FILM
ZiinMn
MUZSIKA
A SZIGETI SZÍNPAD AIDA ELŐADÁSAIRÓL közlünk kritikát (4-5.
old.) £ író és színész című rovatunkban Keszi Imre írását közöljük
(8—9—10. old.) Sarkadi Imre születésének ötvenedik évfordulójá-
ról Mészöly Dezső emlékezik meg (10—11. old.) £ Darvas Ivón Don
Quijote alakításáról közlünk írást a 14—15. oldalon £ Új soroza-
tunk: Abody Béla: Gyere velem operába (18—19. old.) £ Könnyű-
zene, tánczene, jazz-rovatunkat a 12. oldalon közöljük
UJ TIPUSU JEGREVU mutatkozott be a Kisstadionban: a Maske in Blau
(A kekalarcos hölgy) című operettet ezúttal revüelemekkel feldúsítva, a jé-
gen éneklik, táncoljak, játsszak. Az együttesnek több, a magyar nézők szá-
mara régóta ismert tagja van, közöttük Hans Jürgen Baumler. Képünkön:
forgataga* jelenet a revübol.
EZEN A HETEN MUTATTAK BE filmszínházaink a Nincs jobb a rossz idő-
nél című bolgár bűnügyi filmet, amely a nálunk is rendkívül népszerű,
azonos című regényből, Bogomil Rajnov müvéből készült. Képünkön: egy
jelenet a filmből.
ELKÉSZÜLT AZ ALLAMI BÁBSZÍNHÁZ új ottho-
na; amíg a régi színházépület felújítása el nem
készül, az átépített, korszerű bábszínházzá ala-
kított Kisszinpadon játszik a társulat. Az uj épü-
letben szeptember 12-én kerül sor az első be-
mutatóra; V. Lifsic—I. Kicsanova Az obsitos és a
hegyisarkány című bobjátékát Urban Gyula ren-
dezi, tervező: Bródy Vera. Képeinken: az át-
épített színház, illetve jelenet a bemutató előtt
álló új előadásból.
33. hét
' Nyári
i idényzárás i
Szombaton Farkas Ferenc és Dékáni/ And-
rás daljátéka, a Csínom Palkó hangzik föl is-
mét a szegedi Dóm téren, vasárnap pedig
Illyés Gyula drámája, a Dózsa. Jelképnek is
szép ez a véletlen találkozás: történelmünk
két nagyszerű fejezetét idézi a mai néző elé
veretes szó, nemes dallam. És ha hozzászámít-
juk, hogy ugyanakkor Szombathely Iseumában
Mozart-bemutatónak, a Thamosnak tapsolhat
a közönség — a szabadtéri évad vége közeled-
vén pozitívnak mondhatjuk az idei mérleget.
Voltak és nem is olyan rég, esztendők, ami-
kor a selejt, a fércmű. a krajcárosság jellemzett
sok szabadtéri produkciót. S ezt az időszakot
követték olyan évek is, amikor — Szegeden
kívül — úgyszólván semmi sem volt nyáron.
Egy óriási közönségigényt, és nem utolsósor-
ban: idegenforgalmi lehetőséget vettek akkori-
ban félvállról. Jó, hogy ezen is, azon is túl va-
gyunk. Az igénytelenségen is meg a semmin is.
Az a szívós és odaadó munka, amely néhány
éve Szeged után Budapestet is meg más váro-
sainkat is. régi és új lehetőséget számbavett,
lassan, sok nehézséggel küzdve, de azért évről
évről meghozta a maga gyümölcseit. A Mar-
gitsziget. Gyula, Szombathely. Szentendre
újabb és újabb bemutatói nélkül ma már el
sem képzelhető Magyarországon a nyári, sza-
badtéri szezon.
Pozitív tehát az idei mérleg. Volt egy-két
olyan produkció, amely helyett szívesebben
láttunk volna mást; lehetett volna egyik-má-
sik szabadtéri színpadunk kezdeményezőbb, az
összkép színesebb, változatosabb is lehetett
volna — mindez azonban nem változtat azon,
hogy az idet nyári évad szinvonalban is, kö-
zönségsiker dolgában is előbbre lépett. A le-
hetőségek persze bizonyos szempontból korlá-
tozottabbak, mint a kőszinházéi. Sok mindent
nem lehet vagy nem érdemes szabadtéren be-
i mutatni. Van viszont sok mű, amely a csilla-
gok alá illik. Előbb-utóbb nyilván mindegyik-
re sor kerül. Hisz jövőre is, meg azután is lesz
nyár’-
Két új magyar film
készült el az elmúlt napokban. Fábri Zoltán Hangyaboly című
filmjének egyik kockáján Andai Györgyit láthatjuk. Huszárik
Zoltán Szindbád-filmjének főszereplője Latinovits Zoltán. Ké-
pünkön: a film egy jellegzetes hangulatú jelenete.
(Domonkos Sándor és B. Müller Magda fele.)
OLASZ VENDEGEK A SZIGETI SZÍNPADON
KÉT AIDA, KÉT RADAMES
írta: Albert István
A zenés szabadtéri pro-
dukciók:	koncertek,
operaelőadások „pere”
— bízvást állíthatjuk — jó
ideje eldőlt már. Aligha-
nem több fórumon is. A
közönség igénye, a szabad
tér erőteljes tömegvonzása,
s ebből következően a mű-
velődésben betöltött szere-
pe immár kétségtelenné te-
szi jogosultságát. A művé-
szi megoldások közül — a
kritika fórumán — termé-
szetesen jócskán lehetnek
gyümölcsöző viták. A lát-
ványosság, az attrakció, s
a költői tartalom minél
teljesebb kifejezése, kibon-
tása és összehangolása, a
hangerősítés mikéntje, idő-
ről időre világszerte felszí-
nen tart még megoldásra
váró kérdéseket.
Budapest legnagyobb
nyári színpada, a Margit-
szigeti Szabadtéri Színpad
— újjáéledése óta — min-
denesetre néhány jó hagyo-
mányt teremtett immár, s
rátalált egy-két olyan mű-
re, melyben — az adott le-
hetőségekhez mérten —
megelégedésre oldotta meg
az imént említett művészi
összehangoltságot, a lát-
vány és mondandó har-
móniáját. Mindenekelőtt
Verdi Aidájára gondolunk,
melyben esztendők csiszoló-
alakító munkájával — a
rendezés, a beállítás az idén
is tovább csiszolódott — az
eddigi legjobb, legélmény-
szerűbb produkciót sikerült
megvalósítani. Az idén ed-
dig látott két Aida zsúfolt
nézőterének hangulata (so-
raiban sok külföldi vendég-
gel), a zenébe való öröm-
teli belefeledkezése is — e
vázlatos gondolatok mellett
bizonyít. Mégis, hadd ad-
junk már most hangot an-
nak a reményünknek, hogy
a szigeti színpad műsora a
jövőben tovább bővül, mű-
vészeti vezetői valóra tud-
ják váltani terveiket, s új,
eddig ott még nem látott,
akár bemutatószámba me-
nő művekkel is gazdagítják
a színpad lelkes híveinek
élményvilágát. Elvégre, az
operairodalom a standard
műveken kívül még sok —
szabad térre is alkalmas —
jó és érdemes alkotással
rendelkezik...
Az idei Aida egyébként
azzal az érdekességgel szol-
gált, hogy mind a három
estén más-más címszerep-
lőt és Radamest hallgatha-
tott a közönség. Az elsőn
Oriana Santunione és Ama-
deo Zambon, a másikon Li-
llán Molnar-Talajic és
Luigi Ottolini lépett a kö-
zönség elé és hátra van még
Margaret Tynes és Angelo
Móri. Santunione — a tá-
jékoztató szerint — először
énekelte az etióp királylány
szólamát, de teljesítménye
máris a művészi érettség
vitathatatlan jegyeit visel-
te magán. Töretlen, erőtel-
jes drámai szenvedély fű-
tötte játékát-énekét és va-
lódi élettel töltötte meg a
forró lendületű Verdi-dal-
lamokat, a honvágy e gyö-
nyörű zenéjét.
Amadeo Zambon jelleg-
zetes, érces tenorja, erőtel-
jes magassága, természetes
temperamentuma sem té-
vesztette el a hatást, bár
itt-ott kissé merev ez az
orgánum, s nem tud abba a
hajlékony, elragadó olasz
dallamrajzba olvadni, mely
egykori nagy honfitársai
hangjából emlékezetünkben
ma is felénk cseng. Kissé
hasonló a helyzet Ottolini-
nál is, akinek nagy erénye
a megbízhatóság, az ösztö-
nös szerepfelépítő készség,
a rutin és a kétségtelen vo-
kális kultúra, ám (a teno-
rista világszerte „hiány-
cikk”) — tőle sem kapjuk
azt az árnyalt, plasztikus
melódiavarázslatot, mely
pedig ott rejtőzik Radames
szólamában.
Lillán Molnar-Talajicot
nagyvolumenű, szép fényű
drámai szopránja, az olasz
formákat hibátlanul meg-
valósítani tudó tehetsége
predesztinálja Aida lírai-
drámai szerepére. Ez a
hang meg tud győzni, el
tudja hitetni az etióp ki-
rálylány gyötrő rabszolga-
sorsát még akkor is, ha
külső megjelenésben nem
adhat teljesebb értékű fi-
gurarajzot.
Az Aida további szere-
peiben a legkiválóbb hazai
erők sorakoznak fel: Kom-
lóssy Erzsébet most is im-
ponálóan megformált, hódí-
tó előkeláségű Amnerise,
Rádnay György őszinte he-
vületű, bensőséges Amonas-
rója. Begányi Ferenc nemes
méltóságú, zengő hangon
megszólaló királya, Bódy
József Ramphisa, Kovács
Eszter főpapnője és Karizs
Béla hírhozója, s a balett
élén Lakatos Gabriella és
Fülöp Viktor. A második
előadáson a váratlanul
megbetegedett Komlóssy
Erzsébet helyett Delly Ró-
zsi „ugrott be" — a szó
szoros értelmében, hiszen
közvetlenül a kezdés előtti
percekben sikerült felkutat-
ni és beöltöztetni. Annál di-
cséretesebb nagy rutinra,
színpadi és zenei biztonság-
ra valló, gyors beilleszke-
désre képes, kiváló teljesít-
ménye.
Mikó András, aki meste-
re a színes, attraktív lát-
ványosságnak, mely még-
sem tolakszik a költői lé-
nyeg elé, ez idén még to-
vább javította a beállításo-
kat, a tablókat, a játékot.
Forray Gábor és Márk Ti-
vadar színpadképe, illetve
kosztümjei is részesek az
Aida sikerült keretének. De
igazi hőse az előadásnak
Komor Vilmos. Nehéz dolog
ezen a színpadon (a gyenge
minőségű hangerősítő be-
rendezéssel súlyosbított
nagy térségen) megtalálni
a helyes, de legalábbis ki-
elégítő hangzási arányokat.
3 színeket, a dinamikai ár-
nyalatokat, egyensúlyban
tartani az együttest és a ze-
nekart. Komor töretlen
temperamentuma, nagy
összpontosító ereje képes
volt optimális teljesítményt
nyújtani, s ez nagy rutin-
jának, jó ízlésének, művé-
szi tudásának legnagyobb
elismerése.
Aida és Amonasro (Oriana Santunione és Radnay György)
„Hűséges szivemmel...” — énekli Balogh Ádám
és Zsuzsika (Bessenyei Ferenc és Horváth Eszter)
Lapzárta
CSÍNOM PALKÓ
Előbb a rádió, 1950 januárjában, majd 1951 február-
jában az Erkel Színház mutatta be Farkas Ferenc és
Dékány András daljátékát, a Csínom Palkót. A zene-
szerzőt ezért a munkájáért Kossuth-díjjal tüntették ki.
A nagy' sikerű alkotás egy évtizeddel ezelőtt már a Sze-
gedi Szabadtéri Játékok műsorán is szerepelt. Most
Horváth Zoltán rendezésében, Farkas Ferenc vezény-
letével ismét a szegedi közönség elé került a Csínom
Palkó. Az előadásról lapunk következő számában köz-
lünk kritikát.
Förgeteg és Balogh Ádám találkozása (Gregor József
és Bessenyei Ferenc)
(Fejes felv.)
Öt fiatal színész
Farkos Zsuzsa:
Farkas Zsuzsa, mint az Amphitryon
A1 km én éje
Falnhelyi Magda, a Ráktérítő című
tévéfilm egyik főszereplője
Vannak különböző szerepálmok. A
színészek III. Richárdot, Hamletet és
Rómeót, a színésznők pedig Ophéliát,
Júliát vagy Lady Macbethet szeretnék
eljátszani. Farkas Zsuzsa, a debreceni
Csokonai Színház ifjú színésznője
megkapta Júlia szerepét és szeptem-
berben lesz a premier.
— Mit érzett, amikor megtudta, mi-
lyen feladat várja?
— Örömet és félelmet. Júliának
megvannak a maga, már kialakult
sablonjai. Nem egyszerű feladat vala-
mi újat adni, persze, megpróbálom.
Szerintem nincsenek színészekre sza-
bott szerepek — most nem a külső
megjelenésre gondolok. Egyik sem a
miénk, meg kell őket szerezni és for-
málni a magunk számára. Így kezd-
tem tanulni Júliát is. Hadd beszéljek
az én szerepálmaimról is. Az Elve-
szett paradicsomból Mirát szeretném
eljátszani. Ezen kívül, ha egyszer Puck
lehetnék... Az a jó ezen a pályán,
hegy az ember sokféle karaktert for-
málhat meg és a szerepen keresztül
élhet velük. Lehet jó, rossz, szép vagy
akár szörnyű. Szeretem a szélsőséges
dolgokat, mert én nem vagyok az.
— Harmadévben a Vígszínházhoz
kerültem, itt statisztáltam két évig.
Közben a Pesti Színházban volt négy
Arzén és Levendula beugrásom. Ven-
czel Vera helyett játszottam Eloinet.
Komoly erőpróbát jelentett az időhiá-
nya. A Nemzetiben is játszottam
Ophéliát a Rosencrantz és Guilden-
stern halott című darabban. Érdekes
helyzetgyakorlat volt. Rövid idő alatt
kellett  a Hamlet hangulatát a szín-
padra varázsolni. Sokat tanultam Mar-
ton Endrétől.
— Milyen érzésekkel megy Debre-
cenbe?
— Természetesen örömmel. Egy Jú-
lia csak örülhet. Remélem, sok szép és
izgalmas szerep vár rám.
Faluhelyi Magda:
A hetvenöt éves kecskeméti Katona
József Színház tagja lett. Sok munka
vár rá a jubileumi évadban. A Bánk
bánban Melinda, Anouilh Buborék cí-
mű darabjában Margaret, Gyárfás
Miklós Dinasztiájában a kislány, Gáli
József Júliája és végül Ophélla. A fel-
sorolt öt szerep közül néggyel kell
majd megbirkóznia.
— Melyik szerep a legkedvesebb
vagy a legérdekesebb?
— Melinda. Szeretem a Bánk bánt
minden nehézségével együtt. Két éve
foglalkozom a darabbal és a Tőhősnő
összetett alakjával. Azt hiszem — az
eddigi felfogással ellentétben — Me-
lindának nem szabad megőrülnie, 0
csak kiszakad környezetéből és ez teszi
mássá. Ilyen felfogásban szeretném
majd közönség elé vinni. Még feltá-
ratlan szerepnek tartom, ezért érde-
kes, vonzó számomra. Ügy érzem, Me-
linda nehezebb feladat, megoldása
több problémát jelent, mint Ophéliáé.
Egyrészt feltáratlansága miatt, más-
részt, mert a Hamlet tökéletes darab.
— Ez lesz az első komoly erőpróba?
— Igen. Vizsgaelőadásokon bíztak
már rám főszerepeket, játszottam Des-
demonát, voltam Gertrudis, de az igazi
vizsga szeptemberben lesz.
— Januárban kötött szerződést a
színházzal. Boldog volt, hogy vidékre
kerül? Mint mondta, itt sokkal több
lehetősége van egy kezdő színésznek.
A társulattól áprilisban a Nórát látta
Előtte körülbelül tíz evvel ezelőtt a
Tragédiát, a Koldusoperát és sokat ol-
vasott róluk. Tele várakozással, kívá” 
csisággal indul majd Kecskemétre.
Zsolnai Júlia:
Másodikként játszotta az országban
a Marat halálában Corday Saroltát
Zsolnai Júlia. A debreceni Csokonai
Színház hívta meg negyedéves korá-
ban erre a szerepre. A vendégjátékból
a főiskola elvégzése után szerződés
lett. A darabot a társulat a debreceni
színházi napokon mutatta be és ez ki-
tűnő alkalom volt a bemutatkozásra.
— Büszke voltam, hogy Váradi Hédi
után én játszom ezt a szerepet. Ami-
kor meghívtak, nem tudtam, elfogad-
hatom-e az ajánlatot, de azután neki-
vágtam. Megérte. Jó gyakorlat volt,
tanítottak és ismerkedtem. Azt hiszem,
előnyt jelent számomra, hogy nem
idegenként, hanem hazamegyek Deb-
recenbe.
— Milyen tervekkel készül a haza-
menetelte ?
— Irodalmi színpadot szeretnék ala-
kítani a városban, önálló, vagy más
társaimmal együtt esteket rendezni az
egyetemistáknak. Nagyon szeretek
verset mondani. Sajnálom, hogy erre
eddig nem nyílt alkalmam. Remélem,
ezután lesz. Nem szeretnék csak a
színházba, a klubba és a színészházba
járni. Unalmas élet az, amely csak
ebben a háromszögben zajlik. Szeret-
ném mozgalmassá tenni számomra a
debreceni éveket. Talán sikerül.
— Én is a Nemzetiben voltam, amíg
a főiskolára jártam. Statisztáltam a
Luzitónban. a Bűnbeesés útónban és
a Tragédiában. Cárné voltam az Iva-
novban. A főiskolán az Üvegfigurák-
ban az Anyát, a Nem ritka a főnixben
pedig a női főszerepet kaptam meg. S
hogy mi a vágyam? Szeretnék sok jó
darabban szerepelni.
Székhelyi József:
— Hamletet játszani, azt hiszem, ez
minden színész vágya. Én fiatalon ju-
tok ehhez a szerephez, ősszel a kecs-
keméti Katona József Színházban.
Először Ottót játszom a Bánk bánban.
Bátor — és számomra örömteli — lé-
pésnek tartom a színháztól, hogy a
nálunk kialakult „tradíció” ellenére
6
elindul
Az idei tanévben tizenhat leendő színén végzett a Színház- ét Filmművészeti Fő-
iskolán. A két osztályban Andai Katalin, Fenyő Ervin, Farkas Zsuzsa, Oszter Sán-
dor, Cserhalmi György, Székhelyi József, Szacsvay László, Maros Gábor, Hámori Ildikó,
Faluhelyi Magda, Paudits Béla, Mányai Zsuzsa, Várady Zoltán, Vogt Károly, Zala
Márk és Zsolnai Júlia szerezte meg diplomáját Közülük mutatunk be néhányat.
pályakezdő színészre bízta ezt a Ham-
letet. Nem lesz könnyű a figura meg-
formálása, a feladat nehézsége azon-
ban nem rettent vissza, ellenkezőleg,
ösztönöz. Ajándék szerepnek tartom.
Olyan ajándék ez a színésznek, amely
egész életre szóló élményt jelent, egy
pályára való táplálkozás telik belőle.
— Főiskolás koromban a Nemzeti-
ben statisztáltam. Szeretném, ha leen-
dő kollégáim szívesen fogadnának, és
a várt segítséget megkapnám tőlük.
Remélem, Itt is úgy összetartanak,
olyan örömmel dolgoznak együtt, mint
tettük az Odry Színpadon a vizsga-
előadásokon. Csak egymást segítő al-
kotóközösségben születhet siker.
— Az Odry Színpadot említette, mit
játszott ott?
— Kedves, szép szerep volt a Kol-
dusopera Tigris Braunja, az Üvegfi-
gurákban Tóm és Achard Akarsz ve-
lem játszani? című darabjában Crock-
son bohóc.
— Tévéjátékokban is találkoztunk
Székhelyi Józseffel. Ilyen volt az Egy
utca és a Vendég az esküvőn. Sokat
szinkronizál. Mikor a jövőről kérdez-
tem, elmosolyodott. Azt mondta, ne
várjunk tőle nagy szavakat...
Szacsvűif László:
— Érettségi után jelentkeztem a fő-
iskolára, de a második rostán kiestem.
A következő évben a Nemzeti Színház
Stúdiójában tanultam. Hasznos és egy-
általán nem elveszett idő volt ez. Sta-
tisztáltam. megszoktam a színpadot, a
fényeket, és tapasztalatokat gyűjtöt-
tem. Talán ennek köszönhetem, hogy
következő próbálkozásom sikerrel járt.
Felvettek. Boldog és felejthetetlen
négy év következett ezután. Harmad-
éves koromban ismét a Nemzetibe ke-
rültem. Több darabban játszottam
epizódszerepet. Az első nagyobb fel-
adatot Stoppard drámájában kaptam.
Alfréd érdekes alakját vittem színre,
örültem, mert együtt játszhattam Kál-
mán Györggyel; ő a példaképem.
A főiskola elvégzése után ismét a
Nemzetihez kerül Szacsvay László.
Megtisztelőnek érzi a bizalmat, azt,
hogy továbbra is ez a színház „neveli”
majd. Tudja. i‘t egyelőre kevesebb le-
hetősége van. nint például egy kisebb
színházban, de oízik benne, hogy meg-
találja a helyét.
— Nagy terveim nincsenek — mond-
ta —, mert nem ismerem a lehetősé-
geket. Mi telik tőlem, ez majd elválik.
Csak sok munka és nehéz feladatok
elvégzése után kapok képet arról, mire
vagyok képes, meddig terjedek. Az
egyetlen vágyam — és azt hiszem,
ezzel nem állok egyedül —, jó színész
szeretnék lenni. Sohasem voltam, és
remélem, nem is leszek elégedett ma-
gammal. Magas a mérce, és az ember
addig alkotóképes, amíg ezt a bizo-
nyos mércét mindig magasabbra tudja
állítani. Ha ez sikerül, akkor remélem,
nem lesz baj.
Fazekas Ágnes
Ketten a Vajdahuny ad-vár hídja előtt: Zsolnai Júlia és Székhelyi József
Szacsvay László az Amphitryon-vtzsgaelőadás Mercur-szerepében
ÍRÓ ÉS SZÍNÉSZ
KESZIIMRE:
Vissza
a meghaladott
felé?
(Jókai
Rozsos István
és Somogyvári Rudolf
a Törvényen kívül
előadásán.
Színház, 1956.)
Qyerekkoromban bizalmas statisztika
szerint körülbelül negyvenezer titkos
drámaíró élt és működött Magyarorszá-
gon. Hogy ez a szám növekedett vagy
csökkent-e a változások hatása alatt, azt
nem tudom. Én magam azonban bizo-
nyos tekintetben a számba foglaltak közé
tartozónak vallom magam. Bizonyos te-
kintetben csak, hiszen foglalkozom a tit-
kos drámaíróson kívül mással is — pél-
dául nyilvános zenekritikával — és ami-
vel a drómaféleségek területén belül
próbálkoztam, egy és más abból is kiszi-
várgott a nyilvánosságra. Egy színdarab,
egy film, számos hangjáték: nem mond-
hatom, hogy a drámai műfajok ajtaja
végleg zárva maradt előttem. Az ajtón
kívül csak az maradt, ami a legfontosabb
számomra.
Az viszont olyan következetesen és
olyan pontos szelekcióval, hogy feltétle-
nül el kellett gondolkoznom fölötte. Bizo-
nyos, hogy az író nem hiteles kritikusa
tulajdon művének, de mi okom volna
rossznak, vagy legalábbis nem nagyigé-
nyűnek tartani egyes írásaimat - megíté-
lésükben a kritika persze megoszlott —
másokat viszont jobbnak, a nyilvánosság-
ra érdemesebbnek? Lehet, sőt valószínű,
hogy az ok az írásoknak a kor színpadá-
val való bizonyos aszinkronitásából kö-
vetkezik, vagyis sosem azt írtam, vagy
azt írtam meg jól, amire éppen szükség
volt. De hát ez feltétlenül és minden eset-
ben az író hibája-e? Hiszen megtörtént
velem az Is — igaz, az özönvíz előtt —,
hogy a dorobot, amelyet a boldog emlé-
kezetű „dramaturgiai tanács*’ feltétlen
lelkesedéssel üdvözölt elfogadásakor, a
főpróba előtt mint silány ponyvát paran-
csolták le a színpadról. Lehet, hogy az
esztétikai követelmények rohamos fejlő-
déséről volt szó? (Aki erről meggyőződést
akar szerezni, elolvashatja a darabot az
Üj Hang című egykori folyóirat 1954 végi
és 1955 elejei számában és helyes, ha
mindjárt viszonyítja is a kor többi da-
rabjaihoz.)
író és színész kapcsolatának kérdése?
 E tekintetben tehát nem könnyíti, ha-
nem nehezíti feladatomat az a néhány
drámai írásom, omely mégis bemutatásra
került. Milyen jó volna boldog elismerés-
sel nyilatkozni egy-egy alakításról olyan
szerepben, amelynek szövege hallatára
nem kell utólag szégyenkeznem, vagy za-
varba jönnöm. 1956 elején az akkori Jó-
kai Színházbon bemutatott Törvényen
kívül című darabomban két ilyen sze-
rep volt: mindkettőnek alakítója sajnos
halott mór. A felejthetetlen Rozsos
István, egy félszeg, önmaga ügyefo-
gyottságóval küszködő és ezért az állan-
dó szellemi angórd feszültségében szel-
lemeskedő kis zsidó bölcsészt játszott a
Pázmány Péter Tudományegyetem elég
barátságtalan környezetében, elragadó
bájjal és egyéni varázzsal. Egyik utolsó
próbára megszokott, hátrofésült hajvise-
lete helyett elválasztott, szemébe fésült
frizurával jött be. — Frizuraváltozás vagy
maszk? — kérdeztem. — Persze, hogy
maszk - nevetett rám. — Tévedés — kö-
zöltem vele. - Bölcsészkaromban még én
is hátrafésültem a hajamat.
Talán azért voltom úgy meghatva tőle,
mert a szerepet minden további nélkül
azonosította a szerzővel? A nagyszerű
Apáthi Imre viszont o Horthy-rend-
őrség félelmetes politikai főnökét, Heté-
nyi Imrét alakította. Vallató jelenetében
csak neki van szava, partnere hallgatá-
sával válaszol. Unszoló, ingerkedő, cini-
kus és barátságos, megnyerő és fenyege-
tő volt egyszerre. Persze, igazságtalan
volnék, ha nem említeném meg a part-
nert : Somogyvári Rudolfot. Ö is
egyetemi hallgatót játszott, úrifiút és for-
radalmárt egyszerre, higgadton, dekora-
tívon. elegánsan. Apáthival való jelene-
tében emlékszem rá is a legszívesebben:
ott nem zavarták a szájába adott, a for-
radalmi hősre akkoriban oly jellemző
nagy szavak. Ember lehetett, sőt, hős is
a szavak nélkül lehetett legmeggyőzőb-
ben.
További darabjaimat részben már nem
írtam meg, részben nyilván nem úgy,
ahogy kellett vagy illett volna. Valószí-
nűleg gyáva voltam, sértődékeny és csüg-
geteg. Egy ízben például már megálla-
podásra jutottam egy kiváló szinész-szín-
hózigazgatónkkol. (Nevet nem említek:
hátha még közelébe kerülök az illetékes
színháznak, ki ismeri a jövőt? Elvégre
csak hatvanegy esztendős vagyok!) Nos,
oz igazgató felkért, a vázlat tetszett, az
első felvonás elkészült. Bemutattam o
dramaturgián. A hangulat lelkes volt —
mindig lelkes, amíg a darab nincs ké-
szen — a kijelölt kiváló rendező is jelen
volt és elégedetten bólogatott.
— Megcsinálom! — jelentette ki nyo-
matékkel. - Aztán ne nagyon törd ma-
gad, hogy a próbákon jelen légy.
Nagyot bámultam és nyeltem egyet.
— Akár o bemutatón se! — válaszoltam
végül. Am kebelem mélyén mór támadni
kezdett az alattomos sejtés, hogy ebből
a darabból sem lesz sok. A második fel-
vonást még kedvetlenül is befejeztem,
de már el sem vittem a színházba. Ma-
gam dobtam el a fegyvert még ütközet
előtt.
Panaszkodom? Restellem, de a témát
nem tudom másképp megközelíteni. Szí-
nészekkel leginkább a rádión keresztül
van kapcsolatom. Számos hangjátéko-
mat mutatták be gonddal és megbecsü-
léssel, válogathattam a legjobb színészek
közt. Magam is gonddal és körültekin-
téssel készítettem ezeket a hangjótéko-
ket, amennyire tőlem kitelt. Még a saját
drámai mondanivalómból is megpróbál-
tam beléjük vinni annyit, amennyi fért.
Sajnos, nem sok fért: ezek o tisztes hang-
játékok ugyanis - egy kivétellel - isme-
retterjesztő jellegű művek, nem is a dra-
maturgia, hanem a zenei osztály haszná-
latára. őszinte szeretettel csináltam és
csinálom őket továbbra is, és egy kicsit
restellem is, hogy a bennem élő és leve-
gő után kapkodó drámaírót ezek sem
tudják kielégíteni. Pedig milyen sok szép
emléket köszönhetek az együttes mun-
kának! Elsősorban a zenésznek és ren-
dezőnek egyaránt szuverén László
Endrének, aki híres kronométerével,
grafikonjaival, táblázataival és tévedhe-
tetlen művészi tudásával pontosan any-
nyival és úgy emeli valósággá a kézira-
tot, ahogy a szerző — persze homályosan
— elképzeli. Ehhez a megvalósításhoz a
színészek küzdelmes kiválasztása is min-
dig hozzátartozik, és én nem egy, talán
jobb szöveget is megérdemlő alakítás
emlékét őrzöm színészi kapcsolataim so-
rában. Benkő Gyula Schumannról
írt hangjátékom főszerepét játszotta. Egy-
szerűbb lett volna így mondani: Schu-
8
monnt, óm ez nem felelt volna meg a va-
lóságnak. Ez a szerep ugyanis Schumann
lassan kifejlődő tragikus skizofréniájának
megfelelőleg: négy szerep. A nagy ze-
nész fiktív mitológiájának három állandó
figurája: az álmodozó, lágy Eusebius, a
robbanékony Florestan és a bölcsen
egyeztető Raro mester, végül maga a tör-
ténelmi Schumann. Ezeket az intenzív bel-
ső harcokat szólaltatta meg Benkő Gyu-
la, egy ember négy hangján, számomra
felejthetetlenül.
Egy hangjátékom Liszt Ferencről szólt.
hót ez is egy válasz. Ugyanerre a kér-
désre ugyanezen sorozat keretében még
egy színdarab próbálja eldadogni a fe-
leletet, egy egész estét betöltő kétrészes
bohóctréfa, és egy bábjáték, de ha úgy
tetszik, animációs film. A műfajok csere-
beréje természetesen kísérleti jellegű, de
célom mégsem a puszta formákkal és le-
hetőségekkel való játék. A lényeg az,
hogy a különböző műfaji igények külön-
böző aspektust, más és más megközelí-
tési formát adnak a kérdésnek. Eleve ré-
Ebből nőtt — vagy inkább csök-
kent — ki a Szerelmi álmok című
nagyszabású film forgatókönyve. (Mond-
jam-e, hogy a hangjátéknak nem ez volt
ménytelen kapcsolás, hiszen amilyen
nyilvánvaló, hogy a három közül egy csak
része lehet az egésznek, ugyanolyan nyil-
vánvaló, hogy ez a furcsa trilógia csak
hórom külön igényű színpadon valósulhat
céink is megerősítenek: hogy súly és vád
nehezedik ránk, létünkre, talán egy isme-
retlen örök gyilkosság sűrűsödő gyanúja.
A hős természetesen velünk azonos,
mindnyájunkkal, akik bekötött szemmel
lépünk a világba. Ez a mi, ez a minden-
ki az előadásban Gábor Miklós ma-
gas intellektusa révén vált közös megva-
lósításunkká, a bekötött szemmel is a
gyöngédséget képviselő asszony, V a s s
Evő jelképességig fokozott ellenjótéká-
vol. Az emberiség naivabb és durvább
ösztönéletét Szendrő József mutatta
a címe s a filmé sem tőlem származik?)
Ügy gondolom, a filmnek nem vált hasz-
nára, hogy eltért az eredeti forgató-
könyvnek az öreg Lisztet a középpontba
állító koncepciójától: emberibb, mélyebb
lett volna. Csodálatommal adózom azon-
ban Sinkovits Imre alakításának.
Energiájának felét a fogyasztásra leadva,
a megmaradt felének a felét pedig a
Cziffro Györggyel és Szvjatoszlov Richter-
rel való verseny-„zongorázásra'’, a mara-
dék negyedből még mindig telt egy ha-
talmas, eleven, mindig jelenlévő, hősies
és parádés figura megvalósítására. Hogy
ez a figura mennyire volt azonos Liszt
Ferenccel, mennyire nem? arról semmi
esetre sem Sinkovits tehet. Pécsi Sándor
pompás humorú Bellonijának is hálás
vagyok: eredeti elképzelésemből ebben a
szerepben láthattam valamit a pompás
színekkel ragyogó, idegen filmvásznon.
A falat egyszer sikerült áttörnöm: va-
lódi drámai mondanivalómat egyetlen
hangjáték előadásával sikerült a valódi
nyilvánosság elé juttatnom. 1967-ben
mutatták be Emberrablás című írá-
somat. Ez a hangjáték tulajdonképpen
része egy sorozatnak, amely — egyelőre
három darab — alapjában véve ugyan-
azzal a számtalanszor elgondolt és meg-
írt, de egyetlen igazi író által sem meg-
kerülhető kérdésközhellyel foglalkozik, kü-
lönféle drámai műfajok kereteiben. S ez
a kéraés: mi okból és mivégre élünk ezen
a földön. Nem hiszem, hogy válaszom-
mal jobban megközelítettem a helyes
megoldást, mint az eddigi válaszok, de
be, a világnak az emberiségen kívül álló,
objektív és örök-szenvtelen hatalmát
Mádi Szabó Gábor.
Színészek? Legyen szabad még egy
meg, akkor is csak úgy, amennyiben a
rádiót is hajlandók vagyunk színpadnak
tekinteni.
AAinden drámai forma egy adott szi-
’’’ tuáció lehetőleg gyors kibontását
igényli, az adott és éppen ezért kénysze-
rítőén szűkös eszközök segítségével, szű-
kén mért lehetőségek kereteiben. A drá-
maíró dolga, hogy a szükségből erényt
csináljon. A hangjáték műfajában ez az
erénnyé változtatandó szükség: a vizuoli-
tás hiánya. Az adott szituációba való
belehelyezkedés kizárólag a hang-infor-
mációk útján valósítható meg. Ha a vi-
lágot a rádión keresztül ismerjük meg,
csők azt tudhatjuk meg róla, ami han-
gokba és szavakba foglalható.
Ebbő' következik hangjátékom „isme-
retelmélete", bocsánat e nagyképű, de e
pillanatban viszonylag legpontosabb
szóért. Ha a hangjáték révén ismerjük
meg a világot, úgy bekötött szemmel lép-
tűnk egy sötét kapun át. Máris adva von
a jelképes, drámai szituáció: valahonnan
a sötétből, akaratunk ellenére, vagy leg-
alábbis tudtunk és hozzájárulásunk nél-
kül, bekötött szemmel kerülünk valahová.
S erről a valahairól továbbra is csak
annyit tudunk meg, hogy hangzavar és
nyüzsgés van benne, s hogy valószínű az,
hogy közelebbről-távolabbról társaink is
akadnak benne, a miénkhez hasonlatos
szituációban, azaz bekötött szemmel és
tudatlanul. Aztán lassan kialakul ben-
nünk a bizonytalan benyomás, amit hoz-
zánk hasonlóan mit sem sejtő szomszé-
pillanatot megemlítenem, amikor hálás
voltam nekik. Említettem a hármas cik-
lushoz tartozó darabomat, sőt műfaját is
megjelöltem: bohóctréfa. Hevesi Sándor
óta tudjuk, hogy az igazi vígjátékban egy
mélyebb tragédia jelenik meg polarizált
formában, s gondolom, ez a polarizáció
a bohóctréfa esetében még élesebb.
Hét bőrönd című darabom még nem
került színpadra, de egy szerzői estem al-
kalmából három szinészbarátom mégis
bemutatta egy részét, — és a némileg
szokatlan szöveget eleinte kissé csodál-
kozva hallgató közönség érezhető felme-
legedése és utána a tetszés nemcsak szá-
momra volt öröm, aki ily módon ritkán
jutok a közönség közelébe, de meglepte
a színészeket Is. Szinte pillanatról pilla-
natra vált intenzívebbé a kapcsolat, a
félig papírról olvasott szavak szárnyakat
kaptak, a dobogó kis gesztusai színpadi
mozgássá nőttek, szinte programon kívül.
Sütő Irén, Bónffy György és
Mensáros László hármasa szemünk
láttára hajtotta végre a színművészet cso-
dáját: az átlényegülést. És mindezt az
író szövege alapján. Jó vagy rossz a szö-
veg? Én vagyok a legkevésbé hivatott ar-
ra, hogy minősítsek. Az biztos, hogy a já-
ték és mulatság jó volt, a jelenlévők
szemmel láthatólag és füllel hallhatóiag
úgy fogadták, mint akik kaptak valamit.
Másfelől az is biztos, hogy a szövegen
betűnyi változás nem esett és az író hatá-
rozottan úgy érezhette, hogy amiről a kö-
zönség ilyen örvendetes formák közt ér-
tech’ -em más, mint oz ő mondnni-
9
Vissza a meghaladott felé ? (folytatás)
valója. Az ó legbensőbb és legfonto-
sabbnak érzett mondanivalója, amely
azonban a színészek közreműködése, a
játék, az összhang, a váratlan felhevülés,
egyszóval mindama csoda nélkül, amit
színművészetnek neveznek, sosem jutott
volna el a címzetthez.
Ez az élmény, a magától és mintegy
véletlenül kialakuló, a spontán szín-
pad élménye fölöttébb tanulságos volt
számomra. (Hangsúlyozom a jelzőt: ta-
nulságos. Azaz olyasmi, ami elméleti kö-
vetkeztetések levonására alkalmas. Nem
kívánom vele valamiféle spontán színját-
szás propagandáját szolgálni: tudom
jól, hogy a jó produkció o színpadon
hosszadalmas és tudatos munkát igényel.
De a véletlen élmény néha ritka tanulsá-
gokkal szolgál.) Mintegy in statu noscen-
di láttam, — vagy véltem látni — amivel ,
ez idő szerint egy hosszan tartó és kiter-
jedt vita foglalkozik: színpad és szöveg,
irodalom és színművészet viszonyának ki-
alakulását, formálódását. Részben ezen
élmény alapján szólok a vitához.
Amelynek is, hogy őszinte legyek, a
színvonalát csodálom legjobban, ponto-
sabban: színvonalának alacsonyságát.
Nem a hozzászólásokra vonatkozik ez,
amelyek között kitűnőek is akadnak. Az
alacsony rendű, csaknem primitív: a kér-
dés feltevése. Az a „fölfedezés", hogy a
színjáték független az irodalomtól, érté-
ke nem arányos a szöveg értékével, sőt
esetenként fordított arányban áll vele,
magyarán: hogy a színháznak nincs szük-
sége az irodalomra, nos ez a fölfedezés
a maga lelkes komolytalanságában és
végiggondolatlanságában egy önképző-
kör! elnök szellemi fejlettségéhez méltó.
A zene előadóművészeinek analógiáját
többen említették már, igen helyesen. Va-
lóban, egy karmesternek nem lehet ko-
molytalanság nélkül problémája, hogy
egy Beethoven-szimfóniát a partitúra
hangjegyei szerint adjon-e elő vagy se.
még akkor sem, ha különben ő maga is
a zene kiváló művésze, esetleg zeneszer-
ző, és kiváló hangversenyező művészek a
zenekar tagjai is, egytől-egyig. Amivel ezt
o zenei analógiát ki lehetne egészíteni —
és egyszersmind az analógia jogosságát
is igazolni — az a kérdés történelmi ala-
kulása. Nos, mind a színpad, mind a ze-
ne fejlődése azt mutatja, hogy a kötött
szöveg előadása az önálló előadáshoz —
zenei rögtönzéshez, illletőleg színpadi
komédiázáshoz — képest: későibb, mago-
sabb, fejlettebb fok. A színvonal a kö-
tetlentől a kötött felé emelkedik. Termé-
szetesen az előadás, az interpretáló mű-
vészet színvonalára gondolok: az válik
magasabb rendűvé, önmagához, saját
művészi követelményeihez hívebbé, mű-
vészetében önmagát tökéletesebben meg-
valósítóvá, az anyaggal való küzde-
lemmel és annak ellenállása fölött ara-
tott győzelmével, amely győzelemből a
legyőzött bontakozik ki teljes diadallal
— persze a győztessel együtt.
Liszt Ferenc is tanú rá. (A múlt század
többi nagyigényú előadóművészeivel
együtt.) Az ő fiatalkorában még fontos
része volt minden hangversenyprodukció-
nok a rögtönzés, magyarán: az adott
szöveg nélküli, virtuózkodó önmutogatás
a hangszeren. A zeneirodalom nélküli ze-
nélés. Természetesen mint ahogy az iro-
dalom nélküli színjátszásnak is megvan a
maga tárgya, úgy megvolt ennek a zene-
irodalom nélküli zenének is. A közönség
nyújtotta a rögtönzés tárgyát, zenei té-
mát szabad variálás céljából, de sokszor
egyszerű programutasítást: tessék a mű-
vész úrnak eljátszani a most feltalált
gőzvasutat (ez még egyébként igen
könnyű feladat volt) vagy egy házaspár
életét, házasságuk huszadik évében. Nem
hiszem, hogy sok művész akadt, aki ki-
jelentette volna, hogy a zeneművész ön-
állóságát az efféle feladat mégiscsak
jobban biztosítja, mint egy Mozart-szo-
nóta szolgaian betűhív előadása. (Igaz,
akadtak magosabb rendű feladatok is:
tessék egy Mozort-szonátát rögtönözni.)
Ellene lehetne vetni ennek az érvelésnek
azt a tényt, hogy Liszt maga is számos
virtuóz természetű rögtönzést — úgyne-
vezett parafrázist — írt más zeneszerzők
műveire. De tény az is, hogy Liszt ezeket
a műveit nem magasabb rendűnek, ha-
nem bevallottan alacsonyabb rendűnek
tartotta egyéb műveinél, másrészt ezeket
a műveit is leírta, azaz igényelte és meg-
követelte, hogy ha más zongoraművész
veszi igénybe ezeket a Liszt-parafráziso-
kat, azokat szó és hangjegy szerint, vál-
toztatás nélkül, tehát Liszt Ferenc műve-
ként interpretálja. Kotta nélkül nincs ze-
ne, ezt vallotta egész életművével és vir-
tuózpólyája egész alakulásával. Minél
érettebb volt zongoraművészete, annál
kevesebbet rögtönzött,’ annál kevesebb
parafrázist csinált és vett műsorára, an-
nál több mogasrendű és szigorú alkotás-
sal teltek meg programjai, annál több
helyet foglaltak el bennük a nagy klasz-
szikusok és annál jobban, hűségesebben,
pentosobban őrizte meg betűjüket, igye-
kezett megközelíteni szellemüket. Művészi
céljai megvalósítását ebben látta, nem
pedig a zongora, e különben nagyszerű
hangszer zengő hangjának érvényesítésé-
ben. Ez utóbbit, mint a művészi fejlődés
fokozatát, meghaladottnak vélte. Nyilván
joggal.
I__I át ne gyerekeskedjünkl Színpad iro-
* ’ dalom nélkül — vagy pláne, mint
egyik vitatkozó sejteti, semmit sem za-
varó, jellegtelen irodalommal — nincsen.
Lehetett egykor, hiszen ott van o com-
media deH’arte a maga friss, népi típu-
saival, vásári lazzoival, cselekményele-
meivel. Ott von, mint színpadtörténeti
örökség, játékosan és stilizálton felújít-
ható, ízléses sznobizmussal a mai való-
ságra átjátszható, sokszínűén és látvá-
nyosan alkalmazható különlegesség. De
nincs ott, mint a mai színpad főiránya.
Divatja alighg több — inkább kevesebb
— mint a zenei preklasszicizmus egyéb-
ként igen vonzó felelevenítése, és — meg-
felelő nogy egyéniség híján — biztosan
jelentéktelenebb, mint a zenei neoklasz-
szicizmus, amelynek mégis volt egy
Sztravinszkija. (Működése egy szakaszá-
ban, és egyáltalán nem végleg rátéve
életét ennek az irányzatnak igazolására.)
Felfedezése a múlt felfedezése, kissé il-
letéktelenül nagy lármával és igénnyel.
Lehet, hogy nem minden, ami jó iroda-
lom, egyszersmind jó színpad is — még
akkor sem, ho dialógíkus formában írták
meg — de az biztos, hogy igazán jó szín-
pad csak jó irodalomból lehet. Az Egy
pohár víz bizonyára jobbon hot a szín-
padon, mint a Bujdosók, de a halhatat-
lan a kettő közül mégis a Csongor és
Tünde.
Lehet, hogy attól vagyok ilyen „okos",
hogy a darabjaimmal nem volt szeren-
csém? Valami összefüggés mindenesetre
van: ha más nem, annyi, hogy az a -
lehet, hogy téves — benyomásom, misze-
rint valami nincs rendjén színpad és iro-
dalom viszonyában, felhívta figyelmemet
és mindig tettrekész, bosszankodó haj-
lamomat erre a vitára.
Sarkadi Imre
MÉSZÖLY DEZSŐ:
Sarkadi
születése
napján
10
Most volna ötvenéves.
Ijesztő korán tűnt el közülünk:
ezen a születésnapján már tíz-
éves távlatból nézhetünk rá. Ez a táv-
lat — úgy érzem — növeli alakját.
Sarkadival jó csillagzat alatt talál-
koztam: első kezembe került írása a
szívenütő Szökevény volt a Válaszban.
Mikor az első személyben írt novella
végére értem — ahol a történet el-
mondóját, a szökött katonát agyon-
lövik — belém nyilait valami olyasmi,
aminek semmi köze az úgynevezett
irodalmi élményhez. Nem az irodalom
érdekelt engem akkoriban. A törté-
nelem, a közelről látott, a jelenben
felismert „történelem" kegyetlen me-
chanizmusa foglalkoztatott folyton,
olykor még álmomban is. A történe-
lem, mint csapda, s a csapdába került
ember. Soha novellának fogékonyabb
olvasója nem lehet, mint én akkor a
Sarkadi Szökevényének. Csak forgat-
tam kezemben azt a Választ, megle-
petten, fölkavarva. Ki lehet ez a Sar-
kad! Imre? Milyen jó volna megis-
merni!
Előkerestem régebbi Válaszokat s
elolvastam még két írását. Azután
megtudtam Vargha Balázstól, hogy
Imre debreceni fiú s itt Pesten a Rá-
diónál dolgozik.
Én akkor még a Madách Színház
dramaturgja voltam, s ez jó alkalmat
adott rá, hogy fölhívjam telefonon. Az
első beszélgetés szokásos zavarában
eldadogtam, hogy novelláiban sok a
diámai feszültség, egy-egy jelenet
színpadra kívánkozik — stb. Mindez
igaz volt, s mégis ürügy. Azért hívtam
föl, mert titokban barátomnak kíván-
tam a Szökevény íróját.
Második találkozónkra egy meste-
rien megírt parasztnovellát hozott ma-
gával. Ebből később drámát kezdett
írni: a Fekete tanyát. Szerettem ezt az
egyszerű, komor címet. Fekete Anta-
lék tanyájáról volt szó, de a Fekete itt
„beszélő” névnek tetszett. Benne volt
abban a címben az egész dráma sűrű
levegője... Egész drámát mondtam?
De hisz’ csak a fele volt meg! Biztat-
tam Imrét, hogy fejezze be.
— Ha befejezem, nem adják elő —
mondta.
— Lehet — feleltem — ámbár ...
fene tudja... •
— Mi az a „fene tudja”?
— Ez. az én születési hibám: az in-
dokolatlan optimizmus.
— Igyunk valamit — mondta Imre.
Ezzel lezárult a dramaturgiai meg-
beszélés. De bennem tovább motozott
a dolog. Szezon végén voltunk, s a
következő évadra új igazgatót emle-
gettek. Talán Horvai István lesz az ...
Horvaival rövid ideig együtt voltunk
segédrendezők a Nemzetinél ... Hátha
Horvai előadja a Fekete tanyát? —
tűnődtem.
Igazam is lett, nem is. Mert a Fe-
kete tanyát — úgy ahogy indult — so-
se fejezte be Sarkad!. De ebből lett a
felemás Út a tanyákról (1952) legerő-
sebb része, a második felvonás. (Day-
ka Margit és Pécsi Sándor ma is em-
legetik a nagy jelenetüket követő őszin-
te tapsorkánt.) A szerző—igazgató
kapcsolatból pedig sírig tartó barátság
lett Sarkadi és Horvai közt.
Az első drámát három év múlva
követte az érett, finom lírájú Szep-
tember (1955). S ezt egy év múlva
a nemzetközi visszhangú filmsiker, a
Körhinta (1956).
Közben Sarkadi, mint novellista is
egyre több hívet szerzett magának. Ma
is emlékszem Hubay Miklós lelkes, ké-
ső esti telefonálására, amikor a Kút-
ban-t elolvasta.
Persze egyre több vitát is kavart
Sarkadi. S a vita nemcsak körülötte:
benne is zajlott. Tulajdon műveinek
mindenkinél szigorúbb kritikusa tu-
dott lenni. De nem volt kenyere a ja-
vítgatás, foltozgatás: ha valami nem
sikerült, új munkába fogott. Vidor
Hugó elvét vallotta — „corriger un
ouvrage dans un autre ouvrage” —
vagyis hogy egy művet a következő
műben kell kijavítani.
Tépelődő évek után jelent meg a
Kortársban kisregénye: A gyáva (1961).
Akkor úgy érezhette: sikerült olyat ír-
nia, ami vitán felül áll. De az elis-
merésnek — a hazainak, majd később a
párizsinak is — már csak mi, barátai
örülhettünk. A gyáva jó visszhangját
Sarkadi már a fiatal halottak fölényé-
vel hallgatta.
Mire emlékszem még az utolsó idők-
ből?... Én akkoriban már évek óta
nem voltam dramaturg sehol, de Sar-
kadi minden újabb színpadra szánt
munkáját ismertem. Néha együtt ta-
lálgattuk. mi lesz ezeknek a sorsa. De
csak, ha már a dráma kész volt. Mun-
ka közben azokban az években már
nem érdekelte Imrét a mű esélye, ér-
tékesíthetősége. Nem érdekelte akkor
már írás közben semmi, csak az, hogy
mennyi őszinteséget bír el a tolla.
Három kész drámája volt kézirat-
ban, amikor váratlan halálának híre
lecsapott. (Ház a város mellett. — Az
elveszett paradicsom. — Oszlopos Si-
meon.)
Életművének értékelése körül zaj-
lott a hatvanas évek elejének parázs
irodalmi disputája. Nem tudtam tár-
gyilagosan olvasni a vitacikkeket. Ve-
gyes érzések hánytorogtak bennem, s
néha bizony eszembe villant egy Ady-
ról írt József Attila-sor:
Meghalt? Hát akkor mért ölik na-
ponta? ...
A Magyar Irodalmi Lexikonban azt
olvasom: „Élete tragikus hirtelenség-
gel zárult, értékes életműve torzó ma-
radt." De ez az archaikus Apolló-szo-
ber is torzó, amelyről Rilke énekelt...
melynek minden porcikája ránk néz:
Du musst dein Le ben andem!
Akármenyi nagy ígéretet vitt magá-
val a sírba: mi vagyunk az ő adósai.
KÖNNYŰZENE, TANCZENE, JAZZ
qI If ED -filmek
OI HlIi -SZÁMOK
Anyád moziműsorban több olyan
film is szerepel, amelynek cselek-
ményét zenei betétek kísérik. Akár a
Forró éjszakát, akár a Diploma előtt-
et említjük, nem hagyományos érte-
lemben vett kísérőzenéről van sző. A
betétszámok külön is slágerek lettek.
A ,.fekete Amerika" gondjairól és
örömeiről énekel Ray Charles a Forró
éjszakában. A néger zene e világhírű
alakjának ritmikus, energikus énekét
jól egészítette ki a kiválóan hangsze-
relt szám fájdalmasan elhaló fuvola-
szólója. Ray Charlest nem kell bemu-
tatni, lemezei Budapesten is sikert
arattak. Nálunk kevésbé ismert vi-
szont Quincy Jones, a film zeneszer-
zője. Quincy Jones a zenélő néger tár-
sadalomnak egyik „legbefutottabb”
alakja. A Forró éjszaka már huszon-
harmadik filmje volt. Nem véletlen,
hogy Ray Charlest kérte fel a közre-
működésre. Életpályájának kezdetén,
tizenöt éves korában már együtt ját-
szottak. s ez a kapcsolat azóta sem
szűnt meg. •
Quincy Jones karrierje azután len-
dült fel, hogy elvégezte a Berkeley
School of Musicot, amely az amerikai
jazz-zenének talán legfontosabb köz-
pontja. A korábban trombitásként fel-
tűnt Quincy Jones szakismeretét foko-
zatosan mint hangszerelő és zeneszerző
hasznosította.
Hihetetlen munkabírása és kivéte-
les szervezői képessége révén egyre
feljebb tört. Másfél évig a párizsi
Barclay Records lemeztársasághoz
szerződött, később az amerikai Mer-
cury Records producere és igazgató-
helyettese lett. Irányítása alatt készül
az amerikai néger muzsikusok és
énekesek’ tv-músorainak nagy része.
Quincy Jones kétségtelenül egyike
azoknak a néger zenészeknek, akik
teljesen integrálódtak az amerikai tár-
sadalom felső rétegében. Nevét gyak-
ran említik Duke Ellingtonnal egy
sorban, akit a mindenkori amerikai
elnökök „goodwill" követeként tarta-
nak számon.
Néhány hónapja azt nyilatkozta:
„Hiszek a jazz nagyszerű jövőjében,
hiszen állandó mozgásban, változásban
van. Mostanában a pop tanul a jazztol
és vice versa. Példának említhetem a
Biod. Sweat and Tears vagy a Chicago
együttes felfogását"
A Forró éjszaka zenéjéről az egyik
kritikus azt írta, hogy az lehetne
„az 1969-es év Graduate-ja". A Gra-
duate — nem tökéletesen sikerült —
magyar fordítása a Diploma előtt A
nálunk idén bemutatott film zeneszá-
maiból összeállított lemez 1968-ban az
amerikai bestseller top sikerlista első
helyén állt öt hétig. A dalok szerzője
Paul Simon, valamint társelőadója.
Art Garfunkel azóta is az amerikai
pop kimagasló alakjai közé tartozik.
Mindketten amatőr zenészként tűntek
fel, egyetemista körökben gitároztak.
Zenéjük szervesen illeszkedik abba az
irányzatba, amelynek a hatvanas
években olyan ismert művelői váltak
világhírűvé, mint Bob Dylan vagy
John Sebastian.
Simon és Garfunkel zenéje sajátos
keveréke az amerikai főik songoknak,
az ötvenes évek rock and rolljának. A
film és a zene stílusának nagyszerű
találkozása volt a Diploma előtt, a
dalok szövegei a fogyasztói társadalom
elembertelenítő hatását, a reklámot, a
politika álszentségét leplezik le. Bob
Dylan és Paul Simon zenéje között
ugyanakkor lényeges különbség is van.
Simon és Cáriunkéi a‘gazdag dallam-
világot választotta, s ez a mclodikusság
párosul a szöveg „lágyságával" is. A
magára maradt ember tanácstalansá-
gát, a kapcsolatok ürességét, a meg-
értés hiányát énekli a páros, s ez az
érzelemvilág dominál a filmben is hal-
lott Sounds of Silencc-ben. amely Paul
Simon első igazi sikere volt még 1965-
ben. Simon és Garfunkel is 1943-ban
született, átélték a mai amerikai ifjú-
ság hétköznapjait. A Graduate-lemez
annak köszönhette milliós sikerét,
hogy ennek a generációnak az érzéseit
tolmácsolta
Lovas Gyula
4 hét filmjei
Kánikulai
rövidzárlatok
At elmúlt hét a filmforgalmazásban is a „káni-
kula van” jegyében születhetett. Két olyan
film szerepelt a mozik műsorrendjén, amely csak
negyven fokon felüli hőmérsékletben elviselhető:
a nézőt kiveri a verejték, s a maga csekélyértel-
mű lényében keresi a hibát. Szeretnék mindenkit
megnyugtatni: nem az ő készülékében van a hi-
ba : a két játékfilm csakugyan olyan hihetetlenül
primitív, s pontosan olyan ízlésromboló ostoba-
ság, amilyennek ő látta. Melegben, hűvösben egy-
aránt a világ filmtermésének nagy hulladékpia-
cán lenne a helyük, s nem a magyar mozikban,
akár fedett, akár szabadtéri műintézetekről be-
szélünk. Először talán a
OarliMg Lili
című színes, szagos, pompázatos szélesvásznú
amerikai agyrémről, ebben a lázálmok logikájá-
ban fogant, nosztalgiákat ébresztő és az Ízléste-
lenség olimpiáján egészen biztosan dobogóra ke-
rülő cirkuszi mutatványról. Szerelmi és kémhistó-
ria az első világháború idejéből: andalító „sweet-
jazz” és nyúlós tangó-romantika csöpög az egész,
színes-sztaniolba csomagolt hollywoodi konzerv-
ből; rég elaggott slágereknek maguk idejében 1$
hazug sovinizmusa, a brit hazafiság, s a német
háborús ön feláldozás komoly képpel előadott
mennybemenetele, érthetetlen részletügyeket
szolgáló kémek, kémfőnökök és marcona léptű,
ám elbűvölő férfiasságú pilótatisztek ellenállha-
tatlan szexi-vonzóerejú és zseniális, ám szerel-
méért még a rossz ügyet is elhagyó kémnő-éne-
kesnő furfangosan kidekázott, valami káprázatos
üzleti cinizmussal kiszámított, komputerrel dra-
matizált celluloid-hazugsága ... Ennyi a film,
nem kevesebb, és nem is több. Julié Andrews, a
címszerep alakítója kedves, jól énekel, jól játszik
és valóban nagyon csinos. A többi: műsorpolitikai
rövidzárlat, érthetetlenül eltúlzott kassza-centri-
kus szemlélet következménye: igazi baklövés az
átvétel gyakorlatában. Gyorsan el kell felejteni,
dezinficiálni az emlékezetet. Ám hiába, mert
DARLING LILI
A címszerepben:
Julié Andrews
Rock Hudson da-
liás repülőtiszt-
ként
Leoa és az Atlanti Fal
címmel még egy piramidális butaságot tálaltak
elénk a héten. A felejtés itt sem nehéz; a zavaros
történet már másnapra kipárolog az edzett mozi-
látogató fejéből. De itt azért nem annyira re-
ménytélén a helyzet; Bourvil, a nemrég elhunyt
kitűnő francia komikus mulatságosan csetlik-bot-
lik a nácik, s a partraszállásra készülő angolok
között a két tűz között, egy kétbalkezes kocsmá-
ros képében, aki véletlenül egy nagyértékű vé-
delmi tervrajz birtokába jut.
Hogy mennyire kell komolyan venni a film tör-
ténetét, csak példaképpen mondom: az Atlanti
Fal részletes térképét egy német ezredes adja át
a derék franciáknak: tapétaminták között, s mel-
lékesen.
Akinek vannak emlékei a náci-ármádia szerve-
zettségéről, biztonsági szabályairól, az pontosan
tudja, milyen valóság-értéke van az efféle ab-
szurd ötleteknek.
Egyetlen szavát sem szabad tehát elhinni e
kínnal mesterkedett forgatókönyvnek; ám a bot-
csinálta ejtőernyős. Bourvil szigetországbéli ki-
képzése, rémült ellenkezése és menekülési ösz-
töne, amellyel legszívesebben elfutna a világtör-
ténelem elől: nem új ugyan, de mulatságos és
emberi.
Geszti Pál
A León és az Atlanti Fal főszereplője, Bourvil, a kocsmáros szerepében,
amint éppen átveszi a titkos térképeket a német ezredestől
PÁLYATÁRSAKRÓL
Don Quijote
közelről
..fin közel ötven esztendeje élek és tapasztaltam, milyen
az élet. Fájdalom, nyomor, éhség, kegyetlenség, hihetetlen
kegyetlenség. Voltam katona, láttam elesni a társaimat,
vagy Afrikában lassú halállal pusztulni. Volt, akinek én
fogtam le a szemét. Ezek mind olyannak látták az életet,
amilyen és mégis keservesen pusztultak el. Nem jutott nekik
se dicsőség, se szépség, csak zavartan bámultak és azt kér-
dezték: miért? és nem azt kérdezték, miért halnak meg,
hanem azt, hogy miért éltek. Hát akkor nem én vagyok a
boldogabb? Az életet nem olyannak kell látni, amilyen,
hanem amilyen lehetne! £s akkor is ha százszor legyűrnek!
£n vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja, a bűn üldözője
vagyok, utam járom a trombita hívó szavára. Vagy győzök
vagy elpusztulok?"
EZ DON QUIJOTE fő
monológja Dalé Wasser-
mann—Mitch Leigh La
Mancha lovagja című mu-
sicaljében.
A szerep hármas felada-
tot ró Darvas Ivánra.
Mint Cervantes, az író je-
lenik meg (majd a darab
folyamán vissza-visszatér)
és így eleveníti meg a sze-
münk előtt egy börtönben
műkedvelő előadás formá-
jában Don Quijotet, a bús-
képű lovagot és akiből az-
zá lett: Alonso Quijanát.
Abban a szerencsés
helyzetben vagyok, hogy
láthattam ennek a kivételes
színészegyéniségnek a mun-
káját, a rendelkező próbák-
tól az előadásokon szüle-
tett színészi remeklésekig.
Az előadás a közönség
nagy élménye (olykor a
színésznek is), de az igazi
örömek, bánatok, a szüle-
tés percei, a próba nehéz
folyamata.
Darvas Iván az egyik leg-
foglalkoztatottabb magyar
színész — ezt mindenki
tudja — de hogy mennyi-
re, azt igazán csak akkor
hinnénk el, amikor reggel
tízkor megjelenik szem-
üveg mögé rejtett arccal,
rekedt hanggal és halk,
udvarias köszönések után
elkezdi a próbát. A látvány
félelmetes. Tegnap este
még Gogol Az örült nap-
lójának főhőse volt 7-től
9-ig a Pesti Színház szín-
padán és eleganciájával,
árnyalt szövegmondásával,
majd az őrület minden
pszichés és fizikai elemét
felvonultatva adott él-
ményt.
Most egy fáradt, vékony
ember ül a próbán, a ke-
zében szövegpéldányával.
A PÉLDÁNY KÖZE-
LEBBRŐL: (ki hinné) be-
kötve, rajta gyöngybetűk-
ke) a cím és a neve, a sa-
ját szövege vastagon feke-
te filctollal aláhúzva, a
végszó pirossal. A kihúzott
részek fehér papírral lera-
gasztva, a kijavított sorok
fölé papírszeletkék ragaszt-
va és rajtuk a helyes szö-
veg gondosan, olvashatóan
föléírva, majd koronák,
szünetjelek, nyilacskák és
megfejthetetlen kicsiny
írásjelek. (Egyszer a büfé-
ben ülve, nyitva volt előt-
te a példány, egy furcsa
jelzésen akadt meg a sze-
mem. Meg is kérdeztem mi
az? Így válaszolt: „Tudod,
ez itt pergő, egy levegőre
akarom majd mondani, ez
figyelmeztet, hogy itt nagy
levegőt vegyek.)
Kezdődik a próba. Pél-
dánnyal a kezében áll,
szemüvege enyhén az or-
rára csúszva, szinte alig
hallhatóan, lassan olvassa
a szöveget, meg-megáll, a
partnerre néz, keresi a te-
kintetét (vajon mit érez-
het a másik), néha bele-
lendül, hangosabb lesz a
szövegmondás, hirtelen kí-
vülről mondja, szeme meg-
telik fénnyel, aztán bele-
akad, látom rajta, hogy tü-
relmetlen, nyugtatja magát,
viccet talál ki: „Sancho,
ideadnád a kardomat, len-
nél szíves”. A kard elgör-
bült a vívástól, nyúlok ér-
te, ki akarom egyenesíteni
— odasúgja: „Ne görbítsd
ki Gábor” — odaadom,
szinte meg se látja, elkez-
di a szövegét, meglátja,
hogy a kard görbe, szé-
gyenlősen elfordul, kiegye-
nesíti, közben szigorú, rosz-
szalló tekintetet vet San-
chóra és folytatja: „Végte-
lenül örülök, hogy a te je-
lenléted is ékesíti ezt a ce-
remóniát!” A kellékestől
kezdve mindenki nevet, a
rendező el van ragadtatva
— valami született.
Folyik tovább a halk szö-
vegmondás, nem érzi jól
magát, járkál, a helyét ke-
resi, a rendező. Seregi
László segít. Egy ideig jó,
de ez sem az igazi, „Majd
meglátjuk", mondja Darvas
és továbbmegy, nem áll le
idegeskedni, talán holnap
megszületik, szinte hallom
ahogyan mondja magának:
Türelem, türelem ...
SZÜNETET ADNAK, ki-
megyünk, sok még a gát-
lás bennem felé. Ogy be-
szél velem, mintha húsz
éve a barátja lennék.
A tanulási módszeréről
faggatom. Magnóra veszi az
összes szöveget végszavak-
kal együtt, igen gyorsan,
de értelmesen. Visszahall-
gatva gyorsan megtanulja.
Miért? — kérdezem. Ma-
gyarázat: „Ha ilyen, gyor-
san tudom a szöveget, min-
dig lassíthatok ahol szük-
ség van rá. a gyors részek
nem okoznak problémát és
csak a szünetek megtalá-
lására koncentrálhatok pró-
ba közben.”
A szerep énekes, eleinte
fél az énekléstől, inkább
csak a zenét hallgatja.
Egyik legmuzikálisabb szí-
nészünk, a beszéde is tisz-
ta zene. A próbák szüne-
tében gitáron kíséri magát.
Már a próbán is énekel,
egyre bátrabban. Énekórái
élményeit meséli. Jár ská-
lázni mindennap, csökken-
ti a cigarettát.
Próba próbát követ, egy-
re többet tud a szerepről,
mindennap szigorúbb ma-
gához. A járását is próbál-
ja. A mozdulatai egyre ar-
tisztikusabbak. Néha úgy
érzem, a föld felett jár egy
fél méternyire. Olykor le-
beg.
A DARABBAN van egy
ötperces zenés koreográfi-
kus kocsmai verekedés.
Bogár Richárd koreográ-
fussal kezdtünk el dolgoz-
ni rajta. Születnek az öt-
letek, alakul a jelenet.
Darvas kitalálja, hogy vé-
letlenül mindig a szolgá-
ját, Sanchót találja el.
Megkeressük a frappáns
helyeket. Hihetetlen moz-
gáskultúrája van. Mindent
az utolsó mozdulatig ki-
dolgoz, lassan, vontatottan
azt mondja: „Ennek olyan
precíznek kell lennie mint
egy svájci órának, a testi
épségünkről van szó és ez
a legfontosabb", és tréfá-
san jegyzi meg: „Mintha
de azért mégsem." Az elő-
adáson megtapsolják a je-
lenetet, pedig mindig arra
törekszik, hogy csak a vé-
gén tapsoljanak.
Az egyik próbára holt-
fárad tan érkezik (éjszakai
forgatása volt). Azt kéri,
hogy a végét vegyük, a
haldoklási jelenetet.
Fizikai állapota szinte
ugyanaz, amit a szituáció
megkövetel
Teljesen erőtlenül, üve-
ges szemmel beszél. Alig
mozog a szája. Döbbenete-
sek ezek a pillanatok. El-
szorul a szívem. Félteni
kezdem egyszerre őt, Dar-
vast és Don Quijotét, küsz-
ködöm a sírással, mikor a
jelenet szerint Sancho fel
akarja vidítani gazdáját a
halálos ágyán, megérzi, to-
vább úszik a megteremtett
szituáción, halálos csend
van a színházban, még pár
pillanat és egy kiáltás, az
utolsó görcsös ragaszkodás
az élethez — hosszú csend.
Meghalt a gazdám.
Mindhárom figura külön
életű. Ügy váltogatja őket
mint valamilyen mágus, ki
A próbán és az előadáson: Maros Gábor mint Sancho Darvas Ivánnal
(MTI-foió — Petrovlts és Fejes László felv.)
azzal a csodával áldatott
meg. hogy pillanatonként
más tud lenni. Pedig nem
az, hanem hihetetlen be-
csülettel dolgozó igazi mű-
vész. ö az, aki tántorítha-
tatlanul hisz abban, hogy a
sok és kitartó munka meg-
hozza azt, amire számí-
tunk, varázslattá válhat.
A FŐPRÓBÁK ELŐTT
már egyben ment a darab.
Mindenki koncentrálva ké-
szült a kezdésre. Némán
indultunk le az inkvizíció
lépcsőjén a börtönbe.
Egyszeresük a zsinórpad-
lásról egy műszaki hang-
ja zavarta meg a próba
csendjét: „Mondd Pali,
hogy rögzítik ezt a tré-
gert?" Érdekes módon sen-
ki sem nevetett. Darvas
Iván csendben felszólt:
„Nem tudom, Jóskám!"
Nevetés. A műszaki vissza;
„Jól van kérem, mi itt fönt
dolgozunk!"
Darvas: Higgye el, mi is!
Maróé, Gábor
15
wffE ?
’	» M





 öbb mint kétezer felvonuló, táncos, énekes
I menete síin pompás bizonyítéka volt ezen a
napsütéses nyári reggelen, hogy a népművészei
ma is virul, és szívesen mutatja szép arcát.
Zágráb központjában, a Nemzetközi Folklór
Fesztiválon hatvan csoport vonult fel falujuk régi
szép szokásai szerint Jugoszlávia legkülönbözőbb
részeiből. Követte őket Bulgária, Franciaország,
Görögország, Kanada, Lengyelország, Magyar-
ország, Olaszország, Portugália, Románia, Spa-
nyolország, Svédország, a Szovjetunió kisebb-
nagyobb népitó ncos csoportja, ök is magukkal
hozták szülőföldjük tradícióit. A több mint kétezer
résztvevő közül egyetlen hivatásos táncos, vagy
énekes sem volL Egyszerű emberek valamennyien,
öregek, fiatalok vegyesen, akikben a népművészei
dalos, táncos hagyományai oly elevenen élnek,
hogy ily játékos, szép karneválokra szólítják őket
Művészetük nemcsak táncból, dalból, muzsikából
áll. öltözködésük is népművészet; ruházatuk a
folklór értékes, kimerithetetienül gazdag tárházá-
ból való.
Hatodízben rendezte meg Zágráb, immár ha-
gyományossá váló, Európa-szerte ismert Nemzet-
közi Folklór Fesztiválját Az óváros vén házai kö-
zött rögtönzött emelvényeken különleges szép-
séggel, megható bájjal szólalnak meg azok a
különleges hangszerek is, amelyekből talán csak
egy-egy van a világon, hisz csak abban a faluban
ismerik, ahonnét most magukkal hozták. Magyar-
országot kicsiny, de kedves együttes képviselte, a
szobányi Váméndi Termelőszövetkezet népitáncos
csoportja.
Egy teljes hétig versengtek egymással a táncos
és énekes csoportok anélkül, hogy bármelyikük
győztes akart volna lenni. Az örökifjú népművé-
szet énekesmadara szárnyalt Zágrábban — a
Boldogság Madara.	Vécsey György
Teleobjektív:
Táncok, dalok
Oitc
3^313552^5
ABODY BÉLA
opera ba!
Zenei önéletrajzom nem példa. Éle-
tével az példálóddzék. aki ért is el
valamit. Akit igazolt, amit tett.
(Vagy nem tett.) Csakis arról van szó,
hogy elmesélem, hogyan kedveltem
meg az operát. Ki-ki gazdálkodja ki
belőle, amit hasznosíthatónak, általá-
nosabb érvényűnek, vallomásnál több-
nek tart belőle. Amiben segíthetek:
legfeljebb e vallomás őszintesége és
pontossága. Mindaz, amit egy orvosi
lelettől elvárhat az ember.
Azt sem tagadom, hogy ez a sorozat
voltaképpen részlet. Gyere velem ope-
rába! című, a napokban elkészült
könyvem egyetlen gondolatmenetének
átírt, megkurtított és bővített, „ehető”
változata, egy nagyzenekari tétel
transzponálása néhány hangszerre.
Nyári variáns, a Balaton vagy a Duna
partjára, ahol a kedves olvasót is, en-
gem is zavarna a sok adat és bizonyí-
ték, a részletek túlontúl önálló élete.
De megfordítva: itt szükség volt olyas-
mire is, amit a könyvben felesleges-
nek ítéltem.
an szerettem meg
No, szóval az opera. Hogyan szeret-
tem bele?
Az első nyom — ez jelképes — az
emberi hang. Foszladozó szegélyű, de
még mindig nagyon jól kitapintható
központú emlék. Ülök a rádió előtt,
mert éppen ott volt hely, s egyszerre
oda kell figyelnem, mert egy friss, dia-
dalmas tenor csap magasba, megcsú-
folván a gravitáció törvényeit. Varázs-
latos kadencia, utána taps. Mi nőit ez?
— kérdem apámat Helyszíni közvetí-
tés az Operából, a Rigolettóból a her-
ceg áriája.
Hány éves lehettem? Mivel hogy ez
a régebbi lakásunkban történt, meg-
állapítható, hogy még elemista sem.
Bizonyos elkötelezettséget az első
művészi emlék okvetlenül jelent. így
vagy úgy. Lehet azonnyomban, egy
életre vállalni, s lehet vele a sírig
viaskodni; kerülgetni, de mindvégig
ezt kerülgetni. S az sem véletlen talán
— olvassuk el az operabarát magyar
írók, tehát „nem profid zenészek visz-
szaemlékezéseit, Csdth Gézától Nagy
Lajoson át Füst Milánig, Jankovich
Ferencig —, hogy az első csalétek,
rendszerint a gyerekkor forrásvidé-
kén, ez volt: a szép emberi hang.
Miért? Nem tudom. Talán azért, mert
az író témája mindenképpen az em-
ber?
Az első élmény lassan szervesült,
legalábbis a következő esztendőkben
nem sok nyomára akadtam. Egy ma-
gyar film — Mária nővér —, szintúgy
elemista korom előtt, nyáron, egy
kertmoziban, küzdelemben a szúnyo-
gok támadásával. Az éjjeli lepkék, de-
nevérek árnyékával élénkített vászon
mögül, istentelenül torz megafonból
megint az Emberi Hang: Svéd Sándor
— mondták szüleim. (Róla még sok
szó esik, később.) Ez is emlékezetes
volt tehát, de, miképpen az a bizonyos
bűnbe ejtő La donna e mobile, továb-
bi kutatásra nem serkentő. S erről töb-
bet mesélni már nem is tudok; lassan
leperegtek ezek az évek is, utolsó esé-
lyeim. Első énektanítónénim tudomá-
sul vette „születési gyengémet”, türe-
lemmel és legfeljebb egy-két ironikus
jelzővel (erre emlékszem, hogy mac-
kó) nyugtázta rossz hallásomat, az
utánaéneklésre, egy-egy dallam meg-
jegyzésére való teljes képtelensége-
met. S a bizonyítványomat sem ron-
totta el, hála a többi jeles kalkulus-
nak, szorgalmamnak és példás maga-
tartásomnak. Sajátos, hogy a második
zenepedagógus, akivel kapcsolatba ke-
rültem, nem mondott le rólam. Sőt,
úgy viselkedett, hogy botfül ide, bot-
fül oda, „valamilyen” zenei tehetsé-
gem van; „közöm van a dologhoz",
fogyatékos képességeim ellenére. így
a gátlások nem növekedtek tovább, az
énekórákon — valamilyen rejtett, meg
nem fogalmazható, titokzatos rang
alapján — egyenjogú résztvevő lehet-
tem.
„...tíz esztendősen jutottam el az Operaházba, a Háry Jánost játszották.” S a 70 éves Kodály Zoltánt köszöntő Háry-előadás
A legfontosabb, a: MG
Ami otthoni környezetemet illeti —
büszkélkedjek vele? — szégyelljem?
— egyiket se: leírom —, az átlagnál
jobb helyzetben voltam. Apám, bár
természettudós professzor volt, a szak-
barbárokat nem állhatta. Míg a kollé-
gák többsége jó esetben számaiba és
képleteibe zuhant, a nagyobb össze-
függések megpillantásának reménye
nélkül, rosszabb esetben meg Corvin-
lánc, akadémiai tagság és kormányzói
pacsi után caplatott, apám szűkebb
körével zenét hallgattatott, festészet-
ről vitatkozgattak. A pénz, ami per-
sze jóval több volt, mint egy munkás-
nak. parasztnak vagy néptanítónak
bármikor is lehetett volna, de keve-
sebb, mint egy ügyesebb zöldségkeres-
kedőnek vagy slágerszerzőnek, nem
aranyra, fülbevalóra vagy öröklakásra
ment. Estélyeket nem tartottunk, s
szórakozóhelyen szüleim születésem
óta egyszer sem voltak, de színház- és
operabérletekkel, alkalmi jegyekkel,
könyvekkel, partitúrákkal jócskán fel
voltunk szerelve. Ez az állapot vala-
hogyan — anélkül, hogy agresszív,
megfogalmazott életelv” lett volna —
előkészítette a talajt a tartós értékek
befogadására. Igaz, apám nem ..ne-
velt”. s még kevésbé idomított. Fi-
gyelt, s engedte, hogy figyeljem; nem
szervezte, hanem valahogy evidenssé
tette kapcsolatunkat. Előbb-utóbb ter-
mészetesen a végére kellett járnom,
miért nézte meg negyvenedszer az
Aidát, mit olvas ki a Ring partitúrá-
jából.
Mellesleg, zárójelben: itt még jó
lesz annyit megjegyezni, apám — és
mások, végül a magam — művész-
kapcsolatairól szólva, mert ez is ta-
nulságos, hogy a „civil” részéről itt is.
mint másutt, kétféle „elhajlás” szoká-
sos és lehetséges. Kétféleképpen
egészségtelen állapot. Az egyik — ki-
vált, ha a civil vitte is valamire a ma-
ga szakmájában, netán többre, mint a
művész a magáéban — a megvetés: a
„majomparádé”, a „vándorcirkusz”, a
„csepűrágó népség” zajos lenézése,
legjobb esetben „hasznos fülbe mu-
zsikáló cigánnyá” minősítése. A salz-
burgi hercegérsek viszonya Mozart-
hoz. Mögötte persze az irigység a „sza-
badabb komédiásélet" után; a nagy
gőg mögött mindig vágyakozás mun-
kál. A másik, semmivel sem jobb ma-
gatartás a bálványozás, az „isteni ige
közvetítőjének” kijáró balek hódolat,
a szerelemnél is veszedelmesebb, idült
mánia. Apám a kellő érték- és mér-
téktudattal mozgott a két véglet kö-
zött, tekintetét a Műre szegezve. Én,
sajna, a hódolásra hajlottam gyerek-
korom óta; a régi sebeket máig síny-
lem és szépen szaporodnak; feltárá-
suk nem ide, a gyógykezelés meg csak
rám tartozik. Itt hát nem sokat örö-
költem, ha csak nem az értékek tisz-
teletét. Ha nem is terelt Apám, a táj
látványát vonzóvá tette, a nagyobb
csúcsok megmászásához. Ha nem is
húzta a lábamra a bakancsot, de a jó,
pontos térképet otthagyta az asztalon;
ha akarom, bogarásszam ki magam-
nak az útvonalat.
Ennyi előzmény után, Ilyen díszle-
tek között történt meg a nagy találko-
zás. 1941 őszén, tíz esztendősen, elsős
gimnazistaként jutottam el az Opera-
házba, életemben először. A Háry Já-
nost játszották.
Látszólag a véletlen — jobb meg-
határozás persze az Engelsé: a még
„fel nem ismert szükségszerűség” —
szervezte a találkozást, ami ettől a
naptól életem egyik legfontosabb el-
kötelezettségévé vált. Szüleimnek bér-
letük volt. Valamelyikük — inkább
azt hiszem, hogy Apám, mert Anyám
sziluettjét mintha látnám, oldalról,
kissé a színpadtérbe komponálva —
megbetegedett. Mennem kellett. Nem
nagy kedvvel, az előzmények ellenére,
mert valami mozira készülődtem, de
apám, szokásától eltérően, most eré-
lyes volt
Az Operaház
harminc évvel ezelőtt
összeadom szokatlanul világos és
bőséges emlékeimet, s hozzáteszem,
amit azóta megtanultam: igen jó Ope-
raház volt az akkori, Márkus László
irányította intézmény. A politikai-szo-
ciológiai alapképletet tekintve: nem-
csak botfülű butoncsillogtatók, kap-
csolatokat kereső parvenük és meg-
tollasodott handlék társadalmi gyüle-
kezőhelye. Menhely is a háború gond-
jai. a külvilág durva támadásai, a
jobbra tolódó színházi műsorpolitika
elől. E tekintetben — talán még az
idézőjel is felesleges — okvetlenül
„baloldalibb" hely volt a legtöbb szín-
háznál, beleértve a Nemzeti Színházat
is. Munkások csak elvétve látogatták,
az igaz! (Véletlenül két kivételről tu-
dok konkrétan. Nyilván volt több is,
de nem nagyon sokkal.) A plebejusibb
színeket inkább a vékonypénzű diák-
ság, a toprongyos mániákusok, a szak-
mára készülők hada jelentette. De
mindent egybevetve, a haladó értelmi-
ség is meglelte benne a helyét.
Paradox módon a háború sem ártott
még. sőt inkább segített. A legjobb
hazaiak nem kószálhattak külföldön.
náci-Európa nem volt nagy anyagi-
erkölcsi vonzerő. Viszont a hagyomá-
nyos énekesi vendégkörből (olaszok,
németek, osztrákok: világviszonylat-
ban is a vezető művészek kilenctizedé)
szívesen jöttek ide; ekkor itt még min-
dig tűrhetőbb volt, mint Hitler és Mus-
solini birodalmában. Több — valami-
lyen okból odakint veszélyeztetett —
magyar, például Pataky Kálmán tért
haza végképpen. A pedigrisztika, a
numerus clausus első fenyegetéseinél
tartott. Ámbár sok nagy, élükön egyik
későbbi alapélményemmel. Farkas
Sándorral, s Ernster Dezső, Kálmán
Oszkár, Halász Gitta, Lendvay Andor,
Ladányi Ilona a Goldmark-terem
megtisztelő rangú, de illékony védel-
mébe menekült, nem történt meg még
a későbbi, még gyilkosabb rosta.
Művészileg: ez volt a nagv Nádas-
án—Oláh korszak első csúcsa. Ma
már, visszatekintve megállapítható,
hogy kultúrtörténeti nevezetességű
munkálkodásukon az anakronizmus
legapróbb hajszálrepedései sem voltak
észlelhetők. Teljes szinkronban voltak
a kor legjobb törekvéseivel. Ez volt a
fiatal Ferencsik János virágba borulá-
sának ideje is: szinte már a mai mű-
vészi kiteljesedés állapotában, de még
sok-sok maradék energiával a konkrét,
színházon belüli munkára is. S most
nem szaporítom a névsort, ami ma
már jószerivel a temetők fejfáiról ol-
vasható le.
(Folytatjuk)
RÁDIÓ
Már önmagában az is, hogy a Rá-
diószínház a nyarat nem csupán vi-
gasságok és mulattató sorozatok
előadására véli alkalmasnak, hanem
terjedelmes ciklusban Gorkij drá-
máit mutatja be a legmelegebb idő-
szakban, már önmagában ez is el-
ismerést érdemel. Ha még hozzá-
vesszük: ez alkalommal a szocia-
lista realizmus klasszikusának ke-
vésbé vagy nálunk egyáltalán nem
ismert alkotásai is szerepelnek a
műsoron, sőt nem egyszer átlag fe-
letti előadásban, akkor mérhetjük
meg igazán ennek a vállalkozásnak
jelentőségét.
Jó példa erre a Zikovék, amelyet
Makai Imre avatott fordítása alap-
ján Gál István dolgozott át a műfaj
minden követelményét ismerve és
az eredeti stílusát, eszmei magját
megtartva rádióra. Az összekuszáló-
dott fogalmak világában, a forrada-
lom előtti Oroszországban, ahol
csak kevesen tudták, hogy hol a he-
lyük, a család, a szűk környezet is
híven tükrözte a nagy változások-
kal vemhes történelmi korszak tár-
sadalmi képletét. Egy ilyen kis kö-
zösség sorsát rajzolja meg Gorkij
itt is, mint annyi művében, meste-
rien. A hanyatló rendszerbe kitép-
hetetlen gyökerekkel belenőtt, ere-
jét elpocsékoló embert éppúgy meg-
találjuk a Zikovékban, mint az ifjú
nemzedék relatíve tisztességes, de
céltalan, életképtelen képviselőjét.
A különb életre érdemes és alkal-
mas Szolja, aki Gorkij legrokon-
szenvesebb nőalakjai közül való,
családi perpatvarok elcsittításában
kénytelen kiélni jobb ügyekhez és
tisztább élethez méltó energiáit.
Miért vagy olyan szomorú? — Mi-
ért vagy olyan vidám? — kérdik
cgvmástól gyakorta Gorkij hősei,
szereplői. Minden hangulatváltozás
valami szokatlan eseményt takar-
hat. minden ami felkavarja az egy-
hangú unalmat, tétlenséget, feltűnő
és erős érzelemhullámzást hoz lét-
re. Végső soron pedig az események
mind arra mutatnak, hogy már fej-
lődik és él az a másik igazság,
amely ennek a rendnek a társadal-
mi, erkölcsi és emberi viszonylatait
gyökeresen meg fogja változtatni.
A múltnak, az éppen ábrázolt jelen-
nek és a jövőnek ez a művészi
együttélése és együtthatása teszi a
Zikovékat Gorkij jelentős műveinek
egyikévé, amelyet Nyerges András
dramaturgnak a Rádióújságban
írt műsorvezetőjében foglaltakkal
egyetértve, valóban a színházak fi-
gyelmébe ajánlhatunk.
Varga Géza a feszült drámai lég-
kör megteremtésével, a gorkiji bel-
ső színterek sajátos felépítésével, és
elsősorban a szöveg tiszta értelme-
zésével, az erővonalak határozott
megrajzolásával a ciklus egyik leg-
színvonalasabb előadását hozta lét-
re. Valamennyi főszereplő, de kivált
Vass Éva, Sinkovits Imre, Győri
Ilona és Kállai Ferenc egy-egy em-
lékezetes drámai portrét rajzolt.
Bárt a András
Opole
71
A lengyelor-
szögi Opole va-
rosában ,,Opo-
le-71” címmel
az idén is dal-
fesztivált ren-
deztek. Tizen-
négy ország
megfigyelői néz-
ték és hallgat-
ták a hétszáz
résztvevőt. A ké-
pünkön látható
Jrszula Sipinska
elnyerte a feszti-
válon az Opole
Barátainak Tár-
sasága diját.
(MTI Külf. Kép-
szóig.)
Paradicsom
Paradicsomnak nevezte el otthonát Samontha Eggar, ame-
rikai filmszinésznö, ahol esténként kipihenheti a forgatás izgal-
mait. Samontha Eggar, okit 1965-ben, Connes-ban A gyűjtő
című filmben játszott szerepéért a legjobb színésznői alakítás
dijával tüntettek ki, a rendezők jóvoltából azóta állandóan kri-
mikben játszik. Legújabb filmje: Hölgy az autóban .{„Grozia")
Claudia Cardinalc szor-
galmasan gyakorolja Búr-
gosban, hogyan kell „csí-
pőből lőni”. A Les Petro-
leuses című filmben
ugyanis egy gengszterban-
da fónöknöjének a szere-
pét játssza. Az ellenbanda
nagyfőnöke pedig nem
más, mint Brigitte Bardot.
Hogy ki marad győztes-
ként a porondon, nem
árulták el... („Ciné Re-
vue”)
Egy elmegyógyintézet a
színhelye A vendég cimű
olasz filmnek; főszerepét
Lucia Bősé játszotta. A
szomorú történet hősnője
már kigyógyult betegségé-
ből, de húsz éven keresz-
tül mégis kénytelen a be-
tegek között élni, mert
nincs senkije, oki ki-
hozná és felelősséget vál-
lalna érte. A filmet Pis-
táiéban forgatják, rende-
zője: Liliana Cavani. (,,Noi
Donne")
Natasa arca
Ljudmillo Szaveljeva, a Háború és béke Natasája nagysikerű bemutatko-
zása óta egyre-másra kapja a filmszerepeket. A Háború és béke első ré-
szének kislány Natasa-arca azóta asszonyossá érett: Szaveljeva a Naprafor-
gók című De Sica-filmben asszonyszerepet alakított már. Legutóbb pedig a
Menekülés című Bulgakov-dr^ha filmváltozatának főszerepét, majd a Sirály
filmváltozatában Nyina Zarecsnaját játszotta el. - Képünk a Menekülésben
ábrázolja Ljudmilla Szaveljevát .(„Szovjetszkij Ekran")
Virna fél
Virna Lisit, az ismert clasz filmsztárt is félelemmel töltötték el az utóbbi hó-
napok gyermekrablásai. Marinói villájának kertjében őrszem vigyáz a színésznő
kilencéves fiának, Corradónak minden lépésére. Virna Lisi egyébként a Roma
bene című filmben játssza legújabb szerepét. — Képünk villája úszómeden-
céjénél készült („Novella")
Pillantás
a világba
Monte-Carlóban
Igor Markévitch, a monte-carloi Opera
zenekarának művészeti igazgatója vezé-
nyelte az idei nyári hangversenyévad
nyitó koncertjét, a hercegi palota udva-
rán. A Brahms-hangverseny - melynek
Anna Reynolds volt az énekes szólistája
- méltó indítása volt az idei programnak,
ahol a többi között fellépett Jehudi Me-
nuhin, Zubin Mehta, Vásáry Tamás, Lov-
ro von Matacic és Elisabeth Schwarzkopf.
A monte-carlói Opera évadja — mint
Katona Tibor, a zenekar igazgatója el-
mondta, novemberben kezdődik; a ven-
dégszereplök között olyan nevekkel ta-
lálkozhatunk, mint Elisabeth Harwood,
Adriano Maliponte, Graziella Sciutti,
Gabriella Tucci, Tito Gobbi, Giorgio Ta-
deo. - Képünkön: Igor Markévich a ze-
nekar élén.
A sok film-arc egyike
1 £ 1 Z. Q kora tavaszán zsüritag-
I t)O nak hívta meg a cannes-i
filmfesztivál rendező bizottsága. Ki-
tüntetés volt számára ez a meghívás,
sőt, annál is több: a művészetével ki-
vívott rang hitelesítése, Ragyogó idő
volt, amikor Rómából nyitott gépko-
csival a fesztiválvárosba érkezett. Az
évszak valószínűtlenül tarka színe és
rendíthetetlen nyugalma felpezsdítet-
te. Az a tizennyolc nap — gondolta —,
amelyre mindenféle kötelezettsége alól
sikerült magát kiszabadítania, felér
egy végtelenre nyújtott szabadsággal,
amelyről erőszakos producerei sem
tudták lebeszélni. Pedig ők minden
érvet felhoztak.
Az sem lesz baj, ha eközben filme-
ket kell néznie, elvégre a filmet — ha
a felvételek rendkívül fárasztó perió-
dusát nem kell végigdolgoznia! — ma
is az első csodálkozás, a zavartalan
öröm érzésével fogadja, körülbelül
úgy, ahogy líceumi évei alatt meg-
szokta, amikor heti két-három mozi-
alkalmat is megragadott, hogy a film
vonzáskörébe kerülhessen. Csillapít-
hatatlan kíváncsisága azóta is tartós,
noha — legalábbis a saját filmjeit —
még kíváncsiságból sem nézi meg
újra. Ahhoz túl sok gúny és malícia
szorult belé ...
Az elsötétült palota
Hódolók százai integettek Monica -
nak a cannes-i sétányon és már a szál-
loda bejáratánál autogramot kellett
osztogatnia (ezt a mechanikus műve-
letet egyébként értelmetlennek tartja,
hiszen annyi hamis aláírás van forga-
lomban. hogy a valódiak hitelességét
is kétségessé teszi, de egyáltalán: ki-
nek mit mond, vagy mond-e valamit
is egy-egy sebtében odamaszatolt név-
aláírás?!). Amikor az első roham után
magára zárta szállodai szobájának aj-
taját, fellélegzett! Ebben a pillanatban
aligha gondolta volna, hogy ennek az
előre jól eltervezett pihenésnek mi-
lyen hirtelen vége szakad majd ...
Közvetlen környezetével, a fesztivál
zsűrijével egy kötetlen és barátságos
est keretében ismerkedett meg. Sokat
közülük ismert már, például az ame-
rikai Terence Youngot, vagy a francia
Louis Malle-t, akit az újhullám egyik
mesterének tart és tisztel; de a len-
gyel Román Polanskival most talál-
kozott először. Ennyi neves filmmű-
vész között kissé „privátnak" érezte
magát, legalábbis az első órában, amíg
össze nem rázódon a társaság.
Aztán elmerültek a közös gondok-
ban — kissé előrevetítve a fesztiválra
benevezett filmek szerteágazó gondo-
latvilágát 1 —, amelyekről a következő
napokban, hetekben még annyit fog-
nak beszélni, s ehhez az ő véleményét
is igénylik, ö természetesen a kor-
szerű filmművészet elkötelezettje, és
úgy, mint a festészetben vagy az iro-
dalomban, azoknak a müveknek pró-
kátora, amelyek, ha az első pillantásra
megközelíthetet'enek is, nem szabad
takarékoskodni a fáradsággal, hogy a
birtokba vétel művelete megtörténjék.
Mindent, ami igazán értékes és mara-
dandó, ezen a gyakran tekervényes és
tikkasztó úton át lehet megközelíteni.
Előadásával — anélkül, hogy a for-
mára különösképpen ügyelt volna! —
nagy sikert aratott és a zsűri figyel-
mét magára vonta. Ritkaság ez a sztá-
rok világában, de Monica Vitti ebben
is rendhagvó esetnek számít.
Monica számára — legalábbis eddig
— rejtélyes volt ez a világ, hiszen ő is
kívülről figyelte csak, mi történik a
filmfesztiválok kulisszái mögött, ho-
gyan születik egy-egy döntés, miféle
érvek — és erőviszonyok! — mozgat-
ják a zsűrit az ítélet meghozatalakor.
Mindez mennyire másképpen fest be-
lülről szemlélve. Monica is lépésről lé-
pésre adta fel előítéleteit. Alig láttak
azonban munkához, máris nyugtalan-
sáp telepedett a fesztiválra. Párizsból
izgatott — és eleinte ellentmondásos
— hírek érkeztek: a munkások elége-
detlenek helyzetükkel, életviszonyaik-
kal és figyelmeztető sztrájkok formá-
jában hozzák ezt a kormány tudomá-
sára. Ezekben a hetekben és hónapok-
ban a francia munkásosztály gyakran
élt a sztrájk eszközével; azt viszont
csak kevesen vették észre, hogy ezek
a munkabeszüntetések mély és elke-
seredettebb feszültségeket hoznak a
felszínre, mint előtte bármikor.
Május 13-án Cannes-ban is egyik órá-
ról a másikra nagyon komolyra fordult
a helyzet. A fesztiválpalota bejáratát
röpcédulákat osztogató, hangosan ér-
velő és magyarázó fiatalok csoportjai
torlaszolták el. Ezt az élő falat egy-
szerűen nem lehetett átlépni! Huszon-
négy órára felfüggesztette munkáját a
fesztivál technikai személyzete is. ami
azt jelentette, hogy kikapcsolták a
villanyáramot, s ezzel gyakorlatilag
megbénították a munkát.
A francia filmrendezők és művé-
szek, a cannes-i fesztivál vendéglátói,
zárt ajtók mögött tanácskoztak. Min-
den nagyon bizonytalanná vált egy-
szerre. A zsűri tehetetlen volt. Senki-
től sem kaptak jelzést vagy útbaigazí-
tást, mitévők is legyenek? Nem volt
már szó a filmekről vagy a filmmű-
vészet belső problémáiról, műhely-
gondjairól, az élet a maga kemény
realitásával mindezt érdektelenné tet-
te. Egyetlen kérdés nehezedett a részt-
vevőkre: mivel lehet feloldani a fel-
halmozódott elégedetlenséget?!
Egy forró hangulatú gyűlésen —
május 17-én délelőtt — a francia mű-
vészek felhívással fordultak a feszti-
vál zsűrijéhez, hogy mondjon le, ezzel
fejezze ki szolidaritását a francia
munkásosztállyal, mindazzal. ami
ezekben a hetekben Franciaországban
történik.
Monica Vitti. Terence Young, Louis
Mailé és Román Polanski elsőnek és
egymás után nyújtotta be lemondását.
ezzel fel is oszlott az 1968-as cannes-i
film fesztivál. Monica most értette meg
először, milyen erőket képes mozgósí-
tani a szolidaritás.
Egy díszvendég
Ha filmfesztiválokról van szó — és
az utóbbi években szinte már nem volt
olyan jelentős nemzetközi seregszemle,
ahol Monica Vitti személyesen, vagy
filmjei révén ne lett volna jelen! —,
legszívesebben az 1969-es moszkvaira
emlékezik vissza, amelynek — saját
szavaival — „díszvendége” volt
1969 tavaszán levelet kapott a moszk-
vai nemzetközi filmfesztivál rendező
bizottságától, ebben mint „a szovjet
közönség egyik kedvencét” (ahol mel-
22
Franciaország képviselője a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijében: Monica Vilii
lesleg kétszer annyi nézője van film-
jeinek, mint a nyugati országokban!)
arra kérték, hogy tisztelje meg jelen-
létével a filmfesztivált. Abban az esz-
tendőben történt ez, amikor a szov-
jet—olasz kulturális kapcsolatok meg-
élénkültek és váratlanul sok jó kezde-
ményezés született. A fesztivállal egy
időben Vittorio De Sica új filmjét, a
Napraforgókat Moszkvában készítette
két főszereplője, Sofia Lőrén és Mar-
cello Mastroianni ugyancsak a szovjet
fővárosban tartózkodott. Az olasz Dino
De Laurentiis és a szovjet MOSZFILM
Stúdió vezetői ekkor írták alá több
évre érvényes együttműködési tervü-
ket, ebből — eddig — egy nagysza-
bású koprodukciós film, a Szergej
Bondarcsuk rendezésében készült Wa-
terloo már meg is valósult.
A szovjet filmgyártás vezetői nem
titkolták, az Ilyen megállapodások
kölcsönösen előnyösek, és a neves
olasz filmművészek — közöttük Mo-
nica Vitti is — olyan partnerre talál-
tak a szovjet félben, akivel azokat a
filmterveket ts realizálni lehet, ame-
lyekre a hazai producerek nem vállal-
koznak. Üj lehetőségek és formák
nyíltak meg a humanista alkotások
számára, amelyek az emberiség sors-
döntő, nagy kérdéseihez kívánnak
hozzászólni, hidat építve a népek és
országok között.
Monicát a moszkvai repülőtéren vi-
rágcsokrokkal és szíves szavakkal kö-
szöntötték
— Ha azt kérdezik, mi volt szá-
momra a legemlékezetesebb — mon-
dotta a hazautazása előtt —, erre akár
egyetlen szóval is válaszolhatok: a
vendégszeretet! Mindig tudtam, hogy
ebben az országban a vendéget meg-
különböztetett tisztelettel fogadják, de
csak most volt alkalmam tapasztalni,
hogy ez mit is jelent. Vendéglátóim
mindent elkövettek, hogy életüket, or-
szágukat, mindazt, amit évek és év-
századok alatt alkottak, megismerjem.
Erre mindig hálásan gondolok vissza.
Barátaim, a viszontlátásra!
Munkája, elfoglaltsaga úgy adódott,
hogy ezt a viszontlátást azóta sem si-
került megvalósítania. (De például az
idei moszkvai filmfesztiválra is meleg
hangú dísztáviratot küldött, ebben je-
lezte: annak a két hétnek élménye
máig is él benne, s talán a sorok közül
az a kívánsága is kitetszett, hogy szí-
vesen vállalna egy közös produkcióban
szerepet.)
A lány a pisztollyal. Monicelli film-
je. amelyet 1969-ben Moszkvában a
hivatalos versenyen kívül mutattak be.
később pedig — azóta is! — a szovjet
mozik egyik népszerű műsordarabja,
óriási sikert aratott.
Moszkvából egyenesen Párizsba re-
pült ahol új filmjének (A skarlátru-
hás nő) szereplőgárdája várta. Jean
Valéré, a rendező, Róbert Hossein, a
férfi főszereplő, valamint Carlo di
Palma, filmjeinek elmaradhatatlan
operatőre. Az első forgatási napon ép-
pen a film utolsó jelenetsorát, az
Eiffel-toronyban játszódó mozzanato-
kat rögzítették szalagra. Éva figurája,
akit a férfiak különböző szituációkba
taszítanak, cseppet sem tetszett Moni-
cának. Értelmetlennek találta a lány
kusza bolyongásait, amelyeket alig
motiváltak, magyaráztak a forgató-
könyvírók, s így a történet lélektani
hitele és háttere voltaképpen igen
gyengére sikerült, de a film legkriti-
kusabb pontja a műfaji meghatáro-
zás: dráma vagy vígjáték? Ezt még
ők, az alkotók sem igen tudták tisz-
tázni. így tehát tudta, bár kimondani
nem akarta — megint egy alkalom,
amikor az ő népszerűségére építenek.
Minden teher az ő vállain nyugszik.
Vagv kisegíti őket, vagy velük me-
rül...
— £n nem a kockázattól félek, utó-
végre minden alkotás kockázatot je-
lent, biztos sikerre senki sem utazhat,
azt azonban a művészetről vallott el-
veimmel összeegyeztethetetlennek tar-
tom, ha valaki arra spekulál, hogy egy
név, tehát egy sztár mindazt rendbe-
hozza, helyére teszi, amit elfelejtettek
— vagy nem tudtak! — létrehozni.
A csalás — vallja Monica — közönsé-
ges dolog a művészetben, visszaélés a
legszentebb hittel, amely ha nem is a
megváltást, de bizonyos változás remé-
nyét várja a művészettől.
Bános Tibor
A jövő héten:
ö MEG Ö
Egy kis pihenés a forgatási szünetben
23
A jövő évad vidéki műsor-
tervét ismertetve ezen a hé-
ten ismét
ké< tidélti színház______
programját mutatjuk be. A
Szegedi Nemzeti Színház
bemutatja Bárdos Pál, sze-
gedi szerző Űriszék című
drámáját. Színre kerül Mo-
csár Gábor Hatvanhat
négyzetméter cimü szatiri-
kus vigjátéka. Bemutatják
Arthur Miller A bűnbeesés
után című drámáját, Coc-
teau: Az írógép című szín-
művét, Arbuzov vígjátékát.
Az Arbat meséit, J. Feiffer
társadalmi színművét, a Kis
gyilkosságokat. Színre kerül
Verdi operája, a Macbeth
és Puccini Manón Lescaut-
ja. Mikszáth—Farkas A
Noszty fiú esete lesz az év
szegedi musicalbemutatója.
Az operettek közül Huszka
Gül Babáját és Abrahám
Pál Viktóriáját láthatja a
szegedi közönség.
A Békés megyei Jókai
Színház műsorra tűzi Cse-
hov:- Az erdei manó című
víg játékát, mely a Vány a
bácsi első változata, Shakes-
peare művét, a IV. Hen-
riket, Páskándi Géza romá-
niai magyar író: Vendég-
ség című művét, Csiky Ger-
gely klasszikus vígjátékát,
a Buborékot, Baranya: A
közérdek című vígjátékát,
melynek rendezője, mint
vendég. D. Alexandrescu,
az Aradi Román Színház
igazgatója, Max Frisch:
Don Juan, avagy a geomet-
ria szerelmese című vígjá-
tékát, Végh Antal: Egy
táncosnő című színművét.
Színre kerül Csurka István
Döglött aknák című társa-
dalmi vígjátéka, Doszto-
jevszkij—Szá ntó—Szé -
csény: Két férfi az ágy alatt
című zenés vígjátéka. Mé-
hes—Majláth: Mi, férfiak
című zenés vígjátéka. Be-
mutatják Dario Niccodemi
Tacskó című vígjátékát,
melyhez Behár György írt
zenét, Csokonai—Görgey—
Stark Az elvarázsolt ifjú
című zenés vígjátéka, mely
a Gershon du Malheureux
alapján készült. Színre ke-
rül Fredro—Vujicsics Dá-
mák és huszárok című ze-
nés vígjátéka, Goldoni—
Brand—Rónai A kávéház
című műve. A Gyermek-
színház bemutatja Zelk
Zoltán: Az ezerszemű lány
című mesejátékát és a
Csipkerózsikát, melyet An-
dersen meséjéből Tarbay
Ede írt színpadra. A Stú-
diószínházban színre kerül
Karcsó Czirjék, XVIII. szá-
zadbeli iskoladrámaíró:
XVIII. századi közjáték cí-
mű műve. Szakonyi Ká-
roly: Bent a szobában cí-
mű egyfelvonásosa és Gör-
24
gey Gábor egyfelvonásosa:
a Nyugalom a házban.
A Zeneművészeti Főisko-
la friss diplomásai között
új pianista tehetség
bukkant fel. Gyimesi Lász-
lónak hívják. Sólymos Pé-
ter növendéke. A végzősök
versenyén elnyerte a Ze-
neakadémia nagydíját, de
tehetségét 1969-ben a leedsi
nemzetközi versenyen is
fölfedezték már és díjjal
jutalmazták. Most abból az
alkalomból beszélgetünk,
hogy hazaérkezett Zürich-
ből, ahol, akárcsak tavaly,
az idén megint Anda Géza
mesteriskoláján képezte to-
vább tudását. Mégpedig fel-
tűnő sikerrel: megnyerte a
mesterkurzus első nagydí-
ját. A nyereményhez három
zenekari koncert is járul:
Zürichben, Luzernben és
Gyimesi László a zongoránál
Előkészület a táncversenyre
Winterthurban. A siker
újabb nekigyürkőzésre buz-
dítja: ősszel, itt, Budapes-
ten, indul a nemzetközi
Liszt-versenyen. Alighanem
koncertteremben is hama-
rosan hallhatjuk.
Ezen a héten mutatták be a
Krokodil
című új magyar dokumen-
tum-riportfilmet, a Balázs
Béla Filmstúdió produkció-
ját. A filmről Geszti Pál
számol be olvasóinknak: A
Krokodil Szálkái Sándor jó
témaérzékkel kiválasztott,
keresetlenül egyszerű esz-
közökkel megvalósított
munkája. Miképpen ülésez-
nek és miképpen nyilatkoz-
nak „felelősségük teljes tu-
datában” állami tisztvise-
lők és társadalmi aktívák,
ahelyett, hogy döntenének
egy eléjük kerülő kérdés-
ben : erről szól ez az inkább
szatirikus, mint tényközlő
tudósítás. Számomra két
legfőbb tanulsággal járt a
szellemes és csattanósra ki-
hegyezett frappáns kis pil-
lanatkép: az egyik, hogy vi-
gyáznunk kell, belé ne ful-
ladjunk a szavakba, a latol-
gató, óvatoskodó, ezerféle
egymásnak ellentmondó
szempontot terméketlenül
felsoroló vitákba. Elvégre
vannak — lehetnek — hely-
zetek, amikor a határozott
szó, az igen, vagy a nem
kimondása többé már nem
halasztható. A másik: a ka-
mera hatalma ismét: min-
denki „viselkedik", minden-
ki „nyilatkozik”, mindenki
a történelem . teljes súlyát
érzi a vállán, mindenki a
felelősségteljes, törvényes-
séget aggályosán és legag-
gályosabban képviselő köz-
hivatalnok szerepében akar
tetszelegni? Csak az ügyről
nincs döntés, nincs, érvek
és ellenérvek, szövegek és
riposztok után sincs, az is-
tennek sem lehet eldönteni;
tarthat-e krokodilt a laká-
sában az állampolgár, vagy
nem? Komoly emberek ül-
nek előttünk, felelősségtel-
jes munkát végeznek, nyil-
ván legtöbbször nem is
rosszul. S elfelejtettek egy
fontos arany szabályt, amely
szerint: a tett halála az
okoskodás.
Alán Price és Georgíe
Fame után egy másik régi,
hírneves angol együttes lá-
togatott el hozzánk, a
Tremeloes
Bár egyhónapos késéssel
jöttek, telt ház és nagyszerű
idő fogadta a Geminí és
Neoton együttessel fellépő
négy zenészt a Kisstadion-
ban. Chip Hawkes, Dave
Munden, Ríck West és Alán
Blakley a hatvanas évek
legelején, a Beatles előtt
alakította meg a zenekart,
az akkor még hozzájuk tar-
tozó Brian Poole-lal. Mű-
sorukon legtöbb nagy slá-
gerüket eljátszották, többek
között a Silence is goldent,
a Here comes my babpt, és
a legújabbat, a Hello, bud-
dyt. Az előadás végére rög-
zített rock and roll egyve-
leg igazi beatkoncert-han-
gulatot adott az estének.
Ebben az évben már
ötödször rendezik meg a
Nyirboton
Zenei Napokat
Szabolcs megye és az or-
szág keleti része egyik leg-
rangosabb nyári kulturális
eseményét. A zenei napok
jelentőségét fokozza, hogy
szervezői nem koncentrál-
nak csak a zenére: vala-
mennyi hangversenynapon
sor kerül érdekes, képző-
művészeti kiállítások meg-
nyitására is. Augusztus 15-
én például a Budapesti
Madrigál Kórusnak a ka-
tolikus templomban meg-
tartott hangversenye és az
esti koncert, Vivaldi: Ju-
ditba Triumphans című
művének előadása mellett
— a Budapesti Madrigál
Kórus és a MÁV Szimfoni-
kusok közreműködésével,
vezényel: Szekeres Ferenc
— a magyar történelmi fes-
tészet kiemelkedő alkotá-
saiból nyitnak kiállítást.
Augusztus 20-án, amikor
Hándel: Jephta című orató-
riuma szerepel a műsoron,
a Magyar Állami Hangver-
senyzenekar előadásában —
vezényel Ferencsik János —
t> Debreceni Kodály Kórus.
László Margit, Barlay Zsu-
zsa. Erese Margit, Koron-
át) György és Nagy Sándor
közreműködésével. Irányi
Katalin festőművész és Sza-
bó Kinga keramikusművész
képeiből nyílik kiállítás.
Minden alkalommal sor
kerül toronyzenére. Hazánk
legnagyobb fa harangtor-
nyának kerengőjéről hang-
zik fel a Nyírbátori Zenei
Napok szignálja; Farkas
Ferenc zenéje Tinódy dal-
lamaira. és régi magyar
hangszerek szólalnak meg,
A Nyírbátori Zenei Napok
zárókoncertjére augusztus
2!-én kerül sor: Schubert:
Vili. Szimfóniája és Ko-
dály: Psalmus Hungaricusa
szerepel a műsoron. A Ma-
gyar Állami Hangverseny-
zenekart Ferencsik János
vezényli, közreműködik a
Debreceni Kodály Kórus —
karigazgató: Gulyás György
— valamint Korondy
György (ének) és Margittay
Sándor (orgona).
Magyarországon a ver-
senytáncmozgalom (vagy
sportág?) néhány éve még
egészen az ismeretlenség-
ben mozgott. Idén pedig
már a világon a legjobb
húsz között „jegyezték” a
magyar bajnokpárt. Ezért is
kísérte végre a szokottnál
nagyobb érdeklődés a
Szarvasi nemzetközi
versenytáncot
''dzótabort,
ahol az ország különböző
városaiból érkezett fiatal
táncosok mellett jugoszláv,
osztrák és NDK-beli páro-
sok is részt vettek a kelle-
mes környezetben, üdülés-
sel egybekötött edző- és to-
vábbképző táborban. A
szarvasi városi tanács, a tá-
bor szervezője, idén úgy
döntött, hogy bővíti a prog-
ramot : a versenyzők előtt
egy hétig az ország legkivá-
lóbb táncpedagógusait látta
vendégül, továbbképző tan-
folyamon. A versenyzők fel-
készítésében olyan neves
táncosok vettek részt, mint
a hivatásos világbajnoki
második helyezett grazi
Fischer házaspár, vagy az
NDK-beli Gráf táncospár,
akik az ötvenes évek baj-
nokai közé tartoztak. A
magyar versenytáncosok
számszerű fejlődése is biz-
tató: már 7 Sonderklasse
kategóriájú párosunk van,
ami nemzetközi viszonylat-
ban is számottevő. Mint
Szeley István, a verseny-
táncosok központi klubjá-
nak titkára — a többiek
nevében is — elmondta: en-
nek a szép és nehéz, a mű-
vészet határát súroló sport-
nak rajongói őszintén örül-
nek, hogy a vidék mindin-
kább bázisává válik fejlő-
désüknek, és Szombathely
és Székesfehérvár, a Sava-
ria és Álba Regia verse-
nyek után immár Szarva-
son is tradíció az Interna-
tional Trainingslager meg-
rendezése és bemutatóver-
senye. A versenyzők pedig
már a jövő évben jó nem-
zetközi szerepléssel igye-
keznek meghálálni a kapott
segítséget.
A Hungaroton a közel-
múlt napokban
két újdonsággal
örvendeztette meg a lemez-
barátokat. Az egyik A. A.
Milne Micimackó című —
Karinthy Frigyes átkötésé-
ben — ismerős gyermek-
meséinek legszebb fejeze-
teit tartalmazza, a másikon
Mozart hat vonósötösét
hallgathatjuk a kibővített
Tátrai-quartett előadásá-
ban. A Micimackó lemez
elragadó kedvességgel idézi
föl — Gábor Miklós, Men-
sáros László, Dómján Edit,
Margittay Ági és Békés Ita-
la előadásában — a könyv
mesehangulatát Saint-
Saéns, Bartók és Farkas
Ferenc műveiből szerencsés
kézzel válogatott zenei
részletek kíséretében.
A Mozart-vonósötösöket
a Mauthner Annával kiegé-
szített Tátrai-együttes adja
elő, s tolmácsolásuk ezút-
tal is remeklés. A művek
megszületését a zenetudo-
mány azzal magyarázza,
hogy 1787-ben az ifjú Mo-
zart szerette volna elnyerni
a „porosz királyi muzsikus”
címet, s ezért gyors egy-
másutánban megírta a da-
rabokat. De bármi indítót:
ta is a komponálásra,
nagyszerű quintettek kerül-
tek ki a keze alól, melyek
sorában kiváltképp a Ju-
piter-szimfóniához hasonlí-
tott C-dúr és a g-moll
szimfóniával rokonított g-
moll emelkedik ki. Az
együttes kivételes techni-
kai tudással, muzikalitás-
sal, a mozarti dallamok
szépségének érvényre jutta-
tásával tolmácsolja a dara-
bokat. Nagy műgond, s a
kompozíciók alapos ismere-
te jellemzi a HMV kitűnő
minőségű felvételeit.
Ferencsik János az Állami Hangversenyzenekart vezényli
A Tremeloes-egyiittes
LEXIKON
Szombathelyen az idén Is sor kerüli az immár hagyo-
mányosnak tekinthető szabadtéri előadásokra az
Isteni
területén.
Isin
(írisz; az egyiptomi mitológiában a termékenység Is-
tennője, holdistrn. Testvére és férje Ozirisz, a halottak
istene, majd mint napisten, a termékenyítő erőt jelké-
pezi — a holdisten, írisz pedig a termő talajt. A mítosz
szerint testvére, Szet-TIphon megölte Oziriszt és holt-
testét feldarabolta; Izlsz a test darabjait megkeresve
újból összeállította. Halálát fia. Isis gyermeke, Horusz
bosszulta meg. Kultusza az ősi Egyiptomból átterjedt a
római birodalom provinciáiba Is; tiszteletét a római lé-
giók Pannóniában is elterjesztették.
farum
Szombathelyen 19SC-ban tárták fel az 1. Sz. 11. század
végén épített római kori Izlsz-szentélyt, SzenUéleky
Tivadar vezetésével. A 70X50 méteres „szent kerület”
építészeti emlékei: a fallal határolt kisebb külső udvar-
ból oszlopcsarnok, ún. porticus vezetett a díszesebb
belső udvarba; itt állott a központi szentély 73X11,S mé-
teres épülete. Északkeleti homlokzatát márvány pár-
kány-fríz zárta le. A fennmaradt fríz közepén, fülkés
Victoria-alakok között felirat állott.
Ax heuni. mint nzinhá*
Nem sokkal az értékes műemlék feltárása és műem-
léki helyreállítása után sor került az első operaelő-
adásra is. Mozart Varázsfuvoláját adták elő, az előadás
rendezője Huszár Klára volt. A későbbiek során a Va-
rázsfuvola meUett római vígjátékok is színre kerültek
— Deveeseri Gábor fordításában és átdolgozásában —
az Iwumban, ez évben pedig Mozart csaknem ismeret-
len operája, a Thamos, Egyiptom királya kerül színre,
ugyancsak Huszár Klára rendezésében.
25
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ	TELEVÍZIÓ
Gáli István jegyzete
Tűzben — vízben
TV
TYÚKFÜRÖSZTÉS: Várhegyi Teréz, Konrád Antal
A ZAROTUZ Jó TÉVÉ-
FILM. Galabárdi Zoltán író
és Wiedermann Károly ren-
dező alkotása.
Kánikulai melegben, egy
keddi napon sugározták.
Miért akarják ilyen észre-
vétlenül eladni? — ez volt
az első gondolatom. Időbe
tellett, amíg rájöttem: au-
gusztus eleje a tizenkilen-
ces Tanácsköztársaság leve-
résének évfordulója.
A kerek évforduló idején
több filmet láttunk, s azok
egyike sem érte el a Záró-
láz színvonalát De örül-
jünk, hogy most, elkésve,
sikerült méltó filmmel ki-
rukkolni.
A forgatókönyv alapjául
szolgáló kisregény is igé-
nyes és sikeres vállalkozás
volt. A tizenkilences évfor-
dulóra ké.tzült irodalmi
munkák között talán a leg-
jobb. Cselekménye filmre
kívánkozott, olyan zártan
és drámaian szerkesztett
regény. Galabárdi Zoltánt a
szenvedélyes állásfoglalá-
sok jellemzik. A kiélezett
történelmi helyzetben — az
utolsó csata óráiban — a
forradalmárok szigorúan
megméretnek. Immár nincs
feloldozás a hibákra és bű-
nös tévedésekre, nem men-
tesít a jó szándék se, a
múlttal kíméletlenül szem-
be kell nézni, hogy magya-
rázatot találjanak arra, ami
történt velük, és az utolsó,
tragikus önfeláldozással és
önvizsgálattal szolgálják a
lorradalmat.
A visszavonulást fedező
raj, amelyik egy téglagyár-
ban próbálja feltartóztatni
a fehéreket, a kényszerű
várakozás szünetében, az
idegfeszültség nyomása
alatt, csak arról tud beszél-
ni, ami hősi harcuknak
egyetlen rossz emlékű ese-
ménye: két árulónak vélt
egyetemistát lőttek agyon a
tiszai hadjárat idején. A ki-
végzést kierőszakoló, elva-
kult forradalmár (Szirtes
Adám) csap össze a min-
denért felelősséget érző
forradalmár parancsnokkal
(Molnár Tibor). Nem hal-
hatnak meg anélkül, hogy
ne tisztázzák egymáshoz,
önmagukhoz és a forrada-
lomhoz való viszonyukat.
Ebben a külső és belső -szo-
rongattatásban igazi dráma
izzik. A rendező két nagy-
szerű alakot formált a két-
féle katonából, s körülöt-
tük a különböző jellemek
íróilag kiválóan megfor-
mált típusai élnek: Mádi
Szabó Gábor az egyszerű
hősiesség, Gyenge Árpád a
túlzott lelkiismeretesség,
Dégi István a könnyelmű
fiatalság. Horváth József a
nyugodt önfeláldozás remek
rajzát adja. Tahi Tóth
László a kitűnő együttesből
is kiemelkedik, szemüveges
értelmiségije az ösztönös
indulatok között a tudatos-
ságot képviseli; egyedül ő
bűntelen, de nem bírája,
társa akar lenni a többiek-
nek, mert a forradalmat
úgy vállalja, amilyen, téve-
déseivel együtt, mert a for-
radalom nagy igazsága le-
beg a szeme előtt. Tahi
Tóth László pátosztalan
alakítása, ahogy humorból,
lírából és kemény tudatos-
ságból építi fel figuráját,
színészi remeklés. Wieder-
mann Károly nem igyeke-
zett tompítani a forgató-
könyv szókimondását. De
azzal, hogy élő embereket
teremtett, és ihletett módon
vitte filmre a szöveget, al-
kotó társává emelkedett az
írónak. A Zárótúzre mind-
ketten büszkék lehetnek.
KEVESEBB ÖRÖMÖT
OKOZOTT a Tyúkfürösztés
című komédia (Varga Imre
írta). Egy anekdotányi ötlet
a történet magja: a hamis
és üzletelő boltosnét a fe-
ketén vásárolt fürdőkád-
ban megfüröszti a férje,
amikor kikap'ósságára és
üzleti ügyeire rádöbbentik
a történet pozitív figurái.
A bódult tyúkokat kell hi-
deg vízben megfüröszteni,
miként arról egy paraszt-
asszony informálja a néző-
ket. Jó az alapötlet, de szét -
hull mozaikjaira, betétjáté-
kokra a történet. Kiváló
karakterformálásokat is lát-
tunk: Pártos Erzsi egy go-
noszkodó vénasszony. Suka
Sándor egy szédült vén ku-
jon szerepében igazán jó
volt. De a téesz-vígjáték
nagyjában-egészében vala-
hogy népszínmúves hatást
tett. A dialógusok pitypa-
lattyos népieskedése. a
nyíltszíni mulatozás cigá-
nyos nagyjelenete, a jele-
netépítkezés konvencionális
volta lehúzta a darabot. Jó
lenne jó vígjátékot látni a
tévében. Jó lenne, ha a fa-
lusi nézők jogos igényét,
hogy önmagukat lássák vi-
szont művészi alkotások-
ban, teljesíteni tudnánk.
Mindez nagyon jó lenne,
fontos lenne — de a mód-
ját, hogyan kellene megte-
remteni ezt a népi vígjáté-
kot, azt még nem tudjuk.
Nem ez az első kísérlet, s
Szónyi G. Sándor és Varga
Imre egy-két alak megfor-
málásával ebben a közös
munkájukban némi ered-
ményt is ért el. Talán ez a
hitelesebb emberábrázolás
a járható út. Hogy a sze-
replőket ne csak a vízben,
de az életben merítsék meg
26
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
Takaró színek
A Videoton-gyárból adott közvetítést érdeklődéssel fi-
gyelhette mindenki, aki híve és csodáléja a nagy technikai
forradalomnak, amelyben élünk. A számítógépek immár
sorozatszerű gyártásáról tudósítottak a riporterek. Külön-
leges élmeny volt látni; miként készülnek apró huzalok szö-
vevényéből a gép legkisebb részei, a memória egységek. A
munkásnők megszólaltatásától ezúttal kivételesen még el
is tekintettünk volna, hiszen azon túl, hogy szeretik-e ezt a
fajta tevékenységet, nem sok újat tudtok mondani. Inkább
a számítógépek működéséről tájékoztatott volna még job-
ban ez a műsor. Persze nem úgy, ahogy itt történt, vagyis,
hogy a riporter megnyom egy gombot és aztán elolvassa
egy gépelt papírról a gyári statisztikát. És kiváltképp nem
úgy, hogy a végén még meg is szólaltatják a gépet: ö so-
rolja el lassú, mély — az Orion űrhajó indítására emlékez-
tető — hangon, hogy ki a rendező, a szerkesztő és Így to-
vább. Persze, játék ez csak, trükkös vicc, tudjuk. A szak-
mában szinesiiésnek nevezik. De higgyék el: félreértés azt
hinni, hogy olyan nehéz téma ez, amelyet így kell feldobni.
A színek benne vannak az anyagban, csak használni kell
őket. Ezek az egyéb színek viszont — takarnak. A lényeget
ködösítik, az ügyet teszik komolytalanná. (- tilá -)
VsniMNkeH!
Az Üszni tudni kell! című ixisarnap délelőtti tanfolyam
minden leckéjét végignézem. Most legutóbb, a tananyag
átismétlésénél is ott ültem a készülék előtt. Megtanultam
az úszás összes fajtájának kar- és lábtempóit. Ezzel együtt
sem mernék még start fejest ugrani!
Nyelveket tanulni nem szükséges külföldre utazni, ko-
lozsvári töltött káposztáért sem kell Kolozsvárra menni.
De víz nélkül úszni?
Tudjuk, a tévé még nem képes az úszóleckékhez vizet is
adni. Hacsak nem a most induló második kísérleti csator-
nán ...	B. V.
Sokat tanultam az elmúlt hét végén. Angyal legutóbbi
baccarat-kaland jóban legjobban az öreg professzor mető
dúsa tetszett. Milyen egyszerű! Minden negyedév első
napján kell csak a kaszinóban játszani és csak addig, amíg
kis halmokban össze nem jön a lakbér, a rezsi és a koszt-
ra való. Az ügyes kislány ebből a pénzből még a ruhára-
valót is megtakarítja. Ha Einstein ezt tudta volna . .. Vi-
szonylag kevés munkával sokkal többre viszi.
Néha azonban még kevés munkára sincs szükség. Ezt
viszont a Lány az ugródeszkán cimű filmből tanultam
meg. Katherina, a válogatott sportoló egy müugróverse-
nyén olyan ugrásra vállalkozik, amit eddig még nem pró-
bált ki edzésen. Nem sikerül neki. A nézők ezután a kö-
vetkezőket láthatták: 1. A lánykát eltiltották az edzésről,
2. majdnem elüti egy „talpig korrekt úr” az autójával, aki
később többször szórakozni viszi. 3. a lányka többször ko-
nyakozik is. 4. megismerkedik egy fiatal riporterrel, akivel
egy (vagy két?) felhőtlen napot tölt a tengerparton.
A történet végén Katherina megjelenik az uszodában és
társai néma, izgatott tekintetétől kísérve — dobpergés nem
volt — egyből'megcsinálja a nehéz ugrást.
Hát nem tanulságos? Lehet, hogy ez a jövő edzésmód-
szere?	Gy. A.
A képen a texasi (Stuart Damon)
és az Angyal (Roger Moore)
műsor
margójára
Ismerkedés
Az ínter fórum 11 legutóbbi
adásán Faival Sándor (a képen)
aratott megérdemelt sikert.
Több olvasónk kérésére köz-
lünk néhány adatot pályafutá-
sáról .
Özdon született IMS-ben. Hat-
éves korában kezdett zongo-
rázni. A miskolci Zenckonzer-
vatórium elvégzése után Pestre
került a Zeneművészeti Főis-
kolán 1967-ben végzett. Bdcher
Mihály volt a tanára. 1970 ta-
vaszán nagy sikerű bemutatko-
zó hangverseny után Yehudi
Menüit in meghívta gála-hang-
versenyére. melyet az Egye-
sült Nemzetek gyermeksegé-
lyezésére rendezett. A hang-
versenyt közvetítette az Eu ro-
vtain és Intervlzió is. Ezután a
Francia Rádió és Televízió ké-
szített felvételt róla Párizsban,
majd 1970 végén Halléban sze-
repelt szólistaként egy zeneka-
ri esten.
A tévében Schumann g-moll
szonátáját a romantika lendü-
letével szólaltatta meg. Nagy
próbatétel c mű. felfogásban,
technikában — s a fiatal zon-
goraművész az erőpróbának
kiválóan felelt meg. Chopin C-
dür Mazurkáját — e menőben
más levegőjű művet — szintén
kitűnő felfogásban játszotta.
(láng)
Kopitóiay, kopHany
De meleg volt!
Kellemes látvány volt a mült
heti hőségben az Északi sark 19
című riport, az úszó jégtáblá-
kon működő tudományos telep
életének megismerése, az is-
mert riporter bundán, hósapkás
alakja. Mintha egy kissé hű-
vösebb fuvallat csapta volna
meg a nézőt.
Kellemesen hűtő látványt él-
vezhetett néhány napon át az
Is. aki megnézte az országos
úszóbajnokság versenyeit. Hűs
habok, freccsenő víz látványa
villogott a szobánkban.
De azért az agytompitó hő-
ség is ott hagyta nyomát a
képernyőn.
Egy kisfilm kedden, augusz-
tus 3-án elmaradt, mert előtte
egy sportadás hosszabbra nyúlt
a tervezettnél. Szöged hírős vá-
ros címmel a szabadtéri játé-
kok városát mutatta volna be
tizenöt percben. Másnap rövi-
debbre sikeredett egy adás.
Idő volt, műsoron kívül beik-
tattak egy kisfllmet. Nem az
előző napit Szegedről, hanem
egy semmi újat nem nyújtót
Sopronról. Merthogy a soproni
ünnepi hetek a mült hónapban
befejeződtek, a szegediek meg
most vannak. Kánikula?
Üveggyári pinceklub avatásá-
ról adott hirt az augusztus 6-1
Tv-híradó. A kíséröszöveg a
salgótarjáni üveggyár KISZ-
flataljalról regélt, a bemutatott
felírat a sajöszentpéteriről.
Harminc fok Celsius felett
még az is szerencse, hogy mind
a két helyen van üveggyár.
(benedek)
Persze könnyű nekünk. Nem
keli üldözött szabadságharcos
életmentésére sietnünk, emiatt
rabszolgasorba jutnunk, fellá-
zadnunk. ezer kalózkalandból
győztesen kikerülnünk, tengeri
csatát diadalmasan megvív-
nunk. s nem utolsósorban a
szeretett nő szívét meghódíta-
nunk es közben a fogsorunkat
szépen villogtatnunk . . . Habár
végignézve Blood kapitány eme
viszontagságait, már nem  je-
lentenénk ki teljes határozott-
sággal. hogy csakugyan ne-
künk volt-e könnyebb, akik
végignéztük . ..
Kertész Mihály, Erről Flynn,
01 ívta de Havilland nevéhez
több nagy közös világsikerű
kosztümös kalandos film em-
léke fűződik. Am a Blood ka-
pitány azok közé a régi filmek
közé tartozik, amelyek nem él-
ték túl a korukat, igaz, a
maga idejében sem volt ki-
emelkedő mii naiv cselekmé-
nyével, erőszakos fordulataival
suta superman-ragyogásával.
De azóta az idő is megtette a
magáét. Meg a tévé is. Hogy
bemutatta.
Kicsit eres...
A legutóbbi Kék fény-
adásból értesültünk, hogy
eltűnt erősítőjét keresi egy
beat-zenekar. Persze, a
most folyó táncdalfesztivál
senkinek se jutott eszébe,
pedig ott — no nem azért,
hogy ebbe az irányba in-
duljon a nyomozás — sok-
szor olyan erősen szólt a
zene, hogy egyes énekese-
ket alig lehetett hallani...
Nem sok ott az erősítő?
27
- — TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ _
TELEVÍZIÓ
televízió
Gyilkosság nem akadály
Kriminális esetek
Az a bizonyos álom-ágy (Bodrogi Gyula és a lövöldöző görlcsapat)
A penzió tulajdonosnője kifogástalan munkát végzett (Bulla Elma; a földön
elterülve: Csányi János és Kiss Gábor)
Kelten a gengszterek közül, Kapitány és Bronson arról csevegnek, hogyan
lehetne kinyírni a főnöküket (Basilides Zoltán és Garas Dezső) (jobbra lent)
(Láppay Ágnes felvételei)
Egy gyártásvezetőnek a televízió-
ban időnként egészen furcsa ten-
nivalói akadnak. Dési Ágnesnek
például egy amerikai típusú, csodá-
latos luxuságyat kellett szereznie a
Kriminális című tévéfilm számára
Az álomrugózású duplaágy reklám-
célokat szolgál a filmben; egy férfi
alszik benne naphosszat a bútoráru-
ház kirakatában, pódiumon, álomba
illő görlök táncolják körül egy egész
zenekar hangjaira és ritmusára, eköz-
ben puskával, ágyúval lövöldöznek a
fülébe, a haját húzzák, csókot lehel-
nek az arcára, de csinálhatnak vele
akármit, nem ébred fel. Nem és nem...
Akkoriban, amikor a gyártásvezetőt
az imé.it említett gond foglalkoztat-
ta, nybotta meg kapuit a budapesti
nemzetközi vásár. 0 is elment meg-
látogatni, s körútja végén az amerikai
pavilonban — csodák csodájára —
éppen egy olyan ágy volt kiállítva,
amilyet elképzelt...
Némi utánjárással megszerezte az
engedélyt és a Kriminális egyik no-
velláját részben itt, a vásári pavi-
lonban forgatta Félix László rendező
és Ráday Mihály operatőr.
Tehát az ágy valódi amerikai. A
történet is az, bár magyar szerzőtől,
Fehér Klárától származik. Alcíme ta-
lán az lehetne: Gyilkossági kísérlet,
ami gyönyörűbben sikerül, mint ahogy
kigondolták. A humoros krimi-anek-
dota szereplői Bodrogi Gyula, Györy
Franciska, Bulla Elma, Garas Dezső,
Inke László, Basilides Zoltán és a
többi között egy görlcsapat.
Másik történet is csatlakozik az
előbbihez, ezt Bencsik Imre írta.
Színhelye szintén Amerika. Műfaját
gengszterparódiának lehetne nevezni,
melynek fordulatait egy kevéssé a
—. TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
TELEVÍZIÓ
Mrs. Harris. a penzió tulajdonosa és
Nobby, a kedélyes gengszter most még
megértik egymást (Inkc László
és Bulla Elnia)
Betörő az albérlőm meg az Arzén ér
levendula levegője lengi körül. Itt
nem csupán kísérlet történik gyilkos-
ságra, itt ahány szereplő — annyi
hulla. Garas Dezső fegyvert ragad eb-
ben a részben, — a gyilkos humor
fegyverét. A szereplők, így együtt,
minden bizonnyal a krimi és a hu-
morirodalom ,legtökéletesebb" bank-
rablását követik el.
Reméljük, a két bohózat összefog-
laló címe: Kriminális — távolról sem
fog emlékeztetni az elkészült műre.
Készül a Felhőfejes
Budapest határában, a balatoni múút men-
tén, nyári reggeleken, az Osztyapenko
szobortól még ritkábban, a budaörsi ben-
zinkút körül már egyre sűrűbben, integető
fiatalok várnak kocsira. Szerelésük szinte
egyenruha; vállon lógó tarisznya, esetleg sport-
szatyor, tarka ing. strandpapucs, farmernadrág.
Alig tűnik ki közülük Sáfár Anikó, fiatal friss-
diplomás színésznő, aki szerepe szerint vérbeli
autóstoppos lányt alakít.
Intésére feltűnően hamar fékez egy Fiat,
amin nincs is sok csodálkoznivaló, hisz így
van megírva a forgatókönyvben.
— A film történetének csak egyik szála a
középkorú autós férfi és a fiatal lány talál-
kozása — mondja Esztergályos Károly, a Fel-
hőfejes című tévéfilm rendezője. — A filmnek
viszonylag kisebb hányada szól arról az autó-
útról, a balul végződő, szinte még ki sem alaku-
ló, máris befejeződő szerelmi kapcsolatról. A
lány mégis fontos figura, „katalizátor" a film-
ben. az ö alakja révén bontakozik ki a főhős,
Forgács Ferenc teljes jelleme.
— Amennyire Szász Imre forgatókönyve en-
gedi, szeretném ezt a sodródó, kicsit fásult
embert, iróniával megeleveníteni Én magam
sem sajnálom ezt a figurát, s azt akarom,
hogy a nézők se sajnálják. Nagy segítség ne-
kem, hogy a Forgácsot játszó Kálmán György
színészi alkatából, gesztusaiból, hangsúlyai-
ból egyszerre csendül ki irónia és öngúny.
A forgatás sokszor szakadt félbe. A legked-
vtzőbb időjárási és szélviszonyokra kell vár-
ni.i a stábnak, hogy fel tudjon szállni a heli-
kopter, ahonnan, a légifelvételek készülnek.
Dél felé felkerül a traiíerre, azaz egy hordozó
jármű-alkalmatosságra a kis Fiat és megindul
a különös jármű a Balaton felé. Elöl egy rend-
őrautó, mögötte a teherkocsi áramfejlesztők-
kel, s a trráleren az autón kívül ott van a ren-
dező, operatőr, a hangmérnök, a világosító,
nem beszélve a színészekről.
Mene, közben van megbeszélés, próba,
felvétel, s mire a furcsa karaván Marton-
vásár környékére ér, már elkészült a jelenet
Péterffy András
A női főszerepben:
Sáfár Anikó
Bekéredzkcdés a kocsiba (A
kocsiban: Kálmán György)
(Péterffy András felvételei)
Engedményes gyermekkocsi vásár!
580,— Ft-os cseh sportkocsi engedményes Ara	*08,— Ft
740,— Ft-OS egri sportkocsi engedményes ára	513,— Ft
1300,— Ft-os debreceni mélykocsi engedményes ára 510,— Ft
M OROK
AHÁNY KÖNYV, ANNYI ÉLMÉNY
— Tessék választani a Tv Könyvesbolt ajánlatából —
. , . pld. Bókay János: BOHEMEK ÉS
PILLANGÓK....................................51,-	Ft
Puccini életregénye. Hetedik kiadás.
. . . pld. Czigány György-Lázár Eszter:
A MUZSIKA HULLÁMHOSSZÁN . . 28,- Ft
A szerzők a Magyar Rádió zenei
munkatársaiként vallanak riporteri
tevékenységűkről
. . . pld. Highsmith, P.: A BALEK............33,—	Ft
Izgalmas, érdekes bűnügyi regény
. . . pld. Jankovlch Ferenc: VILÁGVERŐ
MÁTYÁS KIRÁLY 1-3 kötet .... 93,- Ft
Harmadik kiadásban jelent meg a
népszerű történelmi regény
. . . pld. Magyar Imre: RUTH.................23,—	Ft
Az ismert orvos-író bibliai témájú
regénye
. . . pld. Passuth László: NÉGY SZEL
ERDÉLYBEN....................................53,-	Ft
Történelmi regény
. . . pld. Roberts, K.: ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ 60,- Ft
A nagysikerű regény újabb kiadása
. . . pld. Radnóti Miklós: BORI NOTESZ . . . 35,- Ft
A bori halóltóborban írt
utolsó versek szép fakszimile kiadása
. . . pld. Tardos Péter: BEAT-KISLEXIKON . . 22,- Ft
Képekkel gazdagon illusztrált, a beat
zeneirodalmát tartalmas fejezetek-
ben tárgyaló kézikönyv
A felsorolt művek egyenként is megrendelhetők.
100,— Ft felett portómentesen szállítunk, 160,— Ft felett
4 havi részletfizetési kedvezményt biztosítunk. Szíves-
kedjék hirdetésünket kivágni és a példányszámok meg-
jelölésével bélyeggel ellátott szabvány méretű boríték-
ban címűnkre feladni.
Címünk:
TV KÖNYVESBOLT
Budapest. V., Kossuth Lajos u. 4.
NÉV: ...............................................
PONTOS CÍM:..............................  .	. . .
SZEMÉLYI IG. SZAMA (csak részletrendelés esetén!):
MOZIK
augusztus 12-től 18-ig
Vök úr házasodik (csehszlovák)
Toldi 4. n7, n. Csokonai de.
nlO, £12, h3.
Nincs jobb a rossz időnél (bol-
gár) Duna <4, 8, £9. Május 1.
de. tO, 11, ti.
Darltng Lili I—H. rész (ame-
rikai) Uránia 4, 7. Kőbánya 3,
5. Vörös Csillag de. 10. 1. Sza-
badság 3, 8 és 7-kor a kert-
moziban. Rózsavölgyi kert-
mozi 8. 15-én szünnap.
Izon és az atlanti tál (francia)
Vörösmarty kertmozi f8, (pre-
mier előtt).
Az angyal elrablása (angol)
Városmajor kertmozi £8. Hon-
véd de. 8.45. 10.50. 13.55 folyt.
Azok a csodálatos férfiak (ame-
rikai) Kinizsi kertmozi 8.
Diploma előtt •• (amerikai)
Művész du. 114, 6. 78. Rákóczi
£4, h6. 3.
Eper és vér (amerikai) Dózsa
12—17. 3, n6, re. Május 1. du.
4. n7. 19. Szikra du. 4, n7. £9.
Bartók du. 3. n6. re. Bástya
de. nlO. £12, h2.
Az évszázad riportja (magyar)
sport 16—18. re s, n. 8.
Forró éjszakában (amerikai)
Felszabadulás 3,	n8, ffi.
Csillag 6. n9 ürm. h4-kor is.
Hé barátom, itt van Sabatal
(olasz) Fény de. n9. fii, hl.
Művész de. 9. n!2. £2. Ugo-
csa £4, h6, 8. Vörös Csillag du.
4. n7. £9. Budai Park Színpad
12—17. £8.
Jó estét Mrs. Campbell (ameri-
kai) Fény du. 3, nB. re. Alko-
tás este f9.
A hét Cervi fivér (olasz)
Kölcsey 12—15. £4, h6, 8. Ha-
ladás 12—15. £4, hő. 8.
A kétéltű ember (szovjet) Bás-
tya du. 4. 6. 8. Balaton de. re.
£11. £1. Tátra 18—15. 3. 5, 7.
Táncsics 16—18. 3, 5. 7.
A komp Oengyel) Tátra 18—18.
este n9.
Olivér I—II. rész (angol) Cor-
vin £4. 7.
Özvegy aranyban (amerikai)
Alfa 3, fő. 8. Bartók de. 9. 11,
1. Madách a. 7. Palota f5. 8.
ünn. Í4ö hB. 9. Puskin de. 9, 11.
1. Szikra de. 10, 22. 2.
Petulla •• (amerikai) Csokonai
este £9. Hunyadi kertmozi £8.
Rítus ••• Dózsa 18-án h6. fB.
Az utolsó Leó (angol) Puskin
du. £4, hő, I. Kossuth XX.
12—15. £4. 116, 8. Munkás IB-
IS. £4. hB. 8.
Vadászjelenetek Alsó-Bajoror-
szágban •• (nynemet) Sport
12—15. «. h6, 8.
Zabriskie point •» (amerikai)
Kölcsey 16—18. £4. hB. 8. Tán-
csics 12—15. £4, hB. 8.
Zöld rakéták (szovjet) Csokonai
du. 4. n7. Felszabadulás vas.
de. h9, hu. hl.
Adatén 31 (svéd) Cínkota 13—15.
nB. £8. Petőfi 16—18 n6, hB.
Bakaruhában •• (magyar) Szi-
gethy 16—18. Í4. h6. 8.
Ben Wade és a farmer (ame-
rikai) Mátra de. h9, 11. n2.
Boldogság madara (szovjet)
Bem 9, 11. 1. Tisza f5. n.
A bostoni fojtogató ••• (ameri-
kai) Kultúra 16—17. n6. f«.
Bűntény a Via Venetón ••
(olasz) Fórum 16—18. n6, h8.
Estély habfürdővel (amerikai)
Kinizsi 12—15. £4. h6.
Emberi torpedó •• (japán) Bem
este 6. n9.
Emberöléssel vádolva (szovjet)
Ipoly 12—15. n4, £8, 8.
Egri csillagok I—II. rész (ma-
gyar) Béke XV. 17-cn n6.
Egy férfi aki tetszik nekem
(francia) Kelen 14—15. 5, nB.
Felszabadítás I—II. rész (szov-
jet) Gorkij £4. 7.
Fáraó I—H. rész (lengyel) Kár-
pát 16—17. ns.
FeketeszakáU szelleme (ameri-
kai) Tisza este f9. Zrínyi de.
nlO. £12.
A félszemú seriff (amerikai)
, Béke XV. 13—15. n6, £8. szomb.
vas. 3-kor is.
A fllatelisla halála (szovjet)
Kinizsi 16—18. M. hő.
Folytassa doktor (angol) Ipoly
17—18 n4. £6. 8.
Gyula vitéz télen nyáron (ma-
gyar) Otthon XX. 16—18. n6.
hB.
Gyilkos a sínen vár (csehszlo-
vák) Kossuth XX. 18—18. £4.
hB. 8. Munkás 12—15. £4. h6. 8.
A halál erődje •• (japán) Kul-
túra 12—13. n8. £8. Petőfi 13—
15. nB. h8. Qnn. 3.
Helntje (nynémet) Clnkota 15-
én 3-kor. Ipoly 16-án n4, £6. 8.
A halál Só órája I—n. rész
(amerikai) Haladás 16—18 £4,
7.
Ha kedd van, akkor ez Belgium
(amerikai) trjlaki 16—18. £4.
hB. 6. Mikszáth 12—15. 5. £8.
A hekus és azok a hölgyek
(francia) Világosság 13—15.
nB, he. ünnep 3.
A hét mesterlövész (amerikai)
Alkotás de. re. 11, £2. Balassi
16—18. n6. h8 Csaba 12—15.
n6, ha. ünnep 3
Hogyan robbantottam ki a má-
sodik világháborút I—n. rész
(lengyel) Ojvllág Dózsa Műv.
Ház. 16—17. £6.
A homok asszonya * (japán)
Ady 16—18. £6, 8. Balassi 12—
15. n6, hB, ünnep 3.
A hölgy nem Iszik, nem do-
hányzik, nem flörtöl . . . csak
fecseg (francia) Bocskay IS-
IS. £6. 8. ünn. n4. Tanács de.
9. nl2. £2.
30
TELEVÍZIÓ
augusztus 17-tól 22-ig
AUGUSZTUS 17, KEDD:
17.23: Műsorismertetés
17.25: Hírek
17.36: Egy lépéssel előbbre. Riportműsor a
Szolnok megyei iskolatelevíziós kon-
ferenciáról
16.16: ..Szöged hírős város” ... Kisfllm a
Szabadtéri Játékok városáról
iá.23: Telemagazin
19.65: ..interpress”. A Nemzetközi Újságíró
Szövetség Interpress stúdiójának mű-
sora
IMS: Esti mese
19.36: Tv-híradó
tata: A gonosz varázslat. Magyarul beszélő
amerikai film
21.lé: Tv-híradó — 2. kiadás
2Z.#é: F.pidauroszi tücskök szóljatok...
Búcsú Devecsen Gábortól
AUGUSZTUS IS, SZERDA:
936: Delta. Tudományos híradó (ism.)
9.55: A kegyelmes úr szárnysegédje. Ma-
gyarul beszélő szovjet filmsorozat 5.
(befejező) rísz (ism.)
11.16: Dalok Tanyától
Az Intervlzió műsorából
17.38: Hírek
17.45: Mandularák szigete. Lengyel kisfllm
IS.es: Európai párbeszed
18.35: Az orvosi gondolkodás története.
Összefoglalás
15.05: Reklámmüsor
IS. 15: Esti mese
19.36: Tv-hiradó
20.M: szülőföldem, Orosháza. Bemutatja:
Darvas József. Dokumentumfilm
21.05: Mascagni: Parasztbecsület. Operafllm
22.10: Tv-hlradó — 2. kiadás
AUGUSZTUS 19, CSÜTÖRTÖK: BBI
16.28: Magyar kisfllm
16.55: A magyar művészet története
10. Jelenkor (befejező adás)
17.35: Nádon ’71. Mongóliái utliilm
lS.eS: Hírek
18.10: Reklám műsor
IU«: A tenger titkai. Dokumentumfilmso-
rozat 6. Elsüllyedt kincsek
r».10: Cicavízió ...
19.30: Tv-híradó
28.00: Sanzonról — sanzonra .. .
SU5: Carlo Goldonl: Szmirnai komédiások
Vígjáték három felvonásban A József
Attila Színház előadása, felvételről
(14 éven felülieknek!)
22.05: Tv-híradó — 2. kiadás
22.15: Éjszakai előadás. A bőrkabátos fiúk
Magyarul beszélő angol film
20.00: Tv-hlradó — 1. kiadás (ism.)
zo.M: Egy szerelem három éjszakája
Magyar fllmmusleal
AUGUSZTUS 20, FENTEK:
3.18: Zsebtévé . ..
5.55: Tisztavatás. Közvetítés a budapesti
Kossuth Lajos térről
10.45: Ahol már az ég kezdődik
Szovjet kisfllm
10.55: A Magyar Honvédelmi Szövetség lé-
gi- es vizlparádéja. Közvetítés Buda-
pestről
15.28:	Vlrágkamevál.
Közvetítés Debrecenből, felvételről
15.20:	A rajzfilmek kedvelőinek:
1.	Hegedűóra (bolgár)
2.	Hogyan voltam kerékpárbajnok
(Lengyel)
3.	Jegesmedve megdermedve
(magyar bábfilm)
16.50: Pillantás a sportvilágba
Filmösszeállítás
17.10: önok kérték... A Televízió kíván-
ságműsora a nézők levelei alapján
18.20: ,.A nép nevében” Gondolatok
az Alkotmány ünnepén
18.45: Sebastien és a „Mary-Morgane” Ma-
gyarul beszélő francia rövidjáték-
fllmsorozat 7. Azok, akik várják a
Narvalt
15.15: Esti mese
19.30: Tv-hiradó
20.05: Rózsa Sándor. Tévéfilm — I. rész
Előtte: Szinetár Miklós rendező beve-
zetője
21.00: Ünnepi hangverseny Augusztus 20.
tiszteletére
21.45: Kisfllm
22.00: Tűzijáték közvetítés Budapestről
22.38:	Tv-híradó — 2. kiadás
AUGUSZTUS 21, SZOMBAT: ^^BHB
5.23:	Tomi és kutyája. Magyarul beszélő
lengyel filmsorozat 8. Fekete Macska
».«: Csak gyerekeknek!
Fllmösszeállitás
1.	Hegyi ösvényeken.
Román természetűim
2.	Majomsziget Szovjet rajzfilm
3,	Ma szdletésnap van
Szovjet rajzfilm
10.20: Szökevény a Borostyán-táborból
Magyarul beszélő szovjet film
15.33: Antenne
16.15: Reklám műsor
14.25: Műsorainkat ajánljuk!
14.55: Belügyi Spartakiád. Nemzetközi at-
létikai verseny közvetítése a Nép-
stadionból
18.40: A MOKEP jelenti
18.45: Esti mese
15.00: A „Hét”
20.00: Hírek
20.05: Sporthírek
20.15: Esőcsináló Magyarul beszélő
amerikai film
22.15: Hírek — Sporthírek
AUGUSZTUS 22, VASARNAP: ^B^H
10.10: Hírek
14.25: szombathelyi Haladás—MTK bajnoki
labdarúgó-mérkőzés közvetítése
Szombathelyről
18.20: Bartók bemutatók nyomában. A
..Csodálatos mandarin” bemutatójára
emlékezik Harangozó Gyula és Kósa
György
18.45: A Román Szocialista Köztársaság
nemzeti ünnepén ...
13.05: „Egészségünkért. Az Egészségügyi
Felvilágosító Központ műsora
19.10: Reklámműsor
15.15: Esti mese
13.34: Tv-hlradó
28.00: Salto mortale. Magyarul beszélő
NSZK filmsorozat 8. Isztambul
21.00: ts most mit tud? I. rész
22.00: Tv-híradó — 2. kiadás
Televízió javítás: GELKA • Televízió javítás: GELKA
irma te édes I—II. rész •• (ame-
rikai) Csaba 10—17. n6.
Jöttem, láttam, lőttem (olasz)
Kárpát 12—15. nC, h8, ünnep
3.
A karbonarlk (olasz) Bethlen
16—18. f3. n6. 8. Tündér 12—
15. n6, Í8. ünnep 3. Otthon XX.
12—15. n6. hl. ünnep 3.
A keselyű vére (bolíviai) Alko-
tás du. 4, f8, 7.
A kétarcú felderítő (szovjet)
Éva 16—18. f4, h6. 8. Világ 12—
•15. t6, 8. ünnep n4.
Kleopátra I—n. rész (amerikai)
Akadémia f4. 7.
Körhinta (magyar) Mátra 16-án
Í4.
A kőszívű ember fiai I—II. rész
(magyar) Béke XV. 18-án n6.
Lány a pisztollyal (olasz) Újlak)
12—15 14. h6, 0.
A lovag végakarata (szovjet)
Honvéd 15. 16.40. M.20. 20.
Lucia I—n. rész (kubai) Kelen
16-án 5.
Marié szeszélyei (francia) Rege
14—15, h6, 8. ünnep f4
Mese a 12 találatról (magyar)
Diadal 17-én f4. he, 8.
Meztelen diplomata (magyar)
Diadal 16-án f4, h6. 8.
Mici néni két élete (magyar)
Újvilág Dózsa Müv. H. 15-én
3. tt. 8. Világosság 16—18. n«,
h8.
Mr. Zero három élete (ame-
rikai) Nap 12—15. fá. h6. 8.
Napfény a jégen (magyar)
Diadal 16-18. f4. h6. 6.
Nyomorultak 1—□. rész (fran-
cia) Nap 16—18. 3. 7.
A Pál utcai fiilk (magyar—ame-
rikai) Mátra 16-án 6-kor.
Reménykedők (magyar) Bala-
ton £3, fS, 7. Tanács 13. f5
Sárika drágám (magyar) Liget
12—15. 5. n. ünnep h3.
Szerelmi álmok I—II. (magyar—
szovjet) Béke XV. 16-án n6.
A szicíliaiak klánja •• (francia)
Tinódi 3. n, 8. Zuglói 3. f«. e
Tájkép a csata után (lengyel)
Fórum 12—15. n6, h8. ünnep 3.
Tíz kicsi Indián (angol) Tanács
este n. f». Tisza de. fO. fii,
fi, 13.
Valahol Európában (magyar)
Cinkota 16-án n6, f8
A veréb is madár •• (magyar)
Diadal 12-én. f4. h6. 6.
Vietnam amerikai szemmel
(amerikai) József Attila 16—
16. 14, h6. 8.
Vihar délen (amerikai) Bethlen
13—15.’ 13. n6, 8 .
Vizsgálat egy mindén gyanú fe-
lett álló polgár ügyében ••
(olasz) Jókai 13—15, 16; 6. ün-
nep 3. Liget 16—18. 5. 18. Szé-
chenyi 16—18. nt. 16. 8.
„Z” avagy egy politikai gyil-
kosság anatómiája (francia)
Szigcthy 12—15, 14, h6. 8. Vi-
lág 16-18. ff, 8.
SZABADTÉRI SZÍNPADOK.
HANGVERSENYEK
augusztus 16-tól 22-ig
Margitszigeti Szabadtéri Szín-
pad: P; János vitéz (8).
Budai Parkszínpad: Cs, P:
Rajkorapszódia <).
Városmajori Színpad: Cs:
Hacky Tamás műsora (8).
Kisstadion: Minden este 3-kor:
Maske in Blau (A kék álarcos
hölgy) revüoperett a jégen.
Fővárosi Nagycirkusz: Minden
este fél 8-kor Cs P és Szó du.
fél 4-kor is: Nyári parádé —
K: Nincs előadás.
Zeneakadémia: Cs: Szimfo-
nikus könnyűzene (6) — P:
Népdal és nótaműsor (du. fél
5) — Szó; Of fenbachtól —
Bcmstelnlg (fél 8).
A Pest megyei Tanács Díszud-
vara: K, Sze (rossz idő esetén
csütörtökön):	A Magyar
Állami Hangversenyzenekar
hgve, vez.: Lehel György,
kozrem.; Kovács Lóránt. Kal-
már Magda. Jablonkay Éva,
Fülöp Attila, Kováts Kolos és
a Budapesti Kórus, karigaz-
gató: Forral Miklós (•).
Odry Színpad: V: Bezzeg az én
Időmben (tél 8).
FILM SzíwMz MIZSIKI
MOVESZETI HETILAP
] Index; 25 2SS ]
Főszerkesztő: Hámori Ottó
Szerkesztő: Demeter Imre
Kiadja a Lapkiadó Vállalat
Felelős kiadó: Sala Sándor
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
VII.. Lenin körűt 9—11.
(Telefon: 221—2S3. 221—266)
Kéziratokat és képeket
nem őrzünk meg
és nem küldünk vissza
Terjeszti a Magyar Posta
Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi)
kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél
Előfizetési díj: egy hónapra 16,— Ft
Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv-
es Hírlap Külkereskedelmi Vállalat
@ 71.2697 Athenaeum Nyomda, Budapest
Rotációs mélynyomás
Felelős vezető: soproni Béla igazgató
31
«l») iopuo$ so^uouiog
(0<p|daj»zfO| qiA6d
<piola«a> nuiia
>Po6o}a| ’popuouqa oH
inna^p uaqiBajuiau o)
V1OMV)I SQlínSD
vxiszniAJ
iaiiizJ