1
A tudás egyetemes nyelve
Kezdd el gyűjteni a Szemtanú köteteit, hogy összeállíthasd
saját többkötetes, páratlan enciklopédiádat
r Lepkék és pillangók/1* A csontváz/2 • A fa/3
^Fegyverek és páncélok/4 • Csigák/5
Kőzetek és ásv;
A madár/11
Az ókori Egyiptom/14 • Találmányok/15
Repülő szerkezetek/16
A dinoszaurusz/18 • Felfedezők/19
Hajók/20 j Tűzhányók/21
Kristályok és drágakövek/22 • Az írás/23
Az emberi test/24 • Észak-amerikai indiánok/25
Kína/26 • Kalózok/27
Hangszerek/17
Csaták/31 • Cápák/32
£Az ókori Görögország/33 • Kéme
Afrika/35 • Lovak/36 • Mozi/37 Múmiák/38
Épületek/39
ELŐKÉSZÜLETBEN:
AZ ÓKORI RÓMA
ISBN 963 530 472 2
789635
'304721
CPARK)
KIADÓ
9

írta:
Egyszer használatos fecskendő
Piócák és piócatartó ketrec
(18. század)
Kényszerzubbony (1930-as évek)
STEVE PARKER

Anatómiai
szemléltető bábuk
Olaszországból
(17. század)
cw.
Műszer-sterilizáló készülék modellje
KIADÓ
Központi raktár
í)d ÖJbkh
DORLING KINDERSLEY KÖNYV
Fordította: Káldos Zsolt
Szakmailag ellenőrizte: dr. Erdei Mihály
Készült a londoni Természettudományi Múzeum
közreműködésével
Fertőtlenítőkészülék (19- század)
A képek jogtulajdonosai:
Bridgeman Art Library; Chelmsford Museum
Service; Magángyűjtemény; British Museum,
Bruce Coleman Archive; Mary Evans Picture
Library; Giraudon; Michael Holford; Hulton
Deutsch; Images; Image Select; Katz Pictures
Ltd.; Kobal Collection; Mansell Collection;
Österreichische Nationalbibliothek; Panos;
Pictor; Popperphoto; Scala; Science Photo
Library; Lawrence Migdale; Moredun Animál
Health; Hank Morgan; John Durham; CNRI;
James Stevenson; Peter Manzell; Martin Dohr;
Peter Menzel; Chris Bjonberg; Larry Mulvehill;
Adam Hart; S. Nagendra; Hank Morgan; Jean
Vertut; Telegraph Colour Library; Colorific;
Janine Weidel; Wellcome Centre Medical
Photographic Library; Zefa

maszk (Észak-Amerika)
Mérőeszköz himlőgennyhólyagok
átmérőjének megállapítására
Beöntéshez használt fecskendő (18. század)
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Eyewitness Guides, Medicine,
A Dorling Kindersley Ltd., London könyve,
1995
Copyright © 1995 by Dorling Kindersley Ltd.,
London
Visít us on the World Wide Web at
http://www.dk.com
Hungárián translation © 1999 Káldos Zsolt
ISSN 0865-1973
Magyar kiadás © 1999 Park Könyvkiadó.
Budapest
Szerkesztette: dr. Pesthy Gábor
Felelős szerkesztő: Szalay Marianne
Műszaki szerkesztő: Szabados Erzsébet
Szedés és levilágítás: Alinea Kft.
A szedés az e-cooit által forgalmazott
Apple Macintosh számítógépen készült
Készült a Kossuth Nyomda Rt.-ben
Printed in Hungary
Fémből készült műorr (16 század)
Tartalom
6
Mi az orvostudomány?
8
A kezdetek
10
A szellemek és a gyógyítás
12
Növények és gyógyítás
14
A keleti filozófiák
16
Az ókori Görögország
18
A Római Birodalom
20
Az iszlám hagyományok
22
Varázslás és babona
24
Reneszánsz és forradalom
26
Praxis és haladás
28
A diagnosztika fejlődése
30
Ami szemmel már nem látható
32
Kórok és mikrobák
34
Közegészségügy
36
Divat és hóbort
38
Pillantás a testbe
Homeopátiás
gyógyszerek
tartására
szolgáló ládikó
(19. század)
40
A természet gyógyszertára
42
A modern gyógyszerek
44
Alternatív gyógyászat
46
Az elme gyógyítása
48
A sebészet diadala
50
A kés alatt
52
Technológiai forradalom
54
Mesterséges testrészek
56
Betegápolás
58
Sürgősségi ellátás
60
Általános orvoslás
62
Mit hoz a jövő?
64
Mutató
Mi az orvostudomány?
Szögek
Tükör-------
ÖSZTÖNÖS ORVOSLÁS
A jelek szerint az emberek
és az állatok is rendelkez-
nek a gyógyítás néhány
beépített alapelemével.
A beteg állatok ösztöneik,
ill. reflexeik parancsát kö-
vetik: lefekszenek, isznak,
meghatározott tápláléko-
kat fogyasztanak vagy
hánynak. A nyugat-afrikai
gorillák céltudatosan
fogyasztanak néhány
növényfajt, melyek el-
pusztítják a bélférgeket,
megszüntetik az ízületi
fájdalmakat és egyéb
panaszokat.
A történelem során az ember mindig igyekezett kigyógyulni
a betegségekből és helyreállítani az egészségét. Olyan ösztön ez,
amely még az állatokra is jellemző. A betegségeket hihetetlenül
változatos módszerekkel próbáltuk elűzni: növényi, állati és ásvá-
nyi eredetű készítményekkel, a beteg vagy fertőzött testrészek
eltávolításával vagy a szellemekhez, istenekhez intézett imákkal és éne-
kekkel, arra kérve őket, hogy gyógyítsák meg a beteget. A mai nyugati
civilizációban elterjedt orvoslást a különböző területeken működő szak-
orvosok, eszközök, műszerek, intézmények és szervezetek összessége
alkotja. Sok olyan ország van, ahol az egészségügy foglalkoztatja a legtöbb
alkalmazottat, és minden más iparágnál nagyobb költségvetéssel dolgozik.
Hogy mi tekintendő orvostudománynak, arról megoszlanak a vélemények.
Nyugaton a legfontosabb szerepe - legalábbis elmé-
letben - a prevenciónak, vagyis a megelőzésnek
van. Idetartozik az egészséges életmód, az egész-
séges táplálkozás, a testedzés és a balese-
tek, valamint a betegségek elkerü-
lése (például védőoltásokkal, lásd
32. o.). A betegségre utaló jelek és tünetek észlelését
a kiváltó ok megállapítása (diagnózis), majd a kezelés
követi. Csakhogy sok az egymásnak ellentmondó
nézet azzal kapcsolatban, hogy mi számít
az orvostudomány részének, mi hatékony és
biztonságos, milyen kutatások és költségek
tekinthetők elfogadhatónak.
AZ ORVOS TUDOMÁNNYAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK
A felen országok lakói meglehetősen magas követel-
ményeket támasztanak az egészségüggyel és az orvos-
uxkxnármyal szemben. A betegségeket a dolgok rendes
menőétől eltérő állapotnak tartják, melyet a fejlett
eaészsésögyi rendszernek mielőbb meg kell szüntetnie.
A ; 3us részéin viszont, például a Fülöp-szigetek
(itt készült a fenti kép) a fertőzés,
abexpég és a szenvedés az élet részének számít,
az rnnri egészségesebb életmód pedig nem több, mint
rintranfen álom. Az elvárások az idők során által
saataa s törekedtek: a fejlett országokban az emberek
egyse hosszabb és egészségesebb életre vágynak.
AZ ORVOSLÁS MÓDSZEREI
Némely kultúrákban az orvoslás nem
annyira a tudományos vizsgálatokra
és a test fizikai kezelését végző fejlett
műszeres eljárásokra helyezi a hang-
súly!. hanem a lélek egészségére és
a szellemvilággal fennálló kapcsolatára.
Ezt a közép-afrikai Kongó vidékéről
származó fétisszobrocskát a Jombe vagy
egy azzal szomszédos törzs használta.
A megfelelő ceremónia vagy rítus
során szögeket vertek a bábu tes-
tébe hogy általuk betegséget vagy
halált idézzenek elő. vagy' ép-
penséggel elűzzék az adott test-
részben megbúvó kórt.
6
GYÓGYÍTÁS GYÓGYSZEREKKEL
Füldugó
EZ IS GYÓGYÁSZAT?
Digitálisztabletták
egyma-
Nyél
tájáról
TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS ORVOSTAN
muve-
a magány.
A pengéket
mozgató gomb
Tölcsér, mely a mell-
kasra helyezve fel-
fogja a légzési 4
bangókat
„	_ Gyűszűvirág
a mandulát Digitális purpurea
A hangokat
továbbító
üreges cső
Visszahúzható,
kétágú szike
Fonendoszkóp
(két fül-
hallgatóval)
A természettudományos és műszaki fejlődés
hallatlanul kifinomult eszközöket állított
mind a diagnosztika, mind a gyógykezelés
szolgálatába. Az elektrokardiográffal
(EKG) egybekötött futószőnyeg például
a szív terhelhetőségének megfigyelését /
teszi lehetővé. A diagnosztikai gyógyá- mL
szatban fizikai terhelést idéznek elő
vele, és annak megállapítására hasz-
nálják, hogy fenyegeti-e a pácienst ™
a szívroham veszélye. A sportorvosok /
számára pedig lehetővé teszi, hogy I
megvizsgálják, miként reagál a spor- / )
tolók szíve a fokozott testmozgásra. //'
són elcsúszva
levágják
Páciens
terheléses
EKG-
vizsgálat
közben
A modem orvostudomány legfőbb fegyverei a betegségek-
kel szemben a gyógyszerek és a sebészet. Gyógyszer-
k nek nevezünk minden olyan természetes vagy szin-
 tetikus anyagot, amely kedvező hatású a test mű- .
ködésére. Az első gyógyszereket növényi és
állati eredetű anyagok alkották, még a történe-
lem előtti időkben. 1785-ben egy angol orvos, 'I
William Withering (1741-1799) megírta Érte-
kezes a gyűszűvirágról című munkáját, mely-	V
ben ismertette, hogyan használható a nö-
/ vény a vízkór kezelésére. A vízkóros beteg jj
testszöveteiben folyadék halmozódik fel,
’f ennek oka általában a szív vagy a keringési
rendszer zavara. Kis mennyiségben alkal-
mazva a gyűszűvirág fokozta a szívmű-
ködést, de túladagolása káros, sőt akár
halálos is lehetett. Withering tanulmánya	.
a gyógyszerhasználatról írt egyik első tér-
mészettudományos mű volt a modem	ágj
orvostan történetében. A későbbi kuta-	\ ™
tások kimutatták, hogy a gyűszűvirágban
található hatóanyag a digitálisz, melynek ,
származékait a mai napig használják
a szívbetegségek kezelésében.
Az in vitro megtermékenyítésnek (népszerű nevén a lombik-
bébimódszemek) köszönhetően több ezer, reményét vesztett
házaspár válhatott boldog szülővé. Amióta az angliai Oldham-
ben 1978-ban megszületett az első lombikbébi, az alapmód-
szer több változata is széles körben elterjedt, melyeket
a terméketlenség különböző eseteiben alkalmaznak. Ez
az eljárás a modem orvostudomány számos vívmányát latba
veti, de sokan felteszik a kérdést, vajon ez orvoslásnak tekint-
hető-e. Szenvedést okozó betegség-e a terméketlenség? És mi
a helyzet a mellformálással és a többi kozmetikai jellegű
beavatkozással? Meddig mehetünk el a test manipulálásában
csak azért, mert a modem módszerek megteremtették ennek
lehetőségét? Az álláspontok erősen megoszlanak.
DLVGNOSZTTKAI
GYÓGYÁSZAT
A nyugati civilizáció
sok országában a legtöbben apró, úgynevezett „ön-
korlátozó” betegséggel mennek orvoshoz, ami azt
jelenti, hogy a test magától is rendbe jön. A képen
látható hallgatóval (fonendoszkóppal) végzett vizs-
gálat a diagnózis felállítását segíti, és használatával
megállapítható néhány súlyosabb betegség is.
A gyógyítást - és főleg a diagnosztikát
szemek és tudománynak is tartják egyszerre.
Az orvosnak észre kell vennie a fizikai
panaszok hátterében megbúvó, nem .
Kifejezetten orvosi problémákat is,
mint például a stressz vagy
Francia man-
dulaguillotine
az 1850-es évek
Leletet elemző
orvos
SEBÉSZET
Mintavétel, vágás, szeletelés, eltávolítás és helyreállítás - több mint hatezer
év óta ezek a sebészi beavatkozások elsődleges céljai és módszerei. A sebé-
szet története szorosan összefonódik több társtudomány történetével. Azok-
hoz hasonlóan itt is több, nemegyszer hóbortos divatirányzat is hódított, és
egyes régebben elterjedt eszközöket ma már egyáltalán nem használnak.
A torok mélyén található gyulladt, duzzadt mandulákat régen úgy kezelték,
hogy úgynevezett mandulaguillotine-nal levágták őket. Erről a módszerről
bebizonyosodott, hogy nem biztonságos, ezért kiszorult a gyakorlatból.
A mandulaeltávolítást ma már nem mindig tekintik megfelelő kezelésnek,
és a betegeket sokszor gyógyszeresen kezelik.

7
Bár az orvostudomány eredete a régmúlt korok
homályába vész, a régészeti leletek arról árulkodnak, m|
hogy a kőkorszaki ember már ismerte a gyógy- és
egyéb növényeket, sőt a repedt és törött csontok hely- ra
re rakásához is értett. Az ókori Egyiptomban és Mezo-
potámiában már virágzott a vallással és varázslással
sűrűn átszőtt orvostudomány. Kr. e. 2000-ben az egyip- 1
tömi orvostudománynak három fő ága volt: az orvosok
gyógyszerekkel, kenőcsökkel és gyógyitalokkal gyógyí-
tottak; a sebészek a sebeket és a testfelszín sérüléseit
kezelték, de a belső szervekhez ritkán nyúltak; a pap-
varázslók pedig a gonosz szellemekkel és a természetfölötti
erőkkel foglalkoztak. Néhány írásos egyiptomi lelet konkrét
betegségekre használatos gyógyszereket is említ, melyeket
növényekből (bab, póréhagyma, füge, datolya), ásványi anya- I
gokból (vörösréz és antimon), valamint állati eredetű anyagok- ’
bői (például vízilózsírból és ökörürülékből) állítottak elő.
Az első ismert orvos, Imhotep (Kr. e. 2686-kb. 2613) is egyiptomi
volt. Mezopotámiában a sumerok, amoriták, babilóniaiak és
asszírok külön-külön fejlesztették a saját orvostudományukat.
Sebészeti beavatkozásokat végeztek, kimosták és bekötözték
a sebeket, s a szilvától a gyíkürülékig több száz gyógyhatású szert
használtak. Akárcsak Egyiptomban, adott gyógysze-
reket meghatározott betegségek kezelésére
használtak; az orvoslás hatását ráolvasás-
sal és varázserejű dalokkal erősítették.
Lyukak a fejben
i A ránk maradt koponyák egyénel-
| műén bizonyítják, hogy a kopo-
1 nyalékelés (trepanálás) ősidők
K óta ismert eljárásnak számít.
IL Célja talán az volt, hogy kiszaba-
H dítsák a fejből vagy az elméből
® a gonosz szellemeket vagy
A démonokat, melyek a migrén-
* hez vagy epilepsziához
i hasonló agyi betegségeket
i okoztak. Európában
VB a koponyalékelés szokása
még a 15. században is
WW élt, de gyakorolták,
Eszak-Afrikában, Ázsia
egyes részein, Uj-
Zélandon, egyes	i
t csendes-óceáni	1
L szigeteken és Dél-	j
S Amerikában is.	
Illatos
macskamenta
Nepeta cataria
Ruta
Ruta graveoleus
A SZARVASDOKTOR
A képen a franciaországi Ariége
egyik helyreállított barlangrajza
látható, mely egy szarvasbőrbe
öltözött és agancsokkal ékesített
emberi alakot ábrázol. Nagyjából
húszezer éves lehet, és való-
színűleg egy gyógyító papról
van szó, aki táncával űzi el
a gonoszt és a betegségeket.
KOPONYA-
LÉKELO ÍJ
A koponyalékelés-
hez használt külön-
I böző szerszámok
között a legelterjed-
tebb az íj húrjával
hajtott fúró volt.
Az íjat valamilyen
 rugalmas faágból ké-
 szítették, a bőrhúrt
 többször körültekerték
 a fúró szára körül.
 A lékelést végző sze-
I mély a koponyacsont-
' hoz illesztette a fúró
hegyét, megtámasztotta
a másik végét, majd
elkezdett „fűrészelni”
az íjjal, amitől a fúró
egyszer jobbra, egyszer
balra forogva behatolt
a koponyacsontba.
Bőrhúr,
Bronzkés
Bronzkés
’ A kampóval
a szerveket húzták ki a testhői
Keményfá-
ből hajlított
íiszár
Egy
rekonstruált
íj végének
részlete
GYÓGYNÖVÉNYEK
A régészeti leletként
megmaradt virágpor-
szemcsékből tudjuk,
hogy a ma is ismert gyógy-
növények már több mint
ötvenezer éve sűrűn előfor-
dulnak az emberi települések és
temetkezési helyek közelében.
Az illatos macskamentát a háborgó
emésztőrendszerre gyakorolt nyugtató
hatása miatt, a rutát pedig nyugtatóként
és a fekélyek ellenszereként kedvelték
(noha nagyobb dózisban halálos lehet).
SEBÉSZKÉSEK
Az ókori Egyiptomból és Mezo-
potámiából nagyon kevés
sebészeszköz maradt fenn,
bár kőbe vésett képeken már
Kr. e. 3000-ből is láthatunk kése-
ket, fogókat, szondákat és égető-
vasakat (23. o.). A babiloni orvosok
valószínűleg ismerték a szemhéjcisz-
ták eltávolításának és a véredények
felvágásának módját - ez utóbbi
szinte minden korban általános
gyógymódnak számított (22. o.).
Egyiptomból származó írásos emlékek
több olyan körülményről is beszámolnak,
amikor sebészeti beavatkozást végeztek
(például körülmetélés, tályogok felvá-
gása). bár a test belsejét is érintő
beavatkozásokra csak ritkán került sor.
A képen láthatókhoz hasonló késeket
valószínűleg a mumifikálás során
történt szerveltávolításhoz használták
8
készült fúróbegy
KOPONYALÉKELŐ FÜRÖK
készült fúróhegyek
A koponyalékelő fúrók nyele sima
fából, hegye pedig valamilyen igen
kemény anyagból készült, hogy
a lehető legkisebb roncsolást okozva
hatoljon be a csontba. A kőkor-
szakból származó első lékeltkoponya-
leletek kb. húszezer évesek. Ezeket
a lékeket nem fúróval, hanem éles
kovapengével vagy késsel vágták.
Kör vagy négyszög alakban addig
kaparták a csontot, amíg a penge
egyre mélyebbre hatolva végül
átvágta a koponyát. Az ókorban
bronzból vagy obszidiánból (üveg-
szerű, fekete kőzetből) készült
késeket használtak. A sebet később
kagylóval, tökhéjjal, sőt néha ezüst-
vagy aranylapocskával takarták be.
Rekonstruált
ősi csontfúrók
Fából
készült
nyél
A koponya-
csontok
természetes
varratainak
vonala
Egy korábbi
műtét begyó-
gyult helye
•A bőrhúrt erre
részre tekerték
a
Lyukak
a koponyában
LÉKELT KOPONYA > .J
Ezt a több mint négy-
ezer éves koponyát • H .JM
Jerikóban találták.	TmM a
Három lék látható rajta.	Ijj
A fúrt lyukak nagyjából ,
kör alakúak, míg a késsel
vágottak általában szögle-
lesek voltak. Egyes kopo- '
nyákra nem kevesebb, mint '= 9
öt léket vágtak, a legnagyobbak 9
átmérője elérte az 5 cm-t. Akadlak
olyan páciensek is - mint például 1
a képen látható koponya tulajdo-
nosa -, akik túlélték a beavatkozást. I
Erre utal, hogy a lék körül frissen ’i
képződött csont látható. Európában ’lh'l
a késes módszerrel kivágott csont-
darabot zsinórra kötve amulettként Mö
a nyakukban hordták, hogy távol tartsa A
a gonosz szellemeket. A koponyalékelés Tj®
ma is alkalmazott módszer: az agysebészek 9
modem műtőkben, elektromos hajtású, precí-
ziós fúrókkal és fűrészekkel dolgoznak (47. o.).
Kr. e. kb. 2000-ből
fennmaradt koponya
Vörösréz
kés
ASSZÍR KOTÁBLA
A képen a Ha valakire
rátör a köhögés című
orvosi értekezés második
kőtáblája látható. Nini-
vében készült, Kr. e. 700
táján. Változatos gyomor-
bántalmakról és az alkal-
mazandó gyógymódokról
is szó esik benne. A gyó-
gyítás a papok feladata
volt, akik a szakmát
a város könyvtárában
található több ezer írásos
agyagtábláról tanulták
meg. A könyvtárat a Kr. e.
668-627 között élt asszír
uralkodóról, Assur-bán-
apliról nevezték el.
HAMMURÁPI TÖRVÉNYKÖNYVE
Hammurápi király, aki
Kr. e. 1792-1750 között
volt Babilónia uralkodója,
híres törvénykönyvet
alkotott, mely kőtáblába
vésve máig fennmaradt.
Tizenhét törvény foglal-
kozott az orvostudo-
mánnyal. például azzal,
hogy a kezelés ered-
ményétől függően
milyen jutalmat vagy
büntetést érdemelnek
az orvosok. Annak
az orvosnak például,
aki „megnyitotta egy
nemesember szemén
a tályogot és ezzel
vakságot okozott”,
levágták a kezét.
9
Ez a Srí Lankáról származó maszk
valószínűleg Garayakát, a megtisztulás
démonját ábrázolja. Srí Lankán úgy
tartják, hogy a démonok felborítják
az ájurvéda-testnedvek egyensúlyát
(14. o.). Az egyensúlyt az úgynevezett
tovil rítussal állítják helyre, melynek
során a démonokat az őket jelképező
maszkot viselt? szereplők űzik ki
a testből.
A szellemek és a gyógyítás
A hagyományos orvoslás egyes válfajaiban nem a gyógyszereknek vagy
sebészi beavatkozásoknak, hanem az embereknek a sámán, a varázsló vagy
a boszorkánydoktor természetfölötti hatalmába vetett hitének van a legfőbb
gyógyító ereje. Azokban a társadalmakban, amelyekben a betegséget
a gonosz szellemek jelenlétének tulajdonítják,
a sámán kapcsolatba lép a szellemek világával.
Ehhez legtöbbször önkívületi állapotba kerül,
majd felszólítja a szellemet, hogy hagyja el
a beteg testét. Egyes sámánok, például
bizonyos észak-amerikai indián törzsek
„gyógyító emberei” jól ismerik a növények
és az ásványi anyagok gyógyhatásait is. Mások általános rituálékat
végeznek, például megpróbálják befolyásolni az időjárást vagy még
több állatot csalni a törzs vadászterületére. A ceremóniák során gyak-
ran maszkokat és egyéb kellékeket használnak. A legújabb kutatások
szerint a sámán külseje, tánca, ritmikus kántálása és egyéb
rituális cselekedetei igen erős hatást gyakorolnak
a lélekre, ami fizikai változásokat is kiválthat a testben,
és ez esetleg valóban segíti a gyógyulást.
nőalak valószí-
nűleg Ododua
Yorubát, az istenek
anyját ábrázolja
DIAGNÓZIS
JÖVŐBE LÁTÁSSAL
A férfialak Eshu
istent ábrázolja,
aki a földiekkel
megismertette
azlfa-
kultuszt
ŐSI ÉS MODERN
Afrika számos területén ma is élnek
a sámánista hitek és ceremóniák. Egyes
becslések szerint egyedül Dél-Afrikában
kb. kétszázezer „boszorkánydoktor”,
vagy helyi nevén sangoma működik.
Tudásukat egy spirituális tanítótól
szerzik, és bár a kezelések, valamint
az alkalmazott módszerek helyenként
eltérőek, az a közös feladatuk, hogy
megvédjék népüket a különböző
ártalmaktól, meggyógyítsák őket és
szívügyekben is a segítségükre legye-
nek. A képen a nyugat-afrikai Kame-
runban élő bantu nép sámánja éppen
egy beteget gyógyít. A rituálékat néha
nyugati orvosi kezelésekkel, például
védőoltással vagy gyógyszerekkel is
kiegészítik.
A csirke alakít dobozban
vannak a jövendöléshez
használtpálmamagok a sámánok és egyéb gyógyító varázslók gyakran különböző rejtélyes jelek
segítségével azonosítják a betegségek okát. E módszer neve jövőbe látás
vagy divináció. A képen látható tálat a nigériai joruba törzs varázslója
használta, és az úgynevezett Ifa-kultusz egyik kellékeként a
jövendőmondáshoz szükséges pálmamagokat tárolta benne. A jövőbe látó
port szór egy különleges deszkalapra, majd nyolc-nyolc magvat vesz mindkét
kezébe. Ezután összecsapja a két tenyerét, és megpróbál a bal kezéből minél
több magot átjuttatni a jobba. Ha egy-két mag a bal kezében marad, jeleket
rajzol a porba. Amikor a jelek száma eléri a nyolcat, a jövendőmondó
értelmezi a történteket.
CEREMÓNIA ÉS GYÓGYÍTÁS
A gyógymódok nem csak betegségek vagy sérülések
kezelésére használhatók. Az ausztrál bennszülött törzsek
többféle beavatási szertartást ismernek, melyek alanyai főleg fiatal férfiak. Ilyen-
kor eret vágnak, megégetik vagy megsebzik a test bizonyos pontjait vagy
kihúzzák néhány fogukat. A ceremónia után gyógynövényekből készült kenő-
csöket és balzsamokat kennek a testre. A képen látható
jfff. iif’íA,? । £
10
RITUÁLIS DÍSZEK
ELTŰNŐBEN
is iro
Sásszalagokkal
összefogott haj.
Faragott lábszárcsont -
valószínűleg egy kengurué
A fonatot növényi
gyantával rögzítették
a csonthoz ....
A világ legtöbb pontján ma már alig vagy
egyáltalán nem lelhetők fel a sámánista
hagyományok nyomai. A könyveket ‘
amerikai festő, George Catlin (1796-1872)
éveket töltött azzal, hogy megörökítse
az észak-amerikai indián népek ruházatát,
eszközeit és szokásait. A képen a montanai
feketelábú törzs varázslója látható az 1830-as
évekből.
Az amuletteknek és egyéb
ékszereknek régóta mági-
kus erőt tulajdonítanak.
Céljuk, hogy viselőjüket ,
megvédjék a gonosz |
szellemektől és	Tj
Egy felső
állkapocs-
darab,
benne
fogakkal
Emberi
hajfonat
a betegségektől. A ké-	g
pen látható nyaklánc-	1
amulett valószínűleg	J
az észak-amerikai
apacs indiánok (
egyik varázslójáé volt.
Üveggyöngyökből
és emberi fogakból
készült.
A maszk
viselője ezeken
a lyukakon
át tartotta
szemmel
a környezetéi >
W MASZKOK	’
’Jw A ceremóniák
JMr során gyakran 
(jf\ viselnek masz-
K kokat, melyek-
t kel félelmet kelte-
nek vagy a nézők ’
hitét fokozzák. Ez
a maszk egy észak-ameri-
kai irokéz indián varázslóé volt,‘és feltehetőleg egy
betegséget okozó, ártó szellemet ábrázol. Az ame-
rikai kontinens egyes részein, Afrikában és Dél-
kelet-Ázsiában léteznek még hagyományosan
sámánista társadalmak. A sámánok rendsze-
' rint azért bírnak jelentős hatalommal
L a közösségen belül, mert hitük
szerint képesek kapcsolatba jJBF
lépni a szellemekkel.
S&T MUTATÓCSONTOK W
fw • .	Ezeket a mutatócson-
j	tokát a bennszülöttek halál ®
előidézésére használták. A cere- a
móniát végző kurdaicsa (magyarul fls
hóhér) varázserőt merít a bosszúállásból. Titokban ’
tüzet gyújt, majd rituális átkokat mormolva áthúzza a csontokat
lángok között. A csontokat ezután eltemeti, hogy a varázslatnak legyen
ideje „beérni”. Később kiássa őket és az alvó ellenségre mutat velük.
11
KÓLADIÓ
A kóladió Nyugat-Afrikából
származik, de széles körben
alkalmazzák Afrikában, Ázsiában
és Dél-Amerikában is étvágyger-
jesztőként és a fáradtság leküz-
désére. Általában egészben
szokás megrágni, porrá törve
teát főznek belőle. A kóladió is
koffeint tartalmaz, akárcsak
a kávé.
- itt—
Növények és gyógyítás
A betegségek gyógyítása növényekkel valószínűleg az orvoslás legrégebbi
formája. Ösztöneik szavára hallgatva, vagy talán a növényeket evő beteg állatokat
utánozva az ősember próba szerencse alapon kezdhetett kísérletezni a növények-
kel. A legelső, Egyiptomból, Babilóniából és Kínából származó orvosi szövegek
több száz növényi eredetű gyógyszert említenek. A valóságban azonban ennél
jóval kisebb választék állt a betegek rendelkezésére, hiszen egyes növények ritkák
voltak, másoknak a szezonja volt rövid vagy csak bizonyos részeiket, például a friss
leveleiket vagy fiatal gyökereiket lehetett használni. Volt, amelyiket szárítás és porí-
tás után már nem lehetett használni. A növényi gyógykészítményeket főzve, nyer-
sen, teának kifőzve, páraként belélegezve, krémként a bőrre kenve vagy akár
végbélkúpként kellett alkalmazni. Modern vegyelemzési módszerekkel kimutatták,
hogy sok, leletként ránk maradt növényi gyógyszer valóban hatásos alapanyagokat
tartalmazott. A növények ma is lényeges gyógyszeralapanyagnak számítanak
(40-41. o.).
TERMÉSZETESTÜK
A gyógyászatban a növények gyógyszerkészítésen kívül
gyakorlati célokra is használhatók. Egyes ausztrál és
afrikai bennszülött kultúrákban a képen látható,
Kenyából származó tüskékkel és a szélesebb végükön
kialakított hasítékba szorított szőlő- vagy egyéb indával
varrták össze a sebeket. Egyes tüskéket még kemé-
nyebbé tettek azzal, hogy izzó parázs közé
tették őket, ami egyben a fertőtlenítésükről
is gondoskodott.
Szárított
gyökérdarabok
TÖBBCÉLÚ NÖVÉNY
A poloskafű vagy
fekete kohos az észak-
amerikai indiánok egyik hagyományos
gyógynövénye. Enyhíti az ideg- és izom-
fájdalmat, az ízületi gyulladást és a fejfá-
jást, de használható izomgörcsök, valamint
Wr asztma esetén, sőt nyálkahártyalobok, például
~ köhögés vagy torokfájás kezelésére is. Euró-
pába a 19. században érkezett meg, és ma
fontos helyet foglal el a növényekkel gyógyító szak-
emberek természetes gyógyszertárában. A készít-
ményeket többnyire a szár föld alatti részéből és
a szárított gyökérből állítják elő.
GYÓGYSZERES ZACSKÓ
Ezt a szarvasbőr zacskót egy észak-ame-
rikai indián varázsló (10-11. o.) használta
kb. 1880-1920 között. Jártában-keltében
gyűjtötte a gyógynövényeket, és még
az a mozdulat is fontos volt, amellyel
a növényeket elővette a zacskóból.
Varázsmogyoró
Hamamelis
virginiana
Fekete kohos
Cimicifuga racemosa
VARÁZSMOGYORÓ
A bokros varázsmogyo-
rót (más néven bűbáj-
diót) évszázadok óta
használják az észak-ameri-
kai indiánok vérzéscsillapí-
tásra, valamint horzsolások és égési
sebek gyógyítására. A 18. századtól
Európában és más kontinenseken is
elterjedt. Leveléből és kérgéből készült
kivonatát ma a kereskedelemben kap-
ható krémek alapanyagaként használ-
ják horzsolások, visszerek és aranyér
gyógyítására. A varázsmogyoró ható-
anyaga egy vérzéselállító szer
összehúzódásra készteti a szöve-
teket, amelyek így „kiszáradva”
nem véreznek tovább.
Szárított levelek és
kéregdarabok
12
A DÖNTÉS SÚLYA
SZÁMTALAN FELHASZNÁLÁS
Eukaliptusz
Eucafyptus
globuhis
Az eukaliptusz levele az ausztrál bennszülöttek
egyik ősi gyógyszere. Csillapítja a lázat, gőze
belélegezve tisztítja a légzőszervi megbetege-
dések során keletkező váladéktól eldugult orrot,
torkot és tüdőt, sebek és gyulladások kezelésére
használatos fertőtlenítőpakolás készülhet belőle,
de különböző főzeteit belsőleg is alkalmazzák.
Az eukaliptusz a nyugati világban a 19. század-
ban jelent meg. Orosz kutatások szerint egyes
fajai még az influenzavírusok és malária ellen is
hatékonyak (63. o.), míg mások baktériumölő
hatásúak.
Texasi kaktusz
Lopbophora
williamsii
A pofadudor
arra enged
következ-
tetni, hogy
az ábrázolt
személynek
kokalevelek
vannak
a szájában
KÖTÉS TERMÉSZETES ANYAGOKBÓL
A nedvszívó leveleket és moszatokat már a történelem előtti idők-
ben is használták sebek lefedésére és pépes meleg borogatások ké-
szítésére. A borogatáshoz használt anyagra rákenték a növényi ke-
veréket, és így tették rá az érintett testrészre. A képen látható, 1570
tájáról származó jelenet egy azték gyógyítót ábrázol, amint pépes
borogatást tesz a sérült lábára, hogy kivonja a testből a mérgeket és
az ártó szellemeket (10-11. o.).
' 	KOKARAGAS
Dél-Amerikában
' (X	az éhség és a kime-
rültség ellen, valamint
fájdalomcsillapítás cél-
’	< jából már régóta rágják
T' < »t a kokacserje leveleit, amint
(/erről ez a perui ezüstszob-
T	rocska is tanúskodik.
$	S,	A kokacserjét (Erythroxylon
L 	i	coca) ma Afrikában, Délke-
flet-Ázsiában és Ausztráliában
w	n	is termesztik a leveleiben
'•Y	B	található narkotikus (hódító)
’S.	alkaloidokért. Gyógyszer-
' <1'1	ipari alapanyagként szigo-
rúan szabályozott körül-
mények között termesztik
és dolgozzák fel, de a kokain nevű
kábítószer alapanyagaként illegálisan
is termesztik. Gyógyítással elegyedő
vallási ceremóniáik során az inkák is
használtak az agyra ható gyógyszereket
(lásd lent).
K gyógymód kiválasztása
a gyógyító eljárás fontos része
volt. Ez a dél-amerikai indián
agyagedény egy mocsika
gyógyítót ábrázol, amint
a kezeléshez használandó
növények kiválasztása előtt
megvizsgálja a beteget.
A gyógyító vagy sámán gyak-
ran titkolta, hogy milyen
gyógynövényeket használ, és
miként kell elkészíteni és
adagolni ezeket, mert így
megőrizhette a társadalom-
ban elfoglalt pozícióját és
befolyását.
A SÁMÁNOK CSODASZEREI
A sámánok és egyéb törzsi gyógyítók előszeretettel
használnak hallucinogén anyagokat tartalmazó növénye-
ket A növény által kiváltott, transszerű állapotban
a sámán állítólag képes kommunikálni az istenekkel és
emekkel, melyek a betegséget okozták vagy segít-
ek a meggyógyításában. Ez a tövis nélküli texasi
kaktusz, a méscal vagy „pálinkásbutykos” Mexikóban
és az Egyesült Államok délnyugati részén honos. Ebből
nyerik a meszkalin nevű kábítószert, melyet egyes észak-
amerikai indiánok és az aztékok is használtak. E növény
klása ma számos országban törvénybe ütközik.
13
A keleti filozófiák
A TIBETI ORVOSLÁS
A tibeti orvoslás egyes elemei megegyez-
nek a kínaival (gyógynövények haszná-
lata), a görög-arab orvosláséval (testned-
vek fontossága) és az indiaival (a gerincet
tekinti a lélek lakhelyének). Használja
a buddhizmus egyik formájából, a lámaiz-
musból ismert énekeket is. A képen egy
utazó doktor gyógyszeres zacskója látható,
benne ásványok és gyógynövények, egy
keveréshez használt üreges szarv és
spatula, valamint egy penge meg egy
fenőkő az egyszerűbb műtétekhez.
Méz
A keleti orvostudomány bölcseletének és gyakorlatának hosszú és bonyo-
lult története van. Bár ezt a tudományt sokszor időtlennek és változatlannak
mondják, számos bizonyíték szól amellett, hogy az idők folyamán új elmé-
letekkel gazdagodott és régiek koptak ki belőle. Az indiai gyógyítás rend-
szere, az ájurvéda (a szó jelentése: az élettel kapcsolatos tudás) nagyjából
2400 évvel ezelőtt kezdett kialakulni, és Kr. u. 500-ban érte el mai formáját.
Elsősorban a Csaraka szamhita és a Szuszruta szamhita szövegeken alapul,
melyeket a hagyomány szerint egy orvos, Csaraka (kb. Kr. e.
1000) és egy sebész, Szuszruta (valószínűleg Kr. u. 50
vagy 450) készített. Az ájurvéda-orvoslás a betegsé-
get a három fő „életnedv”, az epe, a nyálka
és a levegő egyensúlyzavaraként fogja fel.
Kezelését gyógynövényekkel, műtétekkel,
rituális énekekkel és áldozatokkal végzik.
Még keletebbre, Kínában Kr. u. 500-ig
az orvostudomány a vallással keveredett, ám
ettől kezdve már „hivatásos” orvosok
praktizáltak. A műtéti beavatkozások
ritkának számítottak, de volt helyettük
több ezer egyéb gyógymód.
A legfontosabb kínai forrásmunka,
a Huang Ti Nei Csing szerzőjeként
a hagyomány a mitikus császárt,
Huang Tit tartja nyilván.
A csakrákra
összponto-
sításkor
felvett
testhelyzet
Kősó
Édesgyökér
vr
Pálcakóró gyantája
Rauwolfia-gyökér
Mirhagyökér
GYÓGYÍTÓ ÍZEK
Az ájurvéda-otvoslásban ismert hat „íz” az egyes
gyógynövények vagy ásványok gyógyító tulajdon-
ságait képviseli. Az édesgyökér keserű és édes;
a méz édes és összehúzó hatású; a pálcakóróból
származó gyanta csípős; a kősó sós; a rauwolfia
gyökere keserű (szorongást, fejfájást és kígyó-
marást gyógyíthatunk vele); a mirha gyökere
keserű és csípős egyszerre. A hatodik íz, a sava-
nyú, a gyümölcsökből származik. A gyógykészít-
ményeket pakolásként, krémként, tabletta vagy
beöntés formájában és fürdőolajként alkalmazzák.
ACSAKRÁK
Az indiai tanok hat csakrát ismernek, melyek
a test lelkierejének összpontosítását és elosztását
végzik. A fejtetőtől a gerinctőig a gerincoszlop
mentén helyezkednek el. Minden csakra megha-
tározott mirigyekhez és szervekhez kapcsolódik.
A csakrák sérülése vagy egyensúlyának felbo-
rulása betegséget okoz. Az egyensúly és az egész-
ség helyreállítását gyógyszerekkel, masszázzsal,
jógával és énekekkel végzik.
Szondák és tűk
A lyukon fűzték át
az állatbélből vagy
növényi anyagból
készült fonalat
Lekerekített
végű penge
Penge
—-~l> »l I	....
A szárra merőleges pengével
ellátott szonda
MŰTŐ A ZSEBBEN
A sebészet az ókorban Indiában volt a legfejlettebb. A különböző bűnöket rendszeresen
büntették különböző testrészek levágásával, így a sebészek komoly gyakorlatra tettek
szert a plasztikai sebészet terén, de jól értettek a sebvarráshoz, vese- és hólyagkő-eltá-
volításhoz és számos egyéb operációhoz is. A testüregekben végzett beavatkozásoknál
az erős, fertőtlenítő savat kiválasztó fekete hangyák rágóit használták fel varrat helyett.
Ebben a 19. századi tokban érvágáshoz és sebvarráshoz használatos eszközöket tartottak
,	A fő pengére merőlegesen
' Másodlagos .yp-, másodlagos pengével
penge	ellátott kés
Fából készült tok, zsa-
néros, osztott fedéllel
Penge •
A gyűrűt ráhúzták a tokra,
hogy ne tudjon kinyílni
A sebész ezzel a karikával
fűzte rá a tokot az övére
kínai akupunktúra
című mu
az egészséget.
JIN ES JANG
Minden
Az akupunktúrát, melynek során a bőrön keresztül a test
meghatározott pontjaiba tűket szúrnak, egyéb kezelések és
diagnosztikai módszerekkel együtt a Huang Ti Nei Csing
(A Sárga Császár orvosi klasszikusa, Kr. e. 450-300)
írja le részletesen. Az akupunktúrának többféle rendszere van,
melyekben a kezelhető pontok száma 360 és 600 között
változik. Ezen a 18. századi kínai bronzszobrocskán
A kínai filozófiában a világegyetem
minden része - az emberi testet is
tartotta az akupunk-
túrás tűit, a gyógy-
növényeket és egyéb
gyógyszereket
'A doktor ebben
a bőrzacskóban
Ginzeng
Panax
ginseng
A pulzust
mindkét csukló
három-három
pontján a test
felszínén és
a mélyebb
rétegekben
tapintják ki
GYÓGY-
NÖVÉNYEK
 néhány ilyen pont látható. Tizenkét fő meridián
 (csatorna) mentén helyezkednek el,
r amelyekben a esi (az életenergia)
áramlik a testen belül. A tűk
egyrészt lehetővé teszik, hogy
a esi bejusson a testbe vagy
kiszabaduljon belőle, másrészt
eltérítik vagy elállják az útját,
így állítva helyre a harmonikus
energiaáramlást és
végtagon hat
meridián
halad végig
Japán
necuke
a 19. század
végéről
’inden
meridián- és
akupunk-
tűrás pont
a test egy-egy
szervével áll
latban
beleértve - két alapvető erő, a jin és
a jang egyensúlyán és egymásra
hatásán alapul. A jin sötét, hűvös,
nedves, passzív, negatív és nőnemű;
a jang világos, meleg, száraz, aktív,
pozitív és hímnemű. A képen látható
tai-csi szimbólum azt jelképezi, hogy
ez a két erő, a sötét és a világos egy-
másba olvad és egymásból ered.
Kettejük között esi energia áramlik.
Ha testen belüli egyensúlyuk felborul,
akkor zavar keletkezik az energia-
áramlásban, és az egyén megbetegszik.
Az egyensúly helyreállítása növényi
alapú gyógyszerekkel, akupunktúrával
vagy étrend-változtatással lehetséges.
'Ez a pont
a vastagbélhez
kapcsolódik és
emésztési
problémák
esetén veszik
kezelésbe
Az egyes
pontsorok
áltál alkotott
vonalak egy-
egy meridiáint
'lölnek, melyen
át az energia
áramlik...
A PULZUS JELENTŐSÉGE
A távol-keleti orvosok csuklónként hat, összesen tizenkétféle pulzust
mértek meg, mielőtt kezelni kezdték a beteget. A pulzusok a esi energia
áramlási útvonalainak, vagyis a meridiánoknak felelnek meg. Jellemzőiket
számos költői kifejezéssel foglalták össze, például „mint amikor a víz
csepeg a tetőn át” vagy „sima, mint egy bővizű folyó”.
.4 lábfejen
a vese és
a tüdő
punk-
túrás pontjai
'Ihatok
A hagyományos
kínai orvoslás
több mint tizenhat-
ezer gyógymódot
ismer, melyek jelentős
része gyógynövényeken
alapul. A ginzengnek, vagyis
az „erősítőszerek királyának”
gyökerét legtöbbször más növé-
nyekkel, például édesgyökér-
rel vagy datolyával kever-
ve alkalmazták, ezzel
enyhítve az általa kiváltott
hatás hevességét. Öregek,
gyengék, lábadozók és stressz-
től szenvedők használták.
15
ACKAHí
KAI
S ElA
, TYXH
eyxapió
thpion
: Az ókori Görögország
\ í A nyugati tudományok jelentős részének gyökerei az óko


FOGADALMI FELAJÁNLÁS
A betegségből felépült
emberek a templomokban
áldozatot ajánlottak fel
az isteneknek, mely sokszor
az érintett testrész pontos
mása volt. Ez volt a fogadalmi
felajánlás. A képen egy
márványból faragott lábszár
látható; a felirat tanúsága
szerint egy Tihe nevű beteg
valamilyen lábbal kapcsolatos
betegségből épült fel.
az ókori Görögországba nyúlnak
vissza, és ez alól az orvostudomány sem kivétel. A legendákból tudjuk, hogy a gyó-
gyítást Apolló isten találta fel, és hogy a tudást Kirón, a kentaur adta át Aszklépiosznak,
az orvostudomány istenének, valamint leányainak, Hűgieiának, az egészség és Pana-
ceának, a gyógyítás istennőjének. Aszklépiosz kultusza Kr. e. az 5- században alakult
ki, Hippokratész, a leghíresebb görög orvos (kb. Kr. e. 460-377) munkásságával egy
időben. Hippokratész és követői több mint ötven írásos művet hagytak ránk, melyek
azóta is útmutatással szolgálnak az orvosok számára. Leírják, hogyan kell az orvosnak
megvizsgálnia a beteget, hogyan kell megkeresni a betegségek
okát az étrendben vagy a beteg környezetében, rávilágítanak
az egyszerű tanácsok (testmozgás, egészséges étkezés) és
a test természetes öngyógyító erejének fontos-
, ságára. Az írásokból az is kiderül,
 hogyan kell cselekednie és viselked-
nie egy orvosnak. Hippokratész
számos elvét ma is követik
az orvosok - gondoljunk
csak az orvosi titoktartás
kötelezettségére.
Aszklépiosz botja és
a kígyó ma a modem
orvoslás jelképének
számít
Kerti mák
Papaver
somniferum
Beléndek
Hyoscyamus
niger

AZ ORVOSTUDOMÁNY ISTENE
Aszklépiosz valószínűleg hús-vér ember
volt, ám hírnevének köszönhetően
halála után lassan istenként kezdték
tisztelni. Az egész hellén világban
számos templomot (aszklepiont)
emeltek a tiszteletére, melyek közül
a legismertebb az epidauruszi volt,
Athéntől nem messze. A szenvedők
egy-egy éjszakát töltöttek a temp-
lomban, majd álmaikat és látomásai-
kat elmesélték a templom papjainak,
akik ennek alapján látták el taná-
csokkal őket.
Ha villá-
san el-
ágazó,
' a lakja
az emberi
alsótestre
' emlékeztet
Levelei túlságosan
mérgezőek, így a modem
gyógyászatban
már nem
használják
Móüiiidgora.
A megszo-
rított nedv-
ből morfin
nyerhető, mely
ma is értékes
gyógyszer
NÖVÉNYI GYÓGYMÓDOK
A'got t sokat tanultak az egyiptomiaktól a növényi alapú gyógy-
szerekről, például a beöntésekről, gyógynövény-keverékekről és
ásványőkröl, melyeket sebkötözésre, felfekvések és fekélyek kezelé-
sére használtak. Hippokratész maga is jó néhány gyógynövényről írt
tanulmányt; ezek között voltak erős, nemritkán veszélyes, altató és
fájdalomcsillapító hatásúak is, mint a beléndek, a mandragóra és
a kerti mák, melyeket műtéti beavatkozások során használtak.
16
AZ ORVOSTUDOMÁNY NAGYJAI
Hippokratész sokat utazott, de elsősorban a Kosz szigetén működő isko-
Iájában tanított. Egyik fő tana volt, hogy az orvosnak prognózist
kell készítenie, vagyis meg kell jósolnia a betegség lefolyá-
sát és kimenetelét, valamint a kezelés hatásait. Hippok-
Dkht ratész műveiben arra tanította az orvosokat, hogy
’ ""“"s-	nc az istenekre és a szellemekre, hanem meg-
1	figyeléseikre és a tényekre támaszkod-
j&BSejanak. A neki tulajdonított Aforizmák
című könyv valószínűleg több em-
® i'é'jSk	N. aÍ-ÍBí*. bér műve. Számos szólás és köz-
mondás található benne, pél-
dául ,Jó jel, ha az önkívü-
1^. let helyét az alvás veszi
át”. Ebben az elképzelt
Sfc-V jelenetben egy
későbbi orvossal,
a pergamoni
Galenusszal
»•' “ 'k (kb. 130-200,
18- °)
HHHqHkL beszélget.
SANGVIN



A NÉGY TESTNEDV
A görög tudósok úgy vélték, hogy minden dolog
négy elemből áll: levegőből, vízből, tűzből és
földből. Ezeket az emberi testben a négy testnedv
jelképezte: a vér, a nyálka, a sárga epe és a fekete
epe. A betegség akkor következik be, ha ezek
természetes egyensúlya felborul. A betegségeket
érvágással, hashajtókkal és az étrend
szabályozásával kezelték.
FLEGMÁT

A VIZSGÁLAT	I g
A legtöbb orvos településről települése'’
vándorolt. Az ilyen utak neve „epidémia” volt,
ebből ered a járvány kifejezés. Kikérdezték.^
a betegeket a panaszaikról, megvizsgálták
az érintett testrészeket - például meghallgatás-
sal (auscultatio) és kitapintással (palpatio).
K	AZ ALEXANDRIAI NAGY KÖNYVTÁR
í™ egyiptomi Alexandriát Nagy Sándor alapította Kr. e
332-ben. A város és a benne létrehozott hatalmas
"könyvtár a hellén tudományos élet, többek között az
orvostudomány egyik központjává vált. A boncolások-
x, nak köszönhetően - amelyet Görögországban szieo-
< rúan tiltottak - Herofilosz (kb. Kr e. 335—230)
megteremtette az anatómia (bonctan) alapjait
Eraszisztratosz (kb. Kr. e. 310-250), a fiziológia, vagyis
az élettan tudományát alapozta meg
bSZV5?
vakaró
nyele
vakaró hajlított
fémpengéjével kaparták
végig a test felszínét
Egy szemorvosnak
a németországi
Mosel folyóból
előkerült pecsétje
Olajtartó
kanna
A Római Birodalom
JVLelőtt a római orvostudomány a görögök hatása alá került,
hagyományos gyógymódokból és az istenekhez intézett fohá-
szokból állt. Kr. e. 293-ban azonban járvány söpört végig Ró-
mán, és a rómaiak a görög Aszklépiosz istenhez (16. o.) fordul-
tak segítségért. Ettől kezdve egyre több görög orvos költö-
zött Rómába, így tanaik is fokozatosan terjedni kezdtek.
Az első, Rómába költözött orvos Aszklepiadész volt
(Kr. e. 124-kb. 60). A két legelterjedtebb római encik-
lopédikus mű a Cornelius Celsus (kb. Kr. e. 20-Kr. u.
45) által írt és főleg a hippokratészi tanulmányokon
alapuló De Re Medicina (Az orvoslásról), valamint
az idősebb Caius Plinius (Kr. u. 23-79) tollából szár-
mazó História Naturális (Természettudomány), mely-
ben a sebészetről, a gyógynövényekről, a mágiáról
és a folklórról is szó esett. A római kori orvostudo-
mány legnagyobb alakja mégis Claudius Galenus
(kb. Kr. u. 130-200) anatómus, orvos és teoretikus
volt. Bár követte a négy testnedvről szóló hippokra-
tészi elméletet (17. o.), az életszellemben, más szóval
pneumában is hitt, melyet az ember minden lélegzet-
vételével vesz magához. Az emésztett ételből szár-
mazó természetes szellem mellett az életszellem tartja
fenn és táplálja a test szerveit. A nyugati orvostu-
domány ezerötszáz éven át követte ezt az elméletet.
_____________ MŰFOGSOR
Az első műfogakat 4500 évvel ezelőtt Egyiptomban
készítették. A római fogászok aranyhidakat készí-
tettek; ezekbe rögzítették a kihúzott és gyökerüktől
megfosztott fogakat vagy az elefántcsontból,
fémből készült pótlásokat. Fontosnak tartották
a legkülönbözőbb összetevőkből álló fogkré-
mek használatát is - ezek egyike mézből,
sóból, ecetből és porított üvegből készült.
Római
műfogak
másolatai
KÖZEGÉSZSÉGÜGY
A rómaiak tudták, hogy
a betegségek szorosan
összefüggenek a szenny-
vízzel, az emberi ürülék-
kel, sőt a mocsaras
területekkel is, ezért
a magánházaknál és
nyilvános helyeken is
gondoskodtak tiszta
vízről a mosakodáshoz,
iváshoz, főzéshez és
az illemhelyek leöblíté-
séhez. A képen egy
Róma közelében, Óstiá-
ban álló nyilvános illem-
hely látható. Marcus
Varró (Kr. e. 116-27)
már megsejtette a mik-
robák létét, amikor így
írt: „Olyan parányi
lények tenyésznek, ame-
lyeket nem látni, és ame-
lyek a szájon és az orron
át jutnak be a szerve-
zetbe és ott súlyos
betegségeket okoznak.”
A LÁTÁS MEGMENTŐI
Egyes római orvosok
kizárólag a szemlencsé-
ben kialakuló és idővel
teljes vakságot okozó
homályos területek,
a hályogok eltávolítására
szakosodtak. Ok voltak
az első szemszakorvosok.
FÜRDÉS
A Római Birodalom idejében
(a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 5.
század között) a forró vagy hideg
vizes közfürdő felkeresése társa-
dalmi esemény, tisztálkodási
alkalom vagy akár az orvos
által elrendelt kúra része is
lehetett. A fürdőzők a bőrü-
ket egy kannából öntött
olajjal kenték be, majd egy
vakarószerszámmal eltávo-
lították az izzadságot,
szennyet és az apró élős-
ködőket, például tetveket.
Hajukat vágással és mosással
ápolták.
18
A ROSSZ NEDVEK KISZÍVÁSA
A rómaiak körében elterjedt gyakorlat volt
a köpölyözés, melynek célja az volt, hogy
kiszívják a testből a mérgező anyagokat és
a „gonosz nedveket”. Egy darab égő
rongyot tartalmazó csésze száját rászorí-
tották a testre. Az égés elfogyasztotta
a csésze belsejében található oxigént,
így részleges vákuum jött létre, mely
erősen rászívta a csészét a
bőrfelszínre. A száraz köpölyözést
sértetlen bőrön alkalmazták, míg
nedves köpölyözéskor egy sebet
vagy szándékosan ejtett bemetszést
fedtek le, így szívták ki a vért,
gennyet vagy egyéb folyadékokat.
A testre
tapasztott
köpöly
Lángoló
rongy
a kőpöly-
ben
RÁZÓS KEZELÉSEK
Több mint kétezer évvel az első
elektrosokk-berendezés (46. o.) előtt
a zsibbasztó rája segítségével már
elvégezték az első elektroterápiás
kezelést. A rájákat tengervízzel töltött
medencékben tartották, és valószí-
nűleg ebbe merítették bele a beteget is,
akit ekkor 500 voltos áramütés ért.
A kezeléssel az ízületi és izomfájdalmakat,
valamint a bénulásos betegeket gyógyították.
A sebek vagy beteg szövetek vizsgálatakor hasznait szonda
Finom hegyű csipesz a szilánkok eltávolításához
A szívóhatás
által okozott
hólyag
RÓMAI KORI GYÓGYNÖVÉNYEK
A legtöbb római orvos csupán pihe-
nést, fürdőzést, étrendváltozást és
gyógynövényekből készült gyógy-
szereket írt fel. Ez utóbbiakból
többszáz-félét ismertek ugyan,
ám ez sokkal kevesebb volt,
mint a kortárs kínai orvosok
tárháza. Egy katonaorvos,
a Néró császár (Kr. u. 37-68)
idejében szolgált Pedanius
Dioscorides (Kr. u. 41-90)
állította össze az első részletes
gyógynövényjegyzéket (40. o),
a Matéria Medicát. Ma ezeknek
csupán egyötödét tekintjük való-
ban gyógyhatásúnak. Dioscorides
Hippokratészhez (16-17. o.)
hasonlóan maga is javasolta,
hogy tejelválasztásuk serkenté-
sére a szoptatós anyák fogyasz-
szanak édesköményt.
Édeskömény
. Foeniculum vulgare
Finom fogazató amputáló csontfűrész
Összehajtható kés
Húzókampó, mellyel műtét
közben az izmokat és véredé-
nyeket húzták félre az útból
A penge élél
a nyél védte
a kicsorbulástól
•A fűrész fából
készült nyele nem
maradt fenn
Egy Pompeji romjai közül előkerült
bronzköpöly (Kr. u 79-ből)
Száraz
köpölyözés
Zsibbasztó
rája
Torpedó
nobiliana
 MAI KORI SEBÉSZESZKÖZÖK
tások során számtalan római orvosi
eskö: került elő, sokukat időtálló, igényesen
unkáit bronzból készítették. Némelyikük
* ónbözik a ma használtaktól (50-51. o.).
A szorul' on, kampókon és csipeszeken kívül
ző vizsgálótókrök (speculumok) is
tek, melyek kihajtható, spatulaszerű
beillesztették a nyílásokba, hogy a test
belsejét is megvizsgálhassák. Soranus (Kr. u.
9b-138). a Római Birodalomban élt görög orvos
ram. hogy a női betegségek vizsgálata és
ztizálása során is használt vizsgálótókröt.
HARCTÉRI ORVOSLÁS
A Római Birodalom terjeszkedése során vívott
csatákban számtalan sebesültet kellett ellátni.
A harctéri orvosok intézményét Július Ceasar
(kb. Kr. e. 100-44) vezette be. Ezek az orvosok
a helyszínen felállított és jól felszerelt „kötöző-
állomásokon” nyújtottak elsősegélyt a sebesül-
teknek, akik később valetudinariumcAArxi lába-
doztak, melyekhez valószínűleg az aszklepionok
(16. o.) szolgáltak mintaképül. Később hasonló
intézményeket hoztak létre a tisztek, majd
a tehetősebb polgárok, sőt a rabszolgák számára
is. Fokozatosan kialakultak a közkórházak.
19
VARÁZSEREJU ORVOSI TÁL
Ez a szír-egyiptomi tál a 13. század
közepéről származik. Különböző
betegségek kezelésére használták,
méghozzá a jelek szerint meglehe-
tősen sűrűn. A belevésett felirat így
szól: „Ez az áldott csésze minden
mérget semlegesít. Bizonyítottan
kedvező hatásokat egyesít magában...
Használható kígyómarás és skorpió-
csípés ellen... hasi fájdalmakra...
valamennyi betegségre és panaszra.
A panaszos személy vagy megbízottja
igyon belőle, és meggyógyulnak,
Isten segítségével.”
Az iszlám hagyományok
A Kr. u. 5. századra a Római Birodalom fénykora véget ért, és Európában
beköszöntött a sötét középkor. A görög és a római orvostudomány számos
vívmánya a feledés homályába veszett, mivel az orvosok a babonák és
a vallás felé fordultak. Európától délre és keletre azonban gondosan őrizték
a görög és római hagyományokat. Kr. u. 431-ben a konstantinápolyi
Nestoriust eretnekséggel vádolta meg a keresztény egyház, mire ő és hívei
elmenekültek, és meg sem álltak Perzsiáig. Útközben orvosi iskolákat
alapítottak Görögországban, Mezopotámiában és Perzsiában is, valamint
arabra fordítottak több görög és római orvosi tárgyú művet. A Bizánci
Birodalom (a Római Birodalom keleti fele), melynek központja Konstanti-
nápoly volt, elítélte Nestorius követőit, ám vezetői mégis példát vettek
róluk, és orvosi iskolákat, valamint szegénykórházakat alapítottak.
A 7. századtól kezdve az iszlám vallás arab alapítója, Mohamed próféta
hívei elfoglalták Perzsiát, a Közel-Keletet, Észak-Afrikát és Spanyolország
egyes területeit. Átvették a görög és római orvosi munkák fordításait és
orvosi iskolát alapítottak Bagdadban (a mai Irak területén), Kairóban és
a spanyolországi Córdobában.
Olló
Szike
vissza-
bajtották
a szike
nyelébe
NYUGAT. KELET, NYUGAT
A nyugati orvostudomány az egyiptomi, a görög és a római civilizáció
fejlődésével együtt gazdagodott. A Római Birodalom hanyatlásával az
Európából eltűnő ismeretek átszálltak Észak-Afrikára és a Közel-Keletre.
Arab fordítások formájában nem csupán fennmaradtak, hanem ki is egészül-
tek, főleg az iszlám központjaiban: Bagdadban, Kairóban és Córdobában.
A 12. századtól kezdve az európai tudósok elkezdték az arab írásokat
visszafordítani latinra, így az ősi orvosi ismeretek visszakerültek Európába.
a biztonság
kedvéért
ható szár
SEBÉSZET MAGAS FOKON
Az iszlám vallás nem sokra becsülte a sebészetet.
Változatos műtéti beavatkozásokat végeztek, például
vesekő- vagy hályogeltávolítást, ám ezeket
szakképesítés nélküli segédekre bízták. Az egyik
legnagyobb orvos-sebész a córdobai Albucasis
(936-1013), az al-Tasrif, az egyik első illusztrált
sebészeti kézikönyv szerzője volt. A sebészet igazi
mesterei olyan igényes kidolgozású eszközökkel
dolgoztak, mint a képen látható és a 18. századi
Perzsiában készült szike és sebészolló.
20
Rhazes
Avicenna
AZ ISZLÁM SZERZŐK
es a
A fényes
máz
Rhazes (kb. 850-932) Perzsiában és Bagdadban folytatott orvosi
rlatot. Ő tett először különbséget a himlő és a kanyaró között,
és bonyolult gyógyszerek helyett főleg egyszerű gyógymódokat
It, például tápláló, egészséges ételek fogyasztását. Több mint
230 orvosi tárgyú művet írt. A legbefolyásosabb iszlám orvos
valószínűleg a perzsiai Avicenna (980-1037). A Medicina J
kánonja című műve egymillió szóból áll. Később latinra is /
lefordították, és az európai orvosi iskolákban Galenus fi
(17-18. o.) műveivel párhuzamosan tanították. fi
az érvágás bevett gyógy-  rfcj
módnak számított (22. o.).
A vért később alapanyag- _ 'flrTh
ként használták, főleg U
a háborgó gyomor (I
csillapítására. Az arab qMSB
orvosok gyakran írtak fel
állati eredetű szereket is,
például ámbrát, mely az ámbrás cet
bélcsövében képződő melléktermék.
Sfcesá a 18.
ból
A mozsár-
törő nyele
vasból
készült
könnyen
tisztán
 tartható
A GYÓGYSZEREK TÁROLÁSA
A gyógyszerész a szárított
gyógynövényeket, az ásványi
anyagokat és egyéb gyógy-
szereket agyagból készült
gyógyszeres korsókban tá-
rolta. Ez a perzsa edény a 9-
században készült. Némelyik , ,
edényben a betegektől levett í
vért tartották - akkoriban ,'Jj
olyan görög és római
szöveg maradt fenn,
mely különben örökre
elveszett volna.
'Az arab dátum
1207-et jelöl,
mely a nyugati
naptár szerint
1792-nek felel
meg
HERBÁRIUMOK
Ezen all. századi arab
herbáriumoldalon a fog-
íny- és torokbántalmak
enyhítésére, vérzéscsilla-
pításra, gyomor-, máj- és
epehólyag-betegségek
kezelésére használható
párlófű látható. A kötet-
ben hatszáz növény
leírása található, és azon
a De Matéria Medica
című görög művön
alapul, melyet a Kr. u.
1. században a számos
vidék gyógynövényeit
jól ismerő katonaorvos,
Pedanius Dioscorides
(19- o.) szerkesztett.
Az arab fordításoknak
köszönhetően számtalan
Az ara orvostudomány híres volt arról, hogy
lan természetes hatóanyagot használt,
Kbbel között gyógynövényeket is (például
zanrfort. mirhát, szennát, szegfűszeget). A szere-
bet legtöbbször mozsárban apróra törve készí-
Uék. majd elixíreket, szirupokat, balzsamokat
e egyéb elegyeket kevertek belőlük. A nyers
hozzávalókat nem mindig szárazon aprították:
amelyiket vízben, olajban vagy alkoholban
ettek, hogy így nyerjék ki belőlük
égés hatóanyagokat.


। Varázslás és babona
Európában az 5. és a 15. század között a természettudományok - különösen
az orvostudomány - nem sokat fejlődtek. A franciaországi Montpellier-ben
(alapításának éve kb. 1167), az olaszországi Salernóban, Bolognában (1158)
és Páduában (1222) volt ugyan egy-egy virágzó orvosi iskola, melyeket
elsősorban az iszlám gyakorlat (20-21. o.) befolyásolt, ám a mindennapi
BEZOÁRKÖVEK
Ilyen természetes kavi-
csokra hasonlító tárgyak
alakulnak ki egyes
állatok, például kecskék,
juhok és tehenek gyom-
rában. A babona szerint
varázserővel bírtak
a betegséget okozó „test-
mérgekkel” szemben.
Az emberi hólyagból,
veséből és epehólyag-
ból származó köveket
orvostudomány visszasüllyedt a növénygyűjtögetés, varázslás és vallási rituálék
szintjére. Ebben az időszakban az orvosi gondolkodást a Galenus-féle életszellem és
testnedvek elmélete (18. o.) hatotta át - ebből alakult ki fokozatosan az a keresztény
nézet, hogy a betegség nem más, mint Isten büntetése az ember bűneiért. A fizikai
test nem volt olyan fontos, mint a lélekre a halál után váró sors. A diagnózis és
a kezelés gyakran csak babonákon, vallásos jeleken és a gyógyító szentekhez inté-
zett imákon alapult. A keresztény egyház a zárdákban, apátságokban és monosto-
rokban működő kórházak révén nyújtott nyilvános, ám korlátozott orvosi ellátást.
hasonlóan nagy becsben
tartották.
Minden cikkelynek
neve volt és meghatá-
rozott gyógynövényt
tartalmazott
HADD FOLYJON!
Az érvágás ősi gyakorlata
a középkorban is széles körben
elterjedt volt. A „felesleges” vér
lecsapolásával állítólag távoztak
a mérgek a testből és helyreállt
a testnedvek egyensúlya (17. o.).
A különböző betegségeket eltérő
helyeken végzett érvágással kellett
gyógyítani. Bonyolult táblázatok
készültek arról, hogy mely testrészen
kell a vágást ejteni vagy hová kell
a vért lassabban kiszívó piócákat
(26. o.) felhelyezni. A köpölyözéshez
(19- o.) hasonlóan az érvágást még
a 19. században is alkalmazták.
PESTIS ÉS CSODASZER
Az 1320-as évektől kezdve a fekete
halál végigsöpört Mongólián és Kínán,
majd 20 évvel később megérkezett
Nyugat-Európába is. Ez volt a patká-
nyokon élősködő bolhák csípésével
terjedő baktériumfertőzés, a bubópestis.
Az áldozatok száma Európában elérte
a hetvenmilliót. A keresztény egyház
mindezt úgy fogta fel, mint Isten bün-
tetését az emberiség bűneiért. Ebben
a nyolc cikkelyből álló, aranyból és
ezüstből készült tokban illatos virág-
szirmokat és gyógynövényeket
tartottak, így próbálták enyhíteni
a levegőben terjedő dögletes bűzt
és megakadályozni a kór terjedését.
VIZELETMINTA
A középkori orvosok
megvizsgálták és ki is kérdezték
a betegeiket, esetleg még a pulzu-
sukat is megtapintották, de a leg-
fontosabb az uroszkópia, vagyis
a vizelet ellenőrzése volt. Nem
kevesebb, mint harminc jellemzőt
vizsgáltak, többek között a színt,
az üledékességet, a szagot és
az ízt is. Ezek alapján állították fel
a diagnózist és határozták meg
a kezelést. Sok helyen a vizelet-
mintát tartalmazó edény az orvo-
sok jelképévé vált. A vizeletvizs-
gálatnak ez a módja a 19. század-
ban tűnt el a gyakorlatból.
A hasítékba
illesztették
a vékony áldó
ÉGETOVAS (fent)
Az égetővas (kauter) a jószágok megjelölésére használt billogvashoz hasonló, vörösen izzó vaspálca
volt, mellyel a vérző területeket égették ki és zárták le, például fekélyes sebek vagy a levágott vég-
tag csonkján. Ezt a hosszú nyelű példányt a pestises bubók, vagyis a bubóbestisre jellemző, a hón-
aljban, az ágyékon és a nyakon található fájdalmas nyirokcsomó-
duzzanatok kiégetésére használták.
22
Szent Luca
új szeme
SZENT KOZMA ÉS SZENT DAMJÁN
A két iker, Kozma és Damján híres gyógyító
szent volt. A rászorulókat ingyen kezelték, de
Kr. u. 278 körül Diocletianus császár lefejeztette
őket, mert nem voltak hajlandóak lemondani
a keresztény hitről. Jaume Huguet (1415-1492)
festménye azt a legendabeli jelenetet ábrázolja,
amikor a két szent egy beteg üszkösödő lába
helyére egy nem sokkal korábban elhunyt férfi
ép lábát illeszti.
Vadárvácska
Viola trlcolor
ó
kori
betegek több	-
gyító szenthez is
- „akozhattak, sőt áldoza-
tfctt is bemutathattak nekik.
b a plakett szirakúzai Szent Lucát ábrázolja,
d a Kr. u. 3. században halt mártírhalált, a Diocle-
tinis római császár által elrendelt keresztényül-
főrés során. Azért lett a szembetegségben szenve-
• védőszentje, mert a legenda szerint nem
.  férjhez menni, ezért amikor egy udvarlója
' ta a szemét, saját kezével kivájta azt,
elejét vegye az illető további közeledésének.
Bét szeme csodálatos módon újra visszanőtt.
Szemek egy
fatányéron
A KÉZRÁTÉTEL
Egyes királyokról és uralkodókról azt tartották, hogy
gyógyító erejük van, és érintésükkel vagy az alatt-
valóiknak küldött ajándékokkal képesek meg-
gyógyítani azokat. Ez a két aranyérme I. János
angol király uralkodásának idejéből (1603-1625)
származik és az akkori hit szerint alkalmas volt a
tbc egyik elterjedt, a test súlyos torzulását okozó
változata, a skrofulózis gyógyítására. 1661 és 1665
között több mint 92 000 beteg állt sorba azért,
hogy II. Károly megérintse őket.
A JELEK DOKTRÍNÁJA
A jelek doktrínája különböző formákban
már az ókorban is ismert volt. Ha egy
növény „meg volt jelölve”, vagyis ha vala-
melyik betegség tüneteire emlékeztető
jellemzői voltak vagy valamely testrészre
hasonlított, akkor az adott betegség vagy
testrész kezelésére használták. A vadon
növő árvácska szív alakú leveleiből főzött
tea állítólag az összetört szív hatásos gyó-
gyítója volt, a villásan elágazó mandragó-
ragyökér pedig az emberi altestre emlé-
keztetett, ezért a fogamzás elősegítésére
használták.
~ ................................................
A : OOLSÁGTARTÖ GONDOSKODÁS (lent)
A ok segítettek ellátni, vigasztalni és megáldani a betegeket, ám arra is
hogy ne kerüljenek túlságosan közel hozzájuk. Ezt a 16. századi
az áldozás (úrvacsora) során a bor és az ostya kiosztására használták,
ily a pap biztos távolságban tarthatta magától a pestises vagy leprás hívőket.
Hosszú, ezüs-
tözött nyél
‘ Hőszigetelő,
elefántcsont nyél
Reneszánsz és forradalom
Körülbelül a 14. századtól kezdve a művészetek és
a társadalomtudományok iránti érdeklődés rene-
szánsza (újjászületése) volt megfigyelhető először
Olaszországban, majd fokozatosan egész Európában.
Ennek során újra felfedezték, sőt némi kritikának is
alávetették a klasszikus tudósok eredményeit. Galileo
Galilei (1564-1642) például távcsővel vizsgálta az eget,
és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy nem a Föld
a világegyetem középpontja. Ebben a kíváncsi, érdek-
lődő korban a korábbi szokásokkal szakítva egyes
tudósok - Leonardo da Vinci és Andreas Vesalius -
emberi holttesteket kezdtek boncolni, és sok mindent
megtudtak az emberi test felépítéséről és működé-
séről. Az olasz Realdo Colombo és Andrea Cesalpino
úttörő munkásságára alapozva az angol William
Harvey (1578-1657) bebizonyította, hogy a vér
körforgásban áramlik a testen belül, és e körforgást
a szív tartja mozgásban. Egyszerű kísérletei megcáfol-
ták azt a Galenustól származó elméletet, hogy a vér
az ételből és az italból keletkezik és a sejtek fogyaszt-
ják el. Harvey munkásságát sokan kritizálták, de
természettudományos hozzáállása a modern mecha-
nikai fiziológia (a testre mint gépre tekintő tudomány)
egyik fő jellemzője lett.
AZ ANATÓMUSOK
Az első komoly anatómiai tárgyú mű
a páduai egyetem professzora, Andreas
Vesalius (1514-1564) által írt De Huniam
Corporis Fabrica (Az emberi test szerkezete,
1543) volt. Az első anatómiai tárgyú rajzokat
az olasz művész-tudós, Leonardo da Vinci
(1452-1519) készítette, méghozzá arról, amit
látott, és nem arról, amit az elődök dogmái
hirdettek, azonban da Vinci rajzai több mint
háromszáz évre elvesztek.
Vesalius
nagy
művének
díszes
címoldala
CSONTOK
ÉS ÍZÜLETEK
A csontváz szerkezetét
csuklókkal ellátott model-
leken oktatták. Feltalálójuk
valószínűleg Hieronymus
Fabricius (kb. 1533-1619),
a 16. századi Itália legne-
vesebb sebésze volt, aki
kidolgozta az artériák
lekötésének és a gerinc-
torzulások korrekció-
jának műtéti megoldását.
Vese'
Belek
Az emberi
vállat, könyököt,
csuklót és egyéb
ízületeket
PARACELSUS
A svájci Paracelsus doktor
(1493-1541) elutasította
Galenus és Avicenna tanait
(18. és 21. o.), és nem
helyeselte a bonyolult
gyógyszerkeverékek és
műtétek alkalmazását sem.
Élenjárt az ásványi anyagok,
például a kén, az ólom,
a vas és a higany gyógy-
szerként történő felhaszná-
lásában is - ő nem csak
növényi és állati eredetű
szerekkel gyógyított.
AZ ANATÓMIA OKTATÁSA
A 15. században némileg enyhült a boncolással
kapcsolatos egyházi tilalom. így lehetővé vált a test
felépítésének tanulmányozása. A képen látható
modelleket szemléltetőeszközként használták.
A betegségek kialakulását továbbra is Hippokratész és
Galenus (16. és 18. o.) elméleteivel magyarázták,
az általános gyógyítás gyakorlata is alig változott.
24
vere-
Horonnyal ellátott mintavevő eszköz
Homorú csontvéső
Nyél
Olló
A HIVATÁSOS SEBÉSZET KIALAKULÁSA
Tűtartó és
17. századi sebészkészlet
A16. századig az orvosokat nem tartották nagy becsben,
sebészeket pedig - akik legtöbbször borbélyok is voltak -
még kevésbé. Rangjuk emelése érdekében főiskolákat
ztak létre. Az első ilyen intézmények egyike az 1518-ban
donban megalapított Royal College of Physicians volt.
Ez a sebészkészlet a 17. századból származik.
A nyomás^
fokozására ókölbe
szorított kéz
A csipesz vége	,	, ,
fogazott volt, hogy kötszervago csipesz
. biztosan tartsa,
' amit megfogtak vele
Dárdahegy alakú	A sebvarró fonalat
sebvarró tű	befogadó lyuk
Az eret felfelé
simító ujj
A lapos —
t’^ge/
nyomták
le a nyelv
tövét
A visszérben
található vér
A véráramlását
lassító leszorító
'Méh, benne
egy magzat
A kampős x
véggel \
a szöveteket
szondázták
és mozgatták
A mintát e tüske
hegyére helyezték
Üres
visszér
A fókuszáló csavar
változtatja a tárgy és
a lencse közötti
távolságot
A van
Leeuwenhoek
által tervezett
mikroszkóp
(eredeti
nagyságban)
< VISSZEREK ÉS BILLENTYŰK
I Harvey egyik kísérlete a fő
I visszerekben található, a vér-
| áramlást egyirányúsító billen-
I tyűkkel foglalkozott. Egy visszér
| egy szakaszát kiürítette úgy,
T hogy ujjával benyomta és több-
. szőr végigsimított rajta felfelé,
a szív irányában. A visszér
Sí nem telt meg felülről, mivel
H a következő billentyű megaka-
> dályozta a vér visszaáramlását.
jp Amikor azonban elvette
ff az ujját, a visszér a kézfej irányá-
ból ismét megtelt vérrel, ami azt
bizonyította, hogy a vér visszafelé, a szív
irányába folyik benne.
,, Derékszögű penge (érvágó)
A torok hátsó reszenek vizsgálatához
r______	használt nyelvlapoc
AZ í ÚTTÖRŐ MIKROSZKÓP
A mikroszkóp feltalálásával (kb.
1590-1600) egy új és parányi világ
tárult fel az emberi szem előtt. Anton van
Leeuwenhoek (1632-1723), egy holland
szövetáru-kereskedő és zseniális „mikroszkopista”
a szabad idejében alkotta meg ezt a kicsiny, egylencsés
mikroszkópot. Szeméhez közel tartva vér- és ondósejteket,
izomrostokat és általa parányoknak nevezett egysejtű
élőlényeket figyelt meg vele. Az első jelentős orvosi
mikroszkopista, Marcello Malpighi (30. o.) kortársa volt.
VÉRÁTÖMLESZTÉS
Harvey felfedezései nyomán
kísérletezni kezdtek azzal,
, hogy a betegek vérét állatok
k (elsősorban juhok)
vei helyettesítsék. Richard
EV Lower (1631-1691) 1667-
eP ben próbálkozott meg
api ezzel. A legtöbb kísérlet
* kudarcot vallott. 1818-ra
fi James Blundell (1790-
U 1877), a londoni Guy’s
V Kórház orvosa bebizo-
f nyitotta, hogy ehhez
1 emberi vért kell használni. -'j
Apró, borsó
alakú
/üveglencse
25
M. „ANGOL HIPPOKRATÉSZ’’
Thomas Sydenham teremtette meg
a modem, klinikai orvoslás alapjait.
Fontosnak tartotta, hogy az orvos
figyelje meg és kérdezze ki a betegét,
a kezelés során a józan eszét és egy-
szerű módszereket használjon, vala-
mint hogy tanulmányozza az egyes
kórok lefolyását - amint azt kétezer
évvel korábban már Hippokratész is
tette (16-17. o.). Részletesen leírta
a betegségeket és kinintartalmú
kínafakérget írt fel malária ellen.
Praxis és haladás
A reneszánszban megkezdődött kutatási és kísérletezési
hullám (24-25. o.) jelentős fejlődést hozott az orvosi
ismeretek és az alkalmazott technikák terén, ám ennek
eredménye csak igen lassan kezdett megmutatkozni
az átlagos orvosok mindennapi gyakorlatában. Európában
a 17. században még mindig előszeretettel alkalmazták
az olyan hagyományos gyógymódokat, mint az érvágás,
a piócázás és az égetés (22. o.), méghozzá a legkülönbö-
zőbb betegségek esetén. Ennek ellenére fokozatosan teret
nyert néhány új elmélet is, például azok, amelyeket Páré
(54. o.) és mások vallottak. Egy angol orvos, Thomas
Sydenham (1624-1689) felhívta kollégái figyelmét arra,
hogy elsődleges céljuk a betegek meggyógyítása legyen
és ne az új elméletek kipróbálása, illetve a feleslegesen
bonyolult gyógyszerek vagy sebészeti eljárások alkalma-
zása. A holland Hermann Boerhaave (1668-1738),
a leideni egyetem orvosprofesszora igen nagyra tartotta
VÉRSZÍVÓK
A földigiliszta vérszívó
rokonát, a piócát ősidők-
től fogva alkalmazták
a testben felgyülemlett és
mérgezőnek hitt nedvek
és gonosz szellemek
eltávolítására (18. o.).
A bőrre helyezett pióca
a saját súlyának ötszörö-
sét képes magába szívni
az ember véréből. A nyal-
kájában található vegyü-
letek megakadályozzák
a véralvadást. A piócát
még a 19. században is
gyakran használták -
1833-ban egyedül
Franciaországba több
mint 40 millió orvosi
piócát importáltak.
Szorító-
bilincs
Sárgaréz
csavar
Bőrből és fémből készült
csat vasfogakkal, melyek
belekapaszkodtak a szíjba
Sydenham munkásságát. Boerhaave sok ma is
alkalmazott oktatási módszer kidolgozója
volt - ő vonta be először a diákokat a halál
okának feltárását célzó halottszemlébe.
A fűrészlap cseréjéhez
Fogó, használt csavarkulcs.
Vászon
szorítószíj
A VÉRÁRAM MEGÁLLÍTÁSA
A Petit-féle leszorítót, melyet felta-
lálójáról, Louis Petit-ről (1674-
1750) neveztek el, a 18. században
az amputációk során fellépő vérzés
csillapítására használták. A szíjat
szorosan meghúzták a végtagon
 a seb fölött, a csavart a főartéria
| fölé helyezték. A csavar elfor-
gatásával elszorították a fő-
' artériát és (szerencsés esetben)
néhány főbb ideget is, ami
a fájdalomcsillapítást is előse-
gítette. Az operációt követő
vérzés komoly probléma volt
j egészen addig, amíg az altatás
(48. o.) elég időt nem hagyott
a sebész számára, hogy valamennyi
véredényt megtalálja és megfelelően
elkösse.
AMPUTÁLÓKÉSZLET
A sebek és sérülések nyo-
mán fellépő, tovaterjedő
fertőzés megállítása érdeké-
ben sokszor a végtagcson-
kolás (amputálás) volt
az egyetlen lehetséges keze-
lés. Ez a Skóciából származó
készlet több mint kétszáz
éves. Hogy könnyen tisztán
tartható legyen, a legtöbb
darabja fényesre polírozón
fából és acélból készült - bár
akkoriban még nem ismerték
a mikrobáknak és szennyező
anyagoknak a fertőzés terje-
désében játszott szerepét.
A legtöbb sebész nem tar-
totta fontosnak, hogy műtét
előtt megmossa a kezét.
HOGY VISELTÉK
A FÁJDALMAT?
A 19. századig, vagyis
a hatékony altatás felfede-
zése előtt nem volt mód
a műtét során fellépő
fájdalom biztos csillapítá-
sára. Egyes betegek
rengeteg szeszt ittak,
másokat leütöttek vagy
egyszerűen elájultak
a kíntól. Legtöbbjük
azonban üvöltött és le
kellett fogni, amint
William Hogarth (1697-
1764) karikatúrája is
mutatja. A beteg rúgka-
pálása nem könnyítette
meg a sebész dolgát.
26
'TGYKÖ eltávolítása
A etsző kés (Jithotom) vékony szerszám volt, amelyet
a ágycsövön át juttattak fel a húgyhólyagba. Pengéjével
gadták az apró húgyköveket, a nagyobbakat pedig
b darabokra törték, hogy természetes úton távoz-
ak. Fájdalmas és veszélyes műtét volt, és - altatás
h^ái - a gyorsaság létkérdés volt.
Dr. William ebeseiden
.*^-1752) keve-
sebi mint egy perc
aba képes volt
rezni.
mellyel fel-le
mozgatták
a
Kőmetsző,
1800 tájáról
Az acélpenge a cső belsejében
ugrik elő, hogy elvágja vagy
a szülőcsatomába, és csak
később illesszék össze őket
Forgócsap, mely lehetővé
tette, hogy a két pengét egy-
SZLTÉSZFOGÖ
A " században a „főbába”, más
éven szülész megjelenésével a szülé-
sét is felértékelődött. Az első szülészeti fogót
d William Chamberlen hozta létre a 16. század-
ban. Egymástól szétválasztva két hosszú, fogóra
eml' eztető pengét illesztettek a szülőcsatornában
a baba feje köré, majd összekapcsolták őket, és így
tték világra a kicsit. 1752-ben egy angol
sebész. William Smellie (1697-1763) tökéle-
tte az eszközt, melynek egyszerű
t^xrsái ma is használják.
Rugós kar,
Mabagóniból
A KÉT HUNTER
John Hunter (1728-1793) minden idők egyik
legnagyobb sebésze volt. Jelentős szerepet játszón
abban, hogy a sebészetnek a borbély-sebészek (25.
o.) és sarlatánok miatt kialakult rossz híre
megváltozzon és elismert kórházi szakterületté
váljon. Bátyja. William (1718-1783) neves orvos és
szülész volt. John gyűjteménye több mint 13 000
emberi és állati eredetű mintából állt - ezekre
alapították a londoni Royal College of Surgeonsben
működő Hunter Múzeumot.
Bőrrel bevont A belső szervek elvágásához
Egyszerű, fanyelű
érszorító
Nagy sebvarró tű
Bőrtok, benne
hajlított sebvarró
tűk
Különböző kések-
a kis késsel bőrt,
a nagyobbal izmot
vágtak
Kéz- és lábujjak
amputálására
használt kis fűrész
Fűrészlaprögzítő
csavarral ellátott
sebészfűrész
27
Nyél
Kémlelő-
nyílás
A diagnosztika fejlődése
SZEM VIZSGÁLAT
A szemben található
véredények és idegek
viszonylag könnyen
láthatók, állapotuk
pedig értékes informá-
ciókat nyújt a beteg
egészségéről. 1850
körül Hermann von
Helmholz (1821-1894’)
német orvos feltalálta
a szemtükröt, mellyel
a szem belseje
megvilágíthatóvá és
megfigyelhetővé válik.
A képen látható, némi-
leg újabb változata
tükörként működve
a szem belsejébe irá-
nyítja a fényt; az orvos
a közepén található
lyukon néz át.
A betegek kezelése során használt orvosi eszközök jó része hosszú múltra
tekinthet vissza. A vizsgálat és diagnosztizálás néhány kelléke azonban jóval újabb
keletű. Ahogy a láthatatlan testnedvekről szóló elmélet (18. o.) lassan kiment
a divatból, az orvosok körében egyre elterjedtebbé vált a nézet, hogy a betegségeket
a test szerveinek vagy szervrendszereinek deformációja vagy meghibásodása okozza.
A klinikai diagnosztizálás számára egész sor új módszert és eszközt eszeltek ki. Egy
olasz tudós, Sanctorius (1561-1636) már 1612-ben a testhőmérséklet mérésével
kísérletezett. A lázmérést azonban egészen az 1880-as évekig nem tartották fontos
dolognak, ezért nem is gyakorolták. Hasonló sorsra jutott egy sor más felfedezés is,
például egy angol orvos, John Floyer (1649-1734) 1707-ből származó találmánya,
az egyperces óra, mely a pulzus mérését könnyítette meg, ám a 19- századig szinte
senki nem használta. 1781-ben a bécsi Leopold Auenbrugger (1722-1809) kidolgozta
a kopogtatás módszerét, vagyis a beteg
mellkasának vagy más testrészének
ütögetését és a visszaverődő hangok
jellegének megfigyelését. Egy francia
orvos, René Laénnec (1781-1826)
feltalálta a sztetoszkópot, és klinikai
kutatásai során a testből származó
hangokat és a betegségeket próbálta
összekapcsolni.
Az endoszkópot megfordították,
hogy a gyertya lángja a tölcsér
alatt legyen
Először a gyertyát
gyújtották meg
Tölcsér
Nagyítóval
felszerelt okulár
A kúpos
vizsgálótükröt
a beteg fülébe
illesztették.
71 nyomás
megszünteté-
sére szolgáló
csavar
A második okulár
segítségével egy
másik orvos véle-
ménye is azonnal
kikérhető volt
l
PILLANTÁS BELÜLRE
Az endoszkóp (52-53. o.) lehetővé teszi, hogy
egy természetes nyíláson vagy mesterséges
bemetszésen keresztül benézzünk a test
belsejébe. Különböző specializált változatai
ismertek, a bronchoszkóppal például a tüdőben
található légutakat, a cisztoszkóppal a húgy-
hólyagot, a gasztroszkóppal a gyomrot, a prok-
toszkóppal a végbelet vizsgálják. Mivel a test
belsejében sötét van, az endoszkóphoz vala-
milyen fényforrást is csatlakoztatni kell. Ezt
az 1880-ból származó fültükröt (otoszkópot)
gyertyával szerelték fel.
KLINIKAI DIAGNÓZIS
A klinikai orvostudomány közvetlenül a beteggel foglalkozik - kikérdezi,
megfigyeli, megvizsgálja, röntgenfelvételt készít róla -, nem a labor- és
egyéb vizsgálatokra összpontosít. A 18. és 19. században több európai
városban, elsősorban Edinburgh-ban, Bécsben, Párizsban, Dublinban és
Londonban, egymással versengő iskolák alakultak ki, melyek különböző
elméleteket hirdettek a betegségekkel kapcsolatban. Ezek az orvos-
tanhallgatók 1900 körül egy orosz kórházban éppen klinikai oktatáson
vesznek részt.
A VÉRNYOMÁS
A vérnyomásból a kerin-
W gési rendszer állapotára lehet 'SS
' következtetni. Ezen a régi vémyo-
másmérőn a modem változatoktól
(61. o.) eltérően nincs mandzsetta,
az U cső helyét pedig egy barométerszerű,
folyadékmentes mérőeszköz foglalta el.
A maximális vérnyomás megméréséhez
a csuklónál egy gumiharangot szorítot-
k tak rá az alkati verőérre egészen ad-
l dig, amíg a pulzus már nem
volt kitapintható.
A vérnyomás
változása
a folyadékmen-
tes barométer-
skáláról olvas-
ható le
A gumiharangot
addig nyomták
az alkart
verőérre, amíg
eltűnt a pulzus
28
Fülhallgató
A TEST HANGJAI
Mérőskála
hengert
A LÉGZÉS MÉRÉSE )
Bőrtok
Ellensúly
Vízzel telt tartály
Fanyél
Kopogtatókalapács
Kopogtatólemez
KOPOGTATÁS
során
A befújt
levegő meg-
emeli a belső
.4 pl -érték mérését lak-
ai zpapírral végezték
Fából készült,
cső alakú test
A kalapács fémfejének
csúcsa gumiból készült
Kanócos sárgaréz égő
a vizelet felmelegítéséhez
Az elefántcsont
lemezen
mérőskála
is volt
A beteg az ide
csatlakoztatott
csőbe fújt bele.
Selyemzacs-
kóban tartott
iirinométer.
Mintavevő*
edény
A PVLZUSSZÁM
Az első vizsgálat,
nelyet az orvos W'k
ez, hogy kita- Wy. ,
janija a pulzus	I
.milyenségét” és uE
éri a percen-
kén pulzusszámot.
Floyer orvosi pulzus- Be'áJez
érő órája pontosan
egy percig mért, de ^KT5
cg •" szén addig nem sok  li'f
iere volt, amíg a 19. t fy
dban fel nem
rték a pulzus jelen- ViSLÁt
gét. A képen Eliza-	WWj
bet! Garrett (a későbbi	u	1J
tt Andersen, 1837-	?	ffi*1
I! 1”), Nagy-Britannia	I	JB
dső doktornője egy óra
'tségével méri betege
át. Hosszan és sikerrel
küz< "tt azon előítéletek ellen,
ímelyek megakadályozták, hogy
ők is orvosok lehessenek.
a beteg testéhez
tartották. 1816-ban
René Laénnec fel-
találta a monaurális
(egy fülbe illesz-
tendő) sztetoszkó-
pot, mely jobban
hallhatóvá tette
a hangokat (és
kevésbé hozta za-
varba orvost és be-
tegét). 1819-ben
megjelent On
 Mediate Auscul-
tation című köny-
vének példányai-
hoz egy-egy aján-
dék sztetoszkó-
pot is mellékelt.
A binaurális (két
fülbe illesztendő)
fonendoszkópot
(7. o.) az 1850-es
években fejlesztették
ki, és ma is az orvo-
sok egyik fontos
vizsgálati eszköze.
Laénnec-féle
sztetoszkóp, kb.
1820-ból
A légzés, a szívverés
és a bélmozgások
hangjából is lehet
az egészségi állapot-
ra vonatkozó követ-
keztetéseket levonni.
A 19. századig csak
kevés orvos alkal-
mazta a puszta füllel
végzett vizsgálat
módszerét, amikor
a fülüket közvetlenül
A vitálkapacitás, vagyis a tüdők által
befogadható legnagyobb levegő-
mennyiség a légzőszervek egész- j
ségi állapotára utal és úgynevezett
légzésvolumen-mérővel	a
(spirométerrel) mérhető.
A beteg egy vízzel teli
tartályba fújja bele
a levegőt, és ezzel meg-
emel egy, a tartályba
fejjel lefelé beleállított
hengert. A spirométert '
az 1840-es években
Angliában dolgozták ki. ’
A képen látható, vasból
és sárgarézből készült 3
modell a 19. század
végéről származik. Mo- '
dern változatait ma is
használják például 'M
az asztma és a tüdő- 
tágulás diagnosztizá- j
lására.
Az eszköz mellkasi
végét a beteg testé-
hez illesztették.
A képen látható
nagy tölcsérrel
a tüdőt, a helyére
tett kisebbel a szí-
vet hallgatták
Auenbrugger a hordóik
: rrrrrn.	tartalmát kopogtatás útján
‘ í, ~ vizsgálgatóborászoktól
• Rt  4' leste el a diagnosztikai
/	kopogtatás módszerét.
/	Kopogtatásra az egészséges mellkas
üregesen kong, ám ha folyadék halmozódott fel
vagy betegség alakult ki benne, akkor a kongó
hang tompa döngéssé változik. A 19. század első
felében feltalált kopogtatólemezt (plessimetert)
a bőrhöz illesztették és a képen látható kalapács-
csal ütögették. Egyesek szerint így tisztább hangok
hallatszottak, mint ha az ujjúkat használták volna.
VIZELETELEMZES
A 19. századra az urosz-
kópia (22. o.) helyét az uri-
nológia vette át, mely a vize-
letben található több tucat
anyag (például a diabéteszre
utaló cukor) fizikai és vegyi
elemzésével foglalkozik.
A vizelet összetételéből
a vér, a vese, az emésztő-
rendszer és a hormonális
rendszer különböző beteg-
ségeire lehet következtetni.
A vizeletelemző készletben
található egy urinométer is,
amely a vizelet fajsúlyát
vagy sűrűségét méri. Ennek
az adatnak a cukorbetegség
diagnosztizálása
vehetik hasznát.
29
Ami szemmel már
nem látható
A 17. század közepétől a mikroszkópnak köszönhetően a szöve-
tek és sejtek új világa tárult a tudósok szeme elé. A kutatók hozzá-
láttak, hogy leírják és elnevezzék ezeket a mikroszkopikus képződ-
ményeket. A bolognai Marcello Malpighi (1628-1694) állati és emberi
mikroanatómiával foglalkozott. Ő írta le a parányi véredényeket,
a kapillárisokat, melyek az ütőereket kapcsolják
össze a visszerekkel, így zárva be azt a körforgást,
amelynek létezését Harvey már korábban felvetette
(25. o.). A német természettudós-filozófus, Johannes
Müller (1801-1858), az élettan tudományának egyik
legnagyobb alakja a beteg szövetek és sejtek
mikroszkópos vizsgálata, a sejtkórtan úttörője volt.
Egyik tanítványa, Theodor Schwann (1810-1882)
dolgozta ki a ma már általánosan ismert elméletet,
mely szerint az élet alapegysége a sejt, és minden
élőlény sejtekből áll. Egy másik tanítványa, Jákob
Henle (1809-1885) írta az első anatómia-tankönyvet,
amelyben a szöveteken és sejteken kívül a test
nagyobb részeit is leírta. Rudolf Virchow, aki maga
is Müller tanítványa volt, a patológia (kórtan) első
professzora lett Berlinben, és ma a sejtpatológia
megalapítójaként tartják számon.
VÉKONY SZELETKÉK
A mikroszkópos vizsgálatokhoz szükséges
igen vékony szeleteket úgynevezett Valentin-
késsel vágták ki a szövetekből. A kés a berni
Gábriel Gustav Valentinról (1810-1883) kapta
a nevét, aki 1838-ra megfigyelte
a sejtosztódás folyamatát, amivel
nagyot lendített a sejtelmélet
kiteljesedésén. 1841-ben ő látta meg
először a Trypanosoma nevű mikroorga-
nizmus egyik típusát, amelyről ma
már tudjuk, hogy az álomkór okozója.
Kettős
penge
Itt jön ki
a szövetből
vágott szelet
— -Az okulár lencséi
Teleszkópszerűen
elmozduló hengerek
Az élességállító
mechanizmus
a belső hengert
, mozgatja
Masszív,
háromlábú
állvány
A fő hengerek szögének
beállítását lehetővé tevő
teleszkópos állvány
« fi
Külső
henger
Élességállító
kerék
„MINDEN SEJT SEJTEKBŐL LESZ”
Rudolf Virchow (1821-1902) a leu-
kémiát (fehérvérűséget) és a véral-
vadást tanulmányozta. A Schwann-
féle sejtelméletet átdolgozta és
beleillesztette a frissen felfedezett
sejtosztódást, majd kijelentette,
hogy „minden sejt sejtekből lesz”.
Jelentős munkája, a Sejtpatológia
(1858) hozzájárult a régi sejtnedv-
elmélet (18. o.) végleges megdön-
téséhez. Kiderült belőle, hogy
számos betegség a sejtek szintjén
magyarázható és diagnosztizál-
ható, így utat nyitott a tudományos
igényű kórbonctani tanulmányok
előtt.
Vastagságszabályozó
csúszka
A szeleteket szállító
Ide került a mintát
tartalmazó) viasztómb
Caldwell-féle
automatikus mikrotom,
1884 tájáról
Az egyenletes működésről
gondoskodó lendkerék
Forgatókar
MÉG VÉKONYABB
SZELETEK
A mikrotomot a 19. század
közepén találták fel. Véko-
nyabb, pontosabb metszeteket
lehetett készíteni vele, mint
a kézben tartott késsel, és a munka
is gyorsabban haladt. A mintát színező-
anyaggal megfestett tartósítószerben
fixálták”, hogy láthatóvá váljanak a főbb
jellemzői, majd viasztömbökbe ágyazták.
A mikrotomban a felvágottszeletelőhöz hasonló
módon a minta mozdult el a kés éle mentén, majd
egy szeletnyivel közelebb került a késhez, és újabb
szelet készült belőle. A mikrotom hallatlanul felgyorsította
a patológiai vizsgálatra váró betegektől származó minták
feldolgozását.
A MIKROSZKÓP
Ezen a klasszikus, egy-
okuláros, többlencsés
mikroszkópon már megfi-
gyelhető a mai mikrosz-
kópok számos jellemzője.
A mintát alulról érkező
fény világítja meg, mely
felfelé, a szem irányában
haladva keresztülhatol
rajta. A tárgylencse, mely
közvetlenül a tárgyle-
mezre tett minta fölött
helyezkedett el, a nagyí-
tás változtathatósága
érdekében cserélhető
volt. Joseph Jackson
Lister (1768-1869), a jeles
angol mikroszkopista
úgy számította ki
a nagyítólencsék ívét,
hogy csökkenjen a kro-
matikus aberráció,
vagyis az a jelenség,
• amikor a vizsgált tár-
II. gyak pereme mentén
|| színes sávok jelennek
j meg. Erre a tőle szármá-
ja zó, 1826-os modellre
| szerelt fel először ilyen
t: lencséket. (Az ő fia volt
j Joseph Lister, 48. o.)
30
VÉRVIZSGÁ1AT
A hematológia az orvostudománynak az
az ága, amelyik a vérrel, a benne található
xigénszállító vörös-, a baktériumölő fehérvér-
sejtekkel (lásd lent), a véralvadáshoz szüksé-
ges vérlemezkékkel és a vér több tucat egyéb
összetevőjével foglalkozik. A véren - attól
függően, hogy milyen betegségre gyanakszik
az orvos - több száz mikroszkópos és kémiai
vizsgálatot lehet végezni. A vörösvérsejtekben
található a vér vörös színét adó hemoglobin,
amely az oxigént szállítja a test különböző
részeibe. A nem kellő mennyiségű vagy rend-
ellenes hemoglobin vérszegénységet és
hasonló betegségeket okoz. A hemoglobino-
méiért egy brit neurológus (az agyat és
az idegeket kutató orvos), William Gowers
(1845-1915) találta fel 1875-ben. Ennek segít-
ségével gyorsan megállapíthatóvá vált a vér-
ben található hemoglobin mennyisége,
csak össze kellett hasonlítani a vérminta
színét egy referenciacső színével.
A 19- században egyre gyakrabban
vettek vér-, vizelet- és köpetmintát
mikroszkópos vizsgálatokhoz.
Kémcső
KérrWliók
Tárgylencse
lándzsa
Állvány
A fényforrást
még jobban
koncentráló
gyűjtőlencse
(kondenzor)
A tárgyasztalra
helyezett, üveg-
lapon lévő minta
f
w
Kecezett
rgatógomb
a táigyasztal
szögének
» '-Jutásához
A gyűjtőlencse
helyének
beállítását
lehetővé tevő
csúszka
Limfocita
A lencsével
általában egy
vonalban lévő
fényforrást
összpontosító
elsődleges
lencse
Polimorf
leukocita
Eritrocita
A VÉRBEN
Ezek az illusztrációk Eward Scháfer
A mikroszkópos anatómia tankönyve
című munkájából valók (1912) és normális
vérsejteket ábrázolnak: egy kerek vörös-
vérsejtet, vagyis eritrocitát és két fehérvér-
sejtet - egy limfocitát és egy polimorf
leukocitát. Á sarlósejtes vérszegénységhez
hasonló betegségek a rendellenes formájú
vörösvérsejtek alapján diagnosztizálhatok.

Penge
Kenőpálca
Gumidugó
A vérmintát
tartalmazó cső
A vért a mik-
roszkópos
vizsgálathoz
tárgylemezre
kenik
Papírba csomagolt mik-
roszkópos tárgylemezek
A mintát e csutora segítségével
szítják fel a pipettába
I Vérmin-
tavevő
A tok üvegét
az összehason-
líthatóság ked-
véért az ideális
színű vörösre
festették
Üvegpipetták
MÉG ERŐSEBB NAGYÍTÁS
A fénysugarak természeténél fogva a legtöbb fénymikroszkóp nem
képes 1000-2000-szeresnél erősebb nagyításra. Az elektronmikroszkóp
fénysugár helyett elektronsugarakat használ (a televíziókészülékekben
lévőkhöz hasonlókat), és üveglencsék helyett huzaltekercses elektro-
mágneses lencsék találhatók benne. Egyes elektronmikroszkóp-típusok
egymilliószoros vagy még erősebb nagyításra képesek. A kezelő egy
vezérlőpult előtt ül és monitorokon nézi a kinagyított képet.
ÁTHATOLÁS ÉS PÁSZTÁZÁS
A transzmissziós (áthatolási elven
működő) elektronmikroszkópban
az elektronok áthaladnak a minta
egy keskeny szeletén, ahogyan
a fénysugarak teszik a fénymik-
roszkóp esetében. A pásztázó
elektronmikroszkópban az elekt-
ronok visszaverődnek a minta
felületéről, így valósághű, három-
dimenziós képet adnak. A képen
a tüdőben egy apró daganatot
létrehozó rákos sejtek láthatók.
Az elektronmikrográfnak nevezett
képeket számítógéppel ki lehet
színezni, hogy jobban kivehető
legyen, mit ábrázolnak.
31
Kórok és mikrobák
A vírus teste
rfíözépső rész
A BETEGSÉGHORDOZÓK
Egyes mikrobák személyes érint-
kezés, mások a levegő, romlott étel
vagy egészségtelen víz útján terjed-
nek (34. o.). Olyanok is akadnak,
melyeket élőlények (úgynevezett
betegségterjesztők), főleg rovarok
terjesztenek. Ezek fertőzött személy-
ből szívnak vért, majd amikor legkö-
zelebb megcsípnek valakit, a mikro-
bák egy részét az újabb áldozat
szervezetébe juttatják. A képen
látható cecelégy az álomkórt okozó
Trypanosoma mikrobát hordozza.
A 19. században az orvosok és a természettudósok már
hajlottak annak elfogadására, hogy számos betegsé-
get kórokozók („csírák”) okoznak. Ez a vélemény
felváltotta a régi, testnedvekkel kapcsolatos
elméletet (16. o.). A bakteriológiai kutatások-
ban élenjáró francia tudós, Louis Pasteur
(1822-1895) jelentős szerepet vállalt a „mik-
robaelmélet” kidolgozásában, mely szerint
a fertőző betegségeket baktériumok vagy
egyéb mikrobák okozzák. 1876-ban egy
német orvos, Róbert Koch (1843-1910)
az embert is megfertőző lépfene nevű állat-
betegséget tanulmányozta. Elsőként ő jött
rá, hogy a különböző betegségeket megha-
tározott mikrobák okozzák. 1888-ban Pasteur asszisztense, Emil Roux
(1853-1910) a diftériabaktériumok és mérgező melléktermékeik,
a toxinok vizsgálatával foglalkozott. Kimutatta, hogy a dif-
tériát nem a baktériumok, hanem a toxinok okozzák.
Korábban egy angol orvos, Edward Jenner (1749-1823)
tehénhimlő-oltóanyagot kezdett emberek szervezetébe
juttatni, hogy megvédje őket a himlő ellen. A módszer
bevált, de hogy miért, azt Jenner még nem tudta. A mo-
dern tudomány már tudja, hogyan működik az ember
immunrendszere és az immunizálás folyamata. A dolog
lényege, hogy a mikroba gyenge vagy hatástalanított
változatát juttatják a szervezetbe, hogy az ellenállóvá
váljék vele szemben, és a jövőben sikerrel tudjon
védekezni, ha az igazi mikrobával kerül szembe.
A mikrobák és betegségek kapcsolatának feltérképe-
zése ma is tart. A közelmúltban kimutatták például,
hogy egyes vírusok valószínűleg
rákos megbetegedéseket
okozhatnak.
A vírus a sejtbe
mikrobatípusok fecskendezi a génanyagját
A „mikroba” általános gyűjtőfogalom, és idetartozik
az összes olyan kórokozó, amely bejut a szerve-
zetbe, szaporodik és betegséget okoz. A vírusok
valószínűleg a legkisebbek: tízezer vírus egymás
mögé állítva mindössze 1 mm hosszú sort alkotna.
Némelyik kerek, mások úgy néznek ki, mint egy
űrszonda (fent). A baktériumok, amelyek nem min-
dig okoznak betegséget, kb. százszor nagyobbak és
alakjuk gömbre, pálcikára vagy a vessző írásjelre
hasonlít. A protisták egysejtű szervezetek, átmérőjük
kb. 0,05 mm.
TEHÉNHIMLŐ ÉS HIMLŐ
Ez a szarvrészlet valaha azé a tehéné volt,
amelyből Jenner az emberek oltásához
használt veszélytelen tehénhimlővírust
nyerte. Keleten általános gyakorlat volt,
hogy a még egészséges embereket a him-
lősök gennyhólyagjaiból származó nedvvel
oltották be. Ez a módszer a 18. században
terjedt el Európában, ám néha előfordult,
hogy a beoltott belehalt a himlőbe. Jenner
a kockázat csökkentése érdekében tehén-
himlőt használt. 1798-ban írásban is megje-
lent tudományos kutatásai bebizonyították,
hogy a tehénhimlőben szenvedő ember
gennyhólyagjának váladéka biztonságosab-
ban használható oltóanyagként.
A RETTEGETT VESZETTSÉG
Louis Pasteur számos mikrobiológiai fel-
fedezést tett (35. o.). Kimutatta, hogy
az élesztőgomba a cukrot alkohollá
erjeszti, és hogy a baktériumokkal szeny-
nyezett tej és bor megromlik. A baktériu-
mok elpusztítására dolgozta ki a pasztő-
rözés módszerét. Amikor megtudta,
hogy Koch lépfene-baktériumokkal
kísérletezik, eszébe jutott, hogy esetleg
létre lehetne hozni a Jenner-féle himlő-
oltóanyaghoz hasonló lépfenevakcinát. 1881-
ben legyengített lépfene-baktériumokat állított
elő, állatokba oltotta őket, majd egészséges
baktériumokkal is megfertőzte őket. Az álla-
tok életben maradtak. Az 1880-as években
számos kísérletet végzett egy félelmetes vírus-
betegség, a veszettség elleni oltóanyag elő-
állítására. 1885-ben nyulak gerincagyának
felhasználásával sikerült létrehoznia egy
hatásos vakcinát. Az első személy, akit beol-
tottak vele, a kilencéves Joseph Meister volt,
akit tizennégyszer harapott meg egy veszettség-
gyanús kutya. A kisfiú életben maradt.
OLTÓGERELY
Jenner ezt az oltógerelyt hasz-
nálta arra, hogy a tehénhim-
lőhólyagból származó folya-
dékot a bőrön át a beoltott
személy szöveteibe juttassa.
A vakcina szó a tehén latin
nevéből (vacca) ered.
 Elefánt-
csont
penge
Teknős-
páncélból
készült nyél
*^rean15-sc A e
wUnnBheiiseni!!!
Sun. sepr. (1 ccm —3A,t!
Kontroli-Nr. ..
Jfonjwerke G.
und Marbu a,L-
Sdmtzdoils
VON BEHRING VAKCINÁJA
A német Emil von Behring
professzor (1854-1917)
dh 1890-ben hozta létre a
|W diftéria és a tetanusz elleni
vakcinákat. Nem a bakté-
riumok legyengített változatát
tartalmazták, hanem termé-
szetes anyagokat, úgynevezett
antitesteket, amelyek a bak-
tériumok által termelt mér-
geket (toxinokat) hatástala-
nították. Az antitesteket olyan
állatok véréből nyerte ki,
amelyek szervezetébe kis
mennyiségű diftéria- vagy tetanusztoxint juttat-
tak. Von Behring az ilyen vakcinát „antitoxin-
nak” nevezte. 1901-ben neki ítélték az első
élettani és orvostudományi Nobel-díjat.
32
Mikrobák tenyésztése laborban
A baktériumok és egyéb mikrobák tanulmányozása céljából
Róbert Koch a jobb oldalon látható, modern eszközökhöz hasonló
• ellékeket használt. Koch továbbfejlesztette tanára, az anatómus
Jákob Henle (30. o.) elméleteit, és megalkotta a négy Henle-
Koch-posztulátumot, más szóval feltételt, amelynek teljesülnie kell
ahoz, hogy egy organizmust kórokozónak lehessen tekinteni:
1 a betegségben szenvedőkből nyert mintából kivétel nélkül
mit den esetben izolálni és azonosítani kell az adott mikrobát;
_ tiszta formájában ki kell tudni tenyészteni laboratóriumi körül-
lények között; 3. állatoknak beadva a tenyésztett mikrobának elő
<ell idéznie a betegséget; 4. ezt követően a mikroba kimutatható
’gyen a megfertőzött állatból, ami azt bizonyítja, hogy a mikroba
é etben maradt és szaporodott is a „gazdaállathan”.
Abo 'á a kenőpál-
tám l kenték fel
a ktériumot, ott
zúkás kóló-
nál alakul-
AL UTOLSÓ LÁNCSZEM
Ezen az 1910-ben készült kedves kari-
katúrán Koch látható, amint szó szerint
„neveli” a baktériumokat. Koch bizo-
nyította be először, hogy meghatá-
rozott baktériumok meghatározott
betegségeket okoznak. Azt is
kimutatta, hogy az 1849-ben
felfedezett nagy, pálca alakú bak-
tériumok okozzák az emberre és
állatra egyaránt veszé-
flipIM tyes. lépfene nevű
ll’mW> ’ betegséget. 1882-ben
) f)/azonosította a tuber-
Jy kulózisbaktériumot,
1884-ben pedig a kolerát
okozó, a vessző írásjelre
hasonlító bacilust is. A ber-
lini Fertőző Betegségek
Intézetét az ő tiszteletére
emelték; Koch 1905-ben
Nobel-díjat kapott.
A pipettával az oldatra
juttatott cseppekből
kerek kolóniák
fejlődnek
luadt
.  ritim-
lák
- KROBÁK TENYÉSZTÉSE
Az egyes baktériumok (vagy egyéb mikrobák) az agarban található tápanya-
1 táplálkoznak. Milliószámra szaporodva kolóniákat alkotnak, melyek
Aái már puszta szemmel is láthatóak. Mivel salakanyagokat termelnek és
tővel el is pusztulnak, a kolónia közepe esetleg ritkábbá válik, de a szélem
. Tűri! alakban egyre tovább terjeszkedik. A kolóniákból hurok alakú drót-
kkal vesznek mintát, melyet friss agarral teli Petri-csészébe helyeznek.
'Az egyszer használatos kenőpálcával oszlatják szét a baktériumot
tartalmazó folyadékot az agaron
~A baktériumokat az egyszer használatos kaccsal
emelik ki az ugaron tenyésző kolóniából
A palack sötét
üt égből készült, A pipettával adott mennyiséget lehet
tartalmazó
A levegő-
ben lebegő
mikrobákat fedél
FELKÉSZÜLÉS A MIKROBÁK TENYÉSZTÉSÉRE	zár/ri ö táP0,dattó1
A mikrobák tenyésztéséhez a táplálásukról gondoskodó közegre van szükség.
A képen egy kocsonyás anyag látható, mely különböző tápanyagokkal kiegészí-
tett agárból (tengeri algák kivonatából) készült. A tápanyagok táplálják a mikro-
bákat. Számos kórokozó baktérium a vérben él, ezért vértartalmú agarban
tenyésztik őket - ilyenkor az agar vörösre színeződik. A forró, folyékony agart
beleöntik egy lapos, kerek, úgynevezett Petri-csészébe, amelyben megszilárdul.
A baktériumokat rákenik a felületére, majd a Petri-csészéket testhőmérsékletre
beállított inkubátorba helyezik, hogy a baktériumok szaporodni tudjanak.
Egészségesen fejlődő élesz-
tőgombák (az élesztő-
gomba fenőzéseket,
például gyűrű
alakú bőr-
gyulladást
okoz)
Gombaölő gyógyszert
tartalmazó korong
Ezeken a területeken
a gyógyszer átitatta
az agait és meg-
akadályozta
a gomba
szaporo-
dását

A MIKROBÁT ELPUSZTÍTÓ GYÓGYSZER KIVÁLASZTÁSA
A kultúrákból származó mintákat megfestik, majd mikroszkóp segítségével
azonosítják. Különböző tápanyagokkal telt csészékbe is helyezhetik őket,
hogy lássák, tovább fejlődnek-e. Előfordul, hogy gyógyszerrel átitatott
korongok közelébe helyezik őket, mint a fenti képen, hogy kiderüljön,
melyik gyógyszer gátolja a fejlődésüket.
33
Közegészségügy
A 19. század végére az angol ipari forradalom nyomán megszaporodott
munkásság befogadására mocskos és zsúfolt városok jöttek Tétre. A zsúfolt-
ság és az alultápláltság elősegítette, hogy a szennyezett vízben, ennivalóban
és levegőben gyorsan terjedő baktériumok kolera-, tífusz-, himlő-, tuber-
A KOLERA SZELLEME
E 19. századi rajz címe
„A kolera legázolja
a győzőt és legyőzöt-
tet egyaránt”. 1817-től
a kolera fokozatosan
terjedni kezdett
az indiai szubkonti-
nens felől nyugati
irányban, és egymás
után többször is
végigsöpört az iparo-
sodott Európa zsúfolt
városain. 1832-ben,
a Londont ért első
hullám több mint
hétezer áldozatot
követelt. Ha egy
Amerikába érkező
hajón koleragyanús
utasok voltak,
a parton álló tömeg
egyszerűen elzavarta
a hajót a kikötőből.
Urkiio.1
RMitíll'íf
kulózis- és tüdőgyulladás-járványokat okozzanak. A tiszta víz fontosságára
1854-ben derült fény, amikor Sir John Snow (1813-1858) felfedezte, hogy az egyik
londoni kolerajárvány központja egy közkút volt. A tisztaság fontossága tovább nőtt
a mikrobák (32-33. o.) és a fertőtlenítés felfedezése után. Lassan egyre világosabbá
vált a szegénység és a betegségek közötti összefüggés. A brit közegészségügyi
törvény 1848-as kihirdetésével megkezdődött az országos szintű egészségvédelmi
programok kidolgozása - aZ első két cél
a tiszta víz és a megfelelő higiéné
megteremtése volt. Az 1920-as
évekre fény derült a vitaminok és
az egészség közötti összefüggésre
is, az angolkór és társai pedig
a kiegyensúlyozott étrend
fontosságára világítottak rá.
SZENNY ÉS MOCSOK
A nagyvárosi szegé-
nyek egészségtelen
életkörülményeinek
megváltoztatása
a 19. században került
a figyelem középpont-
jába. Gustave Dóré
(1832-1883) képe
a londoni Whitechapel
negyedet ábrázolja.
1837-ben kezdték
összesíteni a születési
adatokat, valamint
a halálesetek okát és
helyszínét, hogy feltár-
ják az egyes beteg-
ségek és az emberek
lakó- és munkahelyi
körülményeinek
összefüggéseit.
Levehetőfedél
a feltöltéshez
-j
Cinkből
készült csap
MKViKAVSA
WAvciWtS,
X gyógyszerek keverésére
vonatkozó külön útmutató
a gyógyszerfájdalomcsilla-
pítóként ópiumot tartalmaz


A fiolában
lévő össze-
húzószer
csökkenti
a gyulladt
bélfal duz-
zadását
KÜZDELEM A KOLERA ELLEN
A kolera fő tünete a bőséges, vizes hasmenés. A betegség
neve a hasmenés görög megfelelőjéből ered (kholera). A béltartalom után
a bél nyálkahártyájából is távoznak kisebb, gyulladt darabkák. Ha a beteg
enni vagy inni próbál, azonnal felfordul a gyomra. A jelentős folyadék- és
sóveszteség hamarosan gyengeséghez és levertséghez vezet. Ez a kolera
elleni gyógyszereket tartalmazó doboz a 19. század második felében
készült, és kétféle „hasmenés elleni orvosságot” is tartalmaz, amelyek
az emésztőrendszer megnyugtatását és a hasfájás enyhítését célozták.
A TISZTA VÍZ
A mikrobák és vízben való
terjedésük felfedezésének
egyik gyakorlati haszna
a vízszűrő feltalálása volt.
Ez a századforduló környé-
kéről származó példány egy
jókora mázas agyagtartály-
ból és a benne elhelyezett
szénszűrőből áll. A mikro-
bák és egyéb apró szennye-
ződések hozzátapadtak
a szénrészecskékhez. A szén-
betétet rendszeresen cserél-
ték. A modern víztisztító
berendezések ugyanígy
működnek: több réteg aktív
szén található bennük. A fej-
lett országokban a vizet ma
már a szolgáltatónál és nem
a fogyasztónál tisztítják.
A szegényebb országokban
több millió ember ma sem jut
tiszta ivóvízhez, ezért a ter-
mészeti csapásokat (földren-
gést, árvizet) gyakran követik
kolerajárványok.
34
IV------A lezárt
végen át nem
jut levegő
az edénybe
AJenning-féle
vízöblítéses vécé
működőképes
modellje,
kb. 1900
A húslé nem
romlik meg,
szerelt
víztartály
Forralt húslével
töltött
üvegedény
KATONA-EGÉSZSÉGÜGY
A búr háborúban (1899-1902) ötször annyi katona
halt bele különböző betegségekbe, mint a csataté-
ren szerzett sebesülésekbe. A hadsereg hamarosan
javított a katonák egészségügyi ellátásán, hogy
egészségesebb csapatokkal nagyobb győzelmi
esélyekkel vonulhassanak háborúba, és csökkent-
sék a tífuszban és egyéb megelőzhető betegségek-
ben elvesztett katonák számát. A tömeges védőol-
tások, a tiszta víz és az egészséges táplálék hatá-
sára az orosz-japán háborúban (1904-1905) már
sokkal kevesebben estek betegségek áldozatául.
I MIKROBÁK A LEVEGŐBEN
A 19. században az új baktériumelmélettel (32. o.)
magyarázták az iparosodott városokban pusztító járvá-
nyokat, melyekért korábban a miazma, vagyis a rothadó
anyagokból és pangó vízből áradó mérgező kigőzölgések
belégzését okolták. Louis Pasteur (1822-1895) úgy vélte,
hogy a bomlás - és több más betegség - okai a mikrobák.
Számos kísérlettel bizonyította, hogy a mikrobák a levegőben
is jelen vannak, és steril tápközegben (33. o.) szaporodni is
' kezdenek, ha bejutnak. Elméletei bizonyítására üvegedé-
nyekben húslét forralt, majd az edények száját lezárta, hogy
ne juthasson beléjük levegő. A húslé egészen addig nem
romlott meg, amíg az edényeket ki nem nyitották, ami Pasteur
elméletét támasztotta alá. Az ezt követő kísérletekkel azt próbálta
kideríteni, hogy vannak-e olyan körülmények, melyek között a mik-
robák könnyebben szaporodnak. Kimutatta,
hogy a tisztább és ritkább hegyi
levegőben kevesebb mikroba
van, mint a zsúfolt, piszkos
városokéban, ahol a beteg-
ségek gyorsabban
is terjednek.
A CSÉSZE ÉS AZ ÖBLÍTÉS
A nyilvános illemhelyeket már
az ókori Rómában is vízzel
öblítették (18. o.). A vízöblítéses
vécé elvét John Harrington dolgozta
ki 1590 körül, elsősorban azért,
hogy elűzze a kellemetlen szagokat.
Abban az időben azonban csak
kevés házban volt vezetékes víz,
mellyel újratölthették volna
az öblítőtartályt, és csatorna sem
volt, amely elvezethette volna
a szennyvizet. Sokkal egyszerűbb
megoldás volt ásni egy gödröt a kert
végében vagy bevezetni a város
szennyvizét egy közeli folyóba.
A modern vízöblítéses vécét 1770-
től több lépcsőben fejlesztették ki -
a csúcsot az 1915-ben feltalált,
bűzelzáró szifonnal ellátott változat
képviselte. A vízöblítéses vécé
elterjedése könnyen túlterhelhette
volna a városok gyakran egészen
kezdetleges szennyvízelvezető
rendszerét, de az 1880-as évekre
már a legtöbb nagyvárosban
működött olyan szennyvíztisztító
telep, amely vegyszerekkel és
mechanikus keveréssel tisztította
a szennyvizet. Az angliai Nottin-
ghamben működő szennyvíztisztító
olyan lenyűgöző volt, hogy
á városba érkező külföldiek
látványosságként látogatták.
~A csatornába vezető
szennyvízcső
GYÓGYÍTÓ FÉNY
Az 1930-as években számos ipari nagyvárosban bevezették az ultra-
ibolyafény-terápiát. A kép egy brit jótékonysági gyermekklinikán
készült 1938-ban, ahol a D-vitamin hiánya miatt kialakuló csontfej-
lődési rendellenesség, az angolkór megelőzésére használták. Az an-
golkórt az egészségtelen táplálkozás és az elégtelen napfény okozza.
A D-vitamin napfény hatására termelődik a bőrben, ezért a napfény
egyik összetevője, az ultraibolya fény is serkenti képződését.
35
f-
A KURUZSLÓ
A kuruzslók eredetileg a 16. században mű-
ködtek, és különféle balzsamokkal, kenő-
csökkel és egyéb gyógykészítményekkel
házaltak. Előre betanult, pergő tempóban
előadott, lehengerlő szöveggel vették rá
az embereket a vásárlásra - a legtöbbjük nem
is orvos volt, hanem vándorkereskedő. Mire
a rászedett vevők rájöttek, hogy a minden-
ható csodakenőcs fabatkát sem ér, addigra
a kuruzslók már árkon-bokron túl jártak.
ELEKTROMOSSÁGGAL
A TBC ELLEN
A tuberkulózis (tbc)
nevű tüdőbetegséget
Hippokratész (16-17. o.)
phthisis (sorvadás) né-
ven emlegette. A 19. szá-
zadban és a 20. század
első felében valóságos
népbetegség volt. Egyet-
len gyógymódja volt:
sok pihenés, egészséges
táplálkozás, sok napsü-
tés és friss levegő. A vil-
lanyáram felfedezése
után számos betegséget
próbáltak elektromos-
sággal kezelni - ezen
a képen éppen egy tbc-s
beteget „gyógyítanak”.
Divat és hóbort
Sokan úgy gondolják, a természettudományok folyamatosan,
logikus rendszer szerint fejlődnek. Az új elméleteket kísérletekkel
teszik próbára, majd elfogadják vagy elvetik őket. Csakhogy a való-
ságban a tudomány fejlődése hol nekilódul, hol megtorpan, sokszor
vakvágányra vagy zsákutcába jut. A megalapozott elméletek mellett
időnként egészen tudománytalanok is tért hódítottak, majd kikoptak
a gyakorlatból. Ez a könyv is több tucat olyan orvosi módszert
ismertet - például a piócázást (26. o.) amelyet ma már senki nem
alkalmaz. A maguk idejében mégis köztiszteletben álló orvosok hittek
bennük, és a betegeik készek voltak alávetni magukat a kezelésnek.
A természettudomány többi ágának fejlődése szintén hatással volt
az orvoslásra. Az, hogy Alessandro Volta 1800-ban feltalálta az elektro-
mos elemet, egy sor olyan kezelést hívott életre, amely az elektromos-
ságot használta fel; ezek legtöbbjét azóta már elvetették. Vajon ma más-
ként áll a helyzet? Valószínűleg igen. Ma ahhoz, hogy egy új módszer
széles körben elterjedhessen, cáfolhatatlan bizonyítékokra van szükség
a hatásosságát illetően. Viszont az is előfordulhat, hogy
a száz év múlva élő emberek elnéző mosollyal szemlélik
majd a mai orvosi kísérletek és kezelések egyikét-másikát.

-. ..

Patkomagnes —
Sárgaréz izomösszehúzó	A hegyét
Ezt a végét	a bőrhöz
kézben fogták	érintették
Ezüst izomösszehúzó
GAI.VANIKUS IZOMÖSSZEHÚZÓ
Luigi Galvani (lásd lent) az elektromossággal
kapcsolatos kísérletek közben rájött, hogy
a vörösréz és ezüstpálcákkal ingerelt izom
rándul össze a leghevesebben. A képen látható
szerkezet az állatkísérleteket reprodukálta
az emberi testen, hogy az elektromos áram
segítségével különböző kóros állapotokat
szüntessen meg - például a zsibbadtságot,
az izomgyengeséget és a köszvényt.
Az elektromos
generátor
forgó
drótte-
kercsei
TÖLTÉST A TESTNEK!
A 18. század végén Luigi Galvani (1737-1798) felfedezte az „állati
elektromosságot”. Valójában egyszerű elektromos telepet hozott létre,
amikor fémkéseivel és egyéb eszközeivel megérintette a frissen felboncolt
állatokat, amitől azok izmai összerándultak (az idegek és izmok igen gyenge
elektromos áram hatására működnek, így külső elektromosság útján is ingerelhetők).
Az elektromos kezelés hamarosan valóságos divatőrületté vált. Ez az 1850-es évekből
származó elektromos orvosi készülék alacsony feszültséget állított elő, melyet a két
fémelektróda segítségével a páciens testében áramütésként sütöttek ki.
"A generátor
forgatókaria
A fém-
elektródákat
érintették
a beteg testéhez
36
Sárgaréz henger
A tág nyílású
sárgaréz csövet
a végbélnyíláson át
vezették a végbélbe
A csövet
újratöltéskor
lecsavarták
A dugattyút
mozgató karok
Beöntéshez használt fecskendő
(valószínűleg a 18. századból)
AIAPOS TISZTÍTÁS
A beöntés - vagyis a vastagbélnek a végbélnyíláson át
bejuttatott folyadékkal történő átöblítése - az ókori Egyiptom
óta ismert és előszeretettel alkalmazott gyógymód volt.
A beöntést ma bizonyos műtéti beavatkozások előtt higiéniai
okból használják az alsó béltraktus kimosására, vagy hogy
^vegyszereket és ásványi sókat juttassanak a szervezetbe,
gébben a legváltozatosabb panaszok esetén javallottak -
akar enyhe gyomorrontás és fejfájás ellen is.
/ Fogantyú

Nem jorgo
tengely
•Körben
forgó
súlyok'
„—-A rezgő
gumikorongot
tartották oda
a masszírozandó
testrészhez
A KERINGÉS PEZSDITESERE
Sfinden testrésznek szüksége van megfelelő
t yiségű friss vérre, mely oxigént és tápanya-
gokat szállít és elhordja a salakanyagokat. A mecha-
nikus masszírozógépet a kézifúróhoz hasonló karral
hajtották, gyorsan rezgő, tompa végét a masszírozandó
nületre nyomták. A modern masszázs- és terápiás mód-
szerek egyik célja ma is az egészséges keringés fenntartása,
valamint a feszült izmok ellazítása és a „berozsdásodott”
ízületek bejáratása. Enyhe mechanikus és hőingert ma is
-zilálnak a vérkeringés felpezsdítésére.
MIRE JÓ A DOHÁNYFÜST?
A világon ma is több száz millióan dohányoznak,
annak ellenére, hogy a dohányzás és a szív- és
keringési rendellenességek, a légzési és tüdőbeteg-
ségek. valamint a rák kapcsolatára számtalan formá-
ban nap mint nap felhívják a dohányosok figyel-
őiét. A dohány a 16. században Észak-Amerikából
tt el Európába. Népszerűségét annak az élénkítő
hatásnak köszönhette, melyet a benne található.
- .ggőséget okozó hatóanyag, a nikotin okoz. Ez
az 1774-ben készült dohányos újraélesztő készlet
alkalmas volt rá,
a „látszólag
halott” személyeket
visszahozza az élet-
be. A fújtatóval
dohányfüstöt juttat-
tak vagy a végbélbe,
így a szájba és
a tüdőbe. A dohány-
füst-beöntés egé-
szen a 19.század
elejéig népszerű
gyógymód volt.
A csuklós fémszerkezet betolja
a dugattyút a hengerbe
A VÍZ GYÓGYÍTÓ EREJE
A görögök és a rómaiak
egészséges dolognak
tartották a fürdőzést.
A középkorban viszont
erősen háttérbe szorult,
a fürdők csak a 18. szá-
zadban jöttek újból
divatba. Számos fürdő
vált híressé ásványi
anyagokban gazdag,
különleges szagú vagy
állítólag gyógyhatású
vizének köszönhetően.
Az első amerikai gyógy-
üdülőhelyet 1774-ben
a New York állambeli
Saratoga Springsben
hozták létre.
Palack
Ebben a fújtató-
b z csatlakozta-
tó • szelencében
ége tték a dohányt
A légbélbe
bevezethető
csövek
• Fújtató
A fújtató
pumpá-
lásához
használt
fogantyú
—Ezzel a fecs-
kendővel
szíverősítőket
juttattak
a gyomorba
- - A dohány-
kamrát és
az orrnyilast
összekötő
csövek
——- Hajlékony
összekötő cső

4 tüdő
felfutásához
használt ívelt
ezüstcső

Dohánytartó
rekesz
37
Pillantás a testbe
LETAPOGATVA
A modem diagnosztikai képalkotó
berendezések (szkennerek) kívülről
jól megtermett ipari berendezésre
hasonlítanak. A CT (komputertomog-
ráf) leginkább egy nagy automata
mosógépre emlékeztet. A beteget egy
mozgatható ágyra fektetik, a pásztázó
sugarak pedig a gépnek az ágyat
körülvevő házában körbehaladva
végzik a letapogatást. A kezelő egy
vagy több tévéképernyőn „élőben”
figyeli a létrejött képet. A képen
látható berendezés által használt rönt-
gensugarak igen gyengék, így a bete-
get nem éri jelentős sugárterhelés.
^X^lhelm Röntgen (1845-1923) német fizikus 1895-ben felfedezte a röntgen-
sugarakat, melyeket X-sugaraknak nevezett (X= ismeretlen). Ezek a sugarak
képesek áthatolni a lágy anyagokon, például az ember húsán, de a kemény,
sűrű anyagok - például a csontok - útjukat állják. Az orvosoknak egyszerre
lehetőségük nyílt arra, hogy műtét nélkül belenézzenek a testbe. Alig telt el
néhány hónap, és felbukkantak a törött csontokat, lenyelt pénzérméket, beágya-
zódott lövedékeket és epeköveket ábrázoló röntgenfelvételek. A röntgensuga-
raknak az élő szövetekre gyakorolt káros hatását is hamar felismerték, és az
1900-as évek elején már rákos daganatok kezelésére is használták (sugárterápia,
53- o.). Az 1950-es évekre szigorú szabályozásnak vetették alá a röntgensugarak
diagnosztikai célú alkalmazását. Az 1970-es évekre megjelentek az új orvosi
képalkotó berendezések, melyek egyre részletesebb képet nyújtottak a test
belsejéről. Mindegyikük a test pásztázó letapogatásának elvén működik - egy
sugárnyaláb végighalad a testben, és kétdimenziós „képszeleteket” készít róla.
Ezt a műveletet többször megismétlik, majd számítógépes eljárással
háromdimenziós képpé összegzik az adatokat.	Zársebességgel
távoznak
A LÁTHATATLAN RÖNTGENSUGÁR
A röntgensugárcső a 19. század végén az atom szerkezetének
vizsgálata során használt katódsugárcső továbbfejlesztéseként
jött létre. A negatív katódra és a pozitív anódra nagy feszült-
ségű áramot kapcsoltak. A katód irányából az atomnál is
kisebb részecskék, elektronok kezdtek áramlani (a katódsugarak
valójában elektronsugarak, lásd 31. o.). Amikor elérték az anódot, Röntgencső, 1896
energiájuk láthatatlan röntgensugarakká alakult, mely az üvegen át
távozott a csőből.
Hordozható EKG-berendezés, 1946
Háló-
zati
csat-
lakozó
Ez a csukló
viszi át
a pulzust
a
A gyártás során itt szívták ki
az edényből a levegőt
a kálódtól
Az elektronok becsapód-
nak az anódba és rönt-
gensugarak keletkeznek
A cső belsejében
nincs sem levegő,
sem egyéb gáz
Módosított Marey-
féle pulzusgörbe-
regisztráló műszer,
kb. 1870-ből
Ez a csavar
szabályozta
a
verőérre
nehezedő nyomást
A lemezt
az alkart verő-
érre (a csukló-
ra) nyomták
-A kocsit fel-
húzható mo-
tor mozgatta
A VÉRNYOMÁS MÉRÉSE
A pulzusgörbe-regisztráló műszer a vérnyomás és a pulzus időbeli alakulását
ábrázoló hullámvonalat rajzol. Az első használható és hordozható készüléket 1860-
ban egy francia fizikus, Etienne-Jules Marey (1830-1904) alkotta meg, és a csukló-
hoz kellett szíjazni. A modern, elemmel működő készülékeket kutatási célból,
valamint a szív- és keringési betegségek diagnosztizálásához ma is használják, de
helyüket egyre inkább átveszik a vérnyomásmérő készülékek (61. o.).
Másodperc
\7 EKG ÉS AZ EEG
Az elektrokardiográf (EKG) a szív dobbanásait koordináló és a szív rendelle-
nességeit is felfedő gyenge elektromos jeleket mutatja ki és rögzíti. A jeleket
a testfelszínre rögzített femérzékelők fogják fel. Az EKG-t Willem Einthoven
(1860-1927) dolgozta ki és tökéletesítette a századforduló táján. A korai
változatok kétszobányi helyet foglaltak el, és ötfős személyzet kezelte őket.
Az első hordozható készülék 1928-ban készült. Az agy elektromos aktivitá-
sának érzékelése hasonló módon történik. Ezt a berendezést elektroenke-
falográfnak (EEG) nevezik, és az 1930-as években kezdték használni.
AZ EKG-GÖRBE
Az elektrokardiogram (EKG) görbéje egy toll alatt lassan
elmozduló papírcsíkra készül. Minden szívdobbanás
o,6 csúcsok és mélypontok jellegzetes együttesét hozza
létre, amelyeket P-, Q-, R-, S- és Thullámoknak nevez-
nek. Egészséges, nyugalmi helyzetben lévő felnőtt
" esetében egy teljes ciklus nem egészen egy másodper-
cig tart. A hullámokat képernyőn is meg lehet jeleníteni,
és fényképen vagy videoszalagon lehet rögzíteni őket.
/A szabályos hullámvonal azt
jelzi, hogy az elektromos
impulzusok megfelelően
koordináltak és a szív
szabályos időközönként ver
A szabálytalan görbe azt
mutatja, hogy: a szív nem ver,
hanem inkább rángatózik
38
POTENCIÁLTOMOGRÁFIA
A ma már elektromosimpe-
dancia-tomográfiának neve-
Ktt alkalmazott potenciál-
ográfia (APT) során a test-
hez rögzített elektródok gyen-
ge elektromos jeleket bocsáta-
nak ki. Ezeket a jeleket másik
elektródok felfogják, és a kés-
leltetésből, valamint az erősségük
változásából számítógép segít-
ségével képet állítanak elő.
Az első ilyen készüléket
'"-ben Nagy-Britanniában
..'Ználták. Az ötlet a legtöbb
pásztázó elven működő kép-
alkotó módszerhez hasonlóan
már évekkel korábban felve-
tődött, de kidolgozásával meg
kellett várni a modern, gyors és
les számítógépek megjele-
né-ét.
A beteg fejét
jelképező
grépefrút
/Az agyvérzést a gyümölcsbe
fecskendezett folyadék
utánozza
AZ ULTRAHANG
A füllel már nem hall-
ható, nagyfrekvenciájú
hanghullámokat egy
kombinált kibocsátó és
vevőegység sugározza
a testbe, majd a külön-
böző szövetek vissza-
verik azokat. A vevő-
egység felfogja a vissz-
hangokat, majd az ada-
tokat egy számítógép-
hez és az azzal össze-
kapcsolt monitorhoz
továbbítja. Az 1950-es
években kidolgozott
ultrahangos diagnosz-
tika a lüktető szívről és
az anyaméhben fejlődő
magzatról (balra) is
képet ad.
csatlakozó
egy multiplex
(többcsatornás)
illesztőegységen
keresztül a szá-
mítógépbe juttatja
az elektródok jeleit
Fém-
elekt-
ródok
A számítógéphez
 zető csatlakozó
Kísérleti ,Jedi"
MRI-sisak
A tekercset egy
kerékpáros
bukósisakra
rá
A tekercs
azMRI-jelek
felfogását tégző
antenna
A MÁGNESES REZONANCIA
A letapogató berendezések által szolgáltatott képek
értelmezését a számítógépes színkódolás teszi köny-
nyebbé az orvosok számára. Ez a mágnesesrezonan-
cia- (MR-) felvétel az emberi fej egy szeletét ábrázolja.
Az agy egyes részeit zölddel, sárgával és vörössel
rajzolja ki, a színek
az adott agyszövetek víz- n
tartalmának felelnek meg.	4
HOGY MŰKÖDIK AZ MR?
Az MR-berendezés a test-
ben található vízmolekulák
hidrogénatomjaira hat,
melyek általában külön-
böző irányban forognak. Az
MR-berendezés erős
mágneses teret bocsát ki,
amitől a hidrogénatomok for-
gása egy irányba rendeződik.
Mágneses mező-
CT ÉS MRI
A komputertomográfia (CT, más néven komputer-’
aőáltomográfia, CAT) a testet ábrázoló szeletfelvételek
első, széles körben elterjedt módszere volt. A test körül
egy röntgensugarakat kibocsátó és felfogó berendezést
k zgatnak, majd a kapott jeleket (melyek arányosak az egyes
szervek sűrűségével) a berendezéshez kapcsolt számítógép
képekké alakítja. A mágneses-rezonancia-képalkotás (MRI=Magnetic
Resonance Imaging) hasonlóképpen készíti a képeket, de a jeleket
a testben található vízmolekulák mágneses viselkedéséből nyeri.
Az f.IRI-t az agyat, az idegeket, a csontokat, izmokat és belső
rveket, elsősorban a májat érintő betegségek diagnosztizálására
használják. Ezt a ,Jedi-sisakot” kísérleti célból hozták létre, hogy
a lehető legjobb képet kapják egy kisgyermek agyáról.
Rádióhullám-
impulzus
A RÁDIÓHULLÁMOK ÉRZÉKELÉSE
Ezután rádióhullám-impulzust bocsátanak át
a testen, amitől az atomok kissé megbillennek.
Mielőtt ismét beállnának az eredeti irányba, gyenge
rádiójeleket sugároznak, amelyeket felfogva és
elemezve látható képet lehet alkotni a szövetekről.
Az atom
egyensúlyi helyzetéből
39
A természet gyógyszertara
A GYÓGYSZEREK TÁROLÁSA
A 16. századi gyógyszerészek
a gyógynövényeket és egyéb
növényi eredetű anyagokat meg
főzték, összetörték, megdarálták
és feloldották, így állították elő
azokat a készítményeket, ame-
ly-eket porítva vagy olajban tartó-
sítva, legtöbbször korsókban
tároltak. Az Olio miritine (mir-
tuszolaj) készítéséhez a mirtusz-
bogyókat éretlen olíva olajában
oldották fel. 1691-ben W. Salmon
így írt róla: „Erősíti a gyenge
lábakat és ízületeket, rögzíti
a kilazult fogakat... dúsítja
a hajat... erősíti az agyat,
az idegeket és a gyomrot,
elállítja a hányást és
a hasmenést.”
Gyógyszernek nevezünk minden olyan anyagot, amelyet gyógyítás céljából
juttatunk a szervezetbe - azért, hogy segítsük a diagnózis felállítását, enyhítsük
1 a tüneteket, kezeljük a betegséget vagy gyorsítsuk a felépülést. A gyógyszeres
terápia az ókortól kezdve (12-13. o.) egyre inkább támaszkodott a tudomány és
a technika fejlődésére. A gyógyszerészek kiválasztották az alkalmas növények
megfelelő részeit, porrá törték vagy feloldották azokat, majd vegyszerekkel
kezelték, hogy minél tisztább formában álljon rendelkezésre az orvosság, vagyis
az „aktív összetevő”. Az eljárás célja az volt, hogy a gyógyszer minél koncentrál-
tabb hatást fejtsen ki, kevesebb legyen a mellékhatása és szakszerűen elkészítve,
folyékony vagy tabletta formában
könnyebben legyen bevehető. A ter-
mészetes gyógyszerekkel kapcsolatos
információk tárházai évszázadokon át
az ókorból fennmaradt füvészköny-
vek voltak (21. o.). Később megjelen-
tek az első gyógyszerkönyvek is,
melyek az egyes országok, városok
vagy szervezetek számára készített és
jóváhagyott gyógyszerek hivatalos
felsorolását tartalmazták.
.,.	r, <!-! U-".
EJcOmIjíp.
Ztaclariio
jDikt;Kkw ,	£.,.«« Irtm.
JU«cc ItjrviiJ.
Aüpwjrtoníö.
 I	|»WW 
>wA. mMM.>ii»Ai4i<

1?! i'i KiOiuT
FÜVÉSZKÖNYVEK
A füvészkönyveket, mint amilyen ez az 1491-ből származó,
Hortus Sanitatis (Az egészség kertje) című német kiad-
vány is, mind az orvosok, mind a laikusok sokat
forgatták. Gyakran szerepeltek bennük madarak-
ból, halakból és egyéb állatokból készült szerek
is. Az egyik legnépszerűbb füvészkönyv
a Nicholas Culpeper által írt The English Physitian
(Az angol orvos, 1652) volt. A gyógyszerkönyvek, melyek
közül az első 1498-ban Firenzében jelent meg, az orvo-
soknak szánt hivatalos kézikönyvek voltak, és a jóváha-
gyott gyógyszerek, valamint a felhasználásukra, adago-
lásukra és mellékhatásaikra vonatkozó információk
szerepeltek bennük. A 16. században sok európai
város saját gyógyszerkönyvet állított össze magának,
és az orvosokat egyes helyeken a törvény kötelezte,
hogy használják őket. A The
London Phannacopeia 1618-ban
jelent meg, míg az első országos
érvényű gyógyszerkönyvet,
a The British PharmacopeiA
csak 1864-ben adták ki.
MÉRÉS, PORÍTÁS, FELJEGYZÉS, MEGVITATÁS
Ezen a 16. századi patikát ábrázoló képen egy vevő elmondja a főgyógyszerésznek,
hogy milyen szerre van szüksége, mire az a kezében tartott mérlegre mér valamilyen
anyagot. Á polcok előtt lógó selyemzacskókban különböző szárított növények és állati
testrészek vannak; az olajban tartósított szereket mázas cserépedényekben tárolják.
A segéd egy mozsárban éppen porrá zúz valamilyen anyagot, miközben a gyógy-
szerész asszisztense új recepteket jegyez fel. A legalsó polcon látható
edényekben vizes alapú gyógynövénykivonatok és
egyéb vegyszerek vannak.
A TERMÉSZETTŐL ELLESETT GYÓGYSZEREK
A 19- század elején a gyógyszerészek hozzáláttak
a gyógyszerek szisztematikus vizsgálatához és aktív
összetevőik vegyi úton történő elkülönítéséhez.
1829-ben a láz és fájdalom kezelésére ősidők óta
használt fehér fűz volt az első növények egyike,
amelyből sikerült kivonni az „aktív összetevőt”.
1852-ben már mesterségesen, laboratóriumban is
elő tudták állítani, 1899-től pedig aszpirin néven
kezdték árusítani egy származékát.
Fehérfűz-
levelek
Salix alba
Fehérfűz-kéreg
A növénynek
a kérge
a leghatásosabb
40
SEGÍTSÉG A BETEGNEK
Az orvosokhoz és sebészekhez hasonlóan
a gyógyszerészek is különváltak a többi
mesterségtől, például az alkimistáktól
és fűszeresektől, és önálló szakmai
szervezetek felügyelete alá kerültek.
Ilyen volt például az 1617-ben meg-
alapított London’s Society fór Apothe-
caries. A gyógyszerészek sokszor
éppen azt az űrt töltötték be, amely
a csak a gazdagok számára megfizet-
hető hivatásos orvosok és a népi
gyógyítók, kuruzslók között tátongott.
Csúszósín i Ezen a tálcán gyűltek a dnr	A forma rovátkolt alsó fele
I	ván megformázott pirulák.
'A forma rovátkolt
felső része (felfelé
fordítva)
4 e
n.
'4z alapanyag
ktnytijtásdra
használt
márványlap
5 A PIRULÁK
MEGFORMÁZÁSA
A lapos darabkákat úgy
formázták golyó alakúra,
hogy ujjúkkal óvatosan
ide-oda görgették azokat
a kerek pirulaformázó
tálcán.
A pirulák
legurulását
megakadályozó
perem
19. századi, bukszusból
készült pirulaformázó tálca
2 A PIRULAVÁGÓ
A kimért összetevőket inak-
tív anyagokkal, például agyaggal, élesz-
”,tőkivonatokkal vagy az orvosi zilizhez
''hasonló növények porított gyökerével
keverték össze, hogy a keverék nagyobb
térfogatú és könnyebben alakítható
legyen. Az összetevőkből tésztaszerű ele-
gyet készítettek, azt szabályos hurkákká
nyújtották a lapos nyújtódeszkán, majd
a hurkákat keresztben a rovátkolt rész
alsó felére fektették Ezután a forma felső
részét rányomták az alsóra, ezzel a hurkát
lapos, egyforma darabokra vágták.
A nyújtó-
deszkán
egyenletes
vastagságú
hengerekké
formálták
az alap-
anyagot
4 a bevonat elkészítése
Mivel a pirulák általában
nedvesek voltak, könnyen
össze tudtak ragadni. Ennek
megakadályozására bevo-
natot szórtak rájuk, vagy
a képen látható tégelyben
vitték fel rájuk a tapadásgátló
téteget. A száraz bevonat
cukrot, porított gyökereket (pél-
dául édesgyökeret), talkumot
vagy akár a mohaszerű korpafű
színes spóráit tartalmazta. A gaz-
dag vevőknek szánt pirulákat
ezüsttel vagy arannyal vonták
be, hogy jelentőségteljesebbnek
és vonzóbbnak látsszanak.
19. századi, bukszusból készült
pirulabevonó tégely
PIRULAKÉSZÍTÉS
A pirula gyógyító anyagokat tartalmazó golyócska. A tabletta már újabb keletű
találmány és mechanikus segédeszközökkel készül, laposabb, általában száraz
és tömörebb is. Az automata pirulakészítő gépek megjelenése előtt a pirulákat
fáradságos munkával, kézzel állították elő. A gyógynövényt vagy egyéb anya-
got egészben használták fel. rendszerint porított alakban vagy megfelelő keze-
lés után, mellyel kivonták belőle a hatóanyagot. Az összetevőket nagy gondos-
sággal mérték ki, hogy minden egyes pirula ugyanolyan adagban tartalmazza
őket. Egyes gyógyszerészek a piruláik minőségéről és rettenetes ízéről váltak
híressé. A mai felfogáshoz hasonlóan akkor is úgy vélték, hogy a legkeserűbb
gyógyszer a leghatásosabb.
/Fogantyú /A mérleg karja
pontosan a felsőhöz illeszkedik
1AZ ÖSSZETEVŐK
KIMÉRÉSE
Ez a 19. század elejéről
származó kétkarú mér-
leg a nyersanyagok
kimérésére szolgált.
A gyógyszerész
a fogantyúnál fogva
felemelte a mérleget,
a serpenyők vékony
zsinóron lógtak alá.
Az egyik serpenyőbe
apró súlyokat helyezett,
majd addig kanalazta
a porított anyagokat
a másik serpenyőbe,
amíg a mérleg karja
vízszintesen nem állt.
A hengerré
formált
gyógyszert
a sárgaréz
vágólapra
fektették
Az alsó részen végigtolt
felső vágólap lapos,
kerek darabokra vágta
A fából készült
vágólapon szintéit
rovátkák voltak; ezt
tolták át a hengerek
fölött
így működött
a pirulakészítő
gép
A szorosan illeszkedő
fedél az alsó résszel
együtt gömb alakú
kamrát alkotott; ebben
ide-oda forgatták
a pirulákat, melyekre
így minden oldalról
rátapadt a
41
VARÁZSLATOS
LÖVEDÉKEK
Ehrlich immunológiával
foglalkozott, vagyis azt
vizsgálta, hogy miként
védekezik a szervezet
a betegségek és a fertő-
zések ellen. Kutatásaiért
1908-ban Nobel-díjat
kapott. Olyan gyógysze-
reket keresett, melyek
ugyanolyan hatékonyan
alkalmazhatók a mikro-
bákkal szemben, mint
a szervezetünkben talál-
A modern gyógyszerek
A 19. század során a farmakológia, vagyis a gyógyszerek emberi testre gyakorolt
hatásának vizsgálata önálló tudományággá fejlődött (40-41. o.). A 20. század elején új
vegyi módszereket kezdtek alkalmazni a gyógyszergyártásban, és megjelentek az első
szintetikus (nem természetes alapanyagokból készült) gyógyszerek. Ez már nem más,
mint a kemoterápia, melynek első úttörője egy német kutató, Paul Ehrlich (1854-1915)
volt. 1910-ben sikerült szintetizálnia a szalvarzánt, amelyet a szifilisz nevű nemi
betegség kezelésére használtak. Ez volt az első olyan gyógyszer, amelyet laboratórium-
ban hoztak létre. 1928-ban Alexander Fleming (1881-1955) skót kutató fedezte fel egy,
a Penicilliiim nevű penészgomba által termelt anyag baktériumölő tulajdonságait. Ebből
származik a penicillin és egy sor egyéb, a fertőzéseket megakadályozó és milliók életét
megmentő antibiotikum. Az 1950-es évekre a gyógyszergyártás hatalmas iparággá
fejlődött. Az 1970-es évektől figyelhető meg a „zöld gyógyszergyártás” és a növények
mint lehetséges gyógyszeralapanyagok tanulmányozásának reneszánsza. A mai
gyógyszerek mintegy egyharmada még mindig növényi alapanyagokból készül.
ható antitestek. Az anti-
Howard Florey
szám
Dugattyú
BEVETESRE KÉSZEN
A gyártási
folyamat során
kapott azonosító
Ebben a légmentesen lezárt csomagban több modern technológia ad találkát egy-
másnak. Egy' egyszer használatos, eldobható fecskendő van benne, amelyet kellő
mennyiségű hepatitis-B vakcinával (oltóanyaggal) töltöttek meg. Az oltóanyagot
előzőleg laboratóriumi körülmények között, gének segítségével módosított élesz-
tősejtek termelték (63. o.). A steril fecskendő és csomagolás, valamint az egyszer
használatos kivitel segít megakadályozni a különböző fertőzések, például a HÍV
vagy a hepatitis-B tovaterjedését, ami a többször használatos fecskendők és tűk
esetében gyakrabban előfordulhatna. A vakcina (32. o.) a főleg a májat megtámadó
hepatitis-B vírus ellen nyújt védelmet.
Szintetikus
(laborban
előállított)
hormonokból
készült tabletták
A vakcinát
tartalmazó
fecskendő
Tűvédő
kupak
testeket „varázslatos lövedékeknek” nevezte, mert úgy képzelte,
hogy puskagolyóként találják el és ölik meg a mikrobákat,
miközben a test egyéb részeit semmilyen károsodás nem éri.
Steril
csomagolás
A hatóanyagot
a szárból és
a virágból
nyerik - — — _
FLEMING, FLOREY ÉS A PENICILLIN
A londoni St. Mary Kórházban dolgozó Ale-
xander Fleming felfedezte, hogy a laborató-
riumban az egyik tápközegen (33. o.) penész-
réteg alakult ki, és elpusztította a tápközegben
tenyésző baktériumot. A termelődött anyagot
penicillinnek nevezte el. Egy ausztrál patoló-
gus, Howard Florey' (1898-
1968) vállalta a további kuta-
tást, és segített kidolgozni
a penicillin ipari előállítá-
sanak módszerét még
épp n időben hogy	i
második világi ábo	*
rúban már hasz-
nalhassák is.	#
Madagaszkár!
meténg
Catharanthus
roseus
A „TABLETTA”
Az egyszerűen csak „tablettának” is nevezett
fogamzásgátló tablettát az 1950-es években dol-
gozták ki és a mexikói vad jamgumoból számlá-
zó anyagokat használták fel hozzá. Szintetikus
hormonokat állítottak elő belőlük, melyekkel
a szervezet saját nemi hormonjai által szabá-
lyozott női menstruációs ciklust befolyásolták.
Ma már sokfajta fogamzásgátló tabletta létezik,
és a nők napi rendszerességgel szedik ezeket.
RÁKELLENES HATÓANYAGOK
A nagyobb termetű európai
meténghez hasonlóan a mada-
gaszkári meténg szintén az inzu-
’linhiány (43. o.) miatt kialakuló
cukorbetegség egyik hagyo-
_ mányos gyógyszere volt.
Mára sikerült izolálni
belőle a vincristin és
a vinblastin nevű vegyüle-
teket, amelyek a fehérvérsej-
teket (31. o.) megtámadó rák,
a leukémia (fehérvérűség)
gyógyítására használhatók.
A természetben található
növényeknek eddig csak
töredékét vizsgálták meg
abból a szempontból, hogy
felhasználható-e orvosi célra -
ez is a természetvédelem
fontosságát alátámasztó érv.

42
A LABORATÓRIUM	Aeroszolos palackba Kifja gjopszw <
A gyógyszerkutatás több milliárd dolláros goláshoz a palackot iefeie kei >««
üzlet, ám minden százezer előállított
és letesztelt készítmény közül csupán
egy vagy kettő jut el addig, hogy bete-
geken is kipróbálják. A kutatók nap
mint nap ismeretlen vegyszerekkel és
potenciális veszélyt jelentő mikro-
bákkal dolgoznak, ezért kínosan kell
ügyelniük a higiénére és a különböző
óvintézkedések betartására. A gyógy-
szerek tisztaságát is folyamatosan
ellenőrzik. Az első, önkéntes
jelentkezőkön végzett próbák
során minden jelenséget gondosan
feljegyeznek. Ha ezek a próbák
sikeresek, a készítményt további,
korlátozott körben, kisszámú be-
tegen végzett próbáknak vetik alá.
A gyógyszer célba juttatása
Egy gyógyszer különböző módokon juthat be a szervezetbe: szájon át, a testfel-
színen át (topikusan), a bőr alá fecskendezve (szubkután módon), közvetlenül
egy érbe fecskendezve (intravénásán) vagy akár egy izomba fecskendezve
intramuszkulárisan). Minden módszernek megvannak az előnyei, attól függően,
hogy milyen dózisról és mennyiségről van szó, hogy gyorsan és nagy mennyi-
ségben vagy lassan, egyenletesen adagolva kell eljutnia a szövetekhez, hogy
egy meghatározott helyen vagy a test egészében kell hatnia, és hogy milyen
sűrűn van szükség rá. Egyes anyagokat, például
az inzulint (lásd lent), a gyomor emésztőnedvei
hatástalanná tennék, ezért szájon
át nem lehet bevenni őket.
.4 tolat tyű
a menet mentén
balad előre, és
tolja a fecskendő
dugattyúját is
lélegzetet vesz, miközben
megnyomp az aeraszolos
palack gombpr igv mélyen
a légutakba maija a kiáramló
.4 csutora
kupakja
vezen natgcxagao zyop szerek
keb méh ti kxágtpk a tüdőben
található apmrsfa es 37 a-ormá-
iéíiBOnly
•dations
légutakaL a höraőkeL Ha
lator gyors és hatékony mód
A toll kupakja
Injekciós tű
Az inzulint tartalmazó
eldobható fecskendő
Vékony cső
Injekciós tű
A dózis és
a sebesség
beállítására
használt
gombok
AZ INZUIINADAGOLÓ TOLL
A cukorbetegségben szenvedő
betegek számára kifejlesztett
kényelmes inzulin-toll a végének
minden megnyomására kis adag inzulint
fecskendez a bőr alá. A dózist az inzulinoldat
mennyiségének és/vagy koncentrációjának
módosításával lehet megváltoztatni. Mivel
A vakcinát-----
tartalmazó
fiola
AZ IDŐZÍTÉS FONTOSSÁGA
A cukorbetegséget a vércukor szintjét szabályozó hormon, az
inzulin hiánya okozza. 1921-1922-ben a kanadai Frederick
Banting (1891-1941) és Charles Best (1899-1978) felfedezte,
hogy a hiányzó emberi inzulint állati inzulinnal is lehet
helyettesíteni, és helyreállítható a cukorbetegek egészsége.
Ez az 1980-as évekből számlázó, elemmel működő inzulin-
szivattyú lassan, egyenletesen juttatja a vérbe az inzulint,
pontosan úgy, ahogyan a szervezet is termeli ezt a hormont.
a tollat csak egy beteg használja, a fertőzések
terjesztésének veszélye nem áll fenn, de a bőr
alá behatoló tűt rendszeresen tisztítani vagy
cserélni kell, nehogy a szennyeződések vagy
mikrobák fertőzést okozzanak.
Soklövetű oltó-
pisztoly, 1980
A tárcsa
azt mutatja,
hány adagot
használtak
már fel
Az inzu-
lint a toll
végének
megnyo-
másával
Injekciós fej
W'i’«
Ravasz
juttatják
a bőr alá
IASSAN, EGYENLETESEN
Az öntapadós bőrtapaszok fájdalom-
mentesen a bőrre helyezhetők, ahon-
nan a gyógyszer szép lassan a vér-
áramba szivárog. Ezzel a módszerrel
csak olyan gyógyszerek adagolhatok,
melyek feloldódnak a zsíros bőrfelü-
leten. Hasonló módszer az úgynevezett
depot-injekció, amikor nagyobb meny-
nyiségű, hordozóanyagban feloldott
gyógyszert fecskendeznek a bőr alá.
A hordozóanyag lassan feloldódva,
több hét alatt bocsátja ki a gyógyszert.
INJEKCIÓ SOROZATBAN
A soklövetű oltópisztolyt
.	arra találták ki, hogy több
1	száz embernek gyors
| egymásutánban bead-
> A": hassanak kis adagot
| if 1 ugyanabból az oltó-
—anyagból vagy gyógy-
szerből. A szert nagy nyomás-
sal, tű használata nélkül „íövik” át
a bőrön. Először 1968-ban, egy himlő
elleni kampány során használták,
de hamar felváltották a sokkal egy-
szerűbb, sterilizálható és újra
felhasználható fecskendők. Ma
egyszer használatos, eldobható
eszközöket használnak (63. o.).
Szén-dioxid-patron
(ez szolgáltatja a belö-
véshez az energiát)
43
Alternatív gyógyászat
A KRIS-
TÁLYOK
A kristályokat és
drágaköveket régóta
nagy becsben tartják -
némelyiküket egye-
nesen gyógyító hatá-
súnak vélik. A tudo-
mány a lézerekben és
a rezgés elektromos
árammá alakításában
.Dár a nyugati világban ma elfogadott orvoslás tudományosan ellenőrzött
gyógyszereket és sebészeti beavatkozásokat használ, a különböző korok-
ból és a világ legváltozatosabb helyszíneiről számos egyéb gyógyítási
rendszer is fennmaradt. A fejlett országokban élő emberek esetleg csak
alternatív vagy második lehetőségként tekintenek rájuk, de több
olyan is akad közöttük, például az akupunktúra és a gyógyfüvek
alkalmazása, amelyik hosszú múltra tekinthet vissza, és származási
helyén elsődleges kezelési módként tartják számon őket. Vannak
azonban újabb keletű gyógyítási módszerek is, például a homeo-
pátia. A hagyományostól eltérő megoldások alapulhatnak
racionális elgondolásokon vagy lehetnek a miszticizmusba
hajlók, de egy biztos: mindegyiknek vannak sikerei és hívei
használja őket. Van-
nak, akik szerint
a kristályok az emberi
szervezet által kibocsá-
tott, láthatatlan vibrá-
ciós energiát befolyá-
solva gyógyítani is
tudnak.
Levendulavirágok
is. Némelyikkel akkor próbálkozunk, amikor a hagyományos
orvoslás már kudarcot vallott, mások azért vonzóak, mert ho-
lisztikus szemléletűek, vagyis a személyiség egészét - a testet,
a tudatot és a szellemet is - figyelembe
veszik, és nem csupán tüneteket
kezelnek. Az idő múlásával egyes
ágak - például az ostheopathia -
egyre elfogadottabbá válnak.
Frissen
szedett
kamilla
Matricaria
chamomilla
HOMEOPÁTIA - KUTYAHARAPÁST
Egy német orvos, Sámuel Hahnemann (1755-1843) azt ál
tóttá, hogy ha egy gyógyszer vagy egy vegyszer nagy ad
bán egy bizonyos betegségre emlékeztető tüneteket
produkál, akkor ugyanaz az anyag egészen
kis adagban meg is gyógyíthatja az adott
betegséget. Erre az elméletre alapította
a homeopátiát, vagyis a „hasonlót a ha-
sonlóval” típusú gyógymódok tudományát.
Először a malária ellenszerével, a kininnel,
majd számos egyéb anyaggal próbálkozott, és
arra a következtetésre jutott, hogy gyógyító
hatásuk a hígítással egyenes arányban nőtt.
A homeopátiás gyógyszereket részben növé-
nyekből, például a többek között fájdalomcsil-
lapításra használt kamillából készítik, részben
ásványokat és állati termékeket is felhasználnak
alapanyagként. A gyógyszer hatékonyságát
ismételt hígításokkal érik ei, és általában laktóz-
(tejcukros) golyócskák formájában árulják.
Az illóolaj a virágok
felső részének lepárlásával jön létre
AROMATERÁPIA
Az aromaterápia a szaglóérzékünkre
próbál hatni, ezért illóolajokat használ.
Ezek gyorsan párolgó, olajos és illatos
anyagok, melyeket különböző eljárá-
sokkal (préseléssel, csapolással, lepár-
lással vagy feloldással) növényekből
nyernek ki. Az illóolajokat növényi
olajokkal keverik és belemasszírozzák
a testbe, miközben egyúttal be is
lélegzik őket. Minden olajnak külön
terápiás alkalmazási területe van.
Aromaterápiát leggyakrabban légzési
panaszok, fájdalom, szellemi és érzelmi
problémák esetén alkalmaznak.
Levendulaolaj
A JÓGA - A TEST ÉS A TUDAT EGYSÉGE
A jóga és a hasonló mozgásművésze-
tek - például a tai-csi és az aikido -
különböző betegségek kezelésére és
a testi és szellemi kondíció javítására
egyaránt alkalmazhatók. A jógát Indiá-
ban több mint hatezer éve gyakorol-
ják. A fő hangsúlyt a testhelyzetre,
a légzésre és a meditációra helyezi.
Az aszanáknak is nevezett testhelyze-
tek célja a test rugalmasságának, a test
és a tudat harmóniájának megőrzése.
A jógát stressz, depresszió és ízületi
gyulladások ellen
alkalmazzák.
Homeopátiás
tabletták
Hígított
tinktúra
Még
hígabb
tinktúra
Törzsoldat
(tömény, alkoholos
kamillaoldat)
A TESTMASSZÁZS
A masszázs nem más, mint a bőr valamilyen
fájdalmas fizikai hatás utáni megdörzsölésének
a végletekig kifinomult változata. Általában a lágy
szöveteken - izmokon és belső szerveken -
alkalmazzák, célja a feszültségoldás, az ellazulás
elősegítése, és valamilyen formában a világ szinte
valamennyi kultúrkörében előfordul. Egyes keleti
országokban ugyanolyan mindennapos dolog, mint
a fürdőzés. A masszázs lehet megelőző vagy gyó-
gyító beavatkozás, fontosabb események előtt a test
ellazításának módszere vagy egyszerű örömforrás
is. Más módszerekbe - például aromaterápiába
vagy fizikoterápiába - beépítve is alkalmazzák.
44
Keresztcsont
A csigolyák
közötti
pámázatot
rostos
anyagból
álló koron-
gok alkotják,
amitől a gerinc '
hajlékony,
mégis erős
lesz
Nyak-
csigolyák
Hatcsigolyak
A gerinc
ágyéki
görbülete
Ágyék-
csigolyák
CHIROPRAXIS - A GERINCOSZLOPMASSZÁZS
A chiropraxis némileg hasonlít az ostheopa-
thiához. Ez a módszer is az USA-ban alakult
ki, és azt hirdeti, hogy a gerincoszlop az ideg-
rendszer egészségének központja, így tőle függ
a jó fizikai és érzelmi közérzet. Megalapí-
tója, Dávid Dániel Palmer (1845-1913)
kijelentette, hogy „Ha a csontváz bármely
része elmozdul az eredeti helyéről,
megnyomódhat valamely
ideg, vagyis a szervezeten
belüli kommunikációs
csatorna, aminek túl erős
vagy túl gyenge idegműkö-
dés, más szóval betegség
lehet a következménye”.
A chiropraktikusok általá-
ban a gerincet'érintő erőteljes
fizikai beavatkozásokkal gyógyítanak
többféle rendellenességet, például hát-
és fejfájást vagy végtagzsibbadást.

AZ EGÉSZSÉGES HÁTGERINC
Számos terapeuta nagy jelentőséget
tulajdonít a gerincoszlopnak, mely
az egész test fő tartószerkezete.
Az ostheopathiát egy amerikai
orvos, Andrew Taylor Still (1828-
1917) alapította meg. Úgy vélte,
hogy az egészség a gerincoszlop
épségétől függ- Az ostheopathiás
terapeuták főleg fizikai beavat-
kozásokat és masszázst végeznek,
bár néha röntgenfelvételeket is
készítenek és gyógyszereket is
felírnak. Az Alexander-féle
módszer követői a test-
tartás, azon belül is főleg
a hát helyes tartásának
fontosságát hangsúlyoz-
zák, amikor az egész-
ségesebb állás, ülés,
emelés, járás és
beszéd elsajátításá-
ban segítenek.
AKLTLWKTÍIRAVÁ1TOZATOK
A test energiacsatornái és akupunktúrás pontjai
(15. o.) különböző módszerekkel, például tűk
beszúrásával befolyásolhatók. Ennek egyik
változata a moxibustio, amikor általában fekete
üröm (Artemisia vulgáris) elégetéséből számlázó
hővel kezelik az akupunktúrás pontokat. A bőrbe
beleszúrják a tűt, amelynek a másik végére egy
porrá tört fekete ürömből készült kúpot illesztenek.
Ezután az ürmöt meggyújtják, és a hő a tűn
keresztül a bőrbe hatol.

A talp egyik olyan
pontja, amelyet
a kezelés során
megmasszíroznak
AVRICULOTERAPIA (FULAKUPUNKTVRA)
Az auriculoterapeuták szerint a fülkagylóban több
mint száz akupunktúrás pont van, melyek
az egész test energiaáramlását befolyásolják.
E pontok nyomással, tűvel, elektromos
árammal, sőt lézerrel történő stimulálását
(ingerlését) auriculoterápiának nevezzük
(az auricula latinul fulkagylót jelent).
A módszer célja a test különböző
részeiben fellépő fájdalom vagy
betegségek kezelése. Ugyanilyen
módon a test többi részében
található pontok is
ingerelhetők.
REFLEXOJ.OGIA
A reflexológia lényege,
hogy minden testrész képviselve
van a lábfej, általában a talp egy-egy
meghatározott pontján. E reflexpontok
stimulálásával, masszírozásával és nyomogatásával
javítható az illető testrész egészsége és kezelhetők
különböző betegségei. A reflexológiát az 1930-as években
egy orvosimasszázs-szakértő, Eunice Ingham, az Amiről
a lábak mesélnek című könyv (1938) szerzője dolgozta ki.
Több ezer lábat masszírozott meg, és feltérképezte a lábfej
reflexpontjait és a hozzájuk tartozó testrészeket.
45
Az elme gyógyítása
ZTz elmebetegségek az ember gondolkodását, érzéseit és viselkedését is befolyásolják.
Hasonló betegségek valószínűleg mindig léteztek - erre utalnak az ásatások során
előkerült lékelt koponyák (8. o.). Az elmebetegségek tudományos diagnosztizálása és
PHRENOLÓGIA
Franz Joseph Gall (1758-
1828) feltételezte, hogy
a koponya körvonalai
az agy alakját követik, és
minden terület a személyi-
ség vagy viselkedés egy-egy
jellemzőjét határozza meg.
A koponya dudorainak
kitapintása olyan, mintha
olvasnánk a páciens gon-
dolataiban. Ez a tudomány
a phrenológia (koponya-
alkati lélektan). Egy időben
nagyon népszerű volt, de
az agykutatás hagyományos
irányzata egyre inkább
eltávolodott tőle.
kezelése azonban viszonylag rövid múltra tekint vissza, és fejlődése máig sem zárult le.
A középkorban az elmebetegek számkivetetten éltek, esetleg az egyház gondoskodott
róluk, vagy éppen láncra verve, börtönszerű kórházakban tengették napjaikat, ahol
vajmi kevés esélyük volt a felgyógyulásra. Ellátásuk és kezelésük fokozatosan egyre
humánusabbá vált, aminek részben az volt az oka, hogy III. György brit uralkodó 1765-
től időnként maga is elmezavarban szenvedett (ezt
valószínűleg a porphyria nevű betegség okozta).
Az elmebetegségek gyógyítására a 19. századtól
kezdve külön szakkórházakat hoztak létre.
A későbbi orvosi kutatások bebizonyították, hogy
számos elmezavamak fizikai oka van, és az agy
rendellenes szerkezetéből vagy kémiai tulajdonsá-
gaiból ered. A 20. században az orvosok kidolgozták
a gyógyszeres, a műtéti és a „beszélgetős” kezelési
módszereket, mint a pszichoanalízis és a kognitív
terápia. Ma az orvostudománynak az elmebeteg-
ségekkel foglalkozó ágát
pszichiátriának nevezzük.
A nyak
mozgását
afej
leszíja-
zásával
akadályoz-
ták meg
Elektrosokk-készülék, 1950
A műszer a fejnek a sokkal
szemben tanúsított kezdeti ellen-
állását mén, hogy a sokkte-
—	rápiát a megfelelő
erősséggel végezhessék
Ezzel a kapcsolóval
az áram típusa
választható ki -
IGAZI BOLONDOKHÁZA
Az egyik legelső bolondokháza a londoni
Bethlem (Betlehem) Royal Hospital volt -
az első elmebajosokat 1377-ben helyezték el
itt. Főleg a 18. században az egészségesek
egyik kedvelt időtöltése volt, hogy felkeres-
ték a bolondokházát, és jól szórakoztak
az ápoltak szenvedésein. Az elmebetegségek
részletes leírása először egy német orvos,
Johann Wyer (1515-1588) A megszállottság
jeleiről című könyvében szerepelt.
A SOKKTERÁPIA
Az agyban lejátszódó bonyolult, EEG-vel kimutatható
(38. o.) elektromos jelenségek felfedezése után első ízben
1938-ban alkalmazták az úgynevezett ES (elektrosokk)-
kezelést. Elektromos áramot vezettek át az agyon, ami
gyakran epilepsziás rohamot idézett elő, így „zökkentette
ki” a beteget a súlyosan zavart elmeállapotból. A kezelés
kezdettől fogva vitatott volt, de néha ma is alkalmazzák.
~A tű a hát bőrén és izmain
keresztül a gerincagyat körülvevő
folyadékba hatol
Kényszerzubbony, 1930
A BETEGEK MEGFÉKEZÉSE
A kényszerzubbonyt ellenző francia orvos, Philippe Pinel
(1745-1826) vetette fel először, hogy a szabadság korlátozása
csak tovább fokozza a veszélyes viselkedés valószínűségét.
Ő a „morális kezelés” híve volt, és gyengéd eszközökkel,
vagy ha másként nem ment, ellentmondást nem tűrő
határozottsággal igyekezett a beteg maradék józan eszére
hatni. Ezután megpróbálta kiűzni a beteg elméjéből
a betegséget okozó téveszméket. Ezt munkával, zenével vagy
valamilyen, a téveszmét cáfoló élménnyel érte el.
Gerincagyi
nyomás- TÚL NAGY NYOMÁS
mérő A gerincagyi folyadék körülveszi és egyben táplálja is az agyat és a gerincagyat. Mennyisé-
készülék gének, nyomásának vagy összetételének megváltozása hatással van az agyra, ami a viselke-
dés megváltozásában mutatkozik meg. Ez a készülék a gerincagyi folyadék nyomását méri.
A folyadékból
az ide csatlakoz-
tatott fecskendővel
 lehet mintát venni
46
Előre-bátra irányú
beállítócsavar
Elektrosokk-fejpánt
Ezeken
az elektró-
dákon át jut
az áram
a fejbe —
Tűtartó
'S ’S
Oldalirányú
beállítócsavar
A gerincagyi folyadék
nyomását az mutatja hogy
milyen magasra emelkedik
az üvegcső furatában
AZ AGYKUTATÁS
Az agy működésével kapcsolatos ismereteink
különböző forrásokból származnak. Az agy meg-
határozott részein kialakuló daganatok vagy egyéb
elváltozások hatására megváltozik a viselkedés és
a személyiség; de az állatkísérletek is
fontos információforrást jelentenek. Ezt	I
a sztereotaktikus eszközt 1905-től állatkí-	l
sédetek során arra használták, hogy tűket I
juttassanak az állatok fejébe. Hasonló	V
beavatkozást emberen 1947-ben végezte^	i
először. Az állatkísérleteket sokan ellenzik. 1
.	de támogatóik szerint nél-	t
külözhetetlenek az emberi	I
életek megmentése,	l
a szenvedés enyhítése és	l
az új kezelési módszerek	1
kidolgozása érdekében.	I
Oldalirányú
beállítócsafar
Szélesség-mérő
skála
Mélységmérő
skála
A fülbe
csapok
Magasságmérő -
skála
A TUDATALATTI KUTATÁSA
A pszichoanalízist mint az orvostudomány egyik
agát a bécsi Sigmund Freud (1856-1939) alapí-
ctta meg. A pszichoanalitikus elbeszélget
a beteggel, és megpróbálja rávenni, hogy minél
nyíltabban tárja fel legbenső gondolatait és
érzelmeit. Ezt nevezik „szabad asszociációnak”,
és az a célja, hogy a beteg megismerje a tudat
alatti félelmeit és konfliktusait, amelyek prob-
émáit okozhatják. Ha ezek a gondolatok a tudat
felszínére jutnak, a beteg könnyebben feldol-
gozza őket, ami segít a probléma megoldásában
is. Freud elméletét a szexualitás fontosságára
alapozta. Követői továbbfejlesztették a módsze-
rét: Alfréd Adler (1870-1937) elmélete az egyéni
hatalom meglétén vagy hiányán alapult; Carí
Jung (1875-1961) pedig személyiségtípusokba
sorolta az embereket, és nem hangsúlyozta
külön a szexualitás fontosságát.
VÁSZONRA VETETT GONDOLATOK
Az alkotótevékenység, például a festés,
a szobrászat és a zenélés kétféleképpen is segíti
az elmebetegek állapotának javulását. Egyrészt így
a szokásostól eltérő, kézzelfoghatóbb formában is
kifejezésre juttathatják viselkedési problémáikat.
Tevékenységük eredményét szakértők elemzik, és
megpróbálják diagnosztizálni a problémát és
annak okait. Másrészt „extemalizálhatják”. egy
magukon kívüli tárgyra vagy folyamatra helyez-
hetik át az elméjüket megzavaró problémát.
A kezelés során ez is segíthet enyhíteni vagy
megszüntetni a zavart.
MOZDULATLANUL
Az agyon és az idegeken végzett műtétek az összes
sebészeti beavatkozás közül a legbonyolultabbak
és legaprólékosabbak. A képen látható beteg fejét
a képalkotó vizsgálat alatt egy modern szte-
reotaktikus berendezés rögzíti. Testének többi
 részét fémfóliába burkolták, hogy ne jusson
ki belőle semmilyen sugárzás.
47
A sebészet diadala
Régen a műtéten áteső betegek többsége teljesen tudatánál volt,
és kínok közt vonaglott, miközben a sebész - aki még a kezét sem
mosta meg - azon igyekezett, hogy befejezze a vágások és egyéb
műveletek sorozatát, mielőtt a beteg belehalt volna a vérvesz-
teségbe. A sebek elfertőződése miatt szintén sokan meghaltak.
FERGETEGES MULATSÁG
A 19. században az emberek „kéjgáz- és éter-
partikon” részegedtek le. Mindkét anyagot
hivatásos mulattatók vetették be a közönség
hangulatának javítása érdekében. Ebből
fejlődött ki idővel a műtéti altatás.
A biztonságos műtéti megoldások csak a 19. században kezdtek
kialakulni. A sebbe jutó mikrobákat elpusztító fertőtlenítőszerek
használatát Joseph Lister (1827-1912) vezette be, és megjelent
az altatás is, amely megszabadította a beteget a fájdalomtól,
ráadásul értékes időt adott a sebésznek is. Egy amerikai fogorvos,
Horace Wells (1815-1848) 1844-1845-ben dinitrogén-oxiddal (kéj-
gázzal) altatta a betegeit. A Harvardon dolgozó Thomas Morton
(1819-1868) később éterrel próbálkozott, melynek hosszabb volt
. . a hatása. 1846-ban a Massachusetts General Hospital-
W fi han egy beteg nyakáról altatásban távolított el egy
HLjJ kinövést - ezzel megkezdődött a modem altatásos
* műtétek kora. Néhány hónapon belül Észak-Amerikában
és Európában különböző gázokat és belélegeztetőkészü-
lékeket is kipróbáltak a betegek műtéti altatása céljából.
Itt lép be
Skála
Gőzfúvóka
Karbolcső
Forralóedény
-Karbolsav-
fúvóka
Skálával ellátott
kloroform-
cseppentő
palack
Cseppentő-
nyílás
Kloroformos
palack
'Karbolsav-
tartály
A lángot körülvevő
fémháló
Hoszigetelt
nyél
AZ ÉTERTŐL a kloroformig
A semmihez képest az éter is hatalmas
előrelépésnek számított, ám hatása
kiszámíthatatlan és kellemetlen volt.
1847 januárjában az edinburghi James
Simpson (1811-1870) kloroformmal
enyhítette egy kismama vajúdási kínjait.
Novemberben már általános sebészeti
beavatkozások során kísérletezett vele.
Európában a kloroform heteken belül átvette
az éter helyét, a belélegzett adag nagyságát
újfajta inhalátorral és maszkokkal szabályozták.
A Schimmelbusch-maszk széles körben elterjedt,
és még az első világháborúban is ezt használták.
_____A kloroformot
a pamutanyagra
cseppentették
A fémkeret az arcra
illeszkedik, így
a beteg a pamuton
keresztül veszi
a levegőt
Sdiimiiielbusch-
féle kloroform-
maszk
A LÁNGÉSZ ÚJÍTÓ
Joseph Lister bevezette a fertőtlenítő-
szereket, és ma azt tartják, hogy ezzel
több életet mentett meg, mint ahány
a történelem összes háborújában oda-
veszett. Több más, ma is használatos
eljárást is neki köszönhetünk.
A KARBOLGŐZÖS PERMETEZŐ
1865-ben a Pasteur-féle mikrobaelmélet nyomán
(32. és 35. o.) Lister bevezette a fertőtlenítést,
vagyis a sebben és a környező levegőben talál-
ható mikrobák vegyszerekkel való kiirtását.
1870-re megalkotta a karbolsavas permetezőt,
mellyel el tudta pusztítani a levegőben lebegő
mikrobákat. Sok orvos támadta az elképzelé-
sét - néhányan még mindig Galenus nézetét
osztották, mely szerint a genny egészséges
dolog, mert arra utal, hogy a testből egy
nem kívánt nedv (19. o.) távozik. Ellenzői
azonban hamar visszakoztak, amikor Lister
sikeresen megnyitott egy tályogot Viktória
királynő testén. A fertőtlenítésnek köszön-
hetően Lister műtétéin a halálesetek száma
két év alatt 50 százalékról 5 százalékra
csökkent, ám a fertőtlenítés (antiszepszis)
helyét idővel átvette a sterilizálás (49. o.).
1J

48
A rugós
motor
felhúzó-
karja
A FERTŐTLENÍTÉSTŐL A STERILITÁSIG
Lister kezdeményezése nyomán a kutatók egyéb fertőtlenítő vegyszereket és
K berendezéseket is kipróbáltak - ilyen volt a képen látható készülék is. Azonban
állandó vegyszergőzben operálni nem éppen kellemes dolog, és a kutatások
kimutatták, hogy a sebben, a bőrön és a műszereken található mikrobák
Tk veszélyesebbek, mint azok, amelyek a levegőben lebegnek. Az 1890-es
években a fertőtlenítés szerepét a ruházat, a műszerek és egyéb
TL,	_ tárgyak sterilizálása vette át - így aka-
_	dály°zták meg> hogy kórokozók
jussanak a sebbe.
Rugós motor
A száraz
gyógyszert
tartalmazó
tartály
ütögetésére
szolgáló
kalapács —'
Itt távozott
a pára
Kalapácsos
fertőtlenítőszer-
permetező (1879)
'Szükség esetén ide
helyezik a száraz
gyógyszert
Sebészi műszerkészlet. 1870 körül
A STERII IZÁIÁS ELTERJED
A sterilizálás úttörője Lister utódja, a glasgow-i Sir
William Macewen (1848-1924) és egy berlini sebész,
Emst von Bergmann (1836-1907) volt. A sebészeti
műszereket rozsdamentes acélból kezdték készíteni,
hogy kibírják a magas hőfokot. A két orvos más
területen is jeleskedett - Macewen például
az agydaganatok eltávolításának egyik úttörője volt.
Levegőbeömlő nyílás,
belül ventilátormi
STERILIZÁLÁS NÉLKÜL
Ezen a 19. századi
metszeten a műtétre
váró beteget éppen
az arca elé tartott
maszkkal altatják.
A körben elhelyezkedő
lépcsős padsorokból
orvostanhallgatók és
más nézők figyelik
az eseményeket.
Az orvosok és asszisz-
tensek ugyan tiszta
ruhát viselnek, de
inkább csak a hatás
kedvéért - az asztalra
kikészített műszereket
nem sterilizálták.
A dobba
fertőtlenítőszerrel
átitatott géz került'
Egy 1930-as
autokláv modellje
Steril izalókam ra
Gáztermelő
egység
TISZTA ÉS HÓFEHÉR
A századfordulóra sokat
változott a helyzet.
Egyes sebészek és
asszisztenseik elkezdtek
fehér öltözéket viselni,
mert azon jobban
meglátszott minden
szennyeződés; a műsze-
reket sterilizálták és
letakarták; a műtő
fertőtlenítőszerekkel
könnyen kitakarítható
volt. A műtő személyze-
tének elengedhetetlen
részévé váltak a nővé-
rek. A képen látható
műtétet Charles McBur-
ney (1845-1913), az al-
tatás és a vakbélműtét
egyik úttörője vezeti.
Műszertálca
STERILIZÁLÁS ÉS HALADÁS
A nagynyomású, magas hőfokra hevített gőzzel
sterilizáló autoklávot az 1880-as években találták fel.
A műszerek felületét nikkellel vagy krómmal vonták
be, hogy könnyebben tisztán tarthatók és hosszabb
élettartamúak legyenek. Az altatás fejlődésével
a betegeket hosszabb időn át tudták öntudatlanul és
mozdulatlanul tartani, a sterilizálással pedig
csökkent a fertőzések veszélye. A sebészek olyan
testtájakat is megvizsgálhattak, amelyekkel eddig
nem foglalkoztak, és hosszabb, bonyolultabb
beavatkozásokkal is megpróbálkozhattak.
49
A kés alatt
Az altatás, a fertőtlenítés, a sterilizálás és a röntgen fejlődése (48-49.
és 38. o.) nyomán a századfordulóra a sebészek egy sor új műtétet,
módszert és berendezést fejlesztettek ki, amelyekkel életeket
menthettek meg és enyhíthették a betegek szenvedéseit. A vérvesz-
teség azonban továbbra is korlátozta a lehetőségeket. Ha a beteg túl
A VÉR PÓTLÁSA
Ebben az első világhá-
borús vérátömlesztő
felszerelésben összekötő
csövek, egy üvegpalack,
valamint a vér levételére
és a páciens testébe jut-
tatására szolgáló üreges
tűk találhatók. Az első
világháború (1914-1918)
idején több-kevesebb
sikerrel el tudták raktá-
rozni az alvadásgátló
szerekkel kezelt vért.
sok vért veszített, veszélybe került az élete. A vérátömlesztés
kiszámíthatatlan, nemritkán halálos következményekkel járt. Az 1900-as évek elején
egy osztrák kutatóorvos, Kari Landsteiner (1868-1943) számos vérmintát elemzett, és
rájött, hogy nem minden vér egyforma. Megfejtette az ABO vércsoportrendszer titkát,
és ezzel sokkal biztonságosabbá tette a vérátömlesztést. 1940-ben segített a Rhesus,
egy új vércsoportrendszer azonosításában. A friss információt nyomban használni is
kezdték a második világháború alatt működő elsősegélyhelyeken és hadikórházakban
is. Az antibiotikumoknak köszönhetően pedig több ezer életet sikerült megmenteni
(42. o.). A látványos fejlődés ellenére a legalapvetőbb sebészeszközöket még mindig
felismerte volna egy ókori görög vagy római sebész is.
VÉR A BANKBÓL
Az 1930-as évekig a legtöbb
vérátömlesztést egyedileg kivá-
lasztott donortól (általában
egy rokontól) levett és „még
meleg”, vagyis friss vérrel
végezték. A második világhábo-
rút követően kidolgozták a vér
szűrésének, az eltarthatóságát
növelő, vegyszeres kezelésének,
alkotóelemeire bontásának és
hidegen tárolásának módszereit.
Ma a vérbankok jelentős
mennyiségű vérkészítményt
bocsátanak a sebészek ren-
delkezésére a rutin- és
a sürgősségi beavatkozá-
sokhoz egyaránt. A ren-
delkezésre álló mennyi-
ség azonban ritkán ele-
gendő, ezért mindig
szükség van újabb
véradókra.
'Rendkívül éles,
rozsdamentes acélpenge
Steril tasak
A véralvadást
segítő vér-
lemezkék
Azonosító
vonalkód és
a lejárat
dátitma
A vér-
csoport
jele
Csúszás-
gátló, matt
felület
Vörösvérsejt-
sűrítmény
.Mi
r; n
  . -m	5 - ?09 ölÍT
jffil -®d 3*0
í lílllrJg|5Jh
jAinsod a na

itri ,i 11 i




A BEMETSZÉS
A műtőben található űrkorszaki
berendezések mellett van néhány
egészen egyszerű kellék is, ame-
lyeket ma sem lehet nélkülözni.
A bemetszéshez használt, hihetet-
lenül éles szikét legalább ötezer éve
használják. Valaha némelyiknek
csontból vagy elefántcsontból
készült díszes nyele volt, de a magas
hőfokon végzett sterilizálás miatt az
1880-as évektől már csak a fémből
készülteket használják. A cserélhető
penge 1925-ben jelent meg.
A rovátkák a toll-
szárfogást teszik
biztosabbá
Szike
A nyélnek itt válla van,
hogy húzáskor jobban
meg lehessen fogni
Sebkampó
Tompa
kampó
A SEBKAMPO
A bőr és a test felületi szövetei rugalma-
sak, és a szikével ejtett első bemetszés
után visszaugranak a helyükre. A szö-
vetek széthúzására úgynevezett sebkam-
pókat használnak, hogy a sebész jobban
hozzáférjen a műtéti területhez.
A kampók mérete változó lehet.
A SEBÉSZKESZTYU
Az 1890-es évek elején egy amerikai sebész, William
Halsted (1852-1922) fölkérte a Goodyear Rubber Com-
pany gumigyártó céget, hogy készítsenek néhány vékony
gumikesztyűt, melyek megvédenék a higany-kloridos ste-
rilizáló oldattal dolgozó nővérek kezét. Nemsokára min-
den sebész és a csapat összes tagja ezt viselte. Halsted,
a briliáns és igen óvatos sebész sajnos az 1880-as évek
közepén kábítószerfüggő lett, amikor a kokain (és
később a morfium) fájdalomcsillapító hatását vizsgálta.
A SZÖVETSZONDA
A test izmai és főbb részei nem szorosan tapadnak
egymáshoz, és némi húzással, feszegetéssel szét
lehet választani azokat. Erre a célra egy keskeny,
tompa végű eszközt, a szondát (kutaszt) használják.
Az úgynevezett Volkmann-féle kanalas szonda egy
neves német sebészről, Richard von Volkmannról
50
A MIKROSEBESZET
Metzenbaum-féle olló
Recézett markolat
Csipesz
VÁGÁS ES SEBLEZARAS
ma mar
Sebvarró fonal
A SEB VARRASA
Tűfogó
Sebvarró olló
AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK
Rögzítő-
kampók
Rejtett'
forgócsap
Tompa, lekerekített végű olló, két vá-
gás között kutaszként is használható
Az utolsó varratokat varratvágó ollóval készítik és vágják méretre. A varrat-
vágó olló végén beszögellés található, ez megfogja a sebvarró fonalat, amely
különben könnyen végigcsúszna az összezáródó pengék mentén és kibújna
közülük. Vészhelyzetben egy közönséges olló is megteszi - általában el-
mondható, hogy egy képzett sebész kevés eszközzel is képes improvizálni.
Spencer Wells-féle
verőérfogó
A fonal kiszö-
gellés nélkül
kapcsolódik
a tűhöz
A keskeny, recézett
hegy szorosan
megfogja az eret-.
'A fonalat
megfogó
beszögellés
A hosszú nyél miatt
nagy az erőkar
/A több helyzetbeit
is rögzíthető
kampók a szár
elforgatásával
oldhatók
A binokuláris mikroszkópba két szemmel lehet
belenézni, és bár nem ad olyan erős nagyítást,
mint némely egynézőkés társa, lehetővé teszi
a harmadik dimenzió, a mélység érzékelését.
Az emberi hajnál is vékonyabb idegeken és ere-
ken végzett műtétek során a sebészek harminc-
szoros vagy erősebb nagyítású, úgynevezett
preparálómikroszkópokat használnak. A képen
látható készüléken két orvos is nézheti egyszerre
ugyanazt a képet. Az 1970-es évek óta a mikrose-
bészet fejlődésével lehetővé vált a szervátültetés
és a levágott testrészek visszavarrása is.
Az egészen finom
recézet szorosan megfogja
a vékony sebvarró tűt
Az ujj
vonalát
követő
gyűrű '
Sebészeti
selyemből
készüli
sebvarró
—- fonal
Számos testszövet, például az izmok és
ínszalagok szerkezetében is megfigyel-
hető a fáéhoz hasonló fő „szál-
irány”. A sebész anatómiai /
ismereteinek köszönhetően /
A szárak '
rugalmasak
A csipeszek feladata a fogás, tartás, húzás és szorítás.
Egy-egy csipesz funkcióját a hegyének kialakítása
határozza meg. Ezt a finom, recézett markolatú csipeszt
szilánkok eltávolítására használják. Hogy a csúszós belső
szervek ne tudjanak kicsúszni a szorításából, a hegye
belső oldalát finom recézet borítja.
képes arra, hogy „szál-
irányban” vágjon, ami
kevesebb roncsoló-
dással és vérveszte-
séggel, valamint gyor-
sabb gyógyulással jár.
A sebvarró fonal nem
egy lyukon átfűzve,
hanem közvetlenül
csatlakozik a tűhöz,
hogy könnyebben
keresztül tudjon hatolni
a húson. Különböző
méretű és anyagú válto-
zatait használják.
SZÉLVÁGÁS, PREPARÁLÁS
A modem forgócsapos olló, melynek két szárát csavar,
anyáscsavar vagy egy lazán bevert szegecs fogja össze,
körülbelül a 16. századból származik. Ezt megelőzően
a rómaiak például olyan ollót használtak, melynek élei
harapófogóként összezárultak, de nem keresztezték
egymást. Az egyenes pengéjű ollót
szélvágásra és a kötözés során,
az pengéjűt a bőrkinövések
if	11 levágására és a testüregekben
*1	Jl végzett vágásokhoz, a belső
\\	Jg szervek sérülését megelőzendő
X________ használják.
A sebvarró tűt tartó fogó hasonlít az érfogóra, mert
a gyűrűk alatt ezen is egymásba akaszkodó
kampók találhatók. A belső varratok általában
olyan anyagból készülnek, amelyek idővel
felszívódnak a szervezetben. A bőr felszínén
készült varratokat a seb gyógyulása után
eltávolítják. A modern, öntapadós tapaszok, például
a pillangós tapasz egyes esetekben feleslegessé
is tehetik a felszíni varratokat.
Recézett hegy'
FOGÁS
AZ EREK LESZORÍTÁSA	-
Ha egy sérült vagy elvágandó eret nem szorítanak
el, a műtéti területet elönti a vér. Ilyenkor szívócsőre van
szükség, mely eltávolítja a vért és egyéb folyadékokat. A 19. században
találták fel a verőér-elszorító csipeszt, melynek két nyelét egymásba
lehet akasztani és el lehet engedni, így a sebész keze szabaddá válik.
A nagyobb erek esetében ma már ritkán használják az égetést (22. o.)
és a fonalas érlekötést (54. o.). A mai érfogó csipeszt az angol Thomas
<	Spencer Wells (1818-1897) dolgozta ki.
I A tű azért------
I nem egyenes,
1 hogy ne szúrja
át a mélyeb-
ben fekvő szö-
vetrétegeket
51
-----Lézerese
Technológiai forradalom
A test belsejébe
juttatható, 900 mm
hosszú szakasz
tekervényes útvonalon
is célba érhet
A csonton áthaladva vissza
lehet húzni a száloptikát,
nehogy’ megsérüljön
A 0,45 mm-es
munkacsatornák
csatlakozói
A röntgenképen,
is látható, legömbölyített
csúcsban mind a hat
csatornának van egy-
egy nyílása
Az orvostudomány ismeretanyagának folyamatos
bővülésével egyre több betegség válik kezelhetővé és
a világ legmodernebb műszaki berendezéseinek segítsé-
gével egyre bonyolultabb műtéteket lehet elvégezni.
Az egyik legújabb irányzat a minimális behatolással járó
sebészet, amely 1985-ben robbant be a köztudatba.
Lényege, hogy a műtétet a lehető legkisebb vágást
ejtve és a szövetek lehető legcsekélyebb roncsolá-
sával próbálják elvégezni. Ezzel jelentősen csökken
a nyílt műtétekkel együtt járó trauma (megrázkód-
tatás, sérülés). A trauma gyógyulása hosszú időt vesz
igénybe, és fokozza a szövődmények kockázatát.
A haladás három fő irányban történik. Az első
a röntgen és a letapogató berendezések (38-39- o.)
területe, és lényege a test belsejének képi megjelenítése.
A második a szike és egyes kautertípusok helyettesítése
a lézersugár precíziós, pontosan vezérelhető energiájá-
val, a harmadik pedig a legújabb generációs, szálop-
tikás és lézeres endoszkópok (28-29. o.) megjelenése,
melyek segítségével mintha a kulcslyukon át kukucs-
kálnának be a test belsejébe és végeznének
különböző beavatkozásokat.
A TÉRD BELSEJÉBEN
Az arthroszkóp olyan endoszkóp, amelyet arra fejlesztettek
ki, hogy bepillantást nyerjenek a sport közben gyakran
kificamodó ízületek, például a térd belsejébe. Az arthrosz-
kópot a bőrön ejtett parányi bemetszésen és az izmok,
ínszalagok és inak közötti természetes hézagokon át juttat-
ják el az ízületig. A készülék belülről megvilágítja az ízü-
letet és egy monitorra közvetíti a képét. A diagnózis után ugyanezen
az útvonalon át a műtéti beavatkozás is elvégezhető.
A KATÉTER
A katéter egy hosszú, vékony, hajlékony cső, melyet különböző
célból juttatnak a szervezetbe. Ha a röntgensugarak által áthatolha-
tatlan anyagból készül, akkor a képernyőn is látható, így végig
lehet vezetni az ereken vagy a szervek között. A képen látható
katétert a kar egyik visszerébe juttatták be, és egészen a szívig
felvezették, hogy a csúcsában elhelyezett aprócska nyomásérzéke-
lővel megmérjék a vérnyomást a szív belsejében. Hasonló katéte-
rekkel elemzés céljából vér- és parányi szövetmintákat is vehetnek.
A LÉZER SZIKE
Az első, gyakorlatban is
használható lézersugaras
készüléket 1960-ban
hozták létre. Intenzív,
koncentrált, tiszta fénye
különböző módon hat
a szövetekre, a lézer típu-
sától és a sugárban össz-
pontosuló energia mennyi-
ségétől függően. Az egyik
első felhasználása az úgyne-
vezett tűzfolt anyajegy
.elolvasztása” volt. A nagy
teljesítményű lézersugár úgy
vág, akár a legélesebb szike.
Nagy pontossággal vezérel-
hető, kevesebb fájdalmat
okoz, és hőjével vágás közben
mindjárt le is zárja a kisebb
ereket, így a vérzést is
csökkenti. A lézersugár
hattyúnyakú csöveken át is
vezethető, így a nehezen
hozzáférhető helyeken is lehet
dolgozni vele.
/ A MIKROENDOSZKÓP
Ennek az endoszkópnak
a testbe juttatott része alig 3 mm
átmérőjű, mégis hat csatorna fut
benne. A fő munkacsatorna
1,1 mm átmérőjű, és különböző
célokra használható, például pará-
nyi szövetmintavevő csipeszt vagy
a szövetek kezelését ellátó lézersu-
garat lehet célba juttatni benne. Két,
0,45 mm átmérőjű csatorna beszívja
a levegőt, elvezeti a folyadékokat
vagy gyógyszeroldatot juttat a szö-
vetekhez. A két, 0,5 mm-es csa-
tornán át fényt továbbítanak,
a 10 000 rostból álló száloptika
pedig a képet közvetíti a kül-
világ felé (lásd a szemközti
oldalt).
Az 1,1 mm-es
munkacsatorna
csatlakozója
Kézben tartható okulár,
melyen a száloptika által
közvetített kép látható
Halogén vagy xenon
fényforráshoz csatla-
koztatott megvilágító
csatornák
52
SZÁLOPTIKÁS ENDOSZKÓPOK
Az első működőképes endoszkóp, amelyet
bejuttattak a testbe, egy üveglencsével
felszerelt merev cső volt, és a húgycsövön
át a húgyhólyag belsejét vizsgálták vele
az 1850-es években. Az 1950-es években
megjelentek az első hajlékony, kötegelt
száloptikák. Ezek a fényt az endoszkóp
végébe továbbítják, megvilágítják a test
belsejét és képet közvetítenek a külvilág
felé. A köteg minden egyes rostja mozaik-
ként a kép egy-egy részletét mutatja, így
a sebész egy monitoron folyamatosan
figyelemmel kísérheti, hogy hol jár
az endoszkóp (lásd lent). Az endoszkóp
hajlékony és előrehaladása közben fel-le,
valamint jobbra-balra kor-
mányozható. Az orron át
a levegővel telt mellék-
üregekbe, a garat hátsó
részén és az Eustach-
kürtön át a közép-
fülbe, az ereken
keresztül a szívbe,
az emésztőcsatornán
át a májhoz és az epe-
hólyaghoz, a húgycsö-
vön át pedig a vesék-
hez is eljuttatható.
I Panasonic
IjCMMII
IESI
n



Panasonic
. Panasonic .
A nagy
felbontású
monitor
igen részletes
képet ad—'
A kiválasztott
állóképet
fotónyomtatón
nyomtatják ki
Epidermisz
ífeihárn)
Irharéteg
C“"OMA.'VOU)Mt
Jü
 -
Bőr alatti
szövetek
Hullám-
hossz
(hm)
Lézer-
fény
.KlW

A video-keuerő-
pult összeha-
sonlítás vagy
egymásra vetí-
tés céljából más
képeket is meg
tud jeleníteni
a képernyőn \
ti r
B>isrw cMrnmr




LÉZERTERÁPIA
A kis teljesítményű lézereket ma már
többféle terápiához is használják.
Viszonylag erősebb formájuk képes
szöveteket és ereket összeforrasztani,
kisebb fekélyeket lezárni és nem kívá-
natos szöveteket eltávolítani (például
a verőereket elzáró meszes plakkokat
vagy kinövéseket). Gyengébb (500
mW alatti) teljesítményre állítva
a lézer a bőr és a testfelszín kezelése
során fájdalmat csillapít, csont- és
izomsérüléseket gyógyít és meg- ,
szüntet egyes bőrelváltozásokat Jpr
(égést, ekcémát, pikkelysö- jgr &
mört vagy fekélyt) is.
,--21 lézert
előállító
és vezérlő
egység
A beteg a kezébe fogja ráltabb lézer-
a szondát, mely meg- fényt bocsát ki,
méri, hogy mennyire mint a kötegelt
vezeti a bőre az áramot változat
— A látott képről
azonnal video-
felvétel készül
A száloptikaköteget
tartalmazó szonda nagyobb terü-
letek kezelésére használt infravö-
rös vagy vörös fényt bocsát ki
Infravörös
fény
2000
Ultraibo-
lya fény
200
Kék fény
400
Vörös fény infravörös
660	- —
Majdnem
fénv 820
1__
A GYÓGYÍTÓ FÉNY
Bizonyos hullámhosszúságú fény, elsősorban az infravörös
hullámok enyhítik a fájdalmat, megszüntetik a fertőzést, csök-
kentik a gyulladást és gyorsítják a gyógyulást. A különböző
hullámhosszakat (mértékegységük a méter egymilliárdod része,
a nanométer - nm) a lézerberendezés állítja elő, teljesítményük
pontosan vezérelhető. A fény ezután biztonságosan behatol a bőr
egyes rétegeibe - az ellenállóbb külső epidermisztől a vérerekkel
és nyomásérzékeny idegvégződésekkel átszőtt irharétegen át
egészen a még mélyebben fekvő, bőr alatti zsírszövetekig.

SUGÁRKEZELÉS
A röntgen- és hasonló sugarakat kibocsátó beren-
dezések keltette sugárzás pontosan vezérelhető és
összpontosítható a nem kívánt sejtek és daganatok
megsemmisítésére. Ezt az eljárást sugárkezelésnek
nevezzük. A képen látható készülék gamma-
sugarakat használ, amelyeket a kobalt nevű fém
radioaktív változata bocsát ki magából. Néha rövid
időre a testbe is beültetnek egy radioaktív anyagot
tartalmazó parányi kapszulát.
53
Mesterséges testrészek
Implantátumnak azokat a testbe ültetett
mesterséges eszközöket nevezzük, amelyek célja,
hogy átvegyék valamely testrész funkcióját.
A transzplantátum ezzel szemben élő (általában
emberi, ritkábban disznóból vagy más állatból
származó) szerv, amelyet a beteg testébe ültetnek
át, a protézis pedig mesterséges külső testrész.
Az implantátumok és a transzplantátumok
a modern orvostudomány vívmányai, míg
a testrészek eltávolítása (amputálása) évszázadok
óta folytatott gyakorlat. Aló. században egy francia
katonaorvos, Ambroise Páré (1510-1590) azzal
javította betegei túlélését, hogy amputálás közben
a régi római módszert felelevenítve az erek
elkötésével csökkentette a vérveszteséget.
A sebeket tiszta kötszerrel és kenőcsökkel látta el
(egyik kenőcse mákgubó főzetéből készült), és nem
kauterizálással vagy forralt olajjal zárta le őket.
A túlélési statisztikák ennek ellenére
csak a fertőtlenítés és a sterilizálás
19. századi elterjedése (48-49. o.)
után javultak számottevően. A 19. és
a 20. században végbement technikai
és elektronikai fejlődésnek köszön-
hetően az addig elsősorban fából vagy
fémből készülő protézisek is sokat
javultak.
A szelep nyitva van - A szelep zárva van - a golyó
a golyó eltávolodott hozzányomódik a gyűrűhöz
a gyűrűtől
MUVESEKEZELÉS
A vesék megszűrik a vért és eltávolítják belőle
a salakanyagokat és a felesleges vizet. Ha nem
működnek megfelelően, a vesedializáló berendezés
(„művese”) veheti át a funkciójukat. A beteg vérét
átvezetik a művesében található membránokon és
szűrőkön, majd visszajuttatják a testébe. Az első
vesedialízis-készülékek az 1940-es években készül-
tek. A dialízis órákig tart és hetente többször is el
kell végezni. Az otthon is használható, automatikus
változat az 1960-as évek elején jelent meg.
A SZÍV BELSEJÉBEN
A szívbillentyűk az ember egész élete során másodper-
cenként legalább egyszer kinyílnak és becsukódnak. Néha
előfordul, hogy a billentyűk deformálódnak vagy bakté-
riumfertőzés támadja meg őket (szívbelhártya-gyulladás,
endocarditis) - ilyenkor nem működnek megfelelően.
A mesterséges szívbillentyűk, például a képen látható
Starr-Edwards-féle golyós-kosaras típus, akár évekre is
átvehetik a természetes szívbillentyűk helyét.
DIKTÁLJA A TEMPÓT
A szív attól ver, hogy saját ritmusszabályzója („pacema-
keré”) elektromos impulzusokat küld a szívizmokba.
Időnként azonban túl lassan, túl gyorsan vagy rendszerte-
lenül ver. Az elektronikus szívritmusszabályzó, amelyet
először 1960-ban ültettek be, a szív közelébe kerül, és
egyenletes impulzusokkal szabályozza a szívműködést.
Elem
Az áramkör megfelelően
időzített elektromos
A hüvelykujjat merev szegecs
rögzítette
Az ujjpárok
csapos csuklón
mozogtak
A MŰKÉZ
Páré műkezet is
tervezett az amputált
betegek számára. Ez
a 17. századi vaskéz kész
tyűben egészen élethűnek
tűnt. Két-két ujjpárja csukló
mentén mozgott, így egy-
szerű, beakasztásos műveletek
elvégzésére is alkalmas volt.
HOOK KAPITÁNY
J. M. Barrie Pán Péter című, 1904-
ben megjelent regényében a kaló-
zok vezére, Hook kapitány arról
a kampóról kapta a nevét, melyet
a krokodilharapás miatt elvesztett
keze helyén viselt. Elvesztett vég-
tagjuk helyén az emberek gyakran
viseltek valamilyen eszközt, mely
megkönnyítette mindennapi
életüket.
LÁTVÁNY ÉS FUNKCIÓ
Egyes művégtagokat gondos munkával,
a legdrágább bőrből, elefántcsontból és
nemesfémekből készítettek, másokat egy-
szerűen fából faragták. Ez az 1908-ból
származó kar egy alkar és kézfej nélkül
született fiatal beteg számára készült (akko-
riban a gyermekek ritkán kaptak művégta-
got, mert azok drágák voltak és a beteg
hamar kinőtte őket). Minden darabját úgy
alkották meg, hogy a lehető legkényelme-
sebb legyen, és minél jobban kihasználja
a beteg meglévő mozgáskészségét.
54
A kézfej
burkolata
Mozgatható
hüvelykujj
Ez a két ujj
a hüvelykujj felé
elmozdulva erőse n
meg tudja fogni
a tárgyakat
~ Acélból
készült
oldalsó
merevítés
Az ízületekkel ellá-
tott ujjak képesek
megfogni egy kést,
tollat vagy hasonló
tárgyat
Műanyag ér
ízület
Ujjpercízület
Porc-
korong
A kézfej
burko-
lata
'Ide illesztették
a csonkot
Az elem-
rekesz fedele
Izomelektro-
mossággal
irányított
kar
Fémötvözetből
készült állkapocs-
protézis
Rozsdamentes
acélból és
polietilénből
Műanyag
láb
Kőnyök-
— ízület
Kengyelcsont
(fülben)
A tenyérbe szerelt
kampóra táskát és
egyéb terheket
lehet akasztani

Nagy nyoma-
téba elektromos
motor
Elektro-
nikus
vezérlő-
egység
ELEKTRONIKUS KÉZ
A modern művégtagok egy része
elektronikus áramköröket és pará-
nyi, hosszú élettartamú elemeket
tartalmaz. Ennek a műkéznek
a mutató-, a középső és
a hüvelykujját villanymotor moz-
gatja. Ha az egész karra testszínű,
bőrhatású kesztyűt húznak
(a képen nem látható), akkor
külsőleg is hasonlít az igazira.
Ez a művégtag mionikus, vagyis
a csonk izmainak megfeszítése
által keltett, majd szenzorok
által felfogott és felerősített
gyenge elektromos impulzusok
vezérlik. Vannak olyan művég-
tagok is, melyek kapcsolós-
vezetékes vagy mechanikus
kábelvezérléssel működnek.
Ki-be fl
kapcsoló '
A karrészben elhe-
lyezett érzékelők
felfogják a meg-
maradt végtag-
csonkból érkező
elektromos jeleket
Ezekkel
a szíjakkal
rögzítették a mű-
végtagot a vállhoz
Csukló-
ízület
A kulcscsontnál
vagy a has-
üregben a bőr
alá helyezett
szívritmus-
szabályzó
MESTERSÉGES ÍZÜLETEK
Az ízületi gyulladásban vagy
hasonló betegségekben szenvedők-
nek a mesterséges ízületek a fájda-
lom megszűnését és a mozgáské-
pesség visszanyerését jelenthetik
Kívül elhelyezkedő könyökízületet
már az 1890-es években is készí-
tettek, de a csípő komoly kihívást
jelentett, mert ezt az ízületet igen
nagy terhelés éri. 1960-ban egy
angol sebész, John Chamley
(1911-1982) belső csípőízületet
készített, melyet a combcsont végé-
ben elhelyezett rozsdamentes acél
gömb és a csípőcsontba beültetett,
teflonnal bélelt foglalat alkotott.
Ma a világon naponta több mint
ezer csípőprotézist ültetnek be.
A művégtaggal élő személyeknek
néha bizonyára mindennél fontosabb,
hogy a protézis a lehető legesztéti-
kusabb legyen. A mindennapi életvitel
során azonban a külsőnél fontosabbak
a művégtag funkciói, például az, hogy
milyen erősen és milyen módon lehet
fogni vele.
Gége
Vállízület
Szívbil-
lentyű
Titán kopcnyalemez
Fogsor
Terdízület
Csontot helyet- \ ! \
tesítő rozsda- vd
mentes acélrúd
A BIONIKUS EMBER
Egyes mesterséges testrészek és implan-
tátumok (például az emlőmegnagyobbí-
tás) pusztán kozmetikai célokat szolgál-
nak. Mások a mozgásban és a minden-
napi életvitelben segítenek, sőt olyanok
is akadnak, melyek a szervezet létfontos-
ságú funkcióit látják el. Az implantátum-
nak biológiai szempontból a lehető
legsemlegesebbnek kell lennie, hogy ne
okozzon véralvadást és az immunrend-
szer se próbálja kivetni a szervezetből.
Egyes „pótalkatrészeket” (például
a művesét, 54. o.) csak ideiglenesen
használnak, amíg nem találnak alkalmas
donort a beteg számára.
55
Betegápolás
A magas képzettséget követelő nővéri hivatás létrejötte
szorosan összefügg a férfiak és nők által a gyógyításban
betöltött szerep megváltozásával. Kétezer évvel ezelőtt
a sebesült római katonákat kisegítő katonák és rabszolgák
ápolták. A kereszténység elterjedése után a betegeket
szerzetesek és apácák gondozták. A 14. századig általában
a nők is gyakorolhatták az orvosi hivatást, közülük néhányan
elismert orvosok és szülészek lettek. Ettől kezdve azonban
az orvosok és sebészek férfiközpontú szervezetekbe
tömörültek, és nőket csak egészen ritkán fogadtak
a soraikba. A betegellátás leginkább otthon, alkalomszerűen
bonyolódott. A 18. és 19- században közkórházak épültek,
de a nővérek még ekkor is képzetlen, rosszul fizetett nők
voltak. Először katolikus és protestáns felekezetek kezdtek
nővérképzéssel foglalkozni. 1836-ban egy Theodor
Fliedner (1800-1864) nevű pap a feleségével hároméves
nővér-diakonissza tanfolyamot szervezett Németor- ।
szágban. A börtönreformjáról ismertté vált Elizabeth Fry
(1780-1845) felkereste őket, majd hazatérve segédkezett
az angol nővérképző intézet, az Institute of Nursing
felállításában, amely sokat javított a betegápolás minőségén.
A tisztaság és az ápolási normák forradalma azonban
mégis Florence Nightingale (1820-1910) nevéhez fűződik:
ő vezette át a nővéri hivatást a modem korba.
A HAGYOMÁNYOS NŐVÉRI MUNKA
Az egyházi rendek évszázadokon át követték jótékonysági
fogadalmuk parancsát, és odaadóan ápolták a betegeket
és elesetteket. Ételt-italt, szállást és ruhát juttattak nekik.
A „nővér” szó is a zárdákban szokásos megszólításból ered.
Azonban az orvosoknak kiadott hivatalos működési
engedélyek rendszere miatt a nővérek csak korlátozott
körben adhattak orvosságot a betegeknek.
Csutora
A kanál keskeny
végét benyomták
a beteg ajkai közé
Az orvosságot
a kanál üreges
nyelébe töltötték
Ezen a lyukon
át folyt ki
az orvosság
Gibson-féle kanalak,
APOSSET
A posset könnyen
emészthető, sörrel
alvasztott és fűszerekkel (gyömbérrel,
fahéjjal) kevert forró tejből készült tápláló
ital vagy leves volt. Megfázás és más kisebb
betegségek esetén fogyasztották. Amikor
a betegápolás többé nem a feleség vagy
a nőnemű családtag kötelessége volt,
hanem teljes értékű, kórházi hivatássá vált,
a posset ivásához használt csupor is meg-
jelent a kórtermekben. Egyéb háztartási
kellékek is előléptek kórházi felszereléssé,
például az ágytál, a háttámasz és a kösz-
vényes betegek lábától a súlyos takarókat
távol tartó keret is.
A GYÓGYSZER BEVÉTELE
A legtöbb beteg kötelességtudóan beveszi az orvosságot, ám a gyerekek
és az elmebetegek néha nem hajlandóak nyelni. 1827-ben egy angol orvos,
Charles Gibson feltalálta a fedeles orvosságos kanalat, mely nem engedte
melléfolyni a gyógyszert, így az - esetleg némi erőszak árán - biztosan
a beteg gyomrába került.
HÖLGY MÉCSESSEL
Florence Nightingale jómódú családból számlázott, de úgy döntött, hogy életét
a betegápolásnak szenteli. Minden elérhető egészségügyi könyvet elolvasott és
igyekezett minél több ismeretségre szert tenni az orvosi szakmán belül. 1853-ban
Nagy-Britannia belépett a rettenetes emberáldozatot követelő krími háborúba.
1854 novemberében Florence Nightingale harmincnyolc nővérrel megjelent
az üsküdari sötét, mocskos és patkányoktól hemzsegő katonai kórházban.
Néhány hónap múlva az épület hófehér és tiszta volt - attól kezdve nem minden
harmadik, hanem csak minden negyvenedik beteg halt meg a falai között.
Nightingale 1856-ban visszatért Angliába és elkezdte a főnővérképzést. Egyre
több helyen jelentek meg a Nightingale-iskolák és Notes on Nursing című
könyve (1859) a szakma első bestsellere lett. Florence Nightingale azt vallotta,
hogy „a betegápolásban érvényesülnie kell a friss levegő, a fény, a meleg,
a tisztaság, a csend és a helyes étrend fontosságának”.
56
ÁLLAPOTFIGYELÉS
A 19- század második felétől
kezdve a nővérek egyre fel-
1 készültebbek lettek, és idő-
I vei ők adták be a betegek-
I nek az orvos által felírt
' gyógyszert, ezenkívül figye-
lemmel kísérték néhány fon-
tos adatukat, például a szív-
verésüket, testhőmérsékletüket
és légzésszámukat. Megfigyel-
ték, hogy nem jelennek-e meg
qgífr betegségre utaló tünetek, és éjjel-
nappal rendszeresen körbejárták a kór-
termeket. Munkájuk során különböző műsze-
reket használtak, de a képen látható mellkas-
mérő eszköz, mely a mellkas légzés közbeni
tágulását mérte, soha nem terjedt el igazán.
Higanytartály
•fts
Hőmérsékletskála
tb< ;
'Vá>et.F í:
A skáláról —
leolvasható, '
mennyire tágul
ki a beteg mellkasa
belégzéskor
A zsinór visszate-
kerhető a műszer
házába __________
NOVÉRI ISMERETEK
A lázmérő 1880 körül került be a fontos diagnosztikai eszközök közé. Azon-
ban mivel ez egy igen kényes műszer, ha nem megfelelően használják, nem
mér pontosan. A nővéreknek meg kell tanulniuk a lázmérő és több száz
egyéb betegápolási kellék helyes és biztonságos használatát. Miután a nővéri
munka az 1950-es évektől egyre összetettebb és bonyolultabb lett, fokoza-
tosan kialakultak a különböző szakterületei. Vannak gyermekekre, idősekre,
meghatározott betegségcsoportokra (például rákos megbetegedésekre) vagy
a különleges berendezések,
műszerek kezelésére specia-
lizálódott (intenzív terápiás)
nővérek.
A zsinórral
körbefogják a beteg
tnellkasát---------
FEJLŐDÉS AZ OSZTÁLYON
Az orvostudomány számos jelentős előrelépése a kór-
házi osztályokkal (kórtermekkel) volt kapcsolatos.
1 A gyermekágyi lázat is úgy sikerült visszaszorí-
' tani, hogy az 1840-es években egy bécsi
kórházi orvos, Semmelweis Ignác (1818-
1856) megfigyelte: a legtöbb anya, aki
a gyermekszülés után meghalt, azokban
a kórtermekben feküdt, amelyeket
a holttestek boncolásával is foglalkozó
orvostanhallgatók látogattak. Semmelweis
azt gyanította, hogy a hallgatók „rothadó
részecskéket” (mikrobákat) hurcoltak be a kórter-
mekbe, ezért utasította őket, hogy klórmeszes oldattal
mossanak kezet. Az osztály halálozási rátája két év
alatt 10 százalékról 1,3 százalékra csökkent. A legtöbb
sebész azonban nem nézte jó szemmel Semmelweis
erőfeszítéseit, és nem is derült fény az igazára, amíg
1879-ben Pasteur segítségével meg nem alkották
a modern mikrobaelméletet (32. és 35. o.).
Mellkasmérő eszköz
a 19. századból
Üjszülöttápolás

Az újszülöttek gondozása igen speciális feladat.
A szülészeteken belül működő újszülött
intenzív osztályon elképesztő mennyiségű
inkubátor, cső, vezeték, műszer és
egyéb eszköz sorakozik, ám a kis
betegeknek ettől függetlenül ma is
nagy szükségük van az odaadó,
szerető gondoskodásra.
A kísérő tasakokhoz
vezető cső \
Az egy donortól származó
vörösvérsejteket tartalmazó
280 ml-es főtasak
A nagy fásakból vérátömlesztés előtt
ezekbe a kis tasakokba töltik át az egy-
szerre felhasználandó mennyiséget,
 ri«M's S2,
IS#
i IMI!  IIli íin .	“ f’ ffl.Bllil
_____	MHiSHOISnflHVd 11,1	..........
AZ APRÓSÁGOK ÁPOLÁSA
Az újszülött intenzív osztályon dolgozó, magasan képzett szak-
nővérek ma sok olyan feladatot ellátnak, melyet korábban
orvosok végeztek, így az orvosok minden erejükkel a saját szak-
képzettségüket igénylő dolgokra összpontosíthatnak. A nővéreket
arra is megtanítják, hogy a gyakran pattanásig feszült helyzetben
miként kell bánni az aggódó, felzaklatott hozzátartozókkal.
VÉRÁTÖMLESZTÉS A BABÁKNAK
A koraszülött babáknak gyakran van szükségük vérátömlesztésre - némelyikük tízszer
vagy akár többször is kap idegen vért, ám ez egy-egy alkalommal csupán néhány kávés-
kanálnyi mennyiség. Ezt a vérátömlesztő tasakot kifejezetten újszülöttek számára dolgozták
ki. Hét kísérő Vasak tartozik hozzá, melyekben pontosan egy-egy átömlesztésre való vér
található. így a kicsi csupán egy-két donortól kapja a vért, ami csökkenti a fertőzésveszélyt.
57
A MÉREG KISZIVATTYÚZÁSA
Ha valaki mérgező anyagot nyelt, a gyomortartalom
azonnali leszívása megakadályozhatja, hogy
a méreg felszívódjék és komoly bajt okozzon. Ilyen
esetben ma már hánytatószert is be lehet venni.
Sürgősségi ellátás
A sürgős, akár életveszélyes
betegségek kezelésének módszerei
sokat változtak az évszázadok során.
Az ókorban - hacsak véletlenül nem
akadt egy orvos hallótávolságon belül -
a közelben tartózkodók igyekeztek
segíteni, ahogy tudtak. A sürgősség
évszázadokon át megszokott, ám
kiszámíthatatlan fogalomnak számított
az orvostudományban. Mint az orvos-
tudomány annyi más újítására, az első
szervezett mentőszolgálat felállítására is
háború idején került sor. 1796-ban,
amikor Napóleon megszállta Olaszországot, egy francia katonasebész,
Dominique Jean Larrey (1766-1842) „repülő mentőegységeket”, vagyis
könnyű, gyors egyfogatú kocsikat állított szolgálatba, melyek a frontvo-
nalról a hadikórházba szállították a sebesülteket. Amerikában már két éve
dúlt a polgárháború (1861-1865), mire bevezették a vadnyugati filmekből
ismert zárt lovaskocsikhoz hasonló, lóvontatású „mentővonatokat”. Ma
telefonon és rádión is segítséget hívhatunk, és a beteghez azonnal indul
a gyógyszerekkel és műszerekkel jól felszerelt mentőautó vagy mentőheli-
kopter. A magasan képzett mentősök már a helyszínen megkezdik az élet-
mentő beavatkozást. Az utóbbi időben az elvárások is sokat változtak,
hiszen a betegek ma jó eséllyel remélhetik, hogy túlélik azokat az esemé-
nyeket, amelyek ötven évvel ezelőtt még biztosan halálosak lettek volna.
— Szikék és tűk
A bougie-
szonda
kitágítja
a lyukat
A bemetszes-
bez hasz-
A bemetszés
után sebkam-
póval tágítják ki
 a lyukat
teljes vér babáknak
A vérbankokban különböző típusú és vér-
csoportú, alkotóelemeire bontott vérkész-
leteket tárolnak, melyek többségét rutin-
műtétekhez használják (50. o.). Vannak
azonban olyanok is, amelyeket kimondot-
tan a sürgősségi ellátás céljára tartanak.
Ez a teljes vért tartalmazó tasak megment-
heti egy újszülött életét. Azoknak a kicsik-
nek adják, akiknek az anyja Rh D negatív
vércsoportú. Az anya testében lejátszódó
immunreakciók miatt a terhesség során
károsodhat a baba vére, ezért születése
után azonnal teljesen lecserélik a vérét.
Légcsőmetsző készlet a 19 századból
/ ip£ igfagt
csatlakoztatni
a lélegeztető
csöveket
Az intubációs
csövet a lyukakon
átfűzött zsinórral
kötik a nyakhoz
A cső végét beve-
zetik a légcsőbe
A HÁROM FÖ SZABÁLY
Az életmentő beavatkozásoknál először három
dolgot kell megvizsgálni. 1. Szabadok-e a légutak?
Nem akadályozza valami a szájban, a torokban
vagy a légcsőben a levegő útját? 2. Vesz-e levegőt
a beteg? 3. Van-e keringése, vagyis pumpálja-e
a szív az oxigént tartalmazó vért? Ha a száj vagy
a torok eltömődött, akkor életet menthet, ha
a nyak alsó részén lyukat vágnak a légcsőhöz.
Erre a célra alkalmas lehet egy toll kupakja is,
de a légcsőmetsző készlet kevesebb kárt okoz.
A VÉRVESZTESÉG
CSÖKKENTÉSE
Egy nagy, nyílt
seben át, főleg ha
egy verőér is sérült,
annyi vér távozhat
a szervezetből, hogy a sérült
összeesik és meghal. Ha nem
hal meg, a seb akkor is köny-
nyen elfertőződhet. A vérzést közvet-
lenül a sebre gyakorolt nyomással kell csillapí-
tani. A sebet ezután be kell kötözni, hogy csök-
kenjen a vérveszteség és ne juthassanak kór-
okozók a sebbe. A nyomás megszünteti a vérzést
és megkezdődhet a véralvadás. A sebet meg kell
tisztítani, össze kell varrni (szükség esetén össze
kell kötni az ereket), majd be kell kötözni.
A vért
felszívó
vastag
gézlap
A gézlapct rögzítő
és a sebet az üté-
sektől és a további
fertőzéstől védő
sebpólya
"~~A sebet nyomni
kell, hogy ne
nyíljon szét
Az első gézlap
fölé újabb
gézlap kerül,
ennek célja
szintén a vér
felszívása
58
A MENTŐK FELSZERELÉSE
A modem mentős roham-
kocsiban csak úgy hemzseg-
nek a modern életmentő
kellékek és a technika minden
vívmányát felvonultató műsze-
rek, amelyekkel sikerrel vehe-
tik fel a harcot a szívroham-
mal, az agyvérzéssel, valamint
a legkülönbözőbb baleseti
sérülésekkel. Ennek a beteg-
nek több sebe is van és való-
színűleg a gerince is megsé-
rült, ezért a derekánál és
a homlokánál fogva szorosan
hozzászíjazták a hordágyhoz,
a nyakára pedig a test alakját
követő gallért helyeztek,
hogy a gerince ne tudjon
elmozdulni. A mentősök
állandóan figyelik a légzé-
sét, maszkon át oxigénnel
dúsított levegőt juttatnak
a tüdejébe, és a palack-
ból egy tűn keresztül
a vénájába csepegő
élettani sóoldattal pótolják
a folyadékveszteségét.
A DEFIBRILLÁTOR
Ha a szív leáll, a vér nem kering többé a testben. A sejtek és szövetek
- főleg az agyban - néhány percen belül pusztulni kezdenek.
A defibrillátor feladata, hogy a mellkasra helyezett elektródok között
átbocsátót! erős áramütéssel „felrázza” a megállt vagy fibrilláló
(kamraremegéses) szívet.
SÜRGŐSSÉGI FELSZERELÉS A KÓRHÁZBAN
A kórházban mindig készen áll a képen
láthatóhoz hasonló készenléti állvány
(kocsi), mellyel egy sor sürgős esetet,
például szívmegállást vagy egy gyógyszer
által kiváltott heves allergiás reakciót is el
tudnak látni. Az eszközöket úgy tervezték,
hogy újraéleszthessék és életben
tarthassák velük a beteget, amíg
megkezdődhet a tünetekhez
igazodó szakszerű ellátás.
A gázpalackból a beteg
a mindössze húsz százalék
oxigént tartalmazó levegő
helyett tiszta oxigént léle-
gezhet be. Súlyos arc-
sérülés esetén a beteg
száján vagy orrán keresztül
intubáló csövet kell lejut-
tatni a torkába, mely meg-
nyitja a légutat. A kocsin'
mindennek pontosan
meghatározott helye van,
hogy hamar megtalálják.
Csipeszek és
fecskendők
rA légcsőbe
ledugható,
„ intubáló ”
csövek
Lélegeztető
, maszk
Az oxigénre várva
ezzel a ballonnal
pu mpálják a
betegbe a levegőt
Ebben a fiókban /
vannak az oxigén- /
maszkok, a színkódolt / y..
zöld oxigéncsövek, fi
a különböző intubáló \
és egyéb csövek
Ebben a fiókban'
fecskendők, tűk,
kötszerek, szikék,
sebvarró fonalak,
ollók és közvetlenül
a szívbe fecskendezést
lehetővé tevő bosszú
tűk találhatók
Különböző infú-
ziós folyadékok,
csövek és tűk
Kórházi
sürgősségi kocsi
Szívstimulánsokat és
egyéb gyorsan ható
gyógyszereket
tartalmazó dobozok
Görgős
oxigén-
palack
Átfolyást
mérő
műszer
az arcra
helyezett
maszkhoz
Szín-
kódolt
csövek
csatlakoznak
Általános orvoslás
csavar
Fényforrás
Gégetükröző
A VIZSGÁLAT KELLÉKEI
A KORHÁZI RENDELŐ
FOLYADÉKOK LECSAPÓDÁSA
Szemtükör
Gégetükör
'Az eszköz egy darabból készült,
így könnyen sterilizálható
'Simára polírozott
fémtükör
A gégetükörhöz
használt nyelvlapoc
(spatula)
A tágulatot
Orrtükör szabályozó
Időnként szinte mindannyiunknak megfájdul a torka. Ez néha súlyosabb
betegség, például a mandula- vagy gégegyulladás előjele lehet. Egészen
ritkán a diftéria okozza, amikor az erősen begyulladt torok és légcső
belsejében érdes hártya képződik, mely jelentősen akadályozza a
légzést. A vizsgálat során az orvos belenéz a torokba, és a képen látható
hosszú nyelű gégetükörrel megnézi a gégét és a légcsövet.
A fül belse-
jének vizs-
gálatához
használt
fültükör
A tölcsér alakú részt
a külső hallójáratba
illesztik i
A tükrös feltét
a gégetükörre
illeszthető
A punkciós kanül (szúrcsap) egy vastag, belül
üreges, hegyes tű. A bőrön és a húson át abba
a testüregbe (például a térdkalácsba) vezetik be,
amelyben folyadék gyűlt össze. Általában csak akkor
használják, ha jelentős mennyiségű folya-
dékról van szó. Ha a folyadékra
szükség van a diagnózishoz, akkor
t	inkább fecskendővel és nagy
HL átmérőjű tűvel szívják le.
Punkciós
kanül (szúrcsap)
A legtöbb kórház nagyobb földrajzi
területről fogadja a legkülönbö-
zőbb egészségügyi problémákkal
érkező betegeket. A kórházakban
különböző szakterületekre specia-
lizálódott szakorvosokat (belgyó-
gyászokat, fül-orr-gégészeket,
sebészeket stb.) foglalkoztatnak.
Az életveszélyes állapotban érke-
zőkkel azonnal foglalkozni kell, és
mivel ezek az esetek nem tervez-
hetők előre, a többi betegnek álta-
lában várnia kell, amíg a sürgős
esetet ellátják.
Itt választható le
a markolatról a tű
Ide csa -
varhatok
fel a kü-
lönböző
tartozé-
kok—
A két csőr
kitágítja
az orrnyilast
Vizsgálótükör	\
A kis ablakban
látható, hogy
melyik len- Á
cse van A
beállítva
A szemtükör és a fültükör
(28. o.) fontos részei
a diagnosztikus eszköztár-
nak. A különösen a gyer-
mekeknél gyakori fülgyul-
ladás kezelését a lehető
leggyorsabban el kell kez-
deni, mielőtt a hallószer-
vek tartós károsodását
vagy a hallás elvesztését
okozná. Egyes beszédta-
nulási nehézségek is gyer-
mekkori halláskároso-
dásra vezethetők vissza.
A szem vizsgálatával
feltárhatók a különböző
szembetegségek, és lehe-
tőség nyílik a vérerek köz-
vetlen megfigyelésére is.
Ebből következtetni lehet
a keringési rendszer álta-
lános állapotára és az azt
befolyásoló betegségekre,
például a cukorbajra is.
ij orr~
tükör
ezzel
a me-
nettel
csavar-
ható rá
a fültü-
körre
Ozámos országban az egészségügyi ellátás
első lépcsőjét a körzeti orvos (családorvos)
jelenti a betegek (vagy a magukat betegnek
vélők) számára. A körzeti orvosok az úgy- /
nevezett egészségügyi alapellátásban	/
dolgoznak, és széles körű egészségügyi	(
és orvosi képzésben részesültek, bár
lehetnek szűkebb egyéni érdeklődési
területeik is, például bőrgyógyászat vagy
terhesgondozás. A családorvos általában
ismeri a család minden tagját, és tanácsokkal
szolgál az egészséges életmóddal, valamint
konkrét orvosi kérdésekkel kapcsolatban
egyaránt. Rendelőjében különböző alapvető
diagnosztikai eszközök találhatók, amelyekkel
a leggyakoribb betegségeket vizsgálhatja és
kezelheti. Azoknak a betegeknek, akik valamilyen
speciális problémával keresik fel, beutalót ír valamelyik
kórházba vagy szakorvosi rendelőbe. Ez utóbbiak alkotják
az egészségügyi ellátás második vonalát.
A tű üreges	Az ujjvédő ntegakadá-
teste	lyozza, hogy az orvos
n.	ujja rácsússzon a tűre
A műszerfe-
jében a szem-
vizsgálathoz
használt for-
gó nagyítő-
lencse-készlet
található,

60

HELYSZÍNI LABORVIZSGÁLATOK
edény
Tesztcsík
Minta
ver-
Hallgató (fonendoszkóp)
A REFLEXVIZSGÁI AT
" A pumpával
felfújják a felkar
köré tekert man-
Hüvelykenet vételéhez
használt faspatula
dzsettát, mely ideigle-
nesen megállítja a kar
vérkeringését
A vérnyomásmérő
higanymilliméter-
skálája
Az orvos sokat megtudhat egy beteg
idegrendszerének állapotáról abból,
ahogy a beteg jár, mozog, beszél -
vagy akár abból, ahogy belép a rende-
lőbe. A térdet a térdkalács alatt megütve
kiváltható az úgynevezett térdreflex,
a lábszár hirtelen előrelendülése, amely
szintén felfedhet egyes idegi alapú vagy
idegrendszeri betegségeket. Hasonlóan
vizsgálhatják a könyökreflexet vagy
a pupilla reflexmozgásait is.
A körzeti orvos elvégezheti az egyszerű
vizsgálatokat és fölállíthatja a feltételezett
diagnózist is, de annak igazolásához
további vizsgálatokra is szükség lehet.
Gyakran elég, ha a beteg helyett csak
a megfelelő mintát küldi be a laborba.
A legtöbbször vizelet-, vér-, köpet-
torokkenet-, orrváladék-, hányadék-,
széklet-, sebből vagy fekélyből származó
genny-, valamint hüvelykenetmintát
vesznek. Ezt elemzés céljából beküldik
a laborba, mely általában a helyi
kórházban működik. A mintavételhez
~ Meghatározott idő után a kialakult színt összehasonlítják
a dobozon található színskálával. Az egyes színek különböző
értékeket jelentenek. A képen látható eredmény negatív -
minden rendben. Ha pozitív lenne, a vizsgálatot a biztonság
kedvéért esetleg még egyszer el kellene végezni.
Egyszer
használatos
műanyag
mintavételi
A mintát
stabilizáló
vagy tartósító
vegyszerek —-
A mandzsetta egy
csővel csatlakozik
a vérnyomás-
. mérőhöz
helyezik, hogy a man-
dzsetta leeresztése után
meghallgassák tele a vér
lüktetését
A sörték
lágyan
ledörzsőlik
a sejteket
A kiértékeléshez
használt
összehasonlító
színskála
A higanyoszlop
magassága
a vérnyomás
értékét mutatja -
először amikor
a szív összehú-
zódik (sziszto-
léban van), majd
amikor elemyed
(diasztoléban
van)
'A kart
alátámasztó
párna
Tökéletesen
záródó,
színkódolt
kupak.
A kutatók a savas közegben vörösre, lúgosban kékre változó lakmuszpapírhoz hasonló
anyagokat, reagenseket hoztak létre, amelyek a testből származó anyagokkal reakcióba
lépnek, és az eredményt papírcsíkok vagy fapálcikák elszíneződésével jelzik. A
reagenseket főleg gyorstesztekhez használják, például a vizeletben található cukor
cukorbetegségre, a fehérje valamilyen vesebetegségre utalhat Egyes vérvizsgálatokat is alig
néhány perc alatt el lehet végezni.
használt eszközök egyszer
használatosak, így nem
terjesztenek fertőzést.
1 FOLYADÉKOK VIZSGÁLATA
A vegyszerekkel átitatott
lapocskát kiveszik a csomagolásá-
ból, és belemártják a testnedvből
vett mintába. A felesleget az edény-
falához érintve távolítják el.
A színkódolt címke
a betegre és a min-
tára vonatkozó
információkat
tartalmazza
A hallgatót
a verőéire
r- A mandzset-
tából kien-
gednek egy kis
levegőt, hogy
megindulhasson
a vérkeringés
SZŰRŐVIZSGÁLATOK
A szűrővizsgálat lényege, hogy látszólag egész-
séges személyeken a betegség korai jeleit keresik,
mert ekkor még gyorsan és egyszerűen meg lehet
előzni a nagyobb baj kialakulását. Ez elméletben
jól is hangzik, azonban nem lehet mindenkit
mindenre kiterjedően megvizsgálni, erre nincs
elég idő, pénz és egészségügyi személyzet.
A gyakorlatban olyan szűrővizsgálatokra kerül
sor, melyeket gyorsan, biztonságosan és olcsón el
lehet végezni, és kezelhető betegségekre vonat-
koznak. Olyan személyeket vizsgálnak meg, akik
koruk, nemük, kortörténetük vagy egyéb ok miatt
a kockázati csoportba tartoznak. A vérnyomás-
mérés az egyik legegyszerűbb és jól bevált
szűrővizsgálat, mivel többféle betegségre is korán
felhívja a figyelmet - főleg olyanokra, amelyek
a szívet és a verőereket érintik.
ao
61
Mit hoz a jövő?
A DNS váza (cukrok
és foszfátok)
A DNS vázát
összekötő
nukleotidák
A genetikai kódot
az egyes nukleotidák
sorrendje határozza
meg
Az orvostudomány elmélete és gyakorlata páratlan fejlődésen ment át az elmúlt
évszázad során; mind a sebészeti beavatkozások, mind a gyógyszeres terápiás
módszerek egyre kifinomultabbá válnak. A változások fontos részét képezi egy új
tudományág, a járványtan megjelenése. A járványtan azt vizsgálja, hogy miért alakulnak
ki a betegségek, kiket támadnak meg, miért és hogyan terjednek vagy válnak egyre
gyakoribbá a népesség egyes csoportjainak körében. A járványtan rávilágított
az étrend, az életmód, a környezet és a betegségek közötti összefüggésekre. A beteg-
ségek kezelése terén más tudományágak, például a génkutatás és a biotechnológia is
látványos fejlődés előtt állnak. Ma is szembe kell néznünk azonban néhány alapvető
problémával. Míg a gazdag országok több ezer lakóját a gazdagsággal összefüggő
betegségek fenyegetik (például szívroham), addig a szegény országokban milliókat
támadnak meg a nélkülözés miatt kialakuló betegségek (például a kolera). Mit tehe-
tünk? Helyes-e beavatkozni a „természetes folyamatokba” és megszakítani a nem
kívánt terhességeket vagy megváltoztatni a géneket? Ma már az orvostudománynak
is számtalan lenyűgöző technikai lehetőség van a birtokában, ám
ezek alkalmazása a prioritások, az erkölcs, az etika és
a források számtalan bonyolult kérdését veti fel.
, 9

EGÉSZSÉGES ÉTREND?
Az emberi szervezet bizonyos szem-
pontból ma is őrzi a kőkorszaki körül-
ményekhez való alkalmazkodás kö-
vetkezményeit, hiszen az evolúció so-
rán a friss húsból álló kiegyensúlyo-
zott étrendhez alkalmazkodott. A mai
ételek a feldolgozás, előkészítés és
csomagolás miatt számos természetes
tulajdonságukat elveszítik. A kutatások
kimutatták, hogy bizonyos anyagok,
például az állati zsírok és a sók túlzott
mennyiségben szintén károsak lehet-
nek. Az erek fala rugalmatlanná válik
(érelmeszesedés), zsíros lerakódások
alakulnak ki bennük, ami magas vér-
nyomást, érszűkületet, agyvérzést és
szívrohamot
okozhat.
A TESTEDZÉS FONTOSSÁGA
Az evolúció során az emberi test
a táplálékszerzés és a ragadozók
előli menekülés miatt meglehe-
tősen aktív életmódhoz alkalmaz-
kodott. A modern ember azonban
keveset mozog, ám annál többet
ül az autóban, az íróasztal mel-
lett vagy a tévé előtt. Ez külön- 1
böző problémák kialakulását I
okozza: az izmok petyhüdtek	* j
lesznek, az ízületek meggyen-	J
gülnek, a zsírpárnák szapo- n
rodnak, a szív és a tüdő teljesítő-
képessége lecsökken. Az alkatunk-
nak megfelelő, aktív életmód jelen-
tősen javítja az általános egészségi
állapotot és a közérzetet is.
MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG
A járványtannal foglalkozó tudósok
összesítik és elemzik az emberek egész-
ségi állapotáról gyűjtött adatokat. Feltárják
a betegségek és az elfogyasztott étel, ital,
a belélegzett levegő és a nap közben
végzett tevékenységek közötti összefüg-
géseket. A dohányzás által okozott szív-
ós tüdőbetegségekre is így derült
fény. Még ha a folyamatot nem is
tudják pontosan feltérképezni,
a kapcsolatok egyértelműek lehet-
nek, és bölcsen teszi, aki figye-
lembe veszi ezeket. Ennek ellenére
ma is több millióan dohányoznak.
AZ ÖRÖKLÖTT
GÉNEK
A sejtekben a dezo-
xiribonukleinsav
(DNS) alkotja
a géneket fölépítő
hosszú, csavart
molekulákat,
vagyis azokat
a vegyileg tárolt
utasításokat, ame-
lyek meghatározzák,
hogy hogyan épüljön
fel és működjön a szer-
vezet. A nagyjából százezer
emberi génben azonban
előfordulhatnak hibás vagy hiány-
zó részek is, ami öröklött beteg-
ségeket, például cisztás fibrózist,
Huntington-kórt vagy vérzé-
kenységet okozhat. A gének
azonosításával párhuzamosan
a kutatók egyre több olyan
betegséget találnak (cukor-
betegség, egyes ráktípusok),
melyekben genetikai okok is
szerepet játszanak. A genetikai
okok meghatározása javítja
a kezelés vagy a gyógyítás esélyeit.
62
Ellátásbeli különbözőségek
A megelőzés jobb, mint a gyógyítás, de vajon ehhez
tartjuk-e magunkat világméretekben is? A fejlett és az
elmaradottabb országok orvosi szükségletei és elvárá-
sai között jelentős eltérések vannak. Egyetlen szívátül-
tetés árából, melyet egy gazdag országban elvégeznek,
évekre gondoskodni lehetne egy szegényebb ország
valamely falujának tiszta ivóvizéről, csatornázásáról és
élelmezéséről. Ezek az alapszükségletek állnak a kormá- gg
nyok és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fontossági H
listájának élén - nem csupán humanitárius és orvosi okok- g
bői, hanem gazdasági megfontolások miatt is. Az orvosi g
kiadások és az egészséges munkaerő elvesztése kettős
terhet ró a mezőgazdaságra, az iparra és a kereskedelemre W
egyaránt.
A BETEGSÉG MEGFÉKEZÉSE
A fejlett országokból szinte
teljesen kiszorított betegségek,
például a tbc ma is szinte
gátlástalanul pusztítanak a fejlő-
dő országokban. Az egyik leg-
hatásosabb fegyverünk az im-
munizálás (32. o.). A képen lát-
ható csecsemőnek éppen
a gyermekbénulás elleni vakcinát
adják be. A malária évente ma is
kétmillió áldozatot szed. Az 1990-es
években Dél-Amerikában és Afri-
kában próbálták ki az első olyan
vakcinát, amelyet egy élősködők által
okozott betegség ellen dolgoztak ki.
A WHO által a himlő ellen folytatott
hadjáratnak köszönhetően a betegség
végleges kiirtását 1979-ben jelent-
hették be.
A port vízzel hígítva létrejön	EGYSZERŰ, DE HATÁSOS
az életmentő oldat	A tífusz és a kolera olyan nagyfokú
kiszáradást okoz, hogy az elvesztett
~« folyadékok, ásványi anyagok és sók
7|_ hiánya miatt a beteg élete is veszélybe
~ kerül. Az 1970-es években becslések
szerint évente négymillió
gyermek halt meg így.
1974-ben a WHO bein-
dította a hasmenéses
megbetegedések elleni
programját, melynek
az ŐRT, vagyis a szájon
át (orális) alkalmazott
folyadékpótlásos (rehid-
ráló) terápia is része
volt. A kezelés abból áll,
hogy az elvesztett vizet
és sókat egy helyszínen
összeállított vagy előre
csomagolt, káliumot,
nátriumot és cukrot tar-
talmazó egyszerű keve-
rék segítségével pótol-
ják. Az ORT-t sok helyen
jelentős sikerrel alkal-
mazták, bár bevetésének
néhol gátat vetett
az oldat készítéséhez
szükséges tiszta víz
hiánya.
V2,a liftre
3'4 aitzs teres
•ss-sán tesnacásHattes
tdóins qe6niots
SfltreSmcss ei2 ans
étire 2 et5ans
Au-dessasdaSans	.
Repn?ndre ValíroeniaSon. NOTAMMENTVAliAíra^OTrÁU
,SE1N, iinafcüs qua la réhydralafion estaöwvée,,
Ent/eposage:garderriansune.T(jrorl stt. á rabtidusoteS.
TRATAMIENTO OH AL DE LA DESHYDRATAClON
ASOCIADAA LADIARREA
PREPARAC1ÓN 05 LA S01.1 JCtÖÉL- Dsöveriooo eí
MODD Ö.É EMPLEOr SaSra ináfcción cyitrartectei rntefbú,
áar abeharyn wtoan de la saluttóti igua! a! vatemaji da fej
sepóstctonesij taca-ődati nasasaria paraeahnarla sad.
Normás lascanWadesctmstrnídas
Eqaa
nerusdefi mesíts
amesesaáanos
-2 anrsaSafas
másdaSatiqs
Prosea'jlrlaalimenxap&i.eSPEQÁL^KTütA
uACTANCiA NATURAL, una vazk^radsfarahtdratactón,
Cóftservacton OteárdeseBnsitioseco.aiatsigotfetatuzstfer
DOUR LE TRA1TEMENT DE LA DESHYDRATAHON
ASSOG1EE-A LA D1ARRHEE
PHEPARATIOly1 OE LA SOLUTiOM: dtssoutfre te intakté űu
.cprnanu tíu sacM dans un tere d'eau potaöte.
Af-ÖDE O'ENIFLOh sauf adscű'rtrairadu rnédKán. bolté un
toteme ésulvatenr aux sa1tesé!tei;náas, ou feqüanttó
lecessarre pe-jt calmeria soK.
□asas mayawes
\folurneenz4t>8tM»
jMiávai
3f4|á-n/2l
A la damandg
.... ' '  ’
A TERJEDÉSMEGAKADÁLYOZÁSA
A fecskendők és tűk újrafelhasználásával pénzt lehet megtakarítani, de a takaré-
kosságnak ez a formája igen veszélyes lehet. Egy hepatitisszel, HIV-vel vagy
hasonló betegséggel fertőzött személy egyetlen csepp vére vagy testnedve is
számtalan további embernek adhatja át a betegséget. Az úgynevezett „egylö-
vetű” fecskendő nem is tölthető meg újra, így lehetetlen újra felhasználni.
A dugattyúban van egy apró zárópecek, mely
megakadályozza, hogy kihúzzák a fecskendőből.
Előretekintés
A világon jelenleg is számos orvosi program megvalósításán
dolgoznak. A legfontosabb feladatok közé tartozik a jó minőségű"-
élelmiszerek, víz és alapvető higiénés körülmények biztosítása, \
a terhes- és csecsemőgondozás, a családtervezés elterjesztése,
a helyileg legelterjedtebb betegségek megelőzése és leküzdése,
a legveszélyesebb fertőző betegségek elleni immunizálás, a sérü-
lések és egyéb egészségkárosodások kezelése, valamint a gyógyí-
táshoz szükséges gyógyszerek és egyéb eszközök biztosítása.
Bár egyes betegségeket sikerül leküzdeni, mindig újak lépnek
a helyükre. A tudományos és műszaki fejlődés eredményeképpen
egyes, ma még gyógyíthatatlannak számító betegségek gyógymódját
is sikerül majd megtalálni.
A GÉNTERÁPIA
Amikor fény derül arra,
hogy egy-egy betegségnek
genetikai okai vannak,
megpróbálják kidolgozni
kezelésének génsebészeti
módját. A hibás géneket úgy javítják meg, hogy
egészséges génekkel helyettesítik őket a DNS-
ben. Ezt általában sejtek egy kis csoportján, pél-
dául vérsejteken végzik el, majd befecskendezik
őket a szervezetbe, remélve, hogy ott szaporod-
ni kezdenek és átveszik a beteg sejtek helyét.
Van egy ennél sokkal több vitát kiváltó módszer
is: a hibás géneket az élet egészen korai
szakaszában, még a megtermékenyített
petesejtben vagy az egészen fiatal embrióban
cserélik ki egészségesekre.
A VIRTUÁLIS PÁCIENS
A kezdő sebészek modelleken és holttesteken
gyakorolnak, de a szakma lényegét mégis az élő
betegeken, megfelelő szakmai felügyelet mellett
dolgozva tanulják meg. A virtuális valóság újabb
gyakorlási lehetőséget kínál. A sebész a fejére
illesztett kivetítőn egy számítógéppel előállított
képet lát, mely a „virtuális testet” ábrázolja. Az úgy-
nevezett adatkesztyű a számítógépbe továbbítja
a sebész kézmozdulatait, melyekkel félretolhatja
vagy akár el is vághatja a virtuális test szöveteit.
63
é
rr
tt
k
g
a:
s<
lé
P
b
ti
ti
k
i:
e
a
Mutató
Adler, Alfréd 47
az ájurvéda és az orvostudomány
10, 14
akupunktúra 15, 44-45
Alexander-módszer 45
álomkór 30, 32
általános orvoslás 60-61
altatás 26, 48-49, 50
amputálás 26, 54
anatómia 17, 24
angolkór 35
antibiotikumok 42, 50
arab orvostudomány 20-21
aromaterápia 44
Aszklepiadész 18
Aszklépiosz 16, 18
asszír orvostudomány 8-9
Auenbrugger, Leopold 28-29
auriculoterápia, fülakupunktúra 45
Avicenna 21, 24
babilóniai orvostudomány 8-9, 12
Banting, Frederick 43
Behring, Emil von 32
beöntés 37
Bergmann, Ernst von 49
Best, Charles 43
Blundell, James 25
Boerhaave, Hermann 26
borbély-sebészek 25, TI
bubópestis 22-23
Celsus, Comelius 18
Chamberlen, dr. William 27
Chamley, John 55
ebeseiden, dr. William 27
chiroptaxis 45
córdobai Albucasis 20
cukorbetegség 29, 42, 43, 61
Culpeper, Nicholas 40
Csaraka 14
csecsemő intenzív terápiás osztály 57
csipesz 8, 19, 25, 27, 51
defibrillátor 59
diagnózis 28-29, 38-39, 46-47, 60
digitálisz 7
Dioscorides, Pedanius 19, 21
dohány 37, 62
dunsztkötés 12-13
Egészségügyi Világszervezet
(WHO) 63
égetővas 8, 22, 26, 51
egyiptomi orvostudomány 8, 12, 37
egyszer használatos eszközök
42-43, 63
Ehrlich, Paul 42
elektroenkefalográf (EEG) 38. 46
elektrokardiográf (EKG) 7, 38
elektromos terápia 19, 36, 46
élettan 17, 30
elmebetegség 8, 46-47
endoszkóp 28, 52-53
Eraszisztratosz 17
érszorító 25, Tá-Tl
érvágás 10, 22, 26
Fabricius, Hieronymus 24
fehérvérűség (leukémia) 30, 42
feltárás nélküli sebészet 52-53
fertőtlenítés 48-49, 50, 54
fizikoterápia 44
Fleming, Alexander 42
Florey, Howard 42
Floyer, John 28, 29
fogamzásgátló tabletta 42
fonendoszkóp 7, 28-29, 61
Freud, Sigmund 47
Fry, Elizabeth 56
fültükör 28, 60
Galenus, Claudius 17, 18, 21, 22,
24,48
Galilei, Galileo 24
Gall, Franz Joseph 46
Galvani, Luigi 36
Garrett, Elizabeth 29
gégemetszés 58
gégetükör 60
génkutatás 62, 63
gerinckezelések 24, 45
ginzeng 15
Gowers, William 31
görög orvostudomány 16-17, 50
gyermekágyi láz 57
gyógynövény alapú készítmények
8, 12-13, 14-15, 16, 19, 21, 44
gyógyszerek 7, 40, 42
gyógyszerek 7, 42-43
gyógyszerészek 40-41
gyógyszeripar 42
hagyományos (tradicionális)
orvoslás 6, 10-11, 12-13, 14-15,
40-41
Hahnemann, Sámuel 44
hallucinogén gyógyszerek 13
Halsted, William 50
Hammurápi király 9
Harrington, John 35
Harvey, William 24-25, 30
Helmholtz, Hermann von 28
hematológia 31
Henle, Jákob 30, 33
hepatitisz 42, 63
Herofilosz 17
himlő 32, 34, 43, 63
Hippokratész 16-17, 24, 26, 36
HÍV 42, 63
homeopátia 44
hormonok 42
Huang Ti császár 14-15
Hunter, John és William 27
Imhotep 8
immunizálás 32, 35, 63
immunológia 42
implantátumok 54-55
in vitro megtermékenyítés 7
inzulin 42-43
iszlám orvostudomány 20-21
járványtan 62
Jenner, Edward 32
jin és jang 15
jóga 44
Jung, Cári 47
karbolsav 48
katéter 52
kéjgáz 48
kemoterápia 42
kezelés ultraibolya fénnyel 35
kiegészítő orvostudomány 44-45
kínai orvostudomány 12, 14-15
kinin 26, 44
Koch, Róbert 32-33
kokain 13, 50
kolera 34, 62, 63
komputer-axiáltomográfia (CAT)
38-39
kopogtatásos vizsgálat 28-29
kopogtatólemez 29
koponyalékelés 8-9, 46
köpölyözés 19, 22
közegészségügy 18, 34-35
Laénnec, René 28-29
Landsteiner, Kari 50
lázmérő 28, 57
Leeuwenhoek, Anton van 25
Leonardo da Vinci 24
lézersugár 52-53
Lister, Joseph 48-49
Lister, Joseph Jackson 30
Lower, Richard 25
Macewen, Sir William 49
malária 26, 44, 63
Malpighi, Marcello 25, 30
mandragóra 16, 23
mágnesesrezonanda-képalkotás
(MRD39
masszázs 37, 44-45
Matéria Medica 19, 21
meghallgatás (auscultatio) 17, 29
mentősök 58
mentőszolgálat 58-59
mikrobaelmélet 18, 32-33, 34-35,
48, 57
mikrosebészet 51
mikroszkóp 25, 30-31, 51
morfium 16, 50
Müller, Johannes 30
műtő 49, 50
művégtagok 54-55
Nagy Sándor 17
nemibetegség 42
neurológia 60
Nightingale, Florence 56
nővéri hivatás 49, 56-57
ostheopathia 44-45
öröklött betegségek 62
Palmer, Dávid Dániel 45
Paracelsus 24
Páré, Ambroise 26, 54
Pasteur, Louis 32, 35, 48, 57
penicillin 42
phrenológia 46
Pinel, Philippe 46
Plinius, idősebb 18
pióca 22, 26
protézis 54-55
pszichiátria 46-47
pszichoanalízis 46
pulzusszám 28-29, 57
reflexológia 45
reneszánsz 24-25, 26
Rhazes 21
római orvostudomány 18-19, 50
Roux, Emil 32
Röntgen, Wilhelm 38
röntgensugár 28, 38-39, 45, 52-53
sámán 10-11, 13
Sanctorius 28
Schwann, Theodor 30
sebészeszközök 7, 20. 25. 26-í
49, 50-51
sebészet 25, 27, 48-49. 50-51
52-53
sebvarrás 12, 14, 25, 27, 51
sejtpatológia (kórtan) 30
Semmelweis Ignác 57
Simpson, James 48
Smellie, William TI
Snow, Sir John 34
Soranus 19
Spencer Wells, Thomas 51
steril eszközök 42, 49
sterilizálás 48-49, 50, 54
Still, Andrew Taylor 45
sugárkezelés 38, 53
sürgősségi ellátás 58-59
Sydenham, Thomas 26
szájon át alkalmazott
folyadékpótlás (ŐRT) 63
száloptika 52-53
szemorvosok 18
szemtükör 28, 60
Szent Daniján 23
Szent Kozma 23
szennyvíztisztítás 35
szintetikus gyógyszerek 42
szirakúzai Szent Luca 23
szívbillentyű 54—55
szívritmusszabályzó 54-55
szívroham 7, 59
szkennerek 38-39, 52
szövetmintavétel 52
Szuszruta szövegek 14
szűrővizsgálat 61
tapintásos vizsgálat 17
tbc 34, 36, 63
tenyésztőközeg 33, 42
természetes ~ 7, 8, 12-13, 40-
testnedvelmélet 10, 14, 17, 22, 2'
48
tetanusz 32
tífusz 34-35, 63
tomográfia 38-39
transzplantátumok 54-55
ultrahangos képalkotás 39
Valentin, Gábriel Gustav 30
varázsló 10-11, 12-13
Varró, Marcus 18
védőoltás 32, 42, 63
vérátömlesztés 25, 50, 57, 58
vérkeringés 24-25, 30, 37, 60
vérnyomás 28, 38, 61
vérnyomásmérő 28, 38, 61
vérszegénység 31
vérzékenység (hemofília) 62
Vesalius, Andreas 24
vesedialízis 54-55
veszettség 32
Virchow, Rudolf 30
vitaminok 34-35
vizeletvizsgálat 22, 29, 61
vízöblítéses vécé 35
Volkmann, Richard 50
Volta, Alessandro 36
Wells, Horace 48
Withering, William 7