i«a
KE WBMÓ
FORDÍTOTTA RAB ZSUZSA
RAJZOLTA 1. A. BILIBIN
PROGRESSZ KOAX X KIADÓ. X1OSZKXA
MÓRA KÖ\X X KIADÓ. Bl DAPESI
It egyszer, éldegélt egy
öregember. Három lá-
nya volt — a két nagyob-
bik páváskodó, cifrálko-
dó, hanem a legkisebb
serény volt és ügyes,
minden munkát ő vég-
zett a házban. Értett
mindenhez, csak úgy
égett a dolog a keze
alatt. S még szép is volt,
olyan szép, hogy azt mese el nem mondhatja,
toll le nem írhatja: szemöldöke, mint a fecske
szárnya, szeme, mint a sólyomé, hajadoni éke,
hajfonata vége derekáig ért.
Vásárba készült egy nap az apjuk, indult a
városba, s megkérdezte lányaitól, kinek milyen
ajándékot hozzon.
A legnagyobbik azt kérte:
-	Hozzál nekem, apámuram, egy ruhára va-
ló tűzpiros selymet!
Selymet kért a középső is. csak ő égszínkéket.
— Hát teneked, édes lányom, mit hozzak? -
kérdezte az öreg a legkisebbik lányát.
-	Nekem, édesapám, hozd el a Fényes Só-
lyom egy tollacskáját.
Elcsodálkozott az apja. Elbúcsúzott lányai-
tól. felült a szekérre, és a városba hajtott. A két
nagyobbik lányának megvette, amit kértek, de
a Fényes Sólyom tollát hiába kereste a vásár-
ban.
Hazament az öregember, megörvendeztette
két nagyobbik lányát az új ruhánakvalóval.
-	Itt van, kedves lányaim, amit kértetek.
Hanem neked — mondta a legkisebbnek -
nem tudtam elhozni a Fényes Sólyom tollát.
-	Mit tehetünk — felelte az —, talán legkö-
zelebb több szerencséje lesz apámuramnak.



A két nagyobb lány szabta-varrta a sely-
met, nevetgéltek a húgukon, de az csak hall-
gatott.
Útra kerekedett megint az apjuk, készült a
vásárba. Megkérdezte a lányaitól :
No, mit hozzak nektek?
A legnagyobbik meg a középső hajadon virá-
gos kendőt kért, a legkisebbik pedig megint
csak azt kérte:
- Hozd el nekem, édesapám, a Fényes Só-
lyom egy tollacskáját.
Felült az apjuk a szekérre, elhajtott a város-
ba. Megvette a két virágos kendőt, de a Fényes
Sólyom tolláért hiába járta be az egész vásárt
Hazafordult, s azt mondta otthon legkisebbik
lányának:
- Kedves lányom, megint hiába kerestem a
Fényes Sólyom tollát!
-Nem baj, édesapám! Majd sikerül más-
kor.
Nemsokára harmadszor is elment az öregem-
ber a vásárba.
A két nagyobbik lány azt kérte:
— Fülbevalót hozzál nekünk, édesapánk!
A legkisebb megint csak azt:
- Hozd el nekem a Fényes Sólyom egy tol-
lacskáját!
Megérkezett az apjuk a vásárba. Megvette a
két pár arany fülönfüggőt, aztán elindult keres-
ni a tollat. Kereste-kutatta, hiába — senki még
csak nem is hallott róla.
Búsan hajtott hazafelé. Alig hagyta el a város
sorompóját, egy ősz öregecske ballagott vele
szemben. Skatulyát szorongatott.
— Mit viszel, öregapó?
- A Fényes Sólyom tollacskáját.
— Mennyit kérsz érte?
- Ezer pénzt.
Kifizette az ember, aztán hazafelé porzott a
szekérrel.
Otthon kiszaladtak elébe a lányai. A két
nagyobbiknak odaadta az arany fülbevaló-
kat.
— No. édes leánykám — mondta a legki-
sebbnek - , végre meg tudtam venni, amit kér-
tél, nesze, fogjad.
A legkisebbik leány majdnem táncra perdült
örömében, fogta a skatulyát, csókolgatta-be-
cézgette, a szívére szorította.
Megvacsoráztak, aztán nyugovóra tértek, ki-
ki a maga szobácskájába, a legkisebbik lány is a
magáéba. Kinyitotta a skatulyát, földre hullat-
ta a tollat, és azt mondta:
— Jelenj meg előttem, Fényes Sólyom, mu-
tasd meg magadat, én választott társam!
Már ott is állt előtte egy szépséges királyfi.
A lány már-már megijedt, de a dalia megszó-
lalt, és szavaitól megvidámodott a szíve. Beszél-
getni kezdtek. Meghallották a nénéi, átkiáltot-
tak hozzá:
— Kivel beszélgetsz, húgocskánk?
— Csak úgy magamban beszélek — felelte a
szép hajadon.
— Nyisd ki az ajtódat!
A királyfi a földhöz csapta magát, és újra tol-
lú változott. A hajadon beletette a tollat a ska-
tulyába, és kinyitotta az ajtót. Néztek a nénéi
ide is, oda is — senki. Kimentek, a tollacska pe-
dig visszaváltozott királyfivá. Amikor virradni
kezdett, a lány kinyitotta az ablakot. A Fényes
Sólyom megcsókolta, és így szólt hozzá:
- Minden éjszaka elrepülök hozzád, kedves
hajadon, amikor csak hívsz! Ha pedig szép ru-
hára, ékességre lesz szükséged, lépj ki a tornác-
ra, s lengesd meg a toliamat jobb felé: abban a
pillanatban előtted terem minden, amit csak ki-


1
4

1
vansz. Ha meg bal fele lengeted a toliamat, lát-
hatatlanná válik minden.
Megcsókolta még egyszer, fényes sólyommá
változott, és elrepült a vadon rengetegbe. A ha-
jadon sokáig nézett kedvese után, aztán becsuk-
ta az ablakot, és lefeküdt aludni.
Attól fogva minden éjszaka elszállt hozzá a
Fényes Sólyom, a szépséges dalia.
Felvirradt a vasárnap. A két nagyobbik lány
templomba készülődött. Felvették az új ruháju-
kat, vállukra terítették a virágos kendőjüket,
fülükbe akasztották az arany fülönfüggőt, az-
tán elkezdtek csúfolódni a húgukkal:
- Hát te mit veszel föl? Nincs is új ruhád!
Üldögélj csak itthon a tollacskáddal!
Azt felelte erre a legkisebbik hajadon:
— Jó nekem itthon is!
Kicifrálták magukat a nénéi, elmentek a
templomba, a legkisebb lány meg viseltes, régi
kis ruhájában az ablakhoz ült, és nézte a temp-
lomba vonuló népet.
Várt egy darabig, aztán kilépett a tornácra,
körülnézett, nem látja-e valaki. Meglengette
jobb felé a Fényes Sólyom tollát — hát, egyszer
csak előtte termett egy szépséges kristályhintó,
nemes paripákkal, szolgák serege aranyos öltö-
zetben meg egy ruha, hozzá mindenféle drága-
köves ékesség.
Egykettőre felöltözött a hajadon, beleült a
hintóba, és a templomhoz hajtatott. Bámulták
az emberek a sok pompát, ékességet.
„Alighanem valami királylány érkezett he-
tedhét országon túlról!” — vélekedtek.
A legkisebb hajadon, még mielőtt véget ért
volna az istentisztelet, kisietett a templomból,
beleült a hintájába, és elhajtatott. Kisereglett a
nép, hogy meglesse, merre megy, de semmit
sem láttak. A kristályhintónak hűlt nyoma.
Alighogy a szép hajadon odaért a tornáchoz,
meglengette bal felé a tarka tollat, a szolgák egy
szempillantás alatt átöltöztették, a kristályhin-
tót pedig mintha a föld nyelte volna el.
Üldögélt a hajadon, mintha mi sem történt
volna, a kis ablakában nézte, hogyan széled
haza a nép a templomból. Megjöttek a nénéi
is.
- Hej, húgunk — újságolták —, micsoda
szépséges teremtés jött ma el a templomba!
Alig tudtuk levenni róla a szemünket, mese el
nem mondhatja, toll le nem írhatja a szépségét!
Biztosan külországi királykisasszony volt,
olyan pompás, olyan ékes! Te meg idehaza ül-
dögéltél, semmit se láttál.
— Nem baj, nénéim, elmondtátok; olyan,
mintha magam is láttam volna!
Felvirradt a második meg a harmadik vasár-
nap is: a legkisebbik hajadon ugyanúgy elámí-
tottá az embereket, apját meg a két nénjét. Ha-
nem utoljára, amikor levetkőzött, elfelejtette ki-
venni hajfonatából a gyémántos csatot.
Hazajönnek a templomból a nénéi, megint a
királykisasszonyról mesélnek, egyszer csak rá-
néznek a húgukra: csak úgy vakít a gyémánt a
hajfonatában.
- Né, húgunk! Mi van a hajadban? — lár-
máztak. — Hiszen pontosan ilyen csat volt ma
a királykisasszony hajában. Honnan vetted?
A szép hajadon ijedten felkiáltott, és besza-
ladt kis szobájába. Vége-hossza nem volt a fag-
gatásnak, suttogásnak, találgatásnak, de a leg-
kisebbik lány csak hallgatott, és nevetett titok-
ban.
A nénéi éberen figyelték, éjszakánként hall-
gatóztak a szobája előtt, egyszer aztán kifülel-
ték húguk beszélgetését a Fényes Sólyommal.
Futottak apjukhoz.
gen visszaváltozott tollacs-
kává, ott feküdt a skatulyá-
ban.
Ej, ti haszontalanok!
— mérgelődött az apjuk a
két nagyobbik lányára. —
Mit árulkodtok ok nélkül?
Inkább magatokra ügyelje-
tek !
Lesték-figyelték a lányok
a húgukat, s meglátták,
hogy egy sólyom röppen be
az ablakán. Ravaszsághoz
folyamodtak. Amikor be-
sötétedett, létrát támasztot-
tak kívülről a húguk abla-
kához, és éles késeket meg
tűket szúrtak az ablakke-
retbe.
Odaröppent éjszaka a
Fényes Sólyom. Vergődött,
csapkodott — nem tudott
bejutni a szobába, csak a
mellét sebezte meg, és a
szárnyát vágta el. A haja-
don aludt, nem hallott sem-
mit.
— Isten áldjon, kedves
mátkám! — kiáltotta a Fé-
nyes Sólyom. — Ha meg
akarsz találni, keress heted-
hét országon túl. a kilenc-
szer kilencedik birodalom-
ban. Amíg megtalálsz, há-
rom pár vaspapucsot kell elnyűnöd, három vas-
botot elkoptatnod, három kőkenyeret meg-
enned!
A lány félálomban hallotta a kemény s^ava-
Apánk-urunk! A húgunkhoz bejár valaki
éjszaka, most is vele beszélget!
Felkelt az apjuk, ment a legkisebbik lányá-
hoz. Mire a szobájába lépett, a királyfi már ré-

7W

kát. de nyűgözte az álom, nem bírt felkel-
ni. sem a szemét kinyitni.
Felébredt reggel felé a legkisebbik haja-
don. körülpillantott — világosodott már,
hamarosan a nap is felkel, a Fényes Só-
lyom pedig egyre késik. Ablakára nézett,
hát ott keresztben-kasban éles kések meg
tűk meredeznek. piros vér csepeg róluk. Össze-
csapta a kezét a szegény hajadon.
— A nénéim veszejtették el szivbéh társa-
mat!
Sokáig hullatta keserves könnyeit, sok éjsza-
kát töltött álmatlanul kis szobája ablakában,
próbálta meglengetni a tollal, de csak nem
szállt el hozzá a Fényes Sólyom, szolgáit sem
küldte.
Sírt a hajadon, sírdogált. végül odament
az apjához, és könnyes szemmel könyörgött
neki:
- Engedje!, kedves apámuram. messzi útra!
Ha életben maradok, visszajövök, ha pedig
meghalok, azt jelenti, hogy így rendelte a sor-
som.
Elbúsult az apja, de csak útnak eresztette.
Kovácsoltatott magának a legkisebbik lány há-
rom vaspapucsot, három vasbotot, szerzett há-
rom kőkenyeret. Felhúzta a vaspapucsot, fog-
ta a vasbotot, a kőkenyeret, s elindult arra,
amerröl a Fényes Sólyom szokott hozzá
repülni.
Ment, mendegéll. vadon erdőkön át, homo-
kos pusztákon, magas hegyeken, sebes folyó-
kon keresztül.
Ment, ment, ki tudja, meddig. Az erdők egy-
re sűrűbbek és sötétebbek lettek körülötte, égig
nyúlott a fák koronája. Elnyűtt egy vaspapu-
csot. elkoptatott egy vasbotot, megevett egy kő-
kenyeret. Végre kerek tisztásra ért. Tyúklábon
forgó házikó állt előtte.
Megszólította a hajadon:
- Házikó, házikó! Fordulj háttal az erdő-
nek. fordulj velem szembe! Hagyj bemenni, adj
enni!
Szembefordult vele a házikó. Belépett a lány,
mit lát: a Vasorrú Bába fekszik odabenn, csőn-
tos lába egyik saroktól a másikig er, szaja a pol-
con, orra a mennyezetet veri.
- Hu-hu-hu! — huhogott a Vasorrú Bába.
- Soha nem tévedt még ide orosz lélek, szem
nem látta, fül nem hallotta. Most meg lám csak,
vándorol a világban, szemem elé kerül, orrom-
ba ütközik! Hová-merre, szép hajadon? Sze-
rencsét próbálsz, vagy baj elől futsz?
- Volt nekem, öreganyám, szerelmetes mát-
kám, a tarka tollú Fényes Sólyom. Gonosz dol-
got műveltek vele a nénéim. Őt keresem, a Fé-
nyes Sólymot.
- Haj, messzire kell még menned, hajadon!
A tarka tollú Fényes Sólyom a kék tenger part-
ján lakik, hetedhét országon túl, a kilencszer ki-
lencedik birodalomban. Eljegyezték már egy ki-
rálykisasszonnyal. No de ne búsulj, segítek ne-
ked.
A Vasorrú Bába enni-inni adott a szépséges
hajadonnak, lefektette, virradatkor aztán feléb-
resztette, és ajándékot adott neki az útra: ezüst-
tokocskában aranyorsócskát. Lelkére kötötte:
— Eredj most a középső nénémhez, majd az
elmondja, mit kell tenned. Fogd az ajándéko-
mat: ezt az aranyorsócskát ezüsttokocskában.
Hogyha szöszt fonsz az orsón, aranyszál lesz
belőle. Amikor megérkezel a kék tenger partjá-
ra, hetedhét országon túlra, a kilencszer kilen-
cedik birodalomba, a Fényes Sólyom mátkája
kimegy majd sétálni a tengerpartra. Te csak
fond az aranyszálat. Meg akarja majd venni tő-
led az orsódat. Ne fogadj el érte pénzt, szép ha-
jadon, csak azt kérd tőle, hogy megláthasd a
Fényes Sólymot.
Azzal fogott a Vasorrú Bába egy gombolya-
got, elgurította az úton, és azt mondta a
hajadonnak, menjen csak a gombolyag nyo-
mában.
— Amerre a gombolyag gurul, arra van az
utad.
Megköszönte a hajadon az öreganyó szíves-
ségét, és elindult a gombolyag nyomában. Me-
gint sötét erdőbe ért. egyre sűrűbb és sötétebb
lett az erdő körülötte, égig nyúltak a fák koro-
nái. Elnyűtte már a második vaspapucsot, el-
koptatta a második vasbotot, megette a máso-
dik kőkenyeret. Végre egy tisztáson állt meg a
gombolyag. Tyúklábon forgó házikó állt a tisz-
tás közepén.
így szólt hozzá a szépséges hajadon:
- Házikó, házikó! Fordulj háttal az erdő-
nek, fordulj velem szembe! Hagyj bemenni, adj
enni!
Megfordult a házikó, háttal az erdőnek,
szembe a lánnyal.
Belépett a hajadon, hát a Vasorrú Bába kö-
zépső nénje fekszik odabenn, csontos lába
egyik saroktól a másikig ér, szája a polcon, orra
a mennyezetet veri.
- Hu-hu-hu! Soha nem vetődött még orosz
erre, szem nem látta, fül nem hallotta,
meg, lám csak, vándorol a világban, sze-
elé kerül, orromba ütközik! Hová-merre
hajadon? Szerencsét próbálsz, vagy baj
lélek
most
mem
szép
elől futsz?
Azt felelte a hajadon:
— Volt nekem, öreganyám, szerelmetes mát-
kám, a tarka tollú Fényes Sólyom. Gonosz dol-
got műveltek vele a nénéim. Őt keresem, a Fé-
nyes Sólymot.
- Hej, hajadon, hajadon, a te Sólymod há-
zasodni készül! Ma tartja a mátkája a leánybú-
csúját — mondta a Vasorrú Bába. — No de ne
búsulj, én segítek rajtad.
Enni-inni adott a hajadonnak. lefektette, az-
tán reggel, még napkelte előtt felébresztette,

knnrjnq
© Q P
£
i
* ,


ajándékot adott neki az útra: egy ezüsttálacskát
meg egy aranytojást. Lelkére kötötte:
- Eredj most a legöregebb nénénkhez. majd
ő megmondja, mit kell tenned. Fogd az ajándé-
komat: ezt az ezüsttálacskát meg az aranyto-
jást. Amikor elérsz a kék tenger partjára, heted-
hét országon túlra, a kilencszer kilencedik biro-
dalomba, a Fényes Sólyom mátkája kimegy sé-
tálni a tenger partjára. Gurítgasd akkor az
aranytojást az ezüsttálacskában. Meg akarja
venni tőled, de ne kérj érte semmit, csak azt,
hogy láthasd a Fényes Sólymot.
Elbúcsúzott a hajadon az öreganyótól, s
folytatta útját, ment, amerre a gombolyag mu-
tatta.
Megint sötét rengetegbe ért, egyre sűrűbb és
sötétebb lett körülötte az erdő, égig nyúltak a
fák koronái. Már a harmadik vaspapucsot is el-
nyűtte, a harmadik vasbotot is elkoptatta,
a harmadik kőkenyeret is elmorzsolta. Végre
egy házikó előtt állt meg a gombolyag. Tyúk-
lábon állt az a házikó, s körbe-körbe for-
gott.
így szólt hozzá a hajadon:
-Házikó, házikó! Fordulj háttal az erdő-
nek, fordulj velem szembe! Hagyj bemenni, adj
enni!
Szót fogadott a házikó, megfordult, háttal az
erdőnek, szemközt a lánnyal.
A legöregebb Vasorrú Bába hevert odabenn,
csontos lába egyik saroktól a másikig ért, szája
a polcon, orra a mennyezetet verte.
- Hu-hu-hu! Soha nem vetődött még orosz
lélek erre, szem nem látta, fül nem hallotta,
most meg, lám csak, vándorol a világban,
szemem elé kerül, orromba ütközik! Szeren-
csét próbálsz, szép hajadon, vagy baj elől
futsz?

A hajadon elpanaszolta:
- Volt nekem, öreganyám, szerelmetes mát-
kám, a tarka tollú Fényes Sólyom. Gonosz dol-
got műveltek vele a nénéim. Elrepült messzire,
kék tengeren túlra, magas hegyeken át, heted-
hét országba, a kilencszer kilencedik biroda-
lomba. Öt keresem, a Fényes Sólymot.
— Haj, te szegény hajadon, megházasodott
már a te Sólymod! No de ne búsulj, én segítek
rajtad.
Enni-inni adott a szépséges hajadonnak, le-
fektette, s kora hajnal előtt, amikor még fenn
hunyorogtak a csillagok, felkeltette. Útra való
ajándékul arany hímzőrámát meg egy tűt adott
neki, és a lelkére kötötte :
- No, kerekedj útra, hajadon, fogd az aján-
dékom: ezt az arany hímzőrámát meg a tűt.
Csak tartanod kell a rámát, a tű magától hímez.
Ha megérkezel hetedhét országon túlra, a ki-
lencszer kilencedik birodalomba, ülj le a tenger
partjára. Arra sétál majd az ifjú királyné, alku-
dozni kezd a rámára meg a tűre. Ne kérj érte
semmit, azt kérd csak, hogy láthasd a Fényes
Sólymot.
Sírva fakadt a hajadon, megköszönte a Vas-
orrú Bába jóságát, s folytatta útját a gombo-
lyag nyomában.
Végre ritkulni kezdett az erdő. Kiért a haja-
don a kék tenger partjára — szélesen, hosszan
terült el előtte a rengeteg víz. távol, mint a
tűz, fénylett a fehér kövű palota sok aranyku-
polája.
„Ez hát a Fényes Sólyom birodalma” — gon-
dolta a lány.
Leült a bársonyos homokba, elővette az
ezüsttokos aranyorsócskát, és elkezdett fonni
— hosszú aranyszál gombolyodott az orsóról.
Odasereglett a nép, álmélkodott.
Kisietett a partra az ifjú királyné is komor-
náival, szolgálóival, meglátta a szépséges haja-
dont, megállt, s rögtön alkudozni kezdett az
ezüsttokocskára, aranyorsócskára.
— Ingyen odaadom, királyné, csak engedd,
hogy megláthassam uradat, a Fényes Sólymot!
— felelte a hajadon.
Megmérgesedett az ifjú királyasszony, de kí-
vánta nagyon az aranyorsót.
- No, nem bánom, ha nekem adod az ezüst-
tokocskát meg az aranyorsócskát, láthatod a
Fényes Sólymot, éjjel, amikor alszik.
Fogta az orsót meg a tokját, este pedig álom-
port kevert a Fényes Sólyom italába, hogy jó
mélyen és sokáig aludjék. Aztán megparancsol-
ta komornáinak, szolgálóinak, hogy vezessék a
hajadont a palotába a férjéhez, a Fényes Só-
lyomhoz.
Sokáig sírt-kesergett a hajadon alvó mátkája
fölött, ébresztgette, költögette:
- Ébredj, ébredj, kedves Fényes Sólyom!
Én vagyok itt, a szépséges hajadon, eljöttem
utánad, három vaspapucsot elnyűttem, három
vasbotot elkoptattam, három kőkenyeret el-
morzsoltam, egyre téged kerestelek, én szívbéli
társam!
A Fényes Sólyom mélységes mély álmot
aludt, nem bírt felébredni. így telt el az éjsza-
ka.
Reggel a királyné kikergette a hajadont. Fel-
ébredt a Fényes Sólyom, azt mondta a királyné-
nak:
— Jaj de soká aludtam! Járt itt valaki, sírt-
kesergett fölöttem, de nem tudtam kinyitni a
szememet, úgy lenyűgözte az álom!
— Biztosan csak álmodtad — felelte a király-
né. — Nem járt itt bizony senki!
Másnap megint ott ült a szép hajadon a ten-
gerparton, gurítgatta az ezüst tálacskában az
aranytojást.
Odament a királyné, meglátta az aranytojást
az ezüsttálacskában, s rögtön alkudni kezdett
rá, nem tágított semmiképpen.
-	Odaadom én ingyen is, királyné, csak
hadd lássam még egyszer a Fényes Sólymot!
Ráállott a királyné, hanem este megint álom-
port kevert a Fényes Sólyom italába.
Ott sírt-jajgatott a hajadon megint a kedvese
fölött, de csak nem tudta felébreszteni.
-	Ébredj, ébredj, kedves Fényes Sólyom!
Én jöttem el hozzád, az ékes hajadon. Három
vaspapucsot elnyűttem, három vasbotot elkop-
tattam, három kőkenyeret elmorzsoltam, egyre
téged kerestelek, én szivbéli társam!
De a Fényes Sólyom mélyen aludt, semmi
szó fel nem költhette. így telt el megint egy
éjszaka.
Reggel a királynő kikergette a lányt. Feléb-
redt a Fényes Sólyom, azt mondta a királyné-
nak :
— Jaj de soká aludtam! Járt itt valaki az éj-
jel, sírt-jajgatott fölöttem, de sehogy sem tud-
tam kinyitni a szememet, lenyűgözte az álom.
— Biztosan csak álmodtad — felelte a király-
né. — Nem járt itt bizony senki.
Harmadnap megint ott ült a hajadon a kék
tenger partján. Szomorúan tartotta a hímzőrá-
mát, a tű pedig magától hímzett, egyik öltést a
másik után. Sereg ember nézte, álmélkodott
rajta. Meglátta a királyné a hímzőrámát, elkez-
dett rá alkudozni.
-	Csak a Fényes Sólymot láthassam még
utoljára — felelte a hajadon —, odaadom in-
gyen is, királyné!
Az ráállt, s már ment is vissza a palotába. Es-
te megint álomport kevert ura italába. És ami-
kor mélyen aludt, küldte szolgálóit, komornáit
a hajadonért.
Költögette az megint kedves társát, ölelte-
csókolta, s keservesen zokogott: most sem tud-
ta felébreszteni. Aludt a Fényes Sólyom mélysé-
gesen.
- Ébredj, ébredj, kedves Fényes Sólyom!
Én vagyok itt, a szépséges hajadon, eljöttem
utánad, három vaspapucsot elnyüttem, három
vasbotot elkoptattam, három kőkenyeret el-
morzsoltam, egyre téged kerestelek, én szívbéli
társam!
Sokáig sírt-kesergett, sokáig költögette az if-
jú királyt, s véletlenül az arcára hullatott egy
forró könnycseppet. Azt, mintha tűz égette vol-
na meg, azon nyomban felébredt. Meglátta
kedvesét, az ékes hajadont, s úgy megörült ne-
ki. hogy azt elmondani sem lehet.
Elbeszélt neki a hajadon rendre mindent.
Hogyan irigyelték meg a nénéi. hogyan bolyon-
gott hosszú útján, hogyan alkudozott vele az if-
jú királyné.
A Fényes Sólyom még jobban megszerette,
ölelte-csókolta, s nyomban összehívatta a her-
cegeket. bojárokat, udvari méltóságokat. Meg-
kérdezte tőlük:
- Hogy s mint ítéltek, milyen feleséggel él-
jem le életem: olyannal, aki elárult, vagy olyan-
nal, aki megváltott? Azzal-e, aki vadon renge-
tegben, sívó pusztaságon, magas hegyeken, se-
bes folyókon kelt át értem, vagy azzal, aki fé-
nyes csecsebecsék kedvéért becsapott engem?


<30 <
A hercegek, bojárok, udvari méltóságok nem
töprengtek sokáig, rögtön eldöntötték: az le-
gyen a felesége, aki megváltotta.
Tarka tollú Fényes Sólyom úgy is tett.
örö-
A kürtöket megzengették, az ágyúkat elsü-
tötték. nagy lakomát csaptak, kézfogót tar-
tottak. Éltek aztán békességben, népük
mére.
It egyszer hetedhét orszá-
gon túl egy deli királyfi:
Iván cárevics. Három édes-
húga volt: Marja cárkisasz-
szony, Olga cárkisasszony,
a harmadik Anna cárkis-
asszony.
Elérkezett apjuk és any-
juk halála órája. Mielőtt a
szemüket lehunyták, ma-
gukhoz hívatták a fiukat, és a lelkére kötötték:
Akik elsőnek kérik feleségül a húgaidat,
azokhoz add. ne tartsd őket sokáig magad mel-
lett.
A cárfiú eltemette édesszüleit, és szomorúsá-
gában kiment húgaival sétálni lombos kertjébe.
Egyszer csak fekete felhő borította el az eget,
és szörnyű vihar közelgett.
-	Fussunk haza, húgaim — mondta Iván
cárevics.
Alighogy a palotába értek, nagyot dördült az
ég, kettéhasadt a palota mennyezete, és beröp-
pent a palota termébe egy fényes szárnyú só-
lyom. Földhöz verte magát, daliás vitézzé vál-
tozott és megszólalt:
Adjonisten, Iván cárevics! Eddig vendég-
nek jártam ide, de most kérőbe jöttem: add
hozzám feleségül a húgodat. Marja cárkisasz-
szonyt!
-	Ha ő is hajlik hozzád, én útját nem állom,
isten áldása rátok!
Marja cárkisasszony igent mondott. Lako-
dalmat ült vele a sólyom, és elvitte messzi biro-
dalmába.
Napok teltek, hetek múltak — elfutott egy
esztendő. Egy szép napon megint kiment Iván
cárevics két húgával sétálgatni a kertbe. Megint
viharfelhő kerekedett, villámok cikáztak.
-	Fussunk haza, húgaim — mondta a cáre-
vics.
Alighogy a palotába értek, megdördült az ég,
meghasadt a palota teteje, kettévált a mennye-
zet, és egy sas repült be. Földhöz verte magát, s
azon nyomban daliás vitézzé változott.
— Adjonisten, Iván cárevics. Eddig vendég-
nek jártam ide, most kérőbe jöttem. Add hoz-
zám feleségül a húgodat, Olga cárkisasszonyt.
Azt felelte Iván cárevics:
-	Hogyha hajlik hozzád, legyen a feleséged.
Én útját nem állom.
Olga cárkisasszony szívesen beleegyezett, la-
kodalmat ült a sassal. Az felragadta, elvitte
messzi birodalmába.
Eltelt megint egy esztendő. Azt mondta egy
nap Iván cárevics legkisebb húgának:
— Gyere, sétáljunk egyet lombos kertünk-
ben!
Séta közben megint vihar támadt, villámok
cikáztak.
— Fussunk haza, kishúgom!
Hazasiettek, még le sem ülhettek — megdör-
dült az ég, kettéhasadt a mennyezet, s egy holló
röppent a palotába. Földhöz verte magát, és
daliás vitézzé változott. Szép legény volt a só-
lyom is, a sas is, de ez még náluk is különb.
— No, Iván cárevics, azelőtt vendégnek jár-
tam ide, most kérőbejöttem. Add hozzám fele-
ségül Anna cárkisasszonyt.
— Nem állok én a húgom útjába, ha ő is haj-
lik hozzád, vedd el feleségül.
Lakodalmat ült a holló Anna cárkisasszony-
nyal, és elvitte messzi birodalmába.
Egyedül maradt Iván cárevics. Egy egész esz-
tendőt élt a húgai nélkül, vágyakozott utánuk.




mi
- Elmegyek — azt mondta —, megkeresem
őket.
Útra kerekedett, ment, mendegélt, s egyszer
csak mit lát — levert sereg hever holtan a csata-
téren. Elkiáltotta magát Iván cárevics:
- Ha van itt még élő ember, feleljen! Ki ver-
te le ezt a hatalmas sereget?
Egyetlen élő ember válaszolt neki:
- Ezt az egész roppant sereget Tengerlá-
nya Marja verte le, a világszép királykisasz-
szony.
Továbbindult Iván cárevics, fehér sátrakat
pillantott meg. Tengerlánya Marja, a világszép
királylány lépett ki az egyikből, Iván cárevics
elé ment.
- Isten hozott, cárevics, hová-merre tar-
tasz? Magad kedvére vagy más kényére?
Azt felelte Iván cárevics:
- A derék daliák soha nem indulnak más
kényére útnak.
- No, hát ha nem sietős a dolgod, légy ven-
dégem, hálj itt valamelyik sátramban.
Megörült Iván cárevics: két éjszakát ott töl-
tött egy közeli sátorban. Beleszeretett Tengerlá-
nya Marjába, és feleségül vette.
Tengerlánya Marja, a világszép királylány
megmutatta neki széles birodalmát. Egy idő
múlva háborúra készülődött Tengerlánya Mar-
ja. Iván cárevicsre hagyta egész birodalmát, s
mielőtt útra kerekedett a lelkére kötötte:
- Járhatsz-kelhetsz mindenütt, mindenhová
benézhetsz, csak ebbe a kamrába nem szabad
bepillantanod.
Iván cárevicset furdalta a kíváncsiság. Alig-
hogy Tengerlánya Marja elbúcsúzott tőle, fu-
tott a kamrához, kinyitotta s hátrahőkölt: a go-
nosz Koscsej. a halhatatlan varázsló függött
ott. tizenkét láncra verve.
Kéri Koscsej esdekelve Iván cárevicset:
- Könyörülj rajtam, Iván cárevics! Adj in-
nom ! Tíz esztendeje gyötrődöm itt, se nem et-
tem, se nem ittam, egészen kiszikkadt a tor-
kom!
Megsajnálta a cárevics, adott neki vizet egész
vödörrel. Kiitta Koscsej az utolsó cseppig, s
még kért:
- Egy vödör el nem oltja a szomjamat, adj
még egy vödörrel.
Adott neki a cárevics még eggyel. Koscsej fel-
hajtotta, harmadik vödörrel is kért, s amikor
megitta azt is, visszanyerte régi erejét, lerázta
láncait, egyszerre mind a tizenkettőt.
- Köszönöm, Iván cárevics! — kiáltotta a
Halhatatlan Koscsej. — Most már soha többé
nem találkozol Tengerlánya Marjával. Akkor
látod, amikor a hátad közepét.
Azzal rettenetes vihart kavarva kiröppent az
ablakon, utolérte Tengerlánya Marját, a világ-
szép királykisasszonyt, felragadta, és elvitte
magával.
Iván cárevics sírt-zokogott keservesen. Aztán
felöltötte vitézi ruháját, és útra kerekedett.
„Megkeresem Tengerlánya Marját tűzön-ví-
zen keresztül!”
Eltelt egy nap, elmúlt a másik is, a harmadik
nap hajnalán csodálatos palotához ért. Magas
tölgyfa a palota előtt, a tölgyfa ágán fényes
szárnyú sólyom. Leröppent a tölgy ágáról, föld-
höz verte magát, dali vitézzé változott, és meg-
szólította Iván cárevicset:
- Isten hozott, édes sógorom! Mi szél ho-
zott erre?
Kiszaladt Marja cárkisasszony, azt se tudta,
hová legyen örömében, kikérdezte a bátyját,
Iván cárevicset, hogy szolgál az egészsége, hogy
s mint él. Három napig vendégeskedett náluk
Iván cárevics. Végül azt mondta:
- Nem maradhatok tovább: útra kell kere-
Tölgy-
tölgyfa
kednem, megkeresnem Tengerlánya Marját, vi-
lágszép feleségemet.
— Haj, nehéz utad lesz! — mondta a só-
lyom. — Hagyd itt nálunk az ezüstkanaladat,
majd annak tükrében meglátjuk, merre jársz,
mi történik veled.
Otthagyta Iván cárevics az ezüstkanalat só-
lyom-sógoránál, és folytatta útját.
Ment egy napig, ment kettőig, a harmadik
nap hajnalán egy palota elé ért. Még szebb volt,
mint az első, tölgyfa zöldellt előtte, sas ült a
tölgy ágán.
Leröppent a sas a tölgyfáról, földhöz verte
magát, dali vitézzé változott, és bekiáltott a
palotába:
— Ébredj, Olga cárkisasszony, édesbátyád
érkezett!
Olga cárkisasszony elébe szaladt, ölelte-csó-
kolta, kifaggatta, hogy szolgál az egészsége,
hogy s mint éldegél. Három napig vendégeske-
dett középső húgánál Iván cárevics, végül azt
mondta:
- Nem maradhatok tovább: útra kell kere-
kednem, megkeresnem Tengerlánya Marját, vi-
lágszép feleségemet.
— Haj, nehéz utad lesz! — mondta a sas. —
Hagyd itt az ezüstvilládat, majd belenézünk,
s meglátjuk, merre jársz, mi történik veled.
Iván cárevics otthagyta az ezüstvilláját, és
folytatta útját.
Ment egy napig, ment kettőig, a harmadik
nap hajnalán szépséges palotához érkezett, még
pompásabb volt, mint az első kettő,
fa állt a palota előtt, holló ült a
ágán.
Leröppent a holló a tölgyfáról, dali
változott, és bekiáltott a palotába:
— Kelj fel gyorsan. Anna cárkisasszony,
édesbátyád érkezett!
vitézzé
<01
Kiszaladt Anna cárkisasszony, ölelte-csokol-
ta édesbátyját, kifaggatta, hogy szolgál az
egészsége, hogy s mint él.
Három napig vendégeskedett legkisebbik hú-
gánál Iván cárevics. végül azt mondta:
- Isten áldjon benneteket, megyek megke-
resni feleségemet. Tengerlánya Marját, a világ-
szép királykisasszonyt.
Azt mondta a holló:
- Nehéz utad lesz, édes sógorom! Hagyd itt
nálunk az ezüst dohányszelencédet, majd an-
nak tükrében meglátjuk, merre jársz, mi törté-
nik veled.
Odaadta Iván cárevics az ezüst dohánysze-
lencéjét, elbúcsúzott tőlük, és folytatta útját.
Ment egy napig, ment kettőig, a harmadik na-
pon meglelte feleségét, Tengerlánya Marját.
Az. amikor meglátta kedves társát, a nyakába
ugrott, s keserves könnyeket hullatva azt
mondta:
- Jaj, Iván cárevics, miért is nem fogadtad
meg a szavamat! Benéztél a kamrába, és kisza-
badítottad a gonosz varázslót, a Halhatatlan
Koscsejt!
— Bocsáss meg. édes feleségem. Tengerlánya
Marja, ne emlegesd vétkemet, gyere inkább ve-
lem, amíg nincs itt a Halhatatlan Koscsej, talán
nem ér utol minket.
Felkerekedtek, útra keltek. Koscsej éppen va-
dászni járt, öreg este tért haza. Derék paripája
meg-megbotlott.
— Átkozott vén gebe, minek botladozol?
Vagy talán bajt érzel?
Azt felelte a paripa:
- Iván cárevics járt itt, elszöktette Tengerlá-
nya Marját.
— Utolérhetjük-e őket?
— Ha búzát vetünk el. megvárjuk, amíg ki-
zsendül, learatjuk, megőröljük, öt kemence ke-
nyeret sütünk a lisztjéből, azt megesszük, s csak
azután eredünk a nyomukba, akkor is utolérjük
őket.
Nyargalt Koscsej lóhalálában, végül utolérte
Iván cárevicset.
- Hallod-e Iván cárevics! — kiáltott rá. -
Először még megbocsátok, mert innom adtál.
Megbocsátok másodszor is. De harmadszor jól
vigyázz, mert miszlikbe váglak!
Elragadta tőle Tengerlánya Marját, és elvág-
tatott vele. Iván cárevics meg leült egy kőre, és
keserű könnyeket hullatott.
Sírt, sírdogált, aztán visszatért a Halhatatlan
Koscsej házába, Tengerlánya Marjáért. A va-
rázsló nem volt odahaza.
- Gyere velem. Tengerlánya Marja!
- Jaj, Iván cárevics. utolér ő minket!
- Ha utolér is, legalább egy órát, két órát
együtt tölthetünk.
Felszedelőzködtek, útra keltek.
Hazafelé nyargalt a Halhatatlan Koscsej, út-
közben meg-megbotlott jó vitéz lova.
- Átkozott vén gebe, miért botladozol?
Vagy bajt érzel talán?
- Iván cárevics járt itt, elvitte magával Ten-
gerlánya Marját.
- Utolérhetjük-e őket?
- Ha árpát vetünk el, megvárjuk, amíg ki-
zsendül. learatjuk, megőröljük, sört főzünk be-
lőle. részegre isszuk magunkat, kialusszuk. s
csak akkor indulunk, akkor is utolérjük őket!
Nyargalt Koscsej lóhalálában, végül utolérte
Iván cárevicset.
- Mondtam neked, most már soha többé
nem találkozol Tengerlánya Marjával! Akkor
látod, amikor a hátad közepét.
Azzal elragadta tőle kedves feleségét, és vitte
magával.
Egyedül maradt Iván cárevics, keserű köny-
nyeket hullatott. Aztán ismét felkerekedett, vi-
szontlátni Tengerlánya Marját. A gonosz Kos-
csej nem volt odahaza.
- Gyere velem. Tengerlánya Marja!
— Jaj. Iván cárevics. de hiszen utolér, misz-
likbe vág téged!
-Vágjon, nem bánom! Én nélküled nem
élhetek!
Elvágtattak. Hazafelé nyargalt a Halhatatlan
Koscsej, botladozott alatta deli paripája.
- Átkozott vén gebe, minek botladozol?
Vagy talán bajt érzel?
- Iván cárevics járt itt, magával vitte Ten-
gerlánya Marját.
— Utolérhetjük-e őket?
Nyargalt Koscsej, utolérte Iván cárevicset,
miszlikbe vágta, szurkos hordóba tette, a hor-
dót vasabroncsokkal körülkerítette, aztán be-
vetette a kék tenger mélységes mélyébe, Tenger-
lánya Marját pedig magával hurcolta.
Iván cárevics sógorai rápillantottak az ottha-
gyott kanálra, villára, dohányszelencére, s lát-
ták: elfeketült az ezüst.
- Baj esett kedves sógorunkkal — mondták.
A sas elröpült a kék tengerre, kihúzta a part-
ra a szurkos hordót. A sólyom elszállt az élet vi-
zéért, a holló meg felkerekedett, hogy hozzon a
halál vizéből.
Találkozott a három sógor, szétverték a hor-
dót. kiszabadították belőle Iván cárevicset.
A holló meghintette a halál vizével — rög-
tön összeforrt a teste; a sólyom az élet vizét
fröcskölte rá — Iván cárevics megmozdult,
aztán talpra szökkent, és nagyot nyújtózko-
dott.
— Jaj de mélyen aludtam!
— Örökre elaludtál volna, ha mi nem va-
gyunk — felelték a sógorai. — Gyere most mi-
hozzánk, légy kedves vendégünk!
Köszönöm, sógoraim, de inkább elme-
gyek Tengerlánya Marjáért, világszép felesége-
mért.
Hogy megtalálta, azt mondta neki:
Tudakold ki a Halhatatlan Koscsejtől.
hol szerezte csudaparipáját.
Tengerlánya Marja kivárta, mikor van Kos-
csej jókedvében. akkor faggatta ki. Azt mondta
a Halhatatlan Koscsej:
Hetedhét országon túl. a kilencszer kilen-
cedik birodalomban, a tüzfolyó partján él a
Vasorrú Bába. Olyan lova van. hogv minden-
nap körülvágtatja a világot. Van még egv sereg
táltos paripája. Három napig a csikósa voltam,
egyetlen lova sem veszett el a kezem alatt, ezért
a Vasorrú Bába egy táltos lovat ajándékozott
nekem.
a
Hogyan keltél át a tüzfolyón?
Van egy varázskendöm: ha a jobb kezem-
be fogom, és háromszor meglengetem, magas
híd támad előttem, olyan magas, hogy nem éri
el a tűz.
Tengerlánya Marja mindent elmondott Iván
cárevicsnek. Elcsente Koscsej varázskendöjét,
és Iván cárevicsnek adta.
Iván cárevics átkelt a tüzfolyón. s ment a
Vasorrú bábát megkeresni. Sokáig ment, étlen-
szomjan. Útjába akadt egy tengeren túli madár
fiókáival. Azt mondta a cárevics:
Megeszem az egyik fiókát.
Ne edd meg a fiókámat. Iván cárevics!
Hasznodra lehetek még!
Továbbindult Iván cárevics. az erdőben meh-
odúl pillantott meg.
— Legalább egy kis mézet eszem — mondta.
Könyörgött a méhkirálynő:
- Ne bántsd a mézemet, Iván cárevics! Egy-
szer még hasznodra lehetek!
Nem bántotta a cárevics az odút, folytatta az
útját. Nemsokára egy anyaoroszlán jött vele
szembe a kölykével.
- Megeszem legalább ezt az oroszlánköly-
köt, mert elveszek éhen!
— Ne bántsd a kölykömet. Iván cárevics!
Meglásd, meghálálom!
— Jól van, legyen, ahogy akarod.
Nagy éhesen továbbvánszorgott. Ment, men-
degélt — végre odaért a Vasorrú Bába házához.
Tizenkét karó volt a háza körül, tizenegyen
egy-egy emberfej, csak a tizenkettedik állt üre-
sen.
— Adjonisten, Öreganyám!
— Fogadjisten, Iván cárevics! Mi szél fújt
ide, a magad kedve vagy más kénye?
- Azért jöttem, hogy megszolgáljam egyik
táltos lovadat.
- Jól van, cárevics. Nem is egy esztendeig
kell szolgálnod érte, csak három napot. Ha nem
vész el egy lovam sem, tiéd a táltos ló, de ha
csak egy is elbitangol, akárhogy sajnállak, itt
szárad a fejed az utolsó karón.
Ráállott a cárevics. A Vasorrú Bába ételt-
italt tett elébe, s meghagyta, hogy lásson mun-
kához.
Alighogy Iván cárevics kihajtotta a ménest a
legelőre, felcsapták a lovak a farkukat, és ahá-
nyan voltak, annyifelé nyargaltak, egy szempil-
lantás alatt eltűntek, mintha a föld nyelte volna
el őket. Búsult-kesergett a cárevics, leült egy
kőre, és elnyomta az álom.
Nyugovóra hajlott már a nap, amikor oda-
röppent hozzá a tengeren túli madár, és feléb-
resztette :
- Kelj fel, Iván cárevics, odahaza van már a
ménes.
Felpattant a cárevics, sietett haza. A Vasorrú
Bába nagy mérgesen rárivallt a lovaira:
— Minek jöttetek haza?!
- Hogyne jöttünk volna, amikor ránk tá-
madt a világ minden madara, csípett, vágott,
majd kivájta a szemünket.
- No, akkor holnap ne a legelőn szaladgál-
jatok, hanem a rengeteg erdőben.
Reggelre kelve azt mondta a Vasorrú Bába
Iván cárevicsnek:
- Úgy vigyázz, cárevics, hogy ha csak egy
lovam is elvész, itt szárad a szilaj fejed ezen a
karón.
Kihajtotta a cárevics a legelőre a ménest.
A lovak rögtön felcsapták a farkukat, és szét-
iramodtak a rengeteg erdőben. Megint leült
Iván cárevics egy kőre, sírt-kesergett, végül el-
aludt. A nap már lebukott az erdő mögé, alko-
nyodon. Odafutott hozzá az oroszlán.
- Kelj fel, Iván cárevics, odahaza van már a
ménes.
Felszökkent a cárevics. sietett haza. A Vasor-
rú Bába még dühödtebben rikoltott a lovaira:
- Mért futottatok haza?!
- Hogyne futottunk volna! Ránk támadt a
világ minden dühödt vadállata, majdnem széj-
jeltépett.
- No, akkor holnap gázoljatok bele a kék
tengerbe!
Reggelre kelve megint küldte a Vasorrú Bába
Iván cárevicset, hajtsa ki a lovakat legelni.
- Ha csak egy híjuk lesz, itt szárad a te fejed
is ezen a karón!
Kihajtotta hát megint a ménest a cárevics.
A lovak megint csak felcsapták a farkukat, be-
vágtattak a kék tengerbe, csak a fejük látszott
ki. Leült egy kőre Iván cárevics, sírt keservesen,

aztán elaludt. Lefelé hajlott már a nap, amikor
odaszállt a méhkirálynő. és költögetni kezdte:
- Ébredj, ébredj, Iván cárevics, otthon már
a ménes! De jól vigyázz, ha hazamégy, szeme
elé ne kerülj a Vasorrú Bábának, hanem eredj
az istállóba, és bújj el a jászol alá. Van ott egy
hitvány kis csikó, a trágyában hever. Azt lopd
el, és éjnek idején szökj ki a házból.
Felkelt a cárevics, hazament, besurrant az is-
tállóba, elbújt a jászol alá.
Szidta-gyalázta lovait a Vasorrú Bába:
- Minek jöttetek haza?
- Hogyne jöttünk volna, amikor ránk tá-
madt a világ valamennyi méhe, csípett, szúrt
bennünket!
Elaludt a Vasorrú Bába, Iván cárevics meg
ellopta a hitvány kiscsikót, megnyergelte, felült
rá, és elvágtatott hátán a tűzfolyó felé. Amikor
odaért, jobb kezébe fogta a varázskendőt, há-
romszor meglengette, s nyomban magas híd tá-
madt a folyó fölött.
Átléptetett rajta, akkor kétszer meglengette a
kendőt bal kezében, keskeny kis palló lett a ma-
gas hídból.
Reggel felébredt a Vasorrú Bába — hűlt he-
lye a hitvány kiscsikónak! Utánaeredt. Nyar-
galt a vasmozsarában, a mozsártörővei hajtotta
magát, söprűvel seperte el a nyomát.
Odaért a tűzfolyóhoz, s azt gondolta: „Jó kis
híd vezet át rajta!”
Alig ért a híd közepére, leszakadt a híd alat-
ta, s a Vasorrú Bába, zsupsz. beleesett a tűzfo-
lyóba, és szörnyethalt.
Iván cárevics legelni csapta a csikót a zöld
rétre — csodaszép táltos paripa lett a hitvány
kis állatból.
Visszaérkezett Tengerlánya Marjához. Elébe
szaladt ifjú felesége, a nyakába borult.
— Hogy támadtál életre?
— így meg így — beszélt el neki mindent
rendre Iván cárevics. — És most gyere ve-
lem!
- Félek. Iván cárevics! Ha Koscsej utolér,
megint miszlikbe vág!
- Nem ér utol, ne félj! Van már csuda táltos
paripám, repül, mint a szélvész!
Felültek a paripa hátára, és elvágtattak.
Hazafelé léptetett a Halhatatlan Koscsej,
botladozott útközben a lova.
- Átkozott vén gebe, minek botladozol?
Vagy bajt érzel talán?
- Itt járt Iván cárevics, elvitte Tengerlánya
Marját.
— Utolérjük-e őket?
- Isten a tudója. Iván cárevicsnek most már
csuda táltos lova van.
- Nem, nem hagyom szökni őket! — kiál-
totta Koscsej. — Gyerünk utánuk!
Nyargalt, vágtatott — utolérte Iván cárevi-
cset, leugrott a lováról, és le akarta vágni éles
szablyájával. Hanem Iván cárevics táltos pari-
pája úgy fejbe rúgta Koscsejt, hogy az menten
kilehelte lelkét.
Összehordott Iván cárevics egy halom rozsét,
tüzet rakott, elégette Koscsejt. és szétszórta
hamvait a szélbe.
Tengerlánya Marja felült Koscsej lovára,
Iván cárevics meg a maga táltosára. Elindultak
hazafelé. Előbb a hollóhoz tértek be vendégség-
be, aztán a sashoz, végül a sólyomhoz. Nagy
örömmel fogadták őket:
— Jaj, Iván cárevics. már el is sirattunk! No
de nem fáradtál hiába: ilyen szépséges terem-
tést találtál, nincs párja a földön!
Amikor már eleget vendégeskedtek, lako-
máztak, visszatértek birodalmukba. Boldogan
éltek, bút-bajt nem ismertek, míg csak meg nem
haltak.
It egyszer réges-régen. he-
tedhét országon túl egy
öregapó és egy öreganyó
meg a lányuk, Vaszilisza.
Szegényes kis házikóban él-
tek, de vidáman. Hanem
egyszer rájuk köszöntött a
szomorúság: az anyóka
megbetegedett. Érezte,
hogy halála órája közeleg.
Magához hívta leányát,
Vasziliszát, és egy kis bábut adott neki.
- Figyelj jól. leányom — mondta —. vi-
gyázz jól erre a bábura, és ne mutasd meg sen-
kinek. Ha bajba kerülsz, etesd meg, és kérd ki a
tanácsát. A bábu eszik majd, és megsegít bajod-
ban, leánykám.
$A'
Megcsókolta Vasziliszát az édesanyja, aztán
lehunyta a szemét.
Búslakodott az öregapó, bánkódott sokáig,
aztán újraházasodott. Azt gondolta, anyát sze-
rez Vasziliszának, de csak mostohát hozott
neki.
Volt a mostohának két édesleánya: gono-
szak, csúfak, ott ártottak, ahol tudtak. A mos-
toha szerette, dédelgette őket, Vasziliszát meg
egyre csak csipte-marta. Keserves lett az élete
szegény kis Vasziliszának. Mostohája meg a
leányai folyton csak szidták-gyalázták, nehéz
munkákkal emésztették, csontig soványodott
szegény leány a nehéz munkától, bőre fekete
lett a széltől meg a tűző naptól. Mást se hallott
egész nap:
Hallod-e Vaszilisza, Vaszka, Vasziliszka!
Főzz ebédet, takarítsd ki a házat, hozz fát. fejd
meg a teheneket, de gyorsan ám, de szaporán!
Vaszilisza mindent elvégzett, mindenkinek
kedvére tett, megcsinált mindent, amit rábíz-
tak. És — csodák csodája! — napról napra szé-
pült. Világszépe lett! Mese el nem mondhatja,
toll le nem írhatja szépségét. A bábu segítette, a
bábu szépítette.
Kora reggel megfeji Vaszilisza a teheneket,
bezárkózik a pajtába, megitatja tejjel a bábut,
és azt mondogatja közben:
— Igyál, bábum, édes tejet, hallgasd meg a
keservemet!
Megissza a bábu az édes tejet, vigasztalgatja
Vasziliszát. Aztán minden munkát elvégez he-
lyette. Ül a lány a hűsön, virágot szedeget, s
közben az ágyások kigyomlálva, a víz a házba
hordva, a kemence befűtve, a káposzta meg-
öntözve. A bábu megmutatja neki, melyik fű jó
a nap égető sugara ellen. Vaszilisza meg egyre
szépül, szebb lesz, mint valaha volt.
Egyszer az apjuk hosszú időre búcsút mon-
dott a háznak, nagy útra kelt.
A mostoha ott üldögélt az édeslányaival a
házban. Csúf idő volt odakint, szakadt az eső,
üvöltött a késő őszi szél. Körös-körül rengeteg
erdő, az erdőben a Vasorrú Bába tanyázott,
úgy ragadta el az embereket, mint az ölyv a
kiscsibéket.
A mostoha minden lánynak adott munkát:
az egyik csipkét vert, a másik harisnyát kötött,
Vaszilisza meg font. Az egész házban eloltotta a
tüzet, csak egy szurkos fáklyát hagyott égve a
lányainak, maga pedig aludni tért.
Sercegett-percegett a nyírfaszilács, aztán ki-
lobbant a lángja.
— Most aztán mitévők legyünk? — tana-
kodtak a mostoha leányai. — Nincs tűz az
egész házban, márpedig dolgoznunk kell. El
kell menni tüzért a Vasorrú Bábához.
- Én bizony nem megyek — mondta az idő-
sebbik leány. — Én csipkét verek, nekem világí-
tanak a csipkeverő tűim.
— De én sem megyek ám! — mondta a kö-
zépső. — Harisnyát kötök, világítanak a kötő-
tűim.
És rárivalltak mind a kelten Vasziliszára:
— Vaszilisza. te menj tüzért, Vaszilisza! Ló-
dulj. siess a Vasorrú Bábához! És kituszkol-
ták Vasziliszát a házból.
Fekete éjszaka vette körül a szegény lányt,
rengeteg erdő, süvítő orkán. Sírva fakadt Vaszi-
lisza, és kivette zsebéből a bábut.
- Kedves bábu, nagy a bajom! Tüzért kül-
denek a Vasorrú Bábához. A Vasorrú Bába fel-
falja az embereket, még a csontjaikat is elro-
pogtatja.
- Ne búsulj — felelte a bábu. — Ha én veled
vagyok, semmi baj nem érhet!
- Köszönöm, kedves bábu, a jó szót — há-
lálkodott Vaszilisza, és útnak indult.
Lenyugodott a hold, koromsötét lett az erdő-
ben. Gyökerek közt botladozott, félve nézde-
gélt körül, de az orráig sem látott.
Végül derengeni kezdett a hajnal. Akkor egy-
szer csak elnyargalt mellette egy deli vitéz fehér
lovon, fényesen ragyogott a ló szerszáma. Haj-
nalodon. Továbbment a leányka, tönkök kö-
zött, gyökerek között botladozott. Harmat lep-
te be a haját, meggémberedett a keze a hajnali
hidegtől.
Akkor egy másik lovas nyargalt el mellette -
vörösarany volt a haja, pejpiros a lova is, vö-
rösarany a ló szerszáma.
Felkelt a nap. Simogatta Vasziliszát. melen-
gette, felszárította a hideg harmatot hajáról.

íW
H.RHHriEnNK.iioo
puiiyaK. ixccscgncR lapud-
nak a fák. Zúgnak a lom- /♦
bök.	ry ]
Elállt a lány szívverése,
állt, mintha a földbe gyöke-
rezett volna. Egyszer csak
fekete lovas vágtatott el
mellette fekete lovon, a ló
szerszáma is fekete. Elnyar-
galt a kapuig, s ott eltűnt,
mintha a föld nyelte volna
el. Leszállt az éjszaka.
Vaszilisza reszketett fé-
lelmében. Tapodtat se tu-
dott lépni, nem bírt mene-
külni a rettenetes helyről.
Egyszer csak hallja
dübörög a föld, csak úgy
reng alatta. A Vasorrú Bá-
ba érkezett haza. Mozsár-
ban repült, mozsártörővei
hajtotta magát előre, söp-
rűvel söpörte el a nyomát.
Odaért a kapuja elé, és el-
kiáltotta magát:
- Hu-hu-hu! Ember-
szagot érzek! Ki van itt?
Odalépett Vaszilisza a
Vasorrú Bába elé, földig
hajolt előtte, és félénken
így szólt:
- Én vagyok, nagy-
»
♦

anyó, a mostohám lányai
küldtek hozzád tüzért.
- Úgy — mondta a Vasorrú Bába.
A mostohád rokonom. Hát nem bánom! Ma-
radj nálam, dolgozz nekem, aztán majd meglát-
juk a többit.
Ment Vaszilisza egész álló nap. Estetájban
kerek tisztásra ért.
Nézi — házikó áll a tisztáson. A házikó körül
embercsontból a kerítés. A kerítésen emberi ko-
tufai-m

Aztán elrikkantotta magát:
Hej, erős kapufáim, táguljatok, széles ka-
pum szárnyai, táruljatok!
Kitárult a kapu, a Vasorrú Bába berepült raj-
ta. Vaszilisza meg követte. Nyírfa hajladozott a
kapun belül, ágaival korbácsolni kezdte a lányt.
-Ne korbácsold, nyírfa, ezt a lányt! Én
hoztam magammal — szólt rá a Vasorrú Bába.
Kutya hevert az udvaron, nekirontott Vaszi-
liszának, meg akarta marni.
- Ne bántsd, kutyám, én hoztam a házba -
szólt a kutyára a Vasorrú Bába.
Doromboló macska hevert a pitvarban, fel-
szökkent, hogy összekarmolja a lányt.
- Ne bántsd, macskám, én vezettem ide -
szólt rá a Vasorrú Bába. — Látod Vaszilisza,
nem könnyű tőlem megszökni: a macska össze-
karmol, a kutya megmar, a nyírfa elpáhol, a ka-
pu nem nyílik meg előtted.
Bement a házba a Vasorrú Bába, végignyúlt
a lócán.
- Héj, fekete cselédem, enni adj!
Előtermett egy fekete hajadon, ételt tett a
Vasorrú Bába elé: nagy bogrács káposztalevest,
húsz csirkét, negyven kacsát, egy fél birkát, két
húsos lepényt meg kvaszt, mézet, sört veder-
szám.
Bekebelezte a Vasorrú Bába az egészet. Va-
sziliszának csak egy karéj kenyeret vetett.
— No — mondta végül —, fogd, Vaszilisza,
ezt a zsák búzát, válogasd át szemenkint. de egy
üszkös szem se maradjon benne, különben vége
az életednek!
Azzal már horkolt is a Vasorrú Bába.
Fogta Vaszilisza a karéj kenyeret, odatette a
bábu elé, és azt mondta neki:
- Kedves bábu, galambocskám. edd meg
ezt a kenyeret, hallgasd meg keservemet! Nehéz
munkát adott a Vasorrú Bába. Azzal fenyege-
tett, felfal, ha el nem végzem. ..
Azt felelte a bábu:
Ne sírj, ne keseregj, feküdj le és aludj.
A reggel bölcsebb. mint az este.
Alighogy elaludt Vaszilisza, a bábu elkiáltot-
ta magát:
- Ide seregeljetek, cinkék, rigók, verebek,
szánjatok mind ide hozzám, segítsetek Vaszili-
szán!
Odagyűltek a madarak roppant sereggel. Vá-
logatni kezdték a búzát, csiripeltek, fütyörész-
tek, s mind egy szemig kiválogatták. A javát a
zsákba, a rosszát a begyükbe.
Alighogy végeztek a nagy munkával, elnyar-
galt mellettük a fehér lovas fehér lován. Hajna-
lodon.
Akkor ébredt fel a Vasorrú Bába. Rögtön
megkérdezte Vasziliszát:
— Elvégezted-e a munkát?
- Elvégeztem, nagyanyó.
Megmérgesedett a Vasorrú Bába, de a szavát
vissza nem vehette.
— Jól van dörmögte. — Én most elrepü-
lök zsákmányt szerezni, te meg fogd ezt a zsá-
kot. Borsó van benne, mákkal összekeverve.
Válogasd szét szemenkint, rakd szét két halom-
ba. Ha a munkát el nem végzed, vége az életed-
nek!
Kilépett a Vasorrú Bába az udvarra. Füty-
tyentett — odagurult hozzá a mozsár mozsártö-
rőstül.
Arra nyargalt a vörös lovas. Felkelt a nap.
A Vasorrú Bába beleült a mozsárba, kiröp-
pent az udvarból, mozsártörővei hajtotta ma-
gát, söprűvel söpörte el a nyomát.
Fogta Vaszilisza a kenyérke héját, megetette
a bábut, és megkérte szép szóval:




- Szánj meg engem, bábu, galambocskám!
Segíts rajtam!
Elkiáltotta magát a bábu csengő hangon:
- Fussatok ide egerek, mezeiek, csűrbeliek,
kamrabeliek!
Összegyűltek az egerek roppant seregben.
Egy óra alatt végeztek a munkával.
Este a fekete szolgáló megterítette az asztalt,
és várta gazdasszonyát. A kapu előtt elnyargalt
a fekete lovas. Leszállt az éjszaka. Recsegni-ro-
pogni kezdtek a fák, zúgni a lombok — közele-
dett a csontos lábú Vasorrú Bába.
— No, Vaszilisza! Elvégezted-e a munkát?
— Elvégeztem, nagyanyó.
Dúlt-fúlt a Vasorrú Bába, de nem tehetett
semmit.
— No, akkor eredj aludni, én is lefekszem
mindjárt.
Vaszilisza bebújt a kemence mögé, az al-
vóhelyre, de hallotta, mit mond a Vasorrú
Bába:
— Fekete cselédem, gyújtsd be a kemencét,
éleszd jól a tüzet, majd ha felébredek, megsü-
töm Vasziliszát.
Azzal lefeküdt a lócára, a száját feltette a
polcra, betakaródzott a mozsarával, és olyan
horkolásba kezdett, hogy csak úgy zengett az
erdő.
Sírva fakadt Vaszilisza, elővette a bábuját,
elébe tette a maradék kenyérhéjat.
— Bábum, galambocskám, edd meg ezt a ke-
nyérkét, halld meg szívem keservét. Meg akar
sütni, fel akar falni a Vasorrú Bába.
A bábu akkor jól a lelkére kötötte, hogy te-
gyen. mint tegyen, hogy a bajból megmenekül-
jön.
Futott Vaszilisza a fekete szolgálóhoz, lába
elé vetette magát.
- Segíts rajtam, fekete hajadon! Ne tégy sok
fát a tűzre, de önts rá sok vizet. Neked adom ér-
te a selyemkendőmet.
Azt felelte a fekete hajadon:
- Jól van, kedves, segítek rajtad. Majd so-
káig vesződöm a tűzzel, a Vasorrú Bábának
meg a talpát vakargatom. hogy minél mélyeb-
ben aludjék. Te meg fuss el. Vaszilisza!
Nem érnek-e utol a lovasok? Nem hoz-
nak-e vissza?
- Nem — mondta a fekete hajadon. — A fe-
hér lovas: a virradat, a piros lovas; az arany na-
pocska, a fekete meg: a sötét éjszaka. Ne félj,
nem bántanak.
Kiszaladt Vaszilisza a pitvarba. A dorombo-
ló macska nekiugrott, hogy összekarmolja. Va-
szilisza odavetett neki egy lepényt. A macska
nem bántotta.
Lefutott akkor a lány a tornácról. Ott meg a
kutya rontott rá. hogy megmarja. Vaszilisza
odahajított neki egy darab kenyeret. A kutya
megjuhászodott.
Szaladt Vaszilisza a kapuhoz. Ott a nyírfa
akarta elpáholni. Vaszilisza selyempántliká-
val kötötte át az ágait, s a nyírfa sem ártott
neki.
A kapu be akart csapódni előtte. Akkor meg-
kente szalonnával a kapu reteszét, s az nyomban
kitárult.
Futott a lány a sűrű rengetegbe. Akkor vág-
tatott arra a fekete lovas, vaksötét támadt a
nyomában. Hogy talál haza fény nélkül? És ho-
gyan állíthat haza tűz nélkül? Hiszen a mos-
tohája kiüldözi a világból! Megint a bábu
adott neki jó tanácsot. Vaszilisza levett egy ko-
ponyát a kerítésről, botra tűzte, mint a lám-
pást.
Futott a sötét erdőn keresztül: világított a

furcsa lámpás, nappali világosság támadt tőle
az erdőben.
Hanem a Vasorrú Bába felébredt, nyújtózott
egy nagyot, kereste Vasziliszát, kirontott a pit-
varba.
— Doromboló macskám, itt futott el mellet-
ted a lány, mért nem karmoltad össze?
Azt felelte a doromboló macska:
- Téged, Vasorrú Bába, tíz éve szolgállak,
de még kenyérhéjat sem vetettél nekem, ő meg
lepénnyel tartott jól! Azért eresztettem útjára.
Rohant a Vasorrú Bába nagy sebbel-lobbal
az udvarra.
— Hű kutyám, mért nem martad meg az en-
gedetlen lányt?
A kutya azt felelte:
— Sok esztendeje szolgállak, de még egy hit-
vány csontot sem vetettél elém, ő meg kenyeret
adott. Azért hagytam futni.
Rárivallt a Vasorrú Bába a nyírfára rettentő
hangon:
— Nyírfa, nyírfa, mért nem verted meg a
lányt?!
Azt válaszolta a nyírfa:
— Tíz éve növekszem az udvarodban, s te
még kóczsineggel sem kötözted fel az ágaimat.
Vaszilisza meg selyempántlikát kötött rám.
Azért engedtem útjára.
Loholt a Vasorrú Bába a kapuhoz.
— Erős kapum, mért nyíltál ki, mért nem
fogtad itt az engedetlen hajadont?
A kapu ezt mondta:
— Mióta szolgállak már, de még vízzel sem
locsoltál meg, ő pedig szalonnával kente be a
reteszemet. Ezért engedtem ki.
Megmérgesedett a Vasorrú Bába. A kutyát
elverte, a macskát megcibálta, a kaput kitörte,
a nyírfát kivágta. Elfáradt, megizzadt, minden
ereje elfogyott. Nem eredt Vaszilisza üldözé-
sére.
Vaszilisza meg közben hazatért.
Látta: nincs tűz a házban. Kiszaladtak a
mostoha lányai, szidták-gyalázták:
— Hol maradtál ilyen soká, mért nem hoz-
tad a tüzet? Nem gyúl lángra a házban a tűz!
Csiholtuk, de nem pattant szikra, amit meg a
szomszédoktól hoztunk, nyomban kialudt. A te
tüzed talán nem alszik ki.
Behozták a házba a koponyát, amely parázs-
ló fényt vetett a mostohára meg a lányaira, ele-
ven tűzzel égette őket. Bújtak volna előle, de
akárhova rejtőztek, a parázsló szempár követte
őket mindenüvé.
Reggelre elhamvadt a tűzben a mostoha meg
a két lánya, de Vasziliszának semmi baja nem
esett.
Vaszilisza elásta a koponyát a földbe — bí-
borpiros virágú bokor nőtt ki belőle.
Nem volt Vasziliszának maradása a házban,
felkerekedett, elment a városba, s egy öreg-
anyónál kért szállást.
Azt mondta egy nap az anyókának:
- Nem ülhetek tovább tétlenül, anyóka.
Végy nekem egy nyaláb finom lent!
Megvette a lent az anyóka, Vaszilisza meg
nekilátott fonni. Csak úgy égett a keze alatt a
munka, pörgött az orsó, zümmögött; egyenle-
tes, finom fonal gombolyodott róla, vékony,
mint az arany hajszál. Vásznat szőtt belőle Va-
szilisza. olyan finomat, hogy tűbe lehetett volna
fűzni cérna helyett. Ki is fehérítette, fehérebb
lett a vászon, mint a hó.
— Itt a vászon, anyóka — mondta Vaszili-
sza. — Add el, és tartsd meg az árát.
Megnézte az anyóka a vásznat, és álmélkod-
va kiáltott fel:
- Ilyen vásznat, leánykám, csak a cár fia ölt-
het magára! Elviszem a palotába.
Elámult a cár fia, amikor a vásznat megpil-
lantotta.
- Mit kérsz érte? — kérdezte az öregasz-
szonytól.
- Nem eladó ez a vászon, ajándékba hoz-
tam.
Azt felelte az anyóka :
- Nem én fontam a fonalat, nem én szőttem
a vásznat, hanem Világszép Vaszilisza.
— Akkor hát varrja meg ő.
Hazafordult az öreganyó, elbeszélt rendre
mindent Vasziliszának. Az megvarrta az inget,
selyemmel ki is hímezte, gömbölyű gyöngyök-
kel ki is varrta. Vitte az öreganyó az inget a
Megköszönte szépen a cárfiú. és gazdagon
megajándékozta az anyókát. Inget akart varrat-
ni magának a vászonból, de nem mert ahhoz
nyúlni senki, annyira finom volt. Magához hí-
vatta akkor a cárfiú az öreganyót, és így szólt
hozzá:
- Ha ilyen vásznat tudtál szőni, inget is tudj
varrni belőle!
palotába.
Leült Vaszilisza az ablakba hímezni. Egyszer
csak mit lát — cári szolgák közelednek a ház-
hoz.
— A cár fia kéret a palotába.
Ment Vaszilisza a cár udvarába. Amikor a
cárfiú meglátta Világszép Vasziliszát. földbe
gyökerezett a lába bámulatában.

l'

® TŰr


— Nem válók el tőled soha — mondta. -
Légy a feleségem!
Megfogta a szép hajadon kezét, maga mellé
ültette, és nyomban megülték a lakodalmat.
Nemsokára odaköltözött a palotába Vaszili-
sza apja is. és ott maradt a lánya mellett. Világ-
szép Vaszilisza magához vette az öreganyót is. a
bábut pedig mindig a zsebében őrizte. így él-
nek, míg meg nem halnak, bennünket is ven-
dégségbe hívogatnak.

nyílvesszőt;
It valamikor réges-régen
egy cár. Három fia volt.
Amikor a fiúk felnőttek,
azt mondta nekik az apjuk;
- Édes fiaim, szeret-
ném. ha megházasodnátok,
mielőtt megöregszem. Lát-
ni akarom még a gyerme-
keiteket, az unokáimat.
Azt felelték a fiúk:
— Jól van, apánk, add
ránk áldásodat. Hanem kit vegyünk feleségül?
Fogjátok az íjatokat, menjetek ki a sík
mezőre, és röpítsetek el egy-egy
ahol leesik, ott keressetek mátkát magatoknak!
Úgy tett a három cárevics, ahogy az apja
mondta. Fogták az íjukat, kimentek a sík me-
zőre, kilőttek egy-egy nyílvesszőt.
A legidősebb cárevics nyila egy bojár udvará-
ra esett, a bojár leánya emelte föl. A középső
fiúé egy kalmár tágas udvarára hullott, azt meg
a kalmár leánya vette föl.
A legkisebbiknek, Iván cárevicsnek kiröp-
pent a nyila, és szállt, szállt, ki tudja, hova. El-
indult Iván cárevics a nyílvessző nyomában;
ment, ment, egy mocsárhoz ért, és látta — egy

£


F
bál
* J


ft
béka kapta fel a nyílvesszőjét. Kérlelni kezdte
Iván cárevics:
Béka, békácska, add vissza a nyilamat!
Azt felelte a béka:
— Végy engem feleségül!
— Ugyan, mit nem! Hogy vehetnék feleségül
egy békát?
- Végy feleségül, igy rendelte a sors!
Nekibúsult Iván cárevics! Mit volt mit ten-
nie, fölvette a békát, és hazavitte. Hármas me-
nyegzőt ültek a palotában: a legnagyobbik fiú a
bojárleánnyal, a középső a kalmárleánnyal,
Iván cárevics meg — a békával.
Magához hívta a cár a fiait.
- Látni szeretném, melyikőtök felesége a
legügyesebb kezű. Varrjanak nekem holnapra
mind a hárman egy-egy inget.
A cárevicsek meghajoltak apjuk előtt, és el-
mentek.
Hazament Iván cárevics, leült, búnak eresz-
tette a fejét A béka ott ugrándozott a lábánál.
Megkérdezte az urától:
- Mit búsulsz-búslakodol, Iván cárevics?
Szomorúság ért?
— Apám megparancsolta, hogy varrj neki
holnapra egy inget.
Vigasztalni kezdte a béka:
— Ne busulj, Iván cárevics, feküdj le nyu-
godtan, reggelre készen lesz az ing.
Lefeküdt Iván cárevics, a béka meg kiugrott
a tornácra, ledobta magáról a békabőrt, és át-
változott Szépséges Vasziliszává. Olyan gyö-
nyörű teremtés lett belőle, hogy még mesében
sem lehet elmondani.
Összeütötte a tenyerét Szépséges Vaszilisza, s
elkiáltotta magat:
- Anyókák, nénék, gyűljetek ide, jól figyel-
jetek! Varrjatok nekem reggelre olyan inget,
amilyet apácskám viselt!
Amikor Iván cárevics felébredt, a béka me-
gint lent ugrándozott a földön, az ing pedig
kendőbe csavarva, készen hevert az asztalon.
Megörült a cárevics. fogta az inget, vitte apja
elébe. Két bátyja már ott volt a két inggel.
A legidősebbik cárevics kiterítette apja előtt az
inget, a cár fogta, és azt mondta:
Szegény viskóban is különbet viselnek!
A középsőre azt mondta a cár:
- Ez csak arra jó, hogy fürödni menjek
benne!
Iván cárevics kiterítette apja előtt az arany-
nyal-ezüsttel hímzett, cifrázott inget. Ránézett
a cár — rajta feledte a szemét.
Ez aztán ing! Ezt viselem eztán ünnepna-
pon!
Hazaindult a két idősebb cárevics. így okos-
kodtak:
Kár volt kinevetnünk Iván cárevics felesé-
gét, nem béka lehet az, hanem valami varázs-
lónő!
A cár megint maga elé hívatta fiait.
- Süssenek nekem holnapra kenyeret a me-
nyeim. Tudni akarom, melyik dagaszt ügye-
sebben.
Elbúsult Iván cárevics, szomorúan hazabal-
lagott. Megkérdezte tőle a béka:
Mit búsulsz, Iván cárevics? Szomorúság
ért?
Megmondta a cárevics:
- Holnapra kenyeret kell sütnöd apámnak.
- Ne búsulj, Iván cárevics, feküdj le inkább,
aludjál, reggelre elkészül a kenyér.
A cár másik két menye először nevetett, de
most elküldték egy komornát, lesse ki, hogyan
süt kenyeret a béka.
De a béka agyafúrt teremtés volt, megsejtet-
te, hogy lesik Megkeverte a kovászt liszttel,
lyukat ütött a kemence tetején, s a lyukba bele-
r




figyeljetek! Süssetek reggel-
re lágy fehér kenyeret,
olyat, amilyet apácskám
házánál ettem!
Felébredt reggel Iván cá-
revics — a kenyér már ott
feküdt az asztalon, ékesen
feldíszítve, minták írva az
oldalára, tetején tésztából
gyúrt városok, sorompók.
Megörült Iván cárevics,
kendőbe csavarta a kenye-
ret, vitte apja elé. Bátyái
éppen akkor adták át a ma-
guk kenyerét. Mindkettő-
nek a felesége kemence-
lyukba öntötte a tésztát,
ahogy a komorna mondta,
s bizony nem kenyér lett
abból, hanem égett sár.
A cár elvette a kenyeret a
legnagyobbik fiától, meg-
nézte, és kiküldte a szol-
gáknak. Elvette a középső
fiától — ezt is oda küldte,
Iván cárevics kenyerére azt
mondta a cár:
- Ez aztán kenyér! Ün-
nepi asztalra való!
És meghívta három fiát
meg három menyét más-
napra, cári lakomára.
Megint szomorúan tért
öntötte a tésztát. Futott a komorna a cár má-
sik két menyéhez, elmondta nekik, amit látott.
Ugyanúgy tettek az asszonyok is.
A béka kiugrott a tornácra, átváltozott Szép-
séges Vasziliszává. összeütötte a tenyerét.
- Anyókák, nénék, gyűljetek körém, jól
haza Iván cárevics, lógatta a fejét. A béka oda-
szökdelt hozzá.
- Brekeke, mit búsulsz, Iván cárevics?
- Béka, békácska, hogyne búsulnék! Lako-
mára hívott az apám veled együtt! De hogy vi-
gyelek téged az emberek elé?



Azt felelte a béka:
-Ne búsulj ezen, Iván cárevics! Menj el
magad a lakomára, én majd utánad megyek.
Ha nagy zörejt-robajt hallasz, meg ne ijedj ! Azt
feleld, ha kérdeznek: ..Az én békám közeleg
skatulya-hintajában!”
Elment hát Iván cárevics egyedül a lakomá-
ra. Bátyái már ott voltak felpiperézett, cifra ru-
hás, pirosított arcú feleségükkel. Körülállták
Iván cárevicset, gúnyosan nevették.
- Miért egyedül jöttél? Legalább a zsebken-
dődben elhozhattad volna a feleségedet! Hol
tettél szert arra a szépséges menyecskére? Biz-
tosan az egész mocsarat bejártad érte!
Leült a cár a fiaival, menyeivel, vendégeivel a
díszesen terített tölgyfa asztalokhoz, hogy neki-
lássanak a lakomának. Hirtelen nagy zörej-ro-
baj támadt, megrendült belé az egész palota.
Megrémültek a vendégek, mindenki felugrott a
helyéről, de Iván cárevics azt mondta nekik:
- Ne féljetek, kedves vendégek, csak az én
békám közeleg skatulya-hintajában!
Hat fehér paripa aranyozott hintót röpített a
palota elé. Megállóit a hintó, kilépett belőle
Szépséges Vaszilisza: égszínkék ruháján ara-
nyos csillagok, haján a hold ezüstös sarlója.
Olyan szép volt, amilyenről csak mesében me-
sélnek. Kézen fogta Iván cárevicset, és vezette a
szépen megteritett tölgyfa asztalhoz.
Nekiláttak a vendégek a lakomának, ettek,
ittak, mulatoztak. Szépséges Vaszilisza ivott a
serlegből, s ami maradt, beleöntötte a bal ruha-
ujjába. Evett a hattyúpecsenyéből, s a csontocs-
káit belecsúsztatta jobb ruhaujjába.
Meglátta ezt a két idősebbik meny — ugyan-
úgy tettek ők is.
Ettek-ittak a vendégek, aztán táncra kere-
kedtek. Szépséges Vaszilisza átkarolta Iván cá-
revicset, és ment vele a táncba. Úgy keringett.

pördült-fordult, hogy mindenki elálmélkodott
rajta. Csapott egyet a bal ruhaujjával — kék tó
támadt mellette; meglendítette jobb ruhauj-
ját — fehér hattyúk termettek a tó vizén.
Amult-bámult a cár meg a sok vendég.
Táncba ment a két idősebb meny is: csaptak
egyet a jobb ruhaujjukkal — csak a vendégeket
fröcskölték le; meglendítették a balt — csak a
csontok hulltak szét belőle. Egy csontocska épp
a cár szemébe repült. Megharagudott a cár, és
kikergette mind a két menyét.
Iván cárevics ezalatt csöndben kiosont; haza-
futott, fogta a békabőrt, és a tűzbe vetette, el-
égette.
Hazatért Szépséges Vaszilisza, kereste a bé-
kabőrt — nem lelte sehol! Leült a lócára, ott
kesergett, búslakodott. Azt mondta Iván cáre-
vicsnek:
- Mit tettél, jaj, mit tettél. Iván cárevics! Ha
még három napot vársz, örökre a tiéd marad-
tam volna. De így mennem kell. Keress engem
hetvenhét határon, hetedhét országon túl, a
Halhatatlan Koscsej birodalmában.. .
Azzal szürke kakukká változott Szépséges
Vaszilisza, és kiröppent az ablakon. Siratta, si-
ratta Iván cárevics, aztán meghajolt a négy ég-
táj felé, és nekivágott a világnak, hogy megke-
resse a feleségét. Szépséges Vasziliszát. Ment,
ment, ki tudja, merre, ki tudja, meddig, csizmá-
ját elnyűtték az utak, köpenyét elszaggatták a
bokrok, süvegét szétáztatták az esők. Útközben
egy vénséges vén apókával találkozott.
- Adjonisten, jó vitéz! Merre tartasz, mi já-
ratban vagy?
Elpanaszolta neki búját-keservét Iván cáre-
vics. Azt mondta a vénséges vén apóka:
- Hej, Iván cárevics, minek is égetted el a
békabőrt? Nem te viselted, elégetni se neked
kellett volna. Szépséges Vaszilisza még böl-

k;
Q />OX
H.EHdHEHIS
r >

csebb, még agyafúrtabb az
apjánál. Azért is haragu-
dott meg rá az apja, azért
varázsolta békává három
esztendőre. De most már

i,
• r
4":
késő a bánat. Fogd ezt az
orsót, amerre gurul, arra
vedd utadat, kövesd bátran
mindenüvé.
Megköszönte Iván cáre-
vics a vénséges vén apóka
jóságát, és elindult az orsó
után. Gurult az orsó, Iván
cárevics pedig követte.
A sík mezőn egy medvével
találkozott. Kapta az íját,
agyon akarta lőni. De a
medve emberi hangon szó-
lalt meg:
- Ne bánts engem, Iván
cárevics! Még hasznomat
veheted!
Megszánta a medvét
Iván cárevics, nem lőtte
agyon, továbbment. Ahogy
ment, mendegélt, egyszer
csak egy gácsér húzott el a
feje fölött. Célba vette a
nyilával, de a gácsér emberi
hangon lekiáltott neki:
- Ne ölj meg engem,
Iván cárevics! Még hasz-
nodra lehetek!
Iván cárevics megsajnálta, nem bántotta,
folytatta útját. Lapufülű nyúl iramodott el előt-
te. Megcélozta Iván cárevics, hogy zsákmányul
ejtse, de a nyúl emberi hangon könyörgött:
Iván cárevics futni hagyta a nyulat, továbbin-
dult. Ment, mendegélt, kék tenger partjára ért.
A parton, a fövenyen csuka vergődött, már al’g
lélegzett. Megszólította a cárevicset:
— Jaj. Iván cárevics. essék meg a szived raj-
tam, vess a kék tengerbe!
Mset
Felvette a cárevics a csukát, visszatette a ten-
gerbe, továbbhaladt a parton. Gurult, gurult
előtte az orsó, egyszer csak befordult egy erdő-
be. Kacsalábon forgó házikó állt az erdő köze-
pén, körbe-körbe forgott.
— Házikó, házikó, állj, ahogy álltái, ahogy
anyád állított: háttal az erdőnek, szembe ve-
lem!
Megfordult a házikó: háttal az erdőnek,
szembe vele. Iván cárevics belépett — és mit lá-
tott? A Vasorrú Bába feküdt a kemencén, fogai
a polcig nyúltak, orra a mennyezetet verte.
— Mit keresel itt, jó vitéz, mi járatban vagy
nálam? — kérdezte a Vasorrú Bába. — Munka
után mégy, vagy munka elől futsz?
Azt mondta Iván cárevics:
— Előbb ennem adnál, előbb innom adnál.
előbb megfürösztenél, s csak aztán kérdez-
nél!
Megfürösztötte a Vasorrú Bába, ételt-italt
tett elébe, ágyat vetett neki. Iván cárevics akkor
elmondta, hogy a feleségét keresi. Szépséges
Vasziliszát.
— Tudok róla — bólogatott a Vasorrú Bába.
— A Halhatatlan Koscsej birodalmában van a
feleséged. Nehéz lesz kiszabadítanod: nem
könnyű elbánni Koscsejjel. Egy tű hegyében
van az élete. Ha a tű hegyét letöröd, vége Kos-
csejnek. Az a tű egy tojásban van, a tojás egy
kacsában, a kacsa egy nyúl gyomrában; az a
nyúl egy kőládában ül, a kőláda egy magas
tölgyfa tetején van, s arra a tölgyfára úgy vigyáz
a Halhatatlan Koscsej, mint a szeme vilá-
gára.

íi

Iván cárevics meghált a Vasorrú Bábánál, s
az reggel megmutatta neki, merre keresse a
tölgyfát. Útnak indult Iván cárevics, meglelte a
fát, a susogó, magas tölgyfát, ágai közt a kőlá-
dát. Hanem a ládát nem tudta elérni.
Egyszer csak honnan, honnan se, előugrott
egy medve, gyökerestül kicsavarta a tölgyet.
Leesett a láda, és összetörött. Kiugrott belőle
egy nyúl, és futott, ahogy csak az inából tellett.
Egy másik nyúl utánaeredt, elkapta, és dara-
bokra tépte. A nyúl gyomrából kiröppent a ka-
csa, felszállt a magasba. Hirtelen lecsapott rá
egy gácsér, a kacsa kiejtette a tojást, a tojás be-
leesett a kék tengerbe. .
Keserű könnyeket hullatott a parton Iván cá-
revics — ugyan hol leli meg a tojást a tenger fe-
nekén? Egyszer csak egy csuka úszott a part-
hoz, szájában hozta a tojást. Iván cárevics fel-
törte a tojást, megtalálta benne a tűt, és neki-
gyürkőzött, hogy letörje a hegyét. Hajlitgatta,
feszítgette, Koscsej meg vergődött, tombolt
ezalatt. De akárhogy tombolt, Iván cárevics vé-
gül letörte a tü hegyét, és Koscsejnek ütött a
végórája. Iván cárevics belépett Koscsej fehér
kőpalotájába. Elébe futott Szépséges Vaszili-
sza, megölelte, megcsókolta édes urát. Iván cá-
revics hazatért ifjú feleségével, és sok-sok esz-
tendeig élt vele békességben, boldogságban.

TARTALOM
A Fényes Sólyom tolla	3
Tengerlánya Marja	15
Világszép Vaszilisza	27
A Béka-cárkisasszony	39
A magyar kiadást a Móra Ferenc Ifjúsági
Könyvkiadó (Budapest) gondozta
33,-Ft