Автор: Simonton O.C. Matthews-Simonton S. Creighton J.L.
Теги: pszichológia
ISBN: 963-04-0353-6
Год: 1990
Текст
0. Cári Simonion
St jphanie Matthews'-Simonton
James L Creigh )u
GYÓGYÍTÓ KÉPZELET
A rák legyőzése lépésről lépésre
I
Önsegítő kézikönyv rákbetegek és családtagjaik számára
Egeszsegforras Kiadó 1990
W.. H
A h*zánktMn k t*< [».. wc vall. Sdva-léh igykontrüll közeit rokona
a rákbettgek gyógyítására Mdoigojott Simánftjn-tcctmtka
A Stmonlcm hárasfur a lérj radiológus, a Íí’le-x g psddtoturapeu-
ta egy texasi rákklinikán hów éve alkalmazza a szokásos orvosi
rákit rápák kiégést il&uként C21 a <ptxiáli$an daganatos betegek $?.A-
mára kidolgozóit módszert.
Könyve etó szavában Jósé Silva a Time magazin egyíl 1983-as mer-
tetései idézi Simontonék módszerével kapcsolatban: „Bármilyen bi-
zarrnak tűnik is, az eljárás szignifikáns számú, gyógyíthatatlannak
számító betegen segített, minden várakozást meghaladó módon és
mértékben."
A gyógyító képzelet lenyűgözően érdekes esettanulmányok sorával
illusztrálja ezt az állítást. A módszer otthoni elsajátításához pontos
útmutatást adó kézikönyvnek azonban nemcsak rákbetegek vehetik
hasznát. A pozitív gondolkozást tudatosan fejlesztő módszer más
betegségek esetén is kiválóan alkalmazható önsegítő terápia.
„Nem tudtam letenni a Gyógyító képzelet című könyvet. Nagy örö-
mömre szolgál, hogy csodálatomat fejezhetem ki Simontonék mun-
kája iránt, minthogy magam is az ő módszerükhöz hasonló viselke-
désterápia segítségével gyógyultam ki egy eredetileg gyógyíthatat-
lannak minősített rákbetegségből. Kevés ilyen jól megírt könyv
akadt eddig a kezembe. Számos részletes ténnyel ismertet meg,
ugyanakkor annyira érdekes és olvasmányos az átlag olvasó számá-
ra, hogy szerintem a kiadó és a szerzők méltán lehetnek büszkék
erre a műre."
Dr. Selye János
Nobel-díjas tudós,
a Nemzetközi Stressz Intézet igazgatója
Getting Well Again
i Books
időn • Sidney • Auckland
Fordította: Ghimessy Csaba
© Cári Simonton, Stephanie Matthews-Simonton, 1978
© Hungárián translation: Ghimessy Csaba, 1990
Szakmailag lektorálta: Dr. Hermann István
ISBN 963 04 0353 6
Kiadta: az Egészségforrás Kiadó
Felelős kiadó: Miklós Katalin
Felelős szerkesztő: Fenyves Katalin
A címlapot tervezte: Táncos László
Szedte: Novotrade -TypoArt
A SZERZŐKRŐL
Dr. O. CARL SIMONTON - onkológus radiológus, a Texasi On-
kológiai Társaság tagja, a Fort Worth-i Rákkutató és Támaszadó
Központ igazgatója.
STEPHANIE MATTHEWS-SIMONTON - pszichoterapeuta, a
fenti központ intenzív pszichoterápiás programjának vezetője.
JAMES L. CREIGHTON - a Simonton-program munkatársa, rák-
betegek támaszadója és gondozója.
A Simonton házaspárt világszerte a holisztikus gyógyító mozga-
lom vezetői közt tartják számon.
A rák leküzdésére kidolgozott Simonton féle „EGÉSZ-ség szemlé-
let" (totál approach) az ortodox kezelési módokat pszichoterápi-
ával kombinálja, hogy a testi-pszichés-tudati tényezők egyidejű
figyelembevételével létrejöjjenek a gyógyulás szempontjából leg-
kedvezőbb külső és belső feltételek. Eredményeik figyelemre mél-
tóak: a Simonton-páciensek átlagosan kétszer olyan hosszú ideig
élnek, mint az amerikai statisztikák szerint a rákbetegek, számos
esetben pedig - e terápia eredményeképpen - bámulatos javulás
vagy teljes gyógyulás tapasztalható.
Cári és Stephanie Simonton szakmai továbbképző kurzusok kere-
tében az Egyesült Államok számos vezető kórházának és orvos-
egyetemének nyújt személyes segítséget, hogy a texasi klinikáju-
kon bevezetett Simonton-terápia minél szélesebb körben
elterjedjen.
Napjainkban őket tartják a legtapasztaltabb terapeutáknak a rák
pszichés okainak feltárása és hatékony gyógyítása terén.
I
SAJTÓVÉLEMÉNYEK
„A Simonton-házaspár vezette orvosi munkacsoport gyógyíthatat-
lannak minősített betegek számára segít megtalálni a túléléshez
vezető utat."
Associated Press.*
A SZOKÁSOS ORVOSI KEZELÉST KIEGÉSZÍTHETJÜK SAJÁT
GYÓGYÍTÓ ERŐINKKEL, S ÍGY NÖVELHETJÜK A HOSSZÚ TÁ-
VÚ, MAGAS SZÍNVONALÚ TÚLÉLÉS ESÉLYÉT...
Simontonék munkája azon a filozófián nyugszik, hogy egész-
ségünkért és betegségeinkért mindannyian felelősek vagyunk, ।
hogy - tudatosan vagy öntudatlanul - részt veszünk fizikai, ér-
zelmi s szellemi egészségünk megteremtésében."
New Age folyóirat
„Cári és Stephanie Simonton úttörő munkát végeznek a lélek-test (
kommunikáció területén és jelentés eredményeket érnek el a rák
megfékezésében azzal, hogy a pszichológiai önszabályozásra irá-
nyuló imaginációt hagyományos sugárterápiával kombinálják."
Dr. Elmer Green
Menninger Alapítvány
Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik az
EGÉSZSÉGFORRÁS ALAPÍTVÁNY
munkáját anyagi támogatással elősegítették:
NOVOTRADE RT.
MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT.
PARK KIADÓ KFT.
MUZSIKÁS EGYÜTTES
SCHWINN (USA)-CSEPEL KERÉKPÁRGYÁRTÓ
ÉS FORGALMAZÓ KFT.
INCHEMTRADE
THE GEORGETOWN GROUP (USA)
MALÉV
PANAM LÉGITÁRSASÁG
MAGYAR HITEL BANK
„AZ EGÉSZSÉGES NEMZETÉRT" ALAPÍTVÁNY
Külön köszönet illeti Peter Vizel urat (USA), aki magára
vállalta a könyv szerzői jogdíjának költségeit.
Ili
Eló'szó a magyar kiadáshoz
Hosszú klinikai gyakorlat, kísérletezésés, mások részeredményei
nek átértékelése kapcsán jelent meg ez a könyv. A megjelenés ót;
eltelt évek alatt nagy hatást váltott ki világszerte, és számtalar
nyelvre lefordították. Ezért is tekintünk örömmel és várakozássá
az első magyar kiadás elé.
A könyv elsősorban rákbetegeknek szól, akik végre kiléphetnek <
passzivitás és a félelmek homályából, és - talán kétségek között
de - aktív szerepet vállalhatnak saját gyógyításukban.
Ma már megírhatják az újságok, hogy Magyarország a rákos ha
lálozás területén élen jár. Az onkológia sokszor bámulatos tech
nikai és szellemi befektetéssel végzett munkáját feltehetőleg azér
nem kíséri nagyobb siker, mert elsősorban a megbetegedett szén
és a benne lévő daganatos sejtek állnak az orvos figyelmének kö
zéppontjában; a beteg ember, s méginkább annak tudata, psziché
je háttérbe szorul. Holott az ember pszichológiai folyamatainak i
szervezet védekező rendszerére gyakorolt hatását EDDIG FEl
NEM HASZNÁLT ERŐFORRÁSNAK tekinthetjük.
Az utóbbi évtizedekben megváltozott az emberek életmódja. A vi
lág annyi feladatot, kihívást állít elénk, hogy ennek nem mindig
tudunk eleget tenni. Minden feladat, kihívás új stresszállapotoi
hoz létre; ezek megoldása megnyugváshoz vezet, ha viszont meg
oldatlanok maradnak, a szervezet energiatartalékai kimerülnek
Ez a kimerülés fiziológiai folyamataink egyensúlyának megbom
lását okozza, következésképpen a szervezet minden betegséggel
szemben esendőbbé válik, és ha mindehhez egyéb tényezők is já
rulnak, rosszindulatú daganat is kialakulhat.
Ha sikerül változást létrehozni saját magunk és problémáin!
szemléletében, akkor a stresszhelyzetekhez való viszonyulásunl
kedvező módon megváltozhat. Ez a változás hozza magával azi
a szükséges fiziológiai átalakulást, amellyel minden ember BE
IV
LÜLRÓL JÁRULHAT HOZZÁ a különböző kívülről alkalmazott
terápiák sikeréhez. Hangsúlyozzuk, hogy ez a módszer HOZZÁ-
AD az egyéb gyógyító eljárásokhoz, de egyet sem pótol vagy he-
lyettesít.
Az első kiadás óta a szerzők sok visszajelzést kaptak a módszer
használóitól. Sokan jelezték, hogy a betegséggel szembeni harcias,
agresszív fellépést természetüktől idegennek érzik, szelídebb kép-
anyaggal könnyebben tudnak dolgozni. Ennek szellemében cél-
szerűnek látjuk szükség esetén helyesbíteni az erre vonatkozó
eredeti megfogalmazást: „A fehér vérsejtek harciasak, csatára ké-
szek, elsöprik a rákos sejteket..." (12. fejezet 5. pont).
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az imaginációs gyakorlat szerve-
zetünk természetes folyamatait erősíti, és ebben nem az agresszió,
hanem az aktív hatékonyság a helyes hozzáállás.
Úgy gondoljuk, hogy a könyvet azok az olvasók is haszonnal for-
gathatják, akik nem betegek, és tudatosan törekszenek egész-
ségük megőrzésére. Különösen ajánljuk azoknak, akiknek környe-
zetében van rákbeteg: a családtagok útmutatást kaphatnak ahhoz,
miként bánjanak a beteggel, hogyan alakítsanak ki nyílt, haté-
kony, támogató jellegű kommunikációt. Ezáltal megszabadulnak
saját félelmeiktől, és képesek lesznek azt a segítséget nyújtani,
amit szívesen adnak, és amire a betegnek is szüksége van.
Talán kifejezhetjük abbéli reményünket, hogy a könyv újszerű
gondolatai átalakítják mind a gyógyítók, mind a betegek és egész-
ségesek szemléletét a rákbetegség kialakulását és gyógyítását il-
letően. Azt hisszük, hogy a könyv és a Simonton-mód szer ilyen
módon az elsődleges megelőzés egyik eszközévé válhat.
Dr. Hermann István
pszichiáter
Dr. Svastics Egon
onkológus, sebész
ELSŐ RÉSZ
A LÉLEK ÉS A RÁK
1. FEJEZET
LÉLEK ÉS TEST KAPCSOLATA:
A RÁK KEZELÉSÉNEK PSZICHOLÓGIAI
MEGKÖZELÍTÉSE
Mindenki a maga egészségének kovácsa.
Könyvünk célja, hogy megmutassa, hogyan vehetnek részt egészségük
visszanyerésében a rákbetegek és más súlyos betegségekben szenvedők, s mi
módon őrizhetik meg azt, akik nem betegek.
A részt venni szó használatával azt a létfontosságú szerepet akarjuk érzé-
keltetni, melyet az ember saját egészségszintjének kialakításában játszik. Leg-
többen feltételezzük, hogy a gyógyítás olyasmi, amit velünk csinálnak, azaz
ha valami egészségügyi problémánk van, a mi felelősségünk pusztán abban
áll, hogy elmegyünk rendelésre vagy kihívjuk az orvost, aki majd meggyógyít
minket. Amiben van is némi igazság, de a teljes igazságtól messze jár.
Nézeteink, érzéseink és életszemléletünk által mindannyian tevékenyen
részt veszünk egészségünk alakításában, nem is beszélve az olyan közvetlen
alakító tényezőkről, mint a testedzés és az étrend. Mi több, az orvosi kezelésre
való reagálásunk is nagymértékben attól függ, mennyire hiszünk a kezelés
hatékonyságában és bízunk-e orvosainkban.
Ez a könyv sern'wii esetre sem szándékozik az orvos vagy más orvosi ellá-
tást nyújtó szakember szerepét bagatellizálni. A gyógyító képzelet sokkal in-
4
A gyógyító képzelet
kább arról szól, mit tehet ön az orvosi kezeléssel együttműködve annak érde-
kében, hogy megérdemelt egészségét elnyerje.
A jobbulás irányába tett, nagyon fontos első lépés épp annak a megértése,
mennyire önön múlik, egészséges-e vagy beteg. Sok betegünk számára ez
kulcsfontosságú lépés. Lehet, hogy az ön számára is az.
Mi, e könyv szerzői - Cári és Stephanie Simonion - a texasi Fort Worthben
a Ráktanácsadó és Kutató Központban dolgozunk. Cári a Központ orvos igaz-
gatója, onkológus, radiológus, rákspecialista. Stephanie a tanácsadó részleget
vezeti, képzettsége szerint pszichológus.
Az ország minden részéből hozzánk forduló betegek többségét „orvosilag
gyógyíthatatlan" diagnózissal bocsátották el. Az országos rákstatisztika szerint
átlagosan egy évük van hátra. Mivel ezek az emberek abban hisznek, hogy csak
az orvosi beavatkozás mentheti meg őket, természetszerűleg úgy érzik, csapdába
estek, tehetetlenek és pusztulásra vannak ítélve, amikor orvosuk azt mondja,
hogy a kezelés már nem sokat segíthet, és valószínűleg már csak pár hónapjuk
van hátra az életből. Ilyenkor ezek a betegek többnyire az orvosi diagnózist vált-
ják valóra. Ha azonban a beteg mozgósítja erőforrásait és tevékenyen részt vesz a
gyógyulási folyamatban, könnyen túlélheti a számára kiszabott időt és sokkal tel-
jesebb életet élhet.
A Ráktanácsadó és Kutató Központban az itt leírt elveket és technikákat alkal-
mazzuk. Megmutatjuk a rákos betegeknek, hogyan válhatnak a gyógyulási folya-
mat aktív részeseivé és lehetnek újra jól, hogyan élhetnek teljes és sikeres életet.
A KIINDULÓPONT: AZ „ÉLNI AKARÁS"
Miért van az, hogy ugyanazzal a diagnózissal egyes betegek meggyógyul-
nak, mások meghalnak? Cári akkor kezdett a probléma iránt érdeklődni, ami-
kor az Oregoni Orvosi Egyetemen szakvizsgájára készült. Megfigyelte, hogy
betegek, akik azt állítják, hogy élni akarnak, gyakran úgy viselkednek, mintha
nem akarnának. Tüdőrákos betegek például, akik nem hajlandóak leszokni a
dohányzásról, májrákos betegek, akik nem akarják csökkenteni napi italadag-
jukat vagy azok, akik nem járnak el rendszeresen kezelésre. Diagnózisuk
alapján - megfelelő kezelés mellett - ezekre az emberekre gyakran még sok-
sok év várhatna. S ugyan újra meg újra bizonygatják, hogy számtalan okuk
van az életben maradásra, mégis depressziósok, apatikusabbak és kevésbé
bíznak a gyógyulásukban mint sok, diagnózisa szerint valóban halálos beteg.
Ez utóbbi betegek egy kis csoportja viszont, mint Cári megfigyelte, éveken
át rendszeresen megjelent az éves vagy féléves felülvizsgálaton és jó egész-
ségi állapotuk megmagyarázhatatlanul ellentmondott a statisztikának. Eze-
ket a betegeket annak idején minimális kezelés után hazaküldték, nemigen
remélve, hogy el tudnak jönni utókezelésre. Mikor Cári megkérdezte őket, mi
ennek az oka, nagyon gyakran ilyesfajta válaszokat adtak: „nem halhatok
A lélek és a test kapcsolata
5
meg, amíg a fiam be nem fejezi az egyetemet" vagy „a munkahelyemen egy-
szerűen nem tudnának nélkülözni" vagy „nem halok meg, míg ezt a gubancot
a lányommal meg nem oldottam". Ezekben a válaszokban az volt a közös ve-
zérfonál, hogy hittek abban: képesek befolyásolni betegségük lefolyását. A beteg-
séghez való hozzáállás és az élethez való pozitív viszonyulás volt a te különb^
segliöztük és azok közt, akik nem voltak hajlandóak együttműködni.^"azok
a55tégek őrizték meg jó egészségi állapotukat, akiknek valamilyen okból erő-
sebb volt az „élni akarásuk". Ez a felismerés lenyűgözött minket.
Stephanie-t, aki korábban motivációs tanácsadással foglalkozott, a rendkí-
vüli teljesítményre képes emberek érdekelték, azok, akik az üzleti életben
nem állnak meg a csúcs előtt. A különleges teljesítményre képes emberek vi-
selkedését tanulmányozta, és az ilyen viselkedés alapelveit tanította átlagtel-
jesítményre képes embereknek. Érdemes ezt a módszert alkalmazni rákos be-
tegeknél is, megfigyelni, mi a közös azokban, akiknek egészségi állapota nem
romlott, szemben azokkal, akiknek viszont igen.
Ha az egészségét visszanyerő és vissza nem nyerő beteg közti különbség a
betegséghez való hozzáállásban van, valamint abban, hogy a beteg hiszi-e,
hogy betegsége lefolyását befolyásolni tudja, akkor - ötlött fel benünk a kér-
dés- hogyan lehetne a betegek hitét pozitív irányba befolyásolni? Lehetséges-
e pszichológiai technikákat alkalmazva elősegíteni a betegek „élni akarását"?
Még 1969-ben elkezdtük vizsgálni a lehetőségeket, különféle pszichológiai
módszereket tanulmányoztunk, így például az enounter csoportokat, a cso-
portterápiát, a meditációt, az imaginációs technikát, a pozitív gondolkodást, a
motivációs technikákat vagy az olyan „tudatfejlesztő" kurzusokat, mint a Sil-
va-féle Agykontroll és a biofeedback.
A biofeedback tanulmányozása során megtudtuk, hogy bizonyos techni-
kák segítségével az ember képessé válhat teste belső folyamatait befolyásolni,
például a szívritmusát vagy a vérnyomását, A biofeedback egyik fontos ele-
me, amelyet imaginációs technikának hívnak, más általunk tanulmányozott
technikák esetében is meghatározónak bizonyult. Minél többet tudtunk meg
erről a folyamatról, annál jobban felkeltette érdeklődésünket.
.-Az in^jióciér technika alapvető része egy jj.iiIlj ír, uiilyr”k
során a beteg képileg megjeleníti az elképzelt végcélt vagy eredményt. A rá-
kos beteg tehát megpróbálja felidézni a testében levő rák képét, azt, ahogyan
a gyógykezelés pusztítja ezt a rákot, és - ami a legfontosabb - ezáltal előidézi,
hogy testének természetes védelmi rendszere segíti a gyógyulását. A Mennin-
ger Klinika két vezető biofeedback-kutatójával, dr Joe Kamiyával és dr Elmer
Greennel folytatott tanácskozások után úgy döntöttünk, hogy az imaginációs
technikát bevetjük a rák ellen.
6
A gyógyító képzelet
AZ ELSŐ BETEG: A MEGRÁZÓ PÉLDA
Az első beteg, akin 1971-ben kipróbáltuk formálódó elméletünket, egy 61
éves férfi volt, súlyos garatrákkal. Fizikailag már teljesen legyengült, 65 kiló-
ról fogyott le 45-re, a nyálát is alig tudta lenyelni és nehezen lélegzett. Arra,
hogy még öt évig éljen, még 5 százalékos esélye sem volt. Az egyetem orvosai
komoly vitát folytattak arról, kell-e kezelni egyáltalán, mivel könnyen meges-
hetett volna, hogy a kezelés csak fokozza a szenvedéseit anélkül, hogy jelen-
tősen befolyásolná a betegségét.
Cári azzal az elhatározással ment be a rendelőbe: segíteni fog ennek az
embernek, hogy tevékenyen részt vegyen saját gyógykezelésében. Ez az eset
indokolta a rendkívüli módszer alkalmazását. Cári azzal kezdte a beteg keze-
lését, hogy elmagyarázta neki, mivel befolyásolhatja ő maga betegsége alaku-
lását. Cári ezek után felvázolta az addigi kutatásainkon alapuló relaxációs és
imaginációs programot. A betegnek 5-15 percig tartó idíísza-
kot kellett erre szánnia - reggel felkelés utátg_napközben ebéd után és este
lefekvés előtt. Elekben az időszakokban először is összpontosítania kellett
csendben ülve es az izmaira koncentrálva. A fejjel kezdve és lefelé haladva
^.egészen a lábfejéig iiltTTdeil izomcsoportnak megmondani, hogy lazuljon el.
Azután mar ebben az ellazult állapotban él kellett képzelnie inagáfégy kelle-
~mes, csendes helyen - egy fa alatt ülve, egy csobogó patak mellett vagy saját
elképzelése szerint bárhol, annyi ideig, atHl'g az~kellemes. Ezután tel kellett
idéznie a benne levő rák képét, bármilyen formában, ahogyan szemléletesén'
megtudta lelefl'ftenl.------- ‘———
A következőkben Cári arra kérte, hogy képzelje ol a gvngyknyelésf azaz a
sugárterápiát, amely abból áll, hogy parányi energialövedékek milliói bom-
bazzak aZ tit]ukban~alló sejteket, az egészségeseket és a rákosakat egyafaht.
Mivel a rákos sejtek gyengébbek és kevésbé szervezettek, mint a normális sej-
tek, nem képesek regenerálódni - folytatta Cári a magyarázatot - következés-
képpen j normális sejtek a rákos sejtpk viszoit el-
pusztulnak.
Végül Cári arra kérte, hogy képzelje maga elé a gyógyulás döntő fázisát,
amikor megjelennek a testében levő fehér vérsejtek, elözönlik a rákos sejtekét,
1-telkapják és elviszik az elpusztultakat éH á haldoklókat a HlájőH' és a veséken
keresztül, majd kilökik őket. Lelki szemei elé kellett Idézi no, ahogy"a~claganat
jegyre kisebbre zsugorodik, s egészsége visszatér a normális szintre. Napi há-
rom ilyen gyakőrTst befejez lé vut”d beteg’ y/abadon foglalkozhatott napi teen-
dőivel.
Ami történt, messze felülmúlta Cári összes korábbi - a rákos betegek
pusztán fizikai beavatkozással történt gyógyításakor szerzett - tapasztalatát.
A sugárterápia ebben az esetben olyan jól működött, hogy a beteg bőrén, száj-
és torok-nyálkahártyáján szinte semmilyen negatív mellékhatás nem jelentke-
A lélek és a test kapcsolata
7
zett. A kezelés felénél már újra tudott enni. Erősödött, testsúlya is gyarapodni
kp-zdett. A rák pedig fokozatosan eltűnt.
A kezelés folyamán, tehát a sugárterápia és az imaginációs technika alkal-
mazásának ideje alatt, a beteg mindössze egy alkalommal jelentette, hogy ki-
hagyott egy imaginációs gyakorlatsort, mert aznap egy barátjával elment va-
lahova autóval, és dugóba kerültek. Nagyon haragudott magára is, és barátjá-
ra is, mert úgy érezte, pont ennek az egy alkalomnak a kihagyása miatt kezdi
elveszteni az állapota feletti ellenőrzését.
A beteg ily módon való kezelése nagyon izgalmas volt, de egyben kissé
ijesztő is. A gyógyításnak olyan új útjai tárultak fel előttünk, amelyek messze
meghaladták mindazt, amire Cárit ortodox orvosi képzése felkészítette.
A beteg tovább gyógyult, míg két hónappal később már nem lehetett ki-
mutatni nála rákot. A meggyőződése, hogy befolyásolni tudja betegségét, ak-
kor vált egészen nyilvánvalóvá, amikor a kezelés vége felé azt mondta Cári-
nak: „Doktor úr, eleinte szükségem volt önre a gyógyuláshoz. Azt hiszem, ön
most már el is tűnhetne, én akkor is tudnám egyedül folytatni."
rák visszafejlődése után a beteg elhatározta, nem hagy fel az imagináci-
ős technikával, hanem évek óta kínzó köszvéhyé enyhítésüle fogja hasMtáhm
Szeme elé idézte a fehér vérsejteket, amint véglgsiuiíldnak kar- éTlábfzületei-
nek felszínén, elszállítják a felesleges lerakódásokat, egészen addig, míg a fe-
lület sima és csillogó nem lesz. Köszvényes tünetei fokozódó iramban tűntek
el, és bár időnként vissza-visszatértek, annyira sikerült elmulasztania őket,
hogy rendszeresen tudott patakban állva horgászni, ami nem csúzos ember-
nek sem könnyű sport.
Ráadásul még azt is tervbe vette, hogy a relaxációs és imaginációs techni-
ka segítségével rertribe-heggd szexuális élőiét Rár már húsz wn impotens
volt, néhány hétnyi imaginációs terápiá Után képessé'váll liuiirtá4ie nemi éle-
det élni. J --------— —-----------------—
Végeredményképpen állapota mindezeken a területeken stabilizálódott, a
volt beteg több mint hat éven át teljesen egészséges maradt.
Szerencse, hogy az első kísérlet eredménye ilyen rendkívül pozitív volt,
mert alighogy elkezdtünk orvosi körökben nyíltan beszélni tapasz-
talatainkról, valamint azt az elképzelést népszerűsíteni, hogy a betegek sok-
kal nagyobb mértékben képesek saját betegségükre befolyást gyakorolni,
mint amennyire ezt eddig adottnak vettük, nagyon erőteljes ellenállásba üt-
köztünk. S valóban, néha még mi magunk is kételkedni kezdtünk következte-
téseink helyességében. Mint mindenki más - és főleg az orvosi végzettségűek
-, azt tanultuk, hogy a betegség „megtörténik az emberrel", anélkül hogy azt
az egyén lelki úton befolyásolni tudná, és hogy a mindennapi életben történ-
tek és a betegség közt alig-alig van ok-okozati viszony.
Mi azonban továbbra is alkalmaztuk ezt az új technikát. Ugyan néha elő-
fordult az is, hogy nem befolyásolta a betegség kimenetelét, a legtöbb esetben
8
A gyógyító képzeld
nagyon kedvező változást okozott a beteg hozzáállásában. A több mint hét év
alatt, amióta Cári a legelső beteget gyógyította ily módon, az imaginciós tech-
nikán kívül számos más technikát is kifejlesztettünk. Először még a Travis Lé-
gitámaszponton, ahol Cári radiológus főorvos volt, most pedig itt, Fort
Worth-i központunkban. Ezek a technikák képezik az alapját könyvünk má-
sodik részének, amely „Az egészség ösvényei" címet viseli.
Az EMBER, MINT EGÉSZ A RÁKGYÓGYÍTÁSBAN
Mivel a rák annyira rettenetes betegség, ha valakiről kiderül, hogy rákos,
gyakran az válik meghatározó tulajdonságává. Az egyénnek lehet sokféle sze-
repe az életben, lehet apa, főnök, szerető, és rendelkezhet sok értékes tulaj-
donsággal, mint az intelligencia, a kedvesség, a jó humorérzék, ám ettől a pil-
lanattól kezdve a világ szemében már nem más, csak „rákos beteg". A teljes
emberi identitás elvesz, s marad a „rákos" identitás. Kizárólag a rák ténye
foglalkoztat mindenkit, az orvost is beleértve, az egész kezelés a beteg testre
irányul, nem pedig az ember egészére.
Alapfeltevésünk szerint a betegség nem pusztán a test problémája, hanem
az egész emberé, aki test, szellem és érzelem egyszerre. Hisszük, hogy az ér-
zelmi és lelki állapotnak fontos szerepe van minden betegségre, így a rákra
való hajlam kialakulásában, és minden betegségből való kigyógyulásban.
Hisszük azt is, hogy a rák fél-másfél évvel a rák kialakulását megelőzően fel-
lépő, gyakran stresszhelyzetek által súlyosbított problémák jele. A rákos beteg
tipikus reakciója ezekre a stresszhelyzetekre az volt, hogy elvesztdte minden
reményét, és feladta a küzdelmet. Szerintünk ez a fajta érzelmi állapot indít el
egy sor további pszichológiai reakciót, melyek elnyomják a test természetes
védekező képességét, és hajlamossá teszik abnormális sejtek termelésére.
Abból kiindulva, hogy elképzeléseink alapvetően helytállóak - s a követ-
kező hét fejezetből kiderül, miért hiszünk bennük annyira -, feltétlenül szük-
ségesnek tartjuk, hogy a beteg és az orvos a gyógyulást szem előtt tartva ©e
csak azt vegye figyelembe, mi megy végbe a beteg testében, hanem ugyan-
olyan fontosságot tulajdonítson mindannak, ami a beteg életében történik. Ha
az ggész embpr, tehát a test, a szellem és az érzelmek integrált rendszere nem
.a gyógyuláson munkálkodik, akkor a pusztán fizikai beavatkozás könnyen
sikertelen lefeet. A hatásos kezelési program az egész emberi lényt veszi célba,
és nemcsak a betegségre koncentrál, mert az ugyanolyan lenne, mint malária
járvány idején egyedül gyógyszerrel küzdeni, a betegséget terjesztő szúnyo-
gok tenyészhelyeinek lecsapolása nélkül.
A lélek és a test kapcsolata
9
MÓDSZERÜNK EREDMÉNYEI
Amikor már három éve tanítottuk betegeinket, hogyan befolyásolják nya-
valyáikat szellemük és érzelmeik segítségével, elhatároztuk, hogy készítünk
egy tanulmányt, melyben kettéválasztjuk az orvosi kezelés és az emocionális
kezelés eredményeit, hogy tudományosan bizonyítsuk be az emocionális te-
rápia hatékonyságát.
Orvosilag gyógyíthatatlannak ítélt betegségben szenvedő betegek egy cso-
portja volt vizsgálatunk tárgya. Az ilyen kórban szenvedő betegeknek átlagos
életkilátása tizenkét hónap.
Az elmúlt négy évben 159 orvosilag gyógyíthatatlannak minősített beteget
kezeltünk, közülük hatvanhárman életben vannak, és a betegek átlag 24,4 hó-
napot éltek diagnózisuk óta. Egy ilyen csoportnak az országos átlag szerinti
életkilátása 12 hónap. Indult egy kísérleti kontrollcsoport is, melynek első túl-
élési mutatói megfelelnek az országos átlagnak, ami a mi betegeink túlélési
mutatóinak nem egészen a fele. A tanulmányban szereplő, időközben elhunyt
betegeink átlagos túlélési időtartama 20,3 hónap volt. Ez azt jelenti, hogy a
tanulmányunkban szereplő még életben levő betegek átlagosan kétszer annyi
ideig éltek már eddig is, mint azok a betegek, akik csakis orvosi kezelést kap-
tak. Még az időközben elhalálozott betegek is átlagosan másfélszer addig él-
tek, mint a kontroli-csoport betegei.
1978 januárjában betegeink állapota a következő volt:
Betegek száma százalék
Betegségnek nincs jele 14 22,2
Daganat visszafejlődőben 12 19,1
Betegség nem rosszabbodik 17 27,1
Növekvő új daganat 20 31,8
Ne feledjük, hogy ezeknek a betegeknek mindegyike (100%) „orvosilag
gyógyíthatatlan" diagnózissal érkezett.
Természetesen a diagnózis utáni élethossz csak egy szempont. Ugyan-
olyan (vagy talán nagyobb) fontossága van annak, hogy hogyan és milyen
életet él a beteg hátralevő idejében. Az élet minőségének nagyon kevés az ob-
jektív mércéje, mi egyet tartunk számon és tekintünk érvényesnek, ez pedig a
napi tevékenység szintje a kezelés alatt és után, összevetve a diagnózis előtti
napi tevékenység szintjével. Jelenleg betegeink 51%-a folytat ugyanolyan
szintű tevékenységet, mint diagnózisuk előtt, 76%-uk pedig legalább 75%-ban
olyan aktív, mint korábban. Klinikai tapasztalataink alapján ilyen szintű akti-
vitás „orvosilag gyógyíthatatlan" betegek esetében rendkívülinek nevezhető.
10
A gyógyító képzelet
Módszereink eredményei meggyőztek minket arról, hogy helyes következ-
tetéseket vontunk le, azaz az aktív és pozitív részvétel befolyásolhatja a beteg-
ség lefolyását, a kezelés kimenetelét és a beteg életének minőségét.
Néhányan esetleg aggódnak majd amiatt, hogy „hiú reményeket" keltünk
az emberekben, hogy amikor azt sugalljuk nekik, befolyásolni tudják betegsé-
güket, irreális elvárásokat ébresztünk bennük. Való igaz, a rák lefolyása egyé-
nenként annyira különböző, hogy nem is mernénk valamilyen garanciát aján-
lani. Mindig van valamilyen bizonytalansági tényező, mint ahogy a hagyo-
mányos orvosi kezelés esetében is, de véleményünk szprint.a bizonytalanság-
gak-ssemhpn a remény a legmegfelelőbb hozzáállás.
Mint a további fejezetekből kiderül, a pozitív vagy negatív elvárások a
betegség kimenetelében fontos szerepet játszhatnak. A negatív elvárás kikü-
szöbölheti a csalódást, de hozzájárulhat a dolgok olyan negatív kimenetelé-
hez is, amely nem szükségszerű.
Jelenleg nincs arra garancia, hogy a pozitív elvárás feltétlenül megvalósul-
jon. De remény nélkül csak reménytelenség van ( mely érzésből, mint később
látni fogjuk, túlságosan is kijut a rákos betegnek, életének és személyiségének
részévé válik). Mi nem tagadjuk a halál lehetőségét, sőt, keményen dolgozunk
betegeinkkel, hogy felkészítsük őket, tudjanak szembe nézni ezzel a lehető-
séggel is. Abban is segítjük őket, hogy elhiggyék, képesek befolyásolni állapo-
tukat, és a lelkűk, a testük és az érzelmeik együttműködése egészséget hozhat
számukra.
ELMÉLETÜNK A GYAKORLATBAN
A Gyógyító képzelet két fő részből áll. Az első rész a mi pszichológiai meg-
közelítésünk elméletét tárgyalja, a második rész pedig gyógyulási program-
terv betegek és családjuk részére. „A lélek és a rák" című első rész fejezetei
nem azért íródtak, hogy módszerünk érvényességét bebizonyítsuk a tudo-
mányos világnak. Inkább tekinthetők egyszerű, célirányos és közérthető ma-
gyarázatoknak, hogy bárki maga dönthesse el, ésszerűnek tarja-e őket, és kí-
ván-e élni velük.
A második rész tárgyalja „A gyógyulás ösvényei" című programot, melyet
mi a Fort Worth-i Ráktanácsadó és Kutató Központban a betegeinkkel haszná-
lunk. Arra bíztatjuk önt, hogy próbálja ki az egyes technikákat. Ha csak olvas
róluk, és nem gyakorolja őket, az ugyanolyan hatástalan, mintha egy pirulát
őrizgetne, ahelyett hogy bevenné a gyógyszert. Azáltal,hogy a programban
réáfct vesz, egészsége alakításában vesz részt.
Az utolsó fejezetben a súlyosan beteg szeretteinkkel való együttélés prob-
lémáját tárgyaljuk. Felhívjuk a figyelmet az esetleg előforduló kommunikáci-
ós problémákra, arra, hogy az érzelmek egész kaleidoszkópja jelentkezhet, és
annak a lehetőségére, hogy ez a tapasztalat közelebb hozhat egymáshoz, nö-
A lélek és a test kapcsolata 11
vélheti a szeretetet. Ha ön rákos beteg, nemcsak arra szeretnénk rávenni,
hogy olvassa el ezt a fejezetet, hanem hogy adja oda elolvasni a feleségének, a
gyerekeinek, a családjának és közeli barátainak is.
Szeretnénk össszes olvasónkat rávenni, hogy hozzánk csatlakozva keres-
sék a betegségből való felépülés és az egészség megőrzésének új módszereit.
2. FEJEZET
A GYÓGYULÁS TITKAI:
AZ EGYÉN ÉS HIEDELMEI
A modern orvostudomány félelmetes felszereltsége annyira a mindenható-
ság képzetét kelti, hogy nehéz elhinni, a mi erőforrásaink is sokat számíthat-
nak. Felelőssége tudatában természetesen senki sem vetheti el az orvostudo-
mány vívmányait, melyek többek között az emberi elme eddigi legnagyobb
teljesítményei. A rák gyógyításában is nagy előrehaladás történt a sugárterá-
pia, a gyógyszeres kezelés kifinomult módszerei és a sebészeti eljárások terén.
Ennek a technikai fejlettségnek köszönhető, hogy a rákos betegek 30-40%-át
„meggyógyítják".
Néhány rákos beteget speciális helyiségekben elhelyezett gépekben kezel-
nek, ahol feliratok hívják fel a figyelmet a sugárveszélyre. A beteg egyedül
maradva elgondolkodhat azon, hogyha a kezelés oly sok jót hivatott tenni,
vajon miért kerülik a helyét messziről a kórházi szakemberek. Más berende-
zések olyan hangosak és úgy si vitának, hogy a betegnek fül véd őt kell visel-
nie. A legmodernebb diagnosztikai berendezés akkora, hogy a beteget betol-
ják a gépbe, ahol keresztmetszeti képek készülnek a testről. Sebészek hihetet-
lenül kifinomult és drága berendezéseket használnak sok órás, bonyolult eljá-
rásokat alkalmazó műtétcikhez. Az orvosi technika kiváló és ütőképes. A rák
kezelésének néhány válfaja annyira hatékony, hogy a betegek legalább annyi-
ra félnek mellékhatásaitól, mint magától a ráktól.
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
13
Annyi időt, pénzt és tudást fektettek már be az orvosi technikába, hogy
könnyű azt gondolni, az orvostudomány mindenható. De amikor mindezek
ellenére emberek mégiscsak meghalnak, akkor a betegség látszik mindenha-
tónak. A csillogó gépek, a hatalmas laboratóriumok és korunk orvostudomá-
nyának valóban nagy teljesítményei könnyen elfeledtetik velünk, hogy a gyó-
gyulás sok alapelemét még mindig titkok homálya fedi. Ezért fontos, hogy ne
tévesszük szem elől tudásunk határait.
A SZEMÉLYISÉG JELENTŐSÉGE
Nem élt még olyan rákspecialista, aki ne töprengett volna azon, miért hal
meg az egyik beteg, míg a másik, gyakorlatilag ugyanolyan kórismével és ke-
zelés mellett, meggyógyul. Ugyanez előfordult a programunkban részt vevő
két beteggel is. Mindketten a lehető legjobb orvosi ellátásban részesültek.
Mind a ketten aktívan éltek, a könyvünkben leírt módszerekkel és technikák-
kal. Reakciójuk azonban különbözött. Jerry Greennél és Bili Spinozánál (ezek
kitalált nevek) gyakorlatilag azonos tüdőrákot állapítottak meg, mely az agy-
ra is átterjedt. Aznap, amikor megtudta a diagnózist, Jerry lemondott az életé-
ről. Kilépett a munkahelyéről, s miután elrendezte anyagi ügyeit, letelepedett
a televízió elé, és azt bámulta üres tekintettel óráról órára. Nem egészen hu-
szonnégy óra múlva már erős fájdalmat érzett és nagy-nagy kimerültséget.
Semmi iránt sem lehetett felkelteni az érdeklődését. Eszébe jutott azonban
régi terve, hogy készít néhány széket a házában lévő bárpult elé. Egy vagy két
hétig dolgozott is rajtuk a műhelyében, az életereje is visszatért kissé, a fájdal-
mai csökkentek. Amint azonban a székek elkészültek, visszatelepedett a tévé
elé. A felesége szerint nem is annyira a tévét nézte, mint inkább az óráját, ne-
hogy lekésseaz időpontot, amikor beveheti a fájdalomcsillapítót. Jerry állapo-
ta a sugárterápia hatására sem javult, és három hónap múlva halott volt. Fele-
sége később visszaemlékezett arra, hogy férje szülei, valamint a közeli roko-
nok közül sokan rákban haltak meg, és hogy Jerry annak idején, amikor ösz-
szeházasodtak, figyelmeztette, hogy ő maga is rákban fog meghalni.
Bili Spinozánál szintén tüdőrákot állapítottak meg, mely átterjedt az agyra
is. Kilátásai és a gyógykezelés, amit kapott, szinte egy az egyben megegyez-
tek Jerryével. De Bili teljesen másként reagált a diagnózisra. Először is, úgy
tekintette a betegséget, mint alkalmat arra, hogy végiggohdolja életét, és lás-
sa, mi is igazán fontos számára. Mint utazó ügynöknek, aki állandóan úton
van, sohasem volt alkalma, hogy „megálljon és körülnézzen". S bár nem
hagyta abba a munkát, átrendezte úgy az elfoglaltságait, hogy jusson ideje
számára élvezetes dolgokkal is foglalkozni.
Nálunk a klinikán aktívan részt vett a terápiás csoport munkájában, és
rendszeresen alkalmazta az ott tanult imaginációs technikát. A sugárterápia
nála hatásosnak bizonyult, és hamarosan tünetmentes lett. Mindvégig aktív
r
14
A gyógyító kepzelet
maradt, dolgozott. Körülbelül másfél évvel azután, hogy otthagyta a csopor-
tot, súlyos érzelmi csapások érték. Rövid időn belül visszaesett, és nem sokkal
később meghalt.
A két betegnek azonos volt a diagnózisa és azonos kezelést kaptak. Mégis
Bili több mint egy évvel túlélte Jerryt, és jóval túlélte az ilyenfajta rák esetében
szokásos prognózist. Ezen túlmenően teljesen más volt életének minősége: él-
te az életét, élvezte családja és barátai társaságát. Mindkét beteg a tipikustól
eltérően reagált a kezelésre. Jerry összeomlása egészen váratlan volt. Bili vi-
szont hónapokkal élte túl az orvosi prognózist.
EGY TITOKZATOS GYÓGYULÁS
Míg Bili és Jerry esete az egyén személyiségéből adódó különbségeket pél-
dázza, a legrejtélyesebb felépülés Bob Gilley esetében következett be. Bob az
észak-carolinai Chavlotte városában volt magas beosztású, nagyon sikeres
biztosítási szakértő, aki szintén tökéletes egészségnek örvendett, így nem is
foglalkozott sosem a betegséggel. Évekig szenvedélyes teniszező volt. A diag-
nózisát megelőző hónapokban azonban Bili tudatában volt annak, hogy érzel-
mileg „maga alatt" van, elkedvetlenedett és depressziós bizonyos kapcsolatai
miatt. De amikor 1973-ban szokásos évenkénti felülvizsgálatra ment, „jól
érezte magát": mi több, kemény egyórás teniszmérkőzés után ment a vizsgá-
latra.
Foglalkozásának köszönhetően Bili nagyon is tudatában volt a rendszeres
felülvizsgálatok fontosságának, de általában nagy unalommal csinálta ezeket
végig, mert ritkán zárult valamelyik vizsgálat pozitív eredménnyel. Ezúttal is
rendben volt az EKG, a tüdőszűrés, a vérkép, de az alapos vizsgálat eredmé-
nyeként felfedeztek egy csomót az ágyékában. A szövettani vizsgálatot a kö-
vetkező hétre ütemezték be.
Bob nemrégiben így mesélte el tapasztalatait a programunkban részt vevő
betegeknek és érdeklődő szakembereknek:
Nekem azt mondták, hogy csak egy egészen kis vágásról van szó. Legfel-
jebb két centis lesz, mint egy vakbélműtétnél. Amikor azonban órákkal ké-
sőbb felébredtem, azt tapasztaltam, hogy az egész hasamat felnyitották, víz-
szintesen és függőlegesen.
Amikor a műtétet végző sebésszel először beszéltem, azt mondta, hogy az
eltávolított szövet egészen speciális, és nagyon nehéz azonosítani. Valamiféle
rosszindulatú csomó, de jó esélyem van a teljes felgyógyulásra. A következő
reggelre már csak 50 százalékos esélyt adtak. Mire a saját orvosom a helyszín-
re érkezett, megint változott a diagnózis: már csak 30 százalékos esélyem volt
a túlélésre.
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
15
Hosszas viták után a kórboncnok, az onkológus és a sebész abban egyezett
meg, hogy „másodlagos differenciálatlan carcinomám" van. Gyógyulásom
esélyei 1 % alá zuhantak.
Bobot ezek után egy nagy rákklinikára küldték és beutalták kemoterápiás
(gyógyszeres) kezelésre.
„Az egész nagyon furcsa volt. Megérkeztem a műtét utáni legyengült álla-
potban, és egész nap egy nagy váróteremben kellett ülnöm, több száz más
rákos beteggel együtt. Mindenkivel nagyon személytelenül bántak, de biztos
vagyok benne, hogy csak a hihetetlenül nagy megterhelés miatt. Belőlem „dif-
ferenciálatlan carcinoma-351/Aszoba" lett.
Amikor megerősödtem, mindenhova szabad be- és kijárásom lett: mehet-
tem sétálni a parkba, lemehettem reggelizni, ebédelni, vacsorázni, sőt még ar-
ra is engedélyt kaptam, hogy az út túloldalán levő benzinkút mosdóját hasz-
náljam, ami azért volt fontos, hogy ne szakadjak el teljesen a külvilágtól, ne
legyek teljesen a kórházba zárva. Több külön engedélyem volt, mint a klinika
történetében bárkinek. Még az irodámat is kórházi ágyamból vezettem.
Végre eldöntötték, milyen fajta gyógyszeres kezelést kapok, és milyen dó-
zisokban, s ekkor ismerkedtem meg a rák egy újabb nyomasztó tulajdonságá-
val. A kezelés háromnegyed része alatt halálos beteg voltam. Kihullott majd-
nem az összes hajam, nem volt étvágyam és nagyon lefogytam. Állandóan
rossz volt a közérzetem, szenvedtem a hasmenéstől. A gyógyszeres kezelés
irritálta, marta az ereimet. A szájam felhólyagzott, sápadt voltam és gyenge.
Szóval úgy néztem ki, mint aki épp koncentrációs táborból szabadult.
Láttam, hogy a legtöbb ember szemében - néhány, számomra rendkívül
fontos kivételtől eltekintve - halálra ítéltnek számítok. Az intenzív gyógysze-
res kezelés tíz hónapja alatt csak a csodában bízhattam, speciális táplálékon és
vitaminkúrán éltem, hitgyógyítókkal, léleklátkókal és más hasonlókkal áll-
tam kapcsolatban. Sokszor legszívesebben elordítottam volna magam: „Átko-
zott rák! Takarodj ki a testemből!"
Bob többször visszatért a klinikára gyógyszeres kezelésre. Egy tízhónapos
időszak után viszont elért arra a pontra, ahol a további kemoterápia már nem
gyógyulással kecsegtetett, hanem a szívizmok sorvadásával. Az ágyékában
levő csomó viszont ugyanakkora maradt.
Bob hallott a programunkról, és eljött egyik betegösszejövetelünkre Fort
Worth-be. Ezt megelőzően küldtünk neki egy programismertetőt, valamint
egy tanulókazettát az imaginációs gyakorlathoz. Bár az első alkalommal csak
néhány napig maradt, már az első összejövetel új reményekkel töltötte el. Sa-
ját szavai szerint: „Alighogy Charlotte-ban leszálltam a gépről, feleségem
megjegyezte: - Megváltoztál -. S tényleg megváltoztam. Újraéledt bennem a
remény. Tele voltam reménységgel, és új irányba indultam."
Bob gyógyszeres kezelése abbamaradt, és helyi onkológusa ellenőrizte ál-
lapotát havonta Bob számára kissé nehéznek látszott rendszeresen végezni
16
A gyógyító képzelet
az imaginációs gyakorlatokat, de nem hagyta abba a gyakorlást. Ugyancsak
rendszeresen kezdett edzeni, és hamarosan képes lett végigjátszani egy húsz-
perces laza teniszmeccset. Lassan erősödött és visszaszedett a súlyából. De a
rák sötét árnya továbbra is kísértette. Idézzük ismét őt magát:
„Az első két-három, sőt négy hétben semmiféle javulás nem volt orvosilag
kimutatható. De nem adtam fel a hitet, hogy a módszer beválik. A hatodik
héten újra megvizsgált charlotte-i doktorom. Nem szívesen idézem vissza azt
a rémületet, amit akkor éreztem, mikor láttam, milyen arccal vizsgálja, nyo-
mogatja a testemet. „Talán átterjedt"- gondoltam. - Lehet, hogy ötször akko-
ra, mint korábban?- Az orvos hitetlenkedve fordult felém, és nagyon kedve-
sen azt mondta: „Lényegesen kisebb. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék,
hogy negyedére zsugorodott." Együtt örvendeztünk, de csak óvatosan.
Két héttel később, alig két hónappal Simonion házaspárral való első talál-
kozásom után, egy galliumos vizsgálatot végeztek rajtam, más egyéb vizsgá-
latokkal együtt. A vizsgálat eredménye teljesen negatív volt, mindössze egy
visszamaradt heges csomócska, alig nagyobb, mint egy üveggolyó árulkodott
a betegségről. Két hónappal a relaxációs és imaginációs kúra kezdete után tü-
netmentes voltam. A charlotte-i doktorok nem akartak hinni a szemüknek.
A következő néhány hónapban Bob energiája és életereje tovább nőtt, vé-
gül úgy érezte, hogy már legalább olyan erős vagy talán erősebb, mint mielőtt
megállapították nala a rákot. De még sok munka állt előtte. További összejö-
veteleinken nekiállt megoldani sok olyan személyes problémáját, melyek mi-
att annyira „maga alatt" volt még a rák kezdete előtt. Kapcsolatait veszélyez-
tető viselkedési mintáit is próbálta megérteni és megváltoztatni. Most, e
könyv írásakor is tünetmentes, ő erről így beszél:
„Ma több bennem az életerő, mint a rák előtt. Ha nem lenne a kortörténe-
tem olyan, amilyen, minden egészségügyi vizsgálaton átmennék, amit a biz-
tosító társaságok írnak elő Amerikában. Nem akarok nagyon magabiztosnak
tűnni, mert jócskán vannak rossz pillanataim. Például közönséges hasfájáskor
is visszatér a ráktól való félelmem. Néha azt is kétlem, hogy ez az egész a
valóság, és a logikus agyam azt mondja: „Talán a gyógyszeres kezelés késlel-
tetett hatása segített vagy esetleg a vitaminok. Vagy talán nem is voltam rá-
kos." De a legtöbbször meg vagyok győződve róla, hogy számomra ez volt a
helyes módszer, és hogy sok-sok más ember számára is az lehet."
Bob komoly felvilágosító munkát végzett Charlotte-ban arról, hogy a be-
tegnek milyen szerepe lehet a rák leküzdésében, és elindított egy ráktanácsa-
dó szolgáltatást. Tapasztalatait így foglalta össze: „Sok mindent megtanul-
tam. Többek közt azt, hogy felelős vagyok a betegségemért, felelős vagyok a
gyógyulásért, és sokat tanultam azokról a technikákról, melyek segítségével
felszabadulnak a mindnyájunkban meglevő erők."
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
17
A „SPONTÁN" GYÓGYULÁS ÉS A PLACÉBÓ-HATÁS
Bob esete azért olyan rendkívüli, mert nem reagált a hagyományos orvosi
kezelésre, mégis teljesen tünetmentes, négy év múltán is. Betegségének visz-
szafejlődése lehetett talán a gyógyszeres kezelés késleltetett hatása, bár a leg-
több orvos nem jósolna vagy várna hasonlót. Mi azt hisszük, hogy gyógyulá-
sához Bobnak magának van köze, és azt nem lehet az orvosi kezelésre adott
normális reakciónak tekinti. Övé a spontán gyógyulás nyilvánvaló esete -
amikor „a beteg magától meggyógyult".
Amikor a fizikai beavatkozás (kezelés) nem ad magyarázatot a betegség
lefolyására, a végkimenetet „spontánnak" szokták hívni. A szó mai tudatlan-
ságunkat takarja, mint ahogy a „spontán nemzés" kifejezés is a késő középkor
orvosi tudatlanságát takarta. Akkoriban nem tudták megmagyarázni, hogyan
jöhetnek létre élő szervezetek, például férgek, nem élő anyagból, például rom-
lott ételből, és erre mondták, hogy „spontán nemzéssel" jöttek létre. (Spallan-
zani csak 1765-ben mutatta ki, hogy légmentesen lezárt üvegben elhelyezett
ételben nem jelennek meg a romlott ételben általában található élő szerveze-
tek. Más szóval a lárvákat a levegő szállítja. Amikor az ételt nem érte levegő,
nem volt „spontán nemzés".) A „spontán gyógyulás" szintén olyan folyama-
toknak és mechanizmusoknak az eredménye, melyeket még nem ismerünk. A
rákból való spontán felgyógyulások száma csekélynek tűnik, de nem lehet
tudni, hány ilyen spontán gyógyulás megy végbe, mielőtt a betegséget egyál-
talán megállapítanák, s így a becslések csak találgatáson alapulnak. Ám akár-
hány ilyen eset legyen is, egyikük sem „spontán". Mindegyik mélyén van va-
lamilyen ok-okozati összefüggés. A spontán gyógyulás folyamata csupán
csak meghaladja jelenlegi tudásunkat. Lehetséges, hogy azért nem vagyunk
képesek felismerni ezeket a folyamatokat, mert nem szentelünk elég figyel-
met arra, milyen hatással vannak az emberi testre olyan szellemi és lelki té-
nyezők, mint például a betegségről, a kezelésről és a gyógyulás esélyeiről al-
kotott elképzelések.
A hiedelmek és a lelki tényezők figyelmen kívül hagyása az orvosi gyakor-
latban már azért is indokolatlan és kissé meglepő, mert nem számol a sok or-
vos által leghatékonyabbnak tartott orvosság, a placébó jelentőségével. Min-
den orvos tudja, mennyire hatékonyak a cukortablettás vagy gyógyszert nem
tartalmazó pirulán alapuló kezelések. Ez az úgynevezett „placébó-hatás". A
beteg úgy tudja, hogy a felírt orvosságnak valamilyen pozitív mellékhatása
van, ez így is lesz, jóllehet bár a tabletta semmi olyan gyógyszert nem tartal-
maz, mely ezt a hatást előidézhetné.
Az orvos adhat a betegének placébót egyrészt azért, mert nincs igazán
szüksége gyógyszerre (például mert hipochonder), vagy mert a megfelelő ké-
szítmény nem hozzáférhető, és az orvos nem akarja, hogy betege úgy érezze,
nem kapja meg a szükséges ellátást. (Nyilvánvaló, hogy az orvos nem tárgyal-
18
A gyógyító képzelet
ja meg a kérdést betegével.) Sok esetben a placébó rendkívül hatásosnak bizo-
nyult és csökkenti vagy megszünteti a tüneteket, még az olyan betegségekét
is, melyeknek nincs ismert gyógymódja. A kezelés egyetlen aktív alkotórésze
a hitelvárás;-* beteg,a^l hiszi, hogy-a gyógymód scgifeTn~fog.
'Mivel hisz a placébó hatásában, mert az orvos pozitív elvárást ébresztett benne
az eredménnyel kapcsolatban, a gyógymód valóban hatásosnak bizonyul.
Drámai módon illusztrálta a placébó hatást az a kísérlet, melyet két cso-
port vérző fekélyes beteggel végeztek. Az egyik csoportnak az orvos azt
mondta, hogy újfajjg gyógyszert fognak kapni, melynek határ? garantált A
másik csoport Rétegei az ápolónőktől tudták meg, hogy új kísérleti gyógy-
szert fognak kapni, melynek hatékonysága nem ismert. Mindkét csoport
ugyanazt á gyógyszert kapta. elsjjsböpurlba'lartüZo LeTCgek hebverrsZáza-
lékánál-i»wt^tkozott leletitoyiatsllas? a másodTk-esoportba tartozó betegeknek
csak a negyedénél. Ugyanazt a kezelést kapták, azzal a különbséggel, hogy az
*elso csoportban az orvos pozitív elvárást ébresztett.
Sok más tanulmány is megerősítette a pozitív elvárás jótékony hatását a
kezelésre. Néhány érdekes példa: A Harvard Egyetemen dr Henry K. Beecher
és dr Luis Lasagna a műtét utáni fájdalom alakulását tanulmányozta. A bete-
gek egy része morfiumot kapott, a többi placébót. A morfiumot kapott bete-
gek 52 %-a számolt be a fájdalom csökkenéséről; a placébót kapott betegek 40
%-a. Más szóval a placébó több mint háromnegyed részben ugyanolyan hatá-
sos volt, mint a morfium. Valójában dr. Beecher és dr. Lasagna arra jött rá,
hogy minél erősebb a fájdalom, annál hatásosabb a placébó.
Nyolcvanhárom csúzos beteg szokásos otvössága/aszpirin vagy kortizon
helyett cukortablettákat kapott, míg egy másik csoport a szokásos gyógysze-
reket. A két csoport betegei azonos százalékban jelezték, hogy állapotuk ja-
vult. Ráadásul azok a betegek, akik cukortablettát szedtek és nem jeleztek ja-
vulást, kaptak egy steril vizet tartalmazó placébó injekciót. Ezek után 64 %-uk
jelzett javulást vagy panasza enyhülését. (Szemmel láthatólag az injekció erő-
sebb pozitív elvárást keltett, mint a tabletták, függetlenül a gyógyszerhatás-
tól.)
A bukaresti Országos Geriátriai Intézet munkatársai kísérletet végeztek
egy új, egészséget és hosszú életet ígérő gyógyszerrel, mely az endokrinrend-
szert (belső elválasztásé mirigyeket) aktivizálja. Százötven beteget három
egyforma csoportba osztottak. Az első csoport betegei semmilyen gyógyszert
sem kaptak, a második csoport placébót, a harmadik pedig az új gyógyszert.
Hosszú évekig figyelték a három csoportot. Annak a csoportnak a tágjai, ahol
nem kaptak gyógyszert, ugyanolyan halálozási statisztikát mutattak, mint ez
azonos korú lakosság területi átlaga, és ugyanolyan gyakran is betegedtek
meg. A második csoport tagjainak, akik placébót kaptak, egészsége jócskán
javult, és halálozási aránya is alacsonyabb volt, mint az első csoporté. A har-
madik csoport, mely az új gyógyszert kapta, körülbelül annyival múlta felül a
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
19
placébó-csoport átlagát, mint az azokét, akik nem kaptak gyógyszert. Össze-
foglalva azt mondhatjuk, hogy a gyógyszer igen hatásosnak mutatkozott
mind az élettartam, mind az egészség terén, de ugyanilyen hatása a placébó-
nak is volt, ha csekélyebb mértékben is.
A placébó-hatás nemcsak cukorpirulák beadását vagy rendelését jelenti.
Az orvostörténet során rengeteg olyan gyakorlat volt, melynek nem volt fizi-
ológiai alapja (például az érvágás, a középkor bevett gyakorlata), de sok eset-
ben bevált, mert mindenki hitt benne, az orvost is beleértve. Az elmúlt ötven
év néhány divatos sebészeti eljárása is ide tartozik, mert míg köztudottan ko-
moly eredményeket értek el velük, mai tudásunk szerint gyógyértékük igen
csak megkérdőjelezhető. A méh vagy a mandula felesleges műtéti eltávolítása
után például gyakran sokkal jobban lettek a betegek. Ez megint csak annak
tulajdonítható, hogy a beteg hitt a gyógymód hatékonyságában, mert bízott
orvosában.
A placébó-hatás az igazi gyógyszerek hatásmechanizmusának is része. Ezt
a hatást egyrészt az hozza létre, ahogyan az orvos a gyógyszert beadja, más-
részt az, hogy ezt a gyógymódot a szakma elismeri. Mindenki tudja, hogy az
új gyógyszereket a gyógyszergyárak rendkívül hosszadalmasan tesztelik, és
Amerikában még a szövetségi hatóságnak is engedélyeznie kell.
Ugyancsak a szövetségi hatóságok feladata, hogy az egészségre ártalmas
ételek és szerek forgalmazását megakadályozzák, ami további bizalmat éb-
reszt irántuk. Amikor a kutatási eredmények és a gyógyszerek komoly tiszte-
letet ébresztő kormányhivatalok általi ellenőrzése és jóváhagyása néhány
olyan, széles körben elismert sikerrel párosul, mint például a járványos gyer-
mekbénulás elleni védőoltásé, teljessé válik az orvosi kezelésbe vetett hit
megteremtésének rituáléja. Az emberek így azt hiszik, hogy az orvos által fel-
írt gyógyszernek hatnia kell.
Dr.Bruno Klopfer, a Krebiozcn nevű szer egyik feltalálója tudósított a pla-
cébó-hatás egy rendkívüli esetéről. 1955-ben a Krebiozent nagy szenzációval
a rák elleni „csodaszerként" harangozta be a sajtó. Miközben az Amerikai Or-
vosok Szövetsége és a Szövetségi Élelmezési és Gyógyszerellenőrzési Hivatal
vizsgálatok sorozatának vetette alá.
Dr.Klopfer egyik betegének a nyirokrendszerét támadta meg a rák, a be-
tegség előrehaladott állapotban volt, és a nyirokcsomókra is kiterjedt. A be-
tegnek hatalmas daganatok nőttek a testében mindenütt, és állapota olyan sú-
lyos volt, hogy gyakran oxigénpalackkal lélegeztették, és kétnaponként le kel-
lett szívni a folyadékot a mellkasából. Amikor a beteg megtudta, hogy dr.
Klopfer részt vesz a Krebiozen kifejlesztésében, könyörgött, hogy Krebioze-
nes kezelést kaphasson. Dr. Klopfer eleget tett kérésének, és a beteg állapota
elképesztő gyorsasággal javulni kezdett. Rövid időn belül a daganatok visz-
szahúzódtak és a beteg visszatérhetett a normális életbe, még magánrepülő-
gépét is tudta vezetni.
20
A gyógyító képzelet
Nem sokkal később az AMA (Amerikai Orvosok Szövetsége) és az FDA (Szö-
vetségi Élelmezési és Gyógyszerellenőrzési Hivatal) publikálni kezdte a Krebio-
zen-vizsgálatok kedvezőtlen eredményeit. A beteg visszaesett, majd állapota vál-
ságosra fordult. Dr. Klopfer úgy érezte, hogy a körülmények elég rendkívüliek
ahhoz, hogy felhatalmazva érezze magát különleges lépések megtételére. Betegé-
nek azt mondta, hogy különleges vegytiszta, kétszeres hatásfokú Krebiozent tu-
dott szerezni, amely biztosan hat, és beadott neki egy sorozat steril vizet tartalma-
zó injekciót A beteg felépülése megint hihetetlenül gyorsan ment végbe. A daga-
natok felszívódtak, a mellkasi folyadék eltűnt, a betegnrjj, már csak bejárnia kel-
lett a kezelésre^ a repülést is folytathatta, és több mint két hónapig tünetmentes
volt. Gyógyulását kizárólag hitének köszönhette.
Ezután megjelent a sajtóban az AMA és az FDA vizsgálatainak eredmé-
nye: „Az országos vizsgálatok bebizonyították, hogy a Krebiozen teljesen ha-
tástalan a rák ellen." A beteg néhány napon belül meghalt.
A PSZICHOSZOMATIKUS EGÉSZSÉG
Mivel magyarázható a placébó-hatás? Van aki el sem ismeri, hogy van
ilyen, mondván, a betegség volt „pszichoszomatikus". „Az egészet csak kép-
zelte, kitalálta" vagy „nem is volt igazi betegség".
Ez azonban a pszichoszomatikus szó jelentésének az eltorzítása, amely kü-
lönben csak annyit jelent, hogy a betegség valamilyen pszichológiai folyamat
eredményeképpen jött létre vagy súlyosbodott. Azt nem jelenti, hogy a beteg-
ség kevésbé valóságos, mert nem kizárólag testi eredetű - ha egyáltalán van
olyan. Aggodalom és feszültség hatására keletkezhet például fekély vagy sú-
lyosbodhat a már meglevő, de ettől a fekély még nem kevésbé valóságos.
Bár mindenki elismeri, hogy a magas vérnyomásnak, a szívrohamnak, a
fejfájásnak, bizonyos bőrbetegségeknek vannak pszichoszomatikus okai, az,
hogy a ráknak is lehetnek pszichoszomatikus összefüggései, már nem általá-
nosan elfogadott, jóllehet a gondolat sem nem új, sem túl forradalmi. Dr Eu-
gene P. Pendergrass, az Amerikai Ráktársaság elnöke már 1950-ben hangsú-
lyozta a beteg komplex, testre és lélekre egyaránt ható gyógyításának fontos-
ságát, szemben a rák pusztán testi megnyilvánulásainak gyógyításával.
Akinek csak kiterjedt gyakorlata van a rák gyógyításában, tudja, hogy na-
gyon sokféle beteg van. Nekem például volt alkalmam megfigyelni olyan be-
tegeket, akik sikeres kezelés után évekig jó egészségben éltek. Azután valami-
lyen érzelmi stressz, mint például egy fiú elesése a második világháborúban,
egy meny hűtlensége, vagy a hosszú munkanélküliség terhe hirtelen oda ve-
zetett, hqgy a betegség újra aktivizálódott, és a beteg meghalt.... Sziklaszilárd
bizonyítékok vannak arra, hogy a betegség lefolyását általában az érzelmi
nyomorúság és kimerültség befolyásolja. ... Ezért mi, orvosok a beteg, mint
egész ember gyógyítására tehetnénk a hangsúlyt, tehát a beteget is kellene gyó-
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
21
gyítanunk azzal a betegséggel együtt, amelytől szenved. Meg kell tanulnunk,
hogyan lehet a testi folyamatokat befolyásolni és rajtuk keresztül hatni a test-
ben lakozó daganatra. Miközben a további kutatások során új eszközöket ke-
resünk a sejten belüli növekedés kordában tartására és a testi folyamatok be-
folyásolására, nagyon remélem, hogy a kutatás kiterjed olyan területre is, ahol
határozottan körvonalazódik annak lehetősége, hogy az ember lelkében olyan
erő lakozik, amely e betegség előrehaladását segítheti is, gátolhatja is.
Dr. Pendergrass mondanivalójának fontossága nemcsak abban áll, hogy a
betegség súlyosbodásában szerepet játszó pszichológiai tényezők jelentőségét
hangsúlyozza, hanem annak felismerésében is, hogy a pszichológiai tényező-
ket, köztük a beteg hitét mozgósítani lehet az egészség visszanyerése érdeké-
ben. Tehát a szellemi és érzelmi állapot nemcsak a testi bajok forrása lehet,
hanem az egészségé is. Ahogy valaki megbetegedhet pszjKbszomatikusan, a
folyamat megfordításával válhat pszichoszomatikusán egészségessé is.
Bár előfordul, hogy azt mondjuk: valaki beteg „akart" lenni, a pszichoszo-
matikus betegségeket általában tudatalatti folyamatoknak tulajdonítják.
Alapvetően azt hittük, hogy a pszichoszomatikus betegség tudatalatti voltá-
ból kifolyólag kicsúszott a kezünkből az irányítás, és a betegség olyasmi, ami
„megtörténik" velünk. Bár lehet, hogy a lelkünk okozta a test megbetegedé-
sét, nem gondolunk bele, milyen mértékben tudhatnánk szándékosan befo-
lyásolni a tudatunkat abba az irányba, hogy gyógyítsa meg testünket.
A modem orvostudomány egyik nagy vívmánya, hogy az orvosok, de má-
sok is, kezdik felismerni, mennyire ura tud lenni az ember szellemi folyama-
tainak, melyek viszont a testi folyamatok nagy részére hatással vannak.
A BIOFEEDBACK ÉS AZ EGÉSZSÉG BEFOLYÁSOLÁSÁNAK
KÉPESSÉGE
A nyugati világban sok-sok éven át nagy odaadással hallgatták az indiai
jógik elképesztő testi konrolljáról szóló történeteket. Ezek állítólag képesek
voltak nagy tűket szúrni testük különböző részeibe úgy, hogy az nem vérzett,
és nem éreztek fájdalmat. Mások egy koporsóba temetve sokkal tovább kibír-
ták a föld alatt, mint amennyi időre elegendő levegőjük volt. Megint más jógik
izzó parázson sétáltak és nem égették meg a lábukat. Legtöbben el sem hitték
ezeket a beszámolókat, vagy cirkuszi trükknek minősítették ezeket a jelensé-
geket. Néhány kutató azonban saját munkája alapján megsejtette, hogy az
ilyen beszámolók igazak lehetnek.
Ezek az egzotikus történetek és egyéni tapasztalatok indították útjára a
biofeedback nevű új tudományt. A hatvanas években folytatott biofeedback-
kísérletek megmutatták, hogy az ember mennyire tudja befolyásolni olyan
A gyógyító képzelet
testi állapotait, amelyekről korábban úgy vélték, nem állnak tudatos ellenőr-
zés alatt.
A biofeedbackkel foglalkozó kutatók felfedezték, hogy minden átlagem-
ber - nemcsak a jógik - megtanulhatja akaratlagosan szabályozni szívritmusát,
izomfeszültségét, izzadságtermelő mirigyei működését, bőre hőmérsékletét,
és még egy egy sor olyan belső testi állapotot, amely a vegetatív idegrendszer
irányítása alá tartozik, és általában nem tekintik akaratlagosan befolyásolhatónak!
E festi állapotok ellenőrzése egy. nem túl bonyolult eljárással megtanulható. A tanuló
bőréhez elektródákat erősítenek, és így a biofeedback-gép követni tudja néhány fizioló-
giai funkció működését, például a szívritmust, az agyhullámokat és az izomfeszültsé-
get. A gép a tanulónak vizuális ésjvagy hangjelet ad, azzal jelzi, mi történik éppen
testi funkciójával.
Ha ön például a pulzusszámának a befolyásolását tanulja, egy magas frek-
venciájú hang jelzi a magas pulzus számot, és egy alacsonyabb frekvenciájú
hang jelzi, ha a pulzusszám csökken. Eleinte úgy tűnhet, hogy a magas vagy
alacsony frekvenciájú hangok teljesen véletlenszerűen követik egymást, és
semmi összefüggés sincs a hangok és az ön gondolatai között. De hamarosan
tudatára fog ébredni, hogy amikor a pulzusszáma csökkent vagy növekedett,
ez bizonyos gondolataihoz és érzéseihez kapcsolódott, s közben még bizo-
nyos testhelyzetváltozások is befolyásolták a visszajelzéseket. Idővel tehát
megtanulhatja élettani működéseit kellőképpen befolyásolni, tehát a hang-
frekvenciát (vagyis pulzusszámát) tetszőlegesen emelni vagy csökkenteni.
Manapság minden olyan élettani működés szabályozását meg lehet tanulni,
amely pontosan és megbízhatóan mérhető és „visszacsatolható". A biofeedback
segítségével sokakat megtanítottak magas vérnyomásuk csökkentésére, migré-
nes fejfájások megszüntetésére, rendszertelen szívverésük szabályozására, a vé-
ráramlás sebességének csökkentésére vagy növelésére^ az álmatlanságból való ki-
gyógyulásra, és más „akaratlagosan nem befolyásolható" (a vegetatív idegrend-
szer irányítása alá tartozó) élettani funkciók szabályozására.
Elmer és Alyce Green, a Menninger Klinika kutatói és a biofeedback úttö-
rői, beszámoltak olyan kísérletekről is, ahol a kliensek megtanultak egyetlen
idegsejtet akaratlagosan befolyásolni. Hisszük, hogy a biofeedback-technika
egyértelműen igazolta az itt következő élettani alapelvet: „Minden élettani
változást egy annak megfelelő tudatos vagy tudattalan mentáig vál-
tozás kísér és mégfordifvá-Tntnden mentális érzelmi változás, legyen az tudatos
vagy öntudatlan, megfelelő élettani változasscrt~jtír^ ‘vfáTszóval: a szellem, á test*
és az érzelmek egység®, ívnd'SZyi't képiének. Hass valamelyikre - és hatni
fogsz a többire is. Dr Barbara Brown, a biofeedback másik úttörőjének megál-
lapítása szerint:
A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei
23
Ha néhány kutatóorvos mostanában a szívet, vagyis a szív
tudatát tanítja arra, hogy egy kóros folyamatot visszafordítson,
akkor az orvostudománynak meg kell tanulnia, hogy a szellem
és a test kapcsolata szorosabb, mint azt valaha gondolták volna.
A „pszichoszomatikus" fogalom általánosan elfogadott jelen-
tése az, hogy valami testi betegségnek pszichés oka van. A bio-
feedback-kutatás az első orvosMag bizonyítható jele annak,
hogy a lélek enyhíteni is tudja a betegséget, nemcsak létrehozni!
AZ EGÉSZSÉG RENDSZERELMÉLETE
A számtalan placébó-kísérlet eredményei és az egyre fejlettebb biofeed-
back-technikák eredményeképpen lassan változni kezdett az orvostudomány
testközpontúsága. Ma már nem lehet a testet úgy tekinteni, mint valamilyen
készüléket, amelyben ki kell cserélni egy gyári alkatrészt. Helyette tért hódí-
tott az a nézet, hogy a test és a lélek integrált rendszer. E nézet szerint a testi
beavatkozás továbbra is szerves és nélkülözhetetlen része egy olyan halálos
betegség elleni harcnak, mint a rák. De a gyógyulásba vetett, s a kezelést tá-
mogató hit nélkül - amelyben a betegnek és orvosainak egyaránt osztoznia
kell - a testi beavatkozás hiányos. Sokkal valószínűbb a gyógyulás akkor, ha
az egész embert mozgósítjuk az egészség érdekében.
Éppen ez, mármint hogy az egész embert kell mozgósítani a gyógyulás
érdekében, hozza létre, sőt, követeli ki a beteg szerepét a rák és más betegsé-
gek leküzdésében. A beteg felelőssége messze túlmegy azon, hogy jelentkezik
egy orvosnál, aki majd „rendbe hozza". Mindenkinek saját felelőssége meg-
vizsgálni és megváltoztatni gondolatait és érzéseit, ha azok nem a kezelést
támogatják, és általában nem az élet és az egészség irányába hatnak.
A következő négy fejezet témája az a változóban lévő szemlélet, amely
betegségünkben és egészségünkben játszott szerepünkről szól. A rák újszerű
meghatározása és a betegség befolyásolására képes erőforrásaink felmérése
szolgál e felfogás kiindulópontjául.
3. FEJEZET
A RÁK OKAINAK NYOMÁBAN
Sok betegünk felteszi a kérdést: „Miért pont én?" Mikor eljönnek hozzánk,
fogalmuk sincs róla, mi a rák, és mi okozza. Bár könyvünk főként az első kér-
désre szándékozik választ adni, szükségesnek tartjuk a másik két kérdést is
megválaszolni, hogy előkészítsük a talajt a „Miért pont én?" kérdés megvála-
szolására.
MI A RÁK?
Mivel sok embernek legalább egy szeretettje rákban halt meg, és mindenki
hallott a rák okozta gyötrelmekről, hajlamosak a rákot valami erőszakos beto-
lakodónak képzelni, mely képes feldúlni a testet. Valójában a sejtbiológia sze-
rint az ellenkezője igaz. Egy rákos sejt nem más, mint egy gyenge, rosszul
szervezett sejt.
A rák ott kezdődik, hogy egy sejt helytelen genetikai információt tartal-
maz, és ezért nem tudja ellátni feladatát. Ez a sejt többféleképpen kaphatta a
helytelen információt. Lehet, hogy ártalmas anyagoknak, vegyszereknek lett
kitéve, megsértette valami külső behatás, vagy mindössze annyi történt, hogy
a milliárdnyi újratermelődő sejt közt a szervezet gyárt néha egy-egy selejteset
is. Ha ez a sejt osztódni kezd, és más hasonlóan helytelen genetikai összetéte-
lű sejteket hoz létre, akkor ezekből a selejtes sejtekből daganat keletkezik.
A rák okainak nyomában
25
Normális esetben a test védelmi rendszere, az immunrendszer, felfedezi és
elpusztítja ezeket a sejteket, vagy legalább elkülöníti, fallal veszi körül őket,
hogy ne terjedhessenek tovább.
Rosszindulatú sejteknél a sejt annyira elváltozik, hogy elkezd gyorsan
osztódni, és betolakodik a szomszédos szövetbe. Míg a normális sejtek közt
létezik bizonyos „kommunikáció", mely megakadályozza a túltermelést, a
beteg sejt azonban annyira rendezetlen, hogy nem válaszol a környező sejtek
kommunikációjára, és elkezd mértéktelenül osztódni. A test normális esetben
elpusztítja őket. Ha azonban nem, a selejtes sejtek tömege, a daganat, elkezd-
heti akadályozni egyes szervek működését, vagy azért, mert terjedelme miatt
nyomást gyakorol más szervekre, vagy mert egy szervben annyi beteg sejt
váltja fel az egészségeseket, hogy az működésképtelenné válik. Rendkívül sú-
lyos esetben a rákos sejtek leszakadnak az eredeti tömegről, és a keringési
rendszer a test többi részébe szállítja őket, ahol tovább szaporodnak és új da-
ganatokat alkotnak. Ez a leszakadás és elterjedés a „metasztázis", az áttétel.
MI OKOZZA A RÁKOT?
Betegeink általában épp eleget hallottak már a rákkutatásról, hogy azt higy-
gyék, az orvostudomány már nyomon van, megtalálta az okokat. Külső té-
nyezőkben keresik a bűnöst Manapság mindenki „tudja", hogy a rákot kar-
cinogén (rákkeltő) anyagok, genetikai hajlam, sugárzás, vagy esetleg az ét-
rend okozzák. Valójában ezeknek egyike sem elegendő magyarázat arra, hogy
ki kap rákot, és ki nem. Nézzük meg egyenként az okokat.
Rákkeltő' (karcinogén) anyagok
Nem vitás , hogy vannak ártalmas anyagok, többek közt az anilin festékek,
az azbeszt, a kátrány és más vegyszerek, melyek úgy látszik, kepesek módo-
sítani a sejtekben levő genetikai információt, és ezáltal előidézni a rákot. La-
boratóriumi állatkísérletek bebizonyították, hogy ha kísérleti állatok bizonyos
ideig nagy mennyiségű ilyen ártalmas anyagnak vannak kitéve, a rák előfor-
dulása jelentősen megnő. Ebből kifolyólag ezeket az anyagokat „rákkeltők-
ként" ismerjük.
Azt az érvelést, hogy ezek az anyagok okozzák a rákot, az a tény látszik
alátámasztani, hogy a rák előfordulása az. iparosodás szintjével együtt növek-
szik. Az Egyesült Államokban, Nyugat-Európaban, és a fejlett ipari országok-
ban gyakori a rák. Mivel az iparosítás gyakori mellékterméke a környezet-
szennyezés, amelynek következtében az emberek egyre több ilyen karcinogén
anyag hatásának vannak kitéve, könnyen adódik a következtetés: ezért nő a
rák gyakorisága. S valóban a rák előfordulási aránya a Szovjetunióban, amely
még nem annx ,i iparosodott, mint az Egyesült Államok, körülbelül megfelel
26
A gyógyító képzelet
a húsz évvel ezelőtti amerikai szintnek, márpedig ennyi a Szovjetunió lema-
radása az iparosításban.
Más kutatók ellenben azzal érvelnek, hogy a fejlett ipari országokban jobb
az orvosi ellátás. A kevésbé fejlett országokban sokan elpusztulnak olyan be-
tegségekben, melyeket az iparosodott országokban vagy meggyógyítanak,
vagy megelőznek, így nem élnek olyan hosszú ideig, hogy rákban betegedje-
nek meg. Bár az a tény, hogy jobb orvosi ellátás mellett az emberek tovább
élnek, részben magyarázata lehet, miért halnak meg többen rákban a fejlett
ipari országokban, az egész jelenségre mégsem ad kielégítő magyarázatot.
Ha lenne közvetlen ok-okozati összefüggés az ártalmas anyagok, a vegy-
szerek, a krónikus irritánsok (gyulladást okozó, ingerlő hatású szerek) és a
rák között, akkor ezeknek az anyagoknak a fokozott jelenléte a rák gyakoribb
előfordulásához kellene vezessen. Nagy statisztikai átlagban ez így is van, de
az ilyen anyagoknak kitett emberek óriási többsége mégsem lesz rákos, má-
sok pedig igen, jóllehet sohasem voltak különösebben kitéve ezeknek az
anyagoknak.
Más szóval a karcinogén anyagok jelenléte önmagában nem elégséges ma-
gyarázat a rák előfordulására, és az ilyen anyagok elkerülése sem zárja ki a
rák lehetőségét. Személyekre lebontva további magyarázatra van szükség.
Öröklött hajlam
Annak az okát keresve, hogy miért lesz rákos A, és miért nem lesz rákos B,
a kutatók azt az elméletet gyártották, hogy lehet olyan genetikai hajlam,
amely bizonyos embereknél nagy számú abnormális sejt termelését okozza,
vagy pedig az immunrendszer válasza erőtlen ezeknek a sejteknek a megjele-
nésekor. Megfigyelték, hogy bizonyos családokban sokkal gyakrabban fordul
elő a rák, mint más családokban, és ez előrelendítette az ilyen irányú kutatást.
A rákkutatás céljaira egy speciális egérfajt tenyésztettek ki, éppen a rákra
való fogékonyságuk miatt. Azonban épp ezekkel a rákra fogékony egerekkel
végeztek egy fontos kísérletet, amely megkérdőjelezi a „csak a genetika" el-
méletét. A kísérlet során dr. Vernon Riley a Washingtoni Egyetemről nagy fo-
kú stressznek tette ki ezeket az egereket, míg egy kontrollcsoport ugyanilyen
rákra fogékony egér stresszmentes környezetbe került. Az akkori elvárások
szerint az egerek 80 %-ának kellett volna rákban megbetegedni. Mint kide-
rült, a stressznek kitett egerek 92 százalékánál fejlődött ki a rák, míg a stressz-
mentes környezetben levőknek csak 7 százalékánál. Tehát, bár az egereknek
genetikai hajlamuk volt a rákra, a környezetben előforduló stressz játszott na-
gyon fontos szerepet a rák kifejlődésében.
Mások, akik a rákot szintén genetikai hajlam alapján próbálták magyaráz-
ni, különböző országok rákstatisztikáit hasonlították össze. Például Japánban
fordul elő a legkevesebb mellrák a világon. Egészen néhány évvel ezelőttig
úgy hitték, hogy ez valami öröklött, minden japán emberben meglévő faji el-
A rák okainak nyomában
27
lenállóképességgel magyarázható. Később azután felfedezték, hogy az Egye-
sült Államokban élő japán nők négyszer olyan fogékonyak a mellrákra, mint
Japánban élő társaik. Nyilvánvalóan a különbség nem faji vagy genetikus, ha-
nem abból adódik, hogy ki él Japánban, és ki Amerikában.
Más kulturális összehasonlító tanulmányok sem tudtak igazi végkövet-
keztetést levonni. Ráadásul, mivel a genetikai hajlam generációról generáció-
ra öröklődik, ennek a hajlamnak a változása össztársadalmi méretekben rend-
kívül lassan történik. Épp ezért a rák előfordulásának gyors növekedése az
iparosodott országokban az elmúlt huszonöt-ötven évben nem könnyen ma-
gyarázható genetikailag.
Sugárzás
A rák lehetséges okozói közt ott van a sugárzás is, hiszen köztudott, hogy
a sugárzás sejtmutációt okozhat, melyből később rák fejlődhet ki. Mindannyi-
an ki vagyunk téve sugárzásnak. Először is a földet szüntelenül bombázza az
úgynevezett „kozmikus sugárzás". Előfordulhat, hogy ez a sugárzás rákhoz
vezető mutációt okoz. Egyetlen kutató sem állítja azonban komolyan, hogy a
háttérsugárzás a rák egyik fő okozója. Különben is, a világ minden része egy-
formán ki van téve ennek á sugárzásnak, s így nem lehetne a rák típusának és
előfordulásának különbségeit mivel magyarázni. Ha a háttérsugárzás lenne a
rák fő okozója, hatását minden országban nagyjából egyformán kellene ta-
pasz ’-alni.
Mostanában gyakran felvetik annak a lehetőségét, hogy a spray-k hajtógá-
za tönkreteszi a légkört védő ózonréteget, kitéve minket a nap ultraviolán túli
sugárzásának. Bár ez a sugárzás potánciális veszély az egészségre nézve, a
tapasztalatok szerint még nagy dózis ultraviolán túli sugárzás esetében is ki-
zárólag a bőrrák veszélye áll fenn. Mivel ezek a légköri változások még nem
következtek be, a mostani rákos megbetegedéseknek nem lehetnek az okai.
Komoly viták folytak a röntgen és más diagnosztikai és terápiás módsze-
rek során használt sugárzás káros hatásairól. Végső bizonyíték még nincs, és
indokolt az óvatosság. (Megfigyelték például, hogy az izületi gyulladás su-
gárkezelése néhány esetben leukémiát okoz.) Ha azonban ezzel a sugárzással
próbáljuk magyarázni a rák keletkezését, megint azzal a problémával állunk
szemben, mint az ártalmas anyagok elméletének esetében: sok olyan ember,
akit viszonylag nagy adag röntgen vagy más sugárzás ért, sohasem betegszik
meg rakban, míg mások, akiket sokkal kevesebb sugárzás ért, igenis megbe-
tegszenek. Statisztikailag számításba lehet venni a sugárzást mint tényezőt,
de annak a betegnek, aki azt kérdezi, „Miért pont én?" nem ad kielégítő vá-
laszt.
28
A gyógyító képzelet
Táplálkozás
Csak nemrégiben kezdték a táplálkozást a rak lehetséges okozói közé so-
rolni. Néhány kutató felvetette, hogy néhány rák fajta előfordulása, és az ét-
rendünkben szereplő zsír mennyisége közt összefüggés van. Állatkísérletek-
kel kimutatták, hogy a kalóriafogyasztás csökkenésével a rák előfordulása is
csökken. Úgy tűnik, a rák, hasonlóan a többi degeneratív betegséghez, legin-
kább a súlyfelesleggel rendelkező egyéneket sújtja.
Japánban például, ahol rengeteg, kevés zsírt tartalmazó halat és rizst fo-
gyasztanak, sokkal ritkább a rák, és más a típusösszetétele, mint Európában
vagy Amerikában. Mivel az Amerikában élő japánok esetében sokkal gyako-
ribb a rák (mint korábban már utaltünk rá), néhány kutató a táplálkozást ta-
lálta lehetséges magyarázatnak.
Más tényezők is közrejátszhatnak abban, hogy Japánban a rák ritkább,
mint a többi ipari országban. Kulturális tényezők például kulcsszerepet játsz-
hatnak, mert jobban befolyásolják életmódunkat, gondolatvilágunkat és érzé-
seinket, mint a táplálkozás. Mégis sok, zsírt nem evő japán betegszik meg rák-
ban, sok zsírosán étkező nyugati pedig nem.
Más felmérések eredménye is megkédőjelezi azt az elméletet, hogy a táp-
lálkozás a rák egyedüli okozója. A rákkutatás egyik legkülönösebb eredmé-
nye egy, intézetben élő katatóniás skizofrén és intézetben élő paranoiás ski-
zofrén betegekkel készített, összehasonlító felmérés.
A katatónia olyan elmebetegség, melyben az egyén elfalazza magát a kül-
világtól. Katatóniás betegek jellemző viselkedése, hogy nem beszélnek és nem
adják jelét, hogy tudják, ha hozzájuk szól valaki. Gyakran maguktól nem is
ennének, és más szükséges élettani funkciókat sem végeznének. Elszigetelik
és védik magukat a külvilágtól. (De meg kell jegyezni, hogy ugyanakkor véd-
ve is vannak a külvilágtól.) A rákra való fogékonyságuk nagyon alacsony.
A világot kikapcsoló katatóniásoktól teljesen eltérően, a paranoiások túlsá-
gosan is érzékenyek a körülöttük levő emberek reakcióira - sokszor azt gya-
nítják, hogy mindenki összeesküdött ellenük. A rákra való fogékonyságuk
magasabb a lakossági átlagnál. Úgy tűnik, a katatóniások azon képessége,
hogy kizárják a világot, valami fajta védettséget ad nekik a rákot esetleg befo-
lyásoló néhány tényezővel szemben, míg a paranoiásoknak nincs ilyen vé-
dettsége.
Mi a köze ennek a két speciális népességi csoportnak ahhoz az érveléshez,
hogy az étrendnek köze van a rák előfordulásához? Intézményekben a katató-
niások és a paranoiások is ugyanazt az étrendet kapják, a rák előfordulása e
kétfajta betegségnél mégis nagyon eltérő. Másrészt az Egyesült Államokban
szokásoshoz nagyon hasonló az étrendjük, a rák előfordulási aránya e két
csportban mégis eltér a lakossági átlagtól. Ezekre a különbségekre sokkal jobb
magyarázattal szolgál az emberek pszichológiai különbözősége, mint étrend-
jük összetétele.
A rák okainak nyomában
29
Az azonban, hogy létezik tipikus nyugati táplálkozást folytató népcso-
port, amelynél a rák ritkán fordul elő, nem zarja ki, hogy a rák alacsony elő-
fordulási aránya Japánban az étrenddel van összefüggésben. Inkább arra hív-
ja fel a figyelmet, hogy Japán valamilyen módon egyedülálló, nemcsak ét-
rendjében, hanem kultúrájában is. Mivel az érzelmek és az emberek hiedelmei
elismerten szerepet játszanak a betegség létrejöttében, a kulturális tényezők
döntő fontosságúak lehetnek a rák eltérő gyakoriságának kialakulásában, mi-
vel az emberek hiedelmeit és érzelmeit kulturális sablonok mintázzák.
Ezen elméletek egyike sem szolgál önmagában elégséges magyarázattal
arra nézve, hogy mi okozza a rákot. Minden lehetséges magyarázatnak azon-
ban feltétlenül ki kell terjednie a betegség egyik okára: arra, hogy a test termé-
szetes védelmi rendszere nem száll szembe a betegséggel.
AZ IMMUNRENDSZER:
TESTÜNK TERMÉSZETES VÉDELMI RENDSZERE A
BETEGSÉGEKKEL SZEMBEN
Rengeteg időt, energiát és pénzt felemésztett már a rák okainak kutatása,
de az mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy az emberek többsége - jóllehet
ki van téve rákkeltő anyagoknak - mégsem lesz rákos. Világos például, hogy
erős dohányosok körében feltűnően gyakori a tüdőrák. De ha a nikotin és a
kátrány bejutása a szervezetbe a rák kizárólagos oka lenne, akkor minden
erős dohányos megbetegedne rákban. Az erős dohányosok többsége mégsem
kap tüdőrákot. A betegség megértéséhez nemcsak azt kell figyelembe ven-
nünk, hogy mi okozza egyes embereknél a rákot, hanem azt is, hogy mi okoz-
za, ha nem lesznek rákosok, más szóval, mi tartja fenn az egészségüket?
Betegségben és egészségben egyaránt a test természetes védelmi rend-
szere játssza az egyik legfontosabb szerepet. Mindannyian gyakran ki va-
gyunk téve különféle betegségeknek, legyen az megfázás, influenza vagy va-
lami súlyosabb betegség. Önmagában véve azonban az, hogy ki vagyunk téve
a betegségnek, még nem jelenti azt, hogy meg is betegszünk. A test termé-
szetes védelmi rendszere, az immunrendszer ugyanis olyan erős és hatékony,
hogy a legtöbb ember évekig az orvos felé se néz, hacsak nem jár rendszeres
felülvizsgálatra.
, Nagyon leegyszerűsítve, az immunrendszer idegen anyagok megtámadá-
sara és elpusztítására szolgáló, különböző fajtájú sejtekből áll. Ha látjuk, hogy
genny gyűlik össze egy sebben, az arra emlékeztet minket, hogy a test im-
munrendszere működik. A genny nem más, mint a fehér vérsejtek - az im-
munrendszer fő alkotórészei - tömege, melyek odarohantak, hogy elszigetel-
je es megszüntessék a fertőzést. Ez az öngyógyító folyamat a test minden
szintjén szüntelenül zajlik.
30
A gyógyító képzelet
Rengeteg dokumentált esetben a mellkas röntgenvizsgálata feltárta, hogy
a vizsgált egyénnek volt valamikor enyhe lefolyású tuberkulózisa, de testé-
nek védelmi rendszere leküzdötte és elpusztította a betegséget, anélkül, hogy
az illető egyáltalán tudta volna, hogy beteg. Hasonló módon, a test hétközna-
pi teendői közé tartozik, hogy folyamatosan küzd a rákos sejtek ellen, megfé-
kezi és elpusztítja őket, hogy ne tudjanak ártani.
Valójában a test védelmi rendszere annyira hatásosan távolít el minden
idegen és nem természetes dolgot a testből, hogy ez a szervátültetéseknél, pél-
dául szív- és veseátültetésnél óriási problémát jelent. Az idegen anyag kiveté-
se a testből általában az életben maradás fontos tényezője, de szervát-
ültetésnél a testnek be kell fogadnia az idegen szervet, ha életben akar marad-
ni. Épp ezért a szervátültetéses betegeknek többféle gyógyszert adnak, me-
lyek az immunrendszer működését csökkentik. Itt jelentkezik az a probléma,
hogy a gyógyszerek, melyek csökkentik a testnek azt a képességét, hogy ide-
gen anyagokat kivessen magából, egyidejűleg csökkentik azt a képességét is,
hogy megvédje magát olyan veszélyekkel szemben, mint a fertőző betegségek
vagy az abnormális, rákos sejtek jelentkezése. A kórházak épp ezért nagy gon-
dot fordítanak arra, hogy a szervátültetéses beteget ne érhesse fertőzés ez idő
alatt, és az átültetett szövetet aprólékosan átvizsgálják, hogy normális és
egészséges-e. Ha hiba csúszik ezekbe az aprólékos eljárásokba, annak halálos
következménye lehet.
Egy ilyen esetről tudósít dr. Rónáid Gasser „The Body Is the Hero" (Testünk
a hős) című könyvében. Egyszer, jóllehet minden óvintézkedést megtettek, és
ellenőrizték, hogy a vesedonor egészséges, olyan vesét ültettek be egy gyógy-
szerekkel lecsökkenteti immunműködésű betegbe, amelyben rákos csomók
voltak. Az operáció után további immunszupresszor gyógyszereket adtak a
betegnek, hogy teste ne lökje ki az új vesét. Napokon belül az átültetett vese
elkezdett növekedni. A jelenség az aktív kilökés reakciójára emlékeztetett, vi-
szont a vese továbbra is rendesen működött. Néhány, nappal később egy rutin
röntgenvizsgálat daganatot fedezett fel a mellkasban. Mivel a négy nappal
korábbi mellkasröntgen nem mutatta ki a sejttömeget, egyértelműen az ope-
ráció után keletkezett növekedésről volt szó.
Egy nappal később hasonló daganatot fedeztek fel a másik tüdőben is.
Sürgősen újabb operációt hajtottak végre, és láthatóvá vált, hogy az átültetett
vese felső része háromszor akkora, mint az alsó. A szövettani vizsgálaton ki-
derült, hogy a megnagyobbodott rész tele van rákos sejtekkel. Az orvosok ar-
ra a következtetésre jutottak, hogy a tüdőben levő daganatok áttétellel jöttek
létre, azaz az abnormális sejtek leszakadtak az eredeti rákos sejttömegről, és
elkezdtek osztódni a test más részein. Az egészben az a sebesség volt a félel-
metes, mellyel a daganatok nőttek. Napok alatt akkora rákos daganatok jelen-
tek meg, melyek más esetben hónapok vagy évek alatt fejlődnek ki. Nem volt
más választás, abba kellett hagyni az immunszupresszorok adását.
A rák okainak nyomában
31
Itt idézzük Glassert:
Néhány napon belül, ahogyan a beteg immunrendszere magához tért és
elkezdett normálisan működni, a tüdejében levő daganatok fokozatosan
eltűntek, és az átültetett vese elkezdett zsugorodni. Viszont nyilvánvalóvá
vált az orvosok számára, hogy a gyógyszerek elhagyásával a test nemcsak
a rákos sejtektől igyekszik megszabadulni, hanem a vesét is „kilöki". De
nem volt választási lehetőség. Azt nem lehetett megkockáztatni, hogy a
rák visszatérjen. A beteg nem kapott több immunszupresszort. A rák meg-
szűnt, elpusztult, de a vesét is teljesen kivetette a test. A vesét eltávolították
és a beteg ismét művesére szorult. A továbbiak során nem tapasztaltak ná-
la semmiféle rákot."
Az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a donor immunrendszere
a saját veséjében féken tartotta ezeket a sejteket, és megakadályozta elterjedé-
süket.Az is lehetséges, hogy a donor természetes védelmi rendszere olyan
erős volt, hogy talán sohasem derült volna ki a rákos sejtek jelenléte. Amikor
azonban a szervet olyasvalakibe ültették be, akinek az immunrendszere gát-
lás alatt volt, semmi sem állta útját a rákos sejteknek. S bár a rák rendkívül
gyorsan terjedt - és ez a leglényegesebb - amint a test védelmi rendszere nor-
málisan működhetett, a ráknak nem volt többé esélye.
Ez a történet és jelentős más kutatások demonstrálják, hogy a rák kifejlő-
déséhez nemcsak rákos sejtek jelenléte szükséges, hanem az is, hogy a test ter-
mészetes védelmi rendszere gátlás alá kerüljön, el legyen nyomva. Ennek a kutatási
eredménynek az alapján fogadta el a szélesebb szakmai közönség a rák kifej-
lődésének az úgynevezett "őrjárat-elméletét".
Az őrjárat-elmélet és a rákra való fogékonyság
Ezen elmélet szerint mindenkinek a testében tprmplődnpV iH/ími-jHőrp ab-
r*K*ün_álissejtek, egyrészt fali só tényezők- miatt, másrészt mert hiba csúszik a
sejttermelésbe. A test immunrendszere általában azonnal felderíti és megsem-
misíti az abnormális sejteket (ezért az oqafát klfé)é2éS). AhhüZ tehát hogy a
bekövetkezhessen, az immunrendszernek valamilyen módon gátlás alá
kell kerülnie. --------------‘-------------------------------------------
A későbbiekben meg fogjuk vizsgálni az immunrendszer gátoltságának
lehetséges okait, de itt most azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az egyénben
rneSy végbe valami, ami a rák iránti fogékonyságát elősegíti.
A külső behatások, a sugárzás, a genetika, a táplálkozás mind fontos sze-
repet játszhatnak a rák kialakulásában, de egyikük sem ad kielégítő magyará-
zatot annak a vizsgálata nélkül, hogy bizonyos személyek, életük bizonyos
pontján miért kapják meg a betegséget. Bizonyára érték őket ártalmas anya-
g° vagy érte őket sugárzás életük más szakaszában is. Ha van öröklött hajla-
32
A gyógyító képzelet
műk a betegségre, akkor mindig is volt. Étrendjük valószínűleg évek óta nem
változott lényegesen. A legújabb orvosi nézetek szerint pedig, mint már
mondtuk, rákos sejtek időnként mindenkinek a testében jelen vannak. Tehát
függetlenül attól, hogy az abnormális sejteket külső tényezők okozzák vagy
csak egyszerűen előfordulnak, a döntő kérdések a következők: a test védelmi
rendszerének miféle mulasztása teszi lehetővé, hogy ezek a sejtek pont akkor
növekedjenek életveszélyes daganattá? Mi gátolja a test immunrendszerét,
hogy betöltse azt a funkcióját, amelyet évek óta sikeresen betölt?
Az ezekre a kérdésekre adandó válasz visszavisz minket az egészséges a
betegség érzelmi és lelki tényezőihez. Ugyanazok a tényezők, amelyek meg-
határozzák, miért marad életben egy beteg, és miért hal meg egy másik azo-
nos diagnózissal és azonos kezeles mellett, abban is szerepet játszanak, hogy
ki kapja meg a betegséget, és miért? A következő két fejezetben értékes bizo-
nyítékokkal fogunk szolgálni arra nézve, mi indokolja az ilyenfajta okozati
lánc feltételezését.
Először is, nagyon szoros kapcsolat van a stressz és a betegség közt Má-
sodszor, a rák előfordulása kísérleti állatoknál nagymértékben nő, ha állandó
stresszhatásnak vannak kitéve. Harmadszor, a rák előfordulási aránya na-
gyon különböző más és más érzelmi és mentális problémával küzdő betegek
esetében. Ezek mind arra utalnak, hogy jelentős kapcsolat van az érzelmi álla-
potok és a betegség közt.
Ideje elgondolkodnunk azon, hogy a szellem, a test és az. érzelmek összefüg-
gésrendszerén belül mi tesz valakit általában betegségre, konkrétabban a rákra
fogékonnyá, és mi a válasz a „Miért pont én?" kérdésre.
4. FEJEZET
A STRESSZ ÉS A BETEGSÉG ÖSSZEFÜGGÉSE
A stressz és a betegség közti összefüggés olyan szoros és nyilvánvaló, hogy
a betegség annak alapján jósolható, mennyi stressznek van valaki kitéve. Se-
lye János a prágai egyetemen már az 1920-as években kimutatta, hogy az ér-
zelmek betegséget okozhatnak. Emberekkel és laboratóriumi állatokkal vég-
zett modem kutatások igazolták Selye megállapításait, és elkezdték feltárni
azt a pszichológiai folyamatot, amelynek során a stressz által kiváltott érzelmi
reakció növeli a betegsére való fogékonyságot. Ezek a kutatási eredmények
létfontosságúak a rákos betegekre nézve, mert arra figyelmeztetnek, hogy az
érzelmi stressz hatására az immunrendszer gátlás alá kerül, és ezáltal mggl^é-
"ttul a szervezet természetes Védelmi rendszere a rák és más betegségek ellen.
A STRESSZ MÉRÉSE ÉS A BETEGSÉG ELŐREJELZÉSE
Orvosok már évekkel ezelőtt megfigyelték, hogy az emberek sokkal
könnyebben megbetegszenek, ha előzőleg nagyfokú stressznek voltak kitéve.
Sokan azt is megfigyelték, hogy betegeik egy nagyobb érzelmi megrázkódta-
tás után nemcsak az érzelmi állapottal általában kapcsolatba hozható betegsé-
geket - fekély, magas vérnyomás, szívpanaszok, fejfájás - kapták meg gyak-
ran, hanem fertőző betegségek, hátfájás, sőt balesetek is gyakrabban előfor-
dultak náluk.
34
A gyógyító képzelet
E megfigyelések tudományos értékelését dr. Thomas H. Holmes és mun-
katársai végezték el a washingtoni orvosi egyetemen. Kifejlesztettek egy esz-
közt, amellyel objektíven mérni lehet egy ember életében előforduló stressz
vagy érzelmi megrázkódtatás mértékét. Dr. Holmes és dr. Rahe tervezett egy
beosztást, mely a stresszes eseményeket számszerűleg értékeli. Ha egy ember
életében előforduló stresszes események pontértékét összeadjuk, megkaphat-
juk, milyen nagyságrendű stressz érte. A beosztást az 1. táblázat mutatja be.
l.TÁBLÁZAT
A TÁRSADALMI ÚJRABEILLESZKEDÉS
ÉRTÉKSKÁLÁJA
ESEMÉNY PONTÉRTÉK
Házastárs halála 100
Válás 73
Házasságon belüli különélés 65
Börtönbüntetés 63
Közvetlen családtag halála 63
Testi sérülés, betegség 53
Házasságkötés 50
Munkahelyről való elbocsátás 47
Házastársi kibékülés 45
Visszavonulás-nyugdíjazás 45
Családtag egészségi állapotának változása 44
Terhesség 40
Szexuális problémák 39
Új családtag 39
Átállás az üzleti életben 39
Megváltozott anyagi helyzet 38
Közeli barát halála 37
Új munkakör 36
Házastársi veszekedések gyakoriságának változása 36
10 ezer dollárt meghaladó adósság 31
Ingatlan lefoglalása adósság fejében 30
Új beosztás munkahelyen 29
Gyermek elköltözése otthonról 29
Problémák a házastárs rokonaival 29
Kiemelkedő személyes teljesítmény 28
Házastárs munkába áll vagy abbahagyja a munkát 26
Iskolakezdés vagy végzés 26
Életkörülmények változása 25
A stressz és a betegség összefüggése
35
ESEMÉNY______________________________________
Személyes szokások megváltoztatása
Konfliktus a főnökkel
Munkaidő-körülmények változása
Lakhelyváltoztatás
Iskolaváltoztatás
Szabadidő eltöltésének változása
Egyházkerületi tevékenység változása
Közösségi tevékenység változása
10 ezer dollárnál kisebb adósság
Alvási szokások megváltozása
Családi összejövetelek gyakoriságának változása
Táplálkozási szokások változása
Éves szabadság
Karácsonyi ünnepek
Apróbb szabálysértések
PONTÉRTÉK
24
23
20
20
20
19
19
18
17
16
15
15
13
12
11
A skálán belül találhatóak olyan események, melyeket mindannyian
stresszesnek tartunk, például a házastárs halála, a válás, az állásvesztés és
más fájdalmas élmények. Érdekes módon viszont olyan eseményeket is tartal-
maz - házasság, terhesség, kiemelkedő teljesítmény -, melyeket általában bol-
dogságot okozó élménynek tartunk. Mégis ezek mind olyan élmények, me-
lyek arra késztetnek bennünket, hogy változtassunk a szokásainkon, más-
képp viszonyuljunk az emberekhez vagy a saját magunkról kialakított képet
változtassuk meg. Lehetnek ezek pozitív élmények, de magunkba tekintésre
késztethetnek és felszínre hozhatnak megoldatlan érzelmi konfliktusokat. A
kulcs a változáshoz való alkalmazkodás szükségessége, legyen a változás po-
zitív vagy negatív irányú.
Az emberek életében megfigyelhető változásoknak ezt az objektív mércéjét
használva Holmes és munkatársai képesek voltak nagy statisztikai pontos-
sággal megjósolni betegségeket. A 300, vagy annál több pontot egy éven belül
összegyűjtő emberek 49 százaléka jelzett betegséget a megfigyelés ideje alatt,
míg a 200 pont alatti értéket összegyűjtő embereknek ugyanezen idő alatt
csak 9 százaléka lett beteg. Egy másik tizenkét hónapos kísérlet azt mutatta
i, hogy a pontszámaik alapján a felső egyharmadba tartozó alanyok 90 szá-
za é kai több betegséget jeleztek, mint az alsó harmadba tartozók.
ar a skála használatával és az ember életében előforduló stresszes esemé-
nye számából kiindulva meg lehet jósolni a betegség valószínűségét, azt
azon an nem, hogy az egyén hogyan fog a stresszhelyzetre reagálni. A Hol-
mes serletében résztvevő és 300 pontnál többet összegyűjtött emberek 51
zaza eka nem betegedett meg. A stressz ugyan előkészíti a talajt a betegség
36
A gyógyító képzelet
számára, a döntő tényező azonban az, hogy valakjjtogyan birkózik meg a
«tíesszek------------------------------------—"
,—Egyeseményt, még egy stresszes eseményt is, mindenki másként értelmez.
Az állás elvesztése húszévesen nem jelent olyan stresszt, mint ötvenévesen.
Ha valaki lelkesen várja a nyugdíjazást és hogy végre legyen ideje különféle
terveit megvalósítani, akkor neki nem jelent annyi stresszt a nyugdíjba vonu-
lás, mint annak, akinek ezt a jogszabály írja elő. Néhány válás sok keserűség-
gel és nagy megrázkódtatással jár, de előfordul, hogy a felek barátként válnak
el. Ugyanez vonatkozik a listán szereplő többi eseményre is: mivel mind vala-
milyen változást hordoznak, mindenképpen bizonyos stresszel járnak, de
hogy mennyivel, az egyénenként változik.
A stressz felhalmozódhat annyira, hogy az egyén nem tud megbirkózni
vele és belebetegszik. Általában azonban a stressz és az egyéni teherbírás vi-
szonya komplexebb. Holmes és Masuda azt elemezve, miért eredményezhet a
stressz betegséget, elismeri az egyéni reakció jelentőségét:
Sejtésünk szerint a magyarázat abban van, hogy a>mpgbirkózás maga
csökkgntheti a betegséggel szembeni ettertállásb-Jcüjgnóskeppen akkor, ha az
e^yén-megbirkósíai toehnikiíju hibása amikor az nem feleT meg a megoldanSó
problémának. A betegséghez való ilyen viszonyulás az emberi végességről
ad tanúbizonyságot, figyelmeztetve minket, hogy ennyi erőnk van, nem
több. Ha túl sok energiát emészt fel környezetünk, kevesebb marad a be-
tegséggel szembeni ellenállásra. Ha az élet túl mozgalmas, és nem sikerül
megbirkózni a problémákkal, betegség lesz a sanyarú végeredmény. (Ki-
emelés tőlünk)
Állatkísérletek egybehangzóan bizonyítják ezeket az eredményeket. Dr.
Samudzhen kimutatta, hogy stresszhatásnak kitett kísérleti állatoknál sokkal
gyorsabban fejlődik a rák. 1955-ben dr. Turkevich kísérletei megmutatták,
hogy ha kísérleti állatokat stresszelnek, az serkentőleg hat a daganatképző-
désre. Ezekről a kísérletekről írt, 1969-es tanulmányában, dr. S. B. Friedman
azt emeli ki, hogy „most már bizonyosnak látszik, hogy a pszichológiai ter-
mészetű környezeti tényezők befolyásolhatják a számos fertőző és neopláziás
(rákos) betegséggel szembeni ellenállást". Olyan sok állatkísérlettel bizo-
nyították már a kapcsolatot a stressz és a rák közt, hogy a New York-i Tudo-
mányos Akadémia egy szimpozionján dr. Friedman azt javasolta, ne végezze-
nek több állatkísérletet e tárgyban, mert az összefüggés teljesen kielégítően
bebizonyíttatott.
KÍíg ezek a tanulmányok egyértelműen kimutatják, hogy a stressz előidéz-
het betegséget, azt egyik sem írja le, élettanilag ez hogyan történik. Más kuta-
tóknak azonban sikerült leírniuk a stressz élettanát.
A stressz és a betegség összefüggése
37
hogyan növeli a stressz a betegség iránti
fogékonyságot?
Az orvosi szakma nagyon lassan ismerte el, hogy a stressz szerepet játszik
hPteeségben Ez részben betudható a szakma testre irányultságában: a testi
baiok okát a testben kell keresni, és testi beavatkozással kell kezelni. Ami eze-
ket a tanulmányokat elfogadhatóbbá tette volna az orvosi szakma számara -
de hiányzott belőlük - az annak a specifikus élettani mechanizmusnak az azo-
nosítása lett volna, amely által az érzelmi stressz a betegség kialakulásához
hozzájárul. A krónikus stressz legújabb kutatásai alapján épp ennek a mecha-
nizmusnak a felvázolása van kialakulóban. Az eredmények megértéséhez ta-
lán hasznos lehet, ha röviden ismertetjük a stressz élettanát.
Az emberi idegrendszer sok millió éves fejlődés eredménye. Az emberi
létezés hosszú kezdeti időszakai az idegrendszerrel szemben egészen más kö-
vetelményeket támasztottak, mint a modern civilizáció. Az életben maradás a
primitív társadalmakban megkövetelte, hogy az egyén azonnal felismerje a
veszélyt és eldöntse, küzd vagy menekül. Az idegrendszer az ilyenfajta moz-
gósításra lett kialakítva. Ha van valami külső veszély, testünk azonnal fel van
ajzva (a hormonális egyensúly és az idegvégződések által), hogy vagy küzd-
jön, vagy meneküljön.
A modern társadalomban való élet azonban megköveteli, hogy gyakran
megfékezzük küzdő vagy menekülő reakciónkat. Ha egy rendőr megállít va-
lakit és megbünteti gyorshajtásért, vagy ha valakit lehord a főnöke, akkor en-
nek a valakinek a testét ösztönösen mobilizálja a veszély. Ezekben az esetek-
ben viszont a „menekülés" vagy a „küzdés" nem lenne társadalmilag elfoga-
dott reakció, tehát az illető megtanulja felülbírálni azt. Egész nap állandóan
felülbírálja testének a stresszhelyzetekre adott reakcióit - ha hibát követ el, ha
egy taxi hangosan tülköl, ha sokáig kell sorban állni, ha lekési a buszt és így
tovább.
A szervezet úgy van megalkotva, hogy ha a stresszhelyzeteket testi reakció
küzdelem vagy menekülés, akkor álig károsodilcTlá azonban a stresszre
, valóélettaniválasznak - a „küzdés" vagy „menekülöd társadalmi következmé-
ny^ ~ r^px~s~sz2Í)at^ tere, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt
nevezik kwmikiis stressznek: a testben őrzött ki nem adottstresszt Fs a krónikus ’
e®yre j°bban elismerik, sok betegség kialakulásában fontos sze-
jz? A korábbiakban említett dr. Selye János endokrinológus, a Montreáli Egyetem
ser éti Orvostani és Sebészeti Intézetének igazgatója írta le a krónikus stressz
sat a testre. Leírása olyan, mint egy orvosi horror-történet.
vei a h>SZÓr *S ayr°ntkus stressz gyakran felborítja a hormonális egyensúlyt. Mi-
felborul^?110^ ^önt° szerePet játszanak az élettani funkciók szabályozásában, a
—^Y^risiily magas vérnyomást okozhat és végső soron károsíthatja a ve-
38
A gyógyító képzelet
séket. A vesék károsodása azután súlyos magas vérnyomáshoz vezethet, mely
tovább rvntja a felborult kéttfíai egyensúlyt. '
Ráadásul a stresszből eredő hormonális változások kis szakadásokat okozhat-
nak az artériák falában. A test ezeket a szakadásokat kolosztemldapocskák (egy-
fajta hegszövet) tömegével javítja ki. De túl sok ilyen lapocskától megkeményed-
nek az artenak es artenosZkleiózis (jrr^rSEI^neszesedés) alakul ki. Ezazután
arra kényszeríti a szívet, hogy erősebb munkával fokozza a vérkeringést, amitől
nregint csak a véinyuiné; nő; 1 la a’ JfterföSZklCTőZlS nagyon etőrt+nrladott álla-
'putbaii vau, niegakaüályöZhatja, hogy elég vér és oxigén érje a szívet, egész ad-
dig a pontig, ahol a koszorúér felmondja a szolgálatot. A koleszterol-lapocskák a
szív vérellátását szolgáló fő koszorúereket is eltorlaszolhatják, ami a szívizom
részleges elhalását okozhatja, s végül szívelégtelenséghez vezethet. Rendes eset-
ben a test erőfeszítéseket tesz, hogy kiigazítsa ezeket a hibákat, de krónikus
stressz hatása alatt a hormonális egyensúly fenntartásáért és kiigazításáért felelős
mechanizmusok felül lesznek bírálva. A felborult egyensúly pedig egyre negatí-
vabb és életveszélyesebb köröket ír le.
Ez a levezetés elég világosan bizonyítja a stressz negatív élettani hatását. De
van a stressznek még egy, a rákos beteg számára döntő fontosságú hatása. Selye
felfedezte, hogy a krónikus stressz elhyonljá az rfnffiűnrendszert, mely aTákos
sejtek és az idegen mikroorganizmusok elnyelésére és elpusztítására lenne hiva-
tott. Ami a leglényegesebb: a Selye által leírt stressz hatására a testben létrejött
körülmények ugyanazok, mint amelyek közt egy rendellenes sejt osztódni kezd-
het és veszélyes rákká fejlődhet. Nem véletlen, hogy a rákos betegeknek gyakran
legyengült az immunrendszerük.
Selye eredményeit más kutatók is megerősítették. Dr. R. W. Bathrop és mun-
katársai az ausztráliai New South Wales Egyetemen tanulmányozták, miként
gyengíti a test immunválaszát a gyász. A huszonhat 25 és 65 év közötti kísérleti
alany mindegyikének kettő vagy hat héttel a vizsgálat kezdete előtt halt meg a
házastársa. A kontrollcsoport huszonhat kórházi alkalmazottból állt, akiket nem
ért semmiféle gyász a megelőző két évben. Azoknál, akik férjüket vagy feleségü-
ket vesztették el, a test immunrendszerének képességét pontosan jelző-limfocita-
működés erősen csökkent. Mivel a rákos sejtek szaporodása elleni hatékony vé-
delmet az immunrendszer biztosítja - mint ezt az előző fejezetben tárgyaltuk -,
annak bizonyítéka, hogy az érzelmi veszteség az immunrendszer gátlásához ve-
zethet, nagy lépéssel visz közelebb a rák okainak megfejtéséhez.
Egy további tanulmányban dr. J. H. Humphrey és munkatársai (Brit Orvostu-
dományi Kutatások Tanácsa) az immunrend szert gátló mentális tényezők fontos
szerepét állapították meg. Kutatásaik bizonyítják, hogy a test tuberkulózissal
szembeni immunitására komolyan lehet hatni hipnotikus szuggesztióval, ami
egyértelműen mutatja a mentális és emocionális stressz befolyását a test védelmi
rendszerére.
A stressz és a betegség összefüggése
39
Vécül dr George Solomon (Kaliforniai Állami Egyetem) felfedezte, hogy a
. . otXmusz bemetszése (a hipotalamusz az a része az agynak, amely jelentősen
befolyásolja a belső elválasztású mirigyek termelését) az immunrendszer gátlásá-
hoz vezet Az agyban a hipotalamusz van legközvetlenebb összeköttetésben az
érzelmekkel, ami szintén fontos bizonyíték számunkra, akik a rák okait kutatjuk.
Dr. Solomon kezdte közelebbről meghatározni azt az élettani mechanizmust,
amely által a stressz az immunrendszert gátolni tudja. Ha kutatásait összevetjük
Selye és mások munkájával, kezd kialakulni a kép, hogy miként teremt az érzel-
mi stressz olyan körülményeket, melyek alkalmasak a rák kifejlődésére. Már csak
a test megfelelő szintű megértése szükséges, hogy leírhassuk a rák és a stressz
pontos kapcsolatát.
A KUTATÁSI EREDMÉNYEK^ÖSSZEGZÉS^: MEGINT AZ
EGYES EMBERHEZ TÉRÜNK VISSZA
Foglaljuk össze röviden a kutatás fő témáit:
• A heves érzelmi stressz növeli a betegség iránti fogékonyságot.
• jCkróníkus stressz az immunrendszer gátlását eredményezi, ami a to-
vábbiakban megnöveli a betegség és főként a rák iránti fogékonyságot.
• Az immunrendszer gátlását előiHÓTn érrrlmi ctr^07 a hormonális
egyensúlyt is felborítja. A felborult egyensúly hatására növekszik az ab-
normális sejtek termelése éppen egy olyan időpontban, amikor a test a
legkevébé képes elpusztítani azokat.
Igen lényeges, hogy a külső események által okozott érzelmi stressz mér-
tekt attól füge ho-xu.az anyét) riikewt Órfnlipn^i t töffnntpirot vagy hogyan
birkózik meg vele. Bár az ember életében előforduló stresszhelyzetek számá-
naKalapján kutatók képesek megjósolni a betegséget, mégis számos kísérleti
alany nem betegedett meg, pedig többszöri heves stresszt élt át. Megint csak
az embernek a stresszhelyzetre való egyéni reagálását kell megvizsgálni.
Mindenki elsajátította a stresszel való megküzdés néhány módját, ame-
lyek vagy a dolog érzelmi töltését, vagy a testre gyakorolt hatását csökkentik.
Ezért a következő lépés annak a megértése, milyen megküzdési rekciók ját-
szanak szerepet a rák iránti fogékonyság kialakulásában.
5. FEJEZET
SZEMÉLYISÉG, STRESSZ ÉS A RÁK
Az élet stresszhelyzeteire való reagálásunkat többnyire a megszokás dik-
tálja, tudattalan hitünk arról, hogy kik vagyunk vagy kinek „kellene" len-
nünk, hogy milyen a világ és a benne élő emberek, és hogy milyennek kellene
lennie. Ezek a viselkedésminták határozzák meg, hogy mihez viszonyítsunk,
és hogyan álljunk hozzá az élethez. Egyre több a bizonyíték arra, hogy az élet-
hez való különféle hozzáállásokat különféle betegségekkel lehet társítani.
Például a Type A Behavior and Your Heart (Az A típusú viselkedés és a szív)
című népszerű könyvükben dr. Meyer Friedman és dr. Ray Rosenman olyan
viselkedésfajtákat írnak le, olyan hozzáállást az élethez, mely meggyőződé-
sük szerint jelentősen hozzájárul a szívbetegség kialakulásához. Ők ezt az ál-
landóan hajtásban levő, versengő hozzáállást „A típusú személyiségnek" ne-
vezték el. Számos tanulmány szolgáltát adatokat arra nézve, hogy a szívbeteg
személyiségtípuson kívül vannak olyan hasonló tulajdonságokkal rendelkező
emberek, akik gyakran reumásak lesznek, gyomorfekélyesek, asztmások,
vagy húgyvezeték gyulladást kapnak (nők közül). Ezenkívül rendelkezé-
sünkre áll az ősi megfigyelések tárháza, amelyet számos újabb kutatás is iga-
zol, s amely szerint rákos betegek körében rendkívül hasonló személyiségje-
gyeket lehet megfigyelni.
Személyiség, stressz és a rák 41
TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS: A RÁK ÉS AZ ÉRZELMEK
KAPCSOLATA
A rák és az érzelmek kapcsolatának megfigyelése körülbelül kétezer éves
múltra tekint vissza. Valójában a rák érzelmi állapotoktól független vizsgálata
az új és különös elképzelés. Galenus, a majdnem kétezer évvel ezelőtt, a II.
században éló orvos írja, hogy a vidám nők kevésbé vannak kitéve a ráknak,
mint a depresszióra hajlamosak. Gendron 1701-ben írott, a rák okait és termé-
szetét kutató értekezésében írja, hogy a „sorscsapások sok bajt és szomorúsá-
got okoznak e téren". Egy további példában, amelyet még ma is idéznek orvo-
si tankönyvekben, a következő esetről számol be:
Leányuk halála után Mrs. Emerson sok szenvedésen ment keresztül és
észlelte, hogy mellei megdagadtak és nem sokkal később fájni kezdtek. Vé-
gül súlyos rákosodás indult meg, mely hamarosan elemésztette melle nagy
részét. A hölgy korábban tökéletes egészségnek örvendett.
Egy hajó első tisztjének a feleségét rendkívül mélyen érintette, ami férjével
történt. (Elfogták és bebörtönözték a franciák.) Melle dagadni kezdett és
hamarosan olyan előrehaladott rákos daganat fejlődött ki rajta, hogy nem
vállalhattam el az esetet. Soha korábban nem volt semmilyen mellpanasza.
1783-ban Burrows egy esetet kommentálva a krónikus stressz egy igen ko-
rai leírását adja, amikor a betegséget „a beteget régóta erősen nyugtalanító
szenvedélynek" tulajdonítja. 1822-re Nunn, Cancer of the Breast (Mellrák) cí-
mű, széles körben elismert művében már kijelenti, hogy a daganatok növeke-
dését érzelmi tényezők befolyásolják. Jellemző példaként felhozza egy rákos
nő estét, amely egybeesett a „férje halála miatt az idegrendszerét ért sokkha-
tással. Rövidesen növekedésnek indult a'daganat, és a beteg meghalt."
1846-ban dr.Walter Hyle Walshe publikálta a kor akkori tudását összegző,
nagy hatású művét: The Natúré and Treatment of Cancer (A rák természete és
kezelése) címmel. Walshe ezt írja:
„Rendkívül sokat írtak már az emberi nyomorúságnak, a sorscsapásoknak
es a rendszeres mélabúnak a karcinómás anyag jellegére tett hatásáról. Ha
hitelt adhatunk a szakíróknak, ezek a legerősebb rák okok.... Nagyon meg-
győző tények mutatnak a léleknek, mint hatékony cselekvőnek a szerepére
a betegség létrejöttében. Magam is találkoztam olyan esetekkel, ahol az ösz-
szefüggés annyira nyilvánvaló volt, hogy valódiságát megkérdőjelezni any-
nyi lett volna, mint a ráció ellen küzdeni."
42
A gyógyító képzelet
1865-ben dr. Claude Bemard megírta klasszikus művét, a Médicine Expér-
mentale-t (Kísérleti orvostudományt), amelyben a miénkhez hasonló megfi-
gyeléseket tesz. Bemard figyelmeztet, hogy minden élőlényt harmonikus
egésznek kell tekinteni. Bár a test egyes részeinek külön vizsgálata szükséges
a kivizsgáláshoz, a részek közötti viszonyt is figyelembe kell venni. Egy má-
sik klasszikus műben, az 1870-ben kiadott Pathologie Chirurgicale-baii (Sebé-
szeti patológia) Sir James Paget fejti ki meggyőződését, hogy a depresszió
döntő szerepet játszik a rák előfordulásában:
„Oly gyakoriak az olyan esetek, amelyben a súlyos aggodalmat, meghiú-
sult reményt és csalódást a rák növekedése és terjedése követ, hogy aligha
kételkedhetünk abban, hogy a mentális depresszió erősen hozzájárul a rá-
kos képződmény számára kedvező más hatásokhoz."
Az érzelmi állapotok és a rák első statisztikai vizsgálatát 1893-ban Snow
végezte el. A korhoz képest igen fejlett vizsgálatról a Cancers and the Cancer-
Process (Rákok és a rákos folyamat) című művében számol be:
„A Londoni Rákkórház 250 mell- vagy méhrákos járó és fekvő betegéből
43-nak a kórelőzményéből lehet mechanikus sérülésre gyanakodni. Ebből
a 43-ból is tizenöten a közelmúltban bajokon mentek keresztül. További
harmincketten nehéz munkáról és nélkülözésekről számoltak be. 156 eset-
ben a betegséget problémák és csapások előzték meg, gyakran olyan súlyo-
sak, mint a közeli hozzátartozó halála."
Snow ebből azt a következtetést vonta le hogy:
„Minden fajta rákos folyamatnak a neurotikus ágensek a legerősebb oko-
zói. A legelterjedtebbek közül is a lelki kimerültség az első, a kimerítő ro-
bot és a nyomor a második. Ezek direkt okozók, melyek súlyosan befolyá-
solják a többit. Az idióták és a bolondok figyelemre méltó módon mentesek
a rák minden fajtájától."
Annak ellenére, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején a szakér-
tők egyetértettek abban, hogy az érzelmi állapotok és a rák között összefüg-
gés van, az általános érzéstelenítés, a gyorsan fejlődő sebészeti eljárások és a
sugárterápia elterjedésével csökkent az ilyen irányú kutatások iránti érdeklő-
dés. A sok orvosi probléma esetében sikerrel alkalmazott fizikai beavatkozás
jelentősen erősítette azt a nézetet, hogy a testi problémákat csak valamilyen
testre irányuló kezeléssel lehet megoldani. Ráadásul az orvosok kezdték a
stresszel járó állapotot, a munkával járó megpróbáltatást s a nélkülözést vala-
miféle elkerülhetetlen dolognak tartani. Végtére, ha van is szerepük a rák ki-
Személyiség, stressz és a rák
43
alakulásában, mihez kezdhet velük az orvos? Végül pedig a XX. század első
harmadáig az érzelmi problémákkal való bánásmód eszközei meglehetősen
korlátozottak voltak.
Az orvostörténet egyik iróniája, hogy mire a pszichológia és pszichiátria
kialakuló tudománya kifejlesztette a rák és az érzelmi állapotok közti kapcso-
lat tudományos mérésére szolgáló diagnosztikai eszközöket és az érzelmi
problémák terápiás kezelésének módszereit, addigra az orvostudományból
kiveszett a probléma iránti érdeklődés. Az eredmény szakirodalom és kuta-
tás. A pszichológia szakirodalma tele van a rákhoz kapcsolódó érzelmi álla-
potok leírásával, de nagyon ritkán utal olyan élettani mechanizmusra, amely
megmagyarázhatná a kapcsolatot. Az orvosi szakirodalom élettani alapokon
nyugszik, de talán mert kutatásaiba nem integrálja a pszichológia adatait,
képtelen megmagyarázni a „spontán gyógyulás" jelenségét vagy a betegek
kezelésre való reagálásának fő különbségeit.
Cárit - lévén hogy orvosnak készült -, igen meglepte, milyen komoly bizo-
nyítékokkal szolgál a rák és az érzelmi állapotok kapcsolatára a pszichológia
szakirodalma. Azóta megfigyeltük, milyen kevés orvos ismeri ezt a kutatási
területet. Korunk specializációjának az az ára, hogy a különböző szakterülete-
ken, ám ugyanazon probléma megoldásán dolgozó kutatók közt elenyésző az
információcsere. Mindegyik szakterület kialakítja a maga speciális nyelveze-
tét, értékrendjét, valamint kommunikációját, és sok értékes információ megy
veszendőbe, mert az egyes szakterületek eredményei nem hozzáférhetők más
területek számára.
Azt tapasztaltuk, hogy pszichológiai szakismereteket rákos betegeknek át-
adni nagyon kényes feladat. Ha azt a kijelentést tesszük, hogy "a kutatások
szerint bizonyos általános jellegzetességek fedezhetők fel a rákos betegek kö-
rében..." akkor sok beteg automatikusan feltételezi, hogy neki vannak ilyen
jellegzetességei. A statisztikai munkák azonban jellegükből kifolyólag általá-
nosítanak, és megállapításaik csoportokra, nem feltétlenül egy konkrét
egyénre vonatkoznak. A Mind as Healer, Mind as Slayer (Gyógyító lélek, gyil-
kos lélek) című könyvében Kenneth R. Pelletier pszichológus azt javasolja,
hogy az emberek rendkívül óvatosan járjanak el, ha „szemáyiségprofilokat"
alkalmaznak magukra:
„Manapság a személyiséget és a betegséget érintő kutatás nagy része a va-
lamilyen rendellenességben szenvedő emberek körében tapasztalható jel-
lemző minták meghatározására irányul. Vannak olyan, egy bizonyos rend-
ellenességben szenvedő betegre jellemző személyiségvonások, amelyek
esetleg rendkívüli módon hasonlítanak saját tulajdonságainkra. Nem kell
feleslegesen aggódni emiatt, mivel ebből nem következik egyértelműen, hogy
On is megkapja a illető vonásokkal társított betegségeket. Ezek a személyiség-
profilok csak hasznos irányjelzők, amelyek tudatára ébresztik az embere-
44
A gyógyító képzelet
két, hogy melyek a potenciálisan veszélyes viselkedésminták. Az önértéke-
lés ritkán megbízható, és a viselkedésminták elemzését és értelmezését
jobb, ha klinikai tapasztalatokkal rendelkező szakember végzi. A személyi-
ségprofilok csak a diagnózis egy részét képezik, nem lehet csak belőlük
következtetéseket levonni. Orvostanhallgatók közt gyakori, hogy azt kép-
zelik, mindig abban a betegségben szenvednek, amelyről éppen tanulnak.
További képzésük során rájönnek, hogy a diagnosztikai értékelés komplex,
és inkább valamilyen irányba mutat, mintsem végérvényes. Akárki is pró-
báljon személyiség és betegség közt összefüggést keresni, mindenképpen
nagy elővigyázatra van szüksége."
(Kiemelés tőlünk - a szerzők.)
Újra áttekintve az érzelmi állapotok és a rák kutatási eredményeit, csak azt
tanácsolhatjuk, hogy ha Ön rákos beteg, vagy ha fél a ráktól, használja ezeket
az eredményeket kiindulópontként gondolkodásában, és ne feledje, mind-
annyian hajlamosak vagyunk saját magunk egy-egy vonását látni ezekben a
leírásokban. Hasonló jellemvonásokkal rendelkező emberek ugyanúgy nem
kapják meg gyakrabban ugyanazt a betegséget, mint ahogyan minden karci-
nogén hatásnak kitett ember sem lesz rákos. Rengeteg más tényező is szerepet
játszik, mint ezt most már - reméljük - tudja.
A PSZICHOLÓGIAI BIZONYÍTÉK
Az érzelmi állapotokról és a rákról írt egyik legjobb tanulmány dr. Elida
Evans jungiánus pszichoanalitikus nevéhez fűződik. 1926-ban írt, A Psycholo-
gical Study of Cancer (A rák pszchológiai vizsgálata) című könyvéhez írt elő-
szavában Cári Jung azt írja, hogy szerinte Evans sokat megoldott a rák rejté-
lyeiből, többek közt azt, miért oly kiszámíthatatlan a rák lefolyása, miért tér-
het vissza néha a betegség sok év tünetmentesség után, és miért hozzák ösz-
szefüggésbe a betegséget az iparosodással.
Száz rákos beteg elemzése alapján Evans arra a következtetésre jutott,
hogy sok rákos beteg vesztette el valamilyen fontos érzelmi kapcsolatát a be-
tegség kialakulása előtt. Az ő meglátása szerint ezek az emberek egyéniségü-
ket valami személyes tárgyba vagy szerepbe (egy személybe, állásba, otthon-
ba) fektették, ahelyett, hogy saját egyéniségüket fejlesztették volna. Amikor a
tárgy vagy a szerep veszélybe került vagy elveszett számukra, ezek a betegek
magukra maradtak, és olyan kevés belső tartalékkal rendelkeztek, hogy nehe-
zen tudtak a helyzettel megbirkózni. (Mi is jellemzőnek találtuk betegeinkre,
hogy mások igényeit a maguké elé helyezték. Az esettörténetekben lesz erre
számos példa.) Evans meg volt győződve, hogy a rák a beteg életében megol-
datlan problémáknak a tünete, és az ő megfigyeléseit azóta sok kutató meg-
erősítette és továbbfejlesztette.
Személyiség, stressz és a rák
45
Dr Lawrence LeShan, képzettsége szerint kísérleti pszichológus, gyakor-
1 ti tapasztalatait klinikai pszichológusként szerezte, és a rákos betegek pszi-
. lóg iái élettörténetének ő a vezető szaktekintélye. A közelmúltban kiadott,
You C«n Fight fór Your Life: Emotional Factors in the Causation ofCancer (Harcol-
hat az életéért: a rak kialakulnának érzelmi tényezői) című könyvében sok
tekintetben Evanséhoz hasonló eredményekre jut. Több, mint ötszáz rákos be-
tegének élettörténetében négy tipikus összetevőt azonosított:
• A beteg fiatal korában elszigetelt, elhagyott és kétségbeesett volt. A mé-
lyebb emberi kapcsolatok problémásnak és veszélyesnek tűntek számá-
ra.
• Fiatal felnőttként a beteg létre tudott hozni egy erős, tartalmas kapcsola-
tot valakivel, vagy munkájában talált nagy elhivatottságot. S óriási ener-
giákat fektetett ebbe a kapcsolatba vagy szerepbe. Érte élt, ez lett élete
középpontja.
• A kapcsolat megszakadt, a szerep véget ért - halál, elköltözés, gyermek
eltávozása, nyugdíjba vonulás vagy valami hasonló következtében. Az
eredmény a kétségbeesés, mintha a gyerekkorból megmaradt „horzso-
lást" újra felsértették volna.
• Ezeknek a betegeknek az egyik alapvonása az volt, hogy kétségbeesésü-
ket magukba fojtották, és képtelenek voltak másokkal tudatni, hogy
sértve érzik magukat, hogy dühösek vagy ellenséges érzelmeik vannak.
Mások egészen csodálatos embereknek látták őket, gyakran ilyeneket
mondva: Milyen jóságos ember! Vagy: Egy szent. LeShan következtetése
szerint: "A jótékonyság, a „jóság" ezeknél az embereknél valójában an-
nak volt a jele, hogy nem hittek eléggé magukban, nem reménykedtek."
A következőképpen írja le betegeinek érzelmi állapotát, miután elvesztet-
ték a létfontosságú kapcsolatot vagy szerepet:
„Az a növekvő kétségbeesés, amit ezek az emberek éreztek, úgy tűnik, szo-
ros kapcsolatban van azzal a veszteséggel, amit gyerekkorukban szenved-
tek el.... katasztrófaként élték át, hogy véget ért a kapcsolat, olyan katasz-
rófaként, melyre félig-meddig mindig is számítottak. Mindig várták, hogy
vége legyen, várták az elutasítást. És amikor bekövetkezett, azt mondták
maguknak: Igen, mindig is tudtam, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
- A felszínen mindannyiuknak sikerült „alkalmazkodni" a csapáshoz. To-
vább funkcionáltak. Ellátták napi teendőiket^ De a "szín", a lelkesedés, az
értelem kiveszett az életükből. Nemigen kötődtek többé az élethez.
46
A gyógyító képzelet
A környezetük számára - még a közelállóknak is - úgy tűnt, minden töké-
letesen rendben van körülöttük, de valójában a kétségbeesés hamis nyugalma
áradt csak belőlük. Egyszerűen várták a halált. Ez tűnt az egyetlen kiútnak.
Készek voltak a halálra. Bizonyos értelemben már halottak voltak. Az egyik
beteg azt mondta: most utoljára igazán reménykedtem, és látja, mi történt.
Amint kiadtam magam, rögtön otthagytak. Soha többé nem fogok remény-
kedni. Túl sok ez. Inkább magamba zárkózom.
Ott is maradtak bezárva, reménytelenül várva a halált, hogy kiszabadítsa
őket. Hat hónap alatt vagy nyolc év alatt, de mindegyiküknél kialakult a gyó-
gyíthatatlan rák."
A LeShan által megkérdezett rákos betegek 76 százalékának ilyen érzelmi
élettörténete volt. A hozzá intenzív pszichoterápiára járó betegek 95 százalé-
kánál volt megfigyelhető ez a minta, míg a nem rákos betegekből álló kont-
rollcsoportnak csupán 10 százalékánál.
Bár LeShan nagyon meghatóan és meggyőzően ír betegei érzelmi állapo-
tairól, megfigyeléseinek nem minden oldalát igazolták más munkák is. Sok
alaptételét megerősítette viszont egy harmincéves kísérlet, melyet Caroline B.
Thomas, a John Hopkins Egyetem egyik pszichológusa végzett.
Dr. Thomas a negyvenes években kezdett el az egyetem orvostanhallgató-
ival interjúkat készíteni, és kiértékelni pszichológiai profiljukat. Azóta már
több mint 1300 ilyen interjút készített, és ezen diákok betegségtörténetét is
nyomon követte. Megállapította, hogy a legkülönösebb személyiségprofilja
azoknak a diákoknak volt, akik a későbbiekben megkapták a rákot. Még azo-
kénál is jellegzetesebb volt a személyiségprofiljuk, akik később öngyilkossá-
got követtek el. Adatai szerint azok a diákok, akik később rákban betegedtek
meg, jellemző módon olyannak látták magukat, mint akiknek hiányzik a szü-
leikkel való kapcsolatból a közelség, akik ritkán nyilvánítanak ki erős érzel-
meket, és akik úgy általában alacsonyabb sebességi fokozaton élnek.
LeShan megállapításainak egy másik részét, azt, hogy a rákos betegek haj-
lamosak voltak elhagyatottnak és kiszolgáltatottnak érezni magukat már aze-
lőtt is, hogy rákosak lennének, két más tanulmány is megerősíti.
Dr. A. H. Schmale és dr. H. Iker megfigyelték, hogy rákos nőbetegeikre
egyfajta lemondás, reménytelenség és frusztráció jellemző valamilyen
megoldhatatlannak tűnő konfliktussal kapcsolatban. Ez a konfliktus
gyakran körülbelül hat hónappal a rákos diagnózis előtt történt. Schma-
le és Iker ekkor egy csoport egészséges, de biológiailag méhnyakrákra
hajlamos nőt vizsgált meg. A kiszolgáltatottság felé hajló személyiséget
azonosítani tudó pszichológiai módszerükkel megjósolták, hogy a nők
közül kik fognak rákban megbetegedni, és jóslásuk 76,6 százalékban
pontosnak bizonyult. A kutatók rámutattak, hogy ez nem ‘azt jelenti,
hogy a kiszolgáltatottság érzése rákot „okoz". Ezekben a nőkben volt
Személyiség, stressz és a rák
47
valami hajlam a méhnyakrákra, de hogy melyiküknél fejlődött ki, abban
szerepe volt a kiszolgáltatottságnak.
• Dr W. A. Green tizenöt éven át tanulmányozta a leukémiás és nyirokrá-
kos betegek pszichológiai és társadalmi tapasztalatait. Megfigyelte,
hogy a betegek élettörténetét az igazán fontos kapcsolat hiánya jellemzi.
Mind a férfiak, mind a nők számára a legnagyobb veszteséget az anya
halála, vagy annak fenyegetése jelentette, férfiak számára esetleg egy
olyan „anya figuráé", mint a feleség. Más, érzelmileg fontosnak számító
esemény nőknél a klimax és a költözés, férfiaknál az állásvesztés, a
nyugdíjazás vagy ezeknek a veszélye.
Greene arra következtet, hogy a leukémia és a nyirokrák kialakulásának
olyan környezet kedvez, amelyben a beteg a kétségbeesés, a reménytelenség
és a diszkontinuitás lelkiállapotát éli át, korábbi veszteségek és elválások kö-
vetkezményeként.
Más tanulmányok megerősítik LeShan leírását, hogy rákos betegek mi-
lyen nehézségek árán tudják kinyilvánítani negatív érzéseiket, és milyen
szükségük van a jóság látszatának fenntartására.
• Dr. D. M. Kissen megfigyelte, hogy a fő különbség azok között az erős
dohányosok között, akik tüdőrákosok lesznek, és azok közt, akik nem,
az, hogy az előbbieknél „gyengén fejlett az érzelmek kinyilvánításának
a képessége".
• E. M. Blumberg bebizonyította, hogy a daganatnövekedés mértékét bi-
zonyos személyiségvonások alapján meg lehet jósolni. A gyorsan növő
daganatok tulajdonosai kínosan igyekeztek jó benyomást kelteni. Ezek a
betegek állandóan védekeztek, mégis védtelennek bizonyultak az aggo-
dalommal szemben. Ráadásul többnyire visszautasították mások szere-
tetét, bármennyire is szükségük lett volna rá. A lassú növésű daganatok
tulajdonosai az érzelmi megrázkódtatásokat inkább voltak képesek elvi-
selni, és a feszültséget mozgásos tevékenység által kiadni. A gyorsan nö-
vő daganattal rendelkező betegeknek az okozott nehézséget, hogy nem
adhattak szabad folyást az érzelmeiknek, mert annyira vágytak jó be-
nyomást kelteni.
• Dr. B. Klopfer hasonló kísérletet végzett, amelyben a daganat típusát
(lassú vagy gyors növekedésű) személyiségprofilok alapján jósolta meg.
A változó tényező, amely alapján a kutatók a gyors növekedést megjó-
solták, az ego és a „valóság saját egyéni verziójának" védelme volt.
Klopfer úgy véli, hogy ha túl sok energiába kerül az ego és a beteg egyé-
ni életfelfogásának védelme, akkor a test nem rendelkezik kellő életerő-
vel ahhoz, hogy legyőzze a rákot.
48
A gyógyító képzelet
PÉLDÁK BETEGEINK ÉLETÉBŐL
Az idézett tanulmányokon kívül a saját betegeinkkel való tapasztalat sem
hagy igazán kétséget afelől, hogy létezik kapcsolat a különféle érzelmi állapo-
tok és a rák közt.
Az egyik legkorábbi tapasztalatunk még abból az időből származik, ami-
kor Cári a szakvizsgájára készült, és még nem dolgoztunk az ebben a könyv-
ben leírt módszerrel. Egy Betty Johnson nevű negyvenkét éves nő érkezett a
kórházba, előrehaladott veserákkal. Több mint egy éve megözvegyült, de to-
vábbra is a férje által hátrahagyott farmon élt és dolgozott. Egy feltáró operá-
ció kiderítette, hogy a rák a vesén kívül is terjed, és sebészetileg nem lehet
eltávolítani. Minimális dózisú sugárkezelést kapott, amelytől senki sem várt
komoly javulást. Majd hazaküldték a farmjára azzal, hogy pár hónapja van
még hátra.
Otthon a farmján azután beleszeretett az egyik ott dolgozó férfiba és ha-
marosan összeházasodtak. A közeli halál prognózisát tökéletesen cáfolva be-
tegségének öt évig nyoma sem volt. Ezután viszont második férje otthagyta,
miután teljes vagyonát felélte. Betty rákja heteken belül súlyosan kiújult, és
nemsokára bele is halt.
Úgy tűnik, gyógyulásában fontos szerepet játszott, hogy újra megházaso-
dott, a betegség kiújulását pedig az váltotta ki, hogy faképnél hagyták.
Nap mint nap találunk hasonló bizonyítékokat az érzelmi állapotok és a
betegség kapcsolatára az általunk látott emberek körében, és ennek eredmé-
nyeképpen megtanultunk sokkal jobban odafigyelni arra, amit a betegeink
mondanak Amikor a rákot még pusztán testi bajnak tartottuk, s a betegeink
lelki életükről meséltek, úgy álltunk hozzá, hogy azt megértéssel és együtt-
érzéssel kell fogadni, de nincs igazán köze a betegség lefolyásához. Amikor
megtanultuk, hogy az „egész emberen" múlik a betegség kimenetele, elkezd-
tünk nagyon is odafigyelni betegeink mondanivalójára. Az egyik beteg, akitől
sokat tanultunk, Millie volt.
Millie Thomas egyedülálló volt korai betegeink közül, mert meggyőződé-
se volt, hogy része van abban, hogy beteg lett. Az orvosa, egy mellkassebész
küldte hozzánk, miután végighallgatta Cári egyik előadását. Millió hetvené-
ves volt, de olyan szálfaegyenesen járt, hogy fiatalabbnak tűnt. Már korábban
megállapítottak nála rákot, s a beteg szövetet műtéttel eltávolították.
Millie azzal kezdte a beszélgetést, hogy bevallotta Cárinak, maga idézte
elő a betegségét, és attól fél, hogy most a betegség kiújulását vagy elterjedését
fogja okozni. Segítséget kért. Olyan egyenesen, értelmesen és meggyőző erő-
vel beszélt, hogy hirtelen nem is tudtunk mit mondani. Megkértük, mondja el
részletesebben történetét.
Millie elmagyarázta, hogy amikor hetven felé közeledett, és majdnem el-
érte a törvény szabta kötelező nyugdíjkorhatárt mint általános iskolai tanár-
Személyiség, stressz és a rák
49
' a diákjai elkezdték egyre jobban idegesíteni, és a munkája nem szerzett
többé örömet. Férje nem lévén, egy másik idős hölggyel lakott együtt, aki
most szintén egyre jobban idegesítette. Az egész kömyzete kezdett széthulla-
m Észrevette magán, hogy egyre többet dohányzik, és amikor leszívja a füs-
töt arra gondol, hogy már nem tart soká. Esténként, amikor lefeküdt aludni,
az a gondolat tudatosodott benne, hogy megint egy nappal kevesebb, sikerült
túljutnia még egy napon, és nem lesz már sokkal több belőlük. Ez az állapot
hónapokig tartott, folytatta a dohányzást és egyre depressziósabb lett. Köhög-
ni kezdett, majd köhögési rohamai lettek, végül vért köpött.
Amikor orvosához fordult, megállapították nála a tüdőrákot és megope-
rálták. A műtét után visszatért a depressziója és elkezdett aggódni annak a
lehetősége miatt, hogy újra előidézi betegségét, amely hite szerint eredetileg
is az ő aktív közreműködésével jött létre. Amikor megemlítette orvosának ezt
a félelmét, annak eszébe jutott Cári előadása, és elküdte hozzá konzultációra.
Millie volt az első betegünk, aki azt állította, hogy „beteggé tette magát",
és el tudta mesélni az egész gondolati folyamatot, amelyet átélt. Mivel koráb-
ban már részt vett pszichoterápiás kezelésen, jobban tudatában volt gondola-
tainak és érzéseinek, mint sok ember. Nagyon kis segítségre volt szüksége fél-
elme és depressziója legyőzéséhez.
Bár Millie egyedülálló volt abban, ahogyan hozzáfért saját belső énjéhez,
az a tapasztalatunk, hogy betegeink közül sokan - mihelyt megértették, hogy
az érzelmi állapotaik szerepet játszhattak betegségükben - hasonló gondola-
tokra és érzésekre tudnak visszaemlékezni. Gyakran felidézik, hogy azt kí-
vánták, bárcsak meghalnának, hogy kilátástalannak látták a helyzetet, és azt
gondolták, hogy a halál az egyetlen kiút. Ezek az érzések gyakran azért tértek
vissza, mert túlzott elvárásokat támasztottak velük szemben, vagy mert meg-
oldhatatlannak tűnő konfliktusuk támadt.
Sok betegünknél a konfliktus akkor jelentkezik, amikor felfedezik, hogy
férjüknek vagy feleségüknek viszonya van, különösképpen olyanoknál, akik-
nél a házassági tanácsadás nem jön szóba, vagy vallásosságuk miatt nem tud-
jak elfogadni a válás gondolatát, de mindazonáltal szabadulni szeretnének a
házasságból. Edith Jones esetében rendkívül élesen jelentkezett ez a problé-
ma. Rájött, hogy férje, hat gyerek apja, házasságon kívüli viszonyt folytat,
ügy érezte, ezt nem tudja elviselni, de elválni sem akart. Nem látott kiutat,
úgy érezte, csapdába esett. Rákja lett, és hamarosan meghalt. Edith számára a
halál jelentette a megoldást. Más nők esetleg valamilyen alapon folytatják a
házasságot, és megint mások „megengedik" maguknak a válást.
Számos férfibetegünknek a cégüknél dolgozó rokonai miatt támadt konf-
liktusa. Ilyen volt például Rod Hansen esete, aki saját maga fejlesztette kis
ceget komoly virágzó vállalkozássá. Szoros rokoni szálak alapján felvett egy
hozzátartozót a vállalatához és magas beosztásba helyezte. A rokon képtelen-
50
A gyógyító képzelet
nek bizonyult ilyen felelősségteljes munkát megfelelő szinten ellátni, és az üzl
let kezdett rosszul menni. A vállalkozás, melybe Rod szívét-lelkét beleadta,
nem jelentett örömet többé, elviselhetetlen probléma lett belőle, amelyre Rod
nem talált megoldást.
Egy évvel azután, hogy az üzlet romlani kezdett, Rodnál megállapították
a rákot. Miután egy ideig velünk dolgozott a klinikán, megtanult direkt mó-
don szembenézni a problémákkal. Egy ponton tényleg elbocsátotta a rokont,
de később visszavette és egy alcsonyabb, de képességeinek jobban megfelelő
beosztásba helyezte.
Egy másik olyan minta, ami rákos betegeknél gyakran előfordul, az olyan
asszony élete, aki belefektette összes érzelmi energiáját és fizikai energiáinak
jó részét a családjába. Mint sofőr, szakácsnő,bejárónő és nevelőnő, June Lar-
sen napjai négy gyermeke mellett másból sem álltak, mint balettórákból, ze-
neórákból, focimeccsekkből, tizenéves házibulikból és szülői értekezletekből.
Mivel férje egy nagyvállalatnál volt vezető beosztásban és sokat utazott, szin-
te kizárólag ő foglalkozott a gyerekneveléssel. Amikor visszatekintett azokra
az évekre, bevallása szerint csak a gyerekek kötötték össze őt a férjével.
Amint a gyerekek egyenként felnőttek és elkerültek otthonról, egyetemre
mentek vagy megházasodtak, June minden alkalommal elcsüggedt, rövid
időre kétségbeesett, majd újult erővel vetette magát megmaradt gyermekei-
nek nevelésébe. Amikor az utolsó gyerek is az egyetemre került, úgy érezte,
„mintha az életemnek egy részét kihasították volna belőlem". Nagyon nyo-
mott hangulatba került, és nem tudta, mit kezdjen az idejével. A férjétől köve-
telt sokkal több figyelmet, amit viszont a férje vett zokon. Semmi sem tudta
jobb kedvre deríteni, és egy éven belül megállapították nála a mellrákot csont-
áttétellel.
June elsődleges identitása alapvetően a gyerekeihez kötődött. Amikor sa-
ját magára lett hagyatva, rájött, hogy képességei nagy részét a mások iránti
gondoskodás képezi, és nem a saját igényeinek kielégítése. Úgy érezte, el kell
fogadnia, hogy házasságából nem sok maradt. S bár a tényleges külső stressz-
hatás, az a csapás, hogy utolsó gyereke is elkerült az egyetemre, nem tűnik
súlyosnak, mégis teljesen betett annak a szerepnek, mely évekig meghatározó
volt életében.
June helyzete annyira tipikus, hogy sok hasonló beteggel találkoztunk és
megfigyelhettük, hogyan regálnak erre a fajta stresszhatásra. Néhány nőnek
sikerül új identitást kialakítania a családanyai mellett. Sok esetben restauráló-
dott a házasság és újra megtelt értelemmel. Tapasztalatunk szerint, azok a nő-
betegek, akik képesek erre az átmenetre és új szerepet vállalnak vagy helyre-
állítíhak fontos kapcsolatokat, nemcsak tovább élnek - néhányuk teljesen
meggyógyult -, hanem teljesebb és aktívabb is lesz az életük. Olyan nők és
férfiak számára, akik igen aktív pályán mozogtak, a nyugállományba vonulás
számos komoly problémát okoz. Sam Brown, vállalati menedzser nem na-
Személyiség, stressz és a rák
51
akart visszavonulni hatvanöt éves korában, de ez annyira bevett gya-
®y°]at volt a vállalatánál, hogy eszébe sem jutott megkérdőjelezni. Miután vé-
lett a búcsúpartiknak, Sam egyre jobban unta magát, és depressziós lett.
Vállalatánál fontos ember volt, megvolt a maga súlya. Most úgy érezte, kisebb
kaliberű ember lett. Ha megkérdezték, mivel foglalkozik, és azt válaszolta,
hogy nyugdíjas, nem csillant az emberek szemében érdeklődés. Ráadásul hi-
' n t neki a munkájával járó izgalom és hiányoztak az alkalmankénti üzleti
utak. Bár fel volt készülve anyagilag a nyugállományba vonulásra, az infláció
miatt csökkent az életszínvonala.
Tovább súlyosbította a dolgokat, hogy Sam és felesége az évek során elég-
gé eltávolodtak egymástól. Az eddig (míg napjai nagy részét a hivatalban töl-
tötte) rejtve maradt konfliktusok most a felszínre törtek, és Samnek nem volt
hova menekülnie felesége növekvő panaszáradata elől. Rájött, hogy korábbi
önbizalmát teljesen vállalati munkájának köszönhette, és nélküle haszonta-
lannak és semmittevőnek érezte magát. Azon kezdett morfondírozni, hogy el-
ért-e egyáltalán valamit az életben. Végül, mikor több barátja meghalt nem
sokkal visszavonulásuk után, Sam egyre többet gondolt a halálra. Nyugállo-
mányba vonulása után tizennégy hónappal bélrákot állapítottak meg nála.
A stressz eddig tárgyalt forrásain kívül (házastárs elvesztése, anyagi ne-
hézségek, nem kívánt nyugdíjazás, üzleti kudarcok, életcél elvesztése, amikor
a gyerekek elkerülnek otthonról, házasság megromlása) van még egy stressz,
mely gyakran jelen volt betegeink életében a rák kialakulása előtt, és amely
azt az elnevezést kapta, hogy „mid-life krízis", azaz válság vagy fordulópont
az élet derekán.(A kilencedik fejezetben részletesen megvizsgálunk egy ilyen
esetet.)
A BETEGSÉG PSZICHOLÓGIAI FOLYAMATA
Ezek az esetek példázzák, hogy miféle konfliktusokkal kellett betegeink-
nek szembenézniük a betegségük kezdetét megelőző hónapokban. Saját ta-
pasztalataink és mások kutatási eredményei alapján a rák kialakulását gyak-
ran megelőző pszichológiai folyamat öt lépését azonosítottuk:
1. Bizonyos élmények hatására az egyén még gyerekkorában úgy dönt, hogy ilyen
vagy olyan ember lesz. Majd nem mindenki vissza tud emlékezni gyerekkorából
egy olyan esetre, amikor a szülei olyasmit csináltak, ami neki nem tetszett, és
akkor megfogadta: „Ha felnövök, én egészen másként fogom csinálni." Vagy
olyan esetre, amikor valamilyen vele egykorú vagy felnőtt olyasmit csinált,
arnit nagyra értékelt, és akkor megfogadta, hogy ő is ilyen lesz, vagy így fog
viselkedni, ha mód jában áll.
Sok ilyen gyerekkori döntés pozitív és jótékony hatással van egész éle-
tünkre. Sok viszont nem. Néhány esetben ezeket a döntéseket traumatikus és
fájdalmas tapasztalatok előzték meg. Ha például gyerekek szüleiket csúnyán
52
A gyógyító képzelet
veszekedni vagy verekedni látják, úgy dönthetnek, hogy az ellenérzések kife.
jezésre juttatása rossz. Következésképpen azt a szabályt állítják fel maguk-
nak, hogy mindig jónak, kedvesnek és vidámnak kell lenniük, függetlenül a
tényleges érzéseiktől. Az a meggyőződés, hogy szeretetet és jóváhagyást a
családban csak akkor kapunk, ha „csupa báj" valakik vagyunk, életünk végé-
ig megmaradhat, még akkor is, ha emiatt kínlódás az egész.
Más esetben a gyerek már korán eldönti, hogy felelősséget kell vállalnia
mások érzéseiért, és valahányszor valaki boldogtalan vagy szomorú körülöt-
te, az ő feladata segíteni, hogy jobban érezzék magukat. Nincs kizárva, hogy
ez a legjobb elhatározás, amire az adott időpontban egy gyerek juthat, mert ez
segít neki túljutni számos nehéz helyzeten. Felnőtt korban azonban ezek a be-
illeszkedéssel kapcsolatos elhatározások már nem felelnek meg az adott hely-
zetnek, hiszen megváltoztak a körülmények.
Minket ebből legjobban az érint, hogy egy gyerekkori elhatározás korlá-
tozza a stresszel való megbirkózás lehetőségeit. Felnőtt korban ezek a gyerek-
kori elhatározások már nem tudatosak. Annyiszor csináltunk valamit egyféle-
képpen, hogy elvész annak a tudata, ezt valamikor egy elhatározás szülte, és
létezik más választás. Hacsak nem születik új döntés, ezek az elhatározások
lesznek életünk játékszabályai. Minden szükségletünk kielégítése, minden
problémánk megoldása ezen kora gyerekkori elhatározások korlátái közt tör-
ténik.
Legtöbbünk hajlamos úgy tekinteni magára, hogy „ilyen vagyok, és kész".
Ha viszont elhatározásaink története tudatosodik, lehetőség van új döntések-
re.
2. Az egyént megingatja egy sor stresszes élethelyzet. Kutatásaink és a szakiro-
dalom is azt mutatják, hogy a nagy stressz gyakran előfutára a ráknak. Sok-
szor többféle stressz éri az illető., rövid idő alatt. Azok a stresszhelyzetek a
kritikusak, melyek az egyén identitását veszélyeztetik. Ilyen lehet a házastárs
vagy a szeretett személy halála, a nyugdíjazás, egy fontos szerep elvesztése.
3. Ezek a stresszek olyan terhet jelentenek, amellyel az egyén nem tud megbirkóz-
ni. És nemcsak a stresszek jelentik a terhet, hanem az, hogy az egyén nem tud
megbirkózni velük, miután adottak lévén a „szabályok", hogy hogyan kell
viselkedni, és adott a gyerekkorban vállalt szerep. Egy közeli kapcsolatokat
magának megengedni képtelen ember számára, aki elsősorban munkájában
találja meg élete értelmét, a kényszerű nyugállományba vonulás olyan hely-
zet, mellyel nem tud megbirkózni. Az a nő, akinek azonosságtudata alapvető-
en férjéhez kötődik, nem bír megbirkózni a helyzettel, ha rájön, hogy férjének
viszonya van. Az az ember, aki megtanulta, hogy ritkán fejezze ki érzéseit,
beszorítva érzi magát egy olyan helyzetben, amely csak nyílt fellépéssel hoz-
ható rendbe.
4. Az egyén nem lát lehetőséget arra, hogy változtasson a cselekedeteit meghatá-
rozó szabályokon, ezért csapdában érzi magát, és tehetetlen. Mivel az „így a helyes"
Személyiség, stressz és a rák
53
tudattalan elhatározása jelentős részét képezi azonosságtudatuknak, ezek az
mberek nem látják, hogy a változtatás lehetséges, sót azt érezhetik, hogy ha
‘ lentósen változnak, elveszíthetik az identitásukat. Majdnem minden bete-
günk elismeri, hogy volt egy időszak a betegség kezdete előtt, amikor lehetet-
te nek érezte magát, nem tudta megoldani problémáit az életben, és azt vette
észre magán, hogy „feladja".
5. Az egyén eltávolodik a problémájától, amely állandósul és megmerevedik. Ab-
ban a pillanatban, hogy nincs remény, az egyén csak „helyben fut", és nem is
várja, hogy eljusson valahová. A felszínen úgy tűnhet, hogy jól megbirkózik
az élettel, de belső életének nincs többé értelme, legfeljebb a konvenciók fenn-
tartása. Súlyos betegség vagy a halál megoldást, kiutat, a probléma elodázá-
sát jelenti. Sok betegünk vissza tud emlékezni egy ilyen történéssorra, sok
más betegünk viszont nincs ennek tudatában. Legtöbbjük azonban emlékszik,
hogy érzett tehetetlenséget és reménytelenséget néhány hónappal a betegség
kezdete előtt. Ezek az érzések nem okozzák a rákot, hanem megengedik kifejlő-
dését.
Az életről való lemondás, a küzdelem feladása valamilyen módon beavat-
kozik az immunrendszer működésébe, és a hormcnegyensúly megváltozása
által rendellenes sejtek termeléséhez vezethet. Megteremti a testben a rák ki-
fejlődéséhez alkalmas körülményeket.
A leglényegesebb, hogy ne felejtsük el: mi magunk teremtjük meg életünk
eseményeinek értelmét. Az egyén, aki magára vállalja az áldozat szerepét,
olyan értelmet ad élete eseményeinek, amely bizonyítja, hogy nincs remény.
Mindannyian választunk, ha nem is mindig tudatos szinten, a lehetséges reak-
ciók közül. A stressz mértékét az az értelem határozza meg, melyet mi tulaj-
donítunk neki, és azok a szabályok, amelyeket magunknak felállítottunk,
hogy megbirkózzunk velük.
E folyamat leírásával nem az a célunk, hogy bárki is bűnösnek érezze ma-
gát vagy megijedjen, mert az csak rontana a helyzeten. Inkább azt reméljük,
hogy azáltal, hogy látja magát ebben a pszichológiai folyamatban, rá fog éb-
redni, hogy itt a cselekvés ideje, és változtatásokat fog eszközölni életében.
Ahogy az érzelmi állapotoknak szerepük van a betegség kialakulásában,
ugyanúgy szerepük van az egészség megőrzésében is. Ha tudomásul veszi
saját részvételét a betegség létrejöttében, azzal azt is elimeri, hogy hatalmában
a 1 részt venni egészsége visszaszerzésében, és akkor már meg is tette az első
epést afelé, hogy újra jól legyen.
gyógyulóban
Eddig a megbetegedés általunk azonosított és megfigyelt pszichológiai lépé-
seit irtuk le. Nem szabad lebecsülni a jelentőségét annak, hogy ezeknek a lépések-
ne a többsége nem tudatos, a beteg nincs tudatában annak, hogy ő tevékenyen
54
A gyógyító képzelet
vett volna részt. A betegség felé kanyargó spirál pszichológiai lépéseit csak azért
magyaráztuk el, hogy megteremtsük azt az alapot, ahonnan a beteg elindulhat a
gyógyulás felé tartó spirál lépcsőfokain.
A betegsége kifejlődése során bejárt spirál tudatosítása által sok betegünk
megteszi az első lépést, és megváltoztatja betegsége irányát. Majd hozzáállásuk
és viselkedésük megváltoztatásával át tudják billenteni a mérleget az egészség
irányába.
A gyógyulás felé vezető, felfelé tartó spirál négy pszichológiai lépését figyel-
tük meg:
1. Az eletet veszélyeztető betegség diagnózisával az egyén új perspektívából látja prob-
lémáit. Szembenézve a halállal az élet sok szabálya kicsinyesnek és jelentéktelen-
nek tűnik. Valójában a fenyegetés ad az egyénnek engedélyt, hogy olyan dolgo-
kat csináljon, amelyeket korábban nem tartott megengedhetőnek. A visszatartott
dühöt, az ellenséges érzelmeket most ki lehet fejezni, a saját szempontokat szem
előtt tartó (asszertív) viselkedés zöld utat kap. A betegség következtében szabad
nemet mondani.
2. Az egyén eldönti, hogy megváltoztatja viselkedését, és hogy másfajta ember lesz
belőle. Mivel a betegség gyakran felfüggeszti a szabályokat, hirtelen választási le-
hetőségek nyílnak. Ahogy az egyén viselkedése megváltozik, látszólag megold-
hatatlan konfliktusok esetében megoldás mutatkozik. Az egyén elkezdi látni,
hogy rajta múlik, megbirkózik-e a problémáival. Felfedezi, hogy nem dőlt össze
a világ, mikor megszegte a régi szabályokat, és az identitása sem veszett el azzal,
hogy megváltozott a viselkedése. így nagyobb a cselekvési szabadság, és nagyob-
bak az élet erőforrásai. A depresszió gyakran elmúlik, amikor elfojtott érzéseinket
szabadjára eresztjük, és nő a rendelKezésre álló lelki erőnk.
Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján az egyén úgy határoz, hogy másfajta
ember lesz belőle; a betegség ad engedélyt a változásra.
3. A testi folyamatok válaszolnak a remény érzésére és a megújult életkedvre, az új
lelki állapottal, együtt egymást erősítik. Az új remény és az életkedv olyan testi folya-
matokat indít el, amelyek az egészség javulását eredményezik. Mivel a lélek, a
test és az érzelmek egy rendszerként működnek, a lelkiállapot változásai testi
szinten is megnyilvánulnak. Ez egy szakadatlan ciklus, mert a javuló testi állapot
növekvő reményeket ébreszt, amelyek további testi javulást hoznak. E folyamat-
nak részletesebb magyarázata a 7. fejezetben - (1., 2. ábra).
A legtöbb esetben ennek a folyamatnak hullámvölgyei is vannak. A beteg ál-
lapota szépen javul, egészen addig, míg megújult egészsége folytán szembe nem
kerül valamelyik pszichológiai konfliktusmezővel. Ha például a konfliktus a
munkával kapcsolatos, a betegség ideiglenesen megszüntette ezt, mert a beteg
fizikailag képtelen dolgozni. Amikor azonban a testi erő visszatér, a beteg ismét
szembe kerül a stresszt okozó élethelyzettel. Általában nehéz időszak ez, még
megújult reményekkel, másfajta önképpel és a probléma újszerű megközelítésé-
vel is.
Személyiség, stressz és a rák
55
Előfordulhat időleges visszaesés, míg a beteg nem szerez elég önbizalmat, hogy
megbirkózzon a helyzettel.
4. A gyógyult beteg a „jónál is jobban" van. Kari Menninger, a Menninger Klinika
alapítója ír olyan betegekről, akik felgyógyultak valami rövid elmebetegségből,
és gyakran a „jónál is jobban" lettek, azt értve ezalatt, hogy a visszaszerzett érzel-
mi, egészségi állapot valójában felülmúlja azt, melyben a betegségük előtt „jól"
voltak. Nagyon hasonlót lehet megfigyelni azoknál a betegeknél, akik saját tevé-
keny részvételükkel gyógyultak fel a rákból. Nagy a lelkierejük, az önképük po-
zitív, és megvan bennük az az érzés, hogy sorsukat a kezükben tartják. Ez mind a
lelki fejlődés egy magasabb szintjére utal Sok beteg, aki aktívan részt vett gyó-
gyulásában, sokkal pozitívabban áll hozza az élethez. Meggyőződésévé vált
hogy a dolgok jól fognak alakulni, és ő nem áldozat többé.
6. FEJEZET
A RÁKKAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK ÉS
HATÁSUK A GYÓGYULÁSRA
Legtöbben ismertünk vagy hallétünk már olyan, élete teljében lévő, nyil-
vánvalóan egészséges emberről, aki majdnem azonnal meghalt, miután meg-
állapították, hogy rákos. Az ilyen beteget annyira megfélemlíti a rákos diag-
nózis és olyan negatív elvárásai vannak túlélési képességeivel kapcsolatban,
hogy néha már el sem hagyja a kórházat a diagnózis megállapítása után. A
beteg állapota sokkal gyorsabban romlik, mint amire az orvosok számítottak.
Az ilyen eseteket az orvosok úgy magyarázzák, hogy a beteg „feladta a küz-
delmet", vagy elvesztette „élni akarását".
Sok doktornak volt olyan esettel is dolga, amikor a beteg pozitív elvárá-
sokkal nézett a gyógyulás elébe, és szokatlanul gyorsan felgyógyult. Ilyenkor
az orvosi kezelés érdemének tudták be, hogy a beteg egészsége visszatért.
Általában véve az emberek hamarabb hiszik el, hogy létezik kapcsolat a halál
és a negatív elvárások között, mint hogy létezik ilyen kapcsolat a pozitív várako-
zás és a gyógyulás között. Szerintünk az orvostudomány azért nem ismerte el a
pozitív elvárások jelentőségét oly mértékben, mint a negatívakét, mert gyakran
szinte lehetetlen megmondani, hogy a beteg a körülötte levők kedvéért beszél
bizakodva vagy igazi érzéseit tükrözik megnyilvánulásai. Amikor egyes betegek
szóban nagyon bizakodók, és azt mondják, hogy ők nem fognak meghalni, hogy
„két menetben kiütik ezt a nyavalyát", de ki sem kelnek az ágyból és a fejükre
húzzák a takarót, nem járnak többé dolgozni vagy más, kijelentéseikkel össze
A rákkal kapcsolatos elvárások és hatásuk a gyógyulásra 57
módón viselkednek, számunkra nyilvánvalóvá válik, nem hi-
nT dárdán hogy meg tudnak gyógyulni.
szik szuai / nin° s kizárva, hogy a negatív elvárásaikat viselkedésükkel eláruló
ncsenek tudatában sem ezeknek az elvárásoknak, sem a ráktól való fé-
bete?'L 'amely abból fakad, hogy barátaik vagy hozzátartozóik haltak meg
lelmU betegségben, továbbá ezt erősíti egész kultúránk alapvetően pesszimista
ebbe?aete Mi megtanultuk a betegeink cselekedeteiből és szavaiból kiolvasni,
^rejtőzik a lelkűk mélyén, és ezt nagyon komolyan vesszük. Szilárd meggyőző-
ünk hogy a beteg hite a kezelés hatékonyságában és teste természetes védel-
mbrendszerének erejében - a negatív vagy pozitív elvárás - döntően meghatároz-
za a betegség kimenetelét.
AZ ÖNMEGVALÓSÍTÓ JÓSLAT
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy vannak önmagukat beteljesítő jósla-
tok. Mivel számítunk valaminek a bekövetkeztére, viselkedünkkel növeljük
az esélyét, hogy az valóban bekövetkezzék. Úgy viselkedünk, hogy számítá-
sunk beváljon. Ha például egy beteg arra számít, hogy meg fog gyógyulni,
valószínűleg beveszi a gyógyszerét, betartja az előírt étrendet, és ezzel növeli
a javulás esélyét. Ha arra számít, hogy meg fog halni, valószínűleg nem fogja
igazán hasznosnak érezni az orvosa által számára jónak ítélt dolgokat. Ez az
egyszerű példa megvilágítja az önmegvalósító jóslat egyik alapvonását, az
„önerősítő ciklust": az ember számít a sikerre, ettől az bekövetkezik, ami bizo-
nyítékul szolgál arra nézve, hogy az eredeti számítás helyes volt. Másrészről,
ha kudarcra számít az ember, az vonzza a negatív végkifejletet, ami ha bekö-
vetkezik, igazolja a negatív elvárást. Az elvárás által kiváltott végeredmény
mindkét esetben igazolja az eredeti elvárás jogosságát. Az elvárás, akár pozi-
tív, akár negatív, egyre határozottabb lesz, és a kör újra és újra bezárul.
Az önmegvalósító jóslatoknak az objektívnek tartott tudományos kísérle-
tekre gyakorolt hatását pszichológiai kutatások bizonyították. Egy kísérletben
dr. R. Rosenthal állatkísérleteket végző hallgatóknak azt állította bizonyos
patkányokról, hogy azok különlegesen okosak és pillanatok alatt kijutnak az
útvesztőből, míg más patkányokról, hogy elég tompa agyúak és nehezen
vagy alig fognak kijutni onnan. Valójában intelligenciájuk vagy előzetes telje-
sítményük alapján nem volt különbség a patkányok közt. Mégis, amikor a
patkányfuttatás eredményét értékelték, kitűnt, hogy az intelligensnek tartott
patkányok lényegesen jobban futottak, mint a tompa agyúnak minősített pat-
kányok. A magától értetődő magyarázat az, hogy a hallgatók másként bántak
az intelligens patkányokkal. Talán jobban odafigyeltek rájuk, valahányszor
^zok kijutottak az útvesztőből, ami arra késztette őket, hogy jobb eredményt
erjenek el, mint azok, amelyektől gyenge teljesítményt vártak.
58
A gyógyító képzelet
Rosenthal és munkatársai az elvárásokkal kapcsolatban hasonlóan me„
hökkentő eredményeket értek el egy kaliforniai iskolakörzet gyerekeivel vég
zett kísérletben. Az iskolaév elején tizennyolc általános iskolai osztálybH
osztottak ki a tanulóknak egy nem verbális intelligencia tesztet. A tanárokrjH
elmondták, hogy a teszt alapján meg lehet jósolni, melyik gyerek fog intellek,
tuálisan kivirágozni. A gyerekek húsz százalékát Rosenthal találomra - nem J
teszteredmények alapján - választotta ki, és a tanárokat úgy tájékoztatta
hogy ezek a gyerekek fognak várhatóan szellemileg nagyot fejlődni a követi
kező évben. A különbség a ki álasztott tanulók és a kontrollcsoport közt csak
a tanárok fejében létezett, a bennük keltett várakozás révén. Mégis, amikor a
gyerekeket nyolc hónap múlva újra tesztelték, a találomra kiválasztott „bim-
bózó tehetségeknek" magasabb lett az intelligenciahányadosa, mint a kont-
rollcsoportban levőké.
Ezzel együtt további kísérletek is bebizonyították, hogy a tanárok öntudat-
lanul is másként bánnak egyes diákokkal, mint másokkal. Melegebb emberi
légkört teremtenek számukra, jobban reagálnak a tanulók teljesítmenyére,
magasabb színvonalú anyagot adnak le nekik, és több lehetőséget iztosí-
tanak arra, hogy kérdezzenek vagy feleljenek. Ez a felfedezés azért jelentős,
mert megmutatja, hogy a viselkedésben való öntudatlan változásokat eredi
ményező különféle elvárások milyen döntő módon befolyásolhatják a vég-
eredményt.
A pozitív gondolkodás hatását Cárinak egy, a Travis légibázison, az ame4
rikai légierőnek a nyugati partvidéken lévő legnagyobb egészségügyi köz-;
pontjában, százötvenkét rákos beteggel végzett kísérlete is megerősítette. Öt
ápoló és orvos rangsorolta a betegeket a kezeléshez való hozzáállásuk alap-
ján, és értékelte, hogyan reagálnak a kezelésre tizennyolc hónapon keresztül
Az eredmények egyértelműek voltak: a pozitív hozzáállásé betegek jobban
regáltak a kezelésre, a negatív hozzáállásúak gyengébben. A százötvenkettő-
ből csak két negatív hozzáállású beteg reagált jól a kezelésre.
Ennek a kísérletnek a jelentősége abban áll, hogy bebizonyította, a kezefe's-
hez való pozitív hozzáállás alapján pontosabban megjósolható, melyik beteg fog a ke-
zelésre jól reagálni, minta betegség súlyossága alapján. Vagyis a súlyos prognózis-
sal, de pozitív hozzáállással induló betegeknek inkább javult az állapota, mint
a kevésbé súlyos prognózissal, de negatív hozzáállással induló betegeké. Rá-,
adásul azok a betegek, akik pozitívan vélekedtek a kezelésükről, kevesebb
mellékhatásról számoltak be.
Az elvárásoknak negatív hatása is lehet. Erre szintén egy Fort Travis-i ta-
pasztalat tanított meg minket. A légibázison a csendes-óceáni partvidék min-i
den részéről érkező betegeket gyógyítottak, köztük számos középkorú 'apán
beteget is. S bár ők is a szokásos sugárterápiát kapták ugyanabban a dózis-
ban, mint a többi, nem japán beteg, kiterjedt, kellemetlen mellékhatásoktól
szenvedtek, melyeket a kezelés nem indokolt.
A rákkal kapcsolatos elvárások és hatásuk a gyógyulásra 59
közülük, egy nyugalmazott őrnagy, katonai pályafutásának befejezése
Egyik életben tett szert komoly pozícióra. Tudomásunk szerint a diagnó-
^J^lőzően erős akaratú, független, és felelősségteljes ember volt, aki nem
zisát & sugárterápia kezdete óta viszont szinte nyomorék lett, s mond-
hOíl3ttneki bárki bármit, még a legalapvetőbb dolgokat sem volt hajlandó magá-
hal° csinálni. Állapota vészesen romlott. Beszéltünk vele érzéseiről, és óvatos
kérdezgetés után kiderült, hogy a második világháború óta mélységesen fél a su-
gárzástól. Hirtelen rádöbbentünk, hogy japán betegeink elképzeléseit a sugárzás-
ról - valószínűleg tudatalatti szinten - az atombomba alakította ki. Egy középko-
rú japán számára, aki átélte Hiroshima és Nagasaki elpusztítását, a sugárzás
mindörökre egyet jelent a halállal és a pusztulással.
Részletesen megbeszéltük vele, hogy mi a különbség az atombomba sugárzá-
sa és a sugárterápia közt. Szinte lehetetlennek tűnt a kezelés hatásával kapcsola-
tos elképzeléseit befolyásolni. Világossá vált, hogy negatív elvárásai hozzájárul-
nak állapota romlásához.
Gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni a kezeléssel elkerülhetetlenül
együtt járó és társított mellékhatásokat a beteg elképzelései által kiváltottaktól.
Az émelygés például gyakori melléktünete egyes gyógykezeléseknek, de sok be-
teg már útban a kórház felé émelyeg. Joggal merül fel a kérdés: a kezelés váltja ki
az émelygést, vagy a beteg hiedelme?
A RÁKKAL KAPCSOLATOS NEGATÍV TÁRSADALMI
HIEDELMEK - ÉS HATÁSUK
Tapasztalataink drámai módon igazolják a negatív elvárások erejét. Ez az
erő akkor különösen ijesztő, amikor figyelembe vesszük, melyek a társada-
lmunkban általánosan elfogadott elképzelések a rákról, és ezek milyen való-
színűsíthető hatással vannak a rákos betegekre. Kissé leegyszerűsítve, társa-
dalmunk rákkal kapcsolatos hiedelmei a következők:
1. A rák a halál szinonimája.
2- A rák olyasvalami, ami kívülről csap le az emberre és nincs remény rá, hogy
ellenőrzése alá hajtsa.
• A gyógykezelés - legyen az sugárterápia, gyógyszeres vagy sebészeti be-
avatkozás - drasztikus és negatív, és gyakran még káros mellékhatásai is
vannak.
Ha az elvárások hatásukkal hozzájárulnak a végkifejlethez, akkor ezek a
arsadalmi hiedelmek nagyon negatívan hatnak. A napi sajtóban és a hetila-
P° bán rendszeresen történeteket olvashatunk olyan emberekről, akik bele-
altak a rákkal vívott hosszú és hősies harcba. E történetek egyértelmű sugal-
60
A gyógyító képzelet
lata az, hogy milyen bátrak voltak ezek az emberek. A mondanivaló rejtM
része pedig az, hogy az „elkerülhetetlen" halállal szemben voltak bátrak
Gyakran, amikor az emberek olyasvalakiről beszélnek, akinek rákja vafl
megváltozik a beszélgetés hangneme, kínos csend keletkezik, a hallgatóság
félrenéz - mindenki azt sugallja, hogy az illető halála csak idő kérdése.
A rákos betegek természetesen nagyon érzékenyen reagálnak a negatív
üzenetre. Sokan beszámolnak arról, hogy barátaik - miután tudomást szere*,
nek a betegségükről - elkerülik őket, szemmel láthatóan nem tudva, hogyan
viszonyuljanak hozzájuk, hiszen „gyakorlatilag már meg is haltak". Mások
főként azért kerülik a rákos betegeket, mert nem akarnak a halálra gondolni,
vagy mert azt hiszik, hogy el lehet kapni.
A negatív elvárásoknak ezt a tragikus együttesét nemcsak a barátok és a
rokonok, hanem időnként az orvosi szakma is közvetíti. Az orvos, aki koráb-
ban mindent megértett és mindig voltak szakszerű válaszai, most a rákosnak
diagnosztizált beteg jelenlétében könnyen botcsinálta filozófusnak tűnhet, aki
közhelyekkel próbálja vigasztalni betegét az általa elkerülhetetlennek tartott
halál árnyékában. Sokszor azzal mondja legtöbbet a betegének, hogy igyek-
szik elkerülni a kérdéseit. Egy beteg elmesélte, hogy jött oda hozzá orvosa
beszámolni a szövettani vizsgálat eredményéről. Az orvos nem ment be iga-
zán a szobába, az ajtó mellett a falat támasztva, sietve megmondta betegének,
hogy rákja van, további kezelésre van szükség, és hogy egy másik orvos keze-
li majd. És gyorsan elhagyta a szobát. Természetesen a beteg ért az orvos szó-
beli és nem verbális közléseiből. Az üzenet egyértelmű: a beteg meg fog halni.
Amit itt elmondtunk, azzal nem más orvosokat vagy a beteg elcsüggedt
barátait vagy családját akarjuk elítélni, csak tényeket írunk le. Nagyon is em-
lékszünk még azokra az időkre, amikor a mi negatív elvárásaink növelték a
beteg kiszolgáltatottságérzését. Minden negatív elvárásnak, mely a mellékha-l
fásokra, a szenvedésre és a halálra vonatkozik, az a sajnálatos eredménye,
hogy könnyen önmegvalósító jóslattá válhat. Más hiedelmek és várakozások
viszont más eredményre vezethetnek.
A POZITÍV HIEDELMEK RENDSZERÉNEK MEGTEREMTÉSE
Rákos betegeket arra kérni, hogy hiedelmeiket, saját betegséggel kapcsola-
tos félelmeiket környezetük negatív elvárásai dacára megváltoztassák és
megértsék, hogy képesek felgyógyulni és teljes, örömteli életet élni, nem keve-
sebb, mint arra kérni őket, hogy nagy bátorságról és személyes erőről tegye-
nek ismételten tanúbizonyságot. Összes tapasztalatunk mégis arról tanúsko-
dik, hogy sok rákos beteg képes ilyen erőre és bátorságra. Mi azzal próbálunk
nekik legelőször is segíteni, hogy a társadalom negatív hiedelmeit pozitívak-
kal próbáljuk ellensúlyozni. A két különböző elképzelésrendszert a következő
tábla mutatja:
A rákkal kapcsolatos elvárások és hatásuk a gyógyulásra
61
2. TÁBLÁZAT
NEGATÍV ÉS POZITÍV HIEDELMEK
— ^GATÍV E'A'ARÁSÍJK
1. A rák a halál szinonimája
2. A rák olyasvalami, ami
kívülről csap le az emberre
és nincs remény rá, hogy
ellenőrzése alá hajtsa.
3. A gyógykezelés drasztikus
és hatástalan, és gyakran
káros mellékhatásai vannak.
POZITÍV ELVÁRÁSOK
1. A rák olyan betegség,
melybe bele lehet halni, de
ki is lehet gyógyulni belőle.
2. A test saját természetes
védelmi rendszere bármi
által okozott ráknak
a halálos ellensége.
3. A gyógykezelés komoly
szövetséges lehet, „támasz
a bajban," támogatja a test
védelmi rendszerét.
A „pozitív elvárások" között felsorolt hiedelmek, mint már bemutattuk, a
modern tudomány által bizonyítottak, tehát sokkal megalapozottabbak, mint
a „negatív elvárások". Ha azonban meg akarjuk győzni az embereket, hogy
cseréljék fel negatív hiedelmeiket pozitívakkal, az a nehézség merül fel, hogy
általában negatív élményeik vannak, s ezek igazolják az elképzeléseiket.
Ilyenkor úgy tűnik, azt kérjük, hogy tagadják meg saját tapasztalataikat, és
olyasmiben higgyenek, ami nem egyeztethető össze azzal, amit „tudnak". A
mi álláspontunk szerint azok a negatív tapasztalatok, amelyeket ezek az em-
berek szereztek, nem elkerülhetetlenek; ezeket részben az eredendő negatív
elvárások alakították és váltották ki.
Ugyanazzal az erővel, amellyel negatív tapasztalatainkat alakítjuk ki, lét-
rehozhatunk pozitívakat is. És jóllehet az elvárások játszotta szerepnek van-
nak korlátái, azt senki sem tudja, hol vannak ezek. így hát vitathatatlanul
jobb, ha az elvárások a rákos beteg érdekeit szolgálják, mint fordítva.
Néhány olvasó azt hiheti, hogy mivel neki is negatív elvárásai vannak,
ebből biztosan valami rossz származik majd. Ez nem így van. Rengeteg bete-
günk negatív elvárásokkal indult, és megtanult pozitívakat kialakítani. Az el-
várások megváltoztatásának első és legfontosabb lépése annak tudatosítása,
hogy ki miben hisz, és mi ennek a potenciális hatása. Ehhez egyébként ennek
a fejezetnek az elolvasása is elég. A továbbiakban (14. fejezet) lépésről-lépésre
eirjuk, milyen módszerrel segítjük betegeinket pozitív elvárások kialakításé-
62
A gyógyító képzelet
A „csalóka" remény kérdése
Néha megkérdezik tőlünk, nem adunk-e csalóka reményt a betegeknek. Mi
azt válaszoljuk: nem, mi reális reményeket adunk nekik. A mi módszerünk
nem garantálja a gyógyulást. A „csalóka reménnyel" kapcsolatos kérdés
azonban azt sugallja, hogy az embernek nem szabad reménykednie, ha jó esé-
lye van rá, hogy csalódni fog. Az ilyen elképzelés nem alkalmas arra, hogy
vele teljes életet éljen az ember vagy elbánjon az életét fenyegető veszéllyel. I
A házasság esetében sincsen garancia arra, hogy az boldog és kiegyensú-
lyozott lesz. Ha azzal az elvárással megyünk bele: biztos, hogy tönkre megy,
feltétlenül növeljük a tönkremenés esélyét. A pozitív elvárás nem garantálja a
házasság sikerét, de növeli a valószínűségét és javítja a kapcsolat minőségét. I
Könyvünk első lapjai óta az taglaljuk, mennyire fontosnak tartjuk a bete-
gek elképzeléseit gyógyulásuk kilátásairól, s ez része annak, hogy újra jól le-
gyenek. Voltak olyan betegeink, akik keményen dolgoztak a mi módszerünk-1
kel, mégis meghaltak, bár sok esetben jóval túlélték várható életkilátásukat, és
aktívabb, teljesebb életet éltek, mint ha nem vettek volna részt tevékenyen a
kezelésben. A halál mindannyiunk számára elkerülhetetlen. Programunkban
helyet kaptak olyan tevékenységek, melyek felkészítik a beteget a halál lehe-
tőségével való nyílt szembenézésre - ami az élethez szükséges energiákat sza-
badít fel.
Azok, akiknek a „csalóka remények" miatt fáj a fejük, áltálban realistának
tartják magukat, akik az életet a „maga valóságában" látják. De egy olyan vi-
lágnézet, melyben a reménynek nincs helye, nem realizmus, hanem pesszi- I
mizmus. Ezzel a hozzáállással el lehet kerülni a csalódást, csak éppen a nega-
tív végkifejlethez való tevőleges hozzájárulással.
A rákos beteg számára a remény a túlélés fontos záloga. Mint a korábban
idézett tanulmányokból kiderül, a reménytelenség és a tehetetlenség gyakran I
a rák előhírnöke. A remény, amelyet betegeinknek nyújtani szeretnénk, alap-
jában véve az élethez való egyfajta hozzáállás. Nem filozófia kérdése, hanem
a túlélésé. A gyógyulás folyamata minden beteg számára magába foglalja az
életét veszélyeztető betegség élményéhez való hozzáállásának újradefiniálá-
sát is, oly módon, hogy a reménynek helye legyen benne.
A csalóka reményről beszélő emberek amiatt is aggódnak, hogy ez a mód-
szer valamiféle kuruzslás. Igaz, hogy a rákgyógyításban számos nem tradici-
onális módszert is alkalmaznak, melyeknek látszólag nincsen tudományosan |
bizonyított alapjuk. Értéküket azonban nem mindig könnyű megítélni, merte
módszerek támogatói eredményes gyógyulásokra hivatkozhatnak.
A Laetrile esete talán a leghírhedtebb friss példa a rák „csodakúráira". Bár
tekintélyes orvosi folyóiratban nem jelent meg a Laetrile hatékonyságát alátá-
masztó cikk, számos rákos beteg ennek a szemek tulajdonítja gyógyulását. í
Könnyen lehet, hogy a placébó-hatás érvényesült itt is, de ez sem bizonyított. .
Az eset jelentőségéből az sem vonna le, ha bebizonyítanák, hogy a Laetrile és
A rákkal kapcsolatos elvárások és hatásuk a gyógyulásra 63
hagyományos módszerek a placébó-hatás alapján fejtik ki működé-
mas ért ez tovább bizonyítaná, milyen rendkívüli módon képes a hit a ke-
SUrTtótnenetelét fizikailag befolyásolni. Ezért ahelyett, hogy csupán az orvo-
^kezelés megnyilvánulási formájára figyelne, a medicina elkezdhetne magá-
S ak a hitnek a pszichológiai erejére koncentrálni.
11 Ha egyértelműen a hitre koncentrálunk, és arra használjuk, hogy erősítse
és támogassa mind a test természetes védelmi rendszerét, mind a lehető leg-
. bb orvosi kezelést, akkor olyan gyógymód kifejlesztésének útján haladunk,
melyet tudományos kutatások is alátámasztanak. Ha viszont - a ma már léte-
ző bizonyítékok ellenében - továbbra sem vesszük figyelembe, milyen szere-
pet játszanak az érzelmek és a szellem a gyógyulásban, azt egyfajta kuruzs-
lásnak lehet tekinteni, mert figyelmen kívül hagy bevált technikákat. Az igazi
kérdés már nem az, hogy vajon a szellem és az érzelmek befolyásolják-e a ke-
zelés menetét, hanem az, hogyan lehet ezeket leghatásosabban úgy irányítani,
hogy a kezelést támogassák.
A hiedelmek megváltoztatása
Néhány olvasónk bizonyára még most is csak nagy nehézségek árán tudja
elfogadni az általunk kifejtett gondolatokat. Nincsen ebben semmi meglepő.
Nekünk is évekbe tellett, míg megértettük és elfogadtuk ezeket a fogalmakat.
Néhány órás olvasás nem elég, és nem is lehet elég. A túl gyorsan szerzett
hiedelmek ugyanolyan gyorsan át is adhatják helyüket újaknak, a hosszabb
idő alatt kialakultak viszont nagyobb valószínűséggel megmaradnak. Nálunk
azok a betegek, akik lassan, sőt gyakran vonakodva változtatták meg hiedel-
meiket, nagyon jó eredményeket értek el. A fontolgatás és a belső viták ideje
alatt az új hiedelmek beépültek a személyiség és a viselkedés minden összete-
vőjébe.
A kiindulópont a negatív hiedelmek megváltoztatásához így hát mind-
össze annak tudatosítása, hogy hogyan befolyásolják hiedelmeink a minden-
napi élet sok területén végbemenő folyamatokat. Ha egyszer az ember megér-
**;. hogyan válik hasznává a hiedelem által létrehozott tapasztalat, talán
könnyebb lesz ezt a fogalmat betegségére is alkalmazni, és ily módon vissza-
nyerni egészségét.
Alapvető dolog az ön számára azt megérteni, hogy befolyásolni tudja saját
ozzallását. Ha meg van győződve a dolog kívánatos voltáról, ön képes is
® érni. Valamennyi betegünknek és nekünk magunknak is állandóan vannak
etelyeink, vagy észrevesszük régi hiedelmek maradványainak továbbélését,
eaz erőfeszítés a legfontosabb, mellyel pozitív hiedelmeiket kialakítják, és a
ismerés, hogy képesek vagyunk a változásra.
A leírt technikák és folyamatok nagy része eszközként szolgál új hiedel-
, megerősítésére, valamint segít felismerni, hogyan illeszthetők ezek bele
az életünkbe.
64
A gyógyító képzelet
Azt tanácsoljuk, hogy kísérletezzen velük nyíltan és szabadon, de ne erőltess#
őket. Már pusztán azáltal, hogy tudomást szerez ezekről az új eljárásokról I
gondolatokról, ön fogékonyabbá válik arra, hogy életét több szemszögből lás,
sa, és végső soron talán nézetei is megváltoznak.
7.FEJEZET
A RÁKBÓL VALÓ FELGYÓGYULÁS EGÉSZ
EMBERT FIGYELEMBE VEVŐ MODELLJE
Saját kutatásainkra és társkutatók munkájára alapozva kidolgoztunk egy „lé-
lek-test modellt", hogy bemutassuk, hogyan működnek együtt a lelki és testi ál-
lapotok a rák megjelenésekor. Ezzel számos, azonos irányba mutató kutatási
eredményt kíséreltünk meg integrálni. A modell megértésében segíthet, ha a ku-
tatási eredményeket egy kirakósjáték kockáiként elképzeljük. Néhány darab bir-
tokában még nehéz kivenni a mintát, több darabból viszont már kezd összeállni
a kép. Amikor modellt készítünk, megpróbáljuk a kockákat a helyükre tenni, még
mielőtt az összes kocka a birtokunkban lenne. Mint a kirakósjáték esetében is, az
ember már-már azt hiszi, hogy tudja, mi hová kerül, amikor az utolsó darab miatt
még sok mindent át kell rendeznie. Úgyanígy módosítani kell modellünket is
gyakran, ha új adatokat akarunk beleépíteni.
A RÁK KIALAKULÁSÁNAK LÉLEK-TEST MODELLJE
Az 1. ábra lélek-test modellje azt tükrözi, hogyan látjuk jelenleg folyó kutatá-
saink alapján a lélek és a test kölcsönhatását a rák kifejlődése során. A folyamatot
epesről-lépésre fogjuk bemutatni. Atovábbi kutatások várhatóan egyes elemeket
^tleg módosítanak majd, de a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján így
tudtuk modellünket felépíteni.
66
A gyógyító képzelet
1. ábra. A rák kialakulásának lélek-test modellje
A negyedik é
ntékai vannak,
A rákból való felgyógyulás egész embert figyelembevevő modellje 67
Lelki stressz
s ötödik fejezetben már szó volt arról, milyen komoly bizo-
hogy a stressz hajlamossá teszi az embert a betegségre, bele-
értve a rákot is. A kutatások rávilágítottak, hogy a főbb betegségeket meg le-
het jósolni annak alapján, mennyi stressz ért valakit a betegség kezdetét meg-
előző hónapokban. Saját klinikai megfigyeléseink igazölják a halmozott
stressz ilyen szerepét, de rámutattak arra is, hogy a hatás fokozottabban érvé-
nyesül, ha a stressz szerepet vagy kapcsolatot veszélyeztet az egyén azonos-
ságtudata szempontjából.
Ez központi jelentőségű, amelynek nincs megoldása, amelyből nincs menek-
vés. Saját kutatásaink és más tanulmányok arra engednek következtetni,
hogy a kritikus stressz valószínűleg egy-másfél évvel a betegség diagnózisa
előtt érhette a beteget.
Depresszió és kétségbeesés
Bár sok ember él át súlyos stresszt élete során, nem mindenki lesz beteg,
mert nem a stressz maga, hanem az arra adott válasz játssza a döntő szerepet
a betegség iránti fogékonyság kialakításában. Mindannyian tanultünk szabá-
lyokat, melyek meghatározzák, kik vagyunk, és hogyan cselekedjünk, s ez ki-
jelöli azokat a határokat, melyeken belül maradva birkózunk a stresszel. Né-
hány esetben ezek a határok annyira korlátozzák az egyén problémamegoldó
képességét, hogy a stressz megoldhatatlan problémává válik.
Az eredmény lehet depresszió, kétségbeesés, reménytelenség és lehetetlenség
- csupa olyan érzés, amely megelőzni szokta a rákot. Ezek miatt az érzések
miatt - tudatosan vagy tudat alatt - a súlyos betegség, illetve a halál elfogad-
hatóvá válik mint potenciális megoldás.
A limbikus rendszer
A limbikus rendszer, más néven a viszcerális agyvelő nélkülözhetetlen a
szervezet minden olyan alapvető önfenntartó működéséhez, mint például a 4.
ejezetben tárgyalt „küzdj vagy menekülj" reakció.
nnek megfelelően elraktározza a stresszhatásokat a test összes más érzésével
-rz 1 egyetemben..-Ily módon az átélt depressziót és kétségbeesést is
A hipotalamusz működése.
rait k *POta'amusz területet foglal el az agyban, de a limbikus rendszer
hir \ ^resztü' tud a testre hatni. A limbikus rendszertől kapott üzeneteket a
tukh amUSZ 10 módon fodítja le: az egyik, ahogyan az 5. fejezetben leír-
részt 3 h*P°talamusz egy - az érzelmi stresszre legfogékonyabb - része
vesz az immunrendszer irányításában.
68
A gyógyító képzelet
A másik, hogy a hipotalamusz döntő szerepet játszik a hipofízis működésé-
nek szabályozásában, amely viszont a belső elválasztású rendszert szabályoz-
za, az egész testre kiható hormonális ellenőrző mechanizmusaival együtt.
Az immunrendszer
Az immunrendszer - a test természetes védelmi rendszere - arra hivatott,
hogy fékentartsa vagy elpusztítsa a rákos sejteket, melyek a modem orvostu-
domány szerint, időről-időre mindannyiunk testében megtalálhatók. Ha
azonban az immunrendszer gátolva van, a rákos sejtek növekedésnek indul-
hatnak. Ebben a lélek-test modellben a lelki stressz a limbikus rendszer köz-
vetítésével a hipotalamúszón keresztül gátlás alá helyezi az immunrendszert,
s így a test kiszolgáltatottá válik a rákos növekedéssel szemben.
Az agyalapi mirigy működése - a belső elválasztású rendszer
A dolgokat bonyolítandó, bizonyítékok vannak arra is, hogy a hipotala-
musz a stresszre reagálva beindítja az agyalapi mirigy termelését, oly módon,
hogy a test hormonális egyensúlya - a belső elválasztású rendszer közvetíté-
sével - megváltozik. Ez azért rendkívül jelentős, mert ha az adrenalintermelés
egyensúlya megbomlik, a test bizonyítottan fogékonyabb a rákkeltő anyagok-
ra.
A rendellenes sejtek számának növekedése
A hormonális egyensúly felborulásának az lehet a következménye, hogy
fokozódik az abnormális sejtek termelése, ugyanakkor az immunrendszer ke-
vésbé képes felvenni velük a harcot.
Rákos növekedés
Az élettani változásoknak ez a sorozata immár ideális körülményeket te-
remtett a rák növekedéséhez. Vagyis a test védelmi rendszere akkor van
mélyponton a behatolókkal szemben, amikor az abnormális sejtek termelése
fokozódik. Ennek eredménye az életet veszélyeztető betegség.
A CIKLUS MEGFORDÍTÁSA:
A GYÓGYULÁS LÉLEK-TEST MODELLJE
E könyv megírásával az a célunk, hogy megmutassuk: a rák kifejlődésének
öngerjesztő körét vissza is lehet fordítani. Azokat a csatornákat, amelyeken
keresztül az érzelmek rákos növekedést előidéző élettani állapotokká transz-
formálódnak, az egészség helyreállítására is fel lehet használni. A 2. ábra
összefoglalja, hogyan születhet a lélek és a test kölcsönhatásából egészség.
Ennek magyarázata megint a pszichológia birodalmában kezdődik.
A rákból való felgyógyulás egész embert figyelembevevő modellje 69
2. ábra. A rákból való felgyógyulás egész embert figyelembe vevő modellje
70
A gyógyító képzelet
Pszichológiai beavatkozás
A gyógyítás első lépéseként megerősítjük a betegeknek a kezelés haté,
konyságába és a test védelmi rendszerének erősségébe vetett hitét. Másodig
lépésként megtanítjuk, hogyan birkózzon meg sikeresen az életében előfor-
dúló stresszhelyzetekkel. Különösen fontos, hogy a beteg vagy magát lássa
másképpen, - higgyen benne, hogy bármilyen életproblémája volt is a rák
kezdete előtt, azt meg tudják oldani - vagy a problémáit azt higgye, hogy ha-
tásosabban tud megbirkózni velük.
Remény, várakozás
Ha a betegek hisznek a gyógyulás lehetőségében, és új döntéseket hoznak
az előttük tornyosuló problémák megoldására, akkor hozzáállásuk reményte-
li és várakozó.
A limbikus jendszer
A limbikus rendszer regisztrálja a megváltozott, reményteli és várakozó
érzéseket, mint ahogy korábban a reménytelenség és a kétségbeesés érzését is
feljegyezte.
A hipotalamusz működése
Amint a limbikus rendszer regisztrálja ezeket az érzéseket, a hipotala-
musz megváltozott érzelmi állapotot, egy megnövekedett élniakarást tükröző
üzenetet kap. A hipotalamusz ekkor üzen az agyalapi mirigynek, tudatva a
megváltozott érzelmi állapotot.
Az immunrendszer
A hipotalamusz ekkor beszünteti az immunrendszer gátlását, és így a test
védelmi rendszere újra mozgósítható az abnormális sejtek ellen.
Az agyalapi mirigy működése - a belső elválasztású rendszer
Az agyalapi mirigy (a belső elválasztású rendszer része), miután üzenetet
kapott a hipotalamusztól, értesíti a belső elválasztású rendszer többi részét, és
ennek következtében helyreáll a test hormonális egyensúlya.
Az abnormális sejtek számának csökkenése
Azzal, hogy a test hormonális egyensúlya helyreállt, megszűnik az abnor-
mális sejtek nagy számban való termelése, és így a gyógykezelésnek és az újra
aktív védelmi rendszernek kevesebb ilyen sejttel kell elbánnia.
A rák visszafejlődése
Az immunrendszer normális működése és az abnormális sejtek csökkenő
számú termelése ideális körülményeket eredményez a rák visszafejlődéséhez.
A rákból való felgyógyulás egész embert figyelembevevő modellje 71
maradt abnormális sejteket vagy a gyógykezelés, vagy a test védelmi
A tűd szere pusztítja el.
Mint már említettük, a gyógyulásukban aktívan részt vevő betegek gyak-
n nagyobb lelki erővel rendelkeznek, mint korábban. Az életüket fenyegető
f*? cséggel és egyben az élet alapkérdéseivel való szembenézés során megta-
liák erejüket egészségük befolyásolására felhasználni, és nemcsak az egész-
pcük tér vissza, hanem, az önirányításnak és tenni tudásnak korábban nem
^asztalt érzése tölti el őket.
Felgyógyulás a rákból: a test és a lélek kezelése
E leírás szerint a rák visszafejlődése két csatornán megy végbe: az immun-
működés fokozódása és az abnormális sejtek számának csökkenése révén.
Természetesen az lenne az ideális, ha a két esemény egyidejűleg menne vég-
be. Az orvosi kezelés főként az abnormális sejtek sugárzás vagy kemoterépia
általi csökkentése terén mutathat fel eredményeket. A sebészet szintén az ab-
normális sejtek közvetlen eltávolítására törekszik.
Csak az immunterápia célozza meg a test immunműködésének fokozását.
Az immunterápia a beteg létező immunrendszerének élénkítésére koncentrál,
olyan potenciálisan serkentő hatású anyagokkal, mint például a baktériumok
vagy a megváltozott rákos sejtek. Miközben az immunrendszer ezeket az
anyagokat támadja, a rákos sejtek sem maradnak ki a támadásból. Bár az im-
munterápia jelenleg még nem túl fejlett, a jövőben könnyen bizonyulhat a leg-
hatékonyabb gyógymódnak, mert a test természetes működésének erősítésén
alapszik.
Jelenleg azonban, ha a pszichológiai beavatkozásnak sikerül visszafordí-
tani a rákos növekedés öngerjesztő körét, akkor a test természetes működése
hozzájárulhat mind az immuntevékenység fokozásához, mind az abnormális
sejtek termelésének csökkenéséhez, miközben a hagyományos orvosi kezelés
a test szövetségeseként pusztítja a meglevő abnormális sejteket.
Könyvünk hátralevő részében azokat a pszichológiai folyamatokat írjuk
le, melyeknek segítségével a szellemi és érzelmi állapotok az egészség vissza-
szerzése felé terelhetők.
MÁSODIK RÉSZ
AZ EGÉSZSÉG
ÖSVÉNYEI
8.FEJEZET
A PROGRAM ÉS ALKALMAZÁSA
Az előző hét fejezetben az volt a szándékunk, hogy áttekintést adjunk rák-
terápiánk elméleti alapjáról. Könyvünk hátralévő részét az elmélet gyakorlati
alkalmazásának szenteljük. Bemutatjuk Önnek azokat az eljárásokat, amelye-
ket Fort Worth-i intézetünkben betegeinkkel alkalmazunk. Akár ön szenved
rákban, akár valamelyik rokona vagy barátja, vagy ha érdeklődése szakmai,
ha elvégzi a következő tizenegy fejezetben leírt gyakorlatokat, megtanul más-
ként gondolkodni a betegségről és arról, hogy ön miként befolyásolhatja bár-
mely betegség lefolyását.
Mivel a megközelítésünkben felhasznált pszichológiai eljárásokra fogjuk a
hangsúlyt fektetni, úgy tűnhet, elhanyagoljuk vagy kizárjuk a fizikai gyógy-
kezelést. Ez semmiképpen sem áll szándékunkban. Habár meggyőződésünk,
hogy az orvostudomány túl szűk körre, elsősorban a testi tünetekre összpon-
tosít, mégis hatalmas lépést tett előre a fizikai terápiák kidolgozásával és fino-
mításával. Minden rákbeteget arra bátorítunk, hogy szerezze meg a lehető
legjobb orvosi ellátást, mégpedig olyan orvoshoz vagy egészségügyi munka-
csoporthoz forduljon, akitől vagy akiktől valódi odafigyelésre számíthat.
Az állítás második fele - „olyan orvoshoz vagy egészségügyi munkacso-
porthoz forduljon, akitől vagy akiktől valódi odafigyelésre számíthat" - na-
gyon fontos. Hisszük, hogy zavarólag hat a gyógykezelésre, ha a beteg úgy
érzi, személytelenül kezelik. Ilyen körülmények között arra biztatjuk, próbál-
ja megváltoztatni a létrejött kapcsolatot, vagy ha ez nem sikerül, hogy keres-
A program alkalmazása
75
sen másik orvost vagy egészségügyi munkacsoportot. Fontos, hogy a beteg
szövetségest, barátot lásson a gyógykezelésben, és hogy tudatában legyen
mindannak az erőfeszítésnek és hozzáértésnek, amelyet felhasználtak az álta-
lánosan hozzáférhető gyógykezelések kidolgozásakor.
AZ EGÉSZSÉG ÖSVÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE
Az alábbiakban rövid összefoglalását’adjuk azoknak az eljárásoknak, ame-
lyek a gyógyulásban és az egészség megőrzésében segíthetnek önnek. Ezek a
gyakorlatok az egész ember felől közelítik meg a rákterápiát. E megközelítés
az egyén testi tüneteivel, érzelmi irányultságával és gondjaival, illetve azzal a
hitével foglalkozik, hogy képesnek tartja-e magát a felgyógyulásra és érzelmi
problémáinak megoldására. Beavatkozásainkat úgy terveztük meg, hogy a
testi, szellemi és érzelmi egyensúlyt visszaállító rendszer minden részét érint-
sék, hogy az egyén minden vonatkozásban újra egészséges legyen.
9. fejezet: „A gyógyulásban való aktív részvétel."
Mivel mindenki részt vesz betegségeinek vagy egészséges létének kialakí-
tásában, az első lépés annak elősegítése, hogy betegeink azonosítsák, miként
alakították ők maguk is betegségüket. Ez az eljárás abból áll, hogy megkérjük
őket, vizsgálják meg azokat a legfontosabb stresszhelyzeteket, melyek a rák-
diagnózist megelőző, hattól tizennyolc hónapig terjedő időszakban adódtak
életükben. Ezt a stresszlistát alapul véve megbeszéljük a beteggel, hogyan
vett részt betegsége kialakulásában, ami a lehető legkülönbözőbb módokon
történhetett. Néhányan oly módon járulhatnak hozzá betegségükhöz, hogy
életükben szükségtelen stresszhelyzeteket hoznak létre, vagy tesznek lehető-
vé, illetve nem akarják elismerni érzelmi korlátáikat. Mások esetleg mindad-
dig alárendelik szükségleteiket mindenki máséinak, amíg saját maguk számá-
ra már egyáltalán nem marad erejük. Megint mások azáltal járulhatnak hozzá
a betegség kialakulásához, hogy a stresszhelyzetekre reménytelenség- és te-
hetetlenségérzettel reagálnak.
Az ilyen önvizsgálat célja nem a bűntudat felidézése, hanem a megváltoz-
tatandó viselkedésminták azonosítása annak érdekében, hogy a beteg teljes és
egészséges életet élhessen. Ha tisztázzuk magunkban az életünkben adódó
stresszeket, és ha hatékonyabb módot találunk az ezekkel való megbirkózás-
ra, energiát szabadíthatunk fel a betegség legyőzésére és arra, hogy teljesebb
életet éljünk.
10. fejezet: „A betegség <eló'nyei>"
Olyan kultúrában élünk, amely a kemény munkát bátorítja, és az önbecsü-
est a p-oduktivitásra alapozza. Általában nem kedvez az érzelmek, különö-
sen nem a szomorúság, a fájdalom, a düh és az ellenségesség kifejezésének.
76
A gyógyító képzelet
Ilyen teljesítményorientált társadalomban, ahol az embereket semmi sem bá-
torítja arra, hogy az érzelmeikkel törődjenek, a betegség fontos szerepet játsz-
hat.
Miután megállapították, hogy valaki súlyos betegségben szenved, az érze-
lem elvárt és elfogadott. A beteg sok olyan dolgot engedélyezhet magának -
esetleg először életében -, amit nem tenne meg, ha egészséges lenne. Talán
segítséget vagy szeretetet kér, és kifejezi boldogtalanságát. Ráadásul a beteg-
ség elfogadható indokkal szolgálhat arra, hogy ne végezzen el bizonyos fel-
adatokat, amelyekre addig állandó stresszel reagált.
Ez a fejezet arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként segítsünk a betegnek
azonosítani a betegségéből fakadó előnyök egynémelyikét, illetve hogyan ta-
láljon módot ugyanezen érzelmi előnyök megszerzésére és megőrzésére fel-
gyógyulása után is.
11. fejezet: „A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása"
A relaxáció és az imaginációs technika (képi megjelenítési gyakorlatok) ki-
váló eszköz a beteg azon hitének megalapozására és megerősítésére, hogy ké-
pes a felgyógyulásra. Ennek a fejezetnek az első részében egy különleges rela-
xációs gyakorlatot közlünk, amelyet a rákbetegek körében oly gyakori fe-
szültség- és félelemkörök megtörésére dolgoztunk ki. Sok beteg véli úgy, hogy
ellazuláskor a testi feszültség oldása mellett a lelki horizont is megváltozik, s
ez lehetővé teszi a számukra, hogy hatásosabban birkózzanak meg az élettel
és a betegséggel. Továbbá minthogy a relaxációs gyakorlat csökkenti a feszült-
séget és a figyelemelterelődést, ezáltal felkészíti a beteget az imaginációs gya-
korlatra, amelyet a fejezet második részében mutatunk be.
Amióta 1971 áprilisában először végeztünk imaginációs gyakorlatot egy
betegünkkel, az imagináció módszerünk központi eleme. Az imaginációs
technika nemcsak a beteg elvárásaiban hoz pozitív változást, hanem élete más
területén is elősegíti az önfeltárást. Részletes utasításokat adunk ebben a feje-
zetben a relaxációs-imaginációs technika alkalmazásához, hogy megkönnyít-
sük a rákból vagy más betegségből felgyógyulás képi megjelenítésének elsajá-
títását.
12. fejezet: „A pozitív mentális kép értéke"
Megvizsgáljuk a mentális képekben rejlő szimbólumokat, amelyek kulcs-
ként szolgálhatnak a felgyógyulás útjában álló hiedelmek azonosítására.
Elemzőnk néhány, betegeink tapasztalataiból szerzett példát, és megtanítjuk
önt arra, hogyan alakítson ki hatásosabb képeket a betegség legyőzéséhez.
13. fejezet: „A neheztelés leküzdése"
A sok betegünk által tapasztalt stressz és feszültség részben azokból a ne-
hézségekből is származhat, melyeket a negatív érzelmek, így a düh és a ne-
'I
A program és alkalmazása
77
heztelés kifejezésében átélnek. A negatív érzelmek visszafojtása stresszt okoz-
a testben, és meggátolja a felépülést. Nyilvánvalóan nem elég azonban afölött
moralizálni, hogy mit „kellene" csinálni a neheztelés feloldásáért. Ehelyett
speciális gyakorlatot tanítunk meg betegeinknek, amelynek segítségével meg-
oldhatják múltbeli kapcsolataikat és leküzdhetik neheztelésüket.
14. fejezet: „A jövő'kialakítása: a célkitűzés"
Rákdiagnózis hallatán az ember hajlamos határozatlanul és feltételesen vi-
szonyulni az élethez. Gyakran visszahúzódik kapcsolataiból, és elkerül min-
den elköteleződést. Ez a határozatlanság nemcsak a halálvárás negatív beállí-
tódását hozza létre a gyógyulásra beállítódás helyett, hanem jelentékenyen
ronthatja az életminőséget is. A célok nagyon fontosak a jó életminőség meg-
őrzése szempontjából. Az élni akarást még életveszély esetén is minden bi-
zonnyal erősíti, ha az ember gondoskodik magának életcélról és örömökről.
Segítünk betegeinknek olyan negyed-, fél- és egy évre szóló célokat kitűz-
ni, annak állításaként, hogy vannak dolgok, amelyeket el akarnak érni az élet-
ben, abbéli hitük megerősítésébe, hogy e dolgok bevégzéséhez elég ideig fog-
nak élni. Célkitűzés közben gyakran azonosítunk más olyan kérdéseket is,
amelyekkel a betegnek foglalkoznia kell: vajon nem hajlamos-e a beteg köte-
lességorientált célokat állítani maga elé anélkül, hogy ezeket örömszerző cé-
lokkal hozná egyensúlyba? Vajon ezeknek a kötelességorientált céloknak az
elérése nem hozza-e mozgásba ugyanazt a stresszmechanizmust, amely meg-
előzte a betegség kialakulását? Emellett néhány speciális gyakorlatot tanítunk
meg betegeinknek arra, hogyan erősíthetik meg magukban azt az elvárást,
hogy elérhetik ezeket a célokat.
15. fejezet: „Találja meg Belső Vezetőjét"
Ez az eljárás az imaginációs technika egy formája. Az ember az imagináci-
ós gyakorlat közben megkeresi Belső Vezetőjét, és megbeszéli vele dolgait. Ez
a vezető gyakran „bölcs ember vagy asszony" alakját ölti föl, aki a személyi-
ség gondoskodó aspektusának kivetítéseként szolgál. Bizonyos esetekben a
betegek úgy találták, hogy vezetőjük összeköti őket tudattalanjukkal, s fontos
információkat közöl velük lelki és testi működésükről.
16. fejezet: „Hogyan birkózzunk meg a
fájdalommal"
Miközben sok mindent nem értünk még a fájdalommal kapcsolatban, lé-
teznek bizonyos pszichológiai eljárások, melyeknek segítségével meg lehet
irkozni vele. A fájdalommal való bánásmód a mi megközelítésünk szerint az,
biofeedback-ként használjuk. A fájdalom vagy a fájdalom hiánya a test
ozlese azokról a tevékenységekről, melyekbe a beteg éppen belefogott, vagy
azokról a gondolatokról és gondokról, amlyeket feldolgoz magában. Úgy ta-
78
A gyógyító képzelet
láltuk, hogy a fájdalom szoros kapcsolatban áll a félelemmel, ezért a más feje-
zetekben közölt, a félelem felismerésére és kezelésére szolgáló gyakorlatok
gyakran vezetnek a fájdalom enyhüléséhez.
17. fejezet: „Testedzés"
Több figyelmet kezdtünk el fordítani a testedzésre, amikor megfigyeltük,
hogy sok olyan betegünk, aki a legdrámaibb módon gyógyult fel a rákból, fizika-
ilag nagyon aktív. Mivel úgy tűnik, hogy a testedzés lehetőséget nyújt a stressz és
a feszültség levezetésére, hatásos módszer a lelki állapot megváltoztatására is.
Ennek eredményeképpen kidolgoztunk egy testedző programot, amelynek ki-
próbálására minden betegünket megkérünk. Úgy hisszük, hogy a rendszeres
mozgás (és a józan étrend) módot nyújt a betegnek arra, hogy aktívan részt ve-
gyen gyógyulásában.
18. fejezet: „A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése"
Kultúránkban a halál különösen ijesztő téma, mivel rendszerint nem beszél-
nek róla, nem vizsgálják és nem értik meg. A betegség visszatérése a rákbetegek
gondolataiban is számottevő félelem forrása. Az állandóan visszafojtott érzések
egyre hatalmasabbá és erősebbé válnak, olyannyira, hogy a visszaeséstől és a ha-
láltól való rettegés mindent elborító lehet. Ráadásul a beteg gyakran érzi magát
elszigetelve családjától, mivel nem képes velük nyíltan megbeszélni ezeket a va-
lós gondokat
Ebben a fejezetben egy olyan lelki folyamaton vezetjük végig betegeinket,
amely segít nekik felismerni e témákkal kapcsolatos érzéseiket, és arra bátorítja
őket, hogy megvizsgálják a visszaeséssel kapcsolatos hozzáállásukat és hiedel-
meiket: mi fog történni velük a halál felé vezető úton. A halál lehetőségével való
nyílt szembesülés célja az, hogy kiemeljük a tilos témák köréből, és hogy tisztáz-
zuk a vele kapcsolatos hiedelmeiket. A tudattalan hiedelmek befolyást gyakorol-
hatnak az ember életmódjára, ezért a rákbeteg hozzáállásának felülvizsgálásával
javíthat élete minőségén.
19. fejezet: „A családi támaszrendszer"
Ez a fejezet arra összpontosít, hogyan segítsen a rákbeteg családtagjainak
megérteni azokat a saját érzéseiket, melyek egy, esetleg a beteg életét fenyege-
tő betegséggel folytatott küzdelem során alakulnak ki bennük, továbbá hogy
legyenek türelmesek és elfogadók a szeretett lénnyel. Javaslatokat teszünk ar-
ra, hogy hogyan alakítsák ki a nyűt és őszinte kommunikációt és a szere-
tetteljes támaszt nyújtó környezetet, amely létfontosságú az életminőség javí-
tása és a felépülésnek kedvező légkör kialakítása szempontjából.
A program és alkalmazása
79
A PROGRAM és alkalmazása
Az előbbiekben leírt eljárások különböző utakat nyitnak meg az egészség felé.
Mivel azonban rendszerint irányításunk mellett alkalmazzák őket, ezért hozzáil-
lesztettünk egy egyszerű, hathetes alkalmazási programot körvonalazó részt,
hogy azok, akik ki akarják próbálni ezeket a gyakorlatokat, azonnal nekifoghas-
sanak, mihelyt a könyv második részét elolvasták.
Először azonban javasolnánk két lényeges dolgot. Ne halassza azutánra, hogy
orvoshoz fordul, hogy túllegyen e programon, ugyanis mi azt terveztük, hogy a
gyógykezelést támogatva hasson, ne pedig helyette. Ha pedig ismer olyanokat, akik
megadják önnek azt a lelki támaszt, amire szüksége van, azonnal lépjen velük
kapcsolatba. Tanácsukkal segíteni fogják önt abban, hogy a gyakorlatban alkal-
mazza ezt a programot.
Mivel minden betegség jelzés arra, hogy valami nincs rendben a test, a
szellem és-az érzelmek egységében, ezért úgy fogalmaztuk meg ezeket a gya-
korlatokat, hogy a náthától és a fejfájástól kezdve egészen a rákig bármilyen
betegségre alkalmazhatók legyenek. Függetlenül attól, hogy rákbeteg-e a ked-
ves olvasó vagy sem, hasznára válik, ha társunkul szegődik ezeken az ösvé-
nyeken.
Az első hét
1. Olvasás. Miután befejezte ezt a könyvet, javasoljuk, hogy kezdjen olvasni.
Olyan könyveket és cikkeket nézzen át, melyek megmagyarázzák a test, a szel-
lem és az érzelmek egységét. Minden betegünknek odaadjuk Dr. Arnold Hutsch-
necker The will to Live (Élni akarás) című munkáját, mivel rendkívül hasznosnak
tartjuk. Ha vannak természettudományos ismeretei, érdeklődéssel forgathatja Dr.
Kenneth Pelletier Mind as Healer, Mind as Slayer (Gyógyító agy, gyilkos agy) című
művét is. Javasoljuk még Mike és Nancy Samuels Seeing with the Mind's Eye (Kép-
zeletünkkel látni) című könyvét.
2. Relaxáció-imagináció. Kezdjen el egy rendszeres, naponta háromszor vég-
rehajtott relaxációs-imaginációs gyakorlatprogramot (lásd 11. és 12. fejezet). Ha
szalagra veszi az imaginációs gyakorlatot, az első héten esetleg minden alkalom-
mal használhatja, majd próbáljon elszakadni tőle. A második héten minden má-
sodik alkalommal alkalmazza csak, a harmadikon pedig naponta egyszer, és így
tovább. Különösen stresszterhes alkalmakkor, amikor nehézséget okoz önnek az
imaginációs gyakorlat elvégzése, erősítésül esetleg újra felhasználhatja a szala-
got.
A második hét
1- Relaxáció-imagináció. Folytassa relaxációs-imaginációs gyakorlatait na-
ponta háromszor.
80
A gyógyító képzelet
2. A betegségét megelőző stresszek. Végezze el a 9. fejezetben található gya-
korlatot, melynek során azonosítja a betegségét megelőző hattól tizennyolc hóna-
pig terjedő időszakban önt ért stresszeket. Kiindulópontként használja ezt a gya-
korlatot annak feltárására, hogy ön hogyan járulhatott hozzá betegsége kialaku-
lásáshoz.
3. A betegség „előnyei". Végezze el a 10. fejezetben található gyakorlatot,
melynek során azonosítja a betegségéből fakadó előnyöket. Ez a gyakorlat kiin-
dulópont ahhoz, hogy feltárja, mennyire akar valóban meggyógyulni.
A harmadik hét
1. Relaxáció-imagináció. Folytassa relaxációs-imaginációs gyakorlatait na-
ponta háromszor.
2. Testedzés. Kezdjen el egy (fizikai állapotának megfelelő) heti háromszor
egyórás testedző programot.
3. Pszichológiai tanácsadás. Keressen környezetében valakit, egy lelkészt,
egy pszichológiai tanácsadót vagy egy pszichoterapeutát, akinek beszélhet él-
ményeiről és érzéseiről, miközben ezt a programot végrehajtja. Természetesen
fontos, hogy a tanácsadó megértse az ebben a könyvben leírt elképzeléseket.
Az is lényeges, hogy olyan tanácsadót találjon, akiről úgy hiszi, valóban törő-
dik azzal, hogy ön újra jól legyen.
Negyedik hét
1. Relaxáció-imagináció. Folytassa relaxációs-imaginációs gyakorlatait na-
ponta háromszor.
2. Testedzés. Folytassa hetente háromszor egyórás testedző programját.
3. Imaginációs gyakorlat a visszaesésről és a halálról. Keressen valakit, aki
keresztülvezeti önt a 18. fejezetben közölt visszaesés - halál imaginációs gya-
korlaton. Ez segít szembenézni a halállal kapcsolatos érzelmeivel, és csökken-
teni félelmét.
4. A neheztelés leküzdése. Kezdje el alkalmazni a neheztelés leküzdésére
kidolgozott és a 13. fejezetben leírt imaginációs gyakorlatot, mihelyt azon
kapja magát, hogy negatív érzéseket táplál magában. Nehéz elképzelni, hogy
jó dolgok történnek valakivel, akivel szemben az emberben ellenséges érzések
élnek. Mostantól fogva próbálja meg tudatosítani magában, hogyan reagál er-
re a gyakorlatra, és meglátja, fontos dolgokra jön majd rá.
Ötödik hét
1. Relaxáció-imagináció. Folytassa relaxációs-imaginációs gyakorlatait na-
ponta háromszor.
2. Testedzés. Folytassa hetente háromszor egyórás testedző programját.
A program és alkalmazása
81
3 Visszaesés - halál imagináció. Folytassa a visszaesés - halál imaginációs
gyakorlatot, és figyelje meg, hogy maradt-e még megoldandó érzelmi problé-
ma? Célkitűzés. Határozzon meg magának egy negyed-, egy fél- és egy egyé-
ves célt a 14. fejezetben leírt módon, majd foglalja bele céljait imaginációs gya-
korlataiba. Képzelje el magát, amint eléri ezeket a célokat, és tárjon fel minden
olyan problémát, amely előfordulhat e célok elérése során.
Hatodik hét
1. Relaxáció-imagináció. Folytassa relaxációs-imaginációs gyakorlatait na-
ponta háromszor.
2. Testedzés. Folytassa hetente háromszor egyórás testedző programját.
3. Belső Vezető. Keresse meg azt a valakit, aki a 15. fejezetben leírt Belső
Vezető imaginációs gyakorlaton keresztül szól önhöz. Ha úgy véli, hogy
„kapcsolatot" létesített a felépüléshez vezető Belső Vezetővel, akkor a vele
folytatott beszélgetés imaginációs gyakorlatai állandó részévé válhat.
Hat hét után
Mire eljutott idáig, az ismertett eljárások közül már sokat beépített min-
dennapi életébe. Folytassa továbbra is a relaxációs-imaginációs gyakorlatot.
Ha eljut arra a pontra, hogy a ráknak már semmi jele nem mutatkozik, elkezd-
heti „takarékra" állítani mentális képeit. Idézze maga elé a testében őrjáratot
tartó fehérvérsejteket, amint elpusztítják a rendellenes sejteket, s továbbra is
lássa magát egészségesnek és betegségtől mentesnek. Egészsége visszanyeré-
sével párhuzamosan használja az egészséges lét elképzelésére fordított időt
céljai megvalósítására, a neheztelés leküzdésére és Belső Vezetőjével folytatott
beszélgetésekre.
Célokat kitűzni és elérésükért dolgozni hosszú folyamat. Természetesen
céljai változhatnak egészsége javulásával. Változtassa meg hát őket, ha akar-
ja. Fontos, hogy tudja, hogy mit akar, és hogy azon fáradozzon, hogy azt el is
érje.
E program haszna a gyakorlatok elvégzéséből fakad. Határozottan arra
biztatjuk tehát, hogy a leírthoz hasonló menetrendet kövessen. Ha javulást
eszlel lelki és egészségi állapotában, meglesz a megfelelő ösztönzés arra, hogy
a gyakorlatokat élete részévé tegye. A program követése egyben annak is ki
nyilvánítása, hogy hisz egészségi állapota befolyásolhatóságában.
9. FEJEZET
A GYÓGYULÁSBAN VALÓ AKTÍV RÉSZVÉTEL
Dr. Elmer Green a biofeedback-kutatás egyik úttörője szerint ahhoz, hogy
valaki befolyásolni próbálja egészségi állapotát, legalább olyan fontos tudnia,
mit gondol, milyen a dolgokhoz való hozzáállása és viselkedése megbetege-
désekor, mint akkor, amikor egészséges. Ha a betegséget és az egészséget ille-
tően egyaránt áll a beteg rendelkezésére visszajelzés és információ, sokkal
könnyebben tud aktívan résztvenni saját gyógyulásban.
Ha romlik az egészsége, mindenki számára rendkívül fontos az az infor-
máció, amelyet saját gondolatairól és érzéseiről megtud. A test homeosztati-
kus mechanizmusokból épül föl, amelyeknek az a funkciója, hogy egész-
ségesen, betegségektől mentesen tartsák. Amikor ezek a mechanizmusok el-
romlanák, és bekövetkezik a betegség, az embernek akkor kell leginkább tö-
rődnie gondolati folyamataival és viselkedési mintáival. Amikor a test a
betegség irányába halad, az annak lehet a jele, hogy a stresszel való megbirkó-
zás éppen alkalmazott mechanizmusa nem hatékony. Ha visszagondol rá, va-
lószínűleg ön is emlékezni fog, mennyi apró baja, nyavalyája - megfázás, fej-
fájás - volt olyankor, mikor túlzottan elfáradt, túlhajtotta magát, és túl nagy
volt a lelki feszültsége. Bizonyára sokszor mondta, hogy azért betegedett
meg, mert „ki volt készülve", s ezen nemcsak fizikai fáradtságot értett, hanem
érzelmi lemerülést, az életerő és a lelkesedés hiányát is. Abban a pillanatban
az élet terhes kötelességnek tűnt.
A gyógylásban való aktív részvétel
83
m fi évelték, hogy a komoly betegségek - szívroham, fekély - szintén
időszak után törnek rá az emberre, amelyben túldolgozta magát, ideges
01)ít és' testiekben, lelkiekben egyaránt túlfeszítette a húrt. Ezek a betegségek
v° szoktak előfordulni, amikor a test teljesítőképességének a határához ér-
tett, de ennek a jelzéseit nem vették figyelembe. Bárki megmondhatja, aki-
nek volt már fekélye, hogy az mennyire az érzelmi túlterhelés jelzésére szol-
'1 tehát feedback, azaz visszacsatolás, a „szervezet állapotát" jelzi, mert a
fekély akkor fáj leginkább, amikor az ember feszült, vagy szorong. Egy orvos
barátom szokta mondani, hogy kissé sajnálja, hogy megoperáltatta a fekélyét,
mert a fekély figyelmeztető jelzése nélkül nem tudja pontosan, mikor túl fe-
szült, és aggódik, hogy milyen más módon jön majd ki testén a feszültség.
Mindannyian tevékenyen részt veszünk megbetegedéseinkben a szellemi,
testi és érzelmi tényezők egyfajta kombinációja által. Lehet, hogy elhanyagol-
tuk a normális étkezést, nem mozogtunk, pihentünk eleget. Lehet, hogy
hosszú időn át feszültek voltunk, szorongtunk és eszünkbe sem jutott, hogy
lazítsunk. Lehet, hogy irreális mennyiségű munkát vállaltunk, és mindenki
más kívánságait saját igényeink elé helyeztük. Lehet, hogy rögeszméink és
viselkedésmintáink megakadályoztak abban, hogy érzelmileg gazdag élmé-
nyekben legyen részünk. Röviden, lehet, hogy nem ismertük fel testi, lelki és
érzelmi tűrőképességünk határait.
Amilyen mértékben ön nem veszi figyelembe ezeket a jogos igényeket,
olyan mértékben vesz részt tevékenyen saját megbetegedésében. Amikor ön
elhanyagolja a test, a lélek és a szellem igényeit - lazításra, pihenésre, moz-
gásra, érzelmi megnyilvánulásra, sőt az élet értelmének felismerésére -, teste
e figyelem hiányát oly módon jelezheti, oly módon követelhet magának fi-
gyelmet, hogy megbetegszik.
JOHN BROWNING ESETE
John Browning esete jól példázza, miként lehet valaki megbetegedésének
és gyógyulásának egyaránt aktív részese. Az eset azért oly sokatmondó, mert
speciális kapcsolatot sejtet az érzelmi stressz és a rák közt.
John kiváló tudós, aki egy világhírű kutatóvállalatnál dolgozik. Amikor
rákos lett (hasnyálmirigyrák), éppen ötvenéves volt. Orvosai hat-kilenc hóna-
pot jósoltak neki. Szakmájában mindig különleges teljesítményeket mondha-
tott magáénak, de ötven felé közeledve rá kellett jönnie, hogy gyerekkori ál-
mai közül nagyon sokat már nem tud megvalósítani. Bár szakmailag elismert
volt, nem jutott olyan magasra, mint kezdetben remélte. Valójában „mid-life
krízisen", az életút derekán bekövetkező válságon ment keresztül.
Ráadásul a rák kezdetét megelőző hónapokban kezdte el John fia az egye-
temet és ment el hazulról. John ezt megelőzően évekig minden hétvégén atlé-
tikai versenyekre járt a fiával. Nagyon büszke volt fia •sporttehetségére. Fia
84
A gyógyító képzelet
elutazása után viszont John teljesen felhagyott a sportversenyek látogatásá-
val. Nyilvánvaló volt, hogy egy korszak lezárult.
Ennek az időszaknak a végén megnőtt a stressz John és a felesége közt is.
Felesége az azt megelőző időkben nem nagyon élt a sportolás lehetőségével,
tehát az atlétikai programokat is kihagyta. Inkább közösségi, egyházkerületi
munkát végzett és a klubban tevékenykedett. Amikor John többé nem töltötte
fiával a hétvégeket, ő és felesége hirtelen össze lettek zárva, és sokkal több
időt töltöttek együtt. A kommunikációnak új módjait és a mindkettőjüket ér-
deklő dolgok körét kellett újrateremteniük.
John azt is megbánta, hogy néhány évvel korábban otthagyta egyetemi
állását jelenlegi munkájáért. Akkor a plusz pénz volt az indíték, ami arra kel-
lett, hogy fiát egyetemre küldhesse. S bár fizetése tényleg lényegesen több lett;
nagyon hiányzott neki a tanítás, az, hogy nincs kinek átadnia tudását.
A jelenlegi állásában a legnagyobb sikert azzal érte el, hogy az ott dolgozó
tudósokból nagyon kreatív és sikeres csoportot sikerült összekovácsolnia,
amely a vezetésével komoly kutatási eredményeket tudott felmutatni. A főnö-
kei annyira elégedettek voltak vele, hogy jutalomként megbízták egy újonnan
beinduló kutatás megszervezésével. John számára ez a megtisztelő feladat in-
kább büntetésnek számított, mert nem szívesen hagyta ott jól összejött csapa-
tát. Johnnak azonban, csakúgy mint sok más betegünknek, rendkívül nehezé-
re esett, hogy kimutassa érzéseit, és soha nem mondta meg feletteseinek, mit
érez az új megbízatással kapcsolatban.
Az, hogy John nem képes a maga érdekében szót emelni, mindjárt azután
kiderült, hogy elkezdődött nálunk a terápiája. Elmondta, hogy rendszeresen
imádkozik, de hamar kiderült, hogy még sohasem imádkozott a maga egész-
ségéért. John véleménye szerint nem lett volna helyes, ha az imáiban önmaga
számára kért volna valamit. Ezt a hozzáállást a gyerekkorára lehetett vissza-
vezetni. John édesanyja, ahogy elmesélte, „nagyon jámbor és önfeláldozó
asszony" volt. Ezzel ellentétben, apjára mint „önző valakire" emlékezett, aki
gyűjtötte a pénzt és majdnem mind magára költötte. John átvette anyja önfe-
láldozó magatartását, de ennek ellenére úgy hitte, hogy apja önző vonásaiból
örökölt néhányat.
John elutasította apja nyilvánvalóan éretlen és önző magatartását, de ab-
beli félelmében, hogy ő is önző lesz, túlkompenzált. Ez kitűnt abból is, hogy
nagyon nehezen tudta szükségleteit és érzelmeit másokkal tudatni, hogy éle-
tének az adott értelmet, ha másokért vállalt felelősséget, és hogy kerülte az
élvezetes tevékenységeket, hacsak nem fia kedvéért vett részt bennük. Rövi-
den, John szükségét érezte, hogy mindenki más szükségleteit a saját maga
igényei eTé helyezze. így azután, amikor fia elkerült otthonról, amikor elhe-
lyezték a munkacsoportjától, s amikor szakmai álmai nem váltak valóra, a sa-
ját szabályai akadályozták meg abban, hogy igazi igényei szerint éljen. Követ-
kezésképpen súlyos depresszióba esett.
A gyógyulásban való aktív részvétel
85
A hiedekmek megváltoztatása
Az elsó lépés John vagy bárki más számára, aki meg akar gyógyulni, azok-
A hiedelmeknek és viselkedésmintáknak az azonosítása, amelyek a re-
ménytelen áldozat szerepébe zárják. A pszichológiai tényállás az, hogy ha
J”, ragaszkodik ahhoz a hiedelméhez, hogy mindenki más előbbre való ná-
I akkor tényleg nem marad ereje saját érzelmi igényeit kielégíteni. Nyilván-
való hogy ezeken a hiedelmeken változtatni kell.
Mi együttműködtünk Johnnal, és segítettünk neki felismerni saját szemé-
lyiségének olyan oldalait, amelyeket eddig nem vett figyelembe, valamint
megváltoztatni a látásmódját áZ élet más területein. Ezeknek az erőfeszítések-
nek az eredményeképpen John újraértékelte a munkahelyén adódott helyze-
tet és megértette, hogy felettesei valójában jutalmazni akarták, ám nem volt
módjuk megtudni, hogy ő csalódást érez. Mi biztattuk -mint ahogy mindenkit
biztatunk- hogy vegye komolyabban érzelmi reakcióit.
John nem váltotta valóra kora gyerekkori álmait, és ezért sikertelennek
érezte magát. Ezen az érzésen is sokat dolgoztunk. Sok más ambiciózus férfi-
hoz hasonlóan a munkával kapcsolatos énjének fejlesztésére használta ener-
giáinak nagy részét. Most, hogy álmait már nem valósíthatta meg, biztattuk,
adjon engedélyt magának arra, hogy más érdeklődési területeket is felderít-
sen, és énjének más, eddig kordában tartott részeit is szerephez juttassa. Vé-
gül fia elvesztésének érzésén dolgoztunk, kimutatva, hogy mennyire más bol-
dogságára fordította a saját boldogságához szükséges energiát, és hogy most
lehetősége nyílik megújítani kapcsolatukat a feleségével.
S mindezzel nem kritizálni akartuk Johnt. Sokunknak vannak hasonló él-
ményei és reakciói. A probléma gyökere a következő: azok a hiedelmek, ame-
lyeket John az apja és az anyja közti konfliktus hatására magáévá tett, kizár-
ták a lehetőségét annak, hogy többféle választ tudjon adni az élet elkerülhetet-
len csalódásaira. A lényeg az, hogy vannak alternatívák. Amikor az emberek azt
hiszik, hogy be vannak skatulyázva vagy csapdába estek, az azért van, mert
saját hiedelmeik és megszokott reagálási módjaik szűkítik le mozgásterüket.
bob gilley esete
Néha a betegséget megelőző változások éppen azok, amelyeket általában
pozitívnak tartunk. A harminckilenc éves korában rákot kapó Bob Gilley kitű-
nő példája annak, mennyire különbözőképpen reagálhat az ember a stresszre.
Amikor Stephanie elkezdett Bobbal foglalkozni, hogy felderítse érzelmi rész-
vételét betegségében, az első interjú végén arra a következtetésre jutott, hogy
talán Bobra nem vonatkozik az elméletünk.
Első ránézésre Bob élete a dinamikus és sikeres vállalati vezető életének
modellje lehetett volna. Saját tulajdonában volt a vállalata, országosan elis-
mert volt a szakmában, ki is tüntették a termelés magas színvonalának több
86
A gyógyító képzelet
mint tíz éves folyamatos fenntartásáért. Bár Bobnak voltak komoly üzleti ne-
hézségei korábbi partnereivel, néhány éve új partnerekre talált, akikkel viszo-
nya ideálisnak bizonyult.
Bob elmondta, hogy házasságuk első időszakában komoly nézeteltéréseik
voltak, főként akkoriban, amikor még küszködnie kellett a sikerért. Ahogy
azonban pályája egyre feljebb ívelt, házassága is javulni látszott, legalábbis a
felszínen. Mi több. Bob és felesége néhány éve elhatározták, hogy örökbe fo-
gadnak gyerekeket. Épp Bob diagnózisa előtt fogadták örökbe a másodikat.
Bob látszólag felért a csúcsra, és az elmúlt évek küzdelmeinek gyümölcseit
kellett volna élveznie.
Az első jele annak, hogy mégsincs minden rendben az életében, már az
első interjú egyik megjegyzéséből kiderült. Azt mondta, hogy kevés dologra
tud visszaemlékezni a betegségét megelőző évből, de egyvalamire igen: egy
általános életérzésre, amelyet leginkább Peggy Lee dalának a címe - „Hát eny-
nyi az egész?" - jellemez. Egy olyan ember számára, aki a nehézségek legyő-
zésében találta meg erejének és férfiasságának bizonyítékát, az, hogy har-
minckilenc éves korára megvalósította életcéljainak nagy részét, hirtelen cél-
talanságot és irányvesztést jelentett. Olyasvalaki számára, aki nem tanult meg
az élet békés vizein evezni és élvezni az életet, a viharok és a küzdelmek hiá-
nya veszteséget jelent. Alig egy év múlva megállapították nála az előrehala-
dott rákot, és újra itt volt számára a kihívás, egy újabb csata, amelyet meg kell
nyerni.
A diagnózisa utáni hónapokban és években Bobnak a legtöbbet azon kel-
lett dolgoznia, hogy feltárja érzelmeit, megtanulja élvezni küzdelmeinek gyü-
mölcsét és elfogadni magát annak aki, ahelyett, hogy állandóan a maga érté-
két bizonyítaná különböző akadályok leküzdésével és kihívások elfogadásá-
val.
AZ ESEMÉNYEK KÜLÖNFÉLE ÉRTELMEZÉSE
Nem nehéz látni, hogy mások mikor milyen értelmezést adnak életük ese-
ményeinek (bár azt már nem olyan könnyű látni, hogy mi magunk milyene-
ket adunk). Például egy állás elvesztése többféle dolgot jelenthet:
1. Vereség vagy a kudarc jele.
2. Kihívás.
3. A^ újrakezdés lehetősége.
4. Annak a jele, hogy az élet igazságtalan.
Hogy ezek közül az értelmezések közül melyiket kapja az esemény vagy
élmény, az más hiedelmektől is függ:
A gyógyulásban való aktív részvétel
87
1 Milyen más munkalehetőségek vannak a látóhatáron.
2 Milyen mértékben volt az állás az illető személy értékének a szimbólu-
ma.
3 Milyen hiedelmei vannak az illetőnek arról, hogy az ember mennyire
ura saját életének.
4 . Ki mennyire képes pozitív, új szituáció létrehozására.
Az alapelv, hogy mindenki a maga módján értelmezi az eseményeket,
minden olyan stresszre is vonatkozik, amelyet tipikusan a rák kialakulását
megelőzően él át a beteg. Bármennyire is fájdalmas élményekről van szó - a
szeretett személy vagy fontos szerep elvesztése például a stressz mértéke és
főként az, hogy mennyire válik tőle valaki tehetetlenné és mennyire veszíti el
a reményt, attól függ, hogy miként értelmezi a történteket. Mindenki maga
teremti meg egy esemény jelentőségét.
Ha kiismeri lehetséges reakcióit korlátozó hiedelmeit, ha próbál másféle
értelmezést adni az eseményeknek és újfajta módokon reagálni rájuk, egy idő
után képes lesz pozitívan értékelni olyan dolgokat, amelyeket korábban kizá-
rólag negatív színben látott. Amikor az élet egészséges áramlását elakasztó
elképzeléseket (rögeszméket) felfedezzük és eltávolítjuk, az élet energiái újra
akadálytalanul áramolhatnak. Ez az áramlás szállítja azt az életfontosságú
erőt, amely a test természetes védelmi rendszerének működését teljes poten-
ciájában helyreállítja.
Bár ennek a felszabadulásnak a pontos formája személyenként változik,
majdnem mindig beletartozik, hogy az ember megengedi magának, hogy
másként élje meg az életet. Van, aki úgy tud részt venni gyógyulásában, hogy
nemet mond mások elvárásaira, van aki úgy, hogy zöld utat ad olyan élmé-
nyeknek és önmaga olyan részeinek, amelyeket eddig megtagadott. Amikor
az energia újra áramlani kezd, lesznek ugyan stresszek és problémák, de
ezekkel már abban a hitben lehet szembenézni, hogy a problémák megoldha-
tok vagy legalábbis meg lehet birkózni velük, és hogy az embernek van vá-
lasztási lehetősége és hatalmában áll úgy dönteni, hogy tesz is valamit egész-
sége visszaszerzéséért.
A MEGBETEGEDÉSBEN JÁTSZOTT AKTÍV SZEREP
FELISMERÉSE ÉS AZONOSÍTÁSA
Mi a legjobb módja a hiedelmekből és viselkedésmintákból alkotott torlasz
áttörésének? Mi azt a módszert találtuk leghatékonyabbnak, hogy megkértük
betegeinket, azonosítsák az őket a betegségük kezdetét megelőző egy-másfél
evben ért stresszeket.
88
A gyógyító képzelet
Mivel az érzelmi állapotok és a betegségre való hajlamosság összefüggniI
minden betegségre vonatkozik, nemcsak a rákra, a stressz és a betegség öss/ol
függésének pontos megismerése mindenki számára fontos lehet. Épp ezért
most megkérjük minden olvasónkat, akár rákos beteg, akár nem, végezze el j
következő tevékenységet. (Esetleg érdemes visszalapozni a 4.fejezethez, ahol
a Holmes-Rahe stressz-táblázatból kinézheti, hányféle stressz előzheti meg a
betegséget.) Ez a gyakorlat segítségére lesz, hogy az itt kifejtett általános e)
gondolásokat saját gyakorlatába átültesse.
1. Gondoljon egy olyan betegségre, amelyben most szenved vagy a múlt-
bán szenvedett.
2. Ha ön rákos beteg, vegyen egy darab papírt, és írásban soroljon fel öt
olyan nagyobb változást vagy stresszt, amelyet a betegségét megelőzöl
egy-másfél évben élt át.
3. Ha a betegség nem rák (volt), sorolja fel azt az öt fő stresszt, amely önt!
a betegségét megelőző fél évben érte. (A ráknál kevésbé súlyos beteg-
ségeknél rövidebb idővel érdemes számolni.)
4. Ha bármikor visszaesett betegségébe, sorolja fel az azt megelőző félév-
ben átélt öt főbb stresszt.
Ha nem szakít rá időt, hogy ezt a gyakorlatot valóban megcsinálja, ha csak
átolvassa ezeket a kérdéseket ahelyett, hogy mélyen elgondolkozna a válaszo-
kon és leírná azokat, akkor ez a könyv nem tud önfiek igazán hasznára lenni
Ez a megállapítás a könyv második részében lévő összes gyakorlatra vonatko-
zik.
A legtöbb ember, amikor ezt a gyakorlatot megcsinálja, úgy találja, hogy a
betegségét megelőző időszakban több súlyos stresszhatás érte. Ha ön nem ta-
lál egyetlen olyan külső tényező által okozott stresszt sem, mint például egy
házastárs halála, állásvesztés vagy hasonló, ne felejtse el számba venni a belsó
stresszhatásokat is. Nem küszködött-e magában olyan belső lelki problémá-
val, mint a fiatalkori álmok el nem érése miatti csalódás, személyes kapcsolat-
ban komoly alkalmazkodási nehézség, vagy identitásválság? Ezek minden te-
kintetben legalább olyan jelentősek és okozhatják a reménytelenség és tehetet-
lenség érzését, mint a jól látható külső stresszhatások.
Ha felfedezett jelentős stresszhatásokat életében a betegsége kezdetét
megelőzően - akár külsőt, akár belsőt -, vizsgálja meg, hogy ön mennnyire
vett benne részt, vagy a stresszhelyzet kialakításával, vagy azzal, ahogyan re-
agált rá. Hozta-e magát stresszhelyzetbe, azzal, hogy mindenki másnak a
szükségletét a magáé elé helyezte, azzal, hogy nem mondott nemet vagy azr
zal, hogy nem vette figyelembe testi és szellemi teljesítőképességének határa-
it? Vagy ha az eseményt ön nem befolyásolhatta, úgy például egy szeretettl
A gyógyulásban való aktív részvétel
89
halála esetén, álltak-e rendelkezésére alternatív reagálási módok?
SZGI^dé^vezte-e magának, hogy kimutassa fájdalmát, vagy elhatározta, hogy
Engeae y érzelmeit? Engedélyezte-e magának, hogy keresse és elfogad-
neme7ető és bátorító barátok támogatását e stresszes időkben?
S Az ilyen fajta önvizsgálatnak az a célja, hogy azonosítsa azokat a hiedel-
ket és viselkedési szokásokat, amelyeken most változtatni akar. Mivel ezek
elképzelések már régóta az egészségét veszélyeztetik, tudatosan meg kell
vizsgálnia őket a változtatás szándékával.
A most következő gyakorlatnak - amely az öt főbb, jelenleg is ható stressz
azonosítására, és alternatív reagálási módok meghatározására szolgál - a
megelőzés a célja. Ez azt jelenti, hogy tudomásul kell venni és azután meg kell
szüntetni azokat a feszültségeket, amelyek elősegíthetik a betegség kialakulá-
sát.
1. Sorolja fel az életében jelenleg érvényesülő öt főbb stresszt.
2. Vizsgálja meg, milyen módon vesz ön részt ezeknek a stresszeknek a
fenntartásában.
3. Gondolkozzon el rajta, miként lehetne eltávolítani életéből a stresszt.
4. Ha nincs reális megoldás a stressz eltávolítására, gondolja végig, tesz-e
valamit annak érdekében, hogy ezt az életében meleg, támogató kör-
nyezet ellensúlyozza? Azaz elfogadja-e közeli barátainak a támogatá-
sát? Fektet-e súlyt arra, hogy a stresszes időkben is élvezni tudja az
életet? Megengedi-e magának, hogy kinyilvánítsa a stresszes szituáci-
ókkal kapcsolatos érzelmeit?
5. Gondolkozzon el, hogy meg tudná-e szüntetni vagy tudná-e ellensú-
lyozni ezeket a stresszeket, ha gyakrabban érvényesítené saját igénye-
it? Egyáltalán megengedi-e ön magának, hogy számba vegye az igé-
nyeit? Megpróbálta-e már érvényre juttani őket, mások - ön által is fel-
ismert - érdekei ellenére is?
Miután befejezte ezt a gyakorlatot, feltétlenül vizsgálja meg, hogy van-e
hasonlóság a betegsége előtti és mostani stressz-reakeiói között. Ha talál ha-
sonlóságot, vizsgálja meg újra viselkedését, mert lehet, hogy olyan megrög-
zött reakciói vannak, amelyek nem használnak az egészségének.
A gyógyulásban való aktív részvétel
91
90 A gyógyító képzelet
FELELŐSSÉGVÁLLALÁS SAJÁT EGÉSZSÉGÜNKÉRT
Amikor valaki elkezdi keresni, milyen módon vett részt rákja kialakulása-1
bán, hasznos lehet, ha szakmai segítséget és támogatást kér egy képzett kon-
zultánstól vagy terapeutától. Gyakran már maga a segítségkérés is szakítást
jelent a kora gyerekkorban tanult „szabályokkal", és az első lépés a stresszre
való egészségesebb reagálás megtanulásának útján. Sajnos sokan úgy nőttünk
fel, hogy kultúránkból fakadóan nehezen kérünk segítséget, ha érzelmi prob-
lémáink vannak. Persze, ha súlyos betegséget állapítanak meg nálunk, nem
jövünk zavarba, és egy pillanatig sem habozunk, hogy egy orvos segítségét
kérjük, egy olyan szakemberét, aki évekig végzett tanulmányokat az emberi
testről. Ugyanígy nem kellene zavarba jönnünk attól, hogy igénybe vegyük
egy szakember segítségét annak kiderítéséhez, milyen módokon játszott sze-
repet a stressz megbetegedésünkben.
Legtöbb betegünk, aki végigcsinálja ezt az önvizsgálatot, fontos kapcsola-
tot fedez fel érzelmi állapotai és a betegség kitörése közt. Felfedezi azt is,
mennyire vett részt ezeknek az érzelmi állapotoknak a létrejöttében. De lát-
ván, hogy elképzelései és a stresszre adott válaszai hogyan járultak hozzá a
betegséghez, sokan bűntudatot éreznek múltbeli tetteik miatt. Elképzelhető,
hogy önnek is lesznek ilyen érzései, ezért önnek is ugyanazt a tanácsot szeret-
nénk adni, mint betegeinknek.
Először is: nem szándékunk, sőt nem is szabad, hogy ön bűntudatot érez-
zen, mert felfedezte, hogy részt vett betegsége kialakulásban. A részvétel nem
azonos a „hibáztathatósággal". Nincs értelme hibáztatni az ebben a társada-
lomban élő embereket, mert megbetegedtek, tekintettel azokra a szabályokra,
amelyek alapján megtanították őket bánni érzéseikkel és érzelmeikkel. (Jelen-
legi kultúránkban ugyanis kevés olyan ember akad, akit megtanítottak meg-
felelően bánni az érzelmeivel és érzéseivel.) A „hibáztatás" azt is sugallja,
hogy az illető választhatott volna más utat, de ő tudatosan döntött az önpusz-
tító reagálás és cselekvés mellett. Ez nyilvánvalóan nem igaz azokra az embe-
rekre, akik testi betegség kifejlődésével válaszolnak a stresszre. Mint kultú-
ránkban a legtöbben, valószínűleg ön sem tudott az érzelmi állapotok és a
stressz kapcsolatáról. így majdnem bizonyos, hogy tudatalatti hiedelmei és
megszokott viselkedése eredményeként vett részt betegsége kialakulásában.
A dolgok tragikusan szomorú alakulása szerint éppen azok az emberek
betegszenek meg súlyosan, akik a legkövetkezetesebben és a legnagyobb fele-
lősséggel kísérlik meg, hogy a kulturált szabályok szerint éljenek. A rák érzel-
mi vonatkozásaival foglalkozó szakirodalom tele van olyan példákkal, ame-
lyekben a rákos betegek „túlontúl jók", kedvesek, megértőek, önzetlenek, és
az elszenvedett csapások ellenére is kellemesek.
Azok az egyének, akik felelősséget kezdenek vállalni egészségi állapotuk
befolyásolásáért, megérdemlik a lehető legőszintébb gratulációkat. Nemcsak
hajlandóak belevágni a folyamatba, amelynek során feltárják hozzáállásukat,
érzelmeiket és érzéseiket valamint azt, hogy ezek miként befolyásolták a
stresszhelyzetre való reakcióikat, hanem veszik a bátorságot ahhoz, hogy
szembeszálljanak a tanult kulturális szabályokkal, és elvetik azokat, melyek
nem az egészséget szolgálják.
Az önvizsgálat igazi értelme, hogy bizonyítékot találjon arra, miként tudja
az ember aktívan megőrizni egészségét az önpusztító hiedelmek felismerésé-
vel és megváltoztatásával. Ha ön aktív részese volt betegsége kialakulásának,
akkor ahhoz is megvan az ereje, hogy tevékenyen részt vegyen a gyógyulás-
ban.
10. FEJEZET
A BETEGSÉG „ELŐNYEI”
Egy olyan kultúrában, ahol az érzelmeknek kevés jelentőséget tulajdoníta-
nak és az ember jóllétéhez elengedhetetlen érzelmi szükségleteket figyelmen
kívül hagyják, a betegség fontos szerepet tölthet be. Módot adhat azoknak a
szükségleteknek a kielégítésére, amelyeket az ember tudatosan nem tudott ki-
elégíteni.
A betegség természetesen sok fájdalommal és szorongással jár, de ugyan-
akkor meg is old bizonyos gondokat az emberek életében. „Engedélyezi",
hogy a beteg olyan tevékenységbe fogjon, amelybe egyébként nem kezdene
ha egészséges lenne. Gondolja csak át, mi mindenhez jut hozzá az ember, ami-
kor beteg: több szeretetet és figyelmet kap, idejét pedig nem kell munkával
töltenie. Csökken a vállain nyugvó felelősség, kevesebbet várnak el tőle, és
így tovább. Mivel a rákbetegek nagyon gyakran olyan emberek, akik minden-
ki más szükségleteit előbbre tartják, mint a sajátjukat, nyilvánvalóan nehezen
engedik meg maguknak az ilyen szabadságot, amikor nem betegek. A beteg-
ség tehát felfüggeszt sok olyan viselkedésmintát, amely megakadályozza az
embert abban, hogy figyelmet szenteljen saját érzelmi szükségleteinek. Tulaj-
donképpen lehet, hogy ha az ember beteg, az jelenti számára az egyetlen al-
kalmat, amikor megengedheti magának,hogy elhárítsa a felelősséget, kibújjon
az élet szorításából, és bűntudat, magyarázkodás és önigazolás nélküli foglal-
kozzon önmagával.
A betegség „előnyei'
93
a betegség hozhat bizonyos átmeneti könnyebbséget, lehet csapda is.
valaki csak akkor jut szeretethez, figyelemhez és pihenéshez, amikor be-
*akkor személyisége egy része érdekelt abban, hogy beteg is maradjon.
T^mészetesen nem akarunk senkit sem arra rábeszélni, hogy betegségét egy
lélegzetvételre" használja. A rák túl nagy ár olyan problémák megoldásá-
ért amelyeket ehelyett saját szabályai megváltoztatásával megoldhat az em-
ber mégpedig úgy, hogy engedélyezi önmagának saját szükségletei figyelem-
be vételét.
A betegség, mint problémamegoldás
Willie olyan betegünk volt, aki abba a csapdába esett, hogy megérte neki
betegnek maradni. Mielőtt csatlakozott a légierőhöz, otthon élt szüleivel, és
iskolába járt. Otthon, az iskolában és munkahelyén, ahol mellékállásban dol-
gozott, úgy érezte, hogy az emberek állandóan a nyomában járnak, és erőlte-
tik, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket igazából egyáltalán nem akar.
„Hogy jól megmutassa nekik", mindent otthagyott, és belépett a katonaság-
hoz. Legnagyobb kétségbeesésére, újra csak tekintélyekkel körülvéve találta
magát. Mindenki magasabb rangban volt, mint ő, és bármerre járt, mindenütt
megmondták neki, mit csináljon. Mivel önként lépett be, négy éven belül nem
juthatott ki ebből az egérfogóból. így csapdában érezte magát. Az tovább ron-
totta a helyzetét, hogy úgy érezte, még csak együttérző fülekre sem találhat
sorsa elpanaszolásával. Ez alatt az idő alatt, mint Willie később elmondta ne-
künk, arról álmodozott, hogy végzetes betegségbe esik, s elképzelte, minden-
ki mennyire sajnálná, ha megtudná, hogy meg fog halni.
Ezután daganat nőtt a nyakán. Elment a sebészetre, ahol a szövettani vizs-
gálat alapján megállapították, hogy rosszindulatú nyirokcsomó-daganata van
(Hodgkin-kór). Amikor megtudta a diagnózist, nagy izgatottságot, majdnem
boldogságot érzett. Később aggódni kezdett amiatt, hogy olyan szokatlanul
reagált egy, a legtöbb ember által megsemmisítőnek ítélt hírre. Ez az aggoda-
lom késztette arra, hogy a sugárkezelés néhány hete alatt velünk feltárja be-
tegsége lelki indítékait. E feltáró munka során rájött, hogy a diagnózis alkal-
mával érzett megkönnyebbülés abból fakadt, hogy a betegség „kihúzta" ab-
°1a csapdából, amelyben hite szerint volt, és ürügyül szolgált arra, hogy ne
fogadjon el semmi újabb utasítást. Dilemmát csak az okozott, hogy ha meg-
gyógyul, újra szembe kell néznie a katonai szolgálat által rárótt kötelezettség-
gel. Ez jelentősen akadályozta, hogy elkötelezze magát a gyógyulás irányá-
an- Sikeres lelki terápiája ezért pontosan ennek a problémának a megoldásá-
ra Összpontosult.
Egy másik betegünk, egy fiatal pszichiáter is hasonló problémával került
szembe. Körülbelül hat hónappal a diagnózist megelőzően egy régi betege
Ongyilkosságot kísérelt meg, s végül is valaki mást ölt meg. Ráadásul ez a
94
A gyógyító képzelet
pszichiáter éppen új pszichiátriai megközelítésen dolgozott, és többen, alqL
nem értettek egyet vele, arra használták a tragédiát, hogy megkérdőjelezzél
„formabontó" módszereit, ezáltal is elmélyítve már amúgy is erős bűntuda.
tát. Mély depresszióba esett, amelyben többször felmerült benne az a gondo-
lat, hogy véget vet életének. Hat hónappal később előrehaladott állapotú nyj.
rokcsomó-rákot állapítottak meg nála, mely átterjedt a tüdejére és a májára is
A betegség több fontos lelki funkciót is betöltött a pszichiáter esetében.
Egyik mellékterméke az volt, hogy elhallgattatta bírálóit. Végül is senkinek
sem hiányzik az, hogy megbíráljon egy „haldoklót", illetve ilyesmit nem illii
csinálni. Ráadásul a betegég enyhített bűntudatán, lecsendesítette betege cse-
lekedetéért érzett túlzott felelősségérzetét. A gyógyulás, természetesen, meg-
szüntette volna vezeklése létalapját.
Szerencsére, pszichiáter lévén, mélyen belelátott saját lelki folyamataiba,
és lényegében rendezni is tudta érzéseit. Az eredeti diagnózis idején keve-
sebb, mint 10 százalék esélyt adtak neki arra, hogy öt évnél tovább élhet. Ma,
hat év múltán és kétszeri visszaesés után is fenntartja aktív pszichiáteri gya-
korlatát.
Ez a beteg képes volt használni a betegség kínálta átmeneti „védelmet"
lelki erőforrásai újrarendezésére, hogy felgyógyulása után hatékonyabban
tudjon a problémáival megküzdeni. De vannak olyan betegek, akik csak a be-
tegségen keresztül képesek megoldani gondjaikat. Egy betegünk elmondta,
hogy betegségét sok szakmai stressz előzte meg, miközben nem maradt ideje
a feleségére és a gyermekeire, és erős volt a rá nehezedő kényszer,hogy anyagi
sikereket érjen el. Betegsége folytán bőséges betegségi járadékhoz jutott, ren-
geteg ideje lett a családjára, és semmi sem kényszerítette, hogy eredményeket
érjen el. De a munkához való visszatérés megoldhatatlan nehézséget okozott
a számára. Háromszor jutott el arra a pontra, hogy semmilyen tünete sem je-
lentkezett, és foglalkozni kezdhetett a gondolattal, hogy visszamegy dolgoz-
ni. Minden egyes alkalommal azonban, az alatt a néhány hét alatt, amíg a
szakmájába való visszatérést vette fontolóra, visszaesett betegségébe.
Egy másik esetben nőbetegünk egy üzlet résztulajdonosa volt, s úgy érez-
te, hogy üzlettársai az üzletvezetésben indokolatlanul nagy terhet raknak rá.
Komoly nehézséget okozott azonban neki a követelések visszautasítása. Kez-
detben betegsége mondta ki a nemet helyette. Senki sem merte volna bármire
is kérni, amíg beteg. Szerencsére azonban rájött, hogy ha mankónak használja
a betegséget, esetleg sohasem gyógyul meg. Azóta tanul nemet mondani anél-
kül, hogy betegségét ürügyként használná fel, s jó érzésekkel veszi ki részét
az üzlet irányításából, mivel képes szükségleteit elfogadtatni.
Sok más beteg is úgy találta, hogy betegsége átmenetileg megszabadította
az elviselhetetlen munkától. Mivel a betegség csak elodázza számukra a prob-
léma megoldását, fontos, hogy szembesüljenek saját beállítódásukkal és visel-
kedésükkel, amely elsősorban volt az okozója annak, hogy a helyzet elvisel-
A betegség „előnyei"
95
p válhatott. Különben valószínű, hogy minden egyes alkalommal,
hetet envisszatérnek dolgozni, újra ugyanolyan helyzetet fognak teremteni, és
aaJanúgy előidézik a betegséget.
A betegség átmenetileg lehetővé teszi, hogy a beteg nyíltabban kifejezze
érzelmeit. De ha nem tanulja meg, hogy ugyanezt egészségesen is megenged-
6 magának, akkor mihelyt meggyógyul, a régi szabályok újra hatni kezde-
nek és abban a lelkileg és testileg romboló helyzetben találja magát, amely
eredetileg is elősegítette a betegség kialakulását.
Ez az elmélet magyarázatot ad arra a depresszióra, amely néhány beteg
beszámolója szerint akkor éri őket, amikor megtudják, a gyógyulás útján van-
nak vagy hogy betegségük kevésbé súlyos. Ilyenkor öntudatlanul annak a
mankónak az elvesztését élik meg, amellyel a betegség ruházta fel őket. A
jobb egészségi állapot híre hallatán kialakuló depresszió fontos visszajelzés
arról, hogy lelkileg még sok problémát kell feldolgozni.
AZ ÉRZELMI SZÜKSÉGLETEK LÉTJOGOSULTSÁGA
Annak felismerése, hogy a viselkedésminták és a beállítódás megváltoztatása
élet-halál kérdése lehet, fontos motorja a változásnak. Sok betegünk beszámolója
szerint betegségük egyik haszna az, hogy többé nem hagyhatják figyelmen kívül
igazi szükségleteiket. A betegség lehetővé teszi a számukra, hogy meghaladják
társadalmi berögződéseiket, és hogy emberi lényegük kifejlődjön: hogy kifejez-
zék érzelmeiket, illetve hogy nyíltan és közvetlenül kielégítsék szükségleteiket. A
betegség adta indíttatás nélkül még mindig csendben élnék kétségbeesett életü-
ket.
Fontos felismerni, hogy a betegség által kielégített szükségletek mindenkép-
pen jogosak, és megérdemlik, hogy kielégítsék őket. A test a számára ismert
egyetlen módon követeli a figyelmet. Akár Willie-nek arról a szükségletéről van
szó, hogy bizonyos fokig ura legyen életének, akár a pszichiáter bűntudat-komp-
lexusának megoldásáról, akár a fiatal szakembernek arról az óhajáról, hogy
egyensúlyba hozza munkáját élete egyéb területeivel, vagy az üzletasszonynak
arról a vágyáról, hogy nemet mondjon, mindez olyan szükséglet, amelyet az em-
bernek ki kell elégítenie, hogy megőrizhesse testi és lelki egészségét. Ebből a
szempontból a szervezet szándéka konstruktív, még a betegségben is. A betegség
alkalmat nyújt az egyénnek az érzelmi fejlődésre.
A BETEGSÉG „ELŐNYEINEK" FELISMERÉSE
A beteg előtt álló feladat magába foglalja azt, hogy (1) azonosítsa a betegségen
eresztül kielégített szükségleteit, és hogy (2) közvetlenebb, a betegséget kiiktató
elégittsi módot keressen. Hogyan ismerheti fel ezeket a szükségleteit az ember?
96
A gyógyító képzelet
Kérjük, vegyen részt egy gyakorlatban, amelyet betegeinkkel a betegségükbe I
származó előnyök feltárására szoktunk elvégezni.
Vegyen egy darab papírt, és írja föl azt az öt legfontosabb előnyt, amire élete I
legsúlyosabb betegsége révén tett szert! (Lehet, hogy ötnél több ilyet fog találni.) I
Ha rákos vagy rákos volt, ezt használja a gyokorlat alapjaként: I
Következzen itt egy példa arról, hogyan működik ez a gyakorlat E könyv I
előkészítése közben megbeszélésünk volt egy üzlettársunkkal a Colorado állam- I
beli Vailben. A tervezettnél hamarabb befejeztük a megbeszélést, így üzlettár-1
sunk, aki nem tudott síelni, úgy döntött, hogy vesz egy-két síórát. Kimerültén jött
vissza, majd hazarepült. Másnapra influenza tört ki rajta, ami két teljes hétig ágy-
bán tartotta. A felépülésre tett erőfeszítésként és hogy kipróbálja Vailben mégis- I
mert elképzeléseinket, vizsgálat tárgyává tette az influenza kitörése előtti helyze- I
tét, majd hat, betegségéből származó előnyt sorolt fel.
Amikor megbetegedtem, éppen sokat kínlódtam egy mind érzelmileg, I
mind anyagilag nagyon fontos munka befejezésével. Lényegesnek érez- I
tem, hogy nagyszerűen legyen befejezve, a munka azonban lassan haladt, I
és kételkedni kezdtem az általam létrehozott termékben. Azzal, hogy meg- I
betegedtem, egy csapásra több szükségletemet elégítettem ki:
1. Szükségem volt feleségem segítségére a tervezethez, de úgy éreztem, I
hogy hacsak szó szerint nem vagyok képes magam megcsinálni, nem I
szabad elvonnom saját tevékenységeitől azért, hogy nekem segítsen.
2. Ürügyre volt szükségem, hogy „rajtam kívülálló okokból" ne kelljen I
időben befejeznem a tervezetet.
3. Lehet, hogy ürügyet kerestem arra az esetre is, ha netán tökéletlenségek I
adódnának a munkában.
4. A betegség okot adott arra, hogy komolyan foglalkozzam egész- I
ségemmel, ami egyebek közt azt is jelentette, hogy elhatároztam, ha I
újra jól leszek, szakítok időt a teniszezésre, kedvenc időtöltésemre, II
amit azonban általában nem teszek, mivel „túlságosan el vagyok fog-
lalva".
5. Egyszerűen kipihentem a rengeteg stresszel járó mindennapi robotot
6. A Vailben végzett munka apám agydaganat miatt bekövetkezett halálát
juttatta eszembe. Nagyon foglalkoztattak az e helyzetből származó
rendezetlen problémák.
Világos, hogy a síelés okozta szokatlan fáradtságból és egy fontos munka
befejezésének stresszéből összetevődő fizikai kimerültség hozzájárult beteg-
ségre való fogékonyságához. De amint azt válaszai is mutatják, a betegség le-
hetővé tette számára a pihenést, hogy segítséget kérjen, hogy törődjön magá-
A betegség „előnyei"
97
úi energiával töltse fel magát, hogy levezesse magában a magas
val, hogy aió megméretésből eredő stresszt, illetve hogy új döntéseket hoz-
méreev sáról és a dolgok fontossági sorrendjéről. Mindezeket a betegség
^Hcüllem volt képes megtenni.
n Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy a rákterápiás megközelí-
vról folytatott beszélgetés felkavarta benne apja halálával kapcsolatos
' Imeit. Hogy ne legyenek negatív érzései e módszer iránt, az azt igényelte,
h v elkezdje feldolgozni magában apja halálával kapcsolatos érzelmeit.
” Betegeink felsorolásai alapján úgy találtuk, hogy öt főbb stresszterület
van, amely a leggyakrabban húz hasznot a betegségből:
1. A betegnek lehetősége nyílik arra, hogy ne foglalkozzon valamilyen ne-
héz problémával vagy helyzettel.
2. Figyelmet, törődést és dédelgetést kap környezetétől.
3. Alkalma nyílik akár arra, hogy újrarendezze lelki energiáit a probléma
legyőzésére, akár arra, hogy új távlatokat nyerjen.
4. Indíttatást gyújt személyes fejlődésére vagy nem kívánatos szokásai
megváltoztatására.
5. Nem kell megfelelnie sem mások, sem saját túlzott elvárásainak.
Most nézze át saját listáját. Gondolja át, milyen rejtett szükségleteket elégí-
tett ki betegsége: a stressztől való megszabadulás, szeretet és figyelem, alka-
lom energiái felfrissítésére és így tovább. Majd próbálja meg megtalálni azo-
kat a szabályokat és hiedelmeket, melyek megakadályozzák abban, hogy
egészségesen is kielégítse e szükségleteket.
Egyik betegünk rájött, hogy hiányzik neki a férjével való testi közelség, de
elképzelhetetlen volt a számára, hogy egyszerűen csak kedveskedésre vagy
gyöngédségre kérje, amikor egészséges. Most már engedélyezi magának,
hogy akármikor így szóljon férjéhez: „Szeretném, ha megölelnél." Más, fontos
dolgokat is megtanult önmagáról, miközben azt vette szemügyre, hogy miért
olyan nehéz fizikai közelségre kérni férjét.
Kérdezze meg magától, hogy voltak-e olyan időszakok, amikor képtelen
volt megengedni magának, hogy levezesse feszültségét. Milyen belső elkép-
zelések gátolják meg abban, hogy erre feljogosítsa magát anélkül, hogy a be-
tegségre, mint önigazolásra szüksége lenne? Például lehet, hogy azt hiszi,
pogy a „gyöngeség jele", ha a nyomásnak vagy feszültségnek beadja a dere-
at, vagy hogy az ön kötelessége az, hogy mások szükségleteit előnyben ré-
szesítse a sajátjaival szemben. Mivel ezek a működési mechanizmusok májú-
im teljesen tudattalanok, ezért ez az önvizsgálat erőfeszítést igényel. De
Megéri az időt és a fáradságot, ha megelőző lépéseket tesz azért, hogy a jövő-
011 elkerülje a betegségeket. Ha tisztába jön belső működési mechanizmusé-
98 A gyógyító képzelet
val, és ha másféleképpen is képes szemlélni a helyzetet, akkor az egész-
ségesebb lét felé vezető úton halad.
Ha kiindulópontnak fogjuk föl a betegség adta leckét, ránevelhetjük ma-
gunkat szükségleteink felismerésére, és arra, hogy megragadjuk a kielégíté-
sükre kínálkozó alkalmat. így alkotó módon használhatjuk a betegséget.
11.FEJEZET
A RELAXÁCIÓ ÉS A GYÓGYULÁS KÉPI
MEGJELENÍTÉSÉNEK ELSAJÁTÍTÁSA
A felgyógyuláshoz vezető első lépést akkor teszi meg az ember, ha megérti,
hogy saját hiedelmei és érzelmi reakciói is hozzájárultak betegsége kialakulá-
sához. A következő lépés, hogy a gyógykezelés támogatása céljából megke-
ressük ezeknek a reakcióknak a befolyásolási módját. Ebben a fejezetben egy
olyan relaxációs eljárással ismertetjük meg, amely csökkenti a rák kialakulá-
sával kapcsolatos és a betegségtől való félelem keltette stressznek és feszült-
ségnek a testére gyakorolt hatását. (Ez utóbbi, a ráktól való rettegés egyébként
maga is a fő stresszforrások közé tartozik.) Azt is bemutatjuk, hogyan kell
alkalmazni az imaginációt ellazulás után a pozitív hit kialakítására, amely az-
után mozgósítja a test természetes védelmi rendszerét a kórral szemben.
Sok rákbeteg számára a test ellenséggé vált. Áruló lett azáltal, hogy meg-
betegedett és a beteg életét fenyegeti. Az ilyen beteg elidegenedik testétől, és
nem bízik azon képességében, hogy leküzdheti a kórt. Ha azonban megtanul-
ja lazítani és befolyásolni a testét, az megkönnyítheti, hogy újra elfogadja tes-
‘^etve hogy újra higgyen abban a képességében, hogy testével együttmű-
ködve dolgozhat saját felgyógyulásán. A test újra öröm és kényelem forrásává
válik, és fontos visszajelzést ad arról, hogy a beteg milyen hatásfokkal éli éle-
tét.
A relaxáció segít a félelem csökkentésében is, az pedig egy életveszélyes
etegség esetén időnként mindent elboríthat. A rákbetegek gyakran tartanak
99
100
A gyógyító képzelet
attól, hogy hosszú, fájdalmas halál vár rájuk, miközben a család elszegénye.
dik az orvosi költségek miatt, a gyermekeiknek pedig lelki sérüléseket okoj
egyik szülőjük elvesztése. Az ilyen félelem majdnem lehetetlenné teszi a be.
teg számára, hogy pozitív elvárást alakítson ki magában betegsége kimenete,
léről. De ha megtanul fizikailag ellazulni, az megtöri a feszültség- és féléiéin,
kört. Néhány percig, legalább addig, amíg ellazítja testét, a rák nem élete min.
dent elborító valósága. Sok beteg beszámol arról, hogy a relaxációs gyakorlat I
elvégzése után új távlatok nyílnak előttük és friss energia tölti el őket. Úgy
tűnik, hogy így „újratölthetik akkummulátoraikat". Ha kevésbé félnél^
könnyebb pozitívabb elvárást kialakítaniuk, ami viszont a félelem további
csökkenését vonja maga után.
Fontos megjegyezni, hogy orvosi értelemben a relaxáció nem azt jelenti,
hogy az ember eltölt egy estét a tévé előtt és megiszik egy-két pohár italt, vagy
hogy beszélget a barátaival. Habár ezek nagyon kellemes tevékenységek, a
laboratóriumi vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy a „relaxációnak" ez a for-
mája nem eredményezi a stressz fizikai hatásainak megfelelő levezetését.
A rendszeres fizikai kifáradás lehetséges módja annak, hogy megszaba-
duljunk a stressztől. A rendszeres testedzés ugyanúgy hat, mint a 4. fejezetben
leírt „küzdj vagy menekülj" reakció, amely lehetővé teszi a test számára, hogy I
levezesse a fölhalmozódó feszültséget. Véleményünk szerint nem véletlen,
hogy sok olyan betegünk rendszeresen edzi testét valamilyen formában, aki
nagyon jó eredményt ért el programunkkal. Sok kocogó vagy futó mondja,
hogy a futás a „gyógykezelésük", és hogy miközben futnak, úgy képesek át-
látni problémáikat, ahogy puszta átgondolással nem. (A későbbiekben külön
fejezetet szentelünk ennek a témának.)
Nem mindig lehetséges azonban testedzésbe fogni, amikor az embert
stressz éri. A modem élet következtében gyakran jelentős erőfeszítésekbe ke-
rül a mozgás megszervezése. Szerencsére a kutatók kidolgoztak számos egy-
szerű relaxációs gyakorlatot, a meditáció és a progresszív relaxáció bizonyos
formáit, az autogén tréninget és az önhipnózist, hogy csak egy néhányat em-
lítsünk ezek közül. Ezeknek a gyakorlatoknak a legtöbbjében szellemi kon-
centrációra van szükség. Az ember figyelmét esetleg egy szimbólumra össz-
pontosítja, vagy megnyugtató mentális képek sorozatára, vagy gondolatban
végigfut egy sor utasításon, hogy ellazítsa testét.
A Harvard Egyetemen tevékenykedő Dr. Herbert Bensőn a The Relaxatioit
Response (Relaxációra adott reakció) című könyvében néhány ilyen stressz-'
csökkentő eljárás pozitív testi hatását dokumentálja. Bár még nem értjük a
test összes olyan élettani reakcióját, amelyekkel a különböző szellemi ellazító
gyakorlatokra válaszol, a kutatások azonban messzemenően kimutatták,
hogy ezek az eljárások sokkal jobban levezetik a stresszhatásokat, mint a ha-
gyományosan kikapcsolódásként értékelt tevékenységek.
A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása 101
relaxációs gyakorlat .
betegeinkkel folytatott munka során kidolgozott relaxációs gyakorlatot
. t a dr. Edmond Jacobson tervezte programból vettük. Ó „progresszív re-
i 'dónak" nevezi eljárását. A gyakorlatban ezt az eljárást összekötjük az
• aeinációs technikával, amelyet e fejezetben a későbbiekben fogunk leírni.
Külön is részletezzük azonban a relaxációs gyakorlatot, hogy megmutassuk,
bármikor használható. Azt javasoljuk betegeinknek, hogy naponta háromszor
tíz-tizenöt percben végezzék a relaxációs és imaginációs kombinált gyakorla-
tot A legtöbben ellazultnak érzik magukat, amikor elsó alkalommal végzik el
a gyakorlatot. Mivel azonban a relaxáció olyasvalami, amit meg lehet tanulni,
tovább lehet fejleszteni, úgy fogja találni, hogy a gyakorlat ismétlésével egyre
ellazultabb állapotba jut.
Hogy könnyebben megtanulható legyen a relaxációs-imaginációs gyakor-
lat, betegeinknek egy kazettát szoktunk adni, amelyre fel vannak véve az uta-
sítások. Az ön számára is hasznos lehet, ha egy barátja felolvassa vagy szalag-
ra rögzíti önnek az itt következő utasításokat. Engedélyezzen magának sok
időt minden egyes lépés kényelmes és nyugodt elvégzéséhez.
1. Menjen egy csendes, kellemes megvilágítású szobába. Csukja be az aj-
tót, és helyezkedjen el egy kényelmes széken. Helyezze talpát a padló-
ra, és csukja be a szemét.
2. Figyelje meg a légzését.
3. Lélegezzen néhányszor jó mélyen, s amint kifújja a levegőt, mondja
gondolatban azt, hogy „ellazulok".
4. Összpontosítson az arcára, és érezzen minden feszültséget az arcán és a
szemében. Képzelje el ezt a feszültséget. Lehet ez egy csomóra kötött
kötél vagy ökölbe szorított kéz. Majd gondolatban idézze maga elé,
amint kellemesen ellazul, mint egy összeugrott gumiszalag.
5. Érezze, hogy az arca és a szeme ellazul. Eközben érezze, hogy az ellazu-
lás hulláma önti el az egész testét.
6- Feszítse meg a szemét, és az arcát, szorítsa össze, majd lazítsa el újra.
Érezze, amint az ellazulás átjárja a testét.
7. Alkalmazza ugyanezt az eljárást teste más részeire is. Lassan haladjon
lefelé a testén, kezdje az álián, nyakán, vállán, majd folytassa a hátával,
felső- és alsókarjával, kezével, mellkasával, hasával, végül fejezze be a
combjával, lábszárával, bokájával, lábfejével és lábujjaival, míg teste
minden része el nem lazul. Teste minden részénél képzelje maga elé a
feszültséget, majd lássa megszűnni. Feszítse meg az egyes területeket,
majd lazítsa el újra.
102
A gyógyító képzelet
8. Amikor minden testrészét ellazította, kettő-öt percig maradjon nyűgöd
tan ebben a kellemes állapotban.
9. Aztán engedje fel elnehezült szemhéjait, készüljön fel arra, hogy kinyit,
ja szemét, majd érzékelje ismét a szobát, ahol van.
10. Most nyissa ki a szemét, és folytassa megszokott tevékenységét.
Ha még nem próbálta, kérjük, végezze el ezt a gyakorlatot, mielőtt tovább
olvasna. Kellemesnek fogja találni az ellazulást, és feltöltődik energiával.
Az első néhány alkalommal, amikor az ember kipróbálja a gyakorlatot;
néha nehézséget okoz a mentális kép megteremtése vagy a figyelem elkalan-
dozása. lyenkor nem kell elbátortalanodni. A dolog teljesen természetes, és a
magának tett szemrehányás csak növeli a feszültséget. Ennek a fejezetnek a
végén, amikor már többet tud a relaxációs és imaginációs technikáról, kité-
rünk néhány általános nehézségre, amelyet a betegek e gyakorlatok során ta-
pasztalni szoktak, és javaslatokat is teszünk arra, hogyan győzheti le ezeket.
A következő rész utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan
kösse össze a relaxációs és az imaginációs gyakorlatot. Habár a relaxációs
gyakorlat önmagában is értékes, mégis, mint ahogy azt már korábban mond-
tuk, elsősorban bevezetőként használjuk az imaginációs technikához, mivel a
testi lazítás csökkenti a feszültséget, amely elvonhatja a figyelmet a mentális
képekről. A relaxációs technika más értelmében is jó bevezetőként szolgálhat
az imaginációs gyakorlathoz. Ha megtanulja szellemi irányítással ellazítani a
testét, az megerősíti önben azt a hitet, hogy szellemével is segítséget nyújthat
testének.
A RELAXÁCIÓ ÉS AZ IMAGINÁCIÓS TECHNIKA
A relaxáció és az imaginációs technika az általunk talált egyik legértéke-
sebb eszköz arra, hogy segítsünk betegeinknek megtanulni, higgyenek abban
a képességükben, hogy felgyógyulhatnak a rákból. Jelen megközelítésünk fo-
gantatását tulajdonképpen attól számítjuk, hogy Cári először alkalmazta egy
beteggel az imaginációs technikát. Azóta rájöttünk, hogy az imaginációs tech-
nika nemcsak az egészség visszaszerzésére hatékony motivációs eszköz, ha-
nem az önmegismerés és az élet más területein végrehajtott kreatív változás
fontos eszköze is.
A relaxációs és az imaginációs technika felfedezését Stephanie-nak; a mo-
tivációs pszichológia területén végzett munkájának köszönhetjük. Képzettsé-
ge folytán tudtunk arról, hogy ezt az elvárásokat megváltoztató eljárást sok
más tudományágban felhasználják. Az ezeket a különböző szakterületeket
összekötő közös vonás az, hogy az ember az óhajtott esemény mentális képét
idézi maga elé. Azáltal, hogy az ember létrehoz egy képet, gondolatban vilá-
A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása 103
megfogalmazza, hogy milyen történés bekövetkeztét akarja. Azáltal
8o®an hocv ezt az állítást rendszeresen ismételgeti, valóban arra állítja be ma-.
' 'hogy ez a bizonyos esemény meg is fog történni. E pozitív elvárás ered-
8a,tz eképpen elkezd oly módon cselekedni, amely egybevág a kívánt ered-
m - v elérésével, és amely valóban segít létrehozni azt. (Ez megfelel az ön-
m avalósító jóslat elvének, amelyet korábban már említettünk.)
m Egy golfozó például egy gyönyörű golfütést fog elképzelni, pontosan az
áhított helyre érkező golflabdával. Egy üzletember sikeres üzleti tárgyalást
fog maga elé idézni. Egy előadóművész simán lezajló premiert fog gondolat-
ban megjeleníteni. Egy rákbeteg pedig a visszahúzódó daganatot és egész-
ségét visszanyerő testét idézi majd maga elé.
Miközben ráébredtünk a relaxációs és imaginációs technika hatékonysá-
gára, azokról a bizonyítékokról is tudomást szereztünk, amelyeket a biofeed-
backkel foglalkozó kutatók gyűjtöttek össze arról, hogy az ember megtanul-
hatja szabályozni olyan belső élettani állapotait, mint például a szívritmus,
vérnyomás és bőrhőmérséklet (ezekről részletesebben a 2. fejezetben szól-
tunk).
A megkérdezettek rendszerint azt állították, hogy nem tudják megparancsol-
ni testüknek, változtasson meg valamilyen belső állapotot. Ehelyett egy képi
és szimbolikus nyelvet sajátítottak el a testtel folytatott kommunikációhoz.
Egy veszélyesen rendellenes szívritmusú nő egy hintán ülő kislány képét
teremtette meg képzeletében. Mindahányszor szabályoznia kellett szívritmu-
sát, elképzelte, amint a kislány ritmikusan hintázik előre és hátra. Rövid idő
múlva egyáltalán nem volt szüksége szívgyógyszerekre, és megszűntek prob-
lémái. Sikere és ezer más tapasztalat, melyet a mentális képeknek a testi álla-
potok szabályozásában való alkalmazásakor szereztek, azt sugallta nekünk,
hogy a szokásos gyógymódokkal összekötött imaginációs technika jó mód-
szer lehet a rákbetegek számára immunrendszerük befolyásolására, hogy az
aktívabban küzdjön a betegség ellen.
Cári először 1971-ben használta az imaginációs technikát (mint ahogy ar-
ról az 1. fejezetben beszámoltunk) egy gyógyíthatatlan rákban szenvedő be-
teggel. A beteg naponta háromszor idézte maga elé rákját, az azt elpusztító
gyógykezelést, a ráksejteket megtámadó és azokat testéből kisöprő fehérvér-
sejtjeit, valamint saját magát, amint visszanyeri egészségét. Az eredmény lát-
ványos volt. A beteg, akit „reménytelen esetnek" ítéltek, legyőzte betegségét,
rr'®8 ma is él és egészséges.
A SZELLEMI IMAGINÁCIÓS FOLYAMAT
-jobbén a részben végigvezetjük önt a relaxációs-imaginációs gyakorlaton, s
jo°l megismételjük a relaxációra vonatkozó, az előzőekben ismertetett utasí-
tókat. A 12. fejezetben rámutatunk a mentális képekben rejlő hiedelmekre.
104
A gyógyító képzelet
felsoroljuk a hatásos képalkotás kritériumait, és elemzünk néhány, betegei^
tapasztalataiból merített példát.
Esetleg felveheti magnószalagra az utasításokat, mint ahogy mi tessz J
betegeinkkel, vagy megkérheti egy barátját, hogy olvassa fel önnek. Ha ön
olvassa fel ezeket valakinek, győződjön meg arról, hogy lassan teszi. Sok időt
hagyjon partnerének arra, hogy minden lépést elvégezzen. Ne feledje, hogy
mi arra biztatjuk betegeinket, tíz-tizenöt percet töltsenek a teljes gyakorlat el-
végzésével, és naponta háromszor ismételjék meg.
Még ha ön nem is szenved rákban, arra kérjük, fussa át még egyszer a
rákot megjelenítő részt, hogy érzelmileg is megértse a folyamatot, és átélje,
mit is érezhet egy rákbeteg.
1. Menjen egy csendes, kellemes megvilágítású szobába. Csukja be az aj-
tót, és helyezkedjen el egy kényelmes széken. Helyezze talpát a padló-
ra, és hunyja be a szemét.
2. Figyelje meg a légzését.
3. Néhányszor lélegezzen jó mélyet, és amint kifújja a levegőt, gondolat-
ban mondja azt, hogy „ellazulok".
4. Összpontosítson az arcára, és érezzen minden kis feszültséget az arciz-
maiban és a szeme körül. Alkosson képet gondolatban erről a feszült-
ségről. Lehet ez egy csomóra kötött kötél vagy egy ökölbe szorított
kéz. Majd képzelje el, amint ellazul, mint egy összeugrott gumiszalag.
5. Érezze, hogy arca és szem körüli izmai ellazulnak. Eközben érezze,
hogy az ellazulás hullámokban önti el a testét.
6. Feszítse meg az arc- és szem körüli izmait, szorítsa össze, majd lazítsa
el őket. Érezze, hogy az ellazulás szétárad a testében.
7. Haladjon lassan lefelé a testében. Kezdje az álion, a nyakon, a vállon,
majd folytassa a háton, a felső- és alsókaron,a kézen, a mellkason, a
hason, s végül fejezze be a combbal, a lábszárral, a bokával és a lábfej-
jel, míg minden testrésze el nem lazul. Minden testrésznél idézze maga
elé a feszültséget, majd képzelje el megszűnni, lehetővé téve az ellazu-
lást.
8. Most képzelje el magát valamilyen kellemes, természeti környezetben,
akárhol, ahol jól érzi magát,aprólékosan idézze maga elé a színeket, a
hangokat, az anyagok milyenségét.
9. Ilyen ellazultan maradjon gondolatban két-három percig ebben a ter-
mészeti környezetben.
10. Majd gondolatban idézze maga elé a rákot akár valósághűen, akár
szimbolikusan. Gondoljon úgy rá, mint ami gyenge és rendezetlen sej-
A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása 105
tekból áll. Jusson eszébe, hogy testünk egy átlagos élettartam alatt rák-
sejtek ezreit pusztítja el.
Miközben elképzeli rákját, ismerje fel, hogy a gyógyulás érdekében
teste természetes védelmi rendszerének vissza kell térnie normális,
egészséges állapotába.
11 Ha gyógykezelés alatt áll, képzelje maga elé - az ön által érthető for-
mában amint a kezelés a testébe hatol. Ha sugárkezelés alatt áll,
milliónyi, minden útjába álló sejtnek nekiütköző energiagolyóból álló
fénysugárként jelenítse meg gondolatban.
A normális sejtek bármilyen esetleges károsodást ki tudnak javítani,
a ráksejtek viszont nem, mivel gyengék. (Erre az alapvető tényre épül
a sugárterápia.) Ha gyógyszeres kezelésben részesül, idézze maga elé
gyógyszerét, amint belép a testébe és a véráramba. Képzelje úgy el a
gyógyszert, mint ami méregként hat. A normális sejtek értelmesek és
erősek, és nem veszik fel olyan könnyen a mérget. A ráksejtek viszont
gyengék, és nagyon könnyű elpusztítani őket. Elnyelik a mérget, el-
pusztulnak, és kiürítődnek a testből.
12. Képzelje maga elé teste fehér vérsejtjeit, amint a rák érintette területre
sietnek, felismerik a rendellenes sejteket, és elpusztítják azokat. Na-
gyon erősek és támadóak. Ráadásul nagyon okosak is. Nincs verseny
köztük és a ráksejtek között. Megnyerik a csatát.
13. Képzelje maga elé, amint a rák egyre zsugorodik. Lássa, amint az el-
pusztult sejteket a fehérvérsejtek elszállítják, és a májon illetve a vesé-
ken át kiürítik a testből a széklettel és a vizelettel együtt.
• Ez az önben kialakult elvárás arról, aminek bekövetkeztét szeretné.
• Továbbra is jelenítse meg az egyre zsugorodó rákot, míg az el nem
tűnik.
• Lássa magát, amint egyre több az energiája és egyre jobb az étvágya,
amint újra képes jól érezni magát, és élvezni, hogy családja szeretete
veszi körül, miközben a rákja egyre zsugorodik, míg csak el nem
tűnik.
14. Ha testében bárhol fájdalmat érez, képzelje el a fehérvérsejtjeiből álló
sereget, amint arra a területre özönlik, és enyhíti a fájdalmat.
Bármi is a baj, adja azt a parancsot a testének, hogy gyógyítsa meg
saját magát. Képzelje maga elé, amint teste újra jól van.
15. Képzelje el magát újra jól, betegség nélkül, tele energiával.
16. Képzelje el magát, amint eléri céljait az életben. Lássa, amint teljesül
elete értelme, hogy családtagjai jól vannak, hogy az önt körülvevő
emberekkel kialakított kapcsolatai egyre gazdagabbak.
106
A gyógyító képzelet
Jusson eszébe, hogy ha nyomós oka van arra, hogy felépüljön, az ei
ősegíti gyógyulását. Ezért használja ezt az időt arra, hogy megláss-
melyek a legfontosabb dolgok az életében.
17. Veregesse gondolatban vállon saját magát azért, hogy aktívan részt
vett felgyógyulásában. Jelenítse meg saját magát, amint naponta hj.
romszor éberen és figyelmesen elvégzi ezt az imaginációs gyakorlatot
18. Most engedje fel elnehezült szemhéját, készüljön fel arra, hogy kinyit,
ja a szemét, majd érzékelje ismét a szobát, ahol van.
19. Most nyissa ki a szemét, és folytassa megszokott tevékenységeit.
Ha még nem tette volna, kérjük, szakítson időt arra, hogy elvégezze ezt az
imaginációs gyakorlatot. Amikor a teljes gyakorlatot befejezte, rajzolja le a
gondolatban megalkotott képeket, hogy a 12. fejezetben bemutatott kritériu-
mok alapján és példák szerint részletesebben is elemezhesse őket.
Nem kell aggódnia, ha nem képes „látni", hanem csak „érzi", „elképzel?
vagy „gondolja" a képeket. Az a szó, amivel körülírtuk, amit csinál, sokká,
kevésbé fontos, mint maga a csinálás ténye. Ha úgy érzi, hogy elkalandozna!
a gondolatai a gyakorlat alatt, legközelebb gyengéden terelje vissza őket a ké
pékre anélkül, hogy keményen bánna önmagával. Ha a gyakorlat közben tu-
datára ébred annak, hogy bizonyos utasításokat nem tudott végrehajtani, mi
vei nem hitte vagy nem fogadta el azokat, akkor elkezdett szembesülni a sajá
rákkal és a gyógyulással kapcsolatos hozzáállásával. Mostanra már bizonyán
tudja, milyen fontos ennek a felismerése.
A MÁS BETEGSÉGEKRE KIDOLGOZOTT IMAGINÁCIÓ
Mivel könyvünk sok olvasója nem szenved rákban, hanem a fájdalom en)
hítésére vagy más betegségek leküzdésére akarja használni az imagináció
technikát, bemutatunk egy rövid imaginációs gyakorlatot, amellyel helyett'
síteni lehet az előző gyakorlat 10-től a 19. lépését, a rákra kidolgozott részt.
1. Alkosson mentális képet fájdalmáról vagy arról a betegségről, amdj
ben szenved. Olyan formában képzelje el, amely érthető az ön szám*
ra.
2. Jelenítse meg a kezelést, amelyben részesül, és lássa, amint vagy
szünteti a betegség forrását, illetve a fájdalmat, vagy megerősíti testr
nek öngyógyító képességét.
3. Idézze maga elé teste természetes védelmi rendszerét és a beteg*
vagy a fájdalom forrását megszüntető természetes folyamatokat.
A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása 107
4 Képzői6 el magát egészségesnek, mentesnek minden betegségtől, vagy
fájdalom nélkül.
5 Lássa magát, amint sikerrel halad életcéljai megvalósítása felé.
f, Gondolatban veregesse vállon magát azért, hogy aktívan részt vett fel-
gyógyulásában. Képzelje el magát, amint naponta háromszor éberen
és figyelmesen elvégzi ezt a relaxációs-imaginációs gyakorlatot.
7 Engedje fel elnehezült szemhéját, készüljön fel arra, hogy kinyitja a sze-
mét, majd érzékélje ismét a szobát, ahol van.
8. Most nyissa ki a szemét, és folytassa megszokott tevékenységét.
Annak példájaként, hogyan használhatja fel az imaginációs gyakorlatot a
rákon kívül más betegségeknél, tegyük fel, hogy fekélye van. A fekélyről alko-
tott mentális képe lehetne egy, a gyomor belsejében lévő kráterforma, csúnya,
nyílt seb. Amikor a gyógykezelést jeleníti meg, képzeljen el az egész területet
beborító savlekötőket, amelyek semlegesítik a fölösleges savat, és enyhítőleg
hatnak magára a fekélyre. Képzelje el, amint normális sejtek érkeznek, elkez-
denek osztódni és szaporodni, és befedik a nyílt, fekélyes területet. Idézze
maga elé, amint teste fehérvérsejtjei összeszedik az elpusztult sejteket, és
megtisztítják a területet, ami által a gyomor belseje rózsaszín és egészséges
lesz. A következő lépésben saját magát képzelje el megszabadulva a fájdalom-
tól, egészségesen, képesen arra, hogy megbirkózzon a mindennapi élet
stresszeivel anélkül, hogy fekélyes tünetei támadnának.
Ha magas a vérnyomása, alkalmazza az imaginációs gyakorlatot a problé-
ma olyan megjelenítésére, melyben a véredények falában lévő kis izmok gör-
csösen összehúzódnak, úgy, hogy sokkal erősebb nyomást gyakorolnak, mint
ami a vér átáramlásához szükséges. Most lássa, amint a gyógyszerek ellazít-
ják ezeket a véredényekben lévő kis izmokat, miközben szíve egyenletesen,
kevesebb ellenállás ellenében pumpálja a vért, az pedig simán áramlik keresz-
tül a véredényeken. Képzelje el magát olyan emberként, aki képes megbirkóz-
ni a mindennapi élet hozta stresszekkel anélkül, hogy a magas vérnyomás tü-
neteit produkálná.
Ha köszvénye van, először képzelje el, hogy ízületei nagyon gyulladtak, a
elszínükön pedig kis szemcsék vannak. Majd lássa, amint fehérvérsejtjei
megérkeznek, eltakarítják az elpusztult sejteket, összeszedik a kis szemcsé-
ét és elsimítják az Ízület felszínét. Majd képzelje el saját magát aktívan,
amint éppen olyan dolgokat csinál, amikét szeret, és nincs semmilyen izületi
fajdalma.
Amikor először befejezte valamelyiket ezek közül az imaginációs gyakor-
nok közül, rajzolja le képeit. Ez segíteni fog abban, hogy felismerje, hogyan
viszonyul a felgyógyulásában való részvételhez.
108
A gyógyító képzelet
A RELAXÁCIÓ ÉS AZ IMAGINÁCIÓS TECHNIKA
JELENTŐSÉGE
Hogy világosabb legyen, mi várható a következő gyakorlatoktól, alább fej.
soroljuk a relaxáció és az imaginációs technika néhány hasznát.
1. Ez az eljárás csökkentheti a félelmet. A félelem többnyire abból szárma,
zik, hogy az ember úgy érzi, elvesztette az ellenőrzést maga fölött a
rák esetében ez abban jelentkezik, hogy azt érzi, pusztul a teste, miköz.
ben tehetetlen. A relaxáció és az imaginációs technika segít abban
hogy felismerje saját szerepét egészsége visszanyerésében, s így újra
érezni kezdje, hogy visszaszerzi az irányítást saját maga fölött.
2. Ez az eljárás előidézhet attitűdváltozásokat, és megerősítheti az „élni
akarást".
3. Ez az eljárás eredményezhet élettani változásokat, erősítheti az immun-
rendszert és megváltoztathatja a betegség lefolyásának menetét. Mivel
a mentális folyamatok közvetlenül befolyásolják az immunrendszert,
és a test hormonegyensúlyát, a fizikai változások közvetlenül a gondo-
lati sémák változásának tulajdoníthatók.
4. Ez az eljárás felhasználható olyan módszerként, amely felméri a beteg
pillanatnyi hiedelemrendszerét, és ha ez kívánatos, megváltoztathatja
azt. Az ön által használt szimbólumok és képek megváltoztatása az
egészséges léthez hannonikusabban illeszkedő hiedelmek irányába in-
díthat el gyökeres változásokat.
5. Ez az eljárás lehet á tudatalattival való kommunikáció eszköze, oda pe-
dig sok hiedelmünk van - legalábbis részben - eltemetve.
6. Ez az eljárás általános eszköz lehet, a feszültség és a stressz csökkenté-l
sére szolgál. A rendszeres relaxáció önmagában csökkentheti a feszült-
séget és a stresszt, és jelentős hatást gyakorolhat a mögöttük rejlő testi
funkciókra.
7. Ez az eljárás használható arra, hogy szembeszálljunk a reménytelenség
és a tehetetlenség állapotával, és átalakítsuk azt. Újra és újra láthattuk,
milyen jelentős tényező a rák kifejlődésében a mögöttük rejlő dep-
resszió. Az ember tehetetlenség- és reménytelenségérzetét segít le-
győzni, ha azt kezdi elképzelni, hogy teste visszanyeri egészségét, o
maga pedig azt a képességét, hogy megoldja betegsége előtt fellépett
problémáit. Ahogy a beteg halad előre a gyógyulás útján, úgy nyeri
vissza optimizmusát és önbizalmát.
A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének elsajátítása 109
eSETLEG előforduló problémák legyőzése az
ídAGlNÁCIÓS technika segítségével
f ves emberek vizuálisabbak, mint mások - képekben gondolkodnak. Má-
. mutatnak hajlamot, hogy megértsék a dolgokat. Megint mások meg-
érzik azokat. Vannak, akik szavakban gondolkodnak.
Ezen egyéni eltérések miatt úgy találtuk, hogy amikor az imaginációs techni-
Ica alkalmazása során instrukcióinkban a „látni" szót használjuk, egyesek lá-
tás helyett megérzik, hogy milyen is egészségesnek lenni.
Lehetséges, hogy amikor az ilyen típusú egyénnek azt mondjuk „Lássa ma-
gát, amint kezd meggyógyulni", ő nem látni, hanem érezni fogja, hogy „ener-
gia" és „egészség" árad szét benne.
Egyre világosabbá vált számunkra, hogy az embernek annál az eljárásnál
vagy gondolkodásmódnál kell maradnia, amelyik neki a legmegfelelőbb, ahe-
lyett, hogy megpróbálna mindenekelőtt vizuálissá válni. Hosszú távon az
összes gondolkodásmód egybekapcsolódik. A főként vizuális típusú egyén
egyre érzőbbé válik, és az, aki érzőbb alkat, egyre vizuálisabb lesz. Engedjük
meg magunknak, hogy eleinte úgy működjünk, ahogyan az a legtermészete-
sebb a számunkra.
Egy másik probléma, amellyel nagyon gyakran találkoztunk az imagináci-
ós technika alkalmazása során, az a tendencia, hogy az egyén figyelme elka-
landozik. Ez gyakran az összpontosítás hiányát jelzi, amelyet súlyosbíthatnak
egyes gyógyszerek, fájdalom vagy félelem.
Ez olyan probléma, amely mindenkit érint néha, aki rendszeresen alkalmazza
az eljárást. Az egyik leghatásosabb mód arra, hogy az ember figyelme jie ka-
landozzon el, ha leállítja a folyamatot, és felteszi magának a kérdést, mi is
történik éppen: „Miért is jár máshol az eszem?" Kövesse rövid ideig, mondjuk
öt percig ezt a gondolatmenetet. Majd összpontosítson újra a gyakorlatra, és
végezze el, bármilyen eredményt tud is elérni.
A harmadik nehézség abból fakad, hogy az ember úgy érzi, ha azt mondja,
„zsugorodik" benne a rák, hazudik magának. Egy betegünktől hallottuk ezt a
kijelentést: „A vállamban egyre nő a rák. Érzem. Lehetetlen, hogy csökkeni
lássam, amikor jól tudom, hogy nő." A probléma itt az imaginációs technika
célja körüli zavarból ered. Mi arra teszünk kísérletet, hogy a kívánt eredmény
megjelenítésében segítsünk a betegnek, nem pedig annak vizualizálásában,
arni éppen történik. Még akkor is el lehet képzelni, hogy zsugorodik a rák, ha
az a valóságban éppenséggel nő. Azt képzelje el magában, aminek bekövet-
eztet szeretné. Nagyon fontos megérteni ezt a különbséget.
z imaginációs technika nem az öncsaláson, hanem az önirányításon alapuló
módszer.
110
A gyógyító képzelet
Most, hogy ismeri a relaxációs eljárás és az imaginációs technika alapjait a
következő fejezet abban fog önnek segítséget nyújtani, hogyan értelmezzen él|
fejlesszen egyes mentális képeket, hogy megérthesse az azok mélyén húzódó I
rákra vonatkozó hiedelmeit, és hogy pozitívabb elvárással forduljon a gyg' I
gyulás felé.
12. FEJEZET
A POZITÍV MENTÁLIS KÉP JELENTŐSÉGE
Kezdetben azért alkalmaztuk az imaginációs technikát, hogy motiváljuk
betegeinket, és eszközt adjunk a kezükbe ahhoz, hogy immunrendszerüket
befolyásolhassák. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy ez a tevékenységi for-
ma rendkívül fontos információkkal is szolgál a beteg hiedelmeiről. Ez a felfe-
dezés némiképp véletlenszerű volt. Eleinte, amikor először tűztük ki feladatul
az imaginációs technika gyakorlását, megkérdeztük betegeinktől, rend-
szeresen végzik-e azt. Nem próbáltuk viszont azt megtudni, milyenek mentá-
lis képeik. Akkor azonban, amikor egyik betegünk állapota tartósan romlott,
miközben állította, hogy napjában háromszor alkalmazza ezt az eljárást, meg-
kértük, írja le pontosan képei tartalmát.
Válasza megerősítette félelmünket. Amikor megkérdeztük, milyennek lát-
ja a benne lévő rákot, azt mondta: „Olyan, mint egy nagy fekete patkány."
Amikor azt kérdeztük, milyen képet idéz föl benne a gyógykezelés, amely kis
sárga tabletták szedéséből állt, azt válaszolta: „Látom a kis sárga tablettákat,
amint bejutnak a véráramba. Néha a patkány megeszik egyet-egyet." Amikor
Megkérdeztük, mi történik, amikor a patkány megeszi a tablettákat, a követ-
ezőket mondta: „Hát, egy darabig beteg, de mindig meggyógyul, és annál
keményebben mar újra belém." Amikor a fehér vérsejtekről kérdeztük, így
felelt: „Keltetőben lévő tojásokhoz hasonlítanak. Tudják, hogy hogyan ülnek a
tojások a meleg fényben? Hát, ott érlelődnek, s egy nap majd kikelnek."
112
A gyógyító képzelet
Ezek a képek pontosan megfeleltek súlyosbodó állapotának. Mindenek
előtt rákja erős és hatalmas volt: „nagy, fekete patkány", míg a kezelés gyenge
és hatástalan: „kis pirulák", amelyeket a patkány néha lenyel, és amelyek
csak időlegesen hatnak rá. Végezetül a test természetes védelmi rendszerét
képező fehér vérsejtek teljesen mozdulatlanok voltak. Betegünk az immun-
rendszer teljes visszaszorításának majdnem tökéletes képét alkotta meg és
idézte föl hűen napjában háromszor.
Hamarosan rájöttünk, hogy más betegeink mentális képeiben is erős nega-
tív elvárás tükröződik. Egyik betegünk a következőkről számolt be; „Olyan a
rákom, mint egy nagy szikla. Nagy néha kis súrolókefék jelennek meg, hogy
a szikla szélét megtisztítsák, de nem érnek el sokat." A rák itt is erősnek és
bevehetetlennek mutatkozik, míg a test védelmi rendszere gyenge és hatásta-
lan, nem képes ellene föllépni.
Egy másik betegünk arról számolt be, hogy fehér vérsejtjeit „olyan hóvi-
harként" látja, mely végigsöpör az egész testén, és egy csapásra elpusztítja a
legtöbb ráksejtet. Néhány azonban újra felbukkan. Itt a test védelmi rendszere
hatékonyabbnak tűnt, de igazából nem pusztította el a ráksejteket, csupán el-
kendőzte azokat. Ezen kívül ez a kép arra is rávilágít, hogy a beteg nem úgy
képzeli el teste védelmi rendszerét, mint amely felismeri és elpusztítja a rák-
sejteket, hiszen a hópelyhek nem rendelkeznek irányultsággal vagy intelli-
genciával. Hatásuk egyszerűen csak nagy számukból következik.
Ezek a tapasztalatok ráébresztettek bennünket arra, milyen fontos alapo-
san megvizsgálnunk betegeink képeit, hogy lássuk, milyen elvárás rejlik ben-
nük. Azóta a képek jelentését felhasználjuk arra, hogy meghatározzuk, vajon
a beteg mutatja-e valamilyen jelét annak, hogy negatív érzéseket próbál el-
kendőzni, elrejteni vagy bármilyen más módon gátolni gyógykezelését.
Azt is felfedeztük, hogy a képek tartalma a beteg pillanatnyi lelki állapo-
tának megfelelően változik. Például a tudós John Browning, akinek az esetét
a 10. fejezetben közöltük, olyan erőteljes mentális képet alakított ki fehér vér-
sejtjeiről (3. ábra), ahol azok hófehér paripán ülő fehér lovagok hatalmas sere-
geként jelennek meg, hosszú sorban, lándzsáik hegyén megcsillan a fény,
majd rohamra indulnak, hogy elpusztítsák a ráksejteket, amelyek kicsi és
lomha mozgású lények.
Közvetlenül két visszaesését megelőzően John észrevette, hogy változnak
képei. Néha fekete lovagokat látott a sereg soraiban, akiket gálád, ellenséges
lovagoknak tartott. Máskor lovagjai lándzsáit hajlottnak és puhának képzelte
el, mintha gumiból lettek volna, olyannyira, hogy világos volt, senkiben sem
tehetnek kárt. Vagy a paripák tűntek kutya nagyságúnak, esetlennek és erőt-
lennek. Hamarosan megfelelést fedeztünk föl a képek és John életének esemé-
nyei között, és rájöttünk, hogy a képek általában visszajelzésként szolgálhat-
nak lelki állapota alakulásáról.
A pozitív mentális kép jelentősége
113
A HATÁSOS kép kritériumai '
ggy kutató pszichológus, dr. Jean Acheterberg-Lawlis közreműködésével ki-
dolgoztuk azon kísérleti kritériumok sorát, melyeket a betegek képeinek tartalmi
értékelésére lehet felhasználni. Terápiás központunkban a betegek alkalmazzák
ezeket a kritériumokat, elemzik egymás képeit, s javasolnak más, pozitívabb el-
várást sugalló változatokat. Úgy találtuk, hogy a ráksejtek hangyaként való ábrá-
zolása nagy általánosságban negatív szimbólumnak tűnik. Sikerűlt-e már önnek
valaha megszabadulnia a hangyáktól egy piknik alkalmával? A rák, a betegség
hagyományos jelképe, vagy a többi páncélos áUat, szintén negatív szimbólum.
Ezek az állatok szívósak, kitartóak. Kemény páncéljuk is van, mely viszonylag
sebezhetctlenné teszi őket, a legtöbb ember pedig fél tőlük. A betegség erejét és a
tőle való félelmet testesítik meg.
3. ábra
John Browning mentális képe: Fehér lovagok fehér lovakon
r?
szí hír ntál*s képek értelmezése hasonló az álmokéhoz. Nagyon személyes,
ho?1 ^us nyelvre van szükség hozzá. Egy képben rejlő hiedelem lefordításá-
annal;7 em^>GrnC'< Próbálnia" azt, bele kell bújnia, és azonosítania kell
eKVé ^?emzőit a maga számára. Egy bizonyos szimbólum érzelmi jelentése
erőt ^en?:crit nagyon különböző lehet. így az a szimbólum, ami az ön számára
p2értes hatalmat jelképez, dühöt és ellenségeskedést jelenthet valaki másnak.
nem kell automatikusan elfogadni szimbólumaink mások általi értelmező-
114
A gyógyító képzelet
sét. Természetesen képeinknek nem kell szó szerint értendőnek lenni, hiszen tes
tünkben nem hemzsegnek a hangyák, a rákok, a fehér lovagok vagy a fekete pa(,
kányok. Akármi is legyen a kép, jelentősége abban rejlik, hogy mi az értelme
ön számára, mi az a jelentés, amit ebben az esetben önnek kell felismernie. Ta.
pasztalataink azt mutatják, hogy a betegek jól ráéreznek az ilyen értelmezésre.
Annak ellenére, hogy mindig adott az egyéni változatok lehetősége, kutatása-
ink azt jelzik, hogy a hatékony képek mindig rendelkeznek az alant felsorolt je].
lemzőkkel. De mivel a képek nagyon is egyéniek, arra akarunk rámutatni, hogy
melyek a szimbólumok jellemző jegyei, s nem arra, hogy melyek maguk a szim-
bólumok. A hatékony imaginációs technikával kapcsolatos problémákkal a kö-
vetkező fejezetben foglalkozunk.
1. A ráksejtek gyengék és zavarodottak. Fontos, hogy ráksejtjeit valami
puha dologként írja le, melyet az ember úgy szétnyomhat, mint példá-
ul a fasírtot vagy a kaviárt.
2. A kezelés hatásos és eró'teljes. Képeinek azt a meggyőződést kell köz-
vetítenie, hogy a terápia egyértelműen képes a rák elpusztítására. A
képet erősíti, ha gyakori az interakció a kezelés és a rák között, s igya
kezelésnek a rákra tett hatása látható és felfogható.
Ha például a rákot szürke sejtek gömbjének képzeli el, a kezelés sárgás
vagy zöldes folyadék lehet, amely elborítja, lebontja és összezsugorítja
a rákot, hogy a fehér vérsejtek könnyen elpusztíthassák.
3. Az egészséges sejtek könnyedén kihevernek bármiféle kisebb terá-
pia okozta károsodást. Mivel a kezelés általában nemcsak a ráksejte-
ket, hanem az összes sejtet éri, erősnek kell elképzelnie egészséges sejt-
jeit, amelyekben a terápia csak kevés kárt tehet, és amelyek ki tudnak
javítani minden ilyen kisebb károsodást. A ráksejteket azért pusztítja el
a gyógykezelés, mert gyengék és zavarodottak.
4. A fehér vérsejtek serege hatalmas, túlsúlyban van a rákos sejtekkel
szemben. A fehér vérsejtek testünk természetes öngyógyítását szimbo-
lizálják. Ezért képünkben ezeknek a sejteknek nagy számban és nagy
erővel kell jelentkezniük. A fehér vérsejtek győzelmét a rákos sejtek fö-
lött elkerülhetetlennek kell látni.
5. A fehér vérsejtek harciasak, csatára készek, gyorsan felkutatják és el'
pusztítják a rákos sejteket. A fehér vérsejtek itt is az ön védelmi rend-
szerét szimbolizálják, azt a részt önben, amely segít a gyógyulásban-
Ezért értelmesnek, hatékonynak és erősnek képzelje el őket. Úgy jele-
nítse meg fehér vérsejtjeit, mint amelyek elsöprik a rákos sejteket, s
nem hagynak kétséget afelől, hogy ki az erősebb.
6. Az elpusztult ráksejtek normális és természetes módon lökődnek k>
a testből. Az elpusztult sejtek eltávolítása teljes mértékben természete5
A pozitív mentális kép jelentősége
115
folyamat, amely nem igényel különleges erőfeszítést vagy varázslatot.
Azáltal, hogy elképzeli ezt a folyamatot, azt jelzi testének, hogy megbí-
zik normális működésében.
7 Az imaginációs gyakorlatok végén ön egészséges, megszabadult a
ráktól. Ez a kép a kívánt végkifejletet jeleníti meg. Fontos, hogy testét
tisztának, egészségesnek, élettől és energiától duzzadónak lássa.
8. Látja magát, amint eléri céljait az életben és beteljesíti élete értelmét.
Ez a kép azt a tényt közli testével, hogy nyomós okai vannak az életben
maradásra. Megerősíti a gyógyulás képességébe vetett bizalmát és az
élet iránti elkötelezettségét.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy azok, akik jól hajtják végre programunkat,
olyan képeket alakítottak ki, melyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak.
Azonban egy betegünk sem indult olyan képpel, mely mindezeket az elemeket
tartalmazta volna. Az embernek kísérleteznie kell, míg elég erős pozitív elvárás-
sal teli képre talál. Használja fel ezeket a kritériumokat arra, hogy segítségükkel
azonosítsa azokat a képeket, melyeket megerősíteni vagy megváltoztatni kíván.
Bár nem lehetséges e képek orvosilag kielégítő „receptjét" megadni, lényeges,
hogy testének természetes védelmi rendszerét győzedelmesnek lássa a betegség
fölött. Az erős képek a gyógyulásba vetett erős hitet tükrözik.
Fontos, hogy betegsége legyőzésének leghatásosabb tényezőjeként fehér vér-
sejtjeit képzelje el, ne pedig a gyógyszeres kezelést. A betegek gyakran beszámol-
nak arról, hogyan képzelik el, amint megjelennek és rohamra indulnak a fehér
vérsejtek. Néhány rákos sejtet életben hagynak, hogy azokat a gyógyszerek pusz-
títsák el. Ez azt az alapvető hitet tükrözi, hogy a gyógyszer meggyógyítja őket.
Bár mi, akik a rákgyógyítással foglalkozunk, elismerjük, hogy a gyógyszerek so-
kat segíthetnek, hisszük, hogy az egészség visszaszerzésében az a lényeges elem,
hogy a test természetes védelmi rendszere elpusztítja a rákos sejteket.
a mentális képek okozta nehézségek legyőzése
Most, hogy megismerkedtünk a hatásos mentális képalkotás kritériumai-
a? nézzük meg közelebbről az éppen végrehajtott imaginációs gyakorlatot,
®Zeknek a képeknek a mélyén meghúzódó hiedelmeiket, az ilyen képeket
alakító betegek előtt álló általános problémákat, s végül néhány módszert
arra' hogy mások hogyan oldották meg ezeket a problémákat.
P A ráksejtekről alkotott mentális kép
Ha nehézséget okoz önnek a rák elképzelése, ez azt jelentheti, hogy na-
bíz°r a bete8ségtól. Ez a félelelem gyakran párosul azzal, hogy a beteg nem
1 abban, hogy teste természetesen és magától értetődően képes megvéde-
116
A gyógyító képzelet
ni magát a rákkal szemben.. Ha nehézséget okoz az, hogy gyengének és >
vártnak képzelje el a rákos sejteket, ehelyett inkább erősnek, például ként
vagy ragadozó vadnak látja őket. Vagy ha a rákot élénkebben tudja maga
idézni, mint az imagináció többi szimbólumát, ez annak lehet jele, hogy gl
kai inkább hisz a betegség erejében, mint a gyógykezelésnek vagy a test ter
mészetes védelmi rendszerének hatékonyságában.
Gyakran okoz nehézséget a rák elképzelése. Ha ezzel adódna problémjj.
idézzen maga elé szürke sejttömeget ott, ahol tudja (vagy hiszi), hogy a
kialakult a testében. A fekete és a piros gyakran használatos szín a rák rnegje
lenítésére. Ezeknek a színeknek azonban erős érzelmi konnotációik vannak. A
szürke sokkal semlegesebb, módszerünknek egyik fontos része pedig épp^J
az, hogy megkíséreljük a rákkal kapcsolatos érzelmeinket semlegesíteni. I
Azt javasoljuk tehát, hogy inkább szürkét használjon, mint bármely
erősebb színt. Vagy elképzelheti a rákot darált húsként, fehér vérsejtjeit pedig
a fasírtra rontó nagy falka fehér kutyaként, akik a hús környékét is tisztára
nyalják, és becserkészik a test egyéb részeit is.
A ráksejtekről kialakított alapelképzelésnek olyannak kell lennie, amely
azt sugallja, hogy azok semlegesek, gyengék és szervezetlenek.
A kezelésről kialakított mentális kép
Fontos, hogy a gyógykezelést barátnak vagy szövetségesnek képzelje el
Betegeink gyakran beszámolnak arról, hogy csökkentek a kezelés mellékhatá-
sai, mihelyt pozitívan és jóindulatúan álltak hozzá a terápiához. Egyik bele
günk például, aki nagyon félt a kezeléstől, a sugárzó berendezést „George"-
nak kezdte el hívni, és képzeletbeli beszélgetéseket folytatott George-dzssi
mindarról a jóról, amit a kezelés érte tesz. Ezen kívül betegünk erőfeszítéseké,
tett arra is, hogy barátságos beszélgetést kezdeményezzen orvosával és az
ápolónőkkel, melynek során megköszönte fáradozásaikat. Röviddel azuta
hogy megváltozott a kezeléshez való viszonya, egyre kevesebb mellékhatásai
tapasztalta a sugárzásnak. Személyesítse meg gyógykezelését, képzelje el se-
gítőkész barátként, aki önnel együtt azon fárad, hogy legyőzze a betegséget.
A fehér vérsejtekről kialakított mentális kép
Úgy hisszük, hogy az imaginációs folyamatnak ez a kulcsszimbóluma, tm
vei ez hordozza a test természetes védelmi rendszeréről kialakított hiedelme-
inket. A fehér vérsejtek és a rák viszonyának meghatározó eleme a fehér vet'
sejtek és a rákos sejtek számának és erejének aránya. Azok a képek a legegés?
ségesebbek, ahol a rákot számban és erőben jelentősen meghaladják a feheI
vérsejtek.
Fehér vérsejtjeiről kialakított képe megerősítésére a következő mód szí*1
ajánljuk: képzelje el, hogy fehér vérsejtjei testében úszkáló halak, melyek fi
falják a szürke rákos sejteket. Vetítse ki ezt a képet képzelete vásznára!
A pozitív mentális kép jelentősége
117
kor nagyon világosan maga előtt látja ezt a képet, akkor legyen ön az
k hal' és vezesse a többit támadásra. Erezze, hogy ön a rákot fölfaló, el-
e8^tító hal, amely eltakarít minden ott maradt hulladékot. Idézzen föl magá-
ban minden hangot és érzelmet, amely ebben a szituációban fölmerülhet.
Űjra csak arra hívnánk föl a figyelmet, milyen fontos a kép élénksége. Ugyan-
. n tisztán vagy tisztábban látja-e a fehér vérsejtekről alkotott képét, mint a
rákot? Vagy élénkebben és tisztábban tudja a rákos sejteket maga elé képzelni?
Ha a rák élénkebben rajzolódik ki, akkor - amint azt már az előzőekben is emlí-
tettük - ez arra utal, hogy jobban hisz a rák erejében, mint a test természetes vé-
delmi rendszerének hatalmában, s így tudatosan meg kell erősítenie a fehér vér-
sejteket megjelenítő képet.
Ezen túlmenően a fehér vérsejteknek tulajdonított vonások gyakran rávi-
lágítanak az ön előtt álló lelki kérdésekre. Például azon betegek számára, akik
nem tudják maguk elé idézni a ráksejteket megtámadó és elpusztító fehér vér-
sejteket, általában nehézséget okoz a düh és az ellenséges érzelmek kinyilvá-
nítása, illetve arra van szükségük, hogy tetszést arassanak. Ezek a problémák
hozzájárulhattak a betegség kialakulásához, és a gyógyulás útjában állnak.
Miután mindezeknek tudatában van, ruházza föl fehér vérsejtjeit mind-
azokkal a tulajdonságokkal, melyeket csodálatra méltónak és erősnek ítél ma-
gában.
Az elpusztult sejtek eltávolításáról kialakított mentális kép
Mint már említettük, az, hogy hogyan képzeli el az elpusztult vagy pusz-
tulóban lévő sejteknek a testből való természetes és normális módon történő
eltávolítását, arra utal, mennyire bízik meg teste természetes működésében.
Betegeink közül néhányan varázslatos vagy isteni közbeavatkozást foglaltak
imaginációjukba, mely eltávolítja a rákos sejteket a testből. Ez a rák erejébe
vetett hitük egy más megnyilvánulása, azaz még az elpusztult ráksejtek is
olyan erősek, hogy különleges közbeavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a
test megszabadulhasson tőlük.
Az egészséges énről kialakított képek
, \ontos' hogyan képzeljük el magunkat, amint visszanyerjük egész-
ségünket, életerőnket és energiánkat, hiszen ezt akarjuk elérni. Ha maga elé
- idézni a csatát, a rákot és a fehér vérsejteket, viszont komoly nehézségbe
, hogy önmagát újra egészségesen lássa, arra utal: valószínűleg nehe-
se k"1SZ*kiépülhet. Próbálja meg magát olyan tevékenységek végzé-
idéz ‘ en ^képzelni, melyeket egészségesen folytatna, vagy kísérelje meg fel-
Sebb 1 magában egészséges közérzetét. Képzelje el magát élete legegészsége-
va szászában, és hozzon létre éppen ilyen érzéseket ébresztő, a jelenhez
posolódó képeket.
118
A gyógyító képzelet
A céljairól alkotott mentalitás kép
Az imaginációs technika döntő jelentőségű szakasza a célkitűzés (erről a
14. fejezetben szólunk). Ha nehézséget okoz önnek, hogy egészségesnek kép.
zelje el magát, olyannak, aki vidáman éli életét, ez arra utalhat, hogy kételke.
dik abban a képességében, hogy meggyógyul. Próbálja meg azt elképzelni
hogy eléri céljait, és élvezi az ebből fakadó megelégedettséget.
BETEGEINK MENTÁLIS KÉPEINEK RAJZA ÉS ÉRTELMEZÉSE
Egyszerű az oka annak, hogy arra kértük, rajzolja le mentális képét. A ra
dokumentálja egy adott időpontban meglévő hiedelmeit, s így később össze-
vetheti, hogy azok hogyan fejlődtek. A programunkon részt vevő betegeket
minden három hónapban megkérjük, készítsenek ilyen rajzokat, és aztán élő-
szóval írják le nekünk azokat. Azáltal, hogy összevetjük az első ülés rajzait a
későbbiekével, láthatjuk, hogy betegeink hogyan birkóznak meg a rákkal, és
hogyan változnak hiedelmeik. Négy olyan esettanulmányt közlünk, amelyek
bemutatják, hogyan változtak meg az idők során a képek és a hiedelmek.
Betty
A harmincötéves Betty mellrákját először 1973-ban állapították meg, s ek-
kor sebészi úton egyik mellét eltávolították. Később másodszor is rák alakul
ki, mely szükségessé tette, hogy másik mellét is leoperálják. Mikor Fort
Worth-ben csatlakozott programunkhoz, kemoterápiás kezelést kapott.
Betty első képe kevés kétséget hagyott afelől, hogy a fehér vérsejtek győz
ni fognak (4. ábra).Első rajza vad, éles, támadó fogú fehérvérsejteket ábrázolt
Megjegyezte, hogy olyanok, mint a „piranhák", a dél-amerikai folyók kegyet
len halai. Tapasztalataink arra engedtek következtetni, hogy az ilyen éles fo
gak gyakran erős dühre és ellenséges érzelmekre utalnak, és első ülésünk so
rán Betty valóban erős dühöt és ellenséges érzelmeket fejezett ki. Ez nem so-
kára hasznára válik majd, a jelkép ereje kevés kétséget hagy afelől, hogya
fehér vérsejtek győzni fognak.
Rajzai két más elemét kevésbé pozitívnak értékeltük. Először is a ráko
sejtek vagy túl nagyok, vagy sejtnyalábként ábrázolódnak. Azoknak, aki'
nem egyenként idézik maguk elé a rákos sejteket, gyakran nehezükre esik
hogy egy probléma egyes elemeit vizsgálják meg, s ehelyett a probléma egf
sze foglalja le őket.
A Betty képében rejlő másik gondot az jelentette, hogy a kemoterápiát éles,
hegyes nyilakkal jelenítette meg. Ez nagyon általános szimbólum, gyakran V1‘
szont a kezeléstől való félelemre és arra az elképzelésre utal, hogy a gyógF
szerelés a ráksejtek mellett a normális sejtekre is pusztító hatást gyakorol-
A pozitív mentális kép jelentősége
110
ennek a hiedelemnek sok beteg tapasztalata szerint megvan az alapja,
5/ hogy a mellékhatások csökkennek, ha a beteg a kezelést más kép-
• t dézi fel például úgy, mintha valaki „gyógykenőcsként" dörzsölné be a
g>s sejtekbe.______________________________________________________________________________________________________
r------- '•
' ~Íü»i 'ÚZtí/
jW&í)
r,'- A
4. ábra
Betty képe a kezelés elején tele dühvei és ellenségességgel
Betty második, hat hónappal később készült rajzában (5. ábra) a piranhák
eher vérsejtek) még mindig jelen voltak, csak fogazatuk volt kevésbé hang-
yozott, bár még mindig elég hatásosnak tűnt. A halaknak most a szemük
° t feltűnő, mely éberségre és célra irányulásra utalt. Ezen a találkozón Betty
kai kevésbé tűnt agresszívnek. Elmondta a csoportnak, hogy sok időt tölt
231, hogy élete ezen aspektusát feldolgozza.
120
A gyógyító képzelet
Ekkor a ráksejteket kicsinek és szőlőszemszerűnek festette le, melyek kör
befonják az egészséges sejteket. Ezt a képet azzal a sok félelemmel ho?ta
összefüggésbe, amelyet a találkozót megelőzően élt át. (Megfigyeltük, hogy a
szőlőindaszerú, egymásba fonódó szimbólumok és az ujjszerű kivetítések
rendszerint félelemre utalnak.)
Bettyvel folytatott munkánk során világossá vált a számunkra, hogy nem-
csak egyre tisztábban látja,mennyire fél a haláltól, főleg a magányos haláltól
hanem attól is tart, hogy újra szembekerül azokkal a problémákkal, amelyek
megoldását betegsége alatt felfüggesztette.
5. ábra
Betty képe hat hónappal később
Betty bizonyos hibás információkat is szerzett a rák által megtámadott sej-
tekről, s rajzában dügóhúzószerú sejteknek ábrázolta őket, amelyek időnként
majd hogy nem megtámadják a fehér vérsejteket. Úgy gondolta - orvosilag
helytelenül -, hogy ezek a rák korai stádiumában lévő sejtek képesek arra,
hogy behatoljanak az egészséges sejtekbe.
Betty most mind fizikailag, mind szellemileg jól van, tanácsadásra főként
lakóhelyén jár.
Jennifer
A harmincéves Jennifernek előrehaladott stádiumban lévő petefészekrákja
volt. Olyan szégyenlős asszonynak mutatkozott, akinek nehézséget jelent,
hogy érvényre juttassa és kielégítse érzelmi igényeit.
A pozitív mentális kép jelentősége
121
Amikor azt a feladatot kapta, hogy rajzolja le mentális képeit, Jennifer két
„lönböző képet rajzolt. Az elsőben (6. ábra) a rákot jégkockának ábrázolta,
' vérsejtjeit pedig napnak, mely megolvasztja a jeget. A kemoterápiát a
'V n szétszóródott fehér porként festette le. A rákot „rákszörnynek" nevezte
r & szömy szó a ráktól való félelmét és rettegését fejezte ki, illetve azt az erőt
^ kegyetlenséget, amit Jennifer tulajdonított neki.
6. ábra
Jennifer képe az első találkozáskor
• ^ferri0ter^P*áról Jennifer halovány képet alakított ki. A por aligha lehet el-
e egy szörnynek. Habár a nap (fehér vérsejtjei) elolvasztotta a rák jégkoc-
122
A gyógyító képzelet
káját, ez mégis meglehetősen passzív jelkép, melyben kevés irányultság i
szándék található. Azaz mivel a nap úgyis süt, mellékesen felolvasztja a rákot
Második rajza (7. ábra) még ennél is reménytelenebb helyzetben ábrázol
ta. A rákot folyami szálfatorlódás farönkjeiként jelenítette meg, ahol egyetlen
a fehér vérsejteket képviselő ember próbálta szétválasztani a rönköket. Csak
abban az esetben úszhatnak tovább a szálfák, ha ez sikerül neki, s tulajdon
képpen még akkor is változatlanok maradnak. Azaz továbbra is rákrönkök
lennének, az pedig egyáltalán nem kívánatos, hogy rákrönkök úszkáljanak
mindenfelé az ember testében. Jennifernek ezzel az egyetlen fehér vérsejo
nem volt sok esélye az egész farönktorlasz ellenében.
7. ábra
Jennifer másik képe az első találkozáskor
A rajz magabiztosság és erő hiányát is mutatta, pontosan azét az érőét
amely áttörhetné élete zátonyait. (Azoknak az embereknek, akik a fehér vet I
sejteket csupán egy alakkal ábrázolják, általában az az érzésük, hogy ha vaU I
A pozitív mentális kép jelentősége
123
mit el akarnak ér
kell elvégezniük,
érzetüket-)
ni életükben, mindent saját maguknak, külső segítség nélkül
Ez az érzés pedig felerősíti reménytelenség és tehetetlenség-
gyógyszeres kezelésről kialakított képe is erőtlen volt. Úgy
' t hogy valamiféle mérget csepegtet a még mindig „rákszörnynek" neve-
tt rákba anélkül, hogy a méreg arra jelentősen hatna. A szörny emberi arcra
emlékeztetett, szeme, szája értelemre utalt, mellyel meg tudja magát védeni.
Mindent egybevéve Jennifer első rajzai a következőkre engedtek követ-
keztetni: zavarra, arra, hogy nem képes egy képnél megmaradni, és hogy ke-
véssé hiszi, akár a gyógyszerelés, akár teste természetes védelmi rendszere
lényeges hatást tudna gyakorolni a rákra.
Hat hónappal később Jennifer rajza (8. ábra) jelentős javulást mutatott. Fe-
hér vérsejtjeit ekkor fehér, dühödt, hegyes fogú cápákként festette le. Jennifer
számára jelentős előrelépést jelentett az, hogy a düh és az agresszivitás jelét
mutatta.
8. ábra
Jennifer képe hat hónappal később
124
A gyógyító képzelet
A ráksejtek ugyanakkor sokkal kisebbek és kevésbé rosszindulatúak volta].
Sajnos a cápák és a ráksejtek nem érintkeztek. A cápák valójában támadó ked
vüket a gyógyszerek ellen irányították (amelyek figyelemre méltóan hasonlí'
tottak a korábbi kép „rákrönkjeire").
Ezek a képek híven tükrözték azt, ami Jennifer életében végbement.
gyógyszeres kezelés ellen fordított dühe kezdett felszínre kerülni. Bár a cápjp
Jennifer énjének azt a részét szimbolizálták, mely a gyógyulásban segít neki
támadásaikat azonban a kezelés helyett a probléma forrása ellen kellett volna
irányítaniuk. A gyógyszereléssel szemben érzett dühe ellenére a gyógyszere,
két ábrázoló kép nem volt erős. Alka Seltzer tablettákkal hozta őket összefüg.
gésbe, amelyek a rák ellen semmiképpen sem hathatós készítmények. Ez vi-
szont azt mutatta, hogy kevéssé hisz a kezelés hatékonyságában. Ezen kívül
most sem volt semmiféle érintkezés a gyógyszerek és a rák között, bár úgy
tűnt, a tabletták feloldódtak a véráramban.
Jennifer haladás jeleit mutatta, de frissen felfedezett önérvényesítő ener-
giáit e ponton még nem a problémára összpontosította. Az elmúlt két év során
azonban egyenletesen haladt a javulás útján.
*' ••
Glenn
Egy ötvenéves klinikai pszichológusnak, Glenn-nök, tüdőáttételes vese-
rákja van. Állapota négy éve nem romlik. Semmilyen kezelésben sem része-
sült, mivel a gyógyszerelésről úgy vélték, nem segít betegségén.
Első rajzában (9. ábra) Glenn rákját fehér vérsejtektől körülvéve ábrázolta,
a ráktömeg pedig fokozatosan zsugorodott össze, mígnem egyetlen sejt ma-
radt. Relaxációs-imaginációs tevékenysége során nehézséget okozott neki,
hogy elpusztulni lássa ezt az utolsó sejtet. Úgy találta viszont, hogy futás köz-
ben maga elé tudja idézni, amint egy hatalmas fehér sejt elnyeli és eltünteti az
utolsó ráksejtet is.
Bár rajzában végül is sikerült elpusztítania a rákot, képalkotásában mégis
rejlett bizonyos gyengeség. Úgy tűnt,-hogy a fehér vérsejtek a rákos terület
szélén fejtették ki hatásukat. Kevés érintkezés volt köztük, a ráksejtekkel csak
a felszínen találkoztak. (Az az óhaj, hogy az ember a probléma felszínén ma-
radjon, néha arra utal, hogy nem akar a mélyére hatolni annak, miért is rá-
kos.) Rettenetes erőfeszítést igényelt Glenntől az is, hogy elpusztítsa az utolsó
ráksejtet. Futnia kellett ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. Úgy tűnt, hogy van
valami csaknem mágikus az utolsó sejt körül, csaknem ragaszkodás a beteg-
séghez, mely arra utal, högy egy nagyon nagy fehérvérsejtre és valami rend-
kívüli eseményre van szükség ahhoz, hogy végül is megszabaduljon a ráktól-
Hat hónappal későbbi rajza (10. ábra) több interakciót jelzett a fehér vér-
sejtek és a rák között, a daganatnak a fehér vérsejtekhez képesti mérete azon-
ban nem utalt arra, hogy-a test természetes védelmi rendszere erőfölénybe11
lenne.
A pozitív mentális kép jelentősége
125
Rak
Ti PiKű-S
petyA^AT
® & ?
/
MKóT^t
1
7^z.ofcA
4/>Cí>(?Ás ATzPFaj
9. ábra
Gelnn kezdeti mentális képe
10. ábra
Glenn képe hat hónappal később
126
A gyógyító képzelet
Egyetlenegy hatalmas fehér vérsejtet ábrázolt Glenn, mely hirtelen meg'
lent, és szétrombolta a daganattömeget. A széteső részeket pedig a közöjB
ges fehér vérsejtek falták föl. A rajz ekkor is azt mutatta, hogy rendkívüli ese"
ményre van szükség, és hogy addig, míg ez be nem következik, a rák érintet
len marad. Számunkra Glenn képe azt jelentette, hogy nem hajlandó kis rész-
problémákkal foglalkozni, és hogy arra mutat hajlamot, hogy kivárja, míg
bekövetkezik az az egy esemény, mely megmagyaráz és elrendez mindent. B
Képalkotásának megfelelően Glenn rákja sem fejlődött vissza, bár általá-
nos egészségi állapota csodálatos, továbbra is végzi munkáját mint profesz-
szor, és folytatja a hosszútávfutást.
Charles
Charles sikeres üzletember volt, akinél nem sokkal hatvankét éves korában
bekövetkezett visszavonulása után többszöri áttételes csontvelőrákot fedez-
tek fel. Habár laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki a betegséget, Charles
semmiféle tünetet nem észlelt. így orvosa úgy döntött, vár a gyógykezeléssel.
________________________________________________________ J
11. ábra
Charles kezdeti mentális képe
A pozitív mentális kép jelentősége
127
hárof11 évvel később a laboratóriumi vizsgálatok eredményei kisebb
^°St'kű betegséget mutatnak ki, mint mikor azt eredetileg megállapították, s
1,1 - mindig nem kap semmiféle gyógyszeres kezelést. Amellett, hogy részt
Itie® terápiás programunkban, Charles már több éve jár magán-pszichoterá-
V^Z is ahol az egyik feldolgozott probléma az volt, hogy számára milyen
kézséget jelent dühét kifejezésre juttatni.
nE Erősen hasonlít egymásra Charles két képe (11. és 12. ábra), melyek rajzo-
I között majdnem egy év telt el. Mindkettő pozitív elvárást mutat annyi-
an amennyiben a fehér vérsejtek (cápák vagy nagy halak) nyilvánvalóan
döntő fölényben vannak a rákkal szemben. A legszembeszökőbb különbség a
két kép között méreteikben rejlik. Az első rajz majdnem teljesen betölti a la-
pot míg a másik sokkal kevesebb helyet foglal el. A második rajz arra utal,
hogy mennyivel kisebb teret tesz ki a rák Charles életében. E ponton a vér-
vizsgálatok a rák visszaszorulását jelezték, miközben semmilyen fizikai tünet
nem jelentkezett. Kondíciója továbbra is kiváló maradt, amit az is bizonyít,
hogy hatvanöt évesen rendszeresen megverte teniszben e könyv szerzőit.
12. ábra
Charles képe egy évvel később
. Az előrelépés másik jele az volt, hogy míg az első képen a rákot a fehér
Yersejtek rendkívül szervezetten vették körül - a rákot valójában éppen olyan
vette körül, mint Charles problémáit az életben -, a második rajzon e szer-
t ^^égnek sokkal kevesebb jele fedezhető fel. Ezeket a képeket azzal hoz-
összefüggésbe, hogy Charlesnak kevésbé van szüksége arra, hogy érzel-
k ,eg védje magát, s egyben nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy életé-
en nyíltan szembesüljön a problémákkal.
128
A gyógyító képzelet
Az egyetlen nehézséget az jelezte, hogy a második rajzon a cápák
halak szája, fó fegyverük, nem volt kidolgozva. Az első rajz elkészítései^9
Charles nagyon dühös volt egy közeli barátja halála miatt, s ez a düh jel
zett az éles, támadó fogakban. A második rajz megszületésekor sokkal v '
sebb dühöt árult el élete problémái iránt, mely témát újra megvizsgáltun|/fc'
le. Ve
A KÉPALKOTÁS, MINT AZ ÉN LEÍRÁSA
Betegeink rajzainak mindezen értelmezései az előttük álló lehető legtöv-
lényeges problémát és lelki gubancot igyekeznek figyelembe venni. Megtj
nultuk a rajzot annak összefüggésében megérteni, amit a beteg személyiség
ről és élethelyzetéről tudunk. Eszerint előrelépést jelentett Bettynél, hogyt
csendesítette dühét és ellenséges érzelmeit, melyeket a piranhaszerű hala,
bán juttatott kifejezésre, miközben Jennifer számára az jelentett haladé?
hogy védelmi rendszerét cápaként ábrázolta. Az első esetben Betty dühe
ellenséges érzelmei voltak az okai annak, hogy elvetette mindazt az elfog,
dást, elismerést és egyetértést, amire kétségbeesetten vágyott, és amelyn
megszerzésére most már volt reménye. A másik esetben a passzív személyi
gű Jennifemek rettenetesen szüksége volt azokra az energiákra, amelyeket
düh gyakran felszabadít az emberben, még akkor is, ha majd ezután kellmej
tanulnia, hogyan használja hatékonyan ezt a dühöt.
Gyakran nemcsak arra használhatjuk a képeket, hogy jelezzék, betegeit
ben milyen elképzelés él rákjukat illetően, hanem életszituációjukról is pont
leírást nyerhetünk belőlük, Amikor ezeket a rajzokat értelmezzük, a rakn
alkotott képeket az egyén azon részeként fogjuk fel, amelyik meg akar hali
vagy amely az egyén elpusztítására tör, a fehér vérsejteket pedig azon részN
tekintjük, amelyik élni vágyik, vagy amely segít az illetőnek meggyógyulni
A betegség annak a csatának válik fizikai kifejeződésévé, amely az én fc
része, a mérgező, önpusztító és az ápoló, életfenntartó rész között dúl. An
jelképes ereje a test természetes védelmi rendszeréhez képest nemcsak al'
tegnek betegségéről kialakított elképzeléseit jelzi, hanem azt is, hogy menny
re erősen ragaszkodik az élethez, vagy mennyire szeretne meghalni.
Betegeink három hónaponként rajzolnak, amikor visszajönnek ellen0
zésre Fort Worth-be. Bár tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mire
náljuk ezt a technikát, mégis megvilágító erejű képeket hoznak létre.
Arra biztatjuk őket, hogy úgy használják a módszer egészét, beleért*0
mentális képeikhez és a képekben bekövetkező változásokhoz való hozzád
sukat, mint lelki állapotuk fontos útjelzőjét. Amikor megtanulják, hogy olJ
kérdéseket tegyenek fel maguknak, mint „Miért jutnak eszembe most eze
képek?" vagy „Milyen elképzeléseimben bekövetkezett változásra utalt1
ezek a képek?", „Miért döntöttem úgy, hogy a dolgokat éppen most ebbeíl
A pozitív mentális kép jelentősége
129
megvilág1'^513311 lássam?", akkor aktívan részt vesznek az elvárást kialakító
folyamatban, és bizonyos fokig át is veszik annak irányítását.
Használja föl a relaxációval és az imaginációs gyakorlatokkal töltött idő
adta alkalmat arra, hogy élete más kérdéseit is feldolgozza. Az első hetekben
és hónapokban a hangsúlyt a gyógyulásra kell fektetni. Rossz egészségi álla-
potban nyilvánvalóan korlátozott a más problémákra való összpontosítás ké-
pessége. De amint jobban lesz, arra ösztönözzük, hogy kísérelje meg ezt az
eljárást elete problémáinak széles körében alkalmazni. Amint azt már megál-
lapítottuk, a pozitív elvárások képi megfogalmazása, mely egyben az önkitel-
jesítő jövőkép elve is, számtalan módon segítheti önt a sikerhez.
13.FEJEZET
A NEHEZTELÉS LEKÜZDÉSE
A jövőben a preventív orvostudomány legfontosabb részét lehet, hogy az
olyan módszerek fogják képezni, amelyek abban segítenek az embereknek,
hogy feloldják neheztelésüket, kifejezzék negatív érzelmeiket és megbocsás-
sák az őket ért (valós vagy képzelt) sérelmeket. Gyakran döntő lehet a rákos
betegek gyógyulásának elősegítésében az, ha arra igyekszünk megtanítani
őket, hogyan oldják fel magukban a múltat, mivel gyakran van bennük elinté-
zetlen neheztelés vagy más, múlthoz kötődő érzelmi szál. (Mint ahogy már
láttuk, a rák kifejlődésének egyik előzménye lehet, ha a beteget egyik vagy
mindkét szülője elhagyta vagy elutasította.)
Nemcsak akkor tapasztalunk stresszt, amikor a neheztelést kialakító él-
ményt átéljük, hanem minden egyes alkalommal, amikor felidézzük ezt az
eseményt. Testünk természetes védelmi rendszerében - mint ahogy azt más
kutatók mellett mi is kimutattuk - komoly gátlást eredményezhet ez a ma-
gunkba zárt vagy hosszan tartó stressz és az abból adódó feszültség.
A neheztelés nem azonos a dühvei. A düh általában egyetlen, viszonylag
rövid életű érzelem (melyet mindannyian jól ismerünk), míg a neheztelés
hosszan tartó, a stresszt újra és újra felidéző folyamat.
Tételezzük fel, hogy autóval megy az utcán, és egy másik irányból jövő,
kamaszokkal teli kocsi majdnem neki megy az ön autójának. Stresszreakciótél
át: gyorsabban ver a szíve, felgyorsul a légzése, ömlik az adrenalin és így to-
A neheztelés leküzdése
131
Á italában két érzelem kíséri az ilyen esetet. Az első a félelem, aztán jön
vábh- ' elővigyázatlansága miatt érzett düh. Ezek a reakciók normálisak,
a VeZrhelyt az esemény lezajlott, cselekedeteink és reakcióink sokkal jelentő-
l esebbekké válnak. Az erre az eseményre adott egyik lehetséges válasz
5 ha utolérjük a kamaszokat, és elbeszélgetünk velük arról, hogyan is vezet-
aZ' Ha elnézést kémek vagy megmagyarázzák, miért hajtottak olyan óvatla-
ne. _ ta]án vészhelyzetben voltak vagy elkéstek a munkából -, dühünk való-
n ' üleg szertefoszlik. Ez a fajta végigkövetése a dolgoknak azonban gyakor-
latílag majdnem mindig kivihetetlen.
Ha nem áll rendelkezésünkre semmilyen kifelé irányuló cselekvés, hogy
feloldjuk egy múltbeli eseménnyel kapcsolatos érzelmeinket, mint például a
ondatlan kamaszok esetében, dühünk kiterjedhet más kocsikban ülő egyéb
tizenévesekre is (vagy akár általában az autóvezetőkre), aminek eredménye-
képpen magunkba fojtjuk dühünket, amit az eredeti történés idején éreztünk.
Az ilyen érzések gyakran vezetnek nehezteléshez és stresszhez, ha nem old-
juk fel őket.
Néhányan megengedik, hogy számtalan forrásból táplálkozó sérelmeik
hosszú évekig egymásra halmozódjanak. Sok felnőtt hordoz magában ilyen
érzéseket olyan gyermekkori élményekről, melyekre minden részletükben
emlékeznek. Ezek szólhatnak a szülői szeretet hiányáról, más gyerekek vagy
egy tanár általi elutasításról, a szülői kegyetlenség bizonyos eseteiről és szám-
talan egyéb fájdalmas élményről. Azok az emberek, akik ilyen sérelmeket hor-
doznak magukban, újra és újra felidézik képzeletben ezt a fájdalmas ese-
ményt vagy eseményeket. Ez még sokáig tarthat azután is, hogy a neheztelést
kiváltó személy meghalt.
Akármilyen jogosak is ezek az érzelmek az eredeti élmény kialakulásakor,
hallatlan fizikai és érzelmi ára van annak, ha továbbra is magunkban hordoz-
zuk ókét. Ha ilyen érzéseket táplál magában, először is azt kell felismernie,
hogy ön, és nem a másik fél az ön stresszének a végső forrása.
Régi sérelmek megbocsátására kidolgozott
MÓDSZEREK - SAJÁT TAPASZTALATAINK ALAPJÁN
Rgy dolog tudni, hogy meg kell tanulnunk feloldani neheztelésünket és
kell tanulnunk megbocsátani, és egészen más megtalálni az ehhez vezető
atekony módszert. Mindenféle meggyőződésű vallási vezetők és különféle
kólákhoz tartozó filozófusok emelnek szót a megbocsátás érdekében. Nem
nne szükség erre, ha olyan könnyű lenne megbocsátani, de nem javasolnák,
^lehetetlen volna.
Ernmett Fox Sermon on the Mount (Hegyi beszéd) című könyve konkrét,
gyakorlati módszert kínál a megbocsátásra, melyet az alábbiakban ismerte-
132
A gyógyító képzelet
tünk. Első látásra a gyakorlat nagyon egyszerűnek látszik. Lényege az
tudatosítsuk magunkban, kire neheztelünk, majd elképzeljük, hogy jó J0|
történnek ezzel az emberrel. Azon töprengtünk, vajon hatékony-e ez az
köz, mivel úgy tűnt, hogy tagadja érzéseink hitelességét, márpedig a szükJT
letek kielégítésének lényeges eleme a hitelesség felismerése. Ennek elletl -
úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. ere
Először is nehéznek bizonyult, hogy azt képzeljük el, jó dolgok történnél
azzal az egyénnel, akire dühösek voltunk, illetve akivel szemben ellensége
érzelmeket tápláltunk. De a gyakorlat folytatásával más megvilágításba ke
rült a sérelmünket okozó személlyel való viszonyunk, illetve ennek az egyér
nek a viselkedése. Habár még mindig nem értettünk egyet azzal a móddal
ahogy egy illető egy bizonyos helyzetet kezelt, a módszer alkalmazásává
azonban rendszerint jobban megértettük a szituációt, és arra is ráébredtünk
hogy mi magunk hogyan járulhattunk hozzá a helyzet kialakulásához.
Egy idő múlva az imaginációs gyakorlat ismétlése során sikerült elképzel-
nünk, hogy jó dolgok történnek a másik féllel - különösen akkor, amikor egyi-
künk azon kapott minket, hogy újra felidézzük a stresszt kialakító eseményt -
s már jobban éreztük magunkat. Ráadásul c másik féllel folytatott minden
közvetlen kapcsolat oldottabbá és kellemesebbé vált. A neheztelésre kidolgo-
zott imaginációs eljárás segített könnyíteni a stresszen, amelyet egyébként
inég sokáig magunkban hordoztunk volna. Rájöttünk, hogy nem tagadtuk
meg eredeti düh- és sérelem-reakciónkat, hanem olyan újfajta megértést és
magatartást nyertünk belőle, amely könnyített kényelmetlen helyzetünkön.
Nyilvánvaló volt a módszer jótékony hatása.
A NEHEZTELÉS LEKÜZDÉSÉRE KIALAKÍTOTT
IMAGINÁCIÓS ELJÁRÁS
Az általunk alkalmazott imaginációs technikát az alábbiakban ismertetjük.
Mielőtt hozzákezdünk, megfelelő célpontokat kell kitűznünk a gyakorlat-
számára. Ilyeneket nem nehéz találni. Ha azon kapja magát, hogy régi sérel-
met táplál magában, hogy újra és újra átéli a stresszt kialakító epizódot, hogy
újra és újra átgondolja, mit kellett volna tennie vagy mondania, hogy felidézi
a másik fél elítélendő viselkedését, akkor megoldatlan érzései vannak egy él-
mény kapcsán, amelyek feloldhatók az Emmett Fox-félc módszerrel. Ez a kö-
vetkezőképpen működik:
1 . Helyezkedjen el egy kényelmes székben, talpát nyugtassa a padlón,5
hunyja le a szemét.
2 . Ha feszültnek vagy szórakozottnak érzi magát, alkalmazza a 11-
zetben leírt relaxációs gyakorlatot, hogy felkészüljön.
A neheztelés leküzdése
133
3 Alkosson képet arról a személyről, akire neheztel.
4 Képzelj0 cl, hogy jó dolgok történnek ezzel a személlyel. Úgy idézze
maga elé, amint éppen szeretetet, figyelmet, pénzt vagy bármi olyas-
mit kap, amit ez az ember az ön elképzelése szerint jó dolognak tekin-
tene.
5 Tudatosítsa magában reakcióit. Ha nehéznek találja, hogy elképzelje, jó
dolgok érik ezt az illetőt, ez természetes reakció. Gyakorlattal egyre
könnyebb lesz.
é. Gondolja át saját szerepét a stresszt létrehozó jelenet során, és azt is,
hogyan értelmezné újra az esetet és a másik fél viselkedését. Képzelje
el, milyennek tűnhet a helyzet a másik fél szempontjából.
7 , Tudatosítsa magában, mennyivel elengedettebb és mennyivel kevésbé
neheztel most. Mondja magának, hogy magával viszi ezt az új megér-
tést.
8 . Most kész arra, hogy kinyissa a szemét, és folytassa napi teendőit.
Általában kevesebb, mint öt perc elég az imaginációs gyakorlat elvégzéséhez.
Alkalmazza, mindahányszor ráébred, hogy a múlt egy kellemetlen, fájdalmas
vagy dühöt keltő epizódját újra és újra felidézi magában. Lehetnek olyan hóna-
pok, amikor egyáltalán nincs szüksége arra, hogy elővegye, s akadhatnak napok,
amikor féltucatszor is elvégzi.
Akkor is alkalmazhatja, amikor valami kellemetlen dolog történik. Példá-
ul egy olyan epizódban, mint az ön elé bevágó tizenévesek, úgy képzelheti el
őket, amint elérnek oda, ahová igyekeznek, jól érzik magukat, sikereket érnek
el az iskolában és a sportban. Átgondolhatja esetleg saját ifjúságát, és emlé-
kezhet azokra az esetekre, amikor ön követett el bolondos dolgokat, így akár
a kamaszokat érő néhány stresszt is jobban megérti.
BETEGEINK tapasztalatai a neheztelés leküzdésére
kidolgozott imaginációs technikáról
Az elmúlt néhány évben gyakran megfigyeltük, hogy miután betegeink
^^Bocsátottak másoknak, utoljára maguknak kellett megbocsátaniuk az ese-
menyben való részvételért és azért, hogy hozzájárultak az azt követő kényel-
n>etlen érzés és stressz kialakulásához. Különösen fontos gyakorlat ez a be-
szenvedőknek, mert gyakran esnek a bűntudat - neheztelésciklus
pj,°Zatául, mivel betegségükkel fájdalmat és stresszt okoznak családjuknak.
s.arorn példával érzékeltetnénk, hogy valójában hogyan működik ez a mód-
134
A gyógyító képzelet
Edith
Az ötvenhárom éves Edith mellrákban szenvedett, mely átterjedt csont' I
ra és beleire is. Egyke volt, s nagyon szerette elbűvölő, sikeres apját. Ügyé/31'
te azonban, hogy anyja olyannyira lefoglalja apja figyelmét, hogy neki Jn
nem marad. Dühös volt anyjára, és versengett vele apja szeretetéért. 1113
Mikor Edith a negyvenes éveiben járt, apja meghalt rákban. Edith naj
szenvedett az apja halálával rátörő veszteségérzcttől, s a meglehetősen id*
öregek otthonában élő anyjával való törődés felelőssége is rászakadt. Anv
keserű szemrehányásokat tett neki, ha nem látogatta meg minden nap U
viszont minden nap meglátogatta, anyja akkor is bűntudatot és alkalmatlan
ságérzetet ébresztett benne. Edith nemcsak azzal a kényelmetlenséggel ésa;
ebből származó érzelmi zavarral találta magát szemben, amit az okozott
hogy neki kellett anyjával törődnie, hanem kénytelen volt korábbi megoldat,
lan sérelmeivel is megbirkózni. Nem sokkal azután, hogy apja meghalt
Edithnél mellrák alakult ki.
Miután tudatára ébredt neheztelésének, azt javasoltuk neki, képzelje el
hogy jó dolgok történnek anyjával. Miközben hetekig ezt a gyakorlatot ismé-
telte, megvilágosodott előtte anyja magánya, mely különösen özvegységeóta
sújtotta, és kezdte felismerni, hogy anyja követelései és panaszai nem személy
szerint ellene irányulnak, hanem félelmeiből és frusztrációjából fakadnak
Edith tudatára ébredt apja halálakor kialakult alkalmatlanság-érzetének, illet
ve annak, hogy nem érzi biztonságban magát.
Ezeknek a felismeréseknek az eredményeképpen Edith el tudta dönteni,
hogy meglátogassa-e anyját, és nem érzett bűntudatot, amikor úgy határo-
zott, hogy nem. Azt is felfedezte, hogy ha kevésbé védekezőén reagál any|.
megjegyzéseire, akkor annak magatartása is gyengédebb lesz. Nem várt jutal-
ma volt anyjával kapcsolatos megoldatlan érzései rendezésének az, hogy ki-
elégítőbb kapcsolatot tudott kialakítani saját gyermekeivel is.
Edith látványosan felépült elterjedt áttételeiből, és az elmúlt három év so-
rán nagy aktivitást tanúsított.
Betty
Az ötvenhárom éves Betty, akiről a 22. fejezetben már szóltunk, sok dühő1
és ellenséges érzelmet táplált. Azonnal támadt majdnem mindent: a szoba hő-
mérsékletét, az étel minőségét, bárkit, aki azt kérdezte tőle, miért dohányzó
és így tovább. Miután munkacsoportunk egy tagjával nagyon heves konflik-
tusba került, Betty megpróbálkozott a neheztelés leküzdésére kialakított w**
ginációs gyakorlattal, és rájött, hogy látszólag végtelen azoknak a dolgok!'8’
a sora, amiket sérelmesnek találhat. Rájött, hogy megpróbálja mások nehéz5®-
geit is kitalálni, hogy azok miatt is neheztelhessen. Például bentlakásos te®a
piás központunkban felfedezte, hogy a szakácsnő és a férje elégedetlen az i*1-
A neheztelés leküzdése
135
azdasági vezetőjével, és azt tervezik, hogy otthagyják a központot.
t®zCl kihozta sérelmüket csoportfoglalkozásainkon.
^Mihelyt ráébredt, hogy milyen szerepet játszottak ezek az érzések az élet-
'1 alkotott elképzelésében, azt is felismerte, hogy ezt a fajta megközelítést
r° ától tanulta, akinek az volt a beállítottsága, hogy „az egész világ kitol ve-
" (Betty anyja történetesen mellrákban halt meg.)
'e Miután hat hónapig alkalmazta a neheztelés leküzdésére kidolgozott ima-
ációs gyakorlatot, újra dolgozni kezdtünk Bettyvel. Hamar nyilvánvalóvá
vált hogy jelentősen megváltozott. Lassanként megtanulta rajtakapni magát,
amikor sérelmeket gyűjtöget, és felismerte, hogy annak ellenére, hogy igaz-
ságtalanságok valóban leteznek, saját egészségét károsítja azzal, ha mindent
elkövet hogy rájuk bukkanjon. Arckifejezése meglágyult, sokkal közvetle-
nebbül fejezte ki érzéseit, s kevésbé érezte magát levertnek és gondterheltnek.
Azok a pszichológiai tesztek, melyeket mi adtunk neki, szintén azt jeleztek,
hogy kevesebb időt tölt érzései visszafojtásával és megtagadásával, viszont
megnövekedett rugalmassága, és általában is jobban kijött saját magával.
Ellen
Ellennek harminckét éves korában csontáttételes mellrákja volt. A kezdeti
munka során rájött, hogy élete nagy részét azzal töltötte, hogy a szüleit, főleg
anyját hibáztatta azért, mert kora gyermekkorában lelkileg súlyos károkat
okoztak neki. Ellen az élete során őt ért szenvedések jelentős részét ezzel az
átélt sérelemmel indokolta.
Amikor arra kértük, alkalmazza a neheztelésre kidolgozott imaginációs
gyakorlatot, és számoljon be nekünk róla, elmondta, hogy először nagy ne-
hézséget okozott elképzelnie az anyját. Majd miután kényszerítette magát,
hogy maga elé idézze anyja képét, és hogy lássa, amint jó dolgok történnek
vele. Ellen felismerte, hogy valójában saját magára dühös, amiért elrontotta az
életét. Rájött, hogy anyjara neheztelése ürügy volt, hogy ne kelljen szembe-
néznie saját magával szemben táplált dühével. Felfedezte, hogy akinek való-
ban meg kellene bocsátania, az saját maga.
Ellen azt kezdte elképzelni, hogy megöleli és vállon veregeti magát, és
bogy jó dolgok köszöntőnek rá az életben. Figyelemre méltóan megváltozott.
Míg korábban nagyon kevés érzelmet mutatott ki, és gyakran érezte dep-
ressziósnak magát, most elkezdte az életerő és az energia jelet mutatni.
Fontos volt, hogy Ellen megtanulta anyja iránti érzéseit visszajelzésként
használni. Mindahányszor azon kapta magát, hogy anyjával szembeni régi
serelmeket melegít fel, tudta, hogy saját maga iránti dühét leplezi. Ilyen ese-
tekben nagyobb mértékű önelfogadással felelősségteljesebbnek idézte föl kép-
letben saját magát, hiszen megoldotta gondjait. Egy évvel később a pszicho-
8>ai tesztek jelentős lelki javulást mutattak. Nagyon aktív, betegségének je-
™®g semmilyen jele nem mutatkozik.
136
A gyógyító képzelet
A RÉGI SÉRELMEK MEGÉRTÉSE
A neheztelés leküzdésére kidolgozott imaginációs gyakorlat nem arra
nyújt módot, hogy elkerüljük valós érzéseink kifejezését úgy, hogy mestersé
gesen pozitív képekké alakítjuk át őket. Sokkal inkább utat mutat, hogy meB
értsük régi sérelmeinket és könnyítsünk a kárt okozó mellékhatásokon. M
után ismételten alkalmazták a gyakorlatot, betegeink mind egyéni beszámo-
lóik, mind objektív pszichológiai tesztek alapján kevésbé voltak hajlamosak
arra, hogy visszafojtsák és megtagadják érzéseiket. Hatékonyabban tudták
kezelni érzelmeiket, s ennek eredményeképpen kevesebb stresszt és feszültsé-
get éltek meg.
Mivel nemcsak egyszerűen pozitívvá kell alakítani a negatív érzéseket
nagy erőfeszítést igényel annak elképzelése, hogy jó dolgok történnek azzal a
személlyel, akire az ember neheztel. Az erre irányuló kísérlet során azonban
ön saját szerepével szembesül a serelmes helyzetre oly módon reagálván
mint ahogyan azt eredetileg tette. Lehet, hogy számos betegünkhöz hasonló-
an ön is úgy fogja találni, hogy a másik fél iránt érzett neheztelése részben
abból fakad, hogy saját viselkedését sem helyesli, és azt kívánja, bárcsak más-
ként reagált volna.
Lehet, hogy úgy találja a neheztelés leküzdésére kidolgozott imaginációs
gyakorlat végzése során, hogy akármennyire is próbálja, képtelen a másik fél-
nek megbocsátani. Ez rendszerint azt jelenti, hogy megéri önnek a neheztelés
folytatása, valamit nyer belőle. A neheztelés esetleg lehetővé teszi önnek,
hogy továbbra is az áldozatot játssza, amely szerep folytán anélkül sajnálhatja
magát, hogy felelősséget kelljen vállalnia élete megváltoztatásáért. Esetleg
úgy fogja találni, hogy azért hordozta magában a neheztelést olyan sokáig,
mert nehéz elfogadni a tényt, hogy eredetileg dühösnek vagy sértettnek érez-
te magát, s ezért továbbra is neheztelni fog a másik félre, mert „miatta" így
érez.
Ahhoz, hogy békét köthessen a másik fél viselkedésével, az kell, hogy a'a'
posan szemügyre vegye a sajátját. Ha saját magának meg tud bocsátani, ak-
kor másoknak is. Ha nem tud másoknak megbocsátani, az rendszerint abból
fakad, hogy nem terjeszti ki a megbocsátást saját magára sem.
Miközben az oldódó neheztelés megszabadítja testét a stressztől, bizonyos
teljesítmény tudat is elönti, amint a régi eseményt körülvevő érzései megvák
toznak. Ezáltal újfajta szabadságot és önmaga fölötti uralmat tapasztal, mikor
felfedezi, hogy már nem esik áldozatául saját érzelmeinek. Azáltal hogy meg'
engedi, hogy a neheztelésben lekötött energia építőbb elhatározások felé W"
nyúljon, sokkal közelebb kerül ahhoz az élethez, amelyet élni kíván. Amit eZ'
által nyer, az arra ösztönzi teste természetes erejét, hogy elpusztítsa a rákot, es
látványosan javítson élete minőségén.
)4. FEJEZET __
. JÖVŐ MEGTEREMTÉSE:
A CÉLKITŰZÉS
Miközben szakvizsgára készült az orvostudományi egyetemen, Cári ér-
deklődni kezdett az iránt, hogy egyes rákos betegek miért reagálnak olyan
különösen jól a gyógykezelésre. Hogy választ kapjon kérdésére, elhatározta,
beszélgetéseket folytat a rákos betegekkel foglalkozó klinikán azokkal a bete-
gekkel, akik kivételesen jól reagálnak. Megdöbbentően azonos témára buk-
kant válaszaikban: mindnek nagyon erős oka volt az életben maradásra, rész-
letesen ki is tudták fejteni érveiket, és úgy érezték, hogy ez az erős kötődés
egy életcélhoz megmagyarázza a szokatlan mértékű javulást.
Az okok vagy célok sokfélék voltak, attól az erős vágytól kezdve, hogy
valaki befejezhessen egy fontos üzleti ügyet, hogy irányíthassa és befejezhes-
se az adott évszakra eső termények betakarítását, egészen addig a hőn óhaj-
tott célig, hogy a beteg bizonyos üzeneteket adhasson át gyermekeinek, me-
lyek elősegítik, hogy azok egykor majd független felnőttként élhessenek.
Akármi is a cél, különleges jelentése van a betegek számára. Nyilvánvalóan
elég erős ahhoz, hogy jelentősen növelje élni akarásukat. Ezekből a tapasz-
talatokból és mások lényegében ezzel egybevágó megfigyeléseiből világossá
vált Cári számára, hogy az egészség visszanyeréséhez szükséges belső erőnek
a legfontosabb forrása lehet az, ha a rákos betegek erősen kötődnek valami-
lyen jelentős célhoz.
138
A gyógyító képzelet
Nem kétséges: nem kis bátorságot igényel, hogy valamirevaló életet >
az ember, miután rákot diagnosztizáltak nála. Nem kis bátorságot igén .
mert ha érdemes élni, akkor sok a vesztenivaló. A legtöbb ember úgy gOruj
ja, ha megmondanák neki, hogy életveszélyes betegségben szenved, akh
mindazt megtenné és megélné, amit addig elhalasztott, és teljes mértékbe
kiélvezné a hátramaradó hónapokat. A legtöbben azonban ennek épperi
ellentétét teszik; nem élnek többé. Az élet semlegessé, feltételessé válik i_
részben nem tudatos felkészülés is lehet a halálra, hiszen ha alacsony sebesS1
gi fokozaton élünk, akkor az élet elvesztése nem tűnik olyan nagy vesztese
nek.
Mihelyt egy rákos beteg attól tart, hogy hamarosan meghal, hajlamos új
érezni, hogy az életminőség javítására szánt családi erőforrásokat valai
olyannak kell felhasználnia, aki „tovább fog élni". Mint ahogy arra Cári a
orvostudományi egyetem betegeinek esetében rájött, azok „élnek tovább
akik azáltal teremtenek életre érdemes létet maguknak, hogy olyasvalamid
fektetik bele energiájukat, ami jelentős életcélt ad nekik.
A CÉLKITŰZÉS HASZNA
E könyvben mindvégig arra igyekeztünk rámutatni, hogy azok, akik tartó
san nem veszik figyelembe érzelmi szükségleteiket, testükkel fizetik meg en-
nek az árát. A jó egészség ezzel ellentétben annak az eredménye, hogy az eni
bér figyelmet fordít szellemi, testi és érzelmi szükségleteire, majd miután eze-
ket tudatosította magában, cselekvésekké fordítja át őket. A leghatékonyabb
eszköz, amit arra találtunk, hogy betegeinket bizonyos pozitív cselekedetek;
késztessük, az, ha arra kérjük őket, hogy' tűzzenek ki maguknak új életcélo-
kat. Néhányuk számára ez volt az első alkalom, hogy tudatosan megfogad
mázták az okokat, amiért élni akarnak.
Azáltal, hogy arra kérjük betegeinket, tűzzenek ki célokat maguknak, a0'
segítjük, hogy megfogalmazzák és összpontosítsák életcéljaikat, s így úji
kapcsolatot hozzanak létre az élettel. Ez egy módja annak, hogy az ember az
mondja, vannak dolgok, amiket meg akarok kapni az élettől, és erőfeszítés^
ket is teszek, hogy elérjem ezeket. Lehetőség ez arra is, hogy érzelmi, széliéi11
és testi szükségleteinket életigenlő magatartássá alakítsuk át, hogy újra W*
vessük magunkat az életbe. Erősebb az élni vágyás, ha van miért élni.
A célkitűzés sok egyéb haszonnal is jár a rákos beteg számára:
1. A célkitűzés érzelmileg és szellemileg előkészíti önt arra, hogyaI
egészség visszaszerzésére irányuló elkötelezettségének megfelel0^
cselekedjen. Ön ezzel azt mondja: számít arra, hogy felgyógyul.
A jövő megteremtése: a célkitűzés
139
2 A célkitűzés kifejezi saját szükségletkielégító'képességeibe vetett bi-
zalmát. Ön ezzel megerősíti, hogy ön irányítja életét, és hogy bizonyos
dolgokat elő tud idézni. Tevőlegesen részt vesz az életében, és nem
más, nem az ön irányítása alá tartozó erők cselekedeteit szenvedi el.
Erinek az önmegerősítő álláspontnak az a jelentősége, hogy ellene hat
annak a reménytelen és a tehetetlen magatartásmódnak, amely első-
sorban hozzájárul a rák kifejlődését elősegítő élettani feltételek kiala-
kulásához.
3. Az a kiindulópont, hogy ön felelés élete irányításáért pozitív önképet
alakít ki. Ha célokat tűz maga elé, és azon dolgozik, hogy ezeket elérje,
az megerősíti önmaga és szükségletei fontosságát. Azáltal hogy elfo-
gadja szükségleteit, és azon dolgozik, hogy kielégítse őket, azt mondja,
hogy ön valaki, és hogy számít a saját szemében.
4. A célkitűzés fókuszt kínál energiái számára. Elsőbbségi sorrendet ala-
kít ki. Ha az élet feltételesnek tűnik, a célok irányt szabnak önnek és
értelmet adnak az életnek.
Időnként olyan betegekkel találkozunk, akiknél a célkitűzés ellenállásba
ütközik. Lehet, hogy kételkednek abban, hogy képesek elérni céljaikat, és fél-
nek a „kudarctól". Esetleg ismertek olyan „célratörő" egyéneket, akik hideg-
nek és céljaik megszállottjainak tűntek. Vagy esetleg úgy érzik, hogy nincs
értelme célokat kitűzni, mivel nem számítanak arra, hogy elég sokáig élnek
ahhoz, hogy el is érhessék ezeket.
Ezeknek a betegeknek elmagyarázzuk, hogy a célkitűzés elsődleges jelen-
tősége az, hogy az ember részt vesz mindennapi életében, és érdemleges cé-
loknak kötelezi el magát, függetlenül attól, hogy azokat eléri-e vagy sem. Az
életnek a céljaink elérése felé törés folyamata ad értelmet, nem pedig azok
végső elérése. Ami a második ellenvetést illeti, a céljai által hajtott egyén nem
attól hideg vagy megszállott, mert céljai vannak, hanem inkább azért, mert
céljai nem kiegyensúlyozottak, s esetleg kevés időt hagynak az emberi érté-
keknek. Végezetül az a hiedelem, hogy nem él elég sokáig ahhoz, hogy elérje
céljait, jelentős gátja felgyógyulásának - ahogy ezt könyvünkben újra és újra
megmutattuk. (E fejezetben még néhány konkrét javaslatot is teszünk arra,
hogyan erősítse meg magában a hitet, hogy elég sokáig él ahhoz, hogy elérje
céljait.)
csupán eszközök arra, hogy pozitív irányban összpontosítsa erőit,
gi sorrend megváltoztával meg lehet változtatni őket, újakat lehet
kitűzni, másokat elejteni. Egy cél nem több, mint pillanatnyi szükségleteiről
Sz°ló kijelentés abban a formában, ahogy azokat látja. Ön felelős azért, hogy
megértse saját szükségleteit, és hogy ésszerű célokat tűzzön maga elé a célból,
h°gy kielégíthesse azokat.
A célok
A fontossal
140
A gyógyító képzelet
És miközben afelé tesz lépéseket, ami igazán számít önnek, jelentéssel ruház-
za fel életét, ami az egyetlen igazán fontos lépés az egészség irányába.
CÉLMEGHATÁROZÁS; ÁLTALÁNOS TANÁCSOK
Néhány embernek világos elképzelései vannak arról, mik a céljai. Mások
számára, mint ahogy azt már említettük, az a kérdés, hogy „Mit is akarok az
élettől?" a szó szoros értelmében új élmény. Sokan annyi időt töltöttek az éle-
tükből azzal, hogy szüleik, élettársuk, gyermekeik, barátaik vagy munkaadó-
ik elvárásainak igyekeztek megfelelni, hogy már nem biztosak benne, mit is
akarnak ők maguk saját maguknak. Azok, akik esetleg a múltban világosan
látták szükségleteiket és vágyaikat, megzavarodhatnak céljaikban akkor, ha
megváltoznak a körülmények. Akármilyen is jelenlegi helyzete, az alábbi
megközelítések segíthetnek abban, hogy megfelelő célokat tűzzön ki önmagá-
nak. Próbálja ki mindegyik megközelítést, amíg rá nem talál arra, amelyik ön-
nek a legmegfelelőbb.
1. Tekintse át, milyen „haszna" származott a betegségből. A 10. fejezet-
ben leírtuk azokat az előnyöket, amikre betegség során tehet szert az
ember, mint például lehetőség a felelősségvállalás elkerülésére, arra
hogy az ember ne dolgozzon vagy ne kelljen megtennie azt, amit má-
sok kívánnak tőle. Az ezekben rejlő érzelmi szükséglet jogos, a beteg
pillanatnyi problémája azonban éppen az, hogy módot találjon e szük-
ségletének betegségen kívüli kielégítésére.
Ha például az egyik előny éppen abban rejlett, hogy a betegség révén
egyedül, gondolkodással töltheted egy kis időt anélkül, hogy a gyere-
kek, a munka vagy bármi más elvonta volna a figyelmét, azt a célt tűz-
heti ki magának, hogy minden héten bizonyos számú órát csak saját
magának szentel. Ha a betegség folytán több szeretetet vagy figyelmet
kap barátaitól, akkor azt a célt tűzheti maga elé, hogy egy barátjával
rendszeresen együtt ebédel, vacsorázik vagy teniszezik, vagy gyakrab-
ban kéri házastársát, kedvesét vagy gyermekeit arra, hogy együtt tölt-
senek egy kis időt. Használja ezeket az előnyöket kiinduló pontként, és
fedezze fel, mit kíván valójában magának.
2. Tegyen fel magának „túlélési" kérdéseket. Egy másik módszer arra,
hogy azonosítsa, mi számít igazán önnek az, ha átgondolja: lehet, hogy
életcéljain vagy az élete értelmén múlik kizárólag, életben marad vagy
meghal. Tegyen fel magának olyan „túlélési" kérdéseket, mint a követ-
kező: „Ha a körmeimmel kapaszkodnék csak az életbe, mit szeretnék
annyira csinálni, hogy kitartsak?" Vagy: „Mit akarok ma csinálni, ami-
ért megéri felkelni az ágyból?" Bármi lehet az az alap, ahonnan kiala-
A jövő megteremtése: a célkitűzés
141
kíthatja céljait, ami annyira fontos, hogy meghatározhatja, életben
akar-c maradni vagy sem. De ne csodálkozzon, ha nem azonnal kapja
meg a választ. Továbbra is tegye fel magának azokat a kérdéseket, me-
lyek megmutathatják, milyen célokra vágyik valójában.
3. Tegyen föl magának „felnó'tté válási" kérdéseket. Dr. Art Ulene Fee-
ling fine (Jól érzem magam) című könyvét azzal a javaslattal kezdi,
hogy a célkitűzés folyamatát kezdjük annak a kérdésnek a feltevésé-
vel: „Mi akarok lenni, ha nagy leszek?" A kérdés bármilyen korban jo-
gos. Ha az emberek természetes módon nőnek és változnak, de tovább
játsszák régi szerepeiket anélkül, hogy azokat megkérdőjeleznék, a
szerepek gyakran túlélik önmagukat és nem szereznek örömet. Ennek
a kérdésnek az a célja, hogy ön átgondolja, mit akar az élettől, függet-
lenül múltbeli szerepeitől, a társadalmi elvárásoktól és így tovább.
NÉHÁNY KONKRÉT JAVASLAT A CÉLKITŰZÉSRE
Mielőtt leírná céljait, szeretnénk, ha figyelembe venne néhány olyan konk-
rét javaslatot a célkitűzésre vonatkozóan, melyek segítettek betegeinknek
olyan elérhető célok feljegyzésében, melyek elégedettséggel töltötték el őket.
1. írja le, hogy mit akar csinálni, de céljaiban találja meg az egyensúlyt
a személyes jelentést hordozó és az örömet szerzó' tevékenységek
között. Természetesen minden egyes ember célja más. Betegeink célja-
iban ezért lényeges jegyként a testi, a szellemi és az érzelmi szükségle-
tek egyensúlyát keressük.
Arra biztatjuk, hogy olyan célokat találjon, melyek (1) az élet értelmé-
re, az ön személyes fejlődésére, másokhoz fűződő viszonyaira, szak-
mai pályafutására és anyagi céljaira vonatkoznak, (2) melyek kizáró-
lag a pihenésre összpontosítanak (de ezeknek legalább a fele kerüljön
nagyon kevés pénzbe), és (3) amelyek a test gyakori ást emelik ki.
Úgy találtuk, hogy sokan jegyeznek föl munka-orientált célokat, és
hajlamosak arra, hogy a „munka megszállottjai" legyenek. Az ilyen
hajszolt viselkedés mélyén rejlő üzenet nagyon gyakran az, hogy „az
elvégzett munkával kell igazolnom létemet; a munkán kívül nem va-
gyok rendben". Úgy tűnik, hogy az emberek gyakran tűznek maguk
elé olyan célokat is, amelyek nyilvánvalóan ellentétben vannak élet-
módjukkal. Egyik betegünk, egy sikeres ügyvéd, megszállottja volt
munkájának. A „megszokott" munkahét nála hat napból, gyakran na-
pi tizennyolc órából állt. Miközben céljait próbálta kialakítani, rájött,
hogy örömet nyújtó tevékenységgel kellene kiegyensúlyozni a mun-
kát. De amikor ténylegesen meghatározta ezeket a célokat, azok a kö-
142
A gyógyító képzelet
vetkezők voltak: vitorlázás hetente kétszer, horgászás hetente egyszer
és megtanulni motorozni. Új céljai épp oly kevéssé juttathatták egyen-
súlyba, mint korábbi életmódja.
Ha eddig teljesen elmulasztotta a munka utáni kikapcsolódást, az
most feltétlenül szerepeljen céljai között. Ha hosszú éveket töltött
gyermekneveléssel, a háztartás vezetésével, akkor valamilyen politikai
vagy jótékonysági szervezetben való részvétel újfajta megelégedettsé-
get szerezhet önnek. Mérje föl, mi állt élete központjában a múltban, és
olyan célokat jegyezzen föl magának, melyek életének eddig figyel-
men kívül hagyott szegletébe illenek.
2. Céljai legyenek konkrétak és specifikusak. Amikor a betegek betegsé-
gük ellenére, arra a bátor lépésre szánják el magukat, hogy újra az élet-
be fektetik be energiájukat, fontos, hogy olyan eredményeket érjenek
el, melyek a teljesítmény kellemes tudatával töltik el őket, valamint
hogy újra kezükbe vegyék sorsuk irányítását. A céloknak tehát kézzel-
foghatóknak kell lenniük, hogy világos legyen, mikor fogja elérni őket
az ember. Kerülje az olyan tágan megfogalmazott, általános célokat,
mint: „Azt szeretném, ha több pénzem lenne." Fogalmazzon meg in-
kább egyedi, konkrét és kivitelezhető célokat.
Ha az a célja, hogy „több pénze legyen", tegyen hozzá olyan konkrét
tevékenységeket, amelyek meglátása szerint kapcsolatban vannak a
több pénz megszerzésével, mint például a következők: „fizetésemelést
kérek", „mellékfoglalkozás után nézek", vagy "eljuttatom rövid szak-
mai életrajzom huszonöt lehetséges munkaadóhoz". Ha az a célja,
hogy jobban tudatosítsa magában érzéseit, azt a célt tűzheti maga elé,
hogy elolvas néhány pszichológiáról szóló könyvet, vagy közeli barát-
jával beszéli meg érzéseit, vagy lelki tanácsadásra jár. Ahelyett, hogy
azt a célt választaná, hogy „szeretettcljesebb leszek", esetleg azt a célt
állíthatja maga elé, hogy mindegyik gyermekével naponta negyedórát
egyedül eltölt. Amennyire csak lehet, tegye kézzelfoghatóvá elvont
céljait, hogy megelégedéssel tölthesse el a tudat, ha elérte ezeket.
3. Tegye céljait mérhetővé. Miután meghatározta a céljai eléréséhez szük-
séges specifikus és konkrét viselkedésmódot, állapítsa meg, mennyit
kell elvégeznie ahhoz, hogy teljesítménytudata legyen, például keres-
nie kell még 2000 dollárt, hetente háromszor futni kell járnia, vagy
minden félévben be kell iratkoznia egy esti tanfolyamra.
Reális határidőt is adhat magának ösztönzésként. De amikor ezt meg-
határozza, tartsa észben, hogy majdnem mindent hosszabb idő alatt
érünk az életben, mint azt legtöbbünk gondolná. Ajándékozza meg
magát idővel.
A jövő megteremtése: a célkitűzés
143
4. Reális célokat tűzzön maga elé. Éppen annyira eleve kudarcra ítéli ma-
gát azzal, ha céljai eléréséhez irreálisan kevés időt szab meg, mint
amennyire valószínű, hogy sikertelenül jár, ha egyszerre túl sok célt
próbál meg elérni. Képességeit és képzettségét is figyelembe kell ven-
nie. Természetesen különbözően vélekedünk arról, mi lehetséges és mi
nem, fontos viszont, hogy sikert könyveljen el reális céljaival.
5, Válasszon olyan célokat, melyeknek elérése öntől függ. Egyik bete-
günk azt a célt állította maga elé, hogy nagymama lesz. Bármilyen ked-
ves is ez a cél, betegünk hatáskörén kívül helyezkedik el, hiszen lánya
és veje cselekedeteitől függ. Ez is olyan eset, amikor az ember eleve
kudarcra állítja be magát. Olyan célokat jegyezzen föl magának, ame-
lyek az ön magatartására összpontosítanak, nem pedig mások remélt
viselkedésére.
6. Ne féljen az álmodozástól. Egy látszólag földtől elrugaszkodott ötlet
egy gyakorlatihoz vezethet. Gondoljon vissza múltbeli élvezeteire és
sikereire. Vannak-e olyan dolgok, amelyeket egykor gyakran csinált, és
amelyek nagy megelégedéssel töltötték el, ám már elfeledkezett róluk?
Elkövetett-e a múltban olyan hibákat, amelyek a mostani célkitűzésé-
ben segíthetnének? Ha a barátaival beszéli meg céljait, az segíthet ezek
tisztázásában, de ne engedje, hogy rábeszéljék az ő céljaikkal való azo-
nosulásra, vagy saját céljainak elvárásaiknak megfelelő módon való
megváltoztatására.
CÉLKITŰZÉS ÉS A CÉLOK ELÉRÉSÉHEZ SZÜKSÉGES
KONKRÉT LÉPÉSEK KIDOLGOZÁSA
Most, hogy ezeknek az irányelveknek a birtokában már tudja, hogyan tűz-
zön ki megfelelő célokat, fogjon egy darab papírt, és írjon fel néhányat saját
magának. Összes betegünket arra szoktuk kérni, jegyezzenek föl három há-
rom hónapra, három hat hónapra és három egy évre szóló célt. A rövidlejáratú
céloknak közvetlen öröm - és kielégülés forrásokra kell irányulniuk. A hosz-
szabb távú céljainak olyan célpontot kell kifejezniük, melyeket tovább tart el-
érni, és amelyek megerősítik azt a hitét, hogy megéli teljesültüket. A gyakorlat
a kis konkrét célokért való felelősségvállalásban szándékozik segíteni önnek,
hogy majd kisebb sikerek elkönyvelése után ön komolyabb személyes felelős-
séget tudjon és akarjon vállalni.
Hosszúlejáratú célok kitűzése néha nyomasztó tud lenni, és aggodalmat
kelt, mivel túl nagy a szakadék az óhajtott cél és az ön jelenlegi helyzete kö-
.zott. Acél eléréséhez szükséges konkrét lépések felsorolása azonban megmu-
tatja önnek, hogy pontosan milyen tevékenységeket kell elvégezni a célba ju-
144
A gyógyító képzelet
táshoz. Akármilyen hosszútávú is egy cél, összetevőire bontva, az egyes lépé-
seket elvégezhetővé, a végcélt elérhetővé tesszük.
A cselekvésterv nem nagyszabású tettek vagy döntések, hanem szolid és
elérhető lépések sorozata. Ha egyik célja például az, hogy Waikikibe menjen
három hétre, cselekvéstervében olyan dolgok szerepelhetnek, mint utazási
irodáktól a hawaii utakról szóló ismertetők beszerzése, takarékbetét nyitás az
út megtételéhez szükséges pénz összegyűjtése céljából, Hawaii-ban már járt
barátokkal folytatott beszélgetést útjukról, annak felderítése, hogy vannak-e
kedvezményes árú csoportos repülőjáratok vagy más utazási lehetőségek, a
szabadság idejének a munkahelyen való bejelentése, és így tovább. Minden
egyes lépés várakozással tölti el, irányt szab és végezetül elvezeti céljához.
Más esetekben, amikor nem ismeri pontosan a szükséges lépéseket, az első
esetleg az lehet, hogy megvizsgálja a cél elérésének különböző módjait.
CÉLMEGERŐSÍTÉS AZ IMAGINÁCIÓS TECHNIKA
SEGÍTSÉGÉVEL
Megfigyeltük, hogy a relaxáció és az imaginációs technika hatékony esz-
köz arra, hogy betegeinkben megerősítsük a hitet, hogy elérhetik céljaikat.
Kezdje a gyakorlatot a 11. fejezetben leírt összetett gyakorlattal, azzal a kü-
lönbséggel, hogy most az imagináció tárgya a már elért cél elképzelése, s csak
ezután idézze maga elé az annak eléréséhez szükséges lépéseket.
Ha már elértnek képzeljük el a célt, ez megerősíti azt a hitünket, hogy az
óhajtott esemény bekövetkezik, míg a cél eléréséhez vezető egyes lépések át-
tekintése a cél megközelítésének más útjait is sugallhatja. Ha ilyen alternatí-
vára bukkan, esetleg meg is változtatja ütemtervét, mert így könnyebben ér-
heti el célját.
Az alábbiakban közöljük a célmegerősítésre szolgáló imaginációs gyakor-
lat leírását. Szánjon rá egy kis időt arra, hogy kiválasszon magának egy célt,
majd lassan olvassa végig a lépéseket. Mint más imaginációs gyakorlatoknál,
itt is segít, ha az első néhány alkalommal magnószalagra rögzíti vagy felol-
vastatja magának az egyes lépéseket.
1. Alkalmazza a 11. fejezetben leírt relaxációs gyakorlatot.
2. Válassza ki azt a célt, amin dolgozni akar.
3. Képzelje el, amint elérte célját.
4. Élje át azokat az érzéseket, amelyeket akkor erezne, ha már elérte volna
célját. Mit mondanának az emberek önnek? Mit csinálna ön? Hogy
nézne ki? írja le környezetét. Részletezze, amennyire csak tudja.
A jövő megteremtése: a célkitűzés
145
5 Idézze fel magában, hogy hogyan reagálnának teljesítményére azok az
emberek, akik fontosak önnek.
6 Vegye sorba az összes lépést, amire csak szüksége volt célja eléréséhez.
Mi volt az első lépés? Határozza el, hogy cselekedni fog ezt az első
lépést illetően. Öntse el teljesítménye tudata minden egyes lépésért.
Részletezze a lépéssorozatot és azt is, hogy mit érez.
7. Legyen boldog és hálás, hogy elérte célját.
8. Fokozatosan térjen vissza a jelen időhöz.
9. Most nyissa ki a szemét, és cselekedjen az első lépést illetően.
Problémák leküzdése a célimaginációs tevékenységben.
Előfordulhat, hogy az imaginációs technika segít önnek abban, hogy vilá-
gosabban meghatározza célját. Miután egy betegünk egy híres üdülőhelyen
képzelte el magát, rájött, hogy a körülötte lévő összes emberre neheztel. Ez
segítette abban, hogy megértse, egyedül kell eltöltenie egy bizonyos időt, és
nem másoktól körülvéve.
Előfordulhat azonban az is, hogy az imagináció rámutat valamely, a cél
elérése útjában álló akadályra. Egyik betegünk felfedezte, hogy amikor azt
képzelte el, hogy sikerült elérnie célját, maga előtt látta férjét és gyermekeit is,
akik nagyon boldogtalanok voltak. Ráébredt, attól fél, hogy családja hogyan
fog reagálni azokra a személyiségváltozásokra, melyekre készül, s úgy dön-
tött, hogy nyíltan megvitatja ezt velük.
Még ha általában nem is okoz nehézséget önnek a mentális képek kialakí-
tása, előfordulhat, hogy nem sikerül céljai eléréséről mentális képet létrehoz-
nia. Ez gyakran jelenti azt, hogy ön nem hisz abban, hogy el tudja érni céljait.
Ha ez így van, az imaginációs gyakorlat ismétlése általában segít önbizalma
megerősítésében. Ha nem tudja elképzelni, hogy eléri a végső célt, de maga
elé tudja idézni az odavezető út sok lépését, a gyakorlat ebben az esetben is
segít pozitív képet kialakítania képességeiről.
Az imaginációs gyakorlat során azt is felfedezheti, hogy nem hisz abban,
hogy elég sokáig fog élni céljai eléréséhez. Ha például azon a célon dolgozik,
hogy egy év múlva nyaralni megy a családjával, de hirtelen rádöbben, hogy
éppen azt gondolta magában: „Valószínűleg nem élek elég sokáig ahhoz,
h°gy el is mehessek nyaralni", azt javasoljuk, hogy állítsa le az imaginációs
gyakorlatot. Ismerje el magában, hogy negatív elvárást fejezett ki, és egyensú-
yozza ki egy pozitívvel. Emlékeztetheti magát, hogy megfelelő orvosi ellátás-
án részesül, hogy felelősséget vállalt saját egészsége befolyásolásáért, és
°gy most már sokkal több eszköz áll a rendelkezésére, mint egykor, így na-
gyon is lehetséges, hogy életben lesz, és el tud menni nyaralni, méghozzá jó
146
A gyógyító képzelet
A negatív elvárás megváltoztatásának a kulcsa nem érzéseink tagadása,
hanem az, hogy tudatosítjuk és pozitív érzésekkel egyensúlyba hozzuk őket.
Először esetleg nem hisz abban a pozitív elvárásban, amit megpróbál behe-
lyettesíteni. Ez nem fontos. Ha megkéri magát, hogy emlékezzen arra, hogy
egy kedvezőbb kimenetel is lehetséges, idővel úgy találja majd, hogy pozití-
vabb álláspontot foglalt el.
Mindahányszor úgy érzi, hogy a célimaginációs gyakorlatot negatív elvá-
rás szakította félbe, hagyja abba, és türelemmel egyensúlyozza ki ezt a gondo-
latot egy pozitív elvárással. Majd térjen vissza az imaginációs gyakorlathoz,
és képzelje el magát, amint eléri célját.
Miután megismerkedett a célimaginációs gyakorlattal, kezdje el beépíteni
egy-két fontosabb célját megszokott, napi háromszori relaxációs-imaginációs
gyakorlatába.
Miközben újra és újra elképzeli magát, amint eléri céljait, erősíteni fogja
magában azt a hitet, hogy el is érheti azokat. Azt is észre fogja venni, hogy
cselekvésmódja összhangban van a cél elérésével. Mint ahogy annak elképze-
lése, hogy testünk legyőzi a rákot, és újra egészséges lesz, segít önnek úgy
reagálni és viselkedni, hogy az lehetővé tegye ezt a változást, éppen úgy segít
önnek megfelelő módon viselkedni és életének irányt adni az, ha rend-
szeresen céljait elérve képzeli el magát.
15. FEJEZET
találja meg belső vezetőjét
A tudattalan felbecsülhetetlen forrásokkal rendelkezik, amelyet az egyéni
kiteljesedés és a gyógyulás érdekében lehet mozgósítani. A lélektani kutatá-
sok történetében a kutatók állandóan felvetették, hogy létezik a pszichében
egy „központ", mely irányítja, szabályozza és befolyásolja az egyén életének
menetét.
Ezt a központot többféleképpen hívták. Freud volt az első, aki "tudattalan-
nak" nevezte, mely az ösztönök és drive-ok forrása, melyek, bár befolyásolják
viselkedésünket, nagyrészt a tudatunkon kívül helyezkednek el. Jung a tudat-
talan lényegéhez egy más minőséget kapcsolt, amikor felvetette, hogy az
egyént a tudattalan nemcsak hajtja, hanem az egyéni kiteljesedés, általános
jóérzés felé is vezeti. Jung azt is feltételezte, hogy az egyén pszichéjének köz-
pontja, amelyet ő énnek nevezett, kompenzációs feladatot is ellát. Ha valaki,
például, tudatában van annak, hogy félős, az én megkísérli ellátni erő- és bá-
torságérzettel, amelyre az éppen előállt félelmetes helyzet kezeléséhez van
szüksége. J ung azt állította, hogy a tudattalanból, vagy énből érkező üzenetek
mindig jótékonyan befolyásolják az egyén jólétét.
A tudattalan a tudatos énnel olyan eszközökön keresztül kommunikál,
mint az érzések, álmok és intuíciók. Sajnos kultúránk hajlamos alábecsülni
ezeket az üzeneteket. Azt tanultuk, hogy az olyan külső eseményeket és tár-
gyakat értékeljük, mint amilyen a viselkedés, testünk, az anyagi dolgok,
agyunk logikus teljesítménye, s ne belső környezetünket. Ezért hajlamosak
148
A gyógyító képzelet
vagyunk nem figyelembe venni a belső énünkből származó érzéseinket, álma-
inkat és intuícióinkat, melyek olyan forrásokhoz próbálnak juttatni bennün-
ket, melyek segítségével megfelelhetnénk a külső világ követelményeinek.
Több kutató feltételezte, hogy a rákos betegek elszakadtak tudattalan fo-
lyamataik forrásaitól. Tapasztalataink szerint sok felgyógyult beteg részben
üzenetnek fogta föl betegségét, hogy értékelje többre a tudattalan ént, és fi-
gyeljen rá inkább, mint énje többi részének követeléseire. Ráadásul sok bete-
günk beszámolt arról, hogy különleges megvilágosodásban volt részük, külö-
nös érzések, álmok és képek töltötték el őket, melyek értékes útmutatással
szolgáltak egészségük visszaszerzéséért folytatott erőfeszítéseikben.
A „Belső Vezető" technikát azért tanítjuk betegeinknek, hogy a gyógyulás
és az erő ezen gazdag belső tartalékaihoz is elérhessünk. Ha maga elé idézi
Belső Vezetőjét, ezzel a tudattalanhhoz jut el, amely személyisége olyan as-
pektusainak szimbolikus megjelenítése, melyek normál tudatállapotban nem
elérhetőek. Amikor kapcsolatot létesít Belső Vezetőjével a nemsokára leírt
imaginációs technika segítségével, olyan fontos tudati forrásokkal kerül kap-
csolatba, amelyektől rendszerint el van vágva.
A jungi pszichoanalízis volt az első fontos lélektani iskola, amely a terápi-
ás eljárás részeként foglalkozott a Belső Vezetővel. Jung arról számolt be,
hogy meditáció vagy ábrándozás alatt néha független, önálló léttel bíró spon-
tán képek formálódnak. A jungi terápiában nagy hangsúlyt fektetnek arra,
hogy a tudattalan pozitív forrásaival létrejöjjön ez a kapcsolat.
Az egyik eljárás, mely lehetővé teszi a Belső Vezetővel a kapcsolatot, egy-
fajta imaginációs technika, a „vezetett meditáció". A pszichoszintézis - egy
nemrégiben Dr. Róbert Assagiolli munkája alapján kidolgozott pszichoterápi-
ás módszer - szintén aktívan bátorítja a Belső Vezetővel való kapcsolat kiépí-
tését a személyiség felfedezésének és kiteljesedésének keretében.
Sokak számára a Belső Vezető tiszteletreméltó tekintélyalak képét ölti,
bölcs öregember vagy asszony, orvos vagy vallási vezető, akivel a beteg belső
párbeszédet folytathat, akinek kérdéseket tehet fel, és akinek meghallgathatja
saját tudati képességeit meghaladónak tűnő válaszait.
Továbbá á betegek gyakran sokkal inkább fogékonyak a Belső Vezetőjük-
kel folytatott megbeszélésükön nyert megvilágosodásra, mint egy csoportve-
zető vagy terapeuta megfigyeléseire. Mivel belső vezetőjük saját személyisé-
gük egy aspektusa, az, ha egy ilyen vezetőre hagyatkoznak, egészséges lépés
afelé, hogy testi és lelki egészségükért felelősséget vállaljanak.
Találja meg Belső Vezetőjét
149
HOGYAN MERÍTSEN BELSŐ FORRÁSAIBÓL: PÉLDÁK
betegeink életéből
John
Tizennyolc éves, gyors lefolyású leukémiában szenvedő betegünk megmu-
tatta nekünk a Belső Vezető gyógyító bölcsességét. John visszahúzódó, túlsá-
gosan is intellektuális beállítottságú fiatalember volt, aki azt hitte, ha problé-
máit nem képes racionális ésszel megoldani, akkor azokat nem is lehet megol-
dani. Egy éjjel azonban álmában megjelent egy „nem közönséges orvos", azt
mondta, hogy gyógyító, és azért jött, hogy segítsen neki legyőznie a betegsé-
gét-
Amikor elmesélte nekünk élményét, felvetettük, hogy az álombéli orvos
esetleg a saját öngyógyító erejét jelképező belső gyógyító, és arra bátorítottuk,
hogy találkozzon ezzel a belső orvossal imaginációs gyakorlatai folyamán, és
beszélje meg vele bajait.
John számára nem okozott gondot, hogy újra kapcsolatba lépjen ezzel a
„nem közönséges orvossal", és három fő problémáról folytatott vele megbe-
szélést: a kórházi diéta nyomán beállt súlyvesztcségéről, izomtónusa lanyhu-
lásáról, melyet a testedzés hiánya idézett elő a kórházban, és a lányoktól és a
szexualitástól való félelméről. E párbeszédek nyomán John azzal az ötlettel
állt elő, hogy kért a kórház diétás főnővérétől napi egy, ezerötszáz kalóriát
tartalmazó különleges italt. Mihelyt elkezdte ezt az étrendet, elkezdett hízni.
Arra is rájött, hogy mindaddig nem jut ahhoz a testedzés mennyiséghez, ami-
re szüksége van, amíg határozottabb nem lesz. Mivel leukémiája előrehala-
dott stádiumban volt és nem reagált a gyógykezelésre, a kórház személyzete
feltételezte, hogy meg fog halni, és nem tett erőfeszítéseket arra, hogy bevonja
egy testedzésprogramba. Miután megbeszélést folytatott belső orvosával,
John hivatta a testedzések vezetőjét, és ragaszkodott hozzá, hogy az gyakor-
lattervet készítsen a számára.
A lányoktól és a szexualitástól való félelmét illetően belső orvosa azt java-
solta neki, hogy próbáljon meg fogékonyabb lenni általában az emberekre
ahelyett, hogy a lányok miatt fő a feje. John nekiállt végigjárni tolószékében a
kórtermeket, és beszélgetni kezdett. Megdöbbent, milyen barátságos volt
mindenki hozzá, s lassanként az emberektől való félelme csökkent.
Dávid
Ez a második tapasztalat alátámasztotta azt a hitünket, hogy a Belső Veze-
1 hatékonyan lehet alkalmazni a tudattalanhoz vívó útként. A hatvanas éve-
en járó Dávid nem sokkal azután került hozzánk, hogy myeloma multiple-
Xet' csontvelőrákot állapítottak meg nála. Egy terápiás csoporton elmesélte
gyermekkora óta visszatérő álmát. Azt szokta álmodni, hogy felébred az éj-
ka kellős közepén, s teljesen meg van bénulva, mintha meg lenne bűvölve.
150
A gyógyító képzelet
Álmában egyre csak küzd, mivel meg van győződve, ha csak egy izmot is
meg tud mozdítani, szétfoszlik a varázslat, de sohasem sikerül megmozdul-
nia. Ez a rémálom annyira rettegésben tartotta, hogy ragaszkodott hozzá,
hogy felesége harmonikaszerű ráncokkal ágyazzon meg, mivel meg volt győ-
ződve, hogy gyakrabban tér vissza ez az álom, ha a takaró túl szoros a lába
körül. Ezen erőfeszítések dacára rémálma folytatódott.
Rákdiagnózisa után arra biztattuk Dávidét, hogy próbáljon meg emlékez-
ni álmaira és lejegyezni őket. Azt reméltük, hogy áloméletéből valami majd
csak hasznosnak bizonyul ébrenléti állapotában is. Felvetettük, hogy egy
olyan erős rémálom, mint az övé, valószínűleg nagyon hatásos üzeneteket
közvetít a tudattalanból, melyek értékes lélektani információkkal szolgálhat-
nak.
Nem sokkal azután, hogy Dávid elkezdte lejegyezni álmait, volt egy soro-
zat rémálma, melyet egy gyönyörű szép álom követett, ahol két gyermek ját-
szott nagy boldogan egy nyílt mezőn. Az alkonyat közeledtével a két gyer-
mek közelebb jött, hogy elbúcsúzzanak, s egyikük ezt mondta a másiknak:
„Most, hogy hajlandó vagy velem játszani, nem kell többé lekörözzelek."
Miután felébredt és elgondolkozott álmán, Dávid intuíciója azt sugallta,
hogy az egyik álombéli gyermek tudatos énjét jelképezte, míg a másik, aki azt
az üzenetet közvetítette, hogy nem kötözi meg többé, a tudattalanját.
Dávid sikeres vezető volt, aki komoly felelősséget érzett az üzlet meneté-
ért, alkalmazottai jólétéért és közössége növekedéséért, s céljai hajszolása köz-
ben évekig figyelmen kívül hagyta érzéseit és érzelmi szükségleteit. Úgy érez-
te, hogy tudattalanja évekig próbálta ezzel a visszatérő álommal felkelteni fi-
gyelmét.
Mivel meg volt győződve róla, hogy az álombéli gyermek azt hozta tudo-
mására, hogyan szabadulhat meg ettől a visszatérő rémálomtól, tovább foly-
tatta álmai lejegyzését, elolvasott néhány könyvet az álombéli szimbólumok
jelentéséről, és a csoport segítségét kérte azok értelmezéséhez.
Ezen kívül Dávid elhatározta, hogy tudattalanja képét beleviszi naponta
háromszor végzett imaginációs gyakorlatába. Megkérdezi a gyermeket, mi
mondanivalója van, és megígéri, hogy mindaddig meghallgatja, amíg az újra
le nem akarja kötözni. Ez a Belső Vezető azóta is állandóan ellátja jó tanácsok-
kal, s Dávid rémálma két és fél éve nem tért vissza.
Azóta számos más Belső Kalauzt is kifejlesztett magában, melyek szintén
tudattalanja egy-egy vetületének tűnnek. Az egyik egy nyolcéves síró kisfiú,
aki spontán módon jelent meg imaginációjában. Dávid emlékszik rá, hogy
nyolcéves korában egy traumatikus élmény nyomán arra az elhatározásra ju-
tott: olyan életet fog élni, hogy érzelmileg ne lehessen befolyásolni. Ez a fiú-
kép jelképezte mindazt a fájdalmat és gyötrelmet, melyek a közeli kapcsolato-
kat elkerülni vágyó gyermekkori elhatározáshoz vezettek. Dávid hamar rá-
jött, hogy a síró gyermek csak akkor jelenik meg imaginációjában, ha dep-
Találja meg Belső Vezetőjét
151
ressziós, és ha magába fojtja érzéseit. Megtanulta, hogy a g-yermek megjelené-
sét olyan üzenetként értelmezze, mely arra figyelmezteti, hogy újra elzárja
magát érzelmeitől.
Gwen
Gwennel nehéz volt együttműködni, s bár testileg jól reagált programunk-
ra ha lelki problémáival próbáltuk meg szembesíteni, sűrűn szembeszállt
erőfeszítéseinkkel. Gyakran nem volt hajlandó az önvizsgálatra vagy arra,
hogy átgondolja, hogyan alakíthatná másként kapcsolatait. Abban a remény-
ben javasoltuk neki a Belső Vezető imaginációs gyakorlatot, hogy ily módon
önmagát is szemügyre veszi majd.
Kicsit szégyenlősen mesélte el nekünk, hogy két hónappal azelőtt egy dr.
Fritz nevű alak jelent meg spontán módon imaginációjában, akkor azonban
túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy beszámoljon nekünk róla. Amikor
megkérdezte dr. Fritz-től, mit keres imaginációjában, az azt a választ adta,
hogy Gwen egészsége visszanyerésében akar segíteni. Ekkor Gwen egy sor
kérdést tett fel neki, a válaszokból pedig azoknak az érzelmi problémáknak a
mély megértése áradt, amelyekkel Gwen a velünk folytatott munka során
nem akart szembesülni.
Dr. Fritzre hallgatott. Egyszer például egy közeli látogatást beszélt meg telefo-
non a lányával. Beszélgetésük nagyon feldühítette. Lányának nem szólt semmit
dühéről, azonban a rákos daganat még aznap fájni kezdett. Megkérdezte dr.
Fritz-et a fájdalmáról, aki közölte vele, hogy nem volt egyenes a lányával. Nehez-
tel rá, mert az túl sok idejére tart igényt, állapította meg dr. Fritz, és ha meg akar
szabadulni fájdalmától, fel kell hívnia lányát, és megmondani neki, hogy nem
látogatja meg a hétvégén. Amikor Gwen felhívta a lányát, és lemondta a látoga-
tást, fájdalma kezdőt megszűnni. Számos hasonló esetről számolt be - körülbelül
harminc-negyvenről hat hónap leforgása alatt -, miközben egészségi állapota
egyre javult.
Janet
Néhány beteg értékes tudás és információ birtokába jut a rákimaginációs
gyakorlatok jelképeivel folytatott képzelt párbeszédek során. Janetnél mellrá-
ot állapítottak meg, amely átterjedt a hasüregre is. Akkor kezdte el alkalmaz-
ni az imaginációs technikát, amikor megkezdte nálunk a terápiáját. A súlyos
lagnózis ellenére figyelemre méltóan jól reagált, és két és fél évre vissza tu-
°tt térni megszokott tevékenységeihez.
Janet ekkor érzelmileg zaklatott állapotba került, és néhány hónap rendkívüli
ssz után a betegsége újra hevesen jelentkezett. Egy nem sokkal ezután végzett
J^ginációs gyakorlatban maga elé idézte fehér vérsejtjeit, és gondolatban meg-
ezte őket, nem tennének-e rendkívüli erőfeszítést a daganat fölötti ellenőrzés
szaszerzése érdekében. Azt válaszolták, hogy egyedül nem vállalják, neki is
152
A gyógyító képzelet
dolgoznia kellene. Azt mondták neki, hogy ha vissza akarja nyerni egészségé^ |
fontos, hogy megértse azokat az érzelmi okokat, amelyek a betegség visszatérése
mögött rejlenek, és hogy tegyen valamit ez ügyben amellett, hogy naponta há-
romszor ismétli az imaginációs gyakorlatot. Aztán megnyugtatták, hogy tovább-
ra is szorgalmasan dolgoznak majd a rákján, és lankadatlanul szaporodnak, hogy
a betegséggel küzdő új fehér vérsejtek forrása ne apadjon el.
E párbeszéd eredményeképpen visszatért intézetünkbe egy utóterápiás
ülésre, ahol elkezdte feltárni és feldolgozni aktuális nehézségeit. Az ülés alatt
a rák csökkenni kezdett, s ő újra a gyógyulás útjára lépve térhetett haza.
Frances
Frances szintén olyan betegünk, aki beszámolója szerint belső párbeszédbe
kezdett imaginációjával. Azután került hozzánk, hogy visszatérő lymphomát,
a nyirokrendszer rákját állapítottak meg nála. Imaginációja részeként elkép
zelte, hogy rákját a gyógyszerelés és fehér vérsejtjei elpusztítják. Azt szokta
maga elé idézni, hogy csontvelője egészséges marad, és újabb fehér vérsejte- I
két termel a rák elleni harchoz.
Frances költő, s naplót vezet gondolatairól, intuícióiról és álmairól. íme napló-
jából egy részlet, mely azóta megjelent Any Time Now (Most már bármikor) című
könyvében. Leírja, miként lépett először kapcsolatba belső iránytűjével, mely a
csontvelő képét öltötte fel:
NAPLÓBEJEGYZÉSEK;
1976. május 15.
du. 4 óra: Felolvastam Marknak az új kígyóverset. Javaslatai a verset jobbá,
engem szomorúbbá tettek.
du. 8 óra: Meditáció, imaginációs gyakorlat. Egyszerre csak nem tudtam
elképzelni a csontvelőmet. Egyáltalán nem láttam. Azt kérdeztem magamtól,
miről is lehet szó? Miért büntetem magam?
A válasz azonnal beugrott: engedtem, hogy Mark megváltoztassa az én kí-
gyóversemet. Engedtem, hogy azt mondja: „nem is erről van szó. Igazából ezt
akarod mondani." Kiiktatta a versből azt a jelentést, amit én akartam neki ad-
ni.
Megértettem: a csontvelőm azt mondja, hogy én vagyok minden kreativi-
tás, minden jó forrása, a fehér vérsejtek hozta gyógyulás belőlem származik/
én vagyok az életerő központja, alkotója ebben a testben.
Megígértem, hogy visszaállítom versem eredeti jelentését.
Láttam, amint a fehér vérsejtek ezrei ömlenek a véráramba a csontvelőből, I
s együtt haladnak azzal a sejtárammal, azzal a folyadékmozgással, amü I
Találja meg Belső Vezetőjét
153
ÉLETNEK ismerünk. Lágyságot, enyhülést és táplálékot hoztak. És elpusztí-
tották a rendellenes sejteket
És újra bepillanthattam nedves és arany kisugárzásában ragyogó csontve-
lőmbe.
Hirtelen eszembe jutott az Akropolisz alatti kígyó The Bull from the Sea
(A tengeri bika) című versből, s Thészeusz, amint megpróbálja megmenteni
Athént. Az öregasszony, az istennő kígyójának őre megmutatja neki a hegy
gyomrán át vezető titkos ösvényt. Megállnak, és belenéznek egy mély gödör-
be ahol az istennő vén szent kígyója lakik, akit az öregasszony etet. Éppen
eszik, ami kedvező előjel, Thészeusz vállakózását siker koronázza.
S ekkor megértettem, hogy áramló csontvelőm a világmindenség erejének
bennem őrzött magja. S azt hiszem, hogy a függetlenségnek, amit el akarok
érni, ebből a tudásból kell táplálkoznia.
Tiszteletben kell tartanom a BENNEM LAKOZÓ életről, amely a csontve-
lőből, a véráramból és a génkódok hordozóiból táplálkozik.
Az ezt követő hetekben és hónapokban Frances sok értékes információt
nyert imaginációs gyakorlatai során a mindennapi eseményekre adott érzel-
mi reakcióiról csontvelőjéről kialakított képe vagy annak hiánya révén.
A BELSŐ VEZETŐ MÁS MEGKÖZELÍTÉSBEN
Tapasztalataink szerint a legtöbb beteg Belső Vezetője vagy egy mélyen
tisztelt tekintély, vagy más komoly, szimbolikus jelentéssel fölruházott sze-
mély. Dr. Dávid Bresler és Dr. Art Ulene azonban jelentős sikerről számol be
Belső Vezetőként használt könnyed fantáziaalakok alkalmazása esetén is.
A Kaliforniai Los Angeles Orvostudományi Egyetem(UCLA) Dolorambu-
lanciáján dolgozó Bresler az imaginációs technika révén lép kapcsolatba bete-
gei Belső Vezetőjével, hogy fájdalmaikról e forrásból nyerjen információt.
Gyakran javasolja, hogy a Vezető öltse valamilyen komikus állat (például Bre-
ki) formáját. Hóbortos jellegük ellenére ezek az állatok segítik a betegeket ab-
bary hogy azonosítsák azokat az életükben végbemenő dolgokat, melyek hoz-
zájárulhatnak a fájdalom kialakulásához.
A „Mai Nap" című show-műsorból egészségügyi tanácsairól ismert Ulene
Feeling Fine (Jól érzem magam) című könyvében Bresleréhez hasonló megkö-
zelítést ír le. Arra bátorítja a betegeket, hogy teremtsenek maguknak egy ,,ál-
at-tanácsadót", ami lehetővé teszi, hogy problémáik megoldásában a jobb
agyféltekével lépjenek kapcsolatba, mely inkább a szimbolikus, intuitív mű-
odessel van összefüggésben, s nem a logikus, racionális gondolkodás jelle-
mezte bal agyféltekével. A következőképpen írja le ezt a lényt és az imaginá-
154
A gyógyító képzelet
Ez az állat természetesen semmi egyéb, mint az ön belső énjének meg-
jelenítése, s ha ezzel az állattal beszélget, az nem jelent mást, mint hogy
önmagával folytat párbeszédet, csak egy olyan agyhullámhosszon, ame-
lyet rendszerint nem használ.
Nemrégiben felhasználtam saját állatomat, egy Corky nevű nyulat va-
lamilyen munkával kapcsolatos gondom megoldására. Napokig próbál-
tam kivezető megoldást találni egy helyzetből, mindhiába. Rengeteg
frusztráció, rengeteg stressz ért. Majd egy nap arra gondoltam: „Lássuk
csak, mi mondanivalója van erről Corkynak".
Bezártam az irodám ajtaját, behúztam a sötétítőket, és belesüppedtem a
székembe. Gyorsan megszokott relaxációs helyemen, Mammoth-ben egy
sílejtőn képzeltem el magam. Corky néhány másodperc leforgása alatt
megjelent. Kifejtettem gondomat, majd megkérdeztem, hogy mit tegyek.
„Te ne tegyél semmit" - válaszolta a nyúl habozás nélkül.- „Hadd in-
tézkedjen Frank. Ez nem a te dolgod."
Vajon miért nem jutott ez az eszembe? Ez volt a jó megoldás, bár napo-
kig nem jöttem rá, miközben a problémán rágódtam.
Felhívtam Frankét (aki a televíziós műsorom adminisztratív ügyeit in-
tézi), és elmeséltem neki a nyúllal folytatott beszélgetésemet. Frank bele-
egyezett, hogy elintézi a dolgot. Másodperceken belül jobban éreztem ma-
gam.
A megoldás, bevallom, mindvégig nyilvánvaló volt. De éppen ez a lé-
nyeg. Agyam verbális része számára nem volt kézenfekvő. Csak akkor jut-
hattam a megoldást rejtő új területre, mikor állatbarátomhoz folyamod-
tam.
Ulene módszere egyszerű és célratörő. Ráadásul megvan az az előnye,
hogy demisztifikálja az eljárást, s elhárítja az abból fakadó akadályokat, hogy
a Belső Vezetővel való párbeszédhez valamiféle misztikus vagy vallásos hitet
kell elfogadni.
A BELSŐ VEZETŐ - IMAGINÁCIÓS GYAKORLAT
Ezt a gyakorlatot egyöntetűen értékesnek találtuk, betegeink felgyógyulá-
sát elősegíteni igyekezve, s önt is arra bíztatjuk, hogy próbálja ki. Az alábbiak-
ban leírt lépések abban hivatottak segíteni önt, hogy az első kapcsolatot kiala-
kíthassa a Belső Vezetővel, akármilyen formát öltsön is az. Ha már megtalálta,
bármikor fordulhat hozzá szokásos, napi háromszori imaginációs gyakorlata
során.
Találja meg Belső Vezetőjét
155
1 Helyezkedjen cl kényelmesen egy széken, talpát nyugtassa a padlón, s
hunyja le szemét. Alkalmazza a relaxációs gyakorlatot (Id. 11. fejezet),
hogy kényelembe helyezze magát és ellazuljon.
2 Olyan környezetben képzelje el magát, amely melegséggel, kényelem-
mél, békével és méltósággal tölti el. Emlékeiből válassza ki ezt a helyet
vagy találjon ki ilyet magának. Összpontosítson a helyszín részleteire.
Próbálja a helyzetet az összes érzékszervével megélni, mintha valóban
ott lenne.
3. Pillantson meg egy, az ön közelében felbukkanó ösvényt, mely a szem-
határ felé kanyarog. Érezze, amint végigsétál rajta...
4. Vegye észre, hogy a távolban valami kékes-fehér ragyogás van, mely
lassan ön felé közeledik. Az élményben nincsen semmi ijesztő.
5. Ahogy a ragyogás közeledik, ön észreveszi, hogy a valóságban élőlény
- egy személy, (akit ön nem ismer) - vagy egy barátságos állat.
6. Figyelje meg a személy vagy állat külsejének részleteit. Hímnemű vagy
nőnemű? Próbálja olyan világosan látni az alakját, amennyire csak
tudja. Ha a Vezető személy, figyelje meg részletesen arcvonásait, haját,
szemét, csontozatát, felépítését.
7. Ha ez a személy vagy állat melegséggel, nyugalommal és bizton-
ságérzettel tölti el, akkor tudhatja, egy Belső Vezetővel van dolga.
8. Kérdezze meg a Vezető nevét, majd kérje meg, segítsen problémái meg-
oldásában.
9. Elegyedjen beszélgetésbe ezzel a személlyel vagy állattal, ismerkedje-
nek össze. Úgy beszélje meg vele gondjait, mint egy közeli jóbaráttal.
10. Figyeljen oda alaposan minden Vezetőjétől szerzett információra. Ez
érkezhet beszélgetés során vagy olyan szimbolikus gesztus formájá-
ban, hogy a Vezető valamire rámutat vagy egy tanácsát megjelenítő
tárgyat húz elő.
H. Egyezzen meg Vezetőjével arról, hogyan lépjenek érintkezésbe későb-
bi megbeszélések alkalmával.
12. Majd mikor úgy érzi, készen áll erre, engedje öntudatát lassan vissza-
térni a szobába, ahol ül, és nyissa ki a szemét.
Ne bátortalanodjon el, ha az első alkalommal nem lép érintkezésbe Vezető-
jével vagy nem szerez tőle semmilyen információt. Nem ritka, hogy többszöri
Próbálkozás szükséges a kapcsolat kialakításához. Mivel itt önnek olyan ré-
szeiről van sző, amelyekre esetleg évekig nem figyelt, a kapcsolat újrafelvéte-
gyakran időt és türelmet igényel.
156
A gyógyító képzelet
Ha kényelmetlenül vagy zavarban érzi magát a Belső Vezetőjével való
megbeszélés gondolata miatt, jusson eszébe, hogy a fölidézett alak nem más,
mint belső énje megjelenítése, személyiségének az az intuitív, bölcs és érzé-
keny része, amellyel rendszerint nincs kapcsolata. Ha sikerül erős kapcsolatot
kiépítenie Belső Vezetőjével, rendkívüli mennyiségű információt és tanácsot
szerezhet érzéseiről, indíttatásairól és viselkedéséről. Kalauza meg tudja
mondani önnek, mikor teszi beteggé magát, és javasolhatja, mit tegyen azért,
hogy újra jól legyen. Ez csak eggyel több azon önben rejlő készségek közül,
melyeket mozgósíthat a gyógyulásért.
16. FEJEZET
hogyan birkózzunk meg a
Fájdalommal?
Az orvoskutatók máig sem tudják, pontosan mi okozza a fájdalmat, aho-
gyan a test és a szellem közti kommunikáció útját sem értik teljesen. S ha a
fájdalmat már kizárólag fiziológiai szinten is annyira nehéz megmagyarázni,
mennyivel nehezebb megérteni, ha a szellem, a test és az érzelmek összetett,
egymástól kölcsönösen függő rendszerét tekintjük. A fájdalomnak lehetnek
fiziológiai okai, de okozhatja érzelmi stressz is. Ha a fájdalommal akarunk
foglalkozni, nem csupán a beteg fizikai, hanem érzelmi állapotát is figyelem-
be kell venni.
A rákos beteg számára gyakran a fájdalom a betegség legijesztőbb oldala.
A legtöbb ember nem venne tudomást egy kis feszültség okozta hátfájásról
vagy arról, hogy meghúzódott a nyaka, ha szokatlan párnán aludt. Ha azon-
ban valakit rákos betegnek diagnosztizálnak, minden apró fájdalom új jelen-
téssel telítődik. A legkisebb kellemetlenségre is a legnagyobb figyelmmel vá-
laszol, mert attól fél ez esetleg a rák kiújulásának vagy áttételeződésének jele.
Ráadásul majdnem lehetetlen megkülönböztetni, mely tényezők fizikaiak
és melyek lelkiek. Ismerünk olyan eseteket, amikor két betegnek pontosan
egyforma méretű és helyű daganata volt, ám egyiküknek rettenetes fájdalmai
voltak, míg a másik egyáltalán semmit sem érzett. A különbségek lehetnek
olyan szintű fizikai különbségek, amelyeket nem tudunk megfigyelni. Nem
kétséges azonban, hogy lehetnek lelkiek is.
158
A gyógyító képzelet
A FÁJDALOM ÉRZELMI ÖSSZETEVŐI
A fájdalom szoros kapcsolatban áll az érzelmi állapottal is. Erre igen jó pél-
dát szolgáltatott egy betegünk, aki nem sokkal halála előtt jött hozzánk. Fre-
derick negyvenes évei derekán járó orvos volt, aki bélrákban szenvedett, ki-
terjedt májáttétellel. A bélrákot sebészileg eltávolították, a májáttételre pedig
gyógyszerelést kapott. Orvosai azonban úgy ítélték meg, hogy a gyógyszere-
lés kudarcot vallott, és félbeszakították a kezelést. Betegsége súlyossága és
erős fájdalmai dacára, Fredenck rendkívüli fegyelmezettségről tett tanúbi-
zonyságot. Meg volt győződve róla, hogy felépül, és keményen harcolt az
életben maradásért.
Központunkban folytatott munkánk során ráébredt, hogy élete sok gondja
és stressze személyisége szigorúan ítélkező részével áll kapcsolatban, amely
majdnem elérhetetlen magasságú mércét kényszerített rá szakmai teljesítőké-
pessége és kollégái elismerésének kérdésében. A betegségéből származó
egyik „jótétemény" az volt, hogy kényelmes betegségi járadékot kapott bizto-
sítójától, aminek eredményeképpen felszabadult az állandó nyomás alól,
hogy szakmailag bizonyítania kell.
Bár Frederick nagyon közel állt a halálhoz, a gyógyulás jeleit kezdte mu-
tatni. A relaxációs és imaginációs gyakorlat rendkívül fegyelmezett gyakorlá-
sával csökkent erősen felduzzadt mája mérete, s ezzel együtt az erős fájdalom
is. Hamarosan visszatérhetett megszokott tevékenységeihez, s öt hónappal el-
ső találkozásunk után újra folytathatta orvosi működését. Nem sokkal ezután
biztosítója telefonon értesítette, hogy megszüntetik a betegségi járadék folyó-
sítását. A beszélgetés alatt Frederick mája újra elkezdett fájni. Attól kezdve
állapota rohamosan romlott, s három hónap leforgása alatt meghalt. A tény,
hogy a fájdalom a biztosítóval folytatott felkavaró beszélgetés alatt tért vissza,
következtetni enged Frederick valós, kézzel fogható, fizikai fájdalma és érzel-
mi állapota összefüggéseire.
A fájdalom és az álmok
A fájdalom érzelmi összetevőinek léte mellett szóló további bizonyíték az a
tény, hogy a betegek beszámolóik szerint gyakran mély álomból ébrednek
erős fájdalomra. Úgy hisszük, ennek az oka a következő: a tudattalan gyakran
alvás alatt foglalkozik azokkal a kellemetlen kérdésekkel, amelyekkel ébren
túl ijesztő lenne szembesülni. E tudattalan gondolatok tartalma olyan felkava-
ró, hogy erős fájdalmat keltenek. Néha a betegek nyomára bukkannak ezek-
nek a tartalmaknak azokban az álmaikban, amelyekre emlékeznek. Ilyen eset-
ben azt javasoljuk nekik, próbálják meg elemezni az ijesztő álmot. Imagináci-
ós gyakorlatuk során folytassanak párbeszédet az álombéli alakokkal, s te-
kintsék őket fontos tanácsot adni igyekvő Belső Vezetőjüknek.
Hogyan birkózzunk meg a fájdalommal?
159
A FÁJDALOM „ELŐNYEI":
tanulja meg ne önigazolásra használni a
fájdalmat
A fizikai fájdalom számos fontos lelki funkciót tölt be. A rákos beteg úgy
találhatja, hogy betegsége sok olyan „előnye", mint például az, hogy ápolják,
hogy több szeretet és figyelmet kap, hogy kibújhat egy nehéz helyzetből és
más hasonlók, sokkal inkább fájdalmából következik, mint magából a beteg-
ségből, mivel a fájdalom mindenkit nyíltan a kórra emlékeztet. Ezeket a „be-
tegség külső előnyeinek" nevezzük, mivel arra szolgálnak, hogy a beteg kör-
nyezetét befolyásolják, azaz az őt körülvevő többi embert és a beteggel való
viselkedésünket.
A rákhoz hasonlóan a fájdalom is néha önigazolást ad arra, hogy valaki
felismerje saját fontosságát és kérje szükségletei kielégítését. Ha megengedi
magának, hogy szeretetet, figyelmet, ellazulást és a túlzott stressz alóli felol-
dást kérjen anélkül, hogy a fájdalmat önigazolás gyanánt használná, képes
lesz csökkenteni fájdalmát.
A fájdalom „belső előnyökkel" is járhat. Néhány betegünk például a fizi-
kai fájdalmat figyelemelterelőnek, ürügynek használja arra, hogy ne kelljen
élete érzelmileg fájdalmas konfliktusaival foglalkoznia. Ezekben az esetekben
a fizikai fájdalom öntudatlanul az érzelmi fájdalmat váltja fel, mivel a fizikai
fájdalom gyakran elviselhetőbb, különösen akkor, ha a beteg attól fél, hogy
nem rendelkezik az érzelmi fájdalom leküzdéséhez szükséges eszközökkel,
vagy ha lemondott arról, hogy megoldhatja a konfliktust.
Miközben megpróbálja felderíteni fájdalma fizikai okait, arra biztatnánk,
hogy vizsgálja meg azokat a lehetséges „előnyöket" is, amelyek ebből szár-
mazhatnak. Csupán az ilyen önvizsgálat segíthet abban, hogy megváltoztassa
fájdalma kialakulását előidéző gondolatait és viselkedését. Tegye fel magának
a következő kérdéseket: „Miért van szükségem erre a fájdalomra?" „Milyen
célt szolgál?" „Minek megtételére vagy meg nem tételére ad lehetőséget?"
„Milyen előnyöm származik ebből?" Gyakran nehéz megválaszolni ezeket a
kérdéseket. Az ember tudatos agya hajlamos így válaszolni: „Nem akarom ezt
a fájdalmat. Semmilyen célt sem szolgál. Megakadályozza, hogy azt tegyem,
atnit akarok." Fontos azonban túlhaladni ezen a ponton. Segíthetnek önnek e
raesek megválaszolásában az önhöz közelálló, nagyon őszinte emberek
Vagy egy pszichológiai tanácsadó.
MÓDSZEREK A FÁJDALOM LEKÜZDÉSÉRE
fél a fájdalom oly gyakran kapcsolódik szorosan a feszültséghez és a
ternhez, érthetően sok betegünk tapasztalja, hogy csökken a fájdalma, mi-
160
A gyógyító képzelet
után elkezdte rendszeresen alkalmazni a relaxációs-imaginációs gyakorlatot.
Úgy hisszük, ennek két oka van. Először is a relaxációs tevékenység csökkenti
az izomfeszültséget, amely azután csökkenti a fájdalmat. Másodszor, mivel az
imaginációs gyakorlat elősegíti azt, hogy a beteg megerősítse magában a gyó-
gyulásba vetett hitet, félelme csökken, ez pedig oldja a feszültséget, ami ismét
csak csökkenti a fájdalmat.
Ebben a fejezetben a fájdalom leküzdésére kidolgozott módszereinket ír-
juk le. Azzal kezdjük, hogy segítünk betegeinknek a fájdalom érzelmi összete-
vőinek megértésében: hogy rájöjjenek mikor és miért alakul ki, milyen erőssé-
gű, és hogy milyen körülmények között szűnik meg teljesen vagy majdnem
teljesen. Majd leírjuk azokat a gyakorlatokat, amelyek csökkenthetik a fájdal-
mat.
Ismerje fel, hogy ön mivel járul hozzá fájdalma kialakulásához
A fájdalom sohasem állandó, bár a betegek gyakran annak írják le. Ha gon-
dos feljegyezéseket készítene fájdalmáról, valószínűleg úgy találná, időnként
egyáltalán nincsen fájdalma, néha minimális, máskor pedig változó erősségű
fájdalmat érez. Egy ilyen feljegyzés segítene tudatosítani, mire gondol, és mi
történik önnel éppen az életben egy-egy ilyen esetben.
Tegyük fel, hogy egy beteg elmondja, ébredéskor nem érez fájdalmat.
Amikor azonban a felkelésre gondol, fájdalmat észlel. Ha ekkor megvizsgálja
gondolatait, eszébe jut, hogy beteg, s esetleg arról számol be, hogy már nem
olyan, mint hajdan, már nem a „régi önmaga". Ha viszont már felkelt és tevé-
kenykedni kezdett, elképzelhető, hogy mindaddig csak csekély fájdalmat
érez, amíg a telefon meg nem szólal, amikor is hirtelen ugrásszerűen felerősö-
dik a fájdalom.
Számunkra egy ilyen beszámoló azt jelezné, hogy betegünk mindenre ki-
terjedő negatív gondolkodása hozzájárul a fájdalom kialakulásához. Ahe-
lyett, hogy a mindennapi lét dolgaival megbirkózni képes személyt látna ma-
gában, állandóan betegségére emlékezteti magát, s úgy hiszi, csak nehezen
boldogulhat. Ráadásul, úgy látszik, egy gondot okozó telefonhívásra igyek-
szik felkészíteni magát. Ilyen esetben megkérdeznénk ettől a betegtől, hogy
mit gondolt, ki hívja, milyennek képzelte a beszélgetést, és miért érezte úgy,
hogy nem képes megbirkózni ezzel a szituációval.
Mihelyt a beteg tudatára ébred a fájdalmat esetleg befolyásoló elvárásai-
nak, már képes is arra, hogy megváltoztassa ezeket a gondolatokat. A relaxá-
ciós-imaginációs gyakorlat rendszeresebb alkalmazásával felerősítheti pozi-
tív gondolkodását, s korlátozhatja azt, hogy milyen gyakran van kitéve előre
elképzelt stresszhelyzeteknek. Dolgozhat azon is, hogy hogyan változtassa
meg reagálásmódját az elkerülhetetlen szituációkban. A fájdalom enyhítése
felé tett első, fontos lépés tehát annak tudatosítása, hogy ő maga hogyan járult
hozzá a fájdalom kialakulásához.
Hogyan birkózzunk meg a fájdalommal?
161
a fájdalommal való megbirkózásra kidolgozott
imaginációs gyakorlat
Amellett, hogy megpróbáljuk betegeinkkel fellelni a fájdalom lehetséges
érzelmi összetevőit, három, a kitartó fájdalom legyűrésére kidolgozott imagi-
nációs gyakorlatot is alkalmazunk. Ezek a következők: a test gyógyító erőfor-
rásainak elképzelése, a fájdalommal való kommunikáció és a fájdalom képi
megjelenítése. (Ezeket a wisconsini La Crosse Fájdalom és Egészség Rehabili-
tációs Intézetben dolgozó dr. C. Norman Shealy és a Kaliforniai Los Angeles
Orvostudományi Egyetem Dolorambulanciáján tevékenykedő dr. Dávid Bres-
ler munkájából vettük át.) Próbálja ki mindhármat, míg rá nem jön, melyek
felelnek meg önnek a leginkább. Végezze az imaginációs gyakorlatokat olyan
gyakran, amilyen gyakran csak szükséges. Nincs megszabva, hányszor lehet
őket jó hatásfokkal elvégezni. Reméljük, hogy ezek a gyakorlatok arra fogják
ösztönözni, hogy más, kreatív módot is keressen a fájdalom leküzdésére.
A test gyógyító erőforrásainak képi
megjelenítése
E gyakorlat célja az, hogy ön aktívan részt vegyen teste gyógyító erőforrá-
sainak mozgósításában a fájdalom érintette területen és a fájdalom csökkenté-
se érdekében. Ennek a gyakorlatnak a rendszeres végzésével megerősíti ma-
gában azt a hitet, hogy ura fájdalmának és testi folyamatainak, ezáltal csök-
kenti félelmét, mely a fajdalom gyakori alkotórésze.
I. Készüljön a 11. fejezetben leírt relaxációs gyakorlat segítségével.
2. Jelenítsen meg egy, teste fehér vérscjtjeiből álló felderítő egységet (vagy
bármely más képet teste gyógyító erőiről), hogy megtalálja a probléma
helyét. Próbálja meg nagyon világosan látni ezt a képet. Küldje gyógyí-
tó osztagait testének azon részébe, ahol fájdalmat érez.
3. Ha a fehér vérsejtek (vagy az ön saját mentális képeinek erői) ráksejtre
bukkannak, képzelje el, amint azok megtámadják és elpusztítják a rá-
kot, majd elfoglalják az immár mindenféle fájdalomtól mentes, tiszta
és egészséges területet.
4. Ha fehér vérsejtjei (vagy az ön mentális képeinek erői) rák helyett fájó,
merev izmokra vagy ínszalagokra bukkannak, képzelje el, amint ezek
az izmok ellazulnak, érezze, hogyan lazul el az a terület. Úgy képzelje
el az izmok ellazulását, mint amikor a feszes gumikarikák összeugra-
nak.
162
A gyógyító képzelet
5. Figyelje meg, hogyan enyhül vagy esetleg szűnik meg a fájdalom ezen
a területen, miközben az ellazuló izmok és ínszalagok képét idézi ma-
ga elé.
6. Gondolatban veregesse vállon magát azért, hogy részt vett fájdalma
enyhítésében, majd lásson szokásos tevékenységéhez.
A fájdalommal való kommunikáció
A fájdalommal folytatott gondolati párbeszéd olyan, mint amikor Belső Ve-
zetőjével beszélget. Mindkét folyamat sokat elárulhat fajdalma és betegsége
érzelmi összetevőiről. A 15. fejezetben említett Gwen például akkor folyamo-
dott Belső Vezetőjéhez,,, Dr. Fritzhez", amikor fájdalmai voltak. Dr. Fritz el-
mondta neki, hogy azért érez fájdalmat, mert olyan dologra kötelezte el ma-
gát, amit nem akar megtenni. Amikor Gwen követte tanácsát (saját józan íté-
letét), és lemondta a megállapodást (a látogatást lányánál), fájdalma elmúlt.
Önnél senki sem tudja jobban, hogy mi okozza a bajt.
1. Készüljön fel a 11. fejezetben ismertetett relaxációs gyakorlatra.
2. Valamilyen állat képében jelenítse meg fájdalmát. Próbálja meg nagyon
tisztán maga elé képzelni a fájdalom-állatot.
3. Elegyedjen szóba a fájdalom-állattal. Kérdezze meg tőle, hogy miért
van itt, milyen üzenetet hoz, és mi célt szolgál. Jól figyeljen oda a vála-
szokra.
4. Most kérdezze meg a fájdalom-állatot, mit tegyen, hogy megszabadul-
jon tőle. Hallgassa figyelemmel, mi mondanivalója van erről.
5. Nyissa ki a szemét, és kezdje követni tanácsait. Figyelje meg, hogy eny-
hül-e fájdalma.
6. Gratuláljon magának azért, mert hozzájárult fájdalmai enyhítéséhez, és
lásson szokásos tevékenységeihez.
A fájdalom megjelenítése
Egy másik fájdalomcsökkentő módszer abban áll, hogy elképzeli, hogy néz
ki a fájdalma. Az első gyakorlathoz hasonlóan ez is azt a hitet erősíti önben,
hogy uralja testi folyamatait.
1. Készüljön fel a 11. fejezetben ismertetett relaxációs gyakorlatra.
2. összpontosítson a fájdalomra. Milyen színű? Lássa pontosan színét,
alakját és méretét. Lehet élénk piros színű labda. Lehet akkora, mint
egy teniszlabda, egy grape-fruit vagy egy kosárlabda.
3. Gondolatban lője ki a labdát az űrbe, testétől körülbelül tíz lábnyira.
Hogyan birkózzunk meg a fájdalommal?
163
4 Nagyítsa fel a labdát körülbelül kosárlabdaméretűre, majd zsugorítsa
össze babszem nagyságúra. Most hagyja, hogy olyan méretet öltsön,
amilyet csak akar. Rendszerint visszatér ahhoz a mérethez, amilyen-
nek eredetileg látta.
5. Kezdje megváltoztatni a labda színét. Képzelje el rózsaszínűnek, majd
halványzöldnek.
6. Most fogja meg a halványzöld labdát, és tegye vissza oda, ahol eredeti-
leg megpillantotta. Ezen a ponton figyelje meg, hogy csökkent-e a fáj-
dalma.
7. Amint kinyitja a szemét, nekiláthat szokásos tevékenységeinek.
helyettesítse élvezettel a fájdalmat
Számos betegünk kipróbálta a talán legkellemesebb módszert, a fájdalom
élvezettel való helyettesítését. Amikor fájdalom esetén valamilyen örömet
adó vagy jó érzést keltő tevékenységbe fogtak, úgy találták, hogy enyhíthetik,
vagy meg is szüntethetik szenvedésüket.
Timnek például, a Hodgkin kórban szenvedő fiatal plasztikai sebésznek
olyan erős fájdalmai voltak, hogy csak nagy nehézségek árán tudott járni. Egy
üdülőben tartott csoportfoglalkozás alatt azt javasoltuk neki, menjen horgász-
ni. Bár a horgászoknak vágott lék fél mérföldnyire volt, és Hm nem volt biztos
benne, hogy el tud oda menni, mégiscsak eljutott egy másik beteg segítségé-
vel.
Mikor odaértek, a horgászbot előkészítésében is segíteni kellett neki. Mi-
helyt azonban bedobta a horgot, egyből pisztrángot fogott. Azonnal csökkent
a fájdalma. A két férfi körülbelül negyvenöt percig horgászott, és ezalatt az
•dó alatt Tim egyáltalán nem érzett fájdalmat. Ráadásul annyira vissza akart
menni, hogy megmutathassa a többieknek a halat, hogy könnyedén visszasé-
tált.
Orvos lévén, Tim tisztában volt azzal, hogy ilyen dolgok megeshetnek, azt
azonban nem volt hajlandó elismerni, hogy vele is megtörténhetnek. Másnap
teniszmeccsre hívtuk ki, mivel tudtuk, hogy kiváló játékos volt, azonban a
diagnózis óta eltelt két évben egyszer sem játszott. Úgy irányítottuk a labdát,
hogy sok mozgás nélkül is visszaüthesse. Körülbelül harminc perc múlva Tím
kellemesen elfáradva hagyta abba a játékot, s elmondta, hogy a meccs alatt
egyáltalán nem voltak fájdalmai. Legnagyobb csodálkozására két napra
majdnem teljesen megszűntek szenvedései.
Timnek az a tapasztalata, hogy az örömet szerző testedzést követően jelentő-
sen csökkent a fájdalom esetleg nemcsak annak fügvénye, hogy élvezetes tevé-
enységet folytatott, hanem annak is, hogy végre hozzájutott ahhoz a testedzés-
. ez, amit addig a fájdalom miatt megtagadott magától. A szellem, a test és az
164
A gyógyító képzelet
érzelmek közti kapcsolatrendszer úgy működik, hogy a megjavult fizikai állapot
hozzájárul a jobb érzelmi állapot kialakulásához, mely viszont lehetővé teszi a
jobb fizikai állapot létrejöttét és így tovább.
Természetesen nem ígérhetjük, hogy mihelyt rohan és belekezd valami-
lyen erős testedzésbe, fájdalma máris megszűnik. Sokszor megfigyeltük azon-
ban, hogy a betegek visszahúzódnak az élvezetet nyújtó tevékenységektől,
amikor fájdalmaik vannak. Időnként egyenesen úgy tűnik, mintha azzal bün-
tetnék magukat fájdalmaikért, hogy még az olyan tevékenységeket is kerülik,
amelyekre képesek lennének. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az örömet
szerző tevékenységben való részvételt a fájdalom csökkenése jutalmazza.
Ha azonban úgy találja, hogy fájdalma kitart, ugyanazok a módszerek vo-
natkoznak a fájdalom kezelésére is, mint amelyeket általában a rák gyógyke-
zelésénél alkalmazunk. Értse meg fájdalma érzelmi összetevőit, vizsgálja meg
a fájdalom mélyén meghúzódó esetleges okokat, majd engedje meg magának,
hogy érzelmi kielégülést nyújtó módon cselekedjen anélkül, hogy a fájdalmat
önigazolásra használná. Akkor pedig, ha újra ura testi folyamatainak és meg-
erősítette pozitív, a felgyógyulásba fektetett hitét, jó esélyei vannak fájdalmai
megszűnésére.
17.FEJEZET
TESTEDZÉS
Akkor kezdtünk el komolyan gondolkodni azon, hogy kezelési progra-
munkba illesszük a testedzést, mikor 1976-ban megismerkedtünk dr. Jack
Scaffal, a kiváló szívspecialistával, aki a testedzést a szívbetegek kezelésének
legfontosabb részeként alkalmazza. Scaff erőteljes testedzésprogramjáról tíz
évvel ezelőtt az orvosok úgy tartották volna, hogy inkább árt, mint használ a
szívbetegeknek. Miközben arról beszélgettünk, milyen lehetőségeket rejthet
egy ilyen program a rákos betegek számára, rájöttünk, hogy legsikeresebben
kezelt betegeink jelentős része a betegség diagnosztizálása után is tovább
folytatta a komoly testedzést, s mind karcsú, izmos felépítésű volt.
E kezdeti megfigyelések nyomán azután kezdtünk el kutatni az orvosi
szakirodalomban, vajon mi lehet az oka annak, hogy az erőteljes testedzés
olyan nagy előnyt jelent a szív- és rákbetegek felgyógyulásában. Az egyik első
megfigyelés, amelyre bukkantunk azt mutatta, hogy a szív- és rákmegbetege-
dés aránya párhuzamos a társadalom iparosodásának fokával. A szív- és rák-
megbetegedések előfordulása drámai módon megnőtt az élet könnyebbé vá-
lásával (amely lehetővé teszi az embereknek, hogy túl sokat egyenek), azáltal
hogy ülő életmódot folytatunk (mely által csökken a testi erőfeszítés mennyi-
sége) és a nagyobb stresszel.
James Ewing, a rákkutatás egyik első nagy tekintélye már 1911-ben megfi-
gyelte, hogy a rák nagyobb valószínűséggel fordul elő a „gazdagok és a do-
logtalanok", mint a „szegények és túlhajtottak" között. Ewing úgy vélte, hogy
166
A gyógyító képzelet
a testedzés hiánya jelentős tényező a magasabb társadalmi-gazdasági osztá-
lyok esetében. 1921-ben, amikor 1. Silvertsen és A. W. Dahlstrom 86000 halál-
esetet elemzett, felfedezték, hogy a rákos megbetegedésben bekövetkezett ha-
lál aránya a legkisebb izomerőkifejtést igénylő munkát folytatók közt volt a
legmagasabb, míg a legnagyobb erőkifejtést megkövetelő foglalkozást végzők
közt a legalacsonyabb. E kutatók megfigyelték, hogy a rák a „gépkorszak"
termékének tűnik, s rámutattak, hogy a viszonylag „civilizálatlan" társadal-
mak a ráktól is viszonylag mentesek.
Az állatkísérletek alátámasztották ezt az elképzelést. 1938-ban Silvertsen
rájött, hogy a rákos megbetegedés előfordulását korlátozott kalóriafelvétellel
és napi testedzéssel 16 százalékra lehet csökkenteni egy rákra hajlamos egér-
családban. A kontrollcsoport egereinél, akiknek nem szabályozták étrendjét,
és akik nagyon keveset mozoghattak, 88 százalélos arányban fordult elő rákos
'megbetegedés. Más tanulmányok, például H. P. Rusché és B. E. Kline-é, szin-
tén kimutatták, hogy testedzéssel csökkenteni lehet a kísérleti állatok rákos
daganatait.
1960-ban S. Hoffmann és K. Paschkis egy igen ötletgazdag tanulmányban
beszámolt arról, hogy egerek fáradt (megdolgoztatott) izomszövetkivonatait
oltották be olyan egerekbe, amelyekbe előzőleg már ráksejteket is ültettek.
Megfigyeléseik szerint a beoltott izomszövetkivonat csökkentette a daganat-
növekedést, néhány esetben pedig meg is szűntette a kórt. Nem megdolgozta-
tott izomszóvetkivonat befecskendezése nem járt hatással.
Selye János és más stresszkutatók munkája arra utal, hogy a testedzés és a
rákos megbetegedés ritkább előfordulása közti megfelelésnek esetleg köze
van a stressz megfelelő levezetéséhez. Számos állatkísérlet bizonyította, hogy
amikor az állatok egyre újabb és újabb stressznek vannak kitéve anélkül, hogy
lehetőségük lenne a stressz fizikai levezetésére, testi állapotuk rohamosan
romlik. De ha a stressznek kitett állatok mozoghatnak, minimális az őket érő
károsodás.
Ezek a megfigyelések a más állatkísérletekből származó olyan informáci-
ókkal együtt, mely szerint a kitartó testedzés ösztönzi az immunrendszert, azt
jelzik, hogy a stressz élettani hatásainak megfelelő levezetésére az egyik leg-
hatásosabb eszköz a testedzés, mely a test természetes védelmi rendszerét is a
betegséggel folytatott harcra sarkallhatja.
A testedzés nemcsak kedvező testi hatással jár, hanem jelentős lelki válto-
zásokat is előidézhet. Több tanulmány beszámol arról, hogy a rendszeres test-
edzésprogramokban résztvevők (különösen a sétálás és kocogás összekapcso-
lása esetén) rugalmasabb gondolkodásúak, erősebb az önállóságérzetük es
önképük, jobban elfogadják önmagukat olyannak, amilyenek, kevésbé hajtó'
mosak másokat okolni vagy depresszióba esni. A rendszeres testedzésben
résztvevők általában egészségesebb lelki alkatot fejlesztenek ki magukban,
Testedzés
167
melyet gyakran tekintenek a betegség kimenetelét kedvezően befolyásoló té-
nyezőnek.
Ez az információ különösen fontos a számunkra, mivel - mint láttuk - a
depresszió az egyik legjelentősebb érzelmi probléma, amely mind a diagnózis
előtt, mind utána hatással van a betegségre. Nemrégiben megjelent tanul-
mányok korrelációt mutattak ki a depresszió és az immunrendszer nem kielé-
gítő működése között. A testedzés tehát mint a depresszió visszafordításának
egyik leghatásosabb módja jelentős tényezővé válik abban, hogy a beteg újra
jól legyen.
Ráadásul a betegeink lelki alkatában végbement azon változások, melye-
ket mi pozitív jelként értékeltünk arról, hogy nagy valószínűséggel túl fogják
élni a számukra megjósolt időt, nagyon hasonlóak azokhoz a lelki változások-
hoz, melyeket a kutatók a rendszeres testedzést folytatóknál figyeltek meg.
Tulajdonképpen azok a betegeink, akik jóval tovább éltek az előre megjósolt
időtartamnál, pontosan ilyen lelki változáson estek át kezelési programunk-
ban.
A rendszeres testedzés másféleképpen is elősegíti a pozitív személyiség-
változást. Ahhoz, hogy valaki a rendszeres testedzésre időt szakítson, elen-
gedhetetlen, hogy napi időbeosztásának sziklaszilárdan ura' legyen. Ha fele-
lősséget vállal napi időbeosztásáért, ez azt az érzést kelti önben, hogy ön irá-
nyítja az életét. Ez az önmegerősítő magatartás elősegíti egy olyan érzelmi
légkór kialakítását, amely kedvez a betegségből való felépülésnek.
Végezetül a testedzés arra is megtanítja, hogy figyeljen testi szükségletei-
re. A rendszeres testedzés keltette életerő és egészség érzete elősegíti, hogy
testében jó barátot, az öröm forrását lássa, olyasvalamit, ami megérdemli gon-
doskodását és figyelmét. Ha rendszeres testedzésben juttatja kifejezésre szük-
ségleteit, azzal tulajdonképpen saját fontosságát hangsúlyozza.
Ha a testedzés megkönnyítheti a fizikai változást immunrendszerében és
megváltoztathatja az életminőség javításához és esetleges felgyógyulásához
hozzájáruló lelki beállítódását, akkor nagyon is megéri összeállítani egy rend-
szeres testedző programot.
Tudomásunk szerint a testedzést eddig még nem építették be egyetlen rák-
terápiás életrendbe sem. Egyes szakemberek esetleg nem tanácsolják a csont-
okban szenvedőknek vagy egyéb módon korlátozott betegeknek. Mi azon-
ban úgy véljük, hogy a legtöbb beteg folytathatja testedzés-programját. In-
kább arra ügyelünk, hogy lassúbb ütemben végezzék a gyakorlatokat, gondo-
san figyelve a fájdalom vagy a merevség minden figyelmeztető jelére, nehogy
168 A gyógyító képzelet
TESTEDZÉS-ELŐÍRÁSUNK: HETENTE HÁROMSZOR EGY ÓR/>
Az általunk javasolt testedzésprogramot arra a programra alapoztuk
amely a szívbetegek esetében már bevált. Minden betegünket kérjük, kezdjen
el egy heti háromszor egyórás testedzésprogramot. Kérjük, vegyék komolyan az
egyórás időkeretet. Tanulmányok azt mutatják, hogy az ennél rövidebb ideig
végzett testgyakorlás nem vezet ilyen következetességgel kedvező eredmény,
re.
Ha ágyhoz kötött és alig tud mozdulni, azt javasoljuk, végezzen imaginá
ciós gyakorlatot, s úgy képzelje el magát, amint testedzésbe kezd. Ettől jobb
fizikai erőnlétre készíti fel magát, és inkább képes testi szükségleteinek felis-
merésére. Ha lábát és karját tudja mozgatni, azt javasoljuk, végezzen láb- és
kargyakorlatokat az ágyban. Ha pedig képes körbe sétálni szobájában vagy
otthonában, hát ezt a sétát tegye meg.
Vegyünk például egy leukémiás beteget, aki tartósan kórházban van és
gyógyszeres kezelést kap. Narkotikumot igénylő súlyos fájdalmaktól szen-
ved, és intravénásán etetik. Rendszerint egy ilyen beteg egyetlen mozgáslehe-
tősége kimerül abban, hogy segítséggel kimegy a vécére. Az első lépes, hogy
eldöntse, mikor fog mozogni. Fontos, hogy a testgyakorlásra szánt óra olyan
időpontra essen, amikor ritkán szakíthatják félbe. Legyen például délután há-
rom'és négy óra között, amikor az ápolónők műszakot váltanak.
Egy ilyen beteg a testgyakorlást keze és lába négy-öt perces, minél erőtel-
jesebb mozgatásával kezdheti az ágyban, anélkül azonban, hogy komoly fáj-
dalmat okozna magának (még ha az infúzió be is van kötve, az ujjak és a csuk-
ló valószínűleg mozgatható). Felemeli fejét a párnáról, majd visszafekteti. Ez-
után imaginációs gyakorlatban képzeli el magát, amint valamilyen kedves
időtöltésbe kezd, teniszezik, úszik vagy kellemes tempóban átsétál az erdőn.
Bármi is legyen ez a tevékenység, fontos, hogy testileg megerőltető és élveze-
tes legyen. Öt-tíz percig idézze fel magában ezt a tevékenységet, majd ismé-
telje meg négy-öt percig a testedzést, mozgassa lábát, karját, fejét, és így to-
vább. Újra képzelje maga elé egyik kedvenc időtöltését öt-tíz percig.
Ha a beteg négyszer megismétli az ötperces testgyakorlás és a tízperces
imagináció kombinációját, majd hívja a nővért, és kimegy a vécére (akár csak
a gyakorlat kedvéért), ezzel teljesítette egyórás testedzésprogramját. Ezt a
gyakorlatot mindaddig tanácsos hetente háromszor ismételnie, amíg az infu'
zióra szüksége van. Mihelyt az elmarad, növelheti a testgyakorlás mértékét.
Mihelyt a beteg elhagyhatja a kórházat, már kialakult heti háromszor egy''
órás, a megfelelő gyakorlatokkal felépített testedzés menete. Elképzelésünk
szerint a cél az, hogy a teljes egy órát először sétával, majd séta és futás kom'
binációjával töltse el. Ezt a tervet a beteg mindenkori fizikai állapotához kel
igazítani.
Testedzés
169
He járóbeteg, de nincs hozzászokva a testedzéshez és azon töpreng, ho-
an is kezdjen hozzá, arra a korábban ismertetett tanulmány szerint a koco-
gás és a séta heti háromszor egyórás kombinációja valószínűleg a legalkalma-
sabb. Ám a rendszeresség a gyakorlás módjánál is fontosabb. Ha pedig kedv-
vel csinálja választott tevékenységét, valószínűbb, hogy rendszeresen fogja
végezni- Ha tehát szeret úszni és teniszezni, és fizikailag is elég jól van, azt
javasoljuk, kezdjen úszni vagy teniszezni, de maradjon a „biztonságosság"
keretei között.
A „biztonságos" tevékenység általunk talált legjobb kritériuma az, ame-
lyet szívbetegek esetében használnak: az általunk alkalmazott fizikai megter-
helés plafonja a tíz másodpercenként 24-26-os pulzus, ami percenként 144-
156-os pulzusszámnak felel meg. Mivel a legtöbb ember nehezen tud pulzust
mérni, különösen testedzés közben, ezért tapasztalataink alapján a következő
gyakorlati tanácsot adjuk: a testedzés mindaddig biztonságos, amíg az ember
beszélgetni tud közben, még ha akadozva is.
Akárhányszor kifullad, és nem tudja tovább folytatni a beszélgetést, akár
ágyban, akár sétálva vagy futva edzi magát, csökkentse tevékenysége intenzi-
tását. Ha fut, lassítson és sétáljon. Ha sétál, álljon meg vagy üljön le. Minthogy
beszélgetni általában a tíz másodperc alatti huszonhatos pulzusszám elérése
előtt nem képes az ember, ez a szabály a biztonságos mozgás keretein belül
fogja tartani önt.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a testedzésprogram hozzájárulhat
mind testi, mind lelki egészségéhez. De világosan ki szeretnénk mondani,
hogy ön felelős azért, hogy megóvja magát a sérüléstől vagy a túlerőltetéstől.
Ha figyelembe veszi a biztonságos testedzés kritériumát, nincs ok feltételezni,
hogy kárt tenne magában vagy túlhajtja magát. Arra kérjük, vállalja a felelős-
séget saját viselkedéséért, hogy végezze megfontolt módon testedzését. Min-
den betegünket arra kértünk, vállaljanak felelősséget testedzésprogramju-
kért, s ritkán fordul elő sérülés.
Az ezzel a programmal szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a rák-
betegek sokkal több fizikai tevékenység végzésére képesek, mint ahogy azt a
legtöbb ember feltételezi. Idézzük fel például Hm esetét. A testedzés, amit két
megtagadott magától, javított egészségi állapotán, és megkönnyítette a
ajdalom enyhítését. Egyik betegünk, aki kiterjedt csontáttételes rákban szen-
v ett, részt vett egy minimaratonon (6,4 mérföld), míg egy másik, akinek
°P£rálhatatlan medencerákja van, nemrégiben teljesített egy fél maratont (13
öld). Egy harmadik, aki nemcsak betegünk, hanem a stáb konzulens
éve“°-°^USa 'S' huszonhat mérföld hosszú távot futott végig velünk. Négy
e tüdőáttételes veserákban szenved, s mégsem voltak légzési gondjai a ver-
A verseny utáni este elment egy étterembe, míg mi lefeküdtünk.
°másunk szerint először teljesített egy súlyos rákbeteg maratoni távot.
170
A gyógyító képzelet
18.fejezet
A legmeggyőzőbb megfigyelésünk talán az, hogy a kutatásba bevont, gyó-
gyíthatatlannak ítélt betegeinknek több mint a fele pontosan ugyanolyan ak-
tív maradt, mint amilyen az eredeti rákdiagnózis előtt volt. Amikor az élet
minősége javul, az emberek egyre jobban kötődnek az élethez, s nő saját fel-
épülésükbe vetett hitük. Habár programunk egyetlen összetevőjét sem lehet al
jobb életminőség okaként kiemelni, a rendszeres testedzési program kétségte- ÍZLELEM LEGYŐZÉSE
lenül fontos szerepet játszik.
Tapasztalataink szerint a rendszeres testedzés sok haszonnal jár, így arra
biztatjuk, hogy máris kezdjen bele egy programba függetlenül attól, milyen a
fizikai állapota. A lelki és testi jótékony hatás azonnal megmutatkozhat.
VISSZAESÉSTŐL ES A HALÁLTÓL VALÓ
Tulajdonképpen a Fort Worth-i terápiás központunk kutatási programjá-
én résztvevő összes beteg diagnózisa szerint gyógyíthatatlan, s csak egyéves
iettartamra számíthat. Habár a programunkban részt vevők többsége túléli
zt az időtartamot, sokan pedig egyáltalán nem mutatják jelét a betegségnek,
a visszaesés lehetősége és a halál valószínűsége mégis állandóan jelenlévő do-
log a számukra.
Minden rákbeteg tart a visszaeséstől, és valóban, nem szokatlan, hogy a
beteg állapota a kezelés megkezdése után jelentősen javul, majd újra romlik.
Ez különösen aggasztó lehet azoknak a betegeknek, akik gyógykezelésükben
a mi megközelítésünket alkalmazzák, mivel a visszaeséstől való félelem meg-
kérdőjelezi a kezelés hatékonyságát és saját, lelki változásokra való képessé-
üket, melyre pedig az egészség visszaszerzéséhez szükségük lenne. Hogy
legbirkózhassunk ezzel a helyzettel, megtanultuk egyensúlyba hozni bete-
geink felgyógyulásba vetett hitét és azt, hogyan is kezelhetik a visszaeséstől
'agy a haláltól való félelmüket. A betegnek fontos megértenie, hogy a gyó-
gyuláshoz vezető lelki változások útja rendszerint nem egyenes, hanem hul-
ámhegyekkel és -völgyekkel tarkított dinamikus folyamat.
Ráadásul minden változás időigényes, nem rendelkezünk azonban tudo-
i| nányos adatokkal arról, mennyi idő telik el a lelki változások és a belőlük
akadó, a gyógyuláshoz vezető élettani változások között. Ezért a betegnek fel
172
A gyógyító képzelet
A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése 173
kell ismernie, hogy az egészségi állapotában végbemenő minden változás
gyen az pozitív' vagy negatív, nem más, mint ertekes visszajelzés, melyet t
téről az elkövetkezendő hónapokban kap. Ez olyan információkat is tai
mazhat, melyek segíthetik megtalálni az utat végső célja, a gyógyulás felé.
A VISSZAESÉS: A TEST VISSZAJELZÉSE
1 A beteg talán még nem talált a betegségnél jobb módot arra, hogy meg-
engedje magának érzelmi szükségletei kielégítését. E ponton segíthet,
ha gondosan áttekinti a betegségéből származó „előnyöket", hogy
megtudja, nem találhatna-e más módot e szükségletek kielégítésére.
3. A beteg esetleg túl gyorsan akar túl sokat változtatni az életében, ami
önmagában véve is fizikai stresszt jelent. Teste arra inti, lassítson, és ne
hajtsa magát annyira.
4. A beteg esetleg már megváltoztatott lényeges dolgokat, ám azóta eset-
leg önelégülten leállt. Sok beteg beszámolt arról, hogy milyen nehéz
tovább folytatni a stresszoldó gyakorlatokat, mihelyt betegségük köz-
vetlenül már nem fenyeget. Éz érthető. Az ember csak a közvetlen
szükségletek kielégítésére reagál gyorsan, és egy új életrend csak fe-
gyelmezett gyakorlás által válik szokássá.
5. A beteg esetleg nem gondoskodik magáról érzelmileg, viselkedése pe-
dig egyenesen önromboló. Teste figyelmezteti, hogy biztosítson el-
sőbbséget saját szükségleteinek és egészségének.
A visszaesést övező félelem csökkentésének egyik legjobb módja, ha az ein
felkészül rá Amikor betegeink először jönnek hozzánk, feltérképezzük, melye
visszaeséstől való legnagyobb félelmeik, és kialakítunk egy, a betegség vissza
rése esetén alkalmazandó stratégiát. Elmondjuk nekik, mi szokott történni aki
amikor a beteg megtudja, visszatért betegsége. A hírt zavar és érzelmi vihar i
szaka követi, az az érzés, hogy a beteg „elvesztette a lába alól a talajt". Sol
hullámvasúihoz hasonlítják ezt az élményt, amely egytől négy hétig tart, a beit
nek nyújtott érzelmi támasz mértékétől függően. Ez alatt az idő alatt a gyógy
zelést újra át lehet gondolni vagy meg lehet változtatni. Arra bátorítjuk betegei
ket, hogy ne legyenek túlzott várakozásaik önmagukkal szemben ilyenkor. Mi
den erejükre szükségük van, hogy kitartsanak.
Arra kérjük betegeinket, hogy két dologra emlékezzenek. Először is tárna'
kódjának mindenkire, akire csak lehet, családjukra, barátaikra vagy a gyógyka
lésükkel foglalkozó munkacsoportra, hogy szeretetre, megértésre és kedélyh
lámzásuk elfogadására találjanak. A tőlük nyert támaszból származik az az er.
gia, mely lehetővé teszi kétségbeesésük legyőzését. Másodszor, nem szabad
dönteniük, hogy mi lesz betegségük végkimenetele. Ha egy beteg úgy dönt, h
a jövő éppen olyan fájdalmas lesz, mint a jelen, esetleg feladja érzelmileg, c
sietteti a testi leépülést. A visszaesés ideje alatt arra kérjük betegeinket, hogy’ esés? Milyen üzenetet hordoz számomra?"
feledjék ijesztő, fájdalmas, de átmeneti állapotról van szó. A sokk és a zavar elír
Ez természetesen csak részleges felsorolás. A terapeuta sokat segíthet ab-
ban, hogy felderítsék, milyen üzenetet hordoz a betegség visszatérése, a be-
tegnek azonban aktívan részt kell vennie gondolatai feltárásában, hogy meg-
értse az üzenet jelentését.
Ebben a folyamatban nagyon hasznos lehet megkérdezni a Belső Vezetőt a
15. fejezetben leírt módon. Mi arra biztatjuk betegeinket, hogy legalább na-
ponta egyszer idézzék fel magukban Belső Vezetőjük képét imaginációs gya-
korlatuk során, és tegyék fel neki a következő kérdést: „Mit jelent ez a vissza-
, , . , , Egy másik nagyon hasznos gyakorlat a beteg számára, ha megvizsgálja a
lik. Amikor ez megtörtént, nekifoghatnak a történtek és a jövő nyugodt átgond visszaesést közvetlenül megelőző időszakot. Milyen események vagy változások
lásának. Jzajlottak éppen, milyen más viselkedésmódot alkalmazott, illetve milyen más te-
Mihelyt betegeink jelzik, hogy véget ért ez a nehéz időszak, és megfelel vékenységet folytatott. A barátok, a család vagy egy terapeuta tárgyilagossága
energiával és áttekintéssel bírnak ahhoz, hogy megvizsgálják a beteg r'~...............
visszatérésének jelentését, együtt megkezdjük ennek felderítését. A vissa
esést nem kudarcként szemléljük, hanem mint a test olyan fiziológiai üzeni
tét, melynek jelentésteljes lelki vonatkozásai vannak. íme néhány ilyen űzi
net:
nagy segítség lehet ennek felderítésében is. Azok az eljárások, melyek a rák
Vlsszatérésének vagy felerősödésének a jelentését derítik fel, gyakran jutatthat-
nak olyan értékes információkhoz, melyek pozitív hatással vannak a betegnek
Egészségé visszanyerésére irányuló erőfeszítéseire. Alkalmas időpont lehet ez a
Regnek arra is, hogy újra átgondolja, milyen erőfeszítésekre van szüksége
oeszsége visszaszerzéséhez, s hogy kell-e irányt váltania.
1. Lehet, hogy a beteg öntudatlanul feladta az előtte álló érzelmi konfl>'
tussal folytatott harcot. A visszaesés azt az üzenetet hordozza, h°f>
terapeutára van szüksége, akár a konfliktus megoldására, akár az#
hogy jobban megbirkózhasson vele.
174
A gyógyító képzelet
A HALÁL: ÚJ DÖNTÉS
Valószínűleg a halál az érzelmileg legtúlterheltebb, legrettegettebb és la
nehezebb tény, amivel az életben szembesülni kell. Annyira ijesztő, hot
egyenesen tabutéma társadalmunkban. Attól, hogy nem tudjuk megvitat}
még létezését sem ismerjük el, olyan rettenetes a szorítása rajtunk és ezért v
gyünk olyan bizonytalanok, mikor felé közelítünk. Mint már említettük
legtöbb rákbeteg kevésbé fél magától a halál tényétől, mint annak minőség
tői. Az elhúzódó haldoklástól tartanak, amely mind érzelmileg, mind anyaj
alag kimeríti családjukat és barátaikat. Rettegnek attól a kilátástól, hogy h
napokat töltsenek kórházban magányosan, távol szeretteiktől, fájdalmasa
tengetve üres életüket. Családjuk gyakran megpróbálja teljesen elkerülni
halál témáját. Amikor a beteg megkísérli megbeszélni velük a halál lehetői
gét, a leggyakoribb válasz: „Ne mondj ilyeneket. Nem fogsz meghalni." Miv
a beteg még azokkal sem beszélhet a halálról, akik a legtöbbet jelentik a sz
mára, félelmei nem enyhülnek, sőt még erősödhetnek is. (A következő fejezi
ben kitérünk a halálról folytatott nyílt kommunikáció fontosságára.)
Noha mindenki vonakodik attól, hogy á halálról beszéljen, dr. Elizabel
Kubler-Ross, aki az egyik legnagyobb szaktekintély a halál és haldoklás térni
jában, megfigyelte, hogy mind a felnőttek, mind a gyermekek ösztönösen túr
ják, mikor következik be a halál. Azt is megállapította (és mi is megfigyelte
saját tapasztalataink során), hogy sokan nem engedik meg maguknak, hoj
meghaljanak, és sokáig haldoklanak, mert szeretteik vagy akár csak az égés
ségügyi munkacsoport egy tagja nem tudja elfogadni, hogy meghaljanai
Ezek az emberek kettős terhet hordoznak, mivel tudják, hogy meg fognak hl
ni, s ugyanakkor mások számára fenn kell tartaniuk a látszatot.
Munkánk korai szakaszában néhány számunkra és betegeink számár
egyaránt fájdalmas élmény miatt újra megvizsgáltuk nézeteinket a halálró
Ezek a tapasztalatok megtanítottak bennünket annak szükségességére, hcf
világosan megmondjuk betegeinknek, joguk van maguknak dönteni halálul
ról is, életükről is .
Első betegeink némelyike úgy érezte, megkapták tőlünk felgyógyulásai
kulcsát, és azt gondolta: „Igen. Meg tudom tenni." Később azonban rájöttün-
hogy bűntudatot éreztek, ha nem sikerült felépülniük. Ezek a betegek éven
körülbelül háromszor-négyszer jöttek egyhetes ülésekre Fort Worth-be, máj
hazamentek. Az ülések között telefonon tartották velünk a kapcsolatot, mi p
dig időnként otthonaikban látogattuk meg őket országjáró utaink során. H*
télén hetekre minden kapcsolat megszakadt, később pedig családjuk közöl*
velünk, hogy meghaltak.
Mivel nagyon közel kerültünk ezekhez a betegekhez, megdöbbentünk*'
fájt, hogy ki lettünk zárva az utolsó napokból. A családok végül is beszarni
tak nekünk a betegek utolsó szavairól. „Mondjátok meg Cárinak és Siep^
A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése
175
nie-nak, hogy a módszerük ennek ellenére működik." Vagy „Mondjátok meg
nekik, hogy nem az ő hibájuk." Végül is megértettük. Betegeink úgy érezték,
azzal hogy egészségük visszanyerésére tett erőfeszítéseikben segítünk, köte-
lezzük őket az életben maradásra, hogy bizonyítsák programunk értékét. Ha
meghaltak, az azt jelentette, hogy mind maguk, mind a mi számunkra kudar-
cot vallottak. Idővel felismertük, hogy mivel a betegek képesek irányítani fel-
gyógyulásuk menetét, azt is el kell fogadnunk, hogy irányítani tudják, és irá-
nyítaniuk is kell haláluk menetét, ha ez az az irány, amely felé el akarnak in-
dulni.
Hogyan indítsunk beszélgetést a halálról?
Most már programunk lényeges része, hogy megszabadítsuk betegeinket
bűntudatuktól, és segítsünk nekik abban, hogy szembesülhessenek a halállal
kapcsolatos félelmeikkel és hiedelmeikkel. Ha a halál lehetőségét nyíltan
szemügyre veheti a beteg, sok gyötrődéstől megszabadul, sőt még a haldoklás
fizikai fájdalma is enyhülni látszik. Valójában elég ritka, hogy betegeink soká-
ig és nagy fájdalmak között haldokoljanak. Sokan egészen a halálukat meg-
előző egy-két hétig nagyon aktívak, s gyakran halnak meg otthon, szeretteik
körében vagy kórházban, kevesebb mint egyhetes ott-tartózkodás után. A hal-
doklásnak ezt a jobb minőségét annak a képességnek tulajdonítjuk, hogy fé-
lelmeikkel nyíltan és megértéssel nézünk szembe, és hogy elismerjük, amikor
haldokolnak.
A betegségbe visszaesés és a halál témáját minden terápiás program első
hetében felvetjük központunkban egy betegeinkkel folytatott csoportos meg-
beszélés formájában. Megemlítjük annak a lehetőségét, hogy egy nap arra az
elhatározásra juthatnak, ideje elindulniuk a halál felé, s megkérjük őket, hogy
beszéljenek nekünk erről döntésről. Biztosítjuk őket, hogy éppen olyan tá-
maszadók és figyelmesek leszünk velük haldoklásuk során, mint az egész-
ségük visszaszerzésére folytatott küzdelem alatt voltunk. Joguk van feladni a
harcot, és hagyni, hogy az élet eltávozzon belőlük.
Egy fontos dologra felhívjuk betegeink figyelmét: akár felgyógyulnak a
rákból, akár nem, sikerült javítaniuk életminőségükön vagy haláluk minősé-
gen, s nagy erőről és bátorságról tettek tanúbizonyságot.
BETEGEINK tapasztalatai
Az itt következő esetek leírása bemutatja, milyen különböző tapasztalaik
v°ltak betegeinknek a halállal kapcsolatban.
Frederick
Frederick, akiről már a 16. fejezetben szóltunk, rendkívül közel járt a hala 1-
z- amikor elkezdtük közös munkánkat, melyben nagyon jól együttműkö-
176
A gyógyító képzelet
dött velünk, és a központban töltött első héten jelentős érzelmi javulást mutg.
tott. A hét végére azonban világossá vált, hogy sok kérdés megoldatlan ma-
radt, és úgy láttuk, Frederick erős testi és lelki viharoknak néz otthon elébe.
Először negyvennyolc órával hazaérkezése után hívott bennünket telefo.
non, s azután is minden másnap telefonált. Nagyon erős depressziója és szo-
rongásai voltak, fizikai állapota pedig megállíthatatlanul romlott. Otthon tar-
tózkodásának körülbelül tizedik napján folytatott negyedik telefonbeszélge-
fésűnkkor nagyon gyenge volt, és közel járt a halálhoz. Nem evett, érzelmile®
pedig zaklatott és kimerült volt. Lelkileg sokat követelt magától, s gyorsan
haladt lefelé a lejtőn. Ezért azt tanácsoltuk neki, szüntesse be a harcot, próbál-
jon meg érzelmileg semleges álláspontra helyezkedni, és nézze meg, mi törté
nik. Természetesen felismertük, hogy a küzdelem szüneteltetése gyorsíthatja
a haldoklást, a beteg azonban már mindenképpen elindult ebbe az irányba. I
Az elkövetkezenddő három nap alatt Frederick félig volt csak öntüdatá-1
nál, s majdnem végig aludt. Később elmondta nekünk, hogy tudta, milyen
közel jár a halálhoz, mégis nyugodtabb volt, mint előzőleg. Ebben a félöntu-
datlan állapotban leírása szerint álomszerű élményben volt része, amelynek
során tudatos döntést kellett hoznia élet és halál dolgában. Úgy határozott!
ebben az álomszerű állapotban, hogy élni akar, s mihelyt ezt megtette, vissza-
nyerte eszméletét. Ekkor feleségéhez fordult, és a három nap során először
tisztán beszélni kezdett hozzá. Megkérte, hogy kapcsolja be a magnón a rela-
xációs-imaginációs gyakorlatot, és újra elkezdte csinálni. A következő nap
egy kicsit erősebb volt, és elkezdett enni. Továbbra is tartottuk az állandó kap-
csolatot, miközben újra aktívvá vált, templomba járt és úszott a családi úszó-
medencében.
Pontosan négy hónappal a halál megközelítése után Frederick újra belefo-
gott orvosi ténykedésébe. Néhány héttel később azonban felzaklató telefonhí-
vás érkezett arról, hogy megszüntetik betegbiztosításának folyósítását. Ez a
telefonhívás és a belőle fakadó szorongás beindította a rák visszatérésének
folyamatát. Egészségi állapota gyorsan romlott, visszaesett a betegségbe, s
nem sokkal azután meg is halt.
Kim
Kim harmincas évei végefelé járó, kiterjedt áttételű mellrákban szenvedő
nő volt. Nagyon nyitottnak mutatkozott a fontos, érzelmi munka irányában, s
egészségileg körülbelül egy évig jó állapotban volt. Ekkor azonban betegsége
hirtelen visszatért. A szokásos látogatása alkalmával eljött irodánkba, és újra
felvetette a betegségével kapcsolatos lelki problémákat.
Ez alkalommal hazaérve nem volt képes elég erőt összeszedni, hogy olyan
tevékenységekbe kezdjen, amelyek - úgy érezte - hasznosak lennének az
egészsége szempontjából. Rendkívül hideg és viharos volt az idő, ami nagyon
megnehezítette, hogy elmenjen otthonról egy kicsit mozogni. Legtöbb barát-
A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése
177
., j megszakadt a kapcsolata. A betegség növekedtével párhuzamosan erő-
södött elkeseredettsége. Egy nap felhívott bennünket, hogy megmondja, ret-
tenetesen elcsüggedt. Elfelejtette, milyen is az, jól érezni magát. Akkor pedig
hogyan tarthatná fenn a reményt, hogy újra jól lehet? Ugyanazt tanácsoltuk
gimnek, mint amit Fredericknek, hogy talán ideje abbahagynia a harcot és
semleges álláspontra helyezkednie. Azt válaszolta, hogy tanácsunk meg-
könnyebbülés forrása a számára.
A telefonhívás alatt nyíltan beszéltünk arról a lehetőségről, hogy bele is
halhat, ha megszünteti a harcot. A telefonbeszélgetést követő napja meglehe-
tősen zsúfolt volt. Elvégezte a szokásos házimunkákat, vacsorát készített,
majd együtt evett családjával. Vacsora után azt mondta nekik, hogy fáj a feje,
és hogy felmegy az emeletre lefeküdni. A család egyik tagja később felment,
hogy megnézze, hogy van. Úgy talált rá, hogy szép csendben meghalt álmá-
ban.
Celeste
A harminckét éves Celeste az egyik legbonyolultabb esetnek bizonyult a
halál kezelésére kidolgozott módszerrel szerzett tapasztalataink szerint. Két
és fél éve dolgozunk vele, azóta hogy megállapították, a simaizomrostok elő-
rehaladott állapotú rosszindulatú daganatában szenved. A velünk töltött időt
lelki fellendülések és hanyatlások tarkították, átmeneti javulásokkal és vissza-
esésekkel.
Körülbelül egy évvel ezelőtt tudta meg, hogy előrehaladott tüdőáttétele
van. Megkeresett bennünket, és elmondta, erős fájdalmai vannak és kész elin-
dulni a halál felé. Mindenféle, betegsége menetét megváltoztató erőfeszítést
beszüntetett, és elkezdett felkészülni a halálra. Pár napig ágyban feküdt és
fájdalomcsillapítókat szedett, miközben sok barátja eljött elbúcsúzni tőle.
Egy nap aztán ráébredt, hogy a haláláról festett ragyogó kép nem akar
valóra válni. Ehelyett félöntudati állapotban fekszik, és bár fájdalomcsillapí-
tókat szed, továbbra is sokat szenved, székrekedése van, kényelmetlenül érzi
magát és kába. Hirtelen rájött, hogy nem akarja, hogy négyéves kisfia ilyen
körülmények között lássa meghalni. Emlékszik rá, hogy azt mondta magá-
ban: „Az ördögbe is, nem így akarok meghalni", s rögtön abbahagyta a
8y°gyszerelést, felkelt, és nekilátott szokásos tevékenységeinek, majd terve-
ket szőtt egy egyhetes magányos mexikói útra. Néhány nap múlva már a re-
pülőgépen ült, s lényegében megszűntek fájdalmai.
Miután hazatért, Celeste viszonylag jó egészségben töltötte a következő
pegy hónapot, majd betegsége újra feltámadt. Nemsokkal ezt megelőzően ap-
ja hirtelen meghalt. Nagyon nehezen birkózott meg apja elvesztésével, a ha-
gyaték rendezése körüli gondokkal. Nem sokkal ezután megtudta, hogy meg-
allaPÍtották, anyja rákos
178
A gyógyító képzelet
Nemrégiben Celeste telefonon közölte velünk, hogy újra kész elindulni
halálba. Azt is hozzátette, még mindig hisz abban, hogy visszanyerheti egés2.
ségét, de már nincs hozzá elég ereje. Megköszönte nekünk a vele folytatót-
munkánkat, és azt mondta, hogy az együtt átélt érzelmi fejlődés lehetővé tes^
számára, hogy békében haljon meg. Miután kölcsönösen beszámoltunk egy.
másnak érzéseinkről és elbúcsúztunk, a következőkkel fejezte be beszélgeti
sünket: „Szeretném, ha tudnák, hogy még mindig nyitva állok egy káprázatos
csodára. Nem bánnám, ha hirtelen újra jól lennék."
RÁLÁTNI ÉLETRE ÉS HALÁLRA
Ez a három beteg megtanulta, hogy eredményesen küzdhet az életbenma-
radásért, vagy beszüntetheti a harcot és elindulhat a halál felé. Fontos, hogy
mindegyikük nyíltan szembesült a halál lehetőségével és úgy tűnik, eldöntőt
te, mikor készül föl arra, hogy meghaljon.
Hogy segítsük megfogalmazni elképzeléseit a halálról és a haldoklásról,
kidolgoztunk egy imaginációs gyakorlatot (tulajdonképpen „vezetett meditá-
ciót"), amely megkönnyíti, hogy tágabb áttekintést nyerjen az életről és annak
végső kimeneteléről. A cél nem halála „főpróbája", hanem egy olyan életátte-
kintés ösztönzése, amely fontos, még mindig elérhető célokra mutathat rá. E
a gyakorlat segíthet elpusztítani magában a régi viselkedésmintákat, hiedel-
meket és személyiség jegyeket, s új hitet, az életre reagálás új módját szülheti
Ezt az imaginációs gyakorlatot nemcsak életveszélyes betegségek eseté
ben, hanem más pszichoterápiás környezetben is használják. Még ha nincs is
rákja, javasoljuk, vegyen részt egy ilyen gyakorlatban. Ez a gyakorlat segítem
fog önnek tisztázni, vajon hite szerint a visszaesés egyenértékú-e a halállal,
vajon van-e pontos képe arról, hogyan fog meghalni, mit gondol, hogyan rea-
gálna halálára családja és közeli barátai, és mit gondol, mi történik tudatával,
amikor meghal.
Mivel a halálról alkotott elképzelések sok ember számára vallásos gondo-
latokat is magukba foglalnak, ezért úgy próbáltuk megalkotni az imaginációs
gyakorlat instrukcióit, hogy azok ne feltételezzenek, és ne is erőltessenek
semmilyen hitet. Próbálja meg átfordítani szavainkat az ön meggyőződés-
rendszerébe. Mint a többi imaginációs gyakorlatnál, itt is hasznos lassan ol-
vasni vagy kazettára előzőleg felvenni az utasításokat.
1. Helyezkedjen el egy kényelmes széken egy csendes szobában, és kezdje
el a relaxációs gyakorlatot, hogy ellazuljon.
2. Ha úgy érzi, ellazult, képzelje maga elé orvosát, amint éppen közli ön-
nel, hogy visszatért a rákja. (Ha nincs rákja, képzelje, hogy azt mond-
ják önnek, hogy haldoklik.) Élje át azokat az érzéseket és gondolatokat
A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése 179
amelyek e hír hallatára megfogamzanak önben. Hová megy? Kivel be-
szél? Mit mond? Engedjen magának időt a jelenet részletes elképzelé-
sére.
3. Most lássa magát, amint elindul a halálba. Élje át, akármilyen testi ha-
nyatlás is következik be. A halál folyamatának minden kis részletét
vizsgálja meg alaposan. Legyen tudatában annak, mit is veszít el a ha-
lállal. Hagyjon magának néhány percet ezeknek az érzéseknek az át-
élésére, és fedezze fel őket részleteikben.
4. Képzelje el az embereket halálos ágya körül. Képzelje el, hogyan reagál-
nának az ön elvesztésére. Mit mondanak és mit éreznek? Hagyjon ma-
gának bőven időt arra, hogy megnézze, mi is történik. Képzelje el halá-
la pillanatát.
5. Vegyen részt saját temetésén vagy halotti istentiszteletén. Kik vannak
ott? Mit mondanak? Mit éreznek az emberek? Ismét hagyjon magának
bőven időt.
6. Lássa halottan magát. Mi történik tudatával? Engedje, hogy tudata oda
menjen, ahová hite szerint halála után mennie kell. Maradjon ott
csendben néhány percig, és élje át.
7. Engedje, hogy tudata kilépjen a világmindenségbe, míg azt a jelenlétet
nem érzi, ami hite szerint az univerzum forrása. Miközben e jelenlétet
élvezi, részletesen tekintse át életét. Hagyjon időt magának erre. Mit
tett, amivel elégedett? Mit csinált volna másként? Milyen neheztelései
voltak és milyenek élnek még mindig önben? (Megjegyezés: minden-
képpen próbálja meg áttekinteni életét, és feltenni magának ezeket a
kérdéseket, akármit is gondol arról, hogy mi történik halála után tuda-
tával.)
8. Most alkalma nyílik rá, hogy új testben térjen vissza a földre és új élet-
tervet szőjön. Ugyanazokat a szülőket választaná? Milyen tulajdonsá-
gai lennének szüleinek? Lennének-e fiú- és lánytestvérei? A saját test-
véreit választaná? Mi lenne élete főműve? Minek az elvégzése lényeg-
bevágó új életében? Mi lesz az ön számára fontos ebben az új életben?
Alaposan gondolja át ezeket az új kilátásokat.
9- Értékelje, hogy a halál és az újjászületés folyamata állandó az életében.
Mindahányszor meg változtat ja elképzeléseit és érzéseit, a halál és újjá-
születés folyamatán megy keresztül. Most, hogy gondolatban átélte a
halált és az újjászületést, tudatosítsa is ezt a folyamatot életében.
10. Most lassan, nyugodtan jöjjön vissza a jelenbe, és egészen ébredjen fel.
180 A gyógyító képzelet
A „HALÁL ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS" — IMAGINÁCIÓ JELENTŐSÉG^
Bár természetesen nagyon személyes és változó a reagálás erre az imagina
ciós gyakorlatra, néhány általános reagálási módot mégis megfigyeltünk. I
egyik leggyakoribb reakció, amiről a betegek beszámolnak, hogy saját haláig
elképzelése messze nem olyan fájdalmas vagy nehéz, mint amennyire tartót,
tak tőle. Gyakran értékes megvilágosodásra is jutnak a betegek arról, mit is
mondanának szeretteiknek, hogy enyhítsenek az elvesztésük okozta elkerül,
hetetlen fájdalmon és szomorúságon. Amikor saját temetésüket képzelik e]
megnyugodnak, hogy családjuk és barátaik élete folytatódik, miután ők eltá-
voztak. Arról is megfogalmazzák elképzeléseiket, hogy milyennek is akarják
temetésüket.
Az imaginációs gyakorlat valószínűleg egyik leghasznosabb része az élet-
áttekintés-rész mind a betegek, mind azok számára, akiket keresztülvezet-
tünk ezen a folyamaton, azáltal hogy tisztázzák, milyen változásokat akarnak
az életükben. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy miután elvégezték e gyakorla-
tot és fontos felismeréseket tettek, most már van idejük arra, hogy végre is
hajtsák ezeket a hőn óhajtott változtatásokat azért, hogy ha meghalnak, ne
sajnálkozzanak és ne bosszankodjanak úgy, mint ahogy azt éppen elképzelték
a gyakorlatban. Azáltal, hogy elképzelik, milyenek lennének, ha lehetőségük
nyílna új élet kialakítására, már el is határozták, mennyiben szeretnének má-
sok lenni. Ösztönözzük betegeinket, hogy arra találjanak módot, most válja-
nak ilyen emberekké, ebben az életben.
Reméljük, hogy ez$n az imaginációs gyakorlaton keresztül megérti, hogy
az egészséghez vezető út valóban az újjászületés folyamata. Azáltal, hogy fel-
tárja önmagát és egészsége kialakításában játszott szerepét, lehetővé teszi,
hogy a többé már nem konstruktív, régi meggyőződések elhaljanak és új, po-
zitív viselkedésminták és új élet szülessen, ön pedig az a személy lehessen,
aki lenni szeretne.
]9. FEJEZET
A CSALÁDI TÁMASZRENDSZER
Fort Worth-i gyógyközpontunkban az az irányelvünk, hogy a progra-
munkhoz csatlakozó minden beteget el kell kísérnie házastársának, vagy ha
nem házas, özvegy vagy elvált, arra biztatjuk, hozza el legközelebbi család-
tagját. Megesett, hogy egy betegünk fiával vagy lányával, fiú- vagy lánytest-
vérével dolgoztunk együtt. Két nagyon fontos oka van ennek a politikának.
Először is, amikor arra kérjük betegeinket, változtassák meg betegségükhöz
való viszonyukat vagy rendszeresen végezzék imaginációs gyakorlataikat, il-
letve testedzési programjukat, a házastárs vagy a család által nyújtott támo-
gatás meghatározhatja, hogy a beteg meddig jut el ezek irányában.
A második, nem kevésbé fontos ok pedig az, hogy a házastársnak és a
családtagoknak nagyon gyakran éppen annyi támaszra és útmutatásra van
szükségük érzéseik kezelésében, mint a betegnek. Nem létezik olyan élmény,
amely időnként jobban összezavarná az embert, vagy aminek következtében
alkalmatlanabbnak, nem elég együttérzőnek vagy megértőnek érzi magát az
ember, mint ha valaki olyat figyel, akit szeret, és aki életveszélyes betegségen
megy keresztül. Ettől az élménytől azonban a mindennapi életben általában
nem tapasztalt módon fel lehet töltődni emberséggel. Vannak olyan napok,
amikor ritka szeretetet és közelséget érez az ember, máskor pedig megfogal-
mazhatatlan szorongást és dühöt.
182
A gyógyító képzelet
BETEGEINK ÉRZÉSEINEK- ÉS SAJÁT ÉRZÉSEINKNEK
ELFOGADÁSA
Ha egyáltalán továbbítani akarunk Valamilyen üzenetet ebben a fejezel,
ben, az annak a szükségessége, hogy elfogadja érzései széles skáláját. Érzel-
mekkel terhes időszak ez mind önnek, mind szeretteinek, és sok érzés „elfő-
gadhatatlannak" vagy „nem helyénvalónak" tűnhet az ön számára. Lehet,
hogy dühös lesz, lehet, hogy azon kapja magát, hogy azt kívánja, bárcsak ha-
lott lenne a másik, vagy azt képzeli el, hogy elmenekül az egész elől. A nehéz
feladat éppen annak megtanulása, hogy ne ítélje el magát, ha ilyen érzései
támadnak. Ehelyett fogadja el a tényt, hogy élnek önben ilyen érzések, s pró-
bálja meg felfüggeszteni az ítélkezést.
Egy olyan életveszélyes betegség esetén, mint amilyen a rák, nincsenek
„helyénvaló" vagy „nem helyénvaló", „érett" vagy „éretlen" érzések: csak ér-
zések vannak. Fölösleges tehát megmondania magának, mit „kellene" érez-
nie. A cél az, hogy rájöjjön, hogyan lehetne mind az ön, mind a szeretett sze-
mély számára a leghasznosabban reagálni rájuk. Az első lépés a saját és a be-
teg érzéseinek az elfogadása, és annak megértése, hogy ezek szükségszernek
és helyénvalók akkor, amikor a halál lehetőségével birkózik az ember.'
Mindenki tisztában van annak szükségességével, hogy megértő, türelmes
és elfogadó legyen a beteggel. Alkalmazza ugyanezt az elvet saját magára is.
Ahogy megérti a szeretett lény félelmét, rettegését és fájdalmát legyen éppen
annyira tudatában saját félelmének, rettegésének és fájdalmának, és legyen
éppen annyira megértő saját magával is. Senki sem szembesül a szeretett lény
halálával anélkül, hogy szembe ne nézne saját halálának lehetőségével. Fo-
gadja el önmagát, és tanúsítson saját magával szemben gyengédséget.
Az emberek nagyban különböznek egymástól abban, ahogyan a válságo-
kat kezelik. Ahogyan ön egy, a családjában előforduló rákdiagnózist kezel, az
valószínűleg hasonló ahhoz, ahogyan válságait a múltban rendezte. Ez a feje-
zet arra törekszik, hogy támaszt és stratégiákat nyújtson a rákbetegek család-
jának ahhoz, hogy túljussanak egy esetleges válságon. Nem szándékunk,
hogy irreális elvárásokat ébresszünk arról, hogyan „kell" a családnak kezel-
nie a szeretett lény rákdiagnózisának hírét, vagy hogy bűntudatot keltsünk
amiatt, ahogy egy korábbi betegséget kezeltek a családban. Teljesen irreális
azt elvárni, hogy merőben új stratégiát tanuljon meg valaki akkor, amikor
nagy érzelmi viharba kerül. A most következőkkel az a szándékunk, hogy
ösztönözzük a családokat, fogadják el és értékeljék az előttük tornyosuló ne-
hézségeket, és hogy néhány esetleg hasznos módszert javasoljunk ezek legyó'
zésére.
A családi támaszrendszer
183
NYITOTT, hatékony és támasznyújtó
kommunikáció létesítése
a rákban vagy más, életveszélyes betegségben szenvedő emberek nagy
hangulat-ingadozásokon esnek át. Félelmet, dühöt, önsajnálatot, az életük fe-
letti uralom elvesztését élik át, s ezek az érzelmi hullámhegyek és -völgyek
rendszerint megijesztik őket. Eleinte a család is valószínűleg félelemmel rea-
gál a szeretett lény érzelmi állapotának ilyen nagy váltakozásaira. Ön is eset-
leg azon kapja magát, hogy kerüli a kommunikációt, mert az talán fájdalmas
és csak összezavaró.
Ha fájdalmas érzéseket él is át, a rákdiagnózist követő első hetekben fon-
tos megvetni a nyílt és becsületes kommunikáció alapjait. A betegnek szüksé-
ge van arra, hogy lehetővé tegyék és elősegítsék érzelmei kifejezésre juttatá-
sát. Önnek és a család minden tagjának fel kell készülnie arra, hogy meghall-
gassa a beteget még akkor is, ha esetleg énjének nagy része ezt nem kívánja.
Ha a betegtől megtagadják a lehetőséget, hogy a számára legkínzóbb dolgok-
ról, a félelemről, a fájdalomról vagy a halálról beszéljen, elszigeteltnek fogja
érezni magát. Ha pontosan arról nem beszélhet az ember, ami a leginkább
számít, akkor valóban nagyon egyedül van.
Ennek az időszaknak a megkönnyítéséhez az adhat kulcsot, ha elősegítjük
az érzelmek nyílt kifejezését, ha ítélkezés nélkül meghallgatjuk a beteget, ha
természetesnek és szükségszerűnek fogadjuk el mind a beteg érzéseit, mind a
sajátjainkat. Aztán próbálja meg megérteni a kérések igazi jelentését, és tartsa
tiszteletben a beteg szükségleteit annyira, amennyire csak tudja, anélkül,
hogy eközben elveszítené saját integritását vagy feláldozna más családtago-
kat. Nem kétséges, hogy ez rendkívüli türelmet, érzékenységet és megértést
követel az egész családtól, de a tudat, hogy tisztában van azzal, mire számít-
hat, és néhány tanács arról, hogyan lehet a nehézségeket legyőzni, segíthet
tnindannyiuknak keresztüljutni ezen az élményen.
Bátorítsa az érzelmek kifejezésre juttatását
A rákdiagnózis híre hallatán a beteg esetleg sokat sír. Saját halála lehetősé-
gét és annak az érzésnek az elvesztését gyászolja, hogy örökké fog élni. Gyá-
szolja azt, hogy elvesztette egészségét és önmagáról mint élettől duzzadó,
erős egyénről kialakított képét. A gyász normális reakció, s a családnak meg
kell próbálnia elfogadni. Az érzelmek visszafojtása és a tartás megőrzése a
halállal való szembesüléskor egyáltalán nem a bátorság jele. Bátorság az, ha
az ember vállalja önmagát, mint esendő embert, még akkor is, ha mások a
helyes viselkedésről kialakított külső normákat próbálják ráerőltetni.
_ Az egyetlen, nagyon fontos dolog, amit a család nyújthat az, hogy hajlan-
0 elkísérni a szeretett lényt ebben a tapasztalásban. Hacsak a beteg nem kéri,
h°gy egyedül lehessen, maradjon vele. Sokszor érintse és ölelje meg, gyakran
184
A gyógyító képzelet
éreztesse vele közelségét. Ossza meg vele érzéseit anélkül, hogy azt gondolná,
meg kell változtatnia azokat.
Az úgynevezett nem helyénvaló érzések idővel, a dolgok másfajta megér-
tésével és észlelésével megváltoznak. Sokkal gyorsabb lesz azonban ez a váj.
tozás, ha mind saját magának, mind a betegnek megengedi ezeknek az érzé-
seknek az átélését, ahelyett, hogy egyiküktől ezt megtagadná. Az érzések
megtagadása lehetetlenné teszi a bennük rejlő tudás megszerzését, hiszen az
érzelmek olyan tapasztalati alapot kínálnak, amelyből új megértés születhet.
Ráadásul semmi sem biztosíthatja annyira egy esetleg nem helyénvalónak
ítélt érzés megmaradását, mint az, ha megpróbálja az ember tagadni. Amikor
tudatunk megtagad egy érzést, az a tudatalatti regiókba kerül, és továbbra is
befolyásolja viselkedésünket olyan öntudatlan módon, amelynek kevéssé va-
gyunk urai. Ragaszkodni fogunk hozzá. De ha elfogadjuk érzéseinkét, akkor
l azok sokkal nagyobb valószínűséggel fognak megváltozni és eltűnni.
Bármit erezzen is ön vagy a családja, az rendjén való. Ha azon kapja ma-
gát, hogy megpróbálja megváltoztatni azt, hogy mások hogyan éreznek, állít-
sa le magát. Ez csak fájdalomhoz és kommunikációs zárlathoz vezetne. Sem-
mi sem okozhat olyan kárt egy kapcsolatban, mintha valaki azt érzi, hogy
nem lehet önmaga.
Hallgassa meg a beteget és adjon választ neki, de őrizze meg integritását
Amikor a szeretett lény érzelmileg kimerült, az ember kétségbeesetten
igyekszik valamit csinálni. Majdnem bárrnit megtenne, hogy segítsen. Ami-
kor ez előfordul, a legjobb a következő kérdést feltenni a betegnek; „Mit sze-
retnél, mit csináljak?" Aztán figyelmesen hallgassa meg, mert ez sok félreér-
tésre adhat alkalmat, tehát igyekezzen kihallani a beteg kérésének igazi értel-
mét.
Ha a beteg önsajnálatot érez, elképzelhető, hogy valami ilyesmit fog mon-
dani; „Ó, hagyjál csak egyedül. Már semmi sem történhet velem." Hogy meg-
bizonyosodjon, jól érti-e az üzenetet, hiszen az nem egyértelmű, esetleg elis-
mételheti, amit érteni vélt. Például így: „Azt akarod, hogy magadra hagyja-
lak?" vagy „Nem vagyok biztos benne, hogy azt akarod-e, hogy elmenjek,
vagy azt, hogy maradjak." így a beteg is tudja, hogy ön hogyan fogta föl a
kérést.
Máskor olyan kéréssel fordul önhöz a beteg, amelyet nem tud kielégíteni,
vagy pedig visszafojtott érzések kitörésében van része. Válaszul az ön olyan
•kérdésére, mint: „Mit szeretnél, mit csináljak?" esetleg a következő választ
kapja: „Magadra vehetnéd ezt az átkozott betegséget, hogy éppen olyan nor-
mális életet élhessek, mint te." Egy ilyen válasz az embert megsebzi, és dühös
desz tőle. Ön úgy gondolja, hogy gesztusa tele volt szeretettel és megértéssel,
cserébe viszont csak szidalmat kapott. Az ember hajlamos ilyenkor vagy dü-
hösen visszavágni vagy visszavonulni.
A családi támasarendszer
185
A visszavonulás a lehető legrombolóbb hatású válasz. Ha visszafojtja fáj-
dalmát és eltitkolja sebzettségét, majdnem szükségszerű, hogy érzelmileg
visszavonuljon a kapcsolatból, ami pedig csak még több fajdalomhoz és újabb
rettegéshez vezet. Még egy erőltetett, de a kommunikációt nyitva hagyó vá-
lasz is jobb hosszú távon mindkettőjüknek. Például tegyen próbát a követke-
ző válasszal: „Tudom, hogy sok keserűséget, dühöt és olyasmit érzel, amit
nem tudok kitalálni. De tényleg nagyon fáj, amikor ezek így törnek belőled
elő." Egy ilyen válaszban éppen úgy benne van a szeretett lény érzéseinek
elfogadása, mint a saját érzéseivel szembeni őszinteség.
Fontos, hogy mindent elkövessen saját integritásának megőrzéséért. Ha
felajánlja segítségét, de a beteg irreális kérésekkel fordul önhöz, akkor közöl-
nie kell vele korlátáit. „Szeretnék segíteni, de nem tudom megtenni, amire
kérsz. Segíthetnék-e másképp?" Ettől nyitva marad a kommunikáció, a válasz
jelzi, hogy ön továbbra is szereti a beteget és odafigyel rá, de meghatározza
azokat a határokat is, amelyeken belül segíteni tud és akar.
Egy másik probléma egy olyan kérésből adódhat, amely azt kívánná, hogy
családja egy másik tagjának feláldozza valamilyen szükségletét. Ezt a problé-
mát is gyakran meg lehet oldani gondos kommunikációval, hogy mindkét fél
számára világosak legyenek a kérés következményei.
Vegyük példaként a következő beszélgetést. Egy felnőtt fiú elmegy meglá-
togatni az otthonától háromszáz mérföldnyire lévő kórházban fekvő apját:
Fiú: Apa, segíthetek valamiben?
Apa: Igen, ha gyakrabban meglátogatnál, az sokat segítene. Annyival jobban
érzem magam, amikor itt vagy.
A fiú esetleg eleget akar tenni ennek a kérésnek, ugyanakkor tisztában van
azzal is, mennyire kimeríti a hosszú vezetés, és mennyi feszültséget okoz gya-
kori távolléte családjában. Ráadásul a feloldatlan bűntudat és a beforratlan
sebek majdnem minden szülő - gyermek kapcsolatban megnehezítik a dolgok
világos elrendezését. A fiú számára kínálkozó következő lépés az, hogy meg-
ossza dilemmáját apjával:
Fiú: Apa, örülök, hogy fontos neked, hogy jövök, és hogy jobban vagy, amikor
itt vagyok. Szeretném tudni, milyen gyakran akarod, hogy meglátogassa-
lak. Szeretnélek meglátogatni, de ez gondot okoz a családomban, és sze-
retném a két dolgot összhangolni.
Apa: Ó, nem akarok túl sok gondot rakni a válladra. Csak éld az életed, és ne
is gondolj rám. Én már öreg vagyok, és különben sem valószínű, hogy
még sokáig élek.
Ezen a ponton könnyű lenne a fiúnak eltérnie a központi kérdéstől, és vagy
Megpróbálni biztosítani apját arról, hogy valóban szereti, vagy dühbe gurulni
emiatt a zsarolás miatt. Ha bármelyik dologba belemegy, az megakadályozza
186
A gyógyító képzelet
az alapdilemma megoldását. A fiúnak tehát a központi kérdésnél kell marad-
nia:
Fiú: (Kedvesen) Apa, azt kérdezted, hogy meglátogatlak-e, és én tényleg na.
gyón szeretnélek meglátogatni. De sokat segítene, ha megmondanád, mi-
lyen gyakran akarod, hogy eljöjjek.
Apa: Amilyen gyakran csak tudsz. Te tudod, milyen gyakran jöhetsz.
A beszélgetés itt véget is érhet úgy, hogy egyik személy sem elégedett. Fon-
tos azonban, hogy a fiú visszatérjen a központi kérdéshez:
Fiú: (Határozottan, de kedvesen) Apa, milyen gyakran akarod, hogy megláto-
gassalak? Fontos, hogy tudjam. Tényleg erőfeszítést igényel, hogy eljöj-
jek, így azt akarom, hogy amit vállalok, azt jó szívvel tegyem. Tényleg
segítene nekem, ha megmondanád, milyen gyakran akarod, hogy meglá-
togassalak.
Apa: Szeretnélek látni, amikor csak jönni tudsz. Szeretnélek minden hétvégén
látni. Tudom, hogy szörnyen elfoglalt vagy, talán havonta egyszer... Nem
vagyok biztos benne... Azt hiszem, ha havonta egyszer eljönnél, az is több
lenne a semminél.
Fiú: Hosszú az út, ezért azt hiszem, nem tudom minden hétvégén könnyedén
megtenni. De nemcsak havonta egyszer szeretnélek látni. Miért ne ma-
radjunk minden második hétvégében? Azt hiszem, hogy ez reális, amíg
ilyen beteg vagy. Egy hónap múlva pedig újra megbeszélhetjük. Azt hi-
szem, addigra már sokkal jobban leszel. De ebben a hónapban minden
második hétvégén jövök.
Apa: Rendben. Nem akarok teher lenni a számodra. Utálok beteg lenni és...
A beszélgetés itt ismét véget érhet, bár még mindig megoldatlanul hagyna
bizonyos dolgokat. De világos, hogy az apa panaszkodása és önsajnálata rész-
ben abból fakad, hogy nehéz elfogadnia gyengeségét és rossz egészségét. To-
vábbra is szüksége van arra, hogy megnyugtassák, szeressék. A fiú legjobb
válasza a következő lehetne:
Fiú: Apa, tudom, hogy szörnyű lehet ilyen betegnek lenni. Azt akarom, hogy
tudd, szeretlek és veled akarok lenni. Nagyon fontos nekem és a csalá-
domnak, hogy melletted legyünk ebben a betegségben, még ha kényel-
metlenséget okoz is, de mire való a család, ha nem erre? Szeretném, ha
tudnád, hogy szeretlek, és azt akarom, hogy újra jobban legyél.
Ekkor a beszélgetés úgy ér véget, hogy mindkettőjüket jó érzések töltik el,
s nem maradnak bűntudatból vagy félreértésből származó elvarratlan szálak.
A nyitott és támaszadó kommunikáció érzékenységet kíván az iránt, amit
mondunk és amit hallunk. Az itt következő javaslatok elősegíthetik, hogy a
szeretett lény segítségére legyen.
A családi támaszrendszer
187
Amennyire csak lehet, próbálja elkerülni a beteg érzéseit tagadó vagy el-
vető olyan mondatokat, mint például: „Ne légy csacsi, nem fogsz meghalni!",
vagy „Másként kell gondolkodnod!", vagy „Hagyd abba az önsajnálatet!".
jusson eszébe, hogy semmi mást nem kell tennie a beteg érzéseivel, mint meg-
ingatni azokat. Nem kell sem megértenie, .sem megváltoztatni őket. Ha
megpróbálja megváltoztatni azokat, a szeretett lény ettől csak rosszabbul érzi
magát, hiszen ön azt a gondolatot közvetíti felé, hogy személyes érzései elfo-
gadhatatlanok.
Nem kell megoldást találnia a beteg problémáira vagy „megmenteni" a
szeretett lényt a depresszív érzésektől. Egyszerűen csak hagyja, hogy kifejez-
hesse az ilyen érzéseit. Nem kell megpróbálkoznia a kezeléssel, hiszen erőfe-
szítései valószínűleg az elfogadás hiányát és azt az üzenetet közvetítenék,
hogy a beteg érzéseinek másféléknek kellene lenniük. A legtöbb, amit nyújt-
hat, az a szeretett lény érzéseinek elfogadása és elismerése. Ha tudja, röviden
foglalja össze a beteg érzéseit, például így: „Felzaklatott az, ahogy ez az egész
történt.", vagy „Ez egyszerűen nem igazságos.". Egy egyszerű bólintás vagy
egy rövid „értettem" többet érhet, mint ha olyan dolgokat mondana, melyek
ezeknek az érzéseknek az elvetését sugallhatják.
Tegye fel magának a kérdést, vajon többet beszél-e, mint hallgat, vagy
hogy nem fejezi-e be a beteg mondatait. Bármely eset is áll, gondolja át, vajon
nem saját szorongása beszél-e önből, s vajon nem lenne-e hasznosabb, ha en-
gedné, hogy a beteg irányítsa a beszélgetést. Ha kevesebbet beszél, esetleg
hosszú hallgatások fordulhatnak elő. Ilyenkor azonban szükségszerűen sok
önvizsgálat folyik, ezért egészen természetes, ha mind ön, mind a beteg időn-
ként mélyen beletemetkezik gondolataiba. Ez egyáltalán nem jelenti egymás
elutasítását. A csend még fel is bátoríthat egy általában visszahúzódó sze-
mélyt, hogy megossza régóta elfojtott érzéseit.
Ha nincs hozzászokva ahhoz, hogy néma szakaszok legyenek beszélgeté-
sében - s legtöbbünk úgy érzi, minden űrt ki kell töltenie a beszélgetésben -,
akkor ezek szorongást fognak előidézni önben. Próbálja meg nem kényelmet-
lenül érezni magát, ha csend van. Akiket nem aggaszt az ilyen csend, annál is
inkább becsülhetik beszélgetéseiket, mivel nem érzik, hogy beszélniük kelle-
ne, kivéve, ha valóban van mit mondaniuk. Szorongása legyőzésének egyik
módja az, ha beszél róla. Mondja el, milyen érzéseket keltett önben a csend,
aztán figyelmesen hallgassa meg a beteg válaszát.
Legyen tudatában annak, hogy érzései sokban eltérhetnek a szeretett lé-
nyéitől. Ön talán a mindennapi lét gyakorlati gondjaival birkózik, miközben a
beteg esetleg halálfélelmével és élete értelmével van elfoglalva. Bizonyos pon-
ton előfordulhat, hogy úgy érzi, végre megértett valamit a másik érzéseiből, s
ekkor hirtelen észreveszi, hogy a beteg hangulata radikálisan megváltozott és
ismét érthetetlen az ön számára. Ennek megvan a maga oka: egészen más dől-
Í8S
A gyógyító képzelet
gokat élnek át, s természetes, hogy ezekre az élményekre különbözőképpen
reagálnak.
Sok családban a szeretet és hűség próbakövének számít, hogy mindenki
ugyanúgy reagáljon az eseményekre. Feleségek hajlamosak úgy érezni, hogy
férjeik eltávolodnak tőlük. A gyermekek, mintha lázadnának, ha egészen
másképpen reagálnak valamilyen történésre, mint szüleik. Az a követelmény,
hogy mindenkit ugyanolyan „helyénvaló" érzéseknek kell eltölteniük, min-
dig kiment egy kapcsolatot, nagy hangulatingadozások idején azonban majd-
nem áthághatatlan akadályként tornyosul a kommunikáció előtt. Próbálja
meg elfogadni a különbségeket.
HOGYAN NYÚJTSUNK TÁMASZT A BETEGNEK ABBAN.
HOGY FELELŐSSÉGET VÁLLALJON GYÓGYULÁSÁÉRT ÉS
AKTÍVAN RÉSZT IS VEGYEN BENNE?
Minden rákbeteg családja vágyik rá, hogy olyan segítő és gondoskodó le-
gyen, amilyen csak lehet, és felelősséget is érez ezért. Ugyanakkor rendkívül
fontos, hogy a családtagok saját szükségleteiket is kielégítsék, miközben lehe-
tővé teszik, hogy a beteg felelősséget vállaljon saját egészségéért. Ahogy azt
már nyilván jól tudják, kezelésünk során abból az alaptételből indulunk ki,
hogy minden beteg aktívan részt tud venni saját felgyógyulásában. Ezért na-
gyon fontos, hogy a beteget felelősséggel bíró személyként, ne pedig meggon-
dolatlan gyermekként vagy áldozatként kezeljük.
Legyen támaszadó anélkül, hogy „babusgatná" a beteget
Mennyire legyen az ember támaszadó a rákban szenvedő szeretett lény-
nyel? A legjobb módszer az, ha anélkül tud támaszadó lenni, hogy „babusga-
tásba" menne át. Ha babusgatással reagál, akkor egy olyan szülő pozicióját
veszi fel, aki felelősséggel nem tartozó gyermekével beszél. Az ilyen szülő
nem hiszi, hogy gyermeke képes döntést hozni, s még az is elképzelhető,
hogy félrevezeti a gyermeket. Á következő párbeszéd az ilyen megközelítésre
hoz példát egy rákbeteggel kialakított kapcsolatban:
Beteg: Félek ettől a kezeléstől. Semmiképpen sem akarom. Nem hiszem,
hogy segíteni fog rajtam.
Babusgató válasz: Tudod, hogy meg kell próbálnod. Nem fog fájni. Jót
tesz. És erről többet nem is akarok beszélni.
A családi támaszrendszer
189
A kezelés nagyon könnyen fájdalmas is lehet. A babusgató válasz tehát fél-
evezeti és lefokozza a beteget. Azt hozza tudomására, hogy nem hiszünk ab-
ban, hogy életével meg tud birkózni úgy, ahogy az van.
* Ha akár a beteg, akár házastársa vagy bármely más családtag fél, fontos,
hogy felnőttek módjára megbeszéljék a dolgot, s nyíltan és realistán elismer-
jék az elképzelhető kockázatot, illetve az előforduló fájdalmat. A fent említett
beteg félelmeire a következőképpen lehetne megfelelően válaszolni:
Támaszadó válasz: Megértem félelmedet. Valamennyire én is tartok ettől a
gvógykezeléstől. Nem is igazán értem minden vonatkozását. De veled va-
gyok ebben a dologban, elkísérlek, és megpróbálok annyira a támaszod lenni,
amennyire csak tudok. Azt hiszem, fontos, hogy megpróbáld a kezelést, és
hogy éppen annyira bízzál pozitív kimenetelében, mint ahogy mi mindannyi-
an reménykedünk benne.
A babusgató helyett a támaszadó magatartás éppen ennyire fontos a rákos
gyerekekkel szemben is. Csak azért, mert egy gyerek beteg, még nem okvetle-
nül van szüksége arra, hogy kisbabaként kezeljék. Ráadásul a gyerekek elég
gyakran a felnőtteknél hatásosabban boldogulnak érzelmeikkel, mivel azok
még közelebb vannak a felszínhez, s mert kevésbé valószínű, hogy a gyerekek
elítéljék magukat azért, amit éreznek. Ha nem dédelgetjük őket, ezzel azt hoz-
zuk tudomásukra, hogy elismerjük saját erőforrásaikat. Ha tehát egy gyerek
fél az előtte álló gyógykezeléstől, a következőképpen lehet vele erről elbeszél-
getni;
Támaszadó válasz: Igen, lehet, hogy fájni fog, és ijesztő is egy kicsit. De
ilyenfajta gyógykezelésre van szükséged ahhoz, hogy jobban legyél, s én ve-
led maradok mindvégig.
Az üzenet utolsó része, az, hogy „veled leszek", döntő. A szép szavak ke-
vesebbet segítenek, mint az, hogy függetlenül az életkortól, együtt van a sze-
retett lénnyel.
Legyen támaszadó anélkül, hogy megpróbálná megmenteni a beteget
A rákos beteg babusgatásával kapcsolatos másik probléma az, hogyan le-
het az ember támaszadó anélkül, hogy megpróbálná „megmenteni" a beteget.
Az úgynevezett megmentő szerepről, amelyet az ember öntudatlanul ölt ma-
gara, dr. Eric Berne, a tranzakcionális analízis megteremtője írt elméletében,
dr. Claude Steiner pedig továbbfejlesztette Games Alcoholics Play (Az alkoho-
*isták játszotta játékok) és Scripts People Live (A forgatókönyvek, melyek sze-
*z emberek élnek) című könyveiben. Akkor valószínű, hogy magunkra
ö’tjük ezt a szerepet, ha gyenge, tehetetlen, erőtlen emberekkel van dolgunk.
190
A gyógyító képzelet
akik nem képesek arra, hogy maguk irányítsák életüket. Amikor az ember
„megment" valakit, látszólag segít rajta, valójában azonban megerősíti gyen,
geségét és tehetetlenségét.
A rákbetegek családja könnyen csúszik ebbe a megmentő szerepcsapdába
szeretteivel, mivel a betegek gyakran veszik föl az áldozat pozícióját, mond-
ván: „Tehetetlen és csüggedt vagyok. Próbálj meg segíteni rajtam." A „meg-
mentő" állása a következő: „Tehetetlen és reményt vesztett vagy. Én azonban
megpróbálok segíteni rajtad." Más alkalmakkor a megmentő esetleg a vádló
szerepét ölti magára: „Tehetetlen és csüggedt vagy, és ez a te hibád."
Steiner az ilyen interakciókat „megmentő játéknak" nevezte. Ebben a já-
tékban a résztvevők a majdnem végtelenségig folytathatják a szerepcserét.
Aki tudja, hogyan kell az egyik szerepet játszani, tudja azt is, hogyan kell a
többit eljátszani. A gond itt is csak az, mint a legtöbb lelki játszma esetén,
hogy a játék romboló. Az áldozatnak nagy árat kell fizetnie. Megfosztódik at-
tól az erőtől, amely segítene megoldani problémáit, illetve passzív pozícióban
marad.
A mi szempontunkból semmi sem árthat ennél jobban a beteg azon szük-
ségletének, hogy maga vegye kezébe saját egészségét. Az interakció esetleg
azzal kezdődik, hogy a beteg fájdalomról, energiahiányról és arról panaszko-
dik, hogy képtelen normális tevékenységbe fogni. A megmentő ekkor valószí-
nűleg megpróbál segíteni, bizonyos dolgokat megtesz a betegért, s megmenti
attól, hogy saját maga gondoskodjon magáról. Ételt, italt hoz a betegnek még
akkor is, ha az képes is megszerezni magának ezeket a dolgokat. Tanácsözön-
nel látja el a beteget (amelyet az rendszerint visszautasít), és esetleg olyan kel-
lemetlen feladatokat is elvégez, amelyekre nem is kérték.
A megmentő szeretettelinek és gondoskodónak tűnhet, azonban jelentő-
sen hozzájárul ahhoz, hogy a beteg mind testileg, mind lelkileg tehetetlenné
váljon. Elképzelhető, hogy a beteg végül is dühbe gurul, és megneheztel ma-
nipulálása miatt. Ráadásul a megmentő, aki megtagadta magától saját szük-
ségletei kielégítését, míg a betegéivel foglalkozott, esetleg ellenséges érzel-
mekkel kezd el viseltetni a beteg iránt, majd bűntudatot érez dühe miatt. Vilá-
gos, hogy senkinek sincs hasznára az ilyen interakció.
Az is ártalmas, ha az ember olyan más családi problémától is meg akarja
óvni a beteget, mint például az, hogy a gyereknek nehézségei vannak az isko-
lában. Ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy a betegnek „már úgyis annyi
baja van", ezzel pontosan akkor szigeteli el családjától, amikor a legfontosabb
azt éreznie, hogy elkötelezi magát az életnek és részt vesz benne. A közelség
érzése abból ered, ha megosztjuk egymással érzéseinket. Mihelyt visszafojt'
juk őket, a közelség kezd elveszni.
A beteg is felöltheti a megmentő szerepet, a leggyakrabban azáltal, h3
„megóvja" családja tagjait attól, hogy kifejezze félelmeit és szorongásait. Eb-
ben a folyamatban a beteg rendkívül elszigetelődik családjától. Ahelyett'
A családi támaszrendszer
191
hogy megóvná családját, tulajdonképpen kizárja őket, és azt hozza szerettei
tudtára, hogy nincs bizalma irántuk. Ha az embert „megóvják" érzéseitől,
nincs lehetősége átélni és megoldani azokat. Ennek eredményeképpen a csa-
ládtagoknak jóval a beteg halála vagy felgyógyulása után is sokáig maradhat-
nak megoldatlan érzéseik.
Éppen úgy, ahogy a családnak nem szabad megpróbálnia megkímélnie a
beteget a mindennapi családi élet örömeitől és fájdalmaitól, a betegnek sem
szabad megóvnia családját a fájdalmas érzésektől. Hosszú távon mindenki
lelki egészsége javul, ha nyíltan foglalkoznak a problémákkal, illetve oldják
meg azokat.
Megmentés helyett segítsünk
Könnyű elképzelni, hogy indul be a megmentés-játék egy rákbeteg és há-
zastársa között. Kultúránk arra kondicionál bennünket, hogy úgy tartsuk, az
egymást szerető emberek a betegségre akkor válaszolnak helyesen, ha min-
dent átvállalnak a betegtől, mindent megtesznek neki, s odáig mennek a segí-
tésben, hogy a betegnek semmit sem kell csinálnia. Emiatt a beteg egyáltalán
nem érez felelősséget saját jólléte iránt. A dolog kulcsa az, hogy segítsünk,
ahelyett, hogy agyonnyomnánk a beteget. Néha azonban nagyon keskeny a
választóvonal a kettő között. A döntő tényező a segítésben az olyasmi, amit az
ember azért akar tenni, mert az jó érzéssel tölti el, nem pedig azért, amit a
megsegítettél vár. Mindahányszor azon kapja magát, hogy neheztel vagy dü-
hös a betegre, biztos lehet benne, hogy valamit azért tett, mert elvárás élt ön-
ben arról, hogy a másik félnek hogyan kell reagálnia. Ez a szokás esetleg na-
gyon mélyen beleivódott önbe. Hogy szakíthasson vele, nagy gonddal kell fi-
gyelnie érzéseire.
Steiner megad három másik fogódzót is, amelyek segítenek azonosítani a
megmentő viselkedést. Megmenteni igyekszik valakit, ha:
1. Valami olyasmit csinál valaki érdekében, amit nem akar, anélkül hogy
közölné, nem szereti azt csinálni.
2. Elkezd segíteni valakinek, és rájön, hogy önre maradt a feladat nagyja.
3. Következetesen nem hozza az emberek tudomására, hogy ön mit akar.
Ha ezt megteszi, az persze még nem jelenti azt, hogy mindig meg is
kapja, amit akar. Ha azonban nem fejezi ki nyíltan szükségleteit, ezzel
meggátolja a többieket abban, hogy válaszoljanak rájuk.
. ^a azon kapja magát, hogy segítség helyett megmenteni igyekszik valakit,
Nsson eszébe, hogy a beteg élete függhet attól, felhasználja-e saját erőforrása-
“ Vagy sem.
192
A gyógyító képzelet
AZ EGÉSZSÉGET JUTALMAZZUK A BETEGSÉG HELYETT
Akármilyen fontos is az egészség visszaszerzésében az, hogy a beteg saját
kezébe vegye élete irányítását, nem szokatlan, hogy házastársa és barátai ön.
tudatlanul a betegséget jutalmazzák. A család gyakran nagyon szeretettel!, tá-
mogató és gondoskodó, amikor a beteg gyenge és tehetetlen. Mihelyt azonban
visszanyeri egészségét, ezek a jutalmak elkezdenek megszűnni.
Okvetlenül szükséges, hogy a házastárs, a családtagok és a barátok arra
biztassák a beteget, tegyen meg minden tóle telhetőt, és önállóságáért, ne pe-
dig gyengeségéért adjanak neki szeretetet, támaszt és melegséget. Ha az
összes jutalom forrása a beteg gyengesége, akkor érdekében áll a betegség, és
kevésbé törekszik arra, hogy újra jól legyen.
A betegség jutalmazása az egészség helyett akkor fordul elő a legnagyobb
valószínűséggel, amikor a családtagok következetesen alárendelik saját szük-
ségleteiket a betegéinek. Az olyan légkör, amelyben mindenki szükségletei
fontosak, nemcsak a betegéi, arra bátorítja a beteget, hogy saját erőforrásait is
felhasználja egészsége visszaszerzéséért.
A következő javaslatok segíthetnek önnek az egészség jutalmazásában;
1. Bátorítsa a beteg saját maga ápolására tett erőfeszítéseit. Sok családtag
rohan, és mindent átvállal a betegtől. Eközben tulajdonképpen meg-
fosztja attól a lehetőségtől, hogy ellássa saját magát. Rendszerint ezt
olyan megjegyzések kísérik, mint „Beteg vagy, nem szabadna fennlen-
ned és ennyit mozognod. Majd én megcsinálom." Ez egyszerűen meg-
erősíti a betegséget. Meg kell engedni, hogy a beteg megcsináljon ma-
gának bizonyos dolgokat, a családtagoknak pedig a szeretett lény ere-
jét kell dicsérniük. „Csodálatosnak tartom, ahogy gondoskodsz ma-
gadról.", vagy „Tényleg nagyon örülünk, amikor velünk vagy, és részt
veszel a családi életben ".
2. Mondja meg a betegnek, ha jobban néz ki. Az ember néha annyira tu-
datában van a betegségnek, hogy nem jegyzi meg, ha a betegen a javu-
lás jelei észlelhetőek. Bizonyosodjon meg arról, hogy megfigyeli a ja-
vulás jeleit, és el is mondja a szeretett lénynek, mennyire örül azoknak.
3. Legyen együtt a beteggel a rákkal nem összefüggő tevékenységekben
is. Néha úgy tűnhet, hogy csak betegségre irányuló tevékenységek lé-
teznek, mint például a következő orvosi vizsgálatra várás, a gyógyke-
zelés, a gyógyszerek beszerzése vagy a megbirkózás a testi nehézsé-
gekből adódó korlátozottsággal. De ha az életre és az egészségre akar
hangsúlyt fektetni, fontos, hogy arra is szakítson időt, hogy élvezetes
dolgokat műveljenek a beteggel együtt. Ha valakinek rákja van, az
még nem jelenti azt, hogy többet már nem érezheti jól magát.
A családi támaszrendszer
193
Éppen ellenkezőleg: minél élvezetesebb egy rákbeteg élete, annál in-
kább hajlandó energiákat fektetni az életben maradásba.
4 Akkor is töltsön a beteggel időt, amikor az kezd jobban lenni. Mint
ahogy azt már említettük, sok család csak addig nyújt támaszt és szen-
tel figyelmet a betegnek, ameddig az beteg, és figyelmen kívül hagyja,
mihelyt jobban kezd lenni. Minthogy mindannyian szeretjük a figyel-
mességet, ez azt jelenti, hogy csak akkor kapunk jutalmat, amikor be-
tegek vagyunk, és egyből elveszítjük, amikor jobban leszünk. Ezért bi-
zonyosodjon meg arról, hogy felgyógyulása teljes időtartama alatt fo-
lyamatosan figyel a betegre és támaszt nyújt neki.
Hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban az egészséget jutalmazza, és
hogy elkerülje a beteg „megmentését", minden családtagnak oda kell figyel-
nie saját érzelmi szükségleteire is. Nem kétséges, hogy ez nagyon nehéz, min-
denesetre ellentétes a társadalom által a betegségre adott válaszként bátorított
„önzetlen" szereppel. De ha feladja szükségleteit, hogy valaki máséit elégít-
hesse ki, az végső soron csak neheztelést és dühöt szül. Esetleg nincs tisztában
azzal, vagy nem is akar tudni róla, hogy ilyen érzéseket táplál magában. Egy
házastárs például gyakran keményen megszidja a gyerekeket, amikor azok
arról panaszkodnak, hogy a szülő betegsége miatt meg kell változtatniuk éle-
tüket. Ennek a keménységnek azonban egy része abból fakad, hogy a házas-
társ megpróbál nem szembenézni saját csalódottságával és neheztelésével.
Sok család elsőbbséget biztosít a beteg szükségleteinek, mivel esetleg ön-
tudatlanul arra számít, hogy úgyis meg fog hálni. Ilyen megjegyzésekből de-
rül ki ez az elvárás: „Lehet, hogy ezek az utolsó, vele töltött hónapok, úgy-
hogy biztos akarok lenni abban, hogy minden tökéletes." Ennek a viselkedés-
módnak két komoly következménye van: a neheztelés és hogy a negatív elvá-
rásokat közvetít. Mint ahogy azt már mondtuk, a család végül is neheztelni
kezd a szükségtelen önfeláldozás miatt, a beteg pedig azért, mivel a család
önfeláldozásáért hálát követel. A családnak azon képessége, hogy normális
módon érdeklődjön a beteg iránt anélkül, hogy teljesen alárendelné magát ne-
ki, mindegyikük részéről csökkenti a neheztelést.
Ráadásul a család önfeláldozása azt a hitet közvetíti, hogy a beteg meg fog
halni. Ha elhalasztják a fontos dolgok megbeszélését, a hosszú távú tervezést,
Vagy ha elkerülik egy ismerős vagy rokon súlyos betegségére vagy halálára
tctt utalásokat, az szintén azt közvetíti, hogy a beteg halálára számítanak.
Amit elkerül az ember, attól általában fél. Elhallgatással is kifejezheti tehát a
család azt, hogy mire számít. S mivel az elvárások nagyon fontos szerepet ját-
s?anak a rák vagy más betegségek kimenetelében, a család negatív beállítódá-
sa komolyan rombolja a betegnek a remény megőrzésére irányuló képességé-
194
A gyógyító képzelet
Ezért lényeges a beteget úgy kezelni, mintha arra számítanánk, hogy é]ni
fog. A családnak nem azt kell hinnie, hogy a beteg fel fog épülni, csak hogy
felépülhet.
A család - akár nyíltan, akár árnyaltabban— más meggyőződéseit is közvetít,
heti a betegnek a kezelés megítélésére, illetve az egészségügyi munkacsoport
hozzáértésére vonatkozóan. Mivel a beteg hite a gyógykezelés hatékonyságában
és bizalma orvosaiban fontos szerepet játszik felgyógyulásában, önnek esetleg fe.
lül kell vizsgálnia saját elvárásait, és meg kell változtatnia meggyőződéseit, hogy
azok támaszadók legyenek. Ön része a beteg „támaszrendszerének", ezért fontos,
hogy az egészséget és a felgyógyulást támassza alá.
A család számára az az ideális, ha meg van győződve arról, hogy a beteg
újra jól lehet, és hogy a gyógykezelés erős, hatásos szövetséges. Tisztában va-
gyunk azzal, hogy sokat várunk el a családtól, hiszen a beteget is, családját is
arra programozta be a társadalom, hogy a rák egyenlő a halállal. De az ön
meggyőződése rendkívül sokat számít.
A HOSSZAS BETEGSÉG KÖVETELMÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSE
Az olyan javaslatainkat, mint amelyeket a világos és becsületes kommuni-
káció kialakítására, illetve arra tettünk, hogyan kerüljük el, hogy csak a beteg
szükségleteit elégítsük ki, a rákbeteggel hosszú hónapokon vagy éveken ke-
resztül tartó együttélés élményére alapoztuk. Aki nem teljesen nyílt kommu-
nikációt folytat, vagy ha állandóan megpróbálja megmenteni a beteget, annak
azzal kell fizetnie, hogy hamis szerepet játszva kell élnie az életét. Hatalmas
energiaveszteséggel jár, ha megkísérli a pozitív cselekvést akkor, amikor nem
hisz benne. Ha nem becsületes, amikor a betegségbe való visszaesésről vagy a
halál lehetőségéről van szó, távolságot és félszegséget teremt a beteggel kiala-
kított kapcsolatában.
A becsületesség hiánya a családtagok egészségi állapotában is visszatük-
röződik. A hosszú és életveszélyes betegségből fakadó stressz az ön egész-
ségét is fenyegetheti, hacsak nem szembesül nyíltan a problémáival. Termé-
szetesen az őszinteség is fájdalommal jár, tapasztalataink szerint azonban ki-
sebbel, mint az abból az elkerülhetetlen távolságból és elszigeteletségből szár-
mazó fájdalom, amely akkor érezteti hatását, ha az ember nem lehet saját
maga.
Kapcsolatuk intenzitásából és saját szükségleteikből fakadóan a családta-
gok számára az is nehéz lehet, hogy mindazon érzelmi támaszt nyújtsák,
amelyre a betegnek szüksége van. Nem létezik azonban olyan szabály, amely
a közvetlen családra szűkítené le a meleg és támaszadó kapcsolatok köret-
Sok beteg látja hasznát annak, ha a családján kívül is köt barátságokat vagy
alakít ki kapcsolatokat olyanokkal, akik megadják nekik azt az elismerést 4
támaszt, amelyre szükségük van.
A családi támaszrendszer
195
betegnek a családon kívül esők köre felé való kinyúlását nem szabad a csa-
lád kudarcának jeleként felfogni. Nem reális elvárni, hogy a beteg összes ér-
zelmi szükségletét a család tagjai elégítsék ki, miközben még a sajátjaikra is
figyelmet fordítanak.
Mind a betegnek, mind a család tagjainak hasznos lehet időnként pszicho-
lógiai tanácsadásra menni. így könnyebben megoldhatják nehézségeiket, il-
letve támaszt találhatnak a szükségleteik kielégítéséhez vezető úton egy
olyan helyzetben, amely mindenkiben bűntudatot ébreszthet. Sok onkológiai
osztályon működik család terápiás szolgálat a gyógykezelési programon be-
lül. Egyre több pszichológust, pszichoterapeutát és támaszadót képeznek ki a
rákbetegeknek és családjuknak nyújtott tanácsadásra, s a legtöbb vallásos kö-
zösségben van szakavatott lelkész vagy terapeuta.
A családterápia gyakran hasznos a nyílt kommunikáció és az olyan biz-
tonságos légkör kialakítása szempontjából, amelyben szorongást keltő kérdé-
sekkel is szembesülni lehet. Abban is segíthet, hogy a beteg néhány olyan té-
nyezőt is feldolgozzon, melyek eredetileg hozzájárultak a rákra való fogé-
konyságukhoz.
A hosszú betegség okozta majdnem elkerülhetetlen anyagi tehertétel a
másik olyan terület, amely megköveteli a nyíltságot és az őszinteséget. Ez ti-
pikusan az a kérdés, amely miatt a családtagok bűntudatot éreznek, ha saját
szükségleteik kielégítésére is pénzt költenek. A társadalom arra nevel ben-
nünket, hogy a napi kiadások után fennmaradó pénzt a beteg szükségleteire
kell félretenni. A beteg azonban szintén bűntudatot érez, mivel elsősorban be-
tegsége hozta családját ilyen megerőltető anyagi helyzetbe.
A család is, a beteg is eltúlozza ezeket az érzéseket, amikor azt hiszik,
hogy a halál elkerülhetetlen. A család gyakran pénzköltésre bíztatja a beteget,
miközben ő esetleg úgy érzi, hogy mindez a kiadás csak „pénzpocsékolás", s
e« a pénzt a család többi tagjára kellene fordítani, hiszen „előttük az élet".
Kevés család számára könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt mindenki szük-
ségleteinek kielégítésében. Éhhez alkotó problémamegoldó gondolkodásra és
nyílt megbeszélésre van szükség.
A TANULÁS ÉS A SZEMÉLYISÉG KIBONTAKOZTATÁSA
Annak ellenére, hogy igen komoly problémákkal találja magát szemben,
ha hajlandó nyíltan és őszintén szembenézni a szeretett lény életét fenyegető
„ te8séggel, ez a tapasztalat az ön személyes fejlődéséhez is hozzájárulhat,
k betegünk és családtagjaik beszámoltak arról, hogy a betegség alatt kiala-
kommunikáció nagyobb közelséghez és viszonyuk elmélyüléséhez ve-
196 A gyógyító képzelet
A szeretett lény halálának lehetőségével való szembenézésnek másik, gya
kori következménye az, hogy az ember megérti saját, halállal kapcsolatos ér
zéseit is. Ha már egyszer közvetetten szembesült a halállal, rájön, többé mát
nem retteg tőle ugyanúgy.
Már a korábbi fejezetekben is megfigyelhettük, hogy bizonyos betegé
akik szembenéztek a rákkal, és megtanulták befolyásolni betegségük menetét
a betegség előttinél nagyobb lelkierőt fejlesztettek ki magukban, azt az érzést
hogy „még a jónál is jobban vannak". Ugyanez áll családjaikra is. Azok, akik
őszintén és nyíltan szembenéznek a rákkal, szintén „a jónál is jobban fogják
magukat érezni". Akár felépül a beteg, akár nem, a családtagok olyan lelki
erőt fejleszthetnek ki, amely elkíséri őket életük hátralévő részében.
197
A könyvben leggyakrabban előforduló
idegen kifejezések
A HOLISZTIKUS orvoslás az embert fizikai-pszichés-tudati egységében
szemléli, az egészség fenntartását segíti, az egész ember gyógyítását vállalja
—- vagyis a beteget gyógyítja, nem a begetséget. Agörög eredetű „holisztikus"
szóban éppúgy benne van az egész fogalma, ahogyan a magyar nyelv is
EGÉSZ-ségnek nevezi azt az állapotot, amikor az ember nem beteg.
A BIO FEEDBACK (angol: bio-visszacsatolás) a modern technika eszköze-
ivel kimutathatóvá és mérhetővé teszi a szervezetben végbemenő fizikai és
tudati változásokat.
A HÍL1NG (angol: healing — gyógyítás) a gyógyító és a beteg közötti ener-
giaátvitel a beteg test közvetlen érintésével vagy anélkül, vagyis a betegség
következtében megváltozott bioenergiák befolyásolása.
A KEMOTERÁPIA kémiai úton előállított gyógyszerekkel folytatott keze-
lés. A kemoterápiás szerek a károsító tényezők növekedését és szaporodását
gátolják, illetve elpusztításukra törekszenek.
Daganatos betegségek esetén a daganatos sejtek és szövetek pusztítását céloz-
zák. Mivel hatásuk nem szelektív, gyakran káros mellékhatásokat idéznek
elő.
A RELAXÁCIÓ teljes ellazulást, feszültségoldást jelent fiziológia és pszi-
chés értelemben. A relaxált állapot különböző technikákkal érhető el (pl. auto-
gén tréning, progresszív relaxáció), de a relaxáció általános fogalma ezek
egyikével sem azonosítható.
Az IMAGINÁCIÓ (latin: IMAGO— lenyomat) olyan pszichológia gyakor-
lat, amelynek során szándékosan összerendezett, képzelet alkotta képek soro-
zatával segítik a gyógyulást.
Bibliográfia
A kövér betűvel szedett címek a laikusok számára különösen érdekesek
Abse, D. W.; Wilkins, M. M.; Krischner, G.; Weston, D. L.; Brown, R. S.; and
Buxton, W. D. Self-frustration, nighttime smoking, and lung cancer. Psu
chosomatic Medicine, 1972,34, 395. 3
Abse, D. W.; Wilkins, M. M.; VandeCastle, R. L„ Buxton, W. D.; Demars, J. R;
rown, R. S.; and Kirschner, L. G. Personality and behavioral characteris-
tics of lung cancer patients. Journal of Psychosomatic Research, 1974,18,101-
Achterberg, J.; Simonion, O. C.; and Simonton, S. Stress, Psyhological Factors,
and Cancer. Fort Worth: New Medicine Press, 1976.
Ader, R., and Cohen, N. Behaciorally conditioned immunosuppression. Psy-
chosomatic Medicine, 1975,37,333-40.
Ahlborg, B., Leukocytes in blood during prolonged physical exercise. Forsvar-
smedicin. 1967, 3,36
Ahlborg, B., and Ahlborg, G. Exercise leukocytosis with and without beta-
adrenergic blockage. ActaMed. Scand., 1970, 187, 241-46.
Amkraut, A. A., and Solomon, G. F. Stress and murine sarcoma virus-
(moloney-) induced tumors. Cabcer Research, July 1972, 32, 1428-33.
From the symbolic stimuius to the pathopysioiogical response: Immuné
mechanisms. International Journal of Psychiatry in Medicine, 1975, 5(4), 541-
63.
Amkraut, A. A.; Solomon, G. F.; Kasper R; and Purdue, A. Stress and hor-
monal intervention in the graft-versus-host response. In B. P. Jankovic and
K. Isakovic (Eds.), Microenvironmental aspects of immunity. New York:
Plenum Publishing Corporation, 1973, 667-74.
Anand, B. K., Ohhina, G. S.; and Singh, B. Somé aspects of electro-encephalo-
1964^13 St^'eS *n £leciroencephalography Clinical Neurophysiology,
Andervont, H. B. Influence of environment on mammary cancer in mice-
National Cancer Institue, 1944, 4, 579-81.
Anng, C. D. Breast cancer revisited, JAMA, 1975, 232(7), 742-44.
Bacon, C. L., Rennecker, R.; and Cutler, M. A. Psychosomatic survey of cancer
of the breast. Psychosomatic Medicine,1952, 14, 453-60.
Bahnson, C. B.; Basic epistemological considerations regarding psychoso-
matic processcs and their application to current psychophysiologica'
cancer research. Paper presented at the First International Congress of
Higher Nervous Activity, Milán, 1968.
Bibliográfia
199
__Psychophysiological complementarity in malig'nancies: Pást work and fű-
mre vistas. Paper presented at the Second Conference on Psyhophysiologi-
cai Aspects of Cancer, New York, May 1968.
—Second conference on psychophysiological aspects of cancer. Annals of the
pjew York Academy of Sciences, 1969,164,307-634.
__The psychological aspects of cancer. Paper presented at the American
Cancer Societ/s Thirteenth Science Writer's Seminar, 1971.
Bahnson, C. B., and Bahnson, M. B. Cancer as an alternative to psychosis: A
theoretical model of somatic and psychologic regression. In D. M. Kissen
and L. L. LeShan (Eds.), Psychosomaticaspects of neoplastic disease. Philadel-
phia: J. B. Lippincott Company, 1964, 184-202.
—Denial and repression of primitve impulses and of disturbing emotions in
patients with malignant neoplasms. In D. M. Kissen, and L. L. LeShan
(Eds.), Psychosomatic aspects of neoplastic desease. Philadelphia: J. B. Lip-
pincott Company, 1964, 42-62.
—Role of ego defenses: Denial and repression in the etiology of malignant
neoplasm. Annals of the New York Academy of Sciences. 1966,125, 827-45.
Bahnson, M. B., and Bahnson, C. B. Ego defenses in cancer patients. Annals of
the New York Academy of Sciences, 1969,164, 546-99.
Balitsky, K. P; Kapshuk, A. P. and Tsapenko, V. F. Somé electrophysiological
peculiarities of the nervous system in malignant growth. Annals ofthe New
York Academy of Sciences, 1969,164,520-25.
Baltrusch, H. J. F. Results of clinical-psychosomatic cancer research. Psychoso-
matic Medicine (Solothurn), 1975, 5, 175-208.
Bard, M., and Sutherland, A. M. Psychological impact of cancer and its treat-
ment: IV. Adaptation to radical mastectomy. Cancer, July-August 1955, 8,
656-72.
Barrios, A. A. Hypnotherapy: A reappraisal. Psychotherapy: Theory, Research,
and Practice, 1970, 7(1), 2-7.
Bathrop, R. W. Depressed lymphocyte function after bereavement. Láncét,
April 16,1977, 834-36.
Beary, J. F., and Bensőn, H. A. simple psychophysiologic technique which eli-
cits the hypometabolic changes of the relaxation response. Psychosomatic
Medicine, March-April 1974,115.
Beecher, H. K.The powerful placebo. JAMA, 1955, 159, 1602-1606.
Behavioral factors associatcd with etiology of physical disease. In C. B. Bahn-
SOn (Ed.), American Journaíof Public Health, 1974, 64, 1034-55.
ennette, C. Psychic and cellular aspects of isolation and identity impairment
ln cancer: A dialectic of alienation. Annals of the New York Academy of
B Sciences, 1969, 164, 352-64.
ns°n, H. Your innate asset fór combating stress. Harvard Business Review,
1974,52, 49-60.
200
A gyógyító képzelet
— The relaxation response. New York: William Morrow & Company, 1975.
Bensőn, H.; Beary, F.; and Carol, M P. The relaxation response. Psychiatry, Feb-
ruary 1974, 37.
Bensőn, H., and Epstein, M. D. The placebo effect' A neglected asset in the carc
of patients. /AMA, 1975,12,1225-26.
Bensőn, H.; Rosner, B. A.; Marzetts, B. A.; and Klemchuk, H. Decreased blood
pressure in pharmacologically treated hypertensive patients who regu-
larly elicited the relaxation response. The Láncét, February 23,1974, 289.
Bemard, C Experimental medietne 1865.
Bemard, C. [An introduction to the study of experimental medicine] (H. C. Creen,
trans.). New York: Dover, 7957.
Bittner, J. J Differences observed in tumor incidence of albínó strain of mice
following change in diet. American Journal of Cancer, 1935, 25, 791-96.
Blumberg, E. M. Results of psychological testing of cancer patients. In J. A.
Gengerelli and F. J. Kirkner (Eds.), Psychological Variables in Humán Cancer.
Berkeley and Los Angeles: University of California Press, 1954, 30-61.
Blumberg, E M.; West, P. M.; and Ellis, F. W. A possible relationship between
psychological factors and humán cancer. Psychosomatic Medicine, 1954,
16(4), 276-86.
—MMPI findings in humán cancer. Basic Reading on the MMPI in Psychology
and Medicine. Minneapolis: Minnesota University Press, 1956, 452-60.
Bólén, J. S. Meditation and psychotherapy in the treatment of cancer. Psychic,
July-August 1973,19-22.
Booth, C. General and organic object relationships in cancer Annals of the New
York Academy of Sciences, 1969, 764, 568-77.
Brooks, J. Transcendental meditation and its potential role in clinical medi-
cine. Synapse (School of Medicine, Wayne State University), December 7,
1973, 1(3).
Brown, B. New mind, new body. New York: Harper & Row, 1975.
Brown, F. The relationship between cancer and personality. Annals of the New
York Academy of Sciences, 1966, 125, 865-73.
Brown, J. H.; Varsamis, M. B.; Toews, J.; and Shane, M. Psychiatry and on-
cology: A review. Canadian Psychiatric Association Journal, 1974, 19(2), 219-
22.
Buccola, V. A., and Stone, W. J. Effects of jogging and cycling programs on
physiological and personality variables in aged mén. Research Quartcrly,
May 1975, 46(2), 134-39.
Bulkley, L. D. Relation of diet to cancer. Med. Rec., 1914, 86, 699-702.
Burnet, E M. The concept of immunological surveillance. Prog. Exp. Tumor Re-
search, 1970, 13,1027.
Burrows, J. A practical essay on cancer. London, 1783.
Butler, B. The use of hypnosis ín the case of cancer patients. Cancer, 1954, 7,1-
Bibliográfia
201
Cannon, VV. B. Bodily changes in pain, hunger, fear, and ragé (2nd ed.). New
York: Appleton-Century, 1934.
Cardon, P. V., Jr., and Mueller, P. S. A possible mechanism: Psychogenic fát
rriobilization. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125, 924-27.
Cassel, J. An epidemiological perspective of psychosocial factors in disease
etiology. American Journal of Public Health, 1974, 64, 1040-43.
Chesser, E. S., and Andersen, J. L. Trea tment of breast cancer: Doctor/patient
communication and psychosocial implications. Proceedings of the Royal
Society of Medicine, 1975,68(12), 793-95.
Chigbuh, A. E. Role of psychosomatic factors in the genesis of cancer. Rivista
Internazionale di Psicologia e Ipnosi, 1975, 16(3), 289-95.
Cobb. B A social-psychological study of the cancer patient. Cancer, 1954,1-14.
Collingwood, T. R. The effects of physical training upon behavior and self-
attitudes. Journal of Clinical Psychology, October 1972, 28(4), 583-85.
Collingwood, T. R., and Willett, L. The effects of physical training upon self-
concept and body attitűdé. Journal of Clinical Psychology, July 1971, 27(3),
411-12
Coppen, A. J., and Metcalf, M. Cancer and extraversion. In D. M. Kissen and
L. L. LeShan (Eds), Psychosomatic aspects of neoplastic disease. Philadelphia
and Montreal: J. B. Lippincott Company, 1964, 30-34.
Crile, G., Jr. What every woman should knotv about the breast cancer con-
troversy. New York: Macmillan, 1973.
Cullen, J. W.; Fox, B. H.; and Isom, R. N. (Eds.). Cancer: The behavioral dimen-
sions. New York: Raven Press, 1976.
Cutler, E. Diet on cancer. Albany Medical Annals, 1887.
Cutler, M. The natúré of the cancer process in relation to a possible psychoso-
matic influence. in J. A. Cengerelli and F. J. Kirkner (Eds.), Psychological
variables in humán cancer. Berkeley and Los Angeles: University of Cal-
ifornia Press, 1954,1-16.
Doloman G. E Emotions, stress, the central nervous syste'm, and immunity.
Ann. N. Y. Acad. Sci., 1969, 164(2), 335-43.
Dorn, Fi. F. Cancer and the marital status. Humán Biology, 1943, 15, 73-79.
Punbar, F. Emotions and bodily changes: A survey of literature-psychosomatic inter-
relationships 1910-1953 (4th ed.). New York: Columbia University Press,
1954.
P^erbroek, W. C. Hypotheses toward a unified field theory of humán be-
havior with clinical application to acne vulgáris. Perspectives in Biology
g Medicine, Winter 1973, 240-62.
ans/ E. A psychological study of cancer. New-York: Dodd, Mead & Com-
Pany, 1926.
202
A gyógyító képzelet
Everson, T. C., and Colé, W. H. Spontaneous regression of cancer. Philadelphia
1966, 7.
Ewing, J. Animál experimentations and cancer. Defense of research Pamphlet
4, American Medical Association, Chicago, 1911.
Feder, S. L. Psychological considerations in the care of patients with cancer.
Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125,1020-27.
Fisher, S., and Cleveland, S. E. Relationship of body image to site of cancer.
Psychosomatic Medicine, 1956, 18(4), 304-309.
Folkins, C. H. Effects of physical training on mood. Journal of Clinical Psychol-
ogy, 1976,32(2), 385-88.
Fox, B. H. Psychosocial epidemiology of cancer. In J. W. Culien, B. H. Fox, and
R. N. Isom (Eds.), Cancer: The behavior of dimertsions. New York: Raven
Press, 1976.
Fox, B. H., and Howell, M. A. Cancer risk among psychiatric patients. Inter-
national Journal of Epidemiology, 1974, 3, 207-208.
Fox, E. Sermon on the mount. New York: Hárper & Row, 1938.
Frankéi, A., and Murphy, J. Physical fitness and personality in alcoholism:
Canonical analysis of measures before and after treatment. Quarterly Jour-
nal Stud. Alc., 1974, 35,1272-78.
Friedman, M., and Rosenman, R. Type A behavior and your heart. New York:
Alfréd A. Knopf, 1974.
Friedman, S. B.; Glasgow, L. A.; and Ader, R. Psychosocial factors modifying
hőst resistance to experimental infections. Annals ofthe New York Academy
of Sciences, 1969, 164, 381-93.
Gálén, De tumoribus [About tumors].
Gary, V., and Guthrie, D. The effect of jogging on physical fitness and self-con-
cept in hospitalized alcoholics. Quarterly Journal Stu. Alc., 1972, 33, 1073-
78.
Gendron, D. Enquiries intő natúré, knowledge, and cure ofcancers. London, 1701.
Gengerelli, J. A., and Kirkner, F. J. (Eds.). Psychological variables in humán
cancer. Berkeley and Los Angeles: University of California Press, 1954.
Glade, P. R.; Zalvidar, N. M.; Mayer, L.; and Cahill, L. J. The role of cellular
immunity in neoplasia. Pediatric Research, 1976, 10, 517-22.
Glasser, R. The body is the hero. New York: Random House, 1976.
Gottschalk, L. A.; Kunkel, R.; Wohl, T. EL; Saenger, E. L.; and Winger, C. N-
Totál and hali body irradiation: Effect on cognitive and emotiona'
processes. Archives of General Psychiatry, November 1969, 21, 574-80.
Gottschalk, L. A.; Stone, W. M.; Gleser, G. C.; and lacono, J. M. Anxiety ano
plasma free acids (FAA). Life Sciences, 1969, 8(2), 61-69.
Green, E., and Green, A. Beyond Biofeedback. New York: Delacorte, 1977.
Bibliográfia
203
Green, E. E-, Green, A. M.; and Walters, E. D. Voluntary controi of internál
States: Psychological and physiological. Journal of Transpersonal Psychology,
1970, 2(1), 1-26.
__Biofeedback fór mind-body self-regulation: Healing and creativity. Paper
presented at The Varieties of Healing Experience, Cupertino, Califomia,
October 1971.
Greene, W. A., Jr. Psychological factors and reticuloendothelial disease: I. Pre-
liminary observations on a group of males with lypmhomas and
leukémia. Psychosomatic Medicine, 1954,16, 220-30.
__The psychosocial setting of the development of leukémia and lymphoma.
Annals ofthe New York Academy of Sciences, 1966,125, 794-801.
Greene, W. A., Jr., and Miller, G. Psychological factors and reticuloendothelial
disease: IV. Observation on a group of children and adolescents with
leukémia: An interpretation of disease development in terms of the
mother-child unit. Psychosomatic Medicine, 1958, 20,124—44.
Greene, W. A., Jr.; Young, L.; and Swisher, S. N. Psychological factors and ret-
iculoendothelial disease: II. Observations on a group of women with lym-
phomas and leukémia. Psychosomatic Medicine, 1956, 18, 284-303.
—Psychological and somatic variables associated with the development and
course of monozygotic twins discordant fór leukémia. Annals of the New
York Academy of Sciences, 1969,164, 394—408.
Greer, S., and Morris, T. Psychological attributes of women who develop
breast cancer. A controlled study. Journal of Psychosomatic Research, 1975,
19,147-53.
Grinker, R. R. Psychosomatic aspects ofthecancer problems. Annalsof the New
York Academy of Sciences, 1966,125, 876-82.
Grissom, J. J.; Weiner, B. J.; and Weiner, E. A. Psychological substrate of cancer.
Psychologie Medicale, 1976, 8(6), 879-90.
Grossarth-Maticek, R. Cancer and family structure. Familiendynamik, 1976,
21(4), 294-318.
Hagnell, O. The premorbid personality of persons who develop cancer in a
totál population investigated in 1947' and 1957. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1966, 125, 846-855.
Handley, W. S. A lecture on the natural cause of cancer. British Medical Journal,
1909, 1,582.
Harrower, M.; Thomas, C. B.; and Altman, A. Humán figure drawings in a
prospective study of six disorders: Hypertension, coronary heart disease,
n’alignant tumor, suicide, mentái iliness, and emotional disturbance. Jour-
nal of Nervous Mentái Disorders, 1975, 161,191-99.
”c‘dge, A. R. Hypnosis in cancer. British Journal of Hypnotism, 1960,12, 2-5.
204
A gyógyító képzelet
Hellison, D. R. Physical education and the self-attitude. Quest Monopgraph
January 1970, No. 13, 41-45.
Henderson, J. G. Denial and repression as factors in the delay of patients with
cancer presenting themselves to the physician. Annals of the New Yont
Academy of Sciences, 1966, 125, 856-64.
Hoffman, S.; Paschikis, K. E.; and Cantarow, A. Exercise, fatigue, and tumor
growth, Fed. Proc., March 1960,19(abs.), 396.
Hoffman, S. A.; Paschikis, K. R.; DeBiar, D. A.; Cantarow, A.; and Williams,!.
L. The influence of exercise on the growth of transplanted rat tumors.
Cancer Research, June 1962, 22, 597-99.
Holland, J. C. Psychological aspects of cancer. In J. F. Holland and E. Frei 111.
(Eds.), Cancer medicine. Philadelphia: Lea & Febiger, 1973.
Holmes, T. H., and Masuda, M. Life change and illness susceptibility. Paper pre-
sented as part of Symposium on Separation and Depression: Clinical and
Research Aspects, Chicago, December 1970.
Holmes, T. H. and Rahe, R. H. The social readjustment rating scale. Journal of
Psychosomatic Research, 1967, 11. 213-18.
Hueper, W. C. Environmental and occupational cancer. U.S. Public Health re-
port No. 1948, Suppl. 209, pp. 35-47, U.S. Government Printing Office,
Washington, D. C.
Hughes, C. H. The relations of nervous depression toward the development
of cancer. St. Louis Medicine and Surgery Journal, 1885.
Humphrey, J. H. Cited in review of L. L. LeShan’s book by P. B. Medawar, New
York Review of Books, June 9,1977, 24(10).
Hurlburt, K. Personal communivation, March 1975.
Hutschnecker, A. A. The will to live. New York: Thomas Y. Crowell Com-
pany, 1953.
Ismail, A. H., and Trachtman, L. E. Jogging the imagination. Psychology Today,
March 1973, 6(10), 78-82.
Jaffer, Frances. Any time now. Effie's Press, 1977.
Jones, A. D. Theoretical considerations concerning the influence of the Central
nervous System on cancerous growth. Annals of the New York Academy of
Sciences, 1966,125,946-51.
Josephy, H. Analysis of mortality and causes of death in a mentái hospital-
American Journal of Psychiatry, 1949, 106, 185-89.
Katz, J.; Gallagher, T.; Hellman, L_; Sachar E.; and Weiner, H. Psychoendocrim-
considerations in cancer of the breast. Annals of the New York Academy
Sciences, 1969, 164, 509-16.
Bibliográfia
205
Xavetsky, K. E. (Ed.). The neoplastic process and the nervous System. Kiev: The
State Medical Publishing House, 1958.
Kavetsky, R. E.; Turkevich, M. M.; and Balitsky, K. P. On the psychophysiologi-
cal mechanism of the organism's resistance to tumor growth. Annals of the
New York Academy of Sciences, 1966, 125, 933—45.
Kavetsky, R. E; Turkevich, N. M.; Akimova, R. H.; Khayetsky, I. K.; and
Matveichuf, Y. D. Induced carcinogenesis under various influences on the
hypothalamus. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969,164, 517-
19.
Kidd, J. G. Does the hőst react against his own cancer cells? Cancer Research,
1961,21, 1170.
Kissen, D. M. Lung cancer, inhalation and personality. In D. M. Kissen and L.
LeShan (Eds.), Psychosomatic aspects of neoplastic disease. Philadelphia: J. B.
Lippincott, 1963. 3-11.
—Personality characteristics in males conductive to lung cancer. British Jour-
nal of Medical Psychology. 1963, 36, 27.
—Relationshp between lung cancer, cigarette smoking, inhalation and per-
sonality and psychological factors in lung cancers. British Journal of Medical
Psychology. 1964, 37, 203-16.
—The significance of personality in lung cancer in mén. Annals of the New
York Academy of Sciences, 1966, 125,933-45.
— Psychosocial factors, personality, and lung cancer in mén aged 55-64.
British Journal of Medical Psychology, 1967, 40, 29.
Kissen, D. M.; Brown, R. I. F.; and Kissen, M. A. A further report on personal-
ity and psychological factors in lung cancer. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1969, 164, 535—45.
Kissen, D. M., and Eysenck, H. G. Personality in male lung cancer patients.
Journal of Psychosomatic Research, 1962, 6,123.
Kissen, D. M., and Rao, L. G. S. Steroid excretion patterns and personality in
lung cancer. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969, 164, 476-82.
Klein, É. Tumor-spécific transplantation antigens. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1969, 164, 344—51.
Klein, G. Immunological surveillance against neplasia. The Harvey Lectures,
1973-74. Series 69.
*''lopfer, B. Psychological variables in humán cancer. Journal of Projective Tech-
niques, 1957, 21, 331-40
ostrubala, T. Prescription fór stress: Running. Practical Psychology fór Physici-
ans, 1975, 2(10), 50-53.
°'val, S. J. Emotions as a cause of cancer: Eighteenth and nineteenth century
c°ntributions. Psychoanalytic Review, 1955, 42, 217-27.
206
A gyógyító képzelet
Kre, 1.; Kovarova, M.; Janicek, M.; and Hyzak. A. The effects of physical exer.
cise on the absolute blood basophil leukoeyte count. Acta Univ. Palacki
Olornuc Fac Med., 1973,66, 253-58.
LaBarba, R. C. Experimental and environmental factors in cancer. Psychoso-
matic Medicine, 1970, 32, 259.
LaBaw, A. L.; Holton, C.; Tewell, K.; and Eccles, D. The use of self-hypnosis by
children with cancer. The American Journal of Clinical Hypno.is, 1975, 17(4),
233-38.
Lappé, M. A., and Prehn, R. T. Immunologic surveillance at the macroscopic
level-nonselective elimination of premalignant skin papillomas. Cancer
Research, 1969, 29, 2374-80.
LeShan, L. L. A psychosomatic hypothesis concerning the etiology of Hodg-
kin's disease. Psychologic Report, 1957,3,365-75.
—Psychological States as factors in the development of malignant disease: A
critical review. Journal of the National Cancer Institute, 1959, 22,1-18.
— A basic psychological orientation apparently associated with malignant
disease. The Psychiatric Quarterly, 1961,35, 314.
—An emotional life history pattem associated with neoplastic disease. An-
nals of the New York Academy of Sciences, 1966,125, 780-93.
— You can fight fór your life. New York: M. Evans & Company, 1977.
LeShan, L. L., and Bassman, M. Somé observations on psychotheraphy with
patients with neoplastic disease. American Journal of Psychotherapy, 1958,
12, 723-34.
LeShan, L. L., and Worthington, R. E. Somé psychologic correlatives of neo-
plastic disease: Preliminary report. Journal of Clinical and Experimental Psy-
chopathology, 1955, 16, 281-88.
—Loss of cathexes as a common psychodynamic characteristic of cancer
patients: An attempt at statistical validation of a clinical hypothesis. Psy-
chologic Report, 1956, 2,183-93.
—Personality as a factor in the pathogenesis of cancer: A review of the litera-
ture. British Journal of Medical Psychology, 1956, 29, 49-56.
—Somé recurrent life history patterns observed in patients with malignant
disease. Journal of Nervous Mentái Disorders, 1956,124, 460-65.
Lewis, N. D. C. Research in dementia praecox. New York Committee fór Mentái
Hygiene, 1936.
Lombard, H. L., and Potter, E. A. Epidemiological aspects of cancer of the cer-
vix: Hereditary and environmental factors. Cancer, 1950, 3, 960-68.
Luk-yandnko, V. L. The conditioned reflex reguládon of immunological re-
sponses. Department of Physiology of the Higher Nervous Activity, Mos-
cow State University and Sukhumi Medical Biological Station, Ü.S.S.R-
Academy of Medical Sciences, June 1958.
Bibliográfia
207
j^acMilla*1' M. B. A note on LeShan and Worthington's "Personality as a fac-
tor in the pathogenesis of cancer." British Journal of Medical Psychology,
1957,30, 41.
Marcial, V. A. Socioeconomic aspects of the incidenceof cancer in Puerto Rico.
Annals of the New York Academy of Sciences, 1960, 84, 981.
Marmorston, J. Urinary hormoné metabolite levels in patients with cancer of
the breast, prostate, and lung. Annals of the New York Academy of Sciences,
1966,125,959-73.
Marmorston, J.; Geller, P. J.; and Weiner, J. M. Pretreatment urinary hormoné
patterns and survival in patients with breast cancer, prostate cancer, or
lung cancer. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969,164, 483-93.
Mason, J. W. Psychological stress and endocrine function. In E. J. Sachar (Ed.),
Topics in psychoendocrinology. New York: Grune & Stratton, 1975.
Mastrovito, R. C. Acute psychiatric problems and the use of psychotropic
medications in the treatment of the cancer patient. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1966, 125, 1006—10.
Meerloo, J. The initial neurologic and psychiatric picture syndrome of pulmo-
nary growth. JAMA, 1951,146, 558-59.
—Psychological implications of malignant growth: Survey of hypotheses.
British Journal of Medical Psychology, 1954, 27, 210-15.
Miller, F. R., and ones, H. W. The possibility of precipitating the leukemic State
by emotional factors. Blood, 1948, 8, 880-84.
Miller, H. Emotions and malignancy. Paper presented at the American Society
of Clinical Hypnosis Convention, San Francisco, November 1969.
Mitchell, J. S. Psychosomatic cancer research from the viewpoint of the
generál cancer field. In D. M. Kissen and L. L. LeShan (Eds.), Psychosomatic
aspects of neoplastic disease, Philadelphia: J. B. Lippincott Company, 1964,
211-16.
Moore, C., and Tittle, P. W. Musde activity, body fát, and induced rat mam-
mary tumor. Surgery, March 1973, 73(3), 329-32.
Moses, R., and Cividali, N. Differential levels of awareness of illness: Their
relation to somé salient features in cancer patients. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1966, 125, 984-94.
Muslin, H. L.; Gyárfás, K.; and Pieper, W. J. Separation experience and cancer
of the breast. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125, 802-06.
Nakagawa, S., and Ikemi, Y. A psychosomatic study of spontaneous regres-
sion of cancer. Medicina Psicosomatica, 1975, 20(4), 378.
Newton, G. Early experience and resistance to tumor growth. In D. M. Kissen
and L. L. LeShan (Eds.). Psychosomatic aspects of neoplastic disease. Philadel-
phia: J. B. Lippincott, 1963, 71-79.
208
A gyógyító képzelet
—Tumor susceptibility in rats: Role of infantile manipulation and lator exer-
cise. Psychological Reports, 1965, 16, 127-32.
Nunn, T. H. Cancer ofthe breast. London:). & A. Churchill, 1822.
Old, L. )., and Boyse, E. A. Immunology of experimental tumors. Annual Re-
view of Medicine, 1964, 75,167.
Orbach, C. E.; Sutherland, A. M.; and Bozeman, M. E Psychological impact of
cancer and its treatment. Cancer, 1955, 8, 20.
Paget, J. Surgical Pathology (2nd ed.). London: Longman's Green, 1870.
Paloucek, F. P., and Graham, J. B. The influence of psychosocial factors on the
prognosis in cancer of the cervix. Annals of the New York Academy of
Sciences, 1966,125,814-16.
Parkes, C. M.; Benjámin, B.; and Fitzgerald, R. G. Broken heart: A statistical
study of increased mortality among widowers. British Medical Journal,
1969,1, 740-43.
Patterson, W. B. The quality of survival in response to treatment. JAMA, July
21,1975, 233(3)280-81.
Pelletier, K. R. Mind as healer, mind as slayer. New York: Delta, 1977.
Pendergrass, E. Hőst resistance and other intangibles in the treatment of
cancer. American Journal of Roentgenology, 1961, 85, 891-96.
Peper, E., and Pelletier, K. R. Spontaneous remission of cancer: A bibliogra-
phy. Mimeograph, 1969.
Prehn, R. T. The relationship of immunology to carcinogenesis. Annals of the
New York Academy of Sciences, 1969,164, 449-57
Psychophysiological aspects of cancer. In E. M. Weyer (Ed.), Annals ofthe New
York Academy of Sciences, 1966, 125 (3), 773-1055.
Rapaport, F. T., and Lawrence, H. A. A possible role fór cross-reacting an-
tigens in conditioning immunological surveillance mechanisms in cancer
and transplantations: 11. Prospective studies of altered cellular immuné re-
activity in cancer patients. Transplantation Proceedings, June 1975, 7(2), 281-
85.
Rashkis, H. A. Systematic stress as an inhibitor of experimental tmors in Swiss
mice. Science, 1952, 116,169-71.
Rasmussen, A. F. Jr. Emotions and immunity. Annals of the New York Academy
of Sciences, 1969, 764, 458-62.
Resier, M. Retrospects and prospects. Annals of the New York Academy of
Sciences, 1966, 725,1028-55.
Reznikoff, M. Psychological factors in breast cancer: A preliminary study of
somé personality trends in patients with cancer of the breast. Psychoso-
matic Medicine, 1955,18, 2.
Bibliográfia
209
ReZnikoff, M., and Martin, P. E. The influence of stress on mammary cancer in
mice. Journal of Psychosomatic Research, 1957, 2,56-60.
Reznikoff, M., and Tomblin, D. The use of humán figure drawings in the diag-
nosis of organ pathology. Journal of Consulting Psychology, 1956,20,467-70.
Richter, C. P. On the phenomenon of sudden death in animals and mán. Psy-
chosomatic Medicine, 1957, 19,191-98.
Rigán, D. Exercise and cancer: A review. Journal A.O.A., March 1963, 62,596-
99.
Riley, V. Mouse mammary tumors: Alteration of incidence as apparent func-
tion of stress. Science, August 1975,189, 465-67.
Rosenbaum, E., and Rosenbaum, I. R. Mind and body: A rehabilitation guide fór
patients and their families. San Francisco: Published by the authors c/o Mt.
Zion Hospital.
Rosenthal, R. Experimenter effects in behavioral research. New York: Appleton-
Century-Crofts, 1966.
Rosenthal, R. The voluenteer subject. Humán relations, 1965,18, 389-406.
Rosenthal, R., and Rosnow, R. L. (Eds.). The volunteer subject. Artifact in be-
havioral research. New York: Academic Press, 1969.
Rusch, H. P., and Kline, B. E. The effect of exercise on the growth of a mouse
tumor. Cancer Research, 116-18.
Sacerdote, P. The uses of hypnosisín cancer patients. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1966, 125,1011-19.
Sakurai, N.; Yamaoka, S.; and Maurakami, M. Relationship between exerci-
sesand changes in blood characteristics in horses. Exp. Rep. Equine Health Láb.,
1967, 4,15-19.
Salk, J. Immunological paradoxes: Theoretical considerations in the rejection
or retention of grafts, tumors, and normál tissue. Annals of the New York
Academy of Sciences, 1969, 164, 365-80.
Samudzhan, E. M. Effects of functionally weakened cerebral cortex on growth
of inoculated tumors in mice. Med. Zhurn., AN Ukranian SSSR, 1954,24(3),
10-14.
Samuels, M., and Samuels, N. Seeing with the mind's eye. New York and Berke-
ley: Random House and the Bookworks, 1975.
Scheflen, A. E. Malignant tumors in the institutionalized psychotic popula-
tion. Archives of Neurology and Psychiatry, 1951, 64,145-55.
^hrnale, A. H., and Iker, H. The psychological setting of uterine cervical
cancer. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125, 807-13.
Hopelessness as a predictor of cevical cancer. Social Science and Medicine,
1971,5, 95-100.
210
A gyógyító képzelet
Schonfield, J. Psychological factors related to delayed return to an earlier life.
style in successfully treated cancer patients. Journal of Psychosomatic Re.
search, 1972, 16, 41-46.
—Psychological and life-experience differences between Israeli women with
benign and cancerous breast lesions. Journal of psychosomatic Research, 1975,
19,229-34.
Second conference on psychophysiological aspects of cancer. In M. Krauss
(Ed.), Annals of the New York Academy of Sciences, 1969, 764(2), 307-634.
Seligman, M. E. P. Helplessness: On depression, development, and death. San
Francisco: W. H. Freeman and Company, 1975.
Selye, H. The stress of life. New York: McGraw-Hill, 1956.
Shands, H. C. The informational impact of cancer on the structure of the
humán personality. Annalas of the New York Academy of Sciences, 1966, 125,
883-89.
Sheehy, G. Passages. New York: E. P. Dutton and Company, 1976.
Silvertsen, 1., and Dahlstrom, A. W. Relation of muscular activity to carci-
noma: Preliminary report. Journal of Cancer Research, 1921, 6, 365-78.
Silvertsen, I., and Hastings, W. H. Preliminary report on influence offood and
function on incidence of mammary gland tumor in "A" stock albínó mice.
Minnesota Med., December 1938, 21, 873-75.
Simonton, O. C., and Simonion, S. Belief Systems and management of the
emotional aspects of malignancy. Journal of Transpersonal Psychology, 1975,
7(1), 29-47.
Smart, A. Conscious control of physical and mentái States. Menninger Perspec-
tive, April-May 1970.
Smith, W. R., and Sebastian, H. Emotional history and pathogenesis of cancer.
Journal ofClinical Psychology, 1976,32(4), 863-66.
Snow, H. The reappearance Jrecurrence] of cancer after apparent extirpation. Lon-
don: J. & A. Churchill, 1870.
—Clinical notes on cancer. London: J. & A. Churchill, 1883.
—Cancer and the cancer process. London:]. & A. Churchill, 1893.
Solomon, C. F. Emotions, stress, the Central nervous System, and immunity.
Annals ofthe New York Academy of Sciences, 1969, 164, 335-43.
Solomon, G. F., and Amkraut, A. A. Emotions, stress, and immunity. Frontiers
of Radiation Therapy and Oncology, 1972, 7, 84-96,
Solomon, G. E; and Moos, R. H. Emotions, immunity and disease. Archives of
General Psychiatry, 1964. 11, 657.
Solomon, G. E; Amkraut, A. A.; and Kasper, P. Immunity, emotionsand stress.
Annals ofClinical research, 1974, 6, 313-22.
Sommers, S. C., and Friedell, G. H. Studies of carcinogenesis in parabiotic
rats. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125,928-32.
Bibliográfia
211
gonstroem, R. and Walker, M. I. Relationship of attitudes and locus of con-
trol to exercise and physical fitness. Perceptual and Motor Skills, 1973, 36,
1031-34.
Southam, C. M. Relationships of immunology to cancer: A review. Cancer Re-
search, 1960, 20, 271.
—Discussion: Emotions, immunology, and cancer: How might the psyche in-
fluence neoplasia? Annals of the New York Academy of Sciences, 1969, 164,
473-75.
Stamford, B. K.; Hambacher, W.; and Fallica, A. Effects of daily physical exer-
cise on the psychiatric State of institutionalized geriatric mentái patients.
Research Quarterly, 1974, 45(1), 34-41.
Stavraky, K. M. Psychological factors in the outcome of humán cancer. Journal
of Psychosomatic Research, 1968, 12, 251.
Stein, M.; Schiavi, R. C.; and Camerino, M. Influence of brain and behavior on
the immuné system. Science, February 6,1976,191, 435-39.
Stein, M.; Schiavi, R. C.; and Luparello, T. J. The hypothalamus and immuné
process. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969,164,464-72.
Steiner, C. Scripts people live. New York: Bántam, 1974.
Stephenson, 1. H_, and Grace, W. Life stress and cancer of the cervix. Psychoso-
matic Medicine, 1954,16, 287.
Stern, E., Mickey, M. R.; and Gorski, R. A. Neuroendocrine factors in experi-
mental carcinogenesis. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969,
164, 494-508.
Stern, K. The reticuloendothelial system and neoplasia. In J. H. Heller (Red.),
Reticuloendothelial structure and function. Nevv York: The Rónáid Press
Company, 1960, 233-58.
Sundstroem, E. S., and Michaels, G. The adrenal cortex in adaptation to attitűdé,
climate, and cancer. Berkeley: University of California Press, 1942.
Surawicz, F. G.; Brightwcel, D. R.; Weitzel, W. D.; and Othmer, E. Cancer, emo-
tions, and mentái illness: The present State of understanding. American
Journal of Psychiatry, 1976. 133(11), 1306-1309.
Takahashi, H. Effects of physical exercise on blood: 2. Changes in the hemato-
logical picture with physical lóads. Journal Nara Med. Assoc., 1975, 26(6),
431-37.
Tannenbaum, A. Role of nutrition in origin and growth of tumors. In Ap-
proaches to tumor chemotherapy, 1947, 96-127.
Tarlau, M., and Smalheiser, 1. Personality patterns in patients with malignant
tumors of the breast and cervix: Exploratory study. Psychosomatic Medicine,
1951,13,117-21.
‘homas, C. Bi, and Duszynski, D. R. Closencss to parents and the family con-
stellation in a prospective study of five disease States: Suicide, mentái ill-
212
A gyógyító képzelet
ness, malignant tumor, hypertension, and coronary heart disease. The
Johns Hopkins Medical Journal, 1973, 134, 251-70.
Thomas, L. Reactions to homologous tissue antigens in relation to hypersensiJ
tivity. Cellularand Humorai Aspects ofthe Hypersensitive States, 1959,529-32.
Tillman, K. Relationship between physical fitness and selected personality
traits. The Research Quarterly, 36(4), 483-89.
Turkevish, N. M. Significance of typological peculiarities of the nervous Sys-
tem in the origin and development of cancer of the mammaries in mice.
Vopr. Oncol., 1955, 7(6), 64-70.
Ulene, A. Feeling fine. Los Angeles: J. P. Tarcher, 1977.
Visscher, M. B.; Ball, Z. B.; Barnes, R. H.; and Silvertsen, I. Influence of caloric
restriction upon incidence of spontaneous mammary carcinoma in mice.
Surgery, January 1942,11, 48-55.
Wallace, R. K., and Bensőn, H. The physiology of meditation. Science, March
1970, 167,1751-54.
Wallace, R. K., and Bensőn, H. The physiology of meditation. Scientific Ameri-
can, February 1972,84.
Wallace, R. K.; Bensőn, H.; and Wilson, A. F. A wakeful hypometabolic physi-
ologic State. American Journal of Physiology, September 1971, 795.
Walse, W. A. Natúré and treatment of cancer. London: Taylor and Walton, 1846.
Waxenberg, S. E. The importance of the Communications of feelings about
cancer. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,125,1000-1005.
Weiner, J. M.; Marmorston, Stern, E.; and Hopkins, C. E. Urinary hormoné
metabolites in cancer and benign hyperplasia of the prostate: A multivar-
iate statistical analysis. Annals of the New York Academy of Sciences, 1966,
125, 974-83.
Weinstock, C. Psychodynamics of cancer regression. Journal of the American
Academy of Psychoanalysis, 1977, 5(2), 285-86
Weiss, D. W. Immunological parameters of the host-parasite relationship in
neoplasia. Annals of the New York Academy of Sciences, 1969,164, 431-48.
Weiss, D. W.; Faulkin, L. ]., Jr.; and DeOme, K. B. Acquisition of heightened
resistance and susceptibility to spontaneous mouse mammary carcinomas
in theoriginal hőst. Cancer Research, 1964, 24, 732.
Weitzenhoffer, A. M. Hypnotism: An objective study in suggestibility. New York:
John Wiley & Sons, 1953.
West, P. M. Origin and development of the psychological approach to the
cancer problem. In J. A. Gengerelli and F. J. Kirkner (Eds.), The psychologt'
cal variables in humán cancer. Berkeley and Los Angeles: University of Cal'
ifornia Press; 1954,17-26.
Bibliográtia
213
West, P M.; Blumberg, E. M.; and Ellis, E W. An observed correlation between
psychological factors and growth rate of cancer in mán. Cancer Research,
1952,12,306-307.
VVheeler, J. I., Jr., and Caldwell, B. M. Psychological evaluation of women with
cancer of the breast and of the cervix. Psychosomatic Medicine, 1955,
17(4), 256-68.
VVintrok, R. M. Hexes, roots, snake eggs? M.D. vs occult. Medical Opinion,
1972,1(7), 54-57.
Wolf, S. Effects of soggestion and conditioning on the action of Chemical
agents in humán subjects: The pharmacology of placebos. Journal of Clini-
cal Investigation, 1950, 29, 100-109.
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
ELSŐ RÉSZ: A lélek és a rák
1 Lélek és test kapcsolata: a rák kezelésének
pszichológiai megközelítése ............................. 3
• A kiindulópont: az „élni akarás" ..................... 4
• Az első beteg: a megrázó példa ....................... 6
• Az ember, mint egész a rákgyógyításban................ 8
• Módszerünk eredményei................................. 9
• Elméletünk a gyakorlatban ............................10
2 A gyógyulás titkai: az egyén és hiedelmei ..............12
• A személyiség jelentősége ............................13
• Egy titokzatos gyógyulás..............................14
• A „spontán" gyógyulás és a placébó-hatás .............17
• A pszichoszomatikus egészség..........................20
• A biofeedback és az egészség befolyásolásának
képessége................................................21
• Az egészség rendszerelmélete..........................23
3 A rák okainak nyomában..................................24
• Mi a rák? ............................................24
• Mi okozza a rákot? ...................................25
• Az immunrendszer: testünk természetes védelmi
rendszere a betegségekkel szemben........................29
4 A stressz és a betegség összefüggése ...................33
• A stressz mérése és a betegség előrejelzése ..........33
• Hogyan növeli a stressz a betegség iránti
fogékonyságot? ...........................................37
• A kutatási eredmények összegzése: megint az
egyes emberhez térünk vissza .............................39
5 Személyiség, stressz és a rák ...........................40
• Történelmi visszatekintés: a rák és az érzelmek
kapcsolata................................................41
• A pszichológiai bizonyíték.............................44
• Példák betegeink életéből..............................48
• A betegség pszichológiai folyamata.....................51
• Gyógyulóban............................................53
6 A rákkal kapcsolatos elvárások és hatásuk a gyógyulásra .... 56
• Az önmegvalósító jóslat ...............................57
• Arákkal kapcsolatos negatív társadalmi hiedelmek
- és hatásuk .............................................59
• A pozitív hiedelmek rendszerének megteremtése..........60
7 A rákból való felgyógyulás egész embert figyelembe
vevó' modellje..............................................65
• A rák kialakulásának lélek-test modellje...............65
• A ciklus megfordítása: a gyógyulás lélek-test
modellje ............................................... 68
MÁSODIK RÉSZ: Az egészség ösvényei
8 A program és alkalmazása ................................74
• Az egészség ösvényeinek áttekintése....................75
• A program és alkalmazása ..............................79
9 A gyógyulásban való aktív részvétel......................82
• John Browning esete ...................................83
• Bob Gilley esete.......................................85
• Az események különféle értelmezése.....................86
• A megbetegedésben játszott aktív szerep
felismerése és azonosítása ...............................87
• Felelősségvállalás saját egészségünkért................90
10 A betegség „előnyei" ...................................92
• A betegség, mint problémamegoldás......................93
• Az érzelmi szükségletek létjogosultsága................95
• A betegség "előnyeinek" felismerése ...................95
11 A relaxáció és a gyógyulás képi megjelenítésének
elsajátítása................................................. 99
• Relaxációs gyakorlat...................................101
• A relaxáció és az imaginációs technika.................102
• A szellemi imaginációs folyamat........................103
• A más betegségekre kidolgozott imagináció..............106
• A relaxáció és az imaginációs technika jelentősége.....107
• Az esetleg előforduló problémák legyőzése az
imaginációs technika segítségével.........................108
12 A pozitív mentális kép jelentősége.......................111
• A hatásos kép kritériumai .............................113
• A mentális képek okozta nehézségek legyőzése...........115
• Betegeink mentális képeinek rajza és értelmezése.......118
• A képalkotás, mint az én leírása.......................128
13 A neheztelés leküzdése ..................................130
• Régi sérelmek megbocsátására kidolgozott módszerek
- saját tapasztalataink alapján ..........................131
• A neheztelés leküzdésére kialakított imaginációs eljárás .... 132
• Betegeink tapasztalatai a neheztelés leküzdésére
kidolgozott imaginációs technikáról.......................133
• A régi sérelmek megértése..............................136
14 A jövő megteremtése: a célkitűzés........................137
• A célkitűzés haszna....................................138
• Célmeghatározás: általános tanácsok ...................140
• Néhány konkrét javaslat a célkitűzésre ................141
• Célkitűzés és a célok eléréséhez szükséges konkrét
lépések kidolgozása ......................................143
• Célmegerősítés az imaginációs technika segítségével....144
15 Találja meg Belső Vezetőjét..............................147
* Hogyan merítsen belső forrásaiból: példák
betegeink életéből .......................................149
• IxJáplóbejegyzések ....................................152
• A Belső Vezető más megközelítésben ....................153
• A Belső Vezető - imaginációs gyakorlat ................154
16 Hogyan birkózzunk meg a fájdalommal? ..................157
• A fájdalom érzelmi összetevői.........................158
• A fájdalom „előnyei": tanulja meg nem önigazolásra
használni a fájdalmat...................................159
• Módszerek a fájdalom leküzdésére......................159
• A fájdalommal való megbirkózásra kidolgozott
imaginációs gyakorlat...................................161
• Helyettesítse élvezettel a fájdalmat .................163
17 Testedzés..............................................165
• Testedzés-előírásunk: hetente háromszor egy óra.......168
18 A visszaeséstől és a haláltól való félelem legyőzése...171
• Visszaesés: a test visszajelzése......................172
• A halál: új döntés ...................................174
• Betegeink tapasztalatai ..............................175
• Rálátni életre és halálra.............................178
• A „halál és újjászületés" - imagináció jelentősége ...180
19 A családi támaszrendszer...............................181
• Betegeink érzéseinek - és saját érzéseinknek
elfogadása..............................................182
• Nyitott, hatékony és támasznyújtó kommunikáció
létesítése..............................................183
• Hogyan nyújtsunk támaszt a betegnek abban, hogy
felelősséget vállaljon gyógyulásásért?..................188
• Az egészséget jutalmazzuk a betegség helyett..........192
• A hosszas betegség követelményeinek kielégítése ......194
• Tanulás és a személyiség kibontakoztatása.............195
IDEGEN SZAVAK MAGYARÁZATA..................................197
BIBLIOGRÁFIA ..............................................198