Автор: Donaldson Julia   Scheffler Axel  

ISBN: 978-615-5291-03-6

Текст
                    

D Hö
Csorba Győző Könyvtár B 0 0 0 3 ! 0 ' 3 3 6 koszinak nagy kalapja Volt, és kis cicája. Varkocsba font vörös haja Lobogott utána. Dorombolt a vidám macska A boszi mosolygott, Seprúnyélen lovagolva Szelték az égboltot. Egyszer csak egy széllökés a Kalapot lekapta, A boszi jajgatni kezdett. S prüsszögött a macska.
Szolt a boszi: - Itt megállunk! Azzal földre szálltak. Átkutattak mindent, am de Semmit sem találtak. Hirtelen egy kis bokorból Vígan ugrándozva Jött egy kutyus, és szájában A kalapot hozta.
Udvariasan letette, Aztán megkérdezte (Míg a boszi a kalapját A fejére tette): - Kedves, szorgos kutyus vagyok, Elhihctik, kérem. Véletlenül nincs számomra Hely a scprűnyélen? Szólt a boszi: - Dehogyis nincs! Pattanj ide szépen! Beindította a seprűt, S eltűntek az égen.
ttvaBnir
A trepültek hegygerincet. Erdőt, rétet, öblöt, A kutyus farkát csóválta, Es a szél süvöltött. A boszi fogta kalapját. Ne tudjon leesni, Am most vörös varkocsából Repült ki a masni!
Elöröppent egy odúból Hangosan rikoltva Egy kismadár, és a masnit A csórében hozta. Illedelmesen letette, S szóra nyílt a csőre Szolt a boszi: - Itt megállunk! Azzal földre szálltak. Átnézték a búzatáblát. Semmit sem találtak.
(Míg a boszi varkocsába A masnit kötötte): - En vagyok a kismadarka. Rikító zöld színben, Véletlen a seprűnyelen Még egy kis hely nincsen? Szólt a boszi: - Persze, hogy van! Pattanj legelőre! Indított, és huss, felszálltak Mind a levegőbe.

-/Vtrepültek széles folyót. Nádast, völgyet, dombot, A kismadár fütyörészett, A szél pedig tombolt. A boszi a táltos seprűt Vígan navigálta. Masnijára jól ügyelt, de Lepottyant a pálca. Szólt a boszi: - Itt megállunk! Azzal földre szálltak. Keresték lápban, mocsárban. Semmit sem találtak.
Elöbújt egy pocsolyából, A vizet lerázta Boréról egy kicsi béka. Kezében a palca. Udvariasan letette, S torkát köszörülve Azt brekegte (míg a boszi Pálcáját törülte): - En egy tiszta béka volnék. Fürdők reggel, este. Mondjátok, a seprúvégen Nincs egy kis helyecske? Szolt a boszi: - Hogy ne volna? Pattanj fel. barátom! Indított, és huss, túl voltak Hetedhét határon. Ezután a hegyek fölött Tettek még egy-két kört, A kis béka ugrándozott...


... S ASi PRl' KITTI lOKl1 Kuíx a. macska cs a boka l c zuhantak hármán. IV b.h nélkül földet értek b ex büdös mocsárban. A boszi a fel seprűjén Eltűnt cgv felhőben. Am valaki rákiáltott Eget rengetoen:

- E , Jün egy gonosz sárkány vagyok. Aki sose viccel, Es ötórai teámhoz Boszit eszem csipsszel! Szolt a boszi: - Na, azt már nem! Sebességet váltott. De a sárkány már közelről Fújta rá a lángot. - Segítség! - kiáltott, mikor Földet ért a járgány. De nem volt más a közelben, Csak az éhes sárkány. Aki száját nyalogatva Egész közel lépett: - Lehet, hogy ma a boszimhoz Csipszet nem is kérek.
-/Vm amikor már azt hitte. Lakomához láthat. Az árokból előbukkant Egy förtelmes állat. Sötét, magas, ragacsos volt, Csupa toll és nyálka. Négy feje volt, mind ijesztő, Es oldalt két szárnya. A hangja is szörnyűséges: Ugatva, brekegve. Nyávogva, rikoltva beszélt, Es mindezt egyszerre. Rettenetes, dörgő szava Pont illett egy rémhez: - Húzz el irnen gyorsan, mert a BOSZI AZ ENYÉM LESZ!

sárkány most visszalhókölt. Reszketett a frászban: - Jaj, bocsáss meg! Tévedés volt. Tudom, hogy hibáztam. Orvendek, hogy találkoztunk, De most el kell mennem... Szárnyra kapott, és elrepült Szélnél sebesebben. Ekkor leugrott a béka, A madár, a macska. Csak a kutyus lihegett, mert Jól ki volt fáradva. - Koszi! - örült meg a boszi. - Ekkora szerencsét! Ha nem jöttök, már a sárkány Bendőjében lennék.

l\^í osolyogva vizet forralt Fekete üstjében. Mindenki hozzon valamit. S dobja bele szépen! A macska egy tobozt hozott, A béka virágot. Madár gallyat, kutyus csontot. Amit már lerágott.
Bedobták a tobozt, gallyat, Virágot és csontot, A boszi jól megkeverte, S varázsigét mondott. - Hókuszpókusz! - súgta halkan, Nem látszott a füsttől.
S egyszer csak egy SZUPER SEPRŰ Bukkant fel az üstből! Volt rajta szék a boszinak. Cicának, kutyának, Meleg fészek a madárnak. Zuhany a békának. Szólt a Koszi: - Üljetek fel Gyorsan, mind a négyen! Indított, és huss, elszálltak Az új seprunyélen.

Süvölt a szel, közeledik a vihar, a Koszi mégis útnak indul seprűjén. De jaj. a szel hol a kalapjai, hol a masniját sodorja le! Meg szerencse, hogy mindig akad egy segítőkész allat, aki megkeresi az elveszett holmit, és cserébe csak annyit kér: hadd üljön fel ó is a scprűnyclrc. Vajon lesz elég hely mind- egyiküknek? “Szólt a boszi: - Hogy ne volna? Pattanj fel. barátom! Indított, és huss, túl voltak Hetedhét határon.” A szerzőpárostól már megjelent: A majom mamija A legcsinosibh óriás A gráf faló MacMillan Children’s Books, 2003 Magyar kiadás: Pozsonyi Pagony Kft., 2013 www.pagony.hu Magyar fordítás: © Papp Gábor Zsigmond ISBN 978-615-5291-03-6 9 786155 291036 2250 Ft