagyok a dolgok alaku-
lásával - mondta. Majd kissé gyászos képet vágva elnevette magát.
- Legalábbis ezt mondogatom magamnak.”
Harmadik egyetemi évének végén Randolph úgy döntött, felvé-
telizik a jogi fakultásra, majd miután megszerezte a diplomáját, egy
manhattani ügyvédi irodában vállalt állást. A Harvard megfosztotta a
világot egy fizikustól, és megajándékozta egy újabb ügyvéddel. „Adó-
joggal foglalkozom - mesélte Randolph. - Elég mulatságos, hogy szép
számmal akadnak olyan egykori matek és fizika főszakosok, akik végül
az adójog területén kötnek ki ”

II.
A KÍVÁNATOS NEHÉZSÉG
ELMÉLETE
Tövis adatott a testembe: a Sátán angyala,
hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.
Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy tá-
vozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem:
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én
erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszíveseb-
ben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem,
hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért
a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben,
bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöz-
tetésekben és szorongattatásokban; mert ami-
kor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
II Kor 12,7-10

NEGYEDIK FEJEZET
Dávid Boies
Senki sem kívánná a gyerekének, hogy diszle-
xiás legyen. Vagy mégis?
1.
Ha felvételeket készítünk egy diszlexiás személy agyáról, a kapott ké-
pek különösnek tűnnek. A diszlexiás emberek agyának bizonyos kri-
tikus részein - amelyek az olvasásért és a szavak feldolgozásáért fele-
lősek- kevesebb a szürkeállomány. Ezeken a területeken egyszerűen
nem rendelkeznek annyi agysejttel, amennyivel kellene. Miközben a
magzat kifejlődik az anyaméhben, az idegsejtek az agy megfelelő te-
rületeire vándorolnak, úgy foglalják el helyüket, mint a bábuk a sakk-
táblán. A diszlexiások idegsejtjei azonban valamiért utat tévesztenek,
és végül rossz helyen kötnek ki. Az agy rendelkezik egy ún. ventricu-
laris vagy kamrarendszerrel, amely az agy be- és kilépési pontjaként
működik. Egyes, olvasási zavarokkal küzdő személyek agykamráiban
úgy csoportosulnak az idegsejtek, mint a repülőtéren hoppon maradt
utasok.
Az agytevékenység feltérképezése során a páciens végrehajt egy fel-
adatot, közben az ideggyógyász feszülten figyeli, hogy az agy mely ré-
szeit aktiválta az adott tevékenység. Ha egy képalkotó diagnosztikai
vizsgálat során megkérünk egy diszlexiást, hogy olvasson, egyáltalán
nem aktiválódnak agyának a megfelelő rés/ei. A megjelenő kép úgy
106
DÁVID ÉS GÓLIÁT
fest, mint egy olyan városról készült légi felvétel, ahol éppen áram-
szünet van. A diszlexiások jóval inkább támaszkodnak a jobb agy-
féltekéjükre olvasás közben, mint a normál olvasók. A jobb félteke
agyunk fogalomalkotó oldala, vagyis nem alkalmas olyan precíz és
aprólékos feladatra, amilyen az olvasás. Amikor egy diszlexiás sze-
mély olvas, többnyire az olvasás minden fázisa késik, mintha az illető
agyának olvasásért felelős részei között igen gyenge hatásfokkal zaj-
lana a kommunikáció. A diszlexia meglétére kisgyermekek esetében
többek között úgy deríthetünk fényt, hogy a „gyors automatikus meg-
nevezés” (rapid automatized naming) gyakorlatát végeztetjük velük.
Egyik színt a másik után mutatjuk fel a gyermeknek - egy piros pon-
tot, azután egy zöldet, majd egy kéket és egy sárgát -, és figyeljük,
hogyan reagál. Nézd meg a színt! Ismerd fel, kapcsolj hozzá egy nevet, és
mondd ki! Ez a folyamat a legtöbbünknél automatikusan működik,
nem így az olvasási zavarban szenvedőknél. Náluk a négy fázis közötti
összeköttetés valahol útközben szakadozni kezd. Kérdezzük meg egy
4 éves gyerektől, ki tudja-e mondani a „banán” szót a bö nélkül! Vagy
kérjük meg, hogy figyeljen meg három hangot, kö, ú, tö, majd próbál-
ja meg a „kút” szóvá összeilleszteni ezeket. Vagy vegyült a „kút”, „út”
és „hat” szavakat, és kérdezzük meg a gyermektől, melyik nem rímel
közülük a többivel. Mindez könnyű feladat a legtöbb 4 éves számá-
ra, ám igazán kemény dió a diszlexiás gyerekeknek. Régebben sokan
azt tartották a diszlexiások meghatározó sajátosságának, hogy vissza-
felé értelmezik a szavakat - vagyis a „kút” náluk a „tűk” alakot ölti,
vagy valami ehhez hasonlót -, ami miatt úgy tűnt, a diszlexia a szavak
alakjának felismerésével kapcsolatos probléma. Ám a kérdés mélyre-
hatóbb ennél. A diszlexiás emberek problémája abban áll, ahogyan az
egyes hangokat hallják és kezelik. A bö és a dö közötti árnyalatnyi kü-
lönbség a hangzók első 40 milliszekundumában mutatkozik. Az em-
beri nyelv azon a feltételezésen alapul, hogy képesek vagyunk felfogni
ezt a 40 milliszekundumnyi különbséget, és a bö és dö hangok közötti
eltérés jelenti a különbséget a között, hogy valamit helyesen értünk,
DÁVID BOIES
107
vagy végzetesen félrehallunk. Ugye, könnyű elképzelni, milyen követ-
kezményekkel jár, ha valakinek olyan lomha az .igya, hogy amikor a
szavak építőelemeinek összeállítására kerül a sor, egyszerűen elsiklik
e 40 kritikus milliszekundum felett?
„Ha valakinek nincsenek világos fogalmai a hangokról - ha az illető
elnéz egy betűt, ha kihagy egy hangot, és nem tudja, mit is kellene ten-
nie, akkor igen nehéz az egyes hangokat írott megfelelőikhez társítania
- magyarázta Nadine Gaab, a Harvard diszlexiakutatója. - Jó időbe be-
letelik, mire megtanul olvasni. És akkor is igen lassan halad előre, ezért
csorbul az olvasás folyékonysága, ez pedig rontja a szövegértés haté-
konyságát, mivel az illető olyan lassú, hogy mire a mondat végére ér,
elfelejti, mi állt az elején. Ez a jelenség különböző problémákhoz vezet
a felső tagozatban és a középiskolában, megnehezíti az összes iskolai
tantárgy elsajátítását. Ha valaki nem tud olvasni, hogyan boldoguljon
akár a matematikadolgozatokkal, amelyekben szintén sok a szöveges
rész? Vagy hogyan tesz le egy társadalomtudományi vizsgát, ha már a
feladatok végigolvasása is két órájába telik?”
„Rendszerint 8-9 éves korban szoktuk felállítani a diagnózist - foly-
tatta Nadine Gaab. - Ügy találjuk, hogy a diszlexiának ekkorra már
számos súlyos lélektani hatása van, hiszen a gyermek három éve küzd
a problémával. Meglehet, hogy 4 évesen ő volt a vagány kissrác a ját-
szótéren, ám azután elkezdi az első osztályt, az összes osztálytársa egy-
kettőre megtanul olvasni, ő pedig sehogy sem érti, mi lehet vele a baj.
Úgyhogy kudarcélményként éli meg a helyzetet. Az osztálytársai bu-
tának tartják. A szülei pedig azt gondolják, lusta. Igen kevés az önbe-
csülése, ami erősen hajlamossá teszi a depresszióra. A diszlexiás gyere-
kek nagyobb valószínűséggel végzik fiatalkorú bűnelkövetőként, mivel
hajlamosak balhézni. Ez pedig azért van, mert képtelenek megtalálni
a helyüket. A mi társadalmunkban az olvasás roppant fontos."
Senki sem kívánná a gyerekének, hogy diszlexiás legyen. Vagy
mégis?
108
DÁVID ÉS GÓLIÁT
2.
Az eddigi fejezetekben megvizsgáltunk néhány helyzetet, amelyeket
gyakorta tévesen előnyösként értelmezünk. Most fordítsuk figyelmün-
ket a mérleg másik serpenyőjére! Mire gondolunk, amikor valamit
hátrányosnak nevezünk? Az általános vélekedés szerint a hátrány kerü-
lendő dolog - egyfajta akadály vagy nehézség, amely miatt nehezebb
boldogulni. Ám korántsem mindig ez a helyzet. A következő néhány
fejezetben szeretném megvizsgálni azt az elméletet, hogy igenis létez-
nek „kívánatos nehézségek”. Ezt az elgondolást Róbert és Elizabeth
Bjork, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem pszichológusai fogalmaz-
ták meg - elméletük gyönyörűen és feledhetetlenül világítja meg, mi-
ként tűnhetnek ki az esélytelenek.
Vegyük szemügyre például a következő fejtörőt!
Egy baseballütő labdával együtt összesen 1,10 dollárba kerül. Az ütő
ára 1 dollárral több, mint a labdáé. Mennyibe kerül a labda?
Mi az első, ösztönös válaszunk? Alighanem az, hogy a labda bizo-
nyára 10 centbe kerül. Ám ez ugyebár nem lehet igaz. Hiszen az ütőnek
1 dollárral többe kell kerülnie a labdánál. Vagyis, ha a labda 10 centbe
kerül, akkor az ütő árának 1,10 dollárnak kell lennie, s máris túlléptük
a teljes árat. A helyes válasz tehát az, hogy a labda 5 centet kóstál.
Következzen egy újabb kérdés:
Ha 5 gépnek 5 percbe telik 5 szerkentyű előállítása, akkor mennyi
időt vesz igénybe 100 gépnek, hogy legyártson 100 szerkentyűt?
A kérdésfeltevés módja arra csábítja az embert, hogy rávágja a
„100 perc” választ. Pedig a kérdés becsapós, hiszen 100 gépnek pon-
tosan ugyanannyi időbe telik 100 szerkentyű legyártása, amennyibe
5 gépnek telik 5 szerkentyű előállítása. A helyes válasz tehát 5 perc.
Ez a két fejtörő abból a háromból származik, amelyek a világ leg-
rövidebb intelligenciatesztjét alkotják,31 és együttesen CRT-tesztként
31 Valójában létezik egy ennél is rövidebb teszt. Az egyik legragyogóbb intel-
lektuséi modern pszichológus Amos Tversky volt. Tverskynek úgy vágott az
DÁVID BOIES
109
(Cognitive Reflection Test) ismertek. A feladatsort Shane Frederick,
a Yale professzora dolgozta ki, hogy felmérje, milyen mértékben va-
gyunk képesek felismerni, hogy egy bizonyos probléma bonyolultabb
a látszatnál - vagyis mennyire tudunk túllépni az ösztönszerű válaszo-
kon a mélyebb, elemző ítéletalkotásig.
Frederick azt állítja, hogy ha gyorsan szeretnénk osztályozni az em-
bereket alapvető kognitív képességeik szerint, akkor az ő kis tesztje
majdnem ugyanolyan hatékonyan működik, mint sok száz kérdésből
álló és több óra alatt elvégezhető társai. Álláspontjának bizonyításá-
ra Frederick kilenc amerikai felsőoktatási intézmény hallgatóival vé-
geztette el a CRT-tesztet, és a pontszámok valóban egészen szorosan
lefedik a szóban forgó intézmények diákjainak a hagyományosabb
intelligenciateszteken elért eredményeit.32 Az MIT hallgatói - talán a
legeszesebbek a világon - átlagosan 2,18 helyes választ adtak a három-
ból. A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem hallgatói, amely szintén
rendkívül magas színvonalú elitintézmény, a háromból átlagosan 1,51
helyes válasszal zártak. A Harvard diákjai 1,43 pontot értek el, az Ann
esze, hogy pszichológuskollégái kiötlötték a „Tversky-féle intelligenciatesztet”,
amelynek lényege a következő: minél hamarabb rájön valaki, hogy Tversky
okosabb nála, annál intelligensebb az illető. A Tversky-tesztről Adam Altér me-
sélt nekem, aki maga is igen magas pontszámot érne el rajta.
32 Mivel meg akart bizonyosodni arról, hogy valóban az intelligenciát méri, és
nem valami mást, Frederick a CRT-tesztek pontszámainak más tényezőkkel
mutatott korrelációját is vizsgálta. „A válaszok elemzése alapján a CRT-teszte-
ken elért pontszámok nem állnak összefüggésben azzal, hogy ki szereti jobban
a narancsot és ki az almát, hogy ki iszik szívesebben Pepsit és ki Coca-Colát,
ki sör- és ki borpárti, ki jár szívesebben rapkoncertekre és ki balettelőadások-
ra - írja a kutató. - A CRT-pontszámok alapján azonban nagy valószínűség-
gel megjósolható, hogy ki olvassa a Peoplc magazint es ki a l'he New Yorkért.
A CRT-teszten alacsony pontszámot elérő csoport 67%-a a Peoplc magazint ol-
vasta szívesebben, a magas pontszámot elérő csoportnak viszont 64%-a válasz-
totta a The New Yorkért.” (Jómagam a The New Yorker újságírója vagyok, szóval
nem állhattam meg, hogy fel ne emlegessem ezt a tényt, ugye érthető?)
110
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Arborban működő Michigani Egyetem hallgatói l, J 8 at, a Toledói
Egyetem diákjai pedig 0,57-et.
A CRT-teszt igen fogós, de hadd mondjak el egy különös tényt! Gon-
doltuk volna, hogy a legkönnyebben úgy emelhetjük meg a teszten el-
ért pontszámokat, ha egy kicsit tovább nehezítünk rajta? Adam Altér és
Dániel Oppenheimer pszichológusok néhány évvel ezelőtt próbálták
ki ezt a módszert a Princeton Egyetem hallgatóinak egy csoportjával.
Először a szokott módon elvégeztették a diákokkal a CRT-tesztet, akik
átlagosan 1,9 kérdést válaszoltak meg helyesen a háromból. Ez igen-
csak szép eredmény, bár jóval gyengébb az MIT hallgatóinak 2,18-as
átlagánál. Azután Altér és Oppenheimer egy olyan betűtípussal nyom-
tatták ki a tesztkérdéseket, amelyet igen nehezen lehetett kisilabizálni
- egy 10%-os szürke, tízes betűméretű dőlt Myriad Pro fajtával -, úgy-
hogy a szöveg ehhez hasonlóan festett:
Vajon ez alkalommal milyen pontszámot értek el a hallgatók? 2,45-öt.
Egyszerre sokkal jobban teljesítettek, mint az MIT-re járó társaik.
Ez aztán különös, nemde? Általában azt gondoljuk, hatékonyabban
oldunk meg egy problémát, ha világosan és egyértelműen prezentálják.
Ám itt épp az ellenkezője történt. A 10%-os szürke, tízes betűméretű
dőlt Myriad Pro betűtípus igazán vesződségessé teszi az olvasást. Az
embernek hunyorognia kell, és akár kétszer is kénytelen végigböngész-
ni a kérdést, az első nekifutás után pedig alighanem eltűnődik azon, ki
az ördög lehetett az, aki jó ötletnek tartotta ilyen formában kinyomtat-
ni a teszt szövegét. Hiszen még azért is meg kell dolgoznunk, hogy el
tudjuk olvasni a kérdést.
Ám a többlet-erőfeszítés nagyon is kifizetődik. Ahogyan Altér meg-
fogalmazza, „a nehezen kisilabizálható” kérdéseknek köszönhetően az
emberek „alaposabban átgondolják, mivel is állnak szemben. Jobban
latba vetik találékonyságukat. Behatóbban értelmezik és körültekin-
DÁVID BOIES
111
többen végiggondolják a feladatokat. Könnyebben le fogják küzdeni
az akadályt, ha rákényszerítjük őket, hogy kissé keményebben törjék a
fejüket.” Altér és Oppenheimer tehát megnehezítették a CRT-tesztet,
a járulékos nehézség pedig végül kívánatosnak bizonyult.
Persze nem minden nehézségnek van meg a jó oldala. Az a helyzet,
amelybe Caroline Sacks a Brown szerveskémia-kurzusán csöppent,
egyértelműen nemkívánatosnak minősíthető. Carolme érdeklődő,
szorgos és tehetséges diák volt, aki élt-halt a természettudományért, és
semmi előnye nem származott abból, hogy olyan szituációba kevered-
jen, amely elcsüggeszti és az alkalmatlanság érzetével tölti el. Küszkö-
dése nem segítette hozzá a kémia újszerű és világosabb felfogásához,
inkább elriasztotta annak tanulmányozásától. Ám akadnak olyan idők
és helyek, amikor és ahol a küzdelem épp ellenkező következmények-
kel jár - vagyis ami az esélytelenek helyzetét ellehetetlenítő akadály-
nak tűnik, az valójában inkább Altér és Oppenheimer 10%-os szürke,
tízes méretű Myriad Pro betűformájának bizonyul.
Kiderülhet tehát a diszlexiáról is, hogy a kívánatos nehézségek közé
tartozik? Ezt ugyancsak bajos elképzelni, tekintve, hogy temérdek
diszlexiás küszködi végig az egész életét - ám nem szabad figyelmen
kívül hagynunk egy különös tényt. A sikeres vállalkozók között megle-
hetősen sok diszlexiást találunk. Julié Logan, a City University London
munkatársa egy közelmúltbeli tanulmányában nagyjából egyharmadra
becsülte az arányukat. Listáján jó néhány szerepel az elmúlt néhány év-
tized leghíresebb újítói közül. Richard Branson, a milliárdos brit vál-
lalkozó diszlexiás. Akárcsak Charles Schwab, a nevét viselő diszkont
brókercég alapítója; a mobiltelefon-ipar úttörője, Craig McCaw; Dá-
vid Neeleman, a JetBlue alapítója; John Chambers, a Cisco technoló-
giai óriáscég vezérigazgatója; Paul Orfalea, a Kinko alapítója - hogy
csak néhányukat említsük. Sharon Thompson Schill idegtudós jól
emlékszik az alkalomra, amikor az amerikai egyetemek tekintélyes tá-
mogatóinak egy gyűlésén szólalt fel - akik gyakorlatilag valamennyien
sikeres üzletemberek voltak -, és ötletszerűen feltette a kérdést, hogy a
hallgatóság hány tagjánál diagnosztizáltak valaha tanulási rendellenes-
112
DÁVID ÉS GÓLIÁT
séget. „A jelenlévők fele a magasba emelte a kezét - mesélte Thomp-
son-Schill. - Nem hittem a szememnek.”
Ennek a ténynek két lehetséges értelmezése létezik. Az egyik az,
hogy a figyelemre méltó személyiségek e csoportjának tagjai fogya-
tékosságuk ellenére arattak diadalt az életben; vagyis olyan okosak és
kreatívak, hogy semmi - még az olvasással vívott, egész életüket végig-
kísérő küzdelem - sem állíthatta meg őket. A második és egyben sok-
kalta érdekfeszítőbb lehetőség pedig az, hogy ezek az emberek részben
épp a tanulási rendellenességüknek köszönhették sikerüket - hogy küz-
delmeik során szert tettek valamilyen képességre, amely roppant elő-
nyösnek bizonyult számukra. Szóval, kívánnánk a gyerekünknek, hogy
diszlexiás legyen? Ha a két lehetőség közül a második igazolódik be,
akkor könnyen elképzelhető, hogy igen.
3.
Dávid Boies Illinois állam mezőgazdasági vidékén nőtt fel, öt testvér
közül a legidősebbként. Szülei állami iskolában tanítottak. Édesanyja
sokat olvasott fel a kis Davidnek, aki memorizálta a hallott szavakat,
mert képtelen volt követni a könyvlapokra írt szöveget. Harmadikos
koráig nem kezdett olvasni, és akkor is csak lassan és nagy nehézsé-
gek árán hüvelyezte ki az írott betűt. Sok évvel később világossá vált
számára, hogy diszlexiás. Ám akkoriban fogalma sem volt róla, milyen
gonddal küzd. Kicsi vidéki szülővárosa Illinoisban nem olyasfajta hely
volt, ahol a folyékony olvasást nélkülözhetetlen erénynek tekintették.
Osztálytársai közül sokan az első adandó alkalommal abbahagyták az
iskolát, hogy a gazdaságban dolgozzanak. Boies képregényeket nézege-
tett, amelyeket a sok képnek köszönhetően könnyűszerrel megértett.
Sosem olvasott könyveket puszta kedvtelésből. Még manapság is jó,
ha évente egyetlen könyvön keresztülrágja magát. Szívesebben nézi
a tévét - bármilyen műsort, mondja nevetve, „ami mozog és színes”.
Beszélt szókincse behatárolt, egyszerií szavakat és rövid mondatokat
DÁVID BOIES
113
használ. Hangos olvasás közben gyakran megesik, hogy ha számára is-
meretlen szóba ütközik, megáll és lassan kibetűzi. „A feleségem másfél
éve megajándékozott egy iPaddel, az első számítógépszerű eszközzel
az életemben, és az egyik érdekes dolog ezzel kapcsolatban az volt,
hogy sok szót olyan helytelenül pötyögök be a gépbe, hogy a helyes-
írás-ellenőrző se tud rátalálni a helyes írásmódra - mesélte Boies. - El
sem tudom mondani, hányszor jelenik meg a képernyőn a kis üzenet,
hogy »nincs helyesírási javaslat«.”
Amikor Boies leérettségizett, nem dédelgetett nagyra törő terveket.
Az osztályzatai gyatrák voltak. Időközben a családja Dél-Kaliforniába
költözött, ahol a helyi gazdaság fellendült. Boies az építőiparban kapott
munkát. „A szabad ég alatt dolgoztam, idősebb pasasokkal - idézte fel
a férfi. - Több pénzt kerestem ezzel a melóval, mint valaha képzeltem.
Jó buli volt.” Ezt követően Boies egy darabig könyvelőként dolgozott
egy bankban, és mellette rengeteget bridzselt. „Nagyszerű élet volt ez.
Sokáig el tudtam volna viselni. De miután az első gyerekünk megszü-
letett, a feleségemet egyre komolyabban foglalkoztatta a jövőm.” Az
asszony hazahordta a helyi egyetemek brosúráit. A prospektusok lát-
tán Boiesban ismét feltámadt a gyerekkori lelkesedés, amit a jog iránt
érzett, és úgy döntött, beiratkozik a jogi egyetemre. Mára Dávid Boies
az egyik leghíresebb védőügyvéd a világon.
Az, hogy miként jutott fel Boies, a középiskolai végzettségű építő-
munkás az ügyvédi hivatás csúcsára, enyhén szólva is talány. A jo-
gász munkája az olvasásra - ügyek, vélekedések és tudományos elem-
zések feldolgozására - épül, márpedig Boies olyasvalaki, akinek az
olvasás küzdelem volt. Őrültségnek tűnik, hogy egyáltalán valaha fel-
merült benne a jogi pályafutás gondolata. Ám ne feledkezzünk meg ar-
ról, hogy aki ezt a szöveget olvassa, könyvforgató ember - ez pedig azt
jelenti, hogy valószínűleg sosem kellett a rövidebb utakat, olyan straté-
giákat és kitérőket keresnie, amelyekkel az olvasás elkerülhető.
Boies a Redlandsi Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait,
egy kis magánintézményben, Los Angelcstől egyórányira keletre.
Az első áttörést az hozta meg számára, hogy ezt az iskolát választotta.
114
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ARedlands „kis tavacska” volt, Boies pedig kitűnt a társai közül. Ke-
ményen dolgozott és nagyon hatékonyan szervezte meg tanulmányait
- mert tudta, hogy kénytelen rá. Azután szerencse érte. A Redlands
számos kötelező kurzus elvégzését követelte meg az alapképzés kereté-
ben, amelyek mindegyike temérdek olvasást igényelt. Ám azokban az
években az ember anélkül is jelentkezhetett a jogi karra, hogy az alap-
képzést elvégezte volna. Boies így egyszerűen átugrotta az alapkurzu-
sokat. „Jól emlékszem rá, amikor megtudtam, hogy alapképzés nélkül
is járhatok a jogra - mesélte. - Majd kiugrottam a bőrömből örömöm
ben. Alig tudtam elhinni.”
A Northwestern Egyetemen kezdte meg jogi tanulmányait, később
pedig átjelentkezett a Yale-re. A jogi fakultás persze még több olvasást
követelt. Boies azonban felfedezte, hogy a fontosabb ügyek össze is
vannak foglalva - az útmutatók egy két oldalban tömörítették a legfel-
sőbb bíróság terjedelmes állásfoglalásának kulcsfontosságú pontjait.
„Sokan talán azt mondanák, hogy nem éppen így kéne elvégezni a jogi
egyetemet - ismerte el Boies. - De a fő, hogy működött.” Ráadásul
Boies remek hallgató volt. „Lényegében egész életemben a figyelmes
hallgatást gyakoroltam - mesélte a férfi. - Kénytelen voltam hoz-
zászokni, mert számomra ez volt a tanulás egyetlen módja. Mindig
megjegyzem, amit az emberek mondanak. Könnyen fel tudom idézni
a szavaikat.” Boies tehát ott ült a tanteremben a jogi egyetemen, és
miközben mindenki más bőszen jegyzetelt, tirkálgatott, álmodozott
vagy ide-oda cikáztak a gondolatai, ő feszülten figyelt minden szóra,
és mélyen emlékezetébe véste az elhangzottakat. A memóriája ekkor-
ra félelmetes eszközzé fejlődött. Elvégre Boies az emlékezőtehetségét
gyakorlatoztatta egészen kisgyerekkorától kezdve, amikor az édesany-
ja felolvasott neki, ő pedig itta minden szavát. Diáktársai, akik jegyze-
teltek, irkafirkáltak és elkalandoztak a gondolataik, sok mindenről le-
maradtak, mert a figyelmük szétforgácsolódott. Boiesnak bezzeg nem
volt ilyen gondja. Talán nem olvasott valami fényesen, de emiatt olyan
készségeket sajátított el, amelyek még sokkal értékesebbnek bizonyul-
tak számára.
DÁVID BOIES
115
Amikor Boies megszerezte ügyvédi képesítését, nem társasági jogi
praxisba kezdett. Ez botorság lett volna részéről. A társasági jogtaná-
csosoknak egész okirathegyeken kell keresztülrágniuk magukat, és
például a 367. oldalon található apró betűs lábjegyzet jelentőségével is
tisztában kell lenniük. Boies inkább peres ügyvédnek ment, mert ez a
munka talpraesettséget és jó rögtönzőkészséget igényelt. Boies mindig
előre az emlékezetébe vési a mondandóját. A bíróságon olykor meg-
esik, hogy olvasás közben elakad, amikor egy-egy olyan szóra bukkan,
amelyet nem tud nyomban értelmezni - ilyenkor egyszerűen megáll és
fáradságosan kibetűzi, mint egy gyerek a helyesírási versenyen. Ez per-
sze kínos kissé, ám inkább különcség, semmint tényleges probléma. Az
1990-es években Boies volt a feje annak az ügyészcsoportnak, amely
a trösztellenes törvény megsértésével vádolta a Microsoftot, és a per
során több ízben is „lodzsinnak” olvasta a login, azaz bejelentkezés szót
- ez pontosan az a fajta hiba, amit a diszlexiások el szoktak követni. Ám
amikor a tanúknak kellett feltennie keresztkérdéseket, Boies elsöprően
hatékonynak bizonyult, mivel egyetlen finom árnyalat, ügyes kibúvó,
különös és árulkodó szóválasztás sem kerülte el a figyelmét - és nem
akadt egyetlen véletlen elszólás vagy leleplező beismerés az egy órával,
egy nappal vagy héttel korábban felvett tanúvallomásokban, amit ne
hallott, tudatosított és raktározott volna el magában.
„Ha jóval gyorsabban tudnék olvasni, az bizony sokat könnyítene az
életemen - mondta Boies. - Ez kétségtelen. Másfelől viszont az, hogy
az olvasási nehézségeim miatt mások meghallgatásából és kérdések
feltevéséből nyerem az értesüléseimet, annyit jelent, hogy az alapokig
le kell egyszerűsítenem a dolgokat. És ez nagyon hatékony módszer,
mert a bírósági tárgyalásokon sem a bíráknak, sem az esküdteknek
nincs elég idejük és tehetségük, hogy igazán beleássák magukat a témá-
ba. Az én egyik erősségem az, hogy számukra is érthetően tálalom az
ügyet." Boies ellenfelei rendszerint szobatudós típusok, akik minden
elképzelhető elemzést végigolvastak az aktuális kérdés kapcsán. Ám
míg ők egyre-másra megrekednek a részletek mocsarában, Boiesszal ez
nem fordulhat elő.
116
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Egyik leghíresebb ügyének - a Hollingsworth kontra Schwarzeneg-
gernek33 - egy kaliforniai torvény állt a középpontjában, amely a házas-
ságot kizárólagosan egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg.
Boies ügyvédként azzal érvelt, hogy ez a törvény alkotmányellenes, és a
per legemlékezetesebb szóváltása során megsemmisítő vereséget mért
a másik fél kulcsfontosságú szakértő tanújára, Dávid Blankenhornra,
rákényszerítve az illetőt, hogy Boies álláspontját javarészt elfogadja.
„Az ember egyebek között azt köti a tanú lelkére, amikor felkészíti
a vallomására, hogy ne kapkodja el a dolgot - mesélte Boies. - Még
akkor is komótosan fűzze a szót, amikor nem lenne muszáj. Hiszen
lesznek olyan pontok, amikor le kell lassítania, és a beszédtempója
megváltoztatásával nem szabad kimutatnia a keresztkérdéseket fel-
tevő személynek, hogy olyan kérdéshez érkezett, amit alaposan meg
kell fontolnia. Tehát»mikor született?« - Boies lassúra fogta beszédét,
alaposan megrágott minden szót. - »1941-ben... láttam meg... a nap-
világot^ Az ember ne hadarja el, hogy »1941-március-ll-én-reggel-
6.30-kor«, még akkor se, ha ezen nincs semmi titkolnivalója. Arra kell
törekednie, hogy a könnyebb kérdésekre pontosan ugyanúgy feleljen,
mint a fogósabbakra, s így válaszával ne fedje fel, melyek számára a ké-
nyes pontok.”
Amikor Blankenhorn a kritikus pillanatokban túl sokáig habozott,
Boies nyomban rajtakapta. „A hangszíne, a beszédtempója és a szó-
használata árulta el. Na és persze a szünetek. Amikor igyekezett vé-
giggondolni, hogyan fogalmazzon meg egy-egy kijelentést, lelassított.
Olyan ember volt, akinek a szavaiból egy kis faggatózás és odafigyelés
árán kihallottam, melyek számára a kínos területek - hogy mikor kezd
el kamuzni. Miután sikerült ezekre a területekre összpontosítanom a
figyelmem, már gyerekjáték volt rávenni, hogy elismerje az álláspon-
tunk kulcsfontosságú elemeit.”
33 Amikor Blankenhorn 2010 januárjában tanúvallomást tett, az ügy megnevezé-
se Perry kontra Schwarzenegger volt; 2013-ban a legfelsőbb bírósági szakasz-
ban már Hollingsworth kontra Perry ügykent utaltak ra.
DÁVID BOIES
117
4.
Boies rendelkezik egy sajátos készséggel, amely megmagyarázza,
miért olyan kiváló a szakmájában: remekül tud végighallgatni máso-
kat. De gondoljunk csak bele, hogyan sikerült kifejlesztenie magában
ezt a készséget! A legtöbbünk természetétől fogva azokhoz a terüle-
tekhez vonzódik, amelyeken könnyen kitűnhet. Az a gyerek, aki köny-
nyen megtanul olvasni, egyre többet hódol ennek a kedvtelésnek és
egyre nagyobb jártasságra tesz szert benne, míg végül felnőttként egy
olyan szakterületen köt ki, amely temérdek olvasást igényel. Egy má-
sik kisfiúnak, név szerint Tiger Woodsnak, szokatlanul összehangolt a
mozgása a korához képest; a kisfiú rájön, hogy a golfjáték megfelel az
elképzeléseinek, és egyszerűen imádja gyakorolni az ütéseket. Mivel
pedig ennyire megszállottja a golfnak, egyre jobban játszik, és ez így
megy tovább, egyfajta öngerjesztő körforgásban. Ez a „tőkét kovácsoló
tanulás”, amikor természet adta erősségeinket kiaknázva fejlesztjük
magunkat tökélyre valamiben.
Ám a kívánatos nehézségek logikája épp ellentétesen működik. Al-
tér és Oppenheimer azzal segítettek kitűnni a diákoknak, hogy meg-
nehezítették a dolgukat, hogy rákényszerítették őket egy bizonyos
tényező kompenzálására. Ugyanígy járt el Boies is, amikor megtanult
odafigyelni másokra. Kompenzált egy hiányosságot. Egyszerűen nem
volt más választása. Olyan pocsékul ment neki az olvasás, hogy kény-
telen volt összekapni magát, alkalmazkodni, és előrukkolni valamiféle
stratégiával, amely lehetővé tette számára, hogy lépést tarthasson a
környezetével.
Amikor tanulunk, többnyire meglévő adottságainkból kovácsolunk
tőkét. Ez könnyű és kézenfekvő. Ha valakinek csodás hangja és abszo-
lút hallása van, akkor nem sokat kell biztatni, hogy belépjen egy kórus-
ba. A „kompenzáló tanulás” ellenben igencsak fáradságos folyamat. Ha
valaki emlékezetébe vési az édesanyja által olvasottakat, majd később
úgy ismétli el a hallott szavakat, hogy meggyőzően hangozzanak a kör-
nyezetében lévőknek, akkor biztosra vehetjük, hogy az illető szembe-
118
DÁVID ÉS GÓLIÁT
sült a korlátáival, legyőzte bizonytalanságát és megalázottságát, képes
volt elég intenzíven összpontosítani, hogy megjegyezze a szavakat, és
kellőképpen határozott fellépésre tett szert, hogy sikeresen adja elő a
tanultakat. A súlyos fogyatékossággal küzdők legtöbbje képtelen ered-
ményesen megtenni mindezeket a lépéseket. Ám akiknek mégis sike-
rül, azok kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben egyébként
lettek volna, hiszen a kényszerűségből eltanult készségek szükségképp
hatékonyabban működnek azoknál, amelyeket könnyűszerrel szedünk
magunkra.
Elképesztő, milyen gyakran hallhatjuk a sikeres diszlexiásoktól
ugyanennek a kompenzációs történetnek valamely változatát. „Ször-
nyen éreztem magam a suliban - mesélte nekem Brian Grazer. - Hul-
lámzó volt a hangulatom. És folyton szorongtam, nem is kicsit. Egy
örökkévalóságig tartott, mire megcsináltam egy egyszerű házi felada-
tot. Órákon át csak álmodoztam, mert nem igazán tudtam kiolvasni a
szavakat. Folyamatosan azon kaptam magam, hogy egy helyben ücsör-
gők már másfél órája, és semmivel sem haladtam. A hetedik, nyolcadik,
kilencedik és tizedik osztályban főleg elégtelen osztályzatokat kaptam,
csak néha sikeredett egy-egy elégséges vagy talán közepes. Kizárólag
azért csúsztam át mindig, mert a mamám nem hagyta, hogy a tanárok
megbuktassanak.”
Tehát hogyan evickélte át Grazer a sulit? Minden egyes dolgozat
vagy vizsga előtt terveket és stratégiákat dolgozott ki, már az általános
iskolában is. „Előző este rendszeresen összejöttem valamelyik osztály-
társammal - mesélte. - Te mihez kezdesz majd? Szerinted hogyan fo-
god megválaszolni ezeket a kérdéseket? Igyekeztem előre kiókumlál-
ni, mit fognak kérdezni, vagy ha mód nyílt rá, hogy előre megszerezzem
a kérdéseket vagy a teszteket, akkor habozás nélkül megtettem.” 
Középiskolás korára Grazer hatékonyabb stratégiát dolgozott ki.
„Az összes osztályzatomat megreklamáltam - folytatta -, ami annyit
jelentett, hogy a középiskolában minden bizonyítványosztás után visz-
szamentem kivétel nélkül minden egyes tanárhoz, és négyszemközt
elbeszélgettem velük. Ha elégséges állt a bizonyítványomban, kikö-
DÁVID BOIES
119
nyörögtem egy közepest, addig téptem a szám, míg eggyel jobb érdem-
jegyet nem kaptam. És majd’ mindig - az esetek 90%-ában - sikerült
elérnem, hogy jobb jegyet adjanak. Egyszerűen kifárasztottam a taná-
rokat. Magas szintre fejlesztettem ezt a képességemet. Magabiztossá
váltam. Az egyetemen abban a tudatban magoltam az anyagot, hogy
utóbb úgyis sort kerítek erre az egyórás találkozóra a professzorom-
mal. Megtanultam, hogyan tehetek meg minden tőlem telhetőt annak
érdekében, hogy elfogadtassam másokkal az álláspontom. Igazán jó is-
kola volt ez számomra.’’
Persze minden szülő igyekszik megtanítani gyerekét a meggyőzés
művészetére. A normális, megfelelően beilleszkedő gyereknek azon-
ban nincs szüksége arra, hogy komolyan vegye ezeket a leckéket. Ha
az ember csupa kitűnőt kap az iskolában, sosem kell kiötlenie, miként
alkudhat ki egy elégségest, és az osztályteremben szétnézve sosem kell
9 éves fejjel terveket szőnie arra, hogyan vészelheti át a következő órát.
Grazer azonban olyan helyzetben gyakorolta az alkudozás művészetét
- Boies pedig az odafigyelését -, amikor mintegy pisztolyt szorítot-
tak a fejéhez. Évről évre, éjt nappallá téve gyakorolt. Amikor Grazer
kijelentette, hogy „igazán jó iskola” volt számára megtanulni, miként
tornázhatja fel magát meggyőzőképessége révén a gyenge kiindulási
helyzetből az erő pozíciójába, arra gondolt, hogy diákévei tökéletes fel-
készülésnek bizonyultak a hivatásra, amelyben végül kikötött. Grazer
mára az utóbbi harminc év egyik legsikeresebb filmproducerévé nőtte
ki magát Hollywoodban. ’4 Vajon ugyanitt tartana-e Bnan Grazer akkor
is, ha nem lenne diszlexiás?
34 íme néhány Grazer számos filmje közül: Csobbanás (Splash), Apollo 13, Egy
csodálatos elme (A Beaufíful Mind) és 8 mérföld (8 Mile). A jeles producert
Ösztönösen (Bibik) című könyvemben (Malcolm Gladwell: Ösztönösen [Blink]
Ford.: BozaiÁgota. Budapest, HVG Könyvek, 2010.) is megemlítettem a sze-
replőválogatás művészetének taglalásánál.
120
DÁVID ÉS GÓLIÁT
5.
Vizsgáljuk meg egy kissé behatóbban ezt a különös összefüggést a sike-
res pályafutás és a között a jelenség között, amely lényegében az ideg-
rendszer működési rendellenessége. A nagytó-elmélettel foglalkozó
fejezetben szó volt arról, hogy az ember szabadabban valósíthatja meg
saját elképzeléseit és elégítheti ki tudományos érdeklődését a kívülálló
helyzetéből, vagyis amikor kevésbé elit és kevésbé kiváltságos környe-
zetben tartózkodik. Caroline Sacksnak is több esélye lett volna imá-
dott hivatása gyakorlására, ha az első helyre beírt iskola helyett inkább
a második helyre sorolt intézményt választja. Az impresszionizmus
hasonlóképpen csak abban az aprócska galériában lelhetett táptalajra,
amelyet jóformán a kutya sem keresett fel, nem pedig a világ legtekin-
télyesebb képkiállításán.
A diszlexiások szintúgy kívülállók. Kénytelen-kelletlen elszigetelőd-
nek valamennyi osztálytársuktól, mivel nem képesek arra a tevékeny-
ségre, amit az iskolában megkövetelnek tőlük. Elképzelhető vajon,
hogy ez a „kirekesztettség” hosszú távon valamiféle előnyt biztosít szá-
mukra? E kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálnunk, milyen
személyiség jellemző az újítókra és vállalkozókra.
A pszichológusok az ún. ötfaktoros modell (Five Factor Model)
segítségével, avagy a „nagy ötökként” („Big Five”) ismert jegyek
számbavételével mérik fel személyiségünket a következő vetületek
mentén:35
Érzelmi stabilitás
(érzékeny/ideges versus szilárd/magabiztos)
35 A szociálpszichológusok alapvetően a „nagy ötök” segítségével mérik fel a sze-
mélyiséget. A társadalomtudósok nem mindig nagy rajongói az olyan szemé-
lyiségteszteknek, mint például a Myers Briggs, mivel úgy vélik, ezek a „laikus”
tesztek elsiklanak bizonyos kulcsfontosságú személyiségjegyek felett, és téve-
sen jellemeznek masokat.
DÁVID BOIES
121
Extraverzió
(erélyes/társaságkedvelő versus magányos/vissza fogott)
Nyitottság
(leleményes/kíváncsi versus következetes/óvatos)
Lelkiismeretesség
(rendszerető/iparkodó versus nemtörődöm/hanyag)
Együttműködés
(együttműködő/empatikus versus önző/ellenséges)
Jordán Peterson pszichológus megállapítása szerint az újítók és a for-
radalmárok rendszerint e vonások - különösen az utolsó három, a nyi-
tottság, a lelkiismeretesség és az együttműködés - igen sajátos elegyét
mutatják.
Az újítók szükségképpen nyitottak. Olyan dolgokat kell elképzel-
niük, amelyek másoknak eszükbe sem jutnak, és hajlandónak kell
lenniük kétségbe vonni saját előítéleteiket. Emellett a lelküsmeretes-
ségis nélkülözhetetlen vonásuk. Az újító, aki ragyogó ötletekkel rukkol
elő, ám híján van a megvalósításukhoz szükséges fegyelemnek és állha-
tatosságnak, pusztán álmodozó. Ez is nyilvánvaló.
Ám éppígy elengedhetetlen az is, hogy az újítók összeférhetetlenek
legyenek. Ez alatt persze nem azt értem, hogy valaki kellemetlen vagy
ellenszenves, hanem azt, hogy a nagy ötöknek nevezett személyiség-
jegyek ötödik vetülete, vagyis az „együttműködés” tekintetében a
skála túlsó végén helyezkedik el. Az ilyen ember hajlandó társadalmi
kockázatot vállalni - vagyis olyasmit tenni, amit mások esetleg hely-
telenítenek.
Ez bizony nem könnyű dolog. A társadalom rosszallóan tekint az
összeférhetetlenségre. Emberi lényekként mélyen belénk vésődött a
késztetés, hogy igyekezzünk elnyerni a környezetünkben élők helyes-
lését. Azonban bármilyen radikális és átformáló erejű egy elgondolás,
semmire sem juthatunk vele a nélkül a hajlandóság nélkül, hogy két-
ségbe vonjuk a konvenciók létjogosultságát. „Ha támad egy jó és fel-
forgató ötletünk, ám az összeférhetőséget tartjuk szem előtt, ugyan
122
DÁVID ÉS GÓLIÁT
mire megyünk vele? - teszi fel a kérdést Peterson. - Ha folyton amiatt
aggódunk, hogy megsértjük mások érzéséit és aláássuk a társadalom
szerkezetét, akkor sosem fogunk előrukkolni az elgondolásunkkal.”
Ahogyan a jeles színműíró, George Bemard Shaw egy ízben megfogal-
mazta: „Az ésszerű ember igazodik a környezetéhez. Az ésszerűtlen
ember magához igazítja a környezetét. Az ésszerűtlen emberek viszik
előre a világot.”
Peterson megállapítását jól szemlélteti az IKEA svéd bútor-kis-
kereskedelmi lánc beindításának története. A céget Ingvar Kamprad
alapította, akinek nagy újítása ahhoz a felismeréshez fűződött, hogy
a bútorok árának jelentős részét az összeszerelésük teszi ki: az asztal-
lábak felszerelése önmagában is pénzbe kerül, ráadásul még az asztal
szállítását is tetemesen megdrágítja. Tehát Kamprad összeszerelésre
váró bútorokat kezdett értékesíteni, amelyeket olcsón szállított lapos
dobozokban, és áraival valamennyi versenytársa ajánlata alá ment.
Az 1950-es évek derekán azonban Kamprad pácba került. A svéd
bútorgyártók bojkottot hirdettek az IKEA ellen. Feldühödtek a cég
alacsony árai miatt, és nem voltak hajlandóak teljesíteni megrende-
léseit. Az IKEA a tönk szélére került. Kamprad, aki kétségbeesetten
kereste a megoldást, Svédországból dél felé fordította a tekintetét, és
rájött, hogy a Balti-tenger túloldalán felevő Lengyelországban sokkal
olcsóbb a munkaerő és rengeteg a fa. Ebben állt Kamprad nyitottsá-
ga: az 1960-as évek elején kevés vállalat hajtott végre ilyesfajta kiszer-
vezést. Majd az IKEA alapítója arra összpontosította figyelmét, hogy
zökkenőmentessé tegye a lengyelekkel folytatott együttműködést.
Ez bizony nem ment könnyen. Az 1960-as évek Lengyelországában
zűrzavaros állapotok uralkodtak. A kommunista országban nem állt
rendelkezésre az az infrastruktúra, gépesítettség, szakképzett munka-
erő és törvényi védelem, amely Nyugaton. Kamprad azonban úrrá
lett a nehézségeken. „Soha egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét
- mondta Anders Áslund, a Petersen Nemzetközi Közgazdaságtani
Intézet (Petersen Institute fór International Economics) alapítványi
ösztöndíjasa. - Ezért aratott sikert ott, ahol mások kudarcot vallottak.
DÁVID BOIES
123
Személyesen utazott el ezekre a kellemetlen helyszínekre, és gondos-
kodott róla, hogy minden rendben menjen. Kamprad rendkívül ma-
kacs jellem.” Ez a lelkiismeretesség.
De vajon mi a legelképesztőbb tény Kamprad döntésével kapcsolat-
ban? Az, hogy éppen az 1960-as esztendőt választotta lengyelországi
útjára. Ekkor húzták fel a berlini falat. Javában dúlt a hidegháború. Egy
év sem kellett ahhoz, hogy Kelet és Nyugat az atomháború küszöbére
sodródjon a kubai rakétaválság idején. Kamprad lépésének mai meg-
felelője az lenne, ha a Walmart Eszak-Koreában nyitná meg új üzletét.
Az emberek zöme nem is gondolt volna arra, hogy üzleti tevékenysé-
gét kiterjessze az ellenség földjére, nehogy árulónak bélyegezzék. Bez-
zeg Kamprad! Öt egy jottányit sem érdekelte, hogyan vélekednek róla
masok. Ezt jelenti az összeferhetetlenség.
Az emberek igen csekély százaléka elég kreatív ahhoz, hogy eszébe
jusson lapra szerelten szállítani a bútorokat, és egy bojkott miatt ki-
szervezni tevékenységét. Még kevesebben rendelkeznek a leleményes-
ségen túl a kellő fegyelemmel is, hogy megvalósítsanak egy első osztá-
lyú gyártási eljárást egy gazdaságilag elmaradott területen. És hányán
vannak azok, akik egyszerre kreatívak, lelküsmeretesek, ráadásul elég
eltökéltek ahhoz, hogy fittyet hányjanak a hidegháborúra? Az ilyen
ember aztán tényleg fehér holló.
A diszlexia nem feltétlenül tesz nyitottabbá vagy lelkiismeretesebbé
(persze természetesen ez is megtörténhet). Ám annál valószínűbb,
hogy ez a rendellenesség egy kicsivel hajlamosabbá tehet az összefér-
hetetlenségre.
6.
Gary Cohn Cleveland egyik külvárosában nevelkedett, Ohio állam
északkeleti részén. Szülei egy villanyszerelő-vállalkozást üzemeltettek.
Ez az 1970-es években történt, azelőtt, hogy a diszlexiát rutinszerűen
diagnosztizálni tudták volna. GaryneL osztályt kellett ismételnie az
124
DÁVID ÉS GÓLIÁT
általános iskolában, mert nem tudott olvasni.36 Ám, mint elmondta,
„második nekifutásra sem értem el jobb eredményt, mint előszörre”.
A magatartásával is voltak gondok. „Úgyis mondhatnám, hogy kicsap-
tak az általánosból - magyarázta. - Azt hiszem, ha az ember megüti a
tanárját, szükségszerűen kicsapják. Az ütés az egyik megszégyenítő in-
cidens során csattant el... A suliban ugyanis rendszeresen bántalmaz-
tak. A tanárnő benyomott az asztala alá, azután odagurult a székével,
és rugdosni kezdett. Úgyhogy hátralöktem a székét, pofon csaptam, és
kivonultam a teremből. Negyedikes voltam.”
Cohn életének erre az időszakaszára csak„a pocsék évekként” utalt.
A szüleinek fogalmuk sem volt, mihez kezdj enek fiukkal. „Valószínűleg
ez volt életem legfrusztrál óbb időszaka, amivel sokat mondok. - Majd
így folytatta: - Mert szó se róla, próbálkoztam én minden erőmmel.
Kutya keményen dolgoztam, de az egyenletnek ezt a részét senki sem
látta át. Szó szerint azt gondolták rólam, tudatosan határoztam el, hogy
égetnivaló kölyök leszek, aki nem tanul, és csak hátráltatja az osztályt a
munkában. Tudja, hogy van ez, az ember 6,7 vagy 8 évesen ott ül az ál-
talános padjában, mindenki totál hülyének nézi, úgyhogy mindenféle
csínyeket követ el, hogy valamennyire elnyerje a társai megbecsülését.
Az ember minden áldott reggel azzal a gondolattal kel fel, hogy a mai
nap majd csak jobb lesz végre, de miután pár éven át hiába reményke-
dik, rádöbben, hogy a ma semmiben sem fog különbözni a tegnaptól.
Megint csak küszködnie kell a puszta túlélésért, küszködnie kell, hogy
átevickéljen egy újabb napon, és az égvilágon mindenre fel kell ké-
szülnie.”
A szülei iskoláról iskolára hurcolták Garyt, hogy megtalálják a
megoldást. „Az édesanyám csak azt szerette volna, hogy leérettségiz-
36 Fontos kihangsúlyozni, hogy a diszlexia kizárólag az olvasásra hat ki. Gary szá-
molási képessége érintetlen maradt. Gary Cohn szerint az egyetlen ember, aki
egész gyerekkorában töretlenül hitt benne, a nagyapja volt, éspedig azért, mert
az öregúr felfedezte, hogy az ifjú Gary a család vízvezetékszerelvény-boltjának
egész leltárkészletét kívülről megtanulta.
DÁVID BOIES
125
zek - mesélte Gary Cohn. - Azt hiszem, ha megkérdezték volna tőle,
mire vágyik az életben, anyám azt felelte volna: »Életem legboldogabb
napja lesz, amikor a fiam elvégzi a középiskolát. Akkor aztán elmehet
kamionsofőrnek, de legalább a zsebében lesz az érettségi bizonyítvá-
nya.«” Azon a napon, amikor Gary Cohn végre valóban leérettségizett,
az édesanyja záporesőként hullatta az örömkönnyeket. „Soha életem-
ben nem láttam senkit ennyit sírni” - mesélte a férfi.
Gary Cohn 22 éves korában kapott egy állást: alumínium fal-
burkoló elemeket és ablakkereteket kellett árusítania a U.S. Steelnek
Clevelandben. Ezt megelőzően egy középszerű egyetemi pályafutás
zárásaként diplomát szerzett az Amerikai Egyetemen. Épp egy nappal
hálaadás előtt, amikor felkereste a vállalat értékesítési irodáját Long
Islanden, Cohn rábeszélte az igazgatót, hogy szabadságolja őt aznapra,
majd a Wall Streetre merészkedett. Néhány évvel korábban egy nyáron
gyakornokként dolgozott egy helyi brókercégnél, akkoriban kezdett
érdeklődni az értékpapír-kereskedelem iránt. Egyenesen az árutőzsde
felé vette tehát az irányt, amely a hajdani Világkereskedelmi Központ
épületegyüttesében működött.
„Bíztam benne, hogy az ölembe pottyan egy állás - mesélte. - De
be sem tudtam jutni. Az egész hely le volt zárva, úgyhogy felmentem a
megfigyelőállásba, és néztem a lent sürgölődő pasasokat. Azon törtem
a fejem, hogyan férhetnék hozzájuk. Aztán ismét leballagtam a bizton-
sági kapuval lezárt üzletkötési szintre, és ott ácsorogtam a kapu előtt,
mintha csak arra számítanék, hogy valaki majd beenged. Persze senki
sem törte magát. Aztán pontosan a zárás utáni pillanatban megpillan-
tottam egy jól öltözött pasast, amint leszáguldott a tőzsdeparkettről, és
odakiabált a titkárának, hogy »mennem kell, rohanok a LaGuardiá-
ra, késésben vagyok, majd hívlak, ha kiértem a reptérre«. Beugrottam
utána a liftbe és megszólítottam:
-	Hallom, hogy a LaGuardiára megy.
Mire a fickó:
-	Oda bizony.
-	Megosztozunk a taxin? - kérdeztem tőle.
126
DÁVID ÉS GÓLIÁT
-	Naná! - vágta rá a pasas.
Azt gondoltam, hogy ez remek. Amilyen forgalom van pénteken,
egy egész órát tölthetek azzal a taxiban, hogy leakasszak magamnak egy
állást.”
Az ismeretlen, akinek a taxijába Cohn beugrott, történetesen magas
pozíciót töltött be a Wall Street egyik nagy brókercégénél. A cég pedig
éppen azon a héten indította be új részlegét, amely opciók adásvételé-
vel foglalkozott.
„A pasas vezette az opciós ügyletek részlegét, és közben azt sem tud-
ta, mi fán terem az opció” - folytatta Cohn. Elnevette magát az egész
helyzet vérlázító pimaszságán. „A reptér felé menet egész úton hazud-
tam neki. Amikor megkérdezte, konyítok-e valamit az opciós ügyletek-
hez, azt feleltem, hogy de még mennyire, a kisujjamban van az egész,
bármit meg tudok neki csinálni. A lényeg az, hogy mire kiszálltunk a
taxiból, a kezemben volt a telefonszáma. »Hívj fel hétfőn!« - búcsú-
zott tőlem a fickó. Rá is csörögtem hétfőn, azután kedden vagy szerdán
visszarepültem New Yorkba, túlestem az állásinterjún, a rá következő
hétfőn pedig már munkába is álltam. Közben elolvastam McMillan
Options as a Strategic Invesbnent (Az opciós ügylet mint stratégiai be-
fektetés) című könyvét, ami az opciókereskedés bibliája.”
A könyv elolvasása persze nem ment könnyen, hiszen Cohn úgy
becsüli, egy szerencsés napon hat órába telik, mire átrágja magát hu-
szonkét oldalon.37 Beletemetkezett a könyvbe, szóról szóra küzdötte át
magát rajta, addig ismételgetve az egyes mondatokat, míg meg nem
37 Ez a fejezet nagyjából ilyen bosszú. Ha Gary Cohn el akarja olvasni a saját
történetét, akkor tetemes időtartamot kell szabaddá tennie a napirendjében,
mielőtt nekiül. „Arra, hogy igazán elmélyedjek benne, végigolvassam, felfog-
jam az értelmét, utánanézzek minden ismeretlen szónak, aztán amikor fella-
poztam az értelmező szótárban, rádöbbenjek, hogy hoppá, elnéztem, ez nem is
az a szó, nos mindene napi két órát kellene rászánnom három napon át egyhu-
zamban” - magyarázta Cohn. Ráadásul nagyon elfoglalt ember, ezért aligha tud
ennyi időt szentelni a dologra. „Sok szerencsét a könyvéhez, amit sosem fogok
elolvasni” - búcsúzott nevetve az interjú végén.
DÁVID BOIES
127
bizonyosodott arról, hogy megértette őket. Amikorra munkába állt,
megfelelően fel volt készülve. „A szó szoros értelmében ott álltam a fő-
nököm háta mögött, és a szájába rágtam: »Ezt vedd meg, azt és amazt
add el!« - mesélte Cohn. - Soha nem vallottam be neki, hogy nyer-
tem el az állást. Meglehet, hogy magától is rájött, de nem törődött vele.
Halomszámra kerestem neki a pénzt.”
Cohn nem szégyelli magát amiatt, ahogyan betette a lábát a Wall
Streetre, ugyanakkor túlzás volna azt állítani, hogy büszke rá. Elég okos
ahhoz, hogy belássa, nem igazán hízelgő rá nézve a történet, hogy egy
blöffel miként szerezte meg magának az állást. Cohn inkább az őszin-
teség szellemében tárta elém a sztorit, mintha csak azt mondaná: Ez
vagyok valójában.
Abban a bizonyos taxiban ülve Cohn rákényszerült a szerepjátszás-
ra - arra, hogy tapasztalt opciókereskedőnek adja ki magát, holott va-
lójában nem is volt az. A legtöbben közülünk leblokkoltak volna ebben
a helyzetben. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy más szerepét
öl l sük magunkra, Cohn azonban az általános iskola óta egyfolytában
másnak adta ki magát. Tudja, hogy van ez, az ember 6, 7 vagy 8 évesen ott
ül az általános padjában, mindenki totál hülyének nézi, úgyhogy mindenféle
csínyeket követ el, hogy valamennyire elnyerje a társai megbecsülését. Jobb a
bohócot játszani, semmint hogy hülyének nézzék az embert. Ha pedig
az ember amúgy is egész életében másvalaki szerepét játszotta, ugyan
mekkora erőfeszítésébe kerülhet végigblöffölni egy egyórás taxizást a
LaGuardiára?
Ami a legfontosabb, a legtöbben eleve be sem ugrottak volna abba
a taxiba, mert aggódtak volna a lehetséges társadalmi következmények
miatt. Könnyen megeshetett volna ugyanis, hogy a Wall Street-i pasas
rögtön átlát rajtunk - és utóbb az egész Wall Streeten elterjeszti, hogy
egy szélhámos kölyök opciókereskedőnek adja ki magát. Mi történt
volna velünk ekkor? Kilöktek volna minket a taxiból, majd hazabal-
lagva rádöbbentünk volna, hogy az opciókereskedés meghaladja a le-
hetőségeinket. Vagy jelentkeztünk volna hétfő reggel, és bolondot csi-
náltunk volna magunkból. Netán egy héttel vagy egy hónappal később
128
DÁVID ÉS GÓLIÁT
buktunk volna le, és kerültünk volna az utcára. Az, hogy Cohn beug-
rott a taxiba, határozottan összeférhetetlen cselekedet volt, márpedig a
legtöbbünk mindig inkább az összeférhető viselkedésre hajlik. Bezzeg
Cohn! Alumínium falburkoló lapokat árult, az édesanyja azt gondol-
ta, hogy örülhet, ha kamionsofőrnek beválik. Kirúgták egy csomó is-
kolából, leírták, és még felnőttként is hat órába telt neki, hogy átrágja
magát huszonkét oldalon, hiszen szóról szóra kellett végighaladnia a
szövegen, hogy biztosan megértse az olvasottakat. Neki aztán nem volt
semmi vesztenivalója.
„A neveltetésem hozzászoktatott, hogy könnyedén elviseljem a
kudarcot - magyarázta Cohn. - A legtöbb, általam ismert diszlexiás-
nak az az egyetlen közös vonása, hogy mire kikerülnek az egyetemről,
igen erőteljesen kifejlődik a kudarckezelő képességük. Vagyis, amikor
szemügyre veszik az egyes élethelyzeteket, sokkal több előnyt fedeznek
fel bennük, mint hátrányt. Hiszen a hátrányokhoz olyannyira hozzá-
edződnek, hogy már nem is izgatják magukat miattuk. Sokszor eltöp-
rengtem ezen az egészen, de tényleg, hiszen a diszlexia határozta meg
a sorsomat. Anélkül sosem jutottam volna el oda, ahol most tartok.
Soha nem mertem volna megragadni azt a bizonyos első lehetőséget.”
A diszlexia - a legszerencsésebb esetekben - arra kényszeríti az em-
bert, hogy kifejlesszen magában olyan készségeket, amelyek másként
egész életében csak szunnyadtak volna. Egyben olyan összeférhetetlen
cselekedetekre is készteti, amelyeket máskülönben fontolóra sem vett
volna - például, hogy belevágjon egy Kamprad lengyelországi útjá-
hoz hasonló kalandba, vagy beugorjon egy vadidegen mellé a taxiba,
és másvalakinek adja ki magát. Ha tudni szeretnénk, Kamprad is disz-
lexiás. S hogy mire vitte Gary Cohn? Bebizonyosodott, hogy igen élel-
mes tőzsdei kereskedő, és az is kiderült, hogy aki idejekorán megtanul
megbirkózni a kudarc lehetőségével, az remekül felkészül a karrierre az
üzleti világban. Cohn ma a Goldman Sachs elnöke.
ÖTÖDIK FEJEZET
Emil „Jay” Freireich
„Hogyan csinálta? Nem tudom."
1.
Jay Freireich még egész kicsi volt, amikor az édesapja váratlanul meg-
halt. A Freireichek magyar bevándorlókként egy éttermet üzemeltet-
tek Chicagóban. A haláleset pont a tőzsde 1929-es összeomlása után
következett be. A család mindenét elveszítette. „A fürdőszobában ta-
láltak rá apámra - mesélte Freireich. - Azt hiszem, öngyilkos lett, mi-
vel annyira egyedül érezte magát. Apám azért jött Chicagóba, mert ott
élt a fivére. Ám amikor az összeomlás bekövetkezett, a nagybátyám
eltűnt a városból. Apámnak felesége és két kisgyereke volt, pénze vi-
szont egy fitying sem, és az étterem is elúszott. Biztosan a végsőkig
elkeseredett."
Freireich édesanyja egy igazi munkásnyúzó üzemben kezdett dol-
gozni, ahol kalapokra varrta fel a karimákat. Kalaponként 2 centet
keresett. Angolul alig beszélt valamicskét. „Napi tizennyolc órát kel-
lett dolgoznia, szünnap nélkül ahhoz, hogy elég pénzt keressen egy
albérlet fenntartására - folytatta Freireich. - Sosem láttuk anyánkat.
Egy kicsiny lakásban éltünk a Humboldt Park nyugati oldalán, a get
tó tőszomszédságában. Anyánk nem hagyhatott magára egy 2 es egy
5 éves kisgyereket, úgyhogy talált mellénk egy n bevándorló hölgyet,
130
DÁVID ÉS GÓLIÁT
aki szállásért és kosztért dolgozott. Kétéves koromtól ez az ír szoba-
lány gondoskodott rólam szülőként, és a testvéremmel imádtuk őt.
O volt az anyám. Kilencéves koromban az édesanyám megismerkedett
egy magyar férfival, aki elvesztette a feleségét, és volt egy fia. Anyám
feleségül ment hozzá. Érdekházasságot kötöttek. A férfi képtelen volt
egyedül gondoskodni a fiáról, anyámnak pedig az égvilágon senkije
sem volt. Mostohaapám a végsőkig megkeseredett, aszott fickó volt.
Szóval, összeházasodtak, anyám otthagyta gyötrelmes munkáját, újra
megjelent a színen, és többé már nem telt az ír szobalányra. Úgyhogy
egyszerűen elbocsátották. Kirúgták az anyámat. Ezt sosem tudtam
megbocsátani édesanyámnak.”
A család egyik bérlakásból a másikba költözött. Hetente egyszer ke-
rült hús az asztalra. Freireich jól emlékszik rá, hogy küldözgették bolt-
ról boltra négycentes tejért, mert a rendes ötcentes üvegenkénti árat a
család nem engedhette meg magának. Az ifjú Jay az utcán töltötte nap-
jait. Lopott. Sosem került közel a nővéréhez, túszén az inkább szigo-
rú felvigyázóként viselkedett vele, mint barátként. A mostohaapját ki
nem állhatta. Bárhogy is, a házasság nem tartott sokáig. Jay az édesany-
ját sem szerette. „Ami jó érzés volt benne, azt kiölte az emberpróbáló
munka - mesélte. - Anyám zsémbes asszony volt. Azután pedig hozzá-
ment alihoz az undok hapsihoz, és ezzel a nyakunkra hozta a féltest-
véremet, aki megfosztott engem mindannak a felétől, ami régen az én
jussom volt, aztán meg kirúgta az igazi anyámat...” A hangja elcsuklott.
Freireich az íróasztalánál ült, fehér felöltőben. Mindaz, amiről be-
szélt, a múltba veszett, és - egy másik értelemben - továbbra is a jelen-
ben kísértett. „Nem emlékszem rá, hogy édesanyám valaha megölelt,
megcsókolt volna, vagy bárhogy kifejezte volna a szeretetét - mesélte.
-- Soha nem beszélt az édesapámról sem. Fogalmam sincs róla, -vajon
apám kedvesen vagy csúnyán bánt-e vele. Soha egyetlen szót sem ej-
tett erről. S hogy gondolok-e arra, milyen ember lehetett? Folyton ez
jár az eszemben. Van róla egy képem.” Freireich megfordult a székén,
és rákattintott egy fényképeket tartalmazó fájlra a számítógépén. Egy
szemcsés, 20. század eleji fotó jelent meg a képernyőn egy férfiról, aki,
EMIL „JAY” FREIREICH
131
nem meglepő módon, nagyon hasonlított Freireichre. „Anyámnak ez
az egyetlen fényképe volt róla” - mondta. A kép egyenetlen szelein lát-
szott, hogy hajdan egy sokkal nagyobb családi fotóból nyirbálták ki.
Érdeklődtem Freireichtól az ír szobalány felől, aki felnevelte. Hogy
hívták? Freireich egy pillanatra elhallgatott - ritka nala az ilyen szünet.
„Nem jut eszembe - felelte aztán. - Mindjárt beugrik, biztos vagyok
benne.” Egy pillanatig némán ült és koncentrált. „A nővérem meg az
anyám emlékeznének rá, de ők már nem élnek. Egyetlen élő rokonom
sincsen - kivéve két unokatestvért." Freireich ismét szünetet tartott.
„Marynek szeretném nevezni. És tényleg ez lehetett a neve. Bár az
anyámat hívták Marynek, úgyhogy talán összekeverem a dolgot...”
Freirech 84 éves volt, amikor beszélgetésünk lezajlott, ám hiba volna
ezt a kis közjátékot a kora miatti emlékezetkihagyásnak minősíteni. Jay
Freireich emlékezete tökéletesen szolgál. Első ízben tavasszal készítet-
tem vele interjút, majd hat hónappal később, azután valamivel később
ismét, és ő minden alkalommal óraműpontossággal idézte fel a dátu-
mokat, neveket és tényeket, és ha néha újra érintette ugyanazt a témát,
amelyet egy korábbi alkalommal, akkor nyomban félbeszakította mon-
dandóját és így szólt: „Tudom, hogy korábban már beszéltem erről.”
Jay Freireich azért nem volt képes emlékezetébe idézni a nő nevét, aki
felnevelte, mert azoknak az esztendőknek az emlékei olyan gyötrel-
mesek számára, hogy elméje legtávolabbi zugaiba száműzte őket.
2.
AII. világháborút megelőző években a brit kormányt aggodalmak gyö-
törték. Az ország hadvezetősége úgy vélte, hogy ha a háború valóban
kitor, és a német légierő nagyobb légitámadást indít London ellen,
semmit sem tehetnek a feltartóztatására. Basil Liddell Hart, a kor egyik
legkiválóbb katonai szakértője úgy becsülte, hogy egy német támadás
első hetében Londonban a polgári áldozatok és sebesültek száma mint
egynegyedmillióra rúgna. Winston Churchill pedig úgy jellemezte a
132
DÁVID ÉS GÓLIÁT
fővárost, mint „a világ legnagyobb céltábláját, valamiféle irdatlan, kö-
vér és kincset erő tehenet, amelyet kikötöztek, hogy magához csalo-
gassa a ragadozó vadállatot”. Churchill megjósolta, hogy a város olyan
gyámoltalanul fog szembenézni a támadással, hogy három-négymillió
londoni menekül majd vidékre. 1937-ben, a háború előestéjén azután
a brit hadvezetöség kiadott egy jelentést a legvészterhesebb előrejel-
zéssel mind közül: eszerint egy tartós német bombatámadás 600 ezer
ember halálát okozná, 1,2 millióan sebesülnének meg, és tömeges pá-
nik törne ki az utcákon. Az emberek nem lennének hajlandóak mun-
kába menni, és az ipari termelés megakadna. A hadsereg pedig sem-
mit sem tehetne a németek ellen, hiszen minden erejét lekötné, hogy
fenntartsa a rendet a pánikba esett polgárok milliói között. Az ország
tervkovácsai röviden mérlegelték, hogy óvóhelyek szerteágazó hálóza-
tát építik ki egész London alatt, ám végül elvetették a tervet, mert attól
tartottak, hogy akik ott menedékre lelnek, többé nem lennének hajlan-
dóak előjönni. Számos pszichiátriai intézetet létesítettek közvetlenül a
városhatáron kívül, hogy képesek legyenek ellátni a várakozásaik sze-
rint csőstül áradó pszichiátriai sérülteket. „Minden esély megvan arra
- szögezte le a jelentés -, hogy ez a helyzet a háború elvesztéséhez ve-
zessen.”
1940 őszén azután kezdetét vette a támadás, amelyre régóta szá-
mítottak. A német bombázógépek nyolc hónapon át mennydörögtek
London égboltján - az ostrom kezdetén 57 éjszakán át szünet nélkül
követték egymást a pusztító bombázások -, több tízezer nagy hatóerejű
bombát és több mint egymillió gyújtóbombát szórva a városra. A halá-
los áldozatok száma 40 ezerre, a sebesülteké 46 ezerre rúgott Milliónyi
épület szenvedett károkat vagy dőlt romba. Az East End városrészben
egész kerületek pusztultak el. Vagyis, mindaz bekövetkezett, amitől a
brit konnánytisztviselők féltek, egyetlen kivétellel - a londoni lakosság
reakcióira vonatkozó jóslataik egytől egyig tévesnek bizonyultak.
A várt pánik sosem tört ki. A London külvárosaiban emelt pszichiát-
riai intézetek hamarosan a hadsereg használatába kerültek, mivel egyet-
len polgári páciens sem jelentkezett. A bombázások kezdetén persze
EMIL „JAY” FREIREICH
133
rengeteg nőt és gyermeket evakuáltak vidékre, ám akiknek okvetlenül
a városban kellett maradniuk, javarészt valóban kitartottak. Ahogyan
London bombázása folytatódott, és a német támadások egyre heve-
sebbé váltak, a brit hatóságok - mélységes megdöbbenésükre - nem
is annyira halálmegvető bátorságot figyelhettek meg a polgári lakosság
körében, inkább egyfajta közönyt. „1940 októberében úgy adódott,
hogy közvetlenül a kerületet ért támadássorozat után kellett keresztül-
kocsikáznom London délkeleti részén” - írta egy angol pszichiáter rö-
viddel a háború vége után:
Úgy tűnt, százméterenként vagy még sűrűbben bombatölcsérek
és hajdani házak vagy üzletek romjai szegélyezik az utat. Felhar-
sant a légósziréna, mire figyelni kezdtem, mi történik. Egy apáca
megragadta a gyermek kezét, akit kísért, és megszaporázták lép-
teiket, ám úgy tűnt, ők és én vagyunk az egyetlenek, akik hallották
a sziréna vészjelét. A kisfiúk tovább játszadoztak a járdákon, abol-
tosok tovább alkudoztak, egy rendőr méltóságteljes unalommal
irányította a forgalmat, a biciklistákpedig fittyet hánytak a halálra
és a közlekedési szabályokra. Amennyire láttam, senki még csak
fel sem pillantott az égre.
Ezt nehéz elhinni. London bombázása véres valóság volt. A felrobba-
nó bombák nyomán halálos repeszek süvítettek a levegőben, a gyújtó-
bombák minden éjjel más környéket lobbantottak lángra. Több mint
egymillió ember veszítette el az otthonát. Éjjelente ezrek zsúfolódtak
össze a földalatti állomásainak hevenyészett óvóhelyein. Odakint az
emberek feje fölött elhúzó repülőgépek mennydörgése, a robbanások
robaja, a légelhárító ágyúk kerepelése, valamint a mentők, tűzoltók és
légószirénák szüntelen süvöltése közepette a lárma kibírhatatlan volt.
Egy felmérés során, amelyet a londoniak körében végeztek 1940. szep-
tember 12-én este, a lakosság egyharmada kijelentette, hogy előző éjjel
le sem hunyta a szemét, másik harmada pedig úgy nyilatkozott, hogy
négy óránál kevesebbet aludt. Hogyan reagált volna New York lakossá-
134
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ga, ha nem csupán egyetlen alkalommal zúzták volna porrá egy felhő-
karcoló-irodaházukat, hanem két és fel hónapon át minden áldott éjjel?
A londoni lakosság reakcióját jellemzően azzal szokták magyaráz-
ni, hogy a briteknek arcizmuk sem rándul - a hidegvér állítólag az an-
gol jellem természetes velejárója. (Kevéssé meglepő módon maguk a
britek is leginkább ezt a magyarázatot részesítik előnyben.) Ám csak-
hamar világossá vált, hogy nem csupán a britek mutatnak ilyen szenv-
telen viselkedést. Más országok lakosságáról szintén bebizonyosodott,
hogy a várakozáson felül rugalmasan néznek szembe a bombázások-
kal. Mint kiderült, a bombázások nem gyakorolnak olyan súlyos hatást
az emberekre, amilyenre mindenki számított. A talányt csak a hábo-
rú végén sikerült megoldania J. T. MacCurdy kanadai pszichiáternek
The Structure ofMorálé (A közszellem struktúrája) című könyvében.
MacCurdy érvelése szerint, amikor egy bomba lezuhan, három cso-
portra bontja az érintett lakosságot. Az első csoport a halálos áldoza-
toké. Számukra a bombázás szó szerint megsemmisítő tapasztalatot
jelent. Ám ahogyan MacCurdy (talán kissé érzéketlenül) rámutatott,
„a közösségben uralkodó hangulat a túlélők reakciójától függ, vagyis
ebből a nézőpontból az áldozatok mit sem számítanak. Ebből a néző-
pontból, nyilvánvaló tény, hogy a hullák nem rohangásznak pánikot
terjesztve.”
A következő csoportot MacCurdy a közeli találatok tó/é/ó'ínek nevezi:
Ök érzik a lökéshullámot, látják a pusztítást, elborzadnak a mé-
szárlástól, talán meg is sebesülnek, de a mély benyomások ellené-
re életben maradnak. A „benyomás’ itt a bombázásokhoz kapcso-
lódó félelemreakció hathatós megerősítését jelenti. Ez „sokkot”
eredményezhet, amely általánosító megnevezés bármit takarhat
a kábult állapottól vagy tényleges lelki bénultságtól a riadozásig
és az átélt szörnyűségek miatt érzett nem múló szorongásig.
A harmadik csoportba, állítja MacCurdy, a távoli találatok tanúi tartoz-
nak. Ok azok, akik hallják a légószncn.ik hangját, látják a fejük felett az
EMIL „JAY” FREÍREICH
135
ellenséges bombázókat, és hallják a földre zuhanó bombák mennydör-
gését. Ám esetükben a bombák az utca távolabbi részén vagy a sarkon
túl csapódnak be, és így számukra a bombatámadás következmenyei
épp ellentétesek a közeli találat túlélőit érő hatással. Ok sértetlenek
maradtak, és amikor ez kétszer-háromszor megtörténik, a támadások-
hoz csupán „izgatottság társul, a sebezhetetlenség érzésével fűszerez-
ve” - írta MacCurdy. A közeli bombatalálat traumatikus élmény, a tá-
volban becsapódó bombák ellenben a legyőzhetetlenség érzetét keltik
az emberben.
Azoknak a londoni lakosoknak a naplóiban és visszaemlékezései-
ben, akik túlélték az 1940-es bombázást, számtalan példát találhatunk
erre a jelenségre. íme egy közülük:
Amikor először harsant fel a légósziréna, lélekszakadva menekí-
tettem a gyerekeimet a kertben kialakított óvóhelyre, és egészen
biztos voltam benne, hogy mindnyájan meg fogunk' halni. Azután
lefújták a légiriadót anélkül, hogy bármi történt volna velünk.
Amióta előbújtunk az óvóhelyről, biztosan érzem, hogy többé
semmi sem árthat nekünk.
Vagy lássuk ezt a beszámolót egy fiatal nő naplójából, akinek meg-
remegett a háza egy közeli robbanástól:
Csak feküdtem ott, és leírhatatlan boldogság és diadalérzet öntött
el. „Túléltem a bombázást!” Ezt hajtogattam magamban, ízlelget-
tem a szavakat. „Túléltem a bombázást!... Túléltem a bombázást
-úgy ám!”
Bármilyen szörnyű dolog ilyesmit mondani, amikor olyan sok
ember vesztette életét és sebesült meg múlt éjjel; de még soha
életemben nem éltem át ilyen színtiszta és makulátlan boldogságot.
Tehát miért is viselkedtek a londoniak ilyen h ilvéi íien a város 1940-es
bombázása idején? Azért, mert a 40 ezer halálos áldozat és a 46 ezer
136
DÁVID ÉS GÓLIÁT
sebesült egy nagyváros több mint 8 millió lakosára elosztva azt jelen-
tette, hogy sokkal többen voltak a távoli találatok tanúi, akikbe bátor-
ságot öntött a sértetlenül átvészelt bombázás, mint a közeli találatok
traumát elszenvedett túlélői.
„Mi, emberek nem pusztán a félelemnek vagyunk kitéve” - folytatja
MacCurdy.
Attól is félünk, hogy félhetünk, így a félelem legyőzése fellelkesít
minket... Amikor attól féltünk, hogy légiriadókor pánik tör ki raj-
tunk, majd miután megtörtént és mi következetesen higgadtnak
mutattuk magunkat, akkor most, hogy biztonságban vagyunk', a
korábbi rossz előérzet és a mostani megnyugvás, illetve bizton-
ságérzet közötti kontraszt olyan magabiztosságot ad, ami már a
bátorság bölcsője.
Az 1940-es bombázások kellős közepén megkérdezték egy gombgyár
középkorú munkásától, hogy szeretné-e, ha vidékre telepítenék ki. Ad-
digra az illető házát már kétszer érte bombatalálat. Ám ő és a felesége
mindkét esetet sértetlenül megúszták. A gyári munkás elutasította az
ajánlatot.
„Micsoda, és kihagyjam ezt a cécót? - kiáltott fel. - A világ minden
kincséér’ se! Ehhez fogható még sose vót, soha az életbe’, és nem is lesz
többet!”
3.
A kívánatos nehézségek elmélete azt sugallja, hogy nem minden ne-
hézség negatív. Ha valaki gyatrán olvas, az bizony valódi akadályt je-
lent számára - hacsak nem Dávid Boiesról van szó, aki akadályoztatása
miatt rendkívül jó hallgatóvá fejlesztette magát, vagy épp Gary Cohn-
ról, akinek hátrányos helyzete elegendő bátorságot kölcsönzött ahhoz,
hogy olyan lehetőségeket is kihasználjon, amelyeket másként bizonyo-
san elszalasztott volna.
EMIL „JAY” FREIREICH
137
MacCurdy elmélete a bombázások utáni közszellemről ugyanezt
az elgondolást vizsgálja egy másik, átfogóbb perspektívából. Winston
Churchillt és az angol hadsereg aranygallérosait azért gyötörték olyan
mélységes aggodalmak a London elleni német támadások miatt, mert
feltételezték, hogy a bombázásokhoz hasonló traumatikus élmények
mindenkire egyforma hatást gyakorolnak, és az egyetlen különbség az
elszenvedett trauma súlyosságában lesz.
MacCurdy számára azonban London 1940-es bombázása azt bizo-
nyította, hogy a traumatikus élmények kétféle, egymástól teljesen kü-
lönböző hatást gyakorolhatnak az emberekre. Ugyanaz az esemény az
egyik csoportnak súlyos károsodást okozhat, míg a másik csoport tag-
jait helyzeti előnyhöz juttathatja. Hiszen az a bizonyos gombgyári mun-
kás, és a fiatal nó, akinek a házát megrengette egy közeli bombatalálat,
kedvezőbb helyzetbe kerültek az átélt tapasztalatoknak köszönhetően,
nemde? Köröttük háború dúlt, és ezen a tényen nem változtathattak.
Ám igenis megszabadultak azoktól a félelmektől, amelyek sokak szá-
mára elviselhetetlenné teszik az életet háborús időkben.
A diszlexia iskolapéldája ugyanennek a jelenségnek. Sok diszle-
xiás ember nem képes ellensúlyozni fogyatékosságát. Példának oká-
ért jelentős számú diszlexiás ül börtönben: ők azok, akiket megtört a
legalapvetőbb iskolai készség elsajátításának kudarca. Ám ugyanez az
idegrendszeri rendellenesség ellentétes hatást is kiválthat egyes embe-
rekben, amilyen Gary Cohn vagy Dávid Boies. A diszlexia romba dön-
tötte Cohn életét - a boldogtalanság és szorongás nyomát hagyva maga
után. Ám Gary Cohn ragyogó intellektusának, segítőkész családjának,
valamint nem csekély szerencséjének és leleményességének köszönhe-
tően képes volt átvészelni a legrosszabb következményeit, és erősebben
kikerülni a nehéz helyzetből. Túlságosan gyakran követjük el ugyanazt
a hibát, amit a brit hadvezetés, és vonunk le olyan elhamarkodott követ-
keztetést, hogy egy szörnyű és traumatikus élmény csak egyféle reakciót
válthat ki. Holott erről szó sincs. Az emberek kétféleképp reagálhatnak
az ilyen élményekre - és ez visszavezet bennünket Jay Iieireichhez és
gyermekkorához, amelyre még visszaemlékeznie is nehéz.
138
DÁVID ÉS GÓLIÁT
4.
Jay Freireich 9 éves korában mandulagyulladást kapott. Nagyon beteg
volt. A helyi orvos - dr. Rosenbloom - kiment a család lakására, hogy
eltávolítsa a kisfiú begyulladt manduláit. „Azokban az években sosem
láttam férfiembert - magyarázta Freireich. - Csupa nő vett körül. Ha
pedig mégis felbukkant egy-egy férfi, az szutykos volt és overallt viselt.
De Rosenbloom - ő öltönyben és nyakkendőben feszített, méltóság-
teljesen és kedvesen viselkedett. Szóval 10 éves koromtól arról álmo-
doztam, hogy híres orvos leszek. Soha fel sem merült bennem, hogy
más pályát válasszak.”
Középiskolás korában a fizikatanára szívből megkedvelte Freirei-
chet, és kijelentette, hogy a fiúnak egyetemen a helye. „Megkérdeztem,
mire van szükségem, hogy egyetemre mehessek, mire a tanárom így
felelt: »Hát, ha tudsz szerezni 25 dollárt, akkor azt hiszem, menni fog
a dolog.« Ez 1942-ben történt. A helyzet ugyan nem volt olyan rossz,
de az embereket azért nem vetette fel a pénz. 25 dollár szép kis sum-
mának számított. Azt hiszem, anyám életében nem látott együtt ennyi
pénzt. Mégis azt mondta: »Nos, megnézem, mit tehetek.« Pár nappal
később egyszer csak megjelent, és közölte, hogy7 talált egy7 magyar höl-
gyet, akinek meghalt a férje és pénzt hagyott rá. Bármilyen hihetetlen,
ez a hölgy7 leszámolt neki 25 dollárt. Anyám pedig az egészet nekem
adta, egy fillért sem tartott meg belőle magának. Úgy7hogy7 ott álltám
16 éves fejjel, nagyon bizakodóan.”
Freireich vonatra szállt Chicagóból Champaign-Urbana felé, ahol az
Illinois-i Egyetem működött. Kivett egy szobát egy olcsó bérházban.
Állást is szerzett. Egy7 egyetemi leányszövetség kollégiumában pin-
cérkedett, hogy ki tudja fizetni a tandíját. Munkájának megvolt az az
előnye, hogy7 a maradékokból a saját étkezését is meg tudta oldani. Jó
iskolai teljesítményének köszönhetően felvételt nyert az orvosi karra,
amelynek elvégzése után megkezdte rezidensképzését a Cook Megy7ei
Kórházban, Chicago legjelentősebb közkórházában.
EMIL „JAY” FREIREICH
139
Az orvoslás azokban az években előkelő hivatásnak számított. Az
orvosok kivételezett társadalmi helyzetben voltak, és rendszerint felső
középosztálybeli családból származtak. Freireich eltért az átlagtól. Még
ma is, amikor a nyolcvanas éveit tapossa, ijesztően hatalmas ember,
193 cm magas, hordómellkassal és hatalmas vállakkal. A feje még egy
ekkora testhez is túlméretezett, és ettől csak még nagyobbnak látszik
az egész ember. Freireichnek jól forog a nyelve, harsányan és szüntele-
nül beszél, szülővárosának, Chicagónak kemény magánhangzóival. Ha
különleges nyomatéket akar adni mondandójának, hajlamos kiabálni
és az asztalt verni öklével - ennek következtében egy emlékezetes al-
kalommal össze is tört egy üveg tárgyalóasztalt. (Mint szemtanúk ké-
sőbb beszámoltak róla, ez volt az egyetlen olyan eset, amikor Freireich
elhallgatott egy pillanatra.)
Egy időben udvarolt egy nőnek, aki az övénél sokkal jobb módú
családból származott, kifinomult és előkelő volt. Freireich pedig egy
vagány volt a Humboldt Parkból, akit külseje és beszédmodora a nagy
gazdasági válság valamelyik gengszterének verőlegényéhez tett hason-
latossá. „A barátnőm elvitt a szimfonikus zenekar koncertjére. Ez volt
az első alkalom életemben, hogy klasszikus zenét hallottam - idézte
fel. - De éppígy balettot sem láttam soha, sem színdarabot. Semmilyen
szóra érdemes műveltséget nem szívtam magamba, legfeljebb a kis té-
vénket néztem, amit anyám vásárolt. Nem konyítottam az irodalom-
hoz, a festészethez, a zenéhez, a tánchoz, az égvilágon semmihez. Csak
a hasamat szerettem, és arra tanultam meg vigyázni, hogy ne öljenek
meg és ne verjenek össze. Eléggé faragatlan fickó voltam.’’38
38 Miközben Freireich orvosi tanulmányait végezte, egy távoli rokona elhunyt,
és ráhagyott 600 dollárt. „Volt egy páciensein, egy használtautó-kereskedő, aki
rám sózott egy ócska csotrogányt - mesélte Freireich. b.gy 1948-as Pontiac
volt. Egyik éjjel részegen jártam a várost pár csajjal inurizva, és belehajtottam
egy vadonatúj Lincoln oldalába. A dutyiba kellett volna zárniuk ezért, ám ami-
kor a rendőrség kijött a helyszínre, rögtön felismerlek, hogy a megyei kórház
rezidens orvosa vagyok, úgyhogy azt mondtak: «Majd elsimítjuk az ugyet.«”
140
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Freireich hematológiai tudományos kutató munkatársként dolgo-
zott Bostonban. Innen hívták be a hadseregbe. Úgy döntött, katonai
szolgálatának idejét az Országos Rákkutató Intézetben tölti Washing-
ton D. C. tőszomszédságában. Freireichet a róla szóló beszámolók
egyhangúlag ragyogó képességű és elhivatott orvosként jellemzik, aki
reggelente elsőként ért be a kórházba, és esténként utolsónak távozott.
Ám a viharos kezdetek mindig ott kísértettek. Freireich lobbanékony
természet volt. Nyoma sem volt benne a türelemnek és szelídségnek.
Egyik kollégája ekként idézi fel Freireichről szerzett felejthetetlen első
benyomását: „A helyiség végében egy óriás ordítozott és süvöltött a
telefonba.” Egy másik munkatárs „elfojthatatlan őserőként” emlékszik
vissza rá, akinek„ami a szívén, az a száján”. Pályafutása során Freireichet
összesen hétszer rúgták ki, első ízben még a rezidensképzése alatt, ami-
kor dühödten szembeszállt a főnővérrel a chicagói Presbiteriánus Kór-
házban. Egyik hajdani munkatársa felidézte, hogyan reagált Freireich,
amikor felfedezte, hogy egyik gyakorló orvosa hibát követett el egy ru-
tinműveletnél. Az illető egy jelentéktelenebb laboratóriumi lelet felett
siklott el. „A páciens meghalt ugyan - mesélte az orvoskolléga -, de
nem a rezidens hibájából. Jay azonban már ott a kórteremben leszedte
róla a keresztvizet öt-hat másik orvos és nővér színe előtt. Gyilkosnak
nevezte, mire a pasas összeomlott, és elsírta magát.” Majdnem minden-
ben, amit a barátai mondtak Freireichről, ott volt egy „de”. Szeretem őt,
de megesett, hogy majdnem ölre mentünk. Meghívtam az otthonom-
ba, de megsértette a feleségemet. „Mind a mai napig Freireich maradt
az egyik legközelebbi barátom - mesélte Evan Hersh onkológus, aki
pályafutása kezdetén dolgozott együtt Freireichhel. - Mindig meg-
hívjuk a családi esküvőkre és barmicvókra. Apámként szeretem őt. De
azokban a napokban valóságos vademberként viselkedett. Több csú-
nya összetűzésünk is volt. Megesett, hogy hetekig nem szóltam hozzá.”
Hát ilyen volt orvosnak lenni azokban az időkben. Bízvást mondhatjuk, hogy
manapság hasonló dolog nem történhet meg.
EMIL „JAY” FREIREICH
Ml
Meglepő egyáltalán, hogy Freireich ilyen emberré vált? A legtób
ben azért nem kiáltunk „gyilkost” a munkatársainkra, mert bele tudjuk
képzelni magunkat a helyükbe; el tudjuk képzelni, hogy érzi magit a
másik, és át is tudjuk élni ezt az érzést. Mindezt azért all módunkban
megtenni, mert világéletünkben támogattak bennünket, vigasztalóan
és megértőén álltak mellénk, amikor szenvedtünk. Ez a támogatás jó
példával szolgál arra, miként érezhetünk együtt másokkal: ez az em-
pátia alapja. Viszont azokban az években, amikor Freireich fogékony
ifjú volt, valamennyi emberi kapcsolata halállal vagy elhagyatottsággal
végződött - egy ehhez foghatóan sivár gyermekkor pedig csak fájdal-
mat és dühöt hagy maga után.
Egyszer, miközben pályafutásának emlékeit idézte fel, Freireich való-
sággal dührohamot kapott, a miatt az elképzelés miatt, hogy a halálos
rákbetegségben szenvedő pácienseknek hospice-ellátást biztosítsanak
életük végén. „Ott van ez a temérdek doktor, akik mind a hospice-ellá-
tást szorgalmazzák. De hogy bánhatunk így emberekkel, kérdem én?!”
Amikor Freireichet kihozza valami a sodrából, felemeli a hangját, az
álla megfeszül. „Hogyan mondhatjuk nekik, hogy »Maga rákos, és
egész biztosan meg fog halni; fájdalmai vannak, és ez szörnyű, úgy-
hogy szépen elküldjük egy helyre, ahol megkönnyítik a halálát«? Én
soha az életben nem rohannék le ezzel egy beteget. Inkább azt mondanám:
»Maga most szenved és fájdalmai vannak. Én enyhítek a szenvedésén.
És hogy meg fog-e halni? Talán nem. Nap mint nap látok csodás gyó-
gyulásokat.« Nem lehetünk borúlátóak, ha egyszer csak rajtunk múlik
a páciens optimizmusa. Kedd délelőttönként oktatóviziteket tartok, és
ezek az orvostanhallgató fickók néha olyasmiket mondanak, hogy »Ez
a páciens 80 éves. Reménytelen eset.« Pedig szó sincs róla! Nem re-
ménytelen, egyszerűen csak kihívást jelent. Az embernek elő kell ruk-
kolnia valamivel. Ki kell ókumlálnia, hogyan segíthet a betegen, mert
az emberek csak addig élnek, amíg remélnek.” Ekkorra Freireich már csak-
nem kiabált. „Én soha életemben nem voltam depressziós. Sosem ül-
tem le siránkozni egyetlen szülő mellé sem a gyereke halálos ágyára.
Ez egyszerűen nem fér össze az orvosi hivatásommal. Szülőként talán
142
DÁVID ÉS GÓLIÁT
megtenném. Ha a gyerekeim meghalnának, valószínűleg eszemet vesz-
teném a fájdalomtól. De orvosként az ember arra esküszik fel, hogy
reményt adjon. Ez a munkája.”
Freireich ebben a szellemben folytatta mondandóját még jó pár per-
cen át. Személyiségének nyers ereje lehengerlő volt. Mindnyájan olyan
orvosra vágyunk, aki nem adja fel, és sosem veszíti el a reményt. Ám
egyben azt is szeretnénk, hogy az orvosunk képes legyen a helyünkbe
képzelni magát és megérteni az érzéseinket. Azt is elvárjuk, hogy mél-
tósággal kezeljenek minket, márpedig ehhez empátiára van szükség.
Vajon Freireich képes volna ra? Én soha életemben nem voltam depressziós.
Sosem ültem le siránkozni egyetlen szülő mellé sem a gyereke halálos ágyára.
Ha megkérdeznék tőlünk, kívánunk-e bárkinek Freireichéhez hasonló
gyermekkort, majdnem biztosan nemmel felelnénk, hiszen nem tud-
juk elképzelni, hogy bármi jó kisülhetne a dologból. Az ilyesfajta ne-
veltetésből az ember nem kerülhet ki olyan helyzeti előnnyel, mint a
távoli találatok tanúi.
Vagy netán mégis?
5.
Az 1960-as évek elején Marvin Eisenstadt pszichológus „kreatívokkal”
- újítóidra], művészekkel és vállalkozókkal - készített interjúkat, külön-
böző minták és irányzatok után kutatva. Ahogy a válaszokat elemezte,
furcsa dolgot figyelt meg. A válaszadók meglepően nagy hányada ve-
szítette el egyik szülőjét gyerekkorában. A vizsgált csoport azonban
annyira kicsi volt, hogy Eisenstadt tisztában volt vele, hogy mindez
véletlen is lehet. Felfedezése mindenesetre nem hagyta nyugodni. Mi
van akkor, ha mégsem véletlen? Ha mégis jelent valamit? A pszicholó-
giai szakirodalomban voltak erre utalások. Az 1950-es években híres
biológusok mintáin elvégzett kutatások során Anne Roe tudomány-
történész megjegyezte, hogy közülük milyen soknak halt meg fiatalko-
rában legalább az egyik szülője. Néhány évvel később egy híres írókról
EMIL „JAV” FREIREICH
143
és költőkről - Keats, Wordsworth, Coleridge, Swift, Edward Gibbon,
Thackeray - készült nem hivatalos tanulmány is ugyanerre a megálla-
pításra jutott: a vizsgált személyek több mint fele 15 éves kora előtt el-
veszítette édesanyját vagy édesapját. A karrierben elért eredmények és
a gyerekkorban elszenvedett gyász közötti kapcsolat olyan ingoványos
talaj volt, amellyel senki sem tudott mit kezdeni. Eisenstadt ezért úgy
határozott, még nagyratörőbb vállalkozásba fog.
„1963-64-ben jártunk - emlékezik vissza Eisenstadt. - Először az
Encyclopedia Britanniáit vettem elő, majd az Encyclopedia Americana és
Britannica jött együtt.” Eisenstadt Homérosztól John F. Kennedyig
mindenkiről listát készített, akinek valamelyik enciklopédia egy be-
kezdésnél többet szentelt. Úgy gondolta, ez elegendő lesz, hiszen 699
név szerepelt a listán. Ezután szisztematikusan megvizsgálta minden
egyes, listán szereplő személy önéletrajzi adatait. „Tíz évembe került
- mondja Eisenstadt. - Mindenféle idegen nyelven írt könyvet olvas-
tam, elutaztam Kaliforniába, elmentem a Kongresszusi Könyv tárba, és
a New York-i genealógiai gyűjteményt is felkerestem. Annyi szüleit el-
vesztő ember adatait néztem át, amennyit csak tudtam, amíg azt nem
éreztem, megfelelő statisztikai eredményeim vannak.”
Annak az 573 kiváló személyiségnek, akikről Eisenstadt megbízható
életrajzi adatokat talált, a negyede 10 éves kora előtt elvesztette együk
szülőjét. Ez az arány a 15 éveseknél 34,5%-ra, a 20 éveseknél pedig
45%-ra emelkedett. Noha a 20. század előtt betegségek, balesetek és
háborúk következtében a várható élettartam jelentősen alacsonyabb
volt, mint napjainkban, az adatok mégis elképesztőek.
Miközben Eisenstadt a kutatásait végezte, Lucille Iremonger törté-
nész Nagy-Britannia miniszterelnökeinek történetét kezdte megírni.
Munkája a 19. század kezdetétől a II. világháború kitöréséig tartó idő-
szakot ölelte fel. Azt a kérdést tette fel, milyen háttér és kvalitások szük-
ségesek ahhoz, hogy7 valaki a brit politika csúcsára emelkedjen, ami-
kor az ország a világ legerősebb hatalmának számított? Eisenstadthoz
hasonlóan ő is meglepő eredményre jutóit. Egy bizonyos dolog, írta
Iremonger, „olyan gyakran felbukkant, hogy a/on tűnődtem, nincs-e
144
DÁVID ÉS GÓLIÁT
jelentősége”. A mintájában szereplő miniszterelnökök 67%-a 16 éves
kora előtt elvesztette valamelyik szülőjét. Ez nagyjából a brit felsőosz-
tály átlagának a kétszerese - annak a társadalmi rétegnek, ahonnan a
legtöbb miniszterelnök származik. Ugyanez a minta az amerikai elnö-
kök körében is megtalálható. A négy ven négy elnök - George Washing-
tontól egészen Barack Obamáig - közül tizenkettőnek fiatalkorában
meghalt az apja.39
Azóta a nehéz gyerekkor és a szülő elvesztése gyakran tárgy7alt té-
makörré vált a szakirodalomban. Dean Simonton pszichológus egyik
munkájában van egy nagyszerű bekezdés, amelyben azt taglalja, meny-
nyi, fiatalkorában ígéretes gyerek képtelen végül kiaknázni a teh etségét.
Szerinte ennek egyik oka, hogy „túlságosan jó lelki egészséget örököl-
tek”. Akik lemaradnak, „túlságosan hagyománytisztelők, szófogadók,
fantáziátlanok ahhoz, hogy forradalmi gondolataikkal valami nagyot
alkossanak. A tehetséges és csodagyerekek főleg támogató családi lég-
körből jönnek. A zsenik ellenben sokkal nehezebb körülmények kö-
zött nevelkednek.”
Felvetem, hogy7 olyan, mintha ezek a tanulmányok azt hirdetnék, jó
dolog az egyik szülő elvesztése. „Az emberek mindig tréfálkoznak és
ilyen kérdéseket tesznek fel: »Ezzel azt akarja mondani, jobb helyzet-
ben lennék, ha nem lennének szüleim, vagy megölném az apámat?«
- meséli Eisenstadt. - Az a gondolat, hogy7 egyesek szülők nélkül sokkal
sikeresebbek lehetnek, egészen ijesztő, hiszen a közvélekedés szerint
a szülők támogatnak minket, ezért elengedhetetlenek az életünkhöz.”
Eisenstadt gyorsan leszögezi, hogy ez így is van. A szülők létfontosságúak.
Az anya vagy az apa elvesztése a legszörnyűbb dolog, ami egy gyerekkel
történhet. Félix Brown pszichiáter úgy találta, hogy7 az elítéltek kétszer-
háromszor nagy7obb gyakorisággal vesztették el valamelyik szülőjüket
gyerekkorukban, mint az átlagnépesség. Ez túlságosan magas arány
39 George Washington, Thomas Jefferson, James Monroe, Andrew Jackson,
Andrew Johnson, Rutherford Hayes, James Gartield, Grover Cleveland, Her-
bei t Hoover, Gerald Ford, Bili Clinton és Barack Obama.
EMIL „JAY” FREIREICH
145
ahhoz, hogy pusztán a véletlen műve legyen. Világosan látszik tehát,
hogy az egyik szülő hiánya számos közvetlen következménnyel jár.40
Az Eisenstadt, Iremonger és a többiek által feltárt bizonyítékok
azonban azt sugallják, hogy a szülő elvesztése is lehet távoli találat. Le-
hetséges, hogy valakinek az apja öngyilkosságot követ el, ő pedig ezért
elmondhatatlanul szörnyű gyerekkort él át, amit elméje legtávolabbi
sarkaiba űz - végül mégis valami jó származhat belőle. „Ez nem az ár-
vaság melletti érv - írja Brown. - Ám ezeknek a rendkívüli árváknak
a létezése azt sejteti, hogy bizonyos körülmények között a szükségből
erényt lehet kovácsolni.”41
6.
Amikor Jay Freireich 1955-ben a Nemzeti Rákkutató Intézethez ke-
rült, Gordon Zubrodnak, az onkológiai osztály fejének jelentett. Zub-
rod a leukémiás gyerekek osztályára osztotta be, ami a kampusz köze-
pén található fő kórházépület első emeletét foglalta el.42
A gyermekkori leukémia akkoriban a legborzasztóbb rákbetegség
volt. Mindenféle előjel nélkül sújtott le. Az 1-2 éves gyermeket ledön-
tötte a láz, ami nem akart elmúlni. Ezt követte a szűnni nem akaró fejfá-
40 Brown Wordsworth kísérteties strófáival indít, aki 8 évesen veszítette el édes-
anyját:
„Szíve-kútfeje volt ő tudásnak s szeretetnek / ínségben hagyott, ám - mint
erőnkből telt - / együvé forrva.”
41 Thomas De Quincey angol író híres megfogalmazásában: „Vajon előnyére
vagy hátrányára válik az ember természetének, ha még zsenge gyerekkorában
árvaságra jut?”
42 A leukémia elleni harc tudományos hátteréhez kiváló olvasmány a Pulitzer-dí-
jas Mukherjee könyve, amelyben a szerző egy teljes fejezetet szentel a leukémiá-
nak. Érdemes elolvasni. Siddhartha Mukhei jee: Melegségek betegsége - Mindent
a rákról (The Emperor o/All Maladies: A Miogrnphy of (’uncer) Ford.: Kelemen
László. Budapest, Libri, 2013.
11<>
DÁVID ÉS GÓLIÁT
jás, majd - ahogyan a gyerek védekezőképessége egyre romlott - egy-
más után a különböző íerto/esek, végezetül pedig a vérzés.
,,Dr. Zubrod hetente egyszer jött hozzánk - emlékezett vissza Frei-
reich. - Azt mondogatta: »Freireich, ez a hely olyan, mint a vágóhíd!
Csurom vér minden. Fel kell takarítani!« Igaza volt. A gyerekek min-
denhol véreztek - székeléskor és vizeléskor is ez volt a legrosszabb.
Vérzett a fülük és a bőrük is. A nővérek reggelente patyolattiszta ruhá-
ban jelentek meg, majd estére mindenük csupa vér volt.”
A gyerekeknél rettenetes fájdalmakat okozó belső vérzés lépett
fel, amely a májat és a lépet érintette. Miközben forgolódtak az ágy-
ban, szörnyű zúzódásokat szenvedtek, és meg az orrvérzés is halálos
következményekkel járhatott. Amikor már a jegelés sem segített, géz-
tampont dugtak a gyerek orrlyukaiba. Ha ez sem volt hatásos, akkor
fül-orr-gégészt hívtak, aki a szájon át benyúlva eltömítette az orrjáratot
egy gézdarabbal, amit utána az orrnyílásba húztak. A kezelés lényege
az volt, hogy nyomást gyakoroljanak az erekre az orrüreg belsejéből.
El lehet képzelni, milyen fájdalmas beavatkozás volt ez. Ráadásul gyak-
ran hatástalan is maradt, ezért ki kellett venni a gézt - a vérzés pedig
újra elindult. Az osztály a leukémia ellenszerének kifejlesztését tűzte
ki célul. A probléma azonban az volt, hogy olyan nehéz volt elállítani
a vérzést, hogy a legtöbb gyerek meghalt, mielőtt valahogy segíthettek
volna rajta.
„A kórházba került gyerekek 90%-a hat héten belül meghalt - mond-
ta Freireich. - Elvéreztek. Ha valaki a száján és az orrán keresztül vér-
zik, nem tud enni. Olyankor abbahagyja az evést. Majd megpróbál
inni. Aztán elkezd émelyegni, hányni, véres hasmenése lesz. Gyakorla-
tilag éhen hal. Vagy elkap valami fertőzést, majd tüdőgyulladást, aztán
belázasodik, jönnek a görcsök és...” Itt elhalkult a hangja.
Az orvosok nem sokáig bírták a leukémiás gyerekek osztályán. „Reg-
gel 7-kor kezdtünk és egészen este 9-ig ott voltunk - mesélte az egyik
orvos, aki akkoriban ott dolgozott. - Mindent meg kellett csinálnunk.
Minden este úgy értünk haza, hogy lelkileg teljesen kimerültünk. Bé-
lyegeket kezdtem gyűjteni. Este 10-kor leültem a bélyegeimhez, mert
EMIL „JAY” FREIREICH
147
ez volt az egyetlen dolog, amivel el tudtam vonni a figyelmemet a
munkától. A szülők féltek. Egyikük sem ment be a kórtermekbe, in-
kább az ajtóban álldogáltak. Senki sem akart ott dolgozni. Abban az
évben csak nálam hetven gyerek halt meg. Rémálom volt.”'1'
Freireich azonban másképp gondolkodott. Én soha életemben nem
voltam depressziós. Sosem ültem le siránkozni egyetlen szülő mellé sem a
gyereke halálos ágyára. Freireich összefogott Tóm Frei-jel, az intézet
másik kutatójával. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy a probléma
a vérlemezkék - az emberi vérben lebegő szabálytalan formájú sejt-
darabkák - hiánya. A leukémia meggátolja a vérlemezkék képződé-
sét, és ezek nélkül a vér nem tud megalvadni. Radikális gondolat volt.
Freireich egyik főnöke - George Brecher, a világszerte ismert hema-
43 Peter de Vries író lánya az 196t)-as években leukémia következtében hunyt
el. Vries szívszaggató regényt írt erről: A bárány vére (The Blood oj the Lamb)
Ford.; Abádi Nagy Zoltán. Budapest, Európa, 1983, 215-16.
Úgyhogy megint bent voltunk a Gyerekpavilonban, és megint az ismert kép
fogadott bennünket: anyák a haldoklóikká!, színlelt könyörületesség, Ártat-
lanok Vérének Ontása. Féllábú kislány imbolygóit végig mankóval a hall-
ban, a nővérek rutinosan biztatták. Az egyik csukott ajtó üvegén át egy fiú
volt látható, amint ült az ágyon, és annyi helyen jött a vér, ahány nyílás van
a fején; pap ácsorgott a falnál ugrásra készen, hogy közelebb nyomuljon, ha
kell. A szomszéd szobában egy ötéves fiúcskának nyomtak methotrexate-ot
a koponyájába, vagyis, pontosabban szólva, a műszerészcsapatot nézte, akik
kellő komolysággal gyülekeztek a leállt gép körül. A következőben egy kis-
baba ült az ágyon, a televíziót nézve, amely éppen kerekasztal-beszélgetést
sugárzott... A meghosszabbított búcsúzás poklára vetett szülők és gyerekek
közt örökösen ott jártak-keltek a Labort szolgáló vámpírok, mintákat szíva
a csontokból, vénákból, hogy lássák, kivel hogy bánik el az ellenség, mely
mindegyiket megjelölte. Meg a hentesköpenyes orvosok, a végtagleválasz-
tók, az agyhomorítók és életfontosságú szervek kcselői - vajon hogy éreztek
a tízmillió órás odaadó kutató erőfeszítésnek ezzel a legszebb gyümölcsével
kapcsolatban? Nyomon követték a tettest, szervről szervre, ízületről ízület-
re, míg végül semmi nem maradt, amin művészetüket gyakorolják: a beteg-
ség meghosszabbításának művészetet.
DÁVID ÉS GÓLIÁT
14S
tológus - kételkedett az eredményekben. Freireich azonban úgy vél-
te, Brecher a vizsgálat során nem pontosan számolta a vérlemezkéket.
O maga pedáns volt. Kifinomultabb módszert alkalmazott, és hajszál-
pontosan belőtte a vérlemezkék apró változásait is. Számára egyértel-
mű volt, hogy minél alacsonyabb a vérlemezkeszám, annál erősebb
a vérzés. A gyerekeknek tehát folyamatosan és nagy dózisban új vér-
lemezkékre van szükségük.
Az intézet vérbankja nem adott Freireichnek friss vért a vérátöm-
lesztések folytatásához. A szabályok értelmében ez tilos volt. Freireich
azonban az íróasztalra csapott: „E&d embereket ölnek meg!" Dick Silver,
Freireich egyik kollégája ezt mondta erről az esetről: „Vigyázni kell az-
zal, hogy kinek teszünk ilyen kijelentéseket. Jayt azonban egyáltalán
nem érdekelte.”
Freireich vérdonorokat keresett. Egyik betegének apja lelkipász-
tor volt, aki behozta a gyülekezet húsz tagját a kórházba. Az 1950-es
években a vérátömlesztéshez acéltűk, gumicsövek és üvegek kellettek.
Kiderült azonban, hogy a vérlemezkék megtapadnak ezeken a felüle-
teken. Freireich ezért kitalálta, hogy átáll a vadonatúj technológiájú
szilikontűk és műanyag zsákok használatára. A zsákokat kolbásznak
nevezték el. Óriásiak voltak. „Ekkorák - mondta karjait szélesre tárva
Vince DeVita, aki akkoriban Freireich kollégája volt. - Aztán ott vol-
tak a gyerekek, akik ekkorák voltak - és jóval közelebb tartotta egy-
máshoz a kezeit. - Olyan volt, mintha tűzoltótömlővel öntöznénk a
virágokat. Ha rosszul csináljuk, akkor a gyereknek szívelégtelensége
lesz. Az intézet orvosigazgatóját Berlinnek hívták. Amikor meglátta
[a kolbászt], azt mondta Jaynek, hogy megőrült. Azt is mondta neki,
hogy kirúgja, ha nem hagy fel a vérlemezke-transzfúzióval.” Freireich
egyáltalán nem zavartatta magát. „Jay nem hazudtolta meg önmagát
- folytatta DeVita. - Ha komolyan vette volna, hogy tényleg nem foly-
tathatja tovább, akkor egy percig sem maradt volna.” A vérzés azon-
ban megszűnt.
EMIL „JAY” FREIREICH
149
7.
Honnan származott Freireich bátorsága? Olyannyira lenyűgöző és
félelmetes jelenség, hogy könnyű elképzelni, már anyja méhéből is
ökölbe szorított kézzel bújt elő. MacCurdy elmélete a közeli találatok
túlélőiről és távoli találatok tanúiról azonban valami mást sejtet - ne-
vezetesen a bátorság bizonyos értelemben szerzett készség.
Olvassuk el újra, mit írt MacCurdy a londoni bombázások tapasz-
talatairól:
Mi, emberek nem pusztán a félelemnek vagyunk kitéve. Attól is
félünk, hogy félhetünk, így a félelem legyőzése fellelkesít min-
ket... Amikor attól féltünk, hogy légiriadókor pánik tör ki raj-
tunk, majd miután megtörtént és mi következetesen higgadtnak
mutattuk magunkat, akkor most, hogy biztonságban vagyunk, a
korábbi rossz előérzet és a mostani megnyugvás, illetve bizton-
ságérzet közötti kontraszt olyan magabiztosságot ad, ami már a
bátorság bölcsője.
Vegyük az első sort: nem pusztán a félelemnek vagyunk kitéve. Attól is fé-
lünk, hogy félhetünk. Mivel előzőleg még senki sem élt át bombázásokat
Angliában, a londoniak feltételezték, hogy szörnyű élmény lesz. Attól
ijedtek meg, hogy miképpen fogják érezni magukat, ha megkezdődnek
a bombázások.44 A német bombazápor hónapokon keresztül zuhogott,
mint a jégeső, a távoli találatok tanúi pedig, akik azt jósolták, hogy a
44 Az arra vonatkozó feltételezést, hogy egy jövőbeli szituációban hogyan fogjuk
érezni magunkat, „érzelmi előrejelzésnek” nevezzük. Minden bizonyíték arra
utal, hogy rettenetes érzelmi előrejelzők vagyunk. Stanley J. Rachman pszi-
chológus például egy csoportnyi, kígyótól rettegő embernek megmutatott egy
kígyót. Vagy klausztrofóbiásokat zárt be egy kicsi fémszekrénybe. Arra a kö-
vetkeztetésre jutott, hogy a rettegett helyzet valódi megélése sokkal kevésbé
félelmetes, mint ahogyan elképzeljük.
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ISO
bombázástól halálra rémülnek, megértették, hogy a félelmük elszállt.
Nem lett semmi bajuk. Mi történt azután? A félelem legyőzése fellelkesít
minket. Továbbá: a korábbi rossz előérzet és a mostani megnyugvás, illetve
biztonságérzet közötti kontraszt olyan magabiztosságot ad, ami már a bátor-
ság bölcsője.
A bátorság nem olyan dolog, ami mindenkiben benne rejlik és a
nehéz időkben csak úgy előjön. A kurázsi akkor jön, ha nehéz időket
élünk át, és rájövünk, hogy mégsem olyan elviselhetetlen. Látjuk már
azt a katasztrofális hibát, amit a németek követtek el? Bombázták Lon-
dont, mert az hitték, a villámháborúval társított trauma elveszi a britek
bátorságát. Valójában pontosan ellentétes hatást értek el. Létrehozták a
távoli találatok tanúinak városát, akik immár olyan bátrak voltak, mint
addig még soha. A németek jobban tették volna, ha egyáltalán nem
bombázzák Londont.
A következő fejezet az amerikai polgárjogi mozgalommal foglal-
kozik, mégpedig azzal az időszakával, amikor Martin Luther King az
alabamai Birminghamben folytatta kampányát. A történet egy részére
most is érdemes kitérni, hiszen a szerzett bátorság tökéletes példáit
ismerhetjük fel benne.
King egyik legfontosabb birminghami szövetségese Fred Shuttles-
worth, fekete baptista lelkipásztor, már hosszú ideje a szegregáció el-
leni küzdelem vezéralakja volt a városban. 1956 karácsony reggelén
bejelentette, hogy dacolva a város törvényeivel, a fehéreknek fenn-
tartott részen fog utazni a szegregált buszjáraton. A tüntetés előtti éj-
szaka azonban a helyi Ku-Klux-Klan bombát dobott a házára. A KKK
pontosan azt tette Shuttlesworthszel, amit a nácik a britekkel. Ok is
félreértették a közeli találatok túlélői és a távoli találatok tanúi közötti
különbséget.
Diane McWhorter a Carry Me Home (Vigyél haza!) című kötetében
lebilincselően ír a polgárjogi mozgalom birminghami fejezetéről. Arról
is tudósít, mi történt, amikor a rendőrség és a szomszédok Shuttles-
worth házának füstölgő romjaihoz siettek. Késő éjszaka volt, és Shutt-
lesworth már ágyban volt. Attól tartottak, meghalt:
EMIL JAY’’ FREIREICH
151
Hirtelen megszólalt egy hang a romok közül: „Nem megyek ki
meztelenül!” Néhány perccel később pedig maga Shuttlesworth
jött elő abban az esőkabátban, amit valaki a ház romjai közé do-
bott. Nem bénult le, nem vérzett és nem vakult meg. Még csak
meg sem süketült, noha a robbanás még az egy mérföldnyire álló
házak ablakait is kitörte... Shuttlesworth bibliai kézmozdulatot
tett az aggódó szomszédok felé, és így szólt:
-	Megoltalmazott az Úr. Nem sebesültem meg...
-	Tiszteletes, én tudom, kik voltak - mondta az egyik nagy-
darab, síró rendőr. - Nem hittem volna, hogy elmennek eddig.
Ha a helyében lennék, én elhagynám a várost. Ezek gonosz em-
berek.
-	Nincs a helyemben, biztos úr - válaszolta Shuttlesworth.
- Mondja meg a klánbeli kebelbarátainak, hogy ha az Úr meg-
mentett ettől, akkor egy tapodtat sem mozdulok. A harc csak
most kezdődik.
Ez egy klasszikus távoli találat. Shuttlesworth nem halt meg. (Közvet-
len találat.) Nem nyomorodott meg és nem szenvedett súlyos sérülést.
(Közeli találat.) Sértetlen maradt. A KKK terve dugába dőlt. Shuttles-
worth pedig még kevésbé félt, mint korábban.
Másnap gyülekezetének tagjai megpróbálták rávenni, hogy fújja le
a tiltakozást, de erre nem volt hajlandó. McWhorter így folytatja:
Akkor is felszállunk a buszra - mondta a megátalkodott lelkész a
gyülekezetének. - Keressetek magatoknak búvóhelyet, ha féltek,
de én a gyűlés berekesztése után elmegyek a belvárosba és fel-
szállók egy buszra. Nem fogok hátrapillantani, hogy megnézzem,
kik követnek. A fiúk lépjenek hátra, a férfiak pedig álljanak elő!
- zengte prédikátori hangon.
Shuttlesworth néhány hónappal később úgy határozott, személyesen
íratja be lányát a kizárólag fehéreknek fennlai tolt John Herbert Phil-
152
DÁVID ÉS GÓLIÁT
lips Középiskolába. Miközben oda tartott, dühös fehérek tömege vette
körül a kocsiját. Itt ismét átadom a szót McWhorternek:
A gyerek legnagyobb megrökönyödésére apja kiszállt az autó-
ból. A boxereket, faütőket és láncot szorongató férfiak rárontot-
tak Shuttlesworthre. A járdán többször is a földre került. Valaki a
fejére húzta a kabátját, így nem tudta leereszteni a karjait... „El-
kaptuk ezt a rohadékot” - üvöltötte egy férfi. „Öljük meg!” - őr-
jöngött a tömeg. A bámészkodó fehér nők közül valaki elkiáltotta
magát: „Öljétek meg ezt az anyaszomorító négert, és vége lesz!”
A férfiak elkezdték bezúzni a kocsi ablakait.
Mi lett Shuttlesworthszel? Semmi. Sikerült visszakúsznia az autójába.
Elment a kórházba, ahol kiderült, apró vesesérülést szenvedett, és
néhány vágást és zúzódást szerzett. Még aznap délután elhagyta a kór-
házat, este pedig már temploma szószékéről hirdette híveinek, hogy
megbocsát támadóinak.
Shuttlesworth minden bizonnyal nagyon eltökélt volt, és hatalmas
erővel bírt. Amikor sértetlenül előmászott házának romjai alól, pszi-
chés páncélzata újabb réteggel gyarapodott. Mi, emberek nem pusztán a
félelemnek vagyunk kitéve. Attól is félünk, hogy félhetünk, így a félelem legyő-
zése fellelkesít minket... A korábbi rossz előérzet és a mostani megnyugvás,
illetve biztonságérzet közötti kontraszt olyan magabiztosságot ad, ami már a
bátorság bölcsője.
Mi történt a Phillips középiskolánál? Egy újabb távoli találat. Ami-
kor elhagyta a kórházat, Shuttlesworth így nyilatkozott: „Ebben az év-
ben immár másodízben történt olyan csoda, amely megmentette az
életemet.” Ha egy távoli találat jókedvre derít, akkor kettőnek vajon
milyen hatása van?
Nem sokkal később Shuttlesworth elvitte kollégáját, Jim Farmert az
alabamai Montgomerybe, hogy bemutassa Martin Luther Kingnek.
A találkozó egy templomban zajlott; előtte konföderációs zászlót len-
gető dühös tömeg gyülekezett. Amikor Shuttlesworthék odaértek, a
EMIL „JAY” FREIREICH
153
tömeg rázni kezdte az autót. A sofőr megfordult, majd másik útvonalat
keresett, de megint belefutottak a tömegbe. Mit tett Shuttlesworth?
Mint a Phillips középiskolánál, most is kiszállt az autóból. McWhorter
így ír erről:
Kólásüvegekkel zúzták be a kocsi ablakait, amikor megállt egy
pillanatra. Ekkor érezte meg először a könnygáz szagát. Intett
Farmernek, hogy szálljon ki a kocsiból, aztán egyenesen a tömeg
felé indult. Farmer, a bonviván „halálra rémülve” követte a cin-
gár Shuttlesworthöt. A hőzöngők hátrébb húzódtak, leeresztették
ütőiket, Shuttlesworth pedig úgy sétált el a templom kapujáig,
hogy a haja szála sem görbült. „Félre! Gyerünk! Félre!” - csak
ennyit mondott.
Ez már három távoli találat.
Egy szülő elvesztése nem pont olyan, mintha felrobban a házunk
vagy nekünk esik az őrjöngő tömeg, hanem sokkal rosszabb. Nem
egyetlen szörnyű pillanatig tart, és az okozott sebek sem gyógyulnak
olyan gyorsan, mint egy zúzódás. Mi történik azokkal a gyerekekkel,
akiknek valóra válik a legnagyobb félelmük - és ráébrednek, hogy még
mindig talpon vannak? Vajon elérhetnék, amit Shuttlesworth és a lon-
doni bombázás távoli találatainak tanúi elértek - magabiztosságot, ami
a bátorság bölcsője?45
45 „Évekkel ezelőtt volt egy ilyen betegein - mesélte Peter Mezan New York-i pszi-
chiáter. - Egy egész birodalmat épített fel. Ám katasztrofális gyerekkora volt.
Hatéves korában szemtanúja volt anyja halálának. Apja a haldokló nő felett állt,
és magából kikelve üvöltözött vele, miközben anyját görcsök gyötörték. Ké-
sőbb az apját is megölték, mert bűnöző volt. Testvérével árvaházba kerültek.
Úgy nőtt fel, hogy nincs más választása, győznie kell. Olyan kockázatokat is
vállalt, amelyeket mások nem. Azt érezte, nincs semmi vesztenivalója.” Mezan
számára egyáltalán nem rejtélyes a gyerekkorb un elszenvedett trauma és a fel-
nőttkorban elért óriási siker közötti kapcsolat. Egy ilyen sérülés elszenvedése
és túlélése felszabadító hatású is. „Ezek az emberek le tudjak dönteni az ismert
154
DÁVID ÉS GÓLIÁT
„Az a rendőr, aki börtönbe vitte Shuttlesworthöt - írja McWliorter
a lelkész számos letartóztatásának egyikéről megütötte, fenékbe bil-
lentette, majomnak nevezte, majd rá üvöltött:
-	Miért nem ütsz meg?
Shuttlesworth így felelt:
-	Mert szeretlek.
Kitárta karjait, és az út további részében mosolygott, míg meg nem
érkeztek a börtönbe, ahol tilos volt az éneklés és az ima, ezért szundí-
tott egyet.”
8.
Amit Freireich tett a vérzés megállításáért, áttörést hozott. A gyerekek
tovább életben maradtak, így már a betegségük kiváltó okát is kezelhet-
ték. A leukémia azonban még nagyobb problémát jelentett, mert csak
néhány gyógyszert ismertek, ami hatásos volt ellene. Például az olyan
sejtpusztító készítményeket, mint a merkaptopurin, a methotrexat és a
prednison nevű szteroid. Ám ezek mindegyike súlyosan mérgező volt,
ezért csak korlátozott mennyiségben adagolhatták, és így nem pusztí-
tották el az összes rákos sejtet. A beteg körülbelül egy hétig érezte ma-
gát jobban. Ezután a kezelést túlélő sejtek elkezdtek sokszorozódni, és
a rák ismét visszatért.
„Az intézet egyik konzulense Max Wintrobe - mondta Freirech.
- Világhírnévre tett szert, mert ő írta az első hematológiai tankönyvet,
illetve beszámolt a gyerekek leukémiás kezelésének akkori helyzeté-
ről. Az egyik tőle származó idézetet még ma is fel szoktam olvasni a
hallgatóimnak: »Ezek a készítmények több kárt okoznak, mint araeny-
világ - amit hiszünk, feltételezünk, ami széles körben elterjedt, ismert, biztos-
ra vett, legyen az a rák vagy a fizika törvényei - korlátáit. Nem korlátozza okét
az értelmezési keret. Képesek kilépni belőle, mert a gyéreidkor általános kerete
sem létezett számukra, hiszen összetört.”
EMIL „JAY” FREIREICH
155
nyi hasznot hajtanak, hiszen pusztán meghosszabbítják a szenvedést.
A betegek mindenképpen meghalnak. A gyógyszerek csak rontanak a
helyzeten, ezért ne használjuk őket.« Világszerte ez volt az elfogadott
nézőpont.”
Frei és Freireich, illetve a buffalói Roswell Park Memória! Institute
csapata James Holland vezetésével azonban meg volt győződve arról,
hogy a gyógyászati ortodoxia fordítva ül a lovon. Ha a gyógyszerek
nem pusztítanak el elég rákos sejtet, akkor drasztikusabb kezelés szük-
séges, ugye? Miért ne lehetne kombinálni a merkaptopurint a metho-
trexattal? Mindkét készítmény a rákos sejteket támadja, noha másfajta
módon, éppúgy, mint a szárazföldi hadsereg és a tengerészet. Lehetsé-
ges, hogy a methotrexat elpusztítja azokat a sejteket, amelyek túlélték
a merkaptopurin hatását. És ha ehhez még prednisont is adunk? Talán
az lesz a légierő, amely az égből ontja a bombákat, miközben a másik
kettő a szárazföldön és a tenger felől támad.
Freireich aztán véletlenül rábukkant a negyedik gyógyszerre, ame-
lyet egy meténgféléből vontak ki. Ez volt a vinkrisztin. Az Eli Lilly
gyógyszergyárból behozta valaki a Nemzeti Rákkutató Intézetbe, hogy
tanulmányozzák. Szinte senki sem tudott róla semmit, ám Freireich-
nek volt egy olyan megérzése, hogy hatásos lehet a leukémia ellen.
„Huszonöt gyerek haldoklóit - mondta. - Semmit sem tudtam tenni
értük. Úgy éreztem, ki kell próbálnom. Miért ne? Úgyis meghalnak.”
A vinkrisztin ígéretesnek bizonyult. Freireich és Frei olyan gyerekek-
nek adta be, akik már egyáltalán nem reagáltak más gyógyszerekre. Né-
hányuk állapotában átmeneti javulás következett be. Ezért Freireich és
Frei az intézet tanácsadó testületéhez fordult, hogy a négy gyógyszert
- a szárazföldi hadsereget, a tengerészetet, a légierőt és a tengerészgya-
logságot - egyszerre alkalmazhassák.
A rákot manapság rutinszerűen „gyógyszerkoktéllal” kezelik, amely
két, három, nemritkán négy-öt különböző készítményből áll. Az 1960-
as évek elején azonban ez még nem volt bevett szokás. Sőt, akkoriban
Freireich ünnepelt új felfedezése, a vinkrisztin is rendkívül félelme-
tes volt. Ezt Freireich is tapasztalta. „Voltak c mellékhatásai? De még
156
DÁVID ÉS GÓLIÁT
milyenek! - mondta. - Súlyos depressziót és idegbetegséget okozott.
A gyerekek lebénultak, a mérgező dózistól kómába estek. Az első ti-
zennégy beteg közül egy-kettő meg is halt. Teljesen megsült az agyuk.”
Max Wintrobe úgy vélekedett, az a humánus megoldás, ha egyáltalán
nem használják ezeket a készítményeket. Freireich és Frei pedig négyet
akart alkalmazni, egyszerre. Frei még az intézet tanácsadó testületét is
kérte, hogy foglaljon állást az ügyben, ám ez sem vezetett sehova.
„A tanácsadók között volt dr. Cári Moore elismert hematológus is,
aki történetesen apám jó barátja volt még St. Louisból - mesélte Frei
évekkel később. - Én is a barátomnak tartottam. Az előadásomat azon-
ban felháborítónak találta. Nem foglalkozott gyerekgyógyászattal, így
gyerekkori leukémiával sem, ezért a felnőtteknél fellépő Hodgkin-kór-
ról beszélt. Azt mondta, ha a betegünk Hodgkin-kórja előrehaladott
állapotban van, akkor a legtöbb, amit tehetünk érte, hogy7 javasoljuk
neki, utazzon Floridába, és élvezze az életet. Ha túl sok tünetet okoz a
betegségük, akkor sugárterápiát vagy7 mustárnitrogént alkalmazzunk,
de csak a lehető legkisebb dózisban. Ennél drasztikusabb kezelés nem
etikus, négy7 gy7ógy7szer egyidejű beadása pedig lelkiismeretlenség.”
Frei és Freireich elcsüggedt. Főnökükhöz, Gordon Zubrodhoz for-
dultak, akinek már meggyűlt a baja Freireichhel a vérlemezkevitában.
Csak vonakodva engedélyezte a vinkrisztinkísérletet. Ö felelt mind-
azért, ami a szinten történt, és ha valami rosszul sült el, neki kellett a
kongresszusi vizsgálóbizottság elé állnia. El tudjuk képzelni? Két re-
negát kutató kísérleti és rendkívül mérgező koktélt ad 4-5 éveseknek
egy7 kormányzati laboratóriumban. Zubrodnak súlyos fenntartásai
voltak ezzel kapcsolatban. Frei és Freireich azonban nem tágított. Pon-
tosabban Frei, hiszen Freireichet nem olyan fából faragták, akire ké-
nyes tárgyalásokat lehetett bízni. „Tóm nélkül semmire sem mentem
volna - vallotta be Freireich. - O pontosan az ellentétem. Megfontolt
és humánus.” A gy7ógy7szerek mind mérgezőek voltak Frei szerint, de
másképp mérgezőek, így ha vigyáznak a dózis meghatározásánál, és ha
drasztikusan kezelik a mellékhatásokat, a gyerekek életben maradhat-
nak. Zubrod áldását adta. „Örült egy terv volt - mondta Freireich. - De
EMIL JAY” FREIREICH
157
okos és pontos is egyben. Sokat gondolkodtam rajta, és tudtam, hogy
be fog válni. Olyan volt, mint a vérlemezkés eset. Működnie kellett!”
A próbát VAMP-nak hívták.46 47 Egyes klinikai munkatársak - az
osztályon segítő fiatal orvosok - nem vettek részt a munkában, mert
úgy gondolták, Freireich megőrült. „Mindent nekem kellett csinálni
- mondta Freireich. - Én rendeltem meg a gyógyszereket és kevertem
össze őket. Én adtam be. Én csináltam a vérképet és mértem fel a vér-
zést. Én végeztem el a csontvelővizsgálatot. Én számoltam meg a vérle-
mezkéket.” Az első körben tizenhárom gyereket kezeltek. Az első egy
kislány volt. Freireich olyan nagy dózist választott, hogy a lány majd-
nem meghalt. Utána órákon keresztül ült mellette. Antibiotikumra és
lélegeztetőkészülékre is szükség volt. A kislány túlélte, de amikor a rák
visszatért, sajnos meghalt. A két orvos azonban tanult az esetből. Fi-
nomították a módszert, és a második számú beteg következett, akit
Janice-nek hívtak. O meggyógyult, csakúgy, mint a két köv tkező pá-
ciens. Ez volt a kezdet.
Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a rák nem múlt el, és szá-
mos rosszindulatú sejt még mindig lesben állt. Rájöttek, hogy egy ke-
moterápiás kezelés nem elegendő. Újabb ciklust indítottak el. Elmúlik
a betegség? Nem. Újabb körre volt szükség. „Három kezelést kaptak
- mondta Freireich. - A tizenhárom gyerekből tizenkettő visszaesett.
Ezért úgy döntöttem, csak egyféleképp folytathatjuk. Minden hónap-
ban kezelést kapnak, egy álló éven át.”4,
46 A kombinált kemoterápia egyik fajtája. (A Szerk.)
47 Az ismételt kemoterápiás kezelés - még akkor is, ha a beteg teljesen tünet-
mentes - ötletét a Nemzeti Rákkutató Intézet munkatársai, M. C. Li és Roy
Hertz vetette fel az 1950-es évek végén. Li addig kezelte methotrexattal a cho-
riocarcinomát - a mellrák egy ritka fajtáját -, míg teljesen el nem tűnt a beteg
szervezetéből. Ez volt az első alkalom, hogy sikeresen gyógyítottak tumort ke-
moterápiával. Amikor Li előállt az ötlettel, nem engedélyezték. Azon a vélemé-
nyen voltak, hogy barbár dolog lenne az ilyen kezelés. Li azonban nem adta fel.
Kirúgták holott meggyógyította betegeit. „Ilyen volt a légkör meséli DeVita.
— Emlékszem, akkoriban nagy viták folytak a choi loc.mjnomarol, főleg arról,
158
DÁVID ÉS GÓLIÁT
„Ha előzőleg azt hitték rólam, hogy őrült vagyok, most biztosan azt
gondolták, teljesen meghibbantam - folytatta Freireich. - A tünet-
mentes gyerekeket, akik sétálnak és fociznak, újra és újra kórházba
dugom, ahol megbetegítem őket. Nincsenek vérlemezkék. Nincsenek
fehérvérsejtek. Vérzés. Fertőzés.” A VAMP tönkretette a gyerekek im-
munrendszerét. Teljesen védtelenek voltak. Szüleiknek ez kínzó lelki
gyötrelmet jelentett. Azt mondták nekik, a gyerekeiknek csak úgy van
esélyük az életre, ha folyamatosan és kegyetlenül a halál peremére
taszítják őket.
Freireich belevetette magát a munkába. Minden energiájával és el-
szántságával azon dolgozott, hogy a betegeit életben tartsa. Akkoriban,
ha egy betegnek felszökött a láza, az orvos hemokultúra-mintavételt
végzett, és amikor megjöttek az eredmények, megkereste a fertőzés le-
küzdéséhez leginkább megfelelő antibiotikumot. Soha nem adtak be-
lőle egyszerre több fajtát. A másodikat csak akkor írták fel, ha az első
hatástalannak bizonyult. „Jay az eszünkbe véste, hogy nincs alku - em-
lékezett vissza DeVita. - Ha a gyerekeknek felmegy a lázuk, azonnal
kezelni kell őket, méghozzá antibiotikumok kombinációjával, külön-
ben három órán belül meghalnak.” Volt egy antibiotikum, amelyről azt
mondták, hogy soha ne adják be gerincvelőbe. Freireich azt mondta
DeVitának, adja be - a gerincvelőbe! „Freireich olyan dolgokat kért tő-
lünk, amelyeket mindenki eretnekségnek tartott.”
„Rengeteg kritikát kellett kiállnia - folytatta DeVita. - A klinikán
dolgozó munkatársak azt gondolták, őrültséget művel. O pedig ma-
gán hordozta ennek súlyát. Állandó inzultusoknak volt kitéve - főleg
a Harvardon végzettektől. Mindig a terem végében álltak, és folyama-
tosan heccelték. Freireich mondott valamit, mire ők valami ilyesmit
vajon spontán javulás történt e. Senki sem gondolt arra, hogy a metbotrexat
tényleg meggyógyította a beteget.” Mondanunk sem kell, Freirech még ma is
nagy csodálattal beszél Liről. Egy tudományos konferencián az egyik előadó
fitymálta Li eredményeit, mire Freireich felállt és ezt dörögte: „M. C. Li meg-
gy ógyitotta a choriocarcinornás beteged!"
EMIL „JAY” FREIREICH
159
válaszoltak: »Persze, Jay, elrepülök a holdra « Szörnyű volt. Jay pedig
állandóan ott volt körülöttünk, minden egyes laboreredményt és gra-
fikont elemzett. Halál fia volt, aki nem tett meg mindent a betegeiért.
Olyankor kegyetlen volt. Olyan dolgokat mondott és tett, amelyek
miatt megütötte a bokáját. Akár értekezletekre is bement, ahol meg-
sértett valakit, mire Freinek kellett közbeavatkoznia, hogy elsimítsa a
feszültséget. Vajon érdekelte, mások hogyan vélekednek róla? Talán.
De annyira biztosan nem, hogy ne azt csinálja, amit helyesnek gon-
dolt.48 Hogyan csinálta? Nem tudom.”
De mi tudjuk, ugye? Sokkal rosszabb dolgokon is keresztülment
már.
Freireich és Frei 1965-ben adta ki a „Progress and Perspectives in
the Chemotherapy of Acute Leukémia” (Fejlődés és távlatok az akut
leukémia kemoterápiájában) című tanulmányát az Advances in Chemo-
therapy című folyóiratban, amelyben leírták, hogy kidolgozták a gye-
rekkori leukémia sikeres kezelésének módszereit.49 Ma a gyógyulási
l!i Tömérdek Freireichről szóló történet kering. Egyszer felment az intézet tizen-
egyedik emeletén található osztályra, amely a krónikus myeloid leukémiában
(CML) szenvedő felnőtteknek volt fenntartva. Ez a fajta betegség a fehérvér-
sejtek túltermelését okozza. A betegek fehérvérsejtképző szervei túlhajszolt ál-
lapotba kerülnek. A Freireich osztályán fekvő gyerekek azonban akut limfoid
leukémiában szenvedtek. Ebben a betegségben a fehérvérsejtek érési folyama-
ta szakad meg, ezért is vannak ezek a gyerekek annyira kitéve a fertőzéseknek.
Freireich tehát vért vett a tizenegyedik emeleten fekvő felnőtt leukémiásoktól,
hogy odaadja az első emeleten lévő leukémiás gyerekeknek. Szokatlan volt a
fehérvérsejtvétel a CML-ben szenvedőktől? „Ez maga volt az őrület - mondta
később Freireich. - Mindenki azt mondta, hogy meghibbantam. Mi van akkor,
ha végül a gyerekek is elkapják a CML-t? Mi van, ha csak betegebbé teszem
őket?” Freireich megvonta a vállát: „Mindez ott történt, ahol a gyerekek ha-
lálozási esélye 100% volt néhány hónapon belül. Nem volt semmi veszteni-
valónk.”
49 Némileg egyszerűsítettem a történetet, további információkért lásd Mukher-
jee könyvét, ahol ezt részletesen kifejti. Miután Ireireich es l'rei bemutatták,
hogy eredményt érték el a leukémia ellen a korábban nem hallott dózisban
160
DÁVID ÉS GÓLIÁT
arány közel 90%-os. A Freireich és Frei, illetve követőik által megmen-
tett gyerekek száma sok ezer.
9.
Ez akkor azt jelenti, Freireich örülhet, hogy ilyen gyerekkora volt?
A válasz: egyértelműen nem. Olyan dolgokon ment keresztül, amiken
egy gyereknek sem szabadna. Az összes diszlexiásnak, akivel interjút
készítettem, feltettem azt a kérdést, amiről szó volt az előző fejezet-
ben: Kívánnák-e a gyereküknek, hogy diszlexiás legyen? Mindegyi-
kük nemmel felelt. Grazert kirázta a hideg a gondolattól, Gary Cohn
pedig elborzadt. Dávid Boies mindkét fia diszlexiás, és szinte megsza-
kad a szíve, hogy azt kell látnia, olyan társadalomban nőnek fel, ahol
az olvasás már nagyon fiatalon és minden területen szükséges. Egy ki-
váló hollywoodi producer, a Wall Street egyik legbefolyásosabb ban-
kára, valamint az ország egyik legmenőbb ügyvédje - mindannyian
tisztában vannak azzal, hogy a diszlexia központi szerepet játszott si-
kereikben. Első kézből származó tapasztalattal is rendelkeznek arról,
mekkora ára van ennek a sikernek - nem kívánhatnak hasonló sorsot
gyerekeiknek.
Ám nem jól tettük fel a kérdést, ugye? A kérdés így hangzik helye-
sen: szükségünk van-e - mint társadalomnak - olyan emberekre, akik
ilyen traumát éltek át? A válasz: egyértelműen igen. Ez nem éppen kel-
lemes téma. Minden egyes megerősítő távoli találatot számtalan kö-
zeli találat kísér, ami rettenetes terhet ró arra, aki megéli. Mindnyájan
kerülhetünk azonban olyan szituációba, amikor sorsunk olyan embe-
adagolt gyógyszerek alkalmazásával, Dónak! l’inkel onkológus még ennél is
tovább ment. A memphisi St. Jude Gyermekgyógyászati Kórházban működő
csapatával kifejlesztette a „totális terápiát”, ami tulajdonképpen a kombinált
terápia. A manapság használatos, rendkívül hatékony kezelések voltaképpen a
kombinált terápia Pinkel-íéle változatai.
EMIL „JAY” FREIREICH
161
reken múlik, akiket megkeményítettek tapasztalataik. (1 I reireichnek
volt mersze megcélozni az elképzelhetetlent. Gyei ekekkel kísérlete-
zett, akiket olyan szintű fáj dalomnak tett ki, amilyenen emberi lénynek
nem szabadna átmennie. És ezt főként azért tette, mert saját tapaszta-
latából tudta, hogy még a legsötétebb pokolból is kikerül hetünk épen
és egészségesen. A leukémia közvetlen találat volt. De ő távoli találattá
formálta át.
A csata kellős közepén Freireich ráébredt arra, hogy a rák vizsgála-
tának szabványos módszere - vérmintavétel és a ráksejtek megszám-
lálása mikroszkóp alatt - nem elegendő. A vér félrevezető. A gyerekek
vére azt mutathatja, elmúlt a betegség, miközben a csontvelőben to-
vább burjánozhatnak a ráksejtek. Tehát hosszú hónapokon keresztül
csontvelőmintákat vettek tőlük egészen addig, amíg meg nem bizo-
nyosodtak róla, hogy a rákos sejtek elpusztultak. Amikor Max Wint-
robe megtudta, mit művel Freireich, azonnal megpróbálta megállíta-
ni. Azt mondta, Freireich kínozza a betegeit, és ebben nem tévedett.
O együtt érző választ adott a kérdésre, ám ez soha nem vezetett volna
a gyógyuláshoz.
„Ügy vettük le a mintát a csontvelőből, hogy így megfogtuk a gyere-
kek lábát - mondta Freireich, miközben óriási kezével megragadta az
egyik gyerek apró combját. - Érzéstelenítés nélkül szúrtuk bele a tűt.
50 Eugen Kogon emlékirataiban leírja, mi történt a buchenwaldi koncentrációs
táborban, amikor a nácik a rabok vezetőitől azt követelték, hogy ők válasszák
ki soraikból a „társadalmilag alkalmatlanokat”, akiket gázkamrákba küldtek. Ha
ennek nem tettek eleget, az katasztrofális következményekkel járt; ekkor átad-
ták a vezetést a „zöldeknek”, a köztörvényes bűnözőknek, akiket a zsidók és
a politikai foglyok mellett szintén Buchenwaldba internáltak. A „tiszta szívet
semmilyen indokkal” nem kényszeríthetik ilyen döntés meghozatalára - írja
Kogon. A túlélés néha megköveteli, hogy valamilyen nagyobb cél érdekében
olykor ártsunk, ám „minél kifinomultabb valaki, annál nehezebb ilyen döntést
meghoznia”. Kogon, Eugen: Az SS-állam - A koncentrációs táborok rendszere
(Dér SS Staat: Das System dér deutschen Konzentmtionslager) Ford.: Vörös Esz-
ter. Budapest, Coldwell, 2006.
162
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Miért így? Mert amikor beadtuk nekik az érzéstelenítő injekciót, akkor
is pont így visítottak. Ezt a tűt a térd alatt egyenesen a sípcsontba szúr-
ják. A gyerekek megőrültek a fájdalomtól, a szülőknek és a nővéreknek
kellett lefogniuk őket. Minden egyes ciklusban vettünk mintát, mert
tudnunk kellett, mi van a csontvelőjükkel.”
Amikor azt mondta, „így megfogtuk a gyerekek lábát”, Freireich
arca grimaszba rándult, mintha egy pillanatra átérezte volna a fájdal-
mat, amit a sípcsontba szúródó tű okozott a gyerekeknek, és ez a kín
habozásra kényszerítené.
10.
Jay Freireich rezidensi ideje alatt megismerkedett Haroldinc Cunnin-
gham nővérrel. Randizni hívta, ám a nő nemet mondott. „A fiatal or-
vosok igencsak rámenősek voltak - emlékszik vissza az egykori nővér.
- Freireich szókimondó ember hírében állt. Párszor hívott, de én nem
mentem.” Egyszer Cunningham Chicago külvárosába utazott a nagy-
nénjéhez a hétvégére, amikor megszólalt a telefon. Freireich volt az.
Vonattal jött Chicagóból, és a vasútállomásról telefonált. „Azt mondta:
»Itt vagyok« - mesélte. - Nagyon állhatatos volt.” Mindez az 1950-es
évek elején történt, és azóta is házasok. Míg Freireich óriás, felesége
alacsony termetű - egy kicsi nő hatalmas erőtartalékokkal.
„Értem őt, tudom, mire van szüksége” - mondta a férjéről Harol-
dine. Amikor Freireich késő este hazaért a kórházból, a vérből és szen-
vedésből, ő mindig ott volt. „O az első ember, aki szeretett engem - me-
sélte Freireich. - O az én földre szállt angyalom. Megtalált. Szerintem
felfedezett bennem valamit, amit táplálni lehet. Mindenben alkalmaz-
kodom hozzá, mindennap ő tart életben.”
Haroldine is szegény sorban nőtt fel. Egy kicsi lakásban éltek Chi-
cago szélén. Amikor 12 éves volt, egyszer be akart menni a fürdőszo-
bába, de nem tudott. „Anyám belülről bezárta az ajtót - mesélte. - Át-
rohantam a szomszédhoz, aki a fobcrlőnk volt. Kívülről kinyitotta az
EMIL,JAY” FREIREICH	163
ablakot és bemászott, majd azonnal hívtuk a mentőket. Anyain a kór-
házban halt meg. Amikor az ember 12-13 éves, nem igazán lógja lel, mi
történik, de arra határozottan emlékszem, hogy boldogtalan voltam.
Apám természetesen nem volt otthon. Nem volt túl jó apa.”
Az asszony, aki megteremtette a nyugalom szigetét a háborgó óceá-
non, férje irodájában ült egy széken. „Rá kell ébrednünk, hogy a szere-
tet nem mindig menti meg azokat, akikért küzdünk. Egyszer megkér-
dezte tőlem valaki, nem voltam-e dühös. Azt feleltem, hogy nem, mert
megértettem anyám gyötrelmeit. Léteznek olyan dolgok, amelyek vagy
megerősítenek, vagy elpusztítanak. Ez bennünk a közös Jayjel.”
HATODIK FEJEZET
Wyatt Walker
„A nyúl a leggógyisabb az összes állat közül,
amiket a Jóisten a világra csinált.”
1.
Az amerikai polgárjogi mozgalom történetének leghíresebb fényképét
1963. május 3-án készítette Bili Fludson, az Associated Press fotósa.
Hudson az Alabama állambeli Birminghamben tartózkodott, ahol
Martin Luther King aktivistái a város rasszista közbiztonsági megbí-
zottja, Eugene „Bika” Connor ellen vonultak fel. A fotón egy tizenéves
fiú látható, amint rátámad egy rendőrkutya. A kép mindmáig semmit
sem vesztett az erejéből.
Fludson leadta a filmtekercset az aznapi fotókkal a szerkesztőjének,
Jim Laxonnak. Laxon átnézte őket, majd rábukkant arra, amelyiken
a fiúnak ugrik a kutya. Később azt mondta, lenyűgözte „a fiatal [fiú]
szentekhez illő nyugalma, amint a német juhász acsarkodó pofája
előtt áll”. Azóta nem kerítette hatalmába ilyen érzés, hogy 17 évvel
azelőtt Pulitzer-díjat nyert az atlantai hoteltűz elől menekülő, magas
emeleti ablakból kiugró nő fotójával.
Laxon szétküldte a képet az országban. A The New York Times más-
napi, szombati számában háromhasábos méretben, címlapon hozta
le, ahogyan az ország más, főbb lapjai is. Kennedy is látta a fotót, és
meghökkentőnek találta. A külügyminiszter, Dean Rusk azon aggó-
WYATT WALKER
165
Bili Hudson/Associated Press
előtt, hogy a kép „zavarba hozza külföldi barátainkat, és örömet okoz
ellenségeinknek”. A kongresszusban, valamint számtalan nappaliban és
osztályteremben is vita folyt a fotóról. Úgy tűnt, az amerikaiak más-
ról sem beszélnek. Egy újságíró úgy fogalmazott, a kép „örökre belénk
ég... mintha a cingár, jól öltözött fiú a kutya felé hajolna, miközben
karjai erőtlenül lógnak. Mintha azt mondaná: »Itt vagyok! Gyere, kapj
el!«” Martin Luther King és polgárjogi mozgalmának aktivistái éveken
át harcoltak a déli államok rasszista törvényei és politikája ellen - olyan
szabályok ellen, amelyek értelmében a feketék alig vagy egyáltalán nem
kaptak munkát, rendes oktatást, szavazati jogot, vagy akár lehetőséget
arra, hogy ugyanabból az ivókútból igyanak, mint a fehérek. Ám egy-
szer csak fordult a kocka. Az alsóház elfogadta a mérföldkőnek számító
1964-es polgárjogi törvényt, az Egyesült Államok történetének talán
egyik legfontosabb jogszabályát. Az a szóbeszéd járta, hogy a törvényt
„Birminghamben írták”.
166
DÁVID ÉS GÓLIÁT
2.
Amikor Martin Luther King 1963-ban Birminghambe látogatott,
mozgalma éppen válságban volt. Azt megelőzően kilenc hónapig a
300 km-re délre fekvő, Georgia állambeli Albanyban vezette a szeg-
regációellenes tiltakozásokat, ahonnan jelentős eredmény nélkül volt
kénytelen távozni. A polgárjogi mozgalom legnagyobb győzelme a
Legfelsőbb Bíróság 1954-es döntése volt az elhíresült Brown kontra
Oktatási Bizottság ügyben, amely kimondta, hogy az állami iskolák-
ban alkotmányellenes a faji elkülönítés. Azóta már egy évtized is eltelt,
ám a déli államok iskoláiban egyáltalán nem enyhült a faji megkülön-
böztetés. Az 1940-es években és az 1950-es évek elején a legtöbb déli
állam élén mérsékelt politikus állt, akik legalább elismerték a feketék
méltóságát. Alabama akkori kormányzója, „Nagy Jim” Folsom gyak-
ran hangoztatta, hogy „minden ember egyforma”. Az 1960-as évekre
azonban leáldozott a mérsékelt politikusok ideje, helyükre kemény-
vonalas szegregációpártiak kerültek. Úgy tűnt, a Dél visszafelé halad
az időben.
Mi történt Birminghammel? Az Egyesült Államok fajilag leginkább
megosztott településének számított, „a Dél Johannesburgjának” is titu-
lálták. Amikor a busznyi polgárjogi aktivista a város felé vette az irányt,
a helyi rendőrség tétlenül szemlélte, amint a Ku-Klux-Klan tagjai le-
szorítják őket az útról és felgyújtják a járművüket. A helyi Klán tag-
jai olyan gyakran robbantották fel a fehérek lakta negyedekbe költöző
feketék házait, hogy a várost sokszor „Bombahamként” emlegették.
„Kriminológiai tényként kezelték, hogy a bűnözéshullám - betörések,
nemi erőszak - megállításának egyik leghatékonyabb eszköze az, ha ki-
mennek az utcára és lelőnek pár embert. (»Ebből elég! Tudjátok, mi
a dolgotok - mondhatta egy rendőrtiszt akkoriban.«) - írja Diane
McWhorter CarryMe Home című könyvében.
Eugene „Bika” Connor, a város közbiztonsági megbízottja hatal-
mas fülekkel és a kecskebékáéhoz hasonló orgánummal megáldott
alacsony, zömök ember volt. Connor 1938 bán lépett színre, amikor
WYATT WALKE.R
167
Birmingham belvárosában konferenciát tartottak, amelyen fehér és fe-
kete küldöttek egyaránt megjelentek. Connor az épület előtt elterülő
gyepen álló pózna köré egy hosszú kötelet kötött, majd kifeszítette. Azt
mondta, hogy - a város szegregációs rendelkezéseinek értelmében - a
feketék a kötél egyik, míg a fehérek a kötél másik oldalán tartózkodhat-
nak. A konferencián megjelent Eleanor Roosevelt, az elnök felesége is.
A „rossz” oldalon foglalt helyet, ezért Connor emberei arra kényszerí-
tették, hogy üljön át a fehérekhez. (Képzeljük el mindezt Michelle Oba-
mávall)51 Connor előszeretettel töltötte délelőttjeit a belvárosi Mohon
FJotelben, Old Grand-Dad whiskyje társaságában, miközben ilyeneket
mondogatott, hogy a zsidó csak „egy kifordított néger”. Olyan viccek
járták Birminghamr ől, amelyek voltaképpen nem is viccek voltak:
Egy chicagói fekete férfi ébredés után elmeséli a feleségének, hogy ál-
mában meglátogatta Jézus, és azt mondta neki, menjen Birminghambe.
-	Veled megy? - kérdezi rémülten a feleség.
-	Annyit mondott, csak Memphisig jön - válaszolja a férj.
Birminghambe érve King összehívta embereit. „Meg kell monda-
nom nektek, hogy véleményem szerint az itt ülők némelyike nem tér
vissza élve ebből a kampányból” - majd körbement, és mindenkiről
mondott pár dicsérő szót, mintha gyászbeszédet mondott volna. King
egyik segítője később bevallotta, hogy egyáltalán nem állt szándéká-
ban Birminghambe menni: „Amikor az atlantai Carol Roadon elbú-
csúztam a feleségemtől és a gyermekeimtől, nem hittem, hogy valaha
újra látom őket.’
King ellenfelei erőfölényben voltak. O volt az esélytelenebb fél.
Valami azonban mellette szólt - pontosan ugyanazon a paradoxon
mentén, amit Dávid Boies diszlexiája vagy Jay Freireich fájdalmas
51 Nunnelley azt írja Connor életrajzában, hogy a vonatkozó jogszabály a 369. pa-
ragrafus, amelynek értelmében tilos az egy teremben tartózkodó „fehér és
színes bőrú emberek” kiszolgálása, kivéve, h.i a helyiség legalább 2 ni magas
választófallal és külön bejárattal rendelkezik. Williain Nunnelley: Bull Connor.
Tuscaloosa, University Alabama Press, 1990.
168
DÁVID ÉS GÓLIÁT
gyerekkora esetében is láttunk. Olyan közösségből származott, amely
mindig is az esélytelen oldalon játszott. Mire a polgárjogi mozgalom
Birminghambe ért, az afroamerikaiak már néhány évszázada gyakorol-
ták, miképpen lehet az erőfölény ellenében játszani. A hosszú út so-
rán megtanultak egyet s mást arról, miként cselezhetnek ki egy óriást.
3.
A világ számos elnyomott kultúrájának középpontjában a „tréfacsiná-
ló hős” alakja áll. Legtöbbször egy látszólag ártalmatlan állat képében
tűnik fel a dalokban és a legendákban, csellel és furfanggal győzedel-
meskedik a nála nagyobbak felett. A nyugat-indiai rabszolgák Afriká-
ból hozták magukkal Anansze, a körmönfont pók meséjét.52 Az ameri-
kai rabszolgák körében a tréfacsináló gyakran a rövid farkú nyúl volt.53
„A nyúl a leggógyisabb állat az összes közül, amiket a Jóisten a világra
csinált” - idézte fel száz évvel ezelőtt egy egykori rabszolga.
Nem az, hogy a legnagyobb, nem is bömböl, mind a veszett fene,
de hogy a leggógyisabb, az szent. Ha csávába kerül, úgy kecmereg
S2 Anyám, aki nyugat-indiai származású, még kislánykorában hallotta azAnansze-
történeteket, majd nekem és testvéreimnek is elmesélte őket. Anansze olyan
csirkefogó, aki saját céljai érdekében nem átall csalni és feláldozni még a saját
ivadékait is (amiből kétségtelenül sok van neki). Anyám jóravaló jamaicai asz-
szony, de Anansze esetében nem ismer tréfát.
S3 Lawrence Levine így ír Black Culture and Black Consciousness: Afro-American
Főik Thought front Slavery to Freedom (Fekete kultúra és fekete tudat: az afro-
amerikai népi gondolkodás a rabszolgaságtól a felszabadításig) című könyvé-
ben: „A nyúl, pontosan úgy, ahogyan a róla történeteket szövő rabszolgák is, rá
volt kényszerítve arra, hogy beérje azzal, amije van. Apró farka és természetes
intelligenciája elegendő ahhoz, hogy a rendelkezésére álló eszközökhöz folya-
modjon. Lehet, hogy ezek az eszközök erkölcsileg romlottá tették, ám segítet-
tek neki túlélni, sót hódítani.”
WYATT WALKER
169
ki belűle, hogy valaki mást ránt bele. Amikor .1 nyúl bcleves/eke-
dett egy mély kútba, asziszed, nekiállt sivalkodm meg k.ijabálni?
Nem biza. Inkább nagy garral nekiállt futyörés/ni meg danolni,
oszt amikor a farkas koma arra mentiben meghallja és bekukucs-
kál a kútba, a nyúl aszongya neki: „Ergye csak innét, ameire a sze-
med lát! Két dudás nem fér meg egy csárdába’. Odafel rekkenő
a hőség, idele meg hús van. Be ne másszá’ mán abba a vedérbe,
oszt le ne told ide a képedet!” Erre a farkas koma majd kibújt a
bőribül, hogy mentül elébb beugorhasson a vedérbe, oszt ahogy
ő megy lefele, a nyúl meg gyün fölfele, középütt találkoznak, mire
a nyúl elvigyorodik és aszongya: „Az élet mán csak ilyen, komám;
eccer fenn, eccer lenn.”
A leghíresebb nyúl-mesében a róka egy szurokbabával csapdába ejti a
nyulat. Amikor a nyúl a mancsaiba veszi a bábát, az odaragad. Minél in-
kább próbál szabadulni tóle, annál jobban belegabalyodik a kátrányba.
„Nem érdekel, róka, mit teszel velem - mondja a kárörvendező róká-
nak -, csak ne vess a csipkebokorba.” A róka természetesen pontosan
ezt teszi, mire a nyúl - aki vadrózsák között született és nevelkedett - a
tüskék segítségével megszabadul a szurokbabától és elmenekül. A rókát
legyőzték. Aíindeközben a nyúl keresztbe tett lábbal egy közeli fatuskón
üldögél: „Úgy jöttem ki a bokorból, hogy a hajam szála sem görbült.”
A tréfacsinálók történetei annak a vágynak a beteljesüléséről szól-
tak, amiről a rabszolgák álmodtak - hogy egy nap fehér gazdáik fölé
kerekednek. Lawrence Levine történész szerint azonban „fájdalmasan
realista történetek is voltak egyben, amelyek a túlélés művészetét adták
tovább még akár a rendkívül ellenséges körülmények között is”.
Az afroamerikaiak minden tekintetben előnytelen helyzetben vol-
tak, ám a nyúl-történetekben ott rejlett a gondolat, hogy a gyenge még
a legrosszabb körülmények között is győzedelmeskedhet, ha van elég
sütnivalója. A nyúl oly módon értette meg a rókát, ahogyan az még saját
magát sem. Rájött, hogy ellenfele annyira elvetemült, hogy nem átallja
azt a büntetési formát alkalmazni, ami ellen ő oly hevesen tiltakozik.
170
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A nyúl túljárt a róka eszén, arra hazardírozva, hogy a róka nem tudja
elviselni, hogy egy kisebb es gyengébb állat jól érezze magát. Levine
azzal érvel, hogy az afroamerikaiak hosszú üldöztetésük során teljesen
magukévá tették a tréfacsináló leckéit:
A jelenség megfigyelői és a rabszolgatartók 19. századi feljegyzé-
sei arra utalnak, hogy a rabszolgáit jelentős része hazudott, csalt,
lopott, szimulált, lógott, szándékosan félreértette a parancsot, kö-
veket rejtett gyapotszedö kosarába, hogy megfeleljen a kvótának,
megrongálta a szerszámait, elégette a gazdája tulajdonába tartozó
tárgyaltat, öncsonkítást hajtott végre, hogy elkerülje a munkát,
nem gondozta kellően a termést, illetve olyannyira rosszul bánt
a rábízott jószággal, hogy gazdái végül kénytelenek voltak vissza-
térni a kevésbé hatékony öszvérhez, mert a lovak nem bírták a
rabszolgák brutális bánásmódját.
A diszlexiás emberek úgy kompenzálják fogyatékosságukat, hogy más
képességeket fejlesztenek ki, amelyek - néha - rendkívül előnyösek le-
hetnek. A bombázás és a szülők elvesztése olyan közeli találat lehet,
amely után kétségbeesünk. Ám az is elképzelhető, hogy távoli találat
lesz, és csak erősebbek leszünk tőle. Dávid lehetősége azokban az alkal-
makban rejlik, amelyek során a nehézségekparadoxmodon kívánatossá
válnak. A tréfacsináló történetei a harmadik kívánatos nehézséget tes-
tesítik meg: abból a helyzetből fakadó váratlan szabadság, amikor már
semmi veszítenivalónk nincs. A tréfacsináló megszegheti a szabályokat.
A Déli Keresztény Vezetők Konferenciájának - amelyet maga King
alapított - egyik vezetője Wyatt Walker volt. Walker már a kezdetektől
fogva Birminghamben tartózkodott, ahol a rasszisták és reakciósok el-
len vezette King maroknyi seregét. King és Walker tisztában volt azzal,
hogy a rasszizmussal szemben nem vethetnek be hagyományos fegy-
vereket. Képtelenek lettek volna a szavazófülkékben, az utcákon vagy
a bíróságon legyőzni Connort, hiszen nem azonos súlycsoportba tar-
toztak. Az egyetlen mód Connor legyőzésére abban mutatkozott, hogy
WYATT WALKER
17|
eljátsszák a nyulat, és megpróbálják rávenni Connort, hogy <lol>|.i okét
a csipkebokorba.
„Wyatt, valahogyan válsághelyzetet kell előidézned, hogy kiugrás/
szűk Bika Connort a bokorból!” Wyatt pontosan ezt telte. A válság
helyzetet az a fotó örökítette meg, amelyen a rendőrkutya megtámadja
a fiatal fiút, aki meggörnyedve, karjait erőtlenül lógatva mintha csak
ezt mondaná: „Itt vagyok! Gyere, kapj el!”
4.
Wyatt Walker massachusettsi baptista lelkész 1960-ban csatlakozott
Martin Luther King mozgalmához. Ö volt King kulcsfontosságú embe-
re, a szervező, a problémamegoldó és egyben a tréfacsináló is - sudár,
elegáns, intelligens, vékony bajusszal és kitűnő humorérzékkel megál-
dott férfi. Szerda délutánonként golfszenvedélyének hódolt. A nőket
mindig „kedvesemnek” szólította: „Velem könnyű kijönni, kedvesem.
Csak a tökéletességre vágyom.” Még fiatalkorában csatlakozott az Ifjú-
kommunista I,igához, mert - ahogyan mindig is mondta - itt nyílt le-
hetőség akkoriban arra, hogy egy fekete férfi fehér nőkkel találkozzon.
„Az egyetem alatt szarukeretes szemüveget hordott, amivel Trockijt
megidéző kinézetre tett szert” - írja Taylor Branch történész.54 Amikor
a Virginia állambeli Petersburgban prédikált, családjával és kíséreté-
vel a fehéreknek fenntartott közkönyvtárba látogatott el azért, hogy a
város szegregációs törvényeinek megsértése miatt letartóztassák. Va-
54 Taylor Branch történész így ír róla: „Walker heves vérmérsékletű volt. Még az
1940-es években, New Jersey-i középiskolás évei alatt hallotta Paul Robeson-
tól, hogy ha a szabadság és egyenlőség melletti kiállás azt jelenti, az illető vö-
rös, altkor ő vörös. Walker hamarosan csatlakozott az Ifjúkommunista Ligához.
Egyik középiskolai dolgozatában a szovjet típusú tervgazdálkodás bevezetésé-
nek tervét vázolta fel az Egyesült Államokban, valamint vezető szegregációpár-
tiak ellen végrehajtott, tökéletesen kivitelezett orgyilkosságokról álmodozott.
172
DÁVID ÉS GÓLIÁT
jón milyen könyvet választott, hogy meglebegtethesse a fotósok és
újságírók előtt? A fehér Dél nagy hőse, Lee tábornok életrajzát, aki a
konföderációs hadsereg élén védelmezte a rabszolgaságot. Ilyen volt
Wyatt Walker. Boldogan vonult börtönbe Petersburg szegrációs törvé-
nyeinek megsértése miatt, előbb azonban még jól beledörgölte a város
orrát a saját ellentmondásaiba.
King, Walker és Fred Shuttlesworth triumvirátust alkotott Birmin-
ghamben. Shuttlesworth tiszteletes régóta a helyi polgárjogi küzdelem
arca volt, akit a Klán nem gyilkolhatott meg. King volt a könyörületes
és karizmatikus próféta, Walker pedig a háttérben maradt. Nem enged-
te, hogy közös képet készítsenek róla Kinggel, ezért Connor legtöbb
emberének fogalma sem volt arról, hogy is néz ki. Kinget és Shuttles-
worthöt egyfajta derű jellemezte, de Walkert más fából faragták. „Ha
az utamba állsz, kitöröm a nyaltad - vázolta fel vezetési stílusát. - Nincs
időm a fölösleges udvariaskodásra. Forradalmat csinálunk.”
Amikor King beszédet mondott Birminghamben, egy százkilós fe-
hér férfi az emelvényre lépett és elkezdte püfölni Kinget, akinek az asz-
szisztensei siettek a segítségére. McWhorter így ír erről:
Rettenetesen meglepődtek azon, hogy King a támadója védelmé-
re kelt. Féltő gondossággal átölelte, majd amikor a közönség moz-
galmi nótákat kezdett énekelni, azt mondta neki, hogy az erőszak
önpusztító, és hogy „győzedelmeskedni fogunk”. King aztán be-
mutatta a tömegnek, mintha ő lett volna a meglepetésvendég.
A 24 éves New York-i Roy James, aki az Amerikai Náci Párt egyik
kollégiumában élt a Virginia állambeli Arlingtonban, elsírta ma-
gát King ölelésében.
King erkölcsi abszolutista volt, aki akkor sem tagadta meg az elveit,
ha megtámadták, Walker pedig inkább pragmatistának nevezte ma-
gát. Egyszer nekiment egy 2 m magas, 120 kg-os „hústorony” az egyik
észak-karolinai bíróság előtt. Walker nem ölelte át támadóját. Felállt,
majd amikor a férfi újra a bíróság lépcsőire küldte, ismét talpra kecmer-
WYATT WALKER
173
gett. A harmadik alkalmat Walker így idézte lel: „Jól megütött, szinte
eszméletemet veszítettem. De negyedszerre is lel.illt.ini. I l.i nálam lett
volna a beretvám, akkor biztosan megvágtam volna."
Egyszer a montgomeryi Első Baptista Templomban prédikáltak vol-
na 1500 ember előtt, amikor az épületet körbevette a fehér csőcselék,
és azzal fenyegetőztek, hogy lángra lobbantják. Előre megjósolható
módon King a magasztosabb megoldást választotta. „Csak úgy ment-
hetjük meg az emberek életét, ha mi, vezetők, feladjuk magunkat”
- mondta. A mindig szenvtelen Shuttlesworth egyetértett: „Rendben,
ha ezt kell termünk, hát tegyük.” És Walker? Ránézett Kingre és ezt
mormolta maga elé: „Ez az ember teljesen meghibbant.”55 (Az utol-
só pillanatban megérkeztek a szövetségi egységek és feloszlatták a tö-
meget.) Walker később maga is az erőszakmentesség pártjára állt. Azt
azonban sosem tagadta meg, hogy nála a másik orca odatartása nem
feltétlenül jön természetesen
„Néha változtatnom vagy alakítanom kellett az erkölcsi felfogá-
somon, mert feladatot bíztak rám, hiszen eredményeket kellett fel-
mutatnom - mondta egyszer. - Tudatosan tettem, nem volt más vá-
lasztásom. Nem volt erkölcsi aggodalmam, amikor Bika Connorral
kerültem szembe.” Walker előszeretettel tréfálta meg Connort. „Azért
jöttem Birminghambe, hogy meglovagoljam a Bikát” - jelentette ki
kacsintva a városba érkezésekor. Gyakran déli kiejtést imitálva hívta
fel a helyi rendőrséget, hogy panaszt tegyen a tüntetésre készülődő
„négerekről”, amivel hiábavaló hajszába kergette a törvény őreit. Más-
kor olyan menet élére állt, ami nem is valódi menet volt, hanem iro-
daházak előtereit és sikátorokat érintve körbe-körbe járt, míg a rend-
őrök tépni nem kezdték a hajukat. „Nagyszerű idők voltak” - idézte
fel Birminghambe érkezését. Walker tisztában volt azzal, hogy King
ellenezné ezeket a tréfákat, ezért inkább megtartotta magának.
ss „Csak úgy odavetjük magunkat a tömegnek, hogy az majd lecsendesíti őket.
Hagyjuk, hogy agyonverjenek” - folytatta.
174
DÁVID ÉS GÓLIÁT
„Ügy gondolom, a hozzám hasonló négerek kifejlesztettek egy men-
tális készletet azokból a hanghordozásokból, ahogyan a fehérek beszél-
nek hozzájuk - mondta Róbert Penn Warren költőnek adott interjújá-
ban, a birminghami kampány végeztével. - A fehérek mondanivalóját
a hangszín apró változása, egy fejmozdulat, egy máshogy kiejtett hang
árnyalja; tudja, amik a normális kontextusban nem bírnának semmi-
féle jelentéssel, ám itt új jelentéstartalmat kapnak.”
Warren az afroamerikai hagyományhoz nyúlt a tréfacsináló népme-
sékért. Szinte látni is lehet a Walker arcán felvillanó ravasz mosolyt:
igen, „színtiszta örömöt” lelt abban, hogy túljárt a „gazda” eszén. „Azt
mondjuk, amit hallani akar, miközben teljesen mást értünk alatta.”
Mar tin Luther Kinget Vezetőnek, emelkedett pillanatokban pedig
„az Úrnak’ hívták, Walker pedig a nyúl volt.
5.
Walker Birminghamre alkotott terve a C projekt (c mint confronta-
tion, azaz összecsapás) nevet viselte. Gyülekezőhelynek a Kelly In-
gram park melletti 16. utcai baptista templomot jelölte ki, amely
mindössze néhány utcányira teküdt a városközponttól. A C projekt
három, egymásra épülő, egyre nagyobb volumenű és egyre provoka-
tívabb felvonásból állt. Az egész azzal kezdődött, hogy beültek a helyi
üzletekbe, hogy médiafigyelmet kapjon a birminghami szegregáció.
Esténként Shuttlesworth és King tömegrendezvényeket tartott a helyi
feketék számára, hogy ne csüggedjenek. A második lépés a belvárosi
üzletek bojkottálása volt, a fehér kereskedőkre így gyakoroltak pénz-
ügyi nyomást, hogy felülvizsgálják a fekete vásárlók iránt tanúsított
magatartásukat. (A feketék például nem használhatták az áruházak
mosdóhelyiségeit és próbafülkéit, nehogy az általuk felpróbált ruhák-
hoz később hozzá kelljen érnie egy fehér embernek.) A harmadik fel-
vonás tömeges felvonulások sorozatából állt, amivel a bojkottot támo-
gatták és megtöltötték a börtönöket — mert ha megtelnek a börtönök,
WYATT WALKER
175
Connor többé nem intézheti el a polgárjogi problémákat a tüntetők
letartóztatásával.
A C projekt nagyon kockázatos vállalkozás volt, és ahhoz, hogy mű-
ködjön, Connornak fel kellett vennie a kesztyűt. King szavaival élve „rá
kell venni Connort, hogy felfedje a lapjait” - és így kimutassa a foga
fehérjét. Arra azonban semmiféle garancia nem volt, hogy valóban így
is tesz. King és Walker éppen csak befejezte a hosszúra nyúlt albanyi
kampányt, ami kudarcot vallott, mert Laurie Pritchett, a város rend-
őrfőnöke nem kapta be a csalit. Azt mondta a beosztottainak, hogy ne
alkalmazzanak erőszakot vagy aránytalan intézkedéseket. Kedves és
udvarias volt, és tisztelettel bánt Kinggel, jóllehet polgárjogi nézetei
némiképp elavultnak számítottak. Az északi sajtó Albanyba jött, hogy
tudósítson a fehérek és a feketék közötti szembenállásról, és — nagy
meglepetésükre - eléggé megkedvelték Pritchettet. Amikor King vég-
re rács mögé került, másnap megjelent egy titokzatos, jól öltözött férfi
- a mendemonda szerint maga a rendőrfőnök küldte -, aki letette érte
az óvadékot. Hogyan válhat valaki mártírrá, ha abban a minutumban,
hogy bekerül a börtönbe, ki is szabadul?
Pritchett egy belvárosi motelbe költözött, hogy azonnal a helyszínen
teremhessen, ha erőszakba torkollnának az események. Egy Kinggel
való hosszúra nyúló tárgyalás közepén egyik segítője táviratot nyomott
a rendőrfőnök kezébe. Pritchett így emlékezett vissza évekkel később:
Valószínűleg nagy hatást gyakorolt rám az üzenet, mert dr. King
megkérdezte, rossz hírt kaptam-e.
—	Nem, dr. King, nem rossz hír. Éppen ma van a tizenkettedik
házassági évfordulónk, és a feleségem táviratot küldött - vála-
szoltam.
Erre azt mondta - amit soha nem feledek, és egyben jól ábrá-
zolja beleérző képességét is:
-	Tényleg ma van a házassági évfordulója?
Én ezt feleltem:
-	Igen, három hete nem voltam otthon.
176
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Mire ó:
- Nézze, rendőrfőnök úr, ma este, sőt ebben a minutumban
menjen haza! Ünnepelje meg a házassági évfordulóját! Szavamat
adom, hogy holnapig semmi sem történik a városban. Vigye el va-
csorázni a feleségét, vagy tegyen belátása szerint, mi holnap 10-ig
felfüggesztjük tevékenységünket.
Pritchett nem volt hajlandó a csipkebokorba vetni Kinget, remény-
telen vállalkozás volt. Nem sokkal ezután King összecsomagolt és el-
hagyta a várost.56
Walker felismerte, hogy még egy fiaskó katasztrofális következ-
ményekkel járna. Az esti híradót akkoriban rengeteg amerikai nézte,
ezért Walker mindenképpen a televíziók képernyőjére akart kerülni a
C projekttel. Azzal is tisztában volt, hogy ha a kampánya megbicsak-
lik, akkor a média is elveszti érdeklődését, és más témát keres.
„Walker megkövetelte, hogy minden klappolj on - írj a Taylor Branch.
- Ha megmutatják az erejüket, akkor a külső támogatásuk közel ex-
ponencionálisan növekszik majd. Ha egyszer belevágnak, már nincs
visszaút... Azt mondta, hogy a birminghami kampány semmiképpen
sem lehet kisebb volumenű, mint az albanyi volt. Ez azt jelentette, hogy
fel kellett készülniük arra, hogy egyszerre mintegy ezer, vagy akár még
több ember kerüljön börtönbe.”
Miután néhány hete már a városban volt, Walker látta, hogy kampá-
nya kezd veszíteni az erejéből. Nagyon sok helyi fekete - jogosan - ag-
56 Pritchett Birminghambe is elutazott, és figyelmeztette Bika Connort Kinggel
és Walkerrel kapcsolatban. Segíteni akart neki abban, hogyan kezelje a polgár-
jogi tréfacsinálókat. Connor azonban egyáltalán nem hajlott erre. „Soha nem
feledem, amikor beléptünk az irodájába, éppen háttal ült nekünk... egy hatal-
mas fotelben. Amikor megfordult, egy apró termetű emberrel találtuk szembe
magunkat. Tényleg erős orgánuma volt. Azt mondta, aznap sikeresen lezárták
a pályát. »Golfozhatnak, de betonnal öntöttük ki az összes lyukat. Nem talál-
hatnak bele« - dörögte. Ebből megtudhattam, milyen fából faragták.”
WYATT WALKER
177
gódott amiatt, hogy kirúgják a munkahelyéről, ha Kinggel látják együtt.
King egyik segítője áprilisban hétszáz ember előtt tartott beszédet, de
csak kilencet tudott meggyőzni arról, hogy meneteljenek vele. Másnap
Andrew Young - King másik embere — újra próbálkozott, de most is
csak heten jelentkeztek. A feketék helyi konzervatív lapja „könnyelmű
és haszontalan” jelzőkkel illette Walker tervét. A várható konfliktusok
kirobbanásának hírére odasereglő riporterek és fotósok egyre türel-
metlenebbé váltak. Connor néha letartóztatott pár embert, de több-
nyire csalt figyelt. Walker folyamatos kapcsolatban állt a Birmingham
és atlantai bázisa között ingázó Kinggel.
-	Wyatt - mondta neki századjára is -, valahogy végre rá kell ven-
ned Bika Connort, hogy felfedje a lapjait!
-	Még nem jöttem rá a dolog nyitjára, Vezető, de meg fogom találni
a megoldást - válaszolta Walker a fejét rázva.
Az áttörés virágvasárnap jött el. Huszonkét tüntető állt készenlét-
b en. A menetet King testvére, az A. D.-ként ismert Alfréd Dániel vezet-
te. „A tömeggyűlés csak lassan formálódott - idézte fel Walker. - Ügy
volt, hogy fél 3-kor indulunk, de körülbelül 4-kor vágtunk neki. Azok,
akik tudtak a tüntetésről, akkortájt mái' az út mentén gyülekeztek. Mire
indulásra készen álltunk, nagyjából ezer ember gyűlt össze nézőként a
három háztömbnyi területen.”
Másnap Walker a napilapokat böngészte, hogy lássa a sajtó reakció-
ját. Óriási meglepetésére az összes tudósító félreértette a helyzetet,
hiszen az újságokban az állt, hogy 1100 tüntető vonult fel Birmin-
ghamben. „Felhívtam dr. Kinget, hogy megtörtént az áttörés, de tele-
fonon nem tudom elmondani - idézte fel Walker. - így mindennap
akkor kezdtük el a gyűlést, amikor az emberek késő délután hazaértek
a munkából. Felálltak oldalt, és úgy tűnt, mintha ezren lennének. Nem
több ember menetelt, mint tizenkettő, tizennégy, tizenhat, tizennyolc,
az újságok azonban ezernyolcszázról írtak.”
Ez az esemény az egyik leghíresebb ti éfacsináló, a teknős meséjét
idézi fel, aki egyszer a szarvassal találja magái versenyben. Elbújik a
célvonal előtt, a rokonai pedig a pálya különböző pontjaira masznak,
178
DÁVID ÉS GÓLIÁT
és ettől úgy tűnik, mintha a teknős az egész versenyt végigfutotta vol-
na. Majd a célvonal előtt felbukkan, hogy demonstrálja a szarvas feletti
győzelmét. A szarvas teljesen megzavarodik, hiszen az összes teknős
olyannyira hasonlít a másikra, hogy lehetetlen megkülönböztetni őket.
Az esélytelenebb félnek fel kell ismernie a nüánsznyi különbségeket
a fehérek kifejezésmódjában - a hangszín apró változását, egy fejmoz-
dulatot, egy máshogy Isiejtett hangot, mert ezen áll vagy bukik a túlélé-
sük. Az erő pozíciójából azonban nem kell figyelembe venni a gyengéket.
A szarvas mélyen lenézte a gyenge teknőst, Birmingham kényelmes
elitje pedig pontosan úgy gondolkodott, mint a szarvas. „Pusztán a...
fehérek szemszögéből voltak képesek nézni a dolgot — magyarázta uj-
jongva Walker. - Nem tudják megkülönböztetni a néger tiltakozókat
a néger szemlélődőktől. Csak annyit tudnak, hogy mindannyian né-
gerek.”57
Connor arrogáns ember volt, aki szeretett azzal hencegni a városban,
hogy „mi, itt Birminghamben, a saját törvényeink szerint élünk”. Min-
den délelőtt a Molton Hotelben ült a whiskyjét szopogatva, és fenn-
hangon hirdette, hogy King egyszer úgyis „kifogy a négerekből”. Ám ha
kinézett az ablakon, látta, hogy a teknős egy lépéssel mindig előtte jár.
Ez pedig megdöbbentette. A képzeletbeli ezer tüntető pusztán provoká-
ció volt. „Bika Connornak valami olyasmi járhatott a fejében, hogy nem
hagyja ezeknek a négereknek elfoglalni a városházát - mondta Walker.
- Én pedig azért imádkoztam, hogy továbbra is így gondolkozzon...
Birmingham elveszett volna, ha Connor hagyja, hogy elfoglaljuk a
városházát és ott imádkozzunk. Ha félreállt volna, akkor mi lett volna
ebben az újdonság? Nem lett volna sajtónyilvánosság.” Kérlek, Connor,
S7 Walker máskor is került hasonló helyzetbe. Egyszer Birmingham városa pert
indított a Déli Keresztény Vezetők Konferenciája ellen, tehát Walkernek meg
kellett jelennie a bíróság előtt. A kérdés a/ volt, hogy ha Walker a bíróságra
szaladgál, ki fogja vezetni a kampányt? Walker erre úgy válaszolt, hogy regiszt-
ráltatta magát a bíróság előtt, majd mindig mást küldött maga helyett. Miért is
ne? „Tudják, minden néger egyforma” - mondta.
WYATT WALKER	179
bármit megtehetsz, de ne vess a csipkebokorha. Connor pcis/c pontosan
ezt tette.
Miután már egy hónapja folytak a tiltakozások, Walker es Ising to-
vább fokozta a nyomást. James Bevel, a birminghami csapat tagja a
helyi iskolásokkal dolgozott, akiknek elmagyarázta az erőszakmentes
ellenállás alapelveit. A magas, kopasz, karizmatikus Bevel kipát és ker-
tésznadrágot hordott, mindemellett látomások gyötörték. (McWhor-
ter dr. Seuss militáns arcának nevezi.) Április utolsó hétfőjén a megye
összes fekete középiskolájában röplapokat terjesztett, amelyeken ez
állt: „Gyertek csütörtök délben a 16. utcai baptista templomba! Ne
kérjetek engedélyt!” A város legnépszerűbb fekete lemezlovasa, Shel-
ley „Playboy” Stewart ugyanezt üzente fiatal hallgatóinak: „Buli lesz
a parkban.”58 Az FBI is értesült a tervről, és figyelmezették Bika Con-
nort, aki Iájelentette, hogy kirúgják azokat a diákokat, akik nem men-
nek iskolába. Mindez semmit sem használt, a helyszínt zsúfolásig meg-
töltötték a fiatalok. Walker „D-napnak” keresztelte el a napot.
Pontban 1-kor kitárultak a templom kapui, majd King emberei el-
kezdték kiküldeni a fiatalokat. Transzparenseiken ilyen szövegek álltak:
„Szabadságot!”, „Meghalok azért, hogy ez a föld az otthonommá vál-
jon.” Olyan dalokat zengtek, mint a „We Shall Overcome” és az „Ain’t
Gonna Let Nobody Turn Me Around”.59 A templom előtt azonban
Connor rendőrei várták őket. A diákok térdre borulva imádkozni kezd-
tek, a rendfenntartók pedig a nyitott ajtókkal várakozó rendőrautókba
tuszkolták őket. Ám ekkor újabb fiatalok jöttek ki a templomból, aztán
még többen, és ez egészen addig folyt így, míg Connor emberei kapis-
kálni nem kezdték, hogy itt megint emelték a téteket.
S8 Stewart Birmingham neves alakja volt. Az összes afroamerikai tinédzser az ő
műsorát hallgatta. Üzenetének második része így szólt: „Hozzatok fogkefét,
mert ebéd is lesz!” A „fogkefe” azt jelentette, hogy „úgy készülj, néhány napot
a sitten töltesz”.
59 A „We Shall Overcome” és az „Ain’t Gonna Let Nobody Turn Me Around” a
polgárjogi mozgalom himnuszai. (A Ford.)
180
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Az egyik rendőr észrevette Fred Shuttlesworthöt.
— Mennyi van még, Fred?
- Még legalább ezer.
- Te jóságos úristen! szörnyülködött a rendőr.
A nap végére több mint hatszáz gyerek került börtönbe.
A következő nap - péntek - a „dupla D-nap” nevet kapta, ekkor
1500-an lógtak az iskolából és mentek helyette a templomba. Egy
óra táján kezdtek el kijönni az épületből. A Kelly Ingram park körü-
li utcákat rendőrök és tűzoltók barikádozták el. Tudni lehetett, miért
küldték oda a tűzoltókat. Nagynyomású fecskendőkkel és vízágyúkkal
rendelkeztek, amelyek már a náci Németországban is a tömegoszlatás
hatékony eszközeiként szolgáltak. Walker tisztában volt azzal, hogy ha
a tiltakozások akkorára duzzadnak, hogy a városi rendőrség kezéből
kicsúszik az irányítás, akkor Connor kénytelen lesz a vízágyúikhoz fo-
lyamodni. De Walker pontosan ezt akarta. „Nagy volt a forróság Bir-
minghamben - mesélte. - Azt mondtam [Bevelnek], hadd folyjanak az
események a maguk medrében, és hagyjuk a tűzoltókat addig aszalód-
ul a napon, amíg túl nem feszítjük a húrt."
És a kutyák? Connor nagyon szerette volna bevetni a város K-9-es
egységét. Néhány hónappal korábban ünnepélyes fogadalmat tett,
hogy száz német juhásszal száll szembe a polgárjogi aktivistákkal. „Azt
akarom, hogy lássák a kutyákat munkában” - dörmögte Connor, ami-
kor a Kelly Ingram parknál történő események irányítása kezdett ki-
csúszni a kezéből. Semmivel sem tehette volna boldogabbá Walkert.
Gyerekek masíroznak az utcán, Connor pedig rájuk akarja szabadí-
tani a német juhászait? King táborában mindenki tisztában volt azzal,
milyen sajtóvisszhangot kapna egy olyan fotó, amelyen rendőrkutya
támad gyerekekre.
Connor higgadtan szemlélte, amint a gyerekek közelebb jönnek.
„Ne gyertek közelebb! - kiáltotta.- Ha közelebb merészkedtek, kinyit-
juk a tűzoltófecskendőket.” Connor börtönei addigra már zsúfolásig
teltek, így nem tartóztathatott le senkit, mert nem tudta volna hová
vinni. A gyerekek azonban nem hátrálták meg. A tűzoltók haboztak,
WYATT WALKER
ISI
hiszen nem szoktak tömeget oszlatni, mire Connor a tűzoltóparancs-
nokhoz fordult: „Vesse be a sugárcsövet, vagy menjenek haza!” A tűz-
oltók beindították a fecskendőket, amivel nagynyomású vízfüggönyt
hoztak létre. A gyerekek egymásba kapaszkodtak, de a víz így is hátra-
taszította őket, néhányuknak letépte a felsőruházatát, míg másokat a
falhoz nyomott.
Újabb frontot nyitva, Walker további gyerekhadakat irányított a
templomból a park másik végébe. Connornak nem volt több tűzol-
tóautója, viszont eltökélte, hogy senki sem léphet be „fehér” Birmin-
ghambe. „Hozzátok a kutyákat! - rendelkezett Connor, a K-9-es egy-
ségeket hívva. - Miért az öreg Tigrist hoztad ki? Miért nem valamelyik
vadabbat? Ez nem a legveszettebb kutya” - feddte meg egyik rendőrét.
A gyerekek egyre közelebb jöttek, az egyik német juhász pedig rátá-
madt egyikükre. A fiú a kutya felé hajolt, karjai erőtlenül lógtak, mint-
ha azt üzenné: „Itt vagyok! Gyere, kapj el!”
Szombaton az ország összes napilapja címlapon hozta le a képet.
6.
Felháborítónak tartjuk Wyatt Walker viselkedését? James Formán,
a polgárjogi mozgalom kulcsfigurája Walker mellől figyelte, amikor
Connor először vetette be a K-9-es egységeket. Azt mesélte, Walker
majd kiugrott a bőréből örömében. „Ez így már mozgalom! A rendő-
rök végre brutálisan felléptek ellenünk.” Formán megdöbbent. A töb-
biekhez hasonlóan Walker is pontosan tudta, mennyire veszélyessé
válhat Birmingham. O is jelen volt, amikor King korábban összehívta
a csapatot. Hogy is ujjonghat, miközben rendőrkutyák támadnak a
tüntetőkre?60
60 így ír Formán: „Nagyon hideg, kegyetlen és s/áiuiló dolognak tűnt, hogy valaki
annak örül, hogy a rendőrök brutálisan bánnák a/ arlallan emberekkel... füg-
getlenül attól, hogy ez milyen célt szolgál.”
182
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A D-nap után King és Walker támadások kereszttüzébe került. A le-
tartóztatott tüntetők felett ítélkező bíró kijelentette, hogy „azoknak az
embereknek lenne a börtönben a helyük, akik félrevezették a srácokat”.
Az egyik alabamai képviselő kongresszusi felszólalásában „szégyentel-
jesnek” nevezte a gyerekek felhasználását. Birmingham polgármestere
„felelőtlen és meggondolatlan agitátorokról” beszélt, akik „eszközként”
kezelték a fiatalokat. Malcolm X - aki minden tekintetben radikálisabb
volt Kingnél - azt mondta, „az igazi férfiak nem terelnek gyerekeket a
tűzvonalba”. A The New York Times úgy kommentálta az esetet, hogy
King „veszélyes katasztrófapolitikát űz”. A Time pedig azzal vádolta,
hogy „rohamosztagként” használta a fiatalokat. Róbert F. Kennedy,
az Egyesült Államok igazságügyi minisztere arra figyelmeztetett, hogy
„veszélyes, ha iskolások vesznek részt utcai demonstrációkban... egy
sebesült vagy halott gyermek akkora ár, amit senki sem engedhet meg
magának.”61
Péntek este King azokhoz a szülőkhöz szólt, akiknek a gyerekeit
letartóztatták a tüntetéseken. Mindannyian tisztában voltak azzal a
veszéllyel és megaláztatással, ami a Birminghamben élő feketékre le-
selkedett. Jézus azt mondta, csak Memphisig jön. El tudjuk képzelni, mit
éreztek, amikor gyermekeik Bika Connor börtöneiben sínylődtek?
King megpróbálta más szemszögből megvilágítani az eseményeket:
„Nemcsak felálltak a vízben, hanem a víz alá merültek. És a kutyák?
Elmesélek nektek egy történetet. Amikor gyerek voltam, megharapott
egy kutya... csak úgy. Éppen ezért egyáltalán nem bánom, ha megha-
rap egy kutya akkor, amikor a szabadságért har colok.”
61 King sokat töprengett, mielőtt engedélyezte a gyerekek részvételét, végül James
Bevel tudta meggyőzni. Arra jutottak, hogy ha valaki elég idős ahhoz, hogy az
egyházhoz tartozzon - tehát rendelkezzen az életéről és a lelki üdvéről -, akkor
ahhoz is elég érett, hogy harcoljon az életéért és a lelki üdvéért. A baptista ha-
gyomány értelmében az iskoláskor elérésekor lehet csatlakozni az egyházhoz.
Ez azt jelentette, hogy King 6-7 éves gyerekeket vetett be Connor ellen.
WYATT WALKER
183
Azt nem tudjuk biztosan, hogy a szülőket megnyugtatta-e ez a tör-
ténet. King folytatta: „Lányaitok és fiaitok börtönben vannak... Ne
aggódjatok a sorsuk felől!... A hitükért szenvednek, és azért is, hogy
jobbá tegyék ezt a nemzetet.” Ne aggódjatok a sorsuk felől? Taylor Branch
arról ír, hogy - igaz és hamis - pletykák terjengtek „patkányokról, ve-
résekről, betonágyakról, eldugult vécékről, tettlegességről és durva
nemibetegség-vizsgálatokról”. A nyolcszemélyes zárkákba akár 75-80
gyereket is bezsúfoltak, egyeseket pedig kivittek az állami vásártérre,
ahol a zuhogó esőben élelem és innivaló nélkül hagyták őket. Mi volt
erre King válasza? „A börtön segít felülemelkedni a mindennapi prob-
. lémákon - mondta vidáman. - Ha könyveket akarnak, bevisszük nekik.
Én mindig olvasok, ha börtönbe kerülök.”
Walker és King a fiúra támadó német juhász esetét próbálta előidéz-
ni. Ehhez azonban bonyolult és alattomos játékba kellett fogniuk. Bika
Connor előtt úgy tettek, mintha a valódinál százszor több tüntető áll-
na mögöttük. A sajtónak pedig azt nyilatkozták, hogy megdöbbentek,
amikor Connor kutyákat szabadított tiltakozóikra - holott valójában
örömtáncot lejtettek a háttérben. Az ágyútöltelékként használt gyere-
kek szüleivel pedig azt akarták elhitetni, hogy Connor börtönei kiváló
alkalmat nyújtanak arra, hogy gyerekeik olvassanak.
Mindennek azonban nem szabad meglepnie bennünket. Milyen más
lehetőségük lett volna még? A mesében, amelyet minden nyugati is-
kolás jól ismer, a teknős állhatatossága révén győzi le a nyulat. A lassú,
de kitartó nyeri a versenyt. Ez teljesen ideillő és velős történet - ám
csak akkor, ha a teknős és a nyúl azonos szabályok szerint játszik, és el-
ismerik egymás erőfeszítéseit. Egy igazságtalan világban azonban - és
senki sem mondta volna azt Birminghamről 1963-ban, hogy igazsá-
gos - a teknős csak úgy nyerhet, ha a rokonai a versenypálya stratégiai
pontjain állnak. A tréfacsináló nem tréfacsinálónak születik, hanem
szükségből válik azzá. Két évvel később, az alabamai Selmában zajló
nagy polgárjogi tiltakozás során, a Life magazin fotóriportere a rend-
őrök által vert gyerekek segítségére sietett. King később megfeddte:
„A világ nem szerzett erről tudomást, mert ön nem fényképezte le.
184
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Nem a hidegvér beszél belőlem, de nekünk sokkal fontosabb az, ha
megörökíti, amint megvernek minket, mint ha maga is csatlakozik a
csetepatéhoz.” Szüksége volt arra a képre. A gyerekek bevetése miat-
ti panaszokra Fred Shuttlesworth frappáns választ adott: „Azzal kell
küzdenünk, amink van.”
A győzedelmeskedni akaró diszlexiások természetesen ugyaneb-
ben a helyzetben találják magukat. Ez hozzá tartozik az összeférhetet-
lenséghez. Gary Cohn beszállt a taxiba, és úgy tett, mintha értene az
opciós kereskedéshez. Figyelemre méltó, hogy karrierje során hány si-
keres diszlexiás szembesült ugyanezzel a helyzettel. Miután lediplomá-
zott, Brian Grazer, a hollywoodi producer három hónapos gyakornoki
munkát vállalt a Warner Bros, kereskedelmi részlegén. „Két titkárnővel
osztoztam egy nagyobb irodán - idézi fel. - A postai küldeményeket
tartalmazó kocsit tologattam. A főnököm, egy nagyszerű fickó, Jack
Warner közvetlen beosztottja volt, és már az utolsó napjait töltötte a
cégnél. Hatalmas irodája volt, én pedig megkérdeztem, hogy az enyém
lehet-e, és ő beleegyezett. Az lett a Brian Grazer-központ. A nyolcórás
munkanapot egy óra alatt letudtam. Hivatalomat arra használtam fel,
hogy hozzáférjek a cég összes szerződéséhez és iratához - hogy meg-
tudjam, mit miért írtak alá, és mit tartalmaznak. Azt az évet arra szán-
tam, hogy minél több tudást és információt szerezzek a filmiparról.
Mindennap felhívtam valakit, és azt mondtam: »Brian Grazer vagyok
a Warner Brotherstől, találkozni szeretnék önnel«.”
Grazert végül kirúgták, de csak miután sikerült egy évre feltornáznia
a három hónapos gyakorlatot, valamint két ötletet is értékesített - da-
rabját 5000 dollárért - az NBC-nek.
Grazer és Cohn - a két, tanulási problémával küszködő kívülál-
ló - trükkhöz folyamodott. Blöfföléssel olyan munkakörbe kerültek,
ahova egyébként nem tudtak volna bejutni. A férfi a taxiban feltéte-
lezte, senki sem lenne olyan pimasz, hogy azt mondja, ért az opciós
kereskedelemhez, ha közben nem is. Azoknak, akiket Brian Grazer fel-
hívott, soha nem jutott eszükbe, hogy amikor a Warner Brothers egyik
munkatársa volt a vonalban, akkor voltaképpen a cég postai kézbesítő-
WYATT WALKER
185
jével beszéltek. Amit tettek, az nem „helyes”, mint ahogyan gyerekeket
küldeni a rendőrkutyák ellen sem „helyes”. De tartsuk észben, hogy
igen gyakran azt tartjuk helyesnek, amikor a kiváltságos helyzetűek a
kívülállókra csapják az ajtót. Dávidnak nem volt vesztenivalója, tehát
megvolt az a szabadsága, hogy fittyet hányjon a mások által felállított
szabályokra. így lesznek a némi sütnivalóval megáldott emberek op-
ciós kereskedők és hollywoodi producerek - és így tudják felvenni a
harcot a Bika Connorokkal.
- Én még mindig azt hiszem, hogy a nyúl a leggyorsabb a világon
- panaszolja a megzavarodott szarvas a verseny után, amiben a teknős
olyat tett, hogy azért a világ összes versenyéből kizárták volna.
- Lehet, hogy igazad van, de én ésszel győzök - válaszolja a teknős.
7.
A Bili Hudson híres fotóján szereplő fiút Walter Gadsdennek hívták.
180 cm magas és 15 éves volt, a birminghami Parker középiskola má-
sodik osztályába járt. Nem felvonulni, hanem bámészkodni ment oda.
Konzervatív fekete családból származott, amely két, Kinget éles kri-
tikával illető újságot jelentetett meg Birminghamben és Atlantában.
Gadsden aznap korán eljött az iskolából, hogy szemtanúja legyen a
Kelly Ingram parknál kibontakozó eseményeknek.
A képen szereplő rendőr Dick Middleton, akit szerény és zárkózott
emberként ismertek. „A K-9-es egység nem arról volt híres, hogy jól
elagyabugyálja az embereket. A kutyavezetőket sem a rasszizmus vezé-
relte” - írja McWhorter. A kutyát Leónak hívták.
Most vegyük jól szemügyre a háttérben látható fekete bámészko-
dókat! Nem kellene meglepődniük vagy elszörnyedniük? Ők azonban
egyáltalán nem így tesznek. Most nézzük meg a pórázt Middleton ke-
zében! Feszes, mintha féken próbálná tartani Leót. Gadsden bal kezé-
vel pedig Middleton alkarját fogja. És mit csinál (Jadsden a bal lábával?
Megrúgja Leót, ugye? A fekete fiú később azt nyilall ózta, hogy kutyák
186
DÁVID ÉS GÓLIÁT
között nőtt fel, és tudja, miként kell megvédenie magát. „Ösztönösen
felhúztam a bal térdem a kutya feje előtt” - mondta. Gadsden nem az
a mártír volt, áld tehetetlenül hajolt a kutya felé, mintha azt mondaná,
„Itt. vagyok! Gyere, kapj el!” Middleton karjára támaszkodott, hogy na-
gyobbat tudjon rúgni. Az a szóbeszéd járta, hogy eltörte Leó állkap-
csát. Hudson fotója nem azt ábrázolja, amit a világ hisz. Ez is a tréfa-
csináló trükkje.
Azt kell használnunk, amink van.
„A kutyák természetesen megharaptak néhány embert - mondta
Walker 20 évvel később. - Legalább kettőt-hármat. Az a kép azonban
minden pénzt megér, kedvesem.”62
62 Walker hasonlóan vélekedik arról a híres fotóról is, amelyen Connor vízágyút
vet be a tiltakozók ellen. A képen látható emberek, Gadsdenhoz hasonlóan, bá-
mészkodók voltak. Mindannyian aló. utcai baptista templom mellett álldogál-
tak aznap, a városra jellemző fülledt tavaszi délutánon. Melegük volt. „A park-
ban gyülekeztek, ahol meg tudtak húzódni az árnyékban. A tűzoltók a park két
végében, a Fifth és Sixth Streetnél vették fel pozíciójukat. Fesztiválhangulat
uralkodott, a bámészkodók nem voltak idegesek, noha hosszú ideje várakoz-
tak, és már kezdett besötétedni. Valaki eldobott egy téglát, mert tudták, hogy
erre beindítják a vízágyúkat. Erre válaszul Bika Connor valóban bevetette a tö-
megoszlató fegyvereket. Ök pedig csak táncoltak és játszottak a vízben. A róluk
készült híres kép, amelyen egymás kezét fogták, bolondos volt: egyesek meg-
próbálnak felállni, másokat pedig éppen ledönt a vízsugár, de újra feltápász-
kodnak és csúszkálnak a járdán. A karhatalom képviselői aztán a másik sarkon
lévő vízágyúért szaladtak, ahelyett, hogy a négerekkel foglalkoztak volna. A né-
gerelmek ez ünnep volt. Hosszú órákon át tartott, és tényleg hihetetlen volt, jó
hangulatban telt. Még a néger bámészkodók sem tettek maró megjegyzéseket,
ami számomra ismét azt jelentette, hogy változik a hozzáállásuk. Míg régebben
megijesztette őket a rendőrök és a vízágyúk jelenléte, most teljes megvetéssel
kezelték őket. Tréfát űztek belőlük."
III.
A HATALOM KORLÁTÁI
Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt: Töb-
bet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegé-
nyek bölcsességét mégis megvetik, és nem
hallgatnak beszédükre. A bölcsek nyugodt
szavaira kell inkább hallgatni, mint az osto-
bák közt uralkodónak a kiabálására. Többet
ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen
vétkes sok jót pusztíthat el.
Préd 9,13.16 18

HETEDIK FEJEZET
Rosemary Lawlor
„Én nem így születtem. Ezt csak rám kényszerítették.”
1.
Rosemary Lawlor friss házas volt, amikor Eszak-Irországban elkez-
dődtek a zavargások. Nem sokkal korábban a férjével házat vásároltak
Belfastban, és gyerekük is született. 1969 nyarán a katolikusok és a
protestánsok - akik az ország történelme során ellenségeskedve él-
tek - egymás torkának estek. Robbantások rázták meg a forrongó or-
szágot. A protestáns militáns bandák - amelyeket lojalistáknak nevez-
tek - feldúlták az utcákat, és házakat gyújtottak fel. A Lawlor család
katolikus volt, ami pedig kisebbségnek számított Eszak-Irországban.
Félelmük napról napra erősödött.
„Amikor este hazaértem, egy üzenet várt az ajtóra tűzve: »Taig,
kifelé!« - mesélte Lawlor. - Ez egy pejoratív kifejezés, amellyel az ír
katolikusokat illették. Azt jelentette: Nem kellenek a pápisták. Más-
kor szerencsénk volt. Bombát hajítottak a hátsó udvarba, de szeren-
csére nem jött működésbe. Egy nap átmentem a szomszédba, ahol
meglepetten vettem észre, hogy a szomszéd elmenekült, és aznap
sokan mások is így tettek. Amikor Terry, a férjem 1 rzaért a munká-
ból, megkérdeztem tőle, hogy mi folyik itt. Azt felelte, »veszélyben
vagyunk«.”
190
DÁVID ÉS GÓLIÁT
„Este elhagytuk az otthonunkat, egyszerűen kisétáltunk az ajtón.
Nem volt telefonunk, és akkoriban még mobiltelefonok sem léteztek.
Nagyon féltem. Beraktam a fiam a babakocsijába. Összeszedtük a leg-
fontosabb ruhadarabjainkat, a babakocsi alján pedig volt egy rekesz,
oda zsúfoltuk be őket. A férjem azt mondta, hogy egyszerűen kisétá-
lunk és mindenkire mosolygunk. Reszkettem a félelemtől. Fiatal anya
voltam, 19 évesen mentem férjhez, aztán gyereket szültem, új életet
kezdtem. Mindez most elúszni látszott. Érti? Nem volt hatalmam felet-
te. A félelem szörnyű érzés, és jól emlékszem, hogy a velőmig hatolt.”
Az egyetlen biztonságosnak tűnő hely Nyugat-Belfast színtiszta ka-
tolikus Ballymurphy negyede volt, ahol Lawlor szülei is éltek. Nem
volt azonban autójuk, és a felfordulástól megriadt taxisok sem vállaltak
fuvart a katolikus negyedbe. Végül leintettek egy taxist, és azt mond-
ták, beteg a gyermekük, és azonnal kórházba kell vinni. Beültek, majd
becsapták az ajtót.
-	Vigyen Ballymurphybe! - utasította Terry a sofőrt.
-	Nem, nem viszem oda magukat - válaszolta a taxis.
Terrynek azonban volt egy zsebkése, amit most elővett és a sofőr
torkához szorította.
-	Márpedig elvisz oda minket.
A taxis elindult, de a kerület határán megállt:
-	Az sem érdekel, ha ezt belém böki, de én nem megyek beljebb.
Lawlorék fogták gyereküket és javaikat, majd futottak az életükért.
Az 1970-es évek elejére a dolgok még rosszabbra fordultak. Húsvét-
kor zavargások törtek ki Ballymurphyben. Behívták a brit hadsereget:
szögesdróttal bevont lökhárítójú, páncélozott járművek járőröztek az
utcákon. Lawlor automata fegyverekkel és könnygázgránátokkal fel-
szerelt katonák között tologatta a babakocsiját. Június egyik hétvégé-
jén lövöldözésbe torkollott egy összetűzés a szomszédos negyedben,
ahol katolikus fegyveresek nyitottak tüzet protestáns bámészkodókra.
A protestáns lojalisták válaszul felgyújtották a kikötő melletti katolikus
templomot. Öt órán keresztül vívtak halálos tűzpárbajt, szerte a város-
ban gyújtogattak. A hétvége mérlege hat halott és kétszáznál is több
ROSEMARY LAWLOR	19 I
sebesült. A brit belügyminiszter a városba érkezett, megnézte a zűr
zavart, aztán visszarepült Londonba. „Az isten szerelmére, hozzanak
egy nagy pobárwbiskyt! - mondta, miközben kezébe temette az arcát.
- Micsoda szörnyű ország!”
Egy héttel később egy nő sétált keresztül Ballymurphyn. Harriet
Carsonnak hívták. „Arról volt híres, hogy a városházán fejbe vágta
Margaret Thatchert egy bevásárlószatyorral - mesélte Lawlor. - Gye-
rekkoromtól fogva ismerem. Harriet két fazékfedővel a kezében jár-
kált, egymáshoz csapkodta őket, úgy kiabált: »Gyertek ki! A Lower
Falls-iakat halomra gyilkolják!« Ordított, mint a sakál. Kimentem a
kapuba, már az egész családom ott volt. Ezt üvöltötte: »Bezárták őket
a házakba! A gyerekeknek nincs tejük, az embereknek élelmük, gyer-
tek lei, gyertek lei, tennünk kell valamit!«”
Lower Falls is színtiszta katolikus környék nem messze Ballymur-
phytól. Lawlor oda járt iskolába, de a nagybátyja és számtalan unoka-
testvére is ott lakott. Annyi embert ismert Lower Fallsban, mint Bally-
murphyben. A brit hadsereg, miközben illegálisan tartott fegyverek
után kutatott, kijárási tilalmat rendelt el az egész városrészben.
„Fogalmam sem volt, mit jelent ez - mondta Lawlor. - Meg kellett
kérnem valakit, hogy magyarázza el. Azt mondta, ez azt jelenti, hogy
senki sem hagy hatj a el az otthonát. Hogy tehetnek ilyet ? Telj esen meg-
döbbentett. Megkérdeztem, mégis mit ért pontosan ez alatt. »A há-
zaikba zárták az embereket. Nem mehetnek ki, hogy kenyeret és tejet
vegyenek« - felelte.
A brit hadsereg pedig ajtókat betörve házkutatást tart és rombol?
Mindenki csak arra tudott gondolni, hogy az otthonaikba zárt embe-
rekkel ott vannak a gyerekeik is. Akkoriban nem volt ritka a 12-15
gyerek sem egy háztartásban. Ez volt a szokás. Mi az, hogy nem mehet-
nek ki a házaikból? Az emberek rettentő haragosak voltak.”
Az erős testalkatú, pirospozsgás, rövid, őszes-szőkés haját oldalra
fésülő Rosemary Lawlor már a hatvanas éveiben járt. Foglalkozását
tekintve varrónő volt, és igen ízlésesen öltözködött: világos virág-
mintás blúzt és capri nadrágot viselt. Noha olyan dolgokról beszélt,
192
DÁVID ÉS GÓLIÁT
amelyek fél emberöltővel ezelőtt történtek, mindenre pontosan em-
lékezett.
„Apám azt mondta: »A britek cserbenhagynak bennünket. Azt
mondják, azért vannak itt, hogy megvédjenek minket, de meglásd,
cserbenhagynak.« Tökéletesen igaza volt. Cserbenhagytak bennün-
ket. A kijárási tilalom volt a kezdet” - mesélte.
2.
Észak-Írország még abban az évben káoszba süllyedt. Két közgazdász,
Náthán Leites és Charles Wolf Jr. leírta, miképpen lehetne megküz-
deni a helyzettel. Mindketten a RAND Corporation alkalmazásában
álltak, amelyet a Pentagon a II. világháború befejezése után alapított.
Jelentésük a Rcbellion and Authority (Felfordulás és tekintély) címet vi-
selte. Akkoriban, ha erőszakhullám söpört végig a világon, mindenki
az ő írásukat vette elő. A Rcbellion and Authority a vietnami háború kézi-
könyvévé vált, de a világ rendőrségei is megtudhatták belőle, hogyan
kezeljék a polgári engedetlenséget, a kormányoknak pedig abban adott
tanácsot, hogyan küzdjenek meg a terrorizmussal. Végkövetkeztetése
meglehetősen egyszerű volt:
Elemzésünk alapja az a feltételezés, hogy az emberek - egyéni
és csoportos szinten is - „racionálisan” viselkednek: számításba
veszik, hogy tetteik milyen előnyös vagy hátrányos következmé-
nyekkel járnának, majd ennek megfelelően döntenek... Ennél-
fogva sem együttérzéssel, sem miszticizmussal nem lehet hatni a
viselkedésükre, hanem inkább azzal, ha jobban megértjük, milyen
költségek és hasznok érintik őket, és hogyan számítják ki őket.
Tehát arról van szó, hogy a zavargások megoldása voltaképpen mate-
matikai probléma. Ha lázadások törnek ki Belfast utcáin, akkor a fel-
kelők a házak felgyújtását és az ablakok betörését nem tekintik túl nagy
ROSEMARY LAWLOR	l'll
árnak. Amikor Leites és Wolf arról ír, hogy „sem egyullci /essél, sem
miszticizmussal nem lehet hatni a viselkedésük!e”, akkui .ma utalnak,
hogy a számításon kívül semmi sem lényeges. Ha valaki hatalmi .pozí
cióban van, akkor nem azon kell aggódnia, mit éreznek a törvényszegők,
hanem olyan keménynek kell mutatkoznia, hogy kétszer is meggon-
dolják, mit tesznek.
A brit erők észak-írországi parancsnoka, lan Freeland mintha egye-
nesen a Rcbellion and Authoritv lapjairól lépett volna elő. AII. világhábo-
rúban, Normandiában szerzett érdemeiért kitüntetést kapott, később
pedig a ciprusi és a zanzibári zavargások elfojtásában vett részt. Free-
land erőskezű, egyenes tartású, szögletes állú, pedáns és nyílt ember
volt: „azt a benyomást keltette, hogy tudja, mit kell tenni, és nem is ha-
bozik végrehajtani”. Amikor Eszak-írországba érkezett, kinyilvánította,
hogy türelme véges. Nem félt az erő bevetésétől. Magától a miniszter-
elnöktől kapta a parancsot, amely szerint a brit hadseregnek „kemé-
nyen kell fellépnie a banditákkal és a fegyveresekkel szemben, és ezt
demonstrálnia is kell”.
1970. június 30-án a brit hadsereg kapott egy tippet, hogy a Lower
Falls-i Balkan Street 24. szám alatt fegyvereket és robbanóanyagokat rej-
tegetnek. Freeland azonnal kiküldött öt, katonákkal és rendőrökkel teli
páncélozott járművet. A házkutatás során titkos fegyverarzenálra buk-
kantak. Kinn gyülekezett a tömeg. Valaki elkezdett köveket hajigálni, a
köveket pedig Molotov-koktél követte, és kitört a zavargás. Este 10-re a
briteknek elegüklett. Hangosbeszélővel felszerelt katonai helikopter kö-
rözött Lower Falls felett, és az harsogott belőle, hogy mindenki marad-
jon az otthonában, különben letartóztatják. Amint kiürültek az utcák, a
hadsereg módszeresen, egyenként vette sorra a házakat. Az engedetlen-
séget azonnal és keményen megtorolták. Másnap délelőtt a diadalittas
Freeland büszkén vitt körbe egy teherautó platójára ültetett két protes-
tánskormányzatiképviselőtésazújságírókseregét.„Minthaabritrádzsa
tigrisvadászatra indult volna” - mondta később az egyik brit katona.
A brit hadsereg a legjobb szándékkal érkezett Észak Írországba.
A helyi rendőrség tehetetlennek bizonyult, ők pedig csupán segíteni
194
DÁVID ÉS GÓLIÁT
akartak - mint a két háborúskodó közösség közötti békefenntartók.
Most nem távoli, külföldi vidéken állomásoztak, hanem a saját orszá-
gukban, a saját kultúrájukban. Erőforrásaik, fegyvereik, emberállo-
mányuk és tapasztalatuk messze felülmúlta a lázadókét. Amikor azon
a déleiőttön Freeland Lower Falls üres utcáit járta, úgy vélte, a nyár
végére mindannyian hazatérnek. De nem ez történt. A néhány hónap-
nyi kemény munka helyett 30 évig tartó forrongás és vérontás követ-
kezett.
A britek alapvető hibát vétettek Eszak-Irországban. Csapdába estek,
mert azt hitték, hogy mivel erőforrásaik, fegyvereik, emberállományuk
és tapasztalatuk messze felülmúlta a lázadókét, nem számít, mit gon-
dolnak róluk az ország lakói. Freeland tábornok hitt Leites és Wolf té-
zisében, amely szerint „sem együttérzéssel, sem miszticizmussal nem
lehet hatni a viselkedésükre”. Leites és Wolf azonban tévedett.
„Azt mondják, a legtöbb forradalmat nem a forradalmárok, hanem
a kormányok ostobasága és érzéketlensége robbantja ki - mondta egy-
szer Seán MacStiofáin, az Ideiglenes IRA alapítója, visszaemlékezve
azokra az évekre. - Pontosan ez történt Eszak-Irországban is.”
3.
A legegyszerűbben úgy lehet megérteni a britek Eszak-Irországban el-
követett hibáját, ha magunk elé képzelünk egy osztálytermet. Iskolai
előkészítő osztály, a világos színekben pompázó falakat a gyerekek raj-
zai díszítik. Nevezzük a tanárt Stellának.
A Virginiai Egyetem Neveléstudományi Tanszéke által indított ku-
tatás keretében az osztályteremben videokamerát helyeztek el. Renge-
teg filmanyag áll rendelkezésre, amelyből meg lehet állapítani, miféle
tanár Stella, és milyen az osztálya. Már néhány perc után kiderül, hogy
a dolgok nem éppen a legnagyobb rendben mennek.
Stella egy széken ül a terem elejében, és felolvas a kezében tartott
könyvből: „... hét gerezd paradicsom”, „nyolc finom olajbogyó”, „kilenc
ROSEMARY LAWLOR	I 95
szelet sajt...” Előtte áll egy kislány, az osztályteremben pedig káosz ural-
kodik: pontosan úgy, mint Belfastban 1970 nyarán. Egy másik kislány
crgánykereket vet, egy kisfiú grimaszol, és az osztály legnagyobb része
egyáltalán nem figyel. Néhányan egyenesen hátat fordítanak Stellának.
Mit gondolnánk, ha belépnénk az osztályba? Ügy vélem, először
az jutna eszünkbe, hogy egy csapatnyi rakoncátlan gyerekkel van dol-
gunk. Talán szegény környéken található az iskola, a tanulók pedig
problémás családi háttérrel rendelkeznek. Valószínűleg egyáltalán nem
tisztelik a hatalmat vagy a tanulást. Leites és Wolf azt tanácsolná, hogy
fegyelmezze őket, hiszen a gyerekeket erős kézben kell tartani, szabá-
lyokat kell hozni számukra. Ha zűrzavar uralkodik az osztályban, hogy
lehet ott tanulni?
Az igazság azonban az, hogy Stella osztályába nem szegény szülők
gyerekei járnak. A diákok egyáltalán nem szokatlanul fegyelmezetle-
nek, amint elkezdődik a tanítás, jól viselkednek és figyelmesen hallgat-
ják az órát. Csak akkor kezdenek el rosszalkodni, amikor már jócskán
tart az óra, és csupán Stella viselkedésére reagálnak így. Stella a káosz
oka. Miért? Azért, mert pocsékul tanít.
Stella megkérte az egyik lányt, hogy olvasson vele, mert azzal majd
a többi tanulót is lefoglalja. Ám csak rendkívül lassan és ügyetlenül
tudták összehangolni a beszédtempójukat. „Figyeljék meg a testbeszé-
dét - mondta Bridget Hamre, az egyik kutató, miközben Stellát néz-
tük. - Most csak ehhez az egy gyerekhez beszél, senki mást nem ér el.”
Róbert Pianta, a kollégája hozzátette: „Nincs ritmus, nincs ütem, sem-
mi jó nem sül ki belőle. Semmi érték nincs a munkájában.”
Az osztályrend ekkor kezdett felbomlani. Egy kisfiú pofákat vágott,
amikor pedig egy másik gyerek elkezdett cigánykerekezni, az irányí-
tás kicsúszott Stella kezei közül. Három-négy, tőle jobbra ülő diák még
megpróbálta követni az órát, ám Stella csak a könyvre koncentrált, és
egyáltalán nem bátorította őket. Eközben tőle balra öt-hat gyerek hátat
fordított neki, mert az elöl álló kislány teljesen eltakarta előlük a köny-
vet. Egyáltalán nem tudták követni Stellát. Gyakran úgy gondolunk a
tekintélyre, mint a fegyelmezetlenségre adott válaszra: a gyerek rosszul
196
DÁVID ÉS GÓLIÁT
viselkedik, a tanár pedig lecsap. Stella osztálya azonban teljesen más
képet sugall: maga a fegyelmezetlenség szintén válasz lehet a tekintély-
re. Ha a tanár nem végzi rendesen a munkáját, a gyerekek fegyelmezet-
lenek lesznek.
„Az ilyen osztályokra szokták mondani, hogy problémás viselkedé-
sűek - mondta Hamre. - Szemtanúi voltunk, amint az egyik gyerek
izgett-mozgott, vonaglott és mindent megpróbált, hogy elkerülje a
tanárt. Az egyik eredményünk azonban az, hogy az ilyen típusú ne-
hézség sokkal inkább a gyerekek figyelmének lekötéséből fakad. Ha a
tanár valami érdekfeszítőt csinál, akkor nagy valószínűséggel le tudja
kötni a gyerekeket. A tanárnak azon kéne törnie a fejét, miképpen tud-
na valami érdekessel előrukkolni, amivel megelőzhetné a rossz maga-
viseletét.”
Pianta és Hamre következő videója a harmadikosok tanárát mu-
tatta, amint éppen házi feladatot adott a diákjainak. Mindenki kapott
egy fénymásolt példányt, majd a tanár és a diákok közösen felolvasták
a feladatokat. Pianta megdöbbent. „Már maga az ötlet is elképesztő,
hogy kórusban felolvassuk az utasításokat egy osztálynyi 8 évesnek
- méltatlankodott. - Miért? Van ennek bármilyen nevelési célja?”
Tudnak olvasni. Ez olyan, mintha a pincér, miután kihozza az étlapot,
annak minden egyes tételét felolvasná.
Egy kisfiú a felolvasás közepe táján felteszi a kezét, ám a tanár - anél-
kül, hogy ránézne - megfogja a csuklóját és lenyomja a kezét. Egy másik
diák pedig nekilát a feladatok megoldásának - teljesen logikus reakció
a tanár értelmetlen viselkedésére. A tanár keményen rászól: „Ez házi
feladat, gyermekem!” Ez a fegyelmezés pillanata: a gyerek megszegte
a szabályokat, mire a tanár azonnal és szigorúan reagál. Ha hang nélkül
néznénk a felvételt, azt hihetnénk, Leitesnek és Wolfnak igaza volt. Ám
ha meghallgatjuk a tanár szavait, és beleképzeljük magunkat a gyerek
helyzetébe, akkor világossá válik, hogy épp csak a szándékolt hatást
nem éri el. Ezzel nem arra vezeti rá a kisfiút, hogy jobban tisztelje a
szabályokat, hanem inkább feldühíti és csalódottá teszi. Miért? Mert
a büntetés teljes mértékben önkényes, és a gyerek nem állhat elő a sa-
ROSEMARY LAWLOR
197
ját olvasatával. Pedig tanulni akar. Ha a kisfiú dacossá válik, az főként
a tanárnak köszönhető, aki ezt váltja ki belőle, pontosan úgy, ahogyan
Stella az egyik igyekvő és figyelmes diákból kihozta a cigánykerekező
rosszcsontot. Amikor a hatalmon lévő emberek fegyelmezni akarnak
minket, az az első és legfontosabb, hogy ők hogyan viselkednek.
Ezt nevezik a „legitimáció alapelvének”. A legitimáció három pillé-
ren nyugszik. Először is, akiktől azt várjuk, hogy elfogadják a tekin-
télyt, azoknak arra is lehetőséget kell biztosítanunk, hogy hallathas-
sák a hangjukat és meg is hallgassák őket. Másodszor, fontos, hogy a
szabályok kiszámíthatóak legyenek. Érthető, hogy azt várjuk, holnap
nagyjából ugyanazokra számíthatunk, mint ma. Harmadsorban pedig
a hatalomnak igazságosnak kell lennie, nem bánhat másképp a külön-
böző csoportokkal.
A jó szülők tökéletesen értik ezt a három alapelvet. Ha azt akarjuk,
hogy a kis Johnnie ne verje a húgát, akkor mindig rá kell szólnunk, és
a húgával sem lehet másképp bánni, ha az a kis Johnnie-ra támad. Ha
azt mondja, tényleg nem bántotta a húgát, akkor esélyt kell neki adni,
hogy magyarázatot adjon. A büntetés mikéntje legalább annyira lénye-
ges, mint maga a büntetés. Stella története éppen ezért nem túl meg-
lepő. Mindenki, aki ült már életében osztályteremben, tudja, milyen
fontos, hogy a tanár tekintélyt szerezzen a diákjai előtt.
Ugyanakkor kicsit nehezebb felfogni, hogy ugyanezek az alapelvek
érvényesek a törvényes rendet illetően is. Jól ismerjük a szüleinket és
a tanárainkat, ezért logikusnak tűnik, hogy a tekintély nagyon fontos
otthon vagy az iskolában. A bankrablás vagy valakinek a lelövése azon-
ban teljesen más kategóriába tartozik, ugye? Pontosan erre gondolt
Leites és Wolf is, amikor azt mondták, hogy „sem együttérzéssel, sem
miszticizmussal nem lehet hatni [a bűnözők és felkelők] viselkedésé
re”. Azt állították, hogy ezen a szinten a törvények betartása a kocká-
zatok és előnyök racionális számbavételének eredménye, és egyáltalán
nem személyes kérdés. És itt hibáztak, hiszen a bűnözők és felkelők
fegyelmezése pontosan ugyanúgy a tekintélyen alapul, mint ahogyan
a gyermeké az osztályteremben.
198
DÁVID ÉS GÓLIÁT
4.
Hadd szemléltessem egy példával! Brownsville-ben, New York egyik
negyedében már évek óta fut egy program. A Brooklyn keleti részén, a
Park Slope elegáns téglaépületei és a Crown Heights zsinagógái mellett
fekvő kerület nagyjából 100 ezer embernek ad otthont.63 Több mint
egy évszázadon keresztül New York egyik legszegényebb része volt. Je-
lenleg tizennyolc állami lakásépítési projekt folyik - ez több, mint más
negyedekben -, amelyek meghatározzák a városképet rideg háztöm-
bök, csupa tégla- és betonszörnyek. Noha New York bűnözési statisz-
tikája drasztikus javulást mutatott az elmúlt húsz évben, Brownsville
néhány lépéssel hátrébb járt, a fiatalok bandákba verődve lepték el az
utcákat, és járókelőket raboltak ki. A rendőrség időről időre rengeteg
járőrt küldött a környékre, ám ez nem bizonyult hatásosnak.
2003-ban Joanne Jaffe rendőrtiszt vette át annak a csoportnak a ve-
zetését, amely elsősorban Brownsville lakásprojektjeiért felel. Elha-
tározta, hogy valami teljesen új dologgal áll elő. Jaffe összeállította a
kerület azon fiatalkorú bűnözőinek a listáját, akiket legalább egyszer
letartóztattak az azt megelőző 12 hónapban. 106 név és 180 letartóz-
tatás szerepelt rajta. Jaffe úgy vélte, ha valakit utcai rablótámadás miatt
kasztliznak be, akkor legalább még húsz-ötven bűneset a számlájára
írható, ami nem jutott a rendőrség tudomására. Ezért azt feltételezte,
hogy a 106 fiatalkorú legalább ötezer bűncselekményt követett el az
előző évben.
Ezután felállított egy munkacsoportot, amelynek a listán szereplő
összes személlyel fel kellett vennie a kapcsolatot. „Azt mondtuk nekik,
hogy benne vannak egy programban - idézi fel Jaffe. - A program pe-
63 Az elmúlt időszakban számos híres ember költözött a negyedbe: két nehézsú-
lyú bokszbajnok (Mike Tyson és Riddick Bowe); Aaron Copland zeneszerző;
a Three Stooges (Moe és Shemp Howard [akinek a helyét később fivére, Curly
vette át] és LarryFine);Larry King műsorvezető, illetve rengeteg profi kosaras,
amerikaifutball- és baseballjátékos.
ROSEMARY LAWLOR
199
dig abból áll, hogy mindenki kap még egy eselyt. Mindent megteszünk,
hogy visszakerüljenek az iskolába, leérettségizzenek, es a családjaikat
is segítjük. Munka-, és tanulási lehetőségeket, illetve egészségügyi el-
látást biztosítunk - mindent, amit tudunk. Velük akarunk dolgozni, de
ehhez fel kell hagyniuk a bűnözéssel. Ha mégis elkövetnek valamit, le-
tartóztatjuk őket, és mindent megteszünk, hogy rács mögött maradja-
nak. Nem érdekel, ha piti az ügy. Folyamatosan a sarkukban leszünk.”
A program elnevezése J-RIP, a Juvenile Robbery Intervention Prog-
ram (Fiatalkorúak Bűnmegelőzési Programja) rövidítéséként. Szabvá-
nyos, nagyon intenzív, modern irányelvnek számított, de semmi bo-
nyolult nem volt benne - legalábbis ránézésre. A J-RIP munkacsoport
székhelyeként nem az őrszoba, hanem az egyik lakásépítési projekt
parkolójában elhelyezett lakókocsi szolgált. A csapat megkapta a fel-
derítőmunkához szükséges összes eszközt. Feltérképezték az összes, a
listán szereplő fiatalkorú kapcsolati hálóját - akiket velük együtt tar-
tóztattak le. Barátaik fotóit letöltötték a Facebookról, és elemezték,
kötődnek-e bandákhoz. Beszéltek a testvéreikkel, édesanyjukkal, majd
óriási, poszterszerű térképeket rajzoltak minden egyes személy kap-
csolati hálójáról - pont ahogyan a titkosszolgálatok térképezik fel a fel-
tételezett terroristák mozgását.
„A nap minden órájában vannak kinn embereim - mondta Jaffe.
- Amikor a programban részt vevő valamelyik fiatalt letartóztatják, mi
azonnal ott termünk. Nem érdekel, ha Bronxban vagy az éjszaka kö-
zepén történik az eset. Ijesztő következményekkel kell járnia, hiszen
tudniuk kell, mi vár rájuk. És gyorsan kell történnie. Ha elkapják őket
a rendőrök, velem találkoznak.”
Mintha ez nem lenne elég, Jaffe folytatja: „Becsaphatják az ajtót az
orrom előtt, ha elmegyek hozzájuk, de találkozni fogok velük az ut-
cákon, és meg fogom állítani őket. Minden ürformációt összeszedek
róluk, ha például Brooklynból Bronxba mennek, tudni fogom, me-
lyik vonattal utaznak. Aztán, mondjuk, behívjuk Johnnie-t az irodába.
Ö bejön, mi pedig elmondjuk neki, hogy tudjuk, előző este Bronxban
igazoltatták, és idézést kapott. Mire ő csak értetlenül bámul. Arról is
200
DÁVID ÉS GÓLIÁT
beszámolunk, hogy Raymond Riverával és Mary Jonesszal volt. Erre
visszakérdez, hogy honnan tudunk mi minderről. Ilyenkor kezdik azt
hinni, hogy mindenhol ott vagyunk. Mivel mindenkiről aktát nyitot-
tunk, szembesítjük vele, milyen információk állnak rendelkezésünkre.
Megmondjuk nekik, hogy ismerjük a barátaikat, és mmdent tudunk
róluk, még a fotóikat is megmutatjuk. Biztosítjuk őket arról, hogy
tisztában vagyunk azzal, mikbe keveredtek bele, és hogy ismerjük a
világukat. Az iskolánál kezdjük, ahová elvileg járniuk kellene. Feltér-
képezzük, kikkel lógnak. Ha nem jelennek meg az iskolában, a cso-
port értesül róla. Ilyenkor kimegyünk hozzájuk és felébresztjük őket.”
Mindez azonban Jaffe stratégiájának csak egy szeletét jelentette.
Olyan dolgokat tett, amelyek nem feltétlenül számítanak általánosnak.
Például sok időt töltött azzal, hogy megtalálja a megjelelő embereket a
munkacsoportba. „Nem vehettem fel akármelyik rendőrt - mesélte az
inkább szociális munkásra, mint rendőrfőnökre hajazó Jaffe. - Olyan
emberekre volt szükségem, akik szeretik a gyerekeket, akik kepesek
visszafordítani és elindítani őket a helyes irányba.” A csoport vezető-
jének végül Dávid Glassberget, az egykor kábítószeres ügyekkel fog-
lalkozó, rendkívül társaságkedvelő tisztet nevezte ki, aki maga is nevelt
gyerekeket.
Jaffe már a kezdetektől fogva szerette volna felvenni a kapcsola-
tot a J-RIP résztvevőinek családjaival, mert meg akarta ismerni őket.
Ez azonban egyáltalán nem ment könnyen. Először mindenkit a he-
lyi gyülekezetbe invitált egy közös imádságra, de senki sem ment el.
Ezután mindenkihez bekopogtak, ám megint nem jártak eredmény-
nyel. „Elmentünk mind a 106 gyerek családjához - emlékezett visz-
sza. - Ok pedig úgy reagáltak, hogy tűnjünk el, semmi keresnivalónk
nincs ott.”
Az áttörés akkor következett be, amikor már jó néhány hónapja
ment a program. „Volt egy gyerek - mesélte. Még egy nevet is kitalált
neki: Johnnie Jones. - Vásott kölyök volt, 14-15 éves lehetett akkori-
ban, és a 17-18 éves nővérével élt. Az anyja Queensben lakott, és még
ő is gyűlölt minket, szóval senkit sem tudtunk megszólítani. Az első
ROSEMARY LAWLOR
201
évben, még 2007 novemberében, a hálaadás előtti szerdán Dave Glass-
berg bejött az irodámba.
Azt mondta, vettek Johnnie Jones családjának hálaadásnapi vacso-
rát, és a csoport minden egyes tagja adott bele pénzt. Azt válaszoltam,
hogy biztos csak tréfál, mert tényleg vásott kölyökről volt szó. O így
felelt:
- Tudod, miért tettük? El fogjuk veszíteni ezt a srácot, de rajta kívül
van még hét másik is a családban. Valamit tennünk kell értük.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- De itt van a többi család is. Velük mi lesz? - kérdezte Dave.
Délelőtt 10 óra volt, hálaadás előtt egy nappal.
- Dave, elmegyek a főnökhöz, és megpróbálok szerezni tőle
2000 dollárt, amiből minden családnak vehetünk egy pulykát. Szerin-
ted meg tudjuk csinálni?”
Jaffe végigjárta a szolgálati utat, és kétpercnyi kihallgatásért esede-
zett a rendőrkapitánynál. „Elmondtam neki, mit vitt végbe a csoport-
tal Dave Glassberg, és hogy 125 darab pulykát szeretnék vásárolni,
ehhez pedig pénzre van szükségünk. A rendőrkapitány beleegyezett,
Dave Glassberg pedig túlórára fogta az embereit. Szereztek fagyasztott
pulykát és egy hűtőkocsit, majd minden egyes családnak személyesen
szállították házhoz az ünnepi vacsora alapanyagát. Díszzacskóba tettük
őket, amelyen egy üzenet állt: »A mi családunktól az önök családjá-
nak. Boldog hálaadást!«”
Jaffe a Manhattan belvárosában található rendőrségi központban
fogadott. A magas és félelmetes nő arcát fekete, vastag szálú haj kere-
tezte, egyenruhát viselt, és erőteljes brooklyni akcentussal beszélt.
így folytatta: „Bekopogtunk, és amikor a nagymama vagy az anya
kinyitotta az ajtót, rögtön hátrakiabáltak: »Johnnie, a rendőrség van
itt! « Én erre belekezdtem a mondandómba: »Üdvözlöm, Smith asz-
szony, Jaffe rendőrfőnök vagyok. Hálaadásra hoztunk önnek ajándé-
kot, és a jókívánságainkat szerettük volna tolmácsolnia Ok erre előbb
értetlenkedtek, majd behívtak a házba. Újra szóltak a gyereknek, aztán
ölelkeztek és sírtak. Minden családban - én ötnél jurtám ez történt.
202
DÁVID ÉS GÓLJÁT
Mindenütt ugyanazt mondtam: ^Tisztában vagyok vele, hogy sokszor
gyűlölik a rendőrséget, és én megértein ezt. Azt is szeretném tudatni
magukkal, hogy lehet, zaklatásnak tűnik, hogy bekopogunk az ottho-
naikba, de valójában szívünkön viseljük a sorsukat, és tényleg boldog
ünnepet kívánunk.«”
Miért akart Jaffe találkozni a fiatalkorúak családjával? Mert úgy gon-
dolta, a brownsville-iek nem tekintették legitimnek a rendőrséget. A fekete
férfiak szerte az Egyesült Államokban elképesztő arányban kerültek
börtönbe. (Csak egyetlen adatot kiemelve, az 1970-es évek második fe-
lében született, középiskolát be nem fejező fekete férfiak 69%-a került
már rács mögé.) Brownsville pedig tele van ilyen emberekkel, ami vol-
taképpen azt jelenti, hogy a Jaffe listáján szereplő fiatalkorú bűnözők
mindegyikének volt már elzárva a fiútestvére, apja vagy unokafivére.64
Ha valaki körül ilyen sokan kerülnek dutyiba, akkor ő vajon igazságos-
nak tartja a törvényt? Kiszámíthatónak tűnik számára? Felemelheti a
szavát, és meg is hallgatják? Jaífe arra jött rá, amikor Brownsville-be
érkezett, hogy a rendőrséget ellenségnek tekintették. Ha a rendőrség
az ellenség, akkor hogy a pokolba lehetne a 15-16 éves srácokat - akik
64 Itt találhatóak az amerikai bebörtönzési arányok etnikai hovatartozás és isko-
lázottság alapján:
FEHÉR FÉRFIAK	1945-49	1960-64	1975-79
Nem fejezte be a középiskolát	4,2	8,0	15,3
Középiskolai végzettség	0,7	2,5	4,1
Néhány szemeszter a felsőoktatásban	0,7	0,8	1,2
			
FEKETE FÉRFIAK	1945-49	1960-64	1975-79
Nem fejezte be a középiskolát	14,7	41,6	69,0
Középiskolai végzettség	10,2	12,4	18,0
Néhány szemeszter a felsőoktatásban	4,9	5,5	7,6
A kulcsfontosságú adatokat félkövérrel szedtük. Az 1975-79 között született
fekete férfiak 69%-a volt már börtönben. Ez Brownsville dióhéjban.
ROSEMARY LAWLOR
203
már az utcai rablás és lopás útjára léptek - megváltoztatni? Megfélem-
líthetik és szembesíthetik őket a bűncselekmények következményei-
vel, de ezek a srácok tinédzserek voltak - makacsok, öntörvényűek és
dacosak, akik már elkezdték bűnözői karrierjüket. Miért hallgatnának
rá? Olyan intézményt képvisel, amely börtönbe zárta testvéreiket, ap-
jukat, unokafivéreiket. Jaffe-nek ki kellett vívnia a közösség megbecsü-
lését, ehhez pedig szüksége volt a J-RIP-esek családjainak a segítségére.
Hálaadáskor rögtönzött kis beszéde - Tisztában vagyok vele, hogy sokszor
gyűlölik a rendőrséget, és én megértem ezt. Azt is szeretném tudatni magukkal,
hogy lehet, zaklatásnak tűnik, hogy bekopogunk az otthonaikba, de valójában
szívünkön viseljük sorsukat, és tényleg boldog ünnepet kívánunk - a legiti-
mációra irányult. Megpróbálta megértetni a családokkal, amelyek már
régóta, olykor akár nemzedékek óta a törvényen kívül éltek, hogy a jog
az ő oldalukon is állhat.
A hálaadásnapi pulykák sikerén felbuzdulva Jaffe karácsonyi aján-
dékot is osztogatott. AJ-RIP munkacsoport tagjai elkezdtek kosarazni
a fiatalkorúkkal, elvitték őket sushit enni, és az orvoshoz, illetve meg-
próbáltak nekik nyári munkát szerezni. Jaffe ezután karácsonyi vacsorát
szervezett, ahová az összes, listán szereplő fiatalt meghívta a családjával
együtt. „Vajon mit teszek velük az ünnepi összejövetelen? - kérdezte
Jaffe. - Ilyenkor mindannyian próbálnak keménynek mutatkozni a ba-
rátaik előtt, mire én megölelem őket. »Gyere már, ne kéresd magad,
karácsony van« - mondom nekik.” Jaffe nem éppen apró termetű nő,
láthatóan jó erőben van, és megjelenése is tiszteletet parancsol. Kép-
zeljük csak el, hogy valamelyik csenevész tinédzserhez közelít szélesre
tárt karral. A srác teljesen eltűnik az ölelésében.
A világ többi rendőrsége azért nem követte Jaffe példáját, mert el-
sőre nem tűnik célravezetőnek. Johnnie Jones vásott kölyök volt. Ételt
és ajándékot venni az ilyen embereknek a liberális engedékenység leg-
rosszabb formájának tűnik. Ha a helyi rendőrfőnök egy nagy bűnözé-
si hullám kellős közepén bejelentené, hogy az utcákat ellepő bűnözők
családjait ölelgeti és eteti, akkor mindnyájan meghökkennénk, igaz?
Akkor nézzük, mi történt Brownsville ben1
204
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Rablások Brownsville-ben
140
2006	2007	2008	2009	2010	2011
Év
Amikor Leites és Wolf azt írja, hogy „sem együttérzéssel, sem miszti-
cizmussal nem lehet hatni [a bűnözők és felkelők] viselkedésére”, ak-
kor voltaképpen azt feltételezik, hogy az állam hatalma korlátlan. Ha
rendet akarunk teremteni, akkor fölösleges azon rágódni, milyen véle-
ménnyel vannak rólunk mások, hiszen mi e felett állunk. Leites és Wolf
azonban fordítva ült a lovon. Jaffe azt bizonyította be, hogy a hatalmon
lévőknek muszáj foglalkozniuk azzal, hogy mások mit gondolnak róluk
- tehát a parancsokat osztók teljesen ki vannak szolgáltatva azoknak,
akiknek a parancs szól.
ROSEMARY LAWLOR
205
Freeland tábornok is ebbe a hibába esett Lowei Fallsban. Nem nézte
az eseményeket a Rosemary Lawlorhoz hasonló emberek szemüvegén
keresztül. Azt hitte, elfojtotta a zavargásokat, amikor úgy járt körbe az
elnémított körzetben, mint a tigrisvadászaton lévő brit rádzsa. Ha vet-
te volna a fáradságot és elhajt Ballymurphybe, ahol Harriet Carson fa-
zékfedőkkel verte a rigmust: „Gyertek ki! A Lower Falls-iakat halomra
gyilkolják!”, akkor rájött volna, csak most kezdődik a haddelhadd.
5.
Eszak-Irországban a július a „felvonulások időszakának” csúcspontja,
amikor a protestánsok a katolikus kisebbség felett aratott régi győzel-
mük emlékére parádét szerveznek. Templomi menetek, megemléke-
ző bajtársi felvonulások, „ver és mennydörgés” és „billentsd fenéken a
pápát” furulyás felvonulások váltják egymást. Aztán ott vannak még
a rezesbandás, skót dudás, tangóharmonikás, illetve vállszalagot, feke-
te öltönyt, keménykalapot viselők felvonulásai. Több százféle parádé
zajlik, több tízezer résztvevővel, amelyek a július 12-én megtartott fel-
vonulással érik el tetőpontjukat, ami annak állít emléket, hogy Orániai
Vilmos 1690-ben győzedelmeskedett aboyne-i csatában, és megszilár-
dította a protestáns uralmat Észak-írország felett.
A július 12-ét megelőző estén az ország különböző szegleteiből ösz-
szesereglett felvonulók utcai összej öveteleket tartanak és óriási máglyát
raknak.65 Amikor a lángok magasra csapnak, kiválasztanak egy szimbó-
65 A július 12-i felvonulás Belfastban a városon át a „Mezőre” vezet, ahol a tömeg
meghallgathatja a nyilvános beszédeket. Alább található egy 1995-ös beszéd
részlete. Ne feledjük, hogy mindé, az északír békefolyamat megkezdése után
hangzott el:
„Mindnyájan olvastuk, mi történt ZIK) eve. A de fen dereknek nevezett, cso-
portba tömörülő római katolikusok meg akartak szabadulni az eretnek ku-
tyáktól, akiket mi mindnyájan protestánsokként ismerünk. A jelen semmi-
206
DÁVID ÉS GÓLIÁT
lumot, és a tűzre dobják. Mostanában gyakran a pápa vagy valamelyik
gyűlölt helyi katolikus előkelőség képmását égetik el. A „Klementina”
dallamára éneklik az alábbi dalocskát:
Rakjunk egy máglyát, lobogó máglyát,
rá egy picsogó pápistát,
közepébe magát a pápát,
s égessük porig a rakást.66
Észak-írország nem mondható nagy kiterjedésű államnak. A városok
is sűrűn lakottak, így amikor a keménykalapot és vállszalagot viselő lo-
jalisták felvonulnak, óhatatlanul is keresztezik a negyedeket, ahol azok
élnek, akiknek a legyőzését éppen ünnepük. A katolikus Nyugat-Bel-
fast fő ütőere mindössze néhány utcányira esik a protestáns Nyugat-
Belfast szívétől. A város bizonyos részein a katolikusok házai egyene-
sen a protestánsok hátsó kertjeire néznek. Mivel ilyen közel vannak
egymáshoz, mindegyik lakó óriási fémrostéllyal védi a hátsó udvarát
a szomszédok által dobált építési törmeléktől vagy Molotov-koktéltól.
A 12-ét megelőző estén, amikor a lojalisták máglyákat raknak szerte a
városban, a katolikus környékek lakói érzik a füstöt, hallják a gúnyver-
seket és látják a lángoló zászlóikat.
A felvonulási időszak Észak-Írországban mindig erőszakba torkollik.
A zavargások kitörésében nagy szerepet játszott egy 1969-es incidens,
amikor a katolikus negyedben tartott felvonulás következtében hét-
ben sem különbözik 1795-től. Pápa ül Szent Pétertrónján; egy lengyel pápa,
aki már élt Hitler és az auschwitzi gázkamrák korában, amikor az övéi sem-
mit sem tettek a tömegek halálba küldése ellen.”
66 Természetesen sok változata létezik ennek a gyerekdalnak, némileg finomabb
verzióját éneklik például a Manchester United szurkolói ősellenségükről, a
Liverpoolról: Rakjunk egy máglyát, lobogó máglyát / rá egy picsogó focistát /
közepébe magát a csatárt / s égessük porig a rakást.
A dalnak természetesen többféle variációja fellelhető az interneten.
ROSEMARY I.AWLOR
207
napos lázongás robbant ki. Miközben a felvonulok hazafelé tartottak,
házakat gyújtottak fel, szabályos ámokfutást rendeztek Nyugat-Belfast
utcáin.67 A következő évben kitörő túzpárbajok, amelyek próbára tet-
ték Freeland türelmét, ugyancsak protestáns felvonulások alkalmával
zajlottak. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha az északi államok lesze-
relt katonái minden nyáron parádéval ünnepelnék régi polgárháborús
győzelmüket Atlanta és Richmond utcáin! Észak-Írország legsötétebb
éveiben, amikor a katolikusok és a protestánsok egymás torkának es-
tek, pontosan ez történt a felvonulási időszakban.
Amikor azon a délutánon Lower Falls lakosai látták, amint a brit
hadsereg megszállja otthonukat, pontosan olyan elkeseredettek voltak,
mint bárki más, áld szemtanúja volt a belfasti rendcsinálásnak. Ugyan-
akkor annak mikéntje miatt is aggódtak. A világ nem tűnt igazságosnak.
Július 12-e, amikor zászlóikat vagy pápájuk képmását óriási máglyákra
vetik, mindössze néhány napnyira volt. A felvonulási időszak alatt ki-
alakuló rendbontások megelőzéséért és a két oldal szétválasztásáért a
RUC (Royal Ulster Constabulary, Királyi Északír Rendőrség) felelt.
A testület azonban szinte csak protestánsokból állt, a másik oldalhoz
tartozott. A RUC gyakorlatilag semmit sem tett az előző nyári zavar-
gások megfékezésére. A brit kormány által felállított bizottság kimond-
ta, hogy miután a protestáns lojalisták házakat gyújtottak fel, a testü-
let „elmulasztotta a megfelelő eszközök foganatosítását”. A helyszínen
tartózkodó újságírók arról számoltak be, hogy a lojalisták odamentek
a rendőrökhöz és kölcsönkérték a fegyvereiket. A brit hadsereg be-
hívásának egyik célja az volt, hogy majd az elfogulatlan bíró szerepét
játssza a protestánsok és a katolikusok között. Anglia azonban protes-
táns ország, így az ellenség által körbevett északír katolikusok számára
67 A lojalisták másnap porig égették a Bombay Street-i katolikus negyedet. A köl-
tészetkedvelő protestánsok most is egy versi kével rukkoltak elő:
Augusztus 15-én kiruccantunk egy kicsit / hogy leüssünk néhány Bombay
Street-i kriplit / Vittünk egy kis benzint, némi fegyvert / Ütöttük őket, míg az
összes a földön nem hevert.
208
DÁVID ÉS GÓLIÁT
nyilvánvaló volt, hogy a katonák úgysem az ő pártjukat fogják. Amikor
még a kijárási ti'alom előtt a húsvéti lojalista menet végigvonult Bally-
murphyn, brit katonák álltak a felvonulók és a helyiek között, látszólag
ütközőzónát alkotva. A hadfiak azonban a katolikusokkal szemben, a
protestánsoknak háttal álltak - mintha az lett volna a feladatuk, hogy
megvédjék a lojalistákat a pápistáktól, nem pedig fordítva.
Freeland tábornok megpróbálta visszaállítani a rendet Belfastban,
holott előbb meg kellett volna kérdeznie magát, van-e hozzá legitimi-
tása - ezt azonban elmulasztotta. Olyan szervezet élén állt, amelyről az
északír katolikusok - joggal - úgy vélték, hogy azoknak a pártján áll,
akik az előző nyáron felgyújtották rokonaik és barátaik házát. Ha legi-
timáció hiányában szereznek érvényt a törvényeknek, az nem jogkö-
vető magatartást szül, hanem pontosan az ellenkezőjét eredményezi.68
Az Észak-írországot övező nagy misztikum az, hogy a briteknek
miért tartott ilyen sokáig megérteni ezt. 1969-ben 13-an vesztették éle-
tüket 73 lövöldözés és 8 bombamerénylet során. Freeland 1970-ben
úgy határozott, keményen fellép a banditák és a fegyveresek ellen, és
arra figyelmeztetett, hogy a Molotov-koktélt hajítókat „agyonlövés ve-
szélye fenyegeti”. Mi következett ezután? Desmond Hamill történész
így írtaié:
Az [IRA] erre megtorlást helyezett kilátásba: ha íreket lőnek le,
akkor ők cserébe katonákat fognak. A protestáns Ulsteri Önkén-
tes Erő - szélsőséges és illegális félkatonai szervezet - is csatlako-
zott, azzal, hogy az IRA által kivégzett minden egyes katonáért le-
lőnek egy katolikust. A The Times egy belfasti lakost idézett: „Aki
nincs összezavarodva, az nem is igazán érti, mi történik itt.”
“ Gerry Adams, a Sinn Féin vezetője később azt mondta, hogy a kijárási tilalom
alatt „sok ezer ember számára... akik addig nem voltak alanyai, mindennapi
tapasztalattá vált a fizikai erőszak”.
ROSEMARY LAWLOR
209
1970-ben 25-en haltak meg, 213 lövöldözés robbant ki cs 155 bom-
bamerényletet hajtottak végre. A britek állták a sarat, és még kemé-
nyebben csaptak le. A következő év már 184 halálos áldozatot, 1020
robbantást és 1756 lövöldözést hozott. A britek ekkor húztak egy ha-
tárt. A hadsereg bevezette az „internálás” néven ismert eljárást. Észak-
írországban felfüggesztették a polgárjogokat. Csapatok özönlötték el
az országot, és kijelentették, hogy a terrorizmussal gyanúsított szemé-
lyeket vádemelés és bírósági határozat hiányában is határozatlan ideig
börtönben tarthatják. Ezért sok katolikus férfi gyűlt össze az olyan ne-
gyedekben, mint Ballymurphy, hiszen mindenkinek volt valamilyen
közeli rokona rácsok mögött. Ha ennyien lennének elzárva a környeze-
tünkben, vajon igazságosnak és kiszámíthatónak tartanánk a törvényt?
Úgy vélnénk, mindenkinek joga van megszólalni és meg is hallgatják?
A dolgok még rosszabbra fordultak, 1972-ben már 1495 lövöldözés,
531 fegyveres rablás, 1931 bombamerénylet és 497 halálos áldozat
volt. Egyikük a 17 éves Eamon, Rosemary Lawlor öccse.69
„Bekopogott hozzám Eamon - idézte fel Lawlor. - Azt mondta,
néhány napot nálunk töltene, bár a mama biztosan dührohamot kap
majd. Aztán bizalmasan közölte velem és a férjemmel, hogy a brit had-
sereg folyamatosan zaklatja. Bárhová ment, mindenhol igazoltatták és
állandóan megfélemlítették.”
Vajon Eamon az IRA-nak dolgozott? Lawlor nem tudta, de szerinte
nem is volt fontos. „Mindannyian gyanúsítottak voltunk a szemükben
- folytatta. - így mentek a dolgok. Aztán egy brit katona lelőtte Eamont.
Éppen egy barátjával cigarettázott, amikor lövés dördült, Eamon pe-
dig összeesett, eltalálták. Utána még 11 hétig élt, január 16-án, 17 és
fél évesen ment el - Könnyezett. - Apám soha többet nem dolgozott a
kikötőben, anyám szíve megszakadt. Ennek idén 40 éve, de még min-
dig nagyon megvisel.”
69 Egyébként 1973-ban sem mentek valami fényesen a dolgok. A britek még ke-
ményebben léptek fel: az 5018 lövöldözés, 1007 robbantás, 1317 fegyveres
rablás 171 életet követelt, emellett 17,2 tonna robbanóanyagot foglaltak le.
210
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Lawlor fiatal anya és feleség volt, aki azt hitte, teljesen hétköznapi
belfasti élete lesz. Aztán elveszítette otthonát, megfélemlítették és zak-
latták. A völgyben lakó rokonait az otthonaikba zárták, öccsét pedig
meggyilkolták. O nem ezt akarta, soha nem is kérte, és még csak nem
is értette, miért történik mindez. „Ott volt az életem, az egész életem
- mondta. - Aztán pedig rám kényszerítették ezt, mire én azt mond-
tam, ez így nincs rendjén. A volt iskolatársaim otthonait felperzselik, a
védelmünkre érkező brit hadsereg elárult minket, most pedig rombol
és pusztít. Elkötelezett lettem, komolyan azzá váltam, mert nem ma-
radhattam otthon, amíg ez az egész véget nem ér. Nem lehettem to-
vább egyszerű, hétköznapi anya.”
„Mindenki zavargásokról beszél, pedig háború volt inkább! - foly-
tatta. - A brit hadsereg páncélautókkal, állig felfegyverkezve járőrözött.
Háborús övezetben éltünk, a katonák minden eszközzel megpróbáltak
elnyomni bennünket. Mi azonban olyanok voltunk, mint a keljfeljan-
csik - mindig felálltunk. Sok ember szíve megszakadt. Engem nagyon,
nagyon sokáig gyötört a harag, de már bocsánatot kértem a gyerme-
keimtől emiatt. A körülményekből fakadt. Én nem így születtem. Ezt
csak rám kényszerítették.”
6.
Amikor Freeland tábornok katonái elözönlötték Lower Fallst, a lakók
a Szent Péter-katedrálisba, a közeli katolikus templomba menekültek.
Miképpen Nyugat-Belfast többi katolikus negyedét, Lower Fallst is
mély vallásosság jellemezte. A katedrális éppen a negyed közepén állt.
Egy átlagos hétköznap akár négyszázan is részt vettek a misén. A kö-
zösség legfontosabb embere a helyi pap volt, aki futva érkezett a hely-
színre. Odament a katonákhoz, és figyelmeztette őket, hogy gyorsan
végezzék el a feladatukat, különben baj lehet.
Háromnegyed óra múltán a katonák előálltak zsákmányukkal: ti-
zenöt pisztollyal, egy puskával, egy Schmeisser félautomata karabély-
ROSEMARY LAWLOR
211
lyal, valamint egy ládányi robbanóanyaggal és löszénél. Az őrjárat
összeszedelődzködött és útnak indult az egyik mellékutcán keresztül,
ami kivezetett a negyedből. Eközben azonban kisebb tömeg gyűlt ösz-
sze, és amikor a páncélozott járművek befordultak a sarkon, férfiak egy
csoportja előreszaladt, majd kövekkel dobálta a katonákat, mire az őr-
járat megállt. A tömeg egyre dühösebb lett. A katonák könnygázgráná-
tokkal válaszoltak, amitől a tömeg csak még ingerültebbé vált, Molo-
tov-koktélokat kezdtek dobálni, majd előkerültek a lőfegyverek is. Egy
taxisofőr elmesélte, hogy látott egy illetőt félautomata gépkarabéllyal a
Balkan Street felé menni. A lázadók blokádokat állítottak fel, hogy le-
lassítsák a katonák előrenyomulását, lángba borítottak egy teherautót,
eltorlaszolva ezzel az utcát. A katonák még több könnygázgránátot lőt-
tek ki rájuk, a szél pedig egész Lower Fallst könnygázzal terítette be.
A tömeg még dühösebb lett.
Miért állt meg az őrjárat? Miért nem mentek tovább? Hiszen a pap
pontosan megmondta nekik, hogy ne késlekedjenek, minél előbb hagy-
ják el a környéket. Újból odament a katonákhoz, és megint igyekezett
rávenni őket a távozásra. Azt mondta, ha abbahagyják a könnygáz be-
vetését, ráveszi a tömeget arra, hogy hagyja abba a kődobálást, de a
katonák nem hallgattak rá. Azt a parancsot kapták, hogy lépjenek fel
keményen és ne bánjanak kesztyűs kézzel a banditákkal és a fegyvere-
sekkel. Amint a pap a tömeg felé fordult, a katonák újabb könnygázgrá-
nát-sorozatot lőttek ki. A lövedékek a pap lábához estek, aki áttántor-
gott az utca másik oldalára, majd egy ablakpárkánynak dőlve levegőért
kapkodott. Egy olyan környéken, ahol hétköznapokon is négyszáz em-
ber jár misére, a brit hadsereg a szemük láttára könnygázt vetett be a pap
ellen.
Ekkor kezdődtek meg a zavargások. Freeland erősítést kért, a szűk
utcákon álló aprócska házakban élő nyolcezres közösség ellen három-
ezer katonát vetettek be. Ráadásul nem is akármilyeneket! Freeland a
bigott Királyi Skót Ezred katonáiból válogatott, amely az egyiklegpro-
testánsabb egység az egész seregben. A negyed felett helikopterek kö-
röztek, és hangosbeszélőn arra utasítottak a lakókat, hogy maradjanak
212
DÁVID ÉS GÓLIÁT
a házaikban. Minden kijáratnál blokádot emeltek. Kijárási tilalmat ren-
deltek el, majd egyesével, módszeresen átkutatták a házakat. A 20 év
körüli katonák - akik zokon vették, hogy kővel és Molotov-koktéllal
dobálták meg őket - egymás után törtekbe az otthonokba, ütöttek lyu-
kat a falakba, a mennyezetbe és forgatták fel a hálószobákat. Az egyik
brit katona így emlékezett vissza az aznap esti történésekre:
Az egyik ürge pizsamában, káromkodva jött elő, kezében egy
lámpát tartott, amivel fejbe vágta Stant. Stan kikerülte a követ-
kező ütést, majd puskatussal padlóra küldte a pasast. Tisztában
voltam azzal, hogy sok pacák arra használja fel az alkalmat, hogy
kitöltse a haragját olyan dolgokért, amik már megtörténtek. Feje-
ket törtünk be és otthonokat dúltunk fel. A házakban mindenből
törmelék lett, de a szállongó porból néhány részlet előtűnt. Isko-
lai fotók, mosolygós családi képek (összetörve), csecsebecsék és
feszületek (kettétörve), síró gyermekek, a pápát ábrázoló fénykép
keretének üvege, asztalon hagyott ételek és rossz tapéta, cipők,
egy fal mellett lapuló test az előszobában... Ilyenkor úgy gondo-
lom, megszálló erő voltunk.
Aznap este 337 embert tartóztattak le, és 60-an megsérültek. Charles
O’Neillt, a légierőtől kiszuperált veteránt halálra gázolta egy katonai
páncélozott jármű. Miközben teste az utcán hevert, az egyik katona
gumibottal noszogatott egy járókelőt: „Húzz el innen, te ír fattyú!
Még nem döglöttek meg elegen közületek!” Thomas Burnst a Falls
Roadon, este 8-kor érte a halálos lövés, amikor éppen az egyik ba-
rátjának segített befedni üzletének kirakatát. Amikor a nővére eljött
a holttestért, a katonák azt mondták neki, semmi keresnivalója ilyen
későn az utcán. Patrick Elliman, éltes korú úriember este 11-kor le-
fekvés előtti sétára indult, mert azt hitte, túl vannak a legrosszabbon.
A hadsereg golyózápora ölte meg. Az egyik beszámoló így ír Elliman
haláláról:
ROSEMARY LAWLOR
213
Este a brit csapatok behatoltak és bekvártélyo/ták magukat a le
lőtt ember házába, majd annak zavart nővérét a másik testvéréhez
irányították. Ezt az ízléstelen behatolást másnap délután fedezte
fel a báty, amikor - kihasználva a kijárási tilalom átmeneti felfüg-
gesztését - lányával és vejével elment a házhoz, ahol látta a berú-
gott ajtót, a kitört ablakokat, a földön heverő katonai felszerelést,
borotválkozási kellékeket a kanapén és koszos bögréket a moso-
gatóban. A szomszédok elmondták, hogy az emeleti szobákban is
katonák aludtak.
Berúgott ajtó, kitört ablakok és mosogatóban hagyott koszos edények.
Leites és Wolf úgy gondolta, csak a szabályok és a racionális elvek szá-
mítanak. Mégis a hatalmasok ezernyi apró tette - vagy éppen azok el-
mulasztása - a fontos, amit a legitimáció kivívásáért tesznek. Például
az, hogy egy ártatlanul lelőtt ember ágyában alszanak, otthonát pedig
feldúlják.
ALower Falls-i helyzet vasárnap délelőttre kétségbeejtővé vált. A ne-
gyedet szegény emberek lakták, főként munkanélküliek, de akinek volt
is munkája, az is darabszámra fizetett munka volt. Az utcák zsúfoltak,
a házak szűkösek voltak - 19. században épült, olcsó, tégla sorházak,
emeletenként egy szobával és hátsó kertre néző fürdőszobával. Nagyon
kevesen rendelkeztek hűtővel, a házak sötétek és dohosak voltak. Na-
ponta kellett friss kenyeret venni, különben megpenészedett. Akijárási
tilalom azonban már 36 órája érvényben volt, és a kenyér is elfogyott.
Nyugat-Belfast katolikus negyedei olyan közel vannak egymáshoz és
annyi vérségi kapcsolat köti őket össze, hogy gyorsan elterjedt a Lower
Falls-i események húe. Harriet Carson Ballymurphy utcáin csöröm-
pölt a fazékfedőkkel. Máire Drumm70 pedig megafonnal mászkált az
70 Drummot hat évvel később protestáns szélsőségesek gyilkolták meg belfasti
kórházi ágyában.
214
DÁVID ÉS GÓLIÁT
utcákon, miközben ezt kiabálta a nőknek: „Gyertek ki! Rakjatok tele a
babakocsitokat kenyérrel és tejjel! A gyerekeknek nincs mit enniük!”
A nők gyülekezni kezdtek, számuk elérte az ezret. „Néhányuknak
még hajcsavaró volt a hajában, fejükön pedig kendő - idézte fel Law-
lor. - Kézen fogtuk egymást, és ezt énekeltük: »We shall overcome,
we shall overcome someday«.71 Ezután lementünk a völgybe. Szinte
tapintani lehetett a feszültséget. Ott álltak a britek állig felfegyverkez-
ve, kezükben gumibotjaikkal. Megfordultunk, és énekelve, kiabálva a
Grosvenor Street irányába indultunk. A britek ámulatba estek, egysze-
rűen nem hittek a szemüknek, hogy babakocsis nők mennek ellenük.
Emlékszem, ahogyan az egyik brit a fejét vakargatta, miközben vala-
mi ilyesmi járt a fejében: »Mihez kezdünk ennyi nővel? Vajon felkelés
robban ki?« Befordultunk a Slate Streetre, ahol az iskola állt - az én
iskolám! A britek pedig ott termettek, kiözönlöttek az iskolából, majd
kézitusa kezdődött. A hajunkat húzták, megragadtak és egyszerűen a
falhoz vágtak, aztán ütlegelni kezdtek. Aki elesett, annak gyorsan fel
kellett állnia, hogy ne tapossák meg. Nagyon kegyetlenek voltak. Em-
lékszem, egy autó tetejéről szemléltem, mi történik. Aztán megláttam
egy borotvahabos arcú férfit, aki éppen a nadrágtartóját vette fel - az-
tán egyszer csak abbamaradt a verés.”
A nadrágtartós férfi a Slate Street-i ellenőrzőpont parancsnoka volt.
Talán ő volt az egyetlen a brit oldalon, aki aznap józanul felmérte a
helyzetet, és megértette az éppen kibontakozó katasztrófa minden
részletét. Az állig felfegyverzett katonák a Lower Falls-i gyerekeknek
ételt hozó babakocsis nőket ütlegeltek.72 Megparancsolta az emberei-
nek, hogy azonnal fejezzék be.
71 A „We Shall Overcome” az amerikai polgárjogi mozgalom himnusza. (A Ford.)
72 A Lower Falls-i kijárási tilalmat övező legendák szerint a babakocsik két célt
szolgáltak: egyfelől tejet és kenyeret hoztak be, másfelől fegyvereket és rob-
banóanyagokat vittek ki a negyedből. Mindezt a brit hadsereg vigyázó szemei
előtt.
ROSEMARY LAWLOR
215
„Fontos tudni, hogy továbbra is özönlöttek íz emberek, a hátul
állóknak pedig fogalmuk sem volt arról, mi történik elöl - folytatta
Lawlor. - Egyre csak jöttek, a nők meg sírtak. Az emberek kijöttek
otthonaikból, hogy segítsenek, mert sokan megsérültek, a britek pe-
dig elveszítették az irányítást. Mindenki az utcákon volt - száz és száz
ember. Amint elkezdődött az egyik utcában, azonnal átterjedt a má-
sikra, aztán egy továbbira és így tovább, mint a dominó. A britek végül
feladták, feltették a kezüket. A nők addig feszítették a húrt, míg az el-
pattant, így sikerült megtörni a kijárási tilalmat. Gyakran eszembe jut.
Ó, istenem, mindenki ujjongott az örömtől. Megcsináltuk!'
Aztán Lawlor így folytatta: „Emlékszem, amikor hazaértem, hir-
telen remegni kezdtem, teljesen kiborultam a történtektől. Utána azt
mondtam az apámnak:
-	Apa, igazad volt. Elárultak minket.
Mire ő így válaszolt:
-	Igaz. A brit hadsereg - ezek ezt csináljak.
Jól gondolta. Elárultak minket. És ez még csak a kezdet volt.”
NYOLCAD 1K FEJEZET
Wilma Derksen
„Mindnyájan tettünk, vagy legalábbis tenni
akartunk valami szörnyűt életünkben.”
1.
1992 júniusának egyik hétvégéjén Mike Reynolds lánya egy esküvőre
érkezett haza. A 18 éves, hosszú, szőke hajú lányt Kimbérnék hívták,
és a Los Angeles-i Fashion Institute of Design and Merchandising di-
vattervezői és kereskedelmi iskolában tanult, a kaliforniai Középvölgy-
ben fekvő Fresnótól - szülővárosától - néhány órányi autóútra délre.
A menyegző utáni este Kimber vacsorázni ment egy régi barátjával,
Greg Calderonnal. Rövidnadrágot, csizmát és apja fekete-piros kockás
zakóját viselte.
Kimber és Greg Fresno belvárosában, a Daily Plánét étteremben va-
csorázott. Miután megitták a kávéjukat, elindultak a lány Isuzujához.
Este 10.41-kor Kimber kinyitotta Gregnek az utasoldali ajtót, majd el-
indult az autó másik oldalára. Eközben a közeli parkolóból két fiatal
férfi egy lopott Kawasaki motoron lassan elindult. Sötétített rostélyú
bukósisakot viseltek. A motort vezető Joe Davis rovásán számos, kábí-
tószerrel és fegyverrel való visszaélés volt. Éppen akkor került feltételes
szabadlábra a wascói börtönből, ahová autólopásért került. Mögötte
Douglas Walker ült, aki már hétszer volt rács mögött. Mindketten met-
amfetamin-függők voltak. Néhány órával korábban sikertelenül pró-
WILMA DERESEN
217
bálkoztak autorablással Fresno főútvonalán. „Nem igazán gondoltam
semmire - mondta Walker hónapokkal később, araikor tudatállapota
felől kérdezték. - Tudják, csakúgy megtörtént. Minden olyan gyorsan
történt. Csak azt csináltuk, amit mindig. Ennyit tudok mondani.”
Walker és Davis úgy farolt az Isuzu mellé, hogy a motor súlyával
a kocsijához szorították Kimbert. Greg kiugrott a kocsiból és odaro-
hant, de Walker megállította. Davis megragadta Kimber pénztárcáját.
Elővette .357-es Magnumját, és a lány jobb füléhez szorította. Kim-
ber ellenállt, Davis pedig lőtt. Davis és Walker, nem törődve a piros
lámpákkal, elmenekült a motorral. Többen kirohantak az étteremből.
Valaki megpróbálta elállítani a vérzést. Greg elhajtott Reynoldsék ott-
honához, ám nem tudta felébreszteni a szülőket. Hívta őket telefonon
is, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Végül hajnali fél 3-kor sikerült
elérnie őket. Mike Reynolds csak azt hallotta, amint felesége kétségbe-
esetten mondja a telefonba: „Fejbe? Fejbe lőtték a lányomat?” Kimber
egy nappal később meghalt.
„Az apa-lánya viszony nagyon különleges kapcsolat” - mondta
Mike Reynolds nemrégen, miközben arra a szörnyű éjszakára emlé-
kezett. Mostanra megöregedett, szinte az összes haja kihullott már, és
sántikál is. Eklektikus fresnói otthona egyik asztalánál ült, mindössze
ötpercnyi autóútra onnan, ahol meggyilkolták a lányát. Mögötte egy
Kimberről készült fotó függött a falon, a konyhában pedig a lányról ké-
szült festmény lógott, amelyen angyalszárnyakon száll a mennybe. „Az
ember veszekedhet a feleségével - folytatta -, de a lánya egy hercegnő,
aki semmi rosszat nem tesz. A lány szemszögéből pedig az apa az, aki
mindent megjavít, a tönkrement triciklitől kezdve az összetört szívig.
Egy apa mindent összeforraszt, de amikor megtudtam, mi történt a lá-
nyommal, tehetetlen voltam. Csak a kezét fogtam, miközben haldok-
lott. Rettenetes ez a tehetetlenség.” Reynolds ekkor fogadalmat tett.
„Azóta minden cselekedetem a Kimber halálos ágyán tett fogadal-
mamat szolgálta - folytatta. - Az ő életet nem tudtam megmenteni, de
minden erőmmel azon dolgozom, hogy másokat megkíméljek ettől a
sorstól.”
218
DÁVID ÉS GÓLIÁT
2.
Amikor Reynolds hazaért a kórházból, Ray Appleton, a helyi rádió
népszerű bemondója kereste telefonon. „Az egész város fortyogott a
dühtől - idézi fel Appleton. - Akkoriban Fresno előkelő helyen állt az
egy főre jutó gyilkosságok országos listáján. De ez mégis égbekiáltó
eset volt - rengeteg ember szeme láttára, egy népszerű étterem előtt
történt. Késő éjszaka tudtam meg, hogy Kimber meghalt, aztán azon-
nal felhívtam Mike-ot. Arra kértem, tudassa velem, ha készen áll az in-
terjúra. Erre azt válaszolta, hogy akár aznap is jó neki. Minden ekkor
kezdődött, mindössze 14 órával a lánya halála után.”
Reynolds azt mondja, hogy az Appleton műsorában eltöltött idő
volt élete legnehezebb két órája. Sírt. „Még soha nem tapasztaltam
ilyet azelőtt” - emlékszik vissza Appleton. Először csak azok telefonál-
tak be a műsorba, akik ismerték a családot vagy részvétüket akarták
kifejezni. De amikor áttértek arra, hogy a gyilkosság milyen fényt vet
Kalifornia igazságszolgáltatására, az egész államból érkeztek hívások.
Miután Reynolds hazament, összehívott egy megbeszélést. Min-
denkit meginvitált, akiről úgy gondolta, mérvadó a véleménye. A hátsó
kertben álló hosszú faasztalhoz ültek le, a szabadtéri grillező mellett.
„Három bíró, rendőrök, ügyvédek, a serif, ügyészségi munkatársak, a
helyi közösség és az iskola képviselői jöttek el - mondta. - Mindenki
azt kérdezgette: Miért történik ez? Mi lehet az oka?”
Arra a következtetésre jutottak, hogy a törvényszegésért kirótt kali-
forniai büntetések túlságosan enyhék. Az elkövetők könnyen és gyor-
san szabadlábra kerültek. A visszaesőket ugyanúgy büntették, mint
azokat, akik életük első bűncselekményét követték el. Douglas Walker,
aki hátul ült a motoron, 13 éves korában került először összeütközésbe
a törvénnyel, heroincsempészésért. Nem sokkal a gyilkosság előtt el-
távozást kapott, hogy meglátogathassa terhes feleségét, ám nem tért
vissza a börtönbe. Volt ennek értelme?
A csoport egy javaslattal állt elő, amelynek szövegét Reynolds kéré-
sére úgy írták meg, hogy a laikusok számára is könnyen érthető legyen.
WILMA DERKSEN
219
A javaslat a „három csapás” nevet kapta. Akit másodszor ítélnek el sú-
lyos kihágás vagy bűncselekmény elkövetéséért, a büntetése mértéke
legyen a kiszabható büntetés kétszerese. A harmadik kihágás esetében
- ide az összes elképzelhető bűncselekmény beletartozik - az ítélet ter-
jedjen automatikusan 25 évtől életfogytig.73 Nincs alóla kibúvó vagy
kivétel.
Reynolds és csoportja több ezer aláírást gyűjtött össze, hogy az
egész államra érvényes népszavazást írjanak ki a kérdésről. Minden vá-
lasztási időszakban számtalan népszavazási javaslat merült fel, ám ezek
közül alig néhány jutott el addig, hogy valóban népszavazást írjanak ki.
A három csapás azonban sikeres volt. Elképesztő, de a szavazók 72%-a
támogatta, így 1994 tavaszán törvénybe is iktatták, szinte ugyanazzal
a megfogalmazással, ahogyan Reynolds kertjében megírták. Franklin
Zimring kriminológus „az amerikai történelem legnagyobb büntető-
jogi kísérletének” nevezte. Kaliforniában 1989-ben 80 ezren voltak
börtönben. Tíz év alatt ez a szám megkétszereződött, a bűnügyi sta-
tisztikák pedig látványosan javultak. 1994-98 között az emberölések
41,4%-kal, a nemi erőszak 10,9%-kal, a rablások 38,7%-kal, a bántalma-
zások 22,1%-kal, a betörések 29,9%-kal, az autólopások pedig 36,6%-
kal csökkentek. A lánya halálos ágyán Mike Reynolds megfogadta,
hogy nem fog mással megtörténni, ami Kimberrel - gyászával pedig
forradalmat indított el.
„Akkoriban Kaliforniában napi 12 gyilkosság történt. Ez a szám
ma 6 - mondta Reynolds. - Ahogy telik az idő, mindig arra gondo-
lok, hogy a régebbi időszakhoz képest naponta hattal több ember él
73 A három csapás a gyakorlatban ezt jelentette: Első bűnelkövetés (betöréses
lopás), előtte: 2 év szabadságvesztés, most: 2 év szabadságvesztés. Második
bűnelkövetés (betöréses lopás), előtte: 4,5 év szabadságvesztés, most: 9 év
szabadságvesztés. Harmadik bűnelkövetés (orgazdaság), előtte: 2 év szabad-
ságvesztés, most: 25 év szabadságvesztéstől életfogytiglan. Más államok és or-
szágok is megalkották a saját három csapas törvényeiket, de egyikük sem alkal-
mazott olyan szigorút, mint a kaliforniai jogszabály.
220
DÁVID ÉS GÓLIÁT
tovább.” Fresnói otthonának irodájában ült, amit mindenféle elismerő
oklevéllel, emléklappal és bekeretezett levéllel díszítettek - mindegyik
az Egyesült Államok legnagyobb államában játszott politikai szerepé-
nek elismerését hivatott tanúsítani. „Az életben néha megadatik a lehe-
tőség, hogy megmentsük valaki életét - folytatta. - Tudja, kimenteni
valakit egy égő épületből vagy megmenteni a fulladástól, ilyesmikre
gondolok. De hány embernek jut osztályrészül, hogy naponta hat éle-
tet mentsen meg? Nagyon szerencsés ember vagyok.”
Itt egy pillanatra megállt, mintha végiggondolná, mi is történt a kö-
zel 20 éve tett fogadalom óta. Világosan és meggyőzően beszélt. Nyil-
vánvalóvá vált, hogy sok évvel ezelőtt miért volt olyan lenyűgöző Ray
Appleton műsorában - még a gyász közepette is. Újra kezdte mon-
dókáját: „Csak gondoljon arra az emberre, aki feltalálta a biztonsági
övét. Tudja a nevét? Én nem. Fogalmam sincs róla. Vajon hány ember
köszönheti az életét a biztonsági övnek, a légzsáknak vagy a zárható
gyógyszeres doboznak? Egész nap csak sorolhatnám. Az átlagembe-
rek - mint amilyen én is vagyok - találmányai, az egyszerű eszközök
rengeteg életet mentettek meg. Mi nem a hírnevet hajkurásszuk, nem
vállveregetést akarunk. Eredményeket várunk, és ez az eredmény az én
legnagyobb jutalmam.”
A britek rendet akartak tenni Észak-Irországban, ám ez 30 évig tartó
vérontásba torkollott. Nem érték el a céljukat, mert nem értették meg,
hogy a hatalomnak van egy fontos korlátja. Legitimnek kell lennie, kü-
lönben éppen az ellenkező hatást éri el. Mike Reynolds óriási befolyás-
ra tett szert Kaliforniában. Nagyon kevés hasonló korú kaliforniai van,
akinek a szava ennyi emberhez eljut, mint az övé. Az ő esetében azon-
ban úgy tűni k, a hatalom elérte a kitűzött célt. Csak vessünk egy pillan-
tást Kalifornia bűnözési statisztikáira! Elérte, amit akart, ugye?
Nem is állhatnánk távolabb az igazságtól.
WILMA DERKSEN
221
3.
Térjünk vissza a fordított parabolához, amit az osztálylétszámról szó-
ló fejezetben tárgyaltunk. A fordított parabola a korlátokról szól. Jól
rávilágít arra, hogy a „több” nem mindig jobb; van egy pont, ami után
minden további erőfeszítés, amiről a hatalmasok azt hiszik, az érdekei-
ket szolgálja, voltaképpen csak rosszabbá teszi a dolgokat. A fordított
parabola világosan rámutat az osztályméret hatásaira, illetve nagyon
jól alkalmazható a vagyon és a nevelés közötti összefüggések megvi-
lágítására. Néhány évvel ezelőtt azonban egyes tudósok még ambició-
zusabb érvvel álltak elő, amellyel Mike Reynoldsot és a három csapás
törvényt a két évtizedes ellentmondás fókuszába állítják. Mi van akkor,
ha a bűncselekmény és a büntetés közötti összefüggés szintén fordított
parabolával írható le? Másképpen fogalmazva, elképzelhető-e, hogy a
bűnüldözés egy bizonyos ponton túl már a bűnözést segíti elő?
Amikor elfogadták a három csapást, még senki sem számolt ezzel az
eshetőséggel. Mike Reynolds és támogatói úgy vélték, minden egyes
rács mögé került bűnözővel és minden egyes kiosztott pluszévvel nagy-
jából ilyen arányú csökkenés következik be a bűnözésben is.
„Akkoriban még a szándékos emberölésért is 16 évet adtak, amiből
csak nyolcat kellett leülni - mesélte Mike Reynolds, a három csapás
előtti Kaliforniáról. - A bűnözés járható út volt, mert az emberi pszi-
ché a legkisebb ellenállás felé tart. A legkisebb ellenállás irányába pedig
könnyű menni. Sokkal könnyebb lopni, rabolni, drogozni, mint heti
negyven órát robotolni egy munkahelyen. Ki akarja ezt? Ha kimegy
valaki az utcára egy pisztollyal, akkor rettentő gyorsan sok pénzt ra-
bolhat, ha pedig elkapják, akkor 95%-os eséllyel vádalkut kötnek vele.
Megvádolják valamivel, bizonyos dolgot bevall, és máris áll az alku. Vé-
gül csak a büntetés felét kell letöltenie. Ha mindezeket számba vesz-
szük, akkor egyértelmű, hogy rengeteg bűncselekményt követhetünk
el, mielőtt elkapnának és vád alá helyeznének
Reynolds Leites és Wolf klasszikus érvének egy változatát adta elő:
222
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Elemzésünk alapja az a feltételezés, hogy az emberek - egyéni és csoportos
szinten is - „racionálisan" viselkednek: számításba veszik, hogy tetteik milyen
előnyös vagy hátrányos következmény ekkel járnának, majd ennek megfelelően
döntenek. Reynolds nézete szerint a bűnelkövetők Kaliforniában sokkal
inkább az igazságszolgáltatás előnyeit, mintsem hátulütőit tapasztalhat-
ták meg. Úgy vélte, erre az a helyes válasz, ha a bűncselekmény elköve-
téséért fizetett árat is megemelik, hogy ne legyen jóval egyszerűbb lop-
ni és rabolni, mint rendes munkát végezni. Akik továbbra is megszegik
a törvényt, azok a három csapás értelmében életük végéig börtönben
ülhetnek, így már nem lesz módjuk újabb bűncselekményeket elkövet-
ni. A törvény és a rend kérdésében Reynolds és a kaliforniai szavazók
azon a véleményen voltak, hogy a „több” mindig jobb.
Tényleg így van ez? Itt lép be a fordított parabola elmélete. Vegyük
az első feltételezést, nevezetesen, hogy a bűnelkövetők kevesebb bűn-
cselekményt követnek el, ha azért magasabb árat kell fizetni. Ez tény-
leg érvényes, ha a törvényszegésért kiszabott büntetések egyébként
rendkívül enyhék. A kriminológia egyik legismertebb esettanulmánya
azt írja le, mi történt akkor, amikor 1969-ben a montreali rendőrség
16 órán keresztül sztrájkolt. Montreal a földkerekség egyik legtörvény-
tisztelőbb és legstabilabb országában található. Mégis mi történt?
Káosz. Fényes nappal annyi bankrablás volt, hogy gyakorlatilag a város
összes bankjánakbe kellett zárnia. Fosztogatók lepték el a belvárost, és
kirakatokat zúztak be. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy a
város taxisofőrjei és a Murray Hill Limousine Service helyi fuvarozó-
cég között régóta húzódó vita a repülőtéri utasok fuvarozásának jogáról
erőszakba torkollott. A két fél a középkori Európa egymással háborúzó
fej edelemségeit idézte. A taxisok Molotov-koktéllal támadtak a Murray
Hill-esekre, mire a cég biztonsági emberei fegyverrel válaszoltak. A ta-
xisok erre felgyújtottak egy buszt, majd az égő járművet a zárt kapukon
keresztül beküldték a Murray Hill telephelyére. Ez Kanadában történt!
Amint azonban a rendőrség befejezte a sztrájkot, minden visszatért a
megszokott kerékvágásba. Működött a letartóztatástól és büntetéstől
való félelem.
WILMA DERKSEN
223
Valójában jókora különbség van aközött, hogy egyáltalán nem jár
büntetés a törvényszegésért, vagy valamekkora retorzióval mégis kell
számolni - ahogyan a 40 fős és a 25 fős osztályok között is van eltérés.
A beavatkozások a fordított parabola bal szárán különbséget eredmé-
nyeznek.
Ám ne feledjük, a fordított parabola logikája szerint a kezdetben
jól működő stratégiák egy bizonyos pont után már ellentétest hatást
váltanak ki. A kriminológusok szerint pontosan ugyanez történik a
büntetésnél is.
Richard Wright és Scott Decker kriminológusok néhány éve felmé-
rést végeztek 86 fegyveres rablásért elítélt személy körében. Legfőkép-
pen az alábbihoz hasonló válaszokat kaptak:
Próbáltam nem gondolni arra, hogy elkaphatnak, mert ez túlsá-
gosan elvonta a figyelmemet a dologról. Ha folyton az jár a fejem-
ben, mi lesz, ha rosszul sül el a dolog, akkor nem tudok rendesen
koncentrálni. Ha eldöntöttem, hogy megcsinálom a balhét, akkor
csak erre összpontosítottam, semmi másra.
Netalán ilyet:
Ezért drogozunk olyan sokat [a társammal]. Betépünk, aztán
megőrülünk, és nem gondolunk arra, hogy elkaphatnak bennün-
ket. Lesz, ami lesz... Egyszerűen nem érdekel.
Decker és Wright alanyai még nyomás alatt is „közömbösnek mutat-
koztak a kilátásba helyezett büntetésre”. Egyszerűen nem gondolkod-
tak ennyire előre.
A lánya meggyilkolása arra késztette Reynoldsot, hogy Kalifornia
leendő bűnözőit megtanítsa kesztyűbe dudálni - hogy kétszer is meg-
gondolják, mielőtt cselekszenek. Ez a stratégia azonban nem műkö-
dik akkor, ha a bűnözők a fent vázolt módon gondolkodnak. A Kirn-
ber Reynoldsot a Daily Plánét étterem elölt meggyilkoló Joe Davis
224
DÁVID ÉS GÓLIÁT
és Douglas Walker metamfetamin-függők voltak. Emlékszünk még,
mit mondott Walker? „Nem igazán gondoltam semmire. Tudják, csak úgy
megtörtént. Minden olyan gyorsan történt. Csak azt csináltuk, amit mindig.
Ennyit tudok mondani." Vajon ez az ember kétszer is meggondolja, mit
csinál?
„Beszéltem olyanokkal, akik ismerték Joe-t és testvérét. Megkérdez-
ték tőle, miért lőtte le Kimbert - mesélte Reynolds a tragikus éjszakára
visszaemlékezve. - Azt válaszolta, hogy már nála volt a pénztárca, te-
hát nem ez volt az oka. Azért lőtte le, mert nem tetszett neki, ahogyan
a lányom ránézett. Azért lőtte le, mert úgy vélte, Kimber nem vette őt
elég komolyan, és nem mutatott semmi tiszteletet.” Reynolds szavai
ellentmondanak a három csapás logikájának. Joe Davis azért ölte meg
Kimber Reynoldsot, mert nem kapta meg tőle a szerinte megérdemelt
tiszteletet, amikor pisztolyt szorított a homlokához és a pénztárcájáért nyúlt.
Vajon mekkora elrettentő hatással van a büntetés súlyossága arra, aki
így gondolkodik? Az emberek többsége tekintettel van a megemelt
büntetési tételekre, Íriszen törvénytisztelő polgárok, a bűnözők azon-
bannem azok. Dávid Kennedy kriminológus így ír erről: „Elképzelhető,
hogy egyszerűen az a helyzet, hogy azok, akik készek bűncselekményt
elkövetni - gyakran impulzívan döntve vagy valamilyen befolyásoltság
alatt állva -, úgy látják, már most is nagyon kicsi az esélye annak, hogy
tettük súlyos következményekkel járjon, és legközelebb is megpróbál-
koznak vele, hiszen még mindig nagyon kicsi esélyét látják annak, hogy
még súlyosabb büntetéssel kelljen szembesülniük. 74
74 Kennedy továbbmegy, és azzal érvel, hogy ha megvizsgáljuk a valódi bűnelkö-
vetői szándékot, akkor a kockázatok és az előnyök mérlegelése „meglehetősen
szubjektív” folyamat. Ezt írja: „A példastatuálásban az a legfontosabb, ami a
bűnelkövetőknek és a potenciális bűnelkövetőknek a leginkább számit. Az, hogy ők
miképpen értelmezik a kockázatokat és az előnyöket.” Anthony Doob és Che-
ryl Marié Webster kriminológusok nemrégiben készítették el az összes fő kri-
minológiai tanulmányt összegző átfogó elemzésüket: „A tudomány mai állása
szerint - különös tekintettel a múlt évtizedben végzett kutatásra - az ítéletek
súlyossága egyáltalán semmilyen hatással sem bír a bűnözésre... Az elmúlt
WILMA DERKSEN
225
A három csapás melletti második érv - minden egyes rács mögött
töltött év azért hasznos, mert a fogvatartott legalább addig nem tud
újabb bűncselekményt elkövetni - is megkérdőjelezhető. De nem jön
ki a számítás. 2011-ben a három csapás hatálya alá eső kaliforniai bűn-
elkövetők átlagéletkora 43 év volt. Mielőtt bevezették volna ezt a tör-
vényt, egy tipikus bűncselekményért átlagosan 5 évet kaptak, tehát
48 évesen szabadultak. A három csapással azonban minimum 25 évet
kaphattak, ami azt jelenti, hogy csak 68 évesen kerültek ki a börtönből.
Felmerül a kérdés, hány bűncselekményt követnek el a 43-68 évesek?
Nem túl sokat. Az alábbi ábrák az életkor és a bűncselekmény közötti
kapcsolatot mutatják be a súlyos testi sértés és emberölés, illetve a rab-
lás és betöréses lopás tekintetében.
Súlyos testi sértés és emberölés 1985-ben
Súlyos testi sértés	- Emberölés
25-30 évben egyetlen olyan konzisztens szakirodalom sem született, amely sze-
rint a kemény szankciók elrettentő erejűek.” Tehát a fejlett országok a görbe
közepén helyezkednek el. A bűnelkövetői karrierjük csúcsán túl lévő bűnözők
rács mögé zárása és a fiatalabbak olyannal való fenyegetése, ami egyáltalán nem
érdekli őket, nem túlzottan hatásos.
226
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Rablás és betöréses lopás 1985-ben
Kor
-*- Betöréses lopás	Rablás
A hosszabb időtartamú büntetések főleg a fiatalok számára elretten-
tőek. Amint azonban túljutnak kulcsfontosságúnak számító húszas
éveik közepén, a hosszéi ítéletek csak az olyan veszélyes bűnözőktől
védenek meg, akik már nem is annyira veszélyesek. A kezdetben oly
ígéretes stratégia ismét csődöt mond.
A kardinális kérdés az, hogy létezik-e a bűncselekmény és büntetés
görbéjének jobb szára is, ahol a kemény fellépés voltaképpen csak rosz-
szabbá teszi a dolgokat? Todd Clear kriminológus érvelt a legmeggyő-
zőbben amellett, hogy a kérdésre igen a válasz. Okfejtését így lehetne
összefoglalni:
A börtön közvetlen hatással van a bűnözésre: a rosszfiú rács mögé
kerül, ahol nem tud elkövetni újabb bűncselekményt. Azonban köz-
vetett hatása is van, ami befolyásolja azokat, akik kapcsolatban állnak a
bűnelkövetővel. Például a börtönbe kerülő férfiak jókora hányadának
van gyereke. (A fiatalkorú bűnözök negyede már apa.) Az apa elzárása
rendkívül rossz hatással van a gyerekre. Egyes bűnelkövetők igazán hit-
vány szülők: szitkozódnak, csapodárok, gyakran kimaradnak. Mások
viszont egyáltalán nem ilyenek, hanem jövedelmükkel - mind a legális
munkával szerzett, mind a bűncselekményekből származóval - a csa-
ládot segítik. A börtönbe kerülő apa hatalmas feldolgozandó konflik-
tus a gyereknek. Az ilyen gyerekek esetében a fiatalkorú bűnözésre
WILMA DERKSEN
227
való hajlam 300-400%-kal, a súlyos pszichés zavarok eshetősége pedig
250%-kal emelkedik.
Amint a bűnelkövető letölti büntetését, visszatér régi lakókörnye-
zetébe. A rács mögött eltöltött évek során valószínűleg lelki sérülése-
ket szenvedett. Gyakorlatilag nem nagyon van esélye munkát vállalni.
A börtönben töltött idő alatt a legtöbb korábbi barátja hátat fordított
neki, helyükre pedig a börtönben megismert bűnelkövetők léptek.
Most újra kinn van, amivel még több érzelmi és anyagi nehézséget
okoz családjának, amit egyszer már megtett akkor, amikor hűvösre
került. A bebörtönzés járulékos veszteséggel jár. A legtöbb esetben
az elzárás kisebb kárt okoz, mint amekkora előnyökkel jár, ezért még
mindig megéri rács mögé zárni embereket. Clear azonban azzal érvel,
hogy ha túl sok ember kerül börtönbe túl hosszú időre, akkor a járulé-
kos veszteség magasabb, mint a megszerzett előny.75
75 Clear néhány éve adta közre gondolatait: Tanulmányában tíz érvet hoz fel a
mellett, hogy sok ember bebörtönzése miért jár az eredeti szándékkal ellen-
tétes hatással. Először senki sem akarta publikálni a tanulmányt. Az összes te-
kintélyes tudományos folyóiratnál megpróbálkozott a szakterületén, de mind-
hiába. Senki sem hitt neki, kivéve a büntetés-végrehajtást. Ezt mondja Clear:
„Az egyik legkevésbé ismert tény a szakterületemen, hogy a büntetés-végre-
hajtásban dolgozó szakértők legtöbbje nem hisz abban, hogy munkája jobbá
teszi a dolgokat. Megpróbálnak humánus börtönöket fenntartani és a lehető
legtöbbet tenni. Látják azonban, mi folyik a rácsok mögött, és ilyen kijelentése-
ket tesznek: »Az őrök rosszul bánnak a foglyokkal«, »Semmivel sem lesznek
jobbak, ha kiszahadulnak«, »Nem azt kapják itt benn, amire szükségük van«.
Ez igazán keserű tapasztalat számukra. Tanulmányom kézről kézre járt, míg vé-
gül az Oklahomai Kriminológiai Kutatóintézet egyik munkatársa megkérdezte,
kiadhatja-e. Igent mondtam, mire ő publikálta. Nagyon hosszú ideig ez volt az
első találat, ha valaki beírta a nevem a Google keresőjébe.” Todd Clear: „Back-
fire: Wlren Incarceration Increases Crime" (A visszafelé elsült fegyver: Amikor
a bebörtönzés növeli a bűnözést) Journal oj thc Oklalwma Criminal Justice Re-
search Consortium 3,1996,1-10.
228
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Clear egyik munkatársával - Dina Rose-zal - a floridai Tallahas-
seeben próbálta ki gyakorlatban a hipotézist. 6 Egy adott negyedből
származók bebörtönzésének számát összevetették a következő év bűn-
cselekményi statisztikájával, illetve matematikai módszerekkel meg-
próbálták feltérképezni, létezik-e olyan pont, amikor a fordított para-
bola jobb oldala érvényesül. Meg is találták. „Ha a kerület lakosságának
több mint 2%-a hűvösre kerül - összegezte Clear -, akkor a börtön-
büntetés bűncselekményekre gyakorolt kedvező hatása az ellentétjére
fordul.”
Jaffe ugyanerről beszélt Brownsville-ben. A sérülést, amit öleléssel
és pulykával kívánt orvosolni, nem a rend és a törvény hiánya, hanem
sokkal inkább annak túlzott mértéke okozta, hiszen annyi apa, testvér
és unokafivér volt börtönben, hogy a negyedben élő emberek ellen-
ségüknek tekintették a törvényt. Brownsville a fordított parabola jobb
szárán helyezkedett el. Kaliforniában 1989-ben 76 ezren voltak rács
mögött. Tíz évvel később ez a szám - főleg a három csapásnak kö-
szönhetően - megduplázódott. Egy főre levetítve ötször, nyolcszor
több fogvatartott jutott Kaliforniára az ezredfordulón, mint amennyi
Kanadában vagy Nyugat-Európában volt. Lehetséges, hogy a három
csapás következtében bizonyos kaliforniai városrészek Brownsville
szintjére süllyedtek le?
Reynolds meg van győződve arról, hogy keresztes hadjárata napi
hat életet ment meg, mert a három csapás elfogadása után a kalifor-
niai bűnözési statisztikák nagyon kedvezően alakultak. Ha azonban
közelebbről is megvizsgáljuk, a javuló tendencia már az előtt megkez-
dődött, hogy a törvény hatályba lépett volna. Noha az 1990-es évek
Kaliforniájában a bűnözés valóban csökkenni kezdett, az Egyesült Ál-
lamok más területein is hasonló folyamat ment végbe - még azokon
76 Clear feltételezése egyszerűsített formában valahogy így hangzik: „Egy adott
helyről származó fiatalok nagyszámú bebörtönzése rossz hatást gyakorol ennek
a lakókörnyezetnek a lakosaira, ha ezek a fiatalok börtönbüntetésük letöltése
után visszatérnek erre az adott helyre.”
WILMA DERKSEN
229
is, ahol nem vasszigorral csaptak le a bűnözőkre. Amint egyre inkább
górcső alá vették a három csapást, rájöttek, hogy egyre megfoghatatla-
nabbak a hatásai. Egyes kriminológusok arra jutottak, hogy csökkenti
a bűnözést. Mások azt mondták, hogy noha kedvező hatású, a bebör-
tönzésekre fordított pénz máshol jobb helyen lett volna. Egy nemrégen
megjelent tanulmány szerint a három csapás általában csökkentette a
bűnözést, de visszatetsző módon növelte az erőszakos bűncselekmé-
nyek számát. A tanulmányok talán legnagyobb csoportja szerint egy-
általán semmilyen hatást nem gyakorol, és léteznek olyan sommás
megállapítások is, hogy a három csapás valójában növelte a bűnözést.77
Kalifornia állam az amerikai történelem legnagyobb kriminológiai kí-
sérletét hajtotta végre, és 20 év, illetve több tízmilliárd dollár elköltése
után senki sem tudta biztosra mondani, hogy tényleg sikeresnek te-
kinthető-e a próbálkozás.78 2012 novemberében végül feladták. Az
állam lakói népszavazás útján arról döntöttek, hogy a három csapást
jelentősen módosítják.79
77 A hatályos jogszabályok értelmében az ügyészek kérhetik vagy eltekinthetnek
a három csapás törvény alkalmazásától az ítélkezés során. Egyes városokban
azonban, például San Franciscóban, az ügyészek alig folyamodnak ilyen kér-
vénnyel a bírósághoz. A Kalifornia középső részén fekvő megyékben - ahon-
nan Mike Reynolds is származik - mintegy huszonötször többször alkalmaz-
zák, mint más területeken. Ha a három csapás valóban bűnmegelőző hatású,
akkor szoros összefüggésnek kell lennie aközött, hogy az adott megye hányszor
veszi igénybe a törvényt és milyen gyorsan javul a bűnözési statisztika. Ilyen
kapcsolat pedig nincs. Ha a három csapás tényleg elrettentő hatású, akkor a
hatálya alá tartozó bűncselekmények statisztikájának gyorsabban kellene javul-
nia, mint a többiének - ugye? így történt? Nem.
78 Az 1980-as években Kalifornia költségvetésének 10%-át a felsőoktatásra, 3%-át
pedig a börtönökre költötte. A három csapás két évtizede után a büdzsé 10%-át
- fogvatartottanként évi 50 ezer dollárt immár a büntetés-végrehajtás vitte el,
míg az oktatás kevesebb mint 8%-ot kapott.
79 2012 novemberében a kaliforniaiak 68,2%-a szavazott a 36. indítványra, amely-
ben az állt, hogy a 25 évtől életfogytiglani büntetés kiszabásat csak azokra a
bűnelkövetőkre lehet kérni, akiknek harmadik kihágása „súlyos vagy erosza-
230
DÁVID ÉS GÓLIÁT
4.
Wilma Derksen éppen a házuk alagsori szobáját takarította, amikor
lánya, Candace telefonált. Egy novemberi péntek délután volt, éppen
egy évtizeddel azelőtt, hogy Kimber Reynolds utoljára lépett ki szü-
lei házából. Derksenék a Kanada közepén elterülő prérin, Winnipeg-
ben éltek, ahol ilyentájt már jócskán fagypont alá zuhan a hőmérsék-
let. Candace 13 éves volt, és egy fiatal sráccal randizott az iskolából.
Azt szerette volna, ha anyja érte megy. Wilma gondolkodott, mitévő
legyen. Csak egy autójuk volt, amivel a férjéért, Cliffért kellett men-
nie. Cliff azonban még legalább egy órát dolgozott. Volt még két - egy
2 éves és egy 9 éves - gyereke, akik a másik szobában veszekedtek. Elő-
ször fel kellene öltöztetni őket, majd felvenni Candace-1, aztán Cliffért
menni. A három éhes gyerekkel egy órába is beletelne, míg a férje mun-
kahelyére érnének. Busz is közlekedett feléjük, Candace pedig már el-
múlt 13, nem gyerek tehát. A házban óriási kupi volt.
-	Van nálad elég pénz a buszra, Candace?
-Aha.
-	Nem tudok érted menni.
Derksen újra porszívózni kezdett. Összehajtogatta a tiszta ruhákat,
sürgött-forgott. Majd hirtelen megállt, hisz valami nem stimmelt. Rá-
pillantott az órára. Már itthon kellene lennie a lányának. Az időjárás
hirtelen rosszabbra fordult, havazni kezdett. Eszébe jutott, hogy Can-
dace nem öltözött fel valami melegen. A ház homlokzatán lévő ablak
és a mellékutcára néző konyhaablak között cikázott, lánya bármelyik
irányból felbukkanhatott. Teltek a percek, ideje volt elindulni a fér-
jéért. Felöltöztette a két másik gyereket, beültek az autóba, majd las-
san elindultak a Talbot Avenue-n, ami Candace iskolájához vezetett.
kos” bűncselekmény elkövetése volt. Továbbá azt is lehetővé teszi, hogy azok a
fogvatartottak, akiket a három csapás alapján ítéltek el, és jelenleg is életfogy-
tiglan tartó börtönbüntetésüket töltik, fellebbezzenek és ügyük újratárgyalását
kérjék, ha a harmadik búncselekmenyük nem volt súlyos.
WILMA DERKSEN
231
Bekukucskált a közért ablakán, ahová a lánya néha betért. Elment az
iskolához is, de a kapu zárva volt.
-	Anya, hol lehet Candace? - kérdezte a 9 éves lánya. Cliff irodájá-
hoz hajtottak.
-	Nem találom Candace-t - mondta a férjének. - Aggódom.
Ezután mind a négyen kocsiba ültek, és tüzetesen vizslatták a ha-
zafelévezető utat. Egyenként felhívták barátaikat, de senki sem látta őt.
Wilma Derksen elment ahhoz a fiúhoz, akivel Candace volt, mielőtt
hazatelefonált. Azt mondta, a Talbot Avenue-n látta utoljára, amint ha-
zafelé megy. Derksenék hívták a rendőrséget. Este 11-kor két rendőr
kopogott be hozzájuk, majd az ebédlőasztalnál ülve kifaggatták Wilmát
és férjét, hogy Candace jól érezte-e magát otthon.
Derksenék keresőosztagot állítottak fel. A tagokat a helyi egyház-
közösség soraiból, Candace iskolájából és még számtalan más helyről
toborozták. Az egész várost „Láttad Candace-t?” feliratú plakátokkal
lepték el, amivel Winnipeg történetének legnagyobb civil keresőexpe-
dícióját indították. Imádkoztak, sírtak, nem aludtak. Eltelt egy hónap.
Hogy eltereljék a figyelmüket, két kisebb gyereküket elvitték a Pinok-
kióra. A kikapcsolódás egészen addig tartott, amíg ahhoz a részhez nem
értek, amikor Gepetto összetört szívvel keresi az elveszett fiát.
Januárban, hét héttel Candace Derksen eltűnése után, Derksenék a
helyi rendőrőrsön voltak, amikor az ügyükhöz beosztott két őrmester
megkérte Wilmát, hadd beszéljenek a férjével hatszemközt. Néhány
perccel később odavezették Wilmát ahhoz a szobához, ahol férje egye-
dül várt, majd becsukták mögöttük az ajtót. Cliff várt egy kicsit, majd
beszélni kezdett.
„Wilma, megtalálták Candace-t.”
A lány testét Derksenék házától nagyjából 500 m-re lelték meg egy
raktárban. Kezeit és lábait megkötözték. Halálra fagyott.
232
DÁVID ÉS GÓLIÁT
5.
Derksenéket ugyanolyan megrázkódtatás érte, mint Mike Reynold-
sot. Winnipeg pontosan ugyanúgy reagált Candace eltűnésére, mint
Fresno Kimber Reynolds meggyilkolására. Derksenék is ugyanúgy
gyászoltak, mint Mike Reynolds. A két tragédia története azonban itt
szétválik.
Amikor Derksenék hazaértek a rendőrségről, barátok és rokonok
mentek át hozzájuk, és szinte egész nap ott maradtak. Este 10-kor még
náluk volt néhány közeli barátjuk, éppen a konyhában ültek, és cseresz-
nyés pitét ettek, amikor megszólalt a csengő.
„Emlékszem, azt hittem, valaki ott hagyta a kesztyűjét” - emléke-
zett vissza Wilma. Winnipegi otthonának hátsó kertjében üldögéltünk.
Lassan, időnként meg-megállva beszélt, amint visszatekintett élete leg-
hosszabb napjára. Kinyitotta az ajtót. Egy idegen állt a küszöbön. „Az
én gyermekemet is meggyilkolták” - mondta.
A férfi ötvenes éveiben járt, egy generációval idősebb volt Derkse-
néknél. Lányát egy fánküzletben gyilkolták meg néhány évvel azelőtt.
Az ügy nagy visszhangot kapott Winnipegben. Egy Thomas Sopho-
now nevű férfit tartóztattak le, és háromszor is bíróság elé állították
emberölés vádjával. Négy, börtönben töltött év után végül a fellebb-
viteli bíróság felmentette. Az idegen helyet foglalt a konyhában, ahol
cseresznyés pitével kínálták - majd belefogott mondandójába.
„Mindannyian az asztal körül ültünk, és csak őt bámultuk - mondta
Wilma Derksen. - Emlékszem, hogy részletesen mesélt a tárgyalások-
ról, mind a háromról. Volt nála egy kicsi, fekete jegyzetfüzet, ponto-
san olyan, mint az újságíróknál szokott lenni. Mindenről részletesen
beszámolt. Még az ezzel kapcsolatos számlákat is megtartotta. Min-
denről mesélt: beszélt Sophonow-ról, a tárgyalások lehetetlenségéről,
a dühéről, hogy nincs igazság és a rendszer tehetetlenségéről, hogy rá-
bizonyítsa a gyilkosra a tettét. Világosan leszögezte, hogy a folyamat
teljesen tönkretette, a családja felbomlott, ő pedig munkaképtelenné
vált, és az egészsége is tropára ment. Felsorolta, milyen gyógyszereket
WILMA DERKSEN
233
szed - azt hittem, ott helyben kap szívinfarktust. Nem hinném, hogy
elvált a feleségétől, de úgy beszélt róla, mintha véget ért volna vele a
kapcsolata. A lányáról nem beszéltünk sokat. Egyszerűen elmerült az
igazságszolgáltatás témakörében. Láttuk. Nem is kellett elmondania.
Éreztük.” Folyamatosan azt ismételgette: „Azért mondom el mindezt,
hogy tisztában legyenek azzal, mi vár magukra.” Végül, jóval éjfél után,
végére ért a mondandójának. Ránézett az órájára, felállt és elment.
„Rettenetes nap volt - mondta Derksen. - Képzelheti, teljesen ma-
gunkon kívül voltunk. Úgy értem... nem is tudom pontosan kifejezni
magam... teljesen tompák voltunk, de a férfi felbukkanása kizökken-
tett bennünket. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a tapasztalat nagyon
fontos. Nem tudom pontosan elmagyarázni. Olyan volt, mint amikor
az ember tudja, hogy egy bizonyos dolog nagyon fontos neki, és igyek-
szik mindenre emlékezni. Mint amikor valaki roppant nehéz idősza-
kon megy keresztül, de mégis tudja, hogy erre figyelnie kell.”
Az idegen úgy állította be saját sorsát, mint ami szükségszerűen
Derksenékre is vár. Azért mondom el mindezt, hogy tisztában legyenek az-
zal, mi vár magukra. Derksenék számára azonban mindez nem jóslat,
hanem figyelmeztetés volt. Ez várhat rájuk. Ha hagyják, hogy lányuk
halála feleméssze őket, egészségük, ép elméjük és házasságuk bánja.
„Ha nem bukkant volna fel akkor, talán minden másképpen alakult
volna - mondta Derksen. - Visszatekintve azt gondolom, hogy a férfi
arra ösztökélt bennünket, hogy vegyünk fontolóra egy másik lehetősé-
get. Ezt kérdeztük egymástól: »Hogyan leszünk túl ezen?«”
Derksenék aludni mentek - legalábbis megpróbálkoztak vele. Más-
nap volt Candace temetése. Beleegyeztek, hogy interjút adnak a saj-
tónak. A tartomány összes sajtóorgánuma megjelent a búcsúztatón,
Candace Derksen eltűnése megrázta a várost.
-	Mit éreznek az iránt, aki ezt tette a lányukkal? - kérdezték a ripor-
terek Derksenéket.
-	Szeretnénk megtudni, ki vagy kik követték el ezt a tettet, hogy
megosszuk velük azt a szeretetet, ami minden bizonnyal hiányzik az
életükből - válaszolta Cliff.
234
DÁVID ÉS GÓLIÁT
- Legfőképpen a lányunkat akartuk megtalálni - folytatta Wilma.
- Megtaláltuk. Azt most nem tudom biztosan állítani, hogy megbocsá-
tok a tettesnek - a hangsúly a moston van. - Mindnyájan tettünk, vagy
legalábbis tenni akartunk valami szörnyüt életünkben.
6.
Wilma Derksen vajon nagyobb - netán kisebb - hős, mint Mike
Reynolds? Csábító ez a kérdésfeltevés. Ám nem helyes, hiszen mind-
ketten a legjobb szándékkal cselekedtek és rendkívül bátor utat válasz-
tottak.
A kettejük közötti különbség abban rejlett, hogy másképpen gon-
dolkodtak arról, mit lehet elérni a hatalommal. Derksenék minden
idegszálukkal arra összpontosítottak, hogy elnyomják természetes
ösztöneiket, amelyek azt sugallták, vágjanak vissza, mert nem tudták,
mit érnek el vele. Nem győzte meg őket az óriások ereje. Mindketten
mennonitaként nevelkedtek fel, a vallás követői pedig békepártiak és
kívülállók. Wilma családja Oroszországból vándorolt ki, ahol a 18. szá-
zadban sok mennonita család telepedett le. Az orosz forradalom és
a sztálinizmus évei alatt üldözték őket - eltökélten és folyamatosan.
Egész mennonita falvakat söpörtek le a térképről, felnőtt férfiak szá-
zait küldték Szibériába. Tanyáikat kifosztották, házaikat porig égették
- egész közösségek vándoroltak ki kényszerűségből az Egyesült Álla-
mokba és Kanadába. Derksen megmutatta egyik nagyanyja lánytest-
vérének a fényképét, amelyet annak idején még Oroszországban készí-
tettek. Emlékezett rá, hogy nagyanyja beszélt a testvéréről, miközben
ugyanazt a fényképet nézte és sírt. A testvére vasárnapi iskolában ta-
nított, és a forradalom alatt fegyveres férfiak gyilkolták meg őt és a rá-
bízott gyerekeket. Wilma arról is mesélt, hogy nagyapjának rémálmai
voltak arról, hogy mi történt velük Oroszországban, majd reggel felkelt
és dolgozni ment. Arra is emlékezett, amikor az apja úgy döntött, nem
viszi peres útra azt az ügyet, amelyben valaki nagyon sok pénzzel ma-
WILMA DERKSEN
23S
radt adósa, hanem inkább odébbállt. „Én ebben hiszek, mi így élünk”
- mondta mindig az apja.
Egyes vallási mozgalmak nagy harcosnak vagy prófétának tekintik
hőseiket. A mennoniták hőse Dirk Willems, akit vallásos hitéért vár-
börtönbe vetettek a 16. században. Összecsomózott rongyokból heve-
nyészett kötél segítségével azonban sikerült leereszkednie a várfalon,
majd a jeges várárok felé vette az irányt. Az egyik őr üldözőbe vette.
Willems szerencsésen átjutott, ám üldözője alatt a jégpáncél besza-
kadt, és a hideg vízbe esett. Willems visszafordult és megmentette az
őr életét. Jó tettéért viszonzásul visszavitték a tömlöcbe, megkínozták,
majd máglyára vetették, ahol lassú tűzön elevenen megégették, miköz-
ben hetvenszer kellett elismételnie, hogy ó, Uram, Istenem.80
„Arra tanítottak, hogy van más módja az igazságtalansággal való
szembeszállásnak - mondta Derksen. - Az iskolában tanították. Meg-
tanultuk az üldöztetés történetét, a mártírság egészen a 16. századig
nyúlik vissza. Az egész mennonita filozófia alapja, hogy megbocsá-
tunk és továbblépünk.” Számukra a megbocsátás egyenesen vallási pa-
rancsolat: Bocsáss meg az ellened vétkezőknek! De ez egyben rendkívül
gyakorlatias stratégia is, amely azon alapul, hogy a megtorlás formális
80 Az Amish Grace (Amis kegyelem) című könyvben szerepel egy fiatal anya, aki-
nek 5 éves kisfiát elüti egy gyorshajtó, életveszélyes sérüléseket okozva neki. Az
amisok - a mennonitákhoz hasonlóan - Dirk Willems hagyományának örökö-
sei. Annak idején ők is a mennonitákkal együtt szenvedtek hitükért. Mindkét
vallásban számtalan hasonló történettel találkozhatunk:
Miközben a rendőrök helyszíni alkoholvizsgálatot végeztek az autó sofőrjén,
a megsérült gyerek anyja odament a járőrkocsihoz, és az elöljáróval akart
beszélni. Az anya, cseppet sem zavartatva magát, hogy kislánya a ruháját
rángatja, ezt mondta neki: „Kérem, vigyázzanak a fiúra!” A rendőr azt hitte,
hogy az életveszélyesen megsérült fiára utal, ezért így felek neki: „Ne aggód-
jon, asszonyom, a mentősök és az orvos gondját viselik a fiának. A többi Is-
ten kezében van.” Az anya erre rámutatott a jarőrkocsiban ülő gyanúsítottra,
és ezt mondta: „A sofőrre gondolok. Megbocsátunk neki.”
236
DÁVID ÉS GÓLIÁT
mechanizmusai által elért céloknak szoros korlátáik vannak. A menno-
niták a fordított oarabolában hisznek.
1.
Mike Reynolds egyáltalán nem tudott ezekről a korlátokról. Abban
hitt - alapelvként hogy az állam és a törvények igazságot szolgáltat-
nak a lánya haláláért. Reynolds egyszer mesélt a hírhedt Jerry DeWayne
Williams-ügyről, amelyben egy fiatal férfit tartóztattak le azért, mert
elvett egy pizzaszeletet négy gyerektől a Los Angelestől délre fekvő Re-
dondo strandon. Mivel Williams ellen már ötször emeltek vádat, többek
között rablásért, kábítószer-birtoklásért, a szabadlábra bocsátás feltéte-
leinek megsértéséért, a pizzaszelet elvétele pedig a harmadik dobásának
számított, 25 évtől életfogytiglan terjedő börtönre ítélték.81 Williams
büntetése hosszabb volt, mint a cellatársaé, akit gyilkosságért ítéltek el.
Visszatekintve jól látszik, hogy a Williams-ügy jelentette Mike Rey-
nolds keresztes hadjáratának végét. A három csapás összes hibájára rá-
világított. A törvény nem tudott különbséget tenni a pizzatolvajok és a
gyilkosok között. Mike Reynolds azonban soha nem értette meg, hogy
a Williams-ügy miért váltott ki akkora közfelháborodást. Az ő olvasa-
tában Williams megsértett egy alapelvet, hiszen folytatólagosan meg-
szegte a társadalmi szabályokat, ezért elvesztegette a szabadsághoz való
jogát. Ilyen egyszerű volt. „Nézze - mondta nekem -, akik eljátszották
mindhárom dobásukat, a régimódi úton kerültek oda: megérdemel-
ték.” Neki csak az számított, hogy a törvény példát statuált a visszaeső
bűnözőkkel. „Minden egyes alkalom, amikor a sajtó hírverést csinál
valami idiótának, aki harmadik dobásaként egy szelet pizzát lopott el
- folytatta -, sokkal jobban szolgálja a bűnözés visszaszorítását, mint
bármi más az államban.”
A britek pontosan ugyanezen a logika mentén léptek fel a zavargá-
sok kezdeti időszakában. Nem szabad megengedni, hogy az emberek
pokolgépeket gyártsanak, automata fegyvereket tartsanak és fényes
81 Néhány évvel később kiengedték a börtönből, mert a bíró enyhítette bünteté-
sét, ügye pedig a háromcsapás-ellenes mozgalom csatakiáltása lett.
WILMA DERKSEN	237
nappal egymást mészárolják. Nincs olyan társadalom, amely életben
maradna ilyen körülmények mellett. Freeland tábornoknak tehát min-
den joga megvolt arra, hogy keményen leszámoljon a banditákkal és
fegyveresekkel.
Freeland azonban nem értett meg valamit, ahogyan Reynolds sem.
Mégpedig azt, hogy van egy pont, ami után a legjobb szándékkal alkal-
mazott hatalom is ellentétes hatást vált ki. Az első házkutatások Lower
Fallsban logikusak voltak. Az egész környék felforgatása azonban csak
rontott a helyzeten. Az 1970-es évek közepére minden egyes katoli-
kus családnál átlagosan két házkutatást hajtottak végre, bizonyos ne-
gyedekben ez a mutató elérte a tízet. 1972 és 1977 között a 16-44 év
közötti északír katolikus férfiak mintegy negyedét legalább egyszer le-
tartóztatták. Még ha mind tettek is valami törvénybe ütközőt, ilyen
mértékű szigor akkor sem tartható fenn.82
A hatalom korlátáiról szóló utolsó leckét nem könnyű megtanulni.
Ez azzal jár, hogy a hatalomban lévőknek el kell fogadniuk, hogy amiről
úgy vélekednek, a legjobb szolgálatot teszi neki - például, hogy bár-
mennyi otthont átkutathatnak, bármennyi embert letartóztathatnak,
és addig tarthatják hűvösön őket, ameddig csak nekik tetszik -, volta-
képpen hátrányos számukra. Caroline Sacks szembesült ezzel, amikor
kiderült, hogy az, amit előnyösnek gondolt, valójában hátráltatta őt.
Az egy dolog, ha felismerjük saját előnyeink korlátáit, amikor egy jó
vagy nagyon jó iskola közül választhatunk. De egészen más, ha valaki
a haldokló lánya kezét szorongatja a kórházban. Hiszen egy apa min-
dent megold, de Reynolds már nem tudott mit tenni, hát azt ígérte a
lányának, hogy feláll és kimondja: ebből elég volt! Nem lehet hibáztat-
82 Az 1990-es évek közepére az IRA napi buszjáratot szervezett a Belfast külte-
rületén található börtönökhöz, mintha legalábbis vidámparkok lettek volna.
„A katolikus gettókban lakók csaknem mindegyikének az apja, fivére, nagy-
bátyja vagy unokafivére rács mögött van irta John Soule politológus a za-
vargások tetőfokán. - Ebben a légkörben a fiatalok azt tanulják meg, hogy a
börtön sokkal inkább megtiszteltetés, mint szegyen.”
238
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ni érte. Mike Reynolds tragédiája azonban abban rejlik, hogy ígérete
teljesítésével Kalifornia rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben
előtte volt.
Az évek során sokan felkeresték Reynoldsot Fresnóban, hogy a há-
rom csapásról beszéljenek vele. A Los Angelestől a Középvölgy síksá-
gára tartó hosszú autóút egyfajta zarándokúttá vált. Reynoldséknak
szokásukká vált, hogy a látogatókat elviszik a Daily Planetbe - abba az
étterembe, ahol lányuk vacsorázott röviddel a halála előtt. Hallottam
a látogatásokról, mielőtt magam is elmentem volna. Reynolds vitába
keveredett az étterem tulajdonosával, aki azt mondta neki, hogy ne
hozzon több látogatót, mert rossz hatással van az üzletmenetre. „Mi-
kor lesz ennek vége?” - kérdezte Reynoldsot. Hamuszürke arccal me-
sélte: „Persze, hogy rossz hatással van az üzletmenetére. Nekünk meg
tönkrement az életünk. Azt válaszoltam neki, hogy akkor lesz vége, ha
visszakapom a lányomat.”
Beszélgetésünk végén Reynolds azt mondta nekem, meg akarja mu-
tatni a helyet, ahol a lányát meggyilkolták. Nem voltam képes igent
mondani, ez túl sok volt nekem. Reynolds átnyúlt az asztalon és a ka-
romra tette a kezét.
„Van magánál pénztárca? - kérdezte, majd átnyújtott egy igazol-
ványképet a lányáról. - A halála előtt egy hónappal készült. Tegye a tár-
cájába, és gondoljon erre minden alkalommal, amikor előveszi. Néha
szükség van arra, hogy egy arcot is kapcsoljunk az ilyen dolgokhoz.”
Mike Reynolds örökké gyászolni fog: „Mindene megvolt, hogy éljen.
Hogy ilyen történjen, hogy valaki hidegvérrel megölje - ez képtelen-
ség. Véget kell vetni ennek.”
7.
2007-ben a rendőrség telefonon kereste Derksenéket. „Két hónapig
nem reagáltam” - mondta Wilma Derksen. Miért telefonáltak? Can-
dace halála óta már 20 év telt el. Megpróbáltak továbblépni. Mi jó
WILMA DERKSEN
239
származik abból, ha feltépik a régi sebeket? Végül mégis visszahívták a
rendőröket, akik azt mondták nekik, hogy megtalálták azt a7 embert,
aki meggyilkolta a lányukat.
A rendőrségi raktárban még mindig őriztek bizonyítékokat, ame-
lyeket Candace testével együtt találtak, és a rajtuk lévő DNS-minta
most egyezést mutatott egy Mark Grant nevű ember DNS-ével, aki
akkoriban Derksenék közelében élt. Szexuális bűncselekmények so-
rozatát követte el, felnőttkora nagy részét rács mögött töltötte. 2011
januárjában Grant bíróság elé került.
Wilma Derksen azt meséli, hogy szinte megbénult a félelemtől. Fo-
galma sem volt, miképpen fog viselkedni. Lánya elvesztésekor szerzett
sebei már begyógyultak, de most újra felszakadtak. A tárgyalóterem-
ben ült. Grant arca püffedt és sápadt volt, a haja fakószürke. Rossz
bőrben volt. „Irántunk érzett dühe, ellenségessége hátborzongató volt
- mesélte. - Fogalmam sem volt, miért haragszik ránk, mikor ennek
éppen fordítva kellene lennie. Az előzetes meghallgatás legvégén végre
ránéztem, és ezt mondtam magamban: Te ölted mega lányomat. Emlék-
szem, farkasszemet néztünk, miközben hitetlenkedve mormoltam: Ki
vagy te? Hogy tehetted ezt? Hogy voltál képes erre?"
legrosszabb az volt - sírni fogok -, amikor... - itt megállt egy pil-
lanatra, hogy felszárítsa a könnyeit - ... rádöbbentem, hogy kikötözte
a lányomat és, hogy mit is jelent ez pontosan. A szexualitás különböző
formákat ölthet, de nem tudtam... - itt újra megállt. - Naiv mennoni-
ta vagyok. Akkor fogtam fel, hogy szexuális örömöt szerzett neki, hogy
kikötözte Candace-t és nézte a szenvedését, majd meg is kínozta... Ez
egyszerűen nem fér a fejembe. Számomra ez nagyobb bűn, mint a buja-
ságvagy a nemi erőszak. Ez egyszerűen embertelen. Meg tudom érteni,
ha elferdül a szexualitás. De ez hitleri tett. Rettenetes. Ez a legrosszabb.”
Az csak egy dolog, hogy gondolatban megbocsátottak neki. Ami-
kor Candace-t meggyilkolták, nem tudták, ki a tettes, egy arc és név
nélküli valaki volt. Most azonban már ismerték.
„Hogyan lehet megbocsátani egy ilyen embernek? - folytatta. - In-
nentől sokkal összetettebb a történet. Meg kellett küzdenem magam-
240
DÁVID ÉS GÓLIÁT
mai, miközben ilyen gondolatok jártak a fejemben: Miért nem hal meg?
Miért nem öli meg valaki: Ez nem egészséges. Ez bosszúvágy. Bizonyos
értelemben pedig kínzás is lenne, hiszen a kezembe venném a sorsát.”
„Egy nap igencsak elveszve éreztem magam a templomban. Az is-
merőseimmel voltam, és kitörtem a dolog szexuális esztelensége ellen.
Másnap az egyikük telefonált és reggelizni hívott. Majd azt mondta,
menjünk inkább a lakására, ahol nyugodtabban tudunk beszélgetni.
Ott pedig mindent elmesélt nekem a pornófüggőségéről, a kikötözés-
től és a szado-mazo játékoktól való függéséről. Abban a világban élt,
ezért ő megértette, és mindent elmondott róla. Majd eszembe jutott,
hogy mindig is szerettem őt. Együtt dolgoztunk az egyházkerületben.
Ez a zavar, a sötét oldala mindaddig rejtve maradt előttem.”
Derksen már régóta beszélt, az érzelmek pedig mostanra megtet-
ték hatásukat. Lassan és lágyan beszélt. „Nagyon aggódott - folytatta.
- És meg is volt ijedve, látta, hogy dühös vagyok. Vajon megmarad a
dühöm és ellene irányul majd ? Eltaszítom magamtól?” Derksen rájött,
hogy barátnőjének csak úgy tud megbocsátani, ha egyúttal Grantnak
is megbocsát. Nem tehet kivételeket pusztán lelkiismerete megnyug-
tatásáért.
„Küzdöttem ellene - mesélt tovább. - Vonakodtam, hiszen nem
vagyok szent. Nem mindig bocsátók meg. Sokkal könnyebb lett volna
ezt mondani - ekkor ökölbe szorította a kezét -, hiszen rengetegen áll-
tak volna mellém. Mostanra valószínűleg nagy igehirdető lennék, aki
óriási szervezetet tudhat maga mögött.”
WilmaDerksenMike Reynolds lehetett volna, előrukkolhatott volna
a három csapás saját verziójával. De végül mégsem ezt az utat választot-
ta. „Az elején biztos könnyebb lett volna - folytatta. - Majd egyre nehe-
zebb. Valószínűleg elvesztettem volna Cliffet és a gyerekeimet. Bizonyos
értelemben azt tenném másokkal, amit Grant a lányommal művelt.”
Egy férfi gyászában az összes erejét beveti, végül költséges és hiába-
való kísérletbe hajszolja a kormányt. Egy nő elveti az erő alkalmazását,
és megbocsát - ezzel megmenti barátságát, házasságát és józan eszét.
A világ a feje tetejére állt.
KILENCEDIK FEJEZET
André Trocmé
„Kötelességünknek érezzük, hogy tudassuk ön-
nel, élnek köztünk bizonyos számban zsidók.”
1.
Amikor Franciaország 1940 júniusában elesett, a németek bábkor-
mányt állítottak fel Vichy városában. A kormányt a franciák I. világhá-
borús hőse, Philippe Pétain marsall vezette, akit a diktátorok teljhatal-
mával ruháztak fel. Pétain aktívan kollaborált a németekkel. A zsidókat
megfosztotta jogaiktól és eltávolította a munkájukból. Visszavonta az
antiszemitizmus ellen született törvényeket, összegyűjtötte és inter-
nálótáborba zárta a francia izraelitákat. Számos, kisebb-nagyobb ön-
kényuralmi intézkedést hozott, köztük azt is, hogy a francia iskolások
reggelente náci karlendítéssel - jobb karjukat előrenyújtva, tenyerüket
lefelé fordítva - üdvözöljék a francia zászlót. A német megszállás alatti
intézkedések sorában a zászlónak való tisztelgés meglehetősen kis faj-
súlyú ügy volt, ezért a legtöbben be is tartották. Kivéve Le Chambon-
sur-Lignon városka lakóit.
Le Chambon a hegyes Vivarais-fennsík tucatnyi településének egyi-
ke, nem messze az olasz és a svájci határtól. A telek mindig kemények
errefelé. A terület igencsak elhagyatott, a legközelebbi nagyobb városok
jóval lejjebb helyezkednek el. A környék lakói elsősorban mezőgazda-
ságból élnek, tanyáik a fenyves erdők melyen rejtőznek. Le Chambon
242
DÁVID ÉS GÓLIÁT
évszázadokon át különböző szakadár szekták, különösen a hugenották
kedvelt menedékeként szolgált. A helyi hugenotta lelkipásztor akko-
riban a békepárti André Trocmé volt. A franciák felett aratott német
győzelmet követő vasárnapon Trocmé istentiszteletet tartott a helyi
templomban. „Szeretnünk kell ellenségeinket, meg kell bocsátanunk
nekik és jót kell cselekednünk velük - mondta. - Mindezt anélkül kell
megtennünk, hogy feladnánk hitünket vagy gyávák lennénk. Ha ellen-
ségeink olyan cselekedetre kényszerítenek bennünket, amely ellentétes
a Szentírással, ellen kell állnunk, félelem nélkül, de szívünket a büszke-
ség és a gyűlölet se töltse el.”
A Vichy-rezsim által elrendelt náci karlendítés Trocmé felfogása sze-
rint olyan cselekedet volt, „amely ellentétes a Szentírással”. Segítőjével,
Édouard Theisszel már korábban indítottak egy iskolát, a College Cé-
venolt, most pedig úgy határoztak, hogy a Cévenolban se zászlópózna,
se náci karlendítés nem lesz.
Ezután a kormány elrendelte, hogy a tanárok hűségesküt tegyenek
az államnak, amit Trocmé, Theis és a Cévenol teljes tanári kara eluta-
sított. Pétain azt kérte, minden francia iskolában rakjanak ki róla egy
portrét. Trocmé és Theis felvonta a szemöldökét. A rezsim egyéves
születésnapjára Pétain elrendelte, hogy augusztus 1-jén délben min-
den templomban szólaljanak meg a harangok. Trocmé azt mondta a
templom gondnokának, Amélie-nek, hogy ne törődjön a rendelettel.
Két férfi, aki nyári vakációját töltötte a városban, panaszt tett. „A ha-
rangok nem tartoznak a marsall tulajdonába - felelte Amélie határo-
zottan. - Csak Isten dicsőségére szólalnak meg, egyébként nem.”
1940 telén és tavaszán az európai zsidók helyzete egyre rosszabb-
ra fordult. Egy nő csöngetett be Trocmé otthonába. Rettenetesen meg
volt rémülve, és reszketett a hidegtől. Azt mondta, hogy zsidó. Veszély-
ben volt az élete. Úgy hallotta, Le Chambon menedéket nyújt a hoz-
zá hasonlóknak. „Mondtam neki, hogy jöjjön be - emlékezett vissza
André Trocmé felesége, Magda, évekkel később. - így kezdődött.”
Hamarosan további zsidó menekültek bukkantak fel Le Chambon-
ban. Trocmé Marseille-be utazott, hogy a kvéker Burns Chalmersz-
ANDRÉ TROCMÉ
243
szel találkozzon. A kvékerek humanitárius segítséget nyújtottak a dél-
franciaországi internálótáborokban. Ezek a táborok borzalmas helyek
voltak, betegségek melegágyai, teli patkányokkal és tetvekkel. Csak az
egyik ilyen táborban 1940 és 1944 között 1100 zsidó halt meg. Számos
túlélőt azonban keletre szállítottak, és az ottani náci koncentrációs tá-
borokban lelték halálukat. A kvékerek sok embert - legfőképp gyere-
keket - ki tudtak menekíteni a táborokból, de utána nem tudták hová
elhelyezni őket. Trocmé önként javasolta Le Chambont, így a hegyek-
be tartó zsidók száma hamarosan ugrásszerűen megnőtt.
1942 nyarán Georges Lamirand, a Vichy-rezsim gyermekügyi mi-
nisztere hivatalos látogatást tett Le Chambonba. Pétain a Hitler-Jugend
mintájára Franciaországban is ifjúsági szervezetet akart létrehozni.
A tengerkék uniformisában feszítő Lamirand a hegyekbe utazott
kíséretével. A napirendjén hivatalos fogadás, díszvacsora szerepelt,
valamint bevonulás a város stadionjába és találkozó a helyi fiatalok-
kal. A díszvacsora azonban nem túl jól sült el. Alig volt elegendő étel,
majd Trocmé lánya „véletlenül” leöntötte Lamirand egyenruháját
levessel. A felvonuláskor üresek maradtak az utcák, a stadionban pe-
dig lökdösődtek és ügyetlenkedtek a gyerekek. A fogadáson az egyik
helyi felállt és felolvasta az Újszövetségből Pál rómaiakhoz írt levele
13. fejezetének 8. versét: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak az-
zal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a
törvényt.”
Ezután egy csapatnyi diák járult Lamirand elé, hogy átadjanak neki
egy levelet, amely Trocmé közreműködésével készült. A rezsim rend-
őrsége a nácik kérésére még azon a nyáron 12 ezer zsidót terelt össze
a fővárosban. A Vélodrome d’Hiver kerékpárstadionban zsúfolták ösz-
sze szerencsétleneket, mielőtt Auschwitzba küldték volna őket. A Le
Chambon-i gyerekek azonban világossá tették, hogy nem kívánnak
részt venni ebben. „Tisztelt Miniszter Úr!” - kezdődött a levél:
Hallottunk a Párizsban három hete történt szörnyű események-
ről, amikor is a megszálló hatalom utasításaid a francia rendőr-
244
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ség otthonaikban elfogta és a Vél d’Hiv-be szállította a párizsi
zsidókat. Az apákat elszakították családjuktól, és Németország-
ba küldték. A gyermekeket elválasztották édesanyjuktól, akik
férjeik sorsára jutottak... Attól tartunk, hogy a zsidók deportá-
lása hamarosan a déli országrészben is megkezdődik.
Kötelességünknek érezzük, hogy tudassuk önnel, élnek köz-
tünk bizonyos számban zsidók. Mi azonban nem teszünk kü-
lönbséget zsidók és nem zsidók között. Ez ellentétes a Szentírás
tanításával.
Ha bajtársaink, akiknek egyetlen hibájuk, hogy más vallásá-
nak születtek, olyan parancsot kapnak, hogy készüljenek a de-
portálásra vagy akár csak vizsgálatra, nem fognak engedelmes-
kedni, mi pedig minden képességünket latba vetve bújtatjuk
majd őket.
Vannak köztünk zsidók, de nem adjuk ki őket.
2.
Miért nem mentek a nácik Le Chambonba példát statuálni? Trocmé
és Theis iskolájának kezdeti 18 fős létszáma 1944-re 350-re duzzadt.
Nem volt túl nehéz rájönni, ki lehet az a 332 fő. A város sem csinált
titkot abból, mi folyik ott. Kötelességünknek érezzük, hogy tudassuk önnel,
élnek köztünk bizonyos számban zsidók. Az egyik segítő arról számolt be,
hogy havonta többször Lyonba utazott, és tucatnyi zsidó gyerekkel tért
vissza. Előbb a vasútállomás melletti Hotel Mayben hagyta őket, míg
a várost körbejárva otthont keresett nekik. A Vichy-rezsim törvényei
értelmében a zsidók szállítása és rejtegetése főbenjáró bűnnek számí-
tott. A háború alatt a nácik számtalanszor nyilvánvalóvá tették, hogy
számukra a zsidókérdés nem vitatéma. Egyszer a Vichy-rezsim rendőr-
sége három hétig ideiglenes őrsöt állított fel Le Chambon utcáin, hogy
zsidók után kutassanak a városban és környékén. Összesen két embert
ANDRÉTROCMÉ
24S
tartóztattak le - egyiküket végül szabadon engedték. Miért tettek így,
ahelyett, hogy a város teljes lakosságát egyenesen Auschwitzba hurcol-
ták volna?
A Le Chambon történetét megíró Philip Halhe úgy érvel, hogy a
háború vége felé a város Julius Schmehling őrnagy, a Gestapo kiren-
delt tisztjének védelme alatt állt. A helyi rendőrség soraiból is sokan
szimpatizáltak a Le Chambon-iakkal. Előfordult, hogy az éjszaka kö-
zepén egy ismeretlen figyelmezette André Trocmét, hogy másnap raj-
taütés várható. Máskor pedig helyi rendőri különítmény jelent meg,
mert tippet kaptak bujkáló szökevényekről, ám előbb kényelmesen
megkávéztak a helyi kávézóban, így mindenki időben értesülhetett
jelenlétükről. A németeknek kezdett elegük lenni, különösen 1943-
tól, mikor is a keleti fronton rosszra fordultak a dolgok. Elképzelhető,
hogy nem akarták felvenni a kesztyűt a kötekedő és kellemetlenkedő
hegyi népséggel.
A legjobb válasz azonban, amit ez a könyv is igyekszik világossá ten-
ni, hogy egy város, egy mozgalom vagy bizonyos emberek elpusztítása
soha nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az erősek sem any-
nyira erősek, és a gyengék sem annyira gyengék, mint amilyennek tűn-
nek. A Le Chambon-iak hugenották leszármazottai voltak, és már előt-
te is számtalanszor megpróbálták elűzni őket szülőföldjükről - ám ez
senkinek sem sikerült. A hugenották még a reformáció során szakad-
tak el a katolikus egyháztól, így váltak törvényen kívülivé az egész or-
szágban. Több király is próbálta visszatéríteni őket az egyház kebelébe.
Betiltották a hugenotta mozgalmat, nyilvános razziák és vérengzések
zajlottak. Sokezernyi hugenotta férfi végezte a vérpadon, a nőket pedig
életfogytiglan tömlöcbe vetették. A gyerekeket katolikus intézetekbe
vitték, ahol megpróbálták belőlük kiirtani hitük írmagját is. A terror
uralma csaknem egy évszázadig tartott. A 17. század végén 200 ezer
hugenotta menekült Európa más országaiba és Észak-Amerikába. Akik
ott maradtak, földalatti mozgalomba kényszerültek, szertartásaikat ti-
tokban, távoli erdőkben tartották. A Vivarais fennsík magasan fekvő
246
DÁVID ÉS GÓLIÁT
falvaiba húzódtak vissza. Svájcban szemináriumot alapítottak, majd
azokat, akik ott végeztek, átcsempészték a határon. A kijátszást és az
álcázást művészi szinten űzték. Időközben rájöttek, hogy - ahogyan a
londoniak is a villámháború során - nem is igazán félnek. Csak attól
féltek, hogy félhetnek.83
„A helyi lakosok pontosan tisztában voltak azzal, mit jelent az ül-
döztetés - mondta Magda Trocmé. - Gyakran beszéltek elődeikről.
Sok év telt el, rengeteg minden feledésbe merült, ám amikor jöttek
a németek, a régi emlékek újra előtörtek. Talán jobban meg tudták
érteni a zsidók üldöztetését, mint mások, hiszen ők is hasonló meg-
próbáltatásokat éltek át a múltban.” Amikor bekopogott hozzá az első
menekült, Magda Trocménak eszébe sem jutott nemet mondani. „Fo-
galmam sem volt arról, hogy ez veszélybe sodorhat. Senki sem gon-
dolt erre.” Fogalmain sem volt arról, hogy ez veszélybe sodorhat? Senki sem
gondolt erre? Franciaország többi vidékén mindenki csak arra gondolt,
milyen veszélyes az élet. A Le Chambon-iak azonban már régen túl
voltak ezen. Amikor megérkeztek az első zsidó menekültek, a helyiek
hamis papírokkal látták el őket - nem nagy ügy egy olyan közösség-
nek, amelynek tagjai száz évig azon mesterkedtek, hogy elrejtsék va-
lódi hitüket a hatalom elől. Ugyanoda rejtették a zsidókat és ugyan-
azokon az ösvényeken csempészték át őket Svájcba, amelyeket immár
háromszáz éve használtak. Magda Trocmé folytatta: „Néha megkérde-
83 Christine van dér Zanden történész Vendégszeretet-fennsíknak nevezi a kör-
nyéket, ahol a menekültek befogadása már hosszú hagyománnyal rendelke-
zett. A francia nemzetgyűlés 1790-ben elrendelte, hogy a katolikus papság
halálbüntetés terhe mellett köteles hűségesküt tenni az államnak, amivel az
egyház alárendelt helyzetbe került. Akik nem írták alá, menekültek az életü-
kért. Vajon hová mentek sokan közülük? A Vivarais-fennsíkra, ahol olyanok
éltek, akik már elsajátították a dacolás művészetét. A másbitűek száma egyre
nőtt. Az I. világháború alatt is érkeztek ide menekültek. A spanyol polgárhábo-
rú alatt azokat fogadták be, akik Franco tábornok falangistái elől menekültek.
Majd német és osztrák szocialisták, illetve kommunisták érkeztek a náci terror
kezdetén.
ANDRÉ TROCMÉ
247
zik, hogyan hoztam meg ezt a elöntést. Nem kellett döntést hoznom.
A kérdés az volt, hiszem-e, hogy mindannyian felebarátok vagyunk
vagy nem. Vajon igazságtalanság kiszolgáltatni a zsidókat vagy nem?
Akkor pedig segítsünk!”
A franciák hasztalan erőfeszítései a hugenották kiirtás ára végül olyan
zárványt eredményeztek, amelyet lehetetlen volt elpusztítani.
André Trocmé egyszer maga is feltette a kérdést: „Hogyan tudnák
valaha is teljesen elszigetelni ezeket az embereket a nácik?
3.
André Trocmé 1901-ben született. Magas, erős alkatú férfi volt, hosszú
orral és metsző kék szemekkel. Fáradhatatlanul dolgozott, Le Cham-
bon egyik végétől a másikig baktatva. Lánya, Nelly azt írja róla, hogy
„elhivatottság tükröződött rajta”. Békepártinak tartotta magát, ám sem-
miféle pacifista jellemvonása nem volt. Feleségével, Magdával híresen
hangos csetepatékat vívtak. Gyakran un violáit vaincu pár Dieu — erő-
szakos ember, akit megszállt Isten - jellemzéssel illették. „Átkozott le-
gyen, kinek korai kedvessége szellemtelenségbe és gyávaságba fordul,
ki nem vetheti meg lábát a kereszténység nagy felszabadító áramlatá-
ban” - írta Trocmé.
Hat hónappal Lamirand miniszter látogatása után Trocmét és
Édouard Theist letartóztatták és internálótáborba zárták (ahol Hallie
szerint „elvették személyes tárgyaikat és megmérték orrukat, hogy el-
döntsék, zsidók-e”). Egy hónappal később azt mondták nekik, hogy
szabadon távozhatnak - de csak akkor, ha „ellenvetés nélkül betartják a
hatóságok által kiadott parancsokat Franciaország biztonságáért és Pé-
tain marsall nemzeti forradalmának dicsőségéért. Ök azonban vissza-
utasították az ajánlatot. A tábor parancsnoka hitetlenkedve ment oda
hozzájuk. A legtöbb ott lévő fogvatartott valószínűleg a gázkamrákban
végzi. A némi nemzeti pátosszal megkent sablonszöveg aláírásáért
mindketten megkapnák a szabadságot.
248
DÁVID ÉS GÓLIÁT
- Mi ez? - kiáltott rájuk a parancsnok. - Ez a hűségeskü semmiben
sem mond ellent a lelkiismeretüknek. A marsall Franciaország javát
akarja.
- Legalább egy pontban eltér a véleményem a marsallétól - vála-
szolta Trocmé. - O átadja a zsidókat a németeknek... Amint haza-
érünk, folytatjuk az ellenállást, és továbbra sem teszünk eleget a kor-
mány utasításainak. Hogyan írhatnánk alá így ezt a papírt?
Végül a tábor vezetése beadta a derekát, így a páros hazamehetett.
Később, amikor a Gestapo szigorította a város ellenőrzését, Troc-
mé és Theis menekülni kényszerült. Theis csatlakozott az ellenállás-
hoz, és a háború végéig zsidókat menekített át a biztonságos Svájcba.
(„Nem volt indokolt tett - mesélt Hallie-nek döntése hátteréről. - De,
tudja, mindenképpen meg kellett tennem.”) Trocmé hamis iratokkal
városról városra járt. Minden elővigyázatossága ellenére a lyoni pálya-
udvaron tartott razzia során letartóztatták. Nyugtalan volt - nemcsak
azért, mert lebukhat, hanem mert nem tudta, mihez kezdjen a hamis
személyazonosságával. Hallie így ír erről:
Az igazolványában a Béguet név állt. Azt fogják kérdezni tőle, va-
lódi-e a név. Hazudnia kell, hogy ne fedje fel magát. De ő nem tu-
dott hazudni; különösen hogy saját bőrét mentse, mert az „olyan
kompromisszumok felé vezet, amelyek megkötését Isten nem
rendelte el számomra”. Ezt önéletrajzi feljegyzéseiben írta az eset-
ről. Mások - és saját - életének megmentése hamis dokumentu-
mokkal egy dolog volt, ám egy másik ember szemébe hazudni
csak azért, hogy mentse az irháját, az teljesen más volt.
Tényleg van különbség erkölcsi szempontból aközött, hogy valaki ha-
mis névvel személyi igazolványt birtokol, vagy hamisan igazolja magát
a rendőrnek? Talán nincs. Trocmé ekkoriban az egyik kisfiával utazott,
és menekültek bújtatásával foglalkozott. Számos enyhítő körülmény
szolgált mentségére, azaz arra, hogy füllentsen.
ANDRÉ TROCMÉ
249
De itt nem ez a lényeg. Trocmé pontosan abban az ei telemben volt
hajthatatlan, ahogyan Jay Freireich és Fred Shuttlesworth. És ennek
az a szépsége, hogy aki hajthatatlan, az egyáltalán nem számító. Wal-
kernek és Shuttlesworthnek nem volt vesztenivalója. Ha valakinek
felrobbantják a házát vagy a Ku-Klux-Klan veszi körbe az autóját és
ökölcsapásokkal fenyegetik, akkor vajon mi vesztenivalója van? Jay
Freireichnek azt mondták, hagyja abba, amit csinál, és arra figyelmez-
tették, súlyosan veszélyezteti a karrierjét. Társai bosszantották és ma-
gára hagyták. Haldokló gyerekeket tartott a karjaiban és vastag tűket
szúrt a sípcsontjukba. Ám előtte még ennél is rosszabbon ment ke-
resztül. Azok a hugenották, akik saját érdekeiket helyezték előtérbe,
már régen áttértek másik vallásra vagy elvándoroltak Le Chambon-
ból. Csak a makacsok és a dacosak maradtak.
A rendőr végül nem kérte el Trocmé okmányait. Valahogyan rávette
a rendőröket, hogy vigyék vissza a pályaudvarra, ahol találkozott a fiá-
val, és vele együtt meglépett egy oldalsó kijáraton. Viszont ha a rend-
őrök megkérdezték volna, tényleg ő-e Béguet, biztosan az igazat mond-
ta volna: „Nem vagyok Béguet úr. André Trocmé lelkipásztor vagyok.”
Nem érdekelte. Hogyan tudná Góliát legyőzni azt, áld így gondolkodik?
Természetesen megölheti. Ez azonban a visszafelé elsült fegyver esete,
ami a britek észak-írországi és a három csapás kaliforniai látványos ku-
darcát okozta. Az erő túlzott alkalmazása legitimitási problémákat vet
fel, a legitimitás híján lévő hatalom pedig dachoz és ellenálláshoz vezet.
Megölhetik André Trocmét, de minden valószínűség szerint egy másik
André Trocmé állna a helyébe.
Amikor Trocmé 10 éves volt, szüleivel a vidéki házukhoz autóztak.
Két fiútestvérével és unokatestvérével a hátsó ülésen ültek, a szülők
elöl utaztak. Az apját nagyon feldühítette az előttük lassan poroszkáló
autó, ezért előzésbe fogott. „Ne olyan gyorsan, Paul! Balesetet okozol!”
- kiáltotta az anyja. Az autó irányíthatatlanná vált, majd az árokba bo-
rult. A fiatal André nagy nehezen kiszabadult a roncsok közül. Senki-
nek sem görbült a hajaszála sem - anyját kivéve, aki 10 m-rel odébb
250
DÁVID ÉS GÓLIÁT
feküdt élettelenül. A náci tiszttel való konfrontáció eltörpült amellett,
hogy látta anyja testét heverni az út mellett. Sok évvel később Trocmé
így írt elhunyt anyjáról:
Ha olyan sokat vétkeztem, ha azóta olyan magányos lettem, ha
a lelkemben vihar dúl, ha mindent kétségbe vontam, ha fatalista
lettem, ha azzá a pesszimista gyerekké váltam, aki mindennap a
halált várja és majdnem meg is találja, ha lassan és későn tártam
fel szívem a boldogság előtt, ha még mindig mogorva vagyok, aki
képtelen teljes szívéből nevetni, akkor az azért van, mert akkor,
június 24-én otthagytál engem az úton.
Ha az örök valóságban hittem... ha megbíztam benne, akkor
az azért történt, mert egyedül voltam, mert te nem voltál többé,
hogy Istenem légy, hogy megtöltsd szívem gazdag életeddel.
Nem a kiváltságosak és a szerencsések fogadták be a zsidókat, hanem
a társadalom peremére szorultak és a sérültek. Tehát még a gonosz
és a balszerencse térnyerésének is vannak határai. Ha megtiltják az ol-
vasást, azzal megteremtik a hallgatás képességét. Ha lebombáznak egy
várost, az halált és pusztulást eredményez, de létrehozza a távoli talála-
tok tanúinak közösségét. Ha valakinek nincs anyja vagy apja, az szen-
vedést és fájdalmat okoz. Ám tíz esetből egyszer ez az elkeseredettség
rettenthetetlen erővé formálódik. Ha látjuk az Elá-völgyben az óriást
és a pásztort, szemünk a karddal és pajzzsal felszerelt, csillogó páncél-
zatú férfira tapad. De sok minden, ami olyan csodálatos és értékes a
világban, a pásztortól jön, aki sokkal céltudatosabb és sokkal több ereje
van, mint azt gondolnánk.
Magda és André Trocmé legidősebb fia, Jean-Pierre tehetséges és
érzékeny kamasz volt. A háború vége felé a család felolvasóesten vett
részt, ahol Villon Az akasztottak balladája című művét adták elő. Más-
nap este, amikor a szülők egy vacsoráról érkeztek haza, Jean-Pierre-t
felakasztva találták a fürdőszobában. Trocmé szinte eszét vesztve tán-
torgott ki az erdőbe, miközben fia nevét kiabálta.
ANDRÉ TROCMÉ
251
Később így írt erről:
Még ma is a halált hordozom magamban, a fiam halálát, és olyan
vagyok, mint egy lefejezett fenyő. Ha levágják a fenyőfák tetejét,
azok többé már nem nőnek vissza. Megcsonkítva, torzan ma-
radnak.
Miközben a fenti sorokat rótta, biztosan megállt egy pillanatra, hi-
szen számára itt még nem ért véget a történet:
- Talán csak a törzsük terebélyesedik tovább, és én is pontosan
ezt csinálom.

Köszönetnyilvánítás
Ez a kötet számos ember bölcsességének és nagylelkűségének köszön-
hetően jöhetett létre: szüleim; ügynököm, Tina Bennett; Henry Fin-
der, áld a szerkesztőm a The New Yorkemél; Geoff Shandler, Pamela
Marshall és a Little and Brown kiadó egész csapata; Helen Conford az
angliai Penguinnél és még sokan mások, akiket összeszámolni is nehéz.
Közöttük: Charles Randolph, Sarah Lyall, Jacob Weisberg, Lyntonék,
Terry Martin, Tali Farhadian, Emily Hunt és Róbert McCrum. Kü-
lön köszönet illeti Jane Kimet és Carey Dunne-t, amiért ellenőrizték
a könyvben szereplő tényanyag valódiságát, valamint Jim Loeppet az
Ontario állambeli Kitchener Gathering Churchből, aki teológiai kér-
désekben a tanácsadóm volt. És ahogyan mindig, Bili Phillipset is.
Te vagy a mester.

Jegyzetek
Bevezetés: GÓLIÁT
A Dávid és Góliát küzdelméről szóló tudományos irodalom igen kiterjedt,
íme egy forrás: Bcck, John A.: „Dávid and Goliath, a Story of Piacé: The Nar-
rative-Geographical Shaping of 1 Sámuel 17” Westminster Theological Journal
68., 2006, 321-30.
Claudius Quadrigarius párviadalról szóló beszámolója az alábbi műből
származik: Cowan, Ross: Por the Glory ofRome. Barnsley, Greenhill Books,
2007, 140. Az ókori időkben senki sem vonta volna kétségbe Dávid taktikai
előnyét, mihelyt tudomására jutott, hogy az izraelita ifjú a parittyázás meste-
re. A római hadtörténész Vegetius így írt (Vegetius, Flavius Renatus: A had-
tudományfoglalata [Epitoma rei militaris] Ford.: Hahn István. In: Hahn István
[szerk.]: Az ókori hadtudomány klasszikusai. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó,
1963, 753-865.):
Gondosan kell gyakoroltatni azután az ifjakat kövek hajítására kézből vagy
parittyával. Azt mondják, hogy a parittyák használatát a baleári szigetek
lakói találták fel, és olyan ügyességgel alkalmazták, hogy az anyák csak ak-
kor engedték kenyérhez nyúlni kicsiny fiai kát, ha előbb azt egy parittyából
kilőtt kővel átlyukasztották. Nemritkán ugyanis minden nyílnál hatáso-
sabbak a parittyából vagy parittyarúddal kilóit gömbölyű kövek a sisakkal
256
DÁVID ÉS GÓLIÁT
és pikkelypáncéllal védett harcosok ellen, akinek tagjai nem érintik, mégis
halálos sebet mérnek, és az ellenség elpusztul a kő ütésétől anélkül, hogy
a vérét kívánnák. Közismert, hogy a régiek minden csatájában harcoltak
parittyások. Ezt tehát minden újoncnak sűrű gyakorlatozással meg kell ta-
nulnia, mivel egy parittyát vinni nem jelent megterhelést. És olykor úgy
esik, hogy köves helyen kerül sor összecsapásra; hogy valami hegyet vagy
dombot kell megvédeni; vagy hogy kövekkel és parittyákkal kell elűzni az
erődítményeket vagy városokat megostromló barbárokat.
Móse Garsziel „The Valley ofEláll Battle and the Duel of Dávid with Goliath:
Between History and Artistic Theological Historiography” című fejezete
az alábbi műben jelent meg: Galil, Gershon - Geller, Mark - Millard, Allan
(eds.): Honieland and Exile. Leiden/Boston, Brill, 2009.
Baruch Halpern parittyáról szóló értekezésének forrása: Halpern, Baruch:
Davids SecretDemons. Grand Rapids, Eerdmans Publishing, 2001,11.
Ejtán Hirsch számításait lásd Hirsch, Ejtán - Cuadros, Jaime - Backofen,
Joseph: „Davids Choice: A Sling and Tactical Advantage” Nemzetközi ballisz-
tikai szimpózium (Jeruzsálem, 1995. május 21-24.). Hirsch tanulmánya teli
van az alábbihoz hasonló bekezdésekkel:
Tetemekkel és hibrid szimulációs modellekkel végzett kísérletek tanúsága
szerint 72 joule nagyságú becsapódási energia elegendő ahhoz, hogy be-
szakítsa a koponyát (kimeneti nyílást nem ütve), amennyiben a falcson-
ti részen éri azt egy 6,35 mm átmérőjű, 370 m/s sebességű acéllövedék
formájában. A lövedéknek be sem kell szakítania a koponyát, elég csupán
összezúznia a homlokcsont egy részét ahhoz, hogy (a legenyhébb esetben
is) benyomatos koponyatörést okozzon, és a kábító ütés maga is eszmé-
letlen állapotot idéz elő. A koponya homloktájékát ért becsapódás a vér-
edények és az agyszövet roncsolódásához vezet... mivel az agyszövetnek a
becsapódás nyomán végbemenő elmozdulása a koponya elmozdulásához
képest késleltetett. A két hatás eléréséhez jóval kisebb energiájú, egyen-
ként 40, illetve 20 joule nagyságrendű becsapódás is elegendő.
JEGYZETEK
257
Hirsch egy tudományos ülésen tette közzé elemzését. Nekem címzett email-
jében később hozzáfűzte:
Az előadásom utáni napon az egyik résztvevő odajött hozzám, és elmesél-
te, hogy a párviadal helyszínén folyó patakban bárium-szulfátból álló kavi-
csok találhatók. Ennek a vegyületnek a sűrűsége 4,2 g/cm’ (összehasonlí-
tásként a közönségesen fellelhető kavicsok sűrűsége átlagosan 2,4 g/cm’).
Ha Dávid ezek közül a nagy sűrűségű kődarabok közül ragadott meg egyet
Góliát ellen, az a táblázatokban közölt számadatokon túlmenően is tete-
mes előnyt biztosított számára.
Róbert Dohrenwend cikke - „The Sling: Forgottén Firepower of Antiquity”
Journal ofAsian Martiul Árts 11/2. sz., 2002 - igazán kitűnően mutatja be a
parittya erejét.
Móse Daján Dávidról és Góliátról szóló értekezése „Spirit of Fighters”
címmel jelent meg a következő kiadványban: Courageous Action - Twenty Years
oflndependence 11., 1968, 50-52.
Azt az elgondolást, hogy Góliát akromegáliában szenvedett, a jelek szerint
először az alábbi cikkben vetették fel: Jackson, C. E. - Talbert, P. C. - Caylor,
H. D: „Hereditary Hyperparathyroidism” Journal ofthe Indiana State Mediád
Association 53., 1960, 1313-16. Később Dávid és Pauline Rabin is kifejtették
ezt az elképzelést a New England Journal ofMedicine orvosi szaklapnak 1983.
október 20-án írott levelükben. Ezt követően számos további orvos szakértő
jutott ugyanerre a következtetésre. Stanley Sprecher a Radiology című szak-
folyóiratnak (1990. júliusi szám) írott levelében megállapítja:
Góliát hatalmas termetéért kétségkívül az agyalapi mirigy macroadeno-
mája következtében fellépő akromegália volt a felelős. A hipofízis mirigy-
daganata nyilvánvalóan elég nagy méretű volt úthoz, hogy látómező-ki-
eséseket okozzon a látóideg-kereszteződésre gyakorolt nyomása miatt,
ami miatt Góliát képtelen volt figyelemmel kísérni a körötte köröző ifjú
Dávidot. Akő a jelentősen elvékonyodott homlokcsonton keresztül hatolt
be Góliát koponyaboltozatába - az elvékonyodas a homlok- és orrmellék-
üregek megnagyobbodása miatt következett be, ami az akromegália gyako-
258
DÁVID ÉS GÓLIÁT
ri kísérőjelensége. A lövedék Góliát megnagyobbodott agyalapi mirigyébe
fúródva súlyos vérzést okozott, ami transtentorialis herniatióhoz és végül
halálhoz vezetett.
Góliát fogyatékosságának legteljesebb leírását az izraeli ideggyógyász, Vla-
gyimir Berginer nyújtja. Berginer kihangsúlyozza, hogy Góliát pajzshordo-
zójának jelenléte gyanúra ad okot. Lásd Berginer, Vlagyimir - Kohén, Hájim:
„The Natúré of Goliath’s Visual Disorder and the Actual Role of His Persona!
Bodyguard” Ancient Near Eastern Studies 43., 2006, 27 -44. Berginer és Kohén
így ír: „Úgy véljük, hogy a »pajzshordozó« kifejezést a filiszteusok eredetileg
egyfajta tiszteletteljes szépítő megnevezésként használták arra a személyre,
aki a gyengén látó Góliát vezetőjeként szolgá't, hogy ne ejtsenek csorbát a
hős filiszteus harcos hadi hírnevén. Még egy pajzsot is az illető kezébe nyom-
tak, csak hogy elleplezzék valódi szerepét!”
Első fejezet: VIVEK RANADIVÉ
Iván Arreguín-Toft esélytelen győztesekről szóló könyvének címe: Hon the
Weak Win Itfars. New York, Cambridge University Press, 2006.
A „nemigen lehetett vizet meríteni a sötétség beállta után...” kezdetű idé-
zet forrása: T. E. Lawrence: A bölcsesség hét pillére (Seven Pillars of Wisdorn)
Ford.: Schöpflin Aladár. Budapest, Révai, 1935,313.
William R. Polk könyvének címe, amelyet a hagyományostól eltérő hadvi-
selés történetéről írt: ViolentPolitics: AHistory ofInsurgency, Terrorism. and Guer-
rilla War,from the American Revolution to Iraq. New York, Harper, 2008.
Második fejezet: TERESA DEBRITO
Az osztálylétszám csökkentésének hatásairól készült tanulmányok talán leg-
ismertebbike a STAR (Student-Teacher Achievement Ratio, Diák-tanár tel-
jesítményarány) projekt volt, amelyet Tennessee-ben folytattak az 1980-as
években. A STAR keretében kiválasztottak 6000 gyermeket, akiket véletlen-
JEGYZETEK
259
szerűen kisebb vagy nagyobb létszámú osztályokba osztottak be, majd általá-
nos iskolai eveiken keresztül figyelemmel kísérték őket. A tanulmány szerint
a kisebb létszámú osztályokba járó gyerekek csekély, mégis figyelemre méltó
mértékben felülmúlják a nagyobb létszámú osztályközösségekben tanulókat
iskolai teljesítményük terén. A különböző országok és az Egyesült Államok
tagállamai jelentős részben a STAR projekt eredményeinek hatására költöttek
a továbbiakban dollármilliárdokat az osztálylétszámok csökkentésére az isko-
lákban. Ám a projekt távolról sem volt tökéletes. Például súlyos bizonyítékok
mutatnak arra, hogy a tanulmány által vizsgált kis és nagy létszámú osztályok
között szokatlanul élénk áramlás ment végbe. A jelek szerint rengeteg erő-
sen motivált szülőnek sikerült átkérnie gyermekét a kis létszámú osztályokba
- miközben a gyengébb teljesítményt nyújtó nebulók lemorzsolódtak ugyan-
ezekből az osztályokból. Még súlyosabb problémát jelent, hogy a tanulmány
nem felelt meg a vak kísérletek követelményeinek. A kis létszámú osztályok
tanárai tisztában voltak azzal, hogy a vizsgálat az ó diákjaikra irányul. Tudo-
mányos berkekben kétségesnek tekintik az alanyok előtt felfedett kísérletek
eredményeit. A STAR projekt meggyőző bírálatáért lásd Hanushek, Eric:
„Somé Findings írom an Independent Investigation of the Tennessee STAR
Experiment and from Other Investigations of Class Size Effects” Educatúmal
Evaluation and Policy Anaivsis 21/2. sz., 1999. nyár, 143-63. Sokkal értékelhe-
tőbb az a fájta „természetes kísérlet”, amilyet Hoxby végzett. A kutató ered-
ményeit illetően lásd Hoxby, Caroline: „The Effects of Class Size on Student
Achievement: New Evidence from Population Variation” Quarterly Journal of
Economics 115/4. sz., 2000. november, 1239-85. Az osztálylétszámmal kap-
csolatos további fejtegetéseket lásd Hanushek, Eric: The Evidence on Class Size.
Rochester, University of Rochester Press, 1998; Hanushek, Eric - Lindseth,
Alfréd: Sdwolhotises, Courthouses and Statehouses: Solving the Funding Achieve-
ment Puzzle in America’s Public Schools. Princeton, Princeton University Press,
2009, 272.; illetve Wössmann, Ludger - West, Martin R.: „Class-Size Effects
in School Systems Around the World: Evidence from Between-Grade Varia-
tion in TIMSS” European Economic Review, 2002. március 26.
A pénz és a boldogság kapcsolatát taglaló tanulmányokért lásd Kahne-
man, Dániel - Deaton, Angus- „High lmomé Improves Evaluation of Life
bút Nőt Emotional Well-Being” Proceedings of the National Academy of Sciences
260
DÁVID ÉS GÓLIÁT
107/38. sz., 2010. augusztus, 107. Barry Schwartz és Adam Grant alábbi
cikkükben tárgyalják a boldogságot a fordított parabola fogalmaiban: „Too
Much of a Good Thing: The Challenge and Opportunity of the Inverted U”
Perspectives on Psychological Science 6/1. sz., 2011. január, 6176.
Joshua Angrist és Victor Lavy „’Using Maimonides’ Rule to Estimate the
Effect of Class Size on Scholastic Achievement” című cikkükben, amely a
Quarterly Journal of Economics 1999. májusi számában látott napvilágot, elis-
merik annak lehetőségét, hogy az általuk tapasztalt jelenségek a görbe bal ol-
dalára jellemzők: „Érdemes azt is megfontolás tárgyává tenni, hogy vajon az
Izraelben kapott eredmények vonatkoztathatóak-e az Egyesült Államokra és
egyéb fejlett országokra. A kulturális és politikai különbségeken túlmenően
Izraelben alacsonyabb az életszínvonal, és az ország egy tanulóra jutó ráfordí-
tásai az oktatás területén alacsonyabbak, mint az Egyesült Államokban es szá-
mos OECD-országban. Továbbá, ahogyan fentebb megjegyeztük, Izraelben
hagyományosan nagyobbak az osztálylétszámok, mint az Egyesült Álamok-
ban, az Egyesült Királyságban és Kanadában. Tehát könnyen meglehet, hogy
az itt közölt eredmények egy olyan mérettartomány vonatkozásában szolgál-
nak bizonyítékkal az osztálylétszám csökkentésének határhozadékára, amely
az amerikai iskolák zömére nem jellemző.”
Az alkoholfogyasztás és az egészségi állapot fordított parabolával leírható
összefüggéséről lásd Di Castelnuovo, Augusto et al.: „Ácohol Dossing and
Totál Mortality in Mén and Women: An Updated Meta-analysis of 34 Pros-
pective Studies” Archives ofInternál Medicine 166/22. sz., 2006, 2437-45.
fesse Levin az osztálylétszámról, illetve iskolai teljesítményről szóló kuta-
tása az alábbi cikkében található meg: „Fór Whom the Reductions Count:
A Quantile Regression Analysis of Class Size and Peer Effects on Scholastic
Achievement” Empirical Economics 26., 2001, 221. A kis osztály-létszámokká!
kapcsolatos megszállottság komoly következményeket von maga után. Egy-
valamiben az összes oktatásügyi kutató egyetért, éspedig abban, hogyr a tanár-
kvalitásai sokkal többet nyomnak a latban az osztálylétszámnál. Egy kiváló
pedagógus képes egy év alatt megtanítani a gyerekeknek másfél évi anyagot.
Egy átlagon aluli tanár azonban egy év alatt lehet, hogy csak félévi anyagot ké-
pes belesulykolni diákjaiba. A különbség tehát egyetlen tanéven belül egy teljes
esztendő tananyagát teszi ki. Mindez azt sugallja, hogy sokkal többet nyerhe-
JEGYZETEK
261
tünk, ha az osztály előtt álló személyre összpontosítjuk figyelmünket, mint
ha az osztályteremben ülők létszámára koncentrálunk. A baj csak az, hogy a
kiváló pedagógusok ritkák. Egyszerűen nincs elég tanár, aki rendelkezik azok-
kal a speciális és összetett készségekkel, amelyekre feltétlenül szükség van,
hogy évről évre képes legyen inspirálni a gyerekek nagy csoportjait.
Tehát mit kellene tennünk? Ki kellene rúgnunk a rossz tanárokat, vagy to-
vább kellene képezni őket, hogy javuljon a teljesítményük. Esetleg magasabb
fizetést kellene adni a legkiválóbb pedagógusoknak, hogy több diákot vállal-
janak magukra, vagy javítanunk kellene a pedagógusi hivatás társadalmi meg-
ítélésén, hogy így tegyük vonzóbbá a pályát az olyan különleges személyek
számára, akik képesek kitűnni az osztályteremben. Mindenesetre az a legutolsó
lépés, ami a túl sok gyenge és túl kevés kiváló tanár problémájára megoldást
hozhat, hogy fogjuk magunkat, és még több tanárt alkalmazunk. Az elmúlt
években mégis pontosan ezt tette számos iparosodott ország, miközben egy-
re megszállottabban igyekeztek lefaragni az iskolai osztályok létszámát. Érde-
mes rámutatni arra is, hogy az osztálylétszámok csökkentése a létező legkölt-
ségesebb módszer. Olyan drága mulatság újabb és újabb tanárokat alkalmazni,
majd tantermeket építeni nekik, hogy mindezek után a pedagógusi fizetések-
re már kevés pénz marad. Ennek következtében a tanárok fizetése egyéb fog-
lalkozásokéhoz képest az elmúlt ötven évben egyenletesen esett.
Az előző nemzedékidején az amerikai oktatási rendszer döntése alapján úgy
határoztak, nem válogatják ki a legkiválóbb tanárokat, hogy minél több gyere-
ket adjanak a kezük alá, és megemeljék a fizetésüket - pedig ezzel szolgálták
volna legjobban a tanulók érdekeit. Helyette eldöntötték, hogy minden létező
tanerőt alkalmazni fognak, akit csak fel tudnak hajtani, és kevesebbet fizetnek
nekik. (A közoktatás költségeinek növekedése a 20. században az Egyesült Ál-
lamokban elképesztő volt: 1890 és 1990 között a ráfordítások reálértéken szá-
mítva 2 milliárd dollárról 187 milliárd dollárra szöktek fel, és a növekedés a
század vége felé mindinkább felgyorsult. Ezt a pénzösszeget túlnyomórészt
a tanárok egyre nagyobb tömegű alkalmazása emésztette fel, aminek célja az
osztálylétszámok csökkentése volt. 1970 és 1990 között az amerikai állami is-
kolákban a tanuló/tanár arány 20,5-ről 15,4-re esett vissza, és ebben az idő-
szakban a több tízmilliárd dolláros többletráfordítás oroszlánrészét az irányelv
megvalósításához szükséges temérdek pedagógus fizetese tette ki.)
262
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Miért történt ez? A válasz részint az oktatásügy világának politikai erő-
viszonyaiban - a pedagógusok és szakszervezeteik hatalmában és az iskolák
finanszírozásának sajátos módszereiben rejlik. Ám mindez nem nyújt tel-
jességgel kielégítő magyarázatot. Az Egyesült Államok - illetve Kanada, az
Egyesült Királyság, Franciaország és megannyi másik ország - nagyközönsé-
gét senki sem kényszerítette arra, hogy ezt a mérhetetlenül sok pénzt az osz-
tálylétszámok csökkentésére költsék. Egyszerűen arról van szó, hogy az em-
berek kisebb osztályokat akartak. Hogy miért? Azért, mert azok az országok
és emberek, amelyek és akik elég jómódúak, hogy megfizethessék az igazán
kis létszámú osztályokhoz hasonló dolgokat, bajosan tudják felfogni, hogy a
fényűzés pénzen vásárolt kellékei korántsem mindig biztosítanak számukra
helyzeti előnyt.
Harmadik fejezet: CAROLINE SACKS
Az impresszionistákról szóló fejtegetés több különböző könyvön alapul,
elsősorban az alábbiakon: Rewald, John: The History of Impressionism. New
York, MoMA, 1973; King, Ross: Párisz ítélete (The Judgement of Paris) Ford.:
Makovecz Benjámin. Budapest, Park, 2012, amely csodálatos leírást közöl
a Szalon világáról; Roe, Sue: The Priváté Lives ofthe Inipressionists. London,
HarperCollins, 2006; valamint White, Harrison - White, Cynthia: Camases
and Careers: Institutimial Change in theFrench Painting World. New York, Wiley
& Sons, 1965,150.
Az első tudományos esszé, amely felvetette a relatív depriváció problémá-
ját az iskolaválasztás vonatkozásában, James Davis tollából származott: „The
Campus as Frog Pond: An Application of the Theory of Relatíve Deprivation
to Career Decisions of College Mén” The American Journal ofSociology 72/1.
sz., 1966. július. Davis az alábbi végkövetkeztetésre jut:
[Kutatási eredményeim] az egyén szintjén megkérdőjelezik azt a felfo-
gást, miszerint a foglalkozási mobilitáshoz vezető legeredményesebb út
bejutni a „lehető legjobb” iskolába. A tanácsadóknak és a szülőknek egy-
aránt alaposan fontolóra kellene venniük az előnyök mellett a hátrányait
JEGYZETEK
263
is annak, ha egy „előkelő” egyetemre küldik fiukat amennyiben ezzel jó-
val valószínűbbé teszik, hogy évfolyamának sereghajtói között fog végez
ni. A „jobb nagy békának lenni egy kis tavacskában, mint kis békának egy
nagy tóban” persze nem a legjobb tanács, de azért nem is lehet figyelmen
kívül hagyni.
Stouffer tanulmánya a következő kiadványban jelent meg: Stouffer, Sámuel
- DeVinney, Leland C. - Star, Shirley A. - Williams, Jr. Robin M.: The Ame-
rican Soldier: AdjustmentDuringArmy Life, a Studies in Social Psychology in World
WarJl 1. kötete. Princeton, Princeton University Press, 1949, 251
Az ün. boldog országokkal kapcsolatos tanulmányokért lásd Daly, Mary
Oswald, Andrew - Wilson, Dániel Wu, Stephen: „Dark Contrasts: The
Paradox of High Rates of Suicide in Happy Places” Journal ojEconomic Beha-
vior and Orgcmization 80., 2011. december, illetve Graham, Carol: Happiness
Around the World: The Paradox of Happy Peasants and Miserable Millionaires.
Oxford, Oxford University Press, 2009.
Herbert Marsh az Oxfordi Egyetem Oktatásügyi Tanszékén tanít. Rend-
kívül termékeny szerző, temérdek tudományos publikációt tett közzé pálya-
futása során. Csak a „nagyhal/kis tó” témában számtalan tanulmány fűződik
a nevéhez. Kiindulásnak nagyszerűen megteszi alábbi cikke: Marsh, H. - Sea-
ton, M. et al.: „The Big-Fish-Little-Pond-Effect Stands Up> to Critical Scru-
tiny: Implications fór Theory, Methodology, and Future Researc” Educational
Psychology Review 20., 2008,319-50.
A STEM-programokkal kapcsolatos statisztikákért lásd Elliott, Rogers
- Strenta, Christopher A. et al.: „The Role of Ethnicity in Choosing and
Leaving Science in Highly Selective Institutions” Research in Higher Education
37/6. sz., 1996. december; és Chang, Mitchell - Cérna, Oscar et al.: „The
Contradictory Roles of Institutional Status in Retaining Underrepresented
Minorities in Biomedical and Behavioral Scicence Máj őrs” The Review of
Higher Education 31/4. sz., 2008. nyár.
Conley és Önder elemzése a tudományos publikációk megoszlásáról az
alábbi cikkükben jelent meg: Conley, John P. - Önder, Ali Sina: „An Empiri-
cal Guide to Fiiring Assistant Professors in Economics” Vanderbilt University
Department of Economics Working Papers Series, 2013 május 28
264
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Fred Glimp „elégedett sereghajtók” irányelvére tett hivatkozás az alábbi le-
nyűgöző könyvből származik: Karabel, Jcrome: The Chosen: The Hiddcn His-
tory ofAdmission and Exclusion at Harvard, Yale, and Princeton. Boston, Mariner
Books, 2006, 291. Karabel a következő megjegyzést fűzi a témához:
Vajon nem volna jobb, gondolta [Glimp], ha az évfolyam gyengébb diákjai
is elégedetten folytatnák tanulmányaikat? Ekként született meg a Harvard
híres (egyesek talán úgy mondanák, hírhedt) felvételi gyakorlata, amely az
„elégedett sereghajtók" irányelvként vonult be a köztudatba... Glimp célja
az volt, hogy azonosítsa „azokat a sereghajtókat, akik rátermettek, meg-
van a kellő távlatuk, jellemszilárdságuk és tanterven kívüli megnyilvánulási
alkalmuk, hogy megőrizzék önbecsülésüket (vagy bárhogy is nevezzük),
miközben a maguk közepes szintjén a lehető legtöbbet hozzák ki a lehe-
tőségeikből”.
A pozitív diszkrimináció kérdése megérdemli, hogy bővebben is foglalkoz-
zunk vele. Vessünk egy pillantást az alábbi táblázatra, amelynek forrása: San-
der, Richard - Taylor, Stuart: Mismatch: Hon1 Affirmative Action Hurts Students
Its Intended to Help, and Why Universities WontAdinitlt. New York, Basic Books,
2012. A táblázat azt mutatja, hol helyezkednek el az afrikai-amerikai joghall-
gatók az évfolyamuk rangsorában fehér diáktársaikhoz viszonyítva. A rang-
sor 1-től 10-ig terjed, az 1 jelenti az évfolyam legalsó tizedét, a 10 pedig a
legkiemelkedőbbet.
Besorolás	Feketék	Feherek	Egyéb
1.	51,6	5,6	14,8
2.	19,8	7,2	20,0
3.	H,1	9,2	13,4
4.	4,0	10,2	11,5
5.	5,6	10,6	8,9
6.	1,6	11,0	8,2
7.	1,6	11,5	6,2
8.	2,4	11,2	6,9
9.	0,8	11,8	4,9
10.	1,6	11,7	5,2
JEGYZETEK
265
Ebben a táblázatban rengeteg szám szerepel, de mindössze két sornak van iga-
zán jelentősége - az elsőnek és a másodiknak. Ezek mutatják a leggyengébb
hallgatók bőrszín szerinti megoszlását az átlagos amerikai jogi karok évfo-
lyamain.
Besorolás	Feketék	Fehérek	Egyéb
1.	51,6	5,6	14,8
2.	19,8	7,2	20,0
Sander és Taylor a következőképpen elemzi, hogy milyen árat kell fizetni en-
nek a stratégiának az alkalmazásáért. Képzeljünk el két fekete joghallgatót
azonos érdemjegyekkel és azonos felvételi vizsgapontszámokkal! Mindket-
ten felvételt nyernek egy elit egyetem jogi karára egy pozitív diszkriminá-
ciót alkalmazó program keretei között. Egyikük elfogadja a felvételt, a má-
sik azonban elutasítja. Ez utóbbi - közlekedési, pénzügyi vagy családi okok
miatt - inkább a második helyen megjelölt intézményt választja, egy kevésbé
tekintélyes és magas követelményeket támasztó jogi kart. Sander és Taylor a
fentihez hasonló „illesztett párok” kiterjedt statisztikai mintáját vizsgálta, az
alábbi négy ismérv szerint összehasonlítva a párok tagjainak teljesítményét:
a jogi diploma megszerzésének aránya, sikeres ügyvédi vizsga letétele első
nekifutásra, sikeres ügyvédi vizsga letétele bármikor a későbbiekben, illetve
tényleges ügyvédi gyakorlat folytatása. A két csoport teljesítménye össze sem
hasonlítható egymással. Azok a fekete joghallgatók, akik nem a „nevesebb”
egyetemre mennek, minden ismérv tekintetében felülmúlják az elit iskolát
választó társaikat.
A sikeres pályafutás lépcsőfokai	Fehérek	Feketék	Feketék (pozitív diszkriminá- ció alkalmazásával)
A jogi diplomát szerző hallgatók százalékaránya	91,8	93,2	86,2
Az első nekifutásra sikeres ügyvédi vizsgát tevő hallgatók százalékaránya	91,3	88,5	70,5
266
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A sikeres pályafutás lépcsőfokai	Fehérek	Feketék	Feketék (pozitív diszkriminá- ció alkalmazásával)
A későbbiekben bármikor sikeres ügyvédi vizsgát tevő hallgatók százalékaránya	96,4	90,4	82,8
A tényleges ügyvédi gyakorlatot folytatók százalékaránya	82,5	75,9	66,5
Sander és Taylor felettébb meggyőzően érvelnek amellett, hogy ha az ember
fekete, és valóban feltett szándéka, hogy ügyvéd legyen, akkor - az impresz-
szionisták példáját követve - tartózkodnia kell a nagy tavaktól. Nem szabad
elfogadnia egyetlen olyan iskola ajánlatát sem, amely felfelé akarja őt buktat-
ni, inkább ki kell tartania a mellett az intézmény mellett, amelybe egyébként
is ment volna. Sander és Taylor fehéren-feketén ki is jelenti: „Bármely jogi
karon pocsék dolog az évfolyam sereghajtói között lenni.”
Egyébként, akik olvasták Kivételesek (Outliers) című könyvemet (Malcolm
Gladwell: Kivételesek [Outliers] Ford.: Márton Róza Krisztina. Budapest,
HVG Könyvek, 2009) - amelyben szintén tárgyaltam a pozitív diszkriminá-
ció és a jogi karok témáját -, jól tudják, hogy ott egy egészen eltérő álláspontot
igyekeztem érvényre juttatni, miszerint az IQés a felfogóképesség előnye egy
bizonyos ponton túl mérséklődik, vagyis azok a fajta megkülönböztetések,
amelyeket az elit intézmények a hallgatók között alkalmaznak, nem szükség-
képpen hasznosak. Vagyis hiba azt feltételezni, hogy egy igen erős jogi karra
gyengébb bizonyítványokkal felvett joghallgatóból kevésbé rátermett ügyvéd
válik, mint kitűnő bizonyítványokkal jelentkező társaiból. Álláspontom alátá-
masztására a Michigani Egyetem jogi karának adatait használtam fel, amelyek
tanúsága szerint a pozitív diszkrimináció alkalmazásával felvételt nyert fekete
joghallgatók, miután diplomát szereztek, pontosan olyan kiemelkedő pályát
futottak be, mint fehér évfolyamtársaik.
S hogy még ma is hiszek-e ebben? Igen és nem. Ügy vélem, az általános
elgondolás, hogy az intelligencia előnyei egy bizonyos szint felett kevésbé
hangsúlyosak, védhető, ám visszatekintve ma már azt hiszem, hogy egyes
konkrét állításaim, amelyeket a Kivételesekben a jogi karokkal kapcsolatosan
JEGYZETEK
267
hangoztattam, naivak voltak. Akkoriban nem ismertem a relatív depriváció
elméletét. Ma már jóval szkeptikusabban tekintek a pozitív diszkriminációt
alkalmazó programokra.
Negyedik fejezet: DÁVID BOIES
A diszlexia problémakörébe remek általános bevezetés az alábbi mű: Wolf,
Maryanne: Proust and the Squid: The Story and Science of the Reading Brain. New
York, Harper, 2007.
A Bjork házaspár ragyogóan és részletesen taglalta a kívánatos nehézségek
témáját. Munkásságuk kitűnő összefoglalása: Bjork, Elizabeth - Bjork, Ró-
bert: „Making Things Hard on Yourself, Bút in a Good Way: Creating Desi-
rable Difficulties to Enhance Learning.” In: Gernsbacher, M. A. et al. (eds.):
Psychology and the Reál World. New York, Worth Publishers, 2011, 5. fej.
A baseballütővel, labdával és a szerkentyűkkel kapcsolatos fejtörők for-
rása a következő: Frederick, Shane: „Cognitive Reflection and Decision
Making” Journal ofEconomic Perspectives 19/4. sz., 2005. ősz. Adam Altér és
Dániel Oppenheimer Princetonon végzett CRT-kísérletének eredményei az
alábbi cikkben olvashatók: Altér, Adam et al.: „Overcoming Intuition: Me-
tacognitive Difficulty Activates Analytic Reasoning” Journal qf Experimental
Psychology: General 136., 2007. Altér a kutatásoknak erről az irányvonaláról
egy csodálatos könyvet is írt: Altér, Adam: Drunk TankPink. New York, Pen-
gőin, 2013.
Julié Logan tanulmánya a diszlexia gyakoriságáról a vállalkozók között a
szerző alábbi cikkében olvasható: „Dyslexic Entrepreneurs: The Incidence;
Their Coping Strategies and Their Business Skills” Dyslexia 15/4. sz., 2009,
328-46.
Az IKEA történetének legérdekesebb változata a következő: Kamprad,
Ingvar - Torekull, Bertil: Leading by Design: The IKEA Story. New York, Col-
lins, 1999. Bármilyen hihetetlen, Torekull Kampraddal készített interjúiban
semmi sem utal arra, hogy az IKEA alapítója akár egy pillanatig is habozott
volna üzleti kapcsolatot teremteni egy kommunista országgal a hidegháború
tetőpontján. Épp ellenkezőleg, Kamprad a jelek szerint majdhogynem bla-
268
DÁVID ÉS GÓLIÁT
zírt hozzáállással viszonyul a kérdéshez: „Kezdetnek mintegy előlegképpen
becsempésztünk pár holmit. Szerszámokat vittünk be az országba, például
reszelőket, azután gépalkatrészeket, sőt még indigót is ósdi írógépekhez.”
Ötödik fejezet: EMIL „JAY” FREIREICH
A London elleni 1940-es bombázásokról szóló rész fő forrása: Harrisson,
Tóm: Living Through the Blitz. London, Collins, 1976. További források:
Jones, Edgár - Woolven, Robin et ab: „Civilian Morálé During the Second
World War: Responses to Air-Raids Re-examined” Sódat History of Mediám
17/3. sz., 2004; és MacCurdy, J. T.: The Struclure of Morálé. Cambridge, Cam
bridge University Press, 1943.
A híres költőkről és írókról készült nem hivatalos tanulmány forrása:
Brown, Félix: „Bereavement and Lack of a Patent in Childhood" In Fottn-
dations of ChildPsychiatry. Emanuel Miller (ed.) 1968. J. Marvin Eisenstadt
tanulmány itt lelhető fel: „Parental Loss and Genius” American Psychologist,
1978. március, 211. Lucille Iremonger brit miniszterelnökökről írt munká-
ja: The Fiery Chariot: A Study oj British Prímé Ministers and the Searchfor Lőve.
London, Secker and Warburg, 1970. Iremonger hibát vétett a számítások-
ban, amit később Hugh Berrington történész korrigált itt: British Journal
ofPolitical Science 4. sz., 1974. július, 345. A szülő elvesztése és a kiválóság
között fennálló kapcsolatról tengernyi szakirodalom született. Ezek közül
érdemes megemlíteni az alábbiakat: Silverman, S. L.: „Parental Loss and
Scientist” Science Studies 4, 1974; Albert, Róbert S.: Genius and Eminence.
Oxford, Pergamon Press, 1992; Martindale, Colin: „Father’s Absence, Psy-
chopathology, and Poetic Eminence” Psychological Reports, 1973, 31:843;
Simonion, Dean Keith: „Genius and Giftedness: Parallels and Discrepan-
cies” In Talent Development: Proceedings front the 1983 Henry B. and Jocelyn
Wallace National Research Symposium ott Talent Development vol. 2, Colangelo,
N. - Ambroson, D. L. (eds.), 1994.
Két nagyszerű könyv íródott a gyerekkori leukémia elleni harcról: László,
John: The Cure of the Childhood Leukémia: Intő the Age ofMiracles. New Bruns-
wick, Rutgers University Press, 1996; Mukherjee, Siddhartha: Betegségek be-
JEGYZETEK
269
tegsége - Mindent a rákról ( The Emperor ofAH Maladies: /! Biography of Cancer)
Ford.: Kelemen László. Budapest, Libri, 2013. László interjút készített a kor
kulcsfontosságú alakjaival, könyvének minden egyes fejezete külön törté-
nelem.
Stanley Rachman fóbiás emberekkel folytatott kísérleteiért lásd-. „The
Overprediction and Underprediction of Pain” Clinical Psychology Review 11,
1991.
További források: McWhorter, Diane: Carry MeHonié: Birmingham, Alaba-
ma The Climatic Battle of Civil Rights Revolution. New York, Simon&Schuster,
2013.
Kogon, Eugene: Az SS-állam - A koncentrációs táborok rendszere (Dér SS
Staat: das System dér deutschen Konzentrationslager) Ford.: Vörös Eszter. Buda-
pest, Coldwell, 2006.
A „minél kifinomultabb valaki, annál nehezebb ilyen döntést meghoznia”
idézet a 278. oldalról való.
Hatodik fejezet: WYATT WALKER
A fotó története - és az összes ikonikus, polgárjogi mozgalommal kapcsolatos
fénykép - nagyszerű tálalásban olvasható Martin Berger könyvében (Seeing
Through Race: A Reinterpretation of Civil Rights Photography. Berkeley and Los
Angeles, University of California Press, 2011). Berger könyve kitűnő forrásul
szolgál a fényképet övező párbeszédről és annak hatásairól. Berger egyik fő
érve - amely eléggé felforgató gondolat -, hogy a fősodorbeli fehér ameri-
kaiaknak az 1960-as években fekete aktivistákra volt szükségük, hogy passzív-
nak és „szentnek” látsszanak.
King birminghami kampányának legjobb leírása - a fejezet megírásakor is
főleg erre támaszkodtam - Diane McWhorter könyvében található: Carry Me
Home: Birmingham, Alabama; The Climatic Battle of Civil Rights Revolution. New
York, Simon&Schuster, 2013. Amennyiben úgy gondoljuk, Walker története
rendkívüli, mindenképpen olvassuk el a könyvet. Nem olvastam még jobb be-
számolót az eseményekről. McWhorter beszámolója a Kelly Ingram parkban
történt eseményekről egyszerűen kiváló. Én eléggé összetömörítettem.
270
DÁVID ÉS GÓLIÁT
King előzetes gyászbeszéde Taylor Branch könyvében lelhető fel: Parting
the Waters: America in the King Years 1954-63. New York, Simon&Shuster, 1988.
„Amikor az atlantai Carol Roadon” egy Wyatt Walkerrel készült interjú
6. oldaláról származik, amelyet Andrew Manis készített a New York-i Canaan
Baptist Church of Christban 1989. április 20-án. Az interjú átiratát a Birmin-
ghami Közkönyvtár őrzi (Birmingham, Alabama).
Lásd még Lawrence Levine: Black Culture and Black Consciousness: Ajro-Ame-
rican Főik Thought from Slavery to Freedom. Oxford, Oxford University Press,
2007.
„Velem könnyű kijönni, kedvesem” John Britton Walkerrel készített in-
terjújából való, amelyet a Howard University Moorland-Spingarn Research
Center Civil Rights Documentation Project őriz.
Róbert Penn Warren a polgárjogi mozgalom számos aktivistájával és ve-
zetőjével készített interjút a Who Speaksfor the Negro? című könyvéhez. Az
interjúkat a Róbert Penn Warren Civil Rights Órai History Project gondozza,
és helyileg a Kentucky Egyetemen működő Lőnie B. Nunn Center fór Óra!
Historyban találhatók.
Az az érv, hogy a tréfacsinálókról szóló történetek hatással voltak a polgár-
jogi mozgalomra, már korábban is felbukkant. Például Don McKinney: „Brer
Rabbit and Brother Martin Luther King, Jr: The Folktale Background of the
Birmingham Protest” The Journal ofReligious Thought, 46/2. sz., 1989-90 ősz-
tél, 42-52. McKinney így ír az 50. oldalon:
Ahogyan a Nyúl fortélya nyomán a Tigris is azt tette, amit a kis állatok
akartak (például azért könyörgött, hogy kötözzék meg), a King és baj-
társai által biztosított erőszakmentes módszerek is segítettek abban, hogy
Bika Connor is azt tegye, amit ők akarnak; nevezetesen, hogy annyi feke-
te tiltakozót tartóztasson le, ami nemcsak országos hírverést eredményez,
hanem gyakorlatilag egész Birminghamet mozgósítja.
Lásd még Harris, Tnidier: Martin Luther King, Jr., Heroism and African American
Literaturc. Tuscaloosa, University of Alabama Press, kiadás előtt.
A Pritchett és King között lefolytatott párbeszédet az előbbi házassági
évfordulójával kapcsolatban lásd Raines, Howell: My Sóul Is Rested: The
JEGYZETEK
271
Story ofthe Civil Rights Movement in the Deep South. New York, Pengőin, 1983,
363-65.
Walker magyarázata, hogy miért volt fontos, hogy Bika Connor ellen-
álljon, itt található: Nichols, Michael Cooper: „Cities Are What Mén Make
Them: Birmingham, Alabama, Faces the Civil Rights Movement 1963”. Dip-
lomamunka, Providence, Brown University, 1974, 286.
Walker reakcióját a K-9-es egység bevetésére („sikerült, megvan a moz-
galom”) idézi Formán, James: The Making of BlackRevolutionaries: A Personal
Account. New York, MacMillan, 1972.
King megdorgálja a Life fotóriporterét („a világ nem szerzett erről tudo-
mást”) lásd Roberts, Gene és Klibanoff, Hank: The Rcice Beát: The Press, the
Civil Rights Struggle, and the Awakening of a Nation. New York, Random House,
2006.
Hetedik fejezet: ROSEMARY LAWLOR
„Az isten szerelmére, hozzanak egy nagy pohár whiskyt!” innen származik:
Taylor, Peter: Brits. London, Bloomsbury, 2002, 48.
Náthán Leites és Charles Wolf Jr. munkájának pontos címe Rcbellion and
Authority: An Analytic Essay on Insurgent Conflicts. Chicago, Markham Publi-
shing Company, 1970.
lan Freeland jellemzése itt található: Callaghan, James: A House Divided:
The Dilemma of Northern Ireland. London, Harper Collins, 1973, 50. „Mintha
a brit rádzsa tigrisvadászatra indult volna” forrása: Taylor, Peter: Provos: The
IRA and Sinn Fein. London, Bloomsbury, 1998, 83.
Seán MacStiofáin idézete, amely szerint a forradalmak kirobbanását a
kormányok ostobasága és érzéketlensége okozza, itt található: English, Ri
chard: Armed Struggle: The History of the IRA. Oxford, Oxford University
Press, 2003, 134-
A legitimitás fontosságáról számos kutató írt, de hárman közülük megér-
demlik, hogy külön is megemlítsük őket: Tyler, Tóm: Why Pcople Obey the
Law. Princeton, Princeton University Press, 2006, 134; Kennedy, Dávid: De-
terrence and Crime Prevention. New York, Routledge, 2008; Sherman, Lawrence
272
DÁVID ÉS GÓLIÁT
(ed.): Evidence-Based Crime Prevention. New York, Routledge, 2006. Álljon itt
még egy példa erre az alapelvre. Az alábbi, fejlett országokat tartalmazó listát
úgy állították össze, hogy az utolsó helyre került a legnagyobb feketegazda-
sággal - ami alatt jelen esetben azt értjük, mekkora összeget vonnak ki állam-
polgárai az adózás alól - rendelkező állam. Ez az egyik legjobb módja annak,
hogy összehasonlítsuk az egyes országok adófizetési morálját.
Egyesült Államok	7,8
Svájc	8,34
Ausztria	8,67
Japán	9,7
Új Zéland	9,9
Hollandia	10,3
Nagy-Britannia	11,1
Ausztrália	11,1
Franciaország	11,7
Kanada	12,7
Írország	13,2
Finnország	14,3
Dánia	14,4
Németország	14,7
Norvégia	15,4
Svédország	15,6
Belgium	17,9
Portugália	19,7
Spanyolország	19,8
Olaszország	22,2
Görögország	25,2
A lista Friedrich Schneider tanulmányából származik: „The Influence of
the Economic Crisis on the Underground Economy in Germany and other
OECD countries in 2010” (kiadás előtt, átdolgozott kiadás, 2010. január).
A felsorolás nem túl meglepő. Az amerikai, a svájci és a japán adófizetők
JEGYZETEK
273
meglehetősen becsületesek, ahogyan a nyugat-európai demokráciákban élők
többsége is. A görögök, a spanyolok és az olaszok azonban nem azok. Való-
jában olyan nagymértékű Görögországban az adóelkerülés, hogy az ország
költségvetési hiánya - amely akkora, hogy az ország évekig a szakadék szélén
egyensúlyozott - eltűnne, ha az állampolgárok törvénytisztelők lennének, és
befizetnék az összes adót. Amerika miért törvénytisztelőbb adózási kérdé-
sekben, mint Görögország?
Leites és Wolf azzal érvel, hogy az adóelkerülés költsége az Egyesült Álla-
mokban sokkal magasabb, mint az így elérhető haszon: ha tehát egy amerikai
adót csal, akkor jó eséllyel elkapják és megbüntetik. Ez azonban nem igaz.
Az adó-visszatérítések mindössze 1%-át vizsgálják Amerikában. Ez rendkívül
kicsi hányad. Ha valakit mégis rajtakapnak, hogy a valódinál alacsonyabb jö-
vedelmet jelentett, akkor általában csak a hiányzó adóhányadot és egy szeré-
nyebb büntetést kell fizetnie. Ezért elég ritkán szabnak ki börtönbüntetést.
Ha az amerikai adófizetők racionálisan viselkednek - a kifejezés leites-wolfi
értelmében -, akkor az adóelkerülésnek domináns szerepet kellene játszania.
James Alm adószakértő így ír erről:
Azokban az országokban, ahol az adóbevallások körülbelül 1%-át ellenőr-
zik, az adócsalás mértékének 90% fölött kellene lennie. Ha valaki bevallana
1 dollár többlet]övedelmet, az 30-40 cent adóvonzattal járna. Ha nem vallja
be ezt az 1 dollárt, akkor az egészet megtarthatja, és valamekkora eshetősé-
ge annak is fennmarad, hogy elkapják. Ez azonban 0,01% alatti. Ha mégis
elkapják, akkor az adóhivatalnak be kell bizonyítania, hogy szándékos csa-
lás történt. Ha nem szándékos, akkor az elmaradt adót és nagyjából 10%-
os büntetést kell fizetni. Ha szándékos a csalás, akkor az elmaradt adót és
75%-os büntetést kell fizetni. Összességében tehát a lebukás költsége nem
is olyan nagy. A számítások szerint minden a csalásra ösztönöz.
De miért nem csalnak adót az amerikaiak? Mert legitimnek tartják a rendszerü-
ket. Az emberek elfogadják a hatalmat, ha az mindenkivel egyenlően bánik,
mindenki elmondhatja a véleményét és meg is hallgatják, és hatályban lévő
törvények biztosítják, hogy másnap nem lesz olyan radikális változás, amely
alapján teljesen más bánásmódban részesülnek. A legitimitás alapja a tisz-
274
DÁVID ÉS GÓLIÁT
tesség, véleményszabadság és kiszámíthatóság. Az amerikai kormány - bár-
mennyire is panaszkodnak rá - elég jól megfelel ezeknek a kívánalmaknak.
A görög feketegazdaság relatív értelemben háromszor nagyobb, mint az
amerikai. Ez nem azért van, mert a görögök kevésbé becsületesek, mint az ame-
rikaiak, hanem mert a görög rendszer kevésbé legitim, Görögország Európa
egyik legkorruptabb országa. Az adótörvényei kaotikusak. A gazdagok benn-
fentes információikkal jó üzleteket kötnek. Ha olyan országban élnénk, ahol
az adórendszer ennyire illegitim - egyáltalán nem tűnik tisztességesnek, sen-
ki sem hallgat meg minket és a szabályok napról napra változnak mi sem
fizetnénk be az adót.
Az ír felvonulási időszak parádéiról szóló leírás forrása: Bryan, Dominic:
Orange Parades: The Politics of Kittied, Tradition and Control. London, Plútó
Press, 2000.
A brit hadsereg Eszak-Irországban: Hamill, Desmond: Pig in the Middle:
TheArmv in Northern Ireland 1969-1984. York, Methuen, 1985.
Az 1969-es északír halálozási statisztikák forrása: Soule, John: „Problems
in Applying Counterterrorisrn to Prevent Terrorism: Two Decades of Vio-
lence in Northern Ireland Reconsidered” Terrorism 12, 1989, 33.
Seán MacStiofáin Freeland tábornok Lower Falls-i beszámolójának forrá-
sa: Seán Og Ó Fearghaíl: Law and Orders: The Story ofthc Belfast Curfew. Cent-
ral Citizens’ Defense Committee, 1970. Patrick Elliman halálának részletei
a 14. oldalon találhatóak. A pizsamás emberről szóló részletekért lásd Nicky
Curtis: Faith andDuty: The True Story ofa Soldier's War in Northern Ireland. And-
ré Deutsch, 1998.
Nyolcadik fejezet: WILMA DERKSEN
A három csapás törvény története több forrásból származik, köztük Rey-
nolds, Mike - Jones, Bili - Evans, Dán: Three Strikes and Yenre Out1 The Chro-
nicle of America's ToughestAnti-CrimeLaw. Fresno, QuillDriverBooks/Dancer
Press, 1996; Domanick, Joe: Cruel Justice: Three Strikes and the Politics oj Cnmc
in America's Golden State. Berkeley/Los Angeles, University of California
Press, 2004; Zimring, Franklin - Hawkms, Gordon - Kamin, Sam: Punish-
JEGYZETEK
275
ment and Democracy: The Three Strikes and You're Out in California. Oxford, Ox-
ford University Press 2001; Skelton, George: „AFathers Crusade Bornfrom
Pain” The Los Angeles Times, 1993. december 9. Richard Wright és Scott De-
cker fegyveres rablásért elítéltekkel készített interjúi forrása: Armed Robbers
in Action: Stickups and Street Culture. Lebanon, Northeastern University Press,
1997. Az idézett szöveg a 120. oldalon található. Wright és Decker nagyszerű
könyvet írt. Álljon itt néhány sor a bűnelkövetés pszichológiájáról:
Néhány fegyveres rabló megpróbált nem gondolni arra az eshetőségre,
hogy elkaphatják őket, mert az ilyen gondolatok gyötrőek. Úgy vélték, a
legjobb módszer ezek távol tartására az, hogy egyszerűen megfeledkeznek
a kockázatokról, és mindent a gondviselésre hagynak. Az egyikük így fo-
galmazta meg ezt: „Engem nem igazán foglalkoztat a lebukás, mert csak
aggódik az ember miatta.” Az ilyen bűnelkövetők jelentős részét a pénz-
szerzés gyors lehetősége motiválja, és az, hogy erre nincsenek megfelelő
törvényes lehetőségei. Ahol nincs alternatívái a a bűnözésnek, ott jól megfi-
gyelhetőek a bűncselekmények potenciális negatív következményei. Nem
meglepetés tehát, hogy a bűnelkövetők nem foglalkoznak a kockázattal,
hanem a megszerezhető előnyre összpontosítanak: „Én így gondolkodok
[a letartóztatás veszélyéről]: inkább vállalom a lebukás és börtönbe jutás
kockázatát, mint hogy pénz nélkül mászkáljak, és még azt se próbáljam
meg, hogy valahonnan szerezzek.”
Dávid Kennedy a bűnelkövetők motivációjáról korábban már idézett köny-
vében írt: Anthony Doob és Cheryl Webster elemzése: „Sentence Severity
and Crime: Accepting the Null Hypothesis” Crime and Justice, 30,2002, 1. Az
életkor és a bűncselekmények kapcsolatát bemutató ábra: Blumstein, Alfréd:
„Prisons: A Policy Change” In Crime: PublicPoliciesfor Crime ControlJames Q.
Wilson - Joan Petersilia (ed.) ICS Press, 2002, 451-82.
Todd Clear könyve a szegény régiókban történő tömeges bebörtönzé-
sekről: Imprisoning Communities: How Mas Incarceration Makes Disadvantaged
Neighborhoods Worse. Oxford, Oxford University Press, 2007. Clear nehezen
elérhető tanulmánya: „Backfire: When Incarceration Increases Crime” In
Journal ofthc Oklahoma Criminal Justice Research Consortium, 3, 1996,1-10.
276
DÁVID ÉS GÓLIÁT
A kaliforniai három csapásról könyvtárnyi tanulmányt írtak. A legjobb
tudományos munka a már említett Zimring Punishment and Deinocracy című
tanulmány. Következzen egy hosszabb idézet az egyik legújabb értekezésből.
Forrása: Chen, Elsa: „Impact of ’Three Strikes and You’re Out’ on Crime
Trends in Kalifornia and Throughout the United States” Journal ofContempo-
rary Crimiiial Justice, 2008. november, 24., 345-70.
A három csapás hatása a bűnözésre a Kaliforniában és az Egyesült Államok
területén, 1986 és 2005 között, az összes államból felvett adatok kereszt-
metszeti idősoros elemzésén alapul. A modell mind az elrettentéssel, mind
az akadályoztatással számol, beleértve a már létező bűnözési tendenciákat,
illetve gazdasági, demográfiai és politikai tényezőket. Noha Kalifornián kí-
vül kevés helyen alkalmazzák, a három csapás törvény a rablások, betöré-
sek, lopások és motorkerékpárral elkövetett rablások számának országos
szintű enyhe, de jól értékelhető csökkenésével összefüggést mutat. A há-
rom csapás szintén kapcsolatba hozható az emberölések számának csök-
kenésével. Jóllehet a kaliforniai törvények alkalmazták a legszélesebb kör-
ben és leggyakrabban a három csapás elvét, mégsem eredményezett sokkal
kedvezőbb bűnügyi statisztikákat, mint más államok kevésbé szigorú el-
járásai. Az elemzések végkövetkeztetése értelmében a kemény ítélkezési
politika nem mindig a leghatékonyabb választás.
Candace Derksen ügyéről két kiváló beszámoló: Derksen, Wilma: Have You
Seen Candace? Carol Streem, Tyndale House Publishers, 1992; Mclntyre,
Mike: Journeyfor Justice: How Project Angel Cracked the Candace Derksen Case.
Winnipeg, Great Plains Publication, 2011. Az amis anya autóbalesetben sú-
lyosan megsérült fiáról szóló történetet illetően. Kraybill B. Donald - Nőit,
Steven - Weaver-Zercher, Dávid: Atnish Grace: How Forgiveness Transcended
Tragedy. San Francisco, Jossey-Bass, 2010, 71.
A britek észak-írországi erőfitogtatásáról a zavargások idején lásd Dixon,
Paul: „Hearts and Minds: British Counter-lnsurgency Strategy in Northern
Ireland” Journal of Strategic Studies, 32/3. sz., 2009. június, 445-75. A 456. ol-
dalon így ír Dixon:
JEGYZETEK
277
Paddy Hillyard szerint a 16 és 44 év közötti katolikus férfiakat legalább
egyszer letartóztatták 1972 és 1977 között. Az északír katolikus családok-
nál átlagosan kétszer házkutatást tartottak, ám mivel nem mindegyik volt
gyanús, egyes negyedek otthonaiban ez a szám „akár tíz vagy még annál is
több lehetetett”. Az egyik beszámoló szerint a hadsereg havi négy rutin-
ellenőrzést tartott a kiválasztott területek bizonyos házainál. „Úgy becsü-
lik, hogy 1974 közepére a hadsereg az északír felnőtt és fiatalkorú lakosság
34-40%-áról rendelkezett részletes adatokkal.” 1973. április 1-je és 1974.
április 1-je között négymillió gépjárművet ellenőriztek és kutattak át.
John Soule a zavargások tetőpontján írta meg tanulmányát: „Problems in
Applying Counterterrorism to Prevent Terrorism: Two Decades of Violence
in Northern Ireland Reconsidered” Terrorism, 12/1. sz., 1989.
A Reynolds által a Daily Planetbe szervezett látogatásokért lásd Doma-
nick, Joe: i. m. 167.
Kilencedik fejezet: ANDRÉ TROCMÉ
Le Chambon-sur-Lignon és kultúrájának nagyszerű áttekintéséért lásd van
dér Zanden, Christine E.: „The Plateau of Hospitality: Jewish Refugee Life
on the Plateau Vivarais-Lignon” Publikálatlan szakdolgozat, Worcester, Clark
University, 2003. Trocméékről szóló könyvért lásd Suckau, Krishana Oxen-
ford: „Christian Witness on the Plateau Vivarais-Lignon: Narratíve, Non-
violence and the Formádon of Character”. Kiadatlan doktori disszertáció,
Boston, Boston University School of Technology, 2011; Hallie, Philip: Lest
Innocent Blood Be Shed: The Story ofthe Viliágé ofLe Chambon and Hoiv Goodness
Helped There. New York, Harper, 1994; Rittner, Carol - Myers, Sondra (ed.):
The Courage to Care: Resaiers ofjcws During the Holocaust. New York, New York
University Press, 2012.
Trocmé kérdését illetően, nevezetesen „Hogyan tudnák valaha is teljesen
elszigetelni ezeket az embereket a nácik?” lásd Keizer, Garret: Help: The Origi-
nalHuman Dilemma. New York, HarperOne, 2005, 151.

Adams, Gerry 208
akromegália 23,25"
alkoholfogyasztás és egészség lásd
fordított parabola
Alm, James 273
Altér, Adam 109,110, 267
amerikai
- bebörtónzési statisztikák 202
~ függetlenségi háború 39
amis hagyomány 235
Anansze-történetek 168
Angrist, Joshua 260
Appleton, Ray218, 220
Arreguín-Toft, Iván 29 30, 38-39
Aslund, Anders 122
bátorság 149 53
Bazille, Frédéric 71-72
Berger, Martin 269
Berginer, Vlagyimir 259
Berrington, Hugh 268
Bevel, James 179-80,182
Bjork, Elizabeth 108
Bjork, Róbert 108
Blankenhorn, Dávid 116
Boies, Dávid 112-17, 119, 136-37,
160,167
boldogság 55, 83
Bowe, Riddick 198
Branch, Taylor 171,176,183, 270
Branson, Richard 111
Brecher, George 148
Britton, John 270
Brown, Félix 144-45
Brownsville-negyed 198-205,
228
A láb-, illetve végjegyzetekben található neveket, fogalmakat dőlt szedéssel je-
löljük.
280
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Brown kontra Oktatási Bizottság
ügy 166
Burns, Thomas 212
bűncselekmények és büntetés
közötti összefüggés
életkor és bűnelkövetés 225-26
lásd niég fordított parabola; három
csapás törvény
Calderon, Greg 216
Carson, Harriet 191, 205, 213
Cézanne, Paul 69-70, 77, 79, 100
Chalmers, Burns 242
Chambers, John 111
Chang, Mitchell 90
Cheri, Elsa 276
choriocarcinoma 157
Churchill, Winston 132,137
Clark, Eugenie 74
Clear, Todd 226-28
Cleveland, Grover 144
Clinton, Bili 144
CML lásd krónikus myeloid leu-
kémia
Cohn, Gary 123-28, 136-37, 160,
184
Coleridge, Sámuel Taylor 143
Conley, John 91-94
Connor, Eugene„Bika” 164,166,
170-73,175-83,185-86,270-71
Copland, Aaron 198
Craig, Roger 33, 36-37,42
Craig, Rometra 33, 35
CRT-teszt (Cognitive Reflection
Test) 108-11
Daján, Móse 21
Daly, Mary 83
Dávid
- taktikai előnye 20, 24, 29-30,
32,38,41,43, 68,255-56
~ válasza Góliát kihívására 15, 18
~ viadala Góliáttal 16, 20-24, 29-
30,35, 38-40,250
kívánatos nehézségekés -170,
185
Davis, James 262
Davis, Joe 216, 223-24
De Quincey, Thomas 145
DeBrito, Teresa 59, 65-67
Decker, Scott 223, 275
Degas, Edgár 39, 77,100
Déli Keresztény Vezetők Konferen-
ciája 170,178
Derksen, Candace 230-34, 238-40
Derksen, Cliff230-33, 240
Derksen, Wilrna 230-236, 238-40
DeVita, Vince 148,157-59
DeVries, Peter 147
diszlexia/diszlexiások
agyműködés és ~ 105-07
- diagnosztizálása 107
~ és kompenzációs stratégiák
112-19,128,170,184-89
~ megnyilvánulási formái 105,
107,112-14,123-24, 126,160
~ mint kívánatos nehézség 111-
12,117-18, 136-37,160,167
~ mint kívülállók 120
~ mint összeférhetetlenek
123-28,184
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
281
Dixon, Paul 276-77
Dohrenwend, Róbert 21
I)oob, Anthony 224
Drumm, Máire 213-14
Duret, Théodore 76
együttérzés lásd empátia
Eisenstadt, Marvin 142-45
Élá-völgy 13-14,16, 22
Elliman, Patrick 212-13
Elliot, Rogers 86, 89
előnyök/hátrányok
~ meghatározása 32, 43, 46
jómód előriyei/hátrányai 262
kívánatos nehézségek és az ~
108-10
„nagy hal a kis tóban’ elmélet és
az ~ 77-81, 84-85, 88-101,
114,120,263, 266
vagyon előnyei/hátrányai 50-57,
67-68, 221
empátia/együttérzés 141-42, 161
erő alkalmazása 234, 240
Erving, Julius 37-38
érzelmi előrejelzés 149
esélytelenebb fél
~ lehetőségei 16, 32
~ mint győztes 29-30, 32
~ reményei 18
~ stratégiái 38-41,167-68
kívánatos nehézségek és az ~
108-12, 184-85
tréfacsináló hősök és az ~
168-71,173-74,178,183,
185-86,270
Észak-írország
Ballymurphy negyed 190-91,
205, 208-09, 213
Belfast és ~ 189-90,192, 205,
206-10, 213,237
felvonulási időszak -bari 205-08
hatalom legitimitása és ~ 194,
208, 213, 220,237, 249,276-
77
internálás -bán 209
Lower Falls negyed 191, 193-94,
205,207,210-15
statisztika -ról 209
Farmer, Jim 152
festészet 70, 72, 78
lásd még Szalon
filiszteusok 13-14, 18
Fine, Larry 198
Folsom, „Nagy Jim” 166
Ford, Gerald 144
fordított parabola
alkoholfogyasztás és egészség 60
bűncselekmények és büntetés
közötti összefüggés 221-23,
227-28,236
~ részei 60
osztálylétszám és a ~ 58-59, 61
pszichológia és a ~ 58
súlyos magatartás- és tanulási
zavarokkal küzdő gyerekek
és a ~ 64
több erőforrás előnye és a ~ 67-
68,73,221
Formán, James 181
282
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Frederick, Shane 109-10	Graham, Carol 83-84
Freeland, lan 193-94 205, 207-08,	Grant, Adam 58
210-11,237	Grant, Mark 239-40
Frei, Tóm 147, 155	Grazer, Brian 118-19, 160, 184-85
Freireich, Haroldme Cunninghain	Grubman, James 55-56
162-63	
Freireich, Jay	gyalogság 18-21
~ és a gyermekkori leukémia	gyermekkori leukémia 145-48,
kutatása és kezelése 145-48,	154-59,268-69
154-62,249	gyors automatikus megnevezés
~ orvosi képzettsége 138-42, 162	(rapid automatized naming) 106
~ traumatikus gyerekkori élmé-	
nyei 129-31,141,160-62,	háború
167-68	gyenge és erős ellenfelek 29-32,
M. C. Li és ~ 157-58	35, 38-39,42-43
Freireich, Mary 129-31	lásd még világháború, I.; világ-
	háború, II.
Gaab, Nadine 107	Hallie, Philip 245, 247-48
Gadsden, Walter 185-86	Halpern, Baruch 19-20
Garfield, James 144	Harnill, Desmond 208
Garsziel, Móse 17	Hamre, Bridget 195-96
Giap, Vo Nguyen 39	Hanushek, Eric 50
Gibbon, Edward 143	harcosok típusai 18-19
Glassberg, Dávid 200-01	három csapás törvény 219, 221-25,
Glimp, Fred 95-96,264	228-30,236, 238,240,249,276
Goldman Sachs 128	Hart, Basil Liddell 131
Góliát	Hartwick College 86-89
feltételezések ~tal kapcsolatban	Harvard Egyetem 87-98, 264
22-24,44,67-68	hatalom
- felkészülése a harcra 17, 20 23	feltételezések a -ról 22-24
~ izraelitákhoz intézett kihívása	- legitimitása 194, 197-205, 208,
14-15	213, 220,237, 249,276-71
~ viadala Dáviddal 16, 20-24,	zavargások és - 192-94, 204
29-30, 35,38-40,250	hatnapos háború 21
Görögország 49, 83, 272-74	hátrányok lásd előnyök/hátrányok
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
283
Hayes, Rutherford 144
Hersh, Evan 140
Hertz, Roy 157
hidegháború 123
Hirsch, Ejtán 20,256-57
Hodgkin-kór 156
Holland, James 155
Hollingsworth kontra Schwarze-
negger ügy 116
Holtzapffel, Jules 71
Hoover, Herbert 144
Hotchkiss 67-68
Howard, Curly 198
Howard, Moe 198
Howard, Shemp 198
Hoxby, Caroline 48, 61
Hudson, Bili 164,185-86
hugenották 242, 245-47, 249
IKEA 122-23, 267
impresszionisták/impresszionizmus
70-78,100,120,262
Iremonger, Lucille 143-45,268
Izrael 13-14
Jackson, Andrew 144
Jaffe, Joane 198-204, 228
James, Roy 172
Jefferson, Thomas 144
Johnson, Andrew 144
jómód előnyei/hátrányai 262
J-RIP (Juvenile Robbery Inter-
vention Program, Fiatalko-
rúak Bűnmegelőzési Programja)
199-204
Kamprad, Ingvar 122-23, 128, 267-
68
Karabel, Jerome 264
Keats, John 143
Kennedy, Dávid 224
Kennedy, John F. 164
Kennedy, Róbert F. 182
King, Alfréd Dániel 177
King, Larry 198
King, Martin Luther, Jr.
Déli Keresztény Vezetők Konfe-
renciája és ~ 170
- mint esélytelenebb fél 167-68
polgárjogi mozgalom és ~ 150,
164-68,171-77,179,183-84
Shuttlesworth és ~ 149, 152, 172
King, Ross 72
kísérletek
laboratóriumi ~ 48
természetes ~ 48, 295
kívánatos nehézségek
diszlexia és a ~ 111-12,118, 136-
37, 160,167
esélytelenek és a ~ 108,111-12,
185
kompenzáló tanulás és a - 117-
18
London 1940-es bombázása és a
- 131-37,149-50
traumatikus élmények és a ~ 130-
31,138-42,167 68
tréfacsinál ók történetei és ~ 170
tudományos tesztek és a -
108-1I
Kivételének (Outliers) 266-67
284
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Kogon, Eugen 161
Kohén, Hájim 288
kombinált terápia 160
kompenzáló tanulás 117-18
konfliktus/küzdelem/viadal
„Dávid és Góliát” mint a valószí-
nűtlen diadal metaforája 18
egyenlőtlen ~ban rejlő érték 15
erős kontra gyenge ellenfelek
29-30
~ téves értelmezése 15-16, 22, 24
lásd még Eszak-lrország; polgár-
jogi mozgalom
kosárlabda
egészpályás letámadás 33-38,
40-41,44
stratégiák 27-29, 33-44
krónikus myeloid leukémia (CML)
159
Ku-Klux-Klan 150-51, 166,172,
249
küzdelem lásd konfliktus
kvékerek 243
Lamirand, Georges 243
László, John 268-69
Lavy, Victor 260
Lawlor, Eamon 209
Lawlor, Rosemary 189-92, 205,
209-10,214-15
Lawlor, Terry 189-90
Lawrence, T. E. (Arábiái Lawrence)
30-32, 35-36, 39,42-43
Laxon, Jim 164
Leaman, Jack 38
Lee, Róbert E. 172
legitimáció
~ alapelve 197,271-73
lásd még hatalom
Leites, Náthán 192-97, 204, 213,
221-22,273
Levin, Jesse 64-65
Levine, Lawrence 168,169-70
Li, M.C. 157-58
Logan, Julié 111
London bombázása 131-37, 149-
50,153, 246
lovasság 18-19
lövészek 19, 21
MacCurdy, J. T. 134-37,149
MacStiofáin, Séan 194
Maimonidész-szabály 61
Makóim X 182
Manet, Édouard 69-70, 72,16-11
Manlius, Titus 16-17,20
Marsh, Herbert 85, 98, 263
McCaw, Craig 111
McKinney, Don 270
McMillan, Lawrence 126
McWhorter, Diane 150-54, 166,
172,179,185,269
mennoniták 234-36, 239
Mezan, Peter 153
Middleton, Dick 185-86
Monet, Claude 69-70, 72, 77, 79,
100
Monroe, James 144
montreali rendőrsztrájk 222
Moore, Cári 156
NÉV- ÉS l’A 1«; YJVI11 TATO
285
motiváció a munkára 50-53, 5o
Mukherjee, Siddhartha 148, 159
Myers-Briggs személyiségteszt 120
„nagy hal a kis tóban” elmélet
festészet és a ~ 77-79
iskolaválasztás és a ~ 79-81, 84-
85, 88-101,114,120,263,266
osztálylétszám és a ~ 98
„nagy ötök” („Big Five”) lásd ötfak-
toros modell (Five Factor Model)
Neeleman, Dávid 111
német koncentrációs táborok 161
Nunnelley, William 167
nyúl-történetek 168-71, 174, 183,
270
O’Neill, Charles 212
Obama, Barack 144
Obama, Michelle 167
oktatás
iskolai teljesítmény és ~ 47-48,
58-59,61,289-60
iskolaválasztás és ~ 74-76,
79-81, 84-101,111,114,120,
237,262-63
kompenzáló tanulás és ~ 117-18
osztálylétszám és ~ 46-50, 58-59,
61-68, 98, 221,259-62
osztálytermi irányítás ~ 194-97
pozitív diszkrimináció és ~
96-98,264-67
tanárok és ~ 46-47, 50, 61-63,
65-66, 194-97,260-61
tőkét kovácsoló tanulás és - 117
tudományos tesztek és ~ 108-11
lásd még diszlexia
Oppenheimer, Dániel 110-11
Orániai Vilmos 205
Orfalea, Paul 111
Önder, Ali Sina 91-94
Ösztönösen (Blink) 119
ötfaktoros modell (Five Factor
Model) 120-21
Palesztina 13
parittyások/parittyázás 18-21,
255-57
párviadal 16, 20, 23,255-57
peloponnészoszi háború 19-20
pénz
boldogság és ~ 55
gyereknevelés és ~ 50-57, 62, 68
- értéke 50-53, 56, 68
lásd mig vagyon
Pétain, Phillipe 241-43, 247
Peterson, Jordán 121-22
Phelps, Digger 37-38
Pianta, Róbert 195-96
Pinkel, Donald 160
Pissarro, Camille 69-70, 76-79,
100
Pitino, Rick 40-41
polgárjogi mozgalom
Albany és a - 166, 175-76
birminghami kampány és a ~
164-68, 170, 172-74,176-83,
185-86,269-70
286
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Hudson fotója a -ról 164-65,
171,181,185-86,269
Selma és a ~ 183
szerzett bátorság és a ~ 150-53
polgárjogi törvény, (1964. évi) 165
Polk, William 39
Pritchett, Laurie 175-76,270
Quadrigarius, Quintus Claudius 16,
255
rabszolgák és a tréfacsináló hősök
168-70
Rachman, Stanley J. 149
Ranadivé, Anjali 27-29, 33-34
Ranadivé, Vivek 27-29, 32-34,
36-38,41-44,46, 68
RAND Corporation 192
relatív depriváció 82, 84, 262, 267
Renoir, Pierre-Auguste 69-72, 77,
79,100
Reynolds, Kimber 216-19, 223-24,
230,232
Reynolds, Mike 216-24,228,229,
232,236-38,240,274
Robeson, Paul 171
Roe, Anne 142
Roe, Sue 72
Roosevelt, Eleanor 167
Rose, Dina 228
Rusk, Dean 166
Sander, Richard 96-97, 264-66
Saxe, Maurice de 30
Schmehling, Julius 245
Schwab, Charles 111
Schwartz, Barry 58,260
Shaw, George Bemard 122
STAR (Student-Teacher Achieve-
ment Ratio, Diák-tanár teljesít-
ményarány) projekt 258-59
Shepaug-völgyi Felső Tagozatos
Általános Iskola (Shepaug Valley
Middle School) 45-47, 50, 59,
65-66
Shuttlesworth, Fred 150-54,
172-74,180,184,249
Silver, Dick 148
Simonion, Dean 144, 268
Sisley, Alfréd 77
Société Anonyme Coopérative des
Artistes Peintres, Sculpteurs,
Graveurs (Festők, Szobrászok
és Rézmetszők Együttműködő
Részvénytársasága) 77
Sophonow, Thomas 232
Soule, John 274
Spercher, Stanley 257
Stewart, Shelley „Playboy” 179
Stouffer, Sámuel 82-83, 97
Strenta, A. Christopher 86, 89
Swift, Jonathan 143
Saul király 14-15, 17, 20, 22
Szaladin 13
Szalon 70-73,76-79, 89
lásd még festészet
szülők és gyereknevelés
iskolaválasztás és ~ 85, 98,
262-63
NÉV- ÉS lAKlúMUIAIO
287
pénz/vagyon és ~ 50 57, o0, (>8,
221
szülő gyermekkori elvesztése
142-45,153, 170,268
tanárok
osztálylétszám és ~ 46-50,
61-66,260-62
osztálytermi irányítás és -
194-97
Taylor, Stuart 97,264-66
tehetséges gyermekek 144
terrorizmus 192
Thackeray, William Makepeace
143
Thatcher, Margaret 191
Theis, Édouard 242, 244, 247-48
Thompson-Schill, Sharon 111-12
Thuküdidész 20
Torekull, Bertil 267
tőkét kovácsoló tanulás 117
traumatikus élmény
közeli találat mint ~ 134-36,
149-51,160-61,170
London bombázása és ~ 131-37,
149-50,153
szerzett bátorság és ~ 149-53,
161,163
szülő elvesztése gyerekkorban és
~ 142-45,153,170,268
távoli találat mint ~ 134-36,142,
145,149-53,160-61,170,
250
- gyerekkorban 129-31, 138-42,
144, 149,153-54,160,167-68
11 éfacsinálók történetei
esélytelenebb fél és ~ 168-71,
174,178,183,185,270
kívánatos nehézségekés - 170
nyúl meséi 168-71,174, 183,
270
rabszolgák és — 168-70
Trocmé, André 242-51
Trocmé, Jean-Pierre 250
Trocmé, Magda 242, 246-47, 250
Trocmé, Nelly 247
Trocmé, Paul 249
Tversky, Amos /08 09
Tversky-féle intelligenciateszt 109
Tyson, Mike 198
újítók 120-21, 142
vagyon
~ előnyei/hátrányai 50-57, 67-
68, 221
vagyonbevándorlók 55-56
lásd még pénz
vállalkozók 111, 120, 142, 267
van dér Zanden, Christine 246,277
Vegetius 255-56
viadal lásd konfliktus
Vietnam 39, 192
világháború, I. 30 32,246
világháború, II. 82-83,97,131-37,
149-50, 241-48
Villon, Francois 250
Wadlow, Róbert 23
Walker, Douglas 216-18,224
288
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Walker, Wyatt
birminghami kampány és -
170-83,186,269-71
-fiatalkora 171-72
— hajthatatlansága 249
Warner, Jack 184
Warren, Róbert Penn 174,270
Washington, George 39,144
Webster, Cheryl Marié 224-25
White, Cynthia 78
White, Hamson 78
Willems, Dirk 235
Williams, Jerry DéWayne 236
Wingate, Reginaid 30, 32
Wintrobe, Max 154,156,161
Wolf, Charles Jr. 192-97, 204, 213,
221-22,273
Woods, Tiger 117
Wordsworth, William 143, 145
Wright, Richard 223,275
Yelverton, Charlie 37, 40
Young, Andrew 177
zavargás
hatalom és ~ 192-94, 204
Leites és Wolf a -ról 192-97,
204,213, 221-22,273
Zimring, Franklin 219
Zubrod, Gordon 145-46,156
zsidók 161,167,241-48,250
Ib'iS-.