A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA
I. KÖTET


Készült
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK és
AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM I. SZ. MAGYAR NYELVÉSZETI TANSZÉKÉNEK
közös munkájaként
Főszerkesztő
BENKÖ LORÁND
Szerkesztők
KISS LAJOS PAPP LÁSZLÓ
írták
FARKAS VILMOS, S. HÁMORI ANTÓNIA, HEXENDORF EDIT, P. HÍDVÉGI ANDREA, KISS LAJOS, KUBÍNYI LÁSZLÓ, PAPP LÁSZLÓ, PUSZTAI FERENC
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1967


A szótár készítésében közreműködtek
BAKOS FERENC, ERDÉLYI ISTVÁN, N. KAKUK ZSUZSA, MOLLAY KÁROLY FEHÉRTÓI KATALIN, KISS GABRIELLA, KISS JENŐ, KOZMA MAGDOLNA, CZ. PAPP KATALIN, SIMON GYÖRGYI, VÉRTES EDIT
FALUDI FERENCNÉ, MEGAI BÉLÁNÉ, SOLT FERENC, SZENTGRÓTI ÁRPÁDNÉ
Általános lektor
BÁRCZI GÉZA
Lektorok
CZEGLÉDY KÁROLY, GÁLDI LÁSZLÓ, HADROVICS LÁSZLÓ, HUTTERER MIKLÓS, IMRE SAMU, KÁROLY SÁNDOR, fKNIEZSA ISTVÁN, LIGETI LAJOS, O. NAGY GÁBOR, RÉDEI KÁROLY, TOMPA JÓZSEF
Német nyelvi lektor
BÍRÓ IZABELLA
© AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1967
PRINTED IN HUNGARY


A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA
ELSŐ KÖTET A-Gy
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1967


ELŐSZÓ
I.
1. 	A nyelv elemei közül a szavak vannak a legszorosabb, legközvetlenebb kapcsolatban a nyelvet beszélő nép történetével. A szavakban tükröződik ugyanis legjobban a nép anyagi és szellemi műveltségének, életkörülményeinek, gondolkodásmódjának jellege és változása. Egy-egy nép története, gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyainak alakulása tehát rendkívül nagymértékben határozza meg azt, hogy nyelvének szókészlete honnan meríti — örökli vagy veszi át — elemeit, hogy ezek a szóelemek milyen fogalmi kategóriák köré csoportosulnak, miként tagozódnak időben és területileg.
A magyar nyelv szókészletének kialakulására, változásaira, mindenkori s így mai állapotára is igen számottevő hatással volt a magyarság történetének minden fontosabb mozzanata, minden nagyobb fordulata. Szókészletünk alakulásának jelentős befolyásoló, meghatározó tényezőiként kell értékelnünk — többek között — a következőket: A magyarság kezdetleges életviszonyokból, gyűjtögető, halászó-vadászó életmódból emelkedett előbb a nomád pásztorkodás szintjére, majd a földművelés elemeinek, a belterjesebb állattartásnak a megismerése, a különféle kézműiparok elsajátítása révén került egyre fejlettebb életkörülmények közé. A honfoglalás után a közép- és délkelet-európai kultúrkörben, az itt lakó népekkel kölcsönhatásban fejlesztette tovább gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyait. Az újabb századokban részt vett a modern élet gazdasági, ipari, műszaki fellendülésében, bekapcsolódott a mindinkább egyetemes, nemzetközi jellegűvé váló művelődési áramlatokba, anyagi és szellemi kultúráját mindenben a mai idők magas szintjére emelve.
Más oldalról nézve szókészletünk jellegét, összetételét alapvetően az határozta meg, hogy a magyarság az uráli-finnugor nép- és nyelvcsaládból származik, illetőleg abból szakadt ki sok ezer évvel ezelőtt. Ugyané viszonylatban igen jelentős befolyásoló tényezőként veendők számba például a következők is: Népünk a honfoglalás előtt hosszú időn keresztül élt, vándorolt Kelet-Európábán meglehetősen sokféle — részben ma már megállapíthatatlan — nyelvű, de főként török nyelvű népek között. A Duna-medencében elsősorban a már itt lakó szláv nyelvű népekkel került a legszorosabb érintkezésbe, illetőleg e területen olyan népek szomszédságába vagy közelébe települt, amelyek különféle szláv, germán vagy újlatin nyelveket beszéltek. A honfoglalás után olyan kultúrkörbe kapcso¬


6
lódtunk, amelyet sokáig a latin nyelv uralt. Később, a hosszú ideig tartó Habs- burg-uralom révén a német nyelv befolyása vált nálunk igen erőssé. Újabban — a többi nyelvhez hasonlóan — a mi nyelvünk is fokozatosan ki volt és ki van téve a nagy világnyelvek hatásának.
Mivel a gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyok a szókészletben aránylag közvetlenül és nagymértékben tükröződnek, egy-egy nyelv szavai — ha a törté- neti-összehasonlító nyelvtudomány módszerének segítségével fogjuk vallatóra őket — a nyelvet beszélő nép történetének rendkívül fontos dokumentumai. A magyar nyelv szókészletének vallomása is felülmúlhatatlan becsű forrásanyagot ad számunkra például a más oldalról nem mindig kielégítően megközelíthető magyar őstörténeti viszonyok megismeréséhez, a magyarságot később ért sokrétű művelődési hatások kibogozásához, népünk élete, gondolkodása sok-sok rejtett kérdésének feltárásához. Aligha túlozunk, ha azt mondjuk, hogy nyelvünk szavai ezreinek, tízezreinek vallomásából szinte mikroszkopikus pontossággal elemezhető ki a magyar nép művelődésének kialakulása, gondolkodásmódjának fejlődése, mégpedig nemcsak ezernyi részletében, hanem egységbe állítva egész folyamatában is.
2. 	A magyar nyelvtudomány igen sokat tett a múltban is azért, hogy a nyelvünk szókészletében rejlő tanulságokat felszínre hozza. Nyelvtudományunknak a szótörténet és a szófejtés mindig a legerősebb, a nemzetközi nyelvtudomány mércéjével mérve is legfejlettebb ágaihoz tartozott, melyre előző nyelvésznemzedékek sok-sok időt és energiát áldoztak, gyűjtő és feldolgozó munkát fordítottak. Az így felhalmozódott, méreteiben és minőségében imponálóan gazdag ismeretanyag szintézisére is történtek különböző jellegű kísérletek, melyek egyszersmind most közrebocsátott munkánk legközvetlenebb tudomány történeti előzményeinek is számítanak.
Szintézisen e műfajban elsősorban a szótárszerű feldolgozást kell értenünk. Hiszen ha a nyelv szókészlete a kronológia, a nyelvi eredet, a fogalmi kör, az alaki rokonság stb. szempontjából sokféle módon csoportosítható és tárgyalható is együttesen, minden szónak sajátos, egyedi problematikája van, azaz történetének: eredetének és további életének számos részlete minden más szóétól eltérő mozzanatok egész sorát mutatja. A szavak egyedi életének bemutatása ezért csak az egyes szavak önálló tárgyalásmódjával, szótárszerű formában és rendben lehetséges. Az efféle szótár azonban jellegében, módszerében, tartalmában eléggé gyökeresen elüt az általános (egy-, két- vagy többnyelvű) szótárakétól, azoknál általában sokkalta bonyolultabb jellegű, velük teljesen azonos típusba tehát semmiképpen nem sorolható.
A jelen mű tudomány történeti előzményeként — néhány korai, ma már nem számottevő művet figyelmen kívül hagyva — két szótárszerű feldolgozás vehető számba: 1914-ben indítottba meg Gombocz Zoltán és Melich János a Magyar Etymologiai Szótár füzeteit. A rendkívül gazdag tartalmú, világviszonylatban


7
is szinte páratlan tudományos apparátusi! mû készülése sajnos — nem kismértékben arányainak folytonos növekedése következtében — nagyon elhúzódott, s 1944-ben a g kezdőbetűs szavaknak mintegy a negyedénél abba is maradt.— 1941-ben jelent meg Bárczi Géza Magyar Szófejtő Szótára. Ez az előbbinél jóval kisebb méretű mű köznyelvi szókincsünk jelentős részét átfogta; elsősorban a művelt nagyközönség számára készült, de a szakemberek is haszonnal forgathatták.
Az azóta eltelt negyedszázadban újabb szintézis e műfajban nem született. Pedig közben, a negyvenes évek elejétől fogva a magyar szótörténeti-etimológiai kutatásokban igen sok történt, nagyszámú új eredmény született, — szókészletünk bizonyos csoportjainak, típusainak vizsgálatában alkalmasint több, mint azelőtt együttvéve. Időközben az etimológiai szótárak az európai nyelvtudományban virágkorukat élték, sőt élik változatlanul ma is; akár csak az elmúlt évtizedben is több tucat ilynemű szótár jelent meg, némelyik nyelvből nem is egy. — E tényeket tekintve egy nagyobb szabású, korszerű etimológiai szintézis hiánya nyelvtudományunknak egyre súlyosabb adósságává vált. A hiányt csak fokozta, hogy még az említett régebbi — a maguk korában egyébként kitűnő, de tartalmi vagy módszertani tekintetben ma már mégiscsak elavulóban levő — művek sem voltak az utóbbi években beszerezhetők. A szaktudomány nehézségein túlmenően a nyelvi ismeretterjesztés szempontjából sem volt szerencsés dolog, hogy az újabb időkben a szélesebb olvasóközönség részére sem tudtunk a magyar szavak eredetét rendszeresen megvilágító művel szolgálni.
3. 	Most közreadott munkánk tehát mind hazai, mind külföldi viszonylatban erősen érezhető hiányt igyekszik pótolni. Voltaképpen a magyar szókészlet történetének és eredetének ez az első nagyarányú szintézise; mint ilyen a hazai és külföldi szótörténeti-etimológiai kutatások legújabb elvi és gyakorlati eredményeinek felhasználásával készült. A legújabb kutatási eredményekre támaszkodásán, valamint számos — később még érintendő — új részletmegoldásán túl előzményeit tekintve a Gombocz—Melich-féle szótártól leginkább teljességében és arányosságában, a Bárczi-féle műtől szóanyagának sokkalta nagyobb voltában és szócikkeinek jóval nagyobb részletességében különbözik.
Szótárunk mindenekelőtt tudományos célokat szolgál, összegezi, kritikailag értékeli és a szükséges kiegészítésekkel bővíti azt a hatalmas szótörténeti-etimológiai ismeretanyagot, amely a magyar szókészlet kutatásában fölhalmozódott. Ebben az óriási méretű anyagban ma már egy ilyen természetű összefoglalás nélkül sem a hazai, még kevésbé a külföldi nyelvész szakemberek nem tájékozódhatnának, azt kutatásaikban eredményesen föl nem használhatnák. Szintézis voltához illően munkánk célja természetesen az is, hogy a szakembereket további részletkutatásokra ösztönözze, a magyar szótörténeti-etimológiai vizsgálatoknak, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó magyar hangtani, alaktani és jelentéstani búvárlatoknak további fellendülésére vezessen.
Munkánkat azonban nemcsak a nyelvész szakemberek körének vagy éppen


8
a szótörténet és a szófejtés specialistáinak szánjuk. Arra törekszünk, hogy mind* azok a különféle szakterületeken dolgozó kutatók, akik a magyar nép anyagi és szellemi művelődésének folyamatát, ennek egészét vagy egyes részleteit vizsgálják, forrásanyagot találhassanak benne, tanulságokat meríthessenek belőle, segítséget kaphassanak tőle. — Mivel a művelt olvasóközönséget a nyelv kérdései, illetőleg a nyelvtudomány eredményei közül közismerten az etimológiai vonatkozások érdeklik legjobban, céljaink közül nem hiányzik ennek a szélesebb körű igénynek a kielégítésére irányuló törekvés sem.
Éppen azért, mert szótárunkat a közvetlenül érdekelt szakemberek szűkebb körén kívül jóval szélesebb olvasó rétegnek is szánjuk, szócikkeink etimológiai részében igyekeztünk olvasmányosan fogalmazni. A nyelvészek számára nem föltétlenül vagy nem mindig szükséges, de a kívül állók számára a megértéshez jobbára elengedhetetlen magyarázatokkal általában nem fukarkodtunk, s lehetőleg előtérbe helyeztük a szavak jelentéstani, művelődéstörténeti vonatkozásait. Reméljük, hogy mindazok részére, akik a magyar nyelv iránt érdeklődnek, aki a sokszor talán száraznak látszó nyelvi tények mögött ezeknek a valósághoz, a mindennapi élethez, a múlthoz és a jelenhez való, gyakran nagyon szoros viszonyára is kíváncsiak, szótárunk még mint ismeretterjesztő, tudomány népszerűsítő olvasmány sem lesz érdektelen, s hozzá tud majd járulni olvasó közönségünk általános műveltségének, azon belül nyelvi műveltségének további emeléséhez.
IL
E rövid bevezetés nem lehet alkalmas arra, hogy a szótár egybeállításának rendkívül szövevényes elvi és gyakorlati, felfogásbeli és módszerbeli problémáit részleteiben feltárja. így e helyütt csupán arra szorítkozhatunk, hogy a szerkesztésnek azokat a legfőbb műhelykérdéseit foglaljuk össze, amelyek a szótár használóit, olvasóit a benne foglaltak jobb megértéséhez hozzásegítik.
1. 	Szótárunkban a magyar szókészletnek csak a köznévi elemeit dolgoztuk föl. A magyar tulajdonneveket (hely- és személyneveket) — mind elvi, mind gyakorlati meggondolások alapján — kirekesztettük; ezeknek történeti-etimológiai feldolgozása egy vagy több külön névtár feladata. A tulajdonnevek kirekesztése természetesen csak a címszóanyagra vonatkozik; az egyes szavak történeti dokumentációjában ezek magától értetődően nagy számban szerepelnek, hiszen a régi magyar köznevek jelentős része korai nyelvemlékeinkben hely- és személynévként fordul elő.
Szótárunkba azonban a köznévi anyag is csak erős válogatással kerülhetett bele, hiszen a magyar szókészlet egésze sokszorosan nagyobb annál, hogysem egy ilyen jellegű mű azt átfogni és részletesebben taglalni képes volna. Munkánkban tehát nem található meg minden rendű és rangú magyar szó. Szóanyagunk megválogatásában legelsősorban A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának címszó¬


9
anyagához igazodtunk, természetesen bizonyos módosításokkal. Mindenekelőtt bekerültek szótárunkba a mai magyar köz· és irodalmi nyelv szavai, ide értve a modern élet jobbára nemzetközi jellegű műveltségszavainak tekintélyes számát is. Bevettük továbbá munkánkba régi nyelvi, elavult szavainkból, valamint táj- szavainkból is mindazokat, amelyek fontosabb szerepet játszottak, illetőleg játszanak nyelvünk életében, következésképpen nyelvtörténetileg és nyelvjárás- tanilag rendszerint bővebben adatolhatók.
Szótárunk egésze körülbelül 12 000 szócikket tartalmaz. Ez azonban természetesen nem a benne foglalt szavak számát jelzi, hanem csupán a címszavakra vonatkozik. Az egyes szócikkeken belül tárgyalt, dokumentált szóegyedek száma a 12 000-t sokszorosan felülmúlja. Mindazokat a szavakat ugyanis, amelyeket az átlagos nyelvérzék is összetartozónak, egy etimológiai csoportba valónak érez, egyazon szócikk keretében tárgyaljuk. Ily módon gyakran egy szócikkbe, illetőleg egy címszó alá kerülnek a szavaknak egész sorából álló szócsaládok, nem is szólva arról, hogy az egyes tőszavaknak külön szóegyedeket képező egyszerű származékai is magától értetődően egyazon szócikkben szerepelnek.
A családosítást, a szavak tárgyalásának egy cikkbe való összevonását azonban nem visszük túlzásba, mert ez a használatban még a nyelvész szakemberek számára is nehézséget okozna, az átlagolvasók tájékozódását pedig nagymértékben gátolná. Ezért a sok szóegyedet tartalmazó, gyakran bonyolult származási, alaki és jelentésbeli összefüggéseken át egybekapcsolódó szócsaládokat inkább több szócikkre tagoltuk. E tagolással elkerülni igyekeztünk az áttekinthetetlen szótörténeti dokumentációt, valamint a szövevényes, túl hosszúra nyúló és számos részletre bomló etimológiai fejtegetést. Ennek a gyakorlati jellegű elvnek megfelelően külön szócikkben dolgoztunk ki minden, családjától többé-kevésbé elszakadt, illetőleg elkülöníthető szócsoportot vagy szóegyedet. így például külön szócikkbe kerültek az elhomályosult származékok, az erősebb jelentéselkülönülések, a nyelvújítás furcsább, szabálytalanabb alkotásai, az elhomályosult, valamint a művelődéstörténet szempontjából fontosabb, érdekesebb összetételek stb. Az etimológiailag közelebbről-távolabbról egybetartozó, de elsősorban gyakorlati okokból mégis külön szócikkekre bontott szócsoportok és szóegyedek származásbeli kapcsolatára az egyes szócikkek végén természetesen mindig utalunk; ezek az utalások tehát szótárunknak igen fontos, a nagyobb összefüggéseket feltáró részei.
2. 	A szavak származása és élete a legszorosabb összefüggésben van egymással: a szó első előfordulási ideje, korai használati módjai, nyelvtörténeti alak- és jelentés változatai, nyelvföldrajzi, sőt köz- és irodalmi nyelvi helyzete stb. igen gyakran közvetlen fogódzókat adnak az etimológiai kérdések megoldásához, és szinte minden esetben befolyásolják a kérdéses etimológia egészében vagy legalábbis egyes részleteiben való állásfoglalást. Szótárunk címében tehát nem ok nélkül szerepel az „etimológiai” mellett a „történeti” jelző. Kettősségük kifejezi


10
a szótörténet és a szófejtés egy és oszthatatlan voltáról vallott elvi állásfoglalásunkat; jelzi azt a törekvésünket, hogy a szó életét a maga teljességében, komplex voltában mutassuk be; és tükrözteti mindennek gyakorlati következményét: szócikkeink történeti és etimológiai részeinek egyensúlyát, egyformán fontos szerepét.
Szócikkeink első, szótörténeti részében adatszerűén végigkísérjük a szavak, illetőleg szócsaládok egész magyar nyelvi életútját. Adatközléseink természetesen nem lépnek föl a teljesség igényével: egy-egy szóra vagy szócsaládra vonatkozóan gyakran az adatok egész tömegéből válogattuk ki a legszükségesebbeket. E válogatás eredményeképpen közöljük a legkorábbi előfordulásokat, a fontosabb alaki és jelentésbeli változatokat, módosulásokat; a legkorábbi, illetőleg a leggyakoribb származékok közreadásával pedig megvilágítjuk a tárgyalt szavak csalá- dosulási folyamatait. Általános közlési elvünk az, hogy minden vonatkozásban (az alak- és jelentésváltoz átokban, a származékokban) az időben első előfordulást adjuk meg, a forrásokban esetleg még nagy számban található, de későbbi időből felbukkanó azonos adatokra már nem térünk ki.
Szótörténeti adatközléseink — amellett, hogy egybegyűjtik a legkülönbözőbb nyelvtörténeti forráskiadványokban található és eddig így együtt jórészt sehol sem szereplő adatokat — viszonylag igen sok olyan adatot is tartalmaznak, amely korábban nem volt ismeretes a magyar nyelvészeti irodalomban. így egész sor szónak közöljük az első előfordulását az eddig tudottnál esetleg sokkalta korábbi időből, nagy számban adunk eddig nem ismert alak- és jelentés változatokat, és hozzuk ezeknek, valamint a származékoknak a forrásokban való első felbukkanás! idejét is jóval előbbre.
Adatolásaink efféle újdonságait az tette lehetővé, hogy nemcsak az eddig megjelent forrásgyűjtemények, nyelvtörténeti adatközlések teljes anyagára támaszkodhattunk, hanem szótárunk számára magunk is többrendbeli gyűjtést végeztünk. így például földolgoztunk minden magyar oklevelet 1200-ig, s nem egy nagyobbat és fontosabbat ez idő után is. Földolgoztunk minden nagyobb magyar szövegemléket (beleértve a kódexeket is) 1500-ig, a kisebb szövegemlékeket még ezen túl is, 1526-ig. Új gyűjtéseket végeztünk több nagyobb XVI. századi szövegemlékünkből (pl. Székelyudvarhelyi Kódex, Heltai Dialógusa, XVI. századi orvosi könyv). — Szótárunk aknázta ki először általánosabban és mélyrehatóbban az újabb magyar szótörténet eleddig messze legnagyobb arányú, de sajnos még cédulákon levő gyűjteményét, az Akadémiai Nagyszótár anyagát. Ez a hatalmas gyűjtemény elsősorban a modernebb élet szavaira vonatkozóan szolgáltatott számunkra szinte felbecsülhetetlen értékű anyagot. Úgyszintén jelen munkánk közöl igen nagy számban eddig nem publikált vagy legalábbis szélesebb körben nem ismeretes nyelvjárási adatokat az Új Magyar Tájszótár hatalmas gyűjteményéből, valamint a Magyar Nyelvatlasz korszerű anyagából. — Segédeszközként fölhasználtuk az Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár kéziratos gyűjteményét, amely szó jegyzékeink és legrégebbi szótáraink anyagát foglalja magába.


11
Szótárunk természetesen mindennek ellenére sem akar versenyre kelni akár az említett, akár a még ezután készülő különböző nyelvtörténeti vagy nyelvjárási szógyűjteményekkel, még kevésbé akar elébe vágni ezeknek. Hiszen a speciális nyelvtörténeti vagy nyelvjárási szótárak lényegében mégiscsak erősen más típusúak: ha időbeli vagy forrásokbeli korlátokkal is, de teljes adatközlésre törekednek, s funkciójukban és közlési elveikben is többé-kevésbé eltérnek a mienktől. Magától értetődik, hogy efféle szógyűjtemények előállítása továbbra is elsőrendű feladatuk lesz a magyar szótörténet művelőinek, mint ahogy ilyenek valóban jelenleg is vannak készülőben. Ezek lesznek — többek között — hivatva jórészt arra is, hogy még teljesebb és még korábbi adataikkal kiegészítsék, bővítsék vagy éppen helyesbítsék majd a mi mostani szótörténeti közléseinket.
3. 	Szócikkeink második fő részét az etimológiai magyarázatok teszik ki. A szótörténettel kapcsolatosan fentebb érintett álláspontunk szerint azonban itt sem szorítkozunk a szavak szűkebb értelemben vett eredetének kérdésére, hanem — a szótörténeti adatokkal szoros összefüggésben, jórészt azok magyarázataként — a szó magyar nyelvi életének minden jelentősebb mozzanatára igyekszünk kitérni. E tekintetben részben eltérünk a korábbi általános etimológiai szokásoktól, illetőleg szótári előzményeink gyakorlatától, mert nem annyira a hangtani magyarázatokra helyezzük a fő súlyt, mint inkább az alaktaniakra, a jelentéstaniakra, valamint a tárgyi, néprajzi, művelődéstörténeti vonatkozásokra. Úgyszintén utalunk — amennyiben szükséges — a szavak nyelvi helyzetére: időbeli és területi problémáira, gyakoriságára, stílusértékére stb., illetőleg az ezekben bekövetkezett változásokra.
Etimológiai fejtegetéseinkben legelsősorban az összefüggések, kölcsönhatások felderítésének és bemutatásának az elvét tartottuk szem előtt. Nyelvünk saját, eredeti elemeinek (az ősi örökségből származó és a belső keletkezésű szavaknak) a tárgyalása során különösen nagy gondot fordítottunk a tágabb értelemben vett származásbeli kapcsolatok feltárására, a szócsaládok gyakran igen szélesen elágazó voltának kiderítésére. Mivel a szavak és szócsaládok — mint ismeretes —■ nem elszigetelten, önmagukban élik nyelvi életüket, hanem kölcsönhatásban fejlődnek a hozzájuk alaki vagy jelentéstani tekintetben hasonló, azonos vagy eltérő etimológiai gyökerekből fakadó más szavakkal és szócsaládokkal, az így érintkező nyelvi elemek közt végbemenő nagymértékű keveredési, analógiás kiegyenlítődési és összekuszálódási folyamatokra szintén erős figyelemmel voltunk. Általában fontos módszerbeli elvünk volt, hogy az egyes szavaknak, de gyakran még az egyes szócsaládoknak az eredetbeli vizsgálatát sem lehet önmagában, az érintkező „etimológiai szómező”-től elszigetelten végezni; hogy az „etimológiai szómező” problematikájának tisztázása nélkül a mégoly világosnak látszó egyedi magyarázat sem tekinthető megnyugtatónak; hogy a szavak és szócsaládok etimológiája gyakran többrétű, s a felmerült lehetőségek esetleg nem a ,,vagy-vagy”, hanem az ,,is-is” viszonyában vannak egymással.


12
Etimológiai eljárásmódunknak ezeket az elveit — mutatis mutandis — természetesen nyelvünk jövevényszavainak, illetőleg nemzetközi szavainak a vizsgálatában is érvényesítettük. Ezeknek ugyan a magyarban tapasztalható származásbeli és fejlődésbeli összeszövődései — jellegük és nyelvi helyzetük következtében — jóval kisebb mértékűek, mint ősi eredetű és belső magyar keletkezésű szavainkban, viszont más természetű, az átadó nyelv, illetőleg nyelvek síkján jelentkező összefüggésbeli, kölcsönhatásbeli problémák jönnek velük kapcsolatosan előtérbe. Jövevény, illetőleg nemzetközi szóelemeink etimologizálásában ezek európai, szorosabban véve közép- és délkelet-európai hátterének a földerítését tartottuk legfontosabb feladatunknak.
Eredeti elgondolásunknak megfelelően etimológiai megállapításainkban legfőképpen az eddigi szakirodalom eredményeire támaszkodtunk. Ehhez mérten tüzetesen feldolgoztuk mindazokat a hazai és külföldi kézikönyveket, monográfiákat, tanulmányokat, folyóiratokat, amelyek a magyar nyelv szókészletének, illetőleg egyes szóelemeinek történeti-etimológiai problémáival foglalkoznak. Kéziratos, megjelenés előtt vagy alatt álló anyagokat munkánkhoz csak elenyésző mennyiségben használtunk. Egyáltalán nem merítettünk például abból a viszonylag csekély méretű, erősen hézagos és egyébként is elavulóban levő, inkább csak tudománytörténeti becsű kéziratos anyagból, amely a Gombocz—Melich-féle Magyar Etymologiai Szótár hagyatékaként a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában van elhelyezve. Az ősi örökséghez tartozó szavak szócikkeiben a Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című munka kériratából átvettük a rokon nyelvi megfelelőket és néhány kivétellel a szó uráli, finnugor, ugor problematikájára vonatkozó állásfoglalást.
Azon az előzetes álláspontunkon, hogy szótárunk elsősorban a magyar szótörténeti és szófejtő irodalom eddigi eredményeit Összegezi és kritikailag értékeli, új, eddig a szakirodalomban részletesebben nem tárgyalt megoldásokba pedig csak a legszükségesebb esetekben bocsátkozik, a feldolgozó-szerkesztő munka során némileg változtatnunk kellett. Az összegyűlt anyag számbavétele, latra- vetése ugyanis nyilvánvalóvá tette a következőket: a munkánkban tárgyalt szavak egész sorára — köztük például számos újonnan felszínre került szóra - vonatkozóan egyáltalán nem vagy alig rendelkezünk szakirodalmi előzményekkel; az eddigi vélemények igen sokszor nem meggyőzőek vagy éppen tarthatatlanok, viszont a megoldást hosszabb időt igénylő, bonyolultabb részletkutatások nélkül is meg lehet találni; éppen az új szótörténeti adatok nem egy szó esetében az eredetéről vallott korábbi, akkor jónak látszó megoldásokat ma már lényegesen módosítják, sőt esetleg teljesen más megvilágításba helyezik; stb. Ennek következtében szótárunk igen számos ponton új vagy jelentékenyen átalakított etimológiai megoldásokra kényszerült, vagyis a magyar szókészlet egyedeinek történeti-etimológiai problematikájára nézve meglehetősen sok részletet elsőként publikál. Ez — úgy hisszük — még akkor is pozitívuma munkánknak, ha nyilvánvaló is, és a tudomány haladásának természetes következménye, hogy —


13
a tőlünk elfogadott, illetőleg lehetségesnek tartott számos régebbi vélemény mellett — a mi mostani új megoldásaink közül is több fog majd az idők folyamán a kritika rostáján kihullani, még újabb eredmények mögött elavulttá minősülni.
Természetesen az eddigi szakirodalomhoz képest új vagy lényegesen módosított etimológiai megoldásainkban nem járunk el önkényesen, az egyéni ötletek vagy éppen szeszély alapján, mint ahogy a korábbi vélemények számbavételében és kritikai értékelésében sem tesszük ezt. A főszerkesztő egyéni felelősségén túlmenően is a szótárban közölt vélemények minden esetben több személynek, a szerkesztői, szerzői, szaktanácsadói, lektori gárdának az összeműködésén nyugszanak. Nem is beszélve az etimologizálás objektív alapjairól, illetőleg kritériumairól, hiszen a szavak eredetének megállapítása a szótörténeti, hangtani, alaktani, jelentéstani, művelődéstörténeti problémák tüzetes kielemzésére épül, s csak ezek egybehangzó vallomása alapján tekinthető biztosnak.
Egy-egy szó eredetéről a szótárunkban közölt viszonylag rövid megállapítások a leggyakrabban nem tükrözik, nem is tükrözhetik a szófejtés elemző munkájának azt a sokrétűségét, nehéz, hosszadalmas voltát, ami az ilyen típusú nyelvtudományi búvárlatok velejárója. Mivel a sokoldalú vizsgálat nem vezet, nem is vezethet mindig egyértelmű eredményre, etimológiai minősítéseinkben az olvasó nagyon sok esetben talál fontolgató, latolgató megjegyzéseket, különböző bizonytalansági fokozatokra való utalásokat. A mondottak értelmében ezek nem a szótár szerkesztőségének a határozott állásfoglalásoktól való tartózkodását, valamiféle fölösleges óvatoskodását jelzik, hanem a nyelvnek szinte végtelen szövevényességéből, a számba vehető megfejtési lehetőségek gyakori sokrétűségéből, a megfelelő fogódzók sokszor jelentkező hiányából és mindennek következtében a szófejtés nehéz voltából, kényes természetéből adódnak. Mindenesetre e téren a tudományos etikából folyó legmesszebbmenő óvatosságot és rugalmasságot igyekeztünk tanúsítani, a nem biztos magyarázatoknak kész tételként való beállítását és szótárunk által való ,,szentesítését” igyekeztünk elkerülni.
Alig van magyar szó, amelyre vonatkozóan a régebbi szakirodalomban ne találhatnánk egy vagy több hibás, elfogadhatatlan magyarázatot, nem is beszélve a teljesen tudománytalan, naiv etimologizálások nagy számáról. Ezeket mi általában nem taglaljuk, nem növeljük velük szótárunk terjedelmét, legföljebb elhá- rítóan utalunk az erre egyáltalán érdemesekre. Etimológiai magyarázatainkban mindig a jó, illetőleg a tőlünk jónak vagy legalábbis komolyan számba vehetőnek tartott megoldásokra, ezek kifejtésére összpontosítjuk figyelmünket.
A nyelvek kölcsönös egymásra hatásának következménye, hogy jövevényszavakat nemcsak a mi nyelvünk kapott nagy számban más nyelvektől, hanem magyar szavak is tömegesen kerültek be a velünk érintkező nyelvek szókészletébe. Kétségkívül érdekes és hasznos lett volna, ha szótárunk az egyes szavak történeti-etimológiai kérdéseinek taglalása során még erre a területre is kiterjeszkedhetett volna. Az ezzel járó aránylag nagymértékű terjedelemnövekedést azonban nem vállalhattuk, ezért e problémakör rendszeres feldolgozásáról le kellett


14
mondanunk. így szavainknak más nyelvekben való továbbélését általában csak olyan esetekben érintjük, amikor ez a szóátvétel irányának bizonytalanságai miatt el nem kerülhető.
Egyes ősi eredetű szavainknak, valamint egyes jövevényszavainknak rokon, illetőleg idegen nyelvi előzményeire, megfelelőire igen gazdag összehasonlító nyelvi anyaggal rendelkeztünk. Ezt az anyagot természetesen a legtöbb esetben nem közölhettük mind, hanem meghatározott elvek szerint, a kérdéses etimológia szempontjából leginkább fontos adatokra figyelve válogattunk belőle. — Az egybevetésekre felhasznált rokon és idegen nyelvi szavakat a különféle hazai és külföldi források sokasága igen változatos írásmóddal, egymástól sok részletben eltérő hangjelölési rendszerrel közli. Hogy ezt a sokféle írásmódú nyelvi anyagot szótárunkban mind egybehangoljuk, egységes elvek szerint átírjuk, nem volt lehetséges: ez a tévedések, ferdítések özönének veszélyét rejthette volna magában, és föltétlenül tudománytalan megoldásokra vezetett volna. Ezért általában az egyes források jelrendszere változatlan átvételének elvét alkalmaztuk, illetőleg e jelrendszereken csak bizonyos kényszerítő esetekben eszközöltünk viszonylag csekélyebb mértékű egyszerűsítéseket. Hogy a hangjelölésnek ma szokásos voltát és egységességét mégis, amennyire csak lehet, legalábbis az egyes nyelveken belül biztosíthassuk, a rokon és idegen nyelvi adatokat mindig a legjobbj legmodernebb forrásokból igyekeztünk idézni. A régebbi művek adatanyagához általában csak akkor nyúltunk, ha állandó jelleggel használt modern forrásaink nem tartalmazták az egybevetéshez szükséges adatokat.
4. 	A magyar szótörténeti-etimológiai irodalomban a legtöbb szóra vonatkozóan jelentős mennyiségű megjegyzés, fejtegetés található: egy-egy szófejtést sokszor a nyelvészek egész sora alakított ki, mindegyik téve hozzá vagy éppen elvéve belőle valamit. Bár szótárunk etimológiai állásfoglalásait — mint már utaltunk rá — jelentős részben e szakirodalmi előzményekre építi, ezek kritikai összefoglalását tartalmazza, egy-egy szócikken belül az etimológiára vonatkozó néhány sor közel sem lehet elegendő arra, hogy az egyes szavak köré a nyelvészeti irodalmunkban kikerekedő egész kérdéskört felölelje, az oda kapcsolódó — sokszor éppen nem lényegtelen — részleteket mind föltárja. Elsősorban a nyelvész szakember számára szükséges volt tehát az egyes szócikkek végén egy viszonylag bő irodalomjegyzék megadása. Ennek segítségével a kutató nemcsak ellenőrizheti, hanem jelentősen ki is bővítheti a kérdéses szóra vonatkozó ismeretanyagot, részleteiben is áttekintheti a szótár által sommásan nyújtott etimológiai magyarázatot, s mégis merkedhetik kialakulásának menetével is. De hasznos eligazító lehet a viszonylag bő irodalom jegyzék adott esetben az átlagolvasó számára is: amennyiben valamely szó problematikája felkeltette a részletek iránti érdeklődését, a közölt szakirodalmi bibliográfia alapján tüzetesebben is utána nézhet a dolgoknak.
A fentiek értelmében szócikkeink harmadik fő részében, az irodalomjegyzék


15
összeállításában igyekeztünk a bibliográfiai adatokkal nem fukarkodni. Ezek felhasználásához azonban tudni kell, hogy míg egy-egy szó etimológiája a szakirodalomban kiformálódott, gyakran került sora nézetek ismétlődésére, a pro és contra vélemények egymást fedésére. Nyilvánvaló tehát, hogy a bibliográfiai adataink alapján tovább nyomozó olvasó ilyen ismétlődéseket, fedéseket majd bőségesen fog találni. Ez azonban — úgy gondoljuk — nem lett volna elegendő ok arra, hogy szakirodalmi utalásaink tartalmát csak a legfontosabb közleményekre szűkítsük. Egyébként, aki csak az utóbbiakra kíváncsi, ezeket külön kiemelve is megtalálhatja.
III.
1. 	Szótárunk két intézménynek: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. számú Magyar Nyelvészeti Tanszékének közös munkája. Ennek megfelelően elkészítésében elsősorban ezeknek az intézményeknek a munkatársai vettek részt. Rajtuk kívül azonban lazább szervezeti keretekben (külső munkatársakként, lektorokként, alkalmi közreműködőkként) még számosán segítették a mű létrejöttét, úgyhogy a szótár — bízvást lehet mondani — a magyar nyelvésztársadalom tekintélyes hányadának részvételével, igazi együttes munkálkodással készült, illetőleg készül.
Az egyes szócikkeket első fogalmazásban általában egy, bizonyos típusú szavaknál némelykor két munkatárs készítette elő. A szerkesztési munka további során azonban a szócikkek annyi kézen mentek át, s számos esetben oly mértékben változtak, módosultak, hogy egy-egy személy munkájának már semmiképpen nem tekinthetők. Az egész munkálat kollektív jellege tehát ebben a viszonylatban is érvényesült. Mindebből következik, hogy a szótár tartalmának nemcsak az egésze, hanem az egyes szavakig menő részletei is a szótár szerkesztőségének, egész munkaközösségének a tudományos álláspontját tükrözik. Tekintve a munkatársi gárdában mindenkor uralkodó baráti, közösségi szellemet, egyetlen részletben sem volt nehéz az egységes álláspontot kialakítani, az esetleges véleményeltéréseket megnyugtatóan összehangolni.
2. 	A szótár munkálatai 1961-ben kezdődtek el. Egyévi előkészítő munkát kétévi adatgyűjtés és bibliográfiai feldolgozás követett. A jelenleg közreadott első kötet tényleges írása, illetőleg szerkesztése 1964 elején kezdődött meg. E kötet anyagát 1966. december 31-én zártuk le, azaz általában az ez ideig publikált szakirodalmi előzményeket vettük benne számba.
Szótárunk egésze három kötetben fog megjelenni. A további két kötet előreláthatólag három, illetőleg hat év múlva követi majd az elsőt.


VORWORT
i.
1. 	Von den Elementen der Sprache stehen die Wörter in der engsten, unmittelbarsten Beziehung zu der Geschichte des Volkes, das diese Sprache spricht. In den Wörtern nämlich spiegeln sich Charakter und Wandlungen der materiellen und geistigen Kultur, der Lebensverhältnisse und der Denkweise des Volkes am besten wider. Die Geschichte, die Entwicklung der wirtschaftlichen, gesellschaftlichen und kulturellen Verhältnisse eines Volkes bestimmt also in einem außerordentlich hohen Maße den Umstand, woher der Wortschatz einer Sprache seine Elemente schöpft — von wo er sie erbt oder übernimmt —, um was für Begriffskategorien sich diese Wortelemente gruppieren, wie sie sich in der Zeit und im Raum gliedern.
Auf die Entstehung, die Veränderungen, den jeweiligen und folglich auch den gegenwärtigen Zustand des Wortschatzes der ungarischen Sprache übte jede bedeutendere Phase, jede größere Wendung der ungarischen Geschichte eine beachtliche Wirkung aus. Als bedeutende beeinflussende, bestimmende Faktoren der Entwicklung des ungarischen Wortschatzes müssen — unter anderem — folgende gewertet werden. Das Ungartum hat sich aus primitiven Lebe ns Verhältnissen, aus der Lebensform als Sammler, Fischer und Jäger zuerst auf das Niveau der nomadischen Viehhaltung erhoben und ist später durch das Kennenlernen der Elemente des Ackerbaus, der intensiveren Viehzucht und durch die Aneignung der verschiedenen Handwerkszweige in immer entwickeltere Lebensverhältnisse gelangt. Nach der Landnahme entwickelte es im mittel- und südosteuropäischen Kulturkreis, in Wechselwirkung mit den hier lebenden Völkern, seine wirtschaftlichen, gesellschaftlichen und kulturellen Verhältnisse weiter. In den letzten Jahrhunderten nahm es teil am wirtschaftlichen, industriellen, technischen Fortschritt des modernen Lebens, schloß sich den immer universeller werdenden internationalen Kulturströmungen an, indem es seine materielle und geistige Kultur in allem auf den hohen Stand von heute erhob.
Wenn wir den Charakter des ungarischen Wortschatzes von einem anderen Standpunkt aus betrachten, so wird seine Zusammensetzung grundlegend von dem Umstand bestimmt, daß die Ungarn der uralisch— finnischugrischen Völker- und Sprachfamilie angehört bzw. sich von dieser vor vielen tausend Jahren getrennt haben. Im gleichen Verhältnis sind z. B. auch folgende sehr bedeutende Faktoren in Betracht zu ziehen. Vor der Landnahme lebte bzw. nomadisierte das ungarische Volk lange Zeit hindurch unter ziemlich unterschiedliche — zum Teil heute nicht mehr feststellbare — Sprachen sprechenden Völkern, vor allem unter türkischen Völkern in Osteuropa. Im Donaubecken trat es vor allem mit den bereits hier ansässigen slawischen Völkern in engere Beziehungen bzw. ließ sich in der Nachbarschaft oder in der Nähe solcher Völker nieder, die verschiedene slawische, germanische oder neulateinische Sprachen sprachen. Nach der Landnahme schloß sich das ungarische Volk einem Kulturkreis an, der lange Zeit hindurch von der lateinischen Sprache beherrscht wurde. Später wurde bei uns durch die lang währende Herrschaft der Habsburger der Einfluß der deutschen Sprache sehr stark. Neuerdings war bzw. ist auch unsere Sprache — ähnlich anderen Sprachen — dem Einfluß der großen Weltsprachen ausgesetzt.
Da sich die wirtschaftlichen, gesellschaftlichen und kulturellen Verhältnisse im Wortschatz verhältnismäßig schnell und in hohem Maße widerspiegeln, sind die Wörter einer Sprache — wenn wir sie mit Hilfe der Methode der historisch-vergleichenden Sprachwissenschaft untersuchen — außerordentlich wichtige Dokumente der Geschichte des gegebenen Volkes. Das Zeugnis des Wortschatzes der ungarischen Sprache gibt uns ein unvergleichlich wertvolles Quollenmaterial zum Kennenlernen der z. B. von einer anderen Seite nicht immer entsprechend untersuchbaren Verhältnisse der ungarischen Urgeschichte, zur Klärung der späteren vielfältigen kulturellen Einflüsse auf das Ungartum und zur Klärung vieler verborgener Fragen des Lebens und der Denkweise unseres Volkes. Wir übertreiben woh


17
kaum, wenn wir behaupten, daß aus dem Zeugnis von Tausenden und Abertausenden von Wörtern unserer Sprache beinahe mit mikroskopischer Genauigkeit die Entstehung der Kultur, die Entwicklung der Denkweise des ungarischen Volkes zu entnehmen ist, und zwar nicht nur in Tausenden von Details, sondern auch als ein Ganzes im Prozeß ihrer Entfaltung.
2. 	Die ungarische Sprachwissenschaft hat auch in der Vergangenheit sehr viel getan, um die im Wortschatz unserer Sprache verborgenen Lehren an den Tag zu fördern. Immer schon gehörte die Wortgeschichte und die Etymologie zu den stärksten, auch mit dem Maßstab der internationalen Sprachwissenschaft gemessen, zu den entwickeltsten Zweigen der ungarischen Sprachwissenschaft, denen die früheren Generationen von Linguisten viel Zeit und Energie geopfert und eine große Sammler- und Bearbeitertätigkeit gewidmet hatten. Auch zur Synthese des so angehäuften, in Umfang und Qualität imponierend reichen Wissenstoffes wurden Versuche von verschiedener Art unternommen, die zugleich auch als wissenschaftshistorische Vorläufer unserer vorliegenden Arbeit gelten.
Unter Synthese muß in dieser Gattung vor allem die Bearbeitung in Form eines Wörterbuches verstanden werden. Wenn nämlich auch der Wortschatz der Sprache vom Gesichtspunkt der Chronologie, der sprachlichen Herkunft, des Begriffskreises, der formalen Verwandtschaft usw. auf vielerlei Art gruppiert und behandelt werden kann, hat doch jedes Wort seine eigene, individuelle Problematik, d. h. zahlreiche Details seiner Geschichte, seines Ursprungs und seines weiteren Lebens weisen eine ganze Reihe von allen übrigen Wörtern abweichender Einzelheiten auf. Die Beschreibung des individuellen Lebens der Wörter wird deshalb erst durch die selbständige Behandlungsmethode, in Form und Ordnung eines Wörterbuches möglich. Ein derartiges Wörterbuch weicht aber in seinem Charakter, in seiner Methode und seinem Inhalt von den allgemein gebräuchlichen (ein-, zwei- oder mehrsprachigen) Wörterbüchern ziemlich ab, hat im allgemeinen einen viel komplizierteren Charakter als jene, ist also auf keinen Fall mit diesen in eine völlig identische Gruppe einzureihen.
Als wissenschaftshistorische Vorläufer vorliegenden Werkes können — einige frühe, heute nicht mehr bedeutende Werke außer acht lassend — zwei Wörterbuchbearbeitungen in Betracht gezogen werden: 1914 nahmen Zoltán Gombocz und János Melich die Hefte des Magyar Etymologiai Szótár [Ungarisches Etymologisches Wörterbuch] in Angriff. Die Fertigstellung des außerordentlich inhaltsreichen, hinsichtlich des wissenschaftlichen Apparats auch im Weltmaßstab fast beispiellos dastehenden Werkes hat sich leider — in nicht geringem Maße infolge des ständigen Zuwachses seines Umfangs — lange verzögert und blieb im Jahre 1944 ungefähr bei einem ATertel der Wörter mit anlautendem g auch stehen. — Im Jahre 1941 erschien das Ungarische Etymologische Wörterbuch [Magyar SzófejtÓ Szótár] von Géza Bárczi. Dieses Werk, bedeutend weniger umfangreich als das erstere, enthält einen großen Teil des Wortschatzes der Gemeinsprache, es war vor allem für das breite Publikum bestimmt, doch konnte es auch von den Fachleuten mit Nutzen verwendet werden.
In den seither vergangenen 25 Jahren entstand in dieser Gattung keine neuere Synthese, obwohl inzwischen, vom Anfang der vierziger Jahre an, in den ungarischen wortgeschichtlich-etymologischen Forschungen sehr viel getan und zahlreiche neue Ergebnisse erzielt worden sind, — bei der Untersuchung gewisser Gruppen und Typen unseres Wortschatzes vielleicht mehr als früher insgesamt. In der Zwischenzeit erlebten die etymologischen Wörterbücher in der europäischen Sprachwissenschaft eine Blütezeit, ja sie leben diese sogar heute noch; im vergangenen Jahrzehnt sind auch einige Dutzend ähnlicher Wörterbücher erschienen, in manchen Sprachen sogar mehrere. — Unter Berücksichtigung dieser Tatsachen ist der Mangel an einer umfangreicheren, zeitgemäßen etymologischen Synthese zu einer immer größeren Schuld unserer Sprachwissenschaft geworden. Dieser Mangel wurde nur noch größer dadurch, daß sogar die bereits erwähnten — zu ihrer Zeit und in ihrer Art ausgezeichneten, aber in inhaltlicher und methodologischer Hinsicht heute doch schon ver- halteten — Werke in der letzten Zeit nicht mehr zu beschaffen waren. Über die Schwierigkeiten der Fachwissenschaften hinaus war es auch vom Gesichtspunkt der Verbreitung sprachlicher Kenntnisse aus kein glücklicher Umstand, daß wir den breiten Leserkreisen in der letzten Zeit kein Werk in die Hand geben konnten, das den Ursprung der ungarischen Wörter systematisch beleuchtete.
3. 	Unsere vorliegende Arbeit ist also bestrebt, dem sowohl im inländischen als auch im ausländischen Maßstab fühlbaren Mangel abzuhelfen. Es ist eigentlich die erste umfassende Synthese der Geschichte und des Ursprungs des ungarischen Wortschatzes, und als solche ist sie unter Anwendung der modernsten theoretischen und praktischen Ergebnisse 2 Történeti-etimológiai szótár


18
der in- und ausländischen worthistorisch-etymologischen Forschungen entstanden. Darüber hinaus, daß sie sich auf die neusten Forschungsergebnisse stützt sowie zahlreiche — später noch zu erwähnende — neue Teillösungen findet, unterscheidet sie sich, was ihre Vorläufer betrifft, von dem Wörterbuch von Gombocz und Melich vor allem in ihrer Vollständigkeit und Proportioniertheit, von dem Werk Bärczis in dem viel größeren Umfang ihres Wortmaterials und in der Ausführlichkeit ihrer Wortartikel.
Das vorliegende Wörterbuch dient in erster Linie wissenschaftlichen Zielsetzungen. Es faßt jenes gewaltige worthistorisch-etymologische Kenntnismaterial, das sich in der Erforschung des ungarisch Wortschatzes angehäuft hat, zusammen, wertet es kritisch und erweitert es mit den erforderlichen Ergänzungen. In diesem umfangreichen Material können sich heutzutage ohne eine solche Zusammenfassung weder die ungarischen, noch weniger aber die ausländischen Sprachwissenschaftler orientieren und dieses in ihren Forschungen mit Erfolg verwenden. Dem Charakter einer Synthese nach ist das Ziel unserer Arbeit natürlich auch, die Fachleute zu weiteren Einzelforschungen anzuregen und dadurch den ungarischen wortgeschichtlich-etymologischen Untersuchungen sowie den eng mit ihnen verbundenen ungarischen phonetischen, morphologischen und semantischen Forschungen zu einem weiteren Aufschwung zu verhelfen.
Wir widmen unsere Arbeit aber nicht nur dem Kreis der Sprachwissenschaftler oder gar nur den Spezialisten der Wortgeschichte oder Etymologie. Wir sind bestrebt, allen jenen, auf den verschiedenen Fachgebieten arbeitenden Forschern, die den Prozeß der materiellen und geistigen Kultur des ungarischen Volkes in seiner Gesamtheit oder in einzelnen Details untersuchen, Quellen material zu bieten, aus dem sie Lehren ziehen und in dem sie Unterstützung finden können. — Da sich — wie es allgemein bekannt ist — die gebildeten Leser in den Fragen der Sprache bzw. den Ergebnissen der Sprachwissenschaft in erster Linie für die etymologischen Beziehungen interessieren, möchte unter unseren Zielen auch das Streben nach der Befriedigung dieser umfassenden Bedürfnisse nicht fehlen.
Gerade aus dem Grund, weil wir unser Wörterbuch auch für bedeutend breitere Leserkreise bestimmt hatten, als nur für den engen Kreis der direkt interessierten Fachleute, waren wir bestrebt, den etymologischen Teil unserer Wortartikel auch leichter lesbar zu formulieren. Wir haben im allgemeinen nicht gespart mit für die Sprachwissenschaftler nicht unbedingt oder nicht immer erforderlichen, doch für die Außenstehenden zum Verständnis meist unentbehrlichen Erläuterungen, und stellten, wo es nur möglich war, die semantischen, kulturgeschichtlichen Beziehungen der Wörter in den Vordergrund. Wir sind der Hoffnung, daß für alle, die sich für die ungarische Sprache interessieren und die außer den oft trocken scheinenden sprachlichen Tatsachen auch auf deren Verhältnis zur Wirklichkeit, zum alltäglichen Leben, zur Vergangenheit und Gegenwart neugierig sind, unser Wörterbuch auch als populärwissenschaftliches, die Wissenschaft verbreitendes Werk nicht uninteressant sein und zur weiteren Hebung der Allgemeinbildung, und innerhalb deren der sprachlichen Kultur unserer Leser beitragen wird.
II.
Diese kurze Einleitung kann nicht geeignet sein, die außerordentlich komplizierten prinzipiellen und praktischen, auffassungsmäßigen und methodologischen Probleme der Zusammenstellung des Wörterbuches in ihren Einzelheiten zu erläutern. So können wir uns an dieser Stelle nur darauf beschränken, die wichtigsten Werkstattfragen der Redaktion zusammenzufassen, die dem Benutzer des Wörterbuchs zum besseren Verständnis der enthaltenen Tatsachen verhelfen.
1, 	In unserem Wörterbuch bearbeiteten wir nur die Gattungsnamen des ungarischen Wortschatzes. Die ungarischen Eigennamen (Orts- und Personennamen) haben wir — auf der Grundlage sowohl von prinzipiellen als auch praktischen Überlegungen — ausgeschlossen ; deren historisch-etymologische Bearbeitung ist Aufgabe eines oder mehrerer Nomenklaturen. Der Ausschluß der Eigennamen bezieht sich natürlich nur auf das Stichwortmaterial; bei der historischen Dokumentation der einzelnen Wörter kommen diese selbstverständlich in großer Zahl vor, kommt doch ein bedeutender Teil der alten ungarischen Gattungsnamen in unseren frühen Sprachdenkmälern als Orts- und Personennamen vor.
In unser Wörterbuch konnte aber auch das Material der Gattungsnamen nur stark ausgewählt aufgenommen werden, denn der gesamte ungarische Wortschatz ist viel zu groß, als daß ein Werk solchen Charakters ihn umfassen und ausführlich besprechen könnte. In unserem Werk ist also nicht jedes einzelne ungarische Wort zu finden. Bei der Auswahl unseres Wortmaterials folgten wir in erster Linie dem Stichwortmaterial des Erläuternden


19
Wörterbuches der ungarischen Sprache [A Magyar Nyelv Értelmező Szótára], natürlich mit gewissen Abänderungen. Vor allem wurden in unser Wörterbuch die Wörter der heutigen ungarischen Umgangs- und Li teratur spräche aufgenommen, darunter verstehen wir auch eine umfangreiche Zahl der zumeist internationalen Kulturwörter des modernen Lebens. Außerdem wurden in unsere Arbeit alle jene Wörter der alten Sprache und veralteten Wörter sowie die Dialektwörter aufgenommen, die im Leben unserer Sprache eine wichtigere Rolle spielten bzw. spielen, infolgedessen im allgemeinen sprachgeschichtlich und mundartlich meist reicher belegbar sind.
Unser Wörterbuch enthält insgesamt ungefähr 12 000 Wortartikel. Das bedeutet aber natürlich nicht die Zahl der darin enthaltenen Wörter, sondern bezieht sich nur auf die Stichwörter. Die Anzahl der innerhalb der einzelnen Wortartikel besprochenen, beleigten Wörter liegt weit über 12 000. Alle Wörter nämlich, die auch vom durchschnittlchen Sprachgefühl als zusammengehörend, als zu einer etymologischen Gruppe gehörend empfunden werden, behandeln wir innerhalb des gleichen Wortartikels. Auf diese Weise gelangen oft Wortsippen, die aus einer ganzen Reihe von Wörtern bestehen, in einen Wortartikel bzw. unter ein Stichwort, ganz zu schweigen davon, daß die einfachen Ableitungen der einzelnen Grundwörter, die besondere Einzelwörter sind, selbstverständlich auch im gleichen Wortartikel vorkommen.
Die Aufstellung von Wortsippen, die Zusammenziehung der Besprechung der Wörter unter einem Stichwort, wird von uns aber nicht übertrieben, weil das beim Gebrauch des Wörterbuches sogar dem Sprachwissenschaftler Schwierigkeiten bereiten, die Information des durchschnittlichen Lesers aber in hohem Maße behindern würde. Deshalb haben wir die viele Einzelwörter enthaltenden, oft durch komplizierte Zusammenhänge des Ursprungs, der Form und der Bedeutung verbundenen Wortsippen eher in mehrere Wortartikel gegliedert. Durch diese Gliederung waren wir bestrebt, die unübersichtliche wortgeschichtliche Dokumentation zu vermeiden sowie die verflochtenen, zu langen und in zahlreiche Einzelheiten zerfallenden etymologischen Erläuterungen zu vermeiden. Diesem praktischen Prinzip entsprechend arbeiteten wir alle, mehr oder weniger von ihrer Wortsippe losgelösten bzw. abtrennbaren Wortgruppen oder Einzelwörter in besonderen Wortartikeln aus. So kamen z. B. die verblaßten Ableitungen, die größeren Bedeutungswandlungen, die seltsameren, unregelmäßigeren Schöpfungen der Spracherneuerung, die verblaßten sowie die vom Gesichtspunkt der Kulturgeschichte aus wichtigeren, interessanteren Zusammensetzungen usw. in besondere, selbständige Wortartikel. Auf die genealogischen Beziehungen der etymologisch mehr oder weniger zusammenhängenden, aber in erster Linie aus praktischen Gründen trotzdem in besondere Wortartikel gegliederten Wortgruppen und Einzelwörter wird am Ende der einzelnen Wortartikel natürlich immer verwiesen. Diese Verweise sind also sehr wichtige, die größeren Zusammenhänge erschließende Bestandteile des Wörterbuches.
2. 	Der Ursprung und das Leben der Wörter hängen auf das engste miteinander zusammen: das erste Auftreten des Wortes, seine frühen Anwend un gs weisen, seine historischen Form- und Bedeutungsvarianten, seine sprachgeographische, ja sogar seine Umgangs- und literatur- sprachliche Stellung usw. bieten sehr häufig direkte Hinweise zur Lösung der etymologischen Fragen, und beeinflussen beinahe in jedem Fall die Stellungnahme in der gesamten fraglichen Etymologie oder wenigstens in ihren Einzelheiten. Im Titel unseres Wörterbuchs kommt also neben dem Wort «etymologisch» das Attribut «geschichtlich» nicht ohne Grund vor. Durch diesen doppelten Charakter wird unsere prinzipielle Stellungnahme über die Einheitlichkeit und Unteilbarkeit der Wortgeschichte und der Etymologie ausgedrückt; er zeugt von unserem Bestreben, das Leben des Wortes in seiner Totalität, in seiner komplexen Natur zu behandeln und die praktischen Folgerungen der erwähnten Tatsachen widerzu- spiegeln: die Ausgeglichenheit und die gleichrangige Wichtigkeit der historischen und etymologischen Teile unserer Wortartikel.
Im ersten, wortgeschichtlichen Teil unserer Wortartikel verfolgen wir den Lebensweg der Wörter bzw. Wortsippen angaben mäßig in der gesamten Geschichte der ungarischen Sprache. Unsere Angabensammlungen können natürlich nicht den Anspruch auf Vollständigkeit erheben: in bezug auf einzelne Wörter oder Wortsippen haben wir oft aus einer ganzen Menge von Angaben das Notwendigste herausgegriffen. Als Ergebnis dieser Auswahl bringen wir die frühesten Belege, die wichtigsten lautlichen und bedeutungsmäßigen Varianten, Veränderungen; durch Vermittlung der frühesten bzw. häufigsten Ableitungen beleuchten wir aber auch die Prozesse der Sippenbildung der besprochenen Wörter. Unser allgemeines Mitteilungsprinzip ist, daß wir in jeder Beziehung (bei den Form- und Bedeutungsvarianten und den Ableitungen) das zeitlich erste Vorkommen angeben, auf die in den Quellen eventuell noch in großer Zahl zu findenden, aus späterer Zeit stammenden Angaben gleicher Art aber nicht mehr eingehen.
2*


20
Unsere wortgeschichtlichen Angaben — außer daß sie die in den verschiedensten sprach- geschichtlichen Quellenausgaben enthaltenen und bisher so kompakt noch nicht erschienenen Angaben zusaminenfassen — enthalten auch verhältnismäßig viele Belege, die früher in der ungarischen sprachwissenschaftlichen Literatur nicht bekannt waren. So bringen wir bei einer ganzen Reihe von Wörtern das erste Vorkommen eventuell aus einer viel früheren Zeit als bisher bekannt, bringen in großer Zahl bisher unbekannte Form- und Bedeutungs- varianten sowie den Zeitpunkt des ersten Vorkommens dieser sowie ihrer Ableitungen in den Quellen auch aus früherer Zeit.
Diese Neuigkeiten unserer Belege wurden dadurch ermöglicht, daß wir uns nicht nur auf das vollständige Material der bisher erschienenen Quellensammlungen und der sprach - geschichtlichen Angabenmitteilungen stützen konnten, sondern daß wir für unser Wörterbuch auch selbständige Sammlungen durchführten. So z. B. bearbeiteten wir sämtliche ungarische Urkunden bis 1200, ja einige größere und wichtigere Urkunden auch aus späterer Zeit. Wir bearbeiteten für unser Wörterbuch alle größeren ungarischen Textdenkmäler (darunter auch die Kodizes) bis 1500, kleinere Textdenkmäler auch darüber hinaus, bis 1526. Neue Sammlungen führten wir aus mehreren größeren ungarischen Textdenkmälern des 16. Jahrhunderts durch (z. B. aus dem Kodex von Oderhellen/Székelyud varhely, dem Dialog Heltais, einem Arzneibuch des 16. Jahrhunderts). — Unser Wörterbuch verwendete zum ersten Mal allgemeiner und tiefgründiger die bisher umfangreichste, leider aber noch auf Zetteln vorhandene Sammlung der neueren ungarischen Wortgeschichte, das Material des Großen Wörterbuchs der Akademie [Akadémiai Nagyszótár]. Diese große Sammlung diente uns in erster Linie in bezug auf die Wörter des modernen Lebens als Material von unschätzbarem Wert. Unsere gegenwärtige Arbeit bringt ebenfalls in hoher Zahl bisher unveröffentlichte oder zumindest in breiten Kreisen unbekannte Dialektangaben aus der großen Sammlung des Neuen Ungarischen Dialektwörterbuchs [Új Magyar Tájszótár] sowie aus dem modernen Material des Ungarischen Sprachatlas [Magyar Nyelvatlasz]. — Als Hilfsmittel wurde von uns die handschriftlcihe Sammlung des Neuen Ungarischen Sprachgeschichtlichen Wörterbuchs [Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár] herangezogen, die das Material der ungarischen Wörterverzeichnisse und der frühesten Wörterbücher enthält.
Trotz alledem will unser Wörterbuch natürlich keineswegs mit den bereits erwähnten oder mit den noch zu schreibenden verschiedenen sprachgeschichtlichen oder Dialektwörterverzeichnissen in einen Wettbewerb treten, noch weniger will es diesen vorweggreifen. Denn die speziellen sprachgeschichtlichen oder Dialektwörterbücher sind doch von einer ganz anderen Art: wenn auch mit zeitlichen oder quellenmäßigen Grenzen, streben sie eine vollständige Angaben Vermittlung an, und weichen auch in ihrer Funktion und in ihren Mitteilungsprinzipien mehr oder weniger von unseren ab. Es versteht sich von selbst, daß die Zusammenstellung solcher Wörterbücher auch weiterhin die erstrangige Aufgabe der ungarischen Sprachhistoriker sein wird, wie sich solche wirklich auch gegenwärtig in Vorbereitung befinden. Diese werden — unter anderem — zum größten Teil auch berufen sein, unsere gegenwärtigen Mitteilungen zur Wortgeschichte mit noch vollständigeren und noch früheren Angaben zu ergänzen, zu erweitern oder eben zu berichtigen.
3. 	Der zweite Hauptteil unserer Wortartikel besteht aus etymologischen Erklärungen. Unserem, im Zusammenhang mit der Wortgeschichte oben erwähnten Standpunkt nach, können wir uns aber auch hier nicht auf die Frage der Herkunft der Wörter im engeren Sinne beschränken, sondern wir sind bestrebt — in engem Zusammenhang mit den wortgeschichtlichen Angaben, zum größten Teil als deren Erläuterungen —, auf sämtliche bedeutende Momente dos Wortes in seinem Leben in der ungarischen Sprache einzugehen. In dieser Beziehung weichen wir zum Teil von den früheren allgemeinen etymologischen Gepflogenheiten bzw. von der Praxis unserer Wörterbuch Vorläufer ab, weil wir das Gewicht nicht so sehr auf die phonetischen Erklärungen legen, sondern vielmehr auf die morphologischen, semantischen sowie die ethnographischen und kulturgeschichtlichen Beziehungen. Sofern es erforderlich ist, weisen wir auch auf die Stellung der Wörter in der Sprache hin: auf zeitliche und räumliche Probleme, auf ihre Frequenz, ihren Stilwert usw., bzw. auf die in diesen eingetretenen Veränderungen.
In unseren etymologischen Darlegungen hielten wir in erster Linie das Prinzip der Feststellungen und der Beschreibung der Zusammenhänge und Wechselwirkungen vor Augen. Bei der Besprechung der eigenen, ursprünglichen Elemente unserer Sprache (bei den Wörtern aus dem Erbgut sowie der inneren Wortschöpfung) verwendeten wir besonders große Sorgfalt auf die Darlegung der Beziehungen der Herkunft im weiteren Sinne des Wortes, auf die Klärung der oft sehr verzweigten Wortsippen. Da die Wörter und Wortsippen — wie bekannt — in der Sprache nicht isoliert, nicht alleinstehend leben, sondern sich mit den ihnen formal oder semantisch ähnlichen, aus den gleichen oder abweichenden etymologischen


21
Wurzeln stammenden anderen Wörtern und Wortsippen in Wechselwirkung entwickeln, berücksichtigen wir auch in hohem Maße die zwischen den sich so berührenden sprachlichen Elementen vor sich gehenden umfangreichen Prozesse der Kontamination, des analogischen Ausgleichs und der Mischung. Im allgemeinen war es unser wichtiges methodologisches Prinzip, daß die Untersuchung der einzelnen Wörter, oft aber auch der einzelnen Wortsippen nach ihrem Ursprung nicht für sich allein, von dem sie berührenden »etymologischen Wortfeld« isoliert durchgeführt werden kann; daß ohne die Klärung der Problematik des »etymologischen Wortfeldes« auch eine noch so klar scheinende einzelne Erklärung nicht als überzeugend aufgefaßt werden kann; daß die Etymologie der Wörter und Wortsippen oft mehrschichtig ist, und daß die sich ergebenden Möglichkeiten eventuell nicht im Zusammenhang »entweder — oder«, sondern »sowohl — als auch« miteinander stehen.
Diese Prinzipien unserer etymologischen Verfahrensweise haben wir — mutatis mutandis — natürlich auch bei der Untersuchung der Lehnwörter bzw. der internationalen Wörter unserer Sprache angewandt. Deren herkunfts- und entwicklungsmäßige Verflechtungen sind — infolge ihres Charakters und ihrer sprachlichen Situation — im Ungarischen zwar geringer als bei den Wörtern des Erbgutes oder bei den im Eigenleben des Ungarischen entstandenen Wörtern, jedoch rücken bei ihnen auch andersartige, auf der Ebene der Herkunftssprache bzw. -sprachen auftretende Probleme des Zusammenhangs bzw. der Wechselwirkung in den Vordergrund. Bei der Ableitung der Etymologie unserer Lehnwörter bzw. internationalen Wörter hielten wir für unsere wichtigste Aufgabe, deren europäischen, insonderheit mittel- und südosteuropäischen Hintergrund zu klären.
Unserer ursprünglichen Auffassung nach stützten wir uns bei unseren etymologischen Feststellungen vor allem auf die Ergebnisse der bisherigen Fachliteratur. Dementsprechend bearbeiteten wir alle in- und ausländische Handbücher, Monographien, Studien und Zeitschriften gründlich, die sich mit den Problemen des Wortschatzes der ungarischen Sprache bzw. mit den historisch-etymologischen Problemen der einzelnen Wortelemente befassen. Manuskripte, kurz vor der Veröffentlichung stehendes bzw. soeben veröffentlichtes Material verwendeten wir bei unserer Arbeit nur in verschwindend geringem Maße. Das stark lückenhafte und auch sonst bereits veraltende Manuskriptmaterial von verhältnismäßig geringem Umfang, eher von wissenschaftsgcschichtlichem Wert, das als Vermächtnis des Ungarischen Etymologischen Wörterbuches von Gombocz —Melich in der Manuskripten Sammlung der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften untergebracht ist, wurde von uns überhaupt nicht verwendet. In den Wortartikeln der zum Erbgut gehörenden Stichwörter wurde das Vergleichsmaterial sowie auch — mit Ausnahme einiger Fälle — die Stellungnahme in bezug auf die uralische, finnisch-ugrische, ugrische Problematik solcher Wörter aus der Handschrift des Werkes »Die finnisch-ugrischen Elemente des ungarischen Wortschatzes« [A Magyar Szókészlet Finnugor Elemei] übernommen.
An unserem vorherigen Standpunkt, daß unser Wörterbuch in erster Linie die bisherigen Ergebnisse der ungarischen wortgeschichtlichen und etymologischen Literatur analysiert und kritisch bewertet, sich auf* neue, bisher in der Fachliteratur nicht ausführlicher behandelte Lösungen aber nur in den a Ilern ot wendigsten Fällen einläßt, mußten wir im Laufe der Redaktionsarbeiten einigermaßen ändern. Durch die Registrierung, die Abwägung des gesammelten Materials wurde nämlich folgendes klar: für eine ganze Reihe der in unserer Arbeit behandelten Wörter — darunter z. B. für zahlreiche neuerlich an die Oberfläche gelangten Wörter — verfügen wir über gar keine oder ganz wenige Vorlagen in der Fachliteratur; die bisherigen Meinungen sind oft nicht überzeugend oder gar unhaltbar, dagegen ist die Lösung auch ohne langwierige, komplizierte Teilforschungen zu finden; gerade die neuen wortgeschichtlichen Angaben modifizieren im Falle mancher Wörter heute bereits die seinerzeit für richtig erscheinende Auffassung über ihren Ursprung, oder aber stellen sie eventuell sogar in ein ganz anderes Licht; usw. Infolgedessen war unser W örter- buch an sehr vielen Punkten zu neuen oder aber zu bedeutend umgestalteten etymologischen Lösungen gezwungen, d. h. es publiziert ziemlich viele Details in bezug auf die geschichtlichetymologische Problematik von Einzelwörtern des ungarischen Wortschatzes das erste Mal. Das ist unserer Meinung nach auch dann ein Positivum unserer Arbeit, wenn es auf der Hand liegt und eine natürliche Folge des Fortschritts der Wissenschaft ist, daß außer den von uns anerkannten bzw. für richtig gehaltenen zahlreichen älteren Meinungen manch eine unserer jetzigen neuen Lösungen im Laufe der Zeit durch die Kritik ausscheiden und hinter noch neueren Ergebnissen als veraltet qualifiziert werden wird.
Natürlich gingen wir in unseren, im Vergleich zu der bisherigen Fachliteratur neuen bzw. bedeutend modifizierten etymologischen Lösungen genau so wenig willkürlich, auf Grund von individuellen Einfällen oder Stimmungen vor, wie wir es auch bei der Analyse und der kritischen Bewertung der früheren Auffassungen nicht unternahmen. Die im Wörterbuch veröffentlichten Auffassungen beruhen auch über die individuelle Verant-


22
wortung des Generalredaktors hinaus in jedem Fall auf der Zusammenarbeit mehrerer Personen, der Redaktions-, Autoren-, Fachberater- und Lektorengarde. Ganz zu schweigen von den objektiven Grundlagen der Etymologie bzw. von ihren Kriterien, denn die Feststellung des Ursprungs der Wörter beruht auf der eingehenden Analyse der wortgeschichtlichen, phonetischen, morphologischen, semantischen und kulturgeschichtlichen Probleme und ist nur auf Grund der übereinstimmenden Zeugnisse als gesichert aufzufassen.
Die verhältnismäßig kurzen Feststellungen unseres Wörterbuches über die Herkunft eines Wortes können die Vielseitigkeit der analysierenden Tätigkeit der Etymologie und den schweren, langwierigen Charakter, der mit sprachwissenschaftlichen Forschungen dieser Art verbunden ist, in den meisten Fällen — notgedrungen — nicht widerspiegeln. Da die vielseitigen Untersuchungen nicht in jedem Fall zu einem eindeutigen Ergebnis führen, und auch nicht führen können, findet der Leser in sehr vielen Fällen überlegende, erwägende Bemerkungen, Hinweise auf verschiedene Unsicherheitsstufen. Im Sinne des Vorhingesagten bedeuten diese aber keineswegs das reservierte Verhalten der Redaktion des Wörterbuches in einer entschiedenen Stellungnahme und auch keine überflüssige Vorsichtigkeit, sondern diese ergeben sich aus der fast unendlichen Verflochtenheit der Sprache, der häufigen Vielfalt der in Betracht zu ziehenden Lösungsmöglichkeiten, aus dem Mangel an den oft fehlenden Anhaltspunkten und infolgedessen aus der schwierigen Problematik und der heiklen Natur der Etymologie. Für alle Fälle waren wir bestrebt, auf diesem Gebiet die sich aus der wissenschaftlichen Ethik ergebende weitgehendste Vorsicht und Elastizität walten zu lassen, und waren bemüht, die Darstellung von nicht sicheren Erklärungen als feste Thesen und deren Sanktionierung durch unser Wörterbuch zu vermeiden.
Es gibt vielleicht kein einziges ungarisches Wort, in dessen Zusammenhang man in der älteren Fachliteratur nicht mindenstens eine oder mehrere falsche, unannehmbare Erklärungen finden könnte, ganz zu schweigen von der hohen Zahl der völlig unwissenschaftlichen, naiven etymologischen » Erklärungen«. Diese werden von uns im allgemeinen nicht erörtert, wir erweitern mit diesen nicht den Umfang unseres Wörterbuches, sondern weisen höchstens ablehnend auf die überhaupt erwähnenswerten Erklärungen hin. In den etymologischen Erläuterungen konzentrieren wir die Aufmerksamkeit immer auf die von uns für richtig gehaltenen oder wenigstens ernstlich zu berücksichtigenden Lösungen und auf deren Darlegung.
Eine Folge des gegenseitigen Aufeinanderwirkens der Sprachen ist, daß nicht nur unsere Sprache von anderen Sprachen Lehnwörter in hoher Zahl erhalten hat, sondern daß auch ungarische Wörter massenhaft in den Wortschatz der sich mit dem Ungarischen berührenden Sprachen gelangt sind. Es wäre zweifelsohne interessant und nützlich gewesen, wenn unser Wörterbuch bei der Erörterung der historisch-etymologischen Fragen der einzelnen Wörter auch auf dieses Gebiet hätte eingehen können. Das damit verbundene verhältnismäßig große Anwachsen des Umfanges konnten wir aber nicht auf uns nehmen, deshalb mußten wir auch auf die systematische Bearbeitung dieses Problemkreises verzichten. So berühren wir das Weiterleben ungarischer Wörter in anderen Sprachen im allgemeinen nur in jenen Fällen, wenn dies wegen der Unsicherheit der Richtung der Entlehnung nicht zu umgehen ist.
Für die Vorläufer, Entsprechungen einzelner ungarischer Wörter aus dem Erbgut bzw. für einige Lehnwörter — in verwandten bzw. nicht verwandten Sprachen — verfügten wir über ein sehr reichhaltiges vergleichendes Sprachmaterial. Dieses Material konnte natürlich in den meisten Fällen nicht in seiner Gesamtheit publiziert werden, sondern wir trafen nach bestimmten Prinzipien, unter Berücksichtigung der wichtigsten Gesichtspunkte der fraglichen Etymologie eine Auswahl. — Die bei den Vergleichen verwendeten Wörter aus verwandten bzw. nicht verwandten Sprachen werden von den meisten verschiedenen in- und ausländischen Quellen in einer sehr mannigfaltigen Schreibweise, mit voneinander in vielen Details abweichenden Transkriptionssystemen publiziert. Es war uns nicht möglich, dieses in vielerlei Schreibweisen vorhandene Sprachmaterial in unserem Wörterbuch miteinander in Einklang zu bringen und nach einheitlichen Prinzipien zu umschreiben: das hätte die Gefahr von vielen Irrtümern und Mißverständnissen in sich geborgen und würde unbedingt zu unwissenschaftlichen Lösungen geführt haben. Deshalb wurde von uns das Prinzip der unveränderten Übernahme des Zeichensystems der Quellen angewendet, bzw. nahmen wir an diesen Zeichensystemen nur in bestimmten zwingenden Fällen verhältnismäßig geringfügige Vereinfachungen vor. Um aber die heute gebräuchliche Form und die Einheitlichkeit der Transkription doch, soweit es nur möglich ist, wenigstens innerhalb der einzelnen Sprachen sichern zu können, waren wir bemüht, die Angaben aus den verwandten und nicht verwandten Sprachen immer aus den besten, modernsten Quellen zu zitieren. Im allgemeinen griffen wir nur dann auf das Material der älteren Werke zurück, wenn unsere ständig gebrauchten modernen Quellen die zum Vergleich erforderlichen Angaben nicht enthielten.


23
4. 	In der ungarischen wortgeschichtlich-etymologischen Literatur ist über die Mehrheit der Wörter eine bedeutende Anzahl von Bemerkungen, Darlegungen zu finden: eine Etymologie wurde oft von einer ganzen Reihe von Sprachwissenschaftlern entwickelt, jeder von ihnen fügte etwas hinzu oder nahm etwas hinweg. Obwohl unser Wörterbuch — wie bereits erwähnt — seine etymologischen Stellungnahmen zum überwiegenden Teil auf diese fach literarischen Vorläufer basiert und deren kritische Zusammenfassung enthält, reichen die innerhalb eines Wortartikels auf die Etymologie bezogenen wenigen Zeilen bei weitem nicht aus, um den in der ungarischen linguistischen Literatur vorhandenen gesamten Fragenkomplex der einzelnen Wörter zu umfassen und alle die daran geknüpften, oft keineswegs unbedeutenden Einzelheiten zu erschließen. Es war also in erster Linie für den Fachmann erforderlich, am Ende der einzelnen Wortartikel ein verhältnismäßig reiches Literaturverzeichnis anzugeben, mit dessen Hilfe der Forscher den Wissensstoff in bezug auf das betreffende Wort nicht nur kontrollieren, sondern auch erweitern und die im Wörterbuch summiert zusammengefaßte etymologische Erläuterung auch in ihren Einzelheiten überblicken und sich auch mit dem Gang ihrer Entstehung bekanntmachen kann. Doch kann dieses verhältnismäßig reichhaltige Literaturverzeichnis auch für den Durchschnittsleser ein nützlicher Wegweiser sein: wenn die Problematik eines Wortes in ihm das Interesse für die Einzelheiten geweckt hat, kann er auf Grund der bibliographischen Fachliteratur den Fragen auf den Grund gehen.
In diesem Sinne waren wir bestrebt, im dritten Hauptteil unserer Wortartikel, bei der Zusammenstellung des Literaturverzeichnisses mit den bibliographischen Angaben nicht zu geizen. Zu deren Verwendung muß man aber wissen, daß es, bis sich die Etymologie eines Wortes in der Fachliteratur herausbildete, häufig zur Wiederholung der Ansichten gekommen ist, und daß sich die Meinungen dafür und dagegen oft decken. Es ist also offensichtlich, daß der an Hand unserer bibliographischen Angaben weiterforschende Leser solchen Wiederholungen und Überdeckungen in reicher Zahl begegnen wird. Wrir sind jedoch der Meinung, daß dies kein ausreichender Grund gewesen wäre, den Inhalt unserer Hinweise nur auf die wichtigsten Angaben zu beschränken. Wer sich übrigens nur für die letzteren interessiert, kann diese auch besonders hervorgehoben finden.
III.
1. 	Unser Wörterbuch ist das gemeinsame Werk zweier Institutionen: des Instituts für Sprachwissenschaft an der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und des I. Lehrstuhls für ungarische Sprachwissenschaft an der Loränd-Eötvös-Universität Budapest. Dementsprechend nahmen an den Arbeiten in erster Linie die Mitarbeiter dieser Institutionen teil. Außer ihnen aber halfen in einem breiteren organisatorischen Rahmen (als auswärtige Mitarbeiter, Lektoren, gelegentliche Mithelfer) noch viele bei der Fertigstellung dieses Werkes mit, so daß mit Recht gesagt werden kann, daß das Wörterbuch unter der Beteiligung eines bedeutenden Teiles der ungarischen Linguisten in wahrhaft gemeinschaftlicher Arbeit zusammengestellt wurde bzw. wird.
Die Rohformulierung der einzelnen Wortartikel wurde im allgemeinen von einem, bei gewissen Typen von Wörtern von zwei Mitarbeitern vorbereitet. Im weiteren Verlauf der redaktionellen Arbeit gingen die Wortartikel durch so viele Hände, und sie veränderten, modifizierten sich in vielen Fällen so sehr, daß sie keinesfalls mehr als die Arbeit einer Person gelten können. Der kollektive Charakter kam also auch in dieser Beziehung zur Geltung. Aus all dem geht hervor, daß nicht nur der Inhalt des Wörterbuches in seiner Gesamtheit, sondern auch die einzelnen Wörter bis in die kleinsten Details den wissenschaftlichen Standpunkt der Redaktion des Wörterbuches, der gesamten Arbeitsgemeinschaft widerspiegeln. Mit Rücksicht auf den unter den Mitarbeitern herrschenden freundschaftlichen Geist war es in keiner Einzelfrage schwierig, einen einheitlichen Standpunkt zu erzielen und die eventuellen Meinungsverschiedenheiten beruhigend zu beseitigen.
2. 	Die Arbeiten am Wörterbuch begannen im Jahre 1961. Nach einem Jahr Vorbereitungsarbeit folgten zwei Jahre der Angabensammlung und der bibliographischen Bearbeitung. Mit der tatsächlichen Abfassung bzw. Redaktion des gegenwärtig vorliegenden ersten Bandes wurde Anfang 1964 begonnen. Das Material dieses Bandes wurde am 31. Dezember 1966 abgeschlosssen, d. h. in ihm wurden im allgemeinen die bis zu diesem Zeitpunkt publizierten Vorläufer in der Fachliteratur berücksichtigt.
Das vollständige Wörterbuch wird in drei Bänden erscheinen. Die weiteren zwei Bände werden voraussichtlich in Zeitabständen von drei Jahren folgen.


TÁJÉKOZTATÓ A SZÓTÁR HASZNÁLATÁHOZ
A SZÓTÁR BEOSZTÁSA
A címszók
1- 	Szótárunk önálló (azaz adatokat és etimológiai magyarázatokat közlő), továbbá utaló szócikkekből tevődik össze. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. A rendszerint egyetlen sorból álló utaló szócikk vezérszava a félkövér betűkkel szedett utalószó. Ez után 1. ( = lásd) jelzés és annak az önálló szócikknek a címszava áll (ez utóbbi szintén félkövérrel szedve), amelyben az utalószó adatai és magyarázata megtalálhatók.
2. 	A címszók és utalószók a magyar ábécé szoros betűrendjében követik egymást. A homonimákat indexszámmal különböztetjük meg egymástól (pl. guba1, eruba2; fel1, fel2 és föl1, föl2). A homonimák sorrendjét egyrészt szófaji hovatartozásuk (az ige megelőzi a névszót, a névszó a formaszót), másrészt — azonos szófajok esetében — a szótörténeti adatok időrendje szabja meg. Az önálló szócikk címszava a szófaji hovatartozástól és az időrendtől függetlenül mindig megelőzi az alakilag azonos utalószót.
A címszók alakja
3. 	A címszó és az utalószó azonos a lexikográfiai gyakorlatban szokásos úgynevezett szótári alakkal (az igék a jelen idő egyes szám 3. személyében stb.). Kivételes esetben ragozott alak (pl. félvállról), esetleg szókapcsolat (pl. dugába dől) szerepel címszóként, olykor pedig kötőjel csatlakozik a címszóhoz (1. alább a 6. C) pontot). A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak, illetőleg az Értelmező Szótár és a Helyesírási Tanácsadó Szótár útmutatásainak felel meg. A címszóvá tett régi nyelvi és nyelvjárási szavakat a régebbi szótárírói gyakorlatnak megfelelően írjuk, de számos régebbi szótárunkkal ellentétben a zárt e-t magában a címszóban nem jelöljük.
4. 	Az ikes igék -ik végződését a címszóban nyomdatechnikailag megkülönböztetjük a tulajdonképpeni igetŐtŐl: a kövér betűkből szedett szótesthez tapad a félkövér betűkből szedett -ik végződés (pl. bukik). Azokban az esetekben, amelyekben a címszót kis hullámvonal, úgynevezett „tilde” (~) helyettesíti, ez az -ik nélküli alakra vonatkozik. L. alább a 21. A), B) pontot.
Az önálló szócikkek típusai
5. 	Az önálló szócikkek általában három főrészre oszlanak, ennek megfelelően nyomtatásban három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész; etimológiai rósz; bibliográfiai rész. A harmadik olykor hiányzik, minthogy vannak olyan címszavaink is, amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. À harmadik bekezdéshez csatolva, de attól gondolatjellel elválasztva találhatók a szótár egyéb szócikkeire való utalások. L. alább a 37 — 39. pontot.
6. 	Az önálló szócikkek a szótörténeti részt illetően három típusba sorolhatók:
A) 	A szótörténeti rész csak a címszó alak- és jelentésváltozatait, valamint fontosabb származékait tartalmazza. (Ilyen szócikkeink leggtöbbje.)
B) 	A szótörténeti rész a címszóéval azonos, önállóan nem élő tőből, a címszóétól eltérő képzővel alakult szavak alak- és jelentésváltozatait, valamint ezek fontosabb származékait is tartalmazza (pl. akad ~ akaszt, borít ~ borul). Azt a szót, illetőleg azokat a szavakat, amelyeket az ilyen típusú szócikkekben a címszón kívül — a címszóval egyébként teljesen azonos módon — dokumentálunk, alcím^zóknak nevezzük. L. alább a 23 — 25. és 40. pontot.


25
C) 	A szótörténeti rész a kötőjellel megtoldott alakban címszóvá tett szóval mint előtaggal keletkezett összetett szavakat tartalmazza (pl. a-, farkas·). L. fent a 3., alább a 26 — 27. és 40. pontot.
A SZÓCIKK SZÓTÖRTÉNETI RÉSZE
Általános tudnivalók
7. 	Az Önálló szócikkekben a címszó után, tőle csupán betűközzel elválasztva következnek a szótörténeti adatok: az alak változatok, a jelentések, a fontosabb származékok.
A) 	Az adatokat betűhíven közölj’ük, annak a forrásnak az írásmódjával, amelyből merítjük őket. A forrást minden esetben jelezzük.
B) 	A szótörténeti rész mindhárom egységén belül az adatok időrendje határozza meg a sorrendet. Ennek megfelelően az adatok korát az adat elé tett évszámmal általában mindig feltüntetjük.
C) 	Nem tüntetjük fel az évszámot az olyan, nem első adatként idézett alak változat, illetőleg alak változatok előtt, amelyeket Szinnyei József Magyar Tájszó tárából vagy annál fiatalabb forrásból idézünk. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel ( —) választja el az évszámmal idézett adatoktól. — Minden más esetben a szótörténeti rész minden adata előtt ott van az évszám.
8. 	A forrásként idézett nyelvemlékek keletkezésének ideje nem mindig határozható meg évnyi pontossággal. Ilyen esetekben különféleképpen jelezzük az adat megközelítő korát.
A) 	Az évszám után betűjelzés áll: e. = előtt; u. = után; k. = körül. Ilyen típusú korjelzéssel elsősorban a nem pontosan datálható régi szó jegyzékek, szövegemlékek adatait idézzük. — Az évszázad megadásával csupán akkor elégedünk meg, ha az emlék keletkézé - sének idejét semmiképpen sem tudjuk közelebbről meghatározni.
B) 	Főként oklevelekből származó, de olykor más eredetű adatok előtt is nagy kötőjellel összekapcsolt kettős évszám áll, amely az emlék keletkezésének alsó és felső határát jelzi (pl. 1130 — 40:). Ilyen esetekben a kötőjel után csak az eltérő számokat írjuk ki.
C) 	A keltezetlen, hibás keltezésű és hamis oklevelekből vett adataink korát a történetidiplomatikai irodalomban meghatározott évszámmal jelezzük. A hamis oklevelekből származó adatok korának meghatározásában azt az időpontot vesszük tekintetbe, amikor az illető hamisítvány már hitelt érdemlően megvolt.
D) 	A tört évszám (pl. 1138/1329:) oklevelekből vett adatok előtt az eredeti és az átíró oklevél keltezési idejét jelzi, nyomtatványokból vett adatok előtt pedig az első kiadás és a feldolgozott kiadás évét (ez utóbbiak főként az akadémiai nagyszótár [= NSz.] gyűjtéséből származnak).
Az első adatok
9. 	A címszóra vonatkozó abszolút első adatot, továbbá az első köznévi (nem tulajdonnév!) és nem származéknak tekintett adatot szövegkörnyezetben idézzük. Az utóbbinak az évszámát félkövér szedéssel (pl. 1577:) emeljük ki (1. alább a 11. pontot is). Ha az abszolút első adat egyszersmind köznévként, nem származéknak tekintett alakban fordul elő, csak ezt az egy adatot közöljük szövegkörnyezetben. Kivételes esetben azonban szövegkörnyezettel idézünk olyan nem első adatot is, amely a szó történetét jelentéstani, művelődéstörténeti vonatkozásban jól megvilágítja.
10. 	Ha a címszó abszolút első adata olyan származék, amely a maga betűrendi helyén szótárunknak önálló címszava, erre a körülményre az első idézett adat után „de 1.” jelzéssel és az illető szó dőlten szedett írásképével hívjuk fel a figyelmet (pl. a fark, forr szócikkében : „de 1. farkas”, illetőleg „de 1. forrás”). L. még alább a 25. pontot.
11. 	Évszámának félkövér szedésével kiemelhető, teljes értékű adatként kezeljük a nem főnevesült igeneveket, a -hat ~ -hét, -tat ~ -tét, -tátik ~ -tetik képzős alakokat, jóllehet egyébként ezeket is, sőt még a főnévi igenevet is sz. (= származék) minősítéssel látjuk el (1. fent a 9. és alább a 21. pontot). Ugyancsak teljes értékű adatnak tekintjük a köznévként előforduló összetett szóknak a címszóval azonos, tehát képző nélküli elő- vagy utótagját is.


26
Az alak változat ok
12. 	A címszó alakváltozatait dokumentálják az első adatok, amelyeknek szövegéből magát a címszót minden esetleges toldalékával együtt dőlt szedéssel emeljük ki, a továbbiakban pedig az ugyancsak dőlten szedett, szövegkörnyezet nélkül idézett szóalakok.
A) 	Az alak változatok dokumentálására a címszó származékait (1. alább a 21. C) pontot) és tulajdonnévként előforduló adatait is felhasználjuk. A származékok sz. (= származék) jelzést kapnak, a tulajdonnév! adatokat pedig szn. (= személynév), illetőleg hn. ( = helynév = földrajzi név) jelzéssel látjuk el. — A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után álló minősítések között szerepel még a gr. jelzés; ez azt jelenti, hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel).
B) 	Ha az idézett adatok bármelyikének a címszóhoz tartozása kétes, bizonytalan (elsősorban tulajdonnevekkel kapcsolatban fordul ez elő), a bizonytalanságra az adat elé tett kérdőjellel ( ?) hívjuk fel a figyelmet. Ha szövegkörnyezetben idézett adatra vonatkozik kételyünk, a kérdőjel a teljes idézet elé kerül.
C) 	Az alak változatokat a rendelkezésre álló források alapján idézzük. Olyan alakváltozatot, amely csak egyetlen forrásunkból idézhető, általában csak akkor veszünk tekintetbe, ha az abszolút első vagy az első teljes értékűnek tekintett (1. fent a 9. és 11. pontot) adatról van szó.
D) 	Az önálló címszóvá tett összetett szavak alak változatait nem dokumentáljuk akkor, ha elemeik a maguk helyén címszavaink, de az abszolút első adaton kívül megadjuk a mai köznyelvi alaknak megfelelő formát is. L. még alább a 27. pontot.
E) 	A különféle írásváltozatokat általában nem vesszük tekintetbe. Csupán az olyan, főleg újabb kori jövevényszavak, nemzetközi szavak első magyarosan írt változatát idézzük, amelyeknek magyar nyelvi életében a magyaros írásmód a meghonosodás, az idegen szóból jövevényszóvá válás jele lehet.
A jelentések
13. 	Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek a megadása. Általában csak a jól elhatárolható főbb jelentéseket dokumentáljuk, nem törekszünk az Értelmező Szótár finom jelentés-megkülönböztetéseinek követésére.
A) 	Minden jelentést első felbukkanásának évszámával és forrásával idézünk. Az egyes jelentések forrásaként megadott helyek nem azt jelentik, hogy azt a jelentést annak az egyetlen helynek az alapján elemeztük ki, hanem azt, hogy az a jelentés, illetőleg annak árnyalata ott bukkan fel először. Egyetlen forrásból idézhető jelentést csak akkor veszünk fel, ha az első adat jelentéséről van szó vagy ha ez az egyetlen forrásból idézhető jelentés támogatja az etimológiai magyarázatot.
B) 	Ha valamely jelentést olyan adat alapján határozunk meg, amelyet első adatként vagy az alak változatok között idéztünk, a forrásjelzést nem ismételjük meg, hanem (1. fent) jelzéssel utalunk rá, minthogy az azonosítást az évszám lehetővé teszi.
C) 	Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását, vagy pedig tulajdonnév alapján tüntetjük fel valamelyik jelentés első felbukkanását, akkor erre a bizonytalanságra az értelmezés szövege elé tett kérdőjellel hívjuk fel a figyelmet. Ilyen esetben azonban közvetlenül a bizonytalannak jelzett jelentésmegadás után idézzük a már biztosan ugyanazt jelentő adat évszámát és forrását is, az értelmezést azonban nem ismételjük meg, hanem ’ua.’ jelzéssel utalunk rá vissza.
14. 	A jelentések sorrendjével nem a tényleges nyelvi fejlődést ábrázoljuk, hanem azt rögzítjük, hogy milyen időrendben bukkannak fel forrásainkban a címszó jelentései. L. még alább a 33. B) pontot.
15. 	A több jelentésű címszók jelentéseit bemutató rész tagolása:
A) 	Ha a címszó két vagy több szófajhoz tartozik, a szófaji hovatartozásnak megfelelően nagybetűvel és a szófaj feltüntetésével (A) fn. . . . B) mn. . . . stb.) választjuk szét az adatokat, a szófajon belül pedig arab számokkal. Ilyen esetekben az időrendi elv először a szófaji megoszlásnak megfelelően és másodszor az egyes szófajokon belül érvényesül. Vagyis például a B) szófajhoz tartozó első jelentés korábbi lehet, mint az A) szófajhoz tartozó második, de nem lehet korábbi, mint az A)-hoz tartozó első.
B) 	Az igenóvszókra (fagy, les, nyom stb.) 1. alább a 24. pontot.
C) 	Ha a több jelentésű címszó egyetlen szófajhoz tartozik, jelentéseit arab számokkal (1.; 2.; stb.) tagoljuk.


27
16. 	A jelentéseket magyarul és németül, bizonyos esetekben csak németül, olykor csak latinul adjuk meg.
A) 	Ha a címszónak egyetlen jelentése van, és az illető szó mai köznyelvünknek élő eleme, magyar nyelvű értelmezést általában nem adunk, csupán a homonimák szócikkében.
B) 	Latin értelmezést használunk azokban a szócikkekben, amelyeknek címszava a mai növénytani vagy állattani szaknyelvben tudományos műszó, mégpedig akár a szótári alakban, akár többes számban vagy -jelek toldalékkal ellátva. Azonban csak abban az esetben adjuk meg a latin szaknyelvi értelmezést, ha az illető növény vagy állat Magyarországon honos ugyan, de nem termesztett növény, nem tenyésztett állat. Ezt a latin értelmezést a többi jelentés felsorolása után szakny. (= szaknyelvi, illetőleg a mai szaknyelvben) jelzés vezeti be (pl. bogáncs . . . szakny.: ’Carduus’).
17. 	Bizonyos esetekben közel álló jelentéseket, jelentésárnyalatokat összefogunk, és egy jelentésszám alatt idézünk. Az árnyalatokat közös jelentésjelbe (’...’) foglaljuk, és függőleges vékony vonallal ( | ) választjuk el egymástól. A jelentés forrásaként megadott helyen ilyenkor rendszerint csak az egyik jelentésárnyalat található meg.
18. 	A címszó mai köznyelvi jelentését, illetőleg jelentéseit * jellel emeljük ki. L. még alább a 36. pontot.
A származékok
19. 	A jelentések után a szótár legtöbb szócikkében a címszó fontosabb származékainak felsorolása következik. Ezt a szakaszt gondolatjel választja el az előbbitől és Sz: jelzés vezeti be.
20. 	A szótörténeti résznek ebben a szakaszában olyan származékokat közlünk, amelyeknek a címszóval való kapcsolata eléggé világos, a laikus számára is felismerhető, tehát sem alaktani, sem jelentéstani szempontból különösebb, részletesebb magyarázatra nem szorul. (A magyarázatot kívánó származékokat általában önálló szócikkben szerepeltetjük.) Származékként kezeljük a ragszilárdulással keletkezett határozószót is, hacsak jelentése nem távolodott el annyira az alapszó jelentésétől, hogy emiatt önálló címszóvá tettük (pl. haza).
A) 	Származékokat rendszerint csak a köznyelvi, valamint a jelentősebb nyelvjárási és régi nyelvi szavak szócikkeiben közlünk. Az ilyen címszavaknak mindazokat a származékait bemutatjuk, amelyek 1500 előttről köznévként adatolhatók, és általában azokat, amelyek az Értelmező Szótárban Önálló szócikkek címszavai.
B) 	Nem dokumentáljuk viszont az olyan származékokat — még az A) alatti két fő csoportba tartozókat sem —, amelyeket a címszó első adatai között teljes értékűnek tekintünk (1. fent a 11. pontot). Kivétel ez alól bizonyos fontos esetekben a fŐnevesült igenév (pl. a fon szócikkében a fonó).
21. 	A származékok közlésében is az adatok kronológiája a fő rendezői elv. Az idézett adatoknak megadjuk az évszámát és forrását, a származékokat félkövér föggŐleges vonallal ( ] ) választjuk el egymástól. Alkalomszerűen használjuk ugyanazokat a minősítéseket, amelyeket az alakváltozatokra is alkalmazunk (szn., hn., sz., gr.; 1. fent a 12. A) pontot). Formailag pedig a következőképpen járunk el.
A) 	Az idézett adat évszáma előtt félkövér szedéssel megadjuk azt a származékot, amelyet dokumentálni kívánunk. Ha a képző előtti szórész azonos a címszóval, akkor helykímélés végett nem írjuk ki a származékot teljes egészében, hanem a képző előtti részét félkövér hullámvonallal (~) helyettesítjük (pl. az asszony szócikkében a ~ság, ~i). Az a, e végű szavak képző előtti hosszú tŐhangzós alakját zó képviseli (pl. a fekete szócikkében zó Ilik ).
B) 	Ha a címszó alakja nem marad változatlan, illetőleg a fekete :> feketéink típusnál erősebben módosul a képző előtt, az egész képzett szóalakot feltüntetjük az idézett adat évszáma előtt (pl. az álom szócikkében az álmos, álmatlan). L. még fent a 4. pontot.
C) 	Minthogy a címszó alakváltozatait származékokkal is dokumentáljuk (1. fent a 12. A) pontot), a már egyszer .idézett adatot nem ismételjük meg újra, hanem évszámának feltüntetésével és zárójel nélküli „1. fent” jelzéssel utalunk rá.


28
A szótörténet kiegészítő része
22. 	A címszó dokumentálása után, a címszóra és származékaira vonatkozó adatok sorától gondolatjellel ( — ) elválasztva és „De vö.” jelzéssel bevezetve is közlünk olykor szótörténeti adatokat.
A) 	Az így közölt adatok egy része nem tartozik közvetlenül a címszóhoz, szótestében sem azonos vele, de megvilágítja a szó „előéletét”, keletkezésének körülményeit (L pl. az emberöltő szócikkét).
B) 	Némely esetben a címszóval azonos szó is kerülhet ebbe a részbe, mégpedig akkor, ha az illető szót csupán bizonyos jelentése vagy jelentései miatt tettük meg címszónak. Ilyenkor magának a szó testnek korábbi életére és magyarázatára hívjuk fel a figyelmet (1. pl. az ellát, felsül szócikkét).
C) 	„De vö.”-vel bevezetett adatokat általában csak akkor közlünk a szótörténeti rész végén, ha azok korábbiak, mint a címszó után közvetlenül idézett első adat. Különben pedig vagy a magyarázó részben hivatkozunk az ilyen szó történeti adatokra (1. alább a 33. C) pontot), vagy — jóval ritkábban — „Vö. még” jelzéssel vezetjük be őket a szótörténeti rész végén.
Az alcímszók
23. 	Azoknak a szócikkeknek a szótörténeti részét, amelyekben alcímszókat (1. fent a 6. B) pontot) is bemutatunk, kettős félkövér függőleges vonallal (||) tagoljuk annyi részre, ahány szót adatolunk. Az alcímszókat ugyanolyan típusú betűkből szedetjük, mint a szócikkek élén álló cím azokat. Az alcímszók szótörténeti adatolása teljesen megegyezik a szócikkek élén álló címszókéval. A fenti 7 — 22. pont tehát az alcímszókra is vonatkozik.
24. 	A fenti 6. B) pontban meghatározott eseteken kívül alcímszóként kezeljük az elvonással létrejött vagy létrehozott szavakat (pl. ékes ~ éktelen ~ ék ’dísz’), az etimológiáikig összetartozó, de más-más képzésű idegen eredetű szavakat (pl. akadémia ~ akadémikus, demokrácia ~ demokratikus; dupla duplum) és az igenévszókat (1. fent a 15. B) pontot).
25. 	Az egy szócikkben tárgyalt szavak közül a szócikk élére kerülő címszó kiválasztását két, egymást keresztező szempont határozza meg: az adatok időrendje és a nyelvi szint, amelyhez az illető szavak tartoznak. Azonos nyelvi szint esetén az időrend a döntő. Ha azonban a szócsaládba köznyelvi, nyelvjárási és elavult szavak is tartoznak, címszóként a köznyelvi szó került a szócikk élére, s ennek első adata után „de 1.” jelzéssel utalunk a szócsaládnak arra a tagjára, amely időrendben a legelső (1. még fent a 10. pontot is). A továbbiakban a sorrendet az időrend határozza meg. L. még alább a 40. pontot.
A kötőjeles címszók
26. 	Az önálló címszóvá tett összetételbeli előtagok, a „kötőjeles címszók” (1. fent a 6. C) pontot) szócikkében a valóban dokumentált szavakat ugyanolyan betűtípussal emeljük ki, mint a származékokat (pl. az a- alatt aki, amely stb.). Ezek adatait félkövér függőleges vonal (I) választja el egymástól. Ha az együtt tárgyalt összetételek között az előtag szerepét illetően elkülöníthető csoportokat lehet megállapítani, a csoportokat félkövér arab számok (1., 2.) és félkövér kettős függőleges vonalak (||) tagolják (1. pl. fekete-).
27. 	A kötőjeles címszók szótörténeti része is a fenti 7 — 22. pontok szerint van felépítve. Az alak változatok dokumentálásában a 12. D) pontban mondottak érvényesülnek.
A SZÓCIKK ETIMOLÓGIAI RÉSZE
Az etimológiai részt bevezető mondatok
23. 	Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiai magyarázó rész. Ennek első mondata a szerkesztőségnek a szó, illetőleg szócsalád eredetére vonatkozó véleményét fejezi ki. Ezek a bevezető mondatok a magyar szókincs fő származási kategóriáinak a megnevezései. A távoli forrásból származó jövevényszavakra vonatkozólag tehát általában nem a végső eredetet határozza meg, hanem azt, honnan került az illető szó a magyar nyelvbe.


29
29. 	A bevezető mondatok egyik típusa jelzi a nyelvi eredetet, a másik csak a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére vagy pedig csak keletkezésének módjára utal.
A) 	A nyelvi eredetet is jelző mondat részint az ősi örökséghez tartozó (uráli, finnugor, ugor eredetű) szavaink szócikkeinek etimológiai részét vezeti be (Ősi Örökség az uráli [vagy finnugor, vagy ugor] korból), részint jövevényszavaink forrásnyelvét nevezi meg. Ez utóbbiakban szerepelhet egyetlen nyelv (Szlovák eredetű), egy nyelvcsoport (Déli szláv eredetű) vagy egy nyelvcsalád (Szláv eredetű) is.
B) 	A nyelvi eredetet közvetlenül nem jelző bevezető mondatok egyik része „Vándorszó”- nak vagy ,,Nemzetközi szó”-nak minősíti a címszót. Vándorszavaknak tekintjük azokat a rendszerint szóbeli átvétel útján, vándorló kereskedők, utazók, mesteremberek, katonák, külföldön tanuló diákok, telepesek stb. révén elterjedt szavakat, amelyek vándorútjuk során olyan hangalaki és jelentésbeli módosuláson is keresztülmehettek, hogy összetartozásukat még a nyelvész szakember sem ismeri fel mindig könnyen. Nemzetközi szavaknak tekintjük viszont azokat a jövevényszavakat, amelyek főként nyelvünk újabb kori története folyamán, elsősorban az írott nyelven keresztül, a sajtó révén, a rádió, a film, a televízió stb. útján terjedtek el viszonylag rövid idő alatt, és amelyek számos nyelvben hasonló vagy csaknem azonos hangalakban és jelentésben találhatók meg. L. még alább a 32. C) pontot.
C) 	A nyelvi eredetet közvetlenül nem jelző bevezető mondatok másik része a szó vagy szócsalád keletkezési módját (Származékszó; Összetett szó ; Hangutánzó eredetű; Hangfestő eredetű; Gyermeknyelvi szó; stb.) nevezi meg. Az ilyen bevezető mondatok a magyar nyelv külön életében keletkezett, a szóalkotás vagy belső szóteremtés legkülönfélébb módjain létrejött szavainkat minősítik. L. még alább a 30. A) pontot.
D) 	Ha a szótörténeti részben alcímszók nincsenek, a bevezető mondat nyelvileg ki nem fejezett alanya a címszó; az alcímszókat is tárgyaló szócikkek etimológiai részét bevezető mondat alanya rendszerint a „szócsalád” szó. A kötőjeles címszók magyarázó részét „A /ar- kas- előtagú összetett szavak ...” típusú mondat vezeti be.
30. 	Az etimológiai rész bevezető mondatai nem mindig tartalmaznak határozott ítéleteket. Számos esetben „valószínűleg” enyhíti az állásfoglalást, máskor pedig „bizonytalan eredetű”-nek minősített címszóról „talán”-nal kezdődő mondatban nyilvánítunk véleményt.
A) 	Számos esetben a származási kategóriát meg lehet ugyan határozottan nevezni, de a különféle részletek tisztázatlanok. Ilyenkor a bevezető mondat is tükrözi ezt a kettősséget (pl.: Hangutánzó eredetű; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett; Magyar fejlemény, de keletkezésének körülményei nincsenek kellőképpen tisztázva; Származékszó, alapszava azonban vitatott; stb.). L. még fent a 29. C) pontot.
B) 	Vannak „Vitatott eredetűdnek minősített szavaink; ezekre több, a szerkesztőségtől nagyjából egyenrangúnak minősített eredetmagyarázat van, de egyik sem olyan meggyőző, hogy a többit egyszerűen cl lehetne hárítani. A tekintetbe vett magyarázatokat sorszámmal vezetjük be, és az egyes magyarázatok valószínűségi fokát a sorrenddel fejezzük ki. L. alább a 35. pontot.
C) 	Bár határozott, de negatív ítéletet fejez ki az „Ismeretlen eredetű” minősítés. Ezt akkor használjuk, ha a címszóra vonatkozólag sem az eddigi magyarázatok közt nincs olyan, hogy azt legalább egy „talán”-nal kezdődő mondatban meg lehetne említeni, sem a szerkesztőség nem tud adni megfelelő magyarázatot.
A rokon és idegen nyelvi megfelelők
31. 	Az Ősi örökséghez tartozó (uráli, finnugor, ugor eredetű) és a jövevényszavak szócikkeiben a bevezető mondatot a magyar szó rokon, illetőleg idegen nyelvi megfelelőinek felsorolása követi. A nyelvek sorrendje állandó, meghatározott az egyes nyelvcsaládokon belül is, és akkor is, ha különböző nyelvcsaládokból idézünk megfelelőket. A nyelvi adatokat nyelvenként megállapított állandó forrásokból idézzük ; forrásjelzést tehát csak akkor adunk, ha valamely adat nem ilyen forrásból származik. A megfelelők felsorolásában nem törekszünk teljességre, de általában jelezzük, hogy más nyelvekben is vannak megfelelő szavak.
A) 	A fejlett írásbeliséggel rendelkező, latin, cirill és görög betűs helyesírású nyelvek adatait a megfelelő helyesírás szerint idézzük. A másfajta írásrendszereket használó nyelvek adatait, továbbá a nem szláv nyelvek cirill betűs adatait is a nyelvészeti irodalomban szokásos módon transzlitteráljuk, a fonetikus írással közölt adatokat pedig a forrásunkkal azonos formában közöljük. A német nyelvből idézett régi nyelvi és nyelvjárási főneveket nem írjuk nagy kezdőbetűvel.
B) 	A nem magyar nyelvi adatoknak minden esetben megadjuk a jelentését magyarul. Az igéket — akár tőalakot, akár főnévi igenevet, akár más szótári alakot idézünk — mindig


30
a magyar szótári alakkal, az egyes szám 3. személy ű magyar igével értelmezzük. Ha valamennyi felsorolt rokon nyelvi vagy idegen szónak azonos a jelentése, a jelentést csak egyszer, a felsorolás végén adjuk meg. Ha a jelentések nem fedik egymást pontosan, külön-külön értelmezzük az idézett szavakat; ha azonban több egymás után következő szónak is azonos a jelentése, akkor a következőnél megelégszünk az ’ua.’ jelzéssel. Valamely idegen szó után álló ’ua.’ értelmezés tehát mindig csak azt jelenti, hogy a szó jelentése azonos a közvetlenül előtte állóéval.
32. 	Az idegen nyelvi megfelelőkkel kapcsolatos minden kérdést az adatok felsorolásához csatlakozóan, a magyar szó problematikájára való áttérés előtt tárgyalunk.
A) 	Az Ősi örökséghez tartozó címszavaink szócikkében utalunk az uráli, finnugor vagy ugor nyelvi szavaknak más nyelvcsaládok (altaji, jukagir stb.) szavaival való esetleges kapcsolatára. Az összehasonlító uráli nyelvtudomány eredményeire támaszkodva megadjuk a rekonstruált alapnyelvi formát. Szükséges esetekben más eredetű szavak szócikkében is idézünk kikövetkeztetett, csillaggal (*) megjelölt formákat.
B) 	A jövevényszavak szócikkében mindenkor jelezzük, hogy az illető szó az átadó nyelvben is jövevény-e. Ha azonban az átvett szó az átadó nyelvben az Ősi örökséghez tartozik, vagy az illető nyelv belső keletkezésű eleme, eredetével általában nem foglalkozunk.
C) 	A nemzetközi szavak és vándorszavak szócikkében — azonkívül, hogy európai, esetleg Európán kívüli elterjedésüket kellőképpen dokumentáljuk — megadjuk e szavak megállapítható végső forrását, továbbá azt, hogy egy nemzetközi szó melyik nyelvből terjedt el, elterjesztésében melyiknek volt jelentősebb szerepe.
A magyarázatok
33. 	A bevezető mondat, illetőleg a rokon vagy idegen nyelvi adatokra tett megjegyzések után a magyar szó vagy szócsalád alaki és jelentéstani problémáinak felvázolása és a lényegesebb művelődéstörténeti mozzanatok megemlítése következik.
A) 	Címszavaink alaktani és hangtani kérdéseit a lehetőséghez képest röviden érintjük. A magyar hangtörténetben szabályszerűnek tekintett változásokkal, illetőleg az ilyenek révén keletkezett alak változatokkal általában nem foglalkozunk.
B) 	A több jelentésű szavak szócikkének magyarázó részében szólunk a tényleges jelentésfejlődésről (1. fent a 14. pontot). A feltűnőbb, szokatlanabb jelentés változásokra a lehetőség szerint idézünk idegen nyelvi párhuzamokat, rámutatunk a változások művelődéstörténeti, pszichológiai, nyelvi stb. okaira, kapcsolataira.
C) 	Mind alaki, mind jelentésbeli párhuzam szemléltetésére gyakran idézünk magyar szótörténeti adatokat a magyarázó részben is. Ezek részben a tárgyalt szó vagy szócsalád tágabb rokonságába tartoznak, részben valamilyen alaki vagy jelentéstani jelenséget bemutató példák. L. még fent a 22. C) pontot is.
34. 	A magyar szónak a szomszédos, környező nyelvekbe való átkerüléséről csak akkor szólunk, ha a magyar szó eredete nincs kellőképpen tisztázva, s így feltehető volna az is, hogy a magyar az átvevő. L. alább a 37. B) pontot.
35. 	A nyelvész szakemberektől származó, de a szerkesztőségtől kevésbé valószínűnek, valószínűtlennek vagy tévesnek, elfogadhatatlannak tartott magyarázatokat megokolás nélkül hárítjuk el. Laikusok téves magyarázatát meg sem említjük. Viszont a vitatott eredetűnek minősített szavak (1. fent a 30. B) pontot) szócikkének magyarázó részében rámutatunk az idézett magyarázatok gyengéire is, erős oldalaira is, ha ez szükségesnek látszik.
36. 	A nem köznyelvi szavak szócikkében a magyarázó rész utolsó mondatában megnevezzük azt a nyelvi réteget, amelybe a címszó tartozik. Ha a szónak legalább egy jelentése * jellel van megjelölve (1. fent a 18. pontot), vagyis ha a szó legalább egy jelentésében a mai köznyelvben is él, ez a nyelvi rétegre utaló mondat általában elmarad.
A SZÓCIKK BIBLIOGRÁFIAI RÉSZE
37. 	Az önálló szócikkek harmadik bekezdése — bizonyos számú kivételt nem tekintve (1. fent az 5. pontot) — a címszóra vonatkozó etimológiai és szó történeti irodalom adatait tartalmazza. A forrásjelzésekként közölt rövidítéseket a forrás jelzések és egyéb rövidítések jegyzékében (43—83. lap) lehet megtalálni vagy a szerző nevének, vagy a folyóirat, sorozat, gyűjteményes kötet címrövidítésének betűrendi helyén.
A) 	Bibliográfiánk csak az 1862 (a Nyelvtudományi Közlemények megindulása) óta meg¬


31
jelent irodalmat veszi számba. Az adatokat időrendben közöljük a szerzők nevével és forrásjelzéssel. Ugyanazon szerző magyarázatait az illető szerzőtől származó első megnyilatkozás időpontja alapján soroljuk be. Bizonyos műveket a szerző neve nélkül idézünk, és a szerző többi munkájától függetlenül helyezzük el őket az időrendben (MUSz., NyH., NyÜSz., EtSz., SzófSz.; SKES., MSzFgrE.).
B) 	A magyar szó idegen nyelvekbe kerülésének irodalmát akkor is idézzük, ha egyébként erről a magyarázó részben nem szólunk. L. fent a 34. pontot.
C) 	Az irodalomjegyzékből ® jellel kiemeljük azt a néhány tételt — egy szócikkben legfeljebb ötöt —, amely a szerkesztőségtől helyesnek tartott magyarázatot először közli, az etimológiát részletesen kifejti vagy az addigi eredményeket összefoglalva tüzetesen foglalkozik a szó eredetével és történetével.
38. 	A szócikkben idézett idegen nyelvi szavakat tárgyaló fontosabb irodalomnak azt a részét, amelyben a magyar szó nincs megemlítve, a magyar szóval foglalkozó irodalomtól elkülönítve, zárójelben ( ) adjuk meg. A sorrendet itt is a megjelenés időrendje szabja meg. Ez a rész egyébként főleg vándorszavak és nemzetközi szavak szócikkeiben szerepel.
AZ UTALÁSOK
39. 	Az utolsó bekezdéshez csatolva, de attól mégis gondolatjellel ( —) elválasztva és Vö. jelzéssel bevezetve találhatók a szótár egyéb szócikkeire való utalások (1. fent az 5. pontot). Ezekkel csak az etimológiai összefüggésekre hívjuk fel a figyelmet; alaki vagy jelentésbeli párhuzamokra itt nem utalunk.
A) 	Az önálló címszóvá tett származékok szócikkének a végén utalunk az alapszóra. Az alapszó szócikkének a végén pedig felsoroljuk mindazokat a származékokat, amelyek a maguk betűrendi helyén önálló címszók.
B) 	A címszóként felvett összetett szó utótagja önálló szócikkének a végén utalunk az összetételre.
C) 	Kölcsönösen utalunk a más-más forrásból származó, de végső soron etimológiáikig azonos jövevényszavakra.
40. 	A maga betűrendi helyén utalószóvá teszünk minden alcímszót (1. fent a 6. B) és a 23 — 25. pontot) és a kötőjeles címszók alatt ténylegesen adatolt szavakat (1. fent a 6. C) és a 26 — 27. pontot), ha a szoros betűrend szerint nem közvetlenül a címszó előtt vagy után állanak. Utalószóvá teszünk olyan összetételi utótagot is, amely a maga betűrendi helyén nem címszó a szótárban. Ezeken kívül utalószóvá tesszük a címszónak olyan alak változatát, amelynek kezdőbetűje nem azonos a címszóéval, de csak akkor, ha ez az alakváltozat a köznyelvi szint közelében van, és így feltehető, hogy nemcsak a címszó alatt keresi a szótár használója. Kivételes esetben utalószóvá teszünk olyan származékot, amely átlagos nyelv- érzékkel nehezebben elemezhető, és a betűrend alapján távol esik az alapszótól.


HINWEISE FÜR DEN GEBRAUCH DES WÖRTERBUCHES
DIE EINTEILUNG DES WÖRTERBUCHES
Die Stichwörter
1. 	Unser Wörterbuch setzt sich aus selbständigen (d. h. Angaben und etymologische Erläuterungen enthaltenden) sowie aus verweisenden Wortartikeln zusammen. Der selbständige Wortartikel wird von dem aus fetten Buchstaben gesetzten Stichwort eingeleitet. Das Leitwort des im allgemeinen aus einer einzigen Zeile bestehenden verweisenden Wortartikels ist das halbfett gesetzte verweisende Wort. Nach diesem folgt das Zeichen 1. ( = lásd [ = siehe]) und danach das Stichwort jenes selbständigen Wortartikels (letzteres ebenfalls halbfett gesetzt), in dem die Angaben und die Erklärung des verweisenden Wortes zu finden sind.
2. 	Die Stichwörter und die verweisenden Wörter folgen in der Reihenfolge des ungarischen Alphabets nacheinander. Die Homonyme werden durch Indexzahlen voneinander unterschieden (z. B. guba1, guba2; fel1, fel2 und föl1, föl2). Die Reihenfolge der Homonyme wird einerseits durch ihre Zugehörigkeit zu Wortarten (das Verb steht vor dem Nomen, das Nomen vor dem Formwort), andererseits — im Falle gleicher Wortarten — durch die chronologische Reihenfolge der wortgeschichtlichen Angaben bestimmt. Das Stichwort des selbständigen Wortartikels steht ohne Rücksicht auf die Zugehörigkeit zur Wortarten und die Chronologie immer vor dem gleichförmigen verweisenden Wort.
Die Form der Stichwörter
3. 	Das Stichwort und das verweisende Wort ist identisch mit der in der lexikographischen Praxis gebräuchlichen sogenannten lexikalischen Form (bei Verben die 3. Person Sing. Präs, usw.). In Ausnahmefällen kommt eine flektierte Form (z. B. félvállról), gelegentlich auch eine Wortverbindung (z. B. dugába dől) als Stichwort vor, manchmal schließt sich an das Stichwort ein Bindestrich an (s. weiter unten Punkt 6. C)). Die Schreibung des Stichwortes entspricht den Regeln der Rechtschreibung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften bzw. den Hinweisen des Erläuternden Wörterbuches (Értelmező Szótár) und dem Wegweiser zur Rechtschreibung (Helyesírási Tanácsadó Szótár). Dio als Stichwörter aufgenommenen Wörter der alten Sprache und der Dialekte werden gemäß der Praxis der älteren Lexikographen geschrieben, im Gegensatz aber zu zahlreichen älteren ungarischen Wörterbüchern bezeichnen wir das geschlossene ë im Stichwort selbst nicht.
4. 	Die Endung -ik der Verben auf -ik wird im Stichwort drucktechnisch vom eigentlichen Verbalstamm unterschieden: an den fett gesetzten Wortkörper schließt sich die halbfett gesetzte Endung -ik an (z. B. bukik).'In den Fällen, in denen das Stichwort durch eine kleine Wellenlinie, die sogenannte „Tilde” (~) ersetzt wird, bezieht sich diese auf die Form ohne -ik. S. weiter unten Punkt 21. A), B).
Die Typen der selbständigen Wortartikel
5. 	Die selbständigen Wortartikel gliedern sich im allgemeinen in drei Hauptteile. Dementsprechend bestehen sie drucktechnisch aus drei Absätzen: dem wortgeschichtlichen Teil, dem etymologischen Teil und dem bibliographischen Teil. Der dritte fehlt manchmal, da es auch Stichwörter gibt, mit deren Herkunft sich die ungarische etymologische Literatur bisher nicht beschäftigt hat. An den dritten Absatz, doch durch einen Gedankenstrich getrennt, schließen sich die Verweise auf die übrigen Wortartikel des Wörterbuches an. S. Punkt 37 — 39.
6. 	Die selbständigen Wortartikel können nach dem wortgeschichtlichen Teil in drei Typen gegliedert werden:


33
A) 	Der wortgeschichtliche Teil enthält nur die Form- und Bedeutungsvarianten des Stichwortes sowie die wichtigsten Ableitungen. (Zu diesem Typus gehören die meisten Wort- artikel.)
B) 	Dor wortgeschichtliche Teil enthält auch die Form- und Bedeutungsvarianten der Wörter, die mit Hilfe eines von dem des Stichwortes abweichenden Suffixes aus einem selbständig nicht existierenden, mit dem des Stichwortes identischen Stamm gebildet worden sind sowie deren wichtigere Ableitungen (z. B. akad ~ akaszt, borít ~ borul). Jenes Wort bzw. jene Wörter, das oder die wir in den Wortartikeln dieses Typus außer dem Stichwort — übrigens aber auf die gleiche Weise wie das Stichwort selbst — belegen, nennen wir Unterstichwort· S. im folgenden Punkt 23 — 25. lind 40.
C) 	Der wortgeschichtliche Teil enthält zusammengesetzte Wörter, deren erstes Glied — in einer mit einem Bindestrich versehenen Form — als Stichwort auftritt (z. B. a-, farkas-). S. oben Punkt 3., im folgenden Punkt 26 — 27. und 40.
DER WORTGESCHICHTLICHE TEIL DES WORTARTIKELS
Allgemeines
7. 	In den selbständigen Wortartikeln folgen nach dem Stichwort, von ihm nur durch ein Spatium getrennt, die wortgeschichtlichen Angaben: die Form Varianten, die Bedeutungen, die wichtigeren Ableitungen.
A) 	Die Angaben bringen wir buchstabengetreu, in der Schreibung der Quelle, aus der sie stammen. Die Quelle wird in jedem Fall angegeben.
B) 	Innerhalb aller drei Einheiten des wortgeschichtlichen Teiles bestimmt die chronologische Folge der Angaben ihre Reihenfolge. Dementsprechend führen wir im allgemeinen immer die Zeit der Angaben durch die vor die Angabe gestellte Jahreszahl an.
C) 	Keine Jahreszahl wird vor einer nicht als erste Angabe zitierten Form variante bzw. Form Varianten angegeben, die aus József Szinnyeis Magyar Tájszótár [Ungarisches Dialektwörterbuch] oder aus jüngeren Quellen angeführt werden. Solche Form Varianten werden von den durch Jahreszahlen bezeichneten Angaben durch einen Gedankenstrich ( —) getrennt. In allen anderen Fällen steht vor jeder Angabe des wortgeschichtlichen Teiles eine Jahreszahl.
8. 	Die Entstehungszeit der als Quellen zitierten Sprachdenkmäler läßt sich nicht immer auf das Jahr genau feststellen. In solchen Fällen wird das ungefähre Alter der Angabe auf verschiedene Weise angegeben.
A) 	Nach der Jahreszahl folgt ein Buchstabenzeichen: e. = előtt [vor]; u. = után [nach]; k. = körül [um]. Mit Zeitbestimmungen dieser Art führen wir in erster Linie die Angaben der nicht genau datierbaren alten Wörterverzeichnisse und Textdenkmäler an. — Auf die Angabe des Jahrhunderts beschränken wir uns nur dann, wenn die Entstehungszeit des Sprachdenkmals auf keine Weise näher bestimmt werden kann.
B) 	In erster Linie vor Angaben aus Urkunden, aber manchmal auch aus anderen Quellen, steht manchmal eine doppelte Jahreszahl durch einen großen Bindestrich verbunden, die die untere und obere Grenze der Entstehung des Denkmals bezeichnet (z. B. 1130 — 40:). In solchen Fällen werden nach dem Bindestrich nur die abweichenden Ziffern ausgeschrieben.
C) 	Die Entstehungszeit unserer Angaben aus undatierten, falsch datierten oder gefälschten Urkunden geben wir mit der in der historisch-diplomatischen Literatur bestimmten Jahreszahl an. Bei der Bestimmung des Alters der Angaben aus gefälschten Urkunden berücksichtigen wir den Zeitpunkt, zu dem die betreffende Fälschung bereits glaubwürdig vorhanden war.
D) 	Die durch einen schrägen Strich getrennte Jahreszahl (z. B. 1138/1329:) bezeichnet vor Angaben aus Urkunden die Datierung der ursprünglichen Urkunde und der Abschrift, bei Angaben aus Druckwerken das Jahr der ersten und der bearbeiteten Auflage (diese letzteren stammen vor allem aus der Sammlung des Großen Wörterbuches der Akademie ( = Akadémiai Nagyszótár [= NSz.]).
Die ersten Angaben
9. 	Die absolut älteste Angabe des Stichwortes sowie die erste als Gattungsname (nicht als Eigenname) und nicht als Ableitung aufgefaßte Angabe zitieren wir im Textzusammenhang. Die Jahreszahl der letzteren wird durch halbfetten Satz hervorgehoben (s. im. folgenden auch Punkt 11.). Kommt die absolut erste Angabe zugleich als Gattungsname, nicht als
3 Történeti-etimológiai szótár


34
Ableitung vor, bringen wir nur diese eine Angabe im Textzusammenhang. In Ausnahmefällen aber zitieren wir auch solche nicht erste Angaben in ihrem Textzusammenhang, die die Geschichte des Wortes in semantischer bzw. kulturgeschichtlicher Beziehung gut beleuchten.
10. 	Ist die absolut älteste Angabe des Stichwortes eine Ableitung, die in unserem Wörterbuch an ihrer Stelle im Alphabet selbständiges Stichwort ist, verweisen wir auf diesen Umstand nach der ersten zitierten Angabe durch die Bezeichnung ,,de 1.” [aber s.] und machen darauf durch das kursive Schriftbild des betreffenden Wortes aufmerksam (z. B. im Wortartikel der Wörter fark, forr: „de 1. farkas”, bzw. „de 1. forrás”). S. im folgenden noch Punkt 25.
11. 	Als vollwertige Angabe bringen wir durch den halbfetten Satz ihrer Jahreszahl die nicht-substantivierten Verbalnomina, die Verbalformen mit den Suffixen -hat~ -het, -tat ~ -tét, -tátik -tetik, obwohl wir auch diese, ja sogar den Infinitiv mit der Bezeichnung sz. (= származék [= Ableitung]) versehen (s. oben Punkt 9. und im folgenden Punkt 21.). Ebenfalls als vollwertige Angabe fassen wir die mit dem Stichwort indentischen — also nicht weitergebildeten — Vor- oder Nachglieder der als Gattungsnamen auftretenden zusammengesetzten Nomina auf.
Die Formvarianten
12. 	Die Formvarianten des Stichwortes werden durch die ersten Angaben dokumentiert, in deren Text wir das Stichwort zusammen mit allen seinen eventuellen Affixen durch kursiven Satz hervorheben, im weiteren aber auch durch die ebenfalls kursiv gesetzten, nicht im Textzusammenhang zitierten Wortformen.
A) 	Zur Dokumentierung der Formvarianten werden die Ableitungen des Stichwortes (s. im folgenden unter Punkt 21. C)) und auch seine als Eigennamen vorkommenden Angaben verwendet. Die Ableitungen erhalten die Bezeichnung sz. (= származék [= Ableitung]), die Eigennamen die Bezeichnung szn. (= személynév [= Personenname]) bzw. hn. (=hely- név = földrajzi név [= Ortsname bzw. geographischen Name]). — Unter den Bezeichnungen nach den ohne Textzusammenhang angeführten Angaben kommt noch die Bezeichnung gr. vor; diese Bezeichnung bedeutet, daß die zietierte Form mit einer irgendein grammatisches Verhältnis ausdrückenden Endung versehen ist.
B) 	Wenn die Zugehörigkeit irgendeiner zitierten Angabe zum Stichwort zweifelhaft oder unsicher ist (das kommt vor allem bei den Eigennamen vor), machen wir auf diese Unsicherheit durch ein vor die Angabe gestelltes Fragezeichen (?) aufmerksam. Bezieht sich unser Zweifel auf eine im Textzusammenhang zitierte Angabe, kommt das Fragezeichen vor das gesamte Zitat.
C) 	Die Formvarianten werden auf Grund der uns zur Verfügung stehenden Quellen zitiert. Solche Form Varianten, die nur aus einer einzigen Quelle belegbar sind, ziehen wir im allgemeinen nur dann in Betracht, wenn von der absolut ältesten oder von der ersten vollwertig aufgefaßten Angabe (s. oben Punkt 9. und 11.) die Rede ist.
D) 	Die Form Varianten der als selbständige Stichwörter aufgenommenen Komposita werden nicht dokumentiert, wenn ihre Elemente an ihrer Stelle im Alphabet Stichwörter sind, doch geben wir außer der absolut ältesten Angabe auch ihre der heutigen gemeinsprachlichen Form entsprechende Form an. S. im folgenden Punkt 27.
E) 	Die verschiedenen Schreibungen werden im allgemeinen nicht berücksichtigt. Es wird nur die erste ungarisch geschriebene Variante jener Lehnwörter, internationalen Wörter — vor allem aus neuerer Zeit — angeführt, in deren Leben in der ungarischen Sprache die mit ungarischer Orthographie geschriebene Variante das Anzeichen ihrer Einbürgerung, d. h. ihres Weges von Fremd- zu Lehnwörtern sein kann.
Die Bedeutungen
13. 	Nach der Aufzählung der Formvarianten folgt, eingeleitet durch das Zeichen Jr (= jelentés [= Bedeutung]), die Angabe der Bedeutung bzw. Bedeutungen des Stichwortes. Im allgemeinen dokumentieren wir nur die wichtigsten, sich voneinander klar abhebenden Hauptbedeutungen, und sind nicht bestrebt, der feinen Bedeutungsunterscheidung des Erläuternden Wörterbuches (Értelmező Szótár) zu folgen.
A) 	Jede Bedeutung zitieren wir mit der Jahreszahl und der Quelle ihres ersten Auftretens. Die als Quellen der einzelnen Bedeutungen angegebenen Stellen bedeuten nicht, daß diese Bedeutung nur auf Grund dieser einzigen Stelle analysiert worden ist, sondern, daß diese Bedeutung bzw. ihre Variante dort zum ersten Mal auftritt. Aus einer einzigen Quelle beleg¬


35
bare Bedeutungen nehmen wir nur dann auf, wenn es sich um die Bedeutung der ersten Angabe handelt ist oder wenn diese aus einer einzigen Quelle belegbare Bedeutung die etymologische Erklärung unterstützt.
B) 	Wenn irgendeine Bedeutung auf Grund einer Angabe festgestellt wurde, die als erste Angabe oder unter den Form Varianten bereits angeführt wurde, wird die Quellenbezeichnung nicht wiederholt, sondern es wird durch die Bezeichnung (1. fent) [s. oben] auf sie verwiesen, da die Jahreszahl die Identifizierung ermöglicht.
C) 	Ermöglicht die Quelle die eindeutige Bestimmung der Bedeutung nicht oder aber war das erste Auftreten irgendeiner Bedeutung durch einen Eigennamen belegt worden, wird auf diese Unsicherheit durch ein Fragezeichen vor dem Text der Bedeutungserklärung aufmerksam gemacht. In solchen Fällen wird aber unmittelbar nach der als unsicher bezeichneten Bedeutungsangabe auch die Jahreszahl und die Quelle der schon sicher dasselbe bedeutenden Angabe angeführt, die Erklärung wird aber nicht wiederholt, sondern es wird durch die Bezeichnung ’ua.’ [= dass.] auf sie verwiesen.
14. 	Mit der Reihenfolge der Bedeutungen wird nicht die tatsächliche sprachliche Entwicklung dargestellt, sondern festgehalten, in welcher chronologischen Folge die Bedeutungen des Stichwortes in unseren Quellen auftauchen. S. im folgenden Punkt 33. B).
15. 	Hat das Stichwort mehrere Bedeutungen, gliedert sich der Teil über die Bedeutungen des Wortartikels folgendermaßen:
A) 	Gehört das Stichwort zwei oder mehreren Wortarten an, trennen wir die Angaben nach der Zugehörigkeit zu Wortarten mit Großbuchstaben und unter Bezeichnung der Wortart (A) fn. [= Substantiv] ... B) mn. [= Adjektiv] . . . usw.), innerhalb der einzelnen Wortarten aber mit arabischen Zahlen. In solchen Fällen kommt das chronologische Prinzip zum ersten Mal entsprechend der Gliederung nach Wortarten und zum zweiten Mal innerhalb der einzelnen Wortarten zur Geltung. D. h. die zur Wortart B) gehörende erste Bedeutung kann eine frühere sein als die zur Wortart A) gehörende zweite, kann aber keine frühere sein als die zur Wortart A) gehörende erste Bedeutung.
B) 	Für die Nomenverba (fagy, les, nyom usw.) s. im folgenden den Punkt 24.
C) 	Wenn das polysemantische Stichwort zu einer einzigen Wortart gehört, worden seine Bedeutungen durch arabische Zahlen (1.; 2.; usw.) gegliedert.
16. 	Die Bedeutungen werden ungarisch und deutsch, in bestimmten Fällen nur deutsch, manchmal nur lateinisch angegeben.
A) 	Hat das Stichwort nur eine einzige Bedeutung und ist dieses Wort in der heutigen ungarischen Gemeinsprache ein lebendes Element, wird im allgemeinen keine Erläuterung in ungarischer Sprache gegeben, nur im Wortartikel der Homonyme.
B) 	Lateinische Erläuterungen werden in den Wortartikeln verwendet, deren Stichwort in der modernen botanischen oder zoologischen Fachsprache ein wissenschaftlicher Terminus ist, und zwar unabhängig davon, ob es in der lexikalischen Grundform, im Plural oder mit der Endung -félék [-arten] versehen ist. Die lateinische fach sprachliche Erklärung wird jedoch nur in dem Fall angegeben, wenn die betreffende Pflanze oder das betreffende Tier in Ungarn zwar heimisch, aber keine Nutzpflanze und kein Haustier ist. Diese lateinische Erklärung wird nach der Aufzählung der übrigen Bedeutungen durch die Bezeichnung szakny. (— szaknyelvi, illetőleg a mai szaknyelvben [= fachsprachlich bzw. in der heutigen Fachsprache]) eingeleitet (z. B. bogáncs . . . szakny.: ’Carduus’).
17. 	In gewissen Fällen werden einander nahe stehende Bedeutungen bzw. Bedeutungsvarianten zusammengefaßt und unter einer Bedeutungszahl angeführt. Die Varianten werden in ein gemeinsames Bedeutungszeichen (’ . . .’) gefaßt und durch einen senkrechten Strich (I) voneinander getrennt. An der als Quelle der Bedeutung angegebenen Stelle ist in solchen Fällen im allgemeinen nur die eine Bedeutungsvariante zu finden.
18. 	Die Bedeutung bzw. Bedeutungen des Stichwortes in der heutigen Gemeinsprache werden durch das Zeichen # hervorgehoben. S. im folgenden noch Punkt 36.
Die Ableitungen
19. 	Nach den Bedeutungen folgt in der Mehrheit der Wortartikel des Wörterbuches die Aufzählung der wichtigsten Ableitungen des Stichwortes. Dieser Abschnitt wird durch einen Gedankenstrich vom vorherigen getrennt und durch die Bezeichnung Sz: (— származék [ — Ableitung]) eingeloitet.
20. 	In diesem Abschnitt des wortgeschichtlichen Teiles werden solche Ableitungen gebracht, deren Beziehung zum Stichwort ziemlich klar, auch für den Laien verständlich ist, 3*


36
also weder vom morphologischen noch vom semantischen Standpunkt aus einer besonderen ausführlichen Erläuterung bedarf» (Die Ableitungen, die einer besonderen Erläuterung bedürfen, werden im allgemeinen in selbständigen Wortartikeln behandelt.) Als Ableitungen werden auch die durch Suffixfestigung entstandenen Adverbien behandelt, wenn sich ihre Bedeutung nicht so weit von der Bedeutung des Grundwortes entfernt hat, daß sie deshalb als selbständige Stichwörter aufgefaßt wurden (z. B. baza).
A) 	Ableitungen werden gewöhnlich nur in den Wortartikeln der gemeinsprachlichen Wörter bzw. der wichtigeren Mundartwörter sowie der Wörter aus der alten Sprache gebracht. Bei solchen Stichwörtern werden alle Ableitungen aufgezählt, die bereits aus der Zeit vor 1600 als Gattungsnamen nachweisbar sind, und im allgemeinen alle, die auch Stichwörter der selbständigen Wortartikel des Erläuternden Wörterbuches (Értelmező Szótár) sind.
B) 	Nicht dokumentiert werden aber solche Ableitungen — nicht einmal die zu den bei den Hauptgruppen unter A) gehörenden —, die unter den ersten Angaben des Stichwortes als vollwertig aufgefaßt worden sind (s. oben unter Punkt 11.). Ausnahme von dieser Regel ist in gewissen wichtigen Fällen das substantivierte Verbalnomen (z. B. im Wortartikel fon : fonó).
21. 	Auch bei der Anordnung der Ableitungen ist das wichtigste Redaktionsprinzip die chronologische Reihenfolge der Angaben. Bei den Angaben wird die Jahreszahl und die Quelle angegeben, die Ableitungen werden durch einen halbfetten senkrechten Strich (1) voneinander getrennt. Gelegentlich werden dieselben Bezeichnungen gebraucht, die auch bei den Form Varianten angewendet wurden (szn. [= Personenname], hn. [= Ortsname], sz. [= Ableitung], gr.; s. oben unter Punkt 12. A)). Formal wurde wie folgt vorgegangen:
A) 	Vor der Jahreszahl der zitierten Angabe wird in halbfettem Satz jene Ableitung abgegeben, die dokumentiert werden soll. Ist der Wortteil vor dem Suffix identisch mit dem Stichwort, wird zwecks Raumersparnis die Ableitung nicht zur Gänze ausgeschrieben, sondern der Teil vor dem Suffix wird durch eine halbfette Wellenlinie (~) ersetzt (z. B. im Wortartikel asszony: ~ság, ~i). Die Form mit langem Stammvokal der Wörter auf -a, -e vor den Suffixen wird durch ~ bezeichnet (z. B. im Wortartikel fekete: ~Ilik).
B) 	Bleibt die Form des Stichwortes nicht unverändert, bzw. verändert sie sich vor dem Suffix stärker als der Typus fekete : :> feketéink, wird vor der Jahreszahl der zitierten Angabe die ganze abgeleitete Wortform angeführt (z. B. im Wortartikel álom: álmos, álmatlan). S. noch oben Punkt 4.
C) 	Da die Form Varianten des Stichwortes auch mit Ableitungen dokumentiert werden (s. oben Punkt 12. A)), wird die bereits einmal zitierte Angabe nicht noch einmal wiederholt, sondern es wird unter Anführung ihrer Jahreszahl und durch die Bezeichnung „1. fent” [= s. oben] ohne Klammern auf sie verwiesen.
Ergänzender Teil der Wortgeschichte
22. 	Auch nach der Dokumentierung des Stichwortes, von der Reihe der sich auf das Stichwort und seine Ableitungen beziehenden Angaben durch einen Gedankenstrich ( —) getrennt und durch die Bezeichnung „De vö.” [= Aber vgl.] eingeleitet, werden manchmal wortgeschichtliche Angaben gebracht.
A) 	Ein Teil der so gebrachten Angaben gehört nicht unmittelbar zum Stichwort, ist auch in seinem Wortkörper nicht mit ihm identisch, beleuchtet aber das „Vorleben”, die Umstände der Entstehung des Wortes (vgl. den Wortartikel emberöltő).
B) 	Einige Wörter wurden nur wegen einer gewissen Bedeutung (oder gewisser Bedeutungen) zu Stichwörtern gemacht. In solchen Fällen wird in diesem Teil des Wortartikels durch die Anführung mancher Angaben auf das frühere Leben, auf andere Bedeutungen des betreffenden Wortes aufmerksam gemacht (s. z. B. die Wortartikel ellát, felsül).
C) 	Mit „De vö.” (Aber vgl.) eingeleitete Angaben werden im allgemeinen am Ende des wortgeschichtlichen Teiles gebracht, wenn diese früher entstanden sind als die unmittelbar nach dem Stichwort zitierte erste Angabe. Ansonsten aber berufen wir uns entweder im erläuternden Teil auf solche wortgeschichtliche Angaben (s. im folgenden unter Punkt 33. C)), oder aber — viel seltener — leiten wir sie durch die Bezeichnung „Vö. még” (VgL außerdem) am Ende des wortgeschichtlichen Teiles ein.


37
Die Unterstichwörter
23. 	Der wortgeschichtliche Teil jener Wortartikel, in denen auch Unterstichwörter (s. oben Punkt 6. B)) dargestellt werden, wird durch doppelte halbfette senkrechte Linien (II) in so viele Teile geteilt, wie viele Wörter durch Angaben belegt werden. Die Uniier- stichwörter werden in genau solchen Lettern gesetzt, wie die am Anfang des Wortartikels stehenden Stichwörter. Die wortgeschichtliche Belegung der Unterstichwörter ist vollkommen identisch mit der der am Anfang des Wortartikels stehenden Stichwörter. Die oben erwähnten Punkte 7 — 22. beziehen sich also auch auf die Unterstichwörter.
24. 	Außer den oben in Punkt 6. B) bestimmten Fällen werden als Unterstichwörter behandelt die durch Rückbildung entstandenen oder gebildeten Wörter (z. B. ékes ~ éktelen ~ ék ’ Schmuck, Zierde’), die etymologisch zusammenhängenden, aber verschiedenartig gebildeten Wörter fremder Herkunft (z. B. akadémia ~ akadémikus, demokrácia ~ demokratikus, dupla ~ duplum) und die Nbmenverba (s. oben Punkt 15. B)).
25. 	Die Auswahl des Stichwortes, das an den Anfang des Wortartikels gesetzt wird, aus der Reihe der in ein und demselben Wortartikel behandelten Wörter wird von zwei, sich kreuzenden Gesichtspunkten bestimmt: von der chronologischen Reihenfolge der Angaben und der Sprachschicht, der die betreffenden Wörter angehören. Im Falle der gleichen Sprachschicht ist die chronologische Reihenfolge entscheidend. Gehören zu der Wortfamilie aber auch gemeinsprachliche, mundartliche und archaische Wörter, kommt als Stichwort das gemeinsprachliche Wort an die Spitze des Wortartikels, und nach dessen erster Angabe wird mit der Bezeichnung ,,de 1.” [= aber s.] auf jenes Mitglied der Wortsippe verwiesen, das chronologisch das erste ist (s. oben auch Punkt 10.). Im weiteren wird die Reihenfolge von der Chronologie bestimmt. (S. im folgenden noch Punkt 40.)
Die Bindestrich-Stichwörter
26. 	Im Wortartikel der zu selbständigen Stichwörtern gemachten ersten Glieder von Zusammensetzungen: der ,,Bindestrich-Stichwörter” (s. oben Punkt 6. C)), werden die wirklich belegten Wörter mit der gleichen Drucktype hervorgehoben wie die Ableitungen (z. B. unter a-; aki, amely usw.). Ihre Angaben werden durch einen halbfetten senkrechten Strich (I) voneinander getrennt. Wenn unter den gemeinsam besprochenen Zusammensetzungen, was die Rolle des Bestimmungsgliedes (bzw. des ersten Gliedes) betrifft, zu unterscheidende Gruppen fest gelegt werden können, werden die Gruppen durch halbfette arabische Zahlen (1., 2.) und durch halbfett gesetzte, senkrechte Doppelstriche (|[) gegliedert (s. z. B. fekete-).
27. 	Auch der wortgeschichtliche Teil der „Bindestrich-Stich Wörter” ist nach den obigen Punkten 7 — 22. aufgebaut. Bei der Dokumentation der Form Varianten kommt das in Punkt 12. D) Gesagte zur Geltung.
DER ETYMOLOGISCHE TEIL DES WORTARTIKELS
Die den etymologischen Teil einleitenden Sätze
28. 	Der zweite Absatz eines jeden selbständigen Wortartikels ist der etymologischerläuternde Teil. Sein erster Satz drückt die Auffassung der Redaktion in bezug auf den Ursprung des Wortes bzw. der Wortsippe aus. Diese einleitenden Sätze sind die Benennungen der wichtigsten Herkunftskategorien des ungarischen Wortschatzes. In bezug auf die aus fernen Quellen stammenden Lehnwörter wird also im allgemeinen nicht der endgültige Ursprung bestimmt, sondern die Tatsache, woher das betreffende Wort in die ungarische Sprache gelangt ist.
29. 	Ein Typus der einleitenden Sätze bezeichnet die sprachliche Herkunft, der andere weist nur auf die Verbreitung der Entsprechungen des Wortes in fremden Sprachen oder nur auf die Art seiner Entstehung hin.
A) 	Der auch die sprachliche Herkunft bezeichnende Satz leitet zum Teil den etymologischen Abschnitt der Wortartikel unserer zum Erbgut gehörenden (uralischen, finnisch- ugrischen, ugrischen) Wörter ein (Ősi örökség az uráli [vagy finnugor, vagy ugor] korból =


38
Erbgut aus der uralischen [oder finnisch-ugrischen oder ugrischen] Zeit), zum anderen Teil aber bezeichnet er die Ursprungssprache unserer Lehnwörter. In letzteren kann eine einzige Sprache (szlovák eredetű [= slowakischer Herkunft]), eine Sprachgruppe (Déli szláv eredetű [= südslawischer Herkunft]) oder auch eine ganze Sprachfamilie (szláv eredetű [= slawischer Herkunft]) vorkommen.
B) 	Ein Teil der die sprachliche Herkunft unmittelbar nicht angebenden einleitenden Sätze bezeichnet das Stichwort als „Wanderwort” oder „Internationales Wort”. Unter Wanderwörtern werden jene im allgemeinen durch mündliche Verbreitung, durch Krämer, Reisende, Handwerker, Soldaten, im Ausland studierende Studenten, Ansiedler usw. verbreiteten Wörter verstanden, die auf ihrer Wanderschaft auch solche lautliche und semantische Veränderungen mitgemacht haben konnten, daß ihre Zusammengehörigkeit auch von den Sprachwissenschaftlern nicht immer ohne weiteres erkannt wird. Für internationale Wörter halten wir dagegen die Lehnwörter, die sich vor allem im Verlaufe der neueren Geschichte unserer Sprache, in erster Linie über die Schriftsprache, über Presse, Rundfunk, Film und Fernsehen usw. innerhalb von verhältnismäßig kurzer Zeit verbreitet haben, und die in zahlreichen Sprachen in ähnlicher oder fast gleicher Lautform und mit fast gleicher Bedeutung anzutreffen sind. S. im folgenden unter Punkt 32. C).
C) 	Der andere Teil der die sprachliche Herkunft nicht angebenden einleitenden Sätze bezeichnet die Entstehungsart des betreffenden Wortes oder der Wortsippe (Ableitung; Zusammensetzung; Lautnachahmenden Ursprungs; Lautmalenden Ursprungs; Kindersprache; usw.). Derartige einleitende Sätze kennzeichnen solche Wörter, die im Eigenleben der ungarischen Sprache durch die verschiedensten Arten der Wortbildung oder der inneren Wortschöpfung entstanden sind. S. im folgenden Punkt 30. A).
D) 	Sind im wortgeschichtlichen Teil keine Unterstichwörter enthalten, ist das Stichwort das sprachlich nicht ausgedrückte Subjekt des einleitenden Satzes; in Wortartikeln, die auch Unter st ich Wörter enthalten, ist das Subjekt des den etymologischen Teil einleitenden Satzes gewöhnlich das Wort „Wortsippe” (szócsalád). Der erläuternde Teil der „Bindestrich-Stichwörter” wird z. B. von Sätzen wie „Die zusammengesetzten Wörter mit dem Bestimmungsglied farkas-...” eingeleitet.
30. 	Die den etymologischen Teil einleitenden Sätze enthalten nicht immer bestimmte Feststellungen. In zahlreichen Fällen wird die Stellungnahme durch „valószínűleg” [= wahrscheinlich] gemildert, in anderen wird die Auffassung der Redaktion in bezug auf Wörter „unsicherer Herkunft” [= Bizonytalan eredetű] in Sätzen beginnend mit „talán” [= vielleicht] geäußert.
A) 	In zahlreichen Fällen kann die Herkunftskategorie zwar mit Gewißheit genannt werden, doch sind die verschiedenen Einzelheiten ungeklärt. In solchen Fällen spiegelt der einleitende Satz auch diese Doppelheit wider (z. B. Lautnachahmenden Ursprungs; entweder Erbgut aus der finnisch-ugrischen Zeit oder im Eigenleben der ungarischen Sprache entstanden; Ungarische Bildung, die Umstände der Entstehung sind noch nicht genügend geklärt; Ableitung, Grundwort aber umstritten; usw.). S. noch oben Punkt 29. C).
B) 	Es gibt als Wörter „Vitatott eredetű” [= umstrittenen Ursprungs] bezeichnete ungarische Wörter; für diese gibt es mehrere, von der Redaktion als nahezu gleichwertig beurteilte Ursprungserklärungen, von denen aber keine so überzeugend ist, daß die übrigen deshalb abgelehnt werden könnten. Die berücksichtigten Erklärungen werden nach Zahlen geordnet, der Grad der Wahrscheinlichkeit der einzelnen Erklärungen wird durch die Reihenfolge ausgedrückt. S. im folgenden Punkt 35.
C) 	Die Bezeichnung „Ismeretlen eredetű” [= unbekannten Ursprungs] drückt eine zwar entschiedene, aber negative Feststellung aus. Diese Bezeichnung wird dann verwendet, wenn weder unter den bisherigen Erklärungen eine existiert, die mindestens in einem mit „talán” [ = vielleicht] beginnenden Satz zu erwähnen wäre, noch die Redaktion eine entsprechende Erklärung geben kann.
Die Entsprechungen in den verwandten und nicht verwandten Sprachen
31. 	In den Wortartikeln der zum Erbgut gehörenden Wörter (uralischen, finnisch-ugrischen oder ugrischen Ursprungs) und der Lehnwörter folgt nach dem einleitenden Satz die Aufzählung der Entsprechungen des ungarischen Wortes in den verwandten bzw. in den nicht verwandten Sprachen. Die Reihenfolge der Sprachen ist gleichbleibend, fest, sowohl innerhalb der einzelnen Sprachfamilien als auch dann, wenn die Entsprechungen aus verschiedenen Sprachfamilien angeführt werden. Die sprachlichen Angaben werden aus nach Sprachen festgelegten ständigen Quellen zitiert; Quellenangaben werden also nur dann gegeben, wenn eine der Angaben nicht aus einer solchen Quelle stammt. In der Aufzählung


39
der Entsprechungen streben wir keine Vollständigkeit an, weisen aber im allgemeinen darauf hin, daß auch in anderen Sprachen entsprechende Wörter vorhanden sind.
A) 	Die Angaben aus den über ein entwickeltes Schrifttum verfügenden Sprachen mit lateinischer, zyrillischer oder griechischer Schrift werden in der entsprechenden Rechtschreibung angeführt. Die Angaben der Sprachen, die andere Schriftsysteme gebrauchen, außerdem auch die Angaben von nicht-slawischen Sprachen mit zyrillischer Schrift, umschreiben wir auf die in der linguistischen Literatur übliche Weise, die in phonetischer Schrift gebrachten Angaben geben wir in der gleichen Form wie in unserer Quelle wieder. Die aus dem Deutschen angeführten Substantiva der alten Sprache und der Mundarten werden nicht groß geschrieben.
B) 	Bei nicht-ungarischen Angaben führen wir in jedem Fall die Bedeutung in ungarischer Sprache an. Die Verben in der Stammform oder im Infinitiv erläutern wir immer mit der ungarischen lexikalischen Form, mit dem ungarischen Verb in der 3. Person Singular. Wenn sämtliche angeführten Wörter der verwandten oder nicht verwandten Sprachen die gleiche Bedeutung haben, wird die Bedeutung nur einmal, am Ende der Aufzählung angegeben. Decken sich die Bedeutungen aber nicht genau, so erklären wir die Wörter gesondert, höchstens wenn die Bedeutungen zweier nacheinander folgenden Wörter identisch sind, begnügen wir uns bei der zweiten mit der Bezeichnung „ua.” [= dass.]. Die Erklärung ’ua.’ [= dass.] nach einem fremdsprachigen Wort bedeutet immer nur, daß die Bedeutung des Wortes identisch ist mit der des unmittelbar vor ihm stehenden Wortes.
32. 	Alle Fragen im Zusammenhang mit den fremdsprachigen Entsprechungen werden im Anschluß an die Aufzählung der Angaben, vor dem Übergang zur Problematik des ungarischen Wortes behandelt.
A) 	Im Wortartikel unserer Stichwörter, die zum Erbgut gehören, weisen wir auf die eventuelle Beziehung der uralischen, finnisch-ugrischen oder ugrischen Wörter zu den Wörtern anderer Sprachfamilien hin (altaisch, jukagirisch, usw.). Gestützt auf die Ergebnisse der vergleichenden uralischen Sprachwissenschaft werden die erschlossenen Formen der Grundsprache angegeben. Falls es notwendig ist, führen wir auch im Wortartikel von Wörtern anderer Herkunft erschlossene, mit einem Stern (*) bezeichnete Formen an.
B) 	Im Wortartikel der Lehnwörter wird immer vermerkt, ob das betreffende Wort nicht auch in der Herkunftssprache ein Lehnwort ist. Wenn aber das übernommene Wort in der Ursprungssprache zum Erbgut gehört oder es im inneren Leben der Sprache entstanden ist, beschäftigen wir uns mit seinem Ursprung im allgemeinen nicht.
C) 	In den Wortartikeln der internationalen Wörter und der Wanderwörter wird — außer der erforderlichen Dokumentation ihrer Verbreitung in Europa, eventuell außerhalb Europas —· die feststellbare letzte Quelle angegeben, außerdem die Tatsache, aus welcher Sprache sich ein internationales Wort verbreitet, welche Sprache in seiner Verbreitung eine bedeutendere Rolle gespielt hat.
Die Erläuterungen
33. 	Nach dem einleitenden Satz bzw. nach den Bemerkungen zu den Angaben aus ver wandten oder nicht verwandten Sprachen folgt die Skizze der formalen und semantischen Probleme des ungarischen Wortes bzw. der Wortsippe und die Erwähnung der wesentlichsten kulturgeschichtlichen Momente.
A) 	Die morphologischen und phonetischen Fragen unserer Stichwörter werden möglichst kurz berührt. Mit den in der ungarischen Lautgeschichte für regelmäßig gehaltenen Veränderungen bzw. mit den durch diese entstandenen Formvarianten beschäftigen wir uns im allgemeinen nicht.
B) 	Im erläuternden Teil der Wortartikel der polysemantischen Wörter wird die tatsächliche Bedeutungsentwicklung beschrieben (s. oben Punkt 14.). Für die auffallenderen, ungewöhnlicheren Bedeutungsentwicklungen führen wir der Möglichkeit nach Parallelen aus Fremdsprachen an, verweisen wir auf die kulturgeschichtlichen, psychologischen, sprachlichen u. a. Gründe und Beziehungen der Veränderungen.
C) 	Für die Veranschaulichung sowohl von formellen als auch von semantischen Parallelen führen wir häufig auch im erläuternden Teil Angaben der ungarischen Wortgeschichte an. Diese gehören zum Teil in die weitere Verwandtschaft des besprochenen Wortes oder der Wortsippe, zum anderen Teil sind es Beispiele, die irgendeine formelle oder semantische Erscheinung illustrieren. S. auch oben Punkt 22. C).
34. 	Von einer Übernahme des ungarischen Wortes in die Nachbarsprachen wird meistens nur dann gesprochen, wenn der Ursprung des ungarischen Wortes nicht genügend geklärt


40
ist und so auch angenommen werden könnte, daß das Ungarische die entlehnende Sprache ist. S. im folgenden Punkt 37. B).
35. 	Die von Sprachwissenschaftlern stammenden, von der Redaktion aber für wenig wahrscheinlich, für unwahrscheinlich oder irrig, für unannehmbar gehaltenen Erläuterungen werden ohne Begründung zurückgewiesen. Falsche Erläuterungen von Laien werden nicht einmal erwähnt. Im erläuternden Teil der als von umstrittener Herkunft bezeichneten Wörter dagegen verweisen wir sowohl auf die Schwächen der angeführten Erklärungen als auch auf ihre starken Seiten, wenn es erforderlich zu sein scheint.
36. 	Im letzten Satz des erläuternden Teiles der nicht gemeinsprachlichen Wörter wird auch die Sprachschicht genannt, zu der das Stichwort gehört. Wenn mindestens eine Bedeutung des Wortes mit dem Zeichen # versehen ist (s. oben Punkt 18.), d. h. wenn das Wort mindestens in einer Bedeutung auch in der heutigen Gemeinsprache lebt, bleibt dieser auf die Sprachschicht verweisende Satz im allgemeinen weg.
DER BIBLIOGRAPHISCHE TEIL DES WORTARTIKELS
37. 	Der dritte Absatz der selbständigen Wortartikel — abgesehen von einer gewissen Zalh von Ausnahmen (s. oben Punkt 5.) — enthält die Angaben der auf das Stichwort bezüglichen etymologischen und wortgeschichtlichen Literatur. Die als Quellenangaben angeführten Abkürzungen sind im Verzeichnis auf S. 43—83 zu finden und zwar in der Buchstabenfolge entweder des zitierten Autors oder der Abkürzung der Zeitschrift, der Studienreihe, des Sammelbandes.
A) 	Unsere Bibliographie berücksichtigt nur die seit 1862 (seit dem Erscheinen der Mitteilungen für Sprachwissenschaft [= Nyelvtudományi Közlemények]) erschienene Literatur. Die Angaben werden in chronologischer Reihenfolge mit dem Namen des Autors und dem Quellenzeichen publiziert. Die Erläuterungen desselben Autors wurden auf Grund des Zeitpunktes des ersten Auftretens des betreffenden Autors eingereiht. Gewisse Werke zitieren wir ohne den Namen des Autors und reihen sie unabhängig von den übrigen Arbeiten des Autors in die chronologische Reihenfolge ein (MUSz., NyH., NyÜSz., EtSz., SzófSz., SKES., MSzFgrE.).
B) 	Die Literatur über das Eindringen des ungarischen Wortes in fremde Sprachen führen wir auch dann an, wenn davon im erläuternden Teil nicht die Rede war. S. oben Punkt 34.
C) 	Im Literaturverzeichnis heben wir durch das Zeichen ® jene wenigen Angaben hervor — höchstens fünf in einem Wortartikel —, die als erste die von der Redaktion für richtig gehaltene Erklärung geben, die Etymologie ausführlich darlegen, oder sich unter Zusammenfassung der bisherigen Ergebnisse eingehend mit dem Ursprung und der Geschichte des Wortes befassen.
38. 	Jenen Teil der wichtigeren Literatur über die im Wortartikel zitierten fremdsprachigen Wörter, in dem das ungarische Wort nicht erwähnt wird, bringen wir gesondert von der Literatur des ungarischen Wortes in Klammern ( ). Die Reihenfolge wird auch hier vom Zeitpunkt des Erscheinens bestimmt. Dieser Teil kommt übrigens vor allem im Wortartikel der Wanderwörter und der internationalen Wörter vor.
DIE VERWEISE
39. 	Anschließend an den letzten Absatz, aber von ihm durch einen Gedankenstrich ( —) getrennt und durch die Bezeichnung Vö. [= Vgl.] eingeleitet, sind die Verweise auf andere Wortartikel des Wörterbuches zu finden. (S. oben unter Punkt 5.) Dadurch machen wir nur auf die etymologischen Zusammenhänge aufmerksam ; auf formale oder semantische Parallelen wird hier nicht verwiesen.
A) 	Am Ende des Wortartikels der als selbständige Stichwörter aufgenommenen Ableitungen verweisen wir auf das Grundwort. Am Ende des Wortartikels des Grundwortes zählen wir alle die Ableitungen auf, die an ihrer Stelle im Alphabet selbständige Stichwörter sind.
B) 	Am Ende des selbständigen Wortartikels des Grundgliedes bzw. des zweiten (letzten) Gliedes eines als Stichwort aufgenommen zusammengesetzten Wortes verweisen wir auf die Zusammensetzung.
C) 	Gegenseitig wird auf die aus verschiedenen Quellen stammenden, letzten Endes aber etymologisch identischen Lehnwörter verwiesen.
40. 	Als verweisende Wörter an der entsprechenden Stelle im Alphabet werden alle Unterstichwörter (s oben Punkt 6. B) und Punkt 23 — 25.) und die unter den Bindestrich-Stichwör¬


41
tern tatsächlich belegten Wörter (s. oben Punkt 6. C) und Punkt 26 — 27.) auf genommen, wenn sie der genauen alphabetischen Reihenfolge nach nicht unmittelbar vor oder nach dem Stichwort stehen. Als verweisende Wörter werden auch die Grundglieder (bzw. zweite Glieder) solcher Zusammensetzungen aufgenommen, die an der entsprechenden alphabetischen Stelle im Wörterbuch keine Stichwörter sind. Außer diesen werden Form Varianten der Stichwörter als verweisende Wörter aufgenommen, wenn ihr Anfangsbuchstabe nicht identisch ist mit dem des Stichwortes, aber nur in dem Fall, wenn diese Form variante in der Nähe der Ebene der Gemeinsprache liegt, und daher anzunehmen ist, daß der Benutzer des Wörterbuches sie nicht nur unter dem Stichwort sucht. In Ausnahmefällen werden solche Ableitungen als verweisende Wörter auf genommen, die mit einem durchschnittlichen Sprachgefühl schwerer zu analysieren und auf Grund der alphabetischen Reihenfolge weit entfernt von dem Grundwort sind.


FORRÁSJELZÉSEK ÉS EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK
(E jegyzékhez a II. kötetben ideiglenes, a III. kötetben végleges kiegészítést adunk.)
a. = alatt; unter
AAPJ. = Acta Academiae Paedagogicae Jyväskyläensis. Sorozat. Jyväskylä. I (1938) — .
Abajev: EtOs. 1 = AÖaeB, B. H.: Hcto- pHKO-STHMOJIOrHqeCKHH CJIOBapb OCCTHH- CKoro H3biKa. 1 (A— K’). MocKBa—JleHHH- rpazi, 1958.
ÁbelSzj. = Az Ábel-féle olasz—magyar szó- jegyzék. 1490 k. Kiadva: Simonyi Zsigmondi Az Ábel-féle szójegyzék (NyK. 31: 225 — 7).
Adámi: Sprachk. Wb. = Adámi, Michaël: Ausführliche und neuerläuterte ungarische Sprachkunst. Wien, 1763. — [A mű végén magyar—német szótár:] Wörterbuch der Stammwórter der ungarischen Sprach (1 — 93).
ADebr. = Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae. Sorozat. Debrecen —Budapest. 1(1954) — .
Adelung: Wb. = Versuch eines vollständigen grammatisch-kritischen Wörterbuches der hochdeutschen Mundart, mit beständiger Vergleichung der übrigen Mundarten, besonders aber der oberdeutschen. I— V. Brünn, 1788.
Ady: ÖVersei = Ady Endre összes versei. (Sajtó alá rendezte Földessy Gyula.) I —II. (Budapest), 1954.
Ady: Párisban = Ady Endre: Párisban és Napfény országban. Budapest, 1949.
Ady: Pr. = Ady Endre összes prózai művei. I—. Budapest, 1955 — .
Ady: VT. — Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai. (Sajtó alá rendezte Földessy Gyula. Budapest), 1954.
AECO. = Archivum Europae Centro-Orien- talis. Folyóirat. Budapest. 1(1935) —IX — X(1943—1944).
AEthn. = Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. Budapest. 1(1950) — .
afgán; afghanisch
AH. — Abű Hayyán: Kitáb al-Idrák li- lisán al-Átrak. [Kiadja:] Ahmet Cafe- roglu. Istanbul, 1931.
Ahlqvist: Kulturw. = Ahlqvist, August: Die Kulturwörter der westfinnischen Sprachen. Helsingfors, 1875.
AkÉrt. = A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. [Később] Akadémiai Értesítő. Pest, [később] Budapest. B. 1(1867) — XXIII(1889). - 1(1890)—LXII(1955). [Folytatása: MTud.]
AkÉrtNy. = Magyar Akadémiai Értesítő. A Nyelv- és Széptudományi Osztály Közlönye. Pest. 1(1860)-111(1863).
AkNyÉrt. = Értekezések a Magyar Tudom. Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya köréből. [Később egy ideig] Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. Sorozat. Pest, [később] Budapest. 1(1870) —XXVI(1949).
al. = alemann; alemannisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Fischer, Hermann — Pfleiderer, Wilhelm: Schwäbisches Wörterbuch. I—VI. Tübingen, 1904—1936.
alakv. = alak változat (ok) ; Formvariante(n) alán; alanisch
albán; albanisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Albán—magyar szótár. Főszerkesztő Tamás Lajos. Budapest, 1953.
AlBor. = AnweB, A. — Bopnes, K.: Pyccxo — TypKMeHCKHÜ CJIOBapb. Haß. 1. Auixaöan, 1929.
ALingu. = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. Budapest. 1(1951) — .
alk. = alkalmi(lag) ; gelegentlich, okkasionell
Állathat. = Állathatározó. (Készítette az Országos Természettudományi Múzeum és az Állatrendszertani Intézet munkaközössége.) I — II. Budapest, 1950.
ÁllatKözl. = Állattani Közlemények. Folyóirat. Budapest. 1(1902) — .
áll.-ként = állítmányként; als Prädikat aln. = alnémet; niederdeutsch, plattdeutsch alsófrank ; niederfränkisch
alsófrank K. = keleti alsófrank; ostniederfränkisch
alsófrank Ny. = nyugati alsófrank; westniederfränkisch
alsószász ; niedersächsisch


44
alt. = altaji; altaisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Οκροτεκο—pyccKWW cjio- Bapb. CocraBWJiH H. A. BacKaKOB n T. Μ. ToujaKOBa. Mockb3, 1947.
ált. = általános; allgemein
Amadé = Várkonyi báró Amadé László versei. Összegyűjtötte, bevezette és jegyzetekkel kísérte Négyesy László. Budapest, 1892.
An. = Anonymus Gestája. 1150 k./13 — 14. sz. Kiadva: P. Magistri, qui Anonymus dicitur, Gesta Hungarorum. Praefatus est textumque recensuit Aemilius Jakubovich. (SRH. 1: 33—117.) [A számok a fejezetekre vonatkoznak.]
AnatÉrtSz. = Donáth Tibor: Anatómiai értelmező szótár. Budapest, 1959.
Anderson: Wandl. = Anderson, Nikolai: Wandlungen der anlautenden dentalen Spirans im Ostjakischen. St.-Péters- bourg, 1893.
ang. = angol; englisch
angsz. = angolszász; angelsächsisch
AnjouOkm. — Anjoukori okmánytár. I—VI. (Szerk. Nagy Imre.) Budapest, 1878 — 1891. — VII. Szerk. Tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 1920. [A Monumenta Hungáriáé Historica sorozatban.]
AntTan. = Antik Tanulmányok. Folyóirat. Budapest. 1(1954) — .
AOr. = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. Budapest. 1(1950-1951)-.
ApMélt. — Könyvecske a szent apostolok méltóságáról. 1521. Kiadva: Nytár. VIII.
AporK. = Apor-kódex. 1416 u./a XV. század vége —a XVI. század eleje (1 — 134. lap közepe: 1416 U./1490 k. ; a 134. lap köze- pe—146: 1510 k.; 147-156: 1500 k.; 157 —végig: 1515 k.; lapszéli bejegyzések: 1500 k.). Kiadva: CodHung. II. [A lapszámozás a Nytár. VIII. kötetében megjelent kiadás kódexlapszámai szerint.]
Aquila = Aquila. A Madártani Intézet évkönyve. Budapest. 1(1894) —.
Ar. = Arat, Resid Rahmeti: Edib Ahmed b. Mahmud Yükneki: Atebetü ’l-hakayik. Istanbul, 1951.
arab; arabisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Wehr; ill. Czeglédy Károly átírása.
aram. = arameus; aramäisch
Arany: ÖM. = Arany János Összes művei. (Sajtó alá rendezte Voinovich Géza. [A VII. kötettől:] Szerk.: Keresztury Dezső.) I —. Budapest, 1951 — ,
ArchSIPhil. = Archiv für Slavische Philologie. Folyóirat. Berlin. 1(1876) —XLII (1929).
Artbauer: -ít képző = Art bauer Gizella: Az -ít képző története. Székesfehérvár, 1909. árumén; arumänisch
Aâm. = AíiiMapHH, H.H.: Thesaurus linguae Tschuvaschorum. — CjiOBapb qyBauiCKoro H3biKa. I—XVII. KaaaHb, [később] HeŐOK- capbi, 1928—1950.
Asukin—Asukina: KrylSl.2 ~ ArnyKMH, H. C. — AmyKWHa, Μ. Γ.: KpbuiaTbie cjioea. JlwTepaTypHbie ijHTäTbi. OőpaaHbie Bbipa>Ke- HHfl. H3Æ. 2., jjonojiHeHHoe. MocKBa, 1960.
a.-szorb = alsószorb ; niedersorbisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
AtD. == Atalay, Besim: Divanü lûgat-it- türk dizini. „Endeks”. Ankara, 1943.
AtE. = Atalay, Besim: Ettuhfet-üz-zekiyye fil-lûgat-it-türkiyye. Istanbul, 1945.
Athenaeum = Athenaeum. Tudományok’ és szépmüvészetek’ tára. [Később] Tudományos, criticai, szépirodalmi lap. Kiadó szerkesztők: Schedel, Vörösmarty, . . . Bajza. Pest, 1837 — 1843.
ATlEvk. = Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. [A II. kötet főcíme: Alföldi tudományos gyűjtemény.] Szeged. I. 1944 -45.(1946); II. 1946-47.(1948).
Attila és hunjai = Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula. Budapest, 1940.
ÁÚO. = Árpádkori új okmánytár. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest, [később] Budapest. 1(1860) —XII(1874). [A Monumenta Hungáriáé Historica sorozatban.] ausztriai ném. = ausztriai német ; österreichisch-umgangsprachlich
av. = avesztai (zend); awestisch
az. — azerbajdzsáni ; aserbaidshanisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: A3ep- őafíjvKaHCKO—pyccKHií CjiOBapb. BaKy, 1951.
Babos — Babos Kálmán: Közhasznú magyarázó szótár. Pest, 1865. — Budapest, 18863.
Bach: DtNam. = Bach, Adolf: Deutsche Namenkunde. Heidelberg. 1/1. 19522. ; 1/2. 19532.; II/l. 1953.; II/2. 1954.; III. 1956.
baj.-osztr. — bajor-osztrák; bairisch-österreichisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Schmeller: Bayer Wb.2
Bajza: ÖM. = Bajza [József] összegyűjtött munkái. Második, bővített, kiadás Toldy Ferencz által. I —VI. Pesten, 1861 — 1863.
Bakos: IdSz. — Idegen szavak szótára. (Szerk. Bakos Ferenc.) Budapest, 1957.
Bakos: IdSzKéz.1 = Idegen szavak kéziszótára. Szerk. Bakos Ferenc. Budapest, 1958. [3. lenyomat: 1963.]
Balassa = Balassa József: A magyar nyelv szótára. I —II. Budapest, 1940.
Balassa: DebrCívisFm. = Balassa Iván: A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. Debrecen, 1940.
Balassa-Eml. = Emlékkönyv Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, 70. születése napjára. Budapest, 1934.
Balassa: Kukorica = Balassa Iván: A ma¬


45
gyár kukorica. Néprajzi tanulmány. (Budapest), 1960.
Balassi: ÖM. = Balassi Bálint összes művei. I —II. Összeállította Eckhardt Sándor. Budapest, 1951 — 1955.
Balázs: Sylv. = Balázs János: Sylvester János és kora. Budapest, 1958.
Bálint: Párh. = Bálint G[ábor]: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. Budapest, 1877.
balk. = balkár; balkarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Németh Gyula: Kumük és balkár szó jegyzék (KSz. 12: 91-153).
Balkan-Archiv = Balkan-Archiv. Folyóirat. Leipzig. 1(1925)—IV( 1928). [Előzménye: Jahresb.]
BalkanSt. = Balkan Studies. (A biannual publication of the Institute for Balkan Studies.) Sorozat. Thessalonike. 1(1960) — .
Ballagi = Ballagi Mór (korábban Bloch Móric) szótárai. Az évszám jelzi, melyik munkáról van szó. A szótárak Sági István összeállítása alapján (MNyTK. 18. sz.): 1. Üj kimerítő magyar—német és német —magyar zsebszótár. 2 köt. Pest, 1843 -44.; 1847-48*.
2. 	A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. 2 rész. Pest, 1846. 3. A legújabb magyar szavak. 2 rész. (Német—magyar és magyar—német.) Pest, 1851.
4. 	A magyar és német nyelv segéd- és idegen szótára. 2 rész. Pest, 1852—54. (A 2. alattinak a második kiadása.)
5. 	Uj teljes magyar és német szótár. 2 köt. Magyar—német és német—magyar rész. Pest, 1854-57.; 1862-1890*"«.
6. 	Iskolai és utazási magyar és német zsebszótár. 2 köt. Magyar—német és német —magyar rész. Pest, 1857 — 58.; 1874 -19182-22.
7. 	A magyar nyelv teljes szótára. I —II. Pest, [1868 — 73], — Ugyanez I —II. Pozsony, [1884].
8. 	Német—magyar pótszótár a német és magyar szótárhoz. Budapest, 1874.
9. 	Német—magyar és magyar—német kézi szótár. Budapest, 1893 — 94.; (Magyar —német rész) 19102.
Ballagi—György: KerSz. = Kereskedelmi szótár. Szerk. Ballagi Mór és György Aladár. I. Német—magyar rész. II. Magyar —német rész. Budapest, 1887.
Balogh: OrvMűsz. — Balogh Kálmán: Orvosi műszótár. Budapest, 1883.
Bánhidi [adat után] = Bánhidi Zoltán közlése alapján
bar. = baraba; barabatatarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Radl.
Barb. = Barbier de Meynard, A. 0.: Dictionnaire turc—français. I —II. Paris, 1881 -1886.
Bárczi: Bev.3 = Bárczi Géza: Bevezetés a nyelvtudományba. 3. kiadás. Budapest, 1957.
Bárczi: Fon.3 = Bárczi Géza: Fonetika. 3. kiadás. Budapest, 1960.
Bárczi: FrJsz. = Bárczi Géza: A magyar nyelv francia jövevényszavai. Budapest, 1938.
Bárczi: Htört.2 = Bárczi Géza: Magyar hangtörténet. 2., bővített kiadás. Budapest, 1958.
Bárczi: MNyÉletr. = Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963.
Bárczi: RNyj. — Bárczi Géza: Régi magyar nyelvjárások. Budapest, 1947.
Bárczi: Szók.2 = Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. 2., bővített kiadás. Budapest, 1958.
Bárczi: Szótőv. = Bárczi Géza: Magyar történeti szóalaktan. I. A szótövek. Budapest, 1958.
Bárczi: TihAl. = Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951.
Baróti Szabó: Par. Maj. = Paraszti majorság, mellyet VanierbÖl hat lábbal mér- seklett magyar versbe foglalt. .. Baró- thi Szabó Dávid. I—II. rész. Posonyban, és Kassán. 1779—1780.
Bartal = Bartal Antal: Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungáriáé. Lipsiae, 1901.
Barth. = Bartholomae, Christian: Altiranisches Wörterbuch. 2. unveränderte Aufl. Berlin, 1961.
Bartha: Szín. = Bartha Katalin: Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezéseiről. Debrecen, 1937.
bask. = baskír; baschkirisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: BauiKupcKO—pyc- CKHÜ cjioBapb. MocKBa, 1958.
BaskK. = PyccKO—KapaKajinaKCKHÜ cjioBapb. CocTaBHJin H. A. BacKaKOB, C. B. BeKnaaa- pOB h Y. H. KowypoB. MocKBa, 1947.
BaskKJ. = BacKaKOB, H. A.: HapaKannaK- CKHH H3BIK. I — . Mockbh, 1951 — .
BaskN. = PycCKO—HoraíícKMn cjioeapb. ΠΟΑ pe/ι. H. A. BacKaKOBa. MocKBa, 1956.
BaskT. = PycCKO—TypKMeHCKHH cjioeapb. Ποα oőig. peA· H. A. BacxaicoBa h Μ. H. XaM3aeBa. Mockbh, 1956.
BaskU. = yiírypCKO—pyccKHH cjioBapb. Co- cthbhjih H. A. BacKaKOB h B. Μ. HacmiOB. MocKBa, 1939.
Battaglia: GDizIt. — Battaglia, Salvatore: Grande dizionario della lingua italiana. I-. Torino, (1961)-.
BatthyK. — Batthyányi-kódex. 1541 — 1563. Kiadva: Ny tár. XIV.
Battisti—Alessio: DizEtlt. = Battisti, Carlo—Alessio, Giovanni: Dizionario etimo- logico italiano. I—V. Firenze, 1950—1957.
Béb — Happ József: Béb község német nyelvjárásának hangtana. Budapest, 1915.


46
BécsiK. = Bécsi Kódex. 1416 U./1450 k.
Kiadva: Új Nyelvemléktár I. Közzéteszi: Mészöly Gedeon. Budapest, 1916. [Kiadva még: Ny tár. I.]
beludzs; belutschisch
BenkŐ: Nyjtört. = BenkÓ Loránd: Magyar nyelvjárástörténet. Budapest, 1957.
Berde: MDerm. = Berde Károly: A magyar nép dermatológiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Budapest, 1940.
Berneker: SlEtWb. = Berneker, Erich: Slavisches etymologisches Wörterbuch. I. Heidelberg, 1908-1913.; 19242. II. [csak egy füzet: ma—morb] Heidelberg, [1914].
Bernolák = Slowár slowenskí éesko—la- tínsko—üemecko — uherskí : seu Lexicon slavicum bohemico—latino—germanico- — ungaricum auctore Antonio Borno- lák. I-VI. Budae, 1825-1827.
Berrár: TörtMondt. = Bérrár Jolán: Magyar történeti mondattan. Budapest, 1957.
Berzeviczy-Eml. = Emlékkönyv Berzeviczy Albert úrnak, a Μ. T. Akadémia elnökének, tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. Budapest, 1934. bes. — besenyő; petschenegisch
Be§. = BemeBJineBi», B.: HbpBoG-bJirapCKH HHAnMCH. ΥβΟΛΈ, TeKCTb Μ ΚΟΜΜβΗΤΗρΈ. — Die protobulgarischen Inschriften.
1934.
BesztSzj. = Besztercei Szójegyzék. 1395 k. Kiadva: Finály Henrik: A beszterczei szószedet. Budapest, 1892. [A számok a kiadásbeli sorszámok.]
Bethl: Élet. = Bethlen Miklós önéletírása. (Sajtó alá rendezte V. Windisch Éva.) I-II. (Budapest), 1955.
BEtReé. = B^nrapcKn οτημοιίογη^θη peu- HHK. CwraBmiw Bji. TeoprueB, Wb. Γέιίέ»6οβ, Π. 3anM0B, Ct. IdjiqeB. Ceeaxa I—. Οοφππ, 1962—.
Bezlaj: EtSl. = Bezlaj, France: EtimoloSki slovar slovenskega jezika. Poskusni zve- zek. Ljubljana, 1963.
Bielfeldt: Entl. = Bielfeldt, Hans Holm: Die Entlehnungen aus den verschiedenen slavischen Sprachen im Wortschatz der neuhochdeutschen Schriftsprache. Berlin, 1965.
BirkK. = Birk-kódex. 1474. Kiadva: Cod- Hung. V. [A lapszámozás a Nytár. XV. kötetében megjelent kiadás kódexlapszámai szerint.]
birt. — birtokos; Besitzer
Bischoff = Bischoff, Erich: Wörterbuch der wichtigsten Geheim- und Berufssprachen. Jüdisch-Deutsch, Rotwelsch, Kundensprache; Soldaten-, Seemanns-, Weidmanns-, Bergmanns- und Komödiantensprache. Leipzig, [1920 k.].
BKE. = Pe^HWK Ha cbBpeMeHHWH öbJirapcKH KHH>K0BeH e3HK. I—III. Co(J)Hfl, 1955—1959.
BL. = Bulletin Linguistique. Sorozat. Paris [később] Copenhague — Bucureçti. I (1933) - XVI (1948).
Blédy: Infl. = Blédy, Geza: Influença limbii romane asupra limbii maghiare. Sibiu, 1941. [Fedőlap: 1942.]
big. — bolgár; bulgarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
Bloch = Bloch Móric szótárai. L. Ballagi a. Bloch —Wartburg: DictÉtFr. = Bloch, Oscar —Wartburg, W.: Dictionnaire étymologique de la langue française. 2. éd. Paris, 1950. — 19644.
B. LŐrinczy: KTSz. = B. LŐrinczy Éva: A Königsberg! Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék. Budapest, 1953.
BITechn. = Blätter für Technikgeschichte. 24. Heft: Smolian, Jürgen: Zur Frage der Entwicklung der Wagenfederung. Wien, 1962.
BNam. = Beiträge zur Namenforschung. Folyóirat. Heidelberg. 1(1949) — .
BodK. = Bod-kódex. 1520 k. Kiadva: Nytár. II.
Boerio: DizVen. = Boerio, Giuseppe: Dizio- nario del dialetto veneziano. Venezia, 1829.
Boisacq: DictÉtGr.4 = Boisacq, Émile: Dictionnaire étymologique de la langue grecque. 4. éd. Heidelberg, 1950.
bőig. = bolgár-török ; bulgarisch-türkisch bolgD. = dunai bolgár; donaubulgarisch.
A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Pritsak, Omeljan: Die bulgarische Fürstenliste und die Sprache der Protobulgaren. Wiesbaden, 1955.
bolgV. = volgai bolgár; wolgabulgarisch Bor. = BopoBKOB, A. K.: »BafläV an-nyraT«.
CjiOBapb Tájin' UMäHH reparcoro κ coqn- ΗβΗΜΗΜ Äjiwuiepa HaBOH. MocKßa, 1961.
Bornemisza: ÖrdKís. = Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. 1578. A kiadást gondozta és jegyzetekkel ellátta Eckhardt Sándor. Budapest, 1955. [A kiadás lapszámával.]
Böhtl. = Böhtlingk, Otto: Über die Sprache der Jakuten. Grammatik, Text und Wörterbuch. Besonderer Abdruck des 3. Bandes von A. Th. V. Middendorff’s Reise in den äußersten Norden und Osten Sibiriens. St. Petersburg, 1851.
BpSz. — Budapesti Szemle. Folyóirat. Pest, [később] Budapest. [Többször kezdődő folyamban:] 1840., 1857-1864., 1865-1869., 1873-1944.
BrassSzt. = Brassói Szótártöredék. 1600 k. Kiadva: Melich János: A brassói latin — magyar szótár-töredék. Budapest, 1905.
Brehm = Brehm, Alfred: (Tierleben. Allgemeine Kunde des Tierreichs. Átdolgozás, magyar.) Az állatok világa. (Ismereteink mai színvonalához és a hazai viszonyokhoz alkalmazták: Méhely Lajos, Bá¬


47
lint Sándor, Chernél István, Kohaut Rezső, Lósy József, Rátz István, Entz Géza.) I —X. Budapest, 1901 — 1907.
breton; bretonisch brit; britisch
Brockhaus18 = Der Große Brockhaus. [Lexikon.] Wiesbaden. I —XII. 1953 —195718. ; Ergánzungsband. 1958.; Atlas. 1960.
BRS1. = BeJiopyccKO—pyccKHií cjioeapb. — BejiapyCKa—pycKi CJioÿHix. Mockbh, 1962.
Brückner: SlEt. = Brückner, Aleksander: Slownik efcymologiczny jçzyka polskie- go. Kraków, 1927.
Buck: DictSynIE. = Buck, Carl Darling: A dictionary of selected synonyms in the principal Indo-European languages. A contribution to the history of ideas. Chicago, (1949).
Bud. = ByjxaroBi>, Jlaaapt: CpaoHHTejibHbift cjioBapb TypeiiKO-TaTapCKHXT» Haptniü. I — II. CaHKTneTepÖyprb, 1869—1871. [Fotomechanikai lenyomat. Moszkva, I960.]
BudBLev. = A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553 — 1589. Szerk. Takáts Sándor, Eckhart Ferencz, Szekfű Gyula. Budapest, 1915.
Budenz-Eml. — Budenz-Album. Budenz József XXV éves nyelvészeti működése emlékére kiadják tanítványai. Budapest, 1884.
Budziszewska: SlowPrzyrZyw. = Budzi- szewska, Wanda: Slowiaúskie slownictwo dotycz^ce przyrody íywej. Wroclaw — Warszawa—Kraków, 1965.
Buffa = Buffa, Ferdinand: Náreéie Dlhej Lük y v Bardejovskom okrese. Bratislava, 1953.
Bugát: Phys. = Tapasztalati természettudomány (Physica). Tscharner Boldog- bul fordítva Bugát Pál «által. I. kötet. Budán, 1836.
Bugát: Szóhalm. = Bugát Pál: Természettudományi szóhalmaz. Budán, 1843.
Bulachovskij = ByjiaxoBCKnii, Jl. A.: Oő- meCJiaBHHCKHe ηηββηηηη πτπιι. Megjelent: H3BeCTWfl AKaaeMMK HayK CCCP. Ow- jieHue JiHTepaTypbi h flSbixa. VII(1948):97— 124.
Burjaéok: Nazvy = BypHMOK, A. A.: HasBH CnopiflHeHOCTÍ i CB0HUTB3 b yKpaÏHCbKift mobí. Khíb, 1961.
burját: burjâtisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Gombocz: BTLw.
BilgTblkReÖ.2 = AHapeifawH, Jl.—PeoprneB, JL—Hjimcb, Ct.—Koctob, H.—JIckob, Hb. —CtoÍikob, Ct.—TojiopOB, Ub.: Bi>jirapCKW TbJiKOBeH peqHWK. 2. hsa. Co(j)Wfl, 1963.
BV. = BaJiaH^HH, A. H.— Baxpyuieea, Μ. Π.: MaHCMÜCKO— pyccKHÜ cjioeapb. JleHHHrpaA, 1958.
c. — cím, címen, című; Titel, unter dem Titel
CafUS. = Caferoglu, Ahmet: Uygur sözlügü. Istanbul, 1934.
Cal. = Ambrosii Calepini Dicti onarivm decem lingvarvm. Lvgdvni, 1585. Kiadva: Calepinus latin —magyar szótára 1585-bŐL Sajtó alá rendezte Melich János. Budapest, 1912. [Az eredeti lapszámával.]
Candrea—Adamescu: DiefEnc. = Candrea, I. Aurél —Adamescu, Gh.: Dic^ionarul enciclopedic ilustrat „Cartea Romane- ascá”. Bucureçti, (1931).
Cappuccini —Migliorini: Voclt. = Cappuc- cini, Giulio —Migliorini, Bruno: Vocabola- rio della lingua italiana. (Ed. 7.) Torino — Milano, (1956).
Carnoy: ONCB. — Camoy, Albert: Origines des noms des communes de Belgique (y compris les noms des rivières et principaux hameaux). I —II. Louvain, (1948 -1949).
CasGl. = Casanate Glosszák. a) kéz: 1470 k., b) kéz: 1500 k., c) kéz: 16. sz. Kiadva: Schönherr Gyula: A római Casanate- könyvtár Korvin-kódexe (ΜΚβζ. 1904. 435-69).
Cast. = Castelli, I. F.: Wörterbuch der Mundart in Oesterreich unter der Enns. Wien, 1847.
Castr.2 = Castrén, Μ. A.: Versuch einer ost- jakischen Sprachlehre, nebst kurzem Wörterverzeichnis. Hrsg, von A. Schiefner. St. Petersburg, 1858.
CBHMH. = Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica. — Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1955) — . Supplementum. Kiegészítő kötetek. L (1962)-.
CC. = Codex Cumanicus. 14. sz. Kiadva: Gronbech, K.: Komanisches Wörterbuch. Türkischer Wortindex zu Codex Cumanicus. Kopenhagen, 1942.
CercLingv. = Cercetári de Lingvistica. Folyóirat. (Cluj.) 1(1956)-.
Chernél = Chernél István: Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentŐségökre. I —II. Budapest, 1899.
Chuast. = Le Coq, A. von: Chuastuanift, ein Sündenbekenntnis der manicháischen Auditores. Gefunden in Turfan (Chinesisch-Türkistan). Berlin, 1911.
chv. = chvarezmi; chwarezmtürkisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Za- j^czkowski, Ananiasz: Najstarsza wersja turecka Husräv u Sïrîn Qutba. III. Slownik. Warszawa, 1961.
CIFU. = Congressus internationalis fenno- ugristarum Budapostini habitus 20 — 24. IX. 1960. Adiuvantibus G. Bereczki, P. Hajdú, G. Képes, Gy. László redigit Gy. Ortutay. Seoretarius redactionis J. Gulya. Budapest, 1963.
cig. = cigány; zigeunerisch


48
Cioranescu: DiccEtRum. = Cioranescu, Alejandro: Diccionario etimológico ruma· no. Fasc. 1 — 6. Tenerife — Madrid, 1968 -1961.
CodHung. = Codices Hungarici. [Kódexek hasonmása, illetőleg hasonmása és kritikai szövegkiadása.] Sorozat. Budapest [egy ideig Kolozsvár]. 1(1942) — .
Collinder: FUV. = Collinder, Björn: Fenno- Ugric vocabulary. An etymological dic- tionary of the Uralic languages. Stockholm, 1955.
Collinder: lUrSprg. = Collinder, Björn: Indo-uralisches Sprachgut. Uppsala, (1934).
Collinder: JukUr. = Collinder, Björn: Juka- girisch und Uralisch. Uppsala—Leipzig, 1940.
Collinder: UrGr. = Collinder, Björn: Comparative grammar of the Uralic languages. Stockholm, (1960).
Com: Jan. = Joh. Amos Comenii Janua linguae latinae referata aurea . . . Vara- dini, 1643.
corn. — cornwalli; kornisch
CornK. = Cornides-kódex. 1514—1519. Kiadva: Nytár. VII.
Corominas: BreveDicc. = Corominas, J.: Breve diccionario etimologico de la len- gua castellana. (Madrid, 1961.)
Corominas: DiccCritEt. — Corominas, J.: Diccionario critico etimológico de la len- gua castellana. I — IV. Berna, (1954 —1957).
CorpGr. = Corpus grammaticorvm lingvae Hungaricae veterum. A régi magyar nyelvészek ErdÓsitől Tsétsiig. Kiadta Toldy Ferencz. Pest, 1866.
Cránjalá: Rum VI. — Cránjalá, Dimitru: Rumunské vlivy v Karpatech se zvláát- ním zretelem k Moravskému Valaásku. Praha, 1938.
CzechK. — Czech-kódex. 1513. Kiadva: Nytár. XIV. [Kiadva még: RMNy. II.] CzF. = Czuczor Gergely — Fogarasi János:
A magyar nyelv szótára. I—VI. Pest, [később] Budapest, 1862-1874.
csag. = csagatáj ; tschagataisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Pavet de Courteille, Μ.: Dictionnaire turk-oriental destiné principalement à faciliter la lecture des ouvrages de Bâber, d’Aboul-Gâzi et de Mir-Ali-Chir-Nevâï. Paris, 1870.
CsángSz.: = Yrjö Wichmanns Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes nebst grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt. Hrsg, von Bálint Csűry und Artturi Kannisto. Helsinki, 1936.
Csánki = Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I —III., V. Budapest, 1890-1913. [A Hunyadiak kora Magyarországon c. mű részeként. A IV. kötetet 1. Fekete Nagy: Trencsén a.]
Csapody —Priszter: MNövSz. = Csapody Vera—Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Budapest, 1966.
cseh ; tschechisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
Cseh: OrvK. = Lovak orvossagos Megpróbált új Könyveteké je . . . Tseh Marton által. Melly Németből Magyarrá forditta- tott. Lőtsen, 1656.
cser. = cseremisz; tscheremissisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Wichmann, Yrjö: Tscheremissische Texte mit Wörterverzeichnis und grammatikalischem Abriß. 2. Aufl. Helsinki, (1953). [Az 1. kiadás 1923-ban jelent meg.]
cser. KH. — kozmogyemjanszki (hegyi) cseremisz ; Kosmodemjansker Dialekt des Tscheremissischen (bergtscheremissisch)
cser. U. — urzsumi cseremisz; Urshumer Dialekt des Tscheremissischen
cser. Uf. = ufai cseremisz; Ufaer Dialekt des Tscheremissischen
CsillLex. = Csillagászati és meteorologiai lexikon. Szerk. Lassovszky Károly, Réthly Antal. Budapest, e. n.
Csokonai: ÖM. = Csokonai Vitéz Mihály összes művei három kötetben. Bevezetéssel ellátva kiadták Harsányi István és Gulyás József. Budapest, [1922].
Csorna: Jászberény = Csorna Kálmán: Jászberény nyelve. Budapest, 1908.
CsomaK. = Csoma-kódex. 1550 k./1638. Kézirat. Feldolgozta a NySz.
Csopei = Csopei László: Rutén—magyar szótár. Budapest, 1883.
Csorba: IdSz. — Csorba Ferenc: Idegen szavaink szófejtő magyarázatokkal. Budapest, 1930.
csuv. = csuva»; tschuwaschisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Paasonen, H.: Csuvas szó jegyzék. Budapest, 1908. [A NyK. 37 — 38. melléklete.]
Dac. = Dacoromania. Folyóirat. Cluj. 1(1920-1921) —IX(1936—1938).
DAcR. = Dictionarul limbii románé. [Kiadja:] Academia Romána. 1/1 —. Bucu- reçti, 1913 — .
Dal·2 1955 = JJajib, BjiajjHMWp: Tojikobhh CJIOBapb JKMBOrO BeJIHKOpyCCKOH) H3bIKa. (HaŐpaHO h HanenaraHo co 2. hsa. 1880— 1882 rr.) I —IV. MoCKea, 1955. [Új lenyomat: 1956.]
Dank. = Dankovszky, Gregor: Kritischetymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache ... — Magyaricae linguae lexicon critico-etymologicum... Pozsony, 1833.
dán; dänisch
Dauzat: DictÉtFr.7 — Dauzat, Albert: Dictionnaire étymologique de la langue française. Avec un supplément lexico-


49
logique et un supplément chronologique. (7. éd.) Paris, (1947).
Dauzat — Dubois—Mitterand : DictÉt H Fr.
= Dauzat, Albert — Dubois, Jean —Mitte- rand, Henri: Nouveau dictionnaire étymologique et historique. Paris, (1964).
Dauzat-Eml. = Mélanges de linguistique offerts à Albert Dauzat par ses élèves et ses amis. Paris, (1951).
Dauzat: LinguFr. = Dauzat, Albert: Études de linguistique française. 2. éd. Paris, 1946.
Dayre — Deanovic — Maixner = Dayre, J.— Deanovic, Μ. —Maixner, R.: Hrvatsko- srpsko—francuski rjeënik. Zagreb, 1956.
D. Bartha: Szóképz. — D. Bartha Katalin: Magyar történeti szóalaktan. II. A magyar szóképzés története. Budapest, 1958. DebrGr. = Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenbenn egy Magyar Társaság. Bétsbenn, 1795.
DebrK. = Debreceni Kódex. 1519 k. Kiadva: Nytár. XI.
DebrSz. = Debreceni Szemle. Folyóirat. Debrecen. I(1927)-XVIII(1944).
Debrunner-Eml. = Sprachgeschichte und Wortbedeutung. Festschrift Albert Debrunner. Bern, 1954.
Decsi: Adag. = Baranyai Decsi János: Ada- giorvm Graeco Latino Vngaricorvm chilia- des quinque. Bartphae, 1598.
Décsy: EinfFgr. = Décsy Gyula: Einführung in die finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. Wiesbaden, 1965.
Décsy: ULwBulg. = Décsy Gyula: Die ungarischen Lehnwörter der bulgarischen Sprache. Wiesbaden, 1959.
D. Éltes: FrSz.: Désiné Éltes Emilia: A XVIII. század francia szavai a magyar nyelvben. Budapest, 1935.
Deme: NyatlFunk. = Deme László: Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái. Budapest, 1956.
Densusianu: HistLRoum. = Densusianu, Ovide: Histoire de la langue roumaine. I. Nouveau tirage par procédé photomécanique. Bucarest, 1929. [Az 1. kiadás: Paris, 1901.]
de Vries: AndEtWb. = de Vries, Jan: Altnordisches etymologisches Wörterbuch. Leiden, [1957] — . [Füzetekben].
de Vries: NedEtWb. = de Vries, Jan: Nederlands etymologisch Woordenboek. Leiden, 1963-.
Diels: SlavVölk. ~ Diels, Paul: Die slavi- schen Völker. Mit einer Literaturübersicht von Alexander Adamczyk. Wiesbaden, 1963.
DLR Μ. = Dictionarul limbii romíné moderne. [Kiadja:] Academia Republicii Populare Romine, Institutul de Lingvisticä din Bucuresti. Bucuresti, 1958.
Dobos = Dobos Károly: A magyar diáknyelv és szótára. Budapest, 1898.
4 Történeti-etimológiai szótár
Dobossy: CsehMSz. = Dobossy László: Cseh—magyar szótár. I —II. Budapest —Praha, 1960.
DollKr. = Dollmayr, Viktor —Kranzmayer, Eberhard : Bayerisch - österreichisches
Wörterbuch. I. Österreich. Wörterbuch der bairischen Mundarten in Österreich. 1. Lieferung —. Wien, 1963 — .
DomK. = Domonkos-kódex. 1517. Kiadva: Nytár. III.
Donner: VglWb. = Donner, O.: Vergleichendes Wörterbuch der finnisch-ugrischen Sprachen. I —III. Helsingfors, 1874 — 1888.
Dornseiff: GrW. = Dornseiff, Franz: Die griechischen Wörter im Deutschen. (Berlin), 1950.
DöbrK. = Döbrentei-kódex. 1508. Kiadva: Nytár. XII.
Dráganu: Rom. — Dráganu, Nicolae: Româ- nii ín veacurile IX—XIV pe baza toponi- miei çi a onomasticei. Bucureçti, 1933.
DRWb. = Deutsches Rechtswörterbuch. (Wörterbuch der älteren deutschen Rechtssprache.) Hrsg, von der Preußischen Akademie der Wissenschaften, [később] von der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin. Bearb. von Richard Schröder und Eberhard Freiherrn von Künßberg, [később] (Alfred Loch, Otto Gönnenwein). I—. Weimar, 1914 — .
DuC. = Glossarium mediae et infimae latinitatis. Conditum a Carolo du Fresne . . . Du Cange, auctum a . . . Carpenterii . . . Digessit G. A. L. Henschel. Editio nova aucta ... a Léopold Favre. I —IX. Niort, 1883-1887.
DudenEtym. == Duden Etymologie. Herkunftswörterbuch der deutschen Sprache. Bearbeitet von der Dudenredaktion unter Leitung von Paul Grebe. In Fortführung der „Etymologie der neuhochdeutschen Sprache” von Konrad Duden. Mannheim, (1963).
DudenFremdwb. = Duden Fremdwörterbuch. Bearbeitet von der Dudenredaktion unter Leitung von Paul Grebe. Mannheim, (1960).
DudenRechtschr.15 = Duden Rechtschreibung der deutschen Sprache und der Fremdwörter. 15., erweiterte Aufl. Jubi- läumausgabe. Völlig neu bearbeitet von der Dudenredaktion unter Leitung von Paul Grebe. Mannheim, (1961).
Dugonics: Péld. — Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. I —II. Szeged, 1820.
DUHB1. = Deutsch — ungarische Heimatsblätter. Folyóirat. Budapest. 1(1929) — VI (1934).
DunSz. = Dunántúli Szemle. Folyóirat. Szombathely. VII( 1940) —XI( 1944). [Előzménye: VasiSz.]


60
e. [évszám után] — előtt; vor
Eckhardt: FrMSz. = Eckhardt Sándor: Francia—magyar szótár. Budapest, 1963.
Eckhardt: FrMSz.2 = Eckhardt Sándor: Francia—magyar szótár. 2., javított és bővített kiadás. Budapest, 1960.
Eckhardt: MagyFrSz. — Eckhardt Sándor: Magyar—francia szótár. Budapest, (1935).
Eckhardt: MFrSz. = Eckhardt Sándor: Magyar—francia szótár. Budapest, 1958.
Eckhardt: Tel. = Két vitéz nemesúr, Telegdy Pál és János levelezése a XVI. század végéről. Közzétette Eckhardt Sándor. Budapest, 1944.
Eckm. = Eckmann, J.: Mîrzâ Mehdis. Darstellung der tschagataischen Sprache. Megjelent: Bibliotheca Orientalis Hunga- rica. 5. sz. (1942.) 156-220.
ÉdAny. = Edes anyanyelvűnk. Szerk. Lőrincze Lajos. 2. kiadás. Budapest, 1961.
Eesti Keel = Eesti Keel. Folyóirat. Tartus, [később] Tartu. I(1923)-XIX(1940).
EgriPedFőiskÉvk. = Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Eger. 1(1955)—VIII (1962). [Folytatása: EgriTanFőiskKözl.]
EgriTanFőiskKözl. = Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Sorozat. Eger. 1(1963)—. [Előzménye: EgriPedFőiskÉvk.]
Eil. = Eilers, Wilhelm: Deutsch — persisches Wörterbuch. Wiesbaden, 1959 — . [Füzetekben.]
e. lat. = egyházi latin; kirchenlateinisch.
A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Enciclopedia cattolîca. I —XII. Cittá dél Vaticano, (1949—1954).
Élet és Tudomány = Élet és Tudomány. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hetilapja. Budapest. I (1946) —.
[Első] I. OK. — A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. Folyóirat. Budapest. 1(1951)-.
ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem Enclsl. Encyclopédie de l’Islam. Nouvelle éd. I — . Leiden — Paris, 1957 —.
ÉnÉn. — A Bőlts Salomon Kiralnac Kőny- uei. .. magyar nyelven. Colosvarba, 1551. [Kolofon: 1552.]
Enzlsl. = Enzyklopaedie des Islam. Geographisches, ethnographisches und biographisches Wörterbuch der muhamme- danischen Völker. I —IV., Ergänzungsband. Leiden —Leipzig, 1913—1938.
Enyedi: Gism. = Enyedi György: Gismunda és Gisquardus széphistóriája. (1577. és 1582. kiadás.) Bevezetéssel ellátta és közzéteszi: Varjas Béla. Kolozsvár, 1942.
EPhK. = Egyetemes Philologiai Közlöny. Folyóirat. Budapest. 1(1877) — LXXI(1948). [Folytatása: FilKözL]
Erdélyi: Közm. = Magyar közmondások könyve. A Kisfaludy-Társaság megbizá- sábul szerk. és kiadja Erdélyi János. Pesten, 1851.
Erdélyi: MNyTan. = Erdélyi Lajos: Magyar nyelvi tanulmányok. I —III. [A III. kötet főcíme: Mondattani tanulmányok.] Budapest, 1926 — 1930.
ErdLex. = Erdészeti, vadászati, faipari lexikon. (Szerk. Ákos László). Budapest, 1964.
ErdMúz. = Erdélyi Múzeum. Folyóirat. Kolozsvár. 1(1874)-IX(1882). - 1(1884) —LII(1947).
ErdMúzEvk. = Az Erdélyi Múzeum Egyesület Évkönyve az 1942. évre. Kolozsvár, 1943. — Az 1943. évre. Kolozsvár, 1944.
ErdN. = Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Budapest, 1941.
ErdOrszEml. = Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor. I —XXI. Budapest, 1875—1898. [A Monumenta Hungáriáé Historica sorozatban, a 2., ill. 3. osztályban.]
Erdődi: Szófejt. = Erdődi József: Szófejtések. Szeged, 1937.
ErdTörtAd. = Erdélyi történelmi adatok. Szerk. és kiadja gróf Mikó Imre. I —IV. Kolozsvárt!, 1855 — 1862.
ÉrdyK. = Érdy-kódex. 1524 — 1527. Kiadva: Nytár. IV—V.
Erich —Beitl: WbDtVolksk. = Erich, Oswald A. — Beitl, Richard: Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Leipzig, (1936).
Éri-Halász = Éri-Halász Imre: Ki ne mondja! Budapest, (1944).
Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 = Ernout, A.—Meillet, A.: Dictionnaire étymologique de la langue latine. Histoire des mots. 4. éd. Paris, 1959.
ÉrsK. = Érsekújvári Kódex. 1529 — 1531. Kiadva: Nytár. IX —X.
ERS1. — 3p3HHCK0—pyccKHÜ cjiosapb. Co- CTaBKJiw Μ. H. Kojihaghkob μ Η. Φ. LJbira- HOB. MoCKBa, 1949.
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára. I—VII. Budapest, 1959 — 1962.
ész. germ. = északi germán ; nordisch, skan- dinawisch
észt; estnisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Wiedemann, F. J.: Ehstnisch — deutsches Wörterbuch. St. Petersburg, 1869. [Mai helyesírással vannak az adatok közölve.]
Ethn. — Ethnographia. [Később egy ideig alcím] Népélet. Folyóirat. Budapest. 1(1890)-.
ETIÉvk. = Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve. 1940 — 41. Kolozsvár, 1942.
Etlssl. = OTKMOJiorpriecKHe nccjieAOBaHWH no pycCKOMy H3biKy. Sorozat. (MoCKBa.) 1(1960)—.
ÉtSIRoum. — Études Slaves et Roumaines. Folyóirat. Budapest. 1(1948) —11(1949).
EtSz. = Gombocz Zoltán —Melich János:


51
Magyar etymologiai szótár. I. köt. I —X. füzet, II. köt. XI —XVII. füzet. Budapest, 1914—1944.
Fábián — Szathmári—Terestyéni: Stil. = Fábián Pál —Szathmári István—Terestyéni Ferenc: A magyar stilisztika vázlata. Budapest, 1958.
Falk—Torp: NorwDänEtWb. = Falk, H. S.— Torp, Alf: Norwegisch—dänisches etymologisches Wörterbuch. I—II. Heidelberg, 1910-1911.
Faludi: MM. = Faludi Ferenc minden munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után a szerző életrajzával kiadta Toldy Ferenc. Pest, 1853.
färöi; färöisch
FE. = Föld és Ember. Folyóirat. Budapest. 1(1921) —X(1930).
Fejér: CD. = Codex diplomatievs Hungáriáé ecclesiasticvs ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I—XI (in 43 vol.). Budae, 1829 — 1844. [I.] Index. 1830. [II.] Index. 1835.
Fejérpataky: Kálmán kir. oki. = Fejér- pataky László: Kálmán király oklevelei. Budapest, 1892.
Fejérpataky: Oki. II. István kir. korából = Fejérpataky László: Oklevelek II. István király korából. Budapest, 1895.
Fekete Nagy: Trencsén = Fekete Nagy Antal: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. kötet. Trencsén vármegye. Budapest, 1941. [A Hunyadiak kora Magyar országon c. mű részeként. Az I —III. és az V. kötetet 1. Csánki a.]
Fekete: Zárh. = Fekete Antónia: A magyar zárhangok története. Szeged, 1927.
felsófrank ; oberfränkisch
felsőném. = felsőnómet; oberdeutsch felsőszász ; obersächsisch
Felszeghy: Hads. = Felszeghy Ediltrud: A császári és királyi hadsereg nyelve Magyarországon. Budapest, 1938.
félsz, m. = felszólító mód(ú), ~(ban) ; Imperativ, imperativisch, im Imperativ
felt. m. = feltételes mód(ú), ~(ban) ; Konjunktiv, konjunktivisch, im Konjunktiv
FestK. = Festetics-kódex. 1493 k. Kiadva: Nytár. XIII.
fgr. = finnugor; finnisch-ugrisch
FgrÉrt. = Finnugor Értekezések. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1933)— 10. sz. (1948).
FilKözl. = Filológiai Közlöny. Folyóirat. Budapest. 1(1955) — . [Előzménye: EPhK.] Fin. = Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest, 1884.
finn; finnisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Renvall, Gustav: Suomalainen Sana-Kirja. Lexicon Linguae Finnicae.
I —II. Abo, 1826. [Mai helyesírással vannak az adatok közölve.]
Fiók: Árjüg. = Fiók Károly: Az árják és ugorok érintkezéseiről. Huszka József
„Székely ház” c. műve mellékletéül. Budapest, 1894. [Klny.]
fiam. = flamand ; flämisch
Fiiszár = Fiiszár János: Vend—magyar szótár. Vendiski — vogrszki (vogrszko —szlo- vénszki, sztáro-szlovénszki) récsnik. Budapest, 1943.
Fludorovits: LatJsz. = Fludorovits Jolán: A magyar nyelv latin jövevényszavai. Budapest, 1937.
fn. — főnév; Substantiv
fn. [adat előtt] = felnémet; hochdeutsch
Fodor: MTK. = Fodor Henrik: A Magyar Testgyakorlók Köre története 1888 — 1913. [Borítékcím: Huszonöt év.] Budapest, 1913.
Fogarasi = Fogarasi János szótárai. Az évszám jelzi, melyik munkáról van szó. A szótárak Sági István összeállítása alapján (MNyTK. 18. sz.):
1. 	Magyar és német zsebszótár. 2. rész. Pest, 1836-1838.; 1847-1865*-«.
2. 	Kereskedői szótár magyar és német nyelven. Egy toldalékkal a legnevezetesebb pénzfajokrul. Pest, 1843.
3. 	Magyar és német segédszótár. 2 rész. Pest, 1845.
Fogarasi: JogtMűsz. = Jogtani műszókönyv két részben. Irta alsó-viszti Fogarasi János. 3. ... bővített kiadat. Pesten, 1842.
Fogarasi: Műsz. = Diákmagyar müszókönyv a’ magyarhoni törvény- és országtudomány bul. írta Fogarasi D. János. Pesten, 1833.
Fokos: SyrjWb. = Fokos-Fuchs, D. R.: Syrjänisches Wörterbuch. I—II. Budapest, 1959.
FolEthn. = Folia Ethnographica. Revue trimestrielle de l’institut Éthnologique de l’Université Péter Pázmány de Budapest. Folyóirat. Budapest. 1(1949) —11(1950).
Follmann: WbLM. — Follmann, Michael Ferdinand: Wörterbuch der deutschlothringischen Mundarten. Leipzig, 1909.
f,-or. = fehérorosz; belorussisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
Fore. = Totius latinitatis lexicon opera et studio Aegedii Forcellini. Lucubratum et in hanc editione post tertiam auctam et emendatam a Josepho Farlanetto. Novo ordine digestum amplissime auctum atque emendatum cura et studio Vincentii De- Vit. I-VI. Prati, 1858-1875.
Forstinger = írás és mindennapi társalko- dásban előforduló idegen-szavakat magyarázó kézi-könyv. Legjelesb kútfők után szerkesztő Forstinger János. Pesten, 1854.
Fotolex. = Fotolexikon. (Főszerkesztő Barabás János.) Budapest, 1963
4*


52
Földi: TermHist. = Földi János: Természeti história. A Linné systémája szerint. I. Az állatok országa. Pozsonban, 1801.
fr. = francia; französisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Irodalmi nyelvi adatok: Hatzfeld, Adolphe — Darmesteter, Arsène-Thomas, Antoine: Dictionnaire général de la langue française. 8. éd. I —II. Paris, 1926.; ill. Eckhardt: FrMsz.2 — Nyelvjárási adatok: Wartburg: FEW.
Fraenkel: LitEtWb. = Fraenkel, Ernst: Litauisches etymologisches Wörterbuch. I — II. Heidelberg—Göttingen, 1962—1965.
Franck—van Wijk: Et Wb. = van Wijk, N.: Franck’s Etymologisch Woordenboek der Nederlandsche Taal. Tweede druk. ’S- Gravenhage, 1912 — on veränderte her- druk — 1949.
frank; fränkisch
frank D. = déli frank; südfränkisch
frank K. = keleti frank; ostfränkisch
frank Μ. — moseli frank ; moselfränkisch frank N. = normandiai frank; fränkisch in der Normandie
frank R. = rajnai frank; rheinfränkisch Frecskay — Frecskay János: Mesterségek szótára. I. rész. Ötven iparág leírása. II. rész. Ezen iparágak összesített magyar— német és német—magyar szótára. Budapest, 1912.
Fremd wb. Leipzig = Fremdwörterbuch. (Unter Mitwirkung zahlreicher Fachwissenschaftler bearbeitet in den vereinigten Redaktionen des VEB Bibliographisches Institut.) Leipzig, (1954).
Friis = Friis, J. A.: Ordbog over det lappiske sprog med latinsk og norsk forklarig, samt en oversigt over sprogets gramma tik. Lexicon lapponicvm . . . Christiania, 1887.
Frisk: GrEtWb. = Frisk, Hjalmar: Griechisches etymologisches Wörterbuch. I —. Heidelberg, I960 — .
fríz; friesisch
fríz É. = északi fríz; nordfriesisch
fríz K. = keleti fríz; ostfriesisch
fríz Ny. = nyugati fríz; westfriesisch
fr. lot. = lotaringiai francia; lothringisch- französisch
fr. norm. = normandiai; normannisch
fr. pik. = pikárd; pikardisch
fr. vall. = vallon; wallonisch
f.-szorb = felsöszorb; obersorbisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
FUF. = Finnisch-ugrische Forschungen. Zeitschrift für finnisch-ugrische Sprach- und Volkskunde. Folyóirat. Helsingfors —Leipzig, [később] Helsinki. 1(1901) — .
FUF. Ariz. = Anzeiger. A FUF. köteteinek kiegészítő része.
Fund. = Philologiae Turcicae Fundamenta. Ediderunt Jean Deny, Kaare Gronbech,
Helmuth Scheel, Zeki Velidi Tógán. I. (Wiesbaden), 1959.
Fülöp: TermtudMűsz. = Természettudományi műszótár. Szerk. Fülöp Zsigmond. Budapest, 1923.
Füredi: IdSz. == Füredi Ignácz: Közhasznú idegen szótár a szó-származás és kiejtés megjelölésével. Budapest, [1891].
Gaal: Hassz. = Hasszán története. Az Ezer- egyéj meséiből. Elmeséli ifj. Gaal Mózes. Budapest, (1928).
Gab. = Gabain, A. von: Alttürkische Grammatik. 2., verbesserte Aufl. Leipzig, 1950. [Az 1. kiadás 1941-ben jelent meg.] gael; gaelisch gag. = gagauz; gagausisch
Gáldi: Contr. = Gáldi, Ladislas: Contributions à l’étude des lexiques latins—hongrois du moyen âge. Budapest, 1938.
Gáldi: DictKlein. = Samuclis Klein Dictio- narium Valachico —Latinum. Bevezető tanulmánnyal közzéteszi Gáldi László. Budapest, 1944.
Gáldi—Makkai: RomTört. = A románok története különös tekintettel az erdélyi románokra. Szerk. Gáldi László és Makkai László. [Budapest, 1941.]
Gáldi: Szótir. = Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Budapest, 1957.
gall; gallisch
Gamillscheg-Eml. = Festgabe Ernst Gamill- scheg zu seinem fünfundsechzigsten Geburtstag am 28. Oktober 1952 von Freunden und Schülern überreicht. Tübingen, 1952.
Gamillscheg: FrEtWb. = Gamillscheg, Ernst: Etymologisches Wörterbuch der französischen Sprache. Heidelberg, 1928. Garay: ÖM. = Garay János összes munkái.
Teljes kiadás. I—V. Budapest, 1886 -1887.
Gedeon: MecNémNyj. = Gedeon Alajos: Az alsómeczenzéfi német nyelvjárás hangtana. Budapest, 1905.
Gén. = Genetz, Arvid: Ost-permische Sprachstudien. 1897. Kiadva: JSFOu. XV/1.
Georgiev: BEtOn. = TeoprneB, Bjia/juMHp: EybJirapCKa erawojiornH μ OHOMacTHKa. Co- φκπ, 1960.
Georgiev: SravnlstJaz. = Teoprneß, B. PL: PICCJieAOBaHMH Π0 CpaBHMTeJIbHO-MCTOpH- necKOMy H3biKO3HaHwo. (PoacTBeHHbie otho- meHKfl HHAoeBponeHCKwx h3bikob.) Mockb3, 1958.
Georgiev: VbprBEt.=feoprneB, BjiaAHMMp: B^npocn Ha őbJirapcKaTa eTHMOJiornfl. Οοφκπ, 1958.
germ. = germán; germanisch
Gesenius — Buhl : HwbAT.16 — Wilhelm Ge- senius’ Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testa-


53
ment. Bearb. von Frants Buhl. 16. Aufl. Leipzig, 1915.
Ginneken-Eml. = Mélanges de linguistique et de philologie offerts à Jacq. van Ginne - ken à l’occasion du soixantième anniversaire de sa naissance (21 avril 1937). Paris, 1937.
Gloger: EncyklStar. = Gloger, Zygmunt: Encyklopedia staropolska ilustrowana. (Przedruk fotooffsetowy wydania cztero- tomowego z lat 1900—1903 w dwôch woluminach.) I —IV. Warszawa, 1958.
Goldziher-Eml. = Keleti tanulmányok. Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára írták tanítványai. Budapest, 1910.
Gombocz: BTLw. = Gombocz, Z.: Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Helsinki, 1912.
Gombocz E.: BotTört. = Gombocz Endre: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Budapest, 1936.
Gombocz: Jelt. = Gombocz Zoltán: A magyar történeti nyelvtan vázlata. IV. Jelentéstan. Pécs, 1926.
Gombocz: Módszt. = Gombocz Zoltán: Nyelvtörténeti módszertan. Budapest, 1922.
Gombocz: ÖM. 1 = Gombocz Zoltán összegyűjtött művei. I. A kötet anyagát összeválogatta és a kiadást gondozta Zsirai Miklós. Budapest, 1938.
Gombocz: ÖM. 2/1: = Gombocz Zoltán összegyűjtött művei. II/l. (Magyar történeti nyelvtan. Hangtan. 1. Magyar fonetika. 2. Hangtörténet.) [1925. és 1926. évi jegyzetek alapján.] Sajtó alá rendezte Lazi- czius Gyula és Pais Dezső. Budapest, 1940.
Gombocz: Synt. = Gombocz Zoltán: Syn- taxis. [1929 — 1935. évi jegyzetek alapján.] Közzéteszi Pais Dezső. Budapest, 1949. [Sokszorosítás.] gót; gotisch gót K. — keleti gót; ostgotisch gót Kr. = krimi gót; krimgotisch gót Ny. = nyugati gót; westgotisch GömK. ~ Gömöry-kódex. 1516. Kiadva: Nytár. XI.
Gönczi: Göcsej = Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914.
gör. = görög; griechisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása : Liddel, Henry George — Scott, Robert A.: Greek-English lexikon. Revised and augmented by Sir Henry Stuart Jones. Oxford, (1961). [A 9. kiadás 6. lenyomata. Az első kiadás 1843- ban jelent meg.]
gr. [adat után] — grammatikai funkciójú szuffixummal ellátott alak ; Form mit einem Suffix grammatischer Funktion
Gréb = Gréb Gyula: A Szepesi Felföld német nyelvjárása. Budapest, 1906.
Gregor [adat után] = Gregor Ferenc közlése alapján
Grétsy: Szóhas. = Grétsy László: A szóhasadás. Egy kevéssé számba vett szóalkotásmód típusai és szerepe irodalmi és köznyelvünk fejlődésében. Budapest, 1962.
Grossinger: HistPhys. = Universa historia physica Regni Hungáriáé . . . Auctore Joanne Bapt. Grossinger. I —IV. Posonii et Comaromii, 1793—1797.
Grundstrom: LLpWb. = Grundstrom, Harald: Lulelapsk ordbok. — Lulelappisches Wörterbuch. I —IV. Uppsala —Ko ben- havn, (1946-1954).
GuaryK. = Guary-kódex. 1495 e. Kiadva: CodHung. III. [Kiadva még: RMNy. IV., Nytár. XV.]
Gvadányi: Pöst. För. = Gvadányi József: Pöstényi Förödés a’ mellyet Egy Magyar Lovas Ezeredbúl való Százados az ottan történt mulatságos dolgokkal, élő Magyar nyelven, Versekbe foglalt, 1787. Efzten- döbe, Rák Havának 12. napján. (Fakszimile kiadás: Budapest, 1921.)
Gysseling: TopWb. = Gysseling, Maurits: Toponymisch woordenboek van België, Nederland, Luxemburg, Noord—Frank- rijk en West-Duitsland (vóór 1226). I— II. (Tongeren), 1960.
GyaluiUrb. = A gyalui vártartomány urbáriumai. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Jakó Zsigmond. Kolozsvár, 1944.
Gyarmathi: Voc. = Vocabularium in quo plurima Hungaricis vocibus consona variarum ling varum vocabula collegit . . . Gyarmathi Sámuel. Bétsben, 1816.
Gyóni: GörFeljSz. = Gyóni Mátyás: A magyar nyelv görög félj egy zéses szórványemlékei. Budapest, 1943.
GyöngyGl. = Gyöngyösi Glosszák. 1520. Kiadva: Melich János: A gyöngyösi glosszák (NyK. 28: 304 — 24). [A számok a kiadásbeli sorszámot jelölik.]
GyöngyK. — Gyöngyösi Kódex. 1525 k. Kiadva: Nytár. II.
Gyöngyösi: ÖK. — Gyöngyösi István összes költeményei. Közzéteszi Badics Ferencz. I—IV. Budapest, 1914—1937. (A Régi Magyar Költők Tára, XVII. századbeli magyar költők művei sorozatban.)
GyöngySzt. = Gyöngyösi Szótártöredék. 1560 k. Kiadva: A gyöngyösi latin —magyar szótár-töredék. Közrebocsátotta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Melich János. Budapest, 1898. [A számok a kiadásbeli sorszámot jelölik.]
Györffy 1 — Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. I. Abaújvár ... Csongrád megye. Budapest, 1963.


54
Györffy: Krőst. = Györffy György: Krónikáink óe a magyar Őstörténet. Budapest, 1948.
GyS. — Gyulafehérvári Sorok. 1315 k. Kiadva: OMOlv. 136 — 8.
h. [nyelv előtt, adat mellett] = hazai; un- garländisch
Hadrovics [adat után] — Hadrovics László közlése alapján
Hadrovics —Gáldi: MOrSz. = Hadrovics László —Gáldi László: Magyar—orosz szótár. Budapest, 1952. — 2., átdolgozott és bővített kiadás. I—II. Budapest, 1964.
Hadrovics—Gáldi: OrMSz. = Hadrovics László—Gáldi László: Orosz—magyar szótár. Budapest, 1951.
Hajdú: FgrNNy. = Hajdú Péter: Finnugor népok és nyelvek. Budapest, 1962.
hak. = hakasz; chakassisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: XaKacCKO—pyc- CKwft cjioBapb. Πολ pejj. H. A. BacKaKOBa. MocKBa, 1953.
Hakulinen-Eml. = Verba docent. Juhlakirja Lauri Hakulisen 60-vuotispäiväksi 6. 10. 1959. Helsinki, (1959).
Hakulinen: SKRK. = Hakulinen, Lauri: Suomen kielen rakenne ja kehitys. I —II. Helsinki, (1941-1946).
Halászat=Halászat. [A] Halászati Egyesület hivatalos közlönye. Folyóirat. Budapest. 1(1899)-XLV(1944).
Halász Gy.: ÉdesAny. = Halász Gyula: Édes anyanyelvűnk. Budapest, [1938].
Halász: MNSz.2 = Halász Előd: Magyar —német szótár. Második — függelékkel bővített — kiadás. I —II. Budapest, 1964.
Halász: NMSz. = Halász Előd: Német —magyar szótár. I —II. Budapest, 1952.
Halász: NMSz.2 — Halász Előd: Német — magyar szótár. Második, teljesen átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 1967.
Hankó = Hankó Béla: A magyar háziállatok története Ősidőktől máig. Budapest, 1954.
[Harmadik] III. Béla kir. eml. = III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Budapest, 1900.
[Harmadik] III. Kongr. = Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A III. országos magyar nyelvészkongresszus előadásai. (Budapest, 1954. november 11 — 13.) Budapest, 1956.
HASz. = Rjeénik hrvatskoga ili srpskoga jezika. Na svijet izdaje Jugoslavenska Akademija Znanosti i Umjetnosti. I —. Zagreb, 1880 — .
hat. = határozott; bestimmt
hat.-lan = határozatlan; unbestimmt
HazaiOkmt. = Hazai okmánytár. — Codex diplomaticus patrius [később még] Hungaricus. I—VIII. Győrött, [később] Budapest, 1865 — 1891.
Házi: SoprLev. — Házi Jenő: XVI. századi magyarnyelvű levelek Sopron sz. kir. város levéltárából. Sopron, 1928.
HazOkl. = Hazai oklevéltár 1234—1536. (Budapest, 1879.)
HB. = Halotti Beszéd. 1195 k. Kiadva: ÓMOlv. 69-70.
héb. = héber; hebräisch
HeckenastldSz.2 = Idegen szavak tára. A társalgási és tudományos nyelvben, valamint a honi hírlapokban előforduló idegen szavak magyarítása- és helyes kiejtésére vezérlő segédkönyv. Második olcsó kiadás. Pest, 1854.
Heg. = Hegendorf, Christophorus: Rudimenta grammatices Donati. Cracoviae, 1527. Kiadva: Melich János: A két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. Budapest, 1912.
Hehn — Hehn, Viktor: Kulturpflanzen und Hausthiere in ihrem Übergang aus Asien nach Griechenland und Italien sowie in das übrige Europa. 7. Aufl. Berlin, 1902.
Hellquist: SvEtOb.3 — Hellquist, Elof: Svensk etymologisk ordbok. 3. upplagan. I-II. Lund, (1948).
Heltai: Cane. = Heltai Gáspár: Cancionale az az, Historias Énekes konyw . . . Colos- varot, 1574. Fakszimile kiadás: Budapest, 1962.
Heltai: Diai. = Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogus. Az 1552. évi kiadás hasonmása. Budapest, 1951.
Helt: Bibi. = A Biblianac első részé, az az, Mosesnec δ tt kő nyue : Mely Magyar Nyelwro fordittatot, à Régi es Igaz Sjent Kónyuek- bol. [Kolofon:] Colosvarba nyomtatot, Helthai Gafpar, es György Hoffgreff áltál. 1551.
Helt: Krón. = Chronica az magyaroknac dolgairól. . . Mellyet Heltai Gaspar Meg irta Magyar nyeluen. (Colosvárót, 1575.) Herczeg: OlMSz. == Herczeg Gyula: Olasz — magyar szótár. I — II. Budapest, 1952.
Herman : HalK. = Herman Ottó : A magyar halászat könyve. I —II. Budapest, 1887.
Herman: Mad. = Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 4., bővített és javított kiadás. Budapest, 1914. — I9605.
Hermán: Pászt. = Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. [A magyarok nagy ősfoglalkozása c. mű 2. köteteként.]
Heyd. = Heyden, Sebald: Puerilium colloquiorum formulae. Cracoviae, 1527. Kiadva: Melich János: A két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. Budapest, 1912.
Heyne: DtWb. = Heyne, Moriz: Deutsches Wörterbuch. I —III. Leipzig, 1890—1895.
Heyse: Fremdwb.17»19 = Heyse, Joh. Christ. Aug.: Allgemeines verdeutschendes und erklärendes Fremdwörterbuch . .. Neu


55
bearb. von Otto Lyon. 17. einzig pecht- mäßige Original-Ausg. Hannover — Leipzig, 1896. —191010.
Hierolexicon = Nagy Nép. János: Hiero- lexicon polymathicum Latino — Hungari- cum. — Latin—magyar köztanulatos egyházi műszótár. Szombathelyen, 1845.
hind. = hindusztáni; hindustanisch
Hirt-Eml. = Germanen und Indogermanen. Volkstum, Sprache, Heimat, Kultur. Festschrift für Herman Hirt. Hrsg, von Helmut Arntz. I —II. Heidelberg, 1936.
h. 	lat. — A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Bartal
hn. = helynév (értsd: földrajzi név); Ortsname
Hoepffner-Eml. = Mélanges de philologie romane et de littérature médiévale offerts à Ernest Hoepffner. Paris, 1949.
Hoffmann: Nyomt. = Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, 1963.
HOklSzj. = Háromszéki oklevél-szójegyzék. Gyűjtötte Cs. Bogáts Dénes. Kolozsvár, 1943.
holl. = holland; niederländisch, holländisch Hóman: MagyHonf. = Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. Budapest, 1923.
Hóman: Pénzt. = Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000—1325. Budapest, 1916.
Hóman — Szekfű — Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet. I—V. 3. kiadás. Budapest, 1935 — 1936.
Horger: Igerag. = Horger Antal: A magyar igeragozás története. Szeged, 1931.
Horger: MSzav. = Horger Antal: Magyar szavak története. Közérdekű magyar szó- fejtések gyűjteménye. Budapest, 1924.
Horger: NytAl.1»2 = Horger Antal: A nyelvtudomány alapelvei. (Bevezetés a nyelvtudományba.) Budapest, 1914. — |2., javított kiadás. Budapest, 1926.
Hornung —Roitinger: UnsMund. = Hornung, Maria—Roitinger, Franz: Unsere Mundarten. (Eine dialektkundliche Wanderung durch Österreich.) Wien, 1950.
Horovitz: IdSz.4« 5« 6 = Horovitz Jqnő: Idegen szavak magyarázata. 4., bővített kiadás. Budapest, 1926. — 1936®. — (1947)®.
HorthyTitk.3 — Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László. 3. kiadás. (Budapest), 1965.
Horváth-Eml. = Magyar századok. Irodalmi műveltségünk történetéhez. Ezt a könyvet születésének hetvenedik, egyetemi tanárságának huszonötödik fordulóján Horváth Jánosnak ajánlják tanítványai. Budapest, 1948.
Horváth: HSz. = Horváth Endre: A magyar helyesírás szótára és szabályai az iskolai helyesírás alapján. Budapest, 1913.
HorvK. = Horvát-kódex. 1522. Kiadva: Nytár. VI.
Houtsma = Ein türkisch—arabisches Glossar. Nach der Leidener Handschrift hrsg. und erläutert von Μ. Th. Houtsma. Leiden, 1894.
Hrinéenko = ΓρκΗΜβΗΚΟ, B. JL: CnoBapt yK- paKHCKaro H3biKa. — CnoBapt yKpaïHCKOï MOBH. I —IV. (HazjpyKOBaHO 3 βκαηηηη 1907—1909 pp. (JjOTOMexaHiMHHM cnocoôOM. Kwïb, 1958.)
hsz. = határozószó; Adverb
HSz. 1-10 = A magyar helyesírás szabályai. Elfogadta és kiadta a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1922. — 19232. — 19273. — 1931*. — 19365. — 1937®. — 19397. — 19408. — 19509. — 195410.
Húg. = Iluguet, Edmond: Dictionnaire de la langue française du seizième siècle. I —. Paris, 1928 — .
Hunfalvy-Eml. = Hunfalvy-Album. Hun- falvy Pál félszázados akadémiai tagsága emlékére kiadják tisztelői. Budapest, 1891.
Hunfalvy: VogF. = A’ vogul föld és nép. Reguly Antal hagyományaiból kidolgozta Hunfalvy Pál. Pest, 1864.
HungVogMyth. = Róheim, Géza: Hungárián and Vogul mythology. New York, (1954).^
Huszti: O és Ujj Dácia = Huszti András: Ő és Ujj Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapot járói való historia . . . Bétsben, 1791.
Hübner: Lex. = Hübner János: Mostani és régi nemzeteket, országokat. . . esmértetó lexicon. I—V. Pesten, 1816 — 1817.
Hüg. = Hügel, Fr. S.: Der Wiener Dialekt. Lexikon der Wiener Volkssprache. Wien- Pest—Leipzig, 1873.
hv.-e. szí. = horvát szerkesztésű egyházi szláv; kroatisch-kirchenslawisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: Szl- Jsz.
Hvozdzik = Hvozdzik János: Szlovák —magyar és magyar—szlovák részletes szótár. I. Szlovák —magyar rész. Praha — Presov, 1937. II. Magyar—szlovák rész. Kosice, 1933.
IdgF. = Indogermanische Forschungen. Zeitschrift für Indogermanistik und allgemeine Sprachwissenschaft. Folyóirat. Strassburg, [később] Berlin. I (1892) — .
ie. = indoeurópai; indoeuropäisch
i. 	e. = időszámításunk előtt; vor unserer Zeitrechnung
ige; Verb
igenév; Verbalnomen
IIBE. = K3BecTWH na ΡΪΗσππγτα 3a B^jirap- CKH E3HK. Folyóirat. ΟοφκΗ. 1(1952) — .
ik. = igekötő; Verbal Vorsilbe


56
ill. = illetőleg; beziehungsweise
IM. = Ibn Muhenna nyelve. 13. sz. v.—14. sz. k. keletkezett nyelvemlék alapján. Kiadva: Battal, Aptullah: Ibnü-Mühenná lúgati. Istanbul, 1934.
Imre: SzabV. = Imre Samu: A Szabács Viadala. Budapest, 1958.
intr. = intransitiv ige; intransitives Verb lordan-Eml. = Omagiu lui lorgu lordan cu
prilejul împlinirii a 70 de ani. (Bucureçti), 1958.
ir. [nyelv mellett] = irodalmi; schriftsprachlich
ír; irisch
IrNyDolg. = Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Szerk. Pais Dezső. Budapest, 1960.
IrodLex. = Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Budapest, 1927.
ir. prov. — A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Wartburg: FEW.
Irtört. = Irodalomtörténet. Folyóirat. Budapest. 1(1912) — L(1962).
IrtörtKözl. = Irodalomtörténeti Közlemények. Folyóirat. Budapest. 1(1891) — .
IslAns. = Islam ansiklopedisi. Islam álemi [később: tarih]cografya, etnografya ve bi- yografya lûgati. 1 —. Istanbul, 1940 —.
IsmT. = Újabb kori ismeretek tára. Tudományok és [később: ’s] politikai [később: ’s, majd: és] társas élet encyclopaediája. I-VL Pesten, 1850-1855.
IstFilSb. = ΠΟΤΟρΠΚΟ-φΠΛΟΛΟΓΠΜβΟΚΜΗ cőop- HHK. [Kiadja:] AKa/jeMWfl Hayx CCCP, Komw Onnnaji. Sorozat. CbiKTbiBxap. 1(1948) — . [Az 1. sz. CepMH JluHrBHCTtwecKafl sorozatcímmel jelent meg.]
isz. = indulatszó; Interjektion
i. sz. — időszámításunk szerint; unserer Zeitrechnung
Itkonen: LpChr. = Itkonen, Erkki: Lappische Chrestomathie mit grammatikalischem Abriß und Wörterverzeichnis. Helsinki, 1960.
I vekovic — Broz = I vekovic, F. —Broz, Ivan: Rjeénik hrvatskoga jezika. I —II. Zagreb, 1901.
Izb. = Izbudak, Velet: El-idrâk haçiyesi. Istanbul, 1936.
izl. = izlandi; isländisch
J: = jelentés(ek) ; Bedeutung(en)
Jacobson: ArUgrof. = Jacobson, Hermann: Arier und Ugrofinnen. Göttingen, 1922.
jagn. = jagnobi; Jaghnobi-Mundart
Jahresb. = Jahresbericht des Instituts für Rumänische Sprache zu Leipzig. Sorozat. Leipzig. I( 1894) -XXIX( 1921). [Folytatása: Bakan-Archiv. ]
jak. = jakut; jakutisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: riexapCKHM: CjioBapb HKyTCKaro H3bixa. I — III. IleTporpa/rb, [később] JleHHHrpa/j. 1917—1930.
Jak. = Jakob, Julius: Wörterbuch des wiener Dialektes mit einer kurzgefaßten Grammatik. Wien—Leipzig, 1929.
Jakobson-Eml. = For Roman Jakobson. Essays on the occasion of his sixtieth birthday 11 october 1956. The Hague, 1956.
Jakubas — Jakubas, Filip: Hornjoserbsko — nernski slownik. Obersorbisch—deutsches Wörterbuch. Budyéin/Bautzen, 1954.
Janes. = Jancsovics István: Uj magyar —szláv és szláv —magyar szótár. I —II. Szarvason, 1848.
Jankó: BNépr. = Jankó János: A Balaton- melléki lakosság néprajza. Budapest, 1902.
Jarr. = Jarring, Gunnar: An Eastern Turki —English dialect dictionary. Lund, 1964.
JászGl. = Jászói Glosszák. 1460 k. Kiadva: Király Péter: Ismeretlen magyar glosszák. Budapest, 1959. 5 — 6. (NytudÉrt. 21.sz.)
Jávorka —Soó — A magyar növényvilág kézikönyve. Jávorka Sándor flóraművei alapján írta a magyar botanikusok munkaközösségével Soó Rezső. I —II. Budapest, 1951.
JazŐt. = Jazykovedné Stúdie. Sorozat. Bratislava. 1(1956) — .
JE. = Moksa-mordvin szó jegyzék. Gyűjtötte és kiadásra előkészítette Juhász Jenő. Sajtó alá rendezte Erdélyi István. Budapest, 1961.
Jég. = EropoB, B. Γ.: Pyccxo—MyeaniCKHH CJIOBapb. — Bbipácjia—HáBauuia cjiosapb. HeöoKcapbi, 1960.
JegEt. = EropoB, B. Γ.: OTHMOJiornneCKHH cjioBapb ^yBauicxoro H3biKa. Heőoxcapbi, 1964.
jel. m. = jelentő mód(ú), ~(ban) ; Indikativ, indikativisch, im Indikativ
Jenő—Vető = Jenő Sándor—Vető Imre: A magyar tolvajnyelv és szótára. Budapest, 1900.
Jern. = Jerney János: Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Pesten, 1854.
Jerney: KelUt. — Jerney János’ Keleti utazása a’ magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845. I —II. Pest, 1851.
jidd. = jiddis; jiddisch
JogiLex. — Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon. Szerk. Hajdú Gyula. Budapest, 1959.
Jóhannesson: IslEtWb. = Jóhannesson, Alexander: Isländisches etymologisches Wörterbuch. Bern, (1956).
JoKa. = Joki, A. J.: Kai Donners kleinere Wörterverzeichnisse. IV. Katschatata- risch. Megjelent: JSFOu. 58. sz. 18 — 25.
Jókai — Jókai Mór összes művei. Közrebocsátja a Jókai Mór öt ven éves írói jubileuma alkalmából alakult bizottság. Nemzeti díszkiadás. I—C. Budapest, 1894-1898.


57
Jókai: Költ. = Jókai Mór: Költemények. I —II. Budapest, 1898.
JókK. = Jókai-kódex. 1372 U./1448 k. Kiadva: CodHung. I. [A lapszámozás a Ny- tár. VII. kötetében Ehrenfeld codex címen megjelent kiadás kódexlapszámai szerint. ]
JoKy. = Joki, Aulis J.: Wörterverzeichnis der Kyzyl-Sprache. Helsinki, 1953.
JordK. = Jordánszky-kódex. 1516 — 1519.
Kiadva: RMNy. V. [A lelőhely megadása a kiadás hasábszámozása szerint.]
József fhg.: CzigNyt. = József főherceg: Czigány nyelvtan. Románo csibákero szik- laribc. Budapest, 1888.
JP. = Jçzyk Polski. Folyóirat. Krakow. 1(1913)—. Használtuk: XXX(1950) —.
JPNSz. = S13bIKH H nWCEMeHHOCTb HapOJlOB ceeepa. MacTb I. Rsbikh w nncbMeHHOCTb caMoejjCKWx n φιΐΗΗο-yropcKHX Hapo/jOB. Ποα pe/i- Γ. Η. ΠροκοφΒ6Β3. MocKBa— JleHwnrpaji, 1937.
JSFOu. = Journal de la Société Finno- Ougrienne. Folyóirat. Helsinki. 1(1886) — .
J. 	Soltész: Igeköt. = J. Soltész Katalin: Az ősi magyar igekötők (meg, el, ki, be, fel, le). Budapest, 1959.
juk. = jukagir; jukagirisch
Jungmann = Jungmann, Josef: Slownjk cesko —nëmeckÿ. I —V. Praha, 1835 -1839.
Jurkovich: II. Rákóczi — Jurkovich Emil: II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza és Beszterczebánya. Beszterczebányán, 1903. Jus. = lOcynoB, Γ. B.: Bee^eHHe b öyarapo- TaTapcKyx) βπμγρβΦμκ^. MocKBa—JIchhh- rpa/i, 1960.
JuznoslFil. = Jy>KHOCJiOBeHCKM φπποιιΟΓ. Folyóirat. Beorpa.il. 1(1913) — .
k. 	[évszám után] = körül; um, (. . . herum) K. = Genetz, Arvid: Kuollan lapin murtei- den sanakirja . . . Wörterbuch der Kolalappischen Dialekte. Helsingfors, 1891.
Kabdebó — Pesti jassz-Szótár. Összeállította és bevezetéssel ellátta Kabdebó Oszkár. Mezőtúr, (1917).
Kakuk: OszmJsz. = N. Kakuk Zsuzsa: Fejezetek oszmán-török jövevényszavaink történetéből. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1954. [Kézirat.]
Kálal — Kálal, Mir.: Slovenskÿ slovník z literatúry aj náreéí. (Slovensko —ëeskÿ slovník a ëeskÿ ukazovatel’.) Banská Bystrica, 1924.
Káldi: Bibi. = Szent Biblia, mellyet Az Egéfz Keresztyénségben be-vőtt Régi Deák bőtííből Magyarra fordította A’ Jésus-alatt Vitézkedő Tarfafág-béli Nagy- Szombati Káldi György Pap. 2. kiad. Nagy-Szombatban, 1732.
Káldi: Préd. 1 = Káldi György: Az vasár- napokra-valo predikatzioknak első részé. Posonyban, 1631.
Káldi: Préd. 2 = Káldi György: Az inne- pekre-valo predikatzioknak első részé. Posonyban, 1631.
KállayOkl. = A nagykállói Kállay-család levéltára. (Az oklevelek és egyéb iratok kivonatai.) I. (1224—1350), II. (1351 — — 1386). Budapest, 1943.
Kallós: Nevek és napok = Kallós Ede: Nevek és napok. Budapest, 1943.
kaim. = kalmük; kalmükisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Jülg, B.: Die Märchen des Siddhi-Kur. Kalmükischer Text mit deutscher Übersetzung und einem kalmükisch — deutschen Wörterbuch. Leipzig, 1866.
Kálmán: MaiNyj. = Kálmán Béla: A mai magyar nyelvjárások. Budapest, 1951.
Kalmár: Prodr. = Prodromvs idiomatis Scythico-Mogorico-Chvno- (sev, Hvnno-) Avarici sive Adparatvs criticvs ad linguam Hvngaricam . . . Auctore Georgio Kalmár. Posonii, 1770.
Kann. = Kannisto, Artturi: Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Wogu- lischen, vom qualitativen Standpunkt. Helsinki, 1919.
kar. = karaim; karaimisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Kowalski, Tadeusz: Karaimische Texte im Dialekt von Troki. W Krakowie, 1929.
karacs. = karacsáj ; karatschaisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Pröhle, Wilhelm: Karatschajisches Wörterverzeichnis (KSz. 10: 83 — 150).
Karácsonyi: HamisOkl. = Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest, 1902.
Karácsonyi: Szt. István — Karácsonyi János: Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Diplomatikai tanulmány. Budapest, 1891.
Karinthy: Nyelvelés = Karinthy Ferenc: Nyelvelés. (Budapest), 1964.
karj. = karjalai; karelisch
Karlowicz: SWÓ. = Karlowicz, Jan: Slow- nik wyrazów obcego a mniej jasnego pochodzenia uíywanych w jçzyku pol- skim. Kraków, 1894—1905.
KárOkl. = A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. I—V. Budapest, 1882—1897.
Käsy. = Brockelmann, C.: Mitteltürkischer Wortschatz nach Mahmüd al-Kasyarïs Díván luyät at-turk. Budapest —Leipzig, 1928.
Kassai 1 — 5, Bef. = Kassai József: Származtató, ’s gyökerészó magyar—diák szó- könyv. 1—5. tsomó. Pestenn, 1833 — 1836. Kassai József Magyar—diák szó-könyvének . . . befejező része a Toldalékokkal.. Kiadja Gáldi László. Budapest, 1962.
Kat. = [KaTapMHCKMH, B.:] BauiKwpcKO—


58
pyccKÎH cjiosapb. OpeHŐyprb, 1899. katalán; katalanisch
kaz. — kazak; kasachisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: MaxMy/iOB, X. — My- caőaeB, Γ.: KaaaxcKO—pyccKun cjiosapb. AjiMa-ATa, 1954.
Kazinczy: Lev. — Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Váczy János. I — XXI. Budapest, 1890 — 1911. — XXII. (I. pótkötet.) Közzéteszi Harsányi István. Budapest, 1927. — XXIII. (II. pótkötet.) Közzéteszi: Berlász JenÓ, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza. Budapest, 1960.
KazK. = Kazinczy-kódex. 1526 — 1541. Kiadva: Nytár. VI.
Kázmér [adat után] = Kázmér Miklós közlése alapján
kb. = körülbelül; annähernd
KB. = Kutagdu Bilig. Török nyelvemlék. Kiadva: Mai. 351 — 444.
kblg. — középbolgár; mittelbulgarisch
KCsA. = Körösi Csorna-Archivum. A Körösi Csoma-Társaság folyóirata. Budapest— Hannover [később] Leipzig. 1/1 (1921) —111/2(1941). [Előzménye: Túrán.] KCsA. 1. Kiég. — Körösi Csorna-Archívum.
I. 	Kiegészítő kötet (1935 — 39). Budapest— Leipzig, 1935—1939.
K. 	Csoma-Eml. = Analecta orientalia memoriae Alexandri Csorna de Kőrös dicata. Edendo operi praefuit L. Ligeti. I. Buda- pestini, 1942—1947.
Kecsk: ÖtvM. = Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve. Kiadta Ballagi Aladár: Ar- chaeologiai Értesítő. Új f. III: (1884): 201 — 392.
KecskTört. = Kecskemét város története, oklevéltárral. Hornyik János által. I —IV. Kecskeméten, 1860 — 1866.
Kelemen = Kelemen Béla: Magyar és német nagy kézi szótár tekintettel a két nyelv szólásaira. [Később] Német—magyar és magyar—német nagyszótár. 1. Magyar- —német rész. 2. Német—magyar rész. Budapest, 1901. — 1912-19142. — 19293. — Átdolgozta: Thienemann Tivadar. 19414. - 19425.
Kelemen-Eml. = Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár—Bukarest, 1957.
Kelemen: IdSz. = Kelemen Béla: Idegen szavak és nevek szótára. Budapest, [ 1910]. Kelemen: Mondsz. = Kelemen József: A mondatszók. Kandidátusi értekezés. [Budapest], 1962. [Kézirat. Megtalálható az MTA Nyelvtudományi Intézetében.] kel. ger. ~ keleti germán; ostgermanisch kelta; keltisch
Kenessey: Hajózási műszót. = Kenessey Albert: Német—magyar és magyar —német hajózási műszótár. Pest, 1865.
Keresztesi: Mát. = Keresztesi Mária: A magyar matematikai műnyelv története. Debrecen, 1935.
Kertész: Száll. = Kertész Manó: Szállók az úrnak. Az udvarias magyar beszéd története. (Budapest), [1932].
Kertész: Szók. = Kertész Manó: Szokásmondások. Nyelvünk művelődéstörténeti emlékei. Budapest, 1922.
KertLex. = Kertészeti lexikon. Szerk. Mura- közy Tamás. Budapest, 1963.
KeszthK. = Keszthelyi Kódex. 1522. Kiadva: Nytár. XIII.
Kettunen: LivWb. = Kettunen, Lauri: Livisches Wörterbuch mit grammatischer Einleitung. Helsinki, 1938.
kfn. = középfelnémet; mittelhochdeutsch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Lexer: Tasche nwb.25
kfr. = középfrancia; mittelfranzösisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Hu- guet, Edmond: Dictionnaire de la langue française du seizième siècle. I —. Paris, 1925-.
kholl. — középholland; mittelniederländisch kipcs. = mameluk kipcsak; mamluk-kipt- schakisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Zaj^czkowski, A.: Vocabulaire arabe-kiptchak de l’époque de l’État Mamelouk. Bulgat al mustâq fï lugat at-Turk wa-l-QifJäq. I. Le nom. II. Le verbe. Warszawa, 1958., 1954.
kipcs. örm. — örmény kipcsak; armenisch- kiptschakisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Deny, Jean: L’arméno-coman et les „Ephémérides” de Kamieniec (1604 — 1613). Wiesbaden, 1957.
Király: Ősk. = Király György: A magyar Ősköltészet. Budapest, 1921.
kirg. = kirgiz; kirgisisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: ΙΟαηχηη, K. K.i Kwp- TH3CK0— pyCCKHH CJlOBapb. (2. Π3Α.) MoCKBa, 1965. [Az első kiadás 1940-ben jelent meg.]
Kisch: WbNösn. = Kisch, Gustav: Vergleichendes Wörterbuch der Nösner (sieben- bürgischen) und moselfränkisch-luxemburgischen Mundart nebst siebenbürgisch- niederrheinischem Orts- und Familiennamenverzeichnis sowie einer Karte zur Orientierung über die Urheimat der Siebenbürger Deutschen. Hermannstadt, 1905.
Kisfaludy S.: Munk. = Kisfaludy Sándor’ munkáji. I—VIII. Pesten, 1833 — 1838.
Kiss [adat után] = Kiss Lajos közlése alapján
Kis-Viczay = Selectoria adagia Latino — Hungarica . . . Studio et vigilantia Petri Kis Viczay. Bartphae, 1713.
kkalp. = karakalpak ; karakalpakisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: KapaKaji- naKCKO—pyccKWH CjiOBapb. Ποα pe/ι. H. A. BacKaKOßa. MocKsa, 1958.


59
Klaic = Klaié, Bratoljub: Rjeénik stranih rijeéi, izraza i kratica. Zagreb, 1962.
k. 	lat. = középkori latin; mittellateinisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: DuC.
Klebelsberg-Eml. — Emlékkönyv Klebels- berg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének Ötvenedik évfordulóján. Budapest, 1925.
Klein: EtDictEngl. = Klein, Ernest: A comprehensive étymologie dictionary of the English language. I —. Amsterdam—London—New York, 1966 — .
Klemm: PécsiHn. = Klemm Antal: Pécsi helynevek. Pécs, 1935.
Klemm: TörtMondt. = Klemm Antal: Magyar történeti mondattan. Budapest, 1928 -1942.
klny. = különlenyomat; Sonderabdruck Kluge: Et Wb.19 = Kluge, Friedrich: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 19. Aufl. bearb. von Walther Mitzka. Berlin, 1963. [Korábbi kiadások: 18831“2. —18843. — 18894. — 18945. — 1899e., lenyomat: 1905.—19107. (Seitdem Mitarbeit von A. Götze.) — 19158. — 19219. - 192410.- 1934 - 194811“14. — 195115. —195616. —195717. Seitdem bearb. von W. Mitzka.) —I96018.] Kneievic: Turz.=Knezevic, An ton: Die Tur- zismen in der Sprache der Kroaten und Serben. Meisenheim am Glan, 1962.
Kniezsa: ErdVízn. — Kniezsa István: Erdély víznevei. Kolozsvár, 1942. [Klny. az Erdélyi Tudományos Intézet 1940 — 1941. évi évkönyvéből.]
Kniezsa: HírTört. = Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1952.
Kniezsa: MHír. = Kniezsa István: A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Budapest, 1959.
Kniezsa: SzlJsz. — Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. 1/1 — 2. Budapest, 1955.
Kodály-Eml. = I. Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Budapest, 1943. — II. Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára. Budapest. 1953. — III. Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest, 1957.
KolGl. = Kolozsvári Glosszák. I. kéz: 1550 k., II. kéz: 1577. Kiadva: Pálfi Márton: Kolozsvári glosszák. Budapest, 1907. (NyF. 45. sz. Klny. a Nyr. 36. kötetéből.) Kovács: KKtár. = A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig. Összeállította Kovács Máté. Budapest, 1963.
Kovács: LatEl. = Kovács Gyula: Latin elemek a magyar nyelvben. Budapest, 1892. Kovács: MagyJogiTerm. — Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása. Budapest, 1964.
Kováts: IdSz. = Kováts Sándor: Idegen szavak szótára. (Pécs), 1946.
KönSzj. — Königsberg! Szójegyzék. 1380 k. Kiadva: Melich János: A Königsberg! Szójegyzék (MNy. 12: 147-9, 263-5).
Körösi: O1E1. — Körösi Sándor: A magyar nyelvbeli olasz elemek. Megjelent: A fiumei m. kir. áll. főgimnázium értesítője az 1891 —92-i tanévről. Fiume, 1892.
Körting: LRWb.3 — Körting, Gustav: Lateinisch—romanisches Wörterbuch. (Etymologisches Wörterbuch der romanischen Hauptsprachen.) 3., vermehrte und verbesserte Ausg. Paderborn, 1907.
köv. = következő; folgend
középaln. = középalnémet ; mittelniederdeutsch
középang. = középangol; mittelenglisch középfrank ; mittelfränkisch középír; mittelirisch
középn. = közópnémet; mitteldeutsch középperzsa = középperzsa (pehlevi) ; mittel- persisch (Pehlewi)
Köznevelés = Köznevelés. Folyóirat. Budapest. 1(1945) — .
Krauß: NösnPfl. = Krauß, Friedrich: Nös- nerländische Pflanzennamen. Ein Beitrag zum Wortschatz der Siebenbürger Sachsen. (Kolozsvár), 1943.
Krauß: WbNsiebHw. = Krauß, Friedrich: Wörterbuch der nordsiebenbürgischen Handwerkssprachen. Siegburg, 1957.
Kreszn. = Kresznerics Ferenc: Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. I —II. Budán, 1831-1832.
KrisztL. — Krisztina-Legenda. 1510 k. Kiadva: Nytár. VII.
KrizaK. = Kriza-kódex. 1532. Kiadva: Nytár. II.
Kriza: Vadr. = Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. Szerk. Kriza János. I. Kolozsvárt!, 1863. [Kiadva még: Népk- Gy. 12-13.]
Krueger: EigGatt. = Krueger, Gustav: Eigennamen als Gattungsnamen. Megjelent: Königliche Realschule zu Berlin. Realgymnasium. Bericht über das Schuljahr Ostern 1890 bis Ostern 1891. Berlin, 1891. 3-19.
ksz. = kötőszó ; Bindewort
KSz. = Keleti Szemle. Folyóirat. Budapest. 1(1900)—XXI(1932).
KT. = Königsberg! Töredék. 1350 k. Kiadva: ÖMOlv. 183.
KT. [osztják adat után] = K. F. Karjalai- nens Ostjakisches Wörterbuch. Bearb. und hrsg. von Y. H. Toivonen. I —II. Helsinki, 1948.
KTSz. = a Königsberg! Töredék Szalagjai. 1350 k. Kiadva: ŐMOlv. 184 — 6.
KulcsK. = Kulcsár-kódex. 1539. Kiadva: Nytár. VIII.
KultNád. = Kultúrtörténeti szemelvények


60
aNádasdiak 1540 —1550-es számadásaiból. Kézirat gyanánt. [Sokszorosítás.] I —II. fasc. Budapest, 1959—1960.
kum. = kumük; kumükisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Ea.MMaTOB, 3. 3.: PyccKO—KyMbiKCKww cjioBapb. MocKBa, 1960.
Kun: MTanközt. — Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. Válogatott beszédek és írások. (Budapest), 1958.
Kunoss: Gyal. = Kunoss Endre: Gyalulat vagyis megmagyarosított jegyzéke azon idegen szavaknak, mellyek különféle nyel- vekbül kölcsönöztetvén, a’ magyar beszédben és írásban korcsosítva vagy eredetikép használtatnak. Pesten, 1835.
Kunoss: Szóf., Szóf.2, Szóf.3 = Kunoss Endre: Szófüzér vagyis a’ tudomány, müvész- ség, társalkodás és költészet újonan alkotott vagy fölélesztett szavainak jegyzéke. Pesten, 1834. - 18352. - 18363.
Kunoss: Ujd. Szóf. = Kunoss Endre: Ujdon bővített szófüzér . . . Pesten, 1843.
kurd; kurdisch
Kursinszky: Lat Jszítod. = Kursinszky Kálmán: Latin jövevényszavak a magyar irodalmi nyelvben. Megjelent: A gyulai r. kath. főgimnázium értesítője az 1909 — 1910. tanévről. [Fényképmásolata az MTA Nyelvtudományi Intézetének könyvtárában.]
KülkorLex. = Külkereskedelmi kislexikon. (Szerk. bizottság: Forgács Vilmos, Katona Péter, Oblath György, Szilágyi Mihály.) Budapest, 1960.
Küpper: WbUmg. = Küpper, Heinz: Wörterbuch der deutschen Umgangssprache. — I. 3., neubearb. und erweiterte Aufl. — II. 10 000 neue Ausdrücke von A — Z. — III. Hochdeutsch —Umgangsdeutsch. Gesamtstichwortverzeichnis. (Hamburg, 1963 -1964.)
kwal. = középwalesi, középkymri; mittelwalisisch, mittelkymrisch
1. 	= lásd ; siehe
Larner: WbAnt.5 = Larner, Hans: Wörterbuch der Antike. 5. Aufl. Stuttgart, (1959).
LányiK. = Lányi-kódex. 1519. Kiadva: Ny tár. VII.
Larousse = Larousse du XXe siècle. I—VI. Paris, (1928-1933).
LarousseSp. = Larousse Universal. Diccio- nario enciclopédico en tres volúmenes. (Nuova edición.) I —III. Paris —Buenos Aires, 1962.
lat. = (klasszikus) latin; (klassisch-)latei- nisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Georges, Karl Ernst: Ausführliches lateinisch — deutsches Handwörterbuch.
I-II. Leipzig, 1879-1880.
LatChr. = Blaise, Albert — Chirat, Henri: Dictionnaire latin—français des auteurs chrétiens. Strasbourg, (1954).
Laziczius: Nyj. = Laziczius Gyula: A magyar nyelvjárások. Budapest, 1936.
LázK. = Lázár-kódex. 1525. u. Kiadva. Nytár. XV.
le. = lengyel; polnisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
leb. = lebed; lebedtatarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Radl.
Lehtisalo: AblSuff. — Lehtisalo, T.: Über die primären ururalischen Ableitungssuffixe. Helsinki, 1936.
LeksSb. = JleKCHKorpa(])HHecKnü CöopHUK. Sorozat. MocKBa. 1(1957)—.
LeuvGl. == Leuveni Glosszák. 1350 k. Kiadva: ÓMOlv. 131.
Le vT. — Magyar Leveles Tár. I. Négyszáz magyar levél a XVI. századból. Közli Szalay Ágoston. Pesten, 1861. II. Magyar hölgyek levelei. Közli Deák Farkas. Budapest, 1879.
Levy = Levy, Emil: Provenzalisches Supplement-Wörterbuch. Berechtigungen und Ergänzungen zu Raynouards Lexique Roman. I—VIII. Leipzig, 1894—1924.
Lewis: LanguSoc. = Lewis, Μ. Μ.: Language in society. London — Edinburgh . . ., 1947.
Lex Bud. = Lesicon románescu—látinescu — ungurescu—nemtescu . . . Lexicon valachi- co — latino—hungarico — germanicum. Budae, 1825.
Lexer: Taschenwb.25 = Matthias Lexers Mittelhochdeutsches Taschenwörterbuch. 25. überarbeitete Aufl. Leipzig, 1949.
Linde2 = Slownik jçzyka polskiego przez Μ. Samuela Bogumila Linde. Wydanie drugie, poprawne i pomnoione. I —VI. Lwów, 1854—1860. [Fotomechanilcai lenyomat: Warszawa, 1951.]
LingSlov. = Linguistica Slovaca. Acta Eruditae Societatis Slovacae. Sorozat. Bratislava. 1(1939) —VI( 1948).
Lingua Nostra = Lingua Nostra. Folyóirat. Firenze. 1(1939) — .
Lippay: Posoni kert = Lippay János: Posoni kert . . . I —III. Nagyszombat, [később] Bées, 1664—1667. Fakszimile kiadás: Budapest, [1966].
Lips = Lips, Julius: (The origin of things.) A dolgok eredete. Budapest, 1962. [Az 1955-i, 3. német kiadásból fordítva.]
Lipszky: Rep. = Joannes Lipszky de Szed- licsna: Repertorium locorum objectorum- que in XII. tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae, et. . . Transylvaniae occurrentium . . . Budae, 1808.
Listi: Költ. = Köpcsényi és Jánosházai báró Listi László költői munkái. Ürményi József által. Pest, 1853.
litv. = litván; litauisch
lív; liwisch. Á forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kettunen: LivWb.


61
LobkK. — Lobkovitz-kódex. 1514. Kiadva: Nytár. XIV.
Lokotsch = Lokotsch, Karl: Etymologisches Wörterbuch der europäischen (germanischen, romanischen und slavischen) Wörter orientalischen Ursprungs. Heidelberg, 1927. [A számok a tételekre vonatkoznak.]
Lokotsch: AmerW. = Lokotsch, Karl: Etymologisches Wörterbuch der amerikanischen (indianischen) Wörter im Deutschen. Heidelberg, 1926.
long. = longobárd; langobardisch
Lovas: Mots Hong. = Lovas, Borbála: Mots d’origine hongroise dans la langue et la littérature françaises. Szeged, 1932.
Lönnr. = Lönnrot, Elias: Finskt—svenskt lexikon.—Suomalais—ruotsalainen sana- kirja. I—II. Helsingfors, 1874—1880.
LÔrincze: NyÉl. = LÖrincze Lajos: Nyelv és élet. Budapest, 1953.
1p. = lapp; lappisch
1p. K. = kolai lapp; Kola-Lappisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása:
Genetz, Arvid: Kuollan Lapin murteiden sanakirjaynnäkielennäytteitä. — Wörterbuch der Kola-Lappischen Dialekte nebst Sprachproben. Helsingfors, 1891.
1p. L. = lulei lapp; Lule-Lappisch
1p. N. = norvéglapp ; norwegischlappisch.
A forrásjelzés nélkül adatok forrása: Niels.
lp. Wfs. = wefseni lapp; wefsenlappisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Wfs.
LRom. = Limba Románá [egy ideig: Romina]. Folyóirat. Bucureçti, 1(1952) — .
LSpPol. = Lehr-Splawmski, Tadeusz —Po- laúski, Kazimierz: Slownik etymologicz- ny jçzyka Drzewian polabskich. I —. Wroclaw —Warszawa—Krakow, 1962 — ,
LtKözl. = Levéltári Közlemények. Folyóirat. Budapest. 1(1923) — .
Lumtzer—Melich: DOLw. = Lumtzer, Viktor—Melich, Johann: Deutsche Ortsnamen und Lehnwocrter des ungarischen Sprachschatzes. Innsbruck, 1900.
Lytkin: Chrest. = JIbitkuh, B. 14.: ^najieK- TOJiornnecKaH xpecTOMaTHH no nepMCKUM Η3ΜΚ3Μ C 0Ö30P0M AHaJICKTOB H JJHajieK- TOJiornnecKHM cjiOBapeM. MacTb 1. MocKea, 1955.
Lytkin: VokPerm. = JIbitkhh, B. 14.: I4cto- pWHeCKWH B0KaJIH3M nepMCKWX H3WK0B. MocKBa, 1964.
m. 	= magyar; ungarisch
MA. = Szenczi Molnár Albert : Dictionarivm Latinovngaricvm. [2. rész:] Dictionarivm Vngarico — Latinvm. Nürnberg, 1604. — Hanau, 16112. [A címek ebben] Lexicon Latino Graeco Hungaricum; Dictiones Ungaricae, summo studio collectae et Latine conversae. — Heidelberg, 16213. [Az első rész címe ebben] Lexicon Latino — Graeco — Ungaricum.
mac. = macedón; mazedonisch
Machado: DicEtPort. — Machado, José
Pedro: Dicionário etimológico da lingua portuguesa. I —II. (Lisboa, 1952—1959.) Machek: ÖSIJmR. = Machek, Václav: Öeská a slovenská jména rostiin. Praha, 1954. Machek: EtSlÖSl. — Machek, Václav: Ety- mologicky slovník jazyka éeského a slo- venského. Praha, 1957.
Magyar Cserkész. A Magyar Cserkészszövetség hivatalos lapja. Budapest. 1(1920) -XXVII(1946).
Magyary-Kossa: OrvEml. = Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. I —IV. Budapest, 1929 — 1940.
Magy. Fűvészk. = Magyar fűvész könyv. Melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmerésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. Debreczen- benn, 1807.
Magy. Fűvészk. 2. = Orvosi fű vész könyv mint a’ magyar fúvész könyv’ praktika része. Debreczenbcnn, 1813.
MagylrLex. = Magyar irodalmi lexikon. Főszerkesztő Benedek Marcell. I —III. Budapest, 1963—1965.
MagylrodRitk. — Magyar Irodalmi Ritkaságok. Sorozat. Szerk. Vajthó László. Budapest. 1. sz. (1931)—63. sz. (1942).
MagyLex. = Magyar lexikon, az összes tudományok enczyklopédiája [később: az egyetemes ismeretek encyklopaediája]. [Az 1 — 5. kötet címlapján:] Szerk.: Somogyi Ede. [A 6 — 9. kötet címében:] Raut- mann Magyar lexikona . . . I —XVI. Budapest, 1879 — 1885.
MagyMűvelődéstört. = Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. I-V. (Budapest), [1939-1942].
MagyRom. = Magyarok és románok. Szerk.
Deér József és Gáldi László. I —II. Budapest, 1943—1944.
MagyTörtlÉvk. = A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1942. Budapest, 1942.
Maksai = Maksai Ferenc: A középkori Szat- már megye. Budapest, 1940.
Mai. = Mhjiob, C. E.: Πημητηκκη /jpeBHe- TiopKCKOH nncbMeHHOCTH. TeKCTbí h uccjie- jjOBaHWfl. MocKBa—JleHWHrpa/i, 1951.
MalCh. = MajiOB, C. E.: YnrypcKnii H3bii<. XaMKHCKoe Ha penne. Tckcth, nepeso/ibi w cjioBapb. MocKBa—JleHHHrpa/i, 1954.
MalJ. = MajiOB, C. E.: EHHcenci<afl nweb- MeHHocTb τιορκοΒ. TeKCTbí n nepeBojibi. MocKBa—JleHHHrpa/x, 1952.
MalL. = MajiOB, C. E.: JloŐHOpCKwü m3bik. (TeKCTbí h nepeBO/ibi, πο33ηη, cjioeapb.) ΦργΗ36, 1956.
MalM. = MajiOB, C. E.: Πβμητηηκη ÆpeBHe-


62
TIOpKCKOtt nnCbMeHHOCTH MOHrOJIKH H Kkip- ΓΚ3ΚΚ. MoCKBa—JleHKHrpaA, 1959.
Malovetzky = Német—magyar és magyar —német szókönyv. I—II. Pesten, 1827. [A szerző neve Malovetzky János. Hartleben kiadása; ezen az alapon Hartleben szótáraként is szoktak rá hivatkozni.]
Mais. = MajiOB, C. E.: yftrypcKwe Ha penna CnHbU3HHa. TexcTbi, nepeBOAbi, CjiOBapb. MoCKBa, 1961.
mandzsu; mandschu. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Gombocz: BTLw.
Mann. = Mannerheim, C. G. E. : A visit to the Sarö and Shera Yögurs. Megjelent: JSFOu. 27/2.
MargL. = Margit-Legenda. 1510. Kiadva: Nytár. VIII.
Márkus: MagyJogiLex. = Magyar jogi lexikon öt [később: hat] kötetben. Szerk. Márkus Dezső. I—VI. Budapest, 1898 — 1907.
Marquart: Komanen = Marquart, J.: Über das Volkstum der Komanen. Megjelent: Bang, W. — Marquart, J.: Osttürkische Dialektstudien. Berlin, 1914. 25 — 238.
MartLienh. = Martin, E. — Lienhart, H.: Wörterbuch der elsässischen Mundarten. I —II. Straßburg, 1899 — 1907.
Márton == Márton József szótárai. Az évszám jelzi, melyik munkáról van szó. A szótárak Sági István összeállítása alapján (MNyTK. 18. sz.):
1. 	Űj német—magyar és magyar—német lexicon, vagyis szókönyv. I. Német — magyar rész. Bécs, 1799. — II. Magyar— német rész. Pozsony, 1800.
2. 	Német —magyar és magyar—német lexicon, vagyis szókönyv. I. Magyar—német rész. Bécs, 1807. — II. Német—magyar rész. Bécs, 1803. — 1810—lla.
3. 	Három nyelvből készült oskolai lexicon; vagyis szókönyv. I. Német —magyar— deák. II. Magyar—német —deák rész. Bécs, 1816.
4. 	Lexicon trilingve Latino — Hungarico— Germanicum. 2 köt. Bécs, 1818. Címlapkiadás: Pest, é. n.
5. 	Német—magyar—deák lexicon. Deutsch —ungarisch —lateinisches Lexicon. 2 köt. Bécs, 1823. Új kiadás: Pest, é. n.
Marzell — Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen . . . Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wiss- mann. I — . Leipzig, 1943 — .
Massignon-Eml. = Mélanges Louis Mas- signon. Publiés sous le patronage de l’institut d’Études Islamiques de l’Uni- versité de Paris et de l’institut Français de Damas. I — II. Damas, 1956 — 1957.
Mathews: DictAm. = A dictionary of Americanisms on historical principies. Edited by Mitford Μ. Mathews. I —II. Chicago, (1951).
MathMűsz. = Mathematikai müszótár. Közrebocsátja a’ Magyar Tudós Társaság. Budán, 1834.
Mátray: MSzín. = Mátray Ferenc: A magyar színelnevezésekről. Kalocsa, 1910.
Mátyás kir.-Eml. = Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. Szerk. Lukinich Imre. I —II. Budapest, [1940].
Mátyus I.: Ő és Új Diáét. — K. Mátyus István: Ő és új diaetetica. ... I—VI. Posonyban, 1787 —1793.
Máty: VF. = Mátyási Jósef’ verseinek folytatása. Vátzon, 1798.
Maurer—Zsingor: Tornász. = Maurer János—Zsingor Mihály: Magyar és német tornaszótár. Budapest, 1889.
Mayrhofer: EtWbAltind. = Mayrhofer, Manfred: Kurzgefaßtes etymologisches Wörterbuch des Altindischen. — A concise etymological Sanskrit dictionary. I —. Heidelberg, 1956 — .
md. = mordvin; mordwinisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Paasonen; MordChr.
md. E. = erzä-mordvin ; ersjamordwinisch md. Μ. = moksa-mordvin ; mokschamord- winisch
Melich-Eml. = Emlékkönyv Melich János hetvenedik születése napjára. Budapest, 1942.
Melich: HonfMg. = Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1929.
Melich: Jegyzetek = Melich János: Jegyzetek néhány felsőmagyarországi vármegye helyneveiről. Budapest, 1911. [Sokszorosítás.]
Melich: SzikszF. = Szikszai Fabricius Balázs latin—magyar szójegyzéke 1590-bŐl. Közzétette, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Melich János. Budapest, 1906.
Melich: SzlJsz. = Melich János: Szláv jövevényszavaink. 1/1 — 2. Budapest, 1903 — 1905.
Mén. = Francisci a Mesgnien Meninski Lexicon arabico —persico—tvrcicvm . . . Nvnc secvndis cvris recognitvm et avctvm. I-IV. Viennae, 1780-1801.
MengÖ. = Menges, Karl Heinrich: Das Öayatajische in der persischen Darstellung von Mirzä Mahdi Xän. Wiesbaden, (1957).
MengOT. — Menges, Karl Heinrich: Glossar zu den volkskundlichen Texten aus Ost- Türkistan. II. Wiesbaden, 1955.
Mészöly: Az -it képző = Mészöly Gedeon: Az -ít képzőnek két rosszul olvasott alakjáról. Kunszentmiklós, 1910. [Klny. a kunszentmiklósi ref. gimn. 1909/10. évi értesítőjéből.]
Mészöly-Eml. = In memoriam Gedeon Mészöly. Szeged, 1961. [Az Acta Universitatis Szegediensis sorozatban.]


63
Mészöly: HBHangAL = Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd hangtörténeti és alaktani sajátságai. Szeged, 1926.
Mészöly: HBTárgy. = Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjai magyar és finnugor szempontból. Budapest, 1931.
Mészöly: Hit = Mészöly Gedeon: A hit szó eredete és rokonsága. Szeged, 1936.
Mészöly: NytörtFejt. = Mészöly Gedeon: Nyelvtörténeti fejtegetések a Halotti Beszéd alapján. Szeged, 1942.
Mészöly: ŐmSzöv. = Mészöly Gedeon: Őmagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Budapest, 1956.
[MEtSz. Szerk.:] = a jelen szótár szerkesztősége [a MNy. 58. kötetében megjelent próbaszócikkek esetében a szerző neve helyén]
Meyer: EtWbAlb. = Meyer, Gustav: Etymologisches Wörterbuch der albanesi- schen Sprache. Straßburg, 1891.
Meyer-Lübke: RomEtWb. = Meyer-Lübke, W.: Romanisches etymologisches Wörterbuch. 3., vollständig neubearb. Aufl. Heidelberg, 1935. [A számok a tételekre vonatkoznak.]
MezLex. = Mezőgazdasági lexikon. Szerk. Bezerédj Adorján és Szilassy Zoltán. I —II. Budapest, 1906.
MezőgLex. = Mezőgazdasági lexikon. A mezőgazdasági szakismeretek gyűjteménye. (Szerk. Muraközy Tamás.) I —II. Budapest, 1958.
MF1. = Magyar nyelvtörténeti szótár [később: szótár-kisérlet]. Szerk. és kiadja Mátyás Flórián. 1 — 3. füzet. Pesten, [később] Pécsett, 1868-1871.
MGSz. = Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. Folyóirat. Budapest. 1(1894)—XIII (1906).
MHH. = Monumenta Hungáriáé historica. Magyar történelmi emlékek. Kiadja ifjabb Kubínyi Ferencz. I. Codex Diplomaticus Arpadianus. Pest, 1867. II. Diplomatar i- umHontense. Pars príma. Budapest, 1888.
Migliorini —Duro: ProntEt. = Migliorini, Bruno —Duro, Aldo: Prontuario etimolo- gico della lingua italiana. (3. ed.) Torino—Milano . . ., (1958).
Migliorini: NPr. = Migliorini, Bruno: Dal nome proprio al nome comune. Studi semantici sül mutamento dei nomi propri di persona in nomi comuni negl’ idiomi romanzi. Genève, 1927.
Miháilá: ímprum. = Miháilá, G.: ímprumu- turi vechi sud-slave ín limba romina. Studiu lexico-semantic. Bucureçti, 1960.
Mikecs: Csángók = Mikecs László: Csángók. (Budapest, 1941.)
Mikes: TLev. = Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei. Budapest, 1906.
Miklosich: EtWb. = Miklósién, Franz: Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen. Wien, 1886.
Miklosich: S1E1. = Miklosich, Franz: Die slavischen Elemente im Magyarischen. Wien, 1871. [A számok a tételekre vonatkoznak. ]
Miklosich: TE. — Miklosich, Franz: Die türkischen Elemente in den südost- und osteuropäischen Sprachen. I —II. Wien, 1884.
Miklosich: TENachtr. [Ha az irodalomban előzőleg a Miklosich: TE. már szerepelt, akkor csak: Nachtr.] = Miklosich, Franz: Die türkischen Elemente in den südost- und osteuropäischen Sprachen. Nachtrag. I-II. Wien, 1888-1890.
Mikszáth: ÖM. = Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk.: Bisztray Gyula, Király István. I —. Budapest, 1956 — .
Miletié-Eml. = CŐopHHKi> βέ qeCTb Ha προφ. Jl. MujieTHHl· 3a ceAeiwceTrojiHuiHHHaTa OTb po>KAeHneTo My (1863—1933). Οοφκπ, 1933.
Mill. = MHJiJiep, E. B.: HepcuACKO—pyc- CKHH cjioBapb. MocKBa, 1960.
Minerva = Minerva. Folyóirat. Budapest, 1(1922) —XXII(1944).
mis. = miser; mischärisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Pelissier, Robert: Mischär-tatarische Sprachproben. Berlin, 1919.
MiskTör. = Miskolci Töredék. 1525. Kiadva: Nytár. XIII.
Mistr. = Mistral, Frédéric: Lou trésor dóu Felibrige, ou Dictionnaire provençal-français embrassant les divers dialectes de la langue d’oc moderne. I—II. Aix-en- Provence—Avignon—Paris, (1878—1886). — Éd. du centenaire sous la direction de V. Tuby. Paris, 1932.
Mitzka = Mitzka, Walther: Schlesisches Wörterbuch. I — . Berlin, (1962) — .
MK. = Munkácsi Bernât—Kálmán Béla: Vogul (manysi) népköltési gyűjtemény. III/2. Budapest, 1952. 363-436: Szómutató. Összeálította K. Sál Éva.
MKsz. = Magyar Könyvszemle. Folyóirat. Budapest. 1(1876) — .
Mlad. = Mjihachob, ΟτεφΗΗ: BajirapcKH tbji- kobch peqHHK c orjiea kt>m HapoAHHTe ro- BOpH. I — . ΟοφΗΗ, 1951 — .
Mladenov: EtR. =MjiaAeHOBT>, Οτβφ3ΗΈ: Eth- MOJiornqeCKK h ripaBonncem» ρθηημκέ Ha ÖljJirapCKKH ΚΗΗ>Κ0Β€ΗΈ β3ΚΚΈ. ΟοφΗ^, (1941).
MMNyR. = A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. I. Bevezetés. Hangtan. Szótan. II. Mondattan. Budapest, 1961 -1962.
MMTolv. = Kiss Károly: A mai magyar tolvajnyelv. Kiadja [a] BM Tanulmányi és Módszertani Osztály. [Budapest], 1963.
mn. = melléknév; Adjektiv


64
MNny. = Magyar Népnyelv. (A Debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének [egy ideig: és az Erdélyi Tudományos Intézet Magyar Nyelvészeti Osztályának] évkönyve.) Debrecen [egy ideig: Debrecen—Kolozsvár]. 1(1939)—VI(1947 —1949).
MNy. = Magyar Nyelv. Folyóirat. Budapest. 1(1905)-.
MNyj. = Magyar Nyelvjárások. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Nyelvtudományi Intézetének évkönyve.) Debrecen, [később egyes kötetek] Budapest. 1(1951)-.
MNyK.3 = Magyar nyelvvédő könyv. Közrebocsátották: Pintér Jenő és munkatársai. 3. kiadás. Budapest, 1939.
MNyszet. = Magyar Nyelvészet. Folyóirat. Pest. 1(1856) —VI(1861).
MNyTK. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1905)-.
MO. = Le Monde Orientale. Folyóirat. Uppsala. 1(1906) -XXXV(1941).
módsz. = módosítószó; modale Partikel
Moldován: Alsófehér vm. = Moldován Gergely: Alsófehér vármegye román népe. Megjelent az Alsófehér vármegye monográfiája c. mű 1/2. kötetében, Nagy-Enyed, 1899. 723-1049.
Mollay: OfnerSt. = Mollay, Karl: Das Ofner Stadtrecht. Budapest, 1959.
Mollay: SoprCsn. = Mollay Károly: Középkori soproni családnevek. Budapest, 1938.
Molnár: BevZene. = Molnár Antal: Bevezetés a zenekultúrába. Budapest, [1927].
Molnár J.: Könyvház = Molnár János: Magyar könyv-ház. I —IV. Posonyban, 1783. V —XXII. Pesten, 1793-1804.
Molnár N.: Áll. = Molnár Nándor: A magyar emlős háziállatok neveinek történetéből. Gödöllő — Budapest, 1960.
Molnár N.: Növ. — Molnár Nándor: A magyar gazdasági növénynevek történetéből. Gödöllő —Budapest, 1961.
Molnár N.: Szárny. = Molnár Nándor: A magyar háziszárnyasok neveinek történetéből. Gödöllő—Budapest, 1963.
MondGl. = Mondseei Glossza. 1390 k. Kiadva: Jakubovich Emil: Két magyar glosszás bécsi kódex (MNy. 23: 33).
Mondolat = Mondolat. Dicshalom, 1813. Kiadta Balassa József. Budapest, (1898). [A számok a kiadás lapjaira vonatkoznak.]
mong. = mongol; mongolisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: KoBajieBCKiü, Οομπέ: MoHrojibCKO— pyccKO—4)paHuy3CKitf CjiOBapb. — Dictionnaire mongol—russe —français. I —III. Rasanb, 1844—1849.
MonHung. = Monvmenta Hvngarica, azaz: Magyar emlékezetes írások. Öszve- szedte ’s kiadta Rvmy Károly György. I —III. (2. megjobbított, és Kazinczy Ferencz Élőbeszédjével megbővített kiadás.) Pesten, 1817.
Monírók. = Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. II. osztály: írók. I —XXXVIII. Pest, [később] Budapest, 1857—1906.
MonOkm. = Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. I. osztály: Okmánytárak. I —XLII. Pest, [később] Budapest, 1857-1948.
MonStrig. = Monumenta Ecclesiae Strigo - niensis. Ordine chron. disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz. Strigonii. I. 1874. II. 1882. III. Collegit et edidit: Ludovicus Crescens Dedek. 1924.
MonTME. = Török—magyarkori történelmi emlékek. I. osztály: Okmánytár. I —II. Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Összegyűjték Szilády Áron és Szilágyi Sándor. III —IX. Török — magyarkori állam-okmánytár. [Új kötetszámozással:] I—VII. Szerk. és jegyzetekkel ellátták Szilády Áron és Szilágyi Sándor. Pest, 1863 — 1872.
MonW. = Monier-Williams, Monier: A San- skrit-English dictionary. Oxford, (1956). (From sheets of the 1. édition, 1899.)
Moór: HonfSzékEr. — Moór, Elemér: A honfoglaló magyarság megtelepülése és a székelyek eredete. Szeged, 1944.
Moór: MŐFőpr. = Moór, Elemér: A magyar Őstörténet főproblémái. Szeged, 1943.
Moór: Ny Őst. = Moór, Elemér: A nyelvtudomány mint az Ős- és néptörténet forrástudománya. Budapest, 1963.
Moór: Toldi — Moór Elemér: A Toldimonda és német kapcsolatai. Budapest, 1914.
Moór: Westung. — Moór Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. Szeged, 1936.
Moravcsik: ByzTurc. = Moravcsik Gyula: Byzantinoturcica. I. Die byzantinischen Quellen der Geschichte der Türkvölker. Budapest, 1942. II. Sprachreste der Türkvölker in den byzantinischen Quellen. Budapest, 1943. — I —II. 2., durchgearbeitete Aufl. Berlin, 1958.
Móricz: Elb. = Móricz Zsigmond: Elbeszélések. 1920 — 1929. (Budapest), 1959.
MOrMűszSz. = Magyar—orosz műszaki és tudományos szótár. Főszerkesztő Hevesi Gyula. Budapest, 1951.
MRS1. = Tojiobckw, X(.—Idjuinq-CBMTbiH, B. Μ.: MaxejiOHCKO—pyccKHÜ cjiosapb. Mock- Ba, 1963.
MSFOu. = Mémoires de la Société Finno- Ougrienne. Sorozat. Helsinki. 1. sz. (1890)-.
MsgNépr. = A magyarság néprajza. I —II. A magyarság-, tárgyi néprajza. III—IV.


65
A magyarság szellemi néprajza. Budapest, [1933-1937].
MsgŐstört. = A magyarság Őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. Budapest, 1943.
MsgSzl. — A magyarság és a szlávok. Szerk. Szekfű Gyula. Budapest, 1942.
Msgtud. = Magyarságtudomány. Folyóirat. (Kecskemét). 1(1935)-111(1937).
Msgtud. = Magyarságtudomány. Folyóirat. (Budapest.) 1(1942) — Π/1( 1943).
Msn. = Magyarosan. Nyelvművelő folyóirat Budapest. 1(1932) —XVIII( 1949).
MStilÚ. = A magyar stilisztika útja. Sajtó alá rendezte, a lexikont írta és a bibliográfiát összeállította Szathmári István. Budapest, 1961.
MSz. = [Munkácsi Bernât—] Szilasi Móricz: Vogul szó jegyzék. Kiadva: NyK. 25. folytatásokban. [Klny. is készült.]
MSzFgrE. = A magyar szókincs finnugor elemei. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében készülő munka kézirata.
MTA = Magyar Tudományos Akadémia
MTr. = [Munkácsi Bernât — ] Trócsányi Zoltán: Vogul szó jegyzék. Kiadva: NyK. 39: 432-76.
MTsz. = Szinnyei József: Magyar tájszótár. I —II. Budapest, 1893 — 1901.
MTud. = Magyar Tudomány. A Magyar Tudományos Akadémia értesítője. Folyóirat. Budapest. 1(1956) — . [Előzménye: AkÉrt.]
MtudlÉvk. — A Magyarságtudományi Intézet Évkönyve. I. 1941 — 42. Budapest, 1942.
Munkácsi: ÁKE. = Munkácsi Bernât: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben. I. kötet. Magyar szó jegyzék s bevezetésül: a kérdés története. Budapest, 1901.
Munkácsi: Hogyan történt? = Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest, 1947.
Munkácsi: VNGy. = Munkácsi Bernât: Vogul népköltési gyűjtemény. I —IV. Budapest, 1892-1963. [A III/2. és IV/2. kötetet Kálmán Béla rendezte sajtó alá.]
Munkácsi: VNyj. = Munkácsi Bernât: A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. Budapest, 1894. [Klny. a NyK. 21-24. kötetéből.]
Munkácsi: VotjNyt. = Munkácsi Bernât: Votják nyelvmütatványok magyar fordítással és szó jegyzékkel. Votják nyelvtanulmányok. I. rész. Idegen elemek a votják nyelvben. Budapest, 1884.
MunkAk. = Munkácsi Bernât: Jelentés az esztergomi fogolytáborban végzett votják nyelvi és néprajzi tanulmányaimról (Ák- Ert. 27: 61 — 77).
Munkásmozg. tört. = A magyar munkásmozgalom történetének válogatott doku5 Történeti-etimológiai szótár
mentumai. I. A magyar munkásmozgalom kialakulása. 1848—1890. Budapest, 1951. — II. A magyar munkásmozgalom az imperializmusra való átmenet időszakában. 1890 — 1900. Budapest, 1954.
Murm. = Lexicon Joannis Murmellii . . . Krakkó, 1533. Kiadva: A Murmelius-féle latin —magyar szójegyzék 1533-ból. Közzétette, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Szamota István. Budapest, 1896. [A számok a kiadásbeli sorszámot jelölik. Esetenként az ŰNySz. anyagából is közöltünk adatot.]
MUSz. = Budenz József: Magyar—ugor összehasonlító szótár. Budapest, 1873 — 1881.
mut. nm. = mutató névmás ; Demonstrativpronomen
MünchK. = Müncheni Kódex. 1416 U./1466. Kiadva: Der Münchener Kodex. Hrsg, von Julius von Farkas. Wiesbaden, 1958. [A lapszámozás a Nytár. I. kötetében megjelent kiadás kódexlapszámai szerint. Megjelent még: RMNy. III.]
MűszÉrtSz. = Műszaki Értelmező Szótár. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1958) — .
MűvABC. — Művészettörténeti ABC. Szerk. Molnár Albert, Németh Lajos, Voit Pál. Budapest, 1961.
MűvLex. — Művészeti lexikon. Építészet. Szobrászat. Festészet. Iparművészet. Szerk.: Éber László. 2., lényegesen meg- bŐvített és átdolgozott kiadás. Társszerk. : Gombosi György. I —II. Budapest, 1935.
MvGl. = Marosvásárhelyi Glosszák. 1410 k. Kiadva: Szabó T. Attila: A Maros vásárhelyi Sorok és Glosszák. Budapest, 1958. 15. (MNyTK. 97. sz.)
MvS. = Maros vásárhelyi Sorok. 1410 k. Kiadva: Szabó T. Attila: A Maros vásárhelyi Sorok és Glosszák. Budapest, 1958. 7. (MNyTK. 97. sz.)
N. = népnyelvi, nyelvjárásbeli; volkssprachlich, mundartlich
Nádasdy — Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Szerk. Károlyi Árpád és Szalay József. Budapest, 1882.
NádK. = Nádor-kódex. 1508. Kiadva: Nytár. XV.
Nadz. = Xope3MH:7MyxaőőaT-HaMe. HaaaHMe TeKCTa, TpaHCKpuniiHfl, nepeeoA π uccjie- AosaHne 3. H. Ha/pKHna. MocKBa, 1961.
Nagy: CsökNyj. = Nagy József: A csökölyi nyelvjárás. Budapest, 1910.
Nagy Dem. = Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus (1759.). Sajtó alá rendezte: Klaniczay Tibor. Budapest, 1960.
NagyszK. = Nagyszombati Kódex. 1512— 1513. Kiadva: Nytár. III.
NagyvGl. = Nagyvátyi Glosszák. 1490 k. Kiadva: Király Péter: Ismeretlen magyar


66
glosszák. Budapest, 1959. 18 — 31. (Ny- tudÉrt. 21. sz.)
NapkeletLex. = A Napkelet lexikona. I —II. Budapest, 1927.
NapkFelf. = Napkelet felfedezése. Julianus, Plano Carpini és Rubruk úti jelentései. Közreadja Györffy György. Budapest, 1965.
Naschér = Naschér, Ed.: Das Buch des jüdischen Jargons nebst einem Anhang. Die Gauner- oder die „Kochemersprache” mit Quellennachweis u. Erklärungen. Wien—Leipzig, (1910).
Nátly: Vél. = Nátly József: Némely vélekedések a’ magyarnyelv ügyében. Szegeden, 1825.
ne. = névelő; Artikel
ném. = német; deutsch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Grimm, Jacob — Grimm, Wilhelm: Deutsches Wörterbuch.
I — . Leipzig, 1854 — . [Helyesírása átírva a DudenRechtschr.15 alapján.]
Ném. = Németh Gyula: Kumük és balkár szójegyzék (KSz. 12: 91 — 153).
ném. B. = bécsi német; wienerisch
ném. E. = elzászi német; elsässisch-deutsch Németh: HonfKial. = Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930.
Németh: Vidin = Németh, J.: Die Türken von Vidin. Sprache, Folklore, Religion. Budapest, 1965.
ném. K. = karintiai német; kärntnischdeutsch
ném. L. — lotaringiai német; lothringisch- deutsch
ném. Szil. = sziléziai német; schlesischdeutsch
ném. T. = tiroli német; tirolisch-deutsch ném. Tür. = türingiai német; thüringisch- deutsch
NéNy. = Népünk és Nyelvünk. Folyóirat. Szeged. I( 1929)-XI( 1939).
NépHagy. 1956. = Népünk hagyományaiból. 1956. A társadalmi néprajzi gyűjtők legjobb néprajzi leírásai. Szerk. Morvay Péter, Simon Józsefné és Igaz Mária. Budapest, 1956.
NépkGy. = Magyar népköltési gyűjtemény. A Kisfal udy-Társaság megbízásából szerk. és kiadják Arany László, Gyulai Pál, [IV-től] Vargha Gyula, [Xl-től] Sebestyén Gyula. I —XIV. Pest, [később] Budapest, 1872-1924.
NéprÉrt. — A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. [Későbbi címváltozatok: A Néprajzi Múzeum Értesítője, Az Országos Történeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője, alcím: a Néprajzi Múzeum Évkönyve.] Budapest. I (1900)-.
Népr. és Nytud. = Néprajz és Nyelvtudomány. Sorozat. Szeged. 1(1957) — .
NéprKözl. = Néprajzi Közlemények. Kézirat gyanánt. Sorozat. Budapest. 1(1956) — . [Sokszorosítás.]
NéprTan. — Néprajzi tanulmányok. Budapest, 1949.
Neuhauser: ZirciNNyj. = Neuhauser Frigyes: A zirci német nyelvjárás hangtana. Budapest, 1927.
NeuphilMitt. = Neuphilologische Mitteilungen, hrsg. vom Neuphilologischen Verein in Helsinki. Folyóirat. Helsinki. 1(1900)-.
NévtVizsg. = Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája. 1958. Szerk. Mikesy Sándor. Budapest, 1960.
Niels. = Nielsen, Konrad — [IV. köt. még] Nesheim, Asbjörn: Lappisk ordbok I —IV. Oslo —Leipzig —Paris . . . , 1932—1956.
Nikonov: KrTopSl. = Hhkohob, B. A.: KpaTKHH TOnOHHMPWeCKHH CJIOBapb. MocKBa, 1966.
nm. = névmás; Pronomen
NMKatSz. = Katonai szótár. [I.] Német — magyar rész. Szerk. Domaniczky István, Buzna Alajos, Szécsi Mór és Horváth Sándor. [II.] Magyar—német rész. Szerk. Domaniczky István, Horváth Sándor. Budapest, 1892 — 1895.
NMTMűsz. = Német —magyar tudományos műszótár. [Főszerkesztő:] (Toldy Ferenc). Pest, 1858.
NNyv. = Nép és Nyelv. Folyóirat. Kolozsvár-Szeged. 1(1941) —IV(1944).
nog. = nogaj ; nogaiisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: BacKaKOB, H. A.: HoraHCKMH H3BIK μ erő AnajieKTbi. TpaM- MaTHKa, TeKCTbi π cjioeapb. MocKBa—Jle- HWHrpaA, 1940.
norv. = norvég; norwegisch
Növényhat. = Növény határozó. (Szerk.: Hortobágyi Tibor.) Budapest, 1952.
NSz. — Az MTA Nyelvtudományi Intézetében készülő akadémiai nagyszótár kéziratos anyagából. Mint közvetítő forrás szerepel, az eredeti forrás jelzése után.
nu. — névutó; Postposition
Nyrop = Nyrop, Christophe: Linguistique et histoire des moeurs. Mélanges posthumes. Traduction par E. Philipot. Paris, 1934.
Nyatl. = Az MTA Nyelvtudományi Intézetében készülő magyar nyelvatlasz anyagából.
Nyelveml. = Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta Zolnai Gyula. Budapest, 1894.
Nyelv és írod. — Nyelv és Irodalom. Sorozat. Szeged. 1(1955) —11(1956).
NyelvmLev. = Nyelvművelő Levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. LŐrincze Lajos irányítá¬


67
sával szerk. Ferenczy Géza és Ruzsiczky Éva. Budapest, 1964.
NyF. — Nyelvészeti Füzetek. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1902) —81. sz. (1918).
NyFK. = Nyelvművelésünk főbb kérdései. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. LŐrincze Lajos. Budapest, 1953.
Nyíl.1"7 = Szinnyei József: Magyar nyelvhasonlítás. Budapest, 1896. — 19032. — 19053. - 19094. - 19155. - 19206. - 19277.
Nyíri: Szenna = Nyíri Antal: A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. Kaposvár, 1939.
NylrK. = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. (A Román Népköztársaság Akadémiája kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének magyar nyelvű folyóirata.) Kolozsvár. 1(1957) — .
NyírkGl. = Nyírkállai Tamás glosszái. 1475 u. Kiadva: Klemm Antal: A pécsi Nyírkállai-kódex magyar glosszái. Pécs, 1937.
NyK. = Nyelv tudományi Közlemények. Folyóirat. Pest, [később] Budapest. I (1862)-.
Nyműv. = Iskolai nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 1959. [Az 1956- bán megjelent Nyelvművelő c. kötet átdolgozott, bővített kiadása.]
NyomdEnc. = Nyomdászat! encziklopédia. Az összes grafikai tudományok ismerettára. Szerk. Pusztai Ferencz. Budapest, (1902).
NyomdLex. = Nyomdászat! lexikon. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest, 1936.
Nyr. = Magyar Nyelvőr. Folyóirat. Pest, [később] Budapest. 1(1872) — .
NySz. = Szarvas Gábor—Simonyi Zsig- mond: Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. I-III. Budapest, 1890-1893.
NyTan. = Nyelvészeti Tanulmányok. Szerk. és kiadja: Szilasi Móricz. 1/1. Kolozsvár, 1905.
Nytár. ~ Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. I —XV. Közzéteszik: I —II., IV—XIV.: Volf György; III.: Komáromy Lajos és Király Pál; XV.: Szabó Sámuel és Katona Lajos. Budapest, 1874—1908.
Nytud. = Nyelvtudomány. Folyóirat. Budapest. 1(1907)-VII/1(1919). .
NytudÉrt. = Ny elv tudományi Értekezések. Sorozat. Budapest. 1. sz. (1953) — .
Nyugat = Nyugat. A „Figyelő” új folyama. Folyóirat. Budapest. 1(1908) —XXXIV (1941).
nyug. germ. — nyugati germán; westgermanisch
NyÚSz. = Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára a kedveltebb képzők és képzésmódok jegyzékével. [I.] Budapest, 1902. — II. (Mind a két részre terjedő szómutatóval.) Budapest, 1908.
Ny Véd. = Borbély György — Borbély Sándor: Nyelvünk védelme. Gyomlálás a magyar nyelv kertjében. Vác, 1910.
óaln. = óalnémet; altniederdeutsch, altsächsisch
óalsófrank; altniederfränkisch
óang. = óangol; altenglisch
óbreton; altbretonisch
ódán; altdänisch
óész. germ. = ó-északigermán, óskandináv; altnordisch, altskandinawisch
óe. szí. = óegyházi szláv; altkirchenslawisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzUsz.
ófn. = ófelnémet; althochdeutsch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kluge: Et- Wb.19. — Korai ófelnémeté: Götze, Alfred: Frühneuhochdeutsches Glossar. 6. Aufl. Berlin, 1960.
ófr. = ófrancia; altfranzösisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Tobler, Adolf— Lommatzsch, Erhard: Altfranzösisches Wörterbuch. I — . (Berlin), [később] Wiesbaden, (1925) — .
ófríz; altfriesisch
ói. = óind; altindisch
óír; altirisch
óizl. = óizlandi; altisländisch
OklSz. = Szamota István—Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár. Pótlék a Magyar Nyelvtörténeti Szótárhoz. Budapest, 1902-1906.
OklSz. Pótl. = OklSz. 1121-1210. hasáb: Pótlások és javítások.
OkoriLex. = Ókori lexikon. Szerk. Pecz Vilmos. I —II. Budapest, 1902—1904.
ol. = olasz; italienisch. Á forrásjelzés nélküli adatok forrása: Battisti—Alessio: DizEt- It.
ol. D. = délolasz nyelvjárások; süditalienische Mundarten
ol. ÉK. = északolasz keleti nyelvjárások; nord italienische Ostmundarten
ol. ÉNy. = északolasz nyugati nyelvjárások; norditalienische Westmundarten
ol. Köz. = középolasz nyelvjárások; mittelitalienische Mundarten
ol. vei. = velencei dialektus; venezianische Mundart
Olivieri: DizEtlt.2 = Olivieri, D.: Dizionario etimologico italiano. 2. ed. Milano, , (1961).
ÓMOlv. = Ó-magyar olvasókönyv. Összeállította Jakubovich Emil és Pais Dezső. „ Pécs, 1929.
ÓMS. ~ Ómagyar Mária-Siralom. 1300 k. Kiadva: ÓMOlv. 127 — 8.
ón. = ónémet; altdeutsch
O. Nagy: Mi fán terem ? = O. Nagy Gábor: Mi fán terem ? Magyar szólásmondások 5*


68
eredete. Budapest, 1957. — 2., részben átdolgozott kiadás. 1965.
0. Nagy: Misztika = Otrokocsi Nagy Gábor: A misztika kódexirodalmunkban. Debrecen, 1937. [Klny. a Debreceni Református Kollégiumi Tanárképző 1937—1938. évi évkönyvéből.]
ONGy. = Osztják népköltési gyűjtemény... Reguly Antal hagyatéka és a saját gyűjtése alapján közzéteszi Pápay József. Budapest—Leipzig, 1905. [A Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása c. mű 5. köteteként.]
Onions: OxfDictEnglEt. =» Onions, C. T.: The Oxford dictionary of English etymo- logy. Oxford, (1966).
énorv. = ónorvég; altnorwegisch óperzsa; altpersisch
óprov. = ôprovençal; altprovenzalisch.
A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Raynouard, Μ.: Lexique roman ou Dictionnaire de la langue des troubadours comparée avec les autres langues de l’Europe latme. I—IV. Réimpression de l’original publié à Paris 1836—1845. Heidelberg, é. n.
or. = orosz; russisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.; ill. Hadrovics—Gáldi: OrMSz.
Orbán: FgrSzámn. = Orbán Gábor: A finnugor nyelvek számnevei. Értekezés a finnugor Összehasonlító nyelvészet köréből. Bratislava, 1932.
or.>0* szí. = orosz szerkesztésű egyházi szláv; mssisch-kirehenslawisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
Oriens = Oriens. Journal de la Société Internationale d’Études Orientales. Folyóirat. Leiden. 1(1948) — .
OrMMűszSz. = Orosz—magyar és magyar— orosz műszaki szótár. Főszerkesztő Hevesi Gyula. Orosz—magyar rész. Budapest, 1950.
OrmSz. = Ormánysági szótár. Kiss Géza hagyatékából szerk. Keresztes Kálmán. Budapest, 1952.
Országh: AngMKézisz. = Országh László: Angol—magyar kéziszótár. Budapest, [1948]. - [1949]2. - 19573.
Országh: AngMSz. = Országh László: Angol-magyar szótár. Budapest, 1960.
Országh: MAngSz. = Országh László: Magyar-angol szótár. Budapest, 1953.
Országh: MAngSz.2 — Országh László: Magyar-angol szótár. 2., teljesen átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 1963.
OrvK. = XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]
Ostr. — OcTpoyMOB, H.: TarapCKO—pyccKin cjioBapb. K3A. IlpaBOCJiaBHaro Mnccionep- CKaro OŐmecTBa. KaaaHb, 1892.
ósvéd; altschwedisch
ősz. = őszét; ossetisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Abajev: EtOs.
ősz. K. = az őszét keleti nyelvjárása; Ost- mundart des Ossetischen
oszm. = oszmán-török; osmanisch (türkei- türkisch) A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Türkçe sözlük. Ankara, 19533—19664. ősz. Ny. = az őszét nyugati nyelvjárása;
Westmundart des Ossetischen
osztj. = osztják; ostjakisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: KT.
osztj. Bölcs. = bolcsarovoi osztják; Bolt- scharowo-Dialekt des Ostjakischen
osztj. C. = cingalai osztják; Zingala-Dia- lekt des Ostjakischen
osztj. Cs. = csesznakovoi osztják; Tsches- nakowo-Dialekt des Ostjakischen
osztj. DN. = felső-demjankai osztják (Nary- gin adatközlő); ostjakischer Dialekt an der oberen Demjanka (Gewährsmann Narygin) osztj. DT. = alsó-demjankai osztják (Tajla- kov adatközlő) ; ostjakischer Dialekt an der unteren Demj anka( Ge währsmannTailakov)
osztj. É. = északi osztják; nordostjakisch osztj. Fii. = fili osztják; Fili-Dialekt des Ostjakischen
osztj. I. = irtisi osztják; Irtysch-Dialekt des Ostjakischen
osztj. J. = jugáni osztják; Jugan-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Kam. = kamini osztják; Kamin- Dialekt des Ostjakischen
osztj. Kaz. = kazimi osztják; Kasym- Dialekt des Ostjakischen
osztj. Ko. = kondai osztják; Konda-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Kos. = koselevoi osztják; Koschelewo- Dialekt des Ostjakischen
osztj. Kr. = krasznojarszki osztják; Krasnojarsk-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Likr. = likriszovszkojei osztják; Lik- risowskoje-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Mj. = malij-jugáni osztják; Malyj- J ugan-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Ni. = nizjami osztják; Nisjam-Dia- lekt des Ostjakischen
osztj. O. = obdorszki osztják; Obdorsker Dialekt des Ostjakischen
osztj. Serk. = serkáli osztják; Scherkaler Dialekt des Ostjakischen
osztj. Szav. = szavodnyijai osztják; Sawod- nija-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Szi. = szigvai osztják; Sygwa-Dia- lekt des Ostjakischen
osztj. Szin. = szinjai osztják; Synja-Dia- lekt des Ostjakischen
osztj. Szög. — szogomi osztják; Sogom-Dia- lekt des Ostjakischen
osztj. Trj. = tremjugáni osztják;Tremjugan- Dialekt des Ostjakischen
osztj. V. = vachi osztják; Vach-Dialekt des Ostjakischen


69
osztj. Vart. = vartovszkojei osztják; War- towskoje-Dialekt des Ostjakischen
osztj. Vj. = vaszjugáni osztják; Wasjugan- Dialekt des Ostjakischen
osztj. VK. = verhnye-kalimszki osztják; Werhne-Kalymsk-Dialekt des Ostjakischen Otr: OrigHung. = Origines Hungaricae . . .
Labore et studio Francisci Foris Otro- kocsi. I —II. Franequerae, 1693.
ówal. = ówalesi, ókymri; altwalisisch, alt- kymrisch
OxfEnglDict. = The Oxford English Dictionary. I —XII., Supplement and biblio- graphy. (Oxford, 1961.) [Az 1933-i kiadás lenyomata. — A pótkötetre Suppl, jelzéssel utalunk.]
Örm. — örmény; armenisch
ősész. genn. = Ős-északigermán; urnordisch Ősgerm. = Ősgermán; urgermanisch Őskelta; urkeltisch
Ősm. = Ősmagyar; urungarisch
Ősosztj. = ősosztják; urostjakisch ősszl. = ősszláv; urslawisch OstWb.22 = Österreichisches Wörterbuch.
Mittlere Ausg. Hrsg, im Auftrage des Bundesministeriums für Unterricht. 22., durchgesehene Aufl. Wien, (1951).
ösvog. = Ösvogul; urwogulisch
Paasonen: Beitr. ~ Paasonen, H.: Beiträge zur finnischugrisch-samojedischen Lautgeschichte. Budapest, 1917. [Klny. a KSz. 13-17. kötetéből.]
Paasonen — Donner: OstjWb. = H. Paaso- nens Ostjakisches Wörterbuch nach den Dialekten an der Konda und am Jugan. Zusammengestellt, neu transskribiert und hrsg. von Kai Donner. Helsingfors, 1926.
Paasonen: Lisiä = Paasonen, H.: Kielellisiä lisiä Suomalaisten sivistyshistoriaan. Helsinki, 1896. [Klny. a Suomiból.]
Paasonen: MordChr. = Paasonen, H.: Mordwinische Chrestomathie mit Glossar und grammatikalischem Abriß. 2. Aufl. Helsinki, (1953). [Az 1. kiadás 1909-ben jelent meg.]
Paasonen: s-laute = Paasonen, H.: Die fin- nischugrischen s-laute. Helsingfors, 1903. Kiadva: MSFOu. 41. sz. (1918.) és klny.
Pais-Eml. = Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. írták tisztelői, barátai és tanítványai. Szerk. Bárczi Géza és Benkő Loránd. Budapest, 1956.
Pais: Μ An. — Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Fordította, bevezetéssel, jegyzetekkel és térképpel ellátta Pais Dezső. Budapest, 1926.
Pak. = Pakahn, Mehmet Zeki: Osmanli tarih deyimleri ve terimleri sözlügü. I-III. Istanbul, 1946-1954.
PallasLex. = A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája. I —XVI.,
XVII-XVIII (I—II. pótkötet). Budapesten, 1893 — 1900.
Panzini: DizMod.10 = Panzini, Alfredo: Dizionario moderno delle parole, ehe non si trovano nei dizionari comuni. 10. ed. Milano, 1963.
Pápay: FgrN. = Pápay József: A finnugor népek és nyelvek ismertetése. Budapest, 1922.
Pápay: NyhasTört. — Pápay József: A magyar nyelvhasonlítás története. Budapest, 1922.
Pape = Pape, W.: Griechisch—deutsches Handwörterbuch. I —II. 3. Aufl., bearb. von Μ. Sengebusch. 2. Ausg. Braunschweig, 1888.
Papp: Finn nyt. — Papp István: Finn nyelvtan. Budapest, 1956.
Papp L. [adat után] = Papp László közlése alapján
Papp L.: NyjtNySt. = Papp László: Nyelvjárástörténet és nyelvi statisztika. Budapest, 1963.
parth. — parthus; parthisch
Partridge: Or. = Partridge, Eric: Origine. A short etymological dictionary of modern English. London, (1958).
PastTatr. = Historia osadnietwa i organizæ- ja spoleczna pasterstwa oraz slownietwo pasterskie Tatr Polskich i Podhala. Wroclaw—Warszawa—Kraków, 1962.
Patk. = Patkanov Szerafim: Irtisi-osztják szójegyzék. Megjelent: NyK. 30 — 31. folytatásokban és klny.: Ugor Füzetek. 14.
Paul: DtWb.5 = Paul, Hermann: Deutsches Wörterbuch. 5. Aufl. Bearb. von Alfred Schirmer. Halle (Saale), 1956.
Pávó: IdMűszSz. = Pávó Elemér: Idegen— magyar műszaki szótár. Budapest, 1938.
Pávó: KorszMűszSz. = Pávó Elemér: Korszerű műszaki szótár. — Zeitgemäßes technisches Wörterbuch. I. Német—magyar rész. II. Magyar—német rész. Budapest, 1944.
Pawl.3 = Pawlowski, I.: Russisch — deutsches Wörterbuch. 3., vollständig neubearbeitete, berichtigte und vermehrte AufL (1911). Unveränderter Nachdruck. I — H. Leipzig, 1960.
Pázmány: ÖM. = Pázmány Péter összes munkái. I—VII. Budapest, 1894—1905.
PB. = Beke Ödön: Északi-osztják szójegy- zék. (Pápay József Osztják Népköltési Gyűjteményéből.) Kiadva: a KSz. 8 — 9. kötetének mellékleteként.
PBBeitr. = Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur. Folyóirat. Halle. 1(1874) — .
PBBeitrT. — A PBBeitr.-nek Tübingenben kiadott változata a 77. (1955.) kötettől kezdve.
PD. [csak adat után] = Paasonen — Donner: OstjWb.


70
Péch2 == Magyar és német bányászati szótár. Összeállította: Péch Antal. 2., bővített kiadás. I —II. Selmeczen, 1891.
PécsiPedFőiskÉvk. = A Pécsi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Pécs. 1956 — 1962. [Folytatása: PécsiTanFőiskKözl.]
PécsiTanFőiskKözl. = A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Sorozat. Pécs. 7. sz.(1963) —. [Előzménye: PécsiPedFőiskÉvk. ]
Pedersen-Eml. = Mélanges linguistiques offerts à Μ. Holger Pedersen à l’occasion de son soixante-dixieme anniversaire, 7 avril 1937. Kebenhavn, 1937.
PeerK. = Peer-kódex. 1518 k. Kiadva: Nytár. II.
Pekrun: DW. = Pekrun, R.: Das deutsche Wort. Ein umfassendes Nachschlagewerk des deutschen und eingedeutschen Sprachschatzes. 3., neubearbeitete Aufl. Heidelberg-München, (1959).
PéldK. = Példák Könyve. 1510. Kiadva: CodHung. IV. [A lapszámozás a Nytár. VIII. kötetében megjelent kiadás kódex- lapszámai szerint.]
perzsa; persisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Steing.
Pesti: Fab. = Ezópus fabulái, melyeket magyar nyelvre fordított Pesti Gábor. Az 1536 évi kiadás hasonmása. Budapest, 1950.
PestiN. = Pesti Gábor: Nomenclatvra sex lingvarvm . . . Bécs, 1538. [Idézve az Ú- NySz. céduláiról, az eredeti lapjelzéssel.] Petőfi: ÖM. = Petőfi Sándor összes művei.
I—VII. Budapest, 1951 — 1964. [Kritikai kiadás.]
Petri: Fremdw. = Petri, Friedrich Erdmann: Handbuch der Fremdwörter der deutschen Schrift und Umgangssprache. 21. Stereotypaufl. der 13. neu bearbeiteten und vielfältig vermehrten Aufl. von Emanuel Samostz. Gera, 1899.
PhilMüsz. =□ Philosophiai műszótár. Közre bocsátja a’ Magyar Tudós Társaság. Budán, 1834.
PHLex. = A Pesti Hírlap lexikona. Budapest, 1937.
PHNyr. = Kosztolányi Dezső: A Pesti Hírlap Nyelvőre. Budapest, [1932].
PiryH. = Piry-hártya. 1495 k. Kiadva: Nytár. XV.
pl. = például; zum Beispiel
plb. — poláb; polabisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
Pleteránik = Pletersnik, Μ.: Slovensko —nemáki slovar. I —II. Ljubljana, 1894 -1895.
PoéSlovDejín. — O poéiatkoch slovenskych dejín. Sborník materiálov. Zredigoval Peter Ratkos. Bratislava, 1965.
Pokorny: IndEtWb. = Pokorny, Julius: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. I — . Bern, 1959 — .
Pop.2 — Popovic, Georg: Wörterbuch der serbischen und deutschen Sprache. — Pe1!- HKK cpncKora κ newaHKora jeanKa. II. Serbisch— deutscher Theil. — CpnCKO—HeMan- KH neo. 2., durchgesehene und vermehrte Aufl. Panöova, 1895.
Popovic: GSkr. = Popovic, Ivan: Geschichte der serbokroatischen Sprache. Wiesbaden, 1960.
Poppe: VerglGramm. = Poppe, Nikolaus: Vergleichende Grammatik der altaischen Sprachen. Teil 1. Vergleichende Lautlehre. Wiesbaden, 1960.
port. = portugál; portugiesisch
PozsK. = Pozsonyi Kódex. 1520. Kiadva: Nytár. XIII.
PP. = Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium manuale Latino—Ungaricum et Unga- rico —Latinum. [I. rész.] Dictionarium Latino —Hungaricum. [II. rész.] Dictionarium Hungarico —Latinum. Lőcse, 1708. — Tyrnaviae, 1762.
PPB. = Dictionarium Latino — Hungaricum . . . collectum, et in hoc corpus coactum à Francisco Páriz Pápai . . . Nunc vero . . . locupletatum intentione ac labore Petri Bőd. [I.] Dictiones et locutiones Latinae cum Ungarica earum interpretatione. [II.] Dictionarium Hungarico — — Latinum . . . Novae huic Editioni nunc Primùm folertiâ Typographi addita eft Lingva Germanica. Cibinii, 1767.
Pr. = Prati, Angelico: Vocabolario etimolo- gico italiano. (Torino, 1951.)
prov. = provençal; provenzalisch
Pröhle = Pröhle Vilmos: Baskír nyelvtanulmányok. III. Szójegyzék. Megjelent: KSz. 5: 228-71.
PRT. = A pannonhalmi Szent- Benedek- rend története. Szerk. Erdélyi László, [később] Sörös Pongrác. I—V., VII —XII. Budapest, 1902—1912. VI/1 — 2. Budapest, 1916.
PS. = H. Paasonens Ost-tscheremissisches Wörterbuch. Bearb. und hrsg. von Paavo Siro. Helsinki, 1948.
PS1JÖ. = Príruéní slovník jazyka éeského. I— III., IV/1 -2., V-VIII. Praha,1935-1957.
Puscariu: LRom. = Puçcariu, Sextii: Limba românâ. I. Bucuresti, 1940.
Qaw. = Telegdi, S.: Eine türkische Grammatik in arabischer Sprache aus dem XV. Jhdt. [Qawäni nyelvtana.] Megjelent: KCsA. 1. Kiég. 282-326.
Qvigstad-Eml. = Festskrift til Rektor J. Qvigstad, 1853 4 april 1928. Oslo, 1928.
R. = régi nyelvi, nyelvemlékbeli; veraltet
Rad JAZU. =3 Rad Jugoslavenske Akade- míje Znanosti i Umjetnosti. Sorozat. Zagreb. 1(1867)-.
Radi. — Radioff, W.: Versuch eines Wörterbuches der Türk-Dialecte. I —IV. CaHKTnerepüyprb, 1893 — 1911. [Foto-


71
mechanikai kiadásai: ’s-Gravenhage, 1960.
— Moszkva, é. n.]
Radó: IdSz.1» 6>8 = Radó Antal: Idegen szavak szótára, egyúttal a nálunk használatos idegennyelvű szólásmódok és szálló igék magyarázata. Budapest, [1904]. — 1921e. — 19298.
Radv: Csal. = báró Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Budapest. I. 1896. II —III. (Adatgyűjtemény I —II.) 1879.
Radv: Szak. = Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek. I. Budapest, 1893. [Az adatokat 1600 k. valóknak kezeljük.]
Rah. = Pyccxo—yHrypcxHÜ cjioeapb. Ποα pe/j. T. P. PaxnMOBa. Mocxea, 1956.
RákF: Lev. = II. Rákóczi Ferenc levéltára. — Archivum Rákóczianum. I. osztály. I-XIV. Budapest, 1873-1961.
Rapaics: MagyGyüm. = Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs. Budapest, 1940.
Rapaics: MagyVir. = Rapaics Raymund: A magyarság virágai. A virágkultusz története. Budapest, 1932.
Rapaics: MBiolTört. == Rapaics Rajmund: A magyar biológia története. Budapest, 1953.
RAS1. [altaji adat után] = Pyccxo—ajrraH- CKHH cjioBapb. Ποα pe/ι. H. A. Bacxaxoea. MocKBa, 1964.
RAS1. [azerbajdzsáni adat után] = Pyccxo— aaepőaiwxaHCXHH cjioBapb. Baxy, 1951.
Ráth: MűszótTörv. = Ráth György: Német — magyar és magyar—német műszótára az új törvény hozásnak. I —II. Pest, 1853 -1854.
Räsänen: Lautg. = Räsänen, Martti: Materialen zur Lautgeschichte der türkischen Sprachen. Helsinki, 1949.
RBaskSl. = Pyccxo— őanixwpcxHH CAoeapb. Mocxßa, 1964.
RBS1. [szláv adat után] = Pyccxo—őeno- pyccxKH cjioBapb. Ποα pe/χ- Η. Kojiaca, K. KpanMBbi η Π. fjieôxw. — Pycxa—őejiapycxi cnoÿHix. Mocxßa, 1953.
RBS1. [török adat után] = Pyccxo—őam- XHpcxHH cjioBapb. Ποα pe/j. H. K. JJmht- pneBa, K. 3. Axwepoea, T. Γ. Bamneea. Mocxea, 1948.
RÖS1. = Pyccxo—qyBamcxHB cjioBapb. Ποα peA. H. K. JjMHTpweBa. Mocxsa, 1951.
Rédei: PostpSyrj. = Rédei (Radanovics) Károly : Die Postpositionen im Sy rjänischen unter Berücksichtigung des Wotjakischen. Budapest, 1962.
Redh. = Redhouse, James W. : A Turkish and English lexicon. New impr. Constantinople, 1921. [Az első kiadás 1890-ben jelent meg.]
RefNy. = Nyelvünk a reformkorban. (Tanulmánygyűjtemény.) Szerk. Pais Dezső. Budapest, 1955.
Rejtő: Contr. = Rejtő Ilona: Contributions à l’étude des mots français en hongrois. [Kézirat. Letétben az MTA Nyelvtudományi Intézetében.]
Rell: LatSz. = Rell Lajos: Latin szók a magyar népnyelvben. Kolozsvárt, 1898.
RÉtH. = Revue des Études Hongroises et Finno-ougriennes. [Később] Revue des Études Hongroises. Paris. 1(1923) —XX (1942). [Folytatása: RHC.]
rétorom. = rétoromán; rätoromanisch
RÉtSl. = Revue des Études Slaves. Folyóirat. Paris. 1(1921) —.
Reuter: Baranya = Reuter Camillo: Történeti adatok az árpádkori Baranya megye növényföldrajzához. Kézirat gyanánt. [Budapest, 1963. Sokszorosított kiadvány.]
Révai: ElGr. = Elaboratior Grammatica Hungarica . . . Stvdio, et opera Joannis Nicolai Révai. I —II. Pestini, 1806. III. . . . edidit Sigismvndvs Simonyi. Buda- pestini, 1908.
RévaiLex. = Révai nagy lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. I —XXI. Budapest, 1911-1935.
Révész: VasutiSz. = Vasúti szótár. Szerk. Révész Sámuel. Két kötetben három rész. [1.] Német—magyar —franczia rész. [2.] Magyar —német —franczia és franczia rész. Budapest, 1885—1886.
Rí IC. = Revue d’Histoire Comparée. Études Hongroises. Paris. Nouvelle série. 1(1943) —VH( 1948). [Előzménye: RÉtH.]
RIIS1. = Pyccxo—xaxaccKHÍí cjioeapb. Ποα peA. Λ H. MaHxoBa. Mocxea, 1961.
RIÉB. = Revue Internationale des Études Balkaniques. Folyóirat. Beograd. 1(1934 -1935) - 111(1937-1938).
RistKan. = PhctkIi, CßeTOMHp—Kanrpra, Jobah: Pe'îHHX cpncxoxpBaTCxor h ne- Manxor je3Hxa. IL CpncxoxpBaTCxo—ne- Ma<ixn. BeorpaA, 1928.
RJaSl. = Pyccxo—HxyTCxwii cjiosapb. Co- CTaBHJiH H. H. IlaBJioB h Π. H. Ποποβ. flxyTCx, 1948—1949.
RKBS1. = Pyccxo—xapa^aeBO—ôajixapcxwH cjioBapb. Ποα peA. X. W. Cyionneea h H. X. ypycôneBa. Mocxea, 1965.
RKS1. = Pyccxo—xwprn3CxnH cjioeapb. — Opycna—xbiprbma co3Ayx. Ποα- peA. K- K)AaxwHa. Mocxea, 1944.
RL Rom. — Revue de Linguistique Romane. Folyóirat. (Lyon—Paris [később] Strasbourg.) 1(1925) — .
RMJ. — PenHHx Ha MaxeAOHCxwoT ja3nx co cpncxoxpeaTCXH TOAxyeaiba. I—III. Cxonje, 1961-1966.
RMK. = Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I — III/l — 2. Budapest, 1879 — 1898.
RMKT. = Régi magyar költők tára. I.


72
Középkori magyar költői maradványok. Közzéteszi Szilády Áron. Budapest, 1877. II—VIII. XVI. századbeli magyar költők művei. Közzéteszi Szilády Áron* [a VIII. kötetet] Dézsi Lajos. Budapest, 1880—1930. RMKT. I2 = Középkori magyar verseink.
Szerk. Horváth Cyrill. Budapest, 1921. [Régi magyar költők tára. I. 2., teljesen átdolgozott kiadás.]
RMKT. XVII. sz. — Régi magyar költők tára. XVII. század. Szerk. Klaniczay Tibor és Stoll Béla. I — III. Budapest, 1959., 1962., 1961.
RMKtár. = Régi Magyar Könyvtár. Sorozat. Szerk. Heinrich Gusztáv, [később] Császár Elemér. Budapest. 1. sz. (1897) — 41. sz. (1937).
RMNy. = Régi magyar nyelvemlékek, . . . Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság. Döb- rentei Gábor, mint szerkesztő felügyelete alatt. I-IV. Budán, 1838-1846. V. Sajtó alá rendezte és kinyomatta Toldy Ferencz. Budapest, 1888. [Á 2. kötet második feléből van 2/2 és 2/21 kiadás változat is.]
RNySz. = Ballagi Aladár: Régi magyar nyelvünk és a Nyelv történeti Szótár. I. Budapest, 1903.
rom. = román; rumänisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Irodalmi nyelvi adatok: Dictionarul limbii romíné litera- re contemporane. I — IV. (Bucuresti), 1955 — 1957. — Nyelvjárási adatok: DAcR.
Romania = Romania. Revue trimestrielle consacrée a l’étude des langues et des littératures romanes. Folyóirat. Paris. 1(1872)-.
rom. E. = erdélyi román; siebenbürgisch- rumänisch
rom. Μ. — moldvai román; moldauischrumänisch
RomSl. = Romanoslavica. Folyóirat. Bucu- reçti. 1(1958) — .
Rónay: HajósSz. = Rónay Tibor: Német— magyar hajósszótár. I. Német —magyar rész. II. Magyar—német rész. Budapest, 1917.
Roques-Eml. = Mélanges de linguistique et de littérature romanes offerts à Mario Roques, . . . par ses amis, ses collègues et ses anciens élèves de France et de l’étranger. I —IV. Paris, 1950—1952.
Rosetti-Eml. = Omagiu lui Alexandru Rosetti la 70 de ani. Bucureçti, 1965.
ROSI. = AöaeB, B. Μ.: PyccKO—oceTMH- CKHH CJIOBapb. C npHJioweHHeM rpaMMaTH- necKoro onepKa oceTKHCKoro H3biKa. MocKBa, 1950.
Ross: Etym. = Ross, Alan, S. C.: Etymo- logy with especial reference to English. (2. impr. London, 1962.)
Römpp: VegyLex. = Römpp: Vegyészeti lexikon. A 4. német kiadás alapján készült, kiegészített magyar kiadás. (A magyar kiadást szerk. Beliczay András.) I —III. Budapest, 1960—1961.
RTS1. — Pycna—TaTapna cy3JieK. — Pyc- CKO—TaTapcKHM cjioBapb. 1—4. KaaaH, 1955-1959.
RTuvSl. — PyccKO—TyBHHCKHií cjioeapb. Ποα pe/ι. A. A. riajibMÖaxa. MocKBa, 1953.
Rubinyi: Mikszáth = Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest, 1910.
Rudnyc’kyj: EtDictUkr. = Rudnyc’kyj, J. B. : An etymological dictionary of the Uk- rainian language. 1 —. Winnipeg, 1962 — , Ruscsák: Magy. Kursivschriftb. = Antonius Ruscsák de Regeteruszka : Magyarische Kursivschriftbuchstaben mit ihrer Aussprache. Magyar folyóirási hangjegyek kimondásukkal. Innsbruck, 1857.
RUSI. — PyccKO—yürypcKHii cjioBapb. Ποα pe/ι. KD. LJyHBaao μ A. lUawneBOH. (Ajiwa- ATa), 1955.
RUzbSl. = PyccKO—y3ÖeKCKHH cjioBapb. Πολ pe;j. P. Aö/jypaxMaHOBa. MocKBa, 1954.
Ruzsiczky: KazTájsz. = Ruzsiczky Éva: Irodalmi nyelvi szókincsünk a nyelvújítás korában Kazinczy tájszóhasználata alapján. Budapest, 1963.
Saád: TüzérsSz. = Saád Ferenc: A magyar tüzérségi szavak története. Pécs, 1936. SadAitz. = Sadnik, L. —Aitzetmüller, R.: Handwörterbuch zu den altkirchenslavi- schen Texten. ’ S-Gravenhage —Heidelberg, 1955.
Sadnik —Aitzetmüller: VergiWb. = Sadnik, Linda—Aitzetmüller, Rudolf: Vergleichendes Wörterbuch der slavischen Sprachen. I —. Wiesbaden, 1963 — . [Füzetekben.] Çàineanu: InflOr. = Çaineanu [o: Çaineanu], Lazár: Influenta orientala asupra limbei §i culturei romane. I —III. Bucuresci, 1900.
Sami bey = Sami, S.: Qâmus-i türkï. Istanbul, 1901. [Arab betűs.]
Sananjalka = Sananjalka. Suomen Kielen Seuran vuosikirja. Turku. 1(1959) — .
Sanders: DtWb. = Sanders, Daniel: Wörterbuch der deutschen Sprache. I —II/1 — 2. Leipzig, 1860—1865.
Sanders: Fremdwb.2 = Sanders, Daniel: Fremdwörterbuch. 2. Aufl. I —II. Leipzig, 1891.
Sandfeld: LinguBalk. — Sandfeld, Kr.: Linguistique balkanique. Problèmes et résultats. Paris, 1930.
SándK. — Sándor-kódex. 1518 k. Kiadva: Ny tár. II.
Sándor: IdSz. = Idegen szavak marxista magyarázatokkal. Szerk. Sándor Kálmán. Budapest, 1948.
Sándor I.: Sokféle = Sándor István: Sokféle. I —XII. Győrött, [később] Bétsben, 1791-1808.
Sanskij: EtSl. = UlaHCKww, H. Μ.: 9twmo-


η
jiorwqecKHH CjiOBapb pyccxoro H3bixa. 1—. MoCKBa, 1963—.
Sanskij — Ivanov—Sanskaja: KrES. = HlaH- CKHH, H. Μ.—klBanoB, B. B.—UlaHCxan, T. B.: KpaTXHH OTHMOJiorrmecxHn cjiOBapt pyccxoro H3bixa. nocoöxe ajih ymrrejifl. Mocxßa, 1961.
Saur. — Pyccxo—xasaxcxwM cjiosapb. Ποα oőlij. peß. Η. T. CaypanöaeBa. Mocxßa, 1954.
Sauvageot: FrMSz., FrMSz.2 = Sauvageot, Au rélien: Francia—magyar és magyar — francia nagy kéziszótár. I. rész. Francia-magyar. Budapest, (1932). — 19422.
Sauvageot: MFrSz., MFrSz.2 = Sauvageot, Aurélien: Francia—magyar és magyar— francia nagy kéziszótár. II. rész. Magyar — francia. Budapest, (1937). — 19422.
Sauvageot: Rech. = Sauvageot, Aurélien: Recherches sur le vocabulaire des langues ouralo-altaîques. Budapest, 1929.
SbFil. — Sborník Filologickÿ. Folyóirat. Praha. 1(1910) — .
SbMSlov. = Sborník Matice Slovenskej. Folyóirat. TurÖiansky Sv. Martin. 1(1922 — 1923) —XX(1942).
Schatz: WbTirM. = Schatz, Josef: Wörterbuch der Tiroler Mundarten. Für den Druck vorbereitet von Karl Finsterwal- der. I — II. Innsbruck, 1955—1956.
SchlGl. = Schlägli Glosszák. 1430 k.Kiadva: Szamota István: A schlägli magyar szó- jegyzék. A XV. század első negyedéből. Budapest, 1894. 91 — 6. [A számok a kiadásbeli sorszámot jelölik.]
SchlSzj. = Schlägli Szó jegyzék. 1405 k. Kiadva: Szamota István: A schlägli magyar szó jegyzék. A XV. század első negyedéből. Budapest, 1894. [A számok a kiadásbeli sorszámot jelölik.]
Schmeller: Bayer Wb.2 = Schmeller, J. Andreas: Bayerisches Wörterbuch. 2., mit Verfassers Nachträgen vermehrte Ausg., bearb. von G. Karl Frommann. I —II. München, 1872—1878.
Schneeweis: DtLwSkr. = Schneeweis, Edmund : Die deutschen Lehnwörter im Serbokroatischen in kulturgeschichtlicher Sicht. Berlin, 1960.
Schoembs: AztSchr. = Schoembs, Jakob: Aztekische Schriftsprache. Grammatik (mit Lautlehre), Text und Glossar. Heidelberg, 1949.
Sehr. = Schranka, Eduard Maria: Wiener Dialekt-Lexikon. Wien, 1905.
Schrader = Schrader, Otto: Reallexikon der indogermanischen Altertumskunde. Grundzüge einer Kultur- und Völkergeschichte Alteuropas. 2., vermehrte und umgearbeitete Aufl., hrsg. vom A. Neh- ring. I —II. Berlin—Leipzig, 1917 — 1929.
Schullerus: SiebS Wb. ~ Siebenbürgisch- sächsisches Wörterbuch. Mit Benützung der Sammlungen Johann Wolffs hrsg. vom Ausschuß des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Bearb. von Adolf Schullerus, [később még] Georg Keintzel, Friedrich Hofstädter. I — II. Strassburg, 1908 — 1912.
Schulz: DtFremdwb., illetőleg Schulz —Basler: DtFremdwb. 2 = Schulz, Hans: Deutsches Fremdwörterbuch. 1. Bd. A — K. Strassburg, 1913. 2. Bd. L —P. Fortgeführt von Otto Basler. Berlin, 1942.
Schuppisser: Seide — Schuppisser, Walter: Die Benennungen der Seide im Slavischen. Zürich, 1953.
Schust. — Schuster, Mauriz: Alt-Wienerisch. Ein Wörterbuch veraltender und veralteter Wiener Ausdrücke und Redensarten der letzten sieben Jahrzehnte. Wien, (1951).
Schütz: GeogrSkr. = Schütz, Joseph: Die geographische Terminologie des Serbokroatischen. Berlin, 1957.
Schwartz: RábNyjH. = Schwartz Elemér: A rábalapincsközi nyelvjárás hangtana. Budapest, 1914. (Német Philologiai Dolgozatok. 10.)
SDD. — Türkiyede halk agzindan söz der- leme dergisi. 1 — 6. Istanbul, [később] Ankara, 1939 — 1952.
Sebestyén: Névut. = Sebestyén Árpád: A magyar nyelv névutórendszere. Budapest, 1965.
SermDom. = Sermones Dominicales. Bevezetéssel és szótárral ellátta: Szilády Áron. I —II. Budapest, 1910. [A Budapesti Kódex glosszái: 1456 k. ; a Németújvári Kódex glosszái: 1470. A számok a kiadás lapszámát jelzik.]
ShOxfEDict.3 = Onions, C. T.: The shorter Oxford English Dictionary on historical principies. Prepared by William Little, H. W. Fowler, J. Coulson. 3. édition. Revised with addenda. I —II. Oxford, (1956).
Sí. — Sándor István: Toldalék a’ magyar— deák szókönyvhez, a’ mint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben. Bétsben, 1808.
Sík: Cserk. — Sík Sándor: A cserkészet. Budapest, 1930.
Simái Kr.: VSzót. = Simái Kristóf: Vég tagokra szedetett Szó-Tár, melly a’ magyar nyelvben eló-fordúló szavakat deákúl ki-fejezve, az A.B.C-nek szokott rendi szerént eló-adja. ElsÓ Rész. Budán, . 1809.
SimBal. = Simonyi Zsigmond — Balassa József: Német és magyar szótár. 1. Német-magyar rész. 2. Magyar —német rész. Budapest, 1899 — 1902.
SimK. = Simor-kódex. 1508 k. Kiadva: Nytár. VII.
Simonovic — CwmohobwIi, X(paryTMH: BoTa- ΗΗΠΧΜ peHHMx. klMena ÔHÆaxa. Beorpa/i, 1959.
Simonyi: Hat. = Simonyi Zsigmond: A ma¬


74
gyár határozók. I —II. Budapest, 1888 — 1892.
Simonyi: Jelz. = Simonyi Zsigmond: A jelzők mondattana. Nyelv történe ti tanulmány. Budapest, 1913.
Simonyi: Köt. = Simonyi Zsigmond: A magyar kötőszók, egyúttal az összetett mondat elmélete. I —III. Budapest, 1881— 1883.
Simonyi: Középisk. Műsz. = Középiskolai műszótár. Szerk. Simonyi Zsigmond. Budapest, 1906.
Simonyi: MNyelv.1 = Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. I —II. Budapest, 1889.
Simonyi: MNyelv.2 =■ Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 2., átdolgozott kiadás. Budapest, 1905.
Simonyi: UngSpr. = Simonyi, Siegmund: Die ungarische Sprache. Geschichte und Charakteristik. Straßburg, 1907.
Sirotkin = HyBamcKO—pyccKKH CjiOBapb. Ποα pejj. Μ. 51. CwpoTKHHa. Mockbb, 1961.
Sitzber. Est. — Sitzungsberichte der Gelehrten Estnischen Gesellschaft zu Dorpat. Opetatud Eeesti Seltsi Aastaraamat. Annales litterarum Societatis Esthonicae, Tartu. Dorpat — Leipzig, [később] Tartu. Használtuk: 1863—1938(1940).
Skaljic: Ture. — Skaljic, Abdulah: Turcizmi u narodnom govoru i narodnoj knjizev- nosti Bosne i Hercegovine. I —II. Sarajevo, 1957. [Sokszorosítás.]
Skeat: EtDict.4 ~ Skeat, Walter W.: An etymological dictionary of the English language. New édition revised and enlar- ged. Oxford, (1963). [Az 1. kiadás 1879 — 1882-ben jelent meg.]
Skerlj —Alexie—Latko vie = Skerlj, Stanko—Alexie, Radomir —Latko vie, Vido: Slovenaéko — srpskohrvatski reénik. Beograd-Ljubljana, (1964).
SKES. = Toivonen, Y. H.— [később még] Itkonen, Erkki — Joki, Aulis J.: Suomen kielen etymologinen sanakirja. I —. Helsinki, 1955 —.
SKNJ. = PeqHMK cpncKOxpeaTCKor KftKweB- Hor k HapojjHor je3HKa. 1 — , Beorpa/j, 1959-.
Sköld: OssLw. = Sköld, Hannes: Die ossetischen Lehnwörter im Ungarischen. Lund—Leipzig, (1925).
Slavia = Slavia. Öasopis pro slovanskou filologii. Folyóirat. Praha. 1(1922 — 23) — .
Slavica — Slavica. Annales Instituti Philologiae Slavicae Universitatis Debrecenien- sis de Ludovico Kossuth nominatae. Debrecen. 1(1961) — .
Slawski: SlEt. = Slawski, Franciszek: Slownik etymologiczny jçzyka polskiego. I —. Kraków, 1952 —.
SIJP. — Slownik jçzyka polskiego. (Redaktor naczelny Witold Doroszewski.) I —. Warszawa, 1958 — .
SÍRJ. = CjiOBapb pyccKoro H3biKa. 1 —IV. MoCKBa, 1957—1961.
S1RLJ. — CjiOBapb coBpeweHHOro pyccKoro jiKTepaTypHoro H3Hi<a. 1—XVI1. MoCKBa— JleHKHrpaA, 1950 — 1965.
S1SJ. = Slovnik slovenského jazyka. I —. Bratislava, 1959 — .
S1SJÖ. = Slovnik spisovného jazyka öeské- ho. I — . Praha, I960 — .
S1SS. = Slownik staroiytnoéci slowianskich. Encyklopedyczny zarys kultury slowian od czasów najdawniejszych. I — . Wroclaw — Warszawa — Kraków, 1961 —.
Smiéiklas: CD. = SmiÖiklas, T.: Codex dip- lomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Diplomatidki zbornik Kralja- vine Hrvatske, Dalmacije i Slavonie. II-XV. Zagreb, 1904-1934.
Smilauer: Vod. = Smilauer, VI.: Vodopis starého Slovenska. Praha a Bratislava, 1932.
SOF. = Südostdeutsche Forschungen. Folyóirat. München. 1(1936) — .
SoprOkl. = Sopron szabad királyi város története. Közli Házi Jenő. I. rész I —VII., II. rész I —VI. Sopron, 1921-1943.
Sopron = Sopron vármegye története. Szerk. Nagy Imre. I — II. Sopron, 1889—1891. Név- és tárgymutató. Összeállította: Házi Jenő. Sopron, 1922.
SoprSz. — Soproni Szemle. Folyóirat. Sopron. 1(1937) — .
SoprSzj. = Soproni Szójegyzék. 1435 k. Kiadva: Házi Jenő: A soproni magyar — latin szójegyzék (MNy. 20: 150 — 7).
sp. = spanyol; spanisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Corominas: Dicc- CrítEt.
Spitzer-Eml. = Studia philologica et litteraria in honorem L. Spitzer. Ediderunt A. G. Hatcher —K. L. Selig. Bern, (1958).
Sportsz. = Sportszótár. CnopTKBHbiü CjiOBapb. Dictionnaire sportif. Sportwörterbuch. Sports dictionary. Budapest, 1952.
SprAbh. = Sprachwissenschaftliche Abhandlungen. Hrsg, von Lukas v. Patrubány. I —II. Budapest, 1897—1902.
Sprach-Brockhaus7 = Der Sprach-Brockhaus. Deutsches Bildwörterbuch für jedermann. 7., durchgesehene Aufl. Wiesbaden, 1956.
SPrav. = Slovenski pravopis. Izdala Slovenska Akademija Znanosti in Umetnosti. Ljubljana, 1962.
SRH. = Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpa- dianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. I —II. Budapestini, 1937-1938.
SRS1. — Tojictoü, H. Μ.: CepőcKO-xopBaT- CKO—pyccKHH CjiOBapb. Mockb3, 1957.
SrSIK. — CpaBHHTejibHbifi CjiOBapb komh- 3bipHHCKKX /jwajieKTOB. CbiKTbiBKap, 1961.


Ί5
SS. = Suomen suku. Toimituskunta: A. Kannisto, E. N. Setälä, U. T. Sirelius, Yrjö Wichmann. I —III. Helsinki, (1926 -1934).
SSpJS. = Slovnik spisovného jazyka slo- venského. Sostavili Anton Jánosik a Eugen Jóna. I(A-Juinÿ). Turéiansky Svâtÿ Martin, 1946 — 1949.
SSUF. = Sprâkvetenskapliga Sâllskapets i Uppsala Fördhandlingar. Acta Sociatetis Linguisticae Upsaliensis. Sorozat. Uppsala—Leipzig [később] Wiesbaden. Használtuk: 1913-1915(1916)-.
Stachowski: Suff. = Stachowski, Stanislaw: Przyrostki obcego pochodzenia w jçzyku serbochorwackim. Krakow, 1961.
Stanislav: DejinySlJaz. = Stanislav Ján: Dejiny slovenského jazyka. I —III. Bratislava, 1956 — 1958.
Stanislav: SlovJuh. = Stanislav, Ján: Slo- venskÿ juh v stredoveku. I —II., III. [térképek]. Turöiansky Sv. Martin, (1948).
Staszewski: SlowGeogr.2 — Staszewski, Jó- zef: Slownik geograficzny. Pochodzenie i znaczenie nazw geograficznych. Wydanie drugie przejrzane i uzupelnione. Warszawa, 1959.
stb. = s (a) több(i) hasonló; und so weiter; und dergleichen mehr
StCercLingv. = Studii $i Cercetäri Lingvis- tice. Folyóirat. Bucuresti. 1(1950) — .
Steing. = Steingass, F.: A comprehensive Persian — English dictionary. 2. impr. London, (1930). — 19473. [Az 1. kiadás 1892- ben jelent meg.]
Steinhäuser = Steinhäuser, Walter: Slawisches im Wienerischen. Wien, 1962.
Steinitz: FgrVok. = Steinitz, Wolfgang: Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalis- mus. Stockholm, 1944.
Steinitz: OstjGramm. = Steinitz, Wolfgang: Ostjakische Grammatik und Chrestomathie mit Wörterverzeichnis. 2., verbesserte Aufl. Leipzig, 1950.
Steinitz: WogVok. = Steinitz, Wolfgang: Geschichte des wogulischen Vokalismus. Berlin, 1955.
StOr. = Studia Orientalia. Sorozat. Hel- singfors, [később] Helsinki. 1(1925) — .
Storfer: DickSpr. = Storfer, A. J.: Im Dickicht der Sprache. Wien —Leipzig -Prag, 1937.
Storfer: Wörter = Storfer, A. J.: Wörter und ihre Schicksale. Berlin —Zürich, (1935).
Striedter-Temps : DLwSkr. = Striedter- Temps, Hildegard: Deutsche Lehnwörter im Serbokroatischen. Wiesbaden( — Berlin), 1958.
Striedter-Temps: DLwSlv. --- Striedter- Temps, Hildegard: Deutsche Lehnwörter im Slovenischen. Wiesbaden( — Berlin), 1963.
StTobl. = Schweizerisches Idiotikon. Wörterbuch der schweizerdeutschen Sprache. Begonnen von Friedrich Staub und Ludwig Tobler. I —. Frauenfeld, 1881 — .
SbudSl. = Studia Slavica. Folyóirat. Budapest. 1(1955) — .
StudUr. = American studies in uralic lin- guistics. Bloomington, 1960. (Indiana Uni- versity Publications, Uralic and Altaic Series. 1.)
StUnBB. = Studia Universitatis Babes- — Bolyai. Philologia. Sorozat. Cluj. [Cédu- láztuk a 3. és 4. series egyes számait 1958-tól.]
Suomi = Suomi. Folyóirat. Helsingfors, [később] Helsinki. 1841 — . [5 folyamban, minden folyamban 20 kötet. A 101. kötettől folyamatos számozással.] sváb; schwäbisch sváb-al. = sváb-alemann ; schwäbisch-alemannisch
svéd; schwedisch
svéd K. = keleti svéd; osbschwedisch
Swjela = Swjela, Bogumil: Dolnoserbsko — némski slownik. Budysin, 1963. [Az 1. lenyomat 1961-ben jelent meg.]
SWO.3 = Slownik wyrazów obcych. 17.000 wyrazów. Wydanie trzecie. (Warszawa, 1958.)
Sylvester: ÜT. = Sylvester János: Üj Testamentum. Űjsziget, 1541. Fakszimile kiadás: Budapest, 1960.
sz. [adat után] = származék; Ableitung sz. [az egyes és a többes szavak után] = szám(ú), ~(ban); Numerus (Sing., Plur.)
sz. [az 7., 2. és 3. számjegy után] = személytű), ~(ben); [nach den Ziffern 7., 2. und 3.] Person
sz. [századot jelző számjegy után] = század ; [nach einer ein Jahrhundert bezeichnenden Zahlangabe] Jahrhundert
Sz: = származék(ok) ; Ableitung(en)
Szabó: Az idegen szók = Szabó József: Az idegen szók használás módja. Budapest, 1891.
Szabó József: Csalhatatlan Kert. = Az Önn’ maga tapasztalásából tanító okos, gondos és értelmes kertész. A1 vagy eggy csalhatatlan kertész-könyv . . . A’ legjelesebb kertész-könyvek’ használása után kiadta [. B. Μ. Magyarra fordította Sz[abó] Jfózsef]. Kassán, 1824.
Szabó: Nyerni. = Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek. 2., bővített kiadás. Budapest, 1959.
SzabV. = Szabács Viadala. 1476 k. Kiadva: Imre: SzabV. 8—12.
szaka; sakisch
szakny. = a mai szaknyelvben; in der heutigen Fachsprache
szál. — szalár; salarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: S. Kakuk: Un vocabulaire salar (AOr. 14: 173 — 96).


76
SzalkGl. = Szálkái László glosszái. 1490. Kiadva: Szamota István: Szálkái László magyar glosszái 1490-ből (NyK. 25: 452 — 9). [A számok a glosszák sorszámát jelzik.]
szám. = szamojéd; samojedisch
szám. jen. — jeniszeji szamojéd; jenissej- samojedisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: N. Alexander Castrén’s Wörterverzeichnisse aus den samojedischen Sprachen. Bearb. von Anton Schiefner. St. Peterburg, 1855.
szám. jur. = jurák szamojéd; juraksamoje- disch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Lehtisalo, T.: Juraksamojedisches Wörterbuch. Helsinki, 1956.
szám. kam. = kamasz szamojéd; kamas- sisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kai Donners Kamassisches Wörterbuch nebst Sprachproben und Hauptzügen der Grammatik. Bearb. und hrsg. von A. J. Joki. Helsinki, 1944.
szám, karag. = karagasz szamojéd ; karagas- sisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Paasonen: Beitr.
szám. kojb. — kojbál szamojéd ; koibalisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Paasonen: Beitr.
szám. mot. — motor szamojéd; motorisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Paasonen: Beitr.
számn. = számnév; Numerale
SzamSz. = Csűry Bálint: Szamosháti szótár. I —II. Budapest, 1935 — 1936.
szám, szelk. = szelkup szamojéd; selkupisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása azonos a szám. jen. alattival.
szám, tajgi = tajgi szamojéd; Taigi- samojedisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Paasonen: Beitr.
szám. tvg. = tavgi szamojéd; Tawgy- samojedisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása azonos a szám. jen. alattival.
szarm. = szarmata; sarmatisch
szász; sächsisch
szász. E. = erdélyi szász; siebenbürgisch- sächsisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Schullerus: SiebSWb.
szász Ny. = nyugati szász; westsächsisch
szász Sz. = szepesi szász; Zipser sächsisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Lux, Julius: Wörterbuch der Mundart von Dob- schau (Zips). Marburg, 1961.
Száz. = Századok. Folyóirat. Pest, [később] Budapest. 1(1867) — .
szb.-e. szí. = szerb szerkesztésű egyházi szláv; serbisch-kirchenslawisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
szb.-hv. = szerb-horvát; serbokroatisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
szb.-hv. Őa — a szerb-horvát nyelv éa nyelvjárása; éa-Mundart des Serbokroatischen
szb.-hv. Kaj = a szerb-horvát nyelv kaj nyelvjárása; kaj-Mundart des Serbokroatischen
szb.-hv. Sto = a szerb-horvát nyelv sto nyelvjárása; sto-Mundart des Serbokroatischen
SzD. = Kisded Szó-Tár, melly A’ ritkább Magyar ízókat az A.B.C. rendi ízerént emlékeztető veríekbenn elÓ-adja. írta Erdélyi Baróti Szabó Dávid. Kassán, 1784. — Baróti Szabó Dávid: Kisded Szótár. Második ki-adás, meg-bóvítve. Kassán, 1792. [Az évszám mutatja, melyik kiadásból való az adat.]
SzD: MVir. = A’ magyarság* virági. Szedte Baróti Szabó Dávid. Komárombann, 1803. sz. e. = század eleje; Anfang des Jahrhunderts
Széchenyi: Hitel = gróf Széchenyi István: Hitel. Pesten, 1830.
SzéchGyLev. = gróf Széchényi György levelei báró Ebergényi Lászlóhoz. 1697 — 1724. I —II. Budapest, 1929.
sz. e. f. = század első fele; erste Hälfte des Jahrhunderts
SzegFüz. = Szegedi Füzetek. Folyóirat. Szeged. 1(1934)-111(1936).
SzegPedFőiskÉvk. — A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Szeged. 1956—1962. [Folytatása: SzegTanFőiskKÖzL]
SzegSz. = Bálint Sándor: Szegedi szótár. I —II. Budapest, 1957.
SzegTanFŐiskKözl. = A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleménye(i). Sorozat. Szeged. 1965 — . [Előzménye: Szeg- PedFŐiskEvk.]
SzékK. = Székelyudvarhelyi Kódex. 1526 -1528. Kiadva: Nytár. XV.
Szék: Krón. = Székel* Estvan: Chronica ez vilagnac yeles dolgairól. Craccoba, 1559. Fakszimile kiadás: Budapest, 1960.
Szemere Pál: Munkái = Szemerei Szemere Pál munkái. Születése százados emlékünnepének alkalmából közrebocsátja a Kisfaludy-Társaság. Szerk. Szvorényi József. I —III. Budapest, 1890.
Szentpétery: Szt. István = Szentpétery Imre: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Függelék: a Veszprémi Alapítólevél 1257-iki átirata. Székfoglaló. Budapest, 1918.
szerk. [magyar címleírásban] = szerkesztette, szerkeszti, szerkesztő(k); redigiert von SzikraldSz. = Idegen szavak szótára. Szikra, Budapest, 1951. — [2. lenyomat:] 1952.— [3. lenyomat:] 1953.
SzikszF. = Szikszai Fabricius Balázs: No- menclatvra Dictionarium Latino — vngari- cum. Debrecen, 1590. Kiadva: Melich: SzikszF. [Az eredeti lapszámával.]


77
Szilády = Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest, 1880.
Szily: AdaL = Szily Kálmán: Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898.
Szily-Eml. = Emlék Szily Kálmánnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökének nyolczvanadik születésenapja alkalmából. írták a Magyar Nyelv dolgozótársai. Budapest, 1918.
SzínLex. = Színészet! lexikon. Szerk. Németh Antal. I —II. Budapest, 1930.
Szinnyei-Eml. = Festgabe Josef Szinnyei zum 70. Geburtstag. Hrsg, vom Ungarischen Institut an der Universität Berlin. Berlin —Leipzig, 1927.
Szinnyei: Mir. = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I —XIV. Budapest, 1891-1914.
Szirmai: Magyarázat = Magyarázattya azon szóknak, mellyek a’ magyar országi polgári, ’s törvényes dolgokban eló-fordúlnak némelly rövidebb formákkal. Meg-magya- rázta szirmai Szirmai Antal. Cassoviae, 1806.
Szirmay = Szirmay István: A magyar tolvajnyelv szótára. Budapest, (1924).
szkíta; skythisch
szilt. = szlovák; slowakisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
szik. K. = keletszlovák; ostslowakisch szik. Köz. = középszlovák ; mittelslowakisch szik. Ny. = nyugatszlovák; westslowakisch szín. = szlovén; slowenisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
szín. V. = a szlovén nyelv vend nyelvjárása; wendische Mundart des Slowenischen
sz. m. f. = század második fele; zweite Hälfte des Jahrhunderts
szn. =s személynév; Personenname
sznm. = személynévmás; Pronomen personale
SzófSz. = Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941.
SzófSz. Told. = a SzófSz. toldaléka szogd; soghdisch szojon; so jonisch
SzovjEncikl. = Eojibuiafl coBeTCxan 3hlxhk- jionejjHH. 1—51. 2. H34. 1—2. Aji(j)aBMTHbiw yKasarejib. Ex<ero,UHWK, 1957. (Mocxsa, 1949-1958.)
szrag(os) = szernélyrag(os) ; (mit) Personalendung (versehen)
Sztlstván-Eml. = Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. I—III. Budapest, 1938.
Sztp. KritJ. = Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest. I. 1923., II/l. 1943., II/2 — 3. Szerk. Borsa Iván. 1961.
Szűcs: Sárrét = Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa. Budapest, [1935 k.J.
sz. V. = század vége; Ende des Jahrhunderts.
TA. = A tihanyi apátság alapítólevele. 1055. Kiadva: ÓMOlv. 19 — 25.
tádzsik; tadschikisch
Tagányi: ErdOkl. = Magyar erdészeti oklevéltár. Szerk. és történeti bevezetéssel ellátta Tagányi Károly. I — III. Budapest, 1896.
Tagliavini: Storia = Tagliavini, Carlo: Storia di parple pagane e cristiane attraverso i tempi. (Brescia), 1963.
Takáts: Rajzok = Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I —III. Budapest, 1915 -1917.
Tamás: Róm. = Tamás Lajos: Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában. Budapest, 1935.
Tamás: UngElRum. = Tamás Lajos: Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Elemente im Rumänischen. (Unter Berücksichtigung der Mundartwörter.) Budapest, 1966.
TanEgyMNyTárs. = Tanulmányok az Egyetemi Magyar Nyelvtani Társaság köréből. Kiadja Simonyi Zsigmond. 1/1 — 3. Budapest, 1880 — 1881.
Tanos = Tanos Ferenc: Belhajózástan. Budapest, 1941.
tar. = tarancsi; taranéi. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Radl.
TársLex. = Társadalmi lexikon. Függelékül: A szociális mozgalmak krónikája 1750 — 1928. Budapest, (1928).
Tartu-Eml. Festschrift des Ungarischen Wissenschaftlichen Instituts in Tartu. Hrsg, von J. Györke. Tartu, 1936.
tat. — tatár; tatarisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Bálint Gábor: Kazáni tatár nyelvtanulmányok. I. Szövegek és fordítás. II. Szótár. III. Nyelvtan. Budapest, 1875-1877.
tat. Kr. = krimi tatár; krimtatarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Radl.
TatRSl. = TarapcKO—pyccKHH cjioBapb. Mockbû, 1966.
TDAYB. = Türk Dili Araçtirmalan Yilhgi. Belleten. Sorozat. Ankara. 1953 — . (T. D. K. Yaymlarmdan.)
T. D. K. — Türk Dil Kurumu. Sorozat. Istanbul, [később] Ankara. 1(1932) — .
TechnLex. = Technikai lexikon. Szerk. Lósy-Schmidt Ede, Barát Béla. I —II. Budapest, 1928.
Tefs. — BopoBKOB, A. K.: JlexcMKa cpejjHe- aanaTCKoro Te(j)cwpa XII —XIII bb. MocKBa, 1963.
tel. = teleut; teleutisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Radl.
TelK. = Teleki-kódex. 1525-1531. Kiadva: Nytár. XII.
TelOkl. = A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. Kiadja a


78
Magyar Történelmi Társulat. Teleki Mihály levelezése. Szerk. Gergely Sámuel. I —VII. Budapest, 1905—1916.
Temesi: Névm. = Temesi Mihály: A magyar névmások története. Részletek egy nagyobb tanulmány két fejezetéből. Pécs, 1937.
TemGl. = Temesvári Pelbárt Glosszái. 1500 k. Kiadva: Szilády 67 — 73.
Ter. = TepeuiKHH, H. H.: OuepKH Anajiex- TOB xaHTbifíCKoro H3biKa. I. BaxoBCKWH £na- jieKT. MocKBa—JleHHHrpaa, 1961. [A szójegyzék: 126 — 201.]
Tersánszky: KakukM. = Tersánszky J[ózsi] Jenő: Kakuk Marci. I—II. (Budapest), 1956.
Tersánszky: Kísérletek = Tersánszky Józsi Jenő: Kísérletek, ifjúság. Elbeszélések. Budapesten, 1918.
Teuth. = Teuthonista. Zeitschrift für deutsche Dialektforschung und Sprachgeschichte. [Későbbi címváltozat] Zeitschrift für Mundartforschung. Folyóirat. Bonn — Leipzig, [később] Halle/Saale. 1(1924 — 1925) -XVII(1941).
Thaly: Adal. = Thaly Kálmán: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. I —II. Pest, 1872.
Thaly: RT. = Rákóczi tár. Szerk. Thaly Kálmán. I —II. Pest, 1866 — 1868.
Thaly: VÉ. — Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. XVI-ik, XVII-ik és XVIII- ik századbeli eredeti kéziratokból és régi szétszórt nyomtatványokból egybegyűjté s jegyzetekkel ellátta Thaly Kálmán. I —II. Pest, 1864.
TheolSz. = Theológiai Szemle. Folyóirat. Kiadja a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Budapest. Új folyam. 1(1958)-.
ThewrK. = Thewrewk-kódex. 1531. Kiadva: Nytár. II.
Thúry =Thúry József: A „Behdset-ül-lugat” czimű csagatáj szótár. Budapest, 1903.
ThurzóLev. = Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez czobor-szent-mihá- lyi Czobor Erzsébethez. I. 1590—1600. II. 1601-1616. Budapest, 1876.
TihK. = Tihanyi Kódex. 1532. Kiadva: Nytár. VI.
T. I. Itkonen: WbKKlp. = Itkonen, T. I.: Koltan- ja Kuolanlapin sanakirja. Wörterbuch des Kolta- und Kolalappischen. I —II. Helsinki, 1958.
Tiktin = Tiktin, H.: Rumänisch —deutsches Wörterbuch. Bukarest, 1895.
Tinódi: Cronica = Cronica. Tinódi Sebestien ßörzefe . . . Col os varba, 1554. eßtendöbe. Fakszimile kiadás: Budapest, 1959.
tkp. = tulajdonképpen; eigentlich
TMa. = Le Coq, A. von: Türkische Mani- ehaica aus Chotscho. I —III. Berlin, 191 1-1922.
TMNy. = Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon. Balassa József közreműködésével írta Simonyi Zsigmond. I. Magyar hangtan és alaktan. Budapest, 1895.
tn. = tárgyatlan; intransitiv
tob. = toboli tatár; toboltatarisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Γηγ3Η0β, ΠοοΗφ: CjioBapb poccÍHCico—TarapcKiw... CaHKTneTepőyprk, 1804.
Tokarev: Etn. = ToxapeB, C, A.: 3τΗ0Γρ3φκπ HapoflOB CCCP. HcTOpMuecKMe ochobm őbrra η KyjibTypH. (MocKBa), 1958.
Tolh. = Tolhausen, Louis: Neues spanisch —deutsches und deutsch —spanisches Wörterbuch. 8. verbesserte Aufl. I. Spanisch — deutsch. Leipzig, 1922.
Tolnai: Magy. szót., ill. Magy. szót.2 = Magyarító szótár a szükségtelen idegen szavak elkerülésére. Szerk. Tolnai Vilmos. Budapest, 1900. — 2., bővített és javított- kiadás. Budapest, 1928.
Tolnai: Nyúj. = Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929.
TolvSz. = A tolvajnyelv szótára. Kiadja a Budapesti Állam rendőrség Főkapitányságának bűnügyi osztálya. Budapest, 191L (Melléklet az ,,Államrendőrség” 44-ik rendkívüli számához.)
Tom. — Tornáié, France: Slovensko — nemski- slovar. 2., pomnozena izdaja. Ljubljana, 1961.
Tompa [adat után] = Tompa József közlése alapján
Tóth: MDivatsz. = Tóth Ilona: Német eredetű magyar divatszók. Budapest, 1939.
Tóth: Szájrul szájra = Tóth Béla: Száj ml szájra. À magyarság szálló igéi. Budapest, 1895.
TörtTár. = Magyar Történelmi Tár. Sorozat. Pesten. 1(1855)—XII(1863). 2. folyam. Pesten, [később] Budapest. XIII(1867) —XXV(1878). 3. sorozat. Budapest. XXVI (1914)—XXVIII(1934).— Történelmi Tár. Évnegvédés folyóirat. Budapest. 1878 — 1899. Uj folyam. I(1900)-XII(1911).
TörvtudMűsz. = Törvénytudományi műszótár. Közre bocsátja a’ Magyar Tudós Társaság. Budán, 1843.
Trauschenfels: Deutsche Fundgruben — Trauschenfels, Eugen v.: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. (Neue Folge.) Kronstadt, 1860.
Trávníéek-Eml. — Studie ze slovanské jazy- kovëdy. Sbornik k 70. narozeninám aka- démika Frantiâka Trávníéka. Praha, 1958. Trócsányi: RMNyomt. — Trócsányi Zoltán: Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása. Budapest, 1935.
Troj. = TpOHHCKHÜ, AjieKcaH/jep: CjiOBapi> TaTapcKaro «3biKa. I —II. Kaaanb, 1833 — 1835.
TRS1. = TaiapcKO—pyccKMÜ cjioBapb. — Tara pna—pyena cyajieK. (CocTaBHTejin: P~


79
Pa3H30B, H. Kcohôot, Γ. KuiMyxaMeTOB). Kasan, 1950.
Trubaéev: DomZiv. = Tpyöaueß, Ο. H.: Προ- ncxo>KAeHne Ha3BaHWÜ αομβιπημχ >khbot- HblX B CJiaBHHCKMX H3bIKax. (ΘΤΗΜΟΛΟΓΠΗβ- CKne HCCJieAOBaHHH.) Mocxßa, 1960.
Trubaéev: RemTerm. = TpyôaneB, O. H.: Pe- MecjieHiiafl tcpmhhojiothb b cji3bhhcxhx M3biKax (STWMOjiorMH h οπβιτ rpynnoBOÜ peKOHCTpyxijMH). MoCKBa, 1966.
Trubaéev: SlTermRod. —TpyôaqeB, O. H.: Hc- TOpHH CJiaBflHCKHX TepMMHOB pOACTBa H H6- KOTOpblX ApeBHeîiLUMX TepMMHOB OÔmeCTBeil- Horo crpoM. Mocxßa, 1959.
Trübn. [csak adat után] = TrübnersDtWb. TrübnersDtWb. = Trübners Deutsches Wörterbuch. Im Auftrag der Arbeitsgemeinschaft für deutsche Wortforschung hrsg. von Alfred Götze, [később] Walther Mitz- ka. I-V1II. Berlin, 1939-1957.
ts. — tárgyas; transitiv
Tsz. = Magyar Tájszótár. Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság. Budán, 1838.
TTS. == XIII. asirdan günümüze kadar ki- taplardan toplanmiç tamklariyle tarama sözlügü. I — . Istanbul—Ankara, 1943 — .
TTT. ~ Bang, W. —Gabain A. von, [később még] Rachmati, G. R., [majd csak] Gabain, A. von, [majd] Gabain, A. von — Winter, W. [stb.]: Türkische Turfantexte. 1 — . Berlin, 1929 — .
TudGyűjt. — Tudományos Gyűjtemény. Folyóirat. Pesten. 1817 — 1841.
tung. = tunguz; tungusisch
Túrán: Túrán. A Magyar Keleti Kultúrköz- pont közlönye. Folyóirat. Budapest. 1918. 1 — 10. sz. [Folytatása: KCsA.]
Turul = Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye. Folyóirat. Budapest. I(1883)-LXIV(1950).
tuv. = tuvai; tuwinisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: TyBWHCXO— pyccxHÍi CjiOBapb. Ποα pej;. ,Q. A. ilajibMöaxa. Mocx- Ba, 1955.
türk; köktürkisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: Inscriptions de lOrkhon déchiffrées par Vilh. Thomsen. Helsing- fors, 1896.
türkm. = türkmén; turkmenisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: TvpxMeH AHjiHHHíj, ce3Jiyrw. Μ. R. XaM3aeBMH yMy- Mbi pejxaKijWflCbi öhjich AinraőaT. 1962.
Tvrdy2 = Tvrdÿ, Peter: Slovonskÿ frazeo- logickÿ slovnik. 2., doplnenó vydanie. Praha —Presov, 1933.
Tzs. = Magyar és német zsebszótár. Közre bocsátá a’ Magyar Tudós Társaság. I. Magyar—német rész. Budán, 1838. II. Német—magyar rész. Budán, 1835.
u. [évszám után] = után; nach
’ua.’ = ugyanaz a jelentés, mint a közvetlenül megelőző; dieselbe Bedeutung wie die unmittelbar vorige
úaln. = újalnémet; neu niederdeutsch úang. — újangol; neuenglisch úfn. = újfelnémet; neuhochdeutsch
Gig. = Müller, F. W. K.: Uigurica. I —IV. (IV. hrsg. von A. von Gabain.) Berlin, 1908-1931.
ujg. = ujgur; uigurisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: TTT. 6. sz.
ujg. mód. = modern ujgur; modernuigu- riseh. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: yürypCKO—pyccKMH cjioeapb. Flog pe/j. III. KnőnpoBa π K). IJyHBaao. AjiMa- ATa, 1961.
újgör. = újgörög; neugriechisch
ujg. s. = sárga ujgur; aus der Sprache der Gelben Uiguren. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: MajiOB, C. E.: Ratix >xe;i- Tbix yürypoB. CjiOBapb h rpaMMaTuxa. AjiMa-Ara, 1957.
újholl. = újholland; neuholländisch
Új Idők = Új Idők. Folyóirat. Budapest, 1(1895) —55(1949).
ŰjldőkLex. = Új Idők lexikona. I —XXIV. Budapest, 1936 — 1942.
ŰjMagyLex. = Új magyar lexikon. 1 — 6. Budapest, (1959 — 1962).
új perzsa; neupersiseh
ukr. = ukrán; ukrainisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kniezsa: SzlJsz.
ukr. Kárp.=kárpátukrán ; karpatoukrainisch ŰMTsz. = Az MTA Ny elv tudományi Intézetében készülő Új Magyar Tájszótár anyagából.
ÚAIűvLex. = Művészeti lexikon. Főszerkesztők Zádor Anna és Gén thon István. I — . Budapest, 1965 — .
UngJb. = Ungarische Jahrbücher. Folyóirat. Berlin - Leipzig. 1(1921)- XXIII (1943). [Folytatása: UrAltJb.]
UngKh. = Unger, Theodor—Khull, Ferdinand: Steirisches Wortschatz als Ergänzung zu Schmellers Bayerischem Wörterbuch. Graz, 1903.
UngRev. = Ungarische Revue. Folyóirat. ' Budapest. 1(1881)~XV(1895).
ÚNySz. = Az ELTE Bölcsészkar 1. sz. magyar nyelvészeti tanszékén készülő Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár anyagából, uo. = ugyanott (a közvetlenül előzőleg megadott lelőhelyen) ; ebenda (am selben Fundort wie unmittelbar davor)
Uotila: SyrjChr. = Uotila, T. E.: Syrjäni- sche Chrestomathie mit grammatikalischem Abriß und etymologischem Wörterverzeichnis. Helsinki, (1938).
UrAltJb. = Ural-Altaische Jahrbücher. Folyóirat. Wiesbaden. XXIV( 1952) — . [Előz- " ménye: UngJb.]
Úriszék = Űriszék. XVI —XVIII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Budapest, 1958.
U RS1. [vötják adat után]=yAMypTCXO — pyc- cxwö CjiOBapb. Oxojio 15 000 cjiob. C npii-


80
jio>KeHneM rpaMMaTWHecKoro onepKa y/jMypT- CKoro H3bixa. Mockbh, 1948.
URS1. [ukrán adat után] = Ykphhhcko— pyccKHÍí cjioBapb. PjiaBHbiH pejiaxTop H. H. KnpnHeHKO. — yKpaÏHCKO—pOCiflCKHH cjiobhhk. I—VI. Khcb, 1953—1963.
üzb. = üzbég; usbekisch. A forrás jelzés nélküli adatok forrása: YsÖckcko—pycKww cjioBapb. TjiaBHbiH peAaKTop: A. K. EopOBKOB. Mockbh, 1959.
V. [lapszámjelzésben] = vérző; verso folio (auf der Rückseite des Blattes)
Vahros: NaimOb. — Baxpoc, H. C.: Hanwe- HOBHHHB OÖyBK B pyCCKOM B3bIKe. I. JIpeB- HeÜLUMe HHHMeHOBHHHH AO neTpOBCKOH 3Π0ΧΗ. XejibCMHKH, 1959.
Valacho-turcica — Rásonyi-Nagy, Ladislaus: Valacho-turcica. Megjelent: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegium Hungaricum in Berlin. Berlin — Leipzig, 1927.
Vámbéry: MBölcs. = Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. A magyar—török rokonság kezdete és fejlődése. Budapest, 1914.
Vámbéry: MEr. = Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány. Budapest, 1882.
VámbStud. = Vámbéry: Óagataische Sprachstudien. Enthaltend grammatikalischen Umriß, Chrestomathie und Wörterbuch der éagataischen Sprache. Leipzig, 1867.
Vámosi: Csizm. = Vámosi Nándor: A debreceni csizmadiák céh- és műszavai. Debrecen, 1942.
Ványi = Magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Ványi Ferenc. Budapest, (1926).
Varázsrontó = Varázsrontó. Kalandozás a vendégszavaink bűvös báját árasztó rejtelmek világában. írta: Egy ázsiai [=Tol- dy Géza]. Budapest, 1909.
Vargha: HSz.2 = A magyar helyesírás szabályai szó- és névjegyzékkel. Összeállította Vargha Damján. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 1908.
VárReg. = Ritvs explorandae veritatis . . . Colofuarij, 1550. — Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hű másával együtt. Karácsonyi János és Borovszky Samu közreműködésével kiadja a váradi káptalan. Budapest, 1903. [A számok a fejezetekre vonatkoznak.]
VarsóiSz. = Slownik jçzyka polskiego. Ulo- iony pod redakcjq Jana Karlowicza, Adama Kryúskiego i Wladislawa Niedzwiedz- kiego. I —VIII. Warszawa, 1900—1927. [Fotomechanikai lenyomat: Poznaú, 1952 -1953.]
VasiSz. = Vasi Szemle. [Egy ideig: Folia Sabariensia. ] Folyóirat. Szombathely. I- (1934)—VI(1939). [Folytatása: DunSz.] Vasmer-Eml. = Festschrift für Max Vasmer zum 70. Geburtstag, am 28. Februar 1956. Zusammengestellt von Margarete Woltner u. Herbert Bräuer. Wiesbaden, (1956).
Vasmer: RussEtWb. = Vasmer, Max: Russisches etymologisches Wörterbuch. I — III. Heidelberg, 1953 — 1958.
VatGl. = Vatikáni Glosszák. 1290 k. Kiadva: Gábriel Asztrik: Egy XIII. századi magyar diák Párisban (EPhK. 57: 181—5).
Váány: Mot. — Vázny, Václav: O jménech motÿlù V slovenskÿch náreéích. Bratislava, 1955.
VähKirj. — Vähäisiä Kirjelmiä. Sorozat. Helsinki. 1. sz.(1885) —.
ve. = vepsze; wepsisch
Végh: Adal. = Végh József: Adalékok a rokonértelmű szavak keletkezéséhez. Debrecen, 1935. [Klny. a Debreceni Református Tanárképzőintézet Dolgozatai 13. számából.]
Végh: Békés = Végh József: A békési népnyelv névszótövei. Debrecen, 1943.
Vendryes-Eml. = Mélanges linguistiques offerts à Μ. J. Vendryes par ses amis et ses élèves. Paris, 1925.
Ver. = Verancsics Faustus: Dictionarivm qvinqve . . . lingvarvm . . . Velence, 1595. [Idézve az ÜNySz.-nak az eredeti első kiadásból készült céduláiról.]
Verb. = BepŐmjKÍid, B.: Cjioeapb ajrraft- CKaro h ajia^arcxaro Hapcin TiopKCKaro M3biKa. KasaHb, 1884.
Verseghy F.: Tiszta Magy. = Verseghy Fe- rencz: A’ tiszta magyarság . . . Pestenn, 1805.
Vértes E.: OstjPron. = Vértes Edit: Die ostjakischen Pronomina. Budapest, 1967.
Vértes E.: OSznm. = Vértes Edit: Az osztják személynévmások. Budapest, 1943.
Világ — Világ. Napilap. Budapest. 1910 -1926.
VilágirLex. = Világirodalmi Lexikon. Szerk. : Dézsi Lajos. I —III. Budapest, (1930 -1933).
Vir. = Virittäjä. Folyóirat. Helsinki. 1(1897)-.
VirgK. = Virginia-kódex. 1529 e. Kiadva: Nytár. III.
Viski: EtnCsop. — Viski Károly: Etnikai csoportok, vidékek. Budapest, 1938.
VitkK. — Vitkovics-kódex. 1525. Kiadva: Nytár. VII.
vog. = vogul; wogulisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Kann.
vog. AK. = alsó-kondai vogul; wogulischer Dialekt an der unteren Konda
vog. AL. = alsó-lozvai vogul; wogulischer Dialekt an der unteren Loswa
vog. DVag. = déli vagilszki vogul; Süd- Wagilsk-Dialekt des Wogulischen
vog. É. = északi vogul; nordwogulisch. Az adatok forrása: MSz.


81
vog. ÉVag. = északi vagilszki vogul; Nord-Wagilsk-Dialekt des Wogulischen
vog. FK. = felső-kondai vogul; woguli- scher Dialekt an der oberen Konda
vog. FL. = felsô-lozvai vogul; woguli- echer Dialekt an der oberen Loswa
vog. KK. = közép-kondai vogul; woguli- scher Dialekt an der mittleren Konda
vog. KL. = közép-lozvai vogul; woguli- scher Dialekt an der mittleren Loswa
vog. Ko. = kondai vogul; Konda-Dialekt des Wogulischen
vog. L. = lozvai vogul; Loswa-Dialekt des Wogulischen
vog. P. = pelimi vogul ; Pelymka-Dialekt des Wogulischen
vog. Szi. = szigvai vogul; Sygwa-Dialekt des Wogulischen
vog. Szo. = szoszvai vogul; Soswa-Dia- lekt des Wogulischen
vog. T. = tavdai vogul; Tawda-Dialekt des Wogulischen
vog. Vag. = vagilszki vogul; Wagilsk-Dialekt des Wogulischen
Vonház: SzatmNNyj. = Vonház István: A szatmármegyei német ny el vjárás hangtana. Budapest, 1908.
VoprJaz. = Bonpocw 5Ι3βικο3Η3ΗΠΗ. Folyóirat. MocKBa. 1(1952)—.
vót; wo tisch
votj. = votják; wotjakisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: Munkácsi Bernât: A votják nyelv szótára. Budapest, 1896.
votj. G. = glázovi votják ; Glasow-Dialekt des Wotjakischen
votj. J. = jelabugai votják; Jelabuga-Dia- lekt des Wotjakischen
votj. K. = kazányi votják; Kasan-Dialekt des Wotjakischen
votj. Μ. = malmizsi votják; Malmysh-Dia- lekt des Wotjakischen
votj. MU. = malmizs-urzsumi votják; Mal- mysh-Urshum-Dialekt des Wotjakischen votj. Sz. = szarápuli votják; Sarapul-Dialekt des Wotjakischen
votj. Uf. = ufai votják; Ufaer Dialekt des Wotjakischen
vö. = vesd össze; vergleiche
Vörös: AngJsz. = Vörös Ferenc: Angol jövevényszavak a magyar sportnyelvben a labdajátékok területén. [Kéziratos szakdolgozat. Megtalálható az ELTE 1. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékén. 1966.]
Wagner: DizEtS. = Wagner, Max Leopold: Dizionario etimologico sardo. I — . Heidelberg, I960 — ,
Wagner: Phras. — Wagner, Franciscus: Universae phraseologiae latinae corpus. Tyr- naviae, 1750. — Editio 3., novissimis curis emendata et aucta. Budae, 1822.
wal. =s walesi, kymri; walisisch, kymrisch Walde —Hofmann: LatEtWb.3 = Walde, A.
— Hofmann, J. B.: Lateinisches etymolo- 6 Történeti-etimológiai szótár
gisches Wörterbuch. 3., neubearb. Aufl. I—II. Band. Registerband. Zusammengestellt von Elsbeth Berger. Heidelberg, 1938—1956.
Wartburg: Einführung2 = Wartburg, Walther V.: Einführung in Problematik und Methodik der Sprachwissenschaft. 2., unter Mitwirkung von Stephan Ullmann verbesserte und erweiterte Aufl. Tübingen, 1962.
Wartburg-Eml. = Etymologica. Walther von Wartburg zum siebzigsten Geburtstag. 18. Mai 1958. Tübingen, 1958.
Wartburg: FEW. = Wartburg, Walther von: Französisches Etymologisches Wörterbuch. Eine Darstellung des galloromani- schen Sprachschatzes. I —. Bonn, [később] Leipzig, Paris, Tübingen, Basel. 1922 — . [Egyes kötetek fotomechanikai utánnyomásban. ]
Wasserzieher: Woher?16 = Wasserzieher, Ernst: Woher? Ableitendes Wörterbuch der deutschen Sprache. 16., neubearbeitete Aufl., besorgt von Werner Betz. Bonn, (1963).
Webster’sIntDict.3 = Webster’s Third new international dictionary of the English lan- guage. Unabridged. I —II. London, (1961).
Weekley: ConcEtDict. = Weekley, Ernest: A concise etymological dictionary of modern English. Revised édition. London, 1952.
Wehr = Arabisches Wörterbuch für die Schriftsprache der Gegenwart. Unter Mitarbeit mehrerer Fachgenossen bearb. und hrsg. von Hans Wehr. I—II. Leipzig, 1952.
Weigand: DtWb.5 — Weigand, Fr. L. K.: Deutsches Wörterbuch. 5. Aufl. Hrsg, von Herman Hirt. 1 —II. Gießen, 1909 — 1910.
WeltSlav. — Die Welt der Slaven. Folyóirat. Wiesbaden. 1(1956) — .
Wendt: TürkEl. — Wendt, Heinz, F.: Die türkischen Elemente im Rumänischen. Berlin, 1960.
WEP. = Wielka encyklopedia powszechna PWN. 1 — . Warszawa, (1962) — .
WeszprK. = Weszprémi-kódex. 1512 k. Kiadva: Nytár. II.
Wfs. = Lagercrantz Eliel: W’örterbuch des Südlappischen nach der Mundart von Wefsen. Oslo —Leipzig . . . , 1926.
Wichmann: TscherT. = Wichmann, Yrjö: Tscheremissische Texte mit Wörterverzeichnis und grammatikalischem Abriß. 2. Aufl. Helsinki, 1953. [Az 1. kiadás 1923-ban jelent meg.]
WichmWtj. — Wichmann, Y.: Wotjakische Chrestomathie mit Glossar. Anhang: Grammatikalischer Abriß von D. R. Fuchs. 2., ergänzte Aufl. Helsinki, (1954). [Az 1. kiadás 1901-ben jelent meg.]
WiedEmd. = Wiedemann, J. F.: Gramma-


82
tik der Ersa-mordwinischen Sprache nebst einem kleinen mordwinisch — deutschen und deutsch —mordwinischen Wörterbuch. St. Petersburg, 18G5.
WiedSyrj. = Wiedemann, J. F.: Syrjäniseh — deutsches Wörterbuch. Nebst einem wotjakisch —deutschen im Anhänge und einem deutschen Register. (Originalausgabe: St. Petersburg, 1880.) Photomechanischer Nachdruck. With an introduction by D. R. Fokos-Fuchs. London—The Hague—Paris, 1964.
WinklK. = Winkler-kódex. 1506. Kiadva: Nytár. II. [Kiadva még: RMNy. IV.]
Wolf: JiddWTb. = Wolf, Siegmund A.: Jiddisches Wörterbuch. Wortschatz des deutschen Grundbestandes der jiddischen (jüd- dischdeutschen) Sprache. Mannheim, (1962).
Wolf: RotwWb. = Wolf, Siegmund A.: Wörterbuch des Rotwelschen. Deutsche Gaunersprache. Mannheim, (1956).
Wolf: Zig Wb. = Wolf, Siegmund A.: Großes Wörterbuch der Zigeunersprache (romani t§iw). Wortschatz deutscher und anderer europäischer Ziegeunerdialekte. Mannheim, (1960).
Word = Word. Journal of the Linguistic Circle of New York. Folyóirat. New York. 1(1945)-.
WS. = Wörter und Sachen. Kulturhistorische Zeitschrift für Sprach- und Sachforschung. Heidelberg. 1(1909) —XVIII (1937). Neue Folge. 1(1938)-IV(1941-42).
WUo. = Syrjänischer Wortschatz nebst Hauptzügen der Formenlehre. Aufgezeichnet von Yrjö Wichmann, bearb. und hrsg. von T. E. Uotila. Helsinki, 1942.
WZKM. = WTiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. Folyóirat. Wien. I (1887)-.
Zaj^czkowski: StOrient. = Zaj^czkowski, Ananiasz: Studia orientalistyczne z dzie- jów slownictwa polskiego. Wroclaw, 1953. ZalaOkl. = Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. I — II. Budapest, 1886-1890.
ZDMG., ill. ZDMGNF. = Zeitschrift für Kunde des Morgenlandes. [Későbbi címváltozat] Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Göttingen, [később] Leipzig, Wiesbaden. 1(1837) — LXXV(1921). Neue Folge. 1(1922)-.
ZDtSpr. = Zeitschrift für Deutsche Sprache. Folyóirat. Berlin. XX(1964) —. [Előzménye: ZDtWf.]
ZDtWf. = Zeitschrift für Deutsche Wortforschung. Folyóirat. Straßburg, [később] Berlin. 1(1901) —XIX( 1963). [Folytatása: ZDtSpr.]
ZeneiLex. = Szabolcsi Bence—Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átdolgozott új kiadás. FÔ- szerk.: Bartha Dénes, szerk.: Tóth Margit. I —III. Budapest, 1965.
Zenk. = Zenker, J. Th.: Dictionnaire turc— arabe—persan.I —II. Leipzig, 1866—1876.
ZenLex. = Zenei lexikon. A zenetörténet és a zenetudomány enciklopédiája. Szerk.: Szabolcsi Bence és Tóth Aladár. I —II. Budapest, 1930—1931.
ZichyOkm. = A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Közli a Magyar Történelmi Társulat. I —XII. Pesten, [később] Budapest,
1871-1931.
Zichy: Őstört. = Zichy István: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. Budapest, 1923.
Ziemann: MhdWb. = Ziemann, Adolf: Mittelhochdeutsches Wörterbuch zum Handgebrauch nebst grammatischer Einleitung. Quedlinburg —Leipzig, 1838.
ZirciGl. = Zirci Glosszák. 1470 k. Kiadva: Király Péter: Ismeretlen magyar glosszák. Budapest, 1959. 12 — 3. (NytudÉrt. 21. sz.)
2iva Antika = 2iva Antika. — >Khb3 Ah- THK3. — Antiquité Vivante. Folyóirat. Skoplje. 1(1951)—.
Zolnai B.: Bied. = Zolnai Béla: A magyar biedermeier. [Budapest, é. n.]
Zolnai B.: Purista = Zolnai Béla: A műkedvelő Purista lelki alkata. Szeged, 1940. [Klny. a Szellem és Élet c. folyóiratból.]
Zolnai B.: NyStíl. = Zolnai Béla: Nyelv és stílus. Tanulmányok. (Budapest), 1957.
Zolnay— Gedényi = Zolnay Vilmos és Gedé- nyi Mihály kéziratos gyűjtéséből. Letétben az MTA Nyelvtudományi Intézetében.
Zolnay V.: Kártya = Zolnai Zolnay Vilmos: A kártya története és a kártyajátékok. Budapest, 1928.
Zrínyi = Zrínyinek minden munkáji. Kiadta Kazinczy Ferencz. Pesten, 1817.
ZRPh. = Zeitschrift für Romanische Philologie. Folyóirat. Halle, [később] Tübingen. 1(1877) — .
ZSlaw. = Zeitschrift für Slawistik. Folyóirat. Berlin. 1(1956) — .
ZSIPh. = Zeitschrift für Slavische Philologie. Folyóirat. Leipzig, [később] Heidelberg. 1(1925)-.
zürj. — zűrjén; syrjänisch. A forrásjelzés nélküli adatok forrása: WUo.
zürj. AV. = alsó-viesegdai zűrjén; syrjänischer Dialekt an der unteren WTytschegda zürj. FV. = felső-vicsegdai zűrjén; syrjänischer Dialekt an der oberen Wytschegda zürj. I. = izsmai zűrjén; Ishma-Dialekt des Syrjänischen
zürj. KP. = keleti permják zűrjén; ostperm- jakischer Dialekt des Syrjänischen
zürj. Le. = letkai zűrjén; Letka-Dialekt des Syrjänischen
zürj. Lu. = luzai zűrjén; Lusa-Dialekt des Syrjänischen


83
zürj. Mez. = mezenyi zűrjén; Mesen- Dialekt des Syrjänischen
zürj. P. = permják zűrjén; permjakischer Dialekt des Syrjänischen
zürj. Pecs. = pecsorai zűrjén; Petschora- Dialekt des Syrjänischen
zürj. Pr. = prupi zűrjén; Prupcr-Dialekt des Syrjänichen
zürj. Sz. = sziszolai zűrjén; Syssola-Dialekt des Syrjänischen
zürj. Ud. = udorai zűrjén; Udora-Dialekt des Syrjänischen
zürj. V. — vicsegdai zűrjén; Wytschegda- Dialekt des Syrjänischen
zürj. Vm. = vimi zűrjén; Wym-Dialekt des Syrjänischen
ZsélyiSzj. = Zsélyi S zó jegyzék. 1572. Kiadva: Lukcsics Pál: A zsélyi magyar szójegyzék 1572-ből (MNy. 26: 229-32).
ZsigmOkl. = Zsigmondkori oklevéltár. I. (1387 —1399); ,11/1. (1400-1406); II/2. (1407—1410). Összeállította Mályusz Elemér. Budapest, 1951 — 1958.
Zsingor: NépiskTorn. = Zsingor Mihály: Népiskolai, középtanodai és tani tóképezdei tornahelyiségek tervezete és berendezése. Budapest, 1873. [Bánhidi Zoltán közvetítésével.]
Zsirai: Fgrlsm., ill. Fgrlsm.4 = Zsirai Miklós: A finnugorság ismertetése. Budapest, 1952. - 19634.
Zsirai: FgrRok. = Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937.
Zsoldos [adat után] = Zsoldos Jenő közlése alapján
(E jegyzékhez a II. kötetben ideiglenes, a III. kötetben végleges kiegészítést adunk.)
6*


A-Gy


A, A
a1 1833: „A. Est Interjectio mirantis” (Kassai 1: 116). J: 1833: isz.; eine Interjektion (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésbŐl keletkezett indulatszó. Hangalakja nem mindig azonos az a betűvel írt köznyelvi hanggal, hanem különféle kiejtésváltozatokat (á, ä, á stb.) mutat. Szerepeinek — a meglepetés, megütközés; bosszúság, harag, nemtetszés; tagadás stb. kifejezésének — a megértéséhez fel kell tennünk, hogy az önkéntelen hangkitörés eredetibb tartalmához idővel újabb jelentések társultak, főképpen a környező mondat tartalmi elemeinek hatására. — Bár számos más nyelvben vannak hasonló indulatszók, keletkezésében idegen hatással nem kell számolnunk.
CzF. ® ; EtSz. ; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 43 ® ; Kelemen: Mondsz. 452. — Vö. ah.
a2 1. az
a- 1. aki 1372 U./1448 k.: „meg fepre akyt megnem fepretuala” (JókK. 98). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’ami; was (ais Relativum)’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’amely; welcher, -e, -es (als Relativum)’ (MünchK. 38); 3. 1416 U./1466: ’aki (személyre utaló vonatkozó névmás); wer, welcher, -e, -es (als Relativum)’ * (MünchK. 54) | ami 1372 U./1448 k.: „ted a$t amÿ neked kel” (JókK. 103). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’ami (dologra utaló vonatkozó névmás); was (als Relativum)’ *(1. fent); 2. 1510: ’amely; welcher, -e, -es (als Relativum)’ (KárOkl. 3: 72) I amely 1416 U./1466: ,,aggatocm[e]g a' meV Lazare Lasarnac” (MünchK. 55). J: 1. 1416 U./1466: ’ami; was (als Relativum)’ (1. fent); 2. 1486: ’amely (dologra utaló vonatkozó névmás); welcher, -e, -es (als Relativum)’ # (MNy. 21: 115) | amelyik 1456 k.: „secutus est ordinem aj melik bwchwletufb” (SermDom. 2: 317); 1818: a’ mellyiket gr. (Márton Uterlibet a.); 1866: a mék (Balkányi L.: Ősmesék 118: NSz.). J: 1456 k.: ’welcher, -e, -es (ais Relativum)’ * (1. fent) ]] 2. ahol 1372 U./1448. k.: „meg esokoluan vallat aholot as kenereet vyfe- lÿuala” (JókK. 88); 1515 k.: A hol (AporK. 164); 1573: ahun (MNy. 62: 357). J: 1372 U./1448 k.: ’wo (ais Relativum)’ # (1. fent) I amint 1511/1593/1681: „tehát a mint meg vagyon írva” (TörtTár. 1903. 416). J: 1511/ 1593/1681: ’wie (ais Relativum)’ # (1. fent) I amikor 1517: „Az mikoron ez dolog volt teriek Janof ment tehhanban” (RMNy. 2/2: 15); 1577 k.: a mÿkor (OrvK. 8). J: 1517: ’als; wenn’ # (1. fent) | ahonnan 1517: „Az uiz melet ot Az hónát tehhaniban menek” (RiMNy. 2/2: 15); 1577 k.: a honnet (OrvK. 11); 1586: az honnagh (MNy. 62: 357); 1604: d honnam (MA. Lóéi a.). J: 1517: ’woher (als Relativum)’ # (1. fent) | amíg 1521: „amÿg az vr Iften eltetne lenne nalam es előttem” (RMNy. 2/2: 10). J: 1521: ’bis, während (als Relativum)’ # (1. fent) | amiképpen 1523: „Een az mykeppen Egyebekthwl erthethem wala” (Nyelveml. 227); 1585: ammikeppen (Cal. 887). J: 1523: ’amint; wie (als Relativum)’ (1. fent) I ahova 1528: „ez wylagban az hcwa kewankozyk az vizha fordwlth zer- zetes ember” (SzékK. 337); 1552: d houa (Heltai: Diai. D4a); 1577 k.: ahowa (OrvK. 53). J: 1528: ’wohin (ais Relativum)’ # (1. fent) I amilyen 1768: a mellyen (Gerő Gy.: Herkules 2: 247: NSz.); 1778: „ezek olyak mind-azonáltal a’ miilyenek nem tsak egy ilyen erötelen edénytől . . . hallottattak” (Fejérvári IIB. 11: NSz.); 1851: a milyen (Erdélyi: Közmond. 309: NSz.). J: 1768: ’wie (ais Relativum)’ # (1. fent) | ahogy 1803/1892: ,,a’ Chirurgust az útszán leltem, a’ hogy betegjeihez ment” (Kazinczy: Lev. 3: 64: NSz.). J: 1803/1892: ’als, wie (als Relativum)’ # (1. fent) || 3. amennyi 1495 e.: „[e]s ámenere [l]ehet rayta [r]agados” (GuaryK. 44, lapszéli betoldás); 1526 k.: Az Meny (MNy. 2: 257); 1527: Amene (ÉrdyK. 558). J: 1495 e.: ’wieviel (als Relativum)’ # (1. fent) | ahány 1816: „A’ hány az ember, annyi benne A’ szív, az Ész, a’ Vélemény, ítélet” (Kisfaludy S.: Hunyady 96: NSz.); 1861/1917: A hány (Baksay: írod. dóig. 2: 205: NSz.). J: 1816: ’wieviel (ais Relativum)’ # (1. fent).
Az a- előtagú vonatkozó névmások és


á
88
abajgat
névmási határozószók összetett szavak. Kialakulásuk menetét az adatok időrendje tükrözi. Először az 1. csoport tagjai jöttek létre úgy, hogy a vonatkozó szerepű határozatlan (esetleg kérdő) ki, mi, mely, melyik névmás — a mondathatár áttolódása következtében — összetapadt a főmondatbeli, rámutatószói szerepű az mutatónévmással. A folyamat alanyi mellékmondatokkal kapcsolatban indult meg; az eredetibb megjött az, kit vártunk típusú mondat megjött, akit vártunk típusúvá alakult, majd innen az új formájú vonatkozó névmás másfajta mellékmondatokba is átkerült. Hasonlóképpen keletkezett pl. a fr. lequel, laquelle; ol. il quale, la quale: ’aki, amely, ami’ vonatkozó névmás. — Az 1. csoport tagjainak uralkodóvá válása után a 2. és 3. csoport tagjai ezek hatására alakultak ki, és ezáltal létrejött a vonatkozó névmások és határozó - szók egységes új rendszere. A hangtani fejlődés többé-kevésbé párhuzamosan folyt le a mássalhangzós szókezdet előtti határozott névelő hangtani fejlődésével. Az azki > akki > aki változási sor pontos megrajzolása igen nehéz, mert az azki típusú írásmód tartja magát akkor is, amikor az ejtés már akki, s az aki írásmód is takarhat akki ejtésmódot. Ez utóbbi ugyanis még a 19. sz.-ban is élt a nyelvterület jelentős részén.
Torkos: NyK. 4: 117; Joannovics: NyK. 4: 455; Budenz: NyK. 5: 19; Fogarasi: NyK. 5: 285; Simonyi: Köt. 2: 8®, 3: 5, 29, AkÉrt. 2: 289, TMNy. Bevezetés 11, MNyelv.2 322; Zolnai Gy.: NyK. 23: 169 ® ; Balassa: TMNy. 186; Klemm: MNy. 19: 114®, TörtMondt. 476; Sági: Msn. 2: 101; Fokos: Nyr. 70: 86; Nagy 3. B.: MNy. 49: 484; Tompa: Nyr. 78: 176, RefNy. 403; Kovács T.: Nyr. 79: 53; Berrár: TörtMondt. 65®, 150, 162, 180; Kálmán: Nyr. 82: 23; F. G.: Nyr. 85: 375; Ferenczy: ÉdAny. 321; S. Hámori: ÉdAny. 355. — Vö. az.
á 1539: ,,aut admirationem, vt; Papae, aa, ee!” (CorpGr. 78); 1833: Ä (Kassai 1: 117). J: 1539: eine Interjektion* (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Mint teljes szájnyílással ejtett hosszú á eredetileg a bámulás, csodálkozás kifejező szava volt. Egyéb funkciói (tagadás, elhárítás stb.) később alakultak ki.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Bárczi: Szók.2 18; Kelemen: Mondsz. 21, 332, 404, 498. — Vö. ácsingózik, ácsorog, áhít, ájtatos, ájul, ál- mélkodik, ámolyog, ámul, ásít.
aba 1525/1640: „egy aba nadrág”, „két véga&áí” (TörtTár. 1908. 84). J: 1. 1525/1640: \török) posztó; <türkisches) Tuch | daróc; Fries’ (1. fent); 2. 1872: ’flanell; Flanell’ (Nyr. 1: 231); 3. 1923: ’szoknyaszegély ; Besatz am Rocke’ (ŰMTsz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. aba ’durva posztó; ebből készült köpönyeg’. A török szó az arabból származik, esetleg perzsa közvetítéssel; vö.: arab 'aba; perzsa aba: ’ua.’. — A m. abá-t déli szláv közvetítéssel is lehetne magyarázni; vö.: szb.-hv. ába; bőig, aöá: ’abaposztó’; vö. még: rom. abá; újgör. άμπάς: ’ua.’. A szó aránylag korai előfordulása azonban ezt nem teszi megokolttá; mint posztónév közvetlenül is jöhetett az oszmán-törökből; vö. juta. — A régiségben többféle minőségű és színű aba volt, de a 17. sz.-tól kezdve az aba szóval általában csak a silányabb minőségű fehér posztót jelölték. — Ma csupán nyelvjárási szóként él.
Budenz: NyK. 6: 300 ® ; Szarvas: Nyr. 2: 490 ® ; Miklosich: TE. 1: 5, Nachtr. 2: 71; Takáts: MNy. 2: 127, Száz. 40: 207, 639; Gombocz: MNy. 5: 28; EtSz.®; Csefkó: MNy. 20: 30; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 15 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 583 ® . (Lokotsch 2.).
abajdoc 1320/1325: „Petrus dictus Abay- duch” szn. (OklSz.); 1406: „Septem cubulos frugum Abaydoch dictarum” (OklSz.); 1590: abajnacz (OklSz.); 1642: abajdócz (Gregor); 1789: abajdos (MNy. 11: 182);
1832: Abanajcz (Tsz.); — abajmóc (MTsz.); abajnoc (ŰMTsz.). J: A) mn. 1320/1325: ? ’kevert; gemischt’ (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 259). B) fn. 1. 1406: ’egy fajta kevert gabona, kétszeres; Mischkorn’ (1. fent); 2. 1727 : ’szemetes gabona; schmutziges Getreide’ (GyaluiUrb. 239); 3. 1965: ’kotyvalék, mindenféléből készített étel; Fraß, Gekoch’ (Nyr. 89: 220).
Szláv eredetű, a megfejtés azonban részleteiben nincs egészen tisztázva; vö. szik. R. obidvojec, obadvojec 'kétszeres’ [hitelessége vitatott], N. obadvojec ’felemás lény, abajdoc’ (Hvozdzik 1: 677), N. obojenec 'kétnemű lény, hermafrodita’ (Hvozdzik 1: 693). — Am. abajdoc és abajnac külön-külön átvételből származhat. Az abajdoc-íéie változatok forrása a szik, obadvojec, a dunántúli nyelvjárásokban élő abajnac-íéXéVé pedig egy ki nem mutatott, de feltehető szín. *obojenec lehetett. A magyarba mindkét szó főnévként kerülhetett át 'kétszeres' jelentésben; a többi jelentés ebből fejlődhetett. A főnév melléknév szófaj váltásra szláv eredetű szavainkban is több példa van; vö. bolond, gonosz, izgága stb. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 2: 491 ® ; Simonyi: Nyr. 7: 355; Miklosich: Nyr. 11: 70; Horger: NyK. 41: 142; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 55 ® ; Moór: StudSl. 2: 91 ® ; Gáldi: Szótir. 158; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 40. sz. 245; Vértes O. A.: NyK. 66: 410.
abajgat 1662/1853: „leveleiben abaj- gatja, dorgálja, oktatja vala” (Szál: Krón.


abál
89
ábécé
138: NySz.); 1787: meg abolygattak gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 333: NSz.). J: 1. 1662/1853: 'nyugtalanít; beunruhigen | zaklat; belästigen’ (1. fent); 2. 1792: ’haj- szol; hetzen | kerget; jagen’ (SzD.); 3. 1873: ’kiabál; schreien’ (Nyr. 2: 467); 4. 1903: ’üt-ver; prügeln’ (Nyr. 32: 461) || abajog· 1838: „Abajog, (Abajg): ... plaudern,
schreyen” (Tzs.). J: 1. 1838: ’kiabál; schreien’ (1. fent); 2. 1838: ’fecseg; plaudern’ (1. fent); 3. 1875: 'panaszkodik; klagen' (Nyr. 4: 142).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán hangutánzó-hangfestő származására lehet gondolni. Az abolygat alak létrejöttében közre játszhatott a bolygat is. A jelentések közül a hangjelenségre vonatkozók valószínűleg eredetibbek. — Az a/, haji indulatszókból való származtatása, valamint finnugor, mongol és latin eredeztetése téves. — A nyelvjárásokban élő szavak.
CzF.; Bálint: Párh. 1; EtSz.; Kovács Márton: Nyr. 44: 219; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 331.
abál 1561: „Abarlani walo thekeno" sz. (OklSz.); 1580 k.: abáld meg gr. (Radv: Csal. 3: 43); 1600 k.: abároljad gr. (Radv: Szak. 11: MNyTK. 101. sz. 47); 1750: abállo sz. (HOklSzj.); — áborá^l (Nyr. 88: 451); obárol (Nyatl. dbált szalonna a.). J: 1561: ’abbrühen, abkochen' * (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. obáriti; szín. obáriti; cseh obvariti; szik, obarit' ; or. oŐeapúmb: 'abál'; további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyar szó forrása aszerb-horvát, szlovén vagy szlovák lehetett. Alak változatai közül az abárol az eredeti; a többi változat abárl > abáll > aóáZ-féle fejlődést tükröz. A palóc obárol újabb átvétel lehet a szlovákból.
Szarvas: Nyr. 2: 491; Miklosich: Nyr. 11: 70; Asbóth: Nyr. 30: 222, 223, Nytud. 5: 69; Simonyi: Nyr. 33: 137; EtSz.®; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 55®, NyK. 65: 87; R. Hutás: MNyTK. 101. sz. 34, 46; Ruzsiczky: KazTájsz. 175; Prohászka: Nyr. 87: 469 ® ; Tamás: UngElRum. 49.
abc 1. ábécé
abcúg: 1869/1897: „az abcúg szót 1869- ben már az egyetemen találtuk" (Nyr. 26: 373); 1878: „A sok éljen-zajba belevegyült néha az tabzug Tisza!« kiáltás" (Mikszáth: ÖM. 55: 10). J: 1869/1897: 'le vele; nieder mit ihm’ (1. fent). — Sz: ~ol: 1878: abcugo- lása sz. (Mikszáth: ÖM. 55: 10); 1900: ab- czugol (Tolnai: Magy. szót.).
Német eredetű; vö. ném. Abzug 'elvonulás, visszavonulás; (kártyajátékokban) lehúzás, levonás, visszavonás’. — A magyarba valószínűleg kártyázás! műszóként került át. A politikai nemtetszés, visszautasítás kifejezésévé — úgy látszik — a pesti magyar jogászifjúság szóhasználatában vált a múlt század hatvanas éveiben. — Elavulóban levő szó.
Tóth: Szájrul szájra 120®, Nyr. 26: 173; Melich: Nyr. 24: 59 ® ; Jókai: Nyr. 26: 371; Herman: Nyr. 26: 372; BeŐdi: Nyr. 26: 372; Lumtzer—Melich: DOLw. 62, 277, 303; EtSz. 1: 110 apcúg a.®.
ábdál 1585: „scalprum: . . . penna ap- talo kesetske" sz. (Cal. 950); 1833: Abdái (Kassai: 1: 119); 1837: Âbdàlni sz. (Beke K.: Vegyes Tájsz. 1: NSz.). J: 1. 1585: 'készít; verfertigen | (nagyjából) kifarag; (grob) behauen’ (1. fent); 2. 1833: ’foltoz; flicken | helytelenül varr; schlecht nähen’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. aptare ’illeszt, alkalmaz; (bizonyos szókapcsolatokban:) készít’. — A magyarban végbement pt > bd páros mássalhangzó-változást valószínűleg a rokon jelentésű szabdal, vagdal analógiás hatása okozta. A 2. jelentés az 1. alapján keletkezett. — Az akad, akaszt szócsalád tagjaként, valamint szláv jövevényszóként való magyarázata téves. — Ma csak a nyelvjárásokban él.
CzF.; Szarvas: Nyr. 2: 491; R. Prikkel: NyK. 29: 333 ®; EtSz.®; Horger: MNy. 22: 24, 37: 15; Fekete: Zárh. 15.
ábécé 1510: „kezde zent margit tanolny a b cet” (MargL. 1); 1527: a. b. c. [tárgyragja hiányzik] (ÉrdyK. 394); 1531: abechet gr. (ÉrsK. 159); 1598: ábécén gr. (Decsi: Adag. 129: NySz.); 1628: abeczét gr. (Prágai. Fej. Órája. 536: MFL); 1708: Abétze (PP. Abecedárius a.); 1789: bé-céket gr. (B. Orczy L. vers. 209: MF1.) ; 1792: ábécé (Szakonyi J.: Osk. vez. 9: NSz.); 1794: Ábécze (BŐjthi A.: Magy. nyelv 213: NSz.); 1838: Ki- béczezni sz. (Tsz.); — bécéz sz. (MTsz.). J: 1. 1510: ’a betűk összessége; Alphabet | betűrend ; alphabetische Ordnung’ # (1. fent) ; 2. 1776: ’elemi fokú ismeretek valamely tárgyban; Elementarkenntnisse’ (Sófalvi: Erk. elméik, elölj, besz. 3: NSz.). — Sz:
1108: Abétzés (PP. Abecedarium á.).
Betűszó : a latin betűsor első három betűjének összeolvasásából keletkezett. Hasonlóképpen jött létre a ném. Abc, Abece 'ábécé’ is. A cseh abeceda ’ua.’ az ábécé első négy betűjéből alakult. Mindezek feltehető mintája a lat. abecedarium ’ua.’, amely a gör. άλφάβητος ’ua.’ (> lat. alphabetum ’ua.’) tükörszava lehet. — A magyar szó írásmódja azt mutatja, hogy a középkor vége felé még nem állandósult a három betű nevének egységes szóként való kezelése. A fogyatékos hangjelölés és a betűk hangoztatott neve helyett a betűk leírása számos későbbi adat olvasatát is bizonytalanná teszi. Az a és á közti ingadozás a


ab esszin
90
ábra
latin és magyar ábécé keveredésének következménye. Az e végű forma az ábécét-íé\e rágós alakokból való elvonás eredménye. A N. bécéz, béce a névelőnek felfogott a elhagyásával magyarázható.
Asbóth: AkÉrt. 17: 464; EtSz. ® ; Tolnai: NyK. 50: 458 ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 329; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 43®; Nagy J. B.: NytudÉrt. 40. sz. 266. (Baist: ZRPh. 32: 423; Machek: EtSlCSl. 15; Ernout — Meillet: DictÉtLat.4 3; Kluge: EtWb.10 1; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 1.)
abesszin 1936: „anélkül, hogy az abesz- szineken segítettünk volna” (Bp. Hírlap 1936. ápr. 7. 3: NSz.). J: A) fn. 1936: ’Abosz- színiában lakó sötétbőrű nép tagja; Abessinier’ # (1. fent). B) mn. 1936: ’az abesszinek közé tartozó, velük kapcsolatos; abessinisch’ # (Bp. Hírlap 1936. ápr. 7. 3: NSz.). — De vö. 1809: „Az Abiszszinai Szarvasmadár (Buceros Abyssiniens)” (Márton: Képes Könyv 10: 41: NSz.).
Valószínűleg elvonás eredménye: az Abesszínia országnóvből keletkezhetett az Albánia : albán, Hollandia : holland, Norvégia : norvég típusú országnév : népnév összefüggések analógiájára. A ném. Abessinier, abessinisch, ol. ábissino: ’ua.’ hatását sem lehet azonban figyelmen kívül hagyni. Korábban mind főnévi, mind melléknévi értelemben csak az abissziniai ~ abiszszinai ~ abesszíniái volt használatos. Az új alak létrejötte és elterjedése összefügg az 1935 — 6. évi olasz — abesszin háborúval. — Az Abesszínia országnév végső forrása az arab al-Habaé (a) kiejtésbeli Habeé (a) alakja.
(Lokotsch 765.)
ablak 1372 U./1448. k.: „aj palotának ablakáról” (JókK. 159). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’<épületek falában stb.) világosság bebocsátására, szellőztetésre stb. szolgáló nyílás; Fenster’# (1. fent); 2. 1590: ’kürtő; Rauchloch’ (SzikszF. 200). — Sz: ~os 1585: Ablakos (Cal. 413) | ~oz 1835: ablakoz (Tzs. Fenstern a.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. Öa úblok, Kaj obiok; szín. V. öblök; szik. Köz., K. obiok; ukr. Kárp. óŐaok, óŐoaok: ’ablak’. Megfelelő szó van még a szorb nyelvekben is. Mindezek egy korábbi szláv *obblokb (tkp. ’kerek nyílás’) folytatói. — A magyar szó közelebbi forrásaként a szlovén, a horvát és a szlovák jöhet számításba.
Budenz: NyK. 2: 472 ® ; Szarvas: Nyr. 2: 492; Miklosich: Nvr. 11: 70; Melich: SzlJsz. 1/1: 85®, MNy. 6: 341, ArchSIPh. 32:109 ; Asbóth: AkNyÉrt. 20/3: 22; EtSz. ® ; Sebestyén: NéNy. 1: 22; Bátky: NéprÉrt. 21: 46; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 56®; Bárczi: Szók.2 88; Moór: Slavica 2: 53. (Stanislav: DejinySIJaz. 1: 209).
abora 1586: „hatt Abara Zena” (MNy. 52: 497); 1619: abora (OklSz.); — aborha (MTsz.); zabora (SzamSz.). J: 1586: ’négy faoszlopból és fel- s lecsúsztatható fedélből álló szénatartó; ein (über Heuschober) auf vier Stangen angebrachtes, auf und ab bewegbares Schutzdach’ (1. fent).
Ukrán eredetű, a megfejtés azonban részleteiben nincs egészen tisztázva ; vö. ukr. oőopíe [birtokos esete oőopóea vagy 060- ptfey] ’abora’; vö. még cseh R. obrah ’ua.’ (Machek: EtSIÖSl. 40). — A származtatás hangtani nehézségei miatt arra kell gondolnunk, hogy a magyarba egy birtokos esetben álló ukr. oÖopóza, vagy talán egy ki nem mutatott, de feltehető nőnemű ukr. *o6opó?a ’abora’ került át. A zabora változat a határozott névelő z-jének tapadása útján keletkezett. — Am. aöoró-nak más szláv szóból való származtatása (vö. például ukr. oÖópa ’karám;' Kárp. kerített szénatartó’) főleg jelentéstani nehézségekbe ütközik, de magyarázat nélkül hagyja a m. aborha változatot is. A németből való eredeztetése téves. — Az északkeleti nyelvjárások szava.
Petz: Nyr. 27: 343; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 43: 182; Kniezsa: SzlJsz. 56®; Bárczi: Bev.3 81.
ábra 1787: „Ábra: . . . Forma” (Bartza- falvi Szabó: Szigvárt 1: Uut: NSz.), de 1. ábráz, J: 1. 1787: ’forma; Form’ (1. fent); 2. 1838: ’rajz, kép; Figur’# (Tzs.) || abráz fn. 1372 U./1448 k.: „meg yelenek neky . . . angyal yjanyw abrakban” (JókK. 125); 1560 k.: abraaz (GyöngySzt. 4553.). J: 1372 U./1448 k.: ’kép; Bild | alak; Gestalt’ (1. fent) fi ábráz ige 1470: „ut formetur Christus in vobis: abra^taffyg tÿ bennetek” sz. (SermDom. 2: 663); 1527: abrazot vala gr. (ÉrdyK. 84). J: 1470: ’megjelenít, elénk állít; bilden, formen’ (1. fent). — Sz: ~olás 1513: abrazwlafaban gr. (NagyszK. 319) I ~at 1519 k.: Abrazatomba gr. (DebrK. 33) | ~ol 1522: abrazolam gr. (HorvK. 176).
A szócsalád alapja, az ábráz fn. szláv eredetű; vö.: óe. szí. obrazb ’alak, kép, mód’; szb.-hv. obraz ’arc, kép’; szín, obráz ’arc- kép, alak’ ; szik, obraz ’kép’ ; or. Ó6pa3 ’kép, ábrázat’ ; további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. obrazb ’kép, alak’ szava került át. Minthogy azonban az -áz végű több szótagú magyar szavak rendszerint igék (vö. aláz, deszkáz, példáz, ruház, vigyáz stb.), a nyelv- érzék megtévedésével az ábráz-t is kezdték igeként használni. Az ábráz igéből képződött az ábrázat és ábrázol. Az ábrázol tehát aligha egy szláv obraziti ’ábrázol’ ige külön átvétele. Az ábra az ábrázol-bói vagy az áb- rázat-ból való nyelvújítási szóelvonás eredménye. — A szócsaládnak mongol szavak-


abrak
91
abroncs
kai való egyeztetése téves. — A mai magyar nyelvben az ábra főnéven kívül csupán az ábráz ige származékai használatosak.
Szarvas: Nyr. 2: 534®, 11: 53; Bálint: Párh. 1; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 12, 28, Nyr. 32: 529, 531 ; Miklosich: Nyr. 11: 71 ; As- bóth: NyK. 30: 221, Nyr. 32: 266, Nytud. 5: 67; NyÚSz. ; Horger: NyK. 41: 130, 131, MSzav. 9®, MNy. 35: 114; EtSz. 1: 8 ábráz a.®; Tolnai: Nyúj. 67, 211; Baboss: MNyTK. 4L sz. 16; SzófSz.; Zolnai Gy.: MNy. 40: 154®; Bárczi: MNy. 44: 84, Htört.2 77; Kniezsa: SzlJsz. 57 ®, NyK. 65: 87, 95; Gáldi: Szótir. 100. — Vö. ábrándozik.
abrak 1494 — 5: ,»Johanni Abrakoztho” szn. (OklSz.); 1527: „abrakot hagya adny ewneky” (ÉrdyK. 562). J: 1. 1494 — 5: ’a szolgáknak járó élelemadag; Nahrungsportion, die den Dienern zugeteilt wird’ (1. fent) ; 2. 1527: ’élelcm; Nahrung’ (1. fent); 3. 1559: ’lótakarmány ; Pferdefutter’ * (Le vT. 1: 316). — Sz: ~os 1541: abrakosoknak gr. (Sylv.: ÜT. Told.: NySz.) | ~oz 1590: abrakoztassa sz. (Csákt.: Assz.: MF1. II) | ~ol 1638: abrokolo sz. (OklSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. obrokl· ’ zsold, adó’; szb.-hv. obrok ’határidŐ; adag, porció’, Kaj obrok ’élelemadag; abrak’; szín, obràk ’élelemadag; abrak’; szik, obrok ’abrak’; or. oőpÓK ’jobbágyi szolgáltatás terményben v. pénzben’ ; további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A m. abrak egy szláv obrokl· ’élelemadag’ átvétele. Közelebbi forrása bizonytalan. A régi szerb-horvát katonai nyelv obrok Természetbeni ellátmány, fejadag’ szava a török elleni közös harcok folyamán feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a magyarban akkor már meglevő abrak használata gyakoribbá váljék. — Am. abrak eleinte a cselédek stb. élelmezésével kapcsolatos kifejezés volt ’fejadag’ jelentéssel. Ebből fejlődött az általános ’élelem’ jelentés, mely később ’szemes lótakarmány’-ra szűkült.
Budenz: NyK. 2: 472; Szarvas: Nyr. 2: 492; Miklosich: Nyr. 11: 71; Horger: NyK. 41: 133; EtSz.®; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 57 ® ; Hadrovics: I. OK. 10: 135 ® ; Tamás: UngElRum. 49.
abrakadabra 1788—9: „Tsak szaporán mondgya utánnam háromszor: Ábra- kadábra” (Μ. Museum 1: 239: NSz.); 1793: abrakadáb rákkal gr. (Mátyus I.: O és új Diact. 6: 637: NSz.); — abrakadabra (ÉrtSz.). J: 1. 1788 — 9: ’varázsige; Abrakadabra’ (1. fent); 2. 1793: ’amulett; Amulett’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. abracadabra; ném. Abrakadabra; fr. abracadabra: Abrakadabra’; or. aőpaicadáőpa: ’értelmetlen beszéd, zagyvaság’. Mindezek alapja az i. sz. 3. sz. óta adatolható lat. abracadabra kab- balisztikus varázsige, amely a legújabb vélemények szerint valamely balkáni nyelvből való. — A magyar szó latin eredetű lehet; kései felbukkanása ellenére is aligha van szükség német közvetítésre gondolnunk. — Az irodalmi nyelv szava.
Tolnai: MNy. 13: 246 ® ; Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 220; Voinovich: Arany: ÖM. 1: 485. (Pass: TheolSz. 4: 234; Kluge: EtWb.19 3.)
ábrándozik 1794: „Ablakomnál ábrándozom” (Kármán: Uránia 3: 140: NSz.). Js 1. 1794: Álmodozik; träumen’* (1. fent); 2. 1801: ’tévelyeg; irren’ (MNy. 11: 85); 3. 1891: ’bámészkodik ; herumgaffen’ (Nyr. 20: 192). — Sz: ~ás 1794: Ábrándozás (MNy. 12: 133) II ábránd 1816: Ábránd (MNy. 5: 123); 1831/1863: „magát semmi ábrándok által öszvezavartatni nem hagyja” (Bajza: Munkái 4: 91: NSz.). J: 1816: ’Träumerei’ # (1. fent). — Sz: ~os 1816: ^íörándos/NyŰSz.) I ki~ül 1842: ábrándult ki gr. (NyÚSz.) | ki- ~ít 1847: kiábrándított gr. (Degré A.: Kedély 146: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán az ’alak, forma’ jelentésű R. ábráz származéka. A bonyolult *ábrázdoz > *ábráldoz > ábrán- doz( ik ) alakulásmód feltevése azonban adatok hiányában nem eléggé meggyőző. Minthogy nem nyelvújítási alkotásnak, hanem népnyelvi szónak látszik, aligha fogható fel az ábráz családjába tartozó nyelvújítási ábra gyakorító képzős származékának. E feltevés ellen szól az is, hogy a -ndoz( ik ) képzőbokor inkább csak igei alapszóhoz szokott járulni; vö. ugrál ^ugrándozik stb. — Az ábránd Szemere Pál nyelvújítási elvonása az ábrándozik-ból.
Király K.: Nyr. 26: 299; EtSz.; Horger: MNy. 35: 114. SzófSz. ábránd a. — Vö. ábra.
ábráz 1. ábra
abriktol 1835: „Abrichtol: tanít, ügye- sít” (Kunoss: GyaL); 1858: dbriktoló sz. (Huszár-adomák 4: NSz.); — ábriktul (ŰMTsz.). J: 1. 1835: ’oktat; unterrichten’ (1. fent); 2. 1923: ’ütlegel; prügeln’ (ŰMTsz.).
Német eredetű; vö. ném. abrichten ’be- tanít, idomít; szoktat, kiképez’. — A magyarba az ausztriai német katonai nyelvből került. — Nyelvjárási szó.
Ballagi: Nyr. 6: 44; Szarvas: Nyr. 22: 22 ® ; Melich: Nyr. 24: 57 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 59, 291, 293, 306; EtSz. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 106; Végh: Adal. 65; Imre: MNny. 4: 185; Tamás: Ung- ElRurn. 49. (Striedter-Tomps: DLwSkr. 165.)
abroncs 1467: Abronch szn. (Csánki 5: 687); 1499: „circulos sew circumferentes, vulgariter abroncz pro vasis capituli” (MNy.


abronica
92
absztrakció
53: 256); 1525: Abrwnch pénz (OklSz.); 1667: dbrincs (Lipp: PKert. 3: 135: NySz.); — abréncs (MTsz.) ; abrancs (UMTsz.) ; abroncs (Nyatl.). J: 1. 1467: ? '(hordó stb. dongáit összetartó) vaskarika, pánt; Faß reif, Reif’ # (1. fent), 1499: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’kör; Kreis I karika; Ring’ (MA. Colúrus a.);
3. 1723: ’nÓi ruhába való karika; Reifen am Saume des Frauenkleides’ (Csúzi: Tromb. 14: NySz.). — Sz; ~oz 1518: abronchozny sz. (OklSz.) I ~os 1736: abroncsos (HOklSzj.) I ~ol 1792: abrontsolni sz. (SzD. öv a.).
Szláv eredetű; vö.: big. óŐp&i; szb.-hv. ôbrüë; szín, obrçë; szik, obrue; or. óŐpyu: 'abroncs’ ; további megfelelők más szláv nyelvekben is. Mindezek az Ôsszl. *obrgcb 'karkötő' folytatásai. — A magyar szó egy 10. sz. vége előtti szláv *obrçëb ’(hordó)- abroncs’ átvétele. Közelebbi forrása nem határozható meg.
Szarvas: Nyr. 2: 493 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 71; Asbóth: Nytud. 1: 13; Melich: MNy. 9: 61; EtSz. ® ; Csűry: MNy. 35: 82; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 58 ® ; Moór: NyK. 65: 416 ®.
abronica 1875: „Abronica: . .. fonadék, melyben étekfazekakat visznek” (Nyr. 4: 44); — abronyica, obrányica (MTsz.); abra- nyica (Nyr. 38: 375); obránica (SzegSz.); abronca, obronica (ŰMTsz.). J; 1. 1875: ’fazékhordó háló; Netz zum Topftragen’ (1. fent); 2. 1880: ’vízhordó rúd; Schulterjoch zum Wassertragen’ (Nyr. 9: 92).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. öbra- nica ’vízhordó rúd; vászontarisznya’; vö. még szín, obramnica ’a vállon átvetett teherhordó heveder’. — A szerbséggel érintkező déli nyelvjárások szava.
EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 59 ®.
abrosz 1372 U./1448 k.: ,,De ty a$ fewldre terehetek a$ a&rojí” (JókK. 105); 1395 k.: apbros (BesztSzj. 1228.); 1405 k.: abrus (SchlSzj. 1816.); — abroc (MTsz.); abrasz (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448. k.: 'étkezéshez használt asztalterítő; Tischtuch’ #(1. fent); 2. 1778: ’térkép; Landkarte’ (Molnár J.: Nevelés 243: MFL); 3. 1862: ’terítŐ; Decke | lepedő; Bettlaken’ (CzF.).
Szláv eredetű; vö.: big. ÓŐpyc ’törül- köző’; szb.-hv. Öa obrus ’kendő’, Kaj obrus ’abrosz’; szín. V. obrus ’ua.’; szik, obrus ’ua.’; ukr. ÓŐpyc ’ua.’; megfelelő szó több más szláv nyelvben is. — Am. abrosz egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. obrusb ’abrosz’ szavának átvétele. 2. jelentése a lat. mappa (geographica) tükörfordításaként, 3. jelentése pedig hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.
Steiner: Nyr. 2: 315; Szarvas: Nyr. 2: 534; Miklosich: Nyr. 11: 71 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Prohászka: Nyr. 75: 51; Kniezsa: Szljsz. 59®, NyK. 65: 98, 66: 61; Hadro- vics: I. OK. 10: 135®, ZSIPh. 29: 12.
abszint 1870/1896: ,,Hol az absynth?" (Jókai 42: 227: NSz.); 1893: Abszint (Pallas- Lex. 1: 46). J: 1870/1896: ’egy fajta zöldes színű erős pálinka; Absinth’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. absinth(e); ném. Absinth; fr. absinthe: 'fehér üröm; abszint’; or. aŐcénm ’abszint’. Mindezek forrása a lat. absinthium ’üröm’ közvetítésével a gör. άιρίνθίον ’ua.'. A növény neve azért ment át az ital megnevezésére, mert e pálinkafajtát ürömmel ízesítették; vö. ürmös, vermut, — A magyar szó közvetlen forrása a ném. Absinth lehet, e kérdés azonban további tárgytörténeti kutatást igényel.
(Bloch —Wartburg: DietÉtFr.4 4.)
abszolút 1599: „Ha penegh az Theor- wenÿ az Deregnieketh absolualia, absolutosolc legienek” (MNy. 62: 357); 1752: absulata (Pictet — Dániel: Kér. Ethica 128: NSz.); 1826 — 7/1874: absolutus (Toldy Ferenc: Krit. berke 72: NSz.); 1845: absolut (Jósika Μ.: Békési kai. 2: 186: (NSz.); 1872: abszolút (Szász K.: Műford. 1: 287: NSz.). J: A) mn. 1. 1599: 'felmentett, mentes; befreit, freigesprochen’ (l.fent) ; 2. 1752: 'teljes, általános stb.; absolut’ (l.fent). B) fn. 1928: ’<az alsósban^ az ütések abszolút többségének elnyerése; <im Klabriasspiel) das Gewinnen der absoluten Mehrheit der Stiche’ (Zolnay V.: Kártya 313) |[ abszolúte 1835: „Absolute: egyáltalán; épenséggel; teljességgel” (Kunoss: Gyal.) ; 1867/1952: abszolúte (Kos- suth-Eml. 2: 351: NSz.). J: 1835: teljességgel: absolut’ (1. fent) || abszolutizmus 1848/1952: ,,az absolutismus járma alatt” (Kossuth: ÖM. 13: 738: NSz.); 1880: abszolutizmus (Frankenburg A.: Bécsi élm. 2: 193: NSz.). J: 1848/1952: ’korlátlan monarchia, önkény uralom ; Absolutismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. absolute, absolutism; ném. absolut, Absolutismus; fr. absolu, absolutisme; or. aÔcojitàm, aőcoAtomÚ3M: ’abszolút’, ’abszolutizmus’. Mindezek alapja a lat. absolutus ’önmagában lezárt, teljes, tökéletes’, amely a lat. absolvere 'felold, feloldoz, szabaddá tesz’ igeneve. — Az abszolúte határozószó a lat. absolute ’ua.’ átvétele. A hazai latinban volt absolutissime ’minden- áron’ is. Az abszolút közvetlen forrása a ném. absolut lehetett. — Az abszolút főnévi jelentése a politikai nyelv abszolút többség kifejezéséből tréfás használatban vonódhatott el, és nyilván sokkal korábbi, mint az adatok mutatják.
(Wartburg: FEW. 1: 10; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 557.)
absztrakció 1806: nyelvünk] az ab- stractiós szókat nem költsönözi idegen nyel¬


abszurd
93
acintos
vekből” sz. (Kis János: Μ. nyelv. 79: NSz.); 1864: „a gondolkodó tehetség . . . abstrac- tióban tévelyeg” (Szokoly V.: Arcisme 274: NSz.); — Absztrakció (RévaiLex. 1: 46). J: 1. 1806: ’elvont fogalom; Abstraktum’ (1. fent); 2. 1900: ’ el vonás; Abstraktion' (Tolnai: Magy. szót. Abstract a.) || absztrakt 1835: „Abstract: elvont” (Kunoss: Gyal.); 1862/1927: legabsztraktabb gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 130: NSz.). J: 1835: ’elvont; abstrakt' (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö. ang. abstraction, abstract; ném. Abstraktion, abstrakt; fr. abstraction, abstrait; ol. astrazione, as- tratto; or. aőcmpÚKipix, aőcmpáKmHbiű: ’elvont fogalom', 'absztrakt'. Mindezek alapja a lat. abstrahere 'elhurcol, elrabol’ ige, amelynek átvitt értelmű, filozófiai jelentése Cicero óta mutatható ki. E latin ige dbstractio származéka Boethius óta él mint filozófiai műszó. — A magyarban a szócsalád tagjai latin, illetőleg német hatásra honosodhattak meg.
(DudenEtym. 9; Bloch —Wartburg: Dict- ÉtFr.4 4.)
abszurd 1793/1844: „Egy különös, de absurdus complimenttel” (Csokonai: Tempe- fői 593: NSz.); 1835: Absurdum mn. (Kunoss: Gyal.); 1841: absurd (Széchenyi: Kel. népe 159: NSz.); 1893: Abszurd (PallasLex. 1: 50). J: 1793/1844: 'képtelen; sinnlos | lehetetlen; unmöglich' (1. fent) || abszurdum 1806/1893: „kit a Theologia vagy is annak csoportos dbsurdumai meg nem zavarnak” (Kazinczy: Lev. 4: 265: NSz.); 1877: abszurdum (KvassayE.: Vil. alb. 65: NSz.). J: 1. 1806/1893: 'képtelenség; Absurdität | esztelenség; Unsinn’ (1. fent); 2. 1872/1896: 'töltött káposzta; gefülltes Kraut’ (Jókai 43: 10: MNy. 18: 134).,
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. absurdus ’fülsértő, kellemetlenül hangzó; értelmetlen’. A latin szó különféle úton-módon számos európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. absurd; ném. absurd; fr. absurde: 'képtelen, lehetetlen’; vö. még or. aócypd 'képtelenség, abszurdum'. — A szóvég alakulása a magyar melléknévben valószínűleg nem független a ném. absurd-féï. A magyar főnév a latin melléknév semleges nemű absurdum alakjának átvétele. 2. jelentése a diáknyelvben alakult ki.
Kallós E.: Nyr. 70: 67. (Kluge: EtWb.19 4.)
acél 1135 k.: ? „Tornatores: . . . Acil” szn. (PRT. 8: 270); 1229/1550: ? Acél szn. (VárReg. 360.); 1395 k.: „calips: ahél [bizonytalan olvasat, valószínűleg tolihiba achel h.] (BesztSzj. 720.); — acél, uäcci (ŰMTsz.). J: 1. 1135 k.: ? ’edzhető vasféleség, vasötvözet; Stahl’# (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1784: ’tűzcsiholó acél; Feuer- stahl’ (Benkő F.: Kövek 171: NSz.); 3. 1786: ’fenőacél; Wetzstahl’ (Fal: Vers. 877: NySz.). — Sz: ~os 1335: Acilus hn. (OklSz.); 1533: Acelus (Murm. 1610.) | ^oz 1664: meg- aczélozza gr. (Lipp: PKert. 2: 157: NySz.) | ~osodik 1862: aczélosodik (CzF.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. Ca ocilj, Kaj ocel; szín, ocel; cseh ocel; szik, ocel; ukr. Kárp. οιμΛ (EtSz.) : ’acél’ ; további megfelelők más szláv nyelvekben is. Ezek végső forrása a k. lat. aciale ’acél'. — Am. acél egy régi horvát, szlovén vagy szlovák océlb átvétele lehet. 2. jelentése a R. tűzütő acél (vö. 1708: PP.) szókapcsolat alapján, 3. jelentése pedig a fenő acél, élesítő acél-féle kifejezések alapján, jelentéstapadással keletkezett.
Budenz: NyK. 2: 472 ® ; Szarvas: Nyr. 1: 299, 2: 535; Miklosich: Nyr. 11: 71; Melich: MNy. 8: 154; EtSz.®; SzófSz.; Zolnai Gy.: MNy. 40: 154; Kniezsa: SzlJsz. 59®, NyK. 65: 98; Menges: UrAltJb. 31: 180. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 26; Machek: EtSIÖSl. 333.) — Vö. acintos.
achát 1604: „Sardachátes, g. m. Achates Dragakû neme” (MA. Sardachates a.) ; 1708: Ákátes (PP. Ächätes a.); 1766: Ágátból gr. (Lázár J.: Florinda 134: NSz.); 1769: agát kőbüll (MNy. 60: 217); 1784: Achát, Ákhátok gr. (Benkő F.: Kövek 83, 194: NSz.); 1786: Akhát (Benkő F.: Minerologia 61: NSz.); 1809: Akát-ké (Simái Kr.: VSzót. 1: 111: NSz.). J: 1604: 'színes, féldrágakőnek felhasznált kvarcfajta; Achat' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. agate; ném. Achat, ófn. agat, agatstein; fr. agate; or. azám: 'achát'. Mindezek alapja a lat. achates, illetőleg *acáta 'achát' közvetítésével a gör. αχάτες ’ua.'. A görög szó a szicíliai 'Αχάτης folyó nevéből származik, mert — Plinius szerint — ebben találtak először achátot. — A magyar alakváltozatok latin és német forrásra mennek vissza. Bár a szóvég alakulása és a különféle alak változatok érthetők volnának a lat. achates alapján is, a g-s alak régi, az achát pedig újabb német formának felel meg.
CzF.; EtSz. 1: 24 agát a.; Kovács Márton: Nyr. 44: 220; Bartha: Szín. 52. (Kluge: EtWb.19 5.)
acintos 1816: „Atzintos a' föld, midőn nagyon megkeményedik” (Gyarmatin: Voc. 97 [□: 105]). Js 1. 1816: 'kemény; hart’ (1. fent); 2. 1879: 'acélos; gestählt, stählern’ (Szabó D.: Béla fut. 247: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származék - szó: az acél (^ acil) főnév -s képzős alakjának változata lehet. Alakilag így fejlődhetett ki: acélos ~ acilos > *aciltos > acintos; a t járulékhangra vö.: fáin :> fáinos ~ fáintos; a l > n változásra vö.: nélkül >


ács
94
ácsingózik
nélküli > nékünt; mihelt > mihent; stb. — Nyelvjárási szó.
EtSz.; Szily: MNy. 10: 236 ®. - Vö. acél.
ács 1233: ,,Quadam uilla nomine Aich” hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,Artifex: alch”, „carpentarius: alch” (BesztSzj. 746., 747.); 1533: Ácsoknak gr. (Murm. 2387.). J: 1395 k.: ’ Holzarbeiter, Zimmermann’ * (1. fent). — Sz: ~ol 1604: Atsoloc gr. (MA. Architector a.).
Ótörök eredetű ; vö. ujg. ïyaécï (TTT.7:10.) ; türkm. agattï; kirg. zigac&i; ujg. mód. yagas- ci; szál, ayasci: ’famunkás, ács’. A török szó az ayaé ’fa’ -él nomen agentis képzős származéka. — Az átvett török szó *ayafái lehetett. Ebből a magyar változatok a y kiesésével, valamint l járulékhang betoldásával fejlődtek. Az aies forma a régiségben igen gyakori volt. A nomadizáló magyarok nyelvében az ács azt a mesterembert jelölhette, aki mindenféle famunkát végzett. Mai szűkebb jelentése a középkor folyamán alakult ki.
Vámbéry: MEr. 300, MBölcs. 136 ® ; Munkácsi: KSz. 2: 190, 196, NyK. 32: 271 ® ; Gombocz: MNy. 3: 22, 10: 27, BTLw. 35, ÖM. 2/1: 87, 93; Simonyi: Nyr. 36: 188; Horger: MNy. 9: 113, 10: 9; EtSz.®; Cs. Sebestyén: Ethn. 52: 35; SzófSz.; Bárczi: Szótöv. 23; Ligeti: MNy. 61: 288; Németh: AOr. 18: 55.
acsa 16. sz.: „Acha Lapu” (SzegSz. keserűlapu a.); 1877: ácsa (Wohl J. és S.: Besz. 171: NSz.). J: 16. sz.: 'szitakötő; Libelle' (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — A régi Acha, Ocha (OklSz.) stb.-féle hely-, illetőleg személynév! adatok idetartozása erősen kétes. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Tompa: MNy. 36: 39.
acsarkodik 1645—6: „mérges foggal reád acharkodnak” (MNy. 10: 236); 1833: Itsarkodik (Kassai 1: 213). J: 1. 1645 — 6: 'fogát vicsorítja; Zähne fletschen’ (1. fent); 2. 1795/1922: ’fenekedik; anfeinden | ármány kodik; intrigieren’* (Csokonai: Didó 385: NSz.) || acsarogr 1816: „Acsarog. Rusnyán mérgelődik” (Gyarmathi: Voe. 97 [o:105]) ; — ácsorog, áncsorog (MTsz.) ; acsárog, icsorog (ŰMTsz.). J: 1. 1816: ’dühösködik; wüten’ (1. fent); 2. 1885: 'vihog; kichern’ (Nyr. 14: 525); 3. 1886: ’kiabál; schreien | veszekszik; zanken’ (Nyr. 15: 432) || acsari 1840: „Acsari bor” (MTSz.). J: 1. 1840: ’fanyar (bor); herb (Wein)’ (1. fent); 2. 1850 k.: ’vigyorgó; grinsend’ (MTsz. ácsori 2. jel.).
A szócsalád létrejötte szóhasadás eredménye. Tagjai az agyar hasonló képzős származékainak változatai; a fgr. *átá-nek kettős (gy ~ cs) folytatása Ősmagyar kori, valószínűleg nyelvjárási különfejlődés eredménye. Magának az alapszónak is van cs-s változata (vö. CzF.). Hasonló hang viszony áll fenn a vigyorog és vicsorog között is. Az icsarkodik, icsarog elhasonulásos eredetű; esetleg a vicsorog analógiás hatását is mutatja. Az acsari a -g, -gat végű igék tövéből -i képzővel alakult melléknevek típusába tartozik; vö. vigyori, zsugori. Az acsarkodik eredeti jelentése 'villogtatja a fogát’ lehetett, amelyből a szó, illetőleg a szócsalád minden jelentésváltozata jól érthető. A szócsalád egyes tagjai némely alak- és jelentésváltozatukban az ácsorog családjával való keveredésről tanúskodnak. — A szócsaládnak az agyar-tői független finnugor származtatása, úgyszintén az acsari-nak török magyarázata téves. — A nyelvjárásokban még több származékkal képviselt gazdag szócsaládból csupán az acsarkodik került be az irodalmi és köznyelvbe.
CzF.®; Budenz: NyK. 18: 14; Vasverő Rajmund: NyK. 21: 49; Munkácsi: NyK. 32: 272; Baloghy: MNy. 3: 336; Gombocz: MNy. 3: 22, 396, 404, 4: 81, BTLw. 209; Wichmann: MNy. 4: 165; EtSz. 1: 32 agyar a. ® ; Vámbéry: MBölcs. 133; Lovas: MNy. 26: 131; Moór: NéNy. 11: 7, Nyr. 71: 85, ALingu. 2: 63; SzófSz. agyar a.; Bárczi: RNyj. 5®, Htört.2 118; Grétsy: Szóhas. 179; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18, 20; Tompa: NyelvmLev. 35®. — Vö. agyar, vicsorít.
ácsi 1777: „Áts most more” (MNy. 40: 245); 1851: ácsi (Erdélyi: Közmond. 456: NSz.). J: 1777: '(cigányzenészhez:) állj’, hagyd abba!; (zum Zigeunermusikanten:) still!, hör auf!’ (1. fent).
Cigány eredetű; vö. cig. äc, âci [félsz, m. egyes szám 2. sz.] 'hagyd abba!, megállj !’ ; ez a cig. äc- 'marad, időzik, lakik, van’ ige ragozott alakja. — A magyar alakváltozatok külön-külön átvétel eredményei.
Marko vies: Nyr. 15: 501 ® ; Nyusztay: Nyr. 36: 90 ® ; EtSz.; SzófSz. (Wolf: ZigWb. 47.)
ácsingózik 1833: „valami gyümöltsre ásítoz, V. Átsinkózik”, Átsinkódzik (Kassai 1: 117, 213); 1888: ácsingózás sz. (Szabó E.: Girigáré 89: NSz.); — kácsingózik, kácsin- gódzik (MTsz.); ácsingódzik (ŰMTsz..). J: 1. 1833: 'sóvárog; gierig wünschen’ * (1. fent); 2. 1888: 'bámészkodik; gaffen’ (1. fent).
Származékszó : alapszava azonos az ásít alapszavával, a szó vége (1. még a N. ácsing, ácsingái, ácsingol, ácsingóz alakokat is) visszaható-gyakorító képző.
Balassa: TMNy. 135; Gombocz: MNy. 4: 81 ®, ÖM. 1: 73; EtSz. 1: 151 ásít a. ; Csefkó: NéNy. 1: 230; Brüll: Nyr. 74: 45; Benkő:


àcsoroçç
95 ádámcsutka
MNy. 50: 267 ® ; Bárczi: Bev.3 76. — Vö. á, ácsorog, ásít.
ácsorog 1652 s „ringitur canis, dum diducto rictu os torquet: vigyorgok, ácsorgók” (EtSz. 1: 151 ásít a.); 1780: Ántsorogni sz. (NyF. 50. ez. 27); 1791: atsorogni ez. (Poôts A.: Vers. 133: NSz.); 1816: Ancsoro- gok gr., Ancsorgok gr. (Gyarmathi: Voc. 97 [□: 105]); 1838: Àncsolog (Tzb.); 1859: ÁU- csorog (Kuthen: Költ. 43: NSz.); — ánycsorog (MTsz.); áncsarag, ecsergem gr. (ÚMTsz.). Js 1. 1652: ’vigyorog; grinsen’ (1. fent); 2. 1657 — 85/1856: ’erŐsen kíván vmit; gierig wünschen’ (Kem: Élet. 75: NySz.); 3. 1780: ’bámul; gaffen’ (1. fent); 4. 1784: ’tétlenül álldogál; untätig herumstehen’ # (SzD. 53, 67) II ácsori 1794: „ezek csak a’ féle Parasztok szájába való áncsori góbéságok” (Böjthi A.: Magy. nyelv 99: NSz.); 1816: Antsori (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]); 1838: Ácsori-vicsori (Tzs.). J: A) mn. 1. 1794: ’meggondolatlan ; unbesonnen’ (1. fent); 2. 1816: ’ vigyázatlan ; unachtsam’ (1. fent); 3. 1838: ’ácsorgó; untätig herumstehend’ (Tsz.); 4. 1838: ’vigyorgó, grinsend’ (Tsz.). B) fn. 1838: ’fajankó; Tölpel’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk azonos az eredetileg ’száját tátja’ jelentésű ásít alapszavával. Az ácsori a gyako- rító képzős igetőből játszi szerepű -i mellék- névképzővel alakult. Az áncsorog, áncsori n- je másodlagos járulékhang. A köznyelvi szinten is élő ácsorog igét a ’szájtátva bámul’ -► ’tétlenül álldogál’ jelentésfejlődés folytán a nyelvérzék az áll családjába tartozónak érzi. A nyelvjárási szinten élő ácsori jelentései a bámészkodással kapcsolatos jelentésekből fejlődtek. — Az áll ige gyakorító képzős származékaként való magyarázata, finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
CzF. ® ; Hunfalvy: NyK. 9: 67; Szinnyei: Nyr. 8: 101; Simonyi: NyK. 16: 268; Horger: MNy. 4: 39, MSzav. 9; Gombocz: MNy. 4: 80®; Szeremley Császár: MNy. 4: 387; Vámbéry: Μ Bölcs. 136; EtSz. 1: 152 ásít a.; Kovács Márton: Nyr. 44: 221 ; Csefkó: NéNy. 1: 230; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 267 ®; Bárczi: Bev.3 76; Gáldi: Szótir. 18; Kelemen: Mondsz. 825; Ruzsiczky: KazTájsz. 176. — Vö. á, ácsingózik, ásít.
ad 1130 — 40: ? „VII aratra bovum cum XIII mansionibus, nomina quorum hec sunt: Belta, . . . Odún, . . .” sz. szn. (PRT. 8: 270); 1195 k.: ,,ef odutta vola neki para- difumut hazóá” (HB.); 1211: ? Adomas sz. szn. (OklSz.); 1416 U./1490 k.: aad (AporK. 15); 1420 k.: ette gr. (ÓMOlv. 283); 1512 k.: el addatik sz. (WeszprK. 22). J: 1. 1195 k.: ’juttat; zukommen lassen | ajándékoz; schenken’* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’szolgáltat; geben, liefern’* (JókK. 119); 3. 1416 u./1450 k.: ’hagy, enged; lassen’ (BécsiK. 2); 4. 1416 U./1466: ’elad; verkaufen’ (MünchK. 140). — Sz: ~ás 1272/15. sz.: ? adósa gr. (MNy. 10: 135); 1372 U./1448 k.: adas (JókK. 48) | ~ akozik 1372 U./1448 k.: adakozni) sz. (JókK. 162) | ~at 1405 k.: adath ’adás’ (SchlSzj. 249.), 1815: ’adag’ (NyÜSz.), 1831: ’kiegészítés’ (Kreszn.) | ~omány 1416 U./1450 k.: adomanit gr. (BécsiK. 142) I ~ogat 1533: adogatta gr. (Komj: SzPál. 228: NySz.) I ~ta [szitokszó] 1636: Eb atta (OklSz.) f ~alék 1645: adalékokat gr. ’hagyomány’ (GKat: Váltság Titka 2: 203: RNySz. 434), 1481: kiegészítés’ (NyÚSz.) I ~ódik 1702: adódik (DEmb: GE. 9: NySz.) | ~táz 1776: attázni sz. Szitkozódik’ (Rakovszky S.: Rendes élet 6: NSz.) I ~ományoz 1807: adományzott sz. (NyÜSz.) I ~ag 1831: adag (NyÚSz.) [ ~atol 1864: odatolni sz. (NyÜSz.) j ~agol 1872: Adagolni sz. (Ballagi).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. Ud. udnis ’etet, itat’; votj. Sz. ud- ’ua.’; md. E. andoms ’táplál’ ; finn antaa ’ad’ ; Ip. N. vuow'det ’elad’. A finnugor alapalak *amta lehetett. — Az ad ~ ád párban az utóbbi másodlagos. Valamennyi magyar és rokon nyelvi jelentés az általános ’geben’ jelentésből vezethető le. — Korábbi, Segít, segítség’ jelentésű obi-ugor szavakkal való egyeztetése nem valószínű.
MUSz. 716®; Nyíl.1“7; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 25; EtSz. ® ; Horger: MNy. 10: 114; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 35; SKES. ; Collinder: FUV., UrGr. 145, 388, 410; E. Itkonen: UrAltJb. 28: 68 ® ; Erdélyi: NvK. 65: 390®; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 37, 54, 57; Benkő: FUF. 36: 250; MSzFgrE. ®. — Vö. adó, adoma, ebadta, elő-.
ádámcsutka 1799: ,,. .. ha tsak a’ torkot és belől az Ádám tsutkáját bé-borító hártyák romlanak meg...” (Kováts Μ.: Az ember’ élete’ 2: 78: NSz.); — Ádám- csupka (ÚMTsz.); ádáncsutka (SzegSz.). J: 1799: ’Adamsapfel’ * (1. fent). — De vö. 1533: Adam almaia ’gége’ (Murm. 707.).
Magyar fejlemény: valószínűleg a népnyelvben keletkezett a R. Ádám álmája módosításával. Ez utóbbi idegen mintára, feltehetően a k. lat. pomum Adami ’ádám- csutka’ alapján alkotott tükörkifejezés; vö. még: ang. Adam's apple; ném. Adamsapfel; fr. pomme d'Adam; ol. pomo di Adamo; or. adáMoeo úőaoko: ’ádámcsutka’. Mindezek végső elemzésben a ’gégefő’ jelentésű héber tappüflh ha-ädäm (tkp. ’a férfi vagy ember almája’) kifejezés tükörfordításai. Minthogy a héber adóm nemcsak ’ember’ jelentésű köznév, hanem a bibliai első ember neve is volt, a héber kifejezés lefordításakor a bibliai Ádámra vonatkoztatták, s hozzá-


ádámkosztüm
96
adj úsztál
költötték azt a legendát, amely szerint a tiltott alma egy darabja megakadt Ádám torkán. — Az olykor nagyon is erősen kiálló, szögletes pajzsporcra a magyar népi szemlélet szerint találóbb lehetett az ádámcsutka kifejezés, mint a gömbölyű, sima felületű alma képét idéző adám almája. Erre mutatnak a N. ádámtorzsa, ádám torzsája, ádám- csont, ádámcsomó (ÚMTsz.), ádámcsuma, ádámgöcs, ádámkocsány stb. (Nyatl.) változatok is.
Simonyi: Nyr. 50: 124®; Csűry: MNy. 36: 242; SzófSz. (Lokotsch 19.; Migliorini: NPr. 107; Kluge: EtWb.10 7.)
ádámkosztüm 1886: „őket e mesterek Ádám-kosztümben ábrázolták” (Pel. nót. napt. 8: NSz.). J: 1886: ’ telj es ruhátlanság; völlige Kleiderlosigkeit’ (1. fent).
Valószínűleg német mintára alkotott tükörszó ; vö. ném. Adamskostüm ’ádám- kosztüm’; vö. még: ol. costume adamitico ’ua?; le. w stroju Adama ’ádámkosztümben’; or. e KOcmiÓMe ÁdáMa ’ua’, e KOcmÚMe Éeu ’(nő)> teljesen ruhátlanul’ (tkp. ’Éva kosztümében’). Ez a ’pucérság, meztelenség’ jelentésben alkalmazott tréfás eufémizmus tulajdonképpen egymástól függetlenül több nyelvben s így a magyarban is létrejöhetett a bibliai történet alapján, amely szerint az első emberpár a bűnbeesés előtt mezítelenül élt a paradicsomban. Erre mutatnának a N. ádámköntöse ’ua.’, ádámcwüben ’mezte- lenül’ alakok is, de valószínűbb, hogy ezek az ádámkosztüm analógiájára utólag keletkeztek.
(Migliorini: NPr. 80, 107.)
ádáz 1604: „Ádáz: Rabidus . . . Rabio- fus” (MA.), de 1. ádázik; 1616: meg adizot sz. (Lép: FTük. 1: 99: NySz.); 1708: Ádáz (PP.); 1765: adász (MNy. 10: 377); 1792: Ádáfz (SzD.); — áldászkodik sz. (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1604: ’dühödt; wütend’# (1. fent); 2. 1753: ’kegyetlen; grausam’ (Kunits: Sedecziás 83: NSz.); 3. 1754: ’vad; wild | szenvedélyes; leidenschaftlich’ (MNy. 9: 363). B) fn. 1807: ’kutyapetrezselyem ; Hundspetersilie’ (Magy. Fűvészk. 198); szakny. ’Aethusa’. — Sz; ~kodik 1798: ádázkodik (MNy. 36: 139) || ádázik 1533: „Hydrophobia...: Dühös betegség. Hydrophobus: Adazo” sz. (Murin. 993-4.). J: 1533: ? ’dühöng; wüten’ (1. fent), 1604: ’ua.’ (MA. Lytta a.); 2. 1792: ’dühít; wütend machen’ (SzD.); 3. 1806: ’sóvárog; sich sehnen’ (MNy. 11: 40); 4. 1807: ’tévelyeg; herumirren’ (Márton). — Sz; ~at 1604: Adazat (MA.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Az ádáz melléknév valószínűleg szóelvonás eredménye. Az elvonás alapja a R. és N. ádázik vagy esetleg ádázkodik ige; ezek talán az áld ige gyakorító — visszaható képzős származékai. Ez esetben az ádázik az átkoz alaktani változata volt, s eredetibb jelentése ’átkoz(ódik)’ lehetett. A magyarázatot támogatja a N. áldászkodik ’erŐsen vágyakozik’ (ÚMTsz.) és áldázkodik, ádázkodik ’hálálko- dik’ (NSz., ÚMTsz.), nem támogatják viszont az első szótagban rövid hangot tartalmazó formák, valamint az a körülmény, hogy régebben főleg a kutyák veszettségével volt kapcsolatos a szó használata. A betegségnévként és növénynévként való alkalmazás mesterségesnek látszik; az ádáz növénynév előzményeként ádázó bürök szókapcsolattal találkozunk (1780-tól, Nyr. 61: 18), ez talán a ném. Wutschierling mintájára keletkezett. A szócsalád gazdag jelentéstani tagolódása egyrészt az ’indulatos, heves törekvés’, másrészt az ’ártó, mérgező hatás’ jelentésmozzanat alapján érthető. — Az dddz-nak indulatszóra való visszavezetése, görög—latin növénynévből való magyarázata, valamint mongol származtatása téves. — A nyelvjárási szinten élő szócsalád melléknévi ádáz tagját a nyelvújítás terjesztette el az irodalmi nyelvben (először 1740: Taxonyi J.: Tükör 1: 197: NSz.).
CzF.; Szarvas: Nyr. 2: 535; Bálint: Párh. 1; NyÚSz.; Lehr: MNy. 2: 231®, 277; Horger: MNy. 9: 421®, MSzav. 10; Simái: MNy. 9: 363, 450; Czuppon: Nyr. 43: 35; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 211, 215; Beke: Nyr. 61: 18; Végh: Adal. 61; Kallós: Nyr. 65: 20; SzófSz.; Növényhat. 385; Gáldi: Szótir. 159®. — Vö. áld, átkoz.
adjunktus 1792: ,,[az egyik pesti tanszéket Szarka úr] .. . fogja .. . helytartóképpen el foglalni, a’ ki. . . Horváth Úr’ Adjunktusává^” (Magyar Hírmondó 1:82: NSz.); — agyintus (MTsz. 1: 16). J: 1. 1792: ’be- osztott munkatárs; Adjunkt’ (1. fent); 2. [agyintus] 1893: ’ispán; Gutsvogt’(MTsz.).
Latin eredetű; vö. k. lat. adiunctus ’társ, tiszttárs’, h. lat. adiunctus ’segéd’. A latinban az adiunctus ’hozzákapcsolt’ igenév fő- nevesülésével keletkezett. — A latin eredet mellett szól feltétlenül a N. agyintus, de a ném. Adjunkt ’segéd, tisztsegéd, adjunktus’ hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni. A szó ’egyetérni, főiskolai adjunktus’ jelentésben megvan még az angolban is ; vö. ang. adjunct. Az or. adtiÖHKm. ’ua.’ inkább csak az 1917. évi forradalom előtt élt.
Rell: LatSz. 31; Melich: SzlJsz. 1/2: 41; EtSz. 1: 33 agyintus a.; Kálmán: MNy. 45: 283.
adjusztál 1717: „az t. n. kamara által adjustálandó portiókat . . . megvettem” sz. (MNy. 11: 373); 1877: agyusztálni sz. (Nyr. 6:^ 44); — atyusztálya gr., agygyusztá(l) (ÚMTsz.). J: 1. 1717: ’kiállít; herrichten


Adjutáns
97
adó
felszerel; ausrüsten* (1. fent); 2. 1877: 'ráncba szed ; gefügig machen' (1. fent); 3. 1907: ’üt-ver; prügeln’ (ÚMTsz.).
Latin eredetű; vö. k. lat. adiustare 'melléhelyez, összeilleszt’, h. lat. adiustare 'kiállít, felkészít’. Hatott rá a ném. adjustieren ’rendbehoz, felszerel’ is, amely adjuszti- roz alakban szintén bekerült a magyarba; vö. 1795: adjusztirozva (Gvadányi: Időtöltés 75: NSz.).
EtSz. 1: 17 adjusztíroz a.; Tamás: UngEl- Rum. 56.
adjutáns 1703: „az adjutantok mondják, hogy maradott ott most is másfél mázsa puskapor” (MNy. 61: 363); 1706: adjutánsunk gr. (MNy. 61: 363); 1707: Generál Adju- tántinknak gr. (RMK.l: 1733. LJ; 1795: adjutánsi sz. (Μ. Kurír 2: 82: NSz.); 1801: adjután (D. Éltes: FrSz. 26); 1874: agyutans (Nyr. 3: 185); 1877: agyutányos, agygyutáns (Nyr. 6: 44). J: 1703: 'segédtiszt; Adjutant* (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. adjutant; sp. ayudante; fr. adjudant; ném. Adjutant; or. adwomáHm: 'segédtiszt'. A spanyolból terjedt el; a sp. ayudante végső forrása a lat. adiutare 'segít'. — Bár a hazai latinban van adiutans 'segédtiszt', a magyar szó inkább francia vagy német forrásra mehet vissza. A szó vég latinosítás eredménye.
Kalmár: NyK. 22: 516; R. Prikkel: NyK. 29: 333; Melich: NyK. 33: 185, SzlJsz. 1/2: 41 ; EtSz. ® ; D. Éltes: ErSz. 25 ® ; Farkas: Nyr. 90: 11. (Kluge: EtWb.19 7.)
Adminisztrál 1682: „minekutána a magyaroknak a sanczot[= sarcot] administ- ralta volna. . . haza jött” (MNy. 61: 482); 1898: adminisztrál (Kozma A.: Szatírák 131: NSz.). J: 1. 1682: 'szolgáltat; ein- und aus- liefern’ (1. fent); 2. 1700: 'igazgat, ügyet intéz; verwalten’ # (D. Ember Pál: Sz. Siklus 386: NSz.) || adminiszrátor 1783: „az új Adminisztrátor Ur vala elo-üló” (Μ. Hírmondó 735: NSz.). J: 1783: ’Verwalter’ # (1. fent) II adminisztráció 1788: „Az Ad- ministrátiónak írási TÖmösvárról Budára küldettek” (Μ. Merk. 5: NSz.); 1876: ad- minisztrácziója gr. (Hevesi L.: Karc. 300: NSz.). J: 1. 1788: ’(köz)igazgatási szerv; Verwaltungsorgan’ # (1. fent); 2. 1835: 'igazgatás, ügyintézés ; Verwaltung’ # (Kunoss: Gyal.) íj adminisztratív 1848/1952: „a hadsereg körébe tartozó minden administrativ brancheokat” (Kossuth: ÖM. 13: 708: NSz.); 1893: Adminisztratív (PallasLex. 1: 92). J: 1848/1952: 'verwaltungsmäßig* # (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. administrare 'segít; szolgáltat; igazgat’, administrator ’igazgató, vezető', administratio 'segítés; szolgáltatás; gondoskodás, igazgatás, kormányzás*, administrativus 'kivitelező, végrehajtó; gyakorlati*. A latin szavak számos európai nyelvbe átkerültek; vö.: ném. administrieren, Administrator, Administration, adminitrativ; fr. administrer, administrateur, administration, administratif: 'adminisztrál*, 'adminisztrátor', 'adminisztráció*, ’adminisztiatív’. — A közvetlen latin eredet csak az adminisztratív-νεΑ kapcsolatban lehet kérdéses; ennek német eredete is számításba jöhet.
Gáldi: MNy. 35: 14. — Vö. ministrál, miniszter.
Admirális 1713: „Gróf Fabuz FŐ-Ad- miral, és egyéb Úri rendek” (MNy. 61: 363); 1725: Admirál (Nyr. 46; 150); 1752: admirálist gr. (Nyr. 46: 150). J: 1713: 'tengernagy; Admiral' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. admirai; ném. Admiral; fr. admirai, amiral; or. aÔMUpâA: 'tengernagy'. Mindezek végső forrása az arab amir 'parancsnok'. Az -al szóvég (az arab amir-hoz viszonyítva) még nincs kellőképpen megmagyarázva. — A magyar szó a németből, esetleg a franciából való ; a szó vég latinosítás eredménye.
CzF.; Szarvas: Nyr. 2: 536; Simonyi: Nyr. 8: 298, 43: 182; Szinnyei: Nyr. 22: 27; Kúnos: AkÉrt. 10: 509 ®; EtSz.; Tolnai: Szily-Eml. 86; D. Éltes: FrSz. 26 ® ; Bárczi: FrJsz. 28, 35, Szók.2 100; Farkas: Nyr. 90: 11. (Lokotsch 69.; Wartburg: FEW. 1: 88; Frings—Linke: NeuphilMitt. 53: 29; Coro- minas: DiccCrítEt. 1: 151; Kluge: EtWb.19 8.)
Adó 1405 k.: ? „vth adó: it[iner]ator” (SchlSzj. 2065., latinjának nem felel meg, esetleg hiba utazó helyett?); 1408: ? „pro dieto feudaly seruicio seu adoha ['adóval' ?]” (MNy. 9: 131); 1416 U./1450 k.: „ASue^us Imái ked mëden fpldèt . . . teue ado ala” (BécsiK. 72); 1510 k.: adeÿat gr. (AporK. 180); 1540: adaÿa gr. (RMNy. 3/2: 1); — adu (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ? 'kötelező beszolgáltatás; Steuer’ * (1. fent), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1916: ’adósság; Schuld’ (Nyr. 45: 419). - Sz: ~sság 1416 U./1466: adoffagot gr. (MünchK. 48) [ ~s 1456 k.: adofok gr. (SermDom. 2: 554) | ~zik 1611: adózásban sz. (OklSz.); 1626 — 7: adózzanak gr. (Zvon: Post. 1: 590: NySz.).
Származékszó. Az ad ige -ó képzős melléknévi igeneve cselekvő jelentésben fŐnevesül- ve már korábban is előfordult; vö. 1210: Adou szn. (OklSz.). Szenvedő, ’amit adnak, amit adni kell’ jelentésben való főnevesülése önállóan is bekövetkezhetett, nem szükséges okvetlenül adópénz, adóbarom stb. szerkezetekből kiindulnunk és jelentéstapadást feltennünk. A fŐnevesüléshez és a jogi értelemben való alkalmazáshoz mintául szol7 Történeti-etimológiai szótár


adoma
98
advent
gálhatott a latin tributum-mal egyenlő értékű datio, datium, amely a hazai latinságban már az Árpád-korból kimutatható. A viszonylag későn felbukkanó N. ’adósság’ jelentés kialakulására vö. az adósság jelentés- fejlődését; ez ugyanis eredetileg nem az adós mn., hanem az adó fn. -ság gyűjtŐnév- képzŐs származékaként jött létre, ezért jelenti elsősorban a kötelező tartozások összességét, s csak másodsorban az adós személy állapotát.
CzF.; Szarvas: Nyr. 10: 162; Budenz: NyK. 20: 251, 264, 265; Simonyi: TMNy. 285, 343, 519, Nyr. 45: 216; EtSz. 1: 14 ad a.; Kovács Márton: Nyr. 44: 219 ® ; SzófSz.; Végh: Békés 109; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 81. — Vö. ad,
adoma 1851: „Az anekdota, vagyis mint én magyarítom: adoma” (NyÚSz.). J: 1851: 'anekdota; Anekdote’ (1. fent). — Sz: ~z 1856/1894: adomázott gr. (Jókai 9: 387: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az ad igéből alakult, feltehetőleg az ugyancsak nyelvújítási lakoma mintájára. Erdélyi János alkotása. Elterjedését a hasonló korú és jelentésű mesény, esetke szavakkal szemben az is segíthette, hogy hangteste hasonlít az anekdotá-éra.
NyÚSz.; SzófSz. — Vö. ad.
adoptál 1785: „jószágának örökössévé -is fogadta (adoptálta)” (MNy. 11: 373). J: 1. 1785: ’örökbe fogad; adoptieren’ (1. fent); 2. 1789/1890: ’elfogad; annehmen ] jóváhagy; genehmigen’ (Kazinczy: Lev. 1: 463: NSz.). —- Sz: ~ás 1876: adoptálásoknál gr. (Hevesi L.: Karc. 149: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. adoptare ’kiszemel, kiválaszt; elfogad; örökbe fogad’. Elsősorban jogi műszóként bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. adopt; ném. adoptieren; fr. adopter; ol. adottare; or. adonmúpoeamb: ’adoptál’.
EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 36; Bár- czi: Szók.8 106. (Schulz: DtFremdwb. 1: 7; Kluge: EtWb.19 8; Bloch—Wartburg: Dict- ÉtFr* 9.)
adresz 1786/1890: „a mit Aszonyám adni fog, azt egy Adress alatt. . . [küldje] a Generálisnak” (Kazinczy: Lev. 1: 101: NSz.); 1801/1891: adressz (Kazinczy: Lev. 2: 448: NSz.); 1883: átreszát gr. (Almási T.: Mii. 47: NSz.); — atrec, átrec, átrec, atresz, átr'ész (ÚMTsz.). J: 1786/1890: ’címzés; Adresse’ (1. fent). — Sz: ~ol 1817: adressol- ják gr. (IrtörtKözl. 19: 78) || adresszál 1802/1891: ,,a’ nékem adresszált ’s lepecsételt csomót könnyen hozzám juttatja” sz. (Kazinczy: Lev. 2: 514: NSz.); 1810/1898: adreszált sz. (Kazinczy: Lev. 8: 140: NSz.).
J: 1802/1891: ’címez; adressieren’ (1. fent). — De vö. 1789/1890: „irj és Leveledet Gradiskára adressirozd” (Kazinczy: Lev. 1: 450: NSz.).
Német eredetű szócsalád; vö.: ném. Adresse, baj.-oszt, atress \ postai) cím’, ném. adressieren ’címez’ ; ez a fr. adresse ’cím’, illetőleg adresser ’címez’ átvétele, amely a dresser ’elkészít, felszerel; R. irányít stb.’ ige családjába tartozik. A francia szón keresztül a m. adresz etimológiai kapcsolatban van dressz, dressziroz szavainkkal is. A fr. adresse — részben más nyelvek közvetítésével — több európai nyelvbe is átkerült; vö.: ang. address; holl. adres; rom. adresá; or. ádpec: ’cím’. — Az adresszál a korábbi adr esszír oz ( < ném. adressieren) képzŐcserés módosulása; e jelenségre vö. blamái, flangál, gazsulál stb. — Elavulóban levő szócsalád. Szívósabban csak az adresszál tartja magát a bizalmas társalgási nyelvben.
Melich: Nyr. 24: 556 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 62; Kursinszky: LatJszIrod. 8; EtSz.®; D. Éltes: FrSz. 26®; Bárczi: FrJSz. 33. (Kluge: EtWb.19 8; Eloch- Wartburg: DictEtFr.4 204 dresser a.) — Vö. dressz, dressziroz.
adu 1799/1844: „makk aduiba nyer-é többet, vagy a tökbe?” (Csokonai: Karnyó- né 699: NSz.) ; 1812: Adutt (Katona J.: Műv. 1. c: 3: NSz.); 1824: Adú (Vhyst: 8: NSz.); 1852: atouztak sz. (Bérczy K.: Élet 1: 166: NSz.); 1881: á-tout-ját gr. (Beliczay J.: Egyetl. leány. 127: NSz.); — ágyú (EtSz.). J: 1799/1844: ’tromf; Trumpf’* (1. fent). — Sz: ~zik, ~ttoz 1824: adúznom sz., aduttoznom sz. (Vhyst. 34, 30: NSz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. adutt ’adu, tromf’; vö. még ir. ném. Atout ’ua.’; ez a fr. atout (<d tout tkp. ’min- denre’) ’adu, tromf’ átvétele. A francia szó — jobbára német közvetítéssel — számos más nyelvbe is átkerült; vö.: szb.-hv. ádüt; szín, adut; cseh adut; szik, adut; le. atut: ’adu’. — A magyar alak változatok közül az adutt az eredeti. Az adu, adú valószínűleg elvonással keletkezett a tárgyragos alaknak felfogott ad//í-ból. Az ágyú tréfás népetimológia, illetőleg elcsavarás eredménye.
Szarvas: Nyr. 12: 131 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 59, 303; EtSz. I: 18 adutt a. ® . ( Machek: EtSÍCSl. 15; Striedter-Temps: DLwSkr. 99; Schneeweis: DtLwSkr. 130.)
advent 1470: „jejunium spiritus sancti genlelek adventhet” (SermDom. 2: 374); 1838: ádvent (Tzs.); 1890: àdrënt (NySz.). J: 1. 1470: ’ünnep előtti böjt; Fasten vor einem Fest’ (1. fent); 2. 1489 k.:’úrjövet; Advent’ (MKsz. 1895. 115).
Valószínűleg latin eredetű; vö. e. lat. adventus ’a karácsonyt megelőző hetek


affektáciő
99
áfonya
ideje’; vö. még lat. adventus ’megérkezés’, k. lat. adventus ’a karácsonyt megelőző hetek ideje’. — Szláv közvetítés feltevésére — vö. szín, advent ’advent* stb. — nincs ugyan szükség, mivel a szó végi -us elmaradása enélkül is megmagyarázható, de nem is zárható ki teljesen. A szó 1. jelentése az etimológiailag eredetibb 2. jelentésből fejlődött.
Kovács: LatEl. 8; Balassa: TMNy. 181; Melich: Szljsz. 1/2: 211, MNy. 36: 232 ®; Simonyi: Nyr. 42: 443; EtSz.; Fludorovits: MNy. 26: 52, 120, 192 ®, LatJsz. 19, 34®, 38, 43; Horger: MNy. 33: 49, 40: 10; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: Szljsz. 583 ®. — Vö. konvent.
affektáció 1788/1890: „galanteriát ... ’s gyermeki affectatiót . . . találtam benne” (Kazinczy: Lev. 1: 191: NSz.); 1806/1893: affektátzio (Kazinczy: Lev. 4: 276: NSz.). Jí 1. 1788/1890: 'keresettség; Affektation | kényeskedés; Zimperlichkeit’ (1. fent); 2. 1805/1892: ’színlelés; Heuchelei | utánzás; Nachahmung’ (Kazinczy: Lev. 3: 436: NSz.) II affektál 1789/1890: „Bessenyei Tudomány nélkül affectálta a leg sublimisabb Philosophust” (Kazinczy: Lev. 1: 397: NSz.); 1803/1892: affektált sz. (Kazinczy: Lev. 3:17: NSz.); 1898: apektál (Rell: LatSz. 19); _ af'éktál (ÚMTsz.). Jí 1. 1789/1890: 'színlel; heucheln | utánoz; nachahmen’ (1. fent); 2. 1798: ’gyönyörködik vmiben; sich an etwas ergötzen’ (Nánássy B.: Test. 574: NSz.); 3. 1803/1892: ’kényeskedik; empfindlich tun, affektieren’ * (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. affectatio ’törekvés, hajhászás, fitogtatás’; ez a lat. affectare ’megfog; törekszik, vágyik vmire; színlel vmit’ származéka. A szó- család mindkét tagja bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. affectation, affect; ném. Affektation, affektieren; fr. affectation, affecter; ol. ajfettazione, affettare; or. αφφβκπκΗμιη, aficpeKmúpoeamb: ’affektáció’, 'affektál’. — Az affektál szélesebb körű elterjedését német hatás is segíthette.
Rell: LatSz. 30; EtSz. 1: 19 affektál a. ® ; Mudorovits: LatJsz. 36; Gáldi: Szótir. 36; Bárczi: Szók.2 106. (Schulz: DtFremdwb. 1: 11.)
affér 1835: „Affér (affaire): dolog, ügy, történet, baj” (Kunoss: GyaL). J: 1. 1835: 'kellemetlen ügy; Affäre’ (1. fent); 2. 1860/ 1894: 'párbaj; Duell’ (Jókai 15: 20: NSz.).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. affaire ’ügy, dolog; kellemetlen ügy ; üzleti ügy, ügylet’ ( < à faire ’teendő’); vö. még ir. ném. Affäre ’ügy, affér; üzlet; ütközet; párbaj’, ausztriai ném. Aj far ’ua.’. A francia szó — részben más nyelvek közvetítésével — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. affair ’ügy, dolog’;holl. affaire ’üzlet; eset, affér’; cseh aféra ’affér’; or. άφέρα 'üzérkedés, spekuláció’; finn afääri ’üzlet, seft’.
Lumtzer—Melich: DOLw. 59®, 303; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 9; Wartburg: FEW. 3: 349; Partridge: Or. 8.)
áfium 1651: „Mindennap áfiumot ü eszik wvala” (Zrínyi 1: 30); 1708: Áfium (PP. Opium a.); 1816: Áfiom, áfium (Gyarmathi: Voc. 1). J: 1651: 'maszlag; Stechapfel I ópium; Opium’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. afyon, afyün (Zenk.), afiyün (Mén.) ’ópium'. Az oszmán-törökbe az arabból került, esetleg perzsa közvetítéssel; vö.: arab afyün ’ópium’, perzsa afyün ’ua.’. A szó végső forrása a gör. οπιον ’ua.’. — A magyar szó valószínűleg Zrínyi Miklós tudatos alakítása az -ium, -iom végű latin eredetű szavak mintájára. Közvetlen előzménye valamely oszmán- török alakon kívül esetleg a szb.-hv. afïjûn ’ópium’ is lehetett. Vö. még: big. αφαόπ; rom. afión; albán afión; újgör. αψιών: ’ua.’. — A magyarban inkább csak az irodalomban élt, de a 19. sz.-ban innen is kiszorította az ópium»
Szarvas: Nyr. 2: 536; Miklosich: TE. 1: 6®, Nachtr. 1: 2, 2: 71; Kunos: AkÉrt. 7: 85, 10: 511, 514; Çaineanu: InflOr. 2: 9; Simonyi: Nyr. 40: 242 ® ; EtSz. ® ; Horger: MNy. 21: 201, 37: 267; Kakuk: OszmJsz. 137 ® ; Tamás: UngElRum. 57. (Lokotsch 25.; Sandfeld: LinguBalk. 23.) — Vö. ópium.
áfonya. 1708: „Havasi tserefznye, Áfonya” (PP. Myrtillus a.), Afonnya (PP.); 1763: Affonya (Adámi: Wb. l:NSz.); 1795 k.: áfonya (Takáts R.: Told. Μ. r.: NSz.); 1801: Äjonnya (PPB.); — áfanya, áfinya (ÚMTsz.). J: 1. 1708: ’ áfonyabogyó; Heidelbeere’+ (1. fent); 2. 1708: ’áfonyacserje; Heidelbeerstrauch’ # (1. fent) ; szakny. ’Vaccinium’.
Román eredetű; vö. rom. áfina, afínd ’áfonya(bogyó)’, áfin ’fekete áfonya(cser- je)’. A román szó az aruménban is megvan (afincd), ezért a magyarból való származtatása teljesen valószínűtlen. Nyilvánvalóan összefügg a szik. N. hafera, hafira, hafura, jafira,jafura; le. N. afyna, jafer; ukr. N. άφαπα, ήφιΐΗΰ, Αφιιρα: 'áfonya' szavakkal; e szócsoport etimológiája nincs tisztázva. — Az áfonya az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe.
fíudenz: NyK. 6: 300; Szarvas: Nyr. 2: 536 ® ; Szinnyei: Nyr. 22: 25, 81 ® ; Damian: Ny F. 67. sz. 45, 46; EtSz.®; Dráganu: Dac. 1: 133; Treml: UngJb. 9: 296, NyK. 48: 98; Cránjalá: RumVl. 198; SzófSz.; Blédy: Infl. 18; Bakos: Nyr. 76: 444;
7*


afrîk
100
agancs
Machek: ÖSUmR. 179, EtSIÖSl. 120; Ciora- nescu: DiccEtRum. 10; Szabó T. A.: NylrK. 4: 302; Márton: NylrK. 6: 279; Benkő: FUF. 36: 250.
afrik 1893: „Afrik (franc. Afrique). így nevezik a . . . törpe pálma . . . szálakra hasogatott leveleit” (PallasLex. 1: 127). J: 1893: 'künstliches Roßhaar aus Pflanzenfasern’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Afrik (Duden- Fremdwb. 25), Crin d’Afrique (Brockhaus18 2: 752): ’afrik’. Ez a fr. crin d’Afrique ’ua.’ (Heyse: Fremdwb.17 212) kifejezésre megy vissza, melynek tulajdonképpeni jelentése 'afrikai lószőr’. A kereskedelem útján terjedt el. — Kísérleteztek a francia—német kifejezés tükörfordításával is, vö. afrikai fu ’ua.’ (Frecskay 409); ez azonban nem terjedt el. — A szb.-hv. áfrik ’ua.’, szik. afrik ’ua.’ a németből származik, esetleg magyar közvetítéssel.
Zolnai B.: DUHB1. 5: 221; Kiss: Nyr. 88: 471 ®.
ág* 1158/1323/1403: ? „que terminatur ... ab oriente . . . Voduez, et A^ifei” hn. (Karácsonyi: Szt. István 81); 1193: egerat? hn. (ŐMOlv. 55); 1350 k.: „árun agbe[le]vl aradatia” (KTSz.); 1577: agg (KolGl.: NyF. 45. sz. 20). J: 1. 1158/1323/1403: ? ’folyó ága; Flußarm’ # (1. fent), 1193: ’ua.’ (1. fent); 2. 1229/1550: ? 'faág; Ast’ # (VárReg. 358.), 1237: ’ua.’ (OklSz.); 3. 1350 k.: Nemzetség; Geschlecht’ (1. fent); 4. 1528: ’tárgy kinyúló része ; herausragender Teil eines Gegenstandes’# (SzékK. 297); 5. 1529 e.: 'fogalomkör része; Teil einer Begriffsklasse’ (VirgK. 8). — Sz: ~as 1141 — 61: ? Agus szn. (OklSz.); 1229/1550: Ago/Tholm hn. mn. (VárReg. 358.); 1395 k.: agoz fn. (BesztSzj. 539.) I ~azat 1510: Kewzepat/azaiÄ, hn. (OklSz.); 1517: agazatyt gr. (DomK. 169) I ~azik 1527: agaztatnak sz. (ÉrdyK. 35) | ~az 1651/1817: ágoztam gr. (Zrínyi 2: 141).
Vitatott eredetű. — 1. Osi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. taß, AK. táy, tay, Szo. t^ß ’ág’; osztj. Trj. Λαγοϊ, Ni. t*u3, Kaz. A ouï ’ág okozta görbület, bevágás a deszka szélén’. Az ugor alapalak *sa^3 vagy *£αη3 lehetett. — 2. Ősi örökség a finnugor korból; vö. finn hanka ’kampó’; karj. harjka, hariga ’evezŐ villa’. A finnugor alapalak ★Sarßca lehetett. Mivel a finn megfelelő mai jelentése másodlagos, s a szó eredeti jelentése ’ág, elágazó valami’ lehetett, az egyeztetés jelentéstanilag is megfelelőnek látszik. Gyengíti azonban a csupán távolabbi rokon nyelvekből való megfelelés. — A magyar szó jelentése az eredeti, konkrét ’ág’-ból az 1. és a 4. jelentésen át tart az elvont 3. és 5. felé. — Más finnugor egyeztetése téves.
MUSz. 717; Anderson: Wandl. 209; Munkácsi: Ethn. 4: 264, ÁKE. 118, 640; Szinnyei: NyK. 38: 277; NyH. 4~7; EtSz.; Jacobson: ArUgrof. 53; Toivonen: \7ir. 1934. 385 ®, FUF. Anz. 28: 251; Uotila: MSFOu. 65. sz. 70; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 49; Lakó: NyK. 59: 211; SKES. hanka, önki a.; E. Itkonen: LpChr. 17; Rédei: NyK. 67: 324 ®; MSzFgrE. ®. (Setälä: FUF. 13: 363.) — Vö. agancs, ágaskodik, tótágas.
aga 1557: „az Abdja aga lowath kerthe ko” (LevT. 1: 223). J: 1557: ’török tiszti rendfokozat; türkischer Offiziersdienstgrad’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. aga, R. aga ’(egy fajta katonai cím); úr, előkelő (férfi); bátya’ (Zenk.). Katonai címként csak az oszmán-törökben és az azerbajdzsániban van meg; a többi török nyelv a másik két jelentésben ismeri. — Az átvett oszmán- török alak a R. aga volt. — Déli szláv közvetítés feltevése megokolatlan.
Miklosich: TE. Nachtr. 2: 72; Kúnos: AkÉrt. 10: 513, 12: 433 ®, KSz. 2: 218, Nyr. 50: 49; EtSz.®; Takáts: MNy. 11: 390®; Gáldi: MNy. 37: 263; Kakuk: I. OK. 10: 61. (Lokotsch 28.)
agái 1575: „Az mi gyülekezetünk comoe- diat akar ágálni” sz. (Szeg: Theoph. 12: NySz.); 1633 — 4: ágálni sz. (Alv: Post. 2: 194: NySz.); 1759 — 67: agái (Hazánk 1: 287: NySz.); — ágá, ágáll (ŰMTsz.). J: 1. 1575: ’előad; aufführen’ (1. fent); 2. 1633 — 4: ’(vmely dolgot) intéz, végez; (eine Sache) erledigen, verrichten’ (1. fent); 3. 1700: ’széles taglejtésekkel, szenvedélyesen beszél; agieren’ # (D. Ember Pál: Sz. Siklus 127: NSz.); 4. 1834: ’ügyvédi gyakorlatot folytat; Rechtspraxis ausüben’ (P. Thew- rewk J.: Honbarát 126: NSz.); 5. 1863: ’henceg; großtun | urat játszik; den Herrn spielen’ (Kriza: Vadr. 491).
Latin eredetű; vö. lat. agere 'mozgásba hoz; űz, hajt; tesz, csinál, cselekszik’. — Alakilag az ágál az a tövű latin igékből származó -ál végű magyar igék mintáját követi; vö. lat. cantare > m. kántál stb. A 3. jelentés kialakulása a ném. agieren ’cselekedik, működik; szerepet játszik, ágál; hadonászva beszél’ igével hozható összefüggésbe.
Rell: LatSz.: 12, 29, 30; Asbóth: Nyr. 30: 224; EtSz.®; Fludorovits: LatJsz. 36; Bárczi: Szók.2 106. — Vö. ágenda, ágens, agilis, agitáció, akció.
agancs 1845: „Az agancsosok családa a főn tömött s jobbára ágakra oszló szarvat, vagyis agancs-ot visel” (NyÜSz.); 1885: agáncsból gr. (Hermán O.: ősi nyomok 8: NSz.); — aggancs (Nyr. 32: 240); gaggancs,


agár
101
ágenda
gagancs (ÚMTsz.). J: 1845: ’Hirschge weih’ # (1. fent). — Sz: ~os 1845: 1. fent.
Nyelvújítási származékszó: az ág főnévből alkották -ancs képzővel. E képzőt a kullancs, bogáncs stb. alapján koholták. Az agancs létrejöttét az üreges ágatlan szarv és a tömör ágas szarv közti megkülönböztetés szükségessége indokolta; szavunk az utóbbi jelölésére foglalódott le. Valószínűleg Hanák János alkotása; a Vadász- és Versenylap, illetőleg a Vadászműszótár (1860.) terjeszthette el. — A gagancs, gaggancs alak a második szótag kezdetének hasonító hatására kötszerejtéssel keletkezett. — A hasonló korú és jelentésű koszoruzat, tömszarv, ágas szarv csakhamar kiszorult a használatból.
NyÚSz.; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 209; SzófSz. — Vö. ág.
agár 1193: ? ,,IIec igitur funt nomina prediorum . . . Ojvduor. . . Agár" hn. (OM- Olv. 53 — 4); 1395 k.: „lep[o]rofus: agar” (BesztSzj. 787.); 1417: ? Agaar hn. (OklSz.); 1518 k.: agaroknak gr. (PeerK. 341); 1636: agarat gr. (Szentm: TFiú. 4: NySz.); — ogár (ÚMTsz.). Jí A) fn. 1395 k.: ’karcsú, nyúlánk vadászkutya; Windhund’ * (1. fent). B) mn. 1886: ’sovány; mager’ (Nyr. 15: 432). — Sz: agarászik 1568: Agarazo sz. (Mel: SzJán. 197: NySz.) | agarász fn. 1808: Agaráfz (Sí.).
Valószínűleg nyugati szláv eredetű; vö.: cseh ohaf ’agár’ ; szik, ohar ’juhászkutya’ ; le. ogar ’agár’; a.-szorb. hogor ’ua.’; vö. még: szb.-e. szí. ogarb ’vadászkutya’; szb.-hv. ágar ’ua.’; szín, ogar ’ua.’. A szláv szó etimológiája és összefüggése a török nyelvek hasonló szavával — vö.: tel. ägär ’agár’; bar. igär ’ua.’; kirg. igár ’ua.; csuv. aGar ’erós testű, a farkast is legyőző kutya’; stb. — nincs tisztázva. — A magyarba egy régi szlovák, cseh vagy lengyel *ogárb ’agár’ kerülhetett át. A különféle vadászkutyák magyar elnevezései és e kutyák tartásával kapcsolatos kifejezések között szláv eredetű a hort, pecér, póráz, szelindek. — Melléknévi jelentésének kialakulása az agár karcsúságával, nyúlánkságával függ össze. — Az agár szláv származtatása csupán azért nem tekinthető teljesen bizonyosnak, mert e szó magában a szlávságban is jövevénynek látszik, és ezért nem zárható ki annak lehetősége, hogy a magyarba is jöhetett ugyanonnan, ahonnan a szlávba. — A magyar szónak a törökből való megfejtési kísérlete (az egyeztetéshez számba jöhető török nyelvi szavakat 1. fent) jelentős hangtani nehézségekbe ütközik. Kaukázusi származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 472; Miklosich: Nyr. 11: 71; Vámbéry: MEr. 215, MBölcs. 133; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 9, KSz. 13: 324; Simonyi: NyK. 24: 128; Munkácsi: Ethn.
5: 73, KSz. 1: 130, Nyr. 29: 155, ÁKE. 119; Paasonen: FUF. 2: 113, NyK. 42: 41; Gom- bocz—Melich: MNy. 2: 301 ; Gombocz: MNy. 3: 23, BTLw. 35, 144, ÖM. 1: 97, 100, 2/1: 77; EtSz. ® ; Zsirai: MNy. 22: 64; Szófsz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 584 ®; Moór: AEthn. 12: 35. (Vasmer: RussEtWb. 2: 251; Machek: EtSIÖSl. 355; Abajev: EtOs. 1: 411; Truba- éev: Dom2iv. 26; Kopcény: Slavia 31: 461.)
ágas-bogas 1. ág-bog
ágaskodik 1566: „Ágaskodgyal fel szép egyenesen a fal mellett” (Helt: Mes. 372: NySz.); 1754: ágoskodnak gr. (Jekoniás 3: NSz.); 1863: Äbaskodni sz. (Kriza: Vadr. 491); 1876: Áboskodik (Nyr. 5: 89). J: 1. 1566: ’fölfelé nyújtózkodik; sich aufwärts bäumen | lábujjhegyen áll; auf den Zehenspitzen stehen’# (1. fent); 2. 1748: ’felfelé törekszik; in die Höhe streben’ (Fal: NA. 183: NySz.).
Származékszó: az ’ágakkal ellátott oszlop’ jelentésű ágas főnévből alakult -kodik képzővel. A 5-s változatokat N. g > b szórványos változás magyarázza; vö. arguvál > árbuvál. A szó eredetileg embernek felnyújtott karral, állatnak (főleg lónak) felemelt mellső végtagokkal való testtartását jelölte, amely a szemlélőt az élő fa vagy az ágas nevű tárgy felfelé irányuló ágaira emlékeztette.
CzF.®; Zolnai Gy.: Nyr. 20: 217, 262; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 13; EtSz. 1: 21 ág a.; SzófSz. ág a. — Vö. ág.
ág-bog 1522: „Mynek elette ereztenenek thy thwuyskethek agath bogath” (KeszthK. 145); 1604: agabogait gr. (MA. Surculo a.); 1771: ág-bogott gr. (Gyöngy: Pal. 7: NySz.). J: 1. 1522: ’görbe, görcsös ágak szövevénye; Gezweige’ # (1. fent); 2. 1604: ’csemete; Lode I fattyú vessző; Wassertrieb’ (1. fent); 3. 1613: ’csínja-bínja vminek; das Um und Auf einer Sache’ # (Pázm: Kal. 109: NySz.). — Sz: ágas-bogas, ^as 1529 e.: agas bogas fa (VirgK. 99); 1808: Ágbogas (SI.) | ágazik- bogazik 1531: elágazót bogazot gr. (TelK. 5).
Összetett szó: az ág ’gally’ és a bog ’csomó, görcs’ összetapadásával keletkezett. A bog labialis kezdő hangja alapján alkalmas arra, hogy olyan összetett szók utótagja legyen (vö. csög-bog, szeg-bog: NySz.), amelyek hasonlítanak a valódi ikerszók labialis utó tagú típusához; vö. ireg-forog, irul-pirul, tarkabarka.
Simonyi: TMNy. 358, 360, 364; EtSz. 1: 21 ág a.; SzófSz. ág a.; Pais: MNy. 47: 148, 149 ® ; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 434.
ágenda 1559: „Agenda az az Szentegy- hazi Chelekedetec” [könyveim] (RMK. 1: 37. sz.); 1803: ágenda (Márton); — Ág'éndás


ágfens
102
aggastyán
sz. (MNy. 1: 91). J: 1. 1559: 'szertartás; Ritus’ (1. fent); 2. 180.3: ’szertartásköny v ; Ritual’ (1. fent); 3. 1905: 'konfirmáció; Konfirmation’ (MNy. 1: 91).
Latin eredetű ; vö. k. lat. agenda (sacra) '(vallási) szertartás’ (tkp. 'tennivalók, teendők’). Már a kereszténység korai századaiban használatos volt; a reformáció elterjedésével a protestantizmus műszava lett. Ebben a szerepében valószínűleg a németországi protestáns vallásos irodalom közvetítésével került a magyarba. Feltehető gy-s ejtése nem mutatható ki. 1. jelentése elavult, 3. jelentése csak a nyelvjárásokban él. — Vallási szó
Rell: LatSz.: 30, 55; Melich: Szljsz. 1/2: 43; EtSz. 0 ; Ványi 19; Fludorovits: LatJsz. 39. (Brockhaus16 1: 94.). — Vö. ágál, ágens, agilis, agitáció.
ágens 1632: ,,az német ágensnek is audientia ígérhetvén” (Nyr. 71: 36); 1792/ 1883: ágyens (Dugonics: Följegyz. 113: NSz.). J: 1. 1632: 'követ; Gesandter | képviselő; Vertreter’ (1. fent); 2. 1714: ügyintéző; Geschäftsleiter’ (MNy. 11: 373).
Latin eredetű; vö. lat. agens ’ügyvivő; császári megbízott katonai és polgári ügyek felülvizsgálására’, h. lat. agens ’ügynök, ügyvivő'. A lat. agens-nek megfelelő ol. agente 'ügyvivő’ részben francia, részben német közvetítéssel a politikai és kereskedelmi nyelv elemeként nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. agent; ném. Agent; fr. agent; or. asénm: ’ügynök; ügyvivő’. — A magyar szó elterjedését, életben maradását német és francia hatás is nagymértékben elősegíthette. — Németből való származtatása valószínűtlen.
Kursinszky: LatJszIrod. 8; EtSz.; Tolnai: Szily-Eml. 86; D. Éltes: FrSz. 27; Fludorovits: LatJsz. 38. (Schulz: DtFremdwb. 1: 12; Battisti — Alessio : Di/Etlt. 1: 83; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 12.) — Vö. ágál, agenda, agilis, agitáció.
agg 1315: ? „Boch dicti Og” szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „hogy ewtet ag gonog ag ellenfeg meg cgaltauolna”, agg (JókK. 54, 50); 1510: aknevnec [a v sor fölötti betoldás] (PéldK. 75). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'régi; alt’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’öreg; bejahrt | nagyon öreg; hochbetagt’ # (JókK. 150); 3. 1493 k.: ? 'ravasz; schlau | tapasztalt; erfahren’ (FestK. 168), 1566: ’ua.’ (Helt: Mes. 89: NySz. 2: 1375 agg-ravasz a.); 4. 1518 k.: ’nagyra nőtt; hochgewachsen’ (PeerK. 52). — Sz: ~ság 1395 k.: ag sig (BesztSzj. 59.) | ~ul 1604: Agguloc gr. (MA.) y aggik 1372 U./1448 k.: „ag farkas meg aguan meg hala” sz. (JókK. 153). J: 1372 U./1448 k.: ’öregszik; altern’ (1. fent). — Sz: ~aszt 1604: Aggaztalom sz. (MA.
Vetero &.); 1784: Aggafztó sz. (SzD. 7) | ~ott 1784: Aggottság sz. (SzD. 7); 1831: aggott (Kreszn.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö. cser. KH., U. so'ygá ’öreg’, Uf. §οηγο ’öreg, öregember’ (PS.), Μ. soygo ’ua.’ (FUF. 22: 94). Az alapnyelvi alak *sor;3 vagy * sorfa lehetett· Ennek kétirányú változása következtében a magyarban ó ’régi' ~ agg szópár felel meg. Az agg előzményében η > r}k > g változás történt. Mindkét magyar szó alapja nomen- verbum-tő volt: agg mn., agg(ik) ige : ó mn., avik ige. A származékok képzesmódja világos, egyes esetekben azonban egyaránt lehetséges névszói és igei funkciójú alapszóból való kiindulás (aggság, aggaszt). A jelentésváltozatok az 'öreg’-ből fejlődtek. — A szónak uráli és más finnugor egyeztetése, valamint török, mongol és iráni rokonítása téves. — A szó családból ma már csak az agg névszó és az elaggott igenév él, ezeknek a használata is ritka, választékos.
CzF. ; Barna: NyK. 6: 72, 82; Hunfalvy: NyK. 6: 342; Vámbéry: NyK. 8: 125, MEr. 493, MBölcs. 133, 195; Budenz: NyK. 10: 76, 130; Bálint: Párh. 1; MUSz. 717; Thury: EPhK. 7: 156; Munkácsi: NyK. 25: 268; EtSz. 1: 24 1. agg a. ® ; NyH/ 7; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 12; Szinnyei: MNy. 13: 65; Wichmann: TscherT. 98; Beke: FUF. 22: 94; SzófSz.; Bárczi: RNyj. 5, TihAl. 36, Htört.2 121; Pais: Horváth-Eml. 11; Moór: MNy. 47: 269; Benkő: Nyjtört. 48, 67, NytudÉrt. 38. sz. 18; Grétsy: Szóhas. 178; MSzFgrE. ®. — Vö. aggódik, avar1, avas1, avas2, avul, ó1.
aggastyán 1536: „Monda egÿ agoítyan róka nekÿ” (Pest: Fab. 71); 1708: ágoftyán (PP. Exölefco a.); 1767: Aggaftyán (PPB.); Γ832 k.: „az aggastyán csak csúfnév, és nem egyéb mint Ágoston; mert a magyarok a vén embert öreg Ágostonnak szokták csúfolni” (MNy. 7: 91). J: A) mn. 1. 1536: ? ’öreg; bejahrt | öregségtől megtört; vor Alter gebrochen’ (1. fent), 1708: ’ua.’ (1. fent); 2. 1767: 'sápadt; blaß ] beteges; kränkelnd’ (1. fent); 3. 1833/1890: ’régi; alt’ (Szemere P. Munkái 2: 199: NSz.). B) fn. 1. 1832 k.: ’idős férfi; betagter Mann’# (1. fent); 2. 1834: ’agglegény; alter Junggeselle’ (Kunoss: Szóf.); 3. 1840: ’idős nő; bejahrtes Weib’ (Emlény 151: NSz.).
Magyar fejlemény. Összefügghet az Ágoston tulajdonnévvel, a megfejtés azonban részleteiben nincs egészen tisztázva. Ha az Ágoston személynév köznevesülésére gondolunk, akkor egy Ágistan alakból (vö. 1474: BirkK. 1) indulhatunk ki. A másik, valószínűbb lehetőség, hogy az Ágoston- rendi szerzetesek augustinianus > augustia- nus nevét vesszük alapul. Ez esetben nemcsak a hangtani magyarázat természete¬


agréai
103
agrgródik
sebb, de az 'öreg* jelentés kialakulásához is találunk némi alapot: a remeték nagy- szakállú, többnyire öreges megjelenésű emberek voltak. A g kettŐzŐdése az ’öreg* jelentésű agg melléknév hatására történhetett. Bizonyos jelentéstani mozzanatokat a származtatásnak mindkét változata magyarázatlanul hagy, így a tulajdonnév! eredethez képest kései fŐnevesülést, valamint azt a férfinévből való eredeztetést nem éppen támogató körülményt, hogy a melléknév jelentése korábban általánosabb volt: a szó a legrégibb adatokban állatra, nemi megkülönböztetés nélkül személyre, sőt éppen nőre vonatkozik. — A szónak az agg melléknévből való származtatásai nem valószínűek. — A nyelvújítás korában terjedt el az irodalmi nyelvben. Alkalmazásának a 19. sz. elején gúnyos mellékárnyalata volt, ez az előrehaladott korú egyént sok esetben megillető tisztelet alapján elmaradt, sőt ellenkező irányú fejlődés történt.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 529 ® ; Négyesy: Nyr. 18: 26; Vasverő Rajmond: Nyr. 18: 82; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 11 ®, MNy. 30: 70; Gombocz: Jelt. 50; Tolnai: Nyúj. 47, 148, 205; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 16; Temcsi: MMNyR. 1: 190.
a@:g:at 1561: „Igen fodozzatok a misset, feielitec, aggatiatoc” (Mel: Préd. 116: NySz.); 1797: „akgatni ... spricht man . . . aggatni” sz. (Beregszászi: Sprachlehre 11: NSz.); — akogasd fel gr. (TiMNy. 419). J: 1. 1561: ’öltöget; Stiche machen’ (1. fent); 2. 1573: *(fel)akaszt; (auf)hángen’# (Pont. 102: NySz.); 3. 1837: 'akadályoz; hindern ( alkalmat lankodik ; ungelegen sein’ (Ordódy: Táj- sz. 1: NSz.) II aggaszt 1616: „Dolmány fel aggasztálua az vadászástol sem tiltiátok magatokat” sz. (Bal: Cslsk. 33: NySz.); 1676: „te illy idegen iffiú vitéz emberre szívedet és szeretetedet aggasztottad” (Tess: SzMag. B4: NySz.). J: 1616: ’(fel)akaszt; (auf)hängen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Az akad, akaszt szócsalád elhomályosult ak- alapszavához közvetlenül járulhatott a -gat gyakorító képző. Az akogat-ban az alapszó teljes töve mellett a kg > gg hasonulásra nem kerülhetett sor. Az 1. jelentés a? 'öltésekkel összeakaszt’ árnyalaton keresztül jött létre, a 3. pedig az akadály oz-\i&z és aka- dékoskodik-hoz hasonlóan magyarázható: 'megakaszt, feltartóztat valakit valamiben'. — Az aggaszt képzőcserével, illetőleg az aggat és akaszt kontaminációjával alakult. — Az aggat-nak az akasztgat rövidülésével való magyarázata téves.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 14: 76, 17: 55, TMNy. 376 ®, 419; EtSz. 1: 44 akad a.; SzófSz. akad a.; D. Bartha: Szóképz. 30® ;
Ruzsiczky: KazTájsz. 137, 180. — Vö. ágiál, akaszt.
aggik1 1. agg aggik2 1. aggódik
aggódik 1584: „Ez világi aggodalom, gonosz szerencse és háború” sz. (Born: Préd. 109b: NySz.), de 1. aggik; 1621: „Aggódni: Angi, anxié follicitum efíe, fefe macerare, conflictari” sz. (MA.); — óg (MTsz. 2. agg a.). J: 1584: 'sich ängsten’ # (1. fent). — Sz: aggodalom 1584:1. fent | aggodalmas 1750 — 71: aggodalmas (Fal: bE. 430: NySz.) || agrgrik 1486: „minden agfag- tok meg meg lez” [’minden, amiért aggódtok, rendben lesz'] sz. (RMNy. 2/2: 359); 1577—80: „nem kell agganunk uelle” (Tel: Evang. 1: 142: NySz.). j: 1. 1486: 'aggódik; sich ängsten' (1. fent); 2. 1577 — 80: 'törődik valamivel ; sich kümmern um etwas’ (1. fent) ; 3.1874: 'összetöpped ; zusammenschrumpfen | Összecsomósodik ; sich zusammenballen' (Nyr. 3: 182). — Sz: ~ság 1486: 1. fent | ~aszt 1541: aggaßtalVa sz. (Sylvester: ŰT. 2: 125); ? 1660: aggasztottál gr. (Megy: 6Jaj 23: NySz., a RNySz. 460 szerint téves, az adat egy 1737-i műből való); 1700/1763: aggasztom gr. (Gyöngy: Char. 3: 100: MF1.) I ~ály 1823: aggály (Schedel F.: Haramják 60: NSz.) I ~ályos 1839: aggályos (Nagy lg. —Hugo: Ruy. 40: NSz.).
A szócsalád agg- alapszava vitatott eredetű. — 1. Szóhasadás eredménye. Lehetséges, hogy az itt tárgyalt szavak között elsődlegesnek látszó agg : > aggik igei tag eredetére nézve azonos a 'régi' jelentésű agg melléknévvel, illetőleg annak aggik igei megfelelőjével. Az öregség ugyanis gyakran jár együtt testi összetöpörödéssel és lelki aggályoskodással. Kétségtelen azonban, hogy az agg és az aggódik amúgy is keveredett. Egyes R. és N. alakulatokról, főleg az aggaszt és aggság származékokról nem is mindig dönthető el teljes bizonyossággal, hogy melyik szócsalád adatai közé tartoznak. — 2. Ősi örökség a finnugor korból; vö.: finn ankain ’síűk’, ankea 'szoros, szigorú, nyomasztó stb.’ (NyH.7); észt anguma ’megsűrűsödik, megmerevedik*. A finnugor alapalak *ar]k3 lehetett. A finn- ségi szavak germán jövevények is lehetnek, így az egybevetés bizonytalan. Egyébként az egyeztetés sem hangtani, sem jelentéstani szempontból nem kifogásolható; az ’aggó- dik* jelentés komplikációs jelentés változással jött létre; vö.: szoros : szorong, töpörödik : töpreng stb. ; lat. angustus ’szűk, szoros’ : angor ’szorongás, félelem’; stb. — 3. Ősi Örökség a finnugor korból, de a 2. magyarázattól eltérő rokon nyelvi megfelelők alapján; vö.: zürj. V., Sz., Lu., Ud., P. Sog ’szomorú, szomorúság*; votj. Sz., K. súg 'bajos, baj*,


agilis
104
agrár
G., J. Súg ’szűk, kényelmetlen, nehéz’ (WichmWtj.). A permi szavak konkrétabb jelentésének hiánya gyengíti a származtatást, amelynek egyébként hangtani nehézsége is van: az őspermi hangalak ugyanis palatális hangrendű is lehetett. — Mindhárom magyarázat esetén a tő eredetibb igenévszói jellegével számolhatunk. Az aggály nyelvújítási alkotás. - - A szócsalád indoeurópai származtatása téves.
CzF.; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 8; MUSz. 718; Simonyi: NyK. 16: 263, TMNy. 485; Munkácsi: ÁKE. 122, 640; Gombocz: MNv. 5: 126®, 7: 107, Módszt. 12, Jelt. 87, ÖM‘l: 31, 73, 147; Nyíl?-?; EtSz. 1: 25 2. agg a.; Asbóth: Nytud. 5: 69 ® ; Herman: Pászt. 436, 526; Fuchs: FUF. 16: 82®; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 26; Tolnai: Nyúj. 154, 209, 215; SzófSz. aggály, aggódik a.; SKES.; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 71; Ruzsicz- ky: KazTájsz. 178; Terestyéni: Nyr. 89: 72; MSzFgrE. ®. — Vö. agg.
agilis 1796 k./1922: „fess egy \sgagili- sebb juhásznét, a ki keresi ... a szeretetet” (Csokonai: Műv. 2: 499: NSz.); 1873: Agyilis (Nyr. 2: 93); 1892: Agilis (Nyr. 21: 330); — árgyirus (MTsz.), ágyilus (NyF. 9. sz. 11); árgyélus (MNy. 28: 192). J: A) mn. 1796 k./1922: Tevékeny, mozgékony; betriebsam, emsig’ (1. fent). B) fn. 1835: ’fél- nemes; Halbadeliger’ (Kunoss: Gyal.).
Latin eredetű; vö. lat. agilis ’mozgé- kony’, h. lat. agilis ’félnemes’. Ez a lat. agere ’mozgásba hoz; tesz; csinál; stb.’ -ilis képzős származéka. Számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. agile; ném. agil; fr. agile; ol. ágile: ’agilis’. — Valamennyi á kezdetű népnyelvi alakváltozat a B) jelentéshez kapcsolódik; némelyikük az árgyélus hatását tükrözheti. Az olyan nem nemes embert nevezték így, aki nemes lányt vett el feleségül, s ennek révén nemesi jogokat gyakorolhatott.
Rell: LatSz. 28; Márkus: MagyJogiLex. 1: 124; Melich: SzlJsz. 1/2: 43; EtSz. ® ; P. D.: MNy. 28: 192; Fludorovits: LatJsz. 27, 40; Gáldi: Szótir. 232; Vértes O. A.: NyK. 66: 412. — Vö. ágál, ágenda, ágens, agitáció.
agitáció 1841: „nem vagyunk már . . . az agitationak, a’ feltüzelésnek stádiumán” (Széchenyi: Kel. népe 328: NSz.); 1870/1951: agitáczió (Munkásmozg. Tört. í: 94: NSz.); 1879: ágitáczió (MagyLex. 1: 53). J: 1841: ’(politikai) meggyőzés; Überzeugen (in der Politik) | buzdítás; Aufmunterung’ (1. fent) J] agitátor 1844: „sőt még becsületes '»agitator«-ságra sem vihettem” sz. (Frankenburg: Est 1: 198: NSz.); 1848/1952: „Méltóztassék ... az agitátorokat . . . letartóztatni, hogy ne agitálhassanak” (Kossuth: ÖM. 13: 421: NSz.). J: 1.
1844: ’lázító; Aufwiegler’ (1. fent); 2. 1856*. ’valamely (politikai) eszme terjesztője; Verbreiter einer (politischen) Idee’ * (Vahot I.: Men. 63: NSz.); 3. 1871/1951: ’a marxizmus eszméinek terjesztője; Verbreiter der Ideen des Marxismus’# (Munkásmozg. tört. 1: 191: NSz.) II agitál 1847: „megnemszünőleg ezen értelemben szónokol, ír és agitál” (Széchenyi: Progr. 12: NSz.). J: 1. 1847: ’tevékenykedik ; Tätigkeit entfalten’ (1. fent) ; 2. 1848/1952: ’megnyer; gewinnen | buzdít; aufmuntern’ # (Kossuth: ÖM. 13: 135: NSz.); 3. 1848/1952: ’lázít; aufwiegeln’ (Kossuth: ÖM. 13: 189: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Agitation, Agitator, agitieren; fr. agitation, agitateur, agiter: ’agitáció’/agitátor’, ’agitál’ ; megfelelőik több más európai nyelvben. Mindezek forrása a lat. agitare ’hajt, űz, mozdít stb.’ és ennek származékai: agitatio 'mozdítás, mozgatás; mozgás, tevékenység’, agitator ’hajcsár, kocsis’. A modern jelentések az angolban és a franciában alakultak ki, s innen terjedtek el az európai nyelvekben. — A magyar szók közvetlen forrása valószínűleg a német volt; a szó végek módosulása latinosítás eredménye.
Kovács: LatEl. 63; Rell: LatSz. 31, 58; EtSz. 1: 28 agitál a.; Kertész: Nyr. 48: 113 ® ; Kallós E.: Nyr. 77:467 ®; Bakos: Nyr. 78: 12, 16; Imre: Nyr. 78: 395; Zsoldos: Nyr. 84: 17. (Feldmann: ZDtWf. 13: 97, 247; Schulz: DtFremdwb. 13; Striedter- Temps: DLwSkr. 99; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 13.) — Vö. ágál, ágenda, ágens, agilis.
ágiál 1833: „Aglál: vide Ak radicem”. „In Baranya erronee Áglal loco ősz ve akgat ja, akiálja a’ szakadozott köntöst” (Kassai: 1: 130, 137); 1838: Áglálni sz. (Tsz.); - áklányi sz. (MTsz.). J: 1833: ’tákol; zusammenstümpern I toldoz-foldoz ; oft nachbessern’ (1. fent). — Sz: ~ódik 1873: Aglá- lódni sz. ’akadékoskodik’ (Nyr. 2: 278) || akla 1843: „Akla: . . . filamentum” (Bugát: Szóhalm.). J: 1. 1843: ’fonal; Faden’ (1. fent); 2. 1881: ’szegecs; Nietnagel’ (MNy. 10: 237).
Az ágiál származékszó: az akad, akaszt tövéből keletkezett gyakori tó képzőbokorral. Az aglálódik származék jelentésében még érződik az afcacZ-dal való kapcsolat. Az akla az afcZdZ-ból való nyelvújítási elvonás. — Szláv és latin származtatása téves. — Az ágiál nyelvjárási szó; az akla elavult.
Szarvas: Nyr. 2: 491; Rell: LatSz. 31, 58; EtSz. 1: 44 akad a. ® ; Szily: MNy. 10: 237. — Vö. aggat, akaszt.
agrár 1883/1951: „az őskori agrár- kommunizmusban látták propagandájuk legjelentékenyebb támaszát” (Munkásmozg.


agresszív
105
agry
tört. 1: 464: NSz.). J: 1883/1951: 'mező- gazdasági; landwirtschaftlich’ (1. fent). — De vö. 1849/1907/1952: agrariai viszonyok (Kossuth Emi. 2: 179: NSz.).
Német eredetű; az Agrar- elŐtagú német összetett szavak — vö. Agrarfrage ’agrárkérdés’, Agrarland ’agrárország’, Agrarprodukt 'agrártermék’ stb. — részfordítása útján honosodott meg. Végső forrása a lat. agrarius 'mezőre, szántóföldre vonatkozó; földművelési’ ; ez a lat. ager 'szántóföld, mező’ származéka. A lat. agrarius számos európai nyelv szókészletébe bekerült; vö.: ang. agrárián; ném. agrarisch; fr. agraire; ol. agràrio; or. azpápHbiü: ’a mezőgazdaságra, földművelésre vonatkozó, azzal kapcsolatos'. A latinos agrarius (vö. 1880/1951: Munkásmozg. tört. 1: 397: NSz.) magyar szövegekben is előfordul.
Kursinszky: LatJszIrod. 8; Márton: Erd- Múz. 48: 127. (Schulz: DtFremdwb. 1: 14.)
agresszív 1848/1952: „nem csak megtarthatnánk állásainkat, de agresszió is működhetnénk” (Kossuth: ÖM. 13: 54: NSz.). J; A) hsz. 1848/1952: 'támadólag; angriffsweise' (1. fent). B) mn. 1869: 'támadó, erőszakos; aggressiv'(Salamon F.: Magyarorsz. 1849-ben 160: NSz.) || agresszió 1929: „aggressiv; támadó, sértő | -io -ás, -és” (Radó: IdSz.8). J: 1929: 'jogtalan támadás; Aggression’ (1. fent). || agresszor 1950; agresszor (HSz.9); 1951: „agresszor (lat.) — támadó fél, hódító” (SzikraldSz.). J: 1950: 'jogtalanul támadó fél; Angreifer, Aggressor’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. aggressive, aggression; ném. aggressiv, Aggression; fr. agressif, agression; ol. aggressive, aggressione; or. aepeccúeHbiü, aepéccux: ’agresz- szív’, ’agresszió’ ; mindezekben a nyelvekben megtalálható az agresszor megfelelője is. A szócsalád alapja a lat. aggredi ’(oda)- megy; (neki)megy, támad' befejezett melléknévi igeneve, az aggressus; ebből alakult már a latinban az aggressio 'támadás' és az aggressor 'támadó'. A m. agresszív-nek megfelelő szók a lat. aggressu s-bó\ alkotott fr. agressif 'agresszív' melléknévre mennek visz- sza. — A magyarban az agresszív elsősorban német, az agresszor pedig főleg orosz nyelvi hatásra honosodhatott meg. Az agresszió a fr. agression visszalatinosításának látszik.
Révay: Nyr. 76: 200. (Dauzat: DictÉtFr.7 18; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 14.)
ágrólszakadt 1793: „ollyan rongyos a’ ruhájok mint az ágról szabadinak” (Μ. Merkurius 956: NSz.). J: 1. 1793: 'szegényes külsejű; ärmlich aussehend, lumpig | szegény; arm’# (1. fent); 2. 1821: 'élhetetlen; unbeholfen | ügyetlen; ungeschickt’ (Kol- már J.: Próbatét. 105: NSz.); 3. 1833: ’cudar; schuftig | pimasz; rüpelhaft’ (Kassai 1: 127); 4. 1838: ’jöttment; hergelaufen | ismeretlen származású; von unbekannter Herkunft’ (Tzs. ág a.).
Összetett szó. Minden valószínűség szerint egy régi büntetőjogi szokásnak az emlékét Őrzi. Ha az akasztott ember élve esett le az akasztófáról, illetőleg az akasztófának használt faágról, a halálos ítélet végrehajtását nem volt szabad újra megkísérelni, legfeljebb száműzetés lehetett a további büntetés. E magyarázatot támogatja a 16. sz.-i akasztójáról szakadt, továbbá az akasztó fára- való kifejezésnek az ágravaló párja. Az eredeti jelentés elhomályosulásával az ágrólszakadt szó az ’ágaktól megtépett’ képzetét keltette fel. A 4. jelentés kialakulásában nem hagyható figyelmen kívül a valahonnan való származás kifejezésére alkalmazott valamilyen ágról szakad szókapcsolat esetleges hatása sem. Erre a 18. sz. közepétől vannak példáink; vö. 1753: „azt kér- dezé tólek: melly ágról szakadtak” (Molnár J.: Megtérő reform. 21: NSz.); 1793: „Veletek ugyan-azon ágról szakadtam” (Kazinczy: Diogenesz 11: NSz.). Hatással lehetett az ágrólszakadt-ra a R. fától szakadt ’nem embertől származott' 'durva, kegyetlen’ kifejezés is, amelynek viszont az ágrólszakadt hatására mutatkozik ’jöttment’ és ’szánalmas külsejű’ jelentése. — Az a feltevés, hogy az ágrólszakadt eredetileg a mesebeli származásnak egy jellegzetes módjára vonatkozott, nem valószínű.
Kertész: Szily-Eml. 109 ® ; Berze Nagy: Ethn. 43: 133; Beke: Nyr. 71: 66; Csefkó: Nyr. 75: 52; O. Nagy: MNy. 48: 219, Mi fán terem ? 12 ® .
agronómus 1865: „agronom, értelmes földművelő” (Babos); — agronómus (SzikraldSz.); agromónus, agramónus, agro- mókus (ÚMTsz.). J: 1865: ’Agronom’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Agronom; fr. agronome; ol. agrónomo; or. azpoHÓM: ’mezőgazda’. Végső forrása a gör. αγρονόμος ’a vár földbirtokaira felügyelő tisztviselő’ (tkp. 'mezei, mezőn lakó’). — A magyar alakváltozatok közül a régebbi agronom a németből való. Az újabb agronómus latino- sítás eredménye. A N. agromónus és agramónus hangátvetéssel, az agromókus pedig tréfás népetimológiával keletkezett. A szó használata az or. aepOHÓM hatására vált gyakoribbá.
Szabadi: Nyr. 79: 416; Vöö: NylrK. 7: 100; Szépe: .NyelvmLev. 360; Farkas: Nyr. 90: 11. (Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 14.)
agy 1405 k.: „celebrufm]: a^lag [= agy- lágy]” (SchlSzj. 280.); 1416 U./1466: „veuec a' nadat 2 vericuala 9 agaho$” (MünchK. 68); 1540 — 55: ágyak gr. (Tin. 126: NySz.


ágy
106
agy afúrt
ágy a.); 1807: feje agyájába gr. (Gvad: RP. 40: NySz.). J; 1. 1405 k.: 'koponya; Schädel I fej; Kopf’ (1. fent); 2. 1540 — 55: ’kerékagy; Nabe' (1. fent); 3. 1594: ’kézi lőfegyver tusa; Gewehrkolben’* (MNy. 61: 110); 4. 1604: ’kötőfék; Halfter’ (MA.); 5. 1628: ’agyvelŐ; Gehirn | ész; Vernunft’ * (Prágai: Előszó 68: MF1. Pótlék XII.). - Sz: ~as 1560 k.: agyas (GyöngySzt. 4425.) I ~al 1793: agyalták gr. ’megvcr’ (Μ. Merkur 789: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán Ősi örökség a finnugor korból; vö.: md. Μ. uj ’velő’, pre-uj ’agyvelŐ’ (JE.); finn aivo ’halánték, agy’; 1ρ· N. vuovqâs ’agyvelŐ’. A finnugor alapalak *afr}e lehetett. A fgr. ~ m. gy megfelelés szokatlan. A magyar jelentésváltozatok időrendje arra mutat, hogy 'koponya, halántékcsont’ -► ’agyvelŐ’ fejlődéssel kell számolnunk; ez a finnugor megfelelők alapján is lehetséges. A szó 2 — 4. jelentése névátvitellel jött létre. — Uráli származtatása téves.
MUSz. 719; Donner: VglWb. 2: 128; Munkácsi: NyK. 25: 271; Genetz: VähKirj. 30. sz. 4; EtSz.®; Horger: MSzav. 12; Sauvageot: Rech. 131; Tolnai: Nyúj. 7, 47, 165, 205; Toivonen: Vir. 1937. 139 ®; H. Németh: MNyTK. 60. sz. 9; Szófsz.; Hajdú: NyK. 55: 78, 95; SKES.; Collinder: FUV.; Itkonen: LpChr. 180; Bárczi: MNyÉletr. 297; MSzFgrE. ®. (Paasonen: Beitr. 282.) — Vö. agyabugyál, agyon, kiagyal.
ágy fn. 1276: ? „Poss. Ascea#” hn. (Csánki 2: 633); 1372 U./1448 k.: „ewn tulaÿdon kamarayaban agyat cjÿnaltattnÿ” (JókK. 3); 1808: ? Algy [álgy?] (Sí.); 1831: Álgy (Kreszn.). Ji 1. 1276: ? ’folyó- meder; Flußbett’ (1. fent), 1835: ’ua.’ (Tzs. Flußbett a.); 2. 1372 U./1448 k.: ’fekvŐ- hely; Bett, Lagerstätte’# (1. fent); 3. 1566: ’ecetágy; Essiglager | üledék; Bodensatz’ (OklSz.); 4. 1585: ’ágyás; Beet’ (Cal. 894 rapina a.); 5. 1654: a család jelképeként; als Symbol der Familie (MNy. 49: 503); 6. 18. sz. : ? ’ágynemű; Bettzeug’ (MNy. 37: 36), 1800: ’ua.’ (Márton); 7. 1807: 'szérűn kiteregetett gabona(kévék) ; auf der Tenne ausgebreitetes Getreide bzw. ausgebreitete Garben’ (Márton). — Sz: ~acska 1416 U./1450 k.: agaLkaianac gr. (BécsiK. 38) I ~as 1490: agyasanak gr. fn. (SzalkGl. 134.); 1493 k.: a##a/’hazaabool mn. (FestK. 317) I ^az 1693: ágyazza gr. (Gyöngyösi: ÖK. 2: 21) J ~al 1708: FAágyalni sz. (PP. Déformo a.) | ~ás 1720: ágyasokban gr. (László: Petr. 53: NySz.) || ágy ige 1840: „Béd#?/: Béágyal, béágyaz” (Gáspár J.: Füzérke 3: NSz.). J: 1840: 'gabonát a szérűn elterít; Getreide auf der Tenne ausbreiten' (1. fent).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. alá't 'ágy' (MSFOu. 114.sz. 462); zürj.
V. vöt 'nemez, rénszarvasbőr <ágy)>’, volgs ’alátét’; votj. Sz. vciïàs 'ágy', Sz. vaX- ’(szét)terít’; ? finn vuode 'ágy'. A szókezdő v mindenütt másodlagos. A finnugor alapnyelvi (*ö$3) alaknak eredeti jelen¬
tése 'fekvőhelynek kiterített bőr, széna stb.’ (illetőleg mint igenévszónak esetleg még 'fekvőhelyet elkészít' is) lehetett, s később, feltehetőleg csak az egyes finnugor nyelvek külön életében vált a bútordarab megnevezőjévé. A kérdőjellel ide vont finn szó balti jövevény is lehet. — Az álgy Z-je téves visszaütés eredménye. A magyar nyelvben hasonlósági alapon, illetőleg a hasonló rendeltetés alapján fejlődhetett ki az eredetibb 2.-ból az L, 3., továbbá a 4. jelentés. A 6. úgy jött létre, hogy az egész elnevezése annak egy részére vonódott át. Az 5. jelentés nálunk is kifejlődhetett, de német mintája is lehetett; vö. aus (un)ehelichem Bett stammen 'törvényes (törvénytelen) ágyból származik’; stb. — A votják és a magyar igei tagok alapján a szó eredetibb igenóvszói jellegére is gondolhatunk. Eszerint a m. ágy ige késői adatolhatósága ellenére Ősi alakulat is lehet.
MUSz. 719 ® ; NyH.1"7; Munkácsi: ÁKE. 123; EtSz.®; Uotila: MSFOu. 65. sz. 63; Viski: MsgNépr. 1: 249, 253; Sebestyén: UngJb. 18: 243; SzófSz.; Hakulinen: SKRK. 1: 104, 2: 38; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 9, 28, 33; E. Itkonen: FUF. 31: 276; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 13, 29, 68, FgrNNy. 30, 64; Collinder: FUV., UrGr. 410; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 53; MSzFgrE.®. — Vö. csapágy.
agryabugryal 1669: ,,Az ördög jól meg- agyabugyálá őket” (Pós: Igazs. 1: 99: NySz.); 1840: Egyébugyál (Gáspár J.: Füzérke 12: NSz.); — egy&ugyáll, hegyebugyál (MTsz.). J: 1. 1669: 'üt-ver; prügeln’* (1. fent); 2. 1788: ’összevész; sich verzanken’ (NyF. 14. sz. 38).
Magyar fejlemény: az agyai ’üt-ver’ tréfás-játszi ikeritése. Keletkezése hang- tanilag még nincs egészen tisztázva. Az egye-, hegye· elŐtagú változat elhasonulással jött létre ; a hegye· Æ-ja vagy mondatfonetikai helyzettel, vagy pedig népetimológiával magyarázható. — A 2. jelentés Dugonics András szerint a nyelvjárásokból való.
CzF.; Ihász: Nyr. 2: 447 ®; Katona: Nyr. 9: 139; Simonyi: Nyr. 32: 474; EtSz. 1: 30 agy a.; Horger: MNy. 23: 50, 29: 262; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 806. — Vö. agy.
agyafúrt 1538: „agya fúrót: Cerebrofus” (PestiN. Jl); 1584: Agyafúrt (Kár: Credo 72: NySz.); 1859: agyafúrta (Rákosi L.: Pacsirta 119: NSz.); 1890: agyafurti (Nyr. 19: 333). J: 1. 1538: ’őrült; irrsinnig | bolond; närrisch’ (1. fent); 2. 1616: ’ravasz; schlau’*


Ägryaff
107
£g;yék
(Bal: Cslsk. 295: NySz.); 3. 1784: ’makacs; hartnäckig’ (SzD. 8).
Összetett szó: tagjai eredetileg alany — állítmányi viszonyban voltak egymással (az ember agya fúrt); ebből az elemek mondattani funkcióváltásával, illetőleg szerkezeti és szólamhatár-eltolódással vált ki a melléknévvé alakult szó. Hasonló jelentésű s részben hasonló felépítésű szókapcsolatok a régi nyelvben: fúrtagyú, fúrtagyas, fejefúrt, fúrtfejű, fúrtvelejü, eszefúrt. Az agya fúrt szókapcsolat eredeti jelentése ’lékelt koponyája volt, és azokra a koponyalékelésekre vonatkozott, amelyeket egykor az őrültél· gyógyítását megkísérelve, illetőleg — a jövendőbeli sámánok esetében — az Őrültség mesterséges előidézésére hajtottak végre. A 2. jelentés az Őrültek gyakran megfigyelhető ravaszkodásával lehet kapcsolatos; kialakulására hathatott a furfangos is.
CzF.; Brassai: AkNyÉrt. 5/2: 42; Simonyi: Nyr. 4: 437, AkNyÉrt. 15/3: 5, TMNy. 366, Jelz. 28; Barna: AkÉrt. R. 11: 218®, AkNyÉrt. 7/5: 3; Zolnai Gy.: NyK. 23: 147 ® ; Szilasi: NyK. 26: 188; P. Thewrewk E.: AkÉrt. 10: 335; Kertész: NyK. 43: 76, Szók. 162®, UngJb. 4: 56; Pais: MNy. 10: 414®, 40: 194, 41: 23; Kovács Márton: Nyr. 44: 230; SzófSz.; Bárczi: MNyÉlotr. 261.
agyag 1227: „ad . . . monticulum qui wlgaríter ogogovs Berch uocatur” sz. hn. (OklSz.); 1227/1400: Agí/at/wsberch sz. hn. (OklSz.); 1252: Agogus sz. hn. (OklSz.); 1307: Agiakus sz. hn. (MonStrig. 2: 577); 1330: Ogya^lyuk hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,hum[us]: agag” (BesztSzj. 197.); 1552: adgyac (Helt: Bibi. 4: Dán. 2: 33: NySz.); — agyig (MTsz.); agyik (ÚMTsz.). Js 1227: ’Ton(erde)’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó, melynek agy· alapszava esetleg ősi örökség az ugor korból; vö. osztj. DN. a$ ’agyag’, Ko. às ’kréta’ (PD.). — Török és kaukázusi származtatása elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 125; Budenz: NyK. 17: 464; Munkácsi: ÁKE. 124, 641 ; EtSz. ® ; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 241 ® ; Moór: Nyr. 71: 42, ALingu. 2:61; Sz. Kispál: MNy. 55: 215; MSzFgrE. ®. (SKES. haahka a.)
agryalágryult 1888; „Egy agyalágyult beteg férfi . . . kimeresztett szemét mindegyre az ajtóra függesztette” (Bródy S.: Faust 37: NSz.); 1899: Agyalágy (Baksay S.: Dáma 38: NSz.). J; 1. 1888: ’agylágyulásban szenvedő <beteg); an Gehirnerweichung leidend ((Kranke/ (1. fent); 2. 1893: Szellemileg nem beszámítható ; unzurechnungsfähig | hülye ; blödsinnig’ * (Abonyi Á. : Bosnyák kép 110: NSz.).
Összetett szó. Kései mesterséges alkotás a hasonló alaktani felépítésű régi agyafúrt típusú összetételek mintájára. Az agyalágyult kapcsolatban van az agylágyulás orvosi műszóval (1889: Hangay Ö.: Múzsa 87: NSz.), amely az orvosi nyelv görögön alapuló nemzetközi szavának (enkephalo- malakia ’agylágyulás’) fordítása; vö. még ném. Gehirnerweichung ’agylágyulás’. Ez a betegség az agyállomány teljes felbomlásával, rendszerint gyors halállal jár. A szó 1. jelentése ezen az alapon érthető. A 2. jelentés kialakulásában fontos szerepe volt a rosszalló R. meghígult a feje, veleje; főnek hígulása (vö. NySz. 1: 1429); 1880: agya- hígult (Mátrai B.: Él. szinf. 180: NSz.) kifejezéseknek, sőt talán még a nem nőtt be a feje lágya szólásnak is.
H. Németh Gy.: MNyTK. 60. sz. 10 ® ; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 445.
agryar 1456 k.: „dentibus suis fremet agÿarkodikh” sz. (SermDom. 2: 465); 1530: „az keet agyarara, wagy mongyam fogara” (Landor Fej. 45: MF1.). J: 1456 k.: ’Hauer’ # (1. fent). — Sz; ~kodik 1456 k.: 1. fent I ~ kodás: 1456 k.: Agÿarkodas (SermDom. 2: 528).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. an(í)Sdr ’agyar’; osztj. O. aúzár ’hátul az övön hordott medvefog’; zürj. Pr. voidzir ’agyar’ (Fokos: SyrjWb.); votj. Sz. va$er ’ua.’. Az osztják szó talán vogul jövevény. A permi szókezdő v másodlagos. A finnugor alapnyelvi alak *onc3r3 lehetett. — A magyarban a szóközépi mássalhangzó-csoport denazalizálódott. — A magyar szónak és finnugor megfelelőinek iráni származtatása téves.
MUSz. 720®; NyH.1”7; Setälä: FUF. 2: 232; Gombocz: NyK. 39: 227; EtSz. ® ; Toivonen: FUF. 19: 185; Sköld: OssLw. 15, 41, 47, 50, 60, 62, 64, 75, 87, 96; SzófSz.; Collinder: FUV.; Abajev: EtOs. 1: 189; Gulya: NyK. 66: 114; Apor: NyK. 66: 454; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 48; MSzFgrE.®. — Vö. acsarkodik.
ágryék 1490: „Femoris, lumborum: agy- chanak” (SzalkGl. 74.); 1512 k.: agiekat gr. (VeszprK. 101); 1533: agioka gr. (Murm. 909.); 1575: algyek (Born: Evang. 3: 205: NySz.). J: 1490: >Lende’ # (1. fent).
Származékszó; ágy- alapszava ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T. onsél, KL. unió, É. üúá: ’far’ (NyK. 25: 178). Az ugor alapnyelvi alak *ancs lehetett. Testrész- neveknél gyakori a névátvitel vagy az egésznek és egy részének azonos elnevezése; így a finnugor nyelvek azonos eredetű testrészt jelölő szavai között ’test’ ~ ’törzs’ ~ ’far’; ’has, gyomor’ ~ ’szív’ ~ ’anyaméh’; ’tom- por’ ~ ’comb’; stb.-féle jelentéskülönbsége¬


ágynemű
108
ah
két ismerünk. Ezek sorába beleillik az ’ágyék’ ’far’ megfelelés is. — Az alapszóhoz valószínűleg már a magyar nyelv külön életében tapadt az -ék denominalis főnévképző; vö. árnyék, fazék stb. Az álgyék Z-je téves visszaütés eredménye.
Munkácsi: NyK. 25: 178®; EtSz. ® ; Szinnyei: MNy. 18: 147; Toivonen: FUF. 19: 174; Lehtisalo: MSFOu. 62. sz. 367; SzófSz.; Horger: Melich-Emi. 163, 166; Pais: MNy. 39: 198; MSzFgrE. ®.
ágynemű 1763: „Ezen háznak . . . nagy ebédló palotáját széna ágyakkal és más ágynéműekkel el-készitvén” (Léstyán Μ.: Szt. Ignátz 90: NSz.); 1808: Ágynemű (Sí.); — ágyinemű (ÚMTsz.). J: 1. 1763: fekvőhely ; Lagerstätte’ (1. fent); 2. 1766: ’ágyhoz tartozó, textilanyagból készült felszerelés; Bettzeug’ * (Mátyus: I.: Diáét. 2: 89: NSz.)
Magyar fejlemény: a -nemű képzőszerű utótaggal keletkezett, mint számos társa; vö.: asztalnemű (1788: Harm. Rendt. 213: NSz.); vászonnemű (1797: Μ. Merkurius 523: NSz.); ruhanemű (1802: Pántzél D.: Mez. gazd. 2/1: 69: NSz.); stb. Az ágynemű az ágy eredeti jelentésének megfelelően ’fekvŐ- helyfajta’ volt. 2. jelentése is azért alakult ki, mert az ágy csak újabban jelöl elsősorban bútorfajtát, korábban azokat a tárgyakat értették rajta, amelyekből fekvőhelyet készítettek. A N. ágyinemű az eredeti szemlélet elhomályosulása után keletkezett.
agyon 1551: „Három menyûtô kőuel úttetet agyon” (Helt: Bibi. 1: b4: NySz. 3: 905 agyon-üt a.). J: 1551: ’halálra; zum Tode’ (1. fent). — De vö. 1506: agyon gr. ’fejbe, fejen’ (WinklK. 247).
Megszilárdult rágós alakulat: a ’fej, koponya’ jelentésű agy -n határozóragos alakja. Kezdetben csupán az üt, ver igékkel kapcsolatban fordult elő; az efféle szerkezetekben alakult ki eredeti ’fejbe, fejen (üt)’ jelentéséből perfektiváló ’súlyosan’ ’halálra, halálig <üt, ütlegel, ver)’ jelentése. E jelentésfejlődés az agysérülések súlyosságával kapcsolatos. Eredeti konkrét tartalmának fokozatos háttérbe szorulásával előbb határozószóvá, majd — átterjedve egyéb, szintén a pusztítás jelentéskörébe tartozó igékre is — igekötővó vált. A 19. sz.-tól kezdve a cselekvés gyakoriságát, túlzott ismétlődését jelöli; vö. agyonbeszél, agyondicsér, agyonhallgat stb.
CzF.®; Simonyi: Hat. 1: 112, 2: 360, TMNy. 352; Szily: Nyr. 29: 25; Singer: Nyr. 30: 94; Simái: MNy. 3: 269; Kertész: Nyr. 41: 287; EtSz. 1: 30 agy a. ® ; Horger: MSzav. 12 ® ; Gombocz: Synt. 157 ® ; Klemm: TörtMondt. 258 ® ; Ferenczy: NyelvmLev. 43. — Vö. agy.
ágyú 1456 k.: „quod duro instrumento sem eg aldeual” (SermDom. 1: 352); 1476 k.: „pattätywkwal Es . . . algÿwkwal. . . Iwttek” (SzabV.); 1519 k.: Algyoyath gr. (DebrK. 549); 1527: anyofokkal sz. (ÉrdyK. 527); 1533: Audee ewttő (Murm. 2410.); 1590: Agiu pattanas (SzikszF. 111); — ágyfy (ÚMTsz.). J: 1. 1456 k.: ’eszköz, szerszám; Werkzeug, Gerät’ (1. fent); 2. 1476 k.: ’löveg; Geschütz | ágyú; Kanone’ * (1. fent). — Sz: 1779: Ágyúzó sz. (Kónyi: HRom.
104: NySz.) | ~s 1527: fn. 1. fent; 1745: ágyús mn. (Mik: MulN. 30j NySz.).
Vitatott eredetű. — 1. Ótörök jövevényszó ; vö. ujg. altay ’eszköz, csel’ ; csag. alday ’csalás’; oszm. aldak ’hazugság’ (SDD.); kirg. aldö ’csalás’ ; csuv. ultav ’ua.’ ; hasonló szók a törökség minden ágában. E török szavak alapszava a tör. al ’eszköz, csel’, amely azonos ál szavunk feltehető török előzményével. Az átvett török alak *alday lehetett, amelyből a magyarban szabályos hangfej lód éssel álgyú, majd ágyú lett. A jelentésfejlődés menete így képzelhető el: ’csel, fortély, ügyesség, mód’ —>■ ’eszköz, szerkezet, gépezet’. — 2. Származékszó: a régen ’összeillik, összeilleszkedik’ jelentésben használt áld igeneve. Jelentése ’össze- illő’ -*■ ’eszköz, instrumentum’ fejlődéssel alakulhatott ki. — Más magyarázat szerint az áZcZ-nak ma is élő jelentéséből kell kiindulni; az áldó tehát eredetileg ’áldozó eszköz’ jelentésű lehetett. — A puskapor feltalálása után a korábbi, egyszerűbb harci gépezet neve átvivődött a mai értelemben ágyúnak nevezett lőfegyverre.
EtSz.; Németh: KCSA. 1: 71 ® ; Kannis- to: FUF. 17: 53; Saád: TüzérsSz. 9; Moór: NéNy. 11:^ 33; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 161 ®, ŐmSzöv. 65; B. Ö.: Nyr. 70: 30; Pais: MNy. 48: 66 ®; Imre: SzabV. 97; Bárczi: MNyÉletr. 46; Tamás: UngElRum. 57. — Vö. ál, áld.
ah 1519 k.: „Monda herodes ah enis hallotam valamit erről” (DebrK. 333); 1584: Ach (Born: Préd. 245: NySz.); 1618: Áh (MA: Scult. 117: NySz.). J: 1519 k.: isz. ; eine Interjektion (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Bár hasonló vagy teljesen megegyező hangalakú indulatszók más nyelvekben is előfordulnak (vö.: ang. ah; ném. ach; fr. ah; or. ax), mindezek egymástól függetlenül keletkeztek: eredetileg szintén önkéntelen hangkitörések voltak. A m. ah általános érzelemkifejező indulatszó, melynek funkciói (csodálkozás, öröm, szomorúság, kívánság, türelmetlenség, elutasítás, meglepetés stb. kifejezése) csak később differenciálódtak. — írott nyelvi szó.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Nagy J. B.: MNy. 23 : 43; T. Lovas: RefNy. 470, Pais-Eml. 534 ;


aha
109
Bárczi: Bev.3 76®, Szók.2 19; Kelemen: Mondsz. 21, 30, 324, 326, 823. - Vö. a1, aha, hah.
aha 1536: „A ha arwlo” (Pesti: Fab. 39 b: NySz.); 1604: Aha (MA. HA a.); 1669: Ahá (Czegl: Japh. 233: NySz.); 1708: Áhá (PP.); 1793: Ä hán (Magyar Játék-szín. 3: 259: NSz.); 1804: Ahha (Verseghy F.: Rikóti 35: NSz.); 1808: Áha (Holosovszki Imre: Lel. 5: NSz.); 1829: Ahán (Kovács Pál: Minden. 78: NSz.); 1862: áhhá (CzF.). J: 1536: eine Interjektion# (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Eredetileg szűkebb körű érzelmet fejezett ki: a hirtelen xáeszmélés képzetét érzékeltette. A harag, méltatlankodás, öröm, szomorúság, kívánság, türelmetlenség, igenlés stb. kifejezése későbbi funkciómegoszlás eredménye.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Zolnai Gy.: MNy. 40: 285; Bárczi: Szók.2 19; Temesi: MMNyR. 1: 292; Kelemen: Mondsz. 32®, 340. — Vö. a1, ah.
ahajt 1816: „Ahajk ehejt, itt, amott” (Gyarmathi: Voc. 97) ; 1833: Ahhalytt (Kassai: 1: 131); — ahejt, ajt (MTsz.). j: 1. 1816: ’ott; dort’ (1. fent); 2. 1871: ’azonnal; sofort’ (Adoma-eml. 4: NSz.); 3. 1876: ’akkor; damals ] azután; danach’ (Nyr. 5: 266).
Összetett szó: az a mutató névmás és a hely főnév -t hely határozó rágós alakjának összetapadásából keletkezett. Az utótag magánhangzójának hasonulása következtében az összetétel elhomályosult. — Székely nyelvjárási szó.
Fogarasi: NyK. 4: 132; Simonyi: Hat. 2: 332, 355, Nyr. 43: 184; EtSz.®; Beke: Nyr. 54: 83. — Vö. ehejt.
ahány 1. a-
áhít 1416 U./1450 k.: „Mi kellen leni afeifivnac kit krzal aieit tiztelni” [honorare desiderat] (BécsiK. 61), de 1. ájtatos; 1508: aytatonkot sz. (DöbrK. 420); 1604: Ahéto- zom sz. (MA.); 1619: avitasa sz. (Forró: Curt. 379: NySz.); 1801: Ohítani sz. (Sándor I.: Sokféle 7: 169: NSz.); — ápitkozzá sz. (ÚMTsz.). J: 1416 U./1450 k.: ’(sehnlich) wünschen’ # (1. fent). — Sz: ~atos 1. ájtatos a. I ~at 1416 U./1450 k.: aieitatoknac gr. ’vágy’ (BécsiK. 157); 1508: ’ áhítatosság’ (DöbrK. 420) | ~ozik 1456 k.: aÿeyto^nak gr. (SermDom. 2: 323).
Hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a száj tátás, bámészkodás, sóvárgás hang- és mozgásképzetét érzékeltethette. Rokonságába beletartozik az á indulatszó, az ájul, ásít ige stb. Az első magánhangzó időtartama, illetőleg esetleges időtartam- változása az adatokból nem tűnik ki. A hangzóközi h kieshetik, váltakozhatik v-vel és /•vei. Az ápitkozzá ’áhítozzál’ p-je nincs tisztázva; gondolhatunk esetleg az áhítozik és az epekedik alakvegyülésére is. Az áhitat, áhitatos származékok jelentése a vallásos szóhasználatban alakult ki.
CzF. ® ; Szinnyei: Budenz-Eml. 41, Kle- belsberg-Eml. 152; EtSz.; Trócsányi: MNy. 15: 133; Horger: MSzav. 14, 19; Csefkó: NéNy. 1: 230; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 263 ®, 53: 464; Bárczi: Bev.3 76; Grétsy: Szóhas. 118; Kelemen: Mondsz. 823 ®; Ruzsiczky: KazTájsz. 180. — Vö. á, ácsingózik, ácsorog, ájtatos, ájul, ásít.
ahogy, ahol, ahonnan, ahova 1. a-
aj1 1055: ? „exinde ad aui [ ? aiu] poft hçc ad eleuui humuk” hn. (TA.); 1224/1389: Petera?/a hn. (OklSz.); 1362: ? Huzuoí hn. (Czin.: NySz.) ; 1529—41: „mikor az kincnek helere meg az veje aiaÿt Egybe veffed” (RMNy. 2/2: 46); 1588: agyaual gr. (Monosz. Ap. 478: MF1.); 1686: ájos sz. (OklSz.); 1763: A (Adámi: Wb. 1: NSz.); 1831: álly (Kreszn.). J: 1. 1055: ? ’völgy; Tal I szakadék; Schlucht’ (1. fent), 1224/1389: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1364: ’nyílás; Öffnung* (ÁŰO. 11: 38); 3. 1529-41: 'rovátka; Falz I bevágás; Kerbe’ (1. fent); 4. 1805: ’fék; Zaum’ (Verseghy F.: Ung. Sprach. 25: NSz.); 5. 1831: ’köz; Zwischenraum’ (1. fent). — Sz: ~os 1319:? Ayasheg hn. (OklSz.); 1686: ájos (1. fent).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. V. ρη ’száj, torkolat’; zürj. V. vöm ’száj, nyílás’; votj. Sz. im ’ua.’; ? cser. Uf. αη ’a zsák nyílása’ (PS.); md. E. οη-, oj-, Μ. ον-: oykéí, ojkst, ovks ’zabla* (MSFOu. 22. sz. 43); 1p. N. vuoyás ’kötőfék vagy kötél a kutya szájkosarán’; — szám. jur. na; jen. &, na; tvg. ηάη; szelk. ák, αη; kam. άη, άη: ’száj’. Az uráli alapnyelvi alak *aye lehetett. Ennek 77-jébôl a magyarban *y lett, mely hangzóközi helyzetben kiesett, s az így keletkezett hiátust j oldotta fel. Az áj változat későbbi nyúlás eredménye. Az eredeti ’nyílás, bevágás, bemélyedés’ jelentésből valamennyi magyar jelentés jól levezethető. — A rokon nyelvi megfelelők altaji egyeztetése további vizsgálatot igényel. — Más uráli és finnugor egyeztetése nem valószínű, törökből való magyarázata téves. — Elavult szó, csupán egyes származékai élnek.
Budenz: NyK. 7: 16, MUSz. 721, 723; Gombocz: NyK. 39: 256; NyH. EtSz.; Toivonen: Vir. 1916. 165, FUF. 17: 281, FUF. Anz. 28: 250; Paasonen: Beitr. 27, 279; Uotila: MSFOu. 65. sz. 318, SyrjChr. 75; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 37, 45; Collinder: FUV., UrGr. 100, 163, 414; E. Itkonen: LpChr. 174; Rédei: NyK. 67:


aj2
110 ajánl
325 ® ; MSzFgrE. ®. (SKES. ovi a.) — Vö. ajak, aj óka, ajtó, ajz.
aj2 1750 k./1836: ,,Aj, mint simogatlak, sípocskámra hijlak” (Amadé: Vers. 161: NySz.); 1793: Aj! Aj! Aj! (Bethlen I.: Posta Tzug 11: NSz.); 1816: áj (Helmeczi Μ.: Ért. 11: NSz.); 1880: Ajaj (Teleki S.: Emi. 2: 209: NSz.); 1887: Ajjaj (Baksay: Gyalogösvény 110: NSz.); 1900: Ajaj (Sándor Domokos: NSz.). J: 1750 k./1836: eine Interjektion # (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Eredetileg általánosabb érzelem- kifejező szerepű volt, később azonban számos funkcióhoz (öröm, fájdalom, meglepetés, csodálkozás, helytelenítés, gúny, rosz- szallás, helyeslés stb. kifejezése) jutott. Héjaként, ritmust kitöltő szóként is szerepel.
CzF.; EtSz.®; Vikár: AkÉrt. 26: 588; Mészöly: MNy. 48: 57; R. Hutás: Pais- Eml. 525; Kelemen: Mondsz. 30, 31, 522, 554.
áj 1833: „Aj ige . . . neveztetik Ás ige helyett” (Kassai 1: 135). J: 1833: ’ás; graben’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Szóhasadás eredménye. Ugyanolyan kapcsolatban van az ás igével, mint az ejt : esik, fejt : festik, váj : vásik viszonya. — 2. Szóvegyulés eredménye. Az ás és a váj ige jelentésbeli és alaki összekeveredése útján jött létre. — 3. Ősi örökség a finnugor korból; 1. aj1 és az ott közölt rokon nyelvi megfelelők. Ehhez azonban fel kellene tenni az aj1 igenévszói eredetét, ami viszont a finnugor megfelelők alapján nehézségbe ütközik (1. ott). — Az áj-váj ikerszóból való önállósulása, valamint törökből való származtatása valószínűtlen. — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Budenz: NyK. 10: 76 ® ; Sziny- nyei: Nyr. 8: 99; Simonyi: AkÉrt. 15/3: 13; Szarvas: Nyr. 20: 454; Melich: MNy. 9: 253 ®, 396; EtSz.®; SzófSz. ás a.; Beke: Nyr. 71: 54; Pais: MNy. 45: 274 ® ; Bárczi: TihAl. 49; K. Palló: NyK. 65: 180. — VÖ. ás.
ajak 1314/1324: ,,Fabiani Ayakas dicti” sz. szn. (OklSz.); 1353: Aykas sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „vram nyfad meg en aÿakymott” (JókK. 42); 1766: ajjaka gr. (Mátyus I.: Diáét. 2: 396: NSz.); 1779: alyak (Bessenyei: Holmi 383: EtSz.); 1862: ajk (CzF.). J: 1. 1314/1324: ? ’száj; Mund | a szájnyílás vékony bőrű széle; Lippe’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1590: ’< edény) nyílása; Öffnung (eines Gefässes)’ (Kár: Bibi. 1: 309: NySz.); 3. 1787: ’áll; Kinn’ (Μ. Kurír 173: NSz.). — Sz: ~ú, ajkú 1436: „NyvAayakw” szn. (OklSz.).
Származékszó: a ’nyílás’ jelentésű aj1 szóból keletkezett -k kicsinyítő képzővel.
Az alapszó jelentéséhez képest a származék jelentésszűkülésen ment át, így vált alkalmassá a testrész jelölésére. Az 1. jelentés további belső árnyalódása, valamint a 2. és 3. jelentés kifejlődése részben tárgyi hasonlóságon, részben a jelzett fogalmak helyi érintkezésén alapuló névátvitellel magyarázható. Ilyen alapon érthetjük az -s képzős származéknak növénytani műszóként való alkalmazását is; vö. 1862: Ajakos (CzF.).
CzF. ® ; Fábián I.: NyK. 2: 5; Színnyei: Nyr. 8: 100®, Budenz-Eml. 41; Balassa: TMNy. 142; Szolár: NyF. 35. sz. 9; Nyíl. 4-5; Gombocz: NyK. 39: 256, Jelt. 72; EtSz.®; Horger: MSzav. 13; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 17; Beke: Nyr. 68: 52; SzófSz.; Pais: MNy. 45: 274. — Vö. aj1, aj óka.
ajándék 1137: ,,aliam puellam concessi, Cepa . . . Hugdi, Aianduc” szn. (Fejér: CD. 2: 93); 1372 U./1448 k.: „ejen ayandekot ew erdelme myat erdemlene vennÿe”, aÿan- dokÿ gr. (JókK. 159, 31); 1541: aiandik (Sylv: UT. 1: 24: NySz.); 1790: éjándékba gr. (MNy. 36: 139); 1838 — 45: Jándék, jándok (NytudÉrtJ 107. sz. 23); — ivándék, vándék (MTsz.); ajándég, dländikot gr., ián- dék, jangyik, ojándik (ÜMTsz.). J: 1. 1137: kedveskedésből adott tárgy; Geschenk’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’áldozatí adomány; Opfergabe’ (JókK. 24). — Sz: 1372 U./1448 k.: ayandekoztal gr. (JókK. 75) I ~csa 1416 U./1450 k.: aiandokLakat gr. (BécsiK. 70) I ~ozás 1470: aÿandoko^aferth gr. (SermDom. 2: 315).
Származékszó: az ajánl ige tövéből alakult a -dék (R. -dók) deverbalis névszó- képzővel. Korábbi alakja *ajánldok ( > ajándok ) lehetett. A jándék változat vélt névelőelhagyással alakult; vö. pl. lat. apotheca > m. patika. Az ajándék : iándék viszonyára — ha az iándék nem a névelőnek felfogott a elvonása útján keletkezett — vö.: kajált: kiált; sajtár : sitár stb. Az iándék hiátus- töltős változata az ivándék; az ivándék-nnk vándék párja is keletkezett az ajándék : jándék alakpár mintájára.
Simonyi: TMNy. 254, 490; EtSz. 1: 38 ajánl a. ® ; Pais: MNy. 14: 68, 37: 346, 347, 39: 195; Színnyei: MNy. 11: 49; Horger: MSzav. 13, Melich-Eml. 162; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 167; Berrár: MNy. 47: 175; Mészöly: MNy. 48: 46; D. Bartha: Szóképz. 70, 71, 72. - Vö. ajánl.
ajánl 1372 U./1448 k.: „aÿanla magat vr yftennek” (JókK. 42); 1516: alyonlad gr. (GömK. 112); 1518 k.: ayanwan sz. (PeerK. 128); 1519: alanlotta gr. (JordK. 621) ; 1541: aiaVuan sz. (KazK. 129); 1546: agyanlom gr. (LevT. 1: 35); 1586: aiall


áj er
111
ájtatos
(Fél: UT. 2: 63: NySz.); 1741: ajánolván sz. (Kovács J. Magy.Krón. 2: 153: NySz.); 1805: ájánl (Verseghy F.: Ung. Sprach 117: NSz.); — ajárol sz., ajákozni sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’ javasol; anbieten | rábíz; anvertrauen’ * (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’áldoz; opfern’ (BécsiK. 16); 3. 1577: ’ígér; versprechen’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 20). — Sz: ^at 1416 U./1450 k.: aianlat ’áldozat’ (BécsiK. 129); 1807: Ajánlatokat gr. (Fot- nesics: Alvina 222: NSz.) | ~ás 1493 k.: ayanlaafan gr. (FestK. 151) | ~ó 1538: „ayanlo: Commendator” fn. (PestiN.: II [1]) I 1802: ajánlgatla gr. (Miklós
Sógor 51: NSz.) | ~atos 1815: ajánlatos (Kazinczy: Munkái: 4: 339: NSz.) | ~kozik 1831: ajánlkozik (P. Thewrewk I.: Alap 4: 39: NSz.) I ~ott 1895: ajánlott fn. [levél] (Gárdonyi G.: Pöhölyék 119: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Alakváltozatai egy részének, valamint jelentésváltozatainak egymáshoz való időrendi viszonya nem világos. Az ajálván, ajánolván, ajákozni alakok mindenesetre a valószínűleg régebbi ajánlván mássalhangzó-torlódásának különféle feloldását mutatják. A N. ajárol ’ajánl- (gat)’ talán az ajá(nl)kozik stb. alakból elvont ajá- tő továbbképzése lehet. Az ajánlat származékot ’ígéret, fogadás’ jelentéssel Baróti Szabó Dávid újította fel. Az ajánlgat, ajánlatos, ajánlkozik, ajánlott nyelvújítási származékszó. — Finnugor, illetőleg török származtatása nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 125; Budenz: NyK. 10: 93; MUSz. 723; NyÚSz.; EtSz.*; Simonyi: Nyr. 43: 314; Tolnai: Nyúj. 205, 208; SzófSz.; Mészöly: MNy. 48: 58, 61 ® ; MSzFgrE.®. — VÖ. ajándék.
áj er 1565: „Sem áér az élő égh, fém à Planetae hét egeij . . . lohol nincz oly hely ho^ ki teged be foggion” (MNy. 14: 97); 16. sz.: ájernak gr. (Magyary-Kossa: Orv- Eml. 2: 246); 1881: Ajernek gr. (Boross Μ.: Élm. 310: NSz.); 1894: ájért gr. (Justh Zs.: Gányó 19: NSz.); — ájjer (ÚMTsz.). J: 1. 1565: ’levegő; Luft | légkör; Atmosphäre’ (1. fent); 2. 16. sz.: ’gyógyító hatású folyadék; heilkräftige Flüssigkeit’ (1. fent); 3. 1876: ’szél; Wind’ (Nyr. 5: 468); 4. 1899: ’bűz; Gestank’ (Nyr. 28: 368).
Latin eredetű ; vö. lat. aer ’az alsó levegő- réteg, légkör; illat, szag; időjárás; fuvallat’; h. lat. aër ’levegő’. A latin szó forrása a gör. άήρ ’az alsó vastag levegőréteg, atmoszféra’. — Am. ájer j-je hiátustöltő. A 2. jelentés talán a folyadék csípős szagával függ össze; vö. a 4. jelentéssel. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: MNyelv.1 1: 118, 121; Balassa: TMNy. 181 ; Rell: LatSz. 21, 31, 57; EtSz. ® ; Nagv J. B.: MNy. 26: 397; Végh: Adal. 64. (Frisk: GrEtWb. 1: 27.)
ajnároz 1825: „Ajnározni: ápolgatni, gyengédeden gondját viselni” sz. (Nátly J.: Vél. 25: NSz.). J: 1. 1825: ’kényeztet; hätscheln I gondoz; pflegen’ (1. fent); 2. 1876: ’rendez(get) ; ordnen’ (Nyr. 5: 471).
Ismeretlen eredetű. Bár a nyelvújítás korában került az irodalmi nyelvbe, nem mesterséges alkotás, hanem a korabeli nyelvjárásokból merítették. így lehetséges, hogy első írásbeli előfordulásánál jóval régebbi keletkezésű. — Hangutánzó-hangfestő, illetőleg gyermeknyelvi szóként való magyarázata nem valószínű, az ajak-bó\ való származtatása téves.
CzF.; EtSz.
ajóka. 1838: „Ajók: die Sardelle” (Tzs.); 1858: ajok (Fáy: Halmay 1: 178: NSz.); 1879: Ajóka (Árúlajstrom 77: NSz.). J: 1838: ’szardella; Sardelle’ (1. fent).
Származékszó: az ajak-nak is alapjául szolgáló aj1 ’nyílás’ szóból alakult -ók, illetőleg -óka képzővel. Az ajók eredetileg ’nagy, vastag ajkú’-t jelentett (1862: CzF.), hasonlóan a pufók ’nagy arcú’, szemók ’nagy szemű’ stb. árnyalatképzős testrésznevek alkalmazásához. A szardella azért kapta ezt a nevet, mert ennek az apró, heringféle tengeri halnak felső állrésze feltűnően nagy. Korábbi kísérlet volt a hal magyar elnevezésére az állók, mely az áll fn. hasonló származéka (1835: Tzs. Sardelle a.). — A természet rajzi szakemberek vitatták az ajók szó használatát, de — egy -a kicsinyítő képzővel megtoldva — mégis életben maradt, legalábbis a kereskedelem és a vendéglátóipar nyelvében.
CzF. 1: 63 ajók a. ® ; Fialowski: Nyr. 7: 119; Szinnyei: Nyr. 8: 100; NyÚSz. 4 Ajók a. ® ; EtSz. — Vö. aj1, ajak.
ájtatos 1372 U./1448 k.: „CHRiftufnak ayoytatos zolgaya”, aÿuÿtatof[ágért sz., aÿeta- toffagot sz., ayaÿtatof, ayoytatus (JókK. 8, 26, 134, 158, 160); 1416 U./1450 k.: aieitato[- [agoknac&L. (BécsiK_I59) ; 1493 k.: ahythatos sz. (FestK. 20); 1510: aytatoffa gr. (MargL. 170); 1528: ayylatos (SzékK. 153); 1689: aétatosság sz. (Land: UjSegits. 1: 24: NySz.); 1754: ájtatos (Grétsy: Szóhas. 119); — ájtotos (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’áhítatos; andächtig’* (JókK. 8); 2. 1839/1853: ’szen- teskedő; scheinheilig’* (Grétsy: Szóhas. 121). — Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~kodik 1754: ajtatoskodni sz. (Csödy P.: Lelki harcz. 24: NSz.).
Származékszó: az áhit ige régi alakváltozatainak -at főnévképzős származékából jött létre -s melléknévképzővel. Az ájtatos tehát az áhítatos-nak csupán szóhasad áss d elkülönült változata. Az ájtatos alak kifejlődése valószínűleg a régi hiátusos áítatos változatból történt az -ít képző í-jének


ajtó
112
ájul
megrövidülése nyomán, vagy esetleg a R. ájajtatos változatból egyszerejtéssel magyarázható. Az áhítatos : ájtatos 1. jelentését az alapige ’vágyakozik, sóvárog’ jelentéséből vallásos szóhasználatban nyerte. A csak az ájtatos-sai kapcsolatos 2. jelentése gúnyos használatban alakult ki.
CzF. 1: 254 áhít a.; EtSz. 1: 35 áhít a.; Horger: MSzav. 14, MNy. 30: 70; Smilauer: Vöd. 521; SzófSz. áhít a.; Benkő: MNy. 50: 264 ® ; Vértes O. A.: Pais-Eml. 44; Kelemen: Mondsz. 824; Grétsy: Szóhas. 66, 118®. — Vö. á, áhít.
ajtó 1315:,,Possessiones Wcrusalmafolua et Kysai/íoud” sz. hn. (OklSz.); 1319/1322: Kyusa?/íou hn. (OklSz.); 1346/1411: Ayto- tarto szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „kyk menden napon mednek aytorol aytora ala- mÿsnaert” (JókK. 85); — ajtu, áttó (MTsz.); ajtal, ejtu, ajtaja gr. (ÚMTsz.). J: 1315: ? ’Tür’# (1. fent), 1346/1411: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~cska 1416 U./1450 k.: aitoLkakat gr. (BécsiK. 175) | 1508: aytof ’ajtóőriző’
(DöbrK. 465).
Valószínűleg származékszó, alapszava azonban vitatott eredetű. — 1. Az alapszó Ősi örökséga finnugor korból; vö.: vog. TJ.ârçfc- ’levet (ruhát)’ (FUF. 26:84); osztj. V. âydtà ’kicsomóz, kinyit’; md. E. aykéima, avsíma, Μ. antóama ’lék’ ; finn avata ’nyit, kiterjeszt, tágít’, avanto ’lék’. A finnugor alapalak *αηα· lehetett. Ebből a magyar szó -t mű· veltető képző és -ó igenévképző hozzájárulásával jöhetett létre (*ayt- > *ayt- > *αχί- > ajt-). Jelentése az alapnyelvre kikövetkeztethető ’old, nyit’ jelentésből volna érthető. — 2. Az alapszó a ’nyílás’ jelentésű aj1, melynek -t műveltető képzős származéka lehet egy *ajt ige, s az ajtó utóbbinak elhomályosult igeneve. A magyarázat jelentés- tanilag teljesen világos, alaktanilag azonban sebezhető. Ez esetben ugyanis az a^-nek eredetibb igenévszónak kellett volna lennie, amit a szó csupa névszói finnugor megfelelői (1. ott) nem támogatnak. — Az *ajt ige kimutathatatlansága mindkét magyarázattal kapcsolatban okoz némi bizonytalanságot (de vö. 1831: Kreszn., ez azonban bizonyára nem élő alak, hanem kikövetkeztetett „gyök”). — Az ajtó kezdetben a sátornak, kunyhónak bejárati nyílását jelölhette, később a fejlettebb formájú ház bejáratának és átjáróinak nyílászáró szerkezetét is. — Török származtatása téves.
CzF.®; Fábián I.: NyK. 2: 5, 5: 242; Vámbéry: NyK. 8: 125, MBölcs. 134; Budenz: NyK. 10: 74, 93, 17: 475, 18: 225 ® ; MUSz. 723; Szinnyei: Nyr. 8: 99 ® ; Balassa: NyK. 24: 282, TMNy. 77, 142; NyH. 4-5; EtSz.; Baboss: MNyTK. 41. sz. 16; SzófSz.; Végh: Békés 108; Pais: MNy. 45: 274; Collinder: FUV.; SKES.; Hajdú:
FgrNNy. 64; Rédei: NyK. 67: 327®; Gulya: MNy. 62: 220; MSzFgrE.®. — Vö. aj1.
ajtófél 1512 k.: „Petőr kedig alh vala kiuiul az aito fel&n” (WeszprK. 71); 1604: A’ytofélfa, (MA.); — ajtaó-fejfa, (MTsz.). J: 1512 k.: ’Türpfosten’ * (1. fent).
Összetett szó : az ajtó és a fél3 főnév birtokos jelzős kapcsolata. Ez az ablakfólia,, kapu* fél, valamint a félszer összetételben is szereplő fél3 ősi örökség a finnugor korból ; finnugor eredetén belül azonban vitatott. — 1. Vö.: md. Μ. pel ’cövek’ (JE.); finn pieli 'egyenesen álló oszlop’ ; észt peel ’pózna, rúd’. A finnugor alapalak *pele lehetett. — 2. Azonos a ’valaminek a fele’ jelentésű, ugyancsak finnugor eredetű fél2 szavunkkal (1. ott). Ebben az esetben a fél ’oldal’ jelentéséből lehet kiindulni (vö. jobb félen, bal felől stb.), az ajtó fél jelentése tehát ’ajtó- oldal’ volna. — Bár alakilag mindkét magyarázat elfogadható, jelentéstanilag az 1. látszik valószínűbbnek; teljesen azonban a 2. sem hárítható el. Lehetséges egyébként, hogy a ’valaminek a fele’ jelentésű fél az 1. magyarázat esetében is bizonyos hatással lehetett a szó alakulására, például arra, hogy a szónak az 1. magyarázat szerint eredeti e > é-je nem vált soha I-vé.
Setälä: JSFOu. 14/3: 44; Simonyi: Nyr. 35: 140®; EtSz. 2: 193 3. fél a.; SzófSz. fél 2. a. ; MSzFgrE. 2. fél névszó a. ®. (Wichmann: FUF. 3: 99; Itkonen: FUF. 29: 3J1, 31: 314.)
ájul 1577: „el avulás” sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 20); 1577 k.: „Kese resketh, pwségh, Afÿth, Néha el aÿul” (OrvK. 470); 1600 k.: el alliült sz. (BrassSzt. 10); 1708: Ájúlok gr. (PP.); 1796: ajúlgatásait sz. (Kiss József: Egészs. kát. 114: NSz.); — áhúl, ájolás sz., ájúdozik sz., álidozok sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1577: ? 'megrémül; erschrecken' (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 397); 2. 1577 k.: ’elalél; in Ohnmacht fallen’# (1. fent); 3. 1582: ’elbámul; staunen | álmélkodik; erstaunt sein’ (Born: Evang. 4: 899b: NySz.); 4. 1604: ? 'kívánkozik; sich sehnen’ (Pázm: KT. 247: NySz.), 1635: ’ua.’ (Mad: Evang. 190: NySz.). — Sz: adózik 1821: ájul* dozni sz. (Mátyási J.: Bar. 116: NSz.) | ~at 1830: ájúlat (Kazinczy: Pyrker. 26: NSz.).
Hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a száj tátás, bámészkodás hang- és mozgásképzetét fejezhette ki. Rokonságába tartozik az á indulatszó, az áhít, ásít ige stb. Eredeti alakja feltehetőleg *ául volt, a szó- belseji j hiátustöltő. — 3. jelentése lehetett az eredeti, ebből fejlődött a többi; az 1. és a 4. elvont irányú jelentés változással. Közrejátszhatott esetleg az áléi jelentéstani


ajz
113
ákációs
hatása is. — Az alszik ige al- tövével, továbbá az áléi igével való egybevetése kevésbé valószínű, egyéb, alvást jelentő ugor igealakokkal való egyeztetése téves.
CzF. ® ; MUSz. 733; Szeremley Császár: MNy. 4: 386; Simonyi: Nyr. 43: 183; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 165; Gombocz: ÖM. 1: 151; SzófSz.; BenkŐ: MNy. 50: 261 ®, 53: 464. — Vö. á, áhít, álmélkodik, ámul, ásít.
ajz 1552: „Igen hamar íélájazák az 6 száját” (Tinódi: RMKT. 3: 328); 1570: fel aiozza gr. (Helt: Háló. 190: [o: 189] NySz.); 1763: Ajazó sz. (Adámi: Wb. 2: NSz.); 1792: Ajázó (SzD.); 1862: ajz (CzF.); - ájoz (MTsz.). J: 1. 1552: ’ki- feszít, kipöcköl (főleg szájat); abspreizen (den Mund)’ (1. fent); 2. 1708: ’felzaboláz; aufzäumen’ (PP. Ájazó a.); 3. [többnyire jel- ik.-vel] 1862: ’(íjat, ideget)lövésre előkészít; (den Bogen, die Sehne) spannen’ # (CzF.); 4. 1864: ’kinyit (szájat); öffnen (den Mund)’ (Arany J.: BH. 10: 23: NSz.); 5. [többnyire jel- ik.-vel] 1864: ? ’(érzelmet, lelkiállapotot) felfokoz, felcsigáz; steigern, Überspannen (ein Gefühl, einen Gemütszustand)’ # (Szász K.: Shaks. Mach. 25: NSz.), 1884: ’ua.’ (Bródy S.: Nyomor 24: NSz.); 6. 1883: ’(hangszert, hangszer húrját) játszásra előkészít; spannen (ein Musikinstrument, seine Saite)’ (Szász K.: Kisebb költ. 2: 168: NSz.). - Sz: ájazó 1708: fel- ájazó igenév (PP. Ájazó a.); 1708: Ájazó fn. ’zabola’ (PP.).
Származékszó: a ’nyílás’ jelentésű aj1 főnévből alakult -z igeképzővel. Az ajaz, ajz eredeti jelentése ’nyílást csinál’, ’nyí- lásba behelyez’ lehetett. Az 1., 2. és 4. Í'elentésben nyílásokkal kapcsolatos tevékenységekre utal. A 3. jelentés valószínűleg azon az alapon érthető, hogy az íj használatakor az ideget beillesztik az íj két végén levő bevágásba. De lehetséges, hogy mivel a nyíl bevágott részét illesztették az idegre, a lövésre való előkészület során eredetileg ez a művelet volt ajzás. A felajzás révén az íj és az ideg feszessé vált, s ez a mozzanat szolgált alapjául az 5. és 6., névátvitellel létrejött jelentésnek. — A szó szláv rokonítása téves.
CzF. 1: 63 ajaz a.; Szilády: RMKT. 3: 465; Simonyi: MNyelv1 2: 109®; Balassa: TMNy. 142; Lehr: MNy. 3: 431; EtSz. 1: 36 3, aj, áj a.; SzófSz. ® ; Pais: MNy. 45: 270; Mikesy: Nyr. 77: 130; Gáldi: Szótir. 53. — Vö. aj1, áll2, felajz.
akác 1783: „Robinia: Pseudo-Acacia . . . ^Zcdte-fa; Korona-fa”, AfccUz-fa (Molnár J.: Könyvház 1: 404, 2: 424: NSz.); 1787: atoz-fa (Zavira: On. Bot. 5: NSz.); 1788: afcdó*zerdÓtskék (Gelei J.: Halló 1: 36: NSz.); 1788: ákkátzot gr. (MNy. 32: 112); 1801/1910: Akászt gr. (Földi J. költ. 143: NSz.); 1804: agátzi (Muskatirovics: Röv. gond. 8: NSz.); 1809: ?lfcátei-fa (Simái Kr.: VSzót. 1: 3: NSz.); 1811: Acatia (Kazinczy: Tövisek 27: NSz.); 1818: ákáz (Batthyáni V.: Üt. 153: NSz.); 1854: Ágiczafa (Szelestey L.: Falu. 60: NSz.); 1856: akácza (Gyulai Árvízk. 134: NSz.); 1861: ágáczía (Merényi L.: Er. népm. 1: 43: NSz.); 1862: akacs, agacs (CzF.); 1872: agárca fa (Nyr. 1: 375); 1877: m/ácza-fába (Ágai A.: Porzó tárca 2: 337: NSz.); — ágác, agaci-fa., agács-fa,, ágács-ía,, ágácsa, agacsi, agagyin-îa, (MTsz.); agaca, agácka, ágácka, ágacska, agárci, aÿaricaîa., ágócká, ákácka, ákárc, ákica (ÚMTsz.); ákác, á°g°ámfa, ogáci, ogáco (Nyatl.). J: 1783: ’Akazienbaum’ # (1. fent) ; szakny. ’Robinia'. — Sz: ^08 1876: Ákáczos mn. (Gáspár I.: Vál. költ. 119: NSz.); 1896: ákáczos fn. (Bársony I.: Víg világ 59: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. acacia ’egyiptomi akác (az afrikai szavannák jellegzetes fája) ; az egyiptomi akác nedve’ ; ez a — valószínűleg egyiptomi eredetű — gör. ακακία ’egyiptomi akác’ átvétele. A latin szó a Robinia pseudoacacia neveként számos nyelvben elterjedt; vö.: ang. acacia; ném. Akazie; fr. acacia; or. ŐéAan ακάιμιχ: ’fehér akác’. Ezt a növényt a 17. sz.-ban hozták be Amerikából. A névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje, szárnyas levele és fehér virága. — Mint általában, a szó a magyarban is tudós átvétel. Mivel azonban egyrészt az akácfa — az Alföldön jórészt Tessedik Sámuel szorgalmazásának eredményeképpen — nemcsak gyorsan elterjedt, hanem szinte jellegzetesen magyar fává lett, másrészt hangtani felépítése következtében is az akác szónak számos alak változata fejlődött a nyelvjárásokban. Az alak változatok között vannak tüzetesebb vizsgálatra szorulók is. Egyike-másika esetleg valamely szomszédos nyelvből való átvétel is lehet.
Alexics: Nyr. 16: 257; Kovács: LatEl. 8 ® ; Melich: MNy. 6: 118; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 54, 61: 116; Fludorovits: MNy. 26: 52, LatJsz. 20, 35, 42, 43; Treml: MNy. 28: 248; Horger: MNy. 29: 179, NNyv. 1: 146, MNy. 38: 250; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 274; A. Kövesi: MNyj. 2: 88; Tamás: I. OK. 15: 74, UngElRum. 51; Sulán: NyK. 65: 291. (Marzell 1: 61; Wartburg: FEW. 1:11; Machek: EtSIÖSl. 16; Kluge: EtWb.1* 11.)
ákáciős 1816: „Akátzios: másba belé- akado ember ok nélkül” (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]; 1816: ákátzius (Gyarmathi: Voc. Garáznás a.); 1840: Ákác^ios (Gáspár J.: Füzérke 1: NSz.); 1843: akáczivskodik sz. (Athenaeum 1: 435:NSz.); 1872: Akácziós 8 Történeti-etimológiai szótár


akadémia
114
akar
(Nyr. 1: 134); — ákáciás; ágációskodik az. (MTsz.); akácziós (ÚMTsz.). J: 1816: 'kötekedő; streitsüchtig' (1. fent). — Sz: ~kodik 1843: 1. fent || ákáció 1872: ,,/í/cáczio.· izgágaság” (Nyr. 1: 134). J: 1872: ’izgágaság; Streitsucht’ (1. fent) || akációzus 1880: ,,Elkezd tőle akacziózuskodni” sz. (Mátrai B.: Él. szinf. 175: NSz.); 1882: „Roppant akacziosus volt a lelkem” (Petelei: Keresztek 242: NSz.); 1885: Akácziózus (Nyr. 14: 286); 1886: ákácziózuskodjék sz. (Jakab Ö.: Marossz. tört. 35: NSz.). J: 1880: ’izgága; streitsüchtig’ (1. fent). — Sz: ~kodik 1880: 1. fent.
Vitatott eredetű csócsalád. — 1. Az ákációs román eredetű; vö. rom. actyaciós, agátaciós ’könnyen beleakadó’ (DAcR. 1/1: 12). Ez az acafá ~ agafá ’felakaszt’, illetőleg az a se acáfá 'belekapaszkodik, beleakasz- kodik’ származóka. Az ákáció elvonás az ákációs-ból, az ákációzus pedig tréfás latinos képzés az ákáció-ból az ambíció : ambiciózus analógiájára. — 2. A szócsalád tagjai lati- noskodó tréfás-játszi képzéssel alakultak az akad, akadékoskodik igéből. — Erdélyi nyelvjárási szavak.
Szinnyei: Nyr. 22: 26; Rell: LatSz. 31, 57, 58; EtSz. ® ; Implom: MNy. 40: 230. (Cioranescu: DiccEtRum. 3.) — Vö. akaszt.
akad1, akad2 1. akaszt
akadémia 1604: „híres Schola ... az ki Academiakkal vetekedec”, Acadamia (MA. Herborna a., Argentína a.); 1635: académiája gr. (Mad: Evang: 118: NySz.); 1807: Acadomia (Kultsár: Hazai Tud. 2: 31: NSz.); — akadónia (ÚMTsz.). J: 1. 1604: 'iskola ; Schule | főiskola ; Hochschule’ # (1. fent); 2. 1796: ’hangverseny; Konzert' (Mercurius 1100: NSz.); 3. 1804/1892: 'legfelsőbb tudományos testület; Akademie der Wissenschaften’ ♦ (Kazinczy: Lev. 3: 153: NSz.); 4. 1844: 'bemutató (előadás); Erstaufführung’ (Életk. 1: 391: NSz.). — Sz: 1793: Akadémiai (Mátyus 1.: Ó és új Diáét. 6: 38: NSz.) | akadémista 1820: Akademis- ták gr. (Haszn. Múl. 1: 125: NSz.) ||
akadémikus 1604: „egy jeles Academicus Bôlts” (MA. Plotinus a.). J: A) mn. 1. 1604: 'akadémiai; akademisch’ (1. fent); 2. 1896: 'elméleti; theoretisch | elvont; abstrakt’ (Mikszáth: Beszterce 218: NSz.). B) fn. 1. 1782/1890: 'főiskolás; Hochschüler’ (Kazinczy: Lev. 1: 27: NSz.); 2. 1787: 'valamely tudományos akadémia tagja; Mitglied einer Akademie der Wissenschaften’ # (Gvadányi: Pösty. tör. 35: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. Academia ’Platón (és Cicero) filozófiai akadémiája; filozófiai iskola’, Academicus ’Platón, illetőleg Cicero akadémiájához tartozó’. A latin szócsalád alapja a gör. Άκαδήμεια ~ 'Ακαδημία \Akademosz héroszról elnevezett liget Athéntól északnyugatra a Kephissos folyó mellett)’. E ligetben tartotta filozófiai előadásait Platón. A gör. Άκαδήμεια később magát a platóni filozófiai iskolát is jelentette. Származéka a gör. 'Ακαδημαϊκός ’a platóni akadémiához tartozó filozófus és hallgató’. Az újabb időkben az első akadémiát Cosimo Medici hozta létre Academia Platonica néven a 15. sz. közepén. A lat. Academia bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közó; vö.: ang. academy; nóm. Akademie; fr. académie; ol. accademia; or. OKadéMUH.: ’akadémia’. Számos nyelvben megtalálható a m. akadémista és akadémikus megfelelője is. A m. akadémista azonban a fr. académiste ’fŐiskolai hallgató; valamely akadémia vezetője’ stb. szavaktól függetlenül, a m. akadémia származékaként is keletkezhetett.
Rell: LatSz. 31; EtSz.®; Gyalmos: MNyTK. 31. sz. 14; Kallós: Nyr. 76: 462. (Schulz: DtFremdwb. 1: 15; Kluge: EtWb.1® 11.)
akar 1290 — 5: ? „tota terra ipsarum villarum, scilicet Akaratia circumiacet in metis” sz. hn. (Turul 29: 130); 1372 U./1448 k.: „ha akarj tekelletef lenÿ” (JókK. 6); 1536: akorom gr. (MNy. 10: 377). J: 1372 U./1448 k.: 'wollen’ * (1. fent). — Sz: ~at 1290-5: ? hn. (1. fent); 1372 U./1448 k.: akaratyaual gr. (JókK. 4) | ~atos 1372 U./1448 k.: akaratos 'önkéntes’ (JókK. 58); 1552: 'erőszakos’ (Heltai: Dial. F3a) I ~atlan 1636: akaratlanság ókból sz. (NyÚSz.) ] ~atos- kodik 1675: akaratoskodik (Szönyi: Márt. Kor. 181: NySz.) | ~ó(d)zik 1831: akarózott gr. (IrtörtKözl. 4: 481) | ~nok 1892: Akar- nok (MNy. 5: 78).
Bizonytalan eredetű. Talán Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. Ko. dnkwéti (VNGy. 4: 376), P. ânkwèti, AL. angurmäti, É. ânkwèrmâti, änkwäti (egyes szám 3. sz.) ’tekint, pillant’ (MSz.); osztj. V. yglczrtd ’tekint’, O. pygdrtá ’megnéz’, Kr. agkarmstä 'feltekint’. Az egyeztetés nehézsége az obiugor szóbelseji gk ~ m. k megfelelés szokat- lansága, valamint az obi-ugor alakok eredetibb magashangúsága. Ha az ugor szavak mégis közös eredetűek, az -r igeképző esetleg már az ugor alapnyelvben hozzájárulhatott a feltehető *agk3- alapszóhoz. Jelentéstani tekintetben az egyeztetés megállhatja a helyét. A ’lát, tekint’ ’akar’ jelentésváltozásra vö.: ném. absehen auf etw. 'valamire tekint, ránéz’ :> Absicht ’szán- dék’; lat. spectare ’(meg)néz’ ’törekszik valamire’.
MUSz. 727 ® ; Gombocz: NyK. 39: 239; Wichmann: FUF. 11: 183; EtSz. ® ; SzófSz.; Steinitz: OstjGramm. 136; Grétsy: Szóhas. 211; Mikola: Népr. és Nytud. 8: 27®;


akár
115
Akaszt
Benkő: FUF. 36: 251; MSzFgrE.®. - Vö. akár, készakarva.
akár 1372 U./1448 k.: „akar akaryatokf akar ne” (JókK. 108); 1708: Akar, Akár tsak (PP.) ; - aká (MTsz.). J: A) 1372 U./1448 k.: ksz.; ein Bindewort* (1. fent). B) hsz. 1. 1512: legalább; wenigstens’ (KárOkl. 3: 86); 2. 1561: ’felŐlem (lehet); meinetwegen’ * (Klemm: TörtMondt. 612).
Szóhasadás eredménye: az akar igéből, illetőleg annak hosszú váltóhangú akár alakjából keletkezett. A kiindulópont vitatott: 1. Személyrag nélküli, egyes szám 2. sz. felszólító módú, alanyi ragozású akarj > akar; a régi nyelvben ugyanis az r végű, igéknek ez az alakja gyakran egyezik a puszta igetővel. — 2. Egyes szám 2. sz. felszólító módú akard, ahonnan a -d rag egy másik mássalhangzó előtt kiesett. — Önálló, felszólítást vagy kérdést tartalmazó feltételes mondatból vált ki, s fejlődött megengedő értelmű határozószóvá, majd ebből választó és hasonlító kötőszóvá. Hasonló fejlődés más nyelvekben is megfigyelhető; vö. lat. velle > vei ’akar’ ->■ ’akár, vagy’. — Az akar igével kapcsolatos más magyarázatai valószínűtlenek.
CzF. ® ; Simonyi: Köt. 1: 225, Nyr. 53: 88; Szarvas: Nyr. 14: 539; Balassa: TMNy. 187; Mariánovics Milán: Nyr. 39: 305; EtSz.®; Horger: MNy. 10: 114, NytAl.1 120, Igerag. 121; SzófSz.; Klemm: TörtMondt. 611 ® ; Fokos: Nyr. 70: 87; Berrár: MNy. 52: 29, TörtMondt. 171; Rácz: Nyr. 82: 273; Bárczi: Szótőv. 45; Papp L.: Ed- Any. 200; Tamás: UngElRum. 50. — Vö. akar, akár-.
akár- 1. akármely 1474: „Egeb demik akar mel* kegetlenfeg, gonog mielkedetekben vaflalodik” (BirkK. 1). J: 1474: ’bármely; welcher immer’ # (1. fent) | akármi 1515: ,,ef egyeb hoza tartózówal akar mÿ newel newezteffek” (RMNy. 2/2: 11). J: 1. 1515: ’bármely; welcher immer’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’bánni; was immer’ # (OrvK. 13) | akárhol 1517: ,,egyeb helyen akárhol. . . feyet le haytvan” (DomK. 128). J: 1517: ’wo immer’ # (1. fent) | akárhova 1517: „zent damancos atyank akar houa ky megyen vala az claftrombol” (DomK. 118). J: 1517: ’wohin immer’ # (1. fent) | akármelyik
1517: „nekÿ megh vgÿan hagyom mÿnth akar mellÿk gyermekemnek” (TörtTár. 1890. 558). J: 1517: ’welcher immer’ # (1. fent) | akármennyi 1519 k.: „a ki kegig karho- zattra ualo akar mini iot tegiónef ugian karhoznia kelh” (DebrK. 128); 1604: Akármennyi (MA. Quantuslibet a.). J: 1. 1519: ’wieviel immer’* (1. fent); 2. 1565/1639: 'bármilyen; wie immer’ (Ver: Verb. 196: NySz.) I akárhonnan 1524: ,,en akarhonneton efnek” (MNy. 25: 70); 1525/1640: Akár honnan (TörtTár. 1908. 83). J: 1524: ’woher immer’ * (1. fent) | Ilyenek még: akárminemű (1520: PozsK. 24); akármiként, akármiképpen, akármint (1527: ÉrdyK. 606, 351, 606); akármicsoda (1566: RMNy. 2/2: 275), akárhogy (1585: Cal. 1144), akármerre (1604: MA. Quacunque a.), akármikor (1604: MA. Quandocúnque a.), akármekkora (1628: Prág: Serk. 937: NySz.), akárha (1783: Medici P.- Rosthy: Zsid. szók. 252: NSz.), akármilyen (1789: Kazinczy: Bácsmegyey 106: NSz.), akármeddig (1817: Csokonai: Kiadatl. m. 123: NSz.) II 2. akárcsak 1585: „saltem: Akar tsak” (Cal. 941). J: 1. 1585: ’legalább; wenigstens’ (1. fent); 2. 1897: ’éppen úgy mint, éppen olyan mint ; ebenso wie’ ♦ (Tóth B.: Dervis 82: NSz.).
Az akár- előtaggal alakult szavaink mondattani tapadással keletkezett szóösszetételek. Túlnyomó többségükben (1. csoport) az akár- megengedő, az akárcsak-b&n meg- engedŐ-hasonlító szerepű. Etimológiáikig az akár- előtag az akár kötőszóval azonos, mely az akar igéből való. Hasonló típusú, ’akar’ jelentésű ige és névmás vagy határozószó összetételéből alakult névmások és határozószók más nyelvekben is vannak; vö.: lat. quantumvis ’akármennyi’ (tkp. ’amennyit akarsz’), ubivis ’akárhol’ (tkp. ’ahol akarod’); szik, hocikto, hockto ’akárki’ (az előtag a *chotéti ’akar’ tövéből)’, hocikde, hockde ’akár- hol’; stb.
Simonyi: Köt. 1: 228, TMNy. 352, 369, Jelz. 58; Szarvas: Nyr. 21: 147; Zolnai Gy.: NyK. 23: 151. - Vö. akár.
akaszt 1192/1374/1425: „ad locum, qui dicitur Farcasa^azíou” sz. hn. (Györffy 1: 236); 1238/1292: Akazto sz. hn. (OklSz.); 1291: Okozthov sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „tewrben magat megakaftotta” (JókK. 1). J: 1. 1192/1374/1425: ’függeszt; hängen’ * (1. fent); 2. 1893: ’megüt; schlagen’ (MTsz.). — Sz: ~al 1395 k.: aka^talou sz. (BesztSzj. 625.) I ~ás 1499: aka^thafth gr. (MNy. 49: 207) J akaszkodik 1792: Akafzkodni sz. (SzD.) U akad ige 1252: „Akadas Siculus de Sebus” sz. szn. (MNy. 18: 33); 1456 k.: „Inkab akadna ginekbe” (SermDom. 2: 365). J: 1. 1252: ’nem tud továbbjutni; steckenbleiben | rajta marad, függve marad; hängenbleiben’* (1. fent); 2. 1508: ’rátalál; auffinden’ (DöbrK. 369). — Sz: ~ás 1252: szn. 1. fent; 1668: megakadásod gr. (Matkó: BCsák. 17: NySz.) | ~oz 1520: akadozwa sz. (GyöngyGl. 348.) | ~ály 1585: Akadály (Cal. 510) | ~ék 1595: Akadek (Ver. 47) | ~ályoz 1604: Meg akadályozom gr. (MA. Perpléxor a.) [ ~ékoskodik 1725: Akadékoskodnak gr. (Nyr. 38: 217) | ~ály- talan 1838: Akadálytalan (Tzs.) || akad fn. 1400: „In medio Danubii in loco Salamon-


akceptál
116
akkord1
akagya vocato” hn. (OklSz.); 1887: „Akadba menni — Komárom — akadóba menni a hálóval” (Herman: HalK. 769). J: 1400: ’akadék; Hemmnis | akadály; Hindernis’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származék szók; *aZc- alapszavuk valószínűleg ősi örökség az ugor korból ; vö. : vog.T., AK., FL. ίαχη- ’(szilárdan) megakad’ (JSFOu. 58/3: 3, 4), FL. ίαχηΐ- ’talál (lövés); megerősít’ (uo.), Szó. taxznl- ’talál, észrevesz’ (uo.), Ë. tayi ’jut, esik’ (MSz.); osztj. Vj. Içkjntà ’meg-, fennakad’, Kaz. AQydnt\Kr. tö%dntá ’talál (golyó) ; találkozik’. A kikövetkeztethető ugor szókezdő *5 vagy szabályos megfelelője az osztj. Vj.-ban szókezdő j lenne; lehetséges azonban, hogy a Vj. szó jövevény a szomszédos szurguti nyelvjárásból. A legkeletibb osztják nyelvjárásokban a szó magas hangú változata is előfordul: V. lókantá, Vj. iókdnta ’a fenéken megreked (csónak)’. Az ugor alapalak *stikk3- vagy *Sükk3- lehetett. Valamennyi ugor szó jelentése a ’mozgásában megakadályoz’, illetőleg ’mozgásában feltart óztatik’ alap jelentésből származhat. — Az akad és az akaszt magyar gyakorító, illetőleg műveltető képzős származékok. Az akad névszónak a megfelelő igéhez való viszonya tisztázatlan. — A szócsalád más finn-ugor és török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 126; Budenz: NyK. 10: 94, 18: 14; MUSz. 726; Munkácsi: NyK. 16: 468, 25: 271; Balassa: NyK. 17: 320; Anderson: Wandl. 145; Wichmann: MNy. 4: 164 ; EtSz. 1:43 akad a. ® ; SzófSz. akad a. ; Rédei: NyK. 66: 103 ® ; MSzFgrE. ® — Vö. aggat, ágiál, ákációs.
akceptál 1656: ,,ha nagyságodnak úgy fog tetszeni. . . hogy az svéd és kozák obla- tióját acceptálja . . . most kell menni” (Mon- Okm. 23: 456); 1894: akcentájja gr. (Nyr. 23: 93). J: 1. 1656: ^elfogad; annehmen’ (1. fent); 2. 1690: ’bcszámít; einrechnen’ (Monírók. 23: 82); 3. 1881: ’befogad; auf- nehmen’ (Ábrányi K.: Nemesek 64: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. acceptare ’elfogad’; ez a lat. accipere ’kap, fogad’ gyakorító képzős származéka. A lat. acceptare bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö: ang. accept; ném. akzeptieren; fr. accepter; ol. accettare; or. aiajenmoeamb : ’elfogad, akceptál’. — Főleg a választékos stílusban használatos.
EtSz. 1: 46 akcentál a.; Fludorovits: LatJsz. 36; Bárczi: Szók.2 106. (Schulz: DtFremdwb. 1: 23.)
akció 1789: ,,Ha majd le-gördúl a’ kárpit, lessz é okom panaszolkodni, hogy a dióm rövid vólt” (Kazinczy: Bácsmegyey 217: NSz.); 1793/1892: aktziója gr. (Kazinczy: Lev. 2: 316: NSz.). J: 1. 1789: ’szerep; Rolle’ (1. fent); 2. 1809/1895: 'cselekvés, tevékenység; Aktion’ (Kazinczy: Lev. 6: 327: NSz.); 3. 1811 — 20/1952: ’keresetlevél, vádlevél; Klageschrift, Anklageschrift’ (Kazinczy: Megj. Szirmayhoz 406: NSz.); 4. 1845: ’pénzbüntetés; Geldstrafe’ (Eötvös: ralu jegyzője 1: 65: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. actio ’cselekvés, cselekedet; előadás, taglejtés; peres eljárás; vád, vádirat’; ez a lat. agere ’űz, hajt; mozgásba hoz ; csinál, cselekszik’ származéka. A lat. actio meghonosodott számos európai nyelvben; vö.: ang. action; ném. Aktionär, action; ol. azione; or. άκιμιπ: ’akció’.
Gáldi: Szótir. 36. (ÓkoriLex. 1: 22 Actio a.; Schulz: DtFremdwb. 1: 21.) — Vö. ágál, akt, akta, aktív, aktuális, aktus, reakció.
aki 1. a-
akkora 1577 k.: „geombeolygefd akko- rawa mÿnth egÿ egy Bab sem” (OrvK. 38) ; — akkorú (MTsz.); akkara (ÚMTsz.). J: 1577 k.: ’so groß (wie das dort)’ # (1. fent).
Magyar fejlemény: az az mutató névmásból alakult a -kora képzőszerű utótaggal. A kor főnévből keletkezett kora eredetileg csak életkor jelölésére szolgálhatott, s csupán alap jelentésének elhomályosodása után vált alkalmassá mérték jelölésére.
CzF.®; Budenz: NyK. 2: 318®, 20: 251; Simonyi: TMNy. 215, 546, 568 ®, Jelz. 55; EtSz. 1: 191 az a. ® ; D. Bartha: Szó- képz. 125. — Vö. az, ekkora.
akkord1 1626: „reménség is vagyon az accordo felől” (MNy. 12: 84); 1722: accor- dára gr. (Thaly: Adal. 2:364); 1798/1922: Accordra gr. (Csokonai: Lev. 2: 644: NSz.); 1890/1951: akkordban gr. (Munkásmozg. tört. 1: 587: NSz.); — akord (SzegSz.). J: 1. 1626: 'megegyezés; Vereinbarung’ (1. fent); 2. 1890/1951: ’szakmánymunka; Akkordarbeit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. accord; ném. Akkord; fr. accord; ol. accordo; or. ακκόρό : ’megegyezés, egyezség’. A nyugati román nyelvekben keletkezett a lat. cor ’szív’ származékának, a népi lat. *accordare 'összeegyeztet, összehangol* igének a folytatásaiból. — A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak. Az akkordó az olaszból, az akkorda a hazai latinból való, de lehet elvonás az akkordál 'megegyezik' igéből; vö. 1700: accordallak gr. (D. Ember Pál: Sz. Sik- lus 35: NSz.). A ’szakmánymunka’ jelentés a fr. à Vaccord ’megegyezés szerint’ alapján alakult ki. Ebben a jelentésben a szó a németből vagy a franciából kerülhetett át.
EtSz. 1: 47 akkorda a.; K. P.: MNy. 12: 84; Beke: Nyr. 58: 79; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Schöne: Dauzat-Eml. 279;


akkord2
117
akna
Machet: EtSIÖSl. 16; Kluge: EtWb.1· 11; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 6.) — Vö. akkord2.
akkord2 1802/1922: „egy erős és meg- reszkedtetŐ accord hallik a musika által” (Csokonai: A varázsfuvola 418: NSz.); 1846: akkordoknak gr. (Kelmenfy L.: Besz. 2: 208: NSz.). J: 1802/1922: ’hangzat; Akkord’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. accord; ném. Akkord; fr. accord; ol. accordo; or. ακκόρό: ’hangzat, akkord’. A nyugati román nyelvekben keletkezett valószínűleg úgy, hogy a népi lat. *accordare ’összeegyeztet, összehangol’ ige folytatásaiból elvont fr. accord ’megegyezés, egyezség’, ol. accordo ’ua.’ stb. főneveket a lat. chorda ’húr’ szó családjába tartozóknak érezték. — A magyarba feltehetően német közvetítéssel került. — Főképpen zenei szakszó.
(Schöne: Dauzat-Eml. 279; Wartburg: FEW. 1: 13; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 31; Corominas: DiccCrítEt. 1: 27; Kluge: EtWb.19 11; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 6.) — Vö. akkord1.
akkurátus 1810 k.: „Rá öltvént estemre [ = öltvén testemre] accurát mondotta” (Farkas A.: Lói tan. 76: NSz.); 1819: „igazi accurátus munkával tsináltatva . . . lészen az egész műv” (Machay: Olt. 51: NSz.); 1839: Accurate (Emlény 79: NSz.); 1847: akkurátusán gr. (Vas Gereben: Életkép. 46: NSz.); 1867: akurát (Spitz.-napt. 9: NSz.); 1873: akkurátos (Dóczi L. —Goethe: Faust 138: NSz.); 1878: akkuráte (GyŐrffy I.: Garab. 9: NSz.); 1883: akkuráte (Bérezik Á.: Igm. kispap 117: NSz.); 1884: akuráté (Jakab Ö.: Székely hist. 32: NSz.); — akko- rátus (Kalocsa: NSz.); akkurates, ekkurátis, akurátissan gr., akaratos (ÚMTsz.). Jj 1. 1810 k.:’pontos(an) ; genau’ (1. fent); 2. 1819: ’gondos; sorgfältig’ (1. fent); 3. 1875: ’derék; brav I becsületes; ehrlich’ (Nyr. 4: 93).
Német eredetű; vö. ném. akkurat mn. ’pontos, gondosan végzett; rendszerető, gondos munkát végző’, hsz. ’pontosan, gondosan’; ez a lat. accuratus ’gondosan végzett, pontos, szabatos’ származékára, az accurate ’gondosan, pontosan, szabatosan’ határozószóra megy vissza. A személyekre vonatkozó ’rendszeretŐ, gondos munkát végző’ jelentés a németben fejlődött ki. — A m. akkurátus jelentései a ném. akkurat-6\- nak felelnek meg. Az alakváltozatok közül az akkurát a legrégibb ; az akkurátus vissza- latinosítással keletkezett. Az akkorátus, akaratos stb. az akkora, akarat stb. hatására végbement nópetimológiás módosulás eredménye. — A magyar szónak közvetlenül a latinból való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Rell: LatSz. 31; R. Prikkel: NyK. 29: 332 ®; EtSz.; Fludorovits: MNy. 26: 192, LatJsz. 36; Végh: Adal. 64; Farkas: Nyr. 90: 11; Tamás: UngElRum. 53. (Schultz: DtFremdwb. 1: 19.)
akla 1. ágiál
akna 1197/1337: „Ad magnum montem qui uocatur Acnahege” hn. (OklSz.); 1222: „Salifodinas . . . que Akana vocantur” (OklSz.); 1621: akonájá gr. (MA. Aknája a.); 1663: okonáján gr. (Lippay: Calendar. Oeco- nom. 258: MF1. XXI.); 1708: akónája gr. (PP. Aknája &.) ; 1753: oknájáig gr. (Lippai: Posoni kert 374: NSz.). J: 1. 1197/1337: ? ’sóbánya; Salzgrube’ (1. fent), 1222: ’ua.’ (1. fent); 2. 1621: ’hordólyuk; Spundloch’ (1. fent); 3. 1808: ’nyílás; Öffnung | ablak; Fenster’ (SI.); 4. 1808: ’bánya; Bergwerk’ (Dugonics: Szittyái tört. 2: 62: NSz.); 5. 1818: ’kémény; Kamin’ (Zakál Gy.: Őrség 43: NSz.); 6. 1834: ’a felszínről nyitott függőleges vagy lejtős bányavájat; Schacht’ * (Kunoss: Szóf.); 7. 1838: ’hordódugó; Spund’ (Tzs.); 8. 1843: ’robbanóanyaggal töltött földalatti járat; Pulvergang, Sprenggrube’ (Vachot I.: Orsz. Almanach 43: NSz.), de vö.: 1834: tüzakna ’ua.’ (MathMűsz. Cuniculus^.)', 9. 1877: ’az a hordódonga, amelyen az akonalyuk van; Faßdaube mit Spundloch’ (Nyr. 6: 272); 10. 1908: ’akolópálca; Visierstab’ (MNy. 4: 42); 11. 1911: ’vízbe vagy földbe helyezett robbanó szerkezet; Seemine, Tretmine’* (RévaiLex. 1: 245); 12. 1915: ’az aknavető lövedéke; Geschoß des Minenwerfers’ * (Bp. Hírlap 1915. nov. 9. 6: NSz.) — Szí ~sz 1791: Aknász ’bányász’ (Sándor I.: Sokféle 1: 117: NSz.); 1835: ’egy fajta műszaki katona’ (Tzs. Minirer a. a tuzaknász összetételben).
Szláv eredetű; vö.: big. N. okhó 'tetőablak; hordólyuk*; szb.-hv. ökno ’bánya- akna; ablaktábla’, Kaj. okno ’ablak’; szín. ókno ’ablak’; szik, okno ’ablak’; or. okhó ’ablak’; további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. ok"bno szava kerülhetett át ’nyílás’ jelentésben. Az eredetileg általános jelentésű szó számos olyan konkrét jelentést vett fel, amely a ’nyílás’ képzetével kapcsolatos (1., 4., 5., 6. jelentés). A 2. jelentésnek és a big. OKHÓ egyik jelentésének feltűnő egyezése vagy azonos irányú, egymástól független jelentés- fejlődéssel, vagy pedig a magyarra gyakorolt régi bolgár hatással magyarázható. A 7. és 9. jelentés a 2. alapján jött létre. A 10. jelentés kialakulásában szerepe lehetett a jelen- tésileg azonos akolópálca és az ebben a jelentésben is előforduló akó alaki hasonlóságának. A 8., 11. és 12. jelentés a magyar katonai nyelvben a ném. Mine tükörfordítása¬


akó
118
ákombákom
ként keletkezett. A ném. Mme-nek egyfelől 'bánya’, másfelől pedig többféle katonai jelentése van. Az 'aknavető lövedéke’ azért kapta ezt a nevet, mert erős robbanótöltete és csekély falvastagsága miatt a föld alatti és tengeri aknáéhoz hasonló hatást fejt ki. — A mai magyar nyelvben a szó 6., 8., 11. és 12. jelentésében az akna, a 2., 7., 9. és 10. jelentésben pedig jobbára az akona alak használatos. E két fő alakváltozat jelentések szerinti elkülönülése azonban nem ment teljes következetességgel végbe.
Budenz: NyK. 2: 472; Szarvas: Nyr. 7: 202; Miklosich: Nyr. 11: 71; EtSz.®; Cs. Sebestyén: NéNy. 1: 20; Bátky: NóprÉit. 21: 15, 45; Beke: Nyr. 60: 140; Kniezsa: MNy. 39: 3, SzlJsz. 60®; SzófSz.; Hor- batsch: WeltSlav. 2: 72; Décsy: WeltSlav. 3: 386; Grétsy: Szóhas. 40, 111; Moór: Sla- vica 2: 53, NyK. 65: 415; Kiss: StudSl. 10: 197.
akó 1226 k.: „Centum et triginta acones [latinosított alak] farine” (OklSz.); 1240: Ako (Fejér: CD. 4: 193); 1368: Akou, akow (OklSz.); 1395 k.: aku (BesztSzj. 489.). J: 1. 1226 k.: ’űrmérték; Ohm (Hohl-, Flüssigkeitsmaß’# (1. fent); 2. 1368: ’terményadó; Abgabe in Naturalien’ (HazaiOkmt. 3: 186); 3. 1703: ’hordó mérésére való edény vagy rovátkás bot; Visiereimer, Visierstab zum Feststellen des Rauminhalts der Fässer’ (RákF.: Lev. 1: 258: NySz.). — Sz: akoló 1588: akollo pensth (MNy. 62: 99) | ~s 1604: Akós (MA. Amphorális a.) [ 1703: meg . . .
akozni sz. (RákF: Lev. 1: 258: NySz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovák eredetű; vö. szik, okov ’akó; vasalt faedóny* (SISJ. 1: 550) ; vö. még: cseh R. okov ’akó ; vasalt faedény’; or. R. οκοβό ’akó’; további, eltérő jelentésű megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy ószlovák okovb V. okovb ’vasalt faedény’ kerülhetett át. A szó 2. és 3. jelentése az eredetibb l.-bŐl a magyarban alakult ki. A 2. jelentést az magyarázza, hogy bizonyos terményadók- nak az akó volt a mértékegysége. A 3. jelentés feltehetően akója ’akolófa’-féle összetételekből (vö. 1570: OklSz.) keletkezett jelen- téstapadással. Az akoló rövid o-ja a nagyszámú ol végű ige hatását tükrözi.
Miklosich: Nyr. 11: 71 ® ; EtSz. ® ; Szóf- Sz. ; Benkő: NyK. 54: 49, MNy. 52: 25; Kniezsa: SzlJsz. 61 ® ; Tamás: UngElRum. 52.
akol 1130—40: „Villa, que vocatur Ocol, circumterminatur silvis” hn. (PRT. 8: 269); 1193: „Inde ad lovacol” (ÓMOlv. 57); 1291: Ofct/Zfenere hn. (OklSz.); 1323: Okly sz. hn. (MNy. 45: 102); 1341: MenusafcaZ hn. (Györffy 1: 317); 1508: akolaba gr. (DöbrK. 344); 1634/1637: akoly (HOklSzj.); 1655: okoly (ACsere: Enc.^ 209: NySz.); — akoj (MTsz.); akóf aku (ÚMTsz.); okaj, akú, okól (Nyatl. juhakol a.). J: 1. 1130 — 40: ? ’karám; Pferche | ól; Viehstall’ # (1. fent), 1193: ’ua.’ (1. fent); 2. 1900—1: 'több varsából összeállított halászó eszköz; aus mehreren Reusen zusammengestelltes Fischergerät' (Eötvös Munkái 3: 81: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovén vagy szerb-horváteredetű; vö.: szín, okól ’karám, akol’ ; szb.-hv. ókö [birt. e. ókola] ’tábor’, szlavóniai N. okol ’(marha)karám’ (I. OK. 10: 136), Öa R. okol ’disznókarám’ (I. OK. 10: 136); vö. még: e. szí. okoló 'kör; kerti ágyás; tábor’; le. R.ofcJJ ’karám. akol’ (S1JP. 5: 932); ukr. ókía [birt. e. OKÓAy] ’karám’; további megfelelők — főként ’környék’ jelentéssel — más szláv nyelvekben is. — A magyarba a régi szín., szb.-hv. okoló kerülhetett át ’karám’ jelentésben; az ’ól, istálló’ jelentést a szó már a magyarban vette fel. Ugyancsak a magyarban keletkezett a 2. jelentés; szemléleti alapja az akolba zárt jószágok és a varsákba tévedt halak helyzetének bizonyos fokú hasonlósága. — A románsággal érintkező magyar nyelvjárásokban élő okól alakváltozat aligha független a szintén szláv eredetű rom. ocól ’kerítés; bekerített hely ; akol; stb.’ szótól. — Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 472; Miklosich: Nyr. 11: 71; Vámbéry: MEr. 210, MBölcs. 134; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 45; Gombocz: MNy. 3: 308; Horger: NyK. 41: 141; EtSz.®; Bátky: MsgNépr. 1: 237; Mikos: MNy. 31: 258; SzófSz.; Végh: Békés 75, 97; Kniezsa: SzlJsz. 62®; Márton: MNy. 52: 95; Moór: StudSl. 2: 105 ®, MNy. 54: 288; Hadrovics: I. OK. 10: 136®. — Vö. kiakolbólít.
akolbólit 1. kiakolbólít
ákombákom 1786: ,,a’ . . . német nemzet, azokat a’ tsúf ákom-bák szálka szilánk német betűket el nem hagyja” (Μ. Hírmondó 474: NSz.); 1790: ákombákomokat gr. (Gvadányi: Tör. hab. 72: NSz.); 1841: ákum- bákum (Szigligeti: Ál Endre 7: NSz.); 1878: ákombákon (Győrffy J.: Garab. 94: NSz.); 1882: ákombáku mokkái gr. (Lauka G.: Gondt. 242: NSz.). J: A) mn. 1786: ’rendetlen, kusza (írás); gekritzelt (Schrift) # | hevenyében összetákolt ; improvisiert zusammengepfuscht’ (1. fent). B) fn. 1788: ’irkafirka; Gekritzel’# (MNy. 36: 140).
\7alószínűleg hangutánzó eredetű forra- dásos ikerszó. Előtagja talán egy feltehető *ák ’dadog’ hangutánzó ige -m képzős származéka. Erre az alapszóra a N. ákorog ’erős, mély hangon nyikorog’ (Nyr. 26: 383), illetőleg 'hamis hangon dalol’ (Nyr. 27: 524) alapján következtethetünk. Utótagja a ’hebeg, akadozva beszél’ jelentésű N. bakog, R.


ákovita
119
akta
bákog hangutánzó ige töve, illetőleg -m képzős származéka. Kialakulására bizonnyal hatással volt a hasonló szerkezetű R. kákom- bakom (vö. 1609: kákumbákkomot gr.: Pázmány: ÖM. 2: 631) ’ dadogás, zavaros, értelmetlen beszéd, fecsegés’. Ugyanez lehetett az ákom-bákom eredeti jelentése is, és belőle u- gyanúgy fejlődhetett a ’zavaros, kusza, rendetlen, kezdetleges írás’ jelentés, mint ahogy a kákombák is előfordul ’írás’ jelentésű szó jel- zŐjeként; vö. 1668:Matkó: BCsák. 65: NySz. Az ákombákom ’irkafirka’ jelentésének a kialakulását az is elősegíthette, hogy elő- és utótagjának kezdő hangja az ábécé első két betűje. — Az ’ákombákom’ jelentésű szik. haky-baky-nok és a m. ákombákom-n&k egymáshoz való viszonya vizsgálatra szorul.
Gombocz: MNy. 9: 386; EtSz.; Horger: NytAl.1 35; P. D.: MNy. 27: 144; Pais: MNy. 43: 59, 50: 277 ®. (Machek: EtSIÖSl. 121.)
ákovita 1620: „kapuia élőt olczon ittuk az áquavitat” (MNy. 61: 364); 1657 — 8: aquavitával gr. (MNy. 61: 364); 1699: acavita (MNy. 28: 167); 1749: ákovitát gr. (KirBesz. 62: NySz.); 1767: ÁKavita (PPB. Addenda); 1795: akovita (Μ. Kurír 2: 313: NSz.); 1801; ákóvitával gr. (Pántzél D.: Mez. gazd. 1. k. 2. cs. 4: NSz.); — ákavikát gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1620: ’pálinka; Branntwein’ (1. fent); 2. 1877: ’petróleum; Petroleum’ (Nyr. 6: 472).
Vándorszó; vö.: svéd akvavit; cseh akva- vit; szik, okovitka; le. okowita; ukr. oko- eúma; or. N. ακαβύτηαη; finn akvaviitti: ’pálinka’. — A magyar szó közvetlen forrása vitatott. Vagy — ami valószínűbb — latin eredetű; vö. h. lat. aquavita, k. lat. aqua vitis, aqua vitae: ’pálinka’ ; vagy esetleg az olaszból származik; vö. vel. ol. aqua vita (MNyTK. 73. sz. 39), ol. acquavite ’pálinka’. — Egyébként a hazai latin alak is olasz eredetű lehet. A lepárlással való szesznyerés déli, arab eredetű. Az aqua vitae (vö. fr. eau de vie) tulajdonképpen azt az életelixírt jelöli, melynek előállítására az alkimisták törekedtek. A k. lat. aqua vitis; ol. acquavite viszont — ha nem népetimológiás módosulat a lat. vitis ’szőlő’ hatására — a szőlőből nyert bor lepárlására utalhat. — A magyar alak változatok csak az aqua vita alapján érthetők. A 2. jelentés tréfás használatban alakulhatott ki. — Régies szó.
Kovács: LatEl. 47®, 63; Körösi: O1E1. 27 ®, Nyr. 21: 414; Melich: Szljsz. 1/2: 47; EtSz. ® ; Szily: MNy. 11: 229; Csefkó: MNy. 28: 167; Horger: MNy. 37: 115, 40: 265; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39; Molnár N.: Növ. 26; Zsoldos: MNy. 60: 109. (Wartburg: FEW. 1: 115; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 46; Vasmer: RussEtWb. 1: 8; Machek: EtSIÖSl. 16; Migliorini—Duro: ProntEt. 7.)
akrobata 1854: „Akrobat, gör. kötél- tánczos” (HeckenastldSz.2) ; 1867: akrobata (Lidércz-napt. 63: NSz.). J: 1854: ’ Akrobat’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. acrobat; ném. Akrobat; fr. acrobate; ol. acrábata; qt. ακροβάτη: ’légtornász, kötéltáncos, akrobata’. Végső forrása a gör. ακροβάτης ’akrobata’ (tkp. ’lábujjhegyen járó’). — A magyar alakváltozatok közül az akrobat a németből származik. Az akrobata vagy az olaszból került át, vagy pedig az akrobat latinosításá- val keletkezett az artista, atléta stb. mintájára.
Kursinszky: LatJszIrod. 8. (Schulz: DtFremdwb. 1: 20; Storfer: DickSpr. 99; Partridge: Or. 5; Bloch —Wartburg: Dict- ÉtFr.‘ 7.)
akt 1898: „Az átfestés . . . ábc-je mindenféle festésnek”, akton gr. (Hock J.: Reform 26, 122: NSz.). J: 1898: ’meztelen test képzőművészeti ábrázolása; Akt (als Terminus der bildenden Künste)’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Akt ’modellt álló vagy ülő (meztelen) személy testhelyzete; meztelen személyt ábrázoló képzőművészeti alkotás’. A 19. sz.-i német festők szóhasználatában alakult ki a lat. actus tevékenység, eljárás’ szóra visszamenő ném. Akt ténykedés, cselekmény’ sajátos szakmai alkalmazásaként. A németből számos más nyelvbe is átkerült; vö.: big. ακπι; szb.-hv. akt; szín, ákt; cseh akt; szik, akt; le. akt: ’meztelen személyt ábrázoló képzőművészeti alkotás’.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 21; Kluge: EtWb.19 11.) — Vö. aktió, akta, aktív, aktuális, aktus.
akta 1644: „Az leveles ládában keresd fel az 1638 esztendőbeli gyűlésen lőtt actá- kat” (MNy. 49: 503); 1709: aktánkat gr. (MNy. 60: 108). J: 1. 1644: ’ügyirat; Akte I okirat; Urkunde’ * (1. fent); 2. 1959: tudományos folyóirat; wissenschaftliche Zeitschrift’ (ÉrtSz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. acta (publica) ’ügyiratok, akták’; vö. még lat. acta ’meg- történt dolgok; hatósági rendeletek; jegyzőkönyv; napló, hírlapféle’. A lat. acta a lat. agere ’űz, hajt; cselekszik; megvalósít, véghezvisz’ befejezett melléknévi igenevének fŐnevesülóse a semlegesnem többes számú alakjában. Bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. act; ném. Akte; fr. acte; ol. atto; or. ακπι: ’ügyirat, okmány’. — A magyarban a lat. acta-nak megfelelő többes számú akták-bó]. vonódott el az cgyos számú akta alak. — Német közvetítés feltevésére nincs szükség.
Szarvas: Nyr. 13: 99; Simonyi: Nyr. 13.


aktív
120
akusztika
121, MNyelv.1 1: 136; Kovács: LatEl. 47, 68; Rell: LatSz. 26; Sz. K.: MNy. 1: 432; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 60: 111; Zsoldos: MNy. 60: 108. (Schulz: DtFremdwb. 1: 21; Kluge: EtWb.19 11.) — Vö. akció, akt, aktív, aktuális, aktus.
aktív 1730: ,,Láttam magam is; elég activusnak látszik” (Magyary-Kossa: Orv- Eml. 4: 81); 1805 e./1922: Activa (Csokonai: Műv. 2: 156: NSz.); 1848/1952: aktív (Kossuth: ÖM. 13: 176: NSz.). Js 1. 1730: 'tevékeny; tätig’# (1. fent); 2. 1848/1952: 'tényleges állományú; im aktiven Dienst stehend’ * (Kossuth: ÖM. 13: 170: NSz.); 3. 1848/ 1952: 'erőteljes; kraftvoll | cselekvő; handelnd’ (1. fent) I) aktivitás 1763: ,,a’ törvényre huzatott nemes rész, excipiat, végyen ki a’ fel-peresnek activitassa, vagy tehetsége-ellen, és ... ne tartozzék többé . . . pert állani” (Telek J.: Vil. lámp. 121: NSz.); 1792: aktivitássok gr. (Aí. Hírmondó 2: 84: NSz.). J: 1. 1763: ’perbeli jogképesség; Prozeßfähigkeit’ (1. fent); 2. 1816/1909: 'tényleges szolgálat; aktiver Dienst’ (Irtört- Közl. 19: 71); 3. 1804/1892: ’tetterő; Aktivität’ * (Kazinczy: Lev. 3: 237: NSz.) || aktíva 1865: „activa, künn levő követelések” (Babos activ a.); 1893: Aktiva (PallasLex. 1: 256). J: 1. 1865: 'cselekvő vagyon; aktives Vermögen’ (1. fent); 2. 1948: ’valamely szervezet legtevékenyebb tagja(i) ; aktivstes Mitglied, aktivste Gruppe einer Organisation’ # (Sándor: IdSz.) || aktivizál 1951: „aktivizálni (lat.) — valakit cselekvésre indítani” sz. (SzikraldSz.). J: 1951: ’aktivie- ren’ # (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. aktiv, Aktivität, Aktiva, aktivieren; fr. actif, activité, V actif (d’une entreprise), activer: ’aktiv’, 'aktivitás', ’aktíva’, 'aktivizál’; e szavak megfelelői számos más európai nyelvben is megtalálhatók. Végső soron mind a lat. activus ’cselekvő’ alapján keletkeztek. — Am. aktív a lak változatai közül a R. activus, activa a latinból, az újabb aktív pedig valószínűleg a németből való. Az aktivitás a lat. activitas 'cselekvő jelleg’ átvétele. Az aktíva a ném. Aktiva-Y)ö\ származik; ez az ol. debiti attivi; fr. dettes activis: ’cselekvő vagyon’ (tkp. 'aktív tartozások’) latinosított változatából, a debita activa ’ua.’ szókapcsolatból vált ki. Az aktíva 2. jelentése az or. ακιτιύβ ’cselekvő vagyon; valamely szervezet legtevékenyebb tagjai’ hatására honosodott meg. Az aktivizál az or. aKmueu3Úpoeamb 'aktivizál’ átvételének látszik a latin eredetű igéinkben gyakori ál szó véggel.
Kursinszky: LatJszIrod. 8; D. Éltes: FrSz. 25; Bárczi: FrJsz. 35; Kallós: Nyr. 74: 16; Rubinyi: Nyr. 75: 339; Bakos: Nyr. 78: 12; Imre: Nyr. 78: 396; Bárczi: Szók.2 100. (Schulz: DtFremdwb. 1: 21, 22; Sanskij:
EtSl. 1/1: 68.) — Vö. akció, akt, akta, aktuális, aktus, radioaktív.
aktuális 1766: „Mind A’ Két Tsászár és Királlyi Felségnek . . . Actualis Belső Titkok Tanátsossának” (Mátyus I.: Diáét. 2: ajánlás: NSz.); 1807/1894: actuális (Kazinczy: Lev. 5: 135: NSz.); 1893: Aktuális (PallasLex. 1: 256). J: 1. 1766: Tényleges; tatsächlich | valóságos; wirklich’ (1. fent); 2. 1835: ’időszerű; zeitgemäß’ * (Kunoss: Gyal. Actualis a.) || aktualitás 1834: „Actualitás- ban lévő” (P. Thewrewk J.: Honbarát 100: NSz.); 1893: aktualitás (PallasLex. 1: 256). J: 1. 1834: ’működés; Tätigkeit’ (1. fent); 2. 1898: időszerűség; Aktualität’ # (Közép- isk. Tanáregy. Közi. 32: 146: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. k. lat., h. lat. actualis 'tényleges, működésben levő’ ; k. lat., h. lat. actualitas 'valóság, ténylegesség’. Az actualis a lat. actus 'tett, cselekedet’ főnévnek, az actualitas pedig az actualis-nak a származéka. A szó család mindkét tagja bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. actual, actuality; ném. aktuell, Aktualität; fr. actuel, actualité; ol. attuale, attualità: 'aktuális’, 'aktualitás’. — Az aktuális és aktualitás 2. jelentése valószínűleg német hatásra alakult ki a magyarban.
(Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 8.) — Vö. akció, akt, akta, aktív, aktus.
aktus 1789/1890: ,,a’ Régiek a’ Játékot elébb Actusokra, azután az Actusokat Scae- nákra osztották” (Kazinczy: Lev. 1: 492: NSz.); 1792: áktusban gr. (R. P. —Lessing: Katona-szerencse 92: NSz.); 1815: aktban gr. (Kazinczy F. Munkáji 7: 295: NSz.); 1896: Aktus (PallasLex. 1: 256). J: 1. 1789/1890: ’felvonás; Aufzug’ (1. fent); 2. 1793: 'cselekedet; Tat, Handlung | eljárás; Verfahren’ # (Szalkay: Pikkó 63: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. actus 'tevékenység, eljárás; előadás, felvonás’, h. lat. actus 'cselekedet, cselekmény, foglalatosság’. Végső soron a lat. actus-ra megy vissza az ang. act; fr. acte; ol. atto; or. ακτή: ’cselekmény, cselekedet stb.’ is. — A rövid életű m. akt alak változat német hatást tükrözhet; vö. ném. Akt ’cselekedet, ténykedés; felvonás; akt’.
Kursinszky: LatJszIrod. 8; Putnoky: MNy. 11: 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 21.) — Vö. akció, akt, akta, aktív, aktuális.
akusztika 1854: „Akustica, gör., hangtan” (HeckenastldSz.2); 1875: ákusztikája gr. (Endrődi S.: Fal. álm. 199: NSz.). J: 1. 1854: ’hangtan; Lehre vom Schall’# (1. fent); 2. 1858: 'hallási viszonyok; Hörverhältnisse’ (Színész-adomák 150: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. acoustics; ném.


akvarell
121
al
Akustik; fr. acoustique; ol. acùstica; or. ακγαηακα: Akusztika’. Végsó forrása a gör. ακουστικός A hallásra vonatkozó, a halláshoz tartozó’ melléknévnek többes semleges alakja, a τά ακουστικά A hallásra vonatkozó tudományos ismeretek’. — Am. akusztika valószínűleg a ném. Akustik átvétele; szó végi a-ja a fizika, grammatika, matematika stb. hatásának tulajdonítható.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 22; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 7.)
akvarell 1844: ,,az elmosási modor most is az açaareZZ-kezelésre emlékeztet” (Életk. 2: 247: NSz.); 1871: aquarel (Névy L.: Trag, elm. 83: NSz.); 1892: akvarellecskét sz. (Tóth B.: Tárcalev. 107: NSz.). J: 1. 1844: ’vízfesték; Aquarellfarbe’ (1. fent); 2. 1854: Ak varellfcstészet ; Aquarellmalerei’ (Kemény Zs.: Szer. 17: NSz.); 3. 1871: ’víz- festmény; Aquarell’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. aquarelle; ném. Aquarell; fr. aquarelle; ol. acquerello, acqua- rello; or. aKeapé.tb: ’vízfestmény, akvarell’. Az olaszban keletkezett ; végső forrása a lat. aqua ’víz’. Az olaszból átvett fr. aquarelle útján terjedt el az európai nyelvekben. — A magyarba valószínűleg a németből került. — Művészeti szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 47; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 46; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 33.) — Vö. akvárium.
akvárium 1877: ,,a csendes vízben . . . úgy lehetett mindent látni, mint valami nagyszerű aquariumban” (Xántus J.: Ceylon 10: NSz.); 1899: akváriumában gr. (Hegedűs S.: Alakok 61: NSz.). J: 1877: ’ Aquarium’ * (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö.: ang. aquarium; ném. Aquarium; fr. aquarium; ol. acquario; or. axeapiiyu: ’akvárium’. Forrása a lat. aquarium ’itató; vizeskorsó’; ez a lat. aqua ’víz’ származékának, az aquarius ’vizes’ melléknévnek a semlegesnemű alakjából főneve- sült. Könyv- és szaknyelvi szóként a 19. sz. közepe táján terjedt el, mikor a vízi állítok és növények életét akváriumi keretek közt is vizsgálni kezdték. Az akvarisztika kifejlődése főleg a Kínából és Japánból származó aranyhaltenyésztéssel függött össze.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 45; Brock- haus16 1: 349.) — Vö. akvarell.
al 1219/1550: „priftaldo Peruen de villa OZnemet” hn. (VárReg. 88.); 1225: Terem alia hn. (OklSz.); 1405 k.: „fublime: al kÍ3eb” (SchlSzj. 1079.); 1422: BerekaZZi/a· felde hn. (OklSz.); 1833: Ő-Fa (Kassai 1: 135); - d-szög (MTsz.). J: A) mn. 1219/1550: ’alsó; unterer, -e, -es’ (1. fent). B) fn. 1. 1225: ? ’mélyen fekvő terület; Unterland’ (1. fent), 1284: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1346: ’valami alá tartozó területrész ; unter etwas befindliches Gebiet | valami alatt levő tárgy; unter etwas gehörender Gegenstand’ (OklSz. bárdal fa- erdő a.); 3. 1372 U./1448 k.: ’alsó rész; Unterteil’ (JókK. 46); 4. 1560 k. : ’maradék I Rest’ (GyöngvSzt. 4039.); 5. 1585: Alom; Streu’ (Cal. 1021); 6. 1585: ’alap; Grund (-läge), Basis’ (Cal. 1022). — Sz: ~zat 1835: alzat (NyÚSz.) || alj 1550: „Few aly haias- twl” (OklSz.); 1785: ,,A’ betegek-alá szalmából terített áj jókat, ganéj jókat ki-hány- nyátok” (Baromveszély 35: NSz.); — aj (MTsz.). J: 1. 1550: ’valami alá tartozó területrész ; unter etwas befindliches Gebiet I valami alatt levő tárgy; unter etwas gehörender Gegenstand’ (1. fent); 2. 1638: ’alsó rész; Unterteil’# (OklSz.); 3. 1785: ’alom; Streu I állat fekhelye; Lager eines Tiers’’ (1. fent); 4. 1792: ’maradék; Rest | seprő; Bodensatz’ # (SzD.); 5. 1799: ’fenék; Gründ’ # (Márton Grund a.); 6. 1815: ’mélyen fekvő terület; Unterland’ (Kazinczy: Munkái 8: 258: NSz.); 7. 1859: ’szoknya; Frauenrock’ # (Dózsa D.: Kornizs 2: 56: NSz.). — Szr ^az 1792: Allyazni sz. (SzD.) | ~azat 1792: Allyazat (SzD.) || aljas 1583: „Aljas sorsunk szoros igyre szállott” (MNy. 12: 134). J: 1. 1583: ’nyomorúságos; elend | hitvány; niederträchtig’ (1. fent); 2. 1628: ’seprŐs; voll Bodensatz’ (Prág: Serk. 37: NySz.); 3. 1644: ’értéktelen; wertlos | silány; schäbig’ (MNy. 49: 503); 4. 1649: Alsóbbrendű; minderwertig | közönséges; ordinär’ (GKat. Vtitk. 3: 1085: NSz.); 5. 1651/1817: ’gyáva; feige’ (Zrínyi XI. t.: Μ FI.); 6. 1720: ’becs- telen; schändlich’# (Koháry I.: Munkács 3: 33: NSz.); 7. 1753: Alacsonyan levő; niedrig liegend’ (Lippai: Posoni kert 431: NSz.). — Sz: ~odik 1659: Megoljasodott gr. (Czegl.: MM. 3: NySz.) | ~ít 1750: lealjasi- taná gr. (Fal: UE. 442: NySz.) | ~ul 1830: Elaljasulni sz. (NyÚSz.).
Az al ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. iaAE'x Alsó’ ; osztj. Wil ’alsó’ ; zürj. V. ulis Alsó rész’, V. ul Az alsó’ (Fokos: SyrjWb.); votj. Sz. ul ’valaminek az alja, alul eső része’, K. él: kun-él ’hónalj’; cser. KH. ül- ’alsó, al-’; md. E. al Alsó’; finn ala ’valamely tárgy elfoglalta hely’ ; észt ala Alsó rész, alap’ ; 1p. N. vuolle ’valami alatti rész’; — szám. jur. ηίΐ’ ’le, alá’; jen. iöo, iro Alap’; tvg. rplea ’az alsó’; szelk. ÿl Alap’; kam. iitgan Alul’. A vogul és a kamasz szókezdő i másodlagos. Az uráli alapnyelvi alak *ala lehetett. Az uráli szót egyeztették török szavakkal is; vö.: csag. alin ’alsó rész’, oszm. ahn ’homlok, arc’; jak. alyn Alsó rész’ stb. — A mai N. ol > ó újabb alakulás. — Az al főnévként a legrégibb időktől kezdve rendszerint csak birtokos személyragos formában használatos. A jelzői szerepű személyrag nélküli al a nyelv történet folyamán — önállóságát elvesztve —


122
alá
összetételek előtagjává lett. — Az alzat származék nyelvújítási alkotás. Az alj elvonással keletkezett a birtokos személyragos alja alakból. Kialakulásával, s azáltal, hogy felvette az aZ-nak szinte valamennyi jelentését, hozzájárult az al forma csaknem teljes visszaszorulásához. — Az aljas Ij-je az alj· ból, esetleg az alja hatásával magyarázható. Jelentésfejlődése — a konkréttól az elvont, lelki jelenségek felé — párhuzamos az alja· sodik, majd a csak elvont jelentésű aljasít kialakulásával.
Finály: NyK. 6: 151; Vámbéry: NyK. 8: 126, AkNyÉrt. 12/5: 39; Budenz: NyK. 7: 16®, 10: 130, AkNyÉrt. 13/7: 33, NyK. 18: 1; MUSz. 728; Simonyi: Nyr. 16: 247, TMNy. 224; Gombocz—Melich: MNy. 2: 302 ®; Gombocz: MNy. 17: 125; Horger: Nyr. 39: 341, 396; EtSz.®; Tolnai: MNy. 12: 11; Melich: MNy. 22: 1; Németh: NyK. 47: 81; SzófSz.; Losonczi: Melích- Eml. 243; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 25, 67, 70, I. OK. 7: 147; Pais: I. OK. 7: 109; Bárczi: Htört.2 44; Hajdú: FgrNNy. 46; MSzFgrE. ®. — Vö. al-, alacsony, alag-, alany, alap, alássan, alatt, alattomban, aláz, alig, alom, alsó, alul, derékalj, fejal, hónalj.
al- 1. alfél 1533: ,,Culus: Alfél” (Murm. 782.). J: 1533: ’Arsch’ # (1. fent). — De vö. 1405 k.: „fublime: al ki^eb” (SchlSzj. 1079.) I alvilág 1798: ,,az all·világ olvad a’ melegben” (Mátyási J.: Vers. 230: NSz.). J: 1. 1798: ’völgy; Tai’ (1. fent); 2. 1801: 'elképzelt világ a föld mélyében, pokol; Unterwelt’ # (EndrŐdy J.: Költ. műnk. 223: NSz.); 3. 1898: ’a bűnözők világa; die Welt der Verbrecher’ # (Ambrus Z.: Kisassz. 66: NSz.) I Ilyenek még: aldeszkázat (1786: Μ. Hírmondó 658: NSz.); alhas (1791: BenkŐ I.: Mértéklet 425: NSz.); altest (1802: Molnár J.: Könyvház 17: 128: NSz.); alkar (1828: Bugát P. : Bonctud. 2. Szót. 2.: NSz.); alvidék (1836: P. Thewrewk I.: Költ. 6: NSz.) stb. II 2. alperes 1565/1639: „Az fel póres vagy az al pőres nyerendi meg az pores jószágot” (Ver. Verb. 64: NySz.); 1569: alperesnek gr. (OklSz.). J: 1565/1639: ’der (die) Angeklagte’ # (1. fent) || 3. altiszt 1759: „azért mind a’ Fő és AllTisztek . . . szoktassák ezekre az uj Katonákat” (Nyr. 30: 524). J: 1759: ’ Unteroffizier’ * (1. fent) | alkirály 1786: „Amerikai Szigetnek all· Királlyá” (Μ. Hírmondó 143: NSz.). J: 1786: ’Vize- könig’ # (1. fent) | aligazgató 1786: „Oda akkor Faludi eme’ Szerzet’ Al igazgatójának küldetett” (Révai: Fal. 9: NSz.). J: 1786: 'UnterVerwalter’ # (1. fent) | Ilyenek még: alispán (1791: Balia: Érd. tÓrv. 54: NSz.); alhadnagy (1792: SzD.); alesperes (1798: Nánási B.: Test. 74: NSz.); alorvos (1807: Kultsár: Hazai Tud. 2: 166: NSz.); alezredes (1808: Kultsár: Hazai Tud. 2: 50: NSz.); aljegyző (1832: Helmeczy: Jelenkor 1: 115: NSz.); albérlő, albérlet (1868: Ballagj); stb. II 4. alfaj 1838: „Alfaj. . . die Unterart, Varietät” (Tzs.). J: 1838: ’Unterart* * (1. fent).
Az al- előtaggal alakult szavaink részint idegen hatás nélkül keletkeztek, részint német mintára alkotott tükörszók. — A legrégibb összetételekben az al konkrét — ’alul levő’ vagy ’délen levő’ — jelentéssel fordul elő. Átvitt értelemben a régi nyelvben csak a felperes-3e\ korrelációban levő alperes előtagjaként szerepel; ez sem latin, sem német tükörszó nem lehet. — A mai nyelvben is nagy számmal élő al· elő tagú összetételeket jórészt német mintára, tudatos nyelvújító szándékkal alkották; vö. ném. Unterarzt ’alorvos’, Unteraufseher ’másodfelügye- lő’, Unterfeldherr ’alvezér’ stb.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 41; Szily: Nyr. 29: 26; SzófSz. al a.; MMNyR. 1: 450. - Vö. al.
Al 1342 U./1584: „ál leuel költőket, al pechet likaztokat. . . meg neuezed” [az emlék keletkezésének ideje bizonytalan] (RMNy. 2: 336); 1416 U./1450 k.:'alfajit sz. (BécsiK. 65); 1540—55: „Egy ál aytan feltebe el ki niene” (Tinódi: Murány vár.: MFL); 1596: all (Baronyai Decsi János. Jugurtha. 9: MFL). J: 1. 1342 U./1584: ’hamis; falsch’ # (1. fent), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’álcázó; maskierend’ (MA. Infucatus a.). — Sz: ~ság 1416 u./ 1450 k.: 1. fent | ~tat 1562: eXáltatác gr. (Helt: UT. H4: NySz.).
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: ujg. al ’eszköz, mód, csel’ ; CC. al ’fortély, fogás’ ; csag. al ’csalás’; oszm. al ’ rászed és, csel’; tat. al ’csalás’. Származékai a törökség minden ágában megtalálhatók; vö.: kirg. áldó ’csalás, ámítás’; csuv. ultav ’ua.’, yltala· ’csal* ; vö. még ágyú szavunk török megfelelőivel. — Az egyeztetésnek az a nehézsége, hogy a török megfelelők mind főnevek, a m. ál pedig csak melléknévként mutatható ki. A szófaj váltás lehetséges ugyan, de részleteiben még nincs megmagyarázva. — Finnugor származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 126®, MEr. 494; Budenz: NyK 10: 76; Gombocz: MNy. 3: 23, BTLw. 36 ® ; Simái: MNy. 9: 362; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 184; Setälä: FUF. 2: 254; Räsänen: FUF. 24: 251; SzófSz. - Vö. álca, álnok.
alá 1307: „In uertice AZayarou vulgariter dictum” hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Ez ala ÿrt bejedeket ffrater lleo . . . Ira” (JókK. 111). J: A) hsz. 1. 1307: ’lefelé; abwärts’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’lent; unten’ (1. fent); 3. 1416 U./1490 k.: ’nála lejjebb levő helyre; darunter’ # (AporK.


alabárd
123
alabárd
115). B) nu. 1372 U./1448 k.: ’lejjebb levő helyre; hinunter’* (JókK. 160). — Sz: ~bb 1372 U./1448 k.: alab (JókK. 8) | ~bbi 1788 — 9: leg-alábbi (Museum 1: 290: NSz.) U alatt 1367: „Quandam vineam in loco wlgariter MagyalaZaJÁ dicto” hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „laknakuala agÿfya hegye- nők alata”, alattok gr, (JókK. 51, 86); 1474: allatt (BirkK. 8); 1717 Θ./1804: alant (Bothl: Élet. 2: 189: NySz.); 1833: Alann, Alannt (Kassai 1: 140). J: A) nu. 1. 1367: ’aljában; unterhalb’* (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’lejjebb levő helyen; unter’* (MünchK. 52); 3. 1416 U./1466: ’alacsonyabb, alávetett helyzetben, valamilyen hatásnak kitéve; unter, bei <in übertragenem Sinne)’ (MünchK. 27); 4. 1525/1640: ’folyamán; während’* (TörtTár. 1908. 80). B) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: ’nála lejjeb levő helyen; darunter’* (JókK. 86); 2. 1416 U./1450 k.: ’lent; unten’ (BécsiK. 217). — Sz: ~as 1799: Alattas fn. (Sándor I.: Sokféle 6: 172: NSz.); 1836: alattos mn. (Kazinczy: Sáli. 53: NSz.) I alanti 1829 — 34/1842: alanti (Berzsenyi Művei 2: 169: NSz.) | alantas 1832: alantas mn. (Helmeczy: Jelenkor 1: 42: NSz.); 1892: alantasaival gr. fn. (Kacziány G.: Manőver 16: NSz.) U alól 1369: „Vnum molendinum in fluuio Vesprem AZoZchapo uocatum” (OklSz.). J: A) hsz. 1. 1369: ’alul; unten’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’alulról; von unten’ (MünchK. 186). B) nu. 1. 1416 U./1450 k.: ’alul; unter’ (BécsiK. 62); 2. 1510: ’lejjebb levő helyről ; von unter etwas her’ (MargL.41).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok; az al ’alsó rész’ főnévből jöttek létre. Rokon nyelvi megfelelőik a magyar alakokkal részint azonos, részint azoktól eltérő határozóragokkal keletkeztek; vö.: vog. T. iaAt ’alant, lent’; osztj. V. ïlsn ’ua.’, ilölta ’lentrŐl’; zürj. V. tilin ’alatt’, ule ’alá’, tilïê* ’alulról’; votj. Sz. ulin ’alant’, ulä ’alá’, ulis' ’alulról, alól’; cser. KH. ü'lnz ’alul’, ú'ldk ’lefelé’, ú'lán ’alá’, ú'lats ’alulról’; md. E. aló ’lent, alatt’, álov, αίοη ’le, alá’, aldo ’alulról’; finn alla ’alatt’, alle ’alá’, alta ’alól’ ; 1p. N. vuollen ’alatt, alul’, vuollai ’alá’, vuoldé, vuol ’alól, alulról’; — jur. yilnn ’alatt’, ηίΓ ’alá, le’, pilli;ő ’alulról’. — A m. alá szó végi ά-ja lativusrag; az alatt locativusragos alak. Változatai közül az alant az aZaW-ból jött létre a lent, fent-íé^Q alakok analógiás hatására; az alann a lenn mintájára alakult. Az αΖαηΖ-ból keletkezett alantas kiszorította a korábbi, ugyanazon jelentésű alattos, alattas alakokat. Az alól Z-je ablativusrag. Az eredeti alól o-ja a -tói, -ról ragok analógiájára nyúlt meg. — E ha- tározóragos alakok birtokos szerkezetekben veszítették el önállóságukat, s váltak névutóvá, illetőleg ellenkező irányú fejlődéssel, az igei állítmányhoz közeledve, határozó- szóvá. Kezdetben csupán helyviszony, később — az alapszó jelentésének fokozatos elhomályosulásával — időviszony és körülmény meghatározására is szolgáltak. Az alá határozószó igekötőként is használatos. Az alól névutónak (határozószónak) honnan ? kérdésre felelő határozói jelentésén kívül hol? kérdésre felelő határozói jelentése is kialakult. A mai köznyelvben az alól honnan ? kérdésre felel.
CzF.; Budenz: NyK. 2: 173, 10: 130; Simonyi: Budenz-Eml. 72, Hat. 1: 320, 2: 3 ®, 329, MNyelv.1 1: 26; NyH.1*7; Szinnyei: NyK. 35: 440, MNy. 22: 255; EtSz. 1: 52 al a.; Sági: MNy. 21: 65; Tolnai: Nyúj. 209; Gombocz: Synt. 115 ®, 139, ÖM. 1: 68, 151; Klemm: TörtMondt. 202®, 223; SzófSz. al a.; Berrár: TörtMondt. 36, 42, 59, 62; Sebestyén: Névut. 80, 92, 103; MSzFgrE. ®. — Vö. al, alattomban, aláz, alul.
alabárd 1560 k.: „Cassiodolabrum: ala- bard kywel az lanch kenezók. Járnák” (GyöngySzt. 4045.); 1565: hellebárdnak gr. (Mel: Jób. 102: NySz.); 1566: helepard (Nyr. 43: 411); 1581: halaparth (OklSz.); 1660: halabárd (Pethő: Krón. 34: NySz.); 1673: alabárdockal gr. (Com: Jan. 149: NySz.); 1708: Hellebard, Hellempart (PP.); 1757: alapárddal gr. (Turzelini-Léstyán: X. Sz. Ferencz 175—176: NSz.); 1796: Halapárdák gr. (Nyr. 73: 18); 1803: halabárda (Molnár J.: Könyvház 20: 38: NSz.); 1807: Alabár (Márton); 1843: alabordákkal gr, (Életk. 2: 4: 322: NSz.). J: 1560 k.: ’hosszú nyelű, szekerccszerű vágó és szúró fegyver; Hellebarde’ (1. fent). — Sz: ~os 1673: alabárdosoc gr. (Com: Jan. 148: NySz.).
Vándorszó; vö.: ang. halberd; ném. Hellebarde; fr. hallebarde; ol. alabarda; qt, cuie- Őápda: ’alabárd’. A középfelnémetben keletkezett a Helm ’nyél, fogó’ és a Barte ’bárd’ összetételeként; tulajdonképpen ’nyeles bárd’-ot jelent. A szó a katonai terminológia elemeként terjedt el Európa-szerte. — A magyar alak változatok sokasága többszörös átvételre mutat. A változatok egy része a németből (vö. még ném. N. halleparte, hellenbarte, helmbarte stb. ’alabárd’), másik része pedig az olaszból való. Az alak változatok közül fő változattá szilárdult dlabárd a különféle eredetű alakok keveredéséből állt elő; kiformálódásában nyilván közrejátszott a bárd analógiás hatása is. — Elsősorban történeti tárgyú szövegekben használatos.
Melich: Nyr. 24: 58 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 60, 300, 304; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 386; Thienemann: UngJb. 2: 102; Fekete: Zárh. 11, 22; Beke: Nyr. 57: 114, 58: 105, Teuth. 6: 237, Nyr. 60: 109, 61: 77; SzófSz.; Horger: NNyv. 1: 146, MNy. 38: 250; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 36. (Kluge: EtWb.19 302.)


alabásfrom
124
alag>
alabásfrom 1416u./1466: „veue αΖαδα/*- trönac kenetét” (MünchK. 124); 1533: Alabastrum (Murm. 1561.); 1577 k.: Alabarftrum (OrvK. 535); 1585: Alabástrombol gr. (Cal. 48); 1604: Alabastomkô (MA. Alabastrites a.); 1818: alabasztromkó Alokri: Manuf. 155: NSz.); 1831: alabásztrom (Kreszn.); — alabrástom, alabráston (ÚAÍTsz.). Jî 1. 1416 U./1466: ’kenőcstartó ; Salbgefäß’
(1. fent); 2. 1519: ’áttetsző, finom szemcsés gipsz, illetőleg ebből való dísztárgy; Alabaster, alabastern* * (CornK. 199).
Latin eredetű; vö. lat. alabastrum és alabaster ’kenőcstartó edény’; vö. még lat. alabastrites ’egy fajta márvány’. A latin szó a gör. αλάβαστρον és αλάβαστρος ’gipsz- fajta; ebből készült edény’ átvétele. Végső forrása talán az egyiptomi *’a-la-baste ’Ebáste istennő edénye’ vagy az egyiptomi Alabastron városnév. — A latin közvetítésével bekerült több európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. alabaster; ném. Alabaster; fr. albâtre; ol. alabastro; or. ajiefiácmp: ’ala- bástrom’.
Kovács: LatEl. 8 ® ; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 31; Kursinszky: LatJsz- Irod. 8; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 193, LatJsz. 14, 43; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Emi. 267. (Wartburg: FEW. 1: 56; Frisk: GrEtWb. 1: 62; Kluge: EtWb.19 11.)
alacsony 1211: ? Olichon szn. (Jern. 3); 1406: Alachan szn. (OklSz.); 1437: Alachony szn. (OklSz.); 1456 k.: „Arbor enim alta citius videtur quam declivis alachomb”, alachonrol gr. (SermDom. 1: 307, 2: 479); — alacsany, alacsin (MTsz.); alacsiny (ÚMTsz.). J: 1. 1211: ? ’nem magas; niedrig | kicsi; klein’ # (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1626 — 7: ’alárendelt; untergeordnet’ (Zvon: Post. 1: 18: NySz.); 3. 1750-71: ’alávaló; niederträchtig’ (Fal: LE. 366: NySz.). — Szí ~ít 1552: megalachonitasséc sz. (Helt: Bibi. 4: O3b: NySz.) | ~odik 1551—65: m^alachonodgyanac gr. (Helt: Bibi. D4: NySz.) | ~ság 1596: alacsonysága gr. (Decsi: SallJ. 42: NySz.) | ~ ul 1785: ala- csonyulni sz. (Cziriék Μ.: Érzékeny levelek 94: NSz.).
Származékszó: alapszava az ’alsó rész’ jelentésű al főnév, képzője -s > -cs és -n > -ny — később elavult — kicsinyítő képző. A vegyes hangrendű formák elhaso- nulással jöttek létre. Az ’alul levő, alsó’ alap- jelentésbŐl közvetlenül magyarázhatók mind a méretre, különösen testméretre és kismér- tékűségre vonatkozó konkrét melléknévi jelentések, mind az alacsonyan, alacsonyról, alacsonyra helyhatározóragos formák határozószói szerepe, mind pedig a szónak átvitt értelmű alkalmazásai, amelyek a régiségben és a népnyelvben különösen gyakoriak. Átvitt értelemben a mai köznyelvben inkább csak az igei származékok szerepelnek, rendszerint le- igekötővel. — Török és mongol származtatása téves.
CzF. ® ; Budenz: NyK. 6: 25, 10: 76, 20: 406, 419; Vámbéry: NyK. 8: 126, MBölcs. 134; Bálint: Párh. 60; Halász: Nyr. 8: 488 ®; Gombocz —Melich: MNy. 2: 303; EtSz. ; SzófSz. — Vö. ah
alafa 1535 k.: „A kyk kedygh a... chazar kynyereth akarnak enny, azoknak . . . wleppeth adna” (Monírók. 3: 56); 1540 — 55: alajankat gr. (Tin. 289: NySz.); 1574: ülejéjek gr. (Érd. és a P. 187: MFL); 1576: ölefe (Érd. és a P. 276: MFL); 1618: ulujéje gr. (ErdTörtAd. 2: 21: NySz.). J: 1» 1535 k.: ’zsold; Sold | zsákmány; Beute’ (1. fent); 2. 1621: ’kiszabott étel, porció; zugemessene Speise, Ration’ (MA.); 3. 1621: ’méltóság, tisztség; Würde’ (MA.); 4. 1807: ’fődolog, · lényeg ; Hauptsache, Hauptwesen’ (Márton); 5. 1838: ’papi javadalom [preben- da]; Pfründe’ (Tzs.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. ulüje ’a janicsárság idején a katonák zsoldja’, R. ülefe, ölefe ’ua.’ (Zenk.). A török szó arab eredetű; vö. arab ’ulüfa [többes sz.], 'alaf [egyes sz.] ’abrak’. — Am. ülefe, ölefe, ulufe alakok a megfelelő oszmán-török alakokból magyarázhatók. Az alafa egy ki nem mutatható, de az arab R. alafa alapján feltehető oszm. * alafa átvétele lehet. — Á magyarban a szó eredeti jelentése ’kiszabott élelemadag; zsold’ volt. A zsold különböző kategóriái bizonyos rangot is jelentettek ; innen a ’méltóság, tisztség’ jelentés. A 4. jelentés csupán egy forrásból igazolható és további vizsgálatra szorul. — Elavult szó.
Kúnos: Nyr. 12: 351, AkÉrt. 9: 63, 12: 432, KSz. 2: 216; Hunfalvy: Száz. 22: 452; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 315. (Lokotsch 2132.; Vasmer: RussÉtWb. 2: 19.)
alag> alagút 1835: „Tunnel: alag-iít'9 (Kunoss: Gyal.). J: 1835: ’Tunnel’ * (1. fent) I alagsor 1854: alagsor (NyÚSz.). J: 1854: ’Souterrain’ * (1. fent) ] alagcso 1860: „Alag- csöveztetni a birtokot” sz. (Kakas Μ. napt. 38: NSz.); 1879: „Alagcsövek . . . (téglaföldből)” (Árulajstrom 79: NSz.). J: 1860: ’talajvíz elvezetésére használatos cső; Drän’ (1. fent). — De vö.: 1787: holt-allag ’kripta’ (NyÚSz.); 1815: ,,A’ Szín’ alagyát eggy sor spanyolkatonák foglalják el” ’ (színpadi > háttér’ (Kazinczy: Munkái 8: 292: NSz.); 1835: alag ’pince’ (Kunoss: GyaL Pincze a.).
Az alag- előtaggal alakult szavak nyelvújítási összetételek. A 19. sz. végéig önállóan is élő alag ’pince, földalatti üreg’ szót Bar- czafalvi Szabó Dávid alkotta az al ’alsó rész’ főnévből. Kialakulására hathatott a tévesen az al névszóhoz kapcsolt Alag községnév is.
Lukács: Nyr. 11: 465; Simonyi: Nyr. 17:


alagya
125
alamizsna
11 ®, MNyelv.1 1: 255, Nyr. 43: 184; Király K.: Nyr. 25: 211; NyÚSz.; Sz. K.: MNy. 1: 40; Gombocz—Melich: MNy. 2: 303; Kardos A.: Nyr. 41: 104; EtSz. 1: 54 al a. ® ; Tolnai: Nyúj. 67, 205; Balassa: Nyr. 61: 101; Erdődi: Nyr. 67: 23; SzófSz.; Kálmán: MNy. 57: 485; Bárczi: MNvÉletr. 298. — Vö. al.
alagya 1585: „elegia: Siralmas enek, vers (auagy) alagya” (Cal. 354). J: 1585: ’elégia; Elegie’ (1. fent). Sz: /4cska 1585: alagyátska (Cal. 354) | 1585: Alagyás vers
(Cal. 354).
Latin eredetű; vö. k. lat. elegia ’elégia’, lat. elegia (~ elegea~ elegeia) ’ua.’; ez a gör. έλεγεία ’ua.’ átvétele. — Az alagya hangteste valószínűleg Calepinus magyarító]*ának tudatos alkotása. Ilyenek még nála: az épig- rammá-ból purgoma; az eclogá-ból agolka; a geometriá-ból ergo fia; a hármon iá-ból lar- monnya stb. — Az irodalmi nyelv szavaként a 18. sz. második felében felújították, de később az elégia ismét kiszorította.
CzF.; Szarvas: Nyr. 22: 148; NyÚSz.; Simái: MNy. 6: 316; EtSz.®. (Dornseiff: GrW. 91.) — Vö. elégia.
alak 1405 k.: „pupa: alak” (SchlSzj. 2042.); 1566: allakos sz. (Helt: Mes. 452: NySz.); 1774: alagjagc. (Kónyi: A havasodi Juhászné 112: NSz.); 1&4Λ: alkulatja wl. (Nagy K.: D^ig. 41: NSz.); 1863: Lak (Kriza: Vadr. •507). J: 1. 1405 k.: ’baba; Puppe | bábu; Docke’ (1. fent); 2. 1585: ’álarc; Maske’ (Cal. 485); 3. 1590: ’kedves(em); (mein) Liebchen’ (Csáki: Assz. MF.: NySz.); 4. 1750: ’forma; Form’* (Wagner: Phras. Forma a.). — Sz: ~o8 1566: mn. ’díszes’ (l.fent); 1577: alakos fn. ‘szemfényvesztő’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 20); I /-woskodik 1621: Alakoskodni sz. (MA.) I ~ tálán 1793: alaktalan (MNy. 6: 452) I ~ít 1830: alakítják gr. (Szalay L.: Észr. Muz. 7: NSz.) | ~ul 1830: alakulnak gr. (Szalay L.: Észr. Muz. 33: NSz.) | ~ulat 1830 k./1842: alakulatja gr. (Berzsenyi: Művei 2: 190: NSz.) | ~zat 1831/1833: alakzatokat gr. (Wesselényi: Balitcletekről 127: NSz.) I ~i 1834: alaki (PhilMűsz. Formalis a.).
Ismeretlen eredetű. A lak változat a névelőnek felfogott szóeleji a elvonásával keletkezett. A szó eredetinek látszó régi jelentései elavultak; mai, 4. jelentésében Kazinczy terjesztette el. A ma élő származékok jórészt ugyancsak nyelv újításiak.
Simonyi: Nyr. 15: 484, 43: 184; Király K.: Nyr. 26: 299; Szolár: NyF. 35. sz. 27; NyÚSz.; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 148; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 18®.
alakor 1440: „Viginti quinque cumulos bladorum vulgo A lakar habitorum” (OklSz.); 1493: alakor (OklSz.). J: 1. 1440: ? ’tönköly;
Dinkel’ (1. fent), 1784: ’ua.’ (SzD. 11); 2. 1673: ’keveréktakarmány ; Mischfutter für das Vieh’ (Com: Jan. 27: NySz.); szakny. ’Triticum monococcum’.
Vitatott eredetű. — 1. Komán jövevényszó; vö. rom. alac ’tönköly’. E román szó etimológiája nincs tisztázva. A magyarba vagy a végartikulusos rom. alacul kerülhetett át — ez esetben a m. alakor r-je elhasonu- lással keletkezett —, vagy pedig egy ki nem mutatott, de feltehető többes számú rom. *alacuri. A m. R., N. alak ’keveréktakar- mány; másodrendű árpa’ (1647: EtSz. 2. alak a.) az alapalakú rom. alac átvétele. — 2. Jövevényszó egy olyan ismeretlen nép nyelvéből, amelyik a honfoglaláskor a Kárpátok medencéjében élt. A tönköly ezen a tájon prehisztorikus idők óta ismeretes. A m. alakor és a rom. alac ugyanabból a forrásból származhat, bár a román szónál a magyar közvetítés is számításba jöhet. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Edelspacher: NyK. 12: 95 ® ; Színnyei: Nyr. 22: 27 ® ; Alexics: Nyr. 34: 198; Horger: NytAl.2 42 ®; EtSz. 1: 60 7. alakor a.; Treml: UngJb. 8: 43, NyK. 48: 97; Tamás: Róm. 199; Dráganu: Dac. 7: 201; Györffy: MsgNépr. 2: 188; SzófSz.; Blédy: Infl. 19; Gáldi: DictKlein 170; Gunda: Ethn. 58: 308, ÉtSIRoum. 1: 231, 253; Szabó T. A.: NylrK. 4: 306, StUnBB. 1960. 2: 18, 23, 24, 1962. 2: 14, 15, 20; Molnár N.: Növ. 9; Benkő: FUF. 36: 251.
alamázia 1877/1895: „A pálinka még... újság volt, alamáziának hítták” (Jókai 32: 173); 1895/1957: almázia (Mikszáth: ÖM. 7: 13). J: 1877/1895: ’pálinka; Branntwein’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, almázia ’édes bor és más szeszes ital’ (S1SJ. 1: 26), R. alma· zia ’örménygyökérrel fűszerezett bor’ (EtSz.); vö. még cseh R. almazie ’ua.’ (EtSz.). Végső soron — akárcsak a mazsola — a pelo- ponnészoszi Monemvaszia város ol. Napoli di Malvasla nevére megy vissza. — Román származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Színnyei: Nyr. 22: 71; Gombocz—Melich: MNy. 2: 305 ®; Gombocz: MNy. 4: 365; EtSz.®. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 2337; Machek: EtSIÖSl. 283.) - Vö. ma- zsola.
alamizsna 1372 U./1448 k.: ,igeneknek alamyfnaÿat ragad 03 uan”, alamy^na (JókK. 30, 78); 1519 k.: Alamofnaual gr. (DebrK. 41); 1574 e.: alamusnát gr. (MNy. 28: 315); 1763: álamisnálkodás sz. (Lamindus 110: NSz.); 1803: alamisnyát gr. (Le Sage: Sánta örd. 76: NSz.); — alazsmina (ÚMTsz.). Js 1. 1372 U./1448 k.: ’könyöradomány; Almosen’* (1. fent); 2. 1946: ’elemózsia; Proviant’ (Nyr. 70: 157). — Sz: ~s 1519:


alamuszi
126
alap
alamyfnas (CornK. 427) | ~lkodik 1519: alamyfnalkodafokkal sz. (JordK. 739); 1527: dlamyfnalkodnanak gr. (ÉrdyK. 514).
Latin eredetű, esetleg szláv közvetítéssel; vö. e. lat., k. lat. eleemosyna 'alamizsna* ; vö. még: szb.-hv. Öa R. almuzno; szín. N. álmodna; cseh almuzna; szik, almuína: 'alamizsna*. A latin szó a gör. ελεημοσύνη 'részvét, könyörület; támogatás, alamizsna* átvétele. A latinba már az egyházi nyelv szavaként került át. Megvan több más európai nyelvben is; vö.: ang. alms; ném. Almosen; fr. aumône: 'alamizsna*. — A magyar szó megfelelhet egy lat. elemosyna alaknak vagy az újlatin nyelvi adatok (vö. ófr. almosne ’ua.’) alapján kikövetkeztethető lat. ★alimosina, *alemosina alaknak. Az újlatin nyelvi (és az esetleges középlatin) szóeleji e > a változás talán az alimentum 'táplálék' hatásának tulajdonítható. Ez esetben szláv nyelvi közvetítés feltevésére nincs szükség. — A szó végső soron azonos elemózsia szavunkkal. — Az EtSz.-tól a JókK.-bői idézett elamyznaert nem íráshiba, hanem a Nytár. sajtóhibája.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 308; Miklosich: Nyr. 11: 71; Asbóth: NyK. 18: 392, 41: 386, Nytud. 5: 68 ® ; Kovács: LatEl. 47; Simonyi: NyK. 25: 53; Melich: AkÉrt. 14: 121, SzlJsz. 1/1: 84, 1/2: 91, 212, 427; Brassai: Nyr. 37: 122 0 ; Horger: NyK. 41: 128; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 372, Lat- Jsz. 28, 43; Beke: Nyr. 62: 22, 70: 46; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Imp- lom: MNy. 48: 207; Mollay: MNy. 50: 206; Kniezsa: SzlJsz. 790 ® ; Tamás: UngElRum. 60. (Wartburg: FEW. 3: 211; Kluge: EtWb.10 15.) — Vö. elemózsia.
alamuszi 1767: „Alamußta: Subeftus, fchlecht, gering, plump, nichtswürdig" (PPB. Addenda); 1788: alamuszi (MNy. 26: 151); 1791: alamúz (Poóts A.: Vers. 131: NSz.); 1794: AZamuszmatska (Kármán: Uránia 3: 179: NSz.); 1820: Alamusta (Dug. Pb. 2: 221: MF1.); 1838: Alamunta (Tzs.); — alamuszti, alamuszti (MTsz.) ; alamuci, âmusz, alamiszta (ŰMTsz.). J: 1. 1767: ’semmire- kellÔ; nichtswürdig | lomha; träge’ (1. fent); 2. 1784: ’rest; faul’ (SzD. 10); 3. 1788: ' ügy efogy ott ; unbeholfen' (1. fent); 4. 1791: 'alattomos; heimtückisch' * (1.fent); 5. 1792: ’aluszékony; verschlafen’ (SzD.).
Magyar fejlemény, keletkezésének körülményei azonban vitatottak. — 1. Származók- szó: tréfás szóképzéssel jött létre az alszik igéből, de képzésmódja nem világos. — 2. Szóvegyülés eredménye: az alamuszi a N. alamár 'alamuszi’ és a szuszi (vö. szuszi-muszi 'alamuszi’), az alamuszta pedig az alamuszi és a lusta keveredéséből keletkezett. — Mindkét magyarázat esetén számolni kell azzal, hogy keletkezésében a hangfestés mozzanatai is közrejátszottak. A jelentésfejlődésre mindenképpen hatott az alszik ige.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 20®, NyK. 24: 139, Nyr. 43: 181 ® ; EtSz. ® ; Kelemen B.: Nyr. 53: 119; Juhász: MNy. 32: 227; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 256, 273. - Vö. álom, álomszuszék, alszik, szuszi-muszi.
alán 1793í „Sangibanus Alánoknak a’ Királyok" (Sándor I.: Külf. ut. 363: NSz.); 1818: Alánusok gr. (Márton Âlâni a.). J: A) fn. 1793: ’alán ember; Alane' (1. fent). B) mn. 1876: ’az alánokkal kapcsolatos; alanisch’ (Hevesi L.: Karc. 109: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. Alánus ’alán’; ez — akárcsak a gör. Άλανός ’ua.’ — valamelyik iráni nyelvből származhat. A latinon át bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. Alán; ném. Alane; fr. Alain; ol. Alano; or. (inán: ’alán*. — Am. alánus az egyes számú lat. AZanus-ból való. Az alán vagy az alánus latinos szó végének tudatos elhagyásával vagy a többes számú lat. Alani-b6\ keletkezett.
Munkácsi: AkÉrt. 15: 108. (Czeglédy: AntTan. 2: 127; Abajev: EtOs. 1: 47.)
alany 1790: „Allany: subjectum" (Nyr. 10: 308); 1838: alanynak gr. (FigyelmezŐ 270: NSz.); 1862: alaj (CzF.). J: 1. 1790: ’az a képzet, fogalom, illetőleg ezek neve, amelyre az ítélet vonatkozik; Subjekt* * (1. fent); 2. 1849: 'anyag; Materie’ (Greguss Á.: Szépészet 5: NSz.); 3. 1862: ’fa, amelybe a nemes gyümölcsfajtát oltják; Unterlage, Wildling (eines Obstbaumes>’ (CzF.); 4. 1884 — 5: 'lényeg; Wesen’ (Bolondság 22: NSz.). — Sz: ~i 1839: alanyi (Köteles: Anthropologia 53: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az al szóból formálták -any képzővel. E képzőt vagy az arany alapján koholták, vagy esetleg a régi -ny képzőt újították fel rövid, nyílt tő véghangzóval. Az alany mintája a lat. subiectum ’ua.' volt. Ennek magyarítására korábban az alájavettetett (Geleji Katona István) és az alózmány (Barczafalvi Szabó Dávid) szavakkal kísérleteztek. Az alaj alak változat /-je magyarázatlan.
NyÚSz.; EtSz. 1: 54 al a.; Tolnai: Nyúj. 210, 216; SzófSz®. - Vö. al.
alap 1774: ,,fiatalságnak Szerelmetes alapja” (Kónyi J.: Óra 112: NSz.); 1787: alpot gr., alpok gr. (NvŰSz.); 1792: állap· -törvénnyé (Horváth A.: Felf. titok 204: NSz.); 1794: álap (Molnár J.: Könyvház 6: 12: NSz.); 1807: álláp (Szekér I.: Marengo 40: NSz.). J: 1774: 'Grund, Grundlage’ # (1. fent). — Sz: ~os 1787: alposnak gr., Lg alaposabb gr. (Gelei J.: Robinzon 162, 303: NSz.) I ~ít 1792: Alapittani sz. (SzD.) | ~ta-


álarc
127
alászolgraja
lan 1796: alaptalan (Karádi: Uránia 8: NSz.) I ~ ul 1830: alapul (Széchenyi: Hit. 31: NSz.) I ~szik 1830: alapszik (Szalay L.: Észr. Múz. 16: NSz.) | hitvány 1830: alapítvány (Széchenyi: Hit. 224: NSz.) | ~zat 1832: alapzatja gr. (Fáy A.: Bélteky 1: 174: NSz.) I ~oz 1838: ΛΖαροζ(Tzs.) | ~jánl912: vminek ~ján (Kelemen alap a.).
Nyelvújítási származékszó: az al szóból alkották -p képzővel. E képzőt valószínűleg a régen ’fundamentum’-ot is jelentő talp szóból vonták el. Megalkotásakor azonban — legalábbis részben — az Alap helynév is minta lehetett. Az alpot, alpok alakok (Bar- czafalvi Szabó Dávidtól, 1787.) talán a tál- pót, talpok hatásával magyarázhatók. Az állap alakban az állapodik, állapot szavak állap- töve hathatott. Az álláp változat keletkezésében az al + lap összetétel is közrejátszhatott. — Az alapzat inkább az alap, mint az alapoz származéka, vagyis alap ψ -zat, nem pedig alapoz -at. Az alapján birtokos személy- és határozóragos alak a né vu tóvá válás útján van. Az alapul és az alapítvány főleg Széchenyi munkái révén terjedt el.
Simonyi: Nyr. 43: 184; NyÚSz. ® ; EtSz. 1: 54 al a. ® ; Tolnai: Nyúj. 68, 205; SzófSz.; Mészöly: Gáldi, Szótir. 526. — Vö. al.
álarc 1550 k.: ,,al orcza: larva” (KolGl.: NyF. 45. sz. 15); 1604: Alar-tza (MA. Per- fóna a.); 1809/1879: álarczos sz. (Vitkovics: Válogatott levelei 2: 110: NSz.); 1814: ál- arcz (NyÚSz.). J: 1. 1550 k.: ? ’maszk; Maske’# (1. fent), 1572: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1589: ’kísértet; Gespenst’ (Monősz. de Inv.: MFL); 3. 1636: ’ürügy; Vorwand | tettetés; Verstellung’ (Pázm: Préd. 1103: NySz.).
Összetett szó: a ’nem valódi, hamis’ jelentésű ál és az orca, arc minősítő jelzős kapcsolatából alakult. Az eredetibb ’álarc, maszk’ jelentésből úgy fejlődhetett ki a 2. jelentés, hogy az arc voltaképpen az egész emberi testet jelölte, az álarc tehát tulajdonképpen a nem létező testet jelentette. A 3. jelentés az arc tárgyi vonatkozásának elhomályosulásával, illetőleg az ál előtag jelentésének előtérbe kerülésével alakult ki. Az a nézet, hogy a ma használatos álarc formát Kazinczy alkotta, valószínűleg téves ; Kazinczy inkább csak az elterjesztéséhez járult hozzá.
NyÚSz. ® ; Bajza: MNy. 4: 253; Tolnai: Nyúj. 148; SzófSz. ál a.; Kovalovszky: Nyműv. 76.
alarm 1722: „Akar minómő allarmára mindent fóré hagyván, legelőször is ahoz [a zászlóhoz] siessen” (Nyr. 63: 11); 1743: állarmban gr., alarma (Nyr. 63: 11); 1835: Alarm, Allarm (Kunoss: Gyal.); 1868: alár- mát gr. (Kunsági-Pot: Honv. 1: 31: NSz.); 1878: alármot gr. (Bakahumor 222: NSz.) ; —* alárom, alárum (ÚMTsz.). J: 1722: ’riadó; Alarm’ (1. fent) || alarmíroz 1853: „A nemzetőröket alarmírozták” (Beöthy L.: Puncs 1:7: NSz.). J: 1. 1853: ’riadóztat; alarmieren’ (1. fent); 2. 1881: ’nyugtalanít; beunruhigen’ (Ábrányi K.: Nemesek 179: NSz.).
Német eredetű szócsalád ; vö. ném. Alarm, R. alarma ’riadó’, alarmieren ’riaszt, riadóztat’. A német szócsalád főnévi tagja az ol. allarme ’riadó’ (<alVarme! ’(katonai vezényszóként:) fegyverbe!’) átvétele; végső soron erre a forrásra megy vissza a m. lárma is. Az olasz szó — jobbára más nyelvek közvetítésével — több európai nyelvbe is átkerült; vö.: ang. alarm; holl. alarm; sp. alarma; rom. alárma; or. R. (uiápM: ’riadó’. — Az alarm és az alarmíroz egyaránt elavulóban van.
Melich: Nyr. 24: 58 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 60, 304; Nádai: NyF. 27. sz. 8; EtSz. 1: 64 alárma a. ® ; Kertész: Nyr. 63: 11; Loványi: MNy. 44: 47. (Wartburg: FEW. 1: 140; Battis ti — Alessio: DizEtlt. 1: 127; Kluge: EtWb.19 12.) - Vö. lárma.
alássan 18. sz.: „alázsan supplicálunk Magasságod (na)k édes Uraságos Urunk” (Nyr. 2: 225); 1795/1845: Alássan (Csokonai: Vers-maradv. 18: NSz.); 1844: alásan (Ober- nyik K.: Főúr. 74: NSz.); 1861: alásson (Haray V.: Tör. 77: NSz.); 1867: 'ássan (Lévay J.: Shaks. IV. Henrik 2: 193: NSz.); 1878: ásan (Bakahumor 89: NSz.); 1899: ásón (Ábrányi E.: Cyrano 200: NSz.); — átossan, aláson (xMTsz.); alásonn (SzamSz.). J: 1. 18. sz.: ’alázatosan; untortänigst’ (1. fent); 2. 1817: (tiszteletet kifejező) udvariassági formula; (Hochachtung ausdrückende) Höflichkeitsformel# (Fazekas Μ.: Lúdas 10: NSz.).
Szórövidülés eredménye: az alázatos melléknév -n határozóragos alakjából vonódott össze. Az alázatosan módhatározó alkalmazása a kér, jelent stb. igék mellett az udvarias beszédben a 17. sz. közepétől kezdett divatba jönni, mégpedig először az előkelő, megközelítően egyenrangú urak levelezésében. Használata a 18. sz. folyamán nagyon elterjedt, s egyre inkább a társadalmi rang- különbséggel összefüggő köteles tisztelet megadásának jelévé lett. A sűrű alkalmazás következtében fellépő alaki megrövidülés és a tulajdonképpeni jelentéstartalom elhomá- lyosulása egymással párhuzamosan, egymást kölcsönösen támogatva ment végbe.
CzF. 1: 109 alázatosan a.®; Kertész: Nyr. 58: 41 ® ; Tompa: MMNyr. 1: 467. — VÖ. al, alászolgája, aláz.
alá szolgája 1793/1922: „Ásszolgája az úrnak”, „Ásszolgája a kis Asszonynak” (Cső-


alattomban
128
alattság
konai: Cultura 346, 348: NSz.); 1839: Alászol- gája (Gaal J.: Szer, és champ. 60: NSz.); 1843: Alász szolgája (Életk. 1: 1: 62: NSz.); 1844: alás szolgája (Aradi Vészi. 377: NSz.). J: 1. 1793/1922: köszönési formula; Grußformel* (1. fent); 2. 1847: elutasítás kifejezése; Ausdruck der Ablehnung* (Vas Gereben: Életkép. 37: NSz.).
Szórövidítés eredménye: az alázatos szolgája kifejezésből vonódott össze. A teljes alakú szókapcsolattal, amely a latin servus humillimus udvariassági forma fordítása, már a 16. sz.-tól kezdve találkozunk (először tegező formában: 1525 k.: „mÿnth alazathos zolgad”: NyK. 28: 76), főleg levelekben. Volt szolgálója utótagú változata és minősítő jelző nélküli szolgája alakja is. Használata eleinte társadalmi rangkülönbséghez fűződött. Az eredetileg csak írásban használt fordulat a 18. sz. második felétől fogva rangkülönbség nélkül is alkalmazott, egyre kevesebb tiszteletet kifejező köszönő formává lett. Alaki és jelentésbeli fejlődésére vö. alássan < : alázatosan. Századunkban az újabb köszönésformákkal szemben az alá- szolgája egyre inkább háttérbe szorult. Legtovább az üzletemberek udvariaskodó szóhasználatában élt ; tréfás színezettel használatos mindmáig tágabb körben is.
CzF. 1: 109 alázatos a. ® ; Szarvas: Nyr. 10: 159; Simonyi: MNyelv.1 1: 13, UngSpr. 224, Nyr. 46: 251; Kräuter: Nyr. 36: 125; Kertész: Nyr. 58: 38 ®, Száll. 183; Horger: MNy. 33: 248; Loványi: Msn. 12: 143; Kelemen: Mondsz. 422. — Vö. alássan, aláz.
alatt 1. alá
alattomban 1519: „fel rakodanak, es alattomba el meeneenek” (JordK. 348); 1525/1640: alattomban (TörtTár. 1908. 82); 1585: Állatomba, Alatomba, allattomba (Cal. 982, 1021 [1019], 1028); 1757: alattonában (Igaz ut. 77: NSz.); 1791: alattamban (Soos Μ.: Pénelopé 35: NSz.); 1791: alattomába (Poóts A.: Vers 95: NSz.); — alattonnyába (MTsz.); alattonyába (ÚMTsz.). J: 1. 1519: Titokban; heimlich | észrevétlenül; unmerklich’ (1. fent); 2. 1527: ’halkan; leise’ (Érdy- K. 203); 3. 1572: ’alacsonyan; niedrig | lent; unten’ (KBécs. F2: NySz.); 4. 1585: Titokban ártó szándékkal; heimlich mit böser Absicht’ * (Cal. 248) || alattomos 1792: „Alattonos: alattonban-való, titkos” (SzD.); 1794: alattomos (Dugonics: Gyapjas vitézek 1: 106: NSz.); — alattonyos (MTsz.). J: 1. 1792: Titokban ártani igyekező; hinterlistig’* (1. fent); 2. 1794: Tejtett; versteckt I titkos; geheim’ (1. fent). — Sz: ~ság 1803: alattomosságában gr. (Dugonics: Jólánka 1: 130: NSz.) I ~kodik 1831: Alattomoskodik (Kreszn.).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk a R. alatton; ez megszilárdult rágós alakulat az al névszónak és a -t -j—n helyhatározóragoknak a kapcsolatából; vö. 1574: alattan ’lent’ (Kulcs: Evang. 126: NySz. 1: 49 alatt a.). A hely ha tározóragok halmozására vö. itten, ottan, időhatározói szerepben mostan. — A -bán határozórag hozzáadásával megszilárdult alattomban régi adatainak egy részében a -bán előtt még egy rag (lati- vusi vagy személy rag ?) van. Az rwy-ezŐ ejtésváltozat valószínűleg ebben a többlet-rag- elemet tartalmazó alakban jött létre. Az ’alul’ és a Titokban, titkolt rosszindulattal’ jelentések között az átmenet egy ’lepel alatt, lapulva’-féle jelentés lehetett. — Az -s mel- léknévképzős alattomos származék csak a nyelvújítás korában került be a népnyelvből az irodalmi nyelvbe. Eredetibb alattonos formája azonban arra vall, hogy bár ritka képzésmódú, de régi, természetes úton létrejött származék; vö. felettes, alattas, helyettes. A hangtani helyzettel itt meg nem okolható n > m változás az alattonban > alattomban hatását mutatja. - A 18. sz. második és a 19. sz. első felében a szócsaládnak még egyéb tagjai is éltek (alattombaság, alattomi, alattonkodik, továbbá az elvonással létrejött alattom főnév), ezek azonban nem tudtak a köznyelvben meggyökerezni.
CzF.; Simonyi: Budenz-Eml. 57, 72 ®, Hat. 2: 358, NyF. 11. sz. 12; Albert: Nyr. 19: 173, 175 ®, 22: 134; Szilasi: Nyr. 21: 571; Szily: Nyr. 31: 407; EtSz. 1: 53 al a. ; Horger: MSzav. 14 ® ; Klemm: TörtMondt. 218; SzófSz. alatt a.; Laziczius: Melich-Eml. 214. - Vö. al, alá.
alattságr 1395 k.: „Anthempna: aleth feg” (BesztSzj. 280.); 1405 k.: alath fag (SchlSzj. 774.); 1585: alattsag (Cal. 930); 1763: Alacság (Adámi: Wb. 2: NSz.); 1828: aladság (TudGyűjt. 3: 122); — alaccság (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ? ’vitorlarúd; Rahe’ (1. fent); 2. 1585: ’hajókötél; Schiffstau | vontatókötél; Schlepptau’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű alapszó származéka; vö. szb.-hv. álát ’vontatókötél’ (Rist- Kan. 2: 6); ez az oszm. halat ’(hajó)kötél’ átvétele. — A szó a magyarban -ség > -ság gyűjtőnévképzőt kapott. Ennek megfelelően korábban a hajó teljes kötélzetét jelölhette. Később — jelentésszűkülés folytán — annak a hajókötélnek lett a neve, amellyel az Őrfánál fogva a halászhajót vontatják. Az 1. jelentés talán csak téves fordítás eredménye. Az első adat vegyes hangrendűségének az eredet szempontjából nincs jelentősége. — Az alattság-n&k az alatt határozószóból való származtatása, más szláv szókkal való egyeztetése, valamint közvetlenül az oszmán-török szóból való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Budenz-Eml- 72, AkNy.


alattvaló
129
albínó
Ért. 23/3: 31; Herman: HalK. 254, 769; Munkácsi: Ethn. 4: 271; EtSz.; Asbóth: Nytud. 5: 51 ®, 58; SzófSz.; Horger: MNy. 37: 343.
alattvaló 1604: „Alatvaló: Inferus, a. Vilis, e. Ignobilis, e.” (MA.); 1723: alattvalóit gr. (Csúzi: Tromb. 696: NySz.). J: A) mn. 1604: ’alávaló; niederträchtig’ (1. fent). B) fn. 1723: ’valamely uralkodó alárendeltje; Untertan’ # (1. fent). — De vö.: 1416 U./1466: „abiatanac || a’ papoc fedelme alat valonac” (MünchK. 75); 1519: „az feyedelmek . . . gonoz myelkevdeteknek peldayat bochatyak az ev alattok valókra” (CornK. 52).
Összetett szó. Tapadás útján válhatott ki a Felséged alatt valók, Nagyságod alatt valók-íéXe szerkezetekből. Melléknévi és főnévi jelentése úgy függhet össze, hogy a feudális szemléletben az alacsonyabb társadalmi helyzet az emberi kisebbrendűséggel kapcsolódott össze.
Simonvi: TMNy. 367; Kertész: NyK. 43: 92, Nyr. 66: 21; Melich: MNy. 12: 193®; Gombocz: Synt. 169; Klemm: TörtMondt. 313; SzófSz. alatt a.; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 101; Pais: MNy. 57: 435 ® ; Berrár: NytudÉrt. 40. sz. 59. — Vö. alávaló.
alávaló 1416 U./1466: „micor megre^e- gçlendnfec] tahat a^t aunel’ alab való” (MünchK. 171); 1456 k.: Alá walo (SermDom. 2: 520); 1585: aláualouá gr. (Cal. 396). J: 1. 1416 U./1466: ’alantas; niedrig, nieder I hitvány; schlecht, minderwertig’ (1. fent); 2. 1518 k.: ’alul levő; unten befindlich’ (PeerK. 172); 3. 1552: ’társadalmilag alacsonyabb rangú; geringen Standes’ (Helt: Bibi. 4: 9: NySz.); 4. 1585: ’becstelen; niederträchtig’# (1. fent). — Sz.: ~ság 1585: aláualóság (Cal. 504 [502]).
Összetett szó. A régi nyelvben a való utótaggal alakult, hasonlóan melléknévi szerepű összetételek és szerkezetek száma igen nagy: hamarvaló, idevaló, örökkévaló, távolvaló stb. (1. NySz.). Az alávaló eredetileg konkrét térbeli viszonyítást fejezett ki, tehát 2. jelentése az eredeti. Átvitt értelmű 1., 3. és 4. jelentésének az a szemlélet az alapja, amely a lent levőhöz általában a ’rossz’ (vö. aljas, alantas, alacsony rendű, megaláz stb.), a fent levőhöz pedig a ’jó’ képzetét kapcsolja (vö. magasztal, felsőbbrendű, felséges stb.). A 4. jelentés kialakulásában az is közre- játszhatott, hogy a feudális társadalomban a kiváltságos osztályba tartozók lenézték, megvetették a társadalmilag alacsony ran- gúakat.
Kertész: NyK. 43: 92; Prohászka: Nyr. 79: 424; SzófSz. al a.; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 101; Pais: MNy. 57: 435®. — Vö. alattvaló.
9 Történeti-etimológiai szótár
aláz 1372 U./1448 k.:,,mert valakÿ magat ala^tattya menden felmagajtatÿk” sz. (JókK. 35); — átossággal sz. (MTsz.). J: 1. [főként visszaható névmási tárggyal] 1372 U./1448 k.: ’alázattal tölt el; mit Demut erfüllen’ (JókK. 35); 2. 1416 u./1450k.: ’hatalma alá vet; unterwerfen’ (BécsiK. 75); 3. 1416 U./1450 k.: ’ megalázó helyzetbe juttat; demütigen I megszégyenít; beschämen’ # (BécsiK. 22); 4. 1838: ’meggyőz; überzeugen’ (Tsz.). — Sz: ~atos 1372 U./1448 k.: ala^atos (JókK. 73) | ~atosság 1372 u./1448 k.: ala^atoffaga gr. (JókK. 10) | ~atosságú 1372 U./1448 k.: csudálatos ala^atoffago (JókK. 97) I ~kodik 1416 U./1450 k.: Alaz- koggatoc gr. (BécsiK. 246) | ~at 1416 U./1490 k.: ala^at ’maga-megalázás’ (AporK. 18), 1636: ’megalázás’ (Pázm: Préd. 68: NySz.) I ~atosít 1416 u./ 1490 k.: meg ala^atufei- tottak gr. (AporK. 53 — 4).
Származékszó: az alá határozószóból jött létre -z igeképzővel; vö. odáz, idéz. A jelentésváltozatok az ’alacsony helyzetbe juttat* alap jelentésből sarjadtak, igekötős formákban és visszaható névmási tárgy mellett fejlődtek ki. Az aláz ma inkább csak le- és meg- igekötővel, igekötő nélkül egyes régi szókapcsolatokban (vö. porig aláz) használatos.
CzF.; Simonyi: Budenz-Eml. 60®, 72, AkNyÉrt. 14/8: 5, TMNy. 685; EtSz. 1: 53 al a.; Mészöly: MNy. 21: 121; SzófSz.; J. Soltész: Igeköt. 193. — Vö. al, alá, alás- san, alászolgája.
albán 1742/1881: ? „melyet mi abának Nevezünk, azt. . . hordják az albánok” (Tóth I.: Cziráky J. 145: NSz.); 1821: „Hazánkba jöttek . . . 1447-ben az Albánu- sok” (TudGyűjt. 11: 64); 1836: Albánok gr. (Székács J.: Szerb, népd. 295: NSz.); 1854/1894: albán (Jókai 7: 57). J: A) fn. 1742/1881: ?’albán ember; Albaner’# (1. fent), 1821: ’ua.’ (1. fent). B) mn. 1854/1894: ’az albánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó ; albanisch’ # (1. fent).
Latin eredetű; vö. h. lat. Albanus ’albán’ (PP. Arnót a.). Végső soron ugyanabból a kielégítően még nem tisztázott forrásból származik, amelyből az albánok korábbi magyar elnevezései, az arnót és orbonász is. — A m. albánus az egyes számú lat. Albanus-bó\ való. Az albán változat vagy az albánus latinos szó végének tudatos elhagyásával, vagy a többes számú lat. Albani-ból keletkezett.
Kiss: MNy. 60: 472 ®. (Zurányi: Ethn. 12: 405; Stadtmüller: AECO. 7: 174.) — Vö. arnót, orbonász.
albínó 1816: „Albinosz, a’ Fejérek, elkor- csosodott embereknek köz neve” (Hübner: Lex. 1: 79); 1854: Albinos (Heckenastld-


album
130
áld
Sz.2); 1865: albino (Babos). J: 1816: ’festék- hiány miatt fehéres bőrű, szŐrzetű és vöröses szemű ember, állat; Albino’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. albino, [többes sz.] albinos; ném. Albino, [többes sz.] Albinos; fr. albinos; ol. albino; or. cuibőuHÓc: ’albínó’. Végső forrása a port, albino ’kissé fehér, fehéres’ a negros albinos ’fehéres négerek’ szókapcsolatban; így nevezték a portugálok a nyugat-afrikai partvidék világosabb bőrű négereit. — A magyar alak változatok közül az albinosz a többes számú port, albi- nos-ra, megy vissza, a közvetítő nyelv azonban bizonytalan. Az albínó valószínűleg a németből került át a magyarba. — Biológiai műszó.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 110;
Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 17.)
album 1752: „Albrecht uram Albumában nevünket feltettük” (Nyr. 46: 150); 1803: álbum (Márton Stammbuch a.). J: 1752: ’névkönyv ; Namenbuch | vendégkönyv ; Fremdenbuch’ (1. fent); 2. 1836: ’napló; Tagebuch’ (P. Horváth L.: Elbújd. 2: 318: NSz.); 3. 1850: ’emlékkönyv; Festschrift’ (Reguly-Alb. címl.: NSz.); 4. 1868: ’gyűj- tőkönyv ; Sammelbuch, Album’ # (Vértesi A.: Tíz besz. 1: 97: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Album ’album’. Végső soron a lat. album ’hirdetmények és hivatalos szövegek feljegyzésére használt fehér fatábla; névjegyzék’ szóra megy visz- sza; ez a lat. albus ’fehér’ melléknévnek a semleges alakjából fő nevesült. Az európai nyelvekben német hatásra honosodott meg, jobbára a 18. sz.-ban; vö.: ang. album; sp. álbum; fr. album; ol. album; or. axbőÓM: ’album’.
(ÓkoriLex. 1: 78; Schulz: DtFremdwb. 1: 24; Brockhaus18 1: 153; Kluge: EtWb.10 13; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 17.)
álca 1853: „[Az álca] Synonym ja az ál- arcz szónak; jobb, mert rövidebb s álcza és álarcz közt mégis van egy árnyalata a különbségnek” (NyÚSz.). J: 1. 1853: ’álarc; Maske’ (1. fent); 2. 1884: ’lárva, báb; Larve’ * (Bereczki: Gyümölcs, vázlatok 3:8: NSz.). — Sz: ~z 1855: álcáz (Jósika: Tud. leánya 1: 57: NSz.) | 1855: álcást gr.
’álarc’ (Fáncsy Album 195: NSz.); 1859: álczas ’álarcos’ (Aszalay: Szeli, röppentyűk 231: NSz.).
Nyelvújítási szórövidítés eredménye. Az álarc, álorca összetételből alkotta Jósika Miklós. A -ca végződés a tálca, pálca stb. szavakból koholt képzőnek is felfogható. 2. jelentése német mintára alakult ki; vö. ném. Larve ’álarc; lárva’. A két jelentés úgy függ össze, hogy az álarc mögött emberi arc, a lárvában pedig rovar rejtőzik.
Király K.: Nyr. 26: 30; NyÚSz.; EtSz.;
Tolnai: Nyúj. 171, 210; SzófSz. ál a. — Vö. ál.
áld 1193: aldo eut sz. hn. (ÓMOlv. 57), de 1. áldomás; 1372 U./1448 k.: „kyk áldanának teged aldomafokual beltelyenek” (Jók- Κ. 24); 1416 U./1450 k.: Aggon meg gr. (BécsiK. 39). J: 1. 1193: ’áldoz; opfern’ (1. fent); 2. 1350 k.: ’jóban részesít (Isten); ’segnen’ * (KTSz.) ; 3.1372u./1448k.: ’jótkí- ván; Gutes wünschen’ #(JókK. 136); 4. 1372 u./1448k.: ’magasztal; preisen’ # (JókK. 7); 5. 1372 u./ 1448 k.: ’megszentel; heiligen’ * (JókK. 75); 6. 19. sz. m. f.: ’szid; schimpfen’ (ÚMTsz.). — Sz: ~ott 1350 k.: aldut mn. (KTSz.); 1416 U./1466: aldotti gr. fn. (Münch- K. 62); 1527: aldot zeep (ÉrdyK. 13) | ~ás 1493 k.: Aldafth gr. (FestK. 62) | ~atlan 1824: Áldatlanul gr. (Virág B.: Hor. ód. 103: NSz.) I ~ ásos 1847: áldásosabb gr. (Jósika Μ.: Jós. Istv. 1: 83: NSz.).
Származékszó; ál- alapszava valószínűleg Ősi örökség a finnugor korból; vö. osztj. V. álljtá ’(el)átkoz’; cser, ultém ’imádkozik’ (NyK. 30: 324); md. E. alstams, al'tams ’(meg)ígér, felszentel, elátkoz’, de 1. még md. E. altan, alvtan ’ígér’ (NyK. 5: 159). A finnugor alapnyelvi alak *al3- vagy *alk3- lehetett, amelyből a rokon nyelvi megfelelők gyakorító, illetőleg műveltető képzővel keletkeztek. A magyar szó -d-\e is gyakorító képző, amely feltehetően az Ősmagyarban kapcsolódott az alapszóhoz. Az ellentétes jelentések kialakulásra vö. átkoz» Az áld a pogánykori szellemi élet öröksége: eredetileg áldozati szertartással kapcsolatos kifejezés volt. A jelentésfejlődés feltehető útja: ’(az ember) (jó vagy gonosz) szellemi hatalomnak felajánl’ ’a jó szellemnek felajánl, feláldoz, áldozatot mutat be’ -► ’a jó szellem oltalmába ajánl valakit, jót kíván valakinek’, ebből egyfelől ’magasztal, dicsér’, másfelől ’áldást mond fölötte, megszenteli’. A kereszténység századaiban részben az áldozati szertartás megváltozása, részben az áldoz származék megszilárdulása és térhódítása következtében az eredeti jelentést fokozatosan háttérbe szorult, az újabb jelentésváltozatokhoz pedig még egy járult: ’(az Isten az (oltalmába ajánlott) embert) jóban részesíti’. A N. ’szid’ jelentés eufemisztikus, illetőleg tréfás, gúnyos szóhasználat eredménye. — Az dZd-nak az ágyú* alkalom, alku stb. családjába való tartozása s ezekkel közös ugor származtatása nem valószínű; indulatszóból való magyarázata^ másféle finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 198®, 10: 94> 18: 184; Vámbéry: NyK. 8: 126; Simonyi: NyK. 16: 242, Nyr. 20: 131, 43: 219; Munkácsi: Nyr. 16: 260; Binder: Nyr. 18: 244; Szolár: NyF. 35. sz. 46; Gombocz —Melich:


áldomás
131
alfa
MNv. 2: 305; Horger: MNy. 9: 422, MSzav. 20; EtSz.; Zlinszky: MNy. 11: 191, 23: 109; Pais: MNy. 48: 61 ® ; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 161; B. LŐrinczy: KTSz. 52, 78, 162; Hajdú: NyK. 57: 254 ® ; MSzFgrE. ® . — Vö. ádáz, áldomás, áldozik, átkoz.
áldomás 1150 k./13 —14. sz.: „magnum aldamas fecerunt. . . fecerunt aldumas” (An. 16., 22.); 1372 U./1448 k.: aldomafban gr. (JókK. 24). Js 1. 1150 k./13 —14. sz.: 'áldozat; Opfer’ (1. fent); 2. 1310: ’pohárürítés vásárkötéskor; Kauftrunk’ # (OklSz., lati- nosított alak); 3. 1372 U./1448 k.: ’áldás; Segnung’ (1. fent); 4. 1474: ’engedély; Erlaubnis’ (BirkK. 7); 5. 1762: ’alkalmi lakoma; gelegentlicher Schmaus’ # (Mátyus I.: Diáét. 1: 188: NSz.); 6. 1835: ’pohárköszön- tÓ; Trinkspruch’ * (Kunoss: Gyal. Toast a.); 7. 1858: ’búcsúpohár; Abschiedstrunk’ (Lisz- nyai K.: Új pal. dal. 7: NSz.).
Származékszó: alapszava az áld R. ’áldoz’ ige, képzője -m mozzanatos igeképző + -ás de verbalis nomenképző. Eredetileg az igei alapszóban kifejezett cselekvés folyamatára utalt. Későbbi jelentései részben az alapszó ’jót kíván’ értelmének létrejötte nyomán, részben a különféle alkalmakkor (harc vége, munka befejezése, szerződés megkötése, adásvétel stb.) szokásos áldozati, majd áldozat nélküli lakoma alapján érthetők. — A magyar áldomás mint jogi terminus több szomszédos nép nyelvébe átkerült (szlávság, szászok, románok), főleg kereskedelmi kapcsolatok révén.
CzF. ® ; Hunfalvy: NyK. 6: 337, AkNyÉrt. 8/6: 19, Száz. 11: 433; Munkácsi: Nyr. 8: 433; Zoltvány: NyK. 17: 216, 19: 27; Budenz: NyK. 20: 296® ; Simonyi: TMNy. 475; Gombocz —Melich: MNy. 2: 306; EtSz. 1: 67 áld a.; Pais: MAn. 103; SzófSz. áld a.; D. Bartha: Szóképz. 84; Bárczi: MNyÉletr. 102; Nagy J.: MNy. 60: 175; Tompa: MNy. „2: 10. - Vö. áld. b
áldozik 1372 U./1448 k.: „áldozott aldo- jaft ayandekojtal” sz. (JókK. 75); 1531 : ado- zattya koron sz. (ThewrK. 238); 1560 k.: aldoszath sz. (GyöngySzt. 772.); 1604: aldaz- tac gr. (MA. lánual a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’áldozatként felajánl, odaad ; opfern’ * (1. fent); 2. 1770 — 80: ’áldozatot hoz; Opfer bringen’ * (Németh A.: Ezópus 7: NSz.). — Sz: ~ás 1372 U./1448 k.: aldozafat gr. (JókK. 158) j ~at 1416 U./1450 k.: áldozatot gr. (BécsiK. 16) I ~ó 1456 k.: aldozonak gr. mn. (SermDom. 2: 467); 1456 k.: aldozo fn. ’áldozócsütörtök’ (SermDom. 2: 226) | ~a- tos 1794: áldozatos (Molnár J.: Tzelsus. 61: NSz.).
Származékszó: alapszava az áld R. ’áldoz’ ige, képzője a -z gyakori tó képző. Egyrészt a pogány áldozati és keresztény áldozást szertartások különbségeinek, másrészt az iktelen és ikes alakváltozatok használatának, az ige tárgyas és tárgyatlan alkalmazásának alapján az 1. jelentésen belül számos finomabb árnyalati különbség alakult ki. E jelentésváltozások azonban később erősen háttérbe szorultak a szónak átvitt értelmű, 2. jelentésben való alkalmazásával szemben.
Simonyi: NyK. 16: 244 ® ; Vámbéry: MEr. 321; Gombocz—Melich: MNy. 2: 305; Szolár: NyF. 35. sz. 47 ® ; EtSz. 1: 67 áld a.; Horger: MSzav. 20; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 23; SzófSz. áld a.; Mészöly: NNyv. 3: 179; Beke: Nyr. 74: 291; Pais: MNy. 48: 61. — Vö. áld, leáldoz.
áléi 1300 k.: „the werud hullothya en iu(n)hum olelothya” sz. (ÓMS.); 1552: „Miképen az szomiuhozo almadozza, hogy iszic, és mikor felserken, azért ugyan megaléit es szomiuhozic” (Helt: Bibi. 4: K 2b: NySz.); 1575: El alilt gr. (Szeg: Theoph. 21: NySz.); 1697: el-alét sz. (TKis: Pan. 9: NySz.); 1784: Alélkodni sz. (SzD. 10); 1833: Alítoz sz. (Kassai 1: 136); — alíll (ÚMTsz.). J: 1. 1300 k.: ’ájul; in Ohnmacht fallen | bágyad; ermatten’ (1. fent); 2. 1807: 'émelyeg; es ist einem übel’ (Márton). — Sz: ~at 1300 k.: 1. fent.
Származékszó: az alszik ige al- tövéből keletkezett -él képzővel. Az alszik családjától képzésmódjának elhomályosulása miatt szigetelŐdött el. A 2. jelentés az ’ájul’ ’bágyad’ 'rosszul lesz’ fejlődéssel magyarázható. — 1. jelentésében választékos stílusértékű szó.
CzF. ® ; MUSz. 733; Simonyi: NyK. 16: 252; Budenz: NyK. 18: 199®; Gombocz— Melich: MNy. 2: 304 ® ; EtSz. ® ; Horger: NytAl.1 120; SzófSz. — Vö. álom, alszik.
alfa 1519: „En vagyok alffa es o, kezdet es veeghezet” (JordK. 885); 1854: Alpha ( Hecke nastldSz.2 Ja.), J: 1. 1519: 'kezdet; Anfang’ (1. fent); 2. 1854: ’az első görög betű; der erste griechische Buchstabe·’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. alpha 'a görög ábécé első betűje’, e. lat. alpha ’kezdet’. Ez a gör. άλφα 'a görög ábécé első betűje’ átvétele ; végső forrása a héber ’aleph ’a héber ábécé első betűje’. ’Kezdet’ jelentése a bibliai gör. ’Εγώ ειμι τό "Αλφα καί τό ΎΩ 'én vagyok az alfa és az ómega’, lat. Ego sum a, et ω, principium, et finis ’én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég* (János: Jelenések könyve 1: 8) alapján terjedt el. Bele tartozik az európai nyelvek nemzetközi szókészletébe; vö.: ang. alpha; ném. Alpha; fr. alpha; ol. alfa} or. ám>(jja: 'alfa’. — Választékos stíluselemként él.
Kursinszky: LatJszIrod. 8; Tolnai: NyK. 50: 457. (Dhorma: Massignon-Eml. 2: 9;
9*


alföld
132
alit
Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 20.) — Vö. analfabéta,
alfaj, alfél 1. al-
alföld 1244: Olfeld hn. (Pesty: Helyn. 5: NySz.|; 1527: „vywanak meg az alffelden az dwna mellett” (ÉrdyK. 290); 1807: Alföld (Márton). J: 1. 1244: ’délre fekvő terület; im Süden liegende Landschaft’ (1. fent) ; 2. 1527: ? ’síkság; Tiefebene’ * (1. fent), 1590: ’ua.’ (MNy. 2: 128). - Sz: ~i 1452: Alfewldy szn. (OklSz.); 1527: alfóldy mn. (ÉrdyK. 594); 1578: alpheody fn. ’marha- tőzsér’ (MNy. 2,: 128).
Összetett szó. Az αΖ-nak az 1. jelentés- beli szerepére vö. alszél ’déli szél’, alulról fúj a szél ’dólrŐl fúj a szél’. Mind köznévi, mind tulajdonnévi használata régi; tulajdonnévként korábban elsősorban a mai Nagyalföld déli részére, az Alduna vidékére alkalmazták. A 19. sz.-ban, főleg Petőfi költeményei nyomán vált egészen közkeletűvé.
Simonyi: TÄINy. 361; Bátky: MNy. 12: 333 ®; Melich: DUHB1. 5: 170; Viski: EtnCsop. 9 ® ; EtSz. 1:442 föld a. ; SzófSz. al a.
1858: „a penész, mohok, moszatok (algák, Meergras) parányiak” (Fáy A.: Hal- may 1: _ 125: NSz.); 1894: aZ^aszerű (Abonyi Á.: Nov. 2: 102: NSz.). J: 1858: ’moszat; Alge’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. alga ’moszat, hínár’. Nemzetközi szóvá lett; vö.: ném. Alge; fr. algue; ol. alga; le. alga: ’alga’. — Szélesebb körben is ismertté váló növénytani műszó.
(Wartburg: FEW. 1: 65; Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 120; Kluge: EtWb.1’ 13.)
algrebra 1708—10: „Algebrát is kezde tanítani Lunelschoss” (Nyr. 88: 55); 1818: álgebra (Márton). J: 1708—10: ’betűszám- tan; Algebra’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang.: algebra; ném. Algebra; fr. algèbre; ol. álgebra; or. ámeŐpa: ’betűszámtan’. Végső forrása az arab al- -$abr (kiejtveal-ÿebr) ’a helyreállítás’. ’Betűszámtan’ jelentését annak folytán kapta, hogy e szó szerepelt a 9. sz. elején élt Khwarizmi arab nyelvű mennyiségtani munkájának címében. Az európai nyelvekben jórészt a k. lat. algebra ’betűszámtan’ átvételeként honosodott meg. — Am. álgebra a latinból vagy a németből való.
Kúnos: AkÉrt. 10: 509 ® ; Kursinszky: LatJszIrod. 8 ® ; EtSz. ® ; Zsoldos: Nyr. 64: 40, 143, 65: 31, 88: 55; Keresztesi: Mát. 56; Vértes E.: Pais-Eml. 400; Szilágyi: IrNy- Dolg. 88. (Schulz: DtFremdwb. 1: 24; Lokotsch 631. ; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 18.)
alibi 1859: „kevésbbé kedvezett a szerencse ... az alibi iránt ajánlott bizony nem sikerült” (Hegedűs L.: Árny. 2: 86: NSz.). J: 1859: ’ Fernsein (vomTatort)’ # (1. fent).
Német eredetű; vo. ném. Alibi ’máshol- lét, alibi’. Végső forrása a lat. alibi ’másutt’ ; ezt — elsőnek talán a francia jogi nyelvben — főnévként kezdték használni annak a kifejezésére, hogy valaki a bűntett elkövetésének pillanatában más helyen tartózkodott. Nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. alibi; svéd alibi; fr. alibi; ol. alibi; or. (Miiőu: ’alibi’.
Kursinszky: LatJszIrod. 8. (Schulz: DtFremdwb. 1: 24; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 122; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 18.)
alig; 1372 U./1448 k.: „elÿgÿ latthattya- uala ewtett”, elyg, nagyaeZer? (JókK. 64, 65, 81); 1416 U./1450 k.: aleg (BécsiK. 44); 1416 U./1466: alig (MünchK. 131); 1510: alek (MargL. 3); 1566: allég, ellég (Helt: Mes. 31, 42: NySz.); 1702: allig (Szentiv.: Verseng. 316: NySz.); — allyig, élig (MTsz.); ajig, ajjig, al'ég, alyig, allik, eilig (ÚMTsz.). J: A) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: ’nehezen; schwerlich’* (JókK. 64); 2. 1372 U./1448 k.: ’szinte nem; beinahe nicht’# (JókK. 146); 3. 1372 U./1448 k.: ’körülbelül (annyi); ungefähr (soviel)’ (JókK. 158); 4. 1513: ’aligha; kaum, schwerlich’ # (NagyszK. 16); 5. 1517: ’igen ritkán; ganz selten’ * (DomK. 129); 6. 1604: ’gyengén (van) ; unwohl (sein)’ (MA.). B) 1493 k.: ksz.; ein Bindewort (FestK. 409).
Megszilárdult rágós alakulat. Feltehetőleg az al ’alsó rész, legalsó fok’ főnévből keletkezett az -ig határozóraggal. Eredeti jelentése ’leig, utolsó fokig’ lehetett, vö. : alig vagyok (1. 1604: MA.). Az alig ~ élig egymáshoz való viszonya tisztázatlan. Az a föltevés, hogy az élig az aZttj-ból jött létre illeszkedéssel, nem valószínű. — Bizonytalanságot jelölő módhatározószói szerepében fejlődött kötőszóvá, érintkező előidejűséget kifejező időhatározói mellékmondatokban. — Esetleges kapcsolata az elég hsz.-val vizsgálatra szorul.
CzF. ® ; Barkász: Nyr. 8: 204; Simonyi: Köt. 3: 59®, 117, Budenz-Eml. 78, Hat. 2: 144, 367, 369 ®; Kallós: Nyr. 28: 306; Szinnyei: NyK. 33: 244; EtSz.®; SzófSz.; Klemm: TörtMondt. 456, 603 ®. — Vö. al, elég.
aligazgató 1. al-
alíí 1372 U./1448. k.: ,, fókák tol balka- tagnak aloÿtattnek” (JókK. 2); 1577 — 80: allét (Tel: Evang. 1: 6: NySz.); 1608: álit (MA: Bibi. 1: 36: NySz.); — ajíttom gr., ajlitnak gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.;


alkalom
133
alkohol
’vél; meinen | gondol; denken’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’hinni mer; sich getrauen zu glauben | remél; hoffen’ (JókK. 34); 3. 1724: ’megerősít; bekräftigen | állít ; behaupten* (MNy. 31: 45); 4. 1816: ’ügyet vet rá; einer Sache Beachtung schenken | számba vesz; in Betracht ziehen’ (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]).
Ismeretlen eredetű. Végződése az -ít ige- képzőnek felel meg. Hangalakban és jelentésben közel került hozzá az áll igének a 18. sz. második felében megszilárduló állít származéka. A két szó a nyelvhasználatban és a nyelvtudatban — egyes régi szótáríróknál is — összekeveredett. Az áZZü-tal való keveredés a rokon értelmű kifejezésekben gazdag alít szó háttérbe szorulásához, majd elavulásához vezetett. Ma már csak szórványos nyelvjárási használatával találkozunk. — Az alapszónak a wZ- ~ mZ- ’lenni’ igetővel való azonosítása nem valószínű. Az alszik és az áld szó finnugor alapszavából való származtatása téves.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 3: 267; Fogarasy: NyK. 4: 132; Munkácsi: Nyr. 8: 433; MUSz. 734; Simonyi: NyK. 24: 5 ®, TMNy. 425, AkNyÉrt. 23/3: 12; Szinnyei: NyK. 31: 471; Artbauer: -ít képző 12; Gombocz: Nytud. 3: 49; EtSz. 1: 70 1. alít a.\ Balassa: Nyr. 63: 7; Techert: MNy. 31: 45 ® ; Erdős: MNy. 36: 311; Papp L.: Nyr. 82: 77.
alj, aljas 1. al
alkalom 1372 U./1448 k.: „h3,álkolmas ennÿe” sz. (JókK. 16); 1503: „így vagyon Annak az Alkalma, Hogy mykor Az en pénzemet Meg Agya. . .” (MNy. 60: 106); 1551: álkomas sz. (LevT. 1: 87); 1585: álkámatos sz., alkalmatos sz. (Cal. 223, 232); — alkum, ókum, akamas sz., akämas sz., akomas sz., ókómatoskodik sz. (MTsz.); ókalom (ÚMTsz.). J: 1. 1503: ’megegyezés (szerződés); Übereinkunft (Vertrag)’ (1. fent); 2. 1750: ’vala- mire lehetőséget nyújtó időpont, körülmény; Gelegenheit’* (NyÜSz.); 3. 1892: ’tehetősség; Wohlhabenheit’ (Nyr. 21: 281); 4. 1896: ’félszer; Schuppen’ (Nyr. 25: 89); 5. 1926: ’mulatság; Unterhaltung’ (ÚMTsz.). — Sz: alkalmas 1372 U./1448 k.: ’illő, szabad’ (1. fent) I alkalmatlan 1416 U./1450 k.: alkolmatlanocba gr. (BécsiK. 91) | alkalmatlanság 1517: alkolmatlatfag [!] (DoinK. 125) I alkalmatos 1533: alkolmatos (Komj: SzPál 45: NySz.) | alkalmatosság 1585: Alkolma- tossag 'alkalmasság* (Cal. 734); 1771:
alkalmatossagot gr. ’utazásra szolgáló jármű’ (MNy. 60: 217) [ alkalmatlankodik 1604: Alkalmatlankodom gr. (MA. Inéptio a.) I alkalmaz 1617: e\-alkalmaztatik sz.; 1808: Alkalmazni sz. (Sí.) | alkalmasint 1594: alkolmasint (MNy. 42: 76) | alkalmi 1834: alkalmi (PhilMűsz. Occaalisions a.) | alkalmazkodik 1842: Alkalmazkodik (NyÚSz.) I alkalmazott 1912: alkalmazott fn. (Kelemen).
Származékszó. Az eredetileg ’valamihez való illeszkedés, alkalmazkodás’ jelentésű alk- tő (1. alkot) -alom képzős származéka. Ugyanez a tő van meg az alkonyodik, alku, álkot szavakban is. A N. ókum az eredetibb álkolm alak alapján érthető. 1. jelentésében a tő eredeti értelme még érződik. Mai jelentésében a 18. sz. közepén bukkan fel, de Kazinczy ék szinte újra megteremtik (talán elvonással) az alkalmatosság stb.-féle képzős alakokból. Az alkalmatos a korábbról adatol- ható alkalmas és alkalmatlan ellentéten alapuló keveredéséből jöhetett létre. Az alkalmasint az -int (^ -ént) ragcsoporttal alkotott határozószó.
Simonyi: Nyr. 6: 197®, MNyelv.1 2: 195®, TMNy. 483; NyÚSz.; EtSz. 1: 73 alkuszik a.; Tolnai: Nyúj. 148, 205; Horger: MNy. 33: 49 ®; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 161; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 73, 74; Bárczi: MNyÉletr. 310. — Vö. alkat, alko- nyodik, alkot, alkuszik.
alkat 1803: „Anlage: alkat, természeti hajlandóság” (NyUSz.); 1821: alkot (Teleki Józs.:M. ny. tökeik 217: NSz.). J: 1. 1803: 'hajiam; Anlage’ (1. fent); 2. 1816: ’fölépí- tés; Struktur’* (U. Tóth L.: Versei 182: NSz.); 3. 1831: ’építmény; Bauwerk | állvány; Gerüst’ (Horváth E.: Árpád 11: NSz); 4. 1837: ’formula; Formel’ (FigyelmezŐ 1: 94: NSz.); 5. 1851: ’alak; Form’ (Egyed A. —Ovid.: Átvált. 1: 16: NSz.). — Sz: ~i 1891: alkati (Bródy S.: Szinészvér 238: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. Valószínűleg az alkot ige alkat változatának főnevesítése, de felfogható az alkot ige kikövetkeztetett alk- tövének -at képzős származékaként is; vÖ. aZfcrész (Kimoss: Ujd. szófüz. 4: NSz.).
NyÚSz.; EtSz. 1: 73 alkuszik a.; SzófSz. — Vö. alkalom, alkonyodik, alkot, alkuszik.
al király 1. al-
alkohol 1789: „egészen lángba menő Spiritussal, melly Alkoholnak is mondatik” (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 4: 252: NSz.). J: 1789: ’Alkohol’ * (1. fent). — Sz: ~ista 1894: nem-alkoholista (Kóbor T.: Aszfalt 40: NSz.) I ~izmus 1913: alkoholizmus (Ambrus: Vezető elmék 153: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. alcohol; ném. Alkohol; fr. alcool; ol. álcool; or. a akozó Ab: ’alkohol’. Végső forrása az arab al-kohl ’a <szemöldök és szempilla festésére használatos) finom antimonitpor’. Az európai országokban először alkimista műszóként terjedt el ’finom por’ értelemben. Mai, ’bor- szesz’ jelentése a k. lat. alco(h)ol vini


alkonyodik
134
alkóv
’borszesz’ szókapcsolat alapján Németországban alakult ki, és Paracelsus nevéhez fűződik. — Am. alkohol közvetlen forrása a német lehetett. Mind az alkoholista, mind az alkoholizmus lehet a m. alkohol származéka, latinos képzők hozzáadásával. Ezt erősíteni látszik, hogy az európai nyelvek legtöbbjében nincs meg az alkoholista megfelelője; vö. fr. alcoolique stb., de vö. ol. alcoolista. Ha az alkoholizmus nem magyar származékszó, a németből kerülhetett át; vö. ném. Alkoholismus ’ua.’.
Kúnos: AkÉrt. 10: 510®; Lumtzer— Melich: DOLw. 60, 305; EtSz. ® . (Lokotsch 1227.; Lángfors: NeuphilMitt. 39: 282; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 115; Part- ridge: Or. 11; Kluge: EtWb.19 13; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 17.)
alkonyodik 1470: bel alkonon/ak sz. (SermDom. 2: 185); 1585: ,,contenebrare: Bé setetwlni, alkonyodni” sz. (Cal. 251); 1758: le-nem álkonodik (Kollenics —Orosz: Vit. mór. 144: NSz.); — akomodik, okonodik, okonyodik, ókonyodik (MTsz.) ; ókamodik, ókonodik, akonyodik (ÚMTsz.). J; 1470: 'es dunkelt’ * (1. fent) || alkony 1760: Alkony (NyÚSz.). J: 1760: 'Abenddämmerung’* (1. fent). — Sz: ^at 1813: Alkonya- ton gr. (Nyr. 39: 201) | ~ul 1824: alkonyul (Aurora 3: 252: NSz.).
Az alkonyodik származókszó. Alapszava az eredetileg ’valamihez való illeszkedés, alkalmazkodás’ jelentésű alk- tő (1. alkotJ. Ugyanez a tő van meg többek között a más képzővel alakult R. ^^Xalkolma^ikh ’bealkonyodik’ (1456 k.: SermDom. 2: 185) igében is. A nyelvjárási adatokat is figyelembe véve az alakfejlődés menete talán *alko(l)modik > álkonodik > alkonyodik lehetett. Jelentése eredetileg a horizont látszólagos pereméhez közeledő, azt érintő napra vonatkozott. Pontos szemantikai párhuzam ehhez a ’lenyugszik <a nap>’ jelentésű rom. a se apune, mely a vulgáris lat. se apponere ’hozzátevődik, illesztődik’ szerkezetből alakult. Mikor a nap a látóhatárhoz ,,hozzáilleszkedik, alkalmazkodik”, egyszersmind szürkül, sötétedik is: innen a ’beáll az esti szürkület’ jelentés. — Az alkony nyelvújítási elvonás az alkonyodik igéből. — Az alk- tőnek az alszik al- tövével, illetőleg a leáldozik (a nap J-beli áldozik ige áld- tövével való Összekapcsolása valószínűtlen.
MUSz. 733; NyÚSz. 8 Alkony a.; EtSz.; Horger: MNy. 33: 48 ® ; SzófSz. alkony a.; Mészöly: NNy. 3: 43, 179; Gáldi: MNy. 58: 64 ®. — Vö. alkalom, alkat, alkot, alkuszik.
alkot 1416 U./1450 k.: „alkota maganac titk hailakat” (BécsiK. 26); 1490: alkatoth gr. (SzalkGl. 59.); 1562: olkotta gr. (Helt: UT. E7: NySz.); 1580: alkutni sz. (Tel: Fel. 15: NySz.); 1754: alkotmányokkal sz. (Szent- -Illonay: Óerem. 16: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’létrehoz; herstellen’* (1. fent); 2. 1571: ’hozzáidomít; anpassen’ (Valkai: Barb.: MFL); 3. 1685: 'összeilleszt; zusammenpassen’ (Com: Orb. 754: MFL: NySz.). — Sz: ~ás 1416 U./1450 k.: alkotaffal gr. (BécsiK. 23) I 1416 U./1450 k.: baluan alkotoknac gr. mn. (BécsiK. 189); 1560 k.: alkoto fn. (GyöngySzt. 2489.) | ~vány 1548: alkotuani gr. (Szék: Zsolt. 104: NySz.) | Villány 1560 k.: alkotmány mw (GyöngySzt. 589.); 1780 k.: Alkotmányai gr. 'constitutio* (Nyr. 30: 471) ] ~mányos 1783: alkotmányos 'alkotó' mn. (Kónyi J.: XIV. Kelemen 142: NSz.) I ~mányozás 1793: alkotmányozásának gr. (MNy. 15: 38) | ~mányosság 1846: alkotmányosság (Titus: Magy. 28: NSz.) | ~mányosdí 1860: alkotmány ósdi mn. (Dózsa D.: Boronkay 2: 95: NSz.); 1870: alkotmány ósdit gr. fn. (Vahot I.: A magy. honvéd, el. 3: NSz.).
Származékszó; al- alapszava bizonytalan eredetű, talán ősi örökség az ugor korból; vö. vog. Ko. öltilá%ti 'összenő', FL. álti 'egyesít, összeköt, told, gyarapít’ (MK. 4: 290); osztj. V. altà, O. altà, DN. ottdDá 'hozzáfűz, hozzátold, meghosszabbít’. Az ugor alapalak *al3- lehetett. A magyar szó λ-ja ez esetben nincs kielégítően magyarázva; talán mozzanatos képző lehet. Ugyanezen, k-t is tartalmazó alk- alapszó van meg az alkalom, alkonyodik, alkuszik szavakban. Az alkot az azonos tövű alkusz( ik ) ige -t műveltető képzős párja. — A feltehető ugor alapszó jelentése a valamihez való illeszkedésre, alkamazkodásra vonatkozhatott. Ennek alapján a magyar szó jelentése így alakulhatott ki: 'összeilleszt’ 'szerkeszt, épít stb.’ 'létrehoz'. — Az alkotmány származék jogtudományi jelentése — ’az állam alaptörvényeinek összessége’ — a nyelvújítás korából való; mintája a lat. constitutio 'összeállítás, felállítás'. Az eredetibb szerkezet, melyből e jelentés kialakult, a constitutio regni 'az állam alkotmánya’ lehetett.
Simonyi: MNyelv.1 2: 194 ® ; NyÚSz. 8 Alkotmány a.; EtSz. 1: 72 alkuszik a.; Tolnai: Nyúj. 209, 215; Horger: MNy. 33: 49®; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 164. — VÖ. alkalom, alkat, alkonyodik, alkuszik, mű-.
alkóv 1763: „alkova, Alkove, Schlafgemach” (Ádámi: Wb. 3: NSz.); 1793: alkó- fénnél gr. (Sándor I.: Külf. ut. 444: NSz.); 1806: alkóvhoz gr. (Kultsár: Hazai Tud. 269: NSz.); 1806/1893: Aleovenben gr. (Kazinczy: Lev. 4: 317: NSz.) ; 1879: Alkóvén(DonPedrő: Rúg. Csili. 89: NSz.). J: 1763: 'nagyobb szobának fülkeszerűen elkülönített része; Alkoven’ (1. fent).


alkörmös
135
áU1
Nemzetközi szó; vö.: ang. alcove; ném. Alkoven, R. alkove, alkov (Schulz: DtFremdwb. 1: 25); fr. alcôve; ol. alcova; or. aAbKÓei ’a szobából elkülönített (háló)· fülke’. Végső forrása az arab al-qobba ’a bolthajtás, a boltozat; a sátor; a mellékszoba; a sírkápolna’. Az európai nyelvekbe a sp. alcoba ’hálóhelyiség’ közvetítésével került be. — A magyar alak vált ozat ok közül az alkóven-íélék a németből valók. Az alkóv a németből vagy esetleg a franciából származik. A R. alkova esetében a ném. Alkove-nák latinosított szóvéggel történt át- 'trételéro gondolhatunk, bár átadó nyelvként az olasz is számításba jöhet.
Kúnos: AkÉrt. 10: 510 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 60, 296, 303; EtSz. 1: 72 alkóvén a. ® ; D. Éltes: FrSz. 28 ® ; Bárczi: FrJsz. 34. (Schulz: DtFremdwb. 1: 25; Lokotsch 1221.; Machek: EtSIÖSl. 16; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 116; Partridge: Or. 11; Kluge: EtWb.19 13; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 17.)
alkörmös 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz, úgy iszod” (MNy. 37: 64); 1761: Álkormést gr. (Juhász Μ.: Házi kül. orv. 67: NSz.); 1787: Álkermes (Mátyus I.: Ö és új Diáét. 2: 456: NSz.); 1837: alkörmös (Kovács Pál: Thalia 3: 220: NSz.); — árkelmes (EtSz. álkermes a.). J: 1. 1690: ’fürtös virágzatú kerti dísznövény, börzsöny; Kermesbeere | az ebből készült festék; Farbstoff aus dieser Pflanze’ (1. fent); 2. 19. sz.m. f.: ’egy fajta gyógyszer; Art Arznei’ (ŰMTsz.); 3. 1905: ’édes pálinka; süßer Branntwein’ (Nyr. 34: 268); szakny. ’Phitolacca americana’.
Vándorszó; vö.: arab al-qirmiz ’a bíbor- tetű; a belőle készített festék’; sp. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’; fr. álkermes ’ua.; bíbortetűvel színezett likőr’ ; ném. Álkermes ’alkörmös, festék’, szász E. álkermes ’ételek pirosra festéséhez használatos festék’; le. alkiermes ’alkörmös növény, festék’. Végső soron — akárcsak a karmazsin — feltehetően az óind kfmih ’féreg’ származékára, az óind *krmi-ja ’féregből készített vörös festék’ szóra megy vissza ; a bíbortetűből Ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. Növénynévvé azon az alapon vált, hogy piros festékanyag bizonyos növényekből, így pl. az alkörmös bogyóiból is előállítható. — Am. alkörmös közvetlen forrása talán a német volt. Az egyes alakváltozatok népetimológiás módosulásokkal magyarázhatók. — Oszmántörök származtatása nem valószínű.
Szarvas: Nyr. 17: 82; Kúnos: AkÉrt. 10: 510®, NyK. 31: 127; EtSz. 1: 71 álkermes a.®; Horger: MNy. 23: 48; Beke: VasiSz. 3: 156, MNy. 56: 265; Deme: MNy- TK. 69. sz. 24; Laziczius: NyK. 51: 275;
Tamás: UngElRum. 78. (Berneker: SlEtWb· 1: 490; Lokotsch 1219.; Wartburg: FEW. 2: 709; Corominas: DiccCrítEt. 1: 691; Mayrhofer: EtWbAltind. 1: 261.)
alkuszik 1474: „hakedig ag foror akarna de talam nem alkosik” (BirkK. 3); 1525/ 1640: alkuvás sz. (TörtTár. 1908. 83); 1569: akodot gr. (RMNy. 3/2: 90); 1570: alkwdÿa- nak gr. (RMNy. 2/2: 212); 1598: alkusznak gr. (Decsi: Adag. 209: NySz.); 1604: álkuas sz. (MA. Coitio a.); 1613: álkodhattak sz. (Pázm: Kai. 86: NySz.); 1784: alkfzom gr. (SzD. 7); — alkaszik, ókszik, ókuszik (MTsz.); akszik, akudik, äkugyik, akuszik (ŰMTsz.); akszik, ákogyik, äkud, akudik, alkud, dlkú- gyik, upkodík (NyatL). J: 1. 1474: ’illik ; es ziemt sich’ (1. fent); 2. 1525/1640: Egyezkedik; unterhandeln’# (1. fent); 3. 1604: ’alkalmazkodik; sich anpassen | szerződik; einen Vertrag schließen’ (MA. Allúdo és Alkoßom a.). — Sz: alkuvás 1525/1640: 1. fent I alkudozik 1783: alkudoztak gr. (GyŐrfi: Klimius 290: NSz.) ]| alku 1476 k.: „Honneg alkob Sabachoth verethnÿ” (SzabV.); 1515 k.: alkw (AporK. 167). J: A) mn. 1476 k.: ’alkalmas; geeignet | illő; passend’ (1. fent). B) fn. 1675: ’megegyezés; Übereinkommen’ * (SzÖnyi: Márt. Kor. 102: MF1.) || alkusz 1840: „alkuszok*, üzérek’ . . . váltói gyakorlata” (FigyelmezŐ 536: NSz.). J: 1840: ’Makler’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. Az alkuszik ~ alkudik ige az eredetileg valamihez való illeszkedést, alkalmazkodást kifejező alk- tő származéka; ugyanez a tő van meg az alkalom, alkonyodik, alkot szavakban is. A tőváltozatok az sz-szel és d-vel bővülő V tövű igék szokásos fejlődését mutatják. A jelentés valószínűleg így alakult ki: illeszkedik’ ’alkalmazkodik’ Egyezkedik’. — Az alku R. alkó az alk- alapszó igeneve. Jelentésének valószínű fejlődése: ’(össze)illő <dolog)’ ’összeillés, illeszkedés’ Egyezkedés, megegyezés’. — Az alkusz nyelvújítási elvonással keletkezett az alkuszik igéből.
Simonyi: MNyelv.1 2: 195®; NyŰSz. 9 Alkusz a.; Kräuter: NyK. 42: 326; EtSz.; Tolnai: Nyúj. 211, 216; Horger: MNy. 33: 50®; SzófSz. alku a.; Horváth: NyK. 51: 116; Mészöly: NNyv. 3: 161 ® ; Sámson: MNy. 49: 343; Bárczi: Szótöv. 59. — Vö. alkalom, alkat, alkonyodik, alkot.
áll1 1260/1402: „Vadit versus ZwestaZasa vbi in capite vinee Chybrezeule vocate” sz. hn. (OklSz.); 1261/1394: KukenusaZZo sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „es nemely- nappon aZuala sent fferenc erdewben vyrnad- kosuan” (JókK. 14). J: 1. 1260/1402: ’valamilyen helyzetben van, tartózkodik valahol; sich in einer Lage befinden’ * (1. fent) ;


áU!
136
Äll2
2. 1261/1394: ’nem halad; nicht fortschreiten’# (1. fent); 3. 1358: ’mered; emporragen I magasodik; sich erheben’# (OklSz.); 4. 1395 k.: *él; leben | létezik; existieren* (BesztSzj. 921.); 5. 1416 U./1466: ’érvényes, hitele van <szónak stb.); gelten <Wort usw.)’# (MünchK. 47); 6. 1416 U./1466: ’kiáll valamit; aushalten | elvisel valamit; ertragen’# (MünchK. 32); 7. 1456 k.: 'valamilyen helyzetbe, állapotba kerül; in eine Lage, in einen Zustand kommen’ # (Senn- Dom. 1: 212); 8. 1527: ’függ valamitől; abhängen’* (ÉrdyK. 122); 9. 1527: 'összetevődik; sich zusammensetzen | megnyilvánul; sich offenbaren’# (ÉrdyK. 567); 10. 1533: 'eltart valameddig; fortdauern | megmarad valameddig; erhalten bleiben’ # (Murm. 1387.); 11. 1568: ’ér valamit; wert sein I kerül valamibe; kosten’ (RMNy. 3/3: 79). - Sz: -ás 1260/1402: hn. 1. fent; 1372 U./1448 k.: allaftokra gr. (JókK. 108) | — at ige 1350 k.: alatta gr. (KTSz.) | —hatatos 1372 U./1448 k.: alhatatoffnak gr. (JókK. 3) I — hatatosság 1372 U./1448 k.: alhatattof- fagatt gr. (JókK. 3) | —hatatlan 1495 k.: álhatatlanna gr. (MNy. 6: 23) | —hatatlanság 1528: allhattatlanfagnak gr. (SzékK. 347) | — dogál 1592: äldogal (Cisio: MF1.) | — hatatlan ko dik 1621: Alhatatlankodni sz. (MA.) | —it 1636: helyredZZïi (Nyr. 40: 454); 1692: állittyák gr. ’vél, megerősít, igazol’ (MNy. 31: 43) i — ongat 1769: fe\állongatott sz. (OklSz.) I —omány 1784: államány (Nyr. 27: 488), de vö. 1777: állmány (NyÚSz.) | — vány 1792: tsont-άΖΖνάτψ (SzD.) | —adék 1812: Állodék (Ruszék: Filoz. 3: 241: NSz.) | —tó 1833: Álltó helyemben (Kassai: 1: 170).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V. sulavni ’áll; kerül valamibe’; votj. Sz. síi· ’áll, megáll, megnyugszik; kerül valamibe, érvényes’, G. sultini ’áll, föláll’ (WichmWtj.); cser. KH. éa'lyem ’áll’. A finnugor alapnyelvi alak *salk3- lehetett. — A magyar szó ZZ-je vagy a fgr. ZZc-ból kiinduló hasonulás eredménye lehet (esetleges γΐ fokon keresztül), vagy későbbi hangzóközi ge- mináció eredménye. Nagyszámú jelentésváltozata általában a magyarban jött létre, az Ősinek látszó és egymással szorosabban ösz- szefüggŐ 1., 2. és 3. jelentés továbbfejlődéseként. A 4 — 11. jelentés kifejlődésére több más nyelvben is van példa; vö.: ném. stehen, lat. stare, or. cmoámb stb. Ugyanígy mind a zürjénben és votjákban, mind a magyarban külön-külön is kialakulhatott a ’kerül valamibe’ és az ’érvényes’ jelentés; valószínűbb azonban, hogy a permi nyelvekben ez orosz hatásra (cmóumb ) történt, a magyarban pedig a latin befolyására (constare). — A szó származékai közül a régebbi műveltetŐ állat-ot csak viszonylag későn szorította ki az ’álló helyzetbe hoz, odahelyez, létesít stb.’ jelentésű állít; ez az ige másik, ’vél, megerősít, igazol stb.’ jelentésében a ’vél, gondol* jelentésű R. alít és az áll : állat alaki és jelentésbeli egybeesése folytán jött létre. Az áll és az alít családja tudniillik a régiségben állandó keveredésben, alaki és jelentésbeli egymásrahatásban volt egymással: pl. az áll (és ennek állít származéka) alaki hatására avult el az alít hangalak, illetőleg vált állít alakúvá; fordítva pedig az áll R. állat művezetőjének is kifejlődött ’vél, megerősít, igazol stb.* jelentése, az alít jelentéstani hatására. Az álltó hely (vö. még ültő hely és N. jektő hely) eredete nem egészen tisztázott; valószínűleg szóvegyülés eredménye: álltában x álló helyében. Az állomány és az állvány nyelvújítási alkotások; mai jelentésükben alapszavuk *összetevődik’, illetőleg ’mered, magasodik’ jelentése tükröződik. Ugyancsak nyelvújítási alkotás az álladók is. — Az áll más finnugor eredeztetése, valamint törökből való magyarázata téves.
Budenz: NyK. 7: 40®; MUSz. 730; Vámbéry: MEr. 584, NyK. 13: 287; Simonyi: AkNyÉrt. 15/9: 34, Nyr. 27: 488, 36: 242, 43: 315; Anderson: Wandl. 36; Setälä: FUF. 2: 264; Paasonen: 5-laute 78 ®, FUF. 8: 70; NyH.3'7; Gombocz: NyK. 35: 236; Szily: MNy. 4: 468; Kara: Nyr. 40: 183, 41: 221; Pápay: NyK. 43: 395; EtSz. 1: 74 2. áll a.®; Klemm: NyF. 50. sz. 12; Techert: MNy. 31: 42; Erdős: MNy. 36: 313; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 36; Zsoldos: Nyr. 76: 383; Gáldi: Szótir. 93, 421; Kálmán: MNy. 58: 361; Kniezsa: Nyr. 88: 377; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 77; MSzFgrE.®. — Vö. alít, állag, állam, állandó, állapot, állat, állítmány, állítólag, állomás, ön·, székálló, útonálló.
all2 1405 k.: „metü: aZ” (SchlSzj. 337.); 1538: all (PestiN. E3). J: 1405 k.: ’Kinn’ # (1. fent). — Sz: —azó 1538: alla^o (PestiN. C2).
Ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö.: osztj. V. ρηάΐ ’állkapocs’; votj. Sz. afjläs ’állkapocs, pofacsont’ ; cser. KH. ο*ηρ^1α8 ’áll, alsó állkapocs’; 1p. N. áldná ~ átgrjá ’a foghús része*. A finnugor nyelvi alak *οηΐ3 vagy *οΙη3 lehetett. A finnugor alap- nyelvre feltehető intervokális ηΐ vagy 1η hangkapcsolat magyarázhatja a magyar szó ó-ját (a nasalisnak a megelőző magánhangzóba olvadásával), vagy esetleg ZZ-jét (a hangkapcsolat hasonulásával) ; ám az utóbbi esetben nehézséget jelent, hogy a magyar régiségben az ZZ-es alakok viszonylag késeiek és ritkák. — 2. Vö.: vog. T. óls ’állkapocs*; ?osztj. Ni. ülőé ’áll’ (KT.); md. E. ulo ’áll’, Μ. ulä ’ua.’; lp. N. oálol ’alsó állkapocs*. Az osztják szó valószínűleg a vogulból való


állag:
137
állapot
kölcsönzés, tehát az egybevetés szempontjából csak másodlagosan jöhet figyelembe. Az alapnyelvi alak *oZs lehetett. A magyar szó ZZ-je ez esetben későbbi gemináció eredménye. — A lószerszám megnevezéseként használatos állazó származék létrejötte e szerszámnak a ló álla alá helyezésével kapcsolatos; képzésmódjában azonban közrejátszhatott a R. ajazó, ájazó 'zabla' analógiás hatása is (vö. 1708: „Ájazó, fzáj fel· ájazó: Lupatum: PP.), mely az ajz ~ R. ajaz, ájaz igeneve. — Az άΖΖ-nak az 1. magyarázattal kapcsolatban felmerült uráli összefüggései (vö. szám. jur. ήάηύ 'áll'), valamint egyéb finnugor származtatásai nem való- színűek; a szó török eredeztetése téves.
Budenz: NyK. 7: 17®; MUSz. 729; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 28, Nyr. 39: 433; Halász: NyK. 24: 453; NyH.1-7; Paasonen: KSz. 13: 251, Nyr. 42: 6; Setálá: FUF. Anz. 12: 104, JSFOu. 30/5: 53; Karjalainen: JSFOu. 30/24: 12; EtSz. 1: 73 1. áll a.®; Wichmann: FUF. 15: 30®; Toivonen: UngJb. 15: 589#; SzófSz.; Hajdú: NyK. 55: 82; Collinder: FUV. 3, 103, 143; Mikola: Népr. és Nytud. 8: 29; MSzFgrE.®. — Vö. ajz.
állag; 1837: „a’ dolog enyém lesz, akaratomat nyervén ezennel áltagos (substantialis) czéljává” sz. (Athenaeum 1: 202: NSz.); 1838: ,,a’ már majd általában elfogadott állomány, substantia, nála állag” (Figyelmező 657: NSz.). J: 1. 1837: ’lényeg; Substanz’ (1. fent); 2. 1902: 'állomány; Bestand’ * (NyÚSz.).
Nyelvújítási származékszó: az áll igéből alkották -ag képzővel. E képzőt az agyag, hézag stb. alapján koholták. Az állag mintája a lat. substare ’létezik, fennáll’ származéka, a substantia ’lényeg’ lehetett.
NyÚSz.; EtSz. 1: 75 2. áll a.; SzófSz. áll 2. a. — VÖ. áll1.
állam 1836: „Állam fn. die Consistenz, Haltbarkeit” (Fogarasi); 1847: álami sz. (Greguss Á.: Futár 5: NSz.). J: 1836: ’tar- tósság; Haltbarkeit’ (1. fent); 2. 1845: ’vala- mely ország átfogó politikai szervezete ; Staat’* (MNy. 55: 232); 3. 1845: ’lényeg; Substanz’ (NyÚSz.). — Sz: 1845: állami 'lényegi’ (NyÚSz.); 1846: ’az állammal kapcsolatos, rá vonatkozó’ (MNy. 55: 232) | ~osít 1882/1951: államosítását sz. (Munkásmozg. tört. 1: 451: NSz.); 1886: államosítani sz. (Rózsaági A.: Mill. 1: 136: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. Talán az 'állandó' jelentésű államlós (1792: Barczafalvi Szabó Dávid) ~ államos (1836: Fogarasi) melléknévből vonták el 'állandóság, tartósság' jelentéssel. Felfogható azonban az áll ige koholt képzős származékának is a folyam stb. mintájára. Később a lat. status 'állás, állapot’, k. lat. 'ország', h. lat. 'kar, rend’ ( < : stare ’áll') fordításaként keletkezett, rrajd 'állam’ jelentésben némileg el is terjedt álladalom (1786: Barczafalvi) jelentését vette fel.
Simonyi: Nyr. 32: 546 ® ; NyÚSz. ® ; EtSz. 1: 75 2. áll a.; Tolnai: Nyúj. 210, 212; SzófSz.; Gáldi: Nyr. 72: 155; Zsoldos: Nyr. 76: 383, 77: 38, MNy. 55: 232. - áll1.
állandó 1519: „az hw tanaczanak állandó voltara” (JordK. 808); 1595: Alandoo (Ver. 100). J: 1519: ’ ständig’ * (1. fent). — Sz: ~ság 1621: Állandóság (MA.) | ~sít 1779: állandósítanak sz. (NyUSz.)_ | ~sul 1882: állandósult sz. (Kazár E.: Ősök 17: NSz.).
Származékszó: az áll ige -andó képzős melléknévi igenevének melléknevesült változata. A tárgyatlan igékhez járuló -andó képzőnek az a funkciója, hogy folytonos, változatlan tulajdonságra utal; vö. forgandó, kelendő, maradandó stb. Az állandó-nő^ tehát tulajdonképpen 'szüntelenül fennálló, szakadatlanul tartó' a jelentése. — Számos más nyelv is 'áll' jelentésű ige származékával fejezi ki az 'állandó' fogalmát; vö.: lat. constans; ném. standig; cseh stály; or. nocmoÚHHbiü: 'állandó'.
SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 98. — Vö. áll1.
állapot 1513: „aj mi alapatban Legion it aj orjag dolga” (NytudÉrt. 40. sz. 217), de 1. állapik; 1517: allapatban gr. (DomK. 194); 1636: állapotok gr. (Pázm: Préd. a3: NySz.); - .álopot (ÚMTsz.). J: 1. 1513: 'helyzet; Zustand’ # (1. fent); 2. 1517: 'hivatali állás, beosztás; Amt’ (1. fent); 3. 1519: 'testalkat; Gestalt' (JordK. 218); 4. 1596: 'jómód; Wohlstand' (Decsi: Sáli. 28: NySz.); 5. 1709: 'dolog; Sache’ (MNy. 5: 461). — Sz: ~os 1666: állapotossab 'jómódú' (Pós: Vétóik. 50: NySz.) || állapik 1416 U./1450 k.: „bèmëuén allapéc 9 oacaia élőt” (BécsiK. 37). J: 1. 1416 U./1450 k.: 'megáll; stehen- bleiben’ (1.fent); 2. 1416 u./1466: 'kitart valami mellett; festhalten an etw.’ (MünchK. 58). — Sz: ~tat: 1416 U./1450 k.: allaptatac gr. (BécsiK. 21) K állapodik 1562: „Christus- nac meg álapodot örög voltánac mértéke szerént” (Helt: ÚT. Cc6: NySz.). J: 1. [ma csak meg- ik.-vel] 1562: 'egy bizonyos fejlődési fokon megszilárdul; sich festigen* # (1. fent); 2. 1604: 'megáll; stehen bleiben* (MA.); 3. 1753: 'alapul; sich gründen' (Kunits: Sedecziás 38: NSz.); 4. [ma csak meg- ik.-vel] 1848/1952: '(közös) álláspontra jut; Übereinkommen treffen’ # (Kossuth ÖM. 13: 924: NSz.) || állapít 1588: „Valami ereie el megyen betegsegeben, ismeg azt etelleles itallal helyere allapethattya” (Frank: HasznK. 25: NySz.). J: 1. 1588: 'állít;


állapotos
138
allé
stellen’ (1. fent); 2. [ma csak meg- ik.-vel] 1708: ’ véleményt alkot és nyilvánít; feststellen I meghatároz; bestimmen’* (PP.).
A szócsalád alapja, a R. állap( ik) ige származékszó: az áll igéből jött létre a régi mozzanatos -p igeképzővel; vö. csillapodik, telepedik, terped, Ülepedik. A képző eredetileg a cselekvés pillanatnyiságát: hirtelen beállását, megkezdését vagy befejezését jelölte. É jelentésmódosító funkció ellátására alkalmas volt a meg- ik. is, így a megáll a -p képző elavulása, szerepének elhomályo- sulása után az állapik szót kiszorította. A továbbképzett formák (állapot, állapodik, állapít) azonban az alapszó kihalása után is életben maradtak. Az állapot régi jelentés- változataira nézve 1. állat.
CzF.; Simonyi: NyK. 17: 60 ®, MNyelv.1 1: 19, 67, TMNy. 393; Zoltvány: NyK. 17: 217; Budenz: NyK. 18: 226; EtSz. 1: 74 2. áll a.; Hoitsy: Nyr. 43: 227; SzófSz. állapít a.; Terestyéni: MNy. 51: 299, 302; D. Bartha: Szóképz. 36, 134. — Vö. áll1, állapotos, állat, másállapot.
állapotos 1931: „eufémizmusaink vannak ... pl. a terhességre: állapotos, más állapot, áldott állapot” (Zlinszky: Az eufémizmus 63) ; — álapatas, állapatas (ŰMTsz.). J: 1931: ’schwanger’* (1. fent).
Magyar fejlemény: a másállapot főnév -5 képzős származékából önállósult jelentéstapadással. Eredetileg szépítő kifejezés volt, de közkeletűvé válva eufemisztikus jellegét elvesztette. — Beszélt nyelvi szó ; írásos alkalmazásával viszonylag későn és szórványosan, főleg az élő szóhasználatot tükröző szépirodalmi művekben és népnyelvi gyűjtésekben találkozunk.
Zlinszky: Az eufémizmus 63. — Vö. álla- pót, másállapot.
álláspont 1813: „Álláspont, Standpunkt’ (Mondolat 61). J: 1813: ’Ansicht; Standpunkt’ # (1. fent).
Német mintára alkotott nyelvújítási tükörszó; vö. ném. Standpunkt ’álláspont’.
Király K.: Nyr. 26: 300; NyŰSz. ; Tolnai: Nyúj. 206; Bárczi: Szók.2 41. (Kluge: EtWb.19 739.)
állat 1372 U./1448. k.: „meg latogatnÿ ag bánatos a^onÿ állatot”, alatÿat gr. (JókK. 157, 22); 1552: álot (Heltai: Dial. C 6b); - állót (ŰMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’állapot; Zustand’ (JókK. 112); 2. 1372 U./1448 k.: ’lény; Lebewesen’ (JókK. 157); 3. 1372 U./1448 k.: ’dolog; Sache’ (JókK. 51); 4. 1405 k.: ’lényeg; Wesen’ (SchlSzj. 39.); 5. 1416 U./1450 k.: ’termet; Gestalt’ (BécsiK. 104); 6. 1495 e.: ’eszköz; Gerät | tárgy; Ding’ (GuaryK. 116); 7. 1519 k.: ’szerves anyaggal táplálkozó élőlény az ember kivételével ; Tier | a négylábúak ; Vierfüßler’ * (DebrK. 438). — Sz: ~ú 1416 U./1450 k.: na£ allatouac gr. ’nagy termetű’ (BécsiK. 104) I ~i 1604: allati (MA. Animalis a.) | ~ka 1792: állatka (Magyar játékszín 1: 30: NSz.).
Származékszó: az áll igéből alakult -t főnévképzővel. Az ige ’létezik’ jelentésben szolgált a képzés alapjául; a származék eredetileg a cselekvés neve lehetett, de érintkezésen alapuló névátvitellel már korán a cselekvés alanyát jelölte. A ’létező dolog’ jelentésárnyalat szolgált alapjául a továbbiakban fokozatos jelentésszűkülés révén kialakuló jelentéseknek. A ’létező dolog’
’élŐlény’ ’állat’ jelentésfejlődés egyes lépéseit jelentéstapadásos folyamatok is segíthették, minthogy a szó gyakran szerepelt olyan jelzős kapcsolatokban, amelyekben a jelzett szó fogalomkörét a jelző leszűkítette: asszony(i) állat, élő állat, emberi állat, lelkes állat, barom állat, oktalan állat. A régi jelentések közül némelyik ma is él a nyelvjárásokban. Az ’állat’ fogalmának ez a kifejezésmódja egészen eredeti, semmiféle idegen hatásra vissza nem vezethető magyar fejlődés eredménye. — Az άΖΖαί-nak a lélegzést utánzó á, áh szóból való származtatása téves. A 7. jelentés kialakulásában török hatás feltevése helytelen.
CzF.; Ballagi: NyK. 3: 49 ® ; Vámbéry: MEr. 208, MBölcs. 136; Szarvas: Nyr. 15: 464; Simonyi: MNyelv1 2: 143, AkNyÉrt. 23/3: 27 ®; Szolár: NyF. 35. sz. 48; EtSz. 1: 75 2. áll a.; Horger: NytAl.1 108, 120, MSzav. 15; Gombocz: Módszt. 25; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 23; Melich: MNyTK. 42. sz. 30; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 82; Szabó T. A.: MNy. 53: 223; Molnár N.: Áll. 3®. — Vö. áll1, állapot, vad-.
allé 1752: „Kimenvén az aléba sétálni” (Nyr. 46: 150); 1784: Allék gr. (Μ. Hírmondó 351: NSz.); 1807: Álék gr. (Vályi KL: M. Tempe 136: NSz.); 1882: álléi gr. (Ábrányi K.: Erősebb 308: NSz.); — áli (ŰMTsz.). J: 1752: ’fasor; Allee’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. alley; ném. Allee; fr. allée; or. (umén: ’fasor, sétány’. A franciában keletkezett a fr. aller ’megy, jár, halad’ származékaként; itt alakult ki kertészeti műszóként való használata is. — A m. allé közvetlen forrása a német lehetett. Erre mutat az is, hogy legkorábban Hal- mágyi István németországi útinaplójában fordul elő. — Nyelvjárási szó.
Lumtzer —Melich: DOLw. 60 ® ; Hart- nagel: MNy. 30: 26, 32; D. Éltes: FrSz. 28; Benkő: MNyTK. 74. sz. 29; Kázmér: MNy. 46: 234 ®, 235, MNyTK. 95. sz. 12. (Schulz: DtFremdwb. 1: 25; Wartburg: FEW. 1: 86; Partridge: Or. 12; Kluge: EtWb.19 14.)


alleluja
139
állkapocs
alleluja 1416 U./1490 k.: ,, Alléluia pfalmus” (AporK. 68); 1820: Hálelujámat gr. (Vályi-Nagy F.: Polyh. 6: NSz.); 1872: álelúja (Nyr. 1: 91); 1873: Hallelúját gr. (Dóczi L. —Goethe: Faust 9: NSz.); 1874/ 1952: Allélujah (Arany J.; Népdalgy. 35: NSz.); — álleluja (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1416 u./1490 k.: 'istent dicsőítő ének; Gesang zum Preise Gottes’(1. fent); 2. 1907: 'vízi liliom; Wasserlilie’ (ÚMTsz.). B) 1493 k.: isz.; eine Interjektion (’halleluja’) (Fest- K. 1).
Latin eredetű; vö.: lat., e. lat. alleluja, halleluja isz. ’dicsérjétek az urat’. Végső soron a héber hallelüjáh ’dicsérjétek Jehovát’ kifejezésre megy vissza. Számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. halle- lujah, alléluia, halleluiah; ném. Halleluja, halleluja; fr. alléluia: ’alleluja’. — A főnévi 1. jelentés másodlagos. 2. főnévi jelentésében — az 1583 — 4 óta adatolható allelujafű ’madársóska’ (vö.:MNy. 45: 91) összetétellel együtt — azok közé a növényneveink közé tartozik, amelyek különféle egyházi szavakból alakultak ; vö. angyélika, pünkösdi rózsa, Szentgyörgy-virág, húsvéti rozmaring.
Kunos: AkÉrt. 10: 512®; Rell: LatSz. 31; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 222; Fludorovits: MNy. 26: 377, LatJsz. 38; Moravcsik: Melich-Eml. 267. (Lokotsch 793.; Wartburg: FEW. 4: 378; Kluge: EtWb.18 284.)
alligátor 1852: „Az alligator. (Der Alligator. Crocodilus lucius.)” (Peregriny: Természettört. 226: NSz.); 1879: Alligátor (MagyLex. 1: 132); — álligátor (Brehm 7: 73); aligátor (ÉrtSz.). J: 1852: ’a krokodillal rokon, páncélos testű hüllő; Alligator’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Alligator ’alli- gátor’. Végső forrása a sp. el lagarto (de índias ) ’a (nyugat-indiai) gyík’. Az európai nyelvekben az angol révén terjedt el; vö. ang. alligator ’alligátor’; vö. még: svéd alligator; fr. alligator; ol. alligatore; szb.-hv. aligátor; or. cuiAU2ámop: ’ua.’.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 131; Corominas: DiccCrítEt. 3: 12; Partridge: Or. 344; Kluge: EtWTb.19 14; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.« 19.)
állítmány 1792: „állítmány: fundálás, fzerzemény” (SzD. Állatom a.). J: 1. 1792: ’létrehozás; Herstellen’ (1. fent); 2. 1816: ’állítás; Behauptung | tétel; Lehrsatz’ (Verseghy F.: Exercit. 46: NSz.); 3. 1826: ’az a képzet, fogalom, illetőleg ezek neve, amelyet egy ítéletben egy másik képzetre, fogalomra stb. vonatkoztatunk; Prädikat’ # (NyÜSz.).
Nyelvújítási származékszó: a ’kijelent’ jelentésű állít igéből alkották -mány képzővel. 3. jelentésében a lat. praedicatum ’állítmány’ volt a mintája; vö. lat. praedicare 'kinyilvánít, kijelent’. E jelentése Verseghy FerenctŐl származik.
NyÚSz.; EtSz. 1: 75 2. áll a.; SzófSz. áll 2. a. - Vö. áll1.
állítólag: 1803: „Positiv . . . állítólag” (Márton). J: 1. 1803: ’igenlőleg; bejahend’ (1. fent); 2. 1807: ’mások állítása szerint; angeblich’ * (NyÚSz.). — Sz: ~os 1833: állítólagos (Fogarasi Affirmative a.).
Nyelv újítási alkotás: a ’kijelent’ jelentésű állít melléknévi igenevének -lag hatá- rozóragos alakja. 1., elavulóban levő jelentésében az állít jelentése erősebben érződik.
NyÚSz.; Simonyi: MNyelv.2 191. — Vö. áll1.
állkapca 1524—7: „De az ala kap- czayan mynd eeltyg megh yfmerteteek” (ÉrdyK. 402); 1550 k.: all kapcza (KolGL: NyF. 45. sz. 8); 1577 k.: Aalkapczaban gr., Aalnak kapc^aÿarol gr. (OrvK. 48, 124); 1654: Állunc kapczái gr. (Ujf: HÉnek. 29: NySz.); 1815/1844: álkaptáit gr. (Kölcsey Minden munkái 5: 76: NSz.); — álkapc (Nyatl. állkapocs a.). J: 1524 — 7: ’állkapocs; Kinnlade’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja az áll főnév. Utótagja valószínűleg a ki nem mutatható, de a R. kapca-tetem 'daganat a ló patája fölött’ (vö. 1609: LevT. 2: 366), N. kapcás ló ’olyan ló, amelynek a körömházán valami baja van’ (vö. 1838: Tsz.) alapján feltehető R. *kapca ’lópata’ szóval azonos; ez a szláv kopyto 'pata’ kicsinyítő képzős *kopytbce alakjából való lehet. Az állkapocs a ló- patához való alaki hasonlósága miatt kaphatta a * kapca ’lópata’ nevet. — Az összetétel utótagjának a latinból való magyarázata téves.
Simonyi: AkÉrt. R. 18: 198; Kovács: LatEl. 48; Balassa: EPhK. 16: 761; -: AkÉrt. 5: 510; Simonyi: TMNy. 363; EtSz. 1: 73 1. áll a.; Horger: MNy. 40: 369 ® ; Kniezsa: Szljsz. 250 kapca 2. a. ®. — Vö. állkapocs, kapta.
állkapocs 1809: „Ha a felső állkapots- nak fogai igen el vannak vásva” (Pilger: Marhatartás 154: NSz.); 1833: ÁlV Káptsa gr. (Kassai 1: 158); 1898: áZZfcapcs-csontok (Pékár Gy.: Délen 2: 142: NSz.). J: 1809: 'Kinnlade’ # (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. A hasonló jelentésű R. és N. állkapca helyettesítésére alkották valószínűleg azért, mert ezt részint érthetetlennek tartották, részint pedig ízléstelennek érezték a ’rongyféleség’ jelentésű kapcá-r& emlékeztető utótagja miatt. Ez lehet az oka annak is, hogy az új, Bugáttól a szaknyelvben is meghonosított állkapocs


állomás
140
almárium
(vö. 1828: Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 2: NSz.) gyorsan kiszorította a korábbi áll- kapca összetételt.
Kovács: LatEl. 48; Simonyi: Nyr. 47: 81; Horger: MNy. 40: 369® ; Gáldi: Szótir. 442; Ruzsiczky: KazTájsz. 182. — Vö. áll- kapca.
állomás 1829/1862: „nem juthatott mi- nisteri állomásra” (Bajza: Műnk. 3: j04: NS<.). J: 1. 1829/1862: ’állás ; Stelle, Amt’ (1. fent); 2. 1833: 'közlekedési megállóhely, állomáshely; Station’ * (Fogarasi: Műsz. Statio a.); 3. 1873: 'állapot; Zustand’ (Petrovits: Geol. 198: NSz.). — Sz: ~oz 1835: állomásoz (Kunoss: Gyal. Stationál a.).
Nyelvújítási származékszó: az áll igéből alkották az áldomás, hallomás, látomás, tudomás stb. analógiájára. Az állomás mintája a lat. stare ’áll’ két származéka: a status ’állás; állapot’ és a statio ’állás; állomás’ lehetett. A 19. sz. közepe tájától kezdve egyre inkább a 2. jelentésben állandósul.
Simonyi: TMNy. 475; NyÚSz.; EtSz. 1: 74 2. áll a.; Tolnai: Nyúj. 216; SzófSz. áll 2. a. — VÖ. áll1.
allűr 1879: „Allure (francz., ejtsd: allűr), járás, a ló tartása; közvetve személyekről is” (MagyLex. 1: 135). J: 1. 1879: ’ járás; Gang | tartás; Haltung’ (1. fent); 2. 1879: ’modor; Manier’ (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. allure ’járásmód; sebesség; viselkedés, magatartás, modor; stb.’; — vö. még ném. Allűré ’ló járásmódja’, Allüren [többes sz.] 'viselkedés, modor’. A francia szó a fr. aller 'megy, jár’ származéka.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 27; Wartburg: FEW. 1: 86; Dauzat: DictÉtFr. 26; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 19.)
alma 1009/1350/1404: „vsque ad Almas aquam” sz. hn. (MNy. 12: 378); 1225: Almain hn. (OklSz.); 1235: Ólma hn. (Fejér: CD. 3: 423); 1335: „pomi, que wlgo ponica alma dicitur” (MNy. 10: 38); 1786: óma (Fal: Vers. 903: NySz.); — áma (ÚMTsz.); ama (Nyatl.). J: 1009/1350/1404: ’Apfel’ * (1. fent). - Sz: 1009/1350/1404: hn. 1.
fent; 1560 k.: almas ’almáskert’ (GyöngySzt.* 1855.); 1566: álmas kék lowak 'almásderes' (OklSz.).
Ótörök eredetű; vö.: kipcs. álma (Houts- ma); csag. álma; oszm. elma; kirg. alma; csuv. ulma: ’alma’. A legrégibb nyelvemlékeket kivéve a törökség minden ágában megtalálható. A mongol nyelvek is ismerik. Feltehetően hatalmas területen elterjedt vándorszó. — Az almás ’alma alakú foltokkal tarkázott* lószí nnév hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.
Fogarasi: NyK. 5: 282; Vámbéry: NyK.
8: 126, MEr. 295, MBölcs. 135; Budenz: NyK. 10: 76; Munkácsi: ÁKE. 72, KSz. 6: 376; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 123; Gombocz: MNy. 3: 23, BTLw. 36 ® ; EtSz. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 162; Bartha: Szín. 53; Rapaics: MagyGyüm. 45; SzófSz.; Bár- czi: TihAl. 106, MNy. 49: 324; Deme: Pais- Eml. 89, 90; Joki: StOr. 28: 12, Vir. 1963. 135®; Németh: Voprjaz. 12/6: 131; Róna- Tas: í. OK. 23: 329. — Vö. farkas-, gránátalma.
almanach 1613: almanakja gr. [ellenőrzésre szoruló adat] (Pázm: Kai. 8O9:Kreszn.) ; 1789: „az Lipsiai . . . ugyneveztetett Alma- nachokban” (MNy. 60: 108); 1807: Almának (MNy. 11: 41); 1812: Almánákok gr. (Kul- tsár I.: Hazai Tud. 1: 89: NSz.); 1818: alma- nák (Márton Âlmânâcum a.). J: 1. 1613: ’naptár; Kalender’ (1. fent); 2. 1789: ’zseb- könyv; Taschenbuch’ (1. fent); 3. 1793: ’évkönyv; Jahrbuch’ (MNy. 60: 108).
Német eredetű; vö. ném. Almanach ’almanach’. Végső forrása vitatott. Talán a tisztázatlan etimológiájú bizánci gör. άλεμενιχιακά 'egyiptomi naptár’ szóra megy vissza. Arab és szír származtatása kevéssé valószínű. Nemzetközi szóvá a k. lat. almanachus ’naptár’ közvetítésével lett; vö. : ang. almanac; fr. almanach; ol. almanac- co; or. aAbManáx: ’almanach’. — Az almanach· nak nevezett könyv eleinte mindenütt naptár volt, de az ismeretterjesztő, majd a szépirodalmi és egyéb fejezetek fokozatosan túlsúlyba kerültek benne, s végül kiszorították belőle a naptári részt. À jelentések egymásba mosódása miatt a m. almanach 2. és 3. jelentésének kialakulását nehezen lehet határozottabb időponthoz kötni.
Lumtzer—Melich: DOLw. 61; EtSz.®; D. Éltes: FrSz. 29; Mollay: SoprSz. 16:215. (Corominas: DiccCrítEt. 1: 142; Kluge: EtWb.1’ 15; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.1 20.
almárium 1517: „ky vona az kevnyveket oly tyztan, mynt ha jgeen zarraz alma- ryomban tartottak volna” (DomK. 95); 1554: almárium (OklSz.); 1595: Armarium (Ver. 9); 1788: Olmáriom (Máriafi: FrazeoL 156: NSz.); 18 — 19. sz.: omarium (MNy. 45: 96); 1800: ómariom (Márton); 1842: olmá- riumot gr. (Stancsics: Népkönyv. 3: 105: NSz.); — ómárgyom, ómárjom (MTsz.); ala· máriom, álmárijom, almarijom, álmárióm, almárjum, ámáriom, ámárjom, ómárijom, ómárijum (ÚMTsz.). J: 1517: 'szekrény; Schrank | láda; Kiste’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat. almárium, h. lat. almárium, lat. armarium 'szekrény’. Az elhasonulás már a latinban megtörtént. A szb.-hv. ormár; szín, omára; cseh N. alma· ra; le. R. almaria: ’szekrény, almárium’


álmélkodik
141
alő
a k. lat. armaria, almaria ’ua? változat átvétele. — A magyar alakváltozatok gazdagsága azzal magyarázható, hogy az almárium népi bútorrá vált, s a már eredetileg is sajátos hangtani felépítésű szó a nyelvjárások hangrendszerének megfelelően sokféleképpen továbbfejlődött.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 12: 37; Kovács: LatEl. 8, 57, 62; Kalmár: NyK. 22: 517; Rell: LatSz. 12, 13, 17, 18, 20, 31, 47, 57; Réthei Prikkel: NyK. 29: 332; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 43: 386; Horger: MSzav. 15; Zsirai: AÍNy. 21: 136 ® ; Petz: MNy. 23: 139, 142; Fludorovits: MNy. 26: 193, 379, LatJsz. 33, 41, 43; Gáldi: MNy. 35: 11, DictKlein. 101; SzófSz.; K. Csilléry: AEthn. 1: 261; Tamás: UngElRum. 70. (Wartburg: FEW. 1: 140; Machek: EtSIÖSl. 16.) — Vö. ármádia, ármális, ármás·
álinélkodik 1495 e.: ,,el almelcodanac az V na£ sepfegen” (GuaryK. 109), de 1. álmél; 1508 k.: amulcodafara sz. (SimK. 13); 1519 k.: el amolkoduan sz. (DebrK. 32); 1529 e.: el almelkodek gr. (VirgK. 33); 1532: amilkodo sz. (TihK. 287); 1600 k.: el almilkodot sz. (BrassSzt. 10). J: 1. 1495 e.: 'csodálkozik; staunen’# (1. fent); 2. 1508: 'megrémül; erschrecken’ (NádK. 68); 3. 1513: ’elbágyad; ermatten’ (NagyszK. 102) || álmél 1456 k.: ,,et obstupuerunt megre^gedenek vei yede- nek auag elamelanakh” (SermDom. 2: 161). J: 1. 1456 k.: ’megrémül; erschrecken’ (1. fent); 2. 1519: 'csodálkozik; staunen’ (Jord- K. 714). — Sz: ~ás 1456 k.:elameZas (SermDom. 2: 515).
Hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a száj tátás, bámészkodás hang- és mozgásképzetét fejezhette ki. Hangfestő rokonságába tartozik az á indulatszó, az ámolyog, ámul, bámul stb., valamint távolabbról az áhít, ájul, ásít stb. igék családja is. Az álm- tő Z-je téves visszaütés eredménye. A jelentések a 'szájat tát’ alapjelentés· bői ágazhattak el: 'ijedtségében, csodálkozásában szájat tát’ 'megijed’ 'csodálkozik’ ’elbágyad, eltompul’. — Az alszik ige al- tövéből való származtatása nem valószínű, az álom, álmodik, valamint az im, Így szókkal való rokonítása téves.
CzF.; MUSz. 744; Simonyi: Nyr. 10: 321, NyK. 16: 252; Szeremley Császár: MNy. 4: 341; Gombocz: NyK. 39: 236, 258; EtSz. 1: 78 álmél a.; Kallós: Nyr. 63: 120; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 269 ®, FUF. 36: 252; MSzFgrE. ®. — VÖ. á, ámolyog, ámul.
dinok 1247: „Nomina quidem libertinorum sunt hec Pouka . . . Alnuc Futás” szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Te alnok golga en gyewrewfewmre vetetted te jemermetlen 3omeydet” (JókK. 122); 1416 U./1450 k.: alnakol gr. (BécsiK. 171); 1416 U./1450 k.: alnolkodnéc sz., alnalkodot sz. (BécsiK. 84); — Á'nok (ÚMTsz.). J: A) mn. 1247:? 'hamis; falsch I ravasz; schlau’# (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent). B) fn. 1416 u./ 1466: 'gonosztevő; Verbrecher’ (MünchK. 165). — Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: alnokfag- nafcmyatta gr. (JókK. 67) | álnalkodik, álnol- kodik 1416 U./1450 k.: 1. fent | álnalkodat, álnolkodat 1416 U./1450 k.: alnalkodattal gr. (BécsiK. 170) I ~ságo9 1495 e.: alnocfagos (GuaryK. 83) | -^oskodik 1573 — 5: alnokos- kodnec gr. (Born: Evang. 4: 910b: NySz.).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: alapszava — még eredetibb főnévi funkciójában — az ál; képzője a baj: bajnok típusú szláv jövevényszópárok alapján elvont -nők. Ez esetben eredetileg a származék is főnév volt. — 2. Déli szláv, közelebbről valószínűleg óhorvát eredetű; vö. szb.-hv. Kaj jalnik; szín. N. jalnik: 'csaló’. A szláv szók abból a jal ’gonoszság, gyűlölség, csalás’ < *aZ alapszóból alakultak, amely valószínűleg a török eredetű m. ál átvétele, de származhatott esetleg közvetlenül a törökből is. A magyarba átvett alak *alnik lehetett. E magyarázatnak az a gyengéje, hogy az egyeztetett szláv nyelvi szavak a m. álnok-n&\ mintegy Ötszáz évvel későbbről adatolhatók, és csak olyan szláv nyelvekben vannak meg, amelyek a magyarral közvetlenül szomszédosak. — Az álnalkodik, álnolkodik valószínűleg egy- szerejtéssel keletkezett az *álnakolkodik, *álnokolkodik származékból. A főnév melléknév szófaj változás gyakori jelzői szerepben történt.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 308 ®, 2: 152; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Halász: Nyr. 7: 149; Simonyi: Nyr. 8: 300; Melich: AkÉrt. 14: 122, NyK. 39: 34, ArchSIPh. 32: 104, 108, MNy. 6: 297; Gombocz —Melich: MNy. 2: 306; EtSz.®; Asbóth: Nytud. 2: 208; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 585 ® ; Tamás: UngElRum. 71. — VÖ. ál.
aló 1749: „Aló! ullyunk-fel uraim” (Kir- Besz. 96: NySz.); 1786: Álló (Kónyi J.: Demokritus 1: 51: NSz.); 1794: Aló (Gyar- mathy S.: Nyelvmester 2: 234: NSz.); 1800: álló (Lukáts Miki.: Hivalk. 26: NSz.); 1838: Alóh (Tsz.); 1885: allo (Paál A.: Szeretve 111: NSz.); — álóu, áló (ŰMTsz.). J: 1749: ’nosza, rajta; nur zu, los’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. allo, allons ’nosza, rajta’. Ez a fr. allons! 'gyerünk!’ átvétele. A magyarban egyrészt katonai, másrészt vadászati műszóként honosodhatott meg.
Melich: Nyr. 24: 58 ®, NyK. 25: 289; Lumtzer —Melich: DOLw. 61, 302, 304; EtSz.® ; Herman: Pászt. 593; Végh: Adal. 65; D. Éltes: FrSz. 29; Zsoldos: MNy. 60: 108. (Schulz: DtFremdwb. 1: 26; Machek: EtSIÖSl. 16.) — Vö. alómars.


áloé
142
alómars
áloé 1416 U./1466: ,,ho3ua mirranac t> dloèfnèc èlegçlètet” (MünchK. 212); 1578: aloè (Mel: Herb. 58: NySz.); 1604: Aloës (MA. Agállochum a.); 1767: Áloé (PPB. Áloé a.); 1783: Alóé (Álolnár J.: Könyvház 1: 358: NSz.); 1802: áloe (Háiszler Gy.: Orv. műnk. 2: 362: NSz.); 1807: Áloes (Márton J.: Képes Könyv 5: 2: NSz.); 1829: aloet gr. (Pák D.^ Vad. 1: 14: NSz.); ~ allées, állóess, aloesz (ÚMTsz.). J: 1416 U./1466: ’egy fajta délszaki növény; Aloe’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. aloe [bírt. e. aloes] ’áloé’; ez a közelebbről ismeretlen, de keleti eredetű gör. άλόη ’ua.’ átvétele. Bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. aloe; ném. Aloe; fr. aloès; or. anós: ’áloé’. — Mint bibliai szó és mint egy keserű hashajtó orvosság neve a nyelvjárásokban is elterjedt. Az s végű alakok a latin genitivus megfelelői. — Német közvetítés feltevésére nincs szüLség.
Lumtzer—Melich: DOLw. 61; Kursinsz- ky: LatJszIrod. 9; EtSz. ® ; Rapaics: Magy- Vir. 256; Tamás: UngElRum. 71. (Wartburg: FEW. 1: 75; Dornseiff: GrW. 45; Frisk: GrEtWb. 1: 77; Kluge: EtWb.19 15.)
alól 1. alatt
alom 1531: „barmoknak almaban egy kewes yzeeken helheztethwen” (ÉrsK. 211); 1552: atomot gr. (Helt: Bibi. 4: 57: NySz.); 1561: Álamból gr. (RMNy. 3/2: 40). J: 1531: ’Unterstreu’ * (1. fent). — Sz: 1531: egy alomyak gr. ’egyneműek’ (ÉrsK. 208) | almoz 1831: Almoz (Kreszn.).
Valószínűleg ősi örökség az ugor korból; vö. osztj. Trj. ‘ÏAdm, nlr ïAom ’betét a lábbeliben (szénából)’, DN. ÏDzm, nïr ÏDdm ’ua.’. Az ugor alapnyelvi alak *alümtí vagy *almX lehetett. A szó elemei voltaképpen a m. al főnévvel és az -m denominalis képzővel azonosak. E származtatást támogatja az, hogy az alom szinonimájaként a magyar nyelvjárásokban a következő kifejezések használatosak: ajj, ajjszalma, ajjazat, aj jazó, ajjalás stb. (vö. Nyatl.). — Az alszik tövéhez való kapcsolása nem meggyőző. Török ere- deztetése téves.
CzF.; Halász: Nyr. 8: 491; Gombocz — Melich: MNy. 2: 304; Simonyi: Nyr. 35: 384, 36: 379; Gombocz: Nyr. 36: 232; NyH.4“7; EtSz.; Toivonen: NyK. 50: 451; SzófSz.®. - Vö. al.
álom 950 k.: „ol τοΰρκοι τον άρπαδή γενέθαι προέκριναν άρχοντα επερ σαλμούτζη τον αυτόν πατέρα” [== ,,a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos”. Moravcsik Gyula fordítása] sz. szn. (ŐMOlv. 7); 1150 k./13—14. sz.: „Quia ergo sompnium in lingua Hungarica dicitur aZmu” (An. 3.); 1291 — 4: Alumas sz. szn. (MNy. 22: 300); 1358: alm (SRH. 1: 284); 1372 U./1448 k.: alom (JókK. 144); 1557: alam (LevT. 1: 264). J: 1. 1150 k./13- 14. sz.: ’álomkép; Traum’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’alvás; Schlaf’ # (1. fent). — Sz: álmos: 950 k.: szn. (1. fent); 1150 k./13 — 14. sz.: Almus szn. (An. 3.); 1527: almafokat gr. (ÉrdyK. 568) ] álmodozik 1416 U./1450 k.: almadoznac gr. (BécsiK. 208) | álmékonyság 1416 U./1490 k.: almekonfagot gr. (AporK. 102) I álmatlan 1493 k.: álmatlant gr. (FestK. 390) I álmodik 1529 e.: Almatam gr. (VirgK. 13) I álmosít 1772: álmositó sz. (Mészáros Ign.: Kartigám 221: NSz.) [ álmosodik 1806: álmosódó sz. (Szabó: Lizára. 74: NSz.) | álmatag 1875: álmatagon gr. (Beöthy Zs.: Kálozdy 1: 285: NSz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. öAo*m, Ko. álom ’alvás, álom’ ; osztj. V. alom ’alvás’, V. ülöm ’álom’, Ko. ötöm ’alvás, álom’; zürj. V. on ’alvás’; votj. Sz. um ’álom, alvás, álomkép’; cser. KH. om ’alvás’, U. o'má ’álom, alvás’; md. Μ. udoma, üdém ’alvás’. Az -m de verbális névszóképző még a finnugor alapnyelvben járult az *cóa- igei alapszóhoz: *oöa-m3 (vö. alszik)· A valószínűleg ősibb 2. jelentés mellett ugyancsak még a finnugor alap nyelvben keletkezett az 1. jelentés. — A gyakorító képzős álmodik az alvás közben, a gyakorító-visszaható képzős álmodozik az ébren, szándékosan szőtt álmok látását jelenti. A melléknévi származékok jelentése is erősen specializálódott: álmos ’alvást kívánó’ ~ álmatag ’ábrán- dozó’.
MUSz. 737 ® ; NyH.1-7; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 30, TMNy. 309; Setälä: NyK. 26: 385, Nyr. 26: 5; FUF. Anz. 12: 28, 114, JSFOu. 30/5: 61; Munkácsi: NyK. 27: 139, 142, ÁKE. 126; Gombocz: NyK. 39: 258, ÖM. 1: 14; Horger: Nyr. 40: 9; Beke: KSz. 14: 348; EtSz.®; Pais: MAn. 103, MNy. 48: 139, 50: 329; Ligeti: MNy. 22: 80; Moravcsik: MNy. 22: 82; Németh: NyK. 47: 72; Lehtisalo: FUF. 21: 12, Vir. 1950. 162; Uotila: MSFOu. 65. sz. 374, SyrjChr. 128; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 245; Steinitz: FgrVok. 35; Nyíri: Nyr. 77: 456; Benkő: MNy. 50: 268; Collinder: FUV., UrGr. 109, 152, 157, 388, 410; Itkonen: SpChr. 152; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 41; MSzFgrE. ®. — Vö. alamuszi, áléi, alszik.
alómars 1774: „Aló mars! be szarom a’ botot” (MNy. 60: 108); 1791: Allé Mars (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 178: NSz.); 1800: Márs álló (Lukáts Miki.: Hivalk. 26: NSz.). J: 1774: ’hordd el magad!; pack dich!’ (1.'fent).
Német eredetű; vö. ném. allons marsch, szász E. allomarsch, szász Sz. alomarS, al. allomarsch ’nosza, rajta’; ennek a szókapcsolatnak mindkét tagja a franciából szár¬


álomszuszék
143
also
mazik. — Eleinte katonai vezényszóként használhatták.
Zsoldos: MNy. 60: 108. (Schulz: DtFremdwb. 1: 26; Machek: EtSIÖSl. 16.) — Vö. aló, mars.
álomszuszék 1723: „Átkozott feslett- séggel tellyes álomszuszék,..(Csúzi:Tromb. 4: NySz.); 1799: álomfzufzi (Márton Schlafmütze a.); 1807: álomszuszék (Márton); — álomszuszó (ÚMTsz.). J: 1723: ’Langschláfer, Schlafmütze’ * (1. fent).
Összetett szó. A szuszék utótag ’gabona- vagy liszttartó láda, hombár’ jelentésben ma is él a nyelvjárásokban. Azoknak a személyeknek a jelölésére, akiknek valamilyen rossz, elítélendő tulajdonságuk van, a népnyelv gyakran használ olyan összetételt, amelynek utótagja olyan tárgyat, eszközt jelent, amelyben tartanak, tárolnak, őriznek valamit; vö.: R., N. álomtáska, álomtarisznya, álomzsák: Álomszuszék’; vö. még: méregzsák ’könnyen méregbe jövő ember’; boriszák ’részeges ember’; stb. — A szuszék hangalakja az alvó ember szuszogását idézi, ennek alapján keletkezett népetimológiás átalakítással az álomszuszi, álomszuszó változat.
Simonyi: Nyr. 6: 460®, TMNy. 361, Nyr. 49: 66; Horger: MNy. 40: 12. — Vö. alamuszi.
alpakka 1860: „a kifejlődött e érett tokaji bort lopóval húzni sohasem szabad, hanem apró alpacca (nem réz, mert ez ártalmas) csopocskákat kell tartani” (Gyürky: Szőlőm. 92: Kiss); 1870: alpaka (Básthy I.: Papa 91: NSz.); 1875: alpakkát gr. (EndrŐdi S.: Fal. álm. 11: NSz.). J: 1860: ’újezüst; Neusilber, Alpaka’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Alpaka, Alpacca [mint márkanév] ’alpakka’. Osztrák ipari márkanévként keletkezett, de nincs kellően tisztázva, hogy miből. Nemzetközi szóként számos nyelvben meghonosodott; vö.: sp. alpaca; ol. alpacca; szb.-hv. álpak; le. alpaka; or. αλπακά: ’alpakka’.
Kiss: Nyr. 88: 471 ®. (PallasLex. 1: 479; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 142; Coromi- nas: DiccCrítEt. 1: 164; Olivieri: DizEtlt.2 32.)
alpári 1790: „Az Ó Vezérjek formálja az illyen Truppokat holmi alpári lovászokból, tsikósokból” (Gvadányi: Tör. háb. 135: NSz.); — alpáré (MTsz.). J: 1790: ’gemein, trivial’ * (1. fent). — Sz: ~as 1898: Alpárias (Nyr. 27: 286). - De vö. 1789/1882: „ha elejét nem veszi az úr, megjárja az alpári tánczot” ’elbánnak vele’ (Dugonics: Tárházi 52: NSz.).
Származékszó: az Alpár helységnévből keletkezett -i képzővel. Kisebb falvak neveinek csúfolódásképpen is használt -i képzős származékai nem ritkán kapnak 'elmaradott, faragatlan, alantas’ jelentést; vö. mucsai, kutyabagosi stb. Az alpári esetében fontos szerepe volt annak a körülménynek is, hogy a véletlen alaki hasonlóság alapján a nyelvérzék az al (alja valaminek, aljas stb.) családjába vonta. — Az a magyarázat, amely szerint a m. alpári közvetlenül vagy német közvetítésen át az olaszból származik (vö. ol. al pari ’névértékben ; nyereség vagy veszteség, illetőleg felár vagy levonás nélkül’),, téves.
Körösi: Nyr. 15: 160, O1E1. 27, Nyr. 46: 91; Réthei Prikkel: MNy. 4: 351; Melich: MNy. 6: 116, 157, AkÉrt. 21: 188; EtSz.; Horger: MSzav. 16; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 40; O. Nagy: MNy. 51: 345 ® ; Farkas: NyelvmLev. 95.
alperes 1. al-
alsó 1307: „Cuiusdam terre OlsouzxA^ nominate” hn. (ÓklSz.); 1311: OZsorakamoz hn. (OklSz.); 1320: ÁZsoukerechen hn. (OklSz.); 1405 k.: „fublabiü: alfo ayak” (Schl- Szj. 335.); 1557: Aloso (LevT. 1: 274); 1864: alsaja gr. (Szokoly V.: Arcisme 81: NSz.); 1865: Ausó (Pap Gy.: Palóc nép. 18: NSz.); — arsó (MTsz.); alsu, ásó, ásó, assó, asu, ósó (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1307: Alacsonyabban fekvő (terület); niederer liegend (Gebiet)’ * (1. fent); 2. 1405 k.: ’alul levő; unterer, -e, -es’* (1. fent); 3. 1750: Alacsonyabb rendű; niederer, -e, -es, Nieder-’ * (Wagner: Phras. 1153 Studium a.); 4. 1838/ 1885: ’mély (hang); tief (Ton)’ (Vörösm. 7: 147: NSz.). B) fn. 1. 1720: ’kártyafigura; Unter (im Kartenspiel)’ (Koháry I.: Munkács 3: 31: NSz.); 2. 1882: Alsóruha; Unterkleid’ (Abonyi L.: Özvegy 118: NSz.). — Sz: ~bb 1518 k.: alfobykban gr. (SándK. 2} I ~8 1900 -.alsóstól fn.gr. ’egy fajta kártyajáték’ (Vay S.: Társasélet 1: 174: NSz.); 1900: mn. Alsóst játszó’ (Vay S.: Társasélet 1: 169: NSz.) I ~zik 1900: alsózókkal sz. (Vay S.: Társasélet 1: 169: NSz.).
Származékszó: az al Alacsonyan fekvő terület, alsó rész’ főnévből keletkezett a valahol lótelt, elhelyezkedést jelentő só képzőbokorral; vö. belső, első, felső. At. arsó alak változat valószínűleg elhasonulással keletkezett a korábbi assó-ból. Melléknévi 1 — 2. jelentése az alapszó jelentéseiből magyarázható; 3 — 4. jelentése átvitt értelmű. Főnévi ’kártyafigura’ jelentése német hatás eredménye; vö. ném. der Unter ’alsó (a kártyában)’; B) 2. jelentése tapadással jött létre az alsóruha összetételből. — Az a felfogás, amely szerint összevonással keletkezett az alul eső szerkezetből, kevéssé valószínű.
Fábián: NyK. 7: 123; Simonyi: Budenz-


alszik
144
által
Emi. 58, TMNy. 582; Budenz: NyK. 20: 434® ; Fabó: MNy. 1: 266; EtSz. 1: 53 al a.; SzófSz. al a.; Horger: MNy. 39: 378, 42: 59; Balázs: Pais-Eml. 130; D. Bartha: Szó- képz. 122 ®, MNy. 58: 27 ®. - Vö. al.
alszik 1265:? „Olotow filio Gonow” szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ,,mutattuan ma· gatt aZonnÿ”, alomnak gr. (JókK. 4, 86); 1395 k.: alut sz. (BesztSzj. 1285.); 1416 u./ 1450 k.: alafnál kúl sz. (BécsiK. 61); 1470: allujik (SermDom. 2: 757); 1508: meg alv- vak gr. (DöbrK. 141); 1807: alszik (Márton); — alaszik, ószik (MTsz.); aludik, äszik (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’az alvás állapotában van; schlafen’ # (1. fent); 2. 1372 u./ 1448 k.: ’halott; ist gestorben’ (JókK. 157); 3. 1395 k.: ’kialszik, kihuny <tüz); erlöschen’# (1. fent); 4. 1470: ’mcgalvad; gerinnen’ # (SermDom. 2: 138). — Szí alut 1265:? sz. 1. fent; 1416 U./1450 k.: alatom gr. ’altat’ (BécsiK. 184) | alvás: 1416 u./ 1450 k.: 1. fent | alhatatlan 1416 U./1466: alhatatlan ’ki nem hunyó’ (MünchK. 90) I aluszékony 1550 k. : alozekonsag sz. (KolGL: NyF. 45. sz. 8); 1592: aloszékony (Cis. N3: NySz.) I altat 1756: el . . . altatják gr. (Biró: Micae. 94: NySz.) || alvad 1843: „e vén karok alvadó erője kísértse meg istenét ?” sz. (Bodor L.: Duzs. 40: NSz.). J: 1843: ’gerin- nen’ # (1. fent). — Sz: ~ék: 1883: alvadók (Balogh: OrvMűsz. Coagulum a.) || alvaszt 1883: „coagulo, are: rnzgalvasztom” (Balogh: OrvMűsz. coagulatio a.). J: 1883: ’gorinnen machen’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók; al· alapszavuk Ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. V. nlatá ’alszik, fekszik’; md. E. udoms, M. uddms ’alszik’; 1p. N. oaddet ’ua.’; vö. továbbá az álom alatt idézett -m képzős finnugor nyelvi szavakat. A finnugor alapnyelvi alak lehetett. — A tőváltozatok a magyar nyelv külön életében alakultak ki. A magyar ige «tz-szel és d-vel bővülő V tövű; a V a magyarban járult a tőhöz; vö. R. alás, alhatatlan, altat. Az alvad és származékai, valamint az alvaszt nyelvújítási szavak. A 2. jelentés az eredetibb 1.-ből csaknem minden nyelvben kialakult az ’örökre (el)alszik’ kifejezésből, az elmúlás eufemisztikus kifejezéseként. A 3. és 4. jelentés a magyarban fejlődött ki. — A szó uráli eredete egyelőre nem bizonyítható, mégis figyelmet érdemelnek a rokonság gyanújába vett altaji szók; vö.: ujg. udy-, udu·; oszm., kirg. uju-: ’(el)alszik, merevedik, megalvad’.
MUSz. 737 ®; Vozári: Nyr. 6: 399; Simonyi: NyK. 16: 242, 244, TMNy. 264, 400; Budenz: NyK. 18: 264, 20: 281; NyH.1"7; Setälä: NyK. 26: 385, Nyr. 26: 5, JSFOu. 30/5: 61; Munkácsi: NyK. 27: 140, 142, ÁKE. 126; Gombocz: NyK. 39: 259; Kräuter: NyK. 42: 317; EtSz. 1: 81 álom a. ® ; Németh: NyK. 47: 72; Horger: Igerag- 94, 108, 135; Lehtisalo: FUF. 21: 12, Vir. 1950. 162; Uotila: MSFOu. 65. sz. 374, SyrjChr. 128; Horváth K.: NyK. 51: 116 ®, MNy. 37: 185; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 35; Sámson: MNy. 49: 342; Benkő: MNy. 50: 268; Bárczi: Szótöv. 49; Collinder: FUV., UrGr. 109, 152, 157, 388, 410; E. Itkonen: LpChr. 152; Grétsy: NyelvmLev. 39; MSzFgrE. ®. — VÖ. alamuszi, áléi, álom, hétalvó, olt2, ótvar.
alt 1802: „Ezeket Kontrának vagy Al- tusnak [hívják]” (Gáti I.: Klav. 15: NSz.); 1852: alt (Bérczy K.: Élet. 1: 80: NSz.); 1884: áltus (Bartalus I.: Zen. él. 35: NSz.); J: A) fn. 1802: ’mély hang; Altstimme’ # (1. fent). B) mn. 1802: ’mély hanggal kapcsolatos, ilyen hangú; Alt-’ # (Gáti L: Klav. 20: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Alt, R. altus ’alt hang’. Ennek forrása a lat. altus ’magas’; vö. lat. vox alta ’magas hang’, cantus altus ’magas hangon való éneklés’. A ném. Alt eleinte magas férfihangot jelölt; a ’legmé- lyebb női hang’ jelentést az ol. alto ’falzett férfihang; alt női hang’ hatására kapta. Az olasz szó kettős jelentését az magyarázza, hogy az alt szólamokat a 18. sz.-ig magas hangú férfiak énekelték. Zenei műszóként a ném. Alt és az ol. alto bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. alto ’alt hang; magas tenor hang’; svéd alt; fr. R. alto; rom. álto; or. aAbm: ’alt hang’. — A m. áltus alakváltozat vagy a ném. R. altus átvétele, vagy a m. alt latinosítása.
Lumtzer—Melich: DOLw. 61®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 145; Öhmann: NeuphilMitt. 52: 17; Brockhaus16 1: 203; Kluge: EtWb.19 16.)
által 1258: „Quedam terra arabilis que aZZaZparlac appellatur” hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „e^keppen AfifiaaZtoZ menuen” (JókK. 3); 1456 k.: atal (SermDom. 1: 477); 1532: attal (TihK. 321); 1577: áltól ut (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 54); 1805: ától (MNy. 45: 214); — áta, áte, áté, áti, átil, átji, áto, átu, áty> átül (MTsz.); áltú, áte, ati, átó (ÚMTsz.); háotál (Nyatl. áthozza a.). J: A) hsz. 1258:? ’keresztül; über | át; durch’ * (1. fent), 1348: ’ua.’ (OklSz.). B) mn. 1258:? ’egyenes; gerade | rövid; kurz’ (1. fent), 1508: ’ua.’ (DöbrK. 8). C) nu. 1372 U./1448 k.: ’át; durch’ * (1. fent). — Sz: ~ában 1470: altal- iába (SermDom. 2: 719) | ~án 1527: atalan foghwa (ÉrdyK. 606) | ~ános 1796: általános mn. (NyÚSz.); 1836: általányost fn. gr. (Fejér: Bévez. a’ philosophiára 78: NSz.) ( ~ánosít 1831: Általánosítani sz. (NyÚSz.) I ~ánosság 1833/1863: általányossága gr. (Bajza Munkái 5: 138: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat; ált- alap¬


általvető
145
am-
szava (vö. át) ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. ontka-ß, Szó. ulttá* ; osztj. J. ÙAtï (PD.), O. u)ldi, Ko. wq,ttà* (PD.): ’àt, keresztül’. — Mind a magyar szó, mind obiugor megfelelői határozóragok szilárdulásá- val keletkeztek a távolra mutató o a névmásból. A magyar alak szóeleji á-ja valószínűleg már a magyar nyelv külön életében nyúlt meg. Az által végső Z-je voltaképpen ragismétlés: az Ősi -Z ablativusrag ugyanis megvan már az ált· alapszóban is; ismétlődése feltehetően az irányhatározói szerep erőteljesebb hangsúlyozására történt, már önálló magyar nyelvi fejlődés eredményeképpen. Az átil elhasonulással keletkezett; az úta, áté, áti, áto, átu stb. alakokban a szóvégi Z lekopása elsősorban dunántúli nyelvjárási sajátság. — Eredetileg helyviszonyt kifejező önálló határozószóból vált névutóvá. Idő-, eszköz- és eredethatározói szerepe másodlagos. Igekötővé is vált. — A régi nyelvben gyakori jelzői használata következtében melléknévvé fejlődése is megindult; ’egyenes’ jelentésben a 18. sz.-ig élt. — A mai nyelvben elsősorban mint eszköz- határozói névutó használatos, igekötőként, más szerepű névutóként való alkalmazása elavult. — Az *dZZ-eZ, N. el-túl stb.-féle alakokból való származtatása, valamint török eredeztetése téves.
Budenz: NyK. 2: 173, 10: 114, 17: 428; Vámbéry: NyK. 8: 128; MUSz. 739; Simonyi: Budenz-Eml. 55, 74, Hat. 2: 162, 341; NyH.1“7; Simái: MNy. 2: 351; Beke: Nyr. 39: 361, 55: 46 ; EtSz. 1: 166 át a. ® ; Mészöly: MNy. 11: 293 ; Tolnai: Nyúj. 209 ; B. Ö. : Nyr. 59: 240; Klemm: TÖrtMondt. 234, 253 ®; Horger: MNy. 36: 44; SzófSz.; Pais: MNy. 50: 318 ® ; Berrár: TörtMondt. 60; Sebestyén: Névut. 107 ; MSzFgrE. ®. — Vö. át, átalag, átalány, átall, átló, egyáltalában.
által vető 1672: „egy által vető gyapiu den. 48” (HOklSzj.); 1758: ától vető (HOkl- Szj.). J: 1672: ’kettŐs tarisznya, zsák; Quersack’ (1. fent).
Származékszó: az általvet ’átvet, átdob valamin’ folyamatos melléknévi igeneve. Főnévi jelentése tapadás útján keletkezett az általvető tarisznya (vö. 1784: Μ. Hírmondó 510: NSz.) típusú jelzős szerkezetekből. — Hasonló felépítésű kifejezések más nyelvekben is vannak; vö.: f.-or. nepaKiÓHÜn mópőbr, or. nepeMé'mHbie cywbl: ’általvetŐ tarisznya’.
Tolnai: MNy. 10: 34.
altiszt 1. al-
alul 1597: „Az mi táborunk még itt vagyon Komáromnak alul egy mélfölddel” (ThurzóLev. 1: 231), de 1. alól; 1761: alul (Bíró Μ.: Préd. Aj. 19: NSz.); — ólul (MTsz.). J: A) nu. 1. 1597: ’közelében, mé10 Történeti-etimológiai szótár
lyebb vagy tőle délebbre fekvő helyen; unterhalb’ (1. fent); 2. 1808: ’alatt; unter’ (Sándor I.: Sokféle 11: 12: NSz.). B) hsz. 1. 1604: ’lent; unten’# (MA. Sírén a.); 2. 1763: ’alulról; von unten’ # (Adámi: Spr. 161: NSz.). — Sz: ~i 1848/1952: aluli (Kossuth ÖM. 13: 648: NSz.).
Szóhasadás eredménye: az alól névutó alakváltozata. Mivel az alól névutónak eredeti honnan ? kérdésre felelő határozói funkciója mellett kialakult hol ? kérdésre felelő határozói funkciója is, a kétféle szerep megkülönböztetéséül a locativusi értelmű határozókban a zártabb magánhangzó-változat állandósult. A szóhasadás azonban az irodalmi nyelvben is csak a múlt században vált általánossá; a nyelvjárások nagy része ma sem különbözteti meg a kétféle változatot.
Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 18, Hat. 1: 34, 320; Balassa: TMNy. 104; NyH.2»7; Gombocz—Melich: MNy. 2: 303; Szinnyei: MNy. 8: 290, 22: 255 ® ; EtSz. 1: 53 al a.; Mészöly: MNy. 11: 61; Klemm: TörtMondt. 206; Gombocz: Synt. 114; Beke: Nyr. 63: 102; SzófSz. al a.; Bárczi: Htört.2: 155 ® ; Pais: MNy. 55: 183. - Vö. al, alá.
alumínium 1865: „aluminium, vt. ti- many” (Babos); 1879: Alaminium\yroxvL (Árúlajstrom 87: NSz.); — alaméniom, ala· monium, anuméliom (ÜMTsz.). J: 1865: ’Aluminium’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. aluminium; ném. Aluminium; fr. aluminium; ol. allu- minio; or. aatOMÚHUÜ: ’alumínium’. Tövének forrása a lat. alumen ’timsó’, amelyből a franciában alumine ’timföld’ keletkezett. A franciából latinosított formában átkerült az angolba; vö. ang. alumina ’timföld’. Ennek alapján alkotta meg H. Davy (1778 — 1829.) az ang. aluminium-ot. Az utóbbi terjedt el az európai nyelvekben. Széles körben az 1855. évi párizsi világkiállítás kapcsán vált ismertté. — A magyarba feltehetően a németből került. Korábban a nyelvújítási timany ’alumínium’ (1838: Tzs.) szót próbálták meghonosítani, de sikertelenül.
Kursinszky: LatJszIrod. 9; Kallós: Nyr. 75: 130 ® ; Farkas: Nyr. 90: 12. (OxfEngl- Dict. Aluminium a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 137; Kluge: EtWb.19 18; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 21.)
alvilág 1. al·
am- amaz 1416 U./1466: „tahat iouen a$ ki tegedet amajt hiutta” (MünchK. 144); 1552: amà (Heltai: Dial. C 8a). J: 1416 U./1466: ’jener’ # (1. fent) | amott 1416 U./1466: „ha ki mödand túnectec im it vagö X [= Christus] auag amot ne higge- tec” (MünchK. 59). J: 1416 U./1466: ’dort’ * (1. fent) I amoda 1512 k.: „it maragiatok mig


ám
146
ámbár
en amoda megiôk es yma tkozom” (Weszpr- K. 53). J: 1512 k.: ’dorthin’ # (1. fent) I amonnan 1538: „amonnat: Illinc” (PestiN. Z3); 1585: Amonnan (Cal. 506 [504]). J: 1538: ’von dorther’ # (1. fent) | amúgy 1568: „Azt hazuggia, hog im igy ho£ amíg vetünk” (Mel: SzJán. 311: NySz.). J: 1. 1568: ’ügy; auf eine andere Weise’# (1. fent); 2. 1847: ’külünben; sonst’ # (Arany J.: Toldi 10. É. 21. vsz.: NSz.) | amolyan 1584: „Mind imilly, mind amolly kenyérrel” (Born: Préd. 206: NySz.); 1604: amollyan (MA. Bhyparó- graphus a.). J: 1584: ’solcher, dergleichen’ * (1. fent) I amarra 1585: „illac: 4 marra” (Cal. 505 [503]). J: 1. 1585: ’ott; dort’ (1. fent); 2. 1790: ’oda; dahin’# (Földi: Erk. Könyv. 7: NSz.).
Az am- előtaggal alakult szavaink mondattani tapadással keletkezett összetételek. Az eredetileg önálló am valószínűleg az ám alak változata, attól szóhasadással különült el. Erre mutat pl. az ámhol ’ime ott’ (1767: PPB.). Az am- szerepe figyelemfelhívás, nyomósítás, szembeállítás.
Torkos: NyK. 4: 118; Hunfalvy: NyK. 4: 128; Budenz: AkÉrt. R. 1: 18; Zolnai Gy.: NyK. 23: 44; Simonyi: TMNy. 368, Jelz. 55; Munkácsi: Nyr. 25: 20, NyK. 32: 389; EtSz. 1: 86 ám a.; E. Rostek: WS. 18: 99; Tompa: Nyr. 83: 399; Kelemen: Mondsz. 819 ® ; Balázs: NytudÉrt. 38. sz. 51, 53. — Vö. ám, em-, ím.
ám 1462: „Zol ferench am neked dienes bach budan zal ganal lukach” (RMKT. I2: 460); 1604: Ám (MA.); 1833: Am (Kassai 1: 171). J: A) hsz. 1. 1462: ? ’íme; sieh’ (1. fent), 1515 k.: ’ua.’ (AporK. 168); 2. 1462:? ’bizony; wirklich’ (1. fent), 1519 k.: ’ua.’ (DebrK. 143); 3. 1519: ’legyen; wohlan’# (JordK. 93). B) ksz. 1560: ’de; jedoch’ # (LevT. 2: 28).
Valószínűleg összetett szó, keletkezésének részletei azonban nem egészen tisztázottak. Két, egymás után álló mondatszóból jöhetett létre; ezek közül az első feltehetőleg az a- mutató névmási tővel azonos figyelemkeltő, rámutató szó lehetett, a második pedig a megkülönböztető szerepű m kezdetű névmás. Hasonló jelenség más nyelvekből is kimutatható; pl. or. àmo < e + *ío mutató névmás; zürj. Ud. ata ’íme itt’ < a- névmástő + ’ez> mutató névmás; vog. É. ti-ti ’ez’ <. ti ti ’ez’. — Az ám-nak eredetileg ’íme ott’-féle jelentése lehetett, ebből fejlődhetett bizonyító, majd megengedő jelentése. Mint megengedő határozószó gyakran átmenetül szolgálhatott megszorító értelmű ellentétes mondatokhoz; így vált ellentétes kötőszóvá. — Az adom ádom igealakból való származtatása téves.
Torkos: NyK. 4: 118; Finály: NyK. 6: 158; Simonyi: Nyr. 7: 444, Köt. 1: 211, 221;
Horger: MNy. 10: 107, 33: 249; EtSz.®; SzófSz.; Klemm: TörtMondt. 439 ® ; Berrár: TörtMondt. 63, 137; Kelemen: Mondsz. 886; Balázs: MNy. 59: 143 ®, NytudÉrt. 38. sz. 53 ® . — Vö. am-, az, em-, ím.
amarra 1. am-
amatőr 1833: „udvarnok úr amateur mint hallom” (Szalay L.: Fridr. 65: NSz.); 1876: amatőr (Hevesi L.: Karc. 122: NSz.). J: 1. 1833: ’műkedvelő; Kunstliebhaber’ # (1. fent); 2. 1900: ’nem hivatásos sportoló; Amateursportler’ # (BH. 1900. jún. 29. 13: NSz.).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. amateur ’műkedvelő, amatőr’; — vö. még ném. Amateur ’ua.’. A francia szó a lat amator ’valakit, valamit szerető, kedvelő férfi’ tudós átvétele; ’műkedvelő’ jelentésben a 18. sz. óta él. Belekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. amateur; ol. a?na- tore; or. aMamëp: ’amatőr’.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 29; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 153; Partridge: Or. 14; Pekrun: DW. 29; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 21.)
amaz 1. am-
amazon 1600 k.: „Amazok [tolihiba lehet Amazonok h.]: Mulieres Scythiae — amazones” (BrassSzt. 10); 1604: Amazonok gr. (MA. Menalíppe a.); 1779: amázon (MNy. 11: 87); 1886: amazonok gr. (Seress I.: Hári Odyssz. 79: NSz.). J: 1600 k.: ’harcias, férfias nő; Amazone’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. Amazon ’mitoló- giai harcias nő’ ; ez a gör. Άμαζών ’ua.’ átvétele. Végső eredete nincs tisztázva. Az ógörög mondákban szereplő harcias nők neve átvitt értelemben, ’erős, férfias nő’ jelentésben számos nyelvben él; vö.: ang. amazon; ném. Amazone; fr. amazone; or. αΜα30Ηκα. — Irodalmi átvétel, ma is jobbára irodalmi nyelvi szó.
Körösi: Nyr. 21: 409 ® ; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 9; EtSz. (Krueger: EigGatt. 8; Frisk: GrEtWb. 1: 83.)
ámbár 1551: „Am bátor vgy legyen à mint mondod: gratum habeo quod petis” (Helt: Bibi. 1. 04: NySz.); 1598: Ámbár (Decsi: Adag. 140: NySz.); 1755: ámbár (Haller L.: Telemakus 15: NSz.). J: A) hsz. 1. 1551: ’ám legyen; es sei’ (1. fent); 2. 1635: ’bárcsak; wenn . . . doch’ (KTör.: SzJán. 23: NySz.). B) ksz. 1720: ’noha; obwohl’ # (Koháry I.: Munkács 1: 33: NSz.).
Összetett szó: az azonos (ráhagyó, megengedő) értelmű ám és bátor : > bár határozó- szóból alakult, gyakori együttes használatuk következtében. Az ámbár alak egyfelől az


ambíció
147
ámen
ámbátor rövidülése, másfelől az dm-nak és a δά/or-ból rövidült bár-nak az összetétele útján jöhetett létre. — Megengedő értelmű határozószóból vált megengedő kötőszóvá.
CzF. ® ; Simonyi: Köt. 1: 223 ® ; EtSz. 1: 86 ám a.; Klemm: TörtMondt. 607 ® ; SzófSz. ám a.; Berrár: TörtMondt. 172; Kelemen: Mondsz. 820.
ambíció 1790/1891: „engemet akarki gyermekes ambitioval vádolhatna” (Kazinczy: Lev. 2: 36: NSz.); 1808/1895: ámbitió- joknak gr. (Kazinczy: Lev. 6: 31: NSz.); 1893: Ambíció (PallasLex. 1: 535); — ambin- ció (ÚMTsz.). J: 1790/1891: 'Ambition’ * (1. fent) J] ambiciózus 1796 k./1922: „Az istenek . . . engem igen ambiciózussá tettek” (Csokonai: Műv. 2: 499: NSz.); — ambizíciós (ŰMTsz.). J: 1796 k./1922: 'becsvágyó; ehrgeizig I buzgó; eifrig' (1. fent) || ambicionál 1840/1905: „ily örömeit ambitionálnám a vadász életnek” (IrtörtKözl. 15: 365); 1893: Ambicionál (PallasLex. 1: 535). J: 1840/1905: ’ambitionieren’ # (1. fent).
Nemzetközi szócsalád ; vö.: ném. Ambition, ambitiös, ambitionieren; fr. ambition, ambitieux, ambitionner: 'ambíció', 'ambiciózus', 'ambicionál'; az ambíció és az ambiciózus megfelelői több más európai nyelvben is megvannak. Mindezek forrása a lat. ambitio 'körbejárás; hivatalra pályázás; becsvágy; buzgó törekvés’ és ambitiosus 'körbejáró; tisztségre vágyó; buzgó'; ezek a lat. ambire 'körbejár; körülvesz; kérelmezőként fordul valakihez' származékai. A magyarban és a többi élő nyelvben előforduló jelentés már a klasszikus latinban kialakult azzal a szokással kapcsolatban, hogy a hivatalra pályázók a választások előtt körbejárták azokat, akiknek támogatására számítottak vagy támogatását meg akarták nyerni. — Az ambíció és az ambiciózus közvetlenül a latinból való, az ambicionál a németből a szóvég latinosításával.
Kursinszky: LatJszIrod. 9; Zolnai Gy.: Msn. 5: 99, 101. (Wartburg: FEW. 1: 84.) - Vö. ámbitus.
ámbitus 1800: „recroutazáskor a Ta- nátsházban, . . . [az] Ambituson [gyertya égett]” (MNy. 60: 217); 1872: ámbituson gr. (Népkölt. Gyűjt. 2: 241: NSz.); — bambit, hambitus (MTsz.); ambit (ÚMTsz.). J: 1800: 'tornác; Hausflur’ (1. fent).
Latin eredetű; vö.: k. lat. ambitus ’oszlo- pos tornác’, lat. ambitus 'körüljárás (valamely tárgy körül) ; a tárgyat körülvevő tér'. A latin szó több más európai nyelvbe is átkerült; vö. cseh ambit; szik, hambit; le. ambit: '(kör)folyosó’. — A magyar alakváltozatok közül az ambit és a hambit a szik, ambit, hambit 'folyosó’ átvétele, a hambitus pedig az ambitus és a hambit keveredésével jött létre. — A rom. E. ambitu§ 'fedett folyosó’ a magyarból való.
Volf: Nyr. 14: 351 ® ; Alexics: Nyr. 16: 307; Kovács: LatEl. 8; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 52, 193, LatJsz. 14, 19, 41; Treml: MNy. 29: 30; Tamás: MagyRom. 2: 368, UngElRum. 74; Kniezsa: SzlJsz. 211 hambit a. (Wartburg: FEW. 1: 84.) — Vö. ambíció.
ámbra 1577 k.: „pefmath, Ambrath, .. . es effele ÿo $agu allatokath”, Ambarth gr. (OrvK. 356, 609); 1708: Ámber, Ámbra (PP.); 1838: amber (Tsz.). J: 1577 k.: 'egy fajta illatos, viasszerű anyag; Amber’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ném. Amber, Ambra; ol. ambra; rom. ámbra; szb.-hv. ámbra; szik. ambra: 'ámbra’ ; megfelelő szavak számos más nyelvben is. Végső forrásuk az arab 'anbar ’ámbra’, amely a középkori kereskedelem révén mint nagyra értékelt orvosság, majd illatszer neve — részben a középkori latin közvetítésével — terjedt el az európai nyelvekben; vö. k. lat. ámbár, ambra ’ámbra’. — A magyar szó forrása a k. lat. ámbár és ambra, valamint a ném. Amber, Ambra is lehet. Az egyoldalú német eredeztetés ellen szólnak az első adatok.
Kovács: LatEl. 9; Kúnos: AkÉrt. 10: 511; Lumtzer—Melich: DOLw. 61, 277; EtSz. ® ; Kniezsa: NyK. 65: 98. (Lokotsch 78.; Wartburg: FEW. 1: 93; Kluge: EtWb.19 18.)
ambrózia 1791: „Én szomjús telkednek minden kíván ságit, El-óltom örömnek Amb- rosiájával” (Kis-Lowth: Herk. 7:^ NSz.); 1792: ambrósiát gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 5: 344: NSz.); 1792: Ambróziát gr. (Sándor I.: Orras Ovid 166: NSz.); 1794/ 1805: Ambróziával gr. (Csokonai: Alkalm. versek 205: NSz.); 1804: ambroziábul gr. (Verseghy F.: Rikóti 154: NSz.). J: 1791: 'isteni eledel; Ambrosia’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. ambrosia ’az istenek eledele’; ez a gör. αμβροσία, άμβροσίη ’ua.’ (tkp. ’nem emberi eledel’) átvétele. Irodalmi szóként számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. ambrosia; ném. Ambrosia; fr. ambroisie; or. aM6pÓ3un: ’ambrózia’. — A magyar szó irodalmi úton terjedt el, német közvetítés feltevésére nincs szükség.
Kursinszky: LatJszIrod. 9. (Frisk: Gr- EtWb. 1: 270 βροτός a.)
amely, amelyik 1. a·
ámen 1350 k.: „benne bÿnut lelhetneÿnc. Amen” (KT.); 1527: amennet gr. (ÉrdyK. 392); 1750: Áment gr. (Heptalogus 5: NSz.);
10*


amerikázik
148
amnesztia
1754: Amen (Bárány Gy.: Uj. Test. 1504: NSz.); 1775: Ámmenek gr. (Horváth Gy.: Természet osk. 304: NSz.); 1857: ammen (Abonyi L.: Regék 1: 50: NSz.); — ámé, áment gr., amm'én, ámménnya gr. (ÚMTsz.). J: A) 1350 k.: isz. ’(ima befejező szavaként > úgy legyen!; eine Interjektion (mit der die Gebete endigen > amen’ * (1. fent). B) fn. 1. 1527: 'ima befejező szava; das letzte Wort eines Gebetes (Amen) | ima; Gebet’ # (1. fent); 2. 1750: 'jóváha¬
gyás; Gutheißen’ (1. fent). 0) mn. 1767: 'igaz; wahr’ (Dániel I.: Egyenes ut 32: NSz.). .
Latin eredetű; vö. e. lat. amen ’(imádság zárószavaként> úgy legyen!*; vö. még lat. amen ’történjék meg, legyen!*, k. lat. amen ’igazán, bizonyára; Örökké*. A latin szó a gör. άμήν 'bizony; úgy legyen!’ közvetítésével a héber ámen ’igazán, biztosan, bizonyára’ szóra megy vissza. Mint egyházi műkifejezés használatos minden európai nyelvben; vö.: ang. amen; ném. amen, Amen; fr. amen; or. aMÚHb: ’ámen’. — A magyar szó egyes jelentései kifejlődhettek a magyarban is. A 0) jelentés, amely állítmányi használatban talán gyakoribb volt, mint jelzői használatban, valószínűleg korábbi, mint idézett adatunk.
CzF.; Kúnos: AkÉrt. 10: 513; Melich: SzlJsz. 1/2: 214, 426; Simonyi: Nyr. 42: 441; EtSz.® ; Zolnai Gy.: Nyr. 44: 41; Spitzer: Nyr. 46: 57 ® ; Fludorovits: MNy. 26: 52, LatJsz. 38, 43; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Laziczius: NyK. 51: 274; B. LŐrinczy: KTSz. 163. (Lokotsch 68.)
amennyi 1. a-
amerikázik 1906: „A munkások . . . amerikáztak, vagyis kevesebbet dolgoztak” (MNy. 3: 186). J: 1906: *(a bérharc eszközeként > munkáját vontatottan végzi; lazsál; (zur Ausübung eines Druckes auf den Unternehmer > bei der Arbeit tachinieren, bummeln’ (1. fent).
Származékszó: az Amerika földrajzi névből -z( ik ) képző hozzáadásával keletkezett. A lassan dolgozás mint a munkásság gazdasági harcának egyik formája Skóciából indult ki 1889-ben, de hamarosan Amerikában is meghonosodott ca’ canny vagy striking on the job néven. Az amerikázik (tkp. 'amerikai módon jár el*) tanúsága szerint a magyar munkásokra az amerikai bérmozgalmak hírei különösen nagy hatással voltak, de sem a szó, sem a fogalom nem vált sajátjává a marxista munkásmozgalomnak. — Elavulóban levő szó.
Kiss: Nyr. 87: 472 ®.
ametiszt 1516: ,,egh ewregh ametisth” (Nyelveml. 204); 1621: Ametiftoskö (MA.
Amethystus a.); 1626: amethistus (PFűsűs: Kir. Tüköré 291: NySz.); 1644 — 71/1884: amatiszt (Kecsk: Ötv. 279: NySz.); 1784: Amétistus, Ámetist (Benkő F.: Kövek 78: NSz.); 1791: Ametisz, Amethiszt (Zay S.: Mineralógia 165, 175: NSz.); 1807: AmétkÓ (Márton); 1818: amétkó (Márton Sapinos a.); 1848: amethis (Unió 376: NSz.); 1855: ama- tist (Aszalay J.: Omn. 1: 112: NSz.); — ametiszt (Nyr. 24: 58). J: 1516: 'Amethyst* # (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. amethyst; ném. Amethyst; fr. améthyste; or. aMemúcm: 'ametiszt*. Végső forrása a gör. αμέθυστος 'nem részeg; a részegséget megakadályozó; (főnévként > védőszer részegség ellen; ametiszt*, amely a μέθυ *részegítő ital, bor* származéka. Ez utóbbi a ’méz, méhsör’ jelentésű indoeurópai szavak megfelelője, így távoli etimológiai kapcsolatban van méz és medve szavunkkal is. A gör. αμέθυστος a ’kékeslila színű drágakő; ametiszt* jelentést vagy azért kapta, mert ez a hiedelem szerint megóv a részegségtől, vagy esetleg azért, mert olyan színű, mint a vízzel felhígított, már nem részegítő vörösbor. A szó a lat. amethystus ’ametiszt’ révén terjedt el az európai nyelvekben. — A magyar alakváltozatok részben a németből, részben a latinból magyarázhatók; vö. k. lat. amatis- tus is. Az ámét, amét talán Márton József tudatos magyarítása.
Melich: Nyr. 24: 58; Lumtzer—Melich: DOLw. 61; EtSz.; Thienemann: UngJb. 2: 103. (Frisk: GrEtWb. 1: 90, 2: 191; Kluge: EtWb.19 18.)
ami, amíg, amiképpen, amikor, amilyen, amint 1. a-
amnesztia 1631 u.: ,,az hajdúság . . . nagy félelemben . . . volt, tudván gonoszságokat, minthogy az Fölséged amnistia levelét sem küldtem volt még meg nekik” (TörtTár. 1884. 77 — 8); 1787: Amnestia (Barczafalvi Szabó: Szigvárt 1. Szj.: NSz.); 1877: amnesztia (Márkus I.: Tör. kép. 75: NSz.). J: 1631 u.: *Amnestie* # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. amnestia 'elfelejtés, megbocsátás, kegyelem*. Végső forrása a gör. αμνηστία *elfeledés* (tkp. ’nem emlékezés’), amely jórészt a latinon keresztül bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai köze; vö.: ang. amnesty; ném. Amnestie; fr. amnistie; ol. amnistia; or. aMHÚLmux: ’közkegyelem*. A szó amnistia alakja már bizánci görög ejtésmódra visszamehet; de hogy az első magyar adat í-je az átadó nyelvnek tulajdonítható-e, vagy pedig magyar fejlemény, nincs tisztázva.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 222; Nagy J. B.: MNy. 29: 117. (Schulz: DtFremdwb. 1:


ámokfutő
149
ámpolna
29; Kluge: EtWb.19 19; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 23.)
amoda 1. am-
amokfutó 1925: „Az emberfölötti erejű szerelem, amely valósággal az ámokfutók eszeveszett, rohanó tébolyával veri meg” (Kállay Μ.: St. Zweig: Ámok. Budapest, é. n. Élőszó VIII.). J: 1925: 'Amokläufer* # (1. fent). — De vö.: 1893: Amok ’ámokfutó’ (PallasLex. 1: 569).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Amokläufer ’ámokfutó*. Előtagjának forrása a maláj ámuk ’düh, dühöngő*. Ez bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. amok runner ’ámokfutó*; fr. amok; ol. amok: ’ámokfutás*. — Az európai nyelvekben szokásos jelentés alapja a trópusokon, főként a malájok között fellépő sajátságos idegroham, amelynek következtében a beteg vakon fut előre, és minden útjába kerülőt leszúr.
(Lokotsch 71.)
amolyan 1. am·
ámolyog; 1767: „Amolyogni: Cunctari, verzögern, zaudern, säumen” sz. (PPB.); 1792: ámolygani sz. (SzD.); 1801: Almolyogni sz. (Sándor I.: Sokféle 7: 168: NSz.); 1806: Amolygó sz. (Aranka: Elme játékjai 71: NSz.); 1809: ámolgó sz. (Kultsár: Hazai Tud. 1: 347: NSz.); 1832: Anyolgo sz. (Szabó E.: Székely Tájsz. 1: NSz.); 1838: Anyologni sz. (Tsz.); 1835 — 60: ábolyog (MNy. 38: 220); 1862: ámbolyog (CzF.); — ábajog (MTsz.). J: 1. 1767: 'késlekedik; zaudern | tétovázik; zögern’ (1. fent); 2. 1784: ’andalog; träumerisch herumirren | ténfereg; herumlungern’ (SzD. 7); 3. 1792: ’bámészkodik ; gaffen | lebzsel; lungern’ (SzD.); 4. 1860: ’támolyog; taumeln’ (Jókai: Szeg. gazd. 1: 26: NSz.).
Hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a száj tátás, bámulás hang- és mozgásképzetét érzékeltette. Hangfestő rokonságába tartozik az á indulatszó, az ámul, álmél- kodik stb., valamint távolabbról az áhít, ájul stb. igék családja. Az ányolog alakváltozat ny-\e a szó kifejező szerepével lehet kapcsolatos, de talán a rákövetkező szótag ly ~ Z-jének hatása is közre játszott létrejöttében. Az ámbolyog 5-je szervetlen járulékhang. — Az alszik ige al- tövéből való származtatása nem valószínű; az így és áj ’nyit* szavakkal való egybevetése téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Színnyei: Nyr. 8: 101; Simonyi: NyK. 16: 251, MNyelv1 2: 201, MUSz. 744; Szeremley Császár: MNy. 4: 343; Gombocz: NyK. 39: 259, MNy. 6: 267; EtSz. ® ; Kallós: Nyr. 63: 121, 65: 21; Horger: MNy.
35: 44; Benkő: MNy. 50: 270®. - Vö. á, álmélkodik, ámul.
amonnan, amott 1. am·
amőba 1865: „Áll pedig az amőba csak egyetlenegy egyszerű hólyagosából” (Li- dércz.-napt. 69: NSz.). J: 1865: ’egy fajta egysejtű lény; Amöbe’ (1. fent); szakny. ’Amoeba’.
Latin eredetű; vö. újkori lat. amoeba ’amőba’; ez tudományos műszóként keletkezett a gör. άμοιβή ’változás, átváltás’, άμοιβός ’változó* alapján. Beletartozik számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. amoeba, ameba; ném. Amöbe; fr. amibe; ol. ameba; or. aMé'őa: ’amőba’.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 158; Part- ridge: Or. 16.)
ampa 1906—7: „Hozd ide azt az ampa vizet” (ŰMTsz.). J: 1. 1906 — 7: ’bádog- vödör; Blecheimer’ (1. fent); 2. 1925 — 35: ’kanna; Kanne’ (ŰMTsz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. amper ’vödör’ ; vö. még ir. ném. Eimer ’ua.’. Mindkét szó a görögből átvett lat. amphora ’kétfülű edény, korsó’ népi latin alakváltozatára megy vissza, s így etimológiailag összefügg a m. ámpolna, ampulla eredetijével. A szb.-hv. ámper, hámper ’vödör’ és a cseh ampr ’ itatósajtár’ a bajor-osztrákból származik. — A dunántúli nyelvjárásokból és Békésből feljegyzett ampa hangalakja a bajor-osztrák szó ampa kiejtésének felel meg. — Nyelvjárási és hajózási szaknyelvi szó.
(Machek: EtSIÖSl. 17; Striedter-Temps: DtLwSkr. 100; Kluge: EtWb.19 157 Eimer a.) — Vö. ámpolna, ampulla.
4
ámpolna 1405 k.: „ampolnia: ampolnia” (SchlSzj. 1929.); 1519 k.: ampolna (DebrK. 4); 1538: ampona (PestiN. K4); 1595: An- polna (Ver. 7); 1604: Ampolna (MA.); 1708: Ompolna (PP. Ampulla a.); — zámpolna, ámpóna (ŰMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’korsó; Krug I misebor és víz tartására való edény; Behälter für Wein und Wasser bei der Messe, Ampulle’ (1. fent); 2. 1911: ’függô virágtartó ; Hängevase | függőlámpa ; Hängelampe’ (BévaiLex. 1: 566).
Latin eredetű; vö. e. lat. ampulla ’mise- bor és víz tartására való edény’; vö. még lat. ampulla ’kétfülű, szűk nyakú palack*. Ez kicsinyítő képzős származéka annak a lat. amphora ’kétfülű edény, korsó’ szónak, amely a gör. άμφορεύς ’kétfülű edény* átvétele. — A magyar szóban ll > In el- hasonulás történt; vö. kápolna, angolna. A 2. jelentés valószínűleg német hatásra honosodott meg. E jelentés kései felbukkanásán kívül erre mutat az is, hogy a lat. ampulla újlatin nyelvi fejleményei ebben á


ampulla
150
amulett
jelentésben nem mutathatók ki, a ném. Ampel, kfn. ampulle, ampel viszont ’templo- mi Örökmécses ; függőlámpa’ jelentésben igazolható. — Olasz származtatása téves.
CzF. ® ; Szarvas: Nyr. 16: 123, 24: 183; Kovács: LatEl. 9, 59; Simonyi: NyK. 23: 128, Nyr. 43: 222; Rell: LatSz. 11; Melich: SzlJsz. 1/2: 308; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 52, 190, LatJsz. 13, 33; SzófSz.; Lazi- czius: NyK. 51: 274; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Wartburg: FEW. 1: 90; Walde- Hofmann: LatEtWb.3 1: 42.) — Vö. ampa, ampulla.
ampulla 1865: „ampulla . . . öblös edény, bor- és víztartó (a misénél); szentelt olaj-tartó” (Babos). J: 1. 1865: ’misebor és víz tartására való edény; Behälter für Wein und Wasser bei der Messe | ámpolna; Ampulle’ (1. fent); 2. 1936: ’szűk nyakú orvos- ságos üvegcse ; enghalsiges Arzneifläschchen’ (ÚjldŐkLex. 1: 363).
Latin eredetű; vö. lat. ampulla ’kétfülű, szűk nyakú palack’. Az 1. jelentésben az ámpolna tudatos visszalatinosításának látszik, a 2. jelentésben az orvosi és gyógyszerészeti szakszókincsből terjedt el számos más európai nyelvben is; vö.: ném. Ampulle; fr. ampoule; or. ÚMnyAa: ’orvosságos üvegcse’. A légmentesen lezárt orvosságos ampullákat egy Limousin nevű párizsi gyógyszerész alkalmazta elsőként 1886-ban.
(Brockhaus16 1:250.) — Vö. ampa, ám· olna.
amputáció 1796; „meg mentette a’ kezét és a’ lábát az amputatiótól” (Μ. Kurír. 1: 539: NSz.); — amputáció (Kelemen: IdSz.). J; 1796: ’amprutálás; Amputation’ (1. fent) K amputál 1804/1892: „kéntelen legyek mind azt amputálni, a’mit nem reményihetek, hogy . . . meg hagyjanak” sz. (Kazinczy: Lev. 3: 454: NSz.); 1825: am- putáljam gr. (Fáy: Mes. aph. 12: NSz.); 1869: ámputálni sz. (Jókai Μ.: Malom. 41: NSz.). J: 1. 1804/1892: ’csökkont; herab- mindern’ (1. fent); 2. 1825: ’műtéttel eltávolít; amputieren’ # (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. amputatio ’levágás, lenyírás’; ez a lat. amputare ’lenyír, levág; (beteg testrészt > vágással eltávolít; csonkít, rövidít’ (tkp. ’körül tisztít, körülnyes’) származéka. A szócsalád mindkét tagja — elsősorban orvosi műszóként — meghonosodott az európai nyelvekben; vö.: ang. amputate, amputation; ném. amputieren, Amputation; fr. amputer, amputation; ol. amputare, amputatione; or. aMnymúpoeamb, aMnymái/un: ’amputál’, ’ amputálás’.
EtSz.; Simonyi: Nyr. 43: 222; Fludorovits: LatJsz. 36. (Schulz: DtFremdwb. 1: 30.)
amúgy 1. am-
amul 1456 k.: „Stupor enim circumdederat eum: elamelas merth megh kernekegte uala I elamvlas” sz. (SermDom. 2: 515); 1513; „az en arnelkodo ayetatos lelkôm el amult es elmembe megfogatkoztam” (Nagysz- K. 102); 1580: el almol (Tei: Evang. 1: 88: NySz.); 1635: megdmwZZy gr. (Tör: Ján. 11: NySz.); 1784: ámul (SzD. 11); — árnál (ÚMTsz.). J: 1. 1456 k.: ’megrémül; erschrecken’ (1. fent); 2. 1513: ’elbágyad; ermatten’ (1. fent); 3. 1529 e.: ’csodálkozik; staunen’# (VirgK. 18); 4. 1855: ’csalódik; sich täuschen’ (Fáy A.: Jávor orv. 2: 203: NSz.). — Sz; ~at 1830: ámulattal gr. (Aurora 9: 141: NSz.) || ámít 1508; „Binef vrat el almeita” (DöbrK. 25 — 6); 1513: eXamith (NagyszK. 141). J; 1. 1508: ’megtéveszt; beirren’# (1. fent); 2. 1513: ’elbódít; betäuben’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a száj tátás, bámészkodás hang- és mozgásképzetét jelenítette meg. Hangfestő rokonságába tartozik az á indulatszó, az álmélkodik, ámolyog, bámul stb., valamint távolabbról az áhít, ájul stb. igék családja. Tagjainak jelentésfejlődése: ’szájat tát’ ’rémülotéberi, csodálkozásában szájat tát’ ’megrémül’, ’csodálkozik’; illetőleg ’szájat táttat’ ’megtéveszt’, ’elbódít’. Elképzelhető, hogy a jelentések létrejöttében az álom, alszik szavak jelentésének hatása is közre játszott. — Az alszik, álom al- tövével, valamint az im mutatószóval való egyeztetése téves.
CzF.; MUSz. 744; Simonvi: Nyr. 10: 320, TMNy. 381; Budenz: NyK. 18: 264; NyH.1 7; Szeremley Császár: MNy. 4: 339; Gombocz: NyK. 39: 259; EtSz. 1: 78 álmél a.; Mészöly: MNy. 11: 338; Tolnai: Nvúj. 98; Kallós: Nyr. 63: 119; SzófSz. álmélkodik a.; Benkő: MNy. 50: 269 ®, 53: 464; MSzFgrE. ®. — Vö. á, álmélkodik, ámolyog, bámul.
amulett 1690/1701: ,,A mi a nyavalyára tzélozó nyakba köthető orvosságokat, amu- letumokat, illeti, erre sokan sokat ditsérnek”, amoletumot gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 429); 1789: amuletei gr. (Gellei Μ.: Regulák 131: NSz.); 1789: Amuletákat gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 4: 402: NSz.); 1790/1904: Amulétum (Gvadányi: Fal. nót. 140: NSz.) ; 1793: amuletteket gr. (Kazinczy: Diogénesz 140: NSz.); 1838: Amulét (Tzs.). J: 1690/1701: 'talizmánként viselt kis tárgy, ékszer; Talisman’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. amulet; ném. Amulett; fr. amulette; ol. amuleto; or. aMyném.: ’ amulett’. Forrása a bizonytalan etimológiá- jú lat. amuletum ’ua.’. — A magyar alakváltozatok közül az um végű az egyes számú


anakr on izmus
151
anarchia
lat. amuletum, az a végű pedig a többes számú lat. amuleta átvétele. Az amulett valószínűleg a németből való. — Főleg a választékos stílusban használatos.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 30; Lokotsch 866. ; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 42; Kluge: EtWb.19 20.)
anakronizmus 1844: „A vaskos inas. . . anachronismust követett el” (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 204: NSz.); 1862/1927: anakronizmust gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 85: NSz.). J: 1844: ’kortévesztés; Anachronismus' (1. fent) D anakronisztikus 1883: „azt . . . anachronistikusnak merem állítani” (Száz. 17: 160); — anakronisztikus (Kelemen: IdSz.). J: 1883: ’a kornak nem megfelelő; anachronistisch' (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. ana- chronism, anachronistic; ném. Anachronismus, anachronistisch; ol. anacronismo, ana- cronistico; or. aHaxpoHÚ3M, aHaxpOHUcmiutec- KUÙ: 'anakronizmus', 'anakronisztikus'. Mindezek végső forrása a gör. αναχρονισμός 'anakronizmus'. — Am. anakronizmus feltehetőleg a németből való; hangalakja idomult -izmus végű szavainkhoz. Az anakronisztikus vagy idegen nyelvi minták nyomán keletkezett a szóvég latinos átalakításával, vagy pedig az anakronizmus párjaként a humorisztikus, humanisztikus típusú szavak analógiájára jött létre.
Kursinszky: LatJszIrod. 9. (Schulz: DtFremdwb. 1: 32; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 24.)
analfabéta 1879: „Analfdbétek . . . azok, kik az írásban vagy az olvasásban járatlanok'’ (MagyLex. 1: 201); 1893: Analfabéták gr. (PallasLex. 1; 584); 1902/1926: analfabéta (Gárdonyi: Láth. ember 366: NSz.). J: 1879: 'írástudatlan; Analphabet’ (1. fent) II analfabétizmus 1935: „analfabétizmus: analphabétisme” (Eckhardt: MagyFrSz.). J : 19 35 : 'írástudatlanság ; Analphabetismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád ; vö. : ném. Analphabet, Analphabetismus; fr. analphabète, analphabétisme; ol. analfabeto, analfabetismo: 'analfabéta’, ’analfabétaság’. Mindezek forrása a gör. αναλφάβητος 'analfabéta', illetőleg az ebből származó k. lat. analphabetus ’ua.’. — A magyarba a szócsalád tagjai feltehetőleg a németből kerültek át. Az analfabéta szó végi a-ja latinosítás eredménye.
Kursinszky: LatJszIrod. 9. (Schulz: DtFremdwb. 1: 32.) — Vö. alfa.
ananász 1757: „az Ananas névű ritka gyümölcs” (Gáldi: Szótir. 265); 1783: ana- nás (EtSz.); 1811: ananász (Gáldi: Szótir. 265); — ananájszbarack (SzegSz.). J: 1757: ’Ananas' # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. ananas; ném. Ananas; fr. ananas; ol. ananás; or. ananác: ’ananász’. Végső forrása a Brazíliában élő guarani indiánok naná ’ananász’ szava. Európa portugál —spanyol közvetítéssel ismerte meg; vö. port., sp. ananas ’ua.’. — A magyar szó alakváltozatai közül a R. ananás az újkori lat. ananas ’ua.’ átvétele; az ananász változat a németből való.
CzF.; Kovács: LatEl. 47, 62 ®; Kursinszky: LatJszIrod. 9; EtSz.®; Kálmán: MNy. 45: 282; Szilágyi: IrNyDolg. 92. (Lokotsch: AmerW. 26; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 183; Corominas: DiccCrítEt. 1: 198; Kluge: EtWb.19 20; Wis: NeuphilMitt. 66: 621; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 24.)
anarchia 1792: „az Anarchia, vagy is fejetlen, és kormány tálán társaság hagymá- sza minden felé leli a’ népet” (Magyar Hírmondó 1. Függelék 46: NSz.). J: 1792: ’fejetlenség; Gesetzlosigkeit | zűrzavar; Durcheinander’ (1. fent) || anarchista 1793: „Az úgy neveztetett Franczia sziget ... felháborodásban vagyon, a Párisi anarchisták, avagy függetlenséget élesztgető, és Jacobinusi indulatu emberek ellen” (Nyr. 85: 465). J: A) fn. 1793: ’az anarchia híve; Anarchist' (1. fent). B) mn. 1846: 'anarchiára törő; anarchistisch | rendbontó; ruhestörend’ (Irinyi: üti jegyz. 1: 114: NSz.) || anarchikus 1846: „ellenzéki tag vagyok igen is, de nem vagyok anarchicus” (Irinyi J.: Úti jegyz. el. 4: NSz.); — anarchikus (RévaiLex. 1: 581). J: 1. 1846: ’anarchista; anarchistisch’ (1. fent); 2. 1879: 'zűrzavaros; verworren’ (MagyLex. 1: 204) || anarchizmus 1883/ 1951: „jelenleg a rombolás tana, az anarchizmus mindenütt fölül kezd kerekedni az Internacionálé romjain” (Munkásmozg. tört. 1: 462). J: 1883/1951: ’ (főként politikai irányzatként) a tekintély, rend, fegyelem tagadása, felelőtlen szabadosság; Anarchismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Anarchie, Anarchist, anarchisch, Anarchismus; fr. anarchie, anarchiste, anarchique, anarchisme: ’anarchia’, ’anarchista', 'anarchikus', 'anarchizmus'; megfelelőik több más európai nyelvben is. Mindezek végső forrása a gör. αναρχία 'vezető hiánya; törvény nélküli állapot' ; ez a lat. anarchia ’ua.’ közvetítésével terjedt el. A szócsalád többi tagja az egyes nyelvekben az anarchia alapján keletkezett az arisztokrácia : arisztokratikus : arisztokratizmus típusú irányító sorok hatására. — Főként a tudomány és a publicisztika nyelvében használatos szavak.
Kursinszky: LatJszIrod. 9; Kertész: Nyr. 48: 114; Gyalmos: MNy. 29: 226; Zsoldos: Nyr. 85: 465. (Schulz: DtFremdwb. 1: 33; Feldmann: ZDtWf. 13: 248; Kluge: EtWb.19 21.)


andalodik
152
ándung^
andalodik 1660: „Neki andalodott s-tom- pult; elannyira hogy nem tudta eszénec hasznát venni” (Megy: 6Jaj. 3: 16: NySz.); 1795: e\-andolodását sz. (Molnár Borb.: Műnk. 4: 27: NSz.); 1798: él-andaladásban sz. (Μ. Kurír 401: NSz.); 1801: el-ándoladva sz. (Lafontaine: Term, fia 64: NSz.); 1803: e\-ándalodva sz. (Bozóky I.: Atala 21: NSz.). J: 1. 1660: 'bambává válik; verdummen’ (1. fent); 2. 1759: ? 'gondolataiba merül; sich in Gedanken vertiefen’ (Nyr. 44: 221), 1760: ’ua.' (Hatvani I.: Úri sz. vacs. 233: NSz.); 3. 1785: 'rábámul; anstaunen | rácsodálkozik; verwundert ansehen’ (Bacsányi J.: Magy. Vit. 108: NSz.); 4. 1788: 'elkóborol; herumstreifen | ballag; schlendern’ (Dugonics: Etelka 1: 277: NSz.); 5. 1800: ’száját tátja; den Mund aufreißen’ (Peretsenyi Nagy L.: Léta 13: NSz.) || andalog 1763: „ha az elsÓ nem andalgott volna az úton . . . ha bó nem húnyta volna a’ szemét . . . övé lett volna a’ nagy zatskó pénz” (MNy. 6: 33); 1794: ándalogva sz. (Mátyási J.: Valami 22: NSz.); 1805: andalg (Csokonai: Ódák 106: NSz.). J: 1. 1763: ’gondolatokba merül- ten ballag; in Gedanken vertieft horum- gehen | cél nélkül ténfereg ; herumlungern’ # (1. fent); 2. 1792: 'ábrándozik, träumen’ (SzD.); 3. 1794: 'bámészkodik; herum- gaffen’ (Csokonai: Műv. 2: 134: NSz.); 4. 1798: 'imbolyog; wanken | tántorog; taumeln' (Μ. Kurír 584: NSz.); 5. 1816: 'rajong; schwärmen’ (Fáy A.: Próbatétel 121: NSz). — Sz: andalgó 1775: andalgó mn. (Bárotzi: Erk. mesék. 254: NSz.); 1842: andalgó fn. ’tánc’ (R. P. Div. 1842: 15: NSz.) II andalít 1792: „mérsékelten bánatba el- andalittja az igaz Μ. szivet” (A m. történeteknek r. rajzolattya 183: NSz.). J: 1. 1792: 'ábrándozásba ejt; in Träumereien versenken’* (1. fent); 2. 1792: ’elbolondít; betören* (NyÚSz.); 3. 1843: 'megnyugtat; beruhigen’ (Hiador: Hattyú 29: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli tulajdonságai, valamint feltehető rokonsága. A hangfestés síkján — tekintve a régi ά-s kezdetű alak változatokat — összefügghet az ámul, ámolyog, ámbolyog, ándorodik stb. szavakkal. A legkorábbról kimutatható ’bambává válik’ jelentés másodlagos lehet a későbbről ada- tolható ’bámul’-hoz képest. A többi jelentés is ebből a ’szájtátva bámul’ alap jelentésből fejlődhetett egyrészt a 'bamba, buta' képzet irányába, másrészt — sok esetben Önkényes írói szándék alapján — a 'csodálkozik, mereng, merengve ballag, elkóborol’, illetőleg az ’álmodozik, rajong* irányába. Mint kellemes hangzású szavak jellegzetes költői kifejezésekké váltak, és a 18. sz. végének s a 19. sz.-nak irodalmi szókincsében gyakran csak hangulatfestő elemként, pontosabban meghatározható jelentéstartalom nélkül fordultak elő. Ma is főként irodalmi —költői nyelvi szavak. — Feltehető, hogy a szócsalád azonos tőről fakad ’ostoba, dŐre’ jelentésű antal melléknevünkkel; az az általánosan elterjedt nézet azonban, mely szerint az Antal személynévre visszavezetett antal volna e szócsalád alapszava, nem meggyőző.
CzF.; Simonyi: Nyr. 10: 405, NyK. 16: 251, AkÉrt. R. 18: 31, MNyelv.1 1: 145, 2: 199, TMNy. 414, MNy. 1: 83; Tolnai: Nyr. 28: 5, Nyúj. 47, 208; Simái: MNy. 5: 269, 6: 33; Szily: MNy. 7: 91; EtSz. 1: 102 2. antal a.; Horger: MSzav. 16, MNy. 22: 23; Gombocz: Jelt. 50; Techert: MNy. 32: 243; Szendrey: MNy. 32: 254; Mészöly: NNyv. 1: 233; SzófSz.; Benkő: Nyr. 74: 340; Tompa: RefNy. 358; Gáldi: RefNy. 606; Grétsy: Pais-Eml. 283; Fábián—Szathmári— Terestyéni: Stil. 39; Kovalovszky: Nyműv. 73. — Vö. ándorodik, antal, cndeledik.
ándorodik 1838: „Ándorodni (belé), bé- merülni valamibe, p. o. Egészen bele ándoro- dott a’ játékba” (Tsz.); — neki-ántorodik, meg-zámborodik, megzándorodik (MTsz.); án- gyorodva sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1838: ’belemerül valamibe; sich in etwas vertiefen | valamire adja magát; sich einer Sache ergeben’ (1. fent); 2. 1908: ’nekilát; sich über etwas hermachen I belefog; anfangen’ (MNy. 4: 284).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Töve feltehetően azonos az andalodik, andalít, andalog tövével. A z kezdetű alakok valószínűleg a N. zándorodik, zándorog stb. ’össze- vész, veszekedést kezd’ szócsalád hatására keletkeztek. Az ándorodik mindkét jelentése az andalodik leggyakoribb: ’gondolatokba, ábrándokba merül ; belemerül, belemelegszik’ jelentésével hozható kapcsolatba. — Elég nagy területen élő nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Simonyi: Nyr. 10: 407, MNyelv? 2: 201, 204; EtSz.; Meggyes: Nyr. 84: 109 ®. — Vö. andalodik, antal.
ándung 1823/1955: ,, . . . meg akartam vala halni... de valami bájos ahndung addig s addig tartoztatott, hogy ihol la mégis élek” (Fazekas: ÖM. 2: 103: NSz.); 1845: Ándun- gomgr. (Életk. 1: 61: NSz.); 1888: „andung”- ra gr. (Parlaghy: Kártyajátékok 47: NSz.). J: 1. 1823/1955: ’sejtelem; Ahnung’ (1. fent); 2. 1871: 'kedv; Lust’ (Kvassay E.: Emb. kezd. 188: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. N. ahndung 'sejtelem'; ez a ném. N. ahnden 'sejt’ származéka. A német irodalmi nyelvben e szavak ahnen, Ahnung alakban használatosak. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 556 ®; Lumtzer —Melich: DOLw. 62, 307; EtSz. ® ; Végh: Adal. 65; Detre: Nyr. 67: 130; Horger: MNy. 35: 254. (Kluge: EtWb.19 10.)


anekdota
153
anglikán
anekdota 1789: ,,mint a 271-dik Anekdotában vagyon” (MNy. 60: 108); 1789/1890: Anecdotumokat gr. (Kazinczy: Lev. 1: 360: NSz.); 1795: anekdoták gr. (Μ. Kurír 2: 453: NSz.); 1804: anekdót (IrtörtKözl. 15: 196); 1806/1893: Anecdotont gr. (Kazinczy: Lev. 4: 166: NSz.); 1807/1893: Anekdotok gr. (Kazinczy: Lev. 4: 579: NSz.); 1878: anek- dottát gr. (Jogász humor 7: NSz.); — agne- dóta (UxMTsz.). J: 1789: ’adoma; Anekdote’ (1. fent). — Sz: ~zik 1855: anekdotázni ez. (Laczikonyha 182: NSz.), de vö. 1817: anekdotizált gr. (Domby Μ.: Csokonai 39: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. anecdote; nóm. Anekdote; fr. anecdote; ol. anéddoto; or. aHexdóm: ’adoma, anekdota’. Mindezek alapja az i. sz. 6. sz.-ban élt bizánci történetírónak, Prokopiosznak 9 Ανέκδοτα című munkája, amely csak szerzője halála után jelent meg. E műben Prokopiosz hevesen támadta Belisariust és feleségét, lustinianust és feleségét, valamint az egész udvari életet. A könyv címe a gör. ανέκδοτος 'kiadatlan, ismertté nem tett' melléknév többes semleges alakja. — A magyar alakváltozatok közül az általánossá vált forma a görög többes számú alaknak felelhet meg. A többi alakváltozat között találkozunk latinosítás- sal, az egyes számú görög alak helyreállításával, valamint a német—francia alaknak megfelelő mássalhangzós szó véggel. — A nyelvújítási adoma nem szorította ki teljesen a használatból.
Sz. K.: MNy. 1: 432; Fest: NyF. 42. sz. 27; EtSz.; Simonyi: Nyr. 43: 222; Zolnai Gy.: Nyr. 55: 146; Dömötör: Ethn. 40: 82; Solymossy: MsgNépr. 3: 17; György: Msg- Népr. 3: 148 ® Gáldi: Szótir. 36; Zsoldos: MNy. 60: 108. (ÓkoriLex. 2: 588; Partridge: Or. 17; Kluge: EtWb.19 22.)
angária 18. sz. e.: „Zalatnán is eltelik az angaria” [ellenőrzésre szoruló adat] (RákF: Lev. 208: NySz.); 1847/1888: ángá- rián gr. (Arany J.: Lev. 1: 27: NSz.); 1857/1922: angáriákra gr. (Széchenyi: Szat. 72: NSz.); — ángárja (NyF. 16. sz. 45). J: 1. 18. sz. e.: 'fizetési részlet; Gehaltsan- teil I negyedévi járandóság; Vierteljahrsbezüge’ (1. fent); 2. 1863/1895: 'robot; Fronarbeit’ (Jókai 34: 62: NSz.); 3. 1893: 'zűrzavar; Wirrwar’ (MTsz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. angaria’robot; fizetési terminus; postaló adása', k. lat. angaria ’postaló-állomás ; földekre vagy személyekre kivetett terhek; zaklatás, jogtalanság', lat. angaria ’lovasrobot, robotfuvar hivatalos célokra'. A latin szó a gör. αγγαρεία ’a perzsa lovasfutárok szolgálata’ átvétele ; ez a perzsából való, végső soron pedig babiloni eredetű, mint maga a lovasposta intézménye is. Talán ugyanerre a forrásra megy vissza végső soron angyal szavunk is. — Az angária részben latin, részben görög közvetítéssel vándorszóvá lett; vö.: ang. angary ’a hadviselő joga semleges tulajdonnak hadi érdekből való lefoglalására vagy elpusztítására’; ol. angheria, R. angaria ’veg- zálás; robot; kereskedelmi hajók igénybevétele háború idején'; rom. angará 'robot'; bőig, alapún ’robot, robotmunka'; oszm. angarya 'kényszer, robot'; további megfelelők a franciában, spanyolban stb. — A magyar szó a hazai latinból került át, s ebben olasz eredetű lehet. Erre mutat talán egy velencei — dalmáciai oklevél adata; vö. 1163: ,, Angarias nostras quotiens opus fuerit . . . communiter faciant” (ÁÚO. 11: 39). A hazai latinból Icgkorábbról a szó 'ingyen munka, robot’ jelentését tudjuk kimutatni; ennek felel meg a 2. magyar jelentés, amely nyilván sokkal korábbi, mint idézett adatunk. Az 1. jelentés a h. lat. 'fizetési terminus’ jelentésből alakult. A 3. jelentés, valamint a határozóként éló ángáriára 'vontatva, késlekedve, idő-rátelve’ (MNy. 1: 139) valószínűleg a 2. jelentés tréfás-gúnyos használatából való. — Szavunk 'ingyen munka, robot' jelentésben a nyelvterület több pontján a legutóbbi időkig élt.
Simonyi: NyK. 23: 128; Rell: LatSz. 31; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; EtSz. ® ; Vámosi: Csizm. 77; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Zolnai B.: MNy. 46: 143; Balassa I.: MNyj. 2: 139®, Ethn. 67: 376, Kukorica 379. (Wartburg: FEW. 1: 95; Chi|imia: Slavia 19: 352; Frisk: GrEtWb. 1: 7 άγγα- ρος a.) — Vö. angyal.
angin 1799: angin (MNy. 30: 32). J: 1799: ’pamutszövet; Nanking, Baumwollgewebe’ (1. fent).
Bécsi német eredetű; vö. ném. B. angin ’pamutszövet' (Hüg.). Ez kétségtelenül ösz- szefügg az ol. anchina, piem. anchin; szárd ankína; rom. anghinä; big. aHzÚHa: 'pamut- szövet' szavakkal. Esetleges további kapcsolata a kínai Nanking városnévre visszamenő ang. nankin, nankeen; ném. Nanking, Nakin; fr. nankin: ’pamutszövet’ szavakkal vizsgálatra szorul. Tisztázatlan az is, milyen viszonyban van a ném. Enghien ’angin’ (Halász: NMSz.2 angin a.) szóval.
Hartnagel E.: MNy. 30: 32. (Lokotsch 1554., Dauzat: DictÉtFr.7 495; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 188; Cioranescu: Dicc- EtRum. 1: 26; WTagner: DizEtS. 1: 85; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 426.)
anglikán 1684: ,,közel ötvenezer angli- cana bibliát nyomtatnak minden esztendőben” (MNy. 61: 482); 1865: anglican (Babos); 1877: anglikánus (Wohl J. és S.: Besz. 57: NSz.); 1879: Anglikán (MagyLex. 1: 239). J: 1. 1684: 'angol; englisch’ (1. fent);


angrol
154
angfóra
2. 1877: ’az Angliában kialakult protestáns jellegű vallással kapcsolatos; anglikanisch’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat. Anglicanes ’angol, anglikán’. Ez a k. lat. Anglicus ’angol’ szóból keletkezett. Bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. Anglican; nóm. anglikanisch; fr. anglican; ol. anglicane; or. amAUKÓHCKua : ’anglikán’. — Am. anglikánes alakváltozat megtartotta a latin melléknév hímnemű végződését ; a m. anglikána a latin melléknév nőnemű anglicana alakjából való. Az anglikán alak meghonosodását angol, francia és német hatás is segíthette.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 204: Part- ridge: Or. 183; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 26.) — Vö. angol.
angol 1405 k.: ,,anglic[us]: anglis” (SchlSzj. 530.); 1560 k.: „Angaly országh” [tolihiba lehet „Anglya országh” h.] (GyöngySzt. 1436.); 1604: Anglufoc gr. (MA. Angii a.); 1782: ánglus (Rácz S.: Borb. el. 197: NSz.); 1791: Áng oly okról gr. (Sándor I.: Sokféle 1: 18: NSz.); 1793: Angolyoknak gr., Angol (Sándor I.: Külf. ut. 66, 292: NSz.); 1807: Anglok gr. (Kultsár: HazaiTud. 2: 188: NSz.); 1813: Ángolly (Mond. 52: NSz.); 1816: ángol (Verseghy F.: Anal. 1: 123: NSz.); 1859: anglius (Abonyi L.: Egy. pali. 1: 67: NSz.); 1876: ánglius (Hevesi L.: Karc. 275: NSz.). J: A) fn. 1405 k.: ’angol ember; Engländer’ * (1. fent). B) mn. 1495 e.: ’az angolokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; englisch’ * (GuaryK. 20). — Sz: ~os 1833: Angolos (P. Thewrewk J.: Bér. Tűk. 89: NSz.).
Az alak változatok keletkezési módja más és más. — A) Az anglus latin eredetű; vö. lat. Anglus ’angol’. Végső forrása talán Schleswig—Holstein északkeleti vidékének, Angelnnek régi Angul (tkp. ’szögletes alakú, horogra emlékeztető határvonalú terület’ ; vö.: ang. angle; ném. Angel: ’horog’) neve; Jütland volt az angolszászok ősi lakóhelye. — B) A R. ánglis korábbi άη^Ζι/.s-ból fejlődhetett. — C) Az angoly, angol nyelvújítási alkotás a latinos anglus-Y>6\. — D) Az ánglius szóvegyülés eredménye: az ánglus ós az angliai keveredett össze.
NyÜSz. ; Gombocz — Melich : MNy. 2: 307 ® ; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 86; Fludoro- vits: MNy. 26: 195; SzófSz.; Tamás: Ung- ElRum. 74. (Partridge: Or. 183.) — Vö. anglikán.
angolna 1525 k.: ,,Anguilla: patet vel Engilla” (MNy. 11: 83); 1533: Anguila (Murm. 1141.); 1538: anguilla (PestiN. Q 2); 1560 k.: yngola (GyöngySzt. 1440.); 1590: Angolna (SzikszF. 90[o: 80]); 1604: Angolna (MA.) ; 1763: Ingolna (Adámi: Wb. 41 : NSz.) ; 1807: Angolna (Márton); — ángvilla (MTsz.); hingula (EtSz.). J: 1525 k.: ’kígyó alakú hal; Aal’ (1. fent); szakny. ’Anguilla anguilla — A. vulgaris’.
Latin eredetű; vö. lat. anguilla ’ angolna’ ; ez a lat. anguis ’kígyó’ szóval függ össze. — A magyar alakváltozatok közül az a, á kezdetűek szabályosan megfelelnek a latin szónak; a ll > In elhasonulásra vö. ámpolna, kápolna. Az engillá-m hathatott a gör. εγχελυς ’ angolna’ ; az ing óla és a hingula még nincs kellőképpen megmagyarázva ; az ingolna nyilván az angolna és az ingola keveredése.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 11: 71; Körösi: Nyr. 15: 453; Herman: HalK. 661, 747, 758; Kovács: LatEl. 8; Munkácsi: Ethn. 4: 180, 185 ® ; Simonyi: NyK. 23: 128, Nyr. 44: 325; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; Melich: SzlJsz. 1/2: 47, Nyr. 36: 162; Gombocz — Melich: MNy. 2:,308; EtSz. ® ; Spitzer: Nyr. 44: 21; Horger: MSzav. 16; Fludorovits: MNy. 26: 285, LatJsz. 25, 33, 43; Beke: Halászat 33: 49, 72; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 274; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: ALingu. 1: 47; Kniezsa: SzlJsz. 842®. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 48; Wartburg: FEW. 1: 95; Frisk: GrEtWb. 1: 439.)
angóra 1844: ,,a karosszék előtti ángo- rán” (Jósika Μ.: Élet utjai 168: NSz.); 1851: angora szőnyeggel (Los. PhŐnix 1: 123 [Jókai]: NSz.). J: A) fn. 1844: ’angóra- gyapjúból készült szőnyeg; aus Angorawolle verfertigter Teppich’ (1. fent). B) mn. 1. 1851: ’angóragyapjúból való ; aus Angorawolle verfertigt’ (1. fent); 2. 1879: ’angóra- (keeske, macska stb.); Angora- (ziege, katze usw.)’ # (MagyLex. 1: 262). — De vö. 1801: ,,A’ Természet Javai benne: A’ . . . juh, az Angorai ketske” (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 85: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. angora (cat) ’angóramacska’, angora goat ’angórakecske’; ném: Angorakatze ’angóramacska’, Angoraziege ’angórakecske’ ; fr. angora ’angóraszőr, angóramacska’, chèvre-angora ’angórakecske’; ol. capra di angora ’angórakecske’, gatto d’angora ’angóramacska’ ; or. amópcKaR KÓiUKa ’angóramacska’, amópLKaR K03Ú ’angórakecske’. Törökország fővárosának, Ankarának korábbi Angora nevére megy vissza; végső forrása a gör. 'Άγκυρα ’Anka- ra’ < gör. άγκυρα ’horgony’. A város régebben a hosszú, selymes fényű és lágy gyapja miatt igen értékes angórakecske tenyésztésének és a vele kapcsolatos gyapjúiparnak központja volt. Az angora megjelölés eleinte főleg az angórakecskéro vonatkozott. Később más állatok hosszú szőrű fajtáit is így nevezték el. — A tudományos irodalom és a kereskedelem útján elterjedt


Ángry
155
angyal
szó a magyarba feltehetően a németből került.
Nagy J.: MNy. 26: 399. (Enclsl. Ankara a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 26.)
ángy 1380 k.: „glos: ang” (KönSzj.); 1862: gyángyi sz. (CzF.); — gyámgyom gr. (MTsz.). Js 1. 1380 k.: ’a férj nővére; Schwester des Gatten’ (1. fent); 2. 1572: ’a bátya felesége; Frau des Bruders’ (ZsélyiSzj.) ; 3. 1794: ’idősebb rokon felesége; Frau des älteren Verwandten’ (Kármán: Uránia 3: 6: NSz.). — Sz: ~ó 1833: Ángyó (Kassai: 1: 178) I 1862: ángyi (CzF.) | ~ika 1862: ángyika (CzF.).
Valószínűleg Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog.T.ötíí· ’az apa fiútestvérének a felesége’ (FUF. 14: 56); osztj. V7. vnikj ’a bátya felesége; mostohaanya’ (MSFOu. 23. sz. 46); zürj. Ud. οήα ’sógornŐ’; 1p. K. riortne ’a bátya felesége’; — jur. szám, nejjé ’az anya húga’; szelk. οήα, one ’nagynéne’. — Az uráli alapnyelvi alak *ana lehetett, s a szó voltaképpen azonos eredetűnek látszik anya szavunkkal. Az egybevetett szavak eltérő jelentése abból adódhat, hogy egy oldalági nőrokont a szülő vagy a gyermek szempontjából tekintenek-e rokonnak. Az anya és az ángy jelentésbeli viszonyát az idősebb férfi- rokon feleségének alkalmi anyapótló szerepe teheti érthetővé. — Am. ángy magyarázatában egy ősmagyar ányü tőből lehet kiindulni, de a gy-s forma kétféle módon is létrejöhetett: vagy a személyragos alakokból, kettőzés és elhasonulás után (ányom > ánnyom > ángyom ) visszakövetkeztetett alakként keletkezett (vö. tányér > tánnyér > tángyér )t vagy pedig az alapszóhoz a fgr.
*-?iís > m. -gy képző járult. A származékokban különböző kicsinyítő képzők jelentkeznek, anélkül, hogy a szó jelentését megváltoztatnák. A gyángyi feltehetően ángy ini-gyángy im-íéX* gyermeknyelvi kettőzésből önállósulhatott. — A német eredetű sógornő szó ősi szavunkat egyre inkább nyelvjárási szintre szorítja.
MUSz. 746 ® ; Munkácsi: Nyr. 19: 148 ®, NyK. 25: 178; Nyíl.1-7; Wichmann: FUF. 3: 105; Setälä: FUF. Anz. 12: 20®, JS- FOu. 30/5: 89; EtSz. ® ; Karjalainen: FUF. 13: 215; Németh: NyK. 47: 77; Pais: MNy. 28: 172, Nyműv. 57; SzófSz.; Bárczi: MNy. 48: 15, Szók.2 4; Hajdú: NyK. 55: 81, A- Lingu. 4: 44; Vértes E.: ALingu. 4: 440; Collinder: FUV., UrGr. 405; Ruzsiczky: KazTájsz. 183; Gulya: MNy. 60: 95; MSzFgrE. ®. (E. Itkonen: FUF. Anz. 32: 83.) — Vö. anya.
angryal 1195 k.: „vimagguc . . . bovdug michael archangelt. ef mend angelcut” (HB.); 1213/155Ö: Angelus szn. (VárReg. 253.) ; 1214/1550: Angyolushn. (VárReg. 317.) ; 1350 k.: angol[u]cnoc gr., [a]ngolucnoc gr. (KTSz.); 1372 U./1448 k.: angjjalomÿ sz. (JókK. 59); 1405 k.: angyal (SchlSzj. 51.); 1477: Angyalos hn. (Csánki 1: 470); — angyó (ÚMTsz.). J: 1. 1195 k.: ’ < egy istenhívő vallásokban > Isten közvetlen környezetéhez tartozó, képzeletbeli lény; Engel’# (1. fent); 2. 1763: szeretett személy megszólításaként; als Anrede an eine geliebte Person # (Adámi: Spr. 298: NSz.); 3. 1828: ’a kedves; die, der Geliebte’ (Kovács Pál: Fél. szereim. 25: NSz.); 4. [az angyalát!] 1848: isz.-szerűen, káromkodásként; als Interjektion benützt zum Ausdruck eines Fluches# (Garay J.: Üj. Vers. 240: NSz.). — Sz: ~i 1372 U./1448 k.: angÿalÿ, angÿalomÿ (JókK. 29, 59) I ~ka 1771: angyalka (Kis Gergely: Halotti Oratio Földvári Fér.: NSz.). .
Latin eredetű, talán szláv közvetítéssel; vö. e. lat. angelus ’angyal’; vö. még: szb.-hv. Kaj ándjel; cseh andél: ’ua.’. A latin szó a gör. άγγελος ’követ, küldött; angyal’ átvétele. Ennek eredete nincs kellőképpen tisztázva; talán ugyanarra a forrásra megy vissza, mint a m. angária görög előzményének alapszava, a gör. άγγαρος 'perzsa lovasfutár’. A keresztény terminológia szavaként bekerült a keresztény népek nyelvébe; vö.: ang. angel; ném. Engel; fr. ange; ol. ángelo; rom. inger: ’angyal’. — A magyar szó alakváltozatai közül a számos -us, -os végű tulajdonnév a latin nominativusi, az angyalom pedig az accusativusi alaknak felel meg. Az angyal-iéXe két szótagú alakokból elmaradt a latin -us szó vég; vö. advent, apostol, mód. E jelenség még magyarázatra szorul, de nem teheti okvetlenül szükségessé szláv — vagy esetleg olasz — közvetítés feltevését. — A 2 — 4. jelentés a magyarban fejlődhetett ki; különféle átvitt jelentésekben más nyelvekben (a franciában, németben, oroszban stb.) is használatosak angyal szavunk megfelelői.
CzF.; Szarvas: Nyr. 6: 389; Asbóth: NyK. 18: 361, Nytud. 3: 135; Volf: AkNv- Ért. 12/6: 85; Körösi: Nyr. 15: 161, ÓIÉI. 27; Kovács: LatEl. 8; Balassa: TMNy. 167; Szinnyei: NyK. 35: 441, 42: 13, Klebelsberg- Eml. 150, MNy. 22: 230; Melich: Szljsz. 1/2: 37, 65, 85, 214 ®, 424, Nyr. 36: 162, NyK. 39: 30, MNy. 10: 254, AkNyÉrt. 25/4: 35, MNy. 36: 225 ®, 232, 236; Bezárd Lucien: Nytud. 2: 78; Simonyi: Nyr. 42: 434; EtSz., 1: 98 Angyalos a. is; Erdélyi Lajos: NyF. 71. sz. 51; Gombocz: ÖM. 2/1: 89; Fludorovits: MNy. 26: 52, 192 ®, 280, LatJsz. 10, 22, 34, 38, 43; SzófSz.; Galambos: MNyTK. 64. sz. 25; Moravcsik: Melich- Eml. 267; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; B. LŐrinczy: KTsz. 161; Kniezsa: Szljsz. 586 ® ; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 564; Bár-


an^yalbögfyörő
156
ánizs
czi: Szók.2 106; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 211. (Wartburg: FEW. 1: 95; Machek: EtSIÖSl. 17; Frisk: GrEtWb. 1: 8; Kluge: EtWb.19 166.) — Vö. angária, angyélika, arkangyal, evangélikus, evangélium.
angryalbögryörő 1898: ,,mennyei (angyal ) bőgyöro” (Dobos) \ — angyalbögyörő (ÚMTsz.). J: 1898: ’ burgonyametélt; Kartoffelnudeln’ (1. fent).
Összetett szó: előtagja a kérdéses tésztafajta finomságára vagy kicsiségére utalhat; utótagja ’kisfiú penise’ jelentésben általánosan ismert. A tésztafélék népi elnevezései gyakran keletkeznek hasonlóságon alapuló, olykor tréfás névátvitellel ; vö. lúdgége, darunyak, medvetalp, barátfüle stb. Az angyal kicsinyítő funkciójú, tréfás alkalmazására vö. N. angyalbakancs ’disznóköröm’, angyal- hurka ’vékony fonás’ stb. (ÚMTsz.). — Nyelvjárási szó; bizalmas, tréfás kifejezésként a köznyelvben is elterjedt.
Mikesy: MNy. 47: 81 ® ; Zolnai B.: NytudÉrt. 38: 211.
angryalbőr 1790: ,,A’ Katona angyal bör-nek nevezi a pantallért” (Gvad: FNót. 142: EtSz.). J: 1. 1790: ’lóding, vállszíj ; Wehr- gehenk, Schulterriemen’ (1. fent); 2. 1879: ’díszzubbony ; Waffenrock’ (Nyr. 8: 42); 3. 1893: ’katonaruha; Uniform’ (Abonyi Á.: Bosnyák kép. 109: NSz.).
Magyar fejlemény, kialakulásának módja azonban nincs tisztázva. Esetleg népeti- mológiás átalakulás a fr. — ném. bandoulière ’vállszíj, lóding’ szóból, illetőleg ennek átvételéből, a m. pantallérAM. Létrejöttére talán befolyással volt a ’tarka, fényes papiros’ jelentésű, ma már elavult angyalbőr (vö.: 1708: PP. Charta a.; EtSz. 2. ángyélika a.) is. A jelentésfejlődés az 1. jelentés fokozatos bővülésével történhetett.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 220; SzófSz. angyal a. — Vö. pantallér.
angryalcsinaló 1881: ,,És árnyékban lett száz meg száz emŐ Nem olcsó, mégis hűtlen ápolója, — Angyalcsináló mester- asszonyok” (Tornor F.: Kor tükre 125: NSz.). J: 1. 1881: ’olyan nő, aki különösen házasságon kívül született gyermekeket név- leg tartásra, valójában azonban azzal a céllal fogad fel, hogy feltűnés nélkül lassan elpusztítsa; Engelmacherin’ (1. fent); 2. 1952: ’magzatelhajtással foglalkozó személy; Person, die sich mit Fruchtabtreibung beschäftigt’ (Hadrovics —Gáldi: MOrSz. 37). — De vö. 1877: „bábadoktornőink . . . egész üzletet csinálnak az úgynevezett »angyal csiná- lással« s a »gyermek elhajlással«” (Varga I.: Babonák 151: NSz.).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Engelmacherin ’olyan nevelőanya, aki a gondjaira bízott gyermeket elpusztítja’ ; vö. még fr. faiseuse d’anges ’ua.’. E kifejezés azon a néphiten alapszik, amely szerint a meghalt kisgyermekek angyalok lesznek az égben. — A magyar szónak ma is élő 2. jelentése idegen nyelv hatása nélkül az 1. jelentésből fejlődött ki.
(Wolf: RotwWb. 88.)
angryélíka 1516 k.: ,,Sisimbriu(m)
me(n)ta: a(n)glica” (Nyr. 34: 201); 1540 k.: Angelica (MNy. 11: 134); 1597: angalica (EtSz. 1: 99); 1708: Angyélika fú (PP. Magü- darius a.); 1838: Angyélika (Tzs.); — angya- licska gyökér, anygyalikom-gyokér (ÚMTsz.). J: 1. 1516 k.: ’menta; Minze’ (1. fent); 2. 1540 k.: ’paszternák; Pastinak’ (1. fent); 3. 1590: ’angyalgyökér; Engelwurz’ (Sziksz- F. 10).
Latin eredetű; vö. lat. angelicus ’angya- li’. E melléknév nőnemű angelica (ti. herba ’fű, növény’) alakja a középkorban növénynévként főnevesült, és számos európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. angelica; fr. angélique; ol. angelica; rom. angelicá; cseh andélika; szik, angelika: ’orvosi angyalgyökér’. Az elnevezés alapja a növény nagyfokúnak tartott gyógyítóereje, mérgek elleni hatóereje vagy valamilyen más mozzanat, esetleg egy középkori legenda lehetett. — A magyar szó alakváltozatai közül a R. anglika vagy a két nyíltszó tagos tendencia alapján, vagy pedig íráshibából keletkezett. Némelyik alak az angyal hatását mutatja; az anygya- likom a semleges nemű latin alaknak felelhetne meg, de talán inkább a bazsalikom hatott rá; az angyalicska valószínűleg képzŐ- oserével keletkezett; vö. hajnalka ~ hajna- licska ’egy fajta virág’ (MTsz.). — Olasz közvetítés feltevésére nincs szükség. — Régi nyelvi szó. A mai szaknyelvben az angyalgyökér összetétel használatos.
CzF.; Körösi: Nyr. 15: 161, O1E1. 27; Kovács: LatEl. 48®; Melich: SzlJsz. 1/2: 47; EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 42. (Wartburg: FEW. 1: 95; Battisti — Alessio: Diz- Étit. 1: 201; Machek: ÖSÍJmR. 162, EtSIÖSl. 17; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.1 26.)· — Vö. angyal.
anizs 1378/1425: ? ,,Sub . . . arbore Salicis Amsfadicta” (OklSz.); 1470k.:,,Anisum: Anis” (CasGl. 7.); 1500 k.: awsmok (Nyr.. 2: 68); 1538: anifium (PestiN. K3) ; 1577 k.: Anifumoth gr., Anikómmal gr. (OrvK. 14, 33) ; 1811: Änizs (Márton) ; — ányizs (MTsz.) ; ónejz (Nyr. 40: 372). J: 1470 k.: ’Anis’ * (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. anise; ném. Airis; fr. anis; ol. àniso; szb.-hv. N. ánii; szik. aniz: ’ánizs’. Végső soron annak a gör. άνη&ον ’ánizs’ szónak άνισον alakváltozatára megy vissza, amely a görögben is bizto-


ankét
157
antenna
ean jövevény, bár forrása ismeretlen. — Az európai nyelvekben a k. lat. anisum ’ua.’ közvetítésével terjedt el; ebből származik az um, om végű magyar alak is. Az ánizs változat esetében az átadó nyelv bizonytalan ; gondolni lehet a németre, olaszra, sőt a franciára, vagy valamelyik szomszédos szláv nyelvre is. A N. ónejz alak változat a baj.- osztr. anelss ’ua.’ szóból való.
Kovács: LatEl. 9, 57; EtSz.®; Bárczi: FrJsz. 18, 27; SzófSz. ® ; Áíoravcsik: Melich- Eml. 268; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 32; Kniezsa: Szljsz. 587 ® ; Molnár N.: Növ. 34; Tamás: UngElRum. 74.
ankét 1868: „A minisztertanács egy enquête bizottmány összehívását határozza el” (Pecsov. napt. 5: NSz.); 1886: ánké- tet gr. (Tolnai L.: Jub. 51: NSz.); 1887: ánkettet gr. (Tolnai L.: Jégkisasszony 93: NSz.); 1897: anketra gr. (Kazár E.: Összevissza 2: 144: NSz.); 1900: ankétet gr. (BH. szept. 26. 8: NSz.). J: 1868: 'szélesebb körű megbeszélés; értekezlet; Konferenz' (l.fent).
Francia eredetű; vö. fr. enquête 'nyomozás, hivatalos vizsgálat; értekezlet; körkérdés, sajtóvita; adatgyűjtés'. Német közvetítés feltevésére aligha van szükség. A magyar szó irodalmi átvétel.
(Wartburg: FEW. 4: 707; Kluge: EtWb.19 166.)
anslógr 1767: „Ánslóg: Sulphuratum, ein Schwefelhölzlein, oder Karzlein” (PPB.); 1831: Anslog (Kreszn.); 1838: Losláng (Tsz.); — anislag, ánizslag, anslog, áslag, áslóg, azsnag (MTsz.); ámslág \ ajnslog, ájnslog,
ájnslóg, ajslang, ájslong, ajslóg, ájslúg, ánis- lag, ánizslóg, anslag, ánslág, anslóg, anslug, áslang, áslángozzák sz., áslpng, áslug, ejnslag, hánslógozs (gyufa) sz. (ÚMTsz.). J: 1767: ’kénrudacska boroshordó kikénezésére ; Schwefelstange zum Ausschwefeln von Weinfässern' (1. fent). — Sz: ~os 1767: Anslógos bor (PPB.) I ~oz 1879: mégánslágozta gr. (Nyr. 8: 463) | ~ol 1893 — 6: áslagol (MTsz.).
Német eredetű; vö. baj.-osztr. ein- schlàg, ainschldch, szász E. aschlâch, ir. ném. Einschlag: ’boroshordó kénezésére használatos kénrudacska'. — A magyar alakváltozatok nagy száma egyrészt hazai német nyelvjárásokból történt többszörös átvétel eredménye, másrészt magyar nyelvi hang- fejlŐdés útján jött létre. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 14: 319 ® ; Melich: Nyr. 24: 58, NyK. 25: 290; Petz: AkÉrt. 7: 591; Lumtzer—Melich: DOLw. 62, 271, 278, 305; Halász: NyK. 33: 139; EtSz.®; Horger: MSzav. 101, NytAl.2 59, MNy. 26: 89, 28: 37, NéNy. 6: 19; Csűry: MNy. 22: 339, NyK. 48: 343; Imre: MNny. 4: 185;
Deme: MNyTK. 69. sz. 23; Tamás: ALingu. 9: 241, MNy. 61: 13.
antal 1552: „ige antal à feyed” (Heltai: Dial. C 5b). J: 1552: 'buta; dumm | ostoba; töricht’ (1. fent). — Sz: ~ kodás 1598: antal- kodásit gr. (Gyarm.: Fel. 219: NySz.) | ~o- dik 1702: eíantalodnak gr. (Misk: VKert. 9: NySz.).
Magyar fejlemény, közelebbi eredete azonban vitatott. — 1. Az eredetileg ’száj- tátva bámul, bambáskodik, rácsodálkozik stb.' jelentésű, valószínűleg hangfestő eredetű andalodik, andalog, andalít szócsaláddal azonos tőről fakad, s ennek névszói változata; vagy esetleg csak a hangfestés síkján függ vele össze. A t ~ d hangviszonyra vö. a valószínűleg e szócsaládba tartozó ándorodik ~ ántorodik kettősséget is. — 2. Az Antal keresztnév köznevesülésével keletkezett. A lat. Antonius név egyes román nyelvi folytatóinak szintén megtaláljuk ugyanilyen használatát; vö.: prov. tonio 'buta nő’; fr. déli toni 'buta ember', lothar. atun ’ua.’. — Az átalag-bó\ való származtatása kevéssé meggyőző. — A régi nyelv szava.
Simonyi: MNyelv.1 2: 202 ® ; Szarvas: Nyr. 21: 575; Réthei Prikkel: MNy. 3: 342 ®; EtSz. 1: 102 2. antal a.; Horger: MSzav. 16 andalog a.; Gombocz: Jeltan. 49; Migliorini: NPr. 268; SzófSz. andalít a.; H. Németh: MNyTK. 60. sz. 14; Csefkó: Nyr. 75: 124; Grétsy: Pais-Eml. 279; O. Nagy: Nyr. 90: 191 ®. (Meyer-Lübke: RomEtWb.3 505b.; Wartburg: FEW. 1: 102.) - Vö. andalodik, ándorodik.
antant 1911: „Courtney lord, a kiazdn- tántra vonatkozóan rosszaló kritikát mondott” (Bp. Hírlap nov. 30: NSz.); 1921: antantnak gr. (Bp. Hírlap szept. 10: NSz.). J: 1911: ’egy fajta, államok közötti szövetség; Entente’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. entente 'egyetértés, jó baráti viszony (államok között)*, the Entente ’az antant (hatalmak)'; ném. Entente 'megállapodás, megegyezés; az antant (hatalmak)’; fr. entente 'jelentés, értelem; hozzáértés; egyetértés; baráti viszony', ΓEntente cordiale 'Nagy-Britannia és Franciaország egybehangolt politikai vonalvezetése’ ; rom. Marea Antanta ’az antant (hatalmak)’, Mica Antantä ’kisantant’ ; Qv.AHmáHma 'antant’. A franciából terjedt el. Különféle imperialista államcsoportosulásokat jelölő politikai műszóvá a fr. VEntente cordiale alapján vált, amely már Lajos Fülöp uralkodása alatt (1830 — 48.) használatos volt, különösen gyakorivá azonban 1904-ben lett. — A magyar szó közvetlen forrásakéntja franciával, angollal és némettel kell számolni.
(Larousse 3: 188; Petri: Fremdw. 304; Partridge: Or. 704; Pekrun: DW. 204.)
antenna 1620: „Az antennára melyen az legh nagyobb Vitorla vagyon” (MNy. 61:


uni íját
158
antilop
364); — antêrna, antêrna (ÚMTsz.). J : 1. 1620: ’árboc; Mastbaum’ (1. fent); 2. 1893: ’csáp; Fühler’ (PallasLex. 1: 694); 3. 1915: Elektromos rezgések kisugárzására vagy felvételére szolgáló eszköz; Antenne’ # (Bp. Hírlap okt. 17. 31: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. antenna; ném. Antenne; fr. antenne; ol. antenna; or. aHmén- Ha: ’csáp; rádióantenna’. Forrása a bizonytalan eredetű lat. antemna, antenna ’vitorla- rúd’ ; ez a középkori latin tudományos irodalomban hasonlóságon alapuló névátvitellel a rovarok csápjának jelölésére is használatos lett. A ’rádióantenna’ jelentés az olaszban keletkezett, ugyancsak hasonlósági alapon. — Am. antenna 1. és 2. jelentésében a latinból, a 3. jelentésében pedig valószínűleg az olaszból való. A tájnyclvi antêrna, antêrna rn hangkapcsolata elhasonulással jött létre.
(Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 54; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 219; Kluge: EtWb.19 25; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 28.)
ántiját 1900: áncziját (ÚMTsz.); 1901: „Ejnye az Antiját** (ÚMTsz.). J: 1900: isz.- szerűen, káromkodás kifejezésére; als Interjektion zum Ausdruck eines Fluches (1. fent). — De vö. 1585: Antichristus (Cal. 76); 1708: Antikriftus (PP.).
Magyar fejlemény: az egyházi latin eredetű, káromkodásban és káromkodásként használt Ántikrisztus, az Antikrisztusát eufe- misztikusan elvont ánti- előtagjának birtokos személyragos alakja.
EtSz. 1: 103 Ántikrisztus a. ® ; Kelemen: Mondsz. 332, 339, 454.
antik 1796: „az Antikok9 (Régi ritkaságok’) palotája vólt a’ gyülekezet’ számára el-készittetve” (Μ. Merkurius 512: NSz.); 1840: ántik (Remény. 6: NSz.); 1886: antikéin gr. (Vadnai K.: Elm. id. 210: NSz.); — ánti (ÚMTsz.). J: 1. 1796: ’régi (műtárgy}; altertümlich (Kunstwerk}’# (1. fent); 2. 1827: ’az ókori kultúrával kapcsolatos; antik’ (Toldy F.: Aesth. lev. 13: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. antik ’régi, ókori’; ez francia eredetű; vö. fr. antique ’ua.’. Végső forrása a lat. antiquus ’régi’, amely különféle csatornákon át nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. antique; ol. antico; or. aHmúuHbiu: ’antik’.
Lumtzer —Melich: DOLw. 62, 303; EtSz. 1: 102 ánti a. (Schulz: DtFremdwb. 1: 37; Kluge: EtWb.19 25; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 29.) — Vö. antikvárius.
antikvárius 1752: „Jártam a biblio- polákat és antikváriusokat*’ (Nyr. 46: 150). J: A) fn. 1. 1752: ’régiségkereskedő; Altkunsthändler’ (1. fent); 2. 1826: ’régisóg- gyűjtő; Antiquitätensammler | régiségek ismerője, értője; Kenner von Antiquitäten* (Kölcsey: Hagy. 53: NSz.); 3. 1891: ’régész; Archeologe’ (Füredi: IdSz.); 4. 1891: ’hasz- náltkönyv-árus; Antiquar’ # (Füredi: Id- Sz.). B) mn. 1804/1922: ’régiségáruló ; mit Antiquitäten Handel treibend’ (Csokonai: Lev. 2: 787 — 8: NSz.) || antikvár 1886: „ezekkel a művekkel antiquartól antiquarig [kell] járkálni” (Bródy S.: Don Quixote 1: 169: NSz.); 1906: antikvár (Ambrus: Berzsenyi 316: NSz.). J: A) fn. 1886: ’használt- könyv-árus; Antiquar’ (1. fent). B) mn. 1937: ’régi, használt; antiquarisch’ (Sauvageot: MFrSz.) H antikvárium 1892: „Egy an- tiquárium zugában . . . Belepte lassanként a könyvet Egy zöld maecenás: a penész” (Heltai J.: Dalok 39: NSz.); 1926: Antikvárium (Horovitz: IdSz.4). J: 1892: ’használt- könyv-kereskedés; Antiquariat’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Antiquar ’antikvárius’, Antiquariat Antikvárium’; fr. antiquaire, libraire-antiquaire Antikvárius’, antiquariat ’régiségkereskedés’. Mindezek alapja a lat. antiquarius mn. Az ókorra vonatkozó’; fn. ’a régi római nyelv és irodalom ismerője ; régi kéziratok ismerője és lemásolója’. Ennek különféle nyelvi folytatói ’régész’, ’régiségkereskedő’ jelentéssel egész Európában megvannak; a ’rcgikönyv- kereskedŐ’ jelentés csak Közép- és Kelet- Európában. — Am. antikvárius közvetlenül a latinból is származhat. Az antikvárium valószínűleg a magyarban keletkezett az antikvárius alapján az archivum típusú semlegesnemű latin szók analógiájára. Az antikvár a ném. Antiquar átvétele.
Kursinszky: LatJszIrod. 10; Tóth: NyK. 25: 126. (Schulz: DtFremdwb. 1: 38, 39; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 29.) — Vö. antik.
antilop 1837: „mint a’ forrástól elűzött antilop** (Athenaeum 2: 415: NSz.); 1854/ 1894: antilopék gr. (Jókai 7: 273: NSz.); 1899: antilopot gr. (Csényi Gy.: Tisza 22: NSz.). J: 1. 1837: ’főleg Afrikában élő üreges szarvú, páros ujjú kérődző állat; Antilope’* (1. fent); 2. 1936: Antilopbőr; Anti- lopenlcder’ (ÚjldőkLex. 1: 424 Antilopbőr a.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. antelope; ném. Antilope; fr. antilope; ol. antilope; or. anmu- AÓna: Antilop’. Végső forrása a kielégítően még meg nem magyarázott bizánci gr. άν&όλοψ ’ua.’. — A magyar antilop a fr. antilope-nak, az antilope alakváltozat pedig a ném. Antilope-nak felel meg. A szó 2. jelentése tapadással keletkezett az antilopbőr (1913: Móricz Zs.: Kerek Ferkó 173: NSz.) összetétel alapján.
(Dornseiff: GrW. 49 ® ; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 221; Kluge: EtWbJ9 25; Bloch— Wartburg: DictÉtFr.4 29.)


antipátia,
159
anya
antipátia 1792: ,,A' minémü tsudálatos Antipathiákot. . . sokakban láthatni” (Má- tyus I.: Ő és új Diáét. 5: 620: NSz.); 1893: Antipátia (PallasLex. 1: 710). J: 1792: 'ellenszenv; Antipathie* (1. fent) [| antipatikus 1878/1904: ,,hogyan láthatják. . . meg... az antipathicus ellenfélt?” (Jókai 65: 187: NSz.); — antipatikus (Kelemen: IdSz.). J: 1878/1904: 'ellenszenves; antipathisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. anti- pathy, antipathetic; ném. Antipathie, antipathisch; fr. antipathie, antipathique; ol. anti- patia, antipàtico; or. aHmunâmux, aumu- namùwbiü: 'ellenszenv', ’ellenszenves’. A szócsalád alapszava a lat. antipathia ’ellenszenv’ közvetítésével a gör. αντιπάθεια ’ua.’ főnév. — Am. antipátia a latinból való; az antipatikus német vagy francia hatásra honosodott meg latinosított szóvéggel.
(Kluge: EtWb.19 25; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 29.) — Vö. apátia, pátosz, szimpátia.
antiszemita 1882: „Rám fognák, hogy antiszemita mozgalmat szervezek” (Boi. Ist. napt. 107: NSz.); 1894: ántiszémita (Barta- lus I.: Műv. 68: NSz.); — antisémita (Radó: IdSz.1). J: A) mn. 1882: ’a zsidóság iránt ellenséges érzületű, zsidóellenes; antisemitisch’ (1. fent). B) fn. 1884: ’zsidóellenes személy; Antisemit’ (Teleki S.: Term. ut. 163: NSz.) || antiszemitizmus 1893: „Fran- cziaországban . . . az . . . antiszemitizmus . . . gyökeret verjen” (Alvinczy S.: Fr. társ. 104: NSz.). J: 1893: ’zsidóellenesség; Antisemitismus’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Antisemit 'antiszemita’, Antisemitismus ’anti- szemitizmus’. Az Antisemit a gör. άντ'ι ’ellen’ és a ném. Semit ’szemita’ mesterségesen alkotott összetétele. Kezdettől fogva ’zsidóellenes személy’ jelentésben, utótagjához képest tehát szűkebb értelemben használatos. A német szócsalád mindkét tagja nemzetközi kifejezés lett; vö.: ang. anti- Semite, anti-Semitism; fr. antisémite, antisémitisme; or. anmuceMÚm, anmuceMumÚ3M : 'antiszemita’, 'antiszemitizmus’. — A magyar antiszemita hangalakját a szemita, izraelita stb. szavak, az antiszemitizmus-ét pedig az -izmus végű főnevek befolyásolták.
(Storfer: Wörter 177; Siegert: WS. 22: 98.) — Vö. filoszemita, sémi.
anzágol 1856: „Istókbácsi nekünk egy kedélyes mulatságot ansagolt” (Vas G.: Nevessünk 264: NSz.); 1882: anzágolni sz. (Boi. Ist. napt. 123: NSz); 1884: anszagolt gr. (Garab. napt. 34: NSz.); 1898: ánzágolni sz. (Dobos). J: 1. 1856: ’rendez; veranstalten’ (1. fent); 2. 1882: 'kijelent; erklären’ (1. fent); 3. 1884: ’bemond (kártyajátékban); ansagen <im Kartenspiel)’ (1. fent); 4. 1898: ’nagyzol; aufschneiden | füllent; lügen, flunkern’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. ansagen 'bejelent, bemond’, baj.-osztr. án/ágn ’ua.’ (Cast.). — Főleg 4. jelentésében használatos az alacsonyabb szintű városi köznyelvben.
Melich: Nyr. 24: 59 0 ; Petz: AkÉrt. 7: 591; Lumtzer —Melich: DOLw. 62, 277, 306. (TrübnersDtWb. 1: 95.)
anya 1181/1288/1366/16. sz.:? Ana hn. (Sztp.: KritJ. 1: 43); 1300 k.: „fyrou aniath thekunched” (OMS.); 1372 U./1448 k.: Annÿa (JókK. 77). J: 1. 1300 k.: 'édesanya; Mutter’* (1. fent); 2. 1529 e.: 'női elöljáró; Vorgesetzte | vezetőnő; Leiterin’ (VirgK. 130); 3. 1531: 'valaminek eredete; Ursprung’* (ÉrsK. 44); 4. 1552: ’nŐi előd; Stammutter’ (Helt: Dial. G 5a); 5. 1650: 'anyaállat; Mutter eines Tieres’ * (Med- gyesi P.: Dialogus 223: NSz.). — Sz: 1493 k.: anyay (FestK. 323) | ~ság 1519: anyafagra gr. (CornK. 51) | /ócska 1585: Anyatska (Cal. 642) | /ótlan 1611: Anyátlan (MA.) I /óskodik 1761: anyáskodó sz. (Biró: Préd. 29: NySz.) | ~nyi 1777: annyánnyi (Bessenyei Gy.Társasága 88: NSz.) || anyó 1522: ? „Valentinus Anyóka19 sz. szn. (MNyTK. 86. sz. 67); 1787: „Ha a’ szokása vólt Atyónak Anyának11 (M. Musa: 634: NSz.). J: 1. 1787: 'anyácska; Mütterchen’ (1. fent); 2. 1790: ’idŐs asszony; bejahrte Frau’* (Gvadányi: Fal. nót. 115: NSz.) || anyus 1788: „ajkairól ezen . . . nevezetet kedves Anyus edés [o: édes] Anyus rebegó nyelve leejti” (Gelei J.: Halló 2: 285: NSz.). J: 1788: 'anyuka; Mütterchen’ (1. fent) jl anyu 1905: „Anyukám: az anya beczézŐ megszólítása” sz. (MNy. 1: 140); 1958: „Anyu vegyél Pajtás-gépet” (Népszabadság 1958. nov. 26. 12: NSz.). J: 1905: 'anyuka; Mütterchen’ (1. fent). — Sz: ~ka 1905: 1. fent I ~ci 1915: Anyuci (Borssz. Jankó 1915. júl. 25. 8: NSz.). ,
A szócsalád tagjai származékszavak; any- alapszavuk valószínűleg ősi gyermeknyelvi szó a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: vog. AL. áú ’anyai nagyanya’(MK. 3: 364); zürj. V. an 'asszony' (Fokos: Syrj- Wb.); md. M. anaka ’testvérnéne’ (JE.); — vö. esetleg még votj. ani ’kenderkéve’ (Wichmann: FUF. 3: 105). Az alapnyelvi alak *ana lehetett. A hangtanilag egymásnak jól megfelelő szavak eltórő jelentései könnyen magyarázhatók névátvitellel ; hangalak és jelentés szempontjából ugyanilyen jól illenek ide ángy szavunk rokon nyelvi megfelelői (1. ott). Az dntyy-gyal való esetleges összetartozása az uráli korból való származást is lehetővé teszi. Hasonló hangalakú, 'anya' jelentésű, de hangszabály szerűen ide nem vonható szó több rokon nyelvben van;


anyaga
160
anyarozs
vö.: vog. ϋηο; osztj. vqki; votj. anaj (< tat. änej); vót enne; 1p. N. oed’ ne: ’anya’. Más nyelvcsaládokból is idézhetŐk hasonló alakú és jelentésű szavak; vö.: török ana; tunguz ani, ani; sumer anna: ’anya’ stb. Ezek a szavak általában gyermeknyelvi eredetűek lehetnek, s így összefüggésük és koruk is teljesen bizonytalan. A finnugor szavakról sem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy a finnugor alapnyelvi örökséghez tartoz- nak-e (bár ez a valószínűbb), vagy az egyes finnugor nyelvek külön nyelvi fejleményei. — A magyar szóvégi -a vagy kicsinyítő képző, vagy egyes számú 3. sz. birtokos személyrag. Az anya jelentésváltozatai mind a magyar nyelv külön életében fejlődhettek ki az 1., eredeti jelentésből. Az 5. oly módon, hogy ember helyett minden élőlényre alkalmazták; a 4.-ben nem a közvetlen anyára, hanem valamely előd anyjára vitték át; a 2. esetében az édesanya családbeli vezető, irányító helyzete alapján más társadalmi közösségek irányítójára alkalmazták; a 3. jelentés átvitt értelmű. — Az anyó és anyus voltaképpen az any- alapszó kicsinyítŐ- becézŐ képzős származékai; elsősorban az anya becézett megszólítási, említési formái. Az anyó azonban — éppúgy, mint a német Mütterchen és sok más idegen nyelv hasonló szava — minden idős asszonyt jelenthet a kornak járó tisztelet alapján keletkezett névátvitellel. Az anyu újabb elvonás a képzett anyuka, anyuci-íéte formákból, melyek — az anyó, anyus alakokhoz hasonlóan — végeredményben szintén az any- alapszó továbbképzései.
Budenz: NyK. 7: 18, 10: 76, 130; MUSz. 745; Hunfalvy: NyK. 10: 360; Vámbéry: MEr. 264, MBölcs. 43, 135; Balassa: NyK. 19: 147; Simonyi: TMNy. 90, 291, 559; NyH.1-4; Munkácsi: ÁKE. 132; Setälä: FUF. Anz. 12: 19, JSFOu. 30/5: 89; Karjalainen: FUF. J3: 215; EtSz.®; Mészöly: MNy. 12: 8, ÓmSzöv. 159; Jacobson: ArUgrof. 54; Horger: NytAl.2 50, NéNy. 1: 204; Fokos: Nyr. 59: 244; Zsirai: MSFOu. 67. sz. 435; Techert: MNy. 30: 17; SzófSz.; Zolnai B.: Nyr. 79: 451; Bárczi: Szótöv. 34; Pais: MNy. 55: 77; Gulya: MNy. 60: 95; MSzFgrE.®. — VÖ. ángy, anyag, anyós, banya, déd-, leány, szép··
anyag 1789 — 90: „jobb anyagból for- máltatott Ifjak” (Μ. Museum 2: 482: NSz.); 1831: agyag (NyÚSz). J: 1. 1789 —90:’az emberi tudaton kívül és attól függetlenül létező objektív valóság; Materie’# (1. fent); 2. 1959: ’textilanyag, kelme; Zeug, Tuch, Stoff’* (ÉrtSz.).— Sz: 1830: Anyagi
(NyÚSz.) I ~ias 1843: anyagias (Nagy I.: Besz. 3: 40: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az anya főnévből alkották -g képzővel. E képzőt az agyag alapján koholták. A szó mintája a lat. matéria ’anyag’; vö. lat. mater ’anya’. Már Comenius is az anya felhasználásával, anyai dolog-nak (1673: NyÚSz.) fordította a lat. materia-t; e szókapcsolat azonban aligha van az anyag-gsA közvetlen kapcsolatban. — A 19. sz. elején az ’anyag’ jelölésére a tárgy, alak szókat is használták, de ezek csak múló próbálkozások voltak.
NyÚSz.; EtSz.®; Horger: MSzav. 16; Tolnai: Nyúj. 47, 207, 210, 215; SzófSz. - Vö. anya, gyúanyag, mű-·
anyakönyv 1806: „Matricula, Egyházi Anya-könyv” (Ottlik D.: Tisztbeli írás módja 7. d.: NSz.). J: 1806: ’Matrikel’ * (1. fent). — Sz: ~i 1837: anya-könyvi kivonatot (Aurora 16: 184: NSz.) | ~ez 1912: anya | könyvez (Kelemen).
Nyelvújítási összetett szó. A lat. matricula ’jegyzék, anyakönyv’ (vö. lat. mater ’anya’) mintájára alkották, annak megközelítően pontos fordításaként.
NyÚSz.; SzófSz. anya a. (Walde —Hofmann: LatÉtWb.3 2: 50.)
anyanyelv 1776: „Nemzetünknek Anya nyelvét felejtenünk kellene” (Nyr. 85: 216). J: 1776: ’Muttersprache’ * (1. fent). — Sz: ~i 1833: anya-nyelvi könyvek (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 474: NSz.). — De vö. 1645: anyai nyelvünkben (CorpGr. 294).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Muttersprache ’anyanyelv’. A ném. Muttersprache latin, illetőleg újlatin nyelvi kifejezés fordítása, vö.: k. lat. materna lingua; sp. lengua materna; fr. langue maternelle; ol. lingua materna: ’anyanyelv’. Végső soron latin mintát tükröz az ang. mother tongue; szb.-hv. maternji jézik; cseh matel·- sky jazyk: ’ua.’ is. A latin szókapcsolatnak kétféle szemléleti háttere lehet: vagy az anyanyelv ősi, Ősöktől öröklött voltára utal, vagy arra, hogy anyanyelvűnket főleg az anyánktól tanuljuk, szinte már az anya- tejjel együtt szívjuk magunkba. — Az anyanyelv összetételnél korábbi anyai nyelv a k. lat. materna lingua alapján keletkezett.
Simái: NyF. 14. sz. 10; P. Balázs: Nyr. 84: 467®; Lőrincze: ÉdAny. 13; Kova- lovszky: Nyr. 85: 215, 86: 94. (Kluge: EtWb.19 497.)
anyarozs 1790: „Még a’ ki tsirázott életnél is sokkal ártalmasabb pedig a’ kenyérnek való közt, az anya ro’s, a’ me Ily az el romlott gabona szemekből leszsz” (Komiéi: SegitŐ könyv. 79: NSz.). J: 1790: ’fŐleg a rozs kalászában gyakori barnásfekete gomba, melyből gyógyszert gyártanak; Mutterkorn’ (1. fent); szakny. ’Clavi- ceps purpurea’. — De vö. 1762: „Tsuda dolgot beszélnek ... a’ ro’snak meg-veszett


anyaszentegryház
161
apa
gombás-szeméről, mellyet némellyek ro's- anyjának-is hívnak” (Mátyus I.: Diáét. 1: 119: NSz.).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Mutterkorn 'anyarozs’. Az összetett német szó előtagjának valószínűleg ’anya- méh’ (vö. ném. Gebärmutter ’anyaméh’, Mutterkuchen 'méhlepény’, Muttertrompete ’méhkürt’ stb.), utótagjának pedig 'gabona, különösen rozs’ a jelentése. A névadás azon alapulhat, hogy a rozs stb. magházán élősködő tömlősgombából nyert gyógyhatású anyag elősegíti a méhizomzat összehúzódását. A ném. Mutterkorn-nak megfelelő összetétel más germán nyelvekben is van; vö.: holl. moederkoren; dán moderkorn: ’anya- rozs’. Eszerint a m. anyarozs pontatlanul adja vissza német mintájának értelmét; a helyes fordítás * anyaméhrozs lett volna. — A m. R., N. rozsanya ’anyarozs’ a ném. R. kornmutter ’ua.’ tükörszava; ez utóbbi a ném. MutterkornAM keletkezhetett az összetételi tagok sajátos metatézisével. Vö. még újkori lat. secalis mater ’ua.’. — A nyelvérzék az anyarozs-nak is, a rozsanyá-nak is ’a rozs anyja’ jelentést szokott tulajdonítani, feltehetőleg azon a szemléleti alapon, hogy az anyarozs jóval nagyobb, testesebb a többi rozsszemnél; vö. pl. N. anyaszarv ’az eke nagyobbik szarva’ (MTsz.); — vö. még 1787: ,, [az ilyen szemeket] Magyarúl Ros-’ anyának . . . hívnak, talám, hogy mikor ezek bőven teremnek, ollyankor a’ ro’s bővebben erefzt” (Mátyus I.: 0 és Uj Diáét. 2: 123). — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Marzell 1: 1040. (Kluge: EtWb.19 496; DudenEtym. 459; de Vries: NedEtWb. 448.)
any ászén tégy ház 1470:,,Decretum . . . De consecratione ana zentegha^ jerjefe” (SermDom. 2: 79). J: 1470: ’egyház; (heilige) Kirche’ (1. fent).
Összetett szó. Jelzői szerepű anya- előtagja az egyháznak a hozzája tartozókkal kapcsolatos anyai szerepére utal. A szent az egyház azonos jelentésű előtagjának elhomá- lyosulása után a latin ecclesia sacra ’szent egyház’ fordításaként került bele a szókapcsolatba.
Simonyi: TMNy. 356, 361; SzófSz. anya a.
annyi 1372 U./J448 k.: „fentfeges tarfia$ anna fentfegnek voltának emberÿ”, annÿa, anya, scannen (JókK. 1, 32, 33, 132); 1416 U./1450 k.: anné (BécsiK. 14); 1416 u./ 1466: megajonneiat gr. (MünchK. 154); 1493 k.: anny (FestK. 50); 1504: anÿ (Száz. 6: 478); 1525: anera sz. (VitkK. 7 — 8); 1541: annit gr. (EtSz. 1: 192 az a.). J: 1372 U./1448 k.: ’soviel’* (1. fent).
Származékszó: az az mutató névmásból alakult -ni ~ -nyi R. -né ~ -nyé) mérték - 11 Történeti-etimológiai szótár
képzővel. A R. anná, annyá alakok illeszkedéssel keletkeztek az anné, annyé-Y>6\. Az anyé, anyi stb. az az névmás későbbi a változatából jött létre. — Törökből való eredez- tetése téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 127; Budenz: NyK. 10: 94; MUSz. 402; Mészöly: NyK. 40: 298 ®, MNy. 11: 199; Melich: MNy. 8: 148 ® ; EtSz. 1: 192 az a. ® ; Berrár: Tört- Mondt. 123. —■ Vö. az, ennyi, megannyi, ugyan-.
anyó 1. anya
anyós 1608: ,,[Miután a lányuknak fia született:] de bár immár békét hadgyunk az ifjú névnek. Nekem após, neked kedig, édes lölköm, anyós legyen nevünk” (MNy. 61: 482); 1800: Annyóssától gr. (Peretsenyi Nagy L.: Lé ta 70: NSz.); — anyós, anyus (Nyatl.). J: 1. 1608: ’öregasszony ; bejahrtes Weib I anyóka; Mütterchen’ (1. fent); 2. 1792: ’házastárs anyja; Schwiegermutter’ * (SzD. Ip a.); 3. 1838: ’idős anya; alte Mutter’ (Tsz.).
Származékszó: az anya tövéből keletkezett összetett kicsinyítő képzővel. Jelentése korábban általánosabb volt. A ’házastárs anyja’ jelentés kedveskedő megszólításból fejlődött. Később a szó elvesztette kedveskedő jellegét, kicsinyítő képzős volta elhomályosult. — A tájnyelvi anyós a 19. sz. elején terjedt el az irodalmi nyelvben, fokozatosan háttérbe szorítva a korábban általánosabb valakinek a napa kifejezést. Nyelvjárási szinten azonban egyrészt életben maradtak az anyós egyéb jelentései is, másrészt a házastárs anyjának megszólítására és megjelölésére egyéb szavak is használatosak; vö. anyus, anyóka, anyámasszony, napám, napamasszony.
Balassa: NyK. 19: 148 ® ; Budenz: NyK. 20: 406, 419; Szolár: NyF. 35. sz. 41; Simái: MNy. 5: 269, 7: 416 ® ; EtSz. 1: 103 anya a.; Horger: NytAL2 98; SzófSz. anya a.; Ruzsiczky: KazTájsz. 304. — Vö. anya.
anyu, anyus 1. anya
apa 1055: „Opoudi. & lopdi. regiffunt [regis sunt]” sz. hn. (TA.); 1067 k./1267: Apa szn. (ÁŰO. 1: 26); 1158/1323/1403: Appadyk\ita sz. hn. (Karácsonyi: Szt. István 81); 1237 — 40: Op szn. (PRT. 1: 773); 1395 k.: „patruelus: apaual egueng” ( Beszt- Szj. 16.); — épám gr. (MTsz.). J: 1. 1067 k./ 1267:? ’atya; Vater’* (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1527: ’idős férfi; bejahrter Mann’ (ÉrdyK. 654); 3. 1636: ’valaminek értelmi szerzője; der geistige Urheber einer Sache’ * (Pázm: Préd. 1094: NySz.); 4. 1639: ’köztiszteletben álló személy; allgemein verehrter Mann’ (Veresm: Lev. 181: NySz.);


apa
162
apacs1
5. 1820: ’Ős; Ahn’ # (Dugonics: Példabesz. 1: 168: NSz.); 6. 1833: ’após; Schwiegervater’ (Kassai 1: 182). — Sz: — tlan: 1792: apátián (SzD. Anyálkodni a.) | — cska: 1793: Apátskám gr. (Szalkay: Pikkó 5: NSz.) | —i 1798: apai (Nánásy B.: Test. 436: NSz.) I —ság 1805/1892: Apaságodnak gr. (Kazinczy: Lev. 3: 421: NSz.) | —s 1809: Apás (Simái Kr. : VSzót. 1: 145: NSz.) || apó 1708—10: „A szegény kis gyermek mondja: Apó, kelj fel, menjünk el” (MNy. 60: 109). J: 1708 — 10: ’idős ember; bejahrter Mann I apácska; ATäterchen’ (1. fent). — Sz: — ka 1770: apóka (Kalmár: Prodr. 78) || apus 1812: „édes öreg apussoknak neveznek” (Holosovszki I.: Kálnoki 132: NSz.). J: 1812: 'apuka; Väterchen’ (1. fent) ]| apu 1892: „Nézd apukám” sz. (Bodnár G.: El- besz. 39: NSz.); 1934: „Ahogy te akarod, apum, — zokogott belenevetve Panka a nyakkendőmbe” (Móra: Daru utca 2: 6: NSz.). J: 1892: ’apuka; Väterchen’ (1. fent). - Sz: -ka 1892: 1. fent ] -ci 1910/1911: apuci (Mikszáth: Fekete város 2: 61: NSz.).
A szócsalád tagjai származékszavak ; *ap- alapszavuk vagy ősi, ugor kori örökség, vagy magyar gyermeknyelvi szó. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: vog. T. ápá ’apa, bátya; medve’ (MK. 3: 393), KL. ópá 'medve’, Szó. “párás ’nagyapa' (FUF. 17: 58); osztj. O. ábráé ’az apa nagyapja’, Kaz. ^eraé ’ua., nemzetség’. Az obi-ugor szók •rds, -ráé stb. eleme az osztj. Vj. röís ’öreg- ember, aggastyán’ szóval azonos. A vogul ’medve' jelentés másodlagos, s esetleg a medvére mint az illető nemzetség ősére vezethető vissza. Az egyeztetést bizonytalanná teszi egyrészt az, hogy az obi-ugor megfelelők jőve vény szók is lehetnek, másrészt az, hogy szavunk belső magyar gyermeknyelvi eredete is számításba jöhet. Hasonló hangalakú és jelentésű szavak világszerte lelhetők; vö.: ie. apa, appa ’apa, papa’ ; köztörök aba ’apa, medve’ ; csuv. uBa ’medve’ ; mong. aba ’apa’ ; sémi aba ’ua.’. Az osztj. V. Όρα ’apa (megszólításként)’; cser. KH. b'ßa; finn appi; 1p. N. vuop'pá: ’após’ a m. ipa megfelelői. — A m. apa szóvégi a-ja vagy kicsinyítő képző, vagy 3. személy ű birtokos személy rag. — Az apa 'atya’ jelentéséből nyelvünk külön életében keletkezhetett a többi jelentés. Az 1. 2. és az 1. 4. az idősebb kor alapján
történt névátvitel (vö. ném. Vater ’idős, köztiszteletben álló férfi’); az 5. valamely előd apjára vonatkoztatott használatból jöhetett létre; a 6. a megszólítás és az említésmód átvétele a házastárstól; a 3. átvitt értelmű használat. — Az apó és apus voltaképpen az ap- alapszó kicsinyítŐ-becéző képzős származéka. Az apó eredetibb 2. jelentéséből az 1. azonos módon keletkezett, mint az apa szónál az 1.-ből a 2. (vö. ném. Väterchen 1. ’apácska’ 2. ’öregapó’). Az apu újabb elvonás a képzett apuka, apuci-íéle formákból, melyek — az apó, apus alakokhoz hasonlóan — végeredményben szintén az ap· alapszó továbbképzései.
Ahlqvist: Kulturw. 209; MUSz. 746; Budenz: NyK. 10: 76; Szinnyei: Budenz- Eml. 41; Munkácsi: Nyr. 19: 147, NyK. 25: 269, ÁKE. 131; NyH.1-4; Halász: NyK. 24: 469; Galgóczy: Ethn. 15: 143; Karja- lainen: FUF. 13: 217, 223, 228; EtSz.®; Horger: NytAl.2 50; Fokos: Nyr. 59: 244; Hevesy: Fgrlnd. 121; Beke: Nyr. 62: 114, 74: 344; Techert: MNy. 30: 17; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 47; Vértes E.: MNy. 62: 313; MSzFgrE. ®. (Kannisto: FUF. 17: 58; Joki: MSFOu. 103. sz. 55; Collinder: UrAltJb. 28: 126; Steinitz: ALingu. 13: 219.) — Vö. após, déd-, ipa, nagy-, szép-.
apáca 1256: appacc/iafalua hn. (OklSz.); 1266/1297: Apachasumlo hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „aj apacsa lyanok joktak- uala rnyfere meny” (JókK. 73); 1602: apál- cza (EsztT.: IgAny. 455: NySz.). J: 1. 1256: ’női szerzetes; Nonne’# (1. fent); 2. 1881: ’kos alá még nem bocsátott fiatal nőstény- juh; ein zum Bock noch nicht zugelassenes junges weibliches Schaf’ (Nyr. 10: 329).
Szerb-horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. Sto opatica, Kaj opatica ’apáca; apátnő’; szín, opatica ’apátnő’. A szb.-hv., szín. opatica az opat ’apát’ szóból képződött a lat. abbatissa ’apátnő’ mintájára; eredetileg a nyugati kereszténységű kolostorok fejedelemasszonyának volt a neve. — A magyarban a szó hangalakja eredetileg *opatica lehetett. — Jelentése tréfás névátvitellel keletkezett.
Szarvas: Nyr. 8: 20 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 71; Asbóth: NyK. 18: 374; Melich: SzlJsz. 1/2: 221 ®, Nyr. 36: 163, MNy. 6: 297; Horger: Nyr. 39: 291, MSzav. 17; EtSz.® ; Gombocz: ÖM. 1: 97, 2/1: 87; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 62 ® ; Tagliavini: Storia 343, 553; Kiss: MNy. 62: 67. - Vö. apát.
apacs1 1792: „Apatsó: apatsú: az Öreg háló’ végére kötött dorong” (SzD.); 1800/ 1879: apacsot gr. (Vitkovics Μ. Művei 2: 114: NSz.); 1835: Apasúr, apacsúr (TudGyűjt. 19/2: 29); 1838: Apacsu (Tzs.); — apattyú (MTsz.); apatyú (ÚMTsz.). J: 1792: ’az öregháló végére kötött dorong; eine an das Ende des großen Netzes gebundene Stange’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Kevéssé valószínű feltevés szerint egy ki nem mutatható szik. *opacov átvétele, illetőleg az apacsin ’ evező’ magyar módosulása. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 71; Herman: HalK. 770; Halász: Nyr. 17: 534; Munkácsi: Ethn. 4: 203; EtSz. 1: 107 1. apacs a.®; Beke:


apacs
163
apát
Nyr. 60: 110; Bátky: NéprÉrt. 27: 16; Kniezsa: SzlJsz. 588 ®. — Vö. apacsin·
apacs2 1909í „Tizenhat veszedelmes suhancot fegyvereztek le. Ezek a budapesti apachok” (Zolnay —Gedényi); 1910: apacsok gr. (Bp. Hirl. jan. 29: NSz.); — ápás (EtSz. 1: 108 2. apacs a.); apas, apass (Nyr. 42: 379). J: 1909: 'csibész; Gauner | jassz; Apache* (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. apache; ném. Apache; fr. apache; ol. apache; or. anáui: 'apacs*. Etimológiailag azonos az északamerikai harcias apacs indiánok nevével, amelyet főként Cooper regényei tettek széles körben ismertté. A népnév végső forrása esetleg a juma indián *apa-agwa-tse 'harcosok, a háború népe’. Az indián népnévből a franciában lett az alvilág egyik rétegének az elnevezése. Az újságokon keresztül terjedt el. — Elavulóban levő szó.
Kozma: MNy. 8: 373; Simonyi: Nyr. 42: 379 ® , 380; EtSz. 1: 108 2. apacs a. ® ; Végh: Adal. 65; Dénes: Nyr. 75: 458. (Lokotsch: AmerW. 27; Storfer: Wörter 28; Dauzat: LinguFr. 190; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 236; Partridge: Or. 20; Kluge: EtWb.19 27; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 29.)
apacsin 1833: „Apatsin: Evező*’ (Tud- Gyűjt. 10: 76); — apacsén, apacsi, apacsina, apacsiny (MTsz.). J: 1. 1833: ’(tutajJevezŐ; Ruder (des Floßes)’ (1. fent); 2. 1937: ’az öregháló végére kötött dorong; eine an das Ende des großen Netzes gebundene Stange’ (NéprÉrt. 29: 285).
Ukrán eredetű; vö. ukr. onanÚHa ’nagy evező, kormányevező’; vö. még: cseh opa- fana ’ua.’; szik, opacina ’ua.’ (Kálal 424); le. opaczyna, paczyna ’ua.’. Némelyik magyar nyelvjárásba az ukrán szót a rom. opáciná ’evező’ is közvetíthette. — Az apacsin változat úgy keletkezhetett, hogy az eredetibb apacsina szó végi α-ját birtokos személy ragnak fogták fel és elhagyták. Az apacsi az apacsin~bó\ jöhetett létre a határozóragnak értett szóvégi n elhagyásával. 2. jelentése az apact>1 szóval történt összetévesztés eredménye. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 71; Munkácsi: Ethn. 4: 203 ®, 271; EtSz.®; Horger: NyK. 46: 305; Moór: Szinnyei-Eml. 108; Beke: Nyr. 61: 78, 116; Blédy: Infl. 19; Kniezsa: SzlJsz. 62®. (Machek: EtSIÖSl. 339.) — Vö. apacs1·
apad 1141 — 61/12. sz.:? „et advocatis fratribus cum patribus . . . Mercurio, Apadó, Rothardo . . .” sz. szn. (MKsz. 1 [1892 — 3]: 14); 1510: „keet lato jeme ky apada” (PéldK. 24); 1552 — 62: Έλαροάηαο gr. (Isai. 19. 5. Helt.: MF1. Poti.); 1585:? el apudas sz. (Cal. 639); - opod (MTsz.). J: 1510: 11*
’<sein Feuchtigkeitsgehalt, seine Menge) sich vermindern* * (1. fent). — Sz: ~θζ 1808: Apadozni sz. (Sí.) || apaszt 1528: ,,kiapaftotta vala felzőmet” (SzékK. 295). J: 1528: ’vermindern <Feuchtigkeitsgehalt, Menge)’ # (1. fent) || apály 1575: „Mikoron apály volna a Száua vize” (Helt: Krón. 126: NySz.). J: A) mn. 1575: 'kiszáradt; ausge- trocknet’ (1. fent). B) fn. 1. 1784: 'csökkenés; Abnahme | fogyás; Schwinden* (SzD. 10); 2. 1792: 'tenger apálya; Ebbe’ * (SzD.); 3. 1840: 'szünet; Pause’ (MNy. 12: 42).
A szócsalád tagjai származékszók; ap- alapszavuk ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. Ud. éupa-vnis, Sz. supalni, I. éupôni, P. supa-vni; votj. Sz., J. éupal-: ’kiszárad'. A feltehető finnugor alapnyelvi alak *sopp3- vagy *sapp3- lehetett. — Az apad és apaszt végződése gyakorító, illetőleg mű veltető képző. Az apály de verbális -ly képzőjének kétféle: melléknévi és főnévi szerepére vö. pl. csekély mn., aszály fn. A szó a régiségben inkább melléknévként szerepelt, főnévként a nyelvújítás terjesztette el. B/3. jelentése átvitt értelmű használaton alapul. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése téves.
Donner: VglWb. 2: 82 ® ; EtSz.; SzófSz.; Beke: ALingu. 2: 342; Gulya: NyK. 65: 171®; MSzFgrE.®.
apanázs 1793: „50 ezer tallér vagyon Apanás gyanánt ki rendelve” (Sándor I.: Külf. ut. 430: NSz.); 1808: Apannage (Kultsár: Hazai Tud. 2: 86: NSz.); 1854: apanage-1]át gr. (Kemény Zs.: Szer. 14: NSz.); 1854/1894: apanagiuma gr. (Jókai: 6: 51: NSz.); 1894: apanázst gr. (Adácsi: Aquar, bev. 5: NSz.). J: 1793: ’szabályos időközökben adott pénzbeli támogatás; Apanage’ (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. apanage; ném. Apanage; fr. apanage; ol. appan/nággio ; le. apanaz: 'apanázs’. A franciából terjedt el. A fr. apanage régebben a királyi és hercegi családok kiskorú tagjainak folyósított év- járadékot jelentette. — A magyarba a franciából került át, esetleg német közvetítéssel. Az apanagium alak változat a h. lat. apana- gium ’évjáradék’ átvétele. — Elavulóban van.
(Kluge: EtWb.11 20; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 250; Partridge: Or. 468; Bloch — Wartburg: DicÉtFr.4 29.)
apaszt 1. apad
apát 1182 — 4 k./1418: „Hoc autem nemus et terra predicta in tribus partibus . . . Apáti” sz. hn. (III. Béla kir. eml. 160); 1211: Apatíeereh hn. [az oklevél fogalmazványában], ?lppaífeereh hn. [az oklevél hiteles példányában] (PRT. 10: 508); 1291 —


apátia
164
apetitus
4: Abbati sz. hn. (MNy. 22: 358); 1416 U./1466: „Bonianí apat” (MünchK. 2); 1522: Opati sz. szn. (MNyTK. 86. sz. 30); 1533: Apadur (Murm. 2247.). J: 1182-4 k./1418: ’Abt’ * (1. fent). — Sz: ~ság 1810: apátság (Márton Abtey a.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. Kaj opat; szín, opát; cseh opat; szik, opat; le. opat: ’apát’. Végső forrása az arámi abbä ’atya’ ; ez gyermeknyelvi szó. Az európai nyelvekben a bibliai gör. άββας ’atya’ révén meghonosodott e. lat. abbas ’apát’ terjesztette el; vö.: fr. abbé; ol. abate; ném. Abt: ’ua.’. A szlávok közül csupán a római kereszténységhez tartozók nyelvében él. — A m. apát valószínűleg egy horvát vagy szlovén R. opatb-ra megy vissza. A R. appát, abbát alakváltozat az e. lat. abbas hatására keletkezhetett. — Az apátság származékszó kései felbukkanását az magyarázza, hogy korábban az apátúrság (vö. 1527: ÉrdyK. 512) összetételt használták ebben a jelentésben.
Miklosich: Nyr. 11: 71; Asbóth: NyK. 18: 373; Kovács: LatEl. 8; Melich: Szljsz. 1/2: 220 ®, MNy. 6: 290; EtSz.®; Gombocz: ÖM. 1: 97; Fekete: Zárh. 15; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 63®. (TrübnersDtWb. 1: 39; Machek: EtSIÖSl. 339; Tagliavini: Storia 343, 553.) — Vö. apáca.
apátia 1790: „Voltairnak öszve-kellett szedni minden erejét, minden Apathiáját ennek a’ tsapásnak el-viselésére” (Kazinczy: Orpheus 2: 155: NSz.); 1893: Apátia (Pallas- Lex. 1: 746). J: 1. 1790: ’lelki nyugalom; Seelenruhe’ (1. fent); 2. 1836: ’közömbösség; Gleichgültigkeit’ (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 41: NSz.) || apatikus 1825/1900: ,,szöszhajú és savó-vérü apathicus uraknál” (Vörösmarty Emlékkönyve 248: NSz.); — apátikus (Kelemen: IdSz.). J: 1825/1900: ’fásultan közömbös; apathisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. apathy, apathetic; ném. Apathie, apathisch; fr. apathie, apathique; or. anámun, anamûvHbiû: ’apátia’, ’ apatikus’. A szócsalád alapszava a lat. apathia ’szenvedélymentesség mint a sztoikusok erkölcsi alapelve’ közvetítésével a gör. απά&εια ’érzéketlenség, fásultság ; (a sztoikusoknál) szenvedélymentesség’. — A m. apátia közvetlenül a latinból való, az apatikus pedig német vagy francia hatásra honosodhatott meg latinosított szóvéggel.
Kursinszky: LatJszIrod. 10; Gáldi: Szótir. 458. — Vö. antipátia, pátosz, szimpátia.
apellál 1562: „Kelletéc császárra appel- látnom” sz. (Helt: UT. 08: NySz.); 1585: Apelláló sz. (Cal. 83); 1795: Apellálás sz. (Μ. Merkurius 766: NSz.). J: 1. 1562: ’folleb- bez; appellieren’* (1. fent); 2. 1900: ’sokat beszél; viel sprechen | szaporítja a szót; leeres Geschwätz machen’ (ÚMTsz.) || apelláta 1787: „még illyen helyt több apel- láták-is szoktanak esni” (Μ. Kurir 365: NSz.). Js 1787: ’fellebbezés; Appellation | fellebbezési fórum; Appellationsinstanz’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. appellare ’megszólít; felszólít; (törvényszéki műszóként: hatósági személytől) segítséget kér; <a császárkorban) fellebbez; stb.’; ennek az igének a származéka a h. lat. appellata, apellata ’fellebbezés’. A lat. appellare a román nyelveken kívül — melyekben feltehetőleg folyamatosan él — számos más európai nyelv szókészletébe is bekerült; vö.: ang. appeal ’fellebbezés, fellebbvitel; fellebbez’; ném. appellieren ’fellebbez’; or. aneji- AÜpoeamb ’ua.’. — A magyar ige 2. jelentése tréfás-gúnyos használatban keletkezett.
Kovács: LatEl. 48®; Rell: LatSz. 32; EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 9; Fludorovits: LatJsz. 36, 40, 43. (Wartburg: FEW. 1: 107; Striedter-Temps: DLwSkr. 101.)
áperte 1647: „aperte,hegy valamit indítson Kassa, meg sem gondoljuk” (MNy. 49: 503); 1875: áperté (IrtörtKözl. 6: 453); 1884: áperte (Győry V.: Öreg béres 35: NSz.); — ápertén, ápperte (MTsz.); ápertán, áperté, áperten, ápertül, appertén, ipertén (ÚMTsz.). J: 1647: ’nyilván; offenbar | nyíltan; offen’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. aperte ’nyíltan, őszintén’. Ez a lat. aperire ’nyit, kinyit, láthatóvá tesz stb.’ befejezett melléknévi igenevének határozói alakja. — A szó a nyelvjárásokban is elterjedt, és magyar határozói ragokkal megtoldva illeszkedett be a határozószók rendszerébe. — A latin melléknévi alak is bekerült nyelvünkbe (1723: apertus ’nyílt, őszinte’: IrtörtKözl. 19: 239), de kiszorult a használatból.
Tóth: NyK. 25: 126 ® ; Rell: LatSz. 32; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; EtSz.®; Horger: NNyv. 2: 151; Tamás: UngElRum. 75.
apetitus 1710: „Asszony anyám csak kornyadoz, nehezen jön meg az apetitussa” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 301 kornyadoz a.); 1752: Appetitusod gr. (Stehelin: Házi Kints. 639: NSz.); 1794: Appétitussa gr. (Μ. Merkurius 291: NSz.); 1840: epetitust gr. (Beöthy Zsigm.: Színművei 2: 88: NSz.); 1851: ápitus, apetussal gr. (Falu könyve 163, 277: NSz.); — ápétus, ápititus, epitetus, epitus (MTsz.); apatitussal gr., apetetus, apetétussa gr., apététus, apetist gr., apetítussal gr., ápetitussal gr., apétus, apitus, áppetitus. epétitusval gr., epettettussal gr., epetus, ëpëtus, epetusszal gr., japetitust gr., jápitus, peti- tussál gr. (ŰMTsz.). J: 1710: ’étvágy; Appetit’ (1. fent).


ápol
165
após
Latin eredetű; vö. lat. appetitus ’vágy, kívánság’, k. lat. appetitus ’étvágy’ (vö. Schulz: DtFremdwb. 1: 44); ez a lat. appetere ’valami után nyúl; kíván valamit, törekszik valamire; megtámad’ származóka. A lat. appetitus szűkebb körű ’étvágy’ jelentése a 13. sz. óta mutatható ki. — A magyar alakváltozatok gazdagságát az átvett latin formából kiindulva hasonulással, egy szerejtéssel, játszi továbbalakítással magyarázhatjuk; a j kezdetű alakok esetleg a jó melléknévvel történt összevonásból keletkeztek. — Nyelvjárási szóként él, a köz- nyelvból a nyelvújítási étvágy szorította ki.
Kovács: LatEl. 9®; Rell: LatSz. 32; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334 ® ; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 134; Fludorovits: MNy. 26: 193, LatJsz. 14, 18, 43; Horger: MNy. 30: 69. (Wartburg: FEW. 1: 108; Kluge: EtWb.19 28.)
apó 1. apa
ápol 1372 U./1448 k.: „a$ bantatot fráternak labayt meg apoZyauala” (JókK. 94); 1508: Apalatfal sz. (NádK. 188); 1512 k.: meg apuluan sz. (WeszprK. 43); 1527: appolgattyaak sz. (ÉrdyK. 248); 1591: opol- gazd sz. (Pécsi: Sz. Ágoston elm. 13: EtSz.); 1661: ? ápolgat sz. (Comenius: Janua 205: EtSz.); 1708: Ápolom gr. (PP. Exofcűlor a.); 1754: ápolygat sz. (Bíró Μ.: Angyali sző véts. 739: NSz.); 1811: apolygatott sz. (Farkas Fér.: Pátens 5: NSz.); — apojgat sz., ápojgat szaporít sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: ’csókol; küssen’ (1. fent); 2. 1589: ’gondoz; pflegen’# (Mon: KépT. 362: NySz.); 3. 1650 k.: ’dédelget; liebkosen* (Zrínyi 1: 68); 4. 1784: ’valaminek fennmaradását, érvényesülését elősegíti; einer Sache Vorschub leisten’ (Bálintitt: Kodrus. 14: NSz.). — Sz: ~at 1416 U./1466: Apolatot gr. ’csók’ (MünchK. 125) | ~ás 1493 k.: apolafynak gr. ’csókolgatás’ (FestK. 155) | ~gat 1527: 1. fent | ~atlan 1837/1844: Apoltalan (Erdélyi J.: Költ. 58: NSz.); 1840: ápolatlanul gr. (Nagy E.: Eszmék 30: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Szókincsünknek igen régi eleme. A nyelvtörténeti adatok arra mutatnak, hogy az ápol forma korábbi az άροΖ-nál. Ez utóbbi a tőszótag megnyúlásával keletkezett, s a 18. sz.-tól kezdte kiszorítani az αροΖ-t. A szó eredeti jelentése a ’csókol’ volt. A ’csókol’ ’dédelget’ -+· * (szeretettel) gondoz’ jelentésfejlődés a gyakorító képzős származékban történt meg először; az újabb jelentések magában az alapszóban csak jóval későbbről: 1807-től (Márton), illetőleg 1835-től (Tzs. pflegen a.) mutathatók ki, s feltehetőleg a származékból kiinduló jelentésbesugárzás hatásaképpen jelentkeznek. A nyelvjárásokban az ápol és ápol elkülönülése nem mindenütt történt meg. Az újabb irodalmi nyelvben csak a ’gondoz’ jelentésű ápol él. — A szónak az apa és a táplál családjához való hozzákapcsolása, ugor egyeztetése, indoiráni és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 121, 127; Budenz: NyK. 10: 77, 130; Munkácsi: NyK. 28: 268; Szolár: NyF. 35. sz. 34; Gombocz: MNy. 3: 23, BTLw. 209; Kara: Nyr. 42; 281; EtSz. 1: 111 ápol a.®; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 12; SzófSz.; Grétsy: Szóhas. 56 ®, 95 ® ; MSzFgrE. ®.
áporodik 1588: „az etekis meg aporod- nec” (Monoszl. Ápol. 151: MFL); — áporo- gyik, mëg-zâporodîk (MTsz.). J: 1. 1588: ’<étel, ital, levegő > megromlik, rossz ízűvé, rossz szagúvá válik; faul, stinkend, schal, säuerlich werden’# (1. fent); 2. 1878: *<ember> eltörődik, kedvetlenné válik; entkräftet, mißmutig werden* (Nyr. 7: 190). — Sz: ~ott 1615: áporodot (Zvon: Pázm. 73: NySz.) II áporog; 1880: „Ugyan ne állj itt mint egy kuka, ne áporogj magadban, mintha nem volna szeretőd” (Áíakróczy J.: Becs, szeg. 5: NSz.). J: 1. 1880: ’kedvétlenül viselkedik; mißmutig sein* (1. fent); 2. 1881: ’áporodottá válik; faul, stinkend, schal, säuerlich werden’ (Nyr. 10: 138).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Kevéssé valószínű feltevés szerint alapszava azonos a záp1 szónak N. áp alak változatával. Ennek a magyarázatnak jelentéstani nehézsége nincs, de a két szó régi adatai nem támogatják. — AN. áporodik ’gondolkozás közben magáról megfeledkezve elámul’ (EtSz. 1 : 113) elkülönítése nem megokolt. — Az áporog nyelvjárási szó.
G. Z.: MNy. 10: 336 ® ; EtSz.; SzófSz. - Vö. záp1.
após 1608: „[Miután a lányuknak fia született:] de bár immár békét hadgyunk az ifjú névnek. Nekem após, neked kedig, édes lölköm, anyós legyen nevünk” (MNy. 61: 482); 1798: apossa gr. (Μ. Kurír 145: NSz.); 1894: ápóss (Nyr. 23: 69); — apus (Nyatl.). J: 1. 1608: ’öreg férfi; bejahrter Àlann | apóka; Väterchen’ (1. fent); 2. 1792: ’házastárs apja; Schwiegervater’ # (SzD. Ip a.); 3. 1807: ’nagyapa; Großvater’ (Márton); 4. 1828: ’apa; Vater’ (Uránia 141: NSz.).
Származékszó: az apa tövéből keletkezett összetett kicsinyítő képzővel. Jelentése korábban általánosabb volt. A ’házastárs apja’ jelentés kedveskedő megszólításból fejlődött. Később a szó elvesztette kedveskedő jellegét, kicsinyítő képzős volta elhomályosult. — A nyelvjárási após a 19. sz. elején terjedt el az irodalmi nyelvben, fokozatosan háttérbe szorítva a valakinek


apostol
166
április
az ipa kifejezést. Nyelvjárási szinten azonban egyrészt életben maradtak az após másféle jelentései is, másrészt a házastárs apjának megszólítására és megjelölésére egyéb szavak is használatosak; vö. apus, apó, apóka, apámuram, ipám.
Munkácsi: Nyr. 10: 155 ® ; Balassa: NyK. 19: 148; Budenz: NyK. 20: 406, 419; Szolár: NyF. 35. sz. 42; Simái: MNy. 7: 416 ® ; EtSz. 1: 106 apa a.; Horger: NytAl.2 98; SzófSz. apa a.; Ruzsiczky: KazTájsz. 262. — Vö. apa.
apostol 1354: „Mathya, filio Johannis et Johanne de Apostol” hn. (MNy. 8: 370); 1394: Apastal hn. (Csánki 3: 316); 1372 U./1448 k.: „ven maganak tizenkét apoftalt”, appaftalak gr. (JókK. 1); 1520: apastol (Radv: Csal. 2: 3). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’Jézus tanítványai közül egy; einer der Schüler Jesu’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'valamely ügynek, tanításnak buzgó hirdetője; eifriger Verkünder einer Sache, einer Lehre’ * (JókK. 135). - Sz;: 1372 U./1448 k.: apoftoly (JókK. 135).
Latin eredetű, talán szláv közvetítéssel; vÖ. e. lat. apostolus 'apostol’; vo. még: szb.- hv. Öa, Kaj apóétól, Kaj apuétul; cseh apóétól; szik, apóétól: ’ua.’. A latin szó a gör. άπόστολος ’elküldött; (főnévként) követ; apostol’ átvétele. A keresztény vallás műkifejezéseként valamennyi európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. apostle; ném. Apostel; fr. apôtre; or. anócmoA: ’apostol’. — A magyarba a lat. apostolus a szóvégi us elmaradásával kerülhetett át ; vö. advent, angyal, mód stb. E jelenség még további magyarázatra szorul ugyan, de nem teheti okvetlenül szükségszerűvé szláv közvetítés feltevését. — Olaszból való származtatása téves.
Asbóth: NyK. 18: 425, 41: 389, 395; Volf: AkNyÉrt. 12/6: 82; Körösi: Nyr. 15: 161, O1E1. 27; Kovács: LatEl. 8; Melich: SzlJsz. 1/2: 65, 224, 257, 306, 334, 414, 426, MNy. 10: 254, 36: 232 ®, 237; Szily: MNy. 6: 148®; Horger: NyK. 41: 128, 138, 42: 226, MNy. 10: 14; Simonyi: Nyr. 42: 438; EtSz.; Fludorovits: MNy. 26: 192, Latjsz. 18, 34; SzófSz. ® ; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Kniezsa: SzlJsz. 588 ®; Tamás: UngElRum. 75. (Machek: EtSIÖSl. 18.)
apparátus 1669: „Mely dolog felül való újabb apparátusért” (Magyary-Kossa: Orv- Eml. 3: 402); 1830/1874: apparátussal gr. (Toldy Ferenc: Krit. berke 292: NSz.); 1880: aparátussal gr. (Mátrai B.: Él. szinf. 143: NSz.). J: 1. 1669: ’eszköz, szer; Mittel, Zeug’ (1. fent); 2. 1830/1874: ’felszerelés, berendezés ; Ausstattung, Einrichtung’ (1. fent); 3. 1875: ’intézmény; Institution | szervezet; Organisation’ # (Molnár Gy.: Szinp. 4: NSz.); 4. 1880: ’készülék; Gerät, Vorrichtung’ * (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. apparatus 'készülődés; eszköz, készülék; pompa, fény’. A latin szó bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. apparatus; ném. Apparat; fr. apparat; ol. apparato; or. annapám: ’apparátus’. — Am. apparátus különféle jelentései részben magának a latinnak, részben pedig más nyelveknek, így különösen a németnek a hatására keletkeztek.
Kovalovszky: NyelvmLev. 361. (Kluge: EtWb.19 28; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 31.)
aprehendál 1645: „S mivel fölöttébb is aprehendál/nák udvarnál az illyen állapotot” (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 366); — áprehendál, aprendál, áprendál (ŰMTsz.). J: 1. 1645: ’zokon vesz; verübeln’ (1. fent); 2. 1700: ’követel; fordern’ (D. Ember Pál: Sz. Siklus 2: NSz.); 3. 1790/1891: ’neheztel; grollen’# (Kazinczy: Lev. 2:^ 99: NSz.); 4. 1929: ’ócsárol; bemäkeln’ (ÚMTsz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. apprehendere 'rossz néven vesz’, lat. apprehendere ’meg- fog, birtokába vesz; (valamilyen baj) meglep valakit; felfog, megért’. A hazai latin szó jelentése valószínűleg a latin ’( valamilyen baj) meglep valakit’ jelentésből fejlődött, ez azonban nincs tisztázva. — A magyar szó -ál végződése a nagyszámú lat. cantare ’énekel’ :> m. kántál típusú igei átvétel hatásával magyarázható. A magyar jelentések a hazai latin alapján érthetők.
Rell: LatSz. 32; Asbóth: Nyr. 30: 224; Kursinszky: LatJszIrod. 10; EtSz. ® ; Végh: Adal. 64; Fludorovits: LatJSz. 36. (Wartburg: FEW. 1: 111.)
április 1416 U./1466: „Aprilis XXX nap” (MünchK. 4); 1759/1897: áprilist gr. (Csíksomlyói miszt. 174: NSz.); 1760 — 87: Aprilis (Orczy: Költ. Holmi 151: NSz.); 1785: Aprilt gr. (Μ. Hírmondó 322: NSz.); 1801/1898: ÄpriUisi sz. (Bessenyei: Természet Világa 207: NSz.); 1815: Aprilnek gr. (Kazinczy: Munkái 2. Gessn. él. 1: NSz.); 1818: Április (Márton Április a.); 1865: Äpril (Dongó napt. 63: NSz.); — aprélus (MTsz.) ; ápilis, ápillis, ápilus, áprillusbá gr., áprilus (ÚMTsz.). J: 1416 U./1466: ’April’ * (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. Aprilis 'április’. A latin szó eredete nincs kellőképpen tisztázva. A román nyelveken kívül, amelyekben folyamatosan él, belekerült számos más európai nyelv szókészletébe is; vö.: ang. April; ném. April; or. anpéAb: 'április’. — A magyar alakváltozatok közül az aprít, ápril valószínűleg német hatásra honosodott meg. Az us végűek — bár a kései


apró
167
apród
latinban feltehetően volt -ius végű változat (vö. újgör. άπρίλιος 'április’, 1. még a különféle román nyelvi alakokat is) — a magyarban keletkeztek a március, május h ásá ra
CzF.®; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 36; Rell: LatSz. 32; Melich: Szljsz. 1/2: 292 ®; EtSz.; Gombocz: Módszt. 37; SzófSz.; P. Balázs: Nyr. 82: 515. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 59; Wartburg: FEW. 1: 113; Kluge: EtWb.19 28.)
apró 1145/1443: „Venitur ad locum apr ok wrthwel” hn. (OklSz.); 1268: Oprou· scyl hn. (MonStrig. 1: 555); 1304/1464: Oprosii hn. (OklSz.); 1395 k.: „Tíntínabulus: aproboythoryan” (BesztSzj. 387.): 1784: apránként sz. (SzD. 7); — apru (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1145/1443: 'kis, kicsi; klein’ * (1. fent); 2. 1508: 'hitvány; gering’ (DöbrK. 421); 3. 1590: 'keskeny; schmal’ (SzikszF. 207). B) fn. 1. 1416 U./1450 k.: 'gyerek; Kind’ (BécsiK. 206); 2. 1584: 'himlő; Bökken’ (Beythe: Nom. 21b: NySz.); 3. 1811: ’petrence; Häufel' (Márton). — Sz; aprít 1416 U./1450 k.: apreitotvaïa, gr. (BécsiK. 176) I ~ság 1416 U./1450 k.: apwfaÿabol gr. ’kicsi(nyes)ség’ (BécsiK. 83) | ~lék 1519: aproleektokat gr. fn. 'gyerek' (JordK. 150); 1559: aproleg sereg mn. 'szétaprózott' (LevT. 1: 354) I ~ceka 1519: aproczkaak gr. (JordK. 866) I ~nként 1557: appronkent (RMNy. 2/2: 126) | ódonként 1604: Aprodonkint (MA. Minútim a.) | ~z 1621: Aprózni sz. (MA.) I ~ lékos 1643: aprólékos (OklSz.).
Bizonytalan, talán ótörök eredetű; vö.: ujg. ufray 'elhasznált ruha’ (Mai.); Käsy. oprak 'apránként széthullott’ (AtD.); CC. oprak 'ruhadarab'; oszm. újak 'apró, pici'; tat. uak, ouak ’ua.’; ujg. mód. opruk 'feldarabolt' (Radl.). A török szavak feltehetőleg az opra- 'feldarabol' (vö. csag., kar., ujg. mód.) ige származékai, összefüggésük azonban nem világos. Az átvett török szó az *opray 'apró' lehetett. — A magyarban a szó egyes jelentései az elsődleges 'apró, kicsi’ jelentésből fejlődtek. — Az apró ugor vagy finnugor származtatása elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 127, MBölcs. 135; Munkácsi: NyK. 32: 274; Gombocz: MNy. 3: 24®, NyK. 39: 235, BTLw. 37®; EtSz. ® ; Moór: NéNy. 11: 29; SzófSz.; Ligeti: NytudÉrt. 40. sz. 234; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 157. — VÖ. apród.
apró-cseprő 1598: „Mind apróstól czep- rőstől: ne sannione quidem domi relicto” (Decsi: Adag. 257: NySz.); 1613: apró-csöpü (Pázm: Kai. 687: NySz.); 1621: aptóftól czopoftól gr. [sajtóhiba apróftól h.] (MA.); 1713: apróstól-tsopr óstul gr. (Kisv: Adag. 339: NySz.); 1750: apró-tsepé (Faludi: UE. 1: 190: NSz.); 1754: apró tsepu (Bertalanffy: Kér. Bóltseség 209: NSz.); 1766: apró-tsep (Iliéi: Vigaszt. 101: NSz.); 1767: apróstól· tsepestól gr. (Iliéi: Ptolomaeus 72: NSz.); 1789: apróstól tserepestol gr. (Görög—Kerekes: Hadi tört. 1: 570: NSz.); 1808: apróstul, cseppestül gr. (Kresznerics: Közm. 3: 245: NSz.); 1833: Apró-tseplo (Kassai 1: 186); 1845: Apró csipro (Tavasz 197: NSz.); 1851: aprócseprŐstül gr. (Falu könyve 146: NSz.); 1856: apraja, csöprüje gr. (Garay A.: Fal. él. 1: 62: NSz.); 1861: apró-cseperke (Merényi L.: Er. népm. 1: 14: NSz.); 1862: apró- cséperű (CzF.); 1873: aprócsiperű (Nyr. 2: 448). J: A) fn. 1. 1598: ’betyárbútor és pereputty; Habseligkeit und Sippschaft’ (1. fent); 2. 1856: 'gyermeksereg; Kinderschar | gyermek; Kind’ (1. fent). B) mn. 1613: 'jelentéktelen ; unbedeutend [ kicsi ; klein' * (1. fent).
Összetett szó. Utótagjának származása nincs teljesen tisztázva. A nyelvtörténeti adatok arra mutatnak, hogy a csepro többszörös szóvegyülés eredményeképpen jött létre. Kialakulásában nyilván közrejátszott a (fel)cseperedik 'felnövekszik' ige, valamint a töpörödik igének csöpörödik ’elsilá- nyodik, összeaszik stb.’ változata; vö. R. apró-töprő 'apró-cseprő' (NySz., EtSz.). A csepro, csöpro, töprő ezen igék *cseper, *csöpör alapszavának igeneve lehet. Lehetséges, hogy csepű, valamint csepp ~ csöpp szavunk is szerepet játszott az utótag keletkezésében ; de ha nem, későbbi analógiás hatásuk akkor is nyilvánvaló. A cserép biztosan későbbi analógia révén került az ikerszóba. — A cseprő-nek a csepű-bői vagy a csepp-bŐl való egyoldalú, kizárólagos származtatása téves.
CzF.; Kunoss: TanEgyMNyTárs. 1/3: 245, 249, 253; Simonyi: MNyelv.1 1: 25, Nyr. 18: 3; AkNyÉrt. 15/3: 7; Szarvas: Nyr. 20: 453; Mészöly: MNy. 7: 248; EtSz. 1: 954 csepro a.®; Zolnay Gy.: AkNyÉrt. 23/10: 12; Horger: MSzav. 17®, NytAI.2 44; SzófSz. apró a.; Pais: MNy. 38: 364® ; Benkő: MNy. 62: 300®.
apród 1300: „Johannis dicti Oprod” szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „venec Z, ifiac z» apvodoc egêbè Ozyafhoz gvlekezénc” (BécsiK. 24); 1422: aprog szn. (Nyr. 6; 35). Jí A) mn. 1300: ? 'kicsi; klein’ (1. fent), 1669: ’ua.’ (Pós: Igazs. 1: 588: NySz.). B) fn. 1. 1416 U./1450 k.: 'gyermek; Kind’ (1. fent); 2. 1444: 'tanuló, inas; Lehrling' (MF1); 3. 1519: ’fegyverhordó szolga; Schildknecht I apród; Page’ * (JordK. 332); 4. 1862: ’udvarló; Kurmacher’ (SzászK.— Hugo: Száz. leg. 93: NSz.). — Szí ~ad 1527: aprodadok gr. (ÉrdyK. 56).
Származékszó: az apró melléknévből keletkezett -d -gy) kicsinyítő képzővel.


apropó
168
ár2
Eredetileg melléknév volt, első főnévi jelentése 'gyermek’ lehetett. A 'gyermek’ ’ap- ród’ jelentésfejlődésre vö. m. gyermek > le. giermek 'apród’. Ma inkább csak a B) 3. jelentésben alkalmazzuk, történeti tárgyú szövegekben. Meglehetősen elszigetelődött nemcsak alapszavától, hanem az apródonként (1604: MA. Minutim a.) megszilárdult rágós formától s a népnyelvi szinten ma is élő apró- dad elemismétléses kicsinyítő alakulattól is.
CzF.; Budenz: Nyr. 1: 6, NyK. 20: 420 ® ; Szarvas: AkNyÉrt. 4/10: 24; Hunfal vy: NyK. 14: 438; Munkácsi: NyK. 17: 69; Simonyi: MNyelv.1 1: 136, TMNy. 542, 554 ®; Szolár: NyF. 35. sz. 43; Gombocz: MNy. 3: 24; EtSz. 1: 115 apró a.; SzófSz. apró a.; D. Bartha: Szóképz. 11, 103; Tamás: UngElRum. 76. — Vö. apró.
apropó 1706; „apropo, úgy látom, meg nem csalattattam vélekedésemben” (MNy. 61: 364); 1788: Apropos (MNy. 60: 109); 1793: Apropó (Szabó: Vátzi gabona 67 — 8: NSz.), ápropos (D. Éltes: FrSz. 30). J; A) hsz. 1706: ’erről jut eszembe; übrigens, nebenbei bemerkt’# (1. fent); B) fn. 1788/ 1890: ’alkalom; Gelegenheit’ (Kazinczy: Lev. 1: 174: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. apropos; ném. apropos; svéd apropá; fr. à-propos (fn.), à propos (hsz.); cseh à propos: ’apropó’. A franciában keletkezett, s onnan terjedt el más nyelvekbe. — A magyarba esetleg német közvetítéssel került.
Hartnagel E.: MNy. 30: 32; D. Éltes: FrSz. 30 ® ; Zsoldos: MNy. 60: 109. (Schulz: DtFremdwb. 1: 46 ; Partridge: Or. 22; Kluge: EtWb.19 28; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 515 proposer a.)
apu, apus 1. apa
ár1 1138/1329: ? „In uilla Hedekcut. . . . Aruhdi” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1350: Ruhhaarrus sz. szn. (OklSz.); 1416 U./1466: „mert a* verne arra” [quia pretium sanguinis est] (MünchK. 67). J; 1138/1329: ? ’ellenérték; Preis’# (1. fent), 1327 — 40: ’ua.’ (PRT. 1: 774). — Sz: ~us 1237-40: Arussod sz. szn. (PRT. 1: 774); 1416 U./1466: arofochos fn. gr. (MünchK. 61); 1495 e.: áros embçrçc” mn. (GuaryK. 46) | ~ulat 1315 k.: arulatia gr. 'valakinek az elárulása’ (GyS.) I ~ul 1372 U./1448 k.: íarwldei gr. ’elárusít’ (JókK. 6), 1372 U./1448 k.: ’be- árul, felad valakit’ (JókK. 154) | ~u 1372 u./ 1448 k.: arwÿuak gr. ’érték’ (JókK. 7), 1456 k.: ’eladásra kerülő holmi’ (SermDom. 1: 9) I ~uló 1416 U./1466: arolocnac mn. gr., arolocat gr. fn. 'kereskedő’ (MünchK. 52); arolo fn. ’valakit, valamit eláruló személy’ (MünchK. 102) | ~ulás 1506: arulaf (WinklK. 178) I ~ulkodik 1708: Árúlkodás sz. (PP.);
1729: arolkodik (MNy. 57: 486) | ^usít 1808: Arosítani sz. (SÍ.) | ~uda 1847: árudákat gr. (Bajza: Ellenőr 174: NSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: finn arvo ’érték’, arvata ’körülbelülre értékel, gyanít, sejt’; észt arvama ’gondol, vél, értékel, ítél, kitalál, sejt, vélekedik’; vö. még: ? zürj. Sz. artalni '(meg)gondol, kiszámít’; ? md. E. affáems, arsems, Μ. airsams 'gondol'. A finnugor alapnyelvi alak *ar- ßa v&gy *arya lehetett. Eredeti jelentése bizonytalan ; alkalmazása változatosabb lehetett, s csak később foglalódott le a 'kereskedelmi ellenérték* fogalmának jelölésére. — A magyar szó származékai közül az áru-nak az alaktani felépítése nem világos; az u lehet elhomályosult képző, esetleg megőrzött tővéghangzó. Az árussal egy- értékű R. áros adatainak egy részében nem az áru, hanem az ár -s képzős származékával van dolgunk. Az árul igének ’valakit, valamit elárul’ jelentés változata az 'ellen- értékért, díjért elárul, ellenség kezére juttat’ közvetítő fok alapján érthető. — A finnugor alapnyelvi szó indoeurópai származtatja kevéssé valószínű. A magyar szónak az ér2 igéhez való kapcsolása, obi-ugor szavakkal való egyeztetése, mongol és török származtatása téves.
CzF.; MUSz. 747 ®; Bálint: Párh. 2; Vámbéry: MEr. 293, 294; Balassa: NyK. 24: 285, Nyr. 63: 4; Munkácsi: Ethn. 5: 177, NyK. 28: 247, 29: 21, ÁKE. 136, KSz. 4: 381; Bartha J.: Nyr. 27: 116; Zolnai Gy.: Nyr. 28: 534; Szolár: NyF. 35. sz. 35; Simonyi: Jelz. 47; EtSz. 1: 116 2. ár a.; Sköld: OssLw. 53, 96; SzófSz. ár 1, a.; Horger: MNy. 40: 85; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 29; H. Bottyánfy: Pais-Eml. 171; Abajev: EtOs. 1: 65; J. Soltész: Igeköt. 81, 118, 193; MSzFgrE.®.
ár2 1266: ? „Partem in terra Wisarahel” hn. (OklSz.); 1300 k.: arad sz. (ÓMS.); 1416 U./1450 k.: awada sz. (BécsiK. 72); 1508: „fok víznek arydba” (DöbrK. 79), de 1. árvíz; 1566: „a nagy ar hozot ide” (Heltai 64. Fab.: MFL); 1833: Árjád sz. 'árad' (Kassai 1: 187). J: 1. 1266: ? 'áramló víztömeg; Flut’ # (1. fent), 1300 k.: ’ua.’; (1. fent); 2. 1508: ’nagy mennyiség; große Menge’ (DöbrK. 34). - Sz: ~ad 1300 k.: I. fent | ~adat 1350 k.: aradatia gr. ’származás’ (KTSz.), 1416 U./1450 k.: ’víz áradása’ (BécsiK. 310) I ~adás 1517: arrada/abol gr. (DomK. 120) I ~aszt 1527: araztany sz. (ÉrdyK. 64) | ~ adózik 1770/1914: áradozni sz. (Bokréta 92: NSz.).
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. AK., Szó. tűr, AL. tor ’tó’ (Steinitz: Wog- Vok. 208); osztj. V. lar, Vj. j,ar ’árterület’, O. lar ’árterület; tó’, Ko. tor ’kis tó’ (PD.). — Az ugor alapnyelvi alak *sar3 vagy


Ár3
169
arai»
★sár 3 lehetett. — A magyar szó későbbi életében felmerülő jelentésmozzanatok: ’nagy mennyiség, bőség’, ’gyors sodródás’, ’eredet, származás’, amelyek főleg a származékokban váltak uralkodóvá, megtalálhatók mint részletelemek az alapszó eredeti jelentésében. Az elavulófélben levő szócsaládot Baróti Szabó Dávid elevenítette fel (1784: Ár, 1792: Áradat), A nyelvújítás korában a szó családja még más tagokkal is gyarapodott (1. áramlik). — A szónak finnugor egyeztetése, valamint török, mongol, kaukázusi és indoeurópai származtatása téves.
\rámbéry: NyK. 8: 127; Budenz: NyK. 10: 61, 63, 94, 17: 476; MUSz. 750; Bálint: Párh. 2; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 22, NyK. 16: 261, Nyr. 29: 483; Thúry: EPhK. 9: 270; Munkácsi: Ethn. 4: 292, ÁKE. 134, 644; Setälä: FUF. 2: 256 ® ; NyÚSz.; EtSz. 1: 118 2. ár a.; NvH. 5-7; Schmidt: Nyr. 53: 55; SzófSz. ár 2. a.; Bárczi: MNy. 39: 287, TihAl. 176, Nyr. 80: 4; B. LŐrinczy: KTSz. 163; D. Bartha: Szóképz. 58; Benkő: FUF. 36: 252; MSzFgrE. ®. — Vö. áramlik.
ár3 1395 k.: „fibula [o: subula]: ar” (BesztSzj. 659.); 1533: „Subula, futoris inftruemtü. Eyn ole. Aar” (Munn. 184 S6; vö. Szamota kiadásában 2432.); 1551 — 65: arrat gr. (Heltai: Bibi. Sss: NySz.). J: 1395 k.: ’lyukasztó szerszám; Ahle’ # (1. fent).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: md. E. uro, Μ. ura ’hosszú, nagy ár’ (VáhKirj. 24: 21); finn óra ’fúróféle szerszám’; 1p. K. viorre ’ár’. A finnugor alapnyelvi alak *ora lehetett. További vizsgálat szükséges annak eldöntéséhez, hogy a szó a finnugor korban átkerült indoeurópai jövevény-e; vagy a már erősen szétválóban levő finnugor nyelveknek egyikébe-másikába került-e be a Volga menti népeket ért iráni hatás következtében, esetleg más-más nyelvjárásból; vagy — ez a legkevésbé valószínű — semmi köze a hasonló jelentésű óind ára· szóhoz.
MUSz. 750 ® ; Munkácsi: NyK. 28: 271, ÁKE. 137, KSz. 4: 382, Nyr. 62: 68 ® ; NyH. !-7; Gombocz: NyK. 39: 253; EtSz. 3. ár a.; Zichy: Őstört. 16, RÉtH. 1: 8; SzófSz. ár 3. a.; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 29; Collinder: FUV.; SKES.; MSzFgrE. ®.
ár4 1879: „Ar (. . . ejtsd: ár), a területmérték egysége” (MagyLex. 1: 383). J; 1879: ’száz négyzet méternek megfelelő területmérték; Ar’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. are; ném. Ar; fr. are; ol. ara; or. ap: ’ár mint földterületi mérték’. Forrása a francia nyelv, amelyben a latin area alapján alkották meg a nagy francia forradalom idején. — A magyar nyelvben a mindennapi használatban mind ez ideig nemigen terjedt el, mivel nálunk a kisebb földterületek nagyságát inkább négyszögölekben szokták kifejezni.
(Machek: EtSIÖSl. 18; Kluge: EtWb.1» 28; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 35.)
ara 1475 u.: „anÿad ara: auunculus” (NyírkGl.); 1621: Ara (MA.). J: 1. 1475 u.: ’férf itestvér ; Bruder’ (1. fent); 2. 1708: ’meny; Schwiegertochter’ (PP.); 3. 1792: ’menyasszony ; Braut’ * (SzD.).
Bizonytalan eredetű; talán Ősi örökség az ugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. VÖ. osztj. O. çrdi, Kaz. yorti, Ni. urtd%u ’az anya öccse, az anya bátyjának a fia’. Ez az egybevetés csak akkor lehet helyes, ha az osztják szó -tí stb. eleme denominalis névszóképző. — 2. Vö.: vog. KL. oár ’anyai részről való rokon’ (MSz.); osztj. O. ar'sdx ’a nővér gyermeke, az apa nőtestvérének a gyermeke’, Kaz. ΛΓΓηε ’a nővér leánya stb.’ (ne = ’nŐ’). Hogy a vogul szó milyen közelebbi rokonsági viszonyt fejez ki, nem állapítható meg. Ugyancsak jelentéstani nehézségei vannak a vogul és az osztják szó összekapcsolásának. — Am. ara szó végi a-ja vagy egyes sz. 3. személyű birtokos személyrag, vagy kicsinyítő képző. A nyelvtörténeti adatok arra mutatnak, hogy a magyar szó eredetibb jelentése ’leánynak vagy asszonynak (fiatalabb ?) férfitestvére’. À ’meny’ jelentés kialakulására vö. az Öcs kettős jelentését: 1. ’fiatalabb férfitestvér’, 2. ’feleség, asszony húga’. A 3., ’menyasszony’ jelentés nyelvújítás kori alkotás. — Az ugor szavak esetleges indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. A magyar szó más finnugor szavakkal való egyeztetése téves.
Munkácsi: Nyr. 19: 145 ®, Ethn. 5: 134, NyK. 29: 17, 22, ÁKE. 133, 643 ; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 126 ® ; Simonyi: MNyelv.2 180; Melich: MNy. 3: 119; Karja- lainen: FUF. 13: 225, 232 ® ; EtSz.; Sköld: OssLw. 16; Zsirai: FgrRok. 148, MsgŐstört. 32; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 21, ALingu. 2: 381, 9: 175; MSzFgrE. ®.
arab 1577 k.: „A3 Arab fok es a3 mof- tanÿ Oruos Doctorok” (OrvK. 609); 1805: árabsoknál gr. (Verseghy F.: Tiszta Magy. 13: NSz.); 1808: arab (EtSz. 1: 120 arabs a.); 1808/1894: Ardbszból gr. (Kazinczy: Lev. 5: 472: NSz.); 1821: árabs (Haszn. Múl. 1: 43: NSz.); 1833: Aráboknál gr. (Helmeczy: Jelenkor 2/1: 207: NSz.); 1865: Arabus (Harang, napt. 33: NSz.). J: A) fn. 1577 k.: ’arab ember; Araber’ * (1. fent). B) mn. 1800: ’az arabokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; arabisch’* (Márton).
Latin eredetű; vö. lat. Arabs, h. lat. Arabus ’arab’. Végső forrása a bizonytalan etimológiájú arab arab ’arab (gyűjtŐnévi értelemben); tiszta (elsősorban nomád)


arabeszk
170
arany
arab’. — A magyar alak változatok különféle módon keletkeztek. Az arabs a lat. Arabs átvétele. Az arab nyelvújítási alkotás az arabs-ból. Az arabus a h. lat. Arabus-rsb megy vissza.
EtSz. 1: 120 arabs a. ® ; SzófSz. — Vö. arabeszk.
arabeszk 1793/1891: „az aljat. . . arabeszk figúrákkal töltvén-el” (Kazinczy: Lev. 2: 325: NSz.); 1810: Arabeskéket gr. (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 364: NSz.); 1864: ara- beszkáin gr. (Ágai—Montépin: Örült szer. 1: 62: NSz.); 1865: arabeska (Babos). J: 1793/ 1891: ’arab stílusú díszítő elem; Arabeske’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. arabesque; ném. Arabeske; fr. arabesque; ol. arabesco; or. apa6éc.K( a): ’arabeszk’. Az olaszban keletkezett az ol. arabo ’arab’ melléknévi származékának, az arabesco-nak a fŐneve- süléseként; tulajdonképpen olyan cikornyás díszítő elemeket jelöl, amelyek emberi és állati lényeket — a korán tilalma folytán — nem ábrázolnak. — A magyar alak változatok közül a szk végű a franciából vagy a németből, a szke végű a németből való; a szka végű alak tudatos latinosítás eredménye.
(Krueger: EigGatt. 15; Schulz: DtFremdwb. 1: 48; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 264; Partridge: Or. 23; Kluge EtWb.19 28; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 1: 33.) — Vö. arab.
áramlik 1820: Áramlik (NyÚSz.)i; 1851: áromlás sz. (NyÚSz.) ; 1877: áramol (Ágai A.: A.: Porzó tárca 2: 234: NSz.). J: 1820: ’strömen’# (1. fent). — Sz: ~ás 1851: 1. fent I ~at 1868: áramlata gr. (Greguss Gy.: Értekezései 158: NSz.) || áram 1858: Áram (NyÚSz.). J: 1. 1858: 'elektromos áram; elektrischer Strom’ # (1. fent) ; 2. ’(szellemi) áramlat; (geistige) Strömung’ (Szabó D.: Béla fut. 231: NSz.).
A szócsalád tagjai nyelvújítási alkotások. Az áramlik igét a ’vízár’ jelentésű ár2 főnévből alkotta Verseghy Ferenc. Képzésének mintája az e főnévvel tévesen összefüggésbe hozott háramlik ige. Az áramol a korábbi áramlik iktelen változata. — Az áram Jedlik Ányos vagy Sztoczek József elvonása az áramlik igéből a rom : romlik, hám : hámlik stb. szópárok analógiájára. Az ’elektromos áram’ megnevezésére korábbi próbálkozás volt az electromos jolyamzat (1833: NyÚSz.).
NyÚSz. ® ; Simonyi: Nyr. 32: 482; EtSz. 1: 118 2. ár a. ® ; SzófSz. ár 2. a. — Vö. ár2, egyen-.
aranka 1768: „Az aranyka nevű füvet, mellyet fetske fonalnak-is hívnak” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 254); 1793: Aranka (Földi J.: Magy. fűvésztud. 27: NSz.); — haranka (ÚMTsz.). J: 1768: ’Kleeseide, Hopfenseide usw.’ # (1. fent); szakny. ’Cuscuta’.
Származékszó: az arany A>6\ keletkezett -ka kicsinyítő képzővel. A gyomnövény onnan kapta nevét, hogy a növényekre felfutó cérnavékony szára és apró virágai aranysárgák. Számos más neve közül a színt jelentő arany jelzőt tartalmazza az arany- jonálfü (1578: Mel: Herb. 119: NySz.). — A népnyelvből Földi János növénytani munkái révén jutott be az irodalmi nyelvbe.
EtSz. 1: 122 arany a. « ; SzófSz. arany a.; Gáldi: Szótir. 118. — Vö. arany.
arany 1075/fl 124/f 1217 : „in loco, qui dicitur hungarice aranas, latine autem aureus” sz. (MonStrig. 1: 59); 1193: areín- queleu hn. (ÓMOlv. 55); 1221/1550:? Oron hn. (VárReg. 94.); 1246: Áron hn. (Csánki 1: 94); 1247: Orronospothok sz. hn. (Fejér: CD. 6/2: 376); 1295: Anaras sz. hn. (Csánki 1: 57); 1367: Haranyas sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Es te gerelmedert meg vtalek aranyat” (JókK. 47); 1493: k.: aram (ÁbelSzj. 215 b); — arangy (MTsz.). J: 1. 1075/f 1124/f 1217: ’sárga színű nemesfém; Gold’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’pénz; Geld | kincs; Schatz’ (1. fent); 3. 1514: 'aranypénz; Goldmünze’ (MNy. 2: 162). — Sz: ~os 1075/tH24/tl217: 1. fent | ~oz 1372 U./1448 k.: aranyait sz. (JókK. 125) | ~lik 1794: aranylottak gr. (Nyr. 37: 402).
Ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból; vö.: vog. FK. tárén ’réz’ (Munkácsi: ÁKE. 142); osztj. V. Içrn3 ’ua.’, Vj. igrni ’réz, sárgaréz’;? zürj. V. zárni ’arany’;? votj. Sz. zárni ’ua.’ ; ? cser. KH. soproni ’ua.’; ? md. E. sjrne, Μ. έίτήε ’ua.’. Az alapnyelvi alak *sarana lehetett. E szavak a finnugor nyelvekben iráni vagy ősiráni eredetűek; vö.: ói. híranya-; av. zaranya-; pahl. zarin; újperzsa zerin: ’arany’ stb. Minthogy azonban az ugor nyelvi adatok mély, a permi-volgaiak valószínűleg magas hangú előzményre mennek vissza, lehet, hogy az átvétel nem egyszerre és nem azonos iráni nyelvből történt. Az ’arany’ ’réz’ jelentéseltérés abból adódhat, hogy a szó átvétele a fémekkel való ismerkedéskor történt. Az obi-ugorok az aranyat zűrjén eredetű szóval jelölik; vö.: vog. AK. sùr&ii, FL. sorni, Szó. sórni ’arany’; osztj. V. svrnauOx ’ezüst’ (νοχ ’vas’), Kaz. s^rní, DN. sorn3 ’arany’. — Az arangy szó végi gy-je inetimologikus elem. A fém neve, mint annyi más nyelvben, átment a belőle készült pénz, illetőleg a fém színének jelölésére.
Budenz: NyK. 7: 40®; Simonyi: AkNyÉrt. 14/7: 20; Munkácsi: ÁKE. 28, 82, 141, 644; NyH.1"7; Setälä: FUF. 2: 256; Paasonen: «-Laute 26®; EtSz.; Toivonen:


arány
171
arasz
FUF. 15: 90®, 28: 251, Vir. 1953. 22, JSFOu. 56/1: 25; Jacobson: ArUgrof. 99; Zichy: Őstört. 19; Uotila: MSFOu. 65. sz. 37, SyrjChr. 186; SzófSz.; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 28, FgrNNy. 46, 65; E. Itkonen: FUF. 31: 179 ®, UrAltJb. 28: 59; Collinder: FUV., UrGr. 58; Joki: FUF. Anz. 32: 53; Gulya: I. OK. 22: 286; MSzFgrE. ®. - Vö. aranka, arzén, sárarany, szín·.
arány 1750: „Tzél, tárgy, vég, fzándék, arány” (Wagner: Phras. Scopus a.), de 1. arányú, J: 1. 1750: ’cél; Ziel’ (1. fent); 2. 1784: ’valamely mennyiségnek, nagyságnak egy másikhoz való viszonya; Proportion’ # (Nyr. 3: 409); 3. 1788: ’irány; Richtung’ (Decsy: Osmanografia 2: 40: NSz.). — Sz: ~os 1789: arányosan gr. (Wályi A.: Üjj tanítás 43: NSz.) | ~tálán 1808: Arányatlan (Sí.); 1823: aránytalan (NyÚSz.) [ ~osít 1817: Arányosító sz. (Kassai J.: Μ. nyelvtanító könyv 393: NSz.) | ~lag 1833: aránylag (Pais-Eml. 176) ] ~lik 1835: Aránylik (Tzs. Verhalten a.) | ~talanság 1835: Aránytalanság (Tzs. Disproportion a.) | ~lagos 1836: aránylagos (NyÚSz. arány a.) || arányú 1403: „ollian araniút es arwÿwt ammi- nemw az wideky volt” (RMNy. 2/2: 2). J: 1403: ’egyenló; gleich | hasonló; ähnlich’ (1. fent) II aranyoz 1527: ,,anyazent egy- haaz wgy aranzotta” (ÉrdyK. 447). J: 1. 1527: ’gondol, vél; meinen ] gyanít; vermuten’ (1. fent); 2. 1551: ’egy bizonyos irányba halad ; in einer Richtung gehen’ (Helt: Bibi. 1. P.: NySz.); 3. 1552: ’céloz; zielen’ (Heltai: Dial. E 5b); 4. 1835: ’ará- nyosan eloszt; proportional verteilen’ (NyÚSz.).
A szócsalád tagjai szóhasadás eredményei: az irány, irányoz, iránt stb. szavak elkülönült változatai. A szócsalád feltehető *ar- ~ *ír- alapszava bizonytalan eredetű; talán ősi Örökség az ugor korból; vö.: vog.: T. jár, jér ’hely’ (MSz.), É. jer ’tájék’; osztj. V., Vj. jir ’széle, éle vminek’. Az ugor alapnyelvi alak *ir3 lehetett; az obi-ugor szókezdő j másodlagos. Amennyiben a szócsalád valóban ugor alapszóra megy vissza, tagjainak eredetibb jelentése konkrét helyviszonyt kifejező lehetett. Az arány oz ~ irányoz, arányú ~ irányú, aránt ~ iránt stb. párok jelentései a magyar régiségben általában azonosak, tehát e formák egyszerű alak változatoknak tekinthetők. Jelentéstani megoszlásuk, majd elkülönülésük tudatos törekvések eredményeként a nyelvújítás korában következik be. Az arány — az irány-hoz hasonlóan — nyelvújítási elvonás az arányoz-\&\ ; az arány és az irány még a múlt században is állhatták egymás helyett. — Török származtatása elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 127, MBölcs. 135;
Budenz: NyK. 10: 77, 130, 18: 7, 16; MUSz. 820; Simonyi: Nyr. 5: 148, MNyelv.1 1: 250, Hat. 1: 424, 425, Nyr. 27: 488, 32: 531; Szilasi: Nyr. 24: 289 ®; Munkácsi: NyK. 25: 280, ÁKE. 138; Keresztesi: Mát. 62, 153, 162; SzófSz.; Sz. Kispál: NyK. 54: 236 ®; Károly: Pais-Eml. 175; Vértes E.: MNy. 62: 315; MSzFgrE.®. — VÖ. egyaránt, iránt, irány.
aranyér 1742: „Aramyér: haemorrhoides” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 284). J: 1742: ’Hamorrhoiden’ # (1. fent). — De vö.: 1608: aranios inakot gr. ’ua.’ (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 250).
Valószínűleg latin mintára alkotott tükör- szó; vö. k. lat. aurea vena ’aranyér’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 477). Ezt a latin orvosi kifejezést több európai nyelv is lefordította; vö.: ném. goldene Ader; cseh zlatá zíla: ’ua’. stb. A magyar szóra a német is hathatott. Az elnevezés alapja állítólag a régi orvosoknak az a hiedelme, hogy a betegség egy bizonyos stádiumában fellépő vérzéssel a testből mérges anyagok, más betegségek kórokozói távoznak el, s ezért az ilyen beteg szerencsésnek tartható.
MagyLex. 1: 409; PallasLex. 2: 29. (Brockhaus16 5: 227.)
aranyeső 1911: „AranyesŐ (növ.), 1. Laburnum” (RóvaiLex. 2: 5). J: 1911: ’Goldregen’ # (1. fent) ; szakny. ’Laburnum anagyroides’.
Német mintára alkotott tükörszó ; vö. ném. Goldregen ’aranyeső’. Az elnevezés azon alapszik, hogy virágzáskor az aranysárga színű, lecsüngő virágfürtök az egész bokrot elborítják.
arányoz, arányú 1. arány
arasz 1405 k.: ,,palmes: araz” (SchlSzj. 393.); 1556: arazt (MNy. 25: 149); 1761: arás (Bertalanffi: Siralmas panasz 53: NSz.). J: 1. 1405 k.: ’a kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közti távolság; Spanne’ # (1. fent); 2. 1506: ’marok; die hohle Hand’ (WinklK. 249). — Sz: ~nyi 1532: arazni (TihK. 99) 1 ~ol 1566: MegaraszoZ (Helt: Mes: 359: NySz.) | ~os 1787: araszasok gr. (Μ. Kurír: 674: NSz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. AK. toros, Szó. táras (FUF. 17: 82); osztj. V. sgrt, O. soros; cser, soré, sor (JSFOu. 42/6: 5): ’arasz’; vö. még: ? md. E. sur; finn sormi, 1p. N. sour'bmá; stb.: ’ujj*. A finnugor alapalak *sor3 lehetett; ehhez valószínűleg már az alapnyelvben -5 képző járulhatott ( *sor3-03), s e képző hasonító hatása okozhatta a szokásos hangmegfeleléstől (l, i, t ) eltérő osztják szókezdetet. A kérdőid^» alakok ide tartó zása elsősorban


arat
172
árboc
képző-alaktani okok miatt kétes. — Am. araszt pleonasztikus tárgy esetből tévesen visszakövetkeztetett alanyeset. A szó 2. jelentése feltehetőleg a magyarban fejlődött ki, a nyújtott, hosszúságmérő kézhelyzetnek a hajlított, köb tartalommérő helyzetű kézbelsőre való átvitelével.
MUSz. 751; Ahlqvist: Kulturw. 195®; NyH.1“7; Wichmann: MNy. 8: 320 ®, JSFOu. 42/6: 5; EtSz.®; Toivonen: FUF. 15: 78; SzófSz.; Collinder: FUV.; Joki: FUF. Anz. 32: 46; D. Bartha: Szóképz. 76; Velcsovné: Népr. és Nytud. 2: 49®, 8: 41; MSzFgrE. ® . — Vö. bakarasz, elő-.
arat 1211: „Hii sunt vdomici . . . Aratas” sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „nem hÿmtenek fém aratnak” (JókK. 95); — aretó sz. (ÚMTsz.). J: 1211: ?’ernten’# (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent). — Szs ~ás 1211: Aratas szn. (1. fent); 1395 k.: arathas (BesztSzj. 464.) | ~ó 1405 k.: arato (SchlSzj. 991.) I ~at 1416 U./1466: aratat ’aratnivaló’ (MünchK. 30).
Vitatott eredetű. — 1. Szóhasadás eredménye: az irt elkülönült változata. Mindkét szó előzménye ősi örökség a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: osztj. V. Içrta, Vj. iorta ’nyír, vág (hajat/; zürj. V. sirni ’nyír, vág’; votj. Sz. Sir- ’vág, levág’; — ? szám. jur. Mrf* ’oszt’. Az alapnyelvi alak *surt3 lehetett. — Am. arat ~ irt hangtani viszonyára vö. aránt ~ iránt, szalu ~ szilánk, szalad ~ szilaj stb. Az átmeneti formákat az irt R. ort, orot (orotvány, orotás ’irtás, erdÓirtás’) változatai jelzik. A szó eredeti jelentése ’(növényt) metsz, vág, nyír’ lehetett, melyből egyrészt az irt elsődleges, erdő vágásra utaló, valamint az arat gabonavágásra vonatkozó jelentésének kifejlődése érthető. — 2. Ótörök eredetű; vö.: Kásy. or- ’vág’ (AtD.); csag. or- ’ua.’; oszm. óra· ’vág, sarlóval levág’; tat. ur- ’arat’; csuv. vir- ’ua.’. A m. arat í-je visszamehetne ugyan török előzményre, mert a török nyelvekben van ilyen igeképző, azonban a szóba jöhető török előzményekben ez a képző nem mutatható ki. Magyar képzőként való magyarázatának az a nehézsége, hogy ez esetben az arat kirí ótörök eredetű igéink közül, amelyek mindig képző nélkül, puszta tőalakban honosodtak meg; vö. ir, szán stb. — Az 1. magyarázat valószínűbb. — Az írttól független finnugor egyeztetése elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 127, MBölcs. 135; Budenz: NyK. 10: 77, 18: 224; Gombocz: NyK. 28:183, MNy. 3:24, BTLw. 37 ® ,KCsA. 1: 262 ® ; Munkácsi: NyK. 32: 273, KSz. 7: 253 ; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 41 ; EtSz. ® ; Moór:NéNy. 11: 37, ALingu. 9: 141; SzóSz.; Németh: Melich-Eml. 298, Voprjaz. 12/6: 131; Horger: MNy. 38: 11®; Beke: Nyr.
73: 253; Bárczi: MNy. 56: 241; Benkő NytudÉrt. 38. sz. 18, SzegTanFŐiskKÖzl 1965. 73; Ligeti: NytudÉrt. 40. sz. 234; Nyirkos: MNy. 60: 166; Róna-Tas: I. OK. 23: 329; Vértes E.: MNy. 62: 314. - Vö. irt.
árboc 1470; ,,Hujus naviculae prora haionak orra . . . arbox arbor crux Christi, velum spes” (SermDom. 2: 698); 1519: ? arbozon gr. (JordK. 466); 1533: Arbocj fa (Murm. 1296.); 1552: árbop fa (Heltai: Dial. Eia) ; 1560 k.: arboch fayanak (Gyöngy- Szt. 1549.); 1585: Arbots fa (Cal. 632); 1772: árbótz-fát (Mészáros Ign.: Kartigám 196: NSz.); 1777: árbutzfa (Baróti Szabó: Új mért. 2: NSz.); 1792: arbutz (SzD. Árbotz a.); 1824: Árbaczokon gr. (Guzmics I.: Theokri- tosz 66: NSz.); — ábroc, ábrucía, árgucfa (ÚMTsz.). J; 1. 1470: ’a hajó testéből magasra kiemelkedő rúd a vitorla stb. tartására; Mast’# (1. fent); 2. 1527: ’fenyő; Nadelbaum’ (ÉrdyK. 578); 3. 1555: ’rúd; Stange | zászlórúd; Fahnenstange’ (Tin. 247: NySz. 1: 733).
Valószínűleg latin eredetű; vö. h. lat. arbos ’fa’ (GyöngySzt. 1843.), lat. arbor, R. arbos ’élő fa; árboc; evező; hajó; hajítódárda, gerely’. — A magyar alak változatok közül a cs végűek a szabályszerű s-ezŐ magyar országi latin kiejtésnek megfelelő alak folytatói, a c végűek az eléggé kérdéses sz-szel ejtett forma affrikálódássál keletkezett megfelelői. A latin származtatásnak jelentéstani akadálya nincs, de az említett hangtani rendellenesség mellett további nehézsége e magyarázatnak az is, hogy mint hajózási műszónak — ha ugyan a magyarban valóban eredetibb az 1., mint a 2. és 3. jelentés — kevéssé valószínű a latin eredete. Egy ilyen műszó forrása inkább lehetne valamely élő nyelv. Ha azonban feltesszük, hogy a szó tudós úton terjedt el, ezek a nehézségek kevésbé jelentősekké válnak. A kérdés még tüzetes vizsgálatra szorul. — A régi nyelvben sokkal gyakoribb árbocfa összetételből az árboc talán Baróti Szabó Dávid tudatos elvonása.
Budenz: NyK. 6: 300; Simonyi: Nyr. 5: 29, 6: 447, NyF. 11. sz. 6, Nyr. 46: 27® ; Edelspacher: Nyr. 7: 433; Kovács: LatEl. 9; Rell: LatSz. 32; Gombocz —Melich: MNy. 2: 308; Melich: Nyr. 36: 164, MNy. 6: 295, 11: 138®, 19: 38, AkNyÉrt. 25/4: 40; Simái: MNy. 5: 267, 6: 316; Szinnyei: NyK. 42: 3; EtSz.®; Spitzer: Nyr. 44: 21®; Gombocz: ÖM. 2/1: 81, UngJb. 8: 271; Tolnai: Nyúj. 47; Fludorovits: MNy. 26: 50, 373, Latjsz. 28, 41, 43; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 31; Gáldi: Szótir. 20, 52, 92; Bárczi: Szók.2 105®; Kniezsa: NyK. 60: 481 ®, 61: 276; Benkő: FUF. 36: 253. (Wartburg: FEW. 1: 124.)


arc
173
aréna
arc 1372 U./1448 k.: „fern arc^aÿat 1θ nem haÿta”, arcyayatt gr. (JókK. 16, 71); 1405 k.: orcha (SchlSzj. 318.); 1513: aráéi gr. (NagyszK. 17); 1516: horchamat gr. (GömK. 80); 1517: megholtnak... orchat gr. (DomK. 72); 1611: Ârteczapâs (MA. Alapa a.); 1807: Ártzulat sz. (Márton); — arcéja gr. (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’az emberi fej előrésze; Gesicht’ * (1. fent) ; 2. 1416 U./1466: ’külső; Äußeres’# (MünchK. 184); 3. 1550 k.: ’pofa; Wange’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 15); 4. 1577: ’áll; Kinn’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 45). - Szí ~ú 1416 U./1450 k.: orcaio (BécsiK. 153) | ~átlan 1528: orcza- talanná gr. (SzékK. 211) | ^atlanság 1560 k.: orchatlansaggal gr. (GyöngySzt. 2085.) | ~ulat 1565: arczelatu sz. (Mel: Sám. 36: NySz.); 1956: arczelattyabol gr. (Decsi: SallC. 12: NySz.).
Összetett szó ; szerkezete arra mutat, hogy esetleg már a finnugor vagy ugor korban kialakult. A szó voltaképpen az orr és a ( < R. szá) mellérendelő összetétele. Hasonló, az arc két különböző részét megnevező, ’arc’ jelentésű, összetétel több finnugor nyelvből ismert; vö.: vog. KL. ήοΐ-tus [= ’orr-száj’] (MSz.), nal-sam [= ’orr-szem’] (MSFOu. 2. sz. 30); osztj. J. ήρΛ-sâm [= ’orr-szem’] (PD.); zürj. V. nir- vöm [= ’orr-száj’] ; votj. Sz. ím-nír [= ’száj- orr’]; észt suu-silmad [= ’száj-szemek’]: ’arc’. — A magyarban az összetétel elhomá- lyosulása után a szóvégi á megrövidült, majd az *orsza > orca szóvégi hangját 3. személyű birtokos ragnak fogták föl, s valószínűleg ebből vonták el az arc alakot. A c$-s alakváltozatok — ha valóban alakváltozatok és nem írássajátságok — magyarázatra szorulnak. A jelentésfejlődés menete megfelel az adatok időrendjének. A 3. és a 4. az 1.-ből jelentésszűküléssel keletkezett, részt jelöl az egész helyett. — Az orr magyar származékaként való magyarázata, az egységes szóként való finnugor egyeztetés és a török egybevetés egyaránt téves.
Hunfalvy: NyK. 9: 27®; MUSz. 751; Simonyi: AkNyÉrt. 14/7: 42, TMNy. 226, 289; NyH.1“7®; Szinnyei: NyK. 27: 240; Gombocz: NyK. 39: 235, 40: 351; Horger: MNy. 7: 41, NytAl.1 139, 249, MSzav. 17, SzegFüz. 2: 105, MNy. 40: 297; Beke: Nyr. 41: 298, KSz. 13: 100; EtSz. ® ; Vámbéry: MBölcs. 135; Klemm: MNy. 18: 16; Mészöly: MNy. 25: 328, 27: 20, 23, 40: 122; Fokos: Nyr. 62: 12, 43, 64: 11; Baboss: MNy. 36: 113®; SzófSz.; Bárczi: Szótöv. 13, MNy- Élctr. 18; MSzFgrE.®. — Vö. álarc.
archaizmus 1806/1893: „Szallusztom- ban ezen archaizmuson kapva kaptam” (Kazinczy: Lev. 4: 5: NSz.). J: 1806/1893: ’régiesség, régies forma, szerkezet stb.; Archaismus’ (1. fent) || archaizál 1806/1893: „ez a’ szóllás az arc/wwzáZm-szerető Szallusz- tot szépen festi” sz. (Kazinczy: Lev. 4: 5: NSz.). J: 1806/1893: ’valamely régi kor stílusát, kifejezésmódját utánozza; archaisieren’ (1. fent) II archaikus 1893: „Archaikus (gör.), régi, régies, kezdeties” (PallasLex. 2: 60); 1900: arkaikus (Vörösmarty Emlékkönyve CXV: NSz.). J: 1893: ’régies; archaisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. archaism, archaize; ném. Archaismus, archaisieren; fr. archaïsme, archaïser; ol. arcaismo, arcaizzare; or. apxaÚ3M, apxau3Ùpoeamb: ’archaizmus*, ’archaizál’; hasonlóképpen megvan számos európai nyelvben az archaikus megfelelője is. A szócsalád mindhárom tagja — részben latin közvetítéssel, vö. lat. archaismus ’archaizmus’, archaicus ’archaikus’ — a görögből származik; vö. gör. αρχαϊσμός ’archaizmus’, άρχαιζω ’archaizál’, άρχαϊκός ’archaikus’. — Ä magyarba az archaizmus latin, esetleg latin—német közvetítéssel került. Az archaizál német vagy francia hatásra honosodhatott meg; hangalakja a latin eredetű -ál végű igék hatását tükrözi. Az archaikus a latinból való. — A tudományos nyelv szavai.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 270; Coro- minas: DiccCrítEt. 1: 251; Partridge: Or. 24.)
árdéj 1873: „Árdél: paprika” (Nyr. 2: 476); — árdé, árdély, árgyéj (MTsz.); ardé, árgyé, ardél (ŰMTsz.); árd$, árdéj (Nyatl. paprika a.). J: 1873: ’zöldpaprika ; Paprika (-schote)’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. ardéi ’paprika’. — A magyar alakváltozatok közül a j végűek az eredetiek. — Az erdélyi nyelvjárások szava.
Edelspacher: NyK. 12: 95®, 113, 114, 115; Szinnyei: Nyr. 22: 72 ®; Dráganu: Nytud. 2: 153, Dac. 1: 133; Herman: Pászt. 701; EtSz.; Horger: MNy. 36: 127; Blédy: Infl. 19; Márton: ErdMúz. 48: 126; Lázi- czius: NyK. 51: 274; Szabó T. A.: NylrK. 1: 20. térkép.
aréna 1550: „Cancellarius uramat az arena bántotta” (Gregor); 1655: arénájára gr. (ACsere: Enc. 252: NySz.); 1767: Arénában gr. (PPB. Laboro a.). J: 1. 1550: ’vese- stb. kőbetegség; Nieren- usw. -stein- krankheit’ (1. fent); 2. 1837: ’színkör; Sommertheater’ I színház; Schauspielhaus’ (Ref- Ny. 251); 3. 1875: ’cirkusz; Zirkus | porond; Kampfplatz’ * (Endrődi S.: Fal. álm. 60: NSz.); 4. 1875: ’színhely; Stätte | színtér; Schauplatz’ (Beöthy Zs.: Kálozdy 1: 197: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. arena (~ harena) ’föveny, homok; homokkal felszórt küzdőtér az amfiteátrumban’, k. lat. arena ’kavics;


árenda
174
árgus
kőbetegség’. A latin szó ’küzdőtcr, porond’ jelentéssel számos nyelvben meghonosodott; vö.: ang. arena; ném. Arena; fr. arène; ol. arena; or. apéna> — A magyarba többszörös átvétellel került. 1. jelentésében a középkori latin orvosi nyelvből való. 2. jelentésében esetleg a magyarországi német színjátszás révén honosodhatott meg; ilyen jelentésben a németben is csak a 19. sz.-ban bukkan fel. 3. jelentése a klasszikus latinon alapszik, a 4. pedig átvitt értelmű használat eredménye.
EtSz. 1: 129 1. aréna a. ®, 1: 130 2. aréna a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 49.)
árenda 1562: „az Nagÿ Mÿhalÿ dez- math mÿ fenkÿnek egÿebnek nem adtwnk arendaban ez estendeoben” (RMNy. 2/2: 175); 1706: arénádba gr., árendálni sz. (LevT. 2: 412); 1805: ár'énda (Verseghy F.: Tiszta Magy. 116: NSz.); — áranda, áredáni sz., áórendol sz., ár’éndól sz., árondás sz. (ŰMTsz.). J: 1562: ’haszonbérlet ; Pacht | haszonbérleti díj; Pachtgeld’ (1. fent). — Sz: ~s 1673: árendás (Com: Jan. 72: NySz.) | 1673:
árendáltatnac sz. (Com: Jan. 72: NySz.).
Latin eredetű ; vö. h. lat. arenda, arrenda ’haszonbér’, k. lat. arenda ’bérbe adott földbirtok’; a hazai latinban és a középkori, újkori latinban élt az arendare ’haszonbérbe ad, vesz’ ige, valamint egyéb származék is. E latin szavak forrása a katalán renda ’haszonbér’, katalán, sp. arrendar ’haszonbérbe ad, vesz’ lehet, amelyek végső soron a lat. reddere ’ visszaad’ igére mehetnek vissza. A lat. arenda több más európai nyelvbe is bekerült; vö.: szb.-hv. árenda; cseh arenda; le. arçda; or. apénda: ’haszon- bér, haszonbérlet’. — A magyar szó a hazai latinból került át. Az alakváltozatok közül az áronda, áranda hasonulással keletkezett; az árendol sz. további vizsgálatra szorul. — Am. árenda német származtatása téves. Szláv közvetítés feltevésére nincs szükség.
Hunfalvy: NyK. 14: 434, 438; Halász: Nyr. 17: 252; Kovács: LatEl. 9 ® ; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 32; EtSz.®; Spitzer: Nyr. 44: 21; Fludorovits: LatJsz. 40, 43; Gáldi: DictKlein 83, ALingu. 11: 196; Machek: EtSIÖSl. 18; Hauptová: MNy. 56: 175; Ruzsiczky: KazTájsz. 184; Tamás: UngElRum. 80. (Meyer-Lübke: RomEtWb.3 7141.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 300; Corominas: DiccCrítEt. 3: 1087 rendir a.; Wartburg: FEW. 10: 174.)
árestál 1. áristom
árfolyam 1832: „árfolyam (cursus)” (Helmeczy: Jelenkor 2: 584: NSz.). J: 1832: ’Wertstand, Kurs’# (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Utótagja a lat. cursus fordítása; ez a hazai latinban is ’folyamat, lefolyás, menet’-féle értelemben volt használatos (vö. cursus rerum ’az események folyama’: Fin.); modern nyelvi megfelelőit 1. a kurzus szócikkében. Az összetétel létrejöttére valószínűleg hatással volt egyrészt a ném. Preiskourant ’árlista’ analógiája, másrészt az ebben a tárgykörben használatos egykorú kifejezések; vö.: 1795: folyó árrán elad (Gáldi: Szótir. 89); 1823: pénzfolyamat (NyÚSz. 412) stb. A szó a modern kereskedelmi és tőzsdeélet szókincsének korai elemei közé tartozik.
CzF.; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 206, 216.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 412, 414.)
argó 1904: „argót f ( argó ): párizsi népnyelv” (Radó: IdSz.1) ; — árgóval gr. (Bródy S.: A szerető 129: NSz.). J: 1904: tolvajnyelv; Rotwelsch’ (1. fent). — De vö. 1900: „A francziák argot-nak és az olaszok gergó- nak nevezik [a tolvajnyelvet]” (Jenő—Vető 17)·
Francia eredetű; vö. fr. argot tolvajnyelv; zsargon’; ennek eredete nincs tisztázva. A franciából számos más nyelvbe is átkerült; vö.: ang. argot; ném. Argot; or. ap2Ó: tolvajnyelv; zsargon’.
Balassa: Nyr. 58: 83, 62: 95. (Migliorini: NPr. 89, 150; Gamillscheg: FrEtWb. 48; Salverda de Grave: Roques-Eml. 2: 243; Baldinger: ZRPh. 77: 102.)
argumentum 1604: „Soc elő ßamlalt dolgokból bizonyító Argumentum, Erófitő beßed”, argumentomoknak gr. (MA. Sorites a., Analytica a.); 1848: argumentje gr. (Ber- náth G.: Freskó 1: 23: NSz.). J: 1604: ’érv; Beweisgrund | indok; Beweggrund’ (1. fent) ]] argumentál 1604: „Reße az Argumentala[i tudomannak” sz. (MA. Tópica a.); 1700: „így okoskodik, (argumentál;)” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 299: NSz.). J: 1604: ’érvel; argumentieren’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. argumentum ’érv, indok’, argumentari ’érvel, megokol’. Számos európai nyelvben meghonosodtak; vö.: ang. argument ’érv, indok’; ném. Argument, argumentieren; fr. argument, argumenter; ol. argomento, argomentare; or. apzyMénm, apzyMenmúpoeamb: ’érv, indok’, ’érvel, megokol’. — Am. argument alak változat német közvetítésre mutat.
Kovács: LatEl. 63; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 10; Márton: ErdMúz. 48: 127. (Wartburg: FEW. 1: 138; Ernout —Meillet: DictÉtLat? 46.) — Vö. arguváL
árgus 1786/1890: „járván, Argos szemű légien, ki a veszedelmet el kerülheti” (Kazinczy: Lev.'l: 116: NSz.); 1790: Árgus (Gvadányi: Tör. háb. 159: NSz.); 1793: Argus (Gvadányi: Rontó Pál 306: NSz.); 1864: an/usz-szemeivel (Kvassay E.: Röv.


árgruvál
175
ár is tóm
éj. 28: NSz.); 1882: Árgusz (Bartalus I.: Féltud. 8: NSz.). Jí 1786/1890: ’nagyon éber, gyanakvó (szem, tekintet); scharf, mißtrauisch (Auge, Blick)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. argus-eyed ’árgus szemű’; ném. Argusaugen; fr. des yeux d'argus; ol. occhi d’Argo; or. 2Λ0.3ά Ápzyca: ’árgus szemek’. Mindezek a lat. Argus közvetítésével a gör. 'Άργος mitológiai névre mennek vissza; a monda szerint a féltékeny Héra a százszemű Argosszal Őriztette a tehénné változtatott lót. — Am. árgus közvetlenül görög—latin forrásból származik. A mai nyelvben is főképpen a szem, tekintet jelzőjeként használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 10. (Krueger: EigGatt. 5; Migliorini: NPr. 153; Kluge: EtWb.19 29.)
árgruvál 1527: „mykeppen lehet hogy eegy iften leegyen kyre ezenképpen Arguai· nak vala” (ÉrdyK. 662); 1565: Árguáló sz. (Mel: Jób. 77: NySz.); 1647: árgolódik sz. (GKat: Válts. 2: 757: NySz.); 1845/1847: árgoválták gr. (Döbrentei G.: Huszárdal. 71: NSz.); 1872: árguválódott sz. (NépkGy. 2:^ 429); — árbuvál (MTsz.); árbovál
(ÚMTsz.). J: 1. 1527: ’vitatkozik; disputieren’ (1. fent); 2. 1841: ’rimánkodik; flehen | kunyerál; zudringlich bitten’ (M- Tsz.); 3. 1879: ’ácsorog; herumstehen’ (Nyr. 8: 564); 4. 19. sz. m. f.: ’alkudozik; feilschen’ (ÚMTsz.).
Latin eredetű; vö. lat. arguere ’világosan, megtámadhatatlanul állít, bizonyít; hamisnak nyilvánít; bűnösnek nyilvánít’. — A magyar alakváltozatok túlnyomó többségének szóvége ál végű igéink rendszerébe illeszkedett bele. Az árguvál stb. v-je hiátus- töltŐ hang. A 5-s alak változatokra vö. ágaskodik ~ ábaskodik, bendő ~ gendo stb. A jelentések az ’ állít, bizonyít’ ’vitat’
fejlődés alapján érthetők. A magyar szó 1. jelentéséből közvetlenül a 4., majd ebből egyik irányban a 2., másikban pedig a 3. jelentés jött létre. — A szó a 19. sz. óta csak a nyelvjárásokban él.
Rell: LatSz. 32 ® ; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; EtSz. 1: 131 árguál a. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 315. — Vö. argumentum.
árgryélus 1844: „mi szomorúra is vígan járjuk, a ki Ärgirusa van!” (Nagy lg.: Magy. titk. 6: 75: NSz.); 1852: Argyilusát gr. (Los.Phönix 3: 198: NSz.); 1860: argil· lusát gr. (Pais-Eml. 588); 1862: árgyirussa gr. (Bud.Kalend. 30: NSz.); 1865: árgyélu- sodat gr. (Dongó napt. 34: NSz.); 1877: árgélussát gr. (Adomák 7: NSz.); 1878: árgyérusa gr. (GyÔrffy I.: Garab. 168: NSz.); 1897: árgyélussa gr. (Benedek E.: Pásztor- mesék 29: NSz.); — árgyilus, árgyçlussât gr. (ÚMTsz.). J: A) fn. 1844: isz.-szerűen, enyhe káromkodásként; als Interjektion benützt zum Ausdruck milden Fluches’ * (1. fent). B) mn. 1. 1899: ’kalandozó; herumirrend | bolondos; närrisch’ (Nyr. 28: 422); 2. 1913: ’gonosz; böse | rossz; schlimm’ (ÚMTsz.).
Magyar fejlemény: egy népszerű és igen elterjedt 16. sz.-i széphistória hősének, Ár- girus királyfinak a nevéből alakult. Az A) jelentés, az árgyélusa, az árgyélusát alakhoz kapcsolódva, esetleg eufémizmus az arkangyalát helyett. A melléknévi jelentések részint Árgirus kalandozásai, részint már a káromkodás alapján érthetők.
Rell: LatSz. 32; Melich: SzlJsz. 1/2: 44; EtSz.®; Horger: NéNy. 2: 223; Makkos: MNy. 28: 192; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 332, 339, 454.
ária 1778; „Ezek az ö Ariáji a’ mellyeket vér az Orgonán” (Sófalvi: Természet széps. 52: NSz.); 1789: Áriákat gr. (Kazinczy: Bácsmegyey 240: NSz.); — árja (ÚMTsz.). J: 1. 1778: ’zenemű; Musikstück’ (1. fent); 2. 1789: ’magánének; Sologesang, Arie’* (1. fent); 3. 1804: ’dallam; Melodie’(Pere tse- nyi Nagy L.: Oríthia 166: NSz.). — Szt ~zik 1906: árjáz lármáz’ (NyF. 37. sz. 24); 1943: áriázik ’hallgató nótákat énekel* (ÚMTsz.).
Olasz eredetű; vö. ol. ária ’dallam, dal,, ária’. Az olaszban keletkezett az ária ’arc- kifejezés, külső, látszat, külszín’ sajátos használata folytán, s mint zenei műszó számos európai nyelv szókészletébe bekerült; vö.: ang. aria; ném. Arie; fr. aria; or. ápun: ’ária’. — Német közvetítés feltevésére nincs szükség.
Körösi: Nyr. 15: 256, O1E1. 27; Kovács: Nyr. 21: 413; Tolnai: MNy. 16: 142; EtSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 4®, 40; Zolnai B.: MNy. 46: 143. (Schulz: DtFremdwb. 1: 50; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 287; Kluge: EtWb.19 30.)
árik 1. árt1
áristoni 1691; „Arestomba tétetlec” (Warm: Gaz. 181: NySz.), de 1. árestál; 1742/1881: aristomba gr. (Tóth I.: Cziráky J. 61: NSz.); 1759 — 67: arestum (Ház. 1: 299: NySz.); 1770: Árestomba gr. (Kolumban J.: Vida hist. 25: NSz.); 1783: Áristom· bán gr. (GyŐrfi: Klimins 169: NSz.); 1790: árestomba gr. (Pétzeli:i Korona 19: NSz.); 1799: arrestomban gr. (Hatvani Ist.: Mesék 88: NSz.); — áristrom (MTsz.); arestom,. árist, áriston, áristyumba gr., árittom (ŰM- Tsz.). J: 1691: ’fogság; Arrest | fogház; Gefängnis’ (1. fent) || árestál 1622: „szegény emberimnek minden borait megares· tolta, kívánván azt tőlük, hogy az vámot megadnák” (LevT. 2: 195); 1772: meg áristál (Vajda: Kriszt. 1: 500: NySzJ. Jt


a risztokrácia
176
árkád
1622: ’feltartóztat ; anhalten | letartóztat; verhaften’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. h. lat. arestum ’fogház, fogság’, arestare, arrestare ’lefoglal; elfog; leköt, betábláz’, k. lat. arrestum ’valakinek a letartóztatása; valaki vagyonának lefoglalása’, arrestare ’letartóz- tat; valakinek a vagyonát lefoglalja’. Az újlatin nyelvek tanúsága szerint az arrestare igének már az 5 — 6. sz.-i latinban meg kellett lennie; vö.: sp. arrestar; óprov. ares- tar; ófr. arester, fr. arrêter; ol. arrestare: ’megállít, feltartóztat’. Különféle csatornákon át a szócsalád számos európai nyelvbe bekerült; vö.: ném. Arrest ’fogság’, arretieren ’le tartóztat’; cseh arest, harest ’fogház’, arestovati ’letartóztat’; szik, árest, hárest; le. areszt; or. apécm: ’fogság’. — A magyarba a hazai latinból mint a jogi élet szakkifejezései kerültek át. Az általában a hazai latinra visszamenő magyar alakváltozatok közül csupán az árist alakult a rom. arest ’áristom’ és a m. áristom alakkeveredésébŐl. — Az áristom nyelvjárási szóként, valamint népies-régies stíluselemként ma is él, az árestál a régi nyelv szava.
CzF.; Kovács: LatEl. 9®; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 32; Rubinyi: Nyr. 30: 179; EtSz. 1: 130 árestom a.® ; Fludorovits: MNy. 26: 193, 371, LatJsz. 14, 40, 43; SzófSz.; Kniezsa: NyK. 65: 98; Tamás: UngElRum. 81. (Wartburg: FEW. 1: 145; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 673.; Machek: EtSIÖSl. 19; Kluge: EtWb.19 31.)
arisztokrácia 1790: ,,ΕΙ-únván, a’ nép a’ Democratiát az Aristocratiát választotta” (Kazinczy: Orpheus 2: 45: NSz.); 1790: Aristocrátzia (Trenk, csúf. emb. 10: NSz.); 1793: Arisztokratziát gr. (Sándor L: Külf. ut. 138: NSz.); 1796: Áristocrátiábol gr.(M. Merkurius 95: NSz.); 1798: Arisztokrátziát gr. (Molnár J.: Könyvház 10: 112: NSz.). J: 1. 1790: ’a nagybirtokosság uralma; Herrschaft der Großgrundbesitzer’ (1. fent); 2. 1796: ’főnemesség; Hochadel’ (1. fent); 3. 1816: ’vezetŐ réteg <a társadalmi életben^; führende Schicht <im Gesellschaftsleben)»’ (Helmeczi Μ.: Ért. 19: NSz.) || arisztokrata 1791: „ezen Törvény-hozó hatalom a’ Nemzetnek de nem Arisztokrátoknak óhajtása szerént a’ . . . Fejedelemnek kezében fog menni” (Laczkovics: Beszéd 133: NSz.); 1792: Arisztokratáknak gr. (Magyar játékszín 1: 236: NSz.). J: A) fn. 1. 1791: Tő- nemes; Aristokrat’ (1. fent); 2. 1869/1951: ’vezető réteg tagja; Mitglied einer führenden Schicht’ (Munkásmozg. kial. 1: 47: NSz.). B) mn. 1844: ’ arisztokratára jellemző; aristokratisch’ (Kuthy L.: Munk. 5: 13: NSz.) II arisztokratikus 1806/1893: „A’ mi nyelvünk, valamint az olasz is aristoc- raticus” (Kazinczy: Lev. 4: 441: NSz.);
1870: arisztokratikus (Báttaszéki L.: Szer, gőz 32: NSz.). J: 1. 1806/1893: ’fenséges; erhaben | nemes; adlig’ (1. fent); 2. 1848/ 1952: ’arisztokráciával kapcsolatos; aristokratisch’ (Kossuth: ÖM. 13: 372: NSz.); 3. 1869: ’arisztokráciát utánzó; die Aristokraten nachahmend’ (Vajda J.: Honvéd 34: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Aristokratie, Aristokrat, aristokratisch; fr. aristocratie, aristocrate, aristocratique: ’arisztok- rácia’, ’arisztokrata’, ’arisztokratikus’; megfelelőik több más európai nyelvben. Mindezek alapja a gör. άριστοκρατια ’arisztok- rácia’ (tkp. ’a legjobbak, a legelőkelőbbek uralma’), άριστοκράτης ’arisztokrata’, αριστοκρατικός ’arisztokratikus’. — A magyar szavak közvetlen forrása nem határozható meg; latinos alakban honosodtak meg.
Kursinszky: LatJszIrod. 11; EtSz. 1: 133 arisztokrata a.; D. Éltes: FrSz. 30; KallósE.: Nyr. 76: 382. (Schulz: DtFremdwb. 1: 50; Kluge: EtWb.19 30; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 36.)
árja. 1860: „a paria ... az árja vagy indogerman rokonságon kívül eső nép” (Brassai S.: Czig. zene 36: NSz.); 1864/1900: áriái sz. (Vörösmarty Emlékkönyve 32: NSz.). J: 1. 1860: indoeurópai; indoeuropäisch’ (1. fent); 2. 1864/1900: ’indoiráni; indoiranisch’ (1. fent); 3. 1911: ’nem zsidó (személy); nichtjüdisch, Nichtjude’ (Bródy S.: A medikus 13: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Aryan; ném. Arier; fr. Aryen, Aryas [többes sz.]; ol. Ario, Ariano; or. apúey: ’árja (ember)’. Végső forrása az indoiráni *arya- ’jogszerű, nemes’ melléknév alapján keletkezett ói. árya ’úr, főember’; eredetileg a Perzsiában és Indiában megtelepült indoeurópaiak elnevezéseként használták az őslakóktól való megkülönböztetésül. Ez a töve az Irán országnévnek is. Európában a tudományos irodalom révén terjedt el. Tágabb, indoeurópai’ jelentését a német nyelvben kapta. Ugyancsak a németben keletkezett — a fasiszta fajszemlélettel kapcsolatosan — ’nem zsidó’ jelentése. — A magyarba tudós átvételként került a szkr. άπ/α-nak megfelelő alakban. Egyes jelentései német hatásra jöttek létre.
Hunfalvy: NyK. 4: 213; Schmidt: Nyr. 53: 11; Harmatta: ÉtSIRoum. 2: 33. (Sie- gert: WS. 22: 73; Abajev: EtOs. 1: 47; Kluge: EtWb.19 30.)
árkád 1853: „nyitott árkádok építtetnének” (Magy. Érd. Kép. 11: NSz.); 1860: arcade-okból gr. (Degré A.: Örd. eml. 2: 109: NSz.); 1860: árkádok gr. (Ormós Zs.: Ut. eml. 1: 257: NSz.). J: 1853: ’Arkade’* (1. fent).


arkangyal
177
ármádia
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. arcade ’ árkád’ ; vö. még ném. Arkade ’ua.’. A francia szó valószínűleg a prov. R. arcada ’híd boltíve’ átvétele; töve a lat. arcus ’ív’ tövével azonos. Részint német közvetítéssel átkerült számos más nyelvbe is; vö.: ang. arcade; svéd árkád; cseh arkáda; or. αρκάΰα: ’árkád’. A szó etimológiailag végsó soron összefügg erkély szavunk eredetijével.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 50; Wartburg: FEW. 1: 130; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 271; Öhmann: NeuphilMitt. 52: 22; Part- ridge: Or. 24; Kluge: EtWb.19 30; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 34.) — Vö. árkus, erkély.
arkangyal 1195 k.: „vimagguc. . . bov- dug michael archangelt” (HB.); 1372 U./1448 k.: archangÿalnak gr. (JókK. 49); 1405 k.: arhangal (SchlSzj. 52.): 1519 k.: Arkhangial (DebrK. 226); 1708: Arkangyal (PP.); 1761: Arkangyalságnak sz. (Bíró Μ.: Préd. 635: NSz.); - árkángyél (ÚMTsz.). Jî 1. 1195 k.: ’fŐangyal; Erzengel’ (1. fent); 2. [az arkangyalát!] 1858: isz.-szerűen, káromkodásként ; als Interjektion benützt zum Ausdruck eines Fluches (Szelestey L.: Húsz, könyve 22: NSz.).
Latin eredetű, talán szláv közvetítéssel; vö. e. lat. archangelus ’arkangyal’; — vö. még: szb.-hv. Kaj arkandjel; cseh archandél: ’ua.’. A latin szó a gör. αρχάγγελος ’ua.’ átvétele. Bekerült több más európai nyelv szókészletébe is; vö.: ang. archang el; fr. archange; ol. arcángélo: ’ua.’. — A magyarba az e. lat. archangelus a szó végi -us elmaradásával kerülhetett át; vö. advent, angyal stb. Ez a jelenség még magyarázatra szorul ugyan, de nem teheti okvetlenül szükségszerűvé szláv — esetleg olasz — közvetítés feltevését.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 62; Asbóth: NyK. 18: 362; Körösi: Nyr. 15: 161, O1E1. 27; Kovács: LatEl. 8; Melich: SzlJsz. 1/2: 225, MNy. 36: 226 ®, 232®; Szinnyei: NyK. 42: 13; EtSz.; Erdélyi Lajos: NyF. 71. sz. 51; Fludorovits: MNy. 26: 52 ®, 280, LatJsz. 22, 26, 38, 43; Szóf- Sz. ® ; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Lazi- czius: NyK. 51: 274; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Kniezsa: SzlJsz. 587 ® ; Loványi: Pais-Eml. 350. — Vö. angyal, érc-.
árkán y 1789: „Makrantzit árkánnyal el- fogák” (Görög—Kerekes: Hadi tört. 1: 23: NSz.); — prkqn (CsángSz.); árkán (ÚMTsz.). J: 1. 1789: ’pányva(kötél); Fangschlinge, Lasso’ (1. fent); 2. 1936: ’csapda, tőr; Falle, Schlinge’ (CsángSz.).
Török, közelebbről valószínűleg kun eredetű; vö. kirg., kaz. (Saur.), tat., kkalp., alt. árkán ’kötél, hurok, lasszó’. Élterjedt szó a törökség kipcsak ágában ; agaméi alakban megvan a csagatáj, alt aj i, hakasz nyelvben, ατγαπι}τ alakban pedig a mongol nyelvekben. Eredetileg a nomád népek ló- szŐr pányváját jelentette. — Am. árkány főleg a kunok lakta vidéken ismeretes; ezért kell elsősorban a kunból való származtatásra gondolnunk. — A török szó számos keleteurópai nyelvben meghonosodott; vö.: big., αρκάπ; or. αρκάκ; le. árkán; rom. arcán: ’ua.*. A csángó nyelvjárásba minden bizonnyal román közvetítéssel került.—Nyelvjárási szó.
Munkácsi: NyK. 32: 274®; Simonyi: Nyr. 35: 430; Gombocz: BTLw. VI, Nytud- Ért. 24. sz. 13; EtSz.®; Györffy I.: Msg- Népr. 2: 124; Bárczi: Bev.3 108, Szók.2 70. (Lokotsch 102.; Vasmer: RussEtWb. 1: 24; Abajev: EtOs. 1: 69.)
árkus 1557: ,,[a várnak] mingyárást az árkosai csinálják és boldozzák”(Gregor); 1568: árkus (Mel: SzJán. 563: NySz.); 1569: arcúson gr. (RMNy. 3/2: 88); 1708: Árkos (PP.). J: 1. 1557: ’boltív; Schwibbogen’ (1. fent); 2. 1568: ’ívpapír; Papierbogen, ein Bogen Papier’ (1. fent); 3. 1587: ’körív; Kreisbogen’ (OklSz.).
Latin eredetű; vö. lat. arcus ’ív, íj, szivárvány, építészeti ív; ív alakú haj lás; körív’, h. lat. arcus ’ív, papírív’. A latin szó különféle utakon át behatolt a környező nyelvek szókincsébe is; vö.: cseh arch, R. ark; szik, hárok; le. arkusz; ukr. άρκγιιι: ’ív’. A szó etimológiailag végső soron összefügg a m. erkély és árkád eredetijével is. — Az árkus mindhárom jelentése a latinból való. A 2. jelentésben a szónak eredetileg mérték jelölő funkciója volt (’akkora papírlap, amekkorát egy füzetté összehajtogatunk’), ebből később alakult ki a ’bizonyos szabvány által megszabott nagyságú papírlap’ jelentés. — Ma nyelvjárási szó; az irodalmi nyelvben népies-régies stíluselemként fordul elő.
CzF. ® ; Kovács: LatEl. 9; Rell: LatSz. 32; Váczy: MNy. 1: 202 ®; Melich: NyK. 39: 35; EtSz.®; Gombocz: ÖM. 2/1: 81, UngJb. 8: 271; Fludorovits: MNy. 26: 52, LatJsz. 40; SzófSz.; Machek: EtSIÖSl. 19; Tamás: ALingu. 9: 242, I. OK. 15: 74. (Wartburg: FEW. 1: 129; Brockhaus16 2: 215 Bogen a., 8: 724 Papierformate a.) — Vö. árkád, erkély.
ármádia 1609: „Sánczbeli armada” (Pázm: Lev. 1: 57: NySz.); 1705: armádát gr. (Zrínyi 2: 181); 1742/1881: ármádától gr. (Tóth I.: Cziráky J. 61: NSz.); 1787: Ármádiának gr. (Μ. Kurír 2: 604: NSz.); 1788: Armadája gr. (Horváth Á.: Hol-mi 1: 124: NSz.); 1795: ármádiák gr. (Μ. Kurír 2: 609: NSz.). J: 1609: ’hadsereg; Armee’ (1. fent).
12 Történeti-etimológiai szótár


ármális
178
arnót
Olasz, közelebbről északi olasz eredetű; vö. északi ol. armada, ol. armata: ’had- sereg’. Az olasz szó — feltehetőleg olasz zsoldosok révén — több más nyelvbe is bekerült; vö.: ném. R. armat, armad; szín. armáda; cseh armáda; szik, armáda: ’had- sereg’. Az armada, armata alapszavának végső forrása a lat. armare ’felszerel, felfegyverez’. Ugyanerre megy vissza a sp. armada ’hajóraj, hadiflotta’ is; ez utóbbi nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. armada ’a spanyol armada; hadiflotta’; fr. Armada ’a spanyol armada’ ; m. a spanyol armada ’II. Fülöp hajóhada’. — Az ármádia alakváltozat latinosítás eredménye. — Ma régies stílusértékű szó.
Simonyi: Nyr. 8: 298, 43: 380;
Körösi: O1E1. 28® ; Szinnyei: Nyr. 22: 27; EtSz. 1: 136 ármáda a.®; Kertész: Nyr. 63: 12; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 274; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 13®, 24, 27, 29; Bárczi: MNy. 49: 324; Tamás: UngElRum. 81. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 292; Corominas: DiccCrítEt. 1: 268; Öhmann: Vasmer-Eml. 360; Machek: EtSIÖSl. 19; Partridge: Or. 26; Kluge: EtWb.19 31.) — Vö. almárium, ármális, ármás.
ármális 1668: ,,Az üres hordó kongás, és eszterhán termett gabona fó, pharisaeusi kérkedségnek jeles czimerei; nem-is lészen azok nélkül ékes ármálisod” (Matkó: BCsák. 124: NySz.); 1761: armálista sz. (Bíró: Préd. 18: NySz.); 1784: Armálist gr. (Gom- bási I.: Préd. 1: 1: NSz.); 1904: ármányista sz. ’ármálisos nemes’ (Nyr. 33: 244). J: A) fn. 1668: ’nemesi levél; Adelsbrief’ (1. fent). B) mn. 1864: ’nemesi levéllel ellátott; mit Adelsbrief versehen’ (Salamon F.: Magyarország 332: NSz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. armales [többes szám] ’címeres levél, nemesi levél’; ez a h. lat. literae armales ’eímerrel ellátott levél; nemesi levél’ szókapcsolatból vált ki. Ah. lat. armales a h. lat. arma [többes szám] ’címer, nemesi ékesség’ származéka; vö. lat. arma [többes szám] ’védŐ fegyverek, fegyverzet; pajzs’. — Am. ármális lat. armales megfelelésre 1. bugyelláris. — A nemesi előjogok megszüntetésével a szó is elavult.
Kovács: LatEl. 9 ® ; EtSz. ® ; Bihari: MNy. 28: 113; Gyalmos: MNyTK. 31. sz. 13. (Machek: EtSIÖSl. 19.) — Vö. almárium, ármádia, ármás.
ármányos 1692: ,,τό Armányos accipiunt pro . . . rusticis aliisque incolis” (EtSz.). J: A) fn. 1692: ’paraszt; Bauer’ (1. fent). B) mn. 1. 1723: ’istentelen; gottlos’ (Csúzy: Síp. 74: NySz.); 2. 1792: ’lator; bübisch’ (SzD. ármás a.); 3. 1792: ’csintalan; mutwillig I furfangos ; listig’(SzD. ármás a.); 4. 1826: ’cselszövŐ; intrigant’# (Egyed A.: Ovid. Kes. 44: NSz.) || ármány 1804: „Eufémus, ármány Öccse” (Fábchich J.: Pindarus 65: NSz.). J: A) mn. 1804: ’cselszövŐ; intrigant’ (1. fent); B) fn. 1816: ’csel- szövés; Intrige’ (NyÚSz.). — Sz: ~kodik 1827: ármánykodni sz. (Toldy F.: Aesth. lev. 66: NSz.).
Az ármányos német eredetű; vö. kfn., úfn. armmann, arman ’paraszt, jobbágy’ (tkp. ’szegény ember’). E német szó jelentés- fejlődéséhez hasonló a magyarban is megfigyelhető, mert a 16 — 17. sz.-i emlékek gyakran nevezik a parasztot, jobbágyot szegény-nek, szegény ember-nek. — A magyarban feltehetően a török hódoltság korában Magyarországon tartózkodó német katonaság révén honosodott meg. A m. -s képzővel való megtoldás gyakori a foglalkozásnevek átvételekor; vö. jurmányos, kocsma- ros, mészáros stb. — Az ármány az ármányos melléknévből való elvonás eredménye. Az a kérdés, hogy az elvonás az irodalmi nyelvben vagy a népnyelvben ment-e végbe, még nincs tisztázva. — Az árt ige magyar származékaként való magyarázata, perzsa és török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 127; Barna: AkNyÉrt. 3/6: 98; Munkácsi: ÁKE. 143; Simonyi: Nyr. 32: 544®, 40: 245, 42: 436; Kertész: Nyr. 36: 433 ® ; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 18; Storfer: Wörter 201; Kallós: VasiSz. 3: 188; SzófSz. ármány a.; Temesi: MMNyR. 1: 190; Bárczi: MNyÉletr. 270, 303.
ármás 1572: „Armassunkat kwldet- tek es fogwa ide hozattak . . .” (RMNy. 3/2: 93); 1671: ármásokat gr. (CompConst. 3: 14.1.62: NySz.); 1716: Armás (MNy. 57: 486). J: A) fn. 1. 1572: ’poroszló; Häscher’ (1. fent); 2. 1671: ’rabló; Räuber’ (1. fent). B) mn. 1792: ’csintalan; mutwillig’ (SzD.).
Román eredetű; vö. rom. armáf 'fegyveres ember; ítéletvégrehajtó, hóhér; községi szolga’. Ez a lat. arma ’fegyver’ szóra visszamenő rom. ármá ’ua.’ származéka. — Latin származtatása téves. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Rell: LatSz. 32, 56, 57; Dráganu: Nytud. 2: 153 ® ;Alexics: MNy. 7: 212; EtSz.®; Blédy: Infl. 20; Laziczius: NyK. 51: 275; Gáldi: Szótir. 49® ; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 22, 24, 25, 1962. 1: 22, 23, 2: 20, 21; B. Gergely —Kósa—Zsemlyéi: NylrK. 10: 102. — Vö. almárium, ármádia, ármális.
arnót 1634: arnód-fi (MNy. 30: 105); 1693: „Hírem jött . . . két ezer arnoltnak . . . oda való érkezísekrűl”, arnoldbúl gr. (MNy. 12: 129, 130); 1708: Arnót (PP.); 1753: árnotúl gr. (MNy. 60: 218); 1757: Arnauták- nak gr. (MNy. 60: 474); 1784 k.: Arnolczok gr. (Nyr. 42: 183). J: A) fn. 1634: ’albán


Árnyék
179
árok
ember; Albaner’ (1. fent). B) mn. 1709 — 12/1852: ’albán; albanisch’ (Nyr. 43: 221).
Oszmán-török eredetű, román közvetítéssel is; vö. oszm. R. arnaut (ma: Arnavut) ’albán ember’ ; — vö. még rom. R. arnaut ’ua.’. Az oszmán-török szó a gör. ’Αρβανίτης ’ua.’ hangát vetéses Άρναβίτης alak változatának átvétele. Végső soron ugyanabból a kielégítően még nem tisztázott forrásból származik, amelyből az albán és orbonász is. — A magyar alakváltozatok közül az arnót a legrégibb. Az arnolt Z-je téves regresszió útján jött létre. Az arnolc<Z*arnóc változat a rom. arnaut többes számú arnáúfi alakjából érthető. Az arnauta latinosítással keletkezett. — Alkalmilag az arnót névvel macedóniai és albániai románokat is jelöltek. — A török hódoltság korában élt a magyar szókincsben. A korábbi orbonász-nnk lépett a helyébe, de később kiszorította az albán,
Alexics: Nyr. 42: 183; EtSz. ®;Réthei Prikkel: MNy. 12: 130; Fekete: Zárh. 14; Kniezsa: MNy. 30: 105®; Blédy: Infl. 20; Kiss: MNy. 60: 473 ®. — Vö. albán, orbonász.
Árnyék 1275: „Ad promontorium quod uocatur Arnykmal” hn. (OklSz.); 1395 k.: „lat[ri]na: arnig has” (BesztSzj. 514.); 1416 U./1450 k.: „alkota maganac arhekot' δ vluala az alat az arnekon” (BécsiK. 244); 1804: árnyoka gr. (Fábchich J.: Pindarus 304: NSz.). J: 1. 1275: ’valamely fényforrástól meg nem világított rész, hely; Schatten’* (1. fent); 2. 1395 k.: Î’lombsátor; Laubhütte | szín, fészer; Schuppen’ Π. fent), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (1. fent); 3. 1533: ’mása valaminek; Abbild’ (Komj: SzPál. 29: NySz.); 4. 1578: ’nyúlárnyék, spárgafű; Spargel’ (Mel: Herb. 48: NySz.); 5. 1586: ’oltalom, védelem; Schutz’ (MNy. 62: 358); 6. 1905 — 8: ’árnyókszék; Abort’ (ÚMTsz.). — Sz: ~osul 1416 U./1450 k.: Meg arné- kofoltanac gr. (BécsiK. 109) | ~ol 1416 u./ 1490 k.: arnekr (AporK. 50); 1640: bé- arnyékolására sz. (NyÚSz.) | ~oz 1456 k.: megh arnekuj (SermDom. 2: 17) | ~os 1461: Arnikws szn. (OklSz.); 1536: arnekos (Pesti: Fab. 45) || Árny 1801: Árny (NyÚSz.). J: 1801: ’Schatten’* (NyÚSz.). — Sz: ~al 1815: árny álló sz. (Kazinczy: Munkái 7: 254: NSz.) | ~as 1815: árnyas (Kazinczy: Munkái 7: 186: NSz.) | ~alat 1830: árnyalatiban gr. (Szalay L.: Észr. Muz. 44 — 5: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Végződése alapján esetleg származékszó lehet; feltehető -ék képzőjére vö. ágyék, fazék stb. Valamennyi jelentése az 1.-ből alakult. Az ’árnyék’ ’lombsátor’ jelentésfejlődésre vö. lat. umbra ’árnyék’ umbraculum ’kunyhó, sátor’ stb. — Az árny nyelvújítási elvonás az árnyék-b6Y, Kazinczy Ferenc alkotása. Ma is inkább az irodalmi nyelv sajátja. — Iráni származtatása, ezen belül az árny- tőnek és az ernyő erny- tövének azonosítása valószínűtlen. Finnugor, ugor egyeztetése és török származtatása nem fogadható el.
CzF.; Budenz: NyK. 7: 33, 10: 94; Vámbéry: NyK. 8: 127; MUSz. 753; Munkácsi: AKE. 635; Pápay: MNy. 4: 95®; EtSz. ® ; SzófSz. árny a.
Árnyékszék 1508: „A pocol... houa . . . takarodic ... ez velagnac . . . genetsege. Vg mint ez velagnac arnekzekibe” (NádK. 65). J: 1508: ’Abort’ * (1. fent). - De vö. 1395 k.: arnig has ’árnyókszék’ (BesztSzj. 514.); 1416 U./1466: kamora ^èkbè gr. ’ua.’ (MünchK. 146).
Összetett szó. Az árnyék előtagban e szó R. és N. ’fészer, szín, sátor’-féle jelentése tükröződik, ugyanúgy, mint az illemhely jelölésére régen használt árnyékház-b&n is. A szék utótag jelentése itt, továbbá a R. kamaraszék, szükségszék stb. ’ua.’ összetételekben ’padféle’, esetleg valamiféle ’lyukas szék’ lehetett; vö. lat. sella pertusa ’ árnyék - szék’ (tkp. ’átlyuggatott szék’).
Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 156; SzófSz. árny a. (Schrader 1: 4.)
Árok 1009/1404: „Quartum [terminum] vt dicitur kwarofc” hn. (MNy. 12: 378); 1055: aruk (TA.); 1165: arichdi sz. szn. (ÓMOlv. 44); 1193: arc hn. (ÓMOlv. 59); 1395 k.: „foffa: árok” (BesztSzj. 216.); 1462: Or arakya hn. (OklSz.). J: 1. 1009/1404: ’gödör; Grube | vízlevezető csatorna; Graben’# (1. fent); 2. 1130 — 40: ’sáncárok; Wallgraben’ (PRT. 8: 268); 3. 1533: ’völgy; Tál’ (Mumi. 298.). — Sz: árkol 1577: arkolni sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 21) | árkász 1833: árkász (MNy. 55: 232).
Otörök eredetű; vö.: ujg. ar'iq ’patak, csatorna’ (Mal.); Kâây. arïq ’folyó, csatorna’; oszm. ark ’csatorna’; kirg. arïk ’árok, csatorna’; kaz. arïk ’árok’; hasonló szók még számos más török nyelvben is. — A török arïq-bôl szabályosan keletkezhetett a magyarban áruk árk-) > árok. A szóvégi k alapján nem szükséges török jövevényszavaink kun-besenyő rétegébe utalni. — Az árkász nyelvújítási képzés a fr. sapeur ’árkász’ mintájára; vö. fr. sape ’akna- árok; futóárokásás’. — Szláv származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 127, MEr. 253, 348; Budenz: NyK. 10: 77; Munkácsi: NyK. 17: 92, Ethn. 4: 289; Szamota: NyK. 25: 132; Gombocz: MNy. 3: 24, 10: 32, BTLw. 38®, NytudÉrt. 24. sz. 19; Németh: Nyr. 41: 401, MNy. 17: 25; EtSz.®; Ligeti: NyK. 49: 209, 213 ®; SzófSz.; Bárczi: MNy. 46: 223, 58: 8, TihAl. 18, 100, 107, Szótöv. 30, 12*


aroma
180
art1
Szók.2 75, MSFOu. 125. sz. 23; Kniezsa: SzlJsz. 791®; Sulán: MNy. 52: 312; Abajev: EtOs. 1: 75, 185; Palló: UrAltJb. 31: 246. (Vasmer: RussEtWb. 1: 29.)
aroma 1416 U./1450 k.: „kenèteckèl z» aïomatackal eltèttètnç vala” (BécsiK. 52); 1416 U./1466: aromátokat gr. (MünchK. 105); 1552: aromáit gr. (Helt: Bibi. 4: 65: NySz.); 1700: áromákat gr. (D. Ember Pál: Sz. Siklus 274: NSz.); 1815: ar ornai sz. (Kazinczy: Munkái 9: 270: NSz.); 1892: Áróma (Kovács: LatEl. 48). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’fűszer; Gewürz’ (1. fent); 2. 1807/1894: ’zamat; Geschmack | illat; Duft’ * (Kazinczy: Lev. 5: 150: NSz.); 3. 1879: Aromaanyag ; Geschmacksstoff’ * (MagyLex. 1 : 524). — Sz: ~s 1817: Aromás (Domby Μ.: Csokonai 45: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. aroma [többes szám aromata] ’fűszer’; ez a gör. άρωμα ’ua.’ átvétele. A latinból bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. aroma; ném. Aroma; fr. arome; ol. aroma: Aroma’. — A magyar alak változatok közül a régi arommata, aromata a latin többes, az újabb aroma stb. pedig az egyes számú alak átvétele. A szó 2. és 3. jelentése az eredeti ’fűszer’ jelentés alapján keletkezett. Hasonló jelentésfejlődés figyelhető meg más nyelvekben, így a németben, franciában stb. is.
Kovács: LatEl. 48 ; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; EtSz.®
árpa 950 k.: „oí τονρκοι τον αρπαδή γενέσθαι προέκριναν άρχοντα’’ [= „a^ tűr- kök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem’’: Moravcsik Gyula fordítása] sz. szn. (ÓMOlv. 7); 1268: Arpa hn. (Csánki 3: 493); 1395 k.: „Ordeum: arpa” (BesztSzj. 469.); 1862: arpa (CzF.); — orpa (MTsz.). Jí 1. 950 k.: ? ’egy fajta gabona; Gerste’ (1. fent), 1323: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1577 k.: ’a szemhéj daganatos gyulladása,; Gerstenkorn (am Auge)’ (OrvK. 80).
Ótörök eredetű; vö.: ujg.arpa (TMa.3:40); CC. arpa; oszm. arpa; kirg. arpa; csuv. y/rpa: orpa: ’árpa’. Megfelelői a törökség minden ágában, valamint a mongolban és mandzsuban; vö.: mong. arbai; kaim, arbai; madzsu ’árpa’ (EtSz.). E szócsoport valószínűleg iráni eredetű. — A 2. jelentés alaki hasonlóságból magyarázható, de talán a lat. hordeolus ’árpa a szemhéjon’, orvosi lat. hordeolum ’ua.’ tükörfordításaként keletkezett; vö. lat. hordeum ’árpa’.
Vámbéry: NyK. 8: 127®, MBölcs.: 137; Budenz: NyK. 10: 77; Bálint: Párh. 2; Gombocz: MNy. 3: 25, BTLw. 38 ® ; EtSz. ® ; Räsänen: FUF. 24: 252; SzófSz.; Németh: K. Csoma-Eml. 92, VoprJaz. 12/6: 131; Gyóni: GörFeljSz. 19; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
arrogáns 1808/1894: ,,a’ Bécsi Annalis- ták tónusában . . . , mellyet a’ Hálaiak arrogánsnak neveznek!” (Kazinczy: Lev. 5: 314: NSz.); 1877: legarrogánsabb gr. (Wohl J. és S.: Besz. 235: NSz.). J: 1808/1894: ’kihívó, követelődző; arrogant’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. arrogant Arrogáns*. Ez a fr. arrogant Arrogáns’ szóból származik, amely a lat. arrogans ’követe- lődző’ tudós átvétele. — Am. arrogáns hangalakja latinosítás eredménye; vö. briliáns, frappáns stb.
Kallós: Nyr. 65: 131. (Schulz: DtFremdwb. 1: 52; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 38.)
arszlán 1836: „Keríts vad állatot, vad arszlánt” (Nyr. 77: 468); 1839: arszlány (Nyr. 32: 160). Jí 1. 1836: ’oroszlán; Löwe’ (1. fent); 2. 1839: ’hős; Held’ (1. fent); 3. 1843: ’divatfi; Stutzer, Geck’ (Életk. 2/5: 470: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. arslan ’oroszlán; erőteljes, hős ember’. — A természettudományi szakírók honosították meg az oroszlán szinonimájaként; az oroszlán és az arszlán etimológiailag ugyanaz a szó. Az arszlán 3. jelentése a fr. Hon ’divatfi, divatbáb’; ang. Hon ’(pillanatnyi) híresség, kiemelkedő egyéniség’ hatására keletkezett; e jelentésében a múlt század harmincas éveitől vált divatossá. — Elavult szó.
EtSz. ® ; Tolnai: MNy. 14: 149; Horger: MSzav. 133 ® ; Kertész: Nyr. 59: 6 ® ; Bár- czi: FrJsz. 37; SzófSz.; R. Μ.: Nyr. 76: 478; T. Lovas: RefNy. 446; Gáldi: MNy. 54: 327; Kakuk: NyK. 68: 63; Ligeti: AOr. 17: 21. — Vö. oroszlán.
art1 1315 k.: „Iften fianach artotlonfaga” sz. (GyS.); 1372 U./1448 k.: „parancsolok neked hogy fém nekem fém egy ebnek valakinek arcj” (JókK. 148). J: 1315 k.: ’scha- den’ * (1. fent). — Sz: ~atlanság 1315 k.: 1. fent I ~atlan 1416 U./1450 k.: artatlannac gr. (BécsiK. 211) | ~andó 1456 k.: arthan· dokthul gr. Ártalmas’ (SermDom. 2: 63) | ~andóság 1492: artandossagoth gr. (MNy. 37: 203) | ~almasság 1500 k.: artalmaffa- gatewl gr. (AporK. 9, a lap alján) | ~ almas 1525: artalmas (VitkK. 42) | ~alom 1583: ártalomra gr. (Fél: Tan. 209: NySz.) | palmatian 1832: ártalmatlaníthatják sz. (Harsány! P.: Múl. 2: 9: NSz.) ; 1862: ártalmatlan (CzF.) U árik 1878: „Arik: rothad, seny- ved . . . Innét mondják: árt víz, árt máié, árt kenyér, árt étel” (Nyr. 7: 237). J: 1878: ’< ételnemű) romlik; verderben (Lebensrnittel)’ (1. fent).
A szócsaládnak az ár(ik) igében is meglevő alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. árt- ’elfárad’ (MSz.); osztj. V. árjta ’eltörik’; zürj. V. orni ’szakad, szét¬


árt2
181
articsóka
szakad, szétmegy’; votj. Sz. ur- ’leszakít, gyomlál*. A finnugor alap nyelvi alak *ar3- lehetett. A finnugor alapszó esetleges török kapcsolatainak kérdése tisztázatlan. — AN. árik az eredeti jelentéshez képest nagyfokú jelentésszűkülést mutat. Az árt műveltetÓ, esetleg mozzanatos képzővel alakult. Az alapszó háttérbe szorulásával a -í képző volta el is homályosult. — A szónak a fcdr-ral és az ármány-nyál való összekapcsolása, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 123, 128, MEr. 494, MBölcs. 137; Budenz: NyK. 10: 77, 130, 18: 22; Bálint: Párh. 2; Munkácsi: Nyr. 9: 533, 32: 272; MUSz. 754 ® ; Simonyi: NyK. 17: 52, TMNy. 426; Szinnyei: Budenz- Eml. 41; Horger: MNy. 9: 431; EtSz. 1: 132 árik a. ® ; Németh: NyK. 47: 72, K. Csoma-Eml. 73; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 180; Vértes E.: ALingu. 4: 440; MSzFgrE. ®.
árt2 1512 k.: „Ne (Mad fimmi dolgodat az igaz embôrhôz" (WeszprK. 92, a szó nehezen olvasható a kéziratban); 1515 k.: archad gr. (AporK. 184); 1539: aatthÿa gr. (RMNy. 2/2: 33); 1567-78/1862: átsák gr. (ErdPorta. 315: NySz.); 1599: átom gr. (Ádámi: Bar. 19: NySz.). J: 1. [főként bele-, R. be-, hozzá- ik.-vel, csak tárggyal: magát, R. dolgát, kezét, közét, ügyét ~ja valamibe, R. valamihez, valami közé] 1512 k.: '(rendsz. illetéktelenül) beleavatkozik valamibe; < meistens unbefugt) sich in etwas einmischen’ * (1. fent); 2. [bele- ik.-vel] 1895: 'beavat; einweihen’ (Agai A.: Vízen 1: bev. XVIII: NSz.).
Származékszó, egyszersmind Ősi szóhasadás eredménye: a 'behatol' jelentésű avik1 tövének -t műveltetŐ képzős alakja, az avat alakváltozata. Az r nélküli formák az eredetibbek. Az r-es alak valószínűleg az árt1 hatására jött létre, esetleg a belemártja magát valamibe hatására szóvegyülés történt a márt és a R. át között. — A szónak az olt1 igéhez való viszonya nem tisztázott. Az árt1 igével való azonosítása, az ártány- hoz és az alszik szó családjához való hozzákapcsolása, valamint török származtatása
CzF.; MUSz. 755; Budenz: NyK. 17: 476, 18: 245; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 38; Simonyi: Nyr. 18: 5 ® ; EtSz. ® ; Kovács Márton: Nyr. 44: 221; Horger: NéNy. 9: 52®; SzófSz.; Bárczi: Szótőv. 11; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 20. — Vö. avat, avik1, olt1.
áríány 1075/t 1124/f 1217 : „rikachi artond" sz. hn. (MonStrig. 1: 55); 1247: „porcum triennem, qui uulgo artan dicitur" (OklSz.); 1560 k.: Artanyok gr. (GyöngySzt. 1078.). J: 1. 1075/tU24/tl217: ? 'heréit kandisznó; verschnittener Eber’ # (1. fent), 1247: ’ua.’ (1. fent); 2. 1600 k.: ’kandisznó; Éber’ (BrassSzt. 21).
Bizonytalan, talán ótörök eredetű. Közvetlen török előzménye nem mutatható ugyan ki, de alapigéje számos török nyelvben megvan; vö.: ujg., Κύβγ., CC., oszm., kar., stb. árit- 'tisztává tesz, kiherél’. A fenti török szócsaládhoz tartozó arla- 'tisztává tesz, kiherél'; sor árián 'heréit' (Radl.) szavakhoz kapcsolása hangtani okokból (török rl ~ m. rt megfelelés) nem valószínű. — Mivel a sertésnovelés nomád életformában nem lehetséges, ártány szavunkat — a disznő-hoz hasonlóan — letelepült, de legalábbis félnomád körülmények között élő török néptől kellett átvennünk, amennyiben a szó valóban a törökből való.
Munkácsi: NyK. 32: 275; Gombocz: MNy. 3: 25, BTLw. 39 ® ; Paasonen: NyK. 42: 42; EtSz.®; Moór: NéNy. 11: 44; SzófSz.
artézi 1832: „robotbul kezde artézi kutat fúratni" (Helmeczy: Jelenkor 1: 130: NSz.); 1841: ártési (Nagy K.: Dag. 29: NSz.); 1869: ártézi (GregussGy.: Értekezései 172: NSz.); — álterézi-, ártéli, ártélom, ártén, ártéri, ártérom, árterézi-, dríz-kút (ÚMTsz.). J: 1832: 'artesisch (Brunnen usw.)’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. artesian; ném. artesisch; fr. artésien; ol. artesiano; or. apmesaáHCKUÜ : 'artézi’. A fr. puits artésien ’artois-i kút' 'artézi kút' szókapcsolatból kiválva terjedt el a többi nyelvben. Európában Artois grófság területén fúrhattak elsőnek artézi kutat. — A magyarba a fr. puits artésien vagy inkább a ném. artesischer Brunnen részfordításaként keletkezett ártézi kút szókapcsolattal került be. A nyelvjárási alakváltozatok jórészt különféle népetimo- lógiás módosulások eredményei.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 53; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 308; Partridge: Or. 27; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 1: 38.)
articsóka 1585: „scolymos: Artitsiok (Cal. 955); 1629: Arkhiczoka (Nyr. 73: 18); 1647: Ártitsóka fű (Máj: Szót: NySz.); 1662: árthicsók (Lipp: Cal. 7: NySz.); 1664: arcsicsóka (Lipp: PKert. 1: 8: NySz.); 1667: árchicsókát gr., archicsokának gr. (Lipp: PKert. 2: 75, 80: Nyr. 73: 18); 1751: Articsókát gr. (Lippai: Cal. Oec. 6: NSz.); 1783: Ártitsóka (Molnár J.: Könyvház 1: 413: NSz.); 1787: ártitsóka (Zavira: On. Bot. 51: NSz.). J: 1585: 'egy fajta mediterrán eredetű, savanyúságnak, főzeléknek használt növény; Artischocke' (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. artichoke; ném. Artischocke, R. artischock ; sp. alcachofa, alcarchofa; fr. artichaut; ol. articiocco; or.


artikulál
182
árvácska
apmumÓK: 'articsóka*. Végső forrása az arab al-arsuf 'articsóka*. Az európai nyelvekben többnyire olasz közvetítéssel (vö. még ol. vei. articioco: Bárczi: Szók.2 118, milánói articibch: MNyTK. 73. sz. 36 stb.) honosodott meg. — A magyarba többszöri átvétellel került. A R. articsók esetleg a milánói olaszból vagy a németből való. Az articsóka a velencei olaszból származhat. Az arkicsóka, arcsicsóka alakok az eredeti t hasonulásával, a magyar népnyelvben keletkeztek.
Körösi: Nyr. 15: 161 ®, O1E1. 28, MNy. 16: 102, Nyr. 55: 69; Szarvas: Nyr. 26: 16; Kúnos: AkÉrt. 10: 511®; Gombocz: MNy. 1: 256; Melich: MNy. 6: 115, 10: 98; Horger: NyK. 41: 137; EtSz.; Fekete: Zárh. 14; Beke: Nyr. 58: 103, 60: 139; Tagliavini: MNy. 33: 255; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 4, 36; Király: StudSl. 3: 438; Bárczi: Szók.2 118; Tamás: UngElRum. 82. (Lokotsch 833.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 308; Kluge: EtWb.19 32; Bloch - Wartburg: DictÉtFr.4 1: 39.)
artikulál 1840: „mind ez . . . articulât- lan de kemény zajt szül" sz. (Szemere B.: Utaz. 1: 125: NSz.); 1863: „ugyanazon artikulált hangokat egymás után ejti ki" sz. (Szász K.: Vers-szav. 73: NSz.); 1891: árti- kulált sz. (Baksay: Szeder-indák 108: NSz.). J: 1840: 'beszédhangot képez; artikulieren’ (1. fent). — Sz: ~atlan 1840: 1. fent; 1865: artikulálatlan (Balázs S.: Tükörd. 1: 147: NSz.) I) artikuláció 1843: „beszédének hangoztatása ( articulatio ja ) igen jó" (Va- chot I.: Orsz. Almanach 39: NSz.); 1893: Artikuláció (PallasLex. 2: 181). J: 1843: 'beszédhang képzése; Artikulation’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. articulare 'tagol, artikulál', articulatio 'tagolás, artikuláció'. A szócsalád bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ném. artikulieren, Artikulation; fr. articuler, articulation; ol. articolare, articolazione; or. apmuKyAÚpoeamb, apmwcyAtyux: 'artikulál', 'artikuláció'. — Az artikulálatlan származéknak artikulátlan alak változata egyszer- ejtéssel keletkezhetett. — A tudományos nyelv szavai; szélesebb körben csak az artikulálatlan használatos.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 309; Part- ridge: Or. 27; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 39.)
artista 1789: „egyedül Artistának kívánok tekintetni" (Kazinczy F.: Bácsmegyey. Jelent. 2: NSz.); 1806: artisztához gr. (Kultsár: Hazai Tud. 311: NSz.). J: 1. 1789: 'művész ; Künstler’ (l.fent); 2.1893: ’a közönséget különféle mutatványokkal szórakoztató személy; Artist’ * (Kabos E.: Éjszakák 5-6: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. artist ’művész, festő’, artiste 'artista'; ném. Artist 'artista'; fr. artiste 'művész'; ol. artista ’ua.'; or. apmúcm ’ua.'. A k. lat. artista 'művészetekben, mutatványokban jártas személy’ szóra megy vissza; ez a lat. ars 'művészet, tudomány’ származéka. A mai európai nyelvekben elsősorban francia hatásra honosodott meg. — Am. artista közvetlen forrása a francia vagy a német lehetett; a szó visszalatinosí- tott hangalakja -ista képzős szavaink hatásával magyarázható. — Azl. jelentés inkább a fr. artiste 'művész’ szóhoz, a 2. pedig a ném. Artist 'artista' szóhoz kapcsolódik.
Gyalmos: MNy. 29: 230; Gáldi: Szótir. 32. (Schulz: DtFremdwb. 1: 53; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 39.)
áru 1. ár1
árva 1152: „trés homines, scilicet Arua, Legunei, Fehera" szn. (PRT. 1: 601); 1372 U./1448 k.: „ejuegynek aruaknak . . . el o^tÿauala" (JókK. 7). J: A) fn. 1372 u./ 1448 k.: ’apátlan-anyátlan gyermek; Waise’ # (l.fent). B)mn. 1. 1416 U./1466: 'magányos; einsam | elhagyatott; verlassen’ # (MünchK. 201); 2. 1559: 'özvegy; verwitwet' (LevT. 2: 19); 3. 1604: 'apátlan-anyát- lan; elternlos’ # (MA.). — Sz: ~ság 1493 k.: aarwafaagomath gr. (FestK. 144) | árvul 1675: (Aárvájult sz. (SzőnyiNagyJ : Mártirok- Koronája, MF.: NySz.), 1816 — 31/1853: el- árvulva sz. (E. Illés P.: Költ. 33: NSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. V. -ury/j: isqkúruj 'árva, özvegy'; md. É. urus, uros 'árva'; finn orpo ’ua.'; 1p. N. oarbes ’ua.’. A finnugor alapnyelvi alak *orpa vagy *orpas3 lehetett. A finnugor szó valószínűleg az indoeurópai vagy ősárja *orbho-s átvétele; vö.: szkr. árbhas 'kicsi, gyenge, ifjú'; lat. orbus 'árva, özvegy'; Örm. orb 'árva'; gör. όρφανός ’ua.'. — A magyar szóvégi a esetleg a tőhöz is tartozhat; valószínűbb azonban, hogy 3. személyű birtokos személyrag; vo. epe, zúza stb. A magyar jelentések voltaképpen az Ősi jelentés tovább - tagolódásai.
MUSz. 755® ; NyH.1“7; Setalá: JSFOu. 17/4: 31; Munkácsi: ÁKE. 145 ® ; Melich: MNy. 6: 157; EtSz.® ; Jacobson: ArUgrof. 53; Toivonen: FUF. 16: 217®, JSFOu. 56/1: 18; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 38; Collinder: FUV., UrGr. 124; SKES.; MSzFgrE. ® . — Vö. árvácska.
árvácska 1824: „Ide [= a viola rokonságába] tartozik Az Árvátska is" (Szabó József: Csalhatatlan Kert. 277 — 8: NSz.). J: 1. 1824: 'kék, sárga, fehér stb. színű, bársonyos virágú növény; Stiefmütterchen’ # (1. fent); 2. 1875: 'százszorszép; Tausendschön’ (Nyr. 4: 72); szakny. háromszínű árvácska ’Viola tricolor’ ;


árvalányhaj
183
arzén
kerti árvácska 'Viola Wittrockiana’. — De vö. 1642: „Istennek hálát adván az Kd és kis árvácskának egészségén” (LevT. 2: 277).
Származékszó: a főnévként használt ár- m-ból alakult -cska kicsinyítő képzővel. Ez a képzős alakulat 'kis árva gyermek’ jelentésben előfordul már korábban is (1. fent). Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen mintákra megy vissza; vö.: szb.-hv. sirática; szín, sirótica; cseh sirotka; szili, sirotka: (tkp. 'árvácska') ; le. sierotki (tkp. 'árvácskák’) ; vö. még ném. Stiefmütterchen (tkp. ’mostohaanyácska’), Stiefkind (tkp. 'mostohagyermek’). A névadás talán népmeséi szemléleten alapul, vagy pedig a vadon tenyésző növény kicsinységével, szerény külsejével van kapcsolatban. — A vadon termő árvácska a középkortól ismeretes, nagyobb virágú kerti változata későbbi. Számos régebbi magyar neve közül megemlíthető a Szentháromság violája, tarka viola, császár szakáll, valamint az árvácska szempontjából nem közömbös árva viola (először 1787-ben: Faludi: Költ. Μ. 2: 145: NSz.).
Fialówski: Nyr. 9: 197®; Philanthus: Nyr. 39: 95; EtSz. 1: 148 árva a.; Rapaics: MagyVir. 102 ® ; SzófSz. árva a. ; Növényhat. 495. (Machek: ÖSÍJmR. 71.) — Vö. árva.
árvalány haj 1577 k.: „Arwa leány haÿanak melÿ fwet hÿnak” (ÓrvK. 162); 1585: Arua leány hay (Cal. 23); 1838: Árva- lyányhaj (Tzs.); 1846: árvdlá/nyhaj (Tompa: Népregék, népmondák 107: NSz.). J: 1. 1577 k.: 'bizonyos fajta gyógynövény; eine Art Heilkraut' (1. fent); 2. 1585: 'bizonyos fajta páfrány; eine Art Farnkraut' (1. fent); 3. 1785:’a pázsitfüvek családjába tartozó, világos színű, selymes szálú növény; Pfriemengras’ * (Rapaics: MagyVir. 355); szak- ny. ’Stipa'.
Magyar fejlemény. Az árva leány haja szókapcsolat, amelyből az árvdlányhaj alakult, a 'délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. capillus Veneris (tkp. ’Vénusz haja’) fordítása. A latin kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak. ('olcsó szerelmet áruló leány’-nak) értették, és azért fordították árva leány-nyal, mert — mint néhány újabb adatból következtethetünk rá — e magyar jelzős kapcsolatnak is lehetett a latin kifejezéssel egybevágó jelentése. — A magyar kifejezés tudatos alkotásnak látszik. Hosszú ideig több délvidéki páfrány- féleség neveként élt. A pázsitfüvek közé tartozó, hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le. Köznyelvi elterjedését Tompa és Petőfi költészete, valamint a falusi legényeknek, majd a cserkészeknek kalapdíszként viselt árvalány haj-csokra segítette elő.
Rapaics: MagyVir. 354®; Gombocz E.:
BotTört. 112 — 3, 510, 512; SzófSz. árva a.
árverés 1831: „Versteigerung: Árverés” (Bitnicz: Gazd. szót. 51: NSz.). J: 1831: 'Versteigerung' * (1. fent) || árverez 1845: Elárverezni sz. (NyÚSz.). J: 1845: ’versteigern’ # (1. fent). — Sz: ^és 1853: árverezés (Fáy: Buza-virágok 1: 100: NSz.) || árve- rel 1848: „hol a személy s vagyon . . . szemtelenül árvereltetik” sz. (Bernât G.: Freskó. 1: 127: NSz.). J: 1. 1848: 'áruba bocsát; zum Verkauf anbieten’ (1. fent) ; 2.1853 —4: ’árve- rez; versteigern'(Vas G.: Fal. Est. 264: NSz.).
A szócsalád tagjai nyelvújítási alkotások. Alapjuk a régebbi felveri az árát valaminek ’az előző ajánlkozónál többet ígérve növeli az árát valaminek’ kifejezés; vö. pl. 1708: „Árra: felverő Licitator” (PP.). A szabály- szerű árverezési eljárás jelölésére korábbi nyelvújítási kísérlet az ár felverés (1803: NyÚSz. 413) és árper, ár perleni sz. (1807: Márton). Az árverés birtokos jelzős összetétel; az árverez és az árverel az összetett főnév alapján szabálytalanul alkotott igék (ár- ver—igeképző). Ma az árverez a köznyelvi, az árverel nyelvjárási szinten él. Az árveretŐ (1833-tól) és árver 6 (1838-tól) 'árverező’ elavult.
CzF.; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 35, 10/4: 27; Ballagi: AkNyÉrt. 5/4: 18; Szarvas: Nyr. 11: 55; Simonyi: TMNy. 371, Nyr. 37: 435; Király K.: Nyr. 26: 300; NyÚSz.; Szily: MNy. 2: 328; Zolnai Gy.: Nyr. 38: 59 ; SzófSz.ár I. a. ; Gáldi: Szótir. 492.
árvíz 1395 k.: „törens: ar viz” (Beszt- Szj. 281.). J: 1. 1395 k.: 'nagy erővel áradó folyó; mit großer Kraft strömender Fluß’ (1. fent); 2. 1493 k.: 'pusztító áradás; Überschwemmung’ * (FestK. 84).
Összetett szó: a ’vízár’ jelentésű ár-nak és a víz-nek valószínűleg mellérendelő kapcsolata. Az összetett szó kifejezőbb volta is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a túl rövid előtag, amelynek szókészletbeli helyzetét többszörös homonímia is terhelte, önálló használatában erősen háttérbe szorult. — A szónak alárendelő jelzős Összetételként való magyarázata kevésbé valószínű.
CzF.; EtSz. 1: 118 2. ár a.; SzófSz. ár 2. a.; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 437.
arzén 1855: „a horgany és vasban levő idegen alkatrészek, mint a kén . . . olykor mireny (arsen)” (Μ. Nép K. 2: 21: NSz.); 1879: Arzén (Árúlajstrom 110: NSz.). J: 1855: 'többnyire szürke, fémes fényű kristályos elem; Arsen' (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Arsen 'arzén'. Arégső forrása feltehetően egy középperzsa *zarnik 'aranyos, arany-’; így még a magyar arany-nyál is távoli kapcsolatban lehet. Az európai nyelvekben a gör. αρσενικόν


arzenál
184
áskálódik
’arzén’, illetőleg az ebből származó lat. arsenicum ’ua.’ révén terjedt el; vö.: ang. arsenic; fr. arsenic; ol. arsénico: ’ua.’. Az orvosi és gyógyszerészeti műszóként használatos m. arzenikum (vö. 1577 k.: Arfenicumoth gr.: OrvK. 97) a latinból való.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 305; Frisk: GrEtWb. 1: 152; Kluge: EtWb.19 32.) - Vö. arany.
arzenál 1620: „ez mellett az Arfenol auagy az feguver tartohaz” (MNy. 61: 364); 1790: Arsenállyai gr. (Gvadányi: Tör. háb. 111: NSz.); 1793: Arszenál (Sándor I.: Külf. ut. 50: NSz.); 1805: árzenál (D. Éltes: FrSz. 32); 1823: arzenálja gr. (Schedel F.: Haramják. 60: NSz.). J: 1. 1620: 'fegyvertár, tárház ; Zeughaus, Lagerhaus’ (1. fent) ; 2. 1808: ’hajógyár; Schiffswerft’ (Kultsár: Hazai Tud. 1: 171: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Arsenal 'arzenál, fegyvertár, hadszergyár, szertár’. Végső soron az arabból származik; vö. arab dór (eç) sinâ'a ’hajókészítŐ hely’ (tkp. 'mesterség háza, műhely'). Az arab kifejezés az ol. arsenale 'arzenál' közvetítésével terjedt el az európai nyelvekben ; vö. : ang. arsenal; fr. arsenal; or. apceHÓUi: ’ua.’. — A magyarba a német katonai nyelvből kerülhetett át ; meghonosodását francia és olasz hatás is segíthette. — A mai magyar nyelvben átvitt értelmű ’fegyvertár’ jelentése szokásos efféle szókapcsolatokban: „a bizonyítékok, érvek arzenálja” stb.
Kúnos: AkÉrt. 10: 510; Simonyi: Nyr. 43: 390; D. Éltes: FrSz. 31. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 305; Kluge: EtWb.19 32.)
ás 1055: „exinde [ad] afauuagi” sz. hn. (TA.); 1395 k.: affow sz. fn. (BesztSzj. 335.); 1416 U./1450 k.: „Es a[am çtèt én magánac” (BécsiK. 184.). J: 1055: 'graben’ * (1. fent). — Sz: ~ó 1265: ? Kuthascw hn. mn. (OklSz.); 1395 k.: fn. 1. fent | ~adék 1334: Agagasade/c hn. (OklSz.); 1784: áfadék ’föld- bŐl kiásott dolog’ | ~ás 1393/1446: Marosi- miclosasasa gr. hn. (OklSz.); 1531: kutnac afafába gr. (TelK. 74) | ^at 1519 k.: ki afatuan sz. (DebrK. 159) | ~atag 1858: ásatag (Toldy: Műszótár: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ugyanolyan kapcsolatban van a vitatott eredetű áj igével, mint amilyen viszony az esik ~ ejt, festik ~ fejt és esetleg még a vásik ~ váj között áll fenn. — Török származtatása elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 128, MEr. 495, MBölcs. 34, 137, 221; Budenz: NyK. 10: 73, 77, 130; Szinnyei: Nyr. 8: 100®; Budenz- Eml. 41; Balassa: TMNy. 143; EtSz.®; SzófSz.; BenkŐ: NytudÉrt. 38. sz. 18. — Vö. áj, áskálódik, ásvány.
ásít 1372 U./1448 k.: „kegde a^ gyermek nemÿ keueííe afoytanÿ” sz. (JókK. 160); 1405 k.: affoytoch gr. (SchlSzj. 359.); 1590: Aasitas sz. (SzikszF. 110); 1700/1763: dúsítással sz. (Gyöngy: Char. 65: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'szájat tát; den Mund aufsperren’ (1. fent); 2. 1405 k.: ’ (főleg álmosság, unalom miatt> száját Önkéntelenül kitátva mély lélegzetet vesz; gähnen’ * (1. fent); 3. 1470 k.: ’hortyog; schnarchen’ (ZirciGl. 8.); 4. 1533: ’óhajt; wünschen’ (Komj: SzPál. 372: NySz.); 5. 1577 k.: ’hákog; sich räuspern’ (OrvK. 21). — Sz:~oz 1577: asitozni sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 21).
Hangfestő szó; vagy Ősi örökség a finnugor korból, vagy — ami valószínűbb — a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: vog. T. ősint- (Vnyj. 289); osztj. V. úsilta; cser. U. u&tpm: ’ásít’. A szókezdő m. á miatt az egybevetésnek hangtani nehézségei vannak; de a hangfestő jelleg következtében a finnugor megfelelőkre való visszavezetés egyébként is nagyon bizonytalan. A szó hangalakja mindenesetre a szájtátás, bámészkodás, sóvárgás hang- és mozgásképzetét érzékelteti. Hangfestő rokonságába tartozik az á indulatszó, az ácsingózik, áhit, ájul stb. ige. A jelentések a ’szájtátás’ mozzanatából érthetők; a 3. és 5. jelentés a nyitott szájból előtörő artikulálatlan hangokat jelöli. Valószínű, hogy a szó jelentésfejlődésére hatott a vele rokon eredetű áhít és családja is.
CzF.; Budenz: NyK. 7: 20®; MUSz. 756; Bálint: Párh. 2; Szinnyei: Nyr. 8: 101, Budenz-Eml. 41; Szilasi: NyK. 24: 433; NyH.1"7; Munkácsi: NyK. 25: 178; Gombocz: MNy. 4: 81; EtSz.; Vámbéry: MBölcs. 138; Horger: MSzav. 19; Csefkó: NéNy. 1: 230; SzófSz.; Moór: Nyr. 71: 87; ALingu. 2: 391; Pais: MNy. 45: 271; Benkő: MNy. 50: 266 ®, MNy. 53: 464; Steinitz: FgrVoc. 56; Bárczi: Szók.2 19; Kelemen: Mondsz. 825; MSzFgrE.®. — Vö. á, ácsingózik, ácsorog, áhít, ájtatos, ájul.
áskálódik 1757: „ellene áskálódnék” (MNy. 40: 245), de 1. áskál; 1761: áskállódó sz. (Léleknek ájt. 33: NSz.); — ázsgálódik (ÚMTsz.). J: 1757: ’intrigieren’ # (1. fent) II áskál 1604: „Bátori István Ecsedvárábul nem akar kimenni; . . . sokat is áskálnak utánna, hogy kivehessék” (TörtTár. 4: 64); 1636: áskal (Pázm: Préd. 603: NySz. 3: 1083). J: 1. 1604: 'áskálódik; intrigieren’ (1. fent); 2. 1630—1: ’ásogat; wiederholt graben | vájkál; herumwühlen’ (MNy. 61: 364).
A szócsalád tagjai származékszók: az ás igéből keletkeztek -kai gyakorító, illetőleg -kál + -ódik gyakorító és visszaható képzővel. Az ’ásogat’ -> ’fond orkodik, intrikál’ jelentésfejlődés valószínűleg kapcsolatban


áspa
185
ásvány
van az ás alapigének az átvitt értelmű, vermet vagy R. árkot ás valakinek, valaki alá szókapcsolatban való használatával. Erre vall az is, hogy az áskál ige mellett régen alatt, alá névutós határozó is állt. Hasonló hozzá az or. noÓKánbieambcn nőd kozó- HUŐydb ’áskálódik valaki ellen’ (tkp. ’valaki alá ássa magát’). Az ósfcdZ-nak ’áskálódik’ jelentése az ige tárgyatlan használatában fejlődött ki. A kifejezőbb, nyomatékosabb, hangulatosabb áskálódik az áskál-t átvitt értelmű használatában háttérbe szorította. Az eredeti szemléleti alap elhomályosulásá- val az áskálódik az ás családjától meglehetősen elszigetelődött.
CzF. ® ; Simonyi: Nyr. 7: 487 ® ; EtSz. 1: 150 ás a.; SzófSz. ás a.; Horger: MNy. 39: 378. - Vö. ás.
áspa 1405 k.: ,,alabr[um]: afpa” (Schl- Szj. 2114.); 1572: ? Asp (OklSz.); 1585: áspa (Cal. 48); 1825: áspó (Lex. Búd. 584: NSz.); — ás fa, ásop, áspu, ázsop (MTsz.). J: 1405 k.: ’motolla; Haspel’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: kfn. haspe, haspel, ir. ném. Haspel; fr. aspe, asple; ol. aspo, ÉNy. aspa; rom. háspel: ’gombolyító motolla’. A germán nyelvekből terjedt el; vö. ófn. haspa ’ua.’. — Am. áspa közvetlen forrásaként főleg az olasz és a német jöhet számításba. — A délnyugati nyelvjárások szava.
Simonyi: Nyr. 4: 171 ®, Nyr. 7: 245, 32: 470; Szarvas: Nyr. 6: 509; Körösi: Nyr. 15: 162®, O1E1. 28; Melich: Nyr. 23: 97 ®, 24: 59; Szinnyei: Nyr. 23: 199; Katona: NéprÉrt. 6: 241; EtSz.®; Beke: Nyr. 58: 105, Teuth. 6: 237, 244, Nyr. 62: 22, FUF. 24: 263, ZSIPh. 16: 326; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 4, 33®; Kálmán: MNyj. 3: 125; BenkŐ — Lőrincze: MTud. 4: 279. (Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 326; Wartburg: FEW. 16: 176, 177; Kluge: EtWb.19 292.)
aspirál 1619: „Majd neked agiak az Brachium regalt, Az kire regen Beckessis aspirált” (MNy. 61: 364). J: 1619: Törekszik valamire; aspirieren’ (1. fent) || aspiráció 1806: „ [a nyelv] kedvelte ... a’ Haspira- tiokat” (Pántzél P.: MNyelv. Áll. 32: NSz.); 1864: aspiratióikkal gr. (Eötvös J.: Gondolatok 21: NSz.); 1887: aspiráczió (Borúth E.: Próza 205: NSz.); 1888/1951 :aszpirácziók gr. (Munkásmozg. tört. 1: 550: NSz.). J: 1. 1806: ’hehezet; Hauchlaut’ (1. fent); 2. 1864: Törekvés; Bestrebung’ (1. fent) || aspiráns 1806: „egy tréfás Ur által úgy nevezett Aspiránsok (szóllóvételre ádázók)” (Kultsár: Hazai Tud. 317: NSz.); 1854/1894: aspirans (Jókai 6: 365: NSz.); 1864: áspiráns (Petheő D-: Huszárd. 43: NSz.). J: 1. 1806: ’pályázó; Bewerber’ (1. fent); 2. 1951: Tudományos pályára felkészülő kutató ; wissenschaftlicher Aspirant’ * (SzikraldSz.) || aspirantúra 1951: „acnupaHtnÿpa: . . . aspirantúra” (Hadrovics—Gáldi: OrMSz. acnupaHmÿpa a.). J: 1951: ’a tudományos utánpótlás szervezett biztosítása; Aspirantur’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. aspire,, aspiration, aspirant; ném. aspirieren, Aspiration, Aspirant; fr. aspirer, aspiration, aspirant; ol. aspirare, aspirazione, aspirante: ’aspirál’, ’aspiráció’, ’aspiráns’; — vö. még: or. acnupáyun ’aspiráció’, acnupánm ’aspiráns’, acnupaHmÿpa ’aspirantúra’; ném. Aspirantur ’ua.’. A szócsalád a lat. aspirare ’rá- lehel; pártol; törekedik, áhítozik’ igére és annak aspirans Törekedő, áhítozó’, aspiratio ’rálehelés; törekvés’ származékaira megy vissza. Az aspirantúra eredetije az oroszban keletkezett 1929 táján. — Az aspiráció, aspiráns és aspirál a latinból került át a magyarba. Az aspirantúra, valamint az aspiráns 2. jelentése az oroszból való.
Hoffner: Nyr. 90: 10; Farkas: Nyr. 90: 10®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 325; Sanskij: EtSl. 1/1: 160; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 40.)
áspis 1372 U./1448 k.: „yartatnÿ ba^a- lifcofon es ya/pi/kyon [= jáspiskígyón]” (JókK. 147); 1416 U./1490 k.: afpifc, Afpi- fon gr. (AporK. 2, 51); 1708: Afpis (PP.) ; 1863: Sáspis, sáspi (Kriza: Vadr. 515). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’mérgeskígyó ; Giftschlange’ (1. fent); 2. 1770/1914: ’házsártos asszony; zänkisches Weib’ (Bokréta 129: NSz.).
Latin eredetű; vo. lat. aspis ’vipera’; ez a bizonytalan eredetű gör. ασπίς ’mérgeskígyó’ átvétele. Jobbára a latinon át számos európai nyelvbe belekerült; vö.: ang. asp ’mérgeskígyó, vipera’; ném. Aspisviper ’ua.’; fr. aspic ’mérgeskígyó’, (argó) Tágalmazó’, langue d'aspic ’csúnya nyelvű’; or. ácnuö ’áspiskígyó; gonosz ember’. — A magyarba az egyházi latinból került át a biblia útján. Az alak változatok közül a j kezdetűek valószínűleg a jáspis ’féldrágakő’ hatására keletkeztek. A sáspis alak feltehetőleg népeti- mológiás eredetű: a hazai siklófajtáknak a sásos helyen élésével lehet kapcsolatban. A 2. jelentés hangulati hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — A köznyelvből a régi nyelvben is gyakori áspiskígyó összetétel szorította ki.
CzF. ® ; Kovács: LatEl. 9; Rell: LatSz. 21, 32, 51; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 43: 221; Fludorovits: MNy. 26: 52, Latjsz. 27, 42, 43; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Vértes O. A.: NyK. 66: 412; Tamás: UngElRum. 84. (Wartburg: FEW. 1: 157; Frisk: GrEt- Wb. 1: 169.) — Vö. aszpik.
ásvány 1055:? „exinde ad afauuagi” hn. (TA.); 1226: Asuantheu hn. (OklSz.); 1252: Asatmnthu hn. (OklSz.); 1252: Asoan- thu hn. (OklSz.) ; 1364: ”Quoddam fossatum


asz
186
aszfalt
Aswan nommassent” (OklSz.); 1379: Ásotton hn. (OklSz.); 1443: haswanya gr. (OklSz.). J: A) fn. 1. 1055:? ’árok; Graben’ (1. fent), 1364: ’ua.’ (1. fent); 2. 1783: ’a föld mélyében levő, bányászattal kitermelhető nyersanyag; Mineral’# (Molnár J.: Könyvház 2: 114: NSz.); 3. 1784: ’földből kiásott dolog; eine aus der Erde gegrabene Sache’ (SzD. 8). B) mn. 1. (csak ö.-ben, jelzőként) 1565: ’megásott; gegraben’ (Mel: Sám. 373: NySz. 1: 389); 2. 1782: ’ásatás révén előkerült; fossil’ (Nyr. 26: 300); 3.1806/1817: ’avatag; überaltert’ (Kováts József: Vers. 120: NSz.).
Származékszó: az ás igéből alakult -vány képzővel. A TA. adata — amennyiben valóban ide tartozik — hangtani vagy alaktani változata egyaránt lehet szavunknak. Az igen régi, feltehetőleg még honfoglalás előtti szó a régiségben ásott árok, tó, kút jelölője volt. Feltűnő, hogy a számos helynévi alkalmazáson kívül alig találunk rá adatot. Az elavult ásvány-t a nyelvújítás korában hozták divatba (1776—1821: Benyák: Manuscr. 105: NSz.; tudományos műszóként: 1791: Zay S.: Mineralógia címlap: NSz.). A nyelvújítók egyébként kísérleteztek ásany-nysd, ásmány-nyal is (vö. CzF.), de sikertelenül.
CzF. ® ; Király K.: Nyr. 26: 300; NyŰ- Sz. ; Csapodi I.: MNy. 2: 217; Mészöly: MNy. 4: 414; EtSz. 1: 150 ás a. ® ; Szily: MNy. 15: 93; Tolnai: Nyúj. 37, 217; SzófSz. ás a.; Pais: MNy. 45: 274; Bárczi: TihAl. 47, 174, MNyÉletr. 106; KŐ Benedek: MNy. 53: 206. — Vö. ás.
ász 1804: ász (Nyr. 42: 77). J: 1804: ’As <im Kartenspiel)’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. As ’ász’. Végső forrása a bizonytalan etimológiájú lat. as ’egység’, mely a kocka- és kártyajáték révén — részint francia közvetítéssel — nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. ace; fr. as; ol. asso: ’ász’. A németbe a franciából került. — A viszonylag későn felbukkanó ász nyelvjárási szintre szorította vissza a korábbi két- szem ’ász’ (Kertész: Szók. 215) és disznó ’ua.’ szavakat.
Balassa: Nyr. 26: 440, 63: 34; Lumtzer — Melich: DOLw. 62, 303; Fabó: MNy. 1: 267 ® ; EtSz. ® ; Kertész: Szók. 216; Zolnai V.: Nyr. 63: 81. (Wartburg: FEW. 1: 151; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 71; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 50; Kluge: EtWb.19 33; DudenEtym. 35; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 39.)
aszag 1792: „Afzag: ízemet, trágya” (SzD.). J: 1. 1792: ’szemét; Mist | trágya; Dünger’ (1. fent); 2. 1807: ’giz-gaz; Jätgras’ (Márton).
Valószínűleg nyelvújítási származékszó: az ’(összeJszárad’ jelentésű aszik igéből alkották szó végekből elvont -ag képzővel; vö. adag, állag, köteg stb. Feltehetőleg Baróti Szabó Dávidtól való. — Szláv eredeztetése téves. — Elavult szó.
Gombocz—Melich: MNy. 2: 308 ® ; EtSz.; Kniezsa: Szljsz. 792 ®. — Vö. aszik.
ászát 1597:? ,,Son[ch]us: Gordon, A- szas” [sajtóhiba lehet Ászát h.] (EtSz. aszás a.); 1780: Ászát (Gáldi: Szótir. 20); 1795 k.: aizot [sajtóhiba lehet aszót h.] (Takáts R.: Told. A. v.: NSz.); 1807: azótos sz. (MNy. 11: 373); 1833: Aszott (Kassai 1: 203); 1876: aczat (Nyr. 5: 29); — oszotka sz. (MTsz.) ; aszott, uâszëtt, aszotka sz. (ÚMTsz.). J: 1597:? ’szúrós gyom; Distel’ (1. fent), 1780: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Cirsium’. — Sz.: ~ol 1879: Acatolni sz. (Nyr. 8: 331).
Szláv eredetű; vö.: big. ocbm; szb.-hv. ósat; szín, osât, ősét, ócet; szik. K. oset: ’aszat’ ; or. ocóm ’aszat ; csorbóka’ ; megfelelő szavak más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelvnek — talán a szlováknak vagy a bolgárnak — R. osötz ’aszat’ szava került át.— Az acat alakváltozat affrikálódással, az aszott pedig az aszik ige hatására végbement népetimológiás átalakítással keletkezett. — Az aszaí-nak az aszik ige származékaként való magyarázata téves.
Miklosich: Nyr. 11: 72; Halász: Nyr. 12: 6; NyK. 33: 43; Gombocz — Melich: MNy. 2: 309 ® ; Melich: NyK. 39: 16, MNy. 6: 401, 19: 38; EtSz.®; Kelemen: MNy. 41: 81; [Szerk.:] Nyr. 75: 238; Kniezsa: Szljsz. 64® ; Moór: StudSl. 2: 73; Beke: MNy. 56: 265, Nyr. 89: 104; Takács: Ethn. 75: 233.
aszfalt 1577: „Feyer Sandalumot . . . Afphaltumot. . . Mÿrtillus olaÿt is . . . térd é^we” (OrvK. 371); 1783: Ás falt (Molnár J.: Könyvház 3: 137: NSz.); 1784: Asphált (Benkő F.: Kövek 17: NSz.); 1791: Asfált (Zay S.: Mineralógia 52: NSz.); 1795: As jattnak gr. (Gáti I.: Term. hist. 13: NSz.); 1876: aszfaltja gr. (Hevesi L.: Karc. 2: NSz.); 1877: aszfalt (Ágai A.: Porzó tárca 2: 3: NSz.); — ászfálc, akszfald (ÚMTsz.). J: 1. 1577: ’földi szurok; Erdpech’ (1. fent); 2. 1877: ’szurokszerű, olvasztható anyag; Asphalt I ebből az anyagból készült útburkolat; Asphaltpflaster’ # (1. fent). — Sz: ~oz 1876: aszfaltozás sz. (Hevesi L.: Karc. 14: NSz.); 1891: aszfaltozott sz. (Bródy S.: Szinészvér 395: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. asphalt; ném. Asphalt; fr. asphalte; ol. asfalto; or. ac0áAbm: ’földszurok, aszfalt’, végső forrása a gör. άσφαλτος ’ua.’, amely részben a lat. asphal- tus, k. lat. as phal tűm ’ua.’ közvetítésével terjedt el. — A m. R. asfaltum ~ aszfaltúm a középkori latinból való átvétel; az újabb


aszik
187
aszó
aszfalt valószínűleg a németből került hozzánk. A N. asz falc alak változat affrikálódás- sal, az akszfald, pedig inetimologikus k betoldásával és szóvégi zöngésüléssel a magyarban keletkezett.
Szily: MNy. 6: 147®, 149; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 54; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 320; Partridge: Or. 29; Kluge: EtWb.19 34; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 1: 40.)
aszik 1300 k.: „buol ozuk epedek” (ÓMS.), de 1. aszó; 1342:? Azalos sz. szn. (OklSz.); 1453:? Azzalos sz. szn. (TörtTár. 1882. 533); 1646: &\-aszani sz. (MedLat. 55: NySz.); — ajszani sz. (MTsz.). J: 1300 k.: ’ elszárad, elhervad; trocknen, (ver)welken I (melegtől, szárazságtól) összezsugorodik; zusammenschrumpfen’ (1. fent). — Sz: ~al 1288: Ozolo sz. hn. (OklSz.); 1430 k.: azalo cosar (SchlGl. 2226.) | ~ály 1342: ? Azalos sz. szn. (OklSz.); 1519: azaaly mn., azaïlyal gr. fn. (JordK. 318, 913) | ~ás 1416 u./ 1450 k.: megaza/cm gr. (BécsiK. 239) | súlyos 1592: aszállyos (Cisio: MF1.) | ~alék 1839: aszalók (MTsz.).
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. tä§v ’száradni fog’, Szó. tösds ’száradt’; osztj. V. sqs-, O. sos- ’szárad’, Ko. saszm ’apad, szárad’ (PD.). Az ugor alapnyelvi alak *s8Ó3- lehetett. A magyar és a vogul szavak eredeti szókezdő *5 hangról vallanak, az osztják nyelvjárási adatok *á-rŐl; az oszt- jákban a szókezdő « hangot a szóközépi hatása Őrizhette meg, hasonló jelenség az arasz osztják megfelelőinél is látható. — Finnugor és uráli származtatása valószínűtlen.
Budenz: NyK. 7: 40, 18: 248, 21: 196; MUSz. 757; Munkácsi: NyK. 16: 468, 25: 269; NyH.1"7; EtSz.®; Kannisto: MSFOu. 46. sz. 88; Lehtisalo: MSFOu. 52. sz. 158; Toivonen: MSFOu. 67. sz. 379; SzófSz.; Mészöly: ŐmSzöv. 234; Collinder: UrGr. 96; Vértes E.: MNy. 60: 483; Lakó: Ny tud- Ért. 47. sz. 42; MSzFgrE. ®. — Vö. aszag, aszó, aszú.
ászka 1878: „ászka (Oniscus — a népnél pinczebogár, penészbogár és): ászokbogár” (Nyr. 7: 166). J: 1878: ’apró, rákféle állatka; Assel’ (1. fent); szakny. ászkák ’lsopoda’.
Nyelvújítási alkotás: az ászok(fa) tudatos módosítása útján keletkezett az atka, futrinka, poloska, sáska stb. mintájára. A névadásnak az a szemléleti háttere, hogy a szárazföldi ászkák párás és sötét helyeken, így különösen pincékben, földön fekvő gerendák (ászokfák) stb. alatt tartózkodnak.
Fialowsky: Nyr. 7: 166. — Vö. ászok.
aszkéta 1792: „Találtattak ... a’ régi Asceták . . . közül-is hoszszú életűek” (Má- tyus I.: Ő és új Diáét. 5:657: NSz.); 1879: aszkéta- típus (Sasvári Á.: Bakalev. 68: NSz.); 1891: aszkéta (Kemechey J.: Gentry 76: NSz.); 1899: áskéta (Baksay S.: Dáma 136: NSz.). J: 1792: ’önmegtartóztató életet élő ember; Asket’ (1. fent) || aszkczis 1871: ,,A cella. . . meglehetősen askézis szagu volt” (Baráti.-napt. 82: NSz.); 1887: aszkezist gr. (Riedl: Arany 57: NSz.). J: 1871: ’ önmegtartóztatás ; Askese’ (1. fent) II aszkétikus 1895: „Asketikus volt a teste; ki volt fejezve rajta a régi, talán túlsókat és gyorsan élt faj finomultsága” (Justh Zs.: Fuimus 21: NSz.); 1910: aszkétikus (Kelemen: IdSz.). J: 1895: ’ önmegtart óztató ; asketisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Asket, Askese, asketisch; fr. ascète, ascèse, ascétique: ’aszkéta’, ’aszkézis’, ’aszketikus’; megfelelőik több más európai nyelvben is. Mindezek forrása a gör. άσκητής ’az, aki valamilyen foglalkozást űz; atléta; remete’, άσκησις ’gimnasztikai gyakorlat; életmód, aszkézis’, άσκητικός ’fáradságos; atlétához tartozó; aszkétikus’. E görög szók ασκείν ’feldolgoz, díszít; gyakorol, folytat valamit’ alapszava ismeretlen eredetű. Az asc(h)eta és asc(h)e- ticus megvan a középlatinban is. A modern nyelvekben előforduló jelentések kialakultak már a görögben, mégpedig a keleti egyházban gyakorivá vált remeteséggel kapcsolatban. — A magyar szók közvetlen forrása nem határozható meg; latinos alakban honosodtak meg.
Kursinszky: LatJszIrod. 11; Kallós: Nyr. 76: 461. (Osthoff: PBBeitr. 13: 459; Dauzat: DictÉtFr.7 52; Frisk: GrEtWb. 1: 163.)
aszó 1055: „nogu azah fehe reá”, azaa gr. (TA.); 1158/1323/1403: Chrumvrowozov hn., Azaufey hn., ? bucaozw hn. (Karácsonyi: Szt. István 80, 81); 1211: Ozoufeu hn. (OklSz.); 1231/1397: Berekzow hn. (OklSz.); 1270/1272: Azevpotok hn. (Györffy 1: 83); 1274/1365/1399: Azoufew hn., Keueaza hn. (PRT. 10: 497, 499); 1304: Zabazo hn. (OklSz.); 1418: /Issofw hn. (OklSz.); 1831: „Aszó: Arescens” (Kreszn.). J: 1055: ’völgy; Tal I kiszáradt folyómeder; ausgetrocknetes Flußbett’ (1. fent).
Származékszó, alapszava és kialakulás! módja azonban vitatott. — 1. Az -ó kicsinyítő vagy nagyító képzővel alakult egy kiveszett *asz ’rét, pataktól átszelt rét’ szóból. Ez ősi Örökség a finnugor korból; vö.: zürj. Lu. adz ’száraz rét’ ; észt aas ’patak melletti rét’. A finnugor alapnyelvi alak *aca lehetett. A magyar szó jelentésfejlődésére hatott az aszik ige. — 2. Az aszik ige folyamatos melléknévi igenevének fŐnevesült változata. E magyarázat némi nehézsége: nem igazolható kétséget kizáró módon, hogy az aszó


ászok
188
asszisztál
eredeti jelentése *száraz völgy* volt. — A szó a régi magyarban általában földrajzi tulajdonnevekben fordult elő. — Az oszt, oszlik családjával való etimológiai azonosítása, valamint ugor és török származtatása elfogadhatatlan. — Régi nyelvi és szaknyelvi szó.
Mátyás: NyK. 4: 192; Szinnyei: Nyr. 8: 102; Vámbéry: MEr. 289, MBölcs. 135; Munkácsi: Ethn. 4: 282, NyK. 25: 269; Szamota: NyK. 25: 132 ® ; Gombocz: Nyr. 29: 53, MNy. 3: 25, BTLw. 210; Nádai: NyF. 27. sz. 10; EtSz.®; Toivonen: FUF. 19: 135 ® ; ^SzófSz. aszik a.; Mészöly: NNyv. 3: 42, ÓmSzöv. 9, 11; Steinitz: FgrVok. 38; Pais: MNy. 46: 14, 104; Bárczi: TihAl. 32; Moór: ALingu. 2: 36, 69, 363; Vértes E.: MNy. 60: 480 ® ; MSzFgrE. ®. — Vö. aszik, aszú.
ászok 1480: „Quoddam genus solucionis azofcpenz vocatum” (OklSz.); 1493: „Ad celaria azzokf&th feci laborare” (OklSz.); 1566: aszkokat gr. (Helt: Mes. 73: MF1.); — ácokra gr., ászág, ászak (ÚMTsz.). J: 1. 1493: 'talpgerenda; Ganter* (1. fent); 2. 1889: *az a fa, amelyre a tűzhelyen a tüzet rakják; Anmachholz’ (Nyr. 18: 431); 3. 1892: ’polcos állvány; Gestell’ (Nyr. 21: 522).
Ismeretlen eredetű. — Feltett alapszavának ugor, német és török eredeztetése téves.
MUSz. 758; EtSz.; Bátky: MsgNépr. 122, NéprÉrt. 26: 56; SzófSz. — Vö. ászka.
aszpik 1836: „igyekezz . . . hogy szemeid* heve . . . [a] hideg Cispikot felolvaszthassa” (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 102: NSz.); 1860: ászpikkal gr. (Kukliné préd. 102: NSz.); 1861: aszpik (Almási T.: Szer, gyógy. 25: NSz.). J: 1836: ’hús nélküli kocsonya; Aspik’ (1. fent).
Francia eredetű, valószínűleg német közvetítéssel; vö.: fr. aspic ’kocsonya, zselé’; — vö. még ném. Aspik ’ua.*. A francia szó azonos a ’kígyó’ jelentésű aspic-kai, így etimológiai kapcsolatban van áspis szavunkkal. Vagy az Összetekeredett kígyó alakú öntőforma, vagy esetleg a szín hasonlósága alapján jelölték vele a kocsonyát.
(Petri: Fremdwb. 92; Wartburg: FEW. 1: 157; Dauzat: DictÉtFr.7 52; Partridge: Or. 29; Pekrun: DW. 56.) — Vö. áspis.
aszpirin 1909: „az elemzőtudományban »acidum acetylosalicycum« néven ismert szabadalmas lázölőszer kereskedelmi neve: az aspirin” (Varázsrontó 142); — aszpirin (ÉrtSz.). J: 1909: ’Aspirin* # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Aspirin ’aszpi- rin’. A Bayer-gyógyszergyár egyik készítményének kereskedelmi neveként alkották meg 1899-ben görög és latin elemekből. Tulajdonképpeni jelentése ’az, ami nem gyöngy vesz - szŐbŐl készült’; a gyöngy vessző (Spiraea) virágjában ugyanis már korábban felfedeztek szalicilszármazékokat. Nemzetközivé vált; vö.: ang. aspirin; fr. aspirine; ol. aspi- rína; or. acnupÚH: ’aszpirin’.
Kallós E.: Nyr. 75: 457 ® ; Soltész: MNy. 55: 466 ® ; Fábián: Nyr. 84: 452. (Dauzat: DictÉtFr.7 52; Brockhaus16 1: 445; Römpp: VegyLex. 1: 22; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 40.)
asszír 1416 U./1450 k.: „micor Affirius ipuénd mv fpldpncbé”, „Affiriofoc kirala” (BécsiK. 252, 257); 1526: Affyrofoknak gr. (SzékK. 2); 1835: asszír (Tzs. Assirisch a.); 1862: asszür (Szász K. —Hugo: Száz. leg. 1: NSz.); — asszír (RévaiLex. 2: 179). J: A) fn. 1416 U./1450 k.: ’asszír ember; Assyrer’ + (1. fent). B) mn. 1835: ’az asszírokkal kapcsolatos; assyrisch* * (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. Assyrius ’asszír’ (< gör. Άσσύριος ’ua.*). Végső soron Asszíria régi fővárosának a nevére, Aésur-r& megy vissza; e várost az ország Ősi istenéről, A§§urról nevezték el. Az Afáur istennév etimológiája vitatott. — A régi -us, -os végű magyar alakok a lat. Assyrius átvételei. Az újabb asszír változat a latinos végződés elhagyásával keletkezhetett, de gondolni kell a ném. Assyrer, assyrisch hatására is. Az asszür alak görögös olvasás és németes cson- kulás eredménye.
(ÓkoriLex. 1: 257; Partridge: Or. 689.)
asszisztál 1700: „egész életében . . . assistaltak a’ Christ usnak az Angyalok” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 28: NSz.); 1799: ászszisztált gr. (Molnár J.: Könyvház 12: 122: NSz.). J: 1700: ’segédkezik; beistehen I támogat; stützen* (1. fent) || asszisztencia 1740: „az katonák assistentiájával. . . kétszeresen csapattassék megh” (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 148); — Asszisztencia (RévaiLex. 2: 181). J: 1740: ’segítség; Beistand I segédlet; Assistenz* (1. fent) ]| asz- szisztens 1811—20/1952: „midőn ... az assistens pap megtévedve, valamit le nem vett [Martinovicsról]” (Kazinczy F.: Megj. Szirmayhoz 408: NSz.); 1880: aszszisztensei- vel gr. (Frankenburg A.: Bécsi élm. 1: 63: NSz.). J: A) mn. 1811 — 20/1952: ’segédkező; assistierend’ (1. fent). B) fn. 1865: tanársegéd; Assistent* (Babos assistálni a.).
Latin eredetű szócsalád; vö. k. lat. assí- stare ’segít*, assistentia ’segítség, jelenlét’, h. lat. assistens ’segéd, ülnök, táblabíró’, lat. assistere ’melléáll, odaáll; rendelkezésre áll, ott van, ott áll; segít, támogat*. A latin szavak különféle utakon át bekerültek az európai nyelvek nemzetközi szavai köze ; vö.: ném. assistieren, Assistenz, Assistent; fr. assister, assistance, assistant; ol. assistere, assistenza, assistente: ’asszisztál’, ’assziszten*


ASSZŐ
189
asztag*
■cia’, ’asszistens’. — Az asszisztens 2. jelentése valószínűleg német hatást mutat.
Kursinszky: Latjszlrod. 11; D. Éltes: FrSz. 32; Márton: ErdMúz. 48: 127, 129. (Schulz: DtFremdwb. 1: 55; Dauzat: DictÉtFr.7 54; Striedter-Temps: DLwSkr. 102.)
asszó 1901: ,,a gyermekek vívnak, aztán . . egyetemi hallgatók, végül assaut- -vívás lesz” (Bp. Hirl. 1901. dec. 20.: NSz.); — asszó (Dr. Gerentser L.: A modern kardvívás 217: Bánhidi). J: 1901: 'csörte; Gefecht, Gang (beim Fechten)’ (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. assaut ’roham, ostrom; csörte’; — vö. még ném. Assaut ’harc; menet (vívásban)’. — Sportműszóként honosodott meg; ma már elavulóban van.
Ladó: Nyr. 83: 150. (Wartburg: FEW. 1: 158; Dauzat: DictÉtFr.7 53; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 327; Pekrun: DW. 56.)
asszociáció 1865: „associatio, lat. társítás, társulás; társulat; egyesülés” (Babos); — Asszociáció (RévaiLex. 2: 181). J: 1. 1865: ’társulás; Vereinigung | társulat; Verein’ (1. fent); 2. 1911: ’képzettársítás; Ideenassoziation’ (RévaiLex. 2: 181) || asz- szociál 1879: „Asszocziálni, egyesíteni, kereskedelmi szövetkezetté egybefoglalni” sz. (MagyLex. 1: 599). J: 1. 1879: 'egyesít; vereinigen I társít; verbinden’ (1. fent); 2. 1911: '(képzeteket) társít, összekapcsol; (Ideen) vereinigen, verbinden’ (RévaiLex. 2: 181).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. associatio 'társítás; csatolás, kapcsolás’, associare ’társul ad; csatol, kapcsol’. Mindkét latin szó bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. association, associate; ném. Assoziation, assoziieren; fr. association, associer; ol. associazione, associare; or. accoyuáipix, accoquúpoeamb: 'asszociáció; stb.’, 'asszociál; stb.'. Lélektani műszóként John Locke (1632—1704.) használta elsőnek e szócsalád főnévi tagját a 'képzet- társítás' jelentésű ang. association of ideas kifejezésben. Ennek fordítása az újkori lat. associatio idearum (vö. Babos). Az asszociáció 2. jelentése tapadással keletkezett e latin szókapcsolat alapján.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 333;
Partridge: Or. 29; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 41.) — Vö. szociális.
asszony 1150: „pristaldus eiusdem rei Gregorius Rufus de villa Ahchyn” hn. (PRT. 1: 600); 1195 k.: „vimagguc ízen achfcin mariat” (HB.); 1197: Ascennepe hn. (MFL); 1235 k.: Asscun hn. (Csánki 3: 544); 1237- 40: OÆzynfolua hn. (PRT. 1: 776); 1240 k.: Ohsun hn. (OklSz.); 1268/1270: z4Æzunwasara hn. (Györffy 1: 595); 1268/1347: Oxunteluke hn. (OklSz.); 1284: Ofchun hn., Ozun hn. (MNy. 10: 38); 1289/1374: Bodunghazun- folua hn. (Györffy 1: 708); 1367: Azonfalua hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: a^onnÿho^ gr. (JókK. 122); 1388: Zenthmargithaazzon- felde hn. (OklSz.); 1456 k.: ajanialath sz. (SermDom. 2: 255); 1496 — 9: assanember (Nyr. 16: 172); 1536:^ a^yö (EtSz.); — ajszon (MTsz.); osszon (ÚMTsz.). J: 1. 1150:? 'királyasszony ; Königin | úrnő ; Herrin* (1. fent), 1195 k.: ’ua.’ (1. fent) ; 2.1350k.: ’nŐ; Frau’ (KTSz.); 3. 1515: 'férjes nő; verheiratete Frau’ # (LevT. 2:1) ; 4.1525: ’kisasszony; Fräulein’ (OklSz.). — Sz: ~i 1456 k.: 1. fent I ~ság 1527: azzonfaganak gr. (ÉrdyK. 453) | ~ka 1529 e.: azonkak gr. (VirgK. 148) | ~os 1604: Aßßonyos (MA.) | ~iság 1779/1906: Asszonyiságot gr. 'női nem’ (Kreskay: Költ, lev. 52: NSz.), 1835: ’asszonyi jelleg’ (Tzs. Weiblichkeit a.) | ~ias 1836: aszszonyiassá gr. (Vajda P.: Robinson. 145: NSz.).
Alán eredetű; vö.: ősz. K. %sin ’úrnŐ, fejedelemasszony* (Abajev: EtOs. 1: 128), á%sin ’ua.’ (ROSI, zocruwcá a.), Ny. â%sïnâ ’ua.’ (Abajev: EtOs. 1: 128). — A magyarba egy alán *a%sin ’úrnő, fejedelemasszony’ kerülhetett át a 8. sz. körül. Akkortájt a magyarok és alánok között szorosabb kapcsolatok lehettek; e kapcsolatok emlékét Őrizheti a magyar krónikákban fennmaradt eredetmonda is, amely szerint Hunor és Magor elrabolta s feleségül vette Dula alán fejedelem két lányát. — A magyarban a szó á%szin > a%szun > asszony fejlődésen ment keresztül. Az aszjon, ajszon változat korábbi ssz-es alakból keletkezhetett. — A szó régebbi ’úrnő’ jelentését Őrzi a kisasszony (tkp. ’fiatal úrnő’) összetétel. A m. asszony jelentésének későbbi alakulása annak a gyakori jelenségnek a körébe tartozik, hogy a méltóságot, rangot jelölő kifejezések társadalmi értéke az idők folyamán le szokott fokozódni; vö. kend, nagysád, téns stb. — Az asszony-n&k. finnugor egyeztetése, valamint török és mongol származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 26, 10: 114; Vámbéry: NyK. 8: 128, MEr. 267, MBölcs. 136; Bálint: Párh. 2; Színnyei: NyK. 15: 254, MNy. 12: 253; Simonyi: NyK. 24: 128; Munkácsi: AkÉrt. 5: 136, Ethn. 6: 69, ÁKE. 146 ®, 644, Nyr. 62: 91 ® ; Melich: MNy. 2: 56, 12: 259, NyK. 44: 349 ® ; EtSz. ® ; Sköld: OssLw. 11, 17®, 48, 54, 59, 66, 75; Zsirai: MNy. 22: 64; Laziczius: MNy. 26: 275; Kertész: Száll. 21, 127; SzófSz.; Deme: MNy. 39: 137, MNyTK. 69. sz. 17; B. LŐrinczy: KTSz. 33, 66; Bárczi: Szók.2 53, Hangt.2 54, 55,111, 131, 142; SzabóT. A.: MNy. 55:397; Moór: ALingu. 10: 389. (Abajev: EtOs. 1: 110, 111, 126, 128.) — VÖ. menyasszony, téns-.
asztag* 1395 k.: ,,arc[er]uus [az eredetiben az a utáni r áthúzva]: a^tag” (BesztSzj.


asztal
190
asztma
440.); 1575: afotogakat gr., Áfátokba gr. (Helt: Krón. 35b, 179a). J: 1. 1395 k.: ’széna- kazal ; Heuschober | a learatott gabona kévéiből összerakott magas halom; Feimen’# (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’kŐ-, farakás; Stein-, Holzhaufen’ (BécsiK. 247); 3. 1519: ’csűr; Scheune’ (JordK. 362).
Szláv eredetű; vö.: big. N. cm02 ’asztag, kazal’ ; szb.-hv. stőg ’ua.’ ; szín, stóg ’ágasrúd köré rakott asztag, kazal; gabonaszárító; csűr’, V. sztóg ’asztag’ (Fiiszár 142); szik. stoh ’asztag, kazal’; or. cmoz ’boglya; asztag’ ;további megfelelők más szláv nyelvekben ia. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. stogfo szava került át. Ha a magyar szó eredeti jelentése ’széna- boglya, szénakazal’ volt, akkor a szénagyűjtés más szláv eredetű kifejezéseivel együtt feltehetően a szlovákból való ; ha viszont a magyar szó már kezdetben ’gabonaasz- tag’-ot jelölt, akkor forrása talán a szlovén volt.
Budenz: NyK. 2: 474; Miklosich: Nyr. 11: 72; EtSz.®; Horger: MNy. 17: 80; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 64 ® ; Moór: StudSl. 2: 87, MNy. 54: 287; Balogh I.: Ethn. 68: 279.
asztal 1293: „Inde uadit ad nugolm őztől uocaturn” hn. (OklSz.); 1354: KysaztaZ hn. (OklSz.); 1395 k.: „Menfa: a^tal” (Beszt- Szj. 1226.); 1560 k.: aztaly (GyöngySzt. 4008.); 1594: aztall (MNy. 61: 355); 1862: asztó (CzF.); — asztál, osztat (MTsz.); asztá (ÚMTsz.). J: 1. 1293: ’egy fajta bútor, mely arra való, hogy egyenek, dolgozzanak stb. rajta; Tisch’ * (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 16. sz.: ’ellátás; Verpflegung | étkezés; Kost’ (MNy. 2: 130); 3. 1887: ’négy- szögletes lék téli halászathoz ; viereckiges Eisloch bei der Winterfischerei’ (MTsz.); 4. 1914 — 5: ’deszkaállás cséplőgépen, asztag oldalán stb.; Brettergerüst an der Dreschmaschine, an der Seite des Kornschobers usw.’ (ÚMTsz.). — Sz: ~os 1454: Asthalus szn. (OklSz.); 1528: astalosch (MNv. 7: 173) I ~i 1604: Antali (MA.).
Szláv eredetű; vö.: óe.-szl. stoll· ’trón, szék’; szb.-hv. stô [birt. e. stóla] ’asztal; szék’, Öa stól ’asztal’, Kaj stol ’ua.’; szín. stól ’szék’, V. sto ’asztal’; szik, stól ’ua.’; or. cmOA ’ua.’; további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv stell· ’alacsony lócaféle a tál elhelyezésére’ szava került át, és ősztől > asztal fejlődésen ment keresztül. — A magyarság asztalának legősibb formája annak az egyszerű bútordarabnak a legalacsonyabb, kerek lapú példányaira emlékeztethetett, amely az Alföldön korunkig megőrződött asztalszék, evőszék néven. A mai értelemben vett asztal fokozatosan alakult ki. — A szó 2., 3. és 4. jelentése a magyarban keletkezett. A 2. jelentés az asztalnál fogyasztott étel és ital alapján, képzettársítással jött létre. Alkalmilag az asztal mindennemű terítéket, fatálcát és asztallapot is jelölhetett. A 3. és 4. jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — Az asztal-bői képződött asztalos főnév összefüggésbe hozható azzal, hogy a ’bútor- készítő iparos’-t a szomszédos nyelvek is ’asztal’ jelentésű szó származékával jelölik; vö.: ném. Tischler; szb.-hv. stblár; szik. stolár: ’asztalos’.
Miklosich: Nyr. 11: 72; Munkácsi: NyK. 17: 109; Szarvas: Nyr. 18: 462; Melich: SzlJsz. 1/1: 16, 88®, MNy. 8: 154; Asbóth: AkNyÉrt. 20/3: 27®, 100, Nytud. 5: 134; Takáts: MNy. 2: 130; EtSz. ® ; Horger: MNy. 17: 80; Bátky: NéprÉrt. 23: 34; Viski: MsgNépr. 1: 270; Moór: NéNy. 8:84; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 65®, NyK. 65: 98; K. Csilléry: NéprKözl. 3: 8®. — Vö. asztalitok, macskaasztal.
asztalnok 1382: „Magister Andreas Áztatnak dictus” szn. (OklSz.); 1405: Áztál· nők szn. (OklSz.); 1405 k.: „dapifer: adtainak” (SchlSzj. 1100.); 1436: Aztalmuk (OklSz.). J: 1. 1382:? ’étekfogó; Tafeldecker I felszolgáló; Servierer’ (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1776—1821: ’a konyha és az étkezés felügyelője; Truchseß’ (Benyák: Manuscr. 90: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Szláv jövevényszó; vö.: big. cmÓAHUK ’az étkezésre felügyelő főember’ (BKE. 3: 310); szb.-e. szí., or.-e. szí. cmoAbHUKb ’ua.’; szb.-hv. R. stolnik ’étekfogó, felszolgáló’; or. R. cmoAb- HUKb ’az étkezésre felügyelő főember’; megfelelői több más szláv nyelvben is, de ezek általában vagy átvételnek, vagy pedig viszonylag újnak látszanak. Az asztalnok valamelyik déli szláv nyelvből, közelebbről talán a bolgárból származhat. Eleinte a királyi udvar magas rangú méltóságának lehetett a neve, később azonban ’étekfogó, felszolgáló’ jelentésben állandósult. — 2. Származékszó: az asztal-bői alakult -nők képzővel az udvar: udvarnok mintájára. — A kérdés egyelőre nem dönthető el. —Az asztalnok ma csupán történelmi tárgyú munkákban használatos.
Miklosich: Nyr. 11: 72; Melich: SzlJsz. 1/1: 94, MNy. 22: 277, 28: 21; EtSz.®; Horger: MSzav. 19; SzófSz. asztal a.; Kniezsa: SzlJsz. 66®, I. OK. 7: 238; D. Bartha: Szóképz. 6, 133 ®. — Vö. asztal.
asztma 1865: „asthma, gg. kórt, fulado- zás, mellszorulás, szükmellüség, nehéz lélek- zés, lehelet v. lélekzés nehézsége” (Babos); 1876: asztma (Hevesi L.: Karc. 75: NSz.); — aszma (SzegSz.). J: 1865: ’Asthma’ # (1. fent). — Sz: ~e 1877: asthmás (Tóth B.:


asztrakán
191
Át
Emlékek 25: NSz.) || asztmatikus 1865: „asthmatikus, szükmellü, lélekzetet nehezen vevő” (Babos); 1893: Asztmatikus (Pallas- Lex. 2: 257). J: 1865: ’asztmás; asthmatisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. asthma ’asztma*, asthmaticus ’asztmás’. Mindkét latin szó a görögből való; vö. gör. άσθμα ’asztma’, άσθματικός ’asztmás’. Az orvosi szaknyelv révén a lat. asthma számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. asthma; ném. Asthma; fr. asthme; ol. asma; or. ácmMa: ’asztma’ ; hasonlóképpen nemzetközi lett a lat. asthmaticus is.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 322;
Partridge: Or. 30; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 42.)
asztrakán 1807/1894: „fekete Asztra- kánt nem tétethettem reá” (Kazinczy: Lev. 5: 76: NSz.); 1846/1883: ásztrakán (Sárosy Gy.: Színműv. 263: NSz.); 1856: astrachán- nal gr. (Aszalay J.: Omn. 3 : 286: NSz.); 1870: asztragán (Szemere B.: Utaz. Kel. 1: 55: NSz.); 1881: asztragány (Kálmány L.: Szeged népe 1: 13: NSz.); 1882: asztrákánnal gr. (Teleki S.: Egyről-másról 1: 44: NSz.); — asztrigán (ŰMTsz.). J: A) fn. 1807/1894: ’egy fajta bárányprém; Astrachanpelz’ (1. fent). B) mn. 1846/1883: ’ebbŐl való, ebből készült (bunda stb.); Astrachan-, aus Astrachan verfertigt ( Wintermantel usw.)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. astrakhan; ném. Astrachan; sp. astracan; fr. astracan; ol. astracan: ’asztrakán prém’. A Volga alsó folyásánál fekvő Astrahán város or. Acmpa- XdHb nevére megy vissza; ezen a városon át jutott Nyugatra az oroszul KapáxyAb- nak nevezett asztrakán prém. — A kereskedelem útján elterjedt szó a magyarba valószínűleg a németből került át.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 340; Coro- minas: DiccCrítEt. 1: 308; Partridge: Or. 30; Bloch —WTartburg: DictÉtFr.4 42.)
aszú 1217/1350/1367: „Paskaa-diac.de Ozyuagh” hn. (Györffy 1: 272); 1222: Ozeag hn. (OklSz.); 1228/1383/1407: Ozyagh hn. (Györffy 1: 272); 1259 — 66/14. sz.: Azyag hn. (Györffy 1: 272); 1270: Özevpotok hn. (OklSz.); 1280 k.: Asce&g hn. (Györffy 1: 272); 1294: ylzywagh hn. (Györffy 1: 272); 1300: Ozzywpotok hn. (OklSz.); 1356: Azyo- patak hn. (OklSz.); 1435: Azzoazo hn. (OklSz.); 1416 U./1466: „ot vala eg émber, δ íob kese ajíu vala” (MünchK. 119); 1490: assu (SzalkGl. 234.); 1508: azzeaknak gr. (DöbrK. 492); 1533: Atfu (Murm. 1140.); 1585: azzan gr. (Cal. 977); 1602: Asszú szn. (OklSz.); — ajszu (MTsz.); ojszú (MNy. 37: 9); ajszú, asza (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1217/ 1350/1367:’száraz (terület, vízmeder); troc- ken (Fläche, Flußbett/ (L fent); 2. 1416 U./1466: ’kiszáradt (növény/ verdorrt (Pflanze/ (MünchK. 165); 3. 1416 U./1466: ’(betegségtől, öregségtől) kiaszott; (von Krankheit, Greisenalter ) ausgedorrt’ (MünchK. 35); 4. 1533: ’szárított (hal); getrocknet (Fisch)’ (Murm. 1140.); 5. 1558: ’megaszalódott (gyümölcs); gedörrt (Obst)’ (OklSz.); 6. 1573: ’sovány; mager’ (Pont. 10: NySz.); 7. 1590: ’sorvasztó (betegség); zehrend (Krankheit/ (SzikszF. 169); 8. 1807: ’aszúszőlőből készített (bor); aus Trockenbeeren zuberoitet (Wein/ (Márton). B) fn. 1. 1806/1893: ’aszúbor; Ausbruch’ # (Kazinczy: Lev. 4: 161: NSz.); 2. 1807/1894: ’aszúszőlő; Trockenbeere’ (Kazinczy: Lev. 5: 208: NSz.). — Sz: ~ság 1416 U./1450 k.: aziufagoban gr. (BécsiK. 25).
Származékszó: az aszik ’szárad’ ige melléknévi igeneve. Az aszú, asszú változat megszilárdulásával az igenévi eredet elhomályosult. A szó jelentése korábban az igei alanténak megfelelően jóval általánosabb volt. A 6. jelentésre, illetőleg a ’száraz’ ’sovány’ jelentésfejlődésre nézve vö. a szikár szót, a 7. jelentésre, illetőleg a ’száraz’ ’sorvadással járó’ fejlődésre nézve vö. a száraz betegség kifejezést. Más rokonértelmű szavaknak az aszú-ηάϊ jóval gyakoribb alkalmazása elősegítette a szó jelentésszűkülését. A mai jelentéseknek a ’megaszalódott’ volt az alapja. A főnévi jelentések tapadással jöttek létre; vö.: 1590: Aszszu szőlő (SzikszF. 48); 1590: Aszszu szőlő Bor [a Bor-t az eredetiben ~ helyettesíti] (SzikszF. 54); 1838: Aszúbor (Tzs.). Az aszúbor készítésének lényege, hogy a mazsolaédességű töppedt szőlőszemekre jó bort vagy mustot öntenek. Aszúbort már a rómaiak is készítettek, de mesterségesen napon aszalt szőlőből. A természetes nemes rothadással nyert aszúszőlőnek a borkészítésben való felhasználása, amely minden bizonnyal Tokaj vidéki felfedezés, a 17. sz. közepétől mutatható ki. — Török származtatása téves.
CzF. ; Fábián I.: NyK. 5: 244 ® ; Budenz: NyK. 20: 273; Balassa: NyK. 24: 285; Szamota: NyK. 25: 132; Horger: MNy. 9: 113; EtSz. 1: 157 2. asz a.; Vámbéry: M- Bölcs. 136; Rapaics: MagyGyüm. 178; Szóf- Sz. aszik a.; Vincze: Ethn. 71: 22 ®. — Vö.: aszik, aszó.
át 1519: „melly collecta mynd eztendew álth mondatyk” (LányiK. 162); 1519 k.: alá (DebrK. 220); 1784: άί-út (SzD. 9). J: A) nu. 1519: ’keresztül; durch (aïs Postposition/ # (1. fent). B) hsz. 1693 — 4: ’keresztül; durch (als Bestimmungswort)’ # i(Monírók 15: 20).
1 ősi örökség az ugor korból: az által határozószó ált· elŐrészével azonos módon


átabotában 192
átalag
keletkezett (1. által a.). A mai, l nélküli át alak a 18. sz. vége felé jött létre. Önálló helyviszonyt jelölő határozószóból vált névutóvá, illetőleg — ellenkező irányú fejlődéssel — igekötővé. Kezdetben szintén helyviszony, majd időviszony meghatározására szolgált. Az által és az át alaki különbsége idővel funkcióbeli különbséget is eredményezett: míg az által ma a köznyelvben csak átvitt értelemben, illetőleg eszközhatározói névutóként használatos, az át megőrizte eredetibb konkrét hely- és időhatározói névutói, valamint igekötői szerepét.
Vámbéry: NyK. 8: 128; Budenz: NyK. 10: 114; MUSz. 739; Simonyi: Hat. 2: 162; NyH.1“7; Beke: Nyr. 39: 361, 59: 240; EtSz.®; Mészöly: MNy. 11: 293; Horger: SzegFüz. 2: 101; Klemm: TörtMondt. 234; SzófSz.; Pais: MNy. 50: 318®; Berrár: TörtMondt. 61; Sebestyén: Nevűt. 125®; MSzFgrE. ®. — Vö. által, átalag, átalány, átall, átlag, átló.
áíaboiában 1673: „A ki hátabotában, hitvánul tselekedni (perperam agere) semminek véli” (Com: Jan. 220: NySz.), de 1. átdbotás; 1792/1891: átabotába (Kazinczy: Lev. 2: 255: NSz.); 1803: átabatában (SzD.: MVir. 281 kordé a.); 1830 k.: Általbotába (Szólásgyűjt. Tör. 3: NSz.); 1833: Áta- botábann (Kassai 1: 172); 1838: Atabotá- ban (Tzs.); 1844: Átabodába (Somogyi A.: Szók 23: NSz.); 1892: áttabotába (Nyr. 21: 47); — átabotával (MTsz.). J: 1673: ’hevenyészve ; unvorbereitet | felületesen; oberflächlich’ (I. fent) || áíabo t ás 1577: „hata botas, darabos: fragosus” (KolGl.: NyF. 45. sz. 33). J: 1577: ’darabos; groß- stückig’ (1. fent) U áíabota 1641: ? „csak mint az átabaták bekötött szemmel lévén, úgy hadakoznának Ők ott” (MNy. 29: 107); 1789: „Ha átabota mind írásom, mind con- ceptusom, engedj meg” (MNy. 36: 140); — áta-bóta, vátabota, vátahota (MTsz.); áti- bota (ÚMTsz.). J: A) ? fn. 1641: ’bekötött szemmel harcoló gladiátor; mit verbundenen Augen kämpfender Gladiator’ (1. fent). B) mn. 1. 1789: ’rendetlen; ungeordnet, unordentlich | kusza, verwirrt’ (1. fent) ; 2. 1877: ’bizonytalan; unsicher’ (Nyr. 6: 324).
Vitatott eredetű szócsalád. — 1. Hangfestő eredetű tőnek játszi ikerítéssel létrejött fejleményei. Az eredetibb h-s és a N. v-s kezdetű hangsor a hangfestés síkján valószínűleg összefügg a hepehupáe-nak N. hátahupás, hátahoporjás változatával, talán a hebehurgyáival is. Hangalakjának fejlődésére hathatott az át határozószó. Maga a hangfestő tő eredetileg valószínűleg a kapkodással, hebehurgya cselekvéssel kapcsolatos mozgásképzetet jeleníti meg. E magyarázat szerint az átabota főnévi jelentése, illetőleg az 1641-i adat idetartozása erősen kérdéses. — 2. A szócsalád alapszava latin eredetű; vö. lat. andabata ’vakon harcoló gladiátor’. A latin szó bizonytalan eredetű, s a klasszikus korban ritkán fordul elő. A hebehurgyán cselekvő embert gyakran hasonlították a vakon harcoló gladiátorhoz, s így vitték át a nevet a felületesen végzett cselekvés fogalmának jelölésére. — Egyik magyarázat sem kielégítő, de az 1. valószínűbb. A 2.-nak főleg hangtani nehézségei vannak. Azonkívül magyarázatra szorul az is, hogy ha az andabatá-kra, való hivatkozás közkeletű volt, hogyan homályosult el viszonylag korán a szó eredeti jelentése. Ez ugyanis feltétele lett volna annak, hogy a -bán rágós forma mint módhatározó szerepelhessen. — A szócsaládnak az által- botorkál-bó]. való magyarázata téves.
CzF.; Kúnos: TanEgy MNy Társ. 1/3: 248 ® ; Kertész: Nyr. 34: 492 ® ; Kursinszky: LatJszIrod. 11, 54; EtSz.®; Csefkó: MNy. 29: 106 ® ; Kelemen: MNy. 35: 244; SzófSz.; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 432. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 46; Ernout — Meillet: DictÉtLat.4 32.) — Vö. handabandázik.
átalag: 1395 k.: „vegetituum: althalag” (BesztSzj. 555.); 1556: atálagal gr, (OklSz.); 1600: átlaggal gr. (LevT. 2: 146); 1629: áldalag (EtSz. 1: 85); 1647: áltálag (Pais- Eml. 280); 1763: átallag (HOklSzj. 113); 1764: ántalaggal gr. (MNy. 26: 151); 1807: Antalag (Márton); — átolag (ÚMTsz.). J: 1395 k.: ’hordó; Faß | faedény (űrmértékként is); Holzgefäß (auch als Hohlmaß)’ (1. fent) H atal 1708: „egy átal bort szűrhettem” (MNy. 11: 373); 1816: Anta (Gyarmathi: Voc.). J: 1708: ’hordó; Faß^ (1. fent). — Sz: antalkó 1816: antalko ’hor’ dócska’ (Gyarmathi: Voc. 3).
Az átalag bizonytalan eredetű. Talán ragszilárdulás eredménye: az által ~ átal határozószó -lag rágós alakjával lehet azonos. Afféle szerkezetből válhatott ki, mint az „általlag való [’szokásos, átlagos’] hordó”, E magyarázatnak az a gyengéje, hogy a N. általlag ’keresztül; átlag’ csak a 19. sz. óta mutatható ki. A másodlagosnak látszó n-es alak változatok l > n fejlődés eredményei lehetnek ; vö. R. Iáit > lant, dőlt > dönt stb. — Az átal ~ antal alak az átalag megcsonkítása útján keletkezhetett. — Török származtatása nem fogadható el; annak a tör. altylyk ’hatpiaszteres pénz’ szónak ugyanis, mellyel egyeztetni lehetne, nincs ’hatos mérték’-féle jelentése. A szik. N. antalek; le. antal, antalek; or. R. αητηάΛ: ’átalag’ és több más szomszédos nyelv hasonló szava a magyarból való. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Hat. 1: 419, 426; EtSz. 1: 85 általag a.®; SzófSz.; Horger: Melich-Eml. 160®; Grétsy: Pais-Eml. 280; Baleczky:


Átalány
193
atka1
StudSl. 8: 439; Bakos J.: Nyr. 90: 196; Tamás: UngElRum. 74. — Vö. által, antal, át.
átalány 1816: „általány (absolutum)” (Helmeczi Μ.: Ért. 8: NSz.); 1847 — 86: átalányokból gr. (Erdélyi: Pályák. 102: NSz.). J: 1. 1816: ’abszolút dolog, létező ; das absolute Ding, Wesen’ (1. fent); 2. 1838: ’általánosság ; Allgemeinheit’ (Athenaeum 1: 722: NSz.); 3. 1851: Rendszeresen folyósított, állandó nagyságú összeg; Pauschale’ * (NyÜSz.); 4. 1867: ’átlag; Durchschnitt’ (Ballagj Átlag a.). — Sz: ~oz 1853: Általány ózni sz. (NyÚSz.).
Nyelvújítási elvonás az általános ’abszo- lút’ melléknévből. E melléknév az á(l)talán fogva ’abszolúte’ kapcsolatban előforduló á(l)talán-n&k képzős származéka. Az elvont ny-es alak közvetlen mintái a felelevenített képzővel, illetőleg ugyancsak elvonással keletkezett -ny végű szavak lehettek; vö. példány, magány stb.
Király K.: Nyr. 26: 300; Szily: Adal. 258; NyÚSz. Általány a. ; EtSz. 1: 166 dia.; SzófSz. által a. — Vö. által, át.
átall 1416 U./1450 k.: „Ne áltállá io lan bèmëtét” (BécsiK. 36); 1470: atallum gr. (SermDom. 2: 351); — átollani sz., átú, atull (MTSz. általi a.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’szégyell valamit, sich schämen | vonakodik; sich sträuben’# (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’tisztel; ehren’ (MünchK. 152). — Sz: ~kodik 1416 U./1450 k. : altalkodnacvala gr. (BécsiK. 168) | ~ság 1456 k.: altalfaghat gr. (SermDom. 1: 463).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: az ’át, keresztül, átellenben stb.’ jelentésű által ~ átal határozószóból alakulhatott; vö. N. elátal ’elgátol, eláll (utat), megakadályoz, útját állja valaminek’ (MTsz. általi a.). Az *ált- tő ugor megfelelői alapján az általi változat tartható a korábbinak. A ne(m) általi(ja)-féle tagadó szerkezetet is figyelembe véve, a jelentés a következőképpen fejlődhetett: ’keresztül visz, megtesz valamit’ ~ ’nem tesz meg valamit’ -*■ ’vonakodik, restell valamit megtenni’ —’fél, tisztel valakit’. — Ugor és török származtatása nem fogadható el.
MUSz. 743; Vámbéry: MBölcs. 138; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. által, át.
ateizmus 1752: ,,az Atheis rnusr a, Isten- telenségre hanyat-homlok viszi az Embert” (Pictet Dániel: Kér. Ethica 335: NSz.); 1893: Ateizmus (PallasLex. 2: 268). J: 1752: ’az a felfogás, hogy a világ megértéséhez nincs szükség természetfeletti hatalom feltevésére; Atheismus’ (1. fent) || ateista 1771: „Ott a’ Török házasodást nyelvel és könyvel hirdető . . . tellyességgel Atheistává . . . változván” (Molnár J.: Egyh. tört. 3: 274: NSz.); — ateista (Kelemen: IdSz.). J: 1771: ’az ateizmus híve; Atheist’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. atheism, atheist; ném. Atheismus, Atheist; ol. ateismo, ateista; or. ameÚ3M, ameúcm: ’ateizmus’, ’ateista’. Végső forrása a gör. άθεος ’istentelen, istentagadó személy’; ebből keletkezett a fr. athéisme ’ateizmus’ és athée ’ateista’. A többi nyelvbe a franciából került át; az újkori lat. atheismus ’ateizmus’ és atheista ’ateista’ is e francia szavak alapján keletkezett a 16. sz.-ban. — A magyarban a szócsalád tagjai latinos szóvéggel honosodtak meg.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 57; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 345; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 42.)
atilla 1833: „rám az atillával” (Uránia 6: 83: NSz.); 1835: atila (Vajda P.: Pesti lev. 1: 49: NSz.); 1838: attilámból gr. (Aglája 11: NSz.); 1841: átilája gr. (Nagy K.: Dag. 21: NSz.); 1841: áttiláink gr., átilláink gr. (Fáy A.: Nőnev. 84: NSz.); 1848/1952: attilláikat gr. (Kossuth: ÖM. 13: 838: NSz.); — átella (ÚMTsz.). J: 1833: ’zsinórozott magyar kabát; schnürenbesetzte ungarische Jacke’ # (l.fent). — De vö. 1818: Átila mentében gr. (Dessewffy J.: Bártfai lev. 141: NSz.).
Magyar fejlemény: személynév közneve- sülésével jött létre. Az Atilla (~ Attila stb.) hún király nevével alkotott Atilla-mente- féle szerkezetből vált ki, s lett közszóvá; vö. Zrínyi-dolmány, -mente stb. :> zrínyi ’ua.’ (ÉrtSz.). Az attila szó az általa jelölt magyaros viselet 19. sz.-i, viszonylag hosszú divatja idején más népek irodalmi nyelvébe is eljutott; vö.: ném. Attila; svéd attila; cseh atilla; fr. atilla: ’atilla’. — Olasz származtatása téves. — Elavulóban levő, régies stílusértékű szó.
CzF.®; Körösi: Nyr. 15: 97, 21: 562, O1E1. 28; Tóth: Nyr. 25: 217; Szily: Adal. 443, MNy. 7: 91; NyÚSz.; Tolnai: MNy. 1: 368; EtSz.®; Lovas: MotsHong. 41; Stor- fer: Wörter 192; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Mikesy: Pais-Eml. 356; Sulán: NyK. 65: 294.
atka1 1792; „Atka: követses-homok, porond” (SzD.). J; 1. 1792: ’kavicsos homok; schotteriger Sand’ (1. fent); 2. 1908: ’dió vagy mogyoró nagyságú mészképzŐdmény az agyagban; Kalkgebilde von der Größe einer Wal- oder Haselnuß im Lehm’ (MNy. 4: 42). - Sz; <ós 1862: Atkás (CzF.).
Ismeretlen eredetű. Török származtatása téves.
Munkácsi: Ethn. 4: 293; Gombocz: MNy. 3: 25, BTLw. 210; EtSz. 1: 174 7. atka a. — Vö. atka2.
13 Történeti-etimológiai szótár


atka2
194
atlasz2
atka2 1794: atka (EtSz. 1: 174 2. atka a.); 1795 k.: „Atka... tetű, vak tetű: Acarus” (Takáts R.: Told. R. r.: NSz.). J: 1. 1794: ’rühatka; Krätzmilbe’ (1. fent); 2. 1799/1801: ’kullancs; Zecke’ (Földi: Termllist. 361); szakny. ~k ’Acaridea’. — Sz: —b: 1807: Atkás (Márton).
Ismeretlen eredetű. Kevéssé valószínű feltevés szerint az atka1 szóval azonos, melyet a nyelvújítás korában némi alaki hasonlóság lapján foglaltak le a rühatka nevéül.
EtSz. 1: 174 2. atka a. — Vö. atka1.
átkoz 1350 k.: ,,Rauaz atkozta feel” (LeuvGl.); 1533: adkoz (Komj: SzPál 51: Nyr. 18: 360); 1560 k.: atkoszlak gr. (Gyöngy- Szt. 1379.). J: 1. 1350 k.: ’sz.id; schimpfen | átkot mond; fluchen’* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’elkárhoztat; verdammen’ (Jók- Κ. 33); 3. 1456 k.: ’kiközösít (egyházból); in den Bann tun’ (SermDom. 2: 666). — Sz: — at 1416 U./1450 k.: atkozotnac gr. (BécsiK. 153) ] -ott 1456 k.: Attkojoth (SermDom. 2: 666) | —ódik 1416 U./1466: atko^odni sz. (MünchK. 103) || átok 1416 U./1450 k.: „Atoc & hazugíag· & gilkoíTag . . . bouolkçttènéc” (BécsiK. 185); 1517: atk- yaual gr. (DomK. 136); 1531: attokbely sz. (ÉrsK. 9). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’elátkozás, átkozódás; Fluch’* (1. fent); 2. 1474: kiközösítés (egyházból); Kirchenbann’ (Birk- K. 8). — Sz: átkos 1583: atkos (Agend. 200: NySz.).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. Az átkoz származékszó: az áld igéből keletkezett -koz gyakorító képzővel. A tŐbeli l kiesése és a d zöngét lenülése szabály szerű. Az áld és átkoz ellentétes jelentésének összefüggése többféleképpen is magyarázható. Egy általánosabb ’(jó vagy gonosz) szellem hatalmába ajánl’ jelentésből kiindulva két ellentétes irányú jelentésszűkülés történhetett. Művelődéstörténeti magyarázata az lehet, hogy a szellemnek felajánlott egyén „tabu” helyzete kedvezőtlen volt, tehát akit áldozatul ajánlottak, azt voltaképpen elátkozták. Végül egyszerűen eufemisztikus szóhasználat is vezethetett az ’átkoz’ fogalmának ’áld, áldoz’ jelentésű szóval való jelöléséhez. Az ’átkoz’ jelentés előfordul a magyar áld némely rokon nyelvi megfelelőjében is. Az ’áld’ és ’átkoz’, illetőleg ’szent’ és ’átkozott’ jelentések összefüggésére más nyelvekből is van példánk; vö. héber barak; lat. sacer; fr. sacré; sp. dichoso. — Az átok főnév szóelvonás eredménye; nem valószínű, hogy -k névszóképzővel alakult volna. — A szócsaládnak indulatszóból való magyarázata, török és mongol származtatása téves.
CzF.; Imre Sándor: NyK. 2: 335, AkNyÉrt. 1/7: 53; Vámbéry: NyK. 8: 128; Budenz: NyK. 10: 94, 18: 476, 20: 299; Simonyi: Nyr. 5: 149, 43: 219, NyK. 17: 64; Bálint: Párh. 2; Munkácsi: Nyr. 8: 433 ®; Hun- falvy: AkNyÉrt. 11/1: 33®; Gombocz — Melich: MNy. 2: 306; Horger: MNy. 9: 422, MSzav. 20; EtSz.; Gombocz: Módszt. 41, 44, Jelt. 36; SzófSz.; Zolnai B. : Nyr. 75: 67; Pais: MNy. 48: 61 ® ; Bárczi: Bev.3 85, Szótöv. 6. — Vö. áld, áldoz.
átlag; 1851: „Átlag, durchschnitt” (NyÚSz. Átló a.). J: A) fn. 1. 1851: ’átló ; Diagonale I átmérő; Durchmesser’ (1. fent); 2. 1854: ’középérték; Mittelmaß, Durchschnitt’ # (Ballagi Durchschnittssumme a.). B) hsz. 1855: 'átlagban; im Durchschnitt’ * (M. NépK. 2: 96: NSz.). - Sz: -ob 1855: átlagosan gr. (Μ. NépK. 2: 96: NSz.); 1857: átlagos ’átlós’ (NyÚSz. Átló a.).
Nyelvújítási származékszó: az át határozószóból alkották -lag nóvszóképzővel; vö. tömkeleg, pamlag stb. Eredetileg mértani műszóként alkalmazták az 1. jelentésben. 2. jelentését valószínűleg a ném. Durchschnitt ’átmérŐ; átlag’ hatására vette fel. Az átlagos származék eredetibb jelentése is ’átlós’ volt.
NyÚSz. ; EtSz. 1: 166 át a.; SzófSz. (DudenEtym. 124.) — Vö. át.
atlasz1 1380: ,,Vnum ornamentum sacerdotale de atlaz flauei coloris” (OklSz.) ; 1429 — 37: atlatz (OklSz.); 1742/1881: atlaszból gr. (Tóth I.: Cziráky J. 3: NSz.); 1783: Atlas (Molnár J.: Könyvház 2: 108: NSz.); 1786: atlattz (Sándor I.: Rabner 140: NSz.); 1796: atlácz (Gvadányi: Nót. test. 21: NSz.); 1799: átlaszból gr. (Molnár J.: Könyvház 12: 199: NSz.); 1807: atlász (Gvad: RP. 386: NySz.); 1877: átlász (Wohl J. és S.: Besz. 176: NSz.); — aclat (MNyTK. 69. sz. 12). J: 1380: ’egy fajta szövet; Atlas zeug’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ném. Atlas; rom. atlaz; or. amnác; újgör. ατλάζι; oszm. atlas: ’atlaszkelme’. Végső forrása az arab alias ’sima selyemszövet’ (tkp. ’sima’). Az európai nyelvekbe jórészt oszmán-török közvetítéssel került. — A régi m. atlasz, atlac közvetlen átadója, bizonytalan. Nem lehetetlen, hogy izmaelita kereskedők révén jutott el hozzánk Keletről. A 18. sz. közepe óta járatos újabb atlasz a ném. Atlas hatását mutatja.
Melich: Nyr. 24: 59; Lumtzer — Melich: DOLw. 62; EtSz. 1: 175 1. atlasz a.® ; Horger: MSzav. 21; Fekete: Zárh. 13; Szóf- Sz. ® . (Lokotsch 12.)
atlasz2 1749: „Az Atlások közzül . . . tsak négyet fogok illetni” (Baranyi: Geogr. Előb. 7b: NSz.); 1796: Átlás (Szaller Gy.: Magy. föld. 17: NSz.); 1815: atlasból gr. (Fel. Mond. 84: NSz.); 1836: atlászom gr. (Vajda P.: Robinson. 14: NSz.); 1843: atlasz


atléta
195
atmoszféra
(Athenaeum 1: 433: NSz.); — atlac, átlác (ŰMTsz.). Jí 1749: ’térkópalbum ; Landkartenbuch, Atlas’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. atlas; ném. Atlas; fr. atlas; ol. atlante; pr. ámaac: ’tér- képalbum’. Elsőnek Mercator (1512—1594.) használta térképgyűjteménye címében: „Aí- las sive cosmographicae meditationes de fabrica mundi et fabricati figura” (Duisburg, 1585— 1595.). Tulajdonná vi eredetű; az ókori Mauretania legendás királyának, a kiváló matematikus és csillagász hírében állott Atlas-nak a nevével azonos. Minthogy később a görög mitológia óriásának, Atlasznak a neveként fogták fel, a térképalbumok címlapján a földgolyót vállán tartó Atlasznak az alakját kezdték ábrázolni. — A magyarba kétszeres átvétellel került. A régebbi atlás, átlás stb. alak a h. lat. Atlas-\>6\ való. Az első, Hevenesi Gábortól kiadott magyarországi atlasz latin nyelvű volt: „Atlas Par- vus Hungáriáé seu Geographica Hungáriáé in 40 tabellas divisae descriptio” (Viennae, 1689.). Az újabb atlasz változat a ném. Æto-nak felel meg.
[Szerk.:] Nyr. 36: 384; EtSz. 1: 176 2. atlasz a. ® ; Horger: MSzav. 21. (Migliorini: NPr. 89; Machek: EtSIÖSl. 19; Lamer: WbAnt.5 62; Kluge: EtWb.19 35.)
atléta 1790: „kész az Athletai viadal” sz. (Kazinczy: Orpheus 1: 170: NSz.); 1792 e./1892: „Athlétánál bizony a bajnok több” (Ráday G.: ÖM. 183: NSz.); 1818: áthléta (Márton Athleta a.); 1844: athlet (Életk. 1: 439: NSz.); 1880: atléta (Mátrai B.: Él. szinf. 143: NSz.). J: A) fn. 1. 1790: ’birkózó; Ringkämpfer | bajvívó; Kämpfer’ (1. fent); 2. 1895: ’modern atlétikát űző sportoló; Sportler, der moderne Athletik treibt’ # (Ágai A.: Tört. 185: NSz.). B) mn. 1844: ’atléta termetű; athletisch’ (1. fent) || atlétika 1793í ,,[a’ gyermekek]. . . még^ az athleticára-is elégségesek” (Alátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 42: NSz.); 1893: Atlétika (Pallas- Lex. 2: 291). Jí 1. 1793: ’viadal; Wettkampf’ (1. fent); 2. 1877: ’bizonyos sportágak összefoglaló neveként; Athletik’ * (Hamary B.: Lapdaját. 5: NSz.) || atletizál 1899: „részt vesznek a szabadban kultivált sportok mindegyikében, athletizálnak, úsznak, kerékpároznak” (A Sport-A'ilág Albuma 15: Bánhidi); — atletizal (Sportszótár). J: 1899: ’athletisieren’ * (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. athlète, athletics; ném. Athlet, Athletik; fr. athlète, athlétique; ol. atléta, atlética; or. amaém, amaémiiKa: ’atléta’, ’atlétika’. Az atletizál megfelelője a ném. athletisieren ’ua.’. — A szócsalád végső forrása a gör. αθλητής ’bajvívó, versenyző’ és a gör. αθλητικός ’atlétai’. Mindkét görög szó átkerült a latinba; itt az athleticus ’atlétai’ nőnemű alakja — az atlethica ars ’atlétai mesterség’ szókapcsolatból önállósulva — főnév lett; vö. lat. athletica ’baj vívás, versenyzés’. A lat. athleta és athletica modern sportműszóként a 19. sz. közepe óta terjedt el Európában az angol sportmozgalom hatására. — Am. atléta a lat. athleta-nok, az atlétika a lat. athtetica-Ttäk felel meg. Az atletizál a ném. athletisieren átvétele a latin eredetű igéinkben szokásos -ál szóvéggel.
KallósE.: Nyr. 76: 462. (ŐkoriLex. 1: 266 ; Dauzat: DictÉtFr.7 56; Brockhaus19 1:466.)
Átló 1786: „alyjának Átallója (Diameter) 144 . . . lábnyi” (Μ. Hírmondó 471: NSz.); 1787: átagló (Nyr. 1: 46); 1789: áltállá (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 2: 233: NSz.); 1830: átló (Keresztesi: Mát. 82). J: 1. 1786: ’át- mérő; Durchmesser’ (1. fent); 2. 1787: ’négy- vagy sokszögű idomnak két nem szomszédos csúcsát összekötő egyenes; Diagonale’ * (1. fent). — Sz: 1806: általlós (Kultsár:
Hazai Tud. 322: NSz.); 1906: átlós (Simonyi: Középisk. Műsz.).
Nyelvújítási alkotás. A régebbi átalló ~ áltállá alak változat az által ( l) ~ átal( l ) határozószóból képződött az 1(1) végű igék melléknévi igenevének mintájára; vö. kaszál- (l)á, kerül(l)ő, szolgál(l)ó stb. A rövidebb átló alakot Bolyai Farkas honosította meg (1830.). A nyelvújításkori szórövidítésekre vö. körűiét > körlet, távolát > távlat stb. Az átalló stb. mintái a lat. diagonalis ’átló’ (ez a görögből; vö. gör. διαγώνιος ’ua.’, tkp. ’a szögek között áthaladó’) és a gör. διάμετρος ’átmérŐ’ lehettek.
NyÚSz.; EtSz. 1: 166 át a.; Keresztesi: Mát. 82; SzófSz. — Vö. által, át.
atmoszféra, 1787: „Párállag: Atmos- phaera” (Barczafalvi Szabó: Szigvárt 1. Szj.: NSz.); 1889: atmoszféráját gr. (Iványi Ö.: Püspök 1: 4: NSz.). J: 1. 1787: ’kipárol- gás; Ausdünstung’ (1. fent); 2. 1789: ’lég- kör; Atmosphäre’# (Gáldi: Szótir. 35); 3. 1806/1893: ’kÖzhangulat ; allgemeine Stimmung I környezet; Umgebung’ # (Kazinczy: Lev. 4: 309: NSz.); 4. 1891: ’légköri nyomás ; Luftdruck’ * (Füredi: IdSz.).
Latin eredetű; vö. újkori lat. atmosphaera ’atmoszféra’; ez a gör. άτμός ’pára, gőz’ és σφαίρα ’gömb’ szavakból alkotott mesterséges összetétel. A 17. sz.-i fizikusok használták elsőnek az akkori tudományos nézeteket tükröző értelemben: ’az égitestekből kiáradó és őket körülvevő pára’. Mai jelentését a tudomány fejlődésével nyerte. Nemzetközi szóként számos nyelvben meghonosodott; vö.: ang. atmosphère; ném. Atmosphäre; fr. atmosphère; ol. atmos- fera; or. amMOC(fiépa: ’atmoszféra’.
Simái: MNy. 5: 407; Benkő László: Nyr. 82: 168. (Schulz: DtFremdwb. 1: 59; Kluge:
13*


atom
196
attrakció
EtWb.19 35; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 42.)
átok 1. átkoz
atom 1647: „ Mintegy atomusnitskák, verőfényben levegő porotskánitska” sz. (Nyr. 43: 316); 1789: „Az anya-főid meg-nyitja kebelét, hogy elfogadjon. Ezer Atomus várja . . . véremet’1 (Gáldi: Szótir. 36); 1808: Atom (Sí.), átomusi sz. (Varga Μ.: Term. Tud. 1: 141: NSz.); 1815: atom (Kazinczy: Munkái 9: 133: NSz.); 1862: átom (Szász K.: Gyöngyvir. 84: NSz.). J: 1647: ’az anyagot alkotó kémiai elemek legkisebb része ; Atom | parányi rész; winziges Stück’ * (1. fent) |j atomizál 1928: „atomizál: részeire, elemeire bont; szétszór” (Tolnai: Magy. szót.2). J: 1928: ’atomisieren’ * (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. atom, atom ize; ném. Atom, atomisieren; fr. atome, atomiser; ol. atomo, atomizzare: ’atom’, ’ato- mizál’; or. ámoM ’atom’. A szócsalád alapszava a gör. άτομος ’atom’ (tkp. ’elvágat- lan; oszthatatlan’) szóra megy vissza; a lat. atomus ’ua? közvetítésével terjedt el. Az alapszó igei származéka az angolban keletkezett az anatomize ’anatomizál’ mintájára. — A magyarba az atomus a latinból, az atom alak változat pedig a németből került. Az atomizál német vagy francia hatásra honosodhatott meg; hangalakja latinosítás eredménye.
Simonyi: Nyr. 43: 316; N.: MNy. 27: 326; Laziczius: NyK. 51: 275; F. G.: Nyr. 85: 122. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 349; Partridge: Or. 725; Kluge: EtWb.19 35; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 42.)
atracél 1401: „Blasium Atrochel” szn. (OklSz.); 1525 k.: „Tanacetum: Atracel” (MNy. 11: 81); 17. sz.: Atraczil (NéNy. 7: 180); — atlacér (Nyr. 46: 19); atracén (ÚMTsz.). — J: 1. 1525 k.: ’gilisztaűzŐ varádics; Rainfarn, Wurmkraut’ (1. fent); 2. 1590: ’borágó; Borretsch’ (SzikszF. 11); 3. 1590: ’ebnyelvűfű; Hundeszunge’ (Sziksz- F. 20); 4. 1708: ’kók vagy bíborvörös virágú, lándzsás levelű gyomnövény; Ochsenzunge* (PP.); 5. 1807: ’laboda; Milte’ (Márton); szakny. ’Anchusa’.
Szlovák eredetű ; vö. szik, jatrocel, jitrocél ’útifű, útilapu’ (Kálal 219); vö. még cseh jitrocél, jitrocil ’ua.’. A szlovák szó a magyarba R. *jatrocél alakjában kerülhetett át. A szókezdő j a magyarban maradt el; ez a jelenség azonban még további vizsgálatot igényel. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Budenz: NyK. 2: 476 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 72; Gombocz — Melich: MNy. 2: 310®; Melich: NyK. 39: 38; Horger: NyK. 41: 122; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 43: 316;
Kniezsa: SzlJsz. 67 ®, NyK. 65: 95; Tamás. UngElRum. 85.
attak 1787: „Vita: (subst.) Attak" (Barczafalvi Szabó: Szigvárt Szj.: NSz.), de 1. attakíroz; 1793: attákja gr. (Gvadányi: Rontó Pál 474: NSz.); 1795: attáka (Μ. Kurír 2: 478: NSz.); 1797: attakáknak gr. (Μ. Kurír 2: 796: NSz.); 1833: atakot gr. (Uránia 6: 356: NSz.); 1838 k.: hatak (MNy. 28: 3206: — hatag (ÚMTsz.). J: 1. 1787: ’viadal; Kampf I roham; Attacke’ (1. fent); 2. 1838 k.: ’kelés; Geschwür | pattanás; Hautfinne’ (1. fent). — Sz: ~ol 1887: atakkol ’támad’ (Sebők Zs.: Alakok 25: NSz.) || attakíroz 1707/1880: „a gyalogsággal a szoros völgyeken szüntelenül mellékeztesse, attaqué· roztassa” sz. (Thaly K.: Ocskay 121: NSz.); 1707: attakirozni sz. (MNy. 51: 219); 1787: attakérez (Gáldi: Szótir. 23); — hadakéroz, hatakéroz (ÚMTsz.). J: 1. 1707/1880:
’támad; attackieren’ (1. fent); 2. 1787: ’vitatkozik; disputieren ] veszekedik; zanken’ (1. fent); 3. 1950: ’hadonász; herum- fuchteln’ (ÚMTsz.).
Német eredetű szócsalád; vö. ausztriai ném. Attack ’roham, támadás’, ir. ném. Attacke ’ua.’, attaquieren ’megrohan, rohamoz’. Végső forrása az ol. attaccare ’hozzá- erősít; megtámad, megrohan’, amely a francián keresztül (vö. fr. attaquer ’meg- támad, ráront’, attaque ’támadás, roham’) számos nyelvbe átkerült; vö.: ang. attack; svéd attack; rom. atác; le. atak; or. amáKa: ’roham, támadás’. — Az attaka változat latinosítással magyarázható. Az attak és az attakiroz h kezdetű alakváltozata, valamint az attakiroz 3. jelentése a had, hadonászik stb. hatására keletkezhetett.
D. Éltes: FrSz. 32 ® ; Horváth: MNy. 51: 219; Murádin: MNy. 55: 522. (Schulz: DtFremdwb. 1: 60; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 352; Partridge: Or. 690; Kluge: EtWb.19 35; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 43.)
attasé 1865: „attaché, fr. (áttásé), követségnél alkalmazott” (Babos); 1893: attasé (Kozma A.: Próza 100: NSz.). J: 1865: ’alacsonyabb rangú külképviseleti tisztviselő; Attaché’ (1. fent).
Francia eredetű; vö. fr. attaché ’attasé’ (tkp. ’beosztott’). Ez a diplomácia nyelve révén nemzetközi szó lett; vö.: ang. attaché; ném. Attaché; ol. attaché; szb.-hv. atásé; or. am mámé: ’attasé’.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 60; Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 352; Partridge: Or. 690.)
attrakció 1865: „attractio, lat. vonzás; vonatás, vonódás; vonzat” (Babos); — attrakcióját gr. (Bp.Hirl. 1902. márc. 20. 36:


atval
197
atya
NSz.)» J: 1. 1865: 'vonzás; Anziehung’ (1. fent); 2. 1900: ’vonzó műsorszám, látványosság; Prachtnummer, Attraktion’ * (Tolnai: Magy. szót.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. attraction; ném. Attraktion; fr. attraction; ol. attrazione; or. ammpaiapiŐH: ’attrakció’. A lat. attractio ’vonzás’ főnévre megy vissza; ’látványos- ság’ jelentését az angolban nyerte. — A magyarba feltehetően német közvetítéssel került. Hangalakja visszalatinosítás eredménye.
(Battisti--Alessio: DizEtlt. 1: 358; Partridge: Or. 732; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 44.)
atval 1395 k.: ,,vit[ri]c[us]: athual” (BesztSzj. 38.). J: 1395 k.: ’mostohaapa; Stiefvater’ (1. fent).
Összetett szó. Szerkezete arra mutat, hogy esetleg már a finnugor vagy ugor korban kialakult. Az összetétel első tagja atya szavunk aty- alapalakja; második tagja vitatott eredetű. — 1. A második tag vagy a ’valaminek a fele* jelentésű jel szavunknak az összetételben mélyhangrendűsödött alakja, vagy a finn puoli ’fél’ magyar megfelelője. Ilyen ’fél’ jelentésű szóelem több más finnugor nyelvben is mostohasági viszonyt jelöl ; vö. : cser, aéa-vél (NyK. 4: 337) ; finn isä-puoli; 1p. N. acfe-bael: ’mostohaapa’. Ha az összetétel még a finnugor vagy ugor alapnyelvben keletkezett, akkor a fél szókezdő *p-jébŐl azért nem fejlődött /, mert szóközépi helyzetben volt, s így a *p > */? > v fejlődés szabályszerű. — 2. A -val utótag egyeztethető a déli osztják mostohasági viszonyt jelölő -uät elemmel; vö. Kr. euauat ’mostohalány’, C. pa%uát ’mos- tohafiú’. Minthogy az osztjákban sem az északi, sem a keleti nyelvjárásokból nem ismeretes e szavak megfelelője, nem lehet megállapítani, hogy *y,at vagy előzményre megy-e vissza; az utóbbi esetben talán egy ’hely’ jelentésű osztják szóval hozható összefüggésbe. — Kicsinyítő -Z képzős származékként való magyarázata elfogadhatatlan. — Elavult szó.
Melich: Nyr. 22: 174, MNy. 12: 213; Szinnyei: Nyr. 23: 145 ®; NyK. 46: 298; NyH.1’’; Szilasi: NyK. 26: 146; Beke: Nyr. 41: 298, KSz. 13: 100; Fokos: Nyr. 42: 185; EtSz.; Horger: NytAl.1 118; Gombocz: Synt. 164; Mészöly: MNy. 29: 215; Klemm: TörtMondt. 289; Zsirai: Fgrlsm. 9; Radanovics: MNy. 56: 255 ®; MSzFgrE. ®. — Vö. atya.
atya 1181: ? „quorum nomina hec sunt: Atta cum filio” szn. (PRT. 8: 277); 1200: Î Ata szn. (Smiéiklas: CD. 2: 353); 1213/ 1550: ? Achya hn., ? Agya szn. (VárReg. 383., 388.); 1350 k.: „de qui legen nekÿ atia ozut nem tud[hot]iuc” (KT.); 1372 U./1448 k.: attyaya gr. (JókK. 155). Js 1. 1350 k.: ’apa; Vater’* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’pap; Priester | szerzetes; Mönch’ * (1. fent); 3. 1372 U./1448 k.: ’köz- tiszteletben álló személy ; allgemeinverehrter Mann | vezető; Obmann’ (JókK. 1); 4. 1416 U./1450 k.: ’ős; Ahn’ * (BécsiK. 84); 5. 1416 U./1450 k.: ’atyaisten; Gottvater’ # (BécsiK. 149); 6. 1757: ’kezdeményezŐ; Initiant’ (Tur- zelini—Léstyán: X. Sz. Ferencz 323: NSz.). — Sz: ~i 1372 U./1448 k.: attÿaÿ (JókK. 24) I ~ság 1508: attafag (DöbrK. 374) | ~sko- dik 1711: atyáskodni sz. (IrtörtKözl. 14: 345) II atyó 1787: „Hát édes Atyó miért nem tselekszi azt, a’mit édes Aszszony- anyám parantsol?” (Μ. Kurír: 43: NSz.). Js 1. 1787: ’idŐs apa; alter Vater’ (1. fent); 2. 1820: ’idŐs ember; bejahrter Mann’ (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 67: NSz.) || atyus 1788: „Kedves Atyus, .. . örvendj” (Gelei J.: Halló 2: 18: NSz.). J: 1. 1788: ’idŐs apa; bejahrter Vater’ (1. fent); 2. 1836: ’idŐs ember; bejahrter Mann’ (Vajda P.: Joguz 81: NSz.). — Sz: ^ka 1794: Atyuska (Kármán: Uránia 2: 215: NSz.).
A szócsalád tagjai származékszavak; aty- alapszavuk vagy Ősi finnugor (esetleg uráli) kori, vagy magyar gyermeknyelvi szó. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: ? votj. Sz. ataj ’apa’; ? cser. KH. óta ’ua.’; md. E. ata, M. aie ’nagyapa’; finn ati ’após’, ätti ’apa’ (SKES. ati a.); — szám. jen. ata; tvg. ta: ’ua.’. E szavak összetartozását bizonytalanná teszi egyrészt az, hogy a votják szó tatár, a cseremisz pedig csuvas jövevényszó is lehet, másrészt az, hogy a finn alakok hangtani megfelelése nem szabályos. Hasonló hangalakú szavak más nyelvcsaládokból is idézhetŐk; vö.: csuv. atte; lat. atta; gör. αττα; albán at; gót atta: ’apa’. Ezek a szavak általában szintén gyermeknyelvi eredetűek lehetnek, s így összetartozásuk és koruk teljesen bizonytalan. Végeredményben persze a finnugor szavakról sem dönthető el, hogy a finnugor alapnyelvi örökséghez tartoznak-e, vagy az egyes finnugor nyelvek külön nyelvi fejleményei, illetőleg átvételei. — Ám. atya szóvégi a-ja vagy kicsinyítő képző, vagy 3. sz. birtokos személyrag. A szó ty hangeleme magyar fejleménynek látszik. Az eredeti jelentés az 1. A 2. és a 4. a latin pater egyházi használatának analógiájára a kereszténység felvétele után még számos más nyelv ’apa, atya’ jelentésű szavával kapcsolatban kialakult. A 3. jelentés is csaknem minden nyelvben megvan az ’apa’ jelentésű szavaknál; vö.: ném. Vater; fr. père: ’atya; köztiszteletben álló, többnyire idős személy’. Az 5. jelentés úgy alakult ki, hogy az 1.-t az elődök apjára használták. A 6. jelentés átvitt értelmű. — A kicsinyítő¬


atyafi
198
angrusztus
nagyító képzős atyó és atyus eredeti jelentése szintén ’apácska’; ebből a 2. jelentés ugyanúgy keletkezett, mint az apa 1. jelentésből a 3.
MUSz. 760®; Ahlqvist: Kulturw. 208; Szinnyei: EPhK. 7: 215, Nyr. 24: 198; NyH.1-4; Munkácsi: Nyr. 14: 111, 19: 148, NyK. 27: 142, VotjNyt. 117, ÁKE. 155; Halász: NyK. 24: 469; Wiklund: MSFOu. 10. sz. 137; Setälä: JSFOu. 17/4: 27, FUF. 2: 231; Gombocz: NyK. 39: 240; EtSz.®; Mészöly: MNy. 12: 8, 29: 216; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 19, 75, 239; Beke: Nyr. 58: 77; Techert: MNy. 30: 17; SzófSz.; Joki: Vir. 1955. 279; SKES.; Pais: MNy. 55: 77; Vértes E.: MNy. 62: 317; MSzFgrE.®. (Kluge: EtWb.19 4, 35; Steinitz: ALingu. 13: 219.) — Vö. atval.
atyafi 1372 U./1448 k.: „De gént fferenc el hagÿuan ew atyafiat Bernaldot”, Attyam fÿa, Attyamfyam (JókK. 13, 5, 149); Í380 k.: „frater: atyafiu” (KönSzj. 5.); 1416 U./1450 k.: attafiayebol gr. (BécsiK. 9); 1416 U./1490 k.: atafiaknak gr. (AporK. 103); 1585: attya fi (Cal. 986); 1598: Atiafi (Decsi: Adag. 54: NySz.); 1784: vér-atya/wigr. (SzD. 96). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'felebarát; Nächster I embertárs; Mitmensch' (JókK. 5); 2. 1380 k.: 'fiútestvér; Brúder | testvér; Geschwister’ (1. fent); 3. 1416 U./1450 k.: 'vérrokon ; Blutverwandter | rokon ; Verwandter’* (1. fent); 4. 1474: 'szerzetes; Mönch I apáca; Nonne’ (BirkK. 3); 5. 1590: 'feleség; Gemahlin’ (Nyr. 38: 387); 6. 1650: 'azonos felekezetbeli ; zur selben Glaubensgenossenschaft gehörend' (Medgyesi P.: Dialogus 16: NSz.); 7. 1790: 'paraszt- ember; Bauer' | parasztember megszólítása; zur Anrede eines Bauers (Gvadányi: Fal. nót. 153: NSz.); 8. 1851: ?'földi; Landsmann’ (Erdélyi: Közmond. 19: NSz.), 1954: ’ua.' (ÚMTsz.). — Sz: ~úi 1372 U./1448 k.: attÿa-fywÿ (JókK. 70) | ~ság 1495 e.: atafiufagnac gr. (GuaryK. 29); 1585: atyafi sag (Cal. 692) I ~ságos 1495 e.: atafiu- fagos (GuaryK. 129); 1786: atyafiságossan gr. (MNy. 45: 214) | ~as 1527: atyaffyafok gr. (ÉrdyK. 413).
Összetett szó. A jelöletlen (atya + fi), illetőleg jelölt (atyám fia, atyád fia, atyja fia stb.) birtokos jelzős szerkezetnek az eredeti jelentése ’valakinek közös apától származó fiútestvére’ volt. Hasonló szerkezet: Ösfi, ösji 'Ős; örökös; szerzetes’ (először 1527: ErdyK. 435), latin alapján: anyám fiai (1416 U./1490 k.: AporK. 18). A ’fiútestvér’ fogalom hasonló kifejezése a rokon nyelvekben is előfordul; vö.: vog. AL. jeypüw, Szó. jiypiy; osztj. Vj. pyampn/ (KT. 145); votj. ataj-pi: ’fiútestvér’. — A ’testvór’ -> 'vérrokon’ jelentésfejlődés oka talán az ún. Ősiségben, a középkori magyar örökösödési jogban keresendő (vö. h. lat. fratres ’vórrokonok’), a 'testvér' -> ’ember- társ' jelentésfejlődés pedig a kereszténységnek a lelki testvérről, felebarátról szóló tanítása alapján jött létre. A 'szerzetes’ jelentésű atyafi a latin frater, illetőleg soror tükörszava. À feleségnek egykor kedves megjelölése volt az atyámfia. Az 'egy felekeze tbe tartozó' és az 'egy helyről származó’ árnyalatok a ’rokon’-ból magyarázhatók. Jelentésfejlődése alapján az atyafi a korábbi jelentések ('testvér, vérrokon, rokon’) hordozására alkalmatlanná vált. Később egyéb jelentéseiben is háttérbe szorult az egyértelműbb vagy megfelelőbb hangulatú szinonimákkal szemben (felebarát, embertárs stb.). — A szó mellérendelő atya fi, fiú ’rokon’ kapcsolatból való magyarázata nem valószínű. — Ma már inkább csak tréfás, bizalmas jellegű szóhasználatban él, főként a szegről-végről való rokonság kifejezésére.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 9: 27, 11/1: 99, 11/2: 62; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 23; Simonyi: TMNy. 355, Jelz. 137 ®, Nyr. 42: 439; Kertész: Nyr. 38: 385 ®, 61: 53, 65: 1 ®, Száll. 29; Beke: Nyr. 41: 300, 74: 344, KSz. 13: 105; EtSz. 1: 178 atya a.; Horger: NytAl.1 17, MSzav. 168 testvér a.; Mészöly: MNy. 12: 9; Fokos: Nyr. 63: 40, 68: 16; SzófSz. atya a.; Bárczi: Bev.3 73; Pais: MNy. 57: 78.
atyó, atyus l. atya
augusztus 1416 U./1466: „Auguftus XXXI nap” (MünchK. 8); — aggusztus, águsztus, águsztus, águsztus, ógusztus (ÚMTsz.). J: 1416 U./1466: 'der Monat August’ * (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. (mensis) Augustus 'Augustusról elnevezett hónap’. A korábban csak az isteneknek kijáró augustus ’szent, felséges, magasztos' jelzőt i. e. 27-ben Octavianus császár is felvette. A császár tiszteletére a márciussal kezdődő év hatodik — sextilis — hónapját Xt^usíus-nak nevezték el. A Januarius és Februarius hónappal kiegészített, tizenkét hónapos évben Augustus a nyolcadik hónap lett. — Nemzetközi szóként az újlatin nyelveken kívül — melyekben folyamatosan él — a legtöbb más európai nyelvben is meghonosodott; vö.: ang. August; ném. August; szik, august; or. áe2ycm: 'augusztus'. — Régi magyar adatait valószínűleg szóközépi θί-vel kell olvasni (augustus). A népnyelvi alakváltozatok keletkezése a magyarban szokatlan au diftongus megszüntetésének különféle módjaival magyarázható.
Melich: SzlJsz. 1/2: 293 ® ; EtSz. ® ; Horger: MNy. 26: 38; SzófSz.; Kálmán: MNy. 45: 282; Török: MNy. 51: 332; Bárczi: Szók.2 105. (ÓkoriLex. 1: 721 év a.; Kluge: EtWb.19 39.)


aula
199
automata
aula 1848/1952: „az aula és nemzetőrség beléegyveledett, s lett általános csata” (Kossuth: ÖM. 13: 120: NSz.). J: 1. 1848/ 1952: 'egyetemi diákság; Studenten tum' (L fent); 2. 1869: 'egyetemi, iskolai díszterem; Festsaal von Lehranstalten’ (Vajda J.: Honvéd 29: NSz.); 3. 1880 — 1/1904: 'uralkodói udvar; Herrscherhof’ (Jókai 62: 83) || aulikus 1860: „itt-ott feltűnt az aulicus embereknél a . . . czopf” (Kővári L.: \7is. Szók. 26: NSz.); 1891: aulikus (Füredi: IdSz.). J: 1860: 'udvari érzelmű; dem Herrscherhaus nahestehend, höfisch gesinnt’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. aula 'udvar; a római ház csarnoka; palota, királyi udvar’, aulicus 'a fejedelmi udvarhoz tartozó’. Mindkét latin szó a görögből való; vö. gör. αυλή 'udvar; előcsarnok; udvarház*, αύλικός ’udvarhoz tartozó, udvari’. A lat. aula és aulicus nemzetközi kifejezés lett; vö.: ang. aula 'aula', aulic 'udvari'; ném. Aula 'aula'; fr. aulique 'udvari'; ol. aula 'tanterem, előadóterem’; le. aula 'aula'. A m. aula 2. jelentésével egyező szóhasználat főként németországi, svájci és amerikai egyetemeken szokásos. Az aula 1. jelentése a 2.-ból fejlődött azon az alapon, hogy a diákság az aulában szokott összegyűlni.
Fludorovits: LatJsz. 17. (Larousse 1: 439; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 363; Brockhaus1® 1: 510.)
autó 1909: „a . .. teuf-teuf meg az auto (óto — nálunk: auto ) . . . hozzánk ép- mostanában érkeztek meg Németfoldről” (Varázsrontó 155); — autó (Nyr. 54: 27); altó, ató, autó, otó, ótó (Nyr. 82: 111). J: 1909: 'Kraftwagen’ # (1. fent). — Sz: 1921: autós (Bp. Hírlap 1921. aug. 31. 1: NSz.) I ~zik 1922 Θ./1926: autóznak gr. (Gárdonyi: Ida 152: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. auto; ném. Auto; fr. auto; ol. auto; or. aemó: 'autó’. Az automobile 'automobil’ rövidüléseként a franciában keletkezett. — A magyar szó közelebbi forrása a német lehetett. Az alakváltozatok a magyarban szokatlan au diftongus megszüntetésének különféle módjait tükrözik.
Tolnai: MNy. 23: 173; Török: Nyr. 82: 111; F. G.: Nyr. 82: 123; Papp L: MNyj. 9: 27. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 368; Kluge: EtWb.19 398; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 392.) — Vö. automobil.
autóbusz 1906/1949: „A másik [apróság] az automobil-omnibusz esete. Pár is fölfortyant, mikor a gyors omnibuszok evvel a hosszú névvel megkezdték a forgalmat. Nincs ideje s kedve az embernek ilyen hosszú neveket használni. Egész Páris versenyzett a kitalálásban s pár nap múlva megszületett az autóbusz név. Ma így hívja az automobil-omnibuszt egész Páris.” (Ady: Párisban 168). J: 1906/1949: 'Autobus* * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. autobus; ném. Autobus; fr. autobus; ol. autobus; or. aemóóyc: ’au tóbusz’. A franciában keletkezett az automobilé ’automobil’ első részének és az omnibus 'omnibusz* utolsó szótagjának a sajátos egybeolvasztása útján. — A magyarba a franciából kerülhetett az íráskép alapján.
Tolnai: MNy. 23: 173; Kallós: Nyr. 74: 17; Erdódi: MNy. 57: 472 ®, 473. (Dauzat: DictÉtFr.7 61; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 368.) — Vö. busz, omnibusz.
autóáram 1900: „Autogramm, auto- graph: kézírás, kézirat, kózvonás” (Tolnai: Magy. szót.). J: 1900: 'saját kezű aláírás; Autogramm’ (1. fent).
Német eredetű; vö.: ném. Autogramm 'eredeti kézirat; saját kezű írás, autogram’; ez a ném. Autograph ’ua.' módosulása a Diagramm ’diagram’, Epigramm ’epigram- ma’, Telegramm 'távirat’ stb. hatására. A ném. Autograph az újkori lat. autographum ’ua.’ közvetítésével a gör. αΰτόχραφον 'saját kezűleg írott, eredeti kézirat’ főnévre megy vissza. A görög —latin szó bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. autograph; fr. autographe; ol. auto- grafo; or. αβίπόεραφ 'eredeti, saját kezű írás’. Meg nem honosodott idegen szóként a magyarban is használatos; vö. autographum 'saját kézirat’ (Babos autograph a.), autográj ’ua.’ (PallasLex. 1: 358).
Ferenczi: NyelvmLev. 348. (Schulz: DtFremdwb. 1: 64; Domseiff: GrW. 93; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 371; Part- ridge: Or. 33.)
automata 1822: „Automatnak hívjuk azon Művet, melly minden külső erő nélkül . . . mozgásba tétethetik” (Haszn. Múl. 2: 105: NSz.); 1831/1833: antomatonnál gr. [sajtóhiba automatonnál h.] (Kritikai Lapok 1: 202: NSz.); 1874: automata (Lidércz.— napt. 87: NSz.). J: A) fn. 1822: 'önműködő szerkezet; Automat’ # (1. fent). B) mn. 1863: 'önműködő; automatisch’# (Kipfelh —napt. 22: NSz.) íj automatizmus 1879: „Automatizmus (gör.), vak cselekvés, önmozgékonyság” (MagyLex. 2: 295). J: 1879: ’gépiesség; Automatismus’ (1. fent) || automatikus 1893: „Automatikus működések, . . . melyek . . . mintegy maguktól támadnak” (PallasLex. 2: 359). J: 1893: 'gépies; automatisch' (1. fent) (J automatizál 1935: „automatikus: automatique; ^izálás; automaticité f.” sz. (Eckhardt: MagyFrSz. 52); 1953: „automatizál . . . autoinatize” (Országh: MAng- Sz.). J: 1935: 'önműködővé tesz ; automatisieren’ (1. font).


automobil
200
avanzsál
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Automat, Automatismus, automatisch, automatisieren; fr. automate, automatisme, automatique, automatiser: 'automata’, ’automatiz- mus’, 'automatikus*, 'automatizál* ; megfelelő szavak számos más nyelvben is. Végső forrásuk a gör. αυτόματον [többes sz. αυτόματα] 'önműködő gép*, mely az αυτόματος 'Önműködő* semlegesnemű alakjának főnevesülése. — A magyar automata a többes számú gör. αύτόματα-val egyezik. Bégebbi alakváltozatai közül az autómat valószínűleg a ném. Automat-}M, az auto- maton pedig az egyes számú gör. αυτόματον- ból való. Az automatizmus a ném. Automatismus átvétele. Az automatikus feltehetően a németből került át szóvégi latinosí- tással. Az automatizál ugyancsak német hatásra honosodhatott meg a latin eredetű igékben szokásos ál szóvéggel.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 64; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 371, 372; Partridge: Or. 404; DudenEtym. 42; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 46.)
automobil 1894/1906: „úgy nézi, a hogy egy szép agarat, vagy egy ügyes szerkezetű automobilt” (Ambrus: Midás 2: 164: NSz.); — átomobil (MNy. 26: 89); ótomobil (ŰMTsz.). J: 1894/1906: 'gépkocsi; Kraftwagen' (1. fent) II automobilizmus 1910: „automobilizmus 1: a gépkocsizás divatja” (Kelemen: IdSz.). J: 1910: ’autóközlekedésügy; Automobilismus* (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. automobilé, automobilism; ném. Automobil, Automobilismus; fr. automobile, automobilisme; (A.automóbile, automobilismo; qt. aemoMOŐÚAb, aem0M06UAÚ3M: 'automobil', 'automobilizmus'. A szó család mindkét tagja a franciában keletkezett. A fr. automobile a loco- mobile 'lokomobil, vontatható gőzgép’ mintájára alkotott mesterséges összetétel a gör. αυτός 'saját maga, ő maga’ és a lat. mobilis ’mozgatható, mozgó’ szavakból; az automobilisme ennek származéka. — A magyarban a szó család mindkét tagja francia vagy német hatásra honosodott meg.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 64; Dauzat: DictÉtFr.7 61; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 372; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 46, 392.) — Vö. autó.
autonómia 1845: ,,a szerelem autonómiájában . . . vannak hivatalok” (Jósika Μ.: Békési kai. 2: 195: NSz.); — autonómia (Kelemen: IdSz.). J: 1845: 'önkormányzat; Autonomie’ (1. fent) || autonóm 1866: „Erdély . . . autonom függetlenségre tett szert” (P. Szathmáry K.: Bethlen G. 1: 3: NSz.); — autonóm (Kelemen: IdSz.). J: 1866: 'önkormányzattal rendelkező; autonom’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. auto- nomy, autonomie; ném. Autonomie, autonom; fr. autonomie, autonome; ol. autonómia, autô- nomo; or. aemoHÔMUfl, aemoHÔMHbiù: ’auto- nómia’, ’autonóm’. Végső forrása a gör. αυτονομία ’Önkormányzat' és — ennek alapszava — az αυτόνομος 'önmagának törvényt szabó*. — A magyar autonómia feltehetően az újkori lat. autonómia ’ua.’, esetleg a ném. Autonomie átvétele. Ha a németből származik, akkor hangalakját tudatos latino- sítással kapta. Az autonóm a németből való.
Fludorovits: Latjsz. 17. (Schulz: DtFremdwb. 1: 65; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 372; Partridge: Or. 436.)
avagy 1300 k.: „ne leg, kegulm mogom- nok owog . .^. anyath ezes fyaal egembelu ullyetuk” (ŐMS.); 1372 U./1448 k.: avagy, auagya (JókK. 11, 136); 1512: az wagy (Kár- Okl. 3: 86). J: A) ksz. 1300 k.: ’vagy; oder’ * (1. fent). B) hsz. 1. 1416 U./1450 k.: ’vajon; ob’* (BécsiK. 173); 2. 1416 U./1450 k.: 'legalább; wenigstens' (BécsiK. 24); 3. 1508: 'körülbelül; ungefähr’ (DöbrK. 463).
Magyar fejlemény, kialakulásának módja azonban vitatott. — 1. Mondattani tapadással keletkezett az eredetileg kérdő főmondatot alkotó az a mutató névmásból és a vagy 'van* igealakból, ahol a névmás a rá következő mellékmondatra utalt; pl. R. „fizetni kell az vagy [az van, hogy] akarja? az vagy [az van, hogy] nem” > fizetni kell, avagy akarja, avagy nem (vö. Klemm: MNy. 22: Î21). — 2. Kevésbé valószínű magyarázat szerint az a- mutató névmási tőből alakult a finnugor eredetű -v névmásképzővel és a -gy módhatározórag megszilárdulásával. E magyarázat szerint jelentése kezdetben ’ama (más) módon, amaképpen’ lehetett. — Eredeti szerepében választó kötőszó volt. Korán kialakult határozószói, majd kérdőszói alkalmazása is. Ma már választó kötőszóként is elavult.
CzF.®; Simonyi: Köt. 1: 106; Klemm: MNy. 22: 117®, TörtMondt. 19, MNy. 26: 385; Juhász: MNy. 26: 297; SzófSz. vagy a.; Fokos: Nyr. 70: 87; Berrár: TörtMondt. 70, 147, 177; Imre: SzabV. 203; Pais: MNy. 54: 58; Balázs: MNy. 61: 22. - Vö. vagy1.
avanzsál 1891: „avanceál: előlép, halad; előlegez” (Füredi: IdSz.); — avanzsál (Tolnai: Magy. szót.1 Avancement a.). J: 1891: ’(rangban) előlép; avancieren’ (1. fent). — De vö.: 1741: „Ellenségreavancierozniannyit tesz, mint sebesen rajta hajtani, menni s véle megütközni” sz. ’előrenyomul’ (MNy. 63: 101).
Az avanzsál a korábbi avanzsiroz, avan- sziroz stb. képzőcserés módosulata a latinból származó ál végű igék mintájára; vö. blamái ~ R. blamiroz, flangál ~ R. flangiroz,


avar1
201
avas1
gazsulál ~ R. gazsulíroz stb. Az avanzsíroz német eredetű; vö. ir. ném. avancieren ’elŐ- lép, avanzsál’, ausztriai ném. avanschieren, avangieren ’ua.’. Ez a fr. avancer ’előrevisz; előremegy’ igére megy vissza. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
EtSz. 1: 181 avanzsíroz a.®; Spitzer: Nyr. 44: 21; ZolnaiGy.: Nyr. 61: 131; Végh: Adal. 66; Köves— Zulauf: UrAltJb. 32: 240. (Schulz: DtFremdwb. 1: 65; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 47.)
avar1 1485: Î „Foss. /Lwarfewlde” hn. (Csánki 3: 30); 1613: „A száraz avarban a harap sebes égéssel mindent meg emészt” (Pázm: Kai. 143: NySz.); 1840: ohar (MNy. 12: 44); — zavar (ÚMTsz.). J: 1. 1485: 7 ’elszáradt fű; dürres Gras’ (1. fent), 1613: ’ua.’ (1. fent); 2. 1784: ’elszáradt fűvel borított terület; mit dürrem Gras bedeckte Fläche’ (SzD. 11); 3. 1842: ’lehullott száraz levelek rétege; Schicht abgefallener, dürrer Blätter’# (Kliegl 1: 46: NSz.).
Származékszó. Alapszava az avul, avas2, ó1 stb. szócsalád töve; az -r esetleg dever- balis névszóképző (vö. hunyor), de valószínűbb, hogy denominalis kicsinyítő, illetőleg árnyalatképző; vö. lapor, sömör, tom- por. Az ohar alakváltozat a v kiesésével és hiátustöltő h közbeiktatásával magyarázható, a zaw-ban a határozott névelő z-je tapadt a szó elejéhez. Ha az avas1 valóban az avul családjába tartozik, akkor alaktani szerkezet és jelentéstani fejlődés szempontjából párhuzam áll fenn az avar1 és az avas1 között. A jelentésre nézve vö. még az agg 0 széna kifejezéseket, amelyekben a szócsaládhoz tartozó melléknevek a növény szárazságát kifejező jelzők. — Az alapszónak az óv igével való azonosítása kevéssé valószínű. A szónak összetételként való magyarázata, az avul családjától független ugor egyeztetése, valamint mongol származtatása téves. — A nyelvújítás korában került be az irodalmi és köznyelvbe.
CzF.; Fábián I.: NyK. 2: 3; Hunfalvy: NyK. 2: 97; Bálint: Párh. 2; Simonyi: Nyr. 39: 434, 43: 316; EtSz. 1: 181 1. avar a. ® ; Kovács Márton: Nyr. 46: 19; Pais: MNy. 21: 201 ® , 53: 179; Végh: Adal. 60; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 157; Mészöly: ŐmSzöv. 181. — Vö. agg, avas1, avas2, avul, ó1.
avar2 1760: „az ^Imr-Magyar Király leánya” (MNy. 63: 101); 1783: Abar (Molnár J.: Könyvház 1: 238: NSz.); 1801: Abár (Sándor I.: Sokféle 8: 197). J: A) mn. 1760: ’az avarokkal kapcsolatos; awarisch’ (1. fent). B) fn. 1800: ’avar ember; Awaro’ (Molnár J.: Könyvház 13: 312: NSz.).
Latin eredetű; vö. k. lat. Avares, Avari [többes sz.] ’avarok’. Ennek végső forrása nincs tisztázva; talán egy 'ellenszegülő, engedetlen’ jelentésű török abar > avar szóból vált népnévvé. Bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. Avar; ném. Aware; fr. Avare, Avar; ol. Avaro; or. aeáp: ’avar’. — Am. avar alak úgy jött létre, hogy a k. lat. Avares, Avari többes számú nominativusi -es, illetőleg -i ragját m. -k többesjel cserélte föl: k. lat. Avares, Avari : > m. avarok. Az abar alak változat b-je azzal magyarázható, hogy a bizánci gör. *Αβαρ ’avar’ /?-ját nem v-nek olvasták, ahogyan a bizánci kiejtés szerint kell, hanem klasszikus görög hangértékének megfelelően 5-nek.
EtSz.®; Németh: HonfKial. 104; Te- chert: NyK. 50: 447; Mészáros: NéNy. 9: 242; Melich: MNy. 36: 156 ®; SzófSz.®; Moór: MŐFőpr. 71, HonfSzékEr. 66; Czeg- lédy: MNy. 50: 149, AntTan. 2: 139; Morav- csik: ByzTurc. 2: 61. (Vasmer: RussEtWb. 2: 244; Machek: EtSIÖSl. 332.)
avas1 1236: „cum silua castri Choyka nomine que uulgo Owos noncupatur” hn. (EtSz.); 1251: Ows hn. (EtSz.); 1275: Owas hn. (OklSz.); 1346: auosa gr. (OklSz.); 1406: Auas hn. (OklSz.); 1585: „Sonha Boldog- keohecz Tylalmaft es Awaß nem fogtak” (RMNy. 2/2: 308). J: A) fn. 1. 1236: erdő- név; Waidenname (1. fent); 2. 1379/1381: ’tilos erdő; Bannwald’ (OklSz.); 3. 1768: 'korhadó növényzet; verfaulende Vegetation’ (MNy. 6: 326); 4. 1847: ’elvadult nádas; verwildertes Röhricht’ (Arany J.: Toldi 5: 6: NSz.); 5. 1879: 'kopárosodó erdő; kahl werdender Wald’ (Nyr. 8: 142). B) mn. 1. 1337: jelző fás hely nevében; Attribut von baumbestandenen Orten (OklSz.) ; 2. 1848/1894: ’elvadult növényzetű (erdő); (Wald) mit verwilderter Vegetation’ (Jókai 8: 205: NSz.).
Származékszó, de keletkezésének módja kétféleképpen magyarázható. — 1. Azonos az avas2 szóval, tehát a 'régi' jelentésű ó családjába tartozik. E magyarázat szerint eredetileg régi, azaz nagy fákkal borított, esetleg már korhadó növényzetű, kopárosodó erdőt, területrészt jelöltek a névvel. — 2. Az óv 'őriz' ige -s deverbalis nomenképzős származéka. A név óvott, tiltott erdőre, erdőrészre vonatkozott. — Lehetséges, hogy mindkét úton jöttek létre avas erdőnevek. A jelentés változatok a szófejtő magyarázatok alapján érthetők. Az -5 képzős melléknév korán fŐnevesült, a melléknévi jelentésre csak szórványosabban vannak adataink. — Török származtatása téves.
Szamota: NyK. 25: 151 ® ; Tagányi: ErdOkl. 1: XIV®; Karácsonyi: Ethn. 13: 348; Melich: MNy. 5: 231; EtSz. 1: 182 avas a. ® ; Moór: UngJb. 9: 248; Benkő: MNyTK. 74. sz. 29; Mészöly: ÓmSzÖv. 181. — Vö. agg, avar1, avas2, avul, ó1.


avas2
202
avik1
awas2 1580: „Az ô és avas borok” (Tel: Fel. 168: NySz.); 1619: óvásit sz. (Forró: Curt. 10: 628: MF1.L); 1676: avásb gr. (Cseh: OrvK. 23: NySz.); 1685: avassac gr. (Com: Orb.2 329: NySz.); 1795: avossága sz. (Festetits: Urod. Instr. 106: NSz.); 1801: „[Hajdan] Ovas, Ovos, O Ily as” (Sándor I.: Sokféle 7: 169: NSz.); — aßas, ovos (Nyatl.). J: 1. 1580: 'állásban megromlott (étel, ital, különösen zsírtartalmú ételnemű) ; ranzig’ # (1. fent); 2. 1609: ’régi; alt’ (Pázm: 5Lev. 3: NySz.); 3. 1759: ’elavult; veraltet, überaltert’ (Fáber: Hadi emb. 118: NSz.). — Sz: ~odik 1585: Meg auascdom gr. (Cal. 432).
Származékszó. Alapszava a ’régi’ jelentésű ó előzménye, illetőleg a ’megöregszik’ jelentésű avik töve; e tőhöz -s kicsinyítő árnyalatképző, illetőleg deverbalis nomen- képző járult. Jelentése korábban általánosabb volt; egyrészt a jó értelemben vett rq/t-nek, másrészt az elavult-nak, avatag-nak meg az avas-hoz hasonló származású ócskának a szinonimájaként is szerepelt. Később vált uralkodóvá az egyébként legkorábbról adatolható 1. jelentés, amely a változatok közül egyedül jutott köznyelvi szintre.
CzF.®; Balassa: NyK. 19: 137, 24: 277, 377; Budenz: NyK. 20: 406 ® ; Simonyi: TMNy. 325; EtSz. 1: 186 2. avik a.®; Melich: MNy. 21: 52; Pais: MNy. 21: 201; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 38; SzófSz.; Végh: Békés 135; D. Bartha: Szóképz. 88. — Vö. agg, avar1, avas1, avul, ó1, ócska.
avat 1269: ? „Ad locum qui dicitur Kendur attho” sz. hn. (OklSz. kender-áztó a.); 1300: ? Kenderatfkm sz. hn. (OklSz. kender-áztó a.); 1527: „nem awataa femy ygyeet hozyaa” (ÉrdyK. 503); 1614: meg avassák gr. (MNy. 61: 482); — bedrí (Nyr. 44: 221); bédí (Nyr. 73: 260); ovatni sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1269: ? ’(kendert, lent, posztót) áztatva tömörré, sűrűvé tesz; (Hanf, Lein, Tuch) rottend dicht machen’# (1. fent), 1664: ’ua.’ (MNy. 8: 372); 2. [csak tárggyal, magát, R. ügyét, R. közét ~ja valamibe, R. valamihez] 1527: ^rendszerint illetéktelenül) foglalkozni kezd vmivel; (meistens unbefugt) sich in eine Sache mischen’ # (1. fent); 3. 1561: ’(egyházi szertartás keretében) megáld; einsegnen | ünnepélyesen beiktat; feierlich einsetzen’ # (Mel: Préd. 281: NySz.); 4. 1601: ’(ételneműt) áztatva elkészít; (Lebensmittel) einweichend zubereiten’ (Szakácskönyv: 13: MF1. L); 5. 1636: ’behatoltat; eindringen lassen | beolt; impfen’ (Pázm: Préd. 18: NySz.); 6. 1779 — 80: ’(nővénvt> beolt; (Pflanzen) propfen’ (Báró ti: P? m. 135: MFl. XLIX); 7. [csak tárggyal, főleg be- ik.-vel] 1810: ’(titkos dolgot) közöl vele; (heimliche Sache) jm. mitteilen’ # (Bárótzi: Mostani Adeptus 8:
NSz.); 8. [főleg fel- ik.-vel] 1832: »(elkészülte után) rendeltetésének ünnepélyesen átad; ( nach Fertigwerden) feierlich ein- weihen’# (Helmeczy: Jelenkor 1: 361: NSz.). — Sz: ~atlan: 1550: ? auatlan (OklSz.); 1614: avatatlan (MNy. 61: 482) | ~kozik 1649: hozzánk avatkozik ’csatlakozik’ (Ny- ŰSz.), 1755: »(rendszerint illetéktelenül) foglalkozni kezd valamivel’ (MNy. 37: 36) I ~ás 1754: bé avatásért gr. (MNy. 45: 215).
Származékszó: a ’behatol’ jelentésű avik1 igéből keletkezett -t művelte tő képzővel. A v nélküli változatok a v vokalizálódásával, illetőleg kiesésével fejlődött diftongusos, illetőleg hiátusos formán keresztül jöttek létre. Egyes adatokban a tt magánhangzóközi ket- tŐzŐdés eredménye. A feltételesen ide vonható kenderáttó, lenáttó olvasatú helynévi összetételek (OklSz. kenderáztó és ázt a.) utótagja a R. ázt ’áztat’ szó igeneve is lehet. (Az r-et tartalmazó formára nézve 1. árt2.) Az eredeti ’behatoltat’ alapján mind a konkrét ’beáztat’, ’beolt’, mind az elvont ’beiktat’, ’belekever(edik)’ jelentések magyarázhatók. — Az avatlan lehet az avatatlannak egyszerejtóses változata, de lehet közvetlenül az avik ige fosztóképzős fejlŐd- ménye is. Az avatkozik az arabnak gyakorító-visszaható képzős származéka. — Az árt2 bizonyosan, az olt1 valószínűleg az avatnak hasadással elkülönült változata. — Az avat-nak wl alszik, valamint az avul, ó1 stb. szó családjához való kapcsolása téves.
CzF.; MUSz. 760; Budenz: NyK. 18: 246, 263; Kis I.: AkNyÉrt.: 11/8: 44; Balassa: NyK. 24: 377; Színnyei: NyK. 38: 283; Gombocz: NyK. 39: 254, Jelt. 107; Beke: Nyr. 38: 451, 70: 103, 156; EtSz. 1: 183 1. avik a.; Tolnai: Nyúj. 32, 206; Horger: MNy. 30: 312, NéNy. 9: 52 ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 312; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 20; Erdélyi: NyK. 66: 393; MSzFgrE. — Vö. árt2, avik1, olt1.
avik1 1565: ? „A fzablya a kezében vgyan belé ót vala es hozzá ragadott vala a kezéhez” (MNy. 14: 153), de 1. avat; 1573: „Az bűn, melly Adamrol erede reanc, be ouot még az czontunknac is az veleieben” (Born: Evang. 1: 107: NySz.); 1577: óot (Born: KTud. 3: 67 a: EtSz.); 1577 k.: be aw'yk (OrvK. 422). J: 1. ? 1565: ’eggyé válik; sich vereinigen | belerögződik; einwurzeln’ (1. fent); 2. 1573: ’behatol; eindringen | beivódik; sich einsaugen’ (1. fent); 3. 1708: ’megkisebbedik ; geringer werden | megsűrűsödik; dicht werden’ (PP.). — Sz: ~atlan 1550: auatlan (OklSz.) | ~ul 1577: auult sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 21) | ~it 1611: 'Beavétom gr. (MA.).
Valószínűleg Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. tg- ’bemegy’ (NyK. 25: 426,


aval
203
avul
MSz. K. tui a.); osztj. V. Ζηηα-, Vj. inga· ’belép, bemegy’; ? md. E. sovams, M. suva-ms ’belép’ ; ? 1p. N. suodnfát ’becsúszik’ ; — szám. jur. ï*iüé ’bemegy’; jen. tua ’be- ment’ (JPNSz. 90); kam. émlem ’belép’. A mordvin és a lapp szók közül csak az egyik tartozhat ide. Lehetséges, hogy ide vonhatók még: zürj. V. sunni ’(alá)merül’; votj. Sz. zum- ’(alá)merül’; cser. Uf. &uq· yaltam ’(alá)merül; arcra esik’ (PS.). Ezek jelentése az egyeztetésnek nem akadálya, sőt magyar szempontból külön figyelmet is érdemel. Az uráli alapalak *soye- lehetett. Az uráli szó esetleges altaji kapcsolatának kérdése nem egészen tisztázott. — A magyar szó első adata azért kétes, mert a ’bele- rögzŐdött’ jelentésű belé ott kevesebb valószínűséggel ugyan, de az avik2 szóhoz is tartozhat. A v nélküli változatok a v (β ) vokalizálódásával keletkezett diftongusos formán keresztül jöttek létre. Az alapjelentés a ’behatol’ lehetett, de igen régi — talán már a nyelvrokonokkal való együttélés korában kialakult — a ’(folyadékba) behatol’ árnyalat. Valószínűleg ennek az utóbbinak az alapján magyarázható a 3. jelentés: a beáztatott kelme ugyanis össze- ugrik, tömöttebbé válik. Az avatatlan esetleg nem közvetlenül az av- tőnek a fosztóképzős származéka, hanem egy szere jtéses alak avatatlan helyett. — Másféle finnugor származtatása téves. — Az avik ige elavult, csupán tóle elszigetelődött származékai élnek a mai nyelvben (avat, árt2, ? olt1 ).
MUSz. 760; Setálá: JSFOu. 14/3: 30, FUF. 2: 253 ® ; Paasonen: s-Laute 21 ; Gombocz: NyK. 35: 237, 39: 254, Ksz. 14: 318, ÖM. 1: 35, NytudÉrt. 24. sz. 5; Szinnyei: NyK. 38: 283; EtSz. 1: 183 1. avik a.®; Németh: NyK. 47: 74, 473; Balassa: Nyr. 63: 5; Horger: NéNy. 9: 53 ® ; SzófSz. avat a.; Collinder: FUV. 4, 143; Erdélyi: NyK. 66: 393 ®; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 24; MSzFgrE. ®. — Vö. árt2, avat, olt1.
avik2 1. avul
avul 1416 U./1450 k.: „meg auoltal idcgennèc foldebén” (BécsiK. 103); 1519: el awland gr. (JordK. 813) ; 1541: meg oulnak gr. (Sylvester: ÚT. 2: 99); 1565: ? belé ót gr. (MNy. 14: 153); 1539/1580: el is avélt gr. (RMKT. 2: 407); 1585: El ót gr., Meg ouulok gr. (Cal. 314, 1119); 1604: Avóloc gr., Jíiavult sz. (MA.); 1616: aúlnak gr. (KPap: Evang. 9: NySz.); 1708: Meg- óvúlok gr. (PP.); 1801: Ollyúlt sz. (Sándor I.: Sokféle 7: 169: NSz.); 1833: Ivahodik sz. (Kassai 1: 214). J: 1. 1416 U./1450 k.: 'megöregszik; altern’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’tönkremegy; zugrunde gehen’ (MünchK. 140); 3. 1416 U./1466: ’ elfásul; unempfind- i eh werden’ (MünchK. 83); 4. 1493 k.: ’elgennyesedik; vereitern’ (FestK. 396); 5. 1585: ’elszokik; sich entwöhnen’ (Cal. 8); 6. 1604: ’idejét múlttá válik; überholt werden’# (MA. Obsolejío a.) || avik 1565: ? „A fzablya a kezében vgyan bêlé ôt vala es hozzá ragadott vala a kezéhez” (MNy. 14: 153); 1604: avitom sz. (MA. Deflocco a.); 1792: „Avom. . . avúlok. Megavik: avul, p. o. a’ ruhám” (SzD.). J: 1. 1565: ?’bele- rögzŐdik; einwurzeln’ (1. fent); 2. 1604: 'megöregszik; altern [ ócskává válik; abgenützt werden’ (1. fent). — Sz: ~ít 1604: 1. fent I ~atag 1757: avatag (Turzelini — Léstyán: X. Sz. Forencz 195: NSz.) || avítt 1598: „Testálok egy avitt pokróczot” (Soós: Post. 259: NySz.); 1750: Ővét (MNy. 60: 218); 1753: ovétt (MNy. 60: 218); 1771: övét, avétt (MNy. 60: 218); 1772: ovit (MNy. 60: 218); 1773: avétos sz. (MNy. 60: 218); 1780: övét (MNy. 51: 486); — avétty, zárét (ÜAÍTsz.). J: 1598: ’régi; alt | ócska; abgenützt’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók: alapszavuk azonos az agg ~ ól melléknév finnugor eredetű előzményével. A feltehető fgr. *$οη3 nomenverbum-tő hangzóközi η > γ (esetleg η ~ γ) hangja szóvégi helyzetbe kerülve vokalizálódott, és kettőshangzó közvetítő fokon keresztül az előtte álló magánhangzóba olvadt: így jött létre ó ’régi’ melléknevünk. Szóbelseji helyzetben szabályos fejleményként a *y helyén v jelentkezik, de találkozunk az avul családjának régi adataiban hiátusos és alakkeveredéssel létrejött változatokkal is. Az avul visszaható igeképzővel alakult, az alapszó egyaránt lehetne igei és névszói jellegű. Az utóbbi esetben a szó a mai ó melléknév származékának tekinthető, a mai nyelvérzék azonban nemigen kapcsolja a ritka használatú melléknévhez. Az avik ige első, feltételesen ide vont adatában talán a ’behatol’ jelentésű avik1 szót kell keresnünk. — Az avítt ~ avétt R. avélt, avitott stb. melléknév alakulásmódja nem egészen világos: lehet az avik1 szónak, az amZ-nak, az avul szó R. avél változatának igeneve, illetőleg kiegyenlítődés történhetett a különféle előzmények között, részben hangtani fejlődés, részben alakkeveredés révén. — Az avul· nak a távolra mutató névmásból való magyarázata, az ó1 és avul szók családjának másféle, az α^-tól független finnugor, illetőleg uráli származtatása, valamint török egyeztetése téves. — A szócsalád tagjai közül az avik ige elavult, az -atag -adag~ ~ -aték stb.) képzős avatag a nyelvújítás korában vált tájszóból irodalmivá, az avitt ma is elsősorban nyelvjárási, bár a szépirodalom nyelvében is találkozunk vele.
CzF.; Fábián L: NyK. 5: 239® ; Vámbéry: NyK. 8: 128, MBölcs. 192; Budenz: NyK. 10: 72, 114, 18: 14, 316; Halász:


az
204
azaz
Nyr. 9: 259; [Szerkesztőség:] TanEgyMNy- Társ. 1/3: 281; MUSz. 831; Herman: HalK. 771, Pászt. 591; Pap: NyK. 23: 421; Balassa: TMNy. 72, 140; Simonyi: TMNy. 325, 462, 526; EtSz. 1: 185 2. avik a.®; Mészöly: MNy. 11: 63; Szinnyei: NyK. 46: 161, 165; NyH.6-7 ; Beke: Nyr. 57: 29; Tolnai: Nyúj. 47; Lehtisalo: Balassa-Eml. 90; SzófSz.; Pais: MNy. 55: 239; MSzFgrE.®. — Vö. agg, avar1, avas1, avas2, ó1·
az 1195 k.: ,,ÿfa ki nopun emdul oz gimilftwl. halalnec halaláál holz” (HB.) ; 1372 U./1448 k.: akamoraba, a^okott gr., a’ hágnák, adíoZfoguan sz. (JókK. 4, 29, 43, 83); 1405 k.: ajon feldÿ sz. (SchlSzj. 236.); 1416 U./1450 k.: ünneppel (BécsiK. 21); 1470: ah (SermDom. 2: 184). J: A) 1195 k.: mut. nm. ; hinweisendes Fürwort # (1. fent). P) 1315 k.: hat. ne.; bestimmter Artikel# (GyS.). C) 1526: nyomósító módsz.; verstärkendes Modifizierungswort (MNy. 37: 204). — Sz: ahhoz 1195 k.: ozchuz (HB.) | zwon 1350 k.: ozun keppe[n] nm. (KTSz.); 1594: Vgian azonoknal gr. (MNy. 61: 358) [ annak 1350 k.: oznoc (KTSz.) | addig 1372 U./1448 k.: addeg (JókK. 143) | addiglan 1372 U./1448 k.: adeglan (JókK. 155) ] akképpen 1372 U./1448 k.: Akképpen (JókK. 1) | akkor 1372 U./1448 k.: akkoron, akkor (JókK. 23, 102) I annál 1372 U./1448 k.: annal (JókK. 63) I arra 1372 U./1448 k.: arra (JókK. 89) I arról 1372 U./1448 k.: arról (JókK. 23) | attól 1372 U./1448 k.: 1. fent | abból 1372 U./1448 k.: a^balol (JókK. 53) [ ~ért 1372 U./1448 k.: a^ert (JókK. 1) | abban 1416 U./1450 k.: abban (BécsiK. 19) | akként 1416 U./1466: a’kent (MünchK. 119) | avval 1416 U./1466: auual (MünchK. 22) | ~zal 1474: a^al (BirK. 4) ] abba 1495 e.: abba (GuaryK. 10) I ~zént 1495 e.: a^ent (GuaryK. 129) I akkori 1536: Akkori (Pesti: Fab. 18b: NySz.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: zürj. a-: Ud. ata ’ímo itt’, ati ’íme ott*, asi ’íme (ott)’ (Fokos: SyrjWb.); votj. o-: Sz. oti 'arrafelé’, ojí 'úgy'; cser, u-: Uf. umbal 'túlsó oldal' (PS.); md. ο-: E. ornbo, Μ. ornbti, oma 'más, második'; — szám. jur. am Üirüß 'annyi', vö. ηαββό 'mi, valami’; jen. awuo ’mi’; tvg. ηατηαη ’ide, ez itt’; szelk. âu, âme ’egy másik’; kam. àmi ’ua.’. A rokon nyelvi alakokban jelentkező magánhangzó-megfelelések valószínűleg az alapnyelvi mutató névmások széleskörű magánhangzó-váltakozásával magyarázhatók. A névmás uráli alapalakja *o vagy *u lehetett. Am. az ~ ott oda ~ úgy stb. származékok magánhangzójának kialakulása, illetőleg egymáshoz való viszonya nincs még teljesen tisztázva; annyi azonban bizonyos, hogy a zártabb magán- hangzós formák eredetibb hangállapotot Őriznek. A -z elem névmásképző, amely feltehetően az Ősuráli *t3 mutató névmásból ered. A névmás z nélküli, a változata a magyar nyelv külön életében alakult ki, a többi finnugor nyelvben ez a névmástő toldalék nélkül nem fordul elő. E fejlődésre mutatnak az a’, a· változatok, amelyek nem tekinthetők csupán írássajátságnak, hanem valószínűleg az αζ-ból alakult mássalhangzós formák. Az ad- az a névmástőnek feltehetően önálló alakulása: d eleme ugyanis valószínűleg egy — talán a permi prosecuti vus- raggal azonos — *-nt névmásképző magyar fejleménye. A származékok közül az azon ’az, ugyanaz' -n-je nyomaték ősit ó névmásképző. A -hoz, -n, -nak, -képpen, -kor, -nál, -ra, -ról, -ért, -ként, -ból, -ba, -ént rágós alakok a megfelelő határozóragok megszilárdulásával keletkeztek. A kettőzés nélküli ahoz, akor alakok a későbbi a változatból jöttek létre. Az addig és a R., N. adzig feltehetőleg nem egymás alak változatai: az addig az ad, az adzig az az tő -ég ~ -ig rágós alakja lehet. Az annál az ad, az attól vagy az ad, vagy az az változatból keletkezett, illetőleg a kétféle eredetű alakok összekeveredtek. — Az az, a névmás határozott névelői szerepe kijelölő jelzői használatából fejlődött ki, nyomatékcsökkentés, illetőleg hangsúly vesztés útján. E folyamat a magyar nyelvben önállóan, idegen hatástól mentesen ment végbe, s kb. a 14. század vegére fejeződött be. — A névmásnak a magyar indulatszói α-ból való származtatása, más finnugor egyeztetése és török eredeztetése téves.
Hunfavy: NyK. 3: 25, 263;Torkos: NyK. 4: 106 ; Fogarasi: NyK. 5: 284 ; Budenz: NyK. 6: 30, 10: 114; MUSz. 761; Vámbéry: NyK. 8: 128; Simonyi: Hat. 1: 389, TMNy. 664;. NyH.1“7; EtSz. ® ; Réger: NyF. 71. sz. 47; Gombocz: ÖM. 2/1: 95®, Synt. 99, 171; Szinnyei: MNy. 22: 229; Lehtisalo: AblSuff. 392; SzófSz.; Lakó: NyK. 53: 20; Imre: MNy. 49: 348 ®; B. LŐrinczy: KTSz. 162; Pais: MNy. 50: 318; Balázs: NyK. 57: 204; Kubínyi: Nyr: 81 :473; Berrár: TörtMondt. 124; Fokos: MNy. 54: 348, NyK. 61: 53 ® ; Erdélyi: NyK. 66: 393 ; Mikola: MNy. 61: 37; MSzFgrE. ® . — Vö. a-, akkora, ám, annyi, azaz, azonban, azonnal, azonos, azután, ez, oda, oly, onnan, ott, úgy, ugyan-.
azaz 1372 U./1448 k.: ,,meg valtogtata menden teltnek vtat: ajaj meg hala” (Jók- Κ. 155). Jí 1372 U./1448 k.: ksz.; ein Bindewort (1. fent).
Összetett szó: azonosító jelzős szerkezetekben, illetőleg azonosító mellérendelő mondatokban keletkezett tapadás útján két, önálló mondatot képviselő az mutató névmásból, amelyek közül az első mint alany, az előző mondatra vagy annak valamely tagjára, a második mint névszói állítmány a következő mondatra utalt (1. fentebb a


azbeszt
205
azonnal
JókK. adatát). A két hasonló tartalmú mondat Összevonódásával a két különböző funkciójú névmás Összeolvadt, s magyarázó kötőszóvá lett.
CzF. ® ; Simonyi: Köt. 1: 265 0 ; Klemm: TörtMondt. 451 0 ; Berrár: TörtMondt. 66, 148, 180; Károly: NytudÉrt. 16. sz. 51, 64 0. — Vö. az.
azbeszt 1780: „Asbestus . . . Asbest-kö Tüzgyözö-kö. Federweiss” (Molnár I.: Oryct. 85: NSz.); 1791: Ásbest (Zay S.: Mineralógia 146: NSz.); 1794: azbest gr. (Nagy S.: Isten jós. 241: NSz.); 1823: ásbeszt (Márton Ährenstein a.); 1898: azbeszt (Tóth B.— Flammarion: Csili, est. 26: NSz.). J: 1780: ’egy fajta tűzálló ásvány, illetőleg ebből készült hőszigetelő anyag; Asbest’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. asbest; ném. Asbest; fr. asbeste; ol. asbesto; or. acőécm: ’azbeszt’. Végső forrása a gör. άσβεστος ’elolthatatlan ; oltatlan mész ; éghető ásvány- fajta’. Átkerült a latinba is; vö. lat. asbestos ’ua.’. E szónak a görögül jól nem tudó idegenek ’éghetetlen’ jelentést tulajdonítottak, és ásványtani műszóként a gör. αμίαντος ’azbeszt’ jelentésében kezdtek használni. — A magyarba valószínűleg német közvetítéssel került.
Szily: MNy. 6: 147; EtSz. 0 ; Szilágyi: IrNyDolg. 83. (Schulz: DtFremdwb. 1: 54; Dornseiff: GrW. 41; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 314; Partridge: Or. 28; Frisk: GrEtWb. 1: 160.)
ázik 1262: „vadit ad quamdam aquam iuxta Ozzias Kendurazíow vocatam” sz. hn. (Fejér: CD. 7/3: 47); 1269:? Kendur attho sz. hn. (OklSz.); 1300:? Kendera^ou sz. hn. (OklSz.); 1510: „Mykoron meg a$ÿk az azÿv kenÿer as vÿsben” (PéldK. 2); 16. sz.: aszszalékért sz. (FortSzer. NB.: NySz.); — ázzik, áddzik (EtSz.). J: 1510: ’naß werden, durchtränkt werden’ # (1. fent). — Sz: 1262: hn. 1. fent; 1591: meg aztiak gr. (MNy. 52: 497) | ~tat 1386:? Kenderm^otow hn. (OklSz.); 1510: meg a^tagya gr. (PéldK. 1) I ~alék 1456 k.: adalék ’főzelék, leves étel’ (SermDom. 1: 488); 1798: ’ázalékféreg’ (NagyS.: Isten jós. 408: NSz.), 1800: ’étel- maradék’ (Márton), 1807: ’zsíros húsétel’ (Márton) | ~alog 1813: Ázologni sz. ’szivá- rog’ (Monti. 53) | ~alag 1835: ázalagok gr. ’ázalékféreg’ (Kunoss: Gyal. Infuzoriák a.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. tat-, AK., KK. tot-, FK. tut-, P. tit-, Szó. tit-; osztj. V. Inltá, Vj. j/oltá: ’nedvcs, vizes lesz’; zürj. sözny ’nedves, vizes lesz’ (Wied- Syrj.), I. sez ’porccsont nedve’ (WUo.). A finnugor alapalak *sis3- vagy *sos3- ( *sös3- ) lehetett. — Az áttő, átó származékok az avat-hoz is tartozhatnak. Egyébként az ázik és az avat, avik1 közös származtatása valószínűtlen. A N. ázalék ’főzelék, leves’ a nyelvújításkor mesterségesen meg változtatott jelentéssel (’ázalékféreg’) került az irodalmi nyelvbe.
Paasonen: s-Laute 89 0 ; EtSz. 0 ; Kan- nisto: MSFOu. 46. sz. 70, 107 0; NyH.6-7; Tolnai: Nyúj. 206; Horger: MNy. 30: 311; SzófSz.; Lakó: NyK. 56: 44; Collinder: FUV., UrGr. 404; Bárczi: MNyÉletr. 298; Rédei: NyK. 66: 254; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 154; MSzFgrE. 0.
azonban 1416 U./1490 k.: „ki faragak 9 ai tait: azonban feÿ$euel... le eytek çtet” (AporK. 28); 1508: azonba, azomban (Döbr- K. 304, 485); — ezomba (MTsz.); azanba (ŰMTsz.). J: A) hsz. 1. 1416 U./1490 k.: ’azonnal; sofort’ (L fent); 2. 1508: ’azalatt; indessen’ (DöbrK. 485). B) ksz. 1508: ? ’de; aber’ # (DöbrK. 304), 1573: ’ua.’ (Born: Evang. 1: 454: NySz.).
Megszilárdult rágós alakulat: az azon távolra mutató névmásból keletkezett -bán határozóraggal. Eredetileg idŐhatározószó volt, ebből vált szembeállítást, ellentétet jelölő kötőszóvá, elsősorban az és, s, de, pedig kötőszóval való gyakori együttes használatban; vö.: „így töprenkedék, de csak felment azonban” (Klemm: TörtMondt. 442); „jóllehet pedig dísztelen termetű, de azonban igen sokat próbált vitéz” (Simonyi: Köt. 1: 132). Hasonló jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető; pl. ném. während ’ mialatt’ -> ’ellenben’. — Egyes nyelvjárásokban ma is csak eredeti időhatározói szerepében használatos.
CzF. 0 ; Simonyi: Köt. 1: 131; EtSz. 1: 195 az a. 0 ; Klemm: TörtMondt. 442 0 ; Berrár: TörtMondt. 64, 146; Farkas: Nyr. 81: 13, MNy. 54: 271. - Vö. az.
azonnal 1474: „azonnal atkozott le£en” (BirkK. 6); 1528: azonval (SzékK. 83); 1557: azonnan (LevT. 1: 268); 1558: azonnat (Lev- T. 1: 291); 1559: azzonaid (LevT. 1: 316); 1878: azonnalt (EgyPhK. 2: 296: NSz.); — azonnajt (MNy. 49: 458). J: 1474: ’sofort’* (1. fent). — Sz: ~i 1839: azonnali (Tóth L.— Sheridan: Rág. isk. 127: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: az azon mutató névmásból keletkezett -val határozóraggal. Eredetileg társhatározó lehetett, s egyidejűséget jelölő kapcsolatokban válhatott a cselekvés rögtöni bekövetkezésére mutató időhatározóvá. Az azennat, azonnalt változatok szó végi Z-je nyomósítást kifejező határozórag lehet. Az azonnajd, azonnajt alak j-je a korábbi Z-nek d, t előtti szabályos fejleménye. — Az azonhelyt összetételből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 312, 3: 302; MUSz. 761; Simonyi: NyK. 14: 88, Köt. 3: 55, Hat. 1: 40, 2: 355; Szinnyei: Nyr. 19.· 2, MNy.


azonos
206
azsa^
11: 10; Horger: MNy. 4: 198; EtSz. 1: 196 az a.®; Klemm: MNy. 15: 7 8, TörtMondt. 212®; SzófSz. az a.; Martinkó: MNy. 49: 66; Benkő: MNy. 49: 458, NytudÉrt. 1. sz. 66, I. OK. 7: 145; Pais: I. OK. 7: 111. - Vö. az.
azonos 1810: „Fejérnél az identica definitio ugyanazonos meghatározás, hol a pronomenbül koholt adjectivum azonos” (NyÚSz.). J: 1810: 'identisch* # (1. fent). — Sz: ~ít 1831: azonosítani sz. (NyÚSz.) I ~ság 1834: Azonosság (Kunoss: Szóf.) | ~ul 1860: azonosulnak gr. (OrmósZs. : bt. eml. 1: 99: NSz.).
Nyelvújítási alkotás: az az mutató névmás azon származékának a különös, magános mintájára alakult -s melléknévképzős fejleménye. Eredetileg inkább csak tudományos műszó volt. Származékai: az azonosít és az azonosság kiszorították az azon-ból alakult korábbi azonít, azonság szókat.
CzF.®; Finály: AkNyÉrt. 2/4: 19; EtSz. 1: 197 az a. ® ; Tolnai: Nyúj. 209 ®, 215; Keresztesi: Mát. 114. — Vö. az.
azték 1883: „Mexikói nyelv (azték nyelv) az aztékok . . . nyelve” (MagyLex. 12: 271). J: A) fn. 1883: 'azték ember; Azteke' (1. fent). B) mn. 1883: ’az aztékokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó ; aztekisch’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Aztec; ném. Azteke; fr. Aztèque; ol. Azteco; or. aymétc: 'azték'. Végső forrása a nahua indián azte- catl. Ezt többféleképpen magyarázzák: 'északi emberek’, 'a kócsagok földjének emberei’ stb. jelentést tulajdonítanak neki. Az európai nyelvekben a spanyol azteca 'azték' révén terjedt el. — A magyarba a németen át kerülhetett.
(Lokotsch: AmerW. 29; Partridge: Or. 34.)
azúr 1805: „az ázur Menny’ palotáiban” (Csokonai: Ódák 85: NSz.); 1835: azur (Tzs. Azur a.); 1838: azúrját gr. (Tóth L.: Szívh. 124: NSz.). J: A) mn. 1805: 'égszínkék; azurblau’ * (1. fent). B) fn. 1835: 'égszínkék szín; Azurblau’* (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Azur ’lazúrkő; azúrkék szín’. Végső forrása a perzsa lázvárd ’lazúrkő; lazúrszínű’. Az európai nyelvekbe az arab läzaward, läzward, läzuward ’lazúrkő' közvetítésével került; vö.: ang. azúré 'azúrkék szín, festék’ ; sp. azul ’kék’ ; fr. azur ’azúrkék szín; kékítő’; ol. azzurro 'azúrkék'. Az arab läzaward szókezdő Z-je a román nyelvekben maradt el, mivel névelőnek fogták fel.
Kúnos: AkÉrt. 10: 510; Lumtzer — Melich: DOLw. 62®. (Lokotsch 1311.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 388; Coromi- nas: DiccCrítEt. 1: 353; Partridge: Or. 34;
Kluge: EtWb.19 42; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 49.) — Vö. lazúr.
azután 1372 U./1448 k.: „egyet mafvtan c^erdech Aj vtan varÿ” (JókK. 14); 1456 k.: 03 tan (SermDom. 1: 341); 1470: a^than (SermDom. 2: 570); 1476: ofthon (SzabV.); 1527: azutaann (Heyd. 40); 1532: oztian (TihK. 16); 1536: osztánnan (Pesti: Fab. 62: RNySz. 355); 1572: osztanan (KBécs. Ev.: NySz.); 1588: oszt (LevT. 2: 55); 1591: osztánon (llelt: Aritm. A 5: NySz.); 1708: Ofztonan (PP. Ofztánan a.); 1792: ofztonon (SzD. Ofztánan a.); 1838 — 45: osztág (MNyTK. 107. sz. 30); 1862: azutánnég, azutég, azutén, osztánnég, osztég, osztén (CzF.); 1863: ojsztán, osztáng (Kriza: Vadr. 511); — aótán, ászt, asztánék, asztányég, au tán, azut, azutáng, azuténg, osztánaton, osztánd, oszték, oszténg, étán (MTsz.); ajután, asztág, asztom, átám, aztend, azuten, josz, osztangom, oszting, ót, ótám, otteng (ÚMTsz.); ajtán, asztánnéG, asz- ték, apt, aut, osztan, osztándék, osztángát, osztón, oszténd, oszténg, oszténgat, osztin, osztingat (Nyatl.). J: A) hsz. 1372 U./1448 k.: 'majd; dann’* (1. fent). B) 1372 U./1448 k.:? ksz.; ein Bindewort (JókK. 70) ; 1527 : ’ua.’ (ÉrdyK. 597),.
Összetett szó; időbeli rákövetkezést tartalmazó mondatokban keletkezett. Nagyszámú alak változata különböző típusú szó- rövidítéseknek, hangkieséseknek, raghalmozódásoknak és szervetlen járulékhangok kapcsolódásának köszönheti létét. Az azután eredetileg időhatározószó volt. Korábbi jelentésének s ezzel együtt határozói funkciójának elhalványulása, kapcsoló kötőszóvá válása gyakori használatának eredménye.
Simonyi: Köt. 1: 87 ®, Hat. 2: 62, 350; Melich: MNy. 4: 26; Horger: Nyr. 39: 342,. MNy. 22: 23; EtSz. 1: 197 az a. ® ; Prohász- l^a: Nyr. 58: 25; Beke: Nyr. 60: 21; Berrár: TörtMondt. 145 ®. — Vö. az.
azsag; 1550 k.: „azak, asagh: rutabulum”- (KolGl.: NyF. 45. sz. 8); 1728: azságot gr. (Reizner: Szeged monogr. 4: 399: NSz.); 1803: asog (Márton Ojengabél a.); 1826: Zsazsag, Zsazsak (TudGyűjt. 2: 45 [o: 43], 44); — arzsag, arzsak, zsazsa (MTsz.). J: L 1550 k.: ’tűzpiszkáló rúd; Feuerhaken’ (1. fent); 2. 1577: 'mutatóujj; Zeigefinger’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 35); 3. 1808: 'zsarátnok; glühende Kohle’ (Kazinczy: Rég. el. XI: NSz.); 4. 1838: ’kemenceseprű; Ofen- kehrwisch’ (Tzs. Asag a.); 5. 1872: 'dorong; Knüttel I pózna; Stange’ (Nyr. 1: 231). — Sz: ~ol 1780: asagolta gr. (Dugonics: Ulis- ses. 179: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. ÓJicez ’piszkavas’; szb.-hv. oíeg ’ua.' ; szín, oiég ’ua.’ ; szik.. ozeh 'tüzes üszög; szén vonó, piszkafa’ (Hvoz- dzik 1: 804); or. ootcóz 'égés; égési seb’, N..


ázsió
207
azsú r2
’piszkafa; középső ujj [e jelentés hitele kétes]’ (Dal·2 oővcmárrib a.); további megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. oéegb ’piszkafa’ szava került át. Minthogy a bolgárból átvett pest ’kemence’ és pemete ’kemenceseprű’ alapján arra lehet gondolni, hogy a kenyérsütés fogalomkörébe tartozó szláv jövevényszavaink között több más bolgár eredetű is akadhat, az azsag esetében is különösen a bolgár származás lehetőségével kell számolni. — A magyar alakváltozatok különféle hasonulásos — elhasonulásos folyamatok eredményei. A 2. jelentés az 1. jelentésből magyarázható a jelölt tárgyaknak bizonyos funkcióbeli egyezésén vagy hasonlóságon alapuló nóvátvitellel. Figyelembe véve azonban a ’középső ujj’ jelentésben is szótározott or. ojtföa-ot, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az azsag 2. jelentése is a szlávság- ból való, nem pedig magyar fejlemény. A Kazinczy szóhasználatára jellemző 3. jelentés a szlovák népnyelvből származik. A 4. jelentés az azsagpemete (vö. 1708: Afag-pemet: PP.) összetétel alapján keletkezett jelentéstapadással. Az 5. jelentés az 1.-ből jött létre. — Az azsag török származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 472; Miklosich: Nyr. 11: 72; EtSz.®; Vámbéry: MBölcs. 137; Kertész: MNy. 15: 96, Szók. 93, Nyr. 78: 409; Simonyi: Nyr. 48: 147; Beke: Nyr. 58: 54, 62: 31; Bátky: MsgNépr. 1: 81; Kniezsa: SzlJsz. 67 ® ; Gáldi: Szótir. 44; Horbatsch: WeltSlav. 2: 66; Moór: StudSl. 8: 283, Slavica 2: 52; Murádin: NylrK. 6: 358; Ruzsiczky: KazTájsz. 185.
ázsió 1848/1952: ,,a bécsi bank . . . »tetemes agiovah. vásároltatja... az ezüstöt” (Kossuth-Eml. 1: 149: NSz.); 1860: ágio (Kakas Μ. napt. 134: NSz.); 1880: ázsióval gr. (Frankenburg: Bécsi élm. 2: 97: NSz.). J; 1. 1848: ’értékkülönbözet, felár; Aufgeld’ (1. fent). 2. 1865: ’érték; Wert’ (Dongó napt. 17: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. agio; ném. Agio; fr. agio; ol. aggio; or. d^tcuo' ’értékkülönbözet, felár’. Az olaszból terjedt el, jórészt francia közvetítéssel. — A magyarba feltehetőleg a németből, esetleg a franciából került. — 1. jelentésében kereskedelmi kifejezés, 2. jelentésében a társalgási nyelv szava.
Körösi: O1E1. 28; Melich: MNy. 6: 115, 11: 138; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 22; Tagliavini: MNy. 33: 255; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Schulz: DtFremdwb. 1:13; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 1: 13; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 85; Kluge: EtWb.19 9.)
azsúr1 1843: „fehér selyem à jour paszomántozással” (Tóth: MDivatsz. 24); — Azsur (ŰjldŐkLex. 3: 636); azsúr (Sau- vageot: MFrSz.1). J: 1843: ’áttört, lyukacsos kézimunka; Ajourstickerei’ (1. fent). — Sz: ~oz 1937: azsúroz (Sauvageot: MFrSz.1).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö.: fr. broderie à jour ’azsúros hímzés’, ourtet à jour ’azsúrszegély’, travail à jour ’azsúr kézimunka’ [e kifejezésekben a fr. /owr-nak ’kis nyílás’ jelentése van]; — vö. még ném. à jour, ausztriai ném. ajour ’azsúr-, azsúros’, Ajourstickerei ’azsúrkézi- munka’, Ajoursaum ’azsúrszegély’. A fr. à jour mint a divattal kapcsolatos kifejezés számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: szb.-hv. àzûr; cseh azura; le. azur; or. c&cÿp: ’azsúr’.
Tóth: MDivatsz. 24. (Petri: FremdWb. 90; Machek: EtSIÖSl. 20; Pekrun: DW. 20.)
azsúr2 1891: ,,d jour, fr. (ázsúr), . . . vminek tudatával bírva” (Füredi: IdSz.); — azsúrban van gr. (ÉrtSz.). J: 1891: ’lemara- dás nélkül; auf dem laufenden’ (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö.: fr. être à jour ’minden ügye el van intézve, rendben vannak a dolgai’; — vö. még ném. à jour sein ’ua.’. A francia kifejezés számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: big. aMÿp ’elmaradás nélkül’; szb.-hv. àéiïr ’ua.’ ; or. aJtcÿp ’(ügyviteli) rend’ ; stb. — Főleg a hivatali nyelvben használatos.
(ganskij: EtSl. 1/1: 51.)


B
bá1 1833: „Bá. . . János Bál Ncrx. abbreviata loco Bátya, vei Bâtai” (Kassai 1: 220); 1856: Peti bát gr. (Szépirod. Alb. 385: NSz.); 1861: édes bám gr. (Thaly K.: Szék. k. 100 — 1: NSz.); 1898: A székelyed (Csulak L.: Székely tört. 60: NSz.). J: 1. 1833: '(többnyire név után, főleg megszólításként > bátya, bácsi; (meistens nach dem Namen, bes. als Anrede > Onkel, bejahrter Mann’ (1. fent); 2. 1898: 'idős férfi; bejahrter Mann’ (1. fent).
Szórövidülés eredménye: a bátya, illetőleg bácsi szónak egyszótagúvá csonkult változata. A szórövidítés talán becéző célzatú volt, de szándéktalan is lehetett olyan — főleg megszólításként alkalmazott — fordulatban, amelyben a szó hangsúlytalanul tapadt az egyéni névhez. — Nyelvjárási szóként s népies stíluselemként él.
Etsz. 1: 313 bátya a.®. — Vö. bácsi, bátya.
bú2 1636: „Azért, mint mi, Alá-valónak akarván valakit jelenteni, szájunk tát va azt mondjuk, Hű, Bú, Bá: úgy a’ Sidók a Rácát” (EtSz. 1: 591 5. bu a.); — Báh (Nyr. 21: 43). J: A) 1636: isz.; eine Interjektion* (1. fent). B) fn. 1808: állandósult szókapcsolatban nagyfokú butaság kifejezésére; in fester Verbindung, zum Ausdruck großer Dummheit# (Kresznerics: Közm. 2: 202: NSz.).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. A szájtátó, bárgyú csodálkozás gúny olására használatos. Főnévi alkalmazása — a öu2-vel párhuzamosan — néhány szólásszerű szókapcsolatra korlátozódik. Ezeknek létrejöttében talán idegen nyelvi hatással is számolhatunk; vö.: k. lat. scire neque bu neque ba; ófr. ne savoir ne bu ne ba: ’nem tud semmit; egészen ostoba’; hasonló kifejezések sok más európai nyelvben. Ezeknek az idegen nyelvi kifejezéseknek az eredete vitatott: vagy hangutánzó-hangfestő eredetűek, vagy a középkori írás-olvasás oktatásával kapcsolatosan keletkeztek a betűk szótagoló kiejtéséből.
CzF. ® ; EtSz. 1: 591 3. bu a.; Filológus:
Nyr. 45: 258 ® ; Benkő: MNy. 53: 463 Beylsmit: NeuphilMitt. 60: 334 ® ; Vérté O. A.: NeuphilMitt. 61: 361; Maliniemi; NeuphilMitt. 62: 65. (Hakamies: NeuphilMitt. 57: 220; Monfrin: Romania 78: 98.) — Vö. bakó, bámul, bárgyú, bű1·
bab 1211: Bobzem szn. (OklSz.) ; 1405 k.: „forulus: bab hivel”, ,,fabu[m]: bab” (SchlSzj. 1010., 1011.). J: 1. 1211: ’lóbab; Pferdebohne* (1. fent); 2. 1585: ’közonséges bab ; Gartenbohne’# (Cal. 409); szakny. ’Phase- olus’. — Sz: ~os 1232: Bobos hn. (Györffy 1: 173); 1585: Babos 'babbal kapcsolatos’ (Cal. 402); 1594: babos ’pettyes’ (OklSz. Pótl.).
Szláv eredetű; vö.: big. őoő; szb.-hv. bob; szín, böb; szik, böb; or. őoő: ’bab’; megfelelője megvan a többi szláv nyelvben is. Eredetileg mindenütt a lóbabot (Vicia faba) jelölte ; az Amerikából származó közönséges babra (Phaseolus vulgaris) a 16. sz.-tól vonódott át. — A magyar szó közelebbi forrása nem állapítható meg. — A 2. jelentés a törökbab 'közönséges bab’ (1. 1585: Cal. 409), kerti babborsó ’ua.’ (1. 1604: MA. Phafíolus a.); olaszbab ’ua.’ (1. 1662: Lipp: Cal. 7: NySz.) és fárafolyó bab ’ua.’ (1. 1664: Lipp: PKert. 2: 199: NySz.) stb. kapcsolatok alapján alakulhatott ki. Régebben a közönséges babot íörö^öorső-nak (1. 1584: Beythe: Nom. 7: NySz.), fárajolyó borsó-nak (1. 1708: PP.) és oZdÁ&orsó-nak (1. 1767: PPB. Phàsêlus a.) is hívták. Ma a növénytani irodalomban és a köznyelvben bab, a regionális alföldi köznyelvben paszuly, az erdélyi nyelvjárásokban fuszulyka a neve. — A babos származékszó 'pettyes' jelentése azon az alapon keletkezett, hogy a tarkán színezett tárgyak foltjai a babszemekre emlékeztethetnek .
Budenz: NyK. 1: 311 ®, 2: 469; Szarvas: Nyr. 7: 202; Miklosich: Nyr. 11: 72; Alexics: Nyr. 16: 399; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 11, NyK. 33: 112, 115; Szamota: NyK. 25: 157; Szinnyei: AkÉrt. 6: 239; Szeremley Császár: Nyr. 35: 119; Melich: NyK. 39: 27, MNy. 8: 151; Mátray: MSzín. 12, 14, 28; Horger:


báb
209
bába
NyK. 41: 114, 138, 141, SzegFüz. 1: 247, MNy. 35: 182; EtSz. ® ; Gombocz: ÖM. 2/1: 77; Mikos: MNy. 31: 159; Juhász: MNy. 32: 227; Kertész: Nyr. 66: 51; Bartha: Szín. 26, 31, 55; SzófSz.; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 28; Sulán: MNy. 40: 25, StudSl. 5: 156; Kálmán: MNy. 46: 179; Kniezsa: SzlJsz. 1: 68 ®, NyK. 65: 98; Moór: StudSl. 2: 69; Gáldi: MNy. 54: 4, 5; Molnár N.: Növ. 16, 18. — Vö. farkas-, ló-.
báb 1055: ? „posthçc ad bábu humca” hn. (TA.) ; 1540 k.: „púppá et pupulla: Baáb” (Nyr. 34: 200). J: 1. 1540 k.: ’kislány; kleines Mädchen’ (1. fent); 2. 1540 k.: ’játék- baba; Spielpuppe’ # (1. fent); 3. 1597: ’ernber alakú tárgy; puppenförmiger Gegenstand’ (OklSz. mézes-báb a.); 4. 1793: ’rovarok bábja; Puppe der Insekten’ (Látzai: Tan. könyv 15: NSz.); 5. 1803: ’matring; Strähne <Garn usw.)’ (EtSz. 1: 207 3. báb a.); 6. 1806: ’divatbáb; Modepuppe’ (Verseghy: Aglája 72: NSz.); 7. 1838: ’bábjáték figurája; Gliederpuppe, Handpuppe’ # (Tzs.); 8. 1844/ 1951: ’ akarat nélküli ember; willenlose Puppe’* (Petőfi: ÖM. 1: 231); 9. 1862: ’pupilla; Pupille’ (CzF.); 10. 1875: ’a szövőszék egy része; Docke (am Webstuhl)’ (Nyr. 4: 382). — Sz; mocska 1584: babotskat gr. (Born: Préd. 4: 876: NySz.) | ~os 1647: báboskodóknak sz. (GKat: Vált. 2. Előb. 55: NySz.); 1807: Bábos (Márton).
Gyermeknyelvi eredetű. A vele valószínűleg azonos származású kéttagú baba, bábu, buba alakoktól némileg már elszigetelődött. Hasonló és rendszerint szintén két szótagú szavak sok más nyelvben előfordulnak. — Eredeti jelentése az 1. vagy a 2. lehetett. 3 — 10. jelentése — főképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel — idegen hatástól függetlenül is kifejlődhetett ugyan, de részint a lat. pupa ’leányka; játékbaba’, pupula ’leányka < mint becéző megszólítás); pupilla’, részint a ném. Puppe, Docke ’báb’ jelentései is hatottak rá. — Német, olasz, szláv származtatása valószínűtlen. A szláv eredetű bába szóval nincs közvetlen genetikai kapcsolatban.
CzF. ® ; Körösi: Nyr. 13: 414; Szarvas: Nyr. 16: 162; Melich: Nyr. 24: 59; Prónai: Nyr. 27: 121; Lumtzer—Melich: DOLw. 63, 279, 300; Horger: MNy. 7: 158®, 32: 326, NNyv. 1: 146; EtSz. 1—3. báb a.; Tolnai: Nyúj. 205; Beke: Nyr. 61: 116, 65: 156; Bátky: MsgNépr. 1: 375; Viski: MsgNépr. 2: 371; Zolnai Gy.: MNy. 33: 52; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: Tih- Al. 53; Zolnai B.: MNy. 51: 101; Gáldi: Szótir. 218; Machek: EtSIÖSl. 20; Grétsy: Szóhas. 96. — \ ö. baba, bábu, buba, délibáb.
baba 1138/1329:? „In villa Gudas. . . . Boba” szn. (MNy. 32: 131); 1469: ? baba szn. (MNy. 57: 360); 1591: babachkac sz. (Pécsi: SzűzK. 73: NySz.); 1602: „Pupa: Baba ein Kinder tocken” (SzikszF. 231 [o: 132]); 1784: babba (SzD. 9, 62. jegyzet); 1855 — 60: bábiház, bóbiska sz. (MNy. 38: 221); — boba (ÚMTsz.). J: 1. 1138/1329:? ’kisgyermek; Kindchen | csecsemő; Säugling’# (1. fent), 1831: ’ua.’ (Kreszn.); 2. 1591: ’nő; Frau’ (1. fent); 3. 1602: ’játékbaba; Spielpuppe’# (1. fent); 4. 1787: ’valakinek a kedvese; die Geliebte’# (AINy. 36: 140); 5. 1855-60: ’farsangi álarcos szereplő; maskierte Person des Faschingsfestes’ (MNy. 38: 221); 6. 1882: ’a szövőszék egy része; Docke (am Webstuhl) I különböző takácseszközök része; Bestandteil verschiedener Webergeräte’ (Nyr. 11: 382); 7. 1920: ’bekötött ujj ; verbundener, gefaschter Finger’ (ÜiMTsz.). — Sz: ró cska 1591: 1. fent | babuska 1608: Bábuska szn. (NytudÉrt. 28. sz. 61); 1787: Babuskám gr. (MNy. 36: 140) | róz 1807: Babázni sz., megbabázni sz. (Márton).
Gyermeknyelvi eredetű. Hasonló, a kisgyermek első artikulált hangjait utánzó s részben magát a gyermeket, részben a gyermek környezetéhez tartozó felnőtteket jelölő szavak sok más nyelvben előfordulnak anélkül, hogy köztük genetikus kapcsolat állna fenn; vö.: ang. baby ’csecsemő’; kfn. bábé, bőbe ’öregasszony, anya’; ol. babbo ’apa’, D. vava ’kisgyermek’; albán bébe ’csecsemő’ ; óe. szí. baba ’dajka’. — A baba alakváltozatai közé tartozik a buba is (1. ott). A babba a kisgyermek kiejtését adja pontosabban vissza. A bábi alak d-ja nyúlás eredménye; vö.: báb, bábu. A bóbiska további vizsgálatra szorul. — A magyarban valószínűleg a ’csecsemő, kisgyermek’ az eredetibb jelentés. A többi — hasonlóan a báb jelentéseihez — idegen hatástól függetlenül is kifejlődhetett. — Olasz származtatása téves, a szláv eredetű bába szóval való közvetlen kapcsolata nem valószínű.
CzF.; Körösi: Nyr. 13: 414; Szarvas: Nyr. 16: 162; Prónai: Nyr. 27: 121; Munkácsi: KSz. 8: 163; Horger: MNy. 7: 116®, 154®, 32: 325; Melich: MNy. 10: 253; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 23; Kovács Márton: Nyr. 46: 19; Juhász: MNy. 25: 195; Beke: Nyr. 61: 116, 73: 28; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Machek: EtSIÖSl. 20; Bárczi: Bev.3 76, Szók.2 38; Gáldi: Szótir. 218; Pais: MNy. 55: 77; Grétsy: Szóhas. 96; Majtinszkaja: NyK. 65: 363. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 90; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 390; Wartburg: FEW. 9: 601.) — Vö. báb, bábu, babug, babusgat, buba.
bába 1111: ? „in Doardi illud, quod baba pars vocatur” hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. oki. 42); 1395 k.: „obstit’x [== obstetrix]: ôaôa” (BesztSzj. 46.); 1838: Bóbám asszony (Tsz.); — bábó (NyF. 67. sz. 15); 14 Történeti-etimológiai szótár


babér
210
babkáros
bábá, bábó (Nyatl. nagyanya a.). Jí 1. 1111 : T 'vénasszony; altes Weib’ (1. fent), 1527: ’ua? (ÉrdyK. 18b); 2. 1395 k.: 'szülésznő; Hebamme’* (1. fent); 3. 1533: 'nagyanya; Großmutter' (Murm. 2198.); 4. 1568: 'boszorkány; Hexe' (Mel: SzJán. 457: NySz.). — Sz: ~lkodik 1585: Babalkodom gr. (Cal. 718) I 1600 k.: Babas 'vénasszonyos' (Brass- Szt. 11) I ~ság 1726: bábaságáért gr. (Szog- Sz.) I ~skodik 1777: bábáskodásra sz. (Szeli K.: Bábamesterség, el. XII: NSz.); 1780: bábáskodó sz. (Rácz S.: Orv. tan. 2: 132: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. baba 'dajka'; big. őáőa 'nagymama; vénasszony; szülésznő; javasasszony’; szb.-hv. baba 'nagymama; vénasszony; dajka’; szín, bába 'nagymama; vénasszony; szülésznő'; szik, baba 'nagymama; vénasszony; szülésznő’ ; or. őáőa ’parasztasszony ; feleség; fehérnép; nagymama; szülésznő’; megfelelője megvan a többi szláv nyelvben is. IkerítŐdéses gyermeknyelvi szó. — Am. bába közelebbi forrása nem állapítható meg; leginkább még egy ki nem mutatható, de feltehető szik. R. *bába jöhet figyelembe. 1., 2. és 3. jelentése a szlávságból való. 4. jelentése talán a boszorkány bába ’boszorkány’ (1. 1633 — 4: Alv: Post. 1: 474: NySz.) alapján keletkezett tapadással, bár a szik, jeéibaba ’vasorrú bába, boszorkány’ (Machek: EtSIÖSl. 179), or. őá6a-má ’ua.’ (Vasmer: RussEtWb. 3: 479) miatt itt is gondolhatunk szláv hatásra. A keleti magyar nyelvjárásokban számolni kell az ugyancsak szláv eredetű rom. bába 'öregasszony; boszorkány’ átvételével is. — A magyar gyermek-, illetőleg dajkanyelvben keletkezett báb, baba, bábu stb. szavakkal nem áll közvetlen genetikai kapcsolatban. Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 309 ®, 2: 468; Munkácsi: Nyr. 10: 530, NyK. 25: 283; Miklosich: Nyr. 11: 72®; Szarvas: Nyr. 16: 162; Schuchardt: Nyr. 18: 395; Pronai: Nyr. 27: 121; Asbóth: NyK. 30: 220; Melich: MNy. 6: G6, AkÉrt. 21: 187; Horger: MNy. 7: 116, 154; Damian: NyF. 67. sz. 15; Színnyei: NyK. 42: 13; EtSz. 1. bába a. ® ; Solvmossy: Ethn. 38: 234; Juhász: Ethn. 41: 116; Beke: Nyr. 68: 9, 72: 195; SzófSz.; Kniezsa: MNny. 6: 7, Szljsz. 68®, NyK. 65: 91; Moór: Nyr. 73: 224; Miháilá: împrum. 125. (Trubaéev: SlTermRod. 71.) — Vö. délibáb.
babér 1577 k.: „Igén io ajerth parlanÿ, ruthawal, . . . Babér maggal, kakuk fwel” (OrvK. 24); 1690: Babir (PP.: PaxC. 311: NySz.); 1780: Báőer-levél (MNy. 36: 140); 1825 — 6: babil-mag, babil-mag (EtSz.); — bürbéría (Csapody —Priszter: MNövSz. 25); babéllevél (ÚMTsz.). J: 1. 1577 k.: ’egy fajta örökzöld növény ; Lorbeere' * (1. fent) ; 2. 1789: 'babérkoszorú (mint a dicsőség jele); Lorbeerkranz (als Symbol des Ruhmes) I dicsőség; Ruhm’# (MNy. 33: 21); szakny. ’Laurus nobilis’.
Ismeretlen eredetű. — Hazánkban a növény gyümölcse és magja mint gyógyszer, a babérlevél mint konyhai fűszer jóval korábban volt ismert, mint maga a babórfa, amely nálunk csak üvegházi dísznövény. Az elismerésnek, különösképpen a költői dicsőség elismerésének jeleként az ókortól kezdve alkalmazták az örökzöld babérlevelekből font koszorút, a növénynek a görög Apollón-kultuszban való szerepe alapján. — A ném. Lorbeere 'babér’ szóból való magyarázatnak hangtani nehézségei vannak, a helyes megfejtést talán mégis ebben az irányban kell keresnünk. Nyelvújítási alkotásként való magyarázata, szláv származtatása, valamint német és cseh szavakból kontaminációval való magyarázata téves.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 105®, 44: 23, UngSpr. 224; Gesztesi: NyF. 62. sz. 22; RévaiLex. 2: 376; EtSz.; Melich: MNy. 11: 140; Rapaics: MagyVir. 131 ® ; Techert: MNy. 33: 15, 21; SzófSz.; Horger: NNyv. 3: 184®; Machek: EtSIÖSl. 36; Tamás: UngElRum. 129.
babltalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. 15: 517). J: 1886: 'babérlevél; Lorbeerblatt’ (1. fent). — De vö. 17. sz.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát, azt főzd meg vízben, és áztazd meg abban” (Nyr. 44: 23).
Összetett szó. A babka- előtag szlovák eredetű; vö. szik. N. bobok [birtokos esetben bobka, a többes szám alany esetében bobky ] 'babér; borostyán'. — Nyelvjárási szó.
Prónai: Nyr. 27: 175; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 23; Sulán: MNy. 40: 23; Kniezsa: Szljsz. 69®. — Vö. babkáros.
babkáros 1854: „készen szokták venni .. . bapkároktól (ezek házaló kereskedők, . . .)” (Magy. Érd. Kép. 4: 127: NSz.); babkárusok gr. (Délibáb-Naptár. 129: NSz.); — babkáros, bapkáros, bopkáros (MTsz.); baktáros, bopkár (ÚMTsz.). J: 1854: 'házaló kereskedő; Hausierer’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik. N. bobkár ’vászonkereskedő’ (EtSz.). Ez valószínűleg a szik, bobok, bobek 'babérlevél’ származéka. A babérlevél volt e házalók egyik legfontosabb árucikke ; vö. m. N. babéros 'házaló kereskedő’ (1885 k.: MNy. 40: 117). - A babkáros stb. alak a béres, fuvaros, napszámos stb. foglalkozásnevek -5 képzőjével bővült; e képzőt olykor az idegen eredetű foglalkozásnevek is megkapják; vö. esztergályos, furmányos, kocsmáros, mészáros stb. — A szik, babka 'csekély pénz’ származékaként történő magyarázata kevésbé meg¬


bábó
211 babrál
győző. Délszláv közvetítés feltevése szükségtelen. — Nyelvjárási szó.
Valló: Nyr. 33: 560 ®; EtSz.®; Sulán: MNy. 40: 28 ® ; Dőry: MNy. 40: 117; Mike- sy: MNy. 41: 84; Kniezsa: SzlJsz. 69®.— Vö. habkalevél.
bábó 1641: „A lo az orvoslásra felemelt bambojáual az agarat homlokban pattantya” (Kereszt: FKer. Előb. 1: NySz.); 1784: Bábó (SzD. 98); 1845: Bámbó (Fogarasi). J: 1641: 'láb; Fuß’ (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű; talán a láb módosulata. A R. és N. bámbó, bámbó alapján esetleg hangfestő eredetre is gondolhatunk. — Ma csak 'kisgyermek lába’ jelentésben él a bizalmas társalgási nyelvben és a nyelvjárásokban.
Simonyi: MNyelv.1 2: 178; EtSz.; Kovács Márton: Nyr. 44: 221, 46: 19. — Vö. láb.
babona 1533: „kwlwmb kwlwmb dekre- tomokual, emberi zerzesekuel, babonakual tartattatok” (Komj: SzPál. 332: NySz.); 1697: babonás sz. (Com: Vest. 14: NySz.); 1787: bábima (EtSz.). J: 1. 1533: ’bűvölés; Zauberei | boszorkányság; Hexerei’ (1. fent); 2. 1584: ’tévhit; Aberglaube’ * (Born: Préd. 121: NySz.). — Sz: ~s 1533: Babonáson gr. (Komj: SzPál. 322: NySz.) | ~ság 1533: babonasagok gr. (Komj: SzPál. 27: NySz.) I ~z 1613: Meg. . . babonázni sz. (Pázm: Kai. 612: NySz.).
Északi szláv eredetű; vö.: szik, bobona ’babona’; ukr. N. ŐoőÓHa ’ua.’; vö. még: cseh R. bobonek, pobonek 'babonás eljárás, kuruzslás; varázsszer’; le. zabobon ’babona’; ukr. saöoőón ’ua.’; f.-or. 3aőaőÓHbi [többes szám] ’ua.’; or. N. 3a6o6ÓHbi [többes szám] ’badarság, babonás jóslat’. E szláv szavak etimológiája még nincs kielégítő módon tisztázva. — A magyarba feltehetőleg a szlovákból vagy az ukránból került át. A bábima alak változat nyelvújításkori téves etimologizálás eredménye: báb 4- ima. A babona 1. és 2. jelentése a régi emlékekben nem különíthető el egymástól teljes határozottsággal.
Budenz: NyK. 1: 309, 2: 468, 6: 300; Miklosich: Nyr. 11: 72®; Melich: MNy. 5: 324, 6: 18; Gombocz —Melich: MNy. 8: 241; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 78, FUF. 24: 260; Solymossy: MsgNépr. 4: 342; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 9, SzlJsz. 70 ®, NyK. 65: 98; Machek: EtSIŐSl. 36; Király: StudSl. 3: 81; Tamás: I. OK. 15: 77,UngElRum. 129.
babrál 1587; „Janchinak az feibe kezde bdbirkalny mintha tetőt nézné” sz. (MNy. 55: 423); 1587/1588: bibékelni sz. (MNy. 55: 423); 1617: buborkál (Lép: PTük. 2: 121: NySz.); 1659: Bibirkaly gr. (Czegl: MM. 143. NySz.); 1772: Bibirkél (Vajda: Kriszt. 448’ NySz.); 1784: babrál (SzD. 10, 70, jegyzet); 1791: biberézte gr. (MNy. 36: 141); 1799: biberkélni sz., babráfzni sz. (Márton krdbbel/n a.); 1807: bíbirtélni sz. (Márton Babrálni a.); 1807: Babarászni sz. (Márton); 1832: Papir- kálni sz. (Tsz.); 1838: Bibérkélni sz. (Tsz.); 1838: Babráz (Tzs.); — babernyál, babratéroz, bajrál, bibergél, biberész, bíboréi, birbitél, paprikái (MTsz.); bibirász (NyF. 34. sz. 90); birbityol (MNy. 4: 43); babrákol, babricsál, bdbricskál, babricsol, babríkál, babrityol (ÚMTsz.). J; 1. 1587: ’kotorász; herumsuchen I piszmog; pusseln | fogdos; befingern’* (1. fent); 2. [ki· igekötővel] 1917: ’kibánik vele; jemandem übel mitspielen’ * (MNy. 13: 60) U babra 1809: „Raphania kriebel- krankkeit [így!] görcsös vagy babra nyaval- ját okozott volna [a rozsanya]” (MNy. 36: 140). J: A) mn. 1. 1809: ’viszketős; juckend’ (1. fent); 2. 1861: ’piszmogó; pusselig | pepecselő; finselig (Arbeit)’ (MNyszet. 6: 317). B) fn. 1878: ’babramunka; pusselige Arbeit’ (Nyr. 7: 91).
A szócsalád alapja, a babrál vitatott eredetű.— 1. Hangfestő eredetű. Erre mutatnak hangtani és alaktani sajátosságai, valamint a hangfestő szavak jelentéskörébe illő jelentései. A hangfestés síkján rokonságban lehet a bíbelódik-ke\, valamint a bibe, bibi szavakkal is. A szóvégek különféle gyakorító képzőknek felelnek meg. Alakváltozatai nem feltétlenül fejlődtek egymásból; lehetséges az is, hogy a nyelvterület különböző pontjain egymástól függetlenül alakultak ki bizonyos alak változatok, s így ezek csalt a hang festés síkján (bizonyos mozgásképzetnek hasonló hangsorral való festése) függenek össze. — 2. Szláv, közelebbről valószínűleg szlovák eredetű; vö. szik, babraf ’piszkít; babrál, pepecsel, piszmog’; vö. még: cseh babrat se 'piszmog, pepecsel’ ; le. babrac, bebrac, bablaé, paprac 'babrál, piszmog; maszatol; turkál’; ukr. őáőpamu ’piszkít, mocskol’, Őáőpamucn 'pancsol; babrál, piszmog’. E szláv szavak szintén hangfestő eredetűek. — A magyar alakváltozatok gazdagsága az 1. magyarázatot teszi valószínűbbé. A babrál (kibabrál ) 2. jelentése az argóban alakult ki a kibaszik szépítő kifejezéseként. — A babra elvonás a babrál-ból; a mai köznyelvben csak a babramunka összetételben él.
Barna F.: AkNyÉrt. 7/1: 81; Simonyi: NyK. 16: 265, AkNyÉrt. 14/8: 18, MNyelv.1 2: 217, Nyr. 32: 472, 33: 137; Miklosich: Nyr. 11: 72; Prónai: Nyr. 27: 121; Valló: Nyr. 33: 560; Szenttamási: Nyr. 34: 26; Brassai —Pálfi: Nyr. 37: 122; Gombocz: MNy. 9: 386 ®, Jelt. 12, NytudÉrt. 24. sz. 5; EtSz.; Asbóth: Nytud. 5: 138®; Schuchardt: MNy. 12: 280; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 272; Brückner: UngJb. 4: 97; Skaliéka: SbFil. 11: 80, 98; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 31; Benkő: MNy. 50: 14*


bába
212
bacilus
259 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 589 ® ; Machek: EtSIÖSl. 21; Bárczi: Szók.2 31. — Vö. bibe, bíbelődik, bibi.
bába 1693: „Bábu: pupa” (Nyr. 44: 23); 1788: babutskákkal sz. (Decsy: Osmanografia 1: 151: NSz.). J: 1693: ’Puppe’ # (1. fent).
Származékszó: a báb alapszóból alakult kicsinyítő vagy játszi képzővel.
EtSz. 1: 206 1. báb a.; Simonyi: Nyr. 44: 23; Horger: MNy. 32: 326; SzófSz. báb a.; Grétsy: Szóhas. 96. — Vö. báb, baba, buba.
babug; 1585: ,,papilla: Tsóts bimbó, (auagy) bábud [íráshiba babug helyett] | papillatus: Tsóts bábug gianak formaiara való” (Cal. 752); 1621: Babug (MA.); 1808: Bábuk (Sándor L: Sokféle 12: 12: NSz.). J: 1. 1585: 'mellbimbó; Brustwarze’ (1. fent); 2. 1862: ’tŐgy; Euter’ (CzF.) — Sz: ~os 1604: Babugos (MA.).
Valószínűleg származékszó, az alapszó azonban nincs kellőképpen tisztázva. Lehet, hogy a bába kicsinyítő képzős származéka. A ’baba’ és a ’mellbimbó’ jelentések összefüggésére más nyelvekben is van példa; vö.: óprov. popa ’nŐi mellbimbó’; fr. N. poupe 'nőstény állat csecsbimbója’, poupo ’mellbimbó’, pupo ’tehén, kecske csecsbimbója’. Mindezek a lat. pupa~ *puppa ’kislány; játékbaba’ folytatói. A névátvitelnek részben gyermeknyelvi, részben erotikus indítékai is lehettek. — A búb szó -k ~ -g kicsinyítő képzős származékaként való magyarázata hangtani okokból kevésbé valószínű. A bab szóból való származtatás téves. — Elavult szó.
CzF.; EtSz.; Pais: MNy. 49: 85. (Wartburg: FEW. 9: 605, 607.) - Vö. baba.
babába 1519: ,,Es ezek az eghy madarak kpzzól, kykkel nem yllyk eelny: . . . Baglyot, Bábwkoth, ewlw^th” (JordK. 94); 1568: budboka (Mel: SzJán. 432: NySz.); 1600 e.: daduk (FortSzer. Ib: NySz.); 1613: bűdós&a&ufcfcoí gr. (Pázm: Kai. 444: NySz.); 1651/1817: bábutákat gr. (Zrínyi 2: 120: NySz.); 1784: babutka (SzD. 10); 1793: babuka (Magyar Játékszín 3: 150: NSz.); 1833: Badák, Baduk; Budoga (Kassai 1: 227; 373); 1838: Bugyboka (Tsz.); — bábuta, babutyka^ (MTsz.); baták (MNy. 1: 429); babota (ÚMTsz.) ; bábukká, bugyboka (Nyatl. búbosbanka a.). J: 1. 1519: 1. 'búbos banka; Wiedehopf’ (1. fent); 2. 1600 e.: ’vénasszony; altes Weib’ (1. fent); 3. 1793: ’kellemetlen személy; unangenehme Person’ (Szeitz L.: Magy. Erd. 195: NSz.).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hasonló, a búbos banka hangját utánzó elnevezések számos más nyelvben találhatók; vö.: lat. upupa; fr. N. boubou, bgbúá, bobo, bübgt, boubate, duppe (Wartburg: FEW. 14: 58); szik, dudok (Machek: EtSIÖSl. 100) ; or. ydód (Vasmer: RussEtWb. 3: 174): ’búbos banka’. Ezek azonban nem mind függenek össze genetikailag, s valószínű, hogy a magyar szó is független belső alkotás. — A magyar alakváltozatok egymáshoz való viszonya nincs kellőképpen tisztázva. A b és a d kezdetű alakok egymástól függetlenül is keletkezhettek. A szóvég különféle kicsinyítő képzőkkel azonos. A 2. jelentés — az általánosan elterjedt b kezdetű változathoz kapcsolódva — ma is él a nyelvjárásokban. A 2. és 3. jelentés kialakulásának alapja a madár kellemetlen hangja, veszekedő természete lehetett. — A bemutatott alakváltozatoknak a búb szóval való összefüggése kevésbé valószínű, jövevényszóként való magyarázata téves. — A szó ma csak a nyelvjárásokban él; a szaknyelvben a búbos banka, a köznyelvben a búbos vagy büdös banka jelöli ezt a madarat.
CzF. ® ; Munkácsi: NyK. 28: 267, ÁKE. 147; Schuchardt: Nyr. 18: 436; Simonyi: Nyr. 40: 449, 44: 24; EtSz. ®, 1: 1251 daduk a. is; Fekete: Zárh. 9; H. Németh: MNyTK. 60. sz. 17; Pais: MNy. 49: 85 ® ; Gáldi: Szótir. 238. (Wartburg: FEW. 14: 57.)
babusgat 1614:? „Szelédeden bántunk sok ideig veletek; nem bábosgattunk szeges írásokkal” (MNy. 28: 316); 1628: „Az haragost egyfelől dorgálni, más felöl babosgatni, semmi nem egyéb ingerlésnél” sz. (Prág: Serk. 441: NySz.); 1650: bábósgat (Mcdgyesi P.: Dialogus 46: NSz.); 1663: bábosgattya gr. (Czegl: BDorg. 2: 177: NySz.); 1846: Babusgatom gr. (Szabó I.: Aesop meséi 179: NSz.); — babúzsgat (MTsz.); bábózgat, baboz- gat (EtSz. 1: 215); babujgat (SzegSz.). J: 1. 1628: 'dédelget; liebkosen | szeretettel gondoz; liebevoll pflegen’ * (1. fent); 2. 1650: 'hosszasabban foglalkozik valamivel; mit etwas länger beschäftigt sein’ (1. fent); 3. 1651: ? 'babrál; sich mit Kleinigkeiten abgeben’ (Nagyari: Orth. ElŐb. b4: NySz.), 1888: ’ua.’ (Nyr. 17: 88).
Származékszó: a baba kicsinyítő képzős változatából alakult gyakorító képzős ige. Más igeképzővel létrejött táj nyelvi változatai: babuskál (Kassai 1: 224), babuskáz (ÚMTsz.). — Az 1614-i példa ide tartozása kétes, mivel az adat jelentéstanilag nem eléggé világos. A 3. jelentés több régi adatban vitatható. A néhány újabb, határozottan ’babrál’ jelentésű adat nyilván a hangalaki és jelentésbeli hasonlóság alapján felidézŐdŐ, rengeteg alakváltozatban jelentkező babrál hatását mutatja.
EtSz. 1: 207 baba a.®; Simonyi: Nyr. 44: 23; SzófSz. baba a. — Vö. baba.
bacilus 1883: „sertés orbáncának bacil- lusa” (OrvMűsz. Bacillus a.); 1950: bacilus (HSz.9). J: 1883: ’Bazillus’# (1. fent).


bács
213
bácsi
Nemzetközi szó; vö.: ang. bacillus; ném. Bazille, Bazillus; fr. bacille; ol. bacillo; or. őayÚAAa: ’bacilus’ ; arra a lat. bacillus ’botocska, pálcika* szóra megy vissza, mely a lat. baculum ’bot, pálca’ továbbképzett alakjának, a bacillum-nak az alakváltozata. Tudományos műszóként 1872 óta használatos a pálcika alakú baktériumoknak a gömb alakú (coccus) és a csavarodott (spirillum) baktóriumoktól való megkülönböztetésére. Eredetileg ’pálcika’ jelentésű szóból való a baktérium is. — A magyarba a bacillus vagy az orvosi latinból, vagy a németből került. A bacilus alak a mai kiejtésmódot tükrözi.
Kallós E.: Nyr. 76: 288 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 81; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 51.)
bács 1462:? ,,Zol ferench am neked dienes bach” (RMKT. P: 460); 1569: bács (StünBB. 1962. 2: 17); 1690: „Ha nagy ur vagy, nusztot, nem kit bâts le-nyúzott kosról, köntösödre vészsz” (SzBodó: Kaim. 8: NySz.); 1838: Bacs (Tzs.). J: 1. 1462:? ’számadó pásztor; Oberhirt | számadó juhász; Schäfermeister’ (1. fent), 1569: ’ua.’ (1. fent); 2. 1801: ’sajtkészítő; Käsemacher’ (StünBB. 1960. 2: 22); 3. 1838: ’juhász; Schäfer’ (Tsz.); 4. 1934: ’fejőbojtár; Hirtenjunge, der die Schafe melkt’ (Ethn. 45: 66).
Román eredetű; vö. rom. bad ’számadó juhász’. A román szó talán a trák-illírből származik; vö. albán baç ’tejterméket készítő juhász’. Vlach pásztorműszóként meghonosodott a balkáni és kárpáti nyelvekben; vö.: big. öau ’sajtkészítő juhász’; szb.-hv. báŐ ’ha- vasi számadó pásztor’ ; cseh, szik. baŐa ’számadó juhász’ ; le. bacza’uaJ. Etimológiáikig azonos a más úton nyelvünkbe került bacsd-val. — A bdcs-nak a bácsi, bátya szavakkal való összekapcsolása téves. — A keleti magyar nyelv területen köznyelvi szinten él.
CzF.; Balassa: Nyr. 16: 17; Színnyei: Nyr. 22: 73 ® ; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 798, ErdMúz. 16: 69; Asbóth: Nytud. 2: 205; Damian: NyF. 67. sz. 46; Weigand: Jahresb. 16: 220; DAcR. 1/1: 409; EtSz.; Herman: Pászt. 701; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 183; Deér: Száz. 61: 335; Dráganu: Rom. 69 ® ; Kniezsa: Ethn. 45: 66, Szljsz. 71; NytudÉrt. 38. sz. 160 ® ; Tamás: Róm. 141, 186; Cránjalá: RumVl. 202; Balogh: ErdMúz. 47: 28; Blédy: Infl. 21; Gáldi: DictKlein 103, Szótir. 427; Cioranescu: DiccEtRum. 54; Décsy: ULwBulg. 32; Szabó T. A.: NylrK. 4: 302, StünBB. 1960. 2: 22, 25, 1962. 2: 17; Márton: NylrK. 6: 279. — Vö. bacsa.
bacsa 1522: ? „Valentinus Bacho” szn. (MNyTK. 86. sz. 43); 1792: „Báts: batsa, batsó fzám-adó juháfz, juháíz gazda” (SzD.) ;
— bacsó (MTsz.); baca (ÚMTsz.). J: 1522:? ’számadó juhász; Schäfermeister’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik. baÓa ’számadó juhász’; vö. még: cseh N. bá&a; le. N. baca, bacza: ’ua.’. Végső soron ugyanaz a szó, mint a nyelvünkbe más úton került bács (1. ott). — A magyar alakváltozatok közül az ó végűek úgy jöhettek létre, hogy a bacsa képzőnek érzett szó végi a-ja ó-val cserélődött ki; vö. szajkó. A c hangú változat lengyel jövevénynek látszik. — Azonos hangalakú Árpádkori személynevek (vö. 1146: Bacha: PRT. 1: 599; stb.) idetartozása nem valószínű. — Nyelvjárási szó. A bacsa típusú alakok főleg palóc területen, a bacsó típusúak főleg a Tisza mentén és a Tiszántúlon élnek.
CzF. ; Fábián I.: NyK. 2:5; Balassa: Nyr. 16: 17; Színnyei: Nyr. 22: 74; Herman: Pászt. 146; EtSz. 1: 219 1. bacsa a.®; Cránjalá: RumVl. 201 ® ; Kniezsa: Szljsz. 71 ® ; StudSl. 8: 433, 435, NytudÉrt. 38. sz. 160, StSl. 11: 12; Machek: EtSIÖSl. 21; Trubacev: SlTermRod. 21; Márton: NylrK. 6: 279. — Vö. bács.
bácsi 1787: „Bátsi, kedves bátsi!” (Orczy: KöltH. 84: NySz.); 1838: Bácsi (Tsz.). J: 1787: Onkel, bejahrter Mann <bes. als Anredewort/ * (1. fent). — Sz: ~ka 1792: Bátsikám gr. (MNy. 46: 93).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja nincs egészen tisztázva. Bizonyos, hogy a bátya-val függ össze, hogy -ι-je kicsinyítő képző, s hogy egészében véve becéző, kedveskedő szóként jött létre. Tisztázatlan azonban az, hogy a cs is kicsinyítő képzŐ-e, amely a megrövidült bá (1. bá1) alakhoz járult, vagy másképpen kell magyaráznunk. A bátyá-val kapcsolatban számba jövő szláv nyelvi elemek közül némelyik tartalmaz a t vagy t' helyén Ő-t (vö.: big. N. öáno ’bátya; idősebb fiútestvér; bácsi’; mac. N. öane ’ua.’; szb.-hv. N. báÓa ’após, a férj apja’), de ezekkel a magyar bácsi szótörténeti és jelentéstani okokból nem hozható közvetlen kapcsolatba. Az öcsém, öcsi hatására nemigen gondolhatunk, nem annyira a kérdéses szavak jelentéstani korrelációjának hiánya miatt (a bácsi jelentése nem 'idősebb férfitestvér’, de a nagybácsi azonos jelentésű a nagybátyád val), hanem szó történeti okokból (az öcsi még későbbinek látszik). — A szász E. bátschi ’nagy bácsi’, szín. V. bácsek ’bácsi’ (Fiiszár 6), szik. báÓik, báéi ’bácsi; nagybácsi’ (S1SJ. 1: 63) a magyarból való. — Török és mongol származtatása, valamint a bács ’juhászgazda’ szóhoz kapcsolása téves.
CzF. ® ; Fábián I.: NyK. 2: 13; Vámbéry: NyK. 8: 129, MBölcs. 138; Budenz: NyK. 10: 94; Bálint: Párh. XII, 2; Balassa: Nyr. 16: 17; EtSz. 1: 313 bátya a.; SzófSz. bátya


badar
214
bag-atell
a.; A. Kövesi: NyK. 62: 291; Kniezsa: StudSl. 8: 431 ®, NytudÉrt. 38. sz. 159; Tamás: UngEIRum. 86. — Vö. bál, bátya.
badar 1803/1825: „Már ma . . . vágynak ollyan Hadár Anyák” (Nagy S.: Más. szatíra 44: NSz.); 1831 e.: badar (NyÚSz.). J: 1831 e.: ’dämlich’ # (1. fent). — Sz: ~ság 1844: badarságait gr. (Ir. Áreop. 2: 136: NSz.).
Nyelvújítási elvonás: a hadar-badar 'hadarva beszél' vagy a hadari-badari 'hadaró beszédű' ikorszavakból alkothatták meg. Eleinte a badar beszéd (ü^-féle jelzős kapcsolatban volt a leggyakoribb. Hasonló szerkezetekre vö. még: badar szó, badar fecsegés, badar szószaporítás. Még ma is többnyire a beszédre vonatkozólag használatos.
EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 148, 206; Szóf- Sz. — Vö. hadar.
badar 1469:? „Laurentius bodar” szn. (MNy. 57: 239); 1775: „Édes badarkám te, . .. lelkem szép Leskim'’ (Simái Kr.: Mesters. ravapzs. 34: NSz.); 1848: badárosan sz. (Erdélyi: Népd. és mondák 3: 254: NSz.). J: 1. 1775: 'szép; schön’ (1. fent); 2. 1914: 'pajkos; übermütig’ (Nyr. 43: 139).
Valószínűleg szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. bádar 'élénk (ló >*; ez arra az ősszláv *bbdrt> 'éber' melléknévre megy vissza, melynek folytatása több más szláv nyelvben is él. A szerb-horvát és a magyar szó jelentése között bizonyos eltérés van, de ez nem áthidalhatatlan: a szb.-hv. ’élénk(ló)’ jelentésből a magyarban 'szép’, majd ebből 'pajkos, hetyke' jelentés fejlődhetett. — Szanszkrit egyeztetése, valamint gyermeknyelvi szóként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: ÁKE. 148; Szilágyi: Nyr. 43: 139; Mariánovics : Nyr. 43: 231 ® ; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 590®.
bádog: 1329: „De vno Curru stanny quod uuolgo Badak . . . dicitur” (OklSz.); 1395 k.: bodok (BesztSzj. 727-8.); 1405 k.: bádog (SchlSzj. 1292.); 1416 U./1450 k.: badoc (BécsiK. 123); 1490 k.: badago sz. (Ábel- Szj. 215b); 1519: batok (JordK. 182); 1604: Batog (MA. Subsilies a.); 1688: Báldok (HOklSzj. 11); 1695/1751: báldogokkal gr. (Haller: HHist. 3: 256: NySz.); 1698: bal- dogh (HOklSzj. 11); 1742: Bágyoggal gr. (Kovács J.: Krónika 1: E4b: NSz.); 1818: badug, badik (HOklSzj. 11); 1831: bádik (HOklSzj. 11); — bádig (AíTsz.); bágyok (ÚMTsz.); báldag (Nyatl.). J: 1. 1329: 'ólom; Blei I ón; Zinn' (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'nem nemes fém; unedles Metall’ (1. fent); 3.1490 k.: ’bádogedény; Blechgefäß’ (Nagyv- Gl. 172.); 4. 1604: 'vékony fémlemez;
Bleoh’# (1. fent). — Sz: ~os 1765: Bagyo- gossok gr. fn. (MNy. 6: 218), 1789: bádogos mn. (Orczy: KöltSz. 208; NySz.) | ~oz 1900: bádogozták gr. (LŐrinczy Gy.: Potentátok 9: NSz.).
Ismeretlen eredetű. — A szó belsejében a d, a szó végén a k látszik eredetibbnek. A vegyes hangrendű formák újabb elhaso- nulás eredményei. Az a feltevés, amely szerint a 3. jelentés az eredeti, nem valószínű; az anyagnévnek a belőle készült tárgy nevévé válására inkább gondolhatunk; vö. üveg. — Indoiráni származtatása, illetőleg a bádog és a fazék szó közös előzményre való visszavezetése téves.
Vámbéry: MEr. 240; Munkácsi: ÁKE. 262, KSz. 12: 270, Nyr. 41: 65; Gombocz- Melich: MNy. 8: 242®; EtSz.; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 39; Kálmán: NyK. 54: 281; Tamás: UngEIRum. 87.
bagraria 1552: „Két foltba bagaria” (OklSz.); 1754 k.: bogaria bőrtől (VectTrans. 3: NySz. 1: 312 bagaria-bőr a.); — babariMr, bulgárián gr., mungária (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1552: 'bőrfajta; Juchten'# (1. fent); 2. 1586: 'szíj; Riemen’ (OklSz.); 3. 1875: 'csizma; Stiefel’ (Don PedrŐ napt. 126: NSz.). B) mn. 1792: ’szemtelen, szégyentelen; unverschämt, schamlos' (SzD.).
Oszmán-török eredetű, de az átvétel körülményei nincsenek kellően tisztázva; vö. oszm. bulgarl 'orosz bőr’ (Redh.). Ez a volgai bolgárok nevéből keletkezett, akiknek híres bőriparuk volt. Más török nyelvben (csag., alt., kirg.), valamint a mongolban és perzsában is megvan. — A magyarázat nehézsége a szóvégi oszm. i — m. ia megfelelés, amely déli szláv közvetítésre látszik mutatni. A déli szláv nyelvekből azonban megfelelő szó nincs kimutatva. Ezért arra kell gondolnunk, hogy a magyar szóvég vagy latinosítással, vagy még inkább a baga- zia, karazsia stb. analógiájára keletkezett. A melléknévi ’szemtelen, szégyentelen’ jelentés a bagariabőr szívós voltával összefüggő nóvátvitel eredménye lehet, de kapcsolatba hozható a bagaria csizmát viselők bárdo- latlan, pökhendi viselkedésével is. — A szb.- hv. Kaj bagarija; szín. V. bagaria; szik, bagá- ria; rom. bogoríe: ’ bagaria’ a magyarból való.
Vámbéry: MEr. 233; Halász: Nyr. 17: 532; Miklosich: Nachtr. 2: 90; EtSz.®; Kallós: Nyr. 60: 31; Moravcsik: KCsA. 1. Kiég. 125; Vámosi: Csizm. 79; Kniezsa: SzlJsz. 590 ®; Gáborján: NéprÉrt. 44: 116; Tamás: UngElRuim 134. — Vö. bolgár·
bagatell 1710: „nincs bajosabb az baga- teliás instantiánál, mint mikor nagyobb dolgok töltik az embert” sz. (MNy. 61: 364); 1713: „valamint kgd kevésnek tartja az balatinci jószág jövedelmét . . ., szintén úgy én ezt csak bagatellának tartom” (MNy. 60:


bagazia
215
bagázsia
109); 1744/1748: baggatella (MNy. 60: 110); 1749: bakatella (KirBesz. 58: NySz. 1: 47 Alávalóság a.); 1774: bakatel (Kónyi J.: Várta 73: NSz.); 1775: bagatély (Simái Kr. Mesters, ravaszs. 17: NSz.); 1796: bagatell (Takáts Á.: Gotthóld elm. 620: NSz.); — bagatíllaság sz. (ÚMTsz.). J: 1710: 'jelentéktelen csekélység; Bagatelle' (1. fent).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- -osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. bagatell, ir. ném. Bagatelle 'csekélység; potomság'. Végső forrása az ol. bagattella ’ua.’, amely a baga ’köteg, batyu' kicsinyítője, s így összefügg a m. bagázs, bagázsia eredetijével is. A németbe a fr. bagatelle 'csekélység; potomság' közvetítésével került. — A fc-val írt ma,gyár alak változatok bajor-osztrák ejtési sajátosságot tükröznek. Az a végű változatok latinosítás eredményei; vö. h. lat. 1767: baga· tella (PPB. 601). A m. bagatella esetében közvetlen olasz eredetre is gondolhatunk.
Lumtzer—Melich: DOLw. 63®, 303; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 24; Tolnai: Szily- Eml. 85 ® ; Végh: Adal. 65; D. Éltes: FrSz. 33; Bárczi: FrJsz. 33. (Schulz: DtFremdwb. 1: 69; Kluge: EtWb.19 44.) — Vö. bagázs, bagázsia.
b a grazi a 1544: „Bagazia pecia vna" (OklSz.); 1683: bagazsiát gr. (Nyr. 42: 264); 1756: Bagaria (MNy. 6: 326); 1777: bogazia (MNy. 60: 367); 1809: Bagázia (Simái Kr.: VSzót. 1: 6: NSz.). J: 1. 1544: 'festett vászon; gefärbte Leinwand' (1. fent) 2. 1717: 'szoknya; Frauenrock* (MNy. 57: 486).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bogá- sija, bogosija 'egy fajta festett vászon’ (SK- NJ. 1: 679, 2: 6). Vö. még: big. N. ŐoaacÚH ’ruhabélésnek való kelme’ (BEtRec. 61); rom. bogasíu, bogasíe; újgör. μποκασί: ’kel- meféle'. Mindezek előzménye az oszm. bogasi 'vászon, bélésanyag’ ; végső soron a m. baka· csin is erre megy vissza. — A magyar szó ia végződése kétségtelenül déli szláv közvetítésre mutat. A bagaria alakváltozat a bŐr- fajtát jelentő bagaria szóval történt alakkeveredés eredménye. A bagazia eredetileg kelmenév volt; 'szoknya' jelentése a bagazia· szoknya összetétel alapján keletkezett; vö. 1833: Bagaria szoknyáiul (SzegSz. 1: 100). — A szb.-hv. Kaj bagazia; le. R. bagazya ’ vászonfaj ta' a magyarból való. — Elavult szó.
EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 71 ® ; Kakuk: OszmJsz. 19, NyK. 68: 54; Tamás: UngElRum. 133. (Lokotsch 324.) — Vö. bakacsin.
bagázs 1834$ „Bagázs, melly az alávaló népnek adatik nevezetül" (Katona J.: Kecsk. 89: NSz.); 1848/1952: bagage (Kossuth Ö. Μ. 13: 916: NSz.); 1865: bágázs (Babos). J$ 1. 1834: 'csőcselék; Gesindel I társaság (megvető értelemben); miese Bande’ (1. fent); 2. 1848/1952: 'katonai poggyász (menetelő seregben); Heeresge- päck I kézi poggyász; Gepäck’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Bagage 'katonai poggyász; csőcselék’. Ez a fr. bagage 'poggyász' átvétele; a 'csőcselék’ jelentés a németben alakult ki. Részint a franciából közvetlenül, részint más nyelvek közvetítésével számos európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. baggage; holland bagage; ol. R., N. baggagi, N. bagáj, ir. ol. bagáglio; or. Gazám, R. őazajtcen: 'poggyász'. Etimológiailag ösz- szefügg a m. bagatell és bagázsia eredetijével. — A magyar szó közvetlen francia eredete jelentéstani okok miatt nem valószínű.
EtSz. 1: 224 bagázsia a. ; Végh : Adal. 65. (Wartburg: FEW. 1: 204; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 403; Vasmer: RussEtWb. 1: 36; Dauzat: DictÉtFr.7 67, 68; Kluge: EtWb.19 44.) — Vö. bagatell, bagázsia.
bagázsia 1644: ,,az sakmaniolo pagasia giakorta rendetlen" (Győri TörtRégFüz. 2: 88: Hadrovics); 1683: „Azon útjában sok bagázsiáját el is nyerte a török németnek, mert hátán gyütt egész Bécsig" (Monírók. 27: 12); 1706: bagácsiáját gr. (RákF: Lev. 1: 626: NySz.); 1707: bagázia (D. Éltes: FrSz. 34); 1720: bagasia (Mikes: TLev. 36); 1745: bagaziáját gr. (Magyar Jövendőmondó D. 1: NSz.); 1753: Bagágia (Hadi regül. 13: NSz.); 1779 u.: Bagásiájok gr. (Geidler: Hadi oktatások 73: NSz.); 1784: bágátsiás sz. (Μ. Hírmondó 334: NSz.); 1788: Baga· zsia (D. Éltes: FrSz. 34); 1790: bagádsiát gr. (Gvadányi: Tör. háb. 75: NSz.); 1790: bágá- siás sz. (Μ. Kurír 876: NSz.); 1792: bagázsia (Gvadányi: XII. Károly 180: NSz.); 1796: pagázsia (D. Éltes: FrSz. 34); 1807: bagageá- ja gr. (Szekér I.: Marengo 46: NSz.); 1836: Bágazsia (NylrK. 2: 131); 1863: bagási (Kriza: Vadr. 225); 1880: bagázsija (Boi. Ist. napt. 50: NSz.); 1877: bagázsi (Nyr. 6: 44). J: 1. 1644: ? 'katonai poggyász (menetelő seregben); Heeresgepäck ( kézi poggyász; Gepäck’ (1. fent), 1683: ’ua.’ (1. fent); 2. 1886: 'csőcselék; Gesindel’ (Timon S.: Éjek 19: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bagage, B. bagaschi (Rejtő: Contr. 5), R. bagagia 'katonai poggyász; csőcselék’. A német szó a fr. bagage ’poggyász' átvétele; R. bagagia írásmódja azonban holland közvetítésre mutat. Etimológiailag Összefügg a m. bagatell és bagázs eredetijével. — A magyar szó különböző írás- és alakváltozatai egyrészt többszörös német átvételre utalhatnak (pl. a p kezdetűek bajor-osztrák eredetre), másrészt a magyar hangrendszerbe való beilleszkedés különböző fokozatait képviselhetik. Az ia szó vég megmaradását latin jövevényszavaink hatása is elősegíthette. A szóvégi a hiánya magyarázható elvonással a bagázsia


baggradoz
216
bagrócs
alakból, de a bagasi, bagázsi lehet a ném. Bagage-ndk megfelelő változat is. — Közvetlen francia eredete nem valószínű. — Régi és nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 8: 298, 44: 24; Alexics: Nyr. 16: 399; Halász: Nyr. 17: 532; Balassa: Nyr. 26: 440; Giess wein: Nyr. 30: 468; Horger: Nyr. 32: 507 ®; EtSz. ® ; Melich: MNy. 12: 315; K. P.: MNy. 12: 404; Göbl: NyK. 48: 256; Zolnai B.: DUHB1. 5: 221; D. Éltes: FrSz. 33 ® ; Kertész: Nyr. 66: 29® ; Bárczi: FrJsz. 33, Szók.2 100; Gáldi: DictKlein. 109; Tamás: UngElRum. 133. (Kluge: EtWb.19 44.) — Vö. bagatell, bagázs.
bagrgradoz 1787:A gyöngy tyúkok] ... mintha a’ földen fzüntelen eledelt keresnének elébb-elébb bag g adózva, úgy járnak” (MNy. 36: 141); — gabbadoz (MTsz.); baka· doz (ÚMTsz.); bagadozza el gr. (Benedek István: Aranyketrec3 115). J: 1. 1787: ’buk- dácsol; stolpern’ (1. fent); 2. 1877: 'bóbiskol; nickend schlummern’ (Nyr. 6: 231); 3. 1882: 'akadozva beszél; stottern | akadozva olvas; im Lesen oft steckenbleiben’ (Nyr. 11: 189) II bagrgaí 1893: „Későre baggatnád által a bibliát” (MTsz. 1. baggat a.). J: 1893: ’betűzve olvas ; buchstabierend lesen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók; bak·, bog- alapszavuk valószínűleg azonos a baktat alapszavával, s így végső soron talán a bukik igével is. A -doz és a -gat szó vég gyakorító képző. A baggat hasonulással jöhetett létre egy korábbi *bak-gat-bó\; innen a baggadoz <70-je, s ennek hatását mutatja a bákadoz > bagadoz is. A gabbadoz alakváltozat, ha nem a gubbaszt családjába való, hangátve- téssel keletkezhetett. — A jelentések kialakulása párhuzamba állítható a baktat jelentéseinek kialakulásával. — A tőnek a bukik· tói független hangfestő eredete nem valószínű. A ’nagy öltésekkel varr’ jelentésű baggat nem ide tartozik. — A szócsalád mindkét tagja nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 225 baggad a.; Simonyi:Nyr.44: 24; Deme: MNyTK. 69: 7. — Vö. baktat, bukik.
bagó 1836: „Bagó ... 2. Ein Rest vöm Rauchtabak; was in der Pfeife, nach dem Rauchen übrig bleibt” (Fogarasi); — bagoj (MTsz.)·, bagjot gr. (Nyr. 45: 259); bagu, bagú (UMTsz.). J: 1. 1836: ’dohánymaradék a pipa alján ; Tabakrest in der Pfeife | rágni való dohány; Kautabak’ # (1. fent); 2. 1878: 'dohányáru ; Tabakware | cigaretta ; Zigarette’ # (Jogász humor 154: NSz.); 3. 1878: ? 'jelentéktelen ellenérték; unbedeutender Gegenwert | nagyon csekély pénzösszeg; sehr kleine Geldsumme’ * ( Bakahumor 154: NSz.), 1935 — 9: ’ua.’ (ÚMTsz.).
— Sz: ~8 1870: bagós (Balp. nap. 120: NSz.) I ~zik 1877: bagózva sz. (Ágai A.z Porzó tárca 1: 282: NSz.).
Valószínűleg szóhasadás eredménye: azonos a bagoly madárnév elkülönült, több helyen is élő tájnyelvi alak változatával. A szájban rágott dohánymaradék tréfás neveként bagolyhús Összetétellel is talál kozunk (először 1831: Kreszn.). A bagolyhús ~ bagóhús-b6\ jelentéstapadással rövidülhetett a bagó, E magyarázatot támogatni látszik, hogy a bagót rágó ember egy csúfoló mondókában bagoly-ként szerepel (Nyr. 5: 417), erősen dohányos ember ragadványneve baglyos ~ bagjos (Nyr. 44: 11). A 3. jelentés kialakulása önmagában is érthető, de talán figyelembe vehető a dohány ’pénz’ hatása is. — Héber, mongol, valamint olasz származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 60; Körösi: Nyr. 29: 556; Gombocz —Melich: MNy. 8: 243 ®; EtSz. 1: 225 1, bagó a.; Beke: Nyr. 61: 18, 71: 24; SzófSz.; Horger: MNy. 38: 335; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Kiss: StudSl. 10: 196®; Tamás: UngElRum. 97. — Vö. bagoly.
bagócs 1799: bagócs (EtSz. 1: 213 bdbócs a.); 1831: Bdbócs (Kreszn.); — babóc, bagóc, bangócs (MTsz.); bagoncs (MNy. 1: 332); bagó, bagoj, bongu (Nyatl. bögöly a.). J: 1. 1799: ’bögöly; Stechfliege’ (1. fent); 2. [ba- bócz] 1874: 'cserebogár; Maikäfer’ (Nyr. 3: 555) ; szakny. bagócslegyek ’Oestriadae’.
Magyar fejlemény, keletkezés mód ja azonban nincs tisztázva. Két magyarázat vehető figyelembe. — 1. Hangutánzó eredetű. Hangalakja a rovar jellegzetes búgó, zümmögő, döngő hangját adja vissza, s így a hangutánzás síkján összefügg a búg ~ bung ~ ~ bong stb. igékkel. Végződései különféle névszóképzőknek felelnek meg. E magyarázat mellett szól az, hogy a bögöly legtöbb népi elnevezése kétségtelenül hangutánzó eredetű; vö.: N. dongó, dangó, dungó, dán· gócs; dandár; dröngö, drungó, zongó; stb.: ’bögöly’ (Nyatl.). Valószínűleg a cserebogár is zümmögő hangja miatt kapta ezt a nevet. — 2. Származékszó: a bagoly madárnév bagó változatának kicsinyítő képzős alakja, illetőleg a bagó, bagoj alakok a bagoly-nak szóhasadással elkülönült változatai. Az elnevezés a bögöly feltűnően nagy szemére utalhat; vö. N. bagolyszemu, bagószemu ’nagyszemű, kidülledt szemű’ (ŰMTsz.). Ebben az esetben magyarázatra szorul a babóc 'cserebogár’ idetartozása. — A bab származékaként való magyarázata nem valószínű; ’pinceászka’ jelentésű szláv szavakkal valóegyeztetése téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Miklosich: Nyr. 11: 72, EtWb. 5; Asbóth: Nytud. 5: 138; EtSz. 1: 213 babócs a.®;


bagróhit
217
bágyad
Deme: MNyTK. 69. sz. 23; Kniezsa: SzlJsz. 792 babócs a. ® ; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 158®. — Vö. bögöly.
bagóhit 1878: „Bagó-hitén él vele: nem törvényes házasságban” (Nyr. 7: 324); — bagoj hitre (Ethn. 23: 102). J: 1878: ’nem anyakönyvezett házasság; wilde Ehe’ (1. fent).
Összetett szó: előtagja a bagoly madárnévvel azonos, utótagjában a hit régi ’eskü’ jelentése szerepel. Az összetételekben előforduló bagoly-nak. becsmérlő értelme szokott lenni; vö.: N. bagolyhús ’pipamocsok’; bagoj- tüdŐ ’aszalt gyümölcs’; bagószemre ’mérték nélkül’ stb. (ÚMTsz.). Ez a használat valószínűleg azzal van kapcsolatban, hogy a régi népi felfogás szerint a bagoly — talán mivel éjjeli állat — félelmetes, „rossz” madár. — Alacsony stílusértékű szó.
Horger: MSzav. 21; O. Nagy: Mi fán terem? 24®; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 200.
bagoly 1211: ? Bogliod sz. szn. (OklSz.); 1324: ? Boglos sz. hn. (OklSz.); 1366: ? Boglyast® sz. hn. (OklSz.); 1385: ? Bagow szn. (MNy. 11: 328); 1389: ? Bogul szn. (OklSz.); 1395 k.: „Bulo: bagul” (BesztSzj. 1214.); 1405 k.: bagói (SchlSzj. 1800.); 1411: Baglyas sz. hn. (OklSz.); 1508: bogoV (Döbr- K. 179); 1522: bagoly (KeszthK. 266); 1548: bagolV (Szék: Zsolt. 103: NySz.); 1763: bagjot gr. (Gyöngy2: Char. 174: NySz.); 1803: bagoly (Baráti Szabó: Magy. Vir. 442: NSz.); 1818: baguhoz gr. (Zakál Gy.: őrség. 21: NSz.) ; — bagój, bagú, bagvak gr. (MTsz.) ; bagáj, bagók gr., bogaj, bogó, bogoj, bogój (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1395 k.: ’egy fajta éjjeli ragadozó madár; Eule’ * (1. fent); 2. 1795 k.: ’halálmadár ; Totenvogel’ (Takáts R. : Told. Q. r.: NSz.) ; 3. 1805/1892: ’éjjelező; einer, der in der Nacht lange auf bleibt’ (Kazinczy: Lev. 3: 340: NSz.); 4. 1859: ’kisdiák; Schuljunge’ (Abonyi L.: Egy. pali. 1: 32: NSz.); 5. 1863: ’öregember; der Alte’ (Kazár E.: Elbeszélések. 1: 18: NSz.). B) mn. 1791: ’ostoba; dumm’ (Benkő S.: Mértéklet 227: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Valószínűleg az ly-es tőalakok az eredetibbek. A magánhangzós végű alakok a tővégi l vokalizálódása, illetőleg eltűnése révén jöttek létre; a v-s többes a V tövűek analógiájára keletkezhetett. — A 2., 3. és 5. főnévi jelentés kifejlődése a bagoly éjjeli életmódjával függhet össze. Az öregedés, betegség nyomában járó halál képzetének meg az éjjeli sötétségben huhogó bagolynak az összekapcsolása babonás hitben gyökeredzik. Az 5. jelentés azonban azzal összefüggésben is kialakulhatott, hogy a gubbasztó bagoly az öregség benyomását kelti. Az ’ostoba’ és a ’kisdiák’ jelentés is azon alapulhat, hogy az éjjeli élethez szokott baglyot a nappali megfigyelés gyámoltalannak, félénknek találja; vö. még a R. ért hozzá, mint a bagoly az ávemáriához ’egyáltalán nem ért hozzá’ (1. 1598: Decsi: Adag. 2.: NySz.) szóláshasonlattal is. — Ugor egyeztetése és török származtatása téves.
MUSz. 447; Vámbéry: MBölcs. 138; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 25; Horger: MSzav. 21; SzófSz.; Losonczi: Melich-EmL 246; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22, 51, 63; O. Nagy: Nyr. 77: 45; Deme: Pais-Eml. 90, 91; Grétsy: Szóhas. 95; Tamás: UngEIRum. 128. — Vö. bagó·
bagreiia 1880: „bagrana: ákászfa” (Nyr. 9: 92); — bagrena, bagrina (MTsz.). J: 1. 1880: ’akácfa; Akazienbaum’ (1. fent); 2. 1887: ’akácvirág; Akazienblüte’ (Nvr. 16: 144).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bág- rena, bagrema, bàgra, bàgren, bágrem ’akácfa’ [tkp. ’bíborszínű virágzatú’] (Simonovic 401); vö. még big. őáepeM ’ua.’ (BEtReó. 25); mac. őctfpeM ’ua.’ (MRS1. 22). — Nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 71 ®.
bagzik 1437: „Quandam vallem Bagzo- welgh” hn. (OklSz.); 1519: „Sodorna, es Gomorra . . . azon módón zepleffeghben eelwen, es maf tefth vtan bagozwan, peldawl vetteteenek” sz. (JordK. 880); 1604: bakzok gr. (MA.); 1808 e.: bakozom gr. (NyK. 51: 454); — bakkoz, bakkozik (Nyatl. koslat a.). J: 1. 1437: ? ’<állat) párosodik; sich begatten (von Tieren)’ * (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 530); 2. 1519: ’(ember) nemi ösztöntől űzve járkál; vom Geschlechtstrieb getrieben horumgehen (von Menschen) | bujálkodik; buhlen’ (1. fent); 3. 1585: ’járkál; herum- gehen’ (Cal. 653).
Származékszó: a bak főnévből keletkezett -z igeképzővel. Tárgyatlan igeként többnyire ikesen ragozódik. Azonos alap- szavú, de más képzős alakulat a N. baklat ’koslat’ (Nyatl.). A k a z előtt zöngésült; a g a szó írásképében is korán jelentkezik, sőt behatolt abba a tőalakba is, amelyben a z-t magánhangzó előzi meg. - A3, jelentés kialakulására nézve vö. koslat.
CzF. bakzik a. ® ; Ballagi Μ.: AkNyÉrt. 10/5: 9; Simonyi: TMNy. 222, 249; Szily: MNy. 3: 132; Zolnai Gy.: Nyr. 41: 86; EtSz. 1: 236 1. bak a.®; SzófSz. bak a.; Baboss: NyK. 51: 454. — Vö. bak.
bágyad 1416 U./1450 k.: „fekzén vala . . . igen nag rézég f éggél elbaggadvan” sz. (BécsiK. 37); 1506: eel bagyadoth vala gr. (WinklK. 116); 1611: Bádgyadoc gr. (MA.). J: 1416 U./1450 k.: ’ermatten’ # (1. fent).


baj
218
baj
— Sz: λ/οζ 1751: bágyadózó sz. (Bethlen K.: Pais 1: NSz.) || bágryaszí 1508: „mert v lelket meg bajaztak” (DöbrK. 190). J: 1508: ’matt machen’ * (1. fent) || bányai a;* 1881: „Imetten, alva, bágyatag szemekkel” (Széchy K.: Szép Ilonka 183: NSz.). J: 1881: ’matt’* (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Keletkezését talán a hangfestés magyarázza; esetleg távoli rokonságban lehet a bámul, báva stb. szavakkal. A bágyatag az újabb irodalmi nyelvben keletkezett. — Finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 129, MBölcs. 138; Budenz: NyK. 10: 73, 77, 130; Wichmann: MNy. 10: 318; EtSz. ® ; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 70, 90; Pais: MNy. 55: 240; MSzFgrE. ®.
baj 1260—70/1331: ,,Exceptis causis homicidii furti latrocinii incendii et wlneris quod wlgo dicitur 607/seb” (OklSz.); 1395 k.: „nouellum [ = duellum]: baÿ” (BesztSzj. 184.). J: 1. 1260-70/1331: ’harc; Kampf | párbaj; Zweikampf’ (1. fent); 2. 1668: ’nehézség, alkalmatlanság; Beschwerlichkeit, Plackerei’ * (Matkó: BCsák. 122: NySz.), de vö. bajlódik, bajos, bajmolódik; 3. 1785: 'betegség; Krankheit | hiba;
Defekt’* (Baromveszély XVII: NSz.); 4. 1874: 'természeti szükséglet; Notdurft’* (Nyr. 3: 164); 5. 1886: 'akadály; Hindernis’ (Nyr. 15: 432). — Sz: ~lódik 1493 k.: baylodaa/om sz. (FestK. 367); 1531: bay- lodoth gr. (TelK. 260), de vö. 1462: Baylo szn. (OklSz.) I ~mol 1558: bajmolunk gr. (Gregor) | ~os 1585: Baiosb gr. (Cal. 575) | ~molódik 1591: baimolodás sz. (Pécsi: Ágost. 336: NySz.); 1664: bajmolódgyanak gr. (Lipp: PKert. 2: 96: NySz.) | ~oskodik 1667 u.: bajoskodának ki gr. (Monírók. 8: 336).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Ca R. boj ’bajvívás’ (ZSIPh. 29: 14); vö. még: big. 6oű 'harc, ütközet, viadal; verés, ütleg’; szb.-hv. lőj ’harc, ütközet’; szín, boj ’harc, küzdelem, viadal’ ; szik, boj ’harc, küzdelem, ütközet, csata’; or. 6oü ’harc, ütközet; verés, ütleg'; a megfelelő szó megvan a többi szláv nyelvben is. Az Ősszl. *bojb a *biti 'üt, ver’ (vö. szb.-hv. biti; szik, bit'; le. bic; or. 6umb: ’ua.’ származéka. — A magyarba az eredetileg ’bajvívó’-t jelentő bajnok-kai együtt, jogi műszóként került át ’bajvívás' jelentésben; ez a jelentés maradt fenn a bajvívás, párbaj összetételekben. A m. baj 2. jelentése az óhorvátból átvett 1. jelentés alapján, 3., 4. és 5. jelentése viszont a 2. jelentés alapján fejlődött ki. — A baj- mol( ódik ) a baj-nak olyanféle származéka, mint az ész-nek az eszmél. — Az EtSz.-tói első adatként idézett 1231: boy hamis oklevélből való (vö. Sztp. KritJ. 483. sz.). — Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 311®, 2: 469, 6: 448, 10: 94, 18: 288; Vámbéry: NyK. 8: 129; Miklosich: Nyr. 11: 72; Simonyi: NyK. 17: 51, Nyr. 44: 25; Alcxics: Nyr. 16: 346, NyK. 23: 329; Melich: NyK. 25: 290; Sza- mota: NyK. 25: 155, 157; Szolár: NyF. 35. sz. 40; Gombocz — Melich: MNy. 8: 243 ®; EtSz.®; Asbóth: Nytud. 5: 139; Horger: MSzav. 19; Gombocz: ÖM. 2/1: 77; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 103; Puis: MNy. 49: 494; Kniezsa: SzlJsz. 71®, I. OK. 7: 241; Farkas: Vasmer-Eml. 144; Bárczi: Szók.2 41, Htört.2 44, MNy. 55: 170, 173, MNy- Életr. 297; Hadrovics: ZSIPh. 29: 13®, NytudÉrt. 50. sz. 13; Tamás: UngElRum. 88. — Vö. bajnok, bojnyik, párbaj.
báj 1395 k.: ? „granobacca: baÿ phÿw” (BesztSzj. 353.); 1621: „Bái: Superftitio, Incantatio, vide Báy” (MA.); 1645: bávos sz. (Megy: Szöv. 80: NySz.); — báuság sz. (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’ ? varázslat; Zauberei’ (1. fent), 1621: ’ua.’ (1. fent); 2. 1801: ’kellem; Liebreiz | kedvesség; Anmut’ * (RefNy. 531). — Sz: ~ol 1456 k.: baÿclas sz. (SermDom. 1: 439); 1508: baiolonak sz. (DöbrK. 116) I ~os 1508: baiofoknak gr. (DöbrK. 116).
Otörök eredetű; vö.: ujg. bay 'kötelék, szalag, bilincs, köteg'; Käs;, bay 'szalag, köteg' ; CC. bav 'bilincs' ; tat. bau ’kötél’ ; csuv. pu 'csomagolás, kötél, zsinór’. Az egész törökségben ismert szó. Igei származéka ugyancsak több török nyelvben megtalálható; vö. : CC. bau la-, bagla-; alt. püla-, ujg. mód. bayla-: 'köt’. A kötés a varázslás általános módja volt; ennek emlékét őrzi a m. meg van kötve a nyelve; megoldja a nyelvét stb. kifejezés is. A török bay és származékai az oszmán-törökből kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben is; vö. oszm. bag ’mágikus, kötés’, bagi 'varázslás, varázserő' (Barb.), bagla-, bag et- 'elvarázsol’, bagici 'varázsló, bűbájos’ (Zenit.). — A török szó ’mágikus kötés, varázslat’ jelentésben jött át a magyarba. A török bayi > m. báj megfelelés nem szabályos ugyan, de birtokos személyragos alakok alapján (bàyà > bdá > bája, s ebből báj) megmagyarázható. A régebbi ’varázslat’ jelentésű báj és származékai a nyelvújítás korában kapták mai ’kellem; stb.’ jelentésüket, talán nem függetlenül a fr. charme ’varázslat; elbájoló kedvesség, szépség’ szótól. A nyelvjárásokban a báj származékai ma is megvannak eredeti jelentésükben; vö.: N. bajosz ’kuruzs- ló’, báuság ’ bűbáj osság’ (MTsz.), bgiil ’ varázslással gyógyít’ (CsángSz.). — Szlávból való származtatása nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 129, MEr. 330, M- Bölcs. 138, 166; Budenz: NyK. 10: 77; Munkácsi: NyK. 17: 92, NyK. 32: 369 ®; NyÚSz.; Gombocz: MNy. 3: 25, BTLw.


bajadér
219
bajonett
39®; EtSz. ®, 1: 231 baj-fű a. is; Ligeti: NyK. 49: 210; SzófSz.; Bárczi: MNy. 46: 227, Htört.2 88, 135; Kniezsa: Szljsz. 792 ®. — Vö. bűbáj.
bajadér 1808: „Almélkodással nóztem a’ Bajadár nevű asszonyoknak tánczát” (X'erseghy F.: Term. emb. 340: NSz.); 1837: bajadér (Athenaeum 2: 651: NSz.); 1842: bajádért gr. (P. Horváth L.: Kaleid. 2: 23: NSz.). J: 1. 1808: ’indiai táncosnő; indische Tänzerin’ (1. fent); 2. 1842: ’fátyol; Schleier’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bayadere; ném. Bajadere; fr. bayadère; ol. baiadera; or. őafidépa: ’bajadér; keleti táncosnő; tarkamintás szövetfajta’. Végső forrása a bál, ballada, balerina és balett szavakkal összefüggő port, bailadeira ‘táncosnő’; ennek a portugál matrózok nyelvében alakult ki 'hivatásos keleti táncosnő; örömleány’ jelentése. — A magyar szó közvetítője a német vagy a francia lehetett.
(Dauzat: DictÉtFr.7 79; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 407; Corominas: DiccCrítEt. 1: 430; Kluge: EtWb.19 44; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 63.) — Vö. bál, balerina, balett, ballada.
bajnok 1215/1550: „Boynuc de villa Vofuarij” szn. (VárReg. 275.); 1218: Boy- noch szn. (Fejér: CD. 3/1: 269) ; 1370: Baynok szn. (OklSz.); 1375: Baynukíaíxya hn. (Csánki 2: 588); 1391: Baynak szn. (OklSz.); 1395 k.: „pugil: baÿnac” (BesztSzj. 187.); 1598: bainóknális gr. (Decsi: Adag. 306: NySz.). J: 1. 1215/1550: ? ’bajvívó; Zweikämpfer, Streiter | harcos; Kämpfer’ (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (I. fent); 2. 1793: ’borzas cankó; Kampfläufer’ (Nyr. 61: 18); 3. 1808: ’hŐs; Held’ (Napoleon élete 9: NSz.); 4. 1838: ‘kötekedő személy; Krakeeler’ (Tsz.); 5. 1865: ’sportbajnok; Meister einer Sportart’ * (Babos champion a.). — Sas ~Iat 1416 U./1450 k.: bainaklatnac gr. (BécsiK. 266) I ~sàg 1574/1620: baynokságáról gr. (MagylrLex. 1: 501 Ilosvai Toldijának lőcsei kiadása [a címlap fényképe]) [ ~i 1585: Bayuoki (Cal. 109).
Szerv-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Öa R. bojnik ’bajvívó’ (ZSIPh. 29: 14); vö. még: big. őóuhuk ’borzas cankó (Philomachus pugnax); paduc (Chondrosoma nasus’) (Bi>lg- TlblkReé.2 54); szb.-hv. bojnik ’harcos; verekedő, kötekedő fickó’; szín, bojnik ‘harcos’; or. N. 6ÓÜHUK ’szigonyozó halász’ (Dal’2 6oü a.) ; e szavak töve az ősszláv *bojb ’ütés, verés; harc’ folytatása (1. baj a.). — A magyarba az eredetileg ’bajvívás’-t jelentő bajjal együtt, jogi műszóként került át ‘bajvívó’ jelentésben. A bajnok a perbeli bizonyítás eszközeként alkalmazott, perdöntő „baj” vívója volt, aki azonban más személy ügyében is vívhatott, sőt később csakis a más ügyében vívó embert nevezték így. A szó 2. jelentése a ném. Kämpfer ’borzas cankó’, Kampfhahn ’ua.’, illetőleg a lat. Tringa (ma: Philomachus) pugnax ’ua.’ tükörfordításaként jött létre, rnint valószínűleg a big. ŐÓÚHUK megfelelő jelentése is. A 3., 4. és 5. jelentés az óhorvátból átvett 1. alapján keletkezett. — Az a magyarázat, hogy a bajnok a baj származékaként a magyarban keletkezett, nem valószínű.
Budenz: NyK. 2: 152®, 6: 448; Foga- rasi: NyK. 4: 134; Halász: Nyr. 7: 149; Miklosich: Nyr. 11: 73; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 21; Asbóth: NyK. 18: 355, AkNyÉrt. 16/3: 30, NyK. 41: 392; Melich: NyK. 39: 27, 68, MNy. 10: 252; Horger: NyK. 41: 122, Mszav. 19, 77; Gombocz —Melich: MNy. 8: 244 ® ; EtSz. ® ; Simonyi: 43: 381; Gombocz: ÖM. 2/1: 77; Tolnai: Nyúj. 205; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 242; Stanislav: SlovJuh. 2: 20; Kniezsa: Szljsz. 72®, I. OK. 7: 241, NyK. 65: 98; Pais: MNy. 54: 478; Décsy: WeltSlav. 3: 386; Bárczi: MNy. 55: 170, 173; Hadrovics: ZSIPh. 29: 13®, NytudÉrt. 50. sz. 13; Tompa: MNy. 62: 9. — Vö. baj, bojnyik.
bajonett 1759: ,,A’ Puska végibe való késetekének hüvelye . . . állyon erősen a’ kard szijján . . . hogy alkalmatosabban nyúlhasson hozzá, midőn bajónétyát ki-húzza” (Fáber: Hadi emb. 149: NSz.); 1779 u.: Bajonéttye gr. (Geidler: Hadi oktatások: 29: NSz.); 1784: baganét (SzD. 49); 1792: bajo- netos sz. (Magyar Hírmondó 1: 85: NSz.); 1795: bagnetákkal gr, (MNy. 11: 373); 1795: bajonettáikkal gr. (Μ. Kurír 1: 584: NSz.); 1795: bajonnettel gr. (Mindszenti S.: Hist. diction. 1: 380: NSz.); 1800: Bagonétjával gr. (Farkas A.: Pann. öröm. 2: 36: NSz.); 1803: bagnét (Márton Bajonnet a.); 1874: bagnet (Nyr. 3: 185); — bagnétom^ bajnét, bajnétom, bajnyét, bájnét, bajunét (ŰMTsz.). J: 1759: ‘szurony; Bajonett’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Bajonett ‘szurony’, Ez a fr. baïonnette ’ua.’ 17. századi átvétele. A francia szó Bayonne dél-franciaországi város nevéből származik, ahol a fegyvert először gyártották. A franciából több európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. bayonet; sp. bayoneta; ol. baionetta; or. R. őaűoHém: ‘bajonett’. Etimológiai lag azonos vele a m. panganét. — A magyar szó a hadi élettpl kapcsolatban honosodott meg. A baganét, bagnet, bagnét, bagonét alakváltozatok bajorosztrák átvételek; vö. baj.-osztr. bangenet ’ua.’. A bajonéta, bajnétom, bagnétom feltehetően latinosítás eredménye. A bajonetta esetében olasz hatással is számolhatunk. — Elavulóban levő szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 191 panganét a.®; EtSz. 1: 233 bajonét a.®; Simonyi:


bajor1
220
bajusz
Nyr. 43: 388; Beke: Nyr. 58: 80; D. Éltes: FrSz. 34; Végh: Adal. 66; Wacha: Nyr. 88: 465 ®. (Krueger: EigGatt. 14; Schulz: DtFremdwb. 1: 70; Wartburg: FEW. 1: 302; Kluge: EtWb.19 45.) — Vö. panganét.
bajor1 1213/1550: ? „loubagiones Oro- dinenfis caítri . . . Bayr” szn. (VárReg. 158.); 1353: Baior szn. (MNy. 9: 131); 1538: „paior orgag: Bauaria beyern” (Pesti- N. RÍ); 1793: Bábor (NyÚSz. 415); 1816: Bájor ország (Gyarmathi: Voc.). J: A) fn. 1213/1550: ? ’bajor ember ; Bayer’ # (1. fent), 1538: ’ua.’ (1. fent). B) mn. 1604: Bajorországgal, a bajorokkal kapcsolatos; bayerisch’ * (MA. Vindélici a.).
Német, közelebbről valószínűleg bajorosztrák eredetű; vö. baj.-osztr. baar, baijer ’bajor ember’ ; vö. még ir. ném? Bayer ’ua.’. Végső soron azoknak a kelta bójoknak a nevére megy vissza, akik Galliából Csehország területére vándoroltak. A lat. Boii kelta eredetijének tulajdonképpeni jelentése ’a félelmetesek’. A bójokról nevezték el a rómaiak Csehországot Boihaemum-nak ; vö. ném. Böhmen ’Cschország’. A bajorok a Csehországból Bajorországba áttelepült mar· komann és kvád stb. törzsek útján kapták a bójokra emlékeztető nevüket. — A b és p kezdetű magyar alakok ugyanazon középfelnémet kori bajor-osztrák szónak felelnek meg; a felnémet kiejtésben olyan zöngétlen media hangzik, amely mintegy középen van a magyar p és b között. — A bábor nyelvújítási módosítás eredménye. Azt a feltevést azonban, hogy a bajor is nyelvújítási alkotás, a szótörténet adatai megcáfolják; a nyelvújítás csupán elterjesztette e népnevet. Korábban a latinos bavar (1. 1602: Bauaroc gr.: MNy. 36: 154), bavarus (1. 1741: Mikes: TLev. 189) is használatos volt.
Szarvas: Nyr. 26: 16®; Lumtzer —Me- lieh: DOLw. 63; Sz. K.: MNy. 1: 40; NyÚSz. 19, 415; EtSz. 7. bajor a. ® ; Melich: MNy. 12: 318; SzófSz.; Mollay: MNy. 45: 146 ®. (Brockhaus18 1: 582; Staszewski: SlGeogr.2 29; ÜjMagyLex. 1: 220.) — VÖ. bohém.
bajor2 1585: ,,lageos [genus uvae quae & leporaria dicitur] — Ostály, baior” (Cal. 578); 1708: Bájor fzóló (PP.); 1833: „Bajnár szőlő, v. Bajnák szőlő, v. Bajor szőlő, v. Som-bajom szőlő” (Kassai i : 234) ; — bajmár, vajor (MTsz.). J: 1585: ’egy fajta szőlő; Art Weinstock, Weintraube’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok viszonya nincs tisztázva. A szó a góhér szőlő egyik korán érő, nagy szemű, kemény héjú fajtáját jelöli. — A bajor1 népnévvel való azonosítása téves. — Elég széles eltérj edtségű nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz. 1: 234 2, bajor a.®.
bajtárs 1754: ,,együtt vitézkedő társunknak . . . Bajtársunknak, vagy mint a’ hadi rendben együtt szenvedő s vitézkedő Pajtásunknak” (MNy. 5: 223). J: 1754: ’Kamerad’* (1. fent). — Sz: ~i 1898: bajtársi (Hock J.: Reform 100: NSz.).
Magyar fejlemény. Valószínűleg a pajtás, pajtárs tudatos átalakítása azon az alapon, hogy e szó előrészét a nyelvérzék a baj-yál azonosította. Kevésbé valószínű magyarázat szerint a baj és társ főnevek Összetétele.
Simonyi: MNyelv.1 1: 259; Albert: Nyr. 22: 243; NyÚSz. 327 Társ a.®, 583 -társ a.; Simái: MNy. 5: 223; EtSz.®; Horger: MSzav. 21, NytAl.2 49; SzófSz. baj a.; Simon: MNy. 50: 171; Bárczi: Bev.3 78. — Vö. pajtás.
bajusz 1522: ? „Stephanus Baÿwz” szn. (MNyTK. 86. sz. 72); 1535: nag baiuzo sz. (Ozor: Christ. 206: NySz.); 1552: „czászár ... az ö szép baiuszát mondiác hogy szaggatta” (MF1. 161-2); 1604: Bajutz (MA.); 1780: bajuszokat gr. (Prónay P.: SzŐllők. 36: NSz.); 1783: bajszát gr. (Molnár J.: Könyvház 2: 93: NySz.); 1785: bojuszszát gr. (Μ. Hírmondó 63: NSz.); 1792: Bajusszu sz. (ErdMúz. 49: 537); 1796: Bausz (Molnár J.: Könyvház 8: 59: NSz.); 1799: bajtz (Márton Knebelbart a.); — bajcája gr., bajúc, bajucc, bojsz (MTsz.); bahusz, bajic, bajicc, bajúcc, bajuszkod gr., bajussz, bauez, baudz, bausz, bője, bójca, bousz, buhudz (ÚMTsz.); baicc, baissz, baussz, boussz (Nyatl.). J: 1. 1522: ? ’felsŐ ajak fölötti szőrzet; Schnurrbart’ # (1. fent), 1535: ’ua.’ (1. fent); 2. 1753: ’inda, kacs; Ranke’ (Lippai: Posoni kert: 86: NSz.); 3. 1795: ’a hal bajusszerű nyúlványa; Bartfäden’ (Gáti I.:Term. hist. 192: NSz.); 4. 1833: ’kalászszálka; Granne’ (Kassai 1: 235). — Sz: ~os 1565: Baiuszos (Mel: Sám. 11: NySz.).
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok közül a bajusz az elsődleges ; a többi kialakulásában hiátus keletkezésének és kitöltésének, affrikálódásnak, alaktani elvonó- dásnak, járulékhang hozzákapcsolásának, el- hasonulásnak stb. volt szerepe. — A 2., 3., 4. jelentés az indának stb. az emberi bajusz- szal való alaki hasonlósága, illetőleg térbeli helyzetük hasonlósága alapján, az 1. jelentésből fejlődött ki. — Finnugor egyeztetése, iráni és török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 129, MEr. 235, Μ- Bölcs. 138; Budenz: NyK. 10: 77, 128, 17: 440, 441, 445; Munkácsi: NyK. 20: 469, 23: 120, 28: 253, Nyr. 29: 201, KSz. 1: 216, ÁKE. 149; Gombocz: MNy. 3: 26, BTLw. 210; EtSz. ® ; Moór: Szinnyei-Eml. 93; Csűry: MNy. 33: 143, 35: 78; SzófSz. ® ; Dzendzelivs’kyj : StudSl. 10: 67.


bajvívás
221
bak áfán tos
bajvívás 1395 k.: „dimícac[i]o: Bay· iuuag” [tolihiba bajvívás h.] (BesztSzj. 185.); 1518 k.: bay vywafonk gr, (PeerK. 335). J: 1395 k.: ’harc; Kampf | párharc; Zweikampf’ (1. fent) || bajvívó 1513: ,,miképpen az erős orvos vedfel az te bay viuo feguerődet” (NagyszK. 24). J: A) mn. 1. 1513: ’bajvíváshoz szükséges; zum Kampf nötig’ (1. fent); 2. 1527: ’harcoló; kämpfend’ (ÉrdyK. 594). B) fn. 1531: ’harcos; Kämpfer’ (Érsk. 116).
A szócsalád tagjai összetett szavak: a bajt vív (tkp. ’harcot vív’) szókapcsolat alapján keletkeztek; vö. 1527: „mynden ky bayt akar vynya” (ÉrdyK. 88). — ’Bajvívás’ jelentésben a bajviadal (vö. 1395 k.: Beszt- Szj. 188., 189.) mellérendelő összetétel is élt. — Mindkét szó régies stíluselemként él.
Simonyi: TMNy. 367, 371; Kertész: Nyr. 65: 2; Fokos: Nyr. 67: 9; SzófSz. baj a.
bak 1138/1329: ? „In villa Dvrugfa. bee funt nomina feruorum . . . Bacus” sz. szn. (MNy. 32: 130); 1216/1550: Boc szn. (VárReg. 244.); 1395 k.: ,,v[er]uex: boch uag vru” (BesztSzj. 1007.); 1772: Bakk (HOklSzj. 11). J: 1. 1395 k.: ’kos; Widder’ # (1. fent); 2. 1395 k.: 'bizonyos állatok hímje; Tiermännchen | kecskebak; Ziegenbock’ # (BesztSzj. 1010.); 3. 1638: ’egy fajta állvány; Gerüstbock’ # (OklSz.); 4.1716:’kocsi- ülés; Kutschbock’ # (HOklSzj. 11); 5. 1848: 'gúzs; Wiede | hurok; Schlinge’ (Bernât G.: Freskó 1: 9: NSz.); 6. 1884—5: ’egy fajta tornaszer ; Art Turngerät, Turnbock’ # ( Bolondság 74: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. bock ’kecske- bak’; vö. még kfn. boc ’állatok hímje; faállvány; verőkos’, ném. Bock ’ua.; kocsiülés; fűrészbak; alátámasztás; bukfenc; tornaeszköz; stb.’. A német szó történetében a magyar szó jelentései az 5. kivételével megvannak. Ez utóbbinak a kialakulása nincs tisztázva, sőt idetartozása sem kétségtelen.
Simonyi: Nyr. 12: 434 ® ; Melich: Nyr. 24: 59, MNy. 12: 317; Lumtzer—Melich: DOLw. 63®; EtSz.®, 1: 242 2., 4. bakó a., 1: 246 2, baksa a.; Thienemann: UngJb. 2: 100; Csefkó: SzegFüz. 1: 217; Beke: Nyr. 68: 46; SzófSz. (Kluge: EtWb.19 87.) - Vö. bagzik, bakói, boksa, bűnbak.
baka 1804: „őket ... a bécsi bolondok házába fogja baka mangalétok között kísértetni” (Nyr. 44: 26); 1894: boka (Nyr. 23: 287). J: 1804: ’Muschkote, Infanterist’# (1. fent).
Magyar fejlemény, de keletkezésének módja vitatott. — LA boka elkülönült változata; vö. N. baka ’a marha lábszárbőre, amelyből bocskort készítenek’ (MTsz.), ’bo- káig érő kurta lábbeli’ (CzF.). E magyarázat szerint a baka eredetibb jelentése ’bocskor; bakancs’-féle lehetett, s érintkezésen alapuló névátvitellel vált a bakancsot viselő gyalogos katona tréfás, gúnyos elnevezésévé. — 2. A bakancsos ’bakancsot viselő katona’ játékos megrövidítése. — Egyik magyarázat sem teljesen meggyőző. — Német származtatása téves.
Munkácsi: NyK. 17: 74, 117; Alexics: Nyr. 17: 115; Melich: Nyr. 24: 556, MNy. 11: 140®; Gombocz: MNy. 3: 26, BTLw. 210, MNy. 8: 404 ® ; EtSz. boka a.; Horger: NytAl.1 124, MSzav. 22®; Simonyi: Nyr. 43: 383, 44: 26; SzófSz.®. — Vö. bakancs, boka.
bakacsin 1387: „Ecce mittimus vobis quattuor aureos, pro quibus ematis nobis pakachyn nigri coloris” (MNy. 63: 104); 1424: „Vnum scrineum cum Barhano et Baccachyn necnon alba et flauea tela repletum” (OklSz.); 1429 — 37: Bakachinum [latinosítva] (OklSz.); 1528: Bakachyn (OklSz.); 1574: bogaczin (EtSz.); 1577: Baga· czinban gr. (EtSz.). J: 1387: ’gyászszövet; Trauertuch* (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. R. boccaccino, boccascino ’igen finom len- vagy pamutszövet; ilyen szövetből készült ruha’. Az olasz szó forrása az oszm. bogast ’bélésnek használt kelme, barbent; bélés’. A k. lat. bocassinus, boccasinus; kfn. buckcssÿn, paka· syn, svájci ném. buggeschin, baj.-osztr. buckschin; ófr. boucassin: ’egy fajta kelme’ szintén az olaszból származik. — Am. bakacsin, amely végső soron összefügg a m. bagazia-val (1. ott), egy bizonyos, talán sötét színű kelmefajta neveként honosodhatott meg, s a magyarban vette fel a ’gyászszövet’ jelentést. — Elavult szó.
CzF.; Katona: Nyr. 19: 337 ® ; Simonvi: Nyr. 19: 369, 44: 26; Körösi: O1E1. 28®, Nyr. 34: 527; Melich: SzlJsz. 1/2: 10, MNy. 6: 115; Mátray: MSzín. 14, 28; Gombocz — Melich: MNy. 8: 245; EtSz.®; Fekete: Zárh. 25; Bartha: Szín. 55; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 11, 16, 20, 22, 28; Gáldi: Szótir. 426; Bárczi: Szók.2 118. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 545; Öh- mann: NeuphilMitt. 57: 104.) — Vö. bagazia.
bakafáníos 1833: „Hasonszók Nyakas; Makats ; Makrantzos . . . Baka-fántos (a’ Hegyaljánn)” (Kassai 1: 238); — bakafáncos (MTsz.); bokajántos (ŰMTsz.). J: 1. 1833: ’makacs; hartnäckig | makrancos; widerspenstig’ (1. fent); 2. 1842: ’akadékoskodó ; krittelig | kötekedő; streitsüchtig’# (Döme Gerg.: Sárk. 8: NSzJ. — Sz: ~kodik 1844: bakajántoskodó sz. (Eletk. 2: 225: NSz.).
Valószínűleg magyar fejlemény, kialakulásának módja azonban nincs tisztázva. Talán összetett szó, melynek előtagja isme-


bakancs
222
bakcsó
retien eredetű, utótagja meg az a -fántos szóelem, amely megvan a kacifántos-bíxn is; vö. még jánton-jánt ’hasonlót hasonlóval’, bucifánt ’szertelen’ stb. — Hangfestő eredete kevésbé valószínű, a /oga/ení-bŐl való származtatása téves. — Tájszóból lett a köznyelv familiáris hangulatú elemévé.
CzF.; Rubinyi: Nyr. 33: 507; EtSz.; SzófSz.; Horger: MNy. 37: 113; Gáldi: Szótir. 42G. — Vö. fánton-fánt, kacifántos.
bakancs 1519: ,,czak bokanczot vennee- nek labokban” (JordK. 471); 1565: Bakanch szn. (MNy. 8: 227); 1611: Bokáncz (MA.); 1757: bakkancsom gr. (MNy. 37: 36); 1788 — 1789: bokkancs (MNy. 11: 87); — bakanc (Nyatl.). J: 1519: ’schwerer Schnürstiefel’# (1. fent). — Sz; ~os 1790: bakkantsos mn. (Μ. Kurír 1030: NSz.); 1800: Bakkantsos ’gyalogos katona’ (Márton).
Származékszó: alapszava a boka, a -cs denominalis árnyalatképző; az n szervetlen járulékhang (vö. bogács > bogáncs, bogrács > bográncs). — Lábbelinek a ’boka’ jelentésű szó származékával való jelölésére vö. lat. talus ’boka’ : > talaria ’bokáig érő lábbeli*. A bakancs elsősorban a gyalogos katonák lábbelije volt, s bár a 18. sz. közepétől tudunk ,,paraszt” bakancsról is, viseleté a nép szélesebb köreiben inkább csak századunkban, az első világháború után terjedt el.
CzF. ® ; Halász: Nyr. 17: 252; Gombocz: MNy. 3: 26, 8: 404 ®; EtSz. ; Horger: MSzav. 22; Fekete: Zárh. 23; Beke: Nyr. 62: 22; Györffy I.: MsgNépr. 1: 423; Erdődi: Nyr. 66: 15; SzófSz.; Moór: Nyr. 87: 122. — Vö. baka, boka.
bákány 1792: „Káka-bot: bákány, nádbuzogány” (SzD. Káka a.); — bákán (ŰMTsz.). J: 1792: ’a káka buzogányos feje; Binsenkolben’ (1. fent).
Valószínűleg származékszó: a R. baka ~ báka ’a gyékény buzogányos feje’ (vö. 1584: Beythe: Nom. 8: NySz. 1. Baka a.) főnévből alakulhatott kicsinyítő -n képzővel. A R. baka ~ báka talán a káká-\y6\ keletkezett elhasonulással ; mindez még további vizsgálatra szorul. — A bákány-n&k törökből való származtatása, amely szerint összefügghet a kirg. bakan ’rúd, amivel a jurta felső nyílásán a nemeztakarót felemelik és irányítják’ (EtSz.); kaz. bayana ’oszlop, cölöp’ ; stb. szavakkal, kevésbé valószínű. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: NyK. 32: 276; Gombocz: MNy. 3: 26, BTLw. 211 ; EtSz. 1: 237 2, baka a., 1: 239 1. bákány a. ® ; Vámos: UngJb. 13: 244. — Vö. káka.
bakarasz 1782: „egy darab pöfeteget egy bak-arasz hegyes fába vonyj-belé” (Méhtartás 48: NSz.). J: 1782: ’a hüvelyk- és mutatóujj szétfeszítése által alkotott kis arasz; Abstand der Spitzen des Daumens und des Zeigefingers der gespreizten Hand’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a ’hím’ jelentésű bak szóval azonos. A óafc-nak néhány más összetételben is van ’a szokásosnál kisebb’ jelentése ; vö. : N. bakszán ’kis méretű szán’ ; bakszekér ’kétkerekű taliga, melyet ember húz’; bakmeggy ’kis szemű meggy’; bak- szakáll ’moha’ (ÚMTsz.). A bafc-nak ez a másodlagos ’kisebb’ jelentése talán a baknak és a nála jóval nagyobb bikának a szembeállításából keletkezett. — Egy kétes hitelű ném. Bockspanne ’bakarasz’ (Nyr. 57: 128) tükörfordításaként való magyarázata nem meggyőző.
Beke: Nyr. 57: 128; Velcsov Mártonná : Népr. és Nytud. 2: 63®.
bakator 1385: ? „Ladislao dicto Bakator” szn. (OklSz.); 1590: ,,[Vua] Heluola: Rosa szemó va£ bakator” (SzikszF. 48); 1798: bakátor (Szirmay A.: Mont. Zempl. 34: NSz.); 1829: bagator (MNy. 2: 374); 1837: bacador (MNy. 2: 147); — bakatúr (ÚMTsz.). J: 1. 1590: ’egy fajta szőlő; Rosentraube’ (1. fent); 2. 1844: ’ilyen szőlőből szűrt bor; Rosentrauben wein’ (Gaal J. : Vén sas 3 7 : NSz.).
Ismeretlen eredetű. Az ’arany bogyó’ jelentésű ol. *bacca d'oro-\y6\ való származtatása nem fogadható el mindaddig, míg ilyen olasz szőlőnevet nem lehet kimutatni. Nem valószínű az sem, hogy a szb.-hv. Bakar helységnévre visszavezethető bákor, bakar (vö. 1792: Bákor: SzD.) szolŐnévveí függene össze. — Szőlészeti és borászati szakszó.
Simonyi: NyK. 23: 128; Gombocz: MNy. 2: 146 ® ; EtSz., 1: 245 bákor a. is; Techert: MNy. 32: 112, 33: 342; Ruhmann: MNy. 32: 199, 34: 110; Rapaics: MagyGyüm. 219; Kniezsa: MNy. 37: 57; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 32®; Tamás: UngElRum. 132.
bakcsó 1820: „Szava árullya el a’ bakcsót” (Dugonics: Példabesz. 1: 135: NSz.); — kakcsó (Herman: Mad. 303). J: 1820: ’egy gémfajta; Nachtreiher’; szakny. ’Nycti- corax nycticorax nycticorax’.
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a madár kvak ~ kvák ~ bakk ~ vakk-íé\e hangját érzékelteti. Hangutánzó rokonságába tartozik — többek között — a ’dadog’ jelentésű bakog ~ vakog ige ; vö. még a vakvarjú hangutánzó előtagját is. Végződése a -cső kicsinyítő képzővel azonos. Hasonló hangalakú és részben ugyanerre a madárra vagy rokonságára vonatkozó hangutánzó madárnevek más nyelvekben is vannak; vö.: ném. Quackrezher ’bakcsó’; szb.-hv. bukavac ’bölömbika’ (SKNJ.); szín, bukaá


bakelit
223
baklövés
'gödény’ (SPrav.) ; stb. — A bakcsóka qüs'lq- tételből való eredeztetése, a bak ’kecskebak’ szóval való egybevetése, valamint török származtatása téves. — A szaknyelvi használaton kívül csak nyelvjárási szinten él.
Hermán: Nyr. 12: 65, 27: 539 ® ; Gombocz: NyK. 30: 487, MNy. 3: 27, BTLw. 211 ; Simonyi: Nyr. 32: 549, 40: 448 ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 144. — Vö. vakvarjú.
bakelit 1928: „Bakelit, a Backeland [!] által feltalált formaldehidből és fenolokból álló műgyanta védett neve” (TechnLex. 1: 108). J: 1928: ’egy fajta műanyag; Bakelit’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Bakelit ’bake- lit*. A bakelit előállítójának, L. H. Baeke- land flamand-belga vegyész (1863 — 1944.) nevének ejtett változatából alkották meg a 20. sz. elején. Meghonosodott számos európai nyelv szókészletében ; vö.: ang. bakelité; sp. baquelita; fr. bakélite; ol. bachelite; or. ÖaKenám: ’bakelit’.
Römpp: VegyLex. 1: 204. (OxfEnglDict. Suppl. Bakelite a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 396.)
bakfis 1869/1895: „Mit csinál a Backfisch?” (Jókai 29: 90: NSz.); 1886: bakfis (Seress I.: Hári Odyssz. 38: NSz.). J: 1869/ 1895: 'halbwüchsiges Mädchen’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Backfisch ’ser- dülŐ lány; sült hal’. A német szó eredetileg fiatal, sütésre különösen alkalmas halakat, majd a diáknyelvben éretlen egyetemi hallgatókat jelölt. A névátvitelben szerepe lehetett annak is, hogy a Backfisch részben összecseng a k. lat. baccalaureus ’a legalsó tudományos fokozattal bíró személy’ szóval. Serdülő leányokra vonatkozólag a német szó 1555 óta mutatható ki.
Lumtzer—Melich: DOLw. 63 ® ; EtSz. ® ; Melich: MNy. 12: 318. (Storfer: DickSpr. 10; Kluge: EtWb.19 43.)
bakfitty 1784: „bak-fitty: bukfentz, bukventz” (SzD. 14); 1833: Bak-fentz (Kassai 1: 238); 1838: Bakfincz (Tsz.); 1838-45: bakkfütty (MNyTK. 107. sz. 13); — bakfing, bakfingyezik sz., bakfintyet gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1784: ’bukfenc; Purzelbaum’ (1. fent); 2. 1793: felháborodás, lekicsinylés kifejezéseként; zum Ausdruck der Entrüstung und der Geringachtung (Magyar Játék-szin 4: 134: NSz.); 3. 1794: 'bakugrásos gyermek- játék; Bockspringen als Kinderspiel’ (Mátyási J.: Valami 268: NSz.); 4. 1915 — 26: tréfás megszólításként; als scherzhafte Anrede (ÚMTSz.).
Magyar fejlemény, keletkezésének módja azonban vitatott. — 1. Elvonás a N. bak- fincál, bakfincoz ’bukfencezik’ (MTsz.) szavakból. Ezek a bak ’hím’ és a R. fincol, fincároz ’ugrál’ összetételei, eredetileg tehát a bakkecske ugrándozására vonatkozhattak. A ném. Purzelbock ’bukfenc’ is a Bock szóval alakult, a m. bukfenc nyelvjárási szinonimái (kecskebicska, kecskebucska stb.: MTsz.) pedig a kecske állatnévből alakultak. — 2. A bukfenc — esetleg népetimoló- giás — alak változata. — A szó második részének kialakulása mindkét magyarázat esetén tisztázatlan. Esetleg azonos azzal a fitty szavunkkal, amely ma csak a fittyet hány és a N. nagy fittyre 'nagy hűhóval, magabiztosan’ szólásokban él, vagy ennek a hatására alakult.
Rubinyi: Nyr. 36: 354; EtSz. 1: 562 1. búk a.; Simonyi: Nyr. 45: 78 ®; Szófsz. bukik a. — Vö. bukfenc.
bakló 1595: „tiza fa . . . Olaz orzagban, ha az madarak az boklyoit auagy gyómőltseit meg ezik, megh feketűinek tűié” (Beythe A.: FivK. 111: NySz.); 1831: Bakalló (Kreszn.); 1853: baklós sz. (Szelestey: Czimb. 71: NSz.); 1862: bakalóját gr. (M-E. Kalend. 48: NSz.); 1863: boklók gr. (Roboz: Daguer 9: NSz.); — bogjó, boglyó,r bogolyó, bokjó (MTsz.); bakkaló, baklu (ÚMTsz.). J: 1. 1595: ? 'bogyó; Beere' (1. fent), 1838: ’ua.’ (Tsz.); 2. 1595: ? Tügy; Auge (an Bäumen)’ (1. fent), 1908: ’ua.’ (MNy. 4: 94); 3. 1818: '(egyes állatok állán) húsos leffentyű; (am Kinn mancher Tiere) fleischiger Lappen’ (Zakál Gy.: Őrség 23: NSz.); 4. 1831: 'bojt; Quaste | cafrang; herabhängendes Zierwerk’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Alakváltozatainak kiformálódásában a két nyílt szótagos hangtörvény, a zöngésülés, a palatalizáció és a gemináció játszottak közre; a szóvég az -ó képzőjű szavaknak megfelelően alakult. — A szónak 'csomó’ jelentésű gyökből való magyarázata és olasz származtatása téves; egyes adatoknak a bimbó szóhoz kapcsolása nem eléggé megokolt. — A4, jelentésben a régi népi gombkötőszakma mesterségszava volt. Ma nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 17: 219, NyK. 23: 144; Wichmann: Nyr. 37: 244; EtSz. 1: 457 1. bokolyó a.®; Beke: Nyr. 64: 132; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42®.
baklövés 1835: „az oktalan baklövéseknek kellemetlenek a következései” (Vajda P.: Szépítés. 21: NSz.). J: 1835: 'Fehlgriff' # (1. fent). — De vö.: 1796: „For- gattyák az írásokat- ... és, lövik helyette a’ Bakot” (Μ. Merkurius 181: NSz.).
Összetett szó. Alapja a bakot lő szólás, mely a ném. einen Bock schießen 'hibát követ el’ tükörfordítása. A német szólás valószínűleg onnan ered, hogy a 16. sz.-i német lövészegyletekben az elhibázott lövést BocÄJ-nak nevezték, ennek a megjelölésnek


bakó1
224
baksál
pedig talán az az alapja, hogy Németországban néhol a lövészversenyek legrosszabb lövésze egy kecskebakot kapott vigaszdíjul. — Minthogy a németben magának a Bocfc-nak is volt 'hiba' jelentése, érthető, hogy a szólás korai magyar adataiban nemcsak a lő ige fordul elő; vö.: 1789: „a’ Tolerantzia ellen valami bakot ne üssek” (Szeitz L.: Igaz magy. 49: NSz.); 1790: ,,a’ mellyre nézve még azt a’ Bakot ejtette a’ lengyel” (Nagyváthy: Csili, forg. 10: NSz.).
Tolnai: Nyr. 25: 497; Trencsény: Nyr. 28: 14; O. Nagy: Mi fán terem? 25®. (TrübnersDtWb. 1: 379; Kluge: EtWb.19 87.)
bakó1 1193: ? bocovnicj sz. hn. vagy szn. (ŐMOlv. 54); 1229/1550: ? Bocou szn. (Vár- Reg. 351.); 1338: ? Bakou szn. (OklSz.); 1565: „Bakóé, nyakvagők” (MNy. 14: 97); 1585: báko (Cal. 166). J: 1. 1229/1550: ? 'mészáros; Metzger’ (1. fent; csupán szn.- ek alapján tehető fel; vö. MF1. 163, LXV); 2. 1565: 'hóhér; Henker’ # /1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Otörök származtatása — vö.: CC. boyavul (bogául) 'bírósági szolga’ ; ? csag. bakavul ’ételkóstoló’ (Zenk.) — sem hangtanilag, sem jelentés- tanilag nem fogadható el. Nem valószínű az a megfejtési kísérlet sem, hogy a bakó a 'hurkol' értelemben vett N. bakik ’közösül; dug, döf, szúr’ igeneve volna; a bakik a bak ’bakkecske’ származéka. — Olasz és román származtatása téves. — A nyelvújítás korában elevenítették fel.
Alexics: Nyr. 16: 347; Simonyi: NyK. 23: 128; Asbóth: NyK. 27: 331; Munkácsi: NyK. 32: 276 ®, KSz. 7: 253; Gombocz: MNy. 3: 27, BTLw. 40®; Damian: NyF. 67. sz. 8; Horger: MNy. 8: 450; Németh: Nyr. 41: 400, AOr. 3: 15; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 47, 205; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42®; Bodnár: Népr. és Nytud. 2: 73 ® ; Tamás: UngElRum. 86.
bakó2 1808: „Bakó: Oldal tarifznya” (SI.). J: 1808: 'tarisznya; Ranzen’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Nyelvjárási szó. EtSz. 1: 242 3. bakó a.
bákó 1794: „Mit tudtam tenni evvel a' Bagival, hogy Kétségeit, és Szorongatásait egésszen el-oszlassam ?” (Kármán: Uránia 2: 22: NSz.); 1838: Bákó (Tsz.); 1863: Baksi (Kriza: Vadr. 492); — bágé (MTsz.); bádé, badé (Nyr. 26: 140, 329). J. A) fn. 1794: 'fajankó; Tölpel' (1. fent). B) mn. 1838: 'együgyű; einfältig | bamba; stumpfsinnig’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai. Legalábbis a hangfestés síkján összefügghet a szájtátó bámészkodást csúfoló bá1 indulatszóval. Végződése kicsinyítő képzőnek felelhet meg. A jelentések közül valószínűleg a melléknévi az eredetibb. — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; EtSz. 1: 224 bágé a. ; Kovács Márton: Nyr. 46: 19; Horger: NéNy. 6: 198. - Vö. bá2.
bakogr 1602: „nem ollian, az minemúnec az pápistáé kakogiae bakogiac lenni” (EsztT: IgAny. 14: NySz. 2: 80 kákog-bákog a.); 1792: Bakogni sz. (SzD.); 1838: vakog (Tzs.). J: 1602: 'dadog; stottern’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a dadogást érzékelteti. Hangutánzó rokonságába tartozó névszók pl. a bakcsó, a vakvarjú, vak· előtagja stb. — Finnugor egyeztetése — mivel a vele egybevetett votj. őafc'dadogó' szintén hangutánzó — nem valószínű. — Erdélyi és Mátra vidéki nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Pais: MNy. 50: 278; Lakó: ALingu. 12: 231; MSzFgrE. ®. — Vö. ákom- bákom, makog, mekeg.
bakói 1582—629: „Attól félek, hogy az magunk cselédi bakiik meg” (EsztM. 197: NySz.); 1669: bakolhat sz. (Czegl: Japh. 75: NySz.); 1838 — 45: bokolódik sz. (MNyTK. 107. sz. 14); - bakkol (ÚMTsz.). J: 1. 1582- 629: 'ellenszegül; sich entgegensetzen | szembeszáll; entgegentreten’ (1. fent); 2. 1808: ’becsap valakit; beschwindeln’ (SI.); 3. 1818: 'kendert tilol; Hanf brechen’ (Mokri: Manuf. 401: NSz.); 4. 1888: ’cölöpöt földbe ver; einen Pfahl in die Erde treiben’ (Nyr. 17: 88); 5. 1888: ’makrancoskodik (ló); widerspenstig sein (vom Pferde)’ (Nyr. 17: 135); 6. 1888: ’hurkol; Schlinge knüpfen’ (Nyr. 17: 135).
Német eredetű; vö. kfn. bocken ’öklel, döf (mint egy bak); bűzlik (mint egy bak), úfn. bocken ’ua.; nyakaskodik, megköti magát; felveti a farát (lóról); lent tilol'. — A magyar szó 1., 3. és 5. jelentése közvetlenül a németből magyarázható, a 2., 4., 6. jelentésben használt bakói azonban inkább a m. bak származéka lehet. A kétféle eredetű alakok összekeveredhettek. — A baktat igével való rokonítása nem valószínű. — Nyelvjárási szó.
Szilasi: Nyr. 23: 434; Melich: Nyr. 24: 60 ® ; Lehr: MNy. 1: 144; Gombocz —Melich: MNy. 8: 245; EtSz. ® ; Bodnár: Népr. és Nytud. 2: 75. — Vö. bak.
baksál 1456 k.: „colligit in autumno racemos vindemiae wlgo megeg auag baxal” (SermDom. 1: 328). J: 1456 k.: 'böngész (elmaradt szőlőfürtöket szüret után); nachlesen (nach der Weinlese)' (1. fent) || baksáz 1833: „A’ ki Baksáz, az Baksál” (Kassai 1: 241). J: 1833: 'böngész; nachlesen' (1. fent).


baksis
225
bal
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjainak alapszava talán a baktat alapszavával lehet azonos. Végződéseik gyakorító képzőbokrok. Jelentésük kialakulásának alapja esetleg a ’bukdosva, baktatva keresgél, böngész’ mozzanat lehetett. — Nyelvjárási szó. A hosszú adattalanság (1456— 1833.) arra mutat, hogy régen is csak szűk területen élt.
CzF.; EtSz. 1: 246 1, baksál a.; Gáldi: Szótir. 429. — Vö. baktat.
baksis 1694: „Az előbb rendeknek, tiszteknek valamely baxist adhassak”, baksist gr. (MNy. 12: 266). J: 1. 1694: ’borravaló; Trinkgeld’* (1. fent); 2. 1882: ’nyereség; Gewinn | haszon; Nutzen’ (Tóth L.: Méhek 51: NSz.); 3. 1893: ’illeték; Gebühr’ (Abonyi Á.: Bosnyák kép. 41: NSz.); 4. 1895: ’tisz- teletdij; Honorar’ (Malonvay D.: Verg. 165: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. bah$i§ ’borravaló ; valamely szolgálatért adott, nem kötelező pénzösszeg’. Végső forrása a perzsa ba%sis ’ua.’. A törökből átkerült a balkáni nyelvekbe; vö.: big. őaKluátu; mac. ŐdKiuuui; szb.-hv. báksis ; gör. μπαξίσι ; albán bakshísh; rom. bac$i§: ’ua.’. — Am. baksis Mikes után — úgy látszik — kihalt nyelvünkből, és csak a 19. sz. végén, irodalmi alkotásokban tűnt fel újra. Ez a szó azonban valószínűleg nem a régi baksis folytatása, hanem az arabra vagy törökre visszamenő ném. R. backschisch (ma Bach· schisch, Bakschisch) ’ua.’ átvétele.
EtSz. ® ; Pvéthei Prikkel: MNy. 12: 265; Zsoldos: Nyr. 88: 321. (Lokotsch 178.; Sandfeld: LinguBalk. 90.)
baktat 1659: „Te is így baktatz néha” (Czegl: MM. 135: NySz.). J: 1. 1659: ’lassan megy; langsam gehen’* (1. fent); 2. 1807: ’szótagolva olvas; buchstabierend lesen’ (Márton); 3. 1837: ’fut; laufen’ (Beke K.: Vegyes Tájsz. 2: NSz.); 4. 1838: ’sántikál; humpeln | bicegve jár; hinken’ (Tsz.); 5. 1933: ’bóbiskol; nickend schlummern’ (MNy. 29: 59).
Származék szó. Alapszava valószínűleg a bukik igével összefüggő, esetleg attól független hangfestő elem, amely eredetileg a bukdácsolva, cammogva haladó mozgás képzetét jeleníthette meg; vö. battyog. A szó vége a -tat (-tét) műveltetŐ képző, amely bizonyos mozgást jelentő igékhez járulva elvesztette műveltető szerepét s inkább gyakorító szerepe van; vö. például csörtet, lüktet, léptet. A bak- és a búk- közötti megfelelésre vö. a bukdácsol következő alakváltozatait: 1795 k.: Bogdátsolni (Takáts R.: Told. B. r.: NSz.); 1784: bakdátsol (SzD. 15). A 4. jelentés látszik legközelebbi- nek a feltehető ’bukdácsolva halad’ eredeti jelentéshez. Ebből egyrészt az 1. könnyen, 15 Történeti-etimológiai szótár
a 3. némileg nehezebben érthető. A 2. jelentésben a ’bukdácsolva, lassan halad’ az uralkodó mozzanat, az 5.-ben pedig a ’buk- dácsol, fejét buktatgatja’ s ebből ’ilyen módon szundikál’.
CzF.®; Szilasi: Nyr. 23: 433; EtSz. 1: 563 2. búk a. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 27, 45: 78; Nagy Zs.: Nyr. 46: 95; SzófSz.; BenkŐ: MNy. 50: 257; D. Bartha: Szóképz. 45®. — Vö. baggadoz, baksál, battyog, bukik.
bakter 1728: „Mivelhogy éjjeli Őrök, vagyis bakterek . . . panaszolkodnának” (Nyr. 73: 341); 1793: Bachter (Gvadányi: Rontó Pál 289: NSz.); 1804: Bokterokat gr. (Gaal Gy.: Tud. palótz 6: 42: NSz.); 1801: Vakter (MNy. 26: 152); - bohtér (ÚMTsz.). J: 1. 1728: ’ éjjeliőr; Nachtwächter | őr; Wächter’# (1. fent); 2. 1804: ’hajdú; Heiduck | poroszló; Büttel’ (1. fent); 3. 1896: ’vasúti pályaőr; Bahnwärter’# (Kozma A.: Hist. 149: NSz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj. 1409: Wachter ’őr’ (SoprOkl. 2/6: 26); soproni ném. wgxTd(r) ’ua.’; — vö. még: szász. Sz. bexto ’ua.’ (Gedeon: MecNémNyj. 21); ir. ném. Wächter ’őr; csősz; bakter’. — A magyar változatok hanghelyettesítéssel (w > b; ch > k; or > ër) jöttek létre.
Simonyi: Nyr. 7: 106 ® ; Szarvas: Nyr. 12: 530; Melich: Nyr. 24: 60 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 64; EtSz.®; Körösi: Nyr. 57: 8; SzófSz.; Csefkó: Nyr. 73: 341; Mollay: MNy. 54: 154 ® ; Imre: NytudÉrt. 40. sz. 148. (Kluge: EtWb.19 229.)
baktérium 1883: „baktérium (a hasadógombák közé tartozik)” (OrvMűsz. Bacterium a.); 1887: baktériummentes (Akad. Értesítő 52: NSz.). J: 1883: ’Bakterium’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bacterium; ném. Bakterium; fr. bactérie; ol. batterio; qt. öoKmépun: ’baktérium’. Végső forrása a gör. βακτηρία ’bot, pálca’, illetőleg ennek kicsinyítő képzős alakja, a gör. βακτήριον ’botocska, pálcika’. A k. lat. bacterium ’ua.’ alapján 1838 óta használatos tudományos műszóként. Eleinte a merev vonalú, pálcika alakú mikróbákat, ma az egysejtű növényi szervezeteket, a hasadással szaporodó gombákat jelenti. — Eredetileg ’pálcika’ jelentésű szóból való a bacilus is. — A magyarba a baktérium vagy az orvosi latinból, vagy a németből került.
Kallós E.: Nyr. 76: 287. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 462; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 51.)
bal 1130 — 40/12—13. sz.: „Terminatur ab occidente ... ad caput arbustarum Bolug” sz. hn. (PRT. 8: 267); 1181: ? Bol szn. (PRT. 8: 277); 1213/1550: ? Bolu szn.


bal-
226
bál
(VárReg. 156.); 1372 U./1448 k.: „bal kését tewuc fráter vlÿes feÿere” (JókK. 23); — bó (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: ’a jobb ellentéte; link’ # (1. fent); 2. 16. sz.: ’rosszindulatú ; bőse’ (Görcs: Máty. 53: NySz.); 3. 1736: ’téves; falsch’ (Szeg: Aqu. 30: NySz.). B) fn. 1. 1372 U./1448 k.: ’bal oldal; die linke Seite’# (JókK. 23); 2. 1416 U./1450 k.: ’bal kéz; die linke Hand’* (BécsiK. 166). - Sz: ~og 1130-40/12-13. sz.: 1. fent; 1533: Balog fn. (Murm. 753.); 1541: balog mn. (Sylv: ÜjT. 6b: NySz.); | ~os 1898: balosoknál gr. (BpSzemle 96: 218: NSz.).
Bizonytalan eredetű; talán ősi örökség a finnugor korból; vö.: votj. Sz., K. pattan ’bal’, Μ. paljan ’ua.’ (MSFOu. 65. sz. 229). A votják szóról azonban nem lehet minden kétséget kizáróan igazolni, hogy összetétel ( *pdl + jan ) finnugor előtagból és tatár utótagból; ezek önálló votják szóként nincsenek kimutatva. A magyar szókezdő 5, ha a fenti egybevetés helyes, a szóközépi l hatására zöngésülhetett szókezdő *p-bŐl a *p > f megtörténte előtt (vö. bél, bor). — Az 1. melléknévi és főnévi jelentés ősi lehet. A melléknévi 2. és 3. jelentés átvitt értelmű. A ’bal’ jelentésű szavak más nyelvekben is előfordulnak hasonló átvitt értelemben; vö. ném. link ’bal, rossz, hamis, balog’. — A magyar szó egybevetése finn- ségi és szamojéd szavakkal téves.
Budenz: NyK. 6: 445 ®; MUSz. 448; Munkácsi: NyK. 16: 465, 27: 140, ÁKE. 149; Halász: NyK. 23: 447; NyH.1"7; Setälä: FUF. Anz. 12: 31, JSFOu. 30/5: 36; Paasonen: Beitr. 97, 290; EtSz.; Üotila: MSFOu. 65. sz. 229; SzófSz.; Hajdú: Nyr. 74: 285, ALingu. 1: 193, 198; Collinder: FUV. 74; E. Itkonen: FUF. Anz. 33: 80; Lakó: AAPJ. 17. sz. 22®, NyK. 64: 62, 67, ALingu. 12: 229, 234, 240, NytudÉrt. 47. sz. 22; A. Kövesi: NytudÉrt. 40. sz. 218, 219, 224; Bárczi: MNy. 60: 5; Rédei: NyK. 66: 254; MSzFgrE. ®. — Vö. bal-, balustya.
bal- 1. balítélet 1650: ,,Egyebeknek mondásit s-tselekedeteket nem bal Ítélettel hanem jó indulattal. . . kell venni” (Med- gyesi P.: Dialógus 167: NSz.). J: 1650: ’téves, helytelen ítélet; irrige Meinung’ (1. fent) I balértelem 1669: „balértelemmel magyarázzák” (NyÚSz. 415). J: 1669: ’téves értelem; irrige Bedeutung’ (1. fent) | balhiedelem 1757: „igen menedék az emberi elme a’ bal hiedelemre” (Turzelini—Léstyán: X. Sz. Ferencz 323: NSz.). J: 1757: ’lrrglau- be’ * (1. fent) | Ilyenek még: ballépés (1792: Gvadányi: XII. Károly 204: NSz.); balfogás (1834: T. Thewrewk J.: Honsz. 7: NSz.); baljogalom (1840: Emlény 115: NSz.) II 2. balszerencse 1664: „Menyi bal szerencsét Vlysses szenvedett” (Gyöngyösi:
ÖK. 1: 125). J: 1664: ’Unglück’# (1. fent) I balsors 1695: „Van-é még valaki az én bal Sorsomban, PC ki segíteni kívánna dolgomban” (Gyöngyösi: ÖK. 2: 217). J: 1695: ^Mißgeschick’ * (1. fent) I baleset 1740: „Az Isten- nek-is . . . könyörgőtt, hogy, ha nem másképpen, valami bal esettel rettentené-el a’ része- geskedéstöl”(TaxonyiJ.: Tükör 1: 448: NSz.). J: 1740: ’Unfall’ * (1. fent) | Ilyenek még: balcsillagzat (1816: Fáy A.: Próbatétel 129: NSz.); baljóslat (1833/1848: Kölcsey: Napi. 73: NSz.); balvégzet (1837: Figyelmező 2: 130: NSz.); balsiker (1844: Kiss Μ.: Ujdon szavak 9: NSz.); balsejtelem (1846: Császár F.: Besz. 2: 13: NSz.) || 3. balkezes 1801/1898: „E bal kezes társad nagyon ápolgatod” (Bessenyei: Természet Világa 324: NSz.). J: A) mn. 1. 1801/1898: ’ügyetlen; ungeschickt’# (1. fent); 2. 1906: ’tolvaj természetű; diebisch’ (NyF. 37. sz. 22). B) fn. 1899: ’szerető; Geliebte ( ágyas; Kebsfrau’ (Dankó P.: Halász 66: NSz.). — De vö.: 1792: „ezek a bal-kezuek, olly emberek, a kik nem képesek valamit jól végezni” (Nót. pok. mén. 49: NSz.) || 4. balkézről 1880: „nem balkézről voltatok egybekelve” (Mak- róczy J.: Becs. szeg. 85: NSz.). J: 1880: ’zur linken Hand (getraut)’ # (1. fent). — De vö.: 1817: „egy vele volt bál kezére való asszonynak, csinos és drága köntöst készíttetett” (Czövek: Hír. Zsiv. 2: 369: NSz.); 1866: „balkézre neje” (Egressy G.: Színészet 10: NSz.).
A bal- előtagú összetett szavak jelzős szerkezetekben szilárdultak meg, s csak a legújabb időben kezdenek összetétellé válni. Az előtag jelentése az 1. csoportban ’téves, hibás, helytelen’, a 2.-ban ’szerencsétlen, kedvezőtlen, végzetes (hatású)’. Mindkettő a bal átvitt értelmű 2., illetőleg 3. melléknévi jelentéséhez kapcsolódik. A 3. csoportba sorolt balkezes 1. jelentése'arra utal, hogy a legtöbb ember bal keze ügyetlenebb a jobbnál. E csoport 2. és 3. jelentésének kialakulására, valamint a 4. csoportra vö. balkör mû.
Horger: MSzav. 23; Hajdú: Nyr. 74: 287, ALingu. 1: 174, 193; Terestyéni: III. Kongr. 289; O. Nagy: Ali fán terem? 224. (Finkel: LeksSb. 6: 153.) — Vö. bal, balkörmű, baloldal, balustya.
bál 1675: „Bálra, az az, az ö testeknek bujaságára s veszendő pompára költik” (Szathm: Dom. Előb. 5: NySz.); — háld (MTsz.). J: 1675: ’Unterhaltung, Ball’ # (1. fent). — Sz: ~ozó 1782: Bálozók gr. (Al. Hírmondó 162: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. nem. Ball ’tánc, táncmulatság’. A németben 17. századi átvétel a franciából; vö. fr. bál ’táncestély’. Úgyszólván minden európai nyelvben megtalál-


bála
227
balázsol
ható; vö.: ang. ball; ol. ballo; or. őaa 'táncmulatság, bál'. — Szótörténeti adataink szerint akár közvetlenül a franciából is származhatnék; bajor-osztrák közvetítés mellett művelődéstörténeti okok, valamint a N. bald alak változat szól. Utóbbi epite- tikus d-je hasonló bajor alakból származhat; vö. pl. 1458: spitold ’Spital’ (SoprOkl. 51/4: 58).
Melich: Nyr. 24: 60®, MNy. 12: 318; Lumtzer —Melich DOLw. 64, 274, 300; Et- Sz. ® ; D. Éltes: FrSz. 34; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 71; Kluge: EtWb.19 46.) — Vö. hajadét, balerina, balett, ballada.
bála 1355: „De singulis ligaturis tele Bal vocatis” (OklSz.); 1795 k.: Bállá (Takács R.: Told. A. v.: NSz.); — bála (Balassa). J: 1. 1355: ’köteg; Bündel’ (1. fent); 2. 1572: ’összegöngyölt árucsomag és ez mint mértékegység; zusammengeschnürter Pack von Waren und dieser als Maßeinheit’ # (MNy. 56: 264). — Sz: «4z 1879: Bálázni sz. (Nyr. 8: 238).
Német eredetű; vö. ófn. balo, kfn. balle, ball ’árucsomag’, ir. ném. Ballen ’köteg, göngyöleg, csomag, <vászon stb.> vég’. Ez összefügg a ném. Ball ’labda, golyó’ szóval, s végső soron a m. ballon eredetijével is. A németből — részint közvetlen, részint közvetett úton — több európai nyelvbe belekerült; vö.: ang. balé; fr. balle; ol. balla; cseh bálik: ’bála; árugöngyöleg’. — A magyarba feltehetőleg kétszeres átvétellel került. A R. bál bajor-osztrákból való átvétel lehet; a bála alak változat végződése feltehetően latinosítás eredménye.
Melich: Nyr. 24: 556 ®; Lumtzer — Melich: DOLw. 64; EtSz. 1: 249 2. bál a. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 99; Beke: Nyr. 60: 108. (Skeat: EtDict.4 44 ; Wartburg: FEW. 1: 216; Dauzat: DictÉtFr.7 70; Kluge: EtWb.19 47.) - Vö. ballon.
balalajka 1854: „Balalaika, or. lant- alaku zeneszer” (Heckenast IdSz.2); 1866: „Tetszik a balalajka nékem, Midőn hangjára kapatos Parasztnép ugrál és tapos” (Bórczy K. —Puskin: Anyegin 279: NSz.). J: 1854: 'háromszög alakú pengetős hangszer; Balalaika’ (1. fent).
Orosz eredetű; vö. or. őaAa/iáÜKa ’ba- lalajka’. Mint jellegzetes orosz hangszernek a neve számos nyelvbe átkerült; vö.: ang. balalaika; ném. Balalaika; sp. balalaica; fr. balalaïka; ol. balalaica: ’ua.’. — Nálunk oroszból fordított szépirodalmi művek révén vált ismertté.
Trócsányi: Nyr. 72: 167 ® ; Erdődi: Nyr. 77: 451; Bárczi: Szótöv. 33. (Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 410; Vasmer: RussEt- Wb. 45; Sanskij — Ivanov—Sanskaja: KrES. 27.)
balaska 1669: „Pajkos, hegy-béli válás- kás tolvajok” sz. (Illyef: BCsTomp. 132: NySz. valaskás a.); 1685: „Élét valaskámnak . . . helyre igazítom” (MFL Balta a.), valaskót gr. (Monírók 27: 34); 1829: Balaska (Tsz.); 1882: baracska (Nyr. 11: 238); 1886: balatka (Nyr. 15: 285); — baloska (NyF. 17. sz. 27); valacska (ŰMTsz.); balicska (Nyatl. kisfejsze a.). J: 1. 1669: ’fokosféle kis balta; kleine Axt mit langem Stiel’ (1. fent); 2. 1829: ’rövid nyelű kis fejsze; Handbeil’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik. vdlaSka ’juhászbalta, juhászfokos*; vö. még cseh N. valaska ’ua.’; le. N. walaska ’ua.’. A szlovák szó a szik, vdlach ’juhpásztor, juhászbojtár’ (tkp. ’vlach, román’) származéka, és ezért etimológiailag Összefügg a m. oláh és olasz népnevekkel. — A magyarban a v kezdetű alakok az eredetiek. A b kezdetű változatok vagy a balta hatására analógiával, vagy pedig hangtani úton korábbi * ßalaskä-\)6\ jöttek létre; a ß egyes magyar nyelvjárásokban ma is megvan. A balatka í-je még magyarázatra szorul. — Román származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 22: 38 ® ; Márton J.: Nyr. 22: 135; Simonyi: NyK. 23: 308; Valló: Nyr. 33: 570; Herman: Pászt. 134, 138; EtSz. ® ; Dráganu: Dac. 7: 199, Rom. 86; Bátky: NéprÉrt. 29: 82; Cránjalá: RumVl. 139, 414; Kniezsa: Szljsz. 546 ® ; Kálmán: MNy. 52: 22. (Machek: EtSIÖSl. 554.) - VÖ. bális, oláh, olasz.
balázsol 1893: „Balázsolás v. Balázs- áldás abban áll, hogy a pap . . . két kereszt- alakba illesztett gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja” sz. (PallasLex. 2: 520); 1901: „Ezek a pajkos legények aztán a gyerekeket meg sorba balázsolják” (Kovács: Sz. és népe 318: ŰMTsz.); — palázulás sz. (MsgNépr. 2: 411). J: 1. 1893: ’bizonyos szertartás keretében torokfájás ellen óvó áldásban részesít; im Rahmen einer gewissen kirchlichen Zeremonie jemandem den Blasiussegen spenden* (1. fent); 2. 1902: 'részt vesz a Balázs napi házról házra járásban; am Blasiustag zusammen mit anderen von Haus zu Haus gehen’ (Jankó: BNépr. 424). — Sz: ~ás 1893: ’balázsáldás’ (1. fent); 1902: ’Balázs napi házról házra járás’ (Jankó: BNépr. 423).
Származékszó: a Balázs keresztnév -Z denominalis igeképzős alakja. A palázul alakváltozat létrejötte az elnevezés eredetének elhomályosulására mutat. Az első igei adatban a tréfás alkalmazás sejteti, hogy a szó egyébként már jóval korábban közhasználatú volt. — A gyermekeknek február 3-i, Balázs napi házalásáról, iskolásokat verbuváló, illetőleg az iskolások részére ala15*


baldachin
228
balerina
mizsnát gyűjtögető falujárásról a 17. sz. közepétől van tudomásunk. E népszokás hazánknak főleg nyugati területein volt elterjedve. A katolikus egyházi szertartás az egész nyelvterületen balázsolás néven volt ismeretes. A balázsolás mindkét fajtája Szent Balázsnak, a gyermekeket védő, torokfájást gyógyító püspöknek az emlékét Őrzi. — A népszokással, illetőleg a szertartással együtt a szó is elavulóban van; az ige a múltban is ritkább használatú volt az -ás képzős származéknál.
Jankó: BNépr. 423 ; Madarassy: NéprÉrt. 6: 245; Viski: MsgNépr. 2: 411, 3: 352; Szendrey: MsgNépr. 4: 326.
baldachin 1626: ,,12 arany fonál rojtot az baldagányhoz, az alja zöld selyemből lévén” (Nyr. 71: 36); 1787: Baldachin (Μ. Kurír: 722: NSz.); 1792: Baldagin (Nagy- enyedi próba 26: NSz.); 1793/1891: baldakin (Kazinczy: Lev. 2: 320: NSz.); 1796: bal· dachir.um (Μ. Kurír 1: 289: NSz.). J: 1626: ’sátormennyezet, hordozható mennyezet ; Baldachin’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. baldachin; ném. Baldachin; fr. baldaquin; ol. baldacchino: ’díszes sátormennyezet; egyházi szertartásokban hordozható mennyezet ; templom kupola alakú oltármennyezete’ ; or. ÖOJidaxÚH 'mennyezet, sátortető’. Az olaszból terjedt el. Az olasz szó Bagdad (arab Bagdad ) város régi olasz nevéből, a hanghelyettesítéssel (g — γ > l) alakult Baldacco városnévből származik. Eredeti jelentése ’arannyal átszőtt bagdadi selyemszövet’ volt, későbbi jelentései ebből alakultak. Vö. még k. lat. baldakinus, baldekinus 'bagdadi selyemszövet; ebből az anyagból készült mennyezet’. A bagdadi selyemszövet a középkori Európában a legdrágább anyagok közé tartozott. Olaszországba valószínűleg a levante! kereskedők közvetítésével került. — A magyar alakváltozatok feltehetően nem egy nyelvből valók. A baldachin német, a bal· dakin talán olasz vagy francia átvétel; a baldagány, baldagin esetleg közvetlen olasz eredetű. A baldachinum latinosított alak. ~ Főleg egyházi kifejezésként használatos.
Szamota: Nyr. 24: 555 ® ; EtSz. ® ; Csef- kó: Nyr. 71: 36; N. Kakuk: MNy. 50: 79. (Schulz: DtFremdwb. 1: 71; Lokotsch 170.; Dauzat: DictÉtFr.7 70; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 412; Kluge: EtWb.19 45; Tagliavini: Storia 438.)
balek 1775: „Bali: Ember” (MNy. 53: 273); 1782: Balék (MNy. 53: 271), Bálik (MNy. 53: 272), Belék (Nyr. 32: 400); 1856: balek (Szépirod. Alb. 214: NSz.). J: 1. 1775: ’könnyen rászedhető ember; Gimpel, Pimpf* # (1. fent); 2. 1898: 'elsőéves főiskolai hallgató; Hörer im ersten Jahrgang einer Hochschule’ (Dobos). — Sz: ~ség 1894: balekség (Tóth B. —Bourget: Hazugs. 3: 39: NSz.).
Valószínűleg oszmán-török eredetű, esetleg valamelyik más balkáni nyelv közvetítésével; vö. oszm. bálik ’hal; [megerősítésre szoruló jelentés az argóban:] a hamiskártyások áldozata, balekja’ (NytudÉrt. 38. sz. 176); — vö. még big. R., N. ŐaA^K ’hal; (argó) kifosztásra kiszemelt ember, balek’ (NytudÉrt. 38. sz. 176). A ’hal’-» ’kifoszt- ható áldozat’ jelentésfejlődés indítéka abban keresendő, hogy a könnyen kifosztható, gyanútlan embert a hangot adni nem tudó, gyámoltalan halhoz, a minden hájjal megkent hamiskártyást vagy zsebmetszŐt pedig a zsákmányra leső halászhoz lehet hasonlítani. Efféle szemlélet alapján kapott a m. hal is a budapesti ló verseny pályák zsargonjában ’tapasztalatlan, kezdő ember’ (Népszabadság 1963. III. 30. 10) jelentést. — A magyar szó közvetlen forrásának megállapítását az nehezíti, hogy a balkáni nyelvek argójának jelentős mértékben egyező szókincse még nincs kellőképpen feldolgozva. — A magyar szó egyes korai, zsiványnyelvi alak változatai és jelentésárnyalatai a feljegyzések pontatlanságából származhatnak. A báli változat alighanem a feljegyző által többes jelnek érzett szó végi k elhagyásával keletkezett. — Azok a megfejtési kísérletek, amelyek a Balek családnévvel, az ol. balocco ’semmiházi, naplopó’, illetőleg a cseh baloun ’tagbaszakadt tökfilkó’ szóval vetik össze, tévesek. — Eredetileg zsiványnyelvi szó volt, később bekerült a familiáris köznyelvbe; újabban a pali egyre jobban háttérbe szorítja.
Szarvas: Nyr. 21: 575; Körösi: Nyr. 43: 18, 47: 226; EtSz.; Király Gy.: MNy. 12: 351 ® ; Putnoki: MNy. 25: 374; Kardos A.: Nyr. 69: 52; SzófSz.; Bárczi: MNy. 4: 75; Karinthy: ÁlNyTK. 73. sz. 39; Décsy: ULwBulg. 30; Kiparsky: NeuphilMitt. 61: 252; Kostov: ZSlaw. 6: 142; Sulán: MNyj. 7: 72; Kiss: NytudÉrt. 38. sz. 175®; Petrovici: CercLingv. 8: 293; Tamás: UngElRum. 98.
balerina 1867: „Meggyúl a kirnolin [ !] szeles ballerinán” (Tompa Μ.: Leguj. költ. 143: NSz.); 1879: ballerina (Don Pedrő: Rúg. csili. 76: NSz.); — balerina (Balassa). J: 1867: ’balett-táncosnő; Ballettänzerin’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. ballerina; ném. Ballerina, Ballerine; fr. ballerine; or. ŐcuiepÚHa: ’balett-táncosnő’. Az olaszból terjedt el. Az ol. ballerina a bajadér, bál, balett, ballada szókkal etimológiailag összefüggő ol. ballare ’táncol’ származéka. — A magyarba részint német közvetítéssel, részint közvetlenül az olaszból kerülhetett. — Művészeti szakszó.


balett
229
balhé
Körösi: ÖLEL 28; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: Szók.2 118 ®, 119. (Dauzat: DictÉtFr.7 70; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 416.) — Vö. bajadér, bál, balett, ballada.
balértelem, baleset 1. bal¬
balett 1791: „Az 1. és 2-dik fel-vonás után, 2 új jelen tő-tántzokat ( Ballét ) jártak Morelli nevezetű BaZZéJmester, és egy tántzoló Asszony” (Görög—Kerekes: Hadi tört. 4: 441: NSz.); 1792: Ballet (Magyar Hírmondó 1: 44: NSz.); 1803: Báliét (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 29: NSz.); 1807: Balét (Márton); 1815: ballettekkel gr. (Kazinczy: Munkái 4: 402: NSz.); 1835: Balett (Kunoss: Gyal.). J: 1. 1791: 'színpadi tánc; Bühnentanz’ (1. fent); 2. 1793: 'balettkar; Ballettgruppe' (Sándor I.: Külf. ut. 110: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bécsi német eredetű; vö. ném. Ballett 'balett'. Ez az ol. balletto 'színpadi jelenet; zenére történő mimikus tánc; balett’ átvétele. Az olasz szó etimológiailag összefügg a m. bajadér, bál, balerina, ballada szókkal is. Más nyelvekbe is belekerült; vö.: ang. ballet; sp. ballet; fr. ballet; or. őcuiém: 'balett'. A bécsi német közvetítést valószínűsíti az, hogy Bécsben a 18. sz.-ban főként olasz balettművészek működtek. Közvetlen francia hatást föltennünk tehát aligha lehet, noha a modern balettművészet Franciaországban virágzott ki elsősorban. — Művészeti szakszó.
EtSz. ® ; Hartnagel: MNy. 30: 33. (Schulz: DtFremdwb. 1: 72; Dauzat: DictÉtFr.7 70; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 416; Kluge: EtWb.1® 47; DudenEtym. 46.) — Vö. bajadér, bál, balerina, ballada.
balfasz 1787: „Te balfasz! vágynak ám itt urak, kiknek a fejedelem vadászai se teszik ki szűröket” (Barczaf. Szigv. 1: 289: MFL); 1807: Balfaz (Márton); 1833: Balgasz (Kassai 1: 245); — bófás (MTsz.). J: A) fn. 1787: 'ügyefogyott személy; Einfaltspinsel' * (1. fent). B) mn. 1. 1807: ’ügye- fogyott; unbeholfen'# (1. fent); 2. 1838: 'tréfás; spaßhaft | bolondos; närrisch’ (Tsz.). — Sz: ~kodik 1838: Balfaszkodik (Tzs.).
Összetett szó: a ’rossz, ügyetlen, szerencsétlen’ jelentésű bal és a durva szóhasználatban ’ember; tökfilkó’ jelentésű fasz jelzős kapcsolatából alakult. A balfaz talán csak írásváltozat, a balgasz pedig valószínűleg az etimológia kedvéért konstruált alak. A bófás az összetétel elhomályosulása után keletkezhetett az s végű melléknevek hatására. — A melléknévi jelentések jelzői használatban alakultak ki. — A bibasz tréfás-trágár elferdítéséből, valamint az ukr. óéAbőac; or. Gaaóéc: 'mamlasz, fajankó' szóból való származtatása nem valószínű, a bal származékaként való magyarázata téves
CzF.; NyK. 20: 155; Szabó E.: MNy. 8: 239; G. Z.: MNy. 8: 239; EtSz.; Hajdú: ALingu. 1: 174®, 193; Sulán: MNy. 58: 53», Slavica 2: 115. (Machek: EtSlÖSl. 23.)
balgratag: 1372 U./1448 k.: „fókáktól balkatagnak aloÿtattnek”, balgatag JókK. 2, 108); 1416 U./1490 k.: balgátok (AporK. 52); 1585: balygatag (Cal. 10); 1604: Bolygatag (MA.); 1604: bolgatagul gr. (MA. Absurdé a.); — bojgatag (MTsz. bolygatag a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'együgyű; einfältig | esztelen; unsinnig’® (1. fent); 2. 1604: ’tévelygŐ; herumirrend’ (MA.); 3. 1873: 'nyugtalanul ide-oda járó; unruhig hin und her gehend’ (NyK. 10: 326). - Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: balgatag[aganak gr. (JókK. 157) | ~os- 1405 k.: balgatagus (SchlSzj. 1980.) | ^os- lik 1416 U./1450 k.: balgatagoflani sz. (BécsiK. 189) I ~ságos 1490 k.: balgatagsagos (SzalkGl. 184.) |l balg-a 1777: „Építesz sokat, és sokakat vendégleni szoktál, Majd, majd Balga, lapos gutta zsebedbe le tsap” (NyÚSz.). J: 1777: 'einfältig, unsinnig’# (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. A balgatag a bolyong (R. bolyog) ige -atag képzős származéka. A 'bolyongó’ és az ’esztelen’ jelentések összefüggésére nézve vö. a tévelyeg : téved : tébolyult stb. vagy a kering : kergül : kerge stb. szócsaládot, továbbá a ném. Trottel 'hülye, fajankó’ : trotteln ’cammog’ és Tepp ’együgyű’ : tappen ’ügyetlenül jár’ viszonyát. — A balga nyelvújítás kori elvonás a balgatag-bób — A szócsaládnak, iletőleg egyes tagjainak a bal származékaként való magyarázata, mongol és szláv származtatása téves.
CzF.; Fábián I.: NyK. 2: 7; Bálint: Párh. 2; Simonyi: Nyr. 7: 356, TMNy. 526 ®, NyF. 11. sz. 7, MNyelv.2 181®; Halász: Nyr. 9: 258 ®, 10: 346, NyK. 33: 43; Miklosich: Nyr. 11: 73; Balassa: Ung- Rev. 5: 275, NyK. 24: 377; Szarvas: Nyr. 15: 560; Asbóth: NyK. 30: 227, ArchSIPh. 22: 464; NyÚSz. Balga a.; EtSz. 1: 255 balga a. ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 272; Horger: MSzav. 23; Tolnai: Nyúj. 47, 211; Storfer: Wörter 227; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 793. — Vö. bolyong.
balhé 1862: „Balhé Baj van vagy Baja van” (Toronyai: Rablók 27: NSz.). J: 1862: ’baj; Ungelegenheit’ (1. fent); 2. 1888: ’lár- ma; Lärm’ (Berkes K.: Tolvaj 104: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. argó balhé* 'lárma, rajtakapás, baj’ (Wolf: RotwWb. 41); ennek végső forrása a héber behälä(h) 'rémület, riadalom’. — Argó szó.


balin
230
balkány
(Storfer: DickSpr. 168; Wolf: RotwWb.41.)
balhiedelem 1. bal-
balin 1395 k.: ,,Balín[us]: balyn hal” (BesztSzj. 304.); 1435 k.: balén (SoprSzj. 143.); 1570: Bwlin (OklSz.); 1652: ? polind (EtSz.; vö. Kniezsa: Szidsz. 74); 1793—7: balind (EtSz.); 1833: Bajin, Bőjin; Bójin-hnl (Kassai: 1: 245; 338); 1898'.Ballyin (Herman O.: ösfoglalk. 659: NSz.); — bain, baing, balín, bál ind, bálink, balint, bálint, balling, bőin, bólén, boly in, pólind (MTsz.); bolin (MTsz. 1: 179); bálingot gr., bojing, bolling (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: 'ragadozó őn; Rapfen' (1. fent); 2. 1887: 'lapos keszeg; Zope' (Herman: HalK. 763); 3. 1887: 'fejes domolykó; Döbel, Dickkopf* (Herman: Hal- Κ. 772); 4. [bolin] 1893: ’compó; Schleie* (MTsz. 1: 179); szakny. ezüstös balin ’Blicca björkna’, baing 'Leucaspius delineatus’.
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. Kaj R. bólén 'tengeri hal', bolinj ’halféleség’; szín, bglen 'ragadozó őn*; cseh bólén ’ua.; ezüstlazac’; szik, bólén, bolin 'ragadozó őn' ; le. bólén 'rózsás márna’; ukr. 6ÍAÚ3Ha [alakilag a 6ÍAU3Há 'fehérség' hatott rá] 'ragadozó Őn’ (URSI. 1: 64). A szláv szó etimológiája, a ném. N. wallen 'harcsa; lapos keszeg' halnévhez való viszonya nincs kellőképpen tisztázva. — A magyar alakváltozatok valószínűleg különböző forrásokból valók többszörös átvétellel. A legrégibb változat, a balin a szlovákból, esetleg a horvátból származhatott. Némelyik alak — így például a bálint — népetimológiás módosulással jött létre. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Herman: HalK. 771, 774®; Munkácsi: Ethn. 4: 184, 300; Pál: Nyr. 35: 139®; Zolnai Gy.: Nyr. 35: 197; Simonyi: Nyr. 35: 294; Horger: NyK. 41: 122, 126, 127; EtSz. 2. balin a. ® ; Györffy I.: NéprÉrt. 18: 43; Fekete: Zárh. 23; Beke: Halászat 33: 49; Sulán: MNy. 5: 17; Kniezsa: Szljsz. 73®; Moór: AEthn. 12: 29®. (Machek: EtSIÖSl. 37.)
bális 1799: „Az itt nevezett gyümöltsö- ket mind meg-lehet mutogatni a’ gyermeknek, mert a’ patikában, és bdZisbóltban, majd mind feltaláltatnak” (Fábián J.: Term. hist. 47: NSz.); 1838: bálizsok gr. (Kunoss: Természet 71: NSz.). J; 1799: 'házaló; Hausierer | olasz vándorkereskedŐ ; italienischer Wanderkrämer’ (1. fent).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. walisch 'olasz kereskedő, házaló’; úfn. walsch, welsch ’román, olasz, francia’. Végső forrása a kelta *valha 'kelta törzs Gallia Narbonensisben’ népnév, amely a lat. Volcae ’ua.’ közvetítésével került a németbe. A bális így végső soron etimológiailag összefügg a m. oláh, olasz szókkal is. A baj.-osztr. w > m. b megfelelésre vö. bognár, bükköny stb. — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Trencsény: Nyr. 28: 561; Melich: Nyr. 29: 39, MNy. 5: 433; Lumtzer—Melich: DOLw. 64 ®, 299; Gombocz—Melich: MNy. 8: 247; EtSz. ® ; Klemm: PécsiHn. 13. (Kluge: EtWb.19 853.) - Vö. balaska, oláh, olasz.
balita 1. biléta balítélet 1. bal-
balkány 1181/1288/1366/16. sz.: Balkan hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); 1221/1550: Búiban hn. (VárReg. 212.); 1369: ? Valkan hn. (KCsA. 1. Kiég. 470); 1572: „az Mint Mostan az rekez vagyon az belső felit az balkan felől való felit” (MNy. 62: 358); 1703-86: Balókánya hn. (Klemm: PécsiHn. 3); 1784: Balokánya hn. (Klemm: PécsiHn. 4); 1808: Balkány hn. (Sándor I.: Sokféle 11: 71: NSz.); 1856: Balukány hn. (Klemm: PécsiHn. 4); — Balikány hn., Balogan hn., kal- kány (Klemm: PécsiHn. 5). J; 1. 1181/1288/ 1366/16. sz.: ' ? állóvíz; stehendes Gewässer | vizenyős, lápos hely; wässeriger, mooriger Ort’ (1. fent), 1572: ’ua.’ (1. fent); 2. 1879: 'kiszáradt meder; ausgetrocknetes Flußbett I lapályos hely; ebener Ort' (Nyr. 8: 523).
Valószínűleg török eredetű; vö.: oszm. N. balgan 'tócsa', balgam 'sáros hely, mocsár’ (SDD.), balkan ’ua.’ (Ank.); ? kirg. Balkan szn. (NyK. 51: 98). Mindezek egy *5aZ- igetőből képzettnek látszanak, amelynek az egész törökségben elterjedt származéka él ’sár’ jelentésben; vö.: Kääy. baléig 'sár*; oszm. balçik 'agyag’; tat. bal&k 'agyag, sár’; vö. továbbá Κάβγ. baliq, balq 'agyag, sár.’ Talán ide vonható a kalmük bal%on 'magas part, száraz völgyek’ (Vasmer: RussEt Wb. 1: 48 όαακάΗ a.) is. — Mivel a Balkány helynév főleg Magyarország besenyők lakta területén fordul elő, feltehetőleg a besenyőből való. — Román származtatása (vö. rom. balc, bílc ’tócsa’), valamint a Balkány helynévnek egy szí. * Vlkan személynévből történő levezetése elfogadhatatlan. Az a magyarázat, amely szerint némelyik idevont alak a kellőképpen nem tisztázott etimológiájú szb.-hv. bálega, bálaga, baloga ’bélsár, állati ürülék’ származékának átvétele, nem meggyőző. — Nyelvjárási szó.
Színnyei: Nyr. 22: 113; EtSz. ; Bátky: FE. 10: 329; Klemm: PécsiHn. 3; Györffy: KCsA. 1. Kiég. 470®; Rásonyi: NyK. 51: 98®; Blédy: Infl. 22; Kniezsa: MNy. 4: 227, Száz. 77: 473; Stanislav: SlovJuh. 2: 26. (Berneker: SlEtWb. 1: 41; Cioranescu: DiccEtRum. 62.)
balkezes, balkézről 1. bal-


balkon
231
ballag*
balkon 1788: „tengerre fekvó óldalára sok szép balkonok épültek” (Decsy: Osmano- grafia 2: 42: NSz.); 1806: balkonra gr. (Bér- czy J.: Egészs. 141: NSz.). J: 1788: 'Balkon’ * (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Balkon 'erkély’. Ennek forrása az ol. balcone (< long. *balco ’gerenda’), melynek eredetibb jelentése ’gerendamennyezet, famennyezet’ volt. Végső soron etimológiailag azonos vele a m. bókony (1. ott). Az ol. balcone mint a reneszánsz építészeti stílus egyik elemének jelölője kapta az 'erkély’ jelentést. Több európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. balcony; sp. balcon; or. öqakóh: ’erkély’. A német a franciából vette át; vö. fr. balcon ’erkély, színházi karzat’.
Melich: Nyr. 24: 60 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 65, 296; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 71; Wartburg: FEW. 1: 215; Battisti -Alessio: DizEtlt. 1: 412; Kluge: EtWb.19 46.) — Vö. bókony.
balkörmű 1711: „Asszonyom, olvad-e zsírod a katlanban ? Urad — hidd — bal- körmú, ha ihatik borban, — Ha eszed van, te is törethetsz mozsárban” (IrtÖrtKözl. 14: 344). J: 1. 1711: ’kicsapongó (főleg nő); ausschweifend (bes. Frau)' (l. fent); 2. 1874: 'tolvaj; langfingerig' (Nyr. 3: 85).
Összetett szó. A bal előtagnak itt 'rossz; törvénytelen’ a jelentése. A öaZ-nak hasonló szerepe van a következő kifejezésekben is: „balkezére való (asszony)” 'szerető' (1817: Czövek: Hír. Zsiv. 2: 369: NSz.); balkezes ’ua.’ (1899: Dankó P.: Halász 66: NSz.); bal-sarkú 'kikapós; megesett (nő)’ (1788: M. Musa 295: NSz.); „Fiam a’ bal oldalamról 'törvénytelen' (1792: Verseghy: A szerelem gyermeke 134: NSz.). — A köröm származékai (körmú és körmös ) a lopással kapcsolatos kifejezésekben gyakoriak; vö.: hosszú körmú 'tolvaj', körmös 'mindent ellopni, elcsenni szerető’ (1873: Ballagi); vö. még Hoszi neki já körme 'lopni szokott’ (MTsz. köröm a.) Nyelvjárási szó. — Vö. bal-.
ballada 1815: ,,’S ez új nép Romanzot ’s Balladákat betsül” (MNy. 12: 133); 1816: balládák gr. (Ajtay Sám.: Anekd. 101: NSz.); 1816: Baltádéval gr, (U. Tóth L. Versei 199: NSz.); 1823: Baliád (MNy. 50: 361); 1830: balladákban gr. (Szalay L.: Észr. Muz. 44: NSz.). J: 1. 1815: ’lírai és drámai elemeket tartalmazó elbeszélő költemény; Ballade’ * (1. fent); 2. 1843: 'megzenésített költemény; vertontes Gedicht’ (Gondol—Dickens: Twist. 2: 63: NSz.); 3. 1865: ’táncdal; Tanzlied’ (Horváth D.: Részv. 159: NSz.); 4. 1877: ’romantikus zenemű; romantisches Musikwerk’ (Wohl I. és S.: Besz. 28: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. baltád 'népdal, népies dal; ballada’; ném. Ballade 'ballada'; fr. ballade 'meghatározott szerkezetű négy- szakaszos vers; (skót, német, magyar)* ballada; zenei ballada’; ol. hallata 'tánc, táncolás; ballada (a középkori költészetben ) ; romantikus ballada’. A d-vel hangzó szavak végső forrása az óprov. balada 'tánc ; táncdal’. Modern irodalmi műszóként az angolból terjedt el a 18. sz. végén. — A magyarba többszörös átvétellel került. A baltádé alak a németre, a baltád a kiejtett fr. baUade-r&, esetleg az írott ang. baltád-T& mutat. A ballada szóvégi a-ja tudatos latinosítás ered- ménve.
EtSz. ® ; K. P. : MNy. 12: 404; Zolnai B.: MNy. 50: 361 ®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 416 hallata a.; Kluge: EtWb.19 46.) — Vö. bajadér, bál, balerina, balett.
ballag; 1504: „Gallus Ballagó” sz. szn. (OklSz.); 1519: „es ott ballaghyatok hannad- napygh, myglen haza temek” (JordK. 288); 1522: Balago sz. szn. (MNyTK. 86. sz. 69); 1863: hallogjak gr. (Kriza: Vadr. 170); — ballikcsá sz., bollog, bullog (ÚMTsz.). L. még ballangó. J: 1. 1504:? 'lassan jár; schlendern’# (1. fent), 1520 k.: ’ua.’ (BodK. 17); 2. 1519: ’lappang; versteckt sein’ (1. fent); 3. 1793: ’közeledik (előrehaladottabb életkorhoz); sich nähern (einem vorgerückten Lebensjahr)’# (Sándor I.: Külf. ut. 314: NSz.); 4. 1898: '(végzős növendék) az intézetet bejárva búcsúzik; valedizieren' # (Dobos ballagás a.). — Sz: ~ás 1585: ballagás (Cal. 288).
Hangfestő eredetű. Ezt bizonyítja a szó hangalakja, jelentésköre, valamint feltehető rokonsága is. Legalábbis a hangfestés síkján összefügghet a billeg-ge\, valamint a bolyog ~ bolyong családjával is. — A feltehető 'ingadozva, nehézkesen jár’ jelentésből közvetlenül jött létre az 1. jelentés, ennek átvitt értelmű használatából a 3. A 4. jelentés a diáknyelvben alakult ki: ilyen alkalommal a „Ballag már a vén diák” kezdetű dalt szokták énekelni. Ez a „Bemooster Bursche zieh’ ich aus, ade, ade” kezdetű német diáknóta szabad fordítása (vo. Bodolay: Köznevelés 20: 373). A 2. jelentés a feltehető eredeti jelentésnek egy másik kiágazása: nem a haladással kapcsolatos mozgásképzet vált benne uralkodóvá, hanem az ingadozásé, nehézkességé, s talán így válhatott alkalmassá a lappangás, bujkálás, hegyek közötti rejtőzködés kifejezésére. Ez a jelentés nem élte túl a 16. századot. — Finnugor és török származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 8: 51, 44: 27; Gombocz: MNy. 9: 386, 388 ®, NytudÉrt. 24. sz. 5; Vámbéry: MBölcs. 138; EtSz.®; Horger: NytAl.1 35; Kovács Márton: Nyr. 44: 222; Skaliéka: SbFil. 11: 89; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 75, Szók.2 31; Bernáth B. : PécsiPed- FőiskÉvk. 1957. 195; D. Bartha: Szóképz.


ballangó
232
b álmos
25; Pais: MNy. 55: 460 ® ; Simon Gy.: MNy. 56: 442; Faller: SoprSz. 20: 36. - Vö. ballangó, biting, billeg, bolyong.
ballangó 1792: „ Barlang-kóró: pótzér, ördög’ lova, nyúl-árnyék; nagy gömbölyű kóró’ neme, bofzorkány-kóró” (SzD.); 1798: „a Ballagó vagy BaZZangkóróról” (Μ. Kurír 171: NSz.); 1798: Ballagó-Vórót (Μ. Kurír 117: NSz.); 1808: Ballangó (Sí. 473); 1833: Balla, Ballagó-fü, Barlangó-fü (Kassai 1: 246); 1860: ballangtövis (Thaly K.: Kárp. k. 209: NSz.); 1864: barangkórót (Abonyi L.: Nótáink 4: 184: NSz.); — ballang, ballangó- kóró, barlangó (MTsz.); ballankóró (ÚMTsz.). J: 1792: ’ördögszekér; Rolldistel’ (1. fent); szakny. ballagófű ’Salsola’.
Származékszó: a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. A névadás alapja az, hogy az elszáradt növény mintegy ballagni látszik, amikor a szél tövéről leszakítva gördíti a földön (vö. az ördögszekér nevet is). — A fŐnevesülés történhetett önállóan is, de főnévként kiválhatott az előtag jelentéstapadás útján a ballangókóró összetételből is. A ballangókóró-ból rövidüléssel, egyszerejtéssel, illetőleg az értelmetlenné vált szóvég népetimológiás értelmesítésével magyarázhatók a ballangkóró, ballankóró és feltehető ballakóró változatok, amelyekből a ballang, balla önállósult. Az rZ-es és részben az ng-s alak változatok a barlang népetimológiás hatását tükröztethetik. — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Melich: NyK. 25: 290; Herman: Pászt. 672 ; EtJSz. 1: 259 2. balla a. ; Gombocz: Módszt. 19; Horger: SzegFüz. 3: 59®. — Vö. ballag.
ballaszt 1847: „sem joga Berzsenyit saját szeszélye ballastjávál megterhelni” (Szépirod. Szemle 2: 325: NSz.); 1853: ballaszttal gr. (Fáy A.: Búza-virágok 2: 187: NSz.). J; 1847: ’holtsúly; Ballast [ fölösleges súly; überflüssige Last’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Ballast ’holtsúly, holt teher; nehezék’. Az alnémetben keletkezett a 15. sz. táján. Kialakulásának módja még vizsgálatra szorul. Elsősorban az észak-európai nyelvekben él; vö.: svéd bar- last; ang. ballast; dán ballast; holl, ballast: ’holtsúly; nehezék’; vö. még: fr. ballast; or. ŐaAAácm: ’ua.’. — Átvitt értelemben is gyakran használt szaknyelvi szó.
Frecskay: Nyr. 19: 419. (Wartburg: FEW. 1: 222; Storfer: DickSpr. 11; Kluge: EtWb.19 46; de Vries: NedEtWb. 1: 28.)
ballon 1793: ,,a’ kis ballont vagy tollas laptát vették-fel [az] . . . Úri Aszszonyok . . . test-gyakorlásból” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 119: NSz.); 1801: balomjával gr. (Peretsenyi Nagy L.: Mezengy. 20: NSz.);
1816: balmok gr. (Verseghy F.: Anal. 1: 142: NSz.); 1816 — 9: balón (D. Éltes: FrSz. 35). J: 1. 1793: ’labda; Ball’ (1. fent); 2. 1800 k./ 1817: ? ’léghajó; Luftschiff | léggömb; Ballon’ # (Kováts József: Vers. 15: NSz.), 1832: ’ua.’ (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 260: NSz.); 3. 1911: ’üvegtartály; Glasbehalter’ (RévaiLex. 2: 512); 4. 1939: ’ballonvászon; Ballonleinwand’ * (Tóth: MDivatsz. 41).
Német eredetű; vö. ném. Ballon ’lég- gömb; lombik; izzólámpa burája; ballonselyem vagy -szövet’. Végső forrása az ol. pallone ’labda; léggömb; lombik’ (<: ol. palla ’golyó, labda’ < long, palla ’ua.’). Etimológiailag összefügg a m. bála eredetijével. Az olaszból került a franciába (vö. fr. ballon ’labda; léggömb; léghajó; üvegtartály, lombik’) s onnan számos más nyelvbe; vö.: ang. balloon; or. 6qaaóh stb.: ’léggömb; léghajó; lombik; tömlő’. A németbe is a franciából került. — Az m-es alakváltozat alkalmasint a magyarban fejlődött. Eredeti 1. jelentése elavult.
EtSz. ®, 1: 261 1 — 2. balom a.; D. Éltes: FrSz. 35; Tóth: MDivatsz. 41. (Schulz: DtFremdwb. 1: 72; Wartburg: FEW. 1: 216; Dauzat: DictÉtFr.7 70; Battisti —Alessio: DizEtlt. 4: 2733; Partridge: Or. 37; Kluge: EtWb.19 47.) — Vö. bála, luftballon·
bálmos 1695: bálmos (Ethn. 72: 273); 1717 Θ./1804: „El nem nyelhetem semmiképen a túrós étket, domikát; hanem bál- most, bot sajtot, jugatát igen szerettem.” (Bethl: Élet. 1: 190: NySz.); — bálmas, bámos (ÚMTsz.). J: 1. 1695: ’kukoricalisztbŐl sajtlével, tejföllel, íróval vagy savóval készített étel ; Maisgericht mit Käsemilch, Rahm, Buttermilch oder Molken’ (1. fent); 2. 1905: ’olvasztott túró vagy sajt; geschmolzener Quark oder Käse’ (Nyr. 34: 82); 3. 1938: ’juhtej savója; Molken der Schafmilch’ (Ethn. 49: 189).
Román eredetű; vö. rom. bál?no§, N. bál- bâlmaç, bálmáj ’tejben forralt édes juhsajtból kukoricaliszt hozzáadásával készült étel’ ; ez a vlach fejősjuhászat szakszókincsébe tartozik. Megfelelő szó hasonló jelentésben több más balkáni s kárpáti nyelvben is ól; vö.: big. N. ÔaAMÿui, 6χλ mm, 6sa Myiu; szb.-hv. bèlmûz; le. N. balmosz; ukr. N. ŐÚAMyiu, ŐáAMyc; szász E. bálmosch: ’ua.’. E szavak egymáshoz való viszonya és etimológiája nincs tisztázva. Lehetséges, hogy összefüggenek az oszm. bulamaç ’lisztpempŐ gyerekek számára’ szóval; ez az oszm. bula- mak ’összekever, össze vegyít ; megforgat, meghengerget’ származéka. — A családtalan magyar szónak a románból való származtatását határozottan támogatja a szóföldrajzon kívül az is, hogy jellegzetes román pásztorételnek a neve. — Szláv származtatása téves. — Erdélyben köznyelvi szinten használatos.


bálna
233
baltacím
CzF.; Balassa: Nyr. 16: 17; Miklosich: TENachtr. 1: 9; Szinnyei: Nyr. 22: 113®; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 798, ErdMúz. 16: 69; Gombocz: MNy. 1: 257; Weigand: Jahresb. 16: 20; DAcR. 1/1: 460; EtSz. ® ; Scheludko: Balkan-Archiv 2: 126, 3: 283; Dráganu: Dac. 5: 330; Cránjalá: RumVl. 206; Blédy: Infl. 22; Csefkó: MNy. 46: 258; Cioranescu: DiccEtRum. 63; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 22; Balassa: Kukorica 409 ®; BEtReé. 29; Márton: NylrK. 6: 279; Baleczky: StudSl. 10: 4®.
bálna 1538: „balÿn: Balena waluifch” (PestiN. Q2); 1664 e.: Balénák gr. (Zrínyi 2: 104: NySz. Balin a.); 1843: Bálna (Bugát: Szóhalm. 23). J: 1538: ’ Walfisch’ # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. balaena ’bálna’. A balin és bálna alakváltozat a latin szónak egymástól független megmagyarosítása. A balin mintája a lat. balaena-hoz hangzásban közel álló in. balin (1. ott) halnév lehetett. A bálna alak a nyelvújítás korából, valószínűleg Bugát Páltól származik; hangtestének kialakítását a márna, málna, párna stb. befolyásolhatta. — A balin és a baléna inkább csak alkalmi használatban élt. A bálna változat feltűnése előtt a legnagyobb tengeri emlős közkeletű magyar neve a cethal volt.
Kalmár: NyK. 22: 517; Kovács: LatEl. 10; Pál: Nyr. 35: 140 ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 35: 198; EtSz.® és 1: 255 baléna, 1: 256 1. balin a.; Tolnai: Nyúj. 165, 206; SzófSz.; Kiss: Nyr. 86: 331.
baloldal 1840: „A követkamrát mint mérleget képzeld; a jobb a baloldal. . . föl- billentésén törekszik” (Szemere B.: Utaz. 1: 191: NSz.). J: 1840: ^(polgári törvényhozó testületben > demokratikus csoport; (in bürgerlicher Legislative> demokratische Sektion’ I (politikai pártban)> radikálisabb csoport; (in politischer Partei> radikalere Sektion’ (1. fent). — Sz: 1868: baloldali
(Bossa J.: All. 53: NSz.).
Összetett szó. Jelzői szerepű bal- előtagja nemzetközi minták alapján vette fel ezt a jelentését; vö.: ang. lejt ’bal; baloldal’, lejtist ’baloldali érzelmű’; ném. Linke ’baloldal’, die äußerste Linke ’szélső bal’ ; fr. côté gauche ’baloldal’, partie gauche ’balpárt’ ; or. Aéebiü ’bal; baloldali’, Aeeu3Há ’baloldaliság’. A ’bal’ jelentésű fr. gauche a francia forradalom törvényhozó testületében nyerte ’radikális’ jelentését, minthogy a ,,baloldaliak” az elnöktől balra ültek.
Kertész: Nvr. 48: 114®. (DudenEtym. 405.) - Vö. bal-.
bals őre, balszerencse 1. bal¬
balta 1423: „Layos filii Baltha, capita- nei” szn. (NyK. 46: 129); 1612:,,A fejedelem Báthori Gábor Nagy Andrást önmaga a baltájával lova hátáról leverte” (MF1. 167); 1779 U-: báltákot gr. (Miháltz I.: Major 1: 75: NSz.); 1821: bóta (P. Horváth A.: Μ. ny. dialect. 71: NSz.); — bâjtà, boita, bartára gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1612: ’bárd; Beil ] csatabárd; Streitaxt’ (1. fent); 2. 1636: ’rövid nyelű fejsze; Handbeil’ * (MF1. LXV.).
Török eredetű; vö.: ujg. battu; CC. balta; oszm. balta; csuv. purtâ; jak. balta: ’balta’. A torökség minden ágában megvan. Etimológiája vitatott. A törökön kívül a mongolban és a tunguzban is él. A big. N. őcuimá, őcuimún; szb.-hv. N. balta; or. őaAmá: ’ua.’ és még néhány más szláv nyelv megfelelő szava a törökségből való. — A magyarban elsőként előforduló Baltha szn. valószínűleg kun embert jelölt. A balta köznév török jövevényszavaink három rétege közül bármelyikbe tartozhat; valószínűbb azonban, hogy az ótörökből vagy a kunból, nem pedig az oszmán-törökből származik. — A szik. N. balta; ukr. N. ŐáAma: ’balta’ közvetlen forrása a magyar volt.
Vámbéry: NyK. 8: 129, MBölcs. 138; Budenz: NyK. 10: 77; Gombocz: MNy. 3: 27, BTLw. 40 ® ; EtSz. ® ; R. Nagy: NyK. 46: 129; Munkácsi: Nyr. 62: 65; SzófSz.; Räsänen: UrAltJb. 25: 20; Menges: UrAlt- Jb. 25: 300 ® ; Décsy: MNy. 51: 454; Poppe: StOr. 19/5: 25; Aalto: UrAltJb. 31: 38; Sulán: MNy. 58: 52; Baleczky: StudSl. 9: 343; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Vasmer: RussEtWb. 1: 49; Abajev: EtOs. 1:
451.)
baltacím 18W7 z „Baltatzím. (Hedysarum)” (Magy. Fűvészk. 419); 1807: baltacím (Nyr. 37: 213); 1852: baltacin (Peregriny: Természettört. 368: NSz.); — balgacím (Nyr. 44: 380); bartacin (Nyr. 69: 10). J: 1807: ’egy fajta pillangós virágú takarmány növény; Esparsette’ (1. fent); szakny. ’Onobrychis’.
Nyelvújítási összetett szó: előtagja a balta, utótagja a ’bugás virágzat’ jelentésű címer-bői lerövidített cím. Az elnevezés alapja az, hogy e takarmánynövény virágjának felhajló, egyenes élű része a balta formájára emlékeztet. Az utótagot Diószegi és Fazekas más növénynévben is alkalmazta (cipőcím, patkócím). Nyelvjárási változatai az összetétel elemeinek elhomályosulása után, részben népetimológiásan alakultak. — A növénytani műszóként létrejött kifejezés viszonylag korán elterjedt a népnyelvben, kiszorítva a növénynek számos régebbi nevét (spanyol vagy török lóhere, szamáröröm, varjúborsó stb.). — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF. ® ; EtSz. 1: 691 4. cím a. ® ; Kovács Márton: Nyr. 44: 222; Beke: VasiSz. 3: 158; SzÖcs: Nyr. 69: 10; Tamás: MNy. 54: 85; Molnár N.: Növ. 29 ® .


b a.1 ostya.
234
balzsam
balusíya 1757: ,,A’ Lakói . . . igen ofto- bák, baluftyák” (MNy. 46: 93); 1785: balusta (Μ. Hírmondó 173: NSz.). J: 1757: ’egy- ügyű; einfältig’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Talán összefügg az átvitt értelmű bal- szóval (vö. balkezes, bal- körmű, balértelem stb.). — Nyelvjárási szó.
EtSz. ®. — Vö. bal, bal-.
bálvány 1002-ből származó oklevél későbbi változatából: ,,Hae funt nominatae uillç . . .: pifcatores Fizeg, Baluuanif” sz. hn. (PRT. 1: 590); 1055: Qbábaluuan hn. (ÓMOlv. 23); 1109: ,,ibi stat meta lapidea que baluan uocatur” (OklSz.); 1416 U./1450 k.: baluan (BécsiK. 198); 1519 : balwalt gr. (JordK. 766); — válvány (MTsz.). J; 1. 1002: ’kőoszlop; Steinsäule | határkő; Grenzstein’ (1. fent), 1055: ’ua.’ (1. fent); 2. 1381: ’félfa; Pfosten’ (OklSz. kapu-bálvány a.); 3. 1416 U./1450 k.: 'istenként tisztelt szobor; Götze, Abgott’ * (1. fent); 4. 1597: ’a prés egyik alkatrésze; ein Bestandteil der Presse’ (OklSz.); 5. 1760: '[jelzői haszn.] óriási nagy; [in attributivem Gebrauch] groß, Riesen-’ (Molnár J.: Jel. Épül. 363: NSz.); 6. 1832: ’a fahajó egyik alkatrésze; ein Bestandteil des hölzernen Schiffes’ (Sztrokav A.: Dunai Hajó.: NSz.); 7. 1880: ’tutaj; Floß’ (Nyr. 9: 92); 8. 1880: 'nagy dorong; großer Knüttel | tengely; Achse’ (Nyr. 9: 378). — Sz: ~os 1002: hn. (1. fent) ; 1584: baluanyoskodicsz. (Born: Préd. 551b: NySz.); 1628: bálványos (Prág: Serk. 496: NySz.) | ~oz 1508: bcdvanzok sz. ’bál- ványimádó’ (DöbrK. 361) ; 1588: baluanyoz- nac gr. (Mon: Ápol. 46: NySz.).
Valószínűleg szláv eredetű; vö.: big. R. Ôa/ieaHb ’szobor, bálvány’, N. ÖcuieáH 'kő- szál, nagy kő; gerenda’, N. őyaeaH ’sár- csomó’ (BEtReé. 29); szb.-hv. bdlvan ’geren- da’, Öa, Kaj bolván 'szobor, bálvány'; szín. balvan 'gerenda; tömb, csomó; V. szobor, bálvány', bolván 'bálvány; tömb’; szilt, balvan ’nagy kŐ; tömb; N. bálványoszlop; szobor, bálvány’, bolván ’fajankó’; or. 6ολ- βάΗ ’tuskó, fatönk; kalapforma; öntőminta; R. szobor, bálvány’ ; megfelelő szó van még a macedónban, csehben, lengyelben, ukránban és fehéroroszban is. E szláv szavak jövevények, de eredetük nincs kellően tisztázva. Lehetséges, hogy összefüggésben vannak az orchoni feliratokban előforduló ótö- rök balbal 'emlékkő, síremlék’ szóval ; ez végső soron talán a kínaiból való. — Am. bálvány szláv származtatása azért nem tekinthető teljesen bizonyosnak, mert nem lehetetlen, hogy a szó a magyarba is ugyanabból a forrásból került át, amelyikből a szláv nyelvekbe. — A R. balwal alakváltozat talán csak íráshibából keletkezett; a N. válvány hasonulással jött létre a bálvány-hó}.. — A magyar szó 1., 2., 3. jelentése déli szláv (talán bolgár) vagy szlovák eredetűnek látszik. A 4., 6., 7. és 8. jelentés a szb.-hv. bálvan 'gerenda’ átvételére mutat. A 7. jelentés kialakulásához vö.: 1800: ,,A’ romlott Tutajnak bálványin lebegnek, Imitt, amott ritka szálfán dideregnek” (Peretsenyi Nagy L.: Léta 95: NSz.). Az 5. jelentés ahhoz hasonlóan fejlődhetett ki, ahogyan a tenyer főnév ’végtelen nagy, tömérdek’ jelentése; a nyelvjárásokban olyan, mint egy bálvány ’sudár termetű; kövér’ (ÚMTsz.) szóláshasonlat is használatos. — A bálvány zűrjén és török — perzsa származtatása téves; ótörök egyeztetése valószínűtlen.
Budenz: NyK. 1: 309 ®, 2: 468, 6: 301, Ethn. 8: 117; Miklosich: Nyr. 11: 73; Vámbéry: MEr. 313, MBölcs. 35, 109, 138; Barna: AkNyÉrt. 11/10: 27; Asbóth: NyK. 18: 369; Munkácsi: Ethn. 7: 226; Melich: Szljsz. 1/2: 227, NyK. 36: 470; Gombocz: MNy. 3: 27, BTLw. 211®, ÖM. 1: 101; Simonyi: Nyr. 42: 437, Jelz. 35; EtSz. ® ; Színnyei: Klebelsberg-Eml. 159; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 241; Horger: MNy. 40: 10; Bárczi: TihAl. 48, 100, 102, 107; Kniezsa: Szljsz. 591®, NyK. 60: 485, 65: 95; Györffy: Pais-Eml. 411; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 93; Kiss: StudSl. 10: 465.
balzsam 1265:? Balsam szn. (MNy. 11: 328); 1336:? BaZsanasscunfohia hn. (OklSz. asszony a.); 1372 U./1448 k.: „malajtnak balfamomat” (JókK. 136); 1513: balfamon (NagyszK. 254); 1519: bal/amaval gr. [esetleg íráshiba bálfamomaval h.] (CornK. 97); 1533: Balsamum (Murm. 1391.); 1604: Bal- fomom (MA. Carpobátfamum a.); 1782: balsom (Rácz S.: Borb. el. 83: NSz.); 1782: Balzsom (Μ. Hírmondó 16: NSz.); 1786: be ne balzsamozzák sz. (Μ. Hírmondó 598: NSz.); 1795: bálzsámjaik gr. (Gvadányi: Időtöltés 203: NSz.); 1813: baZzam(Helmeczi — Eckartshau- sen 52: NSz.) ; — barzam, barzsam, bolzsomot gr., borzom (ÚMTsz.). J; 1265: ? ’Balsam’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~oz 1636: balsamozná gr. (Pázm: Préd. 1230: NySz.) | ~os 1782: Balsamos (Rácz S.: Borb. el. 82: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. balsam; ném. Balsam; sp. bálsamo; fr. baume; ol. bálsamo; or. Ö(iAb3áM: ’balzsain’. Végső forrása az arab basám ’balzsamcserje’ szónak megfelelő sémi bààâm ’ua.’. Ugyanerre megy vissza a m. pézsma is. A balzsam Európában a gör. βάλσαμον ’balzsamcserje, balzsam’ közvetítésével terjedt el; vö. még lat. balsamum ’ua.’. — A magyarba többszörös átvétellel került: részint a latinból, részint pedig a németből. A R. Balsam, Balsan személynévi adatok talán német névadási hatást tükröznek, s ez esetben nem vonhatók ide. A bal- (z )sam változat gyakorlatilag csak a 18. sz. közepe óta adatolható ; minden valószínűség szerint a ném. Balsam ’ua.’ átvétele. Erre


bamba
235
bámul
mutatnak a gyakori balzam alakváltozatok is. A zs-s balzsam a N. balzsamom, balzsamum zs-jének hatására keletkezhetett. — Olasz eredeztetése téves.
Kovács: LatEl. 58; Melich: Nyr. 24: 61, MNy. 36: 229; Lumtzer —Melich: DOLw. 65; Zolnai Gy.: Nyr. 40: 197; EtSz. 1: 263 balzsam és balzsamum a. ® ; Horger: MNy. 24: 119, 30: 69; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 268; Kniezsa: MsgŐstört. 185, Nyr. 80: 372 ® ; Tamás: UngElRum. 90. (Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 419; Frisk: GrEtWb. 1:217; Kluge: EtWb.19 47.) — Vö. pézsma.
bamba 1777/1932: „bamba s nyájas gyermekeknek tartják őket” (Bessenyei: Anyai okt. 52: NSz.); 1793: bambutz (Kibé- di —Molière: Scapin 12: NSz.); 1825: bambusi (MNy. 11: 373); 1832: Bambutzi (Szabó E.: Székely tájsz. 2: NSz.); 1838: Bambu (Tsz.); — bambó, bámbodi (tJAITsz.). J: 1777/1932: tölpelhaft’ * (1. fent). — Sz: ~skodik 1792: bambáskodsz gr. (SzD. Ámolyogni a.) | ~ság 1822: Bambaság (Wagner: Phras. 738 Infirmitas a.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a szájtátás, csodálkozó hang- és mozgásképzetét érzékeltethette. Beletartozik a szájtátó bámészkodást csúfoló bá2, bámul stb. családjába. Végződése alapján az igenévi eredetű -a végű szavak (furcsa, hulla stb.) rendszerébe illeszkedik; lehetséges, hogy az -a itt is az igenévképző változata. Kevésbé valószínű, hogy a szóvégi -a eredetileg kicsinyítő képző volt. A szóbol- seji b járulékhang a hangulatfestés eszköze. A szó c, ci, si stb. végű alakjai játszi képzésű változatok. A hangfestés síkján összefügg a bambá-val a N. banga, bangó, bandó: ’bamba’. Az eredeti jelentés ’bámészkodó’- féle lehetett. — A bolyong alapszavához való hozzákapcsolása, mongol és olasz származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 2; Körösi: Nyr. 13: 415, 21: 412, O1E1. 28; Albert: Nyr. 20: 19; Simonyi: Nyr. 44: 2, 27; EtSz.®; Horger: NéNy. 6: 198®; Kallós Zs.: Nyr. 65: 22; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. — Vö. bá2, bámul, banga.
bambusz 1794: ,,A’ Bambus-nád egy tőből sok szálakat hajt” (Nagy S.: Isten jós. 200: NSz.); 1795/1800: Bámfozsnádban (Benkő F.: Időtöltés 6: 74: NSz.); 1801: bámbu- nád (BenkŐ F.: Magy. Geogr. 2: 192: NSz.); 1833: öam&uszkunyhót (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 708: NSz.). J: 1794: ’Bambus’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bamboo; ném. Bambus; holl, bamboe; sp. bambu; fr. bambou; ol. bambú; or. ÔaMÔÿK: ’ bambusz’. Végső forrása talán a szanszkrit vambha 'bambusz’, amely esetleg a kannara banbu ’ua.’ szón keresztül a malájba került; vö. maláj bambu ’ua.’. Ez a Szumátrán és Jáván használatos maláj szó terjedt el Európában a 16. sz. táján, valószínűleg portugál tengerészek útján; vö. port, bambu ’ua.’. — A magyar alakváltozatok nem egy nyelvből valók: a ma élő bambusz alakváltozat német, a R. bambu feltehetően francia közvetítésű; a bambus talán a német szó latinos olvasatát tükrözi.
(Wartburg: FEW. 1: 229; Lokotsch 209.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 422; Coromi- nas: DiccCrítEt. 1: 384; de Vries: NedEt- Wb. 1: 29; Kluge: EtWb.19 47.)
bámul 1585: ,,obstupidus: El bawlt, el amult” sz. (Cal. 717 [718]); 1604: Bámuloc gr., 'EAbávuloc gr. (MA.); 1617: bavollyatoc gr. (Lép: PTük.: 1: 323: NySz.) ; 1708: Bámulok gr. (PP.); 1785: bamullást sz. (Osváld Zs.: Eszeksz. 6: NSz.); 1793: bámólsz gr. (Magyar Játék-szín 4: 254: NSz.). J: 1. 1585: ’elré- mül; erschrecken’ (1. fent); 2. 1604: ’csodálkozik ; staunen | mereven néz ; stieren’ # (1. fent); 3. 1617: ’csodál; bewundern’# (Lép: PTük. 1: 320: NySz.). — Sz: ~at 1804: Bámulat (Fábchich J.: Pindarus. 91: NSz.) I ~atos 1821: bámulatos (Pais-Eml. 588) || bámít 1585: ,,E1 remitem, el bauuitom” (Cal. 717 [718]); 1604: Bámitom gr. (MA. Obfiupefácio a.). J: 1. 1585: ’megrémít; entsetzen’ (1. fent); 2. 1604: 'csodálkozásra késztet; in Staunen versetzen’ (MA.); 3. 1604: ’ámít; betören’ (MA.) || bámészkodik 1619: ,,Αζ kiraly környül három test fekszik vala, tavul bavazkodvan az többi” sz. (Forró: Curt. 566: NySz.); 1756: bámászkodva sz. (Biró: Micae. ElŐb. 5: NySz.); 1798: bámészkodó sz. (Molnár J.: Könyvház 10: 59: NSz.); 1807: Bámészkodni sz. (Márton). J: 1619: ’bámul; staunen | önfeledten nézelődik ; selbstvergessen um sich herumschauen’ # (1. fent) II bámész 1770: ,,a bámász fzemeit . . . vakits’d-mëg” (Kalmár: Prodr. 268); 1803: bámész (MNy. 46: 93). J: 1770: ’bámuló; gaffend’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a szájtátás, csodálkozás hang- és mozgásképzetét érzékeltethette. Közeli rokonságban van egyrészt a bá2 indulatszóval, másrészt az ámul, ámít, álmélkodik családjával. A bámész elvonás a bámészkodik igéből. A bámulat, bámulatos nyelvújítási képzés. — A bául ~ bárul ~ bámul viszonyában a v hiátustöltŐ, az m pedig hangfestő elem. A szócsalád tagjainak jelentésfejlődése párhuzamos a rokonságukba tartozó ájul, ámul stb. szavakéval. — Az im gesztusszóból, valamint az ámul-bávul ikerszóból való származtatása téves. Hasonló jelentésű finnugor szavakkal való egybevetése nem fogadható el.
CzF. bám a.; Simonyi: Nyr. 5: 149, 32: 533; Budenz: NyK. 18: 216; Szilasi: NyK.


bán1
236
banán
24: 421; Balassa: TMNy. 140; Kovács Márton: Nyr. 46: 20; EtSz. ® ; Simái: MNy. 14: 119 ; Kallós Zs.: Nyr. 63: 119, 65: 19; Horger: NéNy. 6: 196; SzófSz.; Benkő: MNy. 53: 462 ®; MSzFgrE.®. — Vö. ámul, bá% bamba, banga, bárgyú, báva.
bán1 1372 U./1448 k.: „ag ember meg- bana . . . gono^ Tagat” (JókK. 157); 1788: hányom gr. (EtSz. 1: 269 2, bán a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'megbánást érez; bereuen1 * (1. fent); 2. 1491: 'rossz néven vesz; übel- nehmen’ (MNy. 60: 497); 3. 1495 e.: ’sajnál; bedauern’# (GuaryK. 36); 4. 1529 e.: ’iri- gyel; beneiden’ (VirgK. 9); 5. 1580: ’kárt szenved; Schaden erleiden’ (Tel: Fel. 103: NySz.). — Sz: ~at 1372 U./1448 k.: banatban gr. (JókK. 116) I ^atos 1372 U./1448 k.: bánatos (JókK. 157) [ ~kódik 1372 U./1448 k.: bankodnakualí.i gr. (JókK. 20) | ~kódás 1416 U./1450 k.: bankodafom gr. (BécsiK. 196).
Ismeretlen eredetű. A bányom-féle alakokban bekövetkezett palatalizációt a bánja, bánjuk stb. alakok ejtett bánnya, bány- nyuk változatának hatása is elősegíthette. A jelentések egy ’bajnak tart’-féle alapjelen- tésbÓl fejlődhettek. — A magyarból átkerült egyes szláv nyelvekbe és a románba; vö.: szik, banovat1 ’sajnál; bán; búsul’; ukr. N. őaHyeámu. ’eped; bánkódik’; rom. bánui 'haragszik; bán; gyanakodik’, N. bánat ’bánat; harag; gyanakvás’. — Finnugor származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 310; 6: 445; MUSz. 450; Hunfalvy: NyK. 14: 438 — 9; Csopey: NyK. 16: 272; Alexics: Nyr. 16: 347; EtSz. 1: 269 2, bán a. ® ; SzófSz.; Sulán: NyK. 65: 292. — Vö. bánik, bánt.
bán2 1116: „Cledin . . . princeps huius provinciae et banus [latinosított alak]” (Smi- éiklas: CD. 2: 393); 1146: ,,Belus comes palatinus et ban” (PRT. 1: 598). J: 1. 1116: ’Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyi fő tiszt viselő je; höchster königlicher Würdenträger in Kroatien, Slawonien und Dalmatien’ (1. fent); 2. 1233: ’kormányzó a déli végvidéken; Statthalter des Königs von Ungarn in den südlichen Grenzgebieten’ (ÁUO. 1: 307); 3. 1535 k.: 'valamely végvár parancsnoka ; Kommandant einer Grenzfestung’ (Monírók. 3: 156); 4. 1644: ’úr; Herr’ (MA.). — Sz: ~ság 1405 k.: banfag (SchlSzj. 478.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bän ’bán; úr’; vö. még big. 6aH ’bán’; mac. ÖO.H ’bán’ (MRS1. 23). A horvát szó végső soron valószínűleg Bajánnak, a 6. sz. második felében uralkodó avar kagánnak a nevére megy vissza, bár lehet annak a mongol—török báján 'gazdag’ szónak az átvétele is, amelyből a Báján személynév alakult. A régi magyar személynevek közül a Bahaan (1138/ 1329: MNy. 32: 203), Banus (1138/1329: MNy. 32: 134), Bán (1171: PRT. 8: 275) és több más is ugyancsak ezzel a mongol —török bajan-nal függhet össze. — A bán-nak közvetlenül a török nyelvekből, közelebbről pedig a dunai bolgár-törökből vagy az avarból való származtatása kevéssé valószínű. A szb.-hv. bán már több mint 150 évvel azelőtt feltűnt, hogy a magyar — horvát államszövetség létrejött, illetőleg Kálmán király a hor- vátok ősi közjogi méltóságát, a báni tisztséget felújította. A magyarban a bán méltóságnév eleinte csak a horvát bánt jelölte. Mindez a m. bán óhorvát eredete mellett szól. — Indoiráni egyeztetése téves. — Ma csak történeti tárgyú munkákban használatos.
Fogarasi: NyK. 3: 387; Edelspacher: NyK. 10: 341, Száz. 6: 467 ® ; Hunfalvy: NyK. 14: 438; Miklosich: Nyr. 11: 73®; Halász: Nyr. 17: 532; Kúnos: AkÉrt. 8: 342; Munkácsi: ÁKE. 27; Gombocz —Melich: MNy. 8: 248 ®; EtSz. 1: 267 7. bán a.; Asbóth: Nytud. 5: 139; Fehér: Száz. 61: 16; Deér: Száz. 61: 335; Treml: Ungjb. 9: 302; Gáldi: Contr. 43, DictKlein 83, ALingu. 11: 198; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 240; Kniezsa: MsgSzl. 33, SzlJsz. 74 ® , I. OK. 7: 239; Gyóni: GörFeljSz. 93; Stanislav: Slov- Juh. 2: 27; Moór: AEthn. 2: 57; Cioranescu: DiccEtRum. 64; Décsy: ULwBulg. 30; Pais: NytudÉrt. 38. sz. 99®, 118, 122; Tamás: UngElRum. 90.
banális 1857/1872: ,,A hasonlítás banális” (Greguss A.:Tan. 2: 385: NSz.); 1889: bánális (Szabó E.: Sírva-víg. 68: NSz.). J: 1857/1872: ’banal’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. banal; ném. banal; fr. banal; ol. banale; or. őaHáAbHbiű: ’banális’. Végső forrása a fr. banal ’hübér- úri; valamely törvénykezési kerület, falu lakosainak közös használatában álló’; ebből fejlődött — ugyancsak a franciában — a ’közönséges, mindennapi, elcsépelt’ jelentés, mely elsősorban a beszédre, beszédmodorra vonatkozott. — A m. banális a nem. banal vagy a fr. banal alapján történt latinosítással keletkezhetett. — Az újkori lat. bannalis 'kitiltó, számkivető (per stb.)’ szóból való magyarázata téves.
EtSz. (Wartburg: FEW. 1: 230; Dauzat: DictÉtFr.7 71; Kluge: EtWb.19 47; Bloch- Wartburg: DicÉtFr.4 55.)
banán 1795/1796: „kenyér gyümólts, magos Kokos pálmafák, Bananás, . . . Pálma, és Bors-fák” (Benkő F.: Időtöltés 4: 39: NSz.); 1801: Banán (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 248: NSz.); 1808: Bániánok' fájának gr. (Verseghy F.: Term. emb. 302: NSz.); 1815: bananász (Érd. Múz. 2: 17: NSz.); 1859: banána (Magyar L.: Délafr. utazásai 13:


banda
237
bandita
NSz.). J: 1. 1795/1796: ’banánfa; Bananen- baum’ (1. fent); 2. 1801: ’banánfa gyümölcse ; Banane’ * (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 243: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. banana; ném. Banane; fr. banane; ol. banana; or. őanáH: ’banán’. Ezek forrása a bizonytalan eredetű, talán a bantuból származó port, banana ’banán’ (Musa párádisica). Európában a portugálok révén terjedt el a 16. sz. óta. — A magyar alakváltozatok nem egy nyelvből valók. A bananás, bananász a régebbi latin útleírásokban előforduló, s valószínűleg a banana és ananas ’ananász’ keveredéséből létrejött újkori lat. bananas átvétele. A banán feltehetően német közvetítésű. A banana esetleg latinosítás eredménye, de kialakulásában több nyugati nyelv hatása is számításba vehető.
(Wartburg: FEW. 1: 232; Lokotsch 211.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 422; Wis: NeuphilMitt. 59: 1, 61: 58, 66: 621; Kluge: EtWb.19 48.)
banda 1787: „Bándám-is utánnam hamar el-érkezett”, Bandám gr. (Gvadányi: Pösty. För. 23, 24: NSz.); — bgntá (MNy. 4: 300). J: 1. 1787: 'cigányzenekar; Zigeunerkapelle’# (1. fent); 2. 1788: ’tolvajbanda, rablóbanda; Diebsbande, Räuberbande’ # (Trenk históriája 2: 95: NSz.); 3. 1790: ’csapat; Trupp, Schar’# (Simái Kr.: Igazházi 61: NSz.); 4. 1883: ’<a ferbliben> négy egyszínű kártya; <im Färbeispiel) vier Karten aus derselben Farbe’ (Czu tumm! 61: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. band ’csapat, banda, klikk ; katonazenekar’ ; ném. Bande ’csapat, színésztrupp, zenekar, tolvajbanda, rablóbanda’ ; fr. bande ’ugyanazon zászló alá tartozó katonák csapata; csapatosan menő emberek csoportja’ ; ol. banda ’katonák csapata; zenekar’; cseh banda ’csŐcselék, horda; N. rezesbanda’; or. őátida ’banda, csapat’. Mindezek forrása a kései lat., k. lat. bandum ’zászló, katonai jelvény’, banda 'szalag, jelvény; katonai csapat’; vö. még h. lat. banda ’csapat’. A latin szó egy nyugati germán *banda ’jel, jelvény’ vagy a gót bandwa ’ua.’ átvétele. — Am. banda közvetlen forrásaként számba jöhet az olasz, a német és a hazai latin is. Ha a németből való, a szóvégi a vagy latinosítás, vagy hanghelyettesítés eredménye. — A 4. jelentés a magyar kártyanyelvben is kifejlődhetett, a többi jobbára megvan mindazokban a nyelvekben, amelyekben él a szó.
Körösi: Nyr. 13: 416, O1E1. 28; Melich: Nyr. 24: 61; Wichmann: MNy. 4: 301; Csefkó: MNy. 10: 377;EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 22; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 13; Beke: Nyr. 60: 111; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39: Tamás: UngElRum. 92. (Wartburg: FEW. 1: 233; Walde —Hofmann: LatEt- Wb.3 1: 96; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 424; Vasmer: RussEtWb. 1: 51; Machek: EtSIÖSl. 24; Kluge: EtWb.19 48.) - Vö. bandérium.
bandázs 1793: ,,Ebben az operátzió szobában ... az instrumentom ládák, bán- dázsok, ’s egyéb chirurgiai apparatumok tartathatnak” (Haffner Μ.: Projectum 7: NSz.) ; 1797: Bandázsijok gr. (Gvadányi: Világ, hist. 3: 151: NSz.); — bandázs (EtSz.). J: 1793: ’kötszer; Verbandzeug | kötés; Wund-, Schutzverband’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bandage ’kötés, kötszer; bandázs’; ném. Bandage ’ua.’; fr. bandage ’kötés, kötszer; bandázs; abroncs; hengerköpeny’; ol. bandage, bendaggio ’kötés’; or. őandávc ’ua.’. A franciából terjedte!. A francia szó egy germán eredetű igető (vö. ném. binden ’köt’) származéka. — A magyar szó feltehetőleg a németből való, de a közvetlen francia átvétel lehetőségét sem zárhatjuk ki. — Eredetileg sebészeti műszó, ma főképpen a sport nyelvben él.
EtSz. (Dauzat: DictÉtFr.7 71; Kluge: EtWb.19 48.)
bandérium 1767: ,,A’ Király’ 'Bandériuma állott ezer lovas katonából” (PPB. 601 Bandérium a.) ; 1790: bandériumokból gr. (Gvadányi: Tör. háb. I. címl.: NSz.); 1807: Bandériom (Márton); 1808: Banderiomtól gr. (Kultsár: Hazai Tud. 1: 369: NSz.). J: 1. 1767: ’zászlóaljnyi lovascsapat; Reiterbataillon’ (1. fent); 2. 1800: ’lovas díszcsapat; Ehrentruppe aus Reitern’ (Farkas A.: Pann. öröm. 2: 42: NSz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. bandérium ’zászló; egy zászló alá tartozó, zászlóaljnyi csapat’, k. lat. bandérium ’zászló’; ez a lat. baridum ’zászló’ (EtSz.), k. lat. bandum ’zászló, katonai jelvény’ származéka. — A bandérium az Anjouktól kezdve 1848-ig katonai műszó volt; azt a saját zászló alatt harcoló, rendszerint lovas csapatot jelentette, melyet az uralkodó, a főurak, a vármegyék és a városok saját költségükön állítottak ki. Elavulóban van. — A szik, bandérium ’ban- dérium’ a magyarból származik.
Halász: Nyr. 17: 534; Simonyi: MNyelv.1 1: 119, Nyr. 43: 390; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 52. — Vö. banda.
bandita 1642: ,,itt tegereg vala egy lengyel bandita úrfi” (Nyr. 71: 36); 1793: Bán- ditáknak gr. (Seelmann: Vit. Rendek. 434: NSz.), bandit (Sándor I.: Külf. út 39: NSz.); 1841: bandita (Vachot I.: Zách 564: NSz.); — bangiták gr. (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1642: 'száműzött; verbannt’ (1. fent); 2. 1659: 'banditához tartozó; zum Banditen gehörig’ (Nyr. 42: 264). B) fn. 1793: 'útonálló;


bandukol
238
banga
Straßenräuber, Bandit’ # (Seelmann: Vit. Rendek. 434: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bandit ’rabló’; ném. Bandit ’útonálló, bandita’; fr. bandit ’bandita’; ol. bandito ’száműzött (személy); rablógyilkos’ ; cseh bandita ’zsivány, bandita’; or. ÖaHdúm ’bandita, útonálló’. Az olaszból terjedt el különféle utakon át. Az olasz szó a gót bandwjan ’jelez, jelt ad’ igére visszamenő ol. bandire ’száműz’ múlt idejű melléknévi igeneve. — A magyar szó esetleg közvetlenül az olaszból való, s ha valóban olasz eredetű, régebbi lehet, mint a szótörténeti adatok mutatják. A szóvégi a ugyanis jobbára csak korábbi átvételekben kerül hanghelyettesítéssel az olasz o helyébe; vö. pálya. Feltehető azonban a német közvetítés is; ez esetben a szó vége latinosítás- sal alakult. A bandit alakváltozat mindenesetre inkább német eredetűnek látszik.
Kőrösi: Nyr. 15: 256 ®, O1E1. 28; Kúnos: NyK. 27: 216; Pápay: MNy. 4: 251; Gombocz: MNy. 7: 35; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 80; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 13®, Nyr. 71: 73®; Bárczi: Szók.2 118. (Wartburg: FEW. 1: 238; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 425; Kluge: EtWb.19 48.)
bandukol 1850: ,,szomorún bandukol előre” (Emlékl. 391: NSz.); 1851: bandukolt gr. (Székely J.: Liliputi 115: NSz.); 1861: bandukolt gr. (Merényi L.: Er. népm. 1: 147: NSz.); — bandukál (ÚMTsz.). J: 1. 1850: ’ballag; schlendern’* (1. fent); 2. 1892: ’botorkál; herumstolpern’ (Nyr. 21: 476).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján kapcsolatban lehet a ballag, baktat, barangol szavakkal, továbbá ilyen nyelvjárási alakulatokkal: bandalog, bambalyog, babbogat, bdbukol ’ballag, botorkál’. — A szónak a ballag-gai való közvetlen származásbeli kapcsolata, továbbá az a vélemény, hogy a bandukol valamiféle — az ámul családjába vonható — ikerszóból önállósult, nem valószínű.
Simonyi: NyK. 17: 62; Albert: Nyr. 22: 246; Gombocz: MNy. 9: 386 ® ; EtSz.; Kallós Zs.: Nyr. 65: 22; Benkő: MNy. 59: 155.
bandzsa 1781: „Egyik szemire bausal [o: bansaiy* (MNy. 60: 218); 1784: bántsál (SzD. 46); 1791: bandzsalgó sz. (MNy. 36: 141); 1792: bandsa (SzD.); 1825: banzsaság sz. (Balla K.: Zsebtükör 108: NSz.); 1838: bandzsali (Tsz.); — bandsi (MTsz.); ban- zsal (ÚMTsz.). J: 1. 1781: ’kancsal; schielend’# (1. fent); 2. 1877: ’bamba; stumpfsinnig’ (Nyr. 6: 424). — Sz: '■'•dog 1791: sz. (1. fent) I ~Iít 1838: Band,salit (Tzs.) | bandzsít 1843: bandzsit (Nagy lg.: Napi. 85: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Az a és az l végű formák viszonya tisztázatlan ; az l esetleg képző (az efféle viszonyra vö. sanda : sandal, hangya : hangyái, körtve : körívéi stb.). A szó alakváltozatainak és származékainak alakulására egyébként erősen hathatott az azonos értelmű, nyelvünkben korábban is élő kancsal szó és családja, kisebb mértékben a sanda is. Az i végű formák játszi szóalakítás eredményei. — A 2. jelentés kialakulása talán hangulati hasonlóság vagy a szemhibával néha együttjáró kisebb-nagyobb fokú szellemi fogyatékosság alapján érthető. — A bandzsá-rvák a bámul tövével való közvetlen azonosítása, a bal szóhoz való hozzákapcsolása, a kancsal alakváltozataként való magyarázata, továbbá finnugor egyeztetése téves.
CzF. bandsa a.; Vámbéry: NyK. 8: 121; Simonyi: Nyr. 5: 146, 6: 298, TMNy. 289; Budenz: NyK. 18: 194; Balassa: NyK. 24: 379, TMNy. 90, 126; EtSz. 1: 273 bandsa a.®; Beke: Nyr. 58: 81; Pais: NyK. 48: 281; Kallós Zs.: Nyr. 65: 22; Bátky: Népr- Ért. 29: 77; SzófSz.
banga 1400:? „nobilis domine Banga vocate” szn. (MNy. 11: 328); 1440: Bonga szn. (OklSz.); 1468: Bangó szn. (OklSz.); 1498: Bongo szn. (OklSz.); 1784: „Bódi: bangó, bahó, oftoba, botor” (SzD. 98); 1825: bángó (Nyr. 17: 319); 1833: Balgó (Kassai 1: 245); 1862: benge (CzF.); - bandó (MTsz.). J: 1. 1400:? ’bamba; stumpfsinnig’ (1. fent), 1784: ’ua.’ (1. fent); 2. 1855 — 60: ’süket; taub’ (MNy. 38: 221).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a szájtátás, csodálkozás hang- és mozgáskcpzetét érzékeltethette. Bele tartozik az ugyancsak a szájtátó bá- mészkodást kifejező bá2, bámul stb. családjába. A bambá-nak feltehetően nem egyszerű alak változata, hanem inkább csak a jelzett hangfestő szócsalád keretében függ vele össze. — Az eredeti jelentés ’szájtáti’ lehetett, ebből fejlődhetett a ’bamba, ostoba’ és a ’süket’ (vö. a süket melléknév ’bamba’ jelentésével a durvább köznyelvben; a süket ember gyakran tátott szájjal figyel, és ez bamba arckifejezést ad neki). A korai tulajdonnév! adatoknak, különösen az úrnő nevének idetart ozása kérdéses. — A bolyog-gal és a bambá-val való közvetlen összefüggése kevéssé valószínű; a bunkó és a bandó ’ha- sas korsó’ családjába sorolása, valamint mongol származtatása téves. — Bár a nyelvújítás korában íróink szívesen használták, nem vált köznyelvi szóvá.
Bálint: Párh. 3; Albert J.: Nyr. 20: 19; EtSz. 1: 264 bamba a. cs 1: 272 1. bandó a.; Körösi: Nyr. 47: 226; Tolnai: Ny új. 144; Bátky: DebrSz. 10: 143; Skalicka: SbFil. 11: 82; Pais: MNy. 49: 86; Grétsy: Pais-Eml. 282; Ruzsiczky: Nyr. 83: 143, KazTájsz.


bandita
239
bankár
187; Szilágyi F.: IrNyDolg. 113. — Vö. bá2, bámul, banka.
bangríía 1793: „Bangita. Nép közt. Viburnum” (Földi J.: Magy. füvésztud. 50: NSz.). J; 1793: ’a bodzafélékhez tartozó fás növény, amelynek fehér virágai bogernyőben állanak; Schneeball’ (1. fent); szakny. ’Viburnum’.
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: az ismeretlen eredetű N. banga ’bogyó’ kicsinyítő képzős alakja (vö. bóbita, N. gubi- ta). Eszerint a bangita először a növény jellegzetes, piros színű bogyótermését jelölhette. A magyarázat gyengéje, hogy a feltett alapszó csak szótárból idézhető (Kassai 1: 249), élőnyelvi használata nincs eléggé igazolva. — A tisztázatlan etimológiájú cseh N. blankyta ’ostorménfa’ átvételére aligha gondolhatunk. Más szláv származtatása téves. — Nyelvjárási és — a nyelvújítás óta — szaknyelvi szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 342; Fest: NyF. 42. sz. 17; EtSz.; Beke: Nyr. 61: 18, 32; Deme: MNyTK. 69. sz. 22; Növényhat. 396; Kiss: MNy. 56: 368 ®.
bánik 1470: ,,curam ejus egit . . . vele banÿek” (SermDom. 2: 622). J: 1. 1470: ’gondot visel; Sorge tragen | törődik vele; sich um etwas oder jemanden kümmern’ (1. fent); 2. 1529 e.: ’valamilyen bánásmódban részesít; mit jemandem umgehen’ # (Vir- gK. 103); 3. 1560 k.: ’kezel (eszközt); gebrauchen, handhaben’ * (GyöngySzt. 1389.). — Sz: ~as 1470: banafanak gr. (SermDom. 2: 551).
Szóhasadás eredménye: a bán1 ige ikes ragozású párja. A régiségben szabályosan ragozódott az ikes igék módjára: bánom, bánói, bánik (vele ) ; később egyes ikes ragozású alakjait iktelenek szorították ki: bánok, bánsz, bánna stb. A bán : bánik viszony a tör: törik ~ törődik-féle iktelen tárgyas, illetőleg ikes tárgyatlan-visszaható igék viszonyára emlékeztet. A bán ige ’bajnak tart’-féle jelentésével szemben a bánik mintegy bajlódik valamivel’ jelentésűnek fogható fel.
Simonyi: Nyr. 34: 8; EtSz. 2. bán a.; Balassa: Nyr. 54: 69; SzófSz. bán 2. a. — Vö. bán1.
bank 1541: „mire nem attad az en pinze- met az bánkra” (Sylv: ÚjT. 1: 113b: NySz.); 1721: bankóra gr. (Nyr. 88: 206); 1794/1891: Banknak gr. (Kazinczy: Lev. 2: 382: NSz.). J: 1. 1541: ’a pénzváltó asztala; der Tisch des Geldwechslers’ (1. fent); 2. 1721: pénzintézet; Geldinstitut’* (1. fent); 3. 1771: pénzösszeg (a kártyában); Geldsumme (im Kartenspiel)’ (Faludi: NU. 115: NSz.). — Sz: ~os 1794: Bánkossal fn. gr. (Μ. Merku- rius 9: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bank, R. bank· ko, bancho \eredetileg:) a pénzváltó asztala; (később:) pénzintézet; bankház; kártyabank’. E német szó etimológiailag azonos a ’pad’ jelentésű ném. Banktá&\, pénzügyi műszóként való használata azonban a germánból kölcsönzött ol. banco, banca ’a pénzváltó asztala ; pénzintézet’ hatására alakult ki. Végső soron összefügg a m. bankár, bankett, bankó szavak eredetijével is. Az ol. banco részint közvetlenül, részint más nyelvek közvetítésével számos európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. bank; fr. banque; or. őuhk: pénzintézet, bankház, kártyabank’. — A magyarba többszörös átvétellel került át. A 16. sz.-i bánk jelentésével együtt kiavult a nyelvből. A későbbi átvétel a 18. sz. második felében történt bankó és bank alakban. Megvolt a magyarországi latinban is; vö. 1767: „Banco: Kereskedők’ kíntses kamarájok” (PPB. 601).
Melich: Nyr. 24: 61 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 65, 303; EtSz.®, 1: 275 bánk a. is®; Laziczius: NyK. 51: 275; SzófSz.; Zsoldos: Nyr. 88: 206. (Schulz: DtFremdwb. 1: 74; Wartburg- FEW. 1: 235; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 422; Kluge: EtWb.1^ 49; DudenEtym. 48.) — Vö. bankár, bankett, bankó.
banka 1702: „Büdös bábuk avagy banka”, hutás-banka (Misk: VKert. 440, 441: NySz.); — bángá, bankó (Nyatl. búbosbanka a.). J: 1702: ’búbos banka; Wiedehopf’ (1. fent); szakny. búbos banka ’Upupa epops’.
Valószínűleg szóhasadás eredménye: a banga alak változata. — A ’bamba, buta’ jelentésű szó azért válhatott a ’búbos banka’ nevévé, mert ez a madár a megtestesült butaság hírében áll; vö. például fr. dupe ’búbos banka; balek, könnyen becsapható ember’, duper ’becsap, rászed'. — Hangutánzó szóként való magyarázata kevésbé valószínű, a bunkó alak változataként való felfogása, valamint a babuka, bábuta szóból való származtatása téves.
Schuchardt: Nyr. 18: 436, ZRPh. 15: 99; Bodnár B.: Aquila 21: 205; EtSz. 1: 275 7. banka a.; H. Németh: MNyTK. 60. sz. 17; Pais: MNy. 49: 85 ®. (Wartburg: FEW. 14: 57.) — VÖ. banga.
bankár 1799: „Bernadotte Generális mind fel-vette a’ Bankiroktól az azokhoz, számára rendeltetett pénzt” (Molnár J.: Könyvház 12: 30: NSz.); 1803: bánkirnál gr. (Le Sage: Sánta örd. 17: NSz.); 1809: Banker (Kultsár: Hazai Tud. 2: 184: NSz.); 1841: bankárnak gr. (MNy. 11: 129). J: 1. 1799: bankszakmában működő tőkés; Bankier’ * (1. fent); 2. 1859: ’bankadó (kártyában); Bankhalter (im Kartenspiel)’ (Beniczky L.: Kaieid. 1: 45: NSz.).


bankett
240
báni
Német eredetű; vö. ném. R. banHr, bán· kér 'pénzváltó', ir. ném. Bankier 'bankár’. A 15. sz.-i ném. bankir, banker a ném. R. bank 'pénzváltó asztal; pénzintézmény' származéka. A 17. sz,-i ném. Bankier az ol. banchiere 'pénzváltó; tőzsér; bankár’ szóból származó fr. banquier ’ua.’ hatására jött létre. Az ol. banchiere az ol. banca 'bank’ származéka. Német, olasz stb. megfelelőin keresztül a m. bankár etimológiai kapcsolatban van a m. bank, bankett, bankó szóval. — A magyar szó eredeti alakja bankir volt; a mai bankár nyelvújítási alakmagyarosítás a molnár, tímár, kalmár stb. mintájára.
Halász: Nyr. 17: 252 ® ; Király K.: Nyr. 26: 301 ; EtSz.® ; Tolnai: Nyúj. 206, 210; SzófSz. ; Kiss: Nyr. 86: 331. (Schulz: DtFremdwb. 1: 75; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 423; Kluge: EtWb.19 49.) — Vö. bank, bankett, bankó.
bankett 1649: „Sovány vendégség lőtt- -volna az, még Pap uraimék sem kedvellenék az ollyan bánkétot” (G. Kát.: VTitk. 3: 1531: NSz.); 1680: Bankétákat gr. (Hermán: Hal- Κ. 127); 1695: pánkétomos sz. (NyK. 29: 127); 1834: bankettek gr· (Nefelejts 79: NSz.). J: 1649: 'ünnepi étkezés; Festmahl’ (1. fent). — Sz: ~ezik 1898: bankettezni sz. (Ambrus Z.: Kisassz. 153: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. ném. Bankett 'lakoma, bankett’. Végső forrása a germánból kölcsönzött ol. banco ’pad’ kicsinyítő képzős banchetto 'lakoma, bankett’ (tkp. 'kis étkezőasztal (melyet a lakomaasztal mellett helyeztek el)’ származéka. Etimológiailag összefügg a bank, bankár, bankó stb. eredetijével is. A szó az olaszból átkerült a franciába (vö. fr. banquet ’díszebéd, lakoma’), az olaszból vagy a franciából a németbe s részben francia vagy német közvetítéssel más európai nyelvekbe is: vö.: ang. banquet; sp. banquete; or. ŐaHKém: ’bankett’. A m. R. pankétom, bankéta alakváltozatban a szóvégi um és a latinosítás eredménye. A szókezdő b és p váltakozása bajor-osztrák kiejtési sajátságot tükröz.
Zolnai Gy.: NyK. 29: 127 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 65; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 75; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 423; Partridge: Or. 38; Kluge: EtWb.19 49; DudenEtym. 48.) — Vö. bank, bankár, bankó.
bankjegy 1833: ,,az 1797 tői 1826 ig kibocsátott egy és két fontos bankjegyekből kimaradt 301, 439 font érték” (Helmeczy: Jelenkor 2: 696: NSz.). J: 1833: 'papírpénz; Banknote' (1. fent).
Német mintára alkotott nyelvújítási tükörszó; vö. ném. Banknote 'bankjegy'. Valószínűleg Helmeczy alkotta meg a korábbi bankócédula (1807: Márton), banknóta, banklevél (vö. NyÚSz. bankjegy a.) helyett. — A hivatalos nyelv szava.
NyÚSz. ; Tolnai: Nyúj 153; SzófSz. bank a.; Kovalovszky: Nyműv. 79. (Kluge: EtWb.19 49.)
bankó 1785: ? „az említett Bankó-Ύάτ- -házokbann . . . Bankó-tzéduláknak ki- ’s bé- váltódások . . . frissen mehessen” (Μ. Hírmondó 341: NSz.); 1803/1892: ,,A’ Calculus- nak praetextualtt hibája kétség kívül az ezüstnek a’ bancohoz való köze” (Kazinczy: Lev. 3: 111: NSz.); 1863: bángó (Kriza: Vadr. 169); 1877: bangóvá* gr. (Kálmány L.: Koszorúk 1: 49: NSz.). J: 1785: ? ’bankjegy; Banknote’ (1. fent), 1803/1892: ’ua.’ (1. fent). — De vö. 1781: Banko-tzédulákkal (Μ. Hírmondó 591: NSz.).
Magyar fejlemény: a R. bankócédula 'bankjegy’ előtagjának önállósulása jelentéstapadással. A bankócédula a ném. R. banko- zettel 'ua.' részfordításaként keletkezett. A ném. Bankozettel, amely benne volt az 1762. júl. 1-én kiadott első osztrák papírpénz feliratában, az ol. cedola di banco mintájára alakult; előtagja a ném. Bank 'pénzintézmény, bank’ korábbi Bankó alakváltozatával azonos. — Olasz származtatása téves. — Elavulóban levő szó.
Körösi: Nyr. 13: 416, O1E1. 28; Tolnai: MNy. 7: 215 ®; Etsz. ®; Sági: MNy. 25: 375 ® ; Beke: Nyr. 61: 118; SzófSz.; Karinthy: MNyTK 73. sz. 42; Tamás: LngElRum. 92.— Vö. bank, bankár, bankett, jancsibankó.
bánt 1138/1329:? Bantas &l· szn. (MNy. 32: 133); 1372 U./1448 k.: „nem akarom ewtet bantanÿ” sz. (JókK. 15); 1591: meg banatatuan sz. (DictaGr. 7: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'háborgat; behelligen’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’bántalmaz; mißhandeln’# (JókK. 94); 3. 1416 u./ 1450 k.: ’(meg)akadályoz; hindern’ (BécsiK. 285); 4. 1533: ’gyötör (betegség); plagen (Krankheit)’# (Murm. 973.); 5. 1800: ’hozzáér; anrühren' * (Márton). — Sz; ~ás 1138/ 1329: ? 1. fent; 1495 e.: bantas (GuaryK. 69) I ~alom 1510: bantálmakat gr. (MargL. 154) I ~atlan 1604: Bántatlan (MA.) | ~ó- dik 1636: vaegbántódik (Pázm: Kai. 593: NySz.) I ~almaz 1862: Bántalmaz (CzF.).
Származékszó: a bán igéből alakult -t műveltetŐ képzővel. Átkerült egyes szláv nyelvekbe és a románba; vö.: szín, bantováti, bantuváti ’megbánt’ ; szik, bantovaí ’bánt, háborít’; ukr. N. Őanmyeámu ’bánt; elpusztít’; rom. bintui ’pusztít; tombol, dühöng'. — Származékai közül a bántalom már a kódexek korában élt, de később kihalt, és csupán a nyelvújítók élesztették föl; vö. 1808: Bántalom (Sí.).
Budenz: NyK. 1: 310; Alexics: Nyr. 16:


banya
241
bánya2
348; NyÚSz. 20; Damian: NyF. 67. sz. 8; EtSz. 1: 269 2. bán a. ® ; Szegedy: NyK. 44: 45; Hadrovics: Ungjb. 21: 146, Melich-Eml. 105; SzófSz. bán 2. a.; Bárczi: TihAl. 180; D. Bartha: Szóképz. 42; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 49; Sulán: NyK. 65: 292. — Vö. bán1.
banya 17. sz. v.: „néhul fut io banyád" (MNy. 42: 76); — bonya (MTsz.). J: 1. 17. sz. v.: 'nagyanya; Großmutter (1. fent) ; 2. 1723: 'öregasszony; altes Weib’ * (Csúzi: Sip. 629: NySz.); 3. 1764: 'rosszindulatú öregasszony; bösartige Alte’ # (Horvát J.: Emb. ok. 475: NSz.); 4. 1791:? ’boszorkány; Hexe' (Nosz- kó: Virág szó-tár 19: NSz.), 1835: ’ua.’ (Aurora XTV. Kilián-kiad. 301: NSz.).
Magyar fejlemény: téves tagolással jött létre a R. jóbanya (tkp. jób 4- anya) 'nagyanya' összetételből. Ennek jób előtagja a jó melléknév régi szabályos középfoka; vö. 1562: lob annya 'nagyanya' (Helt: UT. Lll: NySz.); 1566: iob apad 'nagyapa’ (Helt: Mes. 66. fab. MF.: NySz.). Az előtaggal kifejezett szemléletre vö. szépanya, szépapa. A jób > jobb változásban a jóbanya-béli jób nem vett részt; emiatt a jobb kialakulása után a jóbanya összetételt jó -4 banyá-m bontotta fel a nyelvérzék. Később a banya pejoratív irányú jelentésfejlődésen ment keresztül. — Török és román származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 129; Alexics:
Nyr. 16: 514; Horger: MNy. 9: 228 ®, NytAl.1 72, MSzav. 23; EtSz.®; Zolnai Gy.: MNy. 19: 89; SzófSz.; Beke: Nyr. 74: 346. - Vö. anya.
bánya.1 1240: „Dilectos filios . . . Gerar- dum Plebanum de Banya99 hn. (MonStrig. 1: 335); 1254: Bana hn. (MonStrig. 1: 415); 1332: „usus mynere, quod vulgo Bana dicitur” hn. (Györffy: 1: 91). J: 1240:? 'hasznosítható ásványokat kitermelő üzem; Bergwerk’ # (1. fent), 1332: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~bz fn. 1362: Banaz lyuk hn. (MNy. 3: 463); 1544: banaz legeneknek (OklSz. bányász- -legény a.) | ~szat 1655: bányászat ’fém’ (ACsere: Enc. 248: NySz.); 1783: bányászathoz gr. ’bányászás, bányaipar’ (Μ. Hírmondó 602: NSz.) | ~sz ige 1789: bánászni sz. (HOklSzj. 11).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovák eredetű; vö.: szik, bana, N. bana 'bánya' (Kálal 15); vö. még: cseh R. báné [rendsz. többes sz.: báné, báni] 'ua.'; le. N. bania ’ua.'; ukr. N. 6áHn 9s6ï6ïô, sólepárló üzem’, Kárp. 'sóbánya, ércbánya’ (WS. 5: 5); a helynevek tanúsága szerint valamikor a big. őűHH-nak (vö. WS. 5: 7) és a szb.-hv. banja-nak (vö. WS. 5: 8) is lehetett ’bánya’ jelentése. E szavak talán egy 'üreg, boltozat’ jelentésű szláv bán ja (1. banyakemence a.) folytatásai, s etimológiailag nem feltétlenül 16 Történeti-etimológiai szótár
azonosak azzal a ’fürdő’ jelentésű szláv bánjával, amelyből a m. bánya2 is származik. — A m. bányá-nak a rom. báie ’fürdő ; N. bánya’ szóból való származtatása téves ; e román szó ’fürdő' jelentésben valószínűleg a balkáni szláv nyelvekből, 'bánya' jelentésben pedig a magyarból való.
Budenz: NyK. 1: 310, 2: 469; Barna: AkNyÉrt. 7/5: 36; Miklosich: Nyr. 11: 73®; Moldován: ErdMúz. 4: 303; Halász: Nyr. 16: 45; Alexics: Nyr. 17: 116; Kovács: LatEl. 48; Melich: AkNyÉrt. 17/4: 9, MNy. 8: 156; Réthei Prikkel: NyF. 60. sz. 73; Simái: MNy. 7: 254; Horger: MNy. 10: 15; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 28; Cs. Sebestyén: MNy. 20: 34; Smilauer: Vöd. 475; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 76 ® ; Gáldi: Szótir. 16, MNy. 54: 11, ALingu. 11: 197; Cioranescu: DiccEtRum. 59; Sadnik —Aitzetmüller: VerglWb. 86; Tamás: UngElRum. 88. (Murko: WS. 5: 38; Machek: EtSlCSl. 24.) ~ Vö. bánya2, banyakemence.
bánya2 1577 k.: „kenkéwes Banya vy$e- ben, vagy temfofba, vagÿ Sofban feorég- 3ed . . . Ha affele Banya Nynchen, chÿnalÿ . . . feordéth” (OrvK. 50). — J: 1. 1577 k.: 'gyógyfürdő a szabadban ; Heilbad im Freien’ (1. fent); 2. 1585: ’fürdő; Bad’ (Cal. 122); 3. 1840: ’az a gödör, amelyben a vályognak való agyagot tapossák; Grube, in der der Lehm für Lehmziegel getreten wird’ (MTsz.); 4. 1840: ’sertésnek összetúrt fekvőhelye ; zerwühlte Liegestätte eines Schweines* (MTsz.).
Déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. bana 'fürdő, fürdőház’ (SadAitz. 3); big. 6άηπ ’fürdő; fürdés; gyógyfürdőként használt hőforrás’; mac. 6 an a ’fürdő, fürdés; hőforrás; fürdőhely, üdülőhely’ (MRS1. 23); szb.-hv. bánja ’hévízfürdő ; fürdőhely’ ; — vö. még ukr., or. 6ÚHSI ’gŐzfürdŐ; fürdő; fürdőház'. E szláv szavak valószínű forrása a népi lat. *bäneum 'fürdő' többes számú *bánea alakja. A népi lat. ^bäneum annak a lat. balneum-nak a változata, amely a gör. βαλανεϊον ’fürdő* szóra megy vissza. — A magyarba a bolgárból vagy a horvátból kerülhetett át az 1. és 2. jelentésben. A 3. és 4. jelentés vagy az 1., 2. jelentésből fejlődött a magyarban, vagy pedig a szik. K. baüa ’kút melletti gödör, amelynek vizében a disznók hemperegni szoktak' (EtSz. 1: 278) átvétele. — Nyelvjárási szó. Szélesebb körben csupán egy szóláshasonlat tagjaként használatos: olyan meleg van, mint a bányában 'valamely helyi- ségban nagyon meleg van’ (ÉrtSz. 1: 412); ezt a nyelvérzék a bánya1 szóhoz kapcsolja.
Budenz: NyK. 1: 310; Miklosich: Nyr. 11: 73®; Kovács: LatEl. 48; Kúnos: AkÉrt. 7: 87, 8: 343; Pápay: MNy. 3: 429; EtSz. ® ; Cs. Sebestyén: MNy. 20: 34; Bátky: NéprÉrt. 22: 82, MsgNépr. 1: 198, 229;


banyakemence
242
bár2
Györffy I.: MsgNépr. 2: 144; Beke: Nyr. 65: 156, 70: 9; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 76®; Tamás: UngElRum. 89. (Murko: WS. 5: 11.) — Vö. bánya1, banyakemence.
banyakemence 1838: „Banyakemencze, parasztfüttŐ Somogy várm.” (Tsz.); 1843: Bánya- . . . -kemecze [valószínűleg sajtóhiba] (Ballagi). J: 1838: ’boglyakemence ; Art Bauernofen’ (1. fent). — De vö.: 1791/1798: banya ’ banyakemence’ (MNy. 46: 93); 1875: „bánya: fazekas kemencze” (Nyr. 4: 560).
Összetett szó. A banya ~ bánya előtag eredete vitatott. — 1. Szlovák jövevényszó; vö. szik. N. bana ’fazekaskemence’ (Kálal 15), bána ’ua.’ (Hvozdzik 1: 21). A szik. bana, bátia-nak még ’üreg ; kupola ; nagy lombik; öblös fazék’ jelentése is van. Megfelelői több más szláv nyelvből kimutathatók; vö.: szín, bánja ’kád’; cseh bán, R. báné ’korsó;: kupola; bura’; or. 6άπκα [kicsinyítő képzős] ’palack; konzervdoboz; köpöly’. E szláv szavak talán egy ’üreg, boltozat’ jelentésű szláv banja folytatásai, s etimológiailag azonosak a m. bánya1 szláv eredetijével. E magyarázat szerint a m. banyakemence olyan tautologikus jellegű összetétel, mint a szóbeszéd, bajviadal, micisapka stb. — 2. A fenti szláv szócsaládból átvett, ki nem mutatható m. *bánya ’bögre’ szóval azonos. Régen a sár- kemence oldalába kisebb agyagbögréket raktak eredetileg valószínűleg azért, hogy a nagyobb felület fokozza a meleget, később pedig ezeket a kályhaszemeket ételek melegítésére használták. — 3. Azonos a ’fürdő’ jelentésű bányáival. — A 2. és 3. származtatás kevésbé valószínű. — A mai nyelvérzék az előtagot a banya főnévhez kapcsolja.
Barna: AkÉrt. 7/5: 36; Pápay: MNy. 3: 429; EtSz. 1: 277 bánya a.; Cs. Sebestyén: MNy. 20: 34; Horger: MSzav. 24; Bátky: NéprÉrt. 19: 24, 22: 82, MsgNépr. 1: 198, 229; SïôfSz.; Kniezsa: SzlJsz. 76. (Sadnik — Aitzetmüller: VerglWb. 84.) — Vö. bánya1, bánya2·
baptista 1876: „az egyik [egyházi épület] a presbyterianusoké, a másik a baptistáké volt” (Lidércz-napt. 17: NSz.); — babbista, bagdista, bagó-pista, bakpista, bappista, vak- pista (ÚMTsz.). J: 1876: ’a gyermekkori keresztség helyett a felnőttek keresztségét helyeslő protestáns; Baptist’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. baptist; ném. Baptist; fr. baptiste fn., mn. ; ol. battista fn., mn.; or. őanmúcm: ’baptista’. Az e. lat. baptista ’keresztelést végző, keresztelő’ közvetítésével a gör. βαπτίζω ’bemárt, alámerít’ származékára, a gör. βαπτιστής ’be- merítŐ, alámerítő’ főnévre megy vissza. A bibliai Keresztelő János megkülönböztető neveként terjedt el szélesebb körben; vö. 1372 U./1448 k.: Janus baptista (JókK. 143).
Modern köznévi jelentésében annak a protestáns vallási felekezetnek a tagjait jelöli, mely a 17. sz. első harmadában Angliában keletkezett. Az elnevezésnek az az alapja, hogy e felekezet tételei szerint a keresztségben csak felnőttek részesíthetők, és a keresztelés módja a vízbe való teljes belemerítés. — A magyar szó forrása az angol vagy a német lehetett. Alakilag az -ista képzős magyar főnevek hatottak rá; vö. pápista, kálvinista stb. Az alakváltozatok részben félrehallás, részben tréfás népetimológia erdményei. A felekezet Magyarországon a 19. sz. közepe után kezdett elterjedni; a századfordulón lett elismert vallásfelekezet.
Gyalmos: MNyTK. 31. sz. 4; Szendrey: MNy. 32: 251. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 466 battista a.; Brockhaus16 1: 617; Partridge: Or. 38.) — Vö. batiszt.
bár1 1915: „Soha sem ismerhettem meg ... a vadállat-kereskedőt... az óceán járó gőzös bárjában11 (Krúdy: Pest 1915-ben 52: NSz.); — bárba gr. (Grandpierre: Nagy emb. 245: NSz.). J: 1915: ’éjjeli mulató ; Art Nachtlokal’ (1. fent). — De vö.: 1911: „Bár room, kimérő, korcsma” (RévaiLex. 2: 580).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bar ’korlát, sorompó; ivópult; söntés, kocsma’; ném. Bar ’bár, mulató’ ; fr. bar ’bár, büfé’ ; ol. bar ’ eszpresszó’ ; or. 6ap ’mulató’ ; stb. Az angolból terjedt el. Az ang. bar a tisztázatlan, talán kelta eredetű népi lat. * barra ’korlát’ folytatásának, a fr. R. barre ’ua.’ szónak az átvétele. Az eredeti ’korlát’ jelentésből ’italmérŐ pult’, ebből pedig ’kocsma, söntés’ jelentés fejlődött. — A magyar szó közvetlen forrása az angol vagy esetleg a német lehetett.
(Skeat: EtDictEngl. 47 ; Wartburg: FEW. 1: 242; Dauzat: DictÉtFr.7 73; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 427; Partridge: Or. 38.)
bár2 1521: „ha modot talalna, bar chak a33oniomat . . . e£ kévés ideÿg bochatna be” (RMNy. 2/2: 11); 1604: báran (MA.); 1865: Bá1 (Pap Gy.: Palóc népk. 62: NSz.). J: A) hsz. 1. 1521: ’legalább; wenigstens’ (1. fent); 2. 1537: ’ám; wohlan’ (SzÁgost. reg. 99: Klemm: TörtMondt. 605); 3. 1561 — 4: ’bár- csak; wenn nur’ # (MNy. 5: 34). B) ksz. 1565: ’noha; obwohl’* (MNy. 14: 97).
Magyar fejlemény: a korábbról adatol- ható bátor2 határozószó rövidülése. Szófaji és jelentésfejlődése párhuzamos a bátor2· óval. Eredetileg ráhagyó határozószó volt, majd ráhagyást és óhajtást egyaránt kifejező mondatokban óhajtó jelentést is felvett. Megengedő mellékmondatokban vált kötőszóvá. Megjelenése és elterjedése lassan visszaszorította az eredetibb bátor alakot. — Török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 130; Budenz:


bár-
243
bar aboi y
NyK. 10: 115, 25: 290; Simonyi: Nyr. 9: 317®, Köt. 1: 215®, MNyelv.1 1: 15; Szolár: NyF. 35. sz. 36; EtSz.; Asbóth: Nytud. 5: 140; Klemm: TörtMondt. 12, 605 ®; SzófSz.; Berrár: TörtMondt. 69, 172®; Grétsy: Szóhas. 177. — Vö. ámbár, bár-, bátor2.
bár- 1. bárcsak 1604: „Bárczak: Saltem” (MA.). J: 1. 1604: 'legalább; wenigstens’ (1. fent); 2. 1763: ’bár; wenn auch nur’ * (Adá- mi: Spr. 162: NSz.) || 2. bárki 1637 e.: bár ki [ellenőrzésre szoruló adat] (NyK. 15: 200); 1761 — 1787: „Ez élet nem tetszik, mert már tapasztalja, Tsúfos, alkalmatlan, bár ki magasztalja” (Orczy: Költ. Holmi 185: NSz.). J: 1637 e.:? ’wer immer’# (1. fent), 1761-1787: ’ua.’ (1. fent) | bármi 1637 e.: bár mi [ellenőrzésre szoruló adat] (NyK. 15: 200); 1653/1853: „Kiki bár mit mondjon, avagy hozzáadjon, Köszörülje elméjét” (Listi: Költ. 210 [o: 234]. J: 1637 e.:? ’was immer’ # (1. fent), 1653/1853: ’ua.’ (1. fent) I bárha 1651/1817: „Ennél vadabbat az főid sem teremthetne, Bár ha újabb boszúval Óriást szülne” (Zrínyi 1: 98). J: 1651/1817: 'obgleich' # (1. fent) | bármint 1764 e./1892: „Bár mint átkozza Magát és mást okozza, Nincsen hitele” (Amadé 230). J: 1764 e./ 1892: ’wie immer’ # (1. fent) | bármennyi 1793: „Semmi haszna nem lesz, szám bár mennyit hazud” (Gvadányi: Rontó Pál 72: NSz.). J: 1793: 'wieviel immer’ * (1. fent) I Ilyenek még: bármely (1637 e.: NyK. 15: 200 [ellenőrzésre szoruló adat]; 1790: Kon- dé: II. Fridrik 10: NSz.); bárhol (1801/1833: Kisfaludy S.: Műnk. 2:138); bármilyen, bárhogy (1804/1894: Bessenyei: Bihari remete 28, 54: NSz.); bármerre (1837/1903: Eötvös J.: Költ. 21: NSz.); bármikor (1839: Tóth L.: Sheridan: Rág. isk. 102: NSz.); stb.
A bár- előtagú összetett szavak mondatbeli tapadással keletkeztek. A bár- mindegyikben megengedő szerepű, kivéve a bárcsak 2. jelentését; itt a bár- óhajtást, kívánságot fejez ki. Etimológiailag a bár- azonos a bár kötőszóval, illetőleg határozószóval.
Simonyi: Köt. 1: 219, TMNy. 352, 369, Jelz. 58; EtSz. 1: 279 bár a.; Beke: Nyr. 43: 79; Simái: Nyr. 47: 83, 201; SzófSz. bár a.; Horger: MNy. 42: 59; H. Molnár: MNy. 55: 359; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 456. — Vö. bár2.
baráber 1896: „Paraber, e néven hívják Debrecen környékén . . . azokat a vasúti munkásokat, akik egész életükben ott dolgoznak a vasutak építésénél” (PallasLex. 13: 794); — Baráberok gr. (Nyr. 85: 92); berá- b'ér (NyF. 33. sz. 19); baráber (EtSz. 1: 361 bërâbër a.); paráber (MNy. 13: 56); barâbël, berábel, brábel, brábél, brámbel (Ethn. 67: 15); baraberek gr. (ÚMTsz.). J: 1896: 'munkahelyét egyre változtató, otthontalan munkás; die Arbeitsstelle immer wechselnder, heimatloser Arbeiter’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. baráber, paraber, baraba ’fŐleg utak építésén dolgozó betanítatlan segédmunkás; semmirekellő, csavargó’ (SOF. 17: 95); ez az ol. barabba, baraba ’csavargó, naplopó’ átvétele. Az olasz szó a Pontius Pilátustól Jézus helyett szabadon bocsátott bibliai Barrabás lat. Barrabas nevére megy vissza. Az olaszból több nyelvbe is átkerült; vö.: big. N. őapáőa, őapáőiiH 'olasz kőfejtő munkás; toprongyos szegény ember’ ; szb.-hv. N. barába ’csavargó; csőcselék’; szín. N. barába 'semmirekellő, naplopó’; cseh N. baraba 'alagútépítő munkás; semmirekellő’. A szb.- hv. N. baráber 'baráber’ (RKNJ. 1: 298), szik. N. baráber 'vasút vagy alagút építésén dolgozó munkás; piszkos ember’ és az ukr. Kárp. őepáőep 'olasz vasúti munkás' esetében az átadó nyelv a német vagy a magyar volt. — A magyar alak változat ok szókezdő p-je, illetőleg 6-je azzal magyarázható, hogy a bajor-osztrák nyelvjárásban olyan zöngétlen média hangzik, amely mintegy középen van a magyar p és b között. — A m. baráber-nek más német szavakból, közvetlenül az olaszból, valamint a törökből való származtatása téves. — Jobbára csak a kubikosok nyelvében élő és néprajzi munkákban használt szó.
EtSz. 1: 361 bërâbër ; Bogdánfy: MNy. 12: 25; Szentgáli: MNy. 20: 79; Kúnos: Nyr. 53: 85; Várady: MNy. 21: 283; Nagy Lajos: MNy. 22: 48; Spitzer: Nyr. 55: 96; Katona: Ethn. 67: 13, AEthn. 7: 199; Kiss: Nyr. 85: 92®, NytudÉrt. 38. sz. 177; Tamás: UngElRum. 139. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 427; Matl: Südost-Forsch. 17: 94.)
baraboly 1588: baraboly (StUnBB. 1962. 2: 21); 1674: „Egy barabolt nem ér (a levél)” (MNy. 13: 23); 1813: Baraboj (Nyr. 14: 34); 1833: Bára-bulya (Kassai 1: 251); 1838: Barabuj (Tsz.); 1843: Berebujas sz. hn. (NylrK. 2: 216) ; 1863: Berebuj (Kriza: Vadr. 492); — berebojt gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1588: ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény; Kälberkropf’ (1. fent); 2. 1708: ’turbolya; Kerbel’ (PP. Myrrhis a.); 3. 1947: 'burgonya; Kartoffel’ (Nyr. 83: 119); szakny. ’Chaerophyllum’.
Vándorszó; vö.: rom. bardbői 'baraboly; burgonya’, N. barabúla 'burgonya'; big. N. öapaöóú ’ua.’; ukr. N. áapaöÓAH ’ua.’. Feltehető forrása a cseh brambor ’burgonya’; ez valószínűleg a ném. Brandenburg helynévre megy vissza; vö.: cseh R. bramburk 'Brandenburg'; f.-szorb Brambor 'brandenburgi, porosz'. A névadást az magyarázhatja, hogy a burgonya Brandenburgból kerülhetett be Csehországba (vö. m. burgonya), Eszerint 16*


barack
244
bar áncsi k
a ’baraboly’ jelentés a 'burgonya* jelentéshez képest másodlagosan fejlődött ki azon az alapon, hogy mindkét növénynek ehető gumója van. — A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett át. E mellett szól az is, hogy szaknyelvivé válása előtt a magyar szó csak Erdélyben és a Hegyalján volt ismeretes. Az egyes magyar alak változat ok átvételének és hangtani módosulásának körülményei még vizsgálatra szorulnak. — Latin származtatása téves.
CzF.; Alexics: Nyr. 16: 348 ® ; Kovács: LatEl. 48; DAcR. 1/1: 488 ® ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 62: 22; Blédy: Infl. 22; Benkő: Nytud- Ért. 1. sz. 17; Szabó T. A.: Nyr. 83: 119, NylrK. 4: 306, StUnBB. 1960. 2: 18, 24, 1962. 2: 21; Gáldi: Szótir. 118; Cioranescu: DiccEtRum. 66. (Berneker: SlEtWb. 1: 81; Machek: EtSIÖSl. 40.)
barack 1395 k.: ,,p[er]fic[us]: barafc fa”, „p[er]ficum: baraffch” (BesztSzj. 847., 848.); 1588: baraczk (Frank: HasznK. 33: NySz.); 1597: Boroczk (OklSz. Pótl.) ; 1821: Baracz (Gáti I.: Dialectus 100: NSz.); 1854: Borocz (Magy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.); — baraksz, borocka (MTsz.) ; baracka, baraszka (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: 'Őszibarack; Pfirsich’# (1. fent); 2. 1578: 'őszibarackfa; Pfirsichbaum’# (Mel: Herb. 3 — 4: NySz.); 3. 1588: ’ sárgabarack ; Aprikose’# (1. fent); 4. 1801: ’sárgabarackfa ; Aprikosenbaum’ * (Teschedik: Rét. ig. 33: NSz.); 5. 1847: 'valaki fejének tréfás megkoppintása ; Kopfnuß’# (Lauka G.: Carr. 25: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. npácKoea (BKE. 2: 748), ηράεκβα; szb.-hv. brèskva, N. brask- va, breska, breskev, briska, briskva, praska, prackva (Simonivic 381); szín, brçskev, breskva; cseh broskev; szik. R. broskev, brosk- va; le. N. brzoskiew, broskiew: ’Őszibarack’; hangtani lag változatos megfelelők más szláv nyelvekben is. A szláv szó végső forrása a népi lat. persica ’ua.’ ; vö. lat. malum Persicum ’ua.’ (tkp. ’perzsa alma, gyümölcs’). — Valószínű, hogy a magyarba egy nyugati szláv *brosky 'őszibarack’ került át aránylag régen, amikor a szlávságban még élt ez az iz-tövű nominativusi alak, a magyarban pedig megvoltak a tővéghangzók ; vö. murok, retek, tök, — A barack 2. és 4. jelentésével vö., hogy a magyarban a gyümölcsféléknek és a gyümölcsöt termő fáknak, cserjéknek azonos lehet a nevük; vö. alma, birs, körte stb. A 3. jelentés a tengeri barack Sárgabarack’ (1. 1584: Beythe: Nom. 2: NySz.), kopasz barack ’ua.’ (1. 1647: Major: Szót. 69: NySz.), sárgabarack ’ua.’ (vö. 1588: Frank: HasznK. 33: NySz.), kajszibarack ’ua.’ (1. 1662: Lipp: Cal. 7: NySz.) kapcsolatok alapján tapadással keletkezett; e 3. jelentés kialakulása után a korábban közönséges baracknak (1. 1667: Lipp: PKert. 3: 181: NySz.) tartott gyümölcsöt a pontosabb megkülönböztetés végett oszibarack-nak (1. 1717 — 58: Mikes: TörL. 445: NySz.) kezdték nevezni. Az 5. jelentés gúnyos névátvitel eredménye: a nevelési célú enyhe testi fenyíték a jutalmazásra való, ízletes gyümölcs nevét kapta; vö.: ném. Kopfnuß 'fejre adott barack’ (tkp. ’fejdió’), Ohrfeige ’pofon’ (tkp. ’fül- füge’).
CzF.; Budenz: NyK. 6: 311®; Szarvas: Nyr. 2: 486, 6: 507; Miklosich: Nyr. 11: 114; Kovács: LatEl. 48; Balassa: TMNy. 174; Simonyi: NyK. 25: 53; Melich: NyK. 39: 39, MNy. 6: 58, 60 ®, AkÉrt. 21: 185, Arch- SlPh. 34: 548, MNy. 10: 389; EtSz.®; Asbóth: Nytud. 5: 135; SzófSz.; Horger: NNyv. 1: 146; Rapaics: MagyGyüm. 103, 304; Deme: MNyTK. 69. sz. 15; Kniezsa: SzlJsz. 78®, NyK. 66: 60; Moór: Nyelv és írod. 1: 108®; FŐZŐ: SoprSz. 10: 27; Bárczi: Htört.2 163, Bev.3 65. — VÖ. kajszibarack,
barakk 1738—43: „homokos szőlős kerttül darafc-csapszék szélin való strázsák kunyhójáigh” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 147); 1812: Barakkok gr. (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 311: NSz.); 1842: barakában gr. (Athenaeum 1: 760: NSz.); 1868: barákát gr. (Kunsági —Pot.: Honv. 1: 82: NSz.); 1877: barákokat gr. (Ágai A.: Porzó tárca 1: 142: NSz.); 1880: barakkokban gr. (Frankenburg: Bécsi élm. 2: 171: NSz.). J: 1738-43: ’Bretterhaus, Holzbude’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. barrack; ném. Baracke; sp. barraca; fr. baraque; ol. baracca; or. βαράκ: ’katonai barakk ; ideiglenes deszkaépület’. Végső forrása vagy a sp. * barro ’agyag’, vagy a kelta * barra ’keresztgeren- da’; az elnevezés alapja tehát az első barakkok építőanyaga volt. A spanyolból terjedt szét. — A magyar alakváltozatok közül a barakk az osztrák katonai nyelvből, a baraka, barak pedig talán az olaszból való.
Lumtzer—Melich: DOLw. 65; Csókán: Nyr. 38: 38; EtSz.®; Beke: Nyr. 60: 110. (Schulz: DtFremdwb. 1: 75; Wartburg: FEW. 1: 260; Aalto: NeuphilMitt. 39: 375; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 427; Coromi- nas: DiccCrítEt. 1: 407; Kluge: EtWb.19 51.)
baráiicsik 1873: „Tatrangon . . . fejre- való helyett barancsikot (czitromszinű selyem fátyolt) hordanak”, baráncsik (Orbán B.: Székelyföld 6: 141, 136: NSz.); — barán- zsik (MTsz.); bu'rqnzik (MNy. 4: 163); borondzsik, boronzsikos sz. (ÚMTsz.). J: 1873: ’selyem fátyolkendő ; Schleiertuch aus Seide’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. borangic ’se- lyemszál ; nyersselyem ; selyemszövet, amelyből a parasztasszonyok fátylat készítenek,


barangol
245
b arány himlő
(Tikt.), E. burangíc, N. burungíc, burungiúc ’ua.’; ez az oszm. bürüncük, bürümcek ’se* lyem fátyolkendŐ’ átvétele. A moldvai m. búrqnzik átadó alakja nyilván a moldvai rom. burangic volt, a többi magyar alaknál nem lehet eldönteni, hogy külön-külön átvétel-e, vagy pedig magyar hangfejlődés eredményére kell-e gondolnunk. — A magyar szónak egy sajtóhibás közlés (1876: bazán- zsik: Nyr. 5: 329) alapján feltett közvetlen török eredeztetése téves. — Csak a moldvai és a hétfalusi csángóknál járatos nyelvjárási szó.
Patrubány: Nyr. 11: 17; Szinnyei: Nyr. 22: 115® ; EtSz. ® ; Blédy: Infl. 22; Drimba: CercLingv. 5: 122.
barangol 1786: ,,a’ Spanyolok ellen fel s alá barangolhassanak” (Μ. Hírmondó 760: NSz.); 1788/1953: ? Borongnak gr. (Batsányi: ÖM. 1: 203: NSz.); 1794: borongoltam gr. (MNy. 6: 359); 1800/1879: borongtam gr. (Vitkovics Μ.: Művei 2: 98: NSz.); 1810: borongni sz. (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 310a: NSz.); 1833: Barlangot (Kassai 1: 256); 1840 k.: harang (NyK. 16: 240); 1895: bulyangol (TMNy. 397); — ballangol (Szeg- Sz.). J: 1. 1786: ’egy bizonyos területen jár; in einem Gebiet hin und her schweifen’ (1. fent); 2. 1787: ’<rendsz. szomorúan) kóborol; «(meistens traurig) umherschweifen’ # (Barczaf. Szigv. 1: 86: MF1.);3. 1787: ’téve- lyeg; herumirren’ (Barczaf. Szigv. 2: 75: MF1.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: alapszava a bolyong ige, képzője gyakorító -Z. Eszerint hangalakjának létrejöttében és az alapszótól való elszigetelődésében, valamint az alakváltozatok kialakulásában szerepe lehetett az ly~ l váltakozásnak, az elha- sonulásnak, továbbá más, hasonló jelentésű hangfestő szavak (ballag, bandukol, csatangol ) hatásának. A mintegy száz éven át jelentkező kétszótagú borong, barang formák részben nyelvújítási elvonások lehetnek, részben pedig a borit, borul családjába tartozó, ’szomorú gondolatokkal foglalkozik’, ’bú- san elmereng* jelentésű borong igével való keveredésről tanúskodhatnak. Számos esetben nem dönthető el, hogy melyik szónak az adatával van dolgunk. Ezt a — bolyong- ból való — származtatást azonban a szótörténeti adatok nem támogatják különösképpen. Az is lehetséges, hogy a szó hangfestő eredetű. — A szó tövének török származtatása téves. — A hangulatos nyelvjárási szó a nyelvújítás korában vált irodalmivá és köznyelvivé.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 130; Budenz: NyK. 10: 94; Szinnyei: Nyr. 8: 252®; Simonyi: NyK. 16: 240, TMNy. 397, 416, Nyr. 44: 28; NyÚSz.; EtSz.; Horger: M- Szav. 25; Tolnai: Nyúj. 206; Végh: Adal.
57; SzófSz.; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23; Gáldi: Szótir. 54; Fábián —Szathmári — Terestyéni: Stil. 171. — Vö. bolyong.
bárány 1194: „Sunt autem hec nomina prediorum que contuli, . . . Baran” hn. (ÁÚO. 11: 57); 1372 U./1448 k.: „farkafbalol lewn baran” (JókK. 148); 1508: baran (Döbr- K. 242); 1598: báránt gr. (Decsi: Adag. 221: NySz.); 1604: Bárány (MA. Agnus a.); 1629: bárány (EtSz.). J: 1. 1194: ? ’fiatal juh; Lamm’ # (1. fent), 1206/1257: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1523: ’bárányprém; Lammpelz’ * (OklSz. bárány-suba a.). — Sz: ~os 1399: Bara· nus hn. (Csánki 2: 126); 1761: arany-bárányos (BiróM.: Préd. A: NySz.) | ~ka 1600 k.: Baranka (BrassSzt. 11) | ~oz 1637: bara- nyozni sz. (OklSz.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. R. baran ’kos’, Kaj borán ’ua.’; cseh beran ’ua.’; szik. baran ’kos; bárány’; le. baran ’kos’; or. őapáH ’ua.’ ; megfelelő szó még más — nyugati és keleti szláv — nyelvekben is van. Valószínűleg nem eredeti szláv szó, de végső forrása tisztázatlan. — A magyarba talán a szlovákból került át ’fiatal juh’ jelentéssel. 2. jelentése a báránybÓr (1. 1522 k.: OklSz.) összetétel alapján, tapadással keletkezett. — Magyar származékszóként való magyarázata
Budenz:NyK. 1:310,20: 154;Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 21; Szarvas: AkNyÉrt. 4/10: 20; Miklosich: Nyr. 11: 114®; Asbóth: NyK. 18: 369, 30: 220, Nytan. 1/1: 51; Alexics: Nyr. 35: 36; EtSz.®; Horger: MNy. 10: 15, 33: 49, Ungjb. 15: 434, MNy. 40: 10; Herman: Pászt. 494; Dráganu: Dac. 8: 135; Csűry: MNy. 35: 76; Gáldi: MNy. 35: 253; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 242; Cazacu: StCercLingu. 1: 281; Kniezsa: SzlJsz. 79®, NyK. 65: 95; Török: MNy. 51: 480 ® ; Moór: StudSl. 2: 54, MNy. 54: 280; Molnár N.: Áll. 22. (Trubaéev: DomZiv. 73.) — Vö. bari, barka1.
bárányhiinlő 1719: „unokám is immár jobban fölveszi magát az bárány hümlő-zés után” sz. (Nyr. 71: 15); 1803í „Schafblatter, -pocke: . . . bárányhimlo” (Márton). J: 1719: ’Windpocken’ * (1. fent).
Összetett szó. A jelzői szerepű bárány előtag a betegség enyhe voltára utal a súlyos lefolyású, sokszor halálos fekete vagy valódi himlővel szemben. Valószínűleg hasonló szemléleten alapul a ném. Schafblattern, Schafpocken ’bárányhimlő’ (tkp. ’juhhimlő’), amely hathatott a magyar szó kialakulására is. A betegség ártalmatlan voltára utaló elnevezések még: ang. chicken pox (tkp. ’csirkehimlŐ’) ; ném. Windpocken (tkp. ’szél- azaz léghimlő’); or. eempnHaá ócna (tkp. ’szélhimlő’) ; finn vesirokko (tkp. ’vízhimlő’): ’bárányhimlő*.


barát
246
barátkeselyű
barát 1156/1347:,,villam Bratka, in qua ipsa ecclesia sita est” sz. hn. (MonStrig. 1: 109); 1195 k.: „Scerelmef bratym uimagguc ez fcegin ember lilki ért” (HB.); 1211: Barath hn. (Csánki 3: 545); 1232: Borat hn. (MNy. 10: 38); - bérát (MTsz.). Jí 1. 1156/ 1347:? 'szerzetes; Mönch' (1. fent), 1372 u./ 1448 k.: ’ua.' (JókK. 39); 2. 1195 k.: 'felebarát; Nächster'(1. fent); 3. 1372 U./1448 k.: ? 'jóakaró, segítő társ; Freund’ (JókK. 2), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (BécsiK. 88). — Sz: ~ka 1156/1347: 1. fent; 1800: Barátka-Billegető ’papfülemüle’ (Márton) | ~os 1215/ 1550:? Bratus szn. (VárReg. 280.); 1416 u./ 1466: baratofoc gr. ’barát’ (M’mchK. 164) I ~i 1263: Barathy [= baráté] hn. (Csánki 2: 589); 1613: baráti 'szerzetesi’ (Pázm: Kai. 1084: NySz.); 1766: baráti 'jó barátra jellemző' (MNy. 8: 274) | ~ság 1372 U./1448 k.: baratfaga gr. 'szerzetesi állapot' (JókK. 63); 1416 U./1450 k.: baïatfagaieq.t gr. 'baráti kapcsolat’ (BécsiK. 91 ) | ~kozik 1527: barat- kozyk vala (ÉrdyK. 296) | ~ságos 1531: baratfagos (ÉrsK. 450) | mocska 1585: Bará- totskám gr. (Cal. 61) | ~ságtalan 1585: barátságtalan (Cal. 539).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. brato, bratrt 'fiútestvér, fivér’; big. 6pam ’fiútestvér; barát, társ; szerzetes’ (B’blgT’blkReé.2 58); szb.-hv. brat ’fiútestvér; barát; szerzetes’; szín, brát 'fiútestvér’; szik, brat ’fiútestvér; szerzetes; barát, társ’ (SSpJS. 160); or. 6pam ’fiútestvér; barát, társ; szerzetes’ (Sl- RLJ. 1: 607); a megfelelő szó megvan a többi szláv nyelvben is. Indoeurópai alapon egyezik vele a lat. fráter ’fiútestvér’ ; ebből való a m. fráter. — Am. barát közvetlen forrása bizonytalan. Hangalakilag egy szik. R. *5rcUó-ból magyarázható meg legjobban; a barát ά-ja ugyanis szláv á-ra mehet vissza, ennek egykori megléte pedig a számba vehető szláv nyelvek közül elsősorban a szlovákban valószínűsíthető. A magyar szó kétféle jelentése azonban más és más szláv nyelvből is származhatott. A 2. és 3. jelentés elvileg bármely szláv nyelvből jöhetett, így természetesen a szlovákból is. Az 1. jelentés forrásaként főként a horvátra lehet gondolni. Kevéssé valószínű az a feltevés, hogy a m. barát eleinte a bencésekre vonatkozó egyházi műszó volt, és 2., 3. jelentése ennek a használatnak az alapján, a magyarban fejlődött ki.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 312, 2: 468; Miklosich: Nyr. 11: 114® ; Munkácsi: NyK. 17: 109, 25: 283; Asbóth: NyK. 18: 336, 371, UngRev. 4: 284, AkÉrt. R. 18: 96, NyK. 27: 332, ArchSIPh. 22: 465, AkNyÉrt. 20/3: 66, Nytud. 3: 290, 5: 141 ® ; Alexics: Nyr. 16: 349; Kúnos: AkÉrt. 8: 343; Melich: Szljsz. 1/2: 230 ®, MNy. 4: 25, NyK. 39: 35, MNy. 8: 152; Simái: MNy. 6: 317; Horger: MNy. 10: 13, 110, NytÁl.1 99, 117, MSzav. 25,
SzegFüz. 1: 248; EtSz. ® ; Bonkáló: Ung- Jb. 1: 231; Kemsei: Nyr. 50: 6; Barcsai: Nyr. 50: 61; Kertész: Nyr. 65: 1; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 242; Kniezsa: Szljsz. 80®, Nyr. 80: 371, NyK. 60: 485, 65: 78, 91; Tagliavini: Storia 352, 554; Moór: NyK. 66: 53; Tamás: UngElRum. 101. (Trubaéev: SITermRod. 58.) — Vö. baratina, bratyi, cseribarát, felebarát, fráter, kebelbarát.
barátfüle 1792: „Barát-fül: derellye, téfztás étek” (SzD.); 1795 k.: barát9 füle (Takáts R.: Told. R. v.: NSz.). Jj 1792: ’derelye; Nudeltaschen, Tascherl’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagjában a barát Szerzetes’ jelentésében szerepel; talán a papok, szerzetesek konyhájára utalva e tésztaféle finomságát jelöli, vagy pedig olyan tréfás kifejezés, mint pl. a papmacska ’hernyó’. Az ételnevek, különösen a tésztaneműek hasonlóságon alapuló tréfás névátvitellel való elnevezése elég gyakori nyelvünkben; vö. angyalbögyörő, darunyak, lúdgége, medvetalp stb. (ÚMTsz.). A fül utótag valószínűleg a tészta formájára utal.
Simonyi: TMNy. 362; Réthei Prikkel: MNy. 3: 339 ®, 385; Horger: MSzav. 25; SzófSz. barát a.; Mikesy: MNy. 47: 81®, 52: 218.
baratina 1583 u.: ,,Láttam, hogy az talpas volt a bratinája" (Nyr. 15: 137); 1799/1915: barátináim gr. (Nyr. 44: 29); 1894: bratyina (Nyr. 23: 42); — baratina (MTsz.). J: 1. 1583 u.: ’szeretŐ; die Geliebte' (1. fent); 2. 1799/1915: 'barátnő; Freundin’ (1. fent); 3. 1894: ’pereputty; Sippschaft’ (1. fent).
Valószínűleg szláv eredetű; vö.: szín. N. bratina ’testvér’ (Pletersnik 1: 51); szik. N. bratrina ’társaság’ (EtSz.), N. bratrina ’sógor- nŐ’ (Kálal 38); ukr. N. őpamÚHa [nagyító és becéző képzős alak]’fivér’ (Hrinéenko 1: 94) ; ezek a szláv brafo ’fiútestvér, fivér’ származékai. — A részletek — főleg a jelentések terén — tisztázatlanok. — Az a feltevés, amely szerint a m. barát latinos továbbképzése volna, nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 8: 297, 44: 28; Valló: Nyr. 33: 561; EtSz.; Asbóth: Nytud. 5: 143; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 25; Kniezsa: Szljsz. 592 ®. — Vö. barát.
baráíkeselyű 1891: ,,a kőszáli sas egy barátkeselyűt... a fészkébe üldöz” (AkÉrt. 2: 31). J: 1891: ’Mönchsgeier’ # (1. fent); szakny. ’Aegypius monachus’.
Latin mintára alkotott tükörszó: a természettudományi szaknyelvben korábban használt lat. vultur monachus ’barátkeselyű’ fordítása. A latin kifejezést több más európai


barázda
247
barbár
nyelv is lefordította; vö.: ném. Mönchs· geier; fr. vautour moine: ’ua.’. Az elnevezés onnan ered, hogy e madár majdnem kopasz nyakát barátcsuklyára emlékeztető toll- gallér Övezi.
Herman: Mad. 105.
barázda 1130—40/12 — 13. sz.: ,,a quo vertitur per quatuor cumulos ad longum, quod vulgo dicitur huzeu&razdu” (PRT. 8: 268); 1259 — 66/14. sz.: Wrdxigbarazdaya gr. hn. (Györffy 1: 272) ; 1550 k. : borozda (KolGl.: NyF. 45. sz. 9); 1585: Barázda, barázda; Barázdával. 607; 1010); 1645: borazda (CorpGr. 322); — berázda, bëràzda, bëràzdo, borázda, brázdo (MTsz.); birizdös sz. (MTsz. barázdás a.); barozda (Nyatl.). J: 1130 — 40/12 — 13. sz.: ’Furche’ # (1. fent). — Sz: ~s 1383: Barazdas szn. (OklSz.) ; 1532: barazdas (TihK. 106) I zól 1585: Barázdálok gr. (Cal. 1028).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovén vagy szlovák eredetű; vö.: szín, brázda; szik, brázda: ’barázda’; vö. még: óe. szí. brazda; szb.-hv. brázda; le. bruzda; or. 6o- po3Öá: ’ua.’; további megfelelők valameny- nyi más szláv nyelvben. — A magyar alakváltozatok szinte kivétel nélkül megmagyarázhatók egy szín, vagy szik, brázda- ból. Bizonyos nehézséget jelent azonban a második szó tagjában rövid magánhangzó jú borozda; ennek kielégítő magyarázata nincs, aligha külön átvétel a szik. K. brazda-\>ó\ vagy ukr. Kárp. Öopo30á-ból. A mai N. brázda, brázdo a R. brázda továbbélése lehet, bár gondolhatunk arra is, hogy egyes helyeken újabb átvétel a szlovénból. A N. brázna, berázna^ ’barázda’ (EtSz. 1: 535), borázno ’ua.’ (ÚMTsz.) vagy a m. barázdából keletkezett, vagy pedig egy déli szí. brazna ’ua.’ alakváltozat átkölcsönzése.
Budenz: NyK. 1: 311 ®, 2: 469; Miklosich: Nyr. 11: 114; Asbóth: NyK. 26: 329, Nyr. 32: 267; Melich: MNy. 4: 24, 25, 26, HonfMg. 82; Damian: NyF. 67. sz. 45; Szinnyei: NyK. 42: 13; EtSz.®, 1: 535 brázna a. is; Horger: MNy. 10: 15,SzegFüz. 1: 248; Moór: UngJb. 7: 150, StudSl. 2: 104 ® ; Csűry: MNy. 35: 76; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 81 ®, Pais-Eml. 334, NyK. 65: 85, 89; Horbatsch: WeltSlav. 2: 68; Bárczi: Htört.2 80, 138; Gáldi: MNy. 54: 10; Török: MNy. 55: 53; Miháilá: ímprum. 26. — Vö. mikro-·
barázdabillegető 1585: ,, eine lus: Barázda billogeto (Cal. 194); 1604: Barázdabillegető (MA.). J: 1585: 'Bachstelze* # (1. fent); szakny. ’Motacilla alba’.
Összetett szó. Előtagja arra utal, hogy a madár szántáskor a barázdára száll táplálékot keresni. A szántással hozza kapcsolatba a madarat a ném. Ackermännchen 'barázdabillegető* (tkp. ’kis szántóvető’) is. Az összetétel utótagja azt fejezi ki, hogy a madárnak aránylag hosszú farka lépegetés, futkosás közben minduntalan le s fel mozog, billeg. Hasonló szemlélet a madárnév alapja több újlatin nyelvben; vö.: fr. batte-queue; ol. batticoda; rom. codo- báturá: ’barázdabillegető* (tkp. ’farokbille- getŐ’). Hasonló elnevezések máshol, így a szláv nyelvekben is vannak; vö.: cseh tfaso- fitka (tkp. *üleprázó’); szik, trasochvost (tkp. ’farokbillegető*) ; or. mpxcoeÿsKa (tkp. ’far- billegető’): 'barázdabillegető*. Az összetétel jelentése tehát a magyarban: ’barázdán farkát billegető madár’; vö. még N. borozdám- b illegő“- (Nyatl.).
Herman: Mad. 203; Horger: MNy. 42: 59.
barbár 1416 u./1490k.: „barbárotoknak nepe kçssçl” (AporK. 86); 1531: Barbaro- foknac gr. (TelK. 184); 1575: Barbarus (Helt: Krón. 3: NySz.); 1792: 6ar6ar-szívu (Verseghy: A szerelem gyermeke 89: NSz.); 1820: bárbár (Kisfaludy K.: Kérők 94: NSz.); 1831: barbár (P. Thewrewk J.: Alap. 4: 46: NSz.). J A) fn. 1416 U./1490 k.: ’barbár ember; Barbar’# (1. fent). B) mn. 1. 1575: 'idegen ; fremd | nem görög, nem római (nép); nichtgriechisch, nichtrömisch (Volk)’ # (1. fent); 2. 1696: ’barbár népre vagy személyre jellemző; barbarisch’ # (Illy: Préd. 1: 609: NySz.). — Sz: ~ság 1696: barbarussága gr. (Illy: Préd. 1: 609: NySz.); 1841: barbárságot gr. (Czuczor G.: Nepos. XV.: NSz.). — De vö. 1807: „Barbária, Afrikában egy Tartomány” (Márton).
Latin eredetű; vö. lat. barbarus 'külföldi, idegen (főnévként is); szellemileg, erkölcsileg durva, műveletlen’; ez a gör. βάρβαρος 'kemény, durván hangzó, érthetetlen (nyelv); nem görög (elsősorban nyelv); durva, műveletlen’ átvétele. A görög szó hangutánzó eredetű ; eredetileg a nem értett idegen nyelvre vonatkozott. Hasonló szemlélet alapján használták az óind barbara- ’dadogó* szót többes számban nem indo- iráni népek megnevezésére. A latinból s részben a görögből belekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. barbarian, barbarie; ném. Barbar, barbarisch; fr. barbare; ol. bárbaro; or. eápeap: ’barbár’. — A magyar nyelvi alak változatok közül a régiek a latin -us végű alak megfelelői, a barbar, bárbár, barbár alakok pedig a latin eredetű népnevek analógiájára fejlődtek: vagy a többes számú lat. Barbari > m. barbárok megfelelés alapján, vagy a korábbi barbarus latinos végződésének tudatos elhagyásával jöttek létre. A barbár köznyelvivé válását azonban a véghangsúlyos ném. Barbar is elősegíthette.
Kovács: LatEl. 9, 55, 58; Lumtzer— Melich: DOLw. 65; EtSz. 1: 287 barbaros a. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 51; Kallós E.:


bárca
248
bárgyú
Nyr. 64: 8; Techert: NyK. 50: 448; Fodor: Nyr. 86: 151. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 94 balbus a.; Frisk: GrEtWb. 1: 219; Kluge: Et Wb.19 51.) — Vö. berber.
bárca 1819: „vizsgálódik, hogy az Ispá- nyok a’ Robot Czédulákat ( Bartzák ) zár alatt tartyák-e ?” (Csondor J.: ,Utasítások 115: NSz.); 1879: bárczák gr. (Árúlajstrom 837: NSz.). Js 1. 1819: 'cédula; Zettel’ (1. fent); 2. 1838: ’jegy; Marke | jel; Zeichen’ (Tzs.). — Sz: /ós 1893: bárczás leány mn. (Alvinczy S.: Fr. nők 138: NSz.); 1940: bárcás fn. ’rendŐri felügyelet alatt álló nő’ (Balassa).
Ismeretlen eredetű. A nyelvújítás korában a népnyelvből kerülhetett a köznyelvbe. Korábbi hangalakja barca volt. Mai alakjának kialakulásába talán az Abaúj-Torna megyei Bárca község neve is belejátszhatott.
EtSz. ; Kardos: Nyr. 41: 104, 259 ; SzófSz.
bárcs 1628/1793: Barts (EtSz.); 1807: bárcs (EtSz.); 1815: Barcsa (Gáldi: Szótir. 321); 1862: bárcsakóró (CzF.). J: 1628/1793: ’benedekfű; Benediktendistel | medveköröm; Bärenklau’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. brtá ’medvetalp’ (Simonovié 229); szín, btitá ’ua.’; cseh brst ’ua.’; szik. br&C ’ua. ; lengyel zöldségleves’ (Hvozdzik 1: 63); le. barszcz ’medvetalp ; céklaleves’ ; or. 6opu} ’káposzta- leves céklával; N. medvetalp’; megfelelő szavak vannak az alsó és felső szorbban, ukránban és fehéroroszban is. — A magyarba talán egy ki nem mutatott, de feltehető szik. K. *bar££ ’medvetalpfű’ került át. A barcsa változatot Kazinczy alkotta meg a Barcsayak neve után. — Mongol egyeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Bálint: Párh. 3; Miklosich: Nyr. 11: 114®; Szinnyei: Nyr. 22: 171; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 29; Melich: MNy. 11: 139; Kovács Márton: Nyr. 46: 20; Kniezsa: SzlJsz. 81 ® ; Gáldi: Szótir. 321. (Machek: ÖSlJmR. 165.)
bárcsak 1. bár-
bárd1 1214: „Silue que uulgo Bard dicitur” (OklSz.); — bárt (Nyatl.). J: 1. 1214: ’erdŐrész, amit egy ember egy nap alatt bárddal kivág; ein Stück Waldes, welches ein Mann in einem Tage mit einer Axt aushauen kann’ (1. fent); 2. 1272: ’balta; Beil I fejsze; Axt’# (OklSz.); 3. 1560 k.: ’alabárd; Hellebarde’ (GyöngySzt. 3045.). — Sz: ~ol 1536: bárdolok gr. (Pesti Fab. 149: MF1.) I ~olatlan 1575: bárdolattlan (Helt: Krón. Előb. 1: NySz.).
Vándorszó; vö.: óalsófrank barda ’bárd, fejsze’, középaln. barde ’széles fejsze’, úfn. Barte ’bárd’; ófr. barde ’bárd; erdőirtó vagy ácsszerszám’; rom. barda ’bárd’; óe. szí. brady ’fejsze, bárd’. Végső soron germán eredetű; a germánból került az ófranciába is. — Am. bárd vagy ófrancia, vagy közép-, esetleg alnémet jövevény. Hangtani szempontból az ófranciából való származtatás a valószínűbb. Az 1. jelentés az eredetibb 2. jelentés alapján fejlődött.
Miklosich: NyK. 1: 311, Nyr. 11: 114; Budenz: NyK. 2: 469; Edelspacher: NyK. 12: 96, 112; Hunfalvy: NyK. 14: 439; Melich: Nyr. 24: 61 ®, NyK. 25: 256, MNy. 10: 388 ®, 12: 313; Kúnos: AkÉrt. 8: 342; Lumtzer — Melich : DOLw. 65; Reimer: Nyr. 39: 88; EtSz.®; Melegdi János: MNy. 11: 125; Thienemann: UngJb. 2: 95; Wartburg: FEW. 1: 252; Bárczi: FrJsz. 16, 22, 23, 27; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 794, NyK. 65: 97; Cioranescu: DiccEtRum. 68; Tamás: UngElRum. 93. (Kluge: EtWb.19 54.)
bárd2 1788 U./1953: ,,A bárdok vagy bárdusok olyan különös rendbéli emberek voltak az északi népeknél, kik . . . azoknak jeles cselekedeteiket énekelve magasztalták” (Batsányi: ÖM. 1: 189: NSz.); 1799: Bar- dusa gr. (Virág B.: Poét. Műnk. 40: NSz.); 1838: Bard (Tzs.). J: 1788 U./1953: ’dalnok; Sänger, Barde’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bard; ném. Barde; fr. barde; ol. bardo; or. 6apd: 'kelta dalnok, költő’. Végső forrása az ókelta ^bárdos ’dalnok’; vö.: gael bard; ír bard: ’ua.’. Az európai nyelvekbe — az angol kivételével — a lat. bardus ’kelta énekes’ közvetítésével került. — Am. bárd közvetlen forrása az angol, francia vagy a német lehetett. A bardus, bárdus a lat. bardus alakra megy vissza. — Irodalomtörténeti szakszó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 65; EtSz. 1: 290 2. bárd a.; Kallós E.: Nyr. 76: 44. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 96; Dau- zat: DictÉtFr.7 74; Partridge: Or. 39.)
bárgryú 1792: „Bárgyú: éggydgyd, fze- líd, jámbor” (SzD.); — bárgya (MTsz.). Jt 1. 1792: ’együgyű; einfältig'# (1. fent); 2. 1792: 'szelíd; sanftmütig' (1. fent); 3. 1838: 'szomorkás; wehmütig | kedvetlen; mißmutig” (Tsz.); 4. [bárgya] 1842: 'silány; minderwertig’ (MTsz.). — Sz: ~ság 1834: bárgyuság (Kritikai Lapok 4: 113: NSz.).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű. Összefügghet a szájtátó bámészkodást kifejező, illetőleg csúfoló báz indulatszóval és a bámul, bamba szavak családjával. Létrejöttében és hangalakjának kialakulásában szerepe lehetett a bá, borgyú! csúfolódásnak (MNy. 43: 51; vö. még Bah! Bika! veres bornyú!: Nyr. 21: 43). E megfejtési kísérlet azonban még további vizsgálatra, megerősítésre szorul. A bárgya alakváltozat ide-


b ar he ni
249
bariton
tartozása a hozzákapcsolódó 4. jelentés miatt kérdéses. — A borjú alak változataként való magyarázata kevésbé valószínű. Mongol és latin származtatása téves.
Bálint: Párh. 3; Szarvas: Nyr. 21: 237; Kovács: LatEl. 48; EtSz.; Horger: MSzav. 25; Kertész: Nyr. 54: 56; SzófSz.; Csefkó: MNy. 43: 51; Molnár N.: Áll. 20. — Vö. bá2, bámul, meggárgyul.
bárha 1. bar¬
bár bent 1763: „Barehet Laibli” (MNy· 60: 218); 1765: Barchétbűl gr. (MNy. 60: 218); 1788: Barchent, Barcheta (Harm. Rendt. 115: NSz.); 1793: barkán (Sándor I.: Külf. ut. 443: NSz.); 1818: parket (Mokri: Manuf. 342: NSz.); 1865: párket (Babos); 1873: barkett (Székely, napt. 49: NSz.); — páráét, parkét (MTsz.); bärget, bar- hét, parget (ÚMTsz.). J: 1763: ’ Barchent’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. kfn. barchan(t), úfn. barchen, barchent, barchet, parchent: ’bar- hent’; vö. még baj.-ősztr. barched, barchent ’ua.’, ir. ném. Barchent ’ua.’. Végső forrása az arab barrakän ’durva teveszŐr ruhaanyag; ebből az anyagból készült kabát’. Ez a középkori latinban barracanus ~ por- chanus stb. ’ua.’ alakban élt. Innen került a németbe, valamint több más európai nyelvbe is; vö.: ang. barracan; fr. bouracan; ol. baracano: ’durva gyapjúszövet’. A latinból való a ném. Bárkán ’ua.’ is. A gyapjúhoz hasonló, bolyhos felületű, lenből és pamutból készült barhent anyagot Németországban, Ulmban kezdték gyártani. — A magyar alak változatok több különféle német nyelvi formára mennek vissza. Hangalakjuk kialakulásában szerepe volt a hanghelyettesítésnek is.
Melich: Nyr. 24: 351 ® ; Szarvas: Nyr. 26: 149; Lumtzer —Melich: DOLw. 193; Petz: MNy. 23: 148; Tolnai: MNy. 25: 220; Tóth: MDivatsz. 36. (Wartburg: FEW. 1: 261; Lokotsch 250.; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 427; Kluge: EtWb.19 51.)
bari 1833: „Bari! Bari!: Interjectio Agnum allicientis” (Kassai 1: 254). J: A) isz. 1833: bárányhívogató szó; Lockruf für Lämmer# (1. fent). B) fn. 1838: ’bárányka; Lämmchen’ * (Tzs.). — Sz; ~ka 1878: barika (Posa L.: Költ. 33: NSz.).
Származékszó: a bárány becéző rövidítéssel létrejött alakjából keletkezett -i kicsinyítő képzővel. Főként a gyermeknyelvben, valamint a nyelvjárásokban él, főleg eredeti, állathívogató jelentésben. — Mátyás FI. (256: Birka a.) 1787-ből, Barczafalvitól idézi a barika származékot (Szigvárt. 1: 76: NSz.) a szó azonban a jelzett helyen nem található.
Simonyi: MNyelv.1 1: 128®; EtSz.; Tolnai: MNy. 23: 173; Horger: MNy. 32r 42; SzófSz. barka a. ® ; Bárczi: Szók.2 34; Kelemen: Mondsz. 348, 455, 517, 693. — Vö. bárány, barka1.
barikád 1832: ,,A’ mi a’ Francziáknál a’ júliusi három barrikáda-n&p, az volt nálunk a’ legközelebb lefolyt májusi tiz nap” (Helmeczy: Jelenkor 1: 357: NSz.); 1835: Barrikád (Kunoss: Gyal.); 1848/1952: baricádra gr. (Kossuth: ÖM. 13: 388: NSz.); 1861: barikád (Haray V.: Tör. 49: NSz.). J: 1832: ’utcai torlasz; Barrikade”
(1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. barricade; ném. Barrikade; sp. barricada; fr. barricade; ok barricata; or. Őappuxáda: ’utcai torlasz; barikád’. Az olaszban vagy a franciában keletkezett. Az első esetben alapszavának végső forrása a kelta eredetű népi lat. * barra ’keresztgerenda; zárógerenda; korlát’ lehet. A második esetben a fr. barrique ’hordó” származékaként jöhetett létre; az első barikádot ugyanis homokkal, kővel megtöltött hordókból rakták össze. — A magyarba irodalmi úton került a németből vagy a franciából. A barrikáda alakváltozat szóvégi a-ja latinosítás eredménye. — A N. barika ’levert kuglibabák’ (vö. 1912: Nyr. 41: 150) talán a barikád módosulata: a birtokos személy ragnak érzett szó végi -d elvonásával jöhetett létre.
SzemkŐ: Nyr. 41: 150; Simonyi: Nyr. 43: 378; EtSz. ® , 1: 291 barika a. is. (Skeat: EtDict.4 49; Schulz: DtFremdwb. 1: 78; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 445; Coromi- nas: DiccCrítEt. 1: 412; Kluge: EtWb.19 53; DudenEtym. 51; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 60.)
bariton 1838/1883: ,,Szava egy gyönge,, de rendkívül kellemetes bariton, tökéletesen kifej ezé mindazon lágyságot és bánatot” (Csató Pál: Műnk. 219: NSz.); 1858: barriton (Délibáb Naptár. 33: NSz.) ; 1900: baritonján gr. (LŐrinczy Gy.: Potentátok 191: NSz.).. J: 1. 1838/1883: ’közepes mélységű férfihang; Singstimme zwischen Tenor und Baß’ # (1. fent); 2. 1842: ? ’egy fajta hangszer; Art Musikinstrument’ (P. Horváth L.: Kaieid. 1: 50: NSz.), 1893: ’ua.’ (PallasLex. 2: 652). — Sz: ~ista 1879: baritonista (Déryné Naplója 1: 301: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. barytone; ném. Bariton; fr. baryton; ol. barïtono; or. őapumón: ’bariton’. Végső forrása a gör. βαρύτονος ’feszes; erősen hangzó; nem az utolsó szótagon hangsúlyos (szó) ; hangsúlyozott’. Zenei műszóvá az olaszban lett, s mint ilyen vált nemzetközivé. — Am. bariton közvetlen forrása a német lehetett. — A baritonista kései felbukkanása alapján lehet-


barltaJ
250
bárka
magyar képzés, de lehet a ném. Baritonist ’baritonista’ latinosítása is.
Gyúlmos: MNy. 29: 228. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 442; Öhmann: NeuphilMitt. 52: 17; Dauzat: DictÉtFr.7 76.)
barka1 1469: ? „valentinus barka” szn. (MNy. 57: 239); 1636; „Virág-vasárnap barkát szentelünk” (Pázm: Préd. 485: NySz.); 1798: bárkák gr. (Rövid oktatás az eperfák neveléséről 16: NSz.). J; 1. 1636: ’fűzbarka; Palmkätzchen der Weide | fürtös, bolyhos virágzat; Blutenkätzchen’ # (1. fent); 2. 1789: ’göndör hajfürt; krause Haarlocke’ (Orczy: KöltSz. 44: NySz.). — Sz: ~zik 1792: Ki-barkázni sz. (SzD.) | 1809:
barkás (Simái Kr.: VSzót. 1: 178: NSz.).
Szóhasadás eredménye: a bárány rövidítéssel és kicsinyítő képzőkkel alakult becéző származékának, a bariká-nak az i kiesésével keletkezett változata. A fűzfa virágjának, illetőleg egyéb bolyhos, bársonyos virágzatoknak finom szőrzetű állat nevével való jelölése más nyelvekben is megfigyelhető; vö.: ném. Kätzchen (tkp. ’kis macska’); fr. chaton (tkp. ’kis macska’); or. N. óapáiwai (tkp. ’báránykák’): ’barka’; ilyenek még a m. cica, cicamaca, bárány farka ’ua.’. A fiatal bárányok kunkorodó gyapjára emlékeztető göndör hajzatnak, a posztó bolyhainak, a plüssbársony szálainak a barka1 szóval jelölése szintén természetes, tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitel. — A szónak a borzas tövéből és a &er/ce-b01 való magyarázata, valamint mongol és perzsa egyeztetése helytelen; a hajfürtöt jelölő barka különválasztása alaptalan, német származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 312; Bálint: Párh. 60; Halász: Nyr. 17: 252 ® ; Szarvas: Nyr. 22: 101; Melich: Nyr. 24: 61; Lumtzer—Melich: DOLw. 66; Munkácsi: NyK. 32: 282; EtSz. 1: 292 L, 2. barka a. ; Simonyi: Nyr. 44: 29; Schmidt: Nyr. 53: 55; Rapaics: MagyVir. 150; Techert: MNy. 32: 268 ®; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 233; Deme: Nyatl- Funk. 81; Grétsy: Szóhas. 111. — Vö. bárány, bari, barka2, berke.
barka2 1826: ,,[a bagariaszíjnak] barkás vagy is inkább bél-részét tajték-kővel dörgöld szép simára” sz. (Fáy A.: Hasznos jegyz. 27: NSz.); 1862: ,,barka (1) ... 2. Különösen, a kikészített bőr felszínén váltakozó görcsös pettyegetések. A tehén- és borjubórön levő barkák” (CzF.). J: 1. 1826: ’érdes, a festéket föl nem vevő kis foltok a bőrön; Narbe’ (1. fent); 2. 1912: ’az irharéteg felszíne; Narbenseite | a kikészített bőr felső rétege; obere Schicht des Leders* (Frecskay: 37, 46). — Sz: ~s 1826: 1. fent | i4z 1874: barkázó sz., tímáreszköz neve (Nyr. 3: 479).
Magyar fejlemény: a barka1 szótól különült el, szétágazó jelentésfejlődés alapján. A ’szŐrzet’ -*■ ’egyenetlen bőrfelület’ -> ’a kikészített bőr felső, szebbik oldala’ fejlődést a bőr kikészítésének folyamata teszi érthetővé. A bor barkája eredetileg a kikészítésre kerülő irharéteg felszínén azokat az egyenetlenségeket, foltokat jelölte, amelyek az eltávolított szőrzet nyomán maradtak (vö. ném. Narbe tkp. ’sebhely’), majd magát az irharétegnek ezt a felső részét is, amely a bőr egyéb rétegeivel szemben szemcsés hatású, finom szövődésű rostnyalábokból áll. A feldolgozás során mesterséges bolyhozás és simítás révén ezt képezik ki a bőr felső oldalának, színének. — A szónak a tarkabarka ikerszó állítólag Önállósult utótagjával való azonosítása téves. — Népi mesterségszóból lett bőripari műszóvá.
CzF.; Frecskay 37, 416; EtSz. 1: 293 3. barka a.; Domonkos: NéprÉrt. 44: 142. — Vö. barka1.
bárka 1242: „cum duabus barchis . . . servire teneantur” [latin szóként IV. Béla oklevelében] (Pais-Eml. 288); 1251/1270/
1323: barka [feltehetőleg latin szóként] (Pais-Eml. 288); 1288: „in viuarijs, que wlgariter Barka uocantur” (MonStrig. 2: 239); 1470: bargafokath sz. (SermDom. 2: 746); 1493 k.: baarkaya gr. (FestK. 128); 1585: bárka (Cal. 499). J: 1. 1242: ? ’a gályánál kisebb hajó; Barke’# (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (SermDom. 2: 746); 2. 1288: ’hajószerű haltartó; Fischbehälter’ (1. fent); 3. 1372 U./1448 k.: ’Noé bárkája; Arche’ # (JókK. 140); 4. 1493 k.: ’ládaszerű tartó; Kiste’ (FestK. 128); 5. 1843: ’kocsi; Wagen’ (Életk. 2/4: 317: NSz.); 6. 1863: ’gát; Teich- rechen | töltés; Damm’ (Kriza: Vadr. 492).
Valószínűleg olasz eredetű, esetleg hor- vát közvetítéssel; vö. ol. barca ’bárka*; — vö. még szb.-hv. barka ’bárka; haltartó bárka’ (SKNJ. 1: 310). Az olasz szó a kései lat. barca ’bárka’ folytatója, amely a görögből átvett baris ’csónak’ származéka, s legkorábban egy i. sz. 200 körüli feliraton fordul elő. A gör. βάρις ’egyiptomi csónak, egy fajta tutaj’ egyiptomi eredetű; vö. kopt bari ’sajka, csónak’. A román nyelvek közvetítésével, amelyekben a lat. barca jórészt folyamatosan tovább él, illetőleg a középkori latinon keresztül vagy más csatornákon át európai vándorszóvá lett; vö.: ang. bark ’háromárbocos vitorlás hajó; sajka, bárka’ ; ném. Barke ’bárka’, Bark ’több- árboeos hajó’ ; fr. barque ’bárka’ ; cseh bárka ’ua.’; or. őápxa ’ua.’, őapx ’nagyobb kereskedelmi hajó’ ; további megfelelők több más európai nyelvben. — Biztos hangtani kritériumok híján a magyar szó közvetlen forrása nem határozható meg kétségtelenül, még a latin eredet lehetősége sem zárható


barkácsol
251
barkó2
ki teljesen. A g-s alakváltozat valószínűleg a b és az r hasonító hatására keletkezett. A 2. jelentés az 1. jelentésből névátvitellel jött létre a tárgyképek hasonlósága alapján; a 4. jelentés a 2.-ból alakult jelentésbővülés- sel. A 6. jelentés nyilván a halászattal kapcsolatos, de ez a kérdés még vizsgálatra szorul. A 3. jelentés a biblia latin szövegének arca szavát adja vissza, talán a lat. arca : m. bárka hasonlósága alapján. Mindenesetre a bárka más nyelvekbeli megfelelőinek ez a jelentése nem alakult ki. Az 5. jelentés tréfás névátvitel eredménye.
CzF.; Szarvas: Nyr. 1: 217, 27: 149; Körösi: Nyr. 13: 417, O1EL 28 ® ; Simonyi: BpSz. 42: 295; Halász: Nyr. 17: 534; Schuchart: ZRPh. 15: 91; Kovács: LatEl. 10; Munkácsi: Ethn. 4: 276; EtSz.®; Kastner: RÉtH. 3: 272; Györffy I.: Msg- Népr. 2: 256; Fludorovits: LatJsz. 41; Öhmann: NeuphilMitt. 41: 145; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Emi. 267; Gáldi: Dict- Klein. 170; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 31; Hadrovics: Pais-Eml. 287 ® ; Fogarasi Μ.: FilKözl. 3: 430; Tamás: UngElRum. 93. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 96; Wartburg: FEW. 1: 251; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 436 barca1 a.; Vasmer: RussEtWb. 1: 56; Corominas: DiccCrítEt. 1: 399; Frisk: GrEtWb. 1: 2201. βάριζ a.; Kluge: EtWb.19 52.)
barkácsol 1776; „Till tsak alig alig barkátsolt a’ völgyre” (MNy. 36: 141), de 1. barkács; — barkácsul, bárkácsónyi sz., barkócsál (MTsz.); barkászoló sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1776: ’ballag; schlendern’ (1. fent); 2. 1803: ’tesz-vesz; schaffen | foglalatoskodik; mit etwas beschäftigt sein’ (Baróti Szabó: Magy. Vir. 300: NSz.); 3. 1816: ’méhészkedik; Bienen züchten’ (Kalo: Móh- tartás 229: NSz.); 4. 1838: ’fúr-farag; basteln | készít; bereiten’# (Tsz.); 5. 1860: ’sajátos módon vadászik, cserkészik; pirschen’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 37: NSz.) II barkács 1402: ? ,,Paulus dictus Barkach” szn. (OklSz.); 1662/1853: „Az fejedelem nyughatatlan élete, vadász, bar- fcdcsembereket szereti puskási állapot ja” (Szál: Krón. 224: NySz.). J; 1. 1662/1853: ’vadászó; herumjagend’ (1. fent); 2. 1816: ’méhész; Bienenzüchter’ (Kalo: Méh tartás 143: NSz.); 3. 1862: ’ezermester; Bastler’ (CzF.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A barkács főnév és a barkácsol ige viszonya tisztázatlan, képzés és elvonás egyaránt történhetett. E szók jelentésében az eredetileg legfőbb tartalmi mozzanat az ’ügyes tevékenykedés’ lehetett. Az ige 1. jelentése a barangol és bukdácsol hatását mutatja. — A szócsaládnak a tarkabarka ikerszó utótagjából való származtatása (barkái > bar- kálcsol > barkácsol) kevéssé valószínű, török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 130; Simonyi: Nyr. 6: 294; Györffy I.: NéprÉrt. 8: 94; EtSz. 1: 293 barkács a.®; B. J.: Nyr. 55: 149; SzófSz.; Horger: MNy. 40: 370; Beke: MNyj. 8: 101.
bárki 1. bár¬
barkó1 1816: „Barka . . . , L. . . . barbula” (Gyarmathi: Voc.); 1830: barkóra gr. (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 75: NSz.); — baruóka (NyF. 34. sz. 32). J: 1816: ’oldal- szakáll; Koteletten’ (1. fent).
Valószínűleg szláv eredetű ; vö. : big. N. 6τ>ρκ ’bajusz*, őipKoee [többes sz.] ’a harcsa bajusza; húsos dudorok az állatok szája körül’ (BEtReé. 102); szb.-hv. brk ’bajusz’, bfko ’nagybajszú ember’ (RistKan. 44); szín. brk ’szakállszŐr; bajusz’; szik, brko ’(tokos) madártoll; lúd toll mint íróeszköz; tolltok, tollcséve’ (Hvozdzik 1: 62); or. N. 6ορκ ’a madártoll szára, toligerinc, tollcséve’ (Dal2 őopicb a.); megfelelő szavak még néhány más szláv nyelvben is. Mindezek annak az Ősszl. *5rta>-nak a folytatásai, melynek eredetileg ’hegyes dolog’ lehetett a jelentése. — Am. barkó-mik e szláv szavakkal való egyeztetése jelentéstani és alaki szempontból még további vizsgálatot igényel. — Német származtatása téves. — Elavulóban levő szó.
Halász: Nyr. 10: 347; Miklosich: Nyr. 11: 114 ® ; Szarvas: Nyr. 20: 530; Lumtzer — Melich: DOLw. 66 barka a.; Berneker: SlEtWb. 1: 119; EtSz. 1: 294 1, barkó a.; Asbóth: Nytud. 5: 144; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 594®. (Slawski: SlEt. 1: 27; BEt- Reé. 102.)
barkó2 1833: „Ex Barka [= Gömör megyei község] fit Barkó, sicut ex Apa Apó, ex Anya Anyó” (Kassai 1: 261); 1856/1883: barkaó (Erese y S.: Arany él. 118. Arany J. lev.: NSz.). j: A) fn. 1833: ’fŐleg Gömör megyében élő magyar néprajzi csoport tagja; Angehöriger einer ethnographischen Gruppe Ungarns vorwiegend im Komitate Gömör’ (1. fent). B) mn. 1. 1845: ’a barkóktól lakott, velük kapcsolatos; von dieser ethnographischen Gruppe bewohnt, auf diese Gruppe bezüglich’ (Életk. 2: 114. Petőfi S.: NSz.); 2. 1893: ’ostoba; dumm | illetlen; unanständig’ (Nyr. 22: 32).
Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény: a Barkó személynév köznevesülé- sével jött létre. A Barkó (1. 1495: OklSz., de vö. MNy. 11: 328) a Bertalan név R. Bartalan (vö. OklSz. Bertalan a.) változatának kicsinyítő alakjaként keletkezhetett. A régiségben esküvés, nyomatékos fogadkozás kifejezéseként is használták a Barkó


barkóca
252
barlang;
úgy segítsen (1. 1604: MA. Pol a.) típusú szókapcsolatokban. Lehetséges, hogy az efféle szókapcsolat jellegzetes szavajárásúk volt a régi erdÓhátságiaknak, és talán éppen ezért ragasztották rájuk szomszédaik a barkó-t, mely nyilván gúnynévnek számított. — Feltehető az is, hogy a Barkó személynév valamikor különösen gyakori volt ezen a vidéken. Ez esetben hivatkozni lehet a matyó névre, mely szintén személynévből alakult. Hely történeti bizonyító anyag híján e feltevés nem tekinthető igazoltnak. — A barka2 szóhasadásos változataként való magyarázata kevéssé valószínű. A ’pofaszakáll’ jelentésű öarfcő-ból, a Barka helynévből, az Albert kicsinyítő alakjaként magyarázott Barkó-bó\ és valamely ősi magyar népcsoport állítólagos várhun, bar- hun nevéből való származtatása téves. — Nyelvjárási szóként és tudományos szakkifejezésként él.
EtSz. 1: 294 2. Barkó, 3. barkó a. ; Kovács Márton: Nyr. 44: 222; Komoróczy: Nyr. 44: 279; Lajos: Ethn. 48: 422.
barkóca 1257: ,,Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz.); 1279/1380: borcolcha (I. OK. 10: 137); 1325: Borkouchaïa (OklSz.); 1350: Barkolchafa (OklSz.); 1379: Bar- kochaía (OklSz.); 1527: Bacolcza ffara (Érdy- K. 140); 1720: barkóczára gr. (Koháry I.: Munkács 1: 15: NSz.); 1811: Barkotza (György L.: Árokalyi énekei 46: NSz.). J: 1. 1257: ’egy fajta berkenyefa; Elsbeere’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’e berkenyefajtának gyümölcse ; Frucht dieser Ebereschenart’ (OrvK. 117); szakny. ’Sorbus torminalis’.
Szláv, közelebbről feltehetőleg délszláv eredetű; vö. szín, brçkovec, brçnkovec ’bar- kóca’; vö. még f.-szorb brekowc ’eperfa’; ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan, és azonos annak a ’berkenye’ jelentésű brékynja-nok az alapszavával, amelyből a m. berkenye való. — A magyarba egy ki nem mutatható, de feltehető déli szí. ^brékovica vagy *brékavica ’barkóca’ kerülhetett át valahol a magyar — délszláv nyelvhatáron; a korai magyar adatok ugyanis jórészt a Dráva —Száva közéről származnak. Lehetséges, hogy a *brékovica, *brékavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt, amelyik később beolvadt a magyarságba. A szláv *brékovica, *brékavica > m. barkóca megfelelésre vö. egyfelől szláv prélogz ’parlag’ > m. parlag, másfelől szláv pijavica ’pióca’ > m. pióca. A R. Burcolcha stb. alakok Z-je téves visszaütés eredménye; erre vö. pl. 1281: Myskouch hn. > 1320: Miscolch hn. (Csánki 1: 166). — AN. barkóca ’bunkósbot’ (1. 1759: Maki I.: Gyám, imáds. B3: NSz.), berkőcés bot ’ua? (1. 1838: Tsz.) feltehetőleg szintén ide tartozik azon az alapon, hogy a furkósbotokat gyakran faragják barkócafából. A barkócafának az a tulajdonsága, hogy ha tavasszal megszurkálják, a szurkolások helyét őszre görcsösen kiforrja, ezért furkós- botnak kiválóan alkalmas. Kevésbé meggyőző az a feltevés, hogy a barkóca ’bunkósbot’ a barkó ’tarkás’ továbbképzett alakjaként a barka2 családjának a tagja. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 356, 36: 189; Miklosich: Nyr. 11: 116®; Horger: Nyr. 39: 291, 339, NyK. 41: 142; EtSz. 1: 294 1. barkóca., 1: 295 2. barkóca a.; Beke: Nyr. 64: 130 ® ; Losonczi: NyK. 50: 245; Bátky: NéprÉrt. 30: 327; Kniezsa: SzlJsz. 82®; Hadrovics: I. OK. 10: 137®. - Vö. bér- kényé.
barkohba 1922: „Barkochba. Ezt akárhány an játszhatják. Valaki mond egy betűt az abcé-bŐl...” (Szomory Emil: Gyerekeknek. Mindent Tudok. Az Újság könyve. 1922. 183); - Bar Kochba (MNy. 57: 223); Barkohba (MNy. 57: 224); barkóba (ÉrtSz. 1: 422). J: 1. 1922: ’egy fajta társasjáték; Art Gesellschaftsspiel’ (1. fent); 2. 1927: ’olyan társasjáték, amelyben a kérdező a neki feladott szót a kérdéseire adott „igen” és „nem” feleletekből találja ki; ein Gesellschaftsspiel, bei dem der Frager das ihm aufgegebene Wort aus den Ja- und Nein- Antworten erraten muß’ (MNy. 57: 223). — Sz: ~z 1955: barkochbázni sz. (MNy. 57: 224).
Magyar fejlemény. Bár-Kochbának, az i. sz. 2. sz.-ban élt zsidó szabadságharcosnak a nevével azonos. Az aram. Bar Kö%bä tulajdonképpen ’csillagfi’-t jelent. — A Bár- Kochba nevet egy Budapesten 1900-ban bemutatott, Bár-Kochba történetével foglalkozó daljáték ismertette meg a magyar közönséggel. Bár-Kochba személyéhez — valószínűleg éppen a pesti társaságokban — egy olyan mondát költöttek, amely szerint Bár-Kochba kémét a rómaiak elfogták, nyelvét kivágták, s úgy küldték vissza megbízójához. A kém csak szemével tudott igent vagy nemet jelezni Bár-Kochba kérdéseire.
Scheiber: MNy. 57: 223 ®.
barlang: 1082/13. sz.: „In uilla Burlog habet ecclesia, terram” hn. (HazaiOkmt. 4: 5); 1248: Boríogv hn. (OklSz.); 1310: Barlag hn. (OklSz.); 1313: Borlog hn. (OklSz.); 1357: Bohomil porloga gr. hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,antr[um]: bariag [tolihiba barlag h.]” (BesztSzj. 215.); 1405 k.: „ant[ru]m: párag” (SchlSzj. 707.); 1416 U./1450 k.: barlangocban gr. (BécsiK. 232); 1416 U./1490 k.: barrangba gr. (AporK. 1); 1527: barland (ÉrdyK. 527b); 1550 k./1638: ballang (Csórna- Κ. 7: NySz.). J: 1. 1082/13. sz.: ? ’a föld belsejében levő üreg; Grotte, Höhle’ # (1.


barna,
253
barokk
fent), 1395 k.: ’ua? (1. fent); 2. 1416 U./1466: Rejtekhely; Unterschlupf’# (MünchK. 52); 3. 1862: ’bordélyház; Bordell’ (CzF.; de vö. 1841: búnbarlang: Szigligeti: Ciliéi 231: NSz.). — Sz: ~os 1560 k.: barlangos (Gyöngy- Szt. 4172.) I mocska 1585: Barlangotska (Cal. 176) I ~i 1796: barlangi (Vályi A.: Magy. Orsz. 1: 610: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. őbpAÓz ’szemót, mosogatóié, tisztátalanság’, R. őbpAOZb 'búvóhely, vacok’ (BEtReé. 1: 103); szb.-hv. bflog 'pocsolya; vacok, odú; szemétdomb’; szín, brlog 'vadállat vacka, odúja’ ; szik. brloh ’ua.’ ; or. őepjufea ’a medve téli tanyája, medvebarlang’ ; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy szláv bbrlogt ’medve-fekvŐhely’ kerülhetett át. Lehetséges, hogy az átadó nyelv a medve és a barlang esetében egyaránt az ószlovák volt; vö. szik. medvedi brloh 'medve-fekvőhely, medve- barlang'. — A magyar alakváltozatok keletkezésében a zárhang előtti nasalis betoldása és a hasonulás játszott fontos szerepet. A barland talán csak íráshiba eredménye. A porlog, parrag a parlag szóval való keveredés útján jöhetett létre. — Am. barlang-nők eleinte 'medve-fekvőhely’ lehetett a jelentése; vö. 1463: „siluam Medwe Bariaga vocatam” (OklSz.). A ’sziklaüreg' jelentést az magyarázza, hogy számos vadállat, így a medve is szívesen keres magának búvóhelyet a sziklahasadékok barlangjaiban. A 3. jelentés tükörfordítással keletkezhetett a ném. Spelunke ’lebuj, bűnbarlang’ alapján; ez a lat. spelunca ’barlang’ átvétele. — Török származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 312, 10: 94; Vámbéry: NyK. 8: 130, MBölcs. 139; Szarvas: Nyr. 6: 509; Miklosich: Nyr. 11: 115®; Melich: Nyr. 36: 157, 159; Sági: MNy. 10: 223; EtSz.® ; Simonyi: Nyr. 44: 30; Kemenes: MNy. 12: 335; Fekete: Zárh. 10; Horger: MNy. 36: 250; SzófSz.; Beke: Nyr. 70: 166, 73: 382, 74: 292, MNyj. 8: 101; Kniezsa: SzlJsz. 83®; NytudÉrt. 40. sz. 202; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 386; Moór:AEthn. 12:45 ®. (Kluge: EtWb.19 723.)
bármennyi, bármi,Jbármint 1. bár¬
barna, 1255: ? „ad fluuium Borna potoka vocatum” hn. (Fejér: CD. 4/2: 301); 1349: „Vnacum duobus [bobus] Zewka et Borna colores” (OklSz.); 1359: barna (OklSz.);— barnya (NyF. 9. sz. 11). J: 1349: 'dunkelfarbig, braun’ # (1. fent). — Sz: ~s 1604: Barnas (MA. Injúfcus a.) | barnít 1604: Barneitom gr. (MA.) | barnul 1784: barnülni sz. (SzD. 11) | barnállik 1788: barnállott gr. (M. Musa 94: NSz.).
Valószínűleg hazai szász eredetű; vö. szász E. bron ’barna’; vö. még kfn. brün, brun ’ua.’, ir. ném. braun ’ua.’. — Am. barna szó végi a-ja vagy egy ném. brons ragozott alakot tükröz, amely a magyarban még hangátvetésen is keresztülment, vagy a ném. bron-ból úgy fejlődött a magyar alak, hogy a mássalhangzó-torlódás feloldásának következményeként a szó végére járulékhang került (vö. berhe). — A szó a régiségben és részben mai nyelvjárásainkban is mai köznyelvi ’barna’ jelentésénél sokkal tágabb értelmű: voltaképpen a sötétnek a szinonimája. A két szó között azonban a régi magyarban volt bizonyos jelentésmegoszlás: míg a sötét-et főleg természeti tárgyak és építmények (patak, völgy, hegy, felhő, kút, tömlöc, helység stb.) jelzŐjeként alkalmazták, a barna általában az élőlények, főként az állatok sötét szőr-, illetőleg testszínét jelölte. A régi adatokban azonban a szó ’sötét’ és 'barna’ jelentései nem választhatók el világosan. — Szláv és latin eredeztetése téves.
Miklosich: NyK. 1: 312; Asbóth: Nyr. 31: 67; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 30; Beke: Nyr. 54: 123, 58: 79 ® , Teuth. 6: 240, FUF. 24: 261; Bartha: Szín. 56; SzófSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 794 ®, MNy. 60: 310; Machek: EtSIÖSl. 43; Kálmán: Nyr. 84: 100®, 89: 239; Tamás: UngElRum. 94; Gregor: NyK. 68: 408. (Kluge: EtWb.19 97.)
báró 1565: „Prelatusok ees baarok” (Ver: Verb. 56: NySz.); 1690: Báró (Nyr. 58: 69); 1733: Báró (Moln: Ut. 2: NySz.); — baron, bárom (ÚMTsz.). J: 1. 1565: 'főrangú tisztség viselő ; hochadeliger Würdenträger’ (1. fent); 2. 1690: 'bárói cím; Frei- hermtitel' * (1. fent) ; 3. 1844: 'gazdag ember; ein Reicher’# (Csapó: D.: Dalfűz. 1: 76: NSz.).
Hazai latin eredetű; vö. h. lat. baro ’báró, zászlósúr’ (1. 1195: ÁÚO. 11: 58); ez a k. lat. baro 'zsoldos, királyi szolga’ szónak felel meg. Végső soron germán forrásból származik, és tulajdonképpen ’har- cias férfi’ a jelentése; vö. ófn. baro ’férfi’. A frankból átkerült a franciába, onnan pedig számos más európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. baron ’< külföldi) báró; nagyiparos’; ném. Baron ’báró'; fr. baron ’ua.’; ol. barone ’ua.’; or. őapÓH ’ua.’. — Az 1. jelentés eleinte leginkább többes számú alakkal párosult (1. fent); a 2. jelentés a családnévvel együtt járó lat. liber baro ’szabad báró’ kifejezésből állandósulhatott.
Simonyi: MNyelv.1 2: 32, Nyr. 25: 395; Rell: LatSz. 33; JogiLex. 1: 640; Szily: MNy. 1: 55; EtSz.®; Kertész: Nyr. 58: 69; Fludorovits: MNy. 26: 50, 123; SzófSz.; Mályusz: Száz. 76:277. (Kluge: EtWb.19 53; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 59.)
barokk 1846/1911: „tarka fölhalmozása barokk ötleteknek . . . jellemzik e dalokat”


barom
254
bársony
(Endródi S.: Petőfi napjai 206: NSz.); 1872: bárok (Asbóth Ján.: Szabads. 123: NSz.). J: A) mn. 1. 1846/1911: 'különös; merkwürdig I furcsa; sonderbar’ (1. fent); 2. 1887: ’a barokk stílusra jellemző; barock’ # (Riedl: Arany 209: NSz.). B) fn. 1. 1872: ’furcsaság; Kuriosität’ (Névy L.: Kom. elm. 48: NSz.); 2. 1876:’barokk stílus; Barockstil’# (Hevesi L.: Karc. 151: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. baroque mn., fn. ; ném. barock, Barock; fr. baroque mn., fn. ; ol. barocco mn., fn. ; or. ŐapÓKKO mn., fn.: ’barokk’ mn., ’barokk kor, irányzat’ fn. Feltehető forrása a tisztázatlan etimo- lógiájú port, barroco ’szabálytálán gyöngy*. Az olaszban alkalmazták először a reneszánszból fejlődött művészeti irányzat megnevezéseként. — Am. barokk vagy a franciából, vagy a németből való.
B. J.: Nyr. 68: 23®; Beke: Nyr. 71: 72. (Schulz: DtFremdwb. 1: 77; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 443; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 415; Kluge: EtWb.19 53.)
barom 1256: Borumlók hn. (OklSz.); 1350 k.: bormuc gr. (KTSz.); 1386: Borom- fekthyn hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,ambiges: barom toluaÿ” (BesztSzj. 174.). J: A) fn. 1. 1256: ’ jószág; Vieh | szarvasmarha; Rind’# (1. fent); 2. 1785: ’ostoba ember; dummer Mensch’ # (Baromveszély. VIII.: NSz.); 3. 1885: ’csorda; Herde’ (Nyr. 14: 237). B) mn. 1575: ’óriási; riesengroß’ (Helt: Krón. 105: NySz.). — Sz: ~i 1372 U./1448 k.: baromy (JókK. 146) [ ~ság 1527: barom- fagaat gr. (ÉrdyK. 517) | barmul 1604: Megbarmoloc gr. ’elállatiasodik’ (MA. Ob- brúteo a.).
Ótörök eredetű; vö.: türk barim ’vagyon’; ujg. barim ’ua.’ (Uig. 2); csag. barim ’ua.’. E török főnév a törökség minden ágában meglevő bar- ’van, létezik’ igéből képződött; ugyanolyan jellegű alakulat, mint a m. vagyon. Több mai török nyelvben ugyanezen igének egy másik származéka használatos ’vagyon’ jelentésben: kaz. bar- lik; csuv. purtök; stb. — Az eredeti ’ vagyon’ jelentésből a magyarban alakult ki a ’jószág’ jelentés, minthogy az állattenyésztő magyar törzsek vagyoni helyzetét az állatállomány nagysága határozta meg. A barom 2. főnévi, valamint melléknévi jelentése a ’marha’ jelentésből fejlődött átvitt értelmű használat során; a 3. főnévi jelentésnek a gyűjtőnévként használt ’szarvasmarha’ jelentés az alapja.
Vámbéry: NyK. 8: 130, MEr. 208, Ak- NyÉrt. 12/5: 40, MBölcs. 139; Budenz: NyK. 10: 77, 18: 2; Munkácsi: NyK. 32: 277 ®; Gombocz: MNy. 3: 28, 7: 99, 8: 105, BTLw. 40®, Jelt. 105, ÖM. 1: 25; Szinnyei: NyK. 42: 27; EtSz.®; Györffy I.: MsgNépr. 2: 109, 119; Viski: MsgNépr. 2: 430; SzófSz.;
B. LŐrinczy: KTSz. 43, 164; Räsänen: Vir. 1962. 310.
barométer 1787: „IdómértsŐ: Baro- metrum” (Barczafalvy Szabó: Szigvárt 2: Szj.: NSz.); 1792: barometrom (Μ. Museum 2: 272: NSz.); 1800: Barométer (Márton); 1815: barométerünk gr. (Kazinczy: Munkái 9: 270: NSz.); 1816: Bárométrom (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1787: ’légsúlymérŐ ; Barometer’# (1. fent); 2. 1805/1892: ’mér- ték; Maß’ (Kazinczy: Lev. 3: 262: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. barométer; ném. Barometer; fr. baromètre ; ol. barometro; or. ÖapÓMemp: ’barométer’. Forrása a gör. βάρος ’nehézség, súly, tehetetlenség’ és a gör. μέτρον ’mérŐeszköz, mérték’ mesterséges összetételeként a 17. sz. közepe táján alkotott újkori lat. barometrum ’nyomás- mérŐ eszköz; a légnyomásmérés eszköze’. — A magyarban kétszeres átvétel: a barometrum, barometrom az újkori lat. baro- metrum-bó\ (vö. Gyarmathi: Voc.: barometrum ), a barométer a ném. Barometer- ből.
Fludorovits: MNy. 26: 52. (Schulz: DtFremdwb. 1: 77; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 444.)
baromfi 1519: „mynd gabonath, borth, olayth, es fyweth gyeytheff be az mezprpl mynd baromffynak, mynd embernek eele- teere”, baromfyw (JordK. 224, 227). J: 1. 1519: ’jószág; Vieh | különösen kecske, juh; bes. Ziege, Schaf’ (1. fent). 2. 1763: ’szár- nyas; Geflügel’ # (Adámi: Wb. 7: NSz.). 3. 1808: 'bármilyen állat fia; Junges eines Tieres’ (SI.).
Összetett szó. Eredeti jelentése ’kis barom’ lehetett; ebből egyrészt ’általában barom’, másrészt ’háziszárnyas’ (vö. apró- jószág, aprómarha: ’háziszárnyas’) jelentés fejlődött. A 3. jelentés kialakulása úgy magyarázható, hogy a lúdfi ’lúdnak a kicsinye’ ; galamb fi ’galambnak a kicsinye’ stb. hatására a baromfi-t is ilyen értelmű birtokos jelzős összetételnek fogták fel: ’barom- nak a fia’.
EtSz. 1: 299 barom a.; SzófSz. barom a.
bársony 1221: ,,In predio Barsunus” sz. hn. (OklSz.); 1229: Barsun hn. (OklSz.); 1395 k.: „purpur: bar fari’, barzon (BesztSzj. 670., 671.); 1416 U./1450 k.: barfonba gr. (BécsiK. 144); 1519: parffont (JordK. 76); 1808: bársong (Kresznerics: Közm. 2: 219: NSz.); — bársony, bárzson (ÚMTsz.). J; 1. 1395 k.: ’bíborszínű bársony; purpurroter Samt I puha, finom tapintású szövet; Samt’# (1. fent); 2. 1786: ’ bársony osság; Samtartigkeit’ (Faludi F.: Költ. Μ. 1: 113: NSz.). — Sz: ~os 1221: hn. (1. fent); 1527: Barfonyofok gr. (ÉrdyK. 409).


bárzsing
255
baskír
Ótörök eredetű; vö.: Kâây. báróin, baróun 'brokát’; kipcs. báróin ’ua.’. (AH.); IM. báróin ’ua.’; csuv. purzan ’selyem’. A török szó valamely régi iráni nyelvből való; vö.: perzsa ábrásam ’selyem’ ; afgán wrésam ’ua.’ ; a közvetlen iráni megfelelés azonban tisztázatlan. — A magyarba egy török baróun, báróin ’selyem, brokát’ kerülhetett át. — Az ócsuvasból vette át a votják, a cseremisz és a mord vin, valamint az orosz egyházi szláv ; vö.: votj. burtéin, burtsin ’selyem’; or.-e.szí. őpcMUHa ’selyemszövet’. A szb.-hv. R. &dr- £űn; szín. R. baróun; rom. N. barkón: ’bár- sony’ a magyarból való.
Munkácsi: NyK. 17: 121, 28: 253, ÁKE. 151; Kúnos: Nyr. 13: 371; Gombocz: MNy. 8: 402 ®, 24: 344, ÖM. 1: 104, 120; EtSz. ® ; Ligeti: MNy. 31: 284 ®; SzófSz.; Tamás: UngElRum. 95. (Vasmer: RussEtWb. 1: 118.)
bárzsing: 1799: „az ökörnek, tehénnek, borjúnak . . . négy gyomrok vagyon, ... az elsőt hívják bá* singnak” (MNy. 40: 245); 1812: bazsingodat gr. (Katona J. Műv. 1. o.: 23: NSz.); 1825: Bárzsing (Nátly J.: Vél. 25: NSz.); 1833: bársing (Kovács Pál: Név. nő. 78: NSz.). J: 1. 1799: ’állati gyomor; tierischer Magen | állati bél; tierischer Darm’ (1. fent); 2. 1825: 'nyelőcső; Speiseröhre’ (1. fent); 3. 1893: 'disznóból oldalán levő nyúlós, zsíros hús; schleimiges, fettes Fleisch am Schweinsdarm’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. Az r-es és az r nélküli formák viszonya tisztázatlan. Az 1664- tŐl adatolható N. bárzing bárzsing ~ bácsing ~ básing növónynévnek (1. EtSz.) az idevonása nem eléggé megokolt. — Görög és német származtatása téves. — Nyelvjárási szó. 2. jelentése elavult.
CzF.; Fialowsky: Nyr. 7: 76; Szarvas: Nyr. 24: 231; Melich: Nyr. 28: 517; EtSz. ® ; Horger: MNy. 35: 45; SzófSz.
basa 1490: „Terekechtwl nerel aÿando- kokath ... ne kerengethned baffaÿokath” (RMNy. 2/2: 5); 1522: Petrus Basa szn. (MNyTK. 86. sz. 24); 1557: passa (LevT. 1: 221); 1632: pasa (MonTME. 1: 28). J: 1. 1490: ’török tartományi kormányzó; Provinzstatthalter in der alten Türkei’ * (1. fent); 2. 1900: ’zsarnok; Gewaltherrscher’ (Tóth B.: Anekd. 3: 272: NSz.). - Sz: Rakodik 1847: basáskodását sz. (Bajza: Ellenőr 360: NSz.); 1868: basáskodó sz. (Frankenburg: Emi. 3: 46: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. pa$a ’<az oszmán-török birodalom idején > magasrangú katonai és polgári méltóság’. A török szó eredete nincs tisztázva; lehet, hogy összefügg a perzsa pädisäh ’padisah* szóval, lehet, hogy belső keletkezésű török szó. Mint jellegzetes török méltóságnév számos nyelvben meghonosodott; vö.: ang. pasha; nóm. Pascha; fr. pacha; ol. pasciá; or. nauiá: ’basa’. A 15—16. sz.-ban az oszmántörök szónak ba$a alakja is volt; ez magyarázza a magyar adatokban — de más nyelvekben is — mutatkozó b ~ p váltakozást. — Szerb közvetítés — vö. szb.-hv. basa, pása ’ua.’ — feltevése nem szükséges; mint magas rangú tisztségnév már a mohácsi vész előtt bekerülhetett nyelvünkbe közvetlenül a törökből. — A török hódoltság idején gyakori tisztségnevekben (oda basa ’jani- csár tiszt’, bulyok basa 'török gyalogsági tiszt’ stb.) szereplő basa nem azonos vele, hanem az oszm. ba$i 'valaminek a feje’ szóból keletkezett címszavunk hatására. — A basáskodik kifejezésben az egykori török basák önkényeskedéseinek emléke él.
Halász: Nyr. 17: 252; Kúnos: KSz. 2: 218, AkÉrt. 12: 434; EtSz.®; Asbóth: Nytud. 5: 136®; Kallós: Balassa-Eml. 69; Halasi Kun: MNy. 34: 298®; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 594®; Kakuk: NyK. 68: 60, 63. (Lokotsch 1640.) — Vö. harambasa, padisah.
baskír 1791: ,,a’ mint Strahlemberg . . . írja: még ma is ... Báskiri lozáki— Horda Oftiaki, Permiai, Votiaki népeknek, kik többnyire a’ Magyarok maradéki. . . kék fzemek vagyon” sz. (Huszti: O és Ujj Dácia 74: NSz.); 1862/1864: Baskar- . . . országra hn. (Hunfalvy: Vogul föld 336: NSz.); 1864: ,,a’ Kámán túl kezdődik a’ baskirok földje” (Hunfalvy: Vogul föld 341: NSz.); - baskír (Halász: NMSz. 1952. Baschkire a.); baskortok gr. (UjMagyLex. 1: 253). J: A) fn. 1791: ’baskír ember; Baschkire’ (1. fent), 1864: ’ua.* (1. fent). B) mn. 1864: ’a baskírokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; baschkirisch’ (Hunfalvy: Vogul föld 342: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Bashkir; ném. Baschkire; port, bachkiro; fr. Bachkir; or. őaiUKÚp: ’baskír’. Végső soron a török nyelvekből származik; vö.: bask. baskort, baóklrt; tat. baókurt (Radl.); mis. baskart (Radl.) ; csuv. pyskart: ’ua.’. E török népnév etimológiája vitatott: 1. Annak az állatnak a nevéből alakult, amely a monda szerint a baskírokat új hazájukba vezette; az állat nevének a baskírok később baé kurt ’vezér- farkas’ jelentést tulajdonítottak. 2. Összefügg a magyar népnévvel: baskír < baj· yir ~ magyar < majyar. Ez az elgondolás azon a feltevésen alapszik, hogy a baskírok a magyarságból kiszakadt, az Ural vidékére visszatért magyar töredékek eltörökösödött utódai. — A magyar alak változatok többszörös átvétel eredményei. A baskír az oroszra megy vissza, valószínűleg német közvetítéssel. A baskar a h. lat. Bascardia ’Baskíria’ országnévből vonódott el. A bas·


bástya
256
bászli
kort a baskírok saját elnevezésének tudatos alkalmazása.
Hunfalvy: AkNyÉrt. 11/1: 24; Barna: AkNyÉrt. 11/10: 77; Munkácsi: Ethn. 6: 381; Melich: Nyr. 29: 457; Mészáros: Ethn. 21: 4; Rásonyi: MNy. 26: 323; Németh: Honf- Kial. 309; Moór: NéNy. 4: 118, H 9, UrAlt- Jb. 31: 226, NyŐst. 75; Katona: Ethn. 44: 171, 172; Czeglédy: Száz. 77: 289; Györffy: Száz. 92: 600 ® ; Ligeti: MNy. 56: 292, 60: 385, NytudÉrt. 40: 230; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Vasmer: RussEtWb. 1: 65.)
bástya 1475/1508: „Vnum fabrum in quadam Bastha commorantem” (OklSz.); 1507: Basthya (OklSz.); 1575: bástya (Kelt: Krón. 11: NySz.). J: 1. 1475/1508: 'erődítmény kiugró része; Bastei’* (1. fent); 2. 1838: 'kőkerítés; Einfriedungsmauer’ (Tsz.); 3. 1855: ’a sakkjáték egyik figurája; Turm (im Schachspiel)’ * (Beöthy L.: Puncs 3: 142: NSz.).
Vándorszó; vö.: ném. Bastei; ol. bastia; szb.-hv. bástija; szín, bastija; cseh basta; le. baszta: 'bástya’; or. őáuiHX, R. őauima ’torony’; vö. még k. lat. bastia 'bástya’. Kimutatható végső forrása az ófr. bastie ’ua.’ (Meyer-Lübke: RomEtWb.3 981.). Az olasz terjesztette el szélesebb körben. Eti- mológiailag ide kapcsolódik az ol. bastione ’ua.’; fr. bastion ’ua.’, bastille ’városerőd különálló bástyája; a város bejáratát védő tornyos vár’, la Bastille ’a régi állami börtön Párizsban’. — Am. bástya közvetlen átadója az északi olasz vagy a középkori latin lehetett. Az 1570 k.: basth (MNy. 3: 85), amellyel a N. bástol ’púpozva felhalmoz, feltölt’ igét kapcsolatba hozták, esetleg íráshiba bastha helyett. — Német származtatása valószínűtlen.
CzF.; Halász: Nyr. 17: 253; Körösi: O1E1. 28, Nyr. 47: 226; Horger: Nyr. 39: 394, NyK. 46: 305; Kursinszky: LatJsz- Irod. 51; EtSz. ® ; Spitzer: Nyr. 44: 22; Simonyi: Nyr. 44: 30; Tagliavini: RÉtH. 6: 30; Fludorovits: MNy. 26: 50, 278, LatJsz. 19, 41, 43; Beke: Nyr. 68: 46; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 82 ® ; Tamás: UngElRum. 96. (Öhmann: NeuphilMitt. 43: 27; Wartburg: FEW. 1: 277; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 455; Lerch: Roques-Eml. 2: 195; Kluge: EtWb.19 55; DudenEtym. 52.)
baszik 1213/1550: ? ,,Quos Bofou vice curialis comes de Zobolcz” sz. szn. (Vár- Reg. 381.); 1247/1483: ? Bozol [= Boszóól 'fedeztető hely’] (MNy. 56: 242); 1422 k.: ,,bass(t) nement [= baszni ment]: trans- siuit supponere” (MNy. 56: 240); 1490 k.: basnec gr. (NyK. 31: 226). J: 1. 1247/1483: ’közösül; geschlechtlich verkehren’ * (1. fent); 2. 1913: 'ingerel; aufreizen’ (ŰMTsz.); 3. [főleg tagadó szóval] 1959: 'nem törődik vele, rá sem hederít; sich nicht um etwas kümmern’ (ÉrtSz. 1: 428). — Sz: ~ogat 1782/1890: b . . . ogatni sz. (Kazinczy: Lev. 1: 20: NSz.) | ~tat 1906: basztat (NyF. 34. sz. 89) | ~akodik 1914:! ba- szakodik (EtSz.) | ~ kúrál 1914: baszkurál (EtSz.).
Ótörök eredetű; vö. türk, CC., oszm. bas·; csuv. pus-; jak. battá-: ’nyom (ige)’. A törökség minden ágában ismeretes ; ’közösül’ jelentésben egy tatár népdalból és a karacsájból van kimutatva, de ez a jelentés e nyelvekben nyilván újabb fejlemény. — A török szó átvétele eufemisztikus okokkal magyarázható: az idegen szót kevésbé durvának érezhették, mint az eredeti magyar kifejezést. — Finnugor eredeztetése nem valószínű.
Gombocz: MNy. 3: 28, BTLw. 41, Ung- Jb. 8: 272, ÖM. 1: 121; Vámbéry: MBölcs. 139; EtSz. ® ; SzófSz. Told.; Bárczi: MNy. 56: 240; Moór: ALingu. 6: 291, NyŐst. 36; MSzFgrE. — Vö. basztikuli, boszorkány.
baszk 1879: „Baszkok (. . . saját nyelvükön euscaldunao), nevezetes néptörzs, mely a Pirenéek nyugoti ágának mindkét oldalán . . . lakik” (MagyLex. 3: 190); — bászk (Balassa-Eml. 65). J: A) fn. 1879: 'baszk ember; Baske’ (1. fent). B) mn. 1879: ’a baszkokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó ; baskisch’ (MagyLex. 3: 191).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Basque; ném. Baske; fr. Basque; ol. Basco; or. 6uck: ’baszk ember’. Jobbára a fr. Basque révén terjedt el. Ez valószínűleg a spanyolból való; vö. sp. vasco, vascongado ’baszk ember; baszk’. A spanyol szó a lat. Vascones [egyes számban Vasco] ’baszkok’ népnévre megy vissza. — A m. baszk közvetlen forrása vagy a fr. Basque, vagy pedig a ném. Baske többes számú Basken alakja lehetett: ném. Basken > m. baszkok.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 448; Part- ridge: Or. 40; Staszewski: SlowGeogr.2 28.)
bászli 1792: „Pimaíz: piízma, bibaíz*, báfzli, fzufzi-mufzi, fzufzma” (SzD. Pimafz a. 178). J. 1792: 'ügyetlen; ungeschickt | máié; täppisch’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj-osztr. ( Tumv) Wastl ’(ostoba) fickó’, melyben a Wast} a ném. Sebastian ’Sebestyén’ szn. becéző formája. A magyar szó végződésére vö. kifli, krumpli stb. — Kevésbé valószínű, hogy szavunk a baj.-osztr. basl ’néni, anyóka’ szóval függ össze. — A dunántúli nyelvjárások szava.
Szarvas: Nyr. 21: 293, 327; Melich: Nyr. 24: 62, MNy. 11: 384; Balassa: TMNy. 178; Lumtzer —Melich: DOLw. 66; EtSz.


basszus
257
batiszt
basszus 1604: ,,Fundamentumot vagy Baffuft enekló” (MA. Succentor a.); 1801: bászból gr. (Adeline 1: 125: NSz.); 1805: basszus (Verseghy F.: Ung. Sprach. 330: NSz.); 1840: basst gr. (Szemere B.: Utaz. 1: 14: NSz.); 1868: őassohang (Lidércz.-napt. 84: NSz.). J: A) fn. 1604: ’basszushang; Baß I basszusszólam; Baßstimme* (1. fent). B) mn. 1806/1910: ’mélyhangú; tiefe Stimme habend’ # (Verseghy: Kisebb költ. 182: NSz.) II basszista 1789: „Gorlion a’ vastag Baszszista” (Kovács F.: Pulpitus 113: NSz.). J: 1789: ’basszushangú énekes; Bassist’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. bass; ném. Baß; fr. basse; ol. basso; or. őac: ’basszus’; a basszista megfelelője az ang. bassist; ném. Bassist; le. basista: ’basszista’. A szócsalád végső forrása a késői lat. bassus ’alacsony’, melynek olasz folytatása zenei szakkifejezéssé vált. — Am. basszus a latinból, a bász a németből, a basso alak az olaszból való átvétel. A basszus alak köznyelvivé válásának eufemisztikus okai lehettek a baszf ik ) igével való hangzásbeli hasonlóság miatt; vö. a latinosítás nélküli alt, szoprán, tenor stb. szavakkal. — A baszszista a ném. Bassist átvétele lehet a szóvég latinosításával; vö.: baritonista, szólista stb.
Kovács: Nyr. 21: 413; Körösi: O1E1. 28, Nyr. 47: 226; Gyalmos: MNy. 29: 228; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Schulz: DtFremdwb. 1: 79; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 453; Kluge: EtWb.19 54.)
basztikuli 1881: ,,A basztikulijat nok” (Nyr. 10: 183); — Bastikurdi (MNy. 1: 429) ; pasztikuli (Zolnay—Gedényi) ; baszti- kuri, basztirihuri, basztirikuri, baszirt/culi (ÚMTsz.). J: 1881: tréfás káromkodás; ein scherzhafter Fluch (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a baszik igéből alakulhatott eufemisztikus szándékú játszi képzéssel. A baszti- kuliját az ántiját, árgyélusát stb. analógiájára kaphatta birtokos személy rágj át. — Olasz származtatása téves. — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. — Vö. baszik.
határ 1808: „batárjában várta Barrás .. . Bonaparte válaszát” (Napoleon élete: 75: NSz.); 1841: batárd (Nemzeti Almanach 282: NSz.); 1846: batard (Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 101: NSz.). J: 1. 1808: ’üveges hintó; Glaswagen, Karosse’ (1. fent); 2. 1861: ’régimódi utazókocsi ; altmodischer Reisewagen’ (Rosti P.: Úti eml. 141: NSz.).
Ausztriai német eredetű ; vö. ausztriai ném. R. batarde ’fodett, könnyű bécsi hintó’ (Sanders: Fremdwb. 1: 140). Ez utóbbi egy fr. voiture batarde ’egy fajta kocsi* (tkp.
17 Történeti-etimológiai szótár
’korcs, felemás kocsi’) szókapcsolat második tagjának átvétele. A szókapcsolat valószínűleg az osztrák főváros francia nyelvhasználatában keletkezett; a francia forrásokból nem mutatható ki. — A szó 2. jelentése tréfás használatban alakult ki. — Elavulóban van.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 26: 16; SzK.: MNy. 9: 191; EtSz.®; SzófSz. (Storfer: Wörter 60; Brockhaus16 1: 651.)
butik 1893: „Batik (maláji szó), Jáva szigetén dívó eljárás, melylyel a gyapotkelméken mustrákat állítanak elő” (PallasLex. 2: 728); - hátik (ÚMTsz.). J: 1893: ’kelme- színezési eljárás; Batik’ (1. fent). — Sz: ~ol 1935: batikol (Eckhardt: MagyFrSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. batik; ném. Batik; fr. batik; or. 6amÚK: ’batik’. Forrása a jávai batik ’pettyes, pettyezett (kelme)’. Európa egyrészt talán a malájok, másrészt pedig a hollandok révén ismerte meg; vö.: maláj batik; holl, batik: ’batik’. Szélesebb körben csupán az 1900. évi párizsi világkiállítás kapcsán terjedt el; itt a batikolt kelméből készült ruhájú jávai táncosnőknek nagy sikerük volt. — A magyarba feltehetően francia vagy német közvetítéssel jutott. — Mesterség- és divatszó.
(Lokotsch 270.; Kluge: EtWb.19 56; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 62; de Vries: NedEtWb. 33.)
butiszí 1763: „Virágos Batisztbul való keszkenyö” (MNy. 60: 219); 1774: Badiszt (Lenvetés 24: NSz., de vö. Ethn. 49: 297); 1787: batiz (Andrád S.: Válasz 23: NSz.); 1788: Batis (Harm. Rendt. 73: NSz.); 1804: batisz (Fábchich J.: Pindarus 262: NSz.); 1843: óáízszíkendőt (Emlény 164: NSz.); 1853: battist (Magy. Érd. Kép. 1: 101: NSz.); 1854: batiz (Forstinger Batist a.); 1865: bátist (Babos); 1865: batyisz (Pap Gy.: Palóc népk. 68: NSz.); 1869: battiszt (Hollós L.: Tollrajzok 106: NSz.) ; 1871 : batist (Kvas- say E.: Emb. kezd. 1: 157: NSz.); — batiszta, batiszta, patisz, patiz, patyiz (ÚMTsz.). J: 1763: ’finom len- vagy pamutvászon; Batist’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. batiste; ném. Batist; fr. batiste; ol. batista; or. őamúcfn : ’batiszt’. Mindezek végső forrása a fr. batiste, amely egy 13. századi Cambrai-i takács nevéből (Baptiste) alakult. Az ang. cambric ’batiszt’ a Cambrai földrajzi névre utal. — A magyar szó közvetlen forrása talán a német volt. A szóvégi t nélkül hangzó alakváltozatok a magyarban alakultak ki a tárgyragnak érzett -t elhagyásával. A keleti nyelvjárásokban élő batiszta típusú alakok románból való külön átvételeknek látszanak; vö. rom. batista ’batiszt’. A p kezdetű alakváltozatok esetleg a patyolat hatására


batka
258
bátor2
jöttek létre, s nem feltétlenül a német zöngétlen ejtést tükrözik.
EtSz. 1: 308 bátiszta és batíz a. 0 ; Simonyi: Nyr. 44: 22; Melich: MNy. 11: 138; Beke: Nyr. 57: 114; Hartnagel: MNy. 30: 32; D. Éltes: FrSz. 36; Tóth: MDivatsz. 37; SzófSz.; Terestyéni: MNy. 51: 300; Nagy J.: NylrK. 1: 89. (Wartburg: FEW. 1: 241; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 458; Weekley: ConcEtDict. 36; Vasmer: RussEtWb. 1: 61; Dauzat: DictÉtFr.7 78; Kluge: EtWb.19 56.) — Vö. baptista.
bat ka 1522: „extraneae etiam pecuniae . . . praeterea babka, haller” (MNy. 61: 483); 1541: Pecunia Bapkas [latin többes számú tárgyeset] (OklSz.); 1544: batkat gr. (OklSz.); 1800: Bakma (Márton); — bakta (ŰMTsz.). J: 1. 1522: ’fillér; Heller’ (1. fent); 2. 1917: ’az arany súlyegysége; Maßeinheit des Goldgewichtes’ (Nyr. 46: 20).
Cseh eredetű; vö. cseh babka ’garas, fillér’. Közvetlenül vagy közvetve (részben a magyaron keresztül) valószínűleg a cseh- ből származnak a következő szláv nyelvi szavak: big. 6ά6κα ’régi ezüstpénz’ (BKE. 1: 29); szb.-hv. bápka ’régi pénz’ (SKNJ. 1: 296) ; szik, babka ’lyukas fillér, fitying’ (Hvozdzik 1: 17) ; le. R. babka ’fillér’ (Linde2 1: 40) ; or. argó öáÖKU [többes számú alanyeset] ’bármilyen pénz’ (StudSl. 5: 154). Kimutatható e szó a románból, a régi oszmán-törökből és egyes német nyelvjárásokból is. — A magyar alakváltozatok közül a babka, bapka az eredeti. Elhasonulással keletkezett a batka. A bakma a bapka hangátvetéses *bakpa változatából jöhetett létre, ugyancsak elhasonulással. — A batka Magyarorszá- gon a 16. században használt, csehországi eredetű pénznem volt. Átvitt értelemben, a csekélység, értéktelenség jelölésére már ebben az időben is használták; vö.: 1590 k.: „Nem volt egy batkáya, most wralkodic” (FortSzer. 2: NySz.). Ma csak szólásszerű kifejezésekben él: nem ér egy (fa)batkát sem stb. — Am. bab, valamint a ném. N. bapel, bapchen ’aprópénz’ szóból való eredeztetése téves.
Kúnos: Nyr. 11: 545; Munkácsi: NyK. 17: 109; Melich: NyK. 25: 470; Kövi: MNy. 2: 327; EtSz.; Kertész: Szók. 184; Horger: MSzav. 25; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 13; Sulán: MNy. 40: 23 ®, 371, StudSl. 5: 153 ® ; Kniezsa: Szljsz. 84 ® ; Kiss: StudSl. 10: 465; Tamás: UngElRum. 97. — Vö. fabatka·
bátor1 1138/1329:. „Hec funt nomina feruorum Bahatur . . .” szn. (MNy. 32: 132); [1177]/1202 — 3/15. sz.: Batur hn. (Györffy 1: 598); 1180 k./12—13. sz.:? Buatir szn. (PRT. 8: 270); 1230: Baatur hn. (Györffy 1: 848); 1323: Ratfiorighaz hn. (Györffy 1: 710) ; 1372 U./1448 k.: „te bátron felelÿ nekÿ”, bátorok gr. (JókK. 52, 134); 1762: bátorkodtam sz. (Mátyus I.: Diáét. I. ajánlás: NSz.); — hátrább gr. ’bátrabb’ (ŰMTsz.). J: 1. 1138/1329:? ’merész, hős; mutig’ * (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1416 u./ 1450 k.: ’biztos; sicher’ (BécsiK. 317); 3. 1873: ’szelíd ; sanft’ (Nyr. 2: 179); 4. 1889: ’gyors; schnell’ (Simonyi: MNyelv.1 2: 206). — Szí ~ság 1372 U./1448 k.: battorfaganac gr. (JókK. 11) I ~ít 1416 U./1450 k.: meg- batoreitocvala gr. (BécsiK. 161) | ~odik 1416 U./1450 k.: megbatorodic (BécsiK. 161) I ~ul 1416 U./1466: batoroltotic uala (Münch - K. 110) I ~kodik 1506: Batorkottal gr. (WinkLK. 90) | ~ tálán 1621: Bátortalan (MA).
Otörök eredetű; vö.: türk Bayatur szn. [tkp. ’a hős’] (Gab.); CC. bayatur ’jó’; oszm. bátor ’bátor, hős’; tat. batâr ’ua.’; kaz. batïr ’bátor’. Megvan a mongolban is; vö. mong. bayatur ’hős , bátor’. A mongolból átment a perzsába, s a perzsa bahädir ’ua.’ visszakerült több török nyelvbe; vö. CC. bahadur ’jó’. Az ukr. őoeamúp ’hős, dalia’, or. 602a- múpb ’ua.’ a török nyelvekből, a szb.-hv. Kaj R. bátriv ’bátor’, szín. V. batriven ’ua.’ a magyarból való.
Vámbéry: NyK. 8: 130, MEr. 260, M- Bölcs. 139; Munkácsi: Nyr. 9: 156; Kúnos: Nyr. 13: 369; Miklosich: TE. 1: 18; Gombocz: NyK. 28: 173, MNy. 3: 28, BTLw. 41 ® , MNy. 11: 435, 20: 174; Melich: NyK. 34: 135; EtSz. ® ; Ramstedt: JSFOu. 38/1: 17, 55/2: 76; Kannisto: FUF. 17: 148, 165; SzófSz. (Lokotsch 175.; Vasmer: RussEtWb. 1: 99; Abajev: EtOs. 1: 241, 246.) — Vö. bátor2.
bátor2 1495 e.: „ki aÿocat jereti bátor ielçs binps legpn ennec ol’ mel’ angali jiue vagon” (GuaryK. 42), de 1. bátor1. J: A) ksz. 1495 e.: ’ámbár; obwohl’ (1. fent). B) hsz. 1. 1518 k.: ’ám; wohlan’ (SándK. 29); 2. 1527:? ’legalább; wenigstens’ (ÉrdyK. 32), 1608: ’ua.’ (MA: Bibi. 1: 21: NySz.); 3. 1532: ’bárcsak; wenn nur’ (TihK. 110).
Valószínűleg szóhasadás eredménye. À bátor ’félelem nélküli; biztonságos’ melléknévnek ’bátran, nyugodtan’ jelentésű — talán a *bátoron formából rövidült — ragta- lan határozói alakja lehet. Megengedő főmondatokban válhatott ’bátran’ ’hadd’ jelentésfejlődéssel ráhagyó határozószóvá, majd ebből ’bárcsak’, ’legalább’ jelentéssel óhajtó határozószóvá. — Mint ráhagyó határozószó, átmenetül is szolgálhatott megengedő mondat és megszorító értelmű ellentétes mondat kötőelemei között; így alakult ki megengedő kötőszói szerepe. — Ma főként nyelvjárási használatú. Az irodalmi nyelvben ritka és kissé régies hangulatú; a bár2 szorította vissza.


battéria
259
bátya
Simonyi: Nyr. 9: 317, Köt. 1: 215®; Szolár: NyF. 35. sz. 36; EtSz. 1: 311 1. bátor a.; Klemm: TörtMondt. 12, 605 ®; Berrár: TörtMondt. 64, 66, 172; Grétsy: Szóhas. 177; Tamás: UngElRum. 96. — Vö. ámbár, bár2, bátor1.
battéria 1686: „az ellenség. . . az sán- czait s derék bateriáját meggyújtván, . . . a vár alól elment” (Monírók. 23: 429 — 30); 1742/1881: batriái gr. (Tóth I.: Cziráky J. 203: NSz.); 1792: battériák’ gr. (Μ. Hírmondó 2: 397: NSz.); 1793: batériája gr. (Sándor I.: Külf. ut. 464: NSz.); 1796: battériából gr. (Μ. Kurír 1: 112: NSz.), Bátte- riák gr. (Karádi: Uránia 12: NSz.). J: 1. 1686: 'ütegállás; Batteriestellung' (1. fent); 2. 1742/1881: 'üteg; Batterie (der Artillerie>’ (1. fent); 3. 1817: ’( elektromos) telep; <elektrische) Batterie’ (Domby Μ.: Csokonai 33: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Batterie 'üteg; ágyúsánc ; elektromos telep’ ; ez a fr. batterie 'verekedés; üteg; ágyúsánc; elektromos telep’ átvétele. A francia szó átment több más európai nyelv szókincsébe is; vö.: &ng.battery; sp. bateria; ol. battéria; or. őamapéfi: ’üteg*. A hazai latinban a battéria 'üteg' a 17. sz. óta adatolható (Bartal). — A magyarba átkerülve latinos szó véget kapott (vö. drapéria, mena- zséria, széria stb.); ebben közre játszhatott a hazai lat. battéria is. A batria alak változat a franciás-németes ejtés következtében keletkezhetett. — A szó a katonai élettel kapcsolatban került át a magyarba az 1. és 2. jelentésben. A 3. jelentés későbbi, külön átvétel eredménye. — Elavult szó.
EtSz. 1: 308 batéria a.; Tolnai: Szily - Eml. 86®; Thienemann: ÚngJb. 2: 107; Fludorovits: MNy. 26: 121; Gyalmos: MNy. 29: 223; D. Éltes: FrSz. 36; Bárczi: FrJsz. 35. (Schulz: DtFremdwb. 1: 80.)
batul 1842: „Az almafajok közt a’ polgármester — nagy batull... a’ gyümölcs kedvelők figyelmét különösen igénylik” (Nagy F.: Mentor 1: 60: NSz.); 1882: Batul alma (Bereczki: Gyümölcs, vázlatok 2: 295: NSz.); — batu alma, &a/w;-álma, batul, batur, batula-eAma (ŰMTsz.). J: 1842: ’egy fajta téli alma; eine Apfelart’ (1. fent).
Valószínűleg román eredetű; vö. rom. patúl ’fészer, góré, kas, hombár; állvány, állás; melegágy'. Az almafajta onnan nyerhette nevét, hogy télen át szénaboglyák fenekén szokták tárolni, ezért kiinduló alakként esetleg egy román *mar patúl-t lehet feltenni; vö. rom. mar 'alma’. A román almanév átkerült a szerb-horvátba és az erdélyi szászba is; vö. szb.-hv. butija, botola, butola, butula 'téli almafajta’ (SKNJ. 2: 317); szász E. batull(en)appel, batull, batul ’ua.’ (Krauße: NösnPfl. 365). — A magyar 17*
szó egyes alakváltozatai (pl. batuj) a szóvégi l módosulatait mutatják; a batula esetleg a többes számú rom. patule átvétele. Szokatlan azonban a szóeleji rom. p m. b megfelelés, és ezért az erdélyi szász nyelvjárásokon keresztül való átvétel lehetősége sincs kizárva. A szó az erdélyi nyelvjárásokból került át a magyar gyümölcsismereti szaknyelvbe.
Alexics: Nyr. 38: 17 ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 24; EtSz. ® ; Rapaics: Magy- Gyüm. 269; Blédy: Infl. 23. (Krauß: NösnPfl. 365.)
bátya 1369: ? Bathya hn. (Csánki 3:318); 1416 u./ 1450 k.: „Efter me^ualla néki hog qbatta [íráshiba batta helyett] volna [= Confessa est . . . ei Esther, quod esset patruus suus]” (BécsiK. 64); 1475 u.: bathÿam gr., batÿa gr. (NyírkGl.); 1513: bagammal gr. (MNy. 16: 17); 1515-20 k.: Batya (RMKT. I2: 495); 1590: Battiad gr. (SzikszF. 115); 1604: Bátyák gr. (MA. Adélphi a.); 1645: bátsásoknak sz. (GKat.: Titk. 723: NSz.); 1825: Báty (Balla K.: Zsebtükör 57: NSz.); 1862: bács (CzF.); — bácsa, bácspm gr., bátyom gr. (MTsz.); bájám gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.:'nagybácsi; Onkel* (1. fent); 2. 1513: 'idősebb férfitestvér; älterer Bruder’ # (1. fent); 3. 1515-20 k.: 'idősebb férfi megszólítása ; als Anrede an einen Älteren’ (1. fent). — Sz: bátyó 1734: Bátyó (MNy. 57: 486) | bátyi 1824: Bátyi! (Édesi Gergely 16: NSz.) | 1836: bátyázlak gr.
(Székács J.: Szerb népd. 135: NSz.) | ~moz 1872: bátyámozták gr. (Abonyi L.: A fonó krón. 1: 46: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Gyermeknyelvi szó. Hasonló hangalakú rokonságnév számos nyelvben található; vö.: albán bac, báca, báce ’bátya; társ, cimbora’; rom. báde 'bácsi'; oszm. baci ’néne, idősebb nőtestvér; (feleség bizalmas megszólítása)’. — 2. Szláv eredetű; vö.: big. őaiyá ’apa’, őáme, őámbo, 6áw 'bátya, idősebb fiútestvér; bácsi’, óaü 'bácsi’ ; szb.-hv. báca, báta, báto, bája '(bizalmas használatban:) fiútestvér’; cseh báía ’égy- ügyű, ügyefogyott ember’, N. (morva) ’nagy- bácsi’; szik. báta, batko ’bácsi’; or. (járna ’atya; pópa; N. bátya, idősebb fiútestvér’; megfelelő szavak a szlovén, lengyel, alsó és felső szorb kivételével a többi szláv nyelvben is. E szláv szócsoport etimológiája még nincs kellőképpen tisztázva; a legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy a szí. bratb 'fiútestvér’ gyermeknyelvi becealakjának más és más képzővel bővült változataival van dolgunk. A m. bátya esetleges forrásaként leginkább a bolgárra lehet gondolnunk. — Az 1. magyarázat valószínűbb. A m. bátya mint gyermek- vagy dajkanyelvi szó tökéletesen érthető, és beleillik a magyar rokonságnevek alaktani (vö. atya : atyja, anya : any-
I


batyko
260
báva
ja stb.) és jelentéstani (vö. húg- és néne, öcs- és bátya ) rendszerébe. Különben is a szláv nyelvekben a szó általában csupán kedveskedő megszólítás, nem pedig szerves része a rokonsági terminológiának. — A m. bátya alak változatai közül a cs-s bácsa feltehetőleg hangtani úton, korábbi bátyá-\)ó\ fejlődött. — Finnugor egyeztetése, árja, mongol és török származtatása, továbbá a szlávságon belül az óoroszból való magyarázata téves; az atyá-val aligha lehet származásbeli kap- ραπ 1 Q fo
CzF.; Budenz: NyK. 1: 310, 2: 469; Bálint: Párh. XII, 2; Miklosich: Nyr. 11: 115; Vámbéry: MEn 264; Halász: Nyr. 12: 100; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 16, Nytud. 2: 209; Simonyi: TMNy. 291, 292, 559; Munkácsi: Ethn. 8: 24, ÁKE. 153; Melich: MNy. 10: 152, 12: 217; EtSz.; Beke: Nyr. 58: 78; Techert: MNy. 30: 17, 18, 19; SzófSz.; Moór: MNy. 50: 74, ALingu. 6: 325; Kniezsa: SzlJsz. 794, StudSl. 8: 421 ®, NytudÉrt. 38. sz. 151, NyK. 65: 91; Bárczi: Szótöv. 34; D. Bartha: Szóképz. 111 ;Trubaéev: SlTermRod. 21, 62; A. Kövesi: NyK. 62: 282 ®, StudSl. 8: 409; MSzFgrE. (Machek: EtSIÖSl. 26; Burjaéok: Nazvy 13; BEtReé. 36.) — Vö. bá1, bácsi, batyko, unoka*·.
batyko 1567: „Est ibi Batyko vnus, qui tenetur dare vnam manticam vocatam Izak" (OklSz.); 1792 Θ./1915: batykis sz. (Nyr. 44: 31). J: 1567: ’pópa; Pope’ (1. fent).
Ukrán eredetű; vö. ukr. ŐámbKO 'apa,atya; gazda; (idősebb férfi — pópa stb. — tiszteletteljes megszólításaként)’; vö. még: szik. batko 'bácsi'; f.-or. 6άιμ>κα 'apa, atya; (idősebb férfi megszólításaként)'; or. őárrtbKa 'apus, tata; pópa', R. ŐambKO 'atya'. — Az ukránsággal érintkező magyar nyelvjárásokban élt.
Takáts: MNy. 2: 23; EtSz. 1: 314 1. batyko a. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 84. — Vö. bátya.
battyog* 1902s „buttyog: kullog" (ŰM- Tsz.); — battyog (NyF. 48. sz. 60); baggyog (Nyr. 81: 234); pattyog (SzegSz. 1: 118 battyog a.); brattyog (ÚMTsz.). J: 1902: 'kullog; zotteln I cammog; trotten’ (1. fent).
Hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a cammogás mozgásképzetét jeleníthette meg. Jelentésköre is hangfestő eredetre utal. Rokonságába a baktat is beletartozhat. — Nagy területen élő, illetőleg a nyelvterületnek egymástól távoli pontjairól közölt nyelvjárási szó. — Vö. baktat, sattyog.
batyu 1792: „bátyú, v. batu, bútor, motyó, tereh" (SzD. Bútyor a.); 1800: batyu (Márton Batu a.); 1844: bagyuk gr. (Frankenburg: Est. 2: 153: NSz.); — butyu (MTsz.); bátú, battyu, battyu (ÚMTsz.). Js 1792: 'Bündel’# (1. fent). — Sz: ~s 1824: batus (Fáy A.: Kedv-csapongások 1: 106: NSz.) I ~zik 1896: batyuzva gr. (Malonyay D.: Utolsó 1: 156: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki tulajdonságai, valamint feltehető rokonsága is. Vagy közvetlenül, vagy távolabbról, a hangfestés síkján kapcsolatban lehet egyrészt a bugyolál^ bagyulál, másrészt a bútor, bugyor szavakkal, sőt esetleg a bonyolít családjával is. Végződése ige- névképzőnek, esetleg kicsinyítő képzőnek felelhet meg. A 'csomag, batyu' jelentésű szavak közül hangfestő eredetűnek látszik még a celecula, motyó és az újabb cucc is. — Finnugor, török, olasz származtatása téves, a motyó-vaX való közvetlen kapcsolata nem valószínű. A cseh batoh, baíoch 'batyu' a szik. batoh ’ua.’ közvetítésével a magyarból való.
CzF. 1: 457 batu a., 5: 120 paty I. a.; Szinnyei: Nyr. 8: 52; Munkácsi: NyK. 16: 464; Halász I.: Nyr. 17: 534; Balassa: NyK. 24: 285; M. J.: NyK. 26: 240; Μ. Μ.: NyK. 26: 499; Vámbéry: MBölcs. 139; EtSz.®; Körösi: MNy. 23: 471; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Décsy: MNy. 51: 455; Gáldi: Szótir. 161; Machek: EtSIÖSl. 27; H. Bottyánfy: MNy. 54: 69; Grétsy: Szóhas. 133. — Vö. bonyolít, bugyolál, bútor.
bauxit 1879: „Beauxit (Bauxit), ejtsd: Bószit, ásvány" (AíagyLex. 3: 270). J: 1879: ’Bauxit’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bauxite; ném. Bauxit; fr. bauxite; ol. bauxite; or. ŐOKCÚm: ’bauxit’. Egy dél-franciaországi község, Les- Baux nevének írásképe alapján képzett műszó, mely 1847-ben a franciában keletkezett. Les-Baux mellett tárták fel az alumínium e legfontosabb ércének első lelőhelyét 1821- ben. — A magyarba talán német közvetítéssel jutott a franciából. Hazánkban a bauxitbányászat 1925-ben indult meg; a bauxit szónak szélesebb körű elterjedése is ekkor kezdődött.
PallasLex. 2: 753 ®; Römpp: VegyLex. 1: 217. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 468; Kluge: EtWb.19 58; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 63.)
báva 1808: „Báva: Stupidus, Stuporatus, Stupore correptus" (SI.). J: 1808: ’bamba; stumpfsinnig’ (1. fent). — De vö. 1577: „bauadua: attonitus, stupefactus" (KolGl.: NyF. 45. sz. 22).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a száj tátás, csodálkozás hang- és mozgásképzetét érzékeltethette. Bele tartozik az ugyancsak a szájtátó bá- mészkodást kifejező bá2, bamba, bámul stb. szavak családjába. Vagy elvonással jött létre


bazalt
261 baziliszkusz
a bámészkodik-nak bávászkodik alakváltozatából, vagy pedig a hangutánzó-hangfestő „tő” bővült ugyanúgy képzőszerű elemmel, mint a bamba és a banga esetében. — Irodalmi nyelvi szó.
Szabó E.: Nyr. 34: 37; EtSz. 1: 264 bamba a.; Simonyi: Nyr. 44: 27 ® ; Kovács Márton: Nyr. 44: 222; Horger: NéNy. 6: 197 ® ; SzófSz. bámul a.; Nagy J. B.: MNy. 44: 143; Benkő: MNy. 50: 274, 53: 462®; Gáldi: Szótir. 427; Ferenczy: NyelvmLev. 88. — Vö. bá2, bámul·
bazalt 1783: ,,A’ Lazulon kívül illyen a’ básált” (Molnár J.: Könyvház 4: 226: NSz.); 1784: Basaltkv (Benkő F.: Kövek. 75: NSz.); 1791: Basáit (Zay S.: Mineralógia 229: NSz.); 1793: bazalt (Látzai: Tan. könyv 4: NSz.). J; 1783: ’ Basalt’# (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. basait; ném. Basalt; fr. basalte; ol. basalte; or. őasáAbm: ’ bazalt’. Végső forrása vagy a Kelet-Palesz- tinában levő Basan tartománynév, vagy az arab bahan ’próbakő; kemény kőzetfajta’. Ez a gör. βασανίτης λίθος ’próbakő’ közvetítésével került a latinba; vö. lat. basani- tes ’próbakő; vashoz hasonló színű és keménységű kő’, amelynek volt basaltes íráshibás alakja is. Az utóbbit G. Agricola újította fel „De natura fossilium” című, 1546- ban megjelent ásványtani munkájában, ’vul- kanikus eredetű kőzet’ jelentéssel. Ez vált nemzetközi szóvá. — A magyar szó irodalmi úton való átvétel. Közvetlen forrása elsősorban a német lehetett ; a básált, basait alakváltozatok viszont latin hatást is mutathatnak. — Ásványtani szakszó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 66; Szily: MNy. 6: 149; EtSz. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 447; Baldinger: ZRPh. 77: 103; BETReé. 26; Frisk: GrEtWb. 1: 222; Kluge: EtWb.19 54.)
bazár 1830: „Ezen bázárokat a’francziák- tól vették” (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 260: NSz.); 1836: bazárba gr. (Szenvey J.— Schiller: Messz. hölgy. 73: NSz.); 1846: bazar (Aj. Alm. 266: NSz.). J: 1. 1830: ’sokféle árut árusító kis üzlet; Basar’ # (1. fent); 2. 1837: ’piac, vásár; Markt’ (Athenaeum 2: 644: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. bazaar; ném. Basar; fr. bazar; ol. bazar; szb.-hv. pazar; or. őasáp: ’bazár’. Végső forrása a perzsa bazár ’vásár, piac’. A perzsa szó részben az oszm. bazar, pazar ’ua.’ közvetítésével, részben pedig irodalmi úton került be számos európai nyelv szókincsébe. Ugyanezen szó középperzsa alakjából való a m. vásár. — Am. bazár közvetlen forrása a német vagy a francia lehetett.
Munkácsi: ÁKE. 627; EtSz. ® ; Kálmán: Nyr. 74: 26 ®. Nyműv. 63; Kiss: MNy. 51: 226; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Lokotsch 278.; Kluge: EtWb.19 54, 58.) - Vö. pazarol, vásár.
bazilika 1831: „A Vallás és Egyház egyik tárgya fog lenni az egyházi Épületek rajza . . . Áz Esztergomi Baszilika már meg van”, Basilica (IrtörtKözl. 19: 357, 358); 1872: bazilika (Baráti, napt. 68: NSz.). J: 1831/1909: ’székesegyház ; Kathedrale’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. basilica ’keresz- tény templom’ ; vö. még lat. basilica ’oszlop- csarnokos középület’. Ennek forrása a gör. στοά βασιλική ’királyi csarnok’ szókapcsolat utótagja, a gör. βασιλική ’királyi’. A római bazilikák törvénykezési, kereskedelmi stb. célokra készült, belső oszlopsorokkal tagolt középületek voltak. Az ókeresztény építészetben ez a csarnokszerű épülettípus templommá alakult. Elterjedésében nagy szerepe volt annak a bazilikának, amelyet Nagy Konstantin emelt Jézus jeruzsálemi sírja fölé. Kezdetben a bazilikák többnyire vértanúk sírja fölé épített emléktemplomok voltak. Európában az első bazilikák a mai Franciaország területén épültek. A lat. basilica nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. basilica; ném. Basilika; fr. basilique; ol. basilica; or. ŐasuAÚKa: ’bazilika’. — A magyarban késői, tudatos átvétel eredménye.
Melich: Szljsz. 1/2: 233; Kursinszky: Latjszlrod. 12; Fludorovits: MNy. 26: 372; Moravcsik: Melich-Eml. 267 ®. (Wartburg: FEW. 1: 270; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 450; Tagliavini: Storia 273, 536 ; Aebischer: RLRom. 27: 119.) — Vö. baziliszkusz, bazsalikom, beszerika.
baziliszkusz 1372 U./1448 k.: „tesÿ ewkewt . . . yartatnÿ ba^alifcofon es yafpif- kyon” (JókK. 147); 1405 k.: ba[alic[us] (SchlSzj. 1716.); 1508: bafilifkos (DöbrK. 168); 1522: Bafilifcus (KeszthK. 438); 1604: Bifilifcus (MA. Régulus a.); 1764: baziliskus (Kollárics J.: Philothea 218: NSz.); 1816: Bazsiliskus (Gyarmathi: Voc.); 1838: Bazsi- liszk (Tzs.); 1840: basilisk (Szemere B.: Utaz. 1: 163: NSz.); 1843: baziliskusz (Bodor L.: Duzs. 95: NSz.); 1862: Bazsilisk (CzF.); 1896: baziliszkuszmóára (Kozma A.: Hist. 71: NSz.); 1897: baziliszkus (Kazár E.: Összevissza 1: 10: NSz.); — bazsilikus (EtSz.). Js 1. 1372 U./1448 k.: ’sárkánygyík ; Fabelungeheuer, dessen Blick tötet’ (1. fent); 2. 1905: ’íeguánféleség; Leguanart’ (Brehm 7: 215); szakny. ’Basiliscus’.
Latin eredetű; vö. k. lat. basiliscus ’mér- ges ázsiai kígyófajta (Lacerta basiliscus)’. Á latin szó forrása a gör. βασιλίσκος ’ua.’; ez a gör. βασιλεύς ’király’ származéka. Nevét a kígyófajta Plinius szerint azért kapta, mert a fején levő fehér foltok koronaként hatnak.


bázis
262
bazsarózsa
A baziliszkuszt az ókorban és a középkorban mitológiai lénynek, pillantásával és leheletével ölni tudó szárnyas kígyónak tartották. Később eredeti jelentése elhomályosodott. Az újabb természettudomány újította fel, s egy Amerikában honos gyíkfajtát nevezett el vele. — A latin közvetítésével nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. basilisk; ném. Basilisk; fr. basilic; ol. basilisco; or. őa3UAÚCK: 'baziliszkusz’. — A magyarba a biblia útján, az egyházi latinból került. A bazilisk stb. változat külön átvétel lehet a németből. — Szaknyelvi szó.
CzF. bazsilisk a.®; Kovács: LatEl. 48; EtSz. 1: 318 bazsiliskus a.®; Fludorovits: MNy. 26: 372, Latjsz. 42. (Wartburg: FEW. 1: 271; Frisk: GrEtWb. 222; Kluge: EtWb.19 54.) - Vö. bazilika.
bázis 1796 j ,,a’ mellynek a’ szerződések* közönséges Basissává kelletik lenni” (Μ. Kurír 2: 650: NSz.); 1802: Bázis (Gáti I.: Klav. 57: NSz.). J: 1. 1796: ’alap; Grundlage I alaphelyzet; Grundstellung* (1. fent); 2. 1802: ’alaphang; Grund ton’ (1. fent); 3. 1847: ’lúgos (hatású) vegyület; alkalische Verbindung’ (Szépirod. Szemle 2: 197: NSz.); 4. 1951: 'támaszpont; Stützpunkt’ (Szikra- IdSz.).
Latin eredetű; vö. lat. basis ’alap(hely- zet) ; talapzat, (kő)lábazat, faltő, az oszlop- törzs legalsó része, alapfal; alapszó’; ez a gör. βάσις ’lépés, járás, menés; láb; alap, talapzat; alapvonal’ átvétele. Nemzetközi szóként számos nyelvben meghonosodott; vö.: ang. basis; ném. Base, Basis; fr. base; ol. base; or. 6áia: ’bázis’. — Elsősorban a technika és a különféle szaktudományok műszava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 78; Brockhaus1® 1: 646.)
bazsalikom 1540 k.: ,,Baselicon: ba- s$l(i)k(um) fw” (MNy. 11: 132); 1577 k.: Bafilicont gr., Bafalicomoth gr. (OrvK. 71, 80); 1578: Basilicumnac gr. (Mel: Herb. 109: NySz.); 1583—4: bofolicom (MNy. 45: 92); 1588: basalicum (Frank: HasznK. 19: NySz.); 1604: Bafilikom (MA.); 1647: brasi- lium (EtSz.); 1708: Barfalikom (PP. Ocimum a.); 1742: basüika-ív. (EtSz.); 1774: Basaikon (Szilágyi Sám.: Gazdaság 181: NSz.); 1783: Brasiliom, Ba'salyikom (Molnár J.: Könyvház 1: 390: NSz.); 1798: Basalikom (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 328: NSz.); 1816: Bazsilikom, barzsalikom (Gyarmatin: Voc.); — bazsalik (MTsz.); bazsajé- kom, bazsajikum (ŰMTsz.). Jí 1540 k.: ’Basi- likum’ # (1. fent); szakny. 'Ocimum odoratum’.
Latin eredetű; vö. k. lat. ocimum basilicum ’egy virágfajta neve’. Végső forrása a gör. βασιλικόν ’ua.’; ez a βασιλεύς 'király* szónak eredetileg ’királyi, királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka, amely később főnevesült. A latin közvetítésével belekerült több európai nyelv szókészletébe is; vö.: ang. basil 'bazsalikom’; ném. Basilikum, Basilienkraut ’ua.’; fr. basilic ’ua.’; ol. basilico ’ua.’; or. őcl3UAÚk: ’ua.’. — Egyik legrégibb virágnevünk. A szóbelseji k. lat. s^ m. zs megfelelésre vö. múzsa, muzsika, uzsora stb.; a szóvégi k. lat. -um~ m. -om megfelelésre vö. paradicsom, templom. — A bazsalik, bazsilika-jű változatok talán szláv (vö.: szín. N. basilika 'bazsalikom’; szik. R. bazilika, bazalika ’ua.’; le. bazylek ’ua.’) vagy olasz közvetítéssel kerültek át. Lehetséges azonban az is, hogy a korábbi m. bazsalikom vége virágnevek ( angyélika, hortenzia, georgina stb.) gyakori végződéséhez igazodott.
Kovács: LatEl. 10®, 57, 62; Szinnyei: Nyr. 22: 170; Rell: LatSz. 11, 15, 33; EtSz. ®, 1: 317 bazsalik, bazsalika-fü a. is; Fludorovits: MNy. 26: 122, 193, Latjsz. 28, 42; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 267. (Wartburg: FEW. 1: 271.) — Vö. bazilika, buszujog.
bazsalyog* 1873: „Bazsalyog: . . . mosolyog” (Nyr. 2: 135); — basalyog, bazsajog, bazsalog (ŰMTsz.). J: 1873: ’mosolyog; lächeln’ (1. fent) || bazsalyit 1873: „bazsalyit: . . . mosolyít” (Nyr. 2: 135). J: 1873: ’elmosolyodik ; zu lächeln anfangen’ (1. fent).
Magyar fejlemény; valószínűleg a mosolyog, mosoly it tréfás, játszi elferdítésével keletkezett. Létrejöttében szerepe lehetett hangfestő mozzanatoknak is. — A bazsalyog tréfás stíluselemként használatos nyelvjárási szó, a bazsalyit csak nyelvjárási szinten él.
Bartal: NyK. 12: 375 ® ; Albert: Nyr. 20: 18; Fiók: Száz. 41: 599; Bleyer: Száz. 41: 761; EtSz. 1: 318 bazsalyit a. — Vö. mosolyog.
bazsarózsa 1577 k.: „Bafarofa <téwet> gyökeret” (OrvK. 14); 1578: Baffarofahoz gr. (Mel: Herb. 186 b: MNy. 45: 92); 1584: bafi rofa (MNy. 45: 92); 16. sz. : Basal Rosa, busia Rosa (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 247, 249); 16. sz.: bufir rofa (MNy. 39: 333); 16. sz.: Buser (NéNy. 7: 178); 1610 k.: Baza rosa (MNy. 11: 134); 1610 u.: gazsarosa (MNy. 11: 134); 1664: Basa rósa (Lipp: PKert. 1: 77: NySz.); 17. sz.: Bafur (MNy. 39: 333); 1793: Bazsa rózsával gr. (Gvadányi: Rontó Pál 11: NSz.); 1807: Bazsál, Bazsál-rózsa (Magy. Fűvészk. 316); 1808: Bazsal (Sí.); — basarúzsa (MTsz.); busarózsa, bazsarózsa (ŰMTsz.). J: 1470 k.: ’pünkösdi rózsa; Pfingstrose’(1. fent) ; szakny. ’Paeonia’. — De vö.: 1470 k.: „(Peoniaca) bajor” (CasGl. 69.); 1525 k.: Bosÿr (MNy. 11: 80).


be1
263
bébillér
összetett szó: bazsa- előtagja déli szláv eredetű; vö.: e. szí. boturi, 'sáfrány’; big. ŐOJtcyp 'bazsarózsa’; szb.-hv. böíür, N.baiur (Simonovió 334) ’ua.’; szín, botár 'bazsarózsa; sáfrány'. E szláv szók eredete nincs megnyugtató módon tisztázva; a rom. bujór; albán bozhúre: 'bazsarózsa' a szlávból való. — A déli szláv szó 'bazsarózsa' jelentéssel került át nyelvünkbe, és csakhamar kiegészült a rózsá-val (vö.: csipkerózsa, R. mályvarózsa ). A főbb alak változatok már az összetételben alakultak ki. A különféle alakváltozatok sokféle s nem is mindig világos folyamatok (félrehallás, rosszul megértett ritka szó torzulása stb.) eredményei. — A szaknyelven kívül némileg népies stílus- értékű szó, a köznyelvben a pünkösdi rózsa általánosabb.
Miklosich: Nyr. 11: 115® ; Kúnos: Nyr. 12: 199; Nádai P.: NyF. 27. sz. 9; EtSz. 1: 316 bazsa-rózsa, bazsál és 2: 1147 gazsa a.; Simonyi: Nyr. 44: 31, 324; Rapaics: MNy. 28: 225, MagyVir. 92®; Beke: Vasi- Sz. 2: 256; Gombocz E.: BotTört. 43, 131; SzófSz.; Szabó T. A.: MNy. 40: 127; Kniezsa: SzlJsz. 85 ® ; Miháilá: împrum. 71; Tamás: UngElRum. 97.
be1 1372 U./1448 k.: „febeffeguel deZteue aÿtaÿat” (JókK. 16); 1395 k.: beu meneth (BesztSzj. 325.); 1405 k.: be menet (SchlSzj. 828.); 1493 k.: bee mennek (FestK. 5); 1519 k.: beh menuen (DebrK. 114); 1522: Beel telyen (KeszthK. 175); 1531: beeh (ÉrsK. 215); 1590: Be (Kár: Bibi. 1: 122: NySz.); 1604: Bé (MA?); - bë (ÚMTsz.). - J: A) 1372 U./1448 k.: ik.; eine Verbalvorsilbe* (1. fent). B) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: 'befelé; nach innen’* (JókK. 84), 1416 u./ 1466: ’ua.’ (MünchK. 102); 2. 1624: 'benn; drinnen’ (MA. Tan. 13: NySz.). — Sz: beljebb 1470: belÿeb (SermDom. 2: 513/
Magyar fejlemény, kialakulásának módja azonban vitatott. — 1. A bele ^belé határozószóból keletkezett a formaszók esetében gyakran megfigyelhető, nem szabályos rövidüléssel; vö. bár2, biz, lám. — 2. Azonos a nyomósító szerepű be2 indulatszóval. Határozószói és ebből igekötői funkcióját más határozószókkal való együttes használatban nyerte. — A beljebb a bel alak változat középfokú alakja. — A be eredeti funkciója a határozószói volt. Mint igekötő is elsősorban mozgást jelentő igék mellett használatos a befelé irányulás jelölésére. Csupán befejezettséget kifejező szerepe viszonylag későn fejlődött ki.
Budenz: NyK. 2: 175 ® ; Komáromy: Nyr. 3: 123; Simonyi: Nyr. 9: 315, Budenz-Eml. 70, Hat. 2: 42, 336, TMNy. 564, 643; Melich: MNy. 6: 154, 13: 110®; Horger: Nyr. 39: 296 ®, SzegFüz. 2: 101, NyF. 65. sz. 10; EtSz. 1: 339 bél a.®; Klemm: TörtMondt.
180, 184; Zsirai: AkNyÉrt. 25/3: 23; Kovács I.: MNny. 3: 171; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 18, 50, I. OK. 7: 148; Pais: I. OK. 7: 109; Bárczi: I. OK. 7: 124; J. Soltész: Igeköt. 24, 107 ®, 157, 185, 217; Balázs: NytudÉrt. 40. sz. 29®. — Vö. be2, bél, bele.
be2 1610: „Admirantis: énye, hißem, imè, béh, bezzeg!” (CorpGr. 252); 1626: Be- gyeles [= be jeles] (MFL); 1660: Bég (Megy: 6Jaj. 2: 15: NySz.); 1670: beh (Nán: SzűT. 347: NySz.); 1862: bé, béh (CzF.). J: A) 1610: isz. ; eine Interjektion (1. fent). B) hsz. 1626: 'milyen (nagyon)!; wie (sehr)!’ (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Elsődleges szerepe a csodálkozás kifejezése volt, ebből fejlődött fokozó értelmű határozószói használata. — A h végű alakok esetleg csak írássajátságnak tekintendők. A bég #-je járulékos adverbialis elem; vö. pl.: éppeg ’éppen’, Örökkég ’örökké’, többég 'többé* stb. — Kevésbé valószínű magyarázat szerint a hasonló szerepű de játszi változata.
CzF.; Terebesi: Nyr. 39: 308; EtSz.; Nagy J. B.: MNy. 23: 44®; Martinkó: MNy. 49: 67; Bárczi: Szók. 19® ; Kelemen: Mondsz. 885 ®. — Vö. be1, de, dej.
hebeg* 1757: „bebegő vastag beszédű” sz. (MNy. 60: 219); — bebëgo sz., bebőgő sz. (MTsz.). J: 1757: 'dadog; stottern’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a dadogást, hebegést érzékelteti. A hangutánzás síkján legközelebbi rokona a hebeg. — Erdélyi nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 31 ®. — Vö. hebeg.
bébi 1893: „Baby (ang., ejtsd bébi) a. m. kis gyermek” (PallasLex. 2: 422). J: 1893: 'kisgyermek; kleines Kindchen’ (1. fent).
Angol eredetű ; vö. ang. bdby ’kisgyermek, baba’; ez gyermeknyelvi keletkezésű. A hasonló hangalakú és jelentésű magyar bébe (1816: Helmeczy Μ.: Ért. 10: NSz.), bibi (1843: Életk. 2/4: 305: NSz.), bébé (1877: Tóth B.: Emlékek 12: NSz.) valószínűleg a fr. bébé 'baba’ átvétele. — Az angolból több más európai nyelvbe is átkerült; vö.: ném. Bdby; fr. baby; ol. bdby; le. bdby: ’kisgyermek’. — A bébi a finomkodó városi nyelvben használatos a baba helyett.
Bárczi: Szók.2 37. (Dauzat: LinguFr.213; Machek: EtSIÖSl. 20®; Partridge: Or. 35; DudenEtym. 44; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 64.)
bébillér 1807: „Bébillér, 1. élódi, der Schmarotzer, kontár mesterember, der Pfuscher” (Márton); 1816: Bébillér (Gyarmathi: Voc.); 1851: bebillérek gr. (Nagyenyedi Al¬


bece
264
becő
bum 54: NSz.). J: 1. 1807: ’élŐsködö; Schmarotzer’ (1. fent); 2. 1807: ’kontár; Pfuscher’ (1. fent); 3. 1816: ’kotnyeles személy; vorwitziger Mensch | pletykás személy ; Klatschmaul’ (1. fent); 4. 1834: ’alkalmilag segítő személy ; gelegentlicher Helfer | szolga ; Diener’ (P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 178: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán német jövevényszó; vö. úfn. webeler ’serény, tevékeny, sürgő-forgó ember’ (alapszavához vö. kfn. wëbelen ’imbolyog, ingadozik’). E megfejtési kísérlet különösen jelentéstani szempontból további vizsgálatra szorul. Feltehető az is, hogy a m. bébillér a következő német szavakkal függ össze: belien ’ugat; lármázik; buzgólkodik ; kotnyeleskedik’ ; Beller ’elége- detlenkedő’ ; bebellen ’megugat; lármázik’. Ez esetben a magyar szó eredeti jelentése a 3., ebből való a 4., majd az 1. és 2. jelentés. E magyarázat fő nehézsége, hogy az átvétel alapjául számba jövő *Bebeller, amely a bebellen származékaként fogható fel, a rendelkezésünkre álló forrásokból nem mutatható ki. — Még kevésbé valószínű az a nézet, amely szerint a bé ’be’ határozószó és a bellér ’böllér’ összetétele. — Nyelvjárási szó.
EtSz.; Mollay: MNy. 45: 147 ®.
bece 1786:,,eredj menny el, és terengesd- meg a betzéket” (MNy. 36: 142), betz, betz, betz (Kónyi J.: Democritus 1: 81: NSz.); 1818: böttze (Zakál Gy.: Őrség 22: NSz.); 1838: Beczi, Böcze (Tsz.); — bece, becce, bëcce (MTsz.); b'éccë, béri, böcci. J: A) isz. 1786:? ’borjú- vagy tehénhívó szó; Lockruf für Kalb oder Kuh’ (Kónyi J.: Democritus 1: 81: NSz.), 1803: ’ua.’ (Gáldi: Szótir. 54). B) fn. 1. 1786: ’kisborjú; Kälbchen | tehén (a gyermeknyelvben); Kuh (in der Kindersprache)’ (MNy. 36: 142); 2. 1833: Elkényeztetett gyermek; Schoßkind, Muttersöhnchen’ (Kassai 1: 306); 3. 1876: ’serdülŐ leány; heranwachsendes Mädchen’ (Nyr. 5: 473).
Allathívogató szó, illetőleg ennek főneve- sülése. A kisborjú, illetőleg a tehén hívására használt bee, bee, bee; bece, bece hangsor először valószínűleg a gyermeknyelvben főne- vesült, majd később a főnévi 1. jelentés ’kisborjú’ értelemben általános használatúvá lett a nyelvjárásokban; hasonlóképpen keletkezett a boci is. A B) 2. és B) 3. jelentés névátvitel eredménye. — A béget családjába tartozása nem valószínű. Sémi, iráni, kaukázusi és olasz származtatása téves. — A köznyelvben csak a becenév összetételben és a becéz származékban él.
CzF.; Krausz: NyK. 29: 245; Munkácsi: ÁKE. 155; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 117; Kovács Márton: Nyr. 44: 223; Horger: MSzav. 26 becéz a.; Körösi: MNy. 23: 472; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42;
Kelemen: Mondsz. 517, 718®. — VÖ. becenév, becéz, boci.
becenév 1897: „A Ninette Ninon de l’Enclos-nak, a rococo legszebb asszonyának beceneve” (BpHirl. jan. 17. 9: NSz.). J: 1897: ’Kosename’ * (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a nyelvtani és névtani szaknyelvben korábban is és ma is használt becéző név, becéző keresztnév (vö. 1883: Nyr. 12: 245) jelzőjének rövidítésével, esetleg a becéz igéből való elvonással keletkezett. A köznyelvi használatból kiszorult, ’kisborjú, gyermek stb.’ jelentésű becé-nek aligha volt közvetlen szerepe a létrejöttében. — Vö. bece, becéz.
becéz 1842: „kit méltatlanul beczéztetett [’becézett’]” sz. (P. Horváth L.: Byron 5: NSz.); - bécéz (ŰMTsz.). J: 1. 1842: ’dédel- get; liebkosen’* (1. fent); 2. 1883: ’kedves- kedve szólít; liebkosend rufen | becenévvel illet; beim Kosenamen nennen’ * (Nyr. 12: 244). — Sz: ~és 1866: beczézést gr. (Bérczy K.: Puskin: Anyegin 5: NSz.) | ~get 1867/ 1872: beczézgeti gr. (Rákosi J.: Szinm. 1: 195: NSz.).
Származékszó: a bece ’kisborjú’ szóból alakult -z igeképzővel. ’Dédelget’ jelentésű szónak állatnévi eredetére más nyelvben is van példa; vö.: ang. pet ’dédelgetett háziállat’, to pet ’babusgat, csókolódzik’ ; rom. maddrí ’kényeztet, hízeleg’ (alapszava a magyar madár szó átvétele); 1. még dédelget. — Az elavult becéztet -z + -tét képzővel alakult a bece szóból, mégpedig nem valódi műveltető igeként, hanem ’babusgat, dédelget’ jelentéssel; vö. kényeztet.
CzF. becze és beczéztet a.; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 188; EtSz. 1: 319 bece a.; Horger: MSzav. 26; Körösi: MNy. 23: 472; SzófSz. bece a.; Tamás: ALingu. 9: 246. — Vö. bece, becenév.
becő 1416 U./1450 k.: „aduala nékic beLg èlèfeget [= dabatque eis legumina]” (BécsiK. 118); 1517: bevehevt gr. (DomK. 297); 1533: botsonak gr. (Murm. 1541.); 1560 k.: bőchú (GyöngySzt. 3077.); 1565: buezu (Mel: Kir. 198: NySz.); 1577 k.: béchw (OrvK. 144); 1595: Bécheü (Ver. 54); 1763: „beczo, beczü: Hulsenfrucht” (Adámi: Wb. 8: NSz.) ; 1811 : becu (EtSz. 1: 323 2. bëcsu(ü) a.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’hüvelyes vete- mény; Hülse nfrucht’ (1. fent); 2. 1533: ’búza; Weizen’ (Murm. 1507.); 3. 1533: ’(növényi) héj, hüvely; Schote, Hülse’ (Murm. 1541.).
Ismeretlen eredetű. A szó alakváltozatai közül a cs-sek látszanak eredetibbeknek. A c-s változatok valószínűleg 18. századi tudatos felújítás eredményei, s a régi adatok hibás olvasatán alapulhatnak. — Növénytani műszó.


bées
265
becsmérel
EtSz. 1: 323 2. bëcsûf ü) a. ®, 1: 514®, ? böcör a. is; Molnár N.: Növ. 16.
becs 1. becsül
bées 1510 k.: „Tenentur soluere singulos quinquaginta Bech” (OklSz.); 1545: béez (OklSz.). J: 1510 k.: ’kis értékű pénz; eine kleine Münze | a fillér kétharmad része ; zwei Drittel eines Hellers’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. R. Öa, Kaj béc ’kis értékű pénz’; vö. még szín. R. béé ’ua.’. A horvát és a szlovén szó a vegliai dalmát bieŐ ’ua.’, ol. bezzo ’ua.’ átvétele. Ezek forrása a Bern város pénzének neveként széles körben ismertté vált ném. N. bëtz ’kis értékű pénz’, amely a ném. Batzen ’régi váltópénz; csomó; stb.’ és a ném. N. betz, bätz ’maekó’ népetimológiás összekapcsolásából keletkezett ; a berni pénzen ugyanis medve volt látható mint a város címerállata. — Latin, olasz és német származtatása téves; Bécs város nevével nem függ össze. — Elavult szó. Huzamosabb időn át csupán egy közmondás Őrizte meg: „magyarnak csécs [később: Pécs], németnek bécs [később: Bécs]” <akkor szokták mondani, ha két személyt vagy közösséget egyaránt kisemmiztek valamiből, vagy ha mindkettő egyaránt rosszul járt) (vö. 1598: Decsi: Adag. 268: NySz. magyar a.).
Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 18: 100; Simonyi: NyK. 23: 128; Mikó: Nyr. 23: 412; Melich: SzlJsz. 1/2: 53 ®, NyK. 36: 481; EtSz. ® ; Wertner: 44: 80; KÓrösi: Nyr. 47: 226; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Kniezsa: SzlJsz. 85®. (TrübnersDtWb. 1: 236; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 504; Kluge: EtWb.19 56.)
becsap 1881: „agg eszem szivemmel álmodott! ... És a szerencse — bezzeg becsapott!” (Széchy K.: Szép Ilonka 51: NSz.). J: 1881: ’betrügen, anführen’* (1. fent). — De vö. 1583 u.: „Becsapta magát a kegyelmetek városába” (Nyr. 14: 219).
Összetett szó. Szemléleti alapja, illetőleg jelentésének kialakulása nem világos. Magyarázatául talán a R. és N. ’bevakol, bemeszel’ jelentésű becsap szolgálhat kiindulásul; vö. 1590: „Meszszel cziapot fal” (Sziksz- F. 181); 1774: „mészszel erössen bé- kell csapni” (Juh-nevelés 142: NSz.). A mai jelentéshez olyanféle közvetítő képzet vezethetett, hogy a mésszel, vakolattal becsapott fal eltakarja a ház tulajdonképpeni anyagát, vagyis a valóságot, tehát félre vezet. Ezt a magyarázatot támogatná a bemeszel R. ’rászed’ (vö. 1820: „Az ördögöt is bé tudná meszelni”: Dugonics: Példabesz. 2:171 : NSz.) jelentése, valamint a ném. anschmieren ’beken, bemázol; rászed, félrevezet’ ige is. Tekintetbe kell venni azt is, hogy számos be- igekötős igének kialakult ’becsap’ jelentése; vö. behúz, beránt, beugrat stb. — Az a feltevés, hogy a becsap a becsapott had ’ váratlanul beütött had’-féle kifejezések alapján nyerhette ’rászed, félrevezet, megcsal’ jelentését, nem valószínű.
Kardos A.: Nyr. 14: 454; SzófSz. csap 2, a.; Zolnai Gy.: MNy. 38: 297 ®; Nyíri: Népr. és Nytud. 8: 61. — Vö. csap, csapcdár.
becsiccsent 1888: „Becsüccsentett. Be- dörrentett. Leitta magát” (Nyr. 17: 236); 1891: becsicsörint, becsiccsent (Nyr. 20: 46); — Becsüccsintett gr. (MNy. 2: 135) ; beczicczen- tett gr., becsiccsantott gr., becsicserintett gr. (MNy. 6: 45). J: 1888: ’kissé ittas lesz; sich einen Rausch antrinken’ (1. fent).
Összetett szó. A csiccsent utótag (vö. csiccsent ’egy-két korty bort iszik’: ŰMTsz.) valószínűleg hangutánzó eredetű, és a cup- pant, csettint, ciccent ’cuppant’ igékhez hasonlóan a nyelvnek arra a csettintésféle hangjára utalhat, melyeket egy jóízű falat vagy egy jóleső korty ital után szoktak ejteni. Aki többször „csiccsent”, tehát többször iszik, kortyolgat, az előbb-utóbb a könnyű mámor állapotába kerül. A becsiccsent-Yi&L hasonlóan keletkezhetett a cuppant, ciccent stb. igék be- igekötős összetételeinek (vö. MNy. 10: 45) ’becsíp, berúg’ jelentése is.
EtSz. 1: 1019 csiccsent a.
becsmérel 1650: ,,ΈΆ-betsméllik, bűzben keverik, a kik nékik fejet nem hajtanak” (Megy: Diai. 229: NySz.); 1764: bötsmérlése sz. (Kollárics J.: Philothen 166: NSz.); 1776 — 821: Böcsméllo sz. (Benyák: Manuscr. 113: NSz.); 1788: betsmelek gr. (Gelei J.: Halló 1: 29: NSz.); 1792: Betsmérelni ez. (SzD.); 1813: bötsmoli (Diószegi —Fazekas: Füvész könyv 2: 49: NSz.); — bücsméröllöm gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1650: ’ócsárol; schmälern I gúnyol; höhnen’* (1. fent); 2. 1862: ’gyaláz; schmähen | rágalmaz; verleumden’ (CzF.) II becsmérez 1754: „A’ kik . . . másoknak munkásokat bötsmérezik . . . azokat feleletre sem fogjuk méltóztatni” (Bárány Gy.: Uj Test. Elölj, b. 28: NSZ.); 1764: betsmérezem gr. (Kollárits J.: Philothen 152: NSz.). J: 1754: ’becsmérel; schmähen, herabsetzen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk azonos a becs, becsű, becsül, becses stb. szócsalád tövével; az -m mozzanatos, az -él ~ -éréi, illetőleg -érez gyakorító képzők; vö. pl. eszmél, R. kegymél ’kényeztet’ stb. A becsmél : becsmérel alaktani pár kronológiája nem tisztázható, a fejlődés mindkét irányból lehetséges; vö. N. pazal ~ pazarol, N. ócsál ~ ócsárol, sikál ~ sikárol stb. A becsméll mindenképpen közbeeső fejlődési fokot képvisel. A becsmérel alak köznyelvi megszilárdulásához esetleg hozzájárulhatott,


becsül
266
befejez
hogy a szóban a népetimológia a mér igét- vélte felfedezni. — E szavak eredeti jelentése feltehetőleg ’becsülget, valamire értékel- get’ lehetett, a rosszallás mozzanata később járulhatott hozzájuk. — A szócsalád tagjainak összetételként való magyarázata (a becs· bői és a mér ige származékából) téves.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 15, NyK. 17: 51 ®, Nyr. 37: 435; Szinnyei: NyK. 26: 4® ; EtSz. 1: 320 becs a.; Horger: MNy. 22: 207; Fokos: Nyr. 61: 113; SzófSz. becs a. — Vö. becsül.
becsül 1416 U./1450 k.: „iftént tiztelem bpLplpm”, beLpléndic sz. (BécsiK. 35, 113); 1456 k.: bechelem gr., Bwchwlÿetek megh gr. (SermDom. 1: 456, 2: 140); 1470: becwletlen- feg sz. (SermDom. 2: 290); 1532: bucoletós sz. (TihK. 130); 1538: bewchivlew sz. (PestiN. a2); 1589: bülchülliüc gr., bôlchult gr. (Mon: KépT. 3b, 38: NySz.); 1604: Büczeleteffen sz. (MA. Veneránter a.); 1645: bocseléssel sz. (LevT. 2: 307); — bücület> bücsüllet sz. (MTsz.). J; 1. 1416 U./1450 k.: 'tisztel; ehren' # (1. fent); 2. 1456 k.: 'értékel, felbecsül; einschätzen’* (SermDom. 2: 140). — Sz: ~et 1416 U./1490 k.: becsületemet gr. (AporK. 19) I ~etes 1456 k.: becheletes (SermDom. 1: 307) I ~ellenség 1470: becwletlenfeg (SermDom. 2: 290) I ~ etess ég 1470: buchuleteffeget gr. (SermDom. 2: 65) || becs 1456 k.: „Haec bona ... a deo in feudum [inferendum] (bwchwbe) . . . recepimus" (SermDom. 2: 267); 1470: bechwben gr. (SermDom. 2: 267); 1559: bocz (Szék: Krón. 82: NySz.); 1565: bScsü (Ver: Verb. 50: NySz.); 1569: Bötyw (HOklSzj.); 1595: Beehre gr. (RMNy. 3/2: 117); 1723: böstélenkedve sz. (Csúzi: Tromb. 14: NySz.); 1774: bestélenségemet sz. (MNy. 60: 219); 1784: betso, betsü (SzD. 13). J: 1. 1456 k.: ’<becses> letét; (kostbares> Deposit(um)* (1. fent); 2. 1541: 'mérték; Maß I mérőedény ; Maßgefäß' (Sylv: ÚjT. Quququ. 4: NySz.); 3. 1543: 'becslés; Schätzung | becslési érték; Schätzungswert’ # (MNy. 55: 424); 4. 1559: Tisztelet; Verehrung’# (1. fent); 5. 1893 — 6: ’becsüs; Schätzmeister’ (MTsz.). — Sz: 1590:
beczosec gr. (Kár: Bibi. 1: 425: NySz.) I ~telen 1626: becstelen (Pázm: Préd. 579: NySz.) I Awtelenség 1628: becstelenségben gr. (Prág: Serk. 400: NySz.) | ~telenít 1723: Bestelenétted gr. (Csúzi: Tromb. 48: NySz.) I ~iis 1804: becsüs (Georch I.: Honnyi törv. 1: 252: NSz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Tagjainak egymáshoz való viszonya nem világos; lehetséges, hogy a névszók elvonások a korábbinak látszó becsül-Ml, A szócsalád jelentésváltozatai az eredetinek látszó 'értékel, érték’ jelentésből magyarázhatók. A becste· Zen-nek bestelen ~ bestéién változata a R. bestem bestye (kúrafi stb.) hatására alakulhatott ki. — A becs^ Mcs-nek ótörök jövevényként való magyarázata — egyrészt a szócsalád magyar szótörténete, másrészt az ide vont török adatok bizonytalansága miatt — nem kielégítő. Perzsa származtatása téves. — A szik. N. becetovaf; rom. N. biciului: 'becsül, értékel’ a magyarból való. — A becsük böcsü 'mérték; mérőedény’ kihalt szó.
Munkácsi: ÁKE 157, 645; EtSz.®; Rá- sonyi: MNy. 24: 210; Beke: Nyr. 58: 109; Pais: MNy. 30: 127; SzófSz.; Szabó T. A.: Nyr. 86: 443. — Vö. becsmérel.
beduin 1787: ,,a’ kik Beduin nevet viselnek" (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 1: 337: NSz.). J: A) fn. 1. 1787: ’sivatagi nomád arab; Beduine’ (1. fent); 2. 1889: ’egy fajta női köpeny; Art Damenmantel’ (Iványi O.: Püspök 2: 43: NSz.). B) mn. 1831: ’a beduinokkal kapcsolatos; beduinisch, Beduinen-’ (Széchenyi: Vil. 30: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Bédouin; ném. Beduine, R. Beduin; fr. Bédouin; ol. beduiné; or. őedyÚH: ’beduin’. Végső forrása az arab badwin (kiejtésben bedwïn ) ’steppelakó’, amely a badw ’steppe’ melléknévi származéka. Európában jórészt a Földközi-tenger mellékének újlatin nyelvei útján terjedt el. Oszmán-török közvetítésű az a szb.-hv. bedévija ’arab kanca’, amely a középkori magyarba is átkerült; vö.: 1430 k.: „accipiter [= 'igen gyors ló’]: Bedenia [o: Be· deuia]” (SchlGl. 2153.). — Am. beduin a franciából vagy a németből származhat. Főnévi 2. jelentése német mintára keletkezhetett; vö. ném. die Beduine ’az arabok viseletére emlékeztető női köpeny’ (Heyse: Fremdwb.17 105); vö. még ol. beduina 'a 19. sz. második felében divatos csuklyás női köpeny, amelyben estélyekre, bálokra szoktak járni’ (Battaglia: GDizIt. 2: 142).
Hadrovics: NytudÉrt. 40. sz. 124. (Lokotsch 164.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1 : 475; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 65.)
befejez 1527: „Annak wtanna bel feyezy Mondwan" (ÉrdyK. 459); 1588: feiezi be (Mon: Ápol. 269: NySz.). J: 1527: beendigen; durchführen’ # (1. fent). — Sz; ~odik 1797: bé fejeződött gr. (Μ. Kurír 1: 271: NSz.) I ~etlen 1849: befejezetlen (Greguss Á.: Szépészet 63. jegyzet: NSz.).
Összetett szó. Utótagja a fej2 főnév -z képzős származéka. A be· igekötőnek itt perfektiváló szerepe van. A bevégzés fogalmát több más nyelv is ’fej’ jelentésű szó származékával fejezi ki; vö.: finn päattää; oszm. baçarmak; sp. acabar; fr. achever: 'befejez'.
Gombocz: Jelt. 73 ® ; EtSz. 2: 180 7. fej a.; SzófSz. fej 7. a.


befolyás
267
begazol
befolyás 1755: „az nap az δ ûdvôsséges be-folyásával a’ testnek egésségére leg többet használ” (Pinamonti J. P.: Magános 497: NSz.). J: 1755: ’Einfluß’ # (1. fent). — Sz: ~os 1835: befolyásos emberek (MNy. 2: 328) I ~ol 1878: befolyásolt sz. (III. Kákay A.: Uj fény- és árnyk. 28: NSz.).
Valószínűleg latin, esetleg német mintára alkotott tükörszó; vö.: k. lat., újkori lat. in fluxus; ném. Einfluß: ’ befolyás, hatás’. A lat. influere ’belefolyik, beáramlik, odaáramlik’ már Cicerónál előfordul átvitt értelemben, az influxus származék vallásos értelemben Aquinói Tamásnál, de elterjedése a Descartes-i influxus physicus ’a testnek a lélekre gyakorolt hatása, befolyása’ kifejezésnek tulajdonítható. Az influxus tudós szóként él az újlatin nyelvekben; vö.: sp. influjo; fr. influx; ol. influsso: ’befolyás, hatás’. A szín, vpliv; szb.-hv. úpliv, le. wplyw; or. enuáHue: ’ua.’ német, latin vagy francia mintára keletkezett tükörszó. — Am. befolyás mintája inkább a latin lehetett, vö. 1793: „a mi nemzetünkre már régtől fogva annyi az influxusa: befolyása” (NyÚSz. 417), de elterjedésében, köznyelvivé válásában bizonyára szerepe volt a németnek is.
NyÚSz. 21, 417; Balassa: Nyr. 47: 61; Tolnai: Nyúj. 206. (Larousse 4: 65 influx a., influence a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 2019 influenza a., 2020 influsso a.; Vasmer: RussEtWb. 1: 210 eAU&Hue a.; Kluge: EtWb.19 158 Einfluß a.; DudenEtym.7 131 Einfluß a.)
befőtt 1835: „Lekvár 1. lequar; befőtt; pép (szilvalequár; szilvapép)” (Kunoss: Gyal.); 1838-45: béfőtt (MNyTK. 107. sz. 22 hecsempecs a.); — befőszt (ŰMTsz.); 6e- fétt, befütt, béfûtt (Nyatl.). J: 1. 1835: ’lekvár; Marmelade’ (1. fent); 2. 1893: ’cukros lében tartósított gyümölcs; Dunstobst’ # (Pallas- Lex. 820). — De vö. 1818: „Conserva rosarum; bejött rózsa; Rosenzucker” (Márton).
Magyar fejlemény: a befő ’főzés és párolgás által összemegy, kevesebb lesz’ (1834: Pesti szak. 218: NSz.; vö. még CzF.) befejezett melléknévi igenevéből vált főnévvé. Valószínűleg a korábbi befőzött ’télire eltett, tartósított’ igenév (vö. 1604: „Befozot gyó- mólez, Berakot eledel”: MA. Sálgama a.), majd főnév (vö. 1834: „töltsd meg a* magva helyét valami befőzöttel”: Pesti szak. 645: NSz.) analógiájára keletkezett. A N. befőszt vagy a befőzött alak változata, vagy a befőtt és befőzött alakok vegyüléséből állt elő. — A m. befŐz ’gyümölesöt télire eltesz, berak, tartósít’ és a ném. einkochen) einmachen; szb.-hv. ùkuhati; szik, zavarií: ’ua? talán csak azonos szemléleten alapuló, de egymástól független kifejezések.
EtSz. 2: 435 2. fő a., 2: 464 főz a.; SzófSz. fő 3, a.; Kelemen B.: NylrK. 8: 69. — Vö. fő1.
bég1 1476 k.: „yelenchwk Alybe^ ÿwue- feth” (Imre: SzabV. 10); 1575: bek (Helt: Krón. 86: NySz.); 1632: beknek gr. (Mon- TME. 1: 28). J: 1476 k.: ’a basánál alacsonyabb rangú régi török méltóság; alter türkischer Würdenträger niedrigeren Ranges als der Pascha’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. R. beg, oszm. bey ’úr, herceg ; gazdag, előkelő ember ; <a török hadsereg tisztjeinek címe)’. Megfelelője megvan más török nyelvekben is; vö. türk, ujg. bäg; csag. bäk: ’úr, herceg’. Az oszmán-törökből átkerült a balkáni nyelvekbe; vö.: big. őes; szb.-hv. bég; újgör. μπέης; albán bég; rom. bei: ’bég’. — A magyar szó korai előfordulása nem teszi megokolttá déli szláv közvetítés feltevését: mint török katonai méltóságnév minden bizonnyal közvetlenül a törökből való. — Elavult szó. Csupán történeti tárgyú művekben használatos.
Miklosich: TENachtr. 2: 84; Kúnos: AkÉrt. 12: 434; KSz. 2: 218; EtSz. ® ; Németh: KCsA. 1: 221, MNy. 18: 3; Pais: MNy. 23: 502; Ramstedt: JSFOu. 55/2: 67; Kakuk: NyK. 68: 63. (Lokotsch 282.) — Vö. begler- bég, bej, bő.
bég2 1. béget
begazol 1621: „Bégazolni, gazofitani: Sordidare” sz. (MA.). J: 1. 1621: ’bepiszkít; beschmutzen’ (1. fent); 2. 1791: ’beszarik; einscheißen’ (Geodri J.: Oktatás 214: NSz.); 3. 1916: ’megijed; einen Schreck bekommen* * (ÚMTsz.).
Összetett szó: utótagja a ’szemét, piszok’ jelentésű gaz főnév igei származéka. 1., konkrét jelentése az eredeti. Az igekötőnek itt pusztán perfektiváló szerepe van. A 2. jelentés az illetlen szavak esetében gyakran tapasztalható eufémizmus következtében jött létre; vö. bepiszkít) becsúnyit) becsinál ’beszarik’ (ÉrtSz.). Az igekötő ezekben az igékben azt fejezi ki, hogy ’a rajta levő ruhába, pelenkába, nadrágba stb? A 2.-ból fejlődött 3. jelentést az magyarázza, hogy valamely lelki állapotot gyakran szoktunk a vele járó testi folyamat nevével megjelölni; vö. megdöbben) borzad, rémül stb. (1. Gombocz: Jelt. 86). Ugyanígy jutott a durva szóhasználatban a beszarik és berezel is a ’megijed’ jelentéshez. — Más nyelvekben szintén végbement hasonló jelentés- fejlődés az e fogalomkörbe tartozó szavakban; vö.: ném. einscheißen ’beszarik; megijed’; fr. foirer ’fosik; odavan a félelemtől’. — A bizalmas-népies stílusrétegben használatos.
EtSz. 2: 1119 gaz a. — Vö. gaz.


béget
268
begy
béget 1585: ,,balare: Bégetni” sz. (Cal. 122), de 1. bég; 1768: begetnek gr. (Veszprémi: Gazda ember 1: 31: NSz.); 1793: béhegeto sz. (Aszalay: Lesszing mes. 39: NSz.); 1803: Behget (Édes Gerg.: Iram. 96: NSz.); 1831: Beeget (Kreszn. béget a.); 1833: beggető sz. (Nefelejts 87: NSz.); — béget (MTsz.); béget (ÚMTsz.); bégget, bejget (Nyatl.). J: 1585: ’blöken’ # (1. fent) || bég 1484: ? „Antho- nius Begew” sz. szn. (OklSz.); 1566: ,,A ketskek félelemnek miatta beegni kezdenek” sz. (Helt: Mes. M4b: NySz.); 1702: bégése sz. (Misk: Vadk. 36: NySz.); 1811: big (Kazinczy: Tövisek 13: NSz.); 1831: béggéssel sz. (Kováts József: Éneis 3: 30: NSz.); — Bég (ÚMTsz.); bé, bégg, beheg (Nyatl.). J: 1566: ’béget; blöken’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Elsősorban a juh bê, öé-féle hangját jeleníti meg. Ez ugyanilyen alakban kimutatható a görögből, latinból, lettből stb. is; vö.: gör. βή; lat. bee; lett bç: <a juhok természetes hangja). Hasonló hangutánzó hangsor volt az alapja számos más nyelvben a bárány bégetését jelölő szavaknak; vö.: ném. blöken; lat. balare, k. lat. belare; fr. bêler, cseh blekati, blekotati; ukr. öéKamu; or. ÖAénmb: ’béget’. A bég eredetére nézve szoros kapcsolatban van a Mtj-gel és családjával. A juh hangját még más, hasonló hangalakú szavak is visszaadják a magyarban; vö. pl. N. bekeg ’béget’. — A béget, bég szóvégére vö. ugat, bog. — A szabálytalanul 4-zÓ big alakváltozatot Kazinczy csúfoló szándékkal használta.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 16: 250, TMNy. 412, 417, MNyelv.2 323; Budenz: NyK. 18: 202; Szarvas: Nyr. 23: 85; EtSz. 1: 324 2. bég a. ® ; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 25 ® ; MM- NyR. 1: 149. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 95; Wartburg: FEW. 1: 317; Vasmer: RussEtWb. 1: 71 öéxamb a., 1: 91 ŐAeKomámb a., 1: 92 ÖAénmb a.; Frisk: GrEtWb. 1: 244.) — Vö. bőg, mekeg.
beglerbég 1540: ,,mÿnden Beglerbegÿm- nek . . . erewffen meg paranchyoltam” (RMNy. 3/2: 3); 1556 e.: Beglerbég (Monírók. 3: 89); 1574: begle[ç]rbçc (EtSz.). J: 1540: ’tartománykormányzó a régi Törökországban; Provinzstatthalter in der alten Türkei’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb- horvát közvetítéssel; vö. oszm. R. beglerbegi, oszm. beylerbeyi ’tartománykormányzó’ (tkp. ’a bégek bégje’) ; — vö. még szb.-hv. beilerbég ’ua.’. A törökből származik a rom. beglerbéi, beglerbég; újgör. μπεηλέρμπεης: ’ua.’ is. — A magyarban az utolsó szótag a bég hatására alakulhatott. — A török hódoltság korának szava. Ma csunán történelmi tárgyú munkákban fordul elő.
EtSz. ® — Vö. bég1.
begónia 1885: ,,a ... váza haragosan lóginyálta pohos levelű begóniáit” (Kabos E.: Elzüll. 5: NSz.); — bélegónia (ÚMTsz.). J: 1885: ’egy fajta kerti és szobai dísznövény; Begonie’ (1. fent); szakny. ’Bego- nia’.
Nemzetközi szó; vö.: ang. begónia; ném. Begonie; fr. bégonia; ol. begónia; or. ÖeeÓHun : ’begónia’. A latin növénytani szaknyelvből terjedt el; vö. újkori lat. begónia ’ua.’. Ez a begónia felfedezőjének, C. Plumier (1646 — 1706.) francia botanikusnak az alkotása; alapszava M. Bégonnak, San Domingo akkori kormányzójának családnevével azonos. — A magyarba feltehetőleg a latin tudományos nyelvből, esetleg a franciából került.
(Skeat: EtDict.4 54; Migliorini: NPr. 103,. 177; Dauzat: DictÉtFr.7 81; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 476.)
begy 1318: ? Eger&e# hn. (Csánki 5: 701); 1501 — 21: Bewgyes sz. szn. (MNy. 10: 38); 1525 k.: „Dragantum vei dragagan- tum — Galamb Bewgh” (MNy. 11: 38); 1551: begyit gr. (Helt: Bibi. 1: Yy2: NySz.). J: 1. 1525 k.: ’madár nyelőcsövének ki- öblösödő része; Kropf <des Vogels)’# (I. fent); 2. 1566: ’gyomor; Magen’ (Heltai: Mes. 134: NySz.); 3. 1708—10: ’gömbölyű, húsos rész (az ujjvég belső oldalán) ; Fingerkuppe’ * (MNy. 60: 118); 4. 1792: ’nőimell; weibliche Brust’ (Pesti Álagyar Társaság 24: NSz.). — Sz: ~es 1501 —21: szn. (1. fent), 1668: hegyesen gr. (Matkó: BCsák. 114: NySz.) I ~eskedik 1795 k.: begyeskedő sz. (Takáts R.: Told. R. r.: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Bár az első közszói adatban növénynév (galambbegy, hasonlóan pl. 1577: tiuk begy: KolGl.: NyF. 45. sz. 22), ilyen alkalmazásának feltétele, hogy a szó ’madárbegy’ jelentésben már korábban közkeletű volt. Azonban ez utóbbit is megelőzhette egy általánosabb ’kidomborodó rész’ jelentés, amelyből egyrészt a — feltehetően az első helynévi adatban is mutatkozó — térszí nformanévi alkalmazás (vö. még pl. föld begye ’föld kidomborodó része’: Nyr. 27: 95), másrészt a 3. és esetleg a 4. jelentés is magyarázható. — A begy es és begyeskedik származéknak a ’kevélység’ fogalomkörében való szerepe a lelki magatartásnak egyik jellemző testi kísérőjelenségén: a mell kidüllesztésén alapul; vö. fel- furalkodik, pöffeszkedik. — Más ’kidudoro- dás, csomó’ alapjelentésű szókkal (pl. bog,, bue-, büty-) való rokonítása, finnugor egyeztetései, mongol és török származtatása tévesek. Megfontolást és további vizsgálatot érdemel viszont a 5e^-nek és a biggyeszt, bögyöro szavak tövének esetleges kapcsolata.
CzF.; Bálint: Párh. 3; MUSz. 453; Zolnai Gy.: Ethn. 6: 93; Munkácsi: NyK. 32.·


behemót
269
béka
278; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 47; Gombocz: MNy. 3: 28; Vámbéry: Μ Bölcs. 139, 142; EtSz. ® ; Lovas: MNy. 26: 361; Beke: Nyr. 62: 23, 70: 148; Bátky: NéprÉrt. 27: 12; SzófSz.; Árvay: MNny. 4: 15; Kniezsa: MagyRom. 1: 243, 286; Szépe: Nyr. 81: 325; Rácz: Nyr. 82: 490; Lakó: NyK. 64: 00 ® ; MSzFgrE. — Vö. biggyeszt, bögyörő.
behemót 1578: „A Behemót földi allatoc kózót leg nagyob, mongyac hogy az Eléphant volna” (Bornemisza: ÖrdKís. 35); 1769: Behemának gr. (Nyr. 40: 89); 1887: behe· mátok gr. (Baksay: Gyalogösvény 2: 209: NSz.); — bëhëma (MTsz.); behemed (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1578: ’egy bizonyos hatalmas állat (a zsidó és a keresztény mitológiában); ein gewisses mächtiges Tier (in der jüdischen und christlichen Mythologie)’ (1. fent); 2. 1578: ’elefánt; Eléphant’ (1. fent); 3. 1732: ’barom; Vieh | nagy állat; großes Tier’ (Káldi: Bibi. 2: 559); 4. 1887: ’nagyra nőtt ember; ein großgewachsener Mensch’ # (1. fent). B) mn. 1. 1872: [bëhëma] ’idom- talan; unförmig’ (Nyr. 1: 424); 2. 1911: ’ormótlanul nagy (testű) ; robust’ # (Nyr. 40: 88).
Latin eredetű; vö. e. lat. Behemoth ’ Behemót (tulajdonnévként)’ (Jób 40: 10). A biblia latin szövegébe a héberből került; vö. héb. behémöft ’víziló’ (Lokotsch 283.) ; ez a szóalak voltaképpen a héb. behêmâ ’barom’ szónak a többes számú alakja, mely ezúttal nagyságot, intenzitást fejez ki. A bibliából más nyelvekbe is átkerült a magyaréhoz részben hasonló jelentéssel; vö.: ang. behemoth ’szörnyeteg’; ném. Behemoth ’óriás- állat, szörny, behemót’; or. öezeMÓm ’víziló; nagy termetű ember’. — A magyarban is a biblia révén terjedt el mind a nyelvjárásokban, mind a köz- és irodalmi nyelvben. A magyar nyelvű bibliakiadások egy részében ,,cethal”-nak is fordították a Jób Könyvében szörnyeteg állatként leírt lényt tulajdonnévszerűen jelölő szót. — Alakváltozatai a magyarban szóvegyüléssel keletkeztek. A bëhëma részben a N. tohonya ~ tahonya, töhönye ’tunya, lomha’, dohomé ~ dohönye ’idomtalan, otromba, esetlen, nagytestű’ (MTsz.) szavak hatására, részben a N. böhönye ’nagy, kövér, hájfejű ember’ (MTsz.) hatására keletkezhetett. A ôëÂëmà-nak közvetlenül a héberből való származtatása téves; a behemót megcsonkításával való magyarázata kevéssé valószínű; ezért a böhönye alaknak a bëhëma alakra történő, egyoldalú visszavezetése sem valószínű; annál kevésbé, mivel a böhönye összefügghet a N. böhő ’lármás, nagyhangú, otromba beszédű’, N. böhös ’nagybélű, nagyehető, potrohos’ vagy a N. böhény ’szarvasmarha gyomra, bele’ (MTsz.) szavak egyikével vagy másikával. A behemed alak változatban a N. mahomët mahumed ’nagytestű ember’ keveredett a behemót-tal, — A főnévi 1. jelentésből fejlődött a főnévi 2. és a 3.; a főnévi 3. jelentésből fejlődtek a melléknévi jelentések; a melléknév visszafŐnevesü- lésének eredménye a főnévi 4. jelentés.
Réthei Prikkel: MNy. 2: 255; Kovács Z.: Nyr. 40: 88 ® ; EtSz.; Csefkó: MNyTK. 28. sz. 71; Solymossy: Ethn. 42: 118. — Vö. mahomet.
bej 1865: „bey, város parancsnoka Törökországban” (Babos). J: 1. 1865: ’török úr; türkischer Herr’ (1. fent); 2. 1884: ’tuniszi uralkodó ; tunesischer Monarch* (MagyLex. 15: 437).
Oszmán-török eredetű ; vö. oszm. bey ’úr, herceg ; gazdag, előkelő ember ; (a török hadsereg tisztjeinek címe)’. Ugyané szó régi beg alakváltozatából származik a m. bég, A mai oszmán-törökben a bey mindenkinek járó cím, jelentése egyszerűen ’úr’ ; pl. Hasan bey ’Haszán úr’. Számos európai nyelvbe átkerült: a balkáni nyelvekbe népi, több másba pedig irodalmi úton; vö.: ném. Bei, Bey; fr. bey; rom. bei; big. 6eù; albán bej, béu: ’bej’. — Am. bej irodalmi át- vételű, nem közkeletű idegen szó.
Németh: MNy. 18: 3; Pais: MNy. 23: 502. (Lokotsch 282.) — Vö. bég1.
bejgli 1932: „bejgli: (diós-mákos) patkó” (PHNyr. 109); — beiglit gr. (Nyr. 70: 28). J: 1932: ’mákos, diós tekercs, kalács; Mohn-, Nußkuchen’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. beuget, büugl ’mákos vagy diós patkó’ (Brockhaus16 2: 73). Ez a ném. beugen ’(meg)hajlít’ származéka. A Szilézia vidékéről származó, a 16.sz.óta ismert sütemény- fajta hajlított, kerekded formájáról kapta nevét. — A bizalmas társalgási (főleg városi) nyelv szava.
Beke: Nyr. 70: 28; Bárczi: Bev.3 97.
béka 1295: „Terram nostram Befcafolo circumiacentem” hn. (OklSz.); 1308: ?
Bykatv hn. (Csánki 2: 241); 1315/1339: Begas tow sz. hn. (Györffy 1: 767); 1395 k.: „rana: béka” (BesztSzj. 1108.); — bika (MTsz.); békán gr., bikán gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1295: ’brekegŐ hangot adó kisebb kétéltű állat; Frosch’# (1. fent); 2. 1577: ’daganat; Geschwulst’ (OrvK. 122); 3. 1863: ’gyerek; Kind | süldőlány; Backfisch’ (Kriza: Vadr. 366); 4. 1886: ’ugráló játékröppentyű; springender Feuerwerkskörper’ (Rákosi V.: Verőfény 10: NSz.); 5. 1893: ’felső karizom; Bizeps’ (MTsz.).
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: Käsy. baqa ’béka’, baqaéuq ’kis béka; karizom’; oszm. baga; tat. baka; kirg. baka; jak. baya: ’béka’; hasonló szók más török nyel¬


béka-
270
béke
vekben is. Megfelelői a mongol nyelvekben is; vö.: mong. baqa (NyK. 49: 196); burj. ba%a: ’ua.’. A törökben feltehetőleg hangutánzó eredetű, a béka brekegését adja vissza. — A magyarba került török alak ★baka lehetett, amelyből a toldalékos *bakát, ★bakák stb. alakokban elhasonulással *bëkàt, ★békák > békát, békák lett, s innen vonód- hatott el a béka alapalak. E feltevés azonban nem teljesen meggyőző. — 2. jelentése azon a más népeknél is ismert népi hiedelmen alapulhat, hogy a betegségek állatok útján is bekerülhetnek a szervezetbe; vö. rák, torokgyík, 3., 4. és 5. jelentése bizonyos külső hasonlóságon alapuló jelentésátvitel eredménye. A korábbi kutatóktól ide vont 1138/1329: Befcapatak (vö. Jern. 12) hibás olvasat eredménye.
Vámbéry: NyK. 8: 130, MEr. 219; Budenz: NyK. 10: 77; Kúnos: Nyr. 13: 368; Munkácsi: Ethn. 4: 296, 6: 69; Gombocz: MNy. 1: 422, 3: 62 ®, BTLw. 42®, NytudÉrt. 24. sz. 19; Horger: MNy. 8: 450 ®, 10: 10; EtSz.®; Magyary-Kossa: MNy. 23: 187; Ligeti; NyK. 49: 196, 211; Németh: KCsA. 1. Kiég. 528, MNy. 38: 9; SzófSz. — Vö. béka-, kecskebéka, teknősbéka.
béka- békalencse 1577 k.: „séggyed aj Béka lenchÿeth, ebbel chÿnalÿ kogoruth” (OrvK. 99). J: 1577: ’poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény; Wasserlinse’ (1. fent); szakny. ’Lemna’ | békanyál 1664 Θ./1817: „Méh meg únta az rósát, Jaj, szállót rút nádra, Undok béka-nyálra” (Zrínyi 2: 130). J: 1. 1664 e./1817: ’poshadt állóvizekben tenyésző, zöld, nyálkás szálakból álló moszat; Wasserfaden’ (1. fent); 2. 1838: ’békalencse; Wasserlinse’ (Tzs.); 3. 1838: ’ökörnyál; Sommerfaden’ (Tzs.) | békasó 1727: „A pallérozatlan gyémánt ízintén oly- lyan, mint ollyan kő, amelyet béka sónak hínak” (Mikes: TLev. 111). J: 1727: ’kisebb, rendszerint fehér kavics; Kieselstein’ (1. fent).
A béka- elŐtagú összetett szavak olyan növényeket stb. jelölnek, amelyek álló- vagy folyóvizekben, azaz a békák tartózkodási helyén fordulnak elő. — A békalencse utótagja a növénynek a lencséhez hasonló alakjára utal. Más nyelvek ’békalencse’ jelentésű kifejezései ugyancsak mocsárra, vízre, valamint lencsére vonatkozó elemekből állanak; vö.: ném. Wasserlinse [tkp. ’vízi lencse’], Teichlinse [tkp. ’tavi lencse’]; lat. lens palustris [tkp. ’mocsári lencse’] (1. 1604: MA. Bekalencze a.); fr. lentille d'eau [tkp. ’vízi lencse’]; ol. lente palustre [tkp. ’mocsári lencse’]: rom. linte-de-báltá [tkp. ’tavi lencse’]: ’békalencse’. — A békanyál utótagját az magyarázza, hogy a zöld moszatszálak nyálkásak; vö. N. bikatakony ’békanyál’ (Nyatl. békanyál a.). Jelentései közül az 1. az eredeti. A 2. úgy keletkezhetett, hogy a békanyál-aX összetévesztették a békalencsé-vél. A 3. jelentés valószínűleg városi írók szóhasználatában jött létre szótévesztéssel az ’ökörnyál’ jelentésű bikanyál (vö. 1840: MTsz.) helyett; a 19. sz. irodalmi nyelvében gyakran előfordul, de nyelvjárási adat erre a jelentésre egyelőre nincs. — A simára csiszolódott kavicsot jelölő békasó keletkezésének alapja az a népi hiedelem, hogy a kvarckavicsokat a békák nyalják simára, mert a téli álom alatt minden béka egy-egy kavicsot tart a nyelve alatt, s annak szopogatásából él. Utótagja a kavicsoknak a sóéhoz hasonlóan világos, fehéres színére utal. A R. és N. békakó (vö. NySz.) csak részben vonható ide; vö. N. békakó ’minden bajról jónak tartott apró kavics, melyet a néphit szerint a béka szopogat’ (ÚMTsz.). Hasonló szemléletet tükröz a szik, zdbi karriert, ’békasó’ [tkp. ’békakŐ’] (Hvozdzik 1: 1628). A talizmánként hordott, gyűrűbe is foglalt követ jelölő R. békakó viszont azon a hiedelmen alapul, hogy a béka fejében kő található.
Simonyi: TMNy. 361, 363; Oláh: NyF. 26. sz. 26 (baggadoz után); RévaiLex. 2: 796 Békakó a.®; Beke: Nyr. 57: 129 ®, 67: 37.
béke 1130 — 40/12—13. sz.: ? „In Korcosig: Ereuca, Ethes, Békés” sz. szn. (PRT. 8: 269); 1215/1550: ? Bikes sz. hn. (VárReg. 178.); 1372 U./1448 k.: bekejeguel sz. (JókK. 3); 1416 U./1450 k.: &é/cë/ëÿsz. (BécsiK. 104); 1416 U./1466: békèfegédrè sz. (MünchK. 156); 1479: „Hungari clamauerunt Beeke beeke idest pax pax” (OklSz.); 1541: bikiuel gr. (Sylvester: ÚT. 2: 114); 1559: bekywel gr. (LevT. 1: 318); 1750: bék (Wagner: Phras. Pax a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'nyugalom; Ruhe’* (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’harc nélküli állapot; Friede | békekötés; Friedensschluß’* (BécsiK. 135); 3. 1416u./1450 k.: ’szövetség; Bund’ (BécsiK. 163). — Sz: /4s 1130 — 40/12—13. sz.: ? szn. 1. fent; 1508: békés mn. (DöbrK. 204) | ~sség 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~sséges 1372 U./1448 k.: bekefeges (JókK. 18) I /41 1474: Bekelefre sz. (BirK. 5), 1495 e.: meg bekelic gr. (GuaryK. 83) | ~sségtelenség 1493 k.: bekefeeghtelenfegenk- tewl gr. (FestK. 409) | ~tlen 1495 e.: beketelen (GuaryK. 26) | /41kedik 1495 e.: bekelkgq jec gr. (GuaryK. 65) | *41tet 1513: bekeltetóyeth sz. (CzechK. 93) | bekül 1806: kibékültek gr. (NyÚSz.) I békít 1808: Békiteni sz. (Sí.) [ békülékeny 1864: Békülékeny (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. A régi adatok alapján úgy látszik, hogy eredeti jelentése nem a 2. lehetett — melyet régebben bizonyos téves származtatás valószínűsítése érdekében hangsúlyoztak —, hanem inkább az 1.,


bekecs
271
bekrepál
sőt a 'lelki béke*. Ezen az alapon érthető, hogy a kódexirodalomban a békesség származéknak 'béketűrés; szelíd, barátságos emberi magatartás*-féle jelentésárnyalatai vannak (pl. JókK. 3, 18), a békéi, békélkedik pedig 'csókol* is (pl. WinklK. 231, NádK. 214). A bék változat, amely a 18. és a 19. sz. fordulója körül eléggé divatos volt, minden bizonnyal mesterséges elvonás eredménye. — Török származtatásai nem meggyőzők, indoeurópai rokonítása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 130, MEr. 241, MBölcs. 139; Budenz: NyK. 10: 74, 78, NyK. 18: 289; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 81; Szarvas: Nyr. 16: 74 ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 14/7: 19, MNyelv.1 2: 170, Nyr. 32: 542, 44: 117; Tolnai: Nyr. 29: 166, MNy. 23: 174, Nyúj. 209; Munkácsi: NyK. 32: 387, KSz. 13: 356; Gombocz: MNy. 3: 63, BTLw. 42, 153, 172; EtSz.®; Zichy: őstört. 57; Németh: KCsA. 1. Kiég. 527, MNy. 38: 9; Moór: NéNy. 11: 37 ® ; SzóíSz.; Beke: Nyr. 73: 387; Soltész: Nyr. 74: 332; Bárczi: Nyr. 80: 7; Kniezsa: NyK. 65: 100.
bekecs 1774: „kék Bekesben-is járni szokott” (MNy. 60: 219); 1776: Bekess (MNy. 60: 219); 1776: Beketset gr. (Nyr. 84: 477); — békés (MTsz.); bekös (OrmSz.). J: 1774: 'kurzer Pelzrock mit Schnüren* * (1. fent).
Lengyel eredetű; vö. le. bekiesza ’bekecs’; ez elvonással jött létre az 1586 óta adatol- ható le. bekieszka *ua.’ (StudSl. 10: 24) főnévből. A le. bekieszka tulajdonnévből alakult; alapszava Békés Gáspárnak, Bát- hori István lengyel király magyar hadvezérének családnevével azonos. A névadásnak az a magyarázata, hogy a bekecsféle felsőkabátot Békés Gáspár (1520—1579.) viselete nyomán kedvelhették meg a lengyelek. — A le. bekiesza — részint magyar közvetítéssel — számos nyelvbe átkerült; vö. ném. Pekesche; rom. N. bechéç; szb.-hv. N. békéé, békéé, békéi; szik. R. békéé, békéé; ukr., f. or., or. óeKéiua: ’bekecs*. — A le. bekiesza-bóí a magyarban először * bekese válhatott, majd a lengyel bekese, magyar bekese típusú szókapcsolatok alapján elmaradhatott a birtokos személyragnak felfogott szóvégi -e. A bekecs cs-je másodlagos affriká- lódás eredménye. — A bekecs későn, csupán a 18. sz. folyamán honosodhatott meg a magyar szókincsben. A lengyeles szabású ruhadarabok magyarországi népszerűségére vö. 1765: ,,edgy lengyelessen ell készételt mentének béllésétűl” (MNy. 60: 369). — Török és román származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 6: 447, 49: 98; Alexics: Nyr. 17: 17, 116; Halász: Nyr. 17: 533; Lehr V.: Nyr. 23: 524; Melich: NyK. 25: 290; Petz: NyK. 29: 243; Jankó: BNépr. 226; Munkácsi: NyK. 32: 279; Gombocz: MNy.
3: 63, BTLw. 212; Horger: MNy. 8: 454; EtSz.®; Brückner: UngJb. 4: 82; Treml: NyK. 48: 98; Göbl: NyK. 48: 256; Györffy I.: MsgNépr. 1: 332; Cránjalá: RumVl. 410; Moór: NéNy. 11: 37, Nyr. 73: 21, ALingu. 9: 174; SzófSz.; Gáldi: DictKlein 171; Váczy: Száz. 92: 281; TrubaÓev: DomZiv. 83; Kiss: Nyr. 84: 477 ®, Etlssl. 4: 49, StudSl. 10: 23; Sulán: NyK. 65: 294; Baleczky: StudSl. 9: 346; Tamás: UngElRum. 104.
béklyó 1395 k.: ,,[com]pes [= compes]: beko” (BesztSzj. 528.); 1590: béklyót gr, (Károlyi: Bibi. 1: 406: EtSz. békó a.); 1621: békló (OklSz.); 1802/1922: bikjókat gr. (Csokonai: A varázsfuvola 424: NSz.); — béko, beköt gr., beköt gr., biklup, bíklyó, bikó, bíkó (ÚMTsz.). J: 1395 k.: * Fessel, Fußeisen* * (1. fent). — Sz: 1416 U./1450 k.: meg-
bekozottakat sz. (BécsiK. 133).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó; vö.: ujg. boqayu [olvasható buqayu is]; Kas/, buqayu; csag. boyau, boyayu [olvasható buyau, buyayu is]; oszm. bokagi, bukagi; tat. bóyau: ’béklyó*. Megfelelői a mongol és mandzsu-tunguz nyelvekben is. — A magyarba *b'iqayu alakban kerülhetett, amelyből a török *burayu > m. borjú megfeleléshez hasonlóan *békjó lehetett. A magyar szótörténeti adatok, valamint a magyar hangtörténet tanúságai azonban ezt a feltevést nem támogatják. A békó-ra évszázadokkal korábbi adataink vannak, mint a béklyó-ra, s a j > ly változás is szokatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 131; Budenz: NyK. 10: 95; Alexics: Nyr. 16: 352; Miklosich: TENachtr. 2: 90; Munkácsi: NyK. 32: 371®, KSz. 13: 360; Gombocz: MNy. 3: 63, BTLw. 42®, NyK. 45: 8; MNy. 16: 4®, ÖM. 2/1: 90; Németh: Nyr. 41: 401; Tolnai: MNy. 9: 194; EtSz. 1: 332 békó a. ® ; Magyar: NéprÉrt. 15: 192; Simonyi: Nyr. 44: 118; Györffy I.: MsgNépr. 2: 126; Ligeti: NyK. 49: 228; Rásánen: FUF. 24: 252; Horger: MNy. 35: 44; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 11, 20, I. OK. 7: 138; Pais: I. OK. 7: 110.
bekrepal 1938: „Nem láccik azon semmi dögös, csak bekrapál, a rádió öli meg” (ÚMTsz.); — bekrépál (SzegSz.); bekrepál (ŰMTsz.). J: 1938: 'megdöglik; verrecken | bedöglik; kaputtgehen’ (1. fent). — De vö. 1875: „mégkrépányi: meghalni” (Nyr. 4: 559); 1889: „No ez ugyan félkrépát (a megdöglött baromfira mondják)” (Nyr. 18: 330).
Összetett szó. A krepál ige olasz eredetű, valószínűleg német közvetítéssel; vö. ol. crepare 'elreped; megpukkad; megdöglik*; ez a hangutánzó eredetű lat. crepare 'zörög, zúg* folytatója; — vö. még ném. krepieren 'megdöglik*. A be- igekötőnek perfektiváló


bel-
272
bél
szerepe van. — A szó katonák révén honosodhatott meg a magyarban. Ha német közvetítéssel került nyelvünkbe, úgy a szó- vég a latinból átvett -ál végű igéink mintájára alakult. Csupán igekötős összetételekben mutatható ki; ma az erősen bizalmas vagy durva nyelvhasználatban be- és meg- igekötővel él. — Latin származtatása téves.
Simonyi: MNyelv.1 1: 118; Horger: Nyt- Al.1 187; Végh: Adal. 65. (Walde-Hof- mann: LatEtWb.3 1: 290; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1152; Kluge: EtWb.19 403.)
bel- belzugoly 1780: „Hogy Méhnek titkát ki-tanólná, fényes üvegből Hajlékot faragott, és bel1 [zugoly áiba bé-ment” (Baróti Szabó: Par. Maj. 2: 109). Js 1780: ’belső zug; innerer Winkel’ (1. fent) | belföld 1786: „Minden bel- és kül/óZdi aranyakat” sz. (Μ. Hírmondó 662: NSz.); 1808: „Belföld: Patria. Innland” (Sí.). J: 1786: ’lnland’* (1. fent) I belváros 1787: „Belváros fő vagy belső város, a minek hostátztza van” (Nyr. 29: 26). J: 1787: ’lnnenstadt’ # (1. fent) | bel- villongás 1831: „erőszak, És belvillongás széttszórák őket” (Horvát E.: Árpád 450: NSz.). J: 1831: ’belviszály; innere Zwistigkeit’ (1. fent) I belvilág 1831: „Elsötétül a’ külső világ, És képei’ helyébe szellemének Belvilága1 kísértete vág” (Szalay L.: Bimbók. 14: NSz.). J: 1. 1831: ’lelkivilág; Innenwelt’ (1. fent); 2. 1846: ’belső méret <üreges használati tárgy bán >; Innenweite’ (Kuthy L.: Hazai rejt. 2: 70: NSz.) | belvíz 1832: „a’ hollandi belvizeken is megengedi Belgiumnak a’ hajózhatást” (Helmeczy: Jelenkor 1—2: 547: NSz.). Js 1. 1832:’belföldi vízi- út; inländische Wasserstraße’ (1. fent); 2. 1879: ’a talajból feltörő vagy csapadékból összegyűlt lefolyás nélküli víztömeg ; Binnen- wasser’ * (MagyLex. 3: 436) | beliigy 1833s „megállapitandónak vélik azt is, hogy ezentúl más ország v. nemzet belügyeibe bár- milly hatalom is avatkozhassék” (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 827: NSz.). J: 1833: ’innere Angelegenheit’ # (1. fent) | belgyógyász 1863: „a belgyógyászati két kóroda” sz. (Pákh A.: Kátai Gábor, Könyvtár 1: 278: NSz.); 1892: „kitelt belŐlök [a kuruzslókból] a belgyógyász, sebész, szülész” (Ethn. 3: 60). J: 1892: ’lnternist’ * (1. fent) | Ilyenek még: belbecs (1813/1898: Mond. 47: NSz.); bel- kereskedés (1831: Széchenyi: Vil. 145: NSz.); belháború, belharc (1831: Horvát E.: Árpád 5, 245: NSz.); belérték (1832: Harsányi P.: Múl. 4: 83: NSz.); belterjes (1834: Kritikai Lapok 5: 100: NSz.); belviszály (1839: Kuthy L.: Fehér. 99: NSz.); béligazgatás (1842: NyÚSz. 417); belforgalom (1847: NyÚSz. 417); beltenyésztés (1854: Magy. Érd. Kép. 2: 91: NSz.); beltag (1868: Greguss Gy. Értekezései 117: NSz.); beltenger (1880: Bek- sics G.: Barna A. 1: 51: NSz.); belkereskedelem (1891: AkÉrt. 2: 52).
A bel- elő tagú összetett szavak legkorábbi, köznyelvivé nem vált példái a óeZso-vel alakult jelzős szerkezetek nyelvújítás kori tudatos megrövidítésével keletkeztek; vö.: 1525; be[o reze (VitkK. 88) 1780: belrész
(NyÚSz.); 1595: belső betegségét (Beythe A.: FivK. 49b: NySz.) 1784: „júhnak beV nyavalyája’1 (SzD. 55). Mintáik talán a Bel- előtagú helynevek lehettek; vö.: 1192/1374/ 1425: Belzud (Györffy 1: 235); 1597: Bel- mezeö (MNy. 44: 146); stb. Á ma is élő bel- előtagú összetételek sorát a külföldi (vö.: 1395 k.: BesztSzj. 53.; 1585: Cal. 397, 747 [745]) analógiájára alkotott belföldi, illetőleg az ebből elvont belföld nyitja meg.
Simonyi: MNyelv.1 1: 254, TMNy. 307; Singer: Nyr. 30: 289; NyÚSz. 22, 417; EtSz. 1: 342 bél a.®, 2: 443 föld a.®; Tolnai: Nyúj. 67; Szabó T. A.: MNy. 44: 145, 146; Gáldi: Szótir. 26; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 450. — Vö. bél, belső.
bél 1055: ? „cum eo nobiliffimo duce B(ela)11 sz. szn. (TA.); 1135: ? Bel hn. (OklSz.); 1300 k.: „en iumhurnnok bel bua qui fumha nym . . . hyul” (ÓMS.); 1416 U./1450 k.: bèlecbèn gr. (BécsiK. 273); 1456 k.: belÿ (SermDom. 2: 429); 1577: bçll (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 22); 1675: bérleti sz. (NyK. 26: 377); 1720: bélyek gr. (Koháry I.: Munkács 1: 34: NSz.). J: A) mn. 1231: ? ’belső; inner’ (OklSz.), 1300 k.: ’ua.’ (1. fent). B) fn. 1. 1357: ? ’zsigerek ; Eingeweide’# (OklSz.), 1405 k.: ’ua.’ (SchlSzj. 414.); 2. 1395 k.: ’gyümölcs húsa, belseje; Fruchtfleisch* * (BesztSzj. 1276.); 3. 1430 k.: ’kanóc; Docht’# (SchlGl. 2263.); 4. 1493 k.: ’lélek; Seele’ (FestK. 47); 5. 1533: ’az emésztőcsatornának a hasüregben levő, csőszerű része; Darm’# (Murm. 873.); 6. 1538: ’gyomor; Magen’ (PestiN. F2). — Szí ~el 1508: beütik meg gr. (DöbrK. 483) | belez 1808: Kïbélezni sz. (Sí.).
Valószínűleg Ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V. pevse ’-be, közé’, pevsin, Lu. pelsin: ’-ben, között’, V. pevéis ’-ből, közül*; votj. Sz. polln ’-ben, belül, valaminek a belsejében; között’, Sz., Μ., J. polin ’ua.’, Sz. poli ’-be, valaminek a belsejébe; közé’, Sz. polié, polié ’-bŐl; közül’. A finnugor alapalak *pál3 lehetett. A finnugor szókezdő a magyarban talán a szó- középi l hatására zöngésülhetett; vö. bal, bőr stb. A szó rágós alakjai névutókká, illetőleg a magyarban névutóból még raggá is váltak; vö. -bán, -ben, -ba, -be, -ból, -bői, A főnévi 1., 2., 5. és a 6. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett: ’általában a belső rész’ ’a belső résznek egy bizonyos meghatározott része’ ; ugyanígy keletkezett a 4.


bele
273
beléndek
jelentés is, mert a primitív népek hite szerint a lélek az ember belsejében lakik, annak egy része. A 3. jelentés az l.-bŐl való: a kanóc a mécs vagy lámpa belső része.
MUSz. 453 ® ; Munkácsi: NyK. 16: 465, Nyr. 12: 437; Munkácsi —Kunos: AkNyÉrt. 12/4: 14; Setälä: FUF. Anz. 12: 39; EtSz. ® ; Uotila: SyrjChr. 134; SzófSz.; Harmatta: MNy. 43: 274; Lakó: AAPJ. 17. sz. 22, NyK. 64: 67 ®, ALingu. 12: 229, 240; Rédei: PostpSyrj. 128; Balázs: NytudÉrt. 40. sz. 31; MSzFgrE.®. — Vö. be1, bel-, bele, beles, bélés, belső, belül, benne, benneteket, vak-.
bele 1195 k.: ,,ef veteve wt ez muncaf vilagbeZe”, nugulmaűeZi (HB.); 1372 U./1448 k.: bele, bely (JókK. 27, 86); 1416 U./1450 k.: t&bèlêd (BécsiK. 22); 1527: el beellyeb gr. (ÉrdyK. 527); 1618: beleje (TMNy. 654); 1620: belő (TMNy. 654). J: A) nu. 1195 k.: ’-ba, -be; in’ (1. fent). B) [személyraggal] hsz. 1. 1372 U./1448 k.: ’beléje; hinein’ * (JókK. 27); 2. 1416 U./1450 k.: ’benne; darin’ (1. fent); 3. 1552: ’miatta; darum’# (Heltai: Diai. D7a).
Megszilárdult rágós alakulat, kialakulásának módja azonban vitatott. — 1. A bél főnév nyílt tőhangzós bel változatának -é lativusragos alakja. Az eredetileg hosz- szú zárt -é rag a szóvégen megrövidült, de a személyragos belém, beléd, belé( je ) stb. alakokban megőrződött. — 2. A be határozószóból alakult -l locativusi és -é lativusi raggal. — Korai emlékeinkben még mint valaminek a belsejébe való irányulást jelentő névutó fordul elő. Ebben a szerepében azonban megrövidülve és önállóságát elvesztve határozóraggá vált. Önálló határozószóként szintén elsősorban valaminek a belsejébe való irányulást fejezi ki. Ebből fejlődött ki a be igekötőhöz hasonló, de határozottabb irányjelölő igekötői funkciója, átvitt, ok- és eredményhatározói szerepe.
Torkos: AkÉrtNy. 2: 237; Komáromy: Nyr. 3: 123 ® ; Simonyi: Budenz-Eml. 61, Hat. 1: 9, 2: 370, TMNy. 653, 693; Balassa: NyK. 19: 144; Szinnyei: NyK. 35: 440, MNy. 22: 162, 254; Melich: MNyTK. 8. sz. 12; Zolnai Gy.: MNy. 5: 71; Gombocz — Melich: MNy?8: 294 ® ; EtSz. 1: 339 bél a. ® ; Horger: NyK. 42: 314; Klemm: TörtMondt. 184, 202; SzófSz.; Berrár: NytudÉrt. 13. sz. 4, 31, TörtMondt. 36; J. Soltész: Igeköt. 24, 107; Balázs: NytudÉrt. 40. sz. 28 ®. — Vö. be1, bél.
belegtet 1585: ,,lallare: BélSgetue el alunni” sz. (Cal. 579); 1616: belegetésre sz. (Bal: Cslsk. 33: NySz.); — belget, beliéget (MTsz.). J: 1585: ’elringat; einwiegen, in den Schlaf wiegen’ (1. font).
Gyermeknyelvi eredetű. Alapja a kis18 Történeti-etimológiai szótár
gyermek ringatása közben mondogatott bel-bél, beli-beli (vö. MTsz. beleget a.); a szóvég gyakorító képző. Ugyanilyen eredetű, de más alaktani felépítésű a belbel (1838: ’dajkál’: Tsz.; 1897: ’bÖlcsŐ’: Nyr. 26: 333). — A billeg igével való közvetlen kapcsolata nem valószínű, hasonló hangalakú török szavakkal való egybevetése téves. — Nyelvjárási szó.
Albert: Nyr. 22: 245; Munkácsi: NyK. 32: 280; Gombocz: MNy. 3: 63®, BTLw. 212; EtSz.®, 1: 350 bellÖ a. is.
beleloval 1. lovai
beléndek 1395 k.: „Jufcíanus [= hyoscyamus]: belend”, „Cítuta [= cicuta]: belend” (BesztSzj. 382., 406.); 1470 k.: belentíw (CasGl. 47.); 1578: beZén[fű] (Mel: Herb. 64: NySz. belénd a.); 1583 — 4: belénd (MNy. 44: 152); 1590 k.: Beleynd (MNy. 39: 332); 1595: Bélen fyu (BeytheA: FivK. 108b: NySz. belénd-jú a.); 1609 u.: bellend fűveth (Ethn. 11: 120); 1647: bolénd fű (EtSz. bélénd a.); 1694: bilindnek gr. (Felv: SchSal. 34: NySz. 1: 1018); 17. sz.: Belind fű (StUnBB. 1958. 1: 166); 1791: belende (Benkő S.: Mértéklet 454: NSz.); 1800: beléndek, belindek (Márton Belénd a.); 1838: BÖling (Tsz.); 1840: bilindek (MTsz.); 1857: bolondok (Délibáb Naptár. 128: NSz.); 1862: bélénd, béléndék, belim, böling (CzF.); 1880: böléndek (Szegedi Árvízkönyv 205: NSz.); — bellény, böllény (MTsz. bélénd a.); bilindök, böléndek (MTsz.); bilin (Nyr. 24: 480); bölin (MNy. 4: 43); bölin (NyF. 34. sz. 72); béléndék, bilindek, bólén, böléndek, bölény (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’a burgonyával rokon mérges gyomnövény; Bilsenkraut’ # (BesztSzj. 382.); 2. 1395 k.: ’csomorika; Wasserschierling’ (BesztSzj. 406.); szakny. ’Hyoscyamus’.
Szláv eredetű; vö.: big. őaxh ’beléndek; \rágyálom, ábránd’; szb.-hv. N. bien, blem ’beléndek’ (Simonovic 240); szín, blén ’ua.’; cseh blín, R. blén ’ua.’; szik, bien ’ua.’; vö. még szb.-hv. N. bún ’ua.’; or. öeneHá ’ua.’; megfelelő szavak más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. blém ’beléndek’ szava került át. A nagyszámú alakváltozat a legrégibbnek látszó beZen-bŐl keletkezett; némelyik változat kialakulásának részletei azonban még további vizsgálatra szorulnak. A belént, belénd stb. t, d-je inetimologikus járulók, bár a belénd-nél esetleg a R. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet; a beléndeket ugyanis régen bolondító /rá-nek (vö. 1585: Cal. 494) is nevezték. A viszonylag kései beléndek talán a retek, lednek növény név mintájára kaphatta szóvégi toldalékját; az a feltevés, amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna, nem meg¬


betendes
274
belesül
győző. — A csomorikára azért vonódhatott rá alkalmilag a beléndek neve, mert mindkét növény igen mérgező hatású.
Hunfalvy: NyK. 12: 81 ® ; Simonyi: Nyr. 6: 450; Szántó Kálmán: Nyr. 10: 29; Szilasi: Nyr. 10: 486; Miklosich: Nyr. 11: 115®, 414; Schuchardt: Nyr. 18: 395; Asbóth: ArchSIPh. 22: 464, NyK. 30: 219; Melich: NyK. 39: 37; EtSz. 1: 347 bëlénd a.®; Horger: MNy. 22: 23; Fekete: Zárh. 15, 23; Őmilauer: Vöd. 520; Beke: VasiSz. 2: 259; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 99; Sután: MNy. 5: 18; Kniezsa: SzlJsz. 86®, NyK. 65: 91; Melich: NytudÉrt. 41. sz. 144, 146.
betendes 1380 k.: „luxurwfus: Be- lend.fch” (KönSzj. 60.); 1405 k.: belendes (SchlSzj. 2026.); 1416 U./1450 k.: béléndef- [egnèc sz. (BócsiK. 215); 1513: Belcndoffeg sz. (NagyszK. 358); 1533: belyndessek (Komj: SzPál. 142: NySz.) ; 1560 k.: beleendes (GyöngySzt. 2828.); 1862: béléndés (CzF.). J: 1380 k.: 'parázna; unkeusch, unzüchtig’ (1. fent). — Sz: ~ség 1416 U./1450 k.: 1. fent I ~kedik 1533/1808: Beléndeskedni sz. (SI.) II belcndez 1416 U./1450 k.: ,,ha te Ifrl . . . bèlèndezkedéndel” sz. (BécsiK. 186); 1456 k.: ,,jam moechatus est eam in corde suo: belende^eth uele” (SermDom. 2: 534). J: 1416 U./1450 k.: 'paráználkodik; Unzucht treiben’ (1. fent). — Sz: ~kedik 1416 U./1450 k. : 1. fent.
A szócsalád alapszava a fenn nem maradt *belend ’paráznaság’; szláv eredetű; vö.: óe. szí. bl^db 'tévelygés; csalás; paráznaság; fecsegés’ (SadAitz. 12); or. ŐAtidb ’szajha’, R. ŐA&db ’csalás ; fecsegés, tévelygő beszéd ; csaló; parázna nő’. A többi szláv nyelvben e főnévnek csupán az igei alapszava és más tŐhangzós változata van meg. Ebből a szláv szócsoportból való a m. bolond is. — A magyarba a szláv blçdb ’paráznaság’ került át vallási műszóként, nyilvánvalóan az egyházi szlávból, talán az I. Endre uralkodása alatt működött visegrádi kolostor orosz szerzetesei útján. Szlovén forrás feltevésére nincs elegendő alap. — Az eredeti belendes stb. alakból a beléndfű ’beléndek’ hatására keletkezhetett a másodlagos belendes stb. < A deZend(fű) származékaként való magyará zata téves. — Elavult szócsalád; a parázna és származékai szorították ki a használatból.
Miklosich: Nyr. 11: 117; Melich: SzlJsz. 1/2: 369 ® ; EtSz. ® ; Kardos: MNyTK. 82. sz. 35; Kniezsa: SzlJsz. 87 ® ; Gáldi: Szótir. 247; Kiss: Nyr. 82: 488. - Vö. bolond.
beles 1395 k.: „plancenta: beles” (BesztSzj. 1261.); 1533: Bellvs (Murm. 2099.); 1585: beles, bélés (Cal. 408, 99); 1590: beles (SzikszF. 199); 1600 k.: belles (BrassSzt.). J: 1. 1395 k.: ’lepényféle; Art Fladen | kalácsféle; Art Kuchen’ (1. fent); 2. 1585: 'réteges, töltelékes sült tészta; blätteriges, gefülltes Gebäck’ ♦ (Cal. 99).
Származékszó: a bél szóból alakult -s melléknévképzővel. Talán jelentés tapadással vált ki egy bélés tészta-íéte szókapcsolatból (vö. rétes), s korán fŐnevesült. A főnévi fogalmat jelölő bélés hangtanilag is elkülönült a beles melléknévtől. Eredetileg és főképpen olyan sült tésztát neveztek bélésnél, amelynek bele, azaz tölteléke van, de szórványosan — és nyilván másodlagosan — más lepényféle lapos tésztát is jelöltek vele. — Szláv származtatása téves.
Miklosich: Nyr. 11: 115; Halász: Nyr. 12: 7®, 17: 253, NyK. 33: 43; Munkácsi: Ethn. 6: 385; Gombocz —Melich: MNy. 8: 293; Simonyi: Jelz. 12; EtSz. 1: 335 bél a.; SzófSz. bél a.; Kniezsa: SzlJsz. 796; Stanis- av: DejinySIJaz. 1: 307; Király P.: StudSl. 3: 81; Sulán: MNy. 58: 53. - Vö. bél.
bélés 1395 k.: ,,f[u]biecta: beles ruha” (BesztSzj. 632.); 1538: belees (PestiN. L3); 1570 k.: menthe Belles (MNy. 56: 262); 1591: berlesi gr. (SalMark. 6: NySz.). J: 1395 k.: ’Futter eines Kleidungstückes’* (1. fent).
Származékszó: alapszava a bél főnév -l igeképzős alakjának, a bélel, béllel szónak rövidült (béli) változata, képzője a dever- balis -és főnévképző. Az -l képzős igének rövidült alakjai a régiségben közönségesek, különösen igenevekben: bélleni, béleni, béllett, elhasonulásos forma : bérlett ( vö. Ny Sz., EtSz. ). Ezeknek felelnek meg a bélés alak változatai is.
CzF.®; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 8; EtSz. 1: 335 bél a.; B. Ö.: Nyr. 62: 64; SzófSz. bél a. - Vö. bél.
belesül 1598: „Az tóbbin mind által méné, s im szinte az végén sule belé” (Decsi: Adag. 197: NySz.). J: 1598: '(beszédben stb.) szégyenletesen elakad; steckenblei- ben’ * (1. fent).
Összetett szó. A konkrét értelmű R. valamiben sül ’bennreked’ (vö. 1598: Decsi: Adag. 95: NySz.) alapján jött létre úgy, hogy a sül igéhez a bele- igekötő járult. A sül ige 'megreked, ott marad’ jelentése minden valószínűség szerint a régi, gyakran rosszul működő lőfegyverekkel kapcsolatban alakult ki. Ha a puskapornak nem volt elég ereje, hogy a golyót kiröpítse, akkor a lőfegyver nem kisült (vö. NySz.), hanem belesült. A régiségben néha még akkor is utaltak a belesül-nek. erre az eredeti vonatkozására, amikor a szónak már kialakult a ma szokásos átvitt értelme; vö.: 1609: „Akarod, úgymond, glossálni, mint mondgyátok Mariát közbe-járónak, de belé sül, inkáb hiszem, nem vólt elég porod, valamihez kezdeni


belezna
276
bélista
pedig és felbe hadni, szégyen volna, ha órczád vólna” (Pázmány: ÖM. 2: 656).
Kertész: Szók. 120 ® ; O. Nagy: Nyr. 83: 116 ®.
belezna 1784: „belezna: gántsa a’ váfzon- nak a’ bél-fonal rendetlen ele te miatt” (SzD. 12); 1831: Bilizna (TudGyűjt. 7: 74); — belëzna, berezna (MTsz.); beleznás sz. (ŰMTsz.). J: 1784: ’egy fajta szövéshiba; Webernest’ (1. fent).
Déli szláv, közelebbről feltehetően bolgár eredetű; vö. big. N. 6AU3Há ’szövéshiba; hiány’; vö. még: szb.-hv. N. bíizna ’szövéshiba’; f.-or. ÖAK)3Há ’ua.’ (BRS1. 128); or. N. 6au3HÚ ’ua.’ ; ’sebhely, seb’ jelentésű megfelelők más szláv nyelvekben is. — A magyarba a takácsmesterség műszavaként került át első előfordulásának événél valószínűleg századokkal korábban. — Főleg a keleti nyelvjárások, valamint az ormánsági nyelv szava.
Miklosich: Nyr. 11: 115 ® ; Asbóth: Nytud. 4: 173, 174; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 87 ® ; Tamás: StudSl. 4: 386; Moór: StudSl. 8: 282.
belföld 1. bel-
belga1 1607: ,,Ezeket osztan nemetec, olaszok, I Spanioloc, belgác és az anglusoc, | Oe nyelveken követtéc” (Nyr. 89: 387). J: A) fn. 1. 1607: ’németalföldi ember; Niederländer’ (1. fent); 2. 1836: ’belga ember; Belgier’ # (Fogarasi). B) mn. 1. 1684: ’németalföldi; niederländisch’ (Kovács: K- Ktár. 209); 2. 1836: ’a belgákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; belgisch’# (Fogarasi).
Latin eredetű; vö. k. lat. Belga ’Nómet- alföld lakója’; vö. még lat. Belgae [többes számban] ’az ókori Gallia északi részén élő kelta nép’. A latinba a keltából került. A keltában a bhelgh- ’felfuvaUtodik, dühös- ködik’ származékaként keletkezhetett; tulajdonképpeni jelentése tehát ’a dühösek* vagy ’a büszkék’ lehetett. — Németalföld, majd az 1830-ban független állammá alakult Belgium lakóinak nevévé tudatos névadással vált klasszikus olvasmányok, így különösen Caesarnak a galliai hadjáratról írott munkája alapján. — A magyarban valószínűleg ismeretes volt már a 15 — 16. században is.
EtSz. 1: 349 2. belga a. ® ; Melich: MNy. 36: 156; SzófSz.; Kallós E.: Nyr. 76: 43; Bárczi: MNy. 54: 47; Kiss — Papp L.: MNy. 59: 203 ® ; Zsoldos: Nyr. 89: 386.
belga2 1878: „belga, bolga, belganyelvü: dadogó, hebegő. A hülyét is belgának mondják” (Nyr. 7: 39); — bëjà, bëjga, belga (MTsz.); bélga (ÚMTsz.). J: 1. 1878: ’dadogó; stotternd | hebegő; stammelnd’ (1. fent); 2. 1878: ’együgyű; einfältig’ (1. fent).
Bizonytalan, talán hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a dadogás, hebegés hangképzetét jeleníthette meg. Hasonló szavak más nyelvekben is előfordulnak; vö.: lat. balbus ’hebegŐ’, balbutire ’hebeg, dadog’; fr. balbutier ’ua.’. Feltehető esetleg a balgá· val való összefüggése is. Mindkét magyarázat további vizsgálatra szorul. A bëjga ;-je az l palatalizált változatából keletkezhetett. A bélga alakban az azonszótagú l nyújtó hatása érvényesült. — A 2. jelentést az magyarázza, hogy az ügyefogyott embernek gyakran akadozó a beszéde.
EtSz. 1: 349 1, belga a. « ; H. Németh Gy.: MNyTK. 60. sz. 19.
belgyógyász 1. bel-
belice 18. ez.: „belitze bárány” (Nyr. 38: 379); 1816: „Bölitze. Fejér Juh” (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]); 1833: BŐlitze (Kassai 1: 399); 1863: Bélicze (Kriza: Vadr. 492). J: 18. sz.: ’fehér juh; weißes Schaf’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. N. belitá ’fehér juh’; ez valószínűleg szláv jövevényszó; vö.: big. N. ŐeAÚya ’ua.’; szb.-hv. N. bélica ’ua.’; szín, belica ’fehér színű nőstény juh’; szik, belica ’fehér juh’ (S1SJ. 1: 80); további megfelelők — részint eltérő jelentéssel — más szláv nyelvekben is. A rom. 6eZí/d-nak román származékszóként való magyarázata kevésbé meggyőző. — A belica székely nyelvjárási szó; szláv származtatása szóföldrajzi okokból valószínűtlen.
Miklosich: Nyr. 11: 117; Asbóth: Nytud. 1: 188®; Melich: NyK. 39: 36; EtSz.; Herman: Pászt. 500, 521; Bartha: Szín. 13, 57; Kniezsa: Szljsz. 88; Tamás: StudSl. 4: 387 ®. (DAcR. 1: 540.)
bélista 1925: ,»kénytelenek voltunk B-listákkal az állami alkalmazottak számát folyvást apasztani, és az állami alkalmazottak tízezreit bocsátottuk el” (Bp. Hirlap dec. 17. 5: NSz.); — bélista (Balassa). J: 1925: ’elbocsátásra kijelölt alkalmazottak névjegyzéke; Liste der Abgebauten’ (1. fent). — Sz: ~e: 1928: bélistás (Bp. Hirlap szept. 23: NSz.).
Magyar fejlemény. A ’második’ jelentésű, szóként olvasott B és a lista Összetapadásából keletkezett. Ilyen jelzésű listákra vezették rá a létszámcsökkentés vagy más ok miatt elbocsátásra kijelölt alkalmazottak nevét, szemben az alkalmazásban megtartottak A jelzésű listájával. — Elavult szó.
ÚjldŐkLex. 4: 820; ÉrtSz.
belőle 1. belül
18*


bélpoklos
276
belső
bélpoklos 1416 U./1466: íme egne-
minèmç bel poclos ember 9 èlçtto” (Münch- IC 144); 1585: ,,elephantiacus: Bőr poklos” (Cal. 355). J: A) mn. 1. 1416 U./1466: ’leprás; aussätzig I fekélyes; geschwürig, voller Geschwüre’ (1. fent); 2. 1533: ’vízkórságos; wassersüchtig’ (Murm. 876.); 3. [a 18. sz.-ig bôrpoklos] 1585 : ’elephantiasisban szenvedő ; an Elephantiasis leidend’ (1. fent); 4. 1903: ’nagyétű; gefräßig’(NyF. 10. sz. 41). B) fn. 1517: ’bélpoklos személy; Aussätziger’ (Dom K. 315). — De vö.: 1372 U./1448: „kynoga ewnmagat poclofual [’leprás beteggel’] egÿ tál balol euen” (JókK. 101).
Összetett szó, kialakulásmódja azonban nincs minden részletében tisztázva. Utótagja a poklos R. ’leprás’ melléknév. Ennek alapszava, a pokol főnév maga is használatos súlyos, csúnya kelevényes betegségek megjelölésében; vö. N.pokolhólyag, pokolkelet, pokolszökés, pokolvar ’nagy kelés, gennyes daganat’ (ÚMTsz.). — Az Összetétel előtagja vitatott. — 1. A bél- és a bor- előtagú összetételek egymástól függetlenül, párhuzamosan keletkeztek különféle, de bizonyos tünetekben hasonló betegségek megnevezéseként. A korábban elsősorban leprát jelölő bélpoklos előtagja azonos a bél főnévvel. Az elnevezés azzal függhet össze, hogy a lepra egyik fajtája a belső szerveket, különösen a tüdőt és beleket lepi el, pl. bélhurutot, vérhasszerű tüneteket is okozva. Lehetséges, hogy akkor, amikor a bélpoklos szó keletkezett, éppen ez a fajta lepra pusztított Magyarországon ; vö. 1552: ,,A colica es bélnec poklofsága” (Heltai: Diai. D5b). Az is lehetséges, hogy a bélpoklos a betegségnek azt a változatát jelölte eredetileg, amely a borfelület alatt képződő, később kifakadó sebeket okoz. A korábban elsősorban az elephantiasisban szenvedő beteget jelölő bôrpoklos előtagja a bőrfőnév. Az elnevezés azzal függhet össze, hogy az elephantiasis a bőr jellegzetes elváltozását idézi elő. Ezt a magyarázatot látszik támogatni, hogy a 18. sz.-ig a bélpoklos és a bŐrpoklos előbb említett jelentéskülönbsége eléggé általános volt. A két szó — a hangalaki és jelentésbeli hasonlóság, valamint a lepra hazánkból való eltűnése folytán — később keveredett egymással; vö. még 1784: bor-bél-poklos (SzD. 14). — 2. Az összetétel előtagja a bőr szó, amelynek R. bér változata (vö. 1395 k.: bér: BesztSzj. 663.) szolgálhatott alapul a hangtani, illetőleg népetimológiás keletkezésű bélpoklos-\i<ïL. Ez esetben az elnevezés szemléleti alapja a leprának a bőrfelületen való jelentkezése. Az adatok időrendje és a bélpoklos : bőrpoklos hosszú ideig tartó jelentéskülönbsége azonban e feltevést kevésbé támogatja. — A szó A) 1. és 3., valamint B) jelentései az előbbiek alapján érthetők. Az A) 2. jelentés kialakulását az magyarázhatja, hogy az elephantiasis a bőr jellegzetes elváltozása mellett előidéz a vízkórsághoz hasonló tüneteket (a végtagok megvastago- dását stb.) is, a két betegség tehát összetéveszthető. Az A) 4. jelentés kialakulása azzal lehet összefüggésben, hogy a lepra eltűnése folytán a bélpoklos értelmetlenné vált, illetőleg a bél és a vele kapcsolatos nagyétkűség képzete került benne előtérbe; ezt a fejlődést segíthették elő olyan, a pofcoZ-lal kapcsolatos kifejezések, mint pl. N. pokol a bélé ’sokat eszik’, pokoíbélű telhetetlen’ (ÚMTsz.).
Horger: MSzav. 26®, MNy. 20: 31 Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 171, 2: 287®; SzófSz. ® ; Csefkó: Nyr. 71: 37.
belső 1225: „concludit tres insulas, quamvis modicas, Mogorsciget, Besseusciget, Nassciget” hn. (Fejér: CD. 3/2: 67); 1317/ 1407: BeZsepatak hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ,,3entlelektewl yllettett betfew 3ÿuenek gekereben” (JókK. 5); 1525: befő (VitkK. 88); 1529 e.: belsw (VirgK. 141); — berső, beső, besső, besü, bésős sz. (MTsz.); belsé, bêsé (Nyatl). J: A) nu. 1. 1225: ’belül levő; inner’# (1. fent); 2. 1660: ’bizalmas
viszonyú; intim’# (Megy: 6 Jaj. 2: 16: NySz.). B) fn. 1. 1405 k.: ? ’valaminek belső része; das Innere eines Gegenstandes’ (SchlSzj. 1165.), 1792: ’ua.’ (SzD.); 2. 1495 e.: ’emberi lélek; Seele’ # (GuaryK. 134). — Sz: ~ség 1696: belsőségesen sz. (Uly: Préd. 1: 241: NySz.), 1792: Belsőség (SzD.) I ~leg 1807: Belsőleg (Márton).
Származékszó: a bél ’belső rész’ főnév bel tőváltozatából keletkezett a valahol léteit, elhelyezkedést jelölő -ső (-só) képzőbokorral; vö. alsó, első, felső. A berső alakváltozat valószínűleg elhasonulással, a beső, béső stb. a szóbelseji l kiesésével jött létre. Eredetileg melléknév volt; főnévvé tapadás útján vált. Főnévi 1. jelentésének megjelenési ideje kérdéses, mivel a SchlSzj. esetleg ide vehető adata („faratura: palafth ke/ey”' SchlSzj. 1165.) íráshibás, s a szó csak 1792-ben tűnik fel ismét ugyanebben a jelentésben. Mivel használati köre kezdettől fogva széles volt, tapadással gyakran nyert alkalmi főnévi szerepet, különösen a népnyelvben. A belsőség és belsőleg nyelvújítási alkotások. — Az a felfogás, amely szerint összevonással keletkezett egy belül eső szerkezetből, kevéssé valószínű.
Fábián I.: NyK. 7: 123; Simonyi: Budenz-Eml. 58, TMNy. 583, Budenz: NyK. 20: 434 ® ; EtSz. 1: 341 bél a. ® ; Melich: MNy. 22: 1; Végh: MNy. 4: 398, Békés 116; SzófSz.; Balázs: Pais-Eml. 130, NytudÉrt. 40. sz. 30; D. Bartha: Szóképz. 122, MNy. 58: 27 ® . - Vö. bel-, bél.
belügy 1. bel-


belül
277
bélyeg:
belül 1195 k.: „ez homuf világ timnuce- belevl mente” (HB.); 1372 U./1448 k.: lang- balol (JókK. 44); 1395 k.: beZeZualo (BesztSzj. 529.); 1470: belwl (SermDom. 2: 557); 1508: bolől (DöbrK. 237); 1708: Belől (PP.); 1784: 5é?;uZ(SzD. 11); 1808: Bévol (Sí.) ; 1815: bevül (Virág B.: Hor. lev. 9: NSz.); 1816: Belül (Verseghy F.: Anal. 1: 454: NSz.); 1877: bével, bévül (Ágai A.; Porzó tárca 1: 340, 2: 2: NSz.); - bellü, belü (MTsz.); bejü, bejül, belli, bellü, belő, belü, bevől (Nyatl.). J: A) nu. 1. 1195 k.: ’-ból, -bői; aus’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’ közül; von’ (1. fent); 3. 1372 U./1448 k.: ’miatt; wegen’ (JókK. 91); 4. 1416 U./1450 k.: ’valaminek a belsejében; innerhalb’ * (Bécsi- Κ. 7); 5. 1508: ’belülre; innerhalb’ (Döbr- K. 451). B) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: ’belülről; von innen’ (JókK. 41); 2. 1395 k.: ’bent; drinnen’# (1. fent); 3. 1647 e.: ’belülre; innerhalb’ (Sam: Ág. 13: NySz.). C) fn. 1416 U./1490 k.: ’belső rész; das Innere’ (AporK. 81). II belőle 1372 U./1448 k.: ,,vgÿ vala ewn belewle kÿwl” (JókK. 10); 1416 U./1450 k.: èn bèlpllèm (BécsiK. 2); 1763: belüle (Adámi: Spr. 191: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’valamilyen állapotból; aus einem Zustand’* (1. fent); 2. 1416 u./ 1450 k.: 'valami belsejéből; aus dem Inneren’ * (1. fent); 3. 1416 U./1490 k.: ’vala- milyen mennyiségből ; aus einer Quantität’ * (AporK. 30); 4. 1542: ’miatta; deswegen’ (LevT. 1: 16).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok, alapszavuk azonban vitatott. 1. Azonos a bél főnév rövid magánhangzós alakjával. A végső -Z ablativusrag. — 2. Azonos a be1 határozószóval. Ebben az esetben az -Z ablativusrag kétszer jelenik meg benne. — Eredeti alakja *belël lehetett. A mai belül zártabbá válással vagy a -túl hatására jött létre. A bévül valószínűleg analógiás alakulás a kivül-belül kapcsolatból. — A belül eredetileg honnan ? kérdésre felelő határozószó, illetőleg névutó volt. Más, hasonló felépítésű határozószókkal ( alól, felöl ) együtt később hol ? hová ? kérdésre felelő határozószóként is használták. Ebben a szerepében él ma is. Eredeti funkciójában (A)l.) a -ból, -bői határozóraggá rövidült. A belőlem, belőled stb. névutós személyes névmásokban a belől funkciója a -ból, -MZ-nek felel meg.
Budenz: NyK. 3: 303; Hunfalvy: NyK. 10: 324 ® ; Simonyi: Budenz-Eml. 70, Hat. 1: 10, 50®, 2: 157, 335, TMNy. 297, 653; Szinnyei: NyK. 35: 439; Horger: NyK. 42: 314; EtSz. 1: 338 bél a. ® ; Mészöly: MNy. 11: 63, 194, 12: 66; Klemm: Tört¬
Mondt. 206, 233; Gombocz: Synt. 117, 119; SzófSz. belől a.; B. Lőrinczy: KTSz. 48, 52, 150; Abaffy: MNy. 51: 215; Berrár: TörtMondt. 31, 60, 182; Imre: SzabV. 195®;
Balázs: NytudÉrt. 40. sz. 28®. — Vö. bél.
belváros, belvilág, belvillongás, belvíz, belzugoly 1. bel-.
bélyeg; 1263: ? „Petrum dictum biluk” szn. (OklSz.); 1436: „Decem septem Equos . . . cauteriis wlgo Bylegh consignassent” (OklSz.); 1470 k.: belegeth gr. (SermDom. 2: 428); 1519: byllogheet gr. (JordK. 910); 1529 e.: bélyegit gr. (VirgK. 113); 1533: Billegus sz. (Murm. 449.); 1560 k.: bçlyegç gr., Belyegh, Beellieg (GyöngySzt. 519., 3879., 4552.); 1583: billiege gr. (Fél: Tan. 19: NySz.); 1585: Bilyeg (Cal. 1005); 1587: Byligh vas (OklSz.); 1667: bilyog (Nyr. 22: 519); 1760: belyag (MNy. 60: 219); 1779: béjog (MNy. 1: 276); 1781: béllyog (MNy. 60: 219); 1784: bülleg (MNy. 11: 369); 1788: Billyag (MNy. 5: 239); 1862: billog (CzF.); — billig, bilyog (MTsz.); bélag, bijag, bijjog, bilag, billeg, bilog (ÚMTsz.) ; béjög, bélëg, béllög, bijjag, bijog, bi jog (Nyatl.). J: 1. 1436: 'megjelölésként sütött bélyeg; Brandmarke’* (1. fent); 2. 1560 k.: 'sebhely; Narbe’ (GyöngySzt. 3878.); 3. 1585; ’ismertetŐjel; Kennzeichen’# (Cal. 687); 4. 1794: ’bélyegzŐ; Einbrennstempel’ (MNy. 45: 215); 5. 1862: ’értékjegy; Wertzeichen* (CzF.); 6. 1862: 'postai értékjegy; Briefmarke’ # (CzF.). — Sz: ~ez 1470: bele- gejthe gr. (SermDom. 2: 460) | ~es 1533; 1. fent I ~ző 1560 k.: belegho was (GyöngySzt. 4223.); 1595: beliegzeo Mesterrel (OklSz.).
Ótörök eredetű; vö.: türk bilig ’tudás’; ujg. bilik ’jel’ (TTT. 5); bolgV. bálik, bálük ’ua.’ (Jus. 42, 47); kirg. belgi ’ua.’; csuv. palid ’ua.’ (Paas.); mindezek a bil- ’tud’ ige származékai. A törökség minden ágában megtalálható szó megfelelője megvan a mongolban is; vö. mong. belge ’jel’. A török szó bekerült több szláv nyelvbe is; vö.: big. Öénez ’bélyeg, ismertető jel’ ; szb.-hv. béleg ’bélyeg, jegy; anyajegy; sebhely; okmánybélyeg’; szín. N. belég, bilçg ’bélyeg, jegy’; or. N. tenez 'jegy, fehér folt; aláírással ellátott űrlap a bemutató személy meghatalmazásának igazolására’. Annak feltevésére azonban, hogy a bélyeg szláv közvetítéssel került a magyarba, aligha van szükség. A bélyeg eredeti jelentése ’az állat testére sütött tulajdonjegy’, s ez a török népeknél szokásos nomád állattartással függ össze. — A billog, bilyog talán nem a bélyeg magyar alak változataként, hanem a h. lat. bilochus ’bíró’ szóból való elvonással vagy annak alaki hatására keletkezett. A h. lat. bilochus a bély?g ómagyar alakjának -s képzős származékából, a *bilüküs-\tá\ származott.
Budenz: NyK. 1: 313, 10: 78; Vámbéry; NyK. 8: 131, MBölcs. 139; Edelspacher: NyK. 10: 344; Miklosich: Nyr. 11: 115,


béna
278
bendzsó
TENachtr. 2: 86; Munkácsi: NyK. 17: 93; ßufflay: Száz. 40: 299; Gombocz: MNy. 3: 64, BTLw. 43, KCsA. 1: 84; Herman: Pászt. 357; EtSz., bilochus a. is; Györffy I.: Msg- Népr. 2: 130; Németh: KCsA. 1. Kiég. 527; Kniezsa: Száz. 73: 183, SzlJsz. 595 ®, NyK. 65: 95; SzófSz.; Horger: NNyv. 2: 177; Moór: StudSl. 2: 40. (Vasmer: RussEtWb. 1: 72.)
béna 1372 U./1448 k.: „ag poclos vala . . . ygen vtalatos mert vala béna vÿaÿ nekÿ” (JókK. 103); 1552: bénac gr. (Holtai: Diai. E2b); 1727: megh bédnitott sz., megh bid- núlt sz. (MNy. 53: 229); — binya (MTsz.); bélna, binná (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: ’ valamely testrészével mozgásra képtelen ; lahm | nyomorék ; krüppelhaft’ * (1. fent); 2. 1585: ’csonka; verstümmelt’ (Cal. 634); 3. 1585: ’sánta; hinkend’ (Cal. 205); 4. 1585: ’erótlen; kraftlos’ (Cal. 302). B) fn. 1416 U./1450 k.: ’béna ember; Lahmer’ * (BécsiK. 322). — Sz: ~ság 1562: bénafágba gr. (NyK. 38: 22) | bénul 1566: meg bénult vala gr. (Helt: Mes. 481: NySz.) | bénít 1604: Bennitom gr. (MA.).
Bizonytalan eredetű. Talán szláv, közelebbről szlovák jövevényszó; vö. szik, biedny ’szegény; satnya, senyvedő’; vÖ. még: big. őédeH ’szegény, szűkös’ ; szb.-hv. bédan ’szerencsétlen, szegény’, szín, beden ’ua.’; or. őédHbiu ’szegény’; megfelelő melléknév más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy nőnemű szláv R. *bédbna kerülhetett át. E származtatásnak — a jelentéstani nehézségeken kívül — némileg az is gyöngéje, hogy a dn-es alakok a magyarban viszonylag későiek. A bélna változat az l hiper- urbanisztikus betoldásával keletkezhetett. A korábbi Béna személynév aligha vonható ide (vö. OklSz.). — Iráni származtatása té V^OS
Munkácsi: NyK. 28: 275; EtSz. ® ; SzófSz.; Török: MNy. 53: 229 ®.
bencés 1852/1899: ,,52-ben ... már bencésnek írta magát Fojtényi” (Nyr. 28: 227); 1891: ,,gymn. óenczás-tanár” (Akad. Értesítő 628: NSz.). J: A) fn. 1852/1899: ’benedek- rendi szerzetes; Benediktinermönch’ (1. fent; vö. még 1899: Zoltvány: Czuczor élete 6: NSz.). B) mn. 1891: ’Szent Benedek rendjéhez tartozó; zum Benediktinerorden gehörend’ (1. fent).
Származékszó. Alapszava a Bence személynév, mely vagy a Vince változata, vagy a Benedek becéző alakja; a nyelvérzék mindenesetre régóta az utóbbihoz kapcsolja. A szó az 1867 utáni időkben vált általánossá ; a műveltebbek használták először. Korábbi adatokban alapszava, a Bence mutatkozik helyette: 1839: „Bencze-barát volt” (Athenaeum 1: 449: NSz.); 1847: „bencze barát” (Erdélyi: Népd. és mondák 2: 384: NSz.); 1856: „a benczék, cisterek . . . alapitói” (Aszalay J.: Omn. 2: 285: NSz.).
Tóth B.: Nyr. 27: 86, 465; R. Prikkel: Nyr. 27: 182, 502, 45: 212; Bódiss: Nyr. 27: 554 ®, 28: 133 ®, 227 ®; Baksay: Nyr. 31: 98; Melich: MNy. 10: 195, 253; EtSz. 1: 355 Benedek a.; SzófSz.
bendó 1585: „epigastrion: Bondo” (Cal. 367); 1792: Bendő (SzD.); 1833: bendi (Kassai 1: 285); 1838: Bondó (Tsz.); 1855 — 60: gondő (MNy. 38: 307); — bandó, ban- gyos sz., böngyös sz., gönde (MTsz.); bongyos sz., bődŐ, böndis sz., bondü, görnbő (ŰMTsz.). J: A) fn. 1. 1585: ’has; Bauch’ (1. fent); 2. 1792: ’gyomor; Magen | állati bendŐ; Pansen’ * (1. fent); 3. 1800: ’lantorna; statt Fensterglases usw. benützte Rindsblase’ (Márton); 4. 1833: ’hasas korsó; bauchiger Krug’ (1. fent) ; 5.1854/1895: ’egy fajta tárolóeszköz; Art Behälter’ (Jókai 23: 99: NSz.); 6. 1880: ’pacal; Kuttel’ (Arany J.: Arist. 1: 130: NSz.); 7. 1928: ’dudoros gyökér; wulstige Wurzel’ (ŰMTsz.). B) mn. 1. 1843: ’hasas; dickbauchig’ (MTsz.); 2. 1883: ’nagy- bélű; gefräßig’ (Nyr. 26: 47).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű. A szó alaki és jelentésbeli problematikája erre mutat, de ez a magyarázat részletesebb vizsgálatot igényel. — Azok a szláv szavak (vö.: ukr. N. ÓeHdfbx ’has’, f.-or. neHqfbx ’tuskó; kövér ember’; or. nétimtox ’fajankó; N. pocak, bendő’), melyeket korábban a m. bendő átvételének tartottak, esetleg maguk is hangfestő eredetűek. Nincs kellően bizonyítva az a feltevés, amely szerint egy eredetibb, n járulékhang nélküli *bed- ’dudor, domborulat’ tő származéka, s így a begy, továbbá a N. bengyele, bongyöle ’a gyékény gyökere’ (1805: SzegSz. bongyöle a.) szóval függ össze. — Az etimológia bizonytalansága miatt az alak változatok egymáshoz való viszonya tisztázatlan. — A Benedek személynév Bendő becéző alakjával, illetőleg a berdő, bördŐ ’csöves növényszár’ szóval való összekapcsolása téves. — A rom. N. bandor ’bendŐ’ a magyarból való; a m. N. bándor ’pacal’ (EtSz. 1: 273) visszakölcsönzés a románból.
Alexics: Nyr. 17: 116; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 15, Nyr. 44: 119; Melich: NyK. 25: 291; EtSz. ® ; Bonkáló: ArchSIPh. 36: 467; Treml: MNy. 29: 310; Bátky: NéprÉrt. 27: 10 ® ; SzófSz.; Cioranescu: DiccEtRum. 66; Baleczky: StudSl. 5: 184®; Tamás: UngElRum. 115.
bendzsó 1893: „Banjo ... az amerikai négerek kedvenc hangszere, melyet Afrikából hoztak magukkal” (PallasLex. 2: 581); — Bandzsó (Horovitz: IdSz.6); bendzsó (Sán-


benne
279
bennfentes
dor: IdSz.); bendzsó (Bakos: IdSz.). J: 1893: ’hosszú nyakú pengetős hangszer; Banjo’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. banjo; ném. Banjo; fr. banjo; ol. banjo, bangio; or. őáHdiKo: ’bendzsó’. Végső eredete vitatott; talán a port, bandurra ’mandolinszerű pengető hangszer’; sp. bandurria ’ua.’ romlott alakja. Az európai nyelvekbe az amerikai angolból került át. — Am. banjo az ang. banjo írásképének, a m. bendzsó pedig a szó angolos ejtésének felel meg. A m. bandzsó az előbbiek keveredése. — A dzsessz elterjedésével vált szélesebb körben ismertté.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 426 banjo a.; Partridge: Or. 376 mandolin a.; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 56.)
benne 1350 k.: „benne bÿnut lelhet- neÿnc” (KT.); — bend'è (MTsz.). Jí 1. 1350 k.: ’őbenne; in ihm’* (1. fent); 2. 1350 k.: ’felőle; darüber | róla; davon’ (KT.); 3. 1372 U./1448 k.: ’abban; darin’# (JókK. 9); 4. 1416 U./1466: ’iránta; ihm gegenüber’ (MünchK. 48); 5. 1517: ’belŐle; daraus’ (TörtTár. 1890. 559); 6. 1636: ’miatta; seinetwegen’ (Pázm: Préd. 467: NySz.) || benn 1372 U./1448 k.: „ben uoltam en attÿamnac . . . jent egÿhasaban” (JókK. 74); 1708: Benn (PP.); 1897: bennen (Nogáll: Csarnok 403: NSz.). J; 1372 U./1448 k.: ’drinnen’# (1. fent). — Sz: benső 1808/1916: legbensőbb gr. (Kazinczy: Tüb. Pályamű 174: NSz.) I bensőséges 1893: bensőséges (IrtÖrt- Közl. 3: 182) || bennete 1372 U./1448 k.: „es olÿma panajoluan ewnenbenneten”, Ew- newnbennete (JókK. 10, 71). Jí 1372 U./1448 k.: ’magában; in ihm selbst’ (1. fent) || bent 1808: „Bent. Intus. — [’hajdan’] Bennett” (Sándor I.: Sokféle 11: 101: NSz.). J: 1808: ’drinnen’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok. A benn kialakulása vitatott: 1. Egy korábbi belén, bein, illetőleg személy- ragos *belénem stb. alakból rövidült a névutóvá (majd raggá) válás során. 2. A be határozószó -n locativusragos alakja. Szóvégi nn-je utólagos nyúlással jött létre az eredeti 5en-bŐl. A benső nyelvújítási származék. — A benne a benn birtokos személy- ragos alakja. A régi nyelvi (15—16. sz.-i) bennett, amely csak birtokos személyraggal és személyes névmásokkal való kapcsolatban fordult elő, -tt locati vus raggal alakult a óenn-ből. A bent analógiás alakulás: a lenn X alatt > lent, alant hatására jöhetett létre a óenn-ből, vagy pedig szintén a benn ~ 5en-ből való -t locativusragos alak, de újabb s a bennett-tö\ független keletkezésű. A benn a régi nyelvben névutói szerepű is volt; belőle fejlődött a -ban~ -ben határozórag.
Torkos: AkÉrtNy. 2: 237; Hunfalvy:
NyK. 4: 127, 10: 324; Simonyi: Budenz- Eml. 49, 55, Hat. 1: 10, 50, 349, 2: 146, 335 ®, TMNy. 652; Balassa: NyK. 24: 372; Szinnyei: NyK. 35: 440, 448; Mészöly: MNy. 6: 433; Gombocz —Melich: MNy. 8: 293; EtSz. 1: 336 bél a.®; Horger: NyK. 42: 314, MNy. 30: 70; Klemm: TörtMondt. 168, 212,253, 314; SzófSz.; Gombocz: Synt. 112, 119; B. LŐrinczy: KTSz. 66, 150®, 164; Balázs: NytudÉrt. 40. sz. 28 ®. — Vö. bél, benneteket.
benneteket 1195 k.: ,,iov félévi ioch- totnia ilezie wt. Ef tiv bennetuc” (HB.); 1531: bennetek (ThewrK. 167); 1530 — 40: bennetök (Monírók. 3: 171); 1573: benneteket (Born: Evang. 1: 132: NySz.). J: 1195 k.: ’euch’ # (1. font) || bennünket 1530 — 40: „az áruló, látjátok, elárula bennönk” (Monírók. 3: 167); 1542: bennewnket (LevT. 1: 20); 1552: benynk (LevT. 1: 97); 1552: ben- nunc (Heltai: Diai. F6b); 1573: bennünket (Born: Evang. 1: 33: NySz.). Jí 1530—40: ’uns’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok a benn határozószóból. Kezdetben ’közülünk’, ’közü letek’ jelentésű partiti vu- sok lehettek, de már a nyelvtörténet korai szakaszában ’minket, titeket’ jelentést nyertek. A tárgyragot a tárgyi jelentés vonta magával a 16. sz. táján, amikor a -bán, -ben rag, illetőleg a benne határozószó partitivusi használata ritkábbá vált. A 3. személyű birtokos személyragos bennük határozószó tárgyas használata (vö.: 1555: benneketh ’őket’: RMNy. 2/2: 118; 1779: benneket ’Őket’: Budenz-Eml. 151) nem vált általánossá.
Steiner: Nyr. 2: 444 ® ; Tömlő Gyula: Budenz-Eml. 149®; Zolnai Gy.: NyK. 23: 41, 163, 166, Nyr. 30: 340; EtSz. 1: 336 bél a.®; Juhász: Ungjb. 15: 453; Klemm: TörtMondt. 281; Martinkó: MNy. 49: 64; Végh: MNy. 49: 171. — Vö. bél, benne.
bennfentes 1873: „Benn-fentes, mn. (tréf.) bensőleg megbízott, befi” (Ballagi); — beneidens, ben] ites, benfitessit gr., ben füles (ÚMTsz.). J: 1873: ’eingeweiht, intim, freien Zutritt bei jemandem habend’ (1. fent).
Összetett szó: előtagja a benn határozószó, utótagja a mai köznyelvben csak ebben az összetételben használatos fentes melléknév. Ez utóbbi eredetét illetően két magyarázat jöhet számításba: 1. Azonos a R. fentes ’ravasz, csalárd’ melléknévvel (vö. 1456 k.: SermDom. 2: 672); ez talán a fen ige származéka, s eredeti jelentése ’óles’ lehetett (vö. fent ’éles’: NySz.). — 2. A ma is élő N. fentet láb alatt van; valahová lohol, tart; kószál’ (ÚMTsz.) tövének -s képzős (vö. tilos, fitos ) származéka. — A benfites, benfi- tess alakok valószínűleg a N. /Ítész, fitet ’ku¬


benzin
280
bér
tat, szimatol’ (ŰMTsz.) hatására keletkeztek. A benfidens a bennfentes és a konfidens vegy ülésé vei magyarázható. A ben füles nép- etimológiás módosulás eredménye. — AN. bünfentes ’orgazda, tettestárs a lopásoknál és rablásoknál’ (ÚMTsz.) a bennfentes analógiájára alakult. — Német származtatása téves.
Kallós Zs.: Nyr. 28: 277; Zolnai Gy.: Nyr. 39: 470 ® ; EtSz. 2: 205 fentes a. ® ; SzófSz. ®.
bennünket 1. benneteket bent 1. benn
benzin 1868: „benzinnel mosott . . . kez- tyübe tuszkolva álljon . . . elé” (Borssz. J. Alb. 33: NSz.); — bëlzin, benzin, bërzin (EtSz.); béndzintü gr., óerdzinkocsi (ŰMTsz.). J: 1868: ’Benzin’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Benzin ’ben- zin’. E. Mitscherlich (1794—1863.) német vegyész alkotta meg a k. lat. benzoe ’benzoé- fa; benzoégyanta’ alapján; ez utóbbinak az arab lubän gäwi ’jávai tömjén’ a forrása. A ném. Benzin eleinte a benzolt jelölte; mai jelentését J. Liebig (1803 — 1873.) német vegyésztől kapta. Meghonosodott számos európai nyelv szókészletében; vö.: ang. benzine; fr. benzine; ol. benzina; qt. 6eH3ÚH: ’benzin’. — Am. N. belzin, berzin alakváltozat elhasonulással, a bendzin pedig affriká- lódással jöhetett létre.
EtSz.®. (Kluge: EtWb.19 65; Duden- Etym. 59.) — Vö. benzol.
benzol 1879: „Benzol. . . nagy mennyiségben található a kőszénkátrányban” (MagyLex. 3: 493). J: 1879: ’kátrányból előállított gyúlékony folyadék ; Benzol’ (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. benzol(e) ; ném. Benzol; fr. benzol; ol. benzolo; or. 6eH3ÓA : ’benzol’. J. Liebig (1803 — 1873.) német kémikustól származó elnevezés. A benzin kikövetkeztetett benz- tövéből képződött; a benzolt ugyanis korábban benzin-nek hívták. — A magyar szó közvetlen forrása talán a német lehetett.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 490;
Römpp: VegyLex. 1: 235.) — Vö. benzin.
benyomás 1786: „egy pár uj tsizma . .. nagyobb bé-nyomást okoz” (Kónyi J.: Paraszt 402: NSz.). J: 1786: ’a külvilág hatására keletkezett élmény, tapasztalás; Eindruck’# (1. fent). — De vö.: 1604: „Bele nyomás: Impressio” (MA.); 1673: „A dolgok- nac az elmében bé-nyomattatott képei” (Com: Jan. 65: NySz.).
Latin, illetőleg német mintára alkotott tükörszó; vö.: lat. impressio; ném. Eindruck: ,benyomás, a külvilágnak a tudatra tett hatása’. A latin szó — filozófiai értelemben — a gör. τύηωσις ’alakítás, formálás; lenyomat’ és έντύπωσις ’benyomás, benyomat’ fordítása (vö. Cicero: Academicorum 2: 58., ahol az ige is, a főnév is előfordul). A sztoikusok szerint ugyanis az érzékelés mintegy a külvilág dolgainak a lélekbe nyo- módása (τύπωσις), mert elképzelésük szerint a lélek eredetileg olyan, mint egy írás nélküli, üres viasztábla, amelybe a külvilág belenyomja jegyeit. A lat. impressio tudós szóként él az újlatin nyelvekben; vö.: sp. impresión; fr. impression; ol. impressione; rom. impresiúne, imprésie: ’benyomás’. A ném. Eindruck ’ua.’ latin vagy francia mintára, a szín, vtís; szb.-hv. ütisak; le. wraze- nie; or. enenamAéHue: ’ua.’ pedig német, latin vagy francia mintára keletkezett tükörszó. — Arra, hogy a m. benyomás latin hatásra jöhetett létre, nemcsak az 1673. évi igenévi adat látszik utalni, hanem az is, hogy a latinos impresszió (1. ott) maga is előfordul a 18. sz. vége óta magyar szövegekben. A benyomás elterjedésében, köznyelvivé válásában azonban kétségtelenül szerepe volt a ném. Eindruck-nak is.
NyŰSz. 23, 418. (Vasmer: RussEtWb. 1: 234; Wartburg: FEW. 4: 602; Kluge: EtWb.19 158.)
bér 1121/1420: ? „In predio, quod dicitur Byr” hn. (MNy. 23: 362); 1214/1550:? Bér szn. (VárReg. 295.); 1428: ? Beyr hn. (Csánki 1: 95); 1416 U./1450 k.: „hoziatoc énnekem én béremét”; haio bért (BécsiK. 311, 240); 1541: bires sz. (Sylv: ŰjT. 1: 150: NySz.); 1577: berr (KolGl.: NyF. 45. sz. 22); 1585: Bér (Cal. 654). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’díjazás, munkabér; Lohn’# (BécsiK. 311); 2. 1416 U./1450 k.: ’használati díj; Miete’ (BécsiK. 240.) — Sz: ~es 1138/1329:? Beris sz. szn. (MNy. 32: 132); 1416 U./1466: berefed (MünchK. 147) | ~el 1416 U./1450 k.: me£- berlettém gr. (BécsiK. 311) | ~let 1795: bérlet (NyŰSz.) J '■»■'le mén y 1808: Bérlemény (Sí.) I ~enc 1835: bérencz (Tzs. Miethling a.).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó. A megfelelő török főnév: *beri vagy *berü ’adomány’ nem mutatható ki, csak annak igei előzménye; vö. türk bér-; ujg. bir-; Käsy. bír-; oszm. ver-; jak. biär-; csuv. par-: ’ad’. Ez az ige a törökség minden ágában ismeretes; -gü képzős származéka több török nyelvben megvan a magyar szóéhoz hasonló jelentésben; vö. pl.: Kásy. birgü ’tartozás, adósság’ ; oszm. vergi ’adó’ ; csuv. paru ’adó’; jak. biäri ’adomány’; -i, -ü képzős származéka nagy valószínűséggel feltehető. — Származékai közül a bérenc, bérlet és bérlemény nyelvújítási alkotások. — Szlávból való származtatása elfogadhatatlan, mivel a szláv adatok közvetve vagy közvetlenül a magyarból valók; vö.:


berbécs
281
berber
szb.-hv. bír ’adó*; big. N. 6up ’ua?; szín. bír 'hozomány*. Ugyancsak a magyarból való a rom. bir ’adó, fejadó, sarc’, s ebből a besszarábiai or. N. 6up 'fejadó’.
Vámbéry: NyK. 8: 131, MEr. 293, M- Bölcs. 34; Budenz: NyK. 10: 78, 128; Munkácsi: NyK. 17: 70, 94, Ethn. 8: 23, NyK. 32: 279, 372 ®, KSz. 7: 252, 370; Alexics: Nyr. 16: 353; Melich: NyK. 25: 291; NyÚSz. ; Gombocz: MNy. 3: 64, BT- Lw. 43®, ÖM. 2/1: 87; EtSz. ® ; Németh: NyK. 43: 323, KCsA. 1: 76, KCsA. 1. Kiég. 521 ®, MNy. 38: 4; Räsänen: FUF. 24: 248; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 796 ® ; D. Bartha: Szóképz. 130; Décsy: ULwBulg. 32; Tamás: UngElRum. 116.
berbécs 1423: „Jacobo Berbech” szn. (OklSz.); 1458: „viginti quinque oves sew castrones vulgo Berbech” (MNy. 61: 483); 1647: berbéts (Major: Szót. 490: NySz.); 1772: berbe (Marikowzki: Néphez. 484: NSz.); 1794: börbéts (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 360: NSz.); 1816: Börbecs (Gyarmathi: Voc. 97); 1833: Berbetz (Kassai 1: 292); 1864: birbicscsel gr. (Szász K.: Shaks. T. rege 177: NSz.); 1878: berbécs (Nyr. 7: 381); - ber- besz, berbics, bérbős (ÚMTsz.). J: 1. 1458: ’ürü ; Hammel | kos ; Widder’ (1. fent) ; 2.1772 : ’bőrkötény; Lederschürze’ (1. fent); 3. 1807: ’báránybŐrsüveg ; Lammfellmütze’ (Márton) ; 4. 1818: ’cÖlÖpverő kos; Rammklotz’ (StUn- BB. 1962. 2: 24); 5. 1906: 'bekecs; Pekesche' (NyF. 29. sz. 29).
Román eredetű; vö. rom. berbéc, berbéce ’kos; cölöpverő kos’. — A magyarba vagy a rom. berbec többes számú berbeci alakja, vagy esetleg a 5er&ec-kel egyenrangú berbece került át; ennek szó végi -e-jét magyar birtokos személyragnak lehetett vélni. A magyar alakváltozatok közül a berbe a kicsinyítő képzőnek gondolt cs elhagyásával keletkezhetett. Az 1. és 4. jelentés a románból származik; a 2., 3. és 5. jelentés berbécs- előtagú összetételek alapján jöhetett létre; vö. berbéts kutsma (1793: Hatvány I.:Theátr. 118: NSz.). — Latinból való származtatása téves. — A 'kos; ürü’ jelentésben használt berbécs Erdélyben köznyelvi szinten él, máshol azonban tájszó; a többi jelentés és alakváltozat nyelvjárási jellegű.
CzF. berbécs a.; Edelspacher: NyK. 12: 97 ® ; Kovács: LatEl. 10; Szinnyei: Nyr. 22: 168; Balassa: Nyr. 28: 84; Takáts: MNy. 3: 207, Rajzok 2: 334 ®; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 12; EtSz. ® ; Hermán: Pászt. 496; Dráganu: Rom. 58, 583; Tamás: Rom. 201; SzófSz.; Blédy: Infl. 23®; Gáldi: Szótir. 74, 253, NylrK. 2: 128; Bárczi: Szók.2 121; Cioranescu: DiccEtRum. 77; Szabó T. A.: NylrK. 4: 299, 302, StUnBB. 1960. 2: 18, 24, 1962. 2: 16, 1964. 2: 121, NylrK. 6: 279; Szabó Z.: NylrK. 9: 293.
berbence 1422: „Benedicto Berbenches” sz. szn. (OklSz.); 1498: „pulveres bombar- darum berbencze 3 et tertia pars unius ber- bencze” (NytudÉrt. 40. sz. 125); 1604: BŐr- bonce (MA.); 1638: Beőrbencze (OklSz.); 1805: b'érb’éncze (Verseghy F.: Ung. Sprach. 334: NSz.), berbencze (Verseghy F.: Tiszta Magy. 121: NSz.); — berbenke, borbönke (MTsz. berbenke a.), berbőke (MTsz. berbőke a.); b^rbince (lordan-Eml. 621). J: 1. 1422: ’kis hordó, bödön; Fäßchen, Tönnchen' (1. fent); 2. 1604: 'szelence; Büchse, Dose’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Szerb-horvát vagy szlovén jövevényszó; vö.: szb.-hv. bréntica ’kis puttony; magas és keskeny bödön túró tartására' (SKNJ. 2: 150); szín, brçntica 'kis puttony’ (Pletersnik 1: 55); ezek alapszava — a szb.-hv. brénta 'puttony; túró- tartó bödön’ és a szín, brçnta 'puttony’ — az ol. brenta ’ua.’ átvétele. A magyarba átkerülve a szb.-hv., szín. brentica-\yő\ először talán *berentice, majd *bertence, ebből pedig hasonulással berbence válhatott. — 2. Román eredetű, esetleg ukrán közvetítéssel; vö. rom. berbintä, barbínfö, berbenitä 'túró, tej stb. tartására való bödön’ ; vö. még ukr. N. őepőeHÚifH ’ua.'. Megfelelő szó a lengyelben is van; vö. le. N. berbenica ’ua.'. — Tekintettel arra, hogy a m. berbence legkorábbi köznévi adata a Veszprém megyei Somló vár leltárából való, továbbá arra is, hogy a rom. berbinta román alapon nem eti- mologizálható, az 1. magyarázat valószínűbbnek látszik. Ebből következik, hogy a 2. pontban említett szavak — közvetlenül vagy közvetve — mind a magyarra mehetnek vissza. — Am. berbenke, berbőke a képzőcseréhez hasonló átalakítás eredménye. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 6: 301; Miklosich: Nyr. 11: 115; Sági: MNy. 8: 420; Damian: NyF. 67. sz. 15; EtSz. ® ; Herman: Pászt. 527, 702; Melich: HonfMg. 120; Treml: UngJb. 9: 296; Dráganu: Dac. 6: 262, 7: 216; Veress: ErdMúz. 39: 50; Cránjalá: RumVl. 278; Blédy: Infl. 24; Gáldi: DictKlein. 84; Kniezsa: Szljsz. 795 ® ; Nagy: lordan-Eml. 621; Cioranescu: DiccEtRum. 77; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 18, 21; Hadrovics: NytudÉrt. 40. sz. 125®, StudSl. 9: 5; B. Kovács J.: NylrK. 7: 278; Tamás: UngElRum. 101.
berber 1842: „indiai vagy ber&er-fügék' érésidejekor" (Athenaeum 2: 533: NSz.). J: A) mn. 1842: 'a berberek közé tartozó, rájuk jellemző, velük kapcsolatos; berbe- risch’ (1. fent). B) fn. 1879: 'berber személy; Berber’ (MagyLex. 3: 499).
Nemzetközi szó; vö. ang. Berber; ném. Berber; fr. Berbere; ol. bérbero; or. őepőép: 'berber’. Etimológiája vitatott: 1. Végső


berbiiél
282
berce
fokon a barbár-rai azonos. Az észak-afrikai partvidék lakóinak lat. Barbari (tkp. 'barbárok’) neve átkerült az arabba, onnan pedig — arab kiejtést tükröző alakban — visszakerült a latinba; vö. k. lat. Berberi ’berberek’. — 2. Az ókori Hispániát lakó iberek nyelvéből származik. Az iber népnevekben előforduló -bér képzőelemnek látszik. — Am. berber közvetlen forrása a német vagy esetleg a francia lehetett.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 491; Kluge: EtWb.19 51 Barbar a.; Partridge: Or. 39 barbarian a.; Staszewski: SIowGeogr.2 31.) — Vö. barbár.
berbiíél 1544: „Reggel a papok . . . igen birbitelnek, Sok precest olvasnak” (RMKT. 2: 184); 1559: berbetelesen sz. (Szék: Krón. 87: NySz.); 1560: birbitélnek gr. (RMKT. 5: 255); 1568: berbiteled gr. (Mel: SzJán. 12: NySz.); 1582: bérbitelnec gr. (Born: Ének. 387: NySz.); 1585: BerbitélÓk gr. (Cal. 305); 1603: borbitelni sz. (Zvon: Osiand. 140: NySz.); 1761: birbetélnek gr. (Bíró Μ.: Préd. 923: NSz.); 1787: Börbötülés sz. (Faludi T. É. p. 118: Kreszn.); 1790: berbetélt gr. (Andrád S.: Anekdoták 2: 243: NSz.); 1808: Börbetélni sz. (Sí.); 1831: berbétél, berbiíél (Kreszn.); 1838: Börbitélek gr., Berbitálni sz. (Tsz.); 1862: bérbitéi (CzF.); — berbétél, borbetél (MTsz.); bërbétel, bërbitâ, bérbitéi, bérbítiél (ÚMTsz.). J: 1. 1544:’mormol (imát, varázsszavakat); murmeln (Gebet, Zauberworte) j csacsog; plappern’ (1. fent); 2. 1838: ? ’párzik; sich begatten’ (Tsz.), 1862: ’ua.’ (CzF. 1: 590 bergik a.).
Hangutánzó eredetű. Hasonló hangtani felépítésű, az értelmetlen mormolást, dadogást vagy a haszontalan fecsegést, csacsogást kifejező szavak sok más nyelvben előfordulnak; vö.: ol. borbottare ’morog’; szb.-hv. brbljati ’fecseg, csacsog’, brboljiti ’motyog, karattyol’; szín, brbotáti ’bugyog, bugyborékol’, or. őopMOmámb ’dünnyög, morog’; litván burbiú, burbti ’brummog’; ilyenek még: óind barbaras ’dadogó’; gör. βάρβαρος ’barbár’. — A magyar szó alakváltozatai szabályos hangfejlŐdés során is kialakulhattak a legkorábbról adatolt formából, de egymástól függetlenül is keletkezhettek ; ez esetben csak a hangutánzás síkján függenek össze egymással. — A 2. jelentés annak a megfigyelésnek az alapján alakult ki, hogy a párzó hím sajátos hangot szokott adni párzás közben; vö. berreg, búg. — Ma csak nyelvjárási szinten él.
CzF. 1: 584 bérbite a. ® és 1: 590 bergik a.® ; Simonyi: NyK. 17: 60, Nyr. 44: 120; Gombocz: MNy. 9: 387 ® ; EtSz. ® ; Kardos A.: Nyr. 61: 92; Bernáth B.: PécsiPedFŐisk- Évk. 1956. 142; Bárczi: Szók.2 21®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 562; Vasmer: RussEtWb. 1: 108.)
bérc 1135/1262/1566: „reuertitur ad occidentem, et in quodam Bérez intrat viam” (Fejér: CD. 2: 83); 1214: bercy (OklSz.); 1265: Byrch (OklSz.); 1297: Beyrch (OklSz.); 1329: Beerch (OklSz.); 1734: Börcz (MNy. 42: 23); — pörcös sz. (MNy. 42: 24). J: 1. 1135/1262/1566: ’hegy; Berg | hegytető; Berggipfel’ (1. fent); 2. 1683: ’(valamely tárgy) csúcsa, hegye; Spitze (eines Gegenstandes)’(Thaly: Adal. 1: 132:NySz.); 3. [bőre] 1734: ’magasabb fekvésű köves, bokros hely ; höher liegender steiniger, buschiger Ort’ (1. fent); 4. 1772: ’magas sziklás hegy; hoher felsiger Berg’ * (Bessenyei: Emb. próbája 7: NSz.); 5. [börc] 1831: ’(fonálon levő) csomó, görcs; Knoten (am Faden)’ (TudGyűjt. 7: 16).
Valószínűleg szláv, közelebbről talán szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Kaj R. brdec ’kis hegy, domb’ (I. OK. 10: 138); vö. még big. őpbdye ’ua.’; szín, brdce ’ua.’; cseh R. Brdce hn. [tkp. ’ua.’]; e szavak annak az ősszl. *bbrdo ’domb’ folytatóinak a kicsinyítő képzős származékai, amely etimológiailag azonos lehet a m. borda szláv eredetijével. — A magyarba szonáns r-rel hangzó szb.-hv. Kaj *brdbc ’kis hegy, domb’ kerülhetett át; a hangtani megfelelés azonban nem egészen világos. A porcos származékszó p-je vagy zöngétlenüléssel, vagy talán a porc hatására, analógiás úton jött létre. — A jelentések közül az 1. a legősibb; a 3. és 4. jelentés azt tükrözi, hogy a &erc-et vidékenként más és más földfelszíni alakulat jelölésére alkalmazták. A 2. jelentés az 1.-höz közel álló ’hegycsúcs’ jelentésből, az 5. pedig egy általános, ’valamely felületen levő kiemelkedés’ jelentésből érthető meg. — Honfoglalás előtti, eredeti magyar szóként való magyarázata és iráni származtatása téves.
Miklosich: Nyr. 11: 115; Halász: Nyr. 12: 100; Munkácsi: NyK. 28: 268, ÁKE. 159; Szolár: NyF. 35. sz. 15; Hefty: Nyr. 40: 160®; EtSz.; Simonyi: Nyr. 44: 120; Melich: HonfMg. 10; Túri: NéNy. 4: 66; Dickenmann: AECO. 5: 50; SzófSz.; Árvay: MNny. 4: 15; LŐrincze: MNy. 42: 22 ®; Sütő: MNy. 48: 190; Benkő: NyK. 54: 52; Kniezsa: SzlJsz. 596 ®, NytudErt. 40. sz. 202; Hadrovics: I. OK. 10: 137®; Grétsy: Szóhas. 41. — Vö. berce, borda.
berce 1816: „Becze, járom öecze” (Gyarmathi: Voc. 97); 1838: Bercze (Tsz.); 1885: Bércze, Bőrczfa (Herman O.: Ősi nyomok 37: NSz.); — béce, börc, borce (MTsz.), ódá-berce (MTsz. 2: 8 oldal a.); bérc, bércé, bércé (ÚMTsz.). J: 1. 1816: ’a járom bélfája; Joch- scheide’ (1. fent); 2. 1879:'oldalborda; Rippenbein’(Nyr. 8: 282) ; 3. 1885: 'halászháló kötéséhez használatos fácska ; Netznadel zum Netzeknüpfen’ (1. fent); 4. 1900: ’hámfa;


berdó
283
berezel
Wagenschwengel’ (Nyr. 29: 382); 5. 1905: ’bige; Spatzeck’ (ŰMTsz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. őtpye, őpbdqe, őpbqe ’ ekealkat rész’ ; szb.-hv. N. brce ’kis takácsborda; ekealkatrész; hálókötő fa’ (SKNJ. 2: 223); szín. N. bfdce ’vadfogó háló kötéséhez használatos fácska’; cseh N. brdce, brdco ’hámfa’; szik, brdce, N. brce, brdco, brco, barco ’ua.’; megfelelő szavak — többnyire ’kis takácsborda’ jelentéssel — más szláv nyelvekben is. Mindezek az Ősszláv *bbrdo ’takácsborda’ (1. borda a.) folytatóinak kicsinyítő képzős származékai. — Am. berce többszörös átvétel eredménye; 1. jelentésében talán a bolgárból, 3. jelentésében valószínűleg a szerb-horvátból, 4. jelentésében pedig a szlovákból való. A 2. és 5. jelentés magyar fejlemény. — A magyar alak változatok közül a berce a legrégibb. A bece hangkieséssel, a bőre pedig a birtokos személyragnak felfogott szó végi e elhagyásával keletkezhetett. — Román közvetítés feltevése — vö. rom. birsa, bîrtâ ’ekefej, eketest’ — szükségtelen. Téves az a feltevés, amely szerint a berce a székely N. bordica ’a járom bélfája’ (EtSz. 1: 480) hangtani úton keletkezett módosulata. — Nagy területen élő nyelvjárási szó.
Munkácsi: Ethn. 4: 207; Horger: Nyr. 39: 395, 40: 16, MNy. 38: 16; EtSz.; Asbóth: Nytud. 6: 43®; Moór: Ungjb. 7: 141; Dráganu: Dac. 5: 895; Kniezsa: Szljsz. 88 ®, NytudÉrt. 40. sz. 202. — Vö. bérc, borda.
berdó 1664/1748: „Meg-szóllal a vártás, berdót kiáltának” (Gyöngy: MV. 86: NySz.); 1816: Berdo (Gyarmathi: Voc.). J: 1664/1748: ’katonai őrszem kiáltása; Ruf des Wachtpostens’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. wer dá? ’ki vagy?’ [tkp. ’ki (az) ott?’]. Lehetséges, hogy egy halt! wer da? ’állj! ki vagy ?’ kapcsolatból rövidült. Az őrt álló katonák kiáltása volt. A szó eleji baj.-osztr. w-nek m. b megfelelése szokásos; vö. bakter, bükköny. — Az 1613: herdoiat gr. (ErdMúz. 47: 136) adat nem tartozik ide, hanem egy baj.-osztr. her da! ’ide hozzám!’ külön átvétele. — Elavult katonai szó.
Melich: Nyr. 24: 62 ® ; Balassa: TMNy. 176; Lumtzer —Melich: DOLw. 67; Heves: Nyr. 30: 271; EtSz. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 105; Imre: MNny. 2: 52. (Striedter- Temps: DLwSkr. 103; Schneeweis: DtLw- Skr. 123.). — Vö. halberdó.
berdó 1790: ,,böndŐ, bordó, bötykŐ, cipő” (MNy. 36: 200); — berdó (MTsz.). J: 1. 1790: ’csöves növényszár; Pflanzenschlotte’ (1. fent); 2. 1828: ’húgy vezeték ; Ureter’ (Bugát P.: Bonctud. 2: Szót. 18: NSz.); 3. 1838: ’( tömlő alakú) batyu;
(schlauchförmiges) Bündel’ (Kunoss: Lombok 83b: NSz.). — Sz: 1807: Bördós
’csöves’ (Magy. Fűvészk. 31).
Ismeretlen eredetű. Feltehetőleg összefügg a gordon1 szóval és családjával, de e szócsalád etimológiája maga is felderítetlen. A berdó voltaképpen a gordon-félék magas hangrendű változata lehet. Eredeti jelentése valószínűleg az 1. volt. — A bendó szóval való összekapcsolása téves.
Edelspacher: NyK. 12: 97; EtSz. 1: 365 4. berdó, 1: 478 2. borda, 1: 480 borgó a. ® ; Horger: MNy. 24: 131, 136, 137 ®; Csefkó: MNy. 24: 56; Bátky: NóprÉrt. 27: 11; Balassa: Kukorica 112, 114. — Vö. gordon1.
berek 1158/1323/1403: „Tricesimaoctava Berkust” sz. hn. (Karácsonyi: Szt. István 81); 1193: Sag berk hn. (ÓMOlv. 57); 1203/ 1254: Berucsig hn. (OklSz.); 1206: berech hn. (OklSz.); 1214/1550: Beregu hn. (Vár- Reg. 314.); 1231: Berke hn. (OklSz.); 1339: Hodlyukberefce hn. (OklSz.); 1346: Berykyovr hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,nem[us]: berek” (BesztSzj. 882.); 1559: berökbe gr. (Szók: Krón. 37: NySz.). J: 1. 1158/1323/1403:? ’liget; Hain’ # (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1795: ’láp; Moor’ (Festetics Urod. Instr. 108: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó; bér- alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: votj. Sz. pera ’puha, fekete sár, mellyel posztót festenek’; esetleg még ide tartozhat a J. bér: ber-gop ’mocsártócsa’ (WichmWtj.) előtagja is. E származtatás esetén a berek fc-ja kicsinyítő képző. — 2. Szláv eredetű; vö.: big. 6pm ’part; domboldal, emelkedés’; szb.-hv. breg, bríjeg ’domb; part’; szín, breg; szik, breh; or. őépez: ’part’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. A magyar szó jelentósfejlŐdése *’part’ ’parti liget’ -► ’liget’ lehetett. Egyik magyarázat sem túlságosan meggyőző. — Török származtatása nem valószínű. Más finnugor egyeztetése, valamint német származtatása téves.
Szarvas: Nyr. 11: 115; Halász: NyK. 18: 448; Simonyi: Nyr. 14: 72; EtSz.; Wichmann: Ungjb. 7: 184®, Szinnyei-Eml. 152; Imre: MNny. 2: 53; Rásonyi: NyK. 51: 100; SzófSz.; Szabó T. A.: Melich-Eml. 367; Moór: Nyr. 72: 243; N. Sebestyén: NyK. 53: 175; Schütz: GeogrSkr. 60, 63; Lakó: AA- PJ. 17. sz. 13, 22 ® , NyK. 64: 61, 67, ALingu. 12: 232, 240; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 15 ® ; Tamás: UngElRum. 102; MSzFgrE. ®.
berezel 1873: „Berezel: . . . vmit, v. vhova bekakál, beszarik” (Ballagi). J: 1. 1873: ’beszarik; einscheißen’ (1. fent) ; 2. 1924: ’megijed; einen Schreck bekommen’ (Szir- may 18). — De vö.: 1613: ,,A lomposba


berhe
284
berke
[= nadrágba] rezeit” (Pázm: Kai. 211: NySz. Lompos a.); 1807: „Belérezelni, belé- tsunyítni; hineinschmeißen” (Márton).
összetett szó. Utótagja a ’szar’ értelemben használt réz főnév igei származéka. A ’szar’ jelentésű réz-re vö. 1629: „Az ebek az rezet el hánnyák a templomban, melyet ki kel söpörni” (Mesésk. 18: NySz.). A réz jelentésváltozásának indítéka az eufémizmusra törekvés, alapja pedig a színbeli hasonlóság lehetett ; vö. „Féltembe, meglásd, mindjár’ valami Sárgát csinálok” (Arany J.: Arist. 3:162: NSz.). Az 1. jelentésből fejlődött 2. jelentésre vö. begazol. — Hely határozóval maga a rezei ige is él a népies-bizalmas stílusban, de gyakoribbak nála az ugyanebbe a nyelvi rétegbe tartozó igekötős alakok, különösen az átvitt értelemben is használt berezel.
CzF. 5: 542 rezei a. ®.
berhe 1358: ? „Michael dictus Berhes” sz. szn. (OklSz.); 1395 k.: „braca: berhe” (BesztSzj. 708.); 1416 U./1450 k.: bèrhèiec gr. (BécsiK. 134); 1533: Borhe [!] (Murm. 2040.); 1570: berhet gr. (Helt: Háló 146: NySz.); 1807: BÓrhe (Márton); 1862: bérhe (CzF.). J: 1. 1395 k.: ’nadrág; Hose | alsóruhaféle; Art Unterkleid’ (1. fent); 2. 1533: ’kötény; Schürze’ (1. fent); 3. 1775: ’takaró; Decke’ (Kónyi J.: Ábel: 126: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg hazai középnémet eredetű; vö. alsószász brëk [a brök többese] ’nadrág’; vö. még ófn. bruohhi [a bruoch többese], baj.-osztr. R. brüech [a bruoch többese]: ’a csípőt és a felső lábszárakat takaró nadrág’. Áz erdélyi szászban is meglehetett, de utóbb kiszorította a kfn. hősen, illetőleg ennek egyes száma, a hőse ’nadrágszár, harisnya’. A szó végső forrása az eredetileg ’felső lábszár’, majd ’nadrágszár’ jelentésű germán *brök-s, melyre a m. bricsesz is visszamegy. — A német többes számú alakok ’nadrág’ jelentését a tárgytörténet magyarázza: egy-egy nadrágszár önálló, cserélhető ruhadarab volt, a két nadrág- szárat felső részükön csak a 15. sz.-tól kezdve varrták össze egyetlen ruhadarabbá; a gyűjtő jelentésű többes szám ezzel egyedi, egyes számú jelentést (’nadrágszárak’ -► ’nadrág’) kapott. — A magyarba a szász E. *br$ch [a *broch többese] ’nadrág’ kerülhetett át a kései középfelnémet korban ; az átvétel hangátvetéssel, illetőleg a mássalhangzó-torlódás feloldásával történt: ném. *brçch > m. ber-he (vö. irha). — Latin származtatása téves. Az 1816: ’az istrángot szorító szíjacska’ (Gyarmathi: Voc. 97), 1838: ’a fonalban levő csomó’ (Tsz.) jelentésű berhe szavunk szintén német jövevény, de etimológiailag nem tartozik ide.
Szarvas: Nyr. 12: 196; Kovács: LatEl. 48; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 25: 540 ® ;
EtSz.®; Mollay: SoprSz. 5: 118. (Kluge: EtWb.11 79 Bruch3 a.) — Vö. bricsesz.
berhel 1808: ,,Leberhelni: Dejicere. Devolvere” sz. (SI. 228); 1817: „addig berhelik a’ . . . rósz tsapot, hogy azt a’ hordóból egészen kiberhelték” (Domby Μ.: Csokonai 44: NSz.); — iebörhőtétök gr. (MTsz.); bürhöl (ÚMTsz.). J: 1. 1808: ’dob; werfen | szór; streuen’ (1. fent); 2. 1817: ’piszkál; stochern’ (1. fent); 3. [többnyire el- igekötővel] 1878: ’csen; stibitzen’ (Nyr. 7: 91); 4. 1883: ’alkal- matlankodik; ungelegen sein’ (Nyr. 12: 47); 5. 1951: ’dörzsöl; reiben’ (MNyj. 1: 128).
Ismeretlen eredetű. — A tiszántúli és északkeleti nyelvjárások szava.
EtSz.
béri 11 1395 k.: „berílus: berla geng’ (BesztSzj. 635.); 1533: Berylus (Murm. 1559.); 1590: Beryllus (SzikszF. 6); 1789: Beryllnek gr. (Mátyus I.: O és új Diáét. 4:7: NSz.); 1791: Berilt (Zay S.: Mineralógia 173: NSz.); 1835: berill (Tzs. Berylle.). J: 1395 k.: ’egy fajta féldrágakő; Beryll, Art Halbedelstein’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. beryl; ném. Beryll; fr. béryl, béril; ol. berillo; or. őepÚA: ’berill’. Mindezek végső forrása a középind vëruliya-, óind vaidürya- ^drágakőfajta neve); ez valószínűleg a délindiai Bélür ( < Vélür) város nevéből alakult. Az ind szó a gör. βήρυλλος, majd a lat. berillus > beri- lus alakon keresztül jutott be az európai nyelvekbe. Ezek közül elsőnek a franciából adatolható. A többi nyelvben részint innen, részint közvetlenül a latinból terjedt el. — A magyarba többszörös átvétellel került. A R. berla egy lat. *berila változat átvételének látszik, ilyen azonban nem ismeretes. A R. berilus forrása a latin. Az újabb berill közvetítője a német, esetleg a francia lehetett. — AN. bélagyöngy, bilagyöngy ’fehér gyöngy’ (1. 1846: MTsz.) előtagjának etimológiája, a berill-el való esetleges összefüggése tisztázásra szorul. — Ásványtani szakszó.
Szily: MNy. 6: 149; EtSz.®, 1: 346 3. béla a. is; Spitzer: Nyr. 46: 220; Beke: Nyr. 58: 79. (Wartburg: FEW. 1: 339; Kluge: EtWb.19 68.)—Vö. briliáns, brillíroz.
berke 1559: „ Virág vosarnapon berket paranczola szentelni” (Szék: Krón. 128: NySz.); 1604: Birke, Bürke (MA. Panicula a.); 1767: bőrke (PPB. Pânïcülus a.); 1792: berge (SzD.). J: 1. 1559: ’fűzfa barkája; Weidenkätzchen’ (1. fent); 2. 1602 — 3: ’vesz- sző; Rute’ (OklSz. Pótl. j ölbér kéz a.); 3. 1604: ’nómely fa fürtös virágzata; Kätzchen an einigen Baumen’ (MA. Panicula a.); 4. 1888: ’kukoricavirág; Maisblüte’ (Nyr. 17: 469).
Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény: a barka1 hangrendi átcsapással ke¬


berkenye
285
bérmál
letkezett változata. Eredeti jelentése ’fürtös porzós virágzat, barka’ lehetett. A 2. jelentés ’barka’ -► ’fűzfavesszÓ’ fejlődéssel jöhetett létre. — Ugor egyeztetése és törökből való származtatása nem valószínű.
Szarvas: Nyr. 22:101 ® ; Munkácsi: NyK. 32: 281; Gombocz: MNy. 3: 65, BTLw. 212; EtSz.; Moór: Nyr. 60: 62, NéNy. 11: 37, ALingu. 2: 419; Ligeti: MNy. 33: 301 ® ; N. Sebestyén: NyK. 51: 434®; Deme: NyatlFunk. 81; Tompa: MMNyR. 1: 465; Lakó: AAPJ. 17. sz. 22 ®, NyK. 64: 63, 67, ALingu. 12: 235, 240; MSzFgrE. - Vö. barka1.
berkenye 1055: ,,deinde ultra fyzeg ad- brokinarea,” (TA.); 1252: Berekenefa (OklSz.); 1257: bereknek (OklSz.); 1259: berekune (OklSz.); 1268: Brekene hn. (OklSz.); 1270: Berekuna (HazaiOkmt. 1: 45); 1274: Bre- kyne, Berkyne hn. (OklSz.); 1298: vodőere- kina (OklSz. vad a.); 1337: Berkina (OklSz.); 1339: Bérkéné (OklSz.); 1405 k.: bere- kíné (SchlSzj. 1544.); 1512: Beryeknyemal hn. (OklSz.); 1709: berkennye (EtSz.); 1805: berkenye (Verseghy F.: Tiszta Magy. 122: NSz.); 1855 — 60: belekenyer (MNy. 38: 222); 1861: barakonya (Thaly K.: Szék. k. 143: NSz.); 1862: berekénye, belekenyér (CzF. 1: 586 berekénye a., 1: 591 berkenyefa a.); 1864: belekenye (Halmágyi S.: Elv. 16: NSz.); — berekenyér (MTsz.); belekenye, benekényér (EtSz.); belekenyer, belekenyér, bereginye, berekinnye, berkenyi (ÚMTsz.). J: 1. 1055: ’berkenyefa; Eberesche’ (1. fent); 2. 1405 k.: ’a berkenyefa gyümölcse; Vogelbeere’ (1. fent); szakny. ’Sorbus*.
Szláv eredetű; vö.: big. N. őpéKUHH ’ma- dárberkenye’, őpeKÚHa ’barkóca’ (BKE. 1: 82); szb.-hv. brékinja ’ua.’ (Simonovic 445); szín, brekínja ’ua.’; szik, brekyiïa ’ua.; berkenye’ (S1SJ. 1: 129); ukr. N. őpwcÚHX ’ galagonya’ (Berneker: SlEtWb. 1: 50); ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan, és azonos a m. barkóca szláv eredetijének alapszavával. — A magyarba egy déli szláv vagy szlovák R. *brékynja ’berkenye’ kerülhetett át. Az 1055. évi br okina o-ja talán csak elírás e helyett. Az 1327 e.: Borocun (HazaiOkmt. 4: 2) adat aligha tartozik a 5er£en?/é-hez. Nem igazolható más forrásból az 1861. évi barakonya változat; lehet, hogy Thaly alkotta a rekettye ~ rakottya alakpár analógiájára. A belekenyér stb. alakok a kenyér hatására végbement népetimo- lógiás átalakulás eredményei. — Szaknyelvi és széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 7: 356, 38: 294; Miklosich: Nyr. 11: 116®; Balassa: NyK. 19: 160; Szinnyei: Nyr. 22: 390; Szamota: NyK. 25: 132; Melich: NyK. 26: 246, MNy. 2: 56, 4: 24, NyK. 39: 36, AkÉrt. 21: 184, 187, MNy. 6: 16, HonfMg. 120, 250, NyK. 49: 101;
Fest: NyF. 42. sz. 23; Horger: Nyr. 39: 339, 385, 389, 40: 63, SzegFüz. 2: 108; Asbóth: Nytud. 4: 174; EtSz.®; Smilauer: Vöd. 481; Szöcs: Nyr. 69: 10; Rapaics: Magy- Gyüm. 58, 67; SzófSz.; Végh: Békés 59; Deme: MNyTK. 69. sz. 48; Bárczi: TihAl. 33®, 82, 88, 92, 105, 106, 132, MNy. 49: 324, Htört.2 39 ; Kniezsa: SzlJsz. 89 ®, NyK. 65: 85, 86, 66: 60; Mészöly: ÓmSzöv. 11, 186; Mollay: NytudÉrt. 40. sz. 255. — Vö. barkóca.
berni ii 1 1519; „myert kellet volna meg beermaltatny azzonyonk marianak” sz. (Corn- Κ. 21); 1527: deermalafnak sz. (ÉrdyK. 145); — bérmál (MNy. 9: 431); bérmál (ÚMTsz.). J: 1. 1519: ’<katolikus püspök rendsz. serdülőkorban levő hívőt) ünnepélyes szertartással hitében megerősít; firmen’ # (1. fent); 2. 1790: ’elnevez; benennen’ (Görög —Kerekes: Hadi tört. 2: 317: NSz.); 3. 1881: ’ütle- gel; prügeln | ver; schlagen’ (Csepreghy F.: Műv. 5: 141: NSz.). — Sz; ~ás 1519: berma- lafrvl gr. (CornK. 21) | ~kozik 1583: bermal- kozni sz. (Agend. 52: NySz.) || bérma· bérmalevél 1806: „Confirmationales Lit- ter[ae]: Bérma Levél” (Peretsenyi Nagy L.: Ért. 12: NSz.). J; 1806: ’a bérmálásról adott igazolás; Firmschein’ (1. fent) | Ilyenek még: bér maanya (1868: Ballagi); bér maapa (1890: NyÚSz. 418); bérmaszüló (1892: Ethn. 3: 189). — De vö. : 1805: „ma. alma, bérma. dézfma. duzma.” (Verseghy F.: Tiszta Magy. 117: NSz.).
A bérmál szerb-horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. Kaj bérmati, Ca birmati; szín, bírmati: ’bérmál’. E szavak annak a déli szláv *bérmati-r\ak a folytatásai, amely vagy a lat. firmare ’megerősít, megszilárdít’ igére visszamenő kfn. firmen ’bérmál’ (vö. ófn. firmán ’megerősít’), vagy pedig a népi lat. jermare ’<hitében) megszilárdít’ (vö. ol. fermare ’megerősít’) átvétele. A csehbe a kfn. firmen került be; vö. cseh bifmovati ’bérmál*. A szik, birmovat; le. bierzmowaé; f.-szorb béfmowac: ’bérmál’ a csehből származik. A szókezdő lat., ném. / helyén álló szláv b hanghelyettesítés eredménye: a szláv nyelvekben szokatlan az /. A ném. firmen és valamennyi idézett szláv nyelvi szó csupán a katolikus egyházzal kapcsolatban használatos. A protestánsok némileg hasonló jellegű vallásos cselekményét a bérmálAoX etimológiailag rokon konfirmál (1. ott) megfelelőjével jelölik. — A bérmál forrása a szb.-hv., szín. *bérmati ’bérmál’ lehetett. A R. dér mái dérmái változatban a szóbelseji m elhaso- nító hatására gondolhatunk. Az ige 2. és 3. jelentése tréfás szóhasználatban alakult ki. A 2. jelentés azzal függ össze, hogy a bérmálkozó a keresztneve mellé új nevet kap, mely többnyire a bérmaszüló keresztnevével azonos. A 3. jelentés a bérmálás szertartásá¬


b erreg’
286
berúg
nak egyik mozzanatára utal: a bérmálást kiszolgáltató püspök gyöngéden arcul üti a megbérmálandót annak jelképéül, hogy a megbérmáltnak a hitéért minden szenvedést el kell tűrnie. — A mai nyelvben csupán Összetételek előtagjaként élő bérma- elvonással jött létre a öérmáZ-ból. A szb.-hv. N. bérma, bírma 'bérmálás’ (Dayre —Deanovic — Maixner 17, 23); szín, bírma ’ua.’ (Pleters- nik 1: 27) szavakkal nincs közvetlen genetikai kapcsolatban. Használata jórészt párhuzamos a ’keresztség’ értelmű kereszt- használatával; vö.: keresztapa : bérmaapa; keresztfiú : bérmafiú; keresztnév : bérmanév', stb.
Budenz: NyK. 6: 301 ® ; Szarvas Nyr. 6: 611, 22: 445; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 30, Nyr. 33: 137; Miklosich: Nyr. 11: 116; Asbóth: NyK. 18: 336, 359 ®, AkNyÉrt. 16/3: 10; Kovács: LatEl. 49; Albert: Nyr. 21: 50; Melich: AkÉrt. 14: 114, 122, Szljsz. 1/2: 8, 233 ®, 427, NyK. 39: 37, 41, MNy. 6: 291; Horger: MNy. 9: 431, 39: 379; Et- Sz. ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 24; Fekete: Zárh. 9; Kniezsa: NyK. 49: 359, Szljsz. 89®, I. OK. 12: 157; SzófSz.; Rudolf: ZSIPh. 18: 275. (Striedter-Temps: DLwSkr. 103, DLwSlov. 91; DudenEtym. 169.) — Vö. konfirmál.
berreg 1787: „mind a’ kos, mind a’ nŐf- tény myorákat mig beregni nem kezdettek nagyra betsülik” sz. (MNy. 36: 199); 1790: bergés sz. (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 4: 339: NSz.); 1809: berreg (Pilger: Marhatartás 65: NSz.); 1833: Bergik (Kassai 1: 294); 1862: berrég, bérég (CzF.); 1863: Bérrég (Kriza: Vadr. 492); — borrög (MTsz.); berreg, berrög, börög (ÚMTsz.). J: 1. 1787: ’párzik <juh); sich begatten <Schaf>’ (1. fent); 2. 1790: ’berregő hangot ad ; rattern, rasseln’ * (1. fent); 3. 1838: ’morog; knurren’ (Tsz.).
Hangutánzó eredetű. Alakja a mélyebb pergő hangot, folyamatos tompa zörejt jeleníti meg. — A 2. jelentés az eredeti. Ebből az 1. úgy jött létre, hogy a párzó hím sajátos hangját utánzó igét magára a párzási aktusra alkalmazták (vö. berbitél, búg). A 3. jelentés a berregéstől némileg eltérő, fogvicsorga- tással is kísért morgást utánozza. — Az 1. jelentésben nyelvjárási szóként élő bereg, berreg-nek a köznyelvi berreg-t61 való elválasztása nem megokolt.
CzF. ® ; EtSz. 1: 366 2. bérég a., 1: 374 1. berréa a., 1: 375 2. berrég a. ; SzófSz. ; Beke: AkNyÉrt. 26/8: 16; Pais: MNy. 50: 276; Bárczi: Szók.2 23; Kelemen: Mondsz. 387.
beríáfol 1873: „Bértáfunyi: virrasztani” sz. (Nyr. 2: 371); — bertáfol (MTsz.); bértá- fol, bértáful, börtáful, bértákol, bertáku (MNyj. 8: 103); vertáfol, vértákó (ÚMTsz.). J: 1. 1873: ’virraszt; wachen’ (1. fent); 2. 1881: ’bámul; staunen’ (Nyr. 10: 476); 3. 1885: ’ácsorog; herumstehen’ (Nyr. 46: 27); 4. 1915: ’őrkö- dik; überwachen’ (MNy. 11: 185).
Bizonytalan eredetű. Talán a ném. auf- warten ’felszolgál; tisztelgő látogatást tesz; szolgál <a kutya/ felszólító módú wart auf 'szolgálj!’ alakjából keletkezett -l igeképzővel. A 4. jelentés az 1. alapján magyarázható. — A ném. katonai wer da? ’ki az ?’ kifejezéssel való egybevetése kevésbé valószínű. — Dunántúli nyelvjárási szó.
EtSz.; Simonyi: Nyr. 46: 27 ®, 49: 158; Somogyi: Nyr. 46: 237; Horger: MNy. 15: 32, 26: 89; Beke: MNyj. 8: 103.
bertő 1572: „Vgan ezen bortws farmet- rynghben” sz. (OklSz.); 16. sz.: bgrtgs sz. (EtSz. 1: 528 börtú a.); 1635: bertus sz. (OklSz.) ; 1662: „bőrtűs műhöz bortvt... raknyi” (Kecsk: ÖtvM. 299: NySz.); 1886: bertók gr. (Nyr. 15: 48). J: 1572:? /filigránmunkában használt) ezüst- vagy arany golyócska; Silberoder Goldkügelchen <in der Filigranarbeit)’ (1. fent) 662: ’ua.’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó ; vö. : tat. bőrtok ’morzsa, magocska’ ; bask. bürtük ’mag’ (Kát.); kar. burtuk ’mag, szem’ ; kum. burtuk, burtuk ’mag, szem’ (Ném.) ; csuv. pdr{bzd ’mag, gabonaszem’. A cseremiszben is megvan, de ott csuvas jövevényszó. — A magyarba egy ótörök *börtüy kerülhetett át. Az egyeztetést azonban jelentéstani nehézségek teszik kétségessé: a magyarra jellemző ötvös szaknyelvi használat nem mutatható ki a törökből, a tágabb körű török ’mag, szem’ jelentés pedig nincs meg a magyarban. — Az ötvösmesterség szava.
Munkácsi: NyK. 32: 301 ® ; Gombocz: MNy. 3: 65, BTLw. 44® ; Paasonen: NyK. 42: 43; EtSz. 1: 528 börtú a.®; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 177.
berúg: 1847: „borból sokat rúgott.. .be. Kissé leitta magát, azután a’ helység szérűjébe sétált” (Degré A.: Kedély 72: NSz.). J: 1. 1847: /szeszes italt) iszik; «(geistige Getränke) trinken’ (1. fent); 2. 1851: ’leré- szegedik; sich betrinken’ # (Székely J.: Liliputi 74: NSz.).
Összetett szó: a lerészegedést kifejező igékben gyakori be- igekötő (vö. beállít, beboroz, beiszik, beitalozik, beszed, beszop stb.: ÉrtSz.) és a rúg ige kapcsolatából keletkezett. Az eredetibb 1. jelentés kialakulásához az vezethetett, hogy némely iszákos ember csaknem olyan lendülettel, erővel tölti magába az italt, mint amilyen a lábbal végzett rúgáshoz szükséges. A· 2. jelentés keletkezését pedig az teszi érthetővé, hogy aki ilyen módon sokat ivott, sokat rúgott be, az előbb- utóbb le is részegedett. Hasonló jelentésfej- lődéssel vált számos más verést, ütést, do¬


b er vonj
287
berzenkedik
bást jelentő ige be· igekötős összetétele a részegség fogalmának — olykor csak alkalmi — kifejezőjévé; vö. bedobott, behajigált, belökött, betaszított, bevágott, bevert stb. (MNy. 6: 45, 92, 137, 138).
bervéng* 1470 k.: „Pervinca: berwing” (CasGl. 74.); 1578: borúéit gr. (Mel: Herb. 184: NySz.); 1595: bűrvengh (BeytheA: FivK. 97: NySz.); 16. sz.: Berveng (NéNy. 7: 180); 1647: pervingh (EtSz.); 1772: ,,Ber- véng vagy szász füvet” (Marikowzki: Néphez 616: NSz.); 1775: Börvény, bervénfií (MNy. 4: 371); 1783: bervény (EtSz.); 1793: bor- vely (Gáldi: Szótir. 116); 1807: berling (Magy. Fűvészk. 321); 1808: börvén-fú (Nyr. 9: 515); 1827: börvelgy (Ruzsiczky: Kaz- Tájsz. 192); 1833: Börvény (Kassai 1: 398); 1862: bérvény (CzF. 1: 597 bérvény a.); — börving (MTsz. 1: 122 bervény a.); biliing (Csapody—Priszter: MNövSz. 130 meténg a.); boring, börvéng, börvéng, börving (ŰMTsz.). J; 1470 k.: ’télizöld, meténg; Immergrün’ (1. fent).
Valószínűleg német eredetű; vö. ném. R. bervinc (Rapaics: MagyVir. 125), beerwinck (Machek: CSUmR. 183), N. bärwinkel (Sandors: DtWb. 2/2: 1617): ’télizöld’; ez a lat. vincapervinca ’ua.’ önállósult második felére, a pervinca-r& megy vissza. A lat. pervinca folyamatosan tovább él számos újlatin nyelvben (vö.: fr. pervenche; ol. pervinca; szárd pruvínka: ’ua.’), és — jórészt német közvetítéssel — meghonosodott több szláv nyelvben; vö.: szb.-hv. N. prvinka, privinka (Simonovic 499), Kaj R. bervinek; cseh barvínek; szik, barvienok; le. barwinek; or. őapeÚHOK: ’ua.’. — A magyarba átkerülve a ném. R. bervinc-b6\. börving fejlődhetett. A nagyszámú alakváltozat részint hangtani úton (pl. börving), részint pedig más szavak hatására, népetimológiás átalakulással keletkezett (pl. bőring), — Am. bervéng-nek a németből való származtatását az 1772. évi „Bervéng vagy szász füvet” adat is támogatni látszik. Szükség volna azonban a német szó történetének és földrajzi elterjedésének alaposabb ismeretére. — Azok a feltevések, amelyek szerint a m. bervéng forrása a latin, illetőleg valamelyik szláv nyelv lehetett, alaki és hangtani nehézségekbe ütköznek.
CzF. 1: 806 börvény a.; Miklosich: Nyr. 11: 116; Kovács: LatEl. 49; Melich: MNy. 6: 118; EtSz. ®, 1: 296 bariing a., 1: 350 belien a. is; Kovács Márton: Nyr. 44: 223; Fekete: Zárh. 11, 32; Beke: Nyr. 61: 117; Rapaics: MagyVir. 125; Kniezsa: SzlJsz. 597 ® ; Gáldi: Szótir. 116, 163; Ruzsiczky: KazTájsz. 192.
berzenkedik 1573: ,,A Lengyelek is meghasonlottanak, a Németek is berzenkednek” (Érd. és a P. 101: MF1.); 1615: BÖrzÖn- ködik (Zvon: PázmP. 257: NySz.); 1750: berzenkedve sz. (Wagner: Phras. 974 Praefracte a.). J: 1. 1573: ’nyugtalankodik; unruhig sein’ (1. fent); 2. 1613: ’(ember) dühös- ködik; (Mensch) wüten | ellene szegül valaminek; sich auflehnen’* (Pázm: Kai. 253: NySz.); 3. 1615: ’( állat) felborzolt tollal, szőrrel dühösködik; (Tier) die Fedem, die Haare sträubend wüten’ (1. fent); 4. 1825: ’ingerkedik; necken’ (Erdélyi J.: Gunyor- tzák 65: NSz.); 5. 1845: ’húzódozik valamitől; zögern I iszonyodik valamitől; sich grausen’* (Nagy Ig.: Bors 2: 111: NSz.) U berzeget 1678: „Engemet mint a kutyát bersegettél” (OklSz.); 1767: berzengeti gr. (Viski P.: Mennyei ép. 219: NSz.). J: 1. 1678: ’ingerel; reizen’ (1. fent); 2. 1825: ’bizserget; prickeln machen’ (Erdélyi J.: Gunyortzák 117: NSz.); 3. 1863: ’megbolygat; aufstören’ (Kriza: Vadr. 492); 4. 1894: 'felborzol; sträuben’ (Herman O.: Üti rajzok 39: NSz.) II berzent 1784: ,,izgatni, bolygatni, berzen- teni” sz. (SzD. 15). J: 1784: ’izgat; erregen bolygat; rühren (an etwas)’ (1. fent) I berzed 1796: ,,A szőre neki berzed: die mare stehen in die höhe” (MNy. 6: 83). J: 1. 1796: ’borzasan felmered (szőr, haj); sich sträuben (Haare)’ (1. fent); 2. 1815: ’bor- zong; frösteln’ (Kazinczy: Munkái 3: 142: NSz.); 3. 1874: 'iszonyodik valamitől; sich grausen’ (Nyr. 3: 224) || berzel 1861: „ber- zelni: borzolni” (MNyszet. 6: 317). J: 1861: ’felborzol; zerzausen’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Tagjai voltaképpen magas hangrendű megfelelői annak a szőrzet, tollazat felborzolását, illetőleg az ezzel együtt járó borzongást, félelmet kifejező családnak, amelynek mély hangrendű ágába a borzad, borzong, borzas stb. is tartozik. E család a hangfestés síkján távolabbról rokonságban lehet még a birizgál, bizgat és esetleg a bizsereg stb. szavakkal is. 18 — 19. századi adatok alapján a szócsaládnak még számos más palatális tagjáról van tudomásunk: berzes, berzen, berzeng, berzeszkedik, berzeszt (1. MF1., NySz., CzF., MTsz., NSz.). A nyelvújítók magát a berz tövet megpróbálták ’elektromosság* jelentéssel tudományos műszóvá tenni (vö. 1838: FigyelmezŐ 656: NSz.). — A szócsalád tagjainak alkalmazásában a szőrzet felborzolásával kapcsolatos eredetibb, konkrét jelentések háttérbe szorultak az átvitt értelmű használattal szemben. Míg azonban a mélyhangú megfelelők átvitt alkalmazásában a félelem, az iszonyo- dás vált uralkodó képzetté, az itt tárgyalt magas hangrendű szavak jelentéstartalmá- ban a dühös ellenkezés, ingerkedés lett a fő mozzanat. A gazdag szócsalád magas hangrendű ágából egyedül a berzenkedik került be a köznyelvbe.
Fogarasi: NyK. 4: 134; Szeremley Csá¬


bese
288
beste
szár: MNy. 5: 13®; EtSz. 1: 497 borzas a.®; Kovács Márton: Nyr. 46: 23; Végh: Adal. 58; SzófSz.; J. Soltész: Nyr. 89: 22; Hartay: Nyr. 89: 24; Benkő: MNy. 61: 398 ® . — Vö. birizgál, bizgat, borzad.
bese 1130 — 40/12—13. sz.: ,,Laurentius comes, filius Bese comitis” szn. (PRT. 8: 271); 1364: Besse szn. (Csánki 5: 437); 1519: „ne eegyeetek . . . kefelywth, heeyaath, Befeeth” (JordK. 94). J: 1. 1130-40/
12—13. sz.: ’egy fajta ragadozó madár; Art Raubvogel’ (1. fent), 1519: ’ua.’ (1. fent); 2. 1894: ’kánya; Milan | varjú; Krähe’ (Nyr. 23: 358).
Bizonytalan eredetű. Talán török, közelebbről kun-besenyő jövevényszó; vö. mai ujg. basa ’veréb, héja, sólyom, karvaly’ (Radl.); más török nyelvből nincs megfelelő szó kimutatva. Az Árpád-kori személynév! és helynévi adatok alapján esetleg arra lehet gondolni, hogy a magyarba egy kun-besenyő *bäsä ’egy fajta ragadozó madár’ került át. — Köznévként ma csak a szlavóniai nyelvjárásban használatos a 2. jelentésben.
Munkácsi: KSz. 12: 194, 356 ® ; Gombocz: MNy. 10: 294 ® ; EtSz. ® ; Györffy I.: MNy. 21: 271.
besenyő 1130—40/12—13. sz.: „homines, quorum hec sunt nomina: Beseneu, Simon” szn. (PRT. 8: 270); 1138/1329: Befenehdi sz. szn., Befenudí sz. szn. (MNy. 32: 56, 132); 1209: Bescene hn. (Györffy 1: 435); 1211: Beseneytvi hn. (OklSz.); 1225: Besneusciget hn. (OklSz.); 1323: Besenyev hn. (Fekete Nagy: Trencsén 167); 1328/1347/1370: Bes- senew hn. (PRT. 7: 494); 1437: Besenyw hn. (Csánki 2: 593); 1437: Pechynied sz. hn. (Csánki 3: 623); 1498: Bessenyew hn. (Csánki 2: 27); 1520—1: Besnye hn. (Csánki 2: 194); 1808: Besnyó hn. (Lipszky: Rep.), „ezek a’ Bissenusok vagyis Bessenyei Kunok” sz. (Sándor I.: Sokféle 11: 6: NSz.); 1831; „BesenyŐ-Kúnok”, „Bessnyok . . . Az oroszoknál: Pecsenegek” (Horváth E.: Árpád 7, 468: NSz.); 1833: Bessenyo (Kassai 1: 298). J: A) fn. 1130 — 40/12—13. sz.: ’besenyŐ ember; Petschenege’ # (1. fent). B) mn. 1893: ’a besenyőkkel kapcsolatos; petschenegisch’ (PallasLex. 3: 193).
Otörök eredetű. A megfelelő török népnév nem mutatható ugyan ki, de a besenyők elnevezéseként megtalálható középkori arab, görög, szláv, latin stb. kútfőkben; vö.: arab Pa&anäk (Marquart: Komanen 97); k. gör. Πατζινάκος, Πατζι,νάκης, πατζινακίτης (Moravcsik: ByzTurc. 2: 213); or. nenenés, R. neuehitzb [többes számban neueHtsu] (Vasmer: RussEtWb. 3: 351). A hazai latin kútfők besseni, bisseni adatai a m. bessenyo atinosított változatai. A fenti források alapján egy török *bä£änäk következtethető ki.
Ez talán a török *Bä£ä személynév kicsinyítő képzős szánnazéka ; ennek magyar átvétele lehet az Árpád-kori Becse személynév, amelyből az Óbecse, Becseháza stb. helynév keletkezett. — A török népnév a magyarba *bä£änäy vagy *bäsänäy alakban kerülhetett át; ebből jöttek létre a különféle alakváltozatok.
Munkácsi: Ethn. 12: 468; Melich: NyK. 34: 147, MNy. 22: 334, HonfMg. 12; Gombocz—Melich: MNy. 8: 295; EtSz. ® ; Gombocz: MNy. 12: 281, Túrán 1918. 209, ÖM. 1: 47 ®, NytudÉrt. 24. sz.: 17; Bang: Túrán 1918. 436; Ligeti: NyK. 49: 216; SzófSz.; Gyóni: GörFeljSz. 108; Czeglédy: I. OK. 5: 243 ® ; Blaskovié: VoprJaz. 12/5: 104. (Vasmer: RussEtWb. 2: 351 neueHéeu a.)
bestia 1514: „Item quod Vaywode et Bestie [latin többes számú alanyeset] in partibus inferioribus constituti cessent et deleantur” (OklSz.); 1552: „Bestia, marta- lotz ianczár nagy soc iöue” (Tin. János kir. II: MFL). J: 1514: ’könnyű fegyverzetű török lovas katona; leicht bewaffneter türkischer Reiter’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. béélija ’őr ; önkéntes lovas katona a nagyvezír test- őrségében’ (Klaic 185); ez az oszm. R. bepli ’önkéntes lovas katona a nagyvezír testőrségében’ átvétele. A m. besli alakváltozat (1576: besti agat: BudBLev. 134) közvetlenül az oszmán-törökből származik. — Az 1514. évi 46. törvénycikk szövegéből kitűnik, hogy a délvidéken már a mohácsi vész előtt voltak besliák, akik rablásra is vetemedtek. Ezzel magyarázható az, hogy h. lat. 5esfo'a-nak ’tolvajok hadnagya’ (1. 1767: PPB. 601; 1. még Bartal 75) jelentést is szoktak tulajdonítani. — A török hódoltság korának szava.
Alexics: Nyr. 19: 408; Çaineanu: InflOr. 2: 48; Kúnos: KSz. 2: 218®, 276; Szilády: MNy. 4: 468; EtSz. ® ; Takáts: MNy. 11: 390 ® ; Hasan Eren: MNy. 39: 361 ® ; Csefkó: Nyr. 73: 341; Kniezsa: Szljsz. 90 ® ; Sulán: ALingu. 11: 262.
beste 1490: „Animalis: bestye” (Szalk- Gl. 101.); 1532: befteit gr. (TihK. 335); — bestyi (MTsz.); bëstë, bëstye (ŰMTsz.). J: 1. 1490: ’állat; Tier | vadállat; wildes Raubtier’ (1. fent); 2. 1511: ’(szitokszóként vagy szitkozódásban ) gonosz, gyalázatos személy ; <als Scheltwort oderim Geschimpfe) grund- böse, verworfene Person’ (OklSz. bestia a.).
Latin eredetű; vö. lat. bestia ’állat mint értelmetlen lény; vadállat; bestia (szitokszóként is)’. Ugyanebből a forrásból származik a bestia (1. ott) is;ahasonulásos bestye, beste és a többi alakváltozat is azonban már elszigetelődött tőle. — Ma csak népies, régies szóként él.


bestia
289
beszerika
CzF.; Kovács:'LatEl. 53®, 56; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 28, 33; Melich: SzlJsz. 1/2: 42, MNyTK. 8. sz. 10, NyK. 39: 49, MNy. 6: 396, ArchSIPh. 32: 102, 112, MNy. 8: 326 ®, HonfMg. 120; Horger: Nyr. 39: 394, NéNy. 11: 136 ® ; Kursinszky: LatJszIrod. 12, 51, 53; Asbóth: Nytud. 3: 242; EtSz. 1: 380 bëstye a.; Körösi: Nyr. 55: 124; Dráganu: Dac. 6: 263, 7: 518; Fludorovits: MNy. 26: 53, 120, LatJsz. 18; SzófSz. bestia a.; Bárczi: Bev.3 67; Vértes O. A.: NyK. 66: 412; Tamás: UngElRum. 108. — Vö. bestia.
bestia 1507: ,,Crudelibus vituperiis affecisset dicendo Bestia hyres kwrwaffy” (OklSz.); - beksija (ÚMTsz.). J: 1. 1507: ’(szi- tokszóként vagy szitkozódásban) gonosz, gyalázatos személy; (als Schimpfwort oder im Geschimpfe) grundböse, verworfene Person’ (1. fent); 2. 1531: 'értelmetlen lény; unvernünftiges Wesen’ (ThewrK. 202); 3. 1533: ’állat; Tier | vadállat; wildes Raubtier’ # (Murm. 497.); 4. 1803: ’szajha; Hure’ (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 24: NSz.); 5. 1897: ’önzŐ, kegyetlen nő ; selbstsüchtiges, grausames Weib’ # (Kabos E.: Vándorok 272: NSz.) II bestiális 1881: ,,lángeszét arra használja, hogy besztiális vágyait elégítse ki” (Beliczay J.: Egyetl. leány. 91: NSz.); l%§§*bestiálisan gr. (Krúdy Gy.: Ifjúság 244: NSz.). J: 1881: ’állatias; bestialisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. bestia ’állat mint értelmetlen lény; vadállat; bestia (szitokszóként is)’, (a 4. sz. óta) bestiális ’állati; vad, bestiális’. A lat. bestia s részben a bestiális a román nyelveken kívül különféle utakon át sok más nyelv szókészletébe is bekerült; vö.: ang. beast ’állat, barom, vadállat; goromba fráter’, bestial ’állati, baromi* ; ném. Bestie ’ vadállat, bestia’, bestialisch ’állati, bestiális’; cseh bestie ’vadállat, bestia’, bestiálni ’vadállati, kegyetlen, bestiális’; or. őécmux ’bestia; csaló, gazfickó (szitokszóként is)’. — Am. bestia eléggé megőrizte a latin szóval való kapcsolatát, és így elszigetelődött a vele azonos eredetű besté-t6\ és annak alak változataitól ; arra azonban szükségtelen gondolnunk, hogy újabb kori átvétel vagy esetleg a ném. Bestie latinosítása volna. A bestiális azonban lehet a ném. bestialisch átvétele is; erre látszik mutatni az 1881-i adat írásmódja és a szó kései felbukkanása.
Kovács: LatEl. 10®; Rell: LatSz. 33; Kursinszky: LatJszIrod. 12; Melich: MNy. 6: 295, 8: 327; EtSz. 1: 380 bëstye ; Körösi: Nyr. 55: 124; Fludorovits: LatJsz. 18®; Horger: NéNy. 11: 137; SzófSz.; Gáldi:Dict- Klein 171; Machek: EtSIÖSl. 30; Kniezsa: NyK. 65: 98; Tamás: UngElRum. 108. — Vö. beste.
19 Történeti-etimológiai szótár
beszéd 1138/1329:? ,,Nomina autem manfionum . funt . . . Befedi” sz. szn. (MNy. 32: 203); 1318: Bezedkeu hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ,,hallana . . . yftenÿ fjepp be$edekett” (JókK. 75); 1416 U./1450 k.: èbèzèd, bèzet gr. (BécsiK. 27, 158); 1490: bezydewel gr. (SzalkGl. 200.). J: 1. 1138/ 1329:7 ’szóbeli megnyilatkozás; Rede’# (1. fent), 1318: ’ua.’ (1. fent); 2. 1519: ’szó; Wort’ (JordK. 374); 3. 1863: ’mese; Märchen’ (Kriza: Vadr. 545). — Szí beszél 1372 U./1448 k.: be^ellenem sz. (JókK. 15) I ~es 1403: Bezedes szn. (OklSz.); 1575: beszédes (Helt: Krón. 57: NySz.) | beszélget 1584: beszélgeti gr. (Born: Préd. 251: NySz.) II beszély 1833: „az úgy nevezett novella, mellyet mi magyarok beszélynek nevezhetnénk” (Kritikai Lapok 3: 57: NSz.). J: 1833: ’novella; Novelle’ (1. fent).
A beszéd szláv eredetű; vö.: óe. szí. beséda ’ beszélgetés ; szó’; szb.-hv. béseda ’beszéd’; szín, beséda ’szó ; beszéd’ ; szik, beseda 'beszélgetés; R. társaskör'; or. őecéda 'beszélgetés ; eszmecsere ; R. prédikáció' ; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Mindezek a nem egészen világos etimológiájú ősszláv *beséda ’beszéd, szó’ folytatói. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelvből került át ’beszéd ; szó’ jelentéssel. A szóvégi a hiányát nehéz magyarázni; talán a nyelvérzék birtokos személyragnak fogta föl. A R. besze alak változat elvonás eredménye. A beszél származékszó beszéli < *beszédl alakokból fejlődött. A beszély a nyelvújítás korában, feltehetőleg a veszély mintájára alakult a beszél-\yÓ\ elvont besz- tő alapján. — A NySz.-nak a VirgK. 41-ről idézett beszélgetni adata hiba kwzelgetni helyett.
Budenz: NyK. 6: 407; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 31, 10/4: 24; Simonyi: NyK. 14: 78, AkNyÉrt. 9/12: 30; Miklosich: Nyr. 11: 116 ® ; Szarvas: Nyr. 16: 423; Asbóth: ArchSIPh. 22: 456; Melich: NyK. 39: 37, MNy. 6: 66®, 114, 343, 446, AkÉrt. 21: 188; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 27, NytAl.2 49, MNy. 29: 49; Beke: Nyr. 55: 155; Losonczi: Melich-Emi. 249; Tolnai: Nyúj. 170, 209; SzófSz.; Techert: MNy. 38: 260; Gáldi: DictKlein. 170; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 17; Moór: ALingu. 2: 443; Kniezsa: SzlJsz. 90®, 223, NyK. 65: 87, 95; Bárczi: Szók.2 44; Imre: SzabV. 173; Tamás: UngElRum. 108. — Vö. elő-, példa-, táv-.
beszerika 1645: beszerika (StUnBB. 1960. 2: 25); 17. sz.:,,visitálják csak a magok Papjait és Deákjait, Beszerikájokat” (AECO. 8: 520); 1719: Beszericája gr. (MNy. 38: 54); — beszerika, beszérikás sz. (Nyr. 41: 193). J: 1. 1645: ’román templom; rumänische Kirche’ (1. fent); 2. 1900: ’tarkaszínű ház; buntgemaltes Haus’ (ÚMTsz.).^ — Sz: ~ás 1901: beszerikás 'tarka, cifra* (ÚMTsz.).


bete;
290
beton
Román eredetű; vö. rom. E. beséricd ’templom’; vö. még ir. rom. bisérica ’ua.’; ez a lat. basilica ’bazilika’ folytatója, etimológiailag tehát végső soron a m. baziliká-vsA is azonos. — Az erdélyi román szó talán vég- artikulusos beserica formában került át a magyarba. A m. beszerica alakváltozat a Katika : Katica stb. alakpárok hatására, képzőcserével jöhetett létre. A 2. jelentés kialakulásának az a szemléleti alapja, hogy az esetleg kívül is élénk színű falfreskókkal díszített román templomok lényegesen különböznek a magyar templomoktól. Ez a 2. jelentés él tovább a melléknévi származékban is. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 798 ®, ErdMúz. 16: 69; Damian: NyF. 67. sz. 15, 46 ® ; EtSz. ® ; Blédy: Infl. 24 ® ; Gáldi: Szótir. 91; Szabó T. A.: NyIrkK. 4: 302, StUnBB. 1960. 2: 25, 1962. 1: 31. - Vö. bazilika.
bcícgr 1372 U./1448 k.:,,Akarom . . . hogy es betegnec ^olgalattÿara meg maragÿ”, bette- get gr. (JókK. 13); 1380 k.: ,,debilia: Bettck” (KönSzj. 57.); 1416 U./1450 k.: bété / (Bécsi- Κ. 268); 1510: beteek (MargL. 131); 1520 k.: betekódek sz. (BodK. 27); 1541: beteg (Sylv. ÜjT. 131: EtSz.). J: A) fn. 1372 U./1448 k.: ’nem egészséges ember; der Kranke’ * (1. fent). B) mn. 1380 k.: ’nem egészséges; krank’ # (1. fent). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: betegfegben gr. (JókK. 73) | ~ül 1372 u./ 1448 k.: bedtegewltu.aAii meg gr. (JókK. 81) | ~1 1372 U./1448 k.: beteglekunl·^ gr. (JókK. 141) I ~ít 1416 U./1450 k.: n.è%bètè jeitnt vala gr. (BécsiK. 43) I ~edik 1495 e.: meg beteggdic (GuaryK. 5); 1758: betegszik (MNy. 60: 219) I ~es 1506: bethegos (WinklK. 319) | ~es- kedik 1536: betegeskednek gr. (Pesti: Fab. 84: NySz.).
Ismeretlen eredetű. Mint *több hasonló végződésű megfejtetlen szó esetében (pl. boldog, gazdag ), itt is feltehető, hogy a szó végi -g^ -k képző (vö. hideg, meleg, részeg). Vitatható, hogy a melléknévi jelentés ere- deti-e, vagy a -ség képzős származék alapján való következtetés eredménye. — A magyar beteg, illetői ?g betegség átkerült több szomszédos szláv nép nyelvébe és a románba is.— Finnugor egyeztetése, iráni, mongol, török, szláv és német származtatása téves.
CzF.; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 14; Vámbéry: NyK. 8: 131, MEr. 480, MBölcs. 140; Budenz: NyK. 10: 95, 17: 467; Bálint: Párh. 3; Hunfalvy: NyK. 14: 439; Halász: Nyr. 9: 59, 17: 253; MUSz. 454; Munkácsi: NyK. 17: 77, ÁKE. 161; Tury: EPhK. 7: 135; Asbóth: NyK. 27: 332, 35: 58; Sági: NyK. 34: 473; Szilády: MNy. 1: 85; Verő Leó: Nyr. 36: 170, 233; EtSz.®; Kovács Márton: Nyr. 44: 223; Szegedy: NyK. 44: 45; Cránjalá: RumVl. 213; Hadrovics: Ung-
Jb. 21: 146; SzófSz.; Tamás: MagyRom. 2: 354, UngElRum. 109; Kniezsa: SzlJsz. 797; Hegedűs: Nyr. 80: 112; Stanislav: Dejiny- SlJaz. 1: 358; Hauptová: MNy. 56: 178; Miháilá: împrum. 119; Sulán: MNy. 58: 55. — Vö. farkas-.
betlehem 1801: ,,Szokás szerént, mester Betlehent építsen Az öreg oltárra” (Endrődy J.: Költ. műnk. 89: NSz.); 1804: Betlehemünk gr. (Verseghy F.: Rikóti 9: NSz.); 1877: betlehemét gr. (Kálmány L.: Koszorúk 1: 1: NSz.); 1878: betlehem (Kálmány L.: Koszorúk 2: 3: NSz.); — betlehem (EtSz.); bötlehom (SzegSz.); betlehem (ÉrtSz.); Bethlen, betlëent gr., bötlehem, b'étl'éhenesek sz., bötlöhemes sz., betlejemi sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1801: ’a betlehemi istállót, barlangot a bibliai alakokkal együtt ábrázoló, rendszerint templom alakú, papír- vagy faalkotmány; Weihnachtskrippe’ (1. fent); 2. 1866: ’betle- hemes játék; Krippenspiel’ (LévayJ.: Shaks. Μ. hölgy. 13: NSz.). — Sz: ~es 1828: Bethle- mesekkel fn. gr. (Kovács Pál: Fél. szereim. 27: NSz.); 1851: Bethelemes mn. (Székely J.: Liliputi 140: NSz.) [ ~ez 1844: bethlehemezés sz. (Életk. 1: 552: NSz.); 1875: betlehemezni sz. (Beöthy Zs.: Kálozdy I. 258: NSz.). — De vö.: 1156/1347: Bethleem szn. (MonStrig. 1: 110); 1229/1550: Betlem szn. (VárReg. 356.); 1585: Bötlehem hn. ’Jézus szülőhelye’ (Cal. 129).
Magyar fejlemény: a bibliai Bethlehem helynév köznevesúlésével keletkezett. Ez az újszövetség alapján, Jézus születésének történetéből vált ismertté; vö. lat. Bethlehem (Máté 2: 1); vö. még gör. Βη&λέεμ (uo.). Végső forrása a héber Bet-lehem (tkp. ’az élelem háza’). A magyarral egyező közszói jelentése más nyelvben is kialakult; vö.: sp. belén ’betlehemes előadás; zaj, lárma’; fr. N. bétiem ’gyermekszínház, ahol csak Krisztus születését mutatják be’ (Wartburg: FEW. 1: 344); szb.-hv. N. bétiem, betlehem ’betlehem’ (SKNJ. 1: 523); szik. betlehem ’ua.’ (S1SJ. 1: 83). — A közszói betlehem viszonylag kései felbukkanása vagy arra mutat, hogy a betlehemjárás csak nehezen szorította ki a pogány emlékeket őrző regölést, vagy arra, hogy a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népi játékokra s e játék legfontosabb tárgyi kellékére csak későn alkalmazták ezt az elnevezést.
Jankó: BNépr. 426; Sági J.: NéprÉrt.5: 117; Kursinszky: LatJszIrod. 12®; EtSz.; Spitzer: Nyr. 46: 220; Viski: MsgNépr. 2: 407; Csűry: MNy. 36: 242; Benedek A.: Fol- Ethn. 2: 55 ® ; Tamás: UngElRum. 110.
beton 1865: „beton, fr. (betohn), kavicscsal vagy tégladarabokkal kevert vízálló vakolat” (Babos); 1871: Beton (Földtani Intézet Évkönyve. 1: 444: NSz.); — petony


betű
291
betyár
(SzegSz.). J: 1865: 'Beton* * (1. fent). — Sz: ~oz 1891: betonozni sz. (Füredi: IdSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. beton; ném. Beton; fr. béton; ol. beton; or. ÖemÚH: 'beton*. A franciában keletkezett a fr. bitume 'bitumen' változataként. Végső soron ugyanabból a lat. bitumen-)M származik, amelyből a m. bitumen is. — A magyar szó közvetlen forrása a német lehetett.
(Wartburg: FEW. 1: 386; Kluge: EtWb.19 71; DudenEtym. 62.) — Vö. bitumen.
betű 1416 U./1450 k.: ,,meghirdette e* betonéc oluafafaual”, bptp (BécsiK. 277, 268); 1456 k.: Bu (Auderent (SermDom. 2: 118); 1533: buttStul gr. (Murm. 2350.); 1538: bewtÿk gr., beutinek gr. (PestiN. A4); 1550 k.: botw (KolGl.: NyF. 45. sz. 15); 1600 k.: Bethwÿ gr. (BrassSzt. 11); 1604: Bűtánec gr. (.MA. Paragóge a.); 1794: bétü (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: XXXI: NSz.); 1862: bétü, betű (CzF.). J: 1. 1416 u./ 1450 k.: *írás; Schrift | szöveg; Text’ (Bécsi- Κ. 277); 2. 1416 U./1450 k.: 'valamely beszédhang írott képe; Buchstabe [ írásjegy; Schriftzeichen’* (BécsiK. 50); 3. 1533: ’szó; Wort’ (1. fent).; 4. 1590: ’beszédhang; Sprachlaut’ (SzikszF. 97). — Sz: ~z 1645: Kib ‘tetetik sz. (GKat: Titk. 19: NySz.).
Ótörök eredetű; vö.: türk bitig; ujg. bitig; Kasy. bitik; CC. bitik, bitiv; oszm. bitik; kar. bitik: ’írás, irat’; hasonló szók még számos más török nyelvben is. Alapszavuk a biti-, bit- ’ír’ ige; ennek a kínai piét ’ecset* szóval való egybevetése nem fogadható el. A török szó megfelelői megvannak a mongolban és mandzsuban is; vö.: mong. bitik ’irat, felirat; levél; könyv, irodalmi mű’, biti- ’ír’ ; mandzsu bit%e 'írás ; könyv’. A mongolból átment több szomszédos török nyelvbe; vö.: jak. bitik 'minta, díszítés’; hak. pitik 'könyv; levél, írás*. — A magyarban egy török *bitiy 'írás' honosodhatott meg; ennek szabályos folytatói a magyar alakváltozatok. A magyar szó jelentései közül az 1. az eredeti, a többi ebből fejlődött névátvitellel.
Hunfalvy: NyK. 3: 261; Vámbéry: NyK. 8: 131, MEr. 296, MBölcs. 140; Budenz: NyK. 10: 78; Nagy G.: Ethn. 6: 269; Gombocz: NyK. 35: 264, MNy. 3: 65, BTLw. 44 ® ; Ramstedt: JSFOu. 21/3: 12; EtSz, ® ; Ligeti: NyK. 49: 213; Räsänen: FUF. 26: 78; SzófSz.; Bárczi: MNy. 39: 293; Hexen- dorf: NytudÉrt. 15. sz. 35. — Vö. vargabetű.
betyár 1744: ,,Senki ordinárius bíró híre nélkül akármi névvel nevezendő rideget, betyárt az házába ne fogadjon” (Nyr. 73: 342); 1754: Bettyár (Nyr. 73: 342); 1845: pégyár (Nagy lg.: Bors. 3: 68: NSz.); 1890: betyár (NySz.); — pityár (MTsz.); becsár (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1744: ’facérkodó, nap· számból, alkalmi és idénymunkából élő legény vagy leány; vazierender, sich von Tagelohn, Gelegenheits- und Saisonarbeit ernährender junger Mann oder ein solches Mädchen’ (1. fent); 2. 1788: 'útonálló; Straßenräuber'# (NyÜSz.); 3. 1807: ’disz- nópásztor; Schweinehirt’ (Á'Iárton); 4. 1808: ’nyalka legény; schmucker Bursch’ (SL); 5. 1824: ’semmiházi; Taugenichts | csibész; Spitzbube’* (Virág B.: Hör. ód. 23: NSz.); 6. 1842: ’urasági cseléd; Herrschaftsknecht’ (MTsz.); 7. 1862: 'hajóhúzó ember; Treidler’ (CzF.); 8. 1874: ’zsellér; Instmann' (Nyr. 3: 46); 9. 1876: 'fölfogadott gyermek; angenommenes Kind’ (Nyr. 5: 334). B) mn. 1. 1795/1845: ’szilaj, rakoncátlan; unbändig’ (Csokonai: Vers-maradv. 15: NSz.); 2. 1834: 'durva; grob | neveletlen; ungezogen' (P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 159: NSz.); 3. 1942: 'nehezen elviselhető; kaum erträglich | rossz; schlecht, übel' (Kelemen5). C) hsz. 1959: 'nagyon; sehr’ (ÉrtSz.). — Sz: ~kodik 1759: betyárkodtunk gr. (MNy. 50: 220) | ~sag 1789: betyárság (Orczy: KöltSz. 205: NySz.) I ~os 1791: Betyáros (Poóts A.: Vers. 96: NSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bèéâr 'nőtlen férfi, legényember; korhely, munkakerülő ember; R. zsoldos katona; N. idegenből való napszámos’; ez a 'foglalkozás nélküli, kóborló ember’ jelentésű perzsa bikär- ból származó oszm. bekár 'nőtlen férfi, legényember; foglalkozás nélküli ember’ átvétele. Az oszmán-török szó valamennyi balkáni nyelvben meghonosodott; vö.: big. ÖeKHp, ŐexápiiH ’ua.’; mac. bekap 'legény- ember; korhely’ (MRS1. 31); gör. μπεκιάρης ’legényember’; alb. beqár ’ua.’; rom. bechér ’ua.'. — A magyarba a szerb-horvát szó ’állandó foglalkozás nélküli legény’ jelentéssel került át. Ez az általános jelentés később — vidékenként változó módon — különféle foglalkozások megjelöléseként konkretizálódott attól függően, miképpen jutottak időnként keresethez a facérkodó legények. Jórészt az ilyenek közül kerültek ki a pusztai útonállók is; ez magyarázza a köznyelvivé vált 2. főnévi jelentést; vö. még 1798: ,,Magokat nem haramjáknak: hanem (lágyabb ki-fejezettel élvén) szabad Betyároknak mondották” (NyÚSz. 419). A 9. főnévi jelentés azon az alapon alakulhatott ki, hogy a betyárok magányosan, családi köteléken kívül éltek. A melléknévi jelentések olyan tulajdonságokra utalnak, amelyek a közfelfogás szerint jellemzők a betyárokra, illetőleg életmódjukra. A betyár határozószó (vö. betyár meleg van! stb.) tulajdonképpen nem más, mint fokhatározói szerepű ragtalan melléknév. Efféle használata a cudar, kutya* marha stb. szavaknak is van. — Am. betyár- nak közvetlenül az oszmán-törökből való


bezzeg;
292
bibasz
magyarázata kronológiai és hangtani nehézségekbe ütközik; e kérdés még további vizsgálatot érdemel. — A ném. Betjare 'balkáni útonálló’ (Sprach-Brockhaus7 81) és a szik. betár 'csibész; magyarországi betyár’ (S1SJ. 1: 83) a magyarból való, a le. badar, baciarz, batiar 'csibész' (S1JP. 1: 288) ugyancsak, de talán szlovák közvetítéssel.
Hunfalvy: NyK. 6: 146, 364; Vámbéry: NyK. 8: 187; Szarvas: Nyr. 6: 443; Munkácsi: Nyr. 11: 142 ® ; Miklosich: TE. 1: 24, Nachtr. 2: 84; Alexics: Nyr. 16: 355, 19: 408; Melich: NyK. 25: 291; Gombocz: MNy. 7: 36, NytudÉrt. 24. sz. 12; Gombocz — Melich: MNy. 8: 296 ® ; EtSz. 0 ; Brückner: Ungjb. 4: 84; Tolnai: Nyúj. 206; Zolnai Gy.: MNy. 32: 97; SzófSz.; Stanislav: SlovJuh. 2: 428; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23, Szók.2 78; Kniezsa: SzlJsz. 18, 91 0 ; Módy: Ethn. 68: 349 0 ; Kakuk: NyK. 68: 57. (Skaljic: Turc. 1: 87; Kneíevic: Turc. 51.) — Vö. kapcabetyár,
bezdít 1. bízgat
bezzeg; 1219/1550: ? „Caftrefes .f. Villám, Chyan, Bezegu” szn. (VárReg. 87.); 1269:? Bezzegd sz. hn. (MNy. 49: 432); 1270:? Bezeg hn. (MNy. 49: 432); 1300 k.: ,,O ygoz fymeonnoc bezzeg fcouuo ere” (ŐMS.); 1350 k.: bezzug (KTSz.); 1399: ? Bezzig hn. (MNy. 49: 432); 1453: ? Bezygh hn. (MNy. 49: 432); 1445 e.: wesegg [w tolihiba b helyett] (MNy. 9: 424); 1489:? Bezek hn. (MNy. 49: 432); 1502:? Byzygh hn. (MNy. 49: 432); 1533: bezzek (Komj: SzPál. 222: NySz.); 1805: bezzeg (Verseghy F. : Tiszta Magy. 160: NSz.) ; — bizzeg, bözzög (MTsz.). J: A) mn. 1300 k.: 'igaz; wahr’ (1. fent). B) hsz. 1350 k.: 'bizony; fürwahr’ # (1. fent). C) fn. 1. 1566: 'sarkantyú; Sporn’ (Gér: KárCs. 3: 365: NySz. 2: 1518 sarkantyú a.); 2. 1799: 'bökkenő; Haken, das Aber’ (MNy. 36: 199). — Sz: ~ség 1350 k.: Bezzug [egut gr. (KTsz.).
Származékszó, de kialakulásának körülményei nincsenek kellőképpen tisztázva. Alapszava a bíz, bízik ige korábbi rövid magánhangzós változata. A szóvégi g szerepe és a jelentésfejlődés, továbbá a bezzeg jelentéseinek az alapszó jelentéséhez való viszonya tisztázásra szorul. Valószínűleg összefügg a N. beze 'valóban' határozószóval (vö. 1833: Kassai 1: 329). — Határozószóvá talán összetett mondatok főmondatát alkotó névszói állítmányként fejlődött (vö. bizony). — Az a nézet, mely szerint alakvegyüléssel keletkezett a bizony és igen határozószóból, illetőleg a biz igéből és a meg határozószóból, kevéssé valószínű.
Simonyi: Köt. 1: 212; EtSz. ® ; SzófSz.; Meskó: MNy. 37: 27; Balázs: MNy. 49: 427; Pais: MNy. 49: 432 0 ; Hexendorf: MNy. 49: 433; H. Molnár: MNy. 55: 473; Kelemen: Mondsz. 338. — Vö. bízik, bizony.
bezzent 1. bizgat
biankó 1865: „bianco, ol. [= olasz] fehér, tiszta, be nem írott lap” (Babos Bianca a.); 1893: blanco (PallasLex. 3: 254); — Biankó váltó, blank (NapkeletLex. 1 : 147); biankó (Sándor: Idszav.). J: A) fn. 1865: 'fehér, kitöltetlen lap; leeres, unbeschriebenes Blatt’ (1. fent). B) mn. 1893: 'kitöltetlen; blanko, Blanko-’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. (cambiale in) bianco 'kitöltetlen (váltó)’. A ’fehér; fehér szín, fehérség’ jelentésű ol. bïanco-val azonos. Pénzügyi, számviteli műszóként a németben is meghonosodott; vö. ném. biankó ’biankó’. — A magyar alakváltozatok közül a bl~ kezdetűek a németből valók. — Szaknyelvi szó.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 506; Du- denEtym. 70.) — Vö. blanketta.
bibasz 1784: „pimafz: pifzma, túnya, fzufzi-mufzi, fzúfzma, bibajz” (SzD. 67); 1786: bibaszt (Nyr. 46: 26); 1847: Bibástok gr. (Vas Gereben: Életkép. 22: NSz.); 1871: bibast (Adoma ár. 248: NSz.); 1881: bibas (Csepreghy F. : Müv. 3: 309: NSz.); — bibasz, bribas (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1784: ’gyámoltalan; unbeholfen | ostoba; dumm’ (1. fent); 2. 1795: 'lehűtő, haszontalan; unnütz, herumlungernd <(Person>’ (Takáts R.: Told. S. v.: NSz.); 3. 1887: 'szégyentelen; schamlos | alávaló; niederträchtig’ (Nyr. 16: 142). B) fn. 1847: csúfondáros megszólításként; als spöttische Anrede (1. fent).
Cigány eredetű; vö. erdélyi cig. bibaçt, németországi cig. bibáxt, szerbiai és horvátországi cig. bibax, lengyelországi cig. bibax: ’balsors, szerencsétlenség’; ez a baxt 'sors, szerencse’ bi- fosztó, illetőleg tagadó pre- fixumos alakja (az alkotó elemek megfelelői megvannak a szanszkritban). — A magyar szó szt, sz, st, s végű alakváltozatai különböző cigány nyelvjárásokból való többszörös átvétellel magyarázhatók; de a tárgyragnak érzett t a magyarban is eltűnhetett. — A szó a magyarba csúfolódó megszólításként kerülhetett át, s ebből fejlődhetett ki az A) 1., 2. és 3. jelentés, de e fejlődésben más, hasonló hangzású szavak (pl. balfasz, pimasz ) hatása is érvényesülhetett. — A cigány szó eredeti jelentésében, de magyar szövegben mutatkozik 1786-ban: „Jaj, bibaszt legyen a szerentséd, felele a Tzigány” (Nyr. 46: 26). — A magyarból átkerült a szlovákba; vö. szik, bibas 'pimasz’. — A balfasz eltorzításából való magyarázata, valamint orosz és szlovén származtatása téves. — Alacsony stílusértékű szó.
Budenz: Nyr. 15: 219; Markovics: Nyr.


bibe
293
bíbic
15: 499®; Halász: Nyr. 17: 253; József fhg.: CzigNyt. 2; Gombocz: MNy. 8: 121; Szabó E.: MNy. 8: 239; Mariánovies Milán: Nyr. 43: 14; EtSz.® ; Beke: Nyr. 57: 113; Kniezsa: SzlJsz. 598 ® ; Sulán: MNy. 58: 53. (Machek: EtSIÖSl. 32; Wolf: ZigWb. 56.)
bibe 1598: „Ez vólt az ő bibéié” (Decsi: Adag. 22: NySz.); 1792: bibe (SzD.). De 1. még bibi. J: 1. 1598: ’kis seb; kleine Wunde I kényes vagy fájdalmas pont; wunder Punkt, wunde Stelle’# (1. fent); 2. 1807: ’a virágnak az a része, amelyik a virágport felfogja ; flächiger Teil des Fruchtknotens, Narbe’ (Márton).
Hangfestő eredetű gyermeknyelvi szó. Hasonló jelentésű, két labialis mássalhangzót tartalmazó szavak más nyelvekben is előfordulnak; vö.: ném. Wehwehchen ’kis seb, bibi’; fr. bobo ’bibi, kisebb baj’; szín, bubati ’fáj’ ; cseh bebé, bebícko ’bibi’. Ezek azonban genetikusán nem függenek össze. — A magyar szó — a mai köznyelvben már némileg elszigetelődött bibi alakváltozattal együtt — esetleg bele tartozik a bibircsó, búb stb. családjába. — A 2. jelentés tudatos műszóalkotási szándék eredménye, a latin botanikai szaknyelv stigma ’a termőnek az a része, amely a virágpor felvételére szolgál’ (Kert- Lex. bibe a.) műszavának lefordítása; vö. még 1807: „Bibe vagy Tsúts, vagy Porfogó (Stigma)” (Álagy. Fűvészk. 6). A lat. stigma ’égett seb helye stb.’, mely a gör. στίγμα ’ua.’ átvétele, hasonlósági alapon kapta a növénytani műszói jelentést: a termőnek a virágpor felvételére szolgáló része hegedő sebhez hasonlít. Más európai nyelvekben is részint a latin szó vagy ennek folytatása, részint ’seb, sebhely’ jelentésű szó jelöli a virágport felfogó felületet; vö.: ang. stigma ’bibe’, stigmula ’bibeág’; fr. stigmate ’bibe’; ném. Narbe ’sebhely, forradás ; bibe (a virágban)’; cseh blizna ’bibe <a virágban)’ (ez a le. blizna ’sebhely’ nyelvújítás kori átvétele a ném. Narde-nak megfelelő növénytani jelentéssel). Kevésbé valószínű magyarázat szerint a bibe műszói jelentése német hatásra alakult ki.
CzF. ; Szily: Adal. 340; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 121; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 38, MNyÉletr. 299; Molnár N.: Növ. 5. — Vö. bíbelődik, bibi.
bíbelődik 1720: „Való, hogy sok bibelö- dés vagyon a gyapottal” sz. (Mikes: TLev. 40); 1762: „szüntelen e’ világi és testi tövis- ses dolgok körül kell bíbelődnie” sz. (Mátyus I. : Diáét. 1: 487: NSz.). J: 1720: ’sieh mit Kleinigkeiten abmühen, herumbasteln’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű. Jelentésköre mellett erre mutat közelebbi és távolabbi rokonsága is. Minden bizonnyal ide tartozó, de más alaktani felépítésű igék még: bibëlëg ’haszon nélkül munkálkodik, haszontalankodik’ (M- Tsz.); bíbálni ’motoszkálni’ (ŰMTsz.). Bizonyára ide tartozik az egy adatból ismert bábolódik ’bíbelődik’ (MTsz.) is. A bíbelődik- bői elvonás a bibéi ’bíbelődik’ (1851: NyŰSz.; vö. még Nyr. 46: 21). A hangfestés síkján Összefügghet még egyrészt a bibe, bibi szavakkal, másrészt a babrál családjával. — Az újlatin nyelveknek a bib- ’inog, ingadozik’ (Wartburg: FEW. 1: 347) hangfestő igetövével, valamint a szín. N. bíbati ’lassan halad, ballag’ igével való egyeztetése téves.
CzF.; Simonyi: MNyelv.1 2: 216, Nyr. 44: 1; Prónai: Nyr. 27: 122 ® ; Schuchardt: Nyr. 41: 6, MNy. 12: 280; Gombocz: MNy. 9: 386 ® ; EtSz.; Horger: NytAl.2 19; Szóf- Sz.; Bárczi: Bev.3 75; Temesi: MMNyR. 1: 149. — Vö. babrál, bibe, bibi.
bíbor 1735: Biberés sz. hn. (MNy. 59: 69); 1805: Biberes sz. hn. (MNy. 59: 69); 1838: „Biber: paprika” (Tsz.); — bíber (MTsz.). J: 1735: 'paprika; Paprika’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bíber ’bors’. Végső soron etimológiailag azonos a m. paprika eredetijének alapszavával. — Az átvételt kísérő jelentés változás abból érthető, hogy mindkét fűszernövény csípős. — A földrajzi névi -s képzős származék képző előtti magánhangzójának több adatban is mutatkozó hosszúsága hangtani vagy analógiás magyarázatra vár, mivel az alapszó bibere alakváltozata nem mutatható ki, s a szóvégi e-nek, mint ,,járulékhang”-nak a feltevése elfogadhatatlan. — Elavulóban levő szó a déli nyelvjárásokban.
EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 91 ® ; Inczefi: MNy. 59: 69 ®. — Vö. paprika.
bibi 1566: „Mindennec vagyon az ő bibié” (Helt: Mes. 156: NySz.). J: 1566: ’kleine Wunde; wunder Punkt, wunde Stelle, Wehwehchen’ * (1. fent). — Sz: 1807:
bibis (Márton Bibés a.).
Hangfestő eredetű gyermeknyelvi szó, a bibe szóhasadással elkülönült változata.
EtSz. 1: 390 bibe a. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 121; SzófSz. bibe a.; Bárczi: Bev.3 76, MNyÉletr. 299; Kelemen: Mondsz. 330, 362, 464, 526. - Vö. bibe, bíbelődik.
bíbic 1430 k.: „formipedus: biboch, bibech” (SchlGl. 2257.); 1590: Bibicz (Sziksz- F. 76); 1597: bíbec (SzikszF. 89); 1652: bíbicsk (EtSz.); 1673: bibotz (Com: Jan. 37: NySz. 1: 190 bébic a.); 1708: Bíbets (PP.); 1763: Bibicz (Adámi: Wb. 9: NSz.); 1780: bébitz (Molnár J.: Zool. 68: NSz.); 1795: Bibéts, Gébitz (Nyr. 61: 18); 1816: bebitz (Gyarmathi: Voc.); 1833: Bíbets, Kébitz


bibircsok
294
biblia
(Kassai 1: 310); 18G4: bibuc (CzF.); — béboc, klébic (MTsz.); bibócz (ÚMTsz.). J: 1430 k.: ’Kiobitz’ * (1. fent); szakny.: ’Vanellus vancllus’.
Hangutánzó eredetű. Hangalakja az éles, vijjogó madárhangot érzékelteti. Hangutánzó rokonságába elsősorban a szintén 'bíbic' jelentésű libuc tartozik, amely voltaképpen a 6í6íc-nek elkülönült alak változata. A bibié neve egyébként több európai nyelvben szintén hangutánzó eredetű; vö.: ném. Kiebitz, N. kiwitz; ang. peewit; svéd mpa; ol. fifa; or. tiúőuc: 'bíbic*. Ezek azonban jórészt nincsenek egymással közelebbi etimológiai kapcsolatban, s nem valószínű, hogy a magyar szó eredetében bármelyikkel is összefüggene.
Miklosich: Nyr. 11: 116; Szarvas: Nyr. 26: 16; Asbóth: Nyr. 26: 112; Simonyi: Nyr. 40: 398, 44: 121; Bodnár: Aquila 21: 202; EtSz. 0 ; Schuchardt: MNy. 12: 279 ® ; Szóf'Sz.; Kniezsa: SzlJsz. 798 ®; Tamás: UngElRum. 111. — Vö. libuc.
bibircsok 1570—80: ,,az ló lábán alatt, ki buborcs vagyon, mesd meg nekie’*, biborcsot gr. (Gregor); 1577: búborczio (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1585: bobortso (Cal. 753 [751]; 1664—701: biborczoiat gr, (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 287); 1673: Bibircso (Com: Jan. 54: NySz.); 1790 k.: bibirtses sz. (MNy. 58: 407); 1795: bibirtsök- bol gr, (Gáti I.:Term. hist. 172: NSz.); 1795: bibirtsős sz. (MNy. 31: 208); 1802: bibirtsó- kokat gr. (Zsoldos J.: Aszszony orvos 67: NSz.); 1837: buborcsékokat gr., (Háiszler Gy.: Orv. műnk. 3: 140: NSz.); 1838: Bibircsok, Biborcsék (Tsz.); 1855 — 60: bibircs (MNy. 38: 221); 1862: böborcsék (CzF.); — böborcsék, buborcsik (MTsz.); Babircsóka (MNy. 1: 331); bibírcsóuk, bibircsóka, bubarcsikos sz., buborcsik, bübörcsék (ÚMTsz.); bibörcsék, böbő- csék, böborcsék, bubércsik, buburcsik, bubur- csók, bübörcsÓ (Nyatl. szemölcs a.). J; 1. 1570— 80: 'daganat; Geschwulst' (1. fent); 2. 1577: 'buborék; Schaumblase' (1. fent); 3. 1585: 'szemölcs; Warze'* (1. fent); 4. 1763: 'pattanás; Wimmerl' (Adámi: Wb. 9: NSz.). — Sz: ^os 1604: Boborczos (MA.); 1866: buborcsékos (MNy. 58: 407).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentósbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága is. Szoros eredetbeli összefüggésben van búb szavunkkal, ennek azonban inkább alaktani párja, mint közvetlen származéka. Alaktani felépítés tekintetében a vele szintén azonos családból eredő buborék-kai tart legközelebbi rokonságot. Végződései kicsinyítő képzőknek felelnek meg. Alaktani változatai közül a cs és c végűek lehetnek elvonás eredményei is. Hangtani változatait végeredményben hangutánzó- -hangfestŐ eredete magyarázza. Az i hangú alak változatok egyébként elhasonulással, az egész hangtestükben magas hángúak palatális irányú hasonulással, részben talán hangrendi átcsapással jöhettek létre. Az a lak változatok gazdagsága azzal magyarázható, hogy a szó elszigetelődött a búb család jától és az erősen hangutánzó-hangfestő jellegű szavak csoportjába került. — A jelentések közül az 1. vagy a 3. lehet eredetibb. A 4. a 3. alapján jött létre. A csak egy adattal igazolt 2.-ra 1. a buborék szócikkét. — Szláv származtatása téves. — A bibircsok alak csak legúj tbban vált köznyelvivé a korábbi bibircso helyett.
CzF. 1: 645 bib a. ; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 360; Zolnai Gy.: Nyr. 20: 170, 263; Prónai: Nyr. 27: 122; EtSz. 1: 392 bibircso a.; Simonyi: Nyr. 44: 121; Gombocz: MNy. 16: 7; Beke: Nyr. 60: 139; Laziczius: MNy. 30: 288 ®, AkNyÉrt. 26/2: 91; SzófSz. bibircso a.; Horger: MNy. 38: 14; Pais: MNy. 49: 76 ®; Bárczi: Htört.2 10; Molnár N.: Növ. 19; [MEtSz. szerk.:] MNy. 58: 407; Ferenczy: NyelvmLev. 107. — Vö. búb, buborék.
biblia 1531: ,,yoban twgya wala az bybilyath hogh nem az prophetak" (ÉrsK. 327); 1552: Biblia (Heltai: Dial. H 8b); 1769: Biblia (Mossóczy Inat. G.: Halál 7: NSz.); — biglia (MTsz.). J: 1. 1531: 'szent- írás; Heilige Schrift'* (1. fent); 2. 1779/ 1932: 'nagy tekintélyű könyv; in hohem Ansehen stehendes Buch’ (Bessenyei: Magyar néző 22: NSz.); 3. 1878: 'kártya; Spielkarte' (Bodon J.: Elb. 151: NSz.). — Sz: /4zik 1796: bibliázni sz. (Gvadányi: Nót. test. 41: NSz.). I rCs 1839: bibliás (Emlény 148: NSz.). .
Latin eredetű; vö. e. lat. biblia 'szent- írás'; ez a gör. τά βιβλία 'könyvek; a kereszténység szent könyvei' átvétele. Végső forrása egy ókori föníciai kikötővárosnak, Byblos-nak a neve; ma e város Libanonhoz tartozik és a Gebaíl nevet viseli. Itt volt az egyiptomi papirusz legfontosabb külföldi vásárhelye, s ezért a görögök a város neve nyomán βύβλος-nak nevezték el a papiruszháncsot, melyből írásra alkalmas hártyát készítettek. A βιβλία a βνβλος kicsinyítő képzős származékának, a tulajdonképpen ’papirusztekeres'-et jelentő βνβλίον, βιβ- λίον-nak többes számú alakja. Általános 'könyv' jelentése a kereszténység elterjedése után a 'keresztény vallás szent könyvei’ jelentésre szűkült. A latinban a görög többes számú alakot egyes számú nőnemű alaknak fogták fel. A latinból bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. Bible; ném. Bibel; fr. Bible; ol. Bibbia; or. őúöauh: 'biblia'. — A 3. jelentés az ördög bibliája 'kártya' (1878: Vadnai K.: Rossz, szom. 58: Nsz.) alapján jöhetett létre.


bibliográfus
295
bicebóca
Kúnos: Nyr. 11: 546; Rell: LatSz. 33, 55; Sz. K.: MNy. 4: 432 ® ; Melich: Szljsz. 1/2: 235; Simonyi: Nyr. 42: 440; EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 19 ®, 38, 43; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 267. — (Littmann: ZD- MGNF. 3: 75; Migliorini: NPr. 13; Storfer: DickSpr. 239; Kluge: EtWb.19 73; Duden- Etym. 65.) — Vö. bibliográfus, bibliotéka.
bibliográfus 1817s „ΠΙ-dik Ágazattyát Könyves Gyűjteménnyének foglallyák el a’ Bibliographusok” (TudGyűjt. 11:7; 1854: Bibliograph (HeckenastldSz.2); 1879: Bib- liográj (MagyLex. 4: 23). Js 1817: ’köny- vészettel foglalkozó szakember; Bibliograph’ (1. fent) II bibliográfia 1835: „Biblio- graphia: könyvtan; könyvesmerés tudománya” (Kunoss: GyaL); 1879: Bibliográfia (MagyLex. 4: 23). J: 1835: ’könyvészét; Bibliographie’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. bibliography bibliography ; ném. Bibliography Biblio- graphie; fr. bibliographe y bibliographie; ol. bibliógrajOy bibliográfia; or. 6ιι0Λΐιόεραφ, διιΟΛίιοζράφιΐΗ: ’bibliográfus’, ’bibliográfia’. A szócs ilád ’bibliográfia’ jelentésű tagja a gör. βιβλίον ’könyv(ecske) ; levél’ és a gör. γραφία ’írás, másolás’ szavakból való gör. βιβλιογραφία ’könyvírás’ alapján alkotott műszó. A ’bibliográfus’ jelentésű tag a ’könyvíró’ jelentésű gör. βιβλιογράφος-ra, megy vissza. — A magyarba a szócsalád tagjai talán német közvetítéssel kerültek latinosított alakban. Az elavult bibliográf alakváltozat forrása a német volt. — Szaknyelvi szavak.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 509; Du· denEtym. 65.) — Vö. biblia, bibliotéka.
bibliotéka, 1765: ,,Ö volt hát Eleven Bibliothecaja Kristusnak” (Fejérvári HB. Korbnides D. 120: NSz.); 1786/1890: Bibliotheca (Kazinczy: Lev. 1: 102: NSz.); 1796: bibliotéka (Μ. Kurír 1: 98: NSz.). J: 1765: ’köny vtár; Bibliothek’ (1. fent).
Latin eredetű ; vö. lat. bibliotheca ’könyvtartó; könyvgyűjtemény, könyvtár’; ez a gör. βιβλιο&ήκη ’ua.’ átvétele. — Az európai nyelvek szókészletében jobbára a humanizmus hatására honosodott meg; vö.: ném. Bibliothek; sp. biblioteca; fr. bibliothèque; ol. biblioteca; or. óuŐAuom^Ka: ’könyvtár’. — A régi magyar nyelvben a ’könyvtár’ fogalmának jelölésére a könyves kamra, könyves háZy könyvház, könyvtartó ház vagy hely (NySz. ház a.; NytudÉrt. 15. sz. 72) volt járatos. A ma használatos könyvtár 1782 óta adatolható (Gáldi: Szótir. 85). — Elavult szó.
Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 72; Gáldi: Szótir. 85. (Schulz: DtFremdwb. 1: 83; Kluge: EtWb.19 73; DudenEtym. 65.) — Vö. biblia, bibliográfus.
bíbor 1181: „dedi preterea quasdam ancillas ad textrinum opus, que fratribus pannos pararent et hec sunt nomina illarum: Lence, cum duabus filiabus Bibubra [□: Bibura} et Duba” sz. szn. (MNy. 49: 80); 1264: Bybur szn. (OklSz.); 1392: Byborus- berch sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „biffus: bibor” (BesztSzj. 694.); 1604: Bébor (MA.); 1800: Bíbor (Márton). J: A) fn. 1. 1395'k.: ’finom lenszövet; feines Leinengewebe’ (1. fent); 2. 1508: ’vörös színű ruhaanyag; rot- farbiger Kleiderstoff | bársony; Samt’ (DöbrK. 481); 3. 1763: ’bíborszín; Purpurfarbe I pirosság; Rőt’ # (Gyöngy2 K. J. 75: NySz.); 4. 1860: ? ’bíborcsiga nedvéből nyert festékanyag; aus dem Saft der Purpurschnecke gewonnener Farbstoff’ (Fogarasi Purpurin a.), 1879: ’ua.’ (MagyLex. 1: 24 Bíbora,.)*, 5. 1959: ’biborhere; Inkarnatklee’ (ÜMTsz.). B) mn. 1. 1585: ’bíborszínű (ruha); purpurfarben (Kleid) | vörös színűre festett (ruha); rot gefärbt (Kleid)’ (Cal. 209); 2. 1641: ’lenszövetből való (ruha); aus Leinengewebe gemacht (Kleid)’ (Tyuk: Józs. 322: NySz.). — Sz: ~os 1392: hn. (1. fent); 1508: biboroft gr. mn. (DöbrK. 476) ; 1836: bíboros fn. (Vajda P.: Jog. 82: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a búb szóból alakult -r kicsinyítő képzővel. A szóban elhasonulás (*bubor > bibor) történhetett. Az eredeti A) 1. és B) 2. jelentés a len ,,búbos” termésére vonatkozó búb alapján jöhetett létre *’búbocska’ -► *’len- gubó’ -> *’len’ -*■ ’lenszövet’ fejlődéssel. Arra, hogy valamely növény egy bizonyos részéről kapja a nevét, 1. pl. a mogyoró növénynevet. Az A) 2. és B) 1. jelentés kialakulását az tehette lehetővé, hogy — valószínűleg a jelölt szövet értékessége miatt — a bibor gyakran szerepelhetett együtt a ’ vörös szövetanyag; vörös szín’ jelentésű bársonynyal. Az A) 4. jelentés a ném. Purpur ’bíbor- szövet; bíborcsiga nedvéből nyert festékanyag’ alapján jelentésátvitellel magyarázható. — Az a feltevés, hogy a bibor nemzetközi műveltségszó, és végső soron összefügg a lat. purpura ’bíborcsiga; bíbor(szín) ; bíbor- színű kelme’, gör. πορφύρα ’ua.’ stb. szóval, további vizsgálatot igényel. — Szláv származtatása téves.
Kovách: NéprÉrt. 8: 79, 217 ® ; Mátray: MSzín. 17, 30; EtSz. 1: 392 1. bibor a.®; SzófSz.; Berrár: MNy. 47: 168, 173, 202; Pais: MNy. 49: 76 ®, NévtVizsg. 101; Molnár N.: Növ. 29. — Vö. búb.
bicaj 1. bicikli
biccen, biccent 1. biceg
bicebóca 1874—6/1904: ,,egy épen ilyen rongyos, ragyás, vaksi, biczebócza vén asz- szony ül oda szent Basilius asztalához” (Jókai 61: 181: NSz.); — bice-boca (ŰMTsz.).


biceg:
296
bicsak
Js 1874 — 6/1904: ’bicegŐ; hinkend’ (1. fent). — De vö. 1825:,,bitze: sánta. Bitzegni: sántítani” (SzegSz.).
Ikerszó : a hangfestő eredetű biceg családjába tartozó bice melléknévnek és mélyhangú bóca (~ boca) alakváltozatának kapcsolatából keletkezett. A szóikerítésnek ez a fajtája a hangfestő szavak körében gyakori; vö. pl. e szó családjában is: N. iceri-biceri ’sánta’; icereg-bicereg, bicékéi-cíbekel: ’sántít’ (I. biceg a.). — Nyelvjárási szó.
Simonyi: TMNy. 523; EtSz. 1: 394 bice a. ® ; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. biceg, bócorog.
bicéé 1776: „a’ tükör előtt bitzegvén, és inogván” sz. (Molnár J.: Levelei 111: NSz.), de 1. biccen; 1807: Bitzegeni sz. (Márton); 1837: biczczegete sz. (Emlény 267: NSz.); — beceg, b'éceg, bicög (MTsz.); biccög (ÚMTsz.). J: 1. 1776: ’billeg; wackeln’# (1. fent); 2. 1792: ’sántít; hinken’* (SzD.); 3. 1857: ’biccent; nicken’ (Degré A.: Nov. 122: NSz.) U biccen 1772: „az jobb lábára kévéssé Biczeno formán lép” sz. (MNy. 60: 220); 1784: bittzene gr. (SzD. 12). J: 1. 1772: ’sán- tikál; hinken’ (1. fent); 2. 1784: ’billen; kippen’ (1. fent) II bicceni 1825: „találunk . . . újjal biczczenteni valót” sz. (Fáy: Mes. aph. 114: NSz.). J: 1. 1825: ’megmozdít; etwas rücken’ (1. fent); 2. 1833: ’sántít; hinken’ (Kassai 1: 327); 3. 1838: ’fejével int; nicken’ * (MNy. 26: 152).
Hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakján és jelentéskörén kívül erre vall a hangfestés síkján lehetséges rokonsága a bócorog, ficamodik stb. igékkel. A hangfestő „tő”- nek más alaktani felépítésű származékai is kimutathatók; vö.: 1825: bice ’sánta’ (SzegSz.) ; 1831 : Biczereg ’biceg’, Iczeri-Bicze- ri ’sánta’ (Kreszn.); 1833: Biczertes ’sánta’ (Kassai 1: 327); bicékéi ’biceg’ (ŰMTsz.). Ez utóbbi alakok nyelvjárási szinten élnek.
EtSz. 1: 394 bice a. ® ; Végh: Adal. 58; SzófSz. biccen a.; Temesi: Nyr. 72: 110; Bárczi: Szók.2 30 ® ; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. bicebóca, bócorog, ficamodik.
bicikli 1891: „Sáros időben biciklire pattant” (Nyr. 21: 18); — bicegli, bicëgli, biczeglö, bicekli, bicigli, biciklej, bificlirol gr., cibikli, ficikli, picikli, vicigli, vicikli (ÚMTsz.). J: 1891: ’Fahrrad’ * (1. fent). — Sz: ~eta 1897: bicziklista (Ambrus Z.: Szept. 104: NSz.) I ~z 1898: biczikliz (Kozma A.: Szatírák 96: NSz.) | ~s 1900: biciklis (Nyr. 29: 77) U bicaj 1932: ,,bicaj és blicaj ’bicikli’ ” (MNy. 28: 90). J: 1932: ’kerékpár; Fahrrad’ (1. fent).
A bicikli német eredetű; vö. ném. N. bizykel, bicycle ’kerékpár’ (Sprach-Brock- haus7 90). Végső forrása az ang. bycicle ’ua.’ (tkp. ’kettős kerék’). Számos nyelvben meghonosodott; vö. fr. bicycle ’különbözŐ nagyságú kerekekkel felszerelt régi fajta kerékpár’, bycyclette ’kerékpár’; — vö. még: sp. biciclo, bicicleta; ol. biciclo, bicicletta: ’ua.’. — A m. bicikli nyelvjárási alakváltozatai jórészt népetimológiás módosulatok. A biciklista foglalkozást jelölő latinos -ista képzővel keletkezett. A bicaj szócsonkítással és játszi kicsinyítő képző hozzáadásával jött létre az argóban. — A beszélt nyelv szava.
P.L.:Nyr. 29: 76; Schilberszky: Nyr. 29: 78; EtSz. ® ; Bárczi: MNy. 28: 90; Gyalmos: MNy. 29: 231. (Wartburg: FEW. 2/2: 1604; ShOxfEDict.3 1: 176; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 511; Corominas: DiccCrítEt. 1: 455; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 175.)
bicsak 1408: Bichak szn. (Csánki 5: 912); 1505: „Vnum Bychak argenteum deauratum vnacum ferro” (OklSz.); 1799: Bitsk, Bitsok (Gyarmathi S.: Affinitas 223: NSz.); 1820: bicsákja gr. (Dugonics: Példa- besz. 2: 280: NSz.); — ? bécsajték, Î bicsajték (Nyr. 37: 375); bicsek (EtSz. 7. bicsak a.); bicsag, bicsakli (ŰMTsz.). J: 1.? 1505 k.: ’tör; Dolch | egyenes kard; Schwert’ (1. fent), 1549: ’ua.’ (NytudÉrt. 50. sz. 85); 2. 1708: összecsukható kés; Klappmesser’ (PP.).
Vitatott eredetű. — 1. Török jövevényszó; vö.: CC. b'iÓaq; oszm. bzçak; tat. pácok; alt. picak; jak. bisa^: ’kés’. A török szó a blÓ-~ bic- ’vág’ ige származéka. Végő soron ugyanerre a török igetőre megy vissa bicska és bicskia szavunk is. Nem dönthető el, hogy a bicsak török jövevényszavaink melyik rétegébe tartozik; a legvalószínűbb az, hogy a kun-besenyőbe. Ótörök eredetét hangtani kritérium hiánya, oszmán-török eredetét pedig túl korai előfordulása teszi kétségessé. Az oszmán-török hatás inkább csak ahhoz járulhatott hozzá, hogy a magyarban már meglevő szó használata gyakoribbá váljék. Esetleg figyelembe vehető a déli szláv nyelvek közvetítő szerepe is; vö.: big. N. őuuaKHÚn ’késes’; szb.-hv. N. bïÜâk ’kés’; szín. V. bicsak, bicsek ’bicska’. E származtatásnak némi gyengéje, hogy a magyar szónak a törökkel azonos ’kés, bicska’ jelentése csak viszonylag késői időből mutatható ki. — 2. Olasz eredetű; vö. ol. bicciacuto ’kétélű kard’ (NytudÉrt. 50. sz. 86). Nyelvünkbe valamely északolasz nyelvjárásból kerülhetett, s az átvett *bicsakut alakból a szó veget a magyar nyelvérzék tárgyragnak érezve vonhatta el. Eszerint a magyar szó ’kard, tőr’ ’kés, bicska’ jelentésfejlődése a m. bicska analógiás hatására jöhetett volna létre, bár a korábban adatolható jelentése ennek is ’tőr’ volt. A származtatás fő nehézsége, hogy az olaszban a szó általános jelentése ’kétélű bárd, fejsze’ (< lat. bisacuta ’ua.’ < : bis + acutus ’két élű’). — Az 1. magyarázat nehézségei ellenére is jóval való¬


bicsaklik
297
biedermeier
színűbb. — A szó nagyszámú alak változata közül némelyik, így pl. a bécsajték, további vizsgálatra szorul. A N. bizsók, birzsák ’zsebkés’ (MTsz.) talán nem is tartozik ide. — A szik. N. bi&ik; ukr. Kárp. Őtwáfc; le. R. biczak: ’kés’, sőt esetleg a délszláv nyelvek idézett adatai is a magyarból valók. — Népies, tréfás stílusértékű szó.
Budenz: NyK. 2: 469, NyK. 10: 78; Vámbéry: NyK. 8: 131, MEr. 251, MBölcs. 140; Szarvas: Nyr. 10: 387, 11: 116; Munkácsi: NyK. 18: 101 ®, Nyr. 13: 369, 57: 88, 62: 65; Miklosich: TE. 1: 27, Nachtr. 1: 15, 2: 86; Halász: Nyr. 17: 533; Melich: NyK. 25: 291 ; Gombocz: MNy. 3: 66, BTLw. 45 ® ; EtSz. 1: 394 7. bicsak a. ® ; Németh: MNy. 17: 25; Ligeti: NyK. 49: 209; SzófSz.; Bárczi: MNy. 46: 225; Kniezsa: SzlJsz. 798 ®; Kakuk: OszmJsz. 23; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 84 ® . — Vö. bicska, bicskia.
bicsaklik 1564: „Ki nem bicsakolhat: kilencz dühös bogarat fa olajba tegyél” sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 252); 1784: ki-tzibakláfa sz. (SzD. 41); 1787: bicsaklik (Horváth Á.: Hunniás 107: NSz.); 1806: meg bitsakulnak gr. (Nagy János: Magy. Virgilius 96: NSz.); 1808: Tzibakolni, Tzibekelni sz. (Sí.); 1808: bitzakló sz. (Kulcsár: Hazai Tud. 2: 344: NSz.); 1840: csobaklani sz. (MNy. 12: 43); 1864: biczeklik (CzF.). J: 1. 1564: ’közösül; mit jemandem geschlechtlich verkehren’ (1. fent); 2. 1784: ’ficamodik; sich verrenken’# (1. fent); 3. 1787: ’rogy; sinken I félrecsuklik; sich (den Fuß) ver- nacksen’# (1. fent); 4. 1808: ’sántikál; hinken’ (SI.); 5. 1838: ’megbotlik; stolpern’ (Tsz.).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli tulajdonságai. Alak változatai részben hangátvetéssel, részben a hangfestés síkján szokásos váltakozásoknak megfelelően formálódtak. — Jelentései az 1. kivételével a szó hangfestő jellegéből következnek. Az 1. — ha az 1564-i adat egyáltalán ide tartozik — eufemisztikus kifejezés. — A bicsak szóval való összevetése téves. — Tájszóból vált köznyelvivé.
Simonyi: TMNy. 454; Fest: NyF. 42. sz. 13; EtSz.®, 1: 652 cibaklik a. is; Végh: Adal. 58; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 8; Simon: MNy. 56: 442.
bicska 1522:? „Thomas Bÿkcha” szn. (MNyTK. 86. sz. 83); 1569: „Biczket es a szekerczet is meg forditam” (ComBal. 32: NySz.); 1788: Bitskák gr. (Harm. Rendt. 219: NSz.); 1863: bicski, Bicskos sz. (MTsz.); 1888: bicskó (Nyr. 17: 316); — bícske, biska, bricskás sz. (ÚMTsz.) ; bicsko (Nyatl.). J: 1. 1569: ’tőr; Dolch’ (1. fent); 2. 1750: ’cipészkés; Schusterkneif’ (Wagner: Phras. Scalprum a.); 3. 1855 — 60: ’zsebkés; Taschenmesser’# (MNy. 38: 221). — Sz: ~s 1795 k.: bitskás fn. ’tolvaj’ (Takáts R.: Told. C. r.: NSz.); 1818: mn. ’olyan, akinek bicskája van’ (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 37: NSz.) I 1863: bicskázza gr. (Roboz. Daguer. 93: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Oszraán-török jövevényszó; vö. oszm. bzçkz ’<deszka, fa vágására használatos ) kétnyélű lapos fűrész ; cipészkés’ (Redh.); ez a bzç- ’vág’ ige -kz képzős származéka. Végső soron ugyanerre a török igetőre megy vissza bicskia és feltehetően bicsak szavunk is. A big. 6αηκύχ ’deszkafűrész’; mac. őlwkux ’ua.; cipészkés’; szb.-hv. blckija ’cipészkés’ az oszmántörökből való. A m. bicski hangtanilag megfelel a török biçfcî-nak, de késői előfordulása miatt aligha származtatható belőle. A bicska és bicske alakok az oszmán-törökből nem magyarázhatók. Déli szláv közvetítésre hangtani okokból nem gondolhatunk. Némi nehézség mutatkozik a magyar szó jelentés- fejlődése körül; bár a ’kés’ ’tőr’ jelentésfejlődés lehetséges, a magyar szónak a törökkel jobban egyező 2. (’kés’) jelentése csak viszonylag késői időből mutatható ki; vö. bicsak. — 2. Magyar fejlemény ; a föltehetően török eredetű bicsak módosulata. Kialakulásában szerepet játszhatott a bicskia is; jelentései jórészt egyeznek a bicsak és a bicskia jelentéseivel. A bicsak : bicska alakpárt vö. a csutak : csutka alakpárral. — A szb.- hv. blŐkás ’verekedő* a m. bicskás átvétele.
Munkácsi: Nyr. 13: 369; Miklosich: TE. 1: 27, Nachtr. 2: 86; Gombocz: MNy. 3: 66, BTLw. 45 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Deme: M- NyTK. 69. sz. 43 ® ; Kakuk: OszmJsz. 23. — Vö. bicsak, bicskia, bugylibicska.
bicskisi 1708: „Scalprum futó rum: Bits- kia, Varga kés” (PP.); — bizsgia (MTsz.). J: 1. 1708: ’bőrszabó varga-, illetőleg csizmadiakés; Schustermesser’ (1. fent); 2. 1720: ’zsebkés; Taschenmesser’ (HOklSzj. bicska a.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bakija ’cipészkés’; ez az oszmán-törökből való; vö. oszm. bzçkz ’fűrész; hántoló kés; kampós kés’. A magyar szó 2. jelentése a bicska hatására keletkezett. — Nyelvjárási, illetőleg szaknyelvi szó.
Munkácsi: NyK. 18: 101; Gombocz: BTLw. 45 ® ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 61: 116; Vámosi: Csizm. 83; Kniezsa: SzlJsz. 92®; Kakuk: NyK. 68: 54, 61. (Skaljié: Turc. 1: 105; Knezevic: Turc. 58.) — Vö. bicsak, bicska.
biedermeier 1910: „Biedermei/er-stílus: ósdi, nyárspolgárias, ízléstelen stílus a művészetekben” (Kelemen: IdSz.). J: A) mn. 1910: ’a biedermeier jegyeit mutató; Merk¬


bifláz
298
bigott
male des Biedermeiers habend’ (1. fent). B) fn. 1. 1911: ’a 19. század első fele; erste Hälfte des 19. Jahrhunderts’ (RévaiLex. 3: 290); 2. 1936: ’a 19. század első felének művészeti stílusa; Kunststil der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts’ (ÜjldökLex. 4: 916).
Német eredetű; vö. ném. Biedermeier ’az 1815 — 48 közötti kor; a 19. század első felének művészeti stílusa’. Tulajdonnévből keletkezett: két német költőnek, A. Kußmaul- nak és L. Eichrodtnak közös írói álnevével, a Biedermaier-ra\. azonos. E nevet Kußmaul alkotta 1853-ban. Számos más európai nyelvben is előfordul, de csupán Németországra és Ausztriára vonatkozólag használják; vö.: ang. biedermeyer; ol. Biedermeier; le. biedermeier; or. Güdepweuep: biedermeier (kor, stílus)’. — Irodalomtudományi és művészeti szakszó.
(Arnold: ZdtWf. 8: 3; TrübnersDtWb. 1: 328; Kluge: EtWb.19 74.)
bifláz 1885: „És nőtt Juan jóságban, bájban egyre . . . Testben kifejlik, bifláz lelkesedve” (Ábrányi E. —Byron: Don Juan 1: 19: NSz.); 1898: büflázni sz. (Dobos). J: 1885: ’magol; büffeln’ (1. fent).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. ném. büffeln ’magol’ baj.-osztr. Bijfln ’ua.’ (tkp. ’erŐlködve dolgozik, mintegy bivaly’).Ez a ném. Büffel bivaly’ származéka, amelynek végső forrása a gór.βούβαλος bivaly ; gazella’ ; etimológiáikig a ném. Büffel összefügg a m. bivaly szláv eredetijével. — Feltűnő a m. bifláz szó vége. A -z képző rendszerint az -ieren végű német igék átvételekor szokásos ; vö. lavíroz, fikszí· roz,paníroz. Itta-z-t a tőbeli l magyarázza; vö. pl. csakliz. Van adatunk -l képzős alakra is; vö. 1892: büfflálhat sz. (MNy. 27: 54). — Diáknyelvi szó, elavulóban van.
Szarvas: Nyr. 26: 16 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 67; Simonyi: Nyr. 44: 122; EtSz. ® ; T. J.: MNy. 27: 54; Horger: MNy. 35: 115; Bárczi: Bev.3 18, Szók.2 100; Zolnai B.: Nyr. 87: 366 ®. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 112; Kluge: EtWb.19 108; DudenEtym. 88.) — Vö. bivaly.
bifsztck 1834: Beefsteak (Pesti szak. 74: NSz.); 1836: „az illendőségen túl méltány- lott félnyers bee fsteak” (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 155: NSz.); 1853: beafstek (Vahot I.: Ködf. 2: 5: NSz.); 1854: bifszteksz (HeckenastldSz.2); 1862: böftököt gr. (Kakas Μ. napt. 98: NSz.); 1865: bífsztek (Babos); 1866: bifsztekké gr. (Tóth Kálm.: Bol. Miska 131: NSz.); 1878: bofteket gr. (Györffy L: Garab. 164: NSz.). J: 1834: ’hirtelen sült marhahússzelet; halbdurchgebratene Rindslende’ (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö.: ang. beef-steak; ném.
Beefsteak; fr. bifteck, beefsteak; ol. bistecca; or. GiufjmméKc: ’bifsztek’. Az angolban keletkezett a beef ’marhahús’ és a steak ’sütnivaló szelet, marhapecsenye, rostélyos’ összetételeként. — A magyar szó egyes alakváltozatainak forrásaként az angol mellett főleg a francia és a német jöhet számításba. A bifszteksz változat az angol szó többes számú alakjára megy vissza. — Elsősorban a vendéglői szaknyelvben használatos.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 81; Dauzat: DictÉtFr.7 88; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 475; DudenEtym. 55.)
bigámia 1835: „Bigamia: kétnŐsség” (Kunoss: GyaL); 1873: bigámmiának gr. (Jámbor P.: Munk. 1: 144: NSz.). J: 1835: ’kétnejüség; Bigamie’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat. bigamia ’kétszori házasodás’, h. lat. bigamia ’kétnejüség; két- férjűség’; ez a k., e., h. lat. bigamus ’kétszer házasodott’ származéka. A bigamus előzménye a gör. δί-γαμος ’ua.’ (vö. gör. γαμέω házasodik’, γάμος házasság’) volt, a gör. ói- helyét azonban a latin bifs)· ’kétszer’ foglalta el. — A latin szó — többnyire francia közvetítéssel — bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai köze; vö.: ang. bigamy; ném. Bigamie; fr. bigamie; ol. bigamia; or. ŐueáMun: ’kettŐs házasság; kétnejűség’. — Főképpen a jogi nyelv szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 84; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 516; Kluge: EtWb.19 75; DudenEtym. 66.)
bigre 1792: „Pige: piga, pilintzk, pilintzke; két végénn vékonyabbra faragott fátska; gyermek-játék” (SzD.); 1838 — 45: píz sz., pízik sz. (xMNyTK. 107. sz. 31 pí a.); 1884: bigre (P. Szathmáry K.: Munkácsy 5: NSz.); — bige, büge, pi, pigre, pike, püge (MTsz.); biga, brige, piga (Nyatl.). J: 1792: ’egy fajta játékszer; Spatzeck’ (1. fent). — Sz: ~zik 1792: Pigézni sz. (SzD.).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak elsősorban hang- és alaktani sajátosságai. E gyermek játékot a magyarban egyébként is hangutánzó-hangfestő szavak jelölik (vö. pl. pilincke). — Az argóban élő bige ’lány’ (Nyr. 89: 152) ide- tartozása kétes. A bige szarvú szó kapcsolat előtagja (vö. 1789: MNy. 11: 370) és a bige ’ cserje’ (vö. 1807: Magy. Fűvészk. 62.) nem ugyanez a szó.
H. Gabnay: NéprÉrt. 4: 234; Wichmann: MNy. 4: 461; EtSz. ® ; Török: MNy. 55: 51; Tamás: UngElRum. 115; Benkő: StudSl. 12: 50.
bigott 1766: „Nem bigott a vallás dolgában” (Nyr. 46: 150); 1777/1932: „egy tudatlan bigot” (Bessenyei: Anyai okt. 22: NSz.); 1783/1890: bigót (Kazinczy: Lev. 1: 45: NSz.);


299
bika
1805: bigóta (Verseghy F.: Ung. Sprach. 326: NSz.); — bagót (MTsz.); bigó (UMTsz.). J: A) mn. 1. 1766: ’vakbuzgó; bigott’* (1. fent); 2. 1824: ’együgyű; einfältig’ (Nátly J.: Uj Szeli. 65: NSz.). B) fn. 1777/1932: ’vakbuzgó személy; bigotte Person’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. bigott ’vakbuzgó’; ez a bizonytalan etimológiájú fr. bigot ’ua.’ átvétele. Bele tartozik számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. bigot; ol. bigotto; cseh bigotni; le. bigot: ’bigott’. — A m. bigóta a szó vég litinositásá- val, a bigó pedig a bigót alakból való elvonással jött létre.
Lumtzer —Melich: DOLw. 67; Simonyi: Nyr. 42: 437; EtSz. 0 ; Kallós Zs. : Nyr. 61: 21; Hartnagel: MNy. 30: 34, 79, 88; D. Éltes: FrSz. 37; Kallós E.: Nyr. 64: 7 0. (Schulz: DtFremdwb. 1: 84; Wartburg: FEW. 1: 356; Partiidge: Or. 259; Kluge: EtWb.19 75; DudenEtym. 66.)
big:g;yc«zt 1636: „Az ón szerszámot szegekre bidgyesztik” (Szentm : TFiu. 21 : NySz.) ; 1792: Bedgyefzteni sz. (SzD.); 1795 k.: pity- tyesztem gr. (Takáts R. : Told. R. r.: NSz.); 1807/1894: bigyesztett gr. (Kazinczy: Lev. 5: 67: NSz.); — I^böggyesztötte gr. (NyK. 31: 404). J: 1. 1636: ’függeszt; anhängen | hozzákapcsol; hinzufügen’* (1. fent); 2. 1831: ’(ajkat) felhúz; (Lippen) aufwerfen’* (Kreszn.) || bigr.ycfi? 1808: ,,Bigygyégni: Pendere, Propendere” sz. (SI.); 1838: Bigyeg (Tzs.); 1862: bigyèg (CzF.). J: 1808: ’fityeg; herabhängen’ (1. fent) || bigrgrycdt 1855: „széles, bidgyedt ajkait szét vonj a” (Gyóry V.: Fejlő rózs. 93: NSz.). J: 1. 1855: ’bigy- gyesztett (ajak) ; aufgeworfen (Lippe)’ (1. fent); 2. 1879: ’rátarti; überheblich | elbizakodott; eingebildet’ (Nyr. 8: 93). — De vö. 1808: „tsupán a’ gránátérosok Burgus módú süvegei láttatnak épen tsak a’ fej púpján bidjedve állani” (Kultsár: Hazai Tud. 1: 210: NSz.).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátosságai, valamint feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján minden bizonnyal összefügg a hasonló képzetet kifejező fityeg-ge\ és családjával, továbbá a bögyörödik-\ze\, sőt talán a begy- gyel is. A biggyedt a higgyed ige befejezett melléknévi igeneve. — A mai köznyelvben csak a biggyeszt használatos, de ez is kissé bizalmas vagy gúnyos hangulati értékű. A népnyelvben a szócsaládnak egyéb tagjai is élnek vö.: bigyérít, bigyerit ’imígy-amúgy felakaszt, felfüggeszt, feltol’ (CzF.); begyegÓ ’nyakdísz’ (MNy. 2: 42), bigyegő ’felfutó növény’ (NyK. 50: 47); stb.
CzF. 1: 651 bigy a.; EtSz. 0 ; Bátky: NyK. 50: 47; SzófSz. — Vö. begy, bögyörő, fintorog, fitogtat, fityeg.
big;yó 1838: „Bikfa-ôï^yo; bikfa oldalbog” (Tsz.); — Bigyó (NéNy. 8: 188); digyó (Zolnai —Gedényi). J: 1. 1838: ’kidudorodás, csomó; Knoten’ (1. fent); 2. 1930: ’valami apróság, izé; irgendeine Kleinigkeit, Quark I valami vacakság; wertloses Zeug, Tand’ * (Zolnai—Gedényi); 3. 1930: ’pénz; Geld’ (Zolnai —Gedényi); 4. 1963: ’éjjeli edény; Nachttopf’ (NéNy. 8: 188).
Valószínűleg szóhasadás eredménye: a bogyó elkülönült alakváltozata. Az 1. jelentés még a bogyó-val kapcsolatos. Az 1. alapján fejlődött 2. jelentésében a szó bizonyos mértékben hangfestő jellegűvé vált. 3. jelentésében argó szó. A 4. jelentés létrejöttét esetleg a bili hatása is segíthette. — E szó „származéka” lehet az argó bigyesz, bugyesz ’pénz’ (1940: Zolnai —Gedényi).
Benkő: MNy. 61: 403. — Vö. bogyó.
bika 1015/1158/1323/1403:? „Viccsima- quinta Varast bucaozu (sic) Vicesima sexta Kulchoud” hn. (Karácsonyi Szt. István 81); 1138/1329:? Biqua szn. (MNy. 32: 131); 1193: biquaCAit hn. (ŐMOlv. 57); 1395 k.: „thaurus: bika” (BesztSzj. 997.). J: 1. 1138/ 1329:? ’szarvasmarha hímje; Stier’* (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1690: ’hím; Männchen’ (Radv: Csal. 2: 401); 3. 1808: ’nemileg erőteljes férfi; geschlechtlich kräftiger Mann’ (Sándor I.: Sokféle 11: 38: NSz.); 4. 1881: ’emelőbak; Hebebock’ (Nyr. 10: 326); 5. 1897: ’döngölő sulyok; Rammbock’ (ÚMTsz.); 6. 1898: ’gŐzgép; Dampfmaschine’ (Móra I.: Atyámfiái 59: NSz.). — Sz: /4s 1757: Bikásnak gr. (MNy. 45: 216).
Otörök eredetű; vö.: türk buqa (Mai.); Kä§y. buqa; CC. boya (boga); oszm. boga; kirg. buqa: ’bika’. Megfelelői a többi altaji nyelvben is; vö. mong. buqa (AOr. 15: 320); mandzsu buqa: ’ua.’. A török szó meghonosodott több finnugor nyelvben; vö.: vog. pôkà; md, buka: ’ua.’. — A magyarba került ótörök alak *bïqa ’bika’ lehetett. A jelentések közül az 1. az eredeti;a 2. és 3. ebből fejlődött. A 4. és 5. jelentés azzal függ össze, hogy hím állatok nevét gyakran viszik át különféle szerkezetekre, gépekre; vö. bak, — Szlávból való származtatása — vö.: big. 6uk; cseh byk; or. 6biK: ’ua.’ — a magyar szó következetes szóvégi a hangja miatt nem jöhet tekintetbe.
Budenz: NyK. 1: 312, 10: 78, 20: 150 0 ; Fogarasi: NyK. 5: 282; Vámbéry: NyK. 8: 131, MEr. 882; Munkácsi: Nyr. 11: 142, Ethn. 4: 179, NyK. 23: 433, 24: 207; Asbóth: NyK. 24: 76; Melich: NyK. 25: 291; Gombocz: NyK. 28: 173; MNy. 3: 66, BTLw. 45 0, 149; EtSz. 0 ; Kannisto: FUF. 17: 147; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 798 0; Moór: StudSl. 2: 55; Sinor: AOr. 15: 320 0. (Vasmer: RussEtWb. 1: 158.) — Vö. bölömbika.


bikavér
300
biliárd
bikavér 1851: „Bikavér, így nevezik az erős veres bort, például az egrit” (Erdélyi: Közm. 39). J: 1851: ’magyar vörösborféleség; Art ungarischer Rotwein’ (1. fent). — De vö. 1787: ,,Themistocles bika-vért ivék ’s meg- -hala”: ’a megölt bika vére’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 47: NSz.).
Összetett szó. Bornévvé úgy vált, hogy a mély, telt vörös színű borféleséget az erő szimbólumának tartott bika kiömlött véréhez hasonlították; vö. 1846: ,,Töltsd pohárba és csodát látsz! Színe, mint a bikavér”, „Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavér!” (A. Szegszárdi bordal. című versben: Garay: ÖM. 2: 71, 72). A vér egyébként néhány régi, állandósult szókapcsolatban önmagában is jelölt bort, különösen vörösbort; vö. 1820: „Vérét vette Budán a’ vörös korsónak” (Dugonics: Péld. 2: 181); 1857/ 1894: „egy . . . derék . ♦ . magyar . . . nem itat keserű tengervizet, hanem jó egri török vért” (Jókai 16: 71: NSz.). — A ném. Stier- blut (TrübnersDtWb. 6: 591); szik, bycia krv (S1SJ. 1: 148): ’(magyar) vörösborféleség’ a m. bikavér mintájára alakult tükörszó. — Szélesebb körben ismert borászati kifejezés.
Prohászka: Nyr. 75: 352; Bakos J.: Élet és Tudomány 21: 2464.
bikfic 1843: ,,a’ Bikjicz urakból ifjú óriások lesznek” (Athenaeum 1: 331: NSz.); 1871: Bikkficek gr. (Hang F.: Varrótű 188: NSz.). J: A) fn. 1843: ’<tapasztalatlan) fiatalember; (unerfahrener) Jüngling’ (1. fent). B) mn. 1. 1843: ’tapasztalatlan ; unerfahren’ (Athenaeum 1: 481: NSz.); 2. 1871: ’ostoba; dumm’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Talán összefügg a R. bikcis ’semmire kellő beszéd vagy dolog’ (vö. 1621: MA.), N. bikec ’bikfic’ (vö. 1838: Tzs.) szavakkal. — Hangfestő eredete kevéssé valószínű. Az a megfejtési kísérlet, mely szerint a R., N. bikk ’bükk’ szónak és a jickándozik ige jic- tövének összetételéből alakult, nem fogadható el.
EtSz.; Horger: MNy. 36: 184, NNyv. 1: 107.
bikla 1792: „váfzon fzoknya, bikla” (SzD. Rokolya a.); — vikla (MTsz.); bekla (ÚMTsz.). J: 1792: ’vászonszoknya; Frauenrock aus Leinwand | alsószoknya; Unterrock’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán összefügg a ném. Wickel ’gombolyag, csomó; pólya’, Wickler ’nŐi kabát, köpeny’ szavakkal. A kérdés további vizsgálatot igényel. — Baranyai és somogyi nyelvjárási szó.
Jankó: BNépr. 229; EtSz.®; Kniezsa: MNy. 60: 313.
biléta. 1748: billet. (D. Éltes: FrSz. 37); 1790: „itten kell fizetni Bilétért” (Gvadányi: Fal. nót. 74: NSz.); 1790: biliéteknek gr. (Pétzeli: Korona 47: NSz.); 1796: biléta (D. Éltes: FrSz. 37), bilietet gr. (Μ. Kurír L· 142: NSz.); 1824: billieteket gr. (Nátly J.: Új Szeli. 51: NSz.); 1844: biletet gr. (Ober- nyik K.: FŐÚT 49: NSz.). J; 1. 1748: ’cédula; Zettel I levélke; Briefchen’ (1. fent); 2. 1790: ’belépőjegy; Eintrittskarte’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Billett, R. billet ’menetjegy, belépőjegy; cédula, levélke; szállásjegy’ ; ez a fr. billet ’levélke ; jegy’ átvétele. A francia szó végső soron a lat. bulla-ra, (1. bulla a.) megy vissza. Számos nyelvbe átkerült, részben német közvetítéssel; vö.: ang. billet; ol. biglietto; le. bilet; or. őtiAém: ’jegy, biléta’. — A magyar alakváltozatok közül a biléta a szóvég latinosításával keletkezett. — Romanisztikai alapon a biléta rokona a m. R. balita ’jegy, cédula’ (1. 1585: Cal. 1059); ennek forrása a lat. bulla szócsaládjába tartozó k. lat. bolleta, bulleta; ol. bolletta, bulletta: ’jegy, cédula’; egyes alakváltozatai — pl. paléta, poléta (1. 1750: MNy. 60:372) azonban német közvetítésről tanúskodnak; vö. ném. N. poletta ’ua.’. — A két világháború között használatos m. boletta ’illetékjegy’ (vö. 1930 k.: MNy. 50: 170) az ol. boUetta tudatos alkalmazása volt a közgazdasági szaknyelvben. — A biléta régies- népies stílusértékű szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 64, 190; EtSz. 1: 258 balita a. ®, 1: 264 balyiga a., 1 : 401 bilét a. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 85; Beke: Nyr. 58: 80, Teuth. 6: 242; Kallós: Balassa- Eml. 66; D. Éltes: FSz. 37 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Papp L.: MNy. 50: 170. (Schulz: DtFremdwb. 1: 85; Storfer: Dick- Spr. 242, 245; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 517 bigliétto a., 1: 553 bolléttá*· a.; Kluge: EtWb.19 77; DudenEtym. 67.) — Vö. bulla.
bili 1875: „bidli: éjjeli edény” (Nyr. 4: 284); - bili (Nyr. 25: 90); bidi, bidri (ÚMTsz.). J: 1875: ’éjjeli edény; Nachttopf’ (1. fent).
Valószínűleg magyar fejlemény: a serbli (serbelli, serbedli) ’éjjeli edény’ gyermek· nyelvi, becéző—eufemisztikus változata. További vizsgálatot érdemel azonban a cig. piri^ biri~ pili stb. ’edény, főzőedény’, illetőleg a ném. argó piri^ pili ’edény’ szóval való esetleges összefüggése.
Melich: Nyr. 24: 63; Szilasi: Nyr. 25:90®; Lasz: Nyr. 25: 90; Balassa: Nyr. 25: 90, 29: 417; Lumtzer—Melich: DOLw. 67; Heves: Nyr. 30: 271 ; EtSz. 1: 396 bidli a. ® ; Horger: MNy. 36: 126. (Wolf: RotwWb. 245, Zig- Wb. 178.) - Vö. serbli.
biliárd 1693: „az végiben volt egy szép nyáriház, abban volt zöld táblajáték, az kit most piliárdnak hínak” (MNy. 12: 133); 1752: bileárdos sz. (Nyr. 46: 150); 1762:


bilincs
301
billeg;
biliárdozás sz. (Mátyus 1.: Diáét. 1: 358: NSz.); 1783: Billiárdozókat sz. (MNy. GO: 110); 1786: piliártozó sz. (MNy. 60: 220); 1793: Billeárd (Magyar Játék-szin 3: 13: NSz.); 1793: Biliárd (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 127: NSz.); 1795: Billjárdok gr. (Sándorffi: Poét. bot. 3: NSz.); 1797: billiár- tos sz. (M. Kurir 1: 522: NSz.); 1804: bilyárd- nál gr. (Verseghy F.: Kolomp 1: 21: NSz.); 1807: biliártozott sz. (Fösvény Ángy 132: NSz.); 1849/1904: bilárdját gr. (Szigligeti: Liliomfi 168: NSz.); 1855: biliártyúzik sz. (Laczikonyha 188: NSz.). J: 1693: ’Billard- spiel, Billardtisch’ * (1. fent). — Sz: ~ozik 1762: sz. 1. fent; 1790: bilárdozik (Μ. Kurir 437: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. ném. Billard, R. biliárd ’biliárd’ ; ez a fr. billard ’ biliárd játék; biliárdszoba; biliárdasztal; dákó’ átvétele. A fr. billard eredete vitatott. Számos nyelvbe átkerült; vö.: ang. billiards ’biliárd’; ol. biliar- do; or. őuAAuápd: ’biliárd; biliárdasztal’. — A magyar alak változatokban a szóele ji b váltakozás bajor-osztrák kiejtési sajátosságot tükröz. — A biliárdjáték korábbi magyar neve olasz játék (1. 1594: OklSz.) volt.
Melich: Nyr. 24: 63 ®; Lumtzer—Melich: DOLw. 67; EtSz. ® ; Hartnagel: MNy. 30: 24, 26, 33; D. Éltes: FrSz. 37; Bárczi: Fr- Jsz. 33. (Schulz: DtFremdwb. 1: 85; Wartburg: FEW. 1: 366; Corominas: DiccCrítEt. 1: 459; Kluge: EtWb.19 77.)
bilincs 1558: „Emberre való vas. Beko. Bylynch” (OklSz.); 1577 k.: Belenchykeoth gr. (OrvK. 608); 1590: belincz (SzikszF. 159); 1708: Bilints (PP.); 1723: belénts (Tóth J.: IstN. 126: NySz.); 1723: béléncset gr. (Csúzi: Sip. 12: NySz.); 1770/1914: büencse gr. (Bokréta 90: NSz.); 1806/1893: billincsein gr. (Kazinczy: Lev. 4: 76: NSz.); 1844: Bélíncs (Somogyi A.: Szók. 22: NSz.); — bélléncs, bélléncs, bölléncs, gilincs (MTsz.); béléncs, bölincs, biléncs, bölincs (ÚMTsz.). J: 1. 1558: ’rablánc; Fessel’# (1. fent); 2. 1775: ’rózsa- füzér; Rosenkranz’ (MNy. 58: 109). — Sz: ~el 1723: béléncselje gr. (Csúzi: Sip. 87: NySz.).
Otörök eredetű, esetleg szláv közvetítéssel; vö.: csag. bilakéâ ’bilincs’; oszm. bilekçe ’ua.’, bilezik ’karperec’; kirg. bilezik ’ua.’; bask. belâôsk ’ua.’ ; hasonló szók még számos más török nyelvben is; mindezek az ótörök biläk ’csukló’ származékai; vö. mong. biliceg, bileéüg ’gyűrű’; — vö. még: big. N. őeAvys ’fémkarika’, őeAe3Ú.t}U [többes sz.] ’bilincs’; szb.-hv. N. beoéug, bibeug ’fémkarika’, bélén- zuka ’karperec; bilincs’; or.-e. szí. ötAbuyZb ’karkötő, gyűrű.’ — A magyar szó a fenti adatok egyikéből sem származhat közvetlenül, de a mongol és a régi szláv adatok alapján kikövetkeztethető egy ótörök *biliéák.
Az átvett *bílicsék-M\ a magyarban egyrészt az n járulékhang betoldódásával (vö. R. bogács > bogáncs, bogrács >bográncs stb.), másrészt a többes jelnek érzett szó vég elvonásával (vö. R. csárdák > csárda, R. polturák > poltura stb.) alakult tovább a szó. A mai alak kifejlődését valószínűleg elősegítette a szó eredetibb *bïli(n)csekek többes száma, amely egyszerejtéssel küszöbölődhetett ki. — A török szónak a magyarba kerülése szláv közvetítés útján is történhetett, a kérdést azonban eldönteni nem lehet.
Budenz: NyK. 1: 312, 10: 78; Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 140; Miklosich: TE- Nachtr. 1: 15; Munkácsi: NyK. 32: 284; Gombocz: MNy. 3: 67®, BTLw. 46®; Horger: MNy. 8: 450; EtSz. ® ; SzófSz.; Ligeti: MNy. 61: 281®. (Lokotsch 306.; Vasmer: RussEtWb. 1: 73 6eA(b)uyz a., 1: 85 ŐU3UAÚKU a.)
biting 1799: „Mint a szedés után az elhagyott billeng” (MNy. 36: 199); 1804: bilin- gérezni sz. (Márton nachlesen a.); — billincs, biliing, piling (MTsz.); billenty, bölléng (Nyatl. fürt a.). J: 1799: ’apró szőlőfürt; Traub- eben I a szőlőfürt egy része ; Teil einer Traube I szedéskor ágon felejtett szőlőfürt; nach der Weinlese zurückgebliebene Traube’ (1. fent).
Hangfestő eredetű. Valószínűleg abba a szócsaládba tartozik, amelynek tagjai hangalakjukkal a fityegő, billegő, ingó helyzetet, illetőleg mozgást érzékeltetik; vö. billeg, ballag. A hangfestés síkján összefügg a rokonértelmű és hasonló alakú csilleng és filleng szavakkal (vö. 1792: „Tsilleng: fiileng”: SzD.; vö. még N. filink, firink ’ua.’: Nyatl. fürt a.), melyek a csüng, illetőleg a fityeg tágabb körű családjába sorolhatók. — Az a feltevés, hogy nyújtott szóalakként jött létre a bönge szó beng változatából, nem valószínű. A biting iráni, a fiileng német származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 269, TMNy. 421, NyF. 11. sz. 61; Melich: Nyr. 24: 208; Vámbéry: MBölcs. 140; EtSz. 1: 403 biting a., 1056 csilleng a., 2: 255 fiileng a. ® ; Gombocz: MNy. 12: 387; Beke: Nyr. 58: 14, 15, 50; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 195; Murádin: MNy. 55: 522; Pais: MNy. 55: 460; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. ballag, billeg.
billeg 1565: „ackik az válaztást hamis- san billegetik” sz. (Mel: Jób. 15: MFL); 1712: „Oda nem ültek volna, ha tudták volna, hogy úgy billeg az tenger” (Mon- írók. 8: 396); — billog, bilög, büllög (MTsz.); beilegtet sz., pillentő sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1565: ’bizonytalan egyensúlyi helyzete miatt ide- oda mozog; schaukeln’# (1. fent); 2. 1712: ’ring; sich schaukeln | hullámzik; wogen’ (1. fent); 3. 1794: ’ballag; schlendern’ (Ba-


bili lkom
302
bim-bam
róti Szabó: Par. máj. 107: NSz.). — Szs -et 1565: 1. fent || billen 1771: „Ezeket fel, azokat \ebillentette a mostani világ” sz. (Fal: NU. 351: NySz.); 1784j „tfifzamlani, tsufzamodni, billenni, ifzamodni, tsötleni, botlani” sz. (SzD. 84). J: 1771: 'kippen’ # (1. fent). — Sz: — t 1771: 1. fent | —tyű 1807: Billentyű (Márton).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága is. A hangfestés síkján szorosabban összefügg a ballag-ga\; az utóbbinak a billeg voltaképpen magas hangrendű párja. Jelentéseiket a hangfestő eredet magyarázza. — A óiZZe^-nek a billeg-ballag ikerszóból való elvonása nem valószínű. A szócsalád mongol és török származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 3; Simonyi: MNyelv.1 2: 48, TiMNy. 429, 501, 502; Munkácsi: NyK. 32: 281; Horger: Nyr. 33: 259; Mészöly: MNy. 7: 145; Gombocz: MNy. 9: 386 ®, 388; EtSz.; Vámbéry: MBölcs. 35, 140; Beke: Nyr. 58: 14, 63: 24; SzófSz.®; Benkő: MNy. 50: 258; Bárczi: Nyr. 80: 5, Szók.2 31; Pais: MNy. 55: 460. — Vö. ballag, barázdabillegető, biling, libikóka.
billikom 1612: „Egy billikhumb” (M- Ny. 40: 225); 1636: bilikum [latin] (Nyr. 23: 522); 1640: billókomot gr. (Nyr. 16: 181); 1651: bilikum (MNy. 10: 260); 1695: billikom (MNy. 40: 225); 1708: Bilicom (PP. Anancaeus a.). J: 1. 1612: 'üdvözlő serleg; Willkommbecher | serleg; Becher’ (1. fent); 2. 1640: ’üdvöz légy; willkommen | üdvöz- léggyel való köszöntés; Begrüßung mit »willkommen«’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. will hu mm ’alul nem talpas ivópohár’, Willkomm 'serleg, amelyben a szálláson az érkezőknek bizonyos ceremóniák közben üdvözlő italt nyújtanak’; vö. még: kfn. willekome, willekume ’légy üdvöz’; úfn. Willkomm '(barátságos) üdvözlés; ivóserleg'; willkommen ’szívesen látott; kedves’. Megfelelője megvan az angolban is; vö.: óang. wilcuma ’kívánt vendég; szívesen látott jövevény'; ang. welcome ’szívesen, örömmel látott; szívesen fogadott; jókor jött; fogadás; üdvözlés; istenhozta; fogadjisten; szívesen látás’. — A németből több román nyelvbe átment; vö.: sp. R. velicomen; ófr. wïlecome, velcome; ol. R. bellicone: ’pohár- fajta, amelyből egy barát érkezésekor isznak’; vö. még k. lat. billicum ’ua.’. — A magyarban valószínűleg a céhek elterjedésével kapcsolatban honosult meg. Régebben tálján pohár volt a neve; vö. 1585: „crater: Kupa, pohár talián pohár” (Cal. 267). — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 16: 178®; Katona: Nyr. 19: 339; Prikkel: Nyr. 23: 521, 559; Melich: Nyr. 24: 63, MNy. 12: 318; Simonyi: NyK.
25: 128, Nyr. 44: 170, 49: 101; Lumtzer — Melich: DOLw. 67 ® ; EtSz. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 104, 106; Körösi: Nyr. 57: 8; Zolnai B.: Minerva 17: 19; SzófSz.; Csefkó: MNy. 40: 225; Kluge: EtWb.19 861. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 480.)
billió 1795: „Az által p. o. kitsoda képzelhetne így billiót?” (Tscrnátoni: Emb. ért. 340: NSz.); 1835: billió (Tzs. Billion a.); 1867: billiómig gr. (Tóvölgyi: Beszélyek. 153: NSz.). J: 1795: ’milliószor millió; Billion I nagyon sok; sehr viel’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Billion 'billió'; ez a fr. billion 'milliárd; R. billió’ átvételi».. A fr. billion tudós alkotás a fr. million ’millió' és a I tt. bin 'kétszer’ felhasználásával. Eredetileg a millió második hatványát jelölte, később azonban ’milliárd’ jelentést vett fel. A mai franciában a million (6 null i), billion (9 nulla), trillión (12 nulla) használatos a m. inillió, milliárd, billió funkciójában. A legtöbb európai nyelv szókészletében a fr. billion a régi jelentésével, az amerikai angolban viszont az új jelentésével honosodott meg; vö.: ang. billion (brit) 'billió', (USA) ’milliárd’; ol. bilione; 1c. bi- lion; or. ŐUAAUÓh: ’billió’. — A magyarban a szó vége a millió, millióm mintájára alakult.
EtSz.®; Spitzer: Nyr. 46: 183 ®.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 85; Kluge: EtWb.19 77; DudenEtym. 441; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 409.)
bim*bam 1846: „’S a’ harang kezdi: bim, bőm” (Csapó D.: Dalíűz. 4: 85: NSz.); 1867: bimbamoznak sz. (Báttaszéki L.: Főv. genre 185: NSz.); 1877/1895: bing-bang (Jókai 26: 240: NSz.); 1881: Bim, bam (Bánli J.: Fejes B. 128: NSz.); bim-bam- bum-tól gr. (\irter K.: Úti képek 2: 34: NSz.); 1890: bimbambim (Dóczi L.: Költ. 203: NSz.); — bim-bum (Ady 1: 540: NSz.). J.A) 1846: isz.;eine Interjektion # (Lient). B) fn. 1898: ’harangszó; Glockenklang’ (Jókai 95: 291: NSz.).
Hangutánzó eredetű ikerszó: a harang kondulásának érzékeltetésére keletkezett. Egyes tagjai önállóan, egymástól függetlenül nem élnek. Hasonló kifejezések más nyelvekben is vannak; vö.: néin. Bim-bam; ang. dvng-dong; ol. dindon, don, don, don; or. 6yM, 6om: ’bim-bam’. A magyar szó azonban ezekkel feltehetőleg nem függ össze közvetlenebbül. így az a nézet, amely szerint a magyar szó a német Bim-bam átvétele, nem valószínű.
Katona: Nyr. 9: 140 ® ; Kúnos: Tan- EgyMNytárs. 1/3: 256; Meyer-Lübke — Somogyi: Nyr. 44: 357; Machek: EtSIÖSl. 32; Temesi: MMNyR. 1: 151; Kelemen: Mondsz. 31, 381®, 538, 546, 548, 861.


bimbó
303
bír
bimbó 1456 k.: „Arbor quidem producit folia, gemmas Chÿmath auag binboth flores et fructus” (SermDom. 1: 410); 1508: bombázták sz. (DöbrK. 475); 1519: bymbokkal gr. (JordK. 158); 1568: bûnboïat gr. (Mcl: SzJán. 190: NySz.); 1585: Bimballós sz. (Cal. 142); 1796: bimbóztak sz. (Szaller Gy.: Magy. föld. 31: NSz.); 1838: Bombék (Tsz.); — bimbók, bumbék (OrmSz.); bimbujátul gr., bombája gr. (ÚMTsz.). Jí 1. 1456 k.: ’rügy; Auge <an Bäumen) | bimbó; Knospe’# (1. lent); 2. 1538: ’mellbimbó; Brustwarze’ # (PostiN. F [1]); 3. 1604: ’bogyó; Beere’ (MA. Báccijer a.); 4. 1683:’pupilla; Pupille’ (Tof: Zsolt. 512: NySz.). — Sz: ~z(ik) 1508 k.: 1. fent I 1585: 1. fent; 1590: Bimboos (SzikszF. 40).
Származékszó, kialakulásának módja azonban nincs mindenben tisztázva. Alapszava valószínűleg a bomol, bomlik, bont igék bőm- töve. Végződése a folyamatos melléknévi igenév képzője lehet; a bombék változat -ék képzős alakulat. A képző előtti b vagy elhasonulással keletkezett egy korábbi *bomó > *bommó alapján, vagy szervetlen járulékhang az m után. A R. és N. bimballó alakban a tő -l igeképzővel bővült. — Eredeti az 1. jelentés, a 2. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A 3. a bogyó hatására jött létre. A 4. — főként ha további adatok is megerősítik — a ’rügy’ jelentésű szem analógiájával magyarázható. — A votj. bin- ’összegöngyöl’ igéhez kapcsolása és a gomb származékaként való magyarázata kevésbé valószínű, a bogyó-v'áA való genetikus összefüggése további vizsgálatra szorul. Olasz származtatása téves.
CzF.; Körösi: Nyr. 13: 415, O1E1. 28; Simonyi: Nyr. 20: 408, 44: 170; Szolár: NyF. 35. sz. 14; Wichmann: MNy. 4: 304; EtSz.®; Melich: MNy. 11: 414; Gombocz: MNy. 16: 3, 7; Fekete: Zárh. 10; Beke: ÁllatKözl. 29: 145, Nyr. 61: 18, 62: 23, 66: 89; Juhász: NéNy. 10: 94®; Horger: MNy. 35: 44, 37: 13; SzóíSz. ® ; Végh: MNny. 4: 392; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Simonyi: MNy. 56: 443; Molnár N.: Növ. 5; Úrhegyi: NytudÉrt. 38. sz. 174; Murádin: NyírK. 7: 142; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 40. sz. 246. — Vö. bincsó, bont.
bincsó 1591: „Mi ragad az embernek a seggire, hanem chak szaróinchok” (SalMark. B6: NySz.); 1783: varjú-bingó (EtSz. 1: 406 bimbó a.) ; 1784: Bingyó (SzD. 14); 1787: bint/j/oA: gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 330: NSz.); 1833: Bintsók, Bintsök (Kassai 1: 318); 1838: Bincsok, Bincsők, Bingó, Bingyó (Tsz.) ; — bincsó, bingió, bingyió, binyó (MTsz.); bindzsók, binkóu, boygosz sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1591: ’csimbók; Klunker’ (1. fent); 2. 1783: ’bogyó; Beere | apró, kifejletlen gyümölcs; kleines, unentwickeltes Obst’ (1. fent); 3. 1838: ’bibircsók; Warze’ (Tsz.); 4. 1913: ’bimbó; Knospe | rügy; Auge (an Bäumen)* (ÚMTsz.).
Valószínűleg szóhasadás eredménye, a bimbó elkülönült alakváltozata. A szóbelseji mb : ncs ~ ngy megfelelésre több más példa is van; vö.: göncsó, göngyö, göngyöl^ gyomból ’göngyöl’; hencsereg hempereg, hembereg, hempelyeg, hömpölyög, hömbölyög; stb. (1. MNy. 4: 304). A bincsók stb. szó végi Ä:-ja kicsinyítő képző. A gy-s alakok kifejlődésében a bogyó analógiás hatása is közrejátszhatott. — A jelentések kialakulása az eredetibb ’bimbó, rügy’ alapján érthető, s szóhasadás éppen azért következett be, mert az itt idézett alak változatok jelentése pejoratív irányba módosult. — A bincsók- nak a csimbokAxA hangát vetéssel való magyarázata kevésbé valószínű. — Nyelvjárási szinten, de nagy területen élő szók.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 13, Nyr. 20: 408, TMNy. 562, Nyr. 44: 170; Albert J.: Nyr. 20: 17; Halász 1.: NyK. 33: 160; Wichmann: MNy. 4: 304 ®; EtSz. 1: 406 bimbó a. ® ; Gombocz: MNy. 12: 386; Beke: Nyr. 64: 132; Juhász: NéNy. 10: 94; Deme: MNyTK. 69. sz. 8; Bárczi: Htört. 167; Simon Gy.: MNy. 56: 443; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 40. sz. 246 ® . — Vö. bimbó.
biológia 1815: „életerőtudomány (biológia, bionómia)” (Rapaics: MBiolTört. 9). J: 1815: ’ Biologie’ # (1. fent) || biológus 1910: „biológus g[ = görög]: élettannal foglalkozó tudós” (Kelemen: IdSz.). Jí 1910: ’biológiával foglalkozó szakember; Biologe’ (1. fent).
Nemzetközi szóosalád; vö.: ném. Biologie, Biologe; sp. biológia, biólogo; fr. biologie, biologue; ol. biológia, biólogo; or. öuoaózuk, öuónoz: ’biológia’, ’biológus’. E szócsalád ’biológia’ jelentésű tagja a gör. βίος ’élet’ és a gör. λόγια ’gyűjtés, gyűjtemény’, illetőleg a gör. βιολόγος ’az élet leírója, ábrázolója’ alapján keletkezett. Modern tudományos műszóként a francia J.-B. A. de Lamarck (1744—1829.) honosította meg. — Am. biológia és biológus közvetlen forrása talán a német volt; mindkét szó hangalakja latinosítás eredménye.
Nagy J. B.: MNy. 29: 54. (Rapaics: M- BiolTört. 7; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 524; DudenEtym. 68.)
bír 1372 U./1448 k.: ,,ky bijrya uala c^clekedew elettnek es yftenÿ edes elettnek nagy malaftyat” (JókK. 70), de 1. birság, Jí 1. 1372 U./1448 k.: ’birtokol; besitzen | van neki; haben’# (1. fent); 2. 1456 k.: ’ural- kodik valakin; beherrschen’ (SermDom. 1: 331); 3. ? 1476 k.: ? ’leigáz; unterwerfen’ (SzabV.), 1519 k.: ’ua.’ (DebrK. 537); 4. 1527: ’megszerez; verschaffen’ (ÉrdyK. 500) ;


birétum
304
birka
5. 1529 e.: ’rávesz; veranlassen’ # (VirgK. 4); 6. 1531: ’elvisel; ertragen’# (ÉrsK. 274); 7. 1568: ’erŐvel győz; zu etwas fähig sein I képes valamire; imstande sein’ # (Mel: SzJán. 54: NySz.). - Sz: 1372 U./1448
k.: byrafara gr. (JókK. 72) | ~odalom 1416 U./145O k.: biiodalm (BécsiK. 73) | ~tok 1524: birtokom gr. (MNy. 6: 229) [ ~tokos 1621: Birtokos mn. (MA.); 1763: birtokos fn. (NyÚSz.). | ~tokol 1776-821: Birtokolni sz. (Benyák: Manuscr. 89: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Feltehető alap jelentése ’hatalma van valamin, valamit hatalmában tart’; ebből a többi jelentés mind jól érthető. A régi nyelvben volt tárgyatlan ikes változata is; vö. 1617: „Ez a test főidben birike?” (Nyr. 34: 5). — Finnugor és uráli eredeztetése téves.
Budenz: NyK. 2: 469, 18: 2, 225, 20: 297; Halász: Nyr. 10: 56; Alexics: Nyr. 16: 255; Munkácsi: AkÉrt. 6: 468, ÁKE. 163; Simonyi: TMNy. 485, 493; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 161, 215; Gombocz: ÖM. 1: 150; SzófSz.® ; Pais: MNy. 41: 20; Bárczi: Szó- töv. 6; Imre: SzabV. 58, 125, 152; MSzFgrE. ®. — Vö. birkózik, bíró, bírság.
birétum 1518 k.: „tawol vala tőlők gallerus köntösök veres beretrayok” (PecrK. 340); 1538: bretra (PestiN. L3) ; 1561: Biretrum (OklSz. bërëtra a.); 1563: beretho (MNy. 55: 424); 1565: Berétra (Mel: Jób. 68: NySz. bërëtra a.); 1570: Beretremokath gr., Beretromoth gr. (MNy. 55: 424); 1585: bérétra (Cal. 163); 1590: biretrom (Kár. Bibi. 2: 107: NySz. bërëtra a.); 1621: Birétrom . . . Berétrom (MA.); 1763: Béréta, biretra (Adámi Wb. 8: NSz.); 1807: birétom (Márton); 1816: birétum (EtSz.); 1890: bërëtra (NySz. 1: 214). J; 1518 k.: ’papi süveg; Kopfbedek- kung eines katholischen Priesters, Birett | süvegfajta; Art Kopfbedeckung’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. birretum, h. lat. birettum ’papi süveg’; ez a lat. bir- rus ~ byrrhus ’csuklyával ellátott rövid köpeny’ származéka. Ugyancsak e latin szónak a családjába tartozik a fr. béret ’baszk sapka’, barrette ’lapos sapka; biré- tüm’; ol. berretta, berretto ’ua.’; — e szavak több más nyelvbe is átkerültek; vö. ang. bérét ’baszk sapka’ ; ném. Barett, Birett ’birétum’ ; or. őepém ’baszk sapka’. — Am. R. beretra, bretra, béréta stb., illetőleg R. biretrom, beret- rom stb. alakoknak a k. lat. birretum ~ bere- tum ~ birettum-hoz való viszonya tisztázatlan. A béréta változat esetleg összefüggésbe hozható az ol. berretta-voX. A beretra, bretra alakokra a mitra, a beretrom, biretrom alakokra pedig a klastrom stb. hathatott. — Katolikus egyházi műszó.
Kovács: LatEl. 10; Rell: LatSz. 19, 22, 33; Melich: Szljsz. 1/2: 235, 426; Takáts: Száz. 40: 203, 641; EtSz. ®, 1: 369 bërëtra és bërëtrom a. is®; Kovács Márton: Nyr. 44: 223; Filológus: Nyr. 45: 258; Kniezsa: AECO. 1: 211; Gáldi: Szótir. 104. (Schulz: DtFremdwb. 1: 76; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 496; Partridge: Or. 45; Kluge: EtWb.19 52; DudenEtym. 50.)
birizgál 1833: „Birizgál, motoz p. o. csomón v. köteléken” (Regélő 421: NSz.); 1898: bizirgálni sz. (Dobos); — birizgél (Et- Sz.); birizgeli gr. (Tersánszky: Kakuk Μ. 2: 454); birizsgél (Tersánszky: Kísértetek 26); barizgál, biridzgél (ÚMTsz.). Js 1833: ’nesteln, stochern, beunruhigen’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki sajátságai, jelentése, valamint kiterjedt rokonsága is. A hangfestés síkján összefügghet a berzenkedik, bizgat stb. szavakkal. — E kapcsolat ellenére az kevésbé valószínű, hogy a birizgál éppen a N. bizgál megnyújtott alak változataként jött volna létre. Az inkább a bizgat családjához tartozó N. bizgerál, bizgerél, bizgirál, bizgurál ’piszkál, ingerel’ (ÚMTsz.) adatok túlságosan fiatalok ahhoz, hogy a birizgál ezek közvetlen, hangátvetéses változataként jöhetett volna létre; úgy látszik azonban, hogy az egyébként is rokon bizgat és birizgál története folyamán kölcsönösen hatott egymásra. — A szlovák — magyar érintkezési terület nyelvjárásaiban a magyar birizgál keveredett a szlovák eredetű brízgál, brizgál, bridzgol ’turkál az ételben, belepiszkál valamibe’ tájszóval (MTsz.; vö. szik. bryzgaS ’fröcsköl’: S1SJ.; a szó a szlovákban hangfestő eredetű) ; némely adatról nem dönthető el, melyik szóhoz tartozik. — A birizgál-nok könnyű mozgást kifejező elvont *bir- gyökre való visszavezetése, szlovák és olasz származtatása téves.
CzF.; Mikó: Nyr. 22: 419; Valló: Nyr. 33: 561; EtSz. 1: 410 birizgál a. és 1: 540 brizgál a.; Gombocz: MNy. 12: 386; Körösi: MNy. 23: 473; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 45; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: Szók.2 30; Benkő: MNy. 61: 402. — Vö. berzenkedik, bizgat.
birka 1461: „Oues 10 birca” (OklSz.); 1469: ? birge szn. (MNy. 57: 238); 1673: Birke (MNy. 2: 131); 1689: Berke gyapjút (OklSz.); 1774: Bürkék gr. (Dugonics: Trója vesz. 267: NSz.); 1856/1888: bürgemosó (Arany J.: Lev. 1: 409: NSz.); — berka, birge (ÚMTSz.). J: 1. 1461: ’juhfajta; Art Schaf I juh; Schaf’# (1. fent); 2. 1881: ’buta ember; Dummkopf’ (Tornor F.: Kor. tükre 48: NSz.). - Sz: zós 1742/1881: bir- kások fn. ’juhász’ (Tóth I.: Cziráky J. 145: NSz.); 1784: birkás mn. (Μ. Hírmondó 8: NSz.).
Cseh eredetű; vö. cseh N. (morva) birka, bira, burka ’juh’; vö. még szik, birka ’rövid¬


birkózik
305
birs¬
gyapjas juh’; ukr. N. 6ύρκα 9(egyéves) juh; bárányból·’ ; or. N. őúpbfca, őbipica ’bárány; báránybŐr’. Állatterelő szóból alakult; vö. ukr. N. 6up! őupp! (juhterelő szó). — A magyarba egy morva juhfajta neveként, Morvaországból került át. Még később is — az ősi magyar fajtákat jelölő /iz^-val szemben — többnyire nyugati juhfajták megnevezése. — A birka nagyszámú alakváltozata részint hangrendi kiegyenlítődéssel (pl. bürke), részint pedig hasonulásos zöngésüléssel (pl. birge) és labializálódással (pl. lürge) jött létre. — Finnugor egyeztetése és török származtatása téves. — A szb.- hv. N. birka ’juhfajta’; szín. V. birka ’birka’ és talán a le. N. birka ’zsírfarkú juh’ (Brückner: SlEt. 26) is a magyarból való.
Vámbéry: MEr. 209; Munkácsi: NyK. 17: 120, 21: 115, Ethn. 4: 179, ÁKE. 166, NyK. 32: 284; Budenz: NyK. 20: 154; Melich: NyK. 25: 291; Asbóth: NyK. 35: 57; Takáts: MNy. 2: 131, 3: 211®, Rajzok 2: 340; Gombocz: MNy. 3: 67, 7: 414®, BTLw. 212, ÖM. 1: 13; Herman: Pászt. 498; EtSz. ® ; Cránjalá: RumVl. 213; Gáldi: MNy. 35: 253; SzófSz.; Hankó 12; Kniezsa: SzlJsz. 92 ® ; Moór: StudSl. 2: 54; Machek: EtSIÖSl. 32; Török: MNy. 55: 51; Molnár N.: Áll. 22, Szárny. 76; Tamás: UngElRum. 117.
birkózik 1669: „A birkózók azon vadnak, hogy egy-másnak inát lábokkal le üssék” sz. (Czegl: Japh. 247: NySz.), de 1. birkodik; 1748: meg birkózni sz. (Fal: NA. 125: NySz.); 1755: birakozónak sz. (Haller L.: Telemakus 240: NSz.); — birakazik (MTsz.); birikózik (EtSz.); birkózna gr. (Ny- IrK. 1: 15. térkép). Js 1669: ’ringen’# (1. fent). — Sz: ~ás 1669: birkózás (Czegl: Japh. 247: NySz.) || birkodik 1650 k.: ,,Hát birkodni keztek mind ketten” sz. (Zrínyi 1: 176: NySz.). J: 1650 k.: ’birkózik; ringen’ (1. fent) || bírok 1846: „Nos fiúk, bírókra, hadd lássuk, ki áll ki” (Arany: ÖM. 2: 102); - birak (MTsz.). J: 1846: ’Kampf (ohne Waffen)’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. A birkózik és a R. birkodik a bir ’testi erővel győz valamit, képes valamire’ igének gyakori tó-visszaható, a cselekvés kölcsönösségét kifejező képzőkkel alakult származékai. A R. és N. birakodik ’uralkodik’, biral- kodik, birakozik, biralkozik ’rendelkezik valamivel, birtokában van valami’ (vö. NySz., MTsz., ŰMTsz.) a birkózik-tó]. független származékai a &ír-nak. — A bírok elvonás eredménye ; az a feltevés, hogy névszósí- tott igealak volna, helytelen. — A szócsalád mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. XIV; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 81; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 29, MNyelv.1 2: 115, Nyr. 32: 530; Albert: Nyr. 21: 51; EtSz. 1: 408 bir a. ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 55: 147; Gombocz: ÖM. 1: 152; SzófSz. — Vö. bír.
bíró 1306/1359: Byroutelek hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „a mondot Bÿro frat[er] Bernaldot vyue hazaba” (JókK. 22); 1404: ScAgabírak (MNy. 13: 257); 1818: biru (NytudÉrt. 40. sz. 369) ; — béró (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’ítélŐ hatalommal felruházott egyén; Richter’ # (1. fent); 2. 1395 k.: ’az uralkodó udvarában vagy országos intézménynél vezető hatalommal felruházott egyén; am Herrscherhof oder an einer staatlichen Institution mit verfügender Gewalt ausgestattete Person’ (BesztSzj. 22.); 3. 1416 U./1450 k.: ’kormányos; Steuermann’ (BécsiK. 240); 4. 1499: ’falusi vagy városi hatóságban vezető személy; Schultheiß’ (MNy. 49: 207). — Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: byrofagdba gr. (JókK. 119) | ~lkodik 1416 U./1466: birolkottanak [szragos igenév + -nak] (MünchK. 112) | ~skodik 1526: byrofkodyk ’uralkodik’ (ÉrdyK. 362) | bírál 1621: Biralni sz. (MA.) | bírálat 1813 — 5: bírálat (MNy. 5: 123) | bíráskodik 1792: Bíráskodásra sz. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 5: 163: NSz.), 1810: Bíráskodom gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 95: NSz.).
Származékszó: a bir ige fŐnevesült -ó képzős melléknévi igeneve. Eredeti jelentése ’hatalommal bíró’ lehetett. Egy bizonyos műveltségi fokon a társadalmi vezető szereppel általában együtt járt az ítélkezés joga. Ez volt az alapja az ’ítélőbíró’ jelentésváltozat fokozatos uralomra jutásának. — A magyar bíró bekerült a hazai latinba, a hódoltság korabeli magyarországi oszmán törökbe; átkerült a románba, néhány szomszédos szláv nép nyelvébe, sőt közvetítéssel távolabbi balkáni nyelvekbe (albán, bolgár) is.
CzF.®; Hunfalvy: Száz. 11: 432, 12: 666; Vámbéry: MEr. 278; Munkácsi: NyK. 17: 78; Bartal: AkÉrt. 5: 505; Zolnai Gy.: NyK. 26: 216; Simonyi: Nyr. 25: 51, M- Nyelv.2 99, Jelz. 12; Kunos I.: AkÉrt. 8: 342; Szeremley Császár: MNy. 4: 156; EtSz. 1: 408 bir a. ® ; Jokl: Szinnyei-Eml. 17; Szendrey Á.: NéNy. 1: 37, 94; Tolnai: Nyúj. 215; Treml: UngJb. 9: 289; Sand- feld: LinguBalk. 98; SzófSz. ® ; Végh: Békés 100, 106, 107; Gáldi: DictKlein. 107; Décsy: ULwBulg. 33; Kovács: MagyJogiTerm. 70, 74; Tamás: UngElRum. 117. — Vö. bír, fö-, szolgabíró.
birodalom 1. bír bírok 1. birkózik
birs- birsalma 1395 k.: „coctanum: bis alma” (BesztSzj. 852.); 1500 k.: Byffalma (MNy. 21: 140); 1590: Birs alma (SzikszF. 20 Történeti-etimológiai szótár


bírság;
306
bitang;
37); 1783: Bús-alma (Molnár J.: Könyvház 1: 374: NSz.); 1893: búsalma (Nyr. 22: 575); — bizs-alma (MTsz.); bisi alma (Nyr. 34: 261); biris-alma, birizs-alma, brisalma, brízsálmá, bürsálma, büsü-óma, búzsalmá, visâlmâ (ÚMTsz.); bisàlma, bisüàlma, bízs- àlrnâ, büzsupma, virsdlmá (Nyatl.). J; 1395 k.: ’ Quitte’# (1. fent). || birskörte 1753: „Két-féle a’ Birs-alma: eggyik öreg . . . hasonló a’ kőrtvélyhez: kiket méltán hihatni Birs-Körtvélynek” (Lippai: Posoni kert 543: NSz.); 1838: Birskörte (Tzs.). J: 1753:’a birsalmának körte alakú változata; Quittenbirne’ (1. fent).
A birsalma, birskörte előtagja ismeretlen eredetű. Az eredetibb bis alaknak az s-e egyes nyelvjárásokban toldalékok előtti, magánhangzóközi helyzetben megnyúlt, majd újabb nyelvjárási fejleményként rs-sé hasadt; vö. hars, nyárs, nyers stb. Népetimológiával a birisalma-íé\& alak változatból béresalma (ÚMTsz.), a bús-, búzsalma- félékbŐl pedig búzösalma (MNy. 56: 267) változat is keletkezett. — Iráni származtatása (vö.: új perzsa, kurd beh; középperzsa bé stb.: ’birs’) történeti szempontból esetleg valószínűsíthető volna, hangtanilag azonban teljesen magyarázhatatlan. Kaukázusi származtatása téves.
Munkácsi: Nyr. 29: 109, KSz. 1: 119, ÁKE. 167; EtSz.®; Bouda: Ungjb. 12: 352; Beke: Nyr. 64: 82; SzófSz.; Moór: AEthn. 2: 121.
bírság; 1195 k.: „uimagguc ez Tcegin ember lilki ért. . . . húg ur . . . birfagnop ívtua . . . ilezie wt” (HB.); 1276: Byrsagío [latinosított alak, egyes abl.] (OklSz.). J: 1. 1195 k.: ’ítélet; Gericht’ (1. fent); 2. 1276: ’hivatalosan kiszabott büntetés; amtlich erkannte Strafe | büntetéspénz; Strafgeld’ * (1. fent). — Sz: ~ol 1552: bir/agolyác gr. (Heltai: Diai. H7a).
Származékszó: a bír ige -ság képzős alakja. Benne az alapszó ’hatalommal bír’ jelentése él, minthogy a hatalommal az ítélkezés joga is együtt járt; vö. bíró. A bírság tehát eredetileg ’ítélkezés’-t, ’ítélet’-et jelentett, s valószínűleg megvolt már a honfoglalás előtti idők szókincsében. Később, az új igazságszolgáltatási törvények megszilárdulása után alkalmazták a szót az ítélkezés alkalmával büntetésül kirótt pénzösszeg vagy egyéb anyagi szolgáltatás fogalmának jelölésére. Az a feltevés, hogy az eredeti jelentés ’büntetés’ lett volna, helytelen. — A bírság mint jogi műszó bekerült a hazai latinba; átvették a szomszédos szláv nyelvek, a román és a hazai német nyelvjárások is.
CzF.; Munkácsi: NyK. 17: 68, 87; Alexics: Nyr. 16: 354; Melich: NyK. 25: 470, 471; Simonyi: Nyr. 25: 51; R. Prikkel: NyK. 26: 89; Szeremley Császár: MNy. 4: 156®; EtSz. 1: 408 bír a.; Erdélyi: NyF. 71. sz. 61; Szinnyei: Klebelsberg-Eml. 150; Göbl: NyK. 48: 81; SzófSz.; Madzsar: MNy. 38: 166; Décsy: MNy. 51: 456; Hauptová: MNy: 56: 175; Bárczi: MNyÉletr. 103; Kovács: MagyJogiTerm. 71, 128,153; Tamás: UngElRum. 119. — Vö. bír.
birsalma, birskörte 1. birsbirtok 1. bír
bisztró 1936/1956: „beszélt . . . Párizsról, BécsrŐl, ... a bisztrókról” (Grandpierre: Nagy emb. 25: NSz.). J: 1936/1956: kiskocsma; Kneipe | falatozó; Imbißstube’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. argó bistro kiskocsma’; ném. Bistro ’kocsmáros; kiskocsma’; fr. bistrot, bistro kiskocsma; kocs- máros’ ; ol. bistro kocsma’ ; or. öucmpó ’falatozó’. Végső eredete nincs tisztázva. A franciában nyelvjárási szóként a 19. sz. végén jelenik meg, először ’kocsmáros’ jelentéssel. A franciából terjedt el. A magyarba is valószínűleg innen került irodalmi úton, de a szó gyakoribbá válását más nyelvi hatás is elősegíthette. Jelentése a magyarban először kiskocsma’ ; ’falatozó’ jelentését csak az Ötvenes években vehette fel.
G. L.: Nyr. 85: 497. (Dauzat: DictÉtFr.7 91; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 73; Duden: Fremdwb. 86.)
bitang; 1456 k.: „spolia eius: w bitan- ghÿth” (SermDom. 1: 449). J. A) fn. 1. 1456 k.: ’zsákmány; Beute’ (1. fent); 2. 1567: ’váltságdíj; Lösegeld | büntetéspénz; Strafgeld’ (OklSz.); 3. 1604: ’csavargó; Strolch’ (MA. Scúrra a.); 4. 1790: ’fattyúgyermek; Bänkelkind’ (MNy. 36: 199); 5. 1799: 'hitvány személy ; nichtswürdige Person’ # (Gyarmathi S.: Affinitas 334: NSz.). B) mn. 1. 1496: ’gazdátlan; herrenlos | kóborló; streunend’ (OklSz.); 2. 1717 e./1804: ’alá- való; niederträchtig’# (Bethl: Élet. 217: NySz.). — Sz; ~ol 1519: el bytangollya gr. (JordK. 390) | ~ság 1821: bitang ságra gr. (Mátyási J.: Bar. 86: NSz.).
Német eredetű, esetleg cseh közvetítéssel; vö. kfn. biutunge ’préda, prédaszerzés, cserebere (prédával)’ ; — vö. még cseh R. bitünk ’préda, prédaosztás’. A szó végső fokon az alnémetből való; vö. aln. bütunge ’préda, prédaszerzés, cserebere (prédával)’. Cseh, közelebbről huszita zsoldosok terjeszthették el a 15. sz.-i Felső-Magyar- országon, amelynek középnémet nyelvjárásaiban az -ung képzőnek -gnk felel meg (Gréb 22, 37). Az így ejtett szász Sz. *bitçnk esetleg szintén előzménye lehet a m bitangnak. (A mai szász Sz. b^taηg ;semmirekeiió, csavargó’ azonban magyar jövevény.) A szó


bitó
307
bitumen
terjedésének irányát jelzi az is, hogy aszó a magyarból került az erdélyi szászba (bitánk ’fattyú’), románba (bitong ’fattyú’) stb. — Szavunk rosszalló értelmű főnévi és melléknévi jelentései magyarországi fejlemények. Ezek lényegében a feudális társadalom állásfoglalását fejezik ki az e társadalmi rendszer ellen fellépő huszitákkal szemben. A huszitáknak ,,hivatalos”, azaz kancelláriai nevükön (wiclifita, huszita, taborita, cseh testvér stb.) kívül számos rosszalló értelmű hazai elnevezésük is volt, mint a lat. malefactor 'gonosztevő’, k. úfn. ketzer 'eretnek, gálád ember, szodomita’ vagy a Húsz János nevére (vö. cseh húsa, R. hús 'lúd'), a huszitákat gúnyoló zászlóra (vörös mezőben fehér lúd) utaló korai úfn. Hussen; 15. sz. héber awwzö: ’ludak’, m. ludas ’hitszegő, számkivetett, kiközösített’ stb. (Mollay: SoprSz. 17: 122; 18: 333). Ilyen lehetett kezdetben a bitang is. — Török származtatása téves.
Vámbéry: MEr. 589; Szarvas: Nyr. 11: 145, 16: 294; Melich: Nyr. 24: 63, AkNyÉrt. 17/4: 29; Lumtzer: Nyr. 26: 162; Lumtzer — Melich: DOLw. 68; EtSz. ® ; SzófSz.®; Mollay: MNy. 52: 79; Décsy: ULwBulg. 34; Vértes O. A.: NyK. 66: 407; Kniezsa: MNy. 61: 136; Tamás: UngElRum. 121. (Kluge: EtWb.19 71.)
bitó 1293: ? „Bytou ac fratres ipsius” szn. (OklSz.); 1356: ? Bytho szn. (OklSz.); 1772 k./1787: ,,Előtted le ásva áll egy vastag bitó** (Orczy: Költ. Holmi 199: NSz.; vö. MNy. 9: 294); 1802: Bitto-fát (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 69: NSz.); 1816: Bitóid (Gyarmathi: Voc.). — J: 1. 1772 k./1787: 'karó ; Pfahl, Anbindepfahl | oszlop ; Pfosten’ (1. fent); 2. 1780: ’pellengér; Pranger’ (M- Nny. 6: 120); 3. 1808: ’hóhér; Henker’ (SI.) ; 4. 1816: ’kendertörŐ eszköz; Hanf breche* (1. fent); 5. 1844: ’akasztófa; Galgen’* (MNny. 6: 121).
Ismeretlen eredetű. Alapszava talán azonos a N. bitói 'kendert tör’ alapszavával, szóvégi o-ja ez esetben kicsinyítő képző, esetleg igenévképző. — Valószínűleg a ’karó, oszlop’ jelentésből (1.) kell kiindulnunk, ebből a többi megmagyarázható. A tulajdonnevek alapján feltehető volna ugyan az is, hogy az eredetibb jelentés ’hóhér’ volt, azonban a középkori személynevek és a későbbi Bitó családneveknek az idetartozása erősen kétes. így a 'hóhér’ talán csak szótárírói kikövetkeztetés a bitóla összetétel alapján. — A bot származékaként való magyarázata, valamint germán és újlatin eredeztetése nem valószínű. — Az 5. jelentésben a választékos nyelv szava.
Simonyi: NyK. 23: 144, NyF. 11. sz. 6; Melich: NyK. 25: 292; Tolnai: MNy. 9: 293, Nyúj. 206; Herman: Pászt. 179; Et-
20*
Sz. ® ; Szendrey: MNy. 13: 56; Bátky: Népr- Ért. 28: 105, Ethn. 49: 418; Horger: MNy. 35: 182; SzófSz.; Hegedűs: MNny. 6:117®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Csefkó: MNy. 45: 82; Bárczi: MNy. 46: 166 ® ; Szolnoky: NéprÉrt. 47: 36, AÉthn. 15: 36. (Wartburg: FEW. 1: 384; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 536; de Vries: AndEtWb. 38; Skeat: EtDictEng. 61.) — Vö. bitorol·
bitorol 1831: ,,a’ character hírét nem akarja csak bitorlani** sz. (Széchenyi: Vil. 263: NSz.), de 1. bitói; 1832: bitorol (Helmeczy: Jelenkor 1/2: 748: NSz.); — butoröl (SzamSz.). J: 1. 1831: 'jogtalanul birtokol, használ; usurpieren'* (1. fent); 2. [butoröl] 1935: ’a házban kutat; im Hause herumsuchen I fosztogat; plündern’ (SzamSz.) || bitói 1790: „jószágaikat Örménnyel . . . Kupetzekkel bitoltatni** sz. (Μ. Kurir 406: NSz.); 1801: bitoltak gr. (Molnár J.: Könyvház 14: 189: NSz.). J: 1. 1790: 'igénybe vesz; in Anspruch nehmen | bitorol; usurpieren’ (L fent); 2. 1807: ’elhasznál, elnyű; abnützen' (Márton); 3. 1808: ’tönkre tesz, elront; zugrunde richten, verderben’ (SI.); 4. 1808: 'elherdál; vergeuden’ (SI.); 5. 1912: ’kendert tör; Hanf brechen’ (Frecskay 230).
A bitorol nyelvújítási alkotás: a N. bitói igének a N. butoröl alapján feltehető bitorol változatát emelték irodalmi nyelvi szintre. — A bitói vitatott eredetű. 1. Ugyanannak az alapszónak az igei származéka, amely a Zntó-nak is alapszava lehet; talán a ’kendert tör’ jelentésen keresztül kapcsolhatók össze. — 2. A kfn. bieten ’zsákmányt eloszt’ átvétele. — 3. A bitang származékának, a bitangol-nok a rövidülése. — Egyik magyarázat sincs kellőképpen megalapozva. — A bitor fn. és mn. (1834: Kunosa: Szóf.) nyelvújítási elvonás a bitorol-ból·, de nem vált közkeletűvé.
Szarvas: Nyr. 11: 149®, 16: 294; Melich: Nyr. 24: 64®, AkNyÉrt. 17/4: 39; Lumtzer—Melich: DOLw. 69; NyÚSz.; Simonyi: Nyr. 32: 481, 46: 21; EtSz. 1: 415 bitói és 416 bitorol a.; Tolnai: Nyúj. 153; SzófSz. ® ; Bárczi: MNy. 46: 167 ®. — Vö. bitó.
bitumen 1854: „Bitumen 1. [= latin] földgyánta” (HeckenastldSz.2). J: 1854: ’kátrányszerű anyag; Bitumen’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. bitumen 'földi szurok, aszfalt*. E latin szó bekerült a legtöbb európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. bitumen; ném. Bitumen; fr. bitume; ol. bitume; or. ÔumÿM: 'bitumen, aszfalt’. — A magyarban eleinte ásványtani műszóként, a természetes előfordulású aszfalt neveként honosodott meg; ma azonban inkább kémiai műszóként használatos a kőolajból stb. kivont s a természetes aszfalt


bivaly
308
bizgrat
hoz hasonló összetételű, anyag megjelölésére. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 536;
Römpp: VegyLex. 1: 251.) — Vö. beton.
bivaly 1193: ,,nomina prediorum . . . | . . . Halaz. Biwol” hn., bilol hn. (ÖMOlv. 53 — 4, 58) ; 1246/1263: Byolokol hn. (OklSz.) ; 1274 >1340: Buol hn. (Györffy 1: 849); 1395 k.: „buballus: byal” (BesztSzj. 1049.); 1527: byaal (ÉrdyK. 546); 1533: Biial (Murm. 537.); 1551: bivaly (Helt: Bibi. 1. Rrr3.: NySz.); 1760: bíhalnak gr., bihalyok- nak gr. (Thaly: Adal. 1: 20); 1783: bival- bórt (Μ. Hírmondó 486: NSz.); 1790: bivaj bőrbe (Μ. Kurír 500: NSz.); 1794: bihaj (Gyarmathy S.: Nyelvmester 1: 360: NSz.); 1803: biált gr. (Bozóky I.: Atala 105: NSz.); 1845: bihua (Eletk. 2: 662. Vas Gereben: NSz.) ; — bëal, bëhal, bihâ, bihó, bihol, biláj (MTsz.); biaj, biho, bijaj, buhal (ÚMTsz.). J: 1. 1193: ’a szarvasmarhánál erősebb, fekete színű kérődző állat; Büffel’ * (1. fent); 2. 1508: ’vadszamár; Wildesel’ (DöbrK. 520); 3. 1834/1885: ’ostoba ember; dummer Mensch’ (Vörösm. 4: 202: NSz.); 4. 1885: ’a cséplőgép lokomobilja; Lokomobile der Dreschmaschine’ (Nyr. 14: 46). — Sz: ~O8 1692: biálosnak fn. (OklSz.); 1830: bialos mn. (Uránia 3: 135: NSz.).
Szláv, közelebbről feltehetőleg déli szláv eredetű; vö.: big. 6ύβ0Λ; szb.-hv. bívÖ [birtokos esetben bívola], Kaj bivol; szín. bívol; vö. még: szik, byvol; or.-e. szí. őueoAb, őbieorfb, or. őyÜeOA: ’bivaly’; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is. A szláv- ságban jövevény a latinból; vö.: lat. bubalus, népi lat. *buvalus ’ua.’. — A magyarba valamely (déli) szláv nyelv R. byvolb szava kerülhetett át bivol alakban. A délszlávból való származtatása mellett szólhat a bivaly tenyésztésének sajátságos dél-dunántúli és erdélyi elterjedése is. Az 1193. évi bilol szó- középi Z-je alkalmi hasonulás eredménye lehet (ha ugyan nem íráshiba); a N. bilaj a bijal alakból keletkezhetett hangátvetés- sel. A többi alakváltozat szabályos hangfejlődések eredménye. — A jelentések közül az 1. az eredeti; a csupán egyetlen adattal igazolható 2. jelentés nyilvánvalóan fordítási hibából származik; a 3. a bivaly állítólagos ostobaságán, a 4. pedig nagy erején, munkabírásán, valamint az álló gőzgép és a bivaly bizonyos alaki hasonlóságán alapuló névátvitel eredménye. — A rom. bívol ’ua.’ a szláv nyelvekből való, egyes nyelvjárási alakok azonban — vö. rom. N. bioi, bihol ’ua.’ — magyar köz veti tésűek. — A mai magyar köznyelvben szokásos bivaly csupán a 19. sz. második felében szorította ki a korábban használt öwaZ-t; a 16. —18. században a bial volt a legelterjedtebb alak.
CzF. bival a.; Budenz: NyK. 1: 312, 2: 470; Miklosich: Nyr. 11: 116®; Kovács:
LatEl. 49; Kardos A.: MNy. 3: 132; Horger: NyK. 41: 138, 46: 303; Melich: MNy. 8: 154, NyK. 44: 370; Herman: Pászt. 490; EtSz. ® ; Bátky: NéNy. 2: 125; Mikos: MNy. 31: 159; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 18; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 13, 46, 51, MNy. 51: 329, I. OK. 7: 139; Abaffy: MNy. 51: 213, 215, 218; Kniezsa: SzlJsz. 93®; Moór: StudSl. 2: 56; Skok: Vasmer- Eml. 510; Gunda: I. OK. 12: 152, Nyr. 89: 476; Miháilá: împrum. 77; Popovió: GSkr. 218; Molnár N. : Áll. 20. — Vö. bifláz.
biz 1680 k. : ,,Hogy marva a’ Kigyo mást meg Ő1 nem tudgya. De természet mondja ’s biz el sem mulattya” (RMKtár. 38. sz. 128); 1833: ? Beze (Kassai 1: 329); 1860: bia (Búd. Kalend. 20: NSz.); 1872: bize (Nyr. 1: 423); — béz, bi, bij, biza, bizë, pizë (MTsz.). J: 1680 k. : ’bizony; wahrlich’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a jóval korábbról adatolható bizony nyomatékosító határozószó rövidülése. A biza, bize stb. alakváltozat a biz és az a, e mutató névmás összetétele. — A 022on?/-nak csak határozószói szerepét vette át, anélkül azonban, hogy kiszorította volna. Használati köre szűkebb ; főként érzelmileg színezett mondatokban, kötött szórendi helyen, valamint szólásszerű kapcsolatokban él.
CzF.®; EtSz. 1: 418 bíz a.; Simonyi: Nyr. 44: 121; Kovács Márton: Nyr. 46: 21; Zolnai Gy.: MNy. 38: 298. — Vö. bízik, bizony.
bizarr 1790: ,,Cybele Anyánk a’ maga bizarr ságát akarta mutatni” sz. (Kazinczy: Orpheus 1: 182: NSz.); 1798: ,,magát ... különös formájú haj-fodoritások, és bizar (tsudálatos) ruhák által külömbözteti meg” (Μ. Merkurius 424: NSz.); 1846: legbizárabb gr. (Életk. 1: 273: NSz.); 1862: bizárr (Rózsaági: Fertály mágn. 2: 17: NSz.). J: 1790: ? ’különös; bizarr’ (1. fent), 1798: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~ság 1790: 1. fent.
Nemzetközi szó; vö.: ang. bizarre; ném. bizarr; fr. bizarre; ol. bizzarro; rom. bizár; cseh bizarní: ’különös, furcsa’. Az olaszból terjedt szét; itt bizonytalan etimológiájú. — A magyar szó közvetlen forrása a német vagy a francia lehetett.
Simái: MNy. 7: 161; EtSz.®. (Schulz: DtFremdWb. 1: 86; Wartburg: FEW. 1: 388; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 538; Corominas: DiccCrítEt. 1: 464; Schalk: Wartburg-Eml. 655; Kluge: EtWb.19 80; DudenEtym. 69; Rohlfs: ZRPh. 80: 120.)
bizgrat 1585: ,,cieo: Fői mozdítom, indítom, bozgatom” (Cal. 193); 1616: bizze- getnélek gr. (Bal: Cslsk. 34: NySz.); 1669: felbizgattya gr. (Nad: Kert. 314: NySz.)·


bízik
309
bizmui
1696: bözgetnék gr. (LevT. 2: 398); 1791: bízgatni sz. (Poóts A.: Vers. 82: NSz.); 1863: megbézgetik gr., bizgesd gr. (Kriza: Vadr. 492); — bëzget, bëzzëget (MTsz.) ; óüzgeí (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’megérint; berühren | mozdít; bewegen* (1. fent); 2. 1616: ’ingerel; reizen | bosszant; ärgern* (1. fent); 3. 1696: ’bolygat; stören, aufwühlen | firtat; an etwas rühren, aufstöbern** (1. fent); 4. 1740: ’biztat, ösztönöz; anregen, anspornen | felbújt; aufwiegeln, anstiften’ (Taxonyi J.: Tükör. 1: 253: NSz.) || bíznál 1833s „bizgál: Piszkál, Izgat, Mozgat” (Kassai 1: 328); 1856: bezgél (Lisznyai K.: Mad. pajt. 4: NSz.); — bizergál, bizgerál, bizgerél, bizgerél, bizgirál, bizgurál (ÚMTsz.). J: 1833: ’piszkál; stochern, herumfingern | bosszant; aufreizen’ (1. fent) I) bezzent 1862: ,,Meg- bezzenteni a kilincset, a fuvola billentyűjét” sz. (CzF. bezzent a.); — bizzent (MTsz.). J; 1862: ’érint; berühren | illet; anrühren’ (1. fent) II bezdít 1863: „bezditts azon a szénán” (Kriza: Vadr. 492); — bëzdit (MTsz.). J: 1863: ’könnyedén megmoccant; leicht (oder ein wenig) bewegen’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. A hangfestő ,,tŐ”-nek más alaktani felépítésű származékai is élnek; vö.: N. bizgelődik ’ingerkedik, bosszant’; N. bizgul ’felingerlődik* (ÚMTsz.); stb. — A bizergál, bizgerál-féle alakok (egymásnak hangátvetéses változataiként) a biz· g ál alak játékos megnyújtásával keletkezhettek, s átmeneti formákat alkotnak a birizgál felé. A közeli rokon birizgál-on kívül a szócsalád a hangfestés síkján összefügg, illetőleg Összefügghet még a következő szócsaládokkal: berzenkedik, berzent stb.; borzad, borzong; stb.; piszkál, piszmog stb. ; biccen, biceg stb. Végződéseik gyakorító és mozzanatos képzőknek felelnek meg. — A szín, bezgáti ’ingerel, piszkál’ esetleg a magyarból való, de lehet a magyartól független hangfestő eredetű is. — A szó- család egyes tagjainak jelentésfejlődésére az izgat és a biztat is hathatott. — A bizgat· nak az izgat és a biztat vegyüléséből való keletkezése, valamint az *izgat-bizgat ikerszóból való önállósulása nem valószínű; a mozgat-)o6\ való magyarázata téves.
Simonyi: Nyr. 18: 1, AkNyÉrt. 15/3: 4, 22; Albert: Nyr. 20: 18; Sági: NyK. 34: 474; Valló: Nyr. 33: 561; Fiók: Száz. 41: 599, 863; Bleyer: Száz. 41: 761; EtSz. 1: 388 bëzdit a., 1: 410 birizgál a., 1: 419 bizz a. ® ; Gombocz: MNy. 12: 386; SzófSz. birizgál a.; Pais: MNy. 49: 433®; Benkő: MNy. 61: 402. — Vö. berzenkedik, birizgál, borzad, bozót.
bízik 1138/1329: ? ,,In villa Degu. vlues. Bizau. Lufa” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1372 u./ 1448 k.: „ew nalanalkewl: elny nem fy/jÿ&uala” (JókK. 44). J: 1. [bízik] 1372 U./1448 k.: 'bizakodik; zuversichtlich sein’ ♦ (1. fent); 2. [bízik] 1372 U./1448 k.: ’bizalma van valakiben; jemandem trauen’ # (JókK. 4); 3. [bíz] 1495 e.: ’gondozásra átad; anvertrauen’ * (GuaryK. 46); 4. [bíz] 1519: ’valami fölé rendel; einer Sache vorsetzen’ (JordK. 433); 5. [bíz] 1603: ’ráhagy valakire; überlassen* (Zvon: Osiand. 87: NySz.). — Sz: bizodalom 1372 U./1448 k.: by^odalmat gr. (JókK. 147) I ~lal 1372 U./1448 k.: by^laltattatot sz. (JókK. 53) | bizodalmaz 1416 U./1466: bi^odalma^iatoc gr. (MünchK. 205) (bizakodik 1460k.: Bÿ$akodo sz. (JászGl. 3.) I bizalkodik 1460 k.: By^alkoda Js ] sz. (Jász | Gl. 19.) I bizodalmas 1470: birodalma]th gr- (SermDom. 2: 382) | biztat 1519: byztathwan sz. (JordK. 770) | bizalmas 1683: Bizalmas (NyÚSz.) I bizalom 1700: Bizalom (Nyr. 27: 157) I bizottság 1771: bizottságra gr. 'bizalom* (Székely H.: Gyerm. név. 130: NSz.), 1831: ’bizottság’ (NyÚSz.) | bizomány 1804: Bizomány (NyÚSz.) | bizományos 1826: bizományos (NyÚSz.) | bizalmatlan 1832: Bizalmatlan (Fáy A.: Bélteky 1: 233: NSz.) | bizottmány 1836/1863: bizottmány (Bajza Munkái 5: 203: NSz.) | bizalmi 1850: bizalmi (Pálffy A.: Föld. fut. 2: 93: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból; vö. votj. Sz., Μ. baz~ 'reménykedik, bizakodik, bizalommal van; merészkedik*. A votják szó nyilván összefügg a tat. baz- 'mer, elhatározza magát’ (Radl.) szóval, melynek az altaji nyelvekben nincs megfelelője; nem dönthető el, melyik a másiknak az átvétele. A magyar és a votják szókezdő b egyaránt *p-ből zöngésülhetett. A bizonytalan finnugor egyeztetés és a nyelvtörténeti adatok tanúsága alapján talán az 1. jelentés lehetett az eredeti. — — A bizalom szórövidítés a bizodalom-ïM; a bizottság, bizomány, bizottmány nyelvújítási alkotás. — Más finnugor nyelvi szóval való egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 202; MUSz. 457; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 92; Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 35, 140; Simonyi: MNyelv.2 175; Wichmann: FUF. 11: 225 ® ; Gombocz: FUF. 12: 73, MNy. 8: 120; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 145, 161, 212, 215, 216; SzófSz.; Moór: Nyr. 72: 243, ALingu. 2: 418, 421; Bárczi: MNy. 46: 228; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 80; Lakó: AAPJ. 17: 12, 13®, NyK. 64: 60; MSzFgrE.®. — Vö. bezzeg, biz, bizony, bizton, biztos, bízvást, hitbizomány, ön-.
bizmut 1780: „Vismuthum, Biszmut” (Molnár J.: Oryct. 85: NSz.); 1784: Vismut- értz (Benkő F.: Kövek 72: NSz.); 1818: vizmútértz (Márton Märcasita a.); 1865:


bizony
310
biztos
bismuthum (Babos); 1891: Bizmut (Péchf). J: 1780: ’vörösesfehér, fémfényű kémiai elem; Wismut’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bismuth; ném. Wismut; fr. bismuth; ol. bismuto; or. eúcMym: ’bizmut’. A németből terjedt el; itt tisztázatlan etimológiájú. Az újkori lat. bis(e)- mut(h)um ’ua.’ G. Agricola (1495—1555.) német minoralógus alkotása a német szó alapján. — A m. biszmut bizmut, bismuthum alak változat az újkori lat. bismuthum ’ua.’ teljes, illetőleg csonkult alakjának felel meg. A csonkulás esetleg a német vagy a francia szó mintájára történhetett. A v kezdetű magyar alakváltozat vagy közvetlenül a németből való, vagy az újkori lat. vismuthum ’ua.’ rövidülése német hatásra.
EtSz. 1: 414 biszmút a. (TrübnersDtWb. 8: 204; Römpp: VegyLex. 1: 253; Kluge: EtWb.1* 866; DudenEtym. 768.)
bizony 1350 k.: „[bijfunfagut [b] inuc- revl teun” sz. (KTSz.) ; 1372 U./1448 k.: „nem akaruan ew uele vetednie mÿkeppen bi^on euangeliumnak tartoÿa”, by^onyoltattak sz. (JókK. 7, 110); 1580: bizomos sz. (MNy. 62: 359); 1604: bizanfagi sz. (MA.); 1786: Bizony (Μ. Hírmondó: 692: NSz.); 1833: t Beze (Kassai 1: 329); 1846: bi’on (Élstk. 1: 434: NSz.); 1858: Oebzon (Délibáb Naptár 44: NSz.); 1863: Bien, bizen, bon (Kriza: Vadr. 492); 1867: Bijon (M-E. Kalend. 42: NSz.); 1899: bio (Deák J.: Göcseji hist. 3: NSz.); — ben, bën, beon, bëon, bijan, bijong, bijony, biony, biza, bize, bizë, bizën, bizo, bízott, bizzan, boon, pize (MTsz.) ; beany, bejön, bezon, bezony, bezzon, bijjon, bijom, bizam, bizany, bizog (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1350 k.: ’igaz; wahr’ (1. fent); 2. 1474: 'meghatározott; bestimmt’ (BirkK. 3). B) hsz. 1372 U./1448 k.: ’valóban; wahrlich’# (JókK. 122). C) 1416 U./1466: isz.-szerűen, nyomósításként; als Interjektion der Verstärkung (MünchK. 21). D) fn. 1. 1557: ’tanú; Zeuge* (LevT. 1: 251); 2. 1645: ’igazság; Wahrheit’ (GKat:Titk. 329: NySz.). — Sz: *^sag 1350 k.: 1. fent I ~it 1372 U./1448 k.: bÿ^onoÿt (JókK. 21) | bizonnyal 1372 U./1448 k.: bi^onual (JókK. 20) | ~ul 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~9ágos 1372 U./1448 k.: byjonfagoft gr. (JókK. 19), 1416 U./1450 k.: bizonfagos (BécsiK. 282) | ~ulat 1416 U./1450 k.: mc£bizinolatra gr. (BécsiK. 269) | ~ában 1416 U./1466: Bi^onaba (MünchK. 138) I ~os 1456 k.: bi^onofok gr. (SermDom. 1: 329) I ~talan 1456 k.: bihontalanokról gr. (SermDom. 2: 1) | ~ával 1456 k.: bi^onaual (SermDom. 1: 269) | ~ára 1513: bÿ 30- nÿara (CzechK. 23) | ~osodik 1584: Meg bizonyosodnec gr. (Born: Préd. 267: NySz.) | ~gat 1645: rmeg-bizonygatom gr. (GKat: Titk. 307: NySz.) | hitvány 1830: bizonyítvány (MNy. 4: 253) | ~lat 1830: bizonylata gr. (Aurora 9: 7: NSz.) | ~íték 1833: Bizonyíték (NyÚSz.). I bizi 1898: bizi (Dobos).
Származékszó: a bíz( ik ) igéből keletkezett -n (^-ny) névszóképzővel; vö. vagyon. Kialakulása a bíz(ik) igének ’bízik valakiben vagy valamiben’ jelentéséhez fűzhető: bizony ’olyan, amiben (akiben) meg lehet bízni’, azaz ’igaz, valódi’. Főnévvé válása, ’tanúbizonyság’ -> ’igazság’ jelentésének kialakulása ebből közvetlenül érthető. Nyomatékosító határozószóvá alanyi vagy értelmező összetett mondatok főmondatának névszói állítmányaként (bizony az, hogy . . .) fejlődhetett, nyomatékét, majd önálló mondatjellegét elvesztve. — Számos alakváltozata a hangsúlytalan helyzet következtében beálló rövidüléssel magyarázható. Származékai közül a bizonyára, bizonnyal, bizonyában, bizonyával határozó ragok megszilárdulásával keletkezett. A bizonyítvány, bizonyíték, bizonylat nyelvújítási alkotások. A bizi ’bizonyítvány’ tréfás képzés. — A bíz(ik) ige egyes számú, 1. személyi! bízom alakjából való származtatása (vö. hiszem > hiszen, találom > talán) kevéssé valószínű.
MUSz. 457 ®; Simonyi: Hat. 1: 381, 2: 292, TMNy. 254; Zolnai Gy.: NyK. 23: 153; EtSz. 1: 418 bíz a.®; Kertész: Nyr. 56: 125; Kardos: Nyr. 56: 153; Klemm: TörtMondt. 460 ® ; SzófSz.; Fokos: Nyr. 70: 37; B. LŐrinczy: KTSz. 99, 164; Balázs: MNy. 49: 428; Pais: MNy. 49: 432 ®, 54: 186; Berrár: TörtMondt. 153; D. Bartha: Szóképz. 74; H. Molnár: MNy. 55: 358; Bárczi: MNy. 56: 106. — Vö. biz, bízik.
bizton 1535: ,,bizton csak az te urad érdeméért és az ő neveért adták meg a the lovadat” (IrtörtKözl. 6: 292); 1831: Bizton (Kreszn.). J: 1. 1535: ’bizonyosan;
gewiß’ (1. fent); 2. 1815: ? ’bátran ; getrost’ (Nyr. 48: 132), 1819: ’ua.’ (Horváth Á.: Fáid. 102: NSz.); 3. 1843: ’biztonságban; in Sicherheit’ (Gondol—Dickens: Twist. 3: 12: NSz.). — Sz: ~ság 1846: biztonságban gr. (NyÚSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: a biz(ik) -t igenév képzős bi,zt- származékából keletkezett -n módhatározó raggal. Létrejötte, eredeti jelentése az alapigének ’valakire bizalommal hagyatkozik’ jelentéséhez kapcsolható: 'megbízható módon’, azaz 'bizonyosan’. — Ma elavultnak hat, inkább csak származékai használatosak.
Simonyi: TiMNy. 482, 585 ®, NyF. 11. sz. 5; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 78; SzófSz. — Vö. bízik, biztos, bízvást.
biztos 1563: „promitaltak, hog’ az En Bÿztoffagom ala Agyak magokat” sz. (RMNy. 3/2: 50); 1748: „az eggyetlen-egy példa, nem biztos vezére szerencsénknek” (Faludi:


bízvást
311
bizsu
NA. Megsz. 206: NSz.); 1785: Bizattosok gr. (Μ. Hírmondó 780: NSz.); 1790: Biztosának gr. (Pétzeli: Álzír 53: NSz.). Js A) fn. 1. 1563: ? ’valamivel megbízott hatósági személy; Kommissar’ * (1. fent), 1785: ’ua.’ (1. fent); 2. 1891: ’rendÓr; Schutzmann’ (Viharos: Főváros 80: NSz.). B) mn. 1. 1748: kétségtelen; gewiß’* (1. fent); 2. 1761: biztonságos; sicher’ # (Telek J.: Bát. Hav. 71: NSz.); 3. 1786: bizalmas; vertraulich’ (Révai: Fal. 217: NSz.); 4. 1787: ’megbí zható; vertrauenswürdig’# (Μ. Kurír 75: NSz.); 5. 1839: ’szílárd; fest, bestimmt’* (FigyelmezŐ 650: NSz.). — Sz: ~ít 1824: biztosító, gr. (Fáy A.: Kedv-csapongások 1: 117: NSz.) | ~íték 1833: biztosítékokat gr. (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 779: NSz.) [ ~ító fn. 1838: Biztosító biztosító intézet’ (Tzs.), de vö. 1833: biztosító-intézet (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 675: NSz.).
Származékszó: a bíz(ik) igéből alakult -t főnévképzővel és a valamivel való ellátottságot jelölő -s melléknóvképzŐvel. Származékai, a biztosít és biztosíték nyelvújítási képzések. — Jelentései az alapigének fő jelentésárnyalataihoz kapcsolódnak. Főnévi 1. jelentése az alapigének ’valakit megbíz valamivel’ jelentésárnyalatát hordozza. Melléknévi jelentései az ige ’valakiben (valamiben) megbízik’ jelentéséből sarjadtak.
Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 72; Simái: MNy. 7: 258; EtSz. 1: 418: bíz a. ® ; Tolnai: Nyúj. 153, 215; SzófSz.; O. Nagy: Nyr. 83: 268 ®. — Vö. bízik, bizton, maga-·
bízvást 1584: „Bizuast merec azért neked kônyôrgeni” (Born: Ének: 223: NySz.). J: 1. 1584: bizakodva; zuversichtlich’ * (1. fent); 2. 1882: bizonyára; sicherlich’* (Beöthy Zs.: Színműírók 87: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: a bíz(ik) ige -va képzős határozói igenevéből keletkezett az -st módhatározóraggal. Létrejöttében az örömest, egyenest, vegyest típusú alakok szerepelhettek mintául.
Simonyi: Hat. 2: 320 ® ; Klemm: TörtMondt. 214®. — Vö. bízik, bizton·
bizsereg· 1792: „Bifzeregni: fajogni. Bi- zfereg, fajog a’ kezem, tenyerem az ütéstől” (SzD.); 1802: bizsergése sz. (Zsóldos J.: Asz- szony orvos 75: NSz.); 1866: bizserg (Benedek A.: Költ. 2: 19: NSz.); — bizsörög, biizsö- rög, pezsereg, pezsërëg, pizsërëg, zsübörög (MTsz.); bizsölög (ÚMTsz.). J: 1. 1792: ’sa- jog; schmerzen’ (1. fent); 2. 1802: ’zsibbad; prickeln’* (1. fent); 3. 1833: ’pezseg; brausen’ (Kassai 1: 309); 4. 1897 —1901 :’nyü- zsög; wimmeln’ (MTsz. pezsereg a.) || bizse- rél 1787: ,,miért nem vólt. . . sükeres az 6’ bizserélése” sz. (Gelei J.: Robinzon 284: NSz.); 1872: ,,A piczi gyermek tenyerét kezünkbe fogva . . . bizserélünk (gyengén csiklandozunk) benne” (NépkGy. 1: 350)· J: 1787: ’simogat; streicheln | csiklandoz; kitzeln’ (1. fent) || bizseg 1792: „Bi- zsegni: pizsegni, bozsogni, bezsegni, hemzsegni” sz. (SzD.). J: 1. 1792: ’hemzseg; wimmeln’ (1. fent); 2. 1818: ’zsibbad; prik- keln I viszket; jucken’ (Márton); 3. 1833: ’pezseg; brausen’ (Kassai 1: 309) || bozsog· 1792: „Bizsegni. . . bozsogni, pezsegni, hemzsegni” sz. (SzD.), 1808: Bozsongani sz. (Sí.); — pozsog (Nyr. 69: 8). Js 1792: ’hemzseg; wimmeln’ (1. fent) || bizserget 1888: ,,a kikeleti napsugár bizsergetö csíklandozá- sa . . .: teremt” sz. (Bársony I.: Szab. ég. 5: NSz.). J: 1888: brausen machen’ * (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja a nyüzsgést, sürgést-forgást, zsongást, gyakori mozgást és az ezzel gyakran együtt járó susogó hangot érzékelteti. Legközelebbi rokonságába a pezseg, pezsdül stb. szavak tartoznak. — A bizsereg gyakori, elaprózott mozgást jelöl; jelentései ebből mind érthetők. A bizsergőt és a N. bizserél csak a ’viszketés, csiklandozás’ jelentéskörében vált használatossá A bizseg eredetileg általában jelenthette a sürgést-forgást, hem- zsegést; ’zsibbad, viszket’ jelentése talán a bizsereg hasonló jelentésének hatására fejlődött ki. A bozsog szintén szűkebb területen: a mozgás, nyüzsgés jelentésében használatos. A szócsaládhoz több más hasonló hangalakú és jelentésű, de más-más képzésű alak is tartozik; vö pl.: 1833: bezsdül ’nyü- zsög’ (Kassai 1: 309); 1884: bizserkél ’bizser- get* (Bródy S.: Nyomor 75: NSz.); bozso- nyog ’nyüzsög’ (Nyr. 29: 430); bözsörikel ’ bizsergőt’ (MTsz.). A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése téves. — A szócsalád tagjai a bizsereg, bizserget kivételével nyelvjárási szók.
MUSz. 456; Simonyi: NyK. 16: 267, TMNy. 422; EtSz. 1: 419 bizseg a® ; Beke: Nyr. 68: 27, 69: 8; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; Bárczi: Szótöv. 50. — VÖ. pezseg.
bizsu 1816: „tudta, hogy némely könyv úgy bujálkodás czikkelye mint a fichük, bijouk s fejér és piros kenőcs” (Tóth: M- Divatsz. 24); 1854: bizsú (HeckenastldSz.1 34). J: 1. 1816: ’ékszer ; Schmuckstück, Kleinod’ (1. fent); 2. 1904: ’kisebb csecsebecse; kleinerer Flitterkram* * (Radó: IdSz.1).
Francia eredetű; vö. fr. bijou ’ékszer, csecsebecse, drágaság’. A franciában kelta jövevény; vö. breton bizou ’drágakövos gyűrű’; ez a breton biz ’ujj’ származéka. A franciából több nyelvbe is átkerült; vö.: ang. bijou; ném. Bijou: ’ékszer’. 2. jelentése az l.-bŐl fejlődött. — Német közvetítés feltevése aligha szükséges.
Tóth: MDivatsz.: 24. (Skeat: EtDict.4 60; Storfer: DickSpr. 38 ® ; Dauzat: Dict-


blamái
312
bliktri
ÉtFr.7 88; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 71.)
blamái 1876: „képes magát annyira blamálni” sz. (Hevesi L.: Karc. 122: NSz.). J: 1876: ’megszégyenít ; blamieren’ (1. fent). — De vö. 1844: „házam blamirozva van” sz. (Frankenburg: Est. 2: 115: NSz.) || bla- mázs 1878: „minden főmomentuma bla- mage” (11. Kákay A.: Tisza K. 102: NSz.); 1881: blamázs (Beliczay J.: Egyetlen leány 73: NSz.). J: 1878: ’felsülés; Blamage’ (1. fent) II blama 1932: „blamázs (blama): föl- sülés, kudarc, szégyen” (PHNyr. 110). J: 1932: ’felsülés; Blamage’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. blamieren ’valakire szégyent hoz; valakit nevetségessé tesz’, Blamage ’fölsülés, blamázs’. A ném. blamieren a fr. blâmer ’rosszall, kifogásol’ átvétele; a ném. Blamage (olv. blá- mázs) a ném. blamieren franciás származéka. A cseh blamái ’blamázs’, blamovati ’blamál valakit’; le. blamaz ’blamázs’, blamowac siç ’blamálja magát’ a németből való. — Am. blamái a korábbi blamiroz képzŐcserés módosulata; e jelenségre vö. jlangiroz~ flangál, gazsuliroz~ gazsulál stb. A blama elvonás a blamál-ból. — A szócsalád mindhárom tagja a bizalmas társalgási nyelvben használatos.
Czakó: Nyr. 26: 85 ®; Lumtzer —Melich: DOLw. 69®, 293; EtSz. 1: 420 blamiroz a. ® ; Kardos: Nyr. 61: 92; Zolnai Gy.: Nyr. 61: 131; Bárczi: FrJsz. 34®, Szók.2 100, 113; Horger: NNyv. 3: 185; Zolnai B.: MNy. 49: 104; Tompa: MMNyR. 1: 461. (Schulz: DtFremdwb. 1: 87; Kluge: EtWb.19 81; DudenEtym. 69.)
blanketta 1860/1894: „A báró talált tárczájában egy blanquettet” (Jókai 15: 258: NSz.); 1865: bíanquet (Babos); 1880: blanké- tát gr, (Mátrai B.: Él. szinf. 165: NSz.) ; 1889: blankettát gr. (Szabó E.: Sírva-vig. 33: NSz.); 1891: blankett (Füredi: IdSz.); — blanketta (EtSz.). J: 1. 1860/1894: ’papírlap; Papierblatt I űrlap; Blankett’* (1. fent); 2. 1865: ’aláírás (meghatalmazásként) ; Unterschrift (als Ermächtigung)’ (1. fent); 3. 1880: ’nyugta; Quittung’ (1. fent).
Német eredetű; vö.: ném. Blankett, R. blankette ’blanketta’. Ez a ném. blank ’tisz- ta, sima, csupasz’ alapján jöhetett létre a 17. sz.-ban. Eredeti jelentése: ’aláírással ellátott, egyébként üres papírlap’. A ném. R. Blanket( e ) franciás írásmódú álfrancia szó lett a ’fehér’ jelentésmozzanatot ugyan magában foglaló, de eltérő jelentésű fr. blanquette ’fehér bor, stb.’ hatására. — Az a végű magyar alakváltozatok latinosítással keletkeztek.
EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 87.) — Vö. biankó.
blazírt 1844: „illy rendetlenségek., azon blasirtságot is előidézhetik” sz. (Kemény Zs.: Kort. 2: 109: NSz.); 1847: „Ez . . . egy blasirt s elványolt indulatnak mocskos önzése” (Kemény Zs.: Gyulai 1: 75: NSz.); 1855: blazirt (Beöthy L.: Puncs 3: 211: NSz.); 1862: legblásirtabb gr. (Kolozsv. Album 91: NSz.). J; 1844: ’fásult; blasiert’ (1. fent). — Sz: ~ság 1844: 1. fent.
Német eredetű; vö. ném. blasiert ’fásult blazírt’. Ez a fr. blasé ’elfásult; megcsömör- lött’ melléknévi igenév átvétele a szóvég németes átalakításával. A fr. blasé eredetileg természettudományi szakkifejezés volt, s a folyadékok (túl)telítettségére vonatkozott. Modern jelentésében más európai nyelvekben is meghonosodott; vö.: (a francia alak alapján:) ang. blasé ’ua.’; ol. blasé ’ua.’ ; — (a német alak alapján:) svéd blaserad ’ua.’ . — Választékosabb stílusban használatos.
EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 88; Kluge: EtWb.19 81; DudenEtym. 70.)
bliccel 1885: „Ő amint látta a rossz fordulatot, rögtön elbliccelt onnan” (Nyr. 46: 27). J: 1. [el~] 1885: ’elszelel; ausreißen’ (1. fent); 2. 1886: ’fizetés elől távozik; vöm Bezahlen fliehen’ * (Rákosi V.: Bujtogatók 16: NSz.); 3. 1898: ’(tanórát) mulaszt; (eine Lektion, eine Stunde) schwänzen’ * (Dobos); 4. 1898: ’füllent; flunkern’ (Dobos); 5. 1900: ’megcsal; betrügen | elcsen; stibitzen’ (Tolnai: Magy. szót.1).
Bécsi német eredetű; vö. ném. B. blitzen ’a fizetés elől megszökik’; vö. még. ir. ném. abblitzen ’megszökik, kereket old; kudarcot vall; R. csütörtököt mond (lőfegyver)’. A ném. blitzen ’villámlik; villan’ fejleménye. — Az 1. jelentésben vett (elbliccel a ném. abblitzen félfordítása lehet. A 3., 4. és 5. jelentés a magyarban alakult ki. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
EtSz. ® ; Vajthó: Nyr. 59: 220; Bárczi: MNy. 27: 287, 295; Storfer: Wörter 69 ®. (Kluge: EtWb.19 1.)
bliktri 1786: „Gondolván az Ifjat tsa- egy Bliktri embernek” (Kónyi J.: Democri tus 1: 109: NSz.). J: A) mn. 1786: ’semmire- kellő; nichtsnutzig’ (1. fent). B) fn. 1790: ’a nem létező dolog, a semmi; Nichts | semmiség; Nichtigkeit’ (Szeitz L.: Szt. István VI. el.: NSz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. blictri ’semmi- (ség)’; ez a hárfa megpendített húrjának hangját utánzó gör. βλίτυρι-re megy vissza. A görög szó alapján feltehető eredetibb k. lat. *blitri a k. lat. lictera~ littera stb. hamis analógiájára módosulhatott blictri-vé. Filozófiai műszóként ’semmi(ség)’ jelentéssel a skolasztikusok terjeszthették el. Valószínűtlen az a magyarázat, mely szerint a szó a k. lat. blictrum ’sörhab’ birtokos eseti


blokád
313
blúz
blictri alakjával azonos; vö. ,,instar blictri habeo” (= ’annyiba veszem, mint a sör habját, ti. semmibe’). — Az ol. N. blittri, blictri ’semmi, nulla’; ném. N. blictri ’látszólag(os), látszatra’ nyilván ugyanarra a forrásra megy vissza, amelyre a m. bliktri. A cseh bliktr, bliktra; szik, bliktra; le. blichtr: ’külszín, látszat’ közvetlenül vagy közvetve az ausztriai németből való. A m. bliktri esetében azonban aligha van szükség osztrák vagy olasz közvetítés feltevésére, hiszen a szó Pázmány Péter latin nyelvű szövegében már 1630 k. előfordul (vö. OklSz.). — Elavulóban levő szó.
Körösi: Nyr. 13: 417, O1E1. 28; Melich: Nyr. 24: 64; Lumtzer—Melich: DOLw. 69; Szerk.: Nyr. 41: 440®; Simonyi: Nyr. 41: 479, 42: 285 ®, 44: 172; Schuchardt: Nyr. 42: 34 #; EtSz.®; Angremond: MNy. 35: 177 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Machek: EtSIÖSl. 34. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 543; Corominas: DiccCrítEt. 1: 440; Altieri Biagi: Lingua nostra 25: 37.)
blokád 1703: „continuálódott usque ad 15. martii bloquada” (MNy. 11: 374); 1703: bloccádába gr. (Nyr. 88: 321); 1705: ploquád- túl gr. (Nyr. 88: 321); 1796: blokáda (Μ. Kurír: 1: 280: NSz.); 1835: Blockad (Kunoss: Gval.); — öZo^ddintézkedéseit (Bp. Hírlap 1916. szept. 17. 9: NSz.). J: 1703: ’ostrom- zár; Blockade’ (1. *ent).
Német eredetű; vö. ném. Blockade, R. blocquada ’ ostromzár’. Ez a ném. blockieren ’zár alá vesz, körülzár’ származékaként fogható fel, mely esetleg az ol. bloccare ’blokád alá vesz’ melléknévi igenevének, a bloccata- nak a mintájára alakult. Elsősorban hadászati kifejezésként meghonosodott több európai nyelvben; vö.: ang. blockade; cseh blokáda; le. blokada; or. ŐAOKáda: ’ostromzár’. — A magyar alak változatok közül az a végű a ném. R. blocquada-nak felelhet meg; erre mehet vissza a h. lat. bloquada ’ua.’ is. Az újabb blokád a ném. Blockade átvétele a mormoltan ejtett német szó végi -e elhagyásával, esetleg úgy, hogy a szót franciának érezték, s azért maradt el a szóvégi e.
EtSz. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 85; Kallós E.: Nyr. 76: 135 ®; Zsoldos: Nyr. 88: 321. (Schulz: DtFremdwb. 1: 88; Partridge: Or. 50; Kluge: EtWb.19 85; DudenEtym. 73.)
blokk 1796: ,,a’ kapukat eröss Biok- házak védelmezik” (Teleki D.: Utazások 149: NSz.). J: 1. 1796: ’őrhely; Posten’ (1. fent); 2. 1886: ’térközbiztosító berendezés; Streckenblock’ (Révész: VasutiSz. 79); 3. 1911: ’tömb; Block’# (RévaiLex. 3: 414 BlokkÖnyvek a.); 4. 1952: ’párttömörülés vagy államok szövetsége; Zweckverband von politischen Parteien oder von Staaten’ (Nyr. 76: 135); 5. 1959:’fize tőblokk; Kassenzettel’ * (ÉrtSz.).
Német eredetű; vö. ném. Block ’farönk, tönk, tőke, tuskó, vágótőke; tömb; térközbiztosító, őrház; tömeg; háztömb; kölönc’; vö. még kfn. bloch ’fatuskó, rönk, tőke; palló’. A germánok védőműveiket egymásra rakott fatörzsekből készítették. A német szó több európai nyelvbe átment; vö.: ang. block; fr. bloc; ol. blocco; or. 6λοκ: ’tömb; tuskó ; akadály ; pártszövetség stb.’ — A magyar jelentések a németből valók.
Kallós E.: Nyr. 76: 135. (Wartburg: FEW. 1: 411; Partridge: Or. 50; de Vries: NedEtWb. 1: 66; Kluge: EtWb.19 85.)
blöff 1921: ,,ez mind csak »bZw//«” (Bp. Hírlap dec. 16. ve.: NSz.); 1936: blöff (Horo- vitz: IdSz.5). J: 1921: ’durva félrevezetés; dreiste Irreführung | megtévesztő feldicsérés ; täuschende Anpreisung | megfélemlítő kérkedés; einschüchternde Prahlerei’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bluff; ném. Bluff; fr. bluff; ol. bluff; or. ÖAecf), 6Λβφ: ’blöff’. Az angolból (talán főként az amerikai angolból) került át más nyelvekbe; az angol viszont valószínűleg a hollandból vette át. A főnév föltehető előzménye ugyanis az alnémet és holland nyelvjárásokban élt hangfestő eredetű igető; vö.: középaln. vorbluffen ’elképeszt’ ; kholl. bluffen ’megüt, fejbe ver’; ném. verblüffen ’elképeszt’. — A magyarba való kerülésének útja felderítetlen. Feltehetőleg az újságok vagy a kártyások nyelvéből terjedt el, s valószínűleg régebben, mint az eddig ismert adatok mutatják.
(Skeat: EtDict.4 65; Dauzat: DictÉtFr.7 94; Franck —Van Wijk: EtWb. 78 Bof a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 544; Weekley: ConcEtDict. 46; Partridge: Or. 51; Kluge: EtWb.19 813.)
blúz 1839: ,,mintegy 300 ember, többnyire felső-ümögben (blouse ) és sapkában, megjelent a . . . Lapage testvérek fegyvertára előtt” (Nyr. 86: 333); 1875: blúzokban gr. (Molnár Gy.: Szinp. 56: NSz.); 1877: plúszom gr. (Kálmány L.: Koszorúk 1: 130: NSz.); — blujz, bolúz, brúz, bulujz, bulúz, pulúz (ÚMTsz.). J: 1. 1839: ’zubbony; kurzer Kittel’ (1. fent); 2. 1848: ’munkás; Arbeiter I (forradalmi) munkásság; (revolutionäre) Arbeiterschaft’ (Nyr. 86: 334); 3. 1900: ’szoknyával viselt ingszerű női ruhadarab; Frauenbluse’ # (Kabos E.: Versek 5: NSz.).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. blouse ’munkaköpeny, munkakabát; matróz (szabású) blúz’; — vö. még ném. Bluse ’zubbony; női blúz’. A bizonytalan etimológiájú fr. blouse más európai nyelvekben is meghonosodott; vö.: ang. blouse; ol. blusa; or. 6a$3ü: ’blúz’. — A magyar alak¬


boa1
314
bóbita
változatok közül a blouse a francia írott alakra, a blúz pedig a francia — esetleg német — kiejtett alakra mutat. 2. jelentése azzal függ össze, hogy az 1830 utáni nagy nyugati munkásmegmozdulások idején a 'munkaruha' jelentésben már elterjedt blúz érintkezésen alapuló névátvitellel e ruhadarab viselőjét is jelentheti; vö.: ném. Blusenmann; fr. homme en blouse: 'munkás’.
EtSz. ® ; Tóth: MDivatsz. 24 ® ; SzófSz.; Zsoldos: Nyr. 86: 332 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 89; Wartburg: FEW. 1: 409; Kluge: EtWb.19 86; DudenEtym. 74.)
boa1 1821: „Oriási-Kigyó, vagy is Boár” sz. (Bachich: Tudományok 113: NSz.); 1832: ,,keresik egymást szíveikben . . . dühhel és vonagolva mint a’ feldarabolt boa” (Szalay L.: Alph. lev. 5: NSz.). J: 1821 : 'óriáskígyó; Riesenschlange’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. boa (constrictor); nem. Boa; fr. boa; ol. boa; or. 6oá: 'óriáskígyó'. A tisztázatlan etimológiájú lat. boa ’vízikígyó’ szóra megy vissza. Modern állattani értelemben a forró égövi, méregfog nélküli óriáskígyók egyik fajtáját jelöli. — A m. boa közvetlen forrása nem határozható meg. A R. boár változat a bogár, csillár, csontár stb. mintájára végzett tudatos „magyarítás" eredményének látszik.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 544; Kluge: EtWb.19 87.) - Vö. boa-.
boa2 1834: ,,A kényelmes boákat sok asz- szonyok ismét elővevék" (Tóth: MDivatsz. 25). J: 1834: 'női nyakprém; Halspelz für Damen' (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. boa 'női nyakprém, boa’; — vö. még ném. Boa ’ua.’. A francia szó etimológiailag azonos az ’óriáskígyó’ jelentésű fr. boa-val. A névadásnak az a szemléleti alapja, hogy a nyakprém kígyó módjára veszi körül — legalábbis hátul — a nyakat, vállat. Divatszóként számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: ang. boa; ol. boa; or. őoá: 'női nyakprém, boa’. — Elavulóban levő szó.
EtSz. ® ; Tóth: MDivatsz. 25 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 89; Kluge: EtWb.19 87.) — Vö. boa1.
bobajka 1787: ,,a fáknak levelei közt . . . elsugárzó holdvilág, külömb külömb formájú tarka barkát csináló árnyék, tündér bobálykákát lepdegete egymás után rajta’’ (Barczaf. Szigv. 1:458:MF1. Bobályka a.); 1838: Bobálka, Bombálka (Tzs.); — babájka, bobajka (MTsz.); Gobályka (MNy. 3: 187); babajka (ÚMTsz.). J: 1787: 'élesztős tésztából készült karácsonyi sütemény; aus Hefeteig gebackener Weihnachtskuchen’ (1. fent).
Keleti szlovák vagy kárpátukrán eredetű; vö.: szik. K. bobatky [többes szám] ’ke- nyértésztából készült karácsonyi sütemény’ ; ukr. Kárp. őoőáAbKa ’ua.’; vö. még or. N. őaőáÜKa 'hajdinalisztből készült tésztaétel’; e szláv szavak etimológiája nincs megnyugtatóan tisztázva. — A Zemplén megyei születésű és nevelkedésű Barczafalvi Szabó Szigvártjából első előfordulásként idézett adat átvitt értelmű használatot tükröz ; szemléleti hátterét az apróra metélt bobajka- darabok adhatták. — Az északkeleti nyelvjárásokban élő szó.
EtSz. 1: 424 bobájka a. ® , ? bobályka a. is; Szendrey: Ethn. 43: 18; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: SzlJsz. 94 ® ; Baleczky: StudSl. 5: 185®, 10: 10.
bóbiskol 1792: „Bóbiskolni: bókogatni. Lásd, Bókolni" sz. (SzD.); 1805: bóbitskolt gr. (Kis János: Tárház 1: 115: NSz.); 1888: kóbiskolt gr. [esetleg sajtóhiba] (Vértesi Arnold, Mikszáth: Almanach 227: NSz.); — bóbicskul, bóbicskúl, bóbiskál, buviskál (M- Tsz.). J: 1792: 'nicken, schlummern’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki tulajdonságai, jelentése, valamint feltehető származásbeli kapcsolatai is. A hangfestés síkján összefügghet a bókol, bólogat, bólint stb. igékkel. Más alaktani felépítésű, de a bóbiskol~ bóbiskál közelebbi családjába tartozik a bóbikol (1833: Kassai 1: 331), bóbinál (1838: Tsz. Bóbicskolni a.), bobinál (1854: Ipolyi A.: Mythologia 405: NSz.): ’bóbiskol’. — Szlovák származtatása, valamint a lat. „Dominus vobiscum”-ból kivált vobiscum származékaként való magyarázata téves.
Simonyi: NyK. 17: 61, 63, TMNy. 404, 405; Prónai: Nyr. 27: 175; Valló: Nyr. 33: 561; Ágner: Nyr. 34: 25; EtSz.®; Fekete: Zárh. 12; SzófSz. ® ; Benkő: MNy. 50: 259, 59: 155. — Vö. bóklászik, bókol, bólogat.
bóbita 1647: „Bóbita, tekert haj" (Major: Szót. 141: NySz.); 1708: Bóbita (PP.); 1763: Búbita (Adámi: Wb. 11: NSz.); 1801: bóbitás sz. (EndrŐdy J.: Költ. műnk. 10: NSz.); 1805: bóbitás sz. (Verseghy F.: Tiszta Magy. 139: NSz.)j 1863: Góbéta (Kriza: Vadr. 500); — bubita (ÚMTsz.). J: 1. 1647: ’tekert haj ; Haarknoten | női fejdísz; Kopfputz, Art Haube’ # (1. fent); 2. 1673: ’búbosan felálló tollcsomó némely madár fején ; Federbüschel, Schopf’# (Com: Jan. 38: NySz.); 3. 1807: 'fészkes virágokban a magon nőtt repítő képződmény; Federkrone’ (Magy. Fűvészk. 22). — Sz: rós 1708: Bóbitás (PP.).
Származékszó: a búb~ bob szóból alakult kicsinyítő képzőbokorral. Ugyanezt a képzőbokrot találjuk meg a bokréta, továbbá a bubuta, bubota ’kenyértésztából készült pogácsaszerű karácsonyi sütemény’ (MNy. 49; 85), bdbuta 'banka' (MNy. 49: 86) szavak-


bócér
315
bocs
ban és még más tájszókban is. A bubuta, bubota, bdbuta valószínűleg a bóbita elszigetelődött változatai. A góbéta szókezdő g-je elhasonulással keletkezett. — A3, jelentés tudatos műszóalkotás; vö. 1807: „Bóbita vagy Koszorú (Pappus). Ez a’ féfzkes virá- gokbann a’ mag* tetejére nőtt üstök” (Magy. Fűvészk. 22).
EtSz.®; Szily: MNy. 14: 209; Fekete: Zárh. 10; Juhász: MNy. 32: 228 ® ; SzófSz.; Pais: MNy. 49: 85®; D. Bartha: Szóképz. 117. - Vö. búb.
bobolnyik 1. bolonyik
bócér 1165 k.:? ,,ipsi ita uocantur.. . bocel” szn. (MonStrig. 1: 118); 1237 — 40: ? Bolcer szn. (PRT. 1: 774); 1405 k.: „chefa- ries: bocher” (SchlSzj. 283.); 1833: Pótzér- bot gr. (Kassai 1: 362); 1839: Bócértos sz. (MTsz.); — Kócéros sz. (MTsz.). Jí A) fn. 1405 k.: ’üstök; Haarschopf’ (1. fent). B) mn. 1833: ’kócos; zerzaust* (1. fent). — Sz: ~os 1405 k.: bolcher[us] (SchlSzj. 290.).
Német eredetű; vö. kfn. balzer ’üstök; hajfonat*; vö. még kfn. balzieren ’hajat befon’ (Lexer: Taschenwb.25 9); esetleg idetartozik a baj.-osztr. balzer * nyughatatlan, csintalan gyermek*, bálza ’kópé; egy költői alak’ is. Mindezek talán a lat. Balthasar személynévvel függenek össze. — A magyar szóban végbement al > ó változásra vö. bókony, A kócéros változat valószínűleg a bócér és a kócos vegyüléséből keletkezett. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 556 ® ;Lumtzer—Melich: DOLw. 69; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 172; Horger: MNy. 31: 47; Losonczi: NyK. 50: 245.
boci 1795 : ,,a Gazda a Boczikák[na]k . .. fele tejet fele vizet adafson italul” sz. (Feste- tits: Urod. Instr. 20: NSz.); 1800: „Botzi, borjú: das Kalb, od. Kälbchen” (Márton); 1851: bocs (Erdélyi: Közmond. 456: NSz.); 1816: Baeza (Kresznerics: Philol. Gond. 65: NSz.); 1833: Botza (Kassai 1: 368); 1838: Boczó (Tzs. Boczi a.); 1883: bocz (Dóczi L.: Ut. szerelem 25: NSz.); — baccikó sz., Bocsi, boccsi, buczi, bucsi (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1795: ’kisborjú; Kälbchen’# (1. fent); 2. 1867: ’tehén; Kuh* (Búd. Kalend. 29: NSz.). B) mn. 1810: ’ostoba; dumm’ (Márton Kalbskopf a.). C) isz. 1833: borjú vagy tehén hívására használt szóként ; Lockruf (Kassai 1: 367).
Állathívogató szó, illetőleg ennek fŐneve- sülése. Az állathívogató boci esetleg a borjú játszi alakítású becéző származéka. Hívószóként való alkalmazása nyilván sokkal korábbi, mint azt első feljegyzése mutatja. A rendszerint megismételt boci, boci hívószó főként a kisborjú csalogatására szolgált, ezért válhatott a borjúnak főként a gyermeknyelvben használatos megnevezőjévé. Főnévi 2. jelentése is a gyermeknyelvben alakult ki, s még ma is elsősorban ott él. Melléknévi jelentése a borjú vélt vagy valódi butaságával magyarázható; vö.: ostoba, buta borjú; bámul, mint borjú az új kapura ’ostobán bámul*. — Az 1221: Bocy szn. (OklSz.) idetartozása erősen kétes. — Hangutánzó eredete nem valószínű. Szláv, sémi, kaukázusi, olasz származtatása nem fogadható el.
CzF. ; Simonyi :TMNv. 552; Krausz: NyK. 29: 245; Munkácsi: Ethn. 16: 79, KSz. 6: 210; Laczkó: Nyr. 36:361; EtSz. ® ; Hennán: Pászt. 390; Kőrösi: Nyr. 47: 227, MNy. 23: 473; Tolnai: MNy. 23: 173; Juhász: MNy. 24: 197; Horger: NéNy. 6: 198, 11: 105; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Hajdú: ALingu. 2: 261, NytudÉrt 2. sz. 69; Bárczi: Szók.2 36 ® ; Molnár N.: Áll. 20; Kelemen: Mondsz. 348, 455, 729. — Vö. bece.
bócorog; 1872: „Bóczorog: jár; még fent bóczorog”, Boczorog (Nyr. 1: 231, 424); 1885: búczorog (Nyr. 14: 286). J: 1872: ’járkál; auf und ab gehen | kóborol; herumschweifen* (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutat alaki felépítése, jelentése, valamint származásbeli kapcsolata is. A hangfestés síkján összefügg a böcög, böcörög ’inog, kóborol’ (1. EtSz. 1: 514) családjával, a bicebócá-vál, sőt távolabbról esetleg a bolyong és a bódorog családjával is. Alakilag a mocorog-g<A állítható párhuzamba, természetesen közelebbi származásbeli kapcsolat nélkül. — A bolyong és a vánszorog, váncorog keveredéséből való származtatása nem meggyőző. A bucorog ’síró hangon nyöszörög’ (1794: Gyarmathi: Nyelvmester 2: 274: NSz.) címszavunktól független hangutánzó eredetű lehet. — A nyelvterület számos pontjáról feljegyzett nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 16: 268 ®; Zolnai Gy.: Nyr. 20: 170; EtSz. 1: 427 és 1: 514 böcög a. ® , továbbá 1: 547 bucorog a. ; Temesi: Nyr. 72: 110; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. bice- bóca, biceg, bódorog.
bocs 1792: „Bots: medve kölyök” (SzD.). J: 1. 1792: ’medvebocs; Barenjunges’ # (1. fent); 2. 1838: ’bizonyos állatok kicsinye; Junges gewisser Tierarten’ (Tsz.); 3. 1858: ’nyers vas- vagy acélöntvény-tömb ; Dachel, Ofensau’ (Toldy: Műszótár: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Eleinte erdélyi táj- szóként jelentkezik. A szász E. botsch ’koca, disznó’ és a magyar szó viszonya — jelentéstani okból — nem világos; bár föltehető, hogy összefüggenek, s hogy a magyar az átadó. — Az 1. és a 2. jelentés rokonsága nyilvánvaló; a 3. névátvitel eredménye lehet,


bocsát
316
bocskor
de esetleg még megvizsgálandó az erdélyi szász viszonthatás vagy a német mintára történő tükörszó-alkotás lehetősége is; vö. ném. Ofensau ’vasöntvény, bocs’, Bär ’rosz- szul sikerült Öntvény’. A 3. jelentéssel kapcsolatban vö. medve. — Honfoglalás utáni török jövevényszóként való magyarázata nem valószínű, kaukázusi, német és román származtatása téves.
Melich: Nyr. 24: 65, 557; Lumtzer— Melich: DOLw. 70, 305; Munkácsi: Ethn. 16: 79, KSz. 6: 210; EtSz.; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 102. (Dráganu: Rom. 68.)
bocsát 1195 k.: „iorgoffun w neki, ef kegiggen. ef bul[ca[[a mend w bűnét” (HB.); 1372 U./1448 k.: boc^ata gr. (JókK. 7); 1514: meg bachaffad gr. (LobkK. 111); 1717 e./1804: bocsájt (Bethl: Élet. 190: NySz.); 1833: Boltsájtat sz., Butsájtani sz. (Kassai 1: 347, 348); 1838: Bocsítani sz., Bucsit (Tsz.); — búcsút (MTsz.). J: 1. 1195 k.: ’megbocsát; vergeben’ * (1. fent); 2. 1372 u./ 1448 k.: ’valahova juttat; irgendwohin gelangen lassen’# (1. fent); 3. 1527: ’elenged; lassen’ # (ÉrdyK. 637). — Sz: ~kozik 1508: le boŐatkozec gr. (NádK. 667) || bo- csánik 1372 U./1448 k.: „A3 fráter lattuan vettke3etÿt folya’mak boc^anattra” sz. (Jók- Κ. 80); 1508: „Kinek kedeg kevefb [binők] boŐannik. kevefbe zeret”, meg botanik (DöbrK. 417, 353). J: 1372 u./ 1448 k.: ’meg- bocsáttatik; vergeben werden’ (1. fent). — Sz: Avat 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~atos 1604: Batsanatos (MA. Veniális a.).
Qtörök eredetű szócsalád. A bocsát török megfelelőihez vö.: Kâsy. boSat-; CC. bo&at-; oszm. boçat-; tat. buéat; csuv. puíat-: ’ki- ürít, elenged, megszabadít’; ez a bosa ’ürül’ ige -t műveltető képzős alakja. Vö. még CC. boSaq ’bűnbocsánat’. A bocsánik török megfelelőihez vö.: Käsy. bosan-; oszm. bosan-; tat. busán-; kar. bosan-: ’kiürül, megszabadul’ ; ez ugyancsak a bosa- ’ürül’ ige -n visszaható-szenvedő képzős származéka. A török szavak végső forrása a bo& ’üres’ melléknév. — A bocsát igének régebbi magyar adataiban előforduló les hangkapcsolatra vö.: m. bölcső < török beSik; m. gyümölcs < török yimis. A magyar bocsát 1. és 3. jelentése a törökből származhat, a 2. a magyarban fejlődhetett a 3.-ból. — Az EtSz.-nak a DöbrK. 135-ről idézett bol6at adata téves. Az adat a kódex 271. lapján (Nytár 12: 135) található; jelentése ’búcsúját’.
Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 140; Budenz: NyK. 10: 95, 18: 218 ; Szinnyei: Nyr. 8: 51; Simonyi: NyK. 17: 48, 56; Patru- bány: Nyr. 26: 289; Munkácsi: Nyr. 26: 365, NyK. 32: 377; Gombocz: MNy. 3: 68, BTLw. 47 ®, MNy. 10: 27; Paasonen: NyK. 42: 59; EtSz. ® ; Pais: MNy. 35: 258, 43: 200 ® ; SzófSz.; Gyóni: GörFeljSz. 36; Ligeti: MNy.
54: 435; Serebrennikov: AOr. 17: 131. — Vö. búcsú.
bocska 1587: „Öregh bochka” (OklSz.); 1652: Becska (Slavica 2: 87); 1831: bucska (Kreszn.). J: 1. 1587: ’hordó; Faß | faedény; Holzgefäß’ (1. fent); 2. 1832 — 3: ’negyed véka mint malomban használatos űrmérték; */4 Scheffel, Viertel als Trockenmaß in der Mühle’ (Nyr. 11: 287).
Szláv jövevényszó többszörös átvétellel. — A) A bocska feltehetőleg déli szláv eredetű; vö.: mac. N. Öoukq ’hordó’ (RMJ. 1: 43); szín, beőká ’kád, csöbör’ ; — vö. még cseh beőka ’hordó’; szik. boŐka, N. betka ’ua.’; le. beczka ’ua.’; ukr., f.-or., or. όόνκα ’ua.’. Mindezek a kellőképpen nem tisztázott eti- mológiájú ősszláv *bbci származékai. — A magyarba egy déli szláv R. *bbcbka kerülhetett át. A m. R. bocs ’hordó’ (1. 1405 k. : SchlSzj. 1110.; vö. 1237—40: „nomina vinitorum: . . . Buch” szn.: PRT. 1: 774)annak a szláv, közelebbről talán déli szláv *bb£i ’ua.’ szónak az átvétele, amelynek *bb£bka származékából a bocska való. — B) A m. bucska esetleg lehet a m. bocska hangtani úton keletkezett változata, de lehet külön átvétel is a szerb-horvát- ból vagy szlovénből; vö.: szb.-hv. N. bucka ’bödön, csöbör’ (SKNJ. 2: 320), buŐka ’ua.’ (SKNJ. 2: 330); szín. N. bucka ’kis korsó’ (Pletersnik 1: 69). E szláv szavak a ’kancsó’ jelentésű ol. boccia-ra mennek vissza. — C) A becska szlovák eredetű; vö. szik. N. beŐka ’hordó’. — A bocska ma is élő nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 116®; Herman: Pászt. 234; EtSz.®, 1: 427 2. bocs a. is; Simonyi: Nyr. 45: 76; Gáldi: DictKlein. 110; Kniezsa: SzlJsz. 95®, bocs a. is; Hofer: Ethn. 68: 208; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382; Moór: StudSl. 8: 282, NyK. 65: 415; Kovács I.: Slavica 2: 87.
becskor 1395 k.: „estival: bochor” [toll- hiba bochkor h.] (BesztSzj. 654.); 1454: Boczkor szn. (OklSz.); 1533: Boczokor (Murm. 2057.; vö. EtSz.); 1598: Bochker- berth (Gregor); 1786: Batskort gr. (Μ. Hírmondó 6: NSz.); 1833: Boskor (Lakos J.: Székely mest. 30: NSz.) ; — botykor, bucskor (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’egyetlen darab bőrből készült kezdetleges lábbeli ; Bundschuh, Riemenschuh’ # (1. fent) ; 2. 1810 — 20: ’baromfi lába bőre; Haut am Fuß des Federviehes’(Nagy: Szatíra 25: NSz.); 3. 1820: ’öreg asszony; Vettel | öreg férfi; alter Mann’ (Dugonics: Példabesz. 2: 324: NSz.) ; 4. 1894: ’ember, állat lábára vagy lábbelire tapadt sárkolonc; Dreckklumpen am Fuß eines Menschen oder eines Tiers bzw. am Schuhzeug’ (Bársony I.: Erdőn 110: NSz.); 5. 1934: ’lepényféle; Art Kuchen’ (ÚMTsz.); 6. 1940: ’eketalp; Pflugsohle’


bóda
317
bodegra
(ŰMTsz.). — Sz: ~os I486: Boczkoros (Nyr. 78: 240).
Ismeretlen eredetű. Megfelelője egyes, a magyarral szomszédos szláv nyelvekben is megvan; vö. pl.: szb.-hv. N. bótkore [tÖbb- bes sz.]; cseh backora; szik, hatkor; ukr. Kárp. ŐOHKOpu [többes sz.]: ’bocskor’; ezek a magyarból való átvételek. — Jelentései közül az 1. az eredeti; belőle származott a külső hasonlóság (illetőleg a más részekhez viszonyított térbeli elhelyezkedés hasonlósága) alapján a 2., 4., 5. és a 6., a tárgy elnyűttségére való utalással a tréfás-gúnyos 3. j elentés.—A boka származékaként való magyarázata nem valószínű. Iráni, kaukázusi, török, szláv és német származtatása téves.
Halász: Nyr. 17: 534; Melich: NyK. 25: 292; Munkácsi: ÁKE. 168; Patrubány: Spr- Abh. 2: 222; Schmidt: EPhilK. 27: 693; Vámbéry: MBölcs. 140; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 14; EtSz. ® ; SzófSz.®; Kiss L.: A szeg. emb. 17; Machek: EtSIÖSl. 21; Király: StudSl. 3: 80; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 160; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 65.
bőd a. 1395 k.: „pelta: bolda” (BesztSzj. 118.); 1585: bóda (Cal. 162); 1628: bodáját gr. (Prág: Serk. 845: NySz.); 1785: bódéjábút gr. (Kónyi J.: Democritus 2: 79: NSz.); — bódva (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’ökölpajzs a kard markolatán; Faustschild am Schwertgriff, Säbelbügel’ (1. fent); 2. 1585: 'markolat, nyél, fogantyú (szálfegyveren, evezőn, haójkormány lapáton, egyéb eszközökön); Griff, Stiel, Handhabe (am Säbel, am Ruder, am Steuerruder, an anderen Gegenständen)’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó; vö.: csag. baldaq ’kardmarkolat’; kirg., tat. Tob. baltaq ’kardmarkolat; mankó’; jak. battax ’mankó’; vö. még oszm. balnak ’kardmarkolat’. Az átadó török nyelv s az átvétel ideje nincs egészen tisztázva; ezzel kapcsolatban hangtani problémák is mutatkoznak. Lehet, hogy az átvett szó a fentebb közölt török származékok kikövetkeztethető alapszava: *balda; ez viszont a török bal~ pal ’vág, üt’ származéka lehetne. — A bódva w-je még vizsgálatra szorul. A bódé a ’kunyhó, kalyiba’ jelentésű bódé hatására keletkezhetett; a keveredést jelentéstani mozzanatok is elősegíthették; vö. bódé ’két deszkából összeállított tok az erdei nagyfűrész számára’ (OrmSz.). — 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Tagányi: Száz. 27: 314; Munkácsi: Ethn. 4: 272®, NyK. 32: 379, Nyr. 57: 87; Gombocz: MNy. 3: 69, BTLw. 213; Simonyi: Nyr. 44: 172; EtSz. ® ; Parászka: Nyr. 46: 25; Beke: Nyr. 59:241, 60: 151; Horger: MNy. 31: 47; Pais: MNy. 31: 268 ®.
bodag: 1792: „Bodak: vakarts, vakarú, vakaró, vakarék” (SzD.); 1795 k.: Bodag (Takáts R.: Told. R. r.: NSz.); 1809: Bódak (Simái Kr.: VSzót. 1: 57: NSz.). J: 1792: ’a kenyértészta maradékából készült, szárazon megsütött lángos; aus dem Rest des Brot- leiges gemachter Flammkuchen | különféle sült tészta; verschiedene Kuchenarten’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Gömbölyűséget kifejező *bod- szótőből való magyarázata és szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz. 1: 431 bodak a. ® ; Borzsák E.: NéprÉrt. 33: 220; Kniezsa: Szljsz. 800.
bódé 1792: „Bódé: defzkából épültt ház” (SzD.); — búdé (MTsz.). J: 1.1792: ’faházikó; Bretterhauschen’# (l.fent); 2. [búdé] 1954: ’juhakol; Schafstall’ (MNy. 50: 213).
Német eredetű; vö. ném. Bude ’bódé’. A keleti középn. baude ’pásztorkunyhó a hegyekben’ a németből származó cseh bouda ’bódé, viskó ; menedékház’ visszakölcsön- zése. — A hangtani megfelelés nincs egészen tisztázva. (Az ’ökölpajzs a kard markolatán; markolat, nyél, fogantyú’ jelentésű bódéit 1. bóda alatt.)
Melich: Nyr. 24: 65, AkNyÉrt. 17/4: 34; EtSz. ® ; Beke: Teuth. 6: 242; SzófSz. (Kluge: EtWb.19 56, 108.) - Vö. budi, butyka.
bodegra 1879: „Bodega (spany.): áruraktár, árutelep” (MagyLex. 4: 147); 1895: „A bécsi kávéházon kívül hódít a müncheni sörház, a spanyol bodega” (Ágai A.: Vízen 1: 223: NSz.); — bodagába gr. (ŰMTsz.); bodéga (NylrK. 6: 267). J: 1. 1879: ’áru- raktár; Warenspeicher | árutelep; Warenlager’ (1. fent); 2. 1893: ’borospince; Weinkeller I falatozó; Imbißstube’ (PallasLex. 3: 395).
Spanyol eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. sp. bodega ’pince, borkimérés; hajófenék, áruraktár, áruház’; — vö. még ném. Bodega ’pince, borkimérés; áruraktár tengeri kikötőben’. A spanyol szó a görögből (vö. gör. άπο&ήκη ’raktár, lerakat’) átvett lat. apotheca ’ua.’ folytatója. Összefügg tehát butik, patika, téka szavainkkal is. — A szó magyarba kerülésének körülményeit, tárgytörténeti kutatásokkal lehetne felderíteni. A ’falatozó’ jelentés valószínűleg a magyarban fejlődött ki, minthogy a borkimérésekben pogácsaféléket, hideg ételeket is szoktak árusítani. — À szik, bodega ’csemegekereskedés’ és a rom. bodéga ’falatozó, büfé’ szavaknak a magyar szóhoz való viszonya nincs egészen tisztázva ; lehet, hogy mindkettő a magyarból való. — Elavulóban levő szó; ma inkább csak a keleti nyelvjárásokban él.


bódít
318
bodobócs
(Wartburg: FEW. 1: 106; Storfer: Wörter 246; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 576; Corominas: DiccCrítEt. 1: 477; Machek: EtSIÖSl. 36.) — Vö. butik, patika, téka.
bódít 1493 k.:*? „zool ew hozyaayok ew haraghyaaban: ees mergeeben meg bwldyhtya ewket” (FestK. 314); 1584: „Ez soc zűrzavar el bodituan az soc emberi elmet” sz. (Born: Préd. 80: NySz.); 1619: fel boditó sz. (Forró: Curt. 374: NySz.); 1660 k.: boldi- tóttá vala meg gr. (Kern: Élet. 239: NySz.). J: 1. 1493 k.: ? ’felzaklat; belästigen | megzavar; stören’ (1. fent), 1584: ’ua? (1. fent); 2. 1604: ’eszét veszi; jemanden um den Verstand bringen ] ámít; beschwindeln* # (Pázm: KT. 452: NySz.); 3. 1717: *kábít; betäuben | elzsongit; abmatten*# (Mikes: TLev. 1) II bódul 1531: „a hugoc ke: az ô feyenec elbuldulafanac: auag elfordulafanac alyttyac vala ezt” sz. (TelK. 137); 1553: bodulasa sz. (Tin. Eg. I.: MF1.); 1556 e.: „Búdulának törökek, rémülének, nem sokat vivának, megfutamának” (RMKT. 3: 348); 1624: boldulásávalsz. (MA.:Tan. 223: NySz.). J: 1. 1531: ’eszméletét, eszét veszti; besinnungslos werden | kábulatba esik; betäubt werden’# (1. fent); 2. 1566 e.: ’megzavaro- dik; sich trüben | felzúdul; aufbrausen’ (1. fent); 3. 1577 — 80: ’rohan; rennen’ (Tel: Evang. 502: NySz.); 4. 1624: ? ’megbolon- dul; verrückt werden’ (MA: Tan. 223: NySz.), 1749: ’ua.’ (MNy. 37: 41); 5. 1883: ’eltakarodik valahonnan; sich fortmachen* (Nyr. 12: 525). — Sz: ~at 1815: bódulatba gr. (IrtörtKözl. 6: 477).
A szócsalád alapszava bizonytalan eredetű; talán a bolyong, bolygat stb. szók alapszavával azonos. Ezt az azonosítást támogatják a régi nagyszámú Z-es adatok, valamint — jelentéstanilag — a bódorog esetleges idetartozása is. Mozgásra, járásra, bizonytalan irányú, céltalan bolyongásra vonatkozó szónak a szellemi tévelygésre, kevésbé józan szellemi állapotra vonatkoztatására vö. megkergül, tévelyeg, megzavarodik. — E magyarázat alapján a bódít, bódul szóhasadással elkülönült változata a bolydít, bolydul- nak. A FestK.-beli adatról nem dönthető el, hogy a bolydit vagy a bódít szót kell-e keresnünk benne. — A bódít, bódul alapszavának mongol és szláv származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 4; MUSz. 461; Szarvas: Nyr. 17: 391; Balassa: NyK. 24: 279; EtSz.®; Simonyi: Nyr. 44: 172; Mariánovies Milán: Nyr. 46: 25; SzófSz. — Vö. bódorog, boldog, boly, bolyong.
bodnár 1388: „Nicolaus Bodnár dictus” szn. (OklSz.); 1584: „Ez világi eletnec szertartása nem lehet. . . bodnár, barbel nekul, deac nekul” (Born: Préd. 572: NySz.); 1590: bondorink gr. [= bodnáraink] (Eckhardt: Tel. 100); — bödnár (NytudÉrt. 3. sz. 81); bonnár (ŰMTsz.). J: 1. 1388: ? ’kádár; Faßbinder’ (1. fent), 1584: ’ua.’ (1. fent); 2. 1590: ’szekérgyártó ; Wagner’ (SzikszF. 132); 3. 1838: ’kulcsár; Beschließer’ (Tsz.).
Szláv eredetű; vö.: szín, bednjár, N. bodnár; cseh bednáf; szik, débnár, N. bodnár, bodnár; ukr. ŐÓHdap, N. őódHap; or. öÓHdap: ’kádár*; megfelelő szó van a lengyelben és fehéroroszban is. Alapszavuk etimológiailag azonos a m. bődön szláv eredetijével. — A magyarba esetleg egy szín., szb.-hv. Kaj. R. ★b'bdnarb kerülhetett át. A bondor hangát vetéssel, a bonnár hasonulással, a bodnár pedig elhasonulással keletkezett. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés kialakulására a hasonló hangtestű bognár hatásán kívül az vezethetett, hogy a bognár és a kádár egyaránt faipari munkát végez. A Székelyföldön feljegyzett 3. jelentés esetleg a rom. butár ’kádár; pincemester’ (DAcR. 1/1: 709) mintájára, tükörjelentésként jöhetett létre. — A csángó butnár ’kádár’ (1. 1901: Nyr. 30: 179) nem a m. bodnár alak változata, hanem román jövevényszó; vö. rom. butnár ’ua.’. — Családnevekben tovább él, de köznévként elavult; a kádár használatos helyette.
Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 22; Miklosich: Nyr. 11: 116; Szarvas: Nyr. 14: 318; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 8, NyK. 26: 486, 41: 384; Halász: NyK. 33: 139; Melich: NyK. 39: 52, MNy. 8: 155; Szily: MNy. 5: 178; Horger: NyK. 41: 128; EtSz. ®, 1: 583 butnár a. is; Gombocz: MNy. 16: 3, Módszt. 18, ÖM. 1: 69; SzófSz.; Dankó: Nyr. 77: 377; Deme: NytudÉrt. 3. sz. 81; Kniezsa: SzlJsz. 96 ® ; Bárczi: Bev.3 67. — Vö. bődön.
bodobócs 1801: „Bodobáts, FényköltÓ” (Földi: TermHist. 307); 1817: Bilibáncsok gr. (Gömbös A.: Kern, lyra 107: NSz.); 1833: Bodó bátsi (Kassai 1: 332); 1838: Budabács (Tsz.); 1848: bodobáncsok gr. (Kol- már J.: Nők k. 180: NSz.); 1854: buddbácsi (Szelestey L.: Falu 37: NSz.); 1857: böde (Ballagi); 1862: boda, vak boda (CzF. 1: 779 böde a.); — Bwda-bogár (Brehm 9: 177); buda (MNy. 44: 73); budabáncs (Nyr. 84: 211); bidibáncs, bolibáncs, bödebácsi, bugabácsi (ÚMTsz.); budibáncs (Nyatl.). J: 1. 1801: ’feketével tarkázott vörös színű hosz- szúkás mezei poloska; Feuerwanze* (1. fent); 2. 1817: *katicabogár ; Sonnenkäfer, Marienkäfer’ (1. fent); 3. [böde] 1898: *pedellus <a diáknyelvben); Pedell <in der Schüler- und Studentensprache)* (Dobos); szakny. bodo- bácsok, bodák ’Lygaeidae’, bódék *Coccinel- liclae’.
Ismeretlen eredetű. Valószínűnek látszik, hogy a változatok zöme az eredetibbnek vehető bodobács alakból keletkezhetett, mégpedig részben csonkító kicsinyítéssel (boda,


bodócs
319
bodorog:
böde), részben a magánhangzók elhasonulá- sával (bilibáncs, bolibáncs stb.) vagy hangrendi átcsapásával (böde), részben a d-nek a képzés módja szerinti elhasonulásával fZ-es alak változatok), részben pedig nép- etimológiával (az -i végű változatok a bácsi szó hatására). — A szónak a Bodó bácsi kifejezésből mint elhomályosult összetételből való magyarázata téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
EtSz.·® és 1: 515 böde a.; Beke: Balassa- Eml. 32®; Horger: MNy. 36: 250.
bodócs 1522: ? ,,Bartolomeus Bodoch” szn. (MNyTK. 86. sz. 30); 1792: „Bodots: bingjó, bogyó, apró gyümólts” (SzD.); 1801: Bodats, Bogyats (Sándor I.: Sokféle 7: 172: NSz.); 1863: Bodócs (Kriza: Vadr. 493). J: A) fn. 1. 1792: ’bogyó; Beere | apró gyümölcs; kleines Obst’ (1. fent); 2. 1838: ’fiatal szarvasmarha; junges Rind’ (Tsz.). B) mn. 1838: ’éretlen; unreif’ (Tsz.).
Származékszó: a bogyó szóból alakult -cs kicsinyítő képzővel. A magánhangzó előtti gy d váltakozás több más példával is igazolható; vo. pl.: R. gyió ~ dió, R. gyisz- nó ~ disznó, fegyelem ~ fedd stb. Eredeti jelentése ’bogyó’ vagy ’bogyócska’ volt. Ebből a melléknévi ’éretlen’ közvetlenül megmagyarázható. A ’fiatal állat’ jelentés esetleg tapadással keletkezett a bodacs ~ bodócs tehén, marha-ti^vLsá jelzős szerkezetekből. — A török budajik ’fiatal hajtás’, valamint a szb.-hv. bődül· ’öklelŐ marha’ szóval való egyeztetése téves. — Székely nyelvjárási szó.
Simonyi: TMNy. 549 ® ; Munkácsi: NyK. 32: 284; Gombocz: MNy. 3: 69, BTLw. 213, ÖM. 1: 12; Asbóth: KSz. 13: 331; EtSz. 1: 430 bodacs a. ® , 1: 447 bogyó a. ® ; Kniezsa: SzlJSz. 799 ®. — Vö. bogyó.
bodon 1. bödön
bodor 1090 k.: ? „pifcinaf fcilicfet] Budrig. eurim” sz. hn. (PRT. 10: 19); 1138/1329: ? Bodor, Budur szn. (MNy. 32: 56, 133); 1150 k./12-13. sz.: Budrug hn. (An. 14.); 1400: ? Bondor szn. (Zichy Okm. 5: 204); 17. sz. 2. fele: „A fejedben tégyed bodros süvegemet” sz. (Thaly: VÉ. 2: 259: NySz.); 1764: „[Haja] valamontire bodor” (MNy. 60: 220); 1844: Bongyorh&ya (Somogyi A.: Szók. 23: NSz.); — bëdër (Nyr. 44: 172). J: A) fn. 1. 17. sz. 2. fele: ’valaminek (főleg szalagnak, hajnak) teker vény es, kun- korodó, göndörödő része; verwickelter, gewundener krauser Teil irgendeines Gegenstandes (bes. des Bandes, Haares)’ (1. fent); 2. 1838: különféle szőrös, bolyhos növény neveként; als Name verschiedener haariger, zottiger Pflanzen (Tzs.). B) mn. 1764: ’gön- dÖr; kraus’ (1. fent). — Sz: bodros 17. sz.
2. fele: 1. fent | bodroz 1777: bodrozva sz. (Bessenyei: A’ filósófus 16: NSz.) | ~ít 1784: bodorit (SzD. 66) | bodri 1790: Bodri kutyanév (Gvadányi: Fal. nót. 12: NSz.); 1793: bodri mn. (Gvadányi: Rontó Pál 2:; NSz.) | ~odik 1810: Bodorodom gr. (Simái Kr.: V- Szót. 2: 98: NSz.) | ~int 1845: bodorintám gr. (Életk. 1: 796: NSz.) | ~og 1880: Bodorog (Boi. Ist. napt. 77: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán Ősmagyar szóhasadás eredménye: a /odor-nak szókezdő b (< fgr. megfelelés alapján létrejött alak változata. Az n-et tartalmazó formák szervetlen járulékhang beiktatásával hangtani úton keletkezhettek, de esetleg a rokon értelmű göndör, kondor is hathatott rájuk. A Bodri kutyanévvel eredetileg göndör szőrű kutyákat neveztek meg. A Bodrog folyónév idetartozása lehetséges ; ez esetben a folyó tekervényes, kanyargó volta lehetett az elnevezés alapja. — További vizsgálatot érdemel a szónak a bonyolít családjához való esetleges tartozása. Azok a magyarázatok, amelyek a szót egy gömbölyűséget jelentő *bod- alapszóhoz (vö. még bodon, bodag, bodacs), illetőleg egy göndörséget, kidudo- rodást kifejező hangfestő bánd- ~ bend- ~ bond- ~ bund- szótőhöz kapcsolják a bo- dor-t, kevésbé valószínűek. — A /odor-tói független finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves. — A köznyelvi /odor-ral szemben a bodor-nak inkább csak -s képzős származéka és ennek hangulatfestő hatású idres-bodros, bidres-bodros ikerítése, továbbá a bodorodik általános használatú. A szépirodalom nyelvében mint a /odor-nál kifejezőbbnek, színesebbnek és népiesebb árnyalatúnak érzett stíluselem kapott helyet.
CzF.; Paasonen: KSz. 3: 242; Gombocz: MNy. 3: 69, BTLw. 48; Vámbéry: MBölcs. 141; EtSz. 1: 436 bodor a., 1: 468 bondor a.; Simonyi: Nyr. 44: 172 ®; Pais: MNy. 11: 359, 46: 98, 47: 152, 60: 43; Wichmann: Szinnyei-Eml. 153; Ligeti: NyK. 49: 194, 270; Moór: NéNy. 11: 23, 24, 37, ALingu. 2: 418; SzófSz.® ; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 192; Lakó: NyK. 64: 61; Rédei: NyK. 66: 254; MSzFgrE. ®. — Vö. bodorog, bonyolít, fodor, idres-bodros.
bodorog: 1650: „SzebentŐl bódorgottak vala oda felé” (Érd. t. a. I. 83: MFL); 1776: bodorgó sz. (E’sopus’ Meséi 2: 24: NSz.); 1833: Bódolog (Kassai 1: 332); — bodolog, bódörög (MTsz.). J: 1. 1650: ’lassan, határozatlanul megy; langsam, unsicher gehen | vándorol; wandern | kószál; herumschweifen’ # (1. fent); 2. 1784: ’szédeleg; taumeln’ (SzD. 15); 3. 1886: ’(füst) tekervényesen száll; (Rauch) sich schlängelnd emporsteigen’ (Jakab Ö.: Marossz. tört. 4: NSz.).
Származékszó, de alapszava vitatott. — 1. A bódul, bódít családjába tartozó össze¬


bodza
320
bog
tett gyakorító képzős származék (vö. sün- dörög, N. tündörög: NyK. 16: 268); a távolabbi rokonítás lehetőségét figyelembe véve tehát esetleg a bolyong körébe vonható. A 2. jelentés kialakulására kétségtelenül a bódít, bódul újabb ’kábul, kábít’ jelentése volt hatással. A 3. jelentés a bodor hatását mutatja, illetőleg a két szócsalád keveredéséről tanúskodik. — 2. A bodor névszó származéka -g igeképzővel. E feltevést támogatná az első szótagban rövid o-t tartalmazó elég jelentős számú régebbi adat. A hangsúlyos szótagbeli nyúlást, illetőleg az ó megszilárdulását elősegíthette a rokon értelmű kóborol, kószál hatása is. A ’kun- korodó vonalat ír le’ ’kanyargós utat tesz meg’ ’céltalanul kószál’ jelentés- fejlődésre nézve vö. csavarog, tekereg.
CzF. ® ; MUSz. 461; Simonyi: NyK. 16: 268, TMNy. 422; Szarvas: Nyr. 17: 391; Balassa: TMNy. 74; EtSz. 1: 432 bódít a.; Szabó Z.: MNy. 55: 417. — Vö. bócorog, hódít, bodor, bolyong.
bódul 1. hódít
bodza 1237 — 40: ,,In silva Zeles ... villa Bozais” [íráshiba Bozias h. ? Vö. OklSz.] sz. hn., az oklevél másik példányában Boza hn. (PRT. 1: 786); 1248/1399: Bozyasheg sz. hn. (OklSz.); 1328: Buzias sz. hn. (MonStrig. 3: 124); 1337: „Vnum Rubum Sam- bucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz.); 1470 k.: bozaí& (CasGl. 77.); 1517: hozzanak gr. (DomK. 160); 1538: öoocjafa (PestiN. 04); 1550 e.: borsa (MNy. 57: 357); 1578: bodza (Mel: Herb. 25: NySz.); 1739: bodza-fü, (Madai: Oktatás 103: NSz.); 1766: Borza olajjal (Mátyus I.: Diáét. 2: 255: NSz.); 1796: óozda-virág (Kiss József: Egészs. kát. 146: NSz.); 1838: Borzag, Borzang (Tsz.); 1839: botcza (Szász K.: Magy. nyelvtud. 1: 167: NSz.); — barza, bojza, borzeg, borzing (MTsz.); ftibëdza (MNy. 29: 251); bazza, bocca, bójza, bojzik, bojzing, borzáng, borzég, burzá (ÚMTsz.); baddza (Nyatl.). J: 1237 — 40: ? ’Holunder’ # (1. fent), 1337: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Sam- bucus’.
Szláv eredetű; vö.: big. 6δ3β (BKE. 1: 92), N. fittbe, fitttie (Mlad. 1: 237); mac. fi03e (RMJ. 41) ; szín. N. bâzje, bez jé: ’bodza’. Mindezek annak a ’bodza’ jelentésű ősszláv *&2>zz>-nak a származékai, amely a m. bodzja (1. ott) előtagjának végső forrása. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv -bje gyűjtőnév-képzős *bbzbje szava kerülhetett át. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti; ebből bozja, majd bozza és — el- hasonulással — bodza, borza fejlődött. Nem világos azonban a palócsági g végű alakok keletkezése. Ezek egy szláv ★bbzbgb változat (vö. szb.-hv. bázag, bázga; szín, bëzg, bezég: ’bodza’) átvételei is lehetnek, bár a szóföldrajzi nehézségen kívül a borzag stb. r-je is e feltevés ellen szól; az rz ugyanis csak korábbi zz-ből jöhetett létre elhasonulással. Nem zárható ki az sem, hogy a szóvégi g magyar járulékhang. — A R., N. bozda ’visszércsomó’ (vö. 1779: Kónyi: HRom. 168: NySz. 1:302 bozda a.) és a bodza növény- név összefüggésének kérdése még vizsgálatra szorul. — Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 469; Miklosich: Nyr. 11: 117; Munkácsi: Nyr. 13: 258, NyK. 20: 469; Szarvas: Nyr. 14: 77; Halász: Nyr. 17: 533; Gombocz: NyK. 36: 471, MNy. 3: 69, BTLw. 213, Módszt. 19, ÖM. 2/1: 96, 98; Melich: MNy. 7: 318®, HonfMg. 196; EtSz. 1: 438 1. bodza a. ®, 1: 439 2. bodza a., 1: 496 borzag a.; Simonyi: Nyr. 44: 173; Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 287 ; Beke: Nyr. 60: 20 ® ; Smilauer: Vöd. 483; Horger: MNy. 29: 108; SzófSz.; Kelemen: MNy. 38: 293; Kniezsa: MagyRom. 1: 263, MNy. 39: 5, 46: 264, HírTort. 46, SzlJsz. 96®, MNy. 58: 306, 307; Deme: MNyTK. 69. sz. 16, 17; BenkŐ: MNy. 43: 261; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 21, 42; Horbatsch: WeltSlav. 2: 73; Décsy: WeltSlav. 3: 382; Kálmán: MNy. 61: 396. — Vö. bodzfa.
bodzfa 1257: ,,Ad aliam metam sub arbore buzja” (OklSz. bodza-ja a.); 1337: ielbozfa (OklSz. bodza-ja a.); 1759: Bocz- -járul gr. (Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 115: NSz.)j 1798: Bodz-ja (Nyr. 62: 24); — bócja (ÚMTsz.); boszfá (Nyatl. bodza a.). J: 1257: ’bodza; Holunder’ (1. fent). — De vö.: 1233: Buzus sz. hn. (OklSz. bodzás a.); 1309: Bűz (MNy. 10: 39); 1313: óozkosar hn. (OklSz. bodza a.).
Összetett szó. Előtagja szláv eredetű; vö.: big. fitt; szb.-hv. N. ház, bez, bóz (Simonovié 417); szín. N. béz; cseh bez; or. N. fio3: ’bodzafa’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. E szláv szó egyik származékának átvétele a m. bodza. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. hbzb ’ua.’ szava kerülhetett át. A -ja utótag a földi bodzától való megkülönböztetés jegyeként tapadt szóhoz. — A bocfa az északkeleti és a pal c nyelvjárások szava a máshol használatos l idza helyett.
Asbóth*. AkNyÉrt. 16/3: 39 ® ; Melich: MNy. 6: 401, 7: 318; EtSi. 1: 437 bodz a.®; Gombocz: ÖM. 2/1: 9( ; Beke: Nyr. 58: 78, 60: 20, 62: 24; Kniezsa: MNy. 39: 9, SzlJsz. 97 ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382; Gáldi: MNy. 54: 6. — Vö. bodza
boér 1. bojár
bog 1130-40/12-13. sz.: ? „XXVII homines, quorum hec sunt nomina: Bese-


bogáncs
321
bogár
neu, . . . Bugudi” sz. szn. (PRT. 8: 270); 1138/1329: ? Bogu szn. (MNy. 32: 204); 1232: ? Buga szn. (MNy. 11: 329); 1522: ,,thy thwuyfkethek agath bogath” (KeszthK. 145); 1577: bog (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1578: bugia gr. (Mel: Herb. 24: NySz.); 1767: bogéi gr. (Tordai Sám.: Megt. 170: NSz.); 1844: Bag (Somogyi A.: Szók. 20: NSz.). J: 1. 1522: ’íz; Glied | ág; Ast’* (1. fent); 2. 1577: ’csomó; Knoten | bütyök; Knorren’ * (1. fent). — Sz: ~os 1181: bugus szn. (OklSz.); 1655: bogos (ACsere: Enc. 230: NySz.) I ~oz 1792: bogozni sz. (SzD.).
Hangfestő szó; vagy Ősi Örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: vog. É. ροχίέρ ’gomb’ (MSz.), É. ρύηχίαρ ’gombos’ (MK. 3: 193); osztj. Trj. pwqkol ’összefagyott hócsomó’, pwqkdt ’daganat’; zürj. Ud. hugit ’púp, golyó’? votj. Sz. pog ’göröngy, rög’; md. E. pokol ’csomó, rög’ (JSFOu. 61/3: 64), Μ. polvl ’gombolyag, daganat, darab’ (JE.); finn punka ’kövér ember* (SKES.); észt pung ’ valami kiemelkedő, valami gömbölyded (csomó, bimbó, rügy, gomb)’; 1p. N. bug'ge ’daganat, göröngy, púp’. Az eredeti palatális magánhangzóra utaló votják szó idetarto- zása bizonytalan. A finnugor alapalak *pür]k3 lehetett. A magyar szó kezdő b-je alkalmasint a szóvégi g hatására zöngésülhetett. — Hasonló hangfestő szavak altaji és indoeurópai nyelvekben is találhatók. — Finnugor származás esetén a 2. jelentés látszik Ősinek; az 1. a 2.-ból alaki hasonlóság alapján fejlődhetett, minthogy az íz és az Ág 1S gyakran csomós, bütykös. — A szó egyébként valószínűleg egy nagy létszámú magyar szócsalád tagja, amelynek hang- átvetéses jellegű, g-s kezdetű változatai (gomb, guba, gubó stb.) is vannak.
Budenz: NyK. 6: 446, 10: 78, 130, MUSz. 458 ®, NyK. 17: 429; NyH.1; Munkácsi: ÁKE. 169; Wichmann: FUF. 11: 225 ®, 14: 96, 15: 21; EtSz., 1: 516 bog a. is; Toivonen: FUF. 20: 75; Sauvageot: Rech. 53; Németh: NyK. 47: 471; Ravila: Vir. 1931. 309 ®; Lehtisalo: FUF. 21: 23; Uotila: SyrjChr. 67; SzófSz.; Steinitz: Fgr- Vok. 55; Hajdú: NyK. 56: 52; Collinder: FUV. 109; Lakó: AAPJ. 17. sz. 12, 13, 14, 21®, NyK. 64: 60, 66, ALingu. 12: 239, NytudÉrt. 47. sz. 37; Rédei: NyK. 66: 254, 255; MSzFgrE.®. (E. Itkonen: UrAltJb. 28: 74.) — Vö. ágbog, bogáncs, boglya, bokor, buga1, buga2, bugolya, csög- bog, gomb, guba2, gubacs, gubó.
bogáncs 1248/1326: ? Bagach hn. (Györffy 1: 759); 1394: ? Bogach hn. (Csánki 5: 870); 1500 k.: „Saponaria: Bo^aczkoro” (CasGl. 78); 1565: bogatz koro (Mel: Jób: 119: NySz. 2: 368); 1690: bogáncsnak gr. (PP: PaxC. 269: NySz.); 1763: Bogács (Adámi: Wb. 10: NSz.); 1809: Bógánts (Simái Kr. VSzót. 1: 186: NSz.); — bugacs (MTsz.) ; bogács, bugáncs (ÚMTsz.) ; bagáncs, bógics, búgáncs (Nyatl.). J: 1. 1500 k.: ’szúrós levelű, virágú és termésű kórószerű növény; Distel’ * (1. fent); 2. 1784: ? ’ennek vagy más növénynek tüskés, szúrós termése; dornige, stachelige Frucht der Distel oder anderer Pflanze’ * (SzD. 68), 1892: ’ua.’ (Ethn. 3: 59); szakny.: ’Carduus’.
Származékszó: a ’kis csomó’ jelentésű bog főnévből alakult -cs kicsinyítő vagy ellátottságot kifejező képzővel. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang; vö. bakancs, bilincs, N. bográncs, korbáncs. — A növény gömbölyű, tüskés, szúrós, ruhához, szőrhöz gubancosán hozzátapadó terméséről kaphatta nevét. A bo^-nak ’kapaszkodás’, ’fogódzás* alap jelentését föltenni nem megokolt.
CzF.®; Gombocz: MNy. 4: 81, 10: 28; Horger: MNy. 8: 450; EtSz. 1: 441 bog a.®; Erdődi: NéNy. 9: 113, Nyr. 66: 15; SzófSz.; Juhász: Pais-Eml. 311. — Vö. bog.
bogár 1138/1329: „manfiones carpentariorum . . . Bugardi” sz. szn. (MNy. 32: 204); 1211: Bogár szn. (OklSz.); 1395 k.: ,,culex: jaruas bogár” (BesztSzj. 1141.); 1405 k.: bocar (SchlSzj. 1712.); 1604: Bogár, Bogarac gr. (MA., MA. Infecta a.); 1774: bagár (Lenvetés, el. A. 4: NSz.); 1861: bogár (ÁíNyszet. 6: 207); — bugár (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’(fedelesszárnyú) rovar; Käfer’* (1. fent); 2. 1616: ’rigolya; Mucke, Grille’* (Bal: Cslsk. 161: NySz.); 3. 1851: ’pupilla; Augenstern’* (Falu könyve 338: NSz.); szakny.: bogarak ’Cole- optera’. — Sz: ^oz 1490: bogarostattya sz. (SzalkGl. 97.); 1673: bogároz (Com: Jan. 42: NySz.) | bogaras 1706 k.: bogaras (MNy. 2: 322) | bogarász ige 1799: bagarász (NyF. 50. sz. 41) | bogarász fn. 1801: bogarász (EtSz.) I ~zik 1833: Bogárzik (Kassai 1: 335).
Ismeretlen eredetű. Az etimológia tisztázatlansága miatt a λ-val is olvasható írás- változatoknak a tj-sekhez való viszonya fel- deríthetetlen. Az u-s alakok talán eredetibbek az o-soknál. — 2. jelentése eredetileg az állatok bogár okozta nyugtalanságára utalt, innen terjedt át emberi tulajdonság jelölésére. A 3. jelentés hasonlóságon alapul. A bogároz ~ bogárzik a bögölyöktől zavart szarvasmarha nyugtalan viselkedését jelöli. A bogaras eredetileg szintén állatokra vonatkozott. — Am. bog szóból való származtatása valószínűtlen; finnugor egyeztetése és a románból való magyarázata téves.
Alunkácsi: AkÉrt. 6: 467, NyK. 28: 249, ÁKE. 169; Herman: MNy. 1: 229, Pászt. 391; Alexics: Nyr. 35: 36; Csapodi: MNy.
21 Történeti-etimológiai szótár


boglár
322
bognár
2: 217; Horger: MNy. 10: 114, 40: 11; EtSz. ® ; Kertész: Szók. 46; Dráganu: Dac. 4/2: 753; Storfer: DickSpr. 190 Grillen a.; SzófSz.; Végh: Békés 9, 36; Juhász: Pais- Eml. 310; O. Nagy: Mi fán terem? 31, Nyr. 82: 398; MSzFgrE.®. — Vö. cserebogár, csíkbogár, katicabogár, kolorádóbogár, kőrisbogár, svábbogár, szentjánosbogár.
boglár 1505 k.: „Boglár: parthaw” (OklSz.); 1555: boklarok gr. (OklSz.); — buglpros sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1505 k.: ’fém- veretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény; metallbeschlagene, knopfförmige Edelstein-, Perlen-, Email Verzierung’ (1. fent); 2. 1655: ’hüvely; Hülse’ (ACsere: Enc. 241: NySz. Boglárocska a.); 3. 1708: ’sárga virágú növény, boglárka; Hahnenfuß’ (PP.). ~ Sz: ~os 1536: Bogiáros (Pesti: Fab. 23: RNySz. 351) | ~ka 1643: boglárka ’kis boglár’ (Radv.: Csal. 2: 282); 1833: ’egy fajta sárga virágú növény’ (Kassai 1: 335).
Középnémet eredetű; vö. kfn. buckelere, buggeler, korai úfn. buckler ’köldökös pajzs’. A német szó a kfn. buckel ’fémveretes pajzsköldök’ (vö. ir. ném. Buckel ’púp; hát’) származéka. Ennek végső forrása a lat. buccula ’felfújt arc’, amely a ófr. boucle ’fémveretes pajzsköldök’ révén került a németbe. A szóban végbement jelentésfejlődést a következők magyarázzák: A köldök a pajzs közepén kis félgömbhöz, gombhoz hasonlóan kidudorodó dísz volt. Buckler a német neve a köldökös pajzsot viselő vitéznek, de a gomb alakúra görbülő silány ércpénznek is. A német szemléletnek megfelelően a ném. buckler-reh és a középfelnémet korban a magyarba átvett m. bok- lár ~ boglár szóval minden olyan tárgyat (kardmarkolat, kardhüvely, lószerszám), főleg ékszert (csat, fülbevaló stb.) jelölhettek, amelyet a pajzsköldökhöz hasonló (fém- veretes, ékköves, gyöngyös, zománcos) díszszel láttak el, ahogy például a ném. Kreuz ’kereszt’ Kreuzer származékával ’kereszttel megjelölt’, azaz ’keresztes’ vitézt, lovagot, szentföldi zarándokot és ércpénzt (vö. krajcár ) neveztek meg. Magyar fejlemény, hogy az egésznek nevével a részt is, azaz a boglár szóval a felsorolt különböző tárgyak nagyjából egyező díszét is megjelölik. A 2. jelentés hasonlóságon alapuló névátvitelből ered. A 3. jelentést, azaz a fehéren vagy aranysárgán ragyogó virágra való átvitelt az magyarázza, hogy a virág egyik változatának németül Goldknöpfchen, magyarul aranygomb a neve. ~ Az 1193-ban Fejér megyében, illetőleg 1211-ben Somogy megyében feltűnő Boglár helynév időrendi okok miatt nem függhet össze boglár szavunkkal. — Török származtatása téves. — Elavulóban levő szó.
Vámbéry: NyK. 8: 132, MEr. 309; Budenz: NyK. 10: 95; Szarvas: Nyr. 14: 197; Melich: Nyr. 24: 64, AkNyÉrt. 17/4: 11, 31; Lumtzer—Melich: DOLw. 70; Et- Sz. ® ; SzófSz. ® ; Nagy J. B.: MNy. 60: 171. (Kluge: EtWb.19 108.)
boglya 1291: ? ,,tam pro se quam pro Bogla et Beche absentibus” szn. (MNy. 10: 39); 1420: ? Baglya hn. (Csánki 1: 510); 1454: ? Bot/Zi/ctfalwa hn. (Csánki: 2: 29); 1561: „Három boglia zena” (OklSz.); 1614: Zena Buglyath gr. (HOklSzj. 136); 1780: Bagja (MNy. 45: 216); 1789: búgják gr. (Μ. Kurir 923: NSz.); 1794: bog ja (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 360: NSz.); 1795: Baglákot gr. (Festetits Urod. Instr. 55: NSz.); 1862: bugla (CzF. Bagla a.); — baggya (MTsz.); bággya, goblya (ÚMTsz.). J: 1. 1291: ? ’szénaboglya; Heuhaufen’# (1. fent), 1561: ’ua.’ (1. fent); 2. 1694: ’frizura; Frisur’ (MNy. 8: 130); 3. 1788: ’kupac; Häufchen’ (Decsy: Osmanografia. 2: 253: NSz.); 4. 1795 k.: ’boglyakemence; Lehm- ofen <im Bauernhaus)’ (TakátsR.: Told. L. v.: NSz.). — Sz: ~z 1775: Boglázóknak sz. gr. (MNy. 60:220); 1787: bagláztak gr. (MNy. 58: 500).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: a ’csomó’ jelentésű bog-ból alakult -la > -lya képzőbokorral; vö. N. szëglye ’szeglet, sarok, zug’ < : szeg2. — 2. Otörök jövevényszó. Közvetlen előzménye nem mutatható ugyan ki, de a török bag- vagy bog- ’köt’ ige származékaként feltehető egy török *baglay vagy *boglay ’kötés, köteg, csomó’ főnév, amely esetleg a magyar szó forrása lehetett. A török buyul ’boglya’ szóból való származtatása hangtani okok miatt elfogadhatatlan. — A szb.-hv. baglja; szik. N. bugla; rom. bogheáca: ’boglya’ a magyarból való.
MUSz. 459; Balassa: TMNy. 123; Gombocz: Nyr. 29: 54, MNy. 3: 69, BTLw. 49, NyK. 45: 9®; Munkácsi: NyK. 32: 286; Horger: MNy. 8: 451; Németh: Nyr. 42: 245; EtSz. ; Beke: Nyr. 58: 76; Ligeti: NyK: 49: 221 ®, 270; SzófSz.®; Pais: MNy. 49: 84, I. OK. 7: 110; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 19 ®, I. OK. 7: 147; Juhász: Pais-Eml. 311. — Vö. bog, bugolya.
bognár 1410: ,,Bognárvagasa alio nomine vyfalu deserta” hn. (HazOkl. 350); 1716: ,,Az soproni bognárok az tár szekerekre maguk csinálták (a kasokat)” (Nyr. 71: 60); — bugnár (ŰMTsz.). J: 1. 1410: ?’ kerékgyártó; Wagner’# (1. fent), 1716: ’ua.’ (1. fent); 2. 1902: ’kádár; Faßbinder’ (Nyr. 31: 70).
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. wçgnd(r) ~ w^nd(r) ~ bggnv ’kerékgyártó, bognár’; vö. még középn. R. wagener, h. korai úfn. (kancelláriai) Wagner,


bógrni
323
bohém
ir. ném. Wagner ’ua.’. — A rövid tőhangzós bajor wçgnzr átvétele a 13. sz.-ban szabályos hanghelyettesítéssel történt: baj.-osztr. w > m. b (vö. bakter). E hanghelyettesítésre példa a királyi kancellária egyik, 1358. évi latin nyelvű oklevele is, amelyben a magyar írnok Wagner ágfalvi (Sopron m.) jobbágy nevét a bajor nyelv járású felek bemondása alapján négyszer Bogner-nak írta (SoprOkl. 1/1: 117). A magyar közszó második szótagjának d-ja magyar magánhangzó-illeszkedés és analógia eredménye. 2. jelentését a bodnár szóval végbement keveredéséből kapta. — Szlovák közvetítés feltevése téves.
Simonyi: Nyr. 7: 105, MNyelv.1 1: 114; Melich: Nyr. 24: 64; Lumtzer —Melich: DOLw. 71, 276; Gedeon: MecNémNyj. 53; Asbóth: Nytud. 2: 48; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Moór: NéNy. 8: 204; Mollay: SoprSz. 15: 196®. (Kluge: EtWb.19 832.)
bógrni 1952: ,,Bogen ... 7. (sp) ív, bógni” (Halász: NMSz.). J: 1952: ’korcso- lyázásban leírt félkör; im Eisläufe geschriebener Halbkreis’ (1. fent). — Sz: ~zik 1957: bógniz (SzegSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bogen ’ív, görbület; korcsolyázásban leírt félkör’. A magyarba mint korcsolyázási műszó került át. Élőnyelvi használata több évtizeddel megelőzte az első írott adatok felbukkanását. A szó vég alakulására nézve vö. dózni, fecni, kaszni stb.
(Brockhaus16 3: 494 Eislauf a.; Kluge: EtWb.19 88 ® ; DudenEtym. 75.)
bogrács 1703 k.: ,,Eszik, fa-, cserép- tálbul, vagy bográcsbul” (Thaly: VÉ. 2: 309); 1786: bográntsban gr, (Kónyi J.: Democritus 1: 92: NSz.) ; 1816: bagráts (Gyarmathi: Voc.); 1820: bokrácshoz gr. (Dugonics: Példabesz. 2: 308: NSz.);^ — bokráncs (OrmSz.); bdkrács, bugrdcs (ŰM- Tsz.). J: 1703 k.: ’kleiner Kochkessel mit halbkreisförmigem Henkel’ * (1. fent).
Oszmán-török eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. oszm. bakraç ’bográcsszerű rézüst’; — vö. még szb.-hv. bàkrâc ’ua.’. Az oszmán-török szó az oszm. bakzr ’réz* származéka. Számos balkáni nyelvbe átkerült; vö.: big. őaxpáu; albán bakràç: ’bográcsszerű rézüst’. — A magyar alakváltozatok g-je magyar nyelvi zöngésülés eredménye, n-je szervetlen járulékhang; vö. bogáncs < R. bogács.
Budenz: NyK. 6: 300 ®, 10: 127; Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 141; Miklosich: TE. 1: 18; Munkácsi: Ethn. 4: 183, 277, KSz. 5: 358; Gombocz: MNy. 4: 81; EtSz.®; Viski: MsgNépr. 1: 85; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 598 ® ; Kakuk: OszmJsz. 95, MNy. 53: 419, NyK. 68: 63; Tamás: UngElRum. 134.
bogyó 1505: ? Bogyo szn. (Csánki 2: 666); 1525: ,,ada ennekőm a Bolot hog meg ennem” (TelK. 210); 1577 k.: Bolyoianak gr. (OrvK. 493); 1578: bugyoiat gr. (Mel: Herb. 11: NySz.); 1800: bojó (Márton); 1838: bugya (Tsz.); 1876: binyó (Nyr. 5: 15); bogya (MTsz.); bója (ÚMTsz.). J: 1. 1525: ’apró gyümölcs; Beere’* (1. fent); 2. 1792: ’száraz termés; dürre Frucht’ (SzD.); 3. 1838: ’éretlen alma; unreifer Apfel’ (Tsz.). — Sz: ~s 1783: bogyós (Molnár J.: Könyvház 3: 237: NSz.).
Valószínűleg hangfestő szó ; vagy ősi örökség az uráli korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: vog. AK. ρόΛ ’bogyó, termés’; zürj. Sz. pul ’vöros áfonya’ ; finn puola ’ua.* ; — szám, szelk. pal^lp ’szcderféle’ (MSFOu. 49. sz. 143). A szó feltehető hangfestő eredete miatt az egybevetés nem kétségtelen. Ha mégis az uráli korból származik, az uráli alapalak *pöla vagy *pola lehetett. Ez esetben az uráli alapnyelvi *p ~ m. b megfelelés olyan, mint a bal, bonyolódik, bor stb. szavakban, a szóvégi -ó pedig kicsinyítő képző; vö. pl. mogyoró, csomó. A bogyó-rrak a kifejező szavakra jellemző alakváltozati gazdagsága, a bigyó, bodócs s esetleg a bimbó, bonyolódik-íélékkél. fellelhető kapcsolata, valamint jelentése is hangfestő eredetét látszik támogatni. — Régebbi egyeztetése m kezdetű finnugor szavakkal tarthatatlan.
MUSz. 459; Balassa: NyK. 24: 282; Munkácsi: NyK. 27: 163 ®, ÁKE. 172, 646; Paasonen: NyK. 38: 267, 271, 40: 356; Wichmann: NyK. 38: 273; NyH.4-6; EtSz.® ; Mark: FUF. 18: 166®; SzófSz.; Rédei: NytudÉrt. 38. sz. 12 ® ; BenkŐ: MNy. 61: 403; MSzFgrE.®. (K. Donner: MSFOu. 49. sz. 143; Collinder: FUV. 109; SKES.) — Vö. bigyó, bodócs, farkas-·
bohém 1885: ,,e sorokkal azon kör emlékének akarok adózni, mely írói pályánk közös bölcsője volt, a legnemesebb Bohême hajdani tanyájának, az eltűnt »Kávéforrás«- nak” (Dóczi L.: Széchy Μ. el. IX —X.: NSz.); 1887: bohém (Kabos E.: Vásár 3: NSz.); 1893: boAdm-élet (Iványi Ö.: Regények 65: NSz.). J: A) fn. 1. 1885: ’kissé könnyelmű életmódot folytató, művészi vagy írói hajlamú emberek; Bohemiens | az ilyen emberek világa; Boheme’ (1. fent); 2. 1899: ’kissé könnyelmű életmódot folytató, művészi vagy írói hajlamú ember; Bohemien’* (Csényi Gy.: Tisza 70: NSz.). B) mn. 1887: ’a bohémekkel kapcsolatos; der Boheme gemäß | a bohémvilághoz tartozó; zur Boheme gehörig’ * (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. bohème ’cseh(országi); cigány; bohém’ (mn.), ’könnyelmű bohém világ; 21*


bobo
324
bojár
bohém életmód; bohém férfi’ (fn.); — vö. még ném. Boheme ’bohómvilág, bohemia’. A francia szó a k. lat. bohemus ’Bohemiába való, Bohemia területén lakó’ melléknévre megy vissza. A cigányoknak a fr. bohème ’cseh’ szóval való jelölése azzal függ össze, hogy a Franciaországból a 16. sz.-ban kitiltott cigányok Csehországot tartották hazájuknak (vö. fr. Bohême ’Csehország’). A szó' nak modern, a művészvilág életformájára vonatkozó jelentése a régi cigányok kóborló, fesztelen életformájával magyarázható. Elsősorban H. Murgernek ,,Scènes de la vie de bohème” (= Jelenetek a bohéméletből) műve alapján (1847 — 9.) terjedt el számos c. európai nyelvben; vö.: ang. Bohemia ’Csehország; bohémvilág, művészvilág’, Bohemian ’cseh(országi) ; cigány; bohém’; ol. bohème ’bohémélet’ ; or. öozéMCi ’bohómvilág, bohémek’, ŐoeéMHblű ’bohém-’. — A magyar alak változatok elsősorban a francia írásképet tükrözik.
Tóth: Szájrul szájra 321 ® ; EtSz. ® ; Kallós: Nyr. 74: 15®, 76: 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 90; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 550; DudenEtym. 75.) — Vö. bajor1·
bohó 1575: ,,vgy kel bollyo királynak” (Helt: Krón. 64: NySz.); 1585: Balyokás sz., balyokás sz. (Cal. 133, 301); 1589: bahó, bohó (MNy. 21: 65); 1604: Bolyókás sz. (MA.); 1713: Bolókázik sz. (Kisv: Adag. 232: NySz.); 1808: Bolyó (Sándor I.: Sokféle 10: 8: NSz.); 1838: ballyokás sz., bollyo- kás sz. (Tsz.); 1880: bolyhó (Déryné Naplója 2: 45: NSz.); - bója (MTsz.). J: 1. 1575: ’együgyű; einfältig | derűt keltőén balga; töricht’* (1. fent); 2. 1784: ’játékosan bolondozó; drollig’ # (SzD. 14). — Sz; ~kás 1585: balyokás (1. fent); 1784: bohókás (SzD. 14) I ~zat 1825: bohósdi vagy bohózat (Nyr. 46: 22) I ~c 1835: bohócz (Kunoss: Gyal. Pojácz a.).
Származékszó: a bolyong ige alapszavának -ó képzős melléknévi igeneve. A másodlagos bohó változatot az ly > j helyébe lépő hiátustöltő h magyarázza; vö. csalán ~ csilyán ~ csihán. A ’kóborló, tévelygő’ -*■ ’együgyű, balga’ fejlődés érthető; vö.: balgatag; téved, tévelyeg; lat. delirus ’eszelős’ (tkp. ’a barázdától eltérő’), errare ’bolyong, eltéved, hibázik’ ; ném. irren ’bolyong, téved’, Irrer ’tébolyult’. — A bohóc és a bohózat származékot a 2. jelentés alapján alkották meg a nyelvújítók. — Az ly-et és h-t tartalmazó alakok származásbeli elkülönítése és a bolyok olasz származtatása téves.
CzF.; MUSz. 462; Szarvas: Nyr. 17: 390 ®, 22: 326, 327; Albert: Nyr. 20: 19; Simonyi: NyK. 23: 177, Nyr. 44: 173; Balassa: NyK. 24: 377, TMNy. 77, 97;
Keszthelyi: Nyr. 35: 143; EtSz. ® ; Melich: MNy. 10: 253; Kovács Márton: Nyr. 46: 22; Tolnai: Nyúj. 210, 212; SzófSz. - Vö. bolyong.
bója 1865: „bője . . .: horgonyhoz kötött hordó . . .; horgonyjegy, uszány” (Babos); 1893: Bója (PallasLex. 3: 425); 1894: bója (Kóbor T.: Aszfalt 14: NSz.). J; 1865: ’a víz felszínén lebegő jelzőtest; Boje’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Boje ’bója’. Végső forrása az alsófrank *bökan ’jel’ vagy a nyug. germ. *baukn ’bója’, amely különféle utakon több európai nyelv hajózási szókincsébe bekerült; vö.: ang. buoy; holl. boei; fr. bouée; cseh bője; or. 6yü: ’bója’. — Am. bója szóvégi a-ja valószínűleg latinosítás eredménye. — Hajózási műszó.
(Wartburg: FEW. 1: 300; Vasmer: RussEtWb. 1: 138; Machek: EtSIÖSl. 37; Kluge: EtWb.19 89.)
bojár 1486: Boyer szn. (Csánki 5: 753); 1502: ,,Quosdam Boyarones” [latin többes accusativus] (OklSz.); 1511: Boiero szn. (OklSz.); 1522: Boyar szn. (Csánki 5: 753); 1529: boér (StUnBB. 1962. 2: 20); 1542: „Nem sokat szóllának, három szegin bojért előhozatának” (RMKT. 3: 279: NySz.); 1543: boyereketh gr. (LevT. 1: 23); 1809: bújároktól gr. (Szekér J.: Robinson 2: 13: NSz.); 1829 — 34/1842: bajárnak gr. (Berzsenyi Művei 2: 159: NSz.); 1846: böeroson sz. (Erdélyi: Nópd. és mondák 1: 472: NSz.). J: 1. 1486: ? ’az egykori román fejedelemség kiváltságos rendjének tagja; Angehöriger des privilegierten Standes im ehemaligen rumänischen Fürstentum | foga- rasföldi szabados vagy nemes ; einer der Freigelassenen oder Adeligen in der Gegend von Fogarasch’ (1. fent), 1529: ’ua.’ (1. fent); 2. 1879: ’orosz hűbérúr; russischer Feudalherr’ (MagyLex. 4: 175); 3. 1901: ’(román) földbirtokos nemes; (rumänischer) adeliger Grundbesitzer’ (Nyr. 30: 179).
Többszörös átvételű jövevényszó. — A) A boér, bojér román eredetű; vö. rom. boiér, R. boiarin, boiaren, boiariu ’bojár, földbirtokos nemes’ ; ez a szlávból, közelebbről az óbolgárból származik; vö.: óe. szí. bolarinü ’előkelő ember, főember’; big. ŐOAÚptiH ’ua., R. gazdag ember’; szb.- hv. R. boljár ’főember’; or. όοήριίΗ ’(orosz) hűbérúr’, őápUH ’ földbirtokos nemes, uraság’. A szó végső forrása feltehetőleg a bolgár-törökben keresendő ; a szláv nyelvekben a bolgár-szlávon keresztül terjedhetett el. — B) Az újabb kori közszói bojár német eredetű; vö. ném. Bojar, Bojáré ’orosz hűbérúr; román földbirtokos nemes’; ez az oroszból való. — C) A h. lat. Boyarones (1. fent) közvetlen forrása bizonytalan. A rom. R. boiarin stb. alakon kívül gondol¬


bojkott
325
bojt
nunk lehet a lengyelországi lat. Bojari '(orosz) bojárok' (1. 1480 e./1711 : TörtTár. 1855. 1: 57) hatására is. A latinosítás mintája a h. lat. barones ’országnagyok’ lehetett. — A magyar szónak a szlávból való származtatása, valamint a baj, bajnok szavakkal való egybevetése téves. — Az erdélyi magyar nyelvjárások a boér, bojér alakot használják ; orosz és román történelmet tárgyaló szövegekben a bojár alak szokásos.
CzF.; Edelspacher: Nyr. 6: 242, 7:241 ®; Szarvas: Nyr. 11: 117; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 798; Takáts: Száz. 40: 197, MNy. 2: 131®; Szinnyei: NyK. 27: 369; Melich: MNy. 6: 18; Damián: NyF. 67. sz. 16, 45; EtSz. 1: 439 boér a. ® ; Blédy: Infl. 25; Trócsányi: Nyr. 72: 167; Kniezsa: SzlJsz. 800; Gáldi: NylrK. 2: 128; Szabó T. A.: NylrK. 4: 306, StUnBB. 1960. 2: 25, 1962. 2: 20. (DAcR. 1/1: 600; Cioranescu: Dicc- EtRum. 92; Wendt: TürkEl. 60; BEtReé. 66; Trubaéev: Etlssl. 4: 160.)
bojkott 1895: „Boycottozni, boycottolni, boycotting” sz. (Tóth: Szájrul szájra 158); 190!); ,,Boycott(-állás) kiközösítés” (Tolnai: Magy. szót.); — bojkott (Lumtzer —Melich: DOLw. 71). J; 1900: 'politikai, gazdasági, személyi kapcsolatok teljes vagy részleges megszüntetése; Boykott’ (1. fent). — Sz; ~ál 1900: boycottât (Tolnai: Magy. szót.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. boycott; ném. Boykott; fr. boycott, boycottage; ol. boicottaggio; or. őoÜKÓm: 'bojkott’. Az angolból terjedt el; itt tulajdonnév! eredetű, Ch. C. Boycott írországi angol jószágigazgató nevóvel azonos. Boycott annyira sanyargatta az ír bérlőket, hogy 1880-ban a felháborodott bérlők minden gazdasági kapcsolatot megszakítottak vele. A személynevek közneve- sülésére vö. makadám, priznic, ragián, szendvics stb. — A magyarba feltehetőleg német közvetítéssel került. A bojkottál esetleg a ném. boykottieren ’ua.’ átvétele a latinból származó igéinket jellemző -ál szó véggel.
Tóth: Szájrul szájra 158®; Lumtzer — Melich: DOLw. 71; Baranyai: Nyr. 38: 111; Szily: MNy. 7: 92; P. N.: Nyr. 42: 481; EtSz.; Szendrey: MNy. 32: 248; Kallós E.: Nyr. 76: 135 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 95; Partridge: Or. 56; Kluge: EtWb.19 94.)
bojnyik 1690 k.: ,,Érken, Mérán a gyíkok 6o;nyifc-tánczot járnak” (Thaly: VÉ. 2: 171: NySz. tánc a.); 1790: Bújnyik, Bunyik (Nagyváthy: Csili, forg. 51, 75: NSz.); 1796: Bojnyikokat gr. (Szaller Gy.: Magy. föld. 217: NSz.); 1807: Bojnikok gr. (Peretsenyi Nagy L.: Vél. 8: NSz.); 1808: bojnyékoskodtak sz. (Napóleon élete 63: NSz.); 1838: Bujnyik (Tsz.); — bunyik, zbunyik (MTsz.); bonyik, bujnyék, bujnyik (ÚMTsz.). J; 1. 1690 k.: ’zsivány, útonálló;
Straßenräuber’ (1. fent); 2. 1838: 'együgyű, félénk ember; einfältiger, schüchterner Mensch’ (1. fent); 3. 1873: ’mogorva nézésű ember vagy gyermek; Mann oder Kind mit düsterem Blick’ (Nyr. 2: 180); 4. 1873: ’szőlőkötözésre használatos hagymaszerű növény ; zwiebelartige Pflanze, die zur Hefte der Reben verwendet wird’ (Nyr. 2: 180).
Szlovák eredetű; vö. szik, zbojnik 'útonálló, betyár’, N. zbojnik, zbujnik, zbu’nik, zbo’nik ’ua.’ (EtSz.) ; ez ugyanabba a szláv szócsaládba tartozik, amelyikből a m. baj és bajnok származik. A cseh zbojnik, zbujnik ’útonálló, betyár*; le. N. zbójnik, zbónik ’ua.’; ukr. Kárp. 3ŐÍŰHUK ’ua.’ (Hrinéenko 1: 124) a szlovákból való. — A magyar alak változatok más és más szlovák alaknak felelnek meg. A szóeleji zb mássalhangzótorlódásnak az első mássalhangzó elhagyásával történő megszüntetésére vö. kadarka, toklász stb. A jelentések közül az 1. az eredeti; a 3. ebből keletkezett tréfás nóv- átvitellel. A 2. és 4. jelentésnek az előbbiekkel való kapcsolata tisztázatlan. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 73; Prónai: Nyr. 27: 122; Havas: Nyr. 29: 82; A szerk.: Nyr. 29: 83 ® ; Valló: Nyr. 33: 560; Ágner: Nyr. 34: 25; Gombocz: MNy. 7: 36; Simonyi: Nyr. 43: 381; EtSz.®; Horger: MNy. 17: 79, MSzav. 77; Lajtha: MsgNépr. 4: 100; Zolnai Gy.: MNy. 39: 245; Kniezsa: SzlJsz. 97 ® ; Kiss: MNy. 53: 203. (Machek: EtSl- ÖS1. 583.) — Vö. baj, bajnok.
bojt 1181: ? „mansiones libertinorum, ex quibus . . . Buhtudi cum filio” sz. szn. (III. Béla kir. eml. 345); 1327: Bo/Uustulgfa sz. (OklSz. bojtos a.); 1549: Boytos sz. szn. (MNy. 25: 150); 1577: ,,bóg, bitiak, bojtok: nodus” gr. (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1595: buitos sz. (BeytheA: FivK. 94: NySz.); — bolt (NéprÉrt. 28: 110). J: 1. 1577: ’csomó; Knoten | bog; Knorren’ (1. fent); 2. 1585: ’rojt (növény részeként, ember, állat szőrzeteként, szŐrcsomójaként); Büschel, Zottel I rojt (ruhán, egyéb tárgyakon); Quaste, Franse, Behang’* (Cal. 142); 3. 1621: ’oltó ág, hajtás, fiatal vessző; Pfropfreis, Sprosse, Schneidling | növényi csemete; Pflänzling’ (MA.); 4. 1899: ’fenyőcsoport; Gruppe von Nadelbäumen’ (Nyr. 28: 142); 5. 1903: ’fiatal fenyő; junger Nadelbaum* (NyF. 9. sz. 27); 6. 1948/1956: 'fenyőág; Ast eines Nadelbaumes | fenyőcsap; Zapfen* (Gunda: Népr. Gyűjt. 89: UMTsz.). — Szt ~os: 1211: ? Buhtus (OklSz.); 1327: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. Az 1., 3. és a 6. jelentés, mely a többihez képest eredetibbnek látszik, okot ad arra a feltevésre, hogy összefügg a bujt1 igével, de ez a lehetőség


bojtár
326
bojtorkodik
további vizsgálatra vár. — Finnugor egyeztetése téves.
MUSz. 460, 464; Szarvas: Nyr. 17: 388, 20: 32® ; EtSz.® ; SzófSz.; Losonczi: Melich- Eml. 241; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 66; Tamás: UngElRum. 134. — Vö. bujt1.
bojtár 1660: „bujtár váltságára fizettem 16 t.” (MonTME. 1: 230); 1742: Bojtár (RNySz. 43); 1898: bajtár (Nyr. 27: 140); — baótár, bútárlegón (ÚMTsz.). J: 1660: ’Hirtenjunge’ # (1. fent)· — Sz:^ ~kodik 1756: bujtárkodottgr. (ΜFI. 280 ; NyÚSz. 421).
Valószínűleg származékszó: a bujt2^ bojt ’fe lingerel, felbujt’ -ár képzős alakja. A bojtárlegény eredeti jelentése eszerint ’hajtó legény’ lehetett az ’ingerlő, felbujtó’ -► ’űzŐ, kergető’ -► ’terelŐ, hajtó’ feltehető jelentésváltozás eredményeként. — A magyarból számos szomszédos nyelvbe átkerült; vö.: szik. N. bojtár; ukr. Kárp. őoürnapb; rom. E. boitár: ’bojtár’. — Szláv, olasz, román és török származtatása téves. — A 19. században még csak nyelvjárási szinten élt; a század vége felé került bele a köz- és irodalmi nyelvbe.
Miklosich: Nyr. 11: 117; Szarvas: Nyr. 13: 518, 562; Alexics: Nyr. 16: 399; Halász: Nyr. 17: 253; Körösi: O1E1. 28; Simonyi: Nyr. 37: 101, 44: 174; Asbóth: Nytud. 2: 208; Vámbéry: MBölcs. 141; EtSz. ® ; Herman: Pászt. 148, 696, 702; Cranjalá: Rum- VI. 225; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; SzófSz.; Stanislav: SlovJuh. 2: 21; Kniezsa: SzlJsz. 800 ® ; Machek: EtSIÖSl. 37; Bárczi: Bev.3 23; Cioranescu: DiccEtRum. 88; Kiss: Nyr. 82: 112; Hauptová: MNy. 56: 175; Sulán: NyK. 65: 293; Tamás: UngElRum. 134. - Vö. bujt2.
bojtorján 1237 — 40: ,,. . . V-a Vduory, VI-a Molua, VH-a Vduorc, VIII-a Buhturu- yan. Hee ville sunt in parrochia Posoniensi” (PRT. 1: 783); 1395 k.: „draga: boÿto[r]yas”, „ag[ri]möia: kis boytorían” (BesztSzj. 359., 360.); 1405 k.: baytöyan (SchlSzj. 901.); 1500 k.: bochtorÿan (CasGl. 13.); 1533: Buy- turian (Murm. 1462.) ; 1555: apró Bolythoryan (MNy. 6: 231); 1566: boytoriác [sajtóhiba boy torián h. vagy boytoria többese] (Helt: Mes. 70: NySz.); 1583 — 4: buytoryan (MNy. 44: 151); 1604: Aproboytorján (MA.); 1669: bojtorvány okkal gr. (Pós: Igazs. 1: 669: NySz.); 17. sz.: Apró biotorean [íráshiba lehet boitorean h.] (MNy. 11: 131); 1708: Bojtorván (PP.); 1769: bojtornyájok gr. (Telek J.: Korona 734: NSz.); 1777: Bortorjan- got gr. (Erdődy L.: Sans-Souci 5: NSz.); 1798: Bortorján (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 87: NSz.); 1808: Bujtorjányos sz. (Kresznerics: Közm. 1: 24: NSz.); — bójter- gyán, bojtoráng, bojtorváng, bujtérgyán (M- Tsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajter- gyán, bajtorgyán, bojtergyán, bojtorgyános sz., bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.); bojtorjáng, bujtorgyány, bujtarjány, bujtor- váng, bútorgyán, bútorján (Nyatl.). J: 1237 — 40:? ’Klette’ * (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Arctium’. — Sz; ~os 1578: Boytoriános (Mel: Herb. 41: NySz.) | ~kodik 1669: bojtorjánkodik ’belekapaszkodik’ (Pós: Igazs. 1: 594: NySz.).
Ötötök eredetű; vö.: csag. baldlryan; oszm. baldzran; tat. baltöryan; bask. bál- dzryan (Kát.); csuv. pulDdran*. ’bojtor- ján’ ; hasonló szók más török nyelvekben is. Vö. még: mong. balciryana; burját baljir- gana: ’ua.’. A cser, polôram ’ua.’ a csuvasból való. — A magyarba került ótörök alak *baltiryan lehetett. Az It hangkapcsolatból %t, majd jt fejlődött; vö. török altin ’arany’ > m. Ajtony szn. A mássalhangzó utáni török y > m. j változás, valamint a magánhangzók alakulása teljesen szabályos. A nagyszámú magyar alakváltozat létrejöttében hasonulás, affrikálódás, szervetlen járulékhang betoldása stb. játszott közre. — A bojtorjánkodik származék ’belekapaszkodik’ jelentését a bojtorján termésének szúrós, tapadó volta magyarázza.
Munkácsi: Ethn. 7: 19®, NyK. 32: 287; Gombocz: MNy. 3: 70®, BTLw. 49®; Paasonen: NyK. 42: 62; Vámbéry: MBölcs. 141; EtSz.®, 1: 41 Ajtón a. is; Simonyi: Nyr. 44: 174; Melich: NyK. 44: 346; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 179; Ligeti: MNy. 29: 277; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 66.
bojtorkodik 1628: ,,veszedelmekben
boytorkodni” sz. (Prág: Serk. 391: NySz.); — bujtorkodik (MTsz.); bojtorkodik (NyK. 31: 404). J: 1. 1628: 'belebonyolódik, belekeveredik; sich in etwas verwickeln’ (1. fent); 2. 1641: ’kötekedik; mit jemandem anbin- den 1 akadékoskodik; nörgeln, Schwierigkeiten bereiten’ (Kereszt: FKer. ElŐb. 4: NySz.); 3. 1916: 'felhők gyülekeznek az égen; es wird bewölkt’ (Nyr. 45: 233); 4. 1941: ’haragosan kiabálj zornig schreien’ (Ősz: A csudatáska 96: ÚMTsz.).
Valószínűleg származékszó egy feltehető *bojtor alapszóból ; vö. 1522: „Bartholomeus Boÿthor” szn. (MNyTK. 105. sz. 33). Ennek eredete tisztázatlan ; talán a bolyong, bujt2 ’izgat, bujtogat* családjához tartozik. Valamennyi jelentése visszavezethető egy ’bele- gabalyodik, összekuszálódik, összefonódik’ alap jelentésre ; ehhez az 1. áll legközelebb. — Ugyanezen jelentéskörben más képzésű származékok is mutatkoznak; vö.: 1628: „bele boytorodot” (Prág: Serk. 440: NySz.); 1774: belé bojtoloczván ’belekötvén’ (MNy. 60: 221); bojtorkózik ’kétes vállalkozásba bocsátkozik’ (ÚMTsz.). — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 17: 391; EtSz. — Vö. bolyong, bujt2.


boka
327
bóklászik
bók 1. bókol
boka 1075/fl 124/11217: ? baka hn. (Mon- Strig. 1: 53); 1193:? boka hn. v. szn. (ÓMOlv. 54); 1405 k.: ,,tibia: boca” (SchlSzj. 452.); 1510: bokáig gr. [ragtalan alakja bök v. boka] (MargL. 42); 1604: Bóka (MA.); 1806: bakázott sz. (Verseghy: Aglája 202: NSz.); 1863: Bőkig gr. (Kriza: Vadr. 493); 1887: bokkádat gr. (Borúth E.: Próza 20: NSz.); — bogája gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’szárcsont; Schienbein’ (1. fent); 2. 1533: ’bokacsont; Knöchel’# (Murm. 2002.); 3. 1571: ’csukló (mint testrészHandgelenk’ (MNy. 11: 87); 4. [baka] 1840: ’marha lábszárbőre, amelyből bocskort készítenek; aus der Haut des Rindsbeins gemachtes Leder für Bundschuhe’ (MTsz. baka a.); b. [baka] 1862: ’bokáig érő kurta szárú lábbeli; Art Fußbekleidung mit kurzem Schaft bis zum Knöchel’ (CzF. baka 2. a.). — Sz: ~zik 1806,: gr. (1. fent).
Ótörök eredetű; vö.: csag. bakay ’a birka sípcsontja’ (VámbStud. 245) ; kirg. bakay pata feletti csontok’ (Radl.). Ide tartoznak még a következő török szavak: kirg. bakalSak ’csontok a pata felett’ (Radl.) ; tar. pákáitok ’sípcsont’ (Radl.) ; ujg. mód. bakaljak ’a hasított patájúak bokacsontjai’, pákáitok ’a birka bokacsontjai’ (Radl.). Vö. még: mandzsu baqaVji ’csontok a ló patája és csüdszŐre között’. — A magyarba került török alak *bakay lehetett. Az első szó tagban talán elhasonulással keletkezett az o. A jelentések közül az 1., 2. az eredeti. A 3. a 2.-ból, a 4. az l.-bŐl, az 5. a 4.-bŐl fejlődhetett hasonlóságon, illetőleg érintkezésen alapuló névátvitellel. — Finnugor egyeztetése elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 132; Budenz: NyK. 10: 95, NyK. 17: 443; MUSz. 460; Munkácsi: NyK. 16: 464, 32: 276 « ; Thúry: EPhK. 9: 280; Gombocz: MNy. 3: 26, 8: 403 ®, ÖM. 2/1: 85; Lehr: MNy. 9: 415; EtSz. ®, 1: 455 1. bóka a. is; Horger: NytAl.1 124, MSzav. 22; Ligeti: NyK. 49: 196, MNy. 43: 12; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 84; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 65. — Vö. baka, bakancs, bóka.
bóka 1767: „Bóka: Aftragalus, ein Würffel, Würffelkraut, Spinwirtel” (PPB.). J: 1767: ’csüdfű; Tragant’ (1. fent).
Szóhasadás eredménye: a boka régi alakváltozatával, a bófcá-val azonos. Növénynévvé szótárírói tévedésből lett. PPB. német értelmezője ugyanis a bóka szó mellett megadott lat. astragalus jelentései közül nem a ’boka’, hanem a ’csüdfű’ jelentést vette figyelembe. — A bókol igével való összekapcsolása téves. — Elavult szó.
CzF.; Melich: NyK. 42: 342 ®; EtSz. 1: 455 1. bóka a. — Vö. boka.
bokái? 1549: „Thwba cum bokaly” (OklSz.); 1585: bókái (Cal. 125); 1604: Bokái (MA.); 1684: bogályos sz. (MNy. 23: 198); 1688: bogálly (MNy. 23: 201); 1698: bokálly (MNy. 38: 54); 17. sz.: bokály (HOklSzj. 15); 1708: Bokái (PP.) ; 1763: bokáj (Adámi: Wb. 10: NSz.); 1816: bakáj (Gyarmathi: Voc. 99); 1829: Bokálla (MNy. 60: 119); — bukán (MTsz.) ; bakaj, doAzikancsó (ÚMTsz.). J: 1.1549: ’cserép- vagy üvegkorsó, illetőleg kancsó ; irdener oder gläserner Krug I bormérő edény; Maßeinheit für Wein’ (1. fent); 2. 1623: ’égetett, mázas cserépből készült fal- vagy kályhacsempe ; Kachel, Fliese’ (MNy. 23: 199); 3. 1750: ’pohár; Becher, Pokal’ (Wagner: Phras 1101 Scyphus a.).
Ólasz eredetű; vö. ol. boccale, N. bocal, bocale ’fajanszkancsó ; bor mértékegysége’. Végső forrása feltehetőleg az egyiptomi, megfelelője azonban legkorábban a görögből mutatható ki; vö. gör. βανκαλις, βαυκάλιον ’italok hűtésére szolgáló agyagedény’. Ez a k. lat. baucalis ’ua.’ révén került az olaszba. Részint közvetlenül az olaszból, részint a német vagy más nyelvek közvetítésével terjedt el s lett európai vándorszóvá; vö.: ném. Pokal ’művészien kidolgozott serleg’; fr. bocal ’széles szájú üveg- v. agyagedény; befŐttes üveg; serleg’; szín, bokái ’agyagedény’ ; le. bokái, bukai, bukaj ’serleg’ ; or. όοκάΛ ’ua.’. Megfelelő szó számos más nyelvben. — A dunántúli N. bokála, bokálla (EtSz. 1: 456 bokála a.), bokora ’cserépkorsó’ (ŰMTsz.) valószínűleg külön átvétel a szerb- horvátból; vö. szb.-hv. N. bökara ’agyagkorsó, serleg’. Számításba vehető a külön úton átkerült alakok keveredése. — Német származtatása nem valószínű. — A nyelvterület keleti részén élő nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 10: 387, 11: 141 « ; Simonyi: AkNyÉrt. 14/7: 21, Nyr. 44: 174; Körösi: O1E1. 28; Színnyei: NyK. 33: 135; EtSz.; Csefkó: MNy. 23: 197; Szabó T. A.: MNy. 36: 187; Gáldi: DictKlein. 109; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 12; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, MNy. 52: 450 ®, Nyjtört. 106; Mollay: Pais-Eml. 672; Tamás: MNy. 53: 227, StudSl. 4: 394, lordan-Eml. 843, UngElRum. 130; Bárczi: Szók.2 116; Here- pei: Ethn. 72: 462; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 88®. (Öhmann: NeuphilMitt. 52: 27; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 546; Vasmer: RussEtWb. 1: 101; Kluge: EtWb.18 557; Frisk: GrEtWb. 228.) — Vö. bokolyó.
bóklászik 1831: „bóklál: feljebb alább járkál” (Kreszn.) ; — bagarász, bakalász, bakrász, bókászolódik sz., bóklász, bóklász, bókláz, bokrász (MTsz. bakarász, bókászolódik, bóklász, 1. és 2. bókláz a.); bókáz, bóklá- szódik sz., bóklászolódik sz., bóklázik (ÚMTsz.); bóklászik (ÉrtSz.). J: 1. 1831: ’fkeres- gélve) járkál; (suchend) herumgehen | kóbo¬


b okol
328
bokor
rol; herumschweifen’ (1. fent); 2. 1877: 'megnéz; anschauen | megvizsgál; prüfen’ (Nyr. 6: 179); 3. 1888: ’lábatlankodik ; jemandem unter den Füßen sein’ (Nyr. 17: 477); 4. 1905: 'hajlong; sich (öfters) bücken | hajladozva tesz-vesz; sich bückend herumhantieren’ (ŰMTsz.).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján rokona lehet a bókol, bódorog stb., esetleg a bolyong, bolygat stb. családjának. Talán a 4. jelentés lehet eredetibb. A 2. a 4.-ből, a 'földön keresgél', illetőleg a 'lehajolva nézeget’ közbülső fokkal alakulhatott ki. A hajlongással kapcsolatos képzet alapján érthető az 1. is; a 3. a ’csetlik-botlik’ jelentésen át fejlődhetett ki. — Van a nyelvjárásokban 'kapkodva beszél’ jelentésű bakarász, bakalász, valamint 'bukdácsol’ jelentésű bakalász is (MTsz.); ezek valószínűleg elkülönítendŐk a bóklá- szik-tó]. Az előbbi a hangutánzó bakog, bakkan családjába, az utóbbi talán a bukik igéhez tartozik. — Nyelvjárási szók.
EtSz. 1: 456 1. bókláz a., 1: 457 2. bókláz a., 1: 239 bakarász a. — Vö. bóbiskol, bókol, bólogat, bolyong.
bókol 1778: „bókulva imadgyák” sz. (RM- Ktár. 23. sz. 40); 1784: Bókol (SzD. 12); 1796: bakólással sz. (Gvad: Hist. 171: NySz.); 1888: bakói (Nyr. 17: 135); - bókkol, búkkóll (ÚMTsz.). J: 1. 1778: ’meghajol; sich verbeugen | hajlong; Bücklinge machen’ (1. fent); 2. 1784: ’bólint; nicken | bóbiskol; nickend schlummern’ (1. fent); 3.[bókol] 1862: 'hódol; huldigen | kellemeset mond; komplimentieren’ # (CzF.) || bók 1813: „megérdemlett egy bókot” (Nyr. 32: 476). J: 1813: ’Reverenz, Kompliment’ * (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága is. Összefügg a bólogat és a bóbiskol családjával. A bókol-lal szorosabb kapcsolatban levő, de más alaktani felépítésű, azonos vagy hasonló jelentésű szó több is él a nyelvjárásokban; vö.: bakkant 'bólint' (Nyr. 23: 373); bokláz 'bóbiskol' (MTsz.); bóktat 'fejét le-fel lóbálja (a ló)' (Tsz.). A bókol alak változatot a nyelvújítás emelte az irodalmi nyelv szintjére. — A bók köznyelvi jelentésében nyelvújítási elvonás eredménye, Szemere Pál alkotása; de a népnyelvben is él a bókkot hajt ’bólint, bólogat’ (MTsz.) kifejezésben.
Simonyi: NyK. 17: 62; Szilasi: Nyr. 23: 434® ; NyÚSz.; Simái: MNy. 6: 221; EtSz.; Horger: MSzav. 27; SzófSz. bók a.; Juhász: MNy. 53: 202; Bárczi: Szók? 31. - Vö. bóbiskol, bókol, bólogat.
bokolyó 1604: „Bokolyo: Oppa” (MA.); 1838: bogolyó (Tsz.); — bukolyósAior&ó sz.
(MTsz.). J: 1604: ’csobolyó, ivó edény; Lägel, Flasche, irdenes od. hölzernes Trinkgeschirr I hordócska; Fäßchen’ (1. fent).
Magyar fejlemény, kialakulása azonban vitatott. — 1. Szóvegyüléssel keletkezett a bokály és a csobolyó alapján. — 2. Hangutánzó eredetű, mint a csobolyó és a bütykös, és abba a hangutánzó szócsaládba tartozik, amelybe a bakog, bakkan. — Az 1. magyarázat valószínűbbnek látszik. Olasz származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 17: 219; EtSz. 1: 457 2. bokolyó a. ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; BenkŐ: MNy. 52: 453, 456 ®. — Vö. bokály, csobolyó.
bókony 1528: „Pro bolkon ad preparan- dum wlgo kerep” (OklSz.); 1770: „a bóko- nyok felszakadnak, számtalan részeken nyílik, apró darabokra töredezik az egész gálya” (MagylrodRitk. 3. sz. 51); 1825: Burkony (Nátly: Vél. 26); 1831: Balkon (Gáldi: Szótir. 427); 1831: balkony (EtSz.); 1833: Bal- kány (Kassai 1: 245); 1838: Bokkon (Tsz.) — bókkon (Nyr. 35: 434); balkon (MNy. 12: 315); bálkony, bókom, bokony, bokum, bur- gony (MTsz.); bankuj, bókkom, bókkony, bókó, bókon, búrkon (ÚMTsz.). J: 1. 1528: 'hajó bordája; Rippe des Schiffes' (1. fent); 2. 1831: 'ekemankó; Pflugstelze’ (1. fent).
Német eredetű; vö. kfn. balke, úfn. balken 'gerenda; tetőzet tartógerendája; mester- gerenda’. Végső forrása a nyug. germ. *bal- kan- 'gerenda', amellyel a m. balkon is etimológiai kapcsolatban van. A m. bókony ny végzete korai átvételre mutat. — Az a feltevés, amely szerint a ném. Waage ’a sze- kérrúdon az első kerekek előtt levő megvasalt fa’ szóból származik, nem meggyőző. A ném. Bogen ’ív’ szóval való Összevetése téves. — Dunántúli nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 5: 567 ® , 7: 246, 40: 243; Hermán: HalK. 774; Munkácsi: Ethn. 4: 271; Melich: Nyr. 24: 60®, MNy. 8: 146, 12: 315; Lumtzer — Melich : DOLw. 65; Kovács Márton: Nyr. 39: 300; EtSz. ® ; Laziczius: Melich-Eml. 318; Gáldi: Szótir. 426. (Kluge: EtWb.19 46.) - Vö. balkon.
bokor 1055: „post monarau bukurea” (ΤΑ.); 1075/fl 124/f 1217: ôoctzr hn. (MonStrig. 1: 56); 1193: Bocor hn. (ÓMOlv. 54); 1237: Tuylbugurh (MNy. 10: 39); 1807: BukorszÁk (Márton). J: 1. 1055: ’cserje; Strauch | a földfelszínnél elágazó, fás szárú növény; Busch’ # (1. fent); 2. 1405 k.: ’csomóban, csokorban elrendezett valami; in einem Haufen, in einer Schleife angeordnetes Etwas’ (SchlSzj. 289.); 3. 1521: ’egy pár; ein Paar’ (MNy. 3: 467); 4. 1697: ’egy csomó (mint mennyiség) ; Haufen (als Quantität)’ (MNy. 38: 54); 5. 1800:? ’embercsoport ; Menschengruppe’ (Nyúlás F.: Borvizek. 3: 93: NSz.), 1839:


bokorugrrő
329
boksa
’ua.’ (MTsz.). — Sz: bokros 1451: bokrosch szn. (MNy. 25: 150); 1584: meg bokrosul sz. (Born: Préd. 458: NySz.); 1585: bokros ’ cserjés’ (Cal. 344); 1668: Bokrossá gr. 'megvadult/ (ló)’ (Matkó: BCsák. 224: NySz.) I bokrosodik 1636: bokrosodásából sz. (Pázm: Préd. 293: NySz.); 1748: bokrosodik 'ágakat hajt' (Gyöngy: KJ. 80: NySz.); 1804: neki bokrosodon ’(ló) megvadul’ (Pais-Eml. 588).
Ismeretlen eredetű. Megfejtési kísérletei közül talán még mindig az a régi feltevés érdemel legtöbb figyelmet, amely szerint a bog 'csomó' családjába tartozhat. Egy 'csomó' jelentésű alapszóból végeredményben a bokor minden jelentése levezethető volna, de persze a szó jelentései egymásból is megmagyarázhatók (pl. az l.-bŐl a 2. és 5., a 2.-ból a 4. stb.). A kezdettől mindmáig legfontosabb 1. jelentés kialakulásának a szemléleti alapja az lehetett, hogy a magas törzsű fával szemben a bokor csupán az egy csomóból kiinduló ágak együttese, illetőleg ágas-bogas sűrűjével egy csomót alkotó növényforma. — A bokor-nuk finnugor egyeztetése, mongol származtatása és török eredetű alapszó magyar származékaként való magyarázata téves.
CzF.; Bálint: Párh. 4; Munkácsi: NyK. 17: 88 ®; Hermán: HalK. 70, 774; Szamota: NyK. 25: 133 ; Lehr: MNy. 1:17, 144 ; Simái: MNv. 6: 222; EtSz. ® ; Rásonyi Nagy: MNy. 23: 561, NyK. 51: 103; Szendrey: MNy. 27: 251; Zolnay V.: MNy. 27: 189, 324; ErdŐdi: NéNy. 9: 114; SzófSz.; N. Sebestyén: NyK. 52: 328; Bárczi: TihAl. 31; O. Nagy: Mi fán terem? 33; Lakó: NyK. 64: 63, 67; MSzFgrE. — VÖ. bog, bokréta.
bokorugrró 1647: „Bokor-ugró kurta palást" (GKat: Válts. 2: 385: NySz.). J: 1. 1647: 'rövid (ruhaféle); kurz (Kleid)’ (1. fent); 2. 1770/1914: ’megbízhatatlan; unzuverlässig’ (Bokréta: 132: NSz.). — De vö. 1645: „Az ö asztal felett való tréfái bokorszökő , hitván, kajtor csőcselék szájában való tréfák” (EsztM: Lev. 30: NySz.).
összetett szó. 1. jelentésében való használatát az magyarázza, hogy a különféle akadályokat, köztük a bokrot rövid ruhában könnyebb átugorni. Az adatok arra mutatnak, hogy a bokorugró jelzőt korábban főként a futó, menekülő emberek öltözékére vonatkozóan használták. A bokor egyébként is gyakran szerepel szólásszerű kifejezésekben a szabad mozgás, különösen a futás, menekülés akadályának jeleként; vö.: 1792: „tseren bokrán” (Német Mik.: Selyem juhokró) 23: NSz.); 1821: ,,kövön bokron” (Döbrentei: Külf. szinjátékai 1: 39: NSz.); 1838: „tüskén- bokron” (Aglája 29: NSz.); 1863: „árkon- bokron” (Merényi L.: Dun. népm. 1: 85: NSz.); stb. A 19. sz. végétől a bokorugró jelzőt egy bizonyos szoknyafajtára foglalták le: ez a városokban divatos hosszú szoknyával szemben a csupán térdig vagy nem sokkal térden alul érő falusi szoknyát jelölte. — 2. jelentésében való használata is részben a futás, menekülés, részben az erdŐn- mezŐn kóborlás, csatangolás fogalmával függhet össze; vö.: 1621: „Bokorból ugrott: Ex vepreto profiliés, homo novus” (MA); 1755: „egy bokorból a’ másikba ugrottak” (Kaprinai I.: Úrnap 25: NSz.); 1862: „Bokorból ugrott ember” (CzF.); stb.
bokréta, 1585: ,,corolla: Koszorótska, bukréta”, bokréta [az § hiba o helyett] (Cal. 262, 673 [973]); 1594: bokrétát gr. (MNy. 61: 483). J: 1. 1585: ’koszorú; Kranz | virágfüzér; Blumengewinde’ (1. fent); 2. 1610: 'díszítő elemek csokorban elrendezett együttese; Gesamtheit von Verzierungsmotiven in rosettenartiger Anordnung’ (Petki: Virt. 19: NySz.); 3. 1748: 'virágcsokor; Blumenstrauß’ # (Gyöngy: KJ. 23: NySz.); 4. 1753: ? ’növény virága; Blüte einer Pflanze | virágzat; Blütenstand’ (Lippai: Posoni kert 269: NSz.), 1807: ’ua.’ (Magy. Fűvészk. 1. bev. 14). — Szs /4 z 1640: bokrétázza gr. (Ker: Préd. 253: NySz.) | /4s 1664: meg-bokrétáso- dik sz. (Lipp: PKert. 2: 128: NySz.), 1749: bokrétás (Bod P.: Sz. Judas 37: NSz.).
Származékszó : a bokor alapszóból alakult a régiségben is ritka, a későbbiekben pedig elavult képzésmóddal: -éta, -ita több elemű kicsinyítő képzővel; vö. bóbita, gombota, pocséta. E származtatásnak megfelelően a kis bokorban, csomóban összefogott virágok, elrendezett díszítőelemek együttese a bokréta; a szónak tehát a 2. és 3. jelentése lehetett eredetibb. A 4. jelentés alapja, hogy egyes növényeken a szár végén kis csokorként helyezkedik el a virág, virágzat. — Azok a vélemények, amelyek szerint a bokréta a bokor és bukéta alakkeveredésének eredménye, illetőleg a szóvég alakulását a bukéta befolyásolta, tévesek.
CzF.; Kunos: Nyr. 11: 543; Keszthelyi: Nyr. 35: 143; Romanista: Nyr. 42: 378; EtSz. 1: 459 bokor a. ® ; Simonyi: Nyr. 44: 174; [Szerkesztőség:] Nyr. 44: 288; Rapaics: MagyVir. 133; Juhász: MNy. 32: 228®; SzófSz.; Deme: NyatlFunk. 81; D. Bartha: Szóképz. 117 ® ; Balassa: Kukorica 110. — Vö. bokor, csokréta.
boksa, 1211:? „Isti sunt fabri Welprit Mociqu Boxa Vnuca” szn. (OklSz. baksa a.); 1400:? Baksa szn. (OklSz.); 1585: „equuleus: Tsiko, (vagy) baksa” (Cal. 370); — bogsa (MNy. 39: 88); bogzsa (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’kínpad; Folterbank’ (1. fent); 2. 1833: ’fiatal kecskebak; junger Ziegenbock I egyéves berbécs; einjähriger Hammel'


boksz1
330
boksz3
(Lakos J.: Székely mest. 29: NSz.); 3. 1891: ’szénégetŐ máglya; Kohlenmeiler’ (MNy. 39: 88).
Valószínűleg származékszó: a bak főnévből -sa kicsinyítő képzőbokorral alakult. Eredeti jelentése a 2. volt; az 1. és 3. jelentés a bak hatását mutatja, amely eszköznévként már az átadó német nyelvben is megvolt. Az ’állatnév’ ’állványszerű alkotmány’ fejlődésre példa még a magyarból a kecske R. és N. ’fűrészbak’ jelentése, továbbá a deres; más nyelvekből: lat. equulus [tkp. ’csikó’] ’kínvallató eszköz’; ol. cavalletto; fr. chevalet [tkp. ’lovacska’]: ’állvány, fűrészbak’. — Az állatnév és az eszköznév származásbeli elkülönítése nem megokolt; a ’kínzópad’ jelentésű dofcsá-nak a bukik ige tövéből való magyarázata, úgyszintén az állatnév szláv származtatása téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF.; Szily: Adal. 382, Száz. 38: 813; Et- Sz. 1: 245, 246 7., 2. baksa, 4. Baksa a.; Beke: Nyr. 68: 47 ® ; Kemenes Pál: MNy. 39: 88; Tamás: UngElRum. 132. — Vö. bak.
boksz1 1780: „az ánglusoknál még más baj vívással szoktak a nagy urak is bosszút állani. . . ezen viadalt box vagy üldözésnek nevezik” (Vörös: AngJsz. 3); — boksz (Sauvageot: MFrSz. 120). J: 1. 1780: ’ökölvívás; Faustkampf’* (1. fent); 2. 1880: ’ökölvívó- állás; Verteidigungsstellung im Faustkampf’ (Teleki S.: Eml. 2: 157: NSz.); 3. 1885: ’bokszütés; Faustschlag’ (Ábrányi E.— Byron: Don Juan 1: 65: NSz.) || bokszíroz 1861: „jövőre a boxirozásoknál a szemet kiütni nem szabad” sz. (Zöld örd. napt. 28: NSz.); 1865: „Lord Byronnal a Dardanelláknál boxirozott” (Egyes napt. 90: NSz.). J: 1861: ’bokszol; boxen’ (l.fent) || bokszol 1873: „Matyi által vérig boxoltatott, mert a Matyi kitűnő boxoló” sz. (Kompolthy T.: Teng. 47: NSz.); — bokszolja gr. (Bp. Hirlap 1918. jún. 7. 7: NSz.). J: 1873: ’ökölvívásban vesz részt; boxen’* (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. box ’bokszol’, boxer ’bokszoló’; ném. boxen ’bokszol’, Boxer ’bokszoló’, Box- elŐtagú összetételek: Boxhandschuh ’boxkesztyű’, Boxring 'szorító’, Boxkampf ’ökölvívó mérkőzés’ stb. ; fr. boxe ’boksz(olás)’, boxeur ’bokszoló’ ; or. 6okc ’bokszolás’, GoKcëp ’bokszoló’, óokcú.- poeamb ’bokszol’. Forrása az angol nyelv; töve talán hangutánzó eredetű. — A magyar főnév első adata közvetlenül az angolból került. Elterjesztésében azonban valószínűleg a német közvetítésnek volt nagyobb szerepe. A ném. boxen igének felel meg a bokszol, s német közvetítésre vall a korábbi bokszíroz is, amely lehetne egy ném. *boxie- ren átvétele, de ilyen minta hiányában a kikövetkeztetett alapszónak németes továbbképzésével is alakulhatott. A boksz főnév többnyire összetett szavak előtagjaként szerepel. Sokkal elevenebb nála a bokszol ige és az ebből képzett bokszolás, bokszoló származék.
Lumtzer —Melich: DOLw. 71®, 306; EtSz. 1: 459 bokszol a. (Schulz: DtFremdwb. 1: 95®; Corominas: DiccCrítEt. 1: 505 ®; Partridge: Or. 56; Erämetsä: NeuphilMitt. 59: 36; DudenFremdwb. 91; Kluge: EtWb.19 94; DudenEtym. 78.)
boksz2 1896: „boxban abrakolnak” (Her- czeg F.: Szabolcs 14: NSz.); — boksz (ÉrtSz.). J: 1. 1896: ’elkülönített lóállás (istállóban ); abgesonderter Pferdestand (im Stall)’ (1. fent); 2. 1928: ’rekesz, fülke (étteremben, kávéházban, vasúti kocsiban); Nische (in Gaststätten, Cafés), Abteil (im Eisenbahnwagen)’ (Tolnai: Magy. szót.2).
Nemzetközi szó; vö.: ang. box ’doboz, tok; rekesz; elkülönített lóállás’; ném. Box ’láda, szekrény; elkülönített lóállás; gépkocsiszín’ ; fr. box ’fülke ; elkülönített lóállás; gépkocsiszín; gyermekjáróka’; ol. box ’elkülönített lóállás’ ; or. 6okc ’doboz ; vendéglőbeli rekesz; betegelkülönítő’. Az angolból terjedt el. Az ang. box kialakulásának részletei nincsenek teljesen tisztázva, de az kétségtelen, hogy végső forrása a gör. πυξις ’szelence, doboz’ < : πύξος ’pusz- páng, bukszus’, s így etimológiailag Összefügg a m. buksza, bukszus, pikszis, puska eredetijével. — Am. boksz közvetlen forrása tisztázatlan ; a magyar lótenyésztésnek és a ló-, illetőleg lovassportnak Széchenyi István által történt megújítása alapján számításba jöhet az angolból való közvetlen átvétel is.
(OxfEnglDict. Box3 a.; Skeat: EtDict. 70; DudenEtym. 78.) — Vö. boksz3, buksza, bukszus, pikszis, puska.
boksz3 1906/1926: ? „bikszos iskátulya” sz. (Gárdonyi: Két katica 39: NSz.); 1921: „Férfi box vagy chevreaux cipők” (Virradat máj. 22. 7: NSz.). J: 1. 1906/1926: ? ’cipő- kenőcs; Schuhkreme’ (1. fent; 1. még 1936 e.: ÉrtSz. box3 a.); 2. 1921: 'lábbelinek való, bizonyos módon feldolgozott borjúbőr; Boxkalb’ (1. fent).
Nemzetközi szó, illetőleg egy nemzetközi szóösszetétel előtagjának átvétele; vö.: ang. box-calf; ném. Boxkalb; fr. box, box-calf; ol. box-calf; or. 6okc: ’borjú boxbőr’; vö. még: ném. Boxkreme, szász E. boks (Krauß: Wb- NsiebHw. 160); szik, boks: ’cipŐkrém’. A többi európai nyelvbe az angolból került; itt a szó a box ’doboz, tok; rekesz; stb.’ és a calf ’borjú’ összetételéből alakult. Valószínűleg egy a múlt század végén működött amerikai (bostoni) cég gyári márkája: egy dobozban levő borjú ábrája az összetétel keletkezésének alapja. Más magyarázat sze¬


boldog
331
boleró
rint a bór belső felületének megmunkálásakor alkalmazott, „dobozka” formájú rovát- kázás szolgáltatta az angol elnevezés indítékát. — A magyar szó közvetlen átadója nincs megállapítva. Az 1. jelentés a ném. Boxkreme^ m. *bokszkrém alapján fejlődhetett ki jelentéstapadással. A bikszos alakváltozatban a box3 talán a ’fénymáz’ jelentésű viksz-szeX keveredett, sőt a bikszos esetleg a viksz szóhoz tartozik.
Tamás: UngElRum. 132. (Skeat: EtDict. 70; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 579; DudenEtym. 78.) — Vö. boksz2.
boldog 1193: ? ,,Hec igitur funt nomina prediorum . . . Concol. Bodogth. Epceu. Sag” sz. hn. (ŐMOlv. 54); 1195 k.: ,,Ef vimagguc fzen achfcin mariat. ef bovdug michael archangelt” (HB.); 1256: Bodug- azunhazahn. (OklSz.); 1263/1466/1476: Bol- do^azzonkezy hn. (Györffy 1: 224); 1519: bodok (CornK. 231). J: 1. 1195 k.: ’szent; heilig I üdvözölt; selig’ (1. fent); 2. 1211:? ’gazdag; reich’ (OklSz.), 1526: ’ua.’ (ÉrdyK. 400); 3. 1372 U./1448 k.: 'szerencsés; glücklich I derűs lelkiállapotú ; freudig | megelégedett; zufrieden’# (JókK. 156); 4. 1882: 'vastag; dick’ (MNy. 27: 253); 5. [az állapot szó jelzŐjeként] 1899: ’terhes; schwanger’ (IrtörtKözl. 9: 65). — Sz: ~ságos 1372 u./ 1448 k.: bodogfagos (JókK. 140) | ~talan 1372 U./1448 k.: bodogtalan (JókK. 156) I ~ság 1405 k.: bodo/ag [□: bodogfag] (SchlSzj. 19.) I ~latik 1416 U./1450 k.: bodoglatic 'boldogul’ (BécsiK. 152) | ~ít 1518 k.: meg bodogeytoya sz. (PeerK. 334) | ~ul 1519: bodogwl (JordK. 350).
Ismeretlen eredetű. Esetleg figyelmet érdemelhet az a magyarázat, hogy a bódít, bódul igék tövének -g képzős származéka lehet; vö. csillag, harag, részeg, világ. Eszerint eredetileg a szent kábulatban, révületben levő személyre vonatkozhatott, s a pogány- kori szellemi élet örökségeként kerülhetett a keresztén}7 terminológiába. A két szócsalád régi adatai azonban nemigen támogatják ezt a származtatást. Alaki nehézség, hogy a boldog Z-je kései járulékhangnak látszik, a bódít, bódul igéknek pedig inkább az Z-et tartalmazó formái lehetnek eredetibbek. Ami a jelentést illeti: a docZuZ-nak a szellemi elragadtatást, illetőleg az elkábulás különféle változatait jelölő alkalmazása sokkal újabb fejlemény, semmint hogy egy századokkal korábban előforduló, 'szent’ jelentésű szót kapcsolatba hozhatnánk vele. Jelentéstani szempontból egyébként is természetesebb lenne a ’gazdag’ 'megelégedett, derűs lelkiállapotú’ fejlődés, s talán csak szövegeink egyházi jellege az oka, hogy időrendben nem a ’gazdag' az első. A ’vastag’, 'erős’ jelentés szintén a 'gazdag’ ’bŐséges’ alapján magyarázható; vö. N. boldoganya
’a fő gerendát tartó erős, vastag oszlop’, a bot boldog vége. Elképzelhető az is, hogy a botnak, puskának stb. az eredményesebben működő vége tréfás szóhasználat alapján kapott boldog(abb) jelzőt. Az 5. jelentésre nézve vö. az áldott (állapot) kifejezést. — Finnugor egyeztetése, iráni, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Ponori Thewrewk: Nyr. 1: 261; Bálint: Párh. 4; Simonyi: MNyelv.1 1: 23, Nyr. 42: 444, 44: 172, 182; Munkácsi: NyK. 28: 275, ÁKE. 173; Zolnai Gy.: Nyr. 28: 323; Viliár: Ethn. 12: 304; Asbóth: NyK. 35: 67; Tolnai: MNy. 11: 87, 27: 253; EtSz.® ; Zlinszky: MNy. 11: 192; Losonczi: MNy. 14; 130, 131, 132; Pais: MNy. 18: 94; SzófSz. ® ; Beke: Nyr. 70: 46, 85: 96; Erdő- di: Nyr. 76: 462; B. LŐrinczy: KTSz. 34, 49, 164; O. Nagy: Nyr. 79: 454, 81: 494, Mi fán terem? 38; Bernáth: Nyr. 81: 493; D. Bartha: Szóképz. 69. — Vö. bódít.
bólé 1904: „botul, . . (ból): angol eredetű ital és hozzávaló tál” (Radó: IdSz.1 22); — bowle (Ambrus: Bp. mesék 310: NSz.); bowlee-t gr. (Krúdy: A vörös postakocsi 42: NSz.); bólé (ÉrtSz.). J: 1904: ’gyümölcs, cukor, szesz felhasználásával készített ital; Bowle’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Bowle ’bólé; a hozzávaló edény’. Ez az angolból származik; vö. ang. bowl 'edény, ivócsésze, tál; stb.’. À 'borból, pezsgőből gyümölcs hozzáadásával készült ital’ jelentés a németben alakult ki. E jelentéssel a ném. Bowle más nyelvekbe is átkerült idegen szóként; vö.: ol. bowle; cseh bowle: ’bólé’. — A magyar szó irodalmi átvétel lehet. Hangalakjának kialakulásában valószínűleg szerepe volt a lé tréfás-tudatos hatásának is.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 94; Wartburg: FEW. 1: 476; Kluge: EtWb.19 90 Bolle a.)
boleró 1838: ,,a’ hangok varázs sphae- rájából szelíden köszönte bé hozzám [a’ boleró]” [így a NSz.-ban!] (Kunoss: Lombok 9: NSz.); 1854: Bolero (Heckenastld- Sz.2). J: 1. 1838: ’spanyol táncfajta; Art spanischer Tanz’ (1. fent); 2. 1904: ’nŐi kabátka; Bolerojäckchen’ (Radó: IdSz.1); 3. 1904: ’kerek női kalap; runder Damenhut’ (Radó: IdSz.1).
Nemzetközi szó; vö.: sp. boléro; ol. boléro; ném. Bolero: ’spanyol tánc; rövid női kabátka; kerek női kalap’ (a spanyolban még: ’bolerót táncoló személy’ is); ang. boléro; fr. boléro; or. őOAepó: ’spanyol tánc; rövid női kabát’. A spanyolból terjedt el; a sp. boléro a sp. bola ’golyó, labda’ származéka. Kezdetben csak a táncot járó személyt nevezték feoZero-nak, majd magát a táncot is. A ’női kabátka’, ’nŐi kerek kalap’ jelentés is a spanyolban fejlődött ki. — A magyar


bolgár
332
bolha
szó közvetlen forrásaként a német vagy esetleg a spanyol jöhet számításba.
Tóth: MDivatsz. 41. (Skeat: EtDict.4 66 ; Dauzat: DictÉtFr.7 96 ; Battisti—Alessio:DizEtlt. 1: 552; Corominas: DiccCrítEt. 1: 482.)
boletta 1. biléta
bolg;ár 1138/1329: ,,In uílla Setkelu . . . quorum nomina funt. . . Bulgar” szn. (MNy. 32: 205); 1356: Bolgár szn. (Csánki 5: 753); 1408: Balagar szn. (Csánki 5: 753); 1409: Bolgár szn. (Csánki 5: 753); 1442: Borgar szn. (Csánki 5: 753); 1527: „meene Bologaar országra es ghôrog orzagra” (ÉrdyK. 401); 1604: Bulgár OrÓág (MA. Euxinus a.); 1816: Bulgarusok gr. (Hübner: Lex. 1: 415); - Bogár (MNy. 9: 381). J: A) fn. 1. 1138/ 1329: ’bolgár ember; Bulgare’* (1. fent); 2. 1783: ? ’volgai és dunai bolgár-török ember; türkischer Wolga- und Donaubulgare’ (Molnár J.: Könyvház 4: 428), 1816: ’ua.’ (1. fent); 3. 1959: ’bolgárkertész; bulgarischer Gärtner’ (ÉrtSz.). B) mn. 1590: ’a bolgárokkal kapcsolatos; bulgarisch’* (SzikszF. 48).
Bolgár eredetű; vö. big. 6ÍA2apUH [többes számban Őútéapu], mac. ByzapuH [többes számban Byzapu]: ’bolgár ember’; vö. még: szb.-hv. Bugarin [többes számban Bugari], Bugar; szín. Bolgár; or. áomápUH [többes számban öoAzápbi]: ’ua.’. Eredetileg a bolgár-törököknek volt a nevük; valószínűleg a ’keverék’ jelentésű ótör. bulyar-raA azonos. A bolgár-szlávokra úgy vonódott át, hogy a bolgár-törökök egy része a 7. század folyamán a Duna alsó folyása és a Balkán hegység közötti területen államot alapított, majd pedig beolvadt a többségben levő, magukat addig slovéne ’szlávok’ névvel jelölő szláv lakosságba. Az európai nyelvekben már a bolgár-szlávok neveként honosodott meg, jobbára a k. lat. Bulgarus ’bolgár ember’ közvetítésével; vö.: ang. Bulgar; ném. Bulgare; fr. Bulgare; ol. bul- garo; le. Bulgar: ’ua.’. — A magyarba egy ki nem mutatható, de feltehető big. R. ★bblgarb kerülhetett át; többes számú bolgár alakból való magyarázatra aligha van szükség. Az eredeti m. bulgár-bó\ szabályos hangfejlődéssel létrejött bolgár mellett újabban használatos bulgár a latinos Bulgária országnév és a ném. Bulgare hatását tükrözi. A m. bulgarus alak változat a h. lat. Bulgarus átvétele; erre 1.: 1150 k./13—14. sz.: Bulgarin (An. 9.). 3. főnévi jelentésében a bolgár a korábbi bolgárkertész-b6\ (vö.: 1897: Tömörkény I.: Jegenyék 137: NSz.) vált ki jelentéstapadással; azzal függ össze, hogy az 1870-es évek óta kertészek jöttek Bulgáriából Magyarországra, és meghonosították az öntözéses zöldségtermesztést. — A m. R. Bular név (1. 1150 k./13— 14. sz.:
,,de terra Bular” An. 57.) a volgai bolgár- törökből való.
Miklosich: Nyr. 11: 117«; Melich: NyK. 39: 18, MNy. 5: 344, AkÉrt. 21: 187, Arch- SiPh. 34: 547, HonfMg. 12; Asbóth: Nytud. 3: 278; Horger: Nyr. 41: 460, MNy. 38: 251; EtSz.®; Melegdi János: MNy. 18: 166; Beke: FUF. 24: 257, ZSIPh. 16: 320; Smilauer: Vöd. 507; Pais: SRH. 1: 104, MNy. 50: 509, 52: 142; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 6, 8, SzlJsz. 98 ® ; B. L. É.: Nyr. 81: 503; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 382. (Vámbéry: MEr. 429; Kúnos: AkÉrt. 14: 522; Siámánov: KSz. 4: 47, 334, 5: 88; Nagy G.: Ethn. 18: 260; Mladenov: RÉtSl. 1: 44; Németh: MNy. 23: 272, HonfKial. 95; Moravcsik: Ungjb. 10: 68, MNy. 26: 18, 89; Mészáros: NéNy. 9: 240; Halasi Kun: MsgÖstört. 75; Györffy: KrÖst. 13; Bárczi: Htört.2 141, Szók.2 65; Eckhardt: MNy. 56: 248; BEtReé. 99; Dzendzelivs’kyj: StudSl. 10: 88.) — Vö. bagaria, buger, búg- ris, buzerál.
bolha 1150 k./13 —14. sz.: ? ,,usque ad montem Bulhadu” sz. hn. (An. 33.); 1230: bolchas sz. hn. (OklSz.); 1252: BaZÆagumur hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,pulex: bolha” (BesztSzj. 1142.); 1405 k.: baha (SchlSzj. 2081.); 1583-4: bolyha fiú (MNy. 45: 92); 1708: Boha (PP. Pülex a.); 1762: Bóha (PP. Pülex a.); 1855-60: balla (MNy. 38: 221); — buha (MTsz.); búha (ÚMTsz.). J: 1. 1150 k./13 —14. sz.: ? ’egy fajta apró vérszívó rovar; Floh’ * (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1405 k.: ’egy fajta gyermekjáték- szer; Art Kinderspielzeug’ (1. fent); 3. 1840: ^különféle célokra való) fácska; Stückchen Holz /zu verschiedenen Zwecken)’ (MTsz.). — Szs ~s 1230: hn. (1. fent) ; 1585: Bolhás (Cal. 884 [ο: 874] | ~szkodik 1702: bolhászkodnak gr. (Misk: VKert. 185: NySz.) | «ύζ 1723: meg bolházom gr. ’kérdésekkel kifaggat’ (MNy. 38: 55); 1790: balházáffal sz. (MNy. 36: 199).
Szláv eredetű; vö.: big. őbnxá ’bolha’; szb.-hv. búha, búvá ’bolha; egy fajta gyermekjáték’ (SKNJ. 2: 239); szín, bolha ’bolha; a szőlőprés egyik alkatrésze; búgócsiga; vetélő’ (Pletersnik 1: 44); szik, blcha ’bolha; egy fajta gyermekjáték’ (Kálal 28); or. ŐAOxá ’bolha’; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is. Mindezek az ősszláv *blbcha ’bolha’ folytatói. — A szláv szót a magyarság az állandó letelepedést kívánó paraszti életformára való áttérésekor vehette át. Közelebbi forrása nem állapítható meg ; művelődéstörténeti okok miatt még leginkább a szlovén és a szlovák jöhet számításba. A m. bolha eredeti 1., de talán még a másodlagos 2. és 3. jelentése is a szlávból való; e két utóbbi jelentés azonban tréfás magyar névátvitel eredménye is lehet.


bólogat
333
bolond
Budenz: NyK. 1: 311; Hunfalvy: NyK. 2: 104; Szarvas: AkNyÉrt. 4/10: 19; Miklosich: Nyr. 11: 117®; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 38, Nytud. 3: 278; Fest: NyF. 42. sz. 24; Melich: Nyr. 36: 159, NyK. 39: 15, MNy. 6: 66, 445 ®, ArchSIPh. 32: 115, NyK. 44: 351; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 60: 108; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 98®, NyK. 65: 85; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 382; Moór: Nyr. 88: 22 ® .
bólogat 1783: ,,Az utón nem aluszik; hanem ha ülve egy kévésé bólogat” (Molnár J.: Könyvház 3: 164: NSz.); — bollogat (ÚMTsz.). J; 1. 1783: ’bóbiskol; nickend schlummern* (1. fent); 2. 1800/1817: ’(toll- dísz, lombozat) hajladozik; (Federbusch, Laubwerk) sich wiegen* (Kováts József: Vers. 43: NSz.); 3. 1842: ’(helyeslés jeleképpen) fejét többször lehajtja; (als Zeichen der Zustimmung) wiederholt nicken* # (Nemzeti Almanach 120: NSz.) || bólint 1788: ,,halgat, *s tsak mosolyogva bóllant unszolásodra’* (M. Musa 290: NSz.); 1831: Bólint (Kreszn.). J: 1. 1788: ’(helyeslőén vagy köszöntésképpen) fejét lehajtva int; (als Zeichen der Zustimmung oder des Grüßens) nicken* # (1. fent); 2. 1831: ’bóbiskol; nickend schlummern’ (1. fent). — Sz: ~gat 1845: bólintgatctt gr. (Nagy Ig.: Magy. titk. 7: 63: NSz.) || bolog 1808: ,,Bolognák, mint a’ vad ludak” (Kresznerics: KÖzm. 1: 103: NSz.). J: 1. 1808: ’hajladozik; sich wiederholt wiegen* (1. fent); 2. 1838: ’bólogat; nicken’ (Tzs.) || bólingat 1851: ,,Feketén bólingat az eperfa lombja” (Arany: ÖM. 1: 131); de 1. a dóh’ní-nak bólintgat származékát is. J: 1851: ’bólogat; wiederholt nicken* # (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Jelentésbeli vonatkozásai mellett erre mutatnak feltehető származásbeli kapcsolatai is. A hangfestés síkján összefügghet a bóbiskol, bókol stb. szócsaláddal, sőt esetleg a billeg családjával is. A bólingat lehet a bólint -gat gyakorító képzős származékának a t kiesésével létrejött változata, de lehet önálló gyakorító képzős származék, amelyben az n és g között eredetileg sem volt -t képzőelem.
A szócsaládnak a bolyong alapszavával való közvetlen Összefüggése nem valószínű, török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 132, AkNyÉrt. 12/5: 74; MUSz. 637, 884; Simonyi: NyK. 17: 58, MNyelv.1 2: 51, TMNy. 419, Nyr. 44: 175; Szilasi: NyK. 24: 437; EtSz. 1: 462 bólint a. ® ; Fekete: Zárh. 17; Horger: MNy. 30: 51; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 186. — Aö. bóbiskol, bóklászik, bókol.
bolond 1372 U./1448 k.: „ej vylagnak bolondyt valajtotta yften” (JókK. 128); 1512 k.: bolonnak gr. (WeszprK. 86); — bolon, bolongyabb gr. (ŰMTsz.); baland, boland (Nyatl.). J: A) fn. 1. 1372 U./1448 k.: ’esztelen ember; Narr’# (1. fent); 2. 1872: ’kőnehezék a szövőszéken a fonál kifeszítésére; Steinbeschwerer am Webstuhl zum Anspannen des Garns’ (Nyr. 1: 281). B) mn. 1. 1381: ’esztelen; närrisch, unvernünftig’# (OklSz.); 2. 1578: ’mérges (növény, gomba); giftig (Pflanze, Pilz)’ (Mel: Herb. 52: NySz.). — Sz: ~ul ige 1372 U./1448 k.: bolondott [= bolondolt] meg gr. (JókK. 57) | ~ság 1456 k.: bolondfagok gr. (SermDom. 2: 324) I ~ozik 1490: bolondozik (SzalkGl. 90.) I 1527: meg bolondoytotta gr. (ÉrdyK. 7) I ~os 1533: Bolondoskotni sz. (Murm. 950.); 1585: bolondos (Cal. 623) | ~éria 1845: ,,a* ,bolonderiák'-ban” gr. (Életk. 1: 374: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe.-szl. blgdb ’paráz- naság’; szb.-hv. blud ’feslettség, fajtalanság’; szín. R. bl§d ’hiba, tévedés; kéj, gyönyör’ (Pletersnik 1: 36); cseh blud ’tévedés, tévelygés’, bloud ’együgyű, ostoba ember’; szik, blud ’tévelygés, bolyongás’ (S1SJ. 1: 106); or. ŐAyd ’feslettség, fajtalanság’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Mindezek az ősszl. *blgdb ’bolyongás’ folytatói; ez annak a szláv szónak más tőhang- zós változata, amelyből a m. R. beléndes ’parázna’ való. Az eredetibb ’tévedés, tévelygés’ jelentésből a keleti kereszténységű szlá- voknál ’paráznaság’ jelentés fejlődött. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv blgd?> ’tévedés, tévelygés’ főneve került át, és melléknévvé is vált; vö. gonosz. AB) 2. jelentés érintkezésen alapuló nóvátvitel eredménye; a mérges növény, gomba bolondító, bódító hatású. Az A) 2. jelentés keletkezése tisztázásra szorul. A tréfás bolondéria származékszó a pedantéria, prüdéria, rafinéria stb. típusú latinos végződésű jövevényszavaink mintájára jött létre. — Az 1150 k./13 —14. sz.: Blundus hn. (An. 37.; vö. még VárReg. 360.) adat Bolondócra vonatkozik, a bolond szótörténetéhez tehát csupán abban az értelemben használható fel, hogy Anonymus a szláv eredetű helynevet népetimológiás kapcsolatba hozhatta a m. bolowdos-sal. — A bolond mongol származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 311®; Bálint: Párh. 60; Simonyi: Nyr. 8: 300, AkNyÉrt. 16/3: 33; Miklosich: Nyr. 11: 117 ® ; Alexics: Nyr. 16: 400, 17: 116; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 24, ArchSIPh. 22: 455, Nyr. 31: 73, NyK. 41: 386; Melich: NyK. 25: 292, Szljsz. 1/2: 369, MNy. 8: 152, 10: 151, HonfMg. 123, 279; Horger: NyK. 41: 128; EtSz. ® ; Tagliavini: RÉtH. 6: 31; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 50; Gyalmos: MNy. 29: 223; Pais: MNy. 32: 124, SRH. 1: 79; Zolnai B.: Minerva 17: 13; Kniezsa: Sztlstván-Eml. 2: 378, Szljsz. 99®-; SzófSz.; Szabó T. A.:


bolonyik
334
bolt1
ErdMúz. 49: 138; Gáldi: DictKlein. 109, 168; Bárczi: MNy. 50: 451, 55: 170; O. Nagy: Nyr. 84: 220; Salán: NyK. 65: 290, 292. — Vö. belendes.
bolonyik 1628/1793: bobonyik (EtSz.); 1807: „Bolonyik (Sium) . . . Vir. [=virágai] egyenlők, mind termők” (Magy. Fűvészk. 202) ; 1839 : bobolnyik (MTsz.). J: 1. 1628/1793: ’békakorsó; Froscheppich’; 2. 1839: [bobolnyik] ’ veronika; Ehrenpreis’ (1. fent); szakny. ’Sium latifolium’.
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. bobovnik, bobovnjak, bobunjak ’veronika’ (Simonovic 493) ; szín, bobovnik ’ua. ; vízitorma’, bobov- nják ’veronika’ (Pleter§nik 1: 37); szik. N. bobovnik ’ua.’; le. N. bobownik ’ua.’ (Linde 1: 132), ’vidrafű; gledícsía’ (S1JP. 1: 583); vö. még ukr. ÖoőieHÚK ’vidrafű; virág- káka’ (Hrinéenko 1: 77); f.-or. őaőóyHÍK ’vidrafű’ (RBS1. 49); or. N. őoőóeHUK ’vad őszibarack’ (S1RLJ. 1: 524) ; ezek az ősszláv ★bobb ’bab’ folytatóinak származékai. — A magyar szó forrásaként főleg a szlovák jöhet számításba. Az alakváltozatok közül a bobónyik a legrégibb; a bobolnyik téves visszaütés, a bolonyik pedig tudatos „meg- magyarosítás” eredménye. A bolonyik csonkításával alkotta meg Bugát a bolony ’nadra- gulya’ (1. 1843: EtSz. 1: 463 bolonyik a.) szót. — A bobolnyik 2., eredetibb jelentése a szlávból való; az 1. jelentés a magyarban fejlődött ki. — Szaknyelvi és nyelvjárási szó.
EtSz. 1:425 bobolnyik a. ®, 1: 463 bolonyik a.; Kniezsa: SzlJsz. 94 ® ; Sulán: Pais- Eml. 113; Molnár N.: Növ. 17.
bolsevik 1907: „A »Bolschewikin frakció (Lenin-féle irány) felfogása szerint az orosz forradalom demokratikus forradalom” (Népszava 1907. máj. 18: 2), ,,a pártok elnevezése Bolsheviki (Többség) és Mensheviki (Kisebbség) nincs semmi összefüggésben azok számbeli erejével vagy programmjával” (Népszava 1907. jún. 15: 1); — bolysevikiek gr., b oly s évik ok gr. (Nyr. 48: 96); bölseviki, bör- soviki (SzamSz.); bolsevik (Sauvageot: MFrSz.2). J: 1907: ’Bolschewik’ (1. fent) || bol- sevizmus 1917: ,,A bolsevizmus hangsúlyozza a mostani háború i nperialista jellegét” (Népszava 1917. júl. 1: 3). J: 1917: ’ Bolschewismus’ (1. fent) [] bolsevista, 1919: ,,újabban így is nevezik Őket: boly- sevisták” (Nyr. 48: 96); — bolsevisták gr. (Pesti Hírlap 1920. júl. 13: 2). J: 1919: ’Bolschewist’ (1. fent) || bolsevizál 1926: „Ez a körülmény . . . meg kell akassza a Kommunisták Franciaországi Pártjának bol- sevizálását” sz. (Uj Március 3 — 4. sz. 229); 1951: ,,öojibineBW3ÚpOBaTb: bolsevizál” (Hadrovics—Gáldi: OrMSz. 51). J: 1926: ’bol- schewisieren’ (1. fent).
Orosz eredetű szócsalád; vö. or. Ő0Ab- tueeÚK ’bolsevik’, őOAbiueeÚ3M ’bolseviz- mus’, R. őoAbuieeúcm ’bolsevista’, őoAbtueeu- 3Úpoeamb ’ boise vizái’. A szócsalád tagjai közül a őoAbiueeÚK és a csupán melléknévi származékában tovább élő öOAbUie- eúcm (vö. or. őoAbiueeúcmcKim ’bolsevik’) a legkorábbi; mindkettő az or. őÓAbine ’több’ származékaként keletkezett ’a többséghez tartozó személy, többségi’ jelentéssel. Arra utal, hogy az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt 1903. évi, Brüsszelben és Londonban tartott I. kongresszusán V. I. Lenin forradalmi irányvonalának hívei megszerezték a szavazatok többségét, az opportunista irányzat képviselői pedig kisebbségben maradtak; vö. or. MeHbuieeÚK ’mensevik’, R. MeHbiueeúcm ’mensevista’ (< : or. MéHbUie ’kevesebb’). — Az or. ŐOAbiueeÚK és családja nemzetközi szóvá lett; vö.: ném. Bolschewik, Bolschewismus, Bolschewist, bolschewisieren; fr. bol- chévik, bolchévisme, bolchéviste, bolchéviser: ’bolsevik’, ’bolsevizmus’, ’bolsevista’, ’bol- sevizál’ ; megfelelő szók az angolban, spanyolban, lengyelben stb. is. — Am. bolsevik i végű alakváltozata a többes számú or. őOAbiueeuKÚ alakra megy vissza. Régi írás- változatai német és francia—angol helyesírási sajátosságokat tükröznek. A szócsalád többi tagjának a meghonosodását is elősegíthette az orosz mellett más nyelvnek, elsősorban a németnek a hatása. — A bol- sevik-ot régebben — tévesen — a legmesz- szebb menő követelésekkel fellépő párt tagjának neveként fogták fel, és maximalistá-nak (vö. 1919: Nyr. 48: 96) fordították; vö.: ang. R. Maximalist; fr. R. maximaliste: ’bolsevik’. — A szócsalád azóta, hogy az 1952. évi XIX. pártkongresszus a ,,BceC0K)3- H3H KoMMyHHCTwqecKaH napTWfl (öoJibiueBK- KOb)” [= Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt”] helyett a „KoMMyHHCTWHeci<aH napTWH CoseTCKOro Colosa” [ = ,,a Szovjetunió Kommunista Pártja”] elnevezést fogadta el, elavulóban van.
[Szerk.:] Nyr. 48: 96 ® ; ErdŐdi: Nyr. 73: 96, 77: 453, 454, 455, 78: 382, 384, MNy. 49: 470; Honti: Nyr. 74: 257. (San- skij —Ivanov —Sanskaja: KrES. 41.)
bolt1 1416 U./1466: „De a· víg kit én adoc legén 9 benne vignéc forrafa boito a 3 qrçc elètbè” sz. (MünchK. 174); 1531: ki- bolto sz. (TelK. 54). J: 1. 1416 U./1466: ’buzog (víz)»; (Wasser)» quellen’ (1. fent); 2. 1531: ’árad (illat>; (Duft> strömen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó, s a bolyong családjának boly- ~ bol- tövéből alakult -t mozzanatos képzővel. A kérdés eredményes vizsgálatának akadálya az adatok csekély száma és szoros tárgy¬


bolt2
335
bolyhos
köri kötöttsége. — A ’hajlít, boltoz’ jelentésű R. bolt ige idevonása téves. — Csupán a kódexirodalomból idézhető, korán elavult szó.
Szarvas: Nyr. 17: 387; Melich: MNy. 10: 354; EtSz. 1: 4501. bojt~ bolt a.®. — Vö. bolyong, bújt2.
bolt2 1416 U./1450 k.: „lakoziatoc aboltal ékéfeitétet hazacban” (BécsiK. 286); 1430 k.: both (SchlGl. 1110.); 1481: Boita (MNy. 13: 252); 1522: Booltheser [= Bolttőzsér] szn. (MNyTK. 105. sz. 30); 1560 k.: Bold hayasz [ — bolthajtás], boytt haytas, Boly- toth gr. (GyöngySzt. 88., 1758., 3607.); 1569: Balth chÿnalaft (MNy. 55: 542); 1616/1643: batoztattotsz. (OklSz. Pótl.). J: 1. 1416u./1450 k.: ’bolthajtás; Gewölbe’ (1. fent); 2. 1481: ’üzlet; Laden’# (1. fent); 3. 1560 k.: ’bolt- hajtásos helyiség; Räumlichkeit mit gewölbter Decke | kamra, pince; Kammer, Keller’ (GyöngySzt. 3607.); 4. 1585: ’ív; Bogen I szivárvány; Regenbogen’ (Cal. 90). — Szí ~os 1494: Bolthos szn. (OklSz.); 1560 k.: mn. (GyöngySzt. 3614.); 1808: fn. (SI.) I ~oz 1510: bolto^ny sz. (PéldK. 28) | ~ozat 1561: boltozatát gr. (Gregor).
Valószínűleg olasz eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel; vö. ol. volta ’ív, bolt- hajtás’, É. R. volta ’raktár, üzlet’; — vö. még: big. R. öÓAma ’bolt, raktár’ (Mlad. 1: 192); szb.-hv. R., N. bölta ’boltozat, bolt’ (SKNJ. 2: 53); szín. N. bölta ’bolthajtás, bolt, raktár’ (Pletersnik 1: 44). Végső forrása a lat. volvere ’hengerít, forgat, görget’ befejezett igeneve, amelynek ’ívszerűen hajtott’ jelentése is lehetett; vö.: sp. bóveda; ófr. volte, fr. voûte: ’ív, bolthajtás’. A magyarországi latin források eléggé következetes jelölése (1426-tól: NytudÉrt. 50. sz. 94) arra mutat, hogy a szót boita alakban vehettük át. A szóeleji v > b változás valószínűleg még az átadó olasz nyelvjárásban ment végbe. A magyarban a szóvégi a-t birtokos személyragnak érezhették, s úgy maradt el. Az eredeti 1. jelentésből a 3. és a 4. közvetlenül, a 2. a 3.-on keresztül fejlődött. Az utóbbi jelentésfejlŐdésnek az az alapja, hogy a középkori bolthelyiségek bolthajtásosak voltak; ennek megfelelően a szónak más nyelvekben (pl. a délszláv nyelvekben) is végbement ugyanez a jelentésfejlődése; vö. még ném. Gewölbe ’boltív, boltíves mennyezet’ ’üzletház, bolthelyiség.’ — A rom. bólta ’boltív, bolthajtás; bolt’ feltehetőleg magyar, esetleg bolgár vagy szerb-horvát eredetű. — Francia, illetőleg provençal származtatása kevésbé valószínű. A bolt' és bujt1 igékhez kapcsolása téves.
Hunfalvy: NyK. 14: 440; Balassa: Nyr. 16: 18®, 109; Szarvas: Nyr. 17: 385; Melich: NyK. 25: 292, SzlJsz. 1/2: 10, MNy.
5: 174, 6: 116, 155, 9: 254, AkÉrt. 21: 188®, HonfMg. 268; Szolár: NyF. 35. sz. 39; Szinnyei: NyK. 42: 3; EtSz.; Fekete: Zárh. 15; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 17; Pais: MNy. 31: 104®, 52: 16, 54: 482; Bárczi: MNy. 31: 185®, NyK. 50: 28, FrJsz. 19r MNy. 44: 87, Bev.3 83, Szók.2 47; Moór: NéNy. 8: 198®; Losonczi: NyK. 50: 241; SzófSz.; Horger: NNyv. 1: 146, MNy. 38: 250; Zolnai Gy.: MNy. 40: 154; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 33; Gáldi: NylrK. 2: 124; Sulán: MNy. 57: 304; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 92® ; F. G.: Nyr. 90: 221; Tamás: UngElRum. 137. (Öhmann: NeuphilMitt. 43: 27, 57: 112; Corominas: DiccCrítEt. 1: 505; Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 4086; Wartburg: FEW. 14: 619.)
boly 1235: ? Bool hn. (MNy. 49: 494); 1441: Boly hn. (MNy. 49: 494); 1536: „Az hangya wonza az búzát az ew bolyába” (Pesti: Fab. 43: NySz.); 1800: Hangyaöof (Márton); 1816: Bojtokat gr., hangyák bójtya gr. (Peretsenyi Nagy L. : Gallias 25, 85: NSz); 1843: bójjait gr. (Nagy F.: Mentor 2: 204: NSz.). J: 1. 1536: ’hangyaboly; Ameisenhaufen’# (1. fent); 2. 1792: ’zsom- bék; Bülte’ (SzD.); 3. 1948-54: ’(széna- stb.) nyaláb; Bündel (von Heu usw.)’ (ÚMTsz.); 4.^ 1957: ’vakondtúrás; Maulwurfshügel’ (ÚMTsz.).
Vitatott eredetű. — 1. Hangfestő szó; azonos a nyugtalan mozgást kifejező bolyong, bolyául stb. szócsalád alapszavával. Eredeti jelentése egy ’nyüzsgő együttes’-féle lehetett, amelyből az 1. jelentés jól érthető. A jóval később és szórványosan előforduló többi jelentés hasonlóságon alapuló átvitel eredménye lehet. — 2. Ötörök eredetű; vö.: tat. boyol; bar. muyul (Radl.); alt. bűi; jak. buyul: ’boglya’. Mindezek a török boy- ’kötr megköt’ ige -l névszóképzős származékai. Ugyanezen török ige származékából való lehet a m. béklyó, s talán a boglya is. Az átvett török alak *buyul vagy *boyol lehetett; ebből a magyarban ból(y), majd boly lett. A jelentésfejlŐdés feltehető menete: ’köteg, rakás, boglya’ ’halom, kupac’ -► ’boly’, ezt azonban a szótörténeti adatok nem támogatják. — Finnugor egyeztetése kevéssé valószínű.
EtSz.; Zolnai B.: NyK. 50: 496; SzófSz.; Pais: MNy. 40: 66, 49: 494; Gulya: NyK. 66: 379; Benkő: MNy. 61: 403. ~ Vö. bódít, bolyong.
bolydít, bolydul, bolygat, bolygó 1. bolyong
bolyhos 1793: „fehér bojhas (szóröss) Féreg” (Segesvári Physico-Theologia 620: NSz.); 1796 e.: bolyhos (MNy. 36: 200); 1799: bojhos (Márton Zottig a.) ; 1807: Bojhós (Márton); — bolhos, bolyhos (ÚMTsz.). Jt


bolyong;
336
bomba
1. 1793: ’szőrös; behaart | bolyhokkal borított; flaumig’ * (1. fent); 2. 1796 e.: ’borzas; zerzaust’ (1. fent); 3. 1799: ’fürtös; zottig’ (1. fent) U bolyh 1796 e.: „azon bolyhok, a melyeket ő fél és utál, magok csinálják az én egész becsemet, szépségemet” (MNy. 36: 200); 1811: bojh (EtSz. bolyhos a.). J: 1. 1796 e.: ’sűrű, puha tapintású szálak valaminek a felületén; Flaum, Zotte’ * (1. fent); 2. 1813: ’bélbolyh; Darmzotte’ (Ertsei: Philosophia 43: NSz.). — Sz: ~oz 1862: bolyhoz (CzF.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Hangtani felépítését tekintve számításba jöhet hangfestő származása; vö. pehely. Ebben a viszonylatban további vizsgálatra szorul a N. bany- nyas ’bolyhos’ (vö. 1800: Márton); R. botiaj ’gyapjúból való bolyhos felsőruha’ (vö. 1561: Mel: Préd. 261: NySz. 1: 263); R. bohu ’valamiféle ruhadarab’ (vö. 1783: MNy. 7: 222) szavakkal való esetleges összefüggése. A m. bojposztó ’egy fajta posztó’ (vö. 1838: Tzs.) nem tartozik ide; valószínűleg a ném. Bői ’egy fajta gyapjúszövet* átvétele. — A bolyh, bojh a bolyhosból való nyelvújítási elvonás eredménye.
EtSz. ®, 1: 276 bannyas a., 1: 448 bohaj a., 1: 449 bohu a., 1: 449 boj a. is; Simonyi: Nyr. 44: 173; Nagy J. B.: MNy. 23: 43; SzófSz.; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 192. (Kluge: EtWb.19 89.)
bolyong; 1343: ? „Venisset ad fontom Bob/okuth vocatum” sz. hn. (OklSz.); 1484: ? Balgó szn. (OklSz.); 1556 e.: „Mikor hir lŐn ebben az olaszoknak, Fegyverközve tétova Ők bolyognak” (RMKT. 3: 324); 1577: boljgani sz. (KolGl. : NyF. 45. sz. 53); 1621: Bolyongoc gr. (MA.); 1766: bojongása sz. (Mátyus I.: Diáét. 2: 228: NSz.); 1775: bollongó sz. (Kónyi J.: Ábel 3: NSz.). Jí 1. 1556 e.: ’járkál; herumgehen | kóborol; herumschweifen’* (1. fent); 2. 1577: ’teve- lyeg; herumirren’ (1. fent). — Sz: bolygó 1343: 1. fent; 1598: Bolygó csillag (Gyarm: Fel. 46: NySz.); 1838: Bolygó fn. (Tzs.) || bolygat 1416 U./1490 k.: „Te nepedet Vram meg akyjatufeitottak, es te orpkpdet bolgat- tak” (AporK. 54), de 1. baígátag; 1519 k.: Bolygat (DebrK. 536); 1773: bojgatni sz. (Teleki Á.: Czid. 43: NSz.); 1825: balgatni sz. (Lex. Búd. 651: NSz.). J: 1416 U./1490 k.: ’stören, beunruhigen’ * (1. fent) || boly dit 1493 k. : ? „zool ew hozyaayok ew haraghyaa- ban: ees ew mergeeben meg bwldyhtya ewkot” (FestK. 314) ; 1794: „bojdul [boj]dit [bo]j- gat. [bo]jong” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 167: NSz.). J: 1493 k.: ? ’stören’* (1. fent), 1794: ’ua.’(1. fent) || bolydul 1794: „bojdwZ [boj]-dit. [bo]-jgat. [bo]-jong” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 167: NSz.). J: 1794: ’sich trüben’ * (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád.
Erre mutatnak alaki és jelentésbeli tulajdonságai. Esetleg a ’nyüzsgő együttes’ alapjelentésű boly is ebbe a szócsaládba tartozhat! k. — A minden bizonnyal ősrégi szócsalád alapszavának ugor, illetőleg finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves. A bolygat-nak a bolyongtál való elkülönítése nem eléggé megokolt, külön török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 115; Bálint: Párh. 4 ; MUSz. 460 ; Színnyei: Nyr. 8: 52 ; Simonyi: NyK. 16: 251; Szarvas: Nyr. 17: 391; Ét- Sz. 1: 464 bolyog a.; Kovács Márton: Nyr. 46: 22; SzófSz. bolyog a.®; D. Bartha: MNy. 51: 27, 32; Berrár: MNy. 51: 82; Benkő: MNy. 61: 403; MSzFgrE. - Vö. balgatag, ballag, barangol, bódít, bodorog, bohó, bojtorkodik, bóklászik, bolt1, boly, bujt2.
bomba 1685 k.: „mozsárágyúkból bom- bikat kezdenek azonnal belőle hányni” (Monllung. 1: 93); 1686: bumbi (EtSz.); 1688: Pumákat gr. (MNy. 9: 129); 1705: bumbákot gr. (RákF: Lev. 4: 506: NySz.); 1717-58/1794: bombák gr. (Mik: TörL. 483: NySz.); 1742: bommázta sz. (NyÚSz.); 1786: Bombé (Nyr. 46: 26); 1790: bombiáit gr. (Gvad: Nánd. 13: NySz.); 1790: Barnákat gr. (Gvadányi: Tör. háb. 245: NSz.). Jx 1. 1685 k.: ’egy fajta, robbanóanyaggal töltött harci eszköz; Bombe’# (1. fent); 2. 1875/1878: ’vulkáni törmelék; Lavastück’ (Földtani Intézet Évkönyve 3: 455 [o: 465]: NSz.). — Sz: /4z 1704: vaegbombáztatom sz. (RákF: Lev. 1: 118: NySz.).
Vándorszó; vö.: ang. bomb; ném. Bombe; fr. bombe; ol. bomba; or. őÓMŐa: ’bomba’. Végső forrása a hangutánzó eredetű gör. βόμβος ’tompa, mély hang; moraj, zúgás’; ez átment a latinba (vö. lat. bombus ’ua.’). ’Robbanó harci eszköz’ jelentését az olasz katonai nyelvben kapta, s jórészt onnan terjedt el a többi nyelvben. — A magyar alakváltozatok többféleképpen keletkeztek. A régi i és é végű változatok a németből származhattak (az i-s szó végre vö. gázsi, módi stb.); az a végű alak vagy az i végű alak latinosítása, vagy pedig a h. lat. bomba ’bomba’ (1. 1767: PPB.) átvétele. A puma, barna változatokra esetleg hatással volt a lövedék robbanásakor hallható bumm· féle hang. A m. bombd-nak közvetlenül az olaszból való származtatása kevéssé valószínű. — A régi magyar katonai nyelv a bomba egy fajtáját tüzes labdá-nük. is nevezte; vö.: 1651: „Felel nékik szurkos koszorúkkal, sok tüzes labdákkal” (Zrínyi: ASyr. 192: NySz. 2: 528 Lapta a.)
Körösi: Nyr. 15: 257, O1E1. 28, Nyr. 47: 227; Kovács: LatEl. 10; Szarvas: Nyr. 26: 16; NyÚSz.; Tolnai: MNy. 10: 358; EtSz. ® ;


bombarda
337
bon
Simonyi: Nyr. 43: 388, 44: 175; Beke: Teuth. 6: 236, 243; D. Éltes: FrSz. 38®; Saád: TüzérsSz. 47®; Bárczi: FrJsz. 33; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Horváth Μ.: MNy. 49: 401, 403. (Schulz: DtFremdwb. 1: 90; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 555 bomba1 a. ; Kluge: EtWb.19 90 ; Duden - Etym. 76.) — Vö. bombarda, bombardon.
bombarda 1675: ,,Itt vagyon el-rejtve nagy bombarda” (Czegl: Sion. E16b. 27: NySz.); 1787: Bombarda (M. Kurir 569: NSz.); 1843: Bambarda (Saád: TüzérsSz. 20). J: 1675: ’egy fajta régi ostromlóveg; Art altes Sturmgeschütz | mozsárágyú; Mörser’ (1. fent).
Valószínűleg olasz eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. ol. bombarda ’bombarda, mozsárágyú’; — vö. még ném. Bombarde ’ua.’. Az olasz szó a franciából való; vö. ófr. bombard ’zúgó, dörgő’, fr. bombarde ’bombarda; mozsárágyú’. Ugyancsak a franciára megy vissza az ang. bombard ’bombarda; ennek golyóbisa’; le. bombarda ’bombarda’ ; or. ÖOMŐápda ’ua. ; mozsárágyúkkal felszerelt hadihajó’ és több más európai nyelv megfelelő katonai műszava. Az ófr. bombarde végső soron hangutánzó eredetű, minthogy a görögből átvett lat. bombus ’zúgás, zümmögés’ folytatójának származéka. Etimológiailag tehát szorosan összefügg a bombá- val és bombardon-na.}. — Am. bombarda olasz eredete azért nem kétségtelen, mert a bombardiroz ’bombáz; bom- bardával lő, lövet’ (vö. 1706/1880: Thaly K.: Ocskay L. 89: NSz.; 1742: Kovács J.: Krónika 2: 90: NSz.) csak német eredetű lehet, s a bombarda, bombárda alak a németből is magyarázható. Az egy adatból ismert bombordol ’bombardíroz’ (1. NySz. 1: 276) alapján szintén nem lehet kétségtelen bizonyossággal következtetni az átadó nyelvre. — Latin eredete kevésbé valószínű. — Elavult szó.
Körösi: Nyr. 15: 257 ®, O1E1. 29 ; Kovács: LatEl. 10; EtSz.; Saád: TüzérsSz. 20®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 14; Horváth Μ.: MNy. 51: 219, 222. (Wartburg: FEW. 1: 430; Walde —Hofmann; LatEtWb.3 1: 111; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 555; Frisk: GrEtWb. 1: 250.) — Vö. bomba, bombardon·
bombardon 1859: „Volt pedig ez a műszer egy rémitő példánya a legóriásibb bőm· bardonoknak” (Abonyi L. : Egy. pali. 1: 70: NSz.); 1880: bombárdonnál gr. (Mátrai B.: ÉL szinf. 29: NSz.); 1882: bombardóból gr. (LaukaG.: Gondt. 116: NSz.); — bombardom (ŰMTsz.). J: 1859: ’basszus tuba; Baßtuba’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bombardon \ ném. Bombardon; fr. bombardon; ol. bőm· bardone; or. ŐOMŐapdÓH: ’basszus tuba’.
22 Történeti-etimológiai szótár
Végső forrása a görög eredetű lat. bombus ’zúgás, zümmögés’, összefüggésben van tehát a bombá-val és bombardá-vaA. A zeneműszói jelentés az olaszban alakulhatott ki, bár az olasz és a francia szó viszonyát csak tárgy- történeti tanulmányok alapján lehetne tisztázni. — Am. bombardon valószínűleg a németből való, de a bombardó alakváltozat alapján nem zárhatjuk ki a közvetlen olasz eredet lehetőségét; vö. ol. R. bombardo ’egy fajta fúvóshangszer’. A m. bombardó azonban a korábbi bombardon módosulata is lehet a brúgó ’nagybőgő* analógiás hatására. — Zenei műszó.
Körösi: Nyr. 15: 257, O1E1. 29; EtSz. 1: 466 bombardó a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 41. (Wartburg: FEW. 1: 430; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 111; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 556; Kluge: EtWb.19 90.) — Vö. bomba, bombarda.
bombaszt 1806/1893: „bombastjait soha nem olvasta” (Kazinczy: Lev. 4: 70: NSz.); 1830: bombásztjai gr. (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 47: NSz.). J; 1806: ’fellengzŐs szólam; Bombast’ (1. fent). — Sz: ~ ikus 1856: bőm· basticus (Hajnik K.: Visszaérni. 26: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bombast ’fellengzŐs szólam’. Ez az ang. bombast ’ua.’ átvétele. Az angol szó végső soron a perzsából származik (vö. középperzsa pambak, perzsa pänbä ’gyapot’), etimológiailag tehát a m. pamut-taA is összefügg. Jelentése átvitt értelmű használatban alakult ki az angolban ma is élő ’vatta, vatelin (ruha- töméshez)* jelentésből. Latinos származéka az ang. bombastic ’dagályos’. Stilisztikai műszóként az angol szócsalád mindkét tagja meghonosodott több más európai nyelvben is; vö. ol. bombástico ’bombasztikus’; cseh bombast ’bombaszt’ ; le. styl bombastyczny ’bombasztikus stílus*. — Am. bombasztikus felfogható ugyan a magyarban keletkezett latinos képzésnek, de lehet az ang. bombastic; ném. bombastisch; ol. bombástico átvétele is a szóvég latinosításával. — Elavulóban levő szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 71; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 90; Lokotsch 1617.; Partridge: Or. 53; Kluge: EtWb.19 90; DudenEtym. 76.) — Vö. pamut.
bomlik, bomol 1. bont
bon 1865: „bon. . . Írott jóváhagyás vagy utalvány . . . áruszolgáltatási nyugta, szállitmánylevél ; követelés” (Babos). J: 1865: ’utalvány valamely összeg felvételére, áru kiszolgáltatására; Gutschein’ (1. fent).
Francia eredetű; vö. fr. bon ’utalvány, elismervény, nyugta stb.’; ez a fr. bon ’jó* melléknév fŐnevesülése útján keletkezett. A 17. sz. végén, Saint-Simon gazdaságtan!


bőna
338
boncos
művei nyomán vált pénzügyi szakkifejezéssé. — A ném. Bon; rom. bon; le. bon; or. ŐÓHbi [többes sz.]: ’bon’ a franciából való. — Pénzügyi, kereskedelmi szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 91; Dauzat: DictÉtFr.7 96; DudenEtym. 76.)
bőna 1851: ,,békét kötöttünk bonás apáinkkal” sz. (Kuthy L.: Műnk. 6: 86: NSz.); 1906: „Rágyütt a b^ónájjo” (NyF. 34. sz. 76); — bónája gr. (ÚMTsz.). — J: 1851: 'bolondéria, bolondóra; Rappel* (1. fent). — Sz: *4s 1851: 1. fent. — De vö. 1809: ,,Bóna-óra: Stultitia, Delirium” (Simái Kr.: VSzót. Told. 2: NSz.); 1892: bónahóra ’bolondóra, bolondéria’ (Nyr. 21: 410.).
Magyar fejlemény: a lat. bona hóra ’jó [tkp. 'sikeres, szerencsés; derűs, vidám’] óra’ szókapcsolat magyar félfordításából, a bóna óra ’bolondóra, bolondéria’ szószerkezetből önállósult. — Nyelvjárási szó.
Körösi: Nyr. 21: 410; EtSz. 1: 467 bóna- óra a. ®.
bonbon 1854: ,,Bonbon, fr. nyalánkság, csemege” (HeckenastldSz.2) ; 1877: bombons- -okatgr. (Wohl J. és S.: Besz. 183: NSz.); 1877: bonbont gr. (Darmay V.: Uj költ. 112: NSz.); — Bambucz (MNy. 1: 428); bambóc (Nyr. 38: 236); babóncz (MNy. 6: 208); bombóc (EtSz.); bombó (SzegSz.). J: 1854: ’Bonbon’ * (1. fent).
Francia eredetű, talán német közvetítéssel; vö. fr. bonbon 'cukorka, bonbon’; vö. még ném. Bonbon ’ua.’. A francia szó a gyermeknyelvben keletkezett a fr. bon ’jó’ kétszerejtésével. Meghonosodott más európai nyelvekben is; vö.: ang. bonbon; sp. bombón; ol. bonbon, bombóne: ’bonbon’. — A m. bonbons, babonc stb. alakok a francia szó s-szel írt többesének (bonbons) írásképe, illetőleg a német szó sz-szel ejtett többesének ( Bonbons) alapján jöhettek létre.
Horger: MNy. 6: 203, 208 ®; EtSz.®, 1: 265 2. bambuc a. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1:91; Kluge: EtWb.19 91 ; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 77.)
bonc1 1786: „Nap keleti bontzok” (Fal: Jegyz. 935: NySz.). J: 1. 1786: 'buddhista pap; buddhistischer Priester’ (1. fent); 2.1959: ’szakszervezeti vagy pártbürokrata; Ge- werkschafts- oder Parteibürokrat’ (ÉrtSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bonze 'buddhista pap; valamely nézet fanatikus híve; magas beosztású szakszervezeti vagy párt- bürokrata'. Végső forrása a kínai fan-seng 'vallásos személy', illetőleg a belőle származó japán R. bonzö 'buddhista pap’; vö. még mai japán bö(d)zu ’ua.; kisgyerek’. Európa a portugálok révén ismerte meg a 16—17. sz.-ban. Bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: ang. bonze; port, bonzo; fr. bonze; ol. bonzo; or. 6ÓH3a: ’buddhista pap’.
EtSz.®. (Skeat: EtDict.4 67; Schulz: DtFremdwb. 1: 92; Lokotsch 331.; Storfer: Wörter 71; Dauzat: DictÉtFr.7 98; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 560; Kluge: EtWb.19 91.).
bonc2 1. boncos
boncol 1675: „Lelki tudakozás. Melyben . . . fel is bonczoltatik némellyeknek vétkes értelmek az el-választás felől” sz. (Nyr. 20: 180). J: 1. 1675: ’tüzetesen megvizsgál; eingehend untersuchen ( elemez; analysieren’ (1. fent); 2. 1767: ’(emberi, állati, ritk. növényi testet) részeire szed és vizsgál; sezieren’ * (PPB. Anatomicus a.). — Sz:
1683: felbonczolasa gr. (Nyr. 20: 180) 1 ~gat 1787: bontzolgatnà gr. (Mátyus I.: O és új Diáét. 1: 26: NSz.).
Származékszó: alapszava a bont, képzője •szol összetett gyakorító képző (vö. hajszol, hurcol, unszol, vonszol). A t sz-nek c-vé olvadása és a képző elavulása folytán alapszavától elszigetelődött. — A nyelvújítás korában a boncol igéből elvontak egy bonc névszót, s számos összetételt alkottak vele; vö.: 1800: bonczmester (NyÚSz.); 1828: Boncztudomány (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 35: NSz.); 1833: Honczkés (NyÚSz.); 1834: óoncztan (NyÚSz.); 1841: boncz-teremben (Kovács Pál Műnk. 2: 326: NSz.). Szórványosan önálló főnévként is előfordult ( 1843 : NyuSz.). — Az a feltevés, hogy a boncol szóvegyüléssel keletkezett a bont és a koncot alapján, kevéssé valószínű. — A nyelvújítás korában került be az irodalmi és köznyelvbe.
CzF.; Budenz: NyK. 7: 31 ® ; Simonyi: NyK. 16: 246, MNyelv.1 1: 261, Nyr. 33: 138; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 26; Lukács L.: Nyr. 13: 321; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 20: 180 ; Zolnai Gy. : Nyr. 25: 88, 452 ® ; EtSz. 1: 467 bomol a.; Tolnai: Nyúj. 47, 165, 211; SzófSz. — Vö. boncos, bont.
boncos 1539: ? „Blasium Bonczos” szn. (OklSz.); 1810: „Öszve-kászmálódom: (bon- tzosodom) . . . Implicor” sz. (Simái Kr. V- Szót. 2: 97: NSz.); 1834: ,,A’ bonczos Szív [ Nem lehet hív” (P. Thewrewk J.: Vei. szapp. 154: NSz.); — bancos (MTsz.). J: 1810: 'gubancos, kócos; zottig, struppig’ (1. fent) || bonc 1906: „Vigyázz a bonczodra, hogy meg ne típtyem!” (MNy. 2: 355). J: 1906: 'bozontos hajzat; struppiges Haar’ (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar nyelvi fejlemények. A korábbi boncos valószínűleg a bont családjába tartozik, s a boncol-lal van legközelebbi etimológiai kapcsolatban. Lehetséges azonban az is, hogy a bont-tól független eredetű, hangfestő szó; ez esetben


boncsolc
339
bongor
a hangfestés síkján a bozontos, gubancos, labancos stb. szavakkal lehet távolabbi rokonságban. A szó vég -s melléknévképző. A bonc elvonás a boncos-bőL — Az a feltevés, hogy a boncos a bozontos rövidüléses változata, téves. — Nyelvjárási szó.
Sztrokay: MNy. 2: 355; EtSz. 1: 467 bomol a. — Vö. boncol, bont.
honosok 1500: ,,Dedit nobis vnum Banchik” (OklSz.); 1533: Bonchok (OklSz.); 1543: bonchyogh (OklSz.); 1792: Bonts, Bontz (SzD.). j: 1. 1500: ’ló nyakába való dísz; Pferdehalsschmuck | nyaklánc, nyakék; Halskette, Halsschmuck’ (1. fent); 2. 1543: ’török hadi zászló; türkische Kriegsfahne’ (1. fent); 3. 1792: ’cafrang; herabhängendes Zierwerk’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. boncuk ’átlyukasztott, színes üveggyöngy; a minaret csúcsán levő fémkarika’ (Pák.). A régi oszmán-törökben kétségtelenül megvolt ’hadi jelvény, hadi lobogó’ jelentésben is. Megfelelője számos más török nyelvből kimutatható; vö. pl.: csag. buntuk ’díszül vagy talizmánul használatos kagyló ; lobogó’ ; bask. munsak; kum. minták (Ném.); kar. munfa%: ’gyöngy, üveggyöngy’. A big. R. ÔytmÿK; rom. bunciús: ’lófarkas lobogó’ az oszmán-törökből, a le. bunczuk, bonczuk; ukr., f.-or., or. őywyK: ’ua.’ inkább a krími tatárból való. A magyar szó aránylag korai előfordulása nem zárja ki azt, hogy közvetlenül az oszmán-törökből származtassuk; mint török lódíszt és harci lobogót már a 15. sz.-ban megismerhettük. — A boncs és bonc Szabó Dávid elvonása a tévesen többes számú alaknak gondolt és még tévesen is olvasott R. bonczok-ból. — Elavult szó, de történeti tárgyú munkákban még újabban is szokták használni.
Vámbéry: NyK. 8: 187; Patrubány: EPhK. 9: 183, 512; Kúnos: AkÉrt. 9: 63; Munkácsi: Ethn. 4: 266; Çaineanu: InflOr. 3: 23; EtSz. ® ; Németh: MNy. 33: 218; Halasi Kun: MNy. 36: 186; Kakuk: Oszm- Jsz. 161, MNy. 53: 419, NyK. 68: 63. (Vasmer: RussEtWb. 1: 145.)
bong* 1554: „Olly nagy zöngés bongas a, taborban vala” sz. (MF1.) ; 1585: „bombilo: Zengók, zergők, bongok”, bongés sz. (Cal. 134); 1792: Böngeni sz. (SzD.); 1805: bonog, bönög (Verseghy F.: Ung. Sprach. 117: NSz.); — bungat sz. (ŰMTsz.). J: 1554: ’dumpf tönen’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Eredetileg valószínűleg a méhek, darazsak hangját jelenítette meg. Kimutatható kezdő-visszaható képzős alak is; vö. 1833: Bondúl, Böndul ’bongni kezd’ (Kassai 1: 350). A hangutánzó igék szóvégi g-}Q előtt orrhangú mássalhangzó igen gyakori: cseng, dong, 22*
dong, kong, zsong. Az ilyen hangtani felépítés jellemző más nyelvek hangutánzó szavaira is; vö.: ném. Klang ’csengés, hang’; lat. clangere ’kiált, károg, krákog, harsog, hápog, gágog’ ; gör. κλαγγή ’csengés, éles hang, állati kiáltás’.
CzF. ; EtSz. ®,1: 525 bong a. is ; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 153 ® ; Hexendorf: MNy. 47: 37, NytudÉrt. 40. sz. 137; Pais: MNy. 50: 275; D. Bartha: MNy. 51: 26; Bárczi: Nyr. 80: 5, Szók.2 27; Harmatta: Pais-Eml. 293; Terestyéni: MNy. 55: 229 ®. - Vö. eseng-bong.
bonkor 1507: „Demetrius Porkoláb de Bongarth” hn. (TelOkl. 2: 298); 1615: Bon· gort hn. (MNy. 33: 338); 1624: „hagyott egy darab bungort” (Nyr. 28: 382); 1628: Bangort hn. (MNy. 33: 339); 1644: Bongor hn. (MNy. 33: 339); 1720: Bungord hn. (MNy. 33: 338); 1753: Bungard, Bungárd hn. (MNy. 33: 339); 1754: Bongar (MNy. 33: 337); 1754: Bangor hn. (MNy. 33: 338); 1754: Bongord hn. (MNy. 33: 339); 1760: Bengord hn. (MNy. 33: 339); 1768: Bungár (MNy. 34: 253); 1791: Bongár hn., Baumgárt hn. (MNy. 33: 339); 1791: Baumgartban gr. (MNy. 38: 55); 1795: Bongert hn., Bungert hn. (MNy. 33: 338); 18. sz. m. f.: Bangárdos sz. hn., Bangardtba gr. hn. (MNy. 33: 339); 1812: Bungurd hn. (MNy. 33: 338); 1864: Bongárd hn. (MNy. 33: 338); 1898: Bungort hn. (MNy. 33: 338), Bungur hn. (MNy. 33: 339). J: 1. 1615: 'gyümölcsös; Obstgarten | szőlő; Weingarten’ (1. fent); 2. 1795:’bozó- tos, bokros, fás hely; Dickicht, Gebüsch, Gehölz’ (1. fent: Bongert),
Erdélyi szász eredetű; vö. szász E. hengert, bongert, hungert, bgyzrt, R. Bungarten (1605: CercLingv. 7: 41): Településen kívül eső gyümölcsös a szőlők aljában’; vö. még ir. ném. Baumgarten ’gyümölcsöskert’. — Helynévből lett családnévként már 1466- ban előfordul (az adat közlése nélkül: Csánki 5: 442). Alakváltozatai részben a különböző erdélyi szász nyelvjárásokból való, különböző időkben történt többszörös átvétellel, másrészt magyar nyelvi hangváltozásokkal magyarázhatók. A szó végi t a -bán, -bői, -ba ragok előtti helyzetben zöngésülhetett d-vé, illetőleg eshetett ki; a zöngésülést elősegíthette a -d képzős helynevek analógiája. A baumgárt-íéle változatok utólagos, tanult irodalmi nyelvi vissza- németesítésnek az eredményei lehetnek. — A 2. jelentéshez az átmenet egyrészt ’szőlő, gyümölcsös mellett levő bozótos hely’, másrészt 'elhanyagolt, elhagyott, elgazosodott szőlő’ jelentésű adatokban mutatkozik meg. — A bokor és a cs'éng'ér szavak keveredéséből való származtatása téves. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Horger: MNy. 10: 192; EtSz. 1: 470


bont
340
bonyolít
1. bongor a.; Szabó T. A.: MNy. 33: 336 ®, MNy. 34: 252, CercLingv. 7: 39; Kelemen: MNy. 34: 108. (Krauß: WbNsiebHw. 115.)
bont 1450: ? „Ladislao Bontho” sz. szn. (OklSz.); 1476 k.: „kwrnywl pattantywkwal falt bontathnÿ” sz. (SzabV.). J: 1. 1476 k.: 'szétrombol ; zerstören | tönkretesz ; zugrunde richten’ (1. fent); 2. 1526: '(barátságot, egyezséget, fogadást, parancsot) megtör, megszeg; (Freundschaft, Vertrag, Gelübde) brechen, (Befehl) verletzen' * (ÉrdyK. 22); 3. 1565/1639: ’szétlazít; auflockern | felnyit; aufmachen | részeire szed; zerlegen’* (Ver: Verb. Szót. 14: NySz.). — Sz: ~akozik 1553: meghbonthokozot sz. (OklSz.) | ~ogat 1604: bontogatom gr. (MA.) || bomlik 1508: „minden fokaffag meg ^vlekezek: es elmeiekben meg bomla” (DöbrK. 340). J: 1. 1508: 'összezavarodik; verwirrt werden | megbolondul; verrückt werden’ (1. fent); 2. 1526: ’tönkre- megy; zugrunde gehen | érvényét veszti; außer Kraft treten’ # (ÉrdyK. 480); 3. 1598: 'szétlazul; locker werden | szétoszlik; sich zerstreuen'* (Cis. G: NySz.); 4. 1838: 'bolondozik; Spaß treiben’ (Tsz.); 5. [valaki, ritk. valami után, valakiért] 1871: esztelenül szeret valakit vagy valamit; in jemanden vernarrt sein* (Barátf. napt. 50: NSz.). — Sz: ~ adózik 1757: bomladozott sz. (Turzelni — Léstyán: X. Sz. Ferencz 275: NSz.) | ~aszt 1792: Bomlasztani sz. (SzD.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A tő eredeti, m-es formáját a gyakorító-visszaható képzővel alakult bomlik, bomol őrzi; a bomlik az ikes személyragot a tárgyatlanság alaki jelöléseképpen vette fel. A bont í-je azonos a művelte tő -t képzővel, amely előtt az m részleges hasonulással n-né vált. — Annak a feltevésnek, hogy a tő m-je moz- zanatos igeképző volna, nincs kellő alapja. A szócsaládnak az omlik-küX való roko- nítása téves.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 2: 96; Budenz: NyK. 4: 172, 18: 217; Simonyi: Nyr. 4: 367, AkNyÉrt. 9/12: 21; EtSz. 1: 466 bomol a.®; Szinnyei: Szily-Eml. 78; Beke: Nyr. 54: 138; Baboss: MNyTK. 41. sz. 27, 29; Juhász: NéNy. 10: 95; SzófSz.; Imre: Szab- V. 101, 170. — Vö. bimbó, boncol, boncos.
bonta, 1450: ? „Paulus Bontha” szn. (OklSz.); 1544: „Az bonta louât” (OklSz.); 1579: bontrát gr. (MNy. 55: 424); 1722: bunta (Thaly: Adal. 2: 359). J: A) mn. 1. 1544: ’fekete-fehér foltos vagy csíkos, tarka; schwarz und weiß gefleckt oder gestreift, bunt’ (1. fent); 2. 1894: ’sima szőrű; glatthaarig’ (ÚMTsz.). B) fn. 1898 u.: 'vén sertés; altes Schwein’ (ÚMTsz.).
Keleti középnémet eredetű; vö. korai úfn. bunt ’fekete-fehér foltos vagy csíkos’; vö. még kfn. bunt, szász Sz. bontich sz., szász E. bainjdech sz. ’ua.’. Mivel a szó hiányzik a középkori Magyarország közép- német (szepesi és erdélyi szász) nyelvjárásaiból, s a felsőnémetben is általában a gesprenkelt járja ebben a jelentésben, a magyarba inkább a keleti középnémet jellegű német irodalmi nyelvből kerülhetett. A m. bonta szóvégi a-ja vagy egy ném. buntd ragozott alakot tükröz, vagy a ném. bunt mássalhangzó-torlódásának egyfajta feloldódásából ered. A szót különösen bizonyos állatokra (ló, kecske, birka, sertés) használták. Magyar jelentései innen adódnak. — Az 1214/1550: Buntam [latin tárgy- ragos alak] szn. (VárReg. 298.) idetartozása valószínűtlen. — A bonta ma csak nyelvjárási szinten él.
Borovszky: NyK. 24: 335; Melich: Nyr. 24: 65, AkNyÉrt. 17/4: 46; Asbóth: Nyr. 26: 63; Lumtzer — Melich: DOLw. 71, 282; EtSz. ® ; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 189; Zolnai B.: Nyr. 81: 116; Inczefi: MNy. 60: 83. (Kluge: EtWb.19 111.) - Vö. bunda.
bon vív án 1838: „Az egyik a bonvivan- tokat, a' másik a’ lépkorosokat, s’ rásztoso- kat tévé adózóivá” (Athenaeum 1: 112: NSz.); 1840: bonvivannak gr. (Emlény 206: NSz.); 1900: bonvivánja gr. (Bársony I.: Kaméleon 118: NSz.). J: 1. 1838: 'világfi; Lebemann’ (1. fent); 2. 1882: ’hősszerelmes; Heldenliebhaber' * (Beöthy Zs.: Színműírók 316: NSz.).
Francia eredetű; vö. fr. bon vivant 'élet- művész, világfi, élvhajhász’; ez a bon ’jó’ melléknévből és a vivre ’él’ ige jelen idejű melléknévi igenevéből áll. A franciából több nyelvbe átkerült; vö.: ném. Bonvivant; cseh bonvivant; le. bon vivant; or. őoHeueán: ’ életművész, világfi’. — Am. bonviván jelentései közül az 1. az eredeti; a 2. jelentés az 1. alapján fejlődött ki a színjátszás szaknyelvében. — Német közvetítés feltevésére aligha van szükség.
Harmat: Nyr. 25:543® ; EtSz. ; Zolnai B.: DUHB1. 5: 221; Rejtő: Contr. 12. (Schulz: DtFremdwb. 1: 92; Kluge: EtWb.19 91.)
bonyolít 1533: „Spondylis: Bongoleito sek” sz. (Murm. 1891.); 1795: banyalitsák gr. (Tsernátoni: Emb. ért. 279: NSz.). J: 1. 1533: 'gombolyít; winden’ (1. fent); 2. 1795: ’gabalyít; verstricken’ # (1. fent)) || bonyolódik 1792: „Bonyolódni: Bé-bonyoló- dott: takaródzott” sz. (SzD.); 1793: bónyó- lódásban sz. (Erd. Ját. 1: Bartsai L. 70: NSz.); 1798: bonyolódik (Μ. Kurír 379: NSz.). J: 1. 1792: ’betakarózik ; sich einhüllen’ (1. fent); 2. 1793: ’gabalyodik; sich verstricken | összekúszálódik ; sich verwickeln’* (1. fent); 3. 1862: ’szövődik (cselekmény); sich entspinnen (eine Handlung)’ * (CzF.) II bónyál 1840: „Bonyál:


bor
341
bor-1
einwickeln” (Gáspár J.: Füzérke 4: NSz.); 1860: bónyálta gr. (Ágai —Zil. : Gerst. lóköt. 3: 35: NSz.). J: 1840: 'bebugyolál; ein- wickeln’ (1. fent) || bonyolult 1842: „az ügyek bonyolultsága . . . hiányossá teszik el- különzésünket” sz. (Fekete: Darl. 270: NSz.); 1843: „e bonyolult törvénykezést olly sokáig tiszteli meg jelenlétével” (Nagy lg.: Roche 4: 22: NSz.). J: 1842: 'bonyodalmas; verwickelt | kusza; verzwickt’ # (1. fent). — De vö. 1833: legbonyoltdbb gr. (Kritikai Lapok 3: 22: NSz.) [] bonyodalom 1843: bonyodalom (NyÚSz.). J: 1843: ’Verwickelung’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád; bony- töve vagy Ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: osztj. V. ρ#ή- 'gombolyít, bepólyál, begöngyöl’; votj. Sz. bin- ’összegöngyöl, összehengerít, összecsavar, összegombolyít’ ; cser, ponem: üp- -ponem ’hajfonat’^NyK. 30: 63); finn puna 'csavarás, csavart’; 1p. N. bgdnját 'fon, csavar, sodor’. Ezek azonban szintén kifejező szavaknak látszanak, s a magyar szócsaláddal való összefüggésük kétes. Finnugor eredet esetén az alapnyelvi szókezdő *p a magyar 5-hez úgy viszonylik, mint a bal, bél, bőr stb. szavakban. A finnugor alapalak *puna lehetett; a finn megfelelő alapján esetleg eredetibb igenévszói jellegére is gondolhatunk. — A szócsalád magyar nyelvi keletkezése valószínűbb. Erre látszik mutatni a nagyszámú, de viszonylag kései nyelvtörténeti adat is. A szócsalád hangfestő rokonságába tartozik egyébként a bugyolál, valamint feltehetőleg a batyu és a bútor, sőt esetleg a bodor, bodorít stb. is. — A jelentésváltozatok közül a bonyolít és bonyolódik 2. jelentése látszik elsődlegesnek; a többi ezeknek részben konkrét, részben elvont irányban való továbbfejlődése. A szócsalád több tagja nyelvújítási alkotás. — Más finnugor egyeztetése téves.
MUSz. 462 ®; NyH.1"7; EtSz., 1: 568 bulyáz a. is; Simonyi: Nyr. 44: 175; Mark: MNy. 24: 34 ®; Toivonen: FUF. 19: 251; Pais: MNy. 34: 238, 60: 43; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 419; T. Itkonen: Vir. 1953. 184 ® ; Collinder: FUV. 109, UrGr. 396, 413; E. ItkoAen: FUF. Anz. 32: 70 ®, UrAltJb. 28: 74; Bárczi: Bev.3 110, MNy. 60: 5; Lakó: AAPJ. 17. sz. 13, 14 ®, NyK. 64: 62, ALingu. 12: 233; SKES. 3: 641 puna2 a.; Jokinen: Vir. 1960. 45; MSzFgrE.®. (Paasonen —Donner: OstjWb. 1845.) — VÖ. batyu, bodor, bugyolál, bútor.
bor 1116 — 31: „Tradidi ergo quatuor hominum capita simulcum vinea et molendino, scilicet Burd ad eandem” sz. szn. (Fejérpataky: Oki. II. István kir. korából 17); 1219/1550: ? Boroch sz. szn. (VárReg.
76.); 1378: Borhordouth hn. (OklSz.); 1395 k.: „vínufmj: &or” (BesztSzj. 819.); 1552: borr (Heltai: Diai. Á 5a); — bar, óür-üzü (MTsz.). J: 1. 1378: ’szŐlŐbor; Traubenwein’ # (1. fent); 2. 1604: ’gyümölcsbor; Obstwein’ (MA. Rhoítes a.). — Sz: ~os 1395 k.: boros (BesztSzj. 1271.) | ~osság 1541: boroffagokban gr. (Sylvester: ÚT. 2: 122) I ~oz 1659: borozásnak sz. (Czegl: ORoml. 10: NySz.); 1698: boroznak gr. (Nyr. 42: 18) I mozgat 1794: borozgatván sz. (NyF. 50. sz. 34) I ~ász 1840: borász (MNy. 11: 255) I ~ászat 1857: borászatunk gr. (Sárosy Gy.^Album: 166: NSz.).
Otörök eredetű; vö. ujg. bor ’bor’, borluq ’szőlőskert’ (Mai.) ; KB. bor ’bor’ (Mai.) ; kipcs. bor ’ua.’ (Houtsma); CC. bor ’ua.’, borla ’szőlőskert’; kar. borlali% 'szólóvesszŐ; szőlőskert’. Csak a törökség déli ágában, főleg a déli kipcsak nyelvekben ismeretes. — A szőlőtermeléssel feltehetőleg vándorlásuk utolsó századában ismerkedtek meg Őseink, bár maga a bor mint kereskedelmi cikk már korábban is eljuthatott hozzájuk. — A borász nyelvújítási alkotás.
Hunfalvy: NyK. 7: 215, 1: 224; Vámbéry: NyK. 8: 132, MEr. 222, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78, 21: 159; Gombocz: MNy. 2: 193, 3: 70 ®, BTLw. 49®, NyK. 46: 27, NytudÉrt. 24. sz. 29; EtSz. ® ; Munkácsi: KCsA. 1: 233 ® ; Györffy I.: MsgNépr. 2: 232; Rapaics: MagyGyüm. 46; SzófSz.; Moór: AEthn. 2: 108, ALingu. 10: 396, NyK. 65: 413. - Vö. bor-2.
bor-1 borköles 1328: „Milii borkules wlgariter dicti” (OklSz.); 1590: bor köles (SzikszF. 24). J: 1328: ’egy fajta köles; Art Hirse’ (1. fent) | bormuhar 1807: „Muhar . . . bor M! (P. germanicum) . . . füzér- gerintze borzas. (Borköles)” (Magy. Fűvészk. 1: 98). J: 1807: ’egy fajta köles; Art Hirse’ (1. fent).
A borköles, bor muhar összetett szók bor- előtagja szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. bár ’egy fajta köles; muhar’; szín, bár 'muhar’; cseh bér ’ua.’; le. bér ’egy fajta köles; muhar’; or. N. 6op ’egy fajta köles’; megfelelő szavak néhány más szláv nyelvben is. — Am. bor- egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. szavára
megy vissza. A borköles, bormuhar olyan tautológikus összetétel, mint a szóbeszéd, bajvívás, micisapka stb. Az önállóan használt bor-ra, közszói adatunk nincs, de tulajdonnevekben esetleg előfordulhatott; vö. 1180 k.: ? „In Ketelloca: Kelemen, Via, Yuan, Magudi, Bor” szn. (PRT. 8: 269). — Nyelvjárási szavak.
Miklosich: Nyr. 11: 117; Kúnos: Nyr. 12: 349; Szinnyei: NyK. 27: 367; Melich: MNy. 6: 401; EtSz. 1: 475 2, bor a.; Brückner: SlEt. 21; Gombocz E.: BotTört. 18;


bor-2
342
borax
Kniezsa Szljsz. 99®; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382; Pais: NévtVizsg. 102.
bor-2 borkút 1244/1271: „In quodam fonte, qui dicitur in uulgari burcuth” (OklSz.); 1792: bor-kút (SzD.). J: 1. 1244/1271: ? ’savanyúvízforrás ; Sauerbrunnen’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent); 2. 1863: ’savanyú- víz; Sauerwasser’ (NyK. 2: 374); 3. 1885: ’iszákos ember; trunksüchtiger Mensch’ (Nyr. 14: 285) || borvíz 1720: „Ezen házban van . . . Borviz sárból tsinált Onsutus Palaczk” (HOklSzj.). J: 1. 1720: ’savanyúvíz; Sauerwasser’ (1. fent); 2. 1788: ’savanyú- vízforrás; Sauerbrunnen’ (MNy. 20: 139); 3. 1906: ’szénsavas fürdő; Kohlensäurebad’ (ŰMTsz.).
A bor2- elŐtagú összetett szavaink jelzői szerepű bor előtagja az utótaggal kifejezett forrásnak, illetőleg víznek a bor ízére némileg emlékeztető savanyú vagy savanykás jellegére utal. A borkút 2., valamint a borvíz 2., 3. jelentése névátvitellel magyarázható. A 3. jelentésében vett borkút azonban ezektől független, az álomszuszék, boriszák (1. borissza a.) stb. szavakhoz hasonló tréfás összetétel. — A borkút szláv származtatása téves. Ugyanennek az összetételnek régi földrajzi névi adatai közül némelyik esetleg más indíték alapján keletkezhetett, és jelölhetett bórfenyővel körülnőtt kutat vagy olyan kutat is, amelynek bórfenyőből készült a kávája. — A borkút és borvíz nyelvjárási szó.
Nagy Gy.: Nyr. 7: 219; Karácsonyi: MNy. 4: 355; Melich: MNy. 5: 42, Nyr. 41: 461 ®, MNy. 8: 336, ArchSIPh. 34: 549, 552; Bonkáló: Nyr. 41: 423 ; Pais: MNy. 8: 393 ® ; EtSz. 1: 473 bor a.; Techert: MNy. 27: 112 ® ; Smilauer: Vöd. 466; Loványi: MNy. 48: 212; Stanislav: DejinySUaz. 1: 435; Papp L.—Kiss: StudSl. 7: 249 ®. — Vö. bor.
bor 1858: „A ^bóm (borax), melyet haszonnal használnak az ércz-olvasztásnál” (Fáy A.: Halmay 1: 115: NSz.); 1865: bor; borium, boron, bárány sz. (Babos). J: 1. 1858: ’bórax; Borax’ (1. fent); 2. 1865: ’egy fajta barnásfekete színű nem fémes elem; Bor’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Bor; sp. boro; fr. bore; ol. boro; or. őop : ’bór’. A németben keletkezett; etimológiáikig a bó- rax-szal függ össze. A magyarba talán a németből került. A borium latinos képzés, a bárány nyelvújítási próbálkozás. A boron az ang. boron ’ua.’ megfelelőjének látszik.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 567; Römpp: VegyLex. 1: 262; DudenEtym. 77.) — Vö. bórax.
bor- bórfa 1262/1612: „Sub arbore Bor ff a” (OklSz.); — bur-fa, búr-fa, bura-fa (MTsz.); Bárfa (OklSz.). J: 1262/1612: ’erdei fenyő ; die Kiefer’ (1. fent) | bórfeuyő 1372: „ad arborem Borfeneu dictam” (OklSz.); — búr- fenyu (MTsz.); bárfenyu (OklSz.). J: 1372: ’erdei fenyő; die Kiefer’ (1. fent).
A bórfa, bórfenyó összetett szók bár- előtagja szlovák eredetű; vö. szik, bár [ejtsd: by,or] ’boróka; N. erdei fenyő’; — vö. még: big. 6op ’fenyŐ’; szb.-hv. bőr ’erdei fenyő’; szín, bőr ’ua.’ ; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is részben ’tűlevelű erdő’, részben ’(erdei) fenyő’ jelentéssel. A szik, bör-nak még két származéka is átkerült a magyarba boróka és borovicska alakban. — A m. bór-, búr- stb. változatok a szlovák uo diftongusnak más és más hanggal való helyettesítését mutatják. A bórfenyó olyan jellegű összetétel, mint a micisapka, a bórfa pedig olyan, mint a fenyőfa, tölgyfa stb. — Mindkettő nyelvjárási szó.
Karácsonyi: MNy. 4: 354; Melich: NyK. 39: 68; EtSz. 1: 175 bór a.®; Simonyi: Nyr. 45: 71; Beke: Nyr. 58: 78, FUF. 24: 260, ZSIPh. 16: 323; Kniezsa: Szljsz. 100®, StudSl. 9: 38. (Loewe: PBBeitr. 60: 162.) — Vö. boróka, borovicska.
bóra 1717 e./1804: „az imádság helyén csak a bórát szidta” (Nyr. 73: 18). J: 1717 e./1804: ’északi szél (az Adriai tengeren); Bora’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. bora, N. bora ’északi szél az Adriai tengeren’ ; ez a görögből (vö. gör. βορέας ’északi szél’) átvett lat. boreas ’ua.’ folytatója. A lat. boreas-t magyar írók is fel-felhasználták klasszicizáló stíluselemként; vö.: 1797—1808: „Zúg immár Boreas a Kemenes fölött” (Berzsenyi: Horác). Az olaszból a bora részint közvetlenül, részint más nyelvek közvetítésével belekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. bora; ném. Bora; fr. bora; szb.-hv. bóra; or. óópá: ’északi szél; pusztító erejű vihar’. — Főképpen meteorológiai és hajózási szakszó.
Körösi: O1E1. 29®; EtSz. ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 15; Bárczi: Szók.2 117. (Wartburg: FEW. 1: 441; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 766; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 561; Vasmer: RussEtWb. 1: 107; Frisk: GrEtWb. 1: 252.)
bórax 1791: „fel-találták végtére . . . [a’] Bóraxnak el-készítését” (Laczkovics: Beszéd. 90: NSz.); 1797: bóráksot gr. (Veres Μ.: Gazda-aszszony 35: NSz.); 1801: boraxot gr., Boráx (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 79, 169: NSz.); 1818: bóráksz (Márton Santerna a.). J: 1791: ’a bórsav nátriumsója; Borax’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. borax; fr. borax; ném. Borax; ol. borace; le. boraks: ’bórax’. Végső forrása a középperzsa bórák, újperzsa bóra ’ua.’. Ez arab, latin közve¬


borbély
343
borda
títéssel (vö.: arab büraq, bűrak; kései lat. borax: ’ua?) került be számos európai nyelv szókészletébe. (Az arab szóvégi λ-féle hang s-szel kiegészülve illeszkedett bele a lat. -x végű szavak alaktani rendszerébe.) — Am. borax közvetlen forrása a latin vagy a német lehetett. A régi magyar nyelvben a bórax neve póris (NySz.; vö. Lumtzer—Melich: DOLw. 208) volt.
Kiss: Nyr. 82: 375. (Lokotsch 356.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 561; Coro- minas: DiccCrítEt. 1: 488; Kluge: EtWb.19 91; DudenEtym. 77; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 78.) — VÖ. bor.
borbély 1436: ,, And reá Borbei” szn. (OklSz.); 1464: Barber szn. (OklSz.); 1469: ? barbir szn. (MNy. 57: 238); 1495 k.: Bärbel szn. (OklSz.); 1515: Borber szn. (OklSz.); 1519: „barbeelt hywan el veetetee ew heeth fyrth hayaat” (JordK. 345); 1552: Barbélyhozis gr. (Heltai: Diai. Μ la); 1590: borbély (SzikszF. 176); 1647: borbély (Major: Szót. 138: NySz.); 1796: Borbét gr. (Μ. Merkurius 150: NSz.); — barbé, barbi (M- Tsz.); barbil, borbi, borbi (ÚMTsz.); borbíj, borbily (Nyatl.). J: 1. 1436: ? ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó mesterember ; Barbier’ * (1. fent), 1519: ’ua.’ (1. fent); 2. 1556: ’felcser; Feldscher | sebész; WTundarzt’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 486). — Szí ~ság 1536: barbelsagra gr. (Pesti: Fab. 66: NySz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- -osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. barbir, kfn. barbierer: ’borbély’; vö. még ir. ném. Barbier ’ua.’. Végső forrása a kései lat. barbarius ’ua.’ (tkp. ’szakállnyíró’). — A magyar szó korai újfelnémet kori átvétel; szó végi l ly) hangja előreható elhaso- nulással keletkezett. — Olaszból való származtatása téves.
Riedl: AkNyÉrt. 3/11:8®; Kúnos: Nyr. 11: 489; Körösi: Nyr. 13: 418; Simonyi: MNyelv.1 2: 44, Nyr. 33: 369; Kalmár: NyK. 22: 517; Kovács: LatEl. 10; Melich: Nyr. 24: 65; Balassa: TMNy. 49, 176; Lumtzer—Melich: DOLw. 72 ® ; EtSz. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 99; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz.42; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, 32, 37, 63, 74; Deme: MNy. 52: 105; Bárczi: Bev.3 67. (Wartburg: FEW. 1: 243; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 434; Kluge: EtWb.19 51.)
borbolya 1522: ? „Damianus Borbola” szn. (MNyTK. 86. sz. 60); 1583: „Berberis — írom borbála, h. e. vinum barbarum, faÿ sóska”, írom barbara (EtSz.); 1783: üröm- barbolya (EtSz.); 1793: borboja (EtSz.); 1798: Vröm-borbora (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 279); 1825: borbalya (Nyr. 17: 320); — burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: 1583: ’sóskafa; Berberitze’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. A m. R. barbara, borbála, borbola alakok alapján egy k. lat. ★barbara ’sóskafa’ átvételére gondolhatnánk, de ez nem mutatható ki; vö. azonban k. lat. barbaris ’ua.’ (Marzell 1: 575). Olasz származtatása — vö. ol. berbero ’ua.’ — nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 23: 177; EtSz.®; Rapaics: MagyGyüm. 75; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Marzell 1: 575.)
borda 1355: „Michaelis dicti Bordas” sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: „tripageta: boda” (SchlSzj. 2100.); - bodda, borda (ÚMTSz.); bàrda (Nyatl.). J: 1. 1355: ? ’takácsborda; Weberkamm’* (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1578: ’bordacsont, oldalborda; Rippe <als Körperteil)’ * (Mel: Herb. 130: NySz.); 3. 1854: ’bordára emlékeztető erősítő elem, kiemelkedés; rippenähnliche Verstärkung, Erhöhung’ (Μ. Nép K. 1: 242: NSz.); 4. 1864: 'hajóborda, bókony; Schiffsrippe, Spant’ (Ács Zs.: Shaks. Vei. kaim. 110: NSz.); 5. 1896: ’< csigatészta készítésére használatos) bordás felületű konyhai eszköz; Küchengerät mit gerippter Oberfläche (zur Anfertigung von Schneckennudeln)’ (Gyarmathy Zs.: Képek 64: NSz., de vö.: 1893: „öorcZdsleves: csigatésztaleves”: Nyr. 22:240). - Sz: Zs 1355: szn. (1. fent); 1759: bordásnak gr. (Szathmáry Király Gy.: Méhes kert 236: NSz.) | Zz 1801: bordáztatott sz. (Dugonics: Magyar Uradalm. 38: NSz.); 1804: bordázott sz. (Fábchich J.: Pindarus. 285: NSz.) | Zzat 1869: bordázat (Salamon F. : Magyarorsz. 1849-ben 4: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. őúpdo; mac. 6pdo; szb.-hv. brdo; szín, brdo; szik, brdo; or. őepdo: ’takácsborda’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy tpt típusú, közelebbről meg nem határozható szláv nyelv bpdo szava kerülhetett át. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés talán azon alapszik, hogy a takácsborda és a mellkas bordái között bizonyos alaki hasonlóság van; e kérdés azonban még vizsgálatra szorul. Nem valószínű az a feltevés, hogy az 'oldalborda’ értelemben vett borda vagy egy ’csont’ jelentésű finnugor tövet magában rejtő származékszó (esetleg elhomályosult összetétel), vagy pedig talán egy ’comb(csont), csípő’ jelentésű szláv szó — vö.: szb.-hv. bedro; szik, bedro; or. öedpó: ’ua.’ — átvétele. Á szláv nyelvek az ’oldalbordá’-t az Ősszl. ★rébro folytatóival jelölik. — A borda 3. és 4. jelentése a 2.-hoz, az 5. pedig az 1.-höz kapcsolódik.
Miklosich: Nyr. 11:117®; Asbóth: NyK. 18: 375, AkNyÉrt. 16/3: 8, 38, Nytud. 4: 175; Halász: Nyr. 22: 194; Szamota: AkÉrt. 5: 510; Simonyi: NyK. 25: 54; Szolár: NyF. 35. sz. 10; Melich: Nyr. 36: 157, 158,


bordély
344
borít
NyK. 39: 17, AkÉrt. 21: 186, MNy. 6: 62, 444, 12: 311; Horger: NyK. 41: 136, Szeg- Fűz. 1: 246; EtSz. 1: 477 1, borda a.®; Gombocz: Jelt. 76; ErdŐdi: NéNy. 9: 214, Szófejt. 7; SzófSz.; Benkő: MNyTK. 74. sz. 26; Bárczi: MNy. 46: 166, Szók.2 88; Kniezsa: SzlJsz. 100 ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 386; Pais: MNy. 54: 484; Temesi: MMNyR. 1: 182. — Vö. bérc, berce.
bordély 1405 k.: ,,p[ro]ftibulu[m]: bo[r]del” (SchlSzj. 2030.); 1519: buráéiban gr. (CornK. 413); 1519 k.: Bordeliba gr. (DebrK. 29); 1792: bordellája gr. (Nyr. 14: 490). J: 1405 k.: 'nyilvános ház; Bordell' (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. bordel; holl, bordell; ném. Bordell; sp. burdel; fr. bordel; ol. bor- dello; or. őopdéAb: 'bordély'; vö. még k. lat. bordellum 'kunyhó'. Alapszavának végső forrása a germán (frank) bord 'deszka'. Ennek átvétele az ófr. borde ’deszkakunyhó', melynek a 13. század táján bordel kicsinyítő képzős változata keletkezett, egyrészt 'kunyhó', másrészt 'nyilvános ház’ jelentéssel. A franciából az utóbbi jelentésében terjedt el az európai nyelvekben. — A magyar szó közvetlen forrásaként az ófrancia (vallonfrancia) vagy az olasz jöhet számításba. A bordella olaszból való átvétel. — Németből való származása — mivel itt a szó később bukkan fel, mint a magyarban — kevésbé valószínű. A N. bordéj, burdéj 'viskó, kunyhó’ (vö. 1816: „Burde: föld alatti hitván kunyhó": Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]) — bár végelemzésben ugyancsak a fr. bordel szóra megy vissza — közvetlenül nem tartozik ide.
Simonyi: Nyr. 7: 245; Szarvas: Nyr. 14: 490; Kovács: LatEl. 10, 54; Körösi: Nyr. 21: 416; Melich: Nyr. 24: 65, MNy. 10: 390®, 405; Lumtzer—Melich: DOLw. 72; EtSz. ®, 1: 479 bordéj, bordella a. is; Spitzer: Nyr. 44: 372; Bárczi: MNy. 25: 181®, 26: 179, 46: 167, FrJsz. 20, 22, Szók.2 47; Beke: Nyr. 58: 79; Horger: NéNy. 7: 104; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 32. (Schulz: DtFremdwb. 1: 92; Wartburg: FEW. 1: 439; Storfer: Wörter 265, DickSpr. 236; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 563; Partridge: Or. 61; Kluge: EtWb.19 92; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 78.)
bordó1 1876: „bordeaux-vörös tintát" (Hevesi L.: Karc. 241: NSz.); 1885: ,,a halvány rózsaszíntől a bordeauxig” (Gyarmathy Zs.: Pap. 210: NSz.); 1897: 6ordő-vörös (Sz. Nogáll J.: Vezeklés 68: NSz.). J: 1876: ’dun- kelrot’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. bordeaux; sp. bordó; fr. bordeaux; ol. bordó; or. Öopdó, Őopdóebiu: ’sötétpiros színű’. A ’bordói bor’ jelentésű fr. bordeaux-bói fejlődött a Bordeaux vidékén termelt híres borfajta jellegzetes színe alapján. Sajátos színű tárgy vagy anyag nevének színnévvó válására vö. bíbor, ibolya, indigó stb. — A magyarban a bordó színnév jelentéstapadással önállósult a bordóvörös összetételből, amely a ném. bordorot ’ua.' félfordítása lehet; a magyarban ugyanis a bordó sohasem élt a borfajta megjelölŐ- jeként (e szerepet a bordói tölti be).
Csapodi: Nyr. 28: 202 ® ; Szeremley Császár: Nyr. 35: 108; Mátray: MSzín. 14; EtSz.; Bartha: Szín. 58. (Schulz: DtFremdwb. 92; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 563.)
bordó2 1. burdó bórfa, bórfenyő 1. bór-
borissza, 1434: ,,Demetrio Boryza” szn. (OklSz.); 1469: Boryzya szn. (OklSz.); 1582: „Bor iszszak, korczoman heuerők ne légiének" (Decsy G.: Préd. 35: NySz.). J: 1434: 'bort kedvelő; Trunkenbold’ (1. fent).
Összetett szó, utótagja azonban vitatott. — 1. Azonos az iszik tárgyas ragozású. egyes szám 3. személyű alakjával. Erre mutathat a R. boriszja alak is. Ilyen utótagú összetétel pl. a húsnemeszi (vö. Simonyi: Jelz. 21). — 2. Azonos az iszik folyamatos melléknévi ígenevével (vö. hulla, varga, kerge, pörge stb.). Arra, hogy egy sz-szel bővülő v tövű ige melléknévi igeneve a szokásos ?’-s tő helyett keletkezhetett az sz-es tőből is, vö. 1663: eszo ’evŐ’, N. ëszôs 'csípős (ecet); karcolós (torok)’ (NyH.4 57, 78). Ezt az isza igenevet tárgyas ragozású egyes szám 3. személyű alaknak lehetett felfogni, s így keletkezhetett a boriszja, borissza összetétel. — 3. Elvonás a boriszák 'részeges ember' [tkp. 'borzsák'] utótagjából; erre vö. 1585: bor iszak (Cal. 18). Hangalakja kiformálódásában szerepe volt az iszik igének. Hasonló jellegű összetétel az álomszuszék, borkút 'iszákos ember’ (1. bor2- a.) stb. E magyarázatnak az a gyöngéje, hogy a boriszák csak jóval később jelentkezik az emlékekben, mint a borissza. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 6: 102 ® ; Simonyi: Nyr. 6: 460®, TMNy. 367, Nyr. 33: 171, Jelz. 21, Nvr. 49: 91; Nádai: NyF. 27. sz. 13; NyH.4 78; Melich: MNy. 9: 59; EtSz. 1: 472 bor a® ; Horger: NytAl.1 136; Beke: Nyr. 60: 22; Pais: NytudÉrt. 46: 73 ®. — Vö. bornemissza.
borít 1456 k.: ,,operite nos: el burehatok” (SermDom. 1: 211); 1513: eXboritozom sz. (NagyszK. 116); 1787: baritott sz. (Fal: TÉ. 636: NySz.). J: 1. 1456 k.: 'burkol; hüllen I takar; decken’ * (1. fent); 2. [főleg fel-, ki- igekötŐvel] 1510 k.: 'feldönt; umstoßen | kiönt; ausgießen'# (AporK. 185); 3. 1513: 'ellep; überfluten | elmerít; versenken' (1. fent); 4. 1674: 'valamilyen állapotba hoz; in


borjú
345
borjú
irgendeinen Zustand versetzen’ (Thaly: Adal. 1: 49) ; 5. 1862: ’párzik; sich begatten’ (CzF.). — Szí ~ó 1578: buritóyát gr. (Alel: Herb. 106: NySz.) | ~ék 1590: buritékia gr. (Kár: Bibk 2: 133: NySz.); 1793: ’levélboríték’ (NyÚSz.) II borul 1512 k.: „meg hyruaduan orczaiabah, az aztalra borula” (WeszprK. 37). J: 1. 1512 k.: ’(rá)dól; (darauf) stürzen, fallen | eltakar; verhüllen’# (1. fent); 2. 1517: ’homályosodik ; sich verdunkeln | ko- morodik; sich verdüstern’# (DomK. 91); 3. 1787: ’fejesedik; sich häupteln’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 210: NSz.). — Sz: ~at 1767: borúlatban gr. (Csizi I.: Virtus 27: NSz.) II borog-ai 1584: „Kinec az talpat veric az törököc, kit hegedő vasba tartanac, kit vízbe burongatnac” (Born: Préd. 4: 769: NySz.); 1739: burogassa gr. (Madai: Oktatás 108: NSz.). J: 1. 1584: ’feldönt; umstoßen’ # (1. fent); 2. 1739: ’fájó testrészt vizes stb. ruhával betakar ; Umschläge machen’ # (1. fent); 3. 1860: ’kerget; hetzen’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 66: NSz). — Sz: ~ás 1793: borogatásától gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 232: NSz.) || ború 1647: „Szenyvédésemnek szomorú és burhos tele” sz. (GKat: Válts. 4: 924: NySz.); 1788: „Jön a török sűrűn, mint égen a ború” (NyÚSz.). J: 1. 1647: ’sötét felhő; dunkle Wolke’ (1. fent) ; 2. 1818: ’szomorúság; Betrübnis’ # (NyÜSz.). — Sz: ~s 1647: 1. fent || borong 1668: „Lelki háborúknak szörnyű habjai között burongo lélek” sz. (Drég: Spec. 64: NySz.); 1748: borong (Gyöngy: KJ. 25: NySz.); 1810: borongni sz. (Kultsár I.: HazaiTud. 1: 310a: NSz.). J: 1668: ’sötétlik; dunkel erscheinen I komorodik; sich verdüstern’ (1. fent).
Valószínűleg ótörök eredetű szócsalád; vö.: CC. búr-, burar- ’fordít, csavar’; oszm. búr- ’befordít’, bur-, buru-, bür-, bürü- ’be- burkol, befed, elsötétít’ (Zenk.); jak. bürüi- ’befed’. Vö. még Κΰδγ. bürün- ’beburkolód- zik’, az. burunduk ’kendő’; továbbá inong. büri-; burj. bür%a-; kaim, bürkü-: ’befed’. — A magyarba került török alak *bur- vagy *buru- lehetett, amely a magyarban -t mű· veltetŐ, -l visszaható és -gat, -ng gyakorító képzőt kapott, míg maga a *bur, *bor alapige kiveszett nyelvünkből; vö. bosszant. A ború elvonás a 5oruZ-ból; a borong igével együtt a nyelvújítás korában elevenítették fel. Az ’eltakar’ és ’kidől’ jelentésű borul szétválasztása, s az utóbbinak finnugor egyeztetése téves; a ’fordít’ alap jelentésből mind a ’takar’, mind a ’kiönt’ (tárgyatlan párja: ’kiömlik, kidől’) jelentés kifogástalanul magyarázható.
Vámbéry: NyK. 8: 133, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78, 95, 17: 454, 476; Munkácsi: NyK. 32: 288 ® ; Szeremley Császár: Nyr. 35: 278; Gombocz: MNy. 3:70®, BTLw. 50®, NytudÉrt. 24. sz. 21; Paaso- nen: NyK. 42: 43; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr.
45: 71; Horger: MSzav. 28; Rásonyi: MNy. 23: 564; Ligeti: MNy. 29: 277; Németh: Melich-Eml. 298; SzófSz.; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. — Vö. bura, burok.
borjú 1211: „luxta cuius ripam in loco qui dicitur Burei/ohul est meta” hn. (OklSz.); 1231:? Bun/asfuca sz. hn. (OklSz.); 1355: Boryw szn. (OklSz.); 1358 — 9: Baryus- aga sz. hn. (MNy. 16: 37); 1395 k.: „vitulus: borÿw” (BesztSzj. 1002.); 1399: Borgyas sz. szn. (OklSz.); 1456 k.: buriu (SermDom. 2: 2); 1462: Bwrjos sz. (OklSz.); 1508: borio (DöbrK. 189); 1526: Boriasch sz. szn. (MNy. 25: 150); 1551: bornyu (Helt: Bibi. 1: G4: NySz.); 1577: boriúzás sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1747: Borgyu (Palothaj Zs.: Vitézek tüköré: B8: NSz.); 1807: Bornyó (Márton); 1816: barnyu (Gyarmathi: Voc. 10); 1880: buru (Nyr. 9: 491); — b'érnyú, bonyut gr., bordzsu, bornuból gr., burju (ÚMTsz.) . J : 1. 1211 : ? ’fiatal szarvasmarha ; Kalb’ (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1405 k.: ’állat kicsinye; Jungtier’ (SchlSzj. 1638.); 3. 1808: ’bamba ember; Schwachkopf’ (Verseghy: Külneki Gílméta 76: NSz.); 4. 1809/1895: ’katonai hátitáska; Tornister* (Kazinczy: Lev. 6: NSz.); 5. 1871: ’egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel’ (HangF. Varrótű 42: NSz.). — Szí borjas 1231: 1. fent, 1462: 1. fent | borjazik 1548: boriusztatá sz. (Szék: Zsolt. 26: NySz.); 1568: megborjuzott gr. (MNy. 56: 262).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: csuv. poru; Kásy. buzayu; CC. buzav, buzov; oszm. buzayz; tát. bzzau: ’borjú’. Az egész törökségben elterjedt szó; megvan a mongolban is; vö.: mong. birayu; burj. burü; kaim, büru: ’ua.’ (AOr. 15: 318). A török-mongol szó iráni eredeztetése vitatott. — A magyarba került török alak *burayu lehetett; ebből a magyarban — burgu változaton keresztül — szabályszerűen lett borjú; vö. gyapjú. A keleti nyelvjárási ny-es és a nyugati nyelvjárási gy-s alakváltozatok már ebből a m. ;-s változatból lettek. Az eredetinek látszó 1. jelentésből jelentésbővüléssel lett a 2. A 3. jelentés kifejlődésére vö. barom, csacsi, marha, szamár stb. A 4. jelentés kialakulását az magyarázza, hogy a katonai hátitáskákat szőrös borjú- bőrből készítették.
Hunfalvy: NyK. 7: 215; Vámbéry :NyK. 8: 132, MEr. 286, 663, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78, 20: 150; Munkácsi: Nyr. 16: 263; Gombocz: NyK. 35: 253 ®, MNy. 3: 71, BTLw. 51 ®, KSz. 13: 10; NytudÉrt. 24. sz. 15; Paasonen: NyK. 42: 43; Horger: MNy. 9: 111®, 10: 112; EtSz. ® ; Räsänen: MS- FOu. 48. sz. 176, Lautg. 122; Beke: Nyr. 59: 241; SzófSz.; Bárczi: MNy. 39: 291, Szótőv. 38; Végh: Békés 123, 127; Papp L.: MNny. 6: 70; Ramstedt: MSFOu. 104/1. sz. 103;


borkő
346
borona1
Poppe: VerglGramm. 60; Ligeti: MNy. 56: 291; Sinor: AOr. 15: 318; Poppe: StudUr. 140; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
borkő 1525 k.: ,,Tartarus: Boor kÿw” (MNy. 11: 83); 1585: „Bor ko vakaró zerzam” (Cal. 893). J: 1. 1525 k.: ’a must erjedésekor a hordó stb. aljára vagy falára rakodó szilárd anyag; Weinstein’# (1. fent); 2. 1655: ’a nyers borkőből tisztítással nyert savanyú vegyi hatású anyag; reines weinsaueres Kalium’ # (ACsere: Enc. 250: NySz.).
Összetett szó, esetleg latin mintára keletkezett tükörszó; vö. k. lat. lapis vinei ’bor- kő’ (RNySz. 475). Hasonló, talán szintén latin hatást tükröző kifejezések több európai nyelvben vannak; vö.: ang. wine-stone; ném. Weinstein; fr. vinpierre; rom. piátrá de vin; or. eúHHbiű KáAteHb: ’ua.’. Feltehető azonban az is, hogy az egyes nyelvek egymástól függetlenül, azonos szemlélet alapján nevezték el a must borrá válása közben lerakodó szilárd, kőhöz hasonlítható anyagot. Ugyanilyen szemléleten alapul a vizkŐ ’ vízben oldott anyagok lerakódása következtében keletkezett szilárd réteg’ összetétel is; vö. ném.
Wasserstein ’ua.’.
borköles 1. bor·1 borkút 1. bor-2 bormuhar 1. bor·1
bornemissza 1434: ,,Nicolao Bornem- yza” szn. (OklSz.); 1469: Bornemyzya szn. (OklSz.); 1537: Bornemyzza szn. (MNy. 30: 118); 1540—55: „Gondolkodnak bornem- iszják, igen hallgatnak, részögösök mit csá- csognak, azt mosolyogják” (Tin. 267: NySz.). J: 1434: ’borivástól tartózkodó személy; Weinfeind’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a nem tagadószótól eltekintve ugyanazon elemekből keletkezett, mint a borissza (1. ott). — Elavulóban levő szó.
Simonyi: Nyr. 33: 171, Jelz. 21, Nyr.49: 91; Nádai: NyF. 27. sz. 13; NyH.4 78; Melich: MNy. 9: 59; EtSz. ® 1: 473 1. bor a.; Horger: NytAl.1 136; Beke: Nyr. 60: 22; SzófSz. bor a.; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 457. — Vö. borissza.
bornírí 1846: „őseredeti bornirtsága hozza magával” sz. (Aj. Alm. 247: NSz.); 1857: „az a bornirtabb népség meg is rój ja őket” (Lauka G.: Vidék 2: 25-6: NSz.); 1871: bornirtabb gr. (Endrődi —Held: Fr. forr. 96: NSz.). J: 1846: ’korlátolt; borniert’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. borniert ’korlátolt’. Ez a fr. borné ’ua.’ melléknévi igenév átvétele a szóvég németes átformálásával.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 93; Storfer: Wörter 75; Kluge: EtWb.19 92; DudenEtym. 77.)
boróka. 1791: „A’ Gyalog-fenyő . . . gyümőltsét a’ Nógrád-vármegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boroka (Nagy S.: Isten jós. 492: NSz.); 1808: Borók (Sándor I.: Sokféle 12: 20: NSz.); 1816: Borok (Gyarmathi: Voc.); 1893: buraóka (Nyr. 22: 32). J: 1. 1791: 'borókabogyó ; Wacholderbeere’ # (1. fent); 2. 1798: ’közön- séges boróka; gemeiner Wacholder’ # (Ve- szelszki: Fa- és fűszeres könyv 265: NSz.); 3. 1807: ’nehézszagú boróka; Sadebaum’ (Márton); 4. 1881: ’borókapálinka; Wacholderbranntwein’ (Csepreghy F.: Műv. 4: 294: NSz.); szakny. ’Juniperus’. — Sz: ~s 1858/1894: borókásban fn. gr. (Jókai 11: 132: NSz.); 1898: borókás mn. (Abonyi Á.: Pliv. 61: NSz.).
Szlovák eredetű; vö. szik. N. borovka, borovka ’boróka; borókabogyó’, ir. borievka ’ua.’; vö. még cseh borüvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’ ; or. δορόβκα ’ua.’. A szlovák szó a szik, bor, bőr ’fenyőfa’ származéka. — A m. boróka szóvégi a nélküli, bor ók alak változata még magyarázatra szorul. 1. és 2. jelentése a szlovákból való, 3. jelentése a magyarban alakult ki az 1. alapján. A 4. jelentés a borókapálinka (1. 1843: Gondol —Dickens: Twist 2: 48: NSz.) összetételből keletkezett jelentéstapadással. — A NySz.-bán közölt boroka magot adat (Radv: Csal. 3: 79) egy latin bejegyzés modern magyar fordítása.
Miklosich: Nyr. 11: 117 ® ; Simonyi: TMNy. 547 ; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 98; Techert: MNy. 32: 316; SzófSz.; Mészöly: Nytört- Fejt. 79; Bárczi: MNy. 40: 290; Moór: AEthn. 2: 122; Kniezsa: SzlJsz. 101 ® ; Török: MNy. 51: 331, 334. — Vö. bőr-, borovicska.
borona1 1524 k.: „occo, occas, occare wl(g)o Be Baroni) alni)” sz. (MNy. 10: 38); 1533: „Sarculum: Borona” (Murm. i960.); 1550 k.: barana (KolGl.: NyF. 45. sz. 9); 1577: borna (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1585: Bé baronálom sz. (Cal. 306); 1590: berenác gr. (Kár: Bibi. 1: 300: NySz.); 1841: barána, bárána (MTsz.); — báránya, báránnyá, be- ránna, bërânnya, bërëna, bórna, brána, bránna (MTsz.) ; boronya (NyF. 40. sz. 52) ; baronna (OrmSz.); baránna, bárány a, báránnyá, bdrná, báruná, bërâna, bërânna (ÚMTsz.) ; bránnya (Nyatl.vasfogas a.). J: 1524 k.: ’a felszántott föld porhanyítására stb. használatos mezőgazdasági eszköz ; Egge’ # (1. fent). — Sz: ~1 1524 k.: 1. fent.
Déli szláv vagy szlovák eredetű; vö.: big. δράκα; mac. δρακα; szb.-hv. brána, N. brna (SKNJ. 2: 190); szín, brána; szik, brána


borona2
347
borostyán1
[többnyire többes számban: brány]: ’boro- na’. E szavaknak a csehben azonos, a többi szláv nyelvben pedig eltérő hangtani felépítésű megfelelőjük van; vö.: cseh brána [többnyire többes számban: brány]; le. brona; or. őopoHÜ: ’ua.’. — A magyar alakváltozatok egyrészt a szóeleji szláv mássalhangzótorlódás feloldásával, másrészt elha- sonulással jöhettek létre, de többszörös átvétel lehetőségével is számolhatunk. A bere- na változat talán úgy alakult ki, hogy a borona keveredett a ’gerenda, szálfa’ jelentésű berená-val (1. borona2 a.). Az ny-nyel hangzó változatok — báránya stb. — magyar nyelvi palatalizálódással keletkeztek.
Miklosich: Nyr. 11: 117®; Halász: Nyr. 16: 45; Asbóth: NyK. 26: 335, Nyr. 32: 266; Sebestyén: Ethn. 8: 163; Horger: Nyr. 39: 340, MNy. 10: 14, SzegFüz. 1: 248; EtSz. 1: 487 2. borona a.®; Kertész: Szók. 47; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 102®, NyK. 60: 484, 65: 85, 89; Perényi: StudSl. 2: 26; Moór: StudSl. 2: 68, MNy. 54: 282, NyK. 66: 48 ® ; Horbatsch: WeltSlav. 2: 68.
borona2 1406: ,,Duodecim ligna edificio domus apta wlgo Berena dicta” (OklSz.); 1510: Borona (MNy. 10: 135); 1585: Barona haios (Cal. 896); 1615/19. sz. e.: borna házat (HOklSzj.); 1811: Baranák gr. (György L.: Tal. 1: 19: NSz.); 1818: boronnafák&t (Zakál Gy.: Őrség 42: NSz.); — bërëna, berenye-fa, bórna (MTsz.); bar una, boronya, boránokból gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1406: ’gerenda; Balken I szálfa; Langholz’ (1. fent); 2. 1629: ’vesszŐ; Rute I vesszőfonadék; Flechtwerk’ (EtSz. 1: 487 1, borona a.); 3. 1800: ’ deszkake rí tés ; Bretterzaun’ (Márton); 4. 1944: 9 egy fajta fenékháló; Art Grundnetz’ (MNy. 40: 247).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. brbvbno; big. N. őpbGHÓ; szb.-hv. brvno; szín, brûnp, N. brvno (Pletersnik 1: 67); szik, brvno; or. öpeeHÓ : ’gerenda’ ; megfelelője a többi szláv nyelvben is. Alapszava a m. bürü szláv eredetijével azonos. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. brbvbno alakja kerülhetett át. Az alakváltozatok közül a bërëna lehet az eredeti; ennek a szláv brbvbno-hoz való viszonya még nincs teljesen tisztázva. A többi alak változat úgy jöhetett létre, hogy a bërëna ’gerenda’ keveredett a felszántott föld porhanyósítására stb. használatos mezőgazdasági eszközt jelölő boronáival. A 2., 3. és 4. jelentés az 1.-ből fejlődött ki. A 4. jelentés azzal függhet össze, hogy a fenékhálót fakeretre erősítik. — Nagy területen élő nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 469; Miklosich: Nyr. 11: 116®; Barna: AkNyÉrt. 11/10: 38; Simonyi: Nyr. 28: 133; Asbóth: Nyr. 32: 267, NyK. 30: 227, Nytud. 4: 170, 178, 5: 68; Melich: MNy. 6: 62; Horger: Nyr. 39: 340, MNy. 28: 144, SzegFüz. 1: 246; EtSz.
1: 486 1. borona a. ® ; Bátky: MNy. 14: 29, MsgNépr. 1: 156, 228, Ungjb. 18: 256; T. Nagy: MNy. 14: 86; Moór: Ungjb. 7: 141; Beke: FUF. 24: 256, ZSIPh. 16: 319; Kniezsa: SzlJsz. 103®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Török: MNy. 51: 331; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 383. — \7ö. bürü.
borosta 1347: ? ,,Stagni Burustato” hn. (OklSz.); 1531: „hayadat zepen meg borof- taalyad” sz. (ÉrsK. 392); 1564: ,,Eg ezösth borostha99 (OklSz.); 1578: borostya (Mel: Herb. 46: NySz.); — borostos sz. (Petelei: Az élet. 1: 175: NSz.); borosztás sz. (NyF. 10. sz. 70); borrosta (ÚMTsz.). J: 1. 1564: ’kefe; Bürste I meszelő; Weißpinsel’ (1. fent); 2. 1578: ’szúrós szőr; Borste’* (1. fent); 3. 1938: ’egy fajta marhabetegség; Art Viehkrankheit’ (ÚMTsz.). — Sz: ~1 1531: 1. fent I r4s 1799: borostás (Márton Borstig a.).
Hazai bajor-osztrák vagy szász eredetű; vö. baj.-osztr. burst, szász E., Sz. borst, börste ’sörte, tüskés haj’; vö. még ir. ném. Bürste ’kefe’, Borste ’sörte’. — Az átvétel a késői középfelnémet vagy a korai újfelnémet korban történhetett. A német rst mássalhangzó-torlódás a magyarban oldódott fel. A magyar szóvégi a kialakulásához a baj.-osztr. bürste [többes sz.] is hozzájárulhatott, amely számos más gyűjtőfőnév- hez hasonlóan új egyedi fogalom (’kefe; meszelő’) egyes számú megnevezése lett. Ez egyúttal a magyar szó 1. jelentését is megmagyarázza.
Borovszky: NyK. 24: 335; Melich: Nyr. 24: 65, AkNyÉrt. 17/4: 26; Lumtzer— Melich: DOLw. 72, 283, 301, 306; EtSz.®; SzófSz. borostás a. ® ; Kniezsa: MNy. 60: 312. (Kluge: EtWb.19 93, 113.)
borostyán1 1282: ,,et cadit in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” hn. (ÁŰO. 12: 375); 1326/1353: Borustyan hn. (Györffy 1: 731); 1327: Burustyanus- patak sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „eginus: boroftiä fa” (BesztSzj. 897.); 1416 U./1450 k.: boroftant gr. (BécsiK. 244); 1422: Oborsctyan hn. (Csánki 2: 401); 16. sz. e. f. : borochan (MNy. 11: 133); 1762: borastyánt gr. (Lande- linus 95: NSz.); 1768: BorosztyánAíO&LOrat (Miháltz I.: Seneca 13: NSz.); 1770: Boros- tány-Koszorújával (Déáki P.: Oratio B4 — B5: NSz.); — harisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); borocsejány, boroscsejány, boroscsë- ján (EtSz.); boroscsihány (StUnBB. 1961. 2: 77); barastyány, barastyiány, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.); barasnyi- hány, brostyán, burusján (Nyatl. orgona a.). J: 1. 1282: ’repkény; Efou | babér;
Lorbeer’ * (1. fent); 2. 1792: ’orgonabokor; Fliederstrauch’ (SzD. Orgona-fa a.) ; szakny. ’Hedera’.
Szláv, közelebbről valószínűleg szerb-


borostyán1
348
borotva
horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. brscan, brscan, brétan ’repkény, borostyán’ ; vö. még: szín, brfâçl; cseh bfe&an, R. bfestan, bfeÓtan; szik, brectan; le. R. brzeszczan: ’ua.’. Egyes szláv nyelvekben a szónak más tŐ- hangzós, illetőleg más alaki felépítésű változatai is vannak; ilyenből származott a m. boroszlán (1. ott). — A magyar alakváltoza- tok többszörös átvétel eredményei, részben azonban a magyarban alakultak ki. A boros- csán forrása egy szb.-hv. R. *brbéóan<b, a borostyán-é pedig egy szb.-hv. R. brbsóan lehetett. A göcseji harisnya talán a szín. brSlján ’repkény, borostyán’ átvétele, a részletek azonban nincsenek tisztázva. A brus- csin a ’borostyánkő’ jelentésű ukr. N. 6pÿui- muH, őypiumÚH-ra mehet vissza úgy, hogy jelentését a borostyán növénynévvel való összekeveredés útján kapta. Az erdélyi boro- csejány stb. talán a magyarból származó rom. N. bro§teán ’orgonabokor’ visszaköl- csönzése. A székely burusnyán a R. burus- tyán-\tá\ keletkezhetett. — Am. borostyán jelentései közül a ’repkény’ az eredeti; ’babér’ és ’orgonabokor’ jelentését azon az alapon nyerhette, hogy e növények sötétzöld bŐmemű levelei némileg hasonlítanak a repkény leveleire.
CzF.; Budenz: NyK. 2: 469; Miklosich: Nyr. 11: 117; Melich: NyK. 39: 35, MNy. 6: 445; EtSz. 1: 488 1. borostyán a.®; Simonyi: Nyr. 45: 72; Horger: MSzav. 28; Rapaics: MagyVir. 132; SzófSz. borostyán 7. a.; Losonczi: Melich-Eml. 141 (o: 241); Gáldi: DictKlein. 110; Katzburg: Nyr. 70: 112; Kniezsa: Szljsz. 103®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Hadrovics: I. OK. 10: 139; Benkő: Nyjtört. 106; Tamás: StudSl. 4: 387, UngElRum. 143; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 386; Moór: StudSl. 8: 307. (Machek: CSUmR. 153.) — Vö. boroszlán.
borostyán2 1803: „jófzagú gyanta, illatgyanta, borostyánk®. Succinum electricum” (Márton Bernstein a.). J: 1. 1803: ’borostyánkő; Bernstein’* (1. fent); 2. 1938: ’fekete festék alapanyaga; Grundstoff einer schwarzen Farbe’ (ŰMTsz.); 3. 1957: ’tajtékkŐ; Bimsstein’ (SzegSz.).
Német, közelebbről valószínűleg ausztriai német eredetű; vö. ném. Bernstein, R. born- stein, börnstein ’sárga gyanta’ (tkp. \tűzben) olvadó gyanta’); vö. még baj.-osztr. pêrnstân ’ua.’. — A magyar szó hangalakjának kialakulásában a borostyán nővén y név népetimológiás hatása is közrejátszhatott. A 2. és 3. jelentés a magyarban keletkezett.
Melich: Nyr. 24: 65 ®, MNy. 12: 318; Lumtzer — Melich: DOLw. 72 ® ; Pór: MNy. 1: 367; EtSz. 1:489 2. borostyán~kö a. ® ; Horger: MSzav. 28, MNy. 41: 63; Petz: MNy. 23: 144; Schwartz: DUHB1. 1: 52; SzófSz. borostyán 2. a. (Kluge: EtWb.19 67.)
boroszlán 1783: „Syringa vulgaris . . . Boroszlán”, Boroszlányos sz. (Molnár J.: Könyvház 1: 320, 4: 34: NSz.); 1795 k.: boroszlyán (Takáts R.: Told. A. v.: NSz.); — buruslány (StUnBB. Ser. 4. 1959. 2: 164); boraszlán, borosián, borosl’éány, buruslán (Ü M- Tsz.) ; boroslány, boroszlyány, bürüsján (Nyatl. orgona a.). J: 1. 1783: ’orgonabokor; Fliederstrauch | orgonavirág; Fliederblüte* (1. fent); 2. 1784: ’babérfa; Lorbeerbaum’ (SzD. 14); 3. 1807: ’egy fajta lombhullató vagy örökzöld alacsony cserje; Seidelbast* (Márton) ; szakny. ’Daphne’.
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény* (Simonovic 224). Némileg eltérő felépítésű a szb.-hv. brsljan ’ua.’; vö. még: big. őp'btu- jiúh; mac. őpiunaH, őpuiAeH; szín, brálján; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan: ’ua.’. Mindezek annak a szláv szónak más képzővel alakult változatai, amelyikből a m. borostyán1 is származik. — A szerb-horvát alak változatok közül a magyarba valószínűleg a szb.-hv. brstan került át. A szláv st ~ magyar szí megfelelésre vö. poroszló, zászló. Az alakváltozatok némelyike népetimológiás módosulás eredménye. Eredeti jelentése a 2. alapján feltehető, de ki nem mutatható *’borostyán, repkény’ lehet; ebből a ’babérfa’ jelentés, valamint az 1., ’orgonafa’ jelentés is a boroszlán-hoz hasonló hangalakú borostyán1 ’repkény; babérfa; orgonafa’ hatására keletkezett. A 3. jelentés névátvitel útján jött létre. — A rom. N. boroçleân ’borostyán’ a magyarból való. — 1. jelentésében nyelvjárási, 3. jelentésében szaknyelvi szó.
Budenz: NyK. 2: 469; Miklosich: Nyr. 11: 117; Melich: MNy. 8: 153; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 72; Sköld: MNy. 20: 127; Gáldi: DictKlein. 110, Szótir. 117; Kniezsa: SzlJsz. 104®; Gálffy: StUnBB. Ser. 4. 1959. 2: 164; Ruzsiczky: KazTájsz. 191; Tamás: UngElRum. 143. — Vö. borostyán1.
borotva, 1332/1414: ? „prope qd. fl-m. Berethua” hn. (Györfffy 1: 759); 1416 u./ 1450 k: „félékéti>zakalokat rme^oorotualuan” sz. (BécsiK. 112); 1456 k.: „novacula acuta: eles borothva” (SermDom. 1: 303); 1519 k.: Borthwakkal gr. (DebrK. 549); 1533: Bredua (Murm. 1872.); 1577 k. : Bretwawalis gr. (OrvK. 122); 1590 k.: barotuálkoz sz. (Fort- Szer. N6b: NySz.); 1862: bérétva (CzF.); — bereta, borota (MTsz.) ; beredva, beretfa, bérét- fa, borodva, borotfa, börötfa (ŰMTsz.) ; baratva (Nyatl.). J: 1416 U./1450 k.: ’Rasiermesser’ * (l.fent, sz.-ban), 1456 k.: ’ua.’ (1. fent). — Sz: Z1 1416 U./1450 k.: 1. fent | Zs 1468: Borotwas szn. (OklSz.); 1783: borotvás mn. (Molnár J.: Könyvház 2: 229: NSz.); 1788: beretvása gr. fn. ’borbély’ (Decsy: Osmano- grafia 2: 74: NSz.) | Zlkozik 1519: borothval-


borovicska
349
borsó
kozyanak megh gr. (JordK. 778) | ~latlan 1560 k.: Borothwalathlan (GyöngySzt. 1605.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. britva 'borotva’; szb.-hv. britva ’zsebkés; borotva’; szín. britva, brítev 'borotva; zsebkés’; szik, britva ’borotva’; or. őpúmea ’ua.’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — Am. borotva közelebbi forrása nem határozható meg, de az bizonyosnak látszik, hogy az átvett szláv szó tőhangzója eredetileg rövid volt. A két fŐ alakváltozat, a bërëtva és a köznyelvi borotva valószínűleg párhuzamosan keletkezett a mássalhangzó-torlódás kétféle feloldásával.
Budenz: NyK. 1: 312; Hunfalvy: NyK. 3: 25; Simonyi: Köt. 1: 77; Miklosich: Nyr. 11: 116; Asbóth: NyK. 27: 125, Nyr. 29: 66, 32: 266, Nytud. 4: 173; Melich: SzlJsz. 1/1: 167, MNy. 6: 58; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 62: 128; Kniezsa: AECO. 1: 211, SzlJsz. 105®, NyK. 65: 85, 66: 62 ®; SzófSz.; Horger: NNyv. 3: 73; Bárczi: Szók.2 93; Moór: NyK. 66: 62.
borovicska 1794; „Borovitskát iszik” (Μ. Kurír 160: NSz.). J; 1. 1794: ’boróka- pálinka; Wacholderbranntwein' (1. fent); 2. 1859: 'boróka; Wacholder’ (Abonyi L.: Egy. pali. 1: 100: NSz.).
Szlovák eredetű; vö. szik, boroviéka9borókapálinka’ ; vö. még cseh boroviéka; le. boro- wiczka: ’ua.’. A szlovák szó a szik, bor, bőr ’fenyôfa’, borievka, N. borovka, boróvka ’boró- ka’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’feke- te áfonya’ családjába tartozik. — A borovicskát a boróka bogyójából főzik; ez magyarázza a borovicska 2. jelentését. — Elavulóban levő szó. Erdélyben a fenyöviz (1. MTsz.) használatos ’borókapálinka’ értelemben.
Márton József: Ethn. 3: 56; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 105 ® . — Vö. bor-, boróka.
borravaló 1631: ,,ha egy többi közöl .. . borra valót kap, tartozik azt a többi közöt el-osztani” (Nyr. 88: 206). J: 1631: 'Trinkgeld’* (1. fent). — De vö.: 1540: ,,Attam az hausz knechtnek pragaba inna való pénzt” (MNy. 10: 432); 1569: ,,Jóllehet hog’ az bor hozásért zegedsegbe nem fyzettem nekyk, de azért attam valami ÿtal pénzt nekyk” (MNy. 10: 432).
Összetett szó. Lehetséges, hogy a magyarban elég régi és gyakori -való utótagú főnevek (vö.: 1506: ennedvalooth: WinklK. 116; 1519: wttra valót: JordK. 233; 1647: Lábra való ’gatya’: Major: Szót. 454: NySz. stb.) analógiájára közvetlenül főnévi használatban keletkezett. Feltehető továbbá az is, hogy tapadással vált ki egy, adatokkal nem igazolható ^borravaló pénz jelzős szerkezetből. — Figyelemre méltó, hogy a magyarban a ’borravaló’ fogalmának kifejezésére éppen a borravaló vált általánossá a korábbi kifejezések (innya való pénz, italpénz stb.) helyett. Más nyelvekben ugyanis az ivással vagy valamilyen itallal kapcsolatos szó fejezi ki ezt a fogalmat, de az ital nem a bor; vö.: ném. Trinkgeld [tkp. ’italra való pénz’]; fr. pourboire [tkp. ’italra való’]; or. uaeeúe [tkp. ’teára való’]: ’borravaló’.
Simonyi: Jelz. 13; Sz. K.:MNy. 10:432; Simái: MNy. 11: 74; Csűry: MNy. 14: 256; Gombocz: ÖM. 1: 59; SzófSz. bora.; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 101.
bors 1075/fl 124/fl217: Borsu hn., Bors hn. (MonStrig. 53, 54); 1215/1550: Burs hn. (VárReg. 281.); 1395 k.: „píper: bors” (BesztSzj. 339.); 1469: barsos sz. szn. (MNy. 57: 362); 1490 k.: burso (ÁbelSzj. 215 b); 1698: borsó (MNy. 38: 55); 1749: Boros-fű (NySz. bors-fű a.); 1838: Bösztörü (Tsz.); 1839: bőstörő (MTsz.); 1863: Boss-tartó (Kriza: Vadr. 493); — böstérŐ, börsöllü (MTsz.); bős, börzsöllü, bros (ŰMTsz.). J: 1. 1395 k.: 'erősen csípős ízű fűszer; Pfeffer'#^ (1. fent); 2. 1584: 'paprika; Paprika’ (Úriszék 75; 1. még 995 is). — Sz: ~os 1333:? Bursous szn. (Györffy 1: 713); 1522: Borsos szn. (SzegSz.); 1533: Borfus (Murm. 2077.) | ~ol 1530: BorsoZosak sz. (OklSz.) I ~oz 1540 k.: ? be bososzast sz. (Nyr. 34: 200); 1779 e.: megborsoznak gr. (MNy. 11: 98).
Otörök eredetű; vö.: Kâéy. muré; CC. búré; oszm. N. burç (SDD.); kirg. muré; csuv. pârâà* ’bors’. A török szó iráni eredetű; vö.: szogd maré, marié; pamíri maré: ’ua.’. — A magyar szó s hangja nem döntő bizonyíték a szó csuvasos jellege mellett; vö. borsó, koporsó, A magyarság kereskedelmi úton ismerkedett meg vele.
Vámbéry: NyK. 8: 133, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78; Munkácsi: NyK. 20: 469, 25: 278, KSz. 6: 377 ® ; Gombocz: MNy. 3:71, BTLw. 51 ® ; EtSz. ® ;Räsänen: MSFOu. 48. sz. 184; Kannisto: FUF. 17: 153; Németh: Berzeviczy-Eml. 166 ® , Körösi Csoma-Eml. 90; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 74#; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Abajev: EtOs. 1: 282.)
borsó 1229/1550: ? ,,in monte nomine Bur por s [íráshiba lehet Burfus h.] (VárReg. 358.); 1254:? Bursoteluk hn. (OklSz.); 1298/ 1390:? Borsowhyg hn. (Györffy 1: 785); 1395 k.: ,,píffa: borfo” (BesztSzj. 478.); 1522:? Bosso szn. (MNyTK. 86. sz. 81); 1533: botfonak gr. (Murm. 1541.); 1629: barsó (EtSz.); 1788: Bo/só (MNy. 5: 285); 1825: borsó (Lex. Búd. 212: NSz.); 1875: borsu (Nyr. 4: 521); — bosró (Nyr. 21: 477); borsű- saláta, borszó (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’vete- ményborsó; Erbse’# (1. fent); 2. 1395 k.: hüvelyesek neveként; als Name der Hülsen-


borsóka
350
borzad
früchte (BesztSzj. 479.); 3. 1584: ’bab; Bohne’ (Beythe: Nom. 7: NySz.); 4. 1950 k.: ’bükköny; Wicke’ (Nyatl. bükköny a.). — Sz: 1572: borsos (KBécs: 1572. F3: NySz.)
I ~zik 1647: meg-borsozék gr. ’lúdbőrös lesz’ (GKat: Válts. 2: 109: NySz.); 1786: borsódzik (Osvald Zs.: Zsófia 14: NSz.).
Ötörök eredetű; vö.: ujg. burÓaq ’borsó’ (Gab.); Kâsy. burÜaq ’babfélék’; oszm. bur- çak ’borsó’; tat. borcak, buréak ’ua.’; csuv. pörza ’ua.’. Vö. még mong. burtay ’ua.’. A török szó meghonosodott a vogulban, osztjákban és cseremiszben is. — A magyarba került török alak *burcay lehetett, amelyből szabályosan *burcsou ~ bursou, majd bursó > borsó lett. A magyar szó 5 hangja nem döntő bizonyíték a szó csuvasos jellege mellett; vö. bors, koporsó. — A borsózik, borsódzik (a háta) származékszó ’lúdbőrözik’ jelentése azon alapul, hogy a fázástól, félelemtől az állati és emberi testen kisebb-nagyobb, olykor borsószemnyi dudo- rodások keletkezhetnek. — A borsó iráni származtatása elfogadhatatlan.
Fábián I.: NyK. 5:243 ; Vámbéry : NyK. 8 : 133, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78; Munkácsi: NyK. 20: 469, 25: 278, Nyr. 16: 262, 263; Gombocz: NyK. 28: 174, MNy. 3: 71 0, BTLw. 52 ®, 182, MNy. 12: 282, ÖM. 1: 49, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz. 0 ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 184; Kannisto: FUF. 17: 153; Németh: HonfKial. 86; Ligeti: NyK. 49: 213, 216 0; SzófSz.; Benkő: NyK. 54: 59; Ramstedt: MSFOu. 104/1. sz. 58; Bárczi: Szók.2 74 0 ; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. — Vö. borsóka.
borsóka 1783: ,,Erdők tavaszi borsó- kája” (Molnár J.: Könyvház 1: 403: NSz.); — bossóka (ÚMTsz.). J: 1. 1783: ’tavaszi lednek; Frühlingswicke, Frühlings-Platterbse’ (1. fent); 2. 1807: ’galandféreg hólyagférge <a disznóhúsban >; Finne <im Schweinefleisch/# (Márton); 3. 1939: különféle hímzésminták neveként; zur Benennung verschiedener gestickter Muster (NéprÉrt. 30: 148) ; 4. 1950: ’mirigy, bibircsók a pulyka nyakán; Drüse, Warze am Hals des Truthahns’ (ÚMTsz.). — Sz: -4s 1799: borsókás (Kováts Μ.: Az ember’ élete’ 1: 72: NSz.).
Származékszó: a borsó főnévből keletkezett -ka kicsinyítő képzővel. Jelentései egymástól függetlenül alakultak ki a megnevezett tárgyaknak a borsóhoz mint növényhez (1.) vagy a borsószemhez (2., 3., 4.) való hasonlósága alapján.
EtSz. 1: 494 borsó a; Gönyei: NéprÉrt. 30: 148. — Vö. borsó.
borvirág; 1820: „Van [az emberek orrán] szemörcs, szeplő, nota naturae, bor virág” (Fáy A. meséi. Bev. 13: NSz.). J: 1. 1820: ’iszákos ember orrán keletkezett vöröses színeződés; rötliche Verfärbung an der Nase eines Trunkboldes’ (1. fent); 2. 1838: ’bor felszínén képződött fehér gombákból álló hártya; Kahm’ (Tzs.). — Sz: ~os 1846: borvirágos orra (Kuthy L.: Hazai rejt. 2: 224: NSz.). — De vö.: 1735: „Oenanthe: Borvirág” (MNy. 1: 362); 1808: „Bor virág, Bor illatú. Hyacinthus” (SI.); 1833: „Borvirág: Spirea filipendula” (Kassai 1: 352).
A különböző jelentésű borvirág összetételek egymástól függetlenül jöhettek létre. — Az orr vörösségét jelentő tréfás borvirág teljesen magyar szemlélet alapján keletkezett alakulatnak látszik; valószínűleg határozós összetétel: ’bortól létrejött, bor okozta színeződés, vagyis virág’. — A ’pimpó, penész’ jelentésű borvirág lehet tükörezó; vö.: ang. wine-flowers ; lat. flos vini; fr. fleurs: ’ua.’; de lehetséges az is, hogy az idegen mintáktól függetlenül, velük azonos szemlélet alapján alkották meg.
Kunos: NyK. 17: 313; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 33 0 .
borvíz 1. bor-2
borz 1141 — 61/12. sz.: „Predium de Borz cum duobus aratris et VI. mansionibus” hn. (MKsz. 1892-3. 16); 1237-40:? Burzu szn. (PRT. 1: 776); 1395 k.: „caxus [tollhiba taxus h.]: 5arj” (BesztSzj. 1086.); 1405 k.: borz (SchlSzj. 1668.). J: 1395 k.: ’Dachs’ # (1. fent); szakny. ’Meles meles’.
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: csuv. purfâ ’borz’. A többi török nyelvben továbbképzett alakban él; vö.: csag. borsuq; tat. búr sók; bask. burhïq; alt. porsuq; hak. porsi%: ’ua.’. Talán ide tartozik a más képzővel ellátott mong. borki ’öreg borz’. Az ukr. óópcyK; f.-or., or. ôapcÿK; rom. bursúc: ’borz’ a török nyelvekből, a le. borsuk ’ua.’ az ukránból való. — A magyarba átvett török alak *bors lehetett. Az rs > rz változás lehetősége a törökben is megvolt, mégis valószínűbb, hogy a magyarban ment végbe. — A szónak a borzad, borzol, borzas stb. szó- családhoz való tartozása nem lehetetlen ugyan, de kevésbé valószínű.
Vámbéry: NyK. 8: 119, 133, MEr. 219; Budenz: NyK. 10: 129, 135, 20: 151; Hunfalvy: NyK. 12: 78; Munkácsi: NyK. 25: 274, KSz. 7: 313, 15: 347 0 ; Gombocz: MNy. 3: 72 0, BTLw. 52 0, MNy. 11: 251; EtSz. 0 ; Melich: MNy. 12: 216; Bang: KSz. 17: 137; Horger: MNy. 22: 23; SzófSz.; Moór: NyŐst. 31; Benkő: MNy. 61: 403 0; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Vasmer: Russ- EtWb. 1: 57; Cranjalá: RumVl. 218.)
borzad 1516 k.: „horripilatio: felborza- das” sz. (Nyr. 34: 200); 1552: „meg borzad à haya belé” (Heltai: Dial. M3b). J: 1. 1516 k.: ’égnek mered (haj, szŐr>; die Haare


borzad
351
boszorkány
stehen ihm zu Berge’ (1. fent); 2. 1554: ’iszonyodik vmitöl; schaudern’ # (RMKT. 3: 103); 3. 1669: '(hidegtől, félelemtől, undortól) össze rázkódik; zusammenzucken (von Kälte, Furcht, Ekel)’ # (Czegl: Japh. 2: NySz.). — Sz: 1516 k.: 1. fent | ~ozik
1554: borzadoznak vala gr. (RMKT. 3: 103) I ~aly 1823: borzadälyi gr. (Nyr. 10: 215) II borzongat 1548:,,Szakáinkat borzogatják, ők esmég isznak” (RMKT. 3: 268); 1787: borzongató sz. (Gelei J.: Robinzon 288: NSz.). J: 1. 1548: ’borzol; zerzausen’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’ megremegtet ; erzittern machen’# (OrvK. 215); 3. 1777: ’iszonyat- tal tölt el ; mit Schauder erfüllen’ # (Erdődy L.; Sans-Souci 9: NSz.) || borzas 1568: „A borzas leant ki kel vonni a paraznasag- bol” (Mel: SzJán. 469: NySz.); 1655: borzos (ACsere: Enc. 479: NySz.); 1725: Borzás (Gradus ad Parn. 477 : NSz.) ; — bozzas, bozzos (MTsz.); bárzas (Nyatl. kócos a.). J: 1568: 'zerzaust’ * (1. fent) || borzaszt 1585: „arrigo: Föl meresztem, fői borzasztóm” (Cal. 98). J: 1. 1585: ’felmereszt (hajat, szőrt); sträuben (Haar, Behaarung)’ (1. fent); 2. 1585: iszonyattal tölt el; mit Schauder erfüllen’# (Cal. 489); 3. 1862: ’undorral tölt el; mit Ekel erfüllen’ (CzF.). — Sz: ~ó 1585: Borzasztó (Cal. 489) || borzong- 1789: ,»Jelei . . . borzongás, hideg, és hőség változással” sz. (Fekésházy Gy.: Férgekről 17: NSz.); 1818: „borzongó havas volt a’ levegő” sz. (Haszn.Mul. 2: 13: NSz.). J: 1789: '(hideg- tŐl, félelemtől, undortól) össze rázkódik ; erzittern (vor Kälte, Furcht, Ekel)’ # (1. fent) II borzalom 1814: „Ott szent borzalmat gerjesztő Gothusi zárok” (NyÚSz.). J: 1814: iszonyatot keltő dolog; Grauen erregendes Ding I iszonyat; Schauder’# (1. fent). — Sz: borzalmas 1834: borzalmas (Nefelejts 53: NSz.) II borzol 1843: „zsebfésüvel hajókat s szakáitokat egy perc alatt tíz felé borzolga- ták” sz. (Nagy lg.: Besz. 1: 115: NSz.); 1844: „tükör elé ugrik, s borzolja magát” (Szigligeti: Piszt. 102: NSz.); 1855: borzalva sz. (Fáncsy Album 40: NSz.). J: 1843: ’zer- wühlen, kräuseln’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaktani sajátságai, jelentései, valamint összefüggései más hangfestő eredetű szavakkal. Tagjai voltaképpen mély hangrendű megfelelői annak a szócsaládnak, amelynek magas hangrendű ágába a berzenkedik, berze- get stb. is tartozik. — A borzas és a borzol máig megtartották az eredeti, konkrét jelentéstartalmat ; a borzad, borzongat, borzaszt, borzong szavaknak — a gyakran együtt járó testi és lelki folyamatok jelölése révén (vö. pl. remeg, rémül, reszket) — elvont jelentés- árnyalatuk is kifejlődött; sőt a viszonylag kései alakulatnak látszó borzalom már csak elvont értelmet mutat. — A szócsaládnak a borz állatnévből való származtatása nem valószínű; kikövetkeztetett alapszavának finnugor egyeztetése, iráni és török szavakkal való egybevetése téves.
CzF. ® ; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 8, 11; Hunfalvy: NyK. 14: 440; MUSz. 464; Budenz: NyK. 18: 8; Balassa: NyK. 30: 481; Szeremley Császár: MNy. 5: 11 ® ; Simonyi: Jelz. 90, AkNyÉrt. 23/3: 6, 8, Nyr. 45: 72, 53: 86; EtSz. 1: 496 borzas a. ® ; Vámbéry: MBölcs. 141; Horger: MNy. 23: 129, 136; Tolnai: Nyúj. 154, 212; Beke: VasiSz. 2: 390, NéNy. 8: 120; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 185, 61:398 ®; Bárczi: Bev.a 83; Grétsy: MNy. 55: 206. — Vö. berzenkedik, tor- zonborz.
bosnyák 1508: „Pauli Basnyak . . . Eidem Paulo Bassnyak” szn. (MNy. 3: 463); 1516: Boznÿak szn. (MNy. 52: 369); 1519: Bosnyak szn. (Fekete Nagy: Trencsén 78); 1604: Bosnyák szn. (OklSz.); 1693: „vég- beliekbűl, arnoldbúl, bosznyákbul állók” (MNy. 12: 130); 1811: brosnyákokhon gr. (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.}. J: A) fn. 1. 1508: ? ’bosnyák ember; Bosnier’ # (1. fent), 1693: ’ua.’ (1. fent); 2. 1796: ’sokác ember; Schokatze’ (Teleki D.: Utazások 201: NSz.); 3. 1914 e.: ’balkáni vándorkereskedő ; balkanischer Wanderhändler’ (SzegSz. albán a.). B) mn. 1832: ’bosnyá- kokkal kapcsolatos; bosnisch’ # (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 231: NSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Bo&- njäk ’bosnyák’ ; ez a szb.-hv. Bósna ’Bosznia’ származéka. — A magyar alakváltozatok közül a R. bosznyák hangtestét a R. Boszna ’Bosznia’ (vö. 1559: Szék: Krón. 196) országnév befolyásolhatta, bár talán számolni lehet idegen nyelvi hatással is ; vö. : ném. Bosniak; fr. Bosniaque; ol. bosnlaco; cseh Bosfiák; szik. Bosniak: ’bosnyák’. — A bosnyák 2. főnévi jelentése arra utal, hogy a sokácok jórészt Boszniából származó telepesek utódai. 3. jelentése azért alakulhatott ki, mert az első világháború előtt a bosnyák vándorkereskedők az egész Osztrák-Magyar Monarchiát bejárták. — A 19. sz.-ban a bosnyák mellett a régibb Bosnya- ország ’Bosznia’ összetételből elvont bosnya ’bosnyák’ (vö. 1840: Árvizkönyv 4: 144: NSz.) is használatos volt.
Miklosich: SÍEL 46. ® ; Horger: NyK. 41: 128, 42: 227; Asbóth: NyK. 41: 389, 391, 398; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 105®.
boszorkány 1552: „Az ő palotátokba sárkányok es boszorkányok is laknac” (Helt: Bibi. 4: 57: NySz.); 1683: boszorkánkodtatez sz. (Tof: Zsolt. 383: NySz.); 1785: Boszorkányok gr. (Μ. Hírmondó 387: NSz.); — bo- szorgány (SzegSz.) ; Baszarkányos sz., Basszar- ká/nyos sz., basszerkányos sz., basszorgányosát


bosszant
352
bosszú
sz., Basszorkányos sz., boszorkány (ŰMTsz.). J: 1552: ’Hexe’ * (1. fent). — Sz: ~ság 1583 u.: Boszorkányságával gr. (Nyr. 12: 79) I ^oz 1730: boszorkány ózta gr. (OklSz.) [ ^os 1757: boszorkányos (Vetsei: Geográfia 405: NSz.) |] boszorka 1798: ,,ha valaki fel szedi meg-rontják a’ boszorkák érte” (Μ. Kurir 756: NSz.). J: 1798: 'boszorkány; Hexe’ (1. fent) || boszor 1854: ,,Ördögiepe, boszor. . . Der Todtenkopf” (Tompa Μ.: Virágregék 215: NSz.); — böször (MTsz. óöszöra.). J: 1. 1854: ’halálfejes lepke ; Toten- kopf als Art Schmetterling’ (1. fent) ; 2. 1871: 'boszorkány; Hexe’ (Lévay J. Shaks. Víz- ker. 277: NSz.).
A boszorkány ótörök eredetű. A magyar szónak megfelelő török *basirqan ’boszorkány’ nincs ugyan kimutatva, de vele azonos képzésű az özb. N. basáryan ’női boszorkány’ (MNy. 43: 12) és a csuvas eredetű votj. busturgan 'lidércnyomás, házi manó, kobold, amely álom idején megnyomkodja az embereket’ (NyK. 20: 467). Vö. még: csag. baslryan-; oszm. basvrgan- (Redh.); özb. N. basóryan- (MNy. 43: 14): 'lidércnyomása van’. Alapszavuk az egész törökség- ben ismert és baszik (1. ott) alakban a magyarba is átkerült bas· 'nyom' ige. A *basïrqan a bas- ige műveltet© alakjából képzett, cselekvőt jelölő főnév; 'nyomó' -► 'lidércnyomás, lidérc’ jelentésfejlődésen ment át. A 'lidérc'-bői feltehetőleg már a törökben kialakult az 'ártó szellem’ ->■ 'boszorkány’ jelentés. A m. boszorkány és a török *basirqan hangtani megfeleléséhez vö.: m. oroszlán török arïslan; m. bojtorján < <. török baltïryan. A szik, bosorka; ukr. N. ÖocopKáHH; rom. N. bosorcáie: ’boszorkány’ a magyarból való. — A boszorka keletkezés- módja vitatott: 1. Elvonás a boszorkán(y) ból. — 2. A szik, bosorka visszakölcsönzése. — A boszor, böször elvonással jöhetett létre a boszorkány, boszorka alakból. — A boszorka, boszor nyelvjárási szó.
Munkácsi: NyK. 20: 467 ®, 474, KSz. 14: 218; Halász: Nyr. 17: 535; Melich: NyK. 25: 292; Simonyi: Nyr. 32: 549; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 51; Gombocz: MNy. 3: 72, BTLw. 53 ® ; Asbóth: KSz. 13: 326; EtSz. ® ; Solymossy: Ethn. 38: 222, MsgNépr. 4: 443; SzófSz.; Ligeti: MNy. 43: 10® ; Moór: Nyr. 73: 140; Kniezsa: Szljsz. 800 ®; Vázny: Mot. 92; Szendrey: AEthn. 4: 129, 134; Király: StudSl. 3: 81; Pais: I. OK. 12: 272; Hauptová: MNy. 56:180; Tamás: UngElRum. 144 — Vö. baszik.
bosszant 1416 U./1450 k.: „o felet boz- zonia hog az ne legen ollan meltofagot vallo” (BécsiK. 113); 1456 k.: bojontho sz. (SermDom. 1: 374); 1522: bozwntaa/rol sz. (KeszthK. 147); 1532: bozzuntania sz. (Tih- K. 189); 1774: boszszantod gr. (Bárótzi: Kas- sándra 1: 106: NSz.); 1788: boszintja gr. (M. Musa 132: NSz.); 1825: boszitok gr. (Erdélyi J.: Gunyortzák 166: NSz.); 1862: boszant (CzF.); 1889: bosszint (Nyr. 18: 46); — bosszént (OrmSz.); boszént (ŰMTsz.). J; 1416 U./1450 k.: 'ärgern, aufreizen’ # (1. fent). — Sz: 'vás 1416 U./1450 k.: bozzontafnac gr. (BécsiK. 88) I 1456 k.: 1. fent || bősz- szankodik 1470: ,,conquerendo: betonkőd- van” sz. (SermDom. 2: 481); 1522: bozwn- kodanak gr. (KeszthK. 106); 1539: bozywn- kodnak gr. (KulcsK. 156); 1770 — 80: baszan- kodó sz. (Németh A.: Ezópus 48: NSz.); 1794: Boszankodó sz. (Böjthi A.: Magy. nyelv 243: NSz.). J: 1470: ’sich ärgern, grollen’ * (1. fent). — Sz: ~ás 1495 e.: bossgncodafocat gr. (GuaryK. 30).
Ótörök eredetű szócsalád; vö.: ujg. busán- ’elszomorodik, nyugtalankodik, szo- morkodik’ (Gab.) ; tat. busán- 'bosszankodik, elkeseredik'; vö. még türk busanő 'bánat, szomorúság'. Mindezek alapszava a *bus· 'nyugtalanít, szomorít’ ige, amely reflexiv jelentéssel megvan az ujgurban: bús- 'nyugtalankodik' (Gab.). Több származéka ismert a régi törökben; vö.: türk busu&luy 'szomorú' ; ujg. busrul- ’bánkódik’, busuS 'bánat, gond’ (Gab.). Feltehetőleg ebből a török szócsaládból való a m. bosszú (1. ott.) — Az átvett török alak *busan- lehetett; ehhez járult a magyarban a -t műveltetŐ s a -kodik visszaható képző.
Munkácsi: NyK. 32: 292 ® ; Gombocz: MNy. 3: 72 ®, BTLw. 52, MNy. 8: 401 ® ; EtSz. 1 :501 boszú, bosszú a. ® ; SzófSz. bosszankodik a.; Zolnai Gy.: MNy. 39: 242. — Vö. bosszú.
bosszú 1211: ? ,,Isti sunt ioubagiones Boscu Mog Jac Bűz” szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „farual keuekuel ewnen tulaÿ- donitol miképpen ÿdegenektel gamtalan bozzo/agokual ÿlettetikuala” sz. (JókK. 3); 1456 k.: „guerelam bo^u auagh panag”, bojo alas, bujgu allas, ôojizallas, bu^wÿat gr. (SermDom. 1: 281, 2: 1, 341, 550); 1510: Bo^ywffagath sz. (RMNy. 2/2: 9); 1585: Bozzasag sz. (Cal. 1017 [1015]); 1833: Bószú (Kassai 1: 363)^1863: bujszu (MTsz.); — busszu, buszú (ŰMTsz.). J: A) fn. 1372 U./1448 k.: 'haragos indulat; zornige Gemütsbewegung I megtorlás ; Rache’ * (1. fent). B) mn. 1510: 'rágalmazó; verleumderisch’ (MargL. 72). — Sz: ^ság 1372 U./1448 k.: 1. fent I 1495 e.: bo^^ula gr. (GuaryK. 90) | ~s 1575: boszszus (Helt: Krón. 61: NySz.).
\7alószínűleg ótörök eredetű. Összefügghet a következő török szavakkal: türk busánk 'bánat, szomorúság’, busu&luy 'szomorú’; ujg. busyaq ’szorongás’, busus 'gond, bánat stb.’ (Gab.) ; tat. busán- ’bosszankodik, elkeseredik’. Mindezek alapszava a *bus- ’nyugtalanít, szomorít’ ige ; ennek egy


bosztán
353
bot
továbbképzett névszói alakja, a ki nem mutatott *busuq- vagy *busaq 'nyugtalanság, szomorúság' lehetett a magyar szó előzménye. A származtatásnak jelentéstani nehézségei vannak. — A török bős- 'haragszik' igével és származékaival való összekapcsolása hangtani okok miatt nem lehetséges. — A rom. R. basau 'bosszú' a magyarból való.
Munkácsi: NyK. 32: 292 ® ; Gombocz: MNy.: 3: 72, BTLw. 53 ®, MNy. 8: 401 ® ; EtSz.®; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 103; Zolnai Gy.: MNy. 39: 242; Papp L.: MNny. 6: 65. — Vö. bosszant.
bosztán 1880: „bosztán: konyha-kert, veteményes kert" (Nyr. 9: 92); 1882: bosz- lányossá sz. (Kálmány L.: Szeged népe 2: 184: NSz.); — bosztán, bösztány (ÚMTsz.). J: 1. 1880: 'konyhákért; Gemüsegarten | dinnyeföld; Melonenfeld' (1. fent); 2. 1881: 'tök; Kürbis* (Nyr. 10: 203).
Szerb-horvát és román eredetű, kétszeres átvételű jövevényszó. Végsó forrása a perzsa bostan ’gyümölcsöskert ; konyhakert, dinnyeföld' ; ez az oszmán-törökön át került a balkáni nyelvekbe; vö.: oszm. bostan 'konyhákért, dinnyeföld’ ; vö. még: big. Őocmán ’ua.’; mac. ŐocmaH 'konyhákért, dinnyeföld; zöldség- és főzelékféle, dinnye’; szb.-hv. bostan 'ua.'; újgör. μποστάνι 'konyhákért, dinnyeföld'; albán bostán 'dinnye; dinnyeföld’; rom. bostán 'tök', N. bosláná 'dinnyeföld’. A perzsa szót törökök közvetítették a keleti szlávokhoz is; vö. ukr., f.-or., or. N. őatumáH 'konyhakert, dinnyeföld’. — A) Az 1. jelentésben használt m. bosztán a ezerb-horvátból való ; vö. szb.-hv. bóstan ’konyhakert, dinnyeföld’. Ugyancsak szerb- horvát közvetítési! a m. R. bosztandzsia ’török palotaőr’ (1. 1638: Kniezsa: SzlJsz. 106), melyet a török hódoltság korában vegyesen használtak a közvetlenül az oszmán-törökből átvett bosztandzsi-vol (1. 1595: Kniezsa: SzlJsz. 106). Az oszm. bostanci ’kertész; R. török palotaőr’ az oszm. bostan származéka. — B) A 2. jelentésben használt m. bosztán a románból való; vö. rom. bostán 'tök*. — A magyar nyelvterület déli és keleti részén élő, nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 10: 203; Patrubány: Nyr. 11: 88®; Szinnyei: Nyr. 22: 171®; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 72; Blédy: Infl. 26; Benkő: Nyr. 75: 276; Kniezsa: SzlJsz. 598 ®, 106 bosztandzsia a. is; Márton:
MNy. 52: 95; Russu: Rosetti-Éml. 790. (Çaineanu: InflOr. 2: 58; Lokotsch 332.; Skaljié: Turc. 1: 113; Wendt: TürkEl. 156.)
bosztihó 1838: „Baszuta: buta, félügyü, élhetetlen, hallgató ember. Székely szó." (Tsz.); 1896: basztuha (Nyr. 25: 91); — bosztihó, bosztohó (MTsz.); baszuti, baszutyi, 23 Történeti-etimológiai aeótór
bosztihiér, bosztoha, bosztorka, bosztorkó bosztoróc (ÚMTsz.). J: 1. 1838: ’buta; dumm I féleszű; dämlich | mafla; unbeholfen’ (1. fent); 2. 1913: 'otromba; ungeschlacht I nagy; groß' (MNy. 9: 138); 3. 1933: 'zsémbes; griesgrämig’ (MNy. 29: 60).
Ismeretlen eredetű. Az alak változatok gazdagsága alapján talán hangfestő szavaink közé tartozik. — A busz és tahó összetételeként való magyarázata téves.
Pápay: MNy. 4: 86; EtSz.®.
bot 1138/1329: T ,,Nomina autem man· fionum. funt. . . Both. Kofu. Himudí" szn., Î Butu szn., ? Bothu szn. (MNy. 32: 203, 131, 205); 1372 U./1448 k.: „nagy feyew bottual” (JókK. 31); 1402: BoiÄrafaragoth szn. (OklSz.); 1566: meg bottolác sz. (Helt: Mes. 347: NySz.); 1568: ? batoy sz. (Mel: SzJán. 258: NySz. bató a.); 1585: bót (Cal. 444). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’bunkó; Kolben, Keule I rendszerint fából készült, hüvelykujjnyi vastagságú, rúdformájú eszköz támaszkodásra, ütlegelésre stb. ; Stock, Stab* # (1. fent); 2. 1585: 'díszes pálca mint a hatalom, hivatal jelképe, jogar; Zepter’ (Cal. 952); 3. 1595: ’buzogány; Streitkolben, Keule' (Ver. 20) ; 4. 1642: ’felügyelet, uralom, hatalom; Aufsicht, Herrschaft, Macht’ (Mon- Okm. 24: 98); 5. 1905: ’a kútgém végére akasztott tuskó, cölönk; am Ende des Brunnenschwengels befestigter Klotz’ (Nyr. 34: 103). — Sz: ~ol: 1566: 1. fent | 1604: Botozom gr. (MA. Bátuo a.).
Vitatott eredetű. — 1. Ótörök jövevényszó. A feltett török *but ~ *bud ’ág’ alapszó nincs kimutatva — hacsak nem tartozik ide a 'láb, lábszár, comb' jelentésű török búd —, csak továbbképzett alakjai élnek; vö.: türk butïy, btidiy 'faág'; Kásy. buti- 'leveri a gallyakat', bután- 'ágaitól megfosz- tatik’; oszm. buda- 'ágat nyes’, budak ’ág’; kirg. buta- 'elágazik'; alt. puda- 'elágazik*. A m. bot eredeti jelentése eszerint ’ág; ágbog; csomó a növényen, a fán; tuskó; bunkó’ lehetett (vö. részben az 5., részben az 1. jelentéssel), s ebből fejlődött a többi jelentés. Ezt látszik igazolni az 1585: ,,capitulatum: Feies, botos” (Cal. 163) adat, melyből arra lehet következtetni, hogy a bot a bot végén levő fejet, a bunkószerű végződést is jelentette. A török származtatás mellett szól a bot egyes származékainak következő jelentése: 1784: „botozni: a’ fűz-fa ágait lenyesni’’ (SzD. 11); 1. még botolni ’ua.’ (uo.). — 2. Szláv jövevényszó; vö.: szb.-hv. bal ’bunkó; bot’; szik, bat ’fustély’; le. bat ’ostor’; or. őam ’tölgyfabot’. Az egyeztetés fÓ nehézsége a szláv a-nak magyar o megfelelése, bár az a-e változat több különböző forrásból is adatolható. — Mindkét megfejtési kísérlet további tisztázásra vár. — A középkori személynév! adatok idetarto-


botanika
354
botor
zása kérdéses. — A szín. N. bot ’bot’, a szb.-hv. Kaj bota ’ua.’, valamint a rom. bôtâ ’ua.’ a magyarból való.
Budenz: NyK. 1: 310, 2: 469; Halász: Nyr. 12: 100, NyK. 18: 449, 33: 44; Schuchardt: Nyr. 18: 440, 29: 113; Asbóth: NyK. 26: 465, 30: 210, 33: 111 ®; Melich: Nyr. 33: 325, HonfMg. 264; Gombocz: NyK. 40: 351, Klebelsberg-Eml. 158, ÖM. 2/1: 82, UngJb. 8: 272, ÖM. 1: 100, 122; Vámbéry: MBölcs. 142; EtSz.®; Pais: MNy. 17: 162, 18: 33, 32: 126, SRH. 1: 85, MNy. 50: 508, 54: 531, I. OK. 12: 265, MNy. 57: 387 ®; Zolnay V.: Nyr. 63: 103; Mikos: MNy. 31: 163; Horger: SzegFüz. 2: 52®; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 110, MNy. 54: 10; Lová- nyi: MNy. 50: 164,; Kniezsa: SzlJsz. 801 ® ; Blédy: NylrK. 1: 119; Kósa: NylrK. 8: 101; Tamás: UngElRum. 145.
botanika 1778: ,,Az a* Tudomány a’ melly a’ Plánták’ nemeit tanítja, Botanikának neveztetik” (Sófalvi: Természet széps. 25: NSz.); 1865: botanika (Babos). J: 1778: ’növénytan; Botanik’ (1. fent) ]| botanikus 1787: „Királlyi Botanicus kertbe” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2. Olv. XXVIII.: NSz.); 1805: Botanikus (Mánx. Út. 126: NSz.). J: A) mn. 1787: ’növény-, növénytani; botanisch’ (1. fent). B) fn. 1869: ’a növénytan szakembere; Botiniker’ (Kvassay E.: Tan- kr. 302: NSz.) || botanizál 1790:.,,vége lessz a’ botanizalásnak" sz. (Kazinczy: Orpheus 1: 64: NSz.); 1794: ,,Sopron körúi lévő erdőkbe mentánk botanisálni" sz. (Μ. Kurír. 750: NSz.). J: 1790: ’növényt gyűjt; botanisieren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Botanik, R. Botanicus (ma: Botaniker); ol. botanica, botànico: ’botanika’, ’botanikus’; — vö. még: ném. botanisieren; fr. botaniser: ’bota- nizál’. Megfelelő szavak számos más nyelvben is megtalálhatók. Mindezek alapja az újkori lat. botanica ’növénytan’, mely az újkori lat. scientia botanica ’a növényekkel foglalkozó tudomány’ szókapcsolat botanica melléknevének főnevesülése. Az újkori lat. botanicus a gör. βοτανικός ’növényi, növénynyel kapcsolatos’ átvétele; ez a gör. βοτάνη ’legelŐ (hely) ; takarmány ; fű’ származéka. — A magyarba a szócsalád egyes tagjai valószínűleg az újkori latin tudományos műnyelvből kerültek be.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 94; Battisti — — Alessio: DizEtlt. 1: 572; Kluge: EtWb.19 93; DudenEtym. 78.)
botfülű 1900 k.: ,,Nagyot kiátsék kend neki, më botjülû!" (SzegSz.). J: 1. 1900 k.: ’nagyothalló; schwerhörig’ (1. fent); 2. 1907: ’zenei hallás nélküli «(személy)»; Schweinsohren habend «(Person)»’ * (MNy. 4: 372).
Összetett szó. A jelzői szerepű bot- előtag azt fejezi ki, hogy az utótagban megjelölt emberi szerv nem „éles”, hanem „tompa” (vö. olyan életlen, mint a bot ’semmi éle sincs, teljesen életlen «(vágó- eszköz/: ÉrtSz., 1: 698 bot a.), tehát nem töltheti be a szerepét kifogástalanul. Hasonló funkciója van a bot-nak más, csupán nyelvjárási szinten élő összetételekben, kifejezésekben is; vö.: boteszú ’tompa elméjű, nehéz felfogású’ (SzamSz.); botnyelvu ’hibás beszédű, nehézkes nyelvű’ (SzamSz.) ; botlábú ’akinek nem hajlik rendesen a lába és a járása emiatt lassú, esetlen’ (SzegSz.). — A két jelentés közül az 1. az eredeti; a 2. jelentés ennek tréfás leszűkítése.
botlik 1508: „ha ki nappal iarand, nem bottlik, ki kedeg eyiel iarand, botlik" (DöbrK. 488); 1816: batlani sz. (Gyarmatin: Voc. 101). J: 1508: ’stolpern’ # (1. fent). — Sz: ~ás 1550 k.: botlás (KolGl.: NyF. 45. sz. 9) I ~ adózik 1792: Botladozni sz. (SzD. Botlani a.).
Ismeretlen eredetű. Nyilván összefügg a botorkál, botránkozik, továbbá a N. botáz ~ botázik ’botorkál’, N. botog ’dologtalanul jár-kel’ (MTsz.) szavakkal, tehát -Z-je képző lehet. — A botlik, botol ma több- nyíre meg- vagy bele- igekötővel használatos, sokszor pedig -t rágós bővítménnyel (egyet, nagyot stb.). — A bot főnévből való magyarázata, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 4; Munkácsi: NyK. 32: 294; EtSz.®; SzófSz. — Vö. botor, botorkál, botránkozik, csetlik-botlik.
botor 1504: ? „Gallus Botkor99 szn. (OklSz.); 1613: „Minden ember botor ostoba az ô tudományában” (Pázm: Kai. 37: NySz.); 1616: potor (Bal: Epin. 3: NySz.). J: 1. 1613: ’buta; dumm | balga; töricht’ * (1. fent); 2. 1893: ’hebegő; stammelnd’
(MTsz.). — Sz: ~ság 1792: Botorság (SzD.).
Magyar fejlemény: bele tartozik a botlik, botorkál, botránkozik szavak családjába. Közelebbi alakulásmódja nincs tisztázva: vagy -r névszóképzős származék a szócsalád ismeretlen eredetű alapszavából, vagy elvonással jött létre igen korán az r-et tartalmazó származékok alapján. 1. jelentését a szónak képes értelemben való alkalmazása teszi érthetővé: a minduntalan tévedéseket elkövető ember botlásaiból csekély szellemi képességekre következtettek. A 2. jelentés kialakulásának alapja a szellemi fogyatékosság és a beszédhibák együttes előfordulása lehet. — A buta és a bot szó származékaként való magyarázata nem valószínű, török és szláv származtatása téves. A ’hebegő’ jelentésű 5otor-nak a ’balga’ jelentésűtől való elválasztása és külön török származtatása nem fogadható el.
CzF.; Halász: NyK. 18: 449; Munkácsi:


botorkál
355
botránkozik
Nyr. 13: 258, NyK. 32: 294, 297; Schuchardt: Nyr. 18: 440; Szinnyei: NyK. 27: 363; Gombocz: MNy. 3: 401, 17: 125, 20: 60, 61, BTLw. 213; \7ámbéry: MBölcs. 142; EtSz.®; Pais: MNy. 11: 359; Horger: SzegFüz. 2: 55 ; Moór: NéNy. 11: 37 ; SzófSz. ; Zolnai Gy.: Msn. 10: 76. — Vö. botlik, botorkál, botránkozik.
botorkál 1692:,,A sötétségben hadgyák botorkálodni” sz. (Hunn: Tracta. 223: NySz.), de 1. botorkázik; 1750: ,,az igazfág-őf- vényén-kivul botorkálfz” (Wagner: Phras. 458 Erro a.). J: 1692: ’herumstolpern’ # (1. fent) D botorkázik 1585; „interbito: Közbe iwuók, botorkázom” (Cal. 549). J: 1585: ’botorkál; herumstolpern’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A botol, botlik ige családjával függ össze. A botorkál alakulásmódja nincs tisztázva: lehet, hogy elhasonulásos forma egy feltehető *botolkál alakból, amely a botol alapszónak gyakorító képzős származéka volt, de az is lehet, hogy az -r is képzőelem. Az utóbbi feltevés mellett szól a hasonló alaktani felépítésű R. és N. botorkázik, amelynek r-jót nem magyarázhatjuk elhasonulással, valamint az ugyanezen szótőből származó botránkozik és a N. botrog, botor úszik, botrángol 'botorkál’ (MTsz.; ÚMTsz.) igéknek az -r-je is. Szó történeti alapon ugyanis nem látszik valószínűnek, hogy a botorkázik képzőcserével alakult másodlagos fejlemény volna a botorkál mellett. — A szócsalád tagjainak török alapszóból való magyarázatai tévesek.
CzF.®; Simonyi: NyK. 16: 267 ®, 17: 63; Munkácsi: NyK. 32: 294; [Szerkesztőség:] Nyr. 34: 440; Gombocz: MNy. 3: 105, 405, BTLw. 213; EtSz. 1: 505 botol a.®; Vámbéry: MBölcs. 142; Horger: MNy. 22: 207 ; SzófSz. — Vö. botlik, botor, botránkozik.
botos 1405 k.: „caftiuale [= aestivale]: botus” (SchlSzj. 1219.); 1585: Botos (Cal. 958). J; 1. 1405 k.: ’egy fajta lábbeli; Art Schuh werk | nemezcsizma; Filzstiefel’ (1. fent); 2. 1585: ? ’kapca; Fußlappen | harisnya; Strumpf’ (1. fent), 1604: ’ua.’ (MA. Sculpónea a.).
Vándorszó; vö.: ang. boot ’csizma’; ófr. botte, bote ’bélelt, nehéz cipő’, fr. botte ’magas szárú cipő’; cseh bota ’nemezcipŐ’; szik, bota, bota, bőt ’csizma’; le. but ’cipŐ, bakancs’ ; ukr. 6om ’cipŐ’ ; or. N. öómbi, 6ÿmbi [többes szám] ’csizma’. Kimutatható a középkori latinból is; vö. k. lat. bota, botus ’egy fajta lábbeli, saru’. A franciából terjedt el; a francia szó eredete és az elterjedés útja-módja nincs kellőképpen tisztázva. — Am. botos esetleg az ófrancia többes számú bottes, botes átvétele, de a k. lat. botus-XrfA is megmagyarázható. Gondolni lehet arra is, hogy az egyes számú ófr. botte, bote a magyarban toldódott meg -3 képzővel. — A rom. R. bôtîç, bôtaç, bótu# ’bocskorféle’ valószínűleg a magyarból, a big. őomyiu, (fomÿiu, öynyyui' nemezcsizma; térdig érő csizma’ pedig a románból való. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 6: 316; Melich: NyK. 25: 292, MNy. 10: 391 ®, HonfMg. 64, AkNyÉrt. 25/4: 39, NyK. 49: 134; Prónai: Nyr. 27: 122; EtSz.®; Spitzer: Nyr. 44: 371; Bárczi: RÉtH. 1: 184, FrJsz. 9, 14, 16, 23, Szók.2 114; Gáldi: RÉtH. 12: 349; SzófSz.; Décsy: ULwBulg. 34; Moór: Nyr. 87: 118®; Kiss: StudSl. 10: 27; Tamás: UngElRum. 146. (Wartburg: FEW. 1: 656; Dauzat: DictÉtFr.7 99; Skeat: EtDictEngl.4 68.)
botránkozik 1506: ,,Akky yarand nappal nem botrankozyk merth a napnak vyla- goífagath latya” (WinklK. 321); 1835: botránykoztat sz. (Kunoss: Gyal. Scandalizál a.). J: 1. 1506: ’botlik; stolpern’ (1. fent); 2. [többnyire meg ik.-vel] 1525: ’erŐsen megütközik valamin; Anstoß nehmen’ ♦ (VitkK. 48); 3. 1838: ’vétkezik,; sündigen’ (Tsz.). — Sz: ~jás 1520: Botrankozas (GyöngyGl. 72.) | ~tat 1525: meg ne botrankoztaffad gr. (Vitk- K. 48) II botránkodik 1531: „egyenes ewfwenyen botrankodafnekwl yaryak” sz. (ÉrsK. 337); 1878: „Maga meg ne botrán- koggyon itt” (Nyr. 7: 375). J: 1. 1531: ’botlik; stolpern’ (1. fent); 2. 1533: ’erŐsen megütközik valamin; Anstoß nehmen’ (Komj: SzPál. 97: NySz.); 3. 1878: ’lábat- lankodik; jemandem unter den Füßen sein* (1. fent) II botrány 1834: „minden szó valóságos botrány” (Kritikai Lapok 5: 59: NSz.). J: 1834: ’Skandal’ # (1. fent). — Sz: ~os 1837 — 43/1863: botrányos (Bajza Munkái: 6: 173: NSz.).
A szó család tagjai magyar nyelvi fejlemények. A botránkozik, R„ N. botránkodik gyakorító-visszaható képzővel alakult származékok a botol, botlik ige alapszavából. Eredeti jelentésük ’botlik’ volt. Átvitt értelemben való alkalmazásukra vö.: megütközik valamin ’megbotránkozik valamin’ ; lat. offendere ’beleüt valamibe’ és ’megbotránkozik valamin’; ném. sich stoßen ’beleütkö- zik valamibe’, Anstoß nehmen ’megbotránkozik valamin’. — A botrány nyelvújítás kori szó; valószínűleg Szemere Pál alkotta a botránkozik-kó\ elvont, kevésbé jó hangzású botránk főnév helyébe (először 1833: Fogarasi Scandalum^.), amelyre egyébként későbbi nópnyelvi adat is van. — A botránkozik-n&k török eredetű szótőből való származtatása- téves.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 16: 253, 17: 48; Albert: Nyr. 21: 54; Szarvas: Nyr. 21: 1 ® ; Király K.: Nyr. 26: 302; Munkácsi: 23*


bóvli
356
bő
NyK. 32: 295, 296; Gombocz: MNy. 3: 105, 405, BTLw. 214; EtSz. 1: 505 botol a.; Horger: MSzav. 28; Tolnai: Nyúj. 142, 211, 212; SzófSz. botrány a. — Vö. botlik, botor, botorkál.
bóvli 1920: ,,Ez nem ^bóvlit, mint a giccsek” (Zolnay — Gedényi); — bóy,bli (ÜM- Tsz.). J: A) fn. 1920: ’órtéktelen áru; Bofel’ (1. fent). B) mn. 1928: ’értéktelen; Bofel-' (Tolnai: Magy. szót.2).
Nómet eredetű ; vö. ném. Bővel ~ Bofel 'bóvli, értéktelen áru’, B. bofl ’ua.’ (Cast.); ez a jidd. Bowel ’rossz áru, értéktelen holmi’ szóra megy vissza; vö. még talmudi bábéi, bafel 'állott, csekély értékű, silány áru’. — Am. bóvli az újabb
kori német átvételek mintájára alakult; vö. gigerli, hokedli, nudli stb. — Alacsony stílus- értékű kereskedelmi kifejezés. Valószínűleg régibb, mint a rendelkezésünkre álló adatok mutatják.
Kiss: MNy. 54: 117. (Storfer: DickSpr. 135; Wolf: RotwWb. 39 Bafel a.; Kluge: EtWb.18 557 Pöbel a.)
boza 1519: „Kynyereth nem ettetek, borth es bozaath nem yttatok” (JordK. 263); 1647: bozza-sër (Major: Szót. 25: NySz. 2: 1544 b ózza-s'ér a.); 1833: Bóza (Kassai 1: 368); — bodzássz. (MTsz.) ; bozóssz. (ŰMTsz.). J: 1. 1519: ’sörféle; Art Bier’ (1. fent); 2. 1792: ’fa kiszivárgott leve; ausgesickerter Saft eines Baumes’ (SzD.); 3. 1840: ’fa revessége; Mulm, Mulmigkeit’ (MTsz.).
Kun eredetű. Megfelelője a CC.-ban nem fordul elő, de Oláh Miklós a kunok nemzeti italaként s kun szóként említi (EtSz.). Török nyelvi megfelelőihez vö.: csag. boza; oszm. boza, búza; tat. búza; kirg. bozo; csuv. purö: 'kölesből vagy búzából erjesztett sörféle ital’. A török nyelvek révén nagy területen elterjedt; vö.: szb.-hv. bóza; albán bóze; rom. N. bozá: ’boza’; vö. még ukr., f.-or., or. óysá ’ua.’. Ugyancsak a törökségbŐl való a vog. pgsá; osztj. pùsà: ’ua.’. — 19. sz.-i írások szerint a boza még a múlt században is a kunok kedvelt itala volt; kétségtelen, hogy a régi magyarba tőlük került. A bácskai nyelvjárás újabb öozá-ja viszont a szerb-horváton át az oszmán-törökre mehet vissza. — Nyelvjárási szó.
Kúnos: AkÉrt. 12: 432, KSz. 2: 16; Paasonen: FUF. 2: 128; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 72; Németh: MNy. 17: 22, I. OK. 12: 244; Kannisto: FUF. 17: 155; Galim- dzsán: NéprÉrt. 20: 115, 23: 177; Bátky: MsgNépr. 1: 106; Bárczi: Szók.2 69®; Kakuk: OszmJsz. 98; Balassa: Kukorica: 423. (Lokotsch 376.; Räsänen: NeuphilMitt. 53: 241; Dmitrijev: LeksSb. 3: 21; Vasmer: RussEtWb. 1: 137.)
bozontos 1779 Θ./1786: ,,Ttt van Daphnis, itt van Faunus, sok bozontos satirus” (Fal: Vers. 875: NySz.); — bocontos (MTsz.). J: 1. 1779 e./1786: 'dús szőrzetű; dicht behaart I borzas; zottig’ (1. fent); 2. 1784: ’gubancos, összekuszált (haj, szőr); zerzaust (Haar)’# (SzD. 16) || bozont 1831: ,,0o- zont: Villus” (Kreszn.). J: 1831: ’összekuszált, dús szőrzet; zerzaustes, dichtes Haar’ (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. A bozontos a bozót -s képzős származékának n-nel bővült alakja; a szervetlen n járulékhang beiktatódására vö. barlag > barlang, bogács > bogáncs stb. A bozont a bozontos· ból való elvonás eredménye. Mindkét szó a nyelvújítás korában került be a köz- és irodalmi nyelvbe.
Munkácsi: NyK. 32: 297; Simonyi: Nyr. 32: 547 ® ; Gombocz: MNy. 3: 105, BTLw. 214; EtSz. 1: 508 bozót a.; Tolnai: Nyúj. 206; SzófSz. bozót a.; Mikesy: MNy. 51: 314; Grétsy: Szóhas. 150®. — Vö. bozót.
bozót 1731 k.: ,,Vasta uligo .. . Hungari Bozőthság vocant” sz. hn. (MNy. 48: 188); 1770: ,,kaszálhatunk holmi nádas Csadét a Bozótbari* (MNy. 60: 221); — bozut (MTsz.); bazyót (ŰMTsz.). J: 1. 1731 k.: ’nádas, gazos, vizenyős hely; Röhricht, schilfiger, kräuteriger, wässeriger Ort’ (1. fent); 2. 1807: ’cserjékbŐl, bokrokból álló sűrű növényzet; Horst, Dickicht’ # (Márton). — Sz: ~o· 1783: bozótos (Molnár J.: Könyvház 3: 223: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű, s a bizgat bozgat ’mozdít, bolygat stb.’ családjába tartozik. A hangfestés síkján nyilván összefüggésben van a borzad, borzol stb. szócsaláddal is. Jelentését a családjában uralkodó ’kuszáltság, felborzoltság, bozontosság' jelentés magyarázza; vö. erre pl. a öozóí-ból származó bozontos szót is. — Finnugor egyeztetése és török származtatása nem meggyőző; szláv származtatása téves.
Munkácsi: NyK. 32: 297; Simonyi: Nyr. 32: 547, 45: 73; Gombocz: MNy. 3: 105, BTLw. 214; Vámbéry: MBölcs. 142; EtSz., 1: 509 bozsót a. is; Kniezsa: NyK. 49: 355; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 103; Stanislav: SlovJuh. 1: 281; N. Sebestyén: NyK. 52: 337, MNy. 46: 123; Mikesy: MNy. 51: 314; Lakó: NyK. 64: 63; Benkő: MNy. 61: 402 ®. — Vö. bizgat, borzad, bozontos.
bozsog 1. bizsereg
bő 1130 — 40/12—13. sz.: T Beidi sz. szn. (PRT. 8: 270); 1138/1329: Behi szn. (MNy. 32: 204), Behu szn. (MNy. 23: 505); 1150 k./13 —14. sz.: Beuldu sz. hn., Vsuöm szn. (An. 40., 48.); 1208/1550: Buhus sz. szn. (VárReg. 332.); 1221/1550: Bes sz.


bődön
357
bödön
szn. (VárReg. 92.); 1315 k.: „Scíukfegben walaknok beufege” sz. (GyS.); 1357: Bys· chalad sz. hn. (MNy. 23: 505); 1380 k.: ,,largus: Bőw” (KönSzj. 31.); 1416 U./1450 k.: bp (BécsiK. 214); 1456 k.: beuen gr. (SermDom. 2: 265); 1520: bwlfeggel sz. (PozsK. 14); 1854: Bej (Magy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.); — biv, bőjében gr. (EtSz.); bíjj (MTsz.) ; bév, bíjebb gr., bői, büj, bújj (ŰMTsz.); bé, bí, bij, bőj, bŐjj, búj (Nyatl.). J: A) mn. 1. 1130 — 40/12—13. sz.: ? ’gazdag; reich’ * (1. fent), 1315 k.: ’ua.’(1. fent); 2. 1380 k.: ’tágas, bőséges ; breit, weit’ * (1. fent) ; 3. 1700/1763: ’hangos; schallend’ (Gyöngy: Char. 128: NySz.). B) fn. [bővében] 1796: ’bŐség; Überfluß’ * (Márton Istv.: Morál 805: NSz.). — Sz: ~ség 1315 k.: 1. fent | ~séges 1372 U./1448 k.: beufegeft gr. (JókK. 94) J ~vít 1416 U./1450 k.: megbpuphúc gr. (BécsiK. 228) I ~velkedik 1416 U./1450 k.: bpuplkpttènèc gr. (BécsiK. 185) | ~vödik 1416 U./1466: megbpupdic (MünchK. 58) | ~vül 1416 U./1466: bpupltetic sz. (MünchK. 155) I ~ves 1493 k.: bewefek gr. (FestK. 67) | ~viben 1796: bŐvibe (Márton Istv.: Morál 805: NSz.) | ~vítmény 1813: Bővítmény (RMKtár. 10. sz. 63).
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: türk bég; ujg. bég; Kásy. bek; CC. bey; oszm. bey, R. bég: ’herceg, nemes úr’. Az egész töröksógben ismert méltóságnév; mint idegen szó úgyszólván minden európai nyelvben megtalálható. — A magyarba alakban kerülhetett, amiből beÿ, böü alakokon át lett a mai bő, s be illeszkedett a v tövű névszók sorába. A török és magyar szó jelentése között viszont nagy különbség van. A m. bŐ eredeti jelentése *’vezér, törzs- fŐ’ lehetett, s ebből *’hatalmas, előkelő’
’gazdag’ (emberről majd dologról) ’bŐ, tág’ jelentés alakult ki; vö. dús. 3. jelentése hangulati hasonlóságon alapuló átvitel eredménye. Származékai közül a bő vit m ény nyelvújítási alkotás. — Finnugor egyeztetése hangtanilag nem kielégítő.
EtSz., 1: 513 3. Bő a. is; Simonyi: Nyr. 45: 73; Bátky: FE. 7: 195; Pais: MNy. 23: 502®, 24: 93, 171, NytudÉrt. 38. sz. 95; SzófSz.; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 56; Végh: Békés 131; Bárczi: MNy. 46: 223, 58: 8. (Lokotsch 282.; Vasmer: RussEtWb. 1: 67.) — Vö. bég1, beglerbég, bej.
bődít 1. bog
bödön 1469: ? „Albertus bodon” szn. (MNy. 57: 242); 1484: Bodonkwth hn. (OklSz. bodon a.) ; 1561: ,,Desa, bodonj weka” (OklSz. bodon a.); 1685: dobőnőkbe gr. (Com: Orb. 229: NySz.); 1770 k.: döbbeny, döbbö- nyekbe gr. (Gregor); 1777: döbönyre gr. (Baróti Szabó: Ej Mért. 283: NSz.); 1792: Bödöny (SzD.); 1794: bödön (Gyarmatin S.: Robinzon. 348: NSz.); 1805: Búdon (HOklSzj. 29); 1808: budonya (HOklSzj. 29); 1838: Bugyonka sz. (Tsz.); 1840: deben (MTsz. döbön a.) ; — bŐdöny (MTsz. 1. bodon a.); budunka sz., búdunka sz. (MTsz. bodonka a.); dëbën (MTsz. döbön a.); badany, bedeny, bodán, bodom, debeny, dëbëny (ŰMTsz.). J: 1. 1469: Î ’(élelmiszer tartására való) fa- vagy fémedény | Holz- oder Metalltönnchen (für Nahrungsmittel)’ * (1. fent), 1561: ’ua.’ (1. fent); 2. 1484: ’a kút gödrének kibélelésére felhasznált odvas vagy ki vájt fatörzs; hohler oder ausgehöhlter Baumstamm als Brunnenauskleidung | kútkáva; Brunnenkranz’ (1. fent); 3. 1770 k.: ’méhköpű; Bienenstock’ (1. fent); 4. 1783: ? ’gugora; Gangspill’ (Molnár J.: Könyvház 2: 335: NSz), 1832: ’ua.’ (Sztrokay A.: Dunai Hajó: NSz.); 5. 1831: ’odvas fa; Baumstamm mit Höhlung I fa törzsében levő odú; Höhlung im Baumstamm’ (Horvát E.: Árpád 469: NSz.); 6. 1887: ’egy fa törzséből vájt csónak; aus einem Baumstamm ausgehöhltes Boot, Einbaum’ (MTsz. 1. bodon a.); 7. 1891: ’( bányában) szállítóedény; (im Bergwerk) Fördorgefaß’ (Péch21: 40).
Déli szláv eredetű; vö.: szb.-hv. bádanj ’kád, dézsa; odvas fatörzs, melyen át a vízimalom kerekére ömlik a víz’, Kaj R. bedenj ’kád, dézsa’ ; szín, bedënj ’ua. ; odvas, kivájt fatörzs; méhköpű; a kút gödrének kibélelésére felhasznált odvas fatörzs; egy fa törzséből vájt csónak’, V. begyen ’hordó’, (Fiiszár 7); vö. még: cseh bedna ’láda’; szik. debna, N. bedna ’láda, bödön’; le. N. bednia, bodnia ’dézsa, sajtár’; ukr. Őóóhh ’ua.’; or. N. Őóóhh ’lezárható faedény’. E szláv szavak a germánon át — vö. ófn. butin(na ), nóm. Bütte, Butte ’csöbör, kád, puttony’ — a ’palack, edény’ jelentésű k. lat. butina-r& mennek vissza ; ez utóbbi a tisztázatlan etimológiájú, talán kelta eredetű gör. ηυτίνη ’fonott burkolatú borospalack’ átvétele. Végső soron ebből a görög szóból származik — más és más közvetítő nyelvek útján — a m. puttony és putina is. — A magyarba egy déli szláv R. *bbdbnb ~ *bbdbnb kerülhetett át. A magyar alakváltozatok közül a mély- hangúak a korábbiak. A magas hangrendűek aránylag későn, hangrendi átcsapással keletkeztek. A bödön ö-je labializáció eredménye. A hangátvetéscs döbön, dëbën stb. talán nem független a szik, debna-tól. — Az 1. és 2., sőt esetleg a 3., 5. és 6. jelentés is a szláv- ságból való. A 4. jelentés azzal magyarázható, hogy a gugora hengere fatörzsből készül. A 7. jelentés a lisztes bödön stb. és a bányai szállítóedény hasonlósága alapján, esetleg a ném. Tonne ’faedény, hordó; (bányában) szállítóedény’ fordításaként keletkezhetett. — A rom. budai ’sajtár; vaj- köpülő; kútbodon’ a magyarból való; a hétfalusi csángó butój ’hordó’ (MTsz.) e román


bőg
távozását kísérő hangjelenséget utánozza; vö.: 1763: ,,Boff: Rólps” (Adámi: Wb. 11: NSz.); 1808: „Böf: Ructus” (SI.). Éltek s részben élnek a szócsaládnak más képzővel alakult tagjai is; vö. 1762: böf fedezéssel gr. (Mátyus I.: Diáét. 1: 507: NSz.). A hangutánzás síkján összefüggenek vele a bufog, pufog, pöfög, pöfékel stb. igék is. — A jelentések valószínűleg nem egymásból fejlődtek, hanem csak a hasonló hangjelenség utánzása kapcsolja őket össze.
Szilasi: NyK. 24: 436; Simonyi: TMNy. 426, Nyr. 45: 73; EtSz. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 369. — Vö. buffant, pöfög, pufog.
bőg 1251/1271: ? ,,Legen et Jóember consanguineis dicti Bugeu” sz. szn. (OklSz.); 1474: óegesnekwl sz. [= sine tumultu] (Birk- K. 2); 1508: „bvóg ókor, mikoron telles iazol felót alland” (DöbrK. 520); 1527: bewghetny sz. (ÉrdyK. 307); 1533: Bugheto sz. (Murm. 1054.); 1770 k./1856: bőggésekkel sz. (Ballag G.: NagykŐr. krón. 57: NSz.); 1784: bönget (SzD. 14); — büggo sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1251/1271: ? ’(személy) ordít; (Person) brüllen, schreien | zajong; lärmen’ # (l.fent), 1474: ’ua.’ (1. fent); 2. 1508: '(főleg szarvasmarha) bőg; muhen, brüllen’ # (1. fent); 3. 1708: ’(szarvasbika) párzási ingertől hajtva sajátos hangot ad; röhren, rohren’ # (PP.); 4. 1770 k./1856: '(tárgy, természeti jelenség) erős hangot ad; (Gegenstand, Naturerscheinung) brausen, heulen’ # (1. fent); 5. 1771: ? ’hangosan sír; heulen, brüllen’ # (Szathmári Pap Μ.: Vesselényi Fer. Dd 2a: NSz.), 1787: ’ua.’ (Gvadányi: Pösty. För. 29). — Sz: ~ő 1251/1271: szn. (1. fent); 1779: mn. (Bessenyei: Holmi 353: NSz.); 1791: fn. ’nagybőgő’ (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 179: NSz.); 1832: 'faragott hajóorr’ (Sztrokay A.: Dunai Hajó. Győr: NSz.) | ~és 1474: 1. fent || bődít 1666: ,,Meg-5od?7?;en magát a Bonásus azt kórdi” sz. (Pós: Válasz. 119: NySz.). J: 1666: 'brüllen lassen’# (1. fent) K bődül 1668: „Nagyot bódul, meg rivallik, tudatlan bányásznak szid” (Matkó: BCsák. 107: NySz.). J: 1668: 'brüllen, zu brüllen anfangen’ # (1. fent). — Sz: ~etes 1876: bődületes (Porzó Tárczalevél 1: 25: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a szarvasmarha vagy más bőgő állat hangját adja vissza. Az idézetteken kívül más származékai is éltek, részben élnek; vö.: 1858: bökögése ’hímszarvas bőgése’ (Bulcsu K.: Viad. 31: NSz.); Elbüódinti magát ’elbődül’ (MTsz.) ; bődörög ’sírdogál, bőgiesél’ (uo.). A tő egyik alakváltozata a béget alapszava. A nyelvjárásokban a bőg és a béget családja meglehetősen összekeveredett: a bég előfordul 'bőg’ jelentésben (vö. ŰMTsz.), másrészt a birka, juh bégetését is
l^öfög 358
szó visszakölcsönzése. — Mongol egyeztetése téves. — A palatális és velaris hangrendű alakok között jelentésmegoszlás figyelhető meg némely nyelvjárásban; pl. zsírosbödön, de lisztesbodon, bodonos kút stb. A köznyelvben csak a bödön használatos.
Bálint: Párh. 5; Miklosich: Nyr. 11: 117®; Szarvas: Nyr. 12: 196, 22: 101; Munkácsi: NyK. 17: 109; Balassa: TMNy. 170; Simonyi: NyK. 25: 53; Melich: NyK. 26: 246, MNy. 8: 155; Asbóth: NyK. 26: 349, Nyr. 31: 11; EtSz. 1: 435 bodony, bödöny a. ®, 1: 583 butój a. is; Horger: MNy. 23: 132, 133; Cránjalá: RumVl. 278; SzófSz.; Szabó T. A.: ETIÉvk. 1942. 226, ErdMúz. 49: 136; Deme: MNyTK. 69. sz. 7; Kniezsa: Szljsz. 106®, MNy. 60: 476; Hofer: Ethn. 68: 208; Tamás: MNy. 54: 89, UngElRum. 148; Décsy : WeltSlav. 3: 377, 382, 386; Bárczi: Szótöv. 9; Ruzsiczky: KazTájsz. 218; Nyirkos: MNy. 60: 162. — Vö. bodnár, putina, puttony.
bődül 1. bőg
böfög 1577 k.: ,,es vgÿan Ecsetéfth Béfégh fél” (OrvK. 178); 1740: bóffegésekbe sz. (Perlici: Úti-Társ 5: NSz.); 1786: Böf/ögö sz. (Tolnay: Ménesek 171: NSz.); 1787: büjögsz gr. (Orczy: Költ. H. 17: NySz.); 1794: befogok gr. (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 360: NSz.); 1798: büffögést sz. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 17: NSz.); — bröfög (ÚMTsz.). J: 1. 1577 k.: 'többször böffent ; wiederholt rülpsen, aufstoßen’ # (1. fent); 2. 1645: 'otrombán szól valamiről vagy valamit; derb über etwas reden oder etwas sagen'# (KGat.: Titk. 14: NySz.); 3. 1800: 'zokog vagy sírás közben csuklik; (im Weinen) schluchzen’ (Márton). — Sz: ~és 1577 k.: Beofeogefékbeol gr. (OrvK. 184) || böffent 1577 k.: „Effele Nÿawalÿabelj ember hogyha vntalan igén bwdéffet beoffenth, bathor buchÿudat végÿed twle” (OrvK. 252); 1714 — 76: böfönt (IrtörtKözl. 14: 110); 1894: böfjintett (Bartalus I.: Műv. 220: NSz.). Js 1. 1577 k.: ’egyet böfög; einen Rülps lassen'# (1. fent); 2. 1763: '(vaktában, kelletlenül) kimond ; (unbedacht, mißmutig) heraussagen’ # (Adámi: Wb. 11: NSz.); 3. 1838: ’vakkant; blaffen | (szarvas) böffen; (Hirsch) melden' (Tzs.). — Sz: ~és 1577 k. : Beof fentes (OrvK. 194) || böffen 1800: „Böf fenni v. feldö/fenni, az ételről: aus dem Magen aufstossen” sz. (Márton). J: 1. 1800: '(gyomorban keletkező gáz) felböfög; aufstoßen’# (1. fent); 2. 1862: ’egy-egy kurta szót közbevet; ein Wort kurz und derb einwerfen’ (CzF.) ; 3. 1862: ’vakkant ; blaffen |( szarvas) rövid, mély hangot hallat;
(Hirsch) melden' (CzF.)
Hangutánzó eredetű szócsalád. A gyomorban keletkező gáznak a szájon át való


bögöly
359
böjt
jelölik a Mtj-gel. — A bőg jelentései közül a 2. lehet az eredeti. Az 1. és a 4., 5. kifejlődött több más, hasonló jelentésű igével kapcsolatban is; vö. pl. bömböl, üvölt, A 3. jelentés mintegy átmenetnek tekinthető a hangutánzó igék ’párzik, párosodik’ jelentéséhez; vö. pl. berreg, búg, — Török származtatása téves.
CzF. ® ; Hunfalvy: NyK. 2: 103, AkNyÉrt. 9/5: 42; Vámbéry: NyK. 8: 133, M- Bölcs. 142; Budenz: NyK. 10: 127; Simonyi: NyK. 16: 250, TMNy. 412, MNyelv.2 323; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 68; Ernyey: NéprÉrt. 13: 148; Tolnai: MNy. 10: 34; EtSz. 1: 509 1, bő a. 0 ; Kovács Márton: Nyr. 46: 23; Bátky: MNy. 33: 115; Skaliéka: SbFil. 11: 78, 84, 88; SzófSz.; Szabó Z.: MNy. 55: 417; Kelemen: Mondsz. 387, 730; Benkő: MNy. 61: 403. — Vö. béget·
bögröly 1550 k.: „bogot: bibio, musciones vermicul[a]e de vino na se öntés” (KolGl.: NyF. 45. sz. 9); 1604: BŐgély (MA.); 1708: Bögöly/PP. TÄbänus a.); 1818: bögü (Zakál Gy.: Őrség 71: NSz.); 1851: bögölök gr. (Egyed A. —Ovid.: Átvált. 3: 15: NSz.); 1862: böglyök gr. (CzF.); — begő (EtSz.); bégéj, öö^ő-szömű, bőgő, bögöj (MTsz.); bögöny (NytudÉrt. 1. sz. 64) ; öödőlégy, bőgő, bőgőjszömvL, bököly, bügő (ÚMTsz.) ; bégé, bögú, gebő (Nyatl.). J: 1. 1550 k.: ’bársony- légy; Seidenfliege’ (1. fent); 2. 1604: ’marha- bögöly; Dassel* # (MA. Tabánus a.); szakny. bögölyjélék ’Tabanidae’.
Vitatott eredetű. — 1. Hangutánzó eredetű. Hangalakja a rovar jellegzetes búgó, zümmögő, dongó hangját tükrözteti, s így a hangutánzás síkján összefügg a sokféle hangmegnyilvánulást kifejező bőg családjával, illetőleg távolabbról az ide tartozó mély hangrendű megfelelőkkel (búg, bong stb.) is. Á bögöly más magyar nyelvi megnevezései is jórészt hangutánzó eredetűek: dröngő, dröngőlégy, dongó, dangócs, bongu, bagócs, bagólégy, zongó, zungólégy stb. (Nyatl. bögöly a.). A szó vége az -Z -ly deverbalis névszóképzőnek felel meg; vö. sirály, fogoly1 stb. — 2. Ótörök eredetű; vö.: csuv. páván ’bögöly’ ; tel. pökön, pokÖnök 'szúnyog* (Veib.). Más török nyelvekben csak továbbképzett alakban van meg; vö.: oszm. büvelek; bask. bögelek, bögelsen; kaz. bögelek: ’bögöly*. Vö. még mong. böküne ’ua.’. Eszerint a magyarba egy török *bükül vagy *bököl kerülhetett, azonban a felsorolt török szavak egyike sem ilyen alakú.
Bálint: Párh. 4; Munkácsi: Nyr. 13: 259, Ethn.: 4: 285, NyK. 32: 373 0 ; Gombocz: MNy. 3: 105 0, BTLw. 53 0, NyK. 45: 5, ÖM. 1: 50; Vámbéry: MBölcs. 142; EtSz. 0; Ligeti: MNy. 29: 277, NyK. 49: 214; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 11; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. — Vö. bagócs.
böfifre 1577 k.: ,,egÿ Bégre foiro vjrjsel çonch meg” (OrvK. 255); 1604: GÓbre (MA.); 1792: begre (SzD. Bögre a.); 1819: bögrécske sz. (Édes G.: Hör. 1: 17: NSz.); 1862: gébre (CzF.); — bégre, bődre, börge (MTsz.) ; bigre (ÚMTsz.). J: 1577 k.: ’Töpfchen’* (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Török jövevényszóként való magyarázata — vö. csag. bogur, bögür ’üstszerű edény’ — további vizsgálat nélkül egyelőre elfogadhatatlan. Iráni származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 133, MEr. 240, M- Bölcs. 142; Budenz: NyK. 10: 127; Munkácsi: ÁKE. 304; EtSz. 0 ; SzófSz. 0 ; Deme: MNyTK. 69. sz. 7.
bögryörö 1522: ? „Martinus Begere” szn. (MNyTK. 105. sz. 29); 1842: bögyörő (M- Tsz.); 1862: bègyèrô (CzF.); — begyerő, bégyörő (MTsz.); bédérő, bögyöllő, bögyölődet gr., bögyörú, bügyörő, bügyülő, bilgyürő, bügyü- rú (ÚMTsz.); bégyéllö, bçgyçrlilô, bigyérö, bögyölle, bögyöre, bügyürü (Nyatl. angyal- bögyörő a.). J: 1842: ’kis fiú hímvesszője; Geschlechtsglied eines kleinen Knaben’ (1. fent).
Származékszó, de alapszava vitatott. — 1. A biggyeszt családjába tartozik, a szó vég pedig az -ó, -ő igenévképzŐvei azonos. E hangfestő tőnek több r-rel bővült változata él a nyelvjárásokban; vö.: bégyérédik (EtSz.); bögyörödik ’domborodik’, különösen ’terhesedik’ (Nyr. 29: 93) ; bigyörödik ’kupo- rodik; összezsugorodik’ (ÚMTsz.); bigyeredik ’kezd kifejlődni, kezd nőni’, bigyeredisnek indul ’indát hajt’ (ÚMTsz.) ; stb. — 2. Lehetséges azonban az is, hogy az alapszó a begy; ez esetben a szó vég -r -j- -ő kicsinyítő képzőbokor. A N. begyerész, bögyörész ’csecserész, fogdos’ és bigyérisz 'gyöngén kotorász’ (ÚMTsz.) inkább a begy családjába tartoznak, s a bögyörő-ve\ csak akkor függenek össze, ha az a begy származéka. — Mivel a biggyeszt és a begy eredetükben esetleg összefüggenek egymással, a két magyarázat nem áll egymással föltétlenül ellentétben. — Az alakváltozatok közül az Les formák valószínűleg a fütyülő ’bögyörő* hatását mutatják. A bédérő à-je talán depalatalizáció eredménye, de az is lehetséges, hogy ez az alak a penderedik családjába tartozik. — A mogyoró hangtani változataként való magyarázata téves. — Tréfás hangulatú nyelvjárási szó.
CzF.; Fiók: Száz. 41: 599, 863; Bleyer: Száz. 41: 761; EtSz. 1: 327 bégyérédik a.; Bátky: NéprÉrt. 27: 11; Beke: VasiSz. 2: 382 0 . — Vö. angyalbögyörő, begy, biggyeszt·
böjt 1211: ? „[Udvornici] Buncheu Key- ci Buhtus” sz. szn. (OklSz.); 1358 — 9: T Behtus sz. szn. (MNy. 16: 152); 1372


bök
360
bölcs
U./1448 k.: „5ei/£few ^eredara viradolan”, bewytrewl gr. (JókK. 26); 1510: bevhtet gr. (MargL. 9); 1520: ? béychyerth gr. (PozsK. 26); 1522: Bwÿthos ez. szn. (MNyTK. 105. sz. 45); 1528: beyttekelgr. (SzékK. 358) ; 1568: biut, bűüt (Mel: SzJán. 216, 82: NySz.); 1575: bét (Helt: Krón. 33: NySz.); — bujt (ŰMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'böjti időszak; Fastenzeit’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'koplalás; Kohldampf | vallásos böjtölés; religiöses Fasten’# (1. fent); 3. 1816: ’inség; Elend’ (1. fent). — Sz: ~ös 1211: 1. fent; 1568: boitésok gr. (Mel: SzJán. 30: NySz.) I /wöl 1372 U./1448 k.: beÿtewle gr. (JókK. 27) I ~ölés 1372 U./1448 k.: beÿ- telefeben gr. (JókK. 26) [ 1604: Boyti
(MA.).
Ismeretlen eredetű. Eredetibb hangalakja bi^t ~ büyt ~ bë%t lehetett, melyből a j-e változatok szabályosan alakultak. A j nélküli formák viszonylag újabb fejlődmé- nyek. Az etimológia ismeretlensége miatt a jelentésváltozatok egymáshoz való viszonya tisztázhatatlan. — Finnugor egyeztetései, valamint iráni és német származtatásai elfogadhatatlanok.
Budenz: NyK. 6: 203; MUSz. 470; Hunföldi: Ethn. 6: 161 ; Munkácsi: NyK. 26: 314, ÁKE. 178; Mészöly: Az -it képző 11, 18, NNyv. 1: 54; EtSz.®; Losonczi: NyK. 44: 376; Gácsér: MNyTK. 58: 30; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 88; Moór: Nyr. 73: 22, ALingu. 2: 419; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 34; MSzFgrE.®.
bök 1611: „Bockenni: Talipedare, Impingere, Titubare” sz. (MA.); 1616: búk- kenéie sz. (Bal: Cslsk. 144: NySz.); 1668: bekkeno sz. (Matkó: BCsák. 225: NySz.); 1673: „Szúró pálczáckal gyakván, bökvén, szúrván és által őkletvén” sz. (Com: Jan. 150: NySz.). J: 1. 1673: ’szúr; stechen | döf; stoßen’* (1. fent); 2. 1770: ’megsért; verletzen’ (Nieberle: Tövis, kert 142: NSz.); 3. 1827/1831: ’taszít; stoßen’ (Kisfaludy K.: Munkái 8: 149: NSz.); 4. 1877: ’mutat; zeigen’ (Margitay D.: Feltám. 51: NSz.). — Sz: ~ken 1611: 1. fent | ^kenő 1616 k.: 1. fent I /wdös 1770: bögdösni sz. (Nieberle: Tövis, kert 142: NSz.) | ~öd 1770: béko- dézzed sz. (Nieberle: Tövis, kert 140: NSz.); 1792: Böködni sz. (SzD.) | ~ős 1808: bökős (Kresznerics: Közm. 2: 186: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Esetleg hangfestő származására lehet gondolni. Hangfestő eredetű lehet a vele korábban egyeztetett finn pökkiä, pökätä ’öklel’, észt pokkama ’taszít’ is. — Eredeti jelentése az 1. lehetett. Uráli egyeztetése elfogadhatatlan.
Budenz: NyK. 6: 447, 17: 427, 18: 229; MUSz. 470; Munkácsi: NyK. 16: 464; EtSz.® ; Pais: MNy. 11: 409; SzófSz.; Lakó: NyK. 64: 62; MSzFgrE.®.
bőkezű 1513: „0 kedeg ol be kezű, bog femmit ki iduőffegőnkre vagon megnem tagagga” (NagyszK. 288); 1708: Bőkezű (PP.). J: 1513: 'freigebig'# (1. fent). — Sz: ~ség: 1585: Bwkezwség (Cal. 582). — De vö. 1376: „Niolai dicti Beumorkow” (OklSz.).
Összetett szó. A ’tágas, széles’ jelentésű bŐ előtag az ujjakat széttáró kézre, a nyitott tenyérre utal; vele ellentétes értelmű a szűkmarkú szűk-je. Más nyelvekben szintén fontos szerepe van a ’bőkezű’ fogalmának kifejezésében a nyitott tenyérnek, a nagy, széles, bőségesen adó kéznek; vö.: ang. large-handed [tkp. ’nagy, bőséges kezű’], open handed [tkp. ’nyitott kezű’]; ném. eine offene Hand habend [tkp. ’nyitott keze van’]; fr. avoir la main large [tkp. ’széles keze van’]: ’bőkezű’; ol. aprir le mani ’bő- kezűen ad’ [tl.p. 'kinyitja a kezeit’]; or. iqédpou. ργκόΰ. 'bőkezűen’ [tkp. 'bő kézzel’]. E1Ő- és utótagja jelentését illetően a bőkezűvel egyező felépítésű a finn runsaskätinen 'bőkezű’.
bölcs 1211: T „[Udvornici] Zeuleus Beke Toppá Beich” szn. (OklSz.); 1350 k.: „f[ce]nt bulch affcu[n]noc vg[o]n ielunel” (KTSz.); 1372 U./1448 k.: bewiese gr. (JókK. 82); 1456 k.: bech, bwch (SermDom. 1: 215, 2: 295); 1512 k.: bewchnek gr. (WeszprK. 117); 1708: BŐlts (PP.); - böldzs (ŰMTsz.). J: Á) mn. 1350 k.: ’nagy tapasztaltsággal, ítélő képességgel rendelkező, okos ; weise’ # (1. fent). B) fn. 1. 1405 k.: ’okos személy; kluge Person’# (SchlSzj. 25.); 2. 1456 k.: ’tudós; Gelehrter | filozófus; Philosoph’ # (SermDom. 1: 215). — Sz: ~esség 1372 U./1448 k.: bewlc^efeg (JókK. 130) | ~elkedik 1536: bewlchelkedÿ gr. (Pesti: Fab. 37) | ~elet 1830 k./1842: bölcseletével gr. (Berzsenyi: Művei 2: 191: NSz.) | 1838:
Bölcsész (NyÚSz.) | készet 1838: bölcsészet (NyÚSz.) I '■‘■'elem 1851: bölcselem (Ny- ÚSZ;).
Otörök eredetű; vö.: csag. büyiéi ’varázsló’ (Radl.) ; oszm. büyücü ’varázsló, boszorkány’; gag. bűjü ’varázsló’ (Nyr. 54: 13). A török szó a büyü ’varázs, varázslat’ -éi cselekvőt jelentő névszóképzős származéka ; ebből a névszóból származik bűvös szavunk is. Vö. még mong. bügeŐi ’sámán, varázsló’. — A magyarba került török alak *büyü,éi lehetett, amiből a magyarban *bűcsl > *bűcs, majd másodlagos l betoldásával bülcs ~ bölcs lett. Eredeti jelentése nyilván ’varázsló, sámán’ lehetett, s csak a pogány hitvilág kihaltával nyerte mai jelentését. Melléknévi jelentése a magyarban alakult ki.
Gombocz: Nyr. 29: 353, MNy. 3: 108, BTLw. 54®, MNy. 10: 27, ÖM. 2/1: 93; Munkácsi: NyK. 32: 298 ®, Nyr. 54: 13;


bölcső
361
böllönködik
EtSz. ® ; Losonczi: MNy. 14: 130, NyK. 50: 247; Zolnai Gy.: Nyr. 50: 1; SzófSz.; B. Lőrinczy: KTSz. 165. — Vö. bűn, bűvös.
bölcső 1339/1350: ? ,,Addidimus etiam . . . Budun, Bach, Zeuleus prope aquam Balatini, Bulchew cum piscinis suis in fluvio Drawa” hn. (PRT. 7: 480); 1389: ? Belchew hn. (Csánki 2: 595); 1395 k.: „conabulum: belchew” (BesztSzj. 49.); 1405 k.: belche (SchlSzj. 233.); 1517: bevlcheben gr. (DomK. 99); 1518 k.: bochoth gr. (PeerK. 340); 1528: boléőybe gr. (SzékK. 112); 1629: bőcsü (Et- Sz.); 1645: boltsu (GKat: Válts. 1: 803: NySz.); 1759: butsuben gr. (Szattmáry — Király Gy.: Méhes kert 260: NSz.); 1877: béycsŐt gr. (Kálmány L.: Koszorúk 1: 29: NSz.); — bőccső-héiló (MTsz.); Bécsü, bőcic- kébe sz., bőcsémet gr., bőcsibe gr., bücső, bucsŐ (ŰMTsz.); bécse, bécsé, böcsö, böjcső (Nyatl.). J: 1395 k.: ’Wiege’ # (1. fent). — Sz: ~de 1857: bölcsődének gr. (Sárosy Gy. Album 166: NSz.).
Otörök eredetű; vö.: Κΐδγ. biéik; kipcs. be&ik (Houtsma); oszm. beçik; kirg. beéik; jak. bisik: ’bölcsÓ’. A törökségben nagy területen elterjedt szó ; feltehetőleg igei származék. — A magyarba *bisiy alakban kerülhetett, amelyből török & ~ m. les megfeleléssel, valamint más szabályos hangfej - lődósekkel lett a mai magyar alak; vö. bölcs, gyümölcs. A bölcsőde nyelvújítási alkotás. — A szik. N. beléov ’ua.’ a magyarból, a szb.-hv. bésika; big. N. ŐeuiÚK: ’ua.’ az oszmán-törökből való. — A talpon ringó bölcső típusa török népektől származott Európába.
Fábián: NyK. 5: 243; Vámbéry: NyK. 8: 133, MBölcs. 142; Budenz: NyK. 10: 78; Munkácsi: KSz. 2: 190; Gombocz: MNy. 3: 106®, BTLw. 54®, MNy. 13: 100; Paaso- nen: NyK. 42: 59; EtSz. ® ; Viski: Msg- Népr. 1: 277; Räsänen: FUF. 24: 253; Herkely: NéprÉrt. 29: 366; Németh: KCsA. 1. Kiég. 521 ®, MNy. 38: 4; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 273; Ligeti: AOr. 16: 114. (Machek: EtSIÖSl. 29.)
bölény 1211: ? Bélén hn. (OklSz.); 1291—4: ? Benenus sz. hn. (Györffy 1: 599); 1395 k.: ,,bofell[us]: belÿn” (BesztSzj. 1050.); 1405 k.: belem, bwlen (SchlSzj. 1631., 1634.); 1488: Bewlenes sz. szn. (OklSz.); 1534: Begyen, Beogin (Trauschenfels: Deutsche Fundgrube 10); 1565: beléndnek gr. (Mel: Jób. Jegyz. 64b: NySz.); 1611: böliny (MA.); 1612: bőlényt gr. (Radv: Csal. 3: 61); 1643: Begyin, Begyimes sz. (MNy. 10: 363); 1652: bélin (EtSz.); 1708: Belind (PP. Bifon a.); 1714: Begye (MNy. 10: 363); 1763: Bőlény (Adámi: Wb. 12: NSz.); 1787: Bedéng (MNy. 36: 200); 1795: k.: begyén (Takáte R.: Told. R. r.: NSz.); 1800: böíöny
(Márton Bélény a.); 1807: Bölény (Márton); 1848: Bellények gr. (Hanák: Emlősök és madarak 13: NSz.); 1862: belény (CzF.); 1868: bölön-vadászatok (Orbán B. : Székelyföld 1: 186: NSz.). J: 1211: ? ’Auerochs’# (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent).
Otörök eredetű; vö.: bask. bülen ’jávorszarvas’ (Kát.); tat. bolan ’szarvas’; alt. bulan ’jávorszarvas’ ; hak. pulan ’ua.’ ; csuv. pőlan ’szarvas’. — A magyar szónak megfelelő magas hangú alak csak a baskírban van ugyan kimutatva, de más török eredetű szavunknál is előfordul, hogy a magyarban az a változat maradt fenn, amely a törökségben azóta kiveszett, vagy szűkebb területre szorult vissza; ilyen például a gödény szó. A begyén-íéAe alakváltozatok </y-je Zy-ből fejlődött; vö.: gereblye ~ N. gerebgye; golyva ~ N. gogyva; stb. A belénd stb. szóvégi d-je járulékhang. A ’szarvas, jávor- szarvas’ ’bölény’ jelentésfejlődés azzal magyarázható, hogy a kevésbé ismert állatok elnevezései gyakran keverednek; vö. pl. a teve szláv velbbgdb nevét, mely etimológiáikig a gör. έλέφας ’elefánt’ szóval azonos.
Munkácsi: Ethn. 4: 295, NyK. 32: 300 ® ; Gombocz: MNy. 3: 106, BTLw. 55 ® ; Et- Sz. ® ; Ligeti: NyK. 49: 199; SzófSz. — Vö. bölömbika.
böllér 1405 k.: ,,facér: belle[rJ” (SchlSzj. 1949.); 1469: Beller szn. (OklSz.); 18. sz. e. f.: Böller szn. (MNy. 45: 146); 1816: Bellérkedni sz. (Gyarmathi: Voc.); 1833: Böllér (Kassai 1: 394); — bélier, bëllër, böllér (ŰMTsz.); b'éllér (Nyatl.). J: 1. 1405 k.: ’húsfeldolgozó ; Fleisch Verarbeiter’ (1. fent); 2. 1816: ’kereskedő; Händler’ (1. fent); 3. 1833: ’disznóölő; Schweinschlächter | nem tanult hentes ; ungelernter Fleischer’ (1. fent) ; 4. 1838: ’marhakereskedŐ ; Viehhändler’ (Tsz.). — Sz: ~kedik 1816: 1. fent.
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. baj.- osztr. peler, peller ’belsŐség- és húsfeldolgozó, húsfüstölő, kolbászárus, nem tanult hentes’ (MNy. 45: 142). Ez a — feltehetőleg a m. bél szóból kölcsönzött — baj.-osztr. pel, pelle ’belső részek’ származéka, s valószínűleg a magyarországi németben keletkezett. — A ném. Buhler ’kontár mészáros’ szóval való összevetése és románból való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 66; Lumtzer—Melich: DOLw. 73; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 73; SzófSz.; Mollay: MNy. 45: 140 ®.
böllönködik 1803/1892:, ,Mit te, Kazinczy, reám böllenkedsz és kötekedni Kívánsz” (Kazinczy: Lev. 3: 127: NSz.); 1831: Pörlenkedik (Kreszn.); 1833: Bellenkedik (Kassai 1: 284); 1838: Böllönködik (Tsz.); — pöllenkedik (Nyr. 45: 73); böllenködik


bölömbika
362
bônçe
(ÚMTsz.). J: 1. 1803/1892: ’pörlekedik; zanken’ (1. fent); 2. 1838: ’ingerkedik; necken’(1. fent) ; 3. 1878: ’mérgelődik; sich ärgern’ (Nyr. 7: 474).
Ismeretlen eredetű. — Ap0r~ per, pörleke- dik ~ perlekedik szóval való összefüggése nem valószínű. Az ellenkedik-f>6\ való özármaztatása téves. — Dunántúli nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 523 böllenkedik a.
bölömbika 1395 k.: ,,Enthaur[us]: belem bika” (BesztSzj. 1053.); 1651/1817: bömbölö bölöm-bikát gr. (Zrínyi 2: 120) ; 1784: bölön-bika (SzD. 12); 1831: Bölöny-bika (Kreszn.); 1833: Bon-bika; BömbölŐ-bika, BÓm-bika (Kassai 1: 313; 395); — böm- bika, bömbös-bika (MTsz.); bömbölbika (Szam- Sz.), bölömbika, börömbika, bŐrömbika (OrmSz.); bämbäl bika, böm-böm bika (ÚMTsz.). J: 1395 k.: ’dobos gém; Rohrdommel’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja valószínűleg a bölény alakváltozata. Az előtag is, a bika utótag is a madár hímjének jellegzetes párzási hívó hangjára, a bika bömböléséhez hasonló buffogatására utal. Ilyen jellegű összetétel ermadárnak R. ökörbika neve is; vö. 1604: „OkŐrbika, Vízben Számárul buf- fanto madar” (MA. Onocrótulus a.). Ez pontos mása az állattani szaknyelvben ma is használatos lat. botaurus ’bölömbika’ [tkp. ’ökörbika’] szónak. A bika megtalálható a N. nádi bika, vízi bika ’bölömbika’ (MTsz.) kifejezésekben is; számos más nyelv ugyancsak ’bika’ jelentésű szót használ a bölömbika elnevezésében ; vö. ang. bull-of-the bog [tkp. ’mocsári bika’]; fr. taureau des étangs [tkp. ’tavi bika’]; ol. tarabuso [tkp. ’bika- vércse’]; sp. avetoro [tkp. ’bikamadár’] ; or. N. eodxHÓű ŐbiK [tkp. ’vízi bika’] (Dal’2 BbiKb a.): ’bölömbika’. — A bölömbika alakváltozatainak létrejöttében szerepe volt a bömböl népetimológiás hatásának. Az összetétel előtagjának a bömböl-bŐl való származtatása azonban nem valószínű.
Kunos: Nyr. 12: 61, 66; Munkácsi: Ethn. 4: 295 ®, NyK. 32: 300; Simonyi: Nyr. 32: 549, 33: 138, 40: 448, 45: 73, NyF. 11. sz. 58; Nádai: NyF. 27. sz. 9; Gombocz: BTLw. 55; EtSz. 1: 522 bölény a.®; Hermán: Mad. 301; Bodnár: Aquila 21: 204; Horger: MSzav. 28; Beke: Nyr. 58: 144, VasiSz. 2: 258; Szalay: VasiSz. 2: 405; SzófSz. — Vö. bölény.
bömböl 1456 k.: „sic oratio sine devotione est quasi mugitus bovis: eker bem- belefe” sz. (SermDom. 2: 298); 1495 e.: bgmbglefe sz. (GuaryK. 120); 1505: Bwn- bwlew sz. szn. (MNy. 3: 463); 1531: „neekyk wygadoznak wala Es neekyk czak bembelnek wala” (ÉrsK. 449); 1568: bumbSlesbe sz. (Mel: SzJán. 201: NySz.); 1766: meg-bembúl (MNy. 36: 200); 1831: bölömböl (Kreszn.); — bëmbël, bômbël, bömbel (EtSz.) ; bömbűlve sz. (ÚMTsz.). Js 1. 1456 k.: ’bőg <állat>; heulen, brüllen (Tier)*’* (1. fent); 2. 1505: ? ’ordít (személy)*; brüllen (Person)*’ * (1. fent), 1531: ’ua.’ (1. fent); 3. 1781: ’erŐs hangot hallat (tárgy, természeti jelenségé; brüllen, brausen (Gegenstand, Naturerscheinung)*’ * (Μ. Hírmondó 548: NSz.); 4. 1805: ’ordítva sír; brüllend weinen’ * (MánxÚt. 78: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a hosz- szabb ideig tartó, erős, mély, tompa emberi, állati, természeti hangmegnyilvánulást fejezi ki. Ugyanennek a hangutánzó tőnek más képzővel keletkezett származéka a bömmög ’brummog’; vö. 1803: „körülötte a’ Med- vék-is bömmögtek” (Dugonics: Jólánka 1: 498: NSz.). Hasonló hangutánzó szó a rom. bombani ’morog’; gör. βομβείν ’tompán hangzik, zúg, dong’ s némileg a lat. boare ’bőg, bömböl’. — A bölömböl alakváltozat szintén beleillik ugyan a hangutánzó igealakok rendszerébe, kialakulásában azonban a csörömpöl, dörömböl, zörömb öl-félék közvetlenebb analógiás hatásával is számolhatunk. — A 2 — 4. jelentés az 1. átvitelével keletkezhetett, mint ahogy például a bőgnek és az üvölt-nek is kialakultak ugyanilyen jelentései.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 74; Horger: MNy. 35: 44; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23; Kelemen: Mondsz. 387. (Vasmer: RussEtWb. 1: 132; Cioranescu: DiccEtRum. 95; Frisk: GrEtWb. 1: 250.)
böng;e 1791: „Ollyak mint a’ bimbót nyitó fák bengéi” (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 265: NSz.), de 1. böngészik; 1825: bön- döly (EtSz.); 1838: Bönge (Tsz.); 1838: Beng (Tzs.); — bënge (MTsz.), böndő (MTsz. bon- döly a.); böngő (MNyj. 8: 105); böncső, böncsők sz., böngyő, böngyőke sz. (Nyatl. szőlő- fürt a.). J: 1. 1791: ’rügy; Auge (an Bäumen)* I bogyó; Beere’ (1. fent); 2. [benge] 1807: ’varjútövis; Wegdorn | kutyafa; Faulbaum’ (Magy. Fűvészk. 1: 178); 3. 1808: ’szedéskor száron felejtett fürt, termés; nach der Obsternte und der Weinlese am Stengel zurückgebliebene Frucht, Traube | apró szőlőfürt; kleinwinzige Traube’ (SI.) ; szakny. ’Rhamnus’.
Ismeretlen eredetű. Feltehető korábbi jelentése a növényi ágon található apró csomó lehetett; innen érthető, hogy bimbót, rügyet és bogyótermést egyaránt jelölhetett. Később sajátosan a szedéskor száron maradó, rendszerint apró szőlőfürtnek a jelölője lett. — A benge növénynév (2. és szaknyelvi jelentés) idetart ozása kérdéses. — Esetleges hangfestő eredete, illetőleg a bimbó alak változatainak tartott bingó-féle


böngré*zi!<
363
börberi
szavakkal való kapcsolata további vizsgálatra szorul. Mongol és török származtatása téves. — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 131, MBölcs. 140; Budenz: NyK. 10: 95; Bálint: Párh. 3; EtSz. 1: 357 7. beng, 7., 2., 3. benge a.®, 525 böndöly a.; Simonyi: Nyr. 44: 119; Horger: MNy. 37: 14; SzófSz. böngész a.; Török: MNy. 55: 50; Beke: MNyj. 8: 104®. — Vö. böngészik.
böngészik 1759: „az után imitt amott tanúkat bengézve keresni” sz. (Gusztim: Üdv. mannája 8: NSz.); 1763: bengészni sz. (Molnár J.: Megtérő reform. 67: NSz.); 1767: bongézS sz. (Iliéi: Ptolomaeus 36: NSz.); 1807: Böngészni sz. (Márton); 1892: béngész (Nyr. 21: 309). J: 1. 1759: 'fáradságos kereséssel összegyűjt; mit mühevollem Suchen sammeln’ (1. fent); 2. 1763: ? 'írásokban, könyvekben szórványosan fellelhető anyagot keresgél; in Schriften, Büchern herumstöbern’ # (1. fent), 1839: ’ua.’ (Fegyelmező 521: NSz.); 3. 1781 e./1786: ’a szedéskor száron felejtett gyümölcsöt, termést megkeresi; im Obstgarten Nachlese halten’ (Pázmándi S.: Sched. 177: NSz.). — Sz: ~get 1847/1896: böngészgetjük gr. (Petőfi: 6: 18: NSz.) | ~de 1959: böngészde (ÉrtSz.).
Származékszó: a N. bönge ’fürt’ főnév -2 ~ -sz igeképzős alakja. Az eredeti jelentés a 3. volt. Az alapszótól való elszigetelődést az segítette elő, hogy az irodalmi és köznyelvben élő, leginkább átvitt 2. jelentés kizárólag az ö hangú formához kapcsolódott.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 131, MBölcs. 140; Simonyi: MNyelv.1 2: 189; EtSz. 1: 357 7. benge a.®; Horger: MSzav. 29; Tolnai: Nyúj. 47; Végh: Adal. 57; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 49, 67. — Vö. bönge.
bőnye 1828: „Bonye: Aponeurosis” (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 4: NSz.); 1894: blónye (Nyr. 23: 42); 1898: bönyegük gr. (Csapodi: Elfáradás 166: NSz.); — blőnyös sz., bönyeg, bönyés sz., vőgye, vőnye (ÚMTsz.). J: 1. 1828: ’izomköteg burka; Sehnenhaut’ (1. fent); 2. 1838: ’mócsing; Flechse’ (Tzs.); 3. 1894: ’szarvasmarha szügyének húsa; Brustfleiseh des Rindviehs’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Esetleges Összefüggése a N. böhény ’szarvasmarha gyomra, bele’ (MTsz.) szóval vizsgálatot érdemelne. — Alakváltozatainak egymáshoz való viszonya csak az etimológiával együtt tisztázható. 1. (szaknyelvi) jelentését a 2. alapján önkényesen kapta; a 2. és 3. (tájnyelvi) jelentés időbeli viszonya kérdéses, összefügg az etimológiával. — Szláv származtatása elfogadhatatlan.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 73; Kniezsa: SzlJsz. 802. ®.
bőr 1372 U./1448 k.: ,,ky mondatyk beivr captalomnak” (JókK. 107); 1395 k.: bér, bureu ynk (BesztSzj. 663., 109.); 1544: baranbőr (OklSz.); 1599: vjdra bwrtt gr. (MNy. 61: 481); 1816: bür (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’kidolgozott állatbőr; Leder’# (1. fent); 2. 1395 k.: 'eleven bőr; Haut; Feil’# (BesztSzj. 663.); 3. 1604: ’termés védőburka; Hülle der Frucht’ (MA. Hilum a.); 4. 1792: 'hártya, pille; Haut (auf der Milch)' #(SzD. Felezet a.); 5. 1844: 'ember; Mensch | nő (megvető értelemben vagy nemi vonatkozásban); Frau (geringschätzig oder in sexueller Beziehung)’ (Életk. mellékl. 15: NSz.). — Sz: ~Ö3 1479: ? Bewres hn., 1585: Boros (Cal. 770) I ~öz 1585: meg borozóm gr. (Cal. 770) | ~özik 1770: ? börezett gr. (Kolumban I.: Vida hist. 55: NSz.); 1789/1890: borödzeni sz. (Kazinczy: Lev. 1: 441: NSz.) | ^ke 1800: bőrke (Nyúlás F.: Orvos vizek 1: 134: NSz.) | ~ösödik 1805: bórösödik (Verseghy F.: Ung. Sprach. 87: NSz.).
Valószínűleg ősi örökség az uráli korból; vö. osztj. Vj. par ’vöröses hámréteg a nyírhéj belső felén’; — szám. jur. pir ’a nyír- kéreg vöröses belső kérge; a bendő nyálkahártyája, kenyérhéj’. Az uráli alapalak *per3 lehetett. — A magyar szókezdő b a szó- középi r hatására zöngésülhetett *p-ből; vö. bal, bél, bír stb. Az 5. jelentés kialakulására vö. pl.: lat. scortum ’bŐr; ringyó’; fr. peau de chien ’ringyó’; sp. pelleja ’ua.’. — A szócsalád altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. A szó vogul egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 133; Budenz: NyK. 17: 323, 441, 18: 27; Munkácsi: NyK. 28: 271; EtSz.; Toivonen: FUF. 15: 76®; K. Donner: MSFOu. 49. sz. 164; Sauvageot: Rech. 12; Németh: NyK. 47: 470; Liimola: Vir. 1936. 311, JSFOu. 57/1: 3; SzófSz.; Fokos: NyK. 61: 54; Lakó: AAPJ. 17. sz. 12, 21®, NyK. 64: 62, 66, ALingu. 12: 229, 234, 240; Collinder: UrGr. 45, 401, 410; Rédei: NyK. 66: 254, 255; MSzFgr- E. ®. — Vö. angyalbőr, bőrönd, libabőrös.
börberi 1928: „Mert bizony a régi vékony burberry-kabátokban eleget dideregtünk” (Új Idők 34: 284); — börberi (Országh: AngMKézisz.3 burberry a.). J: 1928: ’egy fajta könnyű szövet; Burberry (Art leichter Stoff)’ (1. fent).
Angol eredetű; vö. ang. Burberry ’egy fajta könnyű szövet; ilyen szövetből készült kabát, stb.’; ez a szövetet elsőként gyártó londoni Burberry cég nevével azonos. Átkerült több európai nyelvbe; vö.: ném.


bőregér
364
börze
Burberry ’börberi szövet’ ; ol. burbery; le. burberry: ’vízhatlan köpeny’. — Kereskedelmi szakszó.
(OxfEnglDict. Suppl. Burberry a.)
bőreg-ér 1788: „Bor-egér Ti., Szárnyos- •egér Dt.” (MNy. 5: 239). J: 1788: ’denevér; Fledermaus’ (1. fent).
Összetett szó. Jelzői szerepű előtagja valószínűleg a denevér nem szőrös, hanem csupasz bőrszárnyára utal, az utótag pedig arra, hogy színre és alakra — főként mozdulatlan állapotában — hasonlít az egérhez. Hasonló elnevezések más nyelvekben is előfordulnak; vö.: fr. chauve-souris [tkp. ’ko- pasz egér’]; lett pell-ahda [tkp. ’bőregér’]: ’denevér’. Számos más nyelvben szintén ’egér’ jelentésű szó az elnevezés alapja; vö.: ang. flitter-mouse [tkp. ’repdesŐ egér’]; ném. Fledermaus [tkp.’repdesŐ egér’] ; portugál mor-cego [tkp.’vak egér’]; or. Aemÿqax Mbiuib [tkp. ’repülŐ egér’]: ’denevér’. A repülés mozzanata kerül előtérbe más típusú elnevezésekben is; vö.: m. 1604: [zarnyas eger (MA. Denever a.); N. bőrmadár (Nyatl. denevér a.); md. E. ked mimilav [tkp. ’bŐr- pillangó’]: ’denevér’. — Nem valószínű az a feltevés, hogy a m. boregér a Ledermaus-sé, ferdített ném. Fledermaus tükörfordításaként keletkezett volna. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: MNyelv.1 2: 159®; Zolnai B.: Purista 14.
böröc 1834: ,,Protze, börőcz . . . Taliga, vontató” (MathMűsz. Protze a.); — boroz, böröck (Saád: TüzérsSz. 52). J: 1834: ’ágyú- taliga; Protze’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. brotz 'kétkerekű kocsi, kordé’; vö. még ir. ném. Protze ’ágyútaliga’. A német szavak az olaszból valók; vö. ol. baroccio, biroccio ’kétkerekű kocsi, kordé’, vel. R. birozzo ’négykerekű lapos kocsi’. Ez a végső forrása a m. bricská-rvák is. — A magyarban valószínűleg a katonai szókincs magyarítói alakították ki hangtestét. — Elavult szó.
EtSz. ® ; Saád: TüzérsSz. 52; Gáldi: Szótir. 453. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 443; Kluge: EtWb.19 567.) — Vö. bricska.
bőrönd 1786: börönde (NyÚSz.); 1787: „bőröndé: bőrös láda, koffer” (Nyr. 1: 46); 1802: bőröndő (Nyr. 33: 341); 1823: BöröndÖ, bőröndöknek gr. (Schedel F.: Haramják 213, 34—5: NSz.); 1835: börönd (Tzs. Koffer a.); 1859: bőrönd (Csalomjai: Költ. 81: NSz.). J: 1. 1786: 'utazótáska; Koffer’* (1. fent); 2. 1843: ? ’állatbŐr; Leder’ (Athenaeum 2: 111: NSz.), 1851: ’ua.’ (Garay: Szent László 1: 203: NSz.); 3. 1879: ’hátizsák; Rucksack’ (Németh I.: Elb. 170: NSz.). - Sz: ~ös 1843: Böröndös fn. (Kunoss E.: Ujd. szófüzér 14: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a bőr főnévből alkották önkényes kikövetkeztetés útján nyert képzővel. A börönde alakot Bartza- falvi Szabó alkotta. A 19. sz. első harmadában inkább böröndő alakban volt szokásos. Mai alakjának kiformálódásába talán a Zala megyei Börönd (~ Berend) község neve is belejátszhatott. — Eredeti jelentése 'bőrrel bevont (utazó) láda’; 2. és 3. jelentése alkalmibb jellegűnek látszik.
[Szerkesztőség:] Nyr. 1: 48®; NyÚSz. 30, 348, 403; EtSz. 1: 526 bőr a.; Tolnai: Nyúj. 67; SzófSz. bőr a. — Vö. bőr.
bőrpoklos 1. bélpoklos
börtön 1261: ,,Praeco qui berten dicitur” (EtSz.); 1380 k.: Bertyn (KönSzj. 87.); 1621: Bőrtőn (MA. Cárnifex a.); 1802: börtöny (Molnár J.: Könyvház 18: 165: NSz.); — bördön, börtömöt gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1261: ’hóhér; Henker | porkoláb; Kerkermeister’ (1. fent); 2. 1779: 'börtön; Kerker'* (NyÜSz.); 3. 1862:’ börtönbüntetés; Gefängnisstrafe’ * (CzF.). — Sz: ~öz 1787: börtönö- zéssel sz. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 260: NSz.); 1835: börtönöz (Tzs. Kerkern a.).
Ismeretlen eredetű. A bördön alakváltozat az r utáni t zöngésülésével keletkezhetett; vö. koperta^ N. kopperda. A tárgy - ragos börtömöt az ejtésbeli börtömbe, börtönéből stb. alakok alapján jött létre. Ma is élő 2. jelentése csak a nyelvújítás korában, Baróti Szabónál bukkan fel. Valószínűleg a börtönház ’a porkoláb háza’ (vö. 1675: Berthenház: MNy. 25: 150) összetételből elvont börtön vette fel tapadás útján a ’foglyok, elítéltek elzárására szolgáló épület’ jelentést; a régi börtönházban ugyanis nemcsak a porkoláb lakott, hanem a foglyokat, elítélteket is ott őrizték. A 3. jelentés a börtönbüntetés összetételéből vonódhatott el.
EtSz. ® ; Melich: MNy. 12: 259, 260; Horger: MSzav. 29®; Tolnai: Nyúj. 47, 205; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 261.
börze 1793: ,,Ezeken kívül séhálhatni [!] a’ Börzén” (Sándor I.: Külf. ut. 290: NSz.); 1796: borsét gr. (Μ. Kurir 1: 60: NSz.). J: 1. 1793: ’tŐzsde; Börse’ (1. fent); 2. 1965: ’elfekvŐ készletek értékesítése; Verwertung unveräußerlicher Warenbestände’ (Népszabadság 1965. 7. 14). — Sz: 1882: börzézni sz. (Boi. Ist. napt. 107: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Börse 'erszény; tőzsde’. Ez a hasonló jelentésű holl. beurs átvétele. A holland szó, melynek eredeti jelentése ’erszény, pénzeszsák’ volt, a k. lat. bursa ’erszény’ közvetítésével a gör. βνρσα ’lehúzott állatbőr’ szóra megy vissza. 'Tőzsde' jelentése a hollandban alakult ki úgy, hogy a 15. sz. folyamán a flandriai Brugge- ben a kereskedők annak a tekintélyes keres¬


börzsöny
365
böszörmény
kedőcsaládnak a háza előtt gyülekeztek össze üzletkötésre, amelynek van der Burse volt a neve, címere pedig három erszényt ábrázolt. A szó * tőzsde* jelentése a hollandból különféle utakon több európai nyelvbe átkerült; vö.: fr. bourse; ol. borsa; or. öüpoica: ’ tőzsde’. A magyar szó 1. jelentése elavulóban van (a tőzsde szorítja ki), 2. jelentése a kereskedelem nyelvében újabban tűnt föl.
CzF. ® ; Melich: Nyr. 24: 66 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 73; EtSz. ® ; B. J.: Nyr. 52: 79. (Schulz: DtFremdWb. 1: 93; Dauzat: DictÉtFr.7 106; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 569; Kluge: EtWb.19 92; de Vries: Ned- EtWb. 1: 51.)
börzsöny 1138/1329: ? „In uílla B elf un” hn. (MNy. 32: 134); 1424: ? Bérsén hn. (Csánki 3: 417); 1552: „Berson libras duas” (OklSz.); 1594: Beörseön (OklSz.); 1736: berzsenynyel gr. (Monírók. 11: 363); 1831: börzsöny (Kreszn.); 1862: bèrzsèn, bérzsény (CzF.). J: 1. 1552: ’egy fajta festék; Art Farbstoff* (1. fent); 2. 1611: ’berzsenyfa; Brasilienholz, Fernambukholz’ (MA.); 3. 1775: ’ricinus; Rizinus’ (EtSz. 1: 378); 4. 1807: ’alkörmös; Kermesbeere, Phytolak- kazee’ (Magy. Fűvészk. 279).
Bizonytalan eredetű. Esetleg — nem közvetlen átvételként — összefügg az ol. verzino ’berzsenyfa; festékanyag’ szóval, amely valószínűleg arab eredetű; vö. ir. arab wars (kiejtése wers) ’a szezámhoz hasonló sárga növény’. A szb.-hv. várzilo, várzilj ’berzsenyfa’ (SKNJ. 2: 404); big. N. Őap3ÚAKa ’piros tojásfesték’ (BEtRec. 120) feltehetőleg az olaszból való. Az ol. verzino aligha választható el a következő újlatin nyelvi adatoktól: sp. brasil; prov. brezil; fr. brésil: ’börzsöny’; vö. még újkori lat. bresillum ’ua.’. Ha mindezek végső soron valóban az arabból származnak, talán feltehető az is, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt vagy körül megismerkedett a szóval; ez esetben izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk, mivel a börzsöny fontos kereskedelmi cikk volt. Ily módon a régi helynévi adatokat, valamint az ezekkel összefüggő Börzsöny hegynevet nagyobb valószínűséggel lehetne ide kapcsolni. Az első biztos adat jelentése másodlagos az eredetibb 2. és 4. jelentéshez képest, de a szó adatolt életében általában az 1. volt mindig az uralkodó jelentés. — Az olaszból való közvetlen származtatás főleg hangtani szempontból nem megnyugtató. — Nyelvjárási szóként az 1. jelentésben él.
CzF.; Szarvas: Nyr. 4: 399; Kőrösi: O1E1. 28; Kovács: LatEl. 49; Simonyi: NyK. 23: 128; Gombocz — Melich : MNy. 8: 295 ® ; EtSz. 1: 378 berzseny a. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 35; Szabó D.: MNyTK. 85. sz. 31. (Wartburg: FEW. 1: 506; Battisti— Alessio: DizEtlt. 1: 591, 5: 4035; Olivieri: DizEtlt.1 97.)
bösíörködik 1805: „Néha böstörködtem rája, De meg is szerettem” (Kis János: Tárház 1: 223: NSz.); 1832: besterkedoe sz. (Ligeti Vid.: Múl. sokf. 13: NSz.); 1833: Beszterkedik, Bösztörködik (Kassai 1: 301, 399); — böstörköd (ÚMTsz.). J: 1. 1805: ’bosszankodik; sich ärgern’ (1. fent); 2. 1807: ’berzenkedik; sich sträuben’ (Márton): 3. 1837: ’zsörtölődik; nörgeln’ (Háiszler Gy.: Orv. Műnk. 3: 50: NSz.); 4.1887: ’ingerkedik; jemanden necken’ (Nyr. 16: 527).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Összefügghet a N. peszterkedik lehetetlenül igyekszik; henceg; berzenkedik; stb.’ szóval. — Szlovén egyeztetése téves. — Dunántúli nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 74. — Vö. peszterkedik,
bőszít 1784: „dühösít, bőfzít, fenesit” (SzD. 18). J: 1784: ’erbosen’ # (1. fent) || bőszül 1784: „bofzül. . . vadúl, bolondúl, (a* marháról)” (SzD. 11); 1808: Böfzülni sz. (SL). J: 1784: ’sich erbosen’ # (1. fent) || bősz 1816: „bősz (vesanus)” (Helmeczi Μ.: Ért. 11: NSz.). J: A) mn. 1816: ’dühödt; erbost, rasend’ # (1. fent). B) fn. 1834: ’őrjöngés; Raserei’ (Kunoss: Szóf.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Tagjai közül a bŐszit és bőszül az eredetibbek; a bősz ezek alapján történt nyelvújítási elvonás eredménye. — A R. Bewz személynév (vö. 1504: OklSz.) nem tartozik ide. — Német és szláv származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 1: 313; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 25®; Melich: Nyr. 24: 66; Lumtzer—Melich: DOLw. 73; NyÚSz. ® ; Simái: MNy. 5: 123; EtSz. 1: 531 bőszül a.; Horger: MSzav. 29 ® ; SzófSz. bősz a.
böszörmény 1291 — 4: Buzurmen hn., Bezermen hn. (MNy. 22: 301, 358); 1332-7: Bozermen hn. (Csánki 1: 506); 1332 — 7: Mezermen hn. (MNy. 39: 251); 1395 k.: „yfmaelíta: bezermen orzaga” (BesztSzj. 82.); 1405 k.: buze[r]men (SchlSzj. 545.); 1526: bőzőrmenyeknek gr. (SzékK. 4). J: 1395 k.: ’izmaelita; Ismaelit’ (1. fent).
Török, közelebbről talán kazár vagy besenyő eredetű; vö.: oszm. N. musulman, müsürman (MNy. 5: 390); kirg. busurman (uo.), busulman (Jud.); Kaukázus vidéki tatár musurman, busurman (Ethn. 16: 81): ’muzulmán, mohemedán’; vö. még külföldi utazók feljegyzéseiben: 1247: bisermini ‘kun (török) nyelven beszélő, a Szir-darja mellett élő nép, amely a chvarezmi sah alattvalója* (NapkFelf. 233); 18. sz.: besermen ’votjá- kul beszélő, a hagyományok szerint chva-


brácsa
366
brahman
rezmi eredetű mohamedán népcsoport tagja’ (Z. V. Tógán; Ibn Fadlán’s Reisebericht 218, 219). Végsó forrása az arab muslim ’az Iszlám követője’ ; ez átkerült a perzsába, s innen — többes számú perzsa muslimän alakban — a török nyelvekbe. A böszörmény és a muzulmán tehát etimológiailag azonos szavak. A szókezdő m ~ b váltakozás ismert török nyelvi jelenség. A szláv és más európai nyelvek megfelelő szava a török nyelvekből való; vö.: ném. R. bessirmenge; rom. R. bu sur mán; szb.-hv. R., N. busúrmanin; le. bisurman; or. R. öycypMán: ’ua.’. — A magyarba került török alak *büsiirman vagy besermen lehetett. Az átadó nyelv közelebbi meghatározását az nehezíti meg, hogy nagy területen, számos alakváltozatban élő műveltségszóval van dolgunk. — Köznévi használata elavult.
Budenz: NyK. 1: 312; Simonyi: NyK. 24: 333; Melich: MNy. 5: 389 ®; EtSz.®; Zolnai Gy.: MNy. 39: 251; Kniezsa:MagyRom. 1: 125®; Németh: VoprJaz. 12/6: 135. (Lokotsch 1516a.; Vasmer: RussEtWb. 1: 153.) — Vö. muzulmán.
bőszül 1. bőszít
brácsa 1771: „mind ezeken az instrumentumokon — is tud játszani ?... egy néhányon a’ . . . hegedűn és a’ nagy hegedűn v. gordonyon ... a brátson” (Farkas J.: Ungar. Gramm. 454: NSz.); 1798: brátsával gr. (Mátyási J.: Vers. 297: NSz.); 1803: őraíshegedű (Márton Bratsche a.). J: 1771: ’mélyhegedű; Bratsche’ (1. fent). — Sz: ~s 1877: brácsás (Tóth B.: Emlékek 67: NSz.) J ~zik 1959: brácsázik (ÉrtSz.).
Német eredetű; vö. ném. Bratsche ’mélyhegedű; brácsa’, R. braz ’ua.’. Ez jelentéstapadással önállósult a korábbi Bratsch- geige ’ua.’ összetételből, amely részfordítással keletkezett az ol. viola da braccio ’ua.’ (tkp. ’karra való hegedű’) szókapcsolat alapján. — A brácsa a-ja szó végi latinosítás eredménye lehet; vö. vatta, kulissza stb. A bracs, brács alakváltozat a német összetétel előtagjának átvétele. — Az 1854-bŐl idézhető brácsó ’brácsa’ (vö. Degré: Nov. 3: 174: NSz.) közvetlenül az olaszból való, de a brácsa és a bracs, brács olasz származtatása
Körösi: Nyr. 15: 257, 21: 413, G1E1. 29; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Schulz: DtFremdwb. 1: 96; Battisti — Alessio: DizEtlt. 5: 4060; Kluge: EtWb.19 96.)
bráha 1787: ,,a’ mellyek [állatok] bráhán és egyéb moslékokon híztak” (Mátyus I.: O és új Diáét. 3: 44: NSz.); — brága, braha (MTsz.). J: 1. 1787: ’a sörfőzés után maradt moslék; die beim Bierbrauen zurückgebliebene Schlempe’(1. fent) ; 2. 1864: ’pálinka- seprő; Branntweinsatz’ (Alf. Segélyalbum 241: NSz.); 3. 1886: ’a legsilányabb fajta pálinka; der schlechteste Branntwein’(Nyr. 15: 143).
Többszörös átvételű jövevényszó. — A) A szatmári bráha valószínűleg ukrán eredetű; vö. ukr. öpáza ’házilag készített sör; cefre; szeszfőzdéi moslék’ (Hrincenko 1: 91); vö. még f.-or. öpáza ’ua.’ (BRS1. 130); or. 6pá?a ’házilag készített sör; cefre’ (SIRLJ. 1: 599); e keleti szláv szavak talán a török nyelvekből származnak; vö. csuv. peraGa ’törköly’. A le. N. braha ‘szeszfőzdéi moslék’ és rom. brága ’házilag készített sör; szeszfőzdéi moslék; hitvány bor’, bráha ’maláta; szeszfőzdéi moslék’ a keleti szláv- ból való. A szik, brága ’házilag készített sör’ (Kálal 910) irodalmi átvétel az oroszból. — B) A hétfalusi brága és némelyik À-val hangzó magyar alakváltozat román eredetű; vö. rom. brága, bráha,» — C) A nógrádi braha talán szlovák eredetű; megfelelő szlovák szó azonban nincs kimutatva. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 30: 243; Asbóth: Nyr. 30: 295; Damian: NyF. 67. sz. 17; EtSz.®; Herman: Pászt. 394; Bátky: MsgNépr. 1: 107; Blédy: Infl. 27; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: SzlJsz. 107®.
brahman 1779/1932: „papjaikat brami- noknak nevezték” (Bessenyei: Magyar néző 22: NSz.); 1789: Brakmányokkal gr. (Szilágy Sám.: Henriás 138: NSz.); 1835: bráminok gr. (Jósika Μ.: Váz. 154: NSz.); 1881: Brahmin (Győry V, —Molière: Él. her. 239: NSz.); 1891: brahmanok gr. (Füredi: IdSz.); — brahmánok gr. (SzikráidSz.). J: 1779/1932: ’a legfelső hindu kaszt tagja, hindu pap; Brahmane’ (1. fent) || brahmanizmus 1886: braminismus (Babos); — Brahmanizmus (Horovitz: IdSz.4). J: 1886: ’a hinduk vallása; Brahmanismus’ (1. fent). — De vö. 1854: Brahmaismus (HeckenastldSz.2).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. brahman, brahmin, brahmanism; ném. Brahmane, Brahmine, Brahmanismus; fr. brahmane, brahmine, bramine, brahmanisme; ol. bra- mano, bramino, bramanismo, bramaneismo; or. öpaAtán, öpaMÚH, öpaxMán, 6paMaHÚ3M, 6paxMúHÚ3M: ’brahman’, ’brahmanizmus’. A szanszkrit, illetőleg ind brahman ’varázs- ige, vallásos ének; vallásos énekben lakozó erő; világ lelke, világot fenntartó erő (semleges nemű szóként)’, illetőleg ’pap; férfiisten (hímnemű szóként)’ portugál, esetleg angol közvetítéssel kerülhetett az európai nyelvekbe ; a portugálból a spanyolba és a franciába (itt már 1532-ben jelentkezik), a franciából az olaszba. A közép-angol nyelv már ismeri. A magyarba mind a brahman,


bran cs
367
bravúr
mind a brahmanizmus német közvetítéssel juthatott. — A rövidebb Brahma (vö. brah- maismus) alak vagy az ind hímnemű nomi- nativusi Brahma 'istenség* egyidejű vagy későbbi átvétele, vagy pedig angol nyelvi elvonás eredménye az angol melléknévi alaknak felfogott brahman ’brahmanista pap* szóból. A második szótagbeli i angolos helyesírás révén keletkezhetett és terjedhetett el. A h nélküli brámin, brámán-féle formák a magyarban talán németes olvasásmód által jöttek létre. — Elsősorban vallástudományi műszó.
(Skeat: EtDict.4 71; Dauzat: DictÉtFr.7 109; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 587; Brockhaus16 2: 284; Partridge: Or. 56; DudenFremdwb. 91.)
brancs 1848/1952: „katonai segéd brancheok” (Kossuth: ÖM. 13: 453: NSz.); 1873: brandzsú sz. (MNy. 63: 101); 1890: brancs unkát gr. (Hatvágások 60: NSz.); 1891: bráns (Füredi: IdSz. branche a.); 1898: bráncs (Csulak L.: Székely tört. 3: NSz.); — brans (Radó: IdSz.6 branche a.). Jj 1. 1848/ 1952: 'szakmai ág; Berufsparte | bizonyos munkakörben dolgozók egy csoportja ; Gruppé von Leuten einer Berufsparte bzw. eines Faches' (1. fent); 2. 1890: ’jó pajtások köre; Kreis von guten Kameraden | banda; Bande’
# (1. fent).
Francia eredetű, valószínűleg német közvetítéssel; vö. fr. branche ’faág, elágazás, folyóág; kar <tárgyon>; családi ág; szak, szakma; stb.’ (<kései lat. branca ’mancs, láb') ; — VÖ. még ném. Branche ’szakma, üzletág'. Az ang. branch 'ág, ágazat; üzletág, fióküzlet; fegyvernem; stb.’ feltehetőleg ugyancsak a franciából való. — A bizalmas társalgási nyelvben használatos.
(Skeat: EtDict.4 71; Wartburg: FEW. 1: 496; Dauzat: DictÉtFr.7 110; Partridge: Or. 57; DudenFremdwb. 91.)
bratyi 1859: ,,Bratye! Tudom hallottad, hogy engem megmarasztottak” (Abonyi L.: Egy. pali. 3: 108: NSz.); 1879/1953: brátye (Arany: ÖM. 5: 97); — Össr.ebratyizott sz. (MNy. 6: 375); bratyesz sz. (Móricz Zs.: Sár- arany 159: NSz.); bragyizni sz. (Nyr. 42: 43); bratyó (MNy. 28: 90). J: 1859: ’haver; Spießgeselle’ (1. fent). — Sz: ~zik 1908: Össze- bratyizott gr. (MNy. 6: 375).
Szlovák eredetű; vö. szik, brate ’testvér!, barát!’; ez a szik, brat 'fiútestvér’ vocativusi alakja. Etimológiailag azonos a m. barát eredetijével. — Am. bratyi, bratyó alakváltozat a bácsi, néni, illetőleg az apó, anyó-fé\e szavak analógiájára keletkezett. A bratyesz tréfás — talán csak alkalmi — alakulat a N. potyesz ’has’ (MTsz.), argó dugesz 'rejtekhely' stb. mintájára. A bragyizni gy-je asszimilációs zöngésülés eredménye. — A bratyi argó szó ; a bratyizik származék a bizalmas társalgási nyelvben is használatos.
EtSz. 1: 532 bragyiz a. ® ; Bárczi: MNy. 27: 290, 28: 89, 90; Zolnai B.: Nyr. 78: 149; Kniezsa: Szljsz. 108®, Nyr. 80: 371 ®. — Vö. barát.
bravó 1787/1910: „Brávó! e’ harsogás jő Budaváráról” (Földi J.: Költ. 132: NSz.); 1788: Bravo! (MNy. 60: 110); 1791: Brávo (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 97: NSz.); 1830: Bravó (Kazinczy— Lessing: Galotti 74: NSz.); 1880: Bráva (Dobsa L.: I. István 287: NSz.). J: 1787/1910: ’nagyszerű!, éljen!; bravo!’ (1. fent). — Szí ~z 1816/1890: bravózott gr. (Szemere P.: Munkái 3: 202: NSz.).
Olasz eredetű; vö. ol. bravo! ’(tetszésnyilvánítást kifejező felkiáltásként> éljen!, nagyszerű!'. Az ol. bravo ’bátor, vitéz; derék, ügyes’ melléknév sajátos használata folytán keletkezett, és az olasz operával együtt került át más európai nyelvekbe is ; vö. : ang. bravo!; ném. bravo!; fr. bravo!; or. őpáeo!: ’ua.’. — Német közvetítés feltevése nem szükséges.
Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 45, MNyelv.1 2: 140; EtSz. ® ; Szerkesztőség: Nyr. 48: 92; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 41 ; Gáldi: Szótir. 36; Zsoldos: MNy. 60: 110. (Nicholson: Roques-Eml. 1: 209; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 593.) — Vö. bravó, bravúr.
brávó 1833: „egy leányt pillant-meg egy tölgy megett,. . . őnwokalap fején leingó tollal” (Szalay L.: Fridr. 39: NSz.); 1839: „Bravónak neveztetnek Olaszországban a’ bérért felvehető zsiványok” (Árvízkönyv 2: 93: NSz.); 1867: brávo (Pesty Fr.: Perd, bajv. 181: NSz.); 1869: brávó (Kvassay E.: Tankr. 259: NSz.). J: 1833: ’bérgyilkos; Bravo’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. bravo ’bérgyilkos; főurak fegyveres bérence'. Az ol. bravo ’bátor, vitéz; derék, ügyes’ melléknév főne- vesülésével keletkezett, s idegen szóként átkerült más nyelvekbe is; vö.: ang. bravo; ném. Bravo; fr. bravo: 'bérgyilkos’. — A szótörténeti adatok tanúsága szerint a magyar szó közvetlenül az olaszból való, s irodalmi úton terjedt el.
Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 45, MNyelv.1 2: 140, AkNyÉrt. 23/3: 18; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 41. (Nicholson: Roques- Eml. 1: 209; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 593.) — Vö. bravó, bravúr.
bravúr 1790: „az ilylyen helytelen bravúrból . . . nagy rósz következhetik” (Gvadányi: Tör. háb. 229: NSz.); 1844: bravura (Cam. obse. 109: NSz.). J: 1790: 'kiváló teljesítmény; Bravourstück | nyak törő mutatvány; halsbrecherische Produktion’ (1. fent).


brekc;
368
bricska
— Sz: ~os 1851: bravourös (Remény 2: 37: NSz.) I ~oskodik 1900: bravouroskodik (Tolnai: Magy. szót.).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. bravoure 'bátorság, vitézség'; vö. még ném. Bravour ’ua.’. A francia szó az ol. bravura ’ua.’ átvétele, mely a bravo ’bátor, ügyes stb.’ származéka. Az olaszból — részint más nyelvek közvetítésével — számos nyelvbe átkerült; vö. ang. bravura ’bravúrária’; le. brawura ’bravúr’; or. R. ôpaeÿpa ’ua.’. — A magyarban a hadi élettel kapcsolatban honosodott meg.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 97; Wartburg: FEW. 1: 250; Dauzat: DictÉtFr.7 111; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 593.) — Vö. bravó, bravó.
brekeg; 1536: „Azt panazollyak a békák a wyzekbe rekegwen” sz. (Pesti: Fab. 16: NySz.); 1788: „brekekeksz! brekekeksz! ördögi módra rekegsz” (M. Musa 218: NSz.); 1815: brekekegsz gr. (Fel. Mond. 72: NSz.); 1818: brekegnek gr. (Dessewffy J.: Bártfai lev. 155: NSz.) ; 1845: brekkegése sz. (Életk. 1: 826: NSz.); 1862: brekèg (CzF.). J: 1536: ’quaken, quäcken’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a béka szaggatott, recsegő hangját utánozza. Más nyelvek is kellemetlen hangbenyomást érzékeltető szóval fejezik ki a béka brekegését; vö.: ang. quack; ném. quaken; lat. coaxare; or. KeáKdrnb: 'brekeg’; vö. még gör. βρεκε- κοάξ κοάξ <a bókák hangja). — A magyar alak változatok közül az r-rel kez- dŐdŐek látszanak eredetibbnek; erre mutat egyrészt a nyelvtörténeti adatok időrendje, másrészt az a körülmény, hogy a bóka hangját visszaadó más magyar szavak is r és nem 1 br kezdetűek; vö. pl.: 1607: „minth az kis bóka. . . ragiagny zokoth” (Balassa: Camp. 30: NySz. rega.)\N.regël,repëg, rety'ég, recseg stb. ’brekeg’ (MTsz.). Éppen ezért lehetséges, hogy a késői brekeg változat irodalmi szinten alakult ki, s létrejöttében esetleg a gör. βρεκεκεξ is közre játszott. Él a béka hangját utánzó indulatszó, a brekeke is; vö. 1811/ 1902: „Brekeke, brekeke! Kél a’ Hold’ szép kereke, Ébred a’ tok’ gyermeke” (Kazinczy: Töv. Vir. 28: NSz); valamint a ’brekeg' jelentésű N. brekekél és N. brekekézik; vö. 1831: brekekél (Kreszn.); 1909: brekekézik (NyF. 56. sz. 29). — Átvitt értelmű használatban, ellenszenves emberi hangra vonatkozólag is korán jelentkezik.
EtSz. 1: 535 brekeke a. ® ; Spitzer: Nyr. 46: 221; Prohászka: Nyr. 57: 108; SzófSz.; Pais: MNy. 54: 187 ®; Bárczi: Szók.2 23; Kelemen: Mondsz. 376, 870; Ruzsiczky: KazTájsz. 335 ®.
bricsesz 1905: „bricsesz: lovagló nadrág” (MNy. 1: 363); — brigyesz (Frecskay 425);
Éncsesznadrág (MNyj. 2: 61); prtccösnadrág (SzegSz. bricsesznadrág a.); bricses nadrág, dricsé’snadrág, briccses nadrág, briccsesnad- rág, pricces, pricsesz, priccses szárú nadrágja, priccsesnadrÁg, priccsosnádrÁg, prüccsös- nádrág (ÜMTsz.). J: 1905: ’<felül bő, a térdtől lefelé szoros) lovaglónadrág, csizmanadrág; (oben weite, von den Knien abwärts anliegende) Reithose, Stiefelhose’ (1. fent).
Angol eredetű; vö. ang. breeches 'térdnadrág’ ; ez az ang. breech ’hátulja valaminek’ többes számú alakja. Etimológiailag Összefügg a m. berhe eredetijével. — Lehetséges, hogy a magyarba német közvetítéssel került, ugyanis az angolból a német és az orosz is átvette; vö.: ném. Breeches; or. őpúdofcu [többes sz.]: ’bricsesz’. — A magyarban a 20. sz. elején már közismert volt. Számos nyelvjárási alak változata csak részben magyarázható hangváltozással (hasonulással stb.). Az alak változatok létrejöttében szerepe lehetett a magyarban szokatlan hangzású szó fólre- hallásának is, továbbá annak, hogy a változatok egy részében mutatkozó es ~ és~ ös végződést magyar mellóknóvképzőnek fogta fel a nyelvérzék. így — ingadozó módon — kialakult a szó melléknévi jelentése is; vö. „priccses szárú nadrágja” (1. fent); de a főnévi és a mellóknévi jelentés között nem vonható meg a határ, különösen nem a nadrággal alkotott összetételekben.
Teleky: MNy. 1: 363; EtSz. ® ; Kiss: Nyr. 86: 330. (Skeat: EtDict.* 73; DudenFremd- wb. 92.) — Vö. berhe.
bricska 1831: „mindazáltal a Bricskája el nem készülvén, a mi szekerünkön elmentünk Gibártra” (IrtörtKözl. 5: 101); 1840: „ezen utat lengyel bricskán a’ postával tevém” (Árvizkönyv 4: 257: NSz.); 1859: pricska (HOklSzj. 33). J: 1838: ’egy fajta könnyű kocsi; Britschka, leichter, offener Reisewagen’ (1. fent).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovák vagy lengyel eredetű; vö.: szik. briÜka, R. brycka; le. bryczka: ’bricska’; vö. még: cseh brycka; ukr. őpűwa; f. or. 6ρύηκα; or. δρύνκα: ’ua.’. A szláv nyelvekben a lengyel terjesztette el. A le. bryczka a nóm. R. ba- rútsche, birútsche ’Ausztriában használatos félig fedett kocsi' (Weigand: DtWb.® 1: 162) közvetítésével az ol. baroccio, biroccio 'kétkerekű kordé, taliga’ szóra mehet vissza. Ezen az alapon a m. bricska etimológiailag Összefügghet a m. R. böröc-cél (1. ott). A m. R. pirucs ’egy fajta ernyŐtlen kocsi’ (1. 1835: Kassai 4: 129) a bajor-osztrákból származik. — Am. bricska cseh és orosz származtatása kevéssé valószínű; az oroszból fordított szépirodalmi művek csupán a már ismert szó szélesebb körben való elterjedéséhez járulhattak hozzá.
Lumtzer—Melich: DOLw. 204 pirucs a.;


bridzs
369
briliáns
EtSz,®; SzófSz.; Trócsányi: Nyr. 72: 167; Reichenkron: UrAltJb. 25: 81; Erdődi: Nyr. 77: 451, 78: 222; Kniezsa: SzlJsz. 108®. — Vö. böröc.
bridzs 1911:„Bridge (ang. ejtsd bridzs J, híd . . . — B. Amerikában igen elterjedt kártyajáték” (RévaiLex. 3: 735). J: 1911: ’egy fajta kártyajáték; Bridge (Art Kartenspiel)’ * (1. fent). — Szí ~el 1928: bridselek gr. (Nyr. 57: 28) ] ~ezik 1928: Bridsezek gr. (Nyr. 57: 28).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bridge; ném. bridge; fr. bridge; ol. bridge; or. őpudjtc: ’bridzs’. Az angolból terjedt el a 19. sz. végén, a 20. sz. elején. Itt ismeretlen eredetű. Az ang. bridge ’híd’ szóval csupán népetimo- lógiás kapcsolatban van. — Am. bridzs forrásaként az angol, a francia és a német jöhet számításba.
B. J.: Nyr. 57: 28. (Wartburg: FEW. 1: 525; ShOxfEDict.3 1: 221; Dauzat: DictÉtFr.7 113; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 599; DudenEtym. 83.)
brigád 1708: „az Ócskái brigádája az Austriában és Morvában való csabdosások- kal alkalmasint megdirib-daraboltatott” (RákF: Lev. 2: 281); 1779: Brigada (Geidler: Hadi oktatások 30: NSz.); 1796: Brigade (Μ. Merkurius 370: NSz.); 1796: Brigadének gr. (Μ. Kurír 2: 553: NSz.); 1807/1894: Brigádunkhoz gr. (Kazinczy: Lev. 5: 173: NSz.). J: 1. 1708: ’dandár; Brigade | csapat; Schar’ (1. fent); 2. 1953: ’munkacsapat; Arbeitsgruppe’ # (Szabad Nép 1953. aug. 6: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. brigade; ném. Brigade; fr. brigade; ol. brigata; or. Őpueáda: ’dandár; csapat’. Az olaszból terjedt el. Itt az ol. briga ’viszály, harc, küzdelem’ származékaként keletkezett. Etimológiai ' csolatban van brigadéros és briganti szavunkkal. — A magyar szó forrása a francia vagy a német lehetett. A brigáda szó végi a-ja latinosítás eredménye lehet. 2. jelentése orosz hatást tükröz. — Közvetlenül az olaszból való származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 43: 380 ; EtSz. ®, 1:537 brigáda a. is; Beke: Nyr. 60: 110; D. Éltes: FrSz. 40; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Schulz: DtFremdwb. 1: 97; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 599, 600; Kluge: EtWb.19 100). — Vö. brigadéros, briganti.
brigadéros 1707: „Parancsolván . . . brigadérosunk iránt ily kegyelmességünket, illendő becsületit megadni” (MNy. 5: 102); 1707: brigadérus (D. Éltes:· FrSz. 40); 1767: Brigadieros (Czizi I.: Virtus. Cziml.: NSz.); 1786: Brigadir (Kónyi J.: Democritus 1: 142: NSz.); 1790: Brigadiros (Gvadányi: Tör. háb. 242: NSz.); 1810: Brigadér (Farkas A.: Misk.
Gyűl. 15: NSz.); 1816: Brigadéros (Gyarmatin: Voc.); 1877: brigagyirost gr. (Boross Μ.: Lelkész 93: NSz.); 1878: briagadéros (Bakahumor 230: NSz.). J: 1707: ’dandár- parancsnok; Brigadier’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Brigadier ’dan- dárparancsnok, brigadéros’. Ez a fr. brigadier ’ua.; őrsparancsnok; altiszti rendfokozat’ átvétele. A fr. brigadier különféle utakon több európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. brigadier; ol. brigadiere; or. őpmaáüp: ’bri- gadéros, dandárparancsnok’ (az oroszban ’munkabrigád-vezető’ is). — A m. brigadéros -os végzete a béres, majoros stb. foglalkozásnevek -5 képzőjével azonos; e képzőt idegen eredetű foglalkozásnevek is megkapták; vö. furmányos, kocsmáros, mészáros. A brigadérus latinosított alak. — Elavulóban levő szó.
Melich: Nyr. 24: 66 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 73; EtSz.®; D. Éltes: FrSz. 40; Bárczi: FrJsz. 34; Márton: NylrK. 6: 280. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 599; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 88.) — Vö. brigád.
briganti 1868: „mint briganti a trón és az egyház védelmében végzi életét Nápolyban” (Pecsov. napt. 3: NSz.). J: 1868: ’útonálló; Brigant’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. brigante ’bandita, bűnöző; R. lázadó’ (tkp. ’fegyveres brigád tagja’). Különféle utakon több európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. brigand; ném. Brigant; fr. brigand; cseh brigant: ’briganti’. — A magyar szó a többes számú ol. briganti átvételének látszik. — Német közvetítés feltevésére nincs szükség.
EtSz.® ; Kiss: Nyr. 86: 330. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 600; Kluge: EtWb.19 100.) — Vö. brigád.
brikett 1891; ,,briquette,ïr. (sajtolt) szénpor-tégla” (Füredi: IdSz.); — brikettet gr.
-''f J.: József A. élete 322: NSz.). J: 1891: * (1. fent).
Nemzetközi sz^, vö.: ang. briquet(te); ném. Brikett; fr. briquette; ol. brichetta; or. őpuKém: ’brikett’. Forrása a fr. briquette ’kis tégla; sajtolt szén’; ez a fr. brique ’tégla’ kicsinyítő képzős származéka. A francia alapszó 15. századi átvétel a hollandból; vö kholl. bricke, újholl. brik ’tégla’; ennek eredete homályos. A németben, az olaszban a 19. századtól mutatkozik. — Valószínűleg német közvetítéssel került a magyarba.
(Behrens: ZRPh. 13: 415; Franck —Van Wijk: EtWb. 93; Wartburg: FEW. 1: 522; Dauzat: DictÉtFr.7 114; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 598; Kluge: EtWb.19 100.)
briliáns 1759: „Arany, ezüst prémek? föld gyomrából dűlnek Brillant, drágakövek ugyanonnét hűlnek” (IrtörtKözl. 14: 483); 1769: Brittant kö (MNy. 60: 221); 1776: 24 Történeti-etimológiai szótár


brillíroz
370
briós
Brilliantos sz. (MNy. 38: 305); 1780: Brili- ántos sz. (MNy. 60: 221); 1782: brilliántos sz. (Μ. Hírmondó 664: NSz.); 1796: brillantokba gr. (Μ. Merkurius 455: NSz.); 1796: Brillián (Iváncsics I.: Jerus. pompa 63: NSz.); 1861: briliáns (Orsz. gyűl, beszédek 34: NSz.); 1871: brilliáns (Barátf.-napt. 8: NSz.); 1880: briliáns (Boi. Ist. napt. 30: NSz.); 1898: briliánokbul gr. (Tóth B.: Anekd. 2: 11: NSz.). J: A) fn. 1759: 'csiszolt gyémánt; Brillant' * (1. fent). B) mn. 1. 1818: 'briliánssal díszített; mit Brillanten verziert’ # (Fáy A.: Friss bokréta 17: NSz.); 2. 1853: 'kiváló teljesítményt nyújtó; Hervorragendes leistend'# (Dobsa L.: Színm. 1: 145: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. brilliant; ir. ném. Brillant, baj.-osztr. Brittant; fr. brillant; ol. brillante; or. ŐpuAiiáiim: 'briliáns, csiszolt gyémánt’; — ang. brilliant; ném. brillant; fr. brillant; ol. brillante: 'fényes, ragyogó, tündöklő; kiváló, kitűnő'. A franciából terjedt el. A francia szó az ol. brillare 'ragyog, fénylik, tündöklik; feltűnik' átvételének, a fr. briller ’ua.’ igének melléknévi igenévi, illetőleg ebből főnevesült származéka. Etimológiailag Összefügg a m. berill és brillíroz szókkal. — A magyar szó közvetlen forrásaként a német és a francia jelölhető meg: a brittant alak az osztrák, a brillant az irodalmi német változatra megy vissza; a brillián francia átvétel. A briliáns szó végi latinosítás- sal jött létre a korábbi briliánt formából. A jelentések közül a főnévi 'gyémánt' jelentés kezdetben az nt végű, a melléknévi 'ragyogó, kitűnő’ az ns végű alak változathoz kapcsolód ott. A kétféle jelentésű alakok később összekeveredtek.
Lumtzer—Melich: DOLw. 73; Sz. K.: MNy. 3: 475; EtSz. 1: 538 briliánt a. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 86; D. Éltes: FrSz. 40; Bárczi: FrJsz. 33, Szók.2 100. (Schulz: DtFremdwb. 1: 97; Wartburg: FEW. 1: 339; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 601 ; Partridge: Or. 59; Kluge: EtWb.19 101.) - Vö. berill, brillíroz.
brillíroz 1808: Brillérozni sz. (Sándor L: Sokféle 12: 183: NSz.); 1816: brillírozni sz. (Gyarmathi: Voc. 102); — brillirozfik) (Kelemen: IdSz.); brillíroz (ÉrtSz.). J: 1808: 'remekel; brillieren’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. brillieren 'remekel'. Ez a fr. briller 'ragyog’ közvetítésével az ol. brillare ’ua.’ (tkp. 'ragyog, mint a berill’) igére megy vissza. Etimológiáikig végső fokon együvé tartozik a óeriZMel és a briliánssal. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 74®; Et- Sz. ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 61: 130; D. Éltes: FrSz. 41; Bárczi: FrJsz. 33, MNy. 50: 451; Horger: NNyv. 3: 185; D. Bartha: Szóképz. 133. (Schulz: DtFremdwb. 1: 99; Wartburg:
FEW. 1: 339; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 601.) — Vö. berill, briliáns.
brindza 1546: ,,Casei in vtres compositi Bronza vocati” (OklSz.); 1549: „Joh hajna- bol Brenseth” gr. (NylrK. 6: 375); 1557: Brenza (OklSz.); 1564: berenze [latin többes számú alak óerenza-ból] (OklSz.); 1594: Brencza (MNy. 61: 113); 1596: boronza (OklSz.); 1599: boroncsat gr. (LevT. 2: 112); 1601: Boroncza (OklSz.); 1613: óorza-túróvaí (Pázm: Kai. 836: NySz.); 1670: brincza (OklSz.); 1706: brondzát gr. (RákF: Lev. 5: 189: NySz.); 1794: brindzáját gr. (Μ. Kurir 160: NSz.); 1797: brénzát gr. (MNy. 36: 201); 1816: Brinza (Gyarmathi: Voc.); 1857: borondza (Ruscsák: Magy. Kursiv- schriftb. 7). J: 1546: 'juhsajt; Schafkäse I juhtúró; Quark' (1. fent).
Vándorszó; vö.: rom. brinza, R., N. brîndzâ ’túró; sajt’; dalmát brença ’vlach sajt’; újgör. πρέντζα ’juhsajt’; bőig. N. 6pbHÔ3a ’ua.'; szb.-hv. N. brenca ’ua.’; cseh brynza ’ua.'; szik, bryndza ’ua.'; le. bryndza ’ua.’; ukr. 6pÚH3a, R. 6pÚHÖ3a ’ua.'; f.-or., or. 6pÛH3a ’ua.’. A vlach pásztorszókincs eleme ; elterjesztő! a vlach pásztorok voltak. A rom. brinza etimológiája azonban nincs tisztázva. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy trák-illír eredetű. — A nagyszámú magyar alak változat többszörös átvételre vall (románból, szlávból) ; a részletek eldöntéséhez további vizsgálat szükséges. Egyes alakváltozatok — pl. berenza, borondza stb. — magyar hangfejlődés eredményei.
Budenz: NyK. 6: 316; Szarvas: Nyr. 11: 118, 16: 557; Weigand: Jahresb. 16: 220; Herman: Pászt. 225, 527, 702; EtSz. ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 47: 89; Scheludko: Balkan-Archiv 2: 128,3: 283 ; Dráganu: Rom. 335; Gombocz E.: BotTört. 295; Cránjalá: RumVl. 221; Blédy: Infl. 27; Kniezsa: Szljsz. 109 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 105; Szabó T. A.: NylrK. 6: 375, StUnBB. 1960. 2: 25, 1962. 2: 14, 20, 21; Balogh E.: St- CercLingv. 14: 380; Russu: Rosetti-Eml. 788.
bringra 1924: „bringa; bicikli” (Szirmay 19); 1932: bringaj (MNy. 28: 90). J: 1924: ’kerékpár; Fahrrad’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a bicikli alacsony nyelvi szintű bicaja blicaj változatának az elcsavarásából keletkezett. A bringaj alak vége mindenesetre jassznyelvi jellegű, játszi alakitású kicsinyítő képzőnek látszik. — Argó szó.
Bárczi: MNy. 28: 90.
briós 1921; „briocKe (brios): apró süteményfajta” (Radó: IdSz. e); — briós (SzikraldSz.). J: 1921: ’zsemle formájú kalács; feines Hefegebäck in Brötchenform’ (1. fent).


brit
371
bross
Nemzetközi szó; vö.: ang. brioche; ném. Brioche; fr. brioche; ol. brioche; or. Gpuóurb: ’briós’. A franciából került a többi nyelvbe. A franciában a normann eredetű brier ’ke- nyértésztát simítófával ütöget’ ige származéka, de képzésmódja nincs egészen tisztázva. — A magyarba német közvetítéssel kerülhetett.
(Wartburg: FEW. 1: 513; Dauzat: DictÉtFr.7 114; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 602; Brockhaus16 2: 340; DudenFremdwb. 92.)
brií 1793: ,,A’ Brittek, vagy is Britan- nusok ... a’ Rómaiaktól meg hódúitattak” (Sándor I.: Külf. ut. 309: NSz.); 1802: Britti sz. (Molnár J.: Könyvház 17: 11: NSz.); 1807: „Talám Angliát is jobb vólna Brit Országnak, az Anglusokat Brittoknak nevezni” (Kultsár: Hazai Tud. 8: NSz.). J: A) fn. 1. 1793: ’ókori kelta-brit ember; keltischer Brite (im Altertum)’ (1. fent); 2.1802: ’nagy- britanniai lakos; Bewohner von Großbritannien’ (1. fent). B) mn. 1807:’nagy-britanniai; großbritannisch’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Brite, R. britté ’brit’. Végső soron a kelta nyelvekből származik; vö. walesi Brython ’nyugat-angliai kelta’. A név eredeti jelentése talán ’zavargó, zajongó; harcos’ lehetett. Nemzetközi szóként a lat. Brito, Britto, Britannus ’kelta- brit ember’ révén terjedt el; vö.: ang. Bri- ton; sp. britano; fr. Britannique; ol. britanno; or. őpumáHeq, őpumm: ’brit ember’. A keltabritek neve úgy vált a jelenkori Nagy- Britannia lakóinak elnevezésévé, hogy I. Jakab angol király 1604-ben felvette a „King of Great-Britain” (= Nagy-Britannia királya) címet; „Little Britain ” (= Kis- Britannia) a franciaországi Bretagne-nak volt a neve.
EtSz. 1: 539 britté,, ®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 603; Partridge: Or. 59; Staszewski: SlowGeogr2. 330.)
brokát 1688: ,,Harmadik zöld prokár arany virágó szoknya”, prokát (MNy. 30: 77); 1709: brocat (MNy. 30: 77); 1736: brokát· hói gr. (MNy. 30: 77); 1749: Brokárd (MNy. 30: 78); 1790: Brokátból gr. (MNy. 30: 78); 1882: Brokádja gr. (Csukássi—Tennyson: Költ. besz. 81: NSz.). J: 1688: ’arannyal átszőtt selyemszövet; Brokat’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. brocade; ném. Brokat, R. Brocard, Procat; fr. brocart; sp. brocado; ol. broccato; or. R. όροκάτη: ’arany· nyal átszőtt selyemszövet; brokát’. Az olaszból terjedt el. Az olasz szó az ol. broc- care ’hímez, selyemszövetet arannyal átsző’ származéka. — A magyar alak változatok közül a brokát, brokárd, prokát német, a prokár, brokád valószínűleg francia közvetítésű. — A m. R. broccadel ’ brokáthoz hasonló selyemszövet’ (1626: Tóth: MDivatsz. 37) a fr. brocadelle (~ brocatelle) ’ua.’ átvétele.
EtSz.; Hartnagel: MNy. 30: 77; Tóth: MDivatsz. 37. (Schulz: DtFremdwb. 1: 99; Wartburg: FEW. 1: 548; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 605; Corominas: DiccCrítEt. 1: 524; Kluge: EtWb.19 102.) - Vö. bross, brosúra.
bróm 1855: „a brom sötét vöröses barna csepfolyó test” (Μ. Nép K. 2: 26: NSz.); 1865: bromium (Babos brom a.); 1879: öröm- készítmények (Árúlajstrom 158: NSz.). J: 1855: ’Brom’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Brom; sp. bromo; fr. brome; ol. bromo; or. 6p0M: ’bróm’. Mesterségesen alkotott műszó a gör. βρώμος ’bűz, kellemetlen állatszag’; lat. bromosus ’bűzíő, kellemetlen szagú (állat)’ alapján. E névadásra a bróm csípős, maró, fojtó szaga szolgáltatott okot. A szó a franciából terjedt el; a brómot ugyanis A. J. Balard francia vegyész fedezte fel 1826-ban. — A m. bróm közelebbi forrása talán a német volt. A m. R. bromium a bróm latinosítása. — A nyelvújítás korában a bróm-ot a bűz főnév •eny képzős származékával próbálták magyarítani; vö. 1865: büzeny (Babos brom a.).
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 609;
Partridge: Or. 60; DudenEtym. 84; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 90.)
bronz 1808: „Brontz, Bronz, Aes, Metallum compositum. Ném. Fr. Bronze.” (Sándor I.: Sokféle 12: 21: NSz.); 1838: Bronsz (Tzs.). J: 1808: ’Bronze’* (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bronze; ném. Bronze; fr. bronze; ol. bronzo; or. őpÓH3a: ’bronz’. Az olaszból terjedt el; végső forrása nincs tisztázva. — A magyarba a németből kerülhetett át.
Melich: Nyr. 24: 66; Lumtzer—Melich: DOLw. 74; EtSz.; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 99; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 611; Klugo: EtWb.19 102.)
bross 1848: „de viselnek karpereczeket, s négy öt brochet a derékon” (Tóth: MDivatsz. 25); 1857: broschschal gr. (Lauka G.: Vidék 1: 184: NSz.); 1865: bros (Babos); — Bross (ÚjldŐkLex. 5 — 6: 1105); brôstôt, ros (ÚMTsz.). J: 1848: ’díszes női melltű; Brosche’ (1. fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. broche ’(nŐi) melltű, bross’; — vö. még ném. Brosche ’ua.’. A fr. broche etimológiailag összefügg azzal a francia, illetőleg olasz szóval, amely a m. brosúra és brokát szónak is végső forrása. Divatszóként számos más európai nyelvben is meghonosodott ; vö.: ang. brooch; cseh broi; le. brosza, brosz- ka; or. Őpouib: ’bross’. — Á magyar változa24*


brosúra
372
brumniog
tok közül a broche franciás, a brosch pedig németes írásmódot tükröz.
Melich: Nyr. 24: 66; Lumtzer—Melich: DOLw. 74; EtSz.; Tóth: MDivatsz. 25®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 99; Kluge: EtWb.19 102; Blooh —Wartburg: DictÉtFr.4 90.) — Vö. brokát, brosúra.
brosúra 1791; brosúra (MNy. 30: 34); 1792: „Ne számláljátok ezt az írást a’ mi időnkben szám nélkül szökdösó velótlcn Brozsurákhoz” (Döme K.: Vesz. 61: NSz.); 1806/1893: brochure (Kazinczy: Lev. 4: 191: NSz.); 1806/1893: broschürt gr. (Kazinczy: Lev. 4: 60: NSz.); 1882: brosúrákból gr. (Tolnai L.: Nemes vér 2: 57: NSz.); — brosúra (Csorba: IdSz.). J; 1791: ’Broschüre’#(l.fent).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. brochure ’könyvkötészeti fűzés ; fűzött könyvívek ; vékony fűzött könyv ; brosúra, füzet, röpirat’; vö. még ném. Broschüre ’röpirat, brosúra, pamflet, füzet’. A fr. brochure-n&ÍL az a fr. broche ’tű; (női) melltű, bross’ az alapszava, amelyből a m. bross való. Etimológiailag összefügg a m. brokát olasz eredetijével is. A franciából szétterjedve meghonosodott számos európai nyelvben; vö.: ang. brochure; cseh brozura; le. broszura; or. ópouiwpa: ’brosúra’. — A magyar alakváltozatokban a szóközépi ü fran- ciás-németes ejtést tükröz ; a szóközépi u és a szóvégi a latinosítás eredménye.
EtSz. ® ; D. Éltes: FrSz. 41 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 99; Kluge: EtWb.19 102; DudenEtym. 84; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 90.) — Vö. brokát, bross.
brr 1794; „Brrrrr puff! a’ feje-felett, a’ föld meg reszketett” (Gyarmathi S.: Robinzon 94: NSz.); 1805: Brr! (Farkas Kár.: Mulat. 200: NSz.); 1815: Br! Br! (Katona J.: Bánk-bán 4: NSz.). J; 1794: isz. ; eine Interjektion (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó ; bizonyos érzések hatására ösztönösen hallatott hangkapcsolat vagy inkább hang, amelyet írásban a brr stb. betűkapcsolattal jelölünk. Fő funkciója az erős félelem, az irtózat, a hidegtől való borzongás, az undorodás kifejezése. Hasonló indulatszók más nyelvekben is vannak; vö.: ném. 5r, brr; fr. brrr; szik, br, brr: ’brr’. Ezek között nincs föltétlenül származásbeli kapcsolat. — AN. brrr! (galambűző szó), 5rr-nye (juhterelő szó) (ÚMTsz.) és hasonló állatterelő, állatűző szavak valószínűleg ettől a örr-től függetlenül keletkeztek.
Temesi: MMNyR. 1: 149, 292; Kelemen: Mondsz. 328, 331, 333, 463, 860.
brúgró1 1517:? „pro Brugeo cibi dedi pintha iij” (OklSz. 1133 brügő a.); 1800; ..hét Kenyeret (brúgot)” gr. (Farkas A.· Pann. öröm. 2: 51: NSz.); 1838: Brugö (Tsz.); — brúgó (MTsz.). J; 1517:? ’cipó; Laib, Wecken | napi kenyéradag; tägliche Brotportion I kenyér; Brot’ (1. fent), 1800: ’ua.’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény, s valamiképpen összefügghet a hangutánzó eredetű búg, brúg igével. — A kollégiumi diáknyelv és az argó szava (a magyar tolvajnyelvi szógyűjtemények ismerik), de nincs felderítve, hogy e két csoportnyelv közül melyikből került a másikba. — A ném. Brot ’kenyér’ szóból való származtatása (akár jiddis közvetítést feltéve is) elfogadhatatlan.
EtSz.®. (Matl: WeltSlav. 5: 336.) — Vö. brúgó2, búg1·
brúgó2 1792: „Bőgő: gordon, brúgó” (SzD.); 1845/1870: brúgó (Pákh A.: Életképek 64: NSz.); 1879: brügő (Don PedrŐ: Rúg. csili. 103: NSz.); — brúgó (ŰMTsz.). J: 1. 1792: ’mélyhegedű; Altgeige | gordonka; Violoncello | nagybőgő; Baßgeige’ (1. fent); 2. 1903: különféle, hangot adó gyermekjátékszerek megnevezéseként; zur Benennung verschiedener tönender Spielzeuge (NéprÉrt. 4: 237); 3. 1937: ’nagy gereblye; Heurechen’ (MNy. 33: 116).
Származékszó: a hangutánzó eredetű és a búg alak változatának tekinthető brúg ’búg’ folyamatos igeneve. Magas hangrendű változatai jórészt hangrendi átcsapással keletkezhettek, de magának az alapszónak is lehetett brúg változata; vö. N. brüng (EtSz. 1: 554 I. búg a.), brígettyú ’a nagybőgő vonója’ (Nyr. 41: 193). — 1. és 2. jelentésköre egymástól függetlenül alakult ki. Nép nyelvi 1. jelentése — tájanként is, tájon belül is — erősen ingadozott a három felsorolt vonós hangszer között, és a ma már legáltalánosabb ’nagy- bogŐ’ jelentés még mindig nem kizárólagos. 3. jelentése a ’nagybőgő’-ből való névátvitel eredménye annak a tréfás szemléletnek az alapján, mely a mezőgazdasági kéziszerszámokat a cigányzenekar hangszereihez hasonlítja; vö. még pl. cimbalomverő ’petrencerúd’ (MNy. 32: 144). — Egy *brúgó hegedú kifejezésnek s a brúgó ebből való tapadásos önállósulásának feltevésére nincs ok.
Bartalus: AkNyÉrt. 10/13: 8; Hathalmi Gabnay: NéprÉrt. 4: 237; Hajnal: NéprÉrt. 7: 58; EtSz. ® ; Csonkás: MNy. 32: 144; Csalogovits: NéprÉrt. 29: 443; Papp L. : MNny. 6: 97; Gáldi: Szótir. 24. — Vö. brúgó1, búg1.
brummog 1900; „A duda tompán brum- magott” (Abonyi Á.: Száz, gyerm. 28: NSz.); — brummogtak gr. (Gárdonyi: Egri csili. 1: 37: NSz.); brümmögött gr. (Motter: Harci mosolyok 43: NSz.). J: 1900: ’brummen. murren’ # (1. fent).


brutális
373
búb
Hangutánzó eredetű. Hangalakja mélyebb tónusú állati vagy egyéb hangot jelenít meg; vö. brum ~ brumm isz. (1. 1863: brum-brnm [sajtóhiba brum helyett]: Ga- rab. napt. 113: NSz.). — Minthogy a medve hangját kifejező ige korábban a bömböl családjába tartozó bömmög volt (1. bömböl a.), s minthogy maga a brummog hangutánzó szavaink között is viszonylag későn bukkan fel, esetleg számolnunk lehet a ném. brummen ’brummog, mormog’ hatásával is.
Kelemen: Mondsz. 374. (Kluge: EtWb.19 104.)
brutális 1790: „A* brutális tselekedet vólt hogy eggy illyen ökör Capitoliumot ölt- -meg” (Kazinczy: Hamlet. 70: NSz.). J: 1790: 'brutal’ * (1. fent) ]| brutalitás 1810/1896: „A' Kolozsvári két Papoló cselekedete, . . . impertinentia, sőt brutalitás” (Kazinczy: Lev. 7: 331: NSz.). J: 1810/1896: 'Brutalität’ # (1. fent).
Latin eredetű szóesalád; vö. lat. brutális ’állati(as), oktalan, értelmetlen’, k. lat. brutális ’ostoba’, brutalitás 'ostobaság’, h. lat. brutális 'oktalan, durva' ; ez a lat. brutus 'nehézkes, érzéketlen’ származéka. A k. lat. brutalitás a k. lat. brutalis-b6\ képzett főnév. — A szócsalád mindkét tagja számos európai nyelvben megvan; vö.: ang. brutal, brutality; ném. brutal, Brutalität; fr. brutal, brutalité; ol. brutale, brutalità; cseh brutalní, brutalita: 'brutális’, 'brutalitás’. — Lehetséges, hogy a m. brutalitás a ném. Brutalität alapján történt visszalatinosítás eredménye.
Rell: LatSz. 33, 58; EtSz. 0 ; Fludorovits: LatJsz. 36. (Schulz: DtFremdwb. 1: 100; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 619; Kluge: EtWb.19 105; DudenEtym. 86.)
bruttó 1834/1893: „az összes (brutto) és tiszta bevétel közti különbség még most legaránytalanabb” (Széchenyi: Hirlapi cikkei 1: 49: NSz.); 1886: bruttó (Rákosi V.: Bujtogatók 71: NSz.). J: A) mn. 1834/1893: 'teljes; brutto’ (1. fent). B) hsz. 1860/1888: 'nyersen, teljesen; brutto* (Arany J.: Lev. 1: 490: NSz.). C) fn. 1959: 'nyers, teljes súly; Bruttogewicht’ (ÉrtSz.).
Német eredetű; vö. ném. brutto 'teljes, egész, nyers (súly, bevétel)'. Ez az ol. R. brutto 'nyers, egész, teljes (súly)’ 16. sz.-i átvétele. Az olasz szó a brutto 'csúnya, rút, durva, rossz, kellemetlen’ melléknévnek átvitt értelmű használata alapján vált kereskedelmi műszóvá. — A magyar szó közvetlen olasz származtatása téves. — Kereskedelmi szakszó.
Kőrösi: O1E1. 29; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Hakamies: NeuphilMitt. 54: 319; Kluge: EtWb.19 105.)
bú1 1138/1329: ? „In villaEcer . . . Buus” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1300 k.: „Volek fyrolm thudothlon fyrolmol fcpedyk. buol ozuk opedek” (ŐMS.); 1416 U./1490 k.: bvzoltatnek sz. (AporK. 6); 1527: bozwltanak sz. (ÉrdyK. 666); — búj (MTsz.). J: 1300 k.: 'Gram, Besorgnis’ * (1. fent). — Sz: ~s 1138/1329:? 1. fent; 1416 U./1450 k.: bús (BécsiK. 102) I ~sít 1416 U./1450 k.: bufeiiak- vala gr. (BécsiK. 87) | ~sul 1416 U./1450 k.: megbu/bla gr. (BécsiK. 40) | ~song 1577: busongas sz. (Born: KTud. 4: 51: NySz.); 1584: Busong (Born: Préd. 573: NySz.) I ~slakodik 1624: buslákodgyal gr. (Huszti: Aon. 28: NySz.).
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: türk buq 'bánat, gond, baj’; ujg. muq 'bánat’; Käsy. muq 'fáradság' ; oszm. bún 'bánat, gond’; jak. muq 'kín, fáradság, munka’. Problémát jelent a török q magyar megfelelése; a török q ~ y váltakozás alapján azonban feltehető, hogy a magyar szó előzménye egy eddig még ki nem mutatott török *buy volt. — A török buy 'gőz, pára, füst’ szóval való egybevetése jelentés tan ilag elfogadhatatlan. Az a megfejtési kísérlet, amely szerint a bús forrása a türk bué- ’haragszik’ ; ujg. buéu ’haragos’ lehetett, nem meggyőző.
Munkácsi: NyK. 32: 375, KSz. 18: 1 ® ; Tolnai: MNy. 1: 38; Csapodi: MNy. 1: 133; Gombocz: MNy. 3: 107 ®, BTLw. 214; Et- Sz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 74®; Németh: NyK. 47: 79; Lovas: MNy. 27: 109; SzófSz.; Végh: Békés 140; Papp L.: MNny. 6: 58; Moór: MNy. 47: 268 ®, AEthn. 2: 107; Ramstedt: MSFOu. 104/1. sz. 57; Imre: SzabV. 102. — Vö. mélabú.
bú2 1833: „Bú: Hangszó, mint zú, pú, sú: Vox est onomatopoetica” (Kassai 1: 370). J: 1833: isz.; eine Interjektion (1. fent).
Hangutánzó eredetű indulatszó. Eredetileg s ma is állati hangnak, különösen a szarvasmarha hangjának utánzására használatos. Más nyelvek is többnyire hasonlóképpen utánozzák a tehénbőgést; vö. ném. muh; szik, mú; le. mu; or. My. — Főként gyermekek nyelvében csúfolódást vagy megvetést is kifejez. Ez a szerepe kifejlődhetett az eredeti állati hangot utánzó szerepéből is, de számolhatunk a bárgyú csodálkozást csúfoló, hangutánzó-hangfestő eredetű bá2, bű1 hatásával is.
CzF. 1: 781 bőg a.; Molnár N.: Áll. 20; Kelemen: Mondsz. 374, 465.
bú3 1. bújik
búb 1138/1329: ? „In villa. Simur funt. VII. manfiones preconum. . . »Buba” sz. szn. (MNy. 32: 133); 1405-21: bubo sz. (MNy. 54: 462); 1510 e.: búb (&MNy. 54:


buba
374
bubolyicska
462); 1611: Búb (MA.); 1787: bábát ez. (Μ. Musa 610: NSz.); 1792: Báb (SzD.); 1838: Búba ez. (Tzs.); — bob (ÚMTsz.). Js 1. 1138/ 1329:? ’dudor; Höcker’# (1. fent), 1566: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1405 — 21: ’ félgyapjú szövet; halbwollener Stoff’ (1. fent); 3. 1685: ’madár fején levő taraj; Kamm des Vogels I madár fején levÓ bóbita; Schopf des Vogels’* (Com: Orb. 41: NySz.); 4. 1736: ’nÓi fejdísz; Frauonkopfschmuck’ (Gregor); 5. 1740: ’tollforgó, lószőr forgó, toll- bokréta (lo vakon )>; Federbusch, Roßhaarbusch (als Pferdekopfschmuck y (MNy. 7: 222); 6. 1790: ’fejtetô; Scheitel’* (Görög- Kerekes: Hadi tört. 3: 143: NSz.). — Sz: ~os 1485: Bubos szn. (OklSz.); 1556: bwbos mn. (OklSz.) | ^oz 1804: bubozáshoz ez. (Molnár Borb.: Bar. vet. 41: NSz.); 1838: Búboz (Tzs.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli változatai, főként pedig kiterjedt rokonsága. Eredetében ugyanis nem vál isztható el a buborék, bugy~ borék stb., illetőleg a bibircsók, bóbita stb. szavaktól. Valószínű, hogy rokonságban van púp szavunkkal is, s ennek voltaképpen szó- hasadásos változata. Eleinte valamilyen kicsinyítő képző járult hozzá (a N. és R. buba, búba, bába ugyanolyan jelentésűek, mint a búb), tehát maga a búb alak elvonás eredménye is lehet. — Az eredetinek tekinthető 1. jelentésből a 2. egy közbülső, de ki nem mutatott *’a len gubója’ -> *’len’ jelentésen keresztül érthető meg; vö. bibor. Ez a magyarázat azonban nem teljesen meggyőző, s ezért a 2. jelentést hordozó búb ide- tartozása som kétségtelen. A 3 —6. jelentés az 1. alapján alakult ki. — A ’dudor’ jelentésű 5ú5-nak a többitől való elválasztása nem megokolt. Török és perzsa származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 132, MBölcs. 140; Budenz: NyK. 10: 73; Munkácsi: ÁKE. 179; Szolár: NyF. 35. sz. 13; EtSz. 1: 544 1., 2. búb a.; Cs. Sebestyén: MNy. 20: 34; Bátky: NyK. 50: 43; SzófSz.®; Pais: MNy. 49: 76®; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 192; Mollay: MNy. 54: 461 ® ; Bárczi: Szók.1 31. — Vö. bibircsók, bíbor, bóbita, buborék, bugyborék, bugyog, púp.
buba 1604: ? „Pupa; Pappa” (MA.); 1708: „Pupa: Pupa” (PP.); 1791: Bubámnak gr. (Ravazdy: Méhtolmács 233: NSz.); 1863/1895: bubuskám sz., bubiskám sz. (Jókai 34: 34, 36: NSz.); 1885: bubukám sz. (Hamvai S.: Emb. 6: NSz.). J: 1708: ’baba; Puppe, Docke’ (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű; beletartozik a baba családjába. — Hogy a p-s alak egyszerű változata-e a ö-snek, vagy a lat. pupa ’kis- leány; játékbaba’ hatását tükrözi-e, esetleg e latin szó átvétele-e, nem lehet eldönteni. —
Az 1604-i adat csak akkor vonható ide, ha feltesszük, hogy latin értelmezése sajtóhiba Púppá helyett. Ha azonban a Pappa ’kisgyermeknek való pép, kása’ értelmezése helyes, ez a pupa a tiszántúli nyelvjárásokból ismert popa ’kenyér, étel (a gyermek- nyelvben/ (ÚMTsz.) és a papi (1. ott) családjába tartozik. — Az Árpád-kori Buba személynevek (vö. pl.: 1138/1329: Buba: MNy. 32: 133; 1222/1550: Buba: VárReg. 202.) nem vonhatók ide. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 207 baba a. —Vö. báb, baba, bábu.
bubi 1843: ,,illy fiatalon, illy szeretetreméltó öizbí-korban” (Athenaeum 2: 68:NSz.); 1886: púbot gr. (Kemény K. — Molière: Kell. 128: NSz.). J: 1. 1843: ’kisfiú; Bube’ (1. fent); 2. 1886: ’egy figura (a játékkártyában Bube (in der Spielkarte/ (1. fent); 3. 1927: ’bubifrizura; Bubikopf’ (Móricz: Elb.: 412).
Német eredetű; vö. ném. Bűbe, Bubi 'fiúgyermek, kisfiú; gazfickó; egy kártyafi- gura’. Ez azonos a m. pubi eredetijével. — A magyar szóvégi i késői átvételre mutat. A 3. jelentés magyar fejlemény: a bubijrizura összetételből vált ki jelentéstapadással; vö. 1927: ,,De magán kipróbálhatná a pusztai borbély a bubi frizurát. — Bubi már van” (Móricz: Elb. 412). — Elavulóban levő szó.
Simonyi: TMNy. 558; Lumtzer —Melich: DOLw. 74 búb a.®. (Kluge: EtWb.1· 105.) — Vö. pubi.
bubolyicska. 1578: ,,Az mezőn termő zöld sül fű tőuénec soc buboliskoi vadnac” (Mel: Herb. 11: NySz. 1:318); 1708: Bubul- itska (PP. Cïcütâria a.); 1775: bubolyitskát gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 267); 1783: Bubuitska (Molnár J.: Könyvház 1: 349: NSz.); 1793: bubulyicska (Gáldi: Szótir. 118); 1795: Bubujitska (Gáti J.: Term. hist. 83: NSz.); 1802: Buboitskánah gr. (Pántzél D.: Mez. gazd. 2. k. 1. cs.: 16: NSz.); 1807: Bubijitska (Magy. Fűvészk. 206); — bubolicska, bubovicska (ÚMTsz.). J: 1. 1578: ’gumó; Knolle’ (1. fent); 2. 1708: ’egy fajta ernyŐs virágú növény, baraboly; Knollenkerbel’ (1. fent); 3. 1775: ’métely- kóró; Rebendolde’ (EtSz.); 4. 1842: ’burgo- nya; Kartoffel’ (MTsz. bubulyicska a.).
Vitatott eredetű. — 1. Magyar fejlemény. A búb szó családjának tagjaként kapcsolatba hozható a következő szavakkal: N. buboja-tök 'hosszúkás tök’ (1833: Kassai 1: 371); N. buboja ’a fejtetőn csomóban feltűzött női haj, konty’ (1898—1948: ÚMTsz.), ’bóbita a tyúk fején’ (1960: ŰMTsz.); N. bubolya ’a magvas kender termő része’ (1927: NéprÉrt. 19: 51), ’bóbita, búb a baromfi fején’ (1934: SzegFüz. 1: 102); N. buboly ’kelés’ (1959: ÚMTsz.). A bubolya stb-


buborék
375
buci
a búb -la >· -lya képzős származékának, a bubolyicska pedig a bubolya kicsinyítő jellegű átformálásának fogható fel. Eredeti jelentése ’kidudorodás, dudor’ lehetett. — 2. Szlovák eredetű; vö.: szik, bobula ’bogyó, szem; gumó, bütyök’, N. bobulitka ’kis bogyó, kis gumó’ (Nyr. 11: 116), N. bobál ’burgonya’. A cseh bobule ’bogyó’ valószínűleg a szlovákból származik. A szik, bobula stb. etimológiája, a m. bubolya stb. szavakhoz való viszonya nincs tisztázva. — A kérdés egyelőre nem dönthető el. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 116 ® ; Prónai: Nyr. 27: 175; Kóssa: MNy. 4: 424, 425; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 75; Pais: MNy. 49: 84 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 599®. (Machek: EtSIÖSl. 36.)
buborék 1560 k.: „infláció aque: Bobo- rçk: fityemonya: hoyagochka az vysznek Theteyen”, buboreekokat gr. (GyöngySzt. 1346., 3366.); 1568: boberec (Mel: SzJán. 444: NySz.); 1577 k.: buborÿkokat gr. (OrvK. 366); 1590: buboréc (Kár: Bibi. 1: 526: NySz.); 1759: boborikok gr. (Telek I.: Hál. Dics. 14: NSz.); 1789: buborék (Kazinczy F.: Bácsmegyey 112: NSz.). J: 1560 k.:’Bobbel, Gispe’ # (1. fent). — Sz: ~ol 1640: buborékolván sz. (Kér: Préd. 433: NySz.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Szoros eredetbeli összefüggésben van búb szavunkkal, ennek azonban inkább csupán párja, mint közvetlen származéka. Alaki felépítés tekintetében a vele szintén közeli rokon bugyborék, valamint bibircsok szavakkal állítható párhuzamba. A szó hangutánzó-hangfestő eredetét támogatja, hogy hasonló hangalakú és jelentésű szavak más nyelvekben is előfordulnak; vö.: ang. bubble ’buborék’; ném. N. bobbei ’buborék’, N. bubbeln ’buborékol’; szb.-hv. bubúljica ’buborék; bibircso; ^srcs, csomó’; szín, brbúnek ’buborék’, brbúnK^ *i ’buborékol’; szik, bubiina ’buborék’; or. R. őyőyAH ’esőcsepp’. Ezek azonban a magyar szóval etimológiailag nem függenek össze. — A ’dudor, csomó’ és a ’buborék’ jelentések összefüggését támogatja a m. bibircsok (1. ott), valamint az idézett szerb- horvát szón kívül több más idegen nyelvi szó is ; vö. pl. : votj. puli, pule ’buborék ; hólyag (a bőrön), pörsenés, kiütés’; cser, χαη ’buborék; hólyag, kiütés’; vö. még 1827: „Bläschen, das, Harnbläschen, hójagotska; auf dem Wasser, buborék, auf der Haut, pörsenés, persenés, bibirtsó” (Malovetzky Bläschen a.). — A bugyborék alak változataként a bugyog ige tövéből való származtatása kevésbé valószínű. Szláv eredeztetóse téves.
B. I.: Nyr. 13: 566; [Szerkesztőség:] Nyr. 13: 567; Schuchardt: Nyr. 29: 112; Simonyi: Nyr. 44: 121, 45: 75; EtSz.; Laziczius: MNy.
30: 288®; SzófSz.; Pais: MNy. 49: 88®; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 49. (Vasmer: RussEtWb. 1: 133; Machek: EtSIÖSl. 49.) — Vö. bibircsok, búb, bugyborék, bugyog.
bubus 1792: ,,Babos; bubus: Kisgyermeket ijefztó fzó” (SzD.); 1795: Babos (Takáts R. : Told. R. r. : NSz.); 1806: bubút gr. (MNy. 36: 140); 1808: bubu (Farkas Fér.: Éj. diád. el. 3: NSz.); 1862: bumbustól gr. (Lidércz-napt. 23: NSz.); — bambuc, bambus (MTsz.). J: 1792: ’mumus; Mümmelmann’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű gyermeknyelvi szó. Azt a hangot utánozza, melyet felnőttek használnak kisgyerekek tréfás ijesztgetésére. Ilyenkor a kettŐztetéses bubu ö-je úgy képződhetik, hogy a játékosan felfújt arcból tódul ki a levegő az ajakzár felpattintásával. A szótőhöz különféle kicsinyítő képzők járulhatnak. Az eléggé eltérő formák játszi szóalakítgatás eredményei. — A hasonló eredetű köznyelvi mumus-sal szemben ezek a b kezdetű változatok csak nyelvjárásiak.
CzF.; EtSz. 1: 215 babos a.®, 265 1. bambuc a.; Kiss: Nyr. 88: 476 ®. — Vö. mumus.
buci 1898: „buci: zsemlye. (Ált.) | buci: szekunda. (Győr.)” (Dobos). J: 1. 1898: ’zsemle; Semmel’ (1. fent); 2. 1898: ’elégto- len iskolai osztályzat; Note »ungenügend« in der Schule’ (1. fent); 3. 1959: ’kenyérlisztből készült, kis vekni alakú péksütemény; kleines Gebäck aus Brotmehl’ * (ÉrtSz.).
Származékszó: kicsinyítő képzővel keletkezett egy ’dudor, púp, csomó stb.’ jelentésű buc- alapszóból. Ez az alapszó kétségkívül összefügg a bucka ’halom’, N. bucó, buckó ’pufók, tömzsi’ szavakkal; de hogy o szócsalád végső soron a comb vagy a bütyök családjával tart-e közelebbi rokonságot, vagy esetleg mindkettővel, az további vizsgálatot igényel. A comb családjába tartozó N. buci ’vastag combú’ szóval való azonossága vagy "’özeli rokonsága az előbbiek értelmében le., '»tséges. — A zsemle -gömbölyű alakja folytûn kapta a buci nevet. Az első adat diáknyelvi b. ótárban szerepel, de e csoportnyelvbe nyilván 1. jelentésében általánosan használt nyelvja. 'si elemként került. 2. jelentése a diákok körex sn tréfás, gúnyos használat alapján élt egy a ^eig. A pékipar a péksütemények változatosabb fajtáinak kialakulása után a ’zsemlé’-vel szemben a 3. jelentésre foglalta le a buci szót.
EtSz. 1: 546 2. buci a., 574 1., 2. bucó a.®, 749 comb a.; Pais: MNy. 54: 195; Simon: MNy. 56: 443. — Vö. bucka, bütyök, comb.
bucka 1795 k.: „Bútzkás, hátahuporjás, vát, butzka” (Takács R.: Told. P. v.: NSz.).


buckó
376
búcsú
J: 1. 1795 k.: 'kisebb kiemelkedés a talaj felületén; kleine Erhöhung auf der Bodenfläche’ # (L fent); 2. 1796: ’szélhordta homokkupac, homoktorlás; Sandhügel· # (Pethe F.: Gazd. Újság 245: NSz.); 3. 1798: 'domb; Hügel· (Μ. Kurir 374: NSz.). — Szí ~s 1795 k.: 1. fent.
Magyar fejlemény, de alakulásmódja és alapszava vitatott. — 1. Származékszó: -ka kicsinyítő képzővel jött létre egy buc- tőből; alaktani változata a buci, buckó, bucok szavaknak. — 2. Megszilárdult rágós alakulat: a bucok-ból formálódott egyes szám 3. sze- mélyű birtokos személyraggal, s a homokbucka típusú összetételekből elvonással önállósult. Az adatok nem támogatják különösebben e feltevést. — Mindkét magyarázat esetében ugyanahhoz a buc- tőhöz jutunk, amelynek kétféle magyarázata lehetséges: 1. Azonos azzal a 'kidudorodás; púp; vastag fa-, földvagy húsdarab' jelentésű, valószínűleg hangfestő eredetű buc- tővel, amelynek családjába a comb, N. bonc, buc, cub is tartozik. — 2. Azonos a bütyök, butykó stb. szócsalád valószínűleg szintén hangfestő eredetű, 'csomó, tuskó’-féle jelentésű tövével. A két lehetőség, illetőleg ezek egymáshoz való viszonya további vizsgálatot igényel. — Mongol származtatása téves.
CzF.®; Balassa: TMNy. 90; Munkácsi: NyK. 32: 302; Herman: Pászt. 263; EtSz. I: 596 bütyök a.; Beke: NéNy. 5: 169 ®, Nyr. 62: 47, 114; SzófSz.; Grétsy: Szóhas. 165. — Vö. buci, buckó, butykó, bütyök, comb.
buckó 1708: ,,Szőke buczko ökör” (Nyr. 22: 518); — bucku (MTsz. butykó a.); bucskó (ÚMTsz.). J: A) mn. 1708: 'vaskos; massig I zömök; gedrungen* (1. fent). B) fn. 1796: 'csomó; Knoten | kidudorodás; Ausbauchung' (MNy. 6: 83) || bucok 1761:? buczok (BiróM: Préd. 30: NySz.); 1772: „vastag, buczkos ábrázatu” sz. (MNy. 60: 221); 1791: „bárány-butzko kát hán’fz” ['bukfencet vetsz'] (MNy. 36: 201). J: 1. 1772: 'csomó; Knoten' (1. fent); 2. 1781: 'vaskos formájú tárgy, test; massiger Gegenstand, Körper’ (MNy. 57: 487); 3. 1844: 'homokbucka; Sandhügel' (Életk. 1: 364: NSz.); 4. 1877: 'tuskó; Klotz' (Nyr. 6: 230).
A szócsalád tagjai magyar nyelvi fejlemények, de alakulásmódjuk és alapszavuk vitatott. — 1. A 'kidudorodás, púp; vastag fa-, föld-, húsdarab' jelentésű, valószínűleg hangfestő eredetű buc- tőnek a családjába tartoznak, hasonlóan a N. buc 'comb', buci 'vastag combú’, bucó 'tömzsi' (MTsz.) és a comb szavakhoz. Végződéseik kicsinyítő képzőknek felelnek meg. — 2. Annak a valószínűleg szintén hangfestő eredetű szócsaládnak a sarjadékai, amelybe a butykó, valamint a bütyök, bütykó is tartozik. Végződéseik eszerint is kicsinyítő képzők. — A két magyarázat nem áll egymással föltétlenül ellentétben, de a kérdés további vizsgálatot kíván. — A ôwcfco-nak a bucok-ból való hangát vetéses levezetése nem valószínű. A szócsaládnak a bot és a buta családjába sorolása téves.
CzF. ® ; Balassa: Nyr. 12: 302, NyK. 24: 379; Schuchardt: Nyr. 18: 441; Szarvas: Nyr. 22: 101 ® ; Munkácsi: NyK. 25: 275; EtSz. 1: 547 1., 2. bucó a., 596 bütyök a.; Simonyi: Nyr. 45: 76; Beke: NéNy. 5: 170®, Nyr. 62: 47, 114; Bátky: NéprÉrt. 26: 55, 29: 78, Ethn. 49: 418; SzófSz. bucka a.; Machek: EtSIÖSl. 49; Pais: MNy. 54: 195; Grétsy: Szóhas. 165. — Vö. bucka, butykó, bütyök.
búcsú 950 k.: ? „μετά τον βονλτζον τον τρίτον άρχοντος || καί καρχά τονρκίας” [= ,, Bulcsúval, Turkia harmadik fejedelmével és kardiájával”: Moravcsik Gyula fordítása] szn. (ÓMOlv. 10); 1372 U./1448 k.: ,,e3 felewl mondót vrnak bolc^oÿaual helyett foglaluan vr iefus criftulnak neuebe menenek ajok 3 ént ferenc3ert hogy oda ho3nak ewtett” (JókK. 39); 1495e.: buLu (GuaryK. 67); 1512 k.: el bulczuzas sz., el bucozot sz. (WeszprK. 43,113); 1518 k.: bolchw (PeerK. 99); 1527: bochw (ÉrdyK. 295); 1604: Bóczo (MA.), Bóltso (MA. Dél- phia,.); 1708: Bótsú (PP.); 1838: Bulcsó (Tsz.); — bulcu, bulszu (MTsz.); bulcs, búsú (ÚMTsz.). Jí 1. 1372 U./1448 k.: 'engedély; Erlaubnis' (1. fent); 2. 1495 e.: ’bűnbocsánat; Ablaß’ (GuaryK. 66); 3. 1512 k.: 'búcsúvétel; Abschied’ * (VVeszprK. 113); 4. 1568: ’zarándoklat ; Wallfahrt’ * (Mel: SzJán. 181: NySz. Búcsús a.); 5. 1803: 'templomszentelés ünnepe; Kirchweihfest* * (Márton Kirch- messe a.). — Szí ~ztat 1510: bulchuztatot gr. (MargL. 84) | ~zik 1512 k.: 1. fent | ~s 1520: buchus (PozsK. 19) | ~zkodik 1842: bucsuz- kodik (Berzsenyi: Művei 1: 266: NSz.).
Ótörök eredetű; vö.: ujg. bosuy 'felmentés, elbocsátás'; Ká§f. busuy 'a követ kihallgatása és a neki adott ajándék’ ; CC. bosaq 'bűnbocsánat', bosov 'felmentés'. A mong. bosuy 'mondás; végzés, rendelet; megbízás, engedély; jövendölés* török jövevényszó. A fenti török főnevek alapszava a török bosa- *kiürül, megszabadul’ ige, amely a bős ’üres’ melléknév származéka. Ebből a török szócsaládból való bocsát és R. bocsánik szavunk is. — A magyarba *bosay vagy *bosuy alakban kerülhetett át. Eredeti jelentése ’felmentés, engedelem* volt, ebből fejlődött egyfelől a ’távozásra való engedély* 'távozáskor való köszöntés* ’búcsú* jelentés, másfelől pedig — vallási vonatkozásban —- a 'bűnbocsánat’ 'bűnbocsánat célját szolgáló zarándoklat’ ’templomszentelési ünnep’ jelentés. — A R. Bulcsú, Vérbulcsú stb. szn. idetartozása erősen kétes.
Vámbéry: NyK. 8: 132; Budenz: NyK.


búd ár
377
bufa
10: 95; Munkácsi: NyK. 32: 272, 376 « ; Gombocz: MNy. 3: 68®, BTLw. 47, MNy. 10: 27; Paasonen: NyK. 42: 59; EtSz. 1: 428 bocsát a. ® , 1: 566 Bulcsú a.; Losonczi: MNy. 14: 130, 25: 218, NyK. 50: 246; Pais: MNy. 35: 258, 43: 200 ®, 51: 434, 52: 139, 265 ®, 58: 143; SzófSz.; Gyóni: Gör- PeljSz. 36. — Vö. bocsát.
buda 1. budi
budár 1833: ,, Árny ék-szék. Cloaca, syn Budár, Pityer Szegedenn, és Pos Somogy- bann” (Kassai 1: 188). J: 1833: ’árnyékszék; Abtritt* (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Valószínűnek látszik, hogy mind a magyar szó, mind a szik. budár ’árnyékszék’ végső soron a fr. budoir ’kis női öl tözőszoba’, illetőleg a belőle származott ném. Boudoir ’ua.’ szavakkal függ össze, de a magyar és a szlovák szó közvetlen forrása és így egymáshoz való viszonya is tisztázatlan. — Nyelvjárási szó.
Balassa: Nyr. 26: 441; EtSz. 1: 551 1. budár a.; Beke: Nyr. 64: 105; Kniezsa: SzlJsz. 600; Gáldi: Szótir. 333; Horbatsch: WeltSlav. 2: 74. (Schultz: DtFremdwb. 94; DudenFremdwb. 90; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 80.) — Vö. budi.
buddhizmus 1856: „a buddhismusnak hódol” (Aszalay J.: Omn. 2: 195: NSz.); 1877: buddhaismusnál gr. (Xántus J.: Ceylon 94: NSz.); — buddhizmus (Kelemen: IdSz.). J: 1856: ’a Buddha által alapított vallási rendszer; Buddhismus’ (1. fent) II buddhista 1872: „a buddhista papok” (Hevesi L.: Jelky 210: NSz.). J: A) mn. 1872: ’a buddhizmust követő; sich zum Buddhismus bekennend | a buddhizmushoz, illetőleg követőihez tartozó; buddhistisch’ (1. fent). B) fn. 1910: ’a buddhizmus követője; Buddhist’ (Kelemen: IdSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. Budd- hism, buddhistic[al] ; ném. Buddhismus, Buddhaismus, Buddhist, buddhistisch; fr. bouddhisme, bouddhiste; ol. buddismo, bud- dista: ’buddhizmus’, ’buddhista’; vö. még or. 6yööÚ3M ’buddhizmus’. Az angolból került át más nyelvekbe; elterjedésének útja felderítetlen. A görög—latin eredetű, nemzetközi használatú -ismus (-izmus ), illetőleg -ista képzővel alakult a szanszkrit Buddha (tkp. ’felébredt, ébren levő’ -► ’meg- világosodott’) tulajdonnév! tőből. — Közvetlen forrása, az átadó nyelv nem állapítható meg. — A szócsalád mindkét tagja elsősorban tudományos műszó.
(OxfEnglDict. Buddha, Buddhism, Buddhist a.)
budi 1878: ,,mikor budit söpröttem” (Kálmány L.: Koszorúk 2: 94: NSz.), de
1. 	buda; — bugyi (MTsz.); búdé (ÚMTsz.). J: 1878: ’árnyékszék; Abtritt’ (1. fent) || buda 1642: „mint más hasonló leveleim is Budát látnak” (TörtTár. 1882. 321); 1759: búdán gr. (MNy. 60: 111). J: 1. 1642: ’árnyékszék; Abtritt’ (1. fent); 2. 1816: ’szín; Schuppen | bódé; Bude’ (Gyarmathi: Voc.).
Valószínűleg német eredetű szócsalád; vö. kfn. buode, úfn. Bude ’bódé’. — Am. buda és budi egymáshoz való viszonya tisztázatlan. Lehetnek egymástól független átvételek (a buda hangalakjára 1. cérna, ciha, példa, a budi-éra, 1. gázsi, módi stb.), de feltehető az is, hogy a budi a 6izdá-ból keletkezett tréfás-játszi szócsonkítással és képzéssel. Az ’árnyékszék’ jelentés a magyarban alakult ki eufémizmusként. — AN. buda ’favágó szín; faárusító hely’ (MTsz.) a szb.-hv. búda ’elárusító bódé’ (SKNJ. 2: 245) átvétele lehet; végső forrása ennek is a ném. Bude ’bódé’. A N. budár ’árnyékszék’ (1. ott) összefüggése ezzel a szócsaláddal nincs tisztázva; az, hogy a buda a budár- ból alakult volna játszi rövidítéssel, szótörténeti okokból aligha lehetséges. — A budi a familiáris nyelv szava, a buda nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 66 ® ; Balassa: Nyr. 26: 441; EtSz. 1: 551 3. buda és 552 budi a.® ; Beke: Nyr. 64: 105; Kniezsa: SzlJsz. 110 buda a.; Gáldi: Szótir. 333; Bárczi: Gáldi, Szótir. 518; Tamás: UngElRum. 147. (Kluge: EtWb.19 108.) — Vö. bódé, budár, butyka.
bufa 1588: „híres néktek torkotok, Csudálatos az ti bufa kortyotok” (RMKT. 4: 239); 1788-9: buffa (Μ. Museum 1: 187: NSz.). J: A) mn. 1. 1588: ’igen nagy; übergroß’ (1. fent); 2. 1611: ’pufók; pausbäckig’ (MA.); 3. 1788 — 9: ’buta; dumm’ (1. fent). B) fn. 1. 1763: ’pofa; Backen’ (Adámi: Wb. 11: NSz.); 2. 1907: ’hátbavágás; Schlag auf den Rücken’ (ÚMTsz.; vö. Nyr. 43: 310). — Sz: ~1 1611: Bufálni sz. (MA.).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Beletartozhat a buffant, bufog, illetőleg a pofa, pufók családjába. Összefügghet a N. bufti 1. ’ostoba, bárdolatlan’ (vö. 1816: Gyarmathi: Voc.); 2. ’nagy pofájú, nagy fejű’ (vö. 1831: Kreszn.) melléknévvel is. — A jelentések közül az A) 2. lehet az eredeti, bár a B) 1. — ha valóban élő, nem pedig csupán szótárból szótárba vándorló jelentéssel van dolgunk — szintén a felfújt vagy feldagadt pofával kapcsolatos, eredeti hang- és mozgásképzetet fejezheti ki. Az A) 1. jelentésszűküléssel (’nagy pofájú’ ->■ ’nagy’), az A) 3. átvitellel keletkezhetett azon az alapon, hogy a pufók, feltűnően nagy arc bárgyúsággal, bárdolatalansággal járhat együtt. A B) 2. elvonás a bufál ’pofonver’ -► -► ’ver’ ’hátbaver’ származék alapján.


bnf Andii
378
búg;1
— Latin és olasz származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Kovács: LatEl. 49; Simonyi: NyK. 23: 177; EtSz.®; Bátky: NéprÉrt. 28: 107; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Gáldi: Szótir. 220, 333. — Vö. buffant, dufál, pofa.
bufándli 1785: „két szárnyúkat, vagy Bofánákot-\3 kötöttek-fel” (Μ. Hírmondó 320: NSz.); 1787 — 92: bufannyát gr. (MNy. 11: 127); 1788: bufántokkal gr. (Decsy: Osmanografia 1: 150: NSz.); 1790: Bufannak gr. (Gvadányi: Fal. nót. 103: NSz.), Bufányok gr. (Gvadányi: Dámák 5: NSz.); 1791: buf- fántok gr. (Sándor I.: Sokféle 2: 62: NSz.); 1795 k.: Bufána (Takáts R.: Told. B. r.: NSz.); 1798: pufándli (MNy. 11: 463); 1804: buffán (EtSz.); — bufándli (Nyr. 39: 37); Buffándli (MNy.x 2: 42); pojándli (EtSz.); pujfándlija gr. (ÚMTsz.). Js 1. 1785: ’párna alakú tömés, amellyel a szoknya hátsó részét emelték; Turnüre’ (1. fent); 2. 1910: ’posztó- szoknya; Frauenrock aus Tuch’ (Nyr. 39: 37); 3. 1957: ’bricsesznadrág; Breeches’ (ÚMTsz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. bouffahn ’krinolin-abroncs; turnűr, amit a nók a csípőjük köré kötnek’ (Cast. 99); vö. még ir. ném. Bouffante ’buggyos ruha’ (Sanders: Fremdwb.2 1: 166). Végső forrása a fr. bouffante ’abroncsos betét <krinolinhoz>; mellfodor; zsabó’. A francia szó a hangutánzó eredetű bouffer ’duzzad, dagad, dagadozik, kifelé domborodik; görbül’ fŐnevesült melléknévi igeneve. Más nyelvekbe is átkerült; vö. holl. bouffante ’gyapjú nyakra- való, sál’; sp. bufanda ’sál’. — A magyar szó bufána, bofána alakváltozata latinosí- tott forma. A bufándli alak változat nyilván egy baj.-osztr. — hazai német — *boufjandl ’turnűr’ alakra megy vissza, ilyen alakot azonban forrásainkból nem tudunk kimutatni. — A 2. és 3. jelentés a magyarban keletkezett. — A buján, bufána stb. alakváltozatok elavultak; a bufándli ma is élő nyelvjárási szó.
EtSz.®, 1: 553 bufán a. is; Putnoky: MNy. 11: 126; Hartnagel: MNy. 30: 31, 33: 96; D. Éltes: FrSz. 38; Bárczi: FrJsz. 34, 35, Szók.2 101; Tóth: MDivatsz. 31. (Wartburg: FEW. 1: 595; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 538.)
buffant 1604: „Okórbika, Vízben Számárul buffanto madar” sz. (MA. Onocrotalus a.). J: 1604: \állat> mély, öblös hangot hallat; (von Tieren> einen dumpfen Ton von sich geben’ (1. fent) || bufog; 1807: „Bufogni. . . einen dumpfen od. hohlen Schall von sich geben” sz. (Márton); 1851/ 1894: buffogó sz. (Jókai 10: 207: NSz.) ; — bujjág (ÚMTsz.). J: 1807: ’tompa, mély, öblös hangot ad; dumpf schallen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja mélyebb, tompa hangot fejez ki. A régi nyelvből és a nyelvjárásokból más képzővel alakult, hasonló jelentésű igék is kimutathatók; vö. 1816: „Buf fanok, ha valami erős esik le, a’ le buffan; ha gyenge, puha, a’ le puffan” (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]); 1838: Bufolni ’lékes halászat alkalmával a vízben sulyokkal zajt csap, hogy a halakat a hálóba visszatérítse’ (Tsz.); stb. A hangutánzás síkján összefüggésben lehet a pu fog, puffog, továbbá a pof fed, pöfeteg, páhol, puha stb. szóval is.
Schuchardt: Nyr. 29: 112®; EtSz. 1: 552 buf &. ® ; Mészöly: MNy. 11: 16; Simonyi: Nyr. 45: 76. — VÖ. böfög, bufa, pöfög, pufog.
búg;1 1552: „Ők ott alattomba súgnak- -bógnak vala”(RMKT. 3: 103); 1593: bugatni sz. (NyK. 35: 315); 1702: búgás sz. (Misk: VKert. 550: NySz.); 1792: Brugatyó sz. (SzD.); 1817: buggó sz. (Gömbös A.: Kern, lyra 51: NSz.); 1833: Búgik (Kassai 1: 374); 1838: Bungani sz., Büngeni sz. (Tsz.); 1862: brúg (CzF.); — brung, brüng (Nyr. 23: 42, 43); még-bukott gr. (MTsz.); buGG, bugik, bumog, bunog (ÚMTsz.); búg gib (Nyatl.). J: 1. [súg-búg] 1552: ’suttogva, titkolózva beszélget; die Köpfe zusammenstecken’ # (1. fent); 2. 1593: [búgat] ’huhog; heulen, uhuén | buffant; brüllen wie eine Rohrdommel’ (1. fent), 1818: ’ua.’ (Márton Bubo a.); 3. 1702: ’turbékol; girren, gurren* * (1. fent); 4. 1708: ’a párzás időszakában van, párzik <disznó>; brünstig soin, sich begatten <Schwein>’ (PP.); 5. 1807: ’búgó hangot ad, zúg; brausen, brummen’ * (Márton). — Sz: ~ás 1702: 1. fent | ~attyú 1792: 1. fent.
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a mély búgó hangot érzékelteti. Vagy közvetlenebbül, vagy a hangutánzás síkján összefügg a bú1 indulatszóval. A ’búg’ jelentésű búgat nem a búg származéka, hanem azzal párhuzamosan jött létre. Ugyancsak ezzel a tővel hozhatók kapcsolatba, de más alaki felépítésűek a galamb búgását, turbékolásáb kifejező bulikol, burikol, burokol, burukkol (vö. EtSz. 1: 554 2. búg a.) és bubog (Nyr. 46: 23). — A jelentések közül a legáltalánosabb 5. lohet az eredeti, de voltaképpen nem dönthető el, hogy a hangbenyomásokat kifejező jelentések közül melyik keletkezett korábban. A 4. bizonyosan másodlagos; efféle jelentésük más hangutánzó igéknek is kifejlődött; vö. berreg, bog. — Ot különböző eredetű búg ige feltevése a jelentések alapján nem megokolt. Török származtatása
Vámbéry: NyK. 8: 133, MBölcs. 143; Budenz: NyK. 10: 127; Simonyi: TMNy. 412, 502, Nyr. 45: 76; Melich: NyK. 25:


búg2
379
bugrer
292; EtSz. 1: 554 1 — 5. búg a. ® ; Prohászka: Nyr. 57: 108; N. Bartha: MsgNépr. 4: 455; Bátky: MNy. 33: 116; SzófSz.®; Viski: Kodály-Eml. 1: 46; Papp L.: MNny. 6: 62, 82; Pais: MNy. 46: 98; D. Bartha: MNy. 51: 27; Bárczi: MNy. 54: 47 ®, Szók.2 23; Temesi: MMNyR. 1: 149. — Vö. brúgó1, brúgó2.
búg2 1585$ „Bug . . . rekeszos hely ahol az vidarak fészket rakhatiak”, galamb búg (Cal. 610, 218). J; 1. 1585: 'madárház; Vogelhaus | galambdúc; Taubenschlag' (1. fent); 2. 1585: 'rekesz; Fach, Zelle' (Cal. 177); 3. 1763: ’viaszsejt; Wachszelle’ (Adámi: Sprachk.: EtSz. 1: 555 6. búg a.); 4. 1835: 'kalitka; Käfig' (Kunoss: Szóf.2).
Ismeretlen eredetű. — Nyelvjárási szó; jobbára a galambbúg összetételben szokásos.
EtSz. 1: 555 6. búg, 2: 845 galambbúg a. ® ; SzófSz. búg 2. a.
buga1 1215/1550: ? ,, Tomas, Buga & Sumug impecierunt, Syguert” szn. (VárReg. 280.); 1470 k.: „(Galla) Buga” (CasGl. 40.); 1759/1792: bogája gr. (Váli: OrvSz. 125: NySz.); 1825: buga (EtSz. 1: 441); 1833: Bugya (Kassai 1: 375); — búggá, búgó (Nyatl. mákfej a.). J: 1. 1470 k.: ’gubacs; Gallapfel’ (1. fent); 2. 1643/1673: 'toktermés; Kapselfrucht [ toboz; Tannenzapfen’ (Com: Jan. 24: NySz.); 3. [szem bugája] 1683: ’szemgolyó; Augapfel’( Nyr. 40: 113); 4. 1702: ’gubó; Kokon’ (Misk: VKert. 676: NySz.); 5. 1809: ’selyembogár gubója; Kokon' (Nyr. 14: 403); 6. 1825: ’csomóba kötött len vagy kender; Lein- oder Hanfbündel’ (1. fent); 7. 1833: 'növény bogos feje, gömb- vagy kúpalakú összetett virágzat; Rispe' * (Kassai 1: 375). — Sz: róz 1792: Bugázni sz. (SzD.) | 1818: bugás
'bozontos' (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 55: NSz.); 1818: Bugás 'bugás virágzatú’ (Haszn. Múl. 2: 51: NSz.).
Származékszó: a bog 'csomó' főnévből keletkezett kicsinyítő képzővel. Első szótagjának u-jában az alapszó régebbi zártabb magánhangzós formája őrződött meg. Amint a jelentésváltozatok mutatják, a bog családjából kivált különféle kicsinyítő képzős származékok (buga1, guba2, gubacs, gubó stb.) körében az egyes jelentéseknek és a megfelelő alaktani változatoknak az egymáshoz rendeződése viszonylag későn és csak köznyelvi szinten következett be. A nyelvjárásokban e szavak között nagy az alaki és jelentésbeli egymásrahatás és keveredés. Az 5. jelentés a növénytani szaknyelvben jött létre, mégpedig először az -s képzős származékban. — A szó különféle török származtatásai tévesek. A 7. jelentést mutató N. búga buga különválasztása meg- okolatlan és mongol származtatása helytelen.
CzF. ® ; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 15: 410; Munkácsi: NyK. 32: 380, Nyr. 67: 25; Gombocz: MNy. 8: 119 ® ; EtSz. 1: 441 bog a.; Vámbéry: MBölcs. 143; Ligeti: NyK. 49: 228; Erdődi: NéNy. 9: 113; Deme: MNyTK. 69. sz. 7; Pais: MNy. 49: 90; Molnár N.: Növ. 14. — Vö. bog, buga3, guba2·
buga2 1215/1550: ? Buga szn. (VárReg. 280.); 1775; „Ökör: Buga” (MNy. 58: 108); 1782: Búga (Nyr. 32: 401); 1840: guba (MTsz.). J: A) fn. 1. 1775: 'ökör; Ochs’ (1. fent); 2. 1825: 'szarvatlan marha; hornloses Rind’ (SzegSz. 1: 195 2. buga a.); B) mn. 1. 1833: 'ostoba (paraszt); dumm (Bauer)’ (Kassai 1: 375); 2. 1838: 'szarvatlan; ungehörnt’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. A Buga szn. feltehetőleg a kunból való, s összefügghet bika szavunkkal; vö.: kipcs. boga ’ökör’ (AtE.); CC. boga; bask. buga; oszm. boga; alt. puka: ’bika’. Az igen későn felbukkanó buga közszónak a fenti török szavakkal s a Buga személynévvel való összefüggése azonban szó történeti okokból erősen kétséges. Oszmán-török eredetű nemcsak kései előfordulása miatt nemigen lehet, hanem azért sem, mert oszmán-török jövevényszavaink között nincsenek marhatartással kapcsolatos kifejezések. — A ’tompa’ jelentésű csuv. moQa; kirg. mokok; alt. moku stb. szavakkal való egybevetése hangtani okok miatt elfogadhatatlan.
Munkácsi: Nyr. 13: 259, NyK. 20: 468, 32: 378; Budenz: NyK. 20: 150; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 15: 410; Révész: Nyr. 16: 321; Melich: NyK. 25: 292; Gombocz: NyK. 28: 173, MNy. 3: 107®, BTLw. 214; EtSz. ® ; Herman: Pászt. 454 ®.
buga3 1879: „Buczavas (bugák, nyers bugav&s . . .)” (Árulajstrom 160: NSz.). J$ 1879: ’fémtuskóból hengerelt féltermék; Metallbarren’ (1. fent).
Szóhasadás eredménye. Etimológiailag azonos a bog, R. búg 'csomó’ családjába tartozó buga ’fürtös összetett virágzat; gubacs; stb.’ szóval (1. buga1). Kohászati szakkifejezéssé nyilván tudatos műszóalkotási szándék tette. Elavult szinonimája, a N. buckó ’csomó, dudor’, bucka stb. szavakkal kapcsolatba hozható buca(vas) (1. 1879: Árulajstrom 160: NSz.) arra mutat, hogy első alkalmazója ’csomó, tömb’ jelentést tulajdonított neki. — Szaknyelvi szó.
Vö. bog, buga1.
buger 1742/1881: „Azok is fölöttébb félnek magyaroktul, S Ördögökkel fajzott buger panduroktul” (Tóth: I.: Cziráky J. 162: NSz.); 1780 k./1899: búgért gr. (Bessenyei: Lais 26: NSz.); 1891: búgér (Kálmán y L.:


bugolya 380
bugyborék
Szeged népe 3: 278: NSz.); — bugër (MTsz.). J: 1. 1742/1881: ’megvetésre méltó személy; verachtungswürdige Person’ (1. fent); 2. 1780 k./1899: ’egy fajta tallér; Art Taler’ (1. fent); 3. 1847: ’szlovák arató; slowakischer Schnitter’ (Vas Gereben: Életkép. 42: NSz.); 4. 1891: ’négykrajcáros; Vierkreuzerstück’ (1. fent); 5. 1898: ’paraszt; Bauer’ (Dobos); 6. 1898: ’szekunda; Note ungenügend, Pintsch’ (Dobos).
Német eredetű, részben szerb-horvát közvetítéssel; vö.: baj.-osztr. bug( g )er~ -thaler ’egy fajta 18. sz.-i francia tallér’, du Stad~buggdra' «(szitoknévként) (Schmeller: BayerWb.2 1: 217); ném. L. búgar ’semmire- kellő; (csodálkozást kifejező felkiáltás)’ (Follmann: WbLM. 71), T. bugker ’manó, mumus’ (Schatz: WbTirM. 1: 117), N. bu:gr ’fickó’ (Sprach-Brockhaus7 101); — vö. még szb.-hv. R. búger ’régi osztrák négykrajcá- ros; közönséges ember, nyárspolgár; hízelgő, talpnyaló; nazarénus; szekunda; „elégséges” érdemjegy’ (SKNJ. 2: 244). A német szó a fr. bougre ’pasas, fickó’ (< ófr. bolgre ’eretnek; szodomita’) átvétele, s így etimológiailag összefügg a m. bolgár, buzerál eredetijével. Feltehetőleg ide kapcsolódik a m. bugris (1. ott) is. A szik. N. (bácskai) buger ’négykrajcáros’, bugeri [többes sz.] ’naza- rénusok’ (Kálal 45) szerb-horvát jövevény. — A magyarba többszörös átvétellel került. A mindössze egyetlen adat alapján kielemzett 1. jelentés talán a megfelelő szerb- horvát szó ’nazarénus’ jelentéséből, az pedig végső soron az ófr. öoZ^re-nak ’eretnek’ jelentéséből magyarázható. A 2. jelentés a bajor-osztrákból való; a 4. a 2.-ból fejlődött, de esetleg nem a magyarban, hanem a hazai német nyelvjárásokban vagy a szerb- horvátban. E két utóbbi nyelv lehet a Temesváron feljegyzett 5. jelentés forrása is. A rimaszombati diáknyelvből adatolt 6. jelentés a szóföldrajzi nehézségek ellenére is valahogy nyilvánvalóan összetartozik a szb.-hv. búger hasonló jelentésével. A 3. jelentés kialakulása még tisztázásra szorul. — Az a feltevés, hogy a magyar szó a bánsági francia telepesek nyelvéből vagy a ’pol- gár’ jelentésű baj.-osztr. burger-bó\ volna átvéve, nem valószínű. — Elavult szó.
Asbóth: Nyr. 27: 217 ® ; EtSz.; Bárczi: MNy. 28: 90; Kniezsa: SzlJsz. 601. — Vö. bugris.
búg olya 1799 u.: „bugollyákkal. . . koronás [galamb]”, bugolyás sz. (Miháltz I.: Major 2: 71, 72: NSz.); 1862: buglya (CzF.); 1863: bogojás sz. (Kriza: Vadr. 88); 1882: bugojája gr. (Kálmány L.: Szeged népe 2: 156: NSz.); — bogója, bugla, buguja (M- Tsz.); bogajás sz. (ÚMTsz.). J: 1779 u.: ’bóbita, Schopf | tolltaréj ; Federbusch’ (1. fent).
Valószínűleg származékszó; a ’csomó’ jelentésű bog alapszóból keletkezhetett -la > 4ya képzőbokorral, s így tulajdonképpen a boglyá-n&k. lehet szóhasadással elkülönült változata. — A boglya s vele a bugolya török származtatása kevésbé valószínű. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: NyK. 32: 287; Gombocz: NyK. 45: 5, 10®. — Vö. bog, boglya.
bugris 1833: „Buga ember . . . Bara- nyábann Bugris ember” (Kassai 1: 375); 1870: bugrisai gr. (Balp. napt. 72: NSz.); 1873: pugrisok gr. (Csodab. napt. 26: NSz.); — bugrics, bugriccs, pugrics (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 18 33: ’ostoba; dumm’ (1. fent); 2. 1877: ’nagyfejű; großköpfig’ (Nyr. 6: 423); 3. 1886: ’borzas; zerzaust’ (Nyr. 15: 574). B) fn. 1870: ’faragatlan ember; ungehobelter Mensch | fajankó ; Tölpel’ # (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Valószínű, hogy etimológiailag összefügg a N. buger ’paraszt stb.’ szóval (1. ott), ennek az összefüggésnek a részletei azonban tisztázatlanok. A szó- eleji b ~ p váltakozás miatt a bajor-osztrákra lehet átadóként gondolni, de megfelelő -isch képzős bajor-osztrák szó nincs kimutatva. — A szik. N. bugris ’kövér fiú’ (S1SJ. 1: 141) a magyarból való.
EtSz.®; Illyés: Nyr. 90: 89 ®. — Vö. buger.
bugyborék 1575: bugborék (Kár: Hal. D.: NySz. 1: 317 buborék a.); 1697: bugyborékoltál sz. (TKis: Pan. 2: NySz. 1: 318); 1794: bugyborrékol sz. (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 276: NSz.); 1804: Búgyborék (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 56: NSz.); 1806: bugyborikállanak sz. (Nagy János: Magy. Virgilius 52: NSz.); 1862: bugyburék (CzF.); — bugybarék, bugyburík, bugyorék (MTsz.); begyburikull sz., budzsborikul sz., bugybôrîk, búgyorik (ÚMTsz.). J: 1575: ’buborék; Bobbei’(1. fent). — Sz: ~ol 1697: 1. fent.
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága is. Minden bizonnyal kapcsolatban van a buborék-ka.\ és annak kiterjedt családjával. Lehetséges, hogy a buborék-nok csupán olyan alak változata, mely a bugyog ige hatására jöhetett létre. Számításba kell venni azt is, hogy a bugyog családjában kifejlődtek -r képzővel bővült származékok is; vö.: 1774: „Orrából bugyorgó vérrel” (Dugonics: Trója vesz. 167: NSz.); 1792: „Bugyorogni: bugyborékolni” (SzD.); 1796: „Szomszédságában jó Savanyú Forrás bugyoréból” (Szaller Gy.: Magy. föld. 97: NSz.). így a bugyorék, búgyorik alakváltozat közvetlenebbül is tartozhatik a bugyog családjába.


bugy eil ari s
381 bugyog
Simonyi: NyK. 17: 61; EtSz. 1: 545 buborék a. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 79; SzófSz. buborék a. — Vö. buborék, bugyog.
bugyelláris 1666: „Az úrnak pugyillá- risért d. 20” (MNy. 61: 483); 1673: „írunk réz veszszövel, avagy ón pennával a pugil- tarokban, hogy bémázoltathassanac és ki- -töröltethessenec” (Com: Jan. 155: NySz.); 1681: pugilláris (Radv: Csal. 2: 364); 1697: pugillaris (Radv: Csal. 3: 353); 1832: bugi- lárist gr. (IrtortKÖzl. 6: 368); 1834: bugyel- laris (Kunoss:Szóf. 56 Pénztarsoly a.); 1835: pugyellaris (Kunoss: Gyal. Pugillaris a.); 1840: bugyiláris (Nagy lg.: Argyrus 33: NSz.); 1847: pigyulárusa gr. (Erdélyi: Népd. és mondák 2: 188: NSz.); 1855: bugyelláris (Balogh B.: Költ. 110: NSz.); 1857: bugyil- lárisát gr. (Gaal Gy.: Népm. 2: 161: NSz.); 1858: pugyilárisomba gr. (Huszár-adomák 170: NSz.); 1865: bugyelárisban gr. (Egyes, napt. 48: NSz.); 1872: pugyellárisa gr. (Tóvölgyi: Rónák 58: NSz.); 1880: pugelláris (Boi. Ist. napt. 3: NSz.); — bugy'élláris (MTsz.); bugyelárom gr., bugyellárba gr., bugyéláris, bugyérláris, bugyilár, bugyilláros, bugyorális, butelláris, but'élláris, butyelárisom gr., butyellárom gr., butyelláris, fugyelláris, fugyilláris, pugyiláres (ÚMTsz.). J: 1. 1666: ’ jegyzetfüzet ; Notizbuch | jegyzőkönyv; Merkbuch’ (1. fent); 2. 1834: ’pénztárca; Geldbeutel’ (1. fent).
Latin eredetű; vö.: lat. pugillares [többes számú], pugillaria [többes számú], pugillar, pugillaris ’írótábla’; h. lat. pugillaris, pugillares [többes számú] ’írótábla; tárca, bugyelláris’. A fr. pugillaires ’ ókori író tábla’ a lat. pugillares tudós átvétele. — A magyar alakváltozatok szókezdő b-je zöngésüléses hasonulással keletkezhetett ; a szókezdő / magyarázatra szorul. A szóbelseji gy a magyarországi latin kiejtésre vall; a <7?/-ből a ty elhasonulásos zöngétlenedéssel, a t pedig a ty depalatalizációjávai jött létre. A szóvég különféle változatai végeredményben a különféle latin alakoknak f pugillares, pugillaris, pugillar ) is megfelelhetnek, de a leggyakoribb és legszabályosabb többes számú lat. pugillares-Y>6\. is megmagyarázhatók. Figyelmet érdemel ebből a szempontból az, hogy az oklevélfajtáknak a latinban szabályosan többes számú neveit magyar szóként egyes számban használják már a 16. században, s ugyancsak a 16. századból van adatunk arra, hogy a latin -is végződés elmarad; vö. pl.: 1595: Exmissionalnekvá, exmissionallis nelkwl: ’megbízó, meghatalmazó levél, kiküldetési rendelvény (lat. exmissionales) nélkül’ (NytudÉrt. 44. sz. 65); vö. még: lat. metales ~ m. metális ’határjáró levél’; lat. missiles ~ m. misszilis ’levél’; lat. relatoriae ~ m. relátoria ’jelentő- levél’; stb. Az -us sv&vég egyéb latin jövevényszók hatására keletkezhetett. Az alak- változatok gazdagsága a hangutánzó-hangfestő szavak alakváltozatainak gazdagságával vetekszik. — Az 1. jelentésbe (főképpen az első adatban) talán még a latin szó ’írótábla’ jelentése is beleérezhetŐ. A 2. a magyarban alakult ki. így a szik. N. pugilár, pudilár, budilár, pujlár ’pénztárca’ aligha független a m. bugyelláris-tóX. — Német származtatása téves. — A 2. jelentésben népies, régies stílusértékű szóként él.
Alexics: Nyr. 16: 402, 17: 19; Kovács: LatEl. 37 ®, 57; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 33; Melich: SzlJsz. 1/2: 43, MNy. 12: 216; Kursinszky: LatJszIrod. 13, 51; Kövi: Nyr. 42: 284; EtSz.®; Losonczi: MNy. 19: 39; Horger: MNy. 20: 172; Fekete: Zárh. 4; Fludorovits: MNy. 26: 276, 280, LatJsz. 18, 22; Beke: Nyr. 62: 24; Treml: MNy. 29: 30; Gáldi: RÉtH. 12: 351; SzófSz.; Tamás: MagyRom. 2: 363, UngElRum. 150; Mikesy: MNy. 47: 81; Murádin: NyIrK. 5: 69. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 383; Machek: EtSIÖSl. 405; Wartburg: FEW. 9: 512.)
buggy, buggyan, bugyi 1. bugyog
bugyii 1833: „Bugyii ... Fa nyelű Bit- sak” (Kassai 1: 376); 1878: öwdZíbicskával (Bakahumor 165: NSz.); — pwdZibicska (Ú- MTsz.); cZucZZibicská (Nyatl. bicska, fanyelű a.). J: 1833: ’olcsó zsebkés; Taschenfeitel’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Aligha helytálló az a vélemény, mely szerint a N. bugyli- nadrág ’ vászonnadrág’ (vö. MTsz.) arra mutatna, hogy a bugyii eredeti jelentése ’silány, ócska’ lett volna. A 19. sz. vége óta odatolható bugylinadrág előtagja a bugyi-\Tíü függhet össze, alakilag pedig a bugyii (bicska) hathatott rá. — Önállóan ritkábban, inkább csak a bugylibicska összetételben használatos.
EtSz.®, 1: 416 bitra, 1: 557 bugyog a. is; Simonyi: Nyr. 44: 171; Bátky: NéprÉrt. 26: 108.
bugyog 1565: „barat ruhaba, bugyogós köntösbe öltözött deruisee, baratoc” sz. (Mel: Sám. 465: NySz.); 1570: „A vér vgyan ki budiog vala a szájából” (Helt: Háló 275: NySz.); 1604: Bugyugos sz. (MA.); 1851: butyogó sz. (Székely J.: Liliputi 68: NSz.); — bugyag, gugyog (MTsz.); bagyog, bügyög (ÚMTsz.). J: 1. 1565: ’buggyot vet; bauschig sein’* (1. fent); 2. 1570: ’bugy- borékolva folyik; sprudeln’* (1. fent); 3. 1807: ’bŐven árad; strömen’ (Alárton). — Sz: 1657: bugyogója gr. ’nadrág’ (Tört-
Tár. 1871. 15: 98) || buggyan 1577 k.: „valamy veçrth gÿakorta kÿ buggÿanth” sz. (OrvK. 95); 1604; „Ebúllo, as: Kibudgya-


bugryolál
382
buja
noc” (MA.); 1771: budgyanik (Fal: NU. 299: NySz.). J: 1. 1577 k.: 'hirtelen előtör; plötzlich herausströmen | bugyborékolva folyik; sprudeln** (1. fent); 2. 1577 k.: ’buborékot vet; blubbern | forrni kezd; zu sieden beginnen* * (OrvK. 252). — Sz: 1577 k.: 1. fent || bugrgry 1801: „Bugyborék, Bulla . . . Vízben bugy szerkezetté borék*’ (Sándor I.: Sokféle 7: 173: NSz.). J: 1. 1801: ’buborék; Bobbei’ (1. fent); 2. 1845: ’göm- bölyded kitüremlés a ruhán ; Bausch’ * (Szigligeti: Vándorszín. 100: NSz.); 3. 1899: ’tetŐszerkezetnek a homlokfal fölé kinyúló része; überhängender Dach teil auf der Frontseite des Hauses’ (Herman: Ösf. 70: ÚMTsz.). — Sz: ^08 1879: bugygyos (Don Pedrő: Rüg. csill. 22: NSz.) || bugyi 1873: „Bugyi: kis gyermek számára készült bő nadrág, bugyogó” (Nyr. 2: 43). J: 1873: ’Höschen’ * (1. fent),
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a víz forrását, buzgását, a levegő kiáramlását stb. utánozza; a hangutánzás- -hangfestés síkján a buborék, bugyborék közelebbi rokonságába tartozik. Mivel e szavak mozgásképzetet is kifejeztek, különösen egyesek a hangfestő szavak típusába csúsztak át. — Hasonló hangalakú és jelentésű szavak több finnugor nyelvből kimutathatók; vö.: zürj. P. pol ’hólyag’, va-pol ’hólyag (a bőrön), hőpörsenés’, V. να-bol ’ua.’, poldini ’megdagad, megduzzad’; votj. Sz. puli ’buborék; hólyag, pörsenés, kiütés <a bőrön)’; finn pulii ’hólyag’; 1p. N. bull- járáétet ’buborékol, bugyog*. Ezek esetleg a magyar szócsalád ősi voltára is mutathatnának; mivel azonban szintén hangutánzó-hangfestő eredetűeknek látszanak, genetikai összefüggésük egymással és a magyarral nem bizonyítható, sőt nem is eléggé valószínű. A bugyogó elvonás egy korábbi ★bugyogó nadrág-Íé\e szerkezetből, amely e ruhafajta bő, buggyot vető jellegére utalt. A bugyi a bugyogó játszi rövidítéses-képzŐs változata. A bugy ~ buggy elvonás a korábbi igealakokból. — A szócsalád igei tagjainak jelentései mind a hangutánzás alapján magyarázhatók.
Schuchardt: Nyr. 29: 112; Simonyi: Nyr. 32: 538; Wichmann: FÜF. 11: 225 ®; Et- Sz. ®, 1: 398 bigyisz a. is; Mészöly: MNy. 11: 19; Horger: MNy. 23: 129, 32: 42, NéNy. 6: 198; Tolnai: MNy. 23: 173; Fekete: Zárh. 10; Juhász: MNy. 24: 106; Uotila: MSFOu. 65. sz. 6; SzófSz.; Lakó: AAPJ. 17. sz. 13®, NyK. 64: 60, ALingu. 12: 232; MSzFgrE. (SKES. 3: 636 pullo2 a.) — Vö. búb, buborék, bugyborék, bütykös.
búgyolál 1791: „Bugyolált Kontyokból nevetve ki-rázott” sz. (Μ. Kurir 89: NSz.); 1792: Bogyolni: bogyolálni sz. (SzD.); 1808: Bugyolni sz. (Sándor: Told. 475: NSz.); — bagyulál, bugyelál (MTsz.); bugyelál, búgyolál (ÚMTsz.). J: 1791: ’begöngyöl, betakar; einwickeln’ (1. fent) || bugyoláz 1792: „Bengyelni: bugyolázni” sz. (SzD. Bengyele a.). J: 1792: ’bugyolál; einwickeln’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint fellelhető rokonsága is. Közelebbi etimológiai kapcsolatban lehet a bonyolít családjával; viszonyukra vö. R. monyoró~ mogyoró, R., N. menyek ~ megyek stb. így keletkezése esetleg a finnugor korig is visszamehet (1. bonyolít). Valószínűleg összefügg továbbá batyu és bútor szavainkkal is. A szócsaládnak ugyanazon tőből alakult, másfajta származékai is kimutathatók; vö. 1792: Bengyelni 'betakarni’, bengyele ’csomag’ (SzD.); 1808: Bugyola ’csomag’ (Sí.); loébugyelkáz ’betakargat’ (Nyr. 41: 433), bs-búgyerkáz ’ua.’ (AÍTsz.). — A patyol ~ pátyol ’betakar, becéz’ igéhez való kapcsolata további vizsgálatot igényel. — A búgyolál jobbára be- igekötŐvel használatos. À bugyoláz nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 16: 253; EtSz. 1: 358 bengyel a., 1: 472 bonyolódik a. ® ; SzófSz.; H. Bottyánfy: MNy. 53: 206, MNy. 54: 75; Lakó: ALingu: 12: 233. — Vö. batyu, bonyolít, bútor.
bugyor 1. bútor
buja 1416 U./1450 k.: ,,Kic aloztoc elefánt tètèmmèl alkotót agacban. z buialkottoc tú agatocban” sz. (BécsiK. 224); 1470: ötm/űkjnekwl sz. (SermDom. 2: 148); 1519 k.: „Oth az az pokolba a bvia emberec es az tefti gőnőrőfegnec kővetői” (DebrK. 277); 1777: bulyálkodásig sz. (Bessenyei: A’ filósófus 116: NSz.). J: A)mn. 1. 1416 U./1450 k.: ’kéjelgŐ; wollüstig’# (1. fent); 2. 1636: ’dúsan tenyésző, bőven termő; üppig’ # (Pázm: Préd. 26: NySz.). B) fn. 1. 1525 u.: ’ágyas; Kebsweib’ (LázK. 50); 2. 1807: ’kéjenc; Wollüstling’ (Márton). — Sz: Oltódik 1416 U./1450 k.: 1. fent | ~ság 1456 k.: buyafagh (SermDom. 1: 313).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. bujb ’balga, dŐre’; szb.-hv. Ca R. búj, buja, bűje ’kövér, gazdag, termékeny; kéjelgő’, Sto R. bujb ’vad, féktelen, szilaj’; or. R. őyu ’vad, vakmerő, erős*. A mai szláv nyelvekben továbbképzett, az Ősszl. *bujbnb-t folytató melléknév használatos helyette; vö.: big. 6ÿeH ’féktelen, heves; buja, bőséges, dús’; szb.-hv. buján ’ua.’; szín, bújen ’buja, bőséges, dús* ; szik, bujny ’dúsan tenyésző, bőven termő; szilaj; kéjelgő’; or. őyÜHbiü ’heves, háborgó; gyorsan növő; féktelen, zabolátlan*. — A magyar szó közelebbi forrása nem állapítható meg. Az átvett szláv alak a nőnemű buja volt. Az Zy-os magyar írásváltozatok tudákos etimologizálás eredményei. Az


bújik
383
bújt2
A) 2. és talán az A) 1. jelentés is a szlávból való ; a B) I., 2. jelentés a magyarban alakult ki. — A m. R. bújna 'dúsan tenyésző, buja’ (1. 1664: Lipp: PKert. 1: 70: NySz.) a nőnemű szik, bújná átvétele. — A buja török és mongol egyeztetése téves.
Vámbéry: NyK. 8: 133; Budenz: NyK. 10: 73, 95; Bálint: Párh. 5; Miklosich: Nyr. 11: 118® ; Szarvas: Nyr. 15: 362; Simonyi: TMNy. 467; Melich: Nyr. 30: 463, AkÉrt. 21: 187, MNy. 6: 65; EtSz. ®, 1: 560 buják a., 562 bújna a. is® ; Munkácsi: KSz. 19/1: 18; Beke: FUF. 24: 257, ZSIPh. 16: 320; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 10, SzlJsz. 110®, 1: 110 bújna a., 1: 803 buják a. is, NyK. 66: 63 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 72, 193; Moór: NyK. 66: 55; Vértes O. A.: NyK. 66: 411. (Ivió: WeltSlav. 1: 143.)
bújik 1138/1329: ? ,,In uílla Afavfeu . . . Budufov” sz. szn. (MNy. 32: 134); 1372 U./1448 k.: budofnac sz. (JókK. 114); 1495 e.: ,,a3 ajtal ala buec” (GuaryK. 64); 1512 k.: buuek gr. ( WeszprK. 49); 1519 k.: le botat- van sz. (DebrK. 311); 1566: Beőúiec gr. (Helt: Mes. 383: NySz.); 1861: búj (Rosti P.: Úti eml. 119: NSz.); — bunni sz., butykál sz. (MTsz.); búi, buli (ŰMTsz.). J. 1. 1495 e.: 'elrejtőzik; sich verbergen’# (1. fent); 2. 1512 k.: ’belehatol valamibe; hineindringen in etwas'# (1. fent); 3. 1585: 'merül; tauchen’ (Cal. 561); 4. 1616: ’valamibe elmerül; sich in etwas vertiefen’ # (Bal: Cslsk. 399: NySz.); 5. [valamibe bújik] 1748: 'magára Ölt valamit; schlüpfen (in ein Kleidungsstück)’ * (Fal: NA. 143: NySz.); 6. 1861: ’kel (növény); (Pflanze) geht auf’ * (1. fent). — Sz: ~dosó 1138/1329: ? 1. fent; 1416 U./1450 k.: budofoc gr. mn. (BécsiK. 194); 1565: budossöban gr. fn. (Helt: Bibi. 2: 208: NySz.) | ~dosik 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~ás 1495 e.: bua/nac gr. (GuaryK. 65) | ~tat 1519 k.: sz. (1. fent) | ~dokol 1577: búdoklanjj sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 40) I ~kál 1636: bujkál (Pázm: Préd. 467: NySz.) | ~ócska 1792: Bújóska (SzD.) I ~ócskázik 1792: Bújóskázni sz. (SzD.) I ~ósdi 1808: Bujósdi (Sí.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból; vö.: finn pukea '(felöltöztet'; észt pugema 'mászik, bújik’. A finnugor alapalak *puke- lehetett. Az egyeztetésnek azonban elsősorban hangtani nehézségei vannak; a fgr. szókezdő *p ~ m. b megfelelésre vö. mégis bél, bőr stb. A magyar szó tövében jelentkező v és j későbbi hiátus- töltŐ járulék. Az etimológia bizonytalansága miatt a jelentések összefüggései, fejlődésük iránya nem állapítható meg. — Más finnugor egyeztetése, valamint török származtatása elfogadhatatlan.
Budenz: NyK. 6: 448 ®, MUSz. 472; Munkácsi: NyK. 16: 465, Nyr. 12: 437;
Vámbéry: MEr. 478, MBölcs. 143; Simonyi: TMNy. 225, 258; EtSz.®; Mészöly: MNy. 24: 309, 310; SzófSz.; Pais: Horváth-Eml. 11, MNyTK. 75. sz. 18, NytudÉrt. 30. sz. 34; Collinder: UrGr. 164, 404; Lakó: NyK. 64: 59, 62 ®, ALingu. 12: 229, 234; MSzFgrE. (SKES. 3: 629, 630 pujoa, pukea a.) — Vö. bújt1, búvár, lebuj.
bújt1 1416 U./1490 k.: ? „Q pincjey tellefek: boituan ebbçl abba” sz. (AporK. 116); 1510 k.: Bwthasch sz. (MNy. 6: 180); 1560 k.: Zóleó buytas sz. (GyöngySzt. 2934.); 1604: ,,Szőlő tőnec el butatot veßßeje” sz. (MA. Gandofóccus a.); 1604: Bóyt (MA.). J: 1. [egyetlen adatban] 1416 U./1490 k.: ? ’(pincébe) begyűjt; (in den Keller) einsammeln I (pincében) elraktároz; (im Keller) einlagern' (1. fent); 2. 1510 k.: '(kihajtott ágat, indát, kül. szőlő vesszőt) föld alá dug, hogy gyökeret verjen; ablegen (Pflanzentrieb, Ausläufer, bes. Weinrebe)' # (1. fent). — Sz: ~ás 1510 k.: 1. fent | ~atás 1753: bújtatás (Lippai Posoni kert. 445: NSz.) I ~vány 1803: Bujtvány (NyÜSz.).
Származékszó: -t müveltetŐ képzővel alakult egy *&uZc- tőből. Ez az alapszó vitatott: lehet 1. a bújik ~ búvik ~ bú ige feltehető ősi alak változata, és lehet 2. a bukik ige töve. E két magyarázat nem áll okvetlenül egymással ellentétben, mert lehetséges, hogy a bukik is a bújik rokonságába tartozik. Ésetleg etimológiai összefüggésben van bojt szavunkkal is. — Az AporK.-beli adat idetartozása nem kétségtelen, bár a jelentés változat érthető volna. — A bújt1 szónak a 'hajlít, boltoz’ jelentésű R. bolt igével való azonosítása s az utóbbival együtt egy finnugor *bol~ tőhöz való hozzákapcsolása téves.
CzF.; Alexics: Nyr. 16: 403; Szarvas: Nyr. 17: 388; Asbóth: NyK. 27: 435; EtSz. 1: 560 bújik a.®; Mészöly: MNy. 24: 309, 310®, ÓmSzöv. 49; Baboss: MNy. 34: 222, 225; SzófSz.®; Blédy: NylrK. 1: 119; Hauptová: MNy. 56: 174. — Vö. bojt, bújik, bukik.
bújt2 1532: „búit az en ziuem lo beze- dőt” (TihK. 239); 1724: bojtogatrán sz. (Nyr. 38: 257). J: 1. 1532: ’sugall valamit; jemandem etwas eingeben | rávesz valakit valamire; jemanden zu etwas bewegen’ (1. fent); 2. 1780: 'valami rosszra buzdít; aufhetzen zu etwas Bösem’ ® (Thaly: VÉ. 2: 291). — Sz: ~ogat 1724: 1. fent | ~at 1784: Bújtat (SzD. 11).
Bizonytalan eredetű. Talán összefügg a bolyong igével; ez ige alapszavának műveltető képzős származéka lehet. Mozgást, járást jelentő szónak a valamire késztetés fogalmát jelölő szerepére vö. buzdít, indít. A származtatásnak azonban a bújt /-jót ille-


bukéta
384
bukik
tóén van bizonyos nehézsége. — A gyér számú régi adatban a jelentés általánosabb a későbbinél. A jelentésszűküléssel párhuzamosan a szó alkalmazásához egyre inkább rosszalló árnyalat fűződött. — A bolt1 igével való kapcsolata kérdéses. — Ma főképpen fel- igekötő vei él; igekötő nélkül ritka, választékos szó.
CzF. ® ; MUSz. 474; Budenz: NyK. 18: 245; EtSz. 1: 450 7. bojt a.®; SzófSz. — Vö. bojtár, bojtorkodik, bolt1, bolyong.
buk 1. bukik
bukéta 1794: búkét (MNy. 30: 31); 1811: „Bukétákat. . . Rósa, Hiacinthus, Narcissus ’sa ’t. virágokból találhatni Pesten” (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 77: NSz.); 1845: bouquette (Jósika Μ.: Szív-rejt. 2: 135: NSz.); 1882: bukétot gr. (Csíky G.: Cifra nyom. 49: NSz.); Γ884: bukék gr. (Bródy S.j Nyomor 59: NSz.); — púkét, pukéta (ÚMTsz.). J: 1794: ’ virágcsokor; Blumenstrauß’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. bouquet; ném. Bukett; fr. bouquet; le. bükiét; or. öyKém: 'virágcsokor’. A franciából terjedt el. A fr. bouquet a fr. bois ’fa, erdő’ kicsinyítő képzős származéka. — A magyar alak változatok közül a búkét, púkét a németből való ; a bukéta, pukéta a-ja szóvégi latinosítás eredménye, esetleg a bokréta hangalakja hatott rá. A bouquette a ném. Bukett franciás írásváltozata. A búké a francia kiejtésnek felel meg. — Etimológiailag azonos vele a borászati szaknyelvben használatos m. búké ’nemes borfajtának különlegesen finom illata és zamata’ (1. 1865: Babos); ez a fr. bouquet ’ua.’ átvétele. — A bukéta elavult szó.
EtSz. 1: 564 búkét, bukéta a. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 85. (Schulz: DtFremdwb. 1: 101; Kluge: EtWb.19 110; DudenEtym. 89; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 82.)
bukfenc 1574: „fwkpanczot akarok vala előtte vetni” (MNy. 2: 419); 1784: ,,bakfitty: bukfentz, bukventz” (SzD. 14); 1808: Bukfity (Sí.) ; 1846: bukhenc (Nyr. 45: 78); 1862: bukfèncz (CzF. 1: 835); — bukfetty, buksegg, bukseng, buksingel sz., busseng, bük- seng, büsseng (MTsz. bukfetty és buksegg a.); bukferencűni sz., buksenczezni sz., büffem- kezik sz., bukfencezik sz., bükventyezik sz., bükvettyezik sz., bűskendel sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1574: ’fcjen és háton való átfordulás; Purzelbaum’* (1. fent); 2. 1808: ’cigány- kerék; Radschlagen’ (1. fent); 3. 1847: 'elégtelen felelet, illetőleg osztályzat (a diáknyelvben); ungenügende Antwort, bzw. Note „ungenügend” ζίη der Schülersprache)’ (Vas Gereben: Életkép. 25: NSz.). — Sz: ~ezik 1807: bukfentzezni sz. (Márton).
Valószínűleg magyar fejlemény, keletkezésének módja azonban vitatott. — 1. Elvonás a N. bakfincál, bakfincoz 'bukfencezik’ (MTsz.) szavakból, s ha ezek a bak 'hím’ és a R. fincol, fincároz 'ugrál’ (NySz.) összetételei, akkor eredetileg a bakkecske ugrándozására vonatkozhattak (de ez a magyarázat szószerkezettani szempontból igen kétséges). Az w-s alakok a bukik ige, illetőleg az ennek megfelelő búk névszó (EtSz. 1: 562) hatására jöhettek létre. — 2. A búk igenévszó és a segg összetétele; az utótag számos alakváltozata e magyarázat szerint tréfás-szemérmes szóferdítés eredménye volna. — Mindkét magyarázatnak számos gyengéje van. A kérdés tisztázásához figyelembe kell venni valamennyi alakváltozatot — a bakfitty-et és alakváltozatait is —, valamint a ’bukfenc’, 'bukfencezik’ fogalmának más, R. és N. elnevezéseit; vö. pl.: 1808: Ketskebuk, Hengeribuk (Sí.); 1833: hengeri butz (Kassai 1: 238), 1883: hengerbócz (Nyr. 12: 270); kecske- bucska, kecske-buka, kecske-bukka (MTsz.) ; stb. Számolni kell azzal is, hogy a bukik ige tövének van a-s alak változata ; vö. bakik, bakkan, bakiik, baktat (EtSz. 1: 563). — Ezek alapján valószínűnek látszik, hogy mind a bak főnév, mind a bukik ige, mind pedig a hangfestés mozzanata szerepet játszott a szó kialakulásában, ezenkívül analógiás és népetimológiás továbbformálás is szaporíthatta az alak változatokat. Mindez további tisztázásra vár.
Kúnos: Nyr. 12: 106; Négyesi: Nyr. 12: 228 ®; Albert: Nyr. 20: 19; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14, Nyr. 38: 243, 45: 77; Rubinyi: Nyr. 36: 354 ®; EtSz. 1: 562 1. búk a.; SzófSz. bukik a.; Horger: MNy. 38: 254. — Vö. bakfitty, bukik.
bukik 1527: „meg azonkeppen el bag- dacholwan ha myt kaphatna” sz. (ÉrdyK. 479); 1604: Bukdofom sz. (MA.); 1673: búkóst sz. (Com: Jan. 209: NySz.); 1702: „búvár módgyára soha egészen a víz alá nem bukik” (Misk: VKert: 325: NySz.): 1720: bogdácsolását sz. (Koháry I.: Munkács 3: 11: NSz.); 1791: bukkik (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 288: NSz.). J: 1. 1604: ’alámerül; tauchen’* (1. fent); 2. 1708: ’lefelé esik; fallen’ * (PP.); 3. 1791: 'vereséget szenved; eine Niederlage erleiden’(Poóts A.: Vers. 12. aj.: NSz.); 4. 1793: 'rábukkan valamire; stoßen auf etwas’ (M. Kurir 1: 92: NSz.); 5. 1803: ’vezető szerepét elveszti; die führende Rollo verlieren’ * (Márton Sturz a. a megbu- käs sz.-ban); 6. [főleg meg- igekötővel] 1807: ’csŐdbe jut; fallieren’ (Márton); 7. 1834: 'erkölcsileg elbukik ; zu Fall kommen’* (Kovács Pál: Thália 2: 75: NSz.); 8. 1881: ’mog- bukik ((valamilyen tantárgyból); durchfallen ζίη einem Unterrichtsfach)’ * (Tornor F.: Kor. tükre 103: NSz.); 9. [főleg le- ige¬


buksi
385
buksza
kötővel] 1888: ’hurokra kerül; der Polizei in die Hände fallen’ (Berkes K.: Tolvaj 104: NSz.); 10. 1890: ’nagyon kíván; erpicht sein’ (Hatvágások 68: NSz.). — Sz: ~dacsol 1527: 1. fent | ~doe 1604: 1. fent | ~tat 1616: meg buktattunk gr. (Bal: Cslsk. 166: NySz.) I "kan 1762: bukkannék gr. (Lande- linus 121: NSz.) | ~ott 1835: bukott (Kunoss: Gyal. Cridatarius a.) || búk 1750: „Ha ki sok buknak nyomorékja nem akar lenni, ehez tartson” (Fal: UE. 398: NySz.). J: 1750: ’esés; Fall’ (1. fent).
A bukik vitatott eredetű. — 1. Hangfestő eredetű. A szótőben mutatkozó hangváltakozás jellege ezt látszik támogatni. — 2. Származékszó: a bújik ~ búvik igéből alakulhatott -k mozzanatos képzővel. E feltevés jelentéstanilag elfogadható, hangtani szempontból azonban nehézségekbe ütközik. A -k mozzanatos képző ugyanis csak képzŐ- bokrokban maradt meg (rí > rikolt, rikkan, sí > sikolt, sikkan stb.); a bukkan (< búv- kan ) alak pedig, amelyből a bukik /c-ja esetleg még magyarázható volna, jóval későbbi az alapigénél. Problematikus az első szótag rövid u-ja is. — Egyik magyarázat sem eléggé meggyőző. — A szó eredeti jelentése talán az aránylag később adatolható 2. lehetett (vö. az ÉrdyK. adatát). Az 1. magyarázat lehetőségénél az 1. jelentés talán a bújik hasonló jelentésének hatására alakulhatott ki. Átvitt jelentései közvetlenül fejlődhettek az eredetiből. 10. jelentése talán a ’bukkan valamire’ hatása alatt fejlődött ki. — A búk főnév irodalmi nyelvi alkotás; a 18—19. sz.-bin élt, többnyire csak szólásszerű kapcsol ltokban. — Hasonló hangalakú és jelentésű rokon nyelvi szavakkal való egyeztetése téves.
MUSz. 473 ®; Halász: Nyr. 10: 245; Simonyi: NyK. 16: 256; Munkácsi: NyK. 16: 465; Budenz: NyK. 18: 229; Gombocz — Melich: MNy. 8:^ 298 ® ; EtSz. ® ; Mészöly: MNy. 24: 307, ÓmSzöv. 49; SzófSz.; Pois: Horváth-Eml. 11, MNyTK. 75. sz. 18, NytudÉrt. 30. sz. 34; Bárczi: Szók.2 31; J. Soltész: Igeköt. 151; MSzFgrE.®. — Vö. baggadoz, baksál, baktat, bújik, bújt1, bukfenc, buksi.
buksi 1793: „Majd buksi fejemet, had el hadra vennék” (Gvadányi: Rontó Pál 445: NSz.); 1863: Baksi (Kriza: Vadr.492).J: A) mn. 1. 1793: ’nagy (fej); groß (Kopf)* # (1. fent); 2. 1806: 'lebukó (vízi állat); untertauchend (VVassertier)’ (Márton J.: Képes Könyv 3: 23: NSz.); 3. 1839: ’alattomos; hinterlistig’ (MTsz.); 4. 1851: ’buta; dumm | ügyetlen; ungeschickt’ (Falu könyve 5: NSz.); 5. 1879: 'önfejű; eigensinnig' (Nyr. 8: 93). B) fn. 1. 1803: 'fejét lógató, álszent ember; Kopfhänger’ (Márton Kopfhänger a.); 2. 1807: ’nagy fejű ember, főleg gyerek;
Mensch, bes. Kind mit großem Kopf’ # (Márton); 3. 1841: ’nagy, bozontos fej (főleg gyereké); großer, zottiger Kopf (bes. eines Kindes) | fej; Kopf’# (Szigligeti: Ciliéi 234: NSz.).
Valószínűleg magyar nyelvi fejlemény, de ezen belül vitatott eredetű. — 1. Szár- mazókszó: a bukik ige tövéből alakult játszi szóképzéssel; vö. kapzsi < kapsi, tömzsi < tömsi. A buksi létrejöttében némely névszói alapszavú -si képzős szó (vaksi, töksi) rokonértelműségének, illetőleg hangulati rokonságának is szerepe lehetett. Kezdetben az alapszóval eleven kapcsolatú, szemléletes kifejezés volt, amennyiben az előrebukó, lehajló, a rendesnél nagyobb vagy bozontosabb fejet, illetőleg az ilyen fejtar- tású vagy fejű embert, gyereket jelölte; vö. bukfejes (Nyr. 2: 206). — 2. Hangfestő eredetű. Részben erre mutathatnának alaki és jelentésbeli sajátságai is. Mint az állapotképzetet kifejező hangfestő névszókban általában, az alak és jelentés viszonya ebben az esetben is elhomályosult, nem elemezhető. Bizonyos gúnyos, rosszalló árnyalat megfigyelhető a buksi régi és táj nyelvi alkalmazásában, a mai köznyelvben azonban a szó inkább játékosan kedves, mint gúnyos hatású. Hangfestő eredet esetében az A) 2. jelentés népetimológia eredménye. A 4. jelentés kialakulásában a buta hatása is közrejátszott. — Az 1. magyarázat valószínűbb. A bog származékaként való megfejtése, török és német származtatása téves. — A nyelvújítás korában lett tájszóból irodalmivá.
CzF.®; Szilády: Nyr. 2: 206; Simonyi: MNyelv.1 2: 111; Melich: Nyr. 24: 66; Lumtzer —Melich: DOLw. 74; Laczkó: Nyr. 36: 452; Alexics: Nyr. 37: 468; EtSz.; Zolnai Gy.: AkNyÉrt. 23/10: 18, 19, 20, 21, 22®, 24; Tolnai: Nyúj. 206; Erdődi: NéNy. 9: 113; SzófSz.® ; Benkő: MNy. 50: 258; Bárczi: Szók.2 31. — Vö. bukik.
buksza 1818: „FejérpléhbŐl. . . bukszákat vagy perselyeket (Büchsen) . . . szoktak készíteni” (Mokri: Manuf. 117: NSz.); — bukszi (Nyr. 39: 331); Buksa (Nyr. 40: 95); boksza (SzegSz.). J: 1. 1818: ’pénz- gyűjtŐ persely; Geldbüchse’ (1. fent); 2. 1898: ’pénztárca; Geldbeutel’ (Nyr. 27: 412); 3. 1957: ’puska a kerékagyban; Buchse in der Radnabe’ (MNyj. 4: 176).
Német eredetű, valószínűleg szlovák közvetítéssel; vö. ném. Büchse ’szelence, doboz; persely, szelence, csésze, tok (mint gépalkatrész); puska’, Buchse ’persely, üreges henger (mint gépalkatrész)’ (Trübn. 1: 455); — vö. még szik, buksa ’bádogdoboz; pénzgyűjtő persely; pénztárca’ (NytudÉrt. 38. sz. 178). Végső forrása a gör. πυξίς ’szelence, doboz’; ez a gör. πυ£ος’ puszpáng, bukszus’ 25 Történeti-etimológiai szótár


bukszus
386
buli
származéka, eredetileg tehát puszpángfából esztergályozott dobozt, szelencét jelentett. Ugyanerre a görög szócsaládra megy vissza a m. boksz2, bukszus, pikszis, puska is. — A m. buksza vagy az umlaut nélküli ném. BucÆse-bôl, vagy pedig a szik. buksa-b6\ származik. A szóföldrajzi adatok az utóbbi feltevést támogatják. Á bukszi alakváltozat azonban mindenképpen német jövevénynek látszik. A jelentések közül az 1. az eredeti; a 2. a magyarban keletkezhetett az 1. alapján; a 3. a szlovákból való külön átvétellel magyarázható. — Latin származtatása téves. — 1. és 3. jelentésében nyelvjárási, 2. jelentésében kissé régies szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 13; EtSz.®; Beke: Teuth. 6: 243, Nyr. 60: 139, 74: 183®; Boros: Nyr. 64: 105; Kniezsa: SzlJsz. 725 ® ; Moór: Nyelv és írod. 1: 116 ® ; Kálmán: Nyműv. 64; Grétsy: MNy. 55: 204, Szóhas. 33; Baleczky: StudSl. 9: 371; Kiss: NytudÉrt. 38. sz. 177®. (Kluge: EtWb.19 107; DudenEtym. 87.) — Vö. boksz2, bukszus, pikszis, puska.
bukszus 1416 U./1450 k. : ,,Iriadme£ é· lataft úiluan Buxufra hog ki ötét oluafanga kçuethèfie” (BécsiK. 264). J; í. 1416 U./1450 k.: ’puszpángfából készített írótábla; Schreibtafel aus Buchsbaumholz’ (1. fent); 2. 1865: ’puszpáng; Buchsbaum’ (Babos buchsbaum a.).
Latin eredetű; vö.: lat. buxus ’puszpáng; puszpángfából készített fuvola, írótábla stb.’; h. lat. buxus ’puszpáng’ (MA. 1604.); ez a tisztázatlan etimológiájú gör. πύξος ’ua.’ átvétele. Összefügg a m. boksz2, buksza, pikszis, puska eredetijével. A lat. buxus egyes újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább, jövevényszóként pedig meghonosodott számos más nyelvben; vö.: ang. box; ném. Buchs; fr. buis; ol. bosso; or. Őytcc: ’puszpáng’. — Am. bukszus 2. jelentésében a latin botanikai szaknyelvből való. — Kertészeti kifejezésként kezdi kiszorítani az azonos jelentésű puszpáng-ot.
Kallós: Balassa-Eml. 68; Kiss: NytudÉrt. 38: 178 ®. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 571; Boisacq: DictÉtGrec.4 827; Kluge: EtWb.19 107.) — Vö. boksz2, buksza, pikszis, puska, puszpáng.
bukta 1795 k.: „Bukta: tészta neme” (Takáts R.: Told. B. r.: NSz.); 1797: búgta (Veres Μ.: Gazda-aszszony 189: NSz.); 1839: bukti (MTsz. 2. bukti a.); 1891: buchta (Viharos: Főváros 22: NSz.);^ — Buhtá (Nyr. 43: 141); bugda, butta (ŰMTsz.). — Js 1. 1795 k.: ’különféle sült vagy főtt tésztás étel; verschiedene Arten von Mehlspeisen, Kuchen’ (1. fent); 2. 1834: ’kelt tésztából készült töltelékes sütemény; gefülltes Hefegebäck’ # (Pesti szak. 523: NSz.).
Szlovák eredetű; vö. szik, buchta ’bukta’; vö. még cseh buchta ’ua.’. A ném. N. puchta, buchte ’ua.’ (Nyr. 26: 17), wuchtel, buchtet ’ua.’ (Steinhäuser 80) a csehből való. A cseh és szlovák szó — részint német vagy magyar közvetítéssel — más szláv nyelvekbe is átkerült; vö.: big. N. Őyxma; szb.-hv. N. bùhtla: búkta; szín, buhtelj, búhta; le. N. buchta: ’bukta’. — Am. bukta alakváltozatai közül a bukti vagy a többes számú szik, buchty-bói származik, vagy pedig az -i képzős kicsinyítŐ-becézŐ formák mintájára keletkezhetett. A N. buchtli, buchterli ’ua.’ (1. 1906: Nyr. 35: 294) külön átvétel a németből.
M. J.: Nyr. 26: 17 ® ; Valló: Nyr. 33: 561; Kirchner: Nyr. 35: 294; EtSz. ® ; Szóf- Sz. ; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: SzlJsz. 111 ® ; Kiss: StudSl. 10: 467.
bulándra 1875 e.: bulándra (MTsz.); 1890: ? „pulendrák [többes szám]: gúnya, rossz, szakadozott ruha” (Nyr. 19: 379); — bulándro (NyF. 32. sz. 43); bulándra (Nyr. 41: 193); bulandra (CsángSz.); bulandra, buleandra (ŰMTsz.). J: 1. 1875 e.: ’rongy; Lumpen’ (1. fent); 2. 1906: ’szajha; Dirne’ (NyF. 32. sz. 43).
Román eredetű; vö. rom. buleándra ’rongy; szajha’; vö. még rom. Bulandra szn. A román szó etimológiája vitatott. — A magyar alakváltozatok közül az alaptípust képviselő bulándra az idegenes kettőshangzó kiküszöbölésével jöhetett létre, bár arra is gondolhatunk, hogy ez már a románban megtörtént. A csángó bulyándra a jésített moldvai rom. bulandra-r& megy vissza. A pulendra a német eredetű plundra ’rongyos ruha’ (MTsz.) alak változatának is tekinthető, esetleg alakvegyülés eredménye. — A bulándra mindkét jelentése már a románban megvan. — Erdélyi tájszó.
Szinnyei: Nyr. 22: 208 ® ; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; EtSz.®; Blédy: Infl. 29; Drimba: CercLingv. 5: 22; Szabó T. A.: NylrK. 4: 129. (Cioranescu: DiccEt- Rum. 113.)
buli 1942 Θ./1959: ,,A hét fordulóból álló »bulit« ... ő nyerte, s három pengő húsz fillért kapott” (ÉrtSz.). J: 1. 1942 e./ 1959: Xegyes kártyajátékokban) a játék egy köre vagy játszmája; <in einigen Kartenspielen) eine Runde oder eine Partie’ (1. fent); 2. 1943 k.: ’közösen végzett vállalkozás; gemeinsames Unternehmen | kellemes időtöltés; angenehmer Zeitvertreib’ (Éri-Halász 113); 3. 1959: ’a kártyajátékosok tétjeinek elhelyezésére való tányér stb. ; Teller für die Einsätze der Kartenspieler’ (ÉrtSz.); 4. 1963: ’bűntett; Verbrechen’ (MMTolv. 48); 5. 1964: ’<a szállítmányozásban) elszállítandó bútordarab stb.; <im


bulla
387
bulya
Transportwesen) abzulieferndes Möbelstück usw.’ (Nyr. 88: 75).
Valószínűleg német eredetű; vö. ném. Poule, N. boule \kártya- stb. játékban) az erre való tányérba stb. helyezett tétek* (Sanders: Fremdwb.2 2: 324) ; ez a fr. poule ’tyúk; össztét (szerencse játékban) ; kör- vívás; körmérkőzés’ átvétele. A b kezdetű német alak esetleg szókeveredéssel jöhetett létre; vö. ném. Boule ’(biliárd)golyó ; biliárdgolyókkal játszott francia játék’ < fr. boule ’ golyó’. Az ang. pool ’össztét; körvívás, körmérkőzés; a biliárd játék egy változata; közös árukészlet; stb.’ ; le. pula ’tét; játszma, forduló’ ; ukr., f.-or., or. nÿAbKa ’preferánsz- játszma; tét’ a fr. pouZe-ból származik. — A magyarban a buli a kártyások szavaként honosodhatott meg. 1. és 3. jelentése a ném. Poule, Boule jelentése alapján keletkezhetett. 2. és 4. jelentése az l.-bŐl fejlődött. Az 5. jelentésnek az előzőkkel való kapcsolata további vizsgálatot igényel; a szállítmányozási szakmában több évtizede él, bár 1964-nél korábbi adatunk nincs rá. A kérdés tisztázásához szükség volna a ném. Poule, Boule használatának alapos ismeretére. — Széles körben terjedő csoportnyelvi szó.
Kiss: Élet és Tudomány 18: 1453 ® ; Nagy: Nyr. 88: 75 ®. (Wartburg: FEW. 9: 544.)
bulla 1495 e.: „mindon bullába be vet- tetic hog ag buJLu adattatic tçredelmefçk- nec” (GuaryK. 69). J: 1. 1495 e.: ’ünnepélyes pápai rendelet; feierlicher päpstlicher Erlaß I pecsétes középkori oklevél; versiegelte mittelalterliche Urkunde’ (1. fent); 2. 1527: ’pecsét; Siegel’ (ÉrdyK. 159); 3. 1863: ’bog- lár; Agraffe (als Schmuckstück)' (Kazinczy G.: Mátyás 89: NSz.); 4. 1865: ’függŐ pecsét tokja; Siegelkapsel’ (Babos).
Latin eredetű; vö. lat. bulla ’buborék; gömbölyű dísz; talizmántok’, k. lat. bulla 'gömbölyű dísz; talizmántok; pecsét’, h. lat. bulla ’függŐ pecsét; ónpecsét’. Beletartozik számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. bull; ném. Bulle; fr. bulle; or. ŐyAAa: ’bulla’. — A magyar szó jelentései a latin jelentéseknek felelnek meg. — Történettudományi szakszó.
Kovács: LatEl. 23, 61; EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 38; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 44 ®. (DudenEtym. 89.) — Vö. biléta.
bulldog: 1851: „buldognyaku szügyes talpas Fogdmeg” (Kuthy L.: Műnk. 7: 92: NSz.); 1857: buldoggot gr. (Lauka G.: Vidék 2: 28: NSz.). J: 1851 :’egy fajta kutya; ’Bull- dogge’ (1. fent).
Valószínűleg angol eredetű; vö. ang. bulldog ’bulldog; bikaterelő kutya’; ez a buli ’bika’ és a dog ’kutya’ összetétele. Az angolból más nyelvekbe is átkerült; vö.: ném. Bulldogge; ol. bulldog; qt. ŐyAbdóz: ’bulldog’. — A német közvetítés lehetőségét sem lehet kizárni (a németben megvan már a 18. sz.-tól).
EtSz. (Skeat: EtDict.4 78; Kluge: EtWb19 110; Brockhaus18 2: 249; Partridge: Or. 63.)
bulvár 1840: „boulevardok övezik körül [Brüsszelt]”, ,,a Boulevardra mentem, mely . . . tömve volt gyalogokkal” (Szemere B.: Utaz. 232, 249; NSz.); 1854: Bulvár (Heckenast: IdSz.2); 1865: bulvár (Babos); 1884: bulevardon gr. (Bródy S.: Nyomor 76: NSz.); 1891: buVvár (Füredi: IdSz.). J: 1. 1840: ’körút; Ringstraße | fákkal szegélyezett széles városi út; breite Allee in einer Stadt’ (1. fent); 2. 1854: ’sánc; Wall | töltés; Damm’ (1. fent); 3. 1865: ’bástya; Bollwerk | sétahely; Promenade’ (1. fent).
Francia eredetű; vö. fr. boulevard ’sánc, bástya; fával beültetett széles utca, nagy forgalmú főútvonal, sétaút’. Ennek forrása a kholl. bolwerc ’sánc, gát, védőbástya’. A szó ’utca, sétaút’ jelentése a franciában fejlődött ki azzal kapcsolatosan, hogy a 18 —19. sz. táján a lerombolt bástyák helyét fákkal beültetett széles utakká, sétányokká alakították. Több európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. boulevard; ném. Boulevard; rom. bulevárd; or. ŐyAbeáp: ’bulvár’. — A magyar bulvár a francia szó ejtett alakját tükrözi. — Az irodalmi nyelvnek ritkán használatos szava.
Hatzfeld: Nyr. 53: 113®. (Skeat: EtDict.4 69; Franck —van Wijk: EtWb. 80; Dauzat: DictÉtFr.7 103; Partridge: Or. 64 bulwark a.; de Vries: NedEtWb. 1: 75.)
bulya 1558: „Farkasich wram Zygetbel ide k^ldeth thyzenhath têrêkèth ... es hath bwlakath” (LevT. 1: 285); 1596: bulyát gr. (MNy. 61: 483); 1736: buja vászonkendŐ (OklSz.). J: 1. 1558: ’török nő; türkische Frau’ (1. fent); 2. 1563: ’(jelzőként:) török, keleti; (als Attribut:) türkisch, orientalisch’ (RMNy. 2/2: 181); 3. 1801: ’ágyas; Kebsweib’ (PPB.); 4. 1838: ’(jelzőként:) vékony, ritkás; (als Attribut:) dünn, schütter’ (Tzs.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. bùla ’mohamedán nő; nagynéni; mohamedán leányiskola tanítónője’ (SKNJ. 2: 274); vö. még: big. 6yAa ’török nő’, N. ŐyAX ’idŐ- sebb fivér felesége, sógorasszony; menyecske’ (BKE. 1: 88); mac. ŐyAa ’mohamedán asszony’ (RMJ. 1: 49). E szláv szavak az oszm. R. bula, bola ’nagynéni’ átvételei; az oszmánból való az albán bulle ’mohamedán nő’ ; újgör. N. μπούλα ’zsidó úrnő ’is. — A magyar alakváltozatok közül a bula az eredeti. A szó 2. és 4. jelentése a magyar- 25*


bumeráng:
388
bumm
ban alakult ki: a török nők híresek voltak kelméikről, így különösen házilag szőtt, igen finom, áttetsző vásznaikról ; vö. : bulya selyem (1. 1563: RAlNy. 2/2: 181); bulya vászon (1. 1625: Kniezsa: SzlJsz. 112). Kedveltek voltak a török varrónők is. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 5: 209; Kovács A.: NéprÉrt. 8: 79; Moenich: MNy. 4: 278; EtSz. ® ; Palotay: Ungjb. 18: 228; Oberschall: Ungjb. 22: 322; Kniezsa: SzlJsz. 111®; Kakuk: Pais-Eml. 317, NyK. 68: 58; Gáldi: Szótir. 89; Tamás: UngElRum. 151. (Meyer: Et- WbAlb. 52; Lokotsch 349.; Skaljic: Turc. 1: 119; Cioranescu: DiccEtRum. 113; BEt- Reé. 88, 89; Bernard: RÉtSl. 44: 108.)
bumeráng 1879: „Bumerang, az ausztráliai bennszülöttek hajitó fegyvere . . .” (MagyLex. 4: 638); — bumeráng (Grand- pierre: Nagy emb. 141: NSz.). J: 1. 1879: 'hajlított hajítófegyver, mely találat híján visszaperdül elhajítójához; gekrümmtes Wurfholz, Kehrwiederkeule’# (1. fent); 2. 1960: 'visszaütő, a hangoztatójára vissza- szálló sértés, vád vagy érv; auf den Urheber zurückschlagende Beleidigung, Beschuldigung oder ein solches Argument | visszatérő gondolatmenet; wiederkehrender Gedankengang’ (Népszava 1960. jún. 13. 5: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. boomerang 'bumeráng; (az amerikai szóhasználatban> visszafelé elsült mesterkedés, próbálkozás'; ném. Bumerang 'bumeráng’; fr. boumerang, boomerang ’bumeráng; visszafelé elsült mesterkedés, próbálkozás’; ol. bumeráng 'bumeráng’; or. 6y Me pánt 'bumeráng’. Az ausztráliai — közelebbről az új-dél-walesi — őslakosság nyelvéből került az angolba (első adata ott 1827-bŐl) s az angolból a többi európai nyelvbe. — Am. bumeráng talán a németből való. 2. jelentése nyilván sokkal régibb, mint a rendelkezésünkre álló adatok mutatják.
(Skeat: EtDict.4 67; Dauzat: DictÉtFr.7 98; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 560, 634; Brockhaus18 2: 431; Kluge: EtWb.19 110.)
bumfordi 1705: „3 Jäger so die Jagt- hundt versorgen; Dieners, Inas, Bomfordi”, Bonfordi (Jurkovich: II. Rákóczi 167); 1851: bunfordi (Erdélyi J.: Velenczei hölgy 7: NSz.); 1880: bumfordit gr. (Déryné Naplója 2: 267: NSz.); — bumforgyi, bum- jurdi (MTsz.); bamfurgyi, böfördi,bömfördi, Bumhargyi, bümfördi (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1705: ’bohóc; Possenreißer | színész; Schauspieler’ (1. fent); 2. 1835: ’fajankó; Einfaltspinsel’# (Tzs. Rülps a.) ; 3. 1880: 'pufók, kövérkés gyermek; dickliches, rundliches Kindchen’ (1. fent). B) mn. 1. 1796: 'ostoba; unvernünftig | buta; dumm’ #
(Gvadányi: Nót. test. 69: NSz.); 2. 1799: 'komor; düster | haragos; zornig’ (Gyarmathi S.: Affinitas 309: NSz.); 3. 1808: 'otromba; derb | műveletlen; ungebildet’ (SI.); 4. 1838: 'tenyeres-talpas; vierschrötig | esetlen, ügyetlen; ungeschickt’# (Tsz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai. A hangfestés síkján talán összefügg a muf- ti~ bufti, műfűre szavakkal. A -di végződés olyan tréfás-játszi képző, mint az oktondi; kortyánál, kortyondi Tészeges’ (MTsz.) stb. szavaké. A szó -fordi részét azonban aligha tekinthetjük egészében is képzőnek, annak ellenére, hogy a csalafurdi 'ravasz’ -furdi része látszólag teljesen megegyezik vele. — Eredetileg az otromba, esetlen, ügyetlen embert jelölhette, vagy ilyen tulajdonságra utalhatott. Nem dönthető tehát el, hogy a főnévi vagy a melléknévi jelentés volt-e eredetibb. Az egyes jelentések az alap jelentésnek különböző irányú szétága- zásával jöttek létre. — Személynévi eredete valószínűtlen; a bolond forma összevonásából vagy a bolond tréfásjátszi képzéséből való magyarázata kevésbé valószínű.
CzF.; Tóth: Szájrul-szájra 126; Réthei Prikkel: MNy. 3: 388, 4: 241 ® ; Pais: MNy. 11: 409®; ÉtSz. 1: 466 bomfordi a.; Szóf- Sz. ; Bárczi: Szók.2 31.
bumii 1888: ,,a népszínház egy októberi előadása után elindultak bumlizni” sz. (Szabó E.: Girigáré 103: NSz.); 1895: „azt kikötöm magamnak, hogy csak afféle bumli- val megyek” (Ágai A.: Vízen 1: bev. VII, XXIII: NSz.). J: A) fn. 1895: ’bumlivonat; Bummelzug’ (1. fent). B) mn. 1959: 'lassú járatú <vonat>; langsamfahrend (Eisen-
bahnzug)’ (ÉrtSz.). — Sz: ~zik 1888: 'kószál’ (1. fent); 1932: bumliz(-ik) ’bumlin utazik’ (PIINyr. 111). — De vö. 1886: „még az nap este haza indult a »buznZwzugon«” (Benedek E.: Kollektor 74: NSz.).
Német eredetű ; vö. ném. Bummel 'kószálás, bumlizás’, Bummelzug 'vicinális’. — A m. bumii esetleg a ném. Bummelzug részfordítása alapján keletkezett bumii vonat (ÉrtSz.) szókapcsolatból önállósulhatott. — Alacsony stílusértókű szó.
Bérezik: MNy. 6: 100, 102; EtSz.®; Horger: MNy. 35: 115, NNyv. 1: 195, 197. (Kluge: EtWb.19 110; DudenEtym. 89.)
bumm 1786: ,,[a táborban] egyebet nem hallani tsak Piff, paff, bőm, bán, bún, ták” (Kónyi J.: Domocritus 1: 141: NSz.); 1843: „(nagyot toppant lábával.) Bum!” (Nagy lg.: Szín. 446: NSz.); 1860/1894: bumm, bumm! (Jókai 15: 341: NSz.) ; 1863: bum- bum! (Garab. napt. 113: NSz.). J: 1786: isz.; eine Interjektion* (1. fent).
Hangutánzó eredetű indulatszó. Szerepe


bunda
389
bunkó
különféle eredetű tompa hangok utánzása, főként mondatszóként. Hasonló hangtestű és funkciójú szavak más nyelvekben is vannak; vö.: ang. boom; fr. boum; ném. bum; szik, bum: ’bumm’. Ezek egymástól függetlenül keletkeztek. — Igei származékai nem váltak köznyelvivé; vö.: 1893: ,,mély mennydörgésnek a végső Öblös bummogásához hasonlatos” (Abonyi Á.: Bosnyák kép. 147: NSz.); bummogta ’dörmögte’ (ÚMTsz.); bum- man (EtSz.).
EtSz. 1: 569 bumman a.; Zolnai B.: Szeg- Füz. 3: 153; Kelemen: Mondsz. 369, 387, 465, 546. — Vö. esi m-bum.
bunda 1723: ,,az egyik bundába volt, az bundás megállott az ajtónál” (PécsiPedFŐ- iskÉvk. 1957. 189); 1737: bandának gr. (PócsiPedFŐiskÉvk. 1957. 189); 1838: bun- dsi sz., bungyika sz. (Tsz.); 1845: bundika sz. (Életk. 2: 374: NSz.); 1846: bundámat gr. (Erdélyi: Népd. és mondák 1: 231: NSz.); 1862:. bundi sz. (CzF.); — bungyi sz., bundóka sz. (ŰxMTsz.). J: A) fn. 1. 1723: ’prémkabát; Pelz(mantel)’ # (1. fent); 2. 1783: 'ruhadarab; Bekleidungsstück’ (Molnár J.: Könyvház 4: 139: NSz.); 3. 1860: ’állatbunda ; Tier- fell’ # (Bérczy K.: Vadászműszót. 20: NSz.); 4. 1883: ’hajzat; Haarwuchs’ (Bodon J.: Élet 202: NSz.); 5. 1892: ’szekunda; Note »ungenügend«’ (Dobos); 6. 1911: 'növény- takaró; Pflanzendecke’ (MNy. 7: 144). B) mn. 1752: ’bozontos szőrű; zottig’ (Pécsi- PedFőiskÉvk. 1957. 189.). — Sz: 1723: 1. fent; 1878: bundás fn. ’újonc katona’ (Bakahumor 118: NSz.).
Bizonytalan eredetű. A m. N. bonta, bun- ta ’tarka’ szóval, valamint a ném. bunt ’tarka, foltos, sokszínű, színes’; kfn. bunt, bund ’fekete-fehér foltos; csíkos (prémkészítmény y, bunt ’(csíkos, tarka) prémkészítmény’ szavakkal való egybevetése további vizsgálatra szorul. Az a feltevés, amely szerint a mente szóval függ össze, téves. — A magyarból a környező szláv nyelvekbe, valamint a románba is átment; vö.: szb.-hv. bunda; szik, bunda; ukr. N. őynda; rom. búndd: ’bunda’.
Budenz: NyK. 6: 301; Alexics: Nyr. 17: 116; Fiók: Száz. 41: 599; EtSz. ® ; SzófSz.; Zolnai B.: Nyr. 81: 115, 121; Kniezsa: Nyr. 81: 119; Bernáth: PócsiPedFŐiskÉvk. 1957. 189; Décsy: ULwBulg. 35; Hub- schmid: ZRPh. 79: 467; Tamás: UngElRum. 154. — Vö. bonta, décbunda.
bunker 1912: „Bunker (tenger.), tengeri kereskedelmi hajókon a hajtógép üzeméhez szükséges szónkészletnek elhelyezésére szolgálótár” (RévaiLex. 4: 108) ; — bunger (SzegSz.). J: 1. 1912: ’széntároló; Kohlenbunker’ (1. fent); 2. 1957: ’fedezók; Deckung j óvóhely; Luftschutzkeller’ * (SzegSz.).
Nőmet eredetű; vö. ném. Bunker ’szén- tartály, szén tároló (hajón); betonfedezók, óvóhely’ ; ez az ang. bunker ’széntartály, szén tároló (hajón); terepakadály (golfpályán); raktárrekesz; betonfedezék’ átvétele. A ’fedezék, óvóhely’ jelentés a németben alakult ki az első világháború idején. Az angol szó — részint német közvetítéssel — több más európai nyelvbe is bekerült; vö.: szb.-hv. bunker ’betonerŐd’; cseh bunkr ’széntároló ; betonfedezók’ ; le. bunker ’széntároló (hajón)’, bunkier ’óvóhely’; or. 6ÿH- Kep ’széntároló (hajón)’. — A magyar bunker hosszú ideig csupán ipari és hajózási műszó volt, s 1. jelentésében mindmáig szaknyelvi maradt. A második világháború alatt német hatásra terjedt el szélesebb körben, elsősorban az olyan óvóhelynek a jelölő je- ként, amelyet nem valamely épület pincéjében rendeztek be, hanem szabad talajréteg alatt építettek meg.
(Brockhaus16 2: 453; Partridge: Or. 38, 64; Kluge: EtWb.19 111; DudenEtym. 90.)
bunkó 1585: ,,scauri: Ki ficzamodot bonkos labu” sz. (Cal. 952); 1741: bunkós sz. (BíróM: Ékesség D: NySz.); 1756: Bánkos sz. (OklSz.); 1770: bünkÓs sz. (MNy. 60: 222); 1767: „Bunkó: Fultis, Sudes, die Spindel” (PPB.); 1792: Bankó (SzD.); 1833: Binkó (Kassai 1: 250); 1838: Boníoó’lábu sz. (Tsz.). J: 1. 1585: ’csomó; Knoten | bütyök; Gelenkknorren’ # (1. fent); 2. 1741: ’vastag, súlyos feje a botnak; dicker, schwerer Teil des Stockes’ # (1. fent); 3. 1767: ’bunkósbot; Knotenstock | döngölő, sulykoló eszköz; Stampfer’ (1. fent). — Sz: ~s 1585: 1. fent I 1851: bunkózik gr. (Kuthy L. Műnk. 6: 148: NSz.).
Bizonytalan eredetű.Hangzásbeli, alaki és jelentésbeli tulajdonságai alapján számításba jöhet hangutánzó-hangfestő eredete. Végződése kicsinyítő képzőnek látszik. Alak- és jelentésváltozatainak kifejlődésére hasonlósága révén hatással lehetett a butykó és a biityko is, amelyekkel a hangfestés síkján esetleg össze is függhet. 3. jelentése érintkezésen alapuló névátvitel eredménye. — Az 1585-i adat, amelyet régebben íráshibának gondoltak, és a botkó~ butykó szóhoz tartozónak véltek, a székely nyelvjárásbeli bonkos, bonkos-lábú (MTsz. bunkós a.) alapján ide vonható. — A magyar bunkó átkerült néhány szomszédos szláv nép nyelvébe. — A szónak a bog családjához való kapcsolása nem eléggé meggyőző. Finnugor egyeztetése, német és szláv származtatása téves ; a mankó szó alak változataként való magyarázata és ezzel együtt mongol származtatása szintén elfogad hatatlan.
CzF.; Bálint:Párh.5;MUSz.474;Balassa: Nyr. 12: 302; Budenz: NyK. 20: 417; Schuchardt: Nyr. 18: 439; Melich: NyK. 25:


bunyevác
390
burdó
292; Wichmann: FUF. 11: 183; EtSz.®; Bonkáló: ArchSIPh. 36: 469; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 25; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 17; Erdődi: NéNy. 9: 113; Bátky: NéprÉrt. 29: 73; SzófSz.
bunyevác 1799: „Bunyevátzoknak hivattát nak a’ katolikus rátzok, a’ kik tisztábban beszéllenek rátzúl” (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 13: NSz.); 1833: Bunyovátz (Kassai 1: 379); 1881: Bunyévácz (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.). J: A) fn. 1799: ’a horvát ok egyik néprajzi csoportjának tagja; Bunjewatz’ * (1. fent). B) mn. 1799: ’a bunyevácokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; Bunjewatz-’* (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 322: NSz.) || bunyó 1896: „Agarásztak az urak a Bácskában, de roszsz irányt vett a nyúl, beleszaladt a bunyó vetésébe” (Bársony I.: Víg világ 42: NSz.); 1899: bunyó (Nyr. 28: 431). J: 1896: ’bunyevác; Bunjewatz’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű szócsalád; vö. szb.- hv. Búnjevac, N. Búnjo ’bunyevác’ (SKNJ. 2: 292). A szb.-hv. Búnjo a teljesebb alakú Búnjevac-ból keletkezett. Ez utóbbinak az etimológiája nincs tisztázva.
Iványi: Ethn. 2: 186 ® ; Melich: MNy. 5: 389; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 113®.
bunyó1 1917: „bunyó: ruha” (Kabdebó) 1957: punyó (SzegSz.). J: 1. 1917: ’ruha; Kleid’ (1. fent); 2. 1923: ’verés; Prügel | verekedés; Prügelei’ (Szirmay); 3. 1957: ’pofon; Ohrfeige’ (1. fent). — Sz: 1917: bunyózni
sz., megbunyózni sz. (MNy. 13: 60).
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó - hangfestő szóként keletkezett. Ez esetben az 1. jelentés másodlagosan keletkezhetett, ugyanis mivel a ruha szónak az argóban van ’verés’ jelentése is, ennek ‘hatására a ’verés’ jelentésű bunyó is felvehette a ’ruha’ jelentést is. — AN. bunyu ’barack <a fejre/ (1896: Nyr. 25: 384; vö. EtSz.) ide- tartozása kétséges, és attól is függ, hogy a jelenleg az argóhoz, illetőleg a diáknyelvhez tartozó bunyó népnyelvi eredetű-e, vagy csak később került a népnyelvbe.
Velledits: MNy. 13: 59; Bárczi: MNy. 28: 85 ®.
bunyó2 1. bunyevác
búr 1899: ,,ejek a kis emberek aokbú- valók, a kik mostóng fognak csatáznya az Jafrikábo. — Igen, a burokkal” (Deák J.: Göcseji hist. 80—1: NSz.); 1900: boerok gr. (BN. 1900. febr. 22, 8: NSz.). J: A) fn. 1899: ’délafrikai holland telepes; Bure’ (1. fent). B) mn. 1900: ’a búrokkal kapcsolatos; Buren-, burisch’ (Ady: Pr. 1: 243).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Boer; ném.
Bure, Burin; fr. boer; ol. boero; or. őyp : ’búr’. A hollandból terjedt el; vö. holl. boer ’Dél- afrikában élő holland gyarmatos’ (tkp. ’föld- műves’). Ez össze tartozik a ném. Bauer ’földműves’ szóval, amellyel etimológiailag Összefügg a m. pór is. A Dél-Afrikában letelepedett hollandok nemzeti neveként az angol-búr háború (1899.) idején terjedt el az újságok útján. — A magyar szó közvetlen forrása a német lehetett.
EtSz. ®. (Wartburg: FEW. 1: 425; Partridge: Or. 53; de Vries: NedEtWb. 1: 71; Kluge: EtWb.19 57.) - Vö. pór.
bura 1807: „viaszbura (myrica)” (Magy. Fűvészk. 540); 1836: „Bura... recipiens [ = üvegbura]” (NyÜSz.). J: 1. 1807: ’bu- rok; Hülle, Fruchthülle’ (1. fent); 2. 1836: ’védőburok; Stürze als Schutzhülle usw.’ * (1. fent); 3. 1899: ’lámpabura; Lampenglocke’* (Hegedűs S.: Alakok 19: NSz.); 4. 1959: ’hajszárító bura; Trockenhaube’ * (ÉrtSz.).
Nyelvújítási származékszó: a borit, bo- rul~ N. burít, burul igék búr- tövének -a képzős származéka. Valószínűleg a csusza, hulla, inga-ïéïéÙL mintájára alkották. — A fizikai és vegytani kísérletekhez használt félgömb vagy harang alakú borító üveg neveként terjedt el. 3. és 4. jelentése tárgyi hasonlóság alapján alakult ki.
NyÜSz. ® ; EtSz. 1: 483 borít a.; Tolnai: Nyúj. 165, 209; SzófSz. — Vö. borít.
burdó 1565: „a bordo síp az haidutancz- ra híia” (Mel: Sám. 65: NySz.); 1720 k.: gor- dóját gr. (Koháry I.: Üdőmulatás 38: NSz.); 1749: Duda Berdóvel gr. (MNy. 60: 225); 1762: Burdó (PP.); 1792: bordon (SzegSz.); 1807: Bordó (Márton); 1877: burdu (Nyr. 5: 329); — burduf (NyF. 13. sz. 20); búrdu (St- CercLing. 14: 381). J: 1. 1565: ’a duda basszussípja; Baß pfeife des Dudelsackes I duda; Dudelsack’ (1. fent); 2. 1762: ’bŐr- zsák; Ledersack | bőrből készült hátitáska; Tornister’ (1. fent); 3. 1784: ’tömlŐ; Schlauch’ (SzD. 12); 4. 1904: ’has; Bauch’ (NyF. 13. sz. 20).
Valószínűleg román eredetű; vö. rom. burduf ’bőrtömlŐ; has, gyomor’; vö. még rom. burduh, burdúp, burdúv ’ua.’, burduful cimpoiului ’a duda szélkamrája’. E román szó nyilvánvalóan összefügg a következő, kellőképpen nem tisztázott etimológiájú szavakkal: le. R. burdziuk ’bőrtömlő’; ukr. 6ypd&K, őopdúic ’ua.’; f.-or. 6γρ03ώκ ’ua.’; or. óypdtoK ’ua.’; az. bor-duk ’ua.’. — A ma- gánhangzós végű magyar alakok feltehetőleg a rom. burdúh-T& mennek vissza; a burduf külön átvétel. A 3. és 4. jelentés a románból való. Az 1. jelentés a rom. burduful cimpoiului alapján jöhetett létre; a 2. jelentés a 3.-ból fejlődött. A szó alakilag és jelentés-


burgonya
391
burján
belileg keveredhetett a ’csöves növényszár stb.’ jelentésű gordon1 szóval és rokonságával. — A ’nagybőgő stb? jelentésű gordon2 szóval való esetleges származásbeli kapcsolata további vizsgálatot kíván. Ezzel összefüggésben tisztázásra vár az ol. kordoné ’mély hang, mély hangú hangszer’, fr. bourdon ’mély hang’ szavaknak a tárgyalt magyar és idegen nyelvi szavakhoz való viszonya. — Törökből való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF. ; Edelspacher: NyK. 12:98®; Sziny- nyei: Nyr. 22: 339 ® ; Damian: NyF. 67. sz. 17; EtSz. ® ; Melich: Nyr. 42: 34; Cránjalá: RumVI. 217; Blédy: Infl. 30; Gáldi: Szótir. 25, 260; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 21, 25, 1962. 2: 18. (DAcR. 1/1: 697; Rudnyc- kyj: EtDictUkr. 259.) — Vö. gordon2.
burgonya 1803: „krumpli, kolompár, burgonya, földi alma” (Márton Erdapjel a.; vö. még: NyF. 50. sz. 27; Gáldi: Szótir. 54); 1838: gurgonya (Tsz.). J; 1803: ’Kartoffel’ # (1. fent); szakny. ’Solanum tubero¬
sum’.
Bizonytalan eredetű. Valószínűleg összefügg Burgundia fr. Bourgogne, ol. Borgogna nevével. Bár e tulajdonnév köznevesült alakjai élnek a franciában és az olaszban is (vö.: fr. bourgogne ’burgundi bor’ ; ol. borgogna ’egy fajta tölgy’, borgogna ’burgundi bor’; stb.), ’krumpli’ jelentésben nem ismerjük Őket. A szó meghonosodásának körülményei tehát nincsenek tisztázva. Mégis ezt a magyarázatot látszik támogatni a N. burgundia ’krumpli* (vö.: MTsz. burgonya a.; Nyr. 46: 24; Molnár N.: Növ. 19). — Eredetileg szűk területen, Baranya megye egy részén élő nyelvjárási szó, ma főképpen hivatalos és szaknyelvi szó.
Szarvas: Nyr. 23: 422 ® ; Szerkesztőség: MNy. 1: 95®; EtSz.; Bátky: FE. 1: 112; Horger: MSzav. 30, MNy. 41: 61; Fekete: Zárh. 10; Tolnai: Nyúj. 206; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39 ® ; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.2 23; Cioranescu: DiccEtRum. 114. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 565.) — Vö. burgundi.
burgrundi 1604: „Burgundiái népec” sz. (MA. Séquani a.); 1752: burgunder (MNy. 61: 483); 1782: Burgundi répa (Μ. Hírmondó 757: NSz.); 1868: burgundia répára (Kun- sági-Pot: Honv. 1: 31: NSz.); 1894: burgun- gyi (Nyr. 23: 420); — burgi (MTsz.); borbon· gyija, burbungyija, burgendi, burgendia, búr- gondi, búrgondi, Burgondia, burgongyi, bur- gongyia, morgondi, murgondi, murgundi (Ű- MTsz.); burgandi, burgendi, burgondija, búr- gongya (Nyatl. marharépa a.). J: A) mn. 1604: ’burgundiai; burgundisch’ (1. fent). B) fn. 1. 1865: ’burgundi bor; Burgunderwein’ * (SzalayL.: Államférfiak 2: 10: NSz.);
2. 	1894: ’burgundi répa; Burgunderrübe* (1. fent).
Az alak változatok keletkezési módja más és más. — A) A burgundia tulajdonnév! eredetű; vö. m. Burgundia ’tartomány Franciaországban’; ez a k. lat. Burgundia ’ua.’ átvétele. — B) A burgundiai származékszó. — C) A burgunder a ném. Burgunder ’burgundiai bor’ átvétele, a burgundi ebből keletkezett képzőcserével. — D) A burgi magyar fejlemény: a burgundi-b6\. alakult játszi rövidüléssel. — A morgondi stb. a morog, mordul igék tövének népetimológiás hatását tükrözheti.
EtSz. 1: 574 burgi&>. ® , 1: 575 burgundia és Burgundia a. is. — Vö. burgonya.
burizs 1942/1955: burizs (Nyr. 79: 459); — burissal gr. (M[ agyar] Nfemzet] 1958. febr. 28. 5: NSz.). J: 1942/1955: ’<a rizs pótlására használt > hántolt búza; abgeschälte Weizenkörner (zum Ersatz von Reis>* (1. fent).
Szóösszevonás eredménye: a búza rövid u-s tőszó tagjának és a rús-nek a tudatos összevonásával keletkezett. A buris a burizs toldalékos alakjaiból vonódott el; vö. bu- rizst [ejtve: burist]. — A 2. világháború idején terjedt el. Később azok, akik csak valami sorozatjelzésfélét éreztek benne, a „B”-rizs ’burizs’ (1. 1955: Nyr. 79: 459) kifejezéssel kezdték helyettesíteni. Elavulóban van.
Mucsi Józsefné: Nyr. 79: 459 ®.
burján 1343: ? „Benedicti dicti Burian” szn. (MNy. 10: 39); 1673: „Tóvisses burjánok” (Com: Jan. 33: NySz.); 1700: burjánok gr. (Bar: LPar. 141: NySz.); 1771: burjá- nyosodnak sz. (Ventzel: Juhtenyésztés E 7: NSz.); 1792: burjángos sz. (Bartzafalvi Szabó: Tudományok 48: NSz.); 1794: búr· jányt gr. (Gyarmathi S.: Robinzon 357: NSz.); 1805: burjákban gr. (Majzik I.: Kisd. Múzsa 68: NSz.); 1808: Borján (Sí.); 1816: Burjadt sz. (Gyarmathi: Voc. 97); 1841: burnya (MTsz.); — burhány (Nyr. 25: 383); burgying (Nyr. 27: 412); buruhán, buruján (EtSz.); burhán (Nyr. 38: 236); burihán, búriján, burijány, búrjáng (ÜMTsz.). J: 1. 1673: ’dudva, gaz; Unkraut’# (1. fent); 2. 1807: ’bozót; Gestrüpp’ (Márton). — Sz: ~zik 1831: burjánzani sz. (Széchenyi: Vil. 212: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. őypeH, N. őypfiH ’burján, gaz; gyógynövény’; szb.-hv. burján ’földi bodza’; szik, burina ’burján, gaz’, N. burán, burán ’ua.’ (Kálal 47); ukr., f.-or. őyp’áH ’ua.’ ; or. őypbíiH ’ua.’ ; e szláv szavak eredete nincs tisztázva. A cseh bufeü, bufina ’ua.’ a szlovákból, a le. burzan ’ua.’ az ukránból való. A rom. buruiána ’ua.’ szláv jövevényszó. — A magyar szó közvetlen forrása


burját
392
burn őt
feltehetőleg valamelyik dóli szláv nyelv volt. Az 1343-ból adatolható Burian dictus-név és a háromszáz évvel később felbukkanó burján köznév etimológiai összetartozása azért nem tekinthető egészen bizonyosnak, mert feltűnően hosszú idő választja el Őket egymástól. Az alak változatok közül a búrja, burnya úgy keletkezhetett, hogy a burján n-jét határozóragnak fogták fel és elhagyták; gondolni lehet azonban a szik, burina átvételére is. A burjadt igenév a burjá-ból képződött a sarjadt stb. mintájára. A székelyföldi buruhán, buruján román közvetítésű alaknak látszik. — Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 469; Miklosich:Nyr. 11 : 118; Melich: MNy. 8: 153; Vámbéry: M- Bölcs. 42, 143; EtSz.®, 1: 575 burjadt a., 1: 576 burjás a. is; Beke: Nyr. 60: 24, 61: 78, 64: 132; Bátky: MNy. 31: 55, 56; Szóf- Sz.; Deme: MNy. 50: 30; Kniezsa: SzlJsz. 113 ®, NyK. 66: 63.
burját 1750: „A’ Pogány Népek a’ Samo- jedák Vogulitzok, Ostiákok, Tungusiak, Burattiak, kik Siberiának régi Lakosainak tartatnak” (Lázár J.: Geogr. 138: NSz.); 1801: Burátok gr. (Sándor I.: Sokféle 8: 71: NSz.); 1816: Borga-Buratok gr. (Hübner: Lex. 1: 496); 1877: burját (NyK. 13: 169); 1880: Burjátok gr. (MagyLex. 5: 11); 1893: buráét (PallasLex. 4: 4); — buráét (RévaiLex. 4: 126). J: A) fn. 1750: ’egy mongol nyelven beszélő nép tagja; Burjáté’ (1. fent). B) mn. 1877: ’burjátokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; burjatisch’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Buryat; ném. Burjate; fr. Bouriate; ol.buriato; or. óypám: ’burját’. Végső forrása a burját burját ’ua.’; vö. még mong. burijad; kalmük büréo: ’ua.’. — A régi magyar alakváltozatok többszörös irodalmi átvételre mutatnak különféle nyelvekből; 1. még ném. R. Buráte; fr. R. Bouréte: ’burját’. A ma szokásos burját orosz hatást tükrözhet.
(Vasmer: RussEtWb. 1: 151.)
burkus 1742/1881: „futnak . . . Mindenünnen katonák, és Burkust kívánnak Látni” (Tóth I.: Cziráky J. 67: NSz.); 1744: Burgusok gr. (MNy. 60: 221); 1793: Burgos (Sándor I.: Külf. ut 432: NSz.); 1795: Bur- kost gr. (Gvadányi: Időtöltés 16: NSz.). J: A) fn. 1742/1881: ’porosz ember; Preuße’ (1. fent). B) mn. 1. 1780: ’porosz; preußisch’ (Biz. Okt. 13: NSz.); 2. 1838: ’nyers; roh I kemény természetű; unnachgiebig’ (Tzs. Burkusúl a.); 3. 1957: ’testes; korpulent ( zömök; stämmig’ (SzegSz.).
Szócsonkítás eredménye. A R. branden- burgus ’brandenburgi, porosz’ (1. 1630 u.: Thaly: Adal. 1: 94) második felével azonos; ez a ném. Brandenburger, brandenburgisch ’brandenburgi’ latinos végű módosulata. A porosz fejedelemség a brandenburgi őrgrófság és a porosz hercegség egyesülése útján jött létre 1618-ban; ezért kaphatta egy ’brandenburgi’ jelentésű szó a ’porosz’ jelentést. — A burkus-rraAí a hosszú bran- denburgus-ból való kiválását az a körülmény is elősegíthette, hogy egybeesett egy régóta meglevő, a népnyelvben meglehetősen elterjedt, a borit családjába tartozó magyar szóval; vö. N. burkos, burkus, burgus ’lombos, sűrű lombú; bozontos, kócos’ (1. 1560 k.: GyöngySzt. 671.; vö. még MNy. 38: 263), amelyből a Burkus kutyanév (1. 1863: Burgus: Kriza: Vadr. 391) lett. — A burkus 2. és 3. melléknévi jelentése a poroszságra nézve jellemzőnek tartott tulajdonságokat jelöl. — Elavult szó; a mesék stb. szövegében előforduló burkus népnevet valamiféle határozatlan, mesebeli országra szoktuk vonatkoztatni.
Miklosich: Nyr. 11: 412 ® ; Alexics: Nyr. 16: 403; [Szerkesztőség:] Nyr. 34: 55; EtSz. ® ; Techert: MNy. 38: 262 ® ; Implom: MNy. 40: 60; Zolnai Gy.: MNy. 40: 286; Dömötör: Nyr. 72: 240; Tamás: UngElRum. 155.
burleszk 1788/1890: „az mikor meg tudatik, hogy semmi sebet nem kapott, és az tsak ollyan későn tudatik meg, végtére Burlesque válik belőle” (Kazinczy: Lev. 1: 194 — 5: NSz.); 1831/1890: bürlesket gr. (Szemere P.: Munkái 3: 235: NSz.); 1849: burleszknek gr. (Greguss A.: Szépészet 40: NSz.). J: A) fn. 1788/1890: ’bohózat; Burleske’ * (1. fent). B) mn. 1832: ’nyers komikummal nevettető; burlesk’ (Toldy F.: Kisfaludy K. él. 54-5: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. burlesque (mn. és fn.); ném. burlesk, Burleske; fr. burlesque (mn. és fn.); ol. burlesco (mn. és fn.); or. ÓypAécKHbiü, ôypAécic: ’burleszk’ (mn. és fn.). Az olaszban keletkezett a bizonytalan etimológiájú ol. burla ’gúny(olódás), tréfa, csíny’ melléknévi származékaként. Irodalmi, színházi műszóként főleg a francia terjesztette el. — A magyar alak vált ozat ok forrása a német és a francia lehetett.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 102; Battisti — Alessio: DizEtlt. 1: 638; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 549; Kluge: EtWb.19 112; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 93.)
buriióÉ 1748: „Hab pipáját és erős bor- nóttyát kezdi vala ditsérni” (Fal’ NE. 21: NySz.); 1781: burnót (Μ. Hírmondó 377: NSz.); 1803: burnoí-tartóval (Molnár J.: Könyvház 19: 165: NSz.); 1809: Barnát (Simái Kr.: VSzót. 1: 200); 1821: bornât (P. Horváth Á.: Μ. ny. dialect. 58: NSz.). J: 1748: ’tubák; Schnupftabak’ (1. fent). —


burnusz
393
burzsoázia
Sz: ~ozik 1843: burnótoznak gr. (Athenaeum 2: 96: NSz.).
Oszmán-török eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. oszm. burun- otu ’burnót’ (tkp. ’az orr füve’); — vö. még szb.-hv. burmut ’ua? (SKNJ. 2: 306), N. bùrnot, búrnut ’ua? (SKNJ. 2: 307). Az oszmán-török szót — más birtokos jelzős kifejezésekhez hasonlóan — birtokos személyrag nélkül vették át a balkáni nyelvek; vö.: big. N. ôypMÿm, ôypHÿm (Mlad. 1: 229); mac. őypMym (RMJ. 1: 50); albán burrnót: ’ua.’. — A magyar szó késői előfordulása és földrajzi elterjedése szerb-horvát közvetítésre mutat.
Budenz: NyK. 3: 472, 19: 289; Vámbéry: NyK. 8: 187; Szarvas: Nyr. 16: 391®; Miklosich: TENachtr. 1: 19, 2: 91; Halász: NyK. 33: 163; EtSz. ® ; Gombocz: ÖM. 1: 12; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 137®.
burnusz 1854: „shawlja, legyezője, bur- nusza” (Kemény Zs.: Szer. 118: NSz.); 1856/1879: burnossal gr. (Szigligeti: Dalos P. 28: NSz.). J: 1. 1854: ’arab humuszhoz hasonló női (ritkán férfi) köpeny; dem arabischen Burnus nachgebildeter Damen- (selten Herren-)mantel’ (1. fent) ; 2. 1867: ’az arabok (beduinok) fehér gyapjúból készült, csuklyás öltözete; aus weißem Wollstoff hergestelltes Gewand der Araber (Beduinen) mit Kapuze’ (Lidércz-napt. 74: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. burnous, bur- nouse, burnoose; ném. Burnus; sp. albornoz (az ál- arab névelő); fr. burnous; ol. bur- misse, bernusso; or. Ôypnÿc: ’bumusz’. Végső forrása a gor. βίρρος (lat. burrus, birrus ) 'felsőruha, bő köpeny csuklyával’; a görögből jutott az elŐ-ázsiai sémi nyelvekbe, köztük az arabba; itt rr > rn változás történt. Az arabból került a franciába és a spanyolba; a franciából a többi európai nyelvbe. — Tisztázatlan, hogy a magyar melyik nyelvből vette át.
Kúnos: AkÉrt. 10: 511; N. Kakuk: Nyr. 79: 226. (Skeat: EtDict.4 80; Lokotsch 365.; Wartburg: FEW. 1: 637; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 639; Vasmer: RussEtWb. 1: 149; Brockhaus16 2: 475; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 88; Partridge: Or. 65; Kluge: EtWb.19 112; DudenFremdwb. 95.)
burok 1332/1332: ? Borok, Burok hn. (Györffy 1: 763); 1395 k.:? bibor bereth [íráshibás] (BesztSzj. 591.); 1405 k.: „pam- pílio: biboréuruc” (SchlSzj. 2128.); 1456 k.: „cum velamine vulgo Burogban” (SermDom. 1: 233); 1787:? borékban gr. (Barczaf. Szig. 1: 646: MFL); 1833: Burék (Kassai 1: 354); — burik, bürök (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ? ’valamit körülvevő, valaminek a felületét beborító réteg; Hülle | tok; Kapsel’* (1. fent), 1456 k.: ’ua? (1. fent); 2. 1542 — 9: ’magzatburok ; Fruchtblase’ (RMKT. Γ: 210); 3. 1619: ’sűrű lomb; dichtes Lauo* (Forró: Curt. 68: NySz.). — Sz: burkoz 1587: be Bwrkoztak gr. ’beburkolódzik’ (MNy. 55: 424) | hurkos 1619: hurkos ’sűrű lombú’ (Forró: Curt. 68: NySz.) | burkol 1784: burkol (SzD. 14) | burkolat 1792: Burkolat (SzD.) | burkolódzik 1834: burko- lódzni sz. (Kovács Pál: Thalia 2: 187: NSz.).
Származékszó: alapszava a borít, borul szócsalád töve, képzője -k de verbalis főnév- képző. A borék alakváltozat közvetlen ide- tartozása kétes; valószínűbb, hogy ez nyelvújítási szóösszevonással keletkezett a bori- íéZc-ból. — Az a feltevés, hogy a burkol nem a burok származéka, hanem az igei alapszó összetett -kol gyakorító képzős alakja, szótörténeti okokból nem valószínű.
CzF.®; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 18; Halász I.: Nyr. 10: 56; Vámbéry: MEr. 232, 481, MBölcs. 27, 143; Budenz: NyK. 18: 28, 229; Munkácsi: NyK. 32: 289; Gombocz: BTLw. 50; EtSz. 1: 482 borít a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 71; Színnyei: NyK. 46: 161; SzófSz.; Horger: Melich-Eml. 162, 166; Pais: MNy. 39: 197, 49: 79; Végh: Békés 71, 97; Sulán: NyK. 65: 291, 292. — Vö. borít.
burzsoázia 1864: ,,a bourgeoisie begyes- kedik és a nemesség a nagylelkűt játszva, egész leereszkedéssel nyájaskodik” (Rózsaági: Tollrajzok 51: NSz.); 1895/1951: burzsoáziának gr. (Munkásmozg. tört. 1: 178: NSz.). J: 1864: ’Bourgeoisie’ * (1. fent) II burzsoá 1869/1951: „Cserny a polgári fogalmat össze téveszti az »úrhatnám ember« ( Bourgeois ) fogalommal” (Munkásmozg. tört. 1: 100: NSz.); 1890/1951: 5wrzsod-sajtó- val (Munkásmozg. tört. 1: 573: NSz.); 1897: legburzsoább gr. (Heltai J.: Esztendő 68: NSz.). J: 1869/1951: ’Bourgeois’ * (l.fent) II burzsuj 1920: ,,pompás lakásokban kénye jmben henyélő burzsuj” (MNy. 16: 11). J: 920: ’Bourgeois <in verächtlichem Sinne' # (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. bourgeoise, bourgeois; ném. Bourgeoisie, Bourgeois, b( urgeois; fr. bourgeoisie, bourgeois; or. ő pytcya3Úsi, öypiicyá, Öypwyű: ’burzsoázia’, ’Í irzsoá’. A franciából terjedtek el, ahol a ■ sz. óta adatolható lat. burgus ’megerősí- Μλ helység’ folytatásának származékaként k<\ keztek. A ’városlakó’ ’városi polgár - ’polgár’ jelentésfejlődésen átment fr. bourg ás a francia forradalom után vált nemze közi jelentőségűvé. — Am. burzsoázia és burzsoá közvetlenül a franciából — újságok, könyvek útján — kerülhetett át, bár a német nyelvű sajtó közvetítő hatását nem lehet teljesen kizárni. A burzsuj az oroszból való. Meghonosítói az Októberi Forradalom után Szovjet-Oroszországból hazatért magyar hadifoglyok lehettek.


busa
394
busz
Tolnai: MNy. 16: 11; Zolnai B.: MNy. 18: 117; Bárczi: Frjsz. 36, Szók.2 113. (Wartburg: FEW. 1: 634.)
busa 1138/1329: ? „In villa Tohu . . . Bufadi” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1686: „Egyik barna busa, másik csákó szőke, harmadik busa szőke ökör” (Nyr. 22: 518); — ? basa (MTsz. 1: 104). J: A) mn. 1. 1686: 'zömök; untersetzt | izmos; kräftig' (1. fent); 2. 1750 k.:’nagy fejű, erős homlokú; großköpfig, mit starker Stirn’ (MNy. 50: 499); 3. 1795: ’módos, gazdag; wohlhabend, reich’ (M. Kurír 2: 586: NSz.); 4. 1808: ’pufók; pausbäckig | hájfejű; dickköpfig’ (SL); 5. 1829 — 37: 'vastag, tömött (hang/
dick, voll (Stimme/(MNy. 49: 437); 6. 1830: 'durva, nyers; derb, roh’ (Szalay L.: Észr. Muz. 25: NSz.); 7. 1838: ’makacs; eigensinnig’ (Tzs.); 8. 1883: ’vastag szemöldökű; dicke Augenbrauen habend | erős nézésű; einen düsteren Blick habend’ (EtSz.); 9. 1914: ’alattomos; Hinterlistig’ (Nyr. 43: 41); 10. 1918: ’buta; dumm’ (MNy. 14: 161); 11. 1942: 'erős, nagy; stark, groß* (ÚMTsz.); 12. 1959: ’erŐs, bodros homlokszőrű
(szarvasmarha/ mit starkem, krausem Stirnhaar (Vieh/ (ÚMTsz.). B) fn. 1807: ’hájfej; Dickkopf’ (Márton).
Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény; a jelentések sokasága és jellege miatt esetleg hangfestő eredetére gondolhatunk. Az 1. és 2. jelentés időrendi adatolása bizonytalan ; mindkét adatban a kettő közül bármelyik jelentést kereshetjük. — AN. busó, búsó, búsú ’farsangi álarcos’ idetarto- zása kétséges. Az ökör jelzŐjeként használt busa elválasztása a többi jelentésben használt busá-tá\, egyszersmind szerb-horvátból való származtatása (vö. szb.-hv. N. búsa ’apró, nagy hasú, rövid szarvú szarvasmarha; satnya birka; pocakos személy’: SKNJ. 2: 334) nem látszik megokoltnak. Német származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 15: 362; Munkácsi: NyK. 20: 470; A szerkesztőség: Nyr. 36: 141; Ernyei: NéprÉrt. 8: 164; EtSz. 1: 579 1. és 2. busa a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 78; Kniezsa: SzlJsz. 601 ®. — Vö. busás.
busás 1762 j „három alacsony perge tehenemet, és a negyedikét egy busást” (MNy. 60: 374); 1889: busásan gr. (Dóczi L.: Párok 196: NSz.). J: 1. 1762: ’széles homlokú; breitstirnig | bodros homlokszőrű; mit krausem Stirnhaar’ (1. fent); 2. 1807: ’durva; derb, grob | kíméletlen; rücksichtslos’ (Márton); 3. 1817: 'bőséges; reichlich | kiadós; ausgiebig’ * (Peretsenyi Nagy L.: Heroineis 2: 30: NSz.); 4. 1838: 'önfejű, makacs; eigensinnig, störrisch’ (Tzs.); 5. 1862: ’zömök; untersetzt | kövér, puffadt; dick, aufgeblasen’ (CzF.); 6. 1864: ’dús (szemöldök/ dicht <Augenbrauen>’ (Szász K.: Shaks. T. rege 133: NSz.).
Származékszó: a busá-ból alakult -s mel- léknévképzŐvel. Jelentései a busa jelentéseiből vezethetők le. Annak feltevésére, hogy a 3. jelentésében használt busás az ismeretlen eredetűnek minősített busá- san-ból való elvonás eredménye volna, nincsen ok. A N. búsan [’dúsan’] (terem) (M- Tsz.) valószínűleg a busásan és a dúsan keveredésének eredménye. — Nyelvjárási szó ; 3. jelentésében a nyelvújítás emelte köz- és irodalmi nyelvi szintre.
NyŰSz.; EtSz. 1: 579 busásan a.; Simonyi: Nyr. 45: 78; SzófSz.; Bárczi: MNy- Életr. 312. — Vö. busa.
busz 1900 k./1950: \óbusz (Nyr. 78: 398); 1954: „busz (autóbusz)” (HSz.10). J: 1. [ló- busz] 1900 k./1950: ’omnibusz; (mit Pferden bespannter> Omnibus’ (1. fent); 2. 1954: ’társas gépkocsi; Autobus’ # (1. fent). — De vö.: 1891: „Az omnibus szót Rómában még kiegészítve találtam »datur omnibus«; Londonban elég a »5us« [angol szóként]” (Szabó: Az idegen szók 28).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. bús; ném. Bus; fr. bús; cseh bús: ’omnibusz, autóbusz’. Az angolban keletkezett az ang. omnibus ’omnibusz; [később:] autóbusz’ megcsonkítása útján. — A m. R. lóbusz a ném. Pferdébus 'omnibusz’ (Storfer: Wörter 271) részfordítása. A mai 2. jelentésében vett busz a m. autóbusz önállósult utolsó szó tagjának is felfogható.
Tolnai: MNy. 23: 173; Kallós: Nyr. 74: 17; Szűcs: Nyr. 74: 398; Tompa: MMNyR. 1: 468; ErdŐdi: MNy. 57: 472; Papp I.: MNyj. 9: 27. (Storfer: Wörter 271; Partridge: Or. 65.) — Vö. autóbusz, trolibusz·
busz 1508: „meg hy veit teged. zent leieknek arúekaban. ho£ foganafnak kivanatof bvziaban ne retteú” (DöbrK. 508); 1565: buzzabol gr. (Mel: Jób. 94: NySz.); 1577 k.: Buff^a gr. (OrvK. 497); 1589: búzból gr. (Kopaszság D.: NySz.); — bús (MTsz.). J: A) fn. 1. 1508: ’rekkenő hőség; drückende Hitze I fojtó levegő; stickige Luft’ (1. fent), 1527: ’ua.’ (ÉrdyK. 455); 2. 1565: ’gőz; Dampf’ (1. fent). B) mn. 1. 1833: ’fojtó; erstickend’ (Kassai 1: 384); 2. 1877: ’ alattomos; tückisch’ (Nyr. 6: 230).
Ótörök eredetű; vö. Kâsy. bus 'felhős (ég)’; csag. pus ’könnyű gőz, pára’; oszm. pus ’pára’; bask. bős ’ua.’; csuv. pás ’gőz, pára’. — Az átvett török alak *bus lehetett. A magyar szó hosszú ú-ja későbbi, hangsúly okozta nyúlás eredménye. — A buzog, bűz- dúl igével nincs kapcsolatban.
Munkácsi: Nyr. 13: 259, NyK. 32: 383 ®; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 50;


buszma
395
buta
Gombocz: MNy. 3: 108®, BTLw. 225 ®; Pápay: MNy. 4: 86; Vámbéry: MBölcs. 143; EtSz. ®.
buszma 1645: „Sok . . . tsúfoló értelmetlen fzók vágynak a’ Magyar nyelvben buta; bunna, buszmáta” (NyF. 30. sz. 28); 1792: Buzma (SzD.); 1798: büzma (Endrődy J.: Költ. 23: NSz.); 1833: Böszme (Kassai 1: 399); 1894: boszmók (Nyr. 23: 47); — buszla, böszmett, büszmett (MTsz.); buszmát, buszmó (ÚMTsz.). J: 1. 1645:? ’ügyefogyott, bamba; unbeholfen, tölpelhaft I nehézkes, faragatlan; schwerfällig, ungeschliffen’ (1. fent), 1789: ’ua.’ (Orczy: KöltSz. 40: NySz.); 2. 1792: ’kevély; hochmütig I felfuvalkodott; aufgeblasen’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága is. Közvetlenül összefügg a N. buszmog ’immel-ámmal csinál’ igével (MTsz.), távolabbról — a hangfestés síkján — pedig a piszmog, szuszma ’mafla’ stb. szavakkal. Alakváltozatainak, illetőleg származékainak, valamint jelentéskörének kialakulásában része lehetett néhány rokon értelmű szóval való keveredésének is; vö. pl.: baszka ’bolondos’ (NyF. 10. sz. 70); buma ’buta, nagyfejű’ (uo.); buta; büszke; duzma ’haragos, duzzogó’, duzmadt ’ua.’ ; piszma ’buta, bárgyú, mamlasz’, piszmota ’piszmogó’ (MTsz.); szuszmita ’mafla’ (MTsz.), szuszmota ’piszmogás’ (MTsz.); stb. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: MNyelv.1 1: 28, AkNyÉrt. 15/3: 14; R. Prikkel: MNy. 3: 393; EtSz. ®, 1: 529 böszme a. is.
buszujog; 1708: „Barfalikom, Bifziók- fú” (PP. ôcïmum a.); 1787: Büziók (MNy. 4: 425); 1798: Buziók (MNy. 4: 425); 1863: Bisziók (Kriza: Vadr. 492); 1876: bosziók, busziók (NyK. 12: 97); — biszió (Nyr. 34: 262); buszujóka (NyF. 29. sz. 29); biszjók, buszujog (MNy. 6: 201); Bissziok, ■buszijok, buszújával gr., buszujok (ÚMTsz.). J: 1708: ’bazsalikom; Basilisenkraut’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. busuióc ’bazsalikom’, N. bosióc, busióc, bisióc, basíióc ’ua.’. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való, és arra a gör. βασιλικόν ’ua.’ szóra megy vissza, amely a magyar bazsalikoménak is végső forrása. — A magyar változatokat az esetek többségében külön- külön átvételeknek kell ítélnünk, bár kisebb hangtani módosulások a magyarban is végbemehettek, így pl. bisziók > bissziók, buszujók > buszujog, busziók > buziók, A biszió és a buszujó a többesjelnek felfogott k elhagyásával, a buszujóka becéző-kicsinyí- tŐ képző hozzáadásával magyarázható. A bü- ■ziók létrejöttében a virág szagán alapuló népetimológiás mozzanat is feltehető. A nagyszámú román alakváltozat némelyike talán visszakölcsönzés a magyarból. — A bazsalikomnak a román néphitben varázserőt tulajdonítanak; a hozzá fűződő számos népszokás is támogathatta a román szó átvételét és az erdélyi magyar népnyelvben való elterjedését. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Edelspacher: NyK. 12: 97 ® ; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; Szűcs—Gencsy: Nyíl· 20. sz. 47; Szinnyei: Nyr. 22: 170®; Horger: MNy. 6: 201; Damian: NyF. 67. sz. 46; DacR. 1/1: 708 ®; EtSz. 1: 414 bisziók a.®; Gombocz: MNy. 16: 5; Blédy: Infl. 24; Gáldi: Szótir. 18; Cioranescu: DiccEtRum. 118; Szabó T. A.: NylrK. 4: 302, MNyTK. 107. sz. 7; Márton: NylrK. 6: 280. — Vö. bazsalikom.
buta 1199:? „istas Ancillas manumisit . . . Necham quoque cum duobus filÿs scilicet Michou. et Butha” szn. (HazaiOkmt. 5: 3); 1577: „konia ókor, buta, kajla: camurus bos” (KolGl.: NyF. 45. sz. 45); 1777: bûta (E’sopus’ Meséi 1: 185: NSz.). J: 1. 1577: ’kajla; abwärts gebogen’ (1. fent); 2. 1645: ’ostoba; dumm’# (CorpGr. 323); 3. 1665: ’tompa; stumpf’ (Nyr. 35:^ 264); 4. 1793: ’vaskos; derb’ (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 6: 544: NSz.); 5. 1799: ’nehéz; schwer | sűrű; dicht’ (Virág B.: Poét. műnk. 61: NSz.); 6. 1802: ’vak; blind | kiszámíthatatlan; unberechenbar’ (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 12: NSz.); 7. 1880: ’szelíd; zahm’ (Nyr. 9: 503). — Sz: ~ság 1559: butaságot gr. (RMK. 5: 215: NySz.) | ~skodik 1668: butáskodónak sz. (Matkó: BCsák. 200: NySz.) | butul 1708: eXbutűl (PP. Torpe/co a.) | butít 1784: butítom gr. (SzD. 10) I rócska 1837: butácska (Kovács Pál: Thalia 3: 156: NSz.) | butus 1900: butus ’tompa’ (ÚMTsz.); 1940: butus ’butácska* (Balassa).
Ismeretlen eredetű. Jelentésfejlődésében a konkrét jelentések (1., 3., 4., 5.) lehetnek eredetibbek, az elvontabb jelentések (2., 6., 7.) pedig másodlagosak. — A magyarból átkerült több környező nyelvbe; vö.: rom. butác ’tompa (szarvról) ; buta’ ; szín, bútast ’tompa; buta, ostoba’; szász E. buta ’buta’. — Azok a magyarázatok, melyek szerint valamilyen módon (török vagy magyar nyelvi alapon) a öotf-tal függene össze, nincsenek kellően bizonyítva. A buga3 szóval való azonosítása, valamint olasz származtatása nem valószínű, német, szláv, oszmán-török eredeztetése téves.
Vámbéry: NyK. 8: 134; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Halász: NyK. 18: 449; Szarvas: Nyr. 15: 360, 558; Munkácsi: NyK. 20: 469, 32: 379; Simonyi: AkÉrt. R. 22: 171, M- Nyelv.1 2: 179; Schuchardt: Nyr. 18: 433, ZRPh. 15: 97; Körösi: Nyr. 21: 412; Melich: Nyr. 30: 460; Gombocz: MNy. 3: 107, 20:


bután
396
bútor
61; EtSz.®; Horger: MSzav. 30®, Szeg- Füz. 2: 52 ® ; Pais: SRH. 1: 85, MNy. 50: 508 ®, I. OK. 12: 266, MNy. 57: 387; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: Bev.3 83; Tamás: UngElRum. 157.
bután 1893: „Bután, butilhidrogén, quartán. C4H10. Szénhidrogén” (PallasLex. 4: 19). J: 1893: 'kőolajból kiválasztott, színtelen, gyúlékony gáz; Butan’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. butane; ném. Butan(gas); fr. butane; ol. butano; or. őymáH: ’bután’. Mesterségesen alkotott műszó. Alapszava a lat. butyrum ’vaj’ < gör. βούτνρον ’ua.’ csonkításából nyert but-. A szó tövének ’vaj’ jelentésű szóból való elvonását az magyarázhatja, hogy a telített szénhidrogént jelölő bután-nol szemben a butadién nevű telítetlen szénhidrogén nátrium hatására kaucsukszerű anyaggá válik; ez műgumivá vulkanizálható. Az -an(e) képző a vegyületnek a szénhidrogén voltát, a metánsorozathoz való tartozását jelöli; vö. metán, etán, propán. — Am. bután közelebbi forrása talán a német volt.
(Larousse 1: 919 ; Battisti — Alessio : DizEtlt. 1: 643; Römpp: VegyLex. 1: 297 ®.)
buíélia 1752: „A tokaji asszú szőlő bornak butéliája jár két és három rubelon” (Nyr. 46: 150); 1752: buteliát gr. (MNy. 61: 483); 1782/1890: Butelya(Kazinczy: Lev. 1: 19: NSz.); 1785: Butella (Kónyi J.: Democritus 2: 4: NSz.); 1787: butelliának gr. (Orczy: Költ. Holmi. 102: NSz.); 1800/1891: Butela (Kazinczy: Lev. 2: 431: NSz.); 1803/1892: bouteilliákban gr. (Kazinczy: Lev. 3: 45: NSz.); 1805/1892: Bouteillákban gr. (Kazinczy: Lev. 3: 396: NSz.); 1845: ’butyellá’-ban gr. (Életk. 1: 182: NSz.); — Battaliás sz., butéla, butéli, butilia, butillába gr., butoliás sz., Butor jás sz., butyélla (ÚMTsz.). J: 1752: ’palack; Flasche’ (1. fent) — Sz: 1853:
butéliás (Beöthy L.: Puncs 1: 154: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Buttel, R. butella, butellje, bouteille ’palack, üveg’. A németbe a fr. bouteille ’palack, üveg, fiaskó’ átvételeként került. A francia szó más európai nyelvekbe is bejutott; vö.: ang. bottle; sp. hotellá; ol. bottiglia; or. őymbiAKa: ’palack’. Megvolt a magyarországi latinban is; vö. 1767: „Butellia: Légely” (PPB. 602). — A magyar szó ia végzete latinosítás eredménye. — Am. &ute7tá-nak olaszból és latinból való származtatása téves.
Körösi: Nyr. 13: 419, 57: 10; Kovács: LatEl. 10; EtSz.®; K. P.: MNy. 12: 404; D. Éltes: FrSz. 42; Bárczi: FrJsz. 33, MNy- Élotr. 268; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Zolnai B.: MNy. 46: 143. (Schulz: DtFremdwb. 1: 103; Wartburg: FEW. 1: 660; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 576; Kluge: EtWb.19 114.)
butik 1854: „Boutique, fr. (butik) sátor, kunyhó” (Heckenast IdSz.2); 1878: butiká* ba gr. (Bakahumor 160: NSz.); — budik (MTsz.); bugyik, butyika, putik, putyik (ÚMTsz.). J: 1. 1854: ’sátor; Zeit | kunyhó; Hütte’ (1. fent); 2. 1865: ’bódé; Bude’ (Babos); 3. 1878: ’csapszék, falatozó; Butike’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. N. butike, budiké ’bolt, csapszék, butik’; ez a fr. boutique ’bolt; (vásári) bódé, butik’ átvétele. A fr. boutique arra a görög—latin szóra megy vissza, mely a m. bodega, patika szavaknak is végső forrása; vö.: gör. άπο&ηκη ’raktár, lerakat’; lat. apotheca ’ua.’. A cseh putyka; szik, putika: ’butik’ a németből való. — A magyar alak változatok közül a butika latinosításnak fogható fel. A putik hazai németből való átvétel lehet; vö. szász E. putyk ’ua.’ (Lumtzer—Melich: DOLw. 214). A budik a m. butik, esetleg a ném. Budike alapján keletkezett. A m. butyi, bugyi ’ua.’ (vö. 1858: „Bevágok e cifra butyiba”: Lisz- nyai K.: Dalr. 213: NSz.) ide tartozása további vizsgálatot igényel. — Olasz származtatása nem fogadható el. — Alacsony stílusértékű szó.
Körösi: Nyr. 13: 419; Balassa: Nyr. 26: 441 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 214 ® ; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 101; Storfer: Wörter 246; Machek: EtSIÖSl. 409; Kluge: EtWb.19 108; DudenEtym. 92.) — Vö. bodega, butik, patika.
bútor 1594: „Hátának egy részét butyo- rával és két óldalát gyermekivel terheli vala” (Kéri: Sen. 115: NySz. bútyor a.); 1611: Bútyor (MA.); 1647: buttyor (Major: Szót. 421: NySz. bútyor a.); 1782: búgyort gr. (Grétsy: Szóhas. 131); 1784: batyor (SzD. 16); 1786: ,,a’ Budai Depositóriumban található Papi bútorok és holmi egygyet más drágaságok” (Μ. Hírmondó 708: NSz.); 1789: bugyor (Grétsy: Szóhas. 131); 1792: butor (SzD.); 1820: bújtornak gr. (Nyr. 23: 479); 1831: butyrok gr. (Horváth E.: Árpád 139: NSz.); 1862: bútr-ot gr. (CzF.); — bút'ér (MTsz.); pútyor (MTsz. bútyor a.); búdra gr., Bugyur szn., butur, bütyröm gr. (ÚMTsz.). J: 1. [a köznyelvben bugyor] 1594: ’batyu; Bündel | poggyász; Gepäck’ * (1. fent); 2. 1611: 'tarisznya; Ranzen’ (1. fent); 3. [a köznyelvben bútor] 1786: ’szoba- stb. berendezési tárgy, bútor; Möbel’* (1. fent); 4. [bugyor] 1906: ’egy fajta kelt tészta; Art Hefegebäck’ (NyF. 34. sz. 42). — Sz: ~oz 1803: kibútorozni sz. (NyÚSz. 425) | ~zat 1835: bútorzat (NyŰSz. 32).
Vitatott eredetű. — 1. Hangfestő szó. Erre mutatnak alaki változatai, valamint feltehető rokonsága. Vagy közvetlenebbül, vagy távolabbról — a hangfestés síkján — összefügghet a batyu-vúi, a bugyolál-


butyka
397
bütykös
lal, sót esetleg a bonyolít családjával is. A szó vég az -r névszóképzővel azonos. Az alak változat ok hangalakja a szó hangfestő jellegével magyarázható. Az 1. jelentés egy korábbi ’göngyöleg’ jelentésre vezethető visz- sza;atöbbiaz 1. alapján jöhetett létre. 3. jelentését a nyelvújítás korában kapta. A köznyelvben a bútor és a bugyor más és más jelentésben állandósult, tehát szóhasadás következett be. — 2. Szláv jövevényszó; vö.: szb.-hv. bàtara, bàtâr, bàtura ’vesszŐ- kosár’ (SKNJ. 1: 328), Kaj és dalmáciai butura 'teher, batyu’ (EtSz.); szín, bútara, bútora ’köteg, nyaláb’ (Pletersnik 1: 73); ukr. N. őymópa, 6ÿmpa ’batyu, elemózsia’ (EtSz.); or. N. Gÿmop, öymopb ’cókmók, betyárbútor’ (Vasmer: RussEtVVb. 1: 154). E szláv szavak etimológiája nincs tisztázva. Az a feltevés, hogy a m. bútor és e szláv szavak egyaránt jövevények, és közös forrásból származnak, semmivel sem igazolható. Abban az esetben, ha a m. bútor-nak fentebbi, 1. magyarázata a helyes, a felsorolt szláv szavakat a magyarból lehetne eredeztetni, bár a szibériai nyelvjárásokban élő orosz szónál ez súlyos nehézségekbe ütköznék. A magyar szónak a szlávból való származtatása esetén viszont a bútor-ral minden bizonnyal összefüggő bugyor ~ R. butyor, bútyor hangtanilag nehezen volna magyarázható. A feltűnően késői megjelenésű t-s alak megszilárdulásában azonban az említett szláv szavak hatásával számolni lehet. — Az ősz. K. bydyrg, Ny. budurgœ, ’rongy, kacat; madárijesztő’ esetleges kapcsolata a m. óúíor-ral vagy az or. öymop- ral vizsgálatra szorul. — Am. ínUor-nak a németből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 301; Munkácsi: NyK. 17: 118; Alexics: Nyr. 16: 489; Simonyi: Nyr. 23: 479; NyÚSz. ; Tolnai : Nyr. 33: 339, Nyúj. 212; Szily: MNy. 2: 329; Asbóth: Nytud. 2: 210, NyK. 41: 386; Horger: NyK. 41: 128, 141; Melich: MNy. 8: 408, ArchSIPh. 34: 550; Perusek: ArchSIPh. 34: 39; EtSz. ® ; Gombocz: ÖM. 1: 12, 2/1: 94, 97; Viski: MsgNépr. 1: 246; Skaliéka: SbFil. 11: 91; Kertész: Nyr. 66: 30; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 16; Papp L.: MNny. 6: 104; Machek: EtSIÖSl. 27; Abajev: EtOs. 1: 276; Grétsy: Szóhas. 130 ® ; Bárczi: MNyÉletr. 298; Sadnik—Aitzetmüller: VerglWb. 76; Tamás: UngElRum. 158. — Vö. batyu, bonyolít, búgyolál.
butyka 1839: butka (MTsz. 1: 202 butka a.); 1844: butykák gr. (Életk. 1: 465:
NSz.); 1879: bútka (Nyr. 8: 564). J: 1. 1839: ’bódé; Bude’ (1. fent); 2. 1844: ’piaci bódé; Marktbude | kis bolt; Budike’ (1. fent); 3. 1900: ’hevenyészett italmérő hely; flüchtig aufgeschlagener Ausschank’ (ŰMTsz.) ; 4. 1923: ’úrnapi lombsátor; Laub- zelt anläßlich des Fronleichnamsfestes’ (Ű- MTsz.); 5. 1941: ’révház; Fährhaus’ (ŰMTsz.).
Valószínűleg szlovák jövevényszó; vö. szik, búdka, N. budka ’bódé, kunyhó’ ; ez a szik, búda ’bódé’ (< ném. Bude ’bódé’) kicsinyítő képzős származéka. Ezenkívül figyelembe kell venni a 6w^fc-kal való Összetartozás lehetőségét is, hiszen a butik alakváltozatai közül a butika, butyika is butká-vú, illetőleg butyká-vú fejlődhetett. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 583 butka a.®; Kniezsa: Szljsz. 114 butka a.®. — VÖ. bódé, budi, butik.
butykó 1604: „Scaurus . . . Botkos labu, Nagy bokaju. Ki fitzamlot labu” sz. (MA. Scaúrus a.); 1616: „Bot butykóiához hasonló” (Bal: Cslsk. 243: NySz.); 1673: butkó (Com: Jan. 54: NySz.); 1750: botkó (Wagner: Phras. 848 Nodus a.); 1803: butykája gr. (Baróti Szabó: Magy. Vir. 134: NSz.); 1838: Butikó (Tsz.); 1863: Butyikó (Kriza: Vadr. 493); — botikó (MTsz.); Bitykó (Nyr. 40: 162). J: 1. 1604: ’csomó; Knoten | kidudorodás; Schwellung’ (1. fent); 2. 1715 e.: ’furkós- bot; Knotenstock’ (MNy. 28: 317).
Valószínűleg hangfestő eredetű: a bütyök, butykó szavak mély hangrendű párja. A hangfestés síkján valószínűleg összefügg a buckó, bucka szavakkal is. Végződése kicsinyítő képzőnek felel meg. A butykó : bütykó jelentésbeli párhuzamában az előbbi, mély hangrendű forma törvényszerűen jelöli a kérdéses fogalom nagyobb mértékét. — A bot és buta szavakhoz való kapcsolása téves. — Nyelvjárási szó.
Schuchardt: Nyr. 18: 440; Munkácsi: NyK. 32: 302; Hefty: Nyr. 40: 162; EtSz. 1: 596 bütyök a. ® ; Horger: SzegFüz. 2: 53; SzófSz. bucka a. — Vö. buckó, bütyök.
bütykös 1669: „Öreg bütykös öt itczés mázas korsó — 9 dénár” (MNy. 61: 483); 1792: Bugykos (SzD.); 1795 k.: bogykos (Takáts R.: Told. R. r.: NSz.); 1807: Butko- sok gr. (Vályi KL: M. Tempe 135: NSz.); 1838: Bütykös (Tsz.); — bütykösök gr. (Ethn. 3: 309); bötykös (Ethn. 49: 418); butykus (ŰMTsz.). J: 1669: ’szűk nyakú korsó; eng- halsige Flasche’ (1. fent). — De vö.: 1604: „Bugyugos korfo: Brochus” (MA.); 1618: bugykos korsó (TörtTár 1895. 8); 1708: Bugyogós korsó (PP.).
Magyar fejlemény: a bugyogós (bütykös) korsó ’butykos’ szerkezet jelzőjének jelentés- tapadásos önállóéulásával keletkezett. Beletartozik a bugyog családjába. Az elnevezés alapja az a tény, hogy a szűk nyakú edényből bugyogva, bugyborékolva ömlik ki a folyadék. A bugyog családjába tartoznak a következő, ’butykos, szűk nyakú palack’ jelentésű


búvár
398
buzér
szavak is: 1763: Bugyogó (Adámi: Wb. 11: NSz.); 1792: bugyka (SzD. Bugykos a.; vö. butyka: MTsz.); 1804: butykó (Molnár J.: Könyvház 22: 163: NSz.) ; 1831: Bugyoga (Kreszn.); 1838: butykóba gr., butyikőba gr. (Balogh: Ludas Matyi 41: NSz.). — A bot származékaként való magyarázata téves.
Kardos A.: Nyr. 14: 449 ® ; Alexics: Nyr. 17: 117; Melich: NyK. 25: 293; Schuchardt: Nyr. 29: 112®; Herman: Pászt. 236; EtSz. 1: 557 1. bugyog a.; Mészöly: MNy. 11: 19®; Horger: SzegFüz. 2: 54; Bátky: Ethn. 49: 418; SzófSz.; Machek: Et- SlCSl. 52. - Vö. bugyog.
búvár 1533: ,,Gryps: Buuar” (Murm. 1072.); 1550 k.: buar (KolGl. : NyF. 45. sz. 9); 1673: bujár (Com: Jan. 36: NySz.). J: 1. 1533: ’griffmadár; Greif’ (1. fent); 2. 1550 k.: ’víz alatti munkát végző szakember; Taucher’ * (1. fent); 3. 1577: különféle vízi- szárnyasok megnevezéseként; zur Benennung verschiedener Wasservögel (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 4. 1768: ’kutató; Forscher’ # (MNy. 5: 38). — Sz: ~kodik 1604: buar- kodorn gr. (MA. Vrino a.) | ~ol 1832: búvár- lani sz. (MNy. 4: 253) ] ~lat 1862: buvárlat (CzF.).
Származékszó: a bújik ~ búvik igéből alakult -ár képzővel. — 2. és 3. jelentése az igei alapszó ’vízbe merül, víz alá bukik’ jelentéséből érthető; vö. a következő igei származékkal: 1590: „Vrinatrix: Vízbe buua- lo madar” (SzikszF. 78). Tisztázatlan, hogyan jutott a ’griffmadár’ jelentéshez. 4. jelentése, továbbá a búvárkodik-nak a ’kutat’ jelentése és a búvárol nyelvújítási eredetű. — 3. jelentésében nyelvjárási szó.
NyÚSz.; EtSz. 1: 561 bújik a.®; Pais: MNy. 22: 134; SzófSz.; D. Bartha : Szóképz. 82. - Vö. bújik.
búza 1138/1329: ? ,,In villa Humur. Dán. Buzaudí. Tubu. Puftí. Hucí” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1193: búzád sz. szn. (ŐMOlv. 54); 1213: Búza szn. (ÁÚO. 6: 359); 1395 k.: ,,frumentum: buja” (BesztSzj. 467.); 1585: Buszából gr. (Cal. 1088); 1616: Búza vetes (HOklSzj. 19); 1833: Bóza (Kassai 1: 385); — búzika sz. (MTsz.). J: 1395 k.: ’Weizen’ # (1. fent).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: csuv. p?rj ’tönköly’; ujg. buyday (Gab.); Kä§7. boyday [olvasható buyday is]; CC. boyday, buyday, boday; oszm. bugday; tat. boday: ’búza’. Vö. még mong. buyudai ’búza’ ; hasonló szók még számos más török nyelvben is. A magyarba átvett török alak *buyzay lehetett; a szó végi aj > a változásra vö.: török *bakay > m. boka; szláv Dunaj > m. Duna. A m. búza z hangja az Őstörök *d hang csuvasban végbemenő
> *z > r változásának középső fázisát mutatja; vö. túzok.
Vámbéry: NyK. 8: 134, MBölcs.143; Budenz: NyK. 10: 79; Munkácsi: NyK. 27: 131; Gombocz: NyK. 35: 276, MNy. 3: 108®, BTLw. 55®, 169, MNy. 8: 404, NytudÉrt. 24. sz. 18; Németh: Nyr. 41: 452, MNy. 17: 25, VoprJaz. 12/6: 131; EtSz.®; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 177, Lautg. 116; Barnstedt: JSFOu. 38/1: 25, MSFOu. 104/1. sz. 58 ; Kannisto: FUF. 17: 163 ; SzófSz. ; Ben- zing: ZDMG. NF. 23: 25, Fund. 1: 693; K. Palló: MNy. 52: 164®, UrAlJb. 31: 252; Ligeti: MNy. 56: 298 ®, ALingu. 11: 32; Poppe: StudUr. 142, 143; Bóna-Tas: I. OK. 23: 329. — Vö. török-·
búzavirág* 1578: „Az ökör fark szőrös leuelu, mint az atraczél, ennec erdei búza virág a neue” (Mel: Herb. 146: NySz.). J: 1. 1578:? ’fészkes virágzatú, kék virágú növény, búzavirág; Kornblume’ * (1. fent), 1590: ’ua.’ (SzikszF. 11); 2. 1585: ’legfino- mabb búzaliszt; reinstes Weizenmehl’ (Cal. 818); 3. 1807: ’a búza virágja; Blüte des Weizens’ (Márton) ; szakny. kék búzavirág ’Centaurea cyanus’.
Összetett szó. Mindhárom jelentésében más és más indíték alapján keletkezett. Az 1. jelentésében előtagja e virág közönséges tenyésző helyére, a búzatáblára utal. Hasonló szemléleten alapul a ’búzavirág’ jelentésű N. igyvirág [tkp. ’gabonavirág’ 1. ed a.], gabonavirág (vö. MNy. 58: 371), továbbá a germán nyelvek elnevezése; vö.: ang. corn- flower; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma; ném. Kornblume, Getreideblume: ’búzavirág’ [tkp. ’gabonavirág’]. — A már elavult, de hosszú ideig élt 2. jelentésben a búzavirág birtokos jelzős összetétel, amelyben a virág utótag a fehérliszt legfinomabb részére utal. Hasonló szemléletet tükröz a fr. fleur de farine; ol. fior di farina: ’a legfinomabb liszt [tkp. ’a liszt virága’]. — A 3. jelentésű búzavirág szintén birtokos jelzős összetétel; valószínűleg csak szótári szóként élt.
Beke: Nyr. 60: 152; Rapaics: MagyVir. 109 ® ; Μ. Velenyák: MNy. 58: 371. (Kluge: EtWb.19 394.)
buzdít, buzdul 1. buzog
buzér 1708: „FeftÓ fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Rübia a.); 1774: ,,A’ Búzért vagy Verest-festö Gyökeret. . . kezdik esmerni” (Szilágyi Sám.: Gazdaság 164: NSz.); 1783: Pusér (Molnár J.: Könyvház 1: 330: NSz.); 1794: buzér-tőnek (Nagy S.: Isten jós. 399: NSz.); 1799: Bo'sér (Gyarmathi S.: Affinitas 334: NSz.); 1862: buzsér (CzF.). J: 1708: ’fűnemű, festőanyagot tartalmazó gyökerű növény; Krapp, Färberröte’ (1. fent).


buzerál
399
buzog*
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok közül a magas hangrendű büzér a buzérfú, buzérgyökér, buzérto-í£\& összetételekben jöhetett létre. A bozsér Gyarmathi alakításának látszik a tóle fölvetett szláv etimon kedvéért. — Román származtatása — vö. rom. bujor ’ bazsarózsa’ — elsősorban jelentéstani okokból elfogadhatatlan.
EtSz. ® ; SzófSz. ; Gáldi: DictKlein. 171; Tamás: UngElRum. 151.
buzerál 1886: „buzerál: vei. buzarar, trent. buzerar” (Nyr. 15: 258), de. 1. buzera; — buzerál (EtSz.). J: 1886:? ’beunruhigen, behelligen’ * (1. fent), 1898: ’ua.’ (Dobos) II buzera 1878: „Egy járdataposó jurátus, ki a biliárdon a tripla-5uzerát a tripartitum- nál jobban értette” (Györffy I.: Garab. 129: NSz.); 1878: buzero (Jogász humor 145: NSz.). J: 1878: ’kerülő lökés a biliárdban; verkehrter Stoß, Vorbandenstoß beim Billardspiel’ (1. fent) II buzeráns 1896: „talán egyetlen deák participiumos alak: a buzeráns” (Nyr. 25: 556). J: 1896: ’homoszexuális; Homosexueller’ (l.fent) || buzi 1932: „buzi: homosexuális” (MNy. 28: 90). J: 1932: ’homoszexuális; Homosexueller’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Buse- ránt ’homoszexuális’, R. Buseron ’férfinak fiú szeretője’, ausztriai ném. Busero, Buseron ’kerülő lökés a biliárdban’. E német szavak az olaszból származnak; vö. ol. buggerone, bugiarone, R. buzzerone ’szodo- mita’, buggerare ’szodómiát űz; megcsal, elárul; tönkretesz’. Az olasz szavak a lat. Bulgari ’a bolgárok’ népnévre mennek visz- sza, akárcsak az ófr. bolgre ’eretnek; szodo- mita’, fr. bougre ’pasas, fickó’. A jelentés változás a bolgárok között terjedő patarén eretnekséggel hozható kapcsolatba: ’eretnek’ -> ’szodomita’ stb. — A szótörténeti adatok szerint a magyarba elsőnek a buzera, buzero került át a biliárd játék szavaként, s ebből magyar képzés a buzerál, amelynek ’fajtalankodik’ jelentése nem is mutatható ki. A buzeráns a ném. Buserant átvétele a szó- vég latinosításával. Ebből a buzi a magyar argóban jött létre. — A buzerál közvetlen olasz eredete jelentéstani okok miatt kevéssé valószínű.
Körösi: Nyr. 15: 258; Simonyi: NyK. 23: 177; Tóth B.: Nyr. 25: 556; EtSz.; Bárczi: MNy. 28: 90; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 15, 25, 29; Cioranescu: DiccEtRum. 119; Sulán: MNyj. 7: 69. (Wartburg: FEW. 1: 606; Storfer: DickSpr. 86; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 629; Kluge: EtWb.19 113.) — Vö. bolgár, buger, btigris.
buzgár 1825: „A hal sebes úsztában s az evező lapát és dali buzgárt vetnek” (SzegSz. 1: 203). J: 1. 1825: ’fodrozódó vízfelület, örvény; Wasserwirbel’ (1. fent); 2. 1877:
’folyóban, mocsaras helyen felfakadó forrás; eine im Flusse oder im Sumpf aufsprudelnde Quelle’ (Nyr. 6: 173); 3. 1928: ’árvédelmi töltés mentett oldalán felfakadó víz; Qualm- wasser’ (TechnLex. 2: 408).
Származékszó: a buzog igéből alakult -ár névszóképzővel; képzőjére vö. búvár, csiszár stb. — Eredetileg nyelvjárási szó, ebből vált vízügyi szakszóvá. Az 1965. évi nagy dunai árvíz idején szélesebb körben is ismertté lett.
EtSz. 1: 588 buzog a. — Vö. buzog.
buzi 1. buzerál
buzog 1327/1469: „super patronatu eccl- -e heremitarum de Buzgow” sz. hn. (Györffy 1: 606); 1372 U./1448 k.: bu^gofagat sz. (JókK. 8); 1493 k.: „ez kemenfeeges dya- mantbol, Tyztha wyzek bwzogyanak” (Fest- Κ. 374); 1531: ky bwzzwk wala (ÉrsK. 335); 1784: buzongok gr. (SzD. 11); — bucog (M- Tsz.); bozog, buzzog, buzug (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’buzgólkodik; sich beei- fern’# (1. fent); 2. 1456 k.: ’forr; wallen’ * (SermDom. 1: 320); 3. 1493 k.: ’ömlik; sprudeln’* (1. fent); 4. 1791: ’áraszt; strömen machen’ (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 5. örv. v. 4: NSz.). — Sz: buzgó 1327/1469: ím. (l.fent); 1493 k.: bwzgo (FestK. 160) | buzgóság 1372 U./1448 k.: 1. fent | buzgóságos 1495 e.: bu^gofagos (GuaryK. 56) | buzgólkodik 1775: buzgólkodóknak sz. (Pápay Páriz F.: Pax animae 626: NSz.) | buzgalom 1813: buzgalom (NyÚSz.) II buzdul 1372 U./1448 k.: „Es as ver hyrtelen kÿ buidoluan” sz. (JókK. 68); 1531: bozdwlasokthwl (ÉrsK. 288) ; sz. 1585: buzdulok gr. (Cal. 904). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: ’ömlik; sprudeln’ (1. fent); 2. 1531: ’lelkesedik; sich begeistern’ * (1. fent);
3. 	1585: ’forr; aufwallen’ (1. fent) || buzdít 1621: „Megbuzditom: Ebullare faciam” (MA.). J: 1. 1621: ’forral; sieden (trans.)’ (1. fent); 2. 1708: ’késztet; aneifern’# (PP. Ajjectus a.); 3. 1799: ’bátorít; ermutigen’ # (Vályi A.: Magy. Orsz. 3: 407: NSz.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád ; töve vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö. : vog. ? T. poskhotal ’csepeg’ (VNyj. 263), É. pasyi ’csorog’ (MSz.), Ko. pàsy- ’fölbuzog (víz)’ (NyK. 25: 281); osztj. V. pásd%ta ’csepeg’. A szóbelsejei mássalhangzók nem teljesen szabályos megfeleléseit esetleg e szavak hangutánzó-hangfestő jellege okolhatja meg. — A jelentések vagy közvetlenül a hangutánzással, illetőleg hangfestéssel függnek még ma is össze, vagy átvitt értelműek. — Török származtatása téves.
Munkácsi: Ethn. 4: 187 [o: 287], NyK. 25: 281 ®, 32: 383 ; NyH.1» s“7 ; Wichmann: FUF. 11: 266 ® ; EtSz. ® ; Sauvageot: Reeh.


buzogány
400
büdös
56; SzófSz.; Moór: Nyr. 72: 243, ALingu. 2: 419, 421; Steinitz: OstjGramm. 154; Lakó: AAPJ. 17. sz. 13®, NyK. 64: 60, ALingu. 12: 232; MSzFgrE.®. — Vö. buzgár, túl-, vak-·
buzogány 1333: ? „Buzkan filio Arbuz” szn. (NyK. 46: 133); 1423:? Bt/z^anzallas hn. (NyK. 46: 133); 1424: „Vnum baculum ferreum buzgan nominatum” (OklSz.); 1430: Buzogwan (OklSz.); 1449: Bozoganyosch sz. szn. (MNy. 8: 227); 1453: Bwzoganus sz. szn. (Csánki 5: 317); 1482: Bwzganyos sz. szn. (OklSz.); 1491: Bozdogan (OklSz.); 1518: bozdwgan (OklSz.); 1548: bozgany (OklSz.); 1550 k.: bozogan (KolGl.: NyF. 45. sz. 9); 1560 k.: buszgany (GyöngySzt. 298.); 1572: Buzogány (ZsélyiSzj.: MNy. 26: 232); 1600 k.: Bozghan (BrassSzt. 12); 1604: hazgány [o: bazgány] (MA. Aclides a.); 1734: bozzo- gány (Spangar—PetthŐ: MKronika 49: N- Sz.); 1766: buzdogánnya gr. (Lázár J.: Flo- rinda 136: NSz.); 1791: Budzogánt gr. (Huszti A.: Dácia 226: NSz.); 1863: Bu- zugán (Kriza Vadr. 493); — bozogán, buzdugán, buzdugány (MTsz.) ; bozëgân, bozigán, buzdigán, buzdigány, buzigánt gr. (ÚMTsz.). j: 1. 1424: ’bunkós fegyver; Streitkolben | bunkósbot; Knotenstock’ * (1. fent); 2. 1783: 'növényi buga; Rispe’ (Molnár J.: Könyvház 1: 422: NSz.); 3. 1893: ’palack alakú tornaszer; Keule als Turngerät’ (PallasLex. 4: 34).
Kétszeres átvételü török jövevényszó.— A) A d nélküli változat feltehetőleg kun eredetű. Valószínűleg a török bűz- 'összetör, elpusztít’ ige — vö.: türk bűz-; ujg. bűz-; Kááf. boz-; CC. bűz-; tat. boz-: ’ua.’ — eddig ki nem mutatott *buzyan ’tÖrŐ, pusztító’ származékából való. A buzogány alak korábbi buzgán-\)ó\ a magyarban fejlődhetett, talán a buzog ige analógiás hatására. Legrégibb adatainkban a szó kun személynévként szerepel. — B) A d hangot tartalmazó magyar alakok oszmán-török eredetűek; vö. oszm. bozdogan ’ vasbuzogány’ (Redh.); ez feltehetőleg ugyancsak a boz- ’összetör’ ige származéka, képzésmódja azonban tisztázatlan. Gondolni lehet déli szláv vagy román közvetítésre is; vö.: big. Ô03Ôy- zán; szb.-hv. buzdbhan, buzdúhan, buzdbvan, buzdúvan; szín, buzdovdn; rom. buzdugán: ’ua.’. — A cseh buzigán; szik. buzogáű: ’ua.’ a magyarból való.
Vámbéry: NyK. 8: 118, 134, MEr. 251, MBölcs. 143; Budenz: NyK. 10: 79, 129; Miklosich: TE. 1: 30; Çàineanu: InflOr. 2: 65; Damian: NyF. 67. sz. 17; EtSz.®; Rásonyi: NyK. 46: 133 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 803 ® ; Décsy: MNy. 51: 457; Sulán: MNy. 58: 55, Slavica 2: 116; Russu: Rosetti-Eml. 790. (Lokotsch 333.; Vasmer: RussEtWb. 1: 137.)
bű1 1636: ,,Azért, mint mi, Alá-valónak akarván valakit jelenteni, szájunk tát va azt mondjuk, Hű, Bú, Bá: úgy a’ Sidók a’ Rácát...” (EtSz. 1: 591 5. bű a.). J: A) 1636: isz.; eine Interjektion* (1. fent). B) fn. 1808: állandósult szókapcsolatban nagyfokú butaság kifejezésére; in fester Verbindung benützt zum Ausdruck großer Dummheit* (Kresznerics: Közm. 2: 202: NSz.).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Eredetileg a bárgyú csodálkozás gúny olására volt használatos. Főnévi alkalmazása a 5d2-éval azonos, azzal párhuzamosan alakult ki.
EtSz. 1: 591 5. bű a. ® ; Filológus: Nyr. 45: 258; Beke: Nyr. 71: 116; Beylsmit: Neu- philMitt. 60: 334; Vértes O. A.: Neuphil- Mitt. 61: 361 ® ; Maliniemi: NeuphiLMitt. 62: 65. — Vö. bá2.
bú2 1. bűvös
bűbáj 1519: „Be hyvataa otta faraho egiptomnak bólczeyth es Byefbayofyth, azok es azonkeppen teenek hw çrdôgfeghekkel” sz. (JordK. 18); 1565: ,,Az ördögöt űzi de nem szentelt vízzel es bűiéi báyal” (Mel: Sam. 40: NySz.); 1578: bubayraé gr. (Born: Evang. 4: 681a: NySz.); 1585: Bw-báy (Cal. 159); — búvájos sz. (MTsz.); Bibajos sz., bíbányos sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1519: ’varázslat; Zauber I kuruzslás; Quacksalberei’ (1. fent); 2. 1806: ’elbájoló kedvesség; Scharm’ * (Verseghy Aglája 62: NSz.). — Sz: bűvös-bájos 1519: 1. fent I ~os 1585: bw-baios (Cal. 1088).
Összetett szó: a bűvös, bűvöl bű ’v&rá/z.s- lás, boszorkányság’ alapszavának és a báj ’ua.’ főnévnek összetapadásából keletkezett. Olyan típusú mellérendelő öszszetétel, mint pl. a bűbánat, perpatvar, szóbeszéd. A 2. jelentés kialakulására vö. báj. A bűvös-bájos lehet ugyan a bűbáj származéka, de valószínűbb, hogy külön Összetétel a bűvös és bájos melléknevekből. t
\7ámbéry: MEr. 330; Simonyi: TMNy. 364, NyF. 11. sz. 66; Munkácsi: NyK. 32: 369; Gombocz: BTLw. 55; EtSz. 1: 590 1. bű a. /Kertész: Szók. 70®, Nyr. 78: 407; Zichy: Őstört. 61; SzófSz.; Végh: Békés 140; Szalai: MNy. 40: 377; Beke: Nyr. 70: 30, 46, 159; Pais: MNy. 47: 148; Bárczi: Bev.3 73, Szótöv. 15. — Vö. bűvös.
büdös 1135/1262/1566: ? „testibus istis: . . . Budes . . .” szn. (Fejér: CD. 2: 84); 1138/1329:? Budífa sz. szn.,? Budus szn. (MNy. 32: 56, 132); 1342: Βτ/distou hn. (ZichyOkm. 2: 35); 1347: B^dwskut hn. (ZalaOkl. 1: 468); 1413: Bz/desthow hn. (OklSz.); 1413: Bywdustho hn. (TelOkl. 1: 393); 1419: Bewdeskwt hn. (OklSz.); 1416 u./ 1450 k.: „bűdgfgc δ verrel foloc” (BécsiK.


büdöske
401
bükk
112); 1495 e.: bídgs (GuaryK. 17); 1604: biïdâs (MA. Anagyris a.); — mëgbigyësëdik sz. (MTsz.); büdess, büdöss (Nyatl.). J; A) mn. 1. 1342: ’erŐs szagú; stark riechend I rossz szagú; stinkend’ * (1. fent); 2. 1725: ’visszataszító ; abstoßend’ (Nyr. 38: 218); 3. 1873: ’kellemetlen, félÓs (dolog, helyzet^; unangenehm, beängstigend (Angelegenheit, Situation)’ (Nyr. 2: 39); 4. 1906: ’csipôs, hideg (szél); scharf, kalt (Wind)’ (NyF. 34. sz. 84). B) fn. 1. 1647: ’kifutó hely egy labdajátékban; Auslauf in einem Ballspiel’ (MNy. 7: 321); 2. 1647: ’börtön; Gefängnis’ (MNy. 7: 321). - Sz: ~8ég 1533: bűdüffege gr, (Murm. 983.) | ~ît 1604: Büdofitôm gr. (MA. Inodóro a.) | ~ödik 1767: Büdösödni sz. (PPB).
Származékszó, a bűzös alakváltozata: alapszava a bűz, képzője az -5 ellátottságot kifejező képző. A tőbeli z~ d váltakozásra vö. az íz~ édes, N. vizes ~ vides stb. alakpárokat. E váltakozás kialakulásának ideje és módja vitatott. Az eredeti A) 1. jelentésből a többi részben elvont irányú, részben érintkezésen alapuló jelentés változással fejlődött.
Gombocz: MNy. 5: 416; EtSz. 1: 598 bűz a. ® ; Sköld: OssLw. 17; Gaál: MNy. 22: 57; SzófSz.; Moór: Nyr. 70: 127; Mészöly: ÓmSzöv. 238; Bárczi: MNy. 58: 7®. — Vö. büdöske, bűz.
büdöske 1775: „Ezen fűnek nagyobb nemét Kassai rosának nevezik némelyek ; a kisebbiket pedig Büdöskének hívják; de az Eb-kaport-is büdöskének nevezik” (MNy. 4: 425); 1838: büdöcske (Tsz.); — bödöske (ÚMTsz.). J: 1. 1775: ’nagy bársonyvirág; große Sammetblume | törpe bársony virág ; kleine Sammetblume’ (1. fent); 2. 1775: ’nehéz szagú pipitér, ebkapor; Hundsdille’ (1. fent); 3. 1784: ’egy bizonyos hely egy labdajátékban; eine gewisse Stelle in einem Ballspiel’ (SzD. 15); 4. 1830: ’poloska; Wanze | mezei poloska; Blindwanze’ (Tsz.); 5. 1914: szőlőfajta; eine Weinstockart (Gönczi: Göcsej 294).
Származékszó: a büdös melléknévből lett •ke kicsinyítő képzővel. A -ke képzőnek itt főnevesítő szerepe is lehet. — Valamennyi jelentés megannyi, egymástól független névadás eredménye, s valamennyinek indítéka a megnevezett dolog kellemetlen vagy erős szaga, kivéve a 3. jelentést, amelyben a névadás indítéka nem világos (az utóbbira vö. a büdös mn. efféle jelentését is). — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 598 bűz a.®; Rapaics: Magy- Vir. 253; Beke: Nyr. 64: 15. — Vö. büdös.
büdzsé 1796: „Budgetnek neveztetik Angliában a’ Finantz-Ministernek az a’ pla- numa, melly szerént új adó nemet akar fel állítani” (MNy. 59: 205); 1851: budgetembe gr. (MNy. 59: 205); — büdzsé (MNy. 7: 471). J: 1796: ’költségvetés; Budget’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. budget; ném. Budget; fr. budget; le. budiét; or. ôtodmém: ’(állami) költségvetés’. Az angolból terjedt el. Az ang. budget ’zsákocska, táska’, amely a fr. bougette ’ua.’ átvétele, az angol parlamentáris életben vette fel ’költségvetés’ jelentését. Végső forrása a kelta eredetű lat. bulga ’bőrzsák, tömlő’. — A franciás ejtés és a büdzsé írásmód a századforduló körül kezdett elterjedni.
Kornis: MNy. 7: 471; Kiss —Papp L.: MNy. 59: 204®. (Wartburg: FEW. 1: 605; Partridge: Or. 63; Kluge: EtWb.19 108.)
büfé 1810: ,,A’ táncz igen víg, a’ Büffé· tek, és Asztalok igen gazdagok” (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 426: NSz.); 1836: buffet (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 89: NSz.); 1867: büffetbeli sz. (Spitz.-napt. 48: NSz.); 1886: buffet gr. (Bródy S.: Don Quixote 2: 140: NSz.); 1893: buffettet gr. (Iványi Ö.: Regények 85: NSz.); 1899: büffé (Kemechey J.: Mara 2: 38: NSz.); — büfé (Nyr. 75: 208; vö. NytudÉrt. 4. sz. 135). J: 1. 1810: ’tálaló; Anrichte’ (1. fent); 2. 1836: ’vegyes hideg ételek; kaltes Büfett’ (1. fent); 3. 1867: ’falatozó ; Büfett, Imbißstube’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. buffet ’tálaló, büfé’; ném. Büfett ’tálaló, falatozó; vegyes hideg ételek’; fr. buffet ’pohárszék, kredenc; edénykészlet; büfé’; ol. buffé ’pohárszék; betérő vendéglő’, buffetto ’kis szekrény, tálaló asztal’; or. 6y(fiém ’büfé; pohárszék, kredenc’. A franciából terjedt el, de a francia szó eredete nincs kellőképpen tisztázva. — A magyarban talán német, esetleg francia hatásra kezdett terjedni, s úgy látszik, eleinte a szóvégi t-t is ejtették.
Prohászka: Nyr. 75: 208; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 162. (Wartburg: FEW. 1: 598; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 627, 628; Dauzat: DictÉtFr.7 119; Kluge: EtWb.19 108.)
bükk 1130—40/12—13. sz.: „que ducit per latera montis usque ad introitum fagorum, qui vulgo dicitur ôifczadu” hn. (PRT. 8: 269); 1193: „De quercu, ad egerag. et est ibi bigfa. pro meta” (ÓMOlv. 55); 1221/1550: Bice hn. (VárReg. 99.); 1240: byk (ÁUO. 7: 102); 1419: Rtzfcmalalya hn. (OklSz.); 1655: bükk (ACsere: Enc. 230: NySz.); — tofa ember (MTsz.). J: 1130-40/12-13. sz.: ’Buche’# (1. fent). — Sz: ~ös 1291: Bykes hn. (OklSz.); 1550 k.: bÿkes (KolGl.: NyF. 45. sz. 9).
\7alószínűleg jövevényszó, de forrása ismeretlen. Minthogy a bükkfa elterjedési területe a Kali ningrád tói (KönigsbergtŐl) a Duna torkolatáig húzott vonaltól nyugatra van, a magyarság csupán e vonal átlépése


bükkfanyelvű
402
bűnbak
után ismerkedhetett meg vele. Törökből való származtatása, amely szerint összefüggene a csag. bük ’tölgy' (Radl.); tat. Kr. bik ’bükk’ (Nyr. 62: 25) szavakkal, további vizsgálatot igényel. — Német jövevényszóként való magyarázata (vö. kfn. *5üecAe, baj. bueche ’bükk’) és szláv eredeztetóse (vö.: big. 6yK; szb.-hv. R. bük; cseh, szik., le. búk; or. 6γκ: ’bükk’) hangtani okok miatt elfogadhatatlan.
Szarvas: Nyr. 1: 218, 11: 118; Melich: Nyr. 24: 66, MNy. 6: 61, DUHB1. 5: 167, NyK. 49: 283 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 75; Munkácsi: NyK. 32: 384 ®; Gombocz: MNy. 3: 109, BTLw. 214; EtSz. ® ; Herman: Pászt. 666; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 25; Beke: Nyr. 58: 108, 62: 25®; SzófSz.; Sulán: MNny. 5: 17; Moór: MNy. 43: 287, AEthn. 2: 47; Kniezsa: Szljsz. 805 ®. (Vasmer: RussEtWb. 1: 139.)
bükkfanyelvű 1890 k.: „bikkfanyelvű aki nem jól beszélj magyarul, vagy idegen nyelven beszél” (ÚMTsz.); — bükkfanyelv [képzőtlen] (ÉrtSz.). J: 1. 1890 k. : ’magyarul rosszul tudó; ein schlechtes Ungarisch sprechend I idegen nyelvet beszélő; eine Fremdsprache sprechend’# (1. fent); 2. 1912: 'nehézkes beszédű; schwerfällig sprechend’ (Móricz: Magyarok 151: NSz.).
Összetett szó. Előtagja a bükkfa keménységére, merevségére utal. Az ilyen ember nyelve nem elég hajlékony, és ezért nem alkalmas a természettől neki szánt szerepre; vö. majd beletörik a nyelve ’alig tudja kimondani, kiejteni’ (ÉrtSz. 1: 527 beletörik a.). Hasonló szemléleten alapul a R. és N. botnyelv; vö.: 1838: „nem tudok én botnyelven” (Tsz.) ; 1873: Botnyelv ’idegen nyelv’ (Ballagi) ; vö. még N. fanyelvű 'akadozó nyelvű, hebegő; selyp; nehézkes beszédű; hallgatag’ (ÚMTsz.). — A bükkfa előtag becsmérlő, lekicsinylő szerepére vö.: N. bikfagatya 'magaszőtte durva vászonból készült, megkeményített, hamuval, zsírral kikészített gatya’; bikkfagatyás 'esetlen paraszt beszédű’; bikfaharisnya, bikfanadrág 'durva cse- pűvászonból varrt nadrág’ ; bikfa-ember 'esetlen, faragatlan ember’ (ÚMTsz.); a bükk magában is hasonló funkciójú a N. bükfejes, bükfejű 'konok; nehéz felfogású' (MTsz.) szavakban.
Fodor: Nyr. 86: 151; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 201®.
bükköny 1549: „Teonkeol. Bwkken. Zab” (OklSz.); 1673: bukkonben gr. (Com: Jan. 22: NySz.); 1784: bükköny, büköny (SzD. 11); 1806: Bükköny (Kultsár: Hazai Tud.: 384: NSz.); 1808: Bekény, Bökény (Sándor I.: Sokféle 11: 69: NSz.); — bököny (MTsz.), bökköny (SzamSz.); bikkën, bikk'ény, bökiny, bökkön, bökön, bükkeny, bükköny, bükköt gr. (ÚMTsz.); bütköny, bütyköny (Nyatl.). J: 1549: ’Wicke'# (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. wicken 'bükköny (Vicia sativa)’; vö. még ir. ném. Wicke ’ua.’. Végső forrása a lat. vicia ’ua.'. A latin szó etimológiailag összefügg a lat. vincire 'köt; megköt’ igével. A lat. vicia a román nyelveken kívül, amelyekben folyamatosan él tovább (vö.: katalán vessa; fr. vesce; ol. veccia: 'bükköny’), különböző utakon más európai nyelvekbe is belekerült; vö.: ang. vetch; le. wyka; or. βύκα: ’bükköny’. — A magyar szó 5-je hanghelyettesítéssel lépett a baj.-osztr. w helyébe; a szó végi -ön~ -öny a korai átvétel mellett tanúskodik.
CzF.; Szarvas: Nyr. 4: 399 ®, 26: 17; Simonyi: Nyr. 7: 246, 40: 245; Melich: Nyr. 24: 66, MNy. 12: 315, 318; Balassa: TMNy. 180; Lumtzer—Melich: DOLw. 75®; Et- Sz. ® ; Thienemann: Ungjb. 2: 104, 106; SzófSz.; Kálmán: MNy. 52: 22; Bárczi: Szók.2 98, 99. (Wartburg: FEW. 14: 413; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 781; Vasmer: RussEtWb. 1: 199; Partridge: Or. 486; Kluge: EtWb.19 858.)
bűn 1195 k.: ,,Ef uimagguc fzent peter urot. . . .húg ovga mend w bűnét” (HB.); 1300 k.: byuntelen sz. (ŐMS.); 1350 k.: bynut gr. (KT.); 1512 k.: bonét gr. (WeszprK. 82); 1528: boynes sz. (SzékK. 348); — bülli sz. ’bűnnek tartja’ (ÚMTsz.). J: 1. 1195 k.: ’vétek; Sünde’ # (1. fent); 2. 1582: 'törvényszegés; Gesetzesbruch’ # (Born: Ének. 345: NySz.). — Sz: ételen 1300 k.: 1. fent | ~ös 1350 k.: binufuc gr. fn. (KTSz.); 1456 k.: bines mn. (SermDom. 2: 475) | ~het 1416 U./1450 k.: búnhptp sz. (BécsiK. 230) | ~hődik 1416 U./1450 k.: bűnhpttém gr. (BécsiK. 198) I ~tet 1416 U./1466: bünteticuala gr. (MünchK. 104) | ~hendik 1416 U./1466: bunhendic (MünehK. 47) | ~öz 1508: bünze- nek gr. (DöbrK. 252). | etetés 1525/1640: büntetéssel gr. (TörtTár. 1908. 82).
Ismeretlen eredetű. Korábbi hangalakja feltehetőleg biün volt. — Ótörök jövevényszóként való magyarázatai főként hangtani nehézségek miatt nem valószínűek.
Budenz: Nyr. 4: 493, NyK. 16: 461; MUSz. 476; Patrubány: Nyr. 26: 289; Munkácsi: Nyr. 26: 364, 29: 206, ÁKE. 182, KSz. 2: 41; EtSz. ® ; Németh: KCsA. 1: 73; Színnyei: MNy. 22: 231; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 87; B. LŐrinczy: KTSz. 47, 165; Juhász: MNy. 55: 409.
bűnbak 1863: „Szegény Koszorú még csak nem is védi magát a megtámadások ellen s mégis Ô a bűnbak, a legnagyobb irodalmi botrány” (IrtörtKözl. 14: 232). J: 1863: ’Sündenbock’ # (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö.


bürokrácia
403
bürü
ném. Sündenbock ’bűnbak’. A kifejezés szemléleti alapja a bibliában (3. Mózes 16: 21) szereplő bak, melyre Áron a zsidók bűnét ráhárítja és úgy küldi ki a pusztába. A ’bűnbak' fogalmát számos más európai nyelvben is olyan kifejezés jelöli, amelynek ’bak’ jelentésű tagja is van; vö.: ang. scapegoul [tkp. 'menekülő bak’]; fr. bouc émissaire [tkp. 'kiküldött bak']; ol. capro espiatorio [tkp. 'engesztelő kecskebak’]; or. Κ030Λ omnyigéHUH [tkp. ’a megbocsátás kecskebakja’].
Tóth: Szájrul-szájra 352 ®; EtSz. 1: 598 bűn a.; Csűry: MNy. 36: 239 ®. (Storfer: DickSpr. 271; Kluge: EtWb.19 765.)
bürokrácia 1840: ,,Az a szellem . . . teremtője a bureaucratiának” (Szemere B.: Utaz. 2: 146: NSz.); 1848: bürokrácia (MNy. 61: 484). J: 1840: ’hivatalnokuralom, hosz- szadalmas, gépies ügyintézés; Bürokratie’ (1. fent) (J bürokratikus 1848/1911 : „nem voltak-e ők is a régi bureaucraticus syste- mának titkos pártfogói” (Endrődi S.: Petőfi napjai 441: NSz.); 1855: bürocraticus (Beöthy L.: Puncs. 3: 143: NSz.); 1889: bürokratikus (Iványi Ö.: Püspök 1: 125: NSz.). J: 1848/ 1911: ’hivatali; Amts- | ridegen hivatalos; bürokratisch’ (1. fent) || bürokrata 1862: ,,egy báró valamely bureaucrata hőssel feleselt” (Rózsaági: Fertály mágn. 2: 163: NSz.); 1867: Bürokraták gr. (Szelestey L.: Rab álmai 157: NSz.). J: 1862: ’hivatal- nok ; Beamter | az ügyeket lélektelenül intéző hivatalnok; Bürokrat’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád: vö: ném. Bürokratie, bürokratisch, Bürokrat; fr. bureaucratie, bureaucratique, bureaucrate: 'bürokrácia’, ’bürokratikus’, ’bürokrata’; megfelelő szavak számos más európai nyelvben is. A szócsalád alapja a fr. bureaucratie [tkp. ’hivatal- uralom’], mely a fr. bureau ’íróasztal; iroda, hivatal’ és a fr. aristocratie 'arisztokrácia’, démocratie 'demokrácia’ szavakból elvont -cratie ’hatalom, uralom’ (vö. gör. κράτοζ ’erŐ, hatalom’) összetételeként alakult a 18. sz. második felében; jellegénél fogva csakhamar pejoratív értelmű lett. — A magyarba a bürokrácia, bürokratikus és bürokrata a franciából vagy a németből kerülhetett át. Mindhárom szó hangalakja tudatos latinosítás eredménye. — Jobbára a választékos stílusban, illetőleg a sajtó nyelvében használatos szavak.
Horger: NytAl.1 148; Gáldi: Nyr. 72: 157. (Schulz: DtFremdwb. 1: 102; Kluge: EtWb.19 112; DudenEtym. 90; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 93.)
bürök 1405 k.: „cicota: berwk” (SchlSzj. 926.); 1470 k.: bereg (CasGl. 22.); 1500 k.: Bwrek (MNy. 21: 141); 1525 k.: Btjwrewk (MNy. 11: 38); 1568: büruc (Mel: SzJán. 548: NySz.); 1577 k.: Béreknek gr. (OrvK. 292); 1585: Bwrék (Cal. 5); 1588: berők (Frank: HasznK. 32: NySz.); 1713: bureget gr. (Vallást. Hhh.: NySz.); 1745: Vízi-burok (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 280); 1759: Bőrögrul gr. (Szatt már y-Király Gy.: Méhes 112: NSz.); 1771: Bödök (MNy. 4: 371); 1775: bőtök, bödög (Nyr. 21: 225); 1778: bürögnek gr. (Milesz: Orvoskönyv 1: 221: NSz.); 1790: büröknek gr. (Komiéi: Segítő könyv 93: NSz.); 1791: bőrök (Benkő S.: Mértéklet 453: NSz.); 1791: BÓrög (Nagyváti: Mezei gazda 1: 276: NSz.); — bireq, bükör (MTsz.); Béreggel gr., bérök, bűröng (ÚMTsz.). J: 1405 k.: ’Schierling’* (1. fent); szakny. ’Conium maculatum’.
Ismeretlen eredetű. — Török jövevényszóként való magyarázata — vö. oszm. bürük 'kúszó növénnyel befutott fa; szőlőlevél’ (SDD.); vö. még: kipcs. bürŐák 'fa- korona' (Houtsma); kirg. büréük ’levél- rügy' — nem meggyőző. Őszét származtatása, valamint a török börü 'farkas’ szóval való egybevetése téves.
Munkácsi: NyK. 24: 407, ÁKE. 184; Asbóth: NyK. 35: 69; EtSz.®; Bátky: MNy. 31: 55; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 105 ®.
bürü 1322/1364: ,,exeundo de fluuio Sopluncham ( !) tendit per siluam ad fluuium Pukur ubi Munkaddrm nominatur” hn. (I. OK. 10: 140); 1673: „Hidacskác, pallóc, bóruc, gyalog hidac: ponticuli” (Com: Jan. 91: NySz.); 1750: bűru (Wagner: Phras. Pans a.); 1787: Bürü (Gelei J.: Robinzon 134: NSz.); 1808: Bürü (Sí.); 1837: bűrü (Vajda P.: Pesti lev. 2: 30: NSz.). J: 1. 1322/1364: 'gyaloghíd, palló; Stegbrücke’ (1. fent); 2. 1783/1787: ’földszoros; Landenge I földnyelv; Erdzunge’ (Gáldi: Szótir. 24).
Déli szláv eredetű; vö.: big. N. öpbe; szb.-hv. brv; szín, bfv: ’bürü’; vö. még cseh R. bfev ’ua.’; más hangtani felépítésű megfelelő a keleti szláv nyelvekben is. Etimológiailag a m. borona2 'gerenda’ szláv eredetijének alapszavával azonos. — Am. bürü valamely — közelebbről meg nem határozható — déli szláv nyelv R. brbvb, brbvb szavának átvétele. Az egy adatból ismert m. biri 'vizes árok’ (1784: SzD. 28) ide- tartozása kétes. Bizonytalan az is, hogy a N. bőr fa 'szekéren alkalmazott gerenda; borkorcsolya’ (vö. 1833: Kassai 1: 33) és a N. bőrhid ’kezdetleges hídféle’ (vö. 1757/ 1831: Kreszn. 1: 56) előtagja kapcsolatban van-e a bürü-vei. A bürü elavult 2. jelentése a gör. Ισθμός ’földszoros; földnyelv’; lat. isthmus ’ua.’ egyenértékűje volt; magyarra fordítók szóhasználatában keletkezett hasonlóságon alapuló tudatos névátvitellel. — Mongol és indoiráni származtatása téves. — Az
26*


büszke
404
bűvész
OklSz. 1404. és 1462. évi adatai nem magyarok, hanem horvátok, a ezért a m. bürü szótörténetéhez nem használhatók fel. — Nyelvjárási szó; él a térképészeti, katonai szaknyelvben is.
Bálint: Párh. 5; Munkácsi: NyK. 28: 267; Simonyi: Nyr. 28: 133 ® ; Melich: Nyr. 29: 503, 36: 159, NyK. 39: 21, MNy. 6: 156, 445, 8: 154; Asbóth: Nyr. 29: 560®; EtSz.®; Vikár: AkÉrt. 27: 710; Horger: MNy. 20: 78; Smilauer: Vöd. 507; P. D.: MNy. 32: 143; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 114®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Keresztes: Pais-Eml. 324; Hadrovics: I. OK. 10: 140; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 385; Bárczi: H- tört.2 86. — VÖ. borona2.
büszke 1252: ? Bizque szn. (Jern. 21); 1610: büfikél sz,. (CorpGr. 239); 1702: ,,tsuda melly igen büszkék” (Misk:^ VKert. 240: NySz.); — legbückibb gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1702: ’büdös; stinkend | visszataszító; abstoßend’ (1. fent); 2. 1710: ’kevély, rátarti; stolz I önérzetes; selbstbewußt’ # (RákF: Lev. 3: 83: NySz. 1: 336 Büszkén a.). — Sz: ~ség 1778: büszkesége gr. (Fal: BE. 596: NySz.) I rClkedik 1784: büfzkélkedni sz. (SzD. 14), de vö. 1610: büfikél (1. fent).
Származékszó: a bűz főnévből alakult •ke kicsinyítő képzővel. A ’büdös’ ’büszke’ jelentés változás alapja a rossz szag és a kevélység egyaránt visszataszító volta; vö. 1725: „Sokkal büdösebb Isten előtt a hetyke ifiu, . . . ezért mondatik büszkének a kevély” (Nyr. 38: 218); továbbá az, hogy a bűz- érzetnek is és a kevélységnek is (vö. /enn hordja az orrát) orrfintorítás a külső jele.
Szarvas: Nyr. 16: 555 ® ; Balassa: TMNy. 102, 183; Szeremley Császár: Nyr. 35: 279; Gombocz: MNy. 6: 267, Jelt. 87; EtSz. 1: 597 bűz a.; Horger: MSzav. 31®; SzófSz.®; Horpácsi: MNy. 45: 87; Bárczi: MNyÉletr. 262; Terestyéni: Nyr. 89: 72. — Vö. bűz.
büíü 1688: „Az Havas hágóban az Bütün” (NylrK. 2: 215); 1784: bütü (SzD. 15); 1863: betű, boté, büte (Kriza: Vadr. 493); — bőt, bűt, bütÖ, bűtű (MTsz.) ; bűtü (ÚMTsz.). J: 1. 1688: ? ’a hegy töve; Fuß des Berges’ (1. fent), 1847: ’ua.’ (NyF. 76. sz. 48); 2. 1784: ’valaminek a tompa hegye, vége; die stumpfe Spitze eines Gegenstandes’ (1. fent); 3. 1872: ’harangnyelv; Glockenschwengel’ (Nyr. 1: 381); 4. 1927: ’véglap (kristálytanban) ; Endfläche (in der Kristallographie)’ (MNy. 23: 425); 5. 1928: ’fa keresztmetszete; Stirnende’ (TechnLex. 1: 361 Favizsgálat a.). — Sz: 1792: Bütüzni
sz. (SzD. Bütü a.) I 1833: Bütüs (Kassai 1: 404) I ~1 1878: bütülnék gr. (Nyr. 7: 471).
Ismeretlen eredetű. A bütü : bűt alakok viszonya tisztázatlan. A jelentések egy ’valaminek a vége’ alap jelentésből érthetők meg. — Az a feltevés, amely szerint a bűt, bot a bütyök-nok a büty-, R. bűt- tövével azonos, további vizsgálatra szorul. A betű és a bot szóval való összekapcsolása, illetőleg török származtatása téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 134; Budenz: NyK. 10: 95; EtSz. 1: 595 bűt a. ® ; Beke: Nyr. 58: 108, NéNy. 5: 171 ® ; Hoiger: SzegFüz. 2: 54®.
bütyök 1531: „ew feyeenek Ifthóky mondatnak ghondolathoknak kyk erezwe- nyeknek bfithkyben meg zoroytathnak”(ÉrsK. 182); 1550 k.: ? betewg (KolGl.: NyF. 45. sz. 9); 1577: bitiak, bojtok (KolGl.: NyF. 45. sz. 22, 23); 1585: Botók (Cal. 701); 1592: bóczkösóc sz. (Cis. Q 2: NySz.); 1619: bócs- kós sz. (Forró: Curt. 582: NySz.); 1645: bfitykót gr. (GKat: Titk. 340: NySz.); 1799: bütyök (Márton Knoten a.); 1862: bötke (CzF.); — böcek (MTSz.); betyék, bögyök, bôtyçk, bügyök, bűtök, bütyök (Nyatl.). J: 1. 1531: ? ’csomó; Knoten’ (1. fent), 1577: ’ua.’ (1. fent); 2. 1585: ? ’csontos kidudorodás, kinövés (különösen láb- vagy kézujjakon); Gelenkknorren, Auswuchs (besonders an Zehen oder an Fingern)’ * (Cal. 450), 1590: ’ua.’ (SzikszF. 90). — Sz: bütykös 1585: bütkos, (Cal. 701) || bütykö 1578: „Száz botkóu, disznó porczin” (Mel: Herb. 183: NySz.); 1604: BÖtko (MA.); 1767: BütkÖs sz. (PPB. Talus a.); 1792: Bütykö (SzD.); — bötykö, bitykö, bückö, büko (Nyatl. bütyök a.) J: 1578:’kiscsomó; kleiner Knoten’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki sajátságai. Tagjai palato-velaris párhuzam alapján összefüggenek a butykó-v&\ s alkalmasint a buckó, bucka szavakkal is. Végződéseik kicsinyítő képzőknek felelnek meg. — Jelentéstanilag e magas hangrendű formák a jelzett fogalom csekélyebb mértékét jelölik; vö. a butykó : bütykö jelentésbeli párhuzamát. — A szócsalád tövének a bot és a buta szóhoz való kapcsolása, finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves. — A bütykÖ nyelvjárási szó.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 133; Budenz: NyK. 10: 78, 17: 475; MUSz. 466; Schuchardt: Nyr. 18: 440; Munkácsi: NyK. 32: 302; Gombocz: MNy. 3: 109, BTLw. 225; EtSz. 1: 547 I., 2. bucó a., 548 bucsak a., 596 bütyök a. ® ; Beke: NéNy. 5: 171, Nyr. 70: 148; Horger: SzegFüz. 2: 54; Bátky: NyK. 50: 43; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 44; Végh: Békés 82; Grétsy: Szóhas. 41, 165. — Vö. buci, bucka, buckó, butykó.
bűvész 1829: bűvészet sz. (NyÚSz.); 1834: „Ő is valamelly bűvésznek szerével él,


bűvös
405
bűz
melly az enyémnek munkálod ását semmisíti” (Nefelejts 129: NSz.). J: 1. 1829: ’varázsló ; Zauberer’(1. fent) ; 2. 1842: ’szem- fényvesztő mutatványokkal másokat szórakoztató egyén; Schwarzkünstler’ # (Kliegl 1: 289: NSz.). — Szí ~et 1829: 1. fent | ~i 1835: bűvészi (Kunoss: Gyal. Magus a.) | ~ies 1872: büvészies (Abonyi L.: A fonó krón. 1: 103: NSz.) | ~kedik 1890: bűvészkedni sz. (Ethn. 1: 278).
Nyelvújítási származékszó: alapszava a bűvös, bűvöl szavakból elvont büv- tó; képzője a valamivel foglalkozó személy nevét képező, a nyelvújítás korában divatos -ász, -esz; vö. erdész, művész, nyelvész. A bűvészet a bűvész-t megelőzve is létrejöhetett a már egységesnek érzett -észet képzővel. A származékok rendszerének kialakulására hatással lehetett hangalaki, alaktani és jelentésbeli hasonlóság révén a néhány évtizeddel korábbi művész és családja. — A 2. jelentés uralkodóvá válását a varázslatokban való babonás hit háttérbe szorulása is elősegíthette. Gyakori átvitt értelemben való alkalmazása is.
CzF. ® ; NyÚSz. ® ; EtSz. 1: 590 1. bű a.; Tolnai: Nyúj. 153; SzófSz. bűbáj a. — Vö. bűvös.
bűvös 1186/13. sz.: ? Buus sz. szn. (ÁÚO. 6: 161); 1405 k.: „ipomaries: biues” (SchlSzj. 2038.); 1519: Byefbayofyth (JordK. 18); 1527: byéiïeegghâ sz. ("ÉrdyK. 357); 1585: bu'Ss baios, bwues baios (Cal. 775, 1107 [o: 1108]); 1624: bűvSsség sz.(MA: Tan. 56: NySz.); 1647: bövös (EtSz.); 1652: bűjos (EtSz.). Js 1405 k.: ’zauberhaft, magisch’ # (1. fent) II bűvöl 1416 U./1490 k.: ,,Ki nem hallgattá meg a búnoípknek gauat: es a mereg alkotóét bplcgen búuplpket Iften meg tpri o fogókat onnpn ^aiokban” sz. (AporK. 2); 1531: meg byw'led gr. (ÉrsK. 516); 1538: biuelew bz. (PestiN. R4); 1588: bűélessel baiolassal sz. (Frank: HasznK. 516: NySz.); 1679: meg béjélik gr., bűj éléssel sz. (Diósz: Préd. 197: NySz.). J: 1416 U./1499 k.: ’zaubern, bezaubern’ # (1. fent).
A szócsaládnak ma csak összetett szavakban (bűbáj, bűvkör stb.) élő bű ~ bűv alapszava ótörök eredetű; vö.: ujg. bögü ’varázslat’ (Uig. 2); csag. büyü ’ua.’; CC. bügü ’okos (ember)’; oszm. büyü ’varázslat’. Ugyanezen török szó származékából való a m. bölcs is. Vö. még: mong. böge ’sámán, varázsló’; kaim, bö ’ varázsló’ (EtSz.). — Az átvett török alak büyü lehetett, amelyből a magyarban bű lett; ez beilleszkedett a v- tövű névszók közé. A bű alakot 1. a bűbáj címszó alatt; a bűv alakra vö. 1835: bűvszer (Kunoss: Gyal. Talisman a.); 1841: bűvköré- bül (Széchenyi: Kel. népe 245: NSz.).
Vámbéry: NyK. 8: 134, MBölcs. 143; Budenz: NyK. 10: 79; Munkácsi: NyK. 32: 383®; Gombocz: MNy. 3: 108®, BTLw. 55 ®; EtSz. 1: 590 1. bű a. ® ; SzófSz.; Bárczi: Szótöv. 41. — Vö. bölcs, bűbáj, bűvész.
bűz 1268: ,,iuxta byzus eut” sz. (OklSz.); 1292: Buzus sz. hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: ,,felmentété tv zallaftoknac bűzét tv orrotocba” (BécsiK. 221); 1531: bewzel gr. (ÉrsK. 350); 1748: buszes sz. (Fal: NE. 104: NySz.). Js 1. 1268: ’szag; Geruch | rossz szag; Gestank’# (1. fent); 2. 1495 e.: ’rossz hírnév; schlechter Ruf’ (GuaryK. 30); 3. 1778: ’rossz jellemtulajdonság kellemetlenül feltűnő jellege; unangenehm auffallende Art einer schlechten Charaktereigenschaft’ (Fal: BE. 596: NySz.); 4. 1790: ’kellemetlen vagy veszélyes helyzet; unangenehme oder gefährliche Situation’ (MNy. 36: 201); 5. 1861: ’kifutó hely egy labdajátékban; Auslauf in einem Ballspiel’ (M- Nyszet. 6: 318). — Sz: ~ös 1268: 1. fent | ~hödik 1416 U./1450 k.: megbûzhpttènèc gr. (BécsiK. 204); 1577 k.: bwfâeth sz. (OrvK. 188) I ~ôl 1536: byzelny sz. (Pesti: Fab. 47: NySz.) | ~ôlog 1673: bűzélégjén gr. (Com: Jan. 159: NySz.) | ~lik 1836: Bűzlik (Foga rasi).
Vitatott eredetű. — 1. Iráni jövevényszó; vö.: ősz. K. bűd ’tömjénfüst’; av. baôiôi ’illat’; k.-perzsa böÓ ’illat’; beludzs. bőd, böó, böz ’balzsambokor’. — 2. Magyar ikerszó önállósult eleme az íz ikerítődéséből, vö. íz-bíz, ízetlen-bűzetlen (NySz.). — Egyik származtatás sem eléggé meggyőző: az 1.-nek hangtani és némi jelentéstani, a 2.-nak elsősorban szó történeti nehézségei vannak. — A szó korábbi jelentése valószínűleg az általánosabb ’szag, illat’ volt. A 2 — 4. a ’rossz szag’-ra szűkült jelentésből fejlődött ki.
Munkácsi: ÁKE. 181 ® ; EtSz. ® ; Sköld: OssLw. 17 ® ; Gaál: MNy. 22: 57; Schmidt G.: FUF. Anz. 18: 90; Fokos: Nyr. 64: 81; SzófSz.; Bárczi: III. Kongr. 316®, Szók.2 52; Mészöly: Pais-Eml. 351 ® ; D. Bartha: Szóképz. 63. (Abajev: EtOs. 1: 269). — Vö. büdös, büszke.


c
c 1878/1904: „a nyelvével csettentgetett az elszörnyedéstől, a mint egyenkint rájuk ismert: iCz! czli keresztelő medencze!” (Jókai 65: 152: NSz.); — cö-cö (Kelemen: Mondsz. 332). J; 1878/1904: isz. ; eine Interjektion * (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. A leginkább befelé szívott levegővel képzett s többnyire kettőzve ejtett c-féle hang meglepetés, csodálkozás, továbbá lekicsinylés, becsmérlés kifejezésére használatos.
Kelemen: Mondsz. 332, 339, 348, 351.
cábár 1833j „Czábár (Őrizet nélkül való)” (TudGyűjt. 10: 77); 1838: czabár (Tsz.); 1862: czábér (CzF.); — cábir, cábir, cajber, cajbër (MTsz.). J: A) mn. 1. 1833: 'szabadjára hagyott (háziállat); frei herumlaufend (Haustier)’ (1. fent); 2. 1853: 'helytelen magaviselotű; von schlechter Aufführung I hitvány; niederträchtig | elzül- lött; verlumpt' (Tóth End.: Z. Bök. 2: 133: NSz.); 3. 1873: 'feslott erkölcsű (nÔ); liederlich (Frau)' (Nyr. 2: 378); 4. 1878: 'elhanyagolt; vernachlässigt | lompos; schlampig’ (Nyr. 7: 137). B) fn. 1. 1880: ’szabadon hagyott lúd ; frei herumgehende Gans | különös tartású és mozgású lúd; Gans von seltsamer Haltung und Bewegung’ (Nyr. 9: 138); 2. 1885 k.: 'elhanyagolt ember; vernachlässigter Mensch | félkegyelmű személy ; Trottel’ (Tóth Endre: Bokor E. 22: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Az A) 1. jelentés látszik eredetinek, a többi ebből levezethető. — A csapong szóval való rokonítása, szláv és német származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 242, 45: 290; Munkácsi: Nyr. 13: 364; Melich: Nyr. 24: 101, AkNyÉrt. 17/4: 36; Lumtzer —Melich: DOLw. 75, 276, 283, 296; Balassa: Nyr. 29: 417; Asbóth: Nyr. 31: 72; Horger: MNy. 7: 155, 26: 89, Ungjb. 4: 120, NéNy. 8: 74; Gombocz: BTLw. 175; Németh Gy.: Nyr. 41: 453; EtSz.®; Végh: Adal. 65.
cafat 1831: czafat [talán csak kikövetkeztetett alak], „Czafatos: locsos, sáros” sz.
(Kreszn.); 1837: „Czafat és czafatos: a’ fölső ruháknak bemocskitása, különösen az alsó szélein” (Beke K.: Vegyes Tájsz. 4: NSz.); 1838: czafantos sz. (Tsz.). J: A) fn. 1. 1831: ’a ruhára tapadt víz, sár, locs-pocs ; Schlamm, Kot am Kleide' (1. fent); 2. 1838: 'rongy; Lappen | ruhafoszlány; Fetzen'# (Tzs.); 3. 1866: ’húsfoszlány; Fleischfetzen’ (Arany L.: Shaks. Tev. ját. 139: NSz.); 4. 1874: ’ringyó; Hűre'# (Nyr. 3: 473). B) mn. 1. 1838: 'elhanyagolt külsejű; von verwahrlostem Aussehen I lompos ; schlampig’ (Tsz.); 2. 1875: ’hitvány; niederträchtig | haszontalan; nichtsnutzig’ (Nyr. 4: 330).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint igen kiterjedt rokonsága is. Bele tartozik a cafka, caflat, cáfol stb. családjába. — Az elsődleges alakulat talán a cafatos melléknév volt, melynek 'lucskos, sáros’ lehetett az eredeti jelentése. A cafat alkalmasint ebből való elvonás eredménye. Az elvont szóalaknak az A) 1. lehetett eredetibb jelentése. Ebből az A) 2. a locsos, sáros ruhaaljnak az elrongyolódott ruhaaljhoz való hasonlósága alapján fejlődhetett ki. A rongyos, foszlányokban lógó ruha képzete vezet át a ’húsfoszlány’ jelentéshez. A ’ringyó' jelentés az A) 2.-ből jöhetett létre. Ez a jelentése számos 'rongy' jelentésű magyar szónak kialakult; vö. cafra, condra, cula, ribanc, ringyó. Melléknévi jelentései másodlagosak. — Mongol, olasz és szláv származtatása téves.
Bálint: Párh. 8; Körösi: Nyr. 15: 409, O1E1. 29, Nyr. 45: 182; Gombocz: MNy. 9: 389 ®, Jelt. 13; Mészöly: MNy. 10: 202; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15; EtSz. 1: 601 cafog a.® ; Zolnai B.: Minerva 17: 45, MNy. 47: 296; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Grétsy: MNy. 55: 206, Szóhas. 42; Pais: MNy. 56: 315; Kelemen: Mondsz. 387; Vértes O. A.: NyK. 64: 408. — Vö. cafka, caflat, cáfol, cafra, cafrang, cavira, cefet, cefre.
cafka 1775: „Az férfi Kurváját Czofkának vagy Dorkának” (MNy. 58: 108); 1777:


caflat
407
cafra
tsaffkaja gr., szapkad gr., Czapka (MNy. 53: 274); 1782: Gzafka (MNy. 52: 90). J: 1775: ’ringyó; Hure | nő (megvető értelemben); Weib (in verächtlichem Sinne)’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Beletartozik a cafat, caflat, cáfol stb. családjába. Végződése kicsinyítő képzőnek felel meg. Jelentésére 1. a cafat szócikkét. — Hogy az 1838: „Czafka: nyomtató rúd vagy fa” (Tsz., innen több más szótár) ebbe a szócsaládba vonható-e, további vizsgálatot kíván. — A ca/fcá-nak az ugyanebbe a családba tartozó ca/rd-ból való származtatása nem megokolt. — Nyelvjárási és argó szó.
EtSz. 1: 603 7. cafra a.; Bárczi: MNy. 27: 236, MNny. 4: 83®; Skaliéka: SbFil. 11: 92. — Vö. cafat, caflat, cáfol, cafra, cafrang, cavira, cefet, cefre.
caflat 1848: „ide oda czaplatnom . . . szerfölött alkalmatlan” sz. (Bernât G.: Freskó 1: 162: NSz.), de 1. cappolódik; — cablat, caflat, ceblet, ceflet (MTsz.); czaflagni sz. (MNy. 5: 185); szeplet (ŰMTsz.). J: 1848: ’sárban gázolva jár; im Schlamm waten | csatangol; herumschweifen’ (1. fent) || cappolódik 1615: „Sikeres posuanban czappo- lodni” sz. (Zvon: PázmP. 282: NySz.). J: 1615: ’sárban gázolva cammog; im Schlamm waten’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja a sárban járással kapcsolatos cuppogó, csattogó hangmegnyilvánulást, illetőleg mozgásképzetet jeleníti meg. Hangutánzó-hangfestő eredetére utalnak alaki és jelentésbnli sajátságai, valamint igen kiterjedt rokonsága is. Ugyanennek a szócsaládnak tagja még a cafat, cefet, cafka, cáfol, cafra stb. E szócsalád a hangutánzás síkján összefügghet a cuppan, cuppog, valamint a csatangol, a hangfestés síkján pedig a cafrang, cefre, valamint a cammog családjával. — Mind a caplat, mind a cappolódik jelentése az eredeti hang- és mozgásképzettel van kapcsolatban. — A cáfol mellett ebbe a szócsaládba tartozó ige még a N. cafog ’lucsokban, sárban jár’ (1831: Kreszn.) is. — Német, szláv és olasz származtatása téves. — A caflat nyelvjárási szó, a cappolódik elavult.
Lumtzer —Melich: DOLw. 77; Gombocz: MNy. 9: 388 ®; Melegdi János: MNy. 11: 34; EtSz. 1: 601 cafog a. ® és 1: 617 cáppo- lódik a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 291 ® ; Körösi: Nyr. 45: 182; Skaliéka: SbFil. 11: 78, 82, 92; Bárczi: Bev.3 75; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. cafat, cafka, cáfol, cafra, cafrang, cavira, cefet, cefre.
cáfol 1577: „cziafolni: vincire[!]” sz., „meg kel czafolnÿ” sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1592: tzófollya gr. (MNy. 10: 324); 1604: Tzáfolom gr. (MA.) 1659: Tzafol (Czegl: MM. 85: NySz.); 1838: Czafalni sz. (Tsz.); — cabpl, capol, száfol (MTsz.); caffol, cafó, cafú (ŰMTsz.). J: 1. 1577: ’helytelennek bizonyít; widerlegen’ # (1. fent); 2. 1592: ’visszavon; zurückziehen’ (1. fent); 3. 1708/1880: ’hátrál; sich zurückziehen’ (Thaly K.: Ocs- kay 330: NSz.); 4. 1784: ’gyaláz; schimpfen | ócsárol; tadeln’ (Bálintitt: Kodrus. 99: NSz.); 5. 1837: ’legázol (füvet, vetést); niedertreten (Gras, Saat)’ (Beke K.: Vegyes Tájsz. 3: NSz.); 6. 1840: ’csatangol; herum- schweifen | sárban cammog; im Schlamm zotteln’ (MTsz.). — Sz: ^hatatlan 1788: meg-tzáfolhatatlan (Pais-Eml. 588) | ~atlan 1803: tzáfolatlan (Márton Unwiderlegt a.) | ~at 1808/1916: czáfolatául gr. (Kazinczy: Tüb. Pályamű 176: NSz.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Beletartozik a caflat, cafka, cafat stb. családjába. Eredeti jelentése a 6. lehetett. Ebből fejlődhetett — a 4. és 5. közvetítésével — a leginkább átvitt értelmű 1. jelentés (vö. pl. a sárba tipor, sárba tapos stb. képletes használatát). Irodalmi szövegekben mindig az 1. jelentésben élt, ebben a jelentésben vált köznyelvivé is. Az eredeti, konkrét jelentés késői feljegyzését a régi magyar írott nyelv stiláris és normatív sajátságai magyarázzák. A nyelvújítás korában a cáfólból elvontak cáf ’cáfolat’ főnevet (vö. 1832: NyŰSz.), ez azonban nem terjedt el. A 2. és 3. jelentésben az eredeti, együttes hang- és mozgásképzet közül a mozgásképzet vált uralkodóvá. — Német és szláv származtatása téves.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87; Gombocz: MNy. 9: 389 ® ; Horger: NytAl.1 36, MSzav. 31, UngJb. 4: 120; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 14; EtSz. 1: 600 cafog a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 290; Skaliéka: SbFil. 11: 92; SzófSz.®. — Vö. cafat, cafka, caflat, cafra, cafrang, cavira, cefet, cefre.
cafra 1790: „El-ment az a’ tzófra?” (Kóré: Embergyűlölés 57: NSz.); 1792: tzof rához gr. (H. P. —Lessing: Katona-szerencse 51: NSz.); 1792: tzafra (SzD. Ringyó 8,.); 1792: Teafrinkát gr. (Szalkay: Virg. líneás 61: NSz.); 1799: Tzafrinka (Gyarmathi S.: Affinitás 317: NSz.); 1831: czafri (Kreszn.); 1839: cufri (MTsz.);·— cafringa, cáfrás sz. (MTsz.); J: 1. 1790: ’ringyó; Hure’ (1. fent); 2. 1838: ’fonóházi társaság, vendégség; Gesellschaft in einer Spinnstube’ (Tsz.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Beletartozik a caflat, cafka, cafat stb. családjába. Végződései játszi alakulású kicsinyítő képzőknek felelnek meg. Az 1. jelentés kialakulására 1. a cafat szócikkét. A 2. jelentésben használt cafra különválasztása nem látszik m egok oltnak. Ez a jelentés talán egy *cafrabál, ★cafracécó összetételből vonódott el. — A


cafrang:
408
cajg;
cavira szóval való származásbeli összetartozása — legalábbis a hangfestés síkján — lehetséges, de abból való közvetlen levezetése, valamint szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó. 1. jelentésében a köznyelv alacsonyabb stílusrétegében is használatos.
CzF.; Szokoly: Nyr. 7: 39®; Horger: Nyr. 39: 293; Gombocz: MNy. 9: 389 ®; SzemkŐ: MNy. 10: 180; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15; EtSz.®, 1: 622 7. és 2. cefre a. is; Simonyi: Nyr. 45: 290; SkaliÖka: Sb- Fil. 11: 85, 90, 93; Bátky: Ethn. 50: 156; SzófSz. cefre a. és cafrang a.; Grétsy: Szóhas. 99; Kelemen: Mondsz. 387. — Vö. cafat, cafka, caflat, cáfol, cafrang, cavira, cefet, cefre.
cafrang* 1380 k.: „Capucium: caffrang” (KönSzj. 95.); 1395 k.: chaprang (BesztSzj. 704.); 1405 k.: chaprong (SchlSzj. 1273.); 1493: chapragas [latin többes tárgyeset j (OklSz. csáprág a.); 1511: Czapprak (OklSz. csáprág a.); 1569: cáprág (Nyr. 42: 265); 1579: Czapragh (Radv: Csal. 2: 29); 1585: Tsafragok gr., Tsafrang (Col. 590, 1044); 1630: Czaprangoth gr. (HOklSzj. 19); 1651: csapráját gr. (MNy. 18: 208); 1673: czaffragot gr. (LevT. 2: 348); 1838: Czáfráng (Tsz.); 1862: czofrang (CzF.) ; — csafring (ÚMTsz.). J: 1. 1380 k.: ’egy fajta főkötő; Art Haube’ (1. fent); 2. 1493: ’nyeregtakaró; Satteldecke I lótakaró; Pferdedecke, Schabracke’ (1. fent); 3. 1565: ’ringyó; Hűre’ (Mel: Sám. 465: NySz.; vö. MNy. 9: 413); 4. 1585: ’lelógó dísz ; herabhängendes Zierwerk | külső dísz; äußerlicher Aufputz’* (Cal. 590); 5. 1923: ’lucsok; Matsch, Quatsch’ (ÚMTsz.). — Sz; ~o8 1560 k.: chaffrangos (GyöngySzt. 3750.).
Bizonytalan, talán hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutathatnának alaki és részben jelentésbeli sajátságai, valamint feltehető rokonsága. Lehetséges ugyanis, hogy a caflat, cafka, cafat, cafra stb. családjába tartozik, illetőleg annak olyan oldalhajtása, amelyben korán háttérbe szorulhatott a sárban járással kapcsolatos hang- és mozgásképzet mozzanata. A kimutatható jelentések közül a 4. lehetett a legkorábbi. Az 1. és a 2. jelentés mögött tulajdonképpen a bojtokkal, sallangokkal, cafrangokkal díszített főkötőt, takarót kell látnunk. A 3. és 5. jelentéssel kapcsolatban 1. a cafat szócikkét. Az is lehet azonban, hogy a caflat családjával nincs közvetlenebb rokonságban, hanem a két szócsoport csak később keveredett. — A 2. jelentésnek kizárólag a csáprág alak változathoz való kapcsolása nem megokolt, és a csáprág-nak török eredete kevésbé hihető. Valószínűbb, hogy az oszm. çaprak ’díszes lótakaró, nyeregtakaró ; hátbőr, krupon’ való a magyarból. — Am. csáprág részben közvetlenül, részben oszmán-török vagy más közvetítő nyelv révén több európai nyelvbe bekerült; vö.: ném. Schabracke; fr. chabraque; szb.-hv. Kaj cap- rág; cseh éabraka; szik. éabraka, cabrak; le. czaprak; or. nenpwa ’(díszes) lótakaró’.
Szilasi: Nyr. 10: 494; Budenz: NyK. 18: 14; Miklosich: TE. 1: 36, Nachtr. 1: 20, 2: 93; Balassa: Nyr. 16: 18, 109; Melich: NyK. 25: 249; Kovách: NéprÉrt. 8: 218 ® ; Gombocz: MNy. 9: 412®; Horger: NytAl.1 36; EtSz. ® ; Lokotsch 395. ; Skaliéka: SbFil. 11: 94; Beke: DunSz. 8: 97; SzófSz. ; Erdődi: Nyr. 76: 226; Király: StudSl. 3: 82; Machek: EtSIÖSl. 64; Bárczi: Szók.2 30 ®; Moór: ALingu. 9: 159; Simon: MNy. 56: 442; Sulán: MNy. 58: 187 ® ; Ruzsiczky: Kaz- Tájsz. 193; Kluge: EtWb.19 629. (Vasmer: RussEtWb. 3: 302.) — Vö. cafat, cafka, caflat, cáfol, cafra, cavira, cefet, cefre.
cáger 1876: „czágér: útmutató” (Nyr. 5: 128); 1881: Czajgér (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.); 1890: czajger (Hatvágások 8: NSz.);— cájger, cáger (MTsz.); cágér (SzegSz.). J: 1. 1876: ’útmutató; Wegweiser’ (1. fent); 2. 1881: ’óramutató; Uhrzeiger’ (1. fent); 3. 1887: ’(a mutatóval: fekete tollal megjelölt) meddő nőstény juh; (mit einer schwarzen Feder bezeichnetes) geltes weibliches Schaf’ (Nyr. 16: 510).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zaiger ’óramutató ; mutatóujj’, ném. T. zoager ’mutató; óramutató; jelzőkő; hegycsúcson elhelyezett pózna’ (Schatz: WbTirM. 2: 718); vö. még ir. ném. Zeiger ’mutató’. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. cégér is. — A német ai helyén jelentkező á (= á) egyes felnémet nyelvjárásokban végbement hangváltozás eredménye, tehát a magyar alakváltozatok többszörös átvételre vallanak. — AN. cáger ’felszerelés ; motyó’ (SzegSz.) aligha tartozik ide. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 7: 106; Melich: Nyr. 24: 101®; Lumtzer —Melich: DOLw. 75; EtSz.®. (Weigand: DtWb.5 2: 1310.) - Vö. cégér.
cajg 1708: „Tzókkel sütó: Naftocopus” (PP.); 1784: tsók (SzD. 80); 1793: tzaj- gok gr. (Sándor I.: Külf. ut. 359: NSz.j; — cájg, cök (MTsz.); cájk (EtSz.); cajk, cajt, cejg (ÚMTsz.). J: 1. 1708: ’egy fajta élesztő; Art Hefe | egy fajta kovász; Art Sauerteig’ (1. fent); 2. [cajg, cájg, cejg] 1793: ’egy fajta ruhaszövet; Art Kleiderstoff’ (1. fent); 3. [cajg, cájg, cejg] 1906: ’mezŐgazdasági szerszám; landwirtschaftliches Gerät, Zeug’ (NyF. 34. sz. 106); 4. [cajg, cájg, cejg] 1906: ’do- hányzó felszerelés (pipa, dohányzacskó stb. ) ; Rauchgerät (Pfeife, Tabaksack usw.)’ (NyF.


cakk
409
cakó
34. sz. 106). — De vö. 1637: ,,Αζ czeyt ház felett” (OklSz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. ir. ném., ausztriai ném. Zeug 'holmi; ruhaszövet; felszerelés; szerszám’ (ÖstWb.22 267), ném. T. zuig, zoig, zoik, zaig ’ua.’ (Schatz: Wb- TirM. 2: 727), ném. N. zeug ’élesztÓ’ (Sanders: DtWb. 2/2: 1734). A német eu kiejtése a bajor-osztrák nyelvjárásokban — többek között — részben a(, részben ej; ezekből az ejtésváltozatokból magyarázható egyfelől a magyar ce jg alak változat, másfelől a 17. sz. vége, 18. sz. eleje táján, tehát a cajg-, cejg-félo alakok átvételénél jóval korábban átvett cŐk: ez ugyanis egy régibb *c^Zc-nek lehet a hangtani változata. — A cajg a hozzá közel álló alak változataival dunántúli, a cók keleti, főként erdélyi nyelvjárási szó; ez utóbbi az Apor Péter idejében Erdélyben elterjedt ausztriai német köznyelvből kerülhetett a magyarba.
Melich: Nyr. 24: 102 ®, MNy. 12: 317; Lumtzer —Melich: DOLw. 76, 283; Balassa: Nyr. 29: 417; Gombocz: MNy. 1: 161; Horger: MNy. 8: 203; EtSz. ® ; Hutterer: MNy. 56: 228. (Kluge: EtWb.19 883.)
cakk 1844: ? „Cak: o[ly] m[int] csang; csángó; cikáz; cikázó; cikázás” (Somogyi A.: Szók 26: NSz.); 1877: czakkos sz. (Wohl J. és S.: Besz. 54: NSz.); 1880: „a strófok és czakkok, melyeket oda tetoviroztatott. . . a szája mellé” (Lidércz-napt. 61: NSz.). J: 1. 1877: ’fogazás ruhadarab, terítő vagy más tárgyak szélén ; Zacke | zeg-zugos vonal ; Zickzacklinie’# (1. fent); 2. 1880: ’pofa- szakáll; Backenbart’ (Nyr. 9: 137); 3. 1914: 'nyújtott tészta egy szelete, csíkja; Nudel | ruhaszövet darabkája, csíkja; Stückchen, Schnitzel eines Kleiderstoffes’ (Nyr. 43: 269); 4. 1959: ’homlokra, halántékra fésült haj; Ohrlocke, Zacke’ (ÉrtSz.). — Sz: ~os 1877: 1. fent | ~oz 1884: kiczakkozott sz. (Nyr. 13: 288).
Német eredetű; vö. ném. Zacke, N. zack ’kiálló rész, csúcs, fok; ág; ruhaszegély csip- kézése’. E német szó származéka a m. cakni eredetije is. — 2., 3. és 4. jelentése valószínűleg a magyarban alakult ki részben a kiszögellő idom képzete alapján (2., 4.), részben feltehetőleg 'bevágás’ 'levágás’ -► 'levágott darabka’ jelentésfejlődés- sel (3.). — A lyukbavető játéknál alkalmazott N. cakk (EtSz. 1: 608 2. cakk a.) különválasztandó; ez hangfestő eredetű.
Melich: Nyr. 24: 102 ®, MNy. 12: 316; Lumtzer —Melich: DOLw. 76, 287, 300; Et- Sz. 1: 607 1. cakk a. (Paul: DtWb.5 758; TrübnersDtWb. 8: 309; Kluge: EtWb.19 873.) — VÖ. cakni.
cakkpakk 1903: „Cak-pakk habartam ek kis korhelevest” (NyF. 10. sz. 78); — cakpak (ÚMTsz.). J: 1. 1903: ’hevényében, hirtelen ; in der Eile, hastig, rasch’ (1. fent) ; 2. 1903: ’mindenestül; samt und sonders’ (NyF. 10. sz. 78); 3. 1935: 'készen; fertig (als Adverb) | útra készen; reisebereit «(als Adverb)’ (SzamSz.).
Német eredetű; vö. ném. Sack-Pack ’cókmók; csőcselék’ (Sanders: DtWb. 2: 491); vö. még ném. mit Sack und Pack ’mindenestül’ (1. cakompakk a.). Vagy az előbbi, de ritkább használatú német ikerszó átvétele, vagy az utóbbi kifejezésnek az und ’és’ elhagyásával való átformálása. — A szóeleji m. c talán mondatfonetikai helyzetben keletkezett ném. c-nek felel meg; vö. ném. mit Sack ... — 1. és 3. jelentése a magyarban fejlődött ki. — A köznyelv alacsonyabb stílusrétegében használatos.
Lumtzer —Melich: DOLw. 76; EtSz. 1: 610 cakumpak a. — Vö. cakompakk.
cakni 1876: „Van is annak czaknis ajjú szoknyája” sz. (Nyr. 5: 144); 1878: „Török Zsuzsi fehér szoknyát va’ratott, Az ajjára körű’ czaknit rakatott” (Kálmány L.: Koszorúk 2: 67: NSz.); 1880: czakkenei gr. (Turul F.: Álomképek 33: NSz.); 1891: cakli (Nyr. 21: 19). J: 1. 1876: ’fogacska a szegélydísz csipkézetében ; Zacke im Spitzenwerk der Bordüre | cakkozott szegélydísz; zackige Bordüre’ (1. fent); 2. 1893: 'haj- hullám; Haarwelle’ (Petelei: Jetti 27: NSz.). — Sz: 1876: 1. fent | ~z 1929: cakniz
(Kelemen).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. tsakn ’szél- vagy szegélycsipke, cakk; ág, fog, kiállá (hegyes) rész; stb.’ (Tóth: MDivatsz. 17); vö. még ir. ném. Zacken ’ua.’. Ugyanennek a német szónak az alapszavára vezethető vissza cakk szavunk. — A cakli alak a nyelvünkben li végződéssel meg- honosult német jövevényszók hatását mutatja. — A cakni mint női kézimunkában használatos mesterségszó, illetőleg divatszó került nyelvünkbe. A 2. jelentés magyar fejlemény. — A familiáris köznyelvben és a nyelvjárásokban élő, de elavulóban levő szó.
Szarvas: Nyr. 12: 484 ®; Melich: Nyr. 24: 102; Lumtzer —Melich: DOLw. 76; Ét- Sz. 1: 607 1. cakk a.; Eckert I.: SzegFüz. 2: 61; Tóth: MDivatsz. 17®. — Vö. cakk.
cakó 1426: ? „Jacobum Chako” szn. (OklSz.); 1565: „Á rôbdôsô szárniat te attadè a páuának aua£ à czakô tolláit ?” (Mel: Jób. 97: NySz.); 1629: czákó (MesésK. 29: NySz.); 1808: ciko (EtSz.). J: 1426: ? ’gólya; Storch’ (1. fent), 1565: ’ua.’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó szó: a gólya kattogó kelepelését utánozhatja. A szóvég igenévképzőnek tekinthető. E magyarázat gyengéje, hogy a gólya nem *cakogr


cakompakk
410
canga
hanem kelepet, kattog. — Finnugor egyeztetése s a finnugor szavak indoeurópai rokonítása, személynév köznevesüléséből való magyarázata, továbbá mongol, török és latin származtatása téves. — Régen főleg a magyar nyelvterület keleti részein volt használatos, ma csak a FelsÓ-Tisza vidékén él.
CzF.®; Bálint: Párh. XV, 8; Budenz: NyK. 20: 152; Munkácsi: NyK. 20: 474, 21: 116, ÁKE. 185; Tóth R.: NyK. 25: 126; Rell: LatSz. 33, 57; Gombocz: MNy. 3: 153; Vámbéry: MBölcs. 144; EtSz. 1: 608 1. cakó a., 609 3. Cakó a.; Balassa: Nyr. 63: 2; Horger: MNy. 36: 249; D. Bartha: MNy. 49: 464, 466 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 193. — Vö. cankó2.
cakompakk 1858: „a kurírnak nem szabad »czakumpak« utazni” (Huszár-adomák 103: NSz.); 1860: czak-und-pak (Kövér L.: Szinm. 1: 50: NSz.); 1864: czakom- pakostúl gr. (PetheŐ D.: Huszárd. 91: NSz.); 1878: Czakkumpak (Bakahumor 180: NSz.); 1878: cakumpakk (III. Kákay A.: Uj fény- és árnyk. 76: NSz.); 1882: Czakompakk (Nyr. 11: 476); 1886: czakkompakkostól gr. (Jókai 69: 175: NSz.); 1897: Czakkunpakkot gr. (Endrődi S.: Kurucz nóták 69: NSz.); — cokkumpokk (MNny. 4: 186); cakúmpak (ÚMTsz.). J: À) hsz. 1. 1858: ’teljes katonai menetfelszereléssel; mit völligem Marschgepäck’ (1. fent); 2. 1860: ’minden holmijával együtt; mit Sack und Pack | mindenestül; alles in allem (genommen)’ # (1. fent); 3. 1935: ’készen, rendben; fertig, vorbereitet (als Adverb) | útra készen; reisebereit (als Adverb)’ (SzamSz.). B) fn. 1. 1864: ’vala- kinek minden holmija, cókmók; alle Habseligkeiten, Siebensachen’ (1. fent); 2. 1874: ? ’katonai menetfelszerelés; Marschgepäck’ (Nyr. 3: 327), 1878: ’ua.’ (Bakahumor 180: NSz.); 3. 1877: ’egy fajta étel; Art Speise, Gericht’ (Nyr. 6: 88).
Német eredetű; vö. ném. ,,mit Sack und Pack” ’minden holmijával, mindenestül’. A német szóeleji s-nek magyar c megfelelésére vonatkozólag 1. a cakkpakk címszót. A magyarban először a kaszárnyái nyelv szavaként jelentkezik. Határozószói 3. jelentése, valamint főnévi jelentései a magyarban fejlődtek ki. Főnévi 3. jelentése (’csipetkével, burgonyával készült húsos étel vagy bableves’) ugyancsak a katonaéletben keletkezett.
Melich: Nyr. 24: 102 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 76, 276; EtSz. 1: 610 cakum- pak a.; Zolnai Gy.: MNy. 39: 245; Tamás: UngElRum. 822. (Grimm: DtWb. 8: 1614; TrübnersDtWb. 5: 42.) — Vö. cakkpakk.
cammog 1588:,,Latod-e, mely könnyen akartok el chammogni az igazság mellől” sz. (Mon: Ápol. 322: NySz.); 1589: czammag (Mon: KépT. 314: NySz.); 1668: fel-czam- mogni sz. (Matkó: BCsák:112: NySz.); 1774: tsammag (Kónyi J.: Óra 78: NSz.); 1785: tzommogtam gr. (Cziriék Μ. Érzékeny levelek 109: NSz.); 1808: Tsammggm sz. (Sí.); — cámog (MTsz.); csommag (ÚMTsz.). j: 1588: ’bandukol; trotten | lopakodik; herumschleichen’ (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága is. Minden bizonnyal összefügg a következő igékkel: campózik ’lassan megy, ballag’,^ cancékol ’tekereg, kóborol’, cancikál ’ua.’ (ÚMTsz.); cancékozik ’csatangol, kódo- rog, csavarog’, csámborog ’bolyong, kóborol’ (MTsz.); stb. A hangfestés síkján kapcsolatban lehet a csamangó, csángó, illetőleg a kammog szavakkal. A c cs váltakozásra vö. cafrinka ~ csafrinka ’pajkos lány’, celleg cselleng ’bolyong’ stb.
Zolnai Gy.: MNy. 1: 402; Horger: MNy. 9: 419, 37: 13; Gombocz: MNy. 9: 386 ®; EtSz.®; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 259, 273; Bárczi: Szók.2 31; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. cankózik, csabukkol, csamangó, csámborodik, csámpás, csámporodik, csángó, kammog.
canga 1766: „Tavasszal tartozik a czan- gákat a szokott bérért fejni” (Nyr. 44: 123); — csanga (MTsz.). J: A) fn. 1. 1766: ’fejŐs juh; milchendes Schaf’ (1. fent); 2. 1792: ’bárányok nélküli juh vagy juhnyáj ; Schaf od. Schafherde ohne Lämmer’ (SzD.) ; 3. 1836: ’levágásra ítélt kivénült juhnyáj; zur Ab- schlachtung bestimmte überalterte Schafherde I megvénhedt juh; überaltertes Schaf’ (Kassai 5: 248) ; 4. 1846: ’feslctt nőszemély; liederliches Frauenzimmer’ (Kuthy L. : Hazai rejt. 2: 231: NSz.); 5. 1885: ’nŐstény juh; Weibchen des Schafes’ (Nyr. 14: 383); 6. 1912: ’meddő juh; geltes Schaf | silány juh; geringwertiges Schaf’ (ÚMTsz.); 7. 1912: ’hízó disznó; Mastschwein’ (ŰMTsz.). B) mn. 1. 1838: ’bárány nélküli; ohne Lamm | vén (juh); alt (Schaf)’ (Tzs.); 2. 1884: ’fejŐs; milchend’ (Erdélyi Gy.: Gav. asszony 2: 155: NSz.); 3. 1904: ’formátlan (disznó); unförmig (Schwein)’ (MNy. 4: 140); 4. 1957: ’meddő; unfruchtbar’ (SzegSz.).
Bizonytalan eredetű. Balkáni vándorszónak látszik (vö. albán cangádhe ’anya- birka vagy anyakecske, amelynek elhullott a báránya’), s a magyarba a románból kerülhetett, de megfelelő román szót nem tudunk kimutatni. — A szétágazó jelentések alapját a tenyésztésre való alkalmatlanság adja; innen a kivenhedtségre, silányságra, majd meddőségre utaló fő- és melléknévi jelentések. A ’feslett nőszemély’ jelentés kialakulásában szerepet játszhatott az, hogy a meddőség vagy elvetélés és a feslett erkölcsök között a néphit szerint bizonyos


cankó1
411
cap1
kapcsolat van. A jelentésfejlődés másik ága azzal magyarázható, hogy a tenyésztésre alkalmatlan birkát levágás előtt felhizlalják. Innen a 'formátlan (disznó}’, ’hízó disznó’ jelentés. — A cammog-gal való összekapcsolása, valamint a rom. fingáu ’suhanc’ szóból való származtatása téves. — A keleti nyelv járás terület szava.
Simonyi: Nyr. 45: 291; EtSz. 1: 611 1., 2., 3. canga a. ®.
cankó1 1784: „tzankó: utóly fer-pálinka, fitzkó; femek, ’s a’ t. utolja” (SzD. 83); 1842: csángó (MTsz.); 1873: czangó (Nyr. 2: 426). J: 1. 1784: ’sör, pálinka, bor alja; Rest von Bier, Branntwein, Wein’ (1. fent) ; 2. 1838: ’savanyú bor; sauerer Wein’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. A 2. jelentés a sokáig álló, rosszul kezelt bor megsavanyodása alapján érthető, de talán a vinkó hatását is mutatja. — Kaukázusi szavakkal való egyeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: ÁKE. 187; Gombocz: MNy. 2: 195; EtSz. 1: 612 1. cankó a.®.
cankó2 1898: cankó (EtSz.); 1899: ,,A homokos zátonyokon, fenyéreken, tópartokon tartózkodó czankók (Totanus) csőre már nem oly érzékeny, de keményebb is” (Chernél 1: 60). J: [többnyire jelzővel] 1898: a lilefélék rendjének egyik családjába tartozó különféle madarak neve; Benennung regenpfeiferähnlicher Vögel (1. fent).
Szóhasadás eredménye: a N. cakó ’ gólya’ szónak járulékos n hanggal bővült változata. Tudatos műszóalkotási szándékból kapta jelentését. A különféle cankók a gólyánál jóval kisebb, de viszonylag hosszú csőrükkel és lábukkal a gólyára emlékeztető, többnyire víz mellett élő madarak, némelyiküknek a hangja is a gólya kelepeléséhez hasonló. — Az a feltevés, hogy a cankó madárnév elvonással keletkezett a N. cankózik ’kószál’ szóból, kevésbé valószínű. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Chernél 1: 60, 2: 151, 173, 191; Brehm 6: 23, 32; EtSz. 1: 612 2. cankó a.; Bodnár: Aquila 21: 203; Horger: MNy. 36: 250. — Vö. cakó.
cankózik 1660: „Azon éyel nagy csöndesen minden hadával föl czankozék es el vakarodék” (PethŐ: Krón. 272: NySz.); 1835: cankózrii sz. (Vajda P. : Pesti lev. 1: 127: NSz.); 1844: Camkózik (Somogyi A.: Szók 26: NSz.) — cangózik, czankuzik (U- MTsz.). J: 1. [felcankózik] 1660: ’felszede- lőzködik; aufbrechen’ (1. fent); 2. 1840: ’kószál; herumstreichen’ (Gáspár J.: Füzérke 7: NSz.); 3. 1844: ‘cammog; trotten’ (1. fent).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Minden bizonnyal összefügg a következő igékkel: cammog, campózik 'ballag, megy’, cancékol 'bolyong, kószál’, can- cékozik ’ua.’, cancikál ’ua.’, cankászik ’ua.’ (EtSz.). A hangfestés síkján valószínűleg kapcsolatban van a csánkál ’őgyeleg, kószál; ugrál, mozog’ (EtSz.), csámborodik, csamangó, csángó stb. szavakkal is. — Nyelvjárási szó.
Horger: MNy. 9: 419; EtSz.®; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. cammog, csabukkol, caamangó, csámborodik, csámpás, csámpo- rodik, csángó.
cáp1 1560 k.: „Castratus: chap'. órw: herelth kechke” (GyöngySzt. 3766.); 1627: czáp (Nyr. 14: 82); 1637: csap (OklSz.); 1840: czaf (MNy. 12:43); 1863: Czápsa sz. (Kriza: Vadr. 495); — capf, capp (MTsz.); Czapi sz. (Herman: Pászt. 455); caff, cáp (ÚiMTsz.). J: 1. 1560 k.:'heréit hím állat (kecske, juh, bika stb.); verschnittenes männliches Tier (Ziege, Schaf, Stier usw.)’ (1. fent); 2. 1584: ’kecskebak; Ziegenbock | bak; Bock’ (OklSz.); 3. 1641: 'öreg, szakállas ember; alter bärtiger Mann’ (Kereszt: FKer. 398: NySz.).
Román eredetű, esetleg szlovák közvetítéssel is; vö. rom. fap ’kecskebak’; — vö. még szik, cap ’(kecske)bak; mocskos ember’. A román szó etimológiája vitatott; talán az illírből származik; vö. albán cap, cjap, sqap ’kecskebak’. A vlach pásztorterminológia elemeként Dél- és Kelet-Európa csaknem valamennyi nyelvébe bekerült; vö.: ol. N. zappe, zappo ’kecskebak’; dalmát zapo ’ua.’; szb.-hv. Ca cap ’ua.’, szín, cáp ’ua.’; le. cap ’kos, (kecske)bak; heréit kecskebak; goromba, szakállas fickó’ ; or. N. μαη ’kecskebak’. Hasonló hangalakú és jelentésű szó távolabbi nyelvekben is található (vö. krimi gót stap ’kecskebak’; perzsa capis f egyéves kecskebak’; ősz. caev ’kecskebak’; ótörök *Üabi& ’félévcs kecskegida’), de ezeknek a román szóhoz való viszonyuk még tisztázásra szorul. — A magyar szó 1637-i csap adata talán csak írásváltozat. A nyelvterület keleti és északkeleti részén a szó forrása a román volt ; máshol szlovák közvetítéssel is számolhatunk. Az adatok időrendje ellenére is valószínűbbnek látszik, hogy a rom. /ap-ot eredeti ’kecskebak’ jelentésében vettük át, a magyarban azonban a cáp már igen korán a ’kiherélt bak’ jelentésre specializálódott, majd más heréit háziállatra is alkalmazták. — Németből való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 475; Edelspacher: Ny- K. 12: 98; Szarvas: Nyr. 11: 121, 14: 7; Alexics: Nyr. 17: 320 ®, 26: 502; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; Melich: NyK. 39: 35; Herman: Pászt. 455, 539, 703; EtSz. ® ; Bernecker: SlEtWb. 120; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 183; Dráganu: Rom. 1 $5; Skaliéka:


cap;
412
caplsíráng
SbFil. 11: 82; Cranjala: RumVl. 231; Gáldi— Makkai: RomTört. 29; Balogh: ErdMúz. 47: 430; Blédy: Infl. 32; Kniezsa: SzlJsz. 805 ®» MNy. 61: 140; Cioranescu: DiccEt- Rum. 823; Márton: MNy. 52: 95, NylrK. 6: 280; Machek: EtSIÖSl. 54; Szabó T. A.: NylrK. 4: 302, StUnBB. 1960. 2: 18, 24, 1962. 2: 15, 16, 21, 24; Molnár N.: Áll. 21. (Meyer-Lübke: RomEtWb.3 9599.; Vasmer: RussEtWb. 3: 281; Abajev: EtOs. 1: 307; Trubaéev: DomZiv. 89.) — Vö. cáp2.
cáp2 1828: „Czáp: Tragus” (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 7: NSz.). J: 1828: ’fül- csap; Ohrzapfen’ (1. fent).
Nyelvújítási alkotás. Hangteste a cáp1 ’bakkecske’ szóval azonos; jelentését az anatómiai lat. tragus ’fülcsap, fülszőr’ (tkp. ’bakkecske’) mintájára kapta. A latin anatómiai műszó szemléleti alapja a kecskebak szakálla lehetett. — Bugát Pál nyelvújítási kísérlete. Az orvosi szaknyelvben nem tudott tartósan meggyökeresedni.
VÖ. cáp1.
capa 1529: „Kepenyeg. Pokrocz lasnyak Czapa. Chyzma” (OklSz.); 1667: czap pohár (Nyr. 42: 306). J: 1. 1529: ’takaró; Decke’ (1. fent); 2. 1543: ’halbÓr; Fischhaut | pikkelyesre, szemcsésre, rögösre megmunkált ló-, szamár- v. disznóbőr; Chagrin’ (OklSz.); 3. 1584: különféle tökfajták (úritök, dísztök stb.) neveként; zur Bezeichnung verschiedener Kürbisarten (z. B. Gartenkürbis, Zierkürbis usw.) (Beythe: Nom. 5b: NySz.); 4. 1902: ’rongy; Lumpen, Fetzen’ (ÚMTsz.).
Valószínűleg német eredetű; vö. baj.- osztr. R. zappeleder, zapp ’capabőr’, szász E. zappleder ’ua.’ (Krauß: WbNsiebHw. 1088). Á német szó eredetének tisztázatlansága és adatainak viszonylag kései jelentkezése csökkentik a németből való származtatás sk ilárdságát. A capa és a cap más-más német nyelvjárási alak átvétele lehet. — Átvett, eredeti jelentése a 2., ebből fejlődött a magyarban az 1. (mivel bizonyos tárgyakat cápával borítottak be, s így a ’burkolat, heborítás’ jelentésből ’takaró’ fejlődhetett) és a 3. (a tök héjának recézete miatt). Az 1.· hői fejlődhetett a 4.; e jelentésben a szó gyéi ♦ ·ι ma is előfordul egyes nyelvjárásokban; egyébként kihalt.
Szarvas: Nyr. 14: 4 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 76; EtSz. ® ; Csapodi: MKsz. 1939. 461; SzófSz. cápa a.; Szabó T. A.: MNy. 39: 71; Kniezsa: Szljsz. 805. — Vö. cápa.
capa 1794: „Tzápa pifcium Patriae numerum non ingreditur, utpote pelago familiaris: apud nos cutis folum nota est, non item piscis” (Grossinger: HistPhys. 3: 231); 1799: Czapa (Fábián J.: Term. hist. 234: NSz.). J: 1. 1794: ’raeradozó tengeri hal; Haifisch | cápabőr; Haifischhaut’ # (1. fent), 2. 1877: ’öreg matróz; alter Matrose’ (Ágai A.: Porzó tárca 1: 153: NSz.); 3. 1959: ’kíméletlen kizsákmányoló ; rücksichtsloser Ausbeuter’ (ÉrtSz.).
Valószínűleg magyar fejlemény: a R. capa ’chagrinbőr’ (1. ott) szóval lehet azonos, e borfajtát ugyanis a cápa bőréből is készítik. Nem lehetetlen, hogy a 18. sz. végén valamelyik természettudósunk tudatos állattani műszói alkotásaként keletkezett; vö. ehhez: 1708: „Squalus [’cápa’]: Tengeri kutya hal” (PP.). Az is lehetséges, hogy a capabőr ~ cápabor mellé keletkezett cápahal összetételből vált ki, és önállósult.
Szarvas: Nyr. 14: 1 ® ; Munkácsi: Ethn. 4: 300; EtSz. 1: 613 cap a., 1: 616 1. cápa a. ® ; SzófSz. ®. — Vö. capa.
capistráng; 1787: „kénfzeriti, hogy verjen tsapiftrát” (MNy. 36: 336); 1794: tsapiszt- ra (Nyr. 49: 91); 1799: tzapistrák (Márton Zapfenstreich a.); 1816: Tzapistra (Gyarmathi: Voc. 84); 1842: Csapisztráng (Döme Gerg.: Sárk. 24: NSz.); 1846: czapistrángot gr. (Kovács Pál: Műnk. 3: 182: NSz.); 1847: czapisták (Döbrentei G.: Huszárdal. 160: NSz.); 1878: csapistráng (Bakahumor 89: NSz.); 1879: czappistrángot gr. (Sasvári Á.: Bakalev. 61: NSz.); 1884 — 5: czapjistráng> czapfinstrák (Bolondság 206, 207: NSz.); — csapisták (MTsz.). J: 1. 1787: ’esti takarodó )a katonaságnál); Zapfenstreich’ (1. fent); 2. 1842: tréfás káromkodásként; als scherzhaftes Fluchwort (1. fent).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném., ném. Zapfenstreich ’takarodó’. A német szó eredeti jelentése ’hord ódugóra mért ütés’ volt (vö. Zapfen ’hordódugó’, Streich ’ütés’), de már a harmincéves háború óta felvette a ’takarodó’ jelentést. A katonai tábori életben ugyanis a takarod ót jelző dobszót annak a zaja követte, hogy a mar· kotányosok beleverték a dugókat a boros- és söröshordókba. — A magyar szó alakváltozatai részben népetimológiával keletkeztek egyfelől a csap, másfelől az istráng hatására, részben pedig hang változások, illetőleg hanghelyettesítések eredményei. Áz a végű változatok a többes számúnak érzett ák végű- ekbŐl vonódtak el. — Az osztrák hadsereg katonai nyelvéből került a magyar nyelvjárásokba.
Illéssy: Ethn. 3: 128; Szarvas: Nyr. 22: 509; Melich: Nyr. 24: 102 ®, AkNyÉrt. 17/4: 9; Lumtzer—Melich: DOLw. 76, 280, 285 ® ; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 49: 91; Thiene- mann: UngJb. 2: 105; Horger: MSzav. 101, NóNy. 6: 19; Beke: Nyr. 58: 108. (Weigand: DtWb.5 2: 1303; Storfer: Wörter 387; Kluge: EtWb.13 876.)
capplat, cappolódik 1. caflat


cár
413
cécó
cár 1555: „az mwzkway herczegh ez az orosz zár. . . nagy hadath indytottak” (Nyr. 91: 78); 1707: czár (RákF: Lev. 2: 130:NySz.); 1757 : Czártzs (Bertalanffi P. : Világ 649: NSz.). J: 1. 1555: ’orosz császár; russischer Kaiser’ (1. fent); 2. 1909: ’< bolgár) uralkodó; bulgarischer) Monarch’ (MNy. 5: 134). — Sz: ~ság 1800: Czárságnak gr. (Peretsenyi Nagy L.: Léta 176: NSz.) | ~i 1813/1953: cári (Horváth Á.: Ötödfélsz. én. 159: NSz.) || cárcvics 1893: „Cárevics, orosz cárokon kívül ama cárok . . . fiai, akik magukat az orosz cárok fenhatóságának alávetették” (PallasLex. 4: 152). J: 1893: ’a cári trón örököse; Zarewitsch’ (1. fent) || cárizmus 1905/1954: „Százmillió nép teremthet. . . új, nagy intelligenciát. Mihelyst a cárizmus összeomlik” (Ady: VT. 120). J: 1905/1954: ’a cári rendszer; Zarismus’ (1. fent).
Orosz eredetű szócsalád; vö. or. yapb ’cár’, μαρέβαη ’cárevics’, yapÚ3M ’cáriz- mus’. Az or. qapb rövidült alak a ’király, uralkodó’ jelentésű ősszláv *cdsa/sb-ból; ez utóbbi a lat. Caesar személynévre megy vissza. Etimológiailag tehát az or. qapb azonos a m. császár szláv eredetijével. Származékaival együtt számos nyelvbe átkerült; vö.: ném. Zar, Zarewitsch, Zarismus; fr. tsar, tsarévitch, tsarisme: ’cár’, ’cárevics’, ’cáriz- mus’; megfelelő szavak az angolban, olaszban stb. is. — A magyarba az orosz szócsalád tagjai irodalmi úton jutottak. A cár néhány korai előfordulása német vagy francia közvetítésre mutat. A cárus alakváltozat latinosítás eredménye. A német és francia közvetítés lehetőségével a cárevics és a latinos cárizmus esetében is számolni kell. — Főképpen történettudományi szakszók.
CzF.; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 22; Melich: MNy. 5: 134 ® ; EtSz. ® ; Pais: MNyTK. 50. sz. 3, 4; Kálmán: Nyr. 74: 27, Nyműv. 63; Beke: Nyr. 74: 51. (Skok: ZRPh. 46: 394; Vasmer: RussEtWb. 3: 283; Isaéenko: ZSlaw. 2: 330, 511.) — Vö. cézár, császár.
cavira 1626—8/1801: Tzavira (Sándor I.: Sokféle 8: 65: NSz.); 1784: „már akkor jó tzevere volt” (SzD. 81); 1801: Tzévere (Sándor I.: Sokféle 8: 65: NSz.); 1885: czevernye (Gyarmathy Zs.: Pap 65: NSz.); — csevere (MTsz.); cëvëre (NyF. 20. sz. 33). J: 1. 1626 — 8/1801 : ? ’kanca; Stute’ (1. fent), 1808: ’ua.’ (Sí.); 2. 1784: ’8 —9 éves lányka; 8 —9jähriges Mädchen’ (1. fent); 3. 1801: ’kikapós, eleven leány; leichtblütiges, lebhaftes junges Mädchen’ (1. fent); 4. 1885: ’szajha; Hure’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Cigány jövevényszó; vö. németországi cig. Őáveri, tshávorin ’csirke, jérce, tyúk’, baltikumi cig. tschawrin, tschéwrén ’ua.’, erdélyi cig. cavri ’ua.’ (Wolf: ZigWb. 235). — 2. Hangutánzó-hangfestő szó, s a cajlat, cafka, cafat stb. családjába tar- tozhatik. Alak változatait esetleg a cafra és a cefre módosulatainak kell tekintenünk, de feltehető az is, hogy a v hangú alakok az f, p és b hangúakkal párhuzamosan keletkeztek. E magyarázatnak nehézsége az is, hogy az 1. jelentést nehéz beleilleszteni e szócsalád jelentéseinek fejlődési sorába. A magas és mély hangrendű alakváltozatok ez esetben az átvétel kettősségére is visszamehetnek. — Nyelvjárási szó.
EtSz. és 1: 649 cevere a., 1: 895 csavira a. — Vö. cafat, cafka, caflat, cáfol, cafra, cafrang, cefet, cefre.
cech 1875: „még a tegnapi czehhel is adósok vagyunk” (Tóth K.: Ördög párn. 22: NSz.); 1886: czech (Rákosi V.: Verőfény 17: NSz.); — cécch (Horger: MSzav. 77); cëch (Horger: NytAl.2 106); cek, cekk, csekk (ŰMTsz.). J: 1875: ’<vendéglői stb.) fogyasztás összege, számla összege; Zeche’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zeche ’(kocsma-) számla’; ugyanez a német szó az alapja céh szavunknak is. — A magyar alak változat ok közül a k végűek a német χ hang helyettesítésével keletkeztek, vö. pech ~ pek(k). — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Horger: MSzav. 77 ® ; Moór: ALingu. 2: 3. (DudenEtym. 776; Kluge: EtWb.19 879.) — Vö. céh.
cécó 1722: ? „csak munkálódnának az emberek, de már tegnap is czél-czóf az Urak, a statusok eszem Iszom” (MNy. 40: 230); 1859: „nagy cékót csapnánk a Bikában” (Abonyi L.: Egy pali. 3: 139: NSz.); 1873: Czéczó (Nyr. 2: 135); — hajcécót gr. (Nyr. 39: 118). J: 1. 1722: ? ’zajos mulatozás; geräuschvolles Zechgelage’ (1. fent), 1859: ’ua.’ (1. fent); 2. 1877: ’civakodás; Zank | verekedés; Rauferei’ (Nyr. 6: 88); 3. 1884: ’ceremónia; Zeremonie | fölösleges körülményesség; überflüssige Umständlichkeit’ * (Várady A.: Mérges bötű 26: NSz.). — Sz: ~zik 1873: czéczózni sz. (Nyr. 2: 135).
Ismeretlen eredetű. Esetleg gondolni lehet — a kérdésesen ide vont 1722-i adat, továbbá egy 1791-i Tséltsap ’mulatság, társas összejövetel’ (MNy. 40: 230) adat alapján — arra, hogy a cécó valamiképpen kapcsolatban van a csélcsap szóval, pontosabban ennek csel előtagjával, amely talán hangutánzó-hangfestő eredetű. A kérdés további vizsgálatot kíván. A hajcécó olyan jellegű alakulat, mint a hajcihő ’hűhó’ és ’osetepaté’, amelyben az indulatszói előtagot szintén valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű utótag követi. A cécó : cékó alakváltozatok viszonyaira nézve vö. cicáz : cikáz. — Az a magyarázat, amely egy feltett ’cicázás’ alapjelentésből indul ki, valamint az, amely a céh szóval alakult elhomályosult összetételt, illetőleg osztódásos


céda
414
cefet
ikerítést lát a cecó-ban, egyaránt valószínűtlen.
Simonyi: Nyr. 4: 25; Szarvas: Nyr. 21: 517; Kalmár: NyK. 24: 127; Melich: Nyr. 24: 102; EtSz. 1: 620 1. cécó a. ® ; Szendrey: NéNy. 1: 11; SzófSz.; Implom: MNy. 40: 230 ®.
céda 1590 — 4: ? „Czeda Peterne” szn. (MNy. 42: 7G); 1626 — 7: „Iffiu népeknec idegenekkel való ihogasa, vihogasa, céda- sága, soc tántz-béli szemtelen tombolása” sz. (Zvon: Post. 1: 186: NySz.); 1792: „Tzéda: dévaj, tsintalan, pajkos” (SzD.). J: A) mn. 1. 1626 — 7: ’dévaj; schelmisch | kacér; gefallsüchtig’ (1. fent); 2. 1836: ’hamis; falsch’ (Kassai 5: 249); '3. 1877: ’szemtelen; frech’ (Greguss Á.: Arany ball. 115: NSz.); 4. 1881: ’erkölcstelen (nőszemély >; liederlich (Frauenzimmer)’ # (Csep- reghy F.: Műv. 3: 283: NSz.); 5. 1889: 'értéktelen, silány; wertlos, minderwertig’ (Rudnyánszky Gy.: Nyár 108: NSz.); 6. 1900: ’rendetlen; unordentlich | hiányos öltözetű; unvollständig gekleidet’ (ÚMTsz.). B) fn. 1838: ’szajha; Hűre* # (Horvát J.: Vegyes Tájsz.: NSz.). — Sz: ~ság 1626 — 7: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot, érdemel az a feltevés, amely szerint hangutánzó-hangfestő jellegű volna, s ezen a alapon összefüggésbe hozható a cernende, condra, cafka szavak családjával.
SzófSz.; Simon: MNy. 56: 441.
cédrus 1395 k.: ,,cedrus: cedrus fa” (BesztSzj. 913.); 1416 U./1450 k.: cedros (BécsiK. 310); 1585: Gzédrus fából (Cal. 176); 1816: Gedruszfa (U. Tóth L: Versei 158: NSz.). J: 1. 1395 k.: 'melegebb éghajlatot kedvelő fenyőféle fa ; Zeder’ # (1. fent) ; 2. 1533: ’platán; Platane’ (Murm. 1330.); 3. 1533: ’szurokfenyő ; die Kiefer’ (Murm. 1336.); 4. 1876: ’akác; Akazie’ (Nyr. 5: 11); szakny. ’Cedrus’.
Latin eredetű; vö. lat. cedrus ’gyalog- fenyő; cédrus; cédrusolaj’; ez a tisztázatlan etimológiáiú gör. κέδρος ’ua.’ átvétele. Lehetséges, hogy etimológiailag ugyanez a szó a m. citrom eredetije is. A görög szó — jobbára a latinon át — bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. cedar; ném. Zeder; fr. cèdre; ol. cedro; or. Kedp: ’cédrus’. — A m. R. ceder ’cédrus’ (1. 1560: Cederfác: Helt: Zsolt. 209: NySz.) a németből való.
Volf: Nyr. 14: 353 ®; Rell: LatSz. 33, 57; Lumtzer—Melich: DOLw. 77; EtSz.®, 1: 621 ceder a. is; Fludorovits: MNy. 26: 193, LatJsz. 42, 43; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Szabó T. A.: MNy. 59: 215. (Frisk: GrEtWb. 1 : 808; Kluge: EtWb.19 879; DudenEtym. 776; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 115.) — Vö. citrom.
cédula. 1517: „lata . . . zent damancos az evrdevgevt oluafny, nemely cédulában az lampafnac velaganal” (DomK. 271); 1585: cedola, Gzédula (Cal. 210, 541); 1898: czédola (Rell: LatSz. 33); — cédala (ÚMTsz.). J: 1. 1517: ’kis papírlap; kleiner Zettel’# (1. fent); 2. 1585: ? ’rövid (hivatalos) feljegyzés; kurze Aufzeichnung (bes. in bezug auf eine amtliche Angelegenheit)’ (Cal. 210), 1682: ’ua.’ (OklSz. Pótl.). — Szí 1708: yíegtzédulázom gr. (PP.) | cédulka 1818: czédulkákra gr. (Verseghy F.: Felelet 314: NSz.).
Latin eredetű; vö. k. lat. cédula ’papír- lapocska’; vö. még h. lat. cédula ’ua.’, 1818: scidula ’ua.’ (Márton). Ez a lat. scheda, scida ’papíruszcserje leszakított darabja, amelyből a papírlap készül; papírlap’ kicsinyítő képzős származékának, a schedulat scidula ’ua.’ szónak középkori latin fejleménye. A latin szó a gör. σχίζειν ’hasít’ igéből származó σχίδη ’szálka; fahasáb, fadarab; zsindelydarab’ átvétele. A középkori latin szó több európai nyelvbe belekerült; vö.: ném. Zettel; fr. cédule; ol. cedola: ’cédula’. — Olaszból való származtatása téves.
CzF.; Szarvas: Nyr. 14: 319; Kovács: LatEl. 54® ; Simonyi: NyK. 23: 177; Rell: LatSz. 33, 56; Kursinszky: LatJszIrod. 13; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 190 ®, LatJsz. 13, 26; SzófSz.; Moravosik: Melich-Eml. 267; Horger: MNy. 39: 379; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Kniezsa: NyK. 65: 98; Tomici: LRom. 15: 139; Tamás: UngElRum. 815. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 493; Kluge: EtWb.19 883.) - Vö. cetli, rop-.
cefet 1873: „czefet czafat, refecz rafacz: rongyos” [ikerszó elemeként] (Nyr. 2: 93); 1874: czefet (Nyr. 3: 473). J: A) fn. 1874: ’ringyó; Hure’ (1. fent). B) mn. 1. 1890: ’elhanyagolt külsejű; von verwahrlostem Aussehen [ lompos; schlampig’ (Nyr. 19: 287); 2. 1907: ’élhetetlen; unbeholfen’ (Ny- F. 40. sz. 53); 3. 1908: 'vakmerő; kühn’ (MNy. 4: 140).
Hangutánzó-hangfestő eredetű; a cajat magas hangrendű változata. Vagy párhuzamos keletkezésű alakulat a mély hangrendű mellett, vagy — kevésbé valószínűen — a cefet-cafat ’ rongyos’, cifit-cafat 'lucskos’- féle ikerszókból (1. MTsz.) vonódott el. A cefetül határozóragos formának (vö. 1906: NyF. 34. sz. 103) ’rongyul, rosszul’ volt az eredeti jelentése, s ebből 'nagyon, rendkívüli mértékben’ jelentés is fejlődött.
Gombocz: MNy. 9: 391®, Jelt. 13; EtSz. 1: 601 cafog a.®; SzófSz. cafat a.; Grétsy: MNy. 55: 206, Szóhas. 42; Pais: MNy. 56: 315; Vértes O. A.: NyK. 66: 408. — Vö. cafat, cafka, caflat, cáfol, cafra, cafrang, cavira, cefre.


cefre
415
cégér
cefre 1792: „ki-kapó, tzefre, tzafra, I zaj ha” (SzD. Tzevere a.); 1838: czibre (Tsz. Czofra a.); — cefrinkó sz. (MTsz.). J: 1. 1792: ’szajha; Hure’ (1. fent); 2. 1855: 'pálinka- főzésre összegyűjtött erjedő gyümölcs; Maische zum Schnapsbrennen' # (Fáy A.: Jávor orv. 2: 20: NSz.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Beletartozik a caflat, cafat, cefet stb. családjába; legközelebbről a ca/rá-val függ össze, melynek magas hangrendű párja. 1. jelentésének kialakulására 1. a cafat szócikkét. A köznyelvivé vált 2. jelentés kifejlődéséhez az erjedő gyümölcs szörcsögő hangja és a cefrének a moslékhoz, sárhoz való bizonyos fokú hasonlósága együtt adhattak alapot. — Hogy a 'levágott, elhányt szőlővessző’ jelentésű N. cefre (vö.: MTsz.; ÚMTsz.) ebbe a szócsaládba tartozik-e, nincs eldöntve, de lehetségesnek látszik.
Horger: Nyr. 39: 341, MNy. 23: 131; Gombocz: MNy. 9: 412®; Szemkő: MNy. 10: 180; EtSz. 1: 622 1. és 2. cefre a.; SzófSz. ® ; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. cafat, cafka, caflat, cáfol, cafra, cafrang, cavira, cibere.
cég 1853: Czég (NyÚSz.); 1854: „Czég ... firma, czégér gyökszava” (Jósika Μ.:. Zöld vad. I. el. V.: NSz.). J: 1. 1853: 'ipari, kereskedelmi vállalat; Firma’# (1. fent); 2. 1858: 'cégér; Aushängeschild’ (Jósika Μ.: Uderszki 6: 25: NSz.).
Nyelvújítási elvonás a cet/ér-ből. Olyan szabálytalan kikövetkeztetéssel jött létre, mint pl. a gyökér-bői a gyök. A cégér-b61 való elvonás társadalomtörténeti háttere az, hogy az egyes, cégérrel megjelölt műhelyekből, kereskedésekből tőkés vállalkozások alakultak, esetleg több tulajdonossal. E vállalkozásoknak a tulajdonos(ok) után nevet kellett adni. A múlt századi kereskedelmi törvény értelmében cég ’az a név, melyen a kereskedő üzletét folytatja s melyet aláírásul használ’.
Hunfalvy: NyK. 3: 477; Bartha J.: Nyr. 27: 116; EtSz. 1: 625 cégér a.®; Tolnai: Nyúj. 171 ® ; SzófSz.; Bárczi: MNyÉletr. 303 ®. — Vö. cégér.
cége 1211: ? „In loco qui dicitur Zegge” hn. (OklSz.); 1257: „Duas piscaturas que Seege vocantur” (OklSz. Szégye a.); 1400: zegie (OklSz. Szégye a.); 1559: czeghe (LevT. 1: 333); 1604: Szégye (MA.);) 1887: Czége (Herman: HalK. 2: 779); — cíge (ÚMTsz.). J: 1211: ? 'erős husángokból álló, kerítésszerű halfogó rekeszték ; aus Pfahlreihen bestehende Wehrvorrichtung (zum Fischfang)’ (1. fent), 1257: ’ua.’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. seäa, sjèda ’halfogó rekeszték, cége, vejsze’ (I. OK. 10: 159); szik. N. sedza ’ua.’ (Hvozdzik 1: 1175); ukr. N. cbtcá ’ua.’; or. N. céwa ’ua. A ném. N. seese ’ua.’ (Vasmer: RussEtWb. 2: 602) tanúsága szerint a Balti tenger melléki szlávok nyelvében is volt *sédza ’ua.’. Mindezek az ősszláv * séd ja (tkp. ’ülés’) folytatásai. Az elnevezésnek az az alapja, hogy a halász a rekeszték kapuja fölé ülőalkalmatosságot szokott magának készíteni (vö. Dal'2 1955. 4: 183). — A magyar szó közelebbi forrása a szb.-hv. sèda, a szik. R. *sedzä (Stanislav: DejinySlJaz. 1: 146) vagy esetleg a keleti szláv R. *sédza lehetett. Az alakváltozatok közül a szegye, szégye a legrégibb; az újabb cége típusúak ebből fejlődtek. — Török és német származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
Herman: HalK. 82, 150; Munkácsi: Ethn. 4: 262; Sebestyén: Ethn. 8: 143, 148; Gombocz: MNy. 3: 154, BTLw. 65, Nyr. 41: 67; EtSz. ® ; Moór: Ungjb. 7: 122®, Szinnyei-Eml. 90, Nyr. 60: 111, StudSl. 8: 274, AEthn. 12: 12 ®, NyK. 66: 44; Györffy I.: MsgNépr. 2: 67; Németh: MNy. 33: 138; Kniezsa: MNy. 49: 198, Szljsz. 494 szégye a.®, NyK. 65: 91; Vasmer: RussEtWb. 2: 602 ; Kázmér: MNyTK. 95. sz. 24; Hadrovics: I. OK. 10: 159®; Bárczi: Szók.2 88; Pais: MNy. 54: 185. (Stanislav: Slovjuh. 2: 468.) — Vö. csege.
cégér 1470: „quod est signum: Jég chegere” (SermDom. 2: 331); 1549: czçgçre gr. (MNyTK. 8. sz. 12); 1604: Tzeger (MA. Signum a.), Tzéger (MA.); 1669: cségér- jére gr. (Szók: Bals. 51: NySz.); 1873: czéjgéres sz. (Athenaeum: 1: 24: NSz.); — cígér, cőgér (MTsz.); cégér, cégér (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1470: '(ismertető)jel; Kennzeichen, Zeichen’ (1. fent); 2. 1540: ’foglal- kozást jelző jelképes tárgy; Aushängeschild | kocsmacégér; Wirtshausschild’# (OklSz.); 3. 1568: ’szégyenoszlop; Pranger’ (Mel: SzJán. 59: NySz.); 4. 1862: ’szégyen; Schande’ (CzF.); 5. 1886: ’bokréta’; Strauß’ (Nyr. 15: 237). B) mn. 1863: ’csúnya; häßlich | becstelen; ehrlos’ (Kriza: Vadr. 358). — Sz: ~es 1568· C^eqeres (Mel: SzJán. 59: NySz.).
Középnémet eredetű; vö. középfrank zëgçra, zçgçra, zëgçr, zçgçr 'mutató; mutatóujj ; útjelző ; vendégfogadó kiakasztott ismertetőjele; ismertetőjel általában; óramutató; óra(mű)’, szász E. zégar ’a kézműves iparának jele a ház előtt vagy a házon’; vö. még baj.-osztr. R. zeigar, zaigar, zächar ’ua.’; ir. ném. Zeiger 'mutató’. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. cáger is. — Az átvétel a középfelnémet korban törtéilt. A m. cégér, cégér, cégér, cégér, cégér stb. változatok közvetlenül a német változatoknak felelnek meg. A czéjgéres az ir. ném. Zeiger hatására jöhetett létre. A szó 3. és 4. jelentése a régi büntetőjog nyelvi emléke: a cégér jelentése ugyanis lehetett ’a vétkesnek nyakába


céh
416
cékla
akasztott bűnjel vagy szégyentábla, melyre az elkövetett vétség föl volt írva, sokszor rajzolva (például a lopott jószág képe vagy a kinyújtott nyelv a szájasság jelképéül’; a kicégérezés-é pedig ’a bűntárggyal vagy a jelképes szégyentáblával való pellengérre állítás’. A melléknévi jelentés is ebből adódik.
Hunfalvy: NyK. 3: 477; Borovszky: Ny- K. 24: 335; Melich: Nyr. 24: 102, AkNyÉrt. 17/4: 36; Lumtzer—Melich: DOLw. 77, 284, 297, 303; Petz: AkÉrt. 7: 590; Tolnai: MNy. 9: 244 ® ; EtSz. ® ; Kertész: Szók. 233 ® ; Horger: MSzav. 115; SzófSz. — Vö. cáger, cég.
céh 1466: ,,Ipsi more aliorum pellificum et artificum societatem, wlgariter Czech habencium” (OklSz.); 1525/1640: czéhnek gr. (TörtTár. 1908. 79); 1552: tzébôl gr. (Heltai: Dial. Blb); 1669: céhes sz. (Felv: Dics. 51: NySz.); 1847: ezekek gr. (Bajza: Ellenőr. 160: NSz.); — cég (NyF. 40. sz. 53). J: 1. 1466: ’iparosok, kereskedők egykori érdek védelmi szervezete; Zunft’ # (1. fent); 2. 1552: ’baráti (szórakozó) társaság; Trinkgesellschaft’ (1. fent); 3. 1585: 'gyülekezet; Versammlung’ (Cal. 214) — Sz: ~beli 1525/1640: czéhbeli (TörtTár. 1908. 80).
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.- -osztr. zech ’ugyanazon társadalmi állásúak Összessége, többek egyesülése közös célra, közös költségen, összejövetelüli helye; pénzbeli hozzájárulás a közös fogyasztáshoz, lakomához; a lakoma számlája’; vö. még kfn. zeche, zech ’ua.’, szász E. zäich ’céh’, ir. ném. Zeche ’ (kocsmai) számla’. Etimológiailag vele azonos az ugyancsak német eredetű cech (1. ott). — Az átvétel a középfelnémet korban történt. A szó végi ch > h hangváltozás s ezzel kapcsolatban a magánhangzó megnyúlása már a magyarban következett be.
Alexics: Nyr. 16: 403; Szarvas: Nyr. 22: 21; Melich: Nyr. 24: 102, AkNyÉrt. 17/4: 12; Lumtzer—Melich: DOLw. 77, 280, 292, 300, 306; EtSz. ® ; Thienemann: UngJb. 2: 08 ® ; Horger: MSzav. 77; Moór: NéNy. 11: 134; SzófSz.®. — Vö. cech.
ccjfe 1612: ,,egy szokolai ember . . . molnát fölvette és . . . | . . . vetette ki czöjtit a fűhalászó helynek közepibe” (Száz. 41: 147 — 8); 1646/1727: ezojtának gr. (OklSz. cojta a.); 1719: czetetgr. (Nyr. 12: 32); 1728: csejte, czeitét gr. (Nyr. 12: 31); 1773: czetyka sz. (Száz. 41: 148); 1826: „tzette. — Vízi malmot tartó gúzs, kötél, a’ Dunán” (TudGyűjt. 2: 47); — cektéböl gr. (NépHagy. 1956. 61). J; 1. 1612: ’a víz fenekére süllyesztett, gyeptéglával kitöltött hatalmas vesszőkosár vízimalmok, tutajok kikötésére; mit Rasen- ziegeln gefüllter, in den Grund gesenkter großer Korb zum Anbinden von Wassermühlen, Flößen’ (1. fent); 2. 1826: ’fűzfa- vesszőből vagy tölgyfakaróból készített gúzs vízimalmok, tutajok kikötésére; aus Weiden- oder Eichenruten verfertigte Wiede zum Anbinden von Wassermühlen, Flößen’ (1. fent; 1. még SzamSz.); 3. 1897: 'kezdetleges kikötői híd, palló; einfacher Landungssteg’ (Nyr. 26: 476).
Bizonytalan eredetű. Talán szlovén jövevényszó; vö. szín. N. cuhta ’fonott abroncs a szőlőprésen’; vö. még: cseh R. cuchta ’vasalás a felhércen, a kocsirúd alatt’ (Machek: EtSIÖSl. 62), ’vasalás az eke kise- fáján’ (Jungmann 1: 250); szik, cuchta ’vasalás a felhércen’ (Kálal 62), ’kisefa’ (Hvozdzik 1: 91). A szláv szavak a ném. Zucht ’ekelánc; tenyésztés; fenyíték’ (tkp. ’húzás’) átvételei. — E származtatásnak hangtani, de főleg jelentéstani és szóföldrajzi nehézségei vannak. Ezért gondolni kell arra is, hogy a cejte a ’ vízimalom rögzítő- kötele’ jelentésű N. cetkény (1. cötkény a.) szóval függhet össze. — Nyelvjárási szó.
Takáts: Száz. 41: 147; Gombocz: MNy. 9: 335 ® ; EtSz. ® ; Horger: MNy. 23: 131; Kniezsa: SzlJsz. 602®.
cekker 1816: „Czökör, szotyor, kosár” (Gyarmathi: Voc. 97); 1867: czekkereket gr. (Bátorfi L.: Darázsf. 133: NSz.); 1887: Czüokör (Herman: HalK. 779); — cëkkër (NyF. 34. sz. 54). J: 1816: '(főként háncsból, szalmából font) szatyor, kosár; Einholtasche, Korb (besonders aus Bast, Stroh geflochten)’ (1. fent).
Német, közelebbről valószínűleg bajorosztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zecker, zöcker, zeger (Nyr. 24: 105), zögger, zökker (Lumtzer—Melich: DOLw. 80), zöker (Nyr. 39: 300), déli ném. zöger (Halász: NMSz.), szász E. tsek'vr (Melich: DOLw. 284), szász Sz. tsçygr (uo.): ’szatyor’. A magyarba a szó népi átvétel folytán került különböző német nyelvjárásokból. — A kicsinyítő ném. Zeckerl (Nyr. 30: 468) szónak is megvan a magyar táj nyelvi megfelelője cekkerli, cekkedli, cikidli alakban (Nyr. 21: 17, 30: 468; MTsz.).
CzF. czökör a. ® ; Herman: HalK. 779; Munkácsi: Ethn. 4: 276 ® ; Melich: Nyr. 24: 105, AkNyÉrt. 17/4: 24; Lumtzer —Melich: DOLw. 80, 284, 296, 306; Giesswein: Nyr. 30: 468 ; EtSz. 1: 757 cökör a. ® ; Imre: MNny. 4: 185.
cékla 1322: ? ,,Johannis dicti Cedas" sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: ,,bleta: cecla" (SchlSzj. 921.); 1604: Czekla (MA.); 1629: csékla (EtSz.) ; — cikla, cigra-r&pvu, cviklá (MTsz.); cégla (NyF. 32. sz. 43); cíklá, civikld, cvëklâ, cvéklà, cviklà, cviklyà (ÚMTsz.); szfëkla (Nyatl.). J: 1. 1405 k.: 'salátának használt vörös répa; Rotrübe’ # (1.


cél
417
celebrál
fent); 2. 1753: ’répa; Rübe’ (Lippai: Posoni kert 288: NSz.); szakny. 'Beta vulgaris rubra’.
Valószínűleg szláv, közelebbről talán déli szláv eredetű; vö.: big. qeeKAÓ ’répa’; mac. tteeicjia, μββΚΛΟ ’ua.’ (MRS1. 522); szb.-hv. cvèkla, R. sveklb, Kaj cikla, cikva, dalmát cveka ’cékla'; szín. N. cikla, cvikla ’ua.’; vö. még cseh, szik, cvikla; le. cwikla: ’cékla’; or. ceëKAa, N. ΐ}β$ΚΛα ’répa’. A szláv szavak forrása az ismeretlen etimológiái ú gör. σεΰκλον, ion σεντλον ’cékla’. A görögből való a k. lat. sicla > cicla ’ua.’ is; a botanikai szaknyelv a Beta vulgaris cicla ’man- gold vagy fehér répa’ szókapcsolatban használja. — A magyarba egy déli szláv cvekla kerülhetett át. Az 1604. évi Czekla cs-vel, az 1629. évi csékla azonban talán c-vel olvasandó. Az újabb cmfcZd-féle alakok külön átvételek a szlovákból. — Az a feltevés, hogy a cékla esetleg közvetlenül a bizánci görögből is származtatható, további vizsgálatot igényel. Latin jövevényszóként való magyarázata téves.
Budenz: NyK. 2: 474, 6: 312; Szarvas: Nyr. 4: 398; Miklosich: Nyr. 11: 121 ® ; Balassa: NyK. 19: 160; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 34; EtSz. ® ; Gombocz: ÖM. 2/1: 96; SzófSz.; Horger: MNy. 39: 379; Kálmán: MNyj. 2: 63; Beme: Nyr. 78: 160; Kniezsa: Szljsz. 114®, NyK. 65: 85, 91; Moór: StudSl. 2: 100, MNy. 54: 288; Molnár N.: Növ. 21; Bezlaj: EtSl. 11; Kiss: StudSl. 10: 197; Tamás: UngElRum. 810. (Machek: ÖSUmR. 82, EtSIÖSl. 63; Vasmer: RussEtWb. 2: 588, 3: 284.)
cél 1456 k.: ,,qui in stadio: chelba currunt” (SermDom. 1: 308); 1541: czil (Sylv: ÚjT. 1: 83: NySz.); 1571: czélyre gr. (Nyr. 30: 428); 1577: czçl (KolGl.: NyF. 45. sz. 23). J: 1. 1456 k.: ’versenycél; Wettbewerbsziel I célpont; Zielpunkt’ * (1. fent); 2. 1456 k.: ’jelkép; Symbol’ (SermDom. 2: 221); 3. 1552: 'határ; Grenze | vég; Ende’ (Heltai: Diai. Hla); 4. 1571: ’rendeltetés ; Bestimmung, Zweck’# (1. fent); 5. 1577: ’viadal; Kampf’ (1. fent); 6. 1585: ’tárgy: az, amire valamely tevékenység stb. irányul; Gegenstand: das, worauf sich eine Tätigkeit usw. richtet’ (Cal. 717 [713]); 7. 1627: ’szándók; Absicht’ # (Pázm: LuthV. 5: NySz.). — Sz: ~oz 1683: eXczélzott gr., czélozok gr. (Thaly: Adal. 1: 133, 161: NySz.) | -(ojzás 1702: Czélozás (DEmb: GE. 106: NySz.); 1807/ 1893: czélzásom gr. (Kazinczy: Lev. 4:^ 558: NSz.) I ~(o)zat 1776: Czélozat (NyÜSz.); 1823: tzélzatok gr. (Márton Anspielung a.) j ~ozgat 1784: tzélozgat (Μ. Hírmondó 125: NSz.) I ~ tálán 18Ö7: céltalan (Folnesics: Alvina 4: NSz.), de vö. 1789: tzélatlan (Μ. Kurir 1339: NSz.) | ~zatos 1844: célzatosan gr. (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 101: NSz.).
27 Történeti-etimológiai »ótár
Német eredetű; vö.: középn. R. zel, felsŐ- ném. R. zil, ziel ’(futásnál, lövésnél, támadásnál) elérendő végpont; rendeltetés, szándék; (fizetési) határidő, időpont; határ, sorompó, vég’, korai úfn. zil és zil (írva: ziel) ’ua.; bibliai könyv fejezete; céltábla; eszmény’, ir. ném. Ziel 'cél'. — A magyar szó é^i kettőssége német megfelelőkre is visszamehet. A magánhangzó eredetibb időtartama kérdéses; esetleg rövid magánhangzóval is átvehettük, ez esetben a nyúlást a magyarban a hangsúlyos helyzet okozhatta. A szó a lovagi tornajátékok, lövészet, pénzgazdálkozás stb. tárgykörében kerülhetett át, középnémet és felsőnémet nyelvjárás egyaránt közvetíthette. Szláv közvetítés művelődéstörténeti okokból nem valószínű. A szláv nyelvi változatok ugyancsak közvetlenül a- középnémetből (le. cél > or. yeAb: ’ua.’) vagy a felsőnémetből (szb.-hv. cilj; cseh cíl; szik, ciel: ’ua.’) valók. A magyar szó származékai részben talán a német szó származékainak mintájára jöhettek létre (ném. zielen ~ m. céloz stb.), részben önálló magyar képzések (célozgat, célzat, célzatos stb.). A szóhoz általában mélyhangú ragok és toldalékok járulnak, esetleg több változatban is; vö. céltalan ~ R. célatlan.
Szarvas: Nyr. 12: 532 ® ; Melich: Nyr. 24: 103, NyK. 39: 37; Szily-Eml. 34; Lumtzer —Melich: DOLw. 77 ® ; EtSz. ® ; Thienemann: Ungjb. 2: 95; Horger: MSzav. 146; Tolnai: Nyúj. 153; SzófSz.; Sebestyén: Névut. 132; Kniezsa: NyK. 65: 97; Tamás: UngElRum. 811. (Schneeweis: DtLwSkr. 114; Kluge: EtWb.19 885.) - Vö. ön-.
celebrál 1600 k.: „kun Gaspar es vra fassionalissaual . . . melj de rebus parapher- nalibus . . . Celebr altatót” sz. (NytudÉrt. 44. sz. 43). J: 1. 1600 k.: 'ünnepélyes keretek közt kibocsát (oklevelet); (Urkunde) feierlich ausgeben’ (1. fent); 2. 1700: ünnepélyesen végbevisz; etwas feierlich ab wickeln | misézik; Messe lesen’ (D. Ember Pál: Sz. Sildus 3: NSz.); 3. 1763: ’ünnepel; feiern’ (Fejérvári HB. Intze 1: 31: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. celebrare 'többed - magával látogat; ünnepel; ünnepélyesen végbevisz’, k. lat., e. lat. celebrare ’végbevisz; misét mond*. Ez a lat. celeber 'látogatott; ünnepélyes* származéka. Több európai nyelv átvette a latin szót; vö.: ang. celebrate; ném. zelebrieren; fr. célébrer; ol. celebrare; le. celebro waé: *misét mond; ünnepel’. — A magyarba az egyházi élettel kapcsolatban kerülhetett. Az 1. jelentés valószínűleg a magyarban alakult ki az eredetibb 2. alapján. — Ma vallási műszó.
(Skeat: EtDict.4 99; Wartburg: FEW. 2/1: 573; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 843; DudenEtym. 778.)


celecula
418
céloké
celecula 1784: „tzele-tzulát, málhát ’s a ’t. hordozó” (SzD. 82); 1808: czelecczulá- jókat gr. (Dugonics: Szittyiai tört. 2: 167: NSz.); — cele-bula, celle-culla (MTsz.); cëlë- cúla, cepe-cúla, cërëcura (ÚMTsz.). J: A) fn. 1784: 'holmi, cókmók; Siebensachen, Zeug | ringy-rongy; Lumpenkram’ (1. fent). B) mn. 1856: 'hóbortos; rappelig’ (Garay A.: Fal. él. 1: 129: NSz.).
Ikerszó: a cula ’cókmók’ (1. ott) magas hangrendű előtaggal bővült változata. A hangfestés mozzanata még fokozottabban érvényesül benne, mint a cuZá-ban. Az értéktelen holmik nevei között gyakoriak a hangfestő jellegű ikerszavak; vö. cepe-cupa (M- Tsz.), cókmók, retyerutya stb. — AB) jelentés kifejlődése nincs tisztázva. Esetleg a főnévi celecula jelzői használatából alakult ki, bár számolhatunk a szeleverdi, szeleburdi, N. szele-kóla, szele-kótya ’szeles, szeleburdi’ (MTsz.) szemantikai hatásával is.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 255; EtSz. 1: 772 cula a.; Csefkó: MNy. 46: 365 ®.
cella 1372 U./1448 k.: „cgÿnala egÿ kews cellatt maganak” (JókK. 40); 1519 k.: Óellaiaba gr. (DebrK. 116); 1531: celabol gr. (TelK. 288); 1604: Céllá (MA.); 1702: czélá- jokat gr. (Misk: VKert 642: NySz.); 1761: cséllájának gr. (Biró Μ.: Préd. 146: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'kolostori cella; Klause’* (1. fent); 2. 1577 k.: 'sejt; Zelle’ (OrvK. 237); 3. 1590: 'kamra; Kammer’ (SzikszF. 126); 4. 1702: ’lépsejt; Wabezelle’ (1. fent); 5. 1715 e.: ’kalitka; Käfig’ (MNy. 28: 317); 6. 1795/1891: ’börtönzárka ; Gefängniszelle’ * (Kazinczy: Lev. 2: 406: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. cella ’szűk szoba; éléskamra; templom belső része; zárka; madárketrec; lépsejt’, k. lat., e. lat. cella ’éléskamra; szerzetesi cella’. A latin szó összefügg a lat. celare 'elrejt’ igével. — A latinból több európai nyelvbe átkerült; vö.: ang. cell; ném. Zelle; ol. cella: 'szerzetesi cella; zárka; sejt’; fr. celle ’halottkamra; jobbágykunyhó’. Vö. még or. KÓAbR 'szerzetesi cella; kuckó’. — A magyarba az egyházi latin nyelv útján jutott. A cs kezdetű alakváltozatok további vizsgálatra szorulnak.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 1: 221; Kovács: LatEl. 11; Melich: SzlJsz. 1/2: 235; EtSz. 1: 633 1. cella a.®. (Wartburg: FEW. 2/1: 574; Walde — Hofmann : LatEtWb.3 1: 195; Vasmer: RussEtWb. 1: 549.) — Vö. celluloid, cellulóz, celofán.
celleng 1. cselleng
celluloid 1901; „Bauer dr. celluloid müfogsorok készítését . . . mutatta be” (BH. 1901. szept. 29, 17: NSz.). J: 1901: ’egy fajta rugalmas, áttetsző műanyag; Zelluloid' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. celluloid; fr. celluloïd(e); ném. Zelluloid; ol. celluloidé; or. yeAAyaóud: 'celluloid'. Az amerikai angolban keletkezett az ang. cellulose 'cellulóz' származékaként; tulajdonképpeni jelentése ’cellulózszerű'. Eleinte védjegy- zett márkanév volt. A celluloidot mint a legrégibb műanyagot az USA-beli Hyatt- fivérek találták fel 1869-ben. — A magyarba a szó feltehetőleg német közvetítéssel került.
(Partridge: Or. 276 hall 11. a.; Römpp: VegyLex. 1: 315; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 115.) — Vö. cella, cellulóz, celofán.
cellulóz 1883: „A sejt eleinte gömböly- ded vagy tojásdad. tömlő, . . . melyet sajátos anyag, a cellulózé képez” (Mendlik —Király: Növények élete 5: NSz.); 1891: cellulóza (Füredi: IdSz.); 1893: Cellulóz (PallasLex. 4: 228). J: 1883: ’a növényi sejtek falát alkotó fontos szerves vegyület; Zellulose’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. cellulose; fr. cellulose; ném. Zellulose; ol. cellulosa; or. yeAAfOAÓ3a: 'cellulóz’. A franciában keletkezett a fr. cellule 'sejt' származékaként; az -ose képző (vö. glukózé ’szŐlŐcukor’) a vegyü- letek cukor voltára szokott utalni. Az elnevezés A. Payen (1795—1871.) francia vegyésztől származik. — A magyarba német közvetítéssel került. A cellulóza alak változat latinosítás eredménye.
(Römpp: VegyLex. 1: 316; Bloch—Wartburg: DictÉrtFr.4 115.) — Vö. cella, celluloid, celofán.
celofán 1928: „Cellofán. Cellulozehid- rátból álló átlátszó, hajlékony lapok” (Techn- Lex. 1: 198); — celofán (ÉrtSz.); celofántot gr. (ÚMTsz.). J: 1928: ’Cellophan’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. cellophane; fr. cellophane; ném. Cellophan, Cellophane; ol. cellofane, celofano; or. yeAAOcfiáii: ’celofán'. Mesterséges összetétel, mely a franciában keletkezett márkanévként. Előtagja a nemzetközi cellulose, celluloid csonkított alakja; utótagja a gör. όιαφανής 'áttetsző, átlátszó’ (vö. még gör. φανός ’világos, fényes', φανή 'fáklya' stb.) alapján jött létre. — A magyar szó közvetlen forrása a német lehetett. A N. celofánt í-je járulékhang; vö. tulipánt.
(Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 845; Römpp: VegyLex. 3: 746 Viszkózfólia a.; Webster’s IntDict.3 1: 360.) — Vö. cella, celluloid, cellulóz.
céloké 1796: „tzelókékkel, botokkal, póznákkal a’ szó-szaporításban bízó Bóltseket derekasan meg-agyalták” (Svastics Ign.: Μ. tzim. 2: NSz.); 1829 — 34/1842: cseloke (Berzsenyi Művei 2: 129: NSz.); 1872: cselóte (Nyr. 1: 232). J: 1796: ’vastag bot; dicker Stock I pózna; Stange’ (1. fent).


célszerű
419
cementál
Ismeretlen eredetű. Úgy látszik, hogy a c-s szókezdet és a fc-t tartalmazó forma az eredetibb. — A szel ’vág’ igéből való származtatás, amely szerint a szó eredetileg 'vágott, hasított bot'-ot jelentett (vö. culák), kevéssé valószínű. — Nyelvjárási szó.
Badics: NyK. 15: 399; Munkácsi: Nyr. 13: 51, Budenz-Eml. 272; Jankó: BNépr. 227; Hermán: Pászt. 221; Pais: MNy. 10: 70; EtSz. ® ; Bátky: MNy. 31: 329.
célszerű 1832: Czélszerű (NyÚSz.). J: 1832: 'zweckmäßig’ # (1. fent). — Sz: ~tlen 1839: a’ legczélszerütlenebb gr. (Szász K.: Magy. nyelvtud. 2: 41: NSz.) | ~ség 1839: czélszerűsége gr, (Árvizkönyv 1: 83: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. A régi nyelvben melléknévi előtaghoz járuló -szerű utótagot (NySz. 3: 194) a nyelvújítók kezdték főnévi előtaggal összekapcsolni, s a mai nyelvben a -szerű már képzőszerű utótagnak vagy éppen képzőnek tekinthető (1. ÉrtSz. 6: 238). — A célszerű mintája a ném. zweckmäßig ’célszerü’ lehetett.
Király K.: Nyr. 26: 302 ®; Szily: Nyr. 29: 30, MNy. 10: 265; NyÚSz. 41, 430; EtSz. 1: 632 cél a.; Tolnai: Nyúj. 153, 209; Kovalovszky: Nyműv. 79.
cernendo 1751: ,,csináld kamarámat! Benne élésemet, cemende ruhámat Raknám” (OrmSz.); 1857: czämendä (MNyszet. 2: 409) ; — cemende, cemende, cemönde (MTsz.) ; camanda; cemende, cemendra,, cemendre (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1751: ’értéktelen, silány (ruházat) ; wertlos,geringwertig (Kleidung)’ (1. fent); 2. 1857: ’ronda; scheußlich] erkölcstelen (nőszemély); liederlich (Frauenzimmer)’ (1. fent); 3. 1907: ’öklelős; bockig’ (NyF. 40. sz. 53). B) fn. 1. 1825: ringyó; Hűre’ (Kisfaludy S.: Játékszín 1: 248: NSz.); 2. 1838: ’cókmók; Kram’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot érdemel az a feltevés, amely szerint hangutánzó-hangfestő eredetű volna, s ezen az alapon összefüggésbe hozható a cafat, céda és a condra családjával. — Egy kétes hitelű szik. N. cmendra ’nyafka lány’ átvételeként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 291 ; Kniezsa: SzlJsz. 806 ®.
cement 1791: ,,Harmad’-Nap, a’ Téglát ’s ezémentet hordatja” (Poóts A.: Vers. 119: NSz.); 1806: tzement (Márton J.: Képes Könyv 2: 19: NSz.); 1838: czimenttel gr. (Athenaeum 1: 213: NSz.); — cimént, ciment, cimint, cimünt (ŰMTsz.). J: 1. 1791 : 'habarcs; Mörtel I vakolat; Bewurf’ (1. fent); 2. 1838: ? ’szürke, porszerű építési kötőanyag; Zement’# (Tzs.), 1865: ’ua.’ (Babos); 3. 1915: ’fogcement; Zement für Zahnfüllungen’ (MNy. 11: 168). - Sz: ~ez 1798: összecémentezett gr. (Nyr. 47: 228).
Német eredetű; vö. ném. Zement 'cement; R. malter’; ez a fr. ciment ’ua.’ közvetítésével az ang. cement ’ua.’ szóra megy vissza. Az angol szó tudatos alkotás a lat. caementum 'fejtett kő, falazókő’ alapján. Eleinte a cementet Roman cement (tkp. 'római cement') szókapcsolattal jelölték az angolban. A modern értelemben vett cementet 1756-ban J. Sematon (1724—1792.) angol mérnök állította elő. Építési szakszóként az angolból terjedt el; vö.: ol. cemento; cseh cement; le. cement; or. yeMCHm: 'cement'. — A m. R. cement, cément ’aranyfinomító por; aranyfinomítás stb.’ (vö. 1550 k.: ,,ismét az chÿement porral massoris czemento- les”: Száz. 11: 229) végső forrása ugyancsak a lat. caementum, feltehetőleg olasz, esetleg német közvetítéssel. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. cementál is.
Melich: Nyr. 24: 103; Sz. K.: MNy. 3: 287; EtSz. 1: 637 1. cement a. és 1: 638 2, cement a. 0 ; Melich: MNy. 11: 162 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 36. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 848; Machek: EtSIÖSl. 56; Partridge: Or. 88; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 82; Kluge: EtWb.19 882; DudenEtym. 779.) — Vö. cementál.
cementül 1890 — 2: „A szegény bányatermékek . . . cementálásra kitünően alkalmasak” sz. (Földtani Intézet Évkönyve 9: 149: NSz.); 1891: „cementál: edz (fémeket)” (Füredi: IdSz.). J: 1. 1890 — 2: 'tisztít; reinigen I finomít; abfeinen’ (1. fent); 2. 1891: 'edz; stählen' (1. fent). — De vö. 1865: „cementirozni , . . anyitani (aranyat) ; edzeni (aczélt)” sz. (Babos cement a.).
Német eredetű; vö. ném. zementieren ’(a vas felszínét) szénben dúsabb, keményebb felületi rétegekkel látja el’; ez a kfn. zément ’cemcntáló por (az arany tisztítására)’ ötvösműszó származéka. Az alapszó a fr. cément ’ua.’ közvetítésével a lat. caementum 'fejtett kő, falazókő’ szóra megy vissza; ez a m. cement végső forrása is. A ném. zementieren megfelelői kohászati műszóként kimutathatók számos európai nyelvből; vö.: ang. cement; fr. cémenter; ol. cementare; or. qeMeHmúpoeamb: 'centien- tál’. — Am. cementál a korábbról adatolt cementiroz-bó]. képzőcserével keletkezett latin eredetű ál végű igéink mintájára. — A m. R. cementet ’aranyat tisztít’ (vö. 1550 k.: ,,ismét az chÿement porral massoris czementoles”: Száz. 11: 229) a m. R. cement ’aranyfinomító por, aranyfinomítás stb.' származéka. — Kohászati szakszó.
Melich: Nyr. 24: 103, MNy. 11: 162®; Sz. K.: MNy. 3: 287; EtSz. 1: 637 1, cement a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 36®. (Bat- 27*


cempel
420
centi
tisti — Alessio: DizEtlt. 2: 939; Ernout — Meillet: DictÉtLat? 82; DudenEtym. 799; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 116.) — Vö. cement.
cempel 1816: „Czempel, gyapot serités végett banyalitott kolbászocska, tekercsecs- ke” (Gyarmathi: Voc. 97). J: 1816: 'kolbász formájú tekercs, amelyen a gyapotot pödrik; wurstförmige Spule um die Baumwolle zu zwirnen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán számításba jöhet német származtatása; vö. ném. Zem- pel Zampel ~ Sempel) ’virágos mintás kelmék előállítására alkalmas szövőszéknek egy bizonyos alkatrészét pótló berendezés’ (Sanders: Fremdwb. 3: 1700 *Zálmer a.). A német takácsműszó az ang. sample ’minta, (anyag)minta’ átvétele, mely az ang. ex· ample ’példa’ rövidülése, s a fr. exemple ’pél- da, írásminta’ közvetítésével a lat. exemplum 'leírás, másolás, minta; példa’ szóra megy vissza. — A német származtatás további vizsgálatot igényel, elsősorban tárgy történeti és jelentéstani szempontból. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 7: 244 ® ; Melich: Nyr. 24: 103 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 77; EtSz. 1: 638 2. cëmpël a.®, 1: 760 cömpöly a. is. (Partridge: Or. 191 exempt 5. a.)
cendely 1435: ? „Johannes Chendel” szn. (OklSz.); 1473: „Vnum ligamen capitis deauratum Zederyes cendel” (OklSz.); 1565: czendélÿ (Radv: Csal. 2: 19); 1607: csindely, csendely (Radv: Csal. 2: 124); 17. sz.: czindel (Nyr. 5: 205). J: 1473: ’egy fajta selyemkelme; Art Seidenstoff’ (1. fent).
Német eredetű; vö. kfn. zendâl, zindâl ’kelmefajta’, úfn. zindel, zendel ’ua.’. A német szó a tisztázatlan etimológiájú ófr. cendal ’ua.’ szóval függhet össze. — A szóele ji c ~ CS'VQ vö. R. cinadof^ csinadof (1. ott) ; csődör^ cődör stb. — Olasz származtatása nem fogadható el. — Kihalt szó.
Szarvas: Nyr. 5: 210; Borovszky: NyK. 24: 335; Melich: Nyr. 24: 103 ® ; ÉtSz. « ; Pais: MNy. 10: 70; Gáldi: MNy. 36: 22, 26 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 23, 43; Kniezsa: MNy. 61: 140. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 4111; Corominas: DiccCrítEt. 1: 760; Kluge: EtWb.19 887.)
cenlc 1138/1329: ? „In villa Geu hec funt nomina foruorum . . . Cencu” szn. (M- Ny. 32: 132); 1281:? Tothchynk hn. (Csánki 3: 604); 1395 k.: „turper: chenk” (BesztSzj. 796.) ; 1615: zenk (Zvon: PázmP. 209: NySz.) ; — cënke (Nyr. 30: 173); cönk (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1395 k.: ’kutya, vadászkutya; Hund, Jagdhund’ (1. fent); 2. 1708: ’lovász- legény (főleg a katonaságnál); Stalljunge (bes. beim Militär) | ifjú zsoldos; junger Söldner’ (PP. Cacula a.); 3. 1753: ’taknyos kölyök; Rotzbengel’ (Kunits: Sedecziás 72 — 3: NSz.); 4. 1807: ’fiú; Knabe | suhanó; Bengel’ (Márton); 5. 1811: ’újonc; Rekrut’ (Márton); 6. 1843: ’hitvány ember; Schuft’ * (Életk. 2/3: 219: NSz.); 7. 1900: ’ügyvéd; Rechtsanwalt’ (Nyr. 31: 83). B) mn. 1. 1864: ’hitvány; schuftig’ (Bajza Jenő: Zách. 43: NSz.); 2. 1877: ’fiatal; jung’ (Margitay D.: Feltám. 72: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Eredetileg kutyafajtát jelölt; a ’fiú, fiatal’ jelentésre vö. kölyök, tacskó; a ’hitvány’, ’hitvány ember’ jelentésre vö. kutya. — A tulajdonnév! adatok — köztük különösen a helységnevek — ide- tartozása kérdéses. — A rom. fine, fine, fin- gaü 'kiskutya, tacskó, fickó’ valószínűleg a magyarból való. — Német származtatása sajtóhibán alapuló tévedés.
Simonyi: NyK. 22: 524, AkÉrt. 3: 660. MNyelv.2 121, Nyr. 45: 291; Herman: Pászt. 585; EtSz. 1: 640 1. cenk a. ® ; P?iis, MNy. 18: 32, Gáldi: Szótir. 514; SzófSz.: Gácsér: MNyTK. 58. sz. 12; Beke: Nyr. 73: 260; Gáldi: Szótir. 165; Reichenkron: Ur, AltJb. 31: 334; Cioranescu: DiccEtRum’ 840; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 35, 40; Tamás: UngElRum. 818.
centenárium 1893: „Centenarium (lat.) valamely esemény századik évfordulója’, (PallasLex. 4: 235); — centennarium (Radó: IdSz.1); centenárium (HSz.3). J: 1893: ’száz- éves jubileum; Zentenarium’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zentenarium 'százéves jubileum’. Ez a lat. centum 'száz' származékának, a lat. centenarius 'százat tartalmazó, százból álló’ melléknévnek a semleges nemű alakjából keletkezett. A szóalak keletkezésére vö. még: lat., k., h. lat. [pondus 7 centenarium ’száz [súly]egység valamiből’. Modern jelentésében megvan más európai nyelvekben is; vö.: ang. centenary; fr. centenaire; ol. centenario: ’száz éves', 'centenárium'. — A hosszú n-es m. centennarium a m. millennium hamis analógiájára, a m. centenáris 'évszázados’ melléknév pedig a millenáris mintájára jöhetett létre; vö. 1930: ,,[a] cent/ennium, mill/ennium hatása alatt ilyen hibás alakokat írunk: centennáris, centennárium” (MNy. 26: 158).
N.: MNy. 26: 158®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 853.)
centi 1906: „centi (= mérték, mérőszalag. Hozd ide csak a centit)” (Bacsó: Adavid. nyj. 13: NSz.); — canti, centli (ŰMTsz.); centi (MNy. 38: 335). J: 1. 1906: 'centiméter (mint mértékegység) ; Zentimeter (als Maßeinheit)’ (1. fent); 2. 1906: ’mérőszalag; Maßband’ (1. fent). — De vö.: 1878: czentiliter (Kálmány L.: Koszorúk 2: 114: NSz.); 1883: centimeternyi (Democritos:


eentrálé
421
centrifugális
Tisza-korm. 14: NSz.); 1893: centigram (Pal- lasLex. 4: 235).
Magyar fejlemény: jelentéstapadással önállósult a centiméter összetétel centi- előtagjából. A centi- elÓtagú összetételek az európai nyelvekben a tízes számrendszeren alapuló mértékrendszerek egységének századrészét jelölik; a lat. centum 'száz' szónak összetételekben szereplő centi- töve (vö. pl. centiceps ’százfejű’, centies ’szászszor’, centimanus ’százkezű’) alapján alkották meg őket ; vö. : ném. Zentigramm, Zentiliter, Zentimeter; fr. centigramme, centilitre, centimètre; stb.: ’centigramm’, ’centiliter', 'centiméter’.
Horger: MNy. 38: 335 ® ; Vámosi: Csizm. 88. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 200; Wartburg: FEWT. 2/1: 590; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 854; Partridge: Or. 88.)
ccntrâlé 1857: eentrálé (Keresztesi: Mat. 69); 1938: „Centrálé (vili) erőmű, villamosmű (ált) központ” (Pávó: IdMűszSz.); — centrále (Sándor: IdSz.). J: 1. 1857: ’(kör-) átmérő; Durchmesser’ (1. fent); 2. 1938: 'erőmű; Kraftwerk’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zentrale 'központ; (kör)átmérŐ, szimmetria tengely; erŐ- műcentrálé’. Ez a latinból származó ném. zentral 'centrális, központi' (1. centrális a.) melléknévnek főnevesült alakja, esetleg a zentrale Linie 'központi vagy középvonal’-féle szerkezet alapján; vö. még fr. ligne centrale 'középvonal' stb. Modern ('erőmű’) jelentésében — elsősorban a ném. Zentrale alapján — meghonosodott több más európai nyelvben is; vö.: fr. centrale; ol. centrale; cseh centrála: 'eentrálé'. — A magyar szóvég alakulására vö. internacionálé ~ internacio- nale. — Elavulóban levő szó.
Kallós E.: Nyr. 70: 68. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 856; DudenEtym. 779.) — Vö. centrális, centrum.
centrális 1796: ,,Az ide való centrális administrátio . . . arra kérte Ókét” (Μ. Kurír 1: 255: NSz.) ; 1803: centralis (D. Éltes: FrSz. 43). J: A) mn. 1796: 'központi; zentral’ (1. fent). B) fn. 1877: ’(kör)átmérő ; Durchmesser' (Keresztesi: Mát. 69) || centralizál 1811/1898: ,,idő vei minden jó társaságokban . . . egy jó tónus centralizáltatott” sz. (Kazinczy: Lev. 8: 367: NSz.). J: 1811/ 1898: 'központosít; zentralisieren' (1. fent) I] centralizáció 1838/1900: „Értekezésed a centralisatióról igen ínyem szerint van” (Vörösmarty Emlékkönyve 282: NSz.); 1844/1890: czentralizáció (Deák F. : Lev. 144: NSz.). J: 1838/1900: 'központosítás; Zentralisation' (1. fent) II centralista 1863: ,,Janus . . . egyik arcával ... a födoralisták, a másikkal ... a centralisták felé tekint” (Garab. napt. 5: NSz.). J: A) fn. 1863: ’a centralizmus híve; Zentralist’ (1. fent).
B) mn. 1865: ’a centralizmus elvét valló, vele kapcsolatos; zentralistisch’ (Egyes, napt. 22: NSz.) II centralizmus 1887: ,,[e kor] főtendentiája szintén küzdelem volt az idegen absolutismus és centralismus ellen” (Riedl: Arany 37: NSz.); — Central izmus (Horovitz: IdSz.4). J: 1887: 'centralizáción alapuló irányítási rendszer; Zentralismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. zentral, zentralisieren, Zentralisation, Zentralist, Zentralismus; fr. central, centraliser, centralisation, centraliste, centralisme: 'centrális’, 'centralizál’, 'centralizáció', 'centralista', 'centralizmus’. Megfelelő szavak vannak az angolban, az olaszban, oroszban stb. is. A szócsalád alapja a lat. centrális 'középen levő’ (< : lat. centrum 'középpont'), mely elsősorban a belőle alakult fr. central közvetítésével terjedt el. A származékok főleg társadalmi, politikai, gazdasági műszavakként keletkeztek. — A szócsalád magyar tagjai közül a centrális latin eredetűnek fogható fel; vö. h. lat. centrális 'középponti, a középponthoz tartozó’. A centralizál, centralizáció, centralista, centralizmus elsősorban a ném. zentralisieren stb. alapján keletkezhetett latin eredetű igéink mintájára, illetőleg a szóvég latinosításával.
EtSz. 1: 642 centrum a.®; D. Éltes: FrSz. 43. (DudenEtym. 779.) — Vö. centrálé, centrum.
centrifugális 1865: „centrifugális erő . . . központtól! erő, futóerő” (Babos); 1893: „Centrifugál (v. zárt virágzat)” (PallasLex. 4: 239). J: 1. 1865: 'a középponttól távolító; zentrifugal' (1. fent); 2. 1893: 'zárt (virágzat); geschlossen (Blütenstand)’ (1. fent) II centrifuga, 1928: „Centrifuga alatt nagy fordulatszámú, forgómozgást végző hengeres tartányt. . . értünk” (TechnLex. 1: 200) ; — centrifuga (Bakos: IdSz.). J: 1928: 'a centrifugális erő elvén alapuló szerkezet; Zentrifuge’ (1. fent)^ — Sz: 1937: centri¬
fugáló (öntés) sz. (ŰjldőkLex. 5 — 6: 1271).
Német eredetű szócsalád ; vö. ném. zentrifugal 'centrifugális’, Zentrifuge ’centrifuga’. A ném. zentrifugal mesterségesen alkotott latinos összetétel a lat. centrum ’középpont’ és a lat. fugere 'fut' alapján a fr. centrifuge 'centrifugális’ mintájára; vö. még: ném. zentripetal; fr. centripète: ’centripetális’. A ném. Zentrifuge mintája a fr. centrifuge 'centrifuga’, pontosabban ennek írásképe. A szócsalád meghonosodott számos európai nyelvben; vö.: ang. centrifugai 'centrifugális; centrifuga’, centrifuge 'centrifugál' ige; ol. centrifugo, centrifuga; le. centryfugalny, centryfuga: 'centrifugális’, 'centrifuga'. — A m. centrifugális és centrifuga hangalakja a német megfelelők alapján történt latinosí- tás eredménye. A centrifuga korábbi elneve¬


centrum
422
ceremónia
zése centrifugál gép volt (vö. PallasLex. 4: 239).
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 857; DudenEtym. 779; Bloch—Wartburg: DictÉtFr? 116.)
centrum 1655: ,,a’ por noha hányattatik . . . a’ fzelektol . . . nem véfz-el, hanem az ô centromában concentrai ta tik” (MNy. 36: 336); 1750: Centrum ponton (Faludi: DE. 1: 112: NSz.). J: 1. 1655: ’középpont; Mittelpunkt’* (1. fent); 2. 1848: ’középrész; Mittelteil’ (RefNy. 164); 3. 1874: ’középpárt; Mittelpartei’ (LaukaG.: Uj. nov. 205: NSz.); 4. 1900: ’góc(pont), központ; Zentrale’ (Tolnai: Magy. szót.) || centrizmus 1948: „centrizmus: irány a munkásmozgalomban, mely a reformizmus ... és a forradalmi szárny között áll’ (Sándor: IdSz.). J: 1948: ’opportunista irányzat a munkásmozgalomban; Zentrismus’ (1. fent) || centrista. 1951: „centrista (lat.) — rejtett opportunista, a centrizmus híve” (SzikraldSz.). J: 1951: ’a centrizmus híve; Zentrist’ (1. fent).
A szócsalád centrum tagja latin eredetű; vö. lat. centrum ’a kör középpontja’. Ez a görögből való; vö. gör. κέντρον ’ua.’ (eredeti jelentése ’ösztöke’; ebből a ’körzŐeszköz rögzített szára, mely körül a másik szárat körbe mozgatják’, majd ’a kör középpontja’). Jórészt közvetlenül a latin alapján meghonosodott számos európai nyelv szókészletében; vö.: ang. centre, centrum; fr. centre, centrum; ném. Zentrum; ol. centro; or. yeHmp: ’centrum’. E nyelvek mindegyikében megvannak politikai műszóként a m. centrizmus, centrista megfelelői is; vö. pl. a magyar alakokhoz legközelebb álló ném. Zentrismus, Zentrist szavakat, vö. még or. yeHmpÚ3M, yeHmpúcm. A magyarban a centrizmus és a centrista német és orosz hatás alapján keletkezhetett.
EtSz.®. (Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 113; Frisk: GrEtWb. 1: 820; DudenEtym. 779.) — Vö. centrale, centrális.
cenzúra 1644: ,,vékony censuránkat megírjuk” (MNy. 49: 504); 1833: Censúráz- niok sz. (P. Thewrewk J.: Bér. Tűk. 134: NSz.); — cendura (EtSz.); cindura (Nyr. 33: 245). J: 1. 1644: ’vélemény; Meinung’ (1. fent); 2. 1748: ’köny vcenzúra ; Bücherzensur’ (Bőd P.: Sz. biblia 111: NSz.); 3. 1782/1890: ’vizsga; Prüfung’ (Kazinczy: Lev. 1: 23: NSz.); 4. 1789/1890: ’cenzori hivatal; Amt des Zenzors’ (Kazinczy: Lev. 1: 399: NSz.); 5. 1795: ’bíróság; Gericht’ (Festetics Urod. Instr. 408: NSz.). - Sz: /41 1802/1891: censurálta gr. (Kazinczy: Lev. 2: 506: NSz.) I /óz 1833: 1. fent || cenzor 1763: „Tzenszor- Birák” (MNy. 11: 302); 1779/1932: „ha most ilyen munkát küldenék a censornak” (Bessenyei: Magyar néző 67: NSz.); 1893: Cenzor
(PallasLex. 4: 24). J: 1. 1763: ? ’köny vcen- zor; Bücherzensor’ (1. fent), 1779/1932: ’ua.’ (1. fent); 2. 1792: ’a római főtisztviselők egyike; einer der altrömischen höchsten Beamten’ (Mátyus I.: O és új Diáét. 5: 93: NSz.); 3. 1873: ’ vizsgáztató ; Examinator’ (Balogh L.: Gondüző 3: NSz.).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. censura ’cenzori hivatal; szigorú vizsgálat; ítélet’, k. lat. censura ’fegyelem; erkölcsi szigor’, lat. censor ’vagyonbecsléssel és a közerköl- csök ellenőrzésével megbízott magasrangú állami hivatalnok’, k. lat. censor ’bíró’. Vö. még h. lat. censor ’könyvcenzor’ (1688: TörtTár. 1896. 190). Ezek a lat. censere ’megbecsül (vagyont); vélekedik’ származékai. Több európai nyelv szókészletébe bekerültek; vö.: ang. censure, censor; ném. Zensur, Zensor; fr. censure, censeur; ol. censura, censore; or. yen3ÿpa, yén30p: ’cen- zúra’, ’cenzor’. — A magyar cenzúra 1. jelentése elavult. 3. és 4. jelentésének kialakulása, valamint a cenzor szó meghonosodása feltehetően korábbi, mint a rendelkezésünkre álló adatok mutatják. Magyar- országon a könyvcenzúrát már 1574-ben bevezették. A cenzúra mint intézmény Mária Terézia uralkodása alatt állami hivatallá s ezzel egyidejűleg elsősorban politikai jellegűvé vált. 1848-ban szűnt meg. — A cenzúra ’vizsga’ jelentése ma nyelvjárási szinten él. — Főképpen történettudományi szakszók.
Rell: LatSz. 33 ® ; Kursinszky: LatJszIrod. 13; Σ: MKsz. 1913. 79; EtSz. ® ; Szigetvári: MNy. 17: 190; Loványi: MNy. 49: 504. (Wartburg: FEW. 2/1: 579; Walde- Hofmann: LatEtWb.3 1: 198.)
ceremónia 1416 U./1450 k.: „vy tçQué- neckèl éltèttetic τ> ceïimoniackal” (BécsiK. 55); 1552: ceremoniackal gr. (Heltai: Dial. A2b); 1708: Tzérémonia, Tzérémonia (PP. Céremônia a., PP.); 1765: Tzerémoniâs sz. (B. Nagy P.: Idv. társ. 204: NSz.); 1797: ezérimoniás sz. (M. Merkurius 4: NSz.); 1816: Tzérémonia (Gyarmathi: Voc.); 1856: cero- moniázik sz. (Vas G.: Nevess. 1: 34: NSz.) ; — czërimonia, czerëmônia, czërëmônia (TMNy. 182); czerepôtia (Rell: LatSz. 17); celemó- nyia, czenemoria, cinimória (UMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’vallási szertartás; Ritus I szertartás; Zeremonie’* (1. fent); 2. 1752: ’szokás; Gepflogenheit’ (Pictet—Dániel: Kér. Ethica 18: NSz.); 3. 1753: ’formaság; Formalität’ * (Lippai: Posoni kert 244: NSz.). — Sz: /óz 1771: ezérémoniázás sz. (Székely Á.: Gyerm. név. 210: NSz.); 1787: tzerimó- niázzunk gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 203: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. caeremonia, caerimonia Tisztelet; szentség; ünnepélyes szertartás’, k. lat. ceremonia ’áldozat’, cerimonia ’ünnep; vallásos ünnep’, e. lat. cerimonia


cerkó
423
ceruza
’ua?. A latin szó eredete tisztázatlan. Több európai nyelv szókészletébe bekerült; vö.: ang. ceremony; ném. Zeremonie; fr. cérémonie; ol. cerimonia: or. ijepeMÓHun: 'ceremónia,’ szertartás’. — A magyar szó az egyházi élettel kapcsolatban terjedt el.
Volf: Nyr. 14: 353 ® ; Kovács: LatEl. 11, 62; Rell: LatSz. 33, 55; EtSz. ® ; Fludo- rovits: MNy. 26: 123, LatJsz. 38, 43. (Skeat: EtDict.4 100; Wartburg: FEW. 2/1: 604; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 132; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 866.)
cerkó 1795: ,,Görög Szókhoz hasonlók . . . Czerkó, germ. Kirche, Kúriáké, Templum” (DebrGr. 336); — cerkóv (Nyr. 22: 478); cerkó (SzegSz.); cirkaóba gr., szerkó (ÚMTsz.). J: 1. 1795: 'görögkeleti templom; prawoslawische Kirche' (1. fent); 2. 1873: 'kunyhó; Hütte | fészer; Schuppen' (Nyr. 2: 135); 3. 1893: 'zsidó templom; jüdischer Tempel' (MTsz.).
Kárpátukrán eredetű; vö. ukr. Kárp. yepbKoe 'templom' (Csopei 423), ir. ukr. yépKea 'templom; egyház’; vö. még: óe. szí. crbky; szb.-hv. crkva: ’ua.’ ; szik, cirkev 'egyház; pravoszláv templom’; le. cerkiew 'pravoszláv vagy görög katolikus templom ; R. római katolikus templom' ; or. yépKOQb 'templom ; egyház’ ; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is. Mindezek végső forrása a gör. κνρικόν 'templom’ ; ez a κνριακόν ’ua.’ (tkp. 'az, ami az úré; az úr háza') népnyelvi módosulata. — A magyar szó hang- alakja ukr. Kárp. cerkoy, kiejtést tükröz. 2. jelentése azon alapulhat, hogy a kárpátukrajnai pravoszláv fatemplomok szokatlanok, kisszerűek azok számára, akik erdŐtlen vidéken élnek. A 3. jelentés az l.-bŐl keletkezett tréfás névátvitellel. — Szlovák származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Prónai: Nyr. 27: 120; Melich: SzlJsz. 1/1: 66; Szenttamási: Nyr. 34: 26; Takáts: MNy. 2: 24; EtSz. 1: 646 2. cerkó a. ® , 3. cerkó a. is; Mészöly: NytörtFejt. 79, Om- SzÖv. 173; Bárczi: MNy. 40: 290, Szótőv. 18; Kniezsa: SzlJsz. 115®. (Vasmer: Russ- EtWb. 3: 290; Machek: EtSIÖSl. 59.)
cerkófmajom 1901: „cerkófmajom . . . Meerkatze” (Kelemen). J: 1901: ’egy fajta majom; Meerkatze’ (1. fent). — De vö.1799: ,,A’ Czerkójok, Meerkatzen mind déli Áméri- kában laknak, . . . inkább matska, mint majom formájok van. Innen hívják matska- fejü majomnakis” (Fábián J.: Term. hist. 619: NSz.).
Összetett szó. A cerkój előtag tudatos alkotás az állat lat. cercopithecus nevéből, amely a gör. κερκοπί&ηκος ’cerkófmajom’ átvétele; vö. gör. κέρκος 'fark' és πί&ηκος 'majom; törpe’. — Szaknyelvi szó.
EtSz. 1: 646 cerkóf a. ® .
cérna 1413: ,,Demetrium C heuer nas” sz. szn. (OklSz.); 1487: Chernas szn. (OklSz.); 1519: ,,Ky wgyan azt es el zakaztaa, mynt egy czernazalat” (JordK. 344); 1556: chivor- na, chevorna (OklSz.); 1577 k.: cÿernaÿth gr, (OrvK. 549); 1706: czirna (RákF: Lev. 5: 319: NySz.); — cerna, cëcërna (ÚMTsz.). J: 1. 1519: ’varrásra használatos vékony fonal; Zwirn’* (1. fent); 2. 1553: ’mérŐ- fonal; Logleine' (OklSz.). — Sz: ~s 1413: szn. (1. fent;) 1590:Czernas(SzikszF. 32) | ~z 1604: czernazom gr. (MA. Effilo a.).
Német, közelebbről valószínűleg hazai bajor-osztrák és szász eredetű; vö. középn. R. zweren, zwerne, zwern (vadén ) 'kétszer, azaz két szálból sodort fonal’, felsőném. zwiren, zwirne, zwirn, zwieren, zwierne, zwiern ’ua.’, ir. ném. Zwirn 'cérna'; vö. még kfn. zwernen, zwirnen '(rokkán) két szálat összefon’, továbbá ófn. zwiron 'kétszer’. — A magyar változatok azt tanúsítják, hogy a szó mind középnémet, mind felsőnémet (bajor-osztrák) nyelvterületről átkerült. A magyar szó a-ja nem önálló magyar fejlemény, hanem a ném. zwirno, zwerne szóvégi magánhangzójának felel meg. Az átvétel a középfelnémet korban történt. A meghonosodás a mássalhangzó-torlódás feloldásával, illetőleg kiküszöbölésével járt. Szláv közvetítés sem nyelvtörténeti, sem művelődéstörténeti érveikkel nem igazolható ; a cseh N. (morva) cvérfta 'cérna’, szik, cverna ’ua.’ ugyancsak a középnémetből származik.
Szarvas: Nyr. 12: 533 ® , 26: 17; Borovsz- ky: NyK. 24: 335; Asbóth: Nyr. 26: 62; Horger: MNy. 11: 123; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 79, FUF. 24: 262; SzófSz.; Horváth Μ.: MNy. 49: 403; Kniezsa: SzlJsz. 807 ®, Nyr. 81: 120, MNy. 60: 312; Zolnai B.: Nyr. 81: 117; Bárczi: Szók.2 100, Htört.2 141. (Kluge: EtWb.19 900.)
ceruza 1771: tzérusza (Nyr. 32: 92); 1788: „Fele, tentával, fele, céruzával írattatott” (Gelei J.: Halló 2: 379: NSz.); 1788: Ceruza (Harm. Rendt. 123: NSz.); 1788: Tzeruffa (MNy. 20: 139); 1794: tzeruzájokat gr. (Szal- ler Gy.: Istók 58: NSz.); 1799: tzérufzfza (Márton Bleystift a.); — cerëza (EtSz.); celuza, szëruza (ÚMTsz.). J: 1771: 'Bleistift' # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. cerussa ’ólomfehér; ólomkarbonát’. Ez a gör. *κηρονσσα 'viaszból való, viasszal bevont’ szónak, a gör. κηρόειν ’viasszal bevon, viaszból készít' származékának az átvétele. A görög szót hasonlóságon alapuló névátvitellel, ’fehér festék’ -► ’fehér szín' jelentésfejlődéssel vitték át a fehér színű ólomkarbonát nevének jelölésére (vö. ugyanígy gör. κηρωτή ’viasz- kenőcs, fehér festék*). Az ólomfehér a fehér festék alapanyaga. A görög nők és példájukra a római nők arcfestéshez is használták.


cibak1
Kegyenc 144: NSz.); 1864: „ha nem is ismernék a tizenkét római caesar történetét” (Szokoly V.: Arcisme 132: NSz.); 1882: cézárrá gr. (Beöthy Zs.: Színműírók 240: NSz.). J: 1. 1841: ’ ró mai császár; römischer Kaiser’ (1. fent); 2. 1862: ’zsarnok; Tyrann’ (Szász K.-Hugo: Száz. leg. XVII: NSz.). - Sz: ~i 1841: 1. fent.
Latin eredetű. Caius Julius Caesar római hadvezér és diktátor (i. e. kb. 100 — 44) melléknevének köznévvé, méltóságnévvé válása már az ókori latinban bekövetkezett azáltal, hogy az első római császár, Octavianus Augustus (i. e. 63— i. sz. 14) és utódai saját nevük mellé felvették az egyébként valószínűleg etruszk eredetű Caesar nevet is. A folyamat Diocletianus alatt fejeződött be (i. sz. 293). A méltóságnévvó vált tulajdonnév más nyelvekbe is bekerült; vö. pl. ném. Kaiser ’császár’. Caesar neve a végső forrása cár és császár szavunknak is. — A cézár irodalmi úton, tudós átvételként került a magyarba. — 1. jelentésében történettudományi szakszó, 2. jelentésében a választékos irodalmi nyelv szava.
Kursinszky: LatJszírod. 13 ®. (Krueger: EigGatt. 5; Melich: MNy. 5: 134, 6: 337; Wartburg: FEW. 2/1: 39; Pais: MNyTK. 50. sz. 3; Kniezsa: Szljsz. 121; Ernout — Meillet: DictÉtLat.4 84; Kluge: EtWb.19 338.) — Vö. cár, császár.
cián 1865: „cyan, gg. [= görög] vt. [— vegytan] kékleny” (Babos); 1893: „Szabad cián: gázalakú vegyület, melyet 1815. Gay —Lussac fedezett fel” (PallasLex. 4: 347). J: 1. 1865: ’kéksav; Blausäure | ciánsav; Zyanwasserstoff’ (1. fent); 2. 1893: ’ciángáz; Zyangas’ # (1. fent). — Sz: ~oz 1940: ciánoz (Balassa).
Német eredetű; vö. ném. Zyan ’ciángáz’. Ez a fr. cyanogène ’ciángáz’ megcsonkításával keletkezett. A fr. cyanogène a lat. cyanus 'búzavirág; lazúrkő’ (tkp. ’kék színű (virág, kő stb.>’) < gör. κυανός ’ua.’ alapján jött létre a fr. hydrogène ’hidrogén’, oxygène 'oxigén’ stb. mintájára. Az elnevezésnek az az alapja, hogy a ciángyöknek más gyökökkel való vegyületei kékes színűek; vö. ciánhidro- gén ’kéksav’ stb. A fr. cyanogène nyomán más kémiai műszavak is keletkeztek; vö.: ang. cyanide ’cianid’; fr. cyanuro ’ciángáz’; ol. cianuro ’ciángáz’.
(Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 918; Boi- sacq: DictÉtGr.4 527; Bloeh—W’artburg: DictÉtFr.4 175.)
cibabó 1. cibóka
cibak1 1770: Czvipok (MNy. 60: 222); 1785: „Tzipaknál: Kétszer sült kenyérnél egyébbel nem fognak kínálni” (Μ. Hírmondó 730 — 1: NSz.); 1800: Tzibak, Tzvibak
[
cet 424
A latin szó több európai nyelvbe is átkerült, de csak eredeti, ’ólomfehór’ jelentésében; vö.: ang. ceruse; fr. céruse; ol. cerussa: ’ólom- fehér, ólomkarbonát’. — A magyarba a latin < nyelvű iskolai oktatás során, feltehetően az ólomfehérnek festékként, rajzeszközként való alkalmazásával kapcsolatban juthatott, i de a jelentés kialakulása nincs tisztázva. A lat. ss ~ m. z megfelelés még további vizsgálatra szorul. ]
CzF. ® ; Halász: Nyr. 17: 254; Kovács: LatEl. 11 ®, 56, 57; Rell: LatSz. 34; Kur- j sinszky: LatJszírod. 13; EtSz. ® ; Fludoro- 1 vits: LatJsz. 40; SzófSz.; Moravcsik: Melich - Eml. 267; Kálmán: MNy. 45: 282. (Wart- i burg: FEW. 2/1: 612; Walde — Hofmann : í LatEtWb.3 1: 208; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 874; Frisk: GrEtWb. 1: 844.) i ]
cet 1395 k.: „cetus: teth hal" (BesztSzj.
322.); 1405 k.: ehet hal (SchlSzj. 821.); 1565: <
ce7-hal (Mel: Jób. 99: NySz.); 1805: czet i (Verseghy F.: Tiszta Magy. 142: NSz.); — ]
côïhal (SzegSz.); cafchal, íechal (ÚMTsz.). i J: 1395 k.: ’bálna; Wal’ # (1. fent). j
Latin eredetű; vö. lat. cetus, cetos, cete, k. lat. cetus, ceta, cete, h. lat. cetus: ’cet’. Ezek forrása a gör. κήτος, κήτη [többes sz.] ’ua.’. A latin szó, illetőleg a belőle alko- ; tott újkori latin szaknyelvi cetacea ’cet’ több európai nyelvbe belekerült; vö.: ang. cetacean; fr. cétacé; ol. cete, ceto: ’cet’ ; ném. Zetazeen ’cetek’. A magyarban a biblia útján terjedt el; vö. pl. 1416 U./1450 k.: „Vrnac | Cethi z mëdenee mellèc mozgattatnac vizéc- be” (BécsiK. 132); 1. még a Jónás könyvét. < — Olaszból való származtatása nem valószínű. í
CzF. ® ; Kovács: LatEl. 11 ®, 58; Szily: 3
MNy. 6: 148; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy.
26: 120, LatJsz. 20, 42; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Melich: NytudÉrt. 41. sz. 132; Tamás: UngElRum. 814. (Wartburg: FEW. 2/1: 617; Battisti-Alessio: DizEtlt. 2: 880, 881.) 1
]
cetli 1775: „[A] Gyalog Regementbül { Lauf-CzedZweZ el bocsájtatott” (MNy. 60: i 269); 1895: cetli (Nyr. 24: 103); — cetlire gr. (MNy. 4: 186). J: 1775: ’papírszeletke, < cédula; Zettel’ (1. fent). 1
Bajor-osztrák eredetű; vö. ném. T. zçttl < ’cédula’ (Schatz: WbTirM. 2: 726); vö. még < ir. ném. Zettel ’ua.’. A német szó a középkori latin cédula ’papírszeletke’ átvétele; tehát í a m. cetli végső elemzésben azonos eredetű a cédulá-val.
Melich: Nyr. 24: 103 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 78, 298. (Storfer: DickSpr. 231; Kluge: EtWb.19 883.) - Vö. cédula.
cézár 1841: „egy uj caesari párt üdvözöl <
Róma — mely mi vagyunk” sz. (Teleki L.: i


•îbaU2
425
cibere
(Márton). J: 1. 1770: ’kétszersült ; Zwieback* (1. fent); 2. 1808: ’katonakenyér ; Kommißbrot* (Kultsár: Hazai Tud. 2: 454: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Zwieback ’két- szersült’ ; ez valószínűleg az ol. biscotte vagy a fr. biscuit: ’kétszersült’ tükörszavaként jött létre. A friss kenyérrel való ellátást nélkülöző tengerészek és katonák számára készült, szárított kenyérféleséget jelöli. — Elavulóban levő szó.
CzF.®; Melich: Nyr. 23: 523, 24: 103; Lumtzer—Melich: DOLw. 77, 277, 305; EtSz. 1: 651 2, cibak a.; Kovács Márton: Nyr. 46: 24; Thienemann: UngJb. 2: 106; Kálmán: MNyj. 2: 63; Gáldi: Szótir. 167. (Kluge: EtWb.19 898.)
cibak2 1825j „Tzibak. Fa tsatlás, — tzibakon fordúl a* kút gém*’ (Nátly J.: Vél. 41: NSz.); - civak (MTsz.). J: 1. 1825: ’fa- csatlás a kútgémnél; hölzernes Band am Brunnenschwengel | fordulószög; Gelenknagel’ (1. fent); 2. 1877: ’cövek; Pflock’ (Nyr. 6: 230).
Vitatott eredetű. — 1. Német jövevényszó; vö.: baj.-osztr. zwack ’kapcsolószeg’ (EtSz.), szász E. zwak ’villás végződésű faág* (EtSz.); vö. még ir. ném Zweck, Zwecke ’faszeg’. Ez esetben a cibak1 német eredetije alakváltozata volna cövek szavunk német eredetijének. A származtatásnak hang- és jelentéstani nehézségei vannak. — 2. Magyar szóelvonás eredménye: a N. cibaklik ’bicsak- lik* ige — először 1792: tzibaklani (SzD. Fitzamni a.) — alapján alkotott főnév. A cibaklik a bicsaklik alak változata. Az, hogy a cibaklik megelőzte a cibak-ot, nem bizonyítható eléggé. — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 23: 523 ®, 24: 103; Lumtzer —Melich: DOLw. 77, 306; EtSz. 1: 650 7. cibak a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 292; Fekete: Zárh. 12, 23; Kálmán: MNy. 52: 22. — Vö. cövek.
cihái 1615: ,,O kegyelmét földhöz verék, igen megczibállák, tépék” (Zvon: PázmP. 264: NySz.); 1784: tzimbálni sz. (SzD. 88); 1816: Tzipárolom gr., tzibárolom gr. (Gyarmathi: Voc. 100 [o: 108]; 1838: Czimpál, Czipálni sz. (Tsz.). J: 1. 1615: ’tépáz; zausen’ (1. fent); 2. 1780: 'erőszakkal vonszol; mit Gewalt schleppen | ráncigái; zerren’ (Dugonics: Ulisses 157: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre látszanak mutatni jelentései, alakváltozatai, valamint a cincál ’cibál’ (1. ott) szóval a hangfestés síkján feltehető rokonsága. Esetleges kapcsolata a cïpeZ-lel további vizsgálatot igényel; mindenesetre 2. jelentésének kialakulásában e szó hatásával is számolhatunk. — A szónak a szív, illetőleg szop igékkel való kapcsolata nem valószínű, szerb- horvát szóval való egybevetése téves. — A nyelvújítás korában vált nyelvjárási szóból köznyelvivé.
Simonyi: Nyr. 7: 3, NyK. 16: 253, M- Nyelv.1 2: 211, TMNy. 398; MUSz. 307; Budenz: NyK. 18: 199; Balassa: NyK. 24: 391, TMNy. 100, 129, 133; EtSz. ® ; Kovács Márton: Nyr. 46: 24, 26; SzófSz. — Vö. cincál, cipel.
cibere 1475: ? „Vnam vaccam nomine Chïberé” (OklSz.); 1527: ,,Panes. Oleum. Cybere. Caules” (OklSz.); 1602: Czibre szn. (ÔklSz.); 1766: tzíbrék gr. (Mátyus I.: Diaet. 2: 106: NSz.); 1792: tziber (Gáti I.: Második Jósef 214: NSz.); 1890: cibere (NySz.); — ciböre (NyF. 57. sz. 42); cibélle, czibereô (ÚMTsz.). J: 1. 1527: ? ’savanyú levesféle; Art sauere Suppe’* (1. fent), 1566: ’ua.’ (Helt: Mes. 62: NySz.); 2. 1763: ’savanyú mártásféle; Art sauere Soße’ (Adámi: Wb. 16: NSz.); 3. 1838: ’felserdült, csintalan lányka; herangewachsenes, schelmisches Mädchen | szajha; Hure’ (Tsz. Czojra a.); 4. 1903: ’félig főtt híg lekvár, különösen szilvalekvár; halbgekochtes dünnes Mus, bes. Pflaumenmus’ (NyF. 10. sz. 61).
Vitatott eredetű. — 1. Szlovén jövevényszó; vö. szín, cibora, cíbara ’kökényszilva’, ,,francoska cibora” ’mirabella (= a kökényszilva egy változata)’ (Pletersnik 1: 82); vö. még szb.-hv. N. cibara, cibora, ciborica, cim- bara ’kökényszilva’ (Simonovic 380). A szlovénbe és a szerb-horvátba valószínűleg a németből került; vö. baj.-osztr. zeibern ’kökényszilva’, svábországi zipper, zipperl, zipperle, zippertle ’aprószemű szilva’, ném. T. zeiber ’zöld szilvafajta’, stájerországi zie- berling ’kökényszilva’. A német szavak végső forrása talán Ciprus szigetének a neve. E származtatás szerint a magyar szó jelentései közül a 4. lehet a legkorábbi. Ez egy ciberelekvár-íéle jelzős szerkezetből keletkezhetett tapadással. Ebből fejlődhetett a 2.-on keresztül az általánossá vált 1. A 3. jelentés vizsgálatra szorul. — 2. Magyar hangutánzóhangfestő eredetű, a cafat családjába tartozó cefre elkülönült alak változata. Az 1., 2. és 4. jelentésben az eredeti hang- és mozgásképzet közül a hangképzet vált uralkodóvá: a fővés közben hallott bugyborékoló, ször- esögő, pöfögő hang adott alapot e jelentések kifejlődéséhez. Az 1. és 2. kialakulásában szerepe lehetett lekicsinylő mozzanatoknak is. A 3. jelentésre I. a cafat szócikkét. — Latin és olasz származtatása téves.
Simonyi: NyK. 23: 190, Nyr. 45: 257 ® ; Melich: NyK. 25: 293; R. Prikkel: NyK. 29: 334; Horger: Nyr. 39: 339, 40: 15; Gombocz: MNy. 9: 411 ® ; EtSz. ® ; Szemkő: MNy. 10: 180; Tamás: UngElRum. 814. (Striedter- Temps: DLwSlv. 101.) — Vö. cefre.


cibetmacska
426
cicamaca
cibetmacska 1796/1800: „Az Afrikai Tzibet-Matskának jó szagu Tzibet’sirja” (Benkő F.: Időtöltés 7: 81: NSz.); 1805: Tzibétmatskának gr. (Márton J.: Képes Könyv 1: 43: NSz.). Jí 1796/1800: ’ részben a macskához, részben a menyéthez hasonló ragadozó állat; Zibetkatze’ (1. fent). — Vö. még 1799 — 801: cibét ’cibetmacska’ (EtSz.).
Német mintára alkotott részfordítás; vö. ném. Zibetkatze ’cibetmacska’. A német összetétel Zïbet ’cibet: a cibetmacska pézs- maszagú váladéka’ előtagjának végső forrása az arab zabád ’ua.’; vö. még arab sinnür al-zabad ’cibetmacska’. Az arab zabád, illetőleg a nyelvjárások többségében ejtett zebdd forma különféle utakon több európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. civet, civet-cat, zibet; fr. civette; ol. zibetto: ’cibetmacska’; vö. még k. lat. zibethum ’ua.’. — Szaknyelvi szó.
Melich: Nyr. 24: 103; EtSz. 1: 654 cibet a. ®. (Lokotsch 2173.; Kluge: EtWb.19 884.)
cibóka 1662: „Egy Cibokas viselt Niul bcör gerezna” sz. (MNyj. 8: 124); 1888: „cibóka: mókus” (Nyr. 17: 526); — cibók (MNyj. 8: 123). J: 1662: ’mókus; Eichhörnchen’ (1. fent) II cibabó 1792: „Evet: evetke, mókus, tzibábó” (SzD. evet a.); 1801: cicábó (EtSz.); — cicebo (ÚMTsz.). J: 1792: ’mókus; Eichhörnchen | pele; Bilchmaus’ (1. fent).
Valószínűleg gyermeknyelvi eredetű szócsalád, de tagjainak alakulásmódja nincs egészen tisztázva. A cibók, cibóka változatok kicsinyítő képzős alakulatoknak látszanak. A cibabó alak játszi szótagkettőzésre mutathat. A szócsaládnak, de legalábbis a cicabó alak változatnak a létrejöttében szerepe lehetett a cica szó hatásának is; vö. a szó nép- etimológiás magyarázatát is: „Tzitza-bó, loco: Tzitza-mókus állat” (Kassai 5: 260), továbbá a ném. Eichkätzchen ’mókus’ (tkp. ’tölgyfacica’) kifejezést. — A cibóka az erdélyi román nyelvjárásokba is átkerült. — Mindkét szó csupán az erdélyi nyelvjárásokban él, a cibabó azonban — valószínűleg Szabó Dávid szótára alapján — számos 19. századi szótárban megtalálható.
EtSz. 1: 650 cibabó a.; Szabó T. A.: ErdMúz. 49: 459, MNyj. 8: 123 ® ; Gáldi: Szótir. 249; Simon: MNy. 56: 441.
cic 1799: „kedves matskáját nem hívta vólt enni . . . tsak úgy vetett-le néki az ebéd közben egy tyúk tzombot . . . semmit egyebet nem szólván, hanem tsak ezt: Tzitz ne!” (Fábián J.: Term. hist. 459: NSz.); 1803: tzitzitz (Márton Mietz a.); 1831: cziczi (Kreszn.); 1877: Czicziczicz (Nyr. 6: 284); — cicc (SzamSz.). J: 1799: Lockruf für Katzen: pus!, puß! * (1. fent).
Hangutánzó eredetű állathívó szó. Valószínűleg szorosabb összefüggésben van az egér, más apró állat, kis madarak hangját utánzó cicog, cincog, ciceg stb. szócsaláddal. Az e körbe tartozó cic hangsor azért válhatott macskahívogató szóvá, mert vele mintegy a macska kedves vadászzsákmányának a jelenlétére akarták felhívni az állat figyelmét; vö. pl. 1796: „Matskát hívnak egérszóval, Rút dísztelen tzitzogóval” (Nyr. 73: 245). — A szik, cic ’cic’ szóval való viszonya tisztázatlan. Hasonló, de a magyartól valószínűleg független alakulás a baj.-osztr. ziss; cseh cici: ’cic’.
EtSz. 1: 657 cica a.; Mészöly: NNyv. 1: 100; SzófSz. cica a.; Csefkó: Nyr. 73: 245 ® ; Kelemen: Mondsz. 452 ®, 798; Murádin: NylrK. 7: 142. (Machek: EtSIÖSl. 57.) - Vö. cica, cincog.
cica 1668: „szentelt gyerty áj okkal, czi- czés ágokkal” sz. (VárM: Szöv. 251: NySz.); 1673: „A nagy fekete egér és apró egér az élés házakat el-futkosván a tzitzéknek avagy matskáknak ragadománya lészen” (Com: Jan. 40: NySz.); 1702: Tzitzusnak sz. (MNy. 36: 336); 1761/1787: tzitzám gr. (Orczy: Költ. Holmi 175: NSz.); — cico, cici (ŰMTsz.). J: 1. 1668: ’barka; Blutenkätzchen’ (1. fent); 2. 1673: ’macska; Katze’ * (1. fent); 3. 1761/1787: ’szerető; die Geliebte’ (MNy. 5: 222); 4. 1795 k.: ’cicajáték, fogócska; Fangspiel’# (Takáts R.: Told. U.r.: NSz.); 5. 1874: ’hajfonat; Zopf’ (Nyr. 3: 182); 6. 1901: ’fogó (cicajátékban) ; (beim Fangspiel) der Fänger’ * (ÚMTsz.). — Sz: cicus 1702: 1. fent | /4 zik 1786: tzitzázol gr. (Elmés megjegyz. 15: NSz.).
Származékszó: a cicmacskahívogató szóból keletkezett -a kicsinyítő képzővel Ugyanolyan jellegű tehát, mint a csikó, koca stb. Jelentései közül a 2. az eredeti. Az 1. és 5. hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye; vö. ném. Kätzchen ’barka’ (tkp. ’kis- cica’; 1. még a barka1 szócikkét is). A3, kedveskedő megszólításból fejlődött ki. A 4. és a 6. jelentésnek a keletkezését az teszi érthetővé, hogy a fogócskát játszó gyerekek is olyanféleképpen kergetik egymást, mint a macska az egeret. — Hasonló szavak a magyarral szomszédos nyelvekben is vannak: szb.-hv. cica; szín. N. cica; cseh &ici; szik. cica, cicka: ’cica’.
Szarvas: Nyr. 26: 17; Kövi: Nyr. 42: 284; EtSz. ®; Beke: Nyr. 62: 25, 63: 112, 66: 58; Mészöly: NNyv. 1: 100; SzófSz.; Csefkó: Nyr. 73: 245; Benkő: MNy. 49: 195; Bárczi: Bev.3 76, Szók. 35; Grétsy: MNy. 58: 79; Kelemen: Mondsz. 695, 699. (Stanislav: DejinySIJaz. 2: 678; Trubacev: Domíiv. 99.) — VÖ. cic, cika2, cika3, cikázik, cuca.
cicamaca 1669: „Pálnak azonban citze- -matzáit olvasd megh Stellánál s-Blondusnál, s fel találod Julia Farnésját s-a többit”


cicerói
cicoma
(Czegl: Japh. 138: NySz. 2: 645); 1809: Tzitza- matza (Simái Kr.: VSzót. 1: 22: NSz.);^ — cice-mice (MTsz.); cicamica, cici-mici (ÜM- Tsz.). J: 1. 1669: ’valakinek a kedvese; die Geliebte’ (1. fent); 2. 1809: ’barka; Blütenkätzchen’ (1. fent); 3. 1872: ’cica; Kätzchen’ (NépkGy. 2: 300); 4. 1894: ’cicajáték, fogócska; Fangspiel’ (Ethn. 5: 263); 5. 1936: ’cicoma; Aufputz’ (SzegFüz. 3: 75). — Sz; <6z 1810: Tzitza-matzázok gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 53: NSz.).
Ikerszó, de kialakulásának módja tisztázatlan. Vagy a cica osztódásos ikerítésével, vagy pedig a cica és a maca összetapadása útján, forradásos ikerítéssel jött létre. Az 1. jelentést az teszi érthetővé, hogy mind a cicá-nak, mind a macá-nak van ’kedves, szerető’ értelme. A 2. és a 4. a cica ’barka’, illetőleg ’cicajáték’ jelentését őrzi, az 5. pedig valószínűleg a cicomá-hoz való alaki hasonlóság alapján keletkezett. — Nyelvjárási szó.
Kunos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 250; Ré- thei Prikkel: MNy. 5: 222 ® ; EtSz. 1: 657 cica a.; Beke: Nyr. 62: 109, Balassa-Eml. 16®; Kelemen: NéNy. 7: 138®; Horger: NéNy. 11: 105; Pais: MNy. 47: 148, 50: 275. — Vö. cuca·
cicerél 1829: „Cziczerélem : meghágom, megüzöm, herélem” (TudGyűjt. 11: 85); — cicerél, cicörél, csicserél (ÚMTsz.). J: 1. 1829: '(kakas tyúkot) hág, búboz; (der Hahn die Henne) bespringen, betreten | párosodik; sich begatten’ (1. fent); 2. 1929: ’cirógat; liebkosend streicheln | tapogat, fogdos; knutschen’ (ÚMTsz.).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Kezdetben a házi szárnyasok párosodását kísérő hangjelenségre vonatkozhatott. Az 1. jelentés tehát úgy alakulhatott ki, mint más hangutánzó eredetű igék hasonló jelentései; vö. berbitél, berreg, búg stb. A 2. jelentés kifejlődésében a tréfás névátvitelen kívül közre játszhatott a cirógat és a csecserész, csöcsörész is. Ezzel a cicerél még távolabb került az eredeti hangképzet utánzásától, s hangfestő jellegűvé vált. — A csecs származékaként való magyarázata nem valószínű.
EtSz. ® ; Bátky: NéprÉrt. 27: 12.
cici 1838: „Cziczi: . . . die Brustwarze (in der Kindersprache)” (Tzs.); — cicés sz. (MTsz.); cicái sz. (ÚMTsz.). J: 1838: 'mellbimbó; Brustwarze | női mell; weibliche Brust’ (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű: a csecsemő szopását érzékeltető, befelé szívott levegővel képzett ci-féle hangsor ikerítésével keletkezhetett. Hasonló hangalakú és jelentésű szók más nyelvben is vannak; vö.: ném. Zitze 'mellbimbó’; szb.-hv. cica ’ua.’; cseh N. cec, cecek, cecik ’csecs’; csuv. fofá (RÖS1.) ’mellbimbó’. Ezek között azonban nem valószínű a genetikus kapcsolat. — A cici-nek a csecscsel való közvetlenebb kapcsolata nem valószínű, legföljebb a gyermeknyelvi szóalakítás síkján, távolabbról függhetnek össze. — A gyermeknyelv szava; ’női mell’ jelentése tréfás használatú.
EtSz.®; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 76. (Machek: EtSIÖSl. 55.) - Vö. csecs.
cickafark 1826: „jó . ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (Fáy A.: Hasznos jegyz. 73: NSz.); 1830: cziczka farka (Nyr. 51: 14); — cickefark (SzegSz.). J: 1826: ’cickóró; Schafgarbe, Schwarzgarbe usw.’ (1. fent); szakny. ’Achil- lea’. — De vö. 1775: „Cziczfark-kóró: egér- farkfű, ezerlevelű fű” (MNy. 4: 472); 1879: Cziczafarkííí (Árulajstrom 213: NSz.).
Összetett szó: előtagja a cica, illetőleg ennek játszi képzős módosulata. Az elnevezés alapja a növény leveleinek a macska farkához való hasonlósága. — Ugyanennek a növénynek 1596 óta kimutatható egér fark (MNy. 58: 496) neve szintén hasonló szemléleten alapul; ez később más növény, a Myo- surus megnevezőjévé vált.
EtSz. 1: 657 cica a. — Vö. cíckóró.
cickány 1800: „Tzitzkány: Sorex, die Spitzmaus” (Márton); — cickqnd (ÚMTsz.). J: 1800: 'Spitzmaus’* (1. fent); szakny. ~ok ’Sorricidae’.
Török eredetű, feltehetően a német tudományos irodalom közvetítésével; vö. tat. siÜkan ’cickány’ (Radl.); — vö. még ném. 1792: „[Streifmaus:] dshilkissiïsfcan—tatarisch”, „[Schwertelmaus:] dschilkis-taiís- kan — tatarisch” (EtSz.). A természettudományi szakírók honosították meg; vö. arszlán. Népi török származását a szó magyar nyelvi története kizárja. A cickány hangalak kialakulásába az egérfarkkóró (Achillea millefolium L.) népi cickafark (1. ott) elnevezése is belejátszhatott. — Állattani műszó.
Fialowsky: Nyr. 7: 215; Vámbéry: MEr. 219; Munkácsi: NyK. 20: 471; NyÚSz.; Gombocz: MNy. 3: 154; Melich: MNy. 8: 146; Németh: Nyr. 41: 401; EtSz.®.
cickóró 1790 k.: ,,Agératum, Leberbalsam: Sárga Cziczkóró (Achillea gerat um)” (Nyr. 85: 210). J: 1790 k.: ’cickafark; Schafgarbe, Schwarzgarbe usw.’ (1. fent).
Összetett szó: előtagja a cica módosulata (vö. még: 1851: cicfúke: Lisznyai K.: Pal. dal. 14: NSz.). Az elnevezés alapja ugyanaz, mint a cickafark esetében. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 657 cica a. — Vö. cickafark.
cicoma 1628: Czicsomázott sz. (Prágai p. 794: Kreszn.); 1673: csicsomáztatnak sz. (Com: Jan. 101: NySz.); 1762: „Mert az 6


eîdri
428
cigfája
szépségek az erős test, bátor szív, meszsze látó okos elme, nem pedig efféle külső fói- tsoma szokott lenni” (Mátyus I.: Diáét. 1: 509: NSz.); 1766: tsitsamáson sz. (Kollarics J.: Int. 194: NSz.); 1783: tzitzoma (NyÚSz.); 1808: Tsitsó, Tsitsóma (Sí.); 1810: Tzitzamá- zok sz. (Simái Kr.: VSzót. 2: 53: NSz.). J: 1628: ’ Putz werk, Schmuck’ # (1. fent). — Sz: /4z 1628: 1. fent.
Valószínűleg gyermeknyelvi eredetű és összefügg a csecse szóval, továbbá a N. csicsás ’szép, kedves’ (NyF. 32. sz. 44), csicsós ’díszes; ízléstelen, rikító’ (ŰMTsz.), csicsó ’minden, ami díszes’ (NéNy. 8: 43) szavakkal. A N. cziczomara, cicomera ’kicicomá- zott* (MNy. 3: 238, Nyr. 55: 112) is nyilván ide tartozik, ezek alaktani felépítése azonban tisztázatlan. — Hangalakjának kialakulására hatott a cicamaca ’barka’ is. Az azonban már kevésbé valószínű, hogy a cicoma a cicamacáz ’barkával (fel)díszít’ származékszóból való elvonással keletkezett volna.
CzF.®; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 19; EtSz.; Horger: NéNy. 11: 105; SzófSz.®; Bárczi: Szók.2 31. — Vö. csecse.
cidri 1908: ,,Valaki bedugta kezét a Duna vizébe és azt mondta, hogy büdösül tcidri«” (Zolnay—Gedényi) ; — Czidrig (Tolv- Sz.). J: A) mn. 1908: ’hideg; kalt’ (1. fent). B) fn. 1920: ’reszketés (hidegtől, félelemtől); Zittern (vor Kälte, vor Angst)’ (Zolnay—Gedényi). — Sz: ~zik 1924: cidrizni sz. (Szirmay).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zidri ’reszketös’ (Nyr. 46: 221); vö. még ir. ném. zitterig ’ua.’ ; zittern ’remeg, didereg’. — Magyar szótörténeti szempontból nincs köze ehhez a N. cidri ’nem szabad’ tiltó szónak (MTsz., először 1840: Gáspár J.: Füzérke 8: NSz.), amely esetleg szintén a német zitte- rig-ge\ van összefüggésben. — Argó szóból vált a városi nyelv familiáris rétegében használt kifejezéssé.
Spitzer: Nyr. 46: 221. (Kluge: EtWb.19 889.)
cifra 1518 k.: „Skófion kerek fekete bársony egy is sem czifra, vont aranynyal” (MNy. 55: 424); — cipra (MTsz.). J: A) mn. 1. 1518 k.: ’díszes; verziert’# (1. fent); 2. 1616: ’cikornyás (beszéd); floskelhaft (Reden)’* (Bal: Cslsk. 185: NySz.); 3. 1764: ’ csillogó (nyomorúság); glänzend (Elend)’ (Horvát J.: Emb. ok. 411: NSz.); 4. 1788: ’tarka (állat); bunt (Tier)’ (Kazinczy : Gesz- ner. 30: NSz.); 5. 1808: ízléstelenül díszes; aufgeputzt’ # (Kresznerics: Közm. 2: 140 f: NSz.); 6. 1809: ’különös; sonderbar’ (Vedres: A haza szeretete 20: NSz.). B) fn. 1. 1568: ’pompa; Pracht | dísz; Putz’ (Mel: SzJán. 96: NySz.); 2. 1569: ’díszítmény; Ornamen- tierung’ (MNy. 55: 424); 3. 1577: ’zérus;
Null I számjegy; Zahlzeichen’ (Nyr. 69: 20); 4. 1644: ’rejtjel; Chiffre’ (RákGy: Lev. 142: NySz.); 5. 1787: ’cifrázás (zenében); Verzierung (in der Musik)’ (Gvadányi: Pösty. För. 21: NSz.); 6. 1800: ’szajha; Hűre’ (Molnár J.: Könyvház 13: 369: NSz.); 7. 1877: ’rajz; Zeichnung’ (Nyr. 6: 373). — Sz: /4z 1552: tzijjräßtac meg gr. (Heltai: Diai. G8a) I /41 1552: tziffráláfra sz. (Heltai: Diai. G8b); 1576: zyfralth sz. (MNy. 2: 37) | /41- kodik 1568: ciffralkoÿatok gr. (Mel: SzJán. 96: NySz.) | /4zat 1604: tzifrazat (MA. Volúta a.).
Latin eredetű; vö. h. lat. ziphra, ziffra ’jel; számjegy’, cifra ’titkos jegy’; vö. még k. lat. cifra, ziphra, zifera: ’nulla, számjegy; titkos írásjel’. Végső forrása, amellyel zéró szavunk is etimológiai kapcsolatban van, az arab sijr ’üres; nulla, számjegy’; ez a szansz- krit sünya ’üres, nulla’ -tükörfordítása. Az arab szó a 13. sz. táján jutott be a latin matematikai műnyelvbe, illetőleg az európai nyelvekbe; vö.: ang. cipher; ném. Ziffer: ’zéró; számjegy; titkos írásjel’; fr. chiffre; ol. cifra: ’számjegy; titkos írásjel’; or. ιμϊφρα ’számjegy’. A ’titkos írásjel’ jelentése a diplomácia nyelvében fejlődött ki, annak alapján, hogy az ott alkalmazott titkos írásban gyakran számjegyeket használtak rejtjelként. — A magyarba a matematikai műnyelvből került. Eredeti — illetőleg a latinból átvett — jelentése a főnévi 3 — 4. volt, többi jelentései a főnévi 3. alapján a magyarban alakultak. A különféle mesterségekben ugyanis a zérus jele, a köröcske gyakran szerepelt díszítő elemként. A cifra ’zérus’ mellett így létrejött a cifráz, cifrái ’köröcs- kékkel díszít’ ’díszít’ származék, s ebből elvonással keletkezett a ’díszes’, illetőleg a ’díszítés, dísz’ jelentésű cifra. — Olaszból való származtatása téves.
Körösi: Nyr. 13: 453, 47: 27, 130, O1E1. 29; Albert: Nyr. 21: 52; Kúpos: NyK. 28: 46; Kursinszky: LatJszIrod. 13 ® ; ÉtSz. ® ; Melich: MNy. 14: 93 ® ; Horger: AÍSzav. 32; Fludorovits: MNy. 26: 279, LatJsz. 20, 32, 36; Keresztesi: Mát. 194; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Bárczi: Bev.3 81; Tamás: UngElRum. 816. (Schulz: DtFremdwb. 1: 111; Lokotsch 1894.; Dauzat: DictÉtFr.7 171; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 934; Kluge: EtWb.19 886.) - Vö. zéró.
cigraja 1795: ,,Lanae speciei variae, cumprimis Szarvasiensis, Czigarae, et Bulga- ricae . . . XX. centenarios et XLVI. pondo tractavimus” [latin többes szám] (EtSz. 1: 670 cigára a.); 1810: „Gyapjú ... I Mázsa Zigara” (MNy. 12: 378); 1873: czigája (Orbán B.: Székely föld 6: 278: NSz.); — czigáj, czigárka sz., zigája (Nytud. 2: 319); czigar (MNy. 3: 213·) ; czigála, cigálya, cigár, Cigir, cihámja, csigája (ŰMTsz.). J: 1. 1795: ’egy


cigrany
429
cigrányíítra
fajta juh gyapja; Wolle des Zygayaschafs’ (1. fent); 2. 1904: ’egy fajta juh; Zygaya- schaf’ (Nytud. 2: 319).
Román eredetű; vö. rom. figáié ’selymes, rövid szőrű juhfajta’, N. figáre ’ua? (Cand- rea—Adamescu: Dic^Enc.), R., N. ligára ’ua.’ (LexBud.). A román szó etimológiája ismeretlen, de a gazdaságföldrajzi és történeti tényezők amellett tanúskodnak, hogy a magyar szó származik a románból, és nem fordítva. Emellett szól az is, hogy a vlach terminológia elemeként a szlovák nyelv is a románból vette át; vö. szik, cigaja, cigajka, cigarka ’cigája juh, gyapjú’. — A magyar alak változatok egyik csoportja ( cigája, ci- gáj, cigála, cigálya) a rom. ligáié, másik csoportja (cigára, cigár) a román ligára, ligáre átvétele. A szóvégi a-s magyar alakok esetleg a végartikulusos román alakokból ( ti- gáia, illetőleg ligára) származhatnak. A Bars megyében feljegyzett cigárka nyilván szlovák közvetítéssel került a magyarba. — Az ismeretlen eredetű m. N. cik ’egy fajta juh’ (Et- Sz. 1: 676 2. cik a.) származékaként és spanyol jövevényszóként való magyarázata téves. — Főleg a keleti nyelvjárások szava s juhtenyésztési műszó.
Takáts: MNy. 3: 213; Alexies: Nytud. 2: 319; EtSz. ®, 1: 670 cigára a. is®; T. V.: MNy. 12: 378; Blédy: Infl. 33®. (Machek: EtSIÖSl. 58; Cioranescu: DiccEtRum. 837.)
cig;any 1389: ? „Georgius Chigan” szn. (ZsigmOkl. 1: 106); 1476: „egiptiaeos seu ut wlgariter nuncupantur Cziganos” [latin többes tárgyeset] (József fhg.: CzigNyt. 285); 1490: czynganis [latin többes ablativus] (OklSz.); 1495: ,,quidam Vasko czigan” (Nyr. 46: 149); 1588: cziganiozod sz. (Mon: Ápol. 364: NySz.); 1787: Tsigányok gr. (Μ. Kurir 378: NSz.); 1798: Dzigán (Enessei Gy.: Tzigán 3. el.: NSz.); 1839: ciégány (EtSz.); — cogány (SzamSz.). Js A) fn. 1. 1476: ’cigány ember; Zigeuner’ * (1. fent); 2. 1585: ’álnok ember; arglistiger Mensch’ (Cal. 434); 3. 1787: ’cigányzenész ; Zigeunermusikant’ # (M. Kurir 379: NSz.); 4. 1903: ’kovács; Schmied’ (Ethn. 14: 142; de vö. 1784: ,,Kováts- v. Tzigám/-bolha: vas-ízikra”: SzD. 101). B) mn. 1. 1598: ’álnok; hinterlistig! csaló; betrügerisch’ (Decsi: Adag. 188: NySz.); 2. 1604: ’cigányokkal kapcsolatos; zigeunerisch, Zigeuner-’ * (MA. Incifúrae a.). — Sz: ~eág 1566: cigánságnac gr. (Helt: Mes. 126: NySz.) | ~kodik 1578: cigánkodnac gr. (Mel: Herb. 182: NySz.) | ~oz 1588: 1. fent I ~os 1785: tzigányoson gr. (M. Hírmondó 803: NSz.).
Déli szláv eredetű, talán román közvetítéssel; vö.: big. yúeaHUH [többes sz. í/úaawu], R. αιμιεαΗΐΐΗζ; mac. LfmctHUH [többes sz. IJmaHu]; szb.-hv. Ciganin [többes sz. Ciga- ni]; szín, cigán: ’cigány ember’; — vö. még rom. ligán, R. apigán ’ua.’. A déli szláv szavak a bizánci gör. Τσιγγάνος, R. Άτσίγγανος ’ua.’ átvételei. A görögre megy vissza a ném. Zigeuner; ol. zlngaro; or. qbieáH; stb.: ’ua.’ is. A szó végső forrása nincs tisztázva; esetleg azzal az Αθίγγανοι névvel függ össze, amelyen a bizánci források egy a 9. sz.-ban Kisázsiában élt népfajtát vagy vallásfélét emlegetnek. — A magyarba a többes számú big., szb.-hv. cigani, esetleg egyes számú ciganb vagy pedig a rom. ligáni kerülhetett át. Meghonosodásának időpontja nem tehető a 14. sz. második felénél korábbra. A cigányság csoportos vándorlása Magyarországra ugyanis csak a 15. sz. második felében indulhatott meg, de egy-egy cigány már korábban, a 14. sz. második felében is ideszakadhatott ; ilyenre vonatkozhat az 1402. évi ,,Benedictus dictus Ghygari’ (OklSz.). Az 1329: Scygan (Csánki 1: 512), 1371: Chygan (MNy. 32: 235) stb. helyneveknek azonban aligha van közük a cigány népnévhez. — Az A) 2. és B) 1. jelentés a régen a cigányokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utal. Az A) 3. és 4. jelentésnek az a magyarázata, hogy a cigányok között sok volt a muzsikus és a kovács.
Budenz: NyK. 1: 308; Halász: Nyr. 17: 255; Simonyi: MNyelv.1 2: 162; Miklosich: TENachtr. 2: 96 ® ; Rozvány: Száz. 29: 578; Réthei Prikkel: MNy. 3: 341; Gombocz: MNy. 6: 30; Szigetvári: MNy. 7: 457; Herman: Pászt. 696; EtSz. ® ; Wertner: Nyr. 46: 146 ® ; Pais: MNy. 32: 233 ® ; SzófSz.; Blédy: Infl. 33; Kniezsa: Magy- Rom. 1: 272; [Szerkesztőség:] Nyr. 75: 153; O. Nagy: Nyr. 82: 103; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 18, 20; Újvári: Ethn. 77: 151. (Vasmer: RussEtWb. 3: 294; Matl: Vasmer· -Eml. 305; Battisti — Alessio : DizEtlt. 5: 4116; Machek: EtSIÖSl. 58; Wolf: BNam. 9: 180, ZigWb. 16; Staszewszki: SlowGeogr? 59; Cioranescu: DiccEtRum. 837.)
cigrányútra 1843: ,,a nevetés közben cigányutra [vezettetett az ital]” (Gondol — Dickens: Twist 1: 94: NSz.). J: 1843: ’<a nyelőcső helyett) a légzőcsőbe; in die unrechte Kehle’ # (1. fent). — De vö. 1796: „Ha a’ Lehellőgégébe, vagy mint mondják, a’ Tzigányúttzába talál valami bemenni, mit tegyünk akkor?” (Kiss József: Egészs. kát. 171:. NSz.).
Összetett szó. Előtagja rosszalló, helytelenítő, sokszor gúnyos értelmű jelzőként számos más összetételben is előfordul, különösen tájszavakban; vö.: cigámbúza ’gyom- növény, vadbúza’; cigánygomba ’nem ehető gomba, bolondgomba’; cigányhal ’apró hal; ebihal, békaporonty’; cigányhit ’vadházasság’; cigánszappan ’szürke agyag’; stb. (Ú- MTsz.). Az ilyen összetételek keletkezésének az volt az alapja, hogy régebben a cigányo¬


cigaretta
430
ciha
kát lenézték és szinte kirekesztették a társadalomból.
EtSz. 1: 668 cigány a.; O. Nagy: Mi fán terem? 47®; Beke: Nyr. 71: 117; Zolnai B. : NytudÉrt. 38. sz. 201.
cigaretta 1856: „megengeded, hogy . . . cigarette-re gyújtsak” (Szépirod. Alb. .16: NSz.); 1860: cigarettet gr. (Degré A.: Örd. eml. 1: 9: NSz.); 1879: cigaretta-papirost (Sasvári Á.: Bakalev. 24: NSz.); 1895: cziga- ret (Reviczky Gy.: Költ. I. 107: NSz.); 1899: czigaretli (Krúdy Gy.: Ifjúság 85: NSz.); — czigeredlit gr. (MNy. 1: 407); cigarëta, ci gar éta, cigaretta, cigaretta., ciga- rita, cigárita, cigereta, cigërëta, cigeretta, cigë- rëtta, cigerita (ÚMTsz.). J: 1856: 'Zigarette' * (1. fent). — Sz: rOzik 1895: czigarettázott gr. (Gárdonyi G.: Pöhölyék 107: NSz.), de vö. 1877: cigarettezve sz. (Tóth B.: Emlékek 43: NSz.) [I cigi 1898: „cigi: czigáró, cziga- retta kicsinyítése” (Dobos). J: 1898: 'cigaretta; Zigarette' (1. fent). — Sz: 1898:
cigizni sz. (Dobos).
A cigaretta német eredetű; vö. ném. Zigarette, R. cigareto, segarrito, cigarrétas, cigari- tos 'cigaretta, szivarka'. Ez a fr. cigarette 'cigaretta' átvétele, mely a fr. cigare 'szivar' kicsinyítő képzős származéka. A fr. cigare a végső forrásában tisztázatlan sp. cigarro 'ua.' szóra megy vissza. A fr. cigarette bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. cigarette; ol. sigaretta; cseh cigareta; or. tueapéma: 'cigaretta'. — A magyar alakváltozatok közül az e szóvég franciás (németes) írásmódot, a t(t) szóvég pedig franciás (németes) ejtésmódot tükröz; az a szóvég alakulására vö. jlinta, vatta stb. A cigaretli~ cigaredli egy baj.-osztr. zigarettl kicsinyítő képzős alakból való. A cigár- szókezdet mintája a R. cigáré, cigáró 'szivar' (< ném. Zigarre ’ua.’^ fr. cigare ’ua.’) lehetett (vö. 1877: Ágai A.: Porzó tárca 1: 15: NSz.). — A cigi játszi szóképzéssel keletkezett; vö. direktor : > diri stb.
Lumtzer — Melich : DOLw. 78; Heves: Nyr. 31: 43; EtSz. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 85; SzófSz. (Corominas: DiccCrítEt. 1: 798 cigarro a.; DudenEtym. 782; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 133.)
eignere 1767: „Cindalismus . . . Tzigere játék” (PPB. Cindalismus a.); 1784: „tzigere (tsürközni, tzigerézni; játék’ neme.)” (SzD. 90); 1838 — 45: cigére (MNyTK. 107. sz. 15); 1845: Czigle (Gáspár J.: Érd. Tájsz. 4: NSz.) ; 1880: ciglijével gr. (Balázs S.: Tarka kép. 2: 123: NSz.); 1884: czikle (P. Szathmáry K.: Munkácsy 5: NSz.); — cigëre (MTsz.). J: 1. 1784: ’bige; Spatzeck’ ( 1. fent); 2. [cigere] 1809: 'hímvessző (gyereké) ; männliches Glied (eines Kindes)’ (Simái Kr. : VSzót. 1: 187: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A cigere talán egy ★cigre alakbeli gr feloldásával jött létre. A cigié alak is a *cigre változatának fogható fel; vö. ökrend~ öklend. A cigié ~ cikle váltakozásra vö. téglái tékla. — A 2. jelentés hasonlóságon alapuló alkalmi névátvitel eredménye. — Az a feltevés, hogy a szó a cigié ’fűzfa, fűzfavessző’ változata, aligha valószínű. E feltevés szerint a szó a cigere-, cigié- cikle- ) játék (tkp. 'fűzfából készített játékszer’) Összetételből vált volna ki. Ennek azonban ellene mond az, hogy bige készítésére csak valamilyen keményfa alkalmas. — Nyelvjárási szó.
Pais: MNy. 10: 69; EtSz. 1: 671 cigëre a., 1: 672 3. cigié a.; Gáldi: Szótir. 514.
cigi 1. cigaretta
ciffle 1358: Cegleed sz. hn. (Csánki 1: 21); 1862: „Cziglevessző . . . Öntéseken hirtelen felsudaradzó vékony piros vessző, melyből kasokat, s finomabb kosarakat kötnek . . . Hihetőleg ugyanaz, mi a csigolya vessző, azaz csigolyafűzbŐl való vessző” (CzF.); 1872; „Czigle: sárga fűz” (Nyr. 1: 232); 1893: cegZefa (PallasLex. 4: 220). J: 1358:? ’parti fűz; Uferweide | kosárfonó fűz; Korbweide’ (1. fent), 1862: ’ua.’ (1. fent).
Valószínűleg magyar nyelvi fejlemény: a csigolya2 ’fűzfa’ szóból vagy ennek előzményéből alakulhatott. Egymáshoz való viszonyuk azonban nincs egészen tisztázva. — A csigolya2 szótól független ugor egyeztetése és szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF. cziglevesszo a. ® ; Sebestyén Gy. : Ethn. 8: 346; Pais: MNy. 10: 68, 192, 11: 315, MNyTK. 50. sz. 27, I. OK. 7: 110®; EtSz. 1: 672 1. cigié a. ® ; Gombocz: Jelt. 48; N. Sebestyén: NyK. 52: 310. — Vö. csekle, csigolya2.
ciha 1752: „Egy diktás vánkosom . . . cziháját a feleségem lehúzta” (IrtörtKözl. 1: 162); — ciha (MTsz.). J: 1752: 'párna-, dunyhahuzat ; Kissenüberzug | párna-, dunyhatok; Inlett’ (1. fent).
Német eredetű, talán szlovák közvetítéssel; vö. déli ném. Zieche ’párna-, dunyhahuzat’; — vö. még szik. N. cicha ’ua.’ (Ber- nolák 1: 280). A németből való a cseh cicha ’ua.’ ; f.-szorb cycha ’ua.’ is. A német szó végső forrása a gör. 'tartó, tok' ; ez utóbbira megy vissza a m. téka is. — Azt a feltevést, hogy a dunántúli — tiszántúli ciha a szlovákon át került volna át a németből, csupán a szó végi a látszik támogatni. Valószínűleg azonban német jövevényszavainknak ahhoz a csoportjához (cérna, kályha, párta, példa stb.) tartozik, amelyben a szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett a mormoltan ejtett szóvégi német 3-ból.


cihelődik
431
cika1
A szótörténeti adatokkal nincs összhangban az a magyarázat, amely szerint a németből átvett szó eredeti alakja *cih lehetett, a ciha pedig párnaciha-íéle birtokos jelzős összetételekből válhatott ki.
Melich: Nyr. 24: 103 ®, AkNyÉrt. 17/4: 33, 39; Lumtzer—Melich: DOLw. 78®; Horger: MNy. 11: 122; EtSz. 1: 673 1. ciha a.®; Beke: Nyr. 60: 110; SzófSz.; Imre: MNny. 4: 186; Laziczius: NyK. 51: 273; Kniezsa: SzlJsz. 603®, Nyr. 81: 120, MNy. 60: 312; Benkő: Nyjtört. 106. (Machek: EtSIÖSl. 58; Kluge: EtWb.19 884.) - Vö. téka.
cihelődik 1560: „készülj és czihödjél lassan” (Nád: Lev. 57: Zsoldos); 1650 k.: czihelődnek gr. (IrtörtKözl. 4: 120); 1651: chühödöl vala gr. (Zrínyi: ASyr. 139: NySz.); 1748: tsuhodni sz. (Fal: NA· 211: NySz.); 1783: tzükölodött gr. (Molnár J.: Könyvház 4: 407: NSz.); 1784: tzihelodni sz. (SzD. 87); 1795 k.: Tzühelodni sz. (Takáts R.: Told. U. v.: NSz.); 1808: Tzihölódni sz. (SL); 1838: Czühölödik (Tzs.); — ciholódik (MTsz.); cir- helodik (EtSz.); cihelödik-cuholódik (NyF. 40. sz. 53); cihelödzik (NéNy. 8: 217); cihögni sz., cühülödik (ÚMTsz.). J: 1. 1560: ’kászoló- dik; sich langsam aufrappeln | lassan végez valamit; etwas langsam ausführen, tun’ * (1. fent); 2. 1650 k.: ’fészkelŐdik ; sich unruhig benehmen’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak jelentésbeli, de főként alaki sajátságai. A szóvég a legtöbb alakváltozatban visszaható-gyakorító képzővel azonos. Az egy adattal igazolható 2. jelentés az eredetibb 1. jelentés alkalmi változatának látszik. — A cihélődik és a cùhôdik, cihög különválasztása nem megokolt. — Német származtatása téves.
CzF.; EtSz. ® , 1: 777 cühodik a. is; Végh: Adal. 65; SzófSz.; Benkő: MNy. 50: 257.
ciher 1776: ,,A’ Farkas a’ nyájból kiragadván egy juhot egy tziherbe el-dugta” (Ésopus meséi 2: 183: NSz.); 1838: czihere (Tzs.); 1838: czihor (Tsz.); 1862: czihér (CzF. czihor a.); 1876: czirhe (Nyr. 5: 329); — cihér (ÚMTsz.). J: 1. 1776: ’bokros, bozótos hely; Buschwald’ (1. fent); 2. 1838: ’avar; herab- gefalienes, dürres Laub, Laubstreu’ (Tsz.); 3. 1872/1896: ’rŐzse; Reisig’ (Jókai 46: 131: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A N. csigára csihar ’husáng’ (MTsz.) szóval való származásbeli kapcsolata, s ezzel együtt egy hangutánzó *suh tőből való magyarázata nem valószínű, román származtatása és lengyel szóval való egybevetése téves. — A keleti nyelvterületen, elsősorban a székely ség körében élő nyelvjárási szó.
Fest: NyF. 42. sz. 17; Damian: NyF.
67. sz. 18; EtSz.® és 1: 675 ? cihor a.; Simonyi: Nyr. 45: 292; Bátky: NéprÉrt. 28: 100; Deme: MNyTK. 69. sz. 34.
cihogr 1528: „nag cyhagaffal: kaéagaffal monda” sz. (SzékK. 295); 1792: „Tziherczni: kiáltozva játfzani, tzihogni” sz. (SzD. Tzihe- rézni a.); — cihög, czihego sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1528: ’nevetgél; kichern’ (1. fent); 2. 1792: ’kiáltozva játszik; schreiend spielen’ (1. fent) II ciherész 1792: Tziherézni sz. (SzD.); 1795 k.: Tziherczni sz. (Takáts R.: Told. U. r.: NSz.); 1836: Tzihároz, Tzihé- rez (Kassai 5: 254); 1838: Cziherész (Tzs.). J: 1. 1792: ’kiáltozva játszik; schreiend spielen’ (1. fent); 2. 1862: ’nevetgél; kichern’ (CzF.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Alakja a hangos kacagást, az azzal kapcsolatos viháncolást jeleníti meg. E szócsalád a hangutánzás síkján összefügg a cikákolAáX, továbbá a kopó vékony hangú csaholását kifejező cihol igével (vö. 1764: ,,a’ kopók . . . nagy hangosan minyárt tziholának”: Dudás I.: Lelki éd. B6: NSz. ; 1. csahol a.), amelynek van N. ’köhécsel’ jelentése is (vö. NyF. 56. sz. 33). — A cïÆerész-nek is nyilván a 2. jelentése az eredetibb. — Nyelvjárási szavak.
EtSz.
cika1 1577 k.: ,,Sha vad kannak fogának jêrÿth nem tehetned, aj Chÿnkanak aj ala chÿontÿat têrÿed megh” (OrvK. 157); — czikka, cséka (Nyr. 7: 93, 190); csikka, cziku (Nyr. 10: 279, 280); cuga, csika (Nyr. 27: 480) ; cika (ÚMTsz.). J: A) fn. 1577 k.: ’disz- nó; Schwein | malac; Ferkel’ (1. fent). B) isz. 1878: disznó, malac hívására használt szó; Lockruf für Schweine, Ferkel (Nyr. 7: 93).
Hangutánzó eredetű állathívogató szó, illetőleg ennek főnevesülése. Rokonságába sok más állathívó szó, illetőleg állathívoga- tóból keletkezett névszó tartozik; vö. cica, coca, cocó stb. Az alakváltozatok egymástól függetlenül is keletkezhettek a nyelv terület különböző pontjain. A legkorábbról adatolt, de a nyelvjárásokban ma is élő n-es alak zárhang előtti szervetlen járulékhang betoldásával is keletkezhetett, de esetleg egy korábbi ciné! (vö. Nyr. 10: 280) típusú disznóhívógatóból is létrejöhetett. — Az A) jelentés kétségtelenül másodlagos. A főnévi használat ilyen korai jelentkezése ellenére sem valószínű, hogy az 1137/1262: cyka (OklSz.) és az 1271: Cynka (MNy. 11: 329) személynév ide vonható volna. — Finn egyeztetése és kaukázusi származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Barna F.: AkNyÉrt. 11/10: 48; Munkácsi: ÁKE. 196; Asbóth: NyK. 33: 1J9® ; Kelemen: Mondsz. 518. — Vö. coca.


cika2
432
cikázik
cika2 1761: „Az ürömnek tetején, ’s honallyain nőt gyenge ágatskáinak tzikáit, vagy tetejetskéit el kell tsipdesni” (Juhász Μ.: Házi kül. orv. 38: NSz.); 1798: tzitz- káját gr. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 109: NSz.); 1799: tzikkázik sz. (Kováts Μ.: Az ember’ élete’ 1: 157: NSz.); 1808: Tzikó saláta (Sí. 506). J: 1. 1761: ’zsenge hajtás a növényen; zarter Trieb an der Pflanze’ (1. fent); 2. 1784: ’csira; Keim’ (SzD. 85); 3. 1787: ’káposztának, salátának a torzsa körüli, gyenge levelekből álló része ; Kohl- oder Salatstrunk mit den zarten Blättern um ihn I káposztatorzsa; Weißkohlstrunk’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 211: NSz.); 4. 1915: ’egészben savanyított káposzta, illetőleg ebből készült étel ; eingesäuerter Weißkohlkopf bzw. dieser als Speise zubereitet’ (MNy. 11: 122). — Sz: rOzat 1774: tzikázaty áriak gr. (Lenvetés 34: NSz.) | ~z 1792: tzikázni sz. ’csírázni’ (Mátyus 1.: Ő és új Diáét. 5: 432: NSz.).
Valószínűleg magyar fejlemény, de alapszava és alakulásmódja vitatott. — 1. Származékszó: a cica játékos alakítású, rövidítéssel és kicsinyítő képzéssel keletkezett formája. Eredetileg a pelyhes, bolyhos virágzatnak, zsenge növényi hajtásnak a jelölője lehetett, vö. a tőből más képzőváltozattal alakult R. és N. cikó ’barka’, cikó fa ’fűz- faág’ szót (EtSz. 1: 684 1. cikó a.), továbbá a barka1 szót és a cica ’barka’ jelentését. E magyarázatot támogatja a cicka alakváltozat is. — 2. Megszilárdult rágós alakulat: a szék ’valaminek a belseje’ szónak személy- ragos formája, amely jelentéstapadással önállósulhatott káposztacika-íéle birtokosjelzős összetételből. E magyarázatnak szótörténeti és főleg jelentéstani nehézségei vannak. — Egyik magyarázat sem eléggé meggyőző. — Az alak változatok formálódására valószínűleg hatással volt a cica és a csíra. A N. cikó ’magról kelt vöröshagyma’, ’szal- makoszorúba font vöröshagyma’, ’vékony hajfonadék’ szó (EtSz. 1: 684 2. cikó a.) ide vonása csak az 1. származtatás feltevése esetében oldható meg kellőképpen. Ide tartozik a N. cikora ’csíra’ (MTsz., először 1836: Tzikora Kassai 5: 255) is, bár alakulásmódja nincs tisztázva. — Mongol származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Bálint: Párh. 8; Horger: MNy. 11: 122®, NyK. 46: 304; EtSz. 1: 677 2. cika a., 685 cikora a., 684 7. és 2. cikó a. ; Simonyi: Nyr. 45: 293; B. Zs.: FE. 2: 235; Beke: Nyr. 61: 117, 62: 25 ®, 63: 112; Techert: MNy. 29: 245. — Vö. cica, szék2.
cika3 1787: ,,A’ ki derúltt Égnek tzika mátkát játszi [sajtóhiba játszó helyett?] Leányi ... El lepték vala” (Bártzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 344: NSz.); 1792:„Tzikázni: tzitzázni, fel- alá-futkosiú ; Leányi játék’ neme. Tzikát, v. tzitzát, futni” (SzD.); — ccka (MTsz.); cikka, csikka (EtSz.); citka (ÚMTsz.). J: 1787: ? ’cicajáték; Fangspiel I játékos kergetődzés; spielerische» Herum jagen’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent).
Származékszó: alapszava a cica játszi szórövidítéses változata, szóvége kicsinyítő képző. Jelentése is megfelel a cica egyik ’cicázás, cicajáték’ jelentésváltozatának.
EtSz. 1: 676 1. cika a. ® ; Grétsy: MNy. 58: 80. — Vö. cica, cikázik.
cikákol 1799: „Mértékletesen ’s halkal egyél, hogy ne talántán megégesd szádat, vagy tzikákolni ’s kehitsclni kénszeríttessél” sz. (Takáts J.: Oktatások 151: NSz.); — cihákol, cikákú, cikákul, cipákol (AITsz.); cziákul, ciháké, cikákoll (UMTSz.). J: 1799: ’fuldokolva köhög; von Husten fast ersticken’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a torkot reszelő, szinte fulladást okozó köhögést jeleníti meg. A tzikákodjon gr. ’cikákol’ (1796: Kiss József: Egészs. kát. 172: NSz.) alakra nincs több példánk; ritka e szónak cikog ’cikákol’ (MTsz.) változata is. — Nyelvjárási szó.
Sz. J.: NyK. 29: 476 ® ; EtSz. ® ; Grétsy: MNy. 51: 319. — Vö. csiápol.
cikázik 1700 k.: ? „fél attúl mig esze czikáz” (Nyr. 12: 264); 1784: „tzékázni: tzikázni, tzirkálni, tzellengeni, környúl-fel- -alá járni” sz. (SzD. 88); 1799: tzikkázásban sz. (Kováts Μ.: Az ember’ élete’ 2: 56: NSz.); 1803: csikázvánn sz. (Édes Gerg.: íram. 94: NSz.); — citkázik, cikkózik (Úi\í- Tsz.). J: 1. 1784: ’kószál; streunen | cirkál; umherstreifen’ (1. fent); 2. 1784/1806: játékosan kergetődzik; spielerisch einander verfolgen I egy fajta kergetősdit játszik; eine Art Fangspiel spielen’ (Ákáb Ist.: Éneás. 7: NSz.); 3. 1799: ’cica módjára játszik; spielen wie eine Katze | enyeleg; schäkern’ (1. fent); 4. 1803: ’csapong <gondolat, tekintet); flattern <Gedanke, Blick)’ # (Édes Gerg.: Iram. 104: NSz.); 5. 1834: ’meg-megvillan <fény, tűz); wiederholt aufblinken <Licht, Feuer) | cikcakkos vonalat ír le; eine Zick-zacklinie beschreiben’# (Parthenon. 181: NSz.).
Származékszó ; a N. cika3 ’cicajáték, kergetőzés’ szóból alakult -2 képzővel. Voltaképpen a cicázik alakváltozata. Ennek megfelelően eredeti jelentése is a 2. és 3. lehetett, és csak másodlagosan — a R. és N. cékáz ~ cékász ~ cékál ~ cékláz (NySz.; MTsz.; EtSz. 1: 629) ’cirkál, kószál’ hatására — vált bizonytalan irányú vagy zegzugosan tört vonalú mozgás jelölőjévé. — Az első adat nemcsak viszonylag korai volta miatt kétes, hanem azért is, mert absztrakt vonatkozása mintha kirekesztené a természetes’ elentósfeilŐdes vonalából·


cikcakk
433
cikkely
A cíZcázifc-nak a cikcakk előtagjából való származtatása szótörténeti okokból nem valószínű.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 263; Kúnos: Nyr. 11: 519; EtSz. 1: 676 1. cika a.; Szóf- Sz. ; Brüll: ErdMúz. 47: 149; Grétsy: MNy. 58: 78 ®. — Vö. cica, cika3·
cikcakk 1778: „az ide ’s tova tsavargó szik-szák lineákat” (Kováts: Utak 135: NSz.); 1800: czikczakos sz. (Μ. Kurír 2: 616: NSz.); 1804/1930: szik-szak (MNy. 36: 337); 1818: tzik-tzák (Bolyai F.: Párisi per. 22: NSz.); 1844: czikkczakkban gr. (Kuthy L.: Műnk. 5: 175: NSz.); 1851: czikczakkos sz. (Székely J.: Liliputi 105: NSz.); 1855: szigszegÁrkok (Μ. Nép K. 2: 251: NSz.); — cinkcankól sz. (ÚMTsz.). J: 1778: 'zegzugos vonal; Zickzack’ # (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zickzack ’cik- cakk’; vö. még ném. R. sicsac, sic-sac ’ua.’. A német írott nyelvben eleinte (a 18. sz. elejétől) katonai műszó volt, s az ostromok alkalmával készült megközelítő árkok vonalvezetését jelölte. — Az sz-es alak változatok a megfelelő német alakváltozatok külön átvételei. A szigszeg alakulására a zegzug, N. szëg-szug hathatott. — Korábban főként jelzőként volt használatos.
Melich: Nyr. 24: 103 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 78; EtSz. (Storfer: DickSpr. 71; Kluge: EtWb.19 884.)
cikény 1637: „lm száz cemkin aranyat is küldtünk . . . Ez az cemkin arany 200 gréczi tallért teszen” (Nyr. 73: 19); 1678: czikkeny (Nyr. 73: 19); 1683: Czikkint gr. (NytudÉrt. 50. sz. 95); 1685: czikint gr. (NytudÉrt. 50. sz. 95); 1686: czikkiny- aranyakat (NytudÉrt. 50. sz. 95); 1687 — 8: czikkely (Nyr. 73: 19); 1691: czikény (EtSz.); 1699: czikkel (Nyr. 73: 19); 17 — 18. sz.: ? csikkeny, csikini [latinosított alak] (EtSz.). J: 1637: ’(régi velencei) aranypénz; (alte venezianische) Goldmünze’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. zecchino ’velencei aranypénz’, vei. zechïn ’ua.’. Az olasz szó végső forrása az arab sikka 'pénzverő forma’. A szb.-hv. cekin, ném. Zeckine ’velencei aranypénz’ az olaszból való. — A magyar szóbelseji e > i hangváltozás olasz jövevényszavainkban nem áll példa nélkül; vö. osztriga, trombita, — A 17 — 18. sz.-ban volt használatos.
EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 38 ® ; Csefkó: Nyr. 73: 19; Zolnai B.: MNy. 46: 142; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 95®. (Lokotsch 1903.; Meyer-Lübke: Rom· EtWb. 7909.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 5: 4110.)
cikk 1636: ? „hogy . . . valami kis czikkel háláadásomnak sengéjét δ felsegenek be 28 Történeti-etimológiai szótár
mutathatnám” (Nyr. 46: 24); 1786: „a’ 21- dik Tzikk-ben (Paragraphus) egygy egészsz szolgálat napra meghatároztatott” (Μ. Hírmondó 679: NSz.); 1816: czik (Nyr. 62: 25); — citëk, citök (MTsz. citëk a.). J: 1. 1786: 'törvénycikk; Gesetzartikel’ (1.fent); 2· 1795: ’gerezd (gyümölcsé, hagymáé); Zehe (von Obst, Lauch) | kis szelet; Schnittchen’# (MNy. 30: 244); 3. 1833: 'újságcikk; Zeitungsartikel’ # (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 569: NSz.); 4. 1837: ’írásmű részlete, szakasza; Teil, Abschnitt eines Schriftwerkes’ (Kovács Pál: Thalia 3: 219: NSz.); 5. 1840: 'árucikk; Warenartikel’ # (Szemere B.: Utaz. 1: 136: NSz.). - Sz: ~es 1832: czikkes 'ízekre tagolt, cik-cakkos’ (Fáy A.: Bélteky 1: 10: NSz.) | ~ecske 1839: czik- kecskét gr. (Tóth L. —Sheridan: Rág. isk. 135: NSz.) I ~ezik 1880: czikkezett gr. (Bek- sics G.: Barna A. 2: 185: NSz.).
Nyelvújítási elvonás a cikkely-bői, Hogy a nyelvújításkori rövidítésnek volt-e kapcsolata a Geleji Katonánál előforduló rövid változattal, az erősen kérdéses. A cikk alak létrejöttében, illetőleg felújításában és megszilárdításában a tudatos nyelvművelő törekvésnek és a természetes népnyelvi rövidítő hajlamnak egyaránt szerepe volt, ez magyarázza gyors elterjedését. A jelentések részben a cikkely-nek. megfelelően (1., 2., 4.), részben talán német mintára (3., 5.) alakultak ki. A N. citëk ’cikk’ alkalmasint egy cikket > citket-ïéle elhasonult rágós alakból vonódott el.
CzF.; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 81 ® ; Szarvas: Nyr. 11: 53; Simonyi: MNyelv.1 1: 255, Nvr. 45: 295; NyUSz.; Tolnai: MNy. 4: 281, 23: 175, Nyúj. 64, 67, 211, 216; EtSz. 1: 679 1, cikk a., 738 citëk a.; Hartnagel S.: MNy. 26: 55; Beke: Nyr. 62: 25; Techert: MNy. 30: 243; SzófSz.®. - Vö. cikkely, vezércikk·
cikkely 1531: „Eótt czikeliben auagy punctban heliheztetett rŐuid tanuságh” (ThewrK. 171); 1578: cykkölire gr. (BudB- Lov. 160); 1585: czikkelyenkent gr. (Cal. 549); 1640: czitkeleiben gr, (TörtTár. 1908. 79); 1734: czékely (Spangar—PetthŐ: Krónika 47: NSz.); 1763: Czékel (Adámi: Wb. 15: NSz.); 1800: tzikeje gr. (Nyúlás F.: Borvizek. 3: 21: NSz.); — cükkü (MTsz.); cikküt gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1531: 'beszéd, társalgás vagy írott szöveg kisebb szakasza, összefüggő része ; kleinerer zusammenhängender Teil der R^de, des Gespräches oder eines geschriebenen Textes I törvénycikk, bekezdés ; Paragraph, Absatz’ # (1. fent); 2. 1560 k.: 'tag, íz; Glied’ (GyöngySzt. 2108.); 3. 1565: 'ruha szárnya; Schlippe, Schoß’ (Mel: Sám. 99: NySz.); 4. 1577: ’rész, darab; Teil, Abschnitt’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 47); 5. 1585: ’szótag; Silbe’ (Cal. 1039); 6. 1641: ’szántó¬


ciklámen
434
ciklus
föld, kert egy darabja; ein Stück Acker oder Garten’ (OklSz.); 7. 1655: 'perc; Minute’ (ACsere: Enc. 108: NySz.); 8. 1742: ’idŐ- szak; Zeitabschnitt, Periode’ (Miskóltzy F.: Manuale aj. 3: NSz); 9. 1788: ’árucikk; Warenartikel’ (Harm. Rendt. 8: NSz.); 10. 1795: ’gyümölcs gerezdje vagy szelete ; Obstschnitt, Spalte’ (Uj Szakáts-Könyv 43: NSz.); 11. 1898: ’ing vállrésze; Schulterstück des Hemdes’ (Nyr. 27: 526). — Sz: ~cz 1560: meg chykkelezem gr. (GyöngySzt. 2113.).
Német eredetű; vö. ném. Zwickel ’ék; ruhadarab ék alakú része, betoldása’; vö. még h. ném. tswikhkhfi (Schwartz: Ráb- NyjH. 129), szász E. zwäckdl (Kisch: Wb- Nösn. 255): ’ua.’, ném. T. zwikkl ’ua.; ék alakú földdarab’ (Schatz: WbTirM. 2: 740). A m. cvikli ugyanennek a német szónak későbbi átvétele. — A magyar alakváltozatok közül a cékely valószínűleg időtartam- átváltás eredménye. A 6., 10. és a csak egy kései székelyföldi adatban mutatkozó 11. jelentés közvetlen kapcsolatba hozható a német szó megfelelő jelentéseivel. Az ’ék’ jelentésből valamennyi többi jelentés is levezethető. — Az 1525: „Jacobus Czÿkkél” szn. (MNy. 10: 39) feltehetőleg a Székely szn. németes (erdélyi szász) változata, s így nem tartozik ide.
Simonyi: Nyr. 7: 243 ® ; Melich: Nyr. 24: 104, MNy. 12: 379, NyK. 49: 291 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 78; EtSz.®; Thienemann: Ungjb. 2: 103; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 99. (Weigand: DtWb.5 2: 1354; Paul: DtWb.5 780; Kluge: EtWb.19 898.) — Vö. cikk, cvikli.
ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (Wohl J. és S.: Besz. 61: NSz.); 1893: cyclamen (Szury D.: Rajzok 124: NSz.); — ciklámen (ÚjldŐk- Lex. 5 — 6: 1314); cikláment, sziklament (ÚMTsz.). J: 1877: 'Zyklamen’ * (1. fent); szakny. Cyclamen.
Nemzetközi szó; vö.: ang. cyclamen; ném. Zyklamen; fr. cyclamen; ol. ciclamino; or. yuKJiciAtéH: ’ciklámen’. Ezek forrása a lat. cyclaminos, cyclaminum ’ciklámen’, illetőleg a botanikai szakirodalomban ebből alkotott újkori lat. cyclamen ’ua.’. A latin szó a gör. κνκλάμινος, κυκλάμινον ’ua.’ átvétele, amely a gör. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. A szó tehát etimológiailag összefügg a bicikli, ciklon, ciklus szavakkal. A virág feltehetően kerekded formájú levelei s gömbölyű gyökértörzse alapján kapta nevét. — A magyarba a növénytani szakirodalom lat. Cyclamens kerülhetett át. Közvetítő nyelvként esetleg a német jöhet számításba. A cikláma alak változat létrejötte nincs megmagyarázva.
(Wartburg: FEW. 2/2: 1064; Dauzat: DictÉtFr.7 225; Battisti—Alessio: DizEtlt.
2: 927; Partridge: Or. 137; Frisk: GrEtWb. 2: 44.) — Vö. bicikli, ciklon, ciklus.
ciklikus 1. ciklus
ciklon 1893: „A khinai tengerekben ismeretes taifun, a nyugatindiai szigettengerben előforduló hurrikán, a keletindiai monszun mindmegannyi elnevezései a ciklonoknak” (PallasLex. 4: 367); — cziklón (SimBal. Cyklon a.). J: 1. 1893: ’pusztító vihar a forró égövön; Zyklon’# (1. fent); 2. 1893: ’alacsony légnyomású légtömeg; Luftmasse mit Depression’ (PallasLex. 4: 367); 3. 1922: 'porelszívó berendezés; Entstaubungsanlage’ (RévaiLex. 15: 594 Porgyűjtő a.).
Német eredetű; vö. ném. Zyklon ’ciklon; porelszívó berendezés’, Zyklone ’alacsony légnyomású légtömeg’. E német szavak forrása az ang. cyclone ’ciklon’, mely tudatos szóalkotás eredményeként jött létre 1848-ban a lat. cyclus ’kör, időkor, periódus’, gör. κύκλος ’ karika, gyűrű, kör’ alapján; vö. még gör. κυκλόω ’övez, körülvesz, körülhalad’. Elsősorban meteorológiai műszóként meghonosodott az európai nyelvek szókészletében ; vö. sp. cición; fr. cyclone; ol. ciclone; or. ιμιΚΛόπ: ’ciklon’.
(Boisacq: DictÉtGr.4 531; Partridge: Or. 137 cycle 3. a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 175.) — Vö. bicikli, ciklámen, ciklus.
ciklus 1807: „A’ Chinai idó-vetés szerént a’ 36-ik cy dúsnak 42-ik esztendejében” (Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 14: NSz.); 1816: cycluszban gr. (Helmeczi Μ.: Ért. 27: NSz.); 1850/1927: ciklust gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 3: NSz.). J: 1. 1807: ’idŐkör; Periode’# (1. fent); 2. 1830: ’sorozat; Serie’# (Szalay L.: Észr. Muz. 13: NSz.); 3. 1870: ’rész; Teil I szakasz; Abschnitt’ (Tóth K.: Hon- védmen. 172: NSz.); 4. 1900: 'ülésszak; Sitzungsperiode’ (Tolnai: Magy. szót.); 5. 1928: 'nagyfeszültségű áram periódusszáma; Periodenzahl des Hochspannungsstromes’ (TechnLex. 1: 204). - Sz: -os 1875/1927: ciklusos (Gyulai P.: Krit. dóig. 274: NSz.) || ciklikus 1816: „a’ mi szarándok cyc¬
licus Troubadourjaink Száldobosi ’s Béréi” (Helmeczi Μ.: Ért. 45: NSz.); 1893: Ciklikus (PallasLex. 4: 366). J: 1. 1816: ?'valamely hősmondakört megéneklő (költő); zyklisch (Dichter)’ (1. fent), 1865: ’ua.’ (Babos); 2. 1862: ’ciklusszerű ; zyklenmäßig | időszakos; periodisch’ (Szász K. — Hugo: Száz, leg. el. VI: NSz.); 3. 1923: ’gyűrűs (vegyü- let); zyklisch (Verbindung)’ (Fülöp: Term- tudMűsz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. cyclus ’kör; időkör; periódus’, cyclicus ’kör alakú’; vö. még lat. poeta (scriptor) cyclicus ’a görög hősmondakör valamelyik költője’. Ezek a


cikória
435
cilinder
latin szavak a görögből valók ; vö. gör. κύκλος ’karika, gyűrű, kör; hősmondakör’, κυκλικός ’kör alakú’ ; vö. még gör. oí κυκλικοί ’a görög hösmondakör költői’. A szócsalád tagjai a latin alapján csillagászati, irodalmi stb. műszókként meghonosodtak az európai nyelvek szókészletében; vö.: ang. cycle, cyclic(al); fr. cycle, cyclique; ném. Zyklus, zyklisch; ol. ciclo, ciclico; or. ιμικΛ, yuKAÚnecKUÜ: ’ciklus’, ’ciklikus’. — A m. ciklus jelentései közül a 3., 5., a ciklikusáéi közül pedig a 2., 3. esetleg német mintára alakult ki.
EtSz. ®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 928; DudenEtym. 789; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 175.) — Vö bicikli, ciklámen, ciklon.
cikória, 1544: „Vöttem sóskát, pareyt, cykoriat” (OklSz.); 1577 k.: Cicoreath gr. (OrvK. 70); 1610 k.: Cichoriana( k ) gr. (MNy. 11: 132); 1629: Czicornya (EtSz. 1: 686); 18. sz. e. f.: cichoriumnak gr. (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 296); 1763: Czikória (Adámi: Wb. 16: NSz.); 1794: tzikorja (Nagy S.: Isten jós. 114: NSz.); 1807: tzigora (Zarka: Max. 145: NSz.); 1877: czï^oriaforralékot (Lidérez-napt. 25: NSz.); — cigória (NyF. 10. sz. 16); cigóri (NyF. 48. sz. 61); cigóré, cigori (ÚMTsz.). Js 1. 1544: ’egy fajta növény, cndívia; Endivie’ (1. fent) ; 2. 1577 k.: ? ’katáng; Wegwarte’* (1. fent), 1595: ’ua.’ (BeytheA: FivK. 39: NySz.); 3. 1794: ’pótkávé készítéséhez használt gyökértörzs; Wurzelstock zur Herstellung von Ersatzkaffee’ (Nagy S.: Isten jós. 153: NSz.); 4. 1842; ’pótkávé; Ersatzkaffee’* (P. Horváth L.: Kaieid. 1: 100: NSz.) ; szakny. Cichorium.
Latin eredetű; vö. k. lat. cicoria, cichorea ’katáng’ (EtSz. 1: 686); vö. még lat. cichorium, cichoreum ’ua.’, h. lat. cicorea (1560 k.: GyöngySzt. 4625.). Ezek a gör. κιχόρεια, κιχόρια ’ua.’, illetőleg a gör. κιχώριον, κιχόρειον ’ua.’ átvételei. A latin szavak különféle utakon több európai nyelvbe belekerültek; vö.: ang. chicory; ném. Zichorie; fr. chicorée; ol. cicoria; or. ιμικόραίί: ’cikó- ria’. — A magyar szó alak változatai közül a cigóri esetleg a ném. Zichorie átvétele. — Olasz származtatása kevéssé valószínű.
Körösi: O1E1. 29, Nyr. 42: 227; Szarvas: Nyr. 26: 17; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; Kursinszky: LatJszírod. 13, 52, 54; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 61: 117; SzófSz. cikornya a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Zolnai B.: MNy. 46: 143. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 931; Kluge: EtWb.19 884.) — Vö. cikor- nyás.
cikornyás 1565: „Valapenig a Thama- ron czikornias, sok színű ruha’J (Mel: Sám. 176: NySz.); 1724: czijornyákkal gr. (Nyr.
38: 258). J: 1565: ’geschnörkelt’ * (1. fent) || cikornyaz 1565: „Ne czikorráza magát, feleseget, mint a fenies bogár” (Mel: Sám. 317: NySz.); 1616: czikornyázott sz. (Bal: Cslsk. 107: NySz.); 1668: csikornyázása sz. (VárM : Szöv. 103: NySz.). J: 1565: ’schnörkeln’ * (1. fent) Jí cikornya 1663: „Az igaz ecclesiának lelki tzikornyáia nem külső, hanem belső” (Czegl: BDorg. 163: NySz.). J: 1663: ’Ge- schnörkel’ * (1. fent). — Sz: rútlan 1666: tzikornyátlan (Czegl: Tromf. 35: NySz.).
A szócsalád létrejötte szóhasadás eredménye. A cikornyás, cikornyáz származék- szók, alapszavuk a cikória növénynév R. cikornya alak változata. A cifrán csipkézett, sallangos szélű cikórialevél gyakran szerepelt díszítő motívumként, ez magyarázza a származékoknak a túlzott díszítéssel kapcsolatos, rendszerint rosszalló árnyalatú alkalmazását. A cikornya ’cifra díszítés’ elvonás eredménye. A cifornya alakváltozat a cifra hatását mutatja. — A szócsaládnak a cikcakk szóval való rokonítása téves.
CzF.; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 19; Et- Sz. 1: 663 cifornya a., 686 cikornya a.; Lazi- czius: MNy. 29: 302® ; SzófSz. cikornya a.; Bárczi: Nyr. 80: 7, MNyÉletr. 262; Molnár N.: Növ. 22. — Vö. cikória.
cilinder 1792: ,,A’ Coeao magvakot . . . vas Cylinderrel, vagy gömbölyű vas oszloppal rontsolja” (Mátyus L: Ó és új Diáét. 5: 551: NSz.); 1797: cilinderektől gr. (Μ. Merkurius. 1188: NSz.). J: 1. 1792: ’henger; Walze I henger alakú eszköz ; walzenförmiges Gerät’ (1. fent); 2. 1825: ’palack; Flasche’ (Décsei Ján.: Mes. 49: NSz.); 3. 1863: ’kürtőkalap ; Zylinderhut’ * (Kempelen Gy.: Herostr. 27: NSz.); 4. 1893: ’kémény; Schornstein | füst járat; Rauchrohr’ (Pallas- Lex. 4: 368); 5. 1900: ’lámpaüveg; Lampenglas’ (Tolnai: Magy. szót.); 6. 1938: ’motor- henger; Zylinder als Maschinenteil’ (Pávó: IdMűszSz.). — Sz: ~es 1868: cilin deres ’cilinderkalapos’ (Pecsov. napt. 66: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Zylinder ’(matematikai és műszaki) henger; kürtŐ- kalap; lámpaüveg’. A német szó eredetileg matematikai kifejezés volt; feltehetően a fr. cylindre ’henger; üvegcső; kürtökalap’ szón keresztül a lat. cylindrus ’henger; henger alakú idom, test stb.)’ szóval függ össze. Ez utóbbi a gör. κύλινδρος ’ua.’ átvétele. (A görög szó igei származék ; vö. gör. κυλίνδω ~ κυλινδέω ’hengerít, hengerget’, továbbá gör. κυλινδρόω ’beburkol, begöngyöl stb.’) A szó főleg francia és német közvetítéssel, elsősorban műszaki kifejezésként, illetőleg a 18. sz. végi párizsi kalapdivat révén divatszóként meghonosodott számos európai nyelvben; vö.: ang. cylinder ’henger’; ol. cilindro ’henger; kürtőkalap’; le. cylinder; or. t/ü- AÚHdp: ’henger; kürtőkalap’. — A magyar 28*


cím
436
cimbora
jelentések a 'henger (alakúság)’ alap jelentésből érthetők.
EtSz. ®. (Boisacq: DictÉtGr.4 532; Frisk: GrEtWb. 2: 46; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 936; Kluge: EtWb.19 900; DudenEtym. 789; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 175.)
cím 1780 k.: ,,Titulus: Tisztesem, Nevezet” (Nyr. 30: 472). J: 1. 1780 k.: 'rangot jelző megszólítás; Titel | név; Name | felirat; Inschrift’# (1. fent); 2. 1786: 'könyveim; Buchtitel’# (EtSz.); 3. 1787: ’jelvény; Abzeichen | címer; Wappen' (Μ. Kurír 307: NSz.); 4. 1792: 'levélcím; Briefanschrift’# (SzD.); 5. 1834: 'jogcím, ürügy; Vorwand’ (Bajza: Replica 7: NSz.). — Szí ~ez 1786: Tzímezni sz. (NyF. 50. sz. 41) | ~zés 1792: tzímezés (SzD.) | ~zetes 1798: czímzetea (NyÚSz.) I ~let 1833: czimletü sz. (P. Thew- rewk J.: Bér. Tűk. 92: NSz.) | ~ke 1842: czímke (NyÚSz.) | ~én 1879: czimén nu. (Németh I.: Elb. 148: NSz.).
Nyelvújítási elvonás a címer1 szóból. Alkotója valószínűleg Barczafalvi Szabó Dávid volt. Származékai is jórészt mesterséges, nyelvújítási alkotások. Könnyen megszilárdult, s származékaival együtt csakhamar nélkülözhetetlenné vált az irodalom, a társadalmi közélet, a jog, a kereskedelem területén.
Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 17; Ballagi: AkNyÉrt. 5/4: 19 ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 34, MNyelv.1 1: 255; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 16; NyÚSz.; Simái: MNy. 9: 322; EtSz. 1: 689 7. cím a. ® ; Tolnai: Nyúj. 47, 60, 67, 159, 210, 211, 216; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 178; D. Bartha: Szóképz. 130; Ruzsiczky: IrNyDolg. 140, 155, 167; Sebestyén: Névut. 136, 138; Bárczi: MNyÉletr. 303. — Vö. címer1, jogcím.
cimbalom 1416 U./1450 k.: „enéclétec iftènnç cimbalamocban ”(BócsiK. 44); 1493 k.: czymbalo mohban gr. (FestK. 42); 1508: zimbalomban gr. (DöbrK. 230); 1518 k.: cymbalim (SándK. 16); 1533: cimbolim (Murm. 1650.); 1585: Czimbalmot gr. (Cal. 283); 1590: Czimbalum (SzikszF. 126); 1597: Czimbalíum (OklSz.); 1754: czimbálomokon gr. (TMNy. 314); 1763: tzimbaliom (Molnár J.: Megtérő reform. 313: NSz.); 1855: cymbál (Szász K.: Ang.—franc, költ. 251: NSz.); 1865: cymbal (Babos); 1898: cindalommal gr. (Csulak L.: Székely tört. 62: NSz.); — cin- bolond, cindolom (MTsz.); címbolond (Rell: LatSz. 21); cindarom (Végh: Békés 80). Js 1. 1416 U./1450 k.: ’cintányérféle zeneszerszám; Art Musikinstrument’ (1. fent); 2. 1533: 'verőkkel megszólaltatott húros hangszer; Hackbrett’ # (1. fent). — Sz: cimbalmos 1518 k.: cymbalmos fn. (SándK. 16); 1585: Czimba lomos mn. (Cal. 1096) | cim- balmozik 1585: Czimbalomozok gr. (Cal. 1096).
Latin eredetű; vö. lat. cymbalum ’cintányérféle ütőhangszer’ ; vö. még k. lat. cymbalum ’harangjáték; kolostorok ajtójára felfüggesztett csengő, amellyel a szerzeteseket hívták egybe’, h. lat. cymbalmum ’egy fajta húros hangszer’. Ezek forrása a gör. κύμβαλον ’cintányér’, amely a gör. κύμβη ’ivókehely; tál; medence’ származéka. A görög és a latin szó nem húros hangszert jelentett, hanem egy ütőhangszerfélét, amelyet a bőség és termékenység isteneinek, Bacchusnak és Cybelének ünnepein használtak. A középkor folyamán a cymbalum felvette a ’húros hangszer’ jelentését, de egyúttal a középkori, kalapáccsal megszólaltatott harangjáték nevéül is szolgált. E többértelműség emléke, hogy az európai nyelvekben a lat. cymbalum egyrészt ’cin- tányér’, másrészt ’cimbalom’ jelentéssel honosodott meg; vö.:ang. cymbalo ’cimbalom’, cymbal ’cintányér’; ném. Zimbel; fr. cymbale: ’cimbalom, cintányór’; ol. cembalo ’cimbalom; csembaló’; or. uuMÖÚAbi: 'cimbalom’. — A magyarban egyházi szövegek útján terjedt el. 2. jelentését a húros cimbalom meghonosodásával vette fel. A 16. sz. végén a cimbalom már közkedvelt hangszer volt.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 7: 157; Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 21; Ernyey: NéprÉrt. 13: 146; EtSz.®; Fludorovits: MNy. 26: 51, 193, Latjsz. 14, 34; SzófSz.; Morav- csik: Melich-Emi. 267; Végh: Békés 80. (Wartburg: FEW. 2/2: 1611; Ernout —Meil- let: DictÉtLat.4 162; Frisk: GrEtWb. 2: 48.) — Vö. csembaló.
cimbora 1527: „kyk ellen wgy mond zent Amborus doctor chak az yrgalmaffaag zymboraf tarif ok az zegheen hallottaknak” sz. (ÉrdyK. 610); 1563: szomboraly sz. (Melius: Vál. préd. 168: EtSz.); 1566: egybe cimborálkodunc sz. (Helt: Mes. 205: NySz.); 1598: ,,Czak mint szimboráúl az többi mellet” (Decsi: Adag. 199: NySz.); 1616: Gzím- berásokis sz. (Bal: Cslsk. 167: NySz.); — cimbráz sz. (AITsz.); imbora, zimbura (EtSz.); cimbara (NylrK. 6: 280), czíngara, cimbura (ÚMTsz.). J: 1. 1527: ’szövetkezés, társulás; Vereinigung, Verbindung | közösség; Gemeinschaft’ (1. fent); 2. 1616: ’társ, pajtás; Geselle, Kumpan | bűntárs; Spießgeselle’ # (Bal: Cslsk. 382: NySz.); 3. 1637: ’<több paraszt jószágának) közös igába fogása, összefogása; Zusammenspannen (des Zugviehs eines Bauern mit dem eines andern)’ (NytudÉrt. 50. sz. 18); 4. 1838: ’(szegény) paraszt, aki a maga igavonó állatját egy másikéval egybefogja; (armer) Bauer, der sein Zugvieh mit dem eines andern zusammenspannt’ (Tsz.); 5. 1900: ’ökröket vezető gyermek; Kind, das Ochsen führt’ (ÚMTsz.): 6. 1935: ’alkalmilag összefogott ökrök közül


címer'
437
címer1
az egyik; einer der gelegentlich zusammengespannten Ochsen’ (SzamSz.). — Sz: /4s 1527: 1. fent | /41 1563: 1. fent | ~ság 1596: cimboraság (NylrK. 2: 21).
Román eredetű; vö. rom. sîmbrâ, R. sîmbrâ 'szövetkezés, társulás, közösség’; vö. még simbrâç ’társ a közös munkában’. A rom. sîmbrâ valószínűleg szláv jövevényszó; vö.: szb.-hv. R. suprug ’fogat; társ, lelki testvér; lelki testvérség’; szín. N. sgprog 'szegény paraszt, aki a maga igavonó állatját egy másikéval egybefogja’; or. N. cynpúea 'két vagy több gazda szövetkezése közös munkára’. — A román szót alkalmasint végartikulusos símbra alakban vettük át. A magyar alakváltozatok a szóközépi rom. mbr mássalhangzótorlódás különféle feloldásával, illetőleg szókezdő sz > c, sz > 2 változással stb. jöttek létre. Az alapszónál korábbról adatolható cimborás (társ) esetében figyelembe veendő a rom. sîmbrâ# ’társ a közös munkában’, de valószínűbbnek látszik, hogy a m. cimborás és a rom. sîmbrâ# egymástól független származék. — Az 1. jelentés a románból származik; a többi a magyarban alakulhatott ki, bár némelyiket a román is befolyásolhatta. A2. jelentés elvonás lehet a cimborái vagy talán a cimborás származékszóból. — A szlávból való közvetlen származtatása, valamint finnségi nyelvek szláv eredetű szavaival való egyeztetése téves.
Hunfalvy: NyK. 5: 425, 14: 307; Budenz: NyK. 6: 312®; Munkácsi: Nyr. 10: 531; Szarvas: Nyr. 15: 52®; Herman: HalK. 779; Alexics: Nyr. 17: 62; Szinnyei: Nyr. 22: 211®; Kovács: LatEl. 50; Moldován: Alsófehór vm. 1/2: 799; Damian: NyF. 67. sz. 45, 47; EtSz.®; Horger: MNy. 8: 13, NyK. 46: 303, SzegFüz. 3: 183, MNy. 39: 64; Simonyi: Nyr. 45: 293, AkNyÉrt. 23/3: 38; Gombocz: MNy. 16: 3; Melich: RÉtH. 3: 223, MNy. 22: 111; Dráganu: Rom. 584; Tamás: Rom. 199, UngElRum. 817; Crán- jalá: RumVl. 378; SzófSz.; Blédy: Infl. 33; Köpeczi: AECO. 8: 516; Kniezsa: SzlJsz. 808 ® ; Fábián — Szathmári—Terestyéni: Stil. 171; Bárczi: Szók.2 121; Cioranescu: DiccEtRum. 758; Popovic: GSkr. 219; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 18, 1962. 2: 14, 15, 16, 21, 22; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 17®. (Trubaéev: SITermRod. 165.)
címer1 1326: ,,cristam inferius descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis scilicet falkonis aurei, habentis distensas blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent” (Turul 1901. 98); 1416 U./1466:
cimèrlete sz. (MünchK. 104); 1527: Cymôre gr. (ÉrdyK. 38); 1533: cymmeryth gr. (Komj: SzPál. 58: NySz.); 1708: Tzímer (PP.); 1760: Tzémerunk gr. (Hermán J.: Szt. István. C: NSz.); 1790: Tzímére gr. (Pétzeli: Korona 38: NSz.); 1862: czímér (CzF.); — cirnber (MTsz.); cimböre gr. (Nyatl. kukorica-címer a.). J: A) fn. 1. 1326: 'megkülönböztető, ábrás jelvény <valamely közösség jelképeként); Wappen, Schild'# (1. fent); 2. 1395 k. : ’tollbokréta a sisakon ; Helmbusch’ (BesztSzj. 94.); 3. 1416 U./1450 k.: ’felirat, címfelirat; Inschrift’ (BécsiK. 275); 4. 1533: 'madár bóbitája; Schopf, Federbusch | taraj; Kamm’ (Murm. 1024.); 5. 1533: ’jelkép; Symbol’ (1. fent); 6. 1552: ’ismertetŐ jegy, ismérv; Kennzeichen, Merkmal’ (Heltai: Diai. I4a); 7. 1736: ? 'szarvasmarha felfelé hajló, nagy szarva; aufwärts gerichtete, große Hörner des Viehs | agancs; Geweih’ (MNy. 50: 101), 1791: ’ua.’ (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 160: NSz.); 8. 1760: 'bugás vagy füzéres, porzós virágzat {nádé, kukoricáé, rizse); Rispe, Ähre {des Schilfrohrs, des Maises, des Reises)’ (Molnár J.: Jel. Épül. 212: NSz.); 9. 1774: 'dísz, ékesség; Schmuck, Zierde’ (Kónyi J.: Várta 10: 32: NSz.); 10. 1785: ’jelleg; Charakter | sajátság; Eigenschaft’ (Máriafi: Igaz magyar. 1: 5: NSz.); 11. 1787: 'cégér, cégtábla; Aushängeschild, Firmentafel’ (M. Kurir: 588: NSz.); 12. 1942: ’a jószág legszebbje; schönstes Stück einer Herde’ (Szűcs: Sárrét 30). B) mn. 1798: 'kiváló; hervorragend, prominent’ (Mátyási J.: Vers. 295: NSz.). — Sz: ~es 1411: Cymeres szn. (OklSz.); 1526: cÿmeres (MNy. 3: 4G3) | ~let 1416 U./1450 k.: cimerlètbèn gr. 'cím, felirat’ (BécsiK. 178).
Vándorszó; vö.: ném. Zimier; sp. cimera; fr. cimier; ol. cimiero: ’sisaktaraj, sisakdísz’; szb.-hv. cimer; szik, címer: 'címer’; le. R. cymer ’tollbokréta’. A görög κύμα ’fiatal hajtás; csúcs’ átvételéből származó latin cyma szónak lat. -arium képzővel alkotott származékát örökölte a francia és a spanyol ; a franciából került a németbe és az olaszba. A magyar valószínűleg egy lotaringiai ó- francia nyelvjárási alakot vett át (így érthető a második szótag magánhangzójának rövidsége) a Magyarországra a 12—13. században bevándorolt lotaringiai telepesek révén; figyelembe vehető azonban a középfelnémet közvetítés lehetősége is, legalábbis az ér végű alakváltozatok esetében; vö. kfn. zimier, zimiere ’sisakdísz, lovagi öltözet vagy lószerszám dísze ; dísz’, ámde az ér végű változatok ehhez túl későn jelentkeznek. — A cirnber alakváltozat mb-jére vonatkozólag 1. a címer2 szócikkét. Eredeti jelentése az átvett 2. (és középfelnémet közvetítéssel is számolva az ugyancsak átvehetett 9.) jelentés; a többi a magyarban fejlődött ki, mégpedig részben a külső hasonlóság alapján (2. -» 4., 2. 8.), részben a térbeli
érintkezés alapján (2. 1.), részben a rendeltetés hasonlósága alapján (1. 3., 1.
— 11., 1. — 5., l.— 6. 10.). A 9.-ből ve¬


címer2
438
cimpa
zethetŐ le a 12. és a melléknévi jelentés. A 7. kifejlődéséhez mind a 9., mind a 6., mind a 8., mind a 4. jelentésen át vezethetett az út. — A R. címerlet ’felirat’ a huszita biblia fordítójának tudatos szóalkotása analogikus képzéssel; ’cégér’ jelentéssel Széchenyi felújítása révén használatos volt a 19. sz.-ban.
Simonyi: Nyr. 7: 106, AkNyÉrt. 14/8: δ; Szarvas: 13: 102; Alexics: Nyr. 16: 404; Tagányi: Száz. 27: 311; Melich: Nyr. 23: 523, 24: 448, NyK. 25: 293; Lumtzer - Melich: DOLw. 78; Fejérpataky: Turul 1901. 97; EtSz. 1: 695 7. címer a. ® ; Kari: Nyr. 52: 97; Gombocz: MNy. 9: 431; Bárczi: MNy. 26: 302 ®, FrJsz. 17, 25®; Horger: MNy. 29: 263; SzófSz. címer 1. a.; Gáldi: DictKlein. 166; Tamás: MagyRom. 2: 344; Hauptová: Slavia 28: 522, MNy. 56: 174. (Gamillscheg: FrEtWb. 223; Meyer-Lübke: RomEtWb. 2438.; Dauzat: DictÉtFr.7 176; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 939; Corominas: DiccCrítEt. 1: 800; Machek: EtSIÖSl. 59.) — Vö. cím, címer3.
címer2 1494: ,,De pellibus hermellinis ligaturae vulgo Chymer sex” (OklSz.). J: 1494: ’hermelin-, nyest- és más prémek egy kötege; Bündel von Hermelin-, Marder- und anderen Fellen* (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. R. zimmer *40 darab (állatprémre vonatkoztatva)’. A német szó vagy az ófr. timbre 'bizonyos számú hermelin-, coboly- vagy más prém’, vagy a k. lat. timbrum (timbria) ’értékes prémek bizonyos mennyiségének kötege’ átvétele. — A prémkereskedelem szaknyelvi szava volt. Elavult.
R. Prikkel: Nyr. 29: 367; Gombocz: MNy. 9: 431; EtSz. 1: 699 3. címer a.®; Techert: MNy. 36: 337. (Schmeller: Bayer- Wb.2 2: 1124; Weigand: DtWb.6 1327.)
címer3 1544: ,,Attam eg czemer bara- nert” (OklSz.); 1552: Bárány czimőrt gr. (OklSz. Fóti.); 1585: Czémer (Cal. 97); 1590: Bárány czemor (SzikszF. 145); 1604: Címer (MA. Armus a.); 1629: Bárány-ízemJr (Nom. 39: NySz.); 1708: Tzímer (PP.); 1712: őz cimberre gr. (Nyr. 71: 106); 1862j czímér (CzF.); — címör (SzegSz.); címér (ÚMTsz.). J: 1. 1544: ’bárány, borjú negyedrésze; Lamms- oder Kalbs viertel’ (l.fent); 2. 1585: ’marha vagy vad szegye (szügye) vagy válla; Vorderbug oder Schulter vom Vieh, vom Wild’ (1. fent); 3. 1708: ’marha, borjú, juh vagy vad combja; Lendenstück, Keule, Schlegel vom Vieh, vom Kalb, vom Schaf oder vom Wild’ (PP. lumbus a.); 4. 1712: ’Őz hátának húsa; Rückenstück des Rehes’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Ziemer ’szarvas vagy óz hátrészének húsa ; szarvas vagy szarvasmarha hímvesszeje, bikacsök’; vö. mégném. R., N. zemer, zimmer (EtSz. 1: 698), baj.-osztr. zamer, zammer, zeimer, valamint kfn. zimbere, zimere ’ua.’. A német szó a franciából való ; vö. fr. cimier ’marha, szarvas lapockarésze’; ez viszont — bizonyos jelentésinegoszlással számolva — azonos a ’sisakdísz’ jelentésű fr. cimier szóval. így a m. címer1 és címer3 végső elemzésben azonos eredetűek. — Alakváltozatai származhatnak a különféle német nyelvjárási alakok átvételéből (kivéve a második szótagbeli ö-t), de lehetnek magyar hang változások eredményei is; ez a kettős lehetőség a magánhangzóközi m > mm, mb változásra nézve is fennáll. — Jelentései közül a 4. látszik a legeredetibb, átvett jelentésnek, a többi a magyarban fejlődhetett ki, de nincs tisztázva, hogy milyen módon.
Borovszky: NyK. 24: 335 ® ; Melich: Nyr. 23: 523, 24: 104, 448; Lumtzer —Melich: DOLw. 78; Gombocz: MNy. 9: 431; EtSz. 1: 697 2. címer a. ® ; SzófSz. címer 2. a. ®. (Wasserzieher: Woher ?16 453.) — Vö. címer1.
címet 1777: Czimet (NytudÉrt. 45. sz. 56); 1793: „Cinnamomum — Cimmét” (Földi J.: Magy. fűvésztud. 39: NSz.); 1851: Czimmetet gr. (Egyed A. — Ovid.: Átvált. 3: 131: NSz.); — cimöt (SzegSz.); címet (ÉrtSz.). J: 1777: ’fahéj; Zimt’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zimmet ’fahéj’ (Striedter-Temps: DLwSlv. 102); vö. még ir. ném. Zimt ’ua.’. Végső forrása a maláj kayumanis ’ua.’ (tkp. ’édes fa’). Európába a héber (föníciai) qinnämön ’fahéj’ révén került. Elterjesztésében a lat. cinnamum, k. lat. cinnamomum ’ua.’ szerepe volt a legnagyobb; vö.: ang. cinnamon ’ua.’; fr. cinname ’fahéjfa’; ol. cinnamomo ’ua.’; le. cynamon ’fahéj’; vö. még m. R. cinna- momon ’fahéj’ (1533: Murm. 1494.), cinamom ’ua.’ (1604: MA.). Az ir. ném. Zimt, baj.- -osztr. zimmet a latinból, a szb.-hv. elmet; szín, címet; szik. N. címet: ’ua.’ a németből való. — Elavulóban van.
EtSz. 1: 702 cinamom a. ® ; Imre: M- Nny. 4: 186. (Frisk: GrEtWb. 1: 856; Kluge: EtWb.19 887.)
cimpa 1288: „Petri dicti Cympa” szn. (OklSz.); 1338: Cymba szn. (OklSz.); 1470 k.: „tunc debent nares [ovium] transfigere in illo loco, qui vulgo cimpa dicitur” (Cas- Gl.: MKsz. 1904. 460); — cimpó, cimpôk (EtSz.); pinea (Nyatl. fülcimpa a.). J: A) fn. 1. 1288: ? ’az orrnak az orrlyukakat körülvevő, puha porcú része; Nasenflügel’ * (1. fent), 1470 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1288: T ’a fülkagyló alsó, húsos része; Ohrläppchen’ # (1. fent), 1835: ’ua.’ (Tzs. Ohrläppchen a.); 3. 1792: ’valamely más test¬


ein
439
cincár1
résznek (lábszár, far stb.) húsos része; fleischiger Teil irgendeines anderen Körperteils (z. B. des Beins, des Hinteren usw.)’ (Nagyenyedi próba 280: NSz.). B) mn. 1288: ? ’tompa orrú; stumpfnasig | csonkult orrú; mit verstümmelter Nase’ (1. fent), 1519: ’ua.’ (JordK. 108).
Bizonytalan eredetű. Talán a csimbók ~ cernbők, N. cembő ’lecsüngŐ dísz’ (Nyr. 5: 426), csömbó ~ csembő ’cimpa’ (Nyatl.) stb. családjába tartozik. Ennek megfelelően a fülnek, orrnak stb. lecsüngő, puha húsú részét jelölte, főnévi jelentései tehát eredetibbek lehetnek. — A comb családjába való tartozása kevésbé valószínű. Ugor egyeztetése, mongol és olasz származtatása téves.
Bálint: Párh. 8; Simonyi: NyK. 23: 352; Munkácsi: AkÉrt. 6: 475; ÉtSz. ® ; Magyary- Kossa: OrvEml. 1: 173; Beke: Nyr. 62: 26, 64: 83, 68: 98; SzófSz.; Simon: MNy. 56: 443. — Vö. csimbók.
cin 1644—71/1884: „Egy igen kicsin fejér czint nem árt az forrasztóban tennyi” (Kecsk: ÖtvM. 292: NySz.); 1785: tzinezetlen sz. (Báti: Himlő. 167: NSz.); 1805: Tzinn (Márton J.: Képes Könyv 1: 11: NSz.); 1881: cën, cén (EtSz. 1: 700 7. cin a.). J: 1. 1644-71/1884: ’ón; Zinn’# (1. fent); 2. 1804/1930: ’ónedény; Zinngeschirr’ (Bessenyei: Tariménes 241: NSz.). — Sz: ~ez 1785: sz. (1. fent); 1831: czinez (Kreszn.).
Német eredetű; vö. úfn. zinn, R. zien ’ón’, baj.-osztr. zin ’ónedény’. — A magyarba feltehetően ötvös műszó ként került át a több értelmű ón szinonimájaként: az ón szónak ugyanis a régiségben ’ólom’ jelentése is lehetett (1. ott).
Borovszky: NyK. 24: 335 ® ; Melich: Nyr. 24: 104; EtSz. 1: 700 7. cin a.®; SzófSz. (Hellquist: SvEtOb.3 2: 1174 tenn a.; Partridge: Or. 664 7. stannary a.; Kluge: EtWb.19 887; DudenEtym. 783.)
cinadof 1530: „Camisias de cynadof” (OklSz.); 1560: chynadof (OklSz.); 1566: cinadoff (Helt: Mes. 453: NySz.); 1588: csinadoshot gr. [íráshiba lehet csinadof(f)ot h.] (MNy. 11: 321); 1613: czinadóffal gr. (Pázm: Kai. 747: NySz.); 1671: czinaboff (MNy. 3: 32); 1690: tzinedófot gr. (SzBodó: Kaim. J.: NySz.); 17. sz.: Cinedof (Nyr. 5: 205). J: 1530: ’finom vászonfajta; Art feine Leinwand’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Nyilvánvalóan jövevény, de nem tudni, honnan. — Kihalt szó.
Szarvas: Nyr. 5: 210; Takáts: MNy. 3: 32; EtSz.® ; Melich: MNy. 11: 321.
cinadőnia. 1533: „Chelidonia: Cyne- donia” (Murm. 1438.); 1540 k.: cenodonÿa fw (MNy. 11: 133); 1577 k.: Cÿnadonÿa fewnek (OrvK. 11); 1783: Czinedónia (Molnár J.: Könyvház 1: 377: NSz.); 1808: tzinádónia-íii (Nyr. 9: 515); — cinadó (M- Tsz.); cinadona, cinadóna, cinadória, cina- duna, cinagna, cinedória, cinnadónia, cino- donia (ÚMTsz.). J: 1. 1533: ’fecskefű; Schellkraut’ (1. fent); 2. 1902: ’kutyatej; Wolfsmilch’ (Ethn. 13: 215).
Latin eredetű; vö. k. lat. cenedonia ’fecskefű’ (EtSz.); ez a lat. chelidonius ’fecs- kéhez hasonló; fecske-’ melléknév változata ; vö. lat. (herba) chelidonia ’fecskefű’. A latin melléknév a gör. χελιδών ’fecske’ származékának, a gör. χελιδόνιος ’fecské- hez hasonló; fecske-’ melléknévnek az átvétele. — A magyar alak változatok közül a cinadó szórövidítés eredménye; a cinadona stb. hangkieséssel, a cinadória stb. hang- cserével keletkezett. A cinaduna talán nép- etimológiás alakulás. — Nyelvjárási szó.
R. Prikkel: NyK. 29: 334 ® ; Simonyi: NyF. 11. sz. 8; EtSz.®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 844 celidónia1 a.)
cincál 1763: „cincál: schöpf beuteln” (Adámi: NySz.); — cincáll (MTsz.); cined (NyF. 10. sz. 73); cincál (ÚMTsz.). J: 1763: ’fŐként hajánál fogva ráncigái; schopf- beuteln | ide-oda rángat; herumzerren’ (L fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre látszik mutatni képzésmódja, valamint feltehető rokonsága. A hangfestés síkján összefügghet a cibál-lal, továbbá a fincároz családjával is. A cihelódik-kel legföljebb csak távolabbi kapcsolatban állhat. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz.®. — Vö. cihái.
cincár1 1784: „a kik egyéb aránt Czin· czároknak neveztettnek” (Nyr. 42: 183); — cindzár (EtSz.). J: 1. 1784: ’macedoromán; Mazedo-Rumane’ (1. fent); 2. 1872: ’juh- kereskedő, aki az állatot le is vágja és húsát kiméri; Schafhändler, der die Schafe auch schlachtet und das Fleisch verkauft’ (Nyr. 1: 425); 3. 1880: ’kontár mészáros; Schlächter ohne Gewerbebefugnis | böllór; Hausschlächter’ (Nyr. 9: 378); 4. 1904: ’pók; Bäcker’ (Nyr. 33: 529); 5. 1914: ’köz- vetítŐ kereskedő; Makler’ (Nyr. 43: 90); 6. 1914: ’vándorcigány ; Wanderzigeuner’ (Nyr. 43: 90).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. cincär ’macedoromán’; vö. még big. yúHyapiiH ’ua.’. Végső forrása a rom. tintár; ez a Dél- Balkánon élő macedorománok csúfneve, akik az északi román cse-, esi- szótagot ce-, cí-nek ejtik, így pl. a rom. cinci [ejtsd: csincs]' ’öt’ náluk finf [ejtsd: eine]. — A magyarba azoknak a szerbeknek a nyelvéből került át, akik macedoromán kereskedőkkel együtt költöztek Magyarországra. A 2—6. jelentés a magyarban keletkezett:


eincár2
440
cinégre
a sajátos foglalkozásokat űző népcsoport nevéből foglalkozásnevek lettek. Az 5. jelentés kialakulásában közrejátszhatott a szenzál 'közvetítő, alkusz* (1. 1844: „senzalságot vállal**: Életk. 2: 348: NSz.; 1. még SzegSz. cendzár a.). — A cincér bogárnév cincár változatával semmiféle kapcsolata sincs. — 2 — 6. jelentésében az ország déli és délkeleti vidékein élő nyelvjárási szó ; első jelentésében elavult.
Edelspacher: NyK. 12: 98; EtSz.
1:703 2. cincár a. ® ; Csókán: Nyr. 43: 90; Alexics: Nyr. 43:404; Lőw: Nyr. 45: 86; Tamás: Hóm. 16 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 115®. (Popovic: GSkr. 472.)
cincár2 1838 — 45: „Milyen cincár palánt ez, milyen cincár leányzó!” (MNyTK. 107. sz. 15); — céncárka sz. (Nyr. 36: 426). Js A) mn. 1838 — 45: 'vékony; dünn ] karcsú; schlank* (1. fent). B) fn. 1881: ’szúnyog; Mücke’ (Nyr. 10: 203).
Román eredetű; vö. rom. fin$ár, N. tintár 'szúnyog*. — A melléknévi 'vékony, karcsú' jelentés névátvitellel keletkezett a szúnyog karcsú testalkata alapján; vö. darázsderekú. — AB) jelentés a moldvai csángóknál és Erdélyben, az A) csak Erdélyben él.
CzF.®; Edelspacher: NyK. 12: 98; Munkácsi: Nyr. 10: 203, 24: 262; Szinnyei: Nyr. 22: 247 ® ; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; Horger: Nyr. 36: 326; EtSz. 1: 702 1. cincár a. ® ; Blédy: Infl. 33. (Ciora- nescu: DiccEtRum. 842.)
cincér 1845: „Czinczér . . . nevét a czin- czogásától vette” (NyÜSz.). J: 1845: ’Bock- káfer’ # (1. fent) ; szakny. cincérek ’Ceram- bycidae*.
Nyelvújítási alkotás. A cincog családjába tartozik, mint a cincér korábbról adatol- ható s modern nyelvjárási gyűjtésekből is kimutatott cincin, cincinbogár neve is; vö.: 1794: „[Cerambyces] ob hunc vocis sonitum a Pueris Tzintzinbogár vocitantur” (EtSz. 1: 704 cincin a.); 1795 k.: Hegedűs-teintem (Takáts R.: Told. S. r.: NSz.); 1832: czin- czibogár (Harsányi P.: Mul. 3: 6: NSz.); 1865: czinabogár (Nyulassy A.: Kátyol. 23: NSz.); — vö. még 1808: Tzintzúr ’cincér’ (SI.). A névadás alapja a cincérekre jellemző cincogó hang.
Fialowsky: Nyr. 7: 167; EtSz.®, 1: 704 cincin a. is; SzófSz. — Vö. cincog, cinege, cini-cini, cinke.
cincog; 1593: „mintrare: czinczogni” sz. (EtSz.); 1685: Cziczeg (Com: Orb. 4: NySz.); 1761: czinogási sz. (Biró Μ.: Préd. 996: NSz.); 1763: Cziczogni sz. (Adámi: Wb. 16: NSz.); 1787: tzinegtek gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 310: NSz.); 1796: tzintzorgást sz. (Sándor I.: Sokféle 4: 77: NSz.); 1836: Tzittzog (Kassai 5: 260); — cincég (MTsz.); cicég (EtSz.); cicög (ÚMTsz.). J: 1. 1593: 'vékony, szaggatott hangot hallat <fŐként egér); piepsen <bes. Maus)’# (1. fent); 2. 1761: ’hegedűn kezdetlegesen játszik vagy a hegedű kezdetleges, gyenge hangon szól; auf der Geige kratzen oder die Geige kratzt’ # (1. fent); 3. 1779 k.: ? ’kuncog; kichern’ (Bessenyei: Galant lev. 64: NSz.), 1862: ’ua.’ (CzF.). — Sz: ~tat 1838: Czinczogtat (Tzs.).
Hangutánzó eredetű. Az egérnek és más apróbb állatnak, kis madaraknak a hangját jeleníti meg. A cincog a hangutánzás síkján összefügg a cinege, cinke, cincér, cini-cini szavakkal. A régi nyelvben és a nyelvjárásokban más idetartozó szavak is vannak (1. EtSz. 1: 705 — 6). — A 2. jelentés tréfás átvitel eredménye, a 3. kialakulására talán a cihog is hatott.
EtSz.®; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 25; Kiss: MNy. 57: 479. — Vö. cic, cica, cincér, cinege, cini-cini, cinke.
cinégre 1300: ? „t. Cheneged, in C-u Borsod” sz. hn. (Györffy 1: 764); 1346: ? Cynege szn. (OklSz.); 1395 k.: „afeendula: cheinger” [talán íráshiba chenigete h.] (BesztSzj. 1205.); 1405 k.: „cincipota: c^enegete” (SchlSzj. 1795.); 1512 k.: „siuem lolköm Virágom czinigem” (Nyelvelni. 229); 1533: Czinge madar (Murm. 1091.); 1560 k.: Chyneghe (GyöngySzt. 3848.); 1662: Tsinege (Lipp: Cal. 39: NySz.); 1714 — 76: Czinége (IrtörtKözl. 14: 105); 1791: /zenede-fogó (MNy. 36: 337); 1794: zenege (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 373: NSz.); 1805: czinége Verseghy F.: Tiszta Magy. 121: NSz.); 1836: Tzinegó madár (Kassai 5: 256); 1863: czénégétől gr. (Kriza: Vadr. 370); — cinöge (MTsz.); cinigé, cinyége, cönöge, csenége (Ù- MTsz.); cénige (Nyatl. cinke a.). J: 1300: ? ’Meise ’ # (1. fent), 1533: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Paridae'.
Hangutánzó eredetű: a cincog-íéle igék népes családjába tartozik. A madár vékony, csipogó hangját adja vissza. Valószínű, hogy igenévi származéka egy cinég igének; vö. pl.: 1787: ,,a’ bokrok köztt a’ gáborkák, ökör-szem madárkák és egyebek tzinegtek” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 310: NSz.). — A korai tulajdonnév! adatok közvetlen idevonása kérdéses. Ezek ugyan valószínűleg beletartoznak e hangutánzó szócsaládba, de nem bizonyos, hogy a madárnév személynév! -► helynévi alkalmazásával van dolgunk. Alaki szempontból problematikusak a BesztSzj. és a SchlSzj. adatai is, ezeket azonban már nem lehet elválasztani a cinege madárnév adataitól. — Szláv származtatása téves.
Fábián Z.: NyK. 5: 244; Simonyi: Nyr. 5: 29, 45: 293; Miklosich: Nyr. II: 121;


cinemintye
441
cink
Tagányi: Száz. 27: 326; Horger: NytAl.1 35®, SzegFüz. 2: 104; Bodnár B.: Aquila 21: 208; EtSz. ®, 1: 640 cëniger a. is; Kertész: Nyr. 66: 52; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 809 ® ; Bárczi: Szók.2 23; Décsy: ULwBulg. 24; Inczefi: Nyr. 84: 376; Sulán: MNy. 57: 150. — Vö. cincér, cincog, cini-cini, cinke·
cinemintye 1739: „Faluvéginé az anyjával megfenyegeté s cinemintézé” sz. (Ethn. 24: 88); 1848/1911: „Ön »czine-mintyei-t is emleget” (Endrődi S.: Petőfi napjai 472: NSz.); — czinye'-mintye’ (Moldován: Alsó- fehér vm. 1/2: 799). Jj A) fn. 1739: ’bosszú- állás; Rache | elfojtott harag; verhaltener Zorn* (1. fent). B) mn. 1899: 'bosszúálló; rachsüchtig’ (Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799).
Román eredetű; vö. rom. fine-minte ’tartsd eszedben!’; ez a rom. a tine minte 'megjegyez, nem felejt’ állandósult szókapcsolat felszólító módú alakja. — A magyar alak változatok egy része az erdélyi román nyelvjárások jésített ejtését tükrözi. Arra a jelenségre, hogy egy-egy magyar szó forrása több szóból álló idegen nyelvi kifejezés lehet, vö. kótyavetye, vigéc. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Edelspacher: NyK., 12: 98; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799 ® ; EtSz. 1: 706 ciné a.; Blédy: Infl. 34; Viski: MNy. 40: 170.
cingrár 1771: „vékony Termetű, Czinábor ábrazatu” (MNy. 60: 222); 1790: czingár (MNy. 36: 337); 1794: cinagár (MNy. 6: 223); 18. sz. v.: czinabár (Nyr. 11: 426); 1814: czangár (Ruzsiczky: KazTájsz. 137); 1838: Csingér (Tsz.); 1862: Czinczár (CzF.); 1863: csingár (Kriza: Vadr. 500); 1870: czingér (Lőrinczi Zs. Shaks. VL Henrik 1 : 151: NSz.); — cinegér, einiger (ÚMTSz.). J: 1. 1771: ’vékony; schmächtig | sovány; mager’# (1. fent); 2. [cinábor] 1800 k.: 'zsenge (növényi hajtás); zart (Pflanzentrieb)’ (MNy. 33: 16).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett ; erre látszik mutatni ma is meglevő hangulatkeltő hatása és a hangfestő szó családokban szokásos hang váltakozások. A szó régebben többnyire pejoratív árnyalatú volt; nemcsak testi vékonyságra, hanem egyszersmind az egyén jelentéktelenségére is utaltak vele. — A szikár-ral való származásbeli kapcsolata nem valószínű, mongol származtatása téves. — A nyelvújítás korában vált tájszóból irodalmivá és köznyelvivé.
CzF.; Bálint: Párh. 8; Pais: MNy. 10: 70; EtSz. ® és 1: 701 cinábor a.; Simonyi: Nyr. 45: 293; Gombocz: MNy. 16: 7; Végh: Adal. 60; Techert: MNy. 33: 16; SzófSz.; Gáldi: RefNy. 517; Ruzsiczky: KazTájsz. 194 ®.
cini-cini 1820: „Cini fini Péter bátya néked hegedűinek” (Dugonics: Példabesz. 2: 79: NSz.); 1846: Czini czini! (Erdélyi: Népd. és mondák 1: 183: NSz.); — cini- eene (MTsz.). J: 1820: hegedű hangját, állati cincogást stb. kifejező szó; als Interjektion benütztes Wort zum Ausdruck des Geigenklanges, des Piepsens usw. # (1. fent).
Hangutánzó eredetű ikerszó. A cincog családjába tartozik. Kimutatható madárcsipogást jelölő igei származéka is; vö. 1900: „[A madárkák] Ott beszélgettek, czini· cziniztek a füle mellett” (Bársony I.: Term. kép. 113: NSz.).
EtSz. 1: 709 cini-cene a.®; Kelemen: Mondsz. 357, 374, 387, 442, 498. - Vö. cincér, cincog, cinege, cinke.
cinikus 1604: „Diógenes . . . Tulaydon neve egy Cynicus Philofophusnac” (MA. Diógenes a.); 1796/1798: Czinikus (Benkő F.: Időtöltés 5: 127: NSz.). J: A) mn. 1. 1604: ’a cinizmus iskolájához tartozó (filozófus); zur Schule des Zynismus gehörig (Philosoph)’ (1. fent); 2. 1835: 'keserűen gúnyolódó; zynisch’# (Tzs. Cynisch a.). B) fn. 1825: ’a cinizmus követője; Anhänger des Zynismus’ (Kis J.: Juvenalis 106: NSz.) || cinizmus 1805/1892: „Beszélltünk a' Misan- thrópia és Cynismus felől” (Kazinczy: Lev. 3: 391: NSz.); — cinizmus (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1805/1892: 'cinizmus mint filozófiai irányzat; Zynismus als eine philosophische Richtung' (1. fent); 2. 1865: 'cinikus emberre jellemző világnézet; Zynismus’ # (Babos cyniatria a.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. cynic, cynism; fr. cynique, cynisme; ol. cinico, cinismo; or. yÚHUK, yuHÚ3M: ’cinikus’, ’cinizmus'. Végső forrása a gör. κυνικός ’kutyaszerű, kutyához hasonló; cinikus filozófus’ és κυνισμός ’cinikus filozófia’ ; e szavak a gör. κύων 'kutya’ származékai. A cinizmus megalapítója Antiszthenész (i. e. kb. 445 — 365.) volt. Az irányzat követői csúfnévként kapták a κυνικός „kutyafi” nevet, de Ők „az erkölcs házőrző kutyái” értelemben vonatkoztatták magukra. A szócsalád tagjai a lat. cynicus ’cinikus', cynismus 'cinizmus' alapján terjedtek el. — A magyar szavak valószínűleg közvetlenül a latinból származnak. A modern köznapi jelentések német hatásra alakulhattak ki.
EtSz. ®; Körösi: Nyr. 45: 294, 47: 27. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 945, 946; Boisacq: DictÉtGr.4 540; DudenEtym. 789; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 175.)
cink 1784: ,,A’ Georgenstadti, Kemény salak vagy, Galmáj, melly lesz a’ ’Zink, vagy Fattyufejérónból” (Benkő F.: Kövek 84: NSz.); 1786: Tzink (Gáldi: Szótir. 258); 1808: Tsink (Sí. 499). J: 1784: 'Zink’ *


cinke
442
cinkos
(1. fent). — Sz: ~ez 1879: czinkezett sz. (Árúlajstrom 49: NSz.)
Német eredetű; vö. nóm. Zink ’horgany’. E tisztázatlan etimológiájú német szó — elsősorban kohászati kifejezésként — bekerült számos európai nyelv nemzetközi szavai közé; vö.: ang. zinc; fr. zinc; ol. zinco; lo. cynk; or. yuiua ’horgany’.
Szarvas: Nyr. 26: 17®; EtSz. 1: 710 1. cink a.©; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 286. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 4115; Kluge: EtWb.19 887; DudenEtym. 783.)
cinke 1442: ?],,Georgium Cynke dictum” szn. (OklSz.); 1787: „Tzinke sirass Tsizzel” (M. Musa 394: NSz.); 1791: Czinkők gr. (MNy. 36: 337); 1793: Tsinke (Nagy F.: Hunyadi 147: NSz.); 1793: cince (Kniezsa: SzlJsz. 809); — cinike (ŰMTsz.); cinké (Nyatl.). J: 1442: ? ’Meise’# (1. fent), 1787: ’ua.’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű: a cinegé-vé\. együtt a cincog családjába tartozik. Létrejöttének alaki vonatkozásai nincsenek egyértelműen tisztázva. Lehet a cinege hangtani változata, tehát igenévszerű alakulat, de lehet a hangutánzó tő -ke kicsinyítő képzőnek megfelelő végződésű változata is. A cinkő és cince alak inkább az utóbbi, a cinge (1. cinege a.) viszont az előbbi feltevés mellett szól.
Horger: Nyr. 39: 339 ® ; Bodnár B.: Aquila 21: 208; EtSz. 1: 707 cinege a.; Tolnai: MNy. 12: 134; Kardos A.: Nyr. 59: 217; SzófSz. cinege a.®; Végh: Békés 52; Kniezsa: SzlJsz. 809.®. — Vö. cincér, cincog, cinege, cini-cini.
cinkel 1862: „Czinkolva Felismerve vagy Megjegyezve” sz. (Toronyai: Rablók 31: NSz.); — Cinkelni sz. (RévaiLex. 4: 514). J: 1. 1862: ’megjelöl; anmerken, markieren’ (1. fent); 2. 1900: ’/kártyát^ jellel ellát; <Spielkarte> zinken’ (Jenő—Vető).
Német eredetű; vö. ném. argó zink, zinke, zinken ’jelzés, jeladás’, zinken ’megjelöl, jelt ad’ (MNy. 5: 442). A ném. argó zink, zinken valószínűleg a ’csipkézés, foga- zás’ jelentésű ir. ném. Zinken, Zinke szóval azonosítható, s eredetileg a bűnözők írott, vésett jelzéseire vonatkozhatott. — A kockajáték tárgyköréből, a dobókocka ötös számlapjával kapcsolatos származtatása nem valószínű. — Argó szó.
RévaiLex. 4: 514; Tolnai: MNy. 5: 442 ® ; EtSz. 1: 710 2. cink a. (Wolf: Rotw- Wb. 349; Kluge: EtWb.19 887.)
cinkognráfia 1893: „Cinkográfia (dom- boredzés, kémigrafia)” (PallasLex. 4: 387); — czinkografiánál gr. (Mikszáth: Jókai élete 2: 213: NSz.). J: 1. 1893: ’nyomdai klisék készítése; Zinkographie’ (1. fent); 2. 1938: ’cinkográfiai üzem; zinkographischer Betrieb’ (Pávó: IdMűszSz.) ]| cinkog-ráfus 1940: „cinkografus . . . Cinkográf iával foglalkozó iparos” (Balassa). J: 1940: ’cinkog- ráfiával foglalkozó személy; Zinkograph’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Zinkographie ’cinkográfia’, Zinkograph ’cin- kográfus’. Ezek tudatosan alkotott összetételek, melyeknek előtagja a ném. Zink ’cink’, utótagja pedig a ném. Bibliographie ’bibliográfia’, Bibliograph 'bibliográfus’ stb.- féle összetételekből elvont, görög eredetű •graphie, -graph. A szócsalád tagjai nyomdászat! műszavakként meghonosodtak számos európai nyelv szókészletében; vö.: ang. zincography, zincographer; fr. zinco- graphie, zincographe; ol. zincograjia, zinco- grafo; or. ιμΐΗκοεράφιΐΗ, ιμΐΗΚοεράφ: ’cinkográfia’, ’cinkográfus’. A cinkográfia, cinkog- ráfus végződése a latinos bibliográfia, bibliográfus stb. mintájára alakult.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 4115; Partridge: Or. 819.)
cinkos 1552: ,,a réflegec . . . | meg fé fzűnnec, míg a T^inkos az iftrángal meg tar- toßtattya őket” (Heltai: Diai. M6b); 1793: tzinkusom gr. (Gvadányi: Rontó Pál 330: NSz.); 1808: tzinkos (Holosovszky Imre: Lel. 87 — 8: NSz.). J: 1. 1552: ’hóhér; Henker* (1. fent); 2. 1616: ’bűntárs, Kompiize’# (Pázm: Kai. 203: NySz.); 3. 1621: ’színósz; Schauspieler | bűvész; Zauberkünstler’ (MA.); 4. 1621: ’korhely; Zechbruder* (MA.). — Sz: ~ság 1748: tzinkosság (Fal: NE. 207: NySz.).
Ismeretlen eredetű. A cinkos ’bűntárs’ meg a R., N. cinkos ~ cinkus ’kocka, jel, bárca, sorshúzás’ (vö. 1673: „Boka cson- tocskáckal avagy jegyes czinkosockal jád- zani”: Com: Jan. 209: NySz.) esetleges összefüggése tisztázatlan. Ugyancsak további vizsgálatot igényel az a föltevés is, mely szerint mindezek a bizonytalan etimológiájú ném. argó zink, zinke, zinken ’(titkos) jel; cinkostárs’ szóra vezethetők vissza. (A német szóra az első adat csak 1753-ból való.) — A kétféle cinkos cinkus ) azonosítása, s a kfn. zinke, úfn. (R.) zink, zinken ’az ötszemes kockalap; kockajáték’ (< fr. cinq ’ua.’) szóból való származtatása azon az alapon, hogy az átvett alakból képzett m. cinkos-Yfon ’kockás’ ’kockajátékos’ ’játékos, csaló’ jelentésfejlődés zajlott volna le, nem meggyőző. — Az OklSz. 14—15. sz.-i személynév! adatai aligha vonhatók ide.
Szarvas: Nyr. 11: 445; Császár: Nyr. 11: 520; Szinnyei: Nyr. 24: 52; Melich: Nyr. 24: 104; Lumtzer—Melich: DOLw. 79;
Szolár: NyF. 35. sz. 45; Sebestyén: MNy. 2: 84, Ethn. 17: 37; Tolnai: MNy. 5: 440 ® ; EtSz. 1: 711 4. Cinka és 1. cinkos a.®, 1: 713 2. cinkos a. ® ; Thienemann: UngJb.


cinóber
443
cintereni
2: 100; SzófSz. (Machek: EtSIÖSl. 59; Kluge: EtWb.19 887.)
cinóber 1621: „Czinober: Synopis, Minium” (MA.); 1763: Czinóber (Adámi: Wb. 16: NSz.); 1879: Czinnober-czeruzák (Äru- lajstrom 218: NSz.). J: 1. 1621: ’narancs- vörös színű ásvány; Zinnober’ (1. fent); 2. 1790: ’cinóberfesték ; Zinnoberfarbstoff’ (Gvadányi: Fal. nót. 101: NSz.); 3. 1811/ 1898: 'cinóbervörös szín; zinnoberrote Farbe’* (Kazinczy: Lev. 8: 569: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. cinnabar; ném. Zinnober; fr. cinabre; ol. cinabro; cseh cinobr; or. KÚHOŐapb: ’vörös színű ásvány, cinóber’. Végső forrása a tisztázatlan eredetű gör. κιννάβαρι ~ τιγγάβαρι ~ κιννάβαρις ’cinóber mint ásvány és festék*. Elterjesztésében elsősorban a lat. cinnabari, cinnabaris ’vörös (por)festék; cinóberásvány’, k. lat. cinnabar, cinnabaris ’cinóber’ játszott nagy szerepet. — Am. cinóber valószínűleg németből való átvétel. A cinóber egyéb elnevezései közül a m. R. cinobrium — vö. 1525 k.: Cÿnobrium (MNy. 11: 83) — ah. lat. cinobrium ’ua.’ átvétele. A m. cinnabaris — vö. 1826: czinnabaris (Verseghy: Lex. term. 20: NSz.) — a latin alakra (1. fent) megy vissza. A m. cinábor — vö. 1821: tzinábornak gr. (Kolmár J.: Próbatét. 93: NSz.) —, a m. cinabor — vö. 1825: tzinabor (Lex. Búd. 115: NSz.) — esetleges közvetítése tisztázatlan; de vö. k. lat., h. lat. cinnabar ’ua.’.
Simonyi: Nyr. 7: 106 ® ; Kovács: LatEl. 11, 56; Melich: Nyr. 24: 104; Lumtzer — Melich: DOLw. 79; EtSz.®, 1: 715 cinób- riom a. ® (Boisacq: DictÉtGr.4 457; Frisk: GrEtWb. 1: 855; Kluge: EtWb.19 887; DudenEtym. 783; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 133.)
cintanyér 1887: „A zenekarban lévő üstdobot (Paucken), török dobot és czin- tányérokat. . . használhatják” (Bayer: Játékszín tört. 1: 210: NSz.). J: 1887: ’Becken, Tschinellen’ * (1. fent).
Összetett szó, előtagja azonban vitatott. — 1. Csonkítással keletkezett a cincog családjába tartozó R. cincina ’cintányér’ szóból. Ez utóbbira 1. 1660 — 70: „Ment el . . . uj vajda ... vele lévén . . . dobosi, trombitási, síposi, czinczinási'’ (Monírók. 8: 303). — 2. Német eredetű; vö. ném. Cinciién, Tschinellen ’cintányér’. — Az 1. magyarázat valószínűbbnek látszik. — A tányér utótag e hangszernek a tányérhoz való hasonlósága alapján járult a cin-hez; vö. or. mapéAKU ’cintányér’ (tkp. ’tányérkák’). — A cintányér késői előfordulása arra mutat, hogy tudatosan alkották meg.
EtSz. 1: 704 cincina a.; Tolnai: MNy. 12: 134; SzófSz. ® .
cinterem 1372 U./1448 k.: „Fráteroknak nemÿ Cymteremeben jent Coporfoknak vara felett nemÿkoron yeunekuala toluaÿok” (JókK. 104); 1519: cynterymen gr. (CornK. 428); 1527: cyntyrym (ÉrdyK. 634); 1531: Cynteremeth gr. (ÉrsK. 351); 1533: Cimier Óm (Murm. 1668.); 1573 e.: egyház- cimiterionban gr., cemiteriom (Monírók. 3: 9, 46); 1622 u.: czintrim (MonTME. 1: 10: NySz.); 1673: cimeteriom (Com: Jan. 212: NySz.); 1790: czintoromába gr. (Andrád S.: Anekdoták 2: 93: NSz.); 1796: tzintóriomban gr. (Paap: Nemzeti besz. 188: NSz.); 1802: czinterében gr. (MNy. 53: 514); 1805: czin- tërëm (Verseghy F.: Ung. Sprach. 321: NSz.); 1860: czínteremnek gr. (Kővári L.: Vis. Szók. 104: NSz.); 1887: czintériom (Bak- say: Gyalogösvény 2: 253: NSz.); 1890/1917: czinterium (Baksay: írod. dóig. 1: 427: NSz.); — cinteröm (SzegSz.); cincirim, cintérium, cintórium, cintorony, czintöröm (ÜMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’a templom körül levő temető; um die Kirche liegender Friedhof | temető; Friedhof’ (1. fent); 2. 1568: ’templomudvar; Hof der Kirche | templom előcsarnoka; Vorkirche’ (Mel: Sz- Ján. 282: NySz.); 3. 1834: ’sirbolt; Gruft’ (Kunoss: Szóf.);4. 1882: ’kastély lovagterme; Rittersaal eines Schlosses’ (NyT. 74: 63).
Latin eredetű; vö. lat. coemeterium ’temető ; nyughely’ ; vö. még k. lat. coemeterium, cimiterium, cimeterium ’ua. ; templomudvar, templom körüli védett hely’. A latin szó a gör. κοψ,ητήριον ’hálóhely, nyugvóhely, sírhely’ átvétele. Különféle utakon több európai nyelvbe belekerült; vö.: ang. cemetery; sp. cementerio; fr. cimetière; ol. cimitero; le. cmentarz: ’temető’. A magyarban az egyházi élettel kapcsolatosan honosodott meg. A cinterem stb. alak a szóbelseji i ~ e szabályos kiesésével és hangzóilleszkedóssel jöhetett létre; a szó végi lat. um ~ m. im megfelelésre vö. pl. lat. evangélium ~ N. evangyelim, A cimiterion, cemiterion végződését alkalmasint a görög szóalak hatása befolyásolhatta. A jelentések közül az 1. és 2. a latinból való; a 3. jelentés az eredeti 1. alapján a magyarban keletkezett; a 4. jelentés népetimológiával jött létre a vélt terem utótag miatt, illetőleg a cimerterem ’ várterem, lovagterem’ hatására. — Elavulóban levő nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Simonyi: BpSz. 42: 287, M- Nyelv.1 1: 105, Nyr. 42: 441; Szarvas: Nyr. 17: 82, 22: 446; Kovács: LatEl. 11, 53, 59; Rell: LatSz. 34; Réthei Prikkel: MNy. 4: 37®; Sz. K.: MNy. 4: 47; Horger: Nyr. 39: 293; EtSz.®, 1: 704 cincirim a., 1: 717 cintériom a.; Csefkó: NéNy. 1: 109; Fludorovits: MNy. 26: 193, 197, LatJsz. 14; SzófSz.; Bisztray: MNy. 52: 206; Rubinyi: MNy. 53: 218; Tamás: UngElRum. 819.


cipel
444
cipő
(Wartburg: FEW. 2/1: 834; Ernout —Meillet: DictÉtLat? 130; Frisk: GrEtWb. 1: 809; Partridge: Or. 88.)
cipel 1792: „Tzipelni: nehezenn, erőlködve vinni a’ hátánn valamit” sz. (SzD.); 1793: tzepelték gr. (Μ. Hírmondó 2: 199: NSz.); 1831: czipell (Kreszn.); — szipel (MTsz.); cipál (Nyr. 45: 294). J: 1792: ’ schleppen’ * (1. fent) || cipekedik 1792: „Koczi és Éva viszsza jővén, más ládával, czipekednek” (Kelemen L.: Gazd’asszony. 9: NSz.); 1862: Czipelkedik (CzF.); 1877: czepekednek gr. (Ágai A.: Porzó tárca 2: 297: NSz.). J: 1. 1792: ’erejét megfeszítve cipel valamit; sich mit etwas schleppen’ # (1. fent); 2. 1855: ’vesződik valamivel; sich ab- mühen’ (Fáy A.: Jávor orv. 1: 128: NSz.); 3. 1862: ’csimpaszkodik; sich klammern’ (CzF.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán hangfestő tőből sarjadt ki, s rokonságban lehet egyrészt a cibál N. cipál, másrészt a R., N. szepelkedik ’fáradozik, iparkodik’ szavakkal. — A szócsaládnak a szív, illetőleg szop igékkel való kapcsolata nem valószínű, szlovák alapszóból való származtatása téves.
MUSz. 307, 381; Simonyi: Nyr. 7: 3, NyK. 16: 255, MNyelv.1 2: 211; Balassa: TMNy. 133; EtSz. ® ; SzófSz.; Csefkó: M- Ny. 46: 366. — Vö. cibál, szepelkedik.
cipellő 1650 k.: „Czipelléjét el el lopták szégeny nyavalyásnak” (MNy. 42: 76), de 1. cipellős; 1750: Czipellőben gr. (MNy. 60: 222); 1763: Czipellöre gr. (MNy. 60: 222); 1783: Czippelloje gr. (Molnár J.: Könyvház 1: 421: NSz.); 1786: tzipeló (Báróti Szabó: Vers-koszorú 2: 82: NSz.). J: 1. 1650 k.: ’cipő; Schuh’ (1. fent); 2. 18. sz.: ’könnyű kis cipő; leichter, kleiner Schuh | női cipő; Damenschuh’ # (MNy. 37: 37). — Sz: ~cske 1708: Tzipellótske (PP. Calceolus a.) | ~ke 1838: Czipellőke (Tzs.) || cipellős 1380 k.: ,,Soculares: cepelês” (KönSzj. 108.); 1395 k.: cipelyz [z o: s] (BesztSzj. 651.); 1402: Chypelleus szn. (OklSz.); 1405 k.: cipeles (SchlSzj. 1216.); 1508: cipellefemet gr. (Döbr- K. 195); 1526: czypétvfey gr. (SzékK. 94); 1598: cepelles (Ethn. 49: 100); 1614-29: Ozepejüs (Nyr. 16: 186); 1673: czipelosőket gr. (Com: Jan. 98: NySz. 1: 433); 1699: czüpellést gr. (Nyr. 12: 77); 1708: Tzipelyós (PP. Solea a.); 1716: czipelős (Nyr. 12: 78); 1724: czepelûs^ Czepelőst gr. (MNy. 57: 487); 1753: csipellúsA&rt (Lippai: Posoni kert. 379: NSz.); 1757: czippellusiból gr. (Turze- lini —Léstyán: X. Sz. Ferencz 239: NSz.); — cipellis, cipellüs (MTsz.). J: 1380 k.: ’cipő; Schuh’ (1. fent).
A R. cipellős, cipellés latin eredetű, a megfejtés azonban részleteiben nincs egészen tisztázva; vö. k. lat. zipellus, zepeUus ’lábbelifajta’. A középkori latin szó talán az ol. ÉK. zoppel ’fapapucs’ (EtSz.) alapján jött létre. A magyar cipellős, cipellés hangtani magyarázata nem kielégítő. Valószínű, hogy az s előtti magánhangzó korábban rövid volt. — Úgy látszik, hogy a lábbeliknek az a változata, amelyet így neveztek, nálunk a középkorban a kolostori ruházkodás kelléke volt, s innen terjedt el szélesebb körökben. — A cipellő szóelvonás eredménye; a szó végi s a mellék - névképzővel való téves azonosítás alapján maradhatott el. Kevésbé valószínű, hogy egy cipellőske > cipellőcske kicsinyítő forma szolgált az elvonás alapjául. A 2. jelentés megszilárdulását az okozhatta, hogy a cipő létrejötte után a cipellő-t kicsinyítőnek érezték. — Olasz származtatása téves.
Kis Ignác: AkNyÉrt. 11/8: 45; Simonyi: NyK. 23: 190; Balassa: Nyr. 23: 308; Melich: NyK. 25: 293; Szarvas: Nyr. 24: 184, 278; R. Prikkel: NyK. 29: 334; Kur- sinszky: LatJszírod. 14, 54; EtSz. 1: 719 cipellés a., 721 cipellő a. ® ; Spitzer: Nyr. 46: 221; Horger: MSzav. 32; Papp László: NéprÉrt. 22: 16; SzófSz. cipő a.; Laziczius: AkNyÉrt. 26/2: 80; Vámosi: Csizm. 89; Schneeweis: DtLwSkr. 62; Moór: Nyr. 87: 117®. — Vö. cipő.
cipó 1211: ? ,,In uilla Zeleus isti sunt vdornici Árud Cepou” szn. (OklSz.) ; 1405 k.: ,,libo: chipo” (SchlSzj. 1854.); 1795: tzipó kenyeret (Uj Szak.-könyv 88: NSz.); 1863: czepót gr. (Kriza: Vadr. 60). J: 1. 1405 k.: ’rendsz. kerek kisebb kenyér; Brotlaib’ * (1. fent); 2. 1808: ’golyó alakú keverék; kugelförmige Mischung’ (Sándor I.: Sokféle 9: 21: NSz.); 3. 1862: ’púp; Buckel’ (CzF.); 4. 1880: ’ki nem pattogott kukorica; ungcplatztes Maiskorn’ (Nyr. 9: 206); 5. 1888: ’gyürke; Scherzel’ (Nyr. 17: 46).
Ismeretlen eredetű. Esetleges kapcsolata a k. lat. zippula ’lepény’ ; ol. zeppola ’pogácsa- féle’ szavakkal további vizsgálatot igényel. 2 — 5. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — A magyarból átkerült számos környező nyelvbe; vö.: szb.-hv. cípov, cípővka; szik. N. cipolka, cipolok, cipov (Kálal 59); rom. E. fipau: ’cipó’. — Kaukázusi és szláv származtatása nem fogadható el.
Csopey: NyK. 16: 275; Munkácsi: NyK. 17: 74, 120, ÁKE. 188; Alexics: Nyr. 17: 117; Melich: NyK. 25: 293 ® ; Asbóth: NyK. 33: 97, 102; Gombocz: MNy. 1: 161® ; Takáts: MNy. 2: 132; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Hazai: I. OK. 9: 222; Balassa: Kukorica 400; Tamás: UngElRum. 820. (Cioranescu: DiccEtRum. 843.)
cipő 1577: Î czipő (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1668: ,,Vallások régiségét rontja


ciprus
445
ciráda,
anm henye herék barlangjában tőltőző fa- czepokfis barátoknak rendi is” sz. (VárM: Szöv. 108: NySz.); 18. sz. e. f.: „a’ lába tzipôstôl kezében marada” (EtSz.); 1744: czépü (MNy. 60: 222); 1788: cipe (EtSz.); 1862: pipo (CzF.); 1863: Czèpôk sz. (Kriza: Vadr. 495); — cipek sz., cöpök sz. (MTsz.); cüpő (ŰMTsz.). J: 1577: ? ’Schuh’ # (1. fent), 1668: ’ua? (1. fent). — Sz: ~cske 1775: tzipötskéje gr. (Nyr. 66: 27) | cipész: 1847: czipész (Fogarasi Schuster a.).
Magyar fejlemény: a cipellő összevont változata. Az 1577-i adat ide tartozása erősen kérdéses: a KolGl.-ban a szó mellett nincs értelmezés, olvasata sem kétségtelen. A pipő gyermeknyelvi alakváltozat. — A tipor, tapos szócsalád tövéhez való hozzákapcsolása, szláv származtatása, valamint *cipél alakra való visszavezetése és ennek olaszból való magyarázata téves.
Fábián I.: NyK. 5: 243; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 46; Munkácsi: Nyr. 13: 364; Balassa: UngRev. 5: 281; Alexics: Nyr. 16: 404; Simonyi: Nyr. 32: 544 ®, 45: 294; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 32; Tolnai: MNy. 23: 175; Dráganu: Dac. 6: 248, 301; Györffy I.: MsgNépr. 1: 423; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Fábián P.: RefNy. 193; Reichenkron: UrAltJb. 31: 330; Menges: UrAltJb. 32: 115; Moór: Nyr. 87: 117®; Sulán: Slavica 3: 8; Tamás: UngElRum. 820. — Vö. cipellő.
ciprus 1508: „almafanak: gőmőléevel Cipros nardofval” (DöbrK. 478); 1525 k.: Cyprus (MNy. 11: 80); 1577 k.: Cÿperufth gr. (OrvK. 213); 16. ez.: Zyprosía (EtSz.); 1626 — 7: czifros (Zvon: Post. 330: NySz.); 1783: Czitru s (Molnár J.: Könyvház 1: 414: NSz.); 1790 k.: Czifrus (Nyr. 85: 214); 18 15: ezipruszÁgnt (Kazinczy: Munkái 2: 259: NSz.); — cidrus (MTsz.). J: 1. 1508: ’ciprus; Zypresse’ * (1. fent); 2. 1590: különféle fű- és cserjeféle növények neveként; als Benennung verschiedener gras- und strauchartiger Pflanzen (SzikszF. 8).
Latin eredetű; vö. lat. cyprus ’henna- (gyökér); tövistelen fagyalfajta’; ez a gör. κΰπρος ’ua.’ átvétele. A magyar alakváltozatok közül a ciprus ~ szipros párra vö. cirkál ~ szirkál; a ci/ros-ra vö. dupla ~ dufla; a citrus-γά vö. csipke ~ csitke, de 1. a lat. citrtis ’citromfa-féle’ szót is. A cidrus-ra esetleg a cédrus hangalakja hathatott. — A m. ciprus a lat. cupressus, cypressus, cyparissus ’ciprus’ (< gör. κυπάρι,σσος ’ua.’) jelentését vette fel. E latin szó a magyarba is átkerült; vö. 1395 k.: „cyp- reffus: cipreffus fa” (BesztSzj. 914.); vö. még: 1836: küpreszfát (Vajda P.: Joguz 103: NSz.); 1844: fcupresz-rengetek (Életk. 1: 403: NSz.); 1861: cypressálckal gr. (Rosti P.: üti eml. 122: NSz.) stb. — Az európai nyelvekben a ’ciprus’ jelölése jobbára a lat. cypressus alapján történik; vö.: ang. cypress; ném. Zypresse; ol. cipresso: ’ciprus’.
Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 34; EtSz. 1: 725 cipresszus a. ® , 7. ciprus a. ® , 1: 740 citros a.®; Simonyi: Nyr. 45: 295; Fludorovits: MNy. 26: 122, 193. (Frisk: GrEtWb. 2: 51.)
cipszer 1479: ? Czypser szn. (Csánki 5: 319); 1711: „Fogatta meg a Becsületes Tanacs, Czepczer jenek, Ranoczinan Lakos Babka Jakab Uramat”, Czepczér (OklSz. Pótl. cepcer a.); 1845: zipseres sz. (Életk. 2: 798: NSz.); 1875: „Hogy kell nekem Szepes- ségre mennem, Hogy kell nekem cipcer lyányt szeretnem!” (Székely S.: Szer. népd. 55: NSz.); — capszer, cëpcér, cepszer (EtSz. 1: 643 cëpcér a.); cipcer, cipszër (ÉrtSz.). J: 1. 1479: ? ’szepesi német; Zipser’ (1. fent), 1845: ’ua.’ (1. fent); 2. [cepcer, cepcér] 1711: ’községi pálinkaárus ; Branntweinschenker einer Gemeinde’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. Zipser ’szepesi német’, szász Sz. zëpser ’ua.’; ez a ném. Zips, N. Zëps ’Szepesség’ származéka. — A Kolozsvárról való 1479. évi Czypser szn. német névadáson is alapulhat, s ezért ide tartozása kétes. A 2. jelentés kialakulása feltehetőleg azzal függ össze, hogy a falusi pálinkaárusok egy része a szepesi németségből került ki. — 1. jelentésében használva elavulóban van, 2. jelentésében kihalt.
EtSz. 1: 643 cepcér a. ®.
cipzár 1930: „Ródlihoz, bobhoz, korcsolyázáshoz nadrág helyett bő szoknyát és nyakig elzárható zipzáras blúzt viselnek” sz. (Tóth: MDivatsz. 26); 1939: „cipzár (tsibzár): villámzár, húzózár” (Tóth: M- Divatsz. 25); — cippzár (Bakos: IdSzKéz.1). J: 1930: ’Reiß Verschluß’* (1. fent).
Angol és német mintára alkotott részfordítás; vö.: ang. (brit) zip-fas tener ’húzó- zár’ (OxfEnglDíct. Suppl. Zip a.); ausztriai ném. Zippverschluß ’ua.’ (Duden- Rechtschr.15 779). Mindezek az ang. (amerikai) zipper ’ua.’ (Mathews: DictAm. 2: 1911) márkanév alapján keletkeztek; ez utóbbi a hangutánzó eredetű ang. to zip ’fütyül, süvít; reccsen’ származéka. —A z-vel hangzó m. zipzár változat angol hatásra, a cipzár, cippzár pedig német hatásra jött létre.
Tóth: MDivatsz. 25; Bárczi: Szók.2 3; Kiss: Nyr. 83: 498; Országh: Nyr. 91: 2. sz. ® . (Machek: EtSIÖSl. 585; Partridge: Or. 819.)
ciráda 1701—2: „Supra praescitum Armariolum habetur unum horologium in cista nigra, ciradis deauratis exornata” [latin többes ablativus] (MNy. 5: 36); 1778: „Tekintsd-meg az Építés’ Mesterségben . . . lévő tzifra tzirádákat” (Sófalvi: Természet


cirbolya
446
ciripel
ezéps. 32: NSz.); 1789: tzirodát gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 4: 479: NSz.) ; 1803: tziráda (Márton Figur a.) ; — cirádrás sz. (ÚMTsz.). J: 1701 — 2: ’kacskaringós díszítmény; Schnörkel’* (1. fent). — Sz: /6s 1803: tzirádás (Márton Molden a.).
Valószínűleg német eredetű; vö. ném. Zierat ’díszítmény, cifraság, ciráda’ ; vö. még ném. Zierde ’dísz, ék(esség)’. A magyar szó hangalakja latinosítás eredménye lehet. — Olasz származtatása — kimutatható megfelelő hiányában — nem fogadható el.
Bartal 127 Cirada a. ® ; Balassa: MNy. 5: 35 ® ; EtSz. ® ; Techert: MNy. 32: 313; SzófSz.®. (Kluge: EtWb.19 886; DudenEtym. 783.)
cirbolya 1793: Gzirbel (Földi J.: Magy. füvésztud. 51: NSz.); 1798: czïr&éZ-diôk (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 14: NSz.); 1803: tzirbolyaíenyő (Márton Zirbelbaum a.); 1818: tzirboly toboz (Márton Zamia a.); 1891: czirbolyák gr. (Hanvay: Z.: Sportszil. 43: NSz.). J: [többnyire -fenyő utótaggal] 1793: ’egy fajta fenyő; Zirbelbaum’ (1. fent); szakny. ~ fenyő ’Pinus cembra’.
Német eredetű; vö. ném. Zirbel ’cir- bolyafenyŐ’. A német szó korábban a magokat tartalmazó tobozra vonatkozott. — Az első magyar adatok a német eredetinek hangtanilag változatlan átvételét mutatják. A cirbolya valószínűleg tudatos szóalakítás eredménye ; kiformálódását lya végű szavaink (borbolya, nyoszolya stb.) analógiás hatása támogathatta. — A szó mindmáig leginkább jelzős összetételek előtagjaként használatos (cirbolyafenyő, cirbolya- mag, cirbolyatoboz stb.), teljes önállósulására csak a 19. sz. utolsó évtizedétől idézhetŐk példák. — A fenyőfajta hazánk területén Őshonos, de sajátos megnevezésére csak a természetrajz magyar szaknyelvének kialakításakor került sor.
EtSz. ® és 1: 728 cirbel a.; Gombocz E.: BotTört. 168, 623, 624; Gáldi: Szótir. 166; ErdLex. 96. (Kluge: EtWb.19 888.)
cirfandli 1780: „Termékeny szőlló Tőkéknek Neme . . . Gzirifandli, . . . Dinka, Tők Szollő” (Prónay P.: Szőllők. 63: NSz.); 1800 k.: tzirifándli (Erdélyi borgazda 20: NSz.); 1805: tzilifant (EtSz. 1: 687 cilifánt a.); 1825: tzinifándli, tzinifándlés sz. (Ber- nolák 1: 294); 1826: cirifandel (Nyr. 34: 223); 1831: czilifánt (Kreszn. 1: 68); 1833: Tziri fán (Kassai 1: 270); 1841: cinifaj (MTsz.); 1843: GzelifántWL6\6 (Bugát: Szófiáim. 77); 1848: czirifánd&tá\Íő (Jancs. 2: 37); 1870: szilifánt (CzF. 5: 1343); 1875: Cylifantli (EtSz. 1: 687 cilifánt a.); 1888: zierfandli (EtSz. 1: 688 cilifánt a.); — cili- fandli (Nyr. 30: 348); Gírfándli (Rapaics:
MagyGyüm. 221); „Piros cirfandli, (Ctfifai piros, Zierfandler)” (KertLex. 794). J: 1780: ’szilváni szőlő, bor; Silvaner’ (1. fent).
Német eredetű; vö. h. baj.-osztr., h. ném. N. zirfandl, zirifandel, zirfandler, ziri- fandler ’szilváni szőlő’ ; vö. még ném. B. zierafahndler ’ua.’, ir. ném. Zierfahndler ’ua.’ (Brockhaus16 12: 695). A német szó talán az olaszból vagy franciából származó Silvaner, Sylvaner ’ua.’ népetimológiás módosulata. Ä cseh (morva) cinifádl, R. cinifál ’ua.’; szik. N. cirifandel, cinifal ’ua.’szintén a németből való. — A magyar alak változatok többszörös átvétel eredményei. A cinifaj esetleg szlovák közvetítéssel került át. — Szőlészeti és borászati szakszó.
Gombocz: MNy. 2: 147 ® ; EtSz. 1: 687 cilifánt a.®. (Machek: EtSIÖSl. 59.)
cirill 1855: „Mind e’ szerbek czyrill betűket használnak, a’ horvátok és vendek latin betűkkel írnak” (IsmT. 6: 292). J: 1855: ’zyrillisch (Schrift, Alphabet, Buchstabe usw.)’ * (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. zyrillisch ’cirill’ ; ez a ném. Zyrill ’Cirill’ személynév származéka. A ném. zyrillisches Alphabet ’cirillábécé’, zyrillische Schrift ’cirillbetűs írás’ stb. a szláv nyelvek megfelelő kifejezéseinek fordításaként keletkezett; vö.: big. KÚpuAliifa; szb.-hv. clrilica; or. KUpiÍAAUifa: ’cirillábécé, cirillbetűs írás’; vö. még cseh cyrilice; le. cyrilica: ’ua.’. A névadás azon a feltevésen alapszik, hogy a cirillábécét Cirill ~ Kürillosz (kb. 826 — 869.) alkotta meg a szlávságnak keresztény vallásra térítésével kapcsolatosan. Cirill azonban valójában a glagolita írást alakította ki a görög kurzív minuszkulából („írott kisbetűkből”), a ma cirillnek mondott írás pedig Simeon bolgár cár uralkodása (893 —927.) idején fejlődött ki a görög unciális majuszkulából („nyomtatott nagybetűkből”). — A magyarban a ném. zyrillischer Buchstabe ’cirillbetű’- féle szókapcsolatok fordítása útján honosodott meg.
EtSz. 1: 730 Cirill a.; K. I.: Élet és Tudomány 1965. 182. (Vasmer: RussEtWb. 1: 560; Diels: SlavVölk. 122.)
ciripel 1820: „Mit czirpelsz olly vigadva, szóll a’ tarló végiben az Egér a’ Prücsök- höz” (Fáy A.: Meséi 51: NSz.); 1851: czir- polása sz. (Falu könyve 284: NSz.) ; 1851: czirpegésén sz. (Remény 1: 285: NSz.); 1861: szirpelt gr. (Zlinszky I.: Bárányfelhők 1: 121: NSz.); 1864: czirpogott gr. (Szász K.: Shaks. Macb. 30: NSz.) ; 1876: ciripelését sz. (Csiky G.: Besz. 39: NSz.). J: 1. 1820: ’ (tücsök) egyhangúan, meg-megszakadó hangon szól; zirpen’* (1. fent); 2. 1838: ’( madár) csiripel, csicsereg; zwitschern’ (Tzs.).


cirka
447
cirkulál
Hangutánzó eredetű. A tücsök és az apró madarak hangját jeleníti meg. A hang- utánzás síkján összefügg a csinpeZ-lel. — Az ugyancsak hangutánzó eredetű ném. zirpen 'ciripel, csiripel’-ből való származtatása nem valószínű.
CzF. ® ; Szarvas Nyr. 26: 17; Lumtzer — Melich: DOLw. 79; EtSz. 1: 737 cirpel a. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz.; Szerkesztőség: Nyr. 76: 317; Grétsy: Szóhas. 112®; Kelemen: Mondsz. 377. (Kluge: EtWb.19 888.) — Vö. csiripel.
cirka 1781: „circa 8 mázsa Dohány a Falason 24 ft” (MNy. 61: 484); 1805: czirka (Gáldi: Szótir. 219). J: 1781: 'körülbelül; ungefähr' (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. circa 'körül, környékén; (egy időpont) táján; körülbelül, mintegy'. Ez a lat. circum 'körül; köröskörül; környékén’ határozószó származéka, s etimológiailag összefügg a lat. circus 'kör' szóval. A latinból — részint közvetlenül, részint közvetve — több európai nyelv szókészletébe’ belekerült; vö.: ang. circa; ném. zirka; ol. circa; cseh circa, cirka: 'körülbelül, mintegy'. — A magyarba irodalmi úton jutott, s kiszorította a korábban már használatos circiter 'körülbelül' szót; vö. 1591: circiter (NytudÉrt. 44. sz. 62). — A beszélt nyelv szava.
Kursinszky: LatJszírod. 14 ® ; Gáldi: Szótir. 219. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 220 circum a.) — Vö. cirkál, cirkálom, cirkulál, cirkusz.
cirka! 1475 u.: ,,circularis: c[ir]calo- penz” sz. (NyírkGL); 1531: czirkállo sz. (ThewrK. 174); 1531: circalas sz. (MNy. 31: 125); 1536: „Jelen walo dolgokat sokszor meg wtalonk ees wyiobbat wyiobbat zyrka- lonk” (Pesti: Fab. 40: NySz.). J: 1. 1475 u.: 'Őrködve körüljár; patrouillieren' # (1. fent); 2. 1536: 'vizsgál; untersuchen [ kutat; erforschen’ (1. fent); 3. 1585: 'kémkedik; spionieren’ (Cal. 248 [264]); 4. 1784: 'kószál; streunen’ (SzD. 89). — Sz: ~ó mn. 1475 u.: 1. fent; 1531: fn. ’őr’ (l.fent); 1900: cirkálómat gr. 'hadihajó' (BH. 1900. nov. 24. 4: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. circare ’valamit megkerül, körbejár; valamilyen helyet vizsgálva össze jár; kószál'; vö. még k. lat. circare 'vizsgál; Őrködve körüljár'. Ez a lat. circus 'kör, körív’ szónak kései, népi latin származéka. Etimológiailag összefügg cirka, cirkálom, cirkulál, cirkusz szavainkkal. — A magyarba valószínűleg irodalmi úton került. A 3. jelentés a magyarban fejlődött ki.
Szarvas: Nyr. 14: 77 ® ; Alexics: Nyr. 16: 404; Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 34; EtSz. 1: 731 1. cirkál a.®; Fludorovits: LatJsz. 41; SzófSz.; Grétsy: MNy. 58: 82. (Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 221; Ernout — Meillet : DictÉtLat.4 123.) — Vö. cirka, cirkálom, cirkulál, cirkusz.
cirkálom 1528: „ferreum circulum vulgo chirkalom” (MNy. 31: 125); 1538: cjÿrka- lám (PestiN. NI); 1552: cirkalmozza sz. (Helt: Bibi. 4: 74a: NySz.); 1587: circulum (OklSz.); 1597: Czir kalium (OklSz.); 1604: cirkalimozom sz. (MA. circino a.); 1689: circalum (Land: ÚjSegíts. 1: 525: NySz.); 1750: tzérkalmába gr. (Wagner: Phras. Reco- gnofco a.); 1754:tzirkálomjátgr. (Bertalanffi: Kér. Bóltseség 281: NSz.); 1775: tzirkaliom- malgr. (Molnár J.: Pásztor-ember 174: NSz.) ; 1777: tzirkolmaiktól gr. (Szeli K.: Bábamesterség 12: NSz.); — cirkallyom (MTsz.). J: 1. 1528: 'abroncs; Reifen’ (l.fent); 2. 1538: 'körző; Zirkel’ (1. fent); 3. 1575: ’verseny- pálya; Rennbahn' (Helt: Krón. 155: NySz.); 4. 1669: 'kör; Kreis' (Pós: Igazs. 1: 314: NySz.). — Sz: cirkalmaz 1552: 1. fent.
Latin eredetű; vö. lat. circulus 'kör, délkör, (csillagászati) körpálya; földkerekség; karika, abroncs; társaság’; vö. még k. lat. circulus 'kör; versenypálya; abroncs; körző’ (EtSz.), h. lat. circulus ’körző’. A latin szó a lat. circus ’ua.’ kicsinyítő képzős származéka, amellyel etimológiailag összefüggnek a m. cirka, cirkál, cirkulál, cirkusz szavak is. A circulus az újlatin nyelveken kívül, amelyekben folyamatosan él tovább, különféle utakon bekerült több európai nyelvbe; vö.: ang. circle ’kör, karika; társaság’; ném. Zirkel ’kör; körző’; or. yúpfcyAb ’körző’. -- A magyar szó a lat. circulus tárgyesetének, a circulum alaknak az átvétele. A 16. sz.-i latin nyelvű iskolai oktatás következtében kerülhetett át, esetleg a „profer circulum!” 'hozd a körzőt!’ típusú szókapcsolat alapján. Szóvége az -alom képzős szavak hatására jöhetett létre. — A cirk- tőből -alom képzővel való származtatása kevéssé valószínű. — Elavult szó, csak cirkalmaz származéka él.
Szarvas: Nyr. 6: 389, 12: 131 ® ; Alexics: Nyr. 16: 404; Brassai: Nyr. 16: 460; Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 11, 26; EtSz. ® ; Kursinszky: LatJszírod. 14; Keresztesi: Mát. 70; Fludorovits: LatJsz. 14, 35; SzófSz. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 220; Vasmer: RussEtWb. 3: 292; Kluge: EtWb.19 888.) — Vö. cirka, cirkál, cirkulál, cirkusz.
cirkulál 1740; „eö FÖlséghe . . . maga kglmes Intentióját . . . az egész országban . . . circulât tatta” sz. (MNy. 60: 222); 1802: tzirkulálván sz. (Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 95: NSz.). J: 1. 1740: 'kézről kézre jár; die Runde machen’ (1. fent); 2. 1794:'(pénz) forgalomban van; kursieren’ (Μ. Merkurius 1430: NSz.); 3. 1851: 'körbejár; umlaufen’


cirkusz
448
cirmos
(Remény 2: 135: NSz.); 4. 1857/1922: ’(vér> kering; zirkulieren’ (Széchenyi: Szat. 279: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. circulare 'körülkerít, köralakot formál; körbe jár’ (Walde— Hofmann: LatEtWb.3 1: 220); vö. még lat. circulari ’körbe jár; csavarog’, h. lat. circulare ’körülvesz’. Ez a lat. circulus ’kör; körpálya; földkerekség; karika stb.’ származéka, amellyel etimológiai kapcsolatban vannak a m. cirka, cirkál, cirkálom, cirkusz szók is. A latin circulare több európai nyelvbe bekerült; vö: ang. circulate; ném. zirkulieren; fr. circuler; ol. circolare; or. yupKyAÚpoeamb: ’körbe jár; kering (vér>; forgalomban van (pénz/. A szónak a folyadékkal és pénzzel kapcsolatos mai szaknyelvi jelentései az angolban és a franciában alakultak ki a 17. sz.-ban. — A magyar szó 2. és 4. jelentése valószínűleg a német zirkulieren ’ua.’ hatására keletkezett. — A hasonló jelentéskörű cirkuláció főnév (vö. 1771: „circulatio, . . . a’ dolgoknak szüntelen való egyben kerülések”: Szathmári Pap Μ.: Földvári Fér. N. 2a: NSz.) alakja szerint létrejöhetett volna a lat. circulare igéből. Valószínűbb azonban, hogy a circulatio a lat. circumjerre ’körülhordoz, komi visz; terjeszt’ származéka, így csupán előtagja azonos a cirkulal tövével. — Elsősorban szaknyelvi szó.
Rell: Latjsz. 34; Kursinszky: LatJszIrod. 14; EtSz.®. (Weigand: DtWb.5 2: 1332; Wartburg: FEW. 2/1: 702; Walde- Hofmann: LatEtWb.3 1: 220.) — Vö. cirka, cirkál, cirkálom, cirkusz.
cirkusz 1769: ,,A’ Mártírok a’ Tzirkus- ra, avagy a’ nyargaló helyre . . . sietének” (Molnár J.: Egyh. tört. 1: 152: NSz.); 1873: cirkuszba gr. (Györffy I.: Tréf. vers. 131: NSz.). J: 1. 1769: 'versenypálya Rómában ló- és kocsiversenyek számára; Rennbahn in Rom für Pferde- und Wagenrennen’ (1. fent); 2. 1850: ’szórakoztató üzem; Zirkus’ # (Röpívek 58: NSz.); 3. 1929: 'botrányos jelenet; Skandalszene’ * (Krúdy: Úrfiko- romban 188: NSz.). — Sz: ~ozik 1957: cir- kuszozni sz. (Népszabadság máj. 4. 2: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat^círcus ’kör; körív (a csillagászatban> ; versenypálya ló- és kocsiversenyek számára, cirkusz’. Ez a latin nyelv régi elemeihez tartozó szó végső soron talán a gör. κίρκος ’kör’ átvétele. A latin szó — részint közvetlenül, részint közvetve — több európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. circus; ném. Zirkus; fr. cirque; ol. circo; or. púpra ’cirkusz mint szórakoztató üzem’. E jelentés kialakulása az európai nyelvekben a 18. sz. végén kezdődött, s kapcsolatos az első párizsi és londoni cirkusztársulatok létrejöttével. — Am. cirkusz 2. jelentésének kialakulása és széles körű elterjedése valószínűleg német hatás eredménye, de a szó németből való származtatása kevéssé valószínű.
Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 34; Kursinszky: LatJszIrod. 14; EtSz. ® ; Kálmán: MNy. 45: 282; S. Hámori: MNy. 61: 460 ®. (Wartburg: FEW. 2/1: 708; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 220; Vasmer: Russ- EtWb. 3: 292; Frisk: GrEtWb. 2: 19.) - Vö. cirka, cirkál, cirkálom, cirkulál.
cirmos 1768: „Hát még a ’kik ássák, látnád melly tzirmosok, A’ kik el-olvasztyák szennyesek, kormosok” (Miháltz I.: Seneca 77: NSz.), de 1. cirmol; — ? szurmos (MTsz. szurmos a.); szirtes (OrmSz.). J: A) mn. 1. 1768: 'piszkos; schmutzig’(1. fent); 2. 1815: ’szürkés színű; katzengrau | szürkés alapon barnás csíkozású (állat, főleg macska^; getigert (Tier, bee. Katze/# (Nyr. 3: 451); 3. 1838: ’rossz hírű; berüchtigt’ (Tsz.); 4. 1851: 'színes csíkokkal tarkázott (kül. alma, bab>; buntgestreift (bes. Apfel, Bohne/ * (Lisznyai K.: Pal. dal. 28: NSz.). B) fn. 1855: 'cirmos macska; getigerte Katze’ * (Fáncsy Album 145: NSz.) || cirmol 1702: „egéfz napjait annak czirmolásában és fzóllásában tőlti-el” sz. (MNy. 36: 338); 1757: „holta után hírében czirmolták” (Tur- zelini —Léstyán: X. Sz. Ferencz 256: NSz.). J: 1702: ’mocskol; beschmutzen ] gyaláz; schimpfen’ (1. fent) || cirom 1784: „ortzáját bé-tzirmosítani, kenni, fenni; tzirmos ortza; tzirom” (SzD. 89). J: 1. 1784: ’piszok; Schmutz’ (1. fent); 2. 1897: ’színes csík; farbiger Streifen’ (Nyr. 26: 531).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az etimológia tisztázatlansága miatt tagjainak egymáshoz való viszonya sem világos: vagy egy cirom alapszó -s és -l képzős származéka a másik kettő, vagy a cirmos, cirmol alapján vonták el a cirom főnevet. A szócsalád alapjelentésében a fő tartalmi elem a piszkosság, mocskosság lehetett, a ’csík’, 'csíkos’ jelentés kifejlődése a piszok csíkokban, foltokban való elkenŐdése, a piszkos felület ilyen jellegű elszíneződése alapján érthető. A cirmos ’szürkés vagy barnás csíkozású’ régen nemcsak macskával, hanem farkassal, juhval, kutyával kapcsolatban is használatos volt. A szurmos és a szirtes alakváltozat a szurtos- sal való keveredésről tanúskodik. — A szócsaládnak a szironyx szóból való magyarázata nem meggyőző. A cïrmos-nak a szurtos- sal és ezzel együtt a szürke-vei való származásbeli kapcsolata valószínűtlen, a közösnek gondolt tő finnugor egyeztetése téves. Egy kikövetkeztetett cir- tő mongol származtatása is helytelen.
Bálint: Párh. 8; MUSz. 381; Budenz: NyK. 20: 281; Balassa: TMNy. 133; Simonyi: TMNy. 469; Kalmár: Nyr. 26: 530; Halász: NyK. 33: 158; Mátray: MSzín. 17,


cirógrat
449
ciróka-maróka
32; EtSz. 1: 736 cirom a.® ; Bartha: Szín. 20, 59, 93; SzófSz.® ; Beke: DunSz. 9: 55; Nyíri: NNyv. 3: 25; Beme: NyatlFunk. 82; Gáldi: Szótir. 258, 320; Ruzsiczky: Kaz- Tájsz. 196.
círógrat 1766: „Megtfaltad ... a’ fzeren- tsét midőn δ tégedet tzirugat” (MNy. 36: 337), de 1. cirókál; 1784: tzirogat (SzD. 87); 1791: tzirolgatás sz. (MNy. 36: 337); 1793: tzirogat ják gr. (Hatvány I.: Theátr. 57 : NSz.) ; 1804: czirúlgatás sz. (xMNy. 36: 338); 1830: czirolgatá gr. (Uránia 3: 117: NSz.); 1856: Cirógatom gr. (Lisznyai K.: Mad. pajt. 475: NSz.); 1873: czirogat (Dóczi L. —Goethe: Faust 33: NSz.); — cirongat (MTsz.). J: 1766: 'streicheln, liebkosen’ # (1. fent) || cirókál 1702: ,,A matska az ember ölében fel és alá törlészkedve szokott járni és tzirokolásra igen hajlandó” sz. (Misk: VKert. 169: NySz.); 1725: „Czirókál, simogat, és ha semmi port nem lát-is fele baráttyának köntösén, csipegeti, söprögeti” (Nyr. 38: 258); 1789: tzirokálják gr. (Pétzeli J.: Mind. Gyűjt. 1: 384: NSz.); 1798: tzirogálnak gr. (Gvadányi: Verses levelezés 114: NSz.). J: 1725: ’ciró- gat; streicheln, liebkosen’ (1. fent) || cirókáz 1763: „czirókázni: migneter” sz. (Nyr. 32: 92). J: 1763: ’cirógat; streicheln, liebkosen’ (1. fent).
Hang utánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátosságai. Valószínűleg a gyermeknyelvben alakult ki. A gyermeknyelvi keletkezés mellett szól az ebbe a családba tartozó, játszi alakulású ciróka-maróka (1. ott) ikerszó is. — A cirókál elavult, a cirókáz nyelvjárási szinten él.
Simonyi: NyK. 17: 63; Balassa: TMNy. 133; EtSz.®; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 31; Kelemen: Mondsz. 389. — Vö. ciróka- maróka.
cirok 1465: ,,Triginta Capeoias Cyrok” (OklSz.); 1500 k.: Czirk (CasGl. 66.); 1519: zyrokbol gr. (JordK. 582); 1546: czyrak (I. OK. 10: 141); 1629: csirok (EtSz.); 1742: Szerek (MNy. 11: 322); 1775: cirok, círköles, csíZköles (EtSz.); 1798: csírköles, ciZköles (EtSz.); 1805: czurok (EtSz.); 1844: czirom- seprüvel (Emlény 130: NSz.); 1857: czírok- seprűt (Losonczy L.: Költ. 2: 101: NSz.); — cirák, ciru-seprű (MTsz.); Szirop-seprő (Nyr. 43: 141); cirop (ÚMTsz.). J: 1. 1465: ’külön- féle takarmány növények, így különösen a köles, kukorica, tönköly neveként; als Benennung verschiedener Futterpflanzen, insbesondere der Hirse, des Maises, des Dinkels’ (1. fent); 2. 1596: ’főleg seprűkészítésre használt gazdasági növény; Mohrenhirse’ # (M- Ny. 58: 496); szakny. ’Sorgum’.
Szerb-horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. sirak, sijérak, Kaj. sirek; szín. 29 Történeti-etimológiai szótár
sirek, serka: ’cirok’. Végső forrása a lat. ^suricum (<syricum) [granum] ’ua.’ (tkp. ’szíriai [gabonaszem]’), mely az ol. sorgo, emiliai sóreg, milánói sirek ’ua.’ (Olivieri: DizEtlt.2 652) révén terjedt el; vö.: ang. sorghum; baj.-osztr. sürk, surich, sürch; fr. sorgho; qt. cópso: ’ua.’. — A magyarba egy szb.-hv. vagy szín. R. *sirak ’ua.’ kerülhetett át. Az alakváltozatok közül a szirok az eredeti; a cirok c-je affrikálódás eredménye. A R. csirok talán c-vel olvasandó. A cir·, ciru- a többes szám jelének felfogott szó végi k elhagyásával keletkezhetett. A szirop- (seprő) p-je hasonulással jött létre. A szörek külön átvétel a kaj-horvátból. Némelyik alakváltozat, így például a palóc nyelvjárásból feljegyzett cirák még magyarázatra szorul; ez aligha kapcsolható össze a fent idézett, Turopoljéról származó 1546. évi czyrak-koX. — A szik, cirok; cseh cirok: ’ua? a magyarból való.
Simonyi: Nyr. 5: 29; Miklosich: Nyr. 11: 121 ® ; Szarvas: Nyr. 20: 452; Balassa: TMNy. 173; Gombocz: MNy. 3: 404, BTLw. 175; EtSz. 1: 324 1. cirok a. ® ; Spitzer: Nyr. 46: 221; Beke: Nyr. 61: 78; SzófSz.; Machek: ÖSÍJmR. 295, EtSIÖSl. 60; Kniezsa: SzlJsz. 116®, NyK. 66: 61; Moór: StudSl. 2: 91, MNy. 54: 288; Hadrovics: I. OK. 10: 140®; Décsy: WeltSlav. 3: 378, 382; Molnár N.: Növ. 32; Sulán: NyK. 65: 294. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 3558; Olivieri: DizEtlt.2 652.)
cirókál 1. cirógat
ciróka-maróka 1791: „Tziróka, maróka, még úgy is tettetek” (MNy. 36: 338); 1882: Cziróka, miróka (Boi. Ist. napt. 118: NSz.); 1894: czirókálták, morókálták sz. (Benedek E.: Mesevilág 2: 54: NSz.); 1897: czirokálni, morokálni sz. (Benedek E.: Pásztormesék 83: NSz.); — ciróka-maróka (NyF. 16. sz. 46); ciróuka-biróuka (SzamSz.); ciróka-baró- ka (ÚMTsz.). J: 1791: kedveskedő cirógatás közben használt szóként; als Interjektion benütztes Wort beim liebkosenden Streicheln (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Előtagja a cirógat családjába tartozó cirókál-iaóX keletkezhetett elvonással. Az utótag pedig esetleg a mar ige családjába tartozik. Feltehető azonban az is, hogy a ciróka-maróka a cirókál játszi ikerítéséből, a cirókál-ma- rókál-bó\ vonódott el.
Zibrinyi: Nyr. 3: 502; Simonyi: Nyr. 4: 25; Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 246, 250; EtSz. 1: 734 cirógat a.; Horger: NNyv. 1: 80; Hexendorf: MNy. 52: 301 ®; Kelemen: Mondsz. 389 ®, 547, 549. — Vö. cirógat.
cirókáz 1. cirógat cirom 1. cirmos


ciszterci
450
citál
ciszterci 1760: „Bernárd Klarévalli Tziftertzi Barát” (MNy. 63: 102); 1876: cis- terei (Toldy F.: Μ. költ, kézikönyve 4: 29: NSz.). J: 1760: ’a cisztercita rendbe tartozó, azzal kapcsolatos; Zisterzienser-’ (1. fent) II cisztercita 1770: ,,Ennek idótte kezdődött a’ Tzisztertziták szerzete” (Molnár J.: Egyh. tört. 2: 356: NSz.); 1777: Tzisztertziták gr. (Molnár J.: Préd. 487: NSz.); 1856: cisterciták gr. (Vas G.: Régi kép. 1: 34: NSz.); 1857: sisterczitának gr. (Abonyi L.: Regék 1: 20: NSz.). J: 1770: ’egy francia eredetű szerzetesrend tagja; Zisterzienser’ (1. fent). — De vö.: 1604: „Fordítod szemeidet a carthausianusokra és cisterciensisekre” (Nyr. 47: 188) || ciszter 1856: „a benezék, ciste- rek . . . alapitói. . . nemes családból származtak” (Aszalay J.: Omn. 2: 285: NSz); 1868: ciscerek gr. (Honvédalbum 18: NSz.); 1875: Ciszerák gr. (Székely S.: Tréf. népd. 11 :NSz.) ; — ciccër (MTsz.) ; ciccer, cicerek gr. (ÚMTsz.). J: 1856: ’cisztercita; Zisterzienser’ (1. fent).
A szócsalád alapja, a cisztercita nyelvújítási alkotás a k. lat., h. lat. cisterciens is ’Cistertiumba való, cistertiumi ; cisztercita’ alapján a jezsuita, karmelita, minorita stb. mintájára. A latin szóalak a franciaországi Cíteaux latin nevének, a Cistertiumi Cister- ciwm-nak a származéka ; Cíteaux-ban alakult meg 1098-ban az első cisztercita közösség, a bencésrend egyik ágaként. — A sistercita, továbbá a tizszer-cica (Nyr. 48: 45) tréfás, népetimológiás alakulás. — A ciszter a cisztercita megrövidítése. A ciscer^ cicceri cicer a ciszter hasonulásos változata; a ciszera tréfás, alkalmi használatban keletkezett. — A cisztercitá-bó\ vagy esetleg a lat. cistercien- sis-bŐl rövidült ciszterci alakulásmódjába esetleg a zirci is belejátszhatott; vö.: 1881: zirciek ’ciszterciek’ (Nyr. 47: 188).
Simonyi: Nyr. 29: 485, 42: 439 ®, 45: 295 ® ; EtSz. ® ; Nagy L.: Nyr. 47: 188; Kemsei: Nyr. 48: 45; Horger: NytAl.2 46; SzófSz. ® ; Techert: MNy. 38: 264; Kelemen: MNy. 43: 139, 140; Kálmán: MNy. 45: 282; Csefkó: MNy. 45: 319. (Larousse 2: 279; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 964.)
ciszterna 1792: „Régi Romai Cisternák készülete tsudára méltó” (Mátyus I.: O és új Diáét. 5: 92: NSz.); 1886: cziszternákat gr. (Lidércz-napt. 25: NSz.). J: 1. 1792: ’vízgyűjtő medence; Wassersammelbecken’ (1. fent); 2. 1888: ’tartály; Tank, Behälter’ (Jókai 73: 151: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. cisterna ’föld alatti víztároló, esővízgyűjtő’; vö. még k. lat. cisterna ’lapályos, mocsaras földterület, ahol az esővíz megáll’. Ez a gör. κίστη ’kosár; ládaféle, tok, tartály’ szóból átvett lat. cista ’kocsi, ládaféle, tartály’ kicsinyítő képzős származéka. Az ókorban különösen a római kori konstantinápolyi ciszternák voltak jelentősek. A latin szó, amely egyébként csatorna szavunknak is végső forrása, több európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. cistern; ném. Zisterne; fr. citerne; ol. cisterna; or. yucmépHa: ’ciszterna; vízgyűjtő medence, folyadéktartály’. — A magyarban irodalmi úton terjedt el. 2. jelentésében a műszaki nyelv szava.
Kursinszky: LatJszírod. 14®; EtSz. ® ; Kálmán: MNy. 45: 282. (Schuchardt: ZR- Ph. 27: 106, 28: 362, 741; Skok: ZRPh. 46: 389, 405; Wartburg: FEW. 2/1: 716; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 223; Partridge: Or. 100; Kniezsa: Szljsz. 123.) — Vö. csatorna.
citadella 1702: „Vittem az méltóságos regium gubernium commissióját a szebeni citadella építésére rendeltetett száznegyven munkásokrul” (Nyr. 46: 150); 1796: Tzita- dell (Csokonai: Diétái Múzsa 13: NSz.); 1835: Cittadella (Kunoss: Gyal.). J: 1702: ’fellegvár; Zitadelle’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. citadel; ném. Zitadelle; fr. citadelle; ol. cittadella; or. yuma- déab: 'citadella’. Az olaszból terjedt el, ahol a cittá ’város’, R., N. cittade kicsinyítő képzős származékaként jött létre. Belekerült a középkori latinba is; vö. k. lat. cittadella, civitadella, civitella 'városka; vár, erődítmény’. A hazai latinban is élt ; vö. 1685 — 6: citadella, citadela ’ua.’; 1750: citadellum ’ua.’. — A magyar szó forrása vagy a magyarországi latin, vagy — a citadell változat esetében — a német lehetett. Az 1835-ös cittadella alak talán közvetlen átvétel az olaszból. — Köznévként elavult.
Zolnai Gy.: Msn. 6: 6. (W'artburg: FEW. 2/1: 725; Öhmann: NeuphilMitt. 38: 73; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 224; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 968, 969; Partridge: Or. 100; Kluge: EtWb.19 888.)
citál 1517: „ennekokaert editáltuk ura- fagatok eleiben töruenire tereck janoft” (RMNy. 2/2: 15). J: 1. 1517: ’megidéz; verladen’ # (1. fent); 2. 1580: 'idézetként közöl; wörtlich anführen’ (Tel: Fel. 9: NySz.) II citátum 1835: „Citátumok; citáták; hivat- kozatok” (Kunoss: Gyal.). J: 1835: 'idézet; Zitat’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. citare ’mozgásba hoz; megidéz; hivatkozik’, h. lat. citatum ’idézet, hivatkozás’. A lat. citare különféle utakon bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. cite; ném. zitieren; fr. citer; ol. citare; or. yumúpoeamb: ’idéz’. Az ’idézet’ kifejezésére az európai nyelvek jobbára a lat. citatio-nak megfelelő szót használnak; vö.: ang. citation; fr. citation; ol. citazione: ’idézet’; vö. azonban: ném. Zitat; cseh citât; or. yurnáma: ’ua.’. — A citátum elavulóban van.


citera.
451
citvar
Kovács: LatEl. 11; Rell: LatSz. 34; EtSz.® ; Gáldi: NyK. 48: 257; Fludorovits: Latjsz. 36, 40, 43. (Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 119; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 134.)
citera 1560 k.: ,, Barbitos est instrumentum musicum quod pulsatur plectro uel calamo: kyntorna, lant, Cytra,Syp” (GyöngySzt. 2851.); 1604: citera (MA.); 1626: czita- rájokon gr. (Káldi: Bibi. Apoc. 14. 2: NySz.); 1696: citora (Illy: Préd. 1: 78: NySz.); 1809: Tzitára (Simái Kr.: VSzót.:Told.: NSz.) ; 1845: cziturát gr. (Jósika Μ.: Barcsai 26: NSz.); — zitera (MTsz.). J: 1560 k.: ’egy fajta húros pengetőhangszer; Zither’ (1. fent). — Sz: 1626: czitarások gr. (Káldi: Bibi.
Apoc. 14. 2: NySz.) | ,4zik 1626: ez itar áznak gr. (Káldi: Bibi. Apoc. 14. 2: NySz.) | 1754: tziterálnak gr. (Bárány Gy.: Uj Test. 896: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. cithara ’négyhúrú zeneszerszám, lant’, citera ’ua.’ (Ernout — Meillet: DictÉtLat.4 123). Ez a gör. κιθάρα ’lant, citera’ átvétele. A görög szó eredete bizonytalan. A lat. cithara, amellyel etimológiailag összefügg a m. gitár szó is, több európai nyelvbe is bekerült; vö.: ang. cithara, cithern; ném. Zither; fr. cithare; ol. citara; or. qúmpa: ’citera’. Az 1501-bŐl ada- tolható Citharista szn. (Nyr. 16: 132) nem magyar származék, hanem a lat. citharista ’citerás’ személynévként való átvétele. A citra alakváltozat valószínűleg a magyarban fejlődött a második nyílt szó tag magánhangzójának szabályos kiesésével. A citera az egyik legismertebb népi hangszer volt. — Németből és olaszból való származtatása nem valószínű.
Kovács: LatEl. 11 ® ; R. Prikkel: NyK. 29: 334; Wichmann: MNy. 4: 300; Kursinszky: LatJszIrod. 14; Ernyey: NéprÉrt. 13: 147; EtSz.®; Fludorovits: MNy. 26: 51, Latjsz. 43; Kodály: MsgNépr. 4: 63; SzóíSz. ; Moravcsik: Melich-Eml. 267. (Wartburg: FEW. 2/1: 717; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 965; Frisk: GrEtWb. 1: 850; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 123; Kluge: EtWb.19 889.) - Vö. gitár.
citrom 1538: ,,cji7rinalma: Malű citrium citranatőpfel” (Pesti: Nom. O2); 1550 k.: citront gr. (KultNád. 2: 94); 1577 k.: Cÿtro- moth gr. (OrvK. 171); 1590: Citrum (Sziksz- F. 37); 1790: Tzitronyos sz. (Gvadányi: Fal. nót. 79: NSz.); 1798: citromfái (EtSz.). J: 1. 1538: ’savanyú levű déligyümölcs, ilL ezt termő délszaki fa; Zitrone’# (1. fent); 2. 1676: 'gyógyír, kenőcs; Salbe’ (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 251); 3. 1793: ’lócitrom; Roßapfel’ (Sándor I.: Külf. ut. 136: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. citrum ’citromfa; tujafa, életfa’, k. lat. citrum ’citromfa; ennek gyümölcse, cédrátcitrom’. A lat. citrum a lat. citrus ’ua.’ szóval függ össze, s ez feltehetően a lat. cedrus ’gyalogfenyő ; cédrus, cédrusolaj’ (1. cédrus a.) változata. A lat. citrum botanikai műszóként bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. citron; or. qumpÓH: ’cédrátcitrom(fa)’; vö. még fr. citron ’citrom(alma)’; ném. Zitrone ’közön- séges citrom(fa)’. — A magyar n végű alak valószínűleg a németből való. A m. R. citros ’citrusfa’ (vö. 16. sz.: EtSz. 1: 740 citros a.) a lat. citrus átvétele. — A citrom olasz származtatása nem fogadható el.
Körösi: Nyr. 13: 453, 21: 410® ; Melich: NyK. 25: 293; Stan:NyF. 19. sz. 48; Simonyi: Nyr. 40: 242, 45: 295 ® ; Gombocz: MNy. 9: 239 ® ; EtSz. ®, 1: 740 citros a.; Fludorovits: MNy. 26: 122; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Tamás: UngElRum. 821. (Boisacq: DictÉtGr.4 461; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 968 ; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 123; Frisk: GrEtWb. 860; Kluge: EtWb.19 889; DudenEtym. 784; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 134.) — Vö. cédrus.
ciivar 1577 k.: „Czÿtwartoth ragÿ mÿn- dên reggel” (OrvK. 105); 1645: Czitvor virág (Web: Amul. 103: NySz.); 1676: czitvortot gr. (MNy. 4: 473); 1690/1701: Cziímr-víz (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 252); 1745: Czitvór Gyökér (Torkos: Taxa pharm. 30: NSz.); 1754: czitver gyökér (VectTrans. 26: NySz.); 1761: czitvár magot (Juhász Μ.: Házi kül. orv. 21: NSz.); 1767: Tzejtver (PPB. Zädüra a.); 1803: tez/ermag (Szent- Györgyi: Természeti dolgok 299: NSz.); — cipérmag (SzamSz.); czcër-mag, cicmár, cijfer mag (ÚMTsz.). J; 1. 1577 k.: ’cinavirág; Zitwer’ (1. fent); 2. 1903: ’gyermekek gilisztáinak elhajtására használt cukor; gegen Madenwürmer als Abtreibemittel gebrauchter Zucker für Kinder’ (NyF. 10. sz. 61).
Német eredetű; vö. kfn. zitwar, ir. ném. Zitwer ’citvar’. A német szó az olaszból való középkori átvétel; vö. ol. zettovario ’ua.’. Végső forrása a perzsa zadwär, zadwär, zäd- wär, zidwär ’ua.’, amely az arab zadäwar, diadwar, zidwär ’ua.’ közvetítésével különféle utakon át európai vándorszóvá lett; vö.: ang. zedoary; sp. cedoaria; fr. zédoaire; cseh citvar; le. cytwar, cytwor: ’citvar (maga a növény vagy a gyökere, virágpora)’. — A magyar szó alak változatai többszörös átvételre mutatnak: részint a középfelnémet alakot megőrző bajor-osztrák, részint az új- felnémet, illetőleg irodalmi német alak került át. — 2. jelentése az 1.-ből fejlődött annak alapján, hogy e régebben igen elterjedt fűszernövény virágporát giliszta elhajtására is használták. — Kihalóban levő nyelvjárási szó.
Balassa: Nyr. 16: 18 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 79; Wertner: Nyr. 42: 376;
29*


civakodik
452
cizella 1
EtSz.®. (Skeat: EtDict.4 730; Lokotsch 2215.; Brückner: SlEt. 71; Weekley: Conc- EtDict. 479; Corominas: DiccCrítEt. 1: 748; Battisti—Alessio : DizEtlt. 5: 4112 ; Vasmer : RussEtWb. 3: 296; Machek: EtSIÖSl. 58; Kluge: EtWb.1’ 889.)
civakodik 1662: „Ezen veszekedések czi- bakodások alatt” sz. (Nyr. 73: 342); 1750: „Halottá, hogy mindétig czivakottak” (M- Ny. 60: 222); 1764: tzivalkodnak gr. (Kollá- rics J.: Philothea 363: NSz.); 1792: tsivako~ dás sz. (Verseghy: A szerelem gyermeke 119: NSz.). J: 1662: ’zanken’* (1. fent). —Sz: ~ás 1662: 1. fent || civódik 1662: „fő népeinknek egymás között való czihódásokban” sz. (Szál: Krón. 531: NySz.); 1740: „hogy lenne min czivodnunk” (MNy. 36: 338); 1763: szívódtok gr. (Adámi: Spr. 292: NSz.). J: 1662: ’zanken’ * (1. fent). — Sz: ~ás 1662: 1. fent.
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg állatok, főként talán madarak hangos civódását jeleníthette meg. A hangutánzás síkján rokonságban van a csivitel-íél és a R. civol ’csahol’ (vö. 1702: NNyv. 1: 299) igével. — Az általánosabb ’ veszekedik’ jelentés másodlagos. — A szó- családnak a cibálAaX való rokonsága nem valószínű. A civakodik-nak szóvegyüléssel ( civódik X marakodik ) való magyarázata szükségtelen.
CzF.®; Simonyi: Nyr. 7: 3; EtSz. 1: 741 civódik a.; Tolnai: Nyúj. 47; Végh: Adal. 57; SzófSz. civódik a.; Mészöly: NNyv. 1: 298 ®. — Vö. csivitel.
civil 1816: ,,A’ vendégeket nem szükség egész civil ruhában elfogadni” (B. Pap F.: Vil. emb. 99: NSz.); 1877: czibil (Nyr. 6: 88); — cíbil, cibelës sz. (ÜMTsz.). J: A) mn. 1816: ’polgári; zivil’* (1. fent). B) fn. 1. 1841: ’polgár(ember) ; Zivilist’* (Kovács Pál Műnk. 2: 35: NSz.); 2. 1844: ’civilruha; Zivilkleidung’ * (Vachot I.: Orsz. száll. 10: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. zivil ’polgári, civil’ ; ez a lat. civis ’polgár’ származékára, a lat. civilis ’polgári’ melléknévre megy visz- sza. A lat. civilis bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. civil mn., fn. ; fr. civil mn. ; ol. civile mn. ; or. yueÚAb- Hblű mn.: ’civil’. — Am. civil ~ cibil váltakozásra vö. suvick ~ subick stb. — A múlt században használatos volt a latinos m. civilis ’civil, polgári’ is (vö. 1835: Kunoss: Gyal.), továbbá a civilista ’polgár, civil’ (vö. 1843: Emlény 123: NSz.); ez utóbbi vagy a ném. Zivilist ’ua.’, vagy a h. lat. civilista ’ világi ember, polgár; törvénytudó’ átvétele.
Melich: Nyr. 24: 105 0 ; EtSz. 0. (DudenEtym. 784; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 135.) — Vö. civilizál, cívis.
civilizál 1771: ,,senki-is ez Isten Vá- rossában való civilizáltatása . . . által, azt a’ személyt. . . magáról le nem vetkezhet!” sz. (Szathmári Pap Μ.: Wass Miklós G3: NSz.); 1847: „Lám a kis hamis, mennyire civilisálta magát” (Laukap.: Carr. 32: NSz.) — cimborizáíódik sz. (ÚMTsz.). J: 1771: ’polgárosít; zivilisieren’ # (1. fent). — Sz: 1790: civilizáltt (Gvadányi: Tör. háb. 150: NSz.) I ~ódik 1856: czivilizálódott gr. (Beöthy L.: P. arszlán. 17: NSz.) || civilizáció 1793: „Sok fzó vagyon Lebrün Uram’ Levelében az igazságról, civilizátzióról” (Μ. Hírmondó 1: 791: NSz.). J: 1793: ’polgároso- dás; Zivilisation | kultúra; Kultur’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. civilize, civilization; ném. zivilisieren, Zivilisation; fr. civiliser, civilisation; ol. civilizzare, civi- lizzazione; or. ιμιβιΐΛΐΐ30βάπΉ>, ιμιβιΐΛίπάιμιχ: ’civilizál’, ’civilizáció’. A szócsalád tagjai a francia megfelelők alapján terjedtek el; ezek a lat. civilis ’polgári’ szóból alakult fr. civil ’polgár(i)’ származékai. — Am. civilizál a német (esetleg a francia) ige alapján jöhetett létre a latinból átvett ál végű igéink mintájára; a civilizáció ugyancsak a német (esetleg a francia) alapján történt latinosítás. A N. cimborizáíódik származék népetimoló- giás alakulás a cimbora, cimborái hatására.
(DudenEtym. 784; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 135.) — Vö. civil, cívis.
·> J
cívis 1766: „Mind ezekre, azt feleli említett Foris András becsületes Cívisünk” (M- Ny. 60: 222); 1838-45: cívis (MNyTK. 107. sz. 36 varga a.). J: 1766: ’(debreceni) polgár; Bürger (aus Debrecen^’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. civis ’polgár’. — A m. civis (~ cívis ) a debreceni diáknyelv- ből terjedt el. A R. civa (~ cíva) ’(debre- ceni> polgárasszony’ (1. 1838 — 45: MNyTK. 107. sz. 36 varga a.) tréfás nőnemű alak a cms-ből. — A népies stílusréteg szava.
EtSz. 0 ; Zolnai B.: MNy. 19: 34. (Er- nout —Meillet: DietÉtLat.4 124.) — Vö. civil, civilizáció.
civódik 1. civakodik
cizellál 1885: „a . . . cizellált alabástrom váza haragosan lóginyálta pohos levelű begóniáit” sz. (Kabos E.: Elzüll. 5: NSz.); 1893: czizelált sz. (Tóth B. —Bourget: Ha- zugs. 2: 11: NSz.). J: 1885: ’vmely kemény (fémes, kő stb.) anyagfelületet díszítés céljából vésővel finoman megmunkál; ziselieren’ (1. fent). — De vö. 1844: ,,[a szobrot] nem is képzelhetni máskép, mint ciselirozva” sz. (Életk. 2: 410: NSz.).
A cizellál a korábbi cizelíroz képzőcserés módosulata a latinból származó ál végű igéink mintájára; vö. blamái~ R. blamíroz, flangál^ R. flangíroz, gazsulál ~ R. gazsulí-


CO
453
cocó
roz stb. A cizéliroz nőmet eredetű; vö. nőm. ziselieren 'cizellál’; ez a fr. ciseler ’cizellál; kivés (fémet) ; fémre díszítést vés’ átvétele. A francia ige a fr. ciseau ’véső’ származéka.
EtSz. 1: 742 cizelál a. ®. ( Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 877; DudenEtym. 783; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 134.)
co 1497/1498: „de dicta Ecclesia expulissent, hÿs verbis ad eas dicendo in wlgari Czoÿathokkÿ az Eghhazbol” sz. (MNy. 11: 320); 1558: „Veztegi nagi kabola, eregi, czobe innét Itten veztet” (MNy. 28: 318); 1561: czo fél [= cofel] (RMNy. 3/2: 41); 1566: tzóki, tzóki (Helt: Mes. 73: NySz.); 1785: ízuki-féle (Μ. Hírmondó 254: NSz.); 1793: tzú, tzú! (MNy. 36: 338); — cu/de (ŰMTsz.). J: 1558: isz.; eine Interjektion (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett állatűző szó. Főképpen ló, kutya, ritkábban más állat nógatásra, indítására használatos, de a durva beszédben korán kialakult emberre vonatkoztatott használata is, ezt bizonyítja az első igei származék. Az együtt való használat következtében különféle határozószókkal tapadt össze. Ilyen összetétel a mai köznyelvben is élő coki 'hordd el magad, takarodj — Olasz és német származtatása téves. — A szik, coky ’csiba!, kuss!’ a m. coki átvétele.
Kis I.: AkNyÉrt. 11/8: 45; Steuer: Nyr. 17: 536; Körösi: O1E1. 29, Nyr. 47: 227; Melich: Nyr. 24: 105; Herman: Pászt. 594 ® ; Jakubovich: MNy. 11: 320; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 295; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 26; Gárdonyi J.:Nyr. 56: 76; Skaliőka: SbFil. 11: 81; SzófSz. coki a.® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Machek: EtSIÖSl. 61; Bárczi: Szók.2 19; J. Soltész: Igeköt. 188; Temesi: MMNyR. 1: 149, 291; Kelemen: Mondsz. 348, 458, 502, 589, 842. - Vö. coca, cocó.
coboly 1763: ,,Une Palatine, Une Zébe- line, Egy tzóboly” (Thomas J.: Nyelvm. 181: NSz.); 1780: Tzobol (Molnár J.: Zool. 64: NSz.); 1790: Zobolinok gr. (Lethenyei J.— Anonymus 3: NSz.); 1792: [zoboly (SzD. Nufzt a.); 1795 k.: zobol (Takáts R.: Told. O. r.: NSz.); 1800: Tzoboj Menyét (Márton); 1801: co&oZy, cóbel (EtSz.); 1808: Szóból (Sándor I.: Sokféle 12: 133: NSz.). J: 1. 1763: 'macska nagyságú, prémes ragadozó állat; Zobel I nyuszt ; Edelmarder’ (1. fent) ; 2. 1799: 'coboly gereznája; Zobelpelz’ (Molnár J.: Könyvház 12: 218: NSz.); szakny. 'Martes zibellina’. — De vö. 1150 k./13 — 14. sz.: ,,ultra modum habundanter inveniuntur zobolini”; „de pellibus zobolorum” ; „duodecim pelles ermelinas et XII zobolos” (An. 1., 14.).
Vándorszó; vö.: ang. sable; ném. Zobel; fr. sable, zibeline; ol. zibellino; szín, sçbolj; szik, sóból; or. cóöojib: 'coboly’. Az orosz erdővidék prémkereskedelme révén az oroszból terjedt el Európa-szerte már a 7. századtól. Az orosz szó eredete vitatott. — A magyar szónak több forrása is lehetett. A c-vel kezdődő alakváltozatok a németből kerülhettek át irodalmi úton; ez esetben a második szótagbeli o tudatos alakítás eredménye. Hogy a 18. sz. végétől adatolt sz-es formák a szlovák sóból mintájára történt tudatos alakításból származnak-e, vagy pedig népi átvételek valamely szláv nyelvből, az még tisztázásra vár. — Az igen változatos hazai latin alakoknak ugyancsak különféle forrásaik lehetnek. Közvetlen összefüggésük a coboly-\y&\ nem valószínűsíthető; a magyarban a 18. század derekáig általában nyuszt az állat megnevezése. Az is lehet azonban, hogy Anonymus adataiban nem a k. lat. sdbelum 'coboly’ szónak h. lat. zobolus, zobolinus, zobellinus stb. megfelelői lappanganak, hanem ez adatok annak tanúságai, hogy a szó szoboly formában a kereskedelem révén talán már az óoroszból átkerült a magyarba, de idővel elavult. — Egyoldalú szláv származtatása téves. — Szaknyelvi szó.
Miklosich: SÍÉI. 764., EtWb. 312, Nyr. 11: 121; Melich: Nyr. 24: 105 ® ; Lumtzer — Melich: DOLw. 79, 297; EtSz. ® ; Gáldi: SbMSlov. 14: 26, MNy. 36: 23; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 810®. (Pokorny: IndEt- Wb. 578; Vasmer: RussEtWb. 2: 685; Battisti —Alessio: DizEtlt. 5: 4113; Machek: EtSIÖSl. 462; Kluge: EtWb.19 889.)
coca 1831: „czocza: Kis malacz”, „Czoczi ne : Porcelli sic vocantur ad pastum” (Kreszn. ) ; — csocsa (ÚMTsz.). J: 1. 1831: disznó, malac hívására használt szó; Lockruf für Schweine, Ferkel (1. fent); 2. 1831: 'malac, disznó <a gyermeknyelvben); Ferkel, Schwein <in der Kindersprache)’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű állathívogató szó, illetőleg ennek főnevesülése. Különösen a disznók, malacok hívogatására használatosak azok a — részben befelé szívott levegővel képzett — c-féle hangokkal alakult indulatszavak (co, ci, esi stb.), melyek az evés, csámcsogás hangját utánozzák. A coca, coci, csocsa alaknak is az állat hívogatása az eredetibb, ma is élő funkciója. Főnévi használata gyermek nyelvi szinten alakult ki, s azon is maradt.
Asbóth: NyK. 33: 121; Gombocz: MNy. 7: 356; EtSz. ® ; Kálmán: MNy. 49: 195; Temesi: MMNyR. 1: 149; Kelemen: Mondsz. 518, 694. — Vö. cika1, co, koca.
cocó 1820/1890: „Kocsisunk gyermeke több ízben hall apjától, midőn ez egyik vagy másik lovát indítgatja, ily hangokat:


cók
454
colstok
czo! czo! a azon állatot, mely körül ezen hangokat megjegyzé, inproprie czoczónak hívogatja” (Szemere P.: Munkái 2: 224: NSz.); 1851: czöczo (Erdélyi: Közmond. 456: NSz.); 1884: czuczóra gr. (Jakab Ö.: Székely hist. 21: NSz.); — czuczu (MNy. 10: 459). J: 1820/1890: ’ló <a gyermeknyelvben>; Hotto’ (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű ikerszó: a co! állatűző indulatszó kettőzött alakja. Hasonló eredetű és felépítésű gyermeknyelvi szó a coca, — Olasz származtatása téves.
CzF. ® ; Körösi: O1E1. 29, Nyr. 47: 227; EtSz., 1: 767 cucu a. is; Simonyi: Nyr. 45: 296; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Bev.3 76. — Vö. co, coca.
cók 1838: „Czók, pótlék, p. o. a’ hús- mérésnél ráadott darab” (Tsz.). J: 1. 1838: 'nyomaték, ráadás; Zuwaage’ (1. fent); 2. 1838: 'alátét; Unterlage’ (Tsz. Czók a.); 3. 1909 : ’ruhafolt ; Fleck auf dem Kleid' (ÚMTsz.).
Ismeretlen eredetű. — Az őrségi cuvag 'nyomaték, ráadás' (vö. 1835: Kunoss: Gyal. Zuwag a.) szóval való azonosítása, illetőleg a szász Sz. tsuk 'pótlék, ráadás’ szóból való származtatása szóföldrajzi okokból nem fogadható el. — Székely nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 17: 228; Melich: Nyr. 24: 106; Lumtzer—Melich: DOLw. 81; Kövi: Nyr. 42: 284; EtSz. 1: 746 1, cók a.®, 1: 776 cuvag a.
coki 1. co
cokiitok 1705: „Mi igenis följöttünk minden cókoatúl-mókostól” (Nyr. 71: 60); 1750 k.: csók-mók (Nyr. 71: 37); 1824 k.: tzököstól-mokóstól gr. (MNy. 36: 338); 1829: Czókmok (TudGyűjt. 11: 83); 1838: Czők- mók (Tzs.); 1868: cokmokostul gr. (Vahot I.: Honv. Könyve 167: NSz.); — cók-móg (M- Tsz.). J: 1705: 'Sack und Pack’ # (1. fent).
Valószínűleg ikerszó: a N. cók ’ pótlék, ráadás’ olyan típusú ikerítése lehet, mint pl. a ciróka-maróka, szuszi-muszi. E származtatásnak az a nehézsége, hogy a cók jóval szűkebb területen él, mint az országszerte használt cók-mók, A jelentésalakulás sincs egészen tisztázva. — Föltehető még, hogy hangfestő eredetű, és talán a celecula, cucc szavakkal függ össze. Erre azonban csupán a szó mai hangulati értékéből, stilisztikai jellegéből következtethetünk. — A cakompak-ból való származtatása téves.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 250; Melich: Nyr. 24: 106; EtSz. 1: 747 2. cók a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 296; Horger: NNyv. 1: 80; SzófSz.; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 432. - Vö. cók.
cókó 1538: „c^okol·. Calopodia holtj- íchuech” (PestiNom. L3); 1551: ? Czokos sz. szn. (Nyr. 77: 377); 1754: tzókot gr. (Csete I.: Panegyrici 348b: NSz.); 1787: Tzókósoknak sz. (Orczy: KöltH. 63: NySz.); 1876: czokkó (Nyr. 5: 266). J: 1. 1538: ’facipő; Holzschuh | fatalp; Holzsohle’ (1. fent); 2. 1754: ? ’a franciskánusok fucipője; Holzschuh der Franziskaner' (1. fent); 1787: ’ua.’ (1. fent); 3. 1875: 'láb; Fuß’ (Nyr. 4: 559).
Olasz eredetű; vö. ol. zoccolo ’facipő, fasaru', vei. zocolo ’ua.'; vö. még ol. R. zocco ’ua.’, vei. zoco ’ua.’. Ezek a lat. soccus, socculus 'könnyű cipőféleség' folytatói, és összefüggenek a végső fokon ugyancsak a lat. soccus-ΓΆ visszavezethető m. zokni-vvA, sőt részben a m. fuszekli-ve\ is. — Tekintettel arra, hogy az l végű magyar változatra csupán egyetlen biztos adut van, 1538-ból, az ó végű változat pedig több mint kétszáz évvel későbbi, az ismételt átvétel lehetősége nem zárható ki, bár az l lekopása magyar hangfejlődés eredménye is lehet. A szó meghonosítói minden valószínűség szerint olasz szerzetesek voltak. A 3. jelentés a magyarban alakult ki érintkezésen alapuló névátvitellel. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 17: 229; Schuchardt: Nyr. 18: 483; Körösi: O1E1. 29; EtSz.®, 1: 748 cokol a. is ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 12, 14, 19, 23, 29® ; Mikesy: Nyr. 78: 240. — Vö. fuszekli, zokni.
col 1757: „Csináltam három Ablakott 16-at Czolok szellessegere” (MNy. 60: 222); 1779: czal (MNy. 45: 340); 1783: Czólos sz. (MNy. 60: 222); 1788: czalt (MNy. 45: 340); — colt (MTsz.). J: 1757: 'hüvelyk mint mértékegység; Zoli' (1. fent). — Sz: ~os 1783: 1. fent.
Német eredetű; vö. ném. Zoli 'hüvelyk, col'. — A magyar szó végi t feltehetően analógiás járulékhang; vö. tulipánt stb.
Melich: Nyr. 24: 105®; Lumtzer —Melich: DOLw. 79; EtSz. 1: 748 1, col a.®. (Kluge: EtWb.19 890; DudenEtym. 785.) — Vö. colstok.
colstok 1833: „Czolstock — 24. Czolbol álló mérték” (Lakos J.: Székely mest. 4: NSz.); 1881: czoltstokk (Nyr. 10: 486); — calstok, colostok, cóstok, csolosztok, csósztok (ŰMTsz.); callçistak, calostok, calstaG, calstog, calstrok, colastok, collostok, cólostok, costok, csolsztok, csosztok (Nyatl.). J: 1833: 'összehajtható mérő vessző; Zollstock’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zollstock 'mérő- pálca vagy -vessző, ácsmérték*. Ez a ném. Zoli 'hüvelyk, col’ és a ném. Stock ’bot, pálca, vessző’ összetétele. A magyar alak- változatok közül a colostok részben népeti- mológiás alakulás. A magyarba az asztalos-, ács- stb. mesterség szavaként kerülhetett át.


comb
455
condra
EtSz. ® ; Kálmán: Pais-Eml. 318 0 ; Tamás: UngElRum. 823. — Vö. col.
comb 1211: ? „Isti sunt piscatores: . . . filius Bonchi, Dom”, szn., Bonci szn., Bunchi szn. (PRT. 10:504, 505); 1407 ‘.Chonbusm. szn. (OklSz.); 1512 k.: „vekonia is boncza es mynd az izök tetemek forgo czontok béliekből ky menenek” (WeszprK. 103); 1538: c^omb (PestiN. F); 1550 k./1638: Czomiaban gr. (CsomaK. 51: NySz.); 1653: tsom (bűz) bol gr. (EtSz. 1: 749 comb a.; vö. Nyr. 49: 156); 1708: Bútz (PP. Tzornb a.); 1750: butz (Wagner: Phras. Femur a.); 1775: tsombjába gr. (Molnár J.: Pásztor-ember 133: NSz.); 1825: cempora sz. (EtSz. 1: 638 cémp a.); 1831: czémp (Kreszn.); 1840: czémb (MNy. 12: 43); 1843: czámp (Bugát: Szóhalm. Czémp a.); 1862: boczkó sz. (CzF.); — bucc, cúb (MTsz.); Czümpő sz. (MNy. 11: 277); comp (ŰMTsz.). J: 1211: ? ’csípŐ- csont; Hüftbein | comb; Schenkel’ * (1. fent), 1512 k.: ’ua.’ (1. fent). — Sz; ~os 1407:szn. (1. fent) ; 1761 : czombos (MNy. 60: 222).
Bizonytalan eredetű. Az alak változatok gazdagsága és hangtani jellege alapján esetleg hangfestő eredetre gondolhatunk. Ezt a lehetőséget különösen a veláris — palatális párhuzam, a hangátvetés, továbbá a c ~ cs kezdetű, valamint a nasalisos és nasalis nélküli formák váltakozása erősítheti. Ha a b kezdetű formákat tartjuk eredetibbeknek, akkor a buci, bucka, buckó, továbbá a bütyök családjába tartozhatik. Ha viszont a c-s szókezdet az eredetibb, a cimpá-val vagy a compót-vol függhet össze. Ezek az Összefüggések azonban nincsenek kellőképpen tisztázva. Éppen ezért az alakváltozatok egymáshoz való viszonya sem deríthető fel. A szó eredeti jelentése talán ’ vastag húsdarab’ lehetett. — Mongol és szláv származtatása téves. A rom. N. timp ’comb’ (StCercLingu. 14: 448) a magyarból való.
Bálint: Párh. 8; Alexics: Nyr. 17: 117; Munkácsi: NyK. 32: 283; Fest: NyF. 42. sz. 13; EtSz. 0 ; Szily: MNy. 12: 377; Simonyi: Nyr. 45: 296, 49: 156; Gombocz: NyK. 45: 6; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 26; Horger: MNy. 29: 264, 31: 211; Beke: Nyr. 62: 47, 64: 83 0, 68: 99; Bátky: NéprErt. 29: 78; SzófSz. 0 ; Deme: MNyTK. 69. sz. 10; Pais: MNy. 54: 195; Simon: MNy. 56: 443; Grétsy: Szóhas. 42; Arvinte: StCercLingu. 14: 448; Tamás: UngElRum. 822. — Vö. buci, bucka, compó1, cubák.
compó1 1377: „Andreas dictus Chumpo” szn. (OklSz.); 1405 k.: „tinca: chompo” (SchlSzj. 787.); — campó, poncóka sz. (MTsz.). J: 1377: ? „egy fajta hal; Schleie’ (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Tinca vulgaris’.
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó, s az eredetileg feltehetően ’( vastag) húsdarab’ jelentésű comb szóból, illetőleg annak comp változatából alakult -ó kicsinyítő képzővel. E származtatás szerint a halfajta rövid, vaskos törzse miatt kaphatta nevét; vö. a feltett alapszó buc változatából a N. bucó ’pufók, tömzsi’ előtaggal a bucókeszeg halnevet. — Finnugor, illetőleg szamojéd egyeztetése és török származtatása téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF. czom a. 0 ; Hermán: Nyr. 13: 555, HalK. 123, 636, 657, 692, 779; Halász: NyK. 23: 275, 24: 469; Munkácsi: Ethn. 4: 183; Gombocz: MNy. 3: 154, BTLw. 215; EtSz. 1: 750 1. compó a., 751 compóka a.; Beke: Halászat 33: 42, Nyr. 62: 47 0 ; Horger: MNy. 31: 211; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; Állathat. 736; Simon: MNy. 56: 442, 443; MSzFgrE. 0 . ~ Vö. comb.
compó2 1766: ,,a’ vajúdás közben soha se maga a’ Bába az Aszszony hasára fejét reá ne tégye, azt meg-ne nyomja, se Czom- pojának kezével nyomatni ne engedje” (Weszprémi: Bába mest. 45: NSz.); 1839: combó (MTsz.). J: 1. 1766: ’a bába mellett segédkező személy; die Helferin der Hebamme’ (1. fent); 2. 1887: ’segítő személy; Helfer I útmutató; Wegweiser | követ; Abgesandter’ (Nyr. 16: 95).
Ismeretlen eredetű. A szórványosan, de egymástól távoli helyeken felbukkanó adatok azt sejtetik, hogy a régiségben a fogalom és a szó általánosabban ismert lehetett. — A compó1 szóval való azonosítása, illetőleg a comb alakváltozatából való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF. czombó a.; EtSz. 1: 751 2. compó a. 0 ; Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 88; Beke’ Nyr. 62: 47; Gáldi: Szótir. 430.
condra 1425: „Jacobum Chundra dictum” szn. (MNy. 10: 40); 1510: „vala jgen zep zvz tettel, jól lehet chondras hituan evltevzettel” sz. (MargL. 28); 1518: „Eodem tempore pro textura czondorath mercenaris 5 castri dedi . . . fl. III.” (MNy. 31: 125); 1548: czundorának gr. (RMKT. 4: 80); 1604: Tzóndora (MA.); 1708: Tzodora (PP.); 1816: tzodra (Gyarmathi: Voc. 85); 1804/1955: candrák gr. (Fazekas: ÖM. 2: 16: NSz.); 1875: condri (Almási T.: Clar. 14: NSz.); 1884: candura (Nyr. 86: 302); — cándra (Nyr. 30: 544). J: A) fn. 1. 1425: ? ’daróc- szövet; Flaus, Fries’ (1. fent), 1518: ’ua.’ (1. fent); 2. 1510: ’ringy-rongy ruha; Lappen, Fetzen’* (1. fent); 3. 1548: ’szajha; Hűre’ (1. fent); 4. 1645: ’darócszűr, zeke; Fries- rock’ (GKat: Válts. 1: 917: NySz.); 5. 1817: ’banya; Vettel | boszorkány; Hexe’ (Tud- Gyűjt. 2: 55); 6. [candra] 1838: ’rongyos


condra
456
copf
ruhájú fickó; zerlumpter Kerl’ (Tzs.); 7. [candura, candra, cándra] 1884: 'fenyő- deszka; Nadelholzbrett | vékony lécdarab; Stück dünner Latte’ (1. fent) ; 8. [condra] 1906: 'rész; Teil* (NyF. 33. sz. 25); 9. [cundra] 1916: 'hulladék; Abfall* (Népr- Ért. 17: 86). B) mn. 1. [candra, condra] 1831: ’aljas; schuftig, schnöde’ (Horvát E.: Árpád 470: NSz.); 2. [condra] 1833: 'rongyos; zerlumpt’ (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 796: NSz.); 3. [candra, condra] 1874: ’ren- detlen; unordentlich’ (Nyr. 3: 288); 4. [condri] 1875: 'gubancos; zottig' (1. fent); 5. [candra] 1888: 'pajkos; übermütig’ (Nyr. 17: 144). - Sz: rós 1510: 1. fent || con- dorodik 1519: ,,ty etezettek [—Öltözetetek] megh nem czondorodot, fém ty lábatok bely meg zakadozot” (JordK. 263). J: 1519: ’el- rongyolódik; zerlumpt werden' (1. fent) || condorlik 1575: ,,Veszten veszne naponként az ország és igen meg tzondorlanéc minden felöl” (Helt: Krón. 196: NySz.); 1650: tzonderlott sz. (Medgyesi P.: Dialogus el. 17: NSz.); 1816: Tzondolom gr., El tzon- dollom gr. (Gyarmathi: Voc. 100 [o: 108]). J: 1575: ’elrongyolódik; zerlumpt werden’ (1. fent) K condor 1775: ,,Tisztelem a’ jót a’ tzondor szûkôlkodôben ; de utálom a’ koronás vétket” (Kovács F.: Ember. 59: NSz.). J: 1775: ’rongyos; zerlumpt’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Álaki és jelentésbeli sajátságai esetleg hangfestő származására mutathatnának. De a szó eredetének megítélése azért is nehézségekbe ütközik, mert hasonló szavak a szomszédos nyelvekben is vannak; vö.: baj.- osztr. zàlder, záder 'szívós, rostos hús; letépett, de még csüngő húsdarab ; szegény asszony', zader ’rongy', zqlder ’rongy’, zqlderar 'elhanyagolt öltözetű ember’, zq,der 'rongy, ruhacafat’ (Striedter-Temps: DLwSlv. 98); rom. N. fúndrd ’daróc- szűr; rongy; ringyó’ (Cioranescu: DiccEt- Rum. 866), fándiíra, N. tándurd, N. fándrd ’szálka, szilánk’ (Cioranescu: DiccEtRum. 822); szín. candra, cündra ’rongy; ringyó’, N. cánder ’rongy; rongyos ember’, candrati, cundráti ’szétrongyol’, cándrav, cúndrav ’rongyos'; szb-hv. Kaj candra ’rongy’, cándrav, cundar ’rongyos’; cseh cundra 'lompos nő; ringyó’; szik, cundry [többes sz.] ’rongy, cafat’, cundra 'rendetlen, lompos nő; ringyó'; le. N. cqdra ’ringyó’; ukr. Kárp. yÿHdpa, qÿHdpfi ’rongy, cafat’ (Hrinéenko 4: 436, 437). Ázt, hogy történt-e helyenként kölcsönzés és melyik nyelv az átadó, csupán széles körű történeti és szóföldrajzi vizsgálat dönthetné el. Lehetséges, hogy condra· féle szavak hasonló indítékok alapján, de egymástól függetlenül keletkezhettek különféle nyelvekben. — A magyar szók nyelvünkön belüli rokonságához tartozhatok még a N. cëdèle ’daróczeke’ (18. sz. k.: EtSz.),
N.códör ’rongyos; ringyó' (1873: Nyr. 2: 93, 1. még EtSz.), sőt esetleg a cudar is. A ’ringy-rongy ; dirib-darab; hulladék’, illetőleg ’rongyos', 'rongyolódik’-féle jelentés alapján a condrá-nok mind főnévi, mind melléknévi jelentései megérthetŐk. Az A) 3. és B) 5. jelentéssel kapcsolatban 1. a cafat szócikkét is. A condra, condorodik, condorlik szavak névszó-, illetőleg igeképzővel bővültek. A condor melléknév kronológiai okok miatt inkább elvonás eredményének látszik. — A szócsalád mongol egyeztetése téves. — A condra a nyelvjárásokon kívül az irodalmi nyelvben is használatos, a szócsalád többi tagja elavult vagy csak nyelvjárási szóként él.
Bálint: Párh. 8; Miklosich: Nyr. 11: 121; Halász: NyK. 18: 449; Melich: NyK. 25: 293; Prónai: Nyr. 27: 175; Strekelj: Arch- SlPh. 28: 510; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 296 ®; Horger: MNy. 23: 131; Györffy: MsgNépr. 1: 411; Cránjalá: RumVl. 133, 236; SzófSz.; Blédy: Inti. 31; Gáldi: Dict- Klein. 166; Kniezsa: SzlJsz. 603 ® ; Machek: EtSIÖSl. 62; Simon: MNy. 56: 441; Cioranescu: DiccEtRum. 822, 866; Baleczky: StudSl. 9: 380; Bezlaj: EtSl. 11; Striedter- Temps: DLwSlv. 98; Reuter: Nyr. 88: 63; Kiss: StudSl. 10: 196; Kosa: NylrK. 8: 101; BenkŐ: MNy. 61: 403; Hadrovics: Ny- tudErt. 50. sz. 68; Russu: Rosetti-Eml. 790; Tamás: UngElRum. 824. — Vö. cudar.
copf 1769: „Czopffot . . . viseli” (MNy. 60: 222); 1775: tzafjba gr. (MNy. 60: 222); 1776: Czofban gr. (MNy. 60: 222); 1780: Czoftban gr. (MNy. 57: 487); 1795: Tzoppod gr. (Gvadányi: Időtöltés 141: NSz.); 1816: Tzop, tzap, tzapf (Gyarmathi: Voc. 86); 1844: czo ff ócska sz. (Frankenburg: Est. 1: 247: NSz.); — cóp (MTsz.); cóf (EtSz.). J: 1, 1769: ’hajfonat, varkocs; Zopf | hamis hajfonat, vendéghaj ; falsche Haarflechte, Haaraufsatz'# (1. fent); 2. 1848/1880: 'elavult szokás; veralterter Brauch | maradi gondolkozásmód ; rückständige Denkart’ (Madách I.: Művei 3: 474: NSz.); 3. 1882: ’maradi öreg ember; rückständiger Alter | tekintélyes öreg ember; alter Mann von Ansehen’ (Bartalus I.: Féltud. 72: NSz.). — Sz: ~os 1792/1891: tzopfos (Kazinczy: Lev. 2: 286: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Zopf 'copf; maradiság’; vö. még szász E. Zop ’copf’ (Kisch: WbNösn. 254). — Alakváltozataiban a német pf affrikáta helyén jelentkező p, f, illetőleg ft részint hanghelyettesítés eredménye lehet, részint annak a következménye, hogy a mássalhangzó-kapcsolatból különösen szó végén vagy mássalhangzó előtt kiesett a p vagy az /. A p-s alakváltozatok közül az erdélyiek az erdélyi szászból is magyarázhatók, bár e magyarázatra sem


cölönk
457
cövek
nyelvföldrajzi, sem szó- és tárgytörténeti körülmények nem kényszerítenek. — A 2. jelentés kialakulásának tárgyi alapja az, hogy a copf férfi hajviseletként a francia forradalom óta a maradiság külső jelévé vált.
Borovszky: NyK. 24: 335 ®; Melich: Nyr. 24: 105, NyK. 25: 103, AkNyÉrt. 17/4: 6®; Lumtzer —Melich: DOLw. 79; EtSz.®; Hartnagel: MNy. 33: 89; SzófSz. (Kluge: EtWb.19 890.)
cölönk 1508: ? „Zent Apaiin azzont kedeglen micoron tűzzel vízzel vaffal c’o/ioc- cal [íráshiba colöccal helyett?] . . . igőn gótrettevolna” (NádK. 520); 1512 k.: „be mene a kerbe az áruló iudas nagi fegueros fereggel czolonkokual buzganiokkal” ( Weszpr- K. 63); 1604: Tzôlônc (MA.); 1787: tzolon- got gr. (Orczy: Költ. Holmi 119: NSz.); 1837: csölönk (Beke K.: Vegyes tájsz. 4: NSz.); — cöllenk (MTsz.), corong (MTsz. corong a.). J: 1. 1508: ? 'dorong; Knüttel’ (1. fent), 1512 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’karó; Pfahl | tőke; Baumstumpf’ (1. fent); 3. 1645: ? ’kolonc; Klotz’ (GKat: Titk. 352: NySz.), 1783: ’ua.’ (Molnár J.: Könyvház 4: 32: NSz.); 4. 1753: ’bálványszobor ; Götterbild’ (Kunits: Sedecziás 61: NSz.); 5. 1773: ’hitvány ember; nichts würdiger Mensch’ (Sándor I.: G. svédi grófné 338: NSz.); 6. 1787: ’lecsüngő cifraság; herabhängendes Zierwerk’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok közül a mély hangrendűek látszanak eredetibbeknek; a magas hangrendűek ennek hangrendi átcsapásával alakulhattak, de létrejöttüket a cölöp analógiás hatása is elősegíthette. A későbbiekben erősen belejátszott még a szó életébe a jóval fiatalabb - nak látszó kölönc ~ kölönc szó hatása, különösen ami a 3. jelentést* illeti. A colong, corong alakváltozat a dorong hatását is mutathatja. A 3. jelentéshez való átmenet egyébként fadarabnak kölöncként való alkalmazása révén is történhetett. A 4. és 5. jelentés a 2.-ból, a 6. a 3.-ból fejlődött. — A R. colonk-nnk a &oZonc-cal való azonossága szótörténeti és jelentéstani okokból kevésbé valószínű; a có'Zönfc-nek a 7coZonc-ból való magyarázata, valamint szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14; Szarvas: Nyr. 24: 322; Halász: NyK. 33: 160; EtSz. ® ; Goriupp: NyF. 76. sz. 49; Beke: Nyr. 58: 104; Csűry: MNy. 33: 147; Deme: MNyTK. 69. sz. 12; Fokos: MNy. 46: 172; Kniezsa: SzlJsz. 118 cölöp a., 861 kölönc a.; Ruzsiczky: KazTájsz. 197.
cölöp 1651: „Hasonlatosak a juh kosárnál a földben veretett czölöp vagy oszlophoz” (Nagyari: Orth. a5: NySz.); 1768: czölepek gr. (MNy. 16: 49); 1786: Czőlepnek gr, (MNy. 55: 547); 1826: Czölömp (Tud- Gyűjt. 2: 46); 1831: Czolop (TudGyűjt. 7: 75); 1838: Zölöp (Tsz.) -, — cülöp (Nyr. 33: 245); zölömp (NyF. 17. sz. 31); czelep (MNy. 10: 459). J; 1. 1651: ’oszlop; Pfosten | karó; Pfahl’# (1. fent); 2. 1808: ’kolonc; Klotz | fatuskó; Holzblock’ (SI. 412).
Szláv eredetű, megfejtése azonban részleteiben nincs egészen tisztázva; vö.: óe. szí. stlbpl·; szb.-hv. stup; szín, stólp; szik. stlp; qt. cmojin: ’oszlop’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Ugyanezen szláv szavak valamelyikéből származik a m. oszlop, — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. stblpl· ’oszlop’ szava kerülhetett át. A legrégibb magyar alak *szolop lehetett; ebből fejlődhetett a colop és — a palatális hangrendbe való átcsapással — a cëlëp, cölöp, A cölömp m-je vagy szervetlen járulékhang, vagy pedig a kölönc, kölönc és cölönk szavakkal való keveredés eredménye. Erre a keveredésre mutathat a cölöp 2. jelentése. A cöZöp-nek és az ’oszlop’ jelentésű N. cuZáZcr-nak a keveredésével magyarázható a N. culáp, szuláp ’ua.’ (1. culák a.). — A cölöp a nyelvújítás korában vált tájszóból köznyelvivé.
Simonyi: Nyr. 7: 355 ®, UngRev. 8: 724, AkNyÉrt. 15/3: 22; Szarvas: Nyr. 14: 50, 648 [o: 489], 19: 388; Alexics: Nyr. 16: 405; Balassa: NyK. 27: 102; EtSz.®; Horger: MNy. 23: 131, 135; Tolnai: Nyúj. 98; SzófSz.; Márton: ErdMúz. 50: 310; Kniezsa: SzlJsz. 117 ® ; Bárczi: Szótöv. 9; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 384. — Vö. oszlop.
cötkény 1825: „tzetkény ... : kutya téj forma réti nagy tejes fű; lehet belőle sárga festéket készíteni” (SzegSz.); 1872: cötkény (NépkGy. 1: 494); — cötkén (MTsz.); cöt- kin (EtSz.); cétkiny (ÚMTsz.). J: 1. 1825: ’kutyatej ; Wolfsmilch’ (1. fent); 2. 1879: 'vízililiom; Wasserlilie’ (Nyr. 8: 92); 3. 1897: ’here; Klee’ (Nyr. 26: 330).
Ismeretlen eredetű. — Am. R. cetkény ’vízimalom rögzítő kötele’ (vö. 1766 : MNy. 60; 222) etimológiája és esetleges összefüggése a cötkény növénynévvel vizsgálatra szorul. — Török származtatása nem valószínű. Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Ethn. 4: 203; Gombocz: MNy. 3: 155, BTLw. 67, Nyr. 41: 67, MNy. 9: 335, EtSz.®, 1: 649 cetkény a. is; Melich: MNy. 11: 454.
cövek 1346: ? „Petri dicti Cyuek” szn. (OklSz.); 14. sz.: ,,ligneu[m] clauic[u]l[u]m wlgo Ceuuek”, chewk (MNy. 11: 275, 276); 14Ö5 k.: cheuek (SchlSzj. 1232.); 1429: Cwuek szn. (OklSz.); 1779 u.: tzüvek (Miháltz I.: Major 1: 17: NSz.); 1785: tzövékeld sz. (Szakácsmest. 48: NySz.); 1825: tzövöket gr.


cubák
458
cúca
(Bernolák cwikowaí a.); — cüek, cüjek (MTsz.); cöek, cüjjeket gr., cüök (ŰMTsz.). Jí 1. 14. sz.: ’ fapálca <mint a párbajra való kihívás jelvénye); Holzstäblein (als Zeichen der Aufforderung zum Zweikampf)’ (1. fent); 2. 1405 k.: ’saruba való faszeg; hölzerner Schuhnagel’ (1. fent); 3 1569/1870: ’rövid, hegyes karó; kurzer, gespitzter Pfahl’ # (Dáv: VDisp. 35: NySz.). — Szí ~el 1600 k.: czövekeld gr. (Radv: Szak. 27: NySz. 3: 1019 be-varr a.).
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. baj.- osztr. zwek ’szilánk, ék, szeg alakúra kihegyezett fadarabka; faszeg, csapszeg, amelyet a céltábla közepébe vernek’, zwik ’szeg, csapszeg’; vö. még: kfn. zwec ’ék, szeg; célpont; kúp’, zwic ’szeg, csapszeg’; szász E. zwäk, zwidk ’acélszeg, amellyel a cipőt a sámfára erősítik’, zw$k ’a kocsikerék küllőinek agycsapja’; ir. ném. Zweck ’cél, értelem’, Zwecke ’lapos fejű acélszeg’. A nómet szó a városi kézművesek jellegzetes műveltségszava. — Az átvétel a középfelnémet korban történt. A magyar főnév alakváltozatai a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával fejlődtek. A szó a lövész versenyek terminológiájába is beletartozott, ezzel függhet össze 1. jelentése, ahogy például a kesztyű mint a lovagi felszerelés egy tartozéka szintén a kihívás egyik jelvénye lett. — Szláv közvetítés (vö. szb.-hv. R. evek; szín, cvék; cseh evők; szik, evők; le. cwiek: ’egy fajta szeg’) valószínűtlen.
Szarvas: Nyr. 14: 50 ® , 20: 533; Borovsz- ky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 105, MNy. 11: 275; Lumtzer —Melich: DOLw. 80; Horger: MNy. 11: 123; EtSz. ® ; Spitzer: Nyr. 46: 221; Beke: Nyr. 62: 48; SzófSz. ® ; Bárczi: Nyr. 80: 7, Htört.2 58; Tamás: UngElRum. 825. — Vö. cibak2.
cuhák 1655: ? ,,A kakasnak vállára fekvő borzos tzobokja” (ACsere: Enc. 479: NySz.); 1700 k.: „egy varjut ezubakod alig contentálna, hát mellyesztéseddel Urunk mit fáradna?” (MNy. 28: 318); 1784: tzobók (SzD. 86) ; 1787: tzubókjaiban gr. (Mátyus I.: Ő és Új Diáét. 1: 73: NSz.); 1792: tzobákján gr. (Mátyus I.: Ó és Új Diáét. 5: 584: NSz.); 1835: Czupák szn. (MNy. 59: 96); 1838: Gzopák (Tzs.). J: 1. 1700 k.: ’szárnyas állatok combja; Geflügelschenkel’ (1. fent); 2. 1803: ’cou b; Schenkel | vadak, Őzfélék combja; Keule’ (Márton Schlägel és Hirschkeule a.); 3. 1860: ’medve- láb; Barenbrante’ (Ágai —Zil.: Gerst. lóköt. 2: 21: NSz.); 4. 1867: ’csontos, mócsingos húsdarab, amelyet a súly növelésére adnak a vásárolt húshoz; Zuwaage’ (Bátorfi L.: Darázsi. 91: NSz.); 5. 1879: ’inas lábszár- csont ; flechsiges Schienbein | inas hús ; flechsiges Fleisch’ (Nyr. 8: 86).
Származékszó: a comb szó cob ~ cub változatából alakult -k, -ók képzővel. Jelentésváltozatai a ’comb’, illetőleg egy, a comb esetében is feltehető ’ vastag húsdarab’ jelentésből érhetők. A N. cuvag ’húsnyomta- tók’ (MTsz.) szó idetartozása kérdéses, mert ez a ném. Zuwaage ’húsnyomtaték’ átvétele is lehet. Külön eredetük esetében a két szó keveredésével kell számolnunk; vö. 4. jelentés. — A cubák német származtatása nem valószínű. — Széles elterjedtsógű nyelvjárási szó.
CzF. ezobóka a.; Simonyi: TMNy. 562 « ; Melich: NyK. 25: 293, Nyr. 24: 106; Lumtzer—Melich: DOLw. 81, 287; Gombocz: M- Ny. 2: 419; EtSz. 1: 749 comb a., 754 1. és 3. copák a.®; SzófSz. comb a.; Simon: MNy. 56: 443; Benkő: MNy. 61: 403. — Vö. comb.
cúca 1791/1813: ,,Paliás Tzutzám! O kémével Leballaghatsz” (Csokonai: Poétái Munkái 1: 34: NSz.); — cúca (ŰMTsz.). J: 1. 1791/1813: ’valakinek a kedvese; die (der) Liebste | szerető; die (der) Geliebte’ (1. fent); 2. 1920: ’ringyó; Hure’ (ŰMTsz.).
Bizonytalan eredetű, talán magyar fejlemény: a cica, cicamaca játszi alakválto- zata. — Szláv származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 121; EtSz. 1: 763 1. cuca a. ® ; K. P.: MNy. 11: 79; Kniezsa: Szljsz. 810®. — Vö. cica, cicamaca.
cúca 1388: „Blasii dicti Zulchas” sz. szn. (OklSz.); 1395 k.: ,,lancea: juZcÆa” (BesztSzj. 127.); 1405 k.: chucha (SchlSzj. 597.); 1456 k.: chulczaÿokat gr. (SermDom. 2: 542); 1690/1935: csuczája gr. (Gyöngyösi: ÖK. 3: 65); 1784: Tsútza (SzD. 103); 1839: cuca (MTsz.); — szulica (MTsz.); cúcca, szúlicával gr. (ŰMTsz.). Jí 1. 1388: ? ’lán- dzsa; Lanze’ (l.fent), 1395 k.: ’ua.’ (l.fent); 2. 1784: ’hegyes csúcs; Spitze’ (1. fent); 3. 1839: ’fűzŐtű; Schnürnadel’ (1. fent); 4. 1862: ’hegyes végű dorong, bot, nyárs stb.; zugespitzte Stange, zugespitzter Stab, Spieß usw.’ (CzF.).
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. cyjiuya; szb.-hv. sùlica; szín, sùlica: ’lándzsa, dárda’; vö. még cseh sudlice ’kétágú lándzsa, kelevéz’ ; ukr. cyAÚipi ’lándzsa, dárda’ ; or. R. cÿ/iuya ’ua.’. Á le. R. sùlica ’ua.’ a keleti szláv, a rom. súlita ’ua.’ a déli szláv nyelvekből való. — A magyar alakváltozatok közül a szulca a legrégibb. A későbbi adatokban megjelenő szóeleji c affrikálódás vagy hasonulás eredménye. Az erdélyi és moldvai szulica román közvetítósű alak. A magyar szó 2 — 4. jelentése az eredeti 1.-ből fejlődött. — Mongol származtatása tóves. — 1 — 2. jelentésében elavult, 3 — 4. jelentésében nyelvjárási szó.
Bálint: Párh. 49; Szarvas: Nyr. 6: 440,


cucc
459
cugehíír
20: 452; Hunfalvy: NyK. 14: 451; Miklosich: Nyr. 11: 512®; Hermán: HalK. 257, 779; Szinnyei: Nyr. 22: 248; Simonyi: NyK. 23: 231, Nyr. 43: 386, 45: 297; Tagányi: Száz. 27: 315; Melich: Ethn. 6: 278, MNy. 10: 253; Horger: Nyr. 39: 291, 41: 264, MNy. 6: 381; Gombocz: MNy. 7: 425 ® ; EtSz. 1: 764 2. cuca a. ® ; Smilauer: Vöd. 513; Blédy: Infl. 87; Kniezsa: SzlJsz. 118®, NyK. 65: 85; Moór: AEthn. 12: 43. (Miháilá: împrum. 140.)
cucc 1956: ,,Papírt, dokumentet meg nem adtál. — Mire ? — A cuccodra. Hogy elhozhassam” (Urbán E.: Istenítélet: Cs. 10/2: 254: NSz.). J; 1956: ’cókmók; Kram, Siebensachen’ # (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű, s összefüggésbe hozható a N. cucolék ’celecula, holmi’ (1. .1784: SzD. 87); N. cucaj ’cókmók, motyó’ (1. 1792: SzD. Tzula a.); N. cucak ’ua.’ (1. 1846: EtSz. 1: 765 cucaj a.) szavakkal. Valamelyik nyelvjárásban keletkezhetett; szélesebb körben a városokba, főleg Budapestre került falusiak révén terjedt el. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
EtSz. 1: 765 cucaj a.; Fábián — Szath- mári—Terestyéni: Stil. 164.
cucli 1796: „ruha tsötset (Tzutzlit) engednek a’ szájában lenni” (Kiss József: Egészs. kát. 80: NSz.); — cuclyi, csuszli (EtSz.); csucsli (ŰAÍTsz.). J: 1796: ’Schnul- ler’ # (1. fent). — Sz: ~zik 1883: cucliztak gr. (Teleki S.: Garibaldi: 36: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajorosztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zuzel (DOLw. 80), ném. K. zúz’Z, zûze (Nyr. 24: 105), B. zutzel (Striedter-Temps: DLwSkr. 111): ’cuc- li’. Gyermeknyelvi szóként került a magyarba, szókezdő c~ cs váltakozása játszi alakulás eredménye.
Melich: Nyr. 24:105 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 80, 304; Bérezik: MNy. 6: 100; EtSz.; Bárczi: Szók.2 37. (Striedter-Temps: DLwSkr. 111, DLwSlv. 104; Schneeweis: DtLwSkr. 34.)
cudar 1358: ? „Michaele dicto Zudar” szn. (MNy. 10: 40); 1647: ,,Egy rósz, hitván, ezudar udvar hazugja” (GKat: Válts. 2: 235: NySz.) ; 1782/1907: tzudorabb gr. (Ányos P. 88:NSz.); 1809: Tzudri (Simái Kr.: VSzót. 1: 54: NSz.). J: A) mn. 1. 1358: ? ’alávaló, hitvány, komisz; schuftig’# (1. fent), 1647: ’ua.’ (1. fent); 2. 1683: ’rongyos; zerfetzt, lumpig I nyomorult; elend’ (Tof: Zsolt. 832: NySz.); 3. 1825: ’rendkívül kellemetlen, szinte elviselhetetlen rossz (állapot, körülmény); außerordentlich unangenehm, beinahe unerträglich schlecht (Zustand, Umstand)’# (Balla K.: ZsebtiikÖr 51: NSz.).
B) fn. 1. 1808: ’gazember; Schuft’ (Dugonics: Cserei 63: NSz.); 2. 1838: ’ringyó; Hure’ (Tsz.); 3. 1862: ’rongy; Fetzen’ (CzF.). — Sz:~sag 1670: C zudar Ságokért gr. (Nán: SzűT. 300: NySz.) | ~kodik 1803: cudarkodó sz. (Dugonics: Jólánka 1: 763: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Talán összefügg a származására nézve szintén tisztázatlan condra szóval — ez esetben az eredeti jelentés a ’rongy’ és ’rongyos’ lehetett —, de a kettőnek egymáshoz való viszonya nincs tisztázva. — A ném. zuwider ~ zwider ’ellenszenves, kellemetlen, nyűgös’ szóból való eredeztetése nem meggyőző. Családnév közneves ülésével való magyarázata, mongolból és az erdélyi szászból való származtatása téves.
CzF.®; Bálint: Párh. 8; Halász: NyK. 18: 449; Kövi: Nyr. 42: 284; EtSz. 1: 767 2. cudar a. ® ; Gárdonyi J.: Nyr. 55: 12; SzófSz.; Simon: MNy. 56: 441; Benkő: Al- Ny. 61: 403; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 68. — Vö condra.
cúg 1746: „ha penig a’ Zászlókat mesz- szőnnend a’ Comendántul, vagy a’ Főstrá- sárul kőllenék el-hozni, egy linea avagy zug ... véle mennyen” (Kováts János: Hadi exerc. 5: NSz.); 1790: Tzúgban gr. (Μ. Kurir 167: NSz.); 1864: ezukk (Petheő D.: Huszárd. 28: NSz.); 1877: ezóg (Nyr. 6: 88); — cipQcugg (NyF. 26. sz. 45). J: 1. 1746: ’szakasz mint katonai egység; Soldatenzug’ (1. fent); 2. 1793/1844: ’fogat; Gespann’ (Csokonai: Tempefői 622: NSz.); 3. 1880: ’a pohár egyszerre való kiürítése, ill. erre való készség; Leeren des Glases auf einen Zug, bzw. die Fähigkeit dazu’ (Mátrai B.: É1. szinf. 187: NSz.); 4. 1884: ’gumi- szövet betét a cipő szárában; Gummizwickel im Stiefelschaft’ (Kacziány G.: Mondur. 79: NSz.); 5. 1885: ’léghuzat; Luftzug’ # (Erdélyi Gy.: Kovász nélk. 108: NSz.); 6. 1952: ’egy fajta felvonó; Art Aufzug’ (Nyr. 76: 111). — Sz: ~os 1884: cúgos cipő (Kacziány G.: Mondur. 76: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Zug ’húzás, vonás; léghuzat; fogat, vonat; menet, katonai szakasz; stb.’. — A magyarban mutatkozó jelentés változatok legtöbbje nem magyar fejlemény, hanem a német megfelelők külön átvétele. 1. jelentésében katonai szakszó, 4. jelentésében eredetileg mesterségszó volt; a 6. jelentés építőipari munkások csoportnyelvében fordul elő. — Legtöbb jelentés változatában régies, elavulóban levő nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 105 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 80, 304; EtSz.; A. Kövesi: Nyr. 76: 111.
eugrehőr 1942: „eugeher, eugehér . . . kellék, hozzávaló” (Vámosi: Csizm. 89); —


cujka
460
cularer
cugehőr (Bakos: IdSz.). J: 1942: ’kellék; Zubehör’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zugehör, Zubehör ’hozzávaló, kellék(ek), tartozék (ok)’. A németben a g-s változat már kissé régies a ó-ssel szemben. — A szó a cipész- és varrószakma mesterségszavaként került át. A szakmabeliek beszédében az első írott adat előtt évtizedekkel élt már a cugehőr változat, s ma is inkább ez használatos. A cugeher alak változat bajor-osztrákból való átvételre mutat; ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a német szó a szerb- horvátban is cugeher ~ cuger alakban van meg.
Vámosi: Csizm. 89®. (Striedter-Temps: DLwSkr. 112.)
cujka 1845: „Czujka, vatkaízü rósz pálinka neve” (Gáspár J.: Érd. Tájsz. 4: NSz.). J: 1845: ’egy fajta (román) pálinka; Art (rumänischer) Branntwein’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. túica ’gyümölcs- bŐl, főleg szilvából főzött pálinka’ ; ez ismeretlen etimológiájú, esetleg kifejező, hangfestő jellegű szó. A szb.-hv. cujka ’egy fajta gyenge pálinka’ szintén a románból való. — A magyar cujka régebben erdélyi, főleg székelyföldi tájszóként élt, újabban ’román szilvapálinka’ jelentéssel szélesebb körben is kezd terjedni.
Szinnyei: Nyr. 22: 248 ® ; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; EtSz.®; Blédy: Infl. 34. (Cioranescu: DiccEtRum. 864.)
cukor 1587: „Égj twnna czwkorral csinált eleuen geombert” (OklSz.); 1604: Tzukkor (MA. Sacchárum a.); 1759/1792: tzúkor (Váli: OrvSz. 2: NySz.); — cuker, cukker (MTsz.); cuker, cukk'ér (EtSz. 1: 770 cuker a.); cúkár (ÚMTsz.). J: 1. 1587: ’étel, ital édesítésére használt anyag; Zucker’ # (1. fent); 2. 1875 e.: ’céklarépa; Rotrübe’ (MTsz.). — Sz: cukroz 1763: Czukrozni'sz. (NyÚSz.) | cukrász 1830: Czukrász (NyŰSz.) | ~ka 1842: cukorkám gr. (Töpfer —Nagy lg.: Egysz. 658: NSz.) II cuki 1898: „cuki: czukrászda” (Dobos). J: A) fn. 1. 1898: ’cukrászda; Zuckerbäckerei’* (1. fent); 2. 1920: ’cukor- ka; Zuckerl’ (Nyr. 49: 88). B) mn. 1933; ’édes; süß | bájos; reizend, herzig’ * (MNy. 28: 90).
Hazai német eredetű; vö. h. korai úfn. zugker, czuckar, zuckar ’nádcukor’. Vö. még: h. lat. czucarum, zukarum, cucharum stb. ’ua.’ ; ir. ném. Zucker ’cukor’. A német szóra a 15. sz. első feléből, a latin szóra 1490-ből van a legkorábbi hazai adatunk (vö.: Mollay: OfnerSt. 100, 192; OklSz.). A német szó is, a hazai latin is bajor-osztrák közvetítéssel az olaszból származik; vö. ol. zucchero ’ua.’. Német nyelvterületen a 12. sz.-ban terjedt el. Végső fokon óind eredetű (vö. ói. éarkara ’szemesés cukor’), s etimológiailag azonos a szaharin-nvá, — A magyar szó hazai német eredetét tárgytörténeti okok is támogatják. A m. R. cukaronkandia ’kandis- cukor’ (1. 1588: Frank: HasznK. 35: NySz.) azonban azt mutatja, hogy a közvetítésben a latinnak is volt szerepe. A nádcukor megismerése előtt az ételeket mézzel édesítették; a nádcukrot ezért népiesen nádméz-nek. (1. 1505 k.: OklSz.) hívták. Ezt az elnevezést csak a 19. sz. elején, a répacukorgyártás megindulásával szorította ki a cukor, amely most már répacukrot is jelentett. 2. jelentése is a répafélék cukortartalmának felismerésével függ össze. — Közvetlenül az olaszból való származtatása nem valószínű.
Munkácsi: NyK. 17: 101 ® ; Melich: Nyr. 24: 105 ® ; Asbóth: NyK. 26: 461; Lumtzer — Melich: DOLw. 80; EtSz.®, 1: 770 cukaronkandia és cuker a. is; Tolnai: Ny új. 153, 216; SzófSz.®; Tamás: UngElRum. 823. (Kluge: EtWb10 892.) — Vö. szaharin, szalon-.
cula 1480: ? „Georgio Czwlas” sz. szn. (OklSz.); 1565: „Ninez czuláya, kiuel betakarta magát” (Mel: Jób. 74: NySz.); 1800: tzúláinak gr. (Nyúlás F.: Borvizek 2: 29: NSz.); 1882: czúllát gr. (Lévay J. — Molière: D. Juan 19: NSz.); — culya (EtSz.); cola, cuma (ŰMTsz.). J: 1. 1480: ? ’ringy-rongy ; Lumpenzeug’ (1. fent), 1565: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’batyu; Bündel | kis zsák; kleiner Sack’ (MA.); 3. 1804/1922: ’szajha; Hure’ (Csokonai: ÖM. 1/2: 604); 4. 1893: ’szennyes ruha; schmutzige Wäsche’ (Nyr. 22: 382); 5. 1941: ’keresztrakás után a tarlón összekapart gabona; nach dem Aufmandeln zusammengeharktes Getreide’ (ÚMTsz.).
Bizonytalan eredetű. A belőle alakult celecula ikerszó és annak változatai alapján talán hangutánzó-hangfestő eredetre gondolhatunk. Ez esetben összefügghet a curha, curhó ’ringyó, szajha’ (MTsz.), továbbá a cucolék ’batyu’ (1774: kutzolék, tzútzólék: Kónyi J.: Várta 62, 63: NSz.) szavakkal, illetőleg ezek távolabbi családjával. Az 1. jelentésből fejlődött 3.-ra vö. cafat, cafra, ribanc, ringyó, rongy stb. — Török származtatása nem valószínű. A szb.-hv. N. culo, Kaj cula; szín, cula: ’batyu’ a magyarból való. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Ethn. 4: 206; EtSz. ® ; Jokl: Szinnyei-Eml. 49. — Vö. celecula.
culágrer 1873: „ezulágör: zureicher, handlanger, ki az építkezésnél téglát adogat stb.” (Nyr. 2: 517); 1895: culáger (Nyr. 24: 105). J; 1873: ’téglaadogató; Zureicher | az építőiparban az anyagot hordó segédmunkás; Handlanger’ (1. fent).
Német eredetű, de ezen belül kétféle megfejtése lehetséges. — 1. A ném. zulangen


culálc
461
curukk
többek között 'adogat, odanyújt’ igének megfelelő * Zu langer tőnév (DOLw. 80) átvétele. A magyarázatnak fő gyengéje, hogy ilyen német főnév nem mutatható ki. — 2. A ném. zureichen 'odanyújt’ családjába tartozó Zureicher, soproni ném. zuröcher 'adogató' (EtSz.) átvétele. Az egyeztetés hangtanilag nincs egészen tisztázva. — Az építőipari zsargon szava.
Kúnos: Nyr. 11: 490 ®; Melich: Nyr. 24: 105; Lumtzer —Melich: DOLw. 80®, 279, 288, 289, 306; Nagy J.: NéprÉrt. 1: 87; EtSz.
culák 1437: ? „Blasium Chwlakus” sz. szn. (OklSz.); 1395 k.: ,,tulu[m]ptita: zu- lach'’ (BesztSzj. 540.); 1647: czulákjához gr. (GKat: Válts. 2: 376: NySz.); 1816/1962: Szuláp (Kassai Bef. 309); 1818: fa tzulápok gr. (MNy. 36: 339). J: 1. 1395 k.: 'karó; Pfahl I cölöp; Pilote' (1. fent); 2. 1816/1962: 'ágas; mehrarmiger Pfosten' (1. fent); 3. 1874: 'oszlop; Saulé' (Nyr. 3: 229).
Származékszó: a szil 'vág, hasít’ ige régi mélyhangú változatának -k főnévképzős alakja. A p végű formák alkalmasint a cölöp és oszlop hatására jöttek létre. A p-nek más, a -fc-hoz hasonló szerepű képzőként való magyarázata szükségtelen. A származtatás alapján az eredeti jelentés 'hasított, vágott fakaró, facölöp, faoszlop' stb. — A culáp-nok. a cölöp alak változataként való magyarázata nem valószínű. A culák-nak. a cölöp és az oszlop közös szláv forrására való visszavezetése téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 22, Nyr. 45: 297; Hermán: Pászt. 68; EtSz. ® ; Melich: AkÉrt. 26: 607, MNy. 11: 412, 415; Fekete: Zárh. 6; Juhász: MNy. 33: 313; Nyíri: NNyv. 3: 28; Gáldi: Kassai Bef. 41; Tamás: UngElRum. 824. — Vö. szál1, szalu, szil2.
cumi 1907: „cumli: gumiból készült cső szopó kával, mellyel a csecsemő tejet szí fel üvegből, vagy csak szopóka, melyet elszopogat’' (ŰMTsz.); — cumi (ÉrtSz.). J: 1907: 'cucli; Saugbeutel oder Schnuller' (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó eredetű gyermeknyelvi szó. Hangalakja eredetileg a csecsemő szopásakor hallható hangot jeleníthette meg. A szó végi -i játszi képző. A rendelkezésünkre álló első adat már a cucZí-val való keveredésre mutat. Kevésbé valószínű, hogy közvetlen kapcsolatban volna a cseh cumel 'cucli, szopóka', szik, cumel ’ua.' szavakkal. A ném. Zummel 'ua.' (Machek: EtSIÖSl. 63) szót német forrásokból nem tudjuk idézni.
cuppan 1652: czoppantás sz. (NyK. 36: 303); 1787: „Szeretett társodnak tzuppant tsókolása” (Orczy: Költ. Holmi 234: NSz.);
1805 e.: cippantott sz. (MNy. 36: 339); 1846: czappanó sz. (Császár F.: Besz. 1: 78: NSz.);
1857: cuppintgat sz. (Bernât G.: Lavotta 36: NSz.); 1889: czubban (Balog I.; Újabb költ. 131: NSz.); — cubantok sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1787: 'csettintéshez hasonló hangot hallat (csók >; schallen (Kuß>’ * (1. fent); 2. 1792: 'úgy mozog, hogy közben csettintéshez hasonló hangot ad; quatschen' * (SzD. Tzupogni a.). — Sz: ~tás 1652: 1. fent I 1789/1890: tzuppantott gr. (Kazinczy: Lev. 1: 356: NSz.) [ ~óe 1857: leg- czuppanósabbjával gr. (Délibáb Naptár 60: NSz.). K cuppogr 1792:,,Tzupogni a’ vízbenn, sárbann, teupo^a’láb” (SzD.); 1802:|teubo^- tatta sz. (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 38: NSz.); 1808: Tzuppogni sz. (SI.). J: 1. 1792: 'tocsog, pocsog; quatschen’# (1. fent); 2.
1820: 'cuppan; schmatzen’ # (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 91: NSz.). — Sz: ~ós 1893: czuppogós (Kozma A.: Próza 183: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. A sárban járásnak, súlyosabb test vízbe esésének hangját jeleníti meg. Hangutánzó rokonságába legközelebbről a csobban, csobog-téle igék tartoznak. A csattanós csókkal kapcsolatos jelentések a ’tocsog, pocsog’ jelentéstől függetlenül, hasonló hangbenyomás alapján alakulhattak ki.
Gombocz: MNy. 9: 388 ®; EtSz. 1: 774 cupog a.; Simonyi: Nyr. 45: 298; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 153; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz. cupog a.; Bárczi: Bev.3 75; Kelemen: Mondsz. 369 ®, 542. — Vö. csobban.
cupringcr 1880: „hol lakik itt a ï>czup- ringer?«” (Makróczy J.: Becs. szeg. 10: NSz.); 1881: czup'inger (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.); — cuplinger (NNyv. 1: 242). J: 1880: ’cselédközvetítő ; Dienstbotenvermittler’ (1. fent).
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. h. ném. N. zupringer ’cseléd- vagy helyszerző’ (NNyv. 1: 242), ném. B. zuabringer 'közvetítő' (Striedter-Temps: DLwSkr. 111); vö. még ir. ném. Zubringer 'adogató', a délnémetben többek között 'állásszerző, -közvetítő' (Halász: NMSz.). A cuplinger Z-je elhasonülás eredménye. Aszó átvételének és nyelvjárásivá válásának társadalmi alapja városaink német polgárságának cseléd tartása, illetőleg a falusi lányok városi cselédeskedése volt. — A fogalommal együtt maga a szó is elavulóban van.
EtSz. ® ; Zolnai B.: MNy. 19: 34; Fekete: Zárh. 12; Horger: NNyv. 1: 242. (Striedter- Temps: DlwSkr. 111).
curukk 1709: „ha nem czrukkoltatnának bennünket" sz. (Nyr. 66: 32); 1754: „az seregek Ura menyből kiáltotta nékik: Czu- ruk!" (Csete I.: Panegyrici 25: NSz.); 1808: Tzurukkol/ni sz. (Sándor I.: Sokféle 12: 185:


cvekedli
462
cvikli
NSz.); 1892: czurikkoltam sz. (Csoôr G.: Falu 85: NSz.); 1894: czurokkolok sz. (Abonyi Á.: Nov. 1: 32: NSz.); — corokôltat sz., cruk mëg!, curik, curük, szrukkol sz., szurikk (ÚMTsz.). J: 1709: ’ vissza!, hátra!; zurück!’ (1. fent). — Sz: ~ol 1709: 1. fent.
Bajor-osztrák eredetű; vö. alsó-ausztriai zruk (Hornung —Roitinger: UnsMund. 47), ném.T. zrugg (Schatz: VVbTirM. 2: 734): ’hát- ra, vissza’ ; vö. még ir. ném. zurück ’ua.’. Az átvétel több bajor-osztrák jellegű nyelvjárásból (köztük nyilván hazai német nyelvjárásokból is) történhetett, az alakváltozatok ugyanis a németből magyarázhatók, kivéve a bármelyik szótagban jelentkező o-t, mely már magyar hang változás eredménye. — A mai magyar nyelvben elsősorban igás állatot hőköltető, hátrálásra késztető szó; emberre csak durva vagy tréfás használatban vonatkoztatják. — Egyes nyelvjárásokban van lovat hőköltető, ill. faroltató szóként cruksté, crukstéjn, curuksté is (ÚMTsz.), ez a ném. N. zurückstehen ’hátrább áll’ (felszólításként használt főnévi igenév) átvétele. — A magyarban elsősorban az osztrák katonai nyelv révén honosodhatott meg. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 105 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 80, 283; EtSz.; Horger: MNy. 36: 132; Loványi: MNy. 36: 298; Bárczi: Szók.2 34; Kelemen: Mondsz. 353, 354, 462; Tamás: UngElRum. 825. (TrübnersDtWb. 8: 495; Kluge: EtWb.19 895.)
cvekedli 1891: „cvekerli: kockatészta” (Nyr. 21: 19); — cvekkedli, cvekkerli (Kelemen5) ; cvekedli (ÉrtSz.) ; cëbëkli (ÚMTsz.). J: 1891: ’kockatészta; Fleckerl’ (1. fent).
Német, közelebbről valószínűleg bajorosztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zweckerl ’kockatészta’; vö. még ném. Zweckerln ’ua.’ (Halász: MNSz. cvekedli a.). A német szó minden bizonnyal a zwicken ’csíp stb.’ családjába tartozik, s eredetileg — a késsel vékony csíkokra metélt tésztával szemben — a kézzel csipetkézett, szaggatott tésztára vonatkozott. Népi átvétellel került nyelvünkbe. A szóvég alakulására vö. hokedli, stampedli. — Vö. evikipuszi, evikker.
evikipuszi 1870: ,,hatalmas két zwiki puszit nyomott . . . ajakimra” (Básthy I.: Papa 10: NSz.); 1875: czviki puszit gr. (Tóth K.: Ördög párn. 38: NSz.); 1880: czivikipuszi (Lidércz-napt. 64: NSz.); — cvikli puszi (Nyr. 25: 431). J: 1870: ’olyan csók, amelyet gyermekek úgy adnak felnőtteknek, hogy mindkét oldalról az arcukba csípnek; ein Kuß, den kleine Kinder Erwachsenen geben, wobei sie die beiden
Backen derselben kneipend berühren’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zwicke^-busssl ’cvikipuszi’; vö. még ném. B. zwick'rbusz'l (Hüg.) ’ua.’. A német Összetétel előtagja a ném. zwicken ’csíp’ családjába tartozik, így szavunk előtagja végeredményben összefügg a m. cvekedli és evikker szavakkal. — Meglehetősen ritka, tréfás hangulatú szó.
Kövi: Nyr. 42: 284; EtSz.®; Fekete: Zárh. 11. — Vö. cvekedli, evikker.
evikker 1860: „Mily nobleul tud zwicke- rezni A szép hölgyek szemeibe” sz. (Vida J.: Koszorú 139: NSz.); 1863: „’zwicker’-emet megtörülve a fenyvesmadarakat s foglyokat szorosabb szemügyre vettem” (Frankenburg A.: Bol. Μ. kai. 153: NSz.); 1867: czvikkere- mén gr. (Spitz.-napt. 17: NSz.); — evikker (EtSz.). J: 1860: ’orresíptetős szemüveg; Kneifer’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zwicker ’orresíptetős szemüveg’ (tkp. ’csíptető’). A német szó e jelentésben elvonással rövidült a Nasenzwicker-\)6\, ez pedig a fr. pince- néz ’orrcsíptetŐ’ tükörszava. — E szemüvegtípus divatja múltával a szó is egyre ritkább használatúvá válik.
EtSz. ® ; P. Balázs: MNy. 56: 201. (TrübnersDtWb. 8: 549; Striedter-Temps: DLwSkr. 113; Schneeweis: DtLwSkr. 23, 70.) — VÖ. cvekedli, evikipuszi.
cvikli 1825—6: „ék az ingen, tzvikli” (EtSz. 1: 638 cikli a.) ; — cikli, cikula, cigula (MTsz.). J: 1. 1825-6: ’ék alakú betoldás a ruhában; Zwickel’ (1. fent); 2. 1959: ’szorult helyzet; bedrängte Lage’ (ÉrtSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bajor- -osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. zwickl ’ék, betoldás’ (Tóth: MDivatsz. 17), h. ném. zwickl ’ua.’; vö. még ir. ném. Zwickel ’ua.’. A m. cikkely ugyanennek a német szónak korábbi átvétele. — A szó a magyarba mint a szabó-varróipar mesterségszava került. 2. jelentése a városi nyelvben alakult ki. — A cikula, cigula formáknak nincs teljesen kielégítő magyarázatuk. Az a végű formák elkülönítése nem megokolt, latinból való származtatása téves, a szó vég alakulására nézve szlovák hatás feltevése szükségtelen.
Melich: Nyr. 24: 106 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 78, 81, 273, 306; Rell: LatSz. 34; Szenttamási: NyF. 19. sz. 19; EtSz. 1: 683 cikli a., 686 cikula a. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 298; Beke: Teuth. 6: 240; Tóth: MDivatsz. 17; Kálmán: MNyj. 2: 63; Lengyel I.: Nyr. 87: 113. - Vö. cikkely.


Cs
csá 1664/1670: „C/α fzôke, hajfz tarosa Iga nyakad tarosa, Szántogaffad földemet” (Kelemen: Mondsz. 843); 1702: tsáh (Misk: Vkert 10: NySz.); 1729: csah (HOklSzj. 175);* 1836: Tsá (Kassai 5: 147); — csa, csájgatni sz. (ŰMTsz.). J: 1664/1670: ’igásállatnak jobbra, illetőleg balra terelésére használt szó; hott bzw. hü’ (1. fent). — Sz: '-'gat 1844: Cságat (Somogyi A.: Szók. 27: NSz.) | ~e 1863: csás (MTsz.) || csára. 1831; „Csára menni: balra, hozzád” (TudGyűjt. 7: 74). J; 1831: ’balra; links | jobbra; rechts’ (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett állatterelő szó. Bele tartozik a c, cs-féle hanggal kezdődő állathívogató és állatűző indulatszók, illetőleg az ezekből keletkezett névszók rokonságába; vö. c, co, csiba; cica, coca, csikó stb. Feltehetően belőle keletkezett csálé és cselo állatterelő szavunk is. A csára hatá- rozóragos alak határozószóként önállósult. A nyelv terület nagy részén jelentése 1 jobbra’, de ritkábban ’balra’ is; vö. hajsz ’balra’, de ’jobbra’ is; tüled ’jobbra’, de ’balra’ is. Van adatunk -val határozóragos alakra is; vö. 1831: Csávái ’csára’ (TudGyűjt. 7: 74). — Iráni és román származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: ÁKE. 189; Asbóth: NyK. 33: 110; EtSz.®; Drágáim: Dac. 3: 692; Kelemen: Mondsz. 453, 499; Tamás: NytudÉrt. 40. sz. 360. — VÖ. csálé, cselo.
csáb, csába 1. csábul
csabaire 1500 k. : ,,Isop salluia obruta czyabaire” (Nyr. 2: 68); 1525 k.: „Pimpinella: Chabaÿr” (MNy. 11: 80); 1540 k.: chobayer fw (MNy. 11: 134); 1578: Csábairéuel gr. (Mel: Herb. 67: NySz.). J: 1500 k.: különféle gyógynövények (főként a Pimpinella és a Sanguisorba nemzetség) neveként; zur Benennung verschiedener Heilkräuter (bes. der Geschlechter Pimpinella und Sanguisorba) (1. fent) ; szakny. csábaire, csabaire ’Sangui- sorba minor’.
Magyar fejlemény; valószínűleg összetett szó. Előtagja feltehetőleg azonos a mondai Csaba személynévvel; vö. 1150 k./13 —14. sz.: Soóamogera (An. 45.); ennek eredete nincs tisztázva. Bár az összetétel előtagjának a Csaba személynévvel való tudatos azonosítása a 16. sz.-ban már megvolt (vö. 1584: Beythe: Nom. 7: NySz.), az sem lehetetlen hogy ez az előtag eredetileg nem a mondai személy neve, hanem csak később azonosult azzal népetimológia révén. Az összetétel utótagja az ír ’kenŐcs’ jelentésű főnév. Alaki felépítését és a névadási típust tekintve a csabaire tehát olyan növénynév lehet, mint például Boldogasszony papucsa ’Cypripedium’, Szent-László füve ’Gentiana cruciata’, Szépasszony tenyere ’Abutilon Theophrasti’. Ugyanezzel az előtaggal alakult a csabaüröm növénynév is; vö. 1602: ,,Pimpinella: . . . Chaba-urŰm” (Nyr. 13: 118). Lehetséges azonban, hogy a csabaüröm csak a csabaire népetimológiás változata. — A rom. cébáre, N. ceabáre ’csabaíre’ valószínűleg magyar eredetű, de a népetimológiás lehetőségek miatt a magyar eredetihez való viszonya még további tisztázásra szorul. — Szaknyelvi szó.
Géresi: Nyr. 2: 68; Fialowski: Nyr. 13: 62®, 114, 155, 205, 397; Szarvas: Nyr. 22: 150; Szinnyei: Nyr. 22: 249; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 25: 538; Borbás: Nyr. 25: 553, 26: 81; Munkácsi: NyK. 32: 396; Bleyer: PBBeitr. 31: 577; Nádai: NyF. 27. sz. 25; Herman: Pászt. 673; EtSz. ® és 1: 789 csabaüröm a.; SzófSz.®; Beke: AkNyÉrt. 26/8: 11; Cioranescu: DiccEtRum. 158.
csabak 1419: ? ,,descensus Chabak” szn. (NyK. 46: 126); 1825: „tsabak vagy hatszárnyú keszég” (SzegSz.). J: 1825: ’keszeg- fajta; Art Weißfisch’ (1. fent).
Kun-besenyő eredetű; vö.: csag. Üapak ’apró hal’; oszm. çapak bahgz ’egy fajta hal’ (SDD.); tat. Úabak ’piros szárnyú ponty’; kir£. éabak ’ua.’; csuv. όαΒαχ ’egy fajta hal’ (RÖS1. Aeu} a.). Az ukr. N. uoŐúk; or. N. uaŐÚK, ueŐáfa ’dévérkeszeg’ török jövevényszó. — Am. csabak szóközépi b hangja világosan arra mutat, hogy kipcsak típusú török nyelvből való. — Szláv eredeztetése téves. — Nyelvjárási szó.


csab ultitól
464
csacska
Munkácsi: Ethn. 4: 183; Gombocz: M- Ny. 3: 109 ®, BTLw. 56; EtSz. ® ; Asbóth: KSz. 13: 326; Németh: MNy. 17: 25, 26 ® ; Rásonyi: NyK. 46: 126; Ligeti: NyK. 49: 213. (Lokotsch 378.; Vasmer: RussEtWb. 3: 307 ue6áic a.)
csábít 1. csábul
csabukkol 1829: „Csatangolok csabak- kolok kószálok Időt vesztve zalánbolok” (TudGyűjt. 11: 84); 1831: Csabukkolok gr, (TudGyűjt. 7: 17); 1862: csabukol (CzF.); — csdbukkul (ŰAÍTsz.). J; 1829:’kószál; herum- schweifen’ (1. fent).
Hangfestő eredetű. Feltehetőleg a csábul, csámborog stb. családjába tartozik. Hangalakjának kialakulására azonban hathatott a bandukol is. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ®. — Vö. cammog, cankózik,
csamangó, csámborodik, csámpás, csáinpo- rodik, csángó.
csábul 1603: „Fórfi, aszszony a részegség miatt meg csáb ult" (Der: Préd. C2: NySz.). J: 1. 1603: ’kábulatba esik; betäubt werden | eszét veszti; den Verstand verlieren’ (1. fent); 2. 1808: ’hajlik a csábításra; sich verführen lassen’ * (SI.) || csábít 1611: „Czábitom: Percello, Stupefacio” (MA.). J: 1. 1611 :’kábulatba ejt ; betäuben I eszét megzavarja; den Verstand verwirren’ (1. fent); 2. 1668: ’helytelen vagy bizonytalan kimenetelű dologra igyekszik valakit rávenni; verführen’ # (VárM: Szöv. ElŐb.: NySz.); 3. 1800: ’erősen vonz; stark anziehen’ # (Nyúlás F.: Borvizek. 2. Élőbeszéd 5: NSz.) K csába 1611: „Czába: Stupidus, Delirus” (MA.). J: 1611: ’bamba; blöde I félkegyelmű; geistesarm’ (1. fent) II csáb 1828: „a külső csábnak feláldozza” (MNy. 2: 329). J: 1828: ’csábítás; Verlockung I vonzerő; Reiz’ (1. fent). — Sz: ~os 1832: csábos (Fáy A.: Bélteky 1: 372: NSz.).
Hangfestő eredetű szócsalád; tagjai voltaképpen a kábít, kábul, kába stb. szavaknak szóhasadással elkülönült változatai. Hangutánzó-hangfestő szavaink szókezdő k~ cs hangmegfelelésére vö. kukorodik^ csukoro- dík, kajla csajla, kattog ~ csattog, kúszik ~ csúszik stb. Összefügg a csámborodik családjával is. A csáb az igealakokból való nyelvújításkori elvonás eredménye. Az esztelen- ség és az erkölcsi állhatatlanság fogalmának összefüggésére nézve vö. a bolondít, kábít, szédít szavak megfelelő jelentésváltozatait. — Iráni, török és német származtatása téves.
Balassa: NyK. 24: 379; Munkácsi: ÁKE. 189; Asbóth: NyK. 33: 110; Simonyi: Nyr. 32: 535; Vámbéry: MBölcs. 144; EtSz. 1: 785 csába a.®; Tolnai: Nyúj. 161, 211; Kallós S.: DunSz. 7: 157; SzófSz. csábít a.;
Károly: MNy. 62: 153. — Vö. csámborodik, kába.
csacsi 1791: „mind a’ Tsatsit, mind a NÓftényt” (Nagyváti J.: A szorg. mezei- gazda 2: 252: Tompa); 1808:? Tsitsa (Sí. Tsatsi a.); 1840: csucsí (MTsz.). J: 1. 1791: ’szamár; Esel | szamár csikója; Eseljunges’ * (1. fent); 2. 1815:? ’butus, oktondi, tapasztalatlan személy (főleg gyermek); dumme, einfältige, unerfahrene Person (bes. Kind)’ * (IrtörtKözl. 6: 481), 1844: ’ua.’ (Terhes S.: Szúrony 63: NSz.). — Sz: ~ság 1895: csacsíságával gr. (Ambrus Z.: Ninive 90: NSz.) I ~skodik 1958: csacsiskodik (D. Bartha: Szóképz. 12).
Magyar fejlemény, de kialakulása többféleképpen magyarázható. — 1. Hangutánzó eredetű állathívogató szóból keletkezett. Be le tartozik a c, cs-féle hanggal kezdődő állathívogató és állatűző indulatszók, illetőleg az ezekből keletkezett névszók családjába; vö.: c, co, csiba; cica, coca, csikó stb. E származtatás alapján a csicsa alak változat ide- tartozása kevésbé volna kérdéses. — 2. Származékszó: a csacsog ige családjába tartozó -í képzős alakulat. Eredeti jelentése feltehetőleg ’csacsogó, csacska’ volt, ebből magyarázható a ’butuska’, majd a szamár ’buta’ hatására kialakult a ’kisszamár, szamárcsikó’ jelentés. E magyarázat gyengéje, hogy a feltett jelentésfejlődést adatok nem támogatják. — Az a magyarázat, amely szerint a csacsi eredetileg a szamár hangját utánzó hangsor volt, nem valószínű. A szónak török eredetű tőből való magyarázata és olasz származtatása téves.
CzF.; Körösi: Nyr. 15: 351, 47: 227, ÓIÉI. 29; Vámbéry: MBölcs. 144; EtSz. ® és 1: 1018 2. csicsa a.; Horger: MNy. 32: 42 ®, 36: 184; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 4, 43; D. Bartha: Szóképz. 12; Molnár N.: Áll. 14, Szárny. 76. — Vö. csacska, csacsog.
csacska 1723: „Olly csacska e világ, hogy a ki harsányon nem felel, kába-bolondnak aléttatik” (Csúzi: Síp. 32: NySz.). J: 1. 1723: ’felszínes gondolkodású; von oberflächlicher Gesinnung | balga; töricht’ * (1. fent); 2. 1784: ’fecsegÔ; plauderhaft’ * (SzD. 81). — Sz: ~ság 1724: csacskaság (Nyr. 38: 258). ,
Származékszó: a csacsog ige tövéből alakult -ka képzővel. Kevésbé valószínű, hogy a csacska egyszerűen hangtani változata volna a csacsogó igenévnek. A szó alaktani felépítésére nézve vö. cinke, fecske, locska stb. A ’fecsegő’ ’balga’ között a megfon- tolatlanság lehetett az összekötő láncszem. A szó gyermekekkel kapcsolatos gyakori alkalmazás révén egyre inkább kedveskedő árnyalatú lett.
CzF. ® ; Balassa: NyK. 24: 379; Simonyi:


csacsog*
465
csahol
TMNy. 547; EtSz. 1: 791 csacsog a.®; Körösi: Nyr. 55: 69; Kardos A.: Nyr. 59: 217; Horger: MNy. 32: 43 ®, 36: 184; Szóf- Sz. ; Bárczi: Szók.2 28. — Vö. csacsi, csacsog.
csacsog* 1456 k.: „est tacens qui invenitur sapiens, et est edibilis qui procax (chachagho ) . . . est ad loquendum” sz. (SermDom. 2: 268); 1506: chachogafa sz. (WinklK. 132); 1598: czáczag, Czàczog (Decsi: Adag. 3, 90: NySz.). J: 1. 1456 k.: ’fecseg; schwatzen | cseveg; plaudern’# (1. fent); 2. 1529 e.: ‘csicsereg; zwitschern’ (VirgK. 105). — Sz; ~ás 1506: 1. fent.
Hangutánzó eredetű. Alakja madárhangot és más hasonló természeti hangot jelenít meg. A hangutánzás síkján összefügg a N. csárog ’károg, fecseg, lármáz’, N. csárma ’lármás, fecsegő stb.’, N. csáforit ’fecseg’ szavakkal. A 2. jelentés lehet az eredeti. Emberre vonatkoztatva régebben többnyire rosszindulatú rágalmazással, kétes hitelű dolgok terjesztésével kapcsolatban használták. Később rosszalló jellegét elvesztette, sőt — főleg gyermekek és fiatal nők kedves, csapongó beszédét jelölve — kedveskedővó is vált. — Mongol egyeztetése és olasz származtatása téves.
CzF. ® ; Bálint: Párh. 5; Simonyi: TMNy. 413; Moór: Toldi 26, Ungjb. 1: 292; EtSz. ® ; Körösi: Nyr. 55: 133, MNy. 23: 473; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Ruzsiczky: KazTájsz. 197. — Vö. csacsi, csacska, csáforit, csárma.
csádé 1611: „Czaday: Herbetum, Dumus, . . . Vepres” (AIA.); 1616: csadé (Lép: FTük. 112: NySz.); 1776-7: Csaté fok hn. (NytudÉrt. 22. sz. 20); 1783: saté, sáté (EtSz.); 1784: tsáté (SzD. 72); 1836: csadaly (EtSz.); 1836: Tsadály fü (Kassai 5: 148); 1872: Csádaj hn. (Nyr. 1: 134); 1875 e.: sátéj (MTsz.); — Csadré, csődre (ÚMTsz.). J: 1. 1611: ’csalit, cserjés; Gebüsch’ (1. fent); 2. 1747: ’sásféle; Art Schilfgras’ (MNy. 53: 514); 3. 1784: ’giz-gaz; Gekraut | dudva; Unkraut’ (SzD. 81); 4. 1842: ’magos kender (a kukoricában) ; Saathanf (im Maisfeld)’ (MTsz.); 5. 1873: ’levágott fa ágboga; Gezweig eines abgehauenen Baumes’ (Nyr. 2: 93); 6. 1906: ’lehullott falevél; abgefallene Baumblätter’ (NyF. 33. sz. 20); 7. 1906: ’csalamádé; Grünmais’ (ÚMTsz.).
Ismeretlen eredetű. Alakváltozatainak egymáshoz való időrendi viszonyulása nem deríthető jól fel; a talán eredetibb cs-ző és a-zó alakokból az s-ezök és ά-zók a sás analógiás hatására is kifejlődhettek (vö. 2. jelentés). A csadaj ~ csadé, csádaj ~ csádé viszonyra vö. taraj ~ taré, paraj ~ paré stb. Jelentésfejlődése sem világos. Az 1. jelentés alapján esetleg a N. csutaj ’b ökrös hely’ (vö. 1792: T su táj: SzD.) is e szó etimológiai körébe vonható. — A csatornádé szóval való egybevetése nem meggyőző. Finnugor egyeztetése és török származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
Edelspacher A.: Nyr. 5: 197; Munkácsi: Ethn. 4: 299; EtSz.®.
csáforit 1832: „Csáforitani: fenthangon nevetŐzve fetsegni” sz. (TudGyűjt. 3: 70); 1839: sáforít (MTsz.); — csávorít (MTsz.). J: 1832: ’fecseg; schwatzen | szájaskodik; keifen’ (1. fent) || csáfori 1873: ,,Csáfori: szájas nő” (Nyr. 2: 44); — csáfri (ÚMTsz.). J: 1873: ’szájaö(nő); großmäulig (Weib) I fecsegő; geschwätzig’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Alakja eredetileg a gyors, fecsegő beszéd hangját jeleníthette meg. A hangutánzás síkján összefügg a csacsog, csárog, cseveg stb. szavakkal, valamint számos nyelvjárási szinten élő szóval; vö.: csáfog ’csipog’, csávog ’szól (a csóka) ; csacsog’, csávé ’szószátyár’ (MTsz.); csajfog ’csahol’, csáforgat ’jártatja a száját; pletykál’; csáfirkó ’fecsegő’, csávori- kol ’lármáz’ (ŰAITsz.) stb.; vö. még: 1791: „Beszéd. Sermo . . . Károgás, Tságárság” (Noszkó: Virágszótár 27: NSz.); 1838: „Csa- ritálni: fecsegni” (Horváth J.: Vegyes Táj- sz.: NSz.). — Nyelvjárási szók.
EtSz. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 94. — Vö. csacsog, csárma, csárog.
csapató 1781 e. : „Tságatyú: Pars aratri” (Gáldi: Szótir. 67); 1786: tságattyú (Μ. Hírmondó 570: NSz.); 1792: Tságatyó (SzD.); 1816: Tságato (Gyarmathi: Voc. 101); 1838: Cságóté, Cságotu (Tsz.); 1877: csigattyúszég (Nyr. 6: 373); 1878: cságaté (Nyr. 7: 525); 1888: cságacsu (Nyr. 17: 240); — cságotyú (MTsz.); cságotawzeg, cságotiészég, csákódé- szeg, csákotyuszeg (NyF. 17. sz. 34); csár- gatyuszög (NyF. 37. sz. 20); csángatészeg (NyF. 40. sz. 53); csávattyú (EtSz.); csággaté (OrmSz.); cságitú, cságodi, csángotyu (ÚMTsz.). J: 1. 1781 e.: ’az eke taliga rúdját kormányzó görbe fa vagy vas; Kehrrahm’ (1. fent); 2. 1952: ’tézsla; Ziehstange’ (Nyatl. tézsla a.).
Ismeretlen eredetű. — A csá állatterelő szó cságat ’balra (jobbra) ösztönöz’ származékával való egybevetése alaposabb vizsgálatot érdemel. Az a feltevés, amely szerint a sikló ’keresztfa a boronán’, a sikattyú ’váltóeke talyigájának része stb.’ (vö. SzegFüz. 1: 224) szavakkal együtt a sikolt ige folyamatos melléknévi igenevének alakváltozata lenne, kevéssé valószínű. — Nyelvjárási szó.
Papp A.: Nyr. 3: 472; EtSz. ® ; Mészöly: SzegFüz. 1: 224; Bátky: NéprÉrt. 29: 79.
csahol 1570 k.: „Nictit canis in odorandis vestigÿs ferarum leuiter ganniens: nyo- 30 Történeti-etimológiai szótár


csaj
466
csaja
mon fut, czihol” (MNy. 3: 86); 1585: Tsehe- lék gr., Tsehlok gr. (Cal. 447, 698 [694]); 1595: Tfeheülni sz. (Ver. 41); 1604: Czaholoc gr. (MA. Nícto a.); 1697: tsiholásokat sz. (IrtörtKözl. 5: 356); 1702: tzivolásokkal sz. (Misk: VKert. 201: NySz.); 1708: Tsahólok gr. (PP.); 1748: tzihelésekkel sz. (Gyöngy: KJ. 12: NySz.); 1810: Tzíholok gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 30: NSz.); 1862: csehél (CzF.); — csávói (MTsz.) ; cahól, csahó, csaholl, csahú, csahul (ÚMTsz.). J: 1. 1570 k.: ’éles hangon, szaggatottan ugat; kläffen’# (1. fent); 2. 1787: ’csacsog; schwatzen | fecseg; plappern’ (Orczy: Költ. 6: NySz.) || csahog· 1767: „Róka nyikogás, tsehegés” sz. (PPB. Gannitus a.); 1792: „Tziholni. Tzihol a’ kopó, mikor a’ nyúlat űzi. Tzihogni” sz. (SzD. Tziholni a.); 1792: csobogását sz. (Verseghy: A szerelem gyermeke 73: NSz.); 1815: tsavogási sz. (Farkas A.: Látókép 2: NSz.). J: 1767: ’csahol; klaffen, belfern’ (1. fent) I] csahint 1791: „Hármat czihantott s mindgyárt hozzá futottak”, czehentést sz. (Gvad: Orsz. 116, 130: NySz.); 1863: csahin· tására sz. (Kazár E.: Elbeszélések 1: 157: NSz.). J: 1791: ’vakkant; blaffen’ (1. fent) II csali os 1831: „csahos: garrulus, dicaculus” (Kreszn.). J: A) mn. 1831: ’csacska; geschwätzig I hangoskodó ; vorlaut’ * (1. fent). B) fn. [elócsahos] 1831: ’valamely csoport nagyhangú szószólója; Rädelsführer’ (Kreszn. csahos a.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hang- alakja a kutyaugatás hangképzetét tükröz- teti. A hangutánzás síkján távolabbi összefüggésben van a cihog és a csihol igékkel, továbbá a cseveg, csivitel, csivog igék családjával is. A csahos szóvége az -s melléknévképzővel azonos. E hangutánzó hangsornak más képzőkkel alakult származékai is kimutathatók; vö.: 1771: tsahíttás ’csaholás’ (Molnár J.: Egyh. tört. 3: 67: NSz.); 1804/ 1817: tsahitálgat ’csaholgat’ (Kováts József: Vers. 93: NSz.); csahitul ’csahol’ (MTsz.); csahinkol ’csahol’ (ÚMTsz.); csahész ’csaholó’ (ÚMTsz.); stb. — Török származtatása téves.
CzF. ® ; Budenz: NyK. 2: 351; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 31, Nyr. 33: 143, 45: 292; Gombocz: MNy. 3: 397, 9: 386 ®, Jelt. 13; Munkácsi: KSz. 10: 346; EtSz. 1: 797 2. csahol a. ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 26; Skaliéka: SbFil. 11: 78, 81; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 298; Kelemen: Mondsz. 387; Ruzsiczky: KazTájsz. 207 ® ; Costa: LRom. 13: 506; Károly: MNy. 62: 152.
csaj 1900: „Csaj: leány” (Jenő — Vető 63); — dzsaj (ÚMTsz.). Js 1. 1900: ’(az argóban:) leány; Schickse’ (1. fent); 2. 1908: ’ringvó; Hűre’ (Zolnay —Gedényi).
Cigány eredetű; vö. erdélyi, szlovákiai, csehországi cig. Óai ’leány, valakinek a lánya’; kimutatható más cigány nyelvjárásokból is. A cig. Óavo ’fiú, gyermek’ nőnemű párja. Megfelelői megvannak az indoeurópai nyelvekben; vö. ói. yúvan-; av. y avan-; lat. iuvenis: ’fiatal; ifjú’. A szó bekerült a német argóba is: tschai 'betörésnél szolgálatot teljesítő, kémkedő lány’. — Az argó szava, de helyenként átkerült a nyelvjárásokba is.
Bárczi: MNy. 27: 291. (József fhg.: Czig- Nyelvt. 178; Pokorny: IndEtWb. 1: 510; Wolf: RotwWb. 4771., ZigWb. 231, 235.)
csaja 1618: „czaja giűmőlcz es szőlő veztő fereg” (MA: Scult. 723: NySz.); 1838: Csalya (Tzs.); — sala (MTsz.); Csája (ŰMTsz.). J: 1. 1618: ’gyümölcs és szőlőpusztító bogár; Obst- und Traubenkäfer’ (1. fent); 2. 1837: ’cserebogár; Maikäfer’ (Ordódy: Tájsz. 1: NSz.). — Sz: csajkó 1735: csajkó ’szőlőbogár’ (MNy. 1: 361).
Ismeretlen eredetű. Valószínűleg összekapcsolható a Sándor Istvántól felújított, de el nem terjedt csajva ’sáskafajta; cserebogár’ szóval; vö. 1416 U./1450 k.: Laiua (BécsiK. 263); ennek etimológiája ugyancsak tisztázatlan. — A csajva ~ csaja viszonyra vö. pitvar~ pitar, szálvia^ zsálya stb. A csaja ~ csalya ~ sala váltakozásra vö. egyrészt csajka ~ sajka ’foly ami hajó’, csala- vári~ salavári, másrészt csalán~ csalyán~ csaján. — A természettudományi szaknyelvben a származéka él: nagyjejű csajkó ’Lethrus apterus’ (KertLex. 177 Csajkó a.). — Nyelvjárási szó.
EtSz.®, és 1: 801 csajva a., 1: 834 csalya a.
csája 1825: ? „ott a’ tsájás Bolt mellett” sz. (Maróthy Μ.: Amália 22: NSz.); 1864: ,,a’ város gazdagjai . . . csajt és égettbort isznak” (Hunfalvy: Vogul föld 169: NSz.); 1865: csájt gr. (Színi K.: Dalos. 98: NSz.); 1868: csái (Vahot I.: Honv. Könyve 204: NSz.); 1875: csája (Tóth K.: Ördög párn. 38: NSz.); 1887: csájja (Baksay: Gyalogösvény 1: 10: NSz.). J: 1. 1864: ’tea; Tee I orosz módon készített, erős tea; auf russische Art zubereiteter, starker Tee’ (1. fent); 2. 1868: ’erősen (fele arányban) rumozott tea; Tee mit viel (zur Hälfte) Rum’ (1. fent); 3. 1872:? ’puncs; Punsch’ (Tolnai L·.: Urak. 56: NSz.), 1887: ’ua.’ (Ballagi — György: KerSz. 2: 48).
Vándorszó; vö.: bécsi ném. R. tschai (EtSz.); port, cha; ol. R. cia; szb.-hv. táj, sej; cseh táj; or. vau: ’tea’; megvan a legtöbb szláv nyelvben, a török nyelvekben, az arabban, valamint Ázsia számos nyelvében. Végső forrása az észak-kínai t?a ’tea’. A kínaiból egyrészt valamely török nyelv, illetőleg nyelvek közvetítésével került az oroszba, majd onnan a nyugatibb szláv és ezekkel szomszédos nyelvekbe ; másrészt a tengeri kereskedelem révén a portugálba,


csajbókow
467
c^ajvadék
majd onnan a spanyolba és az olaszba. (A kínai szó dél-kínai te változatára 1. a tea címszót.) — A magyar szó közvetlen forrása nincs megállapítva, a csáj és a csaja egymáshoz való viszonya is tisztázatlan. A csája forrásaként aligha gondolhatunk az orosz szó partitivusi értékű genitivusára, minthogy partitivusként többnyire nem uáx, hanem νάκ) használatos. ~ Az 1825: tsájás (1. fent) idetartozása kétséges, mivel lehetséges, hogy ez a szerb-horvát eredetű csája ’egy fajta szerb étel’ (vö. MNy. 12: 134) származéka. — A múlt században a felsőbb társadalmi körökben is használt divatos idegen szó volt; ma kihalóban levő, főképpen nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Bogner: NNyv. 2: 205; Trócsá- nyi: Nyr. 72: 167; Erdődi: Nyr. 78: 76; Csongor: Pais-Eml. 276 ®. (Berneken Sl- EtWb. 1: 134; Lokotsch: 415.; Storfer: Wörter 74; Corominas: DiccCrítEt. 4: 405; Vasmer: RussEtWb. 3: 299; Machek: EtSIÖSl. 65.) — Vö. tea.
csajbókos 1873: „Csajbókos: eszelős” (Nyr. 2: 325), de 1. csajbutag; 1879: csajbókás (Nyr. 8: 469); — csabajda, csabajkos (NyF. 34. sz. 84, 33); csámbókos (NyF. 56. sz. 33). J: 1. 1873: ’féleszű; halbwitzig | hóbortos; rappelig’ (1. fent); 2. 1886: ’görbelábú; krummbeinig’ (Nyr. 15: 383); 3. 1886.: ’ügyetlen; ungeschickt’ (Nyr. 15: 383) II csajbutag1 1838: „Csajbutag: féleszű” (Tsz.); 1863: Csajpota, csajpoti (Kriza: Vadr. 493); — csajbota (MTsz.); csajgota (ŰAITsz.). J: 1. 1838: ’féleszű; halbwitzig’ (1. fent); 2. 1941: ’görbelábú; krummbeinig’ (ŰMTsz.); 3. 1941 :’ügyetlen; ungeschickt’ (ŰMTsz.) || csajbők 1879: „Csajbók: félbolond” (Nyr.8: 281). J: 1. 1879:’féleszű; halbwitzig’(1. fent) ; 2. 1885: ’görbelábú; krummbeinig’(Nyr. 14: 429); 3. 1893: ’esetlen; schlaksig | ügyetlen; unbeholfen’ (MTsz.).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Összefügg a következő nyelvjárási szavakkal: csajbos, csajgos, csajkos, csajkorás, csajtorás ’görbe, görbelábú, csámpás’ (Tsz., MTsz, ŰMTsz.); csajfétás ’esze- lős’ (Nyr. 42: 44); stb. A habókos^ hajbókos ’féleszű’ szóval való kapcsolatára vö. hőrész ’sirály’^ esőrész ’ua.’, hurkai csurka ’ua.’ (EtSz. 1: 1222 csurka a.). — A csabajda, csabajkos valószínűleg hangátvetéssel keletkezett; vö. csajvadék ’csőcselék’csavajdék ’ua.’ (1846: Bloch). A szóvégek különféle játszi alakítású végződések. — Nyelvjárási szavak.
Halász I.: Nyr. 9: 260 ®; EtSz. 1: 799 csajba a. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 18. — Vö. habókos.
csajhos 1792: „Tsajtos: motskos, tsata- kos, lotskos, lotsos, bé-lustoltt, sárral fel- -vertt p. o. köpenyeg” (SzD.); 1810: tsaly- hossal gr. (Hubay Μ.: Költ. 96: NSz.); 1836: Tsajhos (Kassai 5: 148); — csajkos (MTsz. csajhos a.). J: A) mn. 1. 1792: ’mocskos; schmutzig I csatakos; dreckig’ (1. fent); 2. 1893: ’parázna <nő>; unzüchtig <Weib>’ (Nyr. 22: 33). B) fn. 1810: ’szajha; Dirne’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutathatnak alaki és jelentésbeli sajátságai. A hangutánzás-hangfestés síkján távolabbról a csatakos, csatangol~ csatran- gol, csatrang, csetres ~ csetresz szavakkal függhet össze. — Az 1862: csajt ’sár, lucsok’ (CzF.); 1895: csajok ’ua.’ (Nyr. 24: 334); csajh, csajha, csahaj ’ua.’ (MTsz.) elvonás útján keletkezett. — Eredetibb jelentése az A) 1. lehetett; az A) 2. és B) átvitt értelmű. — A csádé szóval való összekapcsolása és török származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Edelspacher: Nyr. 5: 197; EtSz. ® ; Károly: MNy. 62: 152.
csajka1 1792: „Virágos- . . . -findsa*, -pohár*, -sálka*, -fzélke, -tséfze” (SzD. Virág a.); 1877: Csajka (Nyr. 6: 88); —· csájka, csálka, sajka (Nyr. 27: 324); sájka, sálká (ŰMTsz.). J: 1. 1792: ’csésze, findzsa; Schale, Tasse’ (1. fent); 2. 1874: ’(katonai) evőcsésze; (militärische) Eßschale’ (Nyr. 3: 185).
Szlovák eredetű; vö. szik, sálka ’csésze’, (polná) éálka ’(katonai) evőcsésze’; ennek alapszava a ném. Schale ’csésze; mérleg- serpenyő’ átvétele. — A magyar alakváltozatok közül a sálka az eredeti. A sajka, csajka talán inkább analógiás hatásra, nem pedig hangtani úton — szóeleji 5 > cs affrikálódás- sal, illetőleg szóközépi l > Ï > j fejlődéssel — jött létre. A sálká-t ugyanis hangalakja és jelentése alapján egyaránt asszociációs kapcsolatba lehetett hozni a ’csónak ; régi folyami hadihajó’ jelentésű sajka, csajka szóval; vö. edény, — A csajká-ncáz közvetlenül a németből való származtatása téves.
Melich: Nyr. 24: 394; Szarvas: Nyr. 26: 151; Tolnai: Nyr. 27: 324 ®; Lumtzer — Melich: DOLw. 231; EtSz. 1: 800 2. csajka a.; SzófSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 810; Bárczi: Htört.2 163; Kiss: Nyr. 88: 472 ®.
csajka2 1. sajka
csajvadék 1825: ,,a’ Görögök . . . kitsiny részit teszik a’ Rómát megvesztegető külföldi tsajvadéknak” (Kiss J.: Juvenalis 143: NSz.); 1846: Csavajdék (Bloch); — csajva- dik, csejvedék (MTsz.); csajvadik (ŰMTsz.). J: 1. 1825: ’csőcselék; Gesindel’ (l. fent); 2. 1873: ’zajongás; Gelärme’ (Nyr. 2: 517).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, vala30*


csak
468
csak
mint rokonsága. Közelebbről-távolabbról egész sor nyelvjárási szóval függ össze: csávog ’csacsog’, csavillázik ’össze-vissza beszél·, csávé ’fecsegő’, csavara ’lárma’, csavaj- da ’fecsegő, csacsogó társaság; rendetlen, gyülevész népség’, csevetel ’lármáz, zsivajog’, csevede ’csőcselék’, csevejde ’lármázó, gyülevész sokaság’, csejve ’ua.’ stb. (MTsz., ÚMTsz.). A csavajdék^ csajvadék hangátvetéses pár tagjai közül az előbbi lehet eredetibb. A szó végződése a -dék névszóképzőnek felel meg, amelynek gyűj tŐnóvképző szerepe is van; vö. hulladék, söpredék stb. — A csába, a csajtos~ csajhoz ’lucskos, csatakos, sáros’, valamint a csajkos~ csajbos~ csajgos ,görbelábú., csámpás’ szavakkal való közvetlenebb eredetbeli összekapcsolása téves. — A dunántúli nyelvjárásokban él.
Edelspacher: Nyr. 5: 197; Halász: Nyr. 9: 260; EtSz.®; Deme: MNyTK. 69. sz. 18; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 201.
csak 1372 U./1448 k.: ,,De sent ferencj ew febÿnek helyt hagy cjak fráter leonak ylletnÿ” (JókK. 65); 1515: cag (LevT. 2: 2); 1545: Gahak (RMNv. 2/2: 58); 1555: chya (LevT. 1: 172); 1567: cek (RMNy. 3/2: 72); — csők (MTsz.); ca, esd, sak, szék (ÚMTsz.). J: A) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: ’csupán; nur I egyedül; allein’ * (1. fent); 2. 1410 k.: ’csupán (nyomósításként) ; bloß (als Verstärkung)’# (MvS.); 3. 1512 k.: ’éppen hogy; kaum’ (WeszprK. 97); 4. 1512 k.: ’legalább; wenigstens’# (WeszprK. 97); 5. 1527: ’hát (biztatásként); mal (zur Aufmunterung)’# (Heyd. 15); 6. 1527: ’bár- csak; wenn nur’ (ErdyK. 450); 7. 1554: ’mégis; doch’ # (LevT. 2: 18); 8. 1582: ’egy- általán; überhaupt’# (Born: Ének. 185: NySz.); 9. 1639: ’éppen; eben’ (Veresm: Lev. 3: NySz.). B) 1372 U./1448 k.: ksz.; ein Bindewort# (JókK. 11).
Ismeretlen eredetű. — Eleinte megszorító határozószó volt. Ebből vált nyomatékosító, fokozó, érzelmi színezetet kifejező, majd óhajtó határozószóvá, összetett mondatban megszorító órtelmú, majd ellentétes, illetőleg óhajtó kötőszóvá. — Az a nézet, mely szerint összefügg a R. isa ’bizony, valóban’ határozószóval, további vizsgálatra szorul. Törökből való származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 134; Budenz: NyK. 10: 95; Simonyi: Köt. 1: 192, Nyr. 17: 484; EtSz.®; SzófSz.; Meskó: MNy. 37: 27; Klemm: TörtMondt. 441; Fokos: MNy. 49: 423; Berrár: TörtMondt. 69, 136, 179; Szabó T. A.: MNy. 53: 344; Farkas: MNy. 54: 274; Imre: SzabV. 248, 307; Gáldi: Nyr. 84: 53; Szalai: MNy. 56: 204. — Vö. csak-.
csak- csakúgy 1490 k.: ,,du[m] taxat: chak ug” (NagyvGl. 92.). Jj 1490 k.: Ausschließlich auf jene Weise; ebenso’ # (1. fent) I csakhogy 1508: ,,mindenek zolgalnak neked Óak hog te tórviúed en gondolatom” (DöbrK. 64). J: A) ksz. 1508: ’azonban; aber’ * (1. fent). B) hsz. 1. 1557: Alighogy, majdnem; beinahe’ (LevT. 1: 225); 2. 1806/ 1893: ’de jó, hogy; da... doch od. bloß’ (Kazinczy: Lev. 4: 19: NSz.) | csakhamar 1536: ,,Meg ewle iuhaÿt chak hamar, annak wtana kechkeÿt ÿs” (Pesti: Fab. 33). J: 1536: ’gar bald’# (1. fent) | csaknem 1566: „Gzak nem haloc meg ehel” (Helt: Mes. 311: NySz.). J: 1566: ’fast, schier’ # (1. fent) I csakugyan 1772/1912: „De ez [= az indulat] is trónusod ölébe férkezvén, Tsak ugyan urad lesz, eródet le vervén” (Bessenyei: Emb. próbája 57: NSz.). J: 1. 1772/1912: ’ valóban; wirklich | igazán; wahrhaftig’ # (1. fent); 2. 1796: ’szintén; ebenfalls, auch’ (MNy. 26: 152); 3. 1800: ’mégis; dennoch’ (Márton) | csakis 1870: „de csakis szépek azok a huszárok” (Tóth K.: Honvéd- men. 296: NSz.). J: 1. 1870: ’bizony; wahrlich, fürwahr’ (1. fent); 2. 1872: ’csupán; bloß I egyedül; allein’# (ErŐdi: Hafiz. 1: 131: NSz.) I csakolyan 1898: „Ilyen helyütt a cseléd csakolyan, mint a többi háznép” (Móra István: Atyámfiái 13: NSz.). J: 1898: ’ugyanolyan; ebensolch’ (1. fent).
A csak- előtagú összetételek mondattani tapadással keletkeztek a megszorító szerepű csak határozószóból és az utána következő határozószóból, névmásból vagy kötőszóból. Összetétellé válásuk fokozatosan következett be. A nyelvtörténeti adatokról gyakran alig dönthető el, összetétellel van-e már dolgunk, vagy még nem.
EtSz. 1: 802 csak a.; SzófSz. csak a.; Beke: Nyr. 71: 24, 74: 372; H. Molnár: MNy. 55: 358, 476. - Vö. csak.
Csák 1796: „jól tudják, mi neveztetik Tsáknak” (Sándor I.: Sokféle 4: 128: NSz.). J: 1. 1796: ’süvegnek hátul lelógó csücske; spitziger Ausschnitt einer Haube, den man hinten hinablassen kann | dolmány elülső hegyes vége; vorderer Zipfel eines Dolmans’ (1. fent); 2. 1808: ’szeg, ék; Nagel, Keil I szöglet, sarok; Winkel, Ecke’ (Sándor I.: Sokféle 12: 178: NSz.); 3. 1808: ’valamely tárgy hegye, hegyes vége vagy kiálló része ; Spitze, spitziges Ende oder herausstehender Teil eines Gegenstandes’ (SI.) ; 4. 1879: ’ lyukasztó vas, kivágóacél; Stanze, Stanzeisen I érmeverŐdúc ; Prägestempel’ (Árú- lajstrom 189: NSz.); 5. 1914: ’csónak toló- rúdja, csáklya; Schubstange des Bootes, Bootshaken’ (Herman: Pászt. 735); 6. 1930: ’ökörhajtó ostor; Ochsentreiberpeitsche’ (NéprÉrt. 22: 144).
Ismeretlen eredetű. Hogy a csákó vagy a csáklya szóból való akár tudós, akár népi elvonás eredménye volna, az nincs bizonyítva. — Jelentéseinek összefüggése a ’csúcsos


csákány
469
csáklya
vég’ képzete alapján érthető. — A ’deszka- állvány’ jelentésű csák (EtSz. 1: 803 1. csák a.) ide tartozása vizsgálatot igényel. — Török származtatása igazolásra vár; német származtatása téves. — A ma leginkább használatos 5., továbbá a 6. jelentésében nyelvjárási, a 3.-ban szaknyelvi szó.
Szarvas: Nyr. 12: 483; EtSz. 1: 812 csákó a.; Pais: I. OK. 7: 110. — Vö. csáklya.
csákány 1393:? ,,Lucas dictus Chakan” szn. (OklSz.); 1395 k.: „Surtulfus]: chakan” (BesztSzj. 756.); 1517: chakanyokkal gr. (DomK. 154); 1816: tsokány (Gyarmathi: Voc. 80); 1881: csókán (Nyr. 10: 204); — csókán (MNy. 56: 120); csákány (ÚMTsz.). J; 1. 1393: ?’egy fajta kőfejtő stb. szerszám; Pickhacke’ * (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1402: 'buzogány; Streitkolben j fokos; Stock mit Axtgriíf’ (OklSz.); 3. 1807: ’egy fajta fúvós hangszer; Stockflöte’ (ZeneiLex. 1: 426); 4. [csókán] 1881: ’metszőfog; Schneidezahn’ (Nyr. 10: 204). — Sz: ~oz 1668: csákányozni sz. (Matkó: BCsák. 154: NySz.).
Vitatott eredetű. — 1. Török jövevényszó, valószínűleg a kun-besenyő rétegből; vö. szeldzsuk Őakan szn. (MNy. 24: 210); kirg. Őakan szn. (NyK. 46: 130); kaz. Őakan szn. (NyK. 51: 108); ujg. mód Saqan ’csatabárd’ (MNy. 24: 210). — 2. Szláv eredetű; vö.: big. N. πέκαΗ 'kalapács’; szb.-hv. cákanac sz. ’ua.’; szín. cakán ’a disznó agyara’; cseh Sakan, Sekan ’harci csákány; mintaverő, verő tüske’; szik, őakan, óekan ’ua.’; or.-e. szí. neKattb 'kőfejtő csákány; harci csákány’, or. ηβκάΗ ’bélyegzőszerszám (érmeveréshez stb.)’; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. E szláv szavak maguk is a fent említett török szavakból, részint pedig a magyarból származnak. — A3, jelentésében használt m. csákány a csórfuvola magyar változatát jelölte. Nevét hasonlóságon alapuló névátvitellel kapta; botfuvolá-nak is hívták.
Budenz: NyK. 2: 476, 6: 302, 10: 79; Vámbéry: NyK. 8: 134, MEr. 251, MBölcs. 144; Szinnyei: Nyr. 22: 295; Gombocz: M- Ny. 3: 109®, BTLw. 56, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz.® ; Németh: MNy. 17: 25; Ráso- nyi: NyK. 46: 130, MNy. 24: 209, NyK. 51: 108®; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 604®; Décsy: Pais-Eml. 664 ®; Sulán: MNy. 58: 188, Slavica 2: 119; Katona: NéprÉrt. 44: 327. (Machek: EtSIÖSl. 65; Vasmer: Russ- EtWb. 3: 309.)
csakhamar, csakhogy, csakis 1. csak-
csakliz 1846: ,,mi közczélból mitsem teszünk saját zsebünkre, hanem kezünkre csaklizzuk” (Kuthy L. : Hazai rejt. 2: 104: NSz.); — csahliz, csakli-makliz (MTsz.); elsaklizta gr. (Nyr. 42: 188); csákliz (ÚMTsz.). J: 1. 1846: ’fondorlattal megszerez; durch List etwas sich selbst in die Hände spielen’ (1. fent); 2. 1876: ’ad-vesz, csereberél; schachern’ (Nyr. 5: 181); 3. 1885: ’csen; mausen | lop; stehlen’ (Kabos E.: Elzüll. 33: NSz.); 4. 1901: ’alkuszik; feilschen’ (ŰMTsz.); 5. 1901: ’csal; betrügen’ (ÚMTsz.) H csakli 1890: „csakli-makli: adóvevő, csereberélő” (Nyr. 19: 189); 1894: csak- li (Nyr. 23: 288). J: 1890: 'csereberélő (ember); Schacherer | cserebere; Schacher’ (1. fent).
Valószínűleg német eredetű; vö. ir. ném. schachern, baj.-osztr. schachern, ném. argó schachern, sachern, sacheren ’kereskedik, csereberél, ad-vesz’. Végső forrása a héber sahar 'vándorol; vándorolva kereskedik'; a jiddis révén került a németbe és (részben onnan) több más európai nyelvbe is; vö.: cseh Üachrovati 'üzérkedik, kufárkodik’; szik. Őachrovat ’ua.’; or. uiaxpoeámb 'megcsal, becsap’, uiáxep-Máxep 'szélhámos, szédelgő alak; gyanús üzlet’. — A németből vagy a hazai jiddisből kerülhetett a magyarba. — A csakli valószínűleg a csakliz-\xA való elvonás eredménye, bár számításba jöhet a ném. Schacher ’adás-vevés, cserebere’ (illetőleg a szik. Sacher ’ua.’) átvétele is. A csakli-makli(z) nem magyar nyelvbeli ikerítés eredménye, hanem a ném. Schacher und Macher, Schachermacher ’üzletelgető ember, üzér, szélhámos’ átvétele, miként a megfelelő lengyel és orosz szó is (1. fent). — A csap ige és a pakliz vegyüléséből való származtatása az alakváltozatok miatt hangtani okokból kevésbé valószínű. — A bizalmas nyelvhasználat szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 83 ® ; EtSz. ® ; Bárczi: MNy. 28: 87; Kniezsa: SzlJsz. 606; Zolnai B.: Pais-Eml. 514. (Weigand: DtWb.5 2: 663; Lokotsch 1763.; Brückner: SlEt. 538; Franck-Van Wijk: EtWb. 570; TrübnersDtWb. 6: 19; Vasmer: RussEtWb. 3: 380; Wolf: RotwWb. 276; Kluge: EtWb.19 630.)
csáklya 1288:? „In Monte Chaklya uocato” hn. (OklSz.); 1506: „Ligna ad conductionem Nauium que Chaklya dicitur” (OklSz.); 1533: czakla (Murm. 1868.); 1585: Tsáklya (Cal. 255); — csákja, csoklya (MTsz.); csáklia (NyF. 32. sz. 44); csákjá (Népr. és Nytud. 3 — 4: 144); cságla, cságlán gr., cságlóval gr., Csákija, csáklyá, csókiával gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1506: ’hajósok, halászok vashegyben és vaskampóban végződő, hosszú fanyelű szerszáma; Enterhaken, Bootshaken, Fischerhaken’# (1. fent); 2. 1533: ’könyhai villa; Gabel (als Küchengerät) I egy fajta evőeszköz; Art Eßgerät’ (1. fent); 3. 1604: ’horog; Haken’ (MA. Háma a.); 4. 1792: ’korcsolyázók vasszeges botja; mit einem eisernen Nagel versehener Stock


csákó1
470
csákó1
der Eisläufer’ (SzD.) ; 5.1793: ’csont- vagy fakorcsolya; Schlittschuh aus Bein oder Holz* (Mátyus L: Ó és új Diáét. 6: 73: NSz.); 6. 1800: ’fűtő szerszám, piszkavas; Feuerhaken* (Márton); 7. 1836: ’halászó szigony; Harpune* (Kassai 5: 149); 8. 1838 Θ./1871: ’ágas fa, villás fa (halászati eszközként); gabelförmige Stange (als Fischergerät)* (NyK. 10: 327); 9. 1880: *sárban használt faláb; Stelze* (Nyr. 9: 181); 10. [csókla, csoklya] 1892: ’faszállító gyalogszán; Hand- schlitten zum Holztransport’ (Nyr. 21: 144); 11. 1928: ’csákány; Spitzhacke, Keilhacke’ (ÚMTsz.); 12. [cságla] 1934: ’mankó; Krük- ke’ (SzegFüz. 1: 177); 13. 1942: ’egy fajta irtókapa; Art Jäthacke’ (ÚMTsz.); 14. 1960: ’lánctartó szeg a kocsirúdon; Kettenhalte- nagel an der Wagendeichsel’ (MNyj. 6: 131). — Sz: 1792: Tsáklyázni sz. (SzD.).
Bizonytalan eredetű. Talán magyar származékszó: a csak ’ék, hegyes végződés; csák- lya’ főnév * csákói igei származékának melléknévi igeneve. E származtatás még megerősítést igényel egyrészt amiatt, hogy * csákói ige ez ideig nincs kimutatva (mégis vö. 1801: Tsákolványfa ’csáklya’: Sándor I.: Sokféle 7: 241: NSz.), másrészt minthogy a csák esetleg elvonás lehet a csáklyá-bbl. A csoklya, csókla közvetlen idetartozása kétséges: lehet a rom. cioácla ’kézikocsi; faszállító szán’ átvétele, illetőleg esetleg a magyarból a románba kerülhetett szónak a visszavétele is (a román szó eredete tisztázatlan); végül az sem zárható ki, hogy az első szótagi o, ó magyar hangtani fejlemény. — Az 1., a 3., a 7., all., a 13. és a 14. jelentésben uralkodó ’horog*, ’kampó’ képzetből a többi jelentés is levezethető. Az 5. (’korcsolya’) a csáklyázik ’vasszeges bottal tovább löki magát a jégen’ igéből vonódott el, s az 5.-ből érthető a 10. ; e két jelentésében Erdélyben él a szó. A 8.-ból fejlődhetett a 12., s ez utóbbival lehet kapcsolatban a 9. - A magyar szó átkerült a szerb-horvátba és a románba; vö.: szb.-hv. bakija ’horog, kampó*; rom. E. ceágla, ceáclti ’csáklya’. — Az a feltevés, amely szerint a m. csáklya a ’hajító- dárda’ jelentésű ol. zagaglia átvétele volna, kevésbé valószínű. Török származtatása hangtani nehézségekbe ütközik; szláv származtatása kétségkívül téves. Nem lehet az ol. zoccolo ’facipő’ átvétele sem. — 2—14. jelentésében nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 134; Budenz: NyK. 10: 79; Aíiklosich: Nyr. 11: 118; Alexics: Nyr. 16: 403, 437; Színnyei: Nyr. 21: 484 ® ; Munkácsi: Ethn. 4: 274; Gombocz: MNy. 3: 110, BTLw. 215; Asbóth: KSz. 13: 332; EtSz. 1: 808 1, csáklya, 1: 810 2. Csáklya, 1: 1127 csoklya és 1: 605 ? cáglya a.®; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 204; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22, I. OK. 7: 139; Pais: I. OK. 7: 110®; Kniezsa: Szljsz.
606; Horbatsch: WeltSlav. 2: 74; Cioranescu: DiccEtRum. 184; Kiss: StudSl. 10: 197; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 96®; Tamás: UngElRum. 184. — Vö. csák.
csaknem 1. csak-
csákó1 1332: ? „Chakou filius lamperti” szn. (MNy. 10: 39); 1594: ,,Fekete tarosa, kék tarosa, csákó barna tarosa, . . . kék tarosa daruszőrű ökör” (OklSz. Pótl.); 1855 — 60: cákó (MNy. 38: 222). J: A) mn. 1594: ’szétálló, felfelé görbülő (többnyire szarv), ilyen szarvú (ökör); abstehend, sich aufwärts krümmend (meistens Horn), (Ochs) mit solchem Horne’ (1. fent). B) fn. 1838: ’kiálló szarv; hervorstehendes Horn’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. — Esetleges kapcsolata a csá állatterelő szóval tüzetesebb vizsgálatot érdemel. ’Hegy, csúcs’ jelentésű alapszóra való visszavezetése és német származtatása téves. — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 12: 481; Melich: Nyr. 24: 157, NyK. 25: 249; Lumtzer- Melich: DOLw. 81; Takáts S.: Száz. 40: 206; Herman: Pászt. 454; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 105; Nyíri: NéNy. 4: 154, 5: 125 ®; SzófSz.®; Deme: NyatlFunk. 83; Bárczi: MNy. 54: 49; Balassa: Kukorica 110. — Vö. csákó2.
csákó2 1734: „minden’katonának csákós süvege légyen; ahoz képest valaki nem Katona, ámbár Csákója lenne is, fel varja” (MNy. 57: 487). J: 1. 1734: ’a süveg hasított karimájának oldalra álló vagy lefelé konyuló része; seitwärts abstehender oder herabhängender Teil der geschlitzten Krempe eines Hutes’ (1. fent); 2. 1763: ’egy bizonyos süvegfajta; Art Kopfbedeckung | huszárcsákó; Tschako*# (MNy. 60: 223); 3. 1796: ’dolmány elülső szárnyának hegyes vége; spitzes Ende am Schoß des Dolmans’ (Nyr. 14: 324); 4. 1903: ’papírból hajtogatott játékcsákó; aus Papier zusammengefalteter Spieltschako’ # (NéprÉrt. 3: 242). — De vö.: 1721: ,,egy szürke lovat az résén által ugra- tot egy Csákó süveges ember” (MNy. 57: 487); 1729: Csákos süveghben (MNy. 57: 487).
Magyar fejlemény: végső soron azonos a csákó1 ’szétálló, görbe (főleg szarv)’ szóval. A jelentéselkülönülést az magyarázza, hogy a szó, illetőleg -s képzős származéka gyakran szerepelt a süveg jelzőjeként. A csákósüveg, csákós süveg kifejezésekből jelentéstapadással önállósult a süvegnek görbe szarv módjára szétálló, lekonyuló karimájára, illetőleg az ilyen karimájú süvegre vonatkoztatható csákó szó. A 16—18. században a magyar katonák süvegének karimája be volt hasítva, s a hasítás folytán félreálló, lelógó


csal
471
család
leffentyűnek a neve volt a csákó. A szó 2. jelentésében a magyar katonák egyensap- kájának neveként terjedt el, s a név a fejfedő formájának lényeges változása után is megmaradt. Átkerült a szomszédos népek nyelvébe, illetőleg a németen keresztül más nyelvekbe is, így szinte Európa-szerte ismert vándorszónak tekinthető; vö.: ang. shako; ném. Tschako; fr. chako; szik. tákov; le. czako: ’egy bizonyos fajta katonai fejfedő’. — A csákó1 szótól való származásbeli elkülönítése helytelen ; a csákó1"* német származtatása téves; a csákós süvege csákos süveg- nők a ném. Zackenmütze tükörszavaként való magyarázata, továbbá a csákos süveg alapján csák főnév kikövetkeztetése szükségtelen.
CzF.; Munkácsi: NyK. 17: 71, 73, 74, 118; N. K.: Nyr. 14: 324; Alexics: Nyr. 16: 437; Halász: Nyr. 17: 254; Melich: Nyr. 24: 157; Lumtzer —Melich: DOLw. 81, 277, 300, 304; Simonyi: Nyr. 32: 544, 43: 389, 49: 98, UngSpr. 60, 90; Takáts S.: Száz. 40: 206; Szigetvári: MNy. 7: 457; Fest: MNy. 10: 228; EtSz.; Brückner: Ungjb. 4: 96; Dráganu: Dac. 4/2: 1078; Beke: Teuth. 6: 244; Lovas: Mots Hong. 139; Györffy I.: MsgNépr. 1: 398; SzófSz.; Bárczi: MNy. 54: 49, Szók.2 97; Kiss: Nyr. 82: 112; Kluge: EtWb.19 796; Sulán: NyK. 65: 294. - Vö. csákó1.
csakolyan, csakúgy, csakugyan 1. csak¬
csal ige 1165: Chalow sz. szn. (EtSz.); 1227: Cholov sz. szn. (OklSz.) ; 1372u./1448 k.: „ejebeuewue’ hogÿ ewtet aj gonoj ag ellen- feg meg cjaZtauolna” (JókK. 54). J: 1. 1165: ? 'megtévesztéssel, szerep játszással félrevezet; trügen | csalást követ el; betrügen’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. [többnyire el- ik.-vel] 1566: 'valahová csábít; locken’# (Helt: íMes. 473: NySz.); 3. [többnyire el ik.-vel] 1568: 'csalással elvesz; ablisten' (Mel: SzJán. 241 : NySz.). — Sz: ~ó 1165: szn. (1. fent); 1416 U./1450 k.: Lalo mn. (BécsiK. 254) | ~árd 1372 U./1448 k.: csalárd (JókK. 80) | ~árdság 1372 U./1448 k.: c^alardfagat gr. (JókK. 52) [ ~ás 1416 U./1450 k.: megLalafara gr. (BécsiK. 248) | ~ átkozik 1416 U./1450 k.: mgLalatkozianac gr. (BécsiK. 91) | ~óka 1453 k.: Chaloka szn. (Csánki 3: 462); 1551: mn. (MNy. 25: 234) J ~ogat 1508: Óalogatvan sz. (DöbrK. 330) I ~hatatlan 1525: meg tolhatatlan (Vitk- K. 3); 1577 k.: Cÿalhatatlan 'félreismerhetetlen' (OrvK. 263) | ~i 1566: czali (Helt: Mes. 173: NySz.) | ~ódik 1723: meg csalódtam gr. (Mikes: TLev. 61) | vékony 1834: Csalékony (Kunoss: Szóf.) || csal névszó 1554: ,,Oh mely nagy kart teßnec az vduar- birac Mert titkon magoknac fokát takarnac . . . Bolondoc ez fele chyal vduarbirac”
(Tinódi: Cronica q3). J: A) mn. 1554: 'csaló; trügerisch’ (1. fent). B) fn. 1. 1557: 'csel; List' (RMKT. 5: 173); 2. 1704 Θ./1772: 'kelepce; Falle' (Gyöngy: Cup. 23: NySz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Igei és névszói alkalmazása, valamint a cseZ-lel való származásbeli kapcsolata alapján feltehető, hogy eredetileg igenévszó volt. Lehetséges azonban, hogy névszói szerepe csak másodlagos. Névszói használatát mindenesetre a tőle szóhasadással elkülönült csel szoríthatta vissza. — A m. csal több szomszédos nép nyelvébe átkerült. — Finnugor egyeztetése s az egyeztetett szavak indoeurópai rokoní- tása, valamint török, mongol és indoiráni származtatása téves.
CzF.; Uámbéry: NyK. 8: 134, MBölcs: 144; Budewz: NyK. 10: 79, 130; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 86, 87; Bálint: Párh. 5; Szarvas: Nyr. 6: 510; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Halász: Nyr. 8: 293; Balassa: Nyr. 12: 299, 16: 15; Munkácsi: NyK. 17: 71, 72, 82, 87, 88, 28: 268, 29: 32, ÁKE. 192, 646; Simonyi: NyK. 17: 52, TMNy. 448, 501, 524, 555; Miklosich: TENachtr. 2: 92; Wichmann: MNy. 4: 301; Melich: MNy. 10: 102, NyK. 44: 336; EtSz. 1: 814 I. csal a. ® ; Schmidt: Nyr. 53: 55; Sköld: MNy. 20: 127; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 226; Juhász: M- Ny. 32: 44; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 5; Gáldi: DictKlein. 114, 138; Hegedűs: MNy. 46: 123 ® ; Moór: MNy. 47: 293; K. Sál: NyK. 60: 159; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18. — Vö. csalogány, csel.
család 1113/1249/1410: „De villa Scalad est terminus usque ad nidum, qui vocatur aquile" hn. (Fejérpataky : Kálmán kir. oki. 61); 1210: Solad hn. (Györffy 1: 437); 1493 k.: „Iften ky wronk yefufchryrtwrnak dychew fel thaamadaafaanak myatta, te chalaadydat meltotataal megh wygaztalnod" (FestK. 363); 1532: calargiat gr. (TihK. 314); 1585: Salád (Cal. 407); 183L csaladot gr. (MNy. 12: 339); — csanád (ÚMTsz.). J: 1. 1493 k.: 'cseléd; Mitglied des Dienstgesindes, Diener' (1. fent); 2. 1513: 'szülők és gyermekek stb. (együtt élő) vérségi közössége; Familie’ # (CzechK. 5); 3. 1838: ’<a növény- és állattanban : > a nemnél nagyobb és a rendnél kisebb rendszertani egység; (in der Systematik der Pflanzen- und Tierkunde:> Familie’ (Athenaeum 2: 226: NSz.); 4. 1879: 'gyermek mint családtag; Kind als Mitglied einer Familie’ (Nyr. 8: 94); 5. 1928: '(alsós játékban :)> az adu színeiből az ász, király és felső hazavitele; (im Klabrias:) Hereinnahme von As, König und Ober der Trumpffarbe’ (Zolnay V.: Kártya 320). — Szí ~os 1519: czaladof (JordK. 394) | ~i 1833: családi (Fogarasi familialis a.) | ~ias 1853: családias (Szikszói Enyhlapok 46: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. teladb 'ház-


csalafinta
472
csalán
nép’; big. uéAfid ’< valamely családban) a gyerekek, a leszármazottak; család, nagy- család’; szb.-hv. Óéljád ’háznép; fehérnép; N. emberek’; szik, célod ’család; cselédség, háznép; az ifjak, a fiatalok’; or. R. uéAfiàb 'cselédség, háznép’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Etimológiailag a család azonos a cseléd-d.e\ (1. ott). — Am. család közelebbi forrása nem határozható meg. A vegyes hangrendű szláv szó magánhangzói a mély hangrend irányában egyenlítődtek ki a magyarban. Feltűnő a szláv l ~ m. I megfelelés ; talán hanghelyettesítéssel magyarázható. A csalárd alak változat ineti- mologikus r-jére vö. cselérd (1. cseléd a.) is. Az 1., 2. és 4. jelentés a szláv szó eredeti ’háznép’ jelentéséből érthető. Aj 3. jelentés az újkori lat. familia ’egy fajta rendszertani egység’ tükörfordításaként keletkezett. Az 5. jelentés a 2.-ból fejlődött. — A mongolból való származtatása téves. — A család a 16. sz. közepétől egyre ritkábbá vált, sőt teljesen elavult, s később Vörösmarty (1831: 1. fent) újította fel a ma köznyelvi 2. jelentésben. Az 1. jelentésben a cseléd váltotta föl. 3., 4. és 5. jelentésében szaknyelvi, nyelvjárási, illetőleg kártyásnyelvi szó.
Barna: NyK. 6: 91; Bálint: Párh. XIV; Miklosich: Nyr. 11: 118® ; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 5; Király K.: Nyr. 26: 302; Melich: MNy. 8: 151, 14: 148; Horger: NytAl.1 124, MNy. 20: 77, MSzav. 33®; Tolnai: MNy. 12: 339; EtSz.®; Prohászka: Nyr. 58: 25; Kniezsa: Száz. 73: 173, MNny. 6: 29, SzlJsz. 119®, StudSl. 11: 22; SzófSz.; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 30; Perényi: StudSl. 2: 27; Györffy: Száz. 92: 37; Tompa: MMNyR. 1: 464; Grétsy: Szóhas. 100®; Krajéovié: PocSlóvDejín. 229, 236. — Vö. cseléd.
csalafinta 1713: ,,Ballio: Tselefinta ember” (Kis-Viczay 50); 1786: tsalafinta (Osvald Zs.: Zsófia 9: NSz.); 1816: tsala- jántos sz. (Peretsenyi Nagy L.: Gallias 83: NSz.); — csalfétás sz. (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1713: ’nők kerítésével foglalkozó ; Huren-’ (1. fent); 2. 1788: ’furfangos; üstig | ravasz; schlau I hamis; falsch’ # (Μ. Merk. 6: NSz.). B) fn. 1786: ’furfangos személy; listige Person’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a csőd ige folyamatos melléknévi igenevének a végű változata; vö. hulla, csusza stb. Utótagja a ’ferde, görbe, tettető, színeskedő stb.’ jelentésű finta; ez vagy a görbe utakon járásnak, vagy a tettetésnek, szerep játszásnak a kifejezőjeként szerepel az összetételben. A cselefinta alakváltozatnak és az 1. melléknévi jelentésnek a létrejöttében szerepe lehetett a R. és N. cselefendi, cselefende ’kerítő; pajzán’ (1598-tól: EtSz.) kifejezésnek, amely nem egészen tisztázott módon a cseZ-lel van összefüggésben. Az s végű nyelvjárási a lak vált ozat ok nyomósító szerepű képzővel keletkeztek; a csalafántos a baka/ántos, kacifántos hatását mutatja. Részben azonos alkotóelemű, hasonló felépítésű, hangulatilag is rokon kifejezések még: csalafurdi ’furfangos’ (1641-től: NySz.), ennek utótagja a fúr igével függ össze; kalafinta ’ravaszkodás ; karika- vagy horogféle eszköz’ (1615-től: NySz.), ennek előtagja a ’ görbe’ jelentésű kajla alak változata.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 75; Kis I.: AkNyÉrt. 11/8: 65; Réthei Prikkel: MNy. 4: 243, 245; Hermán: Pászt. 214; Körösi: Nyr. 43: 18, 47: 227, 55: 69; EtSz. 1: 814 csal a.®, 1: 920 cselefendi a.; Pais: MNy. 11: 405, 408 ®, 409, 30: 115, Kodály-Eml. 2: 100; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 13; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Beke: Nyr. 72: 196; Gáldi: Szótir. 50, 272; Dömötör: Nyr. 84: 217; Károly: MNy. 62: 152.
csalamádé 1857: ,,beh árván áll ott kelmed Gombos Imre uram, mint csala- mandrén (ökörnek vetett kukoricza) hízott ló” (Balassa: Kukorica 251); 1862: Csatornádé (CzF.); 1891: csatornádét gr. (Baksay: Szeder-indák 192: NSz.); — csatornáié (SzamSz.); csâlàmâdi (Balassa: Kukorica 251); csalamátét gr., csatornádét gr., salamádé (Ű- MTsz.); csálámáré, csatornáié (Nyatl.). J: 1. 1857: ’zöldtakarmánynak való kukorica; Grünmais | zöld takarmány ; Grünfutter’ * (1. fent); 2. 1896: ’vegyes főzelék; Misch- gemüse | vegyes leves; Mischsuppe’ (Bedő- házi J.: Tréf. tört. 131: NSz.); 3. 1916: ’vegyes savanyúság; (etwa:) Mixed Pickles’ * (EtSz.).
Ismeretlen eredetű. A -máié végződésű alakváltozatok népetimológia eredményei. A N. sirimálé ’csalamádé’ (SzamSz.) a N. siri ’sűrű’ és a máié összetételeként keletkezett. — A * csoda csadaj ’sás’ és a máié 'kukorica’ szavak összetételeként való magyarázata nem valószínű. Az a feltevés, amely szerint tudatos szóalkotás eredménye, alaposabb vizsgálatot érdemel.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 354; EtSz.®; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 47; Balassa: Kukorica 252 ®.
csalán 1214/1550: ,,de villa Soluhan” hn. (VárReg. 296.); 1234: Satan hn. (EtSz.); 1299: Arky-CÄaZan hn. (EtSz.); 1395 k.: „vrtíca: chalan” (BesztSzj. 398.); 1440: Chanalos sz. hn. (Csánki: 1: 344); 1470: cholyanustiio sz. hn. (OklSz.); 1536: czallyan (OklSz.); 1540 k.: Czalyan (MNy. 11: 135); 1560 k.: Chalany (GyöngySzt. 138.); 16. sz.: Tsilány, Chynal (MNy. 39: 333); 17. sz. e.: cÿlan (MNy. 39: 393); 1640: czellanyal gr. (Ethn. 16: 214); 1647: csélán (EtSz.); 1655:


cs álé
473
csalfa
tsillyánról gr. (ACsere: Enc. 217: NySz.); 1685: csollyán (Com: Orb. 31: NySz.); 1696: csillányt gr, (Illy: Préd. 1: 44: NySz.); 17. sz.: czovany (EtSz.); 1708: Tsulán (PP. Urtïca a.); 1742/1881: csallánt gr. (Tóth I.: Cziráky J. 33: NSz.); 1751: C sátánt gr., csóvanyált gr. (Lippaí: Cal. Oec. 17, 13: NSz.); 1762: Tsaján (Mátyus L: Diáét. 1: 134: NSz.); 1776: tsallánya gr. (Molnár I.: Levelei 349: NSz.); 1792: tsollán (Gvad: NótPM. 47: NySz.); 1793: tsajány (Verseghy: Proludium 69: NSz.); 1794: tsiján (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 372: NSz.); 1799: Tsajon (Gyarmathi S.: Affinitas 268: NSz.); 1808: tsollány (Varga Μ.: Term. Tud. 1: 546: NSz.); 1816: tsonar (Gyarmathi: Voc. Tsalán a.); 1855 — 60: csiány (MNy. 38: 222); 1862: csóvány (CzF.); 1863: csihán (Kriza: Vadr. 494); 1882: csihányba gr. (NépkGy. 3: 26); 1884: csana (Budenz-EmL- 270); — csaláng, csáná, csanál, csándl, csanár, csënâl, csián, csijány, csilánk, csilánt, csinálj csinár, csohán, csójány, csójján, csój- jányos sz., csollánt, csona, csonál, csujány, szillán (MTsz.); csónár (Nyr. 27: 523); csanyát gr. (Nyr. 29: 19); csëàn (Nyr. 38: 236); Csohány (Hermán: Pászt. 674); csëjàn, csíhánt, csovoány, csuhán (EtSz.); csólyán (Balassa-Eml. 107); diján, csalám, csalánt, csanáj, csanal, csani, csétán, csélánt, csótány, csoján, csojánt, csojjant, csojjany, csolán, csolláng, csonár, r csuhány, csujáng, silány, silyán, sillyán (UxMTsz.); csajánt, csállánG, csihant, csilyán, csillyány, csinált, csohány (Nyatl.). J; 1214/1550: ? ’Brennessel’ * (í. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); szakny. ’Ur- tica\
Otörökeredetű; vö.: csag. calayan 'csalán’; alt. tálkán, calkantak ’ua.’; khívai tat. talyan ’tövisbokor’ (Búd.). Ezek a tál- ’csap’ ige származékai; vö. tat. kôfâtkan ’csalán’ < : kötőt- ’csíp, viszketést okoz’. A csuvas sálán ’tÖvises bokor, zsurló’ más török szavakkal van kapcsolatban. A ’répa’ jelentésű török salkan szó — vö. CC. éalyam; oszm. galgam; tat. éalkan; stb. — perzsa jövevény. — A magyarba került török alak talayan vagy *taliyan lehetett. A szókezdő m. cs ótörök szempontból magyarázatra szorul. A nagyszámú magyar alakváltozat kifejlődését általában szabályos hang változások (hasonulás, elhasonulás, palatalizáció, hangát vetés, hiátustöltés stb.) magyarázzák.
Vámbéry: NyK. 8: 134, MEr. 224, M- Bölcs. 144; Budenz: NyK. 10: 79; Munkácsi: NyK. 20: 472, Ethn. 4: 174; Gombocz: MNy. 3: 110®, BTLw. 57®, MNy. 9: 387, 16: 5, Klebelsberg-Eml. 160, ÖM. 2/1: 96, NytudÉrt. 24. sz. 17; Horger: MNy. 8: 451, 9: 111; EtSz. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 215; Németh: MNy. 17: 25; Ligeti: NyK. 49: 215; Csűry: MNy. 35: 81; Imre: MNny. 2: 55; SzófSz.; Hasan Eren: MNy. 39: 358;
Benkő: Nyjtört. 105; Bárczi: Szók.2 24; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
c.sálé 1788: „hatulsó csalis Lábán a’ bokáig kese, a’ farka félig fehér” sz. (MNy. 11: 370); 1800: Tsá-lé (Kelemen: Mondsz. 600); 1811/1898: „Csali hó hajsz! csali! az Ökrész szava” (Kelemen: Mondsz. 600); 1861: csále (Kelemen: Mondsz. 600); — csatéra gr., csáréin gr. (ŰMTsz.); csàlës sz., csális sz., csálős sz. (Nyatl. bal oldali ökör a.). J: A) isz. 1788: ’igásállatnak jobbra, illetőleg balra terelésére használt szó; hott bzw. hű’ (1. fent). B) fn. 1829: ’bal oldali marha; Zugvieh auf der linken Seite’ (TudGyűjt. 11 : 84). C) mn. 1. 1836: ’bal oldali; linksbefindlich’ (Kassai 5: 152); 2. 1934 e.: ’ferdén álló; schief’ (ÉrtSz.).
Magyar fejlemény; valószínűleg szóösszetétel eredménye. Előtagja csá állatterelő szavunk; utótagja feltehetőleg az elé határozószó. Alakulásmódjára vö. N. hí elé, hű elé, hajj előre (Kelemen: Mondsz. 602). — A csáléra határozóragos alak (vö. 1856: „hajszra fölfelé, csáléra lefelé”: Kelemen: Mondsz. 844) határozószóként önállósult. A nyelvterület nagy részén jelentése ’jobbra’, de ritkábban ’balra’ is. — Iráni származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
CzF.®; Munkácsi: ÁKE. 189; Asbóth: NyK. 33: 110; EtSz. ® ; Kelemen: Mondsz. 602, 844 ® . — Vö. csá, cselö.
csalfa 1563: ,,Paulus Czalfa” szn. (OklSz.); 1582: ,,[a szerelem] Ha iarafat vttal nem kőuetheti, Czal faual is de kéB hozzá kezdeni” (Enyedi: Gism. 55. vsz.). J: A) mn. 1563: ? ’hamis; falsch | hűtlenkedő <kül. szerelmi téren); treulos <bes. in Liebensangelegenheit)’ # (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 135). B) fn. 1582: 'csábító eszköz; Lockmittel’ (1. fent). — Sz: ~ság 1673: csalfaság (Com: Jan. 187: NySz.).
Összetett szó. Első eleme kétségkívül a csal névszó. A második elem bizonytalan eredetű, talán a ja főnév. Eszerint a csalja eredetileg vadászati eszköznek: csalétekkel felszerelt, esetleg a tőr, háló rögzítésére szolgáló fának a neve volt, később került az álnokság fogalomkörének kifejezéskészletébe. Melléknévvé válása jelzői szerepe révén történhetett. E magyarázatot támogatja, hogy a szerelmi csábításnak, hitegetésnek számos más kifejezése is a vadászat tárgyköréből származik, így behálóz, horogra akad, tőrbe ejt, tőrbe csal, lépre csal stb. — Az, hogy az utótagban a faj, fej vagy fi főnév lappangana, nem valószínű. — A csalfá-nak származékszóként: a csal ige határozói ige- nevéből való megfejtése téves.
CzF.; Fábián I.: NyK. 5: 239; Alexics: Nyr. 16: 438; Simonyi: MNyelv.1 2: 103,


csalinkázik
474
csalogány
Nyr. 32: 354, Jelz. 44; EtSz.; Horger: SzegFüz. 2: 105, MNy. 38: 195; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 1 ® ; Hegedűs: MNy. 46: 128 ®. — Vö. csal.
csalinkázik 1792: „Tsalnikozni: futkosni, kófzálni” sz. (SzD.); 1897: csallin- kázza gr. (Nyr. 26: 96); — csallinkózik (SzegSz.); csalingál, csalinkál, csalinkázik, cselin- káz (ÚMTsz.). J: 1. [csalnikozik, csalinkázik, csallinkózik, cselinkáz] 1792: ’kószál; sich herumtreiben’ (1. fent); 2. [csalingál, csali n- kai, csalinkázik, csallinkázik] 1897: felületesen, nem szabályosan kaszál, kapál; oberflächlich, regelwidrig mähen, hacken’ (1. fent); 3. [csalinkázik] 1914: ’csónakázik; Kahn fahren’ (MNy. 10: 332). .
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki sajátságai, valamint rokonsága is. A hangfestés síkján minden bizonnyal összefügg a cselleng-ge\; annak voltaképpen a velaris megfelelője lehet. — A csónak származékaként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
EtSz.®, 1: 834 csalnikoz a. is; Deme: MNyTK. 69. sz. 23 ®. — Vö. cselleng.
csalit 1552: î ,,az wala iob kőztök, ky az czaritat vehety wala nyakaba” (LevT. 1: 103); 1671: „az csalitot kiirtván, az ki kiirtja azon kiirtott föld és erdőt [!], örökösen azé legyen” (Nyr. 75: 466); 1714: Csarit hn. (MNy. 12: 35); 1792: tsalitt (SzD.); 1793: csalót (Ruzsiczky: KazTájsz. 200); 1796: Tsarét (Szaller Gy.: Magy. föld. 12: NSz.); 1796: tsalittosokba sz. (Plessing: Mezei Kalend. 230: NSz.); 1814: csalléttokat gr. (Egyházy D.: Ifj. kép. 24: NSz.); 1817: csalitosokon sz. (Gömbös A.: Kern, lyra 5: NSz.); 1818: Csarittok gr. (Zakál Gy.: Őrség 10: NSz.); 1846: csalutjaival gr. (Garay J.: Tollr. 3: 42: NSz.). J: 1. 1671: ’bozót; Gebüsch’# (1. fent); 2. 1784: ’avar, haraszt; dürres Laub’ (SzD. 11); 3. 1796: ’cserje; Strauch | bokor; Busch’ (1. fent); 4. 1808: ’berek; Hain | liget; Au’ (SL). — Sz: ~os 1760: tsalitos mn. (Áloln: JÉpül. 225: NySz.); 1796: fn. (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán török jövevényszó; vö.: oszm. Çahk, Çah hn., çalz ’csalit, bozót’, oszm. N. çalti ’tüskés bozót, kicsi és tüskés erdő, akácos’ ; gag. Óali ’bokor’, kara calïk ’tüskebokor’ (NyK. 51: 109); özb. Őalik hn., Óalik ’bozótos’, Óali ’csalit, bozót’. A magyar szó előzménye feltehetőleg egy kun * calïk vagy *caltï lehetett; egyik korai feljegyzője, Szemere Pál, kunsági tájszónak mondja. A kérdés további kutatást igényel. — Finnugor egyeztetése nem fogadható el. — Eredetileg nyelvjárási szó volt; dallamos hangzásáért került be az irodalmi nyelvbe a nyelvújítás korában.
Vámbéry: NyK. 8: 134, MEr. 224, M-
Bölcs. 144; Budenz: NyK. 10: 79; EtSz., 1: 868 csarita a. is; Tolnai: Nyúj. 47; Imre: MNny. 2: 57; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 108 ® ; N. Sebestyén: NyK. 52: 339 ®, MNy. 46: 123; MSzFgrE.
csalnia 1718: „minden sebét, kebelit, csalmáját tele hozza ide ígérettel” (Mikes: TLev. 15); — csilma (ÚMTsz.). J: 1. 1718: ’turbán; Turban’ (1. fent); 2. 1790: ’török katona; türkischer Soldat’ (MNy. 51: 72); 3. 1792: ’süveg; Kappe’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 201). — Sz: 1787/1910: tsalmás
mn. (Földi J. költ. 133: NSz.); 1789: tsal- másnak gr. fn. (Μ. Kurir 799: NSz.).
Oszmán-török eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel is; vö.: oszm. çalma ’turbán’ (< : çal- ’körülteker’); — vö. még big. ΗαΛΜά; szb.-hv. Óálma: ’ua.’. A rom. ceal- má; albán çàllmë; újgör. τζαπμάς: ’ua.’ az oszmán-törökből, az ukr., or. ναΛΜά ’ua.’ inkább a kazáni vagy krími tatárból való. — A székely csalma forrása a román is lehetett. 2. jelentése a 18. sz.-i török háborúk idején tűnt fel. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 187; Miklosich: TE. 1: 36; Çàineanu: InflOr. 2: 121; Gombocz: MNy. 4: 36; EtSz. ® ; Kakuk: OszmJsz. 28 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 201. (Lokotsch 388.; Vasmer: RussEtWb. 3: 300.)
csalmaíok 1807: „Tsalmatok: 'Hyoscyamus” (Magy. Fűvészk. 174); 1863: csal- matot gr. (Frankenburg: Bol. Μ. kai. 150: NSz.). J: 1807: ’beléndek; Bilsenkraut’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó: a csalma ’turbán, süveg’ és a tok1 jelzősnek értelmezhető összetétele. Valószínűleg Diószegi és Fazekas alkotása a Hyoscyamus növénynemzetség megnevezésére. Az elnevezés alapja a növény korsó alakú, tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. Az 1863. évi tárgyragos csalmatot úgy keletkezett, hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi Zc-ját többesjelnek fogták fel és elhagyták. — Elavult szó.
CzF.; EtSz. 1: 834 csalma a.
csalogány 1784: ,,A’ Tsalogány név nékem nagyon tetszik. Többet ilyet!” (Kazinczy: Lev. 1: 61). J: A) fn. 1. 1784: ’énekes madarak megnevezéseként; Benennung verschiedener Singvögel | fülemüle; Nachtigall’ (1. fent); 2. 1854/1894: ’(szoprán) énekesnő; Sängerin (mit Sopranstimme)’ (Jókai 6: 72: NSz.). B) mn. 1827: ’csalóka; trügerisch’ (Aurora 98: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a csal, csalogat stb. szavak családjába tartozik, a nyelvújítás korában kedvelt -dny képzővel alakult. Kazinczy teremtette meg: először a poszátát jelölte ezzel a névvel. Néhány


csamanRÓ
475
csámesz
évtizedig különféle madarakat neveztek így, végül megállapodctj a 'fülemüle' jelentés. A nyelvújítás korában más szavakat is alkottak ennek az énekes madárnak a megnevezésére, így csattogány, dalabáj, zenér (Nyr. 26: 302). — Kevéssé valószínű, hogy a csalogány szó megalkotásában példaként szerepelt volna a csal igéből képzett, 1829- től kimutatható csalokány ’ vadászati, halászati csalogatóeszköz' (EtSz. 1:8187. csal a.). — Török származtatása téves. — A költői nyelv szava.
CzF.; Király K.: Nyr. 26: 302 ®; NyŰSz.; Sz. K.: MNy. 1: 40; Szentkereszty: MNy. 1: 143; Simái: MNy. 5: 269, 6: 263; Bodnár: Aquila 21: 209; Vámbéry: MBölcs. 144; EtSz. 1:817 csal a. ® ; Zlinszky: MNy. 20: 9; Tolnai: Nyúj. 148, 166, 210, 212, 217; SzófSz.; Gáldi: MNy. 54: 328 ®. - Vö. csal.
csamangró 1728: „Csamangó János” szn. (SzegSz.); 1790: „mind Rajnisra, mind Révaira is hogy Szabót tehén úton tsamman- gónak ’s egyébnek nevezte, sokan nehezteltek” (Kazinczy: Orpheus 1: 363: NSz.); — csamingó (ŰMTsz.). J: A) mn. 1728: ? 'kószáló, csavargó; vagabundierend' (1. fent), 1790: 'ua.' (1. fent). B) fn. 1. 1838: 'kutya- pecér; Hundefänger' (Tsz.); 2. 1838: 'hóhér; Scharfrichter' (Tsz.); 3. 1887: 'csavargó; Strolch’ (Tóth B.: Anekd. 1: 98: NSz.).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki sajátságai, valamint feltehető rokonsága is. Valószínűleg a cammog ~ csammog csam- mag családjába tartozik. A hangfestés síkján minden bizonnyal összefügg még a csámborog, csámpás, csángó szavakkal is. A szó voltaképpen egy csamang 'kóborol, csavarog’ ige igeneve; vö. 1908: csamanganyi 'csavarog’ (Csorna: Jászberény 67). — Nyelvjárási szó.
EtSz. ® . — Vö. cammog, cankózik, csa- bukkol, csámborodik, csámpás, csámporodik, csángó.
csámborodik 1789: „minekelótte a’ medve gyilok meg-efhetnék, bé-tfámporo- dának (Székely fzó, bé-térének) egy tfap- fzékre” (Andrád: Anekd. 1: 211: Tompa); — elcsámborodik (Nyr. 19:238); elcsámforo- dik (ŰMTsz.). J: 1. 1789: ’az egyenes úttól eltér; (von der Straße) ab weichen’ (1. fent); 2. 1888: 'megbolondul; verrückt werden’ (Nyr. 17: 415); 3. 1890: ’kószál; herumstreichen’ (Nyr. 19: 238); 4. 1901: ’eltéve- lyedik; irregehen' (ŰMTsz.) || csámborog 1862: „Csámolyog: . . . Felső Csalóközben am. ideoda csapongva, görbe utakon, mintegy csára, esáléra jár, csatangol” (CzF.); Ί875: csámborog (Nyr. 4: 43); — csámbojog, csámborog, csámpojog (ŰMTsz.). J: 1862: ’kószál; herumstreichen' (1. fent) || csám- burdi 1875: „csajfitás, csámpás, csángurdi gyalázó szók” (Nyr. 4: 43); — cámburdi, csájordi (MTsz.) ; csámbúrdi (NyF. 56. sz. 33) ; csambardi (ŰMTsz.). J: 1. 1875: ? ’csavargó; vagabundierend | kószálni szerető; solcher, der gerne herumstreicht' (1. fent), 1929: 'ua.' (ŰxMTsz.); 2. 1883: ’fclbolond; halbverrückt' (Nyr. 12: 475).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Legszorosabban a csábul családjával tartozik össze, de a hangfestés síkján még számos más rokona van. Hasonló hangalakú igék ugyanis gyakran fejeznek ki lassú, céltalan, nem egyenes irányú, illetőleg az egyenes iránytól eltérő mozgást; vö.: cammog ~ csammog; csangál 'lassan megy' (ŰMTsz.); csabukkol, csamangol 'kószál', csángál 'félredob; harangot félrever’ (ŰMTsz.); csánkál, csatámhoz 'tekereg' (MTsz.); 1792: csalnikoz 'kószál' (SzD.); stb. — Az alakváltozatok gazdagsága a szócsalád kifejező jellegéből következik. A csámborodik 1. jelentése látszik eredetinek. A 3. és 4. ebből jól érthető. A 2, jelentés kialakulására vö. bolond. — Nyelvjárási szavak.
CzF. csámolyog a. ® ; EtSz. 1: 835 csámborog a. ® ; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. cammog, cankózik, csabukkol, csamangó, csámpás, csámporodik, csángó.
csámcsog; 1641: „Hiszem tzamtzogja, hiszem meghorpaszodéc a nagy tellyes tehén” (Kereszt: FKer. 1: NySz.); 1645: tsamtsogva sz. (CorpGr. 296); 1800: tsámtsogni sz. (Lukáts Miki.: Hivalk. 48: NSz.); 1803: Tsantsogni sz. (Baróti Szabó: Toldalék 14: NSz.); 1838: Csáncsog (Tzs. Csáncsog a.); — tsomtsog (NyK. 37: 155); csámcsag, csám- jog, csemcsog (Nyatl.). J: 1641: 'schmatzen' # (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a cuppogó, csemcsegő természeti és állati hangmegnyilvánulásokat, legfőképpen a nyitott szájjal való hangos evés keltette zajt adja vissza. Legközelebbi rokona a vele hangrendi párhuzamban álló csemcseg. A hangutánzás síkján összefügg a csócsál igével is. Ugyanennek a hangutánzó szónak kissé más felépítésű változata a csámmog 'csámcsog' (1831: Kreszn.), csámog 'ua.' (1835/1883: „egy pár csámogó hízó”: Csató Fái: Műnk. 47: NSz.), csammog ’ua.' (1838: Tzs.). — Mongol származtatása és indoiráni szavakkal való egyeztetése téves.
Bálint: Párh. 5; EtSz. 1: 835 csámcsog a. ® ; Schmidt: Nyr. 53: 55; Gombocz: Jelt. 13; Horger: MNy. 23: 129; Skaliéka: SbFil. 11: 78, 81, 95; SzófSz.; Benkő: Nyr. 81: 319; Pais: MNy. 56: 315; Kelemen: Mondsz. 387. — Vö. csemcseg, csócsál.
csánnesz 1848: „C samesz: alföldi táj- szó, vizi jármüvet jelent” (Bernât G.:


csámpás
476
csannk
Freskó 1: 47: NSz.); — csamac, csamasz, csáméc, csámic, csomasz (MTsz.); csámesz (NyF. 38. sz. 35); csámisz (MNy. 9: 380); csámasz (SzegSz.); csárnac, csámec (ÚMTsz.). J: 1. 1848: 'dereglye; Prahm | ladik; Kahn’ (1. fent) ; 2. [csámec, csámesz] 1878 : ’két vagy négy alacsony keréken járó repce- vagy boglya vontató szekér; Raps-, Heuschleppe’ (Nyr. 7: 525).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. óámac 'csónak, ladik'; vö. még: big. N. uÚMey ’nagy ladik’; mac. uaAtei} ’csónak’. Mindezek őam alapszava (vö. szb.-hv. éám ’fenyŐ- fából készült hajó; fenyő’) az oszm. çam 'fenyő; fenyőfából készült nagy csónak' átvétele. — A magyar alakváltozatok közül a csárnac lehet a legrégibb. A csámesz szesze cs : c > cs : sz elhasonulás eredménye. A második szótag e-je á : a > á : e elhasonulással jöhetett létre. Feltehető azonban az is, hogy a csámasz típusú alakváltozatok a szerb-horvátból, a csámesz típusúak viszont a bolgárból kerültek a magyarba. A 2. jelentés azzal függ össze, hogy a csámesz-n^ nevezett vízi járművön is főleg szénát és más terményt szoktak szállítani; vö. csille. — Nyelvjárási szó.
Gulyás: Nyr. 18: 565; Szarvas: Nyr. 18: 566 & ; Bogor: Nyr. 19: 83; Munkácsi: Ethn. 4: 269; EtSz. ® ; Györffy I.: MsgNépr. 2: 256; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: Szljsz. 120®; Kiss: Nyr. 82: 375; Sinor: UrAltJb. 33: 175.
csámpás 1645: „Izgágálkodik, gullyog, tsámpáskodik, . . .” sz. (CorpGr. 323); 1658: ,,valami csámbás állaton való tereh vitelemet” (MNy. 12: 376); 1816: zsámbás (Gyar- mathi: Voc. Tsámpás a.) ; — csâmplâs (ÚM- Tsz.); csyfás (SzamSz.). J: 1. 1645: ? 'idétlen, élhetetlen; unbeholfen | ügyetlen; ungeschickt' (1. fent), 1840: 'ua.' (Gáspár J.: Füzérke 5: NSz.); 2. 1658: 'gyenge; schwach I beteges; kränkelnd’ (1. fent); 3. 1784: ’görbelábú, gacsos; krummbeinig’ # (SzD. 85); 4. 1784: 'sántító; hinkend | nehézkes, ügyetlen járású; schwerfüßig’ (SzD. 85); 5. 1792: ’béna; lahm' (SzD.); 6. 1800: ’el- hanyagolt; vernachlässigt’ (Molnár J.: Könyvház 13: 284: NSz.); 7. 1877: haszontalan, mihaszna; nichtsnutzig’ (Nyr. 6: 524).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint feltehető rokonsága is. Valószínűleg az egyenestől való eltérést, görbeséget kifejező szavak közé tartozik; vö. csábul, csámborodik, csamangó stb. Távolabbról összefügghet a cammog családjával is. A 3. jelentés az eredeti, a továbbiak ebből érthetők. — Hasonló hangfestő és hasonló jelentésű, de a magyartól független szavak más nyelvekben is vannak ; vö.: ném. schampeln ’csámpásan jár’; ol. ciampare ’csoszogva jár’. — Az 'állati boka' jelentésű csdnfc-kal való összefüggése további vizsgálatra szorul. Latin és olasz származtatása téves.
Körösi: Nyr. 15: 352, O1E1. 29, Nyr. 47: 130, 227; Schuchardt: Nyr. 18: 486; Kalmár: NyK. 22: 517; Kovács: LatEl. 11; Simonyi: NyK. 23: 190; Balassa: TMNy. 181; Szily: MNy. 12: 376; EtSz. ® ; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Pais: MNyTK. 81. sz. 8; Benkő: MNy. 50: 258, 273. — Vö. cammog, cankózik, csabukkol, csamangó, csámborodik, csámporodik, csángó.
csámporodik 1767; „Tsámporodom: Acefco. ich werde sauer” (PPB.); — csám- pirodotl sz. (MTsz.). J: 1. 1767: ’megsava- nyodik, megromlik (étel, bor) ; sauer werden (Speise, Wein)’ (1. fent); 2. 1877: Elkeseredik; erbittert werden | elkedvetlenedik; die Lust verlieren’ (Nyr. 6: 524); 3. 1888: 'eltorzul (arc); verzerrt werden (Gesicht)’ (Nyr. 17: 415); 4. ’elerÖtlenedik ; entkräftet werden’ (MTsz.). || csámporú 1784: „Tsámporu: etzetes, veteredett” (SzD. 82). J; 1784: ’megsavanyodott, megromlott (étel, bor); versauert (Speise, Wein)’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Az egyenestől való eltérést kifejező szavak (csámpás, csámborodik, csángó stb., távolabbról a cammog, cankózik stb.) családjába tartozik. A csámporodik voltaképpen a csámborodik szóhasadással elkülönült változata. — Lehetséges, hogy a csámporodik keletkezésében, valamint i. jelentésének kialakulásában az áporodik, 4. jelentésének létrejöttében pedig a vele azonos családba tartozó N. kám- porodik (vö. kámporodott 'halvány, beteges’: MTsz.) is közre játszott. — A csámporú valószínűleg másodlagos alakulás a csámporodik alapján; vö. domborodik : domború, homoro- dik: homorú stb. — Nyelvjárási szavak.
EtSz. 1: 838 csámporú a.; Simon: MNy. 56: 441; Károly: MNy. 62: 152. - Vö. cammog, cankózik, csabukkol, csamangó, csámborodik, csámpás, csángó.
csanak 1235: ? ,,Terra nomine Chonuk sita in parochia castri de Kamarun” hn. (Csánki 3: 496); 1367: „Vnum cyfum argenteum wlgo Chanak dictum” (OklSz.); 1838: csanyak (Tsz. Cserpák a.).J: 1. 1367: ’kehely; Becher’ (1. fent); 2. 1792: ’fa merítőedény; hölzernes Schöpfgofäß’ (SzD.); 3. 1808: ’cserépedény ; irdenes Gefäß’ (SL).
Török, közelebbről feltehetőleg kunbesenyő eredetű; vö.: CC. óanaq 'csésze’; Käsp (luzz) Óanaq 'fatál’; oszm. çanak ’cseréptál'; kkalp. sanaq ’csésze* (BaskKJ.); özb. cánaq ’cseréptál’ (Jud.). Valószínűleg a krími tatárból való az or. N. uaHÚK, utmáK 'fatál', s az oszmán-törökből a szb.-hv. Óának 'fatál’ ; albán çanâk ’tál’ ; újgör. τζανάκι ’ua.’; rom. cianác ’ua.’ — A korai magyar


csángró
477
csán térfa
adatok kun-besenyő eredetűeknek látszanak. A későbbi nyelvjárási adatoknál fennáll az a lehetőség, hogy újra átvettük a szót az oszmán-törökből, egyes esetekben esetleg szerb-horvát vagy román közvetítéssel. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 187; Miklosich: TE. 1: 36; Munkácsi: Ethn. 4: 273; Kunos: Nyr. 27: 62; EtSz.®; Németh: MNy. 17: 25, 26; Bátky: FE. 8: 209, NéprÉrt. 20: 97; Gombocz: ÖM. 1: 13; Bárczi: MNy. 46: 225; Kniezsa: SzlJsz. 811 ®. (Vasmer: Russ- EtWb. 3: 301.)
csángó 1400: ? „Georgium Chango dictum” szn. (ZichyOkm. 5: 192); 1781s „dispersi sese »csángó-magyarok« nominarunt” (NyK. 38: 258); 1783: Csángó Magyar(ok) (EtSz.); 1862: Czangó, czángó (CzF. czangó, csángó a.); — csangu, sangó, sángó (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1400: Î ’a csángónak nevezett magyar népcsoporthoz tartozó ; zu einer ungarischen Volksgruppe, genannt,,csángó”, gehörig’ (1. fent), 1781: ’ua.’ (1. fent) ; 2. 1796: ’kóborló; herumschweifend’ (Teleki D.: Utazások. 82: NSz.); 3. 1822: ’szószátyár; geschwätzig’ (Peretsenyi Nagy L.: Mest. szav. 24: NSz.); 4. 1838: ’rosszul hangzó; mißtönend’ (Tzs.); 5. 1906: ’bolondos; närrisch’ (NyF. 26. sz. 27). B) fn. 1. 1792: ’a csángóknak nevezett magyar népcsoporthoz tartozó személy; zu einer ungarischen Volksgruppe, genannt „csángó”, gehörige Person’ (SzD.); 2. 1792: ’nem szép hangú harang; Glocke mit unschönem Geläute’ (SzD.).
Származékszó: folyamatos melléknévi igeneve annak a R. csáng ’ide s tova kereng’ (vö. NyF. 76. sz. 49) igének, amely valószínűleg a csamangó, csámborodik stb. családjába tartozik; vö. még 1844: csang ’cikáz’ (Somogyi A.: Szók 26: NSz.). Ezzel az igével függenek össze a következő régi nyelvi és nyelvjárási szavak: 1847: „Hon csángódó asszonyember és gyerek” (Döbrentei G.: Huszárdal 143: NSz.); 1851: „csángó lábaival” (Székely J.: Liliputi 75: NSz.) ; csángói ’ide-oda lóbál; terel, hajt’ (MNy. 2: 144), ’félre, oldalt dob’ (MNy. 49: 236); csángói ’félrebillent’ (Nyr. 34: 326); stb. — A melléknévi 2. jelentés lehet az eredeti. A többi jelentés ebből, illetőleg egy eredetibb vagy általánosabb ’a helyestől, az egyenestől eltérő’ jelentésből érthető. A szónak a népcsoport nevévé válása összefügghet a csángók Erdélyből való, a középkor végén kezdődő kiköltözésével, „elkóborlásával”. Az A) 3. és 5. jelentés kialakulására valószínűleg a csángurdi és csámburdi is hatott (1. a csámborodik szócikkét). A haranggal kapcsolatos jelentéseket sem szükséges egy külön hangutánzó tőből magyarázni, a feltehető eredeti jelentés alapján azok is érthetők: a nem szabályosan, nem rendesen húzott, vagyis a félre vert harang hangja kellemetlen, fülsértő.
CzF. czankózik a.; Munkácsi: TanEgy- MNyTárs. 1/2: 68; Rubinyi: Nyr. 30: 171, Ethn. 12: 124; Szabó I.: NéprÉrt. 4: 209; Zolnai Gy.: MNy. 1: 400, 40: 286; Horger: ErdMúz. 22: 65, 125, Nyr. 39: 340, MNy. 9: 418; Melich: NyK. 35: 479; Erdélyi: Nyr. 37: 3, MNyTan. 1: 102; Alexics: MNy. 9: 349; EtSz. ® ; Losonczi: Nyr. 44: 16; Veress: ErdMúz. 39: 56; Viski: EtnCsop. 24; Skalié- ka: SbFil. 11: 95; Mikecs: Csángók 357, 376 ® ; SzófSz. ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 156. — Vö. cammog, cankózik, csabukkol, csamangó, csámborodik, csámpás, csám- porodik.
csánk 1449: Î „Paulus Chankolo” sz. szn. (MNy. 13: 252); 1794: „Lábat vetni . . . = Tsánkot vetett” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 222: NSz.); — csánggyát gr. (Nyr. 30: 396); cság (Herman: Pászt. 301). J: 1. 1794: ’ember lába (gúnyos, tréfás megnevezésként); Bein(e) des Menschen (als spöttische Benennung), Hachse’ (1. fent) ; 2. 1796: ’ló, marha, birka, disznó hátsó lábának ízülete, állati bokacsont; Ferse, Sprunggelenk des Pferdes, des Rinds, des Schafes, des Schweines’ (Német Μ.: Lovak orv. 197: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán cigány jövevényszó; vö. magyarországi cig. csang ’térd’ (József fhg.: CzigNyt. 178), németországi, csehországi, Zakopanéi stb. cig. &ank, erdélyi, szerb-horvátföldi, szlovákiai, németországi stb. cig. Óang, t§ag ’térd; lábszár, láb’ (Wolf: ZigWb. 233 tschang a.); ez a szó ősi örökség a cigányban. Figyelembe véve a cigányság lóvásári tevékenységét, a szó valószínűleg a 2. jelentésében került át a magyarba. Az 1828 óta adatolható N. csaniga ’csánk’ (1828: TudGyűjt. 10: 68) idetarto- zása, illetőleg a csánfc-hoz való alaki viszonya vizsgálatra szorul. Az 1449-i adat talán a cammog, cankózik családjába tartozik. — Finnugor egyeztetése nem valószínű; olasz és indoiráni származtatása téves.
Simonyi: BpSz. 42: 294; Körösi: Nyr. 15: 353, O1EI. 29, Nyr. 47: 227, 55: 134; Schuchardt: Nyr. 18: 489; Karjalainen: JSFOu. 30/24: 19; EtSz. ® ; Szily: MNy. 12: 377; Schmidt: Nyr. 53: 55; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43.
csáiitérfa 1812: „a Pinczékben eppen semmi Csántér fák nem lévén’) (Nyr. 87: 476); — csánkérfa, csánterfa (ÚMTsz.). J: 1812: ’ászokfa; Lagerholz für Weinfässer’ (1. fent). — De vö.: 1792: ,,Kantár-fa: tsántér, hordó alá-való fa” (SzD. Kantár- -mefter a.); 1795 k.: Tsantér (Takáts R.: Told. T.v.: NSz.).


csap
478
csap2
Összetett szó: olyan típusú tautologikus alkotás, mint a gólyamadár, micisapka, tölgyfa stb. A csántér előtag végső forrása valószínűleg a lat. cantherius 'gerenda, ászokfa stb.', amelyre 'ászokfa' jelentésű N. gantár szavunk is visszamegy. A csántér közvetlen átadója azonban bizonytalan; esetleg az ófranciából vettük; vö. ófr. chantier ’ászok- fa'. A franciából való származtatásnak legfőbb akadálya a magyar szó kései felbukkanása. Hangtani okok miatt nem valószínű, hogy az összetétel előtagja a gantár 'ászokfa' magyarban keletkezett alakváltozata volna. — Nyelvjárási szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 112, 274; EtSz. 1: 846 csántér a.®, 2: 1003 1. gantár a.; Spitzer: Nyr. 46: 222; Bátky: MNy. 32: 120; Bárczi: Frjsz. 18, 23, 27; Kőhegyi: Nyr; 87: 476. (Wartburg: KEW. 2: 226.) — Vö. gantár.
csap1 1213: ? ,,Speculatores de Zala Joubagiones predicti castri Wossos Po ta Zerma Chopov Noge" sz. szn. (OklSz.), de 1. csapinós; 1372 U./1448 k.: c^appafakual sz. (JókK. 30); 1416 U./1450 k.: „kétcer Lapa púakat” (BécsiK. 38); 1568: czápion gr. (Mel: SzJán. 42: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’üt; schlagen' # (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’vág; hauen’ # (1. fent); 3. 1470: ’(mértéket) lesimít; (Maß) streichen’ (SermDom. 2: 503); 4. 1560 k.: ’(gyapjút) tép; <Wolle) zupfen | szaggat; reißen’ (GyöngySzt. 3952.); 5. 1585: 'hajít; schleudern I odalök; hinstoßen’ (Cal. 54); 6. 1585: 'valahova hatol; dringen* (Cai. 37); 7. 1659: ’hirtelen irányt változtat; eine andere Richtung einsehlagen' (Czegl: MM. 117: NySz.); 8. 1708: 'lecsap valamire; herabschießen auf etwas’# (PP. Alá-tsapni a.) ; 9. 1708: ’hízel- kedik; schmeicheln' (PP. Supparasitor a.); 10. 1779: 'bocsát; lassen' (Bessenyei: Holmi 193: NSz.); 11. 1792: 'terel; treiben’ (Horváth Ä.: Felf. titok 438: NSz.); 12. 1794: '(lakomát, mulatságot stb.) rendez; (Festmahl, Unterhaltung usw.) veranstalten | (lármát) okoz; (Lärm) machen’ (Mátyási J.: Valami 59: NSz.); 13. [főleg igekötő vei] 1862: ’elcsen; stibitzen’ (Toronyai: Rablók 31: NSz.). — Sz: ~ó 1213: ? szn. (1. fent); 1359: felyulcÄapomolon mn. (OklSz.); 1405 k.: chapo fn. ’gyilok’ (SchlSzj. 592.) | —ás 1372 U./1448_k.: 1. fent | -tat 1416 U./1450 k.: Laptattamrn^'}^ gr. (BécsiK. 315) | —dós 1416 U./1466: Lapdo[[ac\i3.\n> gr. (MünchK. 163) I —ott 1470: chapoth (SermDom. 2: 503) I —kod 1590: czjapkottak le gr. (MNy. 42: 76) I —ódik 1702: tsapódván sz. (Misk: VKert. 658: NySz.).
Hangutánzó szó; valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V. tsapkini ’dob (nem nyújtott kézzel), csütörtököt mond (fegyver)’; votj. Sz. capki- 'üt, tapsol'; md. E. íéapams* 'tapsol’ (Wied.), Μ. tsapamas ’üt’ (JE.); ve. tsapan ’vág’ (Setälä, idézi Wichmann: FUF. 11: 189); 1p. N. cuop'pát ’vág, levág, darabol’. A permi szók -k eleme képző. A finnugor alapalak *capp3- lehetett. Hangutánzó eredete ellenére a szócsalád tagjainak az összetartozása a szabályos hangmegfelelés alapján valószínűsíthető. Á szócsalád eredeti jelentése a finnugor megfelelők alapján ’csattanó hanggal együtt- járóan üt, vág’ lehetett. A legtöbb magyar jelentés változat kifejlődése az eredeti 1. és 2. alapján jól érthető. Az újabban felbukkant jelentések némelyikének (pl. 10., 12.) kialakulására a ném. schlagen, abschlagen, einschlagen megfelelő jelentései is hathattak. A 9. jelentésre vö. R. csapja a lencsét, csapja a levet, újabb csapja a szelet stb. ’hízelkedik, udvarol’. A 13. jelentés tolvajnyelvi eredetű lehet. — Az altaji kapcsolatok további vizsgálatot igényelnek. — Más finnugor és szamojéd egyeztetése nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 134; MUSz. 361®; Donner: VglWb. 1: 145; Halász: NyK. 23: 268; NyH.1-’; Munkácsi: ÁKE. 193; Setälä: FUF. 2: 237, FUF. Anz. 12: 60®, JSFOu. 30/5: 69; Wichmann: FUF. 6: 37, 11: 188 ® ; EtSz. 1: 850 4. csap a. ® ; Sauvageot: Rech. 37; SzófSz. csap 2. a.; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 27; MSzFgrE.®. — Vö. becsap, csapadék, csapat, csapda, csapdi, csapinós, csapodár, csapol, csapong, csappan, csapzott, csélcsap, karikacsapás.
csap2 1395 k.: ,,Ductile: chap” (BesztSzj. 557.); 1585: Nyeloísdp (Cal. 495). J: 1. 1395 k.: ’foiyadékeresztŐ cső; Auslauf- hahn’# (1. fent); 2. 1405 k.: csap alakú tárgyak elnevezéseként; als Benennung zapfenförmiger Gegenstände# (SchlSzj. 92.); 3. 1551: ’ereszték; Fuge’# (Helt: Bibi. 1: Oo4: NySz.); 4. 1577 k.: ’végbélkúp; Stuhlzäpfchen’ (OrvK. 21); 5. 1590: 'dugó; Zapfen' (SzikszF. 52); 6. 1590: 'termésre hagyott ág; Fruchtzweig' (SzikszF. 46); 7. 1860: 'egyéves szarvas agancsa; Spieß (eines Hirsches)’ (Bérczy K.: Vadászműszót. Il: NSz.). — Sz: —os 1480: Chapos szn. (MNy. 10: 136); 1546: chapos (OklSz.) | —ol 1583 u.: csapolták gr. (Nyr. 11: 30) | —oz 1803: csapozott sz. (Édes Gerg.: Iram. 97: NSz.).
Hazai középnémet eredetű; vö. középn. R. zappz, zgppa, zgp(p) 'dugasz; dugó; sörös-, boroshordó oldalának dugasza; kimérés; kimérési jog; szőlőfajta’; vö. még baj.- osztr. R. zapf, zopf, zapfen, zgpfrn ’ua.’; folyadékeresztŐ cső’, szász E. zapm, zgpm ’dugasz, dugó; csap alakú tárgy’; ir. ném. Zapfen ’a hordó oldalának dugója; toboz’. A szláv nyelvek hasonló szavai — vö. : big. uen 'dugó, csap'; szb.-hv. cép 'csap; ajtósarok, dugó'; cseh Óep 'hordódugó; faszeg’,


csáp
479
csapda
R., N. éap ’dugó’ ; szik. 8ap ’hordódugó ; faszeg’; le. czop ’csáp; csapszeg’, R. czep ’ua.’ — valószínűleg eredetiek, nem pedig német jövevényszók. — A németből a magyarba való átvételnek a 12—13. sz.-ban kellett megtörténnie, amikor a szókezdő c még nem terjedt el a magyarban, s ezért idegen szók átvételekor cs-vel helyettesítették (vö. cser); továbbá akkor, amikor az n-ragozású német szó függő eseteinek alakja (vö. zapfen stb.) még nem nyomult az alanyesetbe. Az átvett német nyílt ρ-t a magyar zárt o-val helyettesítette (vö. bognár), amely már az ómagyar nyíltabbá válási tendencia során lett és maradt a (vö. pap). A magyar szó jelentései közül az 1. az eredeti, a többi belőle fejlődött jórészt hasonlóságon alapuló átvitellel. A 6. jelentés a csapra metszi a szolóvesszőt-íéle kifejezés alapján keletkezhetett. — A m. N. csap ’fenyőgally’ (1838: Tsz.) a rom. cep ’csomó, görcs a fenyőgallyon’ átvétele, de hangalakjára hatással lehetett a m. csap2 is. — Am. csap szláv származtatása nem valószínű.
Budenz: NyK. 6: 302; Borovszky: NyK. 24: 335; Lumtzer: NyK. 27: 471; Melich: AkNyÉrt. 17/4: 5®; Lumtzer —Melich: DOLw. 82 ® ; EtSz. 1: 847 7., 849 2., 5. csap a. ® ; Horger: MSzav. 33; Túri Mészáros: MNy. 22: 147; SzófSz. csap 1. a.; N. Sebestyén: NyK. 51: 456; Bárczi: TihAl. 113®; Kniezsa: SzlJsz. 811, MNy. 61: 132® ; Bernáth B.: PécsiPedFőiskÉvk. 131; K. Sál: NyK. 65: 400. (Machek: EtSIÖSl. 69.) — Vö. csapiár·
csáp 1799/1801: „Nyúlángok avagy Tsápok . . . Érzőszarvak, Fühlhörner” (Földi: Term. hist. 278: EtSz. 1: 860 7. csáp a.); 1800: Tsap (Márton Tsap a.). J: 1. 1799/1801: ’ízeltlábú állatok érzőszarv-párja; Fühler’ # (1. fent); 2. 1894: ’fogószerv (póké); Greif- organ (der Spinne)’ (Abonyi Á.: Nov. 2: 110: NSz.); 3. 1900: ’szúrószerv «(szúnyogé); Stachel (der Mücke)’ (Móricz P.: Hajdúk 46: NSz.).
Nyelvújítási alkotás, keletkezésének módja azonban vitatott. — 1. Földi János állattani műszava, feltehetően a N. csápol ’csapkod, hadonász’ igéből való elvonással. — 2. A csap ’a hordó eresztőcsöve’ főnév változata; vö. ehhez: Márton a csáp szó Földitől származó ’érzőszarv’ jelentését a csap főnévnél adja meg (1. fent). — Az sem lehetetlen, hogy a szó létrejöttében mindkét szemléletmód érvényesülhetett.
CzF.; Simonyi: Nyr. 32: 470 ® ; EtSz. 1: 860 7. csáp a. ® ; SzófSz. — Vö. csap2, csápol.
csapadék 1842: csapadék (NyÚSz.); 1844: „Csapadék: . . . der Niederschlag”
(Bloch). J: 1. 1842: ’üledék; Rückstand’ (1. fent); 2. 1844: ? ’a levegő páratartalmának lecsapódása; Niederschlag’# (1. fent), 1875/1896: ’ua.’ (Jókai 59: 55: NSz.); 3. 1869: ’maradék; Rest’ (Orbán B.: Székelyföld 2: 134: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a csap igéből képezték a cselekvés eredményét jelölő -(a)dék képzőbokorral a töredék, szándék mintájára. Először Mannó Alajos Orvos Gyógyszerészeti Vegytan című munkájában fordult elő. Első jelentésében vegytani szakszó.
Simonyi: TMNy. 490 ®, AkNyÉrt. 23/3: 38; EtSz. 1: 858 4. csap a. ® ; Tolnai: Nyúj. 209; SzófSz. csap 2. a.; D. Bartha: Szóképz. 71. — Vö. csap1.
csapágy 1835: ,,Zapfenmutter: .. .csap- ágy” (Tzs. Zapfenmutter a.). J: 1835: Tengelyek, forgócsapok ágyazására szolgáló, elfordulásukat lehetővé tevő elem; Gleit-, Wälzlager’ (1. fent).
Összetett szó. Birtokos jelzői szerepű előtagja a csap2 főnév. Az ágy utótag legáltalánosabbnak tekinthető ’fekvőhely’ jelentésében vagy egy ahhoz nagyon közel álló jelentésárnyalatban szerepel benne. — Elterjedését elősegíthette a ném. Zapfenlager ’csapágy’ is, de annak feltevésére, hogy a csapágy német mintára alkotott tükörszó, aligha van szükség. — Főképpen műszaki nyelvi szó.
csapat 1782: ,,tsak azt várja meg a’ méhész míg az első tsapat valahol megállapodik” (Aléh tartás 35: NSz.). J: 1. 1782: ’csoport; Schar’ # (1. fent); 2. 1792: ’katonai egység; Trupp’ # (Μ. Hírmondó 2: 247: NSz.); 3. 1816: ’legelő; Weide’ (Gyarmathi: Voc.); 4. 1847: ’mennyiség; Menge’ (Szép- irod. Szemle 1: 14: NSz.).
Származékszó: a csap igéből alakult -at főnévképzővel. Eredetileg nyelvjárási szó lehetett; a nyelvújítók, elsősorban Baróti Szabó Dávid és Kisfaludy Sándor terjesztették el, illetőleg emelték irodalmi nyelvi szintre. Eredeti jelentése az 1. volt; a 2. és 4. jelentés nyelvújítási, a 3. nyelvjárási fejlemény. — Török származtatása téves.
Vámbéry: MEr. 243; Simonyi: Nyr. 43: 380; EtSz. 1: 852 4. csap a. ® ; Tolnai: Nyúj. 47 ®, 144, 206, 216; Végh: Adal. 59; SzófSz.®; Kovalovszky: Nyműv. 73, 77; Gombocz: NytudÉrt. 24. sz. 10; Ruzsiczky: KazTájsz. 202. — Vö. csap1.
csapd» 1799: „Hogy fogják hát ezt a’ szép furtsa állatotskát ? Tsaptákkal, és tőrökkel, ha az ember elevenen akarja megfogni” (Fábián J.: Term. hist. 412: NSz.); 1836: csapda (Fogarasi); 1872: Csabda (Nyr. 1: 424). J: 1. 1799: ’állatfogó eszköz; Falle |


csapd!
480
csapiár
verem; Fanggrube’ # (L fent); 2. 1840: 'kelepce; Falle (in übertragenem Sinne/ # (Figyelmező 52b: NSz.); 3. 1877: ’ csapóajtó; Falltür' (Ágai A.: Porzó tárca 1: 144: NSz.).
Származékszó, alakulásmódja azonban nincs teljesen tisztázva. — 1. A csap ige -d gyakorító képzős csapod származékából keletkezett -a melléknévi igen évképző vei (vö. csusza, hinta, hulla) és a szóbelseji o kiesésével. E magyarázat nehézsége, hogy az eredetinek feltehető csapda alakváltozat jóval későbbről adatolható, mint a csapta, — 2. Tudatos alkotás a lapta ~ labda mintájára a csap igéből. A szóbelseji eredeti t a labda hatására zöngésült. — Az 1. valószínűbbnek látszik.
Fischer: Nyr. 7: 62 ® ; Wichmann: MNy. 4: 462; Horger: Nyr. 40: 14, MNy. 22: 24, SzegFüz. 2: 104, MNy. 37: 15; EtSz. 1: 857 4, csap a. ® ; Beke: NéNy. 5: 118; SzófSz. csap 2. a. — Vö. csap1.
csapdí 1673: „Jó izu tréfác legyenec, nem csapdiságoc: non cavilla” sz. (Com: Jan. 203: NySz.); 1783: ,,a’ zabolátlan 's tsapdi élet ... a’ lelki esméret furdallásának és a' nyomorkodásnak valóságos zavarodá- sa” (Kónyi J.: XIV. Kelemén 139: NSz.); 1808: Tsapodi (Sí. Tsapodár a.); 1825: Tsap- da (Nátly J.: Vél. 33: NSz.); 1854: Csabda (Alagy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.); — csabdi, csapta (MTsz.). J: A) mn. 1. 1673: 'kötekedő; neckisch' (1. fent); 2. 1783: 'könnyelmű; leichtsinnig | csapodár; flatterhaft' (1. fent); 3. 1792: 'állhatatlan; unbeständig' (SzD.); 4. 1872: 'csintalan; schelmisch' (Nyr. 1: 136). B) fn. 1794: ’csélcsap ember; Flattergeist' (Ciano 185: NSz.).
Származékszó, de alakulásmódja nincs teljesen tisztázva. — 1. Tréfás képzés a csap igéből a -di kicsinyítő-becéző képzővel; vö. N. csaldi, kapdi, koplaldi (EtSz. 1: 853 4. csap a.). — 2. Á csap ige -d gyakorító képzős csapod alakjából keletkezett -a, illetőleg -í kicsinyítő-becéző vagy igenévképzővel és a szóbelseji magánhangzó kiesésével. — Nyelvjárási szó.
Fischer: Nyr. 7: 62; Simonyi: TMNy. 523; Wichmann: MNy. 4: 462; Horger: Nyr. 40: 14; Pais: MNy. 11: 409; EtSz. 1: 853, 855 4. csap a.®. — Vö. csap1.
csapinós 1181/1288/1366/16. sz.: ? ,,a media parte recte ad Chapunos” hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); 1655: „Az állati kerület (zodiacus) ... az δ tengely vegeitől tsaponosan kerittetven az egyenesittőn által, azt két helyt vagja” (ACsere: Enc. 94: NySz.); 1784: tsapanósb gr. (SzD. 37); 1797: tsapino· son gr. (Pethe F.: Gazda 316: NSz.); 1799: tsapinós (Márton Schräge a.); — csaponyo- san gr., csaponyóslag gr. (MTsz.); csaponós (Frecskay); csappanóus, csappinóus (SzamSz.). J: 1655: 'ferde; schief | rézsútos; schräg’ (1. fent).
Származékszó: a csap ige mozzanatos csaponik 'valamely iránytól eltér, erre vagy arra csap' (vö. NySz. 1: 383) származékából alakult -s melléknévképzővel. Olyan alaktani felépítésű tehát, mint például a szoros, teljes, tilos. Az ő-val hangzó alakváltozatok másodlagosan, a harapós, kanyargós típusú melléknevek hatására keletkeztek, esetleg az ezekben levő -ős képzőbokorral jöttek létre. Hasonló jelentésű, szintén a csaponik- ból keletkezett régi nyelvi és nyelvjárási szavak: 1645: tsaponolan 'ferdén' (GKat: Titk. 907: NySz.); 1836: Tsapinolag 'ferdén' (Kassai 5: 157); 1862: csapinó 'ferde, rézsútos' (CzF.); csapanyó 'rézsútos', csaponólag, csaponyólag, csapanólag ’rézsútosan’ (MTsz.). — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 856 4. csap a. ® . — Vö. csap1·
csaplar 1400: „Michaelem Chaplar” szn. (OklSz.); 1533: „Vinarius, uini uenditor: Csaplar” (Murm. 2469.); 1792: Tsappárost [’] sz. (Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 205: NSz.); — csopláros sz. (MTsz.). J: 1. 1400: ? 'kocsmáros ; Schenkwirt | csapos (a söntés- ben); Zapfer' (1. fent), 1533: ’ua.' (1. fent); 2. 1533: 'kocsma; Schenke, Wirtshaus' (Murm. 1781.). — Sz: ~os 1726: Csapiáros (MNy. 57: 487).
Valószínűleg német eredetű; vö. ném. R. zapfler 'kocsmáros', baj.-osztr. bisrzápfla ’sörárus'; vö. még kfn. zapfenaere 'bormérő’. A ném. z-nek (= c) m. cs-vel való helyettesítése a 12. sz. közepénél korábbi átvételre vagy a csap hatására mutat. A ném. pf affrikáta helyén álló m. p hanghelyettesítés eredménye is lehet, de valószínűbb, hogy a magyarban nem affrikátának érzett pf hangkapcsolatból mássalhangzó előtt kiesett az /; vö. copf. E németből való származtatásnak az a fogyatékossága, hogy megfelelő ófn. *zapfilári vagy korai kfn. *zapfelœre alak nem mutatható ki, csupán feltehető. — A csaplár-ηϋλί a m. csapol 'hordót csapra ver’ származékaként való magyarázata kevéssé valószínű, mert a csapol (1. csap2 a.) csak a 16. sz. végén jelentkezik, és deverbalis
-er képző a magyar szókincsnek főként csak Ősi elemeiben található. Az viszont számításba vehető, hogy a nómetből átvett szó denominalis -Z képzős igéink és -ár végű főneveink hatására alakult. — Az alakváltozatok közül az egy adattal igazolható csappáros esetleg más német nyelvjárási forma külön átvételének őrzője. — Az 1. jelentés az eredeti. A 2. talán a csaplárnál voltam, a csapiárhoz megyek stb.-féle kifejezésekből vonódott el. — A csaplár-val azonos jelentésű csapiáros az esztergályos, korcsmáros, mészáros stb. szavakhoz hasonlóan -s foglal-


csapodár 481
eMipsiék
kozásnévképzŐvel egészült ki. — Elavulóban levő szó.
Komáromy: Nyr. 7: 160; Simonyi: AkNyÉrt. 14/8: 18, MNyelv.1 1: 136, Nyr. 32: 545; Lumtzer: NyK. 27: 471 0 ; Lumtzer— Melich: DOLw. 82; Asbóth: Nytud. 2: 49; EtSz.®; Thienemann: UngJb. 2: 99, 101; Horger: MSzav. 33; Petz: MNy. 23: 144; Melich: MNy. 28: 16; SzófSz. csapiáros a. ® ; D. Bartha: Szóképz. 82; Nagy J.: MNy. 60: 352; Kniezsa: MNy. 61: 132®. — Vö. csap2.
csapodár 1667: csappondár (EtSz. 1: 856 4. csap a.); 1668: „Matkó csappondár enyelgésinek nevezi azokat, a mellyeket le- irék”, csapodárság sz. (Matkó: BCsák. 261, 332: NySz.); 1808: tsapadár (Holosovszki Imre: Lel. 41: NSz.). J: A) mn. 1. 1668: ’csél- csap; flatterhaft | állhatatlankodó ; wankelmütig’ # (1. fent); 2. 1839: ’változékony ; unbeständig’ (Remény 14: NSz.). B) fn. 1702: ’parazita; Schmarotzer’ (Misk: VKert. 257: NySz.). — Sz: ~kodik 1668: csapodár- kodál gr. (Matkó: BCsák. 214: NySz.).
Származékszó: a csap ige -d gyakorító képzős csapod ’csapong, ide-oda csap’ származékából jött létre a cselekvőt jelölő -ár névszókópzŐvel; vö. búvár, csiszár, A csapod igére vö. 1531: „vala nag merig halai: mel az δ Üapodafaual: zamlalhatatlan nag foc népét ontale” sz. (TelK. 130); 1. még EtSz. 1: 855 4. csap a. A csapondár alak szervetlen n járulékhanggal bővült; létrejöttében szerepe lehetett a csapong ige hatásának is. — A jelentések közül az A) 1. az eredeti, a többi fejlődése ennek alapján magyarázható.
Hunfalvy: NyK. 2: 103 ® ; Fischer: Nyr. 7: 62; MUSz. 501; Budenz: NyK. 20: 274; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 19: 220; Simonyi: TMNy. 449; Szily: Nyr. 31: 180; EtSz. 1: 855, 856 4. csap a. ® ; Melich: MNy. 26: 166; Pais: NyK. 48: 280; SzófSz.®; D. Bartha: Szóképz. 82. — Vö. becsap, csap1.
csápot 1791: „seprűvel is közte sokat csápolván” sz. (Nyr. 42: 354); — csápalódik sz., csápul (ŰMTsz.). J: 1791: ’csapkod; wiederholt schlagen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a csap ige -Z gyakorító képzős alakja. — A tiszántúli nyelvjárásokban élő szó.
Vajticzky: Nyr. 42: 354; EtSz. 1: 863 1. csápol a. ®. — Vö. csap1, csáp.
csapong 1617: „zílhaté meg az Sommer csapongása?” sz. (MNyil: Irt. 306: NySz.); 1667: „Orozva jár s felre-csappang” (Sámb: 3Fel. 220: NySz.); 1668: csappongásait sz. (Matkó: BCsák 267: NySz.); 1767: tsapangó sz. (Iliéi: Vigaszt. 123: NSz.); 1817: csopong- tak gr. (Czövek: Hír. zsiv. 2: 320: NSz.).
31 Történeti-etimológiai »ótár
J: 1. 1617: ’kószál; herumschweifen | ide- oda csap; hin und her schweifen’ # (1. fent); 2. 1767: ’ingadozik; wanken | tétovázik; zaudern’ (PPB.); 3. 1791: ’korhelykedik; lumpen’ (Benkő S.: Mértéklet 226: NSz.); 4. 1791: ’csapodárkodik; flattern’ (Poóts A.: Vers. 34: NSz.); 5. 1811: ’csapkod; (herum)- schlagen’ (Kölcsey Munkái 11: NSz.).
Származékszó: a csap igéből keletkezett az -ng gyakorító képzőbokorral. Fejlődése a csap igének ’hirtelen irányt változtat’ jelentéséből indulhatott ki. Eredeti jelentése az 1. lehetett, a 2 — 4. ebből fejlődött. Az 5. alapja az alapige ’üt, csap’ jelentése.
EtSz. 1: 856 4. csap a. ® ; Lakó: NyK. 51: 168; SzófSz. csap 2. a.; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 76®. — Vö. csap1.
csappan 1592: „Az menyűtő ko ... az felhőből erőuel czaponic ki zúgással és lan- gal”, czappanássa sz. (Cis. H3: NySz.); 1689: csapant sz. (Land: ŰjSegíts. 1: 518: NySz.); — mëg-csappanik (MTsz.). J: 1. 1592: ’csat- tanással előretör; mit Knall hervorschießen I nekiütközik valaminek; an etwas anprallen’ (1. fent); 2. 1632: ’valahova kószál ; abschwei- fen’(Tóin: Vigaszt. Előb. 2: NySz.); 3. [főként meg- ik.-vel] 1662: ’soványodik; abmagern I csökken; abnehmen’# (Lipp: Cal. 52: NySz.).
Származékszó: a csap igéből keletkezett -n mozzanatos képzővel. Az eredeti alak a csapon(ik) lehetett, ebből alakult — a csattan, cseppen típusú igék hatására — a szóbelseji p kettőzésével a csappan. Jelentései az alapige különböző jelentéseiből magyarázhatók: az 1. az ’üt’, a 2. a ’valahova hatol’, a 3. a ’lecsap; csapófával lesimít’ alapján fejlődött.
Simonyi: TMNy. 385 ®, Nyr. 34: 340, UngSpr. 357; NyH.5 66; EtSz. 1: 856, 857 4. csap a. ® ; SzófSz. csap 2. a. — Vö. csap1.
csnpszék 1560: „Lampas ibidem simplex 1, Chapsek 1” (MNy. 8: 227). J: 1.1560: T ’olyan pad, amelyen a csapra vert hordó állt, vagy amelyre a csapra verendő hordót tették ; Bank, auf der das angezapfte Faß stand, oder auf die das anzuzapfende Faß gestellt wurde’ (1. fent), 1587: ’ua.’; 2. 1581: ’kis- kocsma; Kneipe’ # (MNy. 54: 371).
Összetett szó: előtagja a csap2, főnév; utótagja a régi nyelvben — különösen összetételekben — gyakran ’valaminek az alja, tartója, valami számára való állvány’ jelentésű szék; vö. dagasztószék, faragószék, pohárszék, tálszék stb. (NySz.). Eszerint a csapszék eredetileg azt az állványfélét jelenthette, amelyre akkor tették fel a kisebb hordót, amikor csapra verték, és amelyen a csapon levő hordót tartották, hogy magasabb edényfélét is alá lehessen tenni. A 2. jelentés kialakulását az teszi érthetővé, hogy az ilyen


csapzott
482
csárma
állványféléket elsősorban a kiskocsmákban, a söntésekben használhatták.
Cs. Sebestyén —Horger: NéprÉrt. 19: 63; SzófSz. csap 1. a. — Vö. mészárszék.
csapzott 1792: „bomlott, fzövódöt, fonódott, tsapódzott, p. o. haj” (SzD. Tsepzett a.); 1799: tsapzott (Kováts József: Éneis 1: 92: NSz.). J: 1792: ’naß und zerzaust’ * (1. fent).
Származékszó: a csap ige elavult csapó· zik ~ csapzik ’( össze )fonódik, (Össze)kuszá- lódik’ származékának (vö. 1792: „Öfzve- tsapózni: fonódni, -verődni, -állani, -tsepze- ni”: SzD. Tsapó a.) befejezett melléknévi igeneve.
Simonyi: NyK. 16: 245® ; EtSz. 1: 856 4. csap a. ® ; Benkő: MNy. 62: 301. — Vö. csap1·
csára 1. csá
csarab 1892: „Csarap, (Calluna vulgáris). Somogym. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. 3: 56); — csarab (EtSz. 1: 865 2, csarap a.); csarak (Nyr. 73: 396). J: 1892: ’egy fajta örökzöld cserje; Heidekraut’ (1. fent) ; szakny. ’Calluna*.
Ismeretlen eredetű. A növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból került. Ezek területén a növény Őshonos. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
EtSz. 1: 865 2. csarap a. ® ; Takács L.: Ethn. 77: 40. (KertLex. 143 Calluna vulga· ris a.)
csárda. 1617: „iatek nezó kerek gradicsos csordakoknak” (EtSz. 1: 867 csárdák a.); 1662: csárdát gr. (Nyr. 73: 342); 1733: csurták (MNy. 16: 50); 1788: Tsártákat gr. (Μ. Merk. 44: NSz.); 1790: Tsárdákokat gr. (Görög- Kerekes: Hadi tört. 2: 73: NSz.); 1808: Tsarda (Sándor I.: Sokféle 12: 146: NSz.); 1862: csárdák (CzF.); — csárdák (MTsz.); csárdák (Nyr. 30: 545). J: 1. [csordák] 1617: ’kör alakú, nagy fedetlen épület; Amphitheater’ (1. fent); 2. 1662: ’magas figyelőállás ; hoher Beobachtungsstand | katonai őrház <a török határon); Wachhaus, Warte (an der türkischen Grenze)’ (1. fent); 3. [csárda, csurták] 1733: ’pusztai vendéglő; Heideschenke** (1. fent); 4. [csárda] 1799: ’szín; Schuppen | eresz; Dachtraufe* (EtSz.); 5. 1862: ’bódé a hajón; Hütte auf dem Schiff’ (CzF.); 6. [csárda] 1887: ’a halászok gyékénysátra ; Binsenhütte der Fischer’ (MTsz.); 7. [csárdák] 1911: ’kuko- ricagóré; Kukuruzscheuer’ (NéprÉrt. 12: 248); 8. [csárdák] 1926: ’gazdasági épület; Wirtschaftsgebäude’ (MNy. 25: 300). — Sz: rws 1755: csárdással gr. ’pusztai vendéglős’ (MNy. 60: 223), 1835: ’egy fajta zene, tánc’ (MNy. 6: 368).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. car- dák ’katonai őrtorony; erkély; góré*. Végső forrása a perzsa Zárták ’négy oszlopon álló erkély; négyszögletes szoba’ (perzsa Záhár > tar ’négy’ és iák ’bolthajtás, ív’), mely a török nyelvek, főként az oszmán-török (vö. oszm. çardak ’erkély, emeleti tornác’) közvetítésével vándorszó lett; vö.: újgör. τσαρ- όακ; albán çardhàk; big. ναρόάκ: ’ua.’; rom. cerdác ’tornác, folyosó; kioszk’; vö. még or. uepdájc ’padlás, padlásszoba’. A moldvai csángó N. csérdák ’pitvar’ (1881: Nyr. 10: 204) a románból való. — A magyar szó alakváltozatai közül a csárdák, jelentései közül a 2. a legrégibb. A csárda alak a többes szám jelének felfogott szóvégi k elvonásával keletkezett; vö. poltura. A 3. jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye: a katonai határőrház meg a pusztai csárda is magánosán, egymagában áll. Az egy adatból ismert 1., valamint az 5., 6. jelentés a magyarban fejlődött, a 7., 8. s talán a 4. is a szerb-horvátból való. — Az oszmán-törökből való származtatás legfeljebb a m. csárda 2. jelentése kapcsán merülhet fel, de ott sem szükségsze rűen.
Hunfalvy: NyK. 6: 146; Vámbéry: NyK. 8: 187, MEr. 354, MBölcs. 109; Alexics: Nyr. 17: 117, 19: 408; Munkácsi: Ethn. 4: 276; Melich: NyK. 25: 294; Szily: Nyr. 31: 573, MNy. 1: 422; Réthei Prikkel: MNy. 2: 11; Damian: NyF. 67. sz. 18; Horger: Nyr. 41: 82®, MSzav. 34; Gombocz: MNy. 12: 75, Módszt. 44, NytudÉrt. 24. sz. 12; EtSz.®, 1: 867 csárdák a., 1: 962 cserdák a. is; Simonyi: Nyr. 49: 91; Tagányi: Ungjb. 1: 115; Lovas: MotsHong. 66, 157; Zolnai Gy.: MNy. 32: 97; Storfer: DickSpr. 108; Zolnai B.: Minerva 17: 33®, NyStil. 238; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 274; Kniezsa: SzlJsz. 608 ®; Muradin: StUnBB. 1958. 1: 197; Décsy: ULwBulg. 65; Popovic: GSkr. 282; Moór: StudSl. 8: 280; Hadrovics: StudSl. 9: 7; Martin: I. OK. 21: 90. (Çaineanu: Infl- Or. 2: 124; Lokotsch 397.) — Vö. csarnok.
csárma 1806: ,,s’ az Ég a’ sok Jaj szók Csármáira hangzott” (Nagy János: Magy. Virgilius 30: NSz.); — csaramáz sz. (MTsz.); csarima (ÚMTsz.). J: A) fn. 1806: ’lárma; Lärm’ (1. fent). B) mn. 1. 1823: ’lármás; lärmend’ (Kreszn.); 2. 1829: ’bŐbeszédű; redselig | fecsegő; geschwätzig’ (TudGyűjt. 11: 84); 3. 1838: ’csapodár; flatterhaft | hízelgő; schmeichlerisch’(Tsz.) ; 4. 1952: ’kele- kótya; übergeschnappt’ (OrmSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a hangoskodó beszédet, lármás fecsegést jeleníti meg. Legközelebbi rokona a csárog ige. A hangutánzás síkján összefügg a csacsog, csá- forit stb. családjával is. B) 1. jelentése lehet az eredeti (vö. szuszog : N. szuszma ’szótlan; tutyimutyi’: MTsz.), ebből valamennyi töb-


csarnnk
483
császár
bi érthető. Főnévi jelentésének kialakulásában talán a lárma is közre játszott. — Nyelvjárási szó.
Halász: Nyr. 8: 255; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14, Nyr. 32: 472, 480; EtSz. ®. — Vö. csacsog, csáforít, csárog, csiricsáré.
csarnak 1825: „taarnakötél [= tsarnak- kötél], az árbótzfa kötelei” (SzegSz. csarna- kötél a.); 1832: „Csarnak vagy Csatlókötél: az Őrfákon látszató kötelek” (MNy. 12: 235); — csarnok (NyF. 38. sz. 41). J: 1. 1825: ’az árbocfa kötélzete; Tauwerk am Mastbaum’ (1. fent); 2. 1907: ’(hajós- és halászkifejezésként:) kötélzet, zsinórzat; (als Schiffer- und Fischerausdruck:) Tauwerk, Schnurwerk’ (NyF. 38. sz. 41).
Valószínűleg oszmán-török eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel; vö. oszm. N. çarmk ’bárka, sajka, csónak’, çzrnzk ’egy fajta dunai csónak, bárka’ ; — vö. még big. N. iiepHUK, uapHUK ’bárka’. Az oszm. çarnzk feltehetőleg annak a szláv szónak az átvétele, amelyből a m. csónak való. — Am. csarnak forrásaként az oszmán-török, a bolgár és a keleti szerb jöhet számításba, bár az utóbbiból még nincs kimutatva megfelelő szó. Eredeti jelentése a magyarban is ’bárka, hajó’ lehetett; ’kötélzet’ jelentése a csarnak- kötél összetétel alapján alakulhatott ki. — Duna—tiszai hajózási és halászati szakszó.
Simonyi: Nyr. 44: 134 ® ; Velledits: MNy. 12: 180; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 609 ®. — Vö. csónak.
csarnok 1585: ,,amphitheatrum: laték nizésre való hely, kerek gráditsos tsarnok” (Cal. 64); 1604: Czornoc (MA.); 1784: tsarnok (SzD. 83); 1813: Tsárnak (Mond. 96: NSz.). J: 1. 1585: ’kör alakú, nagy fedetlen épület; Amphitheater’ (1. fent); 2. 1604: ’elŐcsarnok; Vorhalle’ (1. fent); 3. 1750: ’fedett folyosó, tornác; gedeckter, offener Säulengang vor dem Haus’ (Wagner: Phras. Porticus a.); 4. 1815: ’pompás épület; Prunkgebäude’ (Kazinczy: Munkái 7: 350: NSz.); 5. 1834: ’tágas helyiség, terem; Halle’# (Kunoss: Szóf.); 6. 1841: 'vásárcsarnok; Markthalle’ # (Kossuth L.: Fel. 161: NSz., csarnok- -hölgy ’kofa’).
Ismeretlen eredetű. Az 1617: csordák ’színház’ (1. csárda a.) alapján arra lehetne gondolni, hogy ez a két szó etimológiailag azonos; e feltevés azonban súlyos hangtani nehézségekkel jár. Az sem valószínű, hogy a csarnok Calepinus sajtóhibájából keletkezett volna csárdák, csordák helyett; a csarnok ugyanis Zrínyinél is előfordul, 1604-ből pedig már csornok változatban is kimutatható. Az elavult, csupán szótárból szótárba vándorló szót a nyelvújítás élesztette föl; akkor kapta a ném. J/aZZe-nak megfelelő 5. jelentését is. 6. jelentése csak a vásárcsarnok (1876: Hevesi L.: Karc. 199: NSz.) összetétel megalkotása után vált gyakoribbá.
Simonyi: MNyelv.2 180; Gombocz: MNy. 12: 74®; EtSz. ® ; Horger: NytAl.2 103; Fekete: Zárh. 21; Tolnai: Nyúj. 47; SzófSz.; Prohászka: Nyr. 75: 129; Kniezsa: Szljsz. 609 ® ; Gáldi: Szótir. 16, 161, 319; Ruzsiczky: MNy. 56: 182 ®. — Vö. csárda,
csárog: 1786: „azt regélik: kákogják, vartyogják, károgják, tsárogják” (Báró ti Szabó: Vers-koszorú 3: 150: NSz.); 1863: csárrogásától sz. (Kriza: Vadr. 430); — csárag, csármog (ŰMTsz.). J: 1. 1786: ’ károg, rikácsol (madár) ; krähen, krächzen (Vogel)’ (1. fent); 2. 1874: 'fecseg; schwatzen | lármáz; lärmen’ (Nyr. 3: 514).
Hangutánzó eredetű. A különféle állatok hangjára, valamint természeti és emberi hangokra egyaránt utaló igék családjába tartozik, s mint ilyen a hangutánzás síkján összefügg a csacsog, csáforít szavakkal is. Eredeti 1. jelentéséből fejlődött a 2. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ®; Károly: MNy. 62: 152. - Vö. csacsog, csáforít, csárma, csiricsáré.
császár 1233: „De uilla Chasar” hn. (OklSz.); 1405 k.: „imp[er]ator: chafdr” (SchlSzj. 473.); 1585: Tsászár (Cal. 149); — sászár (ŰMTsz.). J: 1. 1233: ? ’valamely birodalom uralkodója; Kaiser’ # (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1792: ’az a rúd, amellyel a vízimolnárok a malomkövet felemelik ; (als W assermüllerausdruck : ) Knecht’ (SzD.); 3. 1959: ’valamely területen vezető szerepet játszó személy; Person, die auf einem kleineren Gebiet für maßgebend und überlegen gehalten wird’ (ÉrtSz.); 4. 1959: ’császármetszés; Kaiserschnitt’ (ÉrtSz.). — Sz: ~lat 1416 U./1466: La^arlacianac gr. ’uralkodás’ (MünchK. 112) | ~ság 1510 k.: chafoarfagot gr. (AporK. 142) | ~i 1518 k.: Óazary (SándK. 21).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. cësàfb ’király, uralkodó’; szb.-hv. cesar ’császár’; szín. césar ’ua.’; cseh císaf, R. ciesar ’ua.’; or. R. l^ecapb ’(idegen birodalomban:) császár’; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Végső forrása JuliusCaesar (i. e. kb. 100 — 44.) neve; etimológiailag azonos a magyarba más úton került cézár-ra\ és cór-ral. — Am. császár szókezdő cs-je arra mutat, hogy az átvételkor a magyar hangrendszerből hiányzott a c. 2. jelentése egy korábbi császár-lapát (vö. 1597: OklSz.) Összetétel alapján keletkezhetett; itt a császár előtag a lapát nagy, széles voltára utalhatott. A 3. jelentés „a futball császára”, „az éjtszaka császára" (ÉrtSz.) típusú átvitt értelmű kapcsolatokban szokásos. A 4. jelentésében vett császár 31*


császkál
484
csata
a császármetszés (vö. 1782: Rácz S.: Borb. el. 186: NSz.) összetételből vált ki jelentéstapadással. A császár metszés a k. lat. sectio caesarea tükörfordítása; ez utóbbi azzal a Plini ustól származó legendaszerű hagyománnyal függ Össze, hogy Julius Caesar azért kapta a Caesar nevet, mert műtéttel metszették ki anyja méhéből; vö. lat. caedere ’üt; vág, metsz’.
CzF.; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 22; Miklosich: Nyr. 11: 118 0; Asbóth: Nyr. 15: 120, NyK. 30: 219, 220, Nytud. 1: 141; Kovács: LatEl. 11; Melich: NyK. 25: 256, 39: 39, 47, MNy. 6: 115, 446, ArchSIPh. 32: 115; Szily: Száz. 38: 814; Pais: MNy. 10: 70; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 34, UngJb. 15: 434; Gombocz: MNy. 21: 128; Kniezsa: NyK. 49: 351, I. OK. 2: 382, SzlJsz. 121 ®, StudSl. 1: 39, 363, 367, I. OK. 7: 237, 240, NyK. 65: 94, StudSl. 9: 39; SzófSz.; Loson- czi: Meilch-Eml. 242; Mikesy: MNy. 45: 197; Kálmán: Nyr. 74: 27, Nyműv. 63; Moór: StudSl. 2: 45, 8: 280; Bárczi: Htört? 111; Imre: SzabV. 102; Grétsy: MNy. 55: 204; Popovic: GSkr. 282. (Skok: ZRPh. 46: 394; Vasmer: RussEtWb. 3: 283; Kluge: EtWb.19 338 Kaiser a., 339 Kaiserschnitt a. ; DudenEtym. 302 Kaiser, Kaiserschnitt a.) — Vö. cár, cézár, ex-.
• császkál 1807: „Ott, hol rókák fészkel- tenek, Most a’ rákok császkálnak” (Kisfaludy S.: Bold. szer. 221: NSz.). J: 1. 1807: ’mászkál; herumkriechen | csavarog; sich umhertreiben’ (1. fent); 2. 1908: ’lábatlanko- dik; jemandem im Wege stehen’ (MNy. 4: 139); 3. 1928: ’csoszogva jár; schlürfend gehen’ (ŰMTsz.).
Magyar fejlemény, kialakulása azonban nem magyarázható egyértelműen. Lehet, hogy a csász-mász ’civódik, verseng; utánajár, mászkál’ (első adat 1829: TudGyűjt. 11: 84), császkál-mászkál ’mászkál’ (vö. TanEgy- MNyTárs. 1/3: 250) ikerszók családjába tartozik, s az utóbbiból önállósulb. Ezek az ikerszók valószínűleg a csúsz-mász ’csúszik- rnászik’ módosulatai; vÖ. 1527: „mynd kezey labay meg fwgorottak vala hogy mynt az kygyo wgyan chwz máz vala” (ÉrdyK. 322). — Lehetséges azonban az is, hogy a császkál a csúszkál és a mászkál keveredése. — Ide tartozik az 1825: császkirál (Kreszn.) és N. császkurál (Gáldi: Szótir. 405): ’császkál’; ez utóbbiak párhuzamba állíthatók a R. csusz- korál ’jégen csúszkál’ igével; vö.: 1685: Com: Orb. 277 (NySz.); 1754: Orosz F.: Sz. Pál 285 (NSz.). — A császkál a nyelvjárásokban és a bizalmas köznyelvben él.
CzF.; Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 250®; Albert: Nyr. 19: 319; EtSz. 1: 871 3. csász a. ® ; Gáldi: Szótir. 405. — Vö. csúszik.
csat 1211:? „Hii sunt ioubagiones Wil- mos Vzos Chot” szn. (OklSz.); 1250:? Chat de Paka szn. (EtSz. Csát a.); 1395 k.: „fíbula: chath” (BesztSzj. 716.); 1508: éattyat gr. (NádK. 578); 1568: Czattos sz. (Mel: SzJán. 381: NySz.). J: 1. 1211:? ’kapocs; Kleiderschließe’ # (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1585: ’horog; Haken | hurok; Schlinge’ (Cal. 471); 3. 1944: ’pecek; Stift, Dorn’ (MNy. 40: 248). — Sz: ~os 1463: Chathos szn. (OklSz.); 1568: 1. fent I ~ol 1527: bel chatlot sz. (ÉrdyK. 25); 1585: őszue tsatolom gr. (Cal. 552) | ~ló 1587: Chathlo (OklSz. Csatló-fa a.) | ^lakozik 1832: csatlakozni sz. (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 135: NSz.).
Török eredetű, az átvétel kora azonban bizonytalan. — 1. Honfoglalás előtti, ótörök jövevényszó; vö. oszm. çati ’összekapcsolás ; a bolthajtás egy íve, tetőszerkezet’ (Zenk.) ; az. Óatu ’kötél’ (Radl.). Előzményük a török- ség nagy részében ismert Őat- ige; vö.: csag. Óat- ’érintkezik, találkozik’; oszm. çat- ’ösz- szeköt ; botot, kardot stb. a végüknél összefogva felállít’; ujg. mód. cat- ’összeérint, összeköt’. A magyarba került török szó éatl vagy catu lehetett. A szókezdő m. cs ótörök szempontból magyarázatra szorul. — 2. Kunbesenyő eredetű; vö. a fent említett török Üat- igével s ennek névszói megfelelőivel, mint oszm. N. çat ’kót völgy vagy út egyesülési helye; hágó’ (SDD.); kum. tat ’két egymást metsző vonal közt levő hely’ (Németh); özb. Üat ’boltozat, borda* (NyK. 51: 114). Ebben az esetben az átvett török alak Óat lehetett. A származtatás jelentés- tanilag nem kifogástalan. — A csatt alak- változat magyar mássalhangzó-nyúlás eredménye. A csatló nyilván korábbi ^csatoló-ból származik; meghonosodott a szerb-horvát- ban és a románban; vö. szb.-hv. Óátlöv ’a hintó keresztrúdja’ ; rom. ceatläu ’csatló ; hámfa’.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MEr. 238, M- Bölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 95; Munkácsi: NyK. 21: 115; Gombocz: MNy. 3: 111, 5: 394, BTLw. 58®, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz.®; Németh: MNy. 17: 25; Ligeti: NyK. 49: 215; Räsänen: FUF. 24: 252; SzófSz.; Rásonyi: NyK. 51: 114®; Moór: MNy. 47: 56. — Vö. csatlós.
csata 1532: ,,en az warbol chatara ky- ne(m) yarta(m)” (NytudÉrt. 50. sz. 21); 1579: chiotara gr. (BudBLev. 179); 1792: tsetára gr. (Am. történeteknek r. rajzolattya 117: NSz.); — csataj (MTsz.); csétára gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1532: ’portyázás; Streifzug I harc; Kampf’ (1. fent); 2. 1555: ’kato- nai osztag, csapat; Militärabteilung, Trupp’ (MNy. 2: 131); 3. 1700 k.: ’nagyobb ütközet; Schlacht’# (Nyr. 66: 64); 4. 1769: ’veszeke- dés; Streit | lárma; Lärm’ (Telek J.: Korona


c salakos
485
csatanixo]
151: NSz.); 5. 1784: ’csorda, nyáj; Herde’ (SzD. 88); 6. [határozói ragokkal] 1784: ’íz, alkalom; Mal’ (SzD. 88); 7. 1861: ’éjjeli csordaőrizet; Hüten der Viehherde in der Nacht’ (MNyszet. 6: 319); 8. 1873: ’(egy) sütet (kenyérből vagy kalácsból); (ein) Schuß (Brot)’ (Nyr. 2: 422); 9. [csata, csataj] 1882: ’csapat; Schar | sokaság; Menge’ (Nyr. 11: 92). — Szí /4z 1574: öiataznak gr. (RMNy. 2/2: 241) | /«Orozik 1801/1898: tsatározni sz. ’veszekedik’ (Bessenyei: Természet Világa 324: NSz.), 1843: ’harcol’ (NyÚSz.) I 1843: Csatár (Ny- ŰSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. freta ’csapat, osztag’; vö. még: big. wemá; mac. vema: ’ua.’; or. qemd’(főleg személyekről) egy pár’. A szín, cçta; cseh 6eta: ’csapat, osztag’ a szerb-horvátból, a rom. ceátá ’csoport, csapat; sereg; falka, nyáj’ valószínűleg a bolgárból való. A szb.-hv. fréta egyik származékának átvétele a m. csetnik, — A magyarban a török hódoltság korában, katonai kifejezésként honosodott meg. A magánhangzók a mély hangrend irányában egyenlítődtek ki; vö. család, császár, párna, pata stb. A 9. jelentéshez kapcsolódó csataj alakváltozat szóvége tisztázásra szorul. A Kazinczy alkotásának tartott nyelvújítási csataj ’zaj, lárma’ (1815: Gáldi: Szótir. 320; 1. még EtSz.) főnévvel aligha függhet össze. — A jelentések közül a 2. az eredeti. Az 1. jelentés a csatára kimegy ’portyára, gerillaharcra indul’-féle szókapcsolat alapján keletkezhetett. Figyelmet érdemel, hogy a m. had ’hadsereg’ és a k. lat. exercitus ’ua.’ is előfordul ’háború’ jelentésben, a k. lat. bellum ’háború’ pedig ’hadsereg’ jelentésben. A 3. és a 6. jelentés az 1.-ből, a 8. és 9. pedig a 2.- ból fejlődhetett; ez utóbbiak személyek és tárgyak bizonyos mennyiségére vonatkoznak. A 4. jelentés kialakulásában az 1. és 3. jelentés mellett a hangutánzó jellegű csatara, valamint a csetepaté is nyilvánvalóan közrejátszott. Az 5. jelentés talán román hatást tükröz, bár a ’csapat’ -► ’nyáj’ jelentésváltozás egymástól függetlenül több helyen is bekövetkezhetett. A 7. jelentés az 5.-ből jött létre. — A szik, tata ’csapat; szakasz (mint katonai egység)’; le. czata ’járőr; őrség; tábori őrs’; ukr. uáma [főleg többes számban: uámu.] ’őrség; járőr, őrjárat’ a magyarból származik. — Am. csata finn egyeztetése, továbbá török jövevényszóként való magyarázata téves.
Barna: NyK. 6: 93, 10: 344, AkNyÉrt. 7/1: 60; Budenz: NyK. 6: 302 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 118»; Vámbéry: MEr. 243, M- Bölcs. 43, 145; Munkácsi: NyK. 17: 110; Takáts: MNy. 2: 131; Damian: NyF. 67. sz. 19; Kardos: Nyr. 41: 105; Simonyi: Nyr. 43: 378; [Szerkesztőség:] Nyr. 44: 239; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 34, Melich-Eml. 158; Brückner: Ungjb. 4: 81; Tolnai: Nyúj. 210; Kertész: Nyr. 63: 9, 66: 64®; Pais: MNyTK. 50. sz. 26; SzófSz.; Terestyéni: RefNy. 146; Kniezsa: SzlJsz. 122 ® ; Machek: EtSIÖSl. 72; Gáldi: Szótir. 45, 272, 320; Hauptová: MNy. 56: 175; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 20. — Vö. csetnik.
csatakos 1783: „tsatakos soha se vólt [a király]” (Molnár J.: Könyvház 2: 244: NSz.); 1839: tacsakos (MTsz.); — csatkos (MTsz.); csatakas (ÚMTsz.). J: 1. 1783: ’ned- ves; naß’ # (Molnár J.: Könyvház 4: 234: NSz.); 2. 1783: ’lucskos; quatschnaß | piszkos; schmutzig’ (1. fent) || csatak 1802: ,,Ismét a’ földnek gyomrába Leszivárgott a’ tsatak” (Csokonai: Tavasz 5: NSz.); — csatok (ÚMTsz.). J: 1802: 'nedvesség; Nässe I lucsok; Matsch’# (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő . eredetű szócsalád. Hangalakja a sárban járással kapcsolatos hangjelenséget és mozgásképzetet jeleníti meg. A hangutánzás-hangfestés síkján összefügg a csatangol (~ csatrangol), csatrang, csetres szavakkal. A szócsalád tagjainak alaki felépítésére vö. latyak : latyakos; lucsok: lucskos, — Az 1522: Albertus Chÿathak szn. (MNyTK. 105. sz. 40) aligha tartozik ide. — A szócsaládnak a csádé szóval való összekapcsolása, finnugor (< iráni) és török származtatása valószínűtlen.
Edelspacher: Nyr. 5: 197; Munkácsi: ÁKE. 195; Horger: Nyr. 39: 341, MNy. 31: 211; EtSz.®; Sköld: OssLw. 18; Szóf- Sz. ® ; Rásonyi: NyK. 51: 114; Nyíri: NNyv. 3: 142; Deme: MNyTK. 69. sz. 12; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23; Károly: MNy. 62: 154. — Vö. csatangol, csatrang, csetres.
csatang*ol 1772/1831 : csatangol (Kreszn.); 1779: „Éjjel nappal fellyebb s alább tsatangolnak” (Kónyi: HRom. 25: NySz.); 1792: Tsatrangolni sz. (SzD.); 1834: csatangol (Vajda P.: Legszebb 15: NSz.); 1836: Tsetrengel (Kassai 5: 161); — csatringol (MTsz.). J: 1772/1831: 'sich herumtreiben’ # (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja a sárban gázolás hang- és mozgásképzetét jeleníti meg. Közeli rokonságban van a csatak, csatakos szavakkal; vö. még N. csatang Tücsök, csatak’, csatangos ’csatakos, lucskos’ (ÚMTsz.). A hangutánzás-hangfestés síkján ebbe a családba tartoznak még a csatrang, csetres stb. szavak is. — A R. csatang ’csatangol’ ige (vö. 1794: Dugonics: Jeles tört. 1: 340: NSz.) valószínűleg elvonás a csatangol-\>6\. — A csatáz és barangol vegyüléséből való magyarázata, valamint a csúszik családjába sorolása téves.
Budenz: NyK. 18: 225; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 180, Nyr. 18: 6, AkÉrt. R. 23:


csatara
486
csatorna
201, AkNyÉrt. 15/3: 22, NyK. 24: 134; Szarvas: Nyr. 20: 454; Munkácsi: NyK. 28: 268; EtSz. ® ; Horger: Melich-Eml. 158; SzófSz. ® ; Károly: MNy. 62: 152, 154. — Vö. csatakos, csatrang, csetres.
csatara 1591: ,,ita gaudio immoderato in cachinnum effundi, parum decorum est ... igi mertekletlen őrömmel cziatorara (hahotara) kiőntetni keueffe illendő” (MNy. 12: 304); 1780 k./1889: csatarát gr. (Bessenyei: Lais 29: NSz.); 1838: Csatirázni sz. (Tsz.); — csadara, esetére (MTsz.). J: 1591: ’hahota; Gelächter | lárma, zaj; Lärm’ (1. fent). — Sz: ~z 1759: tfataráznak gr. (Gusztini: Üdv. mannája 162: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Alakja a hangos, szapora-pergő beszéddel kísért civódás, pörlekedés lármáját jeleníti meg. A hangutánzás síkján összefügg a csattan, csattog családjával, továbbá a csetepaté csaté· paté) szóval; vö. még: 1792: Tsatrang ’csúnya szavú kolomp’ (SzD.); csátál ’kotkodácsol’ (MTsz.); csatázik \tyúk> hangosan kárál’ (ÉrtSz.); csaté ’lárma, zaj’ (MTsz.); csatit, csatit ’lármáz, kiabál’ (MTsz.). — A szó vég az -r gyakorító képzőből s talán az -a igenév- kópzŐbŐl álló képzőbokor. A szó eszerint a csatora beszéd stb.-féle szókapcsolatból önállósulhatott, illetőleg főnevesülhetett. Alaki felépítésére vö. hadara ’civakodás’ (MTsz.); zavara ’lárma, zaj, csetepaté, civakodás’ (MTsz.); vö. még habara ’sebes beszédű, hadaró nyelvű’ (MTsz.). — A csataráz ~ csatorász~ csatiráz alapján ide vonható a némileg más alaki felépítésű R. csatináz ’csacsog, csörgedezik’ (1794 — 1813/1842: Berzsenyi: Művei 1: 18: NSz.), továbbá a N. csatvaráz ’lármázik’ (1917: NyF. 48. sz. 61) is.
Simonyi: NyK. 16: 269, MNyelv.1 2: 115, Nyr. 32: 473; Putnoki: MNy. 10: 361; Et- Sz. 1: 884 csataráz a. és 1: 885 csatora a. ® ; SzófSz.®; Gáldi: RefNy. 511, 512, Szótir. 320; Bárczi: Bev.3 23. — Vö. csatrang, csattan, csetepaté.
csaté 1. csádé
csatlós 1634: ,,Kettő [a posták közül] mindenkor ittfen . . . légién, ejelis utonis csatlosink közöt hallion bennek magunk szállásán” (OklSz.). J: 1. 1634: ’lovat vezető, kocsit kezelő inas, aki urát mindenhová elkíséri; Reitknecht’# (1. fent); 2. 1842: ’elv- telen, szolgalelkű követője valakinek, valaminek; Mitläufer, Satellit’ # (Bodor L.: Él. ábr. 79: NSz.); 3. 1861: ’kulacs; Feldflasche I kancsó ; Krügel’ (MNyszet. 6: 319).
Származékszó: a csatol ige főnevesült folyamatos melléknévi igenevéből alakult -s képzővel. A R. és N. csatló főnév jelentette többek között a kantárszíjat (CzF.), továbbá a hintónak, kocsinak a csatoláshoz szükséges részét, amely egyben alkalmas volt arra, hogy az urat kísérő szolga rajta áll hasson (NySz.). A szintén főnevesült -s képzős származók 1. jelentése mindkét változat alapján érthető. A 2., rosszalló árnyalatú jelentés a 19. sz.-i politikai sajtóban szilárdult meg. A 3. jelentés tréfás névátvitel eredménye: a kancsó, kulacs elmaradhatatlan társa az italt kedvelő embernek. — Mongol egyeztetése téves.
CzF.®; Bálint: Párh. 6; EtSz. 1: 877 csat a.; SzófSz. — Vö. csat.
csató 1. tyató
csatorna 1261: ? Chaturna hn. (Jern. 23); 1374: ,,puteus vulgo chaturna dictus” (Nyr. 42: 265); 1395 k.: chatho[r]na (BesztSzj. 232.); 1505: Chatharnyas sz. szn. (Fekete Nagy: Trencsén 237); 1527: chatornyaf sz. (ÉrdyK. 506); 1533: Czatarnasïi\i\it sz., Czetorna (Murm. 335., 1763.); 1584: chaterna (Beythe: Epin. 32: NySz.); 1796: tsátornázik sz. (Szaller Gy.: Magy. föld. 147: NSz.); — cs'ét'érna, csotórna (ŰMTsz.). J: 1. 1374: ’ciszterna; Zisterne | esővízgyűjtő kút; unterirdischer Regenwasserbehälter’ (l.fent); 2. 1430 k.: ’vízvezető árok; Kanal | vízvezető cső; Röhre’# (SchlGl. 2196.); 3. 1560 k.: 'esőcsatorna; Rinne’ # (GyöngySzt. 1534.); 4. 1560 k.: ’valaminek a továbbítására szolgáló vezeték ; Leitung’ # (GyöngySzt. 3671.); 5. 1785: ’keskeny tengerszoros; enge MeeresstraOe’ (Μ. Hírmondó 738: NSz.); 6. 1840: ’szőlőtábla; Schlag im Weingarten’ (MTsz.). — Sz: ró zik 1796: 1. fent | Zz 1832: csatornázottal sz. (Helmeczy: Jelenkor 1/2: 546: NSz.); 1862: csatornáz (CzF.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. éátr- nja, Kaj éetrnja ’ciszterna, víztároló’. Ez az ol. cisterna ’ua.’, R. citerna ’ua.’ alakváltoza- tának az átvétele. Végső soron ugyanaz a szó, mint a nyelvünkbe más úton került ciszterna, — A magyar szó feltehető, de ki nem mutatható szb.-hv. *6atrna-r& mehet vissza. Az alakváltozatok közül az n-nel hangzók a korábbiak. Az eredeti jelentés az 1. volt. A 2. jelentés úgy jöhetett létre, hogy a R. csatornakút ’esővízzel táplált kút’ (1. NySz.) összetételben a csatorná-nnk ’<a kútba torkolló)» vízvezető cső, vályú, árok’ jelentést tulajdonítottak. A 3 — 6. jelentés a 2. alapján fejlődött. — Közvetlenül az olaszból való származtatása valószínűtlen.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 313®; Miklosich: Nyr. 11: 118; Kovács: LatEl. 11; Melich: NyK. 39: 68; EtSz. ® ; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Lukács: MNy. 47: 265; Kniezsa: Szljsz. 122®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Hadrovics: I. OK. 1Ö: 142®, NytudÉrt. 50. sz. 97. (Walde —Hof-


c «ai rang·
487
csáva
mann: LatEtWb. 1: 223; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 964, 966.) — Vö. ciszterna.
csatrang 1862: ,,csatrang . . . Czafat, csatak, járáskelésben fölszedett sár, piszok” (CzF.). J: 1862: ’csatak; Matsch | sár; Kot I piszok; Schmutz’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Alakja a sárban járással kapcsolatos hangot és mozgást jelenítheti meg. A hangutánzás-hang- festés síkján összefügg a csatakos, csatangol (~ csatrangol), csetres stb. szavakkal. Alaki felépítésére vö. cafrang, — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 888 2. csatrang a.®; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. csatakos, csatangol, csatara, csetres.
csattan 1456 k.: ,,Protinus abscessit: kÿ chattan” (SermDom. 1: 492); 1742/1881: csattanik (Tóth I.: Cziráky J. 88: NSz.); — csattanyik (ŰMTsz.). J: 1. [kicsattan] 1456 k.: ’zajt csapva távozik; mit Gerassel sich wegbegeben’ (1. fent); 2. 1495 e.: ’éles, dör- renŐ hangot ad; knallen’* (GuaryK. 128); 3. [főleg meg- igekötővel] 1585; ’(serdülő ifjú hangja) erősödni, férfiasodni kezd; stärker werden (Stimme eines herangewachsenen Jungen)’ (Cal. 484); 4. [felcsattan] 1840: ’éles hangon kiabál; gellen, kreischen’ (Árvízkönyv 4: 88: NSz.); 5. 1844: ’meg- hökkent, célba talál (válasz); einen Knalleffekt machen (Antwort)’ (Szigligeti: Piszt. 55: NSz.). — Sz: —ás 1495 e.: Lattanafa gr. (GuaryK. 128) | — t 1604: czattantoc gr. (MA.) II csattog* 1512: „a tetemek meg czattaganak” (WeszprK. 59); 1529 e.: czato- gas sz. (VirgK. 22); 1560 k.: Chattogo sz. (GyöngySzt. 266.). J: 1. 1512: ’zörög; rasseln I éles hangot ad; knallen’ * (1. fent); 2. 1803: ’énekel (fülemüle); schlagen (Nachtigall)’ (Édes Gerg.: íram 59: NSz.). — Sz: — at 1536: chattogatny sz. (Pesti: Fab. 80: NySz.) J —tat 1664/1767: csattogtattya gr. (GyöngyD.: MV. 22: NySz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Tagjainak hangalakja az éles, erős természeti hangokat, valamint a fémek, kemény tárgyak összeütődését idézi fel. Hasonló jellegű hangjelenségre utalnak még a csetepaté, esetten, csitt-csatt, kattan stb. A csattan 3. jelentése, mely azonos a esetten 4. jelentésével, még további vizsgálatra szorul. — Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 127; Kúnos: TanEgy- MNyTárs. 1/3: 252; Körösi: Budenz-Eml. 121; Horger: NytAl.1 35; EtSz.®; Beke: Nyr. 63: 23, 24; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 145; Bátky: MNy. 32: 120; SzófSz.; Bárczi: Nyr. 80: 5, Szók.2 25, 26; Kelemen: Mondsz. 822, 861; Károly: MNy. 62: 152. — Vö. csatara, esetten, csetepaté, csitt-csatt.
csausz 1541: ,,Orucs csauszt, ki a többi csauszok között fő vala” (Monírók. 3: 55); 1558: chyawuza gr. (LevT. 1: 289); 1567: czaussa gr. (BudBLev. 1: 32); 1574: Czahuz, Czáhuz (Heltai: Canc. Mátyás kir. F2); 1583: czauus (BudBLev. 1: 296); 1620: csauz (TörtTár. 1857. 204); — csáuz, csousz (ÚMTsz.). J: 1. 1541: ’török levélvivő, futár; türkischer Brief bote, Kurier’ (1. fent); 2. 1940: ’vőfély; Brautführer’ (ŰMTsz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. R. çauç (Zenk.), oszm. çavuç: ’(régen) a parancsot kikiáltó személy; (később) futár’. Az oszmán-törökből való a big. naÿui, vaÿiilUH; szb.-hv. Őáué; rom. ciauç; újgör. τσιαούς: ’ua.’, valamint a perzsa 6avué; arab Őavué, éavis: ’ua.’ és számos más nyelv megfelelő szava. Etimológiailag azonos a m. csősz török eredetijével. — A magyar szó forrása az oszm. R. çauç ’futár’ lehetett. A szóvégi τη. sz^ z a szókezdő cs hatására végbemenő elhasonulás eredménye; vö. oszm. çiriç > m. csirisz ( > csiriz ). A hiátustoltős alakok feltehetőleg a magyarban keletkeztek ; az oszm. çavuç ugyanis újabb forma. A 2. jelentésben külön átvétel a szerb-horvátból ; vö. szb.-hv. Őaus ’a vőfélyek vezetője’ (Kneíevic: Turz. 74); a törökben nincs a szónak ilyen jelentése. — 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Miklosich: TENachtr. 2: 94; Alexics: Nyr. 19: 408; Kúnos: KSz. 2: 219; Paasonen: KSz. 3: 242; EtSz.®; Takáts: MNy. 11: 391; Melich: MNy. 14: 148; Mészöly: MNy. 14: 264; Gombocz: Módszt. 19, ÖM. 2/1: 98; Horger: MNy. 23: 48. (Dmitriev: LeksSb. 3: 34.) — VÖ. csősz.
csáva 1545: „az farkas bwreketh kwlgie megh . . . walaminth vagy Cawaban wagion wagÿ minth wagion” (RMNy. 2/2: 60); 1565: czáua (Mel: Sám. 455: NySz.); 1783: tsaválásra sz. (Molnár J.: Könyvház 2: 194: NSz.). J: 1. 1545: ’bőrkikészítő lé; Gerberbrühe, Beize’ # (1. fent); 2. 1803: ’lúgos vagy moslékos edény; Gefäß für die Lauge oder das Spülicht | csávagödör; Gerbergrube’ (EtSz.); 3. 1805/1922: ’moslék; Spülicht’ (Csokonai: ÖM. 1/2: 573); 4. 1895: különféle savas vagy lúgos folyadékok neveként; als Benennung verschiedener säurehaltiger oder alkalischer Flüssigkeiten (PallasLex. 9: 622). — Sz: «41 1600 k.: chjauald megh gr. (Brass- Szt. 12) I «4z 1666: csáváznak gr. (Czegl: Tromf. 62: NySz.) | 1792: tsávás (Μ.
Kurir 502: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. iqáea ’bőrkikészí- tő ló’; szb.-hv. stava ’ua. ; bőrcsávázás’, Kaj scava ’moslék; hulladék’; szín. sŐáva ’sóska; moslék’; szik, stava, N. scava ’nedv, lé, szörp; sóska’; ukr. N. igáeá ’sóska; kovászból stb. készített folyadék, melyben a gyapjúfonalat festés előtt kifőzik’; megfelelő szó néhány


csavar
488
cseber
más szláv nyelvben is. E szócsaládba tartozik a m. csevice szlovák eredetije is. — A magyarba egy szláv *scava ’bőrkikészítő lé’ kerülhetett át, de ilyen alaknak ilyen jelentéssel való kapcsolódása nem mutatható ki a szláv nyelvekből, s ezért a magyar szó közelebbi forrása sem határozható meg. A csáva 1. és 3. jelentése alapján leginkább még a nyugati délszláv nyelvekre gondolhatunk, a cseh étáva ’nedv, lé, szörp’ tőhangzó- jának hosszúsága viszont az ószlovákból való származtatás mellett látszik szólni. A szó 2. és 4. jelentése a magyarban fejlődött ki.
Miklosich: Nyr. 11:118®; Melich: NyK. 39: 50, HonfMg. 383; EtSz. 1: 891 7. csáva a.®; Moór: Nyr. 64: 63, Westung. 22; Kniezsa: NyK. 49: 354, SzlJsz. 123 ®, NyK. 65: 91; SzófSz.; O. Nagy: Mi fán terem? 51; Gáborján: NéprÉrt. 44: 132. — Vö. csevice.
csavar ige 1456 k.: ,,cauda applaudit: farkai chauar” (SermDom. 1: 436); — csadar (EtSz.);^ csàuàrâlom sz., csever, csavarták gr., savar (ÚMTsz.). Js 1. 1456 k.: ’fordít; drehen I csóvál; wedeln’# (1. font); 2. 1809: ’lop; stehlen’ (Simái Kr. : VSzót. 2: 39). — Sz: ~gat 1529 e.: czauargatafaual sz. (VirgK. 55); 1574: tsauargasd gr. (Kulcs: Evang. 47: NySz.) I ~odik 1565: czauarodçc gr. (Mel: Sám. 456: NySz.) | ~int 1704: csavaríntjuk gr. (RákF: Lev. 4: 124) || csavar fn. 1797: „nintsenek mindenütt posta útak, az hol vágynak — is pedig, igen tsavarosan járnak” sz. (Szendrey Weres: Státistika 13: NSz.); 1813—5: Csavar (MNy. 5: 123). J: 1813-5: ’Schraube’# (1. fent). — Sz: ~os 1797: 1. fent.
Vitatott eredetű. — 1. Magyar fejlemény: a kavar ige cs-s kezdetű párja. A cs ~ k váltakozásra vö. csuporodik^ kuporodik, csába~ kába. — 2. Török jövevényszó; vö.: Kâsy. câvür-; csag. őavur·; oszm. çevir-; kar. iuvur-; csuv. éavzr-: ’fordít, forgat, csavar’. Az egyeztetésnek súlyos hangtani nehézsége van: a török őavur- magyar megfelelőjeként ugyanis *csór vagy *csúr volna várható; vö. m. szór < török savur-. — Az 1. magyarázat jóval valószínűbb. — Névszóként tudatos alkotás, s csak a nyelvújítás óta használatos.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 135; Gombocz: MNy. 3: 111 ® ; BTLw. 58; EtSz. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 186; SzófSz.; Róna-Tas: I. OK. 23: 329;Károly: MNy. 62: 158®.- Vö. csavarog, csűr-csavar, kavar.
csavarog 1489: „Martinum Chawargo” sz. szn. (OklSz.); 1544: „Kiral ezt feleié »de mit csavargóitok, Csak héjába való beszédet nyújtotok«” (RMKT. 2: 99). J: 1. 1489:? ’kószál; herumseh weifen’ * (1. fent), 1551: ’ua.’ (Nád: Lev. 149: Zsoldos); 2. 1544: ’ker- tel; Umschweife machen’ (1. fent); 3. 1592: ’tekervényes, kanyargó utat ír le ; sich schlängeln’ (Cis. G3: NySz.); 4. 1602: ’értel- méből kiforgat; mißdeuten’ (EsztT: IgAny. g3: NySz.); 5. 1627: ’tévelyeg; herumirren’ (Pázm: LuthV. 235: NySz.); 6. 1673: Csavarodik; sich drohen | elfordul; sich verdrehen’ (Com: Jan. 73: NySz.). — Sz: csavargó 1489: szn. (1. fent); 1575: mn. (Helt: Kron. 146: NySz.); 1610: fn. (KárOkl. 4: 56).
Származékszó: a csavar igéből alakult -g gyakorító képzővel. A tárgyas igei alapszóval szemben a származék tárgyatlan, alap- jelentése Csavarodik’, ’kanyargó, tekervé- nyes utat ír le’. A jelentésfejlődésre nézve vö. tekereg; a csavarog esetében azonban a konkrét jelentések (3., 6.) háttérbe szorultak. A régiségben, különösen a reformáció és ellenreformáció irodalmában igen eleven volt a 2. és 4. jelentés. Köznyelvi jelentésében erősen rosszalló árnyalat kíséri, amely legfokozottabban a szó korán főnevesült folyamatos melléknévi igenevének velejárója. — A NySz.-ban az ÉrdyK. 458-ról idézett adat a megadott helyen nem található.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 16: 250; Alexics: Nyr. 16: 439; Fest: NyF. 42. sz. 11; EtSz. 1: 893 csavar a.; SzófSz. csavar 7. a.; Lakó: NyK. 51: 168; Gáldi: DictKlein. 108; Tamás: MNy. 54: 87. — Vö. csavar.
cseber 1395: ,,Super non solucione Tyna- rum wlgariter cheber vocatarum” (MNy. 3: 464); 1444: Tczobrisch sz. szn. (MNy. 25: 234); 1533: CzabŐr (Murm. 150.); 1577: cze- barben gr. (GFris. G3: NySz.); 1794: tsabör (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 372: NSz.); 1805: cseber (Verseghy F.: Ung. Sprach. 29: NSz.); — csöbör (NyF. 16. sz. 8); csübor, seber (ÚMTsz.). J: 1. 1395: ’régi folyadékmérték; altes Flüssigkeitsmaß’ (1. fent); 2. 1588: ’nagyobb fa vödör; größerer Holzeimer, Zuber’ (OklSz. bortölto-csÖbör a.). — Sz: csebres 1400: Chebres szn. (ZichyOkm. 5: 207); 1479: Hathceôres (OklSz.).
Déli vagy nyugati szláv eredetű; vö.: big. uéőbp, N. uéőyp, uiőúp ’favödör, dézsa’; szb.-hv. Őábar ’ua.’, Kaj R. ceber ’folyadékmérték’; szín. &>bér ’favödör, dézsa’; szik, dzber, N. dzbar ’ua.’; le. ceber, N. czeber ’ua.’; megfelelő szó a többi nyugati szláv nyelvben és — lengyel jövevényként — a keleti szláv nyelvekben is. Etimológiája nincs kellően tisztázva; talán kapcsolatban van a m. csobán1 szláv eredetijének alapszavával. — A magyarba egy szláv R. *cbbbrb alak kerülhetett át. — Ah. lat. cibrio Cseber’ (1196/1204: OklSz.) vagy a magyarból, vagy a szláv nyelvekből való. — Elavulóban levő szó, de a cseberből vederbe szókapcsolat ma is közkeletű.


csecs
489
csecse
Budenz: NyK. 6: 302; Miklosich: Nyr. 11: 118®; Asbóth: NyK. 18: 336, AkNyÉrt. 16/3: 39, NyK. 26: 349; Simonyi: MNyelv.1 2: 104, NyK. 25: 54; Melich: NyK. 26: 246, MNy. 17: 67, HonfMg. 197; EtSz.®; Tagliavini: RÉtH. 6: 31; Zolnai Gy.: MNy. 31: 262; SzófSz. csöbör a.; Végh: Békés 76, 94; Kniezsa: Szljsz. 144®; Stanislav: DejinySlJaz. 1: 309; Fekete: I. OK. 8: 57; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 383, 385; Moór: NyK. 65: 416. (Vasmer: RussEtWb. 3: 285; Machek: EtSIÖSl. 105.)
csecs 1181: ? „Hugud cum sorore Degve et Cuce” sz. szn. (PRT. 8: 277); 1199:? (Juch szn. (HazaiOkmt. 5: 2); 1224/1389: ? CÄecÄtow hn. (MonStrig. 1: 247); 1405 k.: „vb[er]: chech” (SchlSzj. 377.); 1533: CzoScz (Murm. 736.); 1538: chÿchek gr. (PestiN. Fl); 1559: ceczik gr. (Szék: Krön. 25: NySz.); 1805: csecs (Verseghy F.: Tiszta Magy. 120: NSz.); 1836: Csúcs (Kunoss: Szóf.3); 1863: csicsi, Czeczczopó (Kriza: Vadr. 325, 495); — cé'ccopó (MTsz.). J: 1. 1405 k.: ’női emlő; weibliche Brust’ * (SchlSzj. 378.); 2. 1405 k.: ’tőgy; Euter | állati emlő; Zitze’ * (1. fent); 3. 1644—71/1884: ’korsó előrenyúló kifolyója; Schnabel eines Kruges | a korsó fülén levő, mellbimbó formájú dudor, amelyen keresztül inni lehet a korsóból; Warze eines Kruges’ (Kecsk: ÖtvMest. 325: NySz.). — Sz: ~es 1585: Tsetsos (Cal. 633) I merész 1831: csöcsörész (Kreszn.).
Gyermeknyelvi szó; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö..- vog. T. tsiigsü' ’tej, illetőleg anya (a gyermeknyelvben), csecs’; osztj. V. tùtà ’mellbimbó’; cser KH. tsz-zd ’csecs, mell’; 1p. N. ŐiJ’Je ’ua.’ Nem dönthető el, hogy genetikai kapcsolat van-e közöttük, vagy csupán az egyes nyelvek külön élete folyamán keletkezett szókkal van-e dolgunk. Hasonló alakú és jelentésű szók más nyelvekben is vannak, vö.: ném. Zitze; big. qúqa; szb.-hv. cica: ’csecs’; cseh cec, cecek ’mellbimbó’. Ebbe a körbe tartozik a m. cici is, mellyel azonban a csecs inkább csak a gyermeknyelvi szóalkotás síkján függhet össze. — A 3. jélentés az 1.- ből asszimilációs jelentés változással keletkezett.
Anderson: Wandl. 137 ® ; Wichmann: FUF. 11: 189®; EtSz.; Fuchs: FUF. 16: 86 ® ; Toivonen: FUF. 19: 183 ® ; Lehtisalo: FUF. 21: 37; SzófSz.; Collinder: FUV. ; MSzFgrE. ®. — Vö. cici.
csecs1 1319: ? ,,terra Chech” hn. (Csánki 1: 345); 1643: ,,morbilli — csecsek” (EtSz.); 1651: chez (KBécs. 1651: 45: NySz.); — csecs, csiécs (MTsz.). J: 1. 1319: ? ’kanyaró; Masern’ (l. fent), 1643: ’ua.’ (1. fent); 2. 1777: ’himlő; Blattern’ (MNy. 60: 223); 3. 1906: ’kiütés; Ausschlag* (NyF. 33. sz. 25.).
Ismeretlen eredetű. Esetleg figyelmet érdemelhet örmény jövevényszóként való magyarázata; vö. örm. ’himlőhely’. Ez utóbbi — bár az egész örmény nyelvterületen megvan — nem tartozik az örmény nyelv eredeti szókincséhez. A magyarba talán örmény telepesek vagy orvosok révén kerülhetett át. — Kaukázusi és ótörök származtatása valószínűtlen. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 79; Munkácsi: NyK. 18: 95, ÁKE. 196; Gombocz: MNy. 3: 111®, BTLw. 59®, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz. 1: 899 1, csecs a.®; Németh: MNy. 17: 25; Beke: Nyr. 65: 156; Benkő: Nyjtört. 70; Schütz: MNy. 54: 451 ® ; Bárczi: MNy. 56: 310®.
csecs2 1598: ,,Magyarnak czécz, Németnek bécz” (Decsi: Adag. 268). J: 1. 1598: ? ’csörgŐ mint gyermekjáték; Klapper als Kinderspielzeug’ (1. fent), 1611: ’ua.’ (MA.); 2. 1689: ’értéktelen, hitvány holmi; wertloses Zeug, Kram’ (Land: UjSegíts. 81: NySz.); 3. 1826: ’esipkés szalag; zackiges Band | egy fajta díszítés a vásznon; Art Verzierung auf der Leinwand’ (TudGyűjt. 2: 41).
Bizonytalan eredetű. Talán a gyermeknyelvi csecse módosulata. — A 3. jelentésben használt csécs különválasztása nem látszik megokoltnak; e jelentés a 2. alapján fejlődhetett ki. A csúcs magas hangrendű csúcs változatával való etimológiai azonossága nem valószínű, szláv és olasz származtatása téves. — 1. és 2. jelentésében elavult; a közmondás, amelyben élt, „magyarnak Pécs, németnek Bécs” (jelentését 1. bécs a.) alakúra módosult. 3. jelentésében nyelvjárási szinten használatos.
CzF.; Szarvas: Nyr. 17: 29; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 18: 98 ® ; Mikó: Nyr. 23: 412; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15; Körösi: Nyr. 43: 18, 47: 228; EtSz. 1: 900—1 2. és 3. csécs a.®; Kertész: Szók. 186. — Vö. csecse.
csecse 1513: ? „Sebastiano Cheche” szn. (MNy. 10: 136); 1723: csecséz sz. (EtSz.) ; 1792: „Tsetse: (Gyermek fzó) fzép” (SzD.); 1806/1893: csecs9 (Kazinczy: Lev. 4: 276: NSz.); 1887: csicsa (Kabos E.: Vásár 50: NSz.); — csicse (ÚMTsz.). J: A) mn. 1792: ’szép; hübsch’# (l.fent). B) fn. 1. 1795 k.: ’pipere; Putzkram’ (Takáts R.: Told. N. v.: NSz.); 2. 1808: ’gyermekjáték; Kinderspielzeug’ (SI.). — Sz: /4z 1723: 1. fent | /4s 1784: tsetsés (SzD. 67).
Gyermeknyelvi szó. Hasonló jelentésű és alakú szavak más nyelvekben is vannak, etimológiai összetartozásuk azonban nem


csecsebecse
490
cseh
valószínű; vö.: ném. N. tschatsch ’ gyermek- játékszer’ ; cseh ŐaŐ, ŐaŐa ’szép’; or. yáya ’ua.’; zürj. V. téajéa ’gyermek játékszer; csinos, szép’; votj. Sz. ŐaŐa 'csecsebecse, gyermek játékszer’; cser. KH. tsä(tsä ’ua., csinos'. A rokon nyelvi szavak orosz eredetűek is lehetnek; köztük és a magyar szó között ezért nemigen lehetséges genetikai kapcsolat. — Am. csecse a gyermeknyelvi szóalkotás síkján valószínűleg összefügg a csécs2 és a cicoma szóval.
Wichmann: FUF. 11: 189®; EtSz.®; Toivonen: FUF. 19: 159; Zsirai: NyK. 47: 150 ® ; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 62; Bárczi: Bev.3 76, Szók.2 37; Kelemen: Mondsz. 337; Majtinszkaja: NyK. 65: 363. — Vö. cicoma, csecs2.
csecsebecs© 1783: ,,Βό-vesz a’ vásáron a’ pusztai Tatárság-is sok tsetse-betséf ' (Molnár J.: Könyvház 2: 99: NSz.); 1803: tsetse- bets (Márton Zieraffe a.); 1845: csecsbecsék gr. (Életk. 1: 318: NSz.); — csecsebecse (ÚMTsz.). J: 1783: 'Nippsache' # (1. fent).
Ikerszó: előtagja a 'szép', illetőleg ’gyer- mekjáték' jelentésű gyermeknyelvi csecse szó, utótagja ennek játszi módon tovább- alakított változata. Az elő- és utótag efféle viszonyára vö. csínja-binja, csiribiri, csonka- bonka stb. — Előtagjának a R. csécs 'csörgő', utótagjának a R. bécs 'fillér' szavakkal való azonosítása kevéssé valószínű. Olasz származtatása téves.
Kúnos: TanEgyMNyTárs 1/3: 248; Nagy- szigethi Kálmán: Nyr. 18: 100; Körösi: Nyr. 43: 15, 47: 228; EtSz. 1: 901 csecse a.; SzófSz. csecse a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Pais: MNy. 47: 147 ®.
csecsemő 1519 k.: „azon közben e£ ŐocSmŐ giermök kih nem regön let vala kezde Annianak öléből kaialtani monduan” (DebrK. 18); 1549: chechemew (OklSz.); 1641: tsetsemu (Kereszt: FKer. Előb. 5: NySz.). J: 1519 k.: 'Säugling# (1. fent). — De vö. 1508: „aprodokot: es emlő zopokot” (DöbrK. 299); 1513: „az éech zopo permek” (NagyszK. 125).
Összetett szó: az 'emlő' jelentésű csecsnek és a R. emik 'szopik' ige folyamatos melléknévi igenevének jelöletlen tárgyas összetétele. A régi nyelvben állatra is vonatkozhatott; vö. 1549: „Eg chechemew idey boryw” (OklSz.; 1. még CzF.). — A csecsemő fogalmát a m. csecsemő és R. emlőszopó, csecsszopó szavakon kívül más nyelvek is 'szopik' és ’női mell’ jelentésű szavakkal fejezik ki; vö.: ang. suckling, sucking child, child at the breast (tkp. ’szopós gyermek’, ’mellre való gyermek’); ném. Säugling, Brustkind (tkp. ’szopós gyermek*, ’mell- gyermek’); fr. enfant à la mamelle (tkp. ’csecsre való gyermek’); or. zpydHÓü peŐeHOK, N. zpydHÓü (tkp. ’melli gyerek’, ’melli’); finn rintalapsi (tkp. ’mell- gyerek’), imeväinen (tkp. ’szopós’): 'csecsemő’. (A finn imeväinen etimológiailag is megfelel a csecsemő utótagjának.)
CzF. ® ; EtSz. 1: 899 csecs a. ® ; Pápay: NyhasTört. 30; Horger: MSzav. 35; SzófSz. csecs a.; Beke: Nyr. 74: 293; Bárczi: Bev.3 84; Pais: MNy. 55: 78.
csegr© 1831: „Csege. R. Víz-rekesztés” (Kreszn.). J: 1. 1831: ’vízrekesztés; Wasserkasten’ (1. fent); 2. 1880: ’kamarazsilip; Kammerschleuse' (MNy. 11: 453).
Magyar fejlemény: a N. cége ’halfogó rekeszték’ R. scege stb. adata téves olvasatának és átírásának eredménye; vö. 1261: „duabus clausuris Titiae, Tfege vocatis" (EtSz. 1: 904 3. csege a.). A Katonától közölt kétes hitelű oklevél adatának (EtSz. 1: 904 3. csege a.) téves olvasatába talán az is belejátszhatott, hogy az oklevél a Tiszáról tesz említést, s hogy Csege falu a Tisza mellett fekszik (Hajdú m.). Az átírt adat Kresznerics révén vált szótári szóvá. 2. jelentése tudatos műszóalkotás eredménye.
Bogdánfy: MNy. 11: 453; EtSz. 1: 903 3. csege a. ®. — Vö. cége.
csegrely 1577: „cziegély mező: cuneatus ager" (KolGl.: NyF. 45. sz. 42); 1708: Tseg- lyes sz. (PP. Cuneatus a.); 1767: tségely (PPB. Denormo a.); 1795 k.: Tsegély (Takáts R.: Told. N. v.: NSz.); — csëgëly, cségej, csegej (MTsz.). J: A) mn. 1577: 'ék alakú; keilförmig’ (1. fent). B) fn. 1. 1602: 'ék alakú szántóföld; keilförmiges Ackerfeld’ (HOklSzj. 21); 2. 1808: ’ék; Keil’ (SI.); 3. 1858: ’ék <az építészetben> ; Zwickel’ (Toldy: Műszótár: NSz.).
Származékszó; cseg- alapszava valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö. votj. Sz. éog ’cövek, szeg, különösen fából’, J., Uf. $og ’ua.’ (MSFOu. 65. sz. 22). A finnugor alapalak *(&}k3 lehetett. — Az -ly névszóképző; vö. fogoly (madár), homály, zugoly. A magyar szó jelentései közül a B) 2. látszik eredetinek. Az ’ék’ ->· ’ék alakú földterület’ jelentésfejlődésére vö. pl. or. KAUH ’ék, pecek’ ’földsáv, tábla, parcella’. — Székely nyelvjárási szó.
Anderson: Wandl. 96 ® ; Sebestyén: Ethn. 8: 144; Wichmann: FUF. 11: 190; Herman: Pászt. 264; EtSz.; Lakó: Melich- Eml. 207 #, MNy. 38: 314; MSzFgrE.®.
cseh 1075/t 1124/fl217 : ? „Iterum
iuxta arbores pro illorum diuisione, qui cehti dicuntur, fouea facta est” sz. hn. (MonStrig. 1: 58); 1146: Céh szn. (PRT. 1: 598); 1405 k.: „bohemfusj: cheh” (SchlSzj. 532.); 1438: CÄewthelek hn. (Csánki 1: 606); 1478: CWalw hn. (Csánki 2: 477);


csekély
491
csokié
— csehh (NyF. 48. sz. 9). J: A) fn. 1146: ? ’cseh ember; Tscheche’* (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent). B) mn. 1476 u.: ’a csehekkel kapcsolatos; tschechisch’ * (SzabV.).
Cseh eredetű; vö. cseh Cech ’cseh ember’; vö. még: big. nex; szb.-hv. Céh; szín. Céh; szik. Cech; or. nex: ’ua.’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Etimológiája nincs tisztázva. — A szó a magyarba átkerülve eleinte valószínűleg csey-nek hangzott, de már korán egyrészt csey, másrészt cseh válhatott belőle. Később a szóvégi h eltűnt, míg szó belsejében két magánhangzó között megmaradt; vö. cse : csehek. A tulajdonnév! adatokban előforduló cső a csey változat szabályos fejleménye.
Miklosich: Nyr. 11: 119®; Kúnos: NyK. 27: 54; Melich: MNy. 5: 294, NyK. 44: 341®, 354, 371, MNy. 24: 239; EtSz.®; Melegdi János: MNy. 18: 165; SzófSz.; Kubínyi: MNy. 49: 412; Kniezsa: SzlJsz. 125®, NyK. 65: 96; Farkas: UrAltJb. 27: 71; Bárczi: Bev.3 68, Szótőv. 43; Imre: SzabV. 61, 95, 103; Kiss: Nyr. 82: 101; O. Nagy: Nyr. 82: 102. (Vasmer: RussEt- Wb. 3: 332; Horák: NaSe fieé 44: 290.) - Vö. cselák.
csekély 1584: „Maga magat reszesiyti velec csendesb es czekilyesb keppen” sz. (Born: Préd. 202: NySz.); 1585: „depressus: Alatson, tsekély, le nyomattatot”, tsekely, tsőkel, TsSkely (Cal. 309, 1042, 1099, 139); 1598: csekel (Gyarm: Fel. 198: NySz.); 1685: csekléje gr. (Com: Orb. 175: NySz.); 1791: tsekélly (Aranka Gy.: Kéz írás 9: NSz.); 1797: ketsély (Beregszászi: Sprachlehre 21: NSz.); 1799: Tsekéj (Gyarmathi S.: Affanitas 375: NSz.); 1808: tsékely (Bachich Józs.: Saidár 8: NSz.); 1838: Csikér (Tsz.); — kecsely, kecséj, kecsi, kecsily (MTsz.); esi- kill, csökéj (EtSz.); csekí, csekíj, csekil (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1584: ’kis mértékű; gering | kevés; wenig’ # ^1. fent); 2. 1585: ’nem mély <víz, meder); seicht <Wasser, Flußbett) I zátonyos; voller Sandbänke’ (Cal. 1042); 3. 1585: ’alacsony; niedrig | hitvány; wertlos’ (Cal. 309); 4. 1695: ’szerény; bescheiden’ # (Kertész: Száll. 175); 5. 1784: ’ócska; abgenützt’(SzD. 54). B) fn. 1. 1585: ’gázló; Furt | zátony; Sandbank’ (Cal. 139); 2. 1878: ’csekélység; Geringfügigkeit’ (GyÖry V.: Shaks. vegy. költ. 191: NSz.). — Sz: ~ség 1708: Tsekélység (PP. Jejunitas a.) | ~ell 1808: T sekélyleni sz. (SI.); 1862: Csekélyei (CzF.).
Származékszó: a csökken, csokik ige tövéből alakult -ély névszóképzővel. A k kezdetű alakváltozatok hangátvetéssel jöttek létre. A szó eredetileg talán főnév volt, jelzői alkalmazásban válhatott melléknévvé. A melléknévi jelentések közül a 2. lehetett a korábbi. Ennek elavulását az okozhatta, hogy ezt a jelentést a csekélyJoÓX viszonylag kései szóhasadással elkülönült sekély alakváltozat hordozza. — Az 1220/1550: Che- queleu szn. (VárReg. 124.) idetartozása nem valószínű. — Finnugor egyeztetése, mongol és kaukázusi származtatása, valamint a csökken ige alapszavától független török szóra való visszavezetése téves.
Budenz: NyK. 3: 417, 10: 79, 130; Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 145; Bálint: Párh. XIV, 6; MUSz. 338; Munkácsi: Ethn. 4: 175, 288, Nyr. 29: 206, ÁKE. 197, KSz. 2: 42; Simonyi: TMNy. 499; Sebestyén Gy.: Ethn. 8: 145, 149; Gombocz: MNy. 3: 112; Horger: NytÁl.1 124, MSzav. 35; EtSz. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 259; Kertész: Nyr. 59: 92, Száll. 174; Balassa: Nyr. 63: 5; SzófSz.; Lakó: Melich-Eml. 208, I. OK. 19: 272; Deme: MNyTK. 69. sz. 11; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 21, Nyjtört. 50, 68; Grétsy: Szóhas. 66, 138 ®. — Vö. csők· ken, sekély.
csekk 1877: „a ruszcsuki angol konzulnak . . . egy nagyobb összegre szóló . . . csek-et adott el” (Márkus I.: Tör. kép. 205: NSz.); 1880 — 81/1904: cAegue-ekben gr. (Jókai 63: 271: NSz.); 1891: check (Füredi: IdSz.); — csekk (SimBal.). J: 1877: ’Bankanweisung, Scheck’ * (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö.: ang. chèque, (amerikai) check; ném. Scheck; fr. chèque; le. ezek; or. neK: ’csekk’. Kereskedelmi, pénzügyi műszóként az angolból terjedt el; az angol szó összefügg a fr. échec ’sakk (a sakk játék egyik helyzete)’ szóval, az összefüggés mikéntje azonban tisztázatlan. — A magyar alakváltozatok közül a esek az angolos ejtést, a chèque, check pedig a franc iás(-angolos), illetőleg az amerikai angol írásképet tükrözi. A szóvégi kk magyar fejlemény.
(Partridge: Or. 93; Kluge: EtWb.19 640; DudenEtym. 597; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 127.) - Vö. sakk.
csokié 1237 — 40: ? „Nomina vduor- nicorum de eadem villa hec sunt: Tad, Chyd, Chekle, Malocoz” szn. (PRT. 1: 772); 1550 k.: „czikle: tenticula . . . , laqueus qui tenditur avibus” (KolGl.: NyF. 45. sz. 10); 1585: czekle (Cal. 1053); 1604: Tzeklye (MA.); 1643: czékléckel gr. (EtSz. 1: 915 1. csekle a.); 1795 k.: Tzéklye (Takáts R.: Told. O. r.: NSz.); 1801: Tseklébe gr., Tseklye (Sándor I.: Sokféle 8: 26,^128: NSz.); - cökle (MTsz.); csigle, csíkié (ÚMTsz.). J: 1. 1550 k.: ’madár- fogó eszköz (tőr) ; Schlinge <als Vogelfanggerät)’ (1. fent); 2. 1887: ’madárkalitka; Vogelbauer’ (Nyr. 16: 560).
Bizonytalan eredetű. Talán a c'égle ~ cigié ’fűz(favessző)’ szó változata azon az alapon, hogy az eszközt fűzfavesszőből is készíthették. — A cége szóval való össze¬


csel
492
csélcsap
kapcsolása, továbbá az a nézet, hogy a vízi madarak vízfelszíni, ide-oda mozgását festő esik, esek hangsor származéka volna, nem fogadható el. — Elavulóban levő nyelvjárási szó.
Hennán: Nyr. 16: 558; Csallóközi: Nyr. 16: 559; Sebestyén: Ethn. 8: 144, 145, 346; Kovách: NéprErt. 5: 50; EtSz. 1: 915 1. cs'ékle a. ® ; Grétsy: MNy. 58: 81. — Vö. cigié.
csel 1309: ? „Quendam seruum nomine Budur filium Chel” szn. (OklSz.); 1560 k.: „Cauillum: dolus: fallacia: Chely Vetes: alnaksagh: hamyssagh” (GyöngySzt. 4184.); 1645: cselt gr. (GKat: Titk. ÉlŐb.: NySz.). J: 1. 1560 k.: ’mások kárára, megtévesztésére alkalmazott ravasz eljárás, csalás; List’ * (1. fent); 2. 1887: 'halászati csalogatóeszköz; Lockmittel in der Fischerei’ (Herman: HalK. 776). — Sz; ~es 1808: Tseles (SI.) I ~ez 1862: Cselez (CzF.).
Szóhasadás eredménye: a csal magas hangrendű párja. A csal adatainak régisége, gazdagsága, nagyobb fokú jelentéstani tagozódása arra vall, hogy a mélyhangú változat az eredetibb. A csaZ-lal való etimológiai azonossága alapján lehetséges, hogy valamikor igenévszói szerepű volt. A hangrendi különbség később a szófaji megkülönböztetésnek vált eszközévé ; feltehető ugyanis, hogy a csal szónak R. és N. névszói alkalmazását a névszóként elkülönült csel szoríthatta háttérbe. A szó a régiségben leggyakrabban a cselt hány, cselt vet szókapcsolatokban szerepelt, tehát főként vadászati és katonai kifejezés volt; az a magyarázat azonban, amely szerint a cseZ-nek eredetibb konkrét ’hurok, háló’ jelentése volt, nem eléggé megokolt. — Az a feltevés, amely a csal : csel kettősséget e szavak indoeurópai származásával hozza összefüggésbe, téves.
CzF.®; Vámbéry: 8: 134, MBölcs.^145; Budenz: NyK. 10: 79, 130; Munkácsi: ÁKE. 192; EtSz. ; Juhász: MNy. 32: 44; SzófSz. ® ; Hegedűs: MNy. 46: 123, 127 ® ; Moór: MNy. 47: 293; K. Sál: NyK. 60: 159, 61: 367; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18. — Vö. csal.
cselük 1906—7 k. : ,;Máma röggé beállít hozzám egy csélák” (ÚMTsz.) ; — cselák (Bp. Hirlap 1918. júl. 3. 8: NSz.); cselák (MNy. 17: 168). J: 1. 1906-7 k.: ’sváb paraszt; schwäbischer Bauer’ (1. fent); 2. 1918: ’cseh ember; Tscheche, Böhme’ (Bp. Hirlap 1918. júl. 3. 8: NSz.).
Valószínűleg cseh eredetű; vö. cseh Öechák \lekicsinylő árnyalattal^ cseh ember’ ; ez a cseh Őech ’cseh ember’ származéka. — A magyar szó hangalakját a mélák és talán a pólyák befolyásolhatta. Az egy adatból ismert 1. jelentés azzal magyarázható, hogy az egymás szomszédságában élő idegen népek neveit össze lehet cserélni. Az ugyancsak egy adattal igazolt N. cselák ’s ükét’ (vö. 1913: Nyr. 42: 382) idetartozása vizsgálatra szorul. — Elavult szó.
EtSz.; Kiss: MNy. 61: 92®. — Vö. cseh.
csélcsap mn., fn. 1562: Tséltsap (Helt: UT. 16: NySz.), de 1. csélcsap ige; 1568: „Czifrak, czélczapok” (Mel: SzJán. 124: NySz.); 1613: cselcsap (Pázm: Kai. 364: NySz.). J: A) mn. 1. 1562: ’fecsegő; schwatzhaft’ (1. fent); 2. 1570: ’álnokoskodó; hinterlistig’ (RMKT. 4: 231); 3. 1585: 'semmittevő; müßig’ (Cal. 91); 4. 1613: ’trágár; zotenhaft | féktelenkedŐ; zügellos’ (1. fent); 5. 1723: ’állhatatlan ; unbeständig | csapo- dár; flatterhaft’ # (Csúzi: Síp. 129: NySz.). B) fn. 1. 1570: ’csélcsap személy; hinterlistige Person’ (RMKT. 4: 231); 2. 1585: ’bohóc; Possenreißer’ (Cal. 958) || csélcsap ige 1548: ,,Az csélcsapás többet használ az vitézségénél, HizÖlkÖdés, csúfolkodás lantnál, énöknél” sz. (RMKT. 3: 266); 1552; „Sok hegedős vagyon itt Magyarországban, Kármán Demeternél jobb nincs az rácz módban, Sokat csélcsap béknek az Lippa várában, Azt alitja, érte esnék nagy gazdagságba” (RMKT. 3: 43); 1554: cselcsapásval sz. (RMKT. 3: 14); 1589: czalczapassl sz.
(MNy. 52: 497); 1604: Czeltfapo sz.(MA. Ardélio a.); 1708: Tzelet tsapok g. (PP. Scurror a.). J: 1. 1548: 'bohóckodik ;Possen reißen’ (1. fent) ; 2. 1554: ’álnokoskodik, két- színűsködik; sich heuchlerisch benehmen’ (RMKT. 3: 7); 3. 1554: ’hízeleg; schmeicheln’ (RMKT. 3: 14). - Sz: ~ás 1548: 1. fent | ~ó 1565: Czelczapó (Mel: Sám. 380: NySz.).
Összetett szó, de keletkezésének módja nincs tisztázva. Utótagja minden bizonnyal a csap ige, ennek megfelelően eredeti jelentése az igei volt. Előtagja legvalószínűbben a csel ’csalás, fortély’ névszónak a kéz : kezet tő típus analógiájára létrejött csél alak változata; a kifejezés eszerint eredetileg tárgyas összetétel lehetett. E származtatás mellett szólnak az előtagot -t raggal tartalmazó adatok, az első szótagban e-vel olvasható formák, úgyszintén a csal- előtagú adat. Ez a magyarázat kellő alapot ad az ’álnok, csapodár’ jelentés kialakulásához, amelyből közvetlenül vagy közvetve a többi jelentés keletkezhetett. Tisztázásra szorul azonban a szófaj váltás ténye. — Az eredet felderítését megnehezíti, hogy a régi szövegadatokból a pontos jelentés nemigen hüvelyezhető ki. Az bizonyos, hogy egyrészt a bohóckodás, másrészt a kétszínűig, megbízhatatlanság a legfontosabb tartalmi jegyek. Ezek között a szerepjátszó alakoskodás, illetőleg egyes mulattatok hízelgő, talpnyaló magatartása alapján érthető az összefüggés. — Az előtagnak hangfestő


cseléd
493
cselleng
származtatása, a csévél igével, valamint a szél főnévvel való azonosítása téves. Az utótagnak -ó képzős igenévből való rövidülése nem valószínű.
Zibrinyi: Nyr. 3: 502; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87; Kis I.: AkNyÉrt. 11/8: 45; Szilasi: Nyr. 23: 435, 25: 35; Réthei Prikkel: Nyr. 24: 571 ®, 25: 228; EtSz. ® ; SzófSz.; Nyirkos: NytudÉrt. 38. sz. 76.
cseléd 1525/1640: „gyermeke avagy egyéb cselédgye” (TörtTár. 1908. 81); 1585: „familiae: Salád, (auagy) tseléd” (Cal. 407); 1828: cselérd (TudGyűjt. 10: 68); — cseléd, cselid, csëlid (MTsz.); cseljéd (NyF. 20. sz. 18); cselid (Nyr. 44: 361); csilid (ÚMTsz.). J: 1. 1525/1640: ’a család vagy háznép tagja; Mitglied der Familie oder des Hausgesindes’ (1. fent); 2. 1585: ’család; Familie’ (1. fent, de vö. 1580: cselédes sz. ’családos’: NyK. 3: 322); 3. 1650 u.: ’málhacsapat, vontató osztag; Traintruppe, Troß’ (Nyr. 63: 100); 4. 1673: ’cselédség, szolgaszemélyzet; Gesinde, Dienerschaft’ (Com: Jan. 121: NySz.); 5. 1708: ’szolga; Knecht, Diener | szolgáló; Dienstmagd’# (PP. Dömefticus a.); 6. 1779 u.: ’gyermek mint családtag; Kind als Mitglied einer Familie’(Miháltz I.: Major 2: 29: NSz.); 7. 1795: ’fehérnép; Frauenzimmer’ (Gvadányi: Időtöltés 11: NSz.); 8. 1904: 'ember; Mensch’ (ÚMTsz.). — Sz: ~es: 1580: cselédes (NyK. 3: 322) | ~ség 1640/ 1831: Cselédség (Kreszn.) | ~kedik 1788: TselédkedÔ sz. (xMNy. 5: 270).
Szláv eredetű: a család szóhasadással elkülönült változata. A család ~ cseléd hangrendi párhuzam az átvett szláv Óeladb ’háznép’ alapján keletkezhetett kettős irányú hangrendi kiegyenlítődéssel. Jelentés szempontjából a család és a cseléd a 16. sz.-ban még nem különült el egymástól, de a 19. sz.-ban, a család felújítása nyomán az alaki kettősséghez jelentésmegoszlás is társult: a család elsősorban ’família’, a cseléd pedig ’szolga, szolgáló’ jelentésben állandósult. A cseléd korábbi jelentésgazdagságának nyomai ma már csak a nyelvjárásokban lelhetők meg. Ezek a jelentések nagyrészt a család ~ cseléd szláv eredetije alapján érthetők. A cseléd 3. jelentése a 4.-ből fejlődhetett. A 7. jelentést vö. a jehércséléd ’nŐ- cselédség; nő; szolgáló’ (1. 1694: Monírók. 15: 317; 1. még ÉrtSz.) összetétellel. Figyelmet érdemel, hogy a cseléd 7. és 8. jelentésének a szerb-horvátban is van pontos vagy majdnem pontos megfelelője (1. család a.).
Barna: NyK. 6: 91; Miklosich: Nyr. 11: 118 ® ; Melich: MNy. 8: 151, 14: 148; Horger: NytAl.1 124, MNy. 20: 77, MSzav. 33 ® ; ÉtSz. 1: 823 család a. ® ; Göbl: NyK. 48: 257; Kertész: Nyr. 63: 100; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. I. sz. 30; Reichenkron: UrAltJb. 25: 75; Bálint S.: Nyr. 77: 242;
Kniezsa: SzlJsz. 119®; Györffy: Száz. 92: 37; Tompa: MMNyR. 1: 464; Grétsy: Szóhas. 100 ®. — Vö. család, vászoncseléd.
cselekedik 1372 U./1448 k.: „yogagos mÿaelkede lekben magokot nem c^elekettet- teíuolna” sz. (JókK. 110—1); 1585: Tsele- kozóm, tselekeszem gr. (Cal. 44, 632); 1585: chelegödyk (MNy. 59: 482); 1592: chielekzik (MNy. 42: 77); 1636: tseleküvék gr. (Pázm: Préd. 196: NySz.). J: 1372 U./1448 k.: ’tun, machen’ # (1. fent). — Sz: ~és 1372 U./1448 k.: c^elekedefere gr. (JókK. 117) | ~et 1500 k.: czelekewdetek gr. (AporK. 109, lapszélen) I cselekvés 1750: tfelekuvés (Wagner: Phras. actio a.) | cselek vény 1786: cselekvény (NyÚSz.) I cselekmény 1841: cselekmény (MNy. 4: 253).
Ismeretlen eredetű. Feltehetően egy csele- igető gyakorító-visszaható képzős származéka. Mint az ilyen típusú igék esetében általában, a jelen idejű alakokban szereplő sz, valamint az igenevekben, egyes igealakokban és névszói származékokban megtalálható v analogikus hatásra került a tőbe. — Tárgyas használata is igen régen kialakult, de tárgya cselekvésfolyamatra utaló szó, nem külső irány- vagy eredmény tárgy. — A nyelvújítás kori cselekvény, cselekmény származékokban tévesen kikövetkeztetett cselek- tőhöz járultak a képzők. A -vény képzős származék elavult. — Finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 135, MEr. 494, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 79, 130, 17: 483, 18: 231; Szinnyei: NyK. 15: 253; MUSz. 363; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 10; Simonyi: NyK. 16: 244, MNyelv.1 1: 254, TMNy. 269; Balassa: TMNy. 82, 133; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 66, 216; T. V.: MNy. 26: 143; Horváth K.: NyK. 51: 116®; SzófSz.; Kubínyi: MNy. 50: 412, 415; Bárczi: Szótöv. 59.
cselleng: 1554: „Eßnec ißnac leanyoc kérőlciellegnec”, chellegénec gr. (Tinódi: Croni- ca B4, F3b); 1582: szellegő sz. (KGalg. Fv2: NySz. 3: 145); 1591: czellege gr. (BFaz: Castr. S3: NySz. 1645); tsellengésekvel sz. (GKat: Titk. Előb. 14: NySz.) ; 1748: szélleg (Fal: NA. 215: NySz. 3: 145); 1784: tzellengeni sz. (SzD. 88); 1791: csallagó-ballagó sz. (MNy. 36: 366); 1799: csiZZen^-filleng (MNy. 36: 336); 1799: Czellöngö [!] sz. (Gyarmathi S.: Affinitas 162: NSz.); 1838: Széleng (Tzs.); 1862: csellég, cselléng, csiliég (CzF.); 1865: csüllög (Nyulassy A.: Kátyol. 275: NSz.); — celengel sz., célingez sz., cilingël sz., cselleng, csellög, szélingéi sz., szilingëz sz. (MTsz.). J: 1. 1554: ’ólálkodik; herumschleichen [ lopakodik; (sich) schleichen’ (1. fent); 2. 1582: ’kóborol; herumsehlendern | lézeng; sich herumtreiben’ # (1. fent); 3. *1838: ’tréfálkozik; Possen


cselló
494
csemcseg
reißen’ (Tzs.); 4. 1881: ’ ke vés van valamiből; es gibt nur wenig von etwas’ (Nyr. 10: 139); 5. 1887: ’a víz színén lebeg; auf dem Wasser schwimmen’ (Herman: HalK. 777) || cscllckczik 1575; „Méglen Frideric császár oda czellekezek, addig támadás lûn Bets országba” (Helt: Krón. 100: NySz.). J: 1575: ’kóborol; herumschlendern’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint hangfestő rokonsága is. Legközelebbi rokona valószínűleg a mély hangú párjának látszó csalinkáL Legalábbis a hangíestés síkján Összefügghet a Có'üZZöng-gel s ezen keresztül a csüng-gel is. A ’csüng’ és a ’lézeng’ jelentések közötti összefüggésre 1. a lóg jelentéseit. — A szókezdő mássalhangzó sz~ c váltakozása a hangfestő eredet alapján érthető, s egyúttal azt támogatja; de nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az sz kezdetűék — legalább részben — a szél ’valaminek a széle’ főnévnek, illetőleg (el)- széled származékának alaki hatására jöttek létre. A cselleng 3. jelentésére csak szótári adataink vannak. Ez nehezen is illeszthető be a többi jelentés sorába. — A cselekszik, cselekedik ige tövéből való származtatása téves. — A csellekezik elavult. A cselleng csak az újabb időben került be a köz- és irodalmi nyelvbe.
Simonyi: NyK. 16: 249; Budenz: NyK. 18: 179; Gombocz: MNy. 9: 386, 388 ®; Pais: MNy. 10: 70; EtSz. 1: 634 celleng a. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 91; SzófSz. csille a.; D. Bartha: MNy. 49: 466, 51: 27, Szóképz. 31; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. csalinkázik, csüllöng, csüng.
cselló 1844: ,,a’ brugó összeveszett a’ cellával” (Frankenburg: Est. 1: 251: NSz.); 1886: cselló (Nyr. 15: 353). J: 1844: ’gor- donka; Cello’ (1. fent). — Sz: ~zik 1927: csellóz (HSz.3) ]| csellista 1900: „kitüntette magát Hammer Xaverius czellista” (Vay S.: Társasélet 1: 37: NSz.); — csellista (Balassa). J: 1900: ’gordonkajátékos; Cellist’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Cello [olv. tello] ’cselló’, Cellist ’csellista’. A ném. Cello-t az ol. viola ’brácsa’ szóból képzett ol. violone ’nagybőgő’ kicsinyítő képzős származékából, az ol. Violoncello ’gordonka’ (tkp. ’kis nagybőgő’) szóból vonták el azon az alapon, hogy összetételnek fogták fel. — A szócsalád tagjai zenei műszóként — jobbára a teljesebb olasz alakok szerint — kimutathatók több európai nyelvben; vö.: ang. Violoncello, Violoncellist; ném. Violoncello, Violoncellist; fr. violoncelle, violoncelliste; or. euoAOHvéAb, euoAOHveAÙcm: ’cselló’, ’csellista’; de vö.: ang. cello, celloist; cseh cello, cellista: ’ua.’. — Am. csellista a ném. Cellist alapján fsta végű szavaink mintájára keletkezett. — A m. Violoncello, violoncellista — vö. 1842: P. Horváth L.: Kaieid. 1: 124: NSz. — az olasz alakokat tükrözi. — Olasz származtatása nem fogadható el. — Zenei szakszó.
Körösi: Nyr. 15: 353 ® , O1E1. 29; Melich: SzlJsz. 1/2: 10; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Szók.2 118. (Schulz: DtFremdwb. 1: 105; Battisti — Alessio : DizEtlt. 5: 4061; Kluge: EtWb.19 823; DudenEtym. 93, 745; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 674.)
cseló 1730—81 k./1786: „Tselö. Pars dextra pro dirigendis folis bobus non item equis” (Kelemen: Mondsz. 603); 1836: Tselé (Kassai 5: 164); — csele (NyF. 10. sz. 14); cselïM (MNy. 24: 137); csellis sz. (Nyatl. bal oldali ökör a.). J: A) isz. 1730 — 81 k./ 1786: ’igásállatnak jobbra, illetőleg balra terelésére használt szó; hott bzw. hü’ (1. fent). B) fn. 1950: ’bal oldali marha; Zugvieh auf der linken Seite’ (Nyatl. bal oldali ökör a.).
Magyar fejlemény; valószínűleg Összetett szó. Előtagja a csa csá állatterelő szó módosulata; utótagja feltehetőleg az elé (~ elő) határozószó. A nyelvterület nagy részén jelentése ’jobbra’, néhol azonban ’balra’ is. — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Kelemen: Mondsz. 603. — Vö. csá, csálé.
csembaló 1893: ,,Cembalo (ol., ejtsd: csembaló ), voltakép Clavicembalo, régi zongorák neve” (PallasLex. 4: 230); — cembaló (Herczeg: OlMSz.); csemöaZoművésznő (Nép- sz. 1958. dec. 6. 8: NSz.). J: 1893: ’a zongorához hasonló régi hangszer; Cembalo’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. cémbalo ’egy fajta húros hangszer, a zongora Őse; cimbalom’. Ez jelentéstapadással keletkezett az ol. clavicembalo ’spinét, zongorához hasonló régi hangszer’ összetétel utótagjából. Az összetétel a k. lat. clavicymbalum ’ua.’ átvétele, amelynek utótagja a m. cimbalomnak is forrása. A latin szó — részint közvetlenül, részint olasz vagy más közvetítéssel — több más európai nyelvbe is átment; vö.: ang. clavicembalo; ném. Klavizimbel, Cembalo; k. fr. clavicymbale; or. KAaeuyeM- őúao, ΚΛαβιιμιΐΜόάΛ: ’csembaló’. A csembaló a zongora egyik legjelentősebb előzménye. Húros —billentyűs hangszer volt; húrjait madártollból készített pengető szólaltatta meg; a billentyűzet ezeket a pengetőket mozgatta. Leginkább Franciaországban kedvelték. — Zenetudományi szakszó.
ZenLex. 1: 387. (Schulz: DtFremdwb. 1: 347; Wartburg: FEW. 2/1: 767; Battisti - Alessio: DizEtlt. 2: 848, 977; Kluge: EtWb.19 886.) — Vö. cimbalom.
csemcseg 1587: ,,kezde máj erössen suttogny Ayakat chenchejegetny” sz. (MNy..


csemege
495
csemete
55: 425); 1739: meg csemcsegethetik sz. (Mikes: TLev. 179); 1784: „tsemtsegni (az ételben)” sz. (SzD. 89); 1809: Tsömtsogés sz. (Simái Kr.: VSzót. 1: 157: NSz.); 1862: csémcség (CzF.); — csemcsëget sz. (iMTsz.); csencsëg (MNyj. 4: 177); csëncsôg (Nyatl. csámcsog a.). J: 1587: ’schmatzen’ * (1. fent).
Hangutánzó eredetű, a csámcsog, csámcsog magas hangrendű párja. A szócsalád magas és mély hangrendű megfelelői — mint a hangutánzó szavak legtöbbjében lenni szokott — valószínűleg időben is párhuzamos keletkezésűek. A csámcsog csámmog párjához hasonlóan e szónak is van olyan változata, melyben csak a szó elején van cs; vö. 1832: Tsemmegni sz. (Szabó E.: Székely Tájsz. 13: NSz.). E hangutánzó tő egyébként ugyanebben a jelentésben gyakorító -l képzőnek megfelelő végződéssel is előfordul; vö. pl. N. csemcsël, csemcsél, csemcsöl (Nyatl. csámcsog a.). Hogy a esem- cseg (s valószínűleg a csámcsog is) eredetileg nemcsak az evéssel kapcsolatosan, hanem általánosabb jelentéskörben is használt hangutánzó ige, az 1587-i adaton kívül nagymértékben valószínűsíti a N. csëmcsëg ’cuppog <(a sár/ (ÚMTsz.) adat.
CzF. ® ; EtSz. ® ; Gombocz: Jelt. 13; Horger: MNy. 23: 129; Skaliéka: SbFil. 11: 82, 95; SzófSz. csámcsog a.; Benkő: Nyr. 81: 319; Bárczi: Bev.3 74; Pais: MNy. 56: 315; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. csámcsog, csócsál.
csemege 1211: ,,Bod et filius Cyme- gey” szn. (NévtVizsg. 102); 1395 k. : „ydro- mel: chemege” (BesztSzj. 817.); 1598: czomoge (Decsi: Adag. 107: NySz.); 1783: ? Csemge- bürög (Molnár J.: Könyvház: 1: 350: NSz.); 1805: csemege (Verseghy F.: Tiszta Magy. 121: NSz.); — cemegéz sz. (MTsz.); csamiga, csemmege (ÜMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’méhsôr; Met I egy fajta ital; Art Getränk* (1. fent); 2. 1585: ’nyalánkság; Leckerbissen* # (Cal. 278); 3. 1791: ’gyerek; Kind’ (Benkő S.: Mértéklet 33: NSz.); 4. 1798: ’csemegézés; Verzehren von Leckerbissen’ (Mátyási J.: Vers. 216: NSz.); 5. 1818: ’gyümölcs; Frucht’ (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 131: NSz.); 6. 1843: 'szokatlanul érdekes dolog, esemény stb.; Ohrenschmaus’ # (Athenaeum 1: 42: NSz.); 7. 1885: ’leszüretelt szőlő; abgelesene Traube | szüretien must; ungefilterter Most’ Nyr. 14: 430). — Sz: /41 1679: fe\csemegélem gr. (MNy. 61: 484) | ~zik 1701: Csemegézhetsz sz. (MNy. 61: 484).
Bizonytalan eredetű. Talán a csömöszöl^ csomoszol ’nyomkod, zúz <(szÔlÔt)’ igével függ össze. E magyarázat szerint eredetileg ’gyümölcs, gyümölcsből való készítmény’ lehetett a jelentése. Mindez azonban egészében és részleteiben további vizsgálatot igényel. — Mongol—mandzsu származtatása nem fogadható el.
Nagy: Száz. 30: 235; Lágler: Nyr. 30: 484; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 39; SzófSz.; Pais: NévtVizsg. 102®. — Vö. csomoszol, csömöszöl.
csemelet 1311: ,,Casulam de Chemelete nigro” [latinosított alak] (OklSz.); 1400: ? chermelech (Nyr. 42: 265); 1435: „Unum paleum chemeleth fiavei coloris” (Nyr. 42: 265); 1494: Chemelotho [latinosított alak] (OklSz.); 1533: Czemélet (Murm. 2016.); 1548: themelÿeth [a: chemelÿeth] (Nyr. 42: 265); 1553: cziomèliet (LevT. 1: 110); 1585: tsömelyet (Cal. 283) ; 1590: Cziőmőllyet (Sziksz- F. 226); 1600 k.: chemeolleth (MNy. 2: 368); 1626: chömöllet (AkNyÉrt. 11/8: 46); 1630: csemélet (MA: SB. 226: NySz.); 1668: Cemer- let (Nyr. 42: 266); 1831: Csömölet (Kreszn.); 1885: csamlottból gr. (Nyr. 47: 69); 1890: csëmëlet (NySz.). J: 1. 1311: ’teveszőr posztó; Kamelot’ (1. fent), 1435: ’ua.’ (1. fent); 2. 1533: ’ilyen anyagból készült ruha; Kamelot- kleid’ (1. fent).
Ófrancia eredetű; vö. ófr. chamelot ’teveszőr szövet, kamelot’ ; vö. még ir. fr. camelot ’ua.’. Végső forrása talán az arab hamlat ’a szövet durva oldala, rost’, mely a franciában a fr. chameau ’teve’ szóval keveredhetett. A franciából számos nyelvbe átkerült, s vándorszó lett; vö.: lat. chamelotum; ol. camello tto, ciambeUotto; ném. Schamelott, Schamlot, Schamblát: ’kamelot’. — Am. csemelet szókezdő cs-je és szóvégi í-je pontosan megfelel az ófrancia ejtésnek. Hangtani és társadalomtörténeti kritériumok szerint a szót 1200 körül vehettük át. Az alakváltozatok fejlődése *csamëlot > csemë- lot > csemëlët stb. lehetett. A latinból való különféle származtatásai tévesek; egy ol. N. ciamellotto alakból történt átvétel elképzelhető volna, de ilyen alak a középkori olaszból nem mutatható ki. — A csemelet a 19. sz.-ban már elavult ; az 1885-i csamlott külön átvétel a németből.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 13: 100®, 14: 489; Tagányi: Száz. 27: 323; Simonyi: NyK. 23: 352, Nyr. 35: 333; Melich: MNy. 10: 392 ® ; EtSz. ® ; Kari: Nyr. 52: 98; Bárczi: RÉtH. 1: 184, MNy. 26: 112, 179, FrJsz. 9, 12, 23, 27 ®, Szók.2 1Τ2, 114; Moór: Ungjb. 5: 258; Horger: MNy. 22: 44; Balassa: Nyr. 63: 4, 34; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 102.)
csemete 1211: ? „Isti sunt uinitores Tompa C emete Juke Sebeth” szn., ? Chemata szn. (OklSz.); 1211: ? Chymotey szn. (MNyTK. 58. sz. 24); 1328: ? Chemetw szn. (OklSz.); 1416 U./1490 k.: „meg fokafehad o csemetéit” (AporK.ll); 1419:? Chymotha


csempe1
496
csempe! ód ik
szn. (OklSz.); 1508: Öomotai gr. (DöbrK. 152); 1510 k.: chÿmoth (AporK. 146); 1585: Tsémote (Cal. 88); 1592: czeomete vcza hn. (MNyj. 4: 7); 1604: Czeméte (MA.). J: 1. 1211: ? ’növónyi hajtás; Sprößling | fiatal fa; Lode’ * (1. fent), 1416 U./1490 k.: ’ua.’ (1. fent) ; 2. 1522: ’gyermok; Kind’ * (Keszth- K. 26.). — Sz: ~z 1416 U./1490 k.: cjeme'téjp sz. (AporK. 11) | »4sít 1493 k.: megh cheme- teefyhteed gr. (FestK. 383 — 4) | zCsiil 1493 k.: chemctheefemlthny sz. (FestK. 234).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: a R. és N. estima^ csima ’rügy, zsenge hajtás, csutka, csomó’ stb. szóból alakult -ta kicsinyítő képzőbokorral; vö. bóbita, bokréta stb. A ’csomó, rügy’ stb. jelentések alapján a származóknak ’növónyi hajtás, fiatal növény’ jelentései érthetőek. — 2. Olasz jövevényszó; vö. ol. cimetta, vei. ol. ciméta ’ág hegye’. Az olasz szó kicsinyítő képzős alakja az ol. cima ’hegy, csúcs, ág vége’ szónak, amely a lat. cyma ’ua.’ folytatása. A magyar alakváltozatok gazdagsága részben a kétirányú hangrendi illeszkedésnek a következménye. 2. jelentése magyar fejlemény. Nyelvjárási viszonylatban párhuzamos alak- és jelentésbeli megoszlás történt; a magas hangrendű változathoz az 1., a mély, illetőleg vegyes hangrendűhöz a 2. jelentés társult; e hasadás gyökerei a régiségbe nyúlnak vissza (vö. NySz.). Ha az egyeztetés helyes, és a korai személynév! adatok ide vonhatók, a kertészkedés és szőlőművelés tárgykörében átkerült csemete legrégibb olasz jövevényszavaink közé tartozik. — Latin eredete nem valószínű.
CzF.; Szarvas: Nyr. 12: 196, 13: 99, 17: 166, 19: 98; Körösi: Nyr. 13: 452 ®, O1E1. 29; Kovács: LatEl. 12, 53, 57, 58; Balassa: TMNy. 182; Rell: LatSz. 34, 57; Szinnyei: NyK. 29: 467; Melich: SzlJsz. 1/2: 10, AkÉrt. 21: 189, MNy. 6: 115, 116; EtSz.®; Gombocz: MNy. 16: 7; Horger: MNy. 23: 129; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 30 ® ; Bárczi: Nyr. 80: 7, Szók.2 118 ®, 119; Benkő: MNy. 57: 296; Inczefi: Szeg- PedFőiskÉvk. 1961/1: 33; Grétsy: Szóhas. 42. — Vö. csuma.
csempe1 1708: „Tsempe, antiq. pro Kályha: Tefta fomacea, Fidelia fornacea” (PP.); 1805: csempe (Verseghy F.: Tiszta Magy. 122: NSz.); 1809: tzempék gr. (Nyr. 14: 357); 1838: Csempely (Tsz.); — csemp, csömpe (MTsz.); csempŐ (UxMTsz.). J: 1. 1708: ’kályhacsempe; Ofenkachel’* (1. fent); 2. 1750: ’cserépkályha; Kachelofen I kemence; Ofen’ (Wagner: Phras. Fornax a.j; 3. 1787: ’cserépedény ; irdenes Gefäß’ (Gelei J.: Robinzon. 191: NSz.); 4. 1928: ’falicsempe; Wandfliese’* (TechnLex. 1: 226). — Sz: »4z 1940: csempéz (Balassa).
Ismeretlen eredetű. Esetleg összefügg a csempe2 melléknévvel, de ez a kapcsolat bizonyításra szorul. — A csempe ~ csempely ~ csempő váltakozásra vö. N. csipe ’far, derék’ ~ csipelfy)~ csípő, A csemp elvonás eredménye. A jelentések közül az 1. látszik eredetinek. Ebből a 2. érintkezésen, a 3. és 4. pedig hasonlóságon alapuló névátvitellel jöhetett létre. — Német származtatása nem fogadható el.
Frecskay: Nyr. 19: 418; EtSz. ® ; Gombocz: NyK. 45: 5; Beke: Nyr. 61: 117; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 19, 47®. — Vö. csempe2.
csempe2 1784: „tsempe: tsalárd, ravafz, hazug” (SzD. 81); — csemfe, csömpe (MTsz.). J: A) mn. 1. 1784: ’csalárd; tückisch | rara vasz; schlau I hazug; lügnerisch’ (1. fent); 2. 1838: ’ferdeszájú; schiefmäulig’ (Tsz.); 3. 1875: ’csorba; schartig’ (Nyr. 4: 284). B) fn. 1888: ’csorba rész; Scharte’ (Nyr. 17: 417).
Ismeretlen eredetű. Esetleg összefügg a csempe1 főnévvel, de ez a kapcsolat bizonyításra szorul. — Eredetileg testi fogyatékosságot fejezhetett ki (1. az A) 2. jelentést; vö. továbbá a N. csempeszájú ~ csömpeszájú ’ferde, lefegő, hibás, csorbaszájú’: Tsz. összetételt), s ilyen alapon talán ide vonható az 1329: „Gheme joculatori de Villa Igrechfolua” szn. (MNyTK. 81. sz. 8) és az 1463: Chempe szn. (Csánki 3: 139) is. Később a látható, „fizikai” ferdeség alapján bizonyos kedvezőtlen lelki sajátságok, lelki ferdeség jelölőjévé válhatott. — A csámpás-s&l való kapcsolata kevésbé valószínű, a csonka szóval való összekapcsolása téves.
Schuchardt: Nyr. 18: 488; EtSz.; Szily: MNy. 12: 377; Pais: MNyTK. 81. sz. 8®, Kodály-Eml. 2: 102; Gáldi: Szótir. 47®. — Vö. csempe1, csempes.
csempelődik 1585: „cateruarij: őszue tsêmpêlyêdot” sz. (Cal. 172); 1708: Öfzve- tsempelyödni sz. (PP.); 1808: tsempelyődés- tekre sz. (Holosovszki Imre: Lel. 142: NSz.); 1831: csempelődik (Kreszn.); 1862: csémpé- lôdik (CzF.). J: 1. 1585: ’csoportba verődik; sich zusammenrotten’ (1. fent); 2. 1611: ’Összecsomósodik ; sich (zusammen)klumpen’ (MA. Ôf^veczompêlySdni a.); 3. 1611: ’össze- esküszik; sich verschwören’ (MA. czőmpBlyodni a.).
Származékszó. Alapszava valószínűleg a csomó családjába tartozik, attól hangrendi átcsapással különült el. Legközelebbi kapcsolatban a csömbő-veX van. Alaktani felépítését tekintve a csomó családjából való csombolyodik-kdX (1. ott) állítható párhuzamba. A d előtti magánhangzó eredetileg rövid, s valószínűleg az -ódik ~ -odik képzős igék (oldódik, értődik stb.) hatására nyúlt meg. — Az 1. és 2. jelentés a feltett alapszóból


csempes
497
csendélet
érthető, a 3. az 1. alapján magyarázható: Csoportba verődik, gyülekezik’ ’össze- esküvési céllal gyülekezik’ ’összeeskü- szik’. — Elavult szó.
EtSz. 1: 929 csempelyödik a. — Vö. csim- bók, csombolyodik, csomó, csömbő.
csempes 1329: ? CTiempezf olua hn. (Csánki 2: 741); 1702: „Az ellenkező nyilván-való csempességre s pőrpatvarra fakad-ki” sz. (Szentiv: Verseng. 65: NySz.); 1723: „Csempész hamis szóvainak úgatásával bestelenétti fele-baráttyát” (Csúzi: Síp. 402: NySz.). J: A) mn. 1. 1702: ’csalárd; betrügerisch | hamis; falsch’ (1. fent); 2. [csempész] 1914: ’szabály tálán ; unregelmäßig’ (ŰMTsz.). B) fn. 1833: ’csempész; Schmuggler’ (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 520: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Korábbi alakja a csempész lehetett (vö. csendesz ~ csendes), s a csempes a csempesség ( < * csempesz-ség) származék alapján keletkezhetett. Az A/2. jelentésben vett csempész talán a N. csempeszájú ’ferde, lefegő, hibás, csorbaszájú’ összetétel csempesszájú (csempész + szájú) változataként jöhetett létre, s ez esetben a csempe2 szóhoz tartozhatna. B) fn. jelentésében a csemp ’dugáru’ (1834: EtSz.) -s képzős, főnévül használt származékaként is felfogható. — A csámpás-sol való összekapcsolása kevéssé valószínű.
Schuchardt: Nyr. 18: 488; EtSz.®; Gáldi: Szótir. 47®. — Vö. csempe2, csempészet.
csempészet 1793: „Csempészet »alat- tomban való kereskedés«” (NyŰSz.). J: 1793: 'Schmuggel’ * (1. fent) || csempész 1839: „drága magzatom dugáruskodással vádolva . . . mint csempész el ne fogassék” (Szontagh: Magy. philos, el. IV.: NSz.); — csempész (ÚMTsz.). J: 1. 1839: Csempészettel foglalkozó személy; Schmuggler’ # (1. fent); 2. 1853: ’csaló ; Betrüger’ (Ráth: MűszótTörv. Betrüger a.) ]J csempészik 1843: „Mellém csempészve ön halottját, El- orzá élő fiamat” sz. (Garay J.: Vers. 258: NSz.). J: 1843: schmuggeln’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai nyelvújítási alkotások. A legkorábban felbukkanó csempészet alapja valószínűleg a csempes ~ csempész melléknévből elvont csemp; vö. 1808: Tsemp ’csel, fortély, csalás’ (SI.). A szócsalád többi tagja csak a 19. sz. második harmadának elején jött létre az időközben ’dugáru’ jelentést is felvett csemp származékaként. A csempész főnév -ész képzővel keletkezett. 2. jelentése elavult. — A 19. sz. harmincas— negyvenes éveiből valók a Csempészik’, Csempész’ fogalmának kifejezésére az olyan próbálkozások, mint 1839: csempező Csempésző’ (Athenaeum 2: 788: NSz.); 1844: csem- péz Csempészik’ (Életk. 1: 48: NSz.); 1844:
32 Történeti-etimológiai szótár
Csempész Csempész’ (Somogyi A.: Szók 28: NSz.). — A szócsaládnak a csen igévé való összekapcsolása téves.
Simonyi: NyK. 17: 60; NyÚSz. ® ; EtSz. 1: 930 csempes a. ® ; SzófSz. csempész a. — Vö. csempes.
csen 1237 — 40: ? „Sumboth, Bocsa, Gune Cheneu” sz. szn. (PRT. 1: 776); 1628: „Marhájokból el csenvén hasznot keresse- nec” sz. (Prág: Serk. 974: NySz.); — cseny (SzegSz.). J: 1. 1628: 'lop; stehlen’ # (1. fent); 2. 1836: Csempészik; schmuggeln’ (Kunoss: Szóf.3 Csenő a.).
Ismeretlen eredetű. — A csend(es ), szenderedik szóval való összekapcsolása nem fogadható el.
Donner: VglWb. 2: 54; EtSz. ® ; SzófSz.
csencsel 1933: „A cserkészek zaklatása, autogramm-kérés, csere vásár ( csendzsölés ) . . . szigorúan tilos” sz. (Magyar Cserkész 1933. aug. 13. 3); 1938: „a táborban bejártunk a többi fiúk ♦.. sátrába, rengeteg jelvényt, karszalagot, sapkát csencseltünk” (Msn. 8: 76); — csencsolj gr. (Msn. 8: 75). J: 1933: Csereberél; tauschen’ (1. fent).
Angol eredetű; vö. ang. change Cserél; csere’. Az 1920 után szokásossá vált nemzetközi cserkésztalálkozókon (jamboree) a másmás nyelvű résztvevők az angol change ? kérdéssel fejezték ki jelvény-, nyakkendő- stb. cserélési szándékukat. — Meghonosodását az 1933-ban Gödöllőn tartott nemzetközi cserkésztalálkozó segítette elő. A nyelvérzék a cse- reberél-lel is kifejezhető jelentéstartalom hangulati elemeinek festését is beleérezte. Bekerült a népnyelvbe is; vö. N. csencsevilág 'inflációs korszak’ (SzegSz.). — Alacsony stílusértékű szó.
Loványi: Msn. 8: 75®. (Partridge: Or. 91.)
csend1 1. csendül
csend2 1. csendes
csendélet 1817: „Caesar’ eleven lelke megúnta talán a’ munkátlan tsendéletet” (Gombos I.: Esk. 25: NSz.). J: 1. 1817: Csendes élet; stilles Leben’ (1. fent); 2. 1840: ’élettelen tárgyaknak képen való ábrázolása ; Stilleben’ # (Szemere B.: Utaz. 2: 225: NSz.).
Összetett szó: a csend előtag jelzői szerepben tapadt hozzá az utótaghoz. 1. jelentése elavult. 2. jelentése német hatásra fejlődött ki; vö. ném. Stilleben Csendélet’. A német szó a holl. stilleven ’ua.’ tükörfordítása; vö. még ang. still lije ’ua.’. — A csendélet európai elnevezéseinek egyik típusa a holland —német mintán alapul; vö. még: cseh zátiéi Csendes hely; csendélet’; szik. zátiéie 'szélcsendes hely; csendélet’. A másik


csender
498
csendül
elnevezéstípus francia—olasz; vö.: fr. nature morte; ol. natura morta; or. HamwpMÓpm: ’csendélet’ (tkp. ’halott természet’).
NyÜSz.; EtSz. 1: 936 csendes a.; SzófSz. csend a.; Kovalovszky: Nyműv. 79. (Franck- — van Wijk: EtWb. 667; Kluge: EtWb.19 750.)
csendőr 1801: „Tsenderes hely: . . . Bokros hely” sz. (PPB.); 1803: „Tsender: tserótze, tsutaj, tserje” (Báróti Szabó: Toldalék 14: NSz.); 1862: Csendér (CzF.); 1863: cséngér, csöngör (MTsz. 1: 287); 1877: cséndér (Nyr. 6: 525); — cséndér (ŰMTsz.). J: 1801: ’cserje, bokros sűrűség; Gesträuch’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — A szóbelseji d~ g megfelelésre vö. pl. ronda ~ N. rangasz ’ren- detlen, rongyos’. — A Csender szn.-vei való összefüggése (vö.: 1211: Chendur: OklSz.; 1908: Csender: Nyr. 37: 327) valószínűtlen. A cser ~ cserj szótőből való származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz. ® ; Horger: MNy. 37: 14.
csendes 1416 U./1450 k.: Lédé[[egbén sz., Lende[feget sz., Léndèffeggèl sz. (BécsiK. 37, 38, 75); 1416 U./1466: „hiua Lende^bê o hugat mariat möduä” (MünchK. 194); 1478: ? Chendes szn. (OklSz.); 1512 k.: el czende- fite sz. (WeszprK. 13); 1533: Czindez (Murm. 161.); 1577 k.: chyŐndeffegéth sz. (OrvK. 149); 1585: tsindesség sz., tsendéz (Cal. 379, 509); 1604: Czéndefiites sz. (MA.); 1608: csendÖs (RMNy. 3/2: 127); 1805: csendes, csendesedik sz. (Verseghy F.: Tiszta Magy. 138, 145: NSz.); 1820: Csöndös (Dugonics: Példabesz. 1: 7: NSz.); 1838: Csöndesz (Tsz.); 1863: Cséndös (Kriza: Vadr. 106); — séndes (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1416 U./1450 k.: ’ zajtalan, nem hangos; still’ # (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’nyugalmas, békés; ruhig’ #
(MünchK. 55); 3. 1560 k.: ’szelíd; sanft’# (GyöngySzt. 1467.); 4. 1560 k.: ’széltÓl, vihartól mentes; wind-, sturmfrei’ # (GyöngySzt. 1743.); 5. 1604: biztonságos; sicher’ (MA.); 6. 1604: ’nem feltűnő; unauffällig | észrevétlen; unmerklich’ (MA. Hálcyon a.); 7. 1807: ’lassú; langsam’ (Márton). B) fn. 1. 1577: ’az éj csendessége; die Stille der Nacht’ (KolGL: NyF. 45. sz. 24); 2. 1791: ’börtön; Kerker’ (Szekér J.: Magy. ered. 2: 78: NSz.); 3. 1792: ’boeskor; Riemenschuh I egy fajta lábbeli; Art Schuhwerk’ (SzD. Tsend a.); 4. 1817: ’lassú zene; Adagio’ (Haszn. Mui. 1: 99: NSz.); 5. 1875: ’ferbli; Färbeispiel’ (Tóth K.: Ördög párn. 14: NSz.). — Sz; ~ség 1416 U./1450 k.: 1. fent I rwít 1416 U./1466: mg Lendé^eitette volna gr. (MünchK. 55) | ~iil 1456 k.: chen- de^wl (SermDom. 2: 494) | ~edik 1519: le czendezgdenek gr. (JordK. 760) || csend 1748: „tsendel, ’s vigyázva beszély, nem-is méltó, veszodelmes-is, eggyért sokakba kapni” (Faludi: NE. 128: NSz.); 1763: „minnyá- jan kevéssé szokott tsendben maradgyatok” (Nyr. 38: 414); 1805: csend (Verseghy F.: Tiszta Magy. 120: NSz.); 1808: csöndünket gr. (Dugonics: Szittyiai tört. 2: 56: NSz.); — send (ŰMTsz.). J: 1748: ’Stille, Ruhe’# (1. fent).
A szócsalád alapja, a R. csendesz melléknév ismeretlen eredetű. — A csendesz-Y>6\ részint hangtani úton (főképpen a csendesz-ség származék alapján), részint az -s végű melléknevek analógiás hatására jött létre a csendes. A csend elvonás a csendes melléknévből. Az 1748-i csendet ’csendben, halkan’ -vet rágós adat már bizonyítja, hogy az elvonás megtörtént. Az 1704 e./I779: „kedves csendgye” (GyöngyD: Cup. 614: NySz.) téves szövegkiadáson alapul; az eredeti szövegben „csén- des kedve” (MNy. 1: 423) van. — A csendes főnévi jelentései valószínűleg tapadással s részben tréfás indíték alapján (B/2.) jöttek létre. A B/3. eredetileg olyan lábbelire vonatkozhatott, amelyben — a kopogós csizmától eltérően — nesztelenül, zaj nélkül lehet járni. — Finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 137, MEr. 478, M- Bölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 116; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87 ; Bálint: Párh. 6 ; Munkácsi: Nyr. 12: 347 ; Simonyi: AkNyÉrt. 14-/8: 9, 19, Nyr. 32: 541; Balassa: TMNy. 91; NyŰSz.; Kovács Márton: Nyr. 35: 34 ® ; Simái: Nyr. 38: 413®, MNy. 8: 116; Zolnai Gy.: MNy. 12: 30; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 35; Tolnai: Nyúj. 145, 208, 211; Kardos: Nyr. 58: 153; SzófSz.; Techert: MNy. 38: 259; Bárczi: RNyj. 6, MNyÉlctr. 303; Gáldi: Szótir. 21, 272.
csendít 1. csendül
csendőr 1833: ,,A’ csendőrség dec. 8ikán 14 tagját fogta el az ember jogok társaságának ’s irományikat is lezárlotta” sz. (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 828: NSz.);
1834: csendőr (NyŰSz.) ; 1862: csénd-őr (CzF.) ; — csendér, csöndér (MTsz.); csender, cséndér, csendér, csendúr, csendur, csindér, csöndir, csöndir; csöndör (ŰMTsz.). J; 1. 1833: ’zsan- dár; Gendarm’# (1. fent); 2. 1834: ’járőr; Patrouille’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Elterjedésében közrejátszhatott a zsandár-\iQx való bizonyos fokú alaki hasonlósága is. Alakváltozatainak egy része népetimológia eredménye. — A csendőrségnek 1945-ben történt feloszlatása óta elavulóban van.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 28; EtSz. 1: 936 csendes a.; Mészöly: Szily-Eml. 36; Tolnai: Nyúj. 153, 212 ® ; SzófSz. csend a.
csendül 1490 k.: „tinneafnt] a[m]be aures ei[us]: chendulyen” (NagyvGl. 182.);


csenevé^z
499
csenç-bong:
1574: csöndülést sz. (RMKT. 4: 247); 1862: cséndül (CzF.). J; 1490 k.: 'erklingen, ertönen’ * (1. fent) I) csendít 1500 k.: „aj oreghbÿk haranghal chendethenÿf\ sz. (Apor- K. 147); — cséngyijjeték gr. (ÚMTsz.). J: 1500 k.: ’csenget; klingeln, anläuten | (haláleset vagy temetés alkalmával) harangoz; das Totenglöcklein läuten’ (1. fent). — Sz: ~és 1708: Tsendités (PP.) || csend 1527: „Ewtőd twlaydonfaga az arannak . ♦ . fém chend fém pengh mynt az erez es ywegh” (ÉrdyK. 466). J: 1527: ’cseng; klingen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a fémtárgyak csengését jeleníti meg. Azonos tóról fakadt a cseng igével. A cseng : csendül, csendít viszonyra vö. bong1 : R. bon- dúl (1. bong1), kong : kondul, kondit, peng: pendül, pendít, zeng : zendül, zendít. Valószínű, hogy az -ül, -ít képzők előtti -d, valamint az egy adatból ismert csend ige szóvégi d-je a kezdÓmozzanatot kifejező képzőelem. — A csend ige elavult, a csendít nyelvjárási szinten az egész magyar nyelvterületen él.
Budenz: NyK. 4: 171; EtSz. 1: 931 csend a. ® ; SzófSz. ® ; Beke: Nyr. 70: 154; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. cseng, csilingel, csingilingi.
csenevész 1138/1329:? „In villa Fekete... Geuenez” szn. (MNy. 32: 131); 1663: „Nem megyek ollyan anyához, kinek csene- vész emlője után el szakaszkod gyám” (Czegl: BDorg. 306: NySz.); 1838: Mecsevész (Tsz.); 1862: sanyavész (CzF.); — sányavész (SzamSz.); senyevész (MNy. 33: 173); sánavész (ÚMTsz.). J: 1663: ’satnya; verkümmert I rosszul fejlett; unentwickelt’ # (1. fent). — Sz:~edik 1862: csenevészédik (CzF.) || csenő- veszik 1679: „Mint a csecstűi el-választatott gyermek eíl-csenevézett” (Diósz: Préd. 147: NySz.); 1683: el. . . csenyevézni sz. (Szathm: Cent. 214: NySz.); 1774: metsevézve sz. (Gáldi: Szótir. 428); 1835: Senydevész (Kassai 4:295). J: 1679: ’elsatnyul; verkümmern’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán származékszók: a senyved wló tövének alak változatából magyarázhatók -ész névszó-, illetőleg igeképzővel. A tájnyelvi alakváltozatok hangát vetéssel, hangrendi át- csapással keletkeztek, részben -d többlet- képzőelemet tartalmaznak, némelyiknek alakulásában esetleg a sínylődik családjába tartozó N. sindevész 'sínylődő’, sindik ’síny- lődik’ (MTsz.) szónak, illetőleg a sanyarúnak a hatásával is számolhatunk. E származtatás még további vizsgálatot kíván. — A csenevész szónak a csünik igével való származásbeli összefüggése kevéssé valószínű. — Az ige csak nyelvjárási szinten él.
CzF.; Simonyi: NyK. 17: 47, MNyelv.1 2:110, TMNy. 472; Fest: NyF. 42. sz. 13;
EtSz. ® ; Lengyel: MNy. 33: 172 ® ; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 41; Gáldi: Szótir. 428; Bárczi: Szók.2 75. — Vö. senyved, sínylik.
cseng- 1295: ? „Duos fluuios Keth- chenge uocatos” sz. hn. (OklSz.); 1506: chenghefeth sz. (WinklK. 75); 1529 e.: „de ez filemile az w ezongo zauaual felicb halada az bodog atiath” sz. (VirgK. 107); 1533: Czingete sz. (Murm. 1649.); 1615: cziínog (Zvon: PázmP. 69: NySz.); 1816: cseneg (Verseghy F.: Anal. 1: 411: NSz.); 1862: csénég, cséng (CzF.). J: 1295: ? 'klingen' # (1. fent), 1506: ’ua.' (1. fent). — Sz: ~o 1295: hn. (1. fent); 1478: Chengew szn. (OklSz.); 1529 e.: mn. (1. fent); 1560 k.: Chenghó fn. (GyöngySzt. 3629.) ( ~et 1422: Chengethew sz. szn. (OklSz.); 1527: cheenghetót volna gr. (ÉrdyK. 513) | ~és 1506: 1. fent | ~etés 1519: czeengheteeffel gr. (JordK. 42) | ~ ettyű 1519: czenghetwth gr. (JordK. 42) | ~ety- tyűke 1807: tsengetyüke 'harangvirág' (Magy. Fűvészk. 164) | ~ős 1844: Csengős (Terhes S.: Szúrony 55: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a tiszta, éles, magas csengő hangot jeleníti meg. Azonos tóról fakadt a csendül családjával; a hangutánzás síkján összefügg továbbá a csilingel, csingilingi szavakkal is. Egy orrhangú mássalhangzót és zárhangot tartalmazó hangutánzó szavak (pl. m. peng, zeng; bong1, kong, zsong ) más nyelvekben is gyakoriak (1. a bong1 szócikkét), és a csentj-hez hasonlók is idézhetŐk más nyelvekből; vö.: szín, cingljáti ’csenget, csendít’; cseh cinkati ’cseng’ ; szik, cengaí ’csenget, csilingel’ ; oszm. çangzrdamak ’ua.’ (1. még csilingel, csingilingi ), — Az 1295-i helynévi adat idevonása a folyóvíz csörgedezését felidéző hangképzet alapján okolható meg. — Török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MEr. 297, M- Bölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 127 ®, 18: 29; Bálint: Párh. 5; Simonyi: NyK. 16: 250, MNyelv.1 2: 48; Alexics: Nyr. 17: 117; Mészöly: MNy. 7: 246; Kräuter: MNy. 9: 120; Horger: NytAl.1 35; EtSz. 1: 932 csend a.®; Szinnyei: Szily-Eml. 81; Prohászka: Nyr. 58: 25; Skaliéka: SbFil. 11: 88; Szóf- Sz. ® ; Visky: Kodály-Eml. 1: 46; Kniezsa: MagyRom. 1: 178; D. Bartha: MNy. 51: 26; Harmatta: Pais-Eml. 293; Bárczi: Szók.2 23, 28; Kelemen: Mondsz. 388; Hexendorf: NytudÉrt. 40. sz. 137; Károly: MNy. 62: 152. — Vö. csendül, csilingel, csingilingi.
cseng-bong 1772; „Ollyan üdŐ talált éppen akkor lenni, kinn Bachusnak szoktak áldozatot tenni, és sok csengő-bengő ruhákat felvenni, azokban csoportként farsanglásra menni” sz. (GyöngyD: Cup. 627: NySz.); 1777: cseng, bong (ErdŐdy L.: Sans-Souci 7: 32*


esen le esz
500
csepe
NSz.); 1808: Tsengés, böngés sz. (Sí.); 1836: Tsöngés-böngés sz. (Kassai 5: 166); 1862: cséngbong (CzF.); 1875: cseneg-bonog (Beöthy Zs.: Kálozdy 2: 294: NSz.); 1877: cséng-béng (Kálmány L.: Koszorúk 1: 3: NSz.) ; — csengeni—bungani sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1772: 'cseng; klingen, tönen’* (1. fent); 2. 1855: 'tengődik; vegetieren, siechen’ (Tóth Endre: Uj Költ 22: NSz.).
Hangutánzó eredetű ikerszó. Az ikerszavaknak ez a típusa már a régi magyar nyelvben is gyakori; vö.: 1621: Kongok bon- góc ’hangzik’ (MA.); 1648: zenget bongot gr. 'morog' (Szob: Dáv. 91: NySz.); 1792: Tseng- peng 'cseng’ (SzD. Pengetni a.); 1808: Tseng, zeng 'cseng’ (Sándor I.: Sokféle 12: 178: NSz.). Jelentései közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés kialakulásában közrejátszhatott a költői nyelvben gyakran a cseng környezetében jelentkező teng; vö. 1774: „A’ mig bennem piheg, tseng, peng, teng a’ lélek” (Kónyi J.: Óra 164: NSz.); vö. még: 1803: „a’ színem halo vány, alig cseng Bennem a’ lélek” (Édes Gerg.: Iram. 178: NSz.); 1845: „Míg bennem csengbeng a’ lelek” (Csapó D.: Dalfűz. 3: 4: NSz.).
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 246; Ihász: Nyr. 2: 448; EtSz. 1: 470 bong a., 1: 933 csend a.; SzófSz. cseng a.; Pais: MNy. 50: 276 ®.
csenkesz 1787: „Tsenkesz: (Bromus seca- linus et Arvensis)” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 71: NSz.); 1855: csenkész (Μ. Nép. K. 2: 165: NSz.). J: 1. 1787: ’rozsnok; Trespe’ (1. fent); 2. 1807: ’a pázsitfüvek családjába tartozó, bokros növésű növény; Schwingelgras’ (Magy. Fűvészk. 108); szakny. ’Festu- ca pratensis’.
Ismeretlen eredetű. — A régi tulajdonnév! adatokkal (vö. 1211: Chenkes szn., 1274/1278: CTientezfelde hn.: OklSz.) való Összefüggése valószínűtlen. — Nyelvjárási szó.
EtSz. Θ.
cseniéz 1880: „csentéz: fél krajezár” (Nyr. 9: 426); 1892: csöntész (Körösi: O1E1. 29); — csentész, csöntést gr. (MTsz.); csentő (ÚMTsz.). J: 1880: ’félkrajcár; halber Kreuzer I fillér, Heller’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán olasz jövevényszó; vö. ol. centesimo ’századik; a líra századrésze ; fillér' ; vö. még. ol. N. centin, centesim ’a frank századrésze’ (EtSz.). — Az egyeztetés nehézsége, hogy olyan olasz centes alak vált ozat, amelyből a magyar szó megmagyarázható volna, nem mutatható ki. — Erdélyi és dunántúli nyelvjárási szó.
Kispál Mihály: Nyr. 13: 518 ® ; Körösi: Nyr. 15: 354, 21: 413, O1E1. 29; Spitzer: Nyr. 46: 222; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 41. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 854.)
csép 1138/1329:? „In villa Durugfa. hec funt nomina feruorum . . . Cepes” sz. szn. (MNy. 32: 130—1); 1387: ? „Andree dicti Chep” szn. (OklSz.); 1395k.: „exta: cheph”, „extabulum: cÄoöhadaro”, „t[ri]bulum: cheph” (BesztSzj. 492., 493., 494.); 1585: czjpletteft sz. (MNy. 59: 483); — csëp (MTsz.); csip (NyatL). J: 1. 1395 k.: 'magnak a kalászból vagy hüvelyből való kiverésére használatos eszköz; Dreschflegel’ (1. fent); 2. 1559: ? 'dorongféle; Art Knüttel’ (OklSz.); 3. 1847: ’harci csép, vascsép; Kriegsflegel’ (Kemény Zs. : Gyulai Pál 5: 42: NSz.); 4. 1872: ’a láncfonalakat szétválasztó léc; Gelese (am Webstuhl)’ (Nyr. 1: 281). — Sz: -cl 1416 U./1450 k.: Lepel (BécsiK. 252) I cséplő 1522: ? Cheple szn. (MNyTK. 86. sz. 29); 1538: cheplew fn. (PestiN. 03).
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. í/en ’a láncfonalakat szétválasztó pálca’ (BKE. 3: 590), N. ’bot, rúd’; mac. N. yen ’fahasáb’ (MRS1. 523); szb.-hv. cep, cvjep 'csép; bot, husáng' (SRS1. 1049), Kaj cépi [többes sz.] ’csép’; szín, cep 'hasíték; (kötél)szál, pászma; oltvány; csép’; vö. még cseh cep ’csép; (huszita) harci csép, vascsép’; szik, cep ’ua.’; or. yen ’csép’, (többnyire többes számban: yenbi) ’nyüst’ (Pawl.3 1715); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy déli szláv R. *cépa, esetleg egy többes számú *cépi kerülhetett át. A déli szlávból való származtatást a kvantitásviszonyok is támogatják. A szókezdő m. cs hanghelyettesítéssel lépett a szláv c helyébe; vö. császár, cser, cső stb. Az 1., 2. és 4. jelentés külön-külön átvétellel magyarázható; a 4. a bolgárból származhat. A 3. jelentés cseh hatást mutat: a harci csép jellegzetes huszita fegyver volt. — A csép elavulóban van, de tovább él a csépel, cséplőgép, az átvitt értelmű (el)csépel stb. kifeje- zésekben.
Hunfalvy: NyK. 14: 440; Miklosich: Nyr. 11: 119®; Szarvas: Nyr. 13: 98; Melich: MNyTK. 8. sz. 12, NyK. 39: 38; Horger: MNy. 10: 111; EtSz. ® ; Szinnyei: NyK. 46: 163; Györffy I.: NéprÉrt. 20: 35; Balassa: Nyr. 63: 4; Kniezsa: AECO. 1: 116, SzlJsz. 125®, StudSl. 9: 39, NyK. 65: 92, 66: 60; SzófSz.; Balogh: ErdMúz. 47: 431; Beke: Nyr. 72: 196, 77: 81; Korompay: AEthn. 1: 29; Bárczi: TihAl. 113; Fazekas: UrAltJb. 26: 8; Moór: StudSl. 2: 89, MNy. 54: 287; Blédy: NylrK. 1: 119; Hoffmann: Ethn. 70: 186, Nyomt. 21, 52.
csepe 1832: „Csepe fa: így nevezik a’ csüggő makkot termő tölgy fát, hogy a’ csoport makk termőtől megkülömböztessék” (TudGyűjt. 3: 70); 1873: csepe (Nyr. 2: 279). J: 1. 1832: ’egy fajta tölgyfa; Art Eiche’ (1. fent); 2. 1873: ’fiatal tölgyfa; junger Éichenbaum’ (1. fent).


csepeg;
601
cseperedik
Származékszó ; ismeretlen eredetű alapszava megvan a cseperedik, cseplye, cseplesz és csepőte szavakban is. A ’kisarjad’, illetőleg ’sarjadék’ jelentésű, eredetileg feltehetően igenévszó jellegű alapszónak a csepe vagy igenévi, vagy -e kicsinyítő képzős származéka. Előbb nyilvánvalóan a fiatal (tölgy)fa megnevezője volt, tehát a 2. jelentése korábbi. — A szó oszmán-törökből való magyarázata nem valószínű, iráni származtatása téves.
Munkácsi: Nyr. 29: 106, KSz. 1: 115; EtSz.; Gombocz: NyK. 45: 10; Pais: MNy. 38: 363; Benkő: MNy. 62: 292 ®. — Vö. cseperedik, cseplesz, cseplye, csepőte.
csepeg; 1353/1361: „A puteo videlicet Cepegeu incipiens” sz. (OklSz.); 1416 u./ 1450 k.: ,,Es Lépégét mv reianc atok” (Bécsi- Κ. 155); 1533: Cz&p&g6 sz. (Murm. 1988.); 1551: chopegien gr. (Helt: Bibi. 1: bbbb4: NySz.); 1560: choppégnec gr. (Helt: Zsolt. 124: NySz.); 1577 k.: chÿpegten sz. (OrvK. 158); 1584: czoppegnec gr. (Born: Préd. 218: NySz.); 1673: letsepóg (Com: Jan. 10: NySz.); 1762: cseppego sz. (Landelinus. 34: NSz.); — csëpëgés sz., csipog (MTsz.); seppeg (MNy. 4: 398); tsëbëgô sz. (EtSz. 1: 951 csepp a.). J; 1. 1353/1361: ’(cseppenként) folyik; rinnen’ # (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’hull; fallen’ (1. fent); 3. 1416 U./1450 k.: ’csepeg- tet; träufeln’ (BécsiK. 249); 4. 1533: ’(e- dény) ereszt; lecken’# (1. fent); 5. 1784: ’(eső) csepereg; es tröpfelt’ # (SzD. 49). — Sz: ~ő 1353/1361: l.fent | ~tet 1669: csepegteted gr. (Nad: Kert. 306: NySz.) || csepp 1387:? „Andree dicti Chep” szn. (OklSz.); 1493 k. : „az ew weeres wereeyeenek cheeppyn, az ew bekefeegon” (FestK. 149); 1517: cheep (DomK. 55); 15J9 k.: ëope gr. (DebrK. 217); — cepp, sepp (ÚMTsz.). J: 1. 1493 k.: ’folya- dékcsepp; Tropfen*# (1. fent); 2. 1536: ’kis mennyiség; ein Bißchen’ (Pesti: Fab. 62b: NySz.); 3. 1837: ’petty; Tupfen’ (MNy. 26: 152); 4. 1881: ’kisded; Kindchen’ (Széchy K.: Szép Ilonka 133: NSz.) || cseppen 1405 k.: „gucta: chepeneth” sz. (SchlSzj. 82.); 1519 k.: „verenek égi éôpe a kópiáról zőmeben ő&ppenuerí” sz. (DebrK. 217). J: 1. 1405 k.: ’csepeg; (einmal) tropfen’ # (1. fent); 2. 1598: ’adódik (pénzről); es fällt für ihn etwas ab’ (Decsi: Adag. 326: NySz.); 3. 1847: ’valahova jut; hineinfallen’# (Vas Gereben: Életkép. 105: NSz.); 4. 1886: ’történik; vorfallen’ (Benedek E.: Kollektor 84: NSz.). — Sz. ~et 1405 k.: 1. fent | ~t 1577 k.: chÿëppench gr. (OrvK. 70) || csepereg; 1721j „az vizelleti az óltátúl fogvást csak csepereg, nem tarthattya” (MNy. 1: 278); — csöbörög (ÚMTsz.). J: 1. 1721: ’csepeg; tropfen’ # (1. fent); 2. 1784: ’(eső) permetezik; es tröpfelt’ # (SzD. 49).
Hangutánzó eredetű szócsalád; csep- töve vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: votj. Uf. téop ’csepp’, téoplànî ’csepeg’ (FUF. 7: 44); cser. KH. tszßd'lt- ’füröszt (gyereket)’, Ú. tsöß^lt- ’vízzel leönt’; lív sippd ’csepp’ (Kettunen: LivWb.); 1p. K. cahpa- ’csepegtet’ (Gén). Hangutánzó jellegük miatt nem dönthető el, hogy mindezek összetartoznak-e genetikailag. Ha igen, a finnugor alapalak *c'8pp3- lehetett. — Lehetséges, hogy aszócsalád eredetileg igenévszó volt ; eszerint a csepp nem elvonás a csepeg, cseppen-íé\<e igealakokból, hanem az Ősi igenévszó alaki folytatója. — Más, hasonló jelentésű finnségi szókkal való egyeztetése hangtani nehézségek miatt nem fogadható el.
MUSz. 365 ®; Donner: VglWb. 1: 149; NyH.1“7; Setälä: FUF. 2: 241®; Wichmann: FUF. 7: 44, 11: 190, MNy. 4: 398; Beke: Nyr. 38: 447; EtSz. 1: 950 csepp a. ® ; Toivonen: Vir. 1930. 93 ® ; SzófSz.; MSzFgrE. ®. — Vö. csip-csup.
cseperedik 1731/ 1907: „Az ifjú Klorin- do hogy most tseperedik, Ollyan mint rósa” (Ányos P. 81: NSz.); 1862: csëpërèdik, csöpörödik, csiperédik (CzF.); — csipörödött gr. (Nyr. 72: 111). J: 1. 1781/1907: ’serdül, felnövekszik; heranwachsen’# (1. fent); 2. 1787: 'keletkezik; entstehen’ (Μ. Kurir 104: NSz.).
Származékszó; ismeretlen eredetű alapszava megvan a csepe, cseplye, cseplesz és csepőte szavakban is. Összetett képzőjének -r-je a szó régi keletkezésére mutat; lehetséges, hogy ez az -r képzős *cseper az alapszava apró-cseprő szavunk utótagjának is (a szócsalád -r képzős változataira vö. még csep- rente, cseprence, 1. csepőte a.). A -d gyakorító vagy kezdő képző. A /eZ- igekötő csak újabban kapcsolódott rendszeresebben az igéhez. A szócsalád valószínűleg igenévszói jellegű *csep- alapszavának ’kisarjad’, illetőleg ’sar- jadék’ lehetett az eredeti jelentése. Ebből a cseperedik mindkét jelentésváltozata jól érthető. — Vannak a régiségben és a nyelvjárásokban más, csöpörödik hangalakú, ’össze töpörödik, visszacsökken’, ’csurran- csöppen, jut belőle’ stb. jelentésű igék; ezek azonban más etimológiai körbe, a töpörödik, valamint a csepp ~ csöpp családjába tartoznak. — A cseperedik 0-7.6 változatai is ezek analógiájára fejlődtek. — Az itt tárgyalt igének a csepeg családjába tartozása nem valószínű. — 2. jelentése elavult.
Simonyi: NyK. 16: 267; EtSz. 1: 952 csepp a.; SzófSz. csepeg a.; Pais: MNy. 38: 364; BenkŐ: MNy. 62: 292 ®. — Vö. apró- cseprő, csepe, cseplesz, cseplye, csepőte.
csepereg 1. csepeg


csepeg
502
coepies«
csepesz 1395 k.: „vita: chepe$” (BesztSzj. 607.); 1474: cjepejne/c gr. (BirkK. 2); 1533: Cheples gaay [a: haay] (Murm. 728.); 1597: czeplez haay (Melich: SzikszF. 48); 1808: Tseplyes háj (SI.); 1818: csápsza (Gyarmathi: Voc. 99); 1838: Csempész háj, Csepsz (Tsz.); 1842: csepsze (MTsz.); 1861: csepész (MNyszet. 6: 242); 1862: csémpész- háj (CzF.); — csepész, csepet-hâj, csessz (M- Tsz.). J: 1. [I és m nélküli alakok] 1395 k.: ’főkötő ; Frauenhaube’ (1. fent) ; 2. [a szaknyelvben cseplesz] 1763: ’a beleket kötényszerűen borító recés hashártya; Duplikatur des Bauchfells, Netz’ (Adámi: Wb. 13: NSz., de csepleszhÁy 1533 óta, 1. fent); 3. [csempész] 1861: ’egy fajta háj; Art Schmer’ (MNyszet. 6: 320, de csempesz\i&\ 1838 óta, 1. fent); 4. [csepesz, csepsz] 1875: ’a disznó nagyobbik gömböce; der größere Saumagen’ (Nyr. 4: 561); 5. [csepész] 1889: ’töpörtyű; Grammel, Speckgriebe’ (Nyr. 18: 93); 6. [csápsza ] 1917 : ’nyakle vés ; Backpfeife’ (Nyr. 46: 292). „
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. cépac ’fŐ- kötó’; szín. R. éçpec ’ua.’; szik, éepiec ’fő- kötő; recés gyomor’; ukr. venéyb ’fökötŐ; recés gyomor ; a beleket borító recés hashártya, cseplesz’ (Hrinéenko 4: 451, vö. URSI. 6: 416 is); f.-or. vanéij ’főkötő; bélfodor’ (BRS1. 1011); or. vénéi.} ’főkötő’; megfelelő szó a bolgár és macedón kivételével más szláv nyelvben is. Etimológiája bizonytalan; esetleg összefügg a big. N. vcnúx (rendszerint többes számban: venúqu) ’egy fajta száras lábbeli’ szóval. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *Óepbcb ’főkötő’ szava kerülhetett át. A várható *csepec helyetti m. csepesz elhasonulással keletkezett (vö. csámesz). Az Z-es alakok valószínűleg a ’sarjadék’ jelentésű cseplesz (1. ott) hatására jöttek létre ; ez az Z-es alak mindig a bélen elterjedő hájra vonatkozik. A N. csápsza közvetlen forrása valószínűleg a rom. N. ceápsd ’főkötő’ volt. — A szó 2. és 4. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, de nem feltétlenül a magyarban; lehet, hogy külön átvétel az északi szláv nyelvekből. A 3. jelentés a 2.-ból, az 5. a 3.-ból fejlődött, még ha a megfelelő jelentések nem mindig mutathatók is ki ugyanabból a nyelvjárásból. A 6. jelentés azzal függ össze, hogy néha a hely nevével jelöljük az ott végzett cselekvést; vö. „Mindjárt kapsz egy sapkát!”, „Adok egy kolozsvári jukötÓtl”, elnadrágol stb. (vö. MNy. 24: 343). — 2. jelentésében anatómiai szakszó, a többiben nyelvjárási, az l.-ben főleg székely szó.
CzF.; Edelspacher: NyK. 12: 98; Miklosich: Nyr. 11: 119®; Szinnyei: Nyr. 22: 249, 472; Mikó: Nyr. 22: 420; Kovács Márton: Nyr. 35: 231; EtSz. ®, 1: 864 csápsza a., 1: 955 csepsze a. is; Csűry: MNy. 24: 343;
Balogh: ErdMúz. 37 (új f. 3): 347; Lükő: NéprÉrt. 27: 64; Gáldi: RHC. 1: 84, Dict- Klein. 87; Kniezsa: SzlJsz. 126 ® , NyK. 65: 96; Fogarasi: FilKözl. 8: 100; Benkő: MNy. 62: 302 ®.
cséphadaró 1395 k.: „extabuíufm]: chobhadaro” (BesztSzj. 493.); 1405 k.: chep hadaró (SchlSzj. 1028.). J: 1395 k.: ’a csép- nek rövidebb, a nyélhez szíjjal kapcsolt része; Schwengel des Dreschflegels [ csép; Dreschflegel’ (1. fent).
Összetett szó. Utótagja a régi nyelvben ’kavar, csapkod’ jelentésben is előforduló hadar ige folyamatos melléknévi igeneve. Ennek az igének a cséplés fogalomkörében való használatára számos adatunk van a régiségből; 1. pl. 1495 e.: „aj keuet igçn fockeppen úomorgattac, mert elejteb aj farroual le vagiac es e£be joreytak, es enneo vtána meg Leplic, es meg hadaríac, meg joríac” (GuaryK. 49 — 50). Az összetétel tagjainak egymáshoz való mondattani viszonya ennek ellenére sincs kellőképpen tisztázva. Lehet olyan típusú alanyos összetétel, mint a szintén igenévi utótagú jarkasordító, kakas ülő. Feltehető azonban az is, hogy a csép és a főnevesült hadaró mellérendelő vagy esetleg birtokos jelzős összetétele.
Simonyi: TMNy. 366; EtSz. 1: 940 csép a.; SzófSz. csép a.; Blédy: NylrK. 1: 119.
cseplesz 1794: ,,A’ Város osztáljaibann lévő apróbb . . . Klubok . . . annyira éltsep- leszed'tek” sz. (MNy. 8: 272); 1816: „Tsaplcsz: hitván” (Gyarmathi: Voc. 100 [o: 108]; 1831: cseplész (Kreszn.); 1862: cseplesz, cseplez (CzF.) ; — cejlesz, csépjesz, cseplész, csepresz (MTsz.); csepjesz, cseplész (ŰMTsz.). J: A) mn. 1816: ’hitvány; wertlos [ csenevész; verkümmert’ (1. fent). B) fn. 1. 1838: ’bok- ros, bozótos erdő; buschiger Wald’ (Tsz.); 2. 1843: ’apró, csenevész bokor; verkümmerter Busch’ (MTsz.); 3. 1880: ’sarjadzás (fűé, erdőé); Hervorsprießen (des Grases, des Waldes)’ (Nyr. 10: 139); 4. 1883: ’vékony ág-bog; Sproß’ (Nyr. 12: 429); 5. 1886: ’egy fajta tarack; Art Quecke’ (Nyr. 15: 73). — Sz: ~edik 1794: 1. fent.
Származékszó; ismeretlen eredetű alapszava megvan a csepe, cseperedik, csepőte és cseplye szavakban is. Voltaképpen a csépié ~ cseplye továbbképzése denominalis -sz névszóképzővel. A cseplesz ~ cejlesz hangviszonyára vö. ceplet^ ceflet, capiat^ cajlat (1. cajlat a.). A nagyszámú jelentésváltozat a szócsalád eredeti ’kisarjad’, illetőleg ’sarjadék’ jelentéséből fejlődött. A csepleszedik származék is ’sarjadzik, burjánzik, elterjed’ jelentésű. A főnévi jelentések nyilvánvalóan eredetibbek. A B) 5. jelentés a tarack- és perjefélék nagy sarjadzó, terjedő képessége alapján érthető. A melléknévi jelentés má-


cseplye
503
cseppkő
Bodlagos; a csepleszerdő, csepleszbokor-féle összetételek alapján vonódott el. A ’bél- fodor, bélháj’ jelentésű cseplesz-re 1. a cse- pesz címszót. — Szláv származtatása téves. — A keleti magyar nyelvjárásokban ól.
Halász: Nyr. 9: 260; Munkácsi: Nyr. 13: 364; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 126; Simon: MNy. 56: 444; Benkő: MNy. 62: 292 ®. — Vö. csepe, cseperedik, cseplye, csepőte.
cseplye 1138/1329: „In. Cepel. X. vínee. funt. cum. X. vinitoribus” hn. (MNy. 32: 203); 1150 k./12-13. sz.: Sepel hn. (An. 44.); 1193: Chepeil hn. (OklSz.); 1597: „Gramen: Cseplye, per je, pasit, hass faio eb igen eszi” (EtSz. 1: 944); 1795: Csepjéktül gr. (Feste- tits Urod. Instr. 14: NSz.); 1805: cseplye (Verseghy F.: Tiszta Magy. 122: NSz.); 1831: Csepelyes sz. (Kreszn.); 1844: Csepely (Somogyi A.: Szók. 28: NSz.); 1879: cseplés sz. (Lidércz-napt. 62: NSz.); — csepeles sz. (MTsz.); csépenyegés sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1138/1329: ? ’sarjadék erdő; Ausschlagwald I bokros, cserjés hely; Gestrüpp’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (SzD.); 2. 1597: ’egy fajta fű; Art Gras’ (1. fent). — Sz: ~ség 1791: tseplyeséget gr. ’bokros sűrűség’ (Gvad: Orsz. 131: NySz.) | csepelyes 1831: 1. fent; 1873: csepeles ’fiatal tölgyerdő’ (Nyr. 2: 279); 1879: cseplés (1. fent).
Származékszó; ismeretlen eredetű alapszava megvan a csepe, cseperedik, csepőte, cseplesz szavakban is. Képzője azonos az -l~ -ly névszóképzővel; vö. hüvely, csörmö- lye stb. A csepely : cseplye alakváltozatok hangátvetéses típusú viszonyára az -ly képzős szavak közt számos példát találhatni; vö. bog oly : boglya, szugoly : szuglya stb. A szó jelentése teljesen megfelel a szócsalád eredetibb ’kisarjad’, illetőleg ’sarjadék’ alapjelentésének. — A szó oszmán-törökből való magyarázata nem valószínű; a csepü-ből való származtatása, valamint kaukázusi nyelvekkel való egyeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 29: 106, KSz. 1: 115; EtSz. 1: 943 csepe a., 946 csepelyeges a.; Gombocz: NyK. 45: 10; Pais: SRH. 1: 89, MNy. 38: 363; Király: NytudÉrt. 21. sz. 48; Reuter: NévtVizsg. 81; Ruzsiczky: KazTájsz. 204; Benkő: MNy. 62: 135 ®. — Vö. csepe, cseperedik, cseplesz, csepőte.
csepőte 1795: „A Bokrokat, és Csepöté- két a szántó földek Közül ... ki Kell Irtani” (Festetits Urod. Instr. 63: NSz.); 1808: Tsepôte (Sí.); 1836: Tsepéte, TsŐpote, Tsö- pöte-bokor (Kassai 5: 172); 1838: Csöpéte (Tsz.); — csöpőte (MTsz.); csepüte (ÚMTsz.). J: 1. 1795: ’bokor; Busch | bokros, cserjés hely; Gesträuch’ (1. fent); 2. 1832: ’növónyi hajtás; Aufschößling’ (Sztrokay A.: Dunai Hajó.: NSz.).
Származékszó; ismeretlen eredetű alapszava megvan a csepe, cseplye, cseplesz és cseperedik szavakban is. Képzőjére vö. bóbita, bokréta, N. lepite ’lepke’, N. pejhite ’pe- hely’ stb. A csepőté-ne\a közeli alaki rokona az ugyanezen alapszóból képzett cseprente (vö. 1792: „Tseprente: bokor, tövifs-bokor”: SzD.), csepölce (vö. 1792: „Tsepóltze: tsátó”: SzD.), csepött (1832: „Csepött: tüskés, bokros hely”: TudGyűjt. 3: 71) és cseprence (vö. 1836: „Tseprentze: Idem cum Tseplye: Kassai 5: 171). A cseprente és a cseprence -r képzőeleme a szócsalád egy másik tagjával, a cseperedik-kp]. való közeli alaktani rokonságot is jelzi. A csepőte első szótagi ö-ző változatai a csepp ~ csöpp analógiás hatására keletkezhettek. A szócsalád feltehető ’kisarjad’, illetőleg ’sarjadék’ alapjelentése a csepőte 2. jelentésének eredetibb voltára mutat. — Kaukázusi nyelvekből való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: ÁKE. 199; EtSz. 1: 943, 945 csepe a. ® ; Gombocz: NyK. 45: 20; Juhász: MNy. 28: 41, 32: 227; Pais: MNy. 38: 363; Mikesy: MNy. 51: 315; Benkő: MNy. 62: 292 ®. — Vö. csepe, cseperedik, cseplesz, cseplye.
csepp, cseppen 1. csepeg
cseppfolyós 1843: „Tropf ... — bar: .. . cseppfolyós” (Bloch). J: 1843: ’flüssig’ * (1. fent). — De vö. 1820: „kis . . . üvegekbe . . . egy két tseppjolyÓ37&T fér” (Haszn. Múl. 1: 390 [373]: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Talán a ném. R. tropfbarflüssig ’cseppfolyós’ (Heyse: Dt- Wb. 2: 1288) volt a mintája. Meglehet azonban az is, hogy ennek a ritka és nem műszó jellegű összetételnek az önmagukban is ’cseppfolyós’ jelentésű tagjai — a tropfbar és a flüssig — mint Önálló szavak együttesen hatottak a magyar szó keletkezésére.
Szily: MNy. 6: 368; NyÚSz.; EtSz. 1: 953 csepp a.; SzófSz. csepeg a.
cseppkő 1757: „mély barlangokban, vagy pintzékben-is a’ Stalactites, vagy tsep- kő. . . öszve keményedik” (NyÚSz.). Jj 1757: ’Tropfstein’ * (1. fent).
Latin vagy német mintára alkotott tükörszó; vö. újkori lat. stalactites, stalagmites ’cseppkő’; — vö. még ném. Tropfstein ’ua.’. — Minthogy a latin szavak kapcsolata a gör. στάλαγμα ’csepp’, σταλαγμός ’csepegés, csepp’, σταλακτός ’csepegő’, σταλάσσειν ’cse- peg, csepegtet’ szavakkal a magyar szakemberek számára is világos volt, valószínűbb, hogy a latin alapján alkották meg a magyar műszót. Egyéb próbálkozásokra vö. : 1808: „Tsepkó. Stalactites. Tropfstein. Tse- pegés köve” (SI.); 1836: „Tsepegő-kő: Stallac- tites” (Kassai 5: 170). A cseppkő elterjedését


csepű
504
cser
és általánossá válását azonban nyilván a német minta is segítette.
Tóth: Nyr. 25: 562; Tolnai: Nyúj. 36, 217; EtSz. 1: 953 csepp a.; SzófSz. csepeg a. Ik l ,
csepű 1405 k.: ,,limphoncator: chepes sz. (SchlSzj. 1004.); 1430 k.: ,,stupa: ehe- pew” (SchlGl. 2269.); 1469: czepus sz. szn. (MNy. 57: 361); 1474: xopeuel gr. (BirkK. 7); 1508: éûpûnek gr. (NádK. 310); 1513: éopű (NagyszK. 75); 1588: cziopiű (Frank: HasznK. 35 b.: NySz.); 1618: czüppo (MA: Préd. {□: MA: Scult.] 191: NySz.); 1748: le-tsépül sz. (Fal: NA. 170: NySz.); 1754: tsöppüt gr. (Bárány Gy.: Uj. Test. 50: NSz.); 1794: tsöpi (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 372: NSz.); 1810 k.: tseppü (Farkas A.: Lói tan. 43: NSz.); 1831: csöppet sz. (EtSz.); 1831: tsőppű (MNy. 45: 340); 1890: csëpü (Ethn. 1: 174); — csipü (EtSz.); cseppő (SzamSz.); csöppi, csöprü (ÚMTsz.); csépi, csöppű (Nyatl.). J: 1405 k.: ’kóc, szösz; Werg* (1. fent). — Sz; csepül 1609: lecsöpül- teiet sz. (Pázm: 5 Lev. 3: NySz.); 1613: le csopylli gr. (Pázm: Kal. 393: NySz.).
Otörök eredetű; vö.: tat. cubdk ’csepű’; tob. öübäk ’ua.’; esuv. tsüBdk ’ua.’ (újabb jövevényszó a tatárból). A török szó a öüb 'szemét’ származékának látszik. Valószínűleg ebbe a szócsaládba tartozik a ’rongy’ jelentésű CC. éüprák; kaz. süberek (Saur.); kirg. cüpürök; alt. cibirek; chak. sübürek. — A magyarba került török alak *éÖpay lehetett; a csöpű~ csepű váltakozás am. ö~ ë hangviszony alapján érthető. A szókezdő m. cs ótörök szempontból magyarázatra szorul. A esepül, lecsepül származékszó jelentése a csepű értéktelenségével kapcsolatos; tulajdonképpen annyit tesz, mint ’csepűnekmond, tart’.
Vámbéry: NyK. 8: 137, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 96; Munkácsi: Nyr. 13: 260; Gombocz: MNy. 3: 112®, BTLw. 59, NytudÉrt. 24. sz. 17; Csűry: Nyr. 37: 470; EtSz. ® ; Németh: MNy. 17: 25; Ligeti: NyK. 49: 215; SzófSz.; Pais: MNy. 38: 365; Papp L.: MNny. 6: 70; Szolnoky: AEthn. 15: 1; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
csepűrágró 1876: ,,sok híres csepürágó híres tetteit láttam már” (Falusi Könyvt. 2: 18: NSz.). Js 1876: 'komédiás; Possenreißer I ripacs; Schmierenschauspieler’ * (1. fent). — De vö.: 1823: „mert nálunk, nehány csepüevő 's egyébb bukfenczes embereken kivűl illyetén mesterek nem fordulnak meg" (Aurora 2: 250: NSz.); 1842: „a’ csepű rágó anyókák” (Kliegl 2: 224: NSz.); 1848: „egy tüzes csepüfaló száraz komédiás” (Bernât G.: Freskó 1: 123: NSz.); 1871: „ért egv kicsit a csepünyeléshez” (Kvassay E.: Emb. kezd. 2: 38: NSz.).
Összetett szó: a 'kenderkóc' jelentésű csepű és a rág ige folyamatos melléknévi igenevének összetapadásából keletkezett. A vásári komédiásoknak meggyújtott kóc, csepű szájba vételével végzett mutatványa általánosan elterjedt népszórakoztató produkció volt. (A csepürágó így a ném. Feuerjresser 'tűznyelő (mint vásári komédiás)’ megfelelője, de természetesen attól függetlenül keletkezett.) — A 19. sz.-ból kóc- előtagú összetételek is jelölik ezt a fogalmat; vö.: 1855: „üvegharapók, kócevők . . . produkálták magukat” (Beöthy L.: Besz. 144: NSz.); 1863: ,,Van-e komédiás, kóczrágó, és verklis” (Koboz I.: Daguer 66: NSz.). Sőt van adatunk a csepűt eszik ilyen értelmű használatára is; vö. 1858: „Tudsz-e csepűt enni” (Szinész-adomák 152: NSz.).
SzófSz. csepű a.; ÚjldőkLex. 6: 1480. (Lamer: WbAnt.5 206.)
cser 1193: „Prima meta incipit a cÄer” (OklSz.) ; 1273: „Ad duas arbores Tui et Cher” (OklSz.); 1285/1296: cheer (ÁÚO. 12: 443). J: 1. 1193: ’a tölggyel egy nemzetségbe tartozó, hasadozott kérgű lombos fa ; Zerr- eiche’* (1. fent); 2. 1250 u.: ’cserhántásra használt erdő; Eichenschälwald | cser-, tölgyerdő; Zerreichen-, Eichenwald’ (Mon· Strig. 1: 53); 3. 1366: ’cserhéj; Eichenrinde, Gerbrinde’ (Kniezsa: Szljsz. 127); 4. 1613: 'cserié; Gerbbrühe, Gerberlohe’ * (Pázm: Kai. 466: NySz.); 5. 1655: 'tölgy; Eiche' (ACsere: Enc. 231: NySz.), 1885: ’ua.’ (Reuter: Baranya 90); 6. 1935: ’éger; Erle’ (Szeg- Füz. 2: 66 cserfa összetételben). — Sz: ~es 1237 — 40: ? Ceres hn. (PRT. 1: 782); 1550 k.: czewrus [□: czerews] (KolGl.: NyF. 45. sz. 9) I ~ez 1632: cserezni sz. (Tagányi: Érd Oki. 1: 399) I ~ző 1762: Cserző Varga (MNy. 60: 223) I ~zett 1767: Tserzett-bör (PPB.).
Déli szláv eredetű; vö.: big. yep; mac. yep (MRS1. 523); szb.-e. szí. cerb, szb.-hv. cer; szín, cér: 'cserfa'; vö. még: cseh, szik. cer [mindkettő neologizmus]; or.-e. szí. ifepb: ’ua.’. A szláv szavak forrása a (balkáni) lat. cerrus ’ua.’; ez utóbbi él tovább a rom. cer ’ua.’ szóban is. — A magyar szókezdő cs arra mutat, hogy az átvételkor a magyarban még nem volt c hang, s ezért cs-vel helyettesítették; vö. császár, csép, cséve, cső. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2., 3. és 4. jelentés azzal függ össze, hogy a cserfához hasonló kocsányos és ko csány tálán tölgynek, de esetleg magának a csernek a kérge is a bőr- kikészítés fontos nyersanyaga. Az 5. jelentést a tölgy és a cser alaki hasonlósága, a 6.-at pedig az magyarázza, hogy az égerfa kérgéből is készítenek cseriét. — Am. cser és a md. tserá, sera ’makk’ egybevetése nem meggyőző. Nem fogadható el az a feltevés sem, hogy a m. cser-ben egy eredeti finnugor szó és egy szláv jövevény esett volna össze. Azok a megfejtési kísérletek, melyek szerint


csér1
505
cserese
a magyarba a latinból, az olaszból, a románból vagy a mongolból korült volna át, tévesek.
CzF. cser(6) a.; Hunfalvy: NyK. 3: 23; Bálint: Párh. XV, 6; Miklosich: Nyr. 11: 119®; Szinnyei: NyK. 33: 136; Gombocz E.: MNy. 10: 19; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 36; Sköld: OssLw. 95; Melich: MNy. 25: 135; Smilauer: Vöd. 479; Dráganu: Rom. 105; Kniezsa: NyK. 49: 351, MNy. 39: 9, 45: 103, SzlJsz. 127®, NyK. 65: 96; Tamás: Róm. 200; Bartha: Szín. 60; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 90; N. Sebestyén: NyK. 52: 247, A- Lingu. 1: 326; Bárczi: TihAl. 113, Htört.2 73, 111; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 70; Murádin: NylrK. 7: 142; Moór: Nyr. 87: 116; Reuter: Nyr. 88: 60 ®, 198, 89: 481, MNyj. 11: 35. - Vö. csere2, cserje.
csér1 1475: ? Cheer szn. (Csánki 3: 267); 1522: ? czerko sz. szn. (MNyTK. 86. sz. 81); 1820: ,,A' halász madarakat Cerkóknak hívják Szegeden azon Cser szórúl, melyei élnek” sz. (Dugonics: Példabesz. 1: 259: NSz.); 1860: csér (Bérczy K.: Vadászműszót. 26: NSz.); — szerkő sz. (Nyr. 16: 221); csélla sz., csérla sz., csőre, csória sz. (Nyr. 27: 538); csér· ja sz., csérka sz., cs&rla sz. (MNy. 2: 116); sorja sz., sorjáng sz., szerkó sz. (MNy. 2: 117). J: 1820: ’halászcsér; Meerschwalbe’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. A halászmadár cserregő, éles hangját utánzó hangsor részint minden toldalék nélkül, részint különféle kicsinyítő képzőknek megfelelő végződésekkel vált a madár nevévé. — Bár hasonló alakú és jelentésű szavak más nyelvcsaládokban és a rokon nyelvekben is vannak, ezek etimológiai összetartozása nem valószínű; vö.: ol. N. cirru, cillu 'sirály’; tat. fariak ’sirály’; csuv. farlan ’gém’ ; — vog. T. ísará* ’sirály’ ; osztj. Vj. SOTÏ ’ua., halászka’; zürj. t&irak ’ua.’ (WiedSyrj.); finn tiira ’ua.’; 1p. N. cierrek ’sarki sirály’; szám, szelk. sör, sár 'sirály'. — A sirály Λγολ való közvetlenebb etimológiai kapcsolata nem valószínű, a hangutánzás síkján azonban távolabbról minden bizonnyal összefügg vele. — Nyelvjárási szó.
Gombocz: Nyr. 28: 68, MNy. 1: 422, 3: 112, 396; Hermán: Nyr. 28: 130; Pungur: MNy. 2: 114®; Simonyi: Nyr. 40: 397; Wichmann: FUF. 11: 190® ; Horger: MNy. 8: 448; NyH.5"7;. EtSz.; Schmidt: Nyr. 53: 55; Losonczi: Melich-Eml. 249; Moór: Nyr. 71: 86, MNy. 47: 292; Beke: Nyr. 73: 381; Benkő: Nyjtört. 68; MSzFgrE.®. — Vö. sirály.
csér2 1832: „Cséros: sárvizes, harmat esső ’s por vegyülése által a’ gatya” sz. (TudGyűjt. 3: 71); 1857: „hürüpűl ä káriék ä csiérba” (MNyszet. 2: 409). J: 1832: 'sár; Kot 1 latyak; Matsch’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Talán összefügg vele a zalai csőrös ’cafatos’ (MNy. 11: 186) s a Duna-Tisza közéről való cserő 'agyagos, löszös föld’ (Nyr. 26: 187). — A sár magashangú változataként való magyarázata, továbbá török és szláv származtatása nem fogadható el. — Dunántúli (göcseji) nyelvjárási szó.
MUSz. 361; Simonyi: Nyr. 4: 163; Munkácsi: Ethn. 4: 285; Gombocz: MNy. 3: 112; EtSz. 1: 959 1. csér a. ®, 1: 992 cserő a.
cserbenhagy 1611: „az hajdúság elárulván és cserbenhagyván az erdélyi fejedelmet, mindenestül kijütt erővel” sz. (Thurzó- Lev. 2: 286); 1621: Czerbe hadni valakit sz. (MA.); — cselbe hanni sz., csérbe hagyott sz., csűrben hagyni sz. (MTsz.). J: 1611: 'szégyenben, bajban hagy; im Stich lassen'# (1. fent). — De vö. 1563: „Ha az elveszett örökség, bódogság, örök élet. . . emberek . . . cselekedeteiért, érdemért adatik . . ., bízón hát az hit cserbe marad, bizon hát az mi lelkünk üresen marad” (O. Nagy: Mi fán terem ? 53).
Magyar fejlemény: a cserben hagy szólásból vált Összetétellé. E szólás első eleme a cserkéregből, azaz főleg a kocsányos és kocsánytalan tölgynek, esetleg a cserfának a kérgéből készült csersavas levet jelöli, amelynek a timármesterségben van fontos szerepe. Ha a nyersbőr sokáig marad a cseriében, akkor vagy teljesen tönkremegy, vagy pedig erősen csökken a hasznavehetősége. Ennek a konkrét szemléletnek az alapján keletkezett a cserben marad szókapcsolatnak 'értéktelenné válik’, majd ’szégyent vall, fel- sül’ jelentése. A cserbenhagy másodlagosan, már a cserben marad átvitt értelmű jelentésének kialakulása után jött létre. — A szólás első elemének a csaZ-hoz kapcsolása, valamint 'cserjés hely’-ként való értelmezése téves.
Ponori Thewrewk: Nyr. 2: 399; Tolnai: Nyr. 27: 145, MNy. 7: 276; Simái: MNy. 9: 451; EtSz. 1: 957 cser a.; Kertész: Szók. 154; SzófSz. cser a.; Beke: Nyr. 72: 114; O. Nagy: Mi fán terem Î2 49 ®.
cserese 1526: „fel wéwe az δ yogyanak ôltôzetyth, es liliomyt, fvleybevalo éékes farceleyth, es gvrôyth” (SzékK. 63); 1583: Czerczet gr. (RMNy. 2/2: 302); 1591: cherchent gr. (EtSz.); 1757: csercsejét gr. (Turze- lini —Léstyán: X. Szt. Ferencz 56: NSz.); 1808: Tsörtse, Tsörtsó (Sí.); 1838: Csörcselye (Tzs.); 1862: Csércse, Csörcs (CzF.); — csër- csëje (NyK. 31: 394); csereséi (ÚMTsz.). J: 1. 1526: 'fülönfüggő; Ohrgehänge’ (1. fent); 2. 1583: ’bőrlebernyeges állat; Tier mit Wampe’ (1. fent); 3. 1784: ’bőrlebernyeg; Wampe’ (SzD. 80); 4. 1933: ’fukszia; Fuchsie’ (MNy. 29: 250).


cser dit
506
csere1
Román eredetű, megfejtése azonban részleteiben nincs kellően tisztázva; vö. rom. cercél [többes sz. cercéiJ fülbevaló ; fémkarika, gyűrű’ (DAcR. 1/2: 292); ez a kicsinyítő képzős lat. circellus ’kis karika’ folytatója (vö. az alapszóra cirkusz ). — Am. cser- esélyé alaknak egy többes számú rom. *cer- cele felelne meg, ez azonban nem mutatható ki. Ezért lehetséges, hogy az ly-es alakok nem a kiejtést tükrözik, hanem csak téves visszaütésen alapuló írásváltozatok. A cserese alakváltozat a csercselyé-ből a birtokos személy ragnak felfogott szó vég elhagyásával jöhetett létre. — Az 1. jelentés a románból való. A 2. és 3. hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A ’gyümölcsfürt, lecsüngő tárgy’ jelentésű rom. N. ciorciol visszakölcsönzés a magyarból. A 4. esetében ismét névátvitellel számolhatunk; a kicsinyítő képzős rom. cercelú? alaknak is megvan ez a jelentése. — Erdélyi és moldvai csángó nyelvjárási'szó.
Szarvas: Nyr. 3: 3; Edelspacher: NyK. 12: 99 ® ; Munkácsi: Nyr. 9: 532; Szinnyei: Nyr. 22: 249 ® ; Simonyi: Nyr. 35: 6; Dráganu: Nytud. 2: 154, Rom. 58, 584®; König: Nyr. 30: 184; Herman: Pászt. 395, 500; EtSz. 1: 960 1. cserese a.®, 1: 961 2. csé(e)rcse a. is; Horger: NytAl.2 49; DAcR. 1/2: 292; Beke: Nyr. 58: 81; Puçca- riu: Dac. 6: 312, LRom. 1: 313; Balogh: MNy. 28: 165; Blédy: Infl. 35; Köpeezi: AECO. 8: 519; Gáldi: Szótir. 46, 519®; Cioranescu: DiccEtRum. 161; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 22, 24; Balogh: StCerc- Lingv. 14: 381.
cserdít 1372 U./1448 k.: „emerges magad- nac es rytkan, egyet mafvtan ezerdeh” (Jók- Κ. 14); 1831: Csördit (Kreszn.); 1862: csérdit (CzF.); — csűrdiccsünk gr. (ÚMTsz.). J: 1372 U./1448 k.: ’élesen csattanó hangot kelt; knallen | csörget valamit; klirren machen’ (1. fent) K cserdül 1506: „halla a verőknek mafod cherd&lefeet” sz. (WinklK. 207); 1604: ,,Főbeli ekeffeg, mely meg czerdül az főnec mozditafaban” (MA. Crepitulum a.); 1708: Tsördülni sz. (PP.); 1862: csérdul (CzF.); — csürdül (ÚMTsz.). J: 1. 1506: ’éles, csattanó hangot ad; klirren, erklirren’ (1. fent); 2. 1758 : ’lármázva összesereglik ; sich mit Gerassel zusammenrotten’ (MNy. 39: 141).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az élesebben, vékonyabban zörgő, csobogó természeti, illetőleg állati hangokat jeleníti meg. Hangutánzó rokonságába tartozik többek között a csörög, csörömpöl, csörtet, cserreg stb. Valószínű, hogy bennük az -it, -ül előtti -d a kezdő mozzanatot kifejező képzőelem. — A csördül 2. jelentése is az eredeti hangképzet alapján alakult ki, s a csódüZ-nek a csőrdüZ-ből való magyarázatát támogatja (1. csődül).
EtSz.®; Szinnyei: Szily-Eml. 81; Csef- kó: MNy. 26: 211; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz.; Implom: MNy. 39: 141; Beke: Nyr. 72: 35; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. cserreg, csődül, csörög, csörömpöl, csörtet.
csere1 1274/1365/1399:? „in villa Der- geche septem mansiones cum silva Apat- chere [in loco] Holm dicto” hn. (PRT. 10: 497); 1366: Chere hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „kinèc cedrofoknac magaffaga 9 magaf- faga. z 9 ér9s mönal Lèrè fa” (BécsiK. 217); 1463: Emsesereyehn. gr. (OklSz.) ; 1604: Czereh (MA. Quercétum a.); — sere (MTsz. cser a.); csere, sere (ÚMTsz.). J: 1. 1274/1365/1399:? ’erdŐ; Wald | bokros hely; Gebüsch’ (1. fent), 1366: ’ua.’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’cser; Zerreiche | tölgy; Eiche’ (1. fent); 3. 1604: ’tölgyerdő; Eichenwald’ (1. fent); 4. 1750: ’bokor; Strauch’ (Wagner: Phras. Dumus a.).
Magyar fejlemény, de keletkezésének mód ja vitatott. — 1. A szláv *cerbje ’cserfa- erdŐ’ átvételének magyarázott cserje (1. ott) némileg elszigetelődött változata. A két szó egymáshoz való viszonya azonban nincs kellően tisztázva. — 2. A kaj-horvátból vagy a szlovénből származó R. csérét, cserét ’erdő, liget’ (1. csérét a. az etimológiai magyarázatban) szóvégi í-jét tárgyragnak fogták fel és elhagyták. Eredeti jelentése ’mocsaras erdő’ lehetett, s ebből már a kaj-horvátban is fejlődhetett ’tölgyerdő’ jelentés. — 3. A cser (1. ott) fanév kicsinyítő képzős származéka vagy 3. személyű birtokragos alakja, amely szemelyneves összetételekből (vö. 1338/1411: BodacAere hn.: OklSz.; lehet, hogy a fent idézett 1274/1365/1399. évi adat is ilyen típusú) válhatott ki. — 2. jelentésében nyelvjárási szinten él, többi jelentésében elavult.
Munkácsi: Nyr. 29: 106, ÁKE. 200; Szinnyei: NyK. 33: 136 ®; EtSz. 1: 966 7. csere a. ® , 1: 957 cser a. is; Horger: MSzav. 36, NyK. 46: 306; Beke: Nyr. 58: 106; Hadrovics: MNy. 32: 324 ®, ZSIPh. 29: 16; SzófSz. cserje a.; Szabó T. A.: MNy. 44: 68; Kniezsa: SzlJsz. 610®; Murádin: NylrK. 7: 142; Ruzsiczky: KazTájsz. 204; Moór: MNy. 60: 99 ® ; Reuter: MNyj. 11: 35 ®. — Vö. cser, csérét, cserje.
csere2 1453: ? „Michael Csere” szn. (Tört- Tár. 1882. 527); 1456 k.: „O quam nequam vicem mel alnok chereth” (SermDom. 2: 151); 1786: ? csérben [= ? cserében] gr. (MNy. 11: 371). J: 1456 k.: ’Tausch’ # (1. fent). — Sz: /41 1456 k.: cherelefth sz. (SermDom. 2: 132); 1470: el chereled gr. (SermDom. 2: 649).
Ismeretlen eredetű. — A magyarból átkerült a szlovákba; vö. szik. N. cara ’csere’, Zárát, carovat ’cserél*.
Halász: Nyr. 12: 8; EtSz. 1: 967 2, csere a. ® ; SzófSz.


cserebere
507
cserény
cserebere 1621: „Czerebere: Concam- bium” (MA.). J: 1621: 'cserélgetés; Tau- scherei’ (1. fent). — Sz: 1621: Czereberelt gr. (MA.).
Ikerszó: előtagja a csere2 főnév, utótagja ennek játszi módon továbbalakított változata. Az elő- és utótag hasonló viszonyára vö. csecsebecse, csigabiga, csinja-binja stb. — Utótagjának a bér főnévvel való azonosítása téves.
Ihász: Nyr. 2: 448; Kúnos: TanEgy- MNyTárs. 1/3: 248; Vámbéry: MEr. 293; Simonyi: TMNy. 357, 365; EtSz. 1: 967 2. csere a.; Horger: MNy. 29: 262 ®, Szeg- Füz. 2: 106; SzófSz. csere a.; Pais: MNy. 47: 149, 50: 275; Majtinszkaja: NyK. 65: 365.
cserebográr 1550 k.: „chÿrabol [kihúzva, helyette beírva: chiere bogár]; bru- cus, ein kefer” (KolGL: NyF. 45. sz. 9); — csebogár (MTsz.); cseribogár, csiribugár, siri- bogár (ŰMTsz.); csegebogár, cserebborgár, cserebogár, csçrçgçbogàr (Nyatl.). J: 1550 k.: 'Maikäfer' * (1. fent).
Magyar fejlemény: a R. cserébüly 'cserebogár' cserebog, cserebog, cserebók alakváltozatainak népetimológiás átalakítása a bogár hatására.
Simonyi: Nyr. 6: 461, MNyelv.1 2: 182; Miklosich: Nyr. 11: 119; Szarvas: Nyr. 17: 219, 22: 446; Körösi: O1E1. 29; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 36; Beke: Nyr. 58: 108; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Kniezsa: Szljsz. 813; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 40. sz. 246. — Vö. cserebüly.
cserebüly 1395 k.: „Brutus [= brucus]: cherebech”, „acalaBus [= scarabeus]: chere- beth” (BesztSzj. 1126., 1127.); 1508: tere- bohnak gr. (DöbrK. 148); 1513: terebuh (NagyszK. 301); 1522: cherebol (KeszthK. 283); 1533: Cherebn [= cserebü] (Murm. 1216.); 1539: cherebonak gr. (KulcsK. 193); 1550 k.: chÿrabol (KolGL: NyF. 45. sz. 9); 1600 k.: cherébogh (BrassSzt. 19); 1611: Czerebul(MA.) ; 1799: cserebüly (EtSz.) ; 1800: Tserbüly, tserbók (Márton); 1841: cserebók (MTsz.) ; 1863: Csereburung (Kriza: Vadr. 494); — csereboj (NyF. 45. sz. 7) ; csereboly (MTsz.) ; csarabuo, cserebog, cserebuókk, cserebuk (ÚMTsz.); cserebó (Nyatl. cserebogár a.). J: 1395 k.: 'cserebogár; Maikäfer’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Feltehető, hogy a BesztSzj. adatai íráshibák chereboch helyett, így a csereboch, csereboh lehet az eredeti alak változat. Ebből fejlődhettek a cserebuh, cserebó alakok. Az l ~ ly és a g ~ k végű változatok nincsenek megmagyarázva. A cserebül, cserebüly típus előreható, a csarabuo hátraható illeszkedéssel jött létre. — Szláv, olasz és latin származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 17: 219; Simonyi: MNyelv.1 2: 182; Zolnai Gy.: Nyr. 19: 507; Kalmár: NyK. 22: 518; Kovács: LatEl. 12; Melich: NyK. 44: 359; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 36; SzófSz. cserebogár a.; Gáldi: DictKlein. 247. — Vö. cserebogár.
csereke 1470: Cherekles sz. szn. (Csánki 3: 642); 1519: Cheleglyes sz. hn. (OklSz.); 1661 — 711: csereklyés sz. (Cserei: Hist. 201: NySz.); 1752/1897: „Sűrű cserekjékkel meg rakatott szárnyát [fenyőnek]” (Csíksomlyói miszt.: NSz.); 1795 k.: Tseréklye (Takáts R.: Told. T. v.: NSz.); 1838: Csereke (Tsz.); 1862: cserekle (CzF.); 1863: Cserékje, cse- rökje (Kriza: Vadr. 494); — cseleke, csereglye, csërëkje (MTsz.); csërëke, cserike (NylrK. 1: 19. térkép). J: 1. 1519: ? ’fenyőlevél; Tangei am Nadelbaum | lehullott fenyőiével; abgefallene Nadelblätter' (1. fent), 1752/1897: ’ua.' (1. fent); 2. 1519: ? ’ ágbog; Gezweige | száraz ág hulladéka; Reisholz' (1. fent), 1858: ’ua.’ (MNyszet. 3: 406); 3. 1838: ’nádtarló; Rohrstoppel’ (Tsz.); 4. 1838: ’lét- rát pótló ágasfa; Baumstamm mit kurz- geschnittenen Ästen, zum Gebrauch statt einer Leiter’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatokhoz jelentésbeli különbségek nem társulnak, így nem dönthető el, hogy az l ~ ly ~ j képzőelem volt-e valamikor. — Székely nyelvjárásokban élő szó, de dunántúli adatai is vannak.
Nagy G.: Ethn. 1: 174; Gombocz: NyK. 45: 8; EtSz. ® ; Takáts L.:Ethn. 77: 21, 28.
cseremisz 1783: T sermifs (Molnár J.: Könyvház 2: 16); 1791: „Hatodik rendbéli Attyafiai a’ Magyaroknak Scythhiában a' Czeremiffi' vagy Scher emieffi népek” sz. (Huszti: Ő és Űjj Dácia 81); 1808: T ser eme- sek gr. (Sándor I.: Sokféle 11: 39: NSz.); 1816: T scher emisszek gr. (Hübner: Lex. 2: 250); 1864: cseremisz (Hunfalvy: Vogul föld 4: NSz.). J: A) fn. 1783: ’mari ember; Tscheremisse’ (1. fent). B) mn. 1864: ’a marikkal kapcsolatos; tscheremissisch’ (l.fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Cheremiss; ném. Tscheremisse; fr. Tchérémisse; ol. cere- misso; or. vepeMÚc: ’cseremisz’. Végső forrása a tisztázatlan etimológiájú csuv. éarmís, êarmîê ’ua.’ lehet. Orosz közvetítéssel vált nemzetközivé. A cseremiszek maguk nem használják; vö. cser, mari ’cseremisz’. — A magyarba irodalmi úton került a németből és az oroszból.
(Pápay: FgrN. 26; Beke: Nyr. 65: 152; Zsirai: FgrRok. 237, 238 ®, Fgrlsm.4 27; Vasmer: RussEtWb. 3: 321 ® ; Hajdú: Fgr- NNy. 230.)
cserény 1338/1395: ? „Intrat in quod- dam Stagnum CTierenthow vocatum” hn.


cserép
508
cserép
(OklSz.); 1395 k.: „Tractas [o: crates]: cheren | ctacla [craticula]: kis cheren” (BesztSzj. 522 — 3.); 1585: T serény (Cal. 955); 1763: csirín (MNy. 37: 37); — csörény, sirin, sörény (MTsz.), sering (MTsz. 2: 374); serény (Népr. és Nytud. 3 — 4: 136); cserén, csërény, cseriny, cseríny, csiríny, csöríny, sçrëny (Nyatl.). J: 1. 1395 k.: ’ vessző- fonadék, illetőleg valamely vesszőfonadékból készült tárgy; Flechtwerk, geflochtenes Werk’ (1. fent); 2. 1763: ’kezdet- leges pásztortanya; Hürde’ (Adámi: Wb. 13: NSz.); 3. 1862: ’parasztház konyhaajtaja előtt levő alacsony kis ajtó; niedrige Tür vor der Eingangstür der Küche eines Bauernhauses’ (CzF.); 4. 1863: ’kemencének, illetőleg a kemence, tűzhely körüli falnak, födémnek egy bizonyos része ; Teil des Ofens oder der Wand, der Decke um den Ofen, den Herd’ (Kriza: Vadr. 494).
Valószínűleg származékszó: egy feltehetőleg a szó ige családjába tartozó, -r gyakorító képzővel alakult *óer ~ *sir ~ *sür igéből jöhetett létre -ény főnévképzővel. Hasonló főnévképzős alakulat az alapszó s kezdetű, v-t tartalmazó tőváltozatából a sövény. Mindkét szó eredeti jelentése ’fona- dók’ volt. A közbülső származékige az alapszava a N. serdít ’pördít’, serit, sirít, sürít ’sodor’ (MTsz.) igéknek, a sűrű melléknévnek stb. A szókezdő sz~ s és s ~ cs hangmegfelelés ősi szavainkban szabályszerű. Az 1. jelentés számos árnyalatot foglal magában: különféle kosaraknak, gyümölcsaszaló tálcáknak, kocsikasnak, szikrafogónak, padlásfélének, hombárnak és egyéb vesszőből font tárgyaknak, vesszőfalú alkotmányoknak a neve cserény. A többi jelentés kialakulásának is az a tárgyi alapja, hogy az illető építményeknek vagy építményrészeknek az anyaga eredetileg vessző- vagy nádfonadék volt. E jelentéstanilag kifogástalan magyarázatnak az első szótagi magánhangzó minőségére és az r képző voltára nézve nehézségei vannak. — További vizsgálatot kívánna az a kérdés, hogy a főnévképzés alapjául szolgáló sir sür ’sodor’ ige nem inkább a szer családjához tartozik-e. — A cser szóból és a cserje feltett alapszavából való magyarázata, továbbá török és szláv származtatása téves. — Széles eiterjedtségű nyelvjárási szó.
CzF.; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 21; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 60, 61; Frecskay: Nyr. 15: 454; Kéler: NéprÉrt. 1: 75; Jankó: BNépr. 206; Madarassy: NéprÉrt. 8: 34; Herman: Pászt. 180; Vámbéry: Μ Bölcs. 145; EtSz. ® ; Túri Mészáros: MNy. 23: 399, 403; Mészöly: NéNy. 2: 157®; Bátky: MsgNépr. 1: 145, 155; Györffy I.: MsgNépr. 2: 146; Cs. Sebestyén: NéprÉrt. 33: 82; SzófSz.; Moór: MNy. 47: 292; Kniezsa: SzlJsz. 813; Benkő: Nyr. 81: 320, NytudÉrt. 38. sz. 20; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 7, 16; Füzes: Ethn. 75 20. — Vö. sövény, szó1.
cserép 1248/1326: „terram Cherep” hn. (Györffy 1: 767); 1337: Cheripes sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „tefta: cherep” (BesztSzj. 1297.); 1416 U./1450 k.: Lèreppèl gr., Lerépet gr. (BécsiK. 123, 124); 1535: czerep (Ozor: Christ. 105: NySz.); — csirip (MTsz.); cserép (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k. : ’agyagedény; irdenes Gefäß’ * (1. fent); 2. 1508: 'törmelék, törött edény stb. darabja; Scherbe’ * (DöbrK. 514); 3. 1525 k.: ’tetŐcserép; Dachziegel’* (MNy. 11: 83); 4. 1535: '(főleg jelzőként:> kiégetett agyag mint a cserépedények stb. anyaga; (vorwiegend als Attribut:) gebrannter Ton als Stoff der Töpferware usw.’ * (1. fent); 5. 1795 k.: ’kályhacsempe; Ofenkachel’* (Takáts IL: Told. N. v.: NSz.); 6. 1807/1894: ’virágcserép; Blumentopf’* (Kazinczy: Lev. 5: 243: NSz.); 7. 1879: ’éj jeliedény ; Nachttopf’ (Nyr. 8: 92; de vö. 1577: „hugios czierep” ’ua.’: KolGl.: NyF. 45. sz. 24). — Sz: cserepes 1337 k.: hn. (1. fent); 1372 U./1448 k.: c^erepefefek sz. ’kicserepe- sedett’ (JókK. 126); 1585: Tserepes ’cserép- bŐl való’ (Cal. 1059) | cserepez 1559: csere- pezőknek sz., cserepezést sz. (Gregor); 1784: tserepezni sz. (SzD. 84) | cserepesedik 1673: meg-cserepesedïc (Com: Jan. 60: NySz.)
Szláv, közelebbről feltehetőleg déli szláv eredetű; vö.: big. népen 'koponya', núpeH ’cserépdarab ; kicsorbult cserépedény’ (BKE. 3: 612, 623); szb.-hv. erijep, crép 'tető- cserép; cserépdarab, hulladék’, Kaj crep ’tetŐcserép’; szín, érçp ’cserépdarab, törmelék; rossz cserépedény; koponya; tetőcserép’; vö. még: szik, érep ’cserépdarab, törmelék; virágcserép; koponya; kályhacsempe’ (S1SJ. 1: 222); or.-e.szl. nptnb ’cserépdarab’, or. népen ’koponya; (teknős állatoknál) teknő, héj’, nepenÓK sz. ’cserépdarab, törmelék; égetett agyag; kis cserépedény’, nepenúya sz. ’tetŐcserép'; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — Am. cserép forrása főként azért keresendő a déli szláv nyelvekben, mert a magyar szó régi (1 — 4.) jelentései jórészt csak ott vannak meg. Déli szláv eredetre mutatnak a kvantitásviszonyok is. A 7. jelentés az 1.-ből fejlődött; éjjeli edénynek eleinte kicsorbult, másra nem való cserépedényeket használtak. Az újabb 5., 6. jelentés feltűnően egyezik a szik. Örep jelentéseivel.
Budenz: NyK. 2: 476; Miklosich: Nyr. 11: 119®; Alexics: Nyr. 16: 438; Asbóth: NyK. 26: 335, 30: 229; Melich: NyK. 27: 206, 39: 37; Fest: NyF. 42. sz. 27; Horger: MNy. 10: 116; EtSz.®; Csűry: AkNyÉrt^ 24/13: 10; Elek: Nyr. 68: 24; Vidor: Nyr. 68: 96; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 250; Végh: Békés 27; Kniezsa: SzlJsz. 128®,. NyK. 65: 92.


c«ercpár
509
cseresznye
cserepár 1825: „Infanterist: gyalog katona, tsarapár” (Bernolák 1: 170); 1831: „Cserepár: fekete kapczás katona” (Tud- Gyűjt. 7: 17); 1847: cserepálókhoz sz. (írod, deres 3: NSz.); — csiripár (MTsz.); cserepár (MNy. 9: 381). J: 1. 1825: ’<főleg határőr- vidéki) gyalogos katona; Infanterist besonders an der Militärgrenze y (1. fent); 2. 1913: kisgyerek tréfás megnevezéseként; als scherzhafte Benennung eines Kindes (MNy. 9: 381).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. tára- pár, N. corapär \megvető árnyalattal:) harisnyás katona’; ez annak a szb.-hv. bárapa ’harisnya’ főnévnek a származéka, mellyel kapcsolatba hozható a m. N. csurapé. A határőrvidéki gyalogos katonák fekete nadrágon fehér harisnyát (lábszár védőt) viseltek. — A magyar alakváltozatok közül a csarapár az eredeti. A cserepár elhasonu- lássál keletkezett; vö.: darál ~ dérál; darázs~ dérázs; kapáld képál; stb. 2. jelentése játékos névátvitel eredménye. — Elavult szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 21: 278 ® ; EtSz. ® ; Balassa: Nyr. 63: 3; Horger: SzegFüz. 3: 185; SzófSz.; Prohászka: Nyr. 77: 312®; Kniezsa: SzlJsz. 128 ® ; Dénes: Nyr. 79: 109. — Vö. csurapé.
cserepcsik 1710: „Sütő Alátét, rút irtoztató kínokra vetvén . . . szakállát két ízben is Cserepcsipban ki szaggatták”, cserep- csikot gr. (OklSz. Pótl.); 1836: Tséleptsik, Kereptsik (Kassai 5: 164); 1838: Kerekcsip (Tsz.); 1861: Cselepcség, Gselepcsiknek gr. (Kelecsény J.: Tájsz. 2: NSz.); — cserep- csép, csipcsalap, csiripcsik, csiripcsip (MTsz.); cserepesek, cselepcsip, csipcsarak (NéprÉrt. 40: 122). J: 1710: ’csiptetőeszköz; Klemmgerät’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Szlávos hangzású ; megfelelő szláv szó azonban nincs kimutatva. Az alakváltozatok közül több hangátvetés- sel, illetőleg elhasonulással vagy játszi el- változtatással magyarázható. Az általános ’csiptetőeszköz’ jelentésnek számos konkrét változata van. — Származékszóként való megfejtése — a csip ige nyújtott csirip alak változatából — nem valószínű, Összetételként való magyarázata és szlovák származtatása téves. — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
CzF.; Herman: HalK. 209, 777, Pászt. 302; Munkácsi: Ethn. 4: 267; [Szerkesztőség:] Nyr. 41: 481, 76: 237; EtSz. ® ; Bátky: MNy. 32: 194; Deme: MNyTK. 69. sz. 8, 27, 48; Szolnoky: NéprÉrt. 40: 118, 122.
cseresznek 1820: ,,A’ Kementze szájjá felett . . . vagyon egy lyuk . . . Ezt hívják tseresznyegnek” (EtSz.); 1838: cseresznek (Tsz. Szap a.); 1841: cselesznek (MTsz.);
1879: cseresznyék (Nyr. 8: 567); — csérésznek) csérésznék (Nyr. 23: 285); cseresznyég-nek gr. (NéprÉrt. 12: 5). J: 1. 1820: ’a kemence szája fölött levő szelelőlyuk; Luftloch über der Öffnung des Backofens’ (1. fent) ; 2. [cselesznek] 1841: ’a kemence eleje, szája környéke ; Vorderteil des Backofens, Gegend seiner Öffnung’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. A) szik. N. belustnik ’kemenceszáj’; vö. még cseh N. celistnik ’ua.’; le. N. czeluénik ’kemencekorlát’; ukr. N. ueAtócmHUKti ’kemenceszáj’ ; mindez a szláv beljusC ’állkapocs’ származéka; — B) szín. belçsnik ’a kemencekorlát sarokoszlopa; kemencekorlát’ ; cseh őeZesíen, morva N. belesno ’kemenceszáj’; szik. N. celesten* belesno ’ua.’; ukr. N. néAecmiiUK ’ua.’; or. N. veAécHÚK ’ua.’; ezek a szláv belő ’homlok’ származékai. — A magyarba egy ki nem mutatható szik. *belestnik ’kemenceszáj’ kerülhetett át. — Nyitra vidéki és palóc nyelvjárási szó.
EtSz.®; Bátky: NéprÉrt. 22: 126; Kniezsa: SzlJsz. 611®. (Machek: EtSIÖSl. 68; Vasmer: RussEtWb. 3: 311.)
cseresznye 1256: „Sub arbore Gheresna- fa . . . sub arbore gertianfa” (OklSz.); 1257: cheresnefa (OklSz.); 1395 k.: cherefnye (BesztSzj. 860.); 1538: cherefnije (PestiN. O2); 1560 k.: Chieresznie fa (GyöngySzt. 4472.); 1583 — 4: chröfnye fa (MNy. 44: 152); 1584: molnár cherösnye (NySz.); 1585: „Czeresznye (vei) tseresnye” (Cal. 182); 16. sz.: chorofnye fa (StUnBB. 1958. 1: 163); 1803: tseresznét gr. (Baróti Szabó: Magy. Vir. 110: NSz.); 1805: csérésnye (Verseghy F.: Ung. Sprach. 323: NSz.); — ceresznye, cserésnye (ÚMTsz.). J: 1. 1256: ’a meggyhez hasonló alakú, édes húsú gyümölcs; Kirsche’ * (1. fent); 2. 1265: ? ’ezt a gyümölcsöt termő fa; Kirschbaum’# (OklSz.), 1795: ’ua.’ (Gáti I.: Term. hist. 52: NSz.) ; 3. [havasi cseresznye] 1708: ’áfonya; Heidelbeere’ (PP. Myrtillus a.). — Sz: /4s 1485: Gheresnyes- paragha hn. (OklSz.); 1767: Tsereßnyes-iert (PPB.) I rûzik 1662/1853: cseresznyészni sz. (Szál: Krón. 284: NySz.); 1798: tseresznyézve sz. (Mátyási J.: Vers. 86: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. npéuiHA, uepéuiHH) uepéuiHü) ir. big. nepéiua (Georgiev: Vi>prBEt. 25); szb.-e.szl. bréébnja, szb.- hv. treénja, Kaj brésnja; szín, brçsnja; szik. berebúa; or. vepéuinn: ’cseresznye, cseresznyefa’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Mindezek végső forrása a Kis- ázsiából származó, de közelebbről tisztázatlan etimológiáj ú gör. κέρασας ’cseresznye- fa’, közvetlen előzménye pedig talán a népi lat. *ceresia ’cseresznye’ lehet. A népi latin szó folyamatosan él tovább az újlatin nyelvekben; vö.: sp. cereza; fr. cerise; ol. ciliegia; rom. cireâçâ: ’ua.’. Jövevényszóként más


cserei
510
csergő
nyelvekben is meghonosodott; vö.: ang. cherry; ném. Kirsche: ’ua.’. — A magyarba egy szláv R. érèèbnja kerülhetett át. A magánhangzók kvantitásviszonya alapján is leginkább a déli szláv nyelvek jöhetnek számításba átadóként. A magyar alakváltozatok közül a cseresnya a legrégibb; valószínűleg így olvasandó az 1256. évi adat (1. fent) is. A cseresnye változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A cseresznye sz-sze cs : s > cs : sz elhasonulás eredménye ; vö. csésze, A 3. jelentés a cseresznye és az áfonyabogyó bizonyos fokú hasonlóságával magyarázható.
Budenz: NyK. 2: 476 ® ; Szarvas: Nyr. 10: 65, 68; Miklosich: Nyr. 11: 119® ; Sza- mota: NyK. 25: 164; Asbóth: NyK. 26: 335, Nyr. 26: 113; Melich: NyK. 39: 36; Szinnyei: NyK. 42: 13; EtSz. ®; Horger: MSzav. 178; Gombocz: ÖM. 2/1: 98; Szóf- Sz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 23; Kniezsa: SzlJsz. 129®, NyK. 65: 91; Bárczi: II- tört.2 152, 167. (Frisk: GrEtWb. 1: 827.) — Vö. farkas-.
cserei 18. sz.: Cseretláp (Herman: Pászt. 715); 1846: ,,a’ besztereczi lápvidék csereinek nevezi ezen éretlen földgyurmát, melyet összeenyvez a’ tajték, békanyál ’s mézgás partveredék” (Kuthy L.: Hazai rejt. 2: 291: NSz.); 1887: „Cserei: ... az Ecsedi lápon azok a helyek, a melyeken állóvíz és nád is van; ellentétje a láp” (Hermán: HalK. 777). J: 18. sz.: ’nádas, kákás sűrűség; Rohr-, Schilfdickicht’ (1. fent).
Ukrán eredetű; vö. ukr. N. uepém, ukr. ouepém ’nád; nádas’ (Berneker: SlEtWb. 1: 150); vö. még: szb.-hv. erét ’(erdei) láp’ (SRS1. 1053), Kaj érét ’mocsárerdŐ’; szín. éréta, N. érçt ’láp, nádas’; f.-or. N. napóm ’nád’ (BB.-S1. 384); or. N. nepém, ouepém ’ua.’. A m. csirittyés végső soron ugyancsak az ukr. (o )nepém-re megy vissza. Egy feltevés szerint etimológiailag ide kapcsolódik a m. csere1 is. — A magyarba egy ukr. Kárp. uepém ’nádas’ kerülhetett át. A m. R. csérét, cserét ’erdŐ, liget’ (vö. 1231: Cherei hn.: OklSz.) a szb.-hv. Kaj, szín. éret-rv megy vissza, végső soron tehát etimológiailag azonos az itt tárgyalt cseret-te\. — Török és kaukázusi származtatása téves. — Az északkeleti nyelvjárások szava.
Munkácsi: Ethn. 4: 285, ÁKE. 200; Gombocz: MNy. 3: 112; Melich: NyK. 39: 36; EtSz. 1: 980 1. Cserei v. Cserét és 2. csérét a.®, 1: 976 cseres a. is; Kniezsa: AECO. 2: 95, SzlJsz. 130®, NyK. 65: 96; Dickenmann: AECO. 5: 93; Moór: MNy. 60: 98; Bachát: PécsiPedFőiskÉvk. 8: 510. (Vasmer: RussEtWb. 3: 324.) — Vö. csere1.
cserfel 1772; ,,Eridj te, nyelves lyány, ne cserfelj” (CzF. 1: 959 csere 2, &.); — csörjöl (MTsz.). J; 1772: ’nyelvel; Widerreden I fecseg; schwätzen’ (1. fent) || cser- fes 1829: „Csörjös tsahos sok beszédű” (TudGyűjt. 11: 84); 1833: cserjésé gr. (P. Thewrewk J.: Bér. Tűk. 58: NSz.); 1873: Cserjés (Nyr. 2: 134); 1878: cserje, cserjés (Nyr. 7: 138); ~ cseljes, cselyjes, cserjös (MTsz.); Csénfe (MTsz. 1: 287); cserji (EtSz. 1: 981). J: 1829: ’beszédes, csacsogó; redselig’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Minden bizonnyal összefügg a N. cseferít ’szaporán cseveg’ (1838: Tsz.) igével, a hangutánzás síkján pedig a csörög kiterjedt rokonságával, továbbá a N. csere- jicsél ’trécsel’ (vö. EtSz. 1: 971) és a N. cserepei fecseg’ (vö. MTsz.) szavakkal is. A cserje viszonya a cser/eZ-hez, cserjes-hwz. vizsgálatra szorul; lehetséges, hogy a cserje elvonás eredménye. — Nyelvjárási szavak.
EtSz. 1: 981 cserjés a.
cserge 1362—5: ,,Item Tentorium lodi- ceum cÁen/e-sator dictum ac mensam” (M- Ny. 10: 39); 1429: ,,Tentoria wlgo Cherge” (OklSz.); 1604: Sergelepel (MA. Sipárium a.); 1763: csörge (EtSz.); 1862: Csérge (Οζ- F.); — csérga, serge (MTsz.). J: 1. 1362 — 5: ’durva gyapjúszőttes; grobes Wollgewebe | szőnyeg; Teppich’ (1. fent); 2. 1429: ’sátor; Zelt’ (1. fent); 3. 1585: ’pokróc, takaró; Kotzen, Decke’ (Cal. 1009).
Vándorszó; vö.: oszm. çerge ’sátor’ ; rom. cérga ’takaró, pokróc’; albán cérgé ’durva gyapjútakaró; rongysátor’; big. uépza ’vastag gyapjúszőttes, szőnyeg, cigánysátor’ (B^lgTllkReÓ.2 993); szb.-hv. éérga ’cigány- sátor; R. takaró, pokróc’; ukr. N. d^cépza ’durva gyapjútakaró’. Végső forrása bizonytalan. Talán Összefügg a lat. serica ’selyem- kelmék’ szóval s még a m. selyem-meX is. — Valószínű, hogy a magyarba többször és több nyelvből is átkerült. Az első adatok túl koraiak ahhoz, hogy az oszmán-törökből való kölcsönzésre gondolhatnánk, így délszláv, alkalmasint szerb-horvát közvetítéssel kell számolnunk. A ’pokróc’ jelentés a 16. sz. óta Erdélyből folyamatosan kimutatható; itt feltehetően román eredetű. A cserga alakváltozat a végartikulusos rom. cérga átvétele. — Honfoglalás előtti török jövevényszavaink közé sorolása téves. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 10: 128; Edelspacher: NyK. 10: 344 ®; Miklosich: Nyr. 11: 119, TE. 1: 40; Alexics: Nyr. 19: 408; Szinnyei: Nyr. 22: 250 ®; Györffy I.: NéprÉrt. 11: 134; EtSz. ® ;Prohászka:Nyr.42: 225 ® ; Herman: Pászt. 180; DAcR. 1/2: 301; Bátky: NéprÉrt. 22: 1, MsgNépr. 1: 142; Kniezsa: NyK. 49: 355, SzlJsz. 611 ® ; Blédy: Infl. 35; Köpeczi: AECO. 8: 519; Gyóni: Gör- FeljSz. 133; Schuppisser: Seide 27; Morav-


eseri-
511
cserkész
esik: ByzTurc. 2: 312; Cioranescu: DiccEtRum. 162; Szabó T. A.: NylrK. 4: 306, StUnBB. 1962. 2: 19, 20. (Weigand: Jahresb. 15: 100; Lokotsch 412.; Scheludko: Balkan- Archiv 2: 131; Wendt: TürkEL 138; Kneze- vié: Turc. 77.)
cseri- cseriszerzet 1522: „az 'chery zer- zeíbely doktoroknak mondafok zerent” (HorvK. 119). J: 1522: ’ferencesrend ; Franziskanerorden’ (1. fent) | cseriatya 1527: „Efmegh tőrteeneek hogy Tholofa new varaiban mykoron eegy czery atya ellenne predicallott vona” (ÉrdyK. 165). J: 1527: ’Ferenc-rendi szerzetes; Franziskaner’ (1. fent) I cseribarát 1565: „Nem őltőznec . . . lasnakba . . . mint a czyeri baratoc” (Mel: Sám. 465: NySz. 1: 177); 1793: „Tséri, ’s Irgalmas Barátok” (Sándor I.: Külf. ut. 459: NSz.). J: 1565: ’Ferenc-rendi szerzetes; Franziskaner’ (1. fent) | cseri fakó 1568: „Minden szeles szónak, tudomannak, es czeri-faco eretnek szónak ne higgiünk” (Mel: SzJán. 43: NySz. 1: 757). J: 1568: Ferenc- rendi szerzetesek gúnyoló megnevezéseként; als Spottname der Franziskaner (1. fent).
A cseri- elŐtagú összetételek jelzős szerkezetekből szilárdultak meg, s a régi adatok még nem is tekinthetők összetételeknek. Előtagjuk eredete bizonytalan. Kevéssé valószínű feltevés szerint a cser ’cserfa’ -i melléknévképzős származéka, e képző ilyen használata azonban szokatlan. E magyarázat értelmében az elnevezés alapja a ferencesek vörhenyeges, cserfakéreg színű ruházata lehetett. — Á cseri- előtagnak a Cseri helynévből való származtatása, továbbá népetimológiával való magyarázata egy szláv nyelvi éerna ’fekete’ alapján nem meggyőző. — A cseribarát népies stíluselemként él, a többi elavult. Mindegyik a ferencesrend szigorúbb ágához tartozókra, az ún. obszervánsokra vagy mezítlábasokra vonatkozott.
Kúnos: Nyr. 12: 350; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 28: 75; Katona: Nyr. 28: 460; Melich: SzlJsz. 1/2: 236; EtSz. ®.
cserje 1358/1364: „Deinde iret in silua Cherie nominata” hn. (OklSz.); 1791: „Dél- rül pedig a Cserjének szomszédságában levő parlagja” (MNy. 26: 152); — csérje (Nyr. 42: 261); csernye (EtSz.); cirijés sz. (ÚxM- Tsz.). J: 1. 1358/1364: ? ’erdő; Wald | bokros hely; Gebüsch’ (1. fent), 1791: ’ua.’ (1. fent); 2. 1808: ’bokor; Strauch’ # (SI. 499, de vö. 1796: tserjés mn. ’bokros’: Plessing: Mezei Kalend. 28: NSz.); 3. 1835: ’aljnövényzet; Unterholz’ (Tzs. Ackerholz a.); 4. 1846: ’száraz falevél; dürre Baumblätter’ (Tompa: Népregék, népmondák 156: NSz.); 5. [csernye] 1964: ’tölgy sarjerdŐ; Eichenneuwald’ (Nyr. 88: 62.). — Sz: 1796: mn. 1. fent;
1799: fn. ’bokros hely’ (Vályi A.: Magy. Orsz. L. 3: 114: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Szláv, közelebbről valószínűleg szerb-horvát jövevényszó; vö. szb.-hv. Kaj R. cerje ’cserfaerdő’ (I. OK. 10: 143). A horvát szó a m. cser szláv eredetijének gyűjtőnévképzős *cerbje származékával azonos. — 2. Magyar szóhasadás eredménye: a cser fanév származékaként magyarázott csere (1. ott) némileg elszigetelődött változata. A két szó egymáshoz való viszonya azonban nincs kellően tisztázva. — Az a feltevés, hogy közvetlenül a cser magyar származéka volna, valószínűtlen.
Miklosich: Nyr. 11: 119; Színnyei: NyK. 33: 136 ®; Borbás: Nyr. 32: 511; EtSz. ® , 1: 966 1. csere a. is; Horger: MSzav. 36, NyK. 46: 306; Beke: Nyr. 60: 23; Hadrovics: MNy. 32: 324, I. OK. 10: 143®, ZSIPh. 29: 15; SzófSz.; Kniezsa: HírTört. 46, Szljsz. 612®, MNy. 58: 306; Reuter: Nyr. 88: 62. — Vö. cser, csere1.
cserkel 1. cserkész
cserkesz 1597: cserkesz (EtSz. 1: 987 3, cserkesz a.); 1604: „Czerkeß: Circassius” (MA.); 1805: cserkész (Verseghy F.: Ung. Sprach. 22: NSz.); 1816: T serkész (Gyarmathi: Voc.). J: A) fn. 1597: ’cserkesz ember; Tscherkesse’ (1. fent). B) mn. 1832: ’a cserkeszekkel kapcsolatos; tscherkessisch’ (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 176: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. Çerkes, Çerkez ’cserkesz ember’. Végső forrása talán az ősz. ca&rgaes ’sas’; ez egy Ősiráni ★kar- kása- (tkp. ’tyúkevő’) folytatása. A cserkeszek külső neveként főleg a török népek terjesztették el; vö.: ném. Tscherkesse; rom. R. cerchéz; big. ucpKé3UH; szb.-hv. Őérkéz; szín. Öérkéz; or. uepxéc: ’cserkesz’. Saját nyelvükön a cserkeszek adygé-knek nevezik magukat.
Szádeczky: ErdMúz. 15: 4; EtSz. 1: 987 3. cserkesz a.®. (Vasmer: RussEtWb. 3: 325; Abajev: EtOs. 302.)
cserkesz 1763: „Cserkesz, cserkész: Waldhüter” (Adámi: Wb. 14: NSz.); 1862: csérkész, csérkesz (CzF.). J: 1. 1763: ’erdőőr; Waldhüter’ (1. fent); 2. 1838: ’keresŐ, kutató személy; herumsuchende Person’ (Tzs.); 3. 1838: ’halászatnál segédkező személy ; beim Fischfang bchilíliche Person’(Tsz.) ; 4. 1912/ 1930: ’egy angol eredetű ifjúsági szervezet tagja, amely a hozzá tartozókat természetjárással, testedzéssel és egyéb csoportos tevékenységgel foglalkoztatja; Pfadfinder’ # (Sík: Cserk. 14) || cserkészik 1791/1813: „Gróf Blatovszky ott tserkésze, Hogy neki gátot tegyen” (Csokonai: Poétái Munkái 1: 28: NSz.); 1863: Csürkészni sz. (Kriza: Vadr.


csermely
512
cserreg:
495); 1880: cserkézés sz. (Petőfi-társ. Évk. 118: NSz.). J: 1. 1791/1813: 'lopakodva járkál; schleichend herumgehen | erdőben vadat keresve járkál, a vadat lopakodva megközelíti; pürschen’ (1. fent); 2. 1808: 'fürkész valami után; umspähen | jár valaki után; jemandem nachsteigen’ (SI.); 3. 1888: 'segédkezik (jég alatti halászatnál); behilflich sein (bei Eisfischerei)’ (Nyr. 17: 418). — Sz: ~et 1860: cserkészet ’ vadászat’ (Garam: Nem úgy van 169: NSz.); 1918: ’egy bizonyos ifjúsági mozgalom’ (EtSz.) || cserkel 1831: „Cserkelem, alattomban meglesem, titkon rá lesek” (TudGyűjt. 7: 17); 1831: cserkél (Kreszn.); 1862: csérkél (CzF.). J: 1831: 'settenkedik; herumschleichen | leskelőd vo jár; lauernd sich umhertreiben' (1. fent).
Bizonytalan, talán hangutánzó eredetű szócsalád. Tagjainak hangalakja eredetileg az avarban, száraz ághulladék stb. között az erdőben való járkálás közben keletkezett zajt fejezhette ki. A hangutánzás síkján tehát összefügghet a csörtet, továbbá a cser- dít, csörög stb. szavak családjával. A szócsalád igei tagjai látszanak elsődlegeseknek. A szó vég alakulását a rokon értelmű, hangfestő jellegű szavak is befolyásolhatták: fürkész, N. kurkász 'kutat, fürkész’ (MTsz.). — A cserkész főnév 4. jelentését a cserkészmozgalom magyarországi megszervezésekor alakították ki. A névválasztásra az angol minta lehetett hatással; vö. ang. boy-scout 'cserkész' (tkp. 'felderítő fiú’) ; vö. még ném. Pfadfinder 'cserkész' (tkp. ’ösvénykeresŐ’). A cserkész főnév 3. jelentése és a cserkészik ige 3. jelentése a vadászat és a halászat tárgykörének érintkezése alapján érthető. — A szócsalád török és olasz származtatása téves. — A szócsalád tagjai többnyire csak nyelvjárási szók; a köznyelvben meghonosított cserkész, cserkészet elavulóban van.
Körösi: Nyr. 13: 451, O1E1. 29; Herman: HalK. 383, 777; Munkácsi: Ethn. 4: 207; Simonyi: TMNy. 472; Schuchardt: Nyr. 29: 60; EtSz. ® és 1: 986 cserkel a.; Zolnai Gy.: Msn. 6: 8; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Prohászka: Nyr. 77: 55. — Vö. csörtet.
csermely 1621: „Czermelye: Fluentum, Fluviolus, Rivulus” (MA.); 1779: tsermelyke sz. (NyF. 50. sz. 9); 1780: tsermely (NyF. 50. sz. 9); 1804: tsermellyédnek gr. (Peret- senyi Nagy L.: Oríthia 22: NSz.); 1854: csermelyei gr. (Μ. Nép K. I. 411: NSz.); 1862: csérm&ly, csérmélye (CzF.); — ? csörmöj [jelentésmegadás nélkül] (Nyr. 29: 211). J: 1621: 'ér, patak; Bächlein’ (1. fent).
Tulajdonnév! eredetű: a Kassán át a Hernádba folyó Csermely, R. Csermelye (1261: Györffy 1: 105) patak nevéből vált köznévvé. E pataknév régebbi Csermelye alakváltozatát valószínűleg Molnár Albert tette meg közszóvá, s ezt Szabó Dávid rövidíthette meg csermelyAyé ; tőle függetlenül Kazinczy is lefoglalta a kassai patak- név későbbi Csermely alakváltozatát a 'patak' jelölésére. Molnár Albert is, Szabó Dávid is, Kazinczy is lakott egy ideig Kassán. Az irodalmi nyelvben a csermely főképpen Kazinczy révén terjedt el. A Csermely pataknév közszói felhasználásának ötletét támogathatta a nyelvújítóktól felelevenített R. csérgeteg, csörgeteg 'csörgő vizű patak' (EtSz. 1: 964) hatása is. Az 1860: csermeteg 'csermely' (Ormódi B.: Magyh. ébr. 79: NSz.) valószínűleg keveredett alak. — A tulajdonnév! Csermelye ~ Csermely eredete és alakváltozatainak egymáshoz való viszonya tisztázatlan. — A cser mely-nek a csereg, csergedez igék tövéből való származtatása, valamint finnugor egyeztetése téves. — Választékos irodalmi nyelvi szó.
Halász: Nyr. 8: 345; Munkácsi: Ethn. 4: 281, ÁKE. 538; Simái: MNy. 6: 221, 222; EtSz. ® ; Smilauer: Vöd. 404; Techert: MNy. 32: 238; SzófSz.®.
cserpák 1731: „Sernek való szalad . . . Léhok nro. 3. Cserpák nro. 6 . . . Item Vott- kás hordók 2 Cserpák 6” (OklSz. Pótl.); — cserpák (MTsz.). J: 1. 1731: 'merítőedény; Schöpfgefäß’ (1. fent); 2. 1893: ’ivóedény; Trinkgefäß' (Nyr. 22: 33).
Szláv, közelebbről szlovák, esetleg ukrán eredetű; vö.: szik, árpák, N. öerpák; ukr. ηερηάκ: ’merítőedény’; vö. még: cseh Öer- pák; le. czerpak; f.-or. παρηάκ; or. uepnáK: ’ua.’. A magyar nyelvjárásokba a szik. 6erpák alapszava, a Öerpat ’merít, mer’ is átkerült; vö. m. N. cserpál ’ua.’ (1. 1895: Nyr. 24: 480). — A m. N. cserpák 'apró szemű halászháló’ (1887: MTsz.) külön átvétel a kárpátukránból; vö. ukr. N. pepnÚK ’mcrítőháló’. A moldvai csángó so'rpqlc ’nagy merőkanál’ (1908: MNy. 4: 163) közvetlen forrása a rom. ciorpác ’ua.’; ez utóbbi az ukránból származik. — A cserpák a palóc és az északkeleti nyelvjárásterületen él.
Miklosich: Nyr. 11: 119 ® ; Nécsey: NéprÉrt. 1: 18; Valló: Nyr. 33: 562; Wichmann: MNy. 4: 163; EtSz. ®, 1: 993 1., 2. cserpál, 1: 1159 csorpák a. is; Kniezsa: MNy. 38: 339, 39: 5, SzlJsz. 130®, 131 cserpál a., 143; Gáldi: Szótir. 47; Lengyel: Nvr. 87: 113.
cserreg; 1834: ,,[a kofának] csörrög pergő nyelve” (Tiboldi Ist.: Bacch. 6: NSz.); 1855 — 60: cserreg (MNy. 38: 389); 1860: Csirreg (Bérczy K.: Vadászműszót. 31: N- Sz.); 1863: csérgó szarka sz., Csérrég péirég (Kriza: Vadr. 139); — csirrög (Nyr. 72:


csesz
513
cseszte
110); cserreg (ÉrtSz.). J: 1834: ’éles, szaggatott hangon szól; krähen, krächzen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. A cserdit, csörög családjába tartozik, s a csörög-tö\ a szó- középi r megnyúlása következtében különült el. Ezzel a hangtani változással alkalmasabbá vált annak a jelentésnek kifejezésére, amely egyébként a csörög-nél is megtalálható; vö. 1536: „Chereg a waryw” (Pesti: Fab. 36: NySz.).
EtSz. 1: 963 cserdit a. — Vö. cserdit, csörög, csörömpöl, csörtet.
csesz 1201: ? ,,Istos V. fratres paulum euchca cese eliam Sciga” sz. szn. (OklSz.); 1444/1496: ? Chezew sz. szn. (OklSz.); 1799: ,,Kratzen: Tseszni” sz. (Gyarmathi S.: Affinitas 330: NSz.); 1862: cseszik (CzF.);x — csesz (EtSz.); csősz (SzamSz.); csisz (ÚMTsz.). J: 1. 1799: ’karcol; kratzen | súrol; streifen, leicht berühren’ (1. fent); 2. 1838: ’nemileg közösül; koitieren’ (Tsz.); 3. 1911: ’lop; stehlen’ (MNy. 7: 96); 4. 1940: ’vág, szel; (ab)schneiden’ (ŰMTsz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a csi- szolódással, dörzsöléssel együtt járó zajt jeleníti meg. Minthogy a hangutánzó hangsor minden képző nélkül vált igévé (az ike- sedés csak újabban következett be, s ma sem általános), igen régi lehet, és a középkori tulajdonnév! adatok is ide tartozhatnak. Kétségtelenül összefügg a csiszol, továbbá valószínűleg a csoszog, csoszog családjával és a csúszik-kal. — 2. és 3. jelentése tréfás eufémizmus, a 4. az eredeti hangképzet alapján is kialakulhatott; vö. nyiszál ’vág, szel’. — Nyelvjárási szó.
CzF. 0 ; EtSz. ; Horger: NéNy. 10: 85 0 ; SzófSz. csiszár a.; Bárczi: MNy. 44: 90; BenkŐ: NytudÉrt. 38. sz. 18. — Vö. cseszkó, csiszár, csiszlik, csiszol, csoszog, csúszik.
csésze 1395 k.: „Cantarus: chezew” (BesztSzj. 835.); 1498: Cheze (OklSz.); 1528: chese (OkISz.); 1577: cziçze (KolGL: NyF. 45. sz. 24); — cséze (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’ivóedény; Trinkgefäß’* (1. fent); 2. 1560 k.: ’ mosdó (a templomban); Waschbecken <in der Kirche)’ (GyöngySzt. 1776.); 3. 1792 e./1892: ’a virág csészelevelei; Blumenkelch’ (Ráday G.: OM. 76: NSz.) ; 4. 1836/ 1874: ’mérlegserpenyő ; Waagschale’ (Toldy Ferenc: Krit. berke 394: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg ócseh eredetű; vö.: óe. szí. éaéa; szb.-hv. ca&a; szín. Öáéa; cseh Üi&e, R. éieeé; szik. éasa; or. uáiua: ’kehely, serleg, ivóedóny’; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Etimológiája nincs kellően tisztázva. — A magyarba egy 12—14. sz.-i cseh R. *£éée kerülhetett át, feltehetőleg a cseh—magyar dinasztikus kapcsolatok révén. A csésze alak elhasonulással keletkezett; vö. csiriz, csíz stb. Az 1490: Chasa (OklSz.) valószínűleg nem magyar, hanem kaj-horvát adat. — A szó 2. jelentése az eredeti 1. alapján keletkezett hasonlóságon alapuló névátvitellel. A 3. jelentés tükörfordítás eredménye; vö. egyfelől botanikai lat. calyx ’a virág csészelevelei’ ( < gör. κάλυξ ’ua.’), másfelől lat. calix ’kehely, serleg’. A 4. jelentés esetleg a ném. Schale ’csésze; mérlegserpenyő’ mintájára alakult ki. — A csésze perzsa és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 187, MEr. 350; Steiner: Nyr. 2: 315; Bálint: Párh. XIII, 6; Alexics: Nyr. 17: 117; Melich: Nyr. 22: 418, MNy. 14: 149; Kúnos: AkÉrt. 10: 512; Asbóth: KSz. 2: 289 0, Nyr. 31: 8; Kovács Márton: Nyr. 39: 258; EtSz. 0 ; Gombocz: Módszt. 19, ÖM. 2/1: 98; Horger: MNy. 23: 130, 135; Göbl: NyK. 48: 257; Klemm: PécsiHn. 9; SzófSz.; Kniezsa: Szidsz. 131 0, NyK. 65: 91; Bárczi: Bev.3 67, Htört.2 94, 167. (DudenEtym. 320.).
cseszkó 1838: „Cseszkó: a’ csizmadiák gúnyneve” (Tsz.); 1864: csiszka (Búd. Ka- lend. 23: NSz.); 1898: cseszi, cseszku, csiskó (Dobos); — cseszkó (MTsz.); csiszkó (NNyv. 1: 108). J: 1. 1838: ’<megvető vagy gúnyos értelemben) csizmadia; Stiefelmacher | cipész; Schuhmacher’ (1. fent); 2. 1898: ’<a diáknyelvben) elégtelen osztályzat; <in der Schübrsprache) Note »ungenügend«’ (Dobos cseszi a.).
Magyar fejlemény, de nincs kellőképpen tisztázva, hogy miből alakult. Lehet a csizmadia gúnyos-tréfás származéka, de — a csiszlik- kel együtt — tartozhatik a csesz, csiszol családjába is. — Az 1528: ,,Nicolaus Czezko” szn. (OklSz.) idetartozása erősen kétes. — Nyelvjárási szó. 2. jelentése, amely valószínűleg nem az 1. átvitele, hanem attól független alakulás a csesz alapján, a diáknyelvben is elavult.
CzF. 0 ; Laczkó: NyF. 49. sz. 25 0 ; Et- Sz. 0 ; K.: Nyr. 48: 48; Horger: MNy. 36: 184. — Vö. csesz, csiszlik, csiszol, csizmadia, csúszik.
cseszte 1816: „Tseszle: kitsi hitván tor- tyos” (Gyarmathi: Voc. 100 [o: 108]); — Cseszte, cseszlë (MTsz.); csöszle (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1816: ’kicsi; klein | nyeszlett; schmächtig’ (1. fent); 2. 1892: ’csenevész; verkümmert’ (Nyr. 21: 478). B) fn. 1. 1836: ’szúnyog; Alücke’ (Kassai 5: 178); 2. 1838: ’muslica; Kellerfliege’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. Lehetséges, hogy hangfestő szó; e feltevés további vizsgálatot érdemel. Az A) és B) jelentések egymáshoz való viszonya nincs tisztázva. Talán összefügg a csesznye ’lomha, piszkos, csenevész’ (MTsz.) szóval. — A csesz szótőből való 33 Történeti-etimológiai szótár


esete
514
cseter
származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szó.
CzF. ; EtSz. ® .
esete 1810: k.: „Tsete: Lekvár, borza- fzilva tsete, ;káfa” (MNy. 61: 106); — Csettéjét gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1810 k.: ’bodza- lekvár; Holundermus’ (1. fent); 2. 1820: ’bodza vagy ostorménbangita bogyója; Beere eines Holunders oder eines wolligen Schneeballs’ (Ilaszn. Mui. 2: 196: NSz.); 3. 1862: ’földi bodza; Ackerholunder’
(CzF.).
Ismeretlen eredetű. — Talán az egy adatból ismert esete ’szőló, gyümölcs magja’ (CzF.) is ide vonható. — A csuta ~ csutak, illetőleg a fekete szavakkal való összekapcsolása elfogadhatatlan. A Csete tulajdonnév (vö. 1287: Chete szn.: Jern.), valamint a későbbi Csete családnevek (vö. Nyr. 43: 270) idetartozása valószínűtlen. — A dunántúli nyelvjárások szava.
CzF. ; EtSz. ® .
eseten y e 1838: „Csétina: fenyőfa-uju lás, v. újnyi vastagságú fenyővessző” (Tsz.); 1855 — 60: csétina (MNy. 38: 222); 1860: Csetenye (MNyszet. 5: 346); 1874: cséténye (Nyr. 3: 524); — csetene (MTsz.); csetyina (ÚMTsz.). J: 1. 1838: ’vékony fenyővessző; dünne Rute eines Nadelbaumes | fenyőág; Zweig eines Nadelbaumes’ (1. fent); 2. 1847: ’bokor; Busch | cserje; Strauch’ (Döbrentei: Huszárdal. 140: NSz.); 3. [csétina] 1855 — 1860: ’husáng; Knüttel | dorong; Stange’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. cétina ’fenyő- ág, fenyő vessző; fenyőerdő’; vö. még cetini# ’fiatal fenyőerdő’. A román szó szláv jövevény; vö. szb.-hv. éetina ’tűlevelek’. Az 1264: Chetene hn. (OklSz.) e szerb-horvát szó ószlovák megfelelőjével függhet össze, tehát nem tartozik közvetlenül ide. — A magyar alak változatok közül a csétina és a csétina végartikulussal ellátott rom. cetina alakból is származhat; a csetyina jésített román nyelvjárási ejtést tükröz. A csetenye, csetene esetében fennáll annak a lehetősége is, hogy előbb a rom. cetiniç ’fiatal fenyőerdő’ származékszót vettük át *csetenyés alakban, és ebből a tévesen magyar képzőnek vélt -5 (vö. rekettyés, cserjés) elvonásával jött létre a csetenye, csetene. — Az 1. jelentés a románból származik, a 2. magyar jelentésbővülés eredménye: a ’<vastagabb) fenyőág’ általánosabb ’husáng, dorong’ jelentést kapott. — Erdélyi, elsősorban székely nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 11: 119® ; Damian: NyF. 67. sz. 19, 46; EtSz.®; DAcR. 1/2: 312; Densusianu: HistLRoum. 1: 366; Blédy: Infl. 36; Kniezsa: SzlJsz. 815 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 163.
csetepaté 1531: ,,Es nagy czerepate [o: czetepate/ wolna ot az wton” (ÉrsK. 424); 1544: ,,Az földet erőssen pálczákkal veretik, Csaté-paté, zerzúr hol mit használ nekik ?” (RMKT. 2: 185); 1590: czata pateiát gr. (Kár: Bibi. 1: 537: NySz.); 1608: czate- patéja gr. (MA: Bibi. 1: 474: NySz.); 1639: csetépaté (IrtörtKözl. 4: 341); 1647: csetépate (EtSz. 1: 999 3. csete a.); 1652: csatepete (EtSz. 1: 999 3. csete a.); 1664: csetepaté (Monírók. 8: 371); 1668: czatej patej (MNy. 45: 193); 1759: tsitepatázásokban sz. (Fáber: Hadi emb. 142: NSz.); 1772: tsátépaté (Marikowzki: Néphez 250: NSz.); 1774: tsiti-pati (Dugonics: Trója vesz. 111: NSz.); 1778: tsetéj patéj (Fejérvári Hb. 33: NSz.); 1784: tsetély patély (Gombási I.: Préd. 1: 52: NSz.); 1788: tsatéj-patéjban gr. (Trenk históriája 3: 123: NSz.), Csata-pata (Dugonics: Etelka 1: 310: NSz.), Tsatipata (Μ. Merkurius 45: NSz.); 1788/1890: tsetipatinál gr. (Kazinczy: Lev. 1: 204: NSz.) ; 1794: tsetépatázó sz. (Wieland: Araspes 88: NSz.); 1804: Tseta pata (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 48: NSz.); 1807: Tsatépaté (Márton); 1809: Tsiti-paté (Simái Kr. : VSzót. 1: 34: NSz.); 1818: tsetepatéj (Márton Pröcella a.); 1820: tsetepatra gr. (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 93: NSz.); 1838: Csitepate (Tsz.); 1846: Csitepaté (Bloch); 1862: csatipati (CzF.); — csitipaté (NyF. 16. sz. 46); tsáté, páté, csete-pate, csete-páté, csiti-pátl (ŰM- Tsz.). J: 1. 1531: ’csődület; Volksauflauf | zenebona; Spektakel’ (1. fent); 2. 1590: ’ve- rekedés; Schlägerei | csatározás; Scharmützel’ # (1. fent).
Ikerszó ; előtagja a csattan, csattog, esetten, csetteg, utótagja a pattan, pattog hangutánzó igék családjába tartozik, s olyan jellegű névszói származék, mint a dörej, moraj, robaj, zörej stb. Az alakváltozatok nagy száma részint az alapszónak és magának az összetételnek a hangutánzó jellegével, részint a képzők számos változatával magyarázható. — Az előtagnak a csata-val való azonosítása, valamint török közvetítésű albán jövevényszóként való magyarázata téves ; úgyszintén téves az utótagnak a patáliá-vsá való egybevetése, valamint szláv származtatása.
CzF.; Ihász: Nyr. 2: 448, 449; Munkácsi: Nyr. 13: 314; Szerkesztőség: Nyr. 26: 38 ® ; Pröhle: Nyr. 40: 351 ; Simonyi: Nyr. 43: 378; EtSz. 1: 999 3. csete a.; Sági: MNy. 19: 95; Kelemen: MNy. 35: 244; SzófSz. ® ; Horpácsi: MNy. 45: 192 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 905; D. Bartha: Szóképz. 76. — Vö. csatara, csattan, esetten, csitt-csatt, pattan.
cseter 1211: ? „Isti enim sunt serui Chetur” (OklSz. csötör a.); 1405 k.: „canta- ri[us]: ehe tér1' (SchlSzj. 1520.); 1470: Che- thewrth (OklSz. csötör a.); 1519: chetreth,


eseti ik-botlik
515
csetres
chetherth (OklSz. csötör a.) ; 1593/1628: Czötőr- tivel gr. (OklSz. csötör a.); 1604: Czőtőr (MA.); 1643: csőiért (OklSz. csötör a.); 1720: csőtört (MNy. 53: 515); 1804: csőtere gr., (MNy. 53: 515); 1863: csètèr, csètèrt, Csü- tört (Kriza: Vadr. 495); — csetér, cseterkt, csötört (MTsz.); csetér, csütör (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: 'serleg; Pokal’ (1. fent); 2. 1470: ’régi gabonamérték; altes Kornmaß’ (1. fent); 3. 1665: ’negyedrész; Viertel’ (OklSz. csötör a.)·, 4. 1838: 'valamely kerek tárgy átmérője; Durchmessereines runden Gegenstandes’ (Tsz. Cseterta.) ; 5. 1873: ’hasábfa; Scheitholz' (Orbán B.: Székelyföld 6: 151: NSz., de csetería 1838 óta, vö. Tsz. Cseterfa a.).
Szláv eredetű ; vö. : big. uémebpm 'negyed, negyedrész’ ; szb.-hv. éetvrt ’ua.’, Kaj éetrt ’egy fajta űrmérték’; szín. Öetrt ’negyed, negyedrész; egy fajta gabonamérték’ (Pletersnik 1: 101); or. vémeepmb ’negyed, negyedrész; régi űrmérték' ; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Abba a szócsaládba tartozik, amelybe a m. csütörtök szláv eredetije is. — A magyarba valószínűleg többszörös átvétellel került. Az 1., 2. jelentésében használt szó forrása talán egy szb.-hv. Kaj, szín. R. *Őetvbrtb volt. A 3. jelentés a bolgárból is származhat. A 4., 5. a magyarban keletkezett a 3. alapján; a fatönknek, egész kenyérnek stb. négyfelé vágásával függ valahogy össze. — 1., 2. jelentésében elavult, 3., 4., 5. jelentésében a keleti nyelvjárásokban él.
Miklosich: Nyr. 11: 120® ; Asbóth: Nytud. 1: 38; Melich: MNy. 3: 119; EtSz. 1: 1002 esetért a.®; Beke: Nyr. 57: 112; Kniezsa: SzlJsz. 132®, NytudÉrt. 40. sz. 203, NyK. 65: 96; Horbatsch: WeltSlav. 2: 73; Décsy: WeltSlav. 3: 380, 385; Bárczi: Htört.2 58. — Vö. csütörtök.
csetlik-botlik 1617: „Vilagossagotis nyuyt, ne csőtőllyon botóllyon az setétben" (Lép: PTük. 3: 161: NySz.); 1647: tsetelve- botolva sz. (GKat: Válts. 2: 1023: NySz.); 1669: csötlik, botlik (Pós: Igazs. 1: 732: NySz.); 1791: tsetlet botlott gr. (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 216: NSz.); 1816: Tsetleni, batlani sz. (Gyarmathi: Voc. 101); 1866: csitlik- botlik (Egri népk. 4: 66: NSz.)— csöklik- böklik (Nyr. 13: 51); cseter-botor, csütlik- botlik (MTsz.); csatlattam, botlottam gr., csütlyik-botlyik (ŰMTsz.). J: 1. 1617: 'botladozva, bizonytalanul jár; herumstolpern’ * (1. fent); 2. 1880: ’tesz-vesz; schalten und walten | fáradozik, bajlódik; sich abmühen’ (Nyr. 9: 237); 3. 1880: ’lábatlankodik ; im Wege stehen' (Nyr. 9: 237).
ikerszó. Előtagja a R. és N.cseíeZ ~ csetlik 'botlik, támolyog’; vö.: 1792: „Tsetleni: tsötleni, botlani” (SzD.); 1836: „Tsetellik, vagy Tsetlik”, Tsötlik 'botlik' (Kassai 5: 179, 231); 1843: esetei ’botlik’ (MTsz.); 1906: csetlik 'botlik, szédeleg, támolyog’(ÚMTsz.); stb. (1. még csötönöz a. is). Ez nyilván azonos a hangutánzó eredetű N. csetlik ’bicsaklik, nyaklik; romlik’ (MTsz.) igével. — Az előtagnak a botlik igével való összetapadását rokon jelentésük segíthette elő; vö. sir-ri, fúr-farag, dúl-fúl stb.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 246, 247; EtSz. 1: 1004 csetlik a. ® ; Fekete: Zárh. 15; SzófSz. botlik a.; Horger: MNy. 41: 65; Pais: MNy. 50: 275. — Vö. csötönöz.
csetnik 1838: „nem vármegye’ katonája . . . , hanem szolgája, kit Bácskában csetnek-nék . . . hívnak” (Tsz. Pandur a.); — csetnik, csetnik (MTsz.). J: 1. 1838: ’pan- dúr; Pandur, Häscher | a vármegye szolgája; Komitatsdiener’ (1. fent); 2. [esetnek] 1876: ’kisbíró; Gemeindediener’ (Nyr. 5: 128); 3. [csetnik] 1937: ’(főleg az első és a második világháború idején) szerb szabadcsapatos, szerb fegyveres szervezet tagja; (bes. zur Zeit des ersten und zweiten Weltkrieges) serbischer Freischärler, Mitglied einer serbischen Kampf organisation' (Űj- IdőkLex. 6: 1492); 4. [csetnik] 1957: 'Bácskába telepített szerb; serbischer Siedler in der Batschka' (SzegSz.); 5. [csetnik] 1957: ’egy fajta bácskai sertés; Art Schwein aus der Batschka' (SzegSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. öetnik 'szabadcsapatos, gerillaharcos ; csapatparancsnok; N., R. pandúr, fegyveres városi szolga’; vö. még: big. yémHUK ’szabadcsa- patos, felkelő’; mac. uemHUK ’ua.’; szín. éçtnik ’csapatparancsnok ; szabadcsapatos’. Mindezek a déli szláv ceta 'csapat’ (1. csata a.) származékai. A eseh, szik, cetnik ’csendőr’ szerb-horvát jövevény. — Am. csetnik 1. és 3. jelentése a szerb-horvátból származik. A 2. az 1.-ből fejlődött. A 4. jelentés azzal függ össze, hogy a két világháború között főleg olyan szerbeket telepítettek a Bácskába, akik az első világháborúban mint szabadcsapatosok stb. érdemeket szereztek. Ezek a szerb telepesek honosíthatták meg azt a sertésfajtát, melyre a 5. jelentés vonatkozik. — 1—3. jelentésében elavult, a többiben nyelvjárási jellegű.
EtSz. 1: 1005 esetnek a.®; Kniezsa: SzlJsz. 133 ® ; Penavin: Nyr. 88: 455. (Machek: EtSIÖSl. 72.). — Vö. csata.
csetres 1836: „Tsetres edény (Mohátsi szó Baranyábann) . . . Mosatlan edény a Hegyaljánn” (Kassai 5: 180); — csentrös, csetres, csetresz, csetrös (MTsz.) ; csetrec, eset- rés, csétréss, csetrész, csotross (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1836: ’mosatlan (edény); ungewaschen (Geschirr)’ (1. fent); 2. 1862: ’lucs- kos, csatakos; quatschnaß, dreckig’ (CzF.); 3. 1862: ’mosdatlan szájú (nő); unflätig redend (Weib)’ (CzF.). B) fn. 1. 1852: 'caf- 33*


esetten
516
cséwe
ra; Schlampe | szajha; Dirne* (Los. Phönix 3: 193: NSz.); 2. 1872: ’(mosatlan) edény; (ungewaschenes) Geschirr* (Nyr. 1: 425).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. A hangfestés síkján összefügg a csatakos, csatangol ~ csatrang ol, csatrang sza vakkal. A végzódésbeli 8 ~ sz váltakozásra vö. csendes ~ csendesz, csempes ~ csempész. A N. esetre ’lucskos, csatakos* (AlTsz.) elvonással keletkezhetett. — A jelentések közül az A) 2. lehet az eredeti; ebből az A) 1. és 3. hasonlóságon alapuló átvitel eredménye. A B) 1., 2. a csetres nÓ, csetres edény szókapcsolatból jött létre tapadással. A eset rész, csetrësz, csetrec alakhoz adataink szerint csak a B) 2. jelentés kapcsolódik. — A cseter-rel (1. ott) való összekapcsolása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Melich: MNy.3: 120; EtSz. 1:1007 7.eset- rés a.®; Simon: MNy. 56: 441 ®. — Vö. ceatakos, csatangol, csatrang.
esetien 1635: „Meg nem czetten, azaz kétségben nem esik**, megnem csottent gr. (Mad: Evang. 641, 252: NySz.). J: 1. [megesetten] 1635: 'kétségbeesik; verzweifeln’ (1. fent); 2. 1831: ’csattanásszerü éles hangot ad; knallen’# (Kreszn.); 3. 1887: '(valakinek a nyelve) csettint; schnalzen’ (Sebők Zs.: Alakok 118: NSz.); 4. [főleg meg- igekötő· vei] 1888: '(serdülő ifjú hangja) erősödni, férfiasodni kozd; stärker werden (Stimme eines herangewachsenen Jungen)’ (Nyr. 17: 418) (J csetteg: 1794: „szájával olly csettegé- seket tudott csinálni, melly a’ tűznek ki-ütéséhez igen hasonlított vala” sz. (Dugonics: Jeles tört. 1: 72: NSz.); 1811—2: „egy juhar lengőn Csettögő levelén pihenni leszállott” sz. (Katona J.: Műv. 3: 271: NSz.); — cset- tëgette sz., csöttög (MTsz.). J: 1794: 'wiederholt knallen, schnalzen’ # (1. fent). — Sz: ~et 1794: wzAycsettegetése sz. (Dugonics: Jeles tört. 1: 72: NSz.); 1831: Csetteget (Kreszn.) | ~tet 1851: Csettegtet (Egyed A. — Ovid.: Átvált. 1: 140: NSz.) || csettent 1831: „Csettent. Causât talem sonum” (Kreszn.); 1845: csit- ten tett gr. (Gondol: Mohikán 2: 131 : NSz.); 1871: csettintett gr. (Beöthy Zs.: Elb. 83: NSz.); — csentent, csetint, csettent, csettint, csőttent (Nyatl.). J: 1831: ’knallen, schnalzen’ # (1. fent). — Sz: ~get 1871: csettentgetett gr. (Beöthy Zs.: Elb. 83: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Tagjai a csattan családjának magas hangrendű változatai. A puska kakasának esetten ését utánzó és jelölő esett, csött (1829: EtSz.) a esetten, csetteg igéből való elvonás lehet. — A esetten 1. jelentése, amely csak meg- ige- kötős alakhoz kapcsolódik, nincs tisztázva, de párhuzamba állítható a N. „meg csettent vagy meg csattant a bátorsága” 'megszeppent’ (Nyr. 17: 418) szólásszerű kifejezéssel. A esetten 4. jelentése a csattan 3., azonos jelentésével együtt további vizsgálatra szorul.
CzF.; Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 252; EtSz. ® ; SzófSz. csettent a.; Bárczi: Bev.3 74, Szótöv. 10; Pais: MNy. 56: 315; Kelemen: Mondsz. 388, 776. — Vö. csattan, csetepaté, csitt-csatt, csötönöz.
cséwe 1548: „Nagy chewe arany”,,,E£ egez ceue uont aranyat” (OklSz. cső a.); 1661: Zséw-orsojával (EtSz. 1: 1168 cső a.); 1664: csőve (Lipp: PKert. 1: 51: NySz. cső a.); — cséré, csive, csive, csive (MTsz. cső a.). J: 1. 1548: ’üreges hüvely, melyre fonalat gombolyítanak ; Weberspule’ # (1. fent) ;
2. 1595: ’csŐ; Rohr’ (Ver. 15); 3. 1711 e.: 'szívócső; Heber’ (Monírók. 27: 101); 4. 1746: ’lófegyver csöve; Lauf, Rohr (einer Schießwaffe)’ (Kováts János: Hadi exerc. 1: NSz.); 5. 1792: ’kukoricacsô; Maiskolben’ (Μ. Hírmondó 2: 544: NSz.); 6. 1862: 'távcső; Fernrohr’ (CzF.); 7. 1895: ’a madártoll alsó, csöves része; Federkiel, Spule’ (PallasLex. 11: 770); 8. 1954: ’kályhacső; Ofenrohr’ (MNy. 50: 214). — Sz: ~s 1753: csévés ’csöves’ (Lippai: Posoni kert. 52: NSz.) I ~1 1792: tsévéllők sz. (Hrabovszky: Sz. Lutza XXVII: NSz.) | Xz 1831/1842: csévéznie sz. (Berzsenyi: Művei 3: 169: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. ijeeá ’cséve; üreges ág, növényi szár; cső, lőfegyver csöve’ (BTJgTblkRed.2 982); cseh céva ’ér, cső’, cívkasz. ’cséve’ ; szik, cieva ’ér, hajszálcső; cső, csévc’ (S1SJ. 1: 168); le. cewa ’cséve; hajszálcső, csatorna’; ukr. R. yiea ’cséve’ (Hrin- éenko 4: 430), ukr. ιμβκα sz. ’sugár, áram; cséve; fatörzs; cső, lőfegyver csöve' (URS1. 6: 385); megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Mindezek az ősszláv *céva folytatói; ennek cétb változatára megy vissza a m. cső (1. ott). — Am. cséve forrásaként főként a big., esetleg a szik. R. céva 'cső; cséve' jöhet számításba. A vegyes hangren- dü szónak a magas hangrend irányában történő kiegyenlítődésére vö. ebéd, eplény, megye, mezsgye stb. A szóeleji szláv c ~ m. cs megfelelésre lásd a cső szócikkében felsorolt példákat. A 3 — 8. jelentés az eredeti 1. és 2. jelentésből fejlődött a cső jelentéseivel párhuzamosan. A 7. jelentés azzal függ ösz- sze, hogy a madártollat csévélésre is használták; vö. ném. Spule ’cséve; a madártoll alsó, csöves része’. — Nem meggyőző az a feltevés, hogy a cséve a cső régi és nyelvjárási csév változatának birtokos személy raggal ellátott alakjából jött volna létre ragszilár- dulással. Az sem valószínű, hogy a cséve e-je járulékhang volna.
Miklosich: Nyr. 11: 119; Melich: NyK, 39: 37; EtSz. 1: 1168 cső a.® ; Beke: FUF. 24: 260, ZSIPh. 16: 323; SzófSz.; Kniezsa:


cseveg:
517
csiüpol
MNy. 39: 9, SzlJsz. 144 ® ; Balassa: Kukorica 98; Molnár N.: Növ. 12. — Vö. ceö.
cseveg 1585: ,»pipulum, -li (Conuitium, tractum a pipatu pullorum): Tsiu a^ozitok [sajtóhiba „Tsiuago zitok” h.]” sz. (Cal. 808); 1604: „Lállo, as: Czevegêc, Dalo- loc”, Czivagoc gr. (MA. Lállo a., Pípio a.); 1615: cziefőgi gr. (Zvon: PázmP. 332: NySz.); 1640: tzivagot gr. (Kér: Préd. 399: NySz.); 1669: tsivog (Szók: Bals. 151: NySz.); 1672: czivog (Nógr: IdvK. 146: NySz.); 1767: Tsivágok gr. (PPB. Pïpio a.); 1805: cseveg (Verseghy F.: Tiszta Magy. 147: NSz.); 1897: Cswet/nefc-csevegnek gr. (Gárdonyi G.: Menyasszony 46: NSz.); — csivvog (MTsz.); csevögő sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’csipog; piepen, piepsen | csivitel; zwitschern’ (1. fent); 2. 1604: ’beszélget, könnyeden társalog; plaudern | fecseg; schwatzen’ # (MA. Lóquitor a.); 3. 1604: ’csahol; belfern, klaffen’ (MA. Obgánnio a.); 4. 1784: ’gagyog; babbeln | gőgicsél; lallen* (SzD. 29). — Sz: ~és 1604: Ozeveges (MA. Argutátio a.).
Hangutánzó eredetű. Madárhangot és más természeti hangot jelenít meg. A hangutánzás síkján összefügg egyrészről a csivitel, csipog, csiápol, továbbá a csicsereg, csiripel, csirke stb., másrészről a fecseg szavakkal, illetőleg ezek rokonságával. — A 2. és talán még a 4. jelentés lehet az eredetibb 1. átvitele, de a 3. valószínűleg az 1.-től eltérő és bizonyos mértékig mégis hasonló hangbenyomás érzékeltetésére jött létre.
EtSz. ® és 1: 1110 csivog a. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 94; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23; Kiss: MNy. 57: 479, StudSl. 10: 197; Kő Benedek: MNy. 58: 89; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. csiápol, csipog, csivitel, fecseg.
csevice 1738: „A dajka . . . sert és czem- czét, és akármicsoda italt igen hidegen és egyszersmind ne igyon” (Magyary-Kossa: Orv- Eml. 1: 345); 1740: cseviczék gr. (Perlici: Házi Orvosságok 18: NSz.); — c'évice, cse- vicce, csevize (MTsz.). J: 1. 1738: ’savanyú- víz; Sauerwasser’ (1. fent); 2. 1792: ’sava- nyúvizes forrás; Sauerbrunnen’ (SzD.); 3. 1881: ’hitvány bor; minderwärtiger Wein* (Nyr. 10: 380); 4. 1893: ’cefre; Abfallobst zum Weinbrennen’ (MTsz.).
Szlovák eredetű; vö. szik. N. síavica ’savanyúvíz’ (Hvozdzik 1: 1307), sŐevica ’ua.’ (Smilauer: Vöd. 466); ez a szik, stava ’nedv, lé, szörp; sóska’ származéka. Etimológiailag összefügg a m. csáva szláv eredetijével. — A magyarba a szik. N. stevica kerülhetett át. A 2. jelentés a csevicekút, csevicés kút stb.-féle kifejezésekből (vö. Rubinyi: Mikszáth 125) keletkezett tapadással. A 3., 4. jelentés az l.-bŐl fejlődhetett, de számolhatunk a csaviszka (1. ott) hatásával is. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 119; Prónai: Nyr· 27: 122 ® ; Valló: Nyr. 33: 562; Ágner: Nyr. 34: 25; Gombocz: MNy. 2: 195; Melich: MNy. 6: 398; EtSz. ® ; Hajnóczi: MNy. 22: 43; Horger: MNy. 23: 130, 131; Moór: Nyr. 60: 62; Smilauer: Vöd. 466; Stanislav: Slov- Juh. 2: 125; Kniezsa: I. OK. 2: 382, SzlJsz. 133®. — Vö. csáva.
cséza 1700: „Az nyargaló sézát 60— 70 forintig valót vegyen kgd” (Nyr. 88: 209); 1708: Tzéfa (PP. 277); 1720: Cséza (HOklSzj. 23); 1735: cséza (OklSz.); 1736: sesza (Nyr. 42: 266); 1742/1881: sezáján gr. (Tóth L: Cziráky J. 2: NSz.) ; 1770 — 80 k.: tzéza (Németh A.: Ezópus 136: NSz.); 1795: csejza (DebrGr. 346); 1838: Czézsa (Tsz.); — csesa (MTsz.); csésza, csézár (ÚMTsz.). J: 1. 1700: ’könnyű, rugós lovas kocsi, homokfutó; Halbkutsche, Kalesche’ (1. fent); 2. [cézsa] 1838: ’kocsikerék; Wagenrad’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. R. chaise ’csé- za; szék, ülés’, ir. felsőném. R. schesa ’ua.’; vö. még ném. T. scheiss ’kocsi’. A német a franciából vette át; vö. fr. chaise ’szék, hord- szék ; utazókocsi, postakocsi’. A porosz posta révén a 17. sz. végén terjedt el német földön, s ugyancsak a postakocsizás útján került a németből a magyarba. — A magyar szóvégi a hanghelyettesítés vagy latino- sítás eredménye lehet, bár gondolhatunk az olaszosított alakú ir. felsőném. R. schesa átvételére is. A szóeleji s-ből lett cs és a szóbelseji z között a képzés helyének mozzanata megcserélődött: cséza > cézsa, majd zöngétlenítŐ hasonulással és alakkeveredéssel újabb változatok jöttek létre. — A 2. (székelyföldi) jelentés kifejlődése vizsgálatra szorul. — Elavulóban levő szó.
Kovács: LatEl. 12; Szarvas: Nyr. 26: 17 ® ; Asbóth: Nyr. 26: 60; EtSz. ® ; Horger: MNy. 30: 195; D. Éltes: FrSz. 49; Bárczi: MNy. 49: 324. (Schulz: DtFremdwb. 1: 106; Gamillscheg: FrEtWb. 201 chaire a.; Storfer: Wörter 231.)
csiápol 1531: ,,es az gyertya ky előttek eegh wala czak alegh [yakol wala” (ÉrsK. 162); 1616: siapolua sz. (Lép: FTük. 112: NySz.); 1803: tsiápolly gr. (Baróti Szabó: Tóldalék 14: NSz.); 1837: Csiapólni sz., Siá- polni sz. (Beke K.: Vegyes Tájsz. 3: NSz.) ; — csiákol, ~ csiápul, csihápol, csijápúnak gr., siápó (ÚMTsz.). J: 1. 1531: ’serceg, sistereg; knistern’ (1. fent); 2. 1616: ’csipog; piepsen I panaszosan csipog; jämmerlich piepsen’ (1. fent); 3. 1803: ’cseveg; plaudern | lármáz; lärmen, Lärm machen’ (1. fent); 4. 1823: ’tengődik; vegetieren, siechen’ (TudGyűjt. 10: 66).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a síró, csipegŐ, sistergő hangmegnyilvánulásokat jeleníti meg. A hangutánzás síkján nyilván¬


csiatagr
518
csibe
valóan rokonságban van egyfelől a sí (si-ri ), sir, sivit, sivalkodik stb. igékkel, másfelől a csipog, illetőleg cikàkol-ïélékkel is. A képzőszerű végződés p~ k váltakozását is a hangutánzó jelleg magyarázza; vö. csiripel ~ csirikkel stb. Ugyanebből a hangutánzó hangsorból való az 1863: „Csiadoz: ijedezve kiáltoz” (Kriza: Vadr. 494) is. — A jelentések a 4. kivételével hangjelenségekre vonatkoznak. A 4. jelentésben használt csiápol különválasztása azonban nem látszik megokolnak. Valószínűleg a 2. jelentés alapján végbement komplikációs jelentés változással van dolgunk: az állandóan panaszosan csipogó kiscsirke vagy a folyton sopánkodó ember tulajdonképpen csak tengődik. Később a 4. jelentést növénnyel kapcsolatban is használni kezdték. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1013 —4 7. és 2. csiápol a.; Skaliéka: SbFil. 11: 91. — Vö. cikákol, csipog, csivítel, sí1.
csiatag* 1772: „üdő jártával a csivatagok- bul ki tisztogatta” (MNy. 45: 341);
1808: Tsiatag (Sí.); — csihatag (MTsz.); csijatag (ŰMTsz.). J: A) fn. 1. 1772: ’ gyökérhajtás; Wurzelschößling’ (1. fent); 2. 1838: ’pózna; Stange | husáng; Knüttel’ (Tsz. Suhatag a.); 3. 1893: ’fiatal erdő; Jungwald’ (MTsz.). B) mn. 1. 1808: ’bokrokkal borított (hely); mit Büschen bewachsen (Ort)’ (1. fent); 2. 1880 — 1/1904: ’semmiházi; hergelaufen I semmirekellő; nichtsnutzig’ (Jókai 63: 28: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a hasonló jelentéstartalmú suhatag részben elszigetelődött változata. Hangalakjára vö. egyrészt suvaszt ~ csuhaszt, másrészt csiha (~ csiva)~ csuha ’a kukoricacső borítólevele’ (MTsz. csuhaj a.). A B) 2. jelentés a főnévi jelentések átvitt értelmű, jelzői alkalmazásában jöhetett létre olyan jelentésmozzanatnak a kiemelésével, mint pl. a gyökérhajtás haszontalansága stb. — Nyelvjárási szó.
Szinnyei: MTsz. 2: 435, 1087 ® ; Mészöly: MNy. 10: 163®; EtSz.; Bátky: MNy. 31: 329, NéprÉrt. 28: 100. — Vö. suhatag.
csiba. 1794: „Ide tartoznak az állatokhoz intézett hangok is: . . . tziba, . . . tzo” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 301: NSz.); 1808: Tsiba (Sándor I.: Sokféle 12: 247: NSz.); 1862: csibi (CzF.); — csibo, csibó (ÚMTsz.). J: A) isz. 1794: ’(kutyához vagy — ritkán — emberhez:) kuss! hallgass!; (an einen Hund oder — selten — an einen Menschen:) kusch! schweig!’ (1. fent). B) fn. [ciba] 1914: ’kiskutya; Hündchen’ (Nyr. 43: 41).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett állatűző szó. Hasonló kutyakergető stb. szó több más nyelvben is van; vö.: big. núőa, N. műőa ’csiba!’; szb.-hv. Síbe ’(kölyökkutya elkergetésekor:) csiba!’; szik. 6iba ’csiba!’; ukr. αμίΰά ’(disznó űzésekor:) kuss!, (kutya kergetésekor:) csiba!’, yiőá, yiőé ’csiba!’; or. N. íjbiMa, ΐμίΜα ’ua.’; vö. még rom. N. tiba, plba ’ua.’. Ezek jobbára egymástól függetlenül jöhettek létre, bár az esetleges kölcsönzés lehetőségét sem lehet teljesen kizárni. — A csiba B) jelentése annak a meglehetősen ritka jelenségnek a körébe vág, hogy állatűző szóból is válhat állatnév; vö. sicc.
Halász: Nyr. 17: 535; EtSz. ® ; Mariáno- vics Milán: Nyr. 46: 271; Puçcariu: Dac. 1: 79; Cranjalá: RumVl. 234; Drimba: Cerc- Ling. 5: 117, 126; Kiss: MNy. 61: 211®.
csibe 1757: „Kajdi Mártonnak két csibéért. . . fizettem” (MNy. 45: 341); 1799: Gzibe (Gyarmathi S.: Affinitas 204: NSz.); 1825 — 7: tsébe (Bernolák kúra a.); 1838: csebe (Tsz. Gzibe a.) ; — ciba, cibi, csiba, csibi, csipe, csübét gr. (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1757: ’kiscsirke; Küchlein’# (1. fent); 2. 1861: ’kislány; kleines Mädchen’ (Merényi L.: Er. népm. 1: 128: NSz.); 3. 1879: ’kereszt- rakás után a tarlón összekapart gabona; nach dem Aufmandeln zusammengeharktes Getreide’ (Nyr. 8: 522); 4. 1919: ’egy villára való széna-, szalmacsomó ; kleiner Haufen von Heu, Stroh, der auf einmal aufgegabelt werden kann’ (ŰMTsz.). B) isz. 1836: csirkehívogató szó ; Lockruf für Kücken (Kassai 5: 200).
Hangutánzó eredetű állathívogató szó, illetőleg ennek főnevesülése. Valószínűleg a csipog, csivítel stb. hangutánzó szavak családjába tartozó, igenévi vagy kicsinyítő képzős származék. A hangutánzás síkján, részben alaki tekintetben is rokona csirke szavunknak. Hasonló hangalakú, a csirke csipogását utánzó, ’csirke’ jelentésű vagy csirke hívogatására használt szavak más nyelvekben is előfordulnak; vö.: baj.-osztr. zib! zib! zibz, zibdl, zibdlo! csirkehívó szó, zibal ’kezes baromfi’ ; szász Sz. cip-cip-cip- cip-cip-cip-cipús csirkehívó szó (MNy. 5: 93); szín, cîba ’csirke’; szik, cipa ’tyúk’; le. éip, cip tyúkhívogató szó; or. ybinaëHOK, N. ιμίιηκα: ’csirke’, N. ybinatu ’madárfióka’ ; oszm. civciv ’csipogás, visítás; madárfióka, csirke’. E szavak legtöbbje között azonban nincs származásbeli kapcsolat. — A m. csibe eredeti funkciója a B) volt. Ennek főnévi használata révén alakult ki az A) 1. jelentés és abból a 2. Az A) 3. és 4. talán a tarló- kaparéknak, az egy villára való szénának, szalmának a kereszthez, boglyához viszonyítva kicsiny, apró csomójára utal. — Török és szláv származtatása téves.
Gombocz: MNy. 3: 113, 5: 394, 7: 354 ®, BTLw. 226, NyK. 45: 10, NytudÉrt. 24. sz. 6; Kertész: MNy. 7: 297; Sági: MNy. 9: 417


csibész
519
csicsereg;
® ; Vámbéry: MBölcs. 146; Csefkó: MNy. 11: 72; EtSz. ® ; Moór: NéNy. 11: 37; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 100; Bárczi: í. OK. 2: 357, Szók.2 35; Kelemen: Mondsz. 696, 699, 706; Molnár N.: Szárny. 31, 77. (Räsä- nen: MSFOu. 48. sz. 230; Vasmer: RussEtWb. 3: 295.) — Vö. csibész, csipog, csirke.
csibész 1834: ,,Csibész: csibeáruló” (P. Thewrewk J.: Vei. szapp. 134: NSz.); 1898: csibész (Dobos). J: 1. 1834: 'csibeárus; Hühnerhändler’ (1. fent); 2. 1897: ’utca- gyerek; Gassenbube | csirkefogó; Gauner’ # (Nyr. 26: 557). - Szí ~kedik 1937/1940: csibészkedtem gr. (József J.: József A. élete 67: NSz.) I ~ség 1937: csibészség (Sauvageot: MFrSz. csibészkedés a.).
Származékszó: a csibe 'csirke’ főnévből alakult -ész képzővel. 1. jelentése elavult; 2. jelentése valószínűleg ettől független alakulás, s vagy közvetlenül a csirkefogó hatására keletkezett, vagy a csirke rövidített alakjából képzett és a csirkefogó közvetlen hatását mutató, rövid életű csirkász ~ csirkás~ csir- kész 'csirkefogó, csibész’ (1897: Nyr. 26: 38, 76, 128, 1 74) argó szó mintájára alakult szintén az argóban. — A magyarból átkerült a cseh be; vö. cseh argó éibéz ’kópé; gazfickó’. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Wolff: Nyr. 26: 38; Csefkó: Nyr. 26: 557; Fabó: Nyr. 38: 466 ®; EtSz. 1: 1015 csibe a. ® ; Germanista: Nyr. 45: 345; SzófSz. csibe a.; Sulán: NyK. 65: 291. — Vö. csibe, csirkefogó.
csibor 1799: „Egy . . . tsibornak ... a’ színe setétszürke, és a’ szárnyfedelein keskeny sárga húzások vágynak” (Fábián J.: Term. hist. 148: NSz.); 1836: Tsibor (Kassai 5: 183). J: 1799: ’Kolbenwasserkäfer’ * (1. fent); szakny.~ok ’Hydrophilidae’.
Nyelvújítási alkotás: a csíkbogár össze- rántásával keletkezett. Eleinte a Hydro- philidae és a Dytiscidae családba tartozó bogarakat egyaránt jelölte. Később a szaknyelvben, majd pedig a köznyelvben is jelen tcsmegoszlás következett be a csíkbogár és a csibor között; manapság a csibor a köznyelvben is főképpen az óriáscsibor (Hydrous piceus) neveként él. — A csíp családjába sorolása téves.
CzF.; Fialovszky: Nyr. 7: 214; NyÚSz.; Csapodi: MNy. 2: 217 ® ; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. csíkbogár.
csibuk 1833: „Ibrahim bey palotájában fogjuk chibukinkat (pipáinkat) színi” (Helmeczy: Jelenkor 2/1: 207: NSz.); 1841: csu- bukját gr. (Nagy K.: Dag. 138: NSz.); 1847: csuiakt (Nyr. 26: 369); — csibak (Nyr. 23: 334); su'buk (MNy. 4: 163); csubik (ÚMTsz.). J: 1833: ’hosszú szárú (török) pipa; Tschi- buk’ (1. fent). — Sz: ~οζ 1854: csibukozott gr. (Degré: Nov. 3: 6: NSz.) | ~ol 1957: csibukol (SzegSz.).
Oszmán-török eredetű, az átvétel körülményei azonban nincsenek eléggé tisztázva; vö. oszm. R. çibuk, oszm. çubuk ’bot; pipa- szár, hosszú szárú pipa’. Megfelelője több más török nyelvből is kimutatható; vö. pl.: kipcs. föbuk ’(fa)tÖrzs’ (Houtsma); tat. fâbôk ’ág, vessző’. Az oszmán-törökből átkerült a balkáni nyelvekbe; vö.: big. uu6$k; szb.- hv. fàbuk; albán çibùk; rom. ciubúc; újgör. τζιμπονκι, τζουμπούκι: ’hosszú szárú pipa’. Más török nyelvekből való a le. cybuch; ukr., or. uyőyK: ’hosszú pipaszár, csibukszár’. — A magyar szó késői felbukkanása arra látszik mutatni, hogy irodalmi vagy kereskedelmi úton, esetleg szerb-horvát közvetítéssel kerülhetett hozzánk. A csángó su’buk ’ua.’ a románból származik.— Az 1266: Chybuk szn. (NyK. 46: 130); 1522: Chÿbok szn. (MNyTK. 105. sz. 30) feltehetőleg kun eredetű, s etimológiailag végső soron összefügg a csibuk közszóval.
EtSz. ® ; Rásonyi: NyK. 46: 130; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 138; Róna-Tas: I. OK. 23: 329. (Miklosich: TE. 1: 43, Nachtr. 98; Sáineanu: InflOr. 2: 137; Lokotsch 447.; Machek: EtSIÖSl. 72; Dmitriev: LeksSb. 3: 35.)
csiccsent 1. becsiccsent
csicsereg; 1803: „Köztte nemis csicsereg széllyel az Égi sereg” (Édes Gergely: Kés. 146: NSz.), de 1. csicseg; 1858: csicserg (Balogh A.: Sümeg 65: NSz.); 1862: csicsérég (CzF.); — csücsörög (MTsz.); csicsorognak gr., csicsörög (ÚMTsz.). J: 1. 1803: ’csivitel, csiripel; zwitschern’# (1. fent); 2. 1832: ’csacsog; schwätzen | fecseg; plappern’ (TudGyűjt. 3: 71); 3. 1838: 'szivárog; sickern I csörgedez; rieseln’(Tsz.); 4. 1858: ’sistereg, serceg; knistern’ (1. fent). — Sz: csicsergés 1831: Csicsergés (Kreszn.) || csicseg“ 1560 k.: „Achantis auis stridula .i. szóló chyczegeö” sz., denever chichegees sz. (GyöngySzt. 244., 3150.); 1603: „Az madaratskák egymáshoz cziczegnek, szőkdeczelnek” (Mih: ÖrökÉ. 112: NySz.); 1838: Csiccseg (Tzs.); 1862: csicsog (CzF.); — csicsëg (MTsz.). J: 1. 1560 k.: 'csicsereg; zwitschern’ (GyöngySzt. 244.); 2. 1838: ’cuppogásra emlékeztető hangot ad; Suatschen <im Matsch watend)’ (1. fent) esicserész 1846: „Ne csicserézz, ne fütyö- részsz” (Csapó D.: Dalfüz. 4: 4: NSz.); — csicserész (MTsz.). J: 1846: 'csicsereg; zwitschern* (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. A kismadarak hangját és más természeti hangot jelenít meg. A hangutánzás síkján kapcsolatban van a cseveg, csipog, csiripel, csivitel stb. szavakkal. Kimutathatók hasonló, de más képzőbokorral alakult hangutánzó sza¬


csicseri
520
csicsóka
vak is; vö.: 1789: tsitserél (Tzinke F.: A ma- gyér nyelv 6: NSz.) ; 1862: csicsérkél (CzF.): ’ csicsereg’ ; vö. még: 1862: „Ott várom be a te csicserikelődet” (Fábián Gr.: Cicero levelei 4: 169: NSz.); 1892: „Volt idő, mikor egy- egy csicsere-csere csíz ha megjelent lombjai között, esemény számba ment” (Babay K.: Balat, tört. 16: NSz.). — A csicseg és a csicserész nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 16: 267; Budenz: NyK. 18: 468; Horger: NytAl.1 35, 37; EtSz. 1: 1020 csicseg a.®; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23.
csicseri 1395 k.: „Cícerpíssa: cicer bor- fo” (BesztSzj. 477 — 8.); 1405 k.: chicer borfo (MNy. 37: 274); 1572: cichiri borso (KBécs. 1572. F3: NySz. 1: 294 borsó a.); 1590: czi- czeri borso (SzikszF. 33); 1664: csicheri borsó (Lipp: PKert. 2: 197: NySz. 1: 294 borsó a.); 1767: Tsitser borsó (PPB. Cicer a.); 1790 k.: Csecseri borsó (Nyr. 85: 210); 1800: cicereborsó (SzegSz. csicseriborsó a.); 1836: Tsitseri borsó (Kassai 5: 292); 1838: Csücsőr borsó (Tsz.); — csícsere-borsó, csincseri-bvr- só (MTsz.); csicsiri borsó (SzamSz.); csicsíri borsó (ÚMTsz.). J: 1395 k.: ’a pillangós virá- gúak családjába tartozó, a bükkönnyel rokon termesztett növény; Kichererbse’ (1. fent); szakny. ~borsó ’Cicer’.
Latin eredetű; vö. lat. cicer ’bagolybor- só’. Ennek etimológiája bizonytalan. A latin szó részben folyamatos továbbélés útján, részben közvetlen kölcsönzéssel, illetőleg különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe: vö.: ang. chick-pea; ném. Kicher(erbse ); fr. pois chiche; le. ciecierzyca: ’csicseri borsó’. A m. cicerborsó a lat. cicer- pisum ’bagoly vagy cicer (faj ta) borsó’ félfordításával keletkezett. Az eredetibb cicer változathoz képest a cs-zŐ formák, valamint az i végű alakok másodlagosak; létrejöttükhöz alkalmasint hozzájárulhatott a Csicser helységnév (1332 — 7: Checher: Csánki 1: 389), amely egyébként eredetében aligha tartozik szavunkhoz. A csicseri borsó változatok tehát népetimológiás értelmezések lehetnek ’Csicser vidékéről származó borsó’-féle jelentéssel. A szókezdő c > cs-re különben vö. még k. lat. cisio > m. csízió. — Német és olasz származtatása nem fogadható el.
Körösi: Nyr. 15: 354, O1E1. 29; Kursinszky: LatJszIrod. 14, 52, 54; EtSz.® és 1: 1021 csicser a.; Dickenmann: AECO. 5: 94; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Machek: ÖSlJmR. 126. (Walde — Hofmann: LatEt- Wb.3 1: 212; Marzell 1: 986; Ernout — Meillet: DictÉtLat.4 119.)
csicsí 1786: „Tsitsi édes Leányom tsitsi. Még meg-telik Anyád tsetsi” (Kónyi J.: Democritus I. 25: NSz.); 1894: csicsí (Nyr. 23: 334). J: 1786: kisgyermek elaltatására használt isz. ; eine Interjektion zum Einschläfern eines kleinen Kindes (1. fent). — Sz: ~gat 1838: Csicsigatni sz. (Tsz.) | ~kál 1898: csicsikál ’alukál’ (Móra I.: Atyámfiái 219: NSz.).
Gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Alapja az 1585 óta kimutatható esi! ’pszt!,csend!, hallgass!’ indulatszó (vö. Cal. 125), amelynek csiget, csigát ’lecsendesít, nyugtat, megnyugtat’ származéka is alakult (vö. 1636: Pázm: Préd. 459, 961: NySz.; vö. még 1810: „Tsíge- tem: Paco, placo, sedo, tranquillo”: Simái Kr.: VSzót. 2: 75: NSz.), és amely a csitít családjával is kapcsolatban van.
EtSz. 1: 1013 7. esi! a.; Kelemen: Mondsz. 358, 529, 844 ®. — Vö. csihad, csitt.
csicskós 1943: „A mai világháború keleti arcvonalán jártaktól hallottam a csics- kás szót” (MNy. 39: 231). J: 1943: ’tiszti- szolga; Offiziersbursche’ (1. fent).
Származékszó. Alapszava a R. csicska ’V-alakú piros paszomány a tisztiszolga zubbonyujjának elején’ (1914 e./1943: MNy. 39: 231). Ennek eredete vitatott: vagy a m. csúcs főnév -ka kicsinyítő képzős származékának elhasonulásos változata, vagy ukrán jövevényszó ; vö. ukr. Kárp. q/q/ca ’virág’. — Az a feltevés, amely szerint a csicska a csíkocska ’rövid csík’ megrövidült alakja volna, nem valószínű. — Szóbeli közlések tanúsága szerint a csicskás már az első világháború előtt feltűnt. A katonai argóban volt használatos. Elavult.
Harsányi: MNy. 39:231,40:60 ® ; Juhász: MNy. 39: 318; Mikesy: MNy. 39: 381 ®.
csicsóka 1773: „tsengŐ fű, tsitsóka, tsuda fa” (Nyr. 19: 42); 1838 — 45: picsóka (MNyTK. 107. sz. 31) ; — csecsóka (ÚMTsz.). J: 1. 1773: ’a napraforgóval rokon növény, melynek megvastagodott gyökérgumói vannak; Topinambur’ # (1. fent); 2. 1801: ’bur- gonya; Kartoffel’ (Teschedik: Rét. ig. 39: NSz.); szakny. ’Helianthus tuberosus’. — Sz: 1807: tsitsókás ’gumós’ (Magy. Fű¬
vészk. 55).
Valószínűleg származékszó, és a csúcs családjába tartozik. Vagy közvetlenül a csrács-ból keletkezett -óka képzőbokorral, vagy a R. csicsó ’csicsóka’ (1. 1808: Sí.) -ka képzős alakulata. A csicsó maga is a csúcs főnév kicsinyítő -ó képzős *csucsó származékának elhasonulásos változata lehet; ahhoz hasonlóan jöhetett létre, ahogyan a búb családjába tartozó N. bibó ’fogantyú, valaminek kiálló búbszerű része’ (OrmSz.) kialakult. A csicsó, csicsóka elnevezés a Helianthus tuberorus gyökérgumóinak görcsös, dudoros voltára utalhat; vö.: csúcs : > csucsor (1. ott), N. csucsorka ’burgonya’ (MTsz.); vö. még N. csicsókás krumpli ’olyan krumpli, amelyből kisebb-nagyobb görcsök, gömböcskék


csiga
521
csiger
dudorodnak ki’ (SzegSz.). — Ha a csicsóka közvetlenül a cs-úcs-ból származik, akkor a csicsó a csicsókából való elvonás eredménye. Az 1. és 2. jelentés a régebbi adatokban nehezen választható szét egymástól. A csicsóka és a burgonya gumói ugyanis többé- kevésbé hasonlóak nemcsak alakilag, hanem felhasználási módjaikat illetően is, s ezért e két növény nevét Össze lehetett cserélni. — A csicsóka szláv és újlatin származtatása téves. A szb.-hv. fàcôka, Ótóövka; szik. N. éiéovka; h. ném. N., szász Sz. tschitschooka: ’csicsóka’ a magyarból való.
CzF.; Munkácsi: Nyr. 13: 364; Balassa: UngRev. 5: 281; Tiktin 1155 picloárca a.; Spitzer: WS. 4: 163; EtSz. ® ; Beke: VasiSz. 3: 159, MNy. 56: 400; SzófSz.; Gáldi: MNy. 39: 368; Dzendzelivs’kyj: StudSl. 6: 126; Molnár N.: Növ. 20; Kiss: MNy. 61: 212 ®. — VÖ. csúcs, csucsor.
csiga 1272: Î „Item Chyga cum una filia sua” szn. (MNy. 10: 39); 1395 k.: „lutana: chÿga I Concha: idem” (BesztSzj. 1118 — 9.); 1467: „Chyga vei Czwg” (OklSz.); 1836: nyaka tsugája gr. (Kassai 5: 218); — csilige (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’egy fajta puhatestű állat; Schnecke’# (1. fent); 2. 1493: ’tenge- lye körül forgó, korong alakú emelőeszköz, amelyet a vájulatába illeszkedő kötéllel mozgatnak; Rolle’ * (OklSz.); 3. 1512 k.: ’csiga- emelŐvel működtetett kínzóeszköz; Folterseil’ (WeszprK. 103); 4. [nyak~, nyaka ~ja] 1560 k.: ’csigolya; Wirbelbein’ (Gyöngy - Szt. 4466.); 5. 1585: ’játékcsiga; Kreisel’ * (Cal. 1094); szakny. ZZc ’Gastropoda’. — Sz; <wz 1512 k.: meg czigazot sz. (WeszprK. 103) I ris 1522: Chygasewswenye (OklSz.).
Ismeretlen eredetű. Figyelmet érdemel és további vizsgálatot kíván az a származtatás, amely szerint elhomályosult folyamatos melléknévi igeneve egy ’teker, csavar’ jelentésű csig- igetőnek. Ez utóbbi esetleg egy ótörök *6ïy- (?~ *&ig-) ’teker, csavar’ szótő átvétele; vö.: Kâây. éïyrï ’kerék’ ; oszm. çzkrtk ’kútkerék, rokkakerék’; tat. 6ïyïr ’kerék’ (Radl.). Az igei alapszóból való származtatást támogatná a csigá-va,l összefüggő csigolya , csigoló, csigolat (1. csigolya a.). — AN. csilige változat feltehetőleg játszi szónyújtás eredménye, némi jelentésmegoszlással főként apró csigát jelöl. A csigá-nak valószínűleg az 1. jelentése az eredetibb, bár a csigavonal, illetőleg a tekeredés jelentésmozzanata alapján a fejlődés a 2.-► 1. irányban is érthető volna. Az elavult 3. jelentés emlékét az elcsigáz ’elgyötör’ származék őrzi. Igen gazdag a szó átvitt értelmű alkalmazása különféle csigához hasonló tárgyra, csigavonalú teker- vényre stb. — Hangutánzó igetőből, valamint görög eredetű vándorszóként való magyarázata nem valószínű; mongol és indo- iráni származtatása téves. A ’csigolya’ jelentésű csiga származásbeli elkülönítése szükségtelen.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 135, MBölcs. 146; Budenz: NyK. 10: 96; Bálint: Párh. 6; Halász: NyK. 18: 450; Alexics: Nyr. 16: 438; Munkácsi: ÁKE. 202; Tolnai: MNy. 9: 197; Pais: MNy. 11: 312®, NévtVizsg. 103, NytudÉrt. 30. sz. 23 ® ; Gombocz: MNy. 12: 386; EtSz. 1: 1028 1. és 2. csiga a.®, 1: 1048 csilige a.; Kertész: Szók. 226; Bedeko- vich: MNy. 21: 196; SzófSz.; Gáldi: Dict- Klein. 115; Décsy: MNy. 51: 458; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 466; Machek: EtSIÖSl. 73, Slavia 28: 279; Sulán: MNy. 60: 426; Steffen: JP. 46: 51. — Vö. csigolya1.
csigabiga 1536: „Honnet hoztad nekem ez chygabygat?” (Pesti: Fab. 6: NySz.); — csiga-boga, csiga-buga, csiga-liga, csiga-riga, csege-biga, csege-bige, csilige-buga (MTsz.); csiga-guga, csige-bugának gr., csigé-bugá (ÚMTsz.). J: 1. 1536: ’furcsa ember; drolliger Mensch’ (1. fent); 2. 1560 k.: különböző mitikus lények megnevezéseként; als Benennung verschiedener mythischer Wesen (GyöngySzt. 4548.); 3. 1590: ’csiga; Schnecke’ (SzikszF. 71); 4. 1598: ’bonyodalom, szövevény; Verwickelung’ (Decsi: Adag. 211: Ny- Sfc.); 5. 1604: ’semmiség; Kleinigkeit’ (Nyr. 12: 38).
Ikerszó: előtagja a csiga főnév, utótagja ennek játszi módon továbbalakított változata. Az elő- és utótag hasonló viszonyára vö. csecsebecse, cserebere, csinja-bínja stb. — Eredeti 3. jelentéséből fejlődhetett az állat tekervényes vonalú háza alapján a 4., illetőleg kicsisége, jelentéktelensége alapján az 5. jelentés. Az 1. és 2. jelentés, amely lehet csupán alkalmi használat is, valószínűleg a 4. jelentéshez kapcsolódik; nemcsak bonyolult, kiismerhetetlen dolgok, hanem különös vagy éppen titokzatos lények megjelölésére is használták a szót. — Az a feltevés, hogy keletkezésében a hangutánzás is szerepet játszott, bizonyításra szorul.
Ihász: Nyr. 2: 449; Kúnos: TanEgy- MNyTárs. 1/3: 248; Schuchardt: Nyr. 18: 433; Simonyi: MNyelv.1 2: 90, TMNy. 357, 365; Beke: KSz. 13: 201; EtSz. 1: 396 biga a., 1: 1027 1. csiga a.; Horger: MNy. 29: 262; SzófSz. csiga a.; Pais: MNy. 50: 275; Gáldi: Szótir. 273; Lakó: ALingu. 12: 232; Papp I.: MNyj. 9: 13; Sulán: MNy. 60: 427.
csiger 1395: ? Cygerd sz. hn. (Csánki 2: 146); 1430 k.: „acinus: chyger” (SchlGl. 2158.); 1577: chwgor (KolGl.: NyF. 45. sz. 25); 1577 k.: chÿgereth gr. (OrvK. 392); 1713: tségért gr. (Kisv: Adag. 530: NySz.); 1763: csiger (Adámi: NySz.); 1789/1882: zsiger (Dugonics: Tárházi 56: NSz.); 1794: csüger (EtSz.); 1807: Tzigora (Nyr. 25: 284); 1835: Csige, csenger, csinger (TudGyűjt. 2: 29);


csigolya1
522
csihés
1841: csegres ez. (MTsz.); 1862: cséngér, csin- gér (CzF.); — cigere, csege, csenge, csen gér, csiger, csigeré, csigir, csigör (MTsz.); csiger (EtSz.); csingir (ÚMTsz.). J: 1. 1395: ? 'savanyú, silány bor; Lauer, Tresterwein’ * (1. fent), 1430 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1788: ’silány gyümölcsbor; minderwertiger Obstwein’ (M- Ny. 20: 139).
Bizonytalan eredetű. Talán török, közelebbről kun-besenyő jövevényszó; vö. CC. éayïr ’bor’; kipcs. cak'ir ’ua.’ (Houtsma); oszm. éakzr ’ua.' ; kar. çayïr 'vodka’ ; ujg. mód. éaeyir ’bor’ (Jarr.); hasonló szók még számos más török nyelvben is. A török nyelvekből származhatnak a kaukázusi nyelvek cäghir, éaghir, Őagur stb. ’bor’ (Munkácsi: ÁKE. 188) szavai. — A török és magyar adatok hangtani megfelelése nem kielégítő, ez teszi kétségessé az egybevetést. — Am. csiger német (vö. ném. Zider ’gyümölcsbor’) és szláv származtatása elfogadhatatlan. — A szb.-hv. Kaj éiger; szín. N. cíger; szik. N. cingjer, Üingir; rom. N. cighir: ’lőre’ a magyarból való.
Munkácsi: Nyr. 13: 365, ÁKE. 188; Halász: NyK. 18: 453, Nyr. 17: 536; Boro vszky: NyK. 24: 335; Gombocz: MNy. 2: 195®, 3: 113, BTLw. 60, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz.®; Németh: MNy. 17: 25, 26; SzófSz.; Kniezsa: Ungjb. 23: 206. (Lokotsch 382.; Vasmer: RussEtWb. 3: 344.)
csigolya1 1211:? ,,Hii sunt ioubagiones Mochou Cigolou” szn. (OklSz.); 1549: ,,Larda Scapulae Chygolya Dorsa” (OklSz.); 1551: chygola (OklSz.); 1551: nyeSichygolaton sz. (Heltai: Bibi. 1: Zz3: NySz.); 1585: tsigalat, tsonraf!] sz. (Cal. 523); — csuguja (MTsz.); csigula (NytudÉrt. 1. sz. 63); csigulya, csugula (UMTsz.). J: 1549: ’a gerincoszlop csontja; Wirbelbein’ # (1. fent).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja nincs tisztázva. Bizonyos, hogy valamiképpen összefügg a csiga szóval. Végződése lehet -Z — -ly -|- -a összetett kicsinyítő képző; vö. bog : N. bugolya, szug ~ zug : zugoly, szeg : N. szegélye. Ha azonban a csïgd-nak ’ teker’ jelentésű igéből való származtatása beigazolódnék, a csigolya -Z gyakorító képzős igei származék igeneveként is megfejthető volna. Igei természetű alapszót sejtet — ha valóban ide tartozik — a személynév! adat, továbbá a csigolat is, amely nem magyarázható egyszerű hangtani változatként. — A csigá-b6\ való származtatásnak jelentéstani akadálya nincs, 1. a nyakcsiga, nyaka csigája kifejezést (csiga a.). A csigolya először a fej forgatását eszközlő nyakcsigolyákra vonatkozhatott — az első szövegadatok összetételek, nyak- előtaggal —, később szórványosan más testrész forgójára is utaltak vele; végül mint bonctani műszó jelöli a gerincoszlop csontozatában a gyűrűszerű alkotóelemek bármelyikét. — A csiga és csigolya viszonyának e szavak indoiráni származtatása alapján való magyarázata téves.
CzF.; Munkácsi: ÁKE. 202; Vámbéry: MBölcs. 146; Pais: MNy. 11: 312®, Névt- Vizsg. 103, NytudÉrt. 30. sz. 23 ® ; Gombocz: MNy. 13: 205, NyK. 45: 11; EtSz. 1: 1029 2. csiga a.; Erdődi: NéNy. 9:214; Szóf- Sz. ; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 19, 59, 63. — Vö. csiga.
csigolya2 1655: ,,A szólót, ha eleg vastag, tzigolya avagy száldok veszszókelis meg lehet kótózni” (ACsere: Enc. 271: NySz. 1: 352 cigolya a.); 1783: Tsigolya-ΪΆ (Molnár J.: Könyvház 2: 429: NSz.); 1798: ? csikolya- fűz (EtSz.); 1806: tsigollya (HOklSzj. 23); — csigalya, csigoja (ÚMTsz.). J: 1655: ’kosár- fonó fűz; Korbweide’; szakny. ’Salix purpurea’.
Vitatott eredetű. — 1. Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. édylo [□: ságlo] ’fűzfa’ (MSz.); osztj. V., O. srryalt 'fűzfa- fajta’, J. sáydA ’nagy fűzfa, homoki fűz' (PD.). Altaji kapcsolat lehetséges. Az egyeztetés csak abban az esetben helyes, ha a magyar szó alak változatai közül a cs kezdetű az eredeti. — 2. Török jövevényszó; vö. török *cigla ’sövény’ (egy *&ig- ’fűz, köt’ igéből). Ebből a cs és c kezdetű, valamint a két és három szótagú alakok is megmagyarázhatók. — Feltehető az is, hogy az ugor korból örökölt csigolya és a török eredetű csigla, cigié keveredett egymással. — Nyelvjárási szó.
Pais: MNy. 10: 71, 11: 314, I. OK. 7: 110®, NytudÉrt. 30. sz. 23, MNy. 62: 71; EtSz.; N. Sebestyén: NyK. 52: 310®; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 19; Räsänen: StOr. 18/3: 27; MSzFgrE.®. — Vö. cigié.
csillád 1825: „tsihed: tsillapodik, szűnik, p. o. hab, zivatar, szél sat.” (SzegSz. 1: 243); — csihad (MTsz.). J: 1825: 'csendesedik (szél, vihar, fájdalom) ; nachlassen (Wind, Sturm, Gewitter, Schmerz)’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. A esi! ’pszt!, csend!’ indulatszóval állhat közelebbi rokonságban, amelynek ike- rítéséből a csicsi! ’aludj !, nyugodj !’ szavunk is keletkezett. Összefügghet továbbá a csitt! indulatszóval is. A csihad szóvége visszaható funkciójú igeképzőnek felel meg. — Nyelvjárási szó.
EtSz. — Vö. csicsí, csitt.
csihcs 18. sz.: „Szabó Mihály mondotta a fatensnek: ha csihessé . . . tetted a feleségemet, kitisztítsad belőle” (Nyr. 40: 422); 1805 e.: csijést gr. (Nyr. 37: 349); 1816: tsihéssé gr. (Nyr. 34: 524); 1861 e.: csihás (Nyr. 34: 525); 19 sz. m. f.: csihis (ÚMTsz.);


csihî-puhi
523
csík1
— csühös (Nyr. 36: 235); csihis (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 18. sz.: ’rosszhírű; berüchtigt | hírhedt; verrufen’ (1. fent); 2. 1873: ’félénk, ijedős; furchtsam | nyavalyatörős; epileptisch’ (Nyr. 2: 188). B)ïn. 1. 1821: ’gonosztevő; Übeltäter I bűnös személy; der Schuldige’ (TudGyűjt. 2: 67); 2. 1847: ’az, akin mindenki kifog; Stichblatt, einer, der die Zielscheibe für jedermanns Spott ist’ (Arany: ÖM. 2: 106).
Ismeretlen eredetű. — A csille alak változatának -s képzős származékaként való magyarázata nem valószínű. Az egy adatból ismert, pontosan meg nem határozott jelentésű csihó (1656: MonOkm. 23: 399: NySz.; 1. még EtSz.) szóval való összefüggése esetleg alaposabb vizsgálatot érdemelne, s talán még a N. csihari szót (vö. 1909: „Maj’kitört acsihari, úgy megijedtem”: NyF. 56. sz. 33) is be lehetne vonni a vizsgálatba. Vö. még N. csiharka ’apróság, gyerek’ (SzamSz.). — Nyelvjárási szó; Arany Toldija révén vált irodalmi szinten is ismertté.
Komáromy: Nyr. 17: 418; Veszprémi: Nyr. 34: 523; Zoltai: Nyr. 35: 93; Kertész: Nyr. 40: 422; EtSz. ®
csihi-puhi 1854: „Hí, hó, . . . csihé, puhé! — Nem halad ez [a szekér]” (Magy. Erd. Kép. 2: 14: NSz.); 1860: csihipuhi (Búd. Kalend. 26: NSz.); 1861: Csihi-puhí! (Merényi L.: Er. népm. 1: 167: NSz.); 1878: suhé- puhé (Nyr. 7: 328); 1885: csuhé-puhé (Nyr. 14: 143); 1887: Csuhi puhi (Nyr. 16: 41); 1898: csihaj, puhaj (Móra: Atyámfiái 104: NSz.); — csihé-csuhé, sihé-puhé, sihipuhi (ÚMTsz.). J: A) isz. 1854: a verés hangjának utánzására; eine Interjektion zur Schallnachahmung des Prügelns (1. fent). B) fn. 1873: ’verés; Schläge | verekedés; Schlägerei’ (Győry V.: Don Quijote 1: 231: NSz.).
Ikerszó: előtagja valószínűleg a suhog, suhint, utótagja pedig a N. puhán ’puffan’, puhog ’pufog’, puhol ’püföl, porol’ stb. (MTsz.) hangutánzó igékkel függ össze. Az ikerítés módjára vö. csetepaté; a tagok szerkezeti felépítésére vö. zuhé, robaj, dörej stb. Az előtag cs kezdetű változatainak kialakulásában és megszilárdulásában az ismert 8^ cs (vö. csádé^ sáté ’sás’; esdfbrit~ sáfo- rit ’szájaskodik’ stb.: MTsz.) váltakozáson kívül talán közre játszhatott a R. és N. csihi (1761 — 87: Orczy: Költ. Holmi 71: NSz.) ~ csihi (1836: Kassai 5: 186; Nyr. 23: 334) ~ csihaj (1876: Bulla J.: Humoros elb. 34: NSz.) lóindító, illetőleg állatterelő, állatkergető szó is.
Szerkesztőség: Nyr. 26: 38; Mészöly: MNy. 10: 162, 163, 164; EtSz. 1: 1034 csihé a.; Pais: MNy. 24: 38; Bárczi: Szók.2 22; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 432; Kelemen: Mondsz. 372, 390, 789, 798 ®, 807. - Vö. puha, suhog.
csihol 1669: „Az hadamat megszállítottam, dóhdny csiholást megtiltván” sz. (Kár: Élet. 1: 91: NySz.); 1784: „tsehelni: atzéllal túz-követ veregetni” sz. (SzD. 81); 1785: tsikolásra sz. (Μ. Hírmondó 695: NSz.); 1792: tziholok gr. (SzD. Tsehelek a.); 1805: tsaholtam gr. (Majzik I.: Kisd. Múzsa 74: NSz.); 1810: TseholÖk gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 57: NSz.); 1817: csoholt gr. (CzÖvek Hír. zsiv. 2: 323: NSz.); 1836: Tsihol (Kassai 5: 207); 1862: csehél (CzF.), csihel (CzF. csahol 2. a.);^ — cihel (MTsz.); csiholt gr., csuholni sz. (ŰMTsz.). J: 1669: \acéllal, kovával stb.) tüzet üt ki; Feuer schlagen’ (1. fent). — Sz: ~ás 1669: 1. fent.
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a kovakőnek acéllal való ütögetése közben keletkező hangot tükrözteti. A hangutánzás síkján összefügghet a cihog és a csahol szavakkal is; ez utóbbival össze is keveredett a hangalakja. — Mongol és török egyeztetése téves.
CzF. ® ; Bálint: Párh. 5; Munkácsi: Nyr. 13: 260, Ethn. 4: 179, Nyr. 25: 17, KSz. 4: 253, 9: 295, Nyr. 57: 88; Gombocz: MNy. 3: 113, BTLw. 60, MNy. 9: 386 ®, 16: 5; Horger: MNy. 8: 456, 10: 9; Paasonen: NyK. 42: 44; Vámbéry: MBölcs. 146; EtSz. ® ; Ligeti: NyK. 29: 277, 49: 208; Skaliéka: Sb- Fil. 11: 88, 98, 100; Moór: NéNy. 11: 38; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23; Grétsy: Szóhas. 112; Ruzsiczky: KazTájsz. 207.
csík1 1113: „Villç Pogran est terminus puteus Ciker [ = Csikér]” hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. oki. 60); 1213/1550: ? Sicu szn. (VárReg. 382.); 1395 k.: „Angíla: chuk hal” (BesztSzj. 306.); 1405 k.: chik (SchlSzj. 805.); 1763: Csék (Adámi: Wb. 13: NSz.). J: 1. 1113: ’ ? hengeres testű, mocsárban, lápban élő halfajta; Schlammbeißer’ #, 1533: ’ua.’ (Murm. 1161.); 2. 1395 k.: ’angolna; Aal’ (1. fent); 3. 1708: ’metélt tészta; Nudel’ (PP. Offa a.); 4. 1779 u.: ’daganat; Geschwulst’ (Miháltz I.: Major 1: 58: NSz.); 5. 1838: ’pióca; Blutegel’ (Tsz.). — Sz: ~aszik 1648: csikaszé) sz. (KárOkí. 4: 291) | ~ász 1652: Csikarna]k fn.gr. (MNy. 42: 77).
Ismeretlen eredetű. A szó i-je eredetibb j-ból való. 2., 3., 5. — s talán részben 4. — jelentése bizonyos külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye lehet. 4. jelentésének kialakulása összefügghet azzal a népi hiedelemmel, hogy a daganatos betegségek állatok útján kerülnek a szervezetbe; vö. rák, torokgyík az ember, béka, pók, egér-a ló stb. esetében. — A magyarból átkerült a környező nyelvekbe; vö. pl.: cseh N. tik ’csík(hal)’, ciky ’tésztacsíkok’, cik ’kék hólyagok (daganatok) a disznó felső ajkán’; szász E. schäk ’csík(hal)’. — Hangutánzó eredete, továbbá az a nézet, mely szerint a sikhal ’síkos hal’ (sík mn. ψ hal ín,) csíkhal ösz- szetételből vonták el, nem valószínű. Ugor


csikar
524
csikland
egyeztetése, mongol, kaukázusi, szláv származtatása téves.
Bálint: Párh. XV; Miklosich: Nyr. 11: 119; Alexics: Nyr. 17: 117; Munkácsi: Ethn. 4: 173, 181, Nyr. 29: 159, KSz. 1: 209 ®, ÁKE. 202; EtSz. 1: 1036 1. esik a. ® ; Melich: Szily-Eml. 33; Mészöly: SzegFüz. 1: 227; SzóíSz. csík 1. a. ® ; Lukács: MNy. 46: 264; Kniezsa: SzlJsz. 815®; Sulán: MNy. 58: 190. (Machek: EtSIÖSl. 73.) - Vö. csíkos.
csík2 1. csíkos
csikar 1469: ? „Valentinus czikar” szn. (MNy. 57: 362); 1784: „tfikorgó tél ( ifikor- ni)” sz. (SzD. 90); 1787: tsikarjon gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 257: NSz.). J: 1. 1784: 'csikorogta! ; knarren lassen | fogat csikorgat; mit den Zähnen knirschen’ (1. fent); 2. 1787: ’kicsikar; abdringen | kizsarol; erpressen’ (1. fent); 3. 1799: 'fájdalmat okoz; zwicken, kneipen’ # (Nagy F.: Pártos J. 44: NSz.); 4. 1889: ’karmol; kratzen | karcol; ritzen’ (Abonyi L.: Pénzes moln. 58: NSz.).
Valószínűleg hangutánzó eredetű, és a csikorog, csikorgat, csikordul családjába tartozik. Lehet, hogy igen régi gyökerekre megy vissza, mivel a csikorogfinnugor eredete számításba jöhet. A csikorog-hni való alaktani viszonyára vö. : csavar : csavarog, facsar : facsarog, kavar : kavarog stb. — Török származtatása téves. — 1. és 4. jelentésében nyelvjárási szó. A 2. jelentés ma a kicsikar igekötős alakhoz kapcsolódik.
Vámbéry: NyK. 8: 136; Budenz: NyK. 10: 96; Gombocz: MNy. 3: 114; EtSz.®; SzófSz. ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 208. — Vö. csikorog.
csikasz 1791: ,,A’ Marhák ... a’ velek nem gondolás, egéfségtelen, és fösvény Legeltetés, és roffz gondviselés által a’ növésben meg-akadályoztatván fennyevéfzek, és tsika- [zok” (Nagyváti J.: A szorg. mezei-gazda 2: 383: NSz.); — csikászoknak gr. (MNyj. 1: 143). J: A) mn. 1791: ’csenevész; verkümmert I sovány; mager’ (1. fent). B) fn. 1879: 'farkas; Wolf’ (Széli F.: Költ. 20: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Eredetileg talán melléknév volt, főnévi jelentése tehát másodlagos lehet; vö. ordas. — A csukló csikló ’forgócsont helye’ szóval való összefüggése nem valószínű; az a feltevés, amely szerint egy *csíkász ’csíkot fogó farkas’ szóból eredne, téves. — Nyelvjárási szó; Arany Toldija révén vált irodalmi szinten is ismertté.
EtSz.®; SzófSz.; Juhász: Melich-Eml. 181; Nagy J.: MNyj. 1: 143.
csíkbogár 1795 k.: „Tsík* bogár, vízi féreg: Hydrocantharus” (Takáts R.: Told. Tv: NSz.); 1800: Tsikbogár (Márton). J: 1795 k.: ’Fadenschwimmkafer’# (1. fent); szakny. Csíkbogarak ’Dytiscidae’.
Összetett szó. A jelzői szerepű csík előtag, amely ugyanezen bogarak R. csíkféreg (vö. 1793 — 7: EtSz. 1: 1037 1, csík a.) nevében is előfordul, azonos lehet a csík1 halnévvel (1. ott). Ebben az esetben a bogár vízi életmódjára utal. Lehetséges azonban, hogy az előtag a csíki“ főnév; az elnevezés alapja ebben az esetben a szegélyes csíkbogár (Dyti- scus marginalis) sárga szegélye vagy pedig a Dytiscini nemzetségbe tartozó bogarak szárnyfedőin látható sávok. — Az Összetétel lehet népi eredetű is. A magyar természetrajzi műnyelv megteremtői tették szakszóvá. A csíkbogár és a csibor közti jelentésmegoszlás csak később következett be.
EtSz. 1: 1037 7. csík a. — Vö. csibor.
csikk 1905 k./1954: „Magam 1905 körül, Budán hallottam először csikk formában és ’ cigaretta vég’ jelentéssel” (Nyr. 78: 90); 1907: esik (NyF. 48. sz. 61). J: 1905 k./1954: '(kialudt vagy eldobott} cigaretta- vagy szivarvég; Zigaretten- oder Zigarrenstümmel’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ném. argó Tschick, Schick (Wolf: RotwWb. 334); fr. chique; ol. cicca: ’szi varcsonk ; rágódohány’; szín, óik ’szivarcsonk’ (EtSz. 1: 1038); cseh argó Üik 'cigarettavég’. Végső forrása tisztázatlan: 1. A cigányból való; vö. balkáni cig. tchik, djik, erdélyi cig. cik, németországi cig. tschik: ’piszok, mocsok’; a szó kimutatható még más európai cigány nyelvjárásokból is; megfelelője megvan az óindben. E származtatás jelentéstani szempontból megerősítést kíván. — 2. Az olaszból került a többi európai nyelvbe; ez esetben az olasz szó a latin ciccum, ciccus ’gyümölcs magháza, csutka; apróság, semmiség’ (< gör. *κίκκος ’ua.’, vö. gör. κικαϊος ’ua.’) szóra menne vissza. Ez az etimológia magyarázatlanul hagyja a német, a magyar, a szlovén és a cseh szó egyszótagúságát. — A magyar szó közvetlen forrása bizonytalan; legvalószínűbb, hogy a bécsi németből került át, de — a többszörös átvétel lehetőségét mérlegelve — számításba vehető a szlovénból vagy (a szó végső forrásának tisztázása után) a cigányból való átvétel is. — Az argó, illetőleg az alacsonyabb szintű köznyelv szava.
EtSz. 1: 1038 3. esik a.; Loványi: MNy. 35: 49 ®; Zolnai B.: Nyr. 78: 90®, Pais- Eml. 514; Kniezsa: SzlJsz. 613; Sulán: MNyj. 7: 69. (Gamillscheg: FrEtWb. 220; Storfer: Wörter 188; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 925; Wolf: RotwWb. 334, ZigWb. 236.)
csikland 1577 k.: „mykor ajon gyomrot . . . gÿakdoffa es chÿklangÿa”, chÿklandÿk


csikló
525
csikó
(OrvK. 248, 361), de 1. csikói; 1585: Tsik- londom gr. (Cal. 1070); 1590: tsiglandgya gr. (Kár: Bibi. 1: 665: NySz.); 1717 Θ./Ι804: csiklándja gr. (Bethl: Élet. 37: NySz.); 1777: csiklantsa gr. (Szeli K.: Bábamesterség 348: NSz.); — csiklind, csiklint (MTsz.). J: 1. [csikland] 1577 k.: ’csiklandoz; kitzeln’# (OrvK. 248) ; 2. [csiklandik] 1577k.: ’viszket; jucken’ (OrvK. 361). — Sz: ~ós 1577: chyklandos (KolGl.: NyF. 45. sz. 24) I ~oz 1584: csiklandoz (Born: Préd. 620: NySz.) || csikói 1214/1550.· ? „loubagiones . . . Cico- Ion, Varnogio” sz. szn. (VárReg. 329.); 1766: „Rázzák, tsípdesik, hideg-vízzel öntözik, tsikolják, dörsölik” (Weszprémi: Bába mest. 76: NSz.). J: 1766: ’csiklandoz; kitzeln’ (1. fent) II csiklik 1816: „Tsiklik, tsiklán- dik, L. titillat” (Gyarmathi: Voc.). J: 1816: ’viszket; jucken’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád; töve vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: cser. KII.
U. tízyvlt- ’csiklandoz’; 1p. N. cágáldut'tet, ÜarâlduVtet ’ua.’. A szabálytalan hangmegfelelést talán a szavak hangfestő jellege magyarázza. Más nyelvcsaládokban is hangfestő jellegű szavak jelölik ezt a fogalmat; vö. : lat. titillare; or. ujeKomámb; ném. kitzeln: ’csiklandoz’.
MUSz. 367 ®; Donner: VglWb. 1: 114; Simonyi: Nyr. 38: 291; Wichmann: FUF. 11: 191 ® ; EtSz.; NyH. 0-7; SzófSz.; Benkő: Nyjtört. 68; MSzFgrE.®. — Vö. csikló.
csikló 1777: „csikló v. ostromló nyelv” (Szeli K.: Bábamesterség 18: NSz.). J: 1777: ’női szeméremtest része; Kitzler’ (1. fent).
Származékszó: a csiklik ’csikland’ ige folyamatos melléknévi igenevének főneve- su lésével keletkezett. A nyelvújítók — elsősorban Bugát Pál — terjesztették el. — Orvosi szakszó.
EtSz. 1043 csikland a. ®. — Vö. csikland.
csíkinak 1590: „Cocetum sic dictum, quod ad ignem coquatur: Gzik mák” (Sziksz- F. 144); 1708: Tsík-mák (PP.); — csíkmakk (MTsz.); cs*ékmák (EtSz. 1: 1037 7. csík a.). J: 1. 1590: ’egy fajta főtt tészta, metélt; in kochendem Wasser gekochte kleine Teigstücke, Nudeln | mákos metélt; mit Mohn bestreute Nudeln’ (1. fent); 2. 1908: ’ tésztaszűrő ; Durchschlag’ (NéprÉrt. 9: 179).
Összetett szó: előtagja a ’metélt* jelentésű csík1, utótagja a mák főnév. Keletkezése, az összetétel elemeinek egymáshoz való viszonya nincs tisztázva. Föltehető, hogy az azonos jelentésű mácsik alapjául szolgáló * mákcsík összetétel szóelemeinek a tréfás fölcserélésével alakult, bár e föltevésnek — minthogy a mácsik csak későbbről ada- tolható — időrendi nehézségei vannak. Megalkotásában és elterjedésében bizonyára közre játszott az is, hogy alakilag igen hasonlít a valódi ikerszók labialis utótaggal alakult típusához; vö. N. csont-bont ’apró csont’, csóré-bőré ’meztelen’, csuri-muri ’hit- vány, haszontalan’ (MTsz.). 2. jelentése tapadással keletkezett egy feltehető *csík- mákszedő, -szűrő összetételből; vö. 1832: Mácsik-szedÓ, Mácsik-szürő (Kreszn.).
EtSz. 1: 1037 1. csík a. — Vö. mácsik.
csikó 1213/1550: ? „ludice Simiragdo comite, Priftaldo Chikou” szn. (VárReg. 267.); 1358-9: Cykou szn. (MNy. 16: 152); 1466: ? Chethko szn. (OklSz.); 1522: ? Cheko szn. (MNyTK. 86. sz. 38); 1525 k.: „Poled- rus: wehem vei Chythko” (MNy. 11: 82); 1533: czetko (Murm. 467.); 1566: czitko (Helt: Mes. 295: NySz.); 1585: Tsiko (Cal. 370); 1752/1897: csikkó (Csíksomlyói miszt. 120: NSz.); 1818: Csiku (Zakál Gy.: őrség 70: NSz.); 1889: csikót gr. (Dóczi L.: Párok 268: NSz.); — szitku (MTsz.); csika, csítkó, csytkó, sitkó (ÚMTsz.). J: 1. 1213/1550: ? ’ló, szamár stb. kicsinye; Fohlen, Füllen’ * (1. fent), 1525 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. [sárga csikó] 1844/1899: ’aranypénz; Goldfuchs’ (Czuczor: KM. 1: 204: NSz.); 3. 1898: ’puska (a diáknyelvben); Spickzettel, Eselsbrücke (in der Schülersprache)’ (Dobos); 4. 1957: ’király (a kártyában); König (als eine Figur der Spielkarte)’ (SzegSz.). — Sz: 1384:
7 Chykos szn. (OklSz.); 1630: Czitkos kabalat (HOidSzj.); 1721: Csíkosok fn. gr. (MNy. 57: 488) I ~zik 1645: tsikozik (CorpGr. 316) | ~skodik 1771: csikoskodni sz. (MNy. 60: 223).
Származékszó: a csikó hívogatására, illetőleg terelésére használt esi, csid, csit, eset szavakból keletkezett -kó kicsinyítő képzővel. Beletartozik tehát az állithívogatók- nak, illetőleg az állathívogatóból keletkezett állatneveknek a csoportjába; vö. cica, koca stb. Legközelebbi kapcsolatban a csiná- val és a főnévként is, csikóhívóként is ada- tolható csidu-va\ van; vö. 1831: „Csidu: kis csikó” (TudGyűjt. 7: 74; 1. még EtSz. 1: 1025 csidu a.). — Az eredeti 1. jelentésből tréfás átvitellel keletkezett a 2. A 3. a diáknyelvben alakult ki, de már elavult. A 4. jelentés azzal kapcsolatos, hogy a játékkártya királyán lófej is látható; ez a jelentés a nyelvjárásokban eléggé elterjedt, és valószínűleg korábbról is adatolható, mint a rendelkezésünkre álló forrásokból. — Török és kaukázusi nyelvekből való származtatása téves. — A csikós származék néhány szomszédos és távolabbi európai nyelvbe is bekerült.
CzF.®; Budenz: NyK. 4: 166, 10: 96; Vámbéry: NyK. 8: 136, MEr. 213, 503, M- Bölcs. 146; Munkácsi: Nyr. 11: 57, NyK. 17: 94, Nyr. 13: 259, KSz. 1: 123, Nyr.


csikorog-
526
csilingel
29: 150, ÁKE. 203; Alexics: Nyr. 16: 438; Asbóth: NyK. 33: 121 ® ; Wichmann: MNy. 4: 215; Gombocz: MNy. Ί: 357 ® : EtSz. ® ; Mészöly: NéNy. 1: 207, ÓmSzöv. 85; Lovas: MotsHong. 158; SzófSz.; Végh: Békés 111; Berrár: MNy. 47: 172, 202; Moór: NyK. 53: 92, ALingu. 9: 150; Bárczi: I. OK. 2: 357, Bev.3 76, Szók.2 35; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 18, MNy. 49: 196; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 69; Kálmán: MNy. 49: 195; Katona I.: Ethn. 68: 109; Hutterer: ALingu. 9: 353; Simon: MNy. 56: 444; Molnár N.: Áll. 12; Kelemen: Mondsz. 750, 784; Sulán: Ny- K. 65: 294. — Vö. csina.
csikói 1. csikland
csikorog· 1416 U./1450 k.: ,,mikent Likőr / a* zenaual megtèrhèltètet zèkèr” (BécsiK. 218); 1513: cicorog (NagyszK. 247); 1519 k. : cicorog (DebrK. 600); 1863: csekerög (Kriza: Vadr. 510 Nyiszorog a.); — csitarag, csitorgván sz., csitorog (MTsz.); csikorog (Nyíl· 69. sz. 16); csikarog, csitargás sz., csitarog (ÚMTsz.). J: I. L4J6 U./1450 k.: ’<tárgy> éles, ritmikusan ismétlődő bántó hangot ad; knarren’# (1. fent); 2. 1604: '(élőlény ) fülsértő hangot ad; schreien’ (MA. Strix a.); 3. 1754: ? ’szenved ; leiden’ (Tarnóczy J.: Holtig-v. Barátság 162: NSz.), 1807: ’ua.’ (Kisfaludy S.: Regék 2: NSz.); 4. 1784: ? ’fagy; es friert’ (SzD. 90), 1833: ’ua.’ (Péczely: Lant 2: 49: NSz.); 5. 1790: ’nyo- morog; darben’ (Dugonics: Arany pereczek 15: NSz.). — Sz: csikorgás 1493 k.: chykor- gaas (FestK. 378) || csikorgóit 1416 U./1450 k.: ,,íme én Likorgatoc tv reiatoc” (BécsiK. 218); 1813: csikargatták gr. (Ajtay Sám.: Erk. Tört. 169: NSz.); — csítorgat (MTsz.); csikorgassa gr., csicsàrgattya gr. (Nyatl.). J: 1416 U./1450 k.: ’mit den Zähnen knirschen, knarren lassen’ # (1. fent). — Sz: ^ás 1416 U./1450 k.: Likorgatafanac gr. (BécsiK. 262) II csikordiil 1860: ,,mozdulatára vas láncza csikordult” (Szigeti Album 95: NSz.). J: 1860: ’rövid csikorgó hangot ad; einmal knarren’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: osztj. V. tikarta ’csikorog, recseg’; votj. Sz. jukirt- ’röfög, nyikorog’; md. É. tsikur, tsikor ’csikorgás’, tsikordoms ’csikorog, cserreg (szarka)’, Μ. tsikar ’csikorgás’. A közös eredet ezekben a szabálytalan hangmegfelelésű, hangutánzó szavakban nemigen bizonyítható. A szóvégek jellegükben inkább a magyarban való keletkezésre látszanak utalni. Az -r képzőelem azonban mindenesetre korán csatlakozhatott a hangutánzó tőhöz. A tőbelseji k~ cs~ t stb. váltakozásokat a hangutánzó jelleg magyarázza.
Budenz: NyK. 18: 468; Simonyi: NyF. 11. sz. 60, 62; Wichmann: FUF. 11: 191 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Steinitz: OstjGramm. 159; Bárczi: Szók.2 23, 28; Kelemen: Mondsz. 388; MSzFgrE.®. — Vö. csikar.
csíkos 1787: ,,A’ melly [szín-] elegyedést . . . tsikosnak mondottak” (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 3: 374: NSz.); 1790: tsikos (Μ. Kurir 1205: NSz.); 1843: síkos (Életk. 2/5: 429: NSz.). J: 1787: 'csíkozott, sávos; gestreift’ # (1. fent) || csík 1799: ,,Streif . . . húzás, tsík” (Márton Streif a.); 1815: csikjait gr, (Kazinczy: Munkái 6: 273: NSz.). J: 1799: ’sáv; Streifen’ # (1. fent) | ~oz 1799: megtsikozni sz. (Márton Streifen a.).
A szócsalád mindkét tagja magyar fejlemény. A csikós a esik1 -s képzős származékának ’csíkozott, sávos’ jelentésében való — tudatos vagy népi — alkalmazása annak alapján, hogy a esik1 hosszanti sávokkal tarkított testű halfajta. A esik2 elvonás ebből a csikos-ból. — A esik2 átkerült a csehbe; vö. cseh N. fák 'bizonyos hímzés, kivarrásféle’. - - Finnugor egyeztetése és török származtatása nem fogadható el.
MUSz. 367; Vámbéry: MEr. 481; Budenz: NyK. 17: 462, 476; Munkácsi: ÁKE. 203 ® ; EtSz. 1: 1038 2. csík a. ® ; SzófSz. esik 2. a.; Sulán: MNy. 58: 191. — Vö. csík1.
csilingel 1845/1951: ,,Minden eszmém tündércsengetyű volt, Mely bűbájosán csi- lingele” (Petőfi: ÖM. 1: 306: NSz.); 1865: csilinköl (Nyulassy A.: Kátyol. 52: NSz.); 1879: csilingonyi sz. (Nyn 8: 139); 1882: csillingeltek gr. (Kazár E.: Ősök 5: NSz.); — csilingël, csilinköl (MTsz.). J: 1845/1951: 'sehr hell, länger klingen’ # (1. fent). — De vö. 1839: „csilink, csölönk: esengetyű” (MTsz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a csengettyű vékony, magas hangját jeleníti meg. A hangutánzás síkján közeli rokonságban van egyrészt a csingilingi-vel, másrészt a cseng családjával. Hasonló alakú és jelentésű szavak vannak a szlovákban is; vö. szik, ciling, cililing ’csingilingi’, cilingat 'csilingel’. Ezek szintén hangutánzók. — Csengést, pengést kifejező indulatszószerű használatban is kimutathatók az 1839-i adatnak megfelelő, -Z nélküli alakok; vö.: 1859: „Csiling, cseleng, Még sarkantyúja is peng” (Mindszenty G.: Költ. 226: NSz.); 1887: ,,Becsengetek hát most e versikével Csilin- giling! szivednek kapuján” (Radó A.: Versek 9: NSz.); ezek feltehetően tudatos elvonások a hangutánzó igéből.
Gombocz: MNy. 12: 387 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23, 26; Köves- Zulauf: UrAltJb. 32: 240. (Machek: EtSIÖSl. 59.) — Vö. csendül, cseng, csingilingi.


csilla.
527
csillámlik
csilla 1795 k.: „Tsilla: káka töve (étek)” (Takáts R.: Told. T. v.: NSz.); — ceZZa, cilla (MTsz.); céla (MNy. 34: 173). J: 1. 1795 k.: ’káka; Binse’ (1. fent); 2. 1836: ’nád hajtása; Rohrsproß’ (Kassai 5: 191); 3. 1839: ’gyékénybél; Mark des Rohrkolbens’ (xMTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a csillog ige tövének igenévi alakulata. Az alakulás jelentéstani háttere nincs kellőképpen tisztázva; esetleg arra lehet gondolni, hogy a könnyen korhadó vízi, mocsári növények foszforeszkáló tulajdonsága az alapja. — A grúzból való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 29: 110, ÁKE. 204; EtSz. 1: 1049 1. és 2. csilla a., 1: 634 2, cella a.; Bátky: MNy. 34: 172 ®. — Vö. csillag, csillám, csillár, csillog, silák, siláp1.
csillag; 1373: ,,Nicolaum dictum Chy- lagh” szn. (OklSz.); 1388: ? Chilak szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „A* Lillagoc kèdeg attanac világot 9 çrizètekbèn” (BécsiK. 105); 1519 k.: czyllac (DebrK. 328); 1549: cylagost sz. (OklSz.); 1585: tsillâg (Cal. 18); 1854: csellag (Spetykó G.: Gyöngy. 154: NSz.); — csellag (MTsz.); csílagos sz., csillog, sillag (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’este látható égitest (a Hold kivételével); Stern | csillagzat; Gestirn’# (1. fent); 2. 1549: ’csillag ábrázolása, ilyen alakú jel, jelvény, szimbólum; Sternchen als Zeichen, Abzeichen, Symbol’# (1. fent); 3. 1636: ’ki- emelkedő személyiség; hervorragende Persönlichkeit’# (Pázmány: ÖM. 7: 312); 4. [csillagom] 1770/1914: ’kedvesem; mein Herz, mein Schatz’ (Bokréta 38: NSz.); 5. 1791: ’szem, szeme fénye; Auge, Augenlicht’ (Geodri J.: Oktatás 356: NSz.) ; 6. 1811 : ’fehér folt «(főként ló homlokán); Blesse <bei Pferden)’ (György L.: Énekek 140: NSz.; de 1800: Tsillag lónév Peretsenyi Nagy L.: Leta 36: NSz.); 7. [a csillagát] 1849/1902: enyhe bosszúság kifejezésére; zum Ausdruck milden Verdrusses (Arany: Kk. 1: 100: NSz.); 8. 1854: ’csatacsillag, szeges buzogány; Morgenstern, Kriegsflegel’ (Szathmáry K.: Sirály 2: 130: NSz.); 9. 1905: ’zsírgömböcskék a húslevesen; Fettauge auf der Fleischsuppe’ (NyF. 16. sz. 46); 10. 1906: ’az órainga rózsája; Pendelgewicht’ (NyF. 33. sz. 21). — Sz: ~ozik 1513: „cillagozo feneffeggel cillagozuan” sz. (NagyszK. 119) | ~os 1527: cyllagus (ÉrdyK. 560) I ~oz 1588: ^tegcsillagoztatá sz. (RMKT. 4: 213) I ~zat 1604: Czillagzat (MA.) | ~talan 1604: Czillagátlan (MA.); 1822: csil- lagtalan (MNy. 11: 256) | ~asz 1789: tsillagász (Orczy: KöltSz. 239: NySz.) | ~ászát 1800: tsillagászat (Nyúlás F. : Orvos vizek 1: 8 : NSz.) I ~da 1858: csillagda (NyÚSz.) | ~osodikl867: csillagosodik (Áldor I.: Forr. költ. 325: NSz.).
Származékszó: alapszava ugyanaz, mint a csillog és csillan igéké (1. csillog ). A -g képző a harag, világ, virág, R. daganag ’daganat’ stb. képzőjének, továbbá az -atag, -eteg képzőbokor -g elemének felel meg. Lehetséges, hogy ez a -g képző eredetét tekintve azonos a -g gyakorító képzővel, s így a csillag főnév és a csillog ige egymásnak csak szóhasadásos változata. — Az 1. jelentés kialakulása a csillog ige alapján érthető. E jelentésében a csillag kiszorította a használatból a R. húgy ’csillag’ szót. A többi jelentés az I. alapján magyarázható. — Török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 37, 146; Budenz: NyK. 10: 96, MUSz. 368®; Bálint: Párh. 6; Simonyi: Nyr. 6: 297; Halász: Nyr. 9: 59, NyK. 33: 28; NyH.1"7; Balassa: TMNy. 123, Nyr. 63: 6; EtSz.®; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 221; Toivonen: NyK. 50: 451; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 3; Bárczi: MNy. 46: 228; Pais: MNy. 49: 433; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 9; D. Bartha: MNy. 51: 27, Szóképz. 69. — Vö. csillog.
csillámlik 1585: ,,fulgeo: Fénlôm, twn- dôklôm, tsillamlom, villámom” (Cal. 439). J: 1585: ’schimmern’ # (1. fent) (| csil- lámik 1585: ,,corusco: Villámlok (auagy) villamlom, tsllámom [0: tsillámom]” (Cal. 264). J: 1585: ’meg-megcsillan ; schimmern’ (1. fent) Il csilláin 1673: ,,Fényes bogarak avagy tsillámok” (Com: Jan. 43: NySz.); 1836: tsillamjától gr. (Fazekas Μ.: Vers. 33: NSz.). J: 1. 1673: ’szentjánosbogár; Johanniswürmchen’ (1. fent); 2. 1763: ’vil- lám; Blitz ’(Adámi: Wb. 14: NSz.); 3- 1787: ’csillogás; Schimmer’ (NyÚSz.); 4. 1854: ’máriaüveg; Marienglas, Katzensilber’ (Magy. Érd. Kép. 3: 61: NSz.; de 1803: csillámföld ’ua.’: Márton Katzensilber a.).
A szócsalád alapja, a csillámik ige származékszó: a csillog tövéből keletkezett moz- zanatos képzővel. Alaktanilag a csúszik : > csuszamik, folyik : > folyamik, fut : > futáraik stb. igepárok második tagjával azonos felépítésű. Ä képző előtti á másodlagos (hasonlóan a villog családjába tartozó vil- lámlik, R. villámik igében is). Az ilyen képzésű igék a régi nyelvben gyakoriak voltak, ma főképpen továbbképzett származékokban élnek (pl. csuszamlik, folyamodik, futa- modik), így a régebbi csillamik-Qt is kiszorította annak -l gyakorító képzős csillámuk származéka. — A csillám főnév elvonás a csillámlik vagy csillámik igéből. — Az egy adatból ismert becsillámék ’belopó- zott’ (vö. 1583 u.: Nyr. 11: 31 és EtSz. 1: 1053 csillámik a.) idetartozása lehetséges, de nincs bizonyítva.
CzF.; Halász: Nyr. 8: 490; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 25; Simonyi: AkNy-


■csillapít
628
csillog
Ért. 9/12: 31, NyK. 17: 47; EtSz. 1: 1051 csillag a.®; Tolnai: Nyúj. 211; Techert: MNy. 33: 15; SzófSz.®. — Vö. csillog.
csillan 1. csillog
csillapít 1608: „hazánkban föll röd- zentt tumultusnak 1θ cséllepétésére . . . gyűi- tett vala egyben” sz. (RMNy. 3/2: 124 — 5); 1617: „Az kôssegnek zôndôleset le csillapet- ianaiak” (Lép: PTük. 2: 99: NySz.); 1760: Tsillapiták gr. (Moln: JÉpül. 96: NySz.); — csiplagit, csiplakit (MTsz.). J: 1. 1608: ’nyugtat; beruhigen [ mérsékel; lindern, stillen’* (1. fent); 2. 1822: ’késleltet; zu- rückhalten’ (Wagner: Phras. Alvus a.) || csillapodik 1669: „A sötétben mindenek el tsillapodnak” (Pós: Igazs. 1: 275: NySz.); 1685: csilapodása sz. (Tarn: JóAk. 60: NySz.); 1784: tsillappodására sz. (Μ. Hírmondó 111: NSz.). J: 1. 1669: ’megnyugszik ; sich beruhigen | enyhül; sich lindern’ * (1. fent); 2. 1719: ’leülepszik; sich niederschlagen’ (OklSz.) II csillapul 1806: ,,a’ tsilapúltt Otzeán tűkört tsinál a’ Hegynek” sz. (Csokonai: Gál. 3: NSz.). J: 1806: ’sich beruhigen, sich lindern’ # (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád; vagy ősi -örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö. zürj. V. íéev ’csen- des, halk; csend’, Sz. têçl ’ua.’, I. iáé ’ua.’, KP. cöl ’csendes, hallgatag’ (Gén.). A szó hangfestő eredete miatt a magyar és a zűrjén megfelelők külön nyelvi fejlemények is lehetnek. Az egyeztetés valószínűségét csökkenti, hogy a magyar szónak csak egy rokon nyelvben van megfelelője. Ezért inkább a belső magyar eredet látszik valószínűbbnek. — Az alapszóhoz nyilván korán csatlakozó -p mozzanatos funkciójú képzőelem.
Wichmann: FUF. 11: 191, 203 ®;
NyH.0-7; EtSz.®; Uotila: SyrjChr. 166; SzófSz.; BenkŐ: Nyjtört. 65; MSzFgrE.®.
csillár .1831 e.: Csillár (NyÚSz.); 1838: „Csillár . . . der Glühwurm, das Johanniswürmchen; das Flinserl” (Tzs.); 1842: csilá- rok gr. (P. Horváth L.: Kaieid. 2: 84: NSz.). J: 1. 1831: ’szentjánosbogár ; Johanniswürmchen’ (1. fent); 2. 1838: ’vékony csillámlemez; Glimmerblättchen’ (1. fent); 3. 1842: ? ’több égős világítótest; Kronleuchter’ * (1. fent), 1843: ’ua.’ (Életk. 2: 1. 46: NSz.). — De vö. 1791: „Tsillár-füv&t (herba Paris”) (Csapó: Orvosló könyvetske 247: NSz. ; vö. még EtSz. 1: 688 cillár a.).
Nyelv újítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel; vö. hordár, szakadár, tanár stb. — Jelentései a csillog alapján érthetők. A 3. jelentés kialakulására és köznyelvivé válására hathatott a ném. Leuchter ’gyertyatartó’, Kronleuchter ’csillár’ is. 1. és 2. jelentése elavult. — Az 1791-i Tsillár-idetartozása nem bizonyos.
NyÚSz. ® ; Kardos A.: Nyr. 41: 259; Szűcsi: MNy. 11: 255; EtSz. 1: 1052 csillag a. ® ; Tolnai: Nyúj. 142, 210, 217; SzófSz. ® ; Kovalovszky: Nyműv. 77; P. Balázs: Nyr. 85: 253. - Vö. csillog.
csille 1285/1358: „De curribus leuioribus Chelle vocatis” (OklSz.); 1464: Chylles sz. szn. (OklSz.); 1529: czellye (OklSz/); 1579: tfilÿe (MNy. 62: 102); 1585: tsillye haio (Cal. 896); 1619: Czillie malom (OklSz.); 1668: Csele malom (OklSz.); 1812/1890: csihe (Szemere Pál: Munkái 2: 219); — esijje (MTsz.); esi je, esi je, csíjje (ÚMTsz.). J: 1. 1285/1358: ’könnyű kocsi; leichter Wagen’ (1. fent); 2. 1529: ’egy kocsira való rakomány; Wagenladung’ (1. fent); 3. 1559: ’boglya; Heuhaufen’ (OklSz.); 4. 1585: ’tutaj; Floß | csónak; Kahn’ (1. fent); 5. 1843: ’szállító- kocsi bányákban, építkezéseken stb.; Förderwagen, Förderhund’ * (Bloch Hund a.). — Sz: /4s 1464: szn. (1. fent) ; 1714: Csillyes (OklSz.).
Ismeretlen eredetű. — Nem lehetetlen, hogy a csilleszekér, csillehajó összetételből vagy jelzős szerkezetből vált ki, bár ezt a lehetőséget a szótőrténeti adatok nem erősítik. Ebben az esetben maga a csille a cselleng (1. ott) családjába tartozó igenévi alakulat lehetne. Számításba jöhet német jövevényszóként való magyarázata is; vö. ném. Zille, Zülle ’folyami hajó; csónak <a Duna, Elba és Odera vidékén)’; vö. még kfn. zülle, kései ófn. zúlla ’ua.’. A német szó szláv eredetű, s etimológiailag a m. csona/c-kal is összefügg. — Akár az 1., akár a 2. jelentés az eredeti, a jelentések kialakulása érthető (1. a csámesz ’dereglye, ladik; vontatószekér’ szócikkét is). Az 5. valószínűleg tudatos átvitel eredménye. — Az 1323: „ad fontem CÆyZZekutha wlgariter nuncupatum” (OklSz.) adat idetartozása erősen kétes. Az 1461 k.: Celer szn. (MNyTK. 105. sz. 5) és az 1522: Chejjelleer szn. (MNyTK. 105. sz. 27) sószállító hajósokra vonatkozik; idetartozásuk tehát feltehető. — Olasz származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási, illetőleg 5. jelentésében általánosan ismert szaknyelvi szó.
Körösi: Nyr. 13: 451, O1E1. 30; Lumtzer— Melich: DOLw. 84; Veszprémi: Nyr. 34: 524; EtSz. 1: 1054 1. csille a. ® , 1: 1057 csillye a.; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Hegedűs: MNy. 47: 59; Kniezsa: MNy. 61: 139®, 141. (Vasmer: RussEtWb. 3: 311; Steinhäuser 93, 147; Kluge: EtWb.19 886.)
csillog; 1513: „Az en Ő illago zep keth zőmeymet bekőthec” sz. (NagyszK. 17); 1589: chilagnac gr. (Mon: KépT. 56: NySz.);


csimasz
629
csimbólx
1724: Tsillog (Rádai Pál: Lelki Hódolás 79: NSz.). J: 1. 1513: ’ ragyog <szem>; glänzen <Auge) I fénylik;·strahlen’* (1. fent); 2. 1763: ’tündököl <(erkölcsi értéké; leuchten < sittlicher Wert)’ (Molnár J.: Megtérő reform. 155: NSz.); 3. 1813: ’kitűnik; her- vorragen’ (Kazinczy F.: Boss. 3: NSz.). — Sz: ~tat 1815: tsülogtatja gr. (Ind. Bölcs. 15: NSz.) Jí csillan 1822: „Azt nyújtja búmra csillanó reményem” sz. (Aurora 1: 306: NSz.). J: 1. 1822: ’feltűnik; erscheinen’ (1. fent); 2. 1830: ’felsugárzik; aufblinken’ * (Széchenyi: Hit. 32: NSz.); 3. 1853: ’csillog; glänzen | (fényt) visszaver; (Licht) reflektieren’ # (Szikszói Enyhlapok 307: NSz.); 4. [főként jel-, meg- igekötő vei] 1886: ’fel- ragyog (szem); erglänzen (Auge)’ (Bródy S.: Don Quixote 2: 47; NSz.). — Sz: ~t 1868: csillantó sz. (Győry V.: Frithiof 155: NSz.).
Valószínűleg ősi hangfestő szócsalád a finnugor korból; vö.: vog. AK. süly- 'szikrázik, csillog’; osztj. Kaz. émÂBïtî ’csillog, villog’; votj. Sz. Óilal-, óital-, óijal-’rú-gyog'; cser. KH. tsô'lyâi-, tso'lyôé- ’csillog’; md. E. tóit dór motems ’fénylik, csillog’; karj. tsil- kettöd ’fénylik, csillog’. A finnugor alapalak *Ó3lk3 lehetett. A rokon nyelvi alakok magánhangzó-megfelelése és esetleges alap- nyelvi magas- és mély hangú váltakozása a szócsalád hangfestő jellegével magyarázható. A jelentések elágazása az eredeti ’fénylik, ragyog’ jelentés alapján jól érthető.
MUSz. 368 ®; Donner: VglWb. 2: 27; Wichmann: FUF. 11: 192®, 15: 26; EtSz. 1: 1051 csillag a.®; Toivonen: NyK. 50: 451; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 9, Nyjtört. 68; Vértes E.: MNy. 62: 315; MSzFgrE. ®. — Vö. csilla, csillag, csillám- lik, csillár, sajog2.
csimasz 1198: ? „quorum nomina sunt guzu et cimoz” szn. (ÓMOlv. 63); 1405 k.: „culex: chimaz” (SchlSzj. 1713.); 1578: csima (Mel: Herb. 58: NySz.); 1604: Czimmaz (MA.); 1608: czimmázockal gr. (MA: Bibi. 1: 55: NySz.); 1830: Csomóz (TudGyűjt. 7: 119); 1838: Csemezszagú (Tsz.); — csimmag (Nyr. 26: 329); csimmasz, csömösz (MTsz.); csirmaz (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’szúnyog; Mücke’ (1. fent); 2. 1525 k.: ’poloska; Wanze’ (MNy. 11: 82); 3. 1784: ’pajor; Engerling [ féreg; Ungeziefer’ (SzD. 79).
Bizonytalan eredetű. Talán olasz jövevényszó; vö. ol. cimice ’poloska’; vö. még vei. ol. slmese, É. sïmes, zimas, simiée ’ua.’; ez a lat. cimex, [genitivusa:] cimicis ’ua.’ folytatója, A magyar szó olasz származtatása ellen szól, hogy megfelelő olasz nyelvjárási alakot nem tudunk kimutatni. Művelődéstörténeti- leg sem nagy a valószínűsége annak, hogy egy ’poloska’ jelentésű szót olyan nyelvből kölcsönöztünk volna, amellyel közvetlen népi kapcsolatunk alig volt. A g végű alakváltozatnak a többihez való viszonya vizsgálatra szorul. Az 1. jelentés talán csak fordítási hibából keletkezett. A csömösz, csömöz alak változat ok csupán a Dél-Dunántúlról ismeretesek a 2. jelentésben.—A csomó, illetőleg a csimpaszkodik családjával való összekapcsolása kevéssé valószínű, a lat. cimex ’poloska’ szóból való közvetlen származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 306; Körösi: Nyr. 15: 407 ®, O1E1. 30; Kovács: LatEl. 12, 57, 62; Réthei Prikkel: NyK. 29: 334; Melich: Szljsz. 1/2; 10®, AkÉrt. 21: 188, MNy. 6: 115; Kursinszky: LatJszírod. 14; EtSz. ®, 1: 1076 csinmag a. is; SzófSz.; Juhász: Melich-Eml. 181 ® ; Beke: Nyr. 70: 33; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 28, 30; Moór: Nyr. 88: 25 ® .
csimbalkodik, csimbalkózik 1. csimpaszkodik
csimbók 1755: „Két csimbókba viseli a haját” (Nyr. 44: 123); 1762: tsombókra gr. (MNy. 60: 223); 1780: csimbókba gr. (MNy. 57: 488); 1836: Tsombok (Kassai 5: 192); 1846: Czimbog (Erdélyi: Népd. és mondák 1: 365: NSz.); 1856: czimbókos sz. (Garay A.: Fal. él. 2: 45: NSz.); — csimbok, csombék (MTsz.); csombrék (EtSz. 1: 1135); csimbúk (ÚMTsz.). J: 1. 1755: ’hajfonat; Zopf’ * (1. fent); 2. 1784: ’csomó; Knoten’ * (SzD. 86); 3. 1800: ’gomb; Knopf’ (Márton, Toldalék); 4. 1836: ’egy fajta gumós növény; Art Knollengewächs’ (Vajda P.: Robinson 72: NSz.); 5. 1898: ’alacsony termetű ember; Person von niedrigem Wuchs’ (Dobos).
Származékszó, alapszava és kialakulásmódja azonban vitatott. — 1. A csomó, illetőleg a csőm- tő 5-vel bővült változatának -k, illetőleg -ók képzős alakja (a járulékos 5-re, vö. csombolyodik). Az első szótag i-je vagy egy, a csomó-bíin is meglehetett eredetibb í-ból fejlődött, vagy elhasonulás eredménye. Az is forma nem kapcsolódik kizárólag a -k, -ók képzős alakhoz; vö.: 1651: tsim- boztatott ’csomóztatott’ (Nagyari: Orth. 3: NySz.); 1770 — 80 k: „fel bontogatyaa kötések tsimboit” (Németh A.: Ezópus 114: NSz.); 1838: csirnbó ’üstök’ (Tsz. Csombolék a.); vö. még csornbó ’csomó’ (MTsz.). — 2. A csimpaszkodik családjába tartozik, ennek csimbaszkodik, csimbalkodik, csimbalkódzik változataival függ szorosabban össze. Szóvége az -ók kicsinyítő-nagyító képzőnek felel meg. Az o-s alak változat ok a csomó hatását mutatják. — Lehet, hogy a két magyarázat nem is áll teljesen szemben egymással, mivel a szó keletkezésében a csomó- nak és a csimpaszkodik-nak a családja esetleg együttesen részt vehetett. — Török származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs.
34 Történeti-etimológiai szótár


csimborasszó
530
csimpaszkodik
147; Budenz: NyK. 10: 73, 116; Sz. D.: Nyr. 14: 513; Schuchardt: ZRPh. 15: 110; Melich: NyK. 25: 294; Simonyi: TMNy. 562; Gombocz: MNy. 16: 6, ÖM. 2/1: 90; EtSz. 1: 1135 csomó a. ® ; Horger: MNy. 23: 133; Baboss: MNv. 36: 116; SzófSz.; Simon: MNy. 56: 442; Úrhegyi: NytudÉrt. 38. sz. 174. — Vö. cimpa, csempelodik, csimpaszkodik, csombolyodik, csomó, csömbölék.
csimborasszó 1886/1898: , fi simb araszéit a bőröndöknek és kalapskatulyáknak szállítja” (Jókai 96: 353: NSz.); 1886: esimborasszói sz. (Rákosi V.: Bujtogatók 161: NSz.). J: 1. 1886/1898: ’valaminek nagy tömege, halmaza; große Menge, großer Haufen von etwas’ (1. fent); 2. 1894: ’valaminek mindent felülmúló mértéke ; alles übertreffendes Maß von etwas ] valaminek a legfelső foka; höchster Grad von etwas’ # (Bársony I.: Erdőn 130: NSz.).
Valószínűleg német eredetű; vö. ir. ném. Chimborasso ’csimborasszó’. Elsődlegesen a dél-amerikai Kordillerák Ecuador területére eső, ott legmagasabb csúcsának a neve, így végső forrása nyilván Dél-Amerika őslakosságának valamelyik nyelve, de etimológiája ismeretlen. — A tulajdonnév köznév! alkalmazása a németben alakult ki, és csak a németben és a magyarban van meg. — Jelképes használatú tulajdonnévként a magyarban már a fenti adatoknál korábban előfordul: 1842: „nem tudva, szobáiban kereng-e vagy Chimborassó* vállain” (Kuthy L.: Murik. 3: 31: NSz.); 1864: „az eszményi képzetek Chimborasso- csúcsára [száll]” (KvassayE.: Röv. éj. 196: NSz.); 1876: ,,e kis betűk: a lelki-Csïmôo- rásszó” (Szász G.: Corday 59: NSz.). Mennél inkább közszóvá válik a továbbiakban, annál inkább kialakul 3. személyű birtokos személyragos használatának a kizárólagossága (valaminek a csimborasszója ).
(Sanders: Fremdwb.2 1: 207; Sprach- Brockhaus7 119.)
csim-bum 1896: ,fisin! Bum! . . . Kiöltözködött cseh kikiáltó, czintányér és dobszó mellett csalogatta a »nadjérdemü gezen- ség«-et” (MNy. 63: 102); — csim-bum, csim- bum (ÉrtSz.). J: A) isz. 1896: lövöldözés, lármás zene, cintányér zaját utánzó szóként; Schallwort für die Nachahmung von Schießerei, lärmender Musik und der Tschinellen # (1. fent). B) fn. 1959: ’zajos jelenet; geräuschvoller Spektakel | zenebona; Krawall’ # (ÉrtSz.).
Magyar fejlemény: a katonazenekarok és a vándorcirkuszok zenéjének, közelebbről a cintányérnak és a dobnak a hangját utánzó csinnadratta, bum, bum, bum szókapcsolat vagy valamely hasonló elemekből alakult ikerszó (vö. pl. 1860: csindaratta- -bummaratta: Jókai: Kakas Μ. toll. 1: 25: NSz.) rövidítésével, összerántásával keletkezett. Efféle szókapcsolatok és ikerszók több, a 20. sz. első évtizedeiben divatos dalban és mondókában is előfordultak. Föltehető, hogy tudatosan, irodalmi úton alkották meg belőlük a csim-bum-vt. Elterjesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Magyar Rádió, amelynek egyik, az 1950-es évektől hosszú ideig folytatólagosan sugárzott műsora az ezzel a szóval alkotott címmel vált közismertté.
Kelemen: Mondsz. 381, 614. — Vö. csinnadratta.
csimpánz 1857/1922: „ezen utolsó úgy néz ki t. i. a magyar ruhából, mint valami Góliáth csimpánz [a] kalitkájából”, csim- páncz (Széchenyi: Szat. 262, 104: NSz.); 1860: csimpajoknak gr. (Jókai: Kakas Μ. toll. 1: 42: NSz.); 1877: simpánc (Tóth B.: Emlékek 65: NSz.); 1882: csimpasz (Szemere Μ.: Munkái 1: 227: NSz.); 1882: csimpánszé gr. (Sziklay J.: Mélt. asszony 264: NSz.). J: 1857/1922: ’egy fajta kisebb termetű emberszabású majom; Schimpanse’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. chimpanzee; ném. Schimpanse; fr. chimpanzé; ol. scim- panzé; or. uiUMnaHsé: ’csimpánz’. Végső forrása egy afrikai nyelvben, közelebbről talán egy kongói nyelvjárásban van. Európába a francián át került. — Am. csimpánz közvetlen átadójaként elsősorban a német jöhet számításba. A szóeleji cs talán helytelen olvasás következménye, de magyarázható a csimpaszkodik hatásával is.
(Corominas: DiccCrítEt. 2: 52; Kluge: EtWb.19 650.)
csimpaszkodik 1708: ? „Valakihez
ragafzkodom, tsipefzkedem” (PP. öbhaereo a.), de 1. csimbalkodik; 1790: „füleire rá tsemeszkedtek” (Gvad: FNót. 88: NySz.); 1792: Tsimmefzkedni sz. (SzD.); 1796: csem- meszkednek gr. (Gvadányi: Nót. test. 194: NSz.); 1808: Tsimpefzkedni sz. (Sí. Tsim- belkedni a.); 1810: Tsimeszkedem gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 64: NSz.); 1831: csimbeszkedik (Kreszn.); 1837: csimpaszkodik (Kovács Pál: Thalia 3: 229: NSz.); 1870: csimpaszkodik (Básthy: I. Papa 27: NSz.); 1874: csimpész- kedik (Mikszáth: Elb. 2: 21: NSz.); 1874: csümpeszkedtem gr. (Borovicska J. 3: NSz.); 1885: csipaszkodott gr. (Hamvai S.: Emb. 111: NSz.); — csempeskedik, csempeszkedik, csibeszkedik, csimbaszkodik, csimbószkodik, csippeszködik (MTsz. csimpaszkodik és csim- peszkédik a.); csimpószkodik, csimreszkedik,. csüpeszkedik (ÚMTsz.). J: 1708:?’sich klammern’ # (1. fent), 1790: ’ua’. (1. fent) |] csimbalkodik 1647: „mint ama’ haragos darás, a’ki az emberben tsimbalkodván, a’ fulákja belé marad” sz. (G. Kat.: V. Titk. 2: 610: NSz.) ;


csimpolya
531
csín
1648: tsimberkedik (MHeg: TOszl. 66: NySz.); 1702: tsimbelkedik (Misk: VKert. 279: NySz.); 1794: tsimpelkednek gr. (Kármán: Uránia 1: 133: NSz.); 1813: csimpajkodása sz. (Ajtay Sám.: Erk. Tört. 188: NSz.); 1839: csum- melkedni sz. (TudGyűjt. 12: 20: EtSz. 1062 csimpeszkëdik a.); 1862: csimbálkodik (CzF.); 1883: C8imbajkodik (Tóth S.: Erdélyiek 6: NSz.); — csimbojkodik, csimmelkëdik, csűm- melkëdik (MTsz. csimpajkodik (b csimpelkedik a.). J: 1647: ’ csimpaszkodik ; sich klammern’ (1. fent) II csimbalkődzik 1787: „Az Anya a’ nyakába tsimbalkódzdzott a’ fijának” (Bar- tzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 536: NSz.); 1788: tsimpalygóznia gr. (Trenk históriája 1: 111: NSz.); 1790: tsimpelkództek gr. (Földi: Erk. Könyv. 6: NSz.); 1796: tsimpajkódzik (Hatvány P.: Tört. 139: NSz.); 1800: Tsimpaj- gózni sz. (Márton); 1836: tsimpalgódzon gr. (Fazekas Μ.: Versei 32: NSz.); 1836: Tsim- bálkozik, Tsimpejgózik (Kassai 5: 192 Tsirnba a.); 1859: csimpálykozva sz. (Dózsa D.: Kornizs 2: 121: NSz.); — csimbarkozik (ÚMTsz.). J: 1787: ’csimpaszkodik ; sich klammern’ (1. fent).
Vitatott eredetű szócsalád. — 1. Hangfestő eredetű, és végső soron a csügg ~ csüng családjával függ össze. E családon belül legközelebbi rokonai a csingolódik ’kapasz- kodva himbálódzik’, csingaszkodik kapaszkodik’, csingál ’himbálózik’ stb. (1. csingolódik ) igék lehetnek. Ezekhez való viszonyát, valamint hang- és alaktani változatainak jellegét és sokaságát a hangfestő eredet magyarázhatja. Az ide tartozó igék jelentései a csüng jelentései alapján jól érthetők. — 2. A szócsalád tagjai a csip ige különböző gyakorító képzős származékai. Ez esetben sokrétű alakváltozatainak kifejlődésére hatással lehetett az is, hogy a szó- család alaki és jelentésbeli jellemzői révén átcsúszott a hangfestő szavak csoportjába. A csimbálkodik típusban előjövő legkorábbi adatok a csíp-pel való etimológiai azonosítást nem támogatják, s a származtatásnak jelentéstani nehézségei is vannak. — Az 1. magyarázat jóval valószínűbb. A csimpasz- kodik-ηόλ idézett első adat csak a 2. magyarázat esetén jöhet számításba. — A ma is élő alak változatok — a csimpaszkodik-ot kivéve — nyelvjárási szinten élnek.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 23, NyK. 24: 140; Balassa: TMNy. 159; Beke: KSz. 13: 202 ®; EtSz. 1: 1062 csimpeszkëdik a.®, 1: 1017 csibënkedik a., 1: 1061: csimbáz a., 1: 1086: csiperkedik a.; Szily: MNy. 12: 377; SzófSz.; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. csím- bók, csingolódik, csíp, csüng.
csimpolya 1775: „Formán Lup, v[el] Hegedűs Lup, v[el] Csimpojas Lup” sz. szn. (MNy. 60: 223); 1815: „csimpoly: bőrduda” (Nyr. 3: 215); 1838: Csampolya, Csimpolya
(Tsz.); — czimpólyája gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1775: ? ’duda; Dudelsack’ (1. fent), 1815: ’ua.’ (1. fent); 2. 1873: ’kis dob; kleine Trommel’ (NyK. 10: 327); 3. 1886: ’furulya; Blockflöte’ (Nyr. 15: 382); 4. 1935: ’verkli; Drehorgel’ (SzamSz.).
Román eredetű; vö. rom. cimpói ’duda’. Ez utóbbi bizonytalan etimológiájú, talán a lat. *centipollium ’százrétű gyomor’ (vö. lat. centipellium ’ua.’) folytatása. — A román szót csimpoj alakban vehettük át. Az ly-vB formák valószínűleg nem a kiejtést tükrözik, hanem csak téves visszaütéscn alapuló írásváltozatok. A csimpolya vagy a gomolya, korcsolya, pocsolya stb. típusú szavak analógiájára keletkezett, vagy a 3. sz. birtokos személyrag megszilárdulásával jöhetett létre, vagy pedig elvonás az esetleg külön is átvett rom. cimpoiág ’dudás’ > m. csim- polyás ’ua.’ szóból. — Az 1. jelentés a románból való; a többi úgy keletkezett, hogy a duda nevét átvitték más egyszerű népi hangszerekre. — Főként az erdélyi nyelvjárásokban él.
Edelspacher: NyK. 12: 98, 115 ® ; Sziny- nyei: Nyr. 22: 294; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 779; Damian: NyF. 67. sz. 45; Herman: Pászt. 143, 703; DAcR. 1/2: 410®; Gáldi: MNy. 37: 263; Blédy: Infl. 36; Bakos: M- Ny. 47: 254 ®; Bárczi: Szók.2 122; Ciora- nescu: DiccEtRum. 180.
csín 1181: ? „preterea Cin cum duobus filiis” szn. (PRT. 8: 277); 1273: Chyntolon sz. szn. (OklSz.); 1518 k.: Oyntalan sz. (PeerK. 338) ; 1621: „Cziny: Silentium, Tranquillitas, Concinnitas” (MA.); 1843: csinnek gr. (Életk. 2/1: 44: NSz.). J: 1. 1273: ? ’rend; Ordnung | mód; Art | fortély; Kniff’ (1. fent), 1518 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1613: ’csinosság; Nettigkeit | ízléses külső; geschmackvolles Äußeres’# (Pázm: Kai. 350: NySz.); 3. 1621: ’csend; Ruhe | nyugalom; Stille’ (I. fent). — Sz: ~tálán 1273: szn. (1. fent), 1518 k.: mn. (1. fent) | ~os 1604: Czinos (MA.) j ~ talankodik 1604: Czintalankodom gr. (MA.) I ~talanság 1604: Czintalanfag (MA.) I *>osít 1604: Czinofitom gr. (MA. Tranquillo a.) | ~osság 1636: tsinnyosságára gr. (Pázm: Préd. 494: NySz.) | ~osul 1792: tsínosúlni sz. (SzD.) | ~osodik 1792: Tsino- födni sz. (SzD.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. fán?) ’rend; sor; rang, méltóság; szabály, mód’; szb.-hv. cin ’tett, cselekedet; rang, hivatal; R. alak’; szín, fán ’tett; rang’; szik, fán ’tett, cselekedet’, takym fánom ’ilyen módon’; or. uuh ’rang, méltóság; rend, szertartás; tisztesség, illendőség’ ; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Alapjelentése ’mód’ lehetett. Az egyes szláv nyelvekben meglevő ’tett, cselekedet’ jelentés a fánb főnév fániti stb. ’csinál’ (1. csinál a.) származékának hatására 34*


csina
532
csinál
keletkezett. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. tinb ’mód, rend’ szava kerülhetett át. A hosszú í alapján — amennyiben ez nem későbbi magyar fejlődmény — valamelyik deli szláv nyelvre gondolhatunk. A magyar szó mély- hangúsága annak következménye, hogy a feltehetően még a 10. sz.-ban átvett szláv szó írre végződött. A 19. sz.-ban szórványosan magas hangrendű ragot, jelet mutató formák is előfordulnak. A csíny alakváltozat m/-je magyarázható szóvégi jésüléssel, de az egyes szám 3. sz. birtokos személyragos alakból való elvonással, illetőleg analógiás hatással is. A 2. jelentés az eredetibb 1.-ből fejlődött 'rendesség’ árnyalaton keresztül; a 3. valószínűleg elvonás a csínján (1. ott) határozószóból. — A hordó dongáinak egy bizonyos részét jelölő R., N. csíny ~ N. csín (1586: „fenek chÿnnia, chÿnalo”: Radv: Csal. 2: 64) nem tartozik ide; valószínűleg olaszból való átvétel; vö. ol. zigna ’a dongák vájata, amelybe a feneket illesztik’. — AN. csín ’a szálak keresztezése a szövőszéken’ (1806: EtSz.) szintén nem tartozik ide; feltehetőleg azokkal az északi szláv szavakkal függ össze, melyeknek származékából a m. csinvat (1. ott) való; vö.: szik. ciny [többes sz.]; ukr. N. húhu [többes sz.]: ’csép, csin- vessző, keresztcsép (a szövőszéken/. — A csín mongol és török származtatása téves. — Az elavulóban levő alapszót a nyelvújítás korában elevenítették fel a 2. jelentésben. A köznyelvben ma is elsősorban a származékok élnek.
Finály: AkNyÉrt. 2/4: 47; Vámbéry: Ny- K. 8: 136, MBölcs. 146; Budenz: NyK. 10: 71, 116; Bálint: Párh. 6; Miklosich: Nyr. 11: 120 ® ; Asbóth: Nyr. 28: 481 ®; Simonyi: Nyr. 32: 542; EtSz. ® ; Horger: MSzav. 37; Tolnai: Nyúj. 50, 112, 205; Végh: Adal. 69; SzófSz.; Laziczius: AkNyÉrt. 26/2: 82; Kniezsa: Szljsz. 134®, NyK. 60: 485, 65: 96, 66: 59, 62; Kubínyi: ÉdAny. 212; Grétsy: Szóhas. 130, 133 ® ; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 98. (Machek: EtSIÖSl. 73, 74.) — Vö. csinál, csínján, csinvat, csíny.
csína 1211: ? „In uilla Kecu isti sunt exequiales Piscu Micher Wnoca Chyna” szn. (OklSz.); 1836: „Tsinu (Hegyaljai szó): Hinnulus” (Kassai 5: 195); — csinó (Nyr. 4: 286); cs'éna (Nyr. 32: 521); csíná (ŰMTsz.); csënyà (Nyatl. csikó a.). J: A) fn. 1836: ’csikó; Füllen’ (1. fent). B) isz. 1875: csikó hívására használt szó; Lockruf für Fohlen (Nyr. 4: 286).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett állathívó szó, illetőleg annak főnevesülése. Voltaképpen összetett szó: első eleme a csikó hívogatására, terelésére használatos esi szó, amely a csikó-na,k is alapja; második eleme valószínűleg a na ~ ne ~ no indulatszóval azonos. — A 2. jelentés eredetibb. A középkori személynevek idetartozása leginkább a nagy időbeli távolság miatt problematikus. — Finnugor származtatása és kaukázusi nyelvek adataival való egyeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 29: 151, ÁKE. 205, K- Sz. 6: 210; Asbóth: NyK. 33: 121; Wichmann: MNy. 4: 216; Kertész: MNy. 7: 296; Gombocz: MNy. 7: 356 ®; EtSz. 1: 1069 I. csina a. ® ; Berrár: MNy. 47: 172, 202; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 69; Moór: ALingu. 9: 150; Molnár N.: Áll. 12; Kelemen: Mondsz. 768 ®, 787, 808. — Vö. csikó.
csinál 1372 U./1448 k.: „monda egy barat pappnakt hogy c^ÿnalna egÿ ekes helyet” (JókK. 25); 1506: EkecÄenaZo ez. szn. (OklSz. eke-csináló a.); 1512 k.: czanal- tata sz. (WeszprK. 105); 1585: tsinyált sz- (Cal. 4); 1816: Tséálom gr. (Gyarmathi: Voc. 101); — cánunk gr., csalok gr., csánsz gr., csány, cseál, csënàl, csiál (MTsz.); sán (ŰMTsz.); mekcsináll (Nyatl. megcsinál a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’készít; herstellen, verfertigen’ # (1. fent); 2. 1544: ’javít; aus- bessern’* (OklSz., 2. adat); 3. 1551: ’tesz, cselekszik; tun, machen’ * (Helt: Bibi. I. Rr.: NySz.); 4. 1555: ’gerebenez; hecheln’ (OklSz., 1. még 1957: MNyj. 4: 177); 5. 1595: ’rak, helyez; legen, stellen’ (BeytheA: Fiv- K. 90: NySz.); 6. 1737: /szépítő kifejezésekben:) nemileg közösül; (in euphemistischen Ausdrücken:) sich fleischlich vermischen’ (OklSz.). — Sz: ~tat 1372 U./1448 k.: c^ÿnaltattnÿ sz. (JókK. 3) | ~many 1551: chinalmanyi gr. (JesSir. L6: Zsoldos) | ~atlan 1597: czinalatlanok gr. (OklSz.) | ~gat 1673: csinálhatjuk vala gr. (Monírók. 8: 357) | ~ódik 1794: nem-tsinálódna-é ? gr. ’készül, létrejön’ (Gyarmathi S.: Robinzon 187: NSz.); 1880: czánódik, szánódik, csánódik ’születik; érik’ (Nyr. 9: 488, vö. MTsz. is).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. R. tinjati; le. R. czyniac: ’csinálgat, gyakorta tesz’. Más szláv nyelvekből csupán igekötős összetételben mutatható ki megfelelő alak; vö.: szín, iztínjati /gabonát stb.) kirostál, megrostál’; szik, vytínat ’garázdálkodik ; bolondozik’ ; ukr. po3UUHÚmu ’feltár, szétbont, kibelez’; or. yuuHÁmb ’tesz, csinál’. Az alapszó valamennyi szláv nyelvben megvan; vö. óe. szí. óiniti 'rendez, sorol, képez' ; big. uúhsi 'csinál, tesz’; szik, tinit ’ua.'; f.-or. Hbiiiúyb ’ua. ; (a fonás élőmunkájaként) kirakja azt a len-, kendercsomót (gugyelát), amelyet egyszerre a guzsalyra tesznek’ (RRS1. 1016); or. uuHűmb [miHib, uuHúiub stb.] ’tesz, csinál’, uuHúmb [uuhh), uúHiuub stb.] ’javít; (ceruzát stb.) kihegyez’; stb. Az ősszl. *tiniti a *tinb 'rend; stb.’ származéka; végső soron ebből való a m. csín, csíny, csínján is. — A magyarba egy köze¬


csincsér
533
csingrolódik
lebbről meg nem határozható szláv nyelv *Óinjati ’tesz, csinál’ szava kerülhetett át. A köznyelvi csinál n-je depalatalizálódás eredménye. A N. cseál stb. rövidült szóalak. A jelentések közül az 1. és 3., sőt talán a 2. és a 4. is a szláv nyelvekből származik, bár a 2. az 1.-ből, a 4. pedig a 2.-ból is kifejlődhetett. Az 5. és 6. jelentésnek az 1. és 3. az alapja. — Mongol egyeztetése téves.
CzF.; Bálint: Párh. 6; Miklosich: Nyr. 11: 120; Simonyi: MNyelv.1 1: 121, AkNy- Ért. 15/9: 36, 23/3: 12; Asbóth: NyK. 30: 75®, Nyr. 29: 6, 30: 222, Nytud. 3: 276; Damian: NyF. 67. sz. 48; Melich: MNy. 8: 150, 14: 148; EtSz.®; Horger: MSzav. 37; Brückner: UngJb. 4: 80; SzófSz.; Kubínyi: MNy. 50: 413; Kniezsa: SzlJsz. 135 ®, NyK. 66: 60; Márton: StCercLingu. 11: 921, M- Ny. 57: 364. — Vö. angyalcsináló, csín, mondvacsinált.
csincsér 1564: „Trés catene tenues ad Chynchyer pertinentes” (OklSz.); 1578: 67ψη- ger (OklSz.); 1617: czyncsér (Lép: PTük. 1: 240: NySz.); 1628: Czenczér (MNy. 8: 227); — csinczer (NySz.); csincsér (ÚMTsz.). J: 1564: ’kózi békó, bilincs; Handfessel’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö.: oszm. zincir ’bilincs’. Itt perzsa jövevényszó; vö. perzsa zinjir ’ua.’. A törökből átkerült a balkáni nyelvekbe; vö.: big. R. 3UHdotcÚp; szb.-hv. R. slndzir; alb. zinxhir; rom. R. zingír: ’ua.’. — A magyarba közvetlenül az oszmán-törökből is, de esetleg szerb- horvát közvetítéssel is jöhetett. Az átvétel idején még idegen dzs hangot a magyar nyelv cs-vel, sőt egy adat tanúsága szerint részben <?«/-vei is helyettesítette. E szóbelseji cs hang asszimiláló hatására lett a szókezdő z, illetőleg sz hangból cs. — A szik. R. ÜinZier és ukr. N. uuwepúi [többes sz.]: ’bilincs’ a magyarból való. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: NyK. 21: 116; Miklosich: TENachtr. 2: 69; EtSz. ® ; Kakuk: Oszm- Jsz. 164 ®.
csincsilla 1893: „Csincsilla: ... a nyul- egerek (Lagostomidae) családjába tartozó rágcsálók egyik nemének perui neve” (PallasLex. 4: 737). J: 1893: ’Dél-Amerikában honos rágcsáló állat; Chinchilla | ennek kikészített gereznája; dessen zugerichteter Pelz’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. chincilla; ném. Chinchilla; sp. chincilla; fr. chincilla; ol. cinciglia, chincilla; or. uiuHiuúAAa: ’csin- csilla’. Végső forrása vitatott. Talán a sp. chinche ’poloska’ (< lat. cimex ’ua.’), illetőleg az argentínai sp. chincha ’görény’ kicsinyítő képzős származékaként keletkezett; az argentínai chincha a chinche változatának látszik. Lehetséges azonban az is, hogy a régi Peru valamelyik nyelvéből: az aimarából vagy a kecsuából való. A Dél- Amerikát meghódító spanyolok révén került az európai nyelvekbe. A 16. és a 17. sz. fordulója táján kezd elterjedni a spanyolból. — A magyar szó közvetlen forrása valószínűleg a német volt.
Körösi: MNy. 23: 473; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Skeat: EtDict.4 107 ; Lokotsch: AmerW. 26.; Dauzat: DictÉtFr.7 172; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 903; Corominas: DiccCrítEt. 2: 54; Partridge:. Or. 96; DudenFremdWb. 106.)
csínba1 1550 k.: „czenghe: pila”, „czyn· gewel yaczo: pilliludius, est illo qui cum pila ludit” (KolGl.: NyF. 45. sz. 9, 13); 1830: Csinga, Csönge (TudGyűjt. 7: 119); 1838: Csinge (Tsz.); — cingál sz. (MTsz.); csënge (EtSz. 1: 1074 csinge a.); cinge (ÚMTsz.). J: 1. 1550 k.: ’labda; Spielball’ (1. fent); 2. 1830: ’egy fajta labdajáték; Art Ballspiel’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a ’himbáló- zik stb.’ jelentésű csingolódik, csingál stb. szócsaládba tartozik, s alakilag azonos e család ’hinta, függelék’ jelentésű csinga tagjával. A jelentéstani kapcsolatot a himbálózó, hintázó mozgás és a labda ide-oda dobálása közti hasonlóság magyarázhatja. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1074 csinge a. — Vö. csingolódik.
csinga2, csingál, csingaszkodik 1. cingΟΙ ódik
csingilingri 1858: „CsengŐpengő hangot adnak: Csengelenge, csingilingi” (Pájer A.: Org. vir. 69: NSz.); 1883: Csingiling (Előre 109: NSz.). J: A) isz. 1858: csilingelő hang utánzására; als Interjektion zum Nachahmen eines helltönenden Klanges, klinkling (1. fent). B) fn. 1858/1898: ’csilingelŐ hang; klingender Ton | csengettyű; Klingel’ (Jókai 93: 134: NSz.).
Hangutánzó eredetű. A cseng családjába tartozik. Legszorosabban a csilingel-Xél függ össze, és ikerítés eredményének tekinthető hangalakja is valószínűleg annak hatására jött létre. Hasonló hangalakú és jelentésű szó a szlovákban is van; vö. szik, cingi-lingi ’csingilingi’; vö. még szik, cengat, N. cingat ’cseng; csenget’. E szlovák szók is hangutánzó eredetűek, de aligha függetlenek a magyartól. — A ’ruhán lógó dísz’ (1906: NyF. 32. sz. 44) és ’hímvessző’ (1912: ÚMTsz.) jelentésű N. csingilingi inkább a csüng fejleménye. — Főképpen gyermeknyelvi szó.
EtSz.; Kelemen: Mondsz. 387, 535. (Mach«‘k: EtSIÖSl. 59.) — VÖ. csendül, cseng, csilingel.
csingolódik 1651: „Két foonix őszve- -diingolódik” (Zrínyi: ASyr. 220: NySz.);


csínja-bínja
534
csinvat
1786: tzingolódnak gr. (Fal: Ének. 871: NySz. 1: 358). J: 1. 1651: ’(össze)ölelkezik; sich umschlingen’ (1. fent); 2. 1888: ’valamibe kapaszkodva himbálódzik; sich schaukeln’ (Nyr. 17: 272) || csingraszkodik 1830: ,,dadogó kis gyermeke annya’ Karjaiba csin- gaszkodván mosolyogja nem ösmért Attya örömkönnyüit” sz. (Uránia 3: 144: NSz.). J: 1830: ’valamibe kapaszkodik; sich an etwas anklammern’ (1. fent) || csínnál 1832: „Csingálni: ragaszkodni p. o. gyermeknek a’ szekérből kiálló rúd’ végére” sz. (TudGyűjt. 3: 71). J: 1832: ’valamibe kapaszkodik; sich an etwas anklammern [ valamibe kapaszkodva himbálódzik; sich schaukeln’ (1. fent) (I csingra 1832: „Csinga: ragasztók, toldalék, függelék” (TudGyűjt. 3: 71). J: 1. 1832: ’valamihez toldott darab; Ansatzstück’ (1. fent); 2. 1897: ’hinta; Schaukel’ (Nyr. 26: 282).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. A valamibe kapaszkodás, kapaszkodva csüngés képzete az uralkodó mozzanat a szócsalád jelentéseiben, így részint a csüng, részint a csimpaszkodik családjával függhet össze. Az összefüggés részletei azonban főleg alaki vonatkozásban tisztázásra szorulnak. — A csingolódik, csingaszkodik végződése gyakorító-visszaható képzővel azonos. A csinga és a csingál egymáshoz való viszonya nincs tisztázva: a csinga valószínűleg elvonás eredménye, az eredetibbnek látszó csingál szóvége pedig gyakorító képzőnek felel meg. A szóosaládnak más képzőkkel alakult igei tagjai is kimutathatók; vö.: 1848/1911: ,,mennyi szép remény csingallózkodott a te nagy nevedhez” (Endrődi S.: Petőfi napjai 475: NSz.); 1855 — 60: „csingolyázik: lógán- tozik, lobálja magát” (MNy. 38: 222) (1. EtSz.); N. csingypl ’csimpaszkodik’ (Nyr. 84: 363). Valószínű, hogy a N. cingolódik ’nyug- talankodik, hánykolódik’ (1861: MTsz.) szintén e családba tartozik. — Nyelvjárási szók.
Simonyi: Nyr. 32: 469; Beke: KSz. 13: 202®; Gombocz: MNy. 12: 386; EtSz.®; Bátky: NéprÉrt. 27: 15; Horger: MNy. 37: 13. — Vö. csimpaszkodik, csinga,1 csüng·
csínja-bínja 1675: „Csinnyát-binnyát eő jól fogja tudni” (Czegl: Sión. Előb. 28: NySz.). J: 1675: ’Kniff’# (1. fent).
Ikerszó: előtagja a R. ’fogás, fortély’ jelentésű csín főnév, utótagja ennek játszi módon továbbalakított változata. Hasonló módon keletkezett a csigabiga, cserebere, csonkabonka stb.
Szily: Nyr. 28: 250; EtSz. 1: 1065 csin a.; Horger: MSzav. 37, MNy. 29: 262; SzófSz.; O. Nagy: MNy. 50: 405; Kubínyi: ÉdAny. 212.
csínján 1585: „ne quid nimis: Tsinnyan beretualy” (Cal. 696). J: 1585: ’in gehöriger Form, behutsam’ # (1. fent).
Megszilárdult rágós alakulat. A ’mód’ jelentésben használt csin főnévnek birtokos személyragos és -n módhatározóragos alakja. Olyan műveletekkel, illetőleg olyan tárggyal, anyaggal kapcsolatban alakult ki, amelyeknek a végrehajtása, illetőleg kezelése, használata nagyobb fokú ügyességet, hozzáértést, óvatosságot kíván. A jelentésfejlődésre, határozószóvá válásra vö. módjával. A csín szónak egyes szótárakban előforduló, valójában aligha élő ’csend’ jelentése (először 1621: MA.) elvonás a csínján alapján. — Az alapul szolgáló szótőnek a csín ’mód’ szótól való származásbeli elkülönítése téves.
CzF.; Simonyi: MHat. 2: 368; EtSz. 1: 1065 csín a. ® ; SzófSz. csin a.; Kniezsa: SzlJsz. 134; Kubínyi: ÉdAny. 212. — Vö. csín.
csinnadratta 1860: ,,A karmester . .. onnét kezdve ismételtette a nyitányt, a hol a csindaratta-bummaratta! kezdődik” (Jókai: Kakas Μ. toll. 1: 25: NSz.); 1866: csin- dedaratta (Asbóth Ján.: Boly. tárc. 1: 90: NSz.); 1872: csintadra (Szász K.: Műford. 1: 154: NSz.); 1879: csinnaratta (Don PedrŐ: Rúg. csili. 28: NSz.); 1881: Csindara (Madách A.: Hangok 34: NSz.), csinnadratta (Csepreghy F.: Műv. 3: 184: NSz.); 1890: csinadrattát gr. (Bársony I.: Tréf. tört. 30: NSz.). J: A) fn. 1. 1860: ’hangos zene ; überlaute Musik, Kling und Klang, Tschintarata’ (1. fent); 2. 1881: zaj; Geräusch I lárma; Lärm’ (1. fent a második adatot). B) 1881: isz. figyelemfelkeltő szóként vagy hangos zene zajának utánzására; als Interjektion benützt um jemanden auf etwas aufmerksam zu machen oder zum Nachahmen überlauter Musik, tsching taratata (1. fent az első adatot).
Német eredetű; vö. ném. Tschintarata fn. ’hangos zene, csinnadratta’, tsching taratata isz. ’<a fúvószenekarok hangjának utánzására)’. — A magyarba az ausztriai németből kerülhetett át. A legrégebbről kimutatható magyar alakváltozat, a csindaratta a német szó í-jének a zöngésülésével keletkezett, ebből hangátvetéssel, illetőleg hangátvetés- sel és rövidüléssel alakult a többi változat. A szó meghonosodásában jelentős szerepe lehetett annak, hogy a német szó a magyar fül számára is a cintányér, a dob és a recsegve szóló fúvós hangszerek hangját jeleníti meg, azaz úgy hangzik, mintha belső keletkezésű hangutánzó szó volna.
Kelemen: Mondsz. 382. — Vö. csim-bum.
csinvai 17. sz.: „Czimbat, . . . Czinbat vánkos haj” (Nyr. 5: 205); 1712: csinvatbúl gr. (Nyr. 72: 75); 1809: ísinm^-vászon (EtSz.); 1832: Csínvatt vászon (Kreszn. 2: 315); 1834: Tsinvad (Kassai 3: 466); 1848: csínvat


csíny
535
csíp
(Janes. 2: 37); — csinat (MTsz.); csingatnak gr. (Nyr. 26: 96); csinad-zsák (MNy. 44: 74); csimvad, csímvad, csimvatt (ÚMTsz.). J: 17. sz.: ’egy fajta sűrű, rendszerint sávolykötésű szövet; Zwillich, Drillich’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, tinóval· ’há- romnyüstös vászon, csinvat’; vö. még cseh tinóval·; le. N. czynowate (cieniowate) plótno (Karlowicz: SWÖ. 108); ukr. N. HUHÓeamb, nÚHoeame noAomHÓ (Hrinéenko 4: 463): ’ua.’. E szláv szavak a kfn. schine ’vékony fa- v. fémléc, sín’ átvételeként magyarázható szláv cin ’csép, csinvessző, keresztcsép (a szövőszéken)’ (vö.: cseh tinek; szik, tinky, tiny [többes sz.]; le. N. cynka; ukr. N. húhu [többes sz.]: ’ua.’) származékai; 1. a csín etimológiai magyarázatát is. — A magyar adatokban a b és v váltakozása arra vall, hogy a szóban bilabiális ß hangzott. A csinat, csinád alakokból eltűnt a mássalhangzó utáni ß > v. — Nyelvjárási szó.
Asbóth: Nyr. 28: 491 ®; EtSz.®, 1: 1061 csimbat a. is; Fekete: Zárh. 13, 15; Machek: EtSIÖSl. 74; Bárczi: Htört.2 128.
csíny 1594: „Ha az építés kedvéért együtt tartják Őket [= a török rabokat], az Istenért úgy vigyázanak reájok, hogy valami csínt ne cselekegyenek” (MNy. 61: 484); 1643: csínyt gr. (LevT. 2: 239); 1761: tsinokra gr. (Bertalanffi: Siralmas panasz 63: NSz.); 1837 — 43/1863: csínjének gr. (Bajza: Munkái 6: 104: NSz.); 1840: ? csényt gr. (FigyelmezŐ 173: NSz.); 1870: csényra gr. (Lidércz.-napt. 43: NSz.). J: 1594: ’Schabernack, übermütiger Streich’ * (1. fent).
Szó hasadás eredménye: a csín elkülönült változata. Az n-ező és ny-ező formák a 17. sz.-tól fogva váltakoztak egymással, s az eredetileg mély hangrendű szó a 19. sz. első felétől vált magas hangrendűvé. Ezek az alaki kettősségek csak a 19. sz. második felében váltak határozottan a jelentésmegkülönböztetés eszközévé. A csín jelentései közül a ’mód, fortély’ az, amelyből a ’for- télyt, ravasz eljárást kívánó pajkos cselekedet’ kifejlődhetett. — Régebben erősen rosszalló árnyalata volt, ez újabban enyhült; ma a csíny inkább csak gyermeki csínytevésekre vonatkozólag használatos. Az államcsíny (1851: Eötvös J.: XIX. száz. 1: 322: NSz.) a ném. Staatsstreich ’puccs’ mintájára keletkezett tükörszó. — Nem valószínű, hogy ez a ’pajkos tett’ jelentésű csín > csíny külön átvétel azoknak a szláv nyelveknek valamelyikéből, amelyekben a m. csín megfelelőjének tiniti stb. ’csinál’ származékából viszonylag későn elvontak egy ’tett, cselekedet’ jelentésű főnevet; vö.: szb.-hv., szín, cin; cseh, szik, cin; le. czyn; ukr. R. huh, Az sem valószínű, hogy szavunk elvonás a csintalan-bóX, ez jelentéstani lag nehezen volna elképzelhető. A szónak a csín-tói való származásbeli elkülönítése és a csen igével való rokonitása téves.
CzF.; Asbóth: Nyr. 28: 486 ® ; EtSz. 1: 1065 csín a. ® ; Horger: MSzav’. 38; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 134 ® ; Grétsy: MNy. 52: 75, Szóhas. 130, 133 ®. (Kluge: EtWb.1» 735 Staatsstreich a.) — Vö. csín.
csíp 1208: ? Cipeu sz. hn. (Jern. 26); 1211:? „Vdornici de Mortus hii sunt Vltos Texe Chipeu” sz. szn. (OklSz.); 1456 k.: „scorpio timendus est . . . quia pungit hominem (chÿpi)” (SermDom. 2: 313); 1763: csépni sz. (Adámi: Wb. 13: NSz.); 1863: Csib- bödni sz. (Kriza: Vadr. 484). J: 1. 1456 k.: ’<állat> megszúr; stechen’ * (Lient); 2. 1519: ’<valamilyen tárggyal) összeszorít; (mit einem Gegenstand) zwicken’ * (JordK. 63); 3. 1577: ’(erős íz) éget; brennen’ # (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 4. 1577: ’<valamiből) letör; abbrechen’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 24); 5. 1613: ’elvesz; wegnehmen | ellop; klauen’ (Pázm: Kai. 441: NySz.); 6. 1748: ’csipkelődik; sticheln’ (Faludi: NA. 125: NSz.); 7. 1791: ’elfog; festnehmen’ (Μ. Kurír 420: NSz.). — Szí csipel 1456 k.: chÿpelÿk gr. (SermDom. 2: 521) I csiptető 1513: chypthetew&ü mn. (OklSz.); 1528: czipthethew fn. (MNy. 31: 125) I ~des 1528: chypdefeftk sz. (SzékK. 349); 1533: cypdesű sz. (Komj: SzPál. 84: NySz.) I ~ked 1577 k.: chÿpkeodeo sz. (Orv- Κ. 75) I csipet 1636: Csipetenként gr. (Sam: Cer. 93: NySz.) | csipetnyi 1749: csipetnyi (Kir. Besz. 139: NySz.) | ~tet 1759: csiptesd gr. (Szattmáry Király Gy.: Méhes kert. 144: NSz.) I csippent 1766: tsippentéssel sz. (Lázár J.: Florinda 117: NSz.); 1799: Tsippenteni sz. (Gyarmathi S.: Affinitas 87: NSz.) | esi- peget 1767: Tsipegetni bz, (PPB.) | csipedett 1809: tsípedett (Simái Kr.: Vszót. 1: 201: NSz.) I csipetke 1838: csipetke (Tsz.) | csipkelődik 1873: csipkelődik (Csodab. papt. 54: NSz.).
Valószínűleg Ősi hangfestő szó a finnugor korból; vö.: zürj. V. téepel ’ujjhegynyi, csipetnyi’, fáepettni ’megcsíp’; votj. Sz. tepilt- ’megcsíp, körmökkel Összeszorít’; ? cser. KH. tsdße*st- ’megcsíp’. A cseremisz szó idetarto- zása rendhagyó hangmegfelelése miatt bizonytalan. A permi szók -l· eleme képző. A finnugor alapalak *c8pp3 lehetett. A szó hangfestő eredete miatt a finnugor egyeztetés nem teljesen kétségtelen. Hasonló alakú és jelentésű szók más nyelvcsaládokban is találhatók; vö.: or. u;unámb ’csíp’; csuv. fsdBdt ’ua.’. — AN. csíp ’egy csipet kender’ névszó csak egy adattal igazolható (Nyr. 28: 431). Ha nem téves közlés eredménye vagy nem újabb fejlemény, akkor a szó eredetibb igenevszói jellegére mutathat, amit egyes rokon nyelvi megfelelők is alátámasztani látszanak. A szó magyar jelentései az eredetibb, általánosabb konkrét ’csíp’ jelentés


csipa
536
csiperke
szétágazásából, tagolódásából jöttek létre. A 3. jelentés hangulati hasonlóság alapján, komplikációs változással keletkezett. A 6. jelentés erősebb absztrakció eredménye. — Egyéb finnugor egyeztetése téves.
MUSz. 369 ®; Donner: VglWb. 2: 67; NyH.2-7; Wichmann: FUF. 6: 35, 7: 39 ®, 11: 193, MNy. 4: 457; EtSz.; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 271; SzófSz.; Benkő: Nyj- tört. 68; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 27; MSzFgrE. ®. — Vö. csimpaszkodik, csip-csup, ceipicsóka, csipisz, csipke2, csípő, kicsípi magát.
csipa 1211:? „Isti sunt serui Zombot Ghypa Vocu Voci” szn. (OklSz.); 1532: „zömeit megh bantia es copafsa tezi” sz. (TihK. 46); 1550 k.: „chopa: lippitudo” (KolGL: NyF. 45. sz. 10); 1559: Czipas sz. (Szék: Krón. 171: NySz.); 1595: chyppait gr. (BeytheA: FivK. 135: NySz.); — csq,pq, csupa (ÚMTsz.); csipa (Nyatl.). J: 1. 1211:? ’a szem sárgás váladéka; Augenbutter’ # (1. fent), 1532: ’ua.’ (1. fent); 2. 1803: 'gyanta; Harz’ (Márton Hartz 11. a.); 3. 1904: 'agyag; Ton’ (Nyr. 33: 465). — Sz: ,4s 1532: 1. fent I ,4 zik 1652: csipázik (EtSz.).
Otörök eredetű; vö.: oszm. çapak; ujg. mód. 6apak; tar. Üapak (Radl.): ’csipa’. Esetleg ide tartozik még a csag. Óupus- ’becsipáso- dik’. — A magyarba került török alak *&ipay lehetett. A szókezdő m. cs ótörök szempontból magyarázatra szorul. A szó vég alakulására vö.: m. dara < török *darïy; m. eke < török *ekey. Az első szótag z-je magyar nyelvi elhasonulás eredménye lehet. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. és a 3. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.
Budenz: NyK. 10: 132; Munkácsi:
Nyr. 13: 260, 57: 88; Gombocz: MNy. 3: 114®, BTLw. 61®, 143, MNy. 16: 5, NytudÉrt. 24. sz. 17, 19; Vámbéry: MBölcs. 146; Horger: MNy. 10: 10, NNyv. 1: 342; Melich: NyK. 44: 372; EtSz. ® ; Németh: MNy. 17: 25; Beke: Nyr. 61: 116; Ligeti: NyK. 49: 215, 225; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 13; SzófSz.; Végh: Békés 105; Bárczi: MNy. 46: 223.
csip-csup 1713: „Még ezen csip-csop jószágokat is örökösen cedálta” (Nyr. 72: 75); 1718: csippel-csuppal gr., csöppel-csap- pal gr., csippel-csappal gr. (Nyr. 72: 75) — csirip-csup (MTsz.); csippel-czuppal gr. (ÚMTsz.). J: 1713: 'geringfügig’ * (1. fent).
Ikerszó: előtagja valószínűleg a csepeg, csepp szavak családjába tartozik. Ezt támogatják a R. csupogva-csepegve 'lassan, apránként' (vö. 1759: Hazánk 1: 143: NySz.), valamint a N. csipeg-csupog 'lassan csepeg’, csipegve-csupogva ’apródonként’ (vö. Nyr. 9: 140) adatok is. Feltehető az is, hogy az előtag a csip igével függ össze. Az utótag az előtagnak osztódással keletkezett változata. A csirip előtag játszi szóalakítással nyújtott alak; vö. csiga ~ csilige, hinta ~ hirinta stb.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; Gombocz: MNy. 12: 386; EtSz. 1: 1078 2. csip a.®; SzófSz.; Gáldi: MNy. 38: 45; Beke: Nyr. 72: 75; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 432. — VÖ. csepeg, csíp.
csiperke 1211: ? „filius Tenlalou, Poteu; filius Gapirca, Paul; filii Hugsoy, Tocus” szn. (PRT. 10: 504); 1228: Cheperka, Cheper- ke szn. (OklSz.); 1358: Gheperkesm^ï sz. hn. (OklSz.); 1584: chöpörke (Beythe: Nom. 5: NySz. 1: 410 csepërke a.); 1673: „A tseperke gombák némellyeknec csemegéi” (Com: Jan. 28: NySz. 1: 410 csepërke a.); 1707: Pecsérke (MNy. 8: 128); 1713: Pecserke (Nyr. 8: 216); 1783: csiperke (EtSz.); 1794: patsirta gombával (Nagy S.: Isten jós. 320: NSz.); 1795: Peíseríí-gomba (Gáti I.: Term. hist. 108: NSz.); 1818: csepörkét gr. (Zakál Gy.: Őrség 21: NSz.); 1825 — 7: pecsergomba (EtSz.); 1831/1838: Peczérke (Tsz. 289); 1838: csupor- ka-gvrriba, (Tsz.); 1858: csepérke (Fáy A.: Halmay 1: 144: NSz.); 1861: pecsirke (Kele- csényi I.: Tájsz. 3: NSz.); 1862: csépérke (CzF. 1: 952); — csepërke, csepörke, picérke (MTsz.) ; csapirka (NyF. 20. sz. 38) ; Csipârkà- gombá (Nyr. 43: 142); csaporka (EtSz.); cse- perka, csepirke, csepölke, csepürke, csipirka, pecserte-gomba, picsirke2 picsirtagombn, pi- csirti gomba, sepërke (ÚMTsz.). J: 1. 1358: ’egy fajta gomba, sampinyon; Egerling, Champignon’# (1. fent); 2. 1878: 'keskeny karimájú kalap; schmalkrempiger Hut’ (Nyr. 7: 138, de vö. 1847: cseperke kalapom: Érdé- lyi: Népd. és mondák 2: 227: NSz.).
Valószínűleg szláv eredetű, a megfejtés azonban részleteiben nincs egészen tisztázva; vö.: big. nevÿpKa, N. venÿpKa; szb.-hv. pèëürka (Simonovic 383) ; szín, pecárka; szik. peéiarka, N. piturka (Kâlal 464); or. N. neuepûya, neuÿpa (Vasmer: RussÉtWb. 2: 352): 'csiperkegomba’; hasonló szavak más szláv nyelvekben is. Mindezek a szláv *pekg pekti 'süt' származékainak látszanak, s így kapcsolatban lehetnek pecsenye és pest szavunk szláv eredetijével. — A magyar szó legkönnyebben a big. N. uenÿpKa-b6\ volna magyarázható, de ennek kora nem ismeretes. Ha a déli szláv peéurka-bó\ indulunk ki, a magyarban p — cs > cs — p hangátvetést kell feltennünk, minthogy a korai magyar adatok cs kezdetűek. A pecsérke típusú alakok a szlovákból valók. A nagyszámú alakváltozat különféle, nem is mindig világos folyamat eredménye. Közre játszhatott a népetimológia is ( pacsirtagovab& stb.). A székely N. csuporka közvetlen forrása a bolgárból átvett rom. ciupércá ’csiperkegomba’ lehetett. A 2. jelentés hasonlóságon alapuló tréfás


csípicsóka,
537
csipke2
névátvitellel keletkezett. — További vizsgálatot érdemel az a feltevés, amely szerint a csiperke a cseperedik ’sarjad’ családjába tartozó magyar fejlemény volna.
Simonyi: Nyr. 7: 351; Miklosich: Nyr. 11: 119®; Kunos: Nyr. 12: 349; Alexics: Nyr. 16: 440; Szarvas: Nyr. 17: 166, 20: 282; Asbóth: NyK. 27: 334, 440; Ágner: Nyr. 34: 25; Nádai: NyF. 27. sz. 14; Fest: NyF. 42. sz. 14; EtSz.®; Treml: Ungjb. 9: 288; Kerényi: Ungjb. 12: 112; Dráganu: Dac. 7: 213; Beke: VasiSz. 3: 249, MNy. 56: 477; SzófSz.; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 28; Deme: MNyTK. 69. sz. 8; Berrár: MNy. 47: 171, 202; Kniezsa: SzlJsz. 408 pecsérke a. ®, 614 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 202; Russu: Rosetti-Eml. 790; Benkő: MNy. 62: 301 ®. (Vasmer: RussEtWb. 2: 352; Alachek: EtSl- CS1. 359; Popovic: GSkr. 19.) — Vö. pecsenye, pest.
csípicsóka 1839: csip-csóka (MTsz.); 1895: csípi-csóka (Nyr. 24: 95); — csíp csip csóka, csip csip csóka (EtSz.); csípicsóka (ÉrtSz.). J: 1839: ’egy fajta tréfás játék; Art Spiel, bei dem ein Kind die Haut am Handrücken eines anderen zwischen Daumen- und Zeigefinger nimmt und so die Hände gehoben und gesenkt werden’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a játék közben ismételgetett mondóka (pl. csípicsóka vagy csip csip csóka, vakvarjúcska . . .) kezdő szavaiból alakult. A fŐnevesült kifejezés eredeti jelentése tehát ’csípi a csóka’-féle lehetett.
EtSz. 1: 1078 1. csip a. ®.
csipisz 1831: „Csipisz: excrementum” (TudGyűjt. 7: 18). J: 1. 1831: ’ürülék, széklet; Exkremente’ (1. fent); 2. 1832: ’nulla, semmi; Null, Nichts’ (TudGyűjt. 3: 71); 3. 1846: ’a maga nemében kicsi dolog; ein in seiner Art kleines Ding’* (Bloch); 4. 1862: ’ujjal mutatott füge; mit Fingern gezeigte Feige’ * (CzF.).
Bizonytalan eredetű. Talán a csíp ige -sz képzős származéka; alakulásmódjára vö. dugasz, rekesz. Eredeti jelentése ’csipet’ lehetett. 1. jelentése a 2.-ból fejlődhetett ki a nesze csipisz!-féle kifejezések alapján; vö. csipisz az orrodra! 4. jelentése azzal függ össze, hogy az említett szólásokat gyakran fügét mutatva mondják. — Kevésbé valószínű felfogás szerint a szín. ètepcè, scepèc, ècîpec ’csipet’ (Pletersnik 1: 619, 621) átvétele. A csibepiszok-\xA való származtatása elfogadhatatlan.
CzF. ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 22, Nyr. 10: 148, 39: 249; EtSz. ® ; Csefkó: MNy. 40: 293. — Vö. csíp.
csipke1 1113: ? „in quadam piscina, que vocatur Cipicas” sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. oki. 58); 1246/1408: „ab vna dvmo, que wlgariter c/up^ebokor appellatur” (ÁÚO. 7: 213); 1305: Chypka (OklSz.); 1799: Sipke gyümölts (Gyarmathi S.: Affinitas 353: NSz.); 1831: csiggenye (Kreszn.); 1836: Tsip- kenye (Kassai 5: 185); 1863: Csípnyebokor, Csüpke (Kriza: Vadr. 494) ; — bicske, bücske, csicskenye, csitke, csitkenye, csitnye-bQkor, csütke (MTsz.); Sipka (Nyr. 43: 142); cipke, csipcse (ÚMTsz.); bicskënye, büdzsge, csik- kënye, csípká (Nyatl. csipkebogyó a.). J: 1. 1246/1408: ’vadrózsa; Hagerose’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’csipkebogyó; Hagebutte’ (Orv- Κ. 72); 3. 1753: ’tövis; Dorn’ (Lippai: Poso- ni Kert 190: NSz.). — Sz: *4s 1113: hn. 1. fent; 1550 k.: czÿpkees fn. (KolGl.: NyF. 45. sz. 10).
Valószínűleg szláv eredetű; vö.: big. αιύηκα; mac. tuuruca (MRSL 535): ’csipkebo- kor, csipkebogyó’ ; szik, sipka; f.-szorb Sipka; a.-szorb Sypka: ’csipkebogyó’. Ezek a szláv sipb ’tövis, tüske ; nyíl’ származékai. Az óe. szí. sipbkb ’(vad)rózsa’; szb.-hv. sipak ’csipkebokor, csipkebogyó’; cseh Sípek ’ua.’; or. uiunóűHUK ’csipkebokor’; stb. ugyanebből a tőből, de más képzővel alakult. — A magyar szó feltehető forrása talán a bolgár vagy a szlovák lehetett. A csipkenye stb. alak változat a N. gelegenye 'galagonya’, berkenye, gesztenye stb. növény ne vek hatására jött létre. Az 1. és 2. jelentés a szlávból származhat. A 3. az 1. jelentés alapján a magyarban is kifejlődhetett, bár vö. cseh sipka ’kis nyíl, nyilacska; R. tüske, tövis’.
Miklosich: Nyr. 11: 120 ® ; EtSz. 1: 1087 1. csipke a. ®, 1: 1090 csipkenye a. is; Horger: MSzav. 38, MNy. 29: 50, 34: 247; Beke: Nyr. 59: 31, 225, 61: 19; Smilauer: Vöd. 482; SzófSz. csipke 2. a. ® ; Lakó: Melich- Eml. 209; Deme: MNyTK. 69. sz. 8; Kniezsa: MNny. 6: 17, SzlJsz. 476, 615 ®; Inczefi: MNy. 62: 222. (Machek: EtSIÖSl. 500.) - Vö. csipke2.
csipke2 1535: „Cupa noua chypkes” sz. (OklSz.); 1607: „Chlamis rubrea cum fimbriis vulgo czipke” (OklSz.); 1660: ? csepkés sz. (Radv: Csal. 2: 336); — csitke, csüpke, csütke, sipke (ÚMTsz.). J: 1. 1607: ’cakkos ruhaszegély; zackiger Vorstoß | csipkedísz (ruhán); Spitze (an Kleidern)’* (1. fent); 2. 1734: ’cakk; Zacke’ (MNy. 57: 488); 3. 1843: ’csipkedíszítmény (építészetben); Spitzornament (in der Architektur)’ (Jósika Μ.: Zrinyi 2: 19: NSz.). — Sz: ~s 1535: 1. fent I ~zet 1604: Czipkézet (MA.) | /4z 1708: Tsipkézett sz. (PP. 277).
Magyar fejlemény, de azon belül vitatott eredetű. — 1. A csipke1 ’vadrózsa, csipkebogyó, tövis’ szóval azonos. Jelentése a tövisnek és a hegyes, fogazatos szélű ruha- szegélynek az alaki hasonlósága alapján keletkezhetett. Hasonló névátvitel más nyelvekből is kimutatható; vö.: ném. Spitze


csipog*
538
csira2
’csúcs, hegy; csipke’; fr. point ’szúrás; öltés; csipke’. — 2. A csip igével függ össze: vagy ennek gyakorító képzős csipkéz, esetleg csipked származékából jött létre elvonással, vagy pedig belőle alakult az egyébként csak névszóhoz járuló -ke kicsinyítő képzővel. — A jelentések közül az 1. az eredeti. — Szláv- ból való eredeztetése téves. A big. N. πύηκα; szb.-hv. Sipka; szín, cipka; szik. Üipka: ’csip- kedísz a ruhán’ és több más délkelet-európai nyelv megfelelő szava a magyarból való.
Halász: NyK. 18: 450, Nyr. 17: 254; Munkácsi: Nyr. 13: 365; Simái: MNy. 6: 318; EtSz. 1: 1089 2. csipke a.®; Horger: MSzav. 38; Tolnai: Nyúj. 39; Beke: Nyr. 59: 31, 66: 71, 73: 351; SzófSz. csipke 7. a. ® ; Zolnai Gy.: MNy. 39: 243; Kniezsa: SzlJsz. 615®; Machek: EtSIÖSl. 74; Décsy: ULw- Bulg. 66. — Vö. csíp, csipke1.
csipog* 1604: „Pípio: . . . Madarfi módra Sibogoc, Czivagoc, Sivoc” (MA. Pípio a.); 1621: Czipegni sz. (MA.); 1784: tfipogni sz. (SzD. 81); 1804/1930: sipogását sz. (Bessenyei: Tariménes 254: NSz.); 1805: csipég (Verseghy F.: Tiszta Magy. 147: NSz.); 1808: Sipegni sz. (Sándor I.: Sokféle 11: 170: NSz.); 1862: csibeg (CzF.); — csibog, csipog (MTsz.); sépog (SzamSz. sipog a.); cipeg, csibog (ŰMTsz.). J: 1. 1604: ’«(kiscsirke, madárfióka) vékony, magas hangon szól; piepen, piepsen’# (1. fent); 2. 1889: ’csacsog; plappern | fecseg; schwatzen’ # (Szabó E.: Sírva-vig. 65: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a kiscsirke és más madárfióka hangját tükröz- teti; vö. 1863: „Csirkém mondja: csip, csip, csip” (Kriza: Vadr. 133). A hangutánzás síkján rokonságban van egy kiterjedt szócsalád tagjaival, így a sipákol, sipit, sipitoz igékkel, továbbá a csiápol, csibe, csivitel és a cseveg szavakkal, távolabbról a csiripel-\e\ is. Más nyelvekben, köztük a rokon nyelvekben is előfordulnak hasonló alakú és jelentésű szavak; vö.: zürj. íéipestni ’csipogni kezd’; votj. téipsini ’csipog’ (FÜF. 11: 194); stb. (1. még a csibe szócikkét is). Ezek azonban a magyar szóval nincsenek származásbeli kapcsolatban.
Mészöly: MNy. 10: 162® ; EtSz. 1: 1084 csip'ég a. ® ; Kallós E.: Nyr. 64: 8; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 26; Kelemen: Mondsz. 374; Ruzsiczky: KazTájsz. 353. — Vö. cseveg, csiápol, csibe, csivitel, sipákol.
csípő 1214/1550: ? Sypeu szn. (VárReg. 323.); 1550 k.: ,,czÿpe, agëk: femur” (KolGl.: NyF. 45. sz. 10) ; 1551: chipébe gr. (Jesus Si- rah. E8:NySz.); 1577 k.: Chÿpeoregr. (OrvK. 280); 1640: Tsipejének gr. (Megy: SzAÖröme. 106: NySz.); 1763: csépö (Adámi: Wb. 14: NSz.); 1784: tsipo (SzD. 26); — csip, csipü (Nyatl.). J: 1550 k.: ’Hüfte’ # (1. fent).
Származékszó: a csip ige folyamatos melléknévi igeneve. Jelentése a csipöcsont összetétel alapján alakult ki tapadással; vö. folyóviz ~ folyó, hintószekér ~ hintó stb. Az elnevezés szemléleti alapja az lehetett, hogy a csípőcsont mintegy befogja, becsípi a forgócsontot; vö. 1577 k.: „Chÿpê chontoknak forgoÿra” (OrvK. 47). A R. csipely, csipely ’csípő’ (1846: Garay J.: Tollr. 3: 50, 93: NSz.); N. csipöle ’ua.’ (MTsz.) -ly denominalis képzős származék ; vö. csempe ’cserépkályha’ : > csempely ’ua.’ stb. (NyK. 45: 5). — Finnugor egyeztetése és török származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 6: 437, 17: 466; MUSz. 370; Szarvas: Nyr. 10: 162; Vámbéry: MEr. 511; Balassa: NyK. 24: 282; EtSz. ® ; Gombocz: NyK. 45: 6; SzófSz. ® ; Végh: MNny. 4: 394; Nyíri: MNy. 52: 42. — Vö. csíp.
csira1 1773: „egy Trasi Tsordas bojtár leánnyal aki . . . férfi módón Tsuhat süveget bocskort hordot és a férfiakkal tart tsiranakis hivattatik” (NytudÉrt. 45. sz. 55); 1836: Stira (Kassai 5: 199); — csira, scsirá (MTsz. 2. csira a.).J: 1. 1773: ’hermaf- rodita; Zwitter’ (1. fent); 2. 1878: ’meddő tehén; gelte Kuh’ (Nyr. 7: 41); 3. 1894: ’pendelyben járó kisgyerek; Hemdenmatz’ (Nyr. 23: 72).
Szlovák eredetű; vö. szik, Stira, N. Sóira ’hermafrodita’. Ennek végső forrása a gör. στείρος ’meddő, terméketlen’, στείρα ’meddő asszony; meddő nőstény állat’, mely etimológiailag összefügg a lat. sterilis ’meddő, terméketlen’ (1. steril a.) melléknévvel. A gör. στείρος, στείρα — főleg vlach pásztorok útján, vö. rom. N. §tir terméketlen, meddő «(nőstényállat)’ — kelet-európai vándorszó lett; vö.: big. N. igup terméketlen, meddő’, igupúya ’meddő asszony; meddő nőstényállat’; szb.-hv. Stlrkinja ’meddő asz- szony’; ukr. N. ιιμηύρχ ’meddő juh’; albán shtérpë terméketlen, meddő’. A székely N. ester ’meddő’ (1. 1838: Tsz.) a románból való. — Am. csira és stira más-más szlovák alak- változat átvétele. 3. jelentése azon alapszik, hogy a pendelyes gyerekről nem látni, fiú-e vagy lány. — Nyelvjárási szó.
Balassa: Nvr. 16: 18® ; Valló: Nyr. 33: 569; Melich: MNy. 11: 293; EtSz. 1: 1093 3. csira a.®, 2: 56 ester a.; Tamás: Rom. 202; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 37: 285, SzlJsz. 136®, 823 ester a.; Machek: EtSIÖSl. 515; Molnár N.: Növ. 7; Török: NytudÉrt. 45. sz. 55.
csira2 1785: „Csira Szarvú Sötét Szőke bal fülére csípett K forma biliegű mint egy ötöd fü Tehény” (MNy. 11: 371); 1853 — 4: cséra (Fal. Est. 83: NSz.). J:A) mn. 1. 1785: ? ’lefelé álló «(szarv) ; abwärts gebogen «(Horn)’ (1. fent), 1906: ’ua.’ (ŰMTsz.);


csíra
539
csiricsáré
2» 1830: 'kicsiny, vöröstarka (szarvasmarha); klein, rotscheckig (Rind)’ (TudGyűjt. 7: 119); 3. 1862: 'rövid szarvú (szarvasmarha); kurzhörnig (Rind)’ (CzF.); 4. 1886: ’vörös (ember); rot (Mensch)’ (Nyr. 15: 334). B) fn. 1820: ’kis, vöröstarka tehén; kleine, rotscheckige Kuh’ (Nagyváthy: Házi gazdassz. 146: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Jelentései közül a szarv állására vonatkozók lehettek a korábbiak; a szarvasmarha színének jelölésére talán csak később alkalmazhatták. — Az a feltevés, amely szerint a csira1 szóval volna azonos, alaposabb vizsgálatra szorul. A csíra szóval aligha függhet össze. — A dunántúli nyelvjárások szava.
Jankó: BNépr. 292; Herman: Pászt. 395, 441; EtSz. 1: 1094 <5. csira a.®.
csíra 1400: ? ,, Laure ncium Eliam,
Chira dictos” szn. (OklSz.); 1577 k.: kÿ chyra^nak sz. (OrvK. 79); 1590: ,,Thalli imporrhis et coepis et allio medii stipites dicuntur: — Az cziraia” (SzikszF. 30); 1783: tsirja gr. (Kónyi J.: XIV. Kelemen 35: NSz.); 1784: tsirka sz. (SzD. 85); 1792: tsire (SzD.); 1795 k.: tzirka sz. (Takáts R.: Told. U. r.: NSz.); — céra (MTsz.); cëra (ÚMTsz.). J: 1. 1577 k.: ’magból, gumóból kisarjadt fiatal hajtás; Keim’# (1. fent); 2. 1700: ’gyökér; Wurzel | kezdet; Anfang’ * (D. Ember Pál: Sz. Siklus 188: NSz.). - Sz: 1522: ? Chÿras szn. (MNyTK. 86.
sz. 36); 1604: cziras (MA. Cymofus a.) [ /4zik 1577 k.: 1. fent.
Bizonytalan eredetű. Talán Ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T. tsürkz't- ’csírázik, sarjad’, AK. sark ’csíra’, P. sürk, sirk ’ua.’, FL. sir ka ’ua.’. Az egyeztetésnek a vogul alakok eredeti palatális hangrendje, valamint fc-ja miatt nehézségei vannak; ha mégis helyes, a csíra szó végi a-ja, valamint a csirka -ka végződése kicsinyítő képző. A c kezdetű magyar változatoknak a cs-sekhez való viszonya is magyarázatra szorul. — Mint már elavult szót a nyelvújítás korában eleveníthették újra fel. — AN. csira ’ veszedelmes kelés a ló fejében vagy az éneklő madár farka tájékán’ (vö. 1792: „tsirás betegségnél”: Magyary-Kossa: OrvEml. 2:* 288) szó idekapcsolásának lehetősége további vizsgálatot igényel. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése téves.
Wichmann: FUF. 11: 194®; NyH.6; EtSz. 1: 1092 7. csira a.; Tolnai: Nyúj. 47; Beke: Nyr. 61: 117 ; Végh : Adal. 69 ; SzófSz. ; MSzFgrE. ®. — Vö. csirág.
csirá& 1763: „Csirág: Spargel” (Adámi: Wb. 14: NSz.). J: 1763: 'spárga (növény); Spargel | a spárga gyönge hajtása; junger Sprößling des Spargels’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a csíra szó többes számú alakjának félreértése és elváltozta- tása révén jött létre. A félreértett adat: 1604: „Czirák: Thalli, Afpargi” (MA.). A szót felújító, illetőleg megteremtő Adámit a virág hangalakja befolyásolhatta a szóvégi fc-nak g-re változtatásában, vagy talán a csíra és az ág összetételének fogta fel a ’spárga’ jelentésű csirág-ot. — AN. csirág ~ csirák ’csíra, fiatal hajtás’ (EtSz.) a csíra kicsinyítő képzős alakja lehet, s nincs közvetlen köze a kerti spárga neveként alkalmazott szóhoz. — Elavult szó; úgy látszik, a múlt században is csak az írott nyelvben, főleg szótárakban élt.
CzF.; Szarvas: Nyr. 17: 216® ; Szilágyi S.: Nyr. 17: 267; Tolnai: Nyr. 31: 149®, 33: 339; Ballagi A.: RNySz. 87; EtSz. ® ; SzófSz.; Loványi: MNy. 48: 214. — Vö. csíra.
csiribiri 1736: „Csiribiri Rossz emberek!” (MNy. 6: 29); — czire-bire, csiri-buri, csira-bira, csuri-buri, csuri-muri (ÚMTsz.). J: 1. 1736: ’hitvány; gering | aprócseprő, kicsi; kleinwinzig’* (1. fent); 2. 1891: ’sokat beszélő; geschwätzig’ (Nyr. 20: 45).
Ikerszó. Előtagja hangutánzó eredetű (vö. csiripelt csireg-csörög stb.), és valószínűleg rokonságban van a csiricsáré előtagjával. Utótagja a csiri- előtag játszi módon továbbalakított változata; vö. csere&ere, csigdbigay csonkabonka stb. — Hasonló jellegű hangutánzó-hangfestő ikerszavak a rokon és nem rokon nyelvekben egyaránt előfordulnak; vö.: vog. sirä-pirä ’kicsi; lim-lom; törmelék’ (MSFOu. 7. sz. 127); votj. tsíri- pîri ’ua.’ (FUF. 6: 35); stájerországi ném. tschuri-muri ’meggondolatlan ember’ (EtSz. 1: 1097). Etimológiai kapcsolat azonban ezek között nincs. — 2. jelentésének kialakulásában a csiricsáré ’fecsegés, fecsegő* is közrejátszhatott. — Utótagjának a berreg hangutánzó igével való rokonítása kevésbé valószínű; az isztrorománok Üiribiri gúnynevével való azonosítása nem meggyőző. Olasz származtatása téves.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 248; Körösi: Nyr. 13: 452, O1E1. 30; Schuchardt: Ethn. 13: 94; Réthei Prikkel: MNy. 3: 390; Gombocz: MNy. 6: 29; NytudÉrt. 24. sz. 6; Alexics: Nyr. 43: 404; Lewy: KSz. 16: 267; EtSz. ® ; Tamás: AECO. 1: 20; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Pais: MNy. 50: 276; Dömötör: Nyr. 84: 373. — VÖ. csiricsáré.
csiricsáré 1764 e./1892: „Csiriy csáré, Iá, Iá” (Amadé 283); 1794: Tsiri-Tsári (M- Ny. 8: 272); — csiri-csáre (MTsz.). J: A) fn. 1. 1764 e./1892: ? ’fecsegés; Geschwätz | pletyka; Klatsch’ (1. fent), 1794: ’ua.’ (1. fent); 2. 1862: ’irka-firka; Gekritzel’ (CzF.). B) mn. 1. 1814: ’közönséges; gemein* (Berzsenyi: Művei 3: 73: NSz.); 2. 1829: ’fecsegŐ; geschwätzig’ (TudGyűjt. 11: 84); 3. 1878:


csiripel
540
csirittyasi
’apró-cseprő ; geringfügig | hitvány; geringwertig’ (Nyr. 7: 328); 4. 1878: ’rikítóan tarka; schreiend bunt | cicomás; aufgedonnert’* (Nyr. 7: 429); 5. 1890: ’szeleburdi; schusselig | félbolond; halbverrückt’ (Nyr. 19: 480); 6. 1905: ’víg kedvű; lustig’ (NyF. 17. sz. 13).
Ikerszó. Előtagja hangutánzó eredetű (vö. csiripel, csireg-csörög stb.), és valószínűleg rokonságban van a csiribiri (1. ott) előtagjával. Utótagja a szintén hangutánzó eredetű csárma ’lármás, lárma’, csárog ’ká- rog; lármáz’ stb. szavak családjába tartozik. — Főnévi l. jelentése lehet az eredeti, ebből fejlődött a melléknévi 2., s ebből az 5., 6. A főnévi 2., valamint a melléknévi 1. és 4. jelentés kialakulása a komplikációs jelentés változás ok körébe tartozik. Melléknévi 3. jelentése valószínűleg a csiribiri ’hitvány, kicsi, jelentéktelen’ hatására, az alaki hasonlóság révén jött létre. — A cseh N. ëiryëary ’irkafirka’, szín, ëiriëâre, ëire ëare ’ua.’, valamint a ném. N. tschiritschari ’ua.’ és a magyar szó közti viszony tisztázásra szorul.
Gombocz: MNy. 6: 29; EtSz.; SzófSz.; Pais: MNy. 50: 275 ®. — Vö. csárma, csárog, csiribiri, csiripel.
csiripel 1527: „az nagy cherypoleeftewl egy maf zawaat nem erthetneek” sz. (Érdy- K. 570); 1531: ,,latna ... a verebeket: az δ pvflenôckel edefôn enekôluen: fyrippol- uan: es tollazkoduan” sz. (TelK. 24); 1536: chyryppelny sz. (Pesti: Fab. 61: NySz.); 1592: czirippel (Cis. G4: NySz.); 1604: CziripolÔc gr. (MA.); 1627: Csiripeltek gr. (Pázm: LuthV. 2: NySz.); 1646: Csirippolás sz. (RNySz. 453); 1713: csiripol (Nyr. 72: 76); 1789: tsirikkálnak gr. (M. Kurír 852: NSz.) ; 1790: tsiribôl (Simái Kr. : Igazházi 32: NSz.); 1790: tsirikkel (M. Kurir 1017: NSz.); 1793: tsiribeltek gr. (Szabó J.: Vátzi gabona 13: NSz.); 1793: tsiribulnek gr. (Magyar Játék-szín 4: 305: NSz.); 1796: tsirimpelése sz. (Vitéz I.: Törpe Péter 1: 27: NSz.); 1805: csiripel (Verseghy F.: Tiszta Magy. 149: NSz.); 1817: Csirimpoló sz. (Vitkovics: Meséi 53: NSz.) ; 1825: tserepelni (pólni,pul- ni) sz., tseripelés sz. (Bernolák ëwrlikai, ëirik a.); 1825: csirikoló sz. (Décsei Ján.: Mes. 41: NSz.); 1854: Csiribolván sz. (Szelestey L.: Falu 97: NSz.); 1860: csirpel (Bulcsu K.: Költ. 160: NSz.); 1862: csiribél (CzF.); 1864: csiribül (Bezerédi A.: Flóri K. Függ. 16: NSz.) ; — csirimpál (MTsz.); csiribo, csiri- böllés sz., csiribü, csirikkol, csiripö, csiripöl- cserepöl, csiripôll, csürübutek gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1527: ’(madár, főleg veréb) éles, magas hangon szól; zwitschern, tschilpen’ * (1. fent); 2. 1627: ’fecseg; schwatzen | cseveg; plaudern’* (1. fent); 3. 1796: ’ciripel; zirpen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja az apró madarak (és a tücsök) hangját tük- rözteti; vö. 1804: ,,A’ verebek mondgyák repkedve: tsirip! tsirip!” (Szirmay A.: Hungária 18: NSz.). Az m hangú alakok vagy elhasonulással jöttek létre a pp-s változatokból, vagy pedig szervetlen nasalisbetol- dással. A szóbelseji p k váltakozás valószínűleg nem képző váltakozás, hanem arra mutat, hogy a hangutánzó hangsor két különböző változatával van dolgunk (1. csiápol ). Más nyelvekben is részint p-t, részint k-t tartalmazó, egyebekben hasonló hangalakú szavak fordulnak elő a magyar szóval megegyező jelentésben; vö.: ném. zirpen, R. schirpen, tschirpen: ’ciripel, csiripel’ ; rom. ciricai, ciripi ’csiripel’; cseh ëirykati ’cserreg (a fogoly), R. csiripel’, cvrlikati ’csiripel, csicsereg’; szik, cvrlikaí, N. ëvrlikat ’cirpel, csiripel’; or. mipÚKamb ’csiripel’; votj. fáiriktíní ’ua.’ ; finn sirkoa, sirkottaa ’ua.’. — A m. csiripel a hangutánzás síkján a ciripel- lel tartozik össze a legszorosabban és azzal együtt összefügg a csirké-veX, továbbá a csörög családjával és távolabbról a cseveg, csipog, csivitel igékkel. Alaki felépítését tekintve, valamint a hangutánzás síkján rokonságban van a csörömpöl-XeX is. — A felsorolt és még szaporítható idegen nyelvi párhuzamokkal nincs etimológiai kapcsolatban.
Alexics: Nyr. 16: 439; Prónai: Nyr. 27: 175; Wichmann: FUF. 11: 194; EtSz.®; SzófSz.; Vasmer: RussEtWb. 3: 342; Ciora- noscu: DiccEtRum. 193; KŐ Benedek: MNy. 58: 89; Grétsy: Szóhas. 112®; Kelemen: Mondsz. 368, 376; Tamás: MNy. 61: 15. (Kluge: EtWb.19 888.) — Vö. ciripel, csirke, csörög, csörömpöl.
csiripiszli 1879: „csiripiszli: búzacsírából és lisztből sült eledel” (Nyr. 8: 94). J: A) fn. 1879: ’csíráztatott gabonamagvakból és lisztből készült, édeskés ízű, puha, lepénynek megsütött tészta; Art Fladen’ (1. fent). B) mn. 1910: ’hitvány; geringwertig | sovány; mager’ (Nyr. 39: 37).
Ismeretlen eredetű. Vizsgálatot kíván esetleges hangfestő származása. Az a feltevés, hogy a csiribiri népetimológiás el változtatásából keletkezett, kevéssé valószínű. Azok a magyarázatok, amelyek szerint a csiripiszli a csipisz nyújtott alak változatának származéka, illetőleg a csírá-nak és egy ’parányi’ jelentésű tájszónak az összetétele, tévesek. — Dunántúli nyelvjárási szó.
Hermán: Pászt. 226; EtSz.; Bátky: M- Ny. 32: 195; Dömötör S.: Ethn. 71: 48, 52, 55, 56, Nyr. 84: 373, 85: 474; Németh Z.: Nyr. 85: 229.
csiriííyás 1881: „csirittyás: tüskés-bokros hely” (Nyr. 10: 139). J: 1881: ’cserjés, bozót |


csiriz
541
csirkefogró
Gebüsch, Dickicht’ (1. fent) || csirittya 1898: ,,cseprente, csirittya v. csïlittya: a földből kinőtt apró fahajtás, cserje” (Nyr» 27: 95). J: 1898: ’cserje; Strauch’ (1. fent).
Román eredetű szócsalád ; vö. rom. ciritél ’bozót·, cserjés’, ciritif ’ua.’. É román szavak forrása az ukr. (o)vepém ’nád; N. nádas’, melyből a m. cserei is származik. — Am. csirittya leginkább a rom. ciritél többes számú ciritéi alakjára lenne visszavezethető. Valószínűbb azonban, hogy a csirittyás az eredetibb, közvetlenül a románból átvett alak; gyűjtőfőnévi jellegével a rom. ciritiç meg is felelhet neki. Ez esetben a csirittyás- ból a nádas : nád, rekettyés : rekettye stb. szópárok alapján vonhatták el a csirittyá-t. A magyar szó végi velaris vokális kialakulása további vizsgálatot igényel; esetleg számolhatunk a parittya analógiás hatásával. — Szatmár és Bereg megyében élő nyelvjárási szó.
Szinnyei: Nyr. 22: 294 ® ; EtSz. 1: 1100 csirittya a.®; Dráganu: Rom. 96; Blédy: Infl. 36; Cioranescu: DiccEtRum. 193. — Vö. csérét.
csiriz 1647: „C sir ész, enyv: collabus” (Major: Szót. 147: NySz.); 1673: csirézzel gr. (Com: Jan. 104: NySz.); 1708: Tsíríz (PP. 277); 1792: tsirisz (Nót. pok. mén. 29: NSz.); 1796: tsirizzek gr. (Gvadányi: Nót. test. 193: NSz.); 1833 k.: Tsiliz (Székely Mest. Csizm. 4: NSz.); — cmzrágó, csirëszt gr., csirizs (ÚMTsz.). J: 1. 1647: ’cipész ragasztószere; Kleister’# (1. fent); 2. 1875 e.: ’a sületlen kenyér szalonná rétege; Schlief, klitschige Stelle im Brot’ (MTsz.); 3. 1895: ’csizmadia; Stiefelmacher’ (Nyr. 24: 191); 4. 1898: ’tejbekása; Milchbrei’ (Dobos). — Sz: ~es 1784: tsirizes (Μ. Hírmondó 767: NSz.) | ~el 1786: tsirizlés sz. (Μ. Hírmondó 324: NSz.); 1794: tsirizelte gr. (Mátyási J.: Valami 103: NSz.).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb- horvát közvetítéssel; vö.: oszm. çiriç ’cipész ragasztószere, csiriz’; — vö. még szb.-hv. óiriS ’ua.’. A török szó átkerült más balkáni nyelvekbe is; vö.: big. mipűtu; rom. ciríp: ’ua.’.’— A szó végi « a magyarban a szókezdő cs elhasonító hatására sz (> z) lett; vö. m. csausz < oszm. çauç. A 2. és 4. jelentés hasonlóságon, a 3. érintkezésen alapuló névátvitel eredménye. — A szb.-hv. N. cirïz; rom. N. çiriz; szik. N. Üiris, éiryz; cseh N. ciriz; ukr. N. mipu3: ’csiriz’ a magyarból való.
Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 146; Miklosich: TE. 1: 41 ; EtSz. ® ; Melich: MNy. 14: 149; Horger: MNy. 23: 48; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 31; Moór: Nyr. 87: 119.
csirke 1322: ? „Dionisio dicto Chyrke” szn. (OklSz.); 1346: ? Cherke szn. (OklSz.);
1351: ? Churke szn. (OklSz.); 1568: ,,A kotlo tik a czirket a gazba meg őrzi” (Mel: SzJán. 317: NySz.); 1577: chűrke (KolGL: NyF. 45. sz. 25); 1603: czerkeiuel gr. (Mih: ÖrökÉ. 226: NySz.); 1788: Tsiriske (MNy. 5: 287); 1825 — 6: tsérke (Bernolák: EtSz.); — csirke (Nyatl.). J: 1. 1322: ? ’tyúk kicsinye; Hühnchen, Kücken | más szárnyas kicsinye; Junges einer anderen Art Geflügel’ # (1. fent), 1568: ’ua.’ (1. fent); 2. 1792: ’egy fajta gyermekjáték; Art Kinderspiel’ (Gáti I.: Második Jósef 33: NSz.); 3. 1808: ’kislány; junges Mädchen [ fiatal nő; junge Frau’ (Farkas Fer.: Éj. diád. 129: NSz.); 4. 1873: ’egy villára való széna·, szalmacsomó; kleiner Haufen von Heu, Stroh, der auf einmal aufgegabelt werden kann’ (Nyr. 2: 380).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a csirke csipogó hangját adja vissza. Hangutánzó rokonsága közül legközelebbi kapcsolatban a csiripel-\e\ lehet, de távolabbról pl. csibe szavunk is e körbe tartozik. Végződése valószínűleg a ~ke kicsinyítő képzővel azonos. — Az eredeti 1. jelentésből alakult ki a többi. A 2. azt a játékot jelöli, amelyben a gyerekek vizes homokból vagy agyagból csirke alakú idomokat formálnak. A 4. jelentés kialakulására 1. a csibe szócikkét. — Finnugor egyeztetése, valamint mongol, szláv és iráni származtatása téves.
CzF.®; Bálint: Párh. 7; Szarvas: Nyr. 16: 320; Fiók: ÁrjUg. 21; Munkácsi: Ethn. 6: 68, ÁKE. 206, 647; Wichmann: FUF. 11: 194; Kertész: MNy. 7: 297; Gombocz: MNy. 7: 355 ® ; EtSz. ® ; Mészöly: NéNy. 1: 207; Bárczi: MNy. 28: 95, I. OK. 357, Bev? 76, Szók.2 35; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 18; Kálmán: MNy. 49: 195; Décsy: ULwBulg. 24; Temesi: MMNyR. 1: 149; Kelemen: Mondsz. 429, 701, 783, 787; Molnár N.: Szárny. 28, 76, 78. — Vö. csibe, csiripel.
csirkefogró 1843: ,,A’ köznép rendesen csak csirkefogóknak nevezi őket, mivel jobbadán a’ Duna partján ácsorognak, ’s egykét garasért örömest viszik haza a’ mások által vásárolt apró marhákat” (Életk. 2/5: 477: NSz.). J: 1843: ’Gauner’* (1. fent).
Összetett szó. Mintái nyilván a magyar nyelvre jellemző gyakori és régi jelöletlen tárgyas összetételek voltak; vö. egérfogó, légyfogó, halfogó, madár fogó stb. (vö. NySz. 1: 876). Korábbi és későbbi adatok azt mutatják, hogy a csibészek megnevezésére különféle, hasonló szerkezetű, de más utótagú szót is használtak a 19. sz.-ban; vö.: 1804: csirkelopók gr. (Fábchich I.: Pindarus 239: NSz.); 1865: csirkefogdosó (Búd. Ka- lend. 30: NSz.); 1898: csirkekergetők gr. (Betyárleg. 54: NSz.); stb. Abban, hogy ezek közül éppen a csirkefogó maradt meg és vált általánossá, minden bizonnyal szerepe


csiszár
542
csiszol
lehetett a ném. Hühnerfänger, Händel fanger 'csibész, csirkefogó' szónak.
Frecskay: Nyr. 15; 133; Ágai: Nyr. 15: 173; EtSz. 1: 1101 csirke a.; Germanista: Nyr. 45: 345; SzófSz.; Kiss: StudSl. 10: 23. — Vö. csibész.
csiszál 1. csiszol
csiszár 1219/1550: ? „pro quadä parte terrç fuç quç vocatur Cefar” hn. (VárReg. 111.); 1232: ? Cyzar szn. (ÁÚO. 6: 504); 1297: Chyzar hn. (OklSz.); 1358: ? Chyzer szn. (OklSz.); 1521: „Fabri ac Gladiatores wlgo Chyzarok” (OklSz.); 1522: Chezar szn. (MNyTK. 86. sz. 76); 1784: Bor-tsífzár (SzD. 14); 1862: csiszér (CzF.). J: 1. 1219/ 1550: ? 'fegyverkovács; Waffenschmied | kard csiszoló ; Schwertfeger’ (1. fent), 1521: ’ua.’ (1. fent); 2. [borcsiszár] 1560 k.: 'borissza; Weintrinker' (GyöngySzt. 308.); 3. 1792: ’hóhérlegény; Henkersknecht’ (SzD.); 4. 1792: ’lócsiszár, kupec; Roßtäuscher’ (SzD.); 5. 1832: ’tÓzsér; Viehhändler’ (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 340: NSz.); 6. 1881: ’lókötő; Roßdieb ] tolvaj; Dieb’ (Nyr. 10: 525).
Származékszó : a csiszol ige csisz- tövéből alakult -ár képzővel. Az -ár, -ér képzővel általában igei alapszóból cselekvőt jelentő névszók keletkeztek; vö. búvár, vezér. — A kétségtelenül eredetibb 1. jelentésből a többinek a kialakulása nincs kellőképpen tisztázva. A feltehető alap jelentésből ('csiszoló, köszörűs') ugyanis az 1. s abból a 3. még különösebb nehézség nélkül érthető, de a bor csiszár összetétellel társult ’ borissza’ és a 4. jelentés magyarázatra szorul. Ez utóbbi valószínűleg gúnyos elnevezés, és arra utalhat, hogy a kupecek kikészítik, kicsiszolják az eladandó lovat: „Ha fiatal, a fogát meg- korosítják: kisütik, hidegvágóval hullámot vésnek a fogba; ha öreg, megfiatalítják: reszelő vei elreszelik” (Kiss Lajos: A szegény emberek élete. Bp., 1955. 205). Az 5. és 6. jelentés a 4.-ből fejlődhetett. — Szláv származtatása téves.
Fischer: Nyr. 7: 62®; Budenz: NyK. 20: 463; Simonyi: TMNy. 499, Nyr. 32: 482; Szily: Nyr. 31: 179; EtSz.®; Melich: MNy. 26: 166, 28: 16; Horger: NéNy. 10: 84 ® ; SzófSz. ® ; Losonczi: Melich-Eml. 242; Pais: Kodály-Eml. 3: 154; Horpácsi: Nyr. 90: 310. — Vö. csesz, csiszol, csúszik, lócsiszár.
csiszlik 1792: „Tsifzlik: tsizma-fark bór, mellyel a’ kéreg bé-boríttatik belölról” (Sz- D.); 1836: Tsiszlék, tsizlik (Kassai 5: 201); — csiszli-csuszli, csiszlik-csuszlik, csiszlyik, csizli (ÚMTsz.). J: 1. 1792: ’csizmasarkbőr ; inwendiges Afterleder’ (1. fent); 2. 1817: 'foltozó suszter; Flickschuster | pancser;
Pfuscher’ (Czövek: Hír. zsiv. 1: 31: NSz.); 3. 1910: 'pimasz kölyök; unverschämter Kerl I gazfickó; Schurke’ (EtSz.).
Valószínűleg származékszó: a csiszol igéből alakult -ék ( > -ik ) főnévképzővel. Az eredetibb 1. jelentés alapja az a körülmény lehet, hogy a csizmának ez a belső kérge csiszolódik, dörzsölŐdik leginkább, vagy az, hogy a bőr alá csiszolt nyírfakérget helyeztek. A 2. és 3. gúnyos, megvető értelmű átvitel eredménye. — A 2. jelentésben tréfás, gúnyos szóként a köznyelv is használja, 1. jelentésében elavult.
EtSz.; K.: Nyr. 48: 48; Horger: NéNy. 10: 84 ® ; Vámosi: Csizm. 90. — VÖ. csesz, cseszkó, csiszol, csúszik.
csiszol 1476: „Michael Chysolo” sz. szn. (MNy. 6: 180); 1517: „fevt meeg ha meg moftak meg chyzoltak kezeket, fém ment el ez edes illat kezekrevl” (DomK. 157); 1566: csuszszolás sz. (Helt: Mes. 150: NySz.); 1575: czuszolá gr. (EtSz.); 1803: tsúszolódtk sz. (EtSz.); 1810: Tsíszolok gr. (Simái Kr.: V- Szót. 2: 33: NSz.); 1862: csiszel (CzF.). J: 1. 1476: ? ’egyenletesre simít; schleifen | dörzsöl; reiben’ * (1. fent), 1517: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: 'fényesít; polieren’* (MA.). — Sz: 1476: szn. (1. fent); 1604: Czißolo
(MA.) I ^ás 1595: őfzue chifzolas (MNy. 57: 359) j ~ódik 1621: Czißolodni sz. (MA.) | 1851: csiszolt (Egyed A. —Ovid.: Átvált. 2: 120: NSz.) I ~atlan 1861: csiszolatlan (Rosti P.: Úti eml. 146: NSz.) || csiszol 1783: ,,a’ fövény a’ fürészszel tsiszáltatván, el- vásittya, és el-mettszi a’ követ” sz. (Molnár J.: Könyvház 2: 343: NSz.); 1786: tsiszállák gr. (Tolnay S.: Ménesek 171: NSz.). J: 1783: 'csiszol; schleifen, glätten’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a csiszolással, dörzsöléssel, simítással stb. járó hangképzetet jeleníti meg. Maga a hangutánzó igei „tő” képző nélküli alakban is él a nyelvjárásokban (1. a csesz szócikkét). A csesz igén kívül a csiszol a hangutánzás síkján összefügg a cseszkó, csiszár, csiszlik névszókkal, továbbá a csoszog és csúszik családjával. — A csiszál lehetne esetleg a csiszakó ’fenŐkŐ’ (1838: Tsz.) összetétel előtagjának származéka is; ez azonban szótörténeti okok miatt, illetőleg az ilyen jellegű szócsaládok tagjainak összefüggései alapján kevésbé valószínű. Más gyakorító képzőbokorral alakult tartozéka e szócsaládnak a csiszorál 'csiszol' (1820: Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 43: NSz.). — A szócsalád török, mongol és szláv származtatása téves. — A csiszál nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 147; Budenz: NyK. 10: 96®, 18: 178, 194; Bálint: Párh. 7; Simonyi: NyK. 16: 241; Szarvas: Nyr. 19: 36; EtSz.®, 1: 1223 csuruszol a., 1227 — 8 1. és 2. csúszol a.;


esi tri
543
csivitel
Horger: NéNy. 10: 84 0 ; SzófSz.; Laziczius: AkNyÉrt. 26/2: 95; Kniezsa: Szljsz. 816; BenkÓ: NytudÉrt. 38. sz. 18. — Vö. csesz, cseszkó, csiszár, csiszlik, csoszog, csúszik.
csitri 1774: ,,’S tsitri-bodor szállt napra te rí tgette” (Dugonics: Trója vesz. 267: N- Sz.); 1816: TóUíri-haj, tsutré (Gyarmathi: Voc.); 1838: Csötrös sz. (Tsz.); — csütöri (MTsz.); csetri (Nyr. 33: 360); esetre, esetre (ÚMTSz.). J: A) mn. 1. 1774: 'rövidre nyírt; gestutzt I rövid hajú; kurzhaarig’ (1. fent); 2. 1876: 'apró; fipsig | jelentéktelen; unwichtig’ (Nyr. 5: 130); 3. 1891: Serdülőkorban levő ; heranwachsend’ * (Kemechey J.: Gentry 134: NSz.). B) fn. 1. 1831: 'kurta haj; kurzes Haar’ (TudGyűjt. 7: 74); 2. 1838: 'rövid hajú személy; kurzhaarige Person’ (Tzs.); 3. 1873: ’süldőlány; Backfisch’* (Nyr. 2: 459).
Bizonytalan eredetű. Talán összefügg a N. csötörög ’kószál, bolyong’, csöntörög ’botor- kál, ténfereg’, csötoz ’lábatlankodik’, csötönöz 'botorkál, csoszog’, csetres ’lábatlankodó személy’ stb. (vö. MTsz.) szavakkal. Ez esetben eredetileg az ide-oda botorkáló, lábatlankodó, izgő-mozgó kisgyermekeket jelölhette; tehát az A) 2., 3., illetőleg a B) 3. jelentése az elsődlegesebb, s a ’rövid hajú (leány)’ jelentés érintkezésen alapuló jelentés változás eredménye. Összefüggésben lehet azonban a sutri ’rövid farkú’ szóval is; vö. jSwtfri-tyúk, továbbá Tsitri-sutri (Kassai 3: 218). Ez esetben a fentebb jelzett jelentésfej lődés esetleg fordított irányú is lehet. — A *csir 'kis sarj’ alapszóból való származtatása, valamint őszét szavakkal való egyeztetése elfogadhatatlan.
CzF.; EtSz. ® ; Vikár B.: AkÉrt. 27: 711; SzófSz. — Vö. csötönöz.
csitt 1372 U./1448 k.: ,,es csytteheneduen ewrgyuala meneben tehetiuala” sz., c^yt- tenetett sz. (JókK. 41, 135); 1582: cittitást sz. (Huszti: Aen. 32b: NySz.); 1596: czititani sz. (Decsi: SallJ. 31: NySz.); 1708: „Tsit patt! Hallgafs!” (PP. Bat! a.); 1717 e./ 1804: csiditám sz. (Bethl: Élet. 2: 344: NySz.); 1791: Csitt! (Szentjóbi Szabó: Költ. 120: NSz.). J: A) isz. 1708: 'csend!; still! | hallgass!; schweige!’ * (1. fent). B) fn. 1838: 'whist <kártyajáték) ; Whistspiel* (Tzs.). — Sz: csitít 1582: sz. 1. fent, 1596: 1. fent | csitul 1839: csituljon gr. (Emlény 152: NSz.) I csitítgat 1859: csitítgatja gr. (Thaly K.: Zengő 1. 1: 13: NSz.).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Összefügg a korábban gyakori, de teljesen elavult esi! 'pszt!, csend!, hallgass!' indulatszóval (1. a csicsi szócikkét), a csihad igével s távolabbról talán a csitteg· ^csattog, csattan, esetten hangutánzó igékkel. — AB) jelentés tudatos fordítás eredménye az ang. whist 'csendes; csend; elcsitít; whist- játék' alapján. — Köznyelvivé vált legfontosabb származékai (csitít, csitul ) mellett nyelvjárási szóként él a műveltető csitol 'csitít' (1736: Monírók. 11: 395), s vannak adataink a szintén műveltető csittogat, csito- gat 'csitít' igére is (1891: Csepreghy F.: Műv. 1: 183: NSz.; 1893: Jánosi G.—Tasso: Megszab. Jeruzs. 1: 279: NSz.). — Hasonló hangalakú és funkciójú szavak más nyelvekben is vannak; vö.: sp. chitof; fr. chut!; ol. zitl; cseh cit!; szik, cit!, Öit!; le. cyt!: 'csitt!'. Ezek azonban etimológiailag aligha tartoznak össze. így a m. csitt olasz származtatása téves.
Szarvas: Nyr. 14: 541 0 ; Simonyi: M- Nyelv.1 1: 5, NyF. 11. sz. 63; Szilasi: NyK. 24: 421; Körösi: Nyr. 43: 19; EtSz. 0 ; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 145; SzófSz. csitít a. ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Prohászka: Nyr. 78: 418; Simon: MNy. 56: 444; Kelemen: Mondsz. 360, 846. (Cránjalá: RumVl. 117.) — Vö. csicsi, csihad.
csitt-csati 1851: „esett csatt elé s hátra” (Nyr. 3: 544); 1859: Csitt, csatt, csitt csatt (Csalomjai: Költ. 45: NSz.); 1881: csitt-esett (Torkos L.: Kígyóbőr 6: NSz.). J: 1851: csattogás hangjának utánzására; zum Nach- ahmen des Knallens (1. fent). — De vö. 1554: „Mait velonc vagy veffuc fel mifankat lefuft lefuft ûuôlchûnc rop chyat patt” (Tinódi: Cronica h4).
Hangutánzó eredetű ikerszó; a csattan, esetten családjába tartozik. Hasonló jellegű ikerszók: dirr-durr, piff-puff stb.
Katona: Nyr. 9: 140; Bebesi: Nyr. 51: 50; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 145; Kelemen: Mondsz. 862. — Vö. csattan, csetepaté, esetten.
csivitel 1802: „Tsivikol egymásnak a’ csíz, és tenglitze” (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 224: NSz.); 1804: tsivakoltak gr. (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 42: NSz.); 1815: csevetélo sz. (Kis János: Versei 3: 111: NSz.); 1815 — 53: csevetelne gr. (E. Illés P.: Költ. 15: NSz.); 1831: csevetöl (Kreszn.); 1853: csevetültem gr. (Szelestey: Czimb. 133: NSz.); 1862: csevetél (CzF.); 1895: csivikel (Bársony I.: Csend 32: NSz.); — csivitel (ÉrtSz.); csavitó, csebetöl, csevetöll, csevetüll, csivátojjdtok gr., csivatónyi sz., csivitúj gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1802: 'csipog; piepsen | csicsereg; zwitschern'* (1. fent); 2. 1815: 'cseveg; plaudern | fecseg; schwatzen’ * (1. fent); 3. 1908: ’csahol; belfern, klaffen’ (MNy. 4: 138).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja elsősorban a madarak éles, csipogó hangját jeleníti meg. A hangutánzás síkján összefügg a cseveg, csipog, csiápol, a civakodik, továbbá a csicsereg, csiripel, csirke stb.


csíz
544
csizma
szavakkal, illetőleg ezek rokonságával; vö. 1879: ,,[a verebek] csivajogva verik szárnynyal s hegyes orral is egymást” (Szabó D.: Béla fut. 238: NSz.). A jelentésekre vonatkozóan 1. a cseveg szócikkét.
Simonyi: NyK. 17: 60; EtSz. 1: 1010 csevetél a. ®, 1: 1110 csivog a. ® ; Kiss: Stud- SL 10: 197. — Vö. civakodik, cseveg, csiápol, csipog.
csíz 1538: „ch/fá: Lugarinus seyßle” (PestiN. Ql); 1560 k.: Chysz (GyöngySzt. 141.); 1702: tsíz (Misk: VKert. 466: NySz.); 1709: csis (EtSz.); — csézike sz. (EtSz.). J: 1538: ’Zeisig’ * (1. fent); szakny. ’Car- duelis spinus’.
Szláv eredetű; vö. szb.-hv. fáZ, fázak; szín, cíZek; cseh fáZ, fáZek; szik. N. fáz, ir. fáéik, le. czyz, czyzyk; qt. midtc, núdKUK: ’csíz, kis csíz’; megfelelő szavak más szláv nyelvekben is. Mindezek a hangutánzó jellegű ősszláv *fáZb folytatói, illetőleg származékai. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. csizik eredetije is. — A magyar szó közvetlen forrása a szik. N. fáZ vagy a szb.-hv. fáZ lehetett. A várható *csízs helyetti m. csíz elhasonulással keletkezett; vö. csiriz, csésze stb. A régi adatokban a szó végi sz és s esetleg csak írásváltozat. — A csíz-nek a németből való származtatása téves; a kfn. zise, úfn. Zeisig ’csíz’ maga is a szláv nyelvekből való.
Budenz: NyK. 6: 302; Miklosich: Nyr. 11: 120® ; Melich: Nyr. 24: 157, MNy. 14: 149; Szarvas: Nyr. 26: 17; Lumtzer — Melich: DOLw. 84; Simonyi: Nyr. 40: 451; Pais: MNy. 10: 70; EtSz. 1: 1110 1. csíz a.®; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 136®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Moór: AEthn. 12: 49. — Vö. csízik.
csizik 1793: csizik (EtSz.); 1820: ,,Örül mint a’ kalitkában a’ csizik19 (Kreszn.); 1836: Tsízik (Kassai 5: 204). J: 1793: ’csíz; Zeisig’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, fázik, ’csíz’; vö. még cseh fázik; le. czyzyk; ukr., or. húShcuk; f.-or. ntáncbiK: ’(kis) csíz’. E szláv szavak annak az ősszláv *fáZb-nék a kicsinyítő képzős származékai, melynek egyik szláv nyelvi folytatójából a m. csíz való. — A magyar szó hangteste — a várható *csizsik helyett — cs : zs > cs ; z elhasonulást mutat; hathatott rá azonban a csíz is. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 14: 49; EtSz.®; Melich: MNy. 14: 149; Kniezsa: SzlJsz. 136®. — Vö. csíz.
csízió 1538 e.: „be csenáltam az magyar Cisiot, hogy könyvnélkülis az innepeket megvethetnék ... az magyarul olvasó gyerekek” (RMK. 1: 166); 1628: csízióval gr.
(RMK. 1: 255); 1799/1844: csízió (Csokonai: Karnyóné 704: NSz.); — csézijó, csízijó (ÚMTsz.). J: 1. 1538 e.: ’versbe szedett ünnepnaptár; versifizierter Festkalender’ (1. fent); 2. 1600 k.: ’népszerű-tudományos leírás; volkstümlich-wissenschaftliche Beschreibung’ (Nyr. 29: 256); 3. 1799/1844: 'álmoskönyv; Traumbuch [ jóskönyv; Wahrsagebuch’ (1. fent); 4. 1898: ’diákfurfang; Schülerkniff | idegen nyelvű szöveg kész fordítása: diákpuska; Spickzettel’ (Dobos).
Latin eredetű; vö. k. lat. cisio ’huszon- négy hexameter az állandó ünnepek és a naptári szentek neveivel’ (EtSz.). Ez a január elsejét jelölő e. lat. Circumcisio Domini (tkp. ’az Úr [= Jézus] körülmetélése’) szókapcsolat megcsonkításából keletkezett. A verses naptárszöveg nevévé úgy vált, hogy vele kezdődött az ünnepek felsorolása. Az állandó szövegeknek első szavaikkal való megnevezésére vö. miatyánk, hiszekegy. — A csízió ( > csízió ) a magyarországi latin kiejtés alapján feltehető *cizsió alakból jöhetett létre nyelválláscserével; erre vö. szárcsa ~ sárca, szecska ~ secka, Szabács ~ Sabác. — 2., 3. jelentése azzal magyarázható, hogy az ünnepnaptár tárgyi szempontból egyre jobban egybeolvadt a kalendárium fogalmával, s az ott közre adott hasznos tudnivalók, valamint csillagjóslások, álomfejtések stb. később Önálló füzetben is megjelentek. 4. jelentése az ügyes, talpraesett emberre vonatkozó „érti a csíziót” szólás alapján alakult ki. Ma csak e szólásban él.
Heinrich: EPhK. 3: 537, 4: 140, 246 ® ; Szarvas: Nyr. 21: 187; Melich: SzlJsz. 1/2: 303, 425, MNy. 14: 149; Kovács: Márton: Nyr. 39: 259; EtSz. ® ; Melegdi János: MNy. 14: 133; Szentjóbi: MNy. 14: 184; Kertész: Szók. 109; Horger: MSzav. 38; SzófSz. ; Kálmán: MNy. 45: 282; O. Nagy: Mi fán terem ? 55 ® .
csizma 1492: „Vnum Zakrapach et vnum cingulum wlgo Zkender de serico et Chyzmas” [latin többes tárgyeset] (OklSz.); 16. sz. e.: „tyzrna azoni altatnak való 1” (Radv: Csal. 2: 8); 1519: Chissma (OklSz.); 1550 k.: cyzma (KolGl.: NyF. 45. sz. 10); 1560 k.: Chyszma (GyöngySzt. 3560.); 1590: Cziczma (SzikszF. 228); 1792: tsizsmát gr. (SzD. Sám a.); 1794: csidzma (EtSz.); 1819: Tyizma (Tsz.); 1855: csizmibagywct gr. [ = csizmába gyűrt] (Fáncsy Album 211: NSz.); 1863: Csidma (Kriza: Vadr. 494); 1880: csiz- mét gr. (Cserszilvásy Á. : Vadászat 108: NSz.) ; — csezma, csidma, csimma, csisd- ma (MTsz.); cseszmámba gr., cs'ézmám gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1492: ’egy fajta lábbeli; Schaftstiefel’* (1. fent); 2. 1898: ’egy fajta sörös- vagy boroskancsó ; Art Bier¬


csizmadia
545
csobán1
oder Weinkrug’ (Dobos). — Sz: ~s 1585: Tsizmás (Cal. 249 [o: 2651).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. fàzma, Kaj clima ’csizma’; ez az oszm. çizme ’ua.’ átvétele. A big. HÚ3Ma; mac. HU3Ma; szín. fázma: ’ua.’, valamint az albán çizme; rom. cizmä: ’ua.’ szintén az oszmán-törökből származik. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. csizmadia eredetije is. — A magyar alakváltozatok közül a csizma a legrégibb; a többi jórészt hasonulásos és elhasonulásos folyamatokkal jött létre. A palóc-barkó tyizma talán a magyar közvetítésű szik. fáima ’csizma’ nyelvjárási tiimy [többes sz.] (Kálal 715) módosulatának visszaköl- csönzése. A csizma 2. jelentése a ném. Stiefel ’csizma; csizma alakú kancsó’ hatására keletkezhetett. — Az a feltevés, hogy az oszm. çizme közvetlenül vagy a hazai latinon át került a magyarba, nem valószínű. — Az északi szláv nyelvek megfelelő szavai — vö. : cseh N. Üiima; le. R. cizma; ukr. N. humcMu: ’( magyar) csizma’ — a magyarból valók.
Vámbéry: NyK. 8: 187, MEr. 237, M- Bölcs. 147; Csopey: NyK. 16: 276; Miklosich: TE. 1: 42, Nachtr. 2: 97; Halász: Nyr. 17: 254; Melich: NyK. 25: 294, 471; Asbóth: NyK. 33: 224, NyTan. 1/1: 53®, Nytud. 2: 211; EtSz.®; Horger: MSzav. 39; Gombocz: ÖM. 1: 13, NytudÉrt. 24. sz. 10; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 91; Gáldi: DictKlein. 88, 255; Kniezsa: SzlJsz. 136 ® ; Benkő: Nyjtört. 50; Machek: EtSIÖSl. 75; Skaljic: Turz. 1: 149; Gáborján: NéprÉrt. 40: 39; Moór: Nyr. 87: 118; Nagy: MNy. 60: 169; Kakuk: NyK. 68: 55, 61. — Vö. csizmadia.
csizmadia 1594; ,,külgyön valami száras csizmákat is, lám vagyon készen az csíz- máz iánál” (MNy. 61: 484); 1602: Csiszmasia szn. (OklSz.); 1604: Chizmadia (Vámosi: Csizm. 9); 1670: Gsismadia (Vámosi: Csizm. 91); 1742: Tsismazia (EtSz.); 1790: Tsizs- madia (Gvadányi: Fal. nót. 63: NSz.); 1795: Tsizmadja (Zsebkalendáriom 92: NSz.); 1799: tsizmádiák gr. (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 497: NSz.); 1836: tsiszmadia (Kassai 5: 201); 1854: csizmadija (Szilágyi P.: Besz. 100: NSz.); 1865: csizmádé ának gr. (Egyes, napt. 87: NSz.); — csidmadia (MTsz.); csizsmagyia (NyF. 10. sz. 16); csëzmadëjàt gr., csizmádén, csizmaggya, csizmazija, csizs- madëa, csizsmadija (ÚMTsz.). J: 1594: ’Stiefel- macher’ # (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. fázmédiija ’csizmadia’. Ez utóbbi az oszm. çizmeci ’ua.’ (tkp. ’csizmakészítŐ’) átvétele. Az oszm. çizmeci alapszavát 1. csizma a. — A magyar alakváltozatok hangteste — a várható *csizmadzsia helyett — elhasonulást mutat: a cs : dzs affrikátapárból egyrészt cs : d, másrészt cs : zs, a cs : zs-ből pedig cs : z lett.
Budenz: NyK. 3: 157®, 471; Melich: Nyr. 2 7: 37, MNy. 14: 149; Gombocz: MNy. 3: 213; Szilády: MNy. 4: 468; EtSz.®; Horger: MSzav. 39, 62; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 91; Kniezsa: SzlJsz. 137®; Kakuk: NyK. 68: 54, 61. — Vö. cseszkó, csizma.
csobak 1831: „Csobak, a’ fáról levágott száraz görcs” (TudGyűjt. 7: 74); — csabak (MTsz.). J: 1. 1831: ’száraz fagörcs; dürrer Knorren | görcsös fahasáb; knorriges Holzscheit’ (1. fent); 2. 1858: 'halászok tapogató póznája; Flumpstange’ (MNyazet. 3: 243); 3. 1890: ’lekaszált növények (görcsös) töve; (knorriger) Stamm von abgemähten Pflanzen’ (Nyr. 19: 47); 4. 1926: ’tuskó; Klotz’ (ÚMTsz.).
Ismeretlen eredetű. A 2. jelentésben használt szó idetartozása nem kétségtelen. — A csombők szóval való összefüggése nem valószínű. Perzsa származtatása elfogadhatatlan. ~ Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz.®; Károly: MNy. 62: 152.
csobán1 1405 k.: ,,fimorian[us]: choban” (SchlSzj. 2135.); 1560 k.: chobany (GyöngySzt. 3835.); 1585: Tsobán (Cal. 275); 1839: csobány (Árvizkönyv 2: 286: NSz.); 1872: csobánkot gr. (Besze J.: Él. bety. 29: NSz.); — csubánka sz. (NylrK. 8: 101). J; 1. 1405 k.: ? ’csobolyó; Lägel’ (1. fent), 1490 k.: ’ua.’ (NagyvGl. 141.); 2. 1888: ’egy fajta veder; Art Eimer’ (Nyr. 17: 336).
Szláv eredetű; vö.: big. N. 03Ku6áH ’egy fajta faedény, cseber’ (Mlad. 530), dwyőáH ’ua.’ (Mlad. 531); szb.-hv. dibán, ibán, zbanj ’fából készült vizeskanna’ ; cseh dibán, R. tbán ’korsó’; szik, dibán ’ua.’; le. dzban, R. czban ’ua.’; or.-e. szí. HbőaHb, UbeaHb, ueaHb ’ua.’, or. jtcődH ’fakanna fedővel’; megfelelő szó a macedón, szlovén és szorb kivételével a többi szláv nyelvben is. Etimológiája nincs tisztázva; talán kapcsolatban van a m. cseber szláv eredetijének alapszavával. — A magyarba egy déli szláv vagy szlovák R. *tbbanb, * fában kerülhetett át. — Román közvetítés feltevése szükségtelen; a rom. E. ciobán ’csobolyó’ (DAcR. 1/2: 435) a magyarból, a rom. N. ciuuán, citivána ’egy fajta faedény’ (DAcR. 1/2: 523) a szláv nyelvekből való. A m. csobán1 mongol egyeztetése és magyar származékszóként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 21; Bálint: Párh. 7; Miklosich: Nyr. 11: 120® ; Halász: NyK. 18: 450; Korsch: ArchSIPh. 9: 496; Asbóth: NyK. 26: 465; EtSz. 1: 1118 7. csobány a. ®, 1: 1117 Csobánc a. is; Dráganu: Dac. 4/1: 148; Bátky: DebrSz. 10: 139; Kniezsa: SzlJsz. 137 csobány a. ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 386; Szabó T. A.: NylrK. 4: 306.
35 Tör Lóq éti-etimológiai szótár


cső bán2
546
csócsál
csobán2 1579: „Memyt, Balyt, Ómért, es egi cyobant eleuenön el vittek” (BudBLev. 1: 176); 1742: C sobanya^gr. (MNy. 57: 488); — csábánt gr., éobán (ŰMTsz.). J: 1. 1579: ’juhász; Schäfer’ (1. fent); 2. 1861: ’juhász- kutya; Schäferhund’ (MNyszet. 6: 370).
Oszmán-török eredetű, román közvetítéssel is; vö. oszm. çoban ’juhász; pásztor’; vö. még rom. ciobán ’pásztor; pásztorkutya’ (DAcR. 1/2: 435). Végső forrása a perzsa subán ’juhász’. A török nyelvek (a Balkánon az oszmán-török) s részben a román révén vándorszó lett; vö.: albán gobán; újgör. τσοπάνης, τσωπάνης; big. N. UOÓáH(UH); szb.-hv. Óoban(in); le. czdban; ukr., or. uaóáH: ’pásztor, juhász’. — A magyarban az első adat a budai basák levelezéséből mutatható ki; itt minden valószínűség szerint oszmán-török átvétel. ·Αζ 1742-bŐl Gyuláról származó és a 19. sz. második felétől sűrűbben jelentkező számos székely és csángó nyelvjárási adat a románból származik. A szó 2. jelentése a románban alakult ki, onnan vettük át. — Az ’ivóedény’ jelentésű csodánknál való összekapcsolása téves. — A keleti nyelvjárások szava.
Edelspacher: NyK. 12: 99 ® ; Szinnyei: Nyr. 22: 295 ® ; Moldován: ErdMúz. 16: 69; EtSz. 1: 1119 2, csobány a.; Herman: Pászt. 149, 585, 703; DAcR. 1/2: 435; Tamás: Rom. 131; Gáldi: MNy. 37: 263 ®; Gáldi —Makkai: RomTört. 37; Blédy: Infl. 36; Köpeczi: AECO. 8: 519; Cioranescu: DiccEtRum. 185; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 17, 21; Kiss E.: CercLingv. 7: 311; Kniezsa: NytudÉrt. 38. sz. 1 61 ; B. Gergely — Kósa—Zsemlyéi: NylrK. 10: 104. (Lokotsch 433.; Sandfeld: LinguBalk. 90; Cranjalá: RumVl. 242; Vasmer: RussEtWb. 3: 297.)
csobban 1662/1853: „csak néha csub- bantván lova a vízben egyet orrával” sz. (Szál: Krón. 128: NySz.); de 1. esőbb; 1663: „Ki tudgya, ha vízben csappannak, engem is utánnok rántanak” (Czegl: BDorg. 307: NySz.); 1804/1817: tsobbanni sz. (Kováts József: Vers. 77: NSz.). J: 1662/1853: ’platschen’ # (1. fent) || esőbb 1628: „Minec előtte az szüretre meg érnének, nagy csobbal az koporsóban hullanac” (Prág: Serk. 796: NySz.); 1862: csubbot gr. (CzF.); 1875:
csupp (Belényesi G.: Bret. Kai. 132: NSz.); 1879: csuppsz (Csukássi J.: Cler. ad. 335: NSz.). J: A) fn. 1. 1628: ’zuhanás hangja; Schall des Plumpens’ (1. fent); 2. 1838: ’vízloccsanás hangja; Platsch’ (Tzs.). B) isz. 1875: ’zsupsz!; plumps!’ (1. fent) || csobog* 1706: „Egy igen szép utcza: . . . Szélin kopog — közin csupog” (Thaly: Adal. 2: 123: NySz.); 1794: csobog (EtSz.). J: 1. 1706: ’cuppog; quatschen* (1. fent); 2. 1794: \víz, folyadék) gyors folyás, csurgás közben hangot ad; plätschern’# (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. A gyorsan csurgó víz hangját, illetőleg a vízbe eső tárgy által keltett hangot jeleníti meg. Eredetében összefügg a cuppan családjával; elkülönülésük csak némi ingadozás után következett be. A főnévi leg, illetőleg indulatszóként használt esőbb ~ csob ~ csubb valószínűleg elvonás eredménye. — Törökből való származtatása téves.
CzF.®; EtSz. 1: 1192 csubog a.®; Rásonyi: NyK. 51: 115; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. cuppan, csobolyó.
csobolyó 1557: „Két köbles chyobolyot” (OklSz.); 1647: csobolya (Major: Szót. 141: NySz.); 1803: csobolót gr. (Dugonics: Jólán- ka 1: 483: NSz.); 1816: cobolya (Gyarmathi: Voc. Tsobány a.); 1831: csobolló (Kreszn.); 1838: Csoborló (Tsz.); — csobilló, csobojó, csorbolyó, csöböllő, csubujó (MTsz.); csubojó (SzegSz.); csapata, csoboja, csobojjó, csobola, csobolla, csoblyó, csubulló (ŰMTsz.). J: 1557: ’kis hordócska; Art Faß | ivóedény; Lägel’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Hangutánzó eredetű. A víz, bor stb. csorgó hangját megjelenítő hangutánzó szavaknak, legközelebbről a csobog, csobban-nak a családjába tartozó igenév főnevesülése, s esetleg korábbi csobolyó korsó, csobolyó edény stb. szerkezetekből önállósult. Edényfélék ilyenfajta eredetére vö. pl. a bugyog családjába tartozó bütykös szót. — 2. Származékszó; csob(oly)- alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. É. éumpél ’nyírkéregből készült vízmerő’ (Munkácsi: VNGy. 2: 704); osztj. Kaz. égmBal, écu- ’nyírkéregből készült ivóedény’ ; finn sampio, sammio, sammi ’kupa’. A finn szavak idetartozása kétes. Az osztják szó átkerült a zürjénbe, s zűrjén közvetítéssel a vepszébe is. A képzőtlen ve. téumb ’ivóedény nyírkéregből’ szó alapján feltehető, hogy az átadó zürjénben, valamint az obi-ugor nyelvekben is megvolt a képző nélküli alakja. A finnugor alapalak *cum- p3-(l3) lehetett. — Ά magyar szó -lyó eleme képzőbokor, melyben az -ó magyar fejlemény lehet; az obi-ugor szavak -Z-je képző. — Török származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 6: 226, 449, NyK. 14: 84, MNyelv.1 1: 107; Toivonen: FUF. 20: 52 ®, 32: 105, Vir. 1946. 398; Kalima: Nyr. 59: 72, Vir. 1941. 209; Uotila: MSFOu. 65. sz. 355, Vir. 1947. 142; Bátky: NyK. 50: 49; Rásonyi: NyK. 51: 115®; N. Sebestyén: Melich-Eml. 359, FgrÉrt. 7: 50; Lakó: Melich-Eml. 210®; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 21, 54; Bárczi: Szók.2 23, 27; MSzFgr- E. ®. — Vö. bokolyó, csobban.
csócsál 1808: „Tsótsálni: Pappare. Pappen. Pépet enni” sz. (SL); — csúcsáll (Ü- MTsz.). J: 1808: ’majszol; pappen | <kis-


csoda
547
csóka
gyermek számára) előre megrág; vorkauen (für ein kleines Kind)’ (1. fent) [| csocsa 1829: csocsa (EtSz. 1: 1121 1. csocsa a.); 1836: ,,T sots a Anynyi, mint pép, gyermeki étel” (Kassai 5: 217). J: 1829: 'előre megrágott étel (kisgyermek számára); vor· gekaute Speise(für ein kleines Kind)’ (l.fent).
Hangutánzó eredetű gyermeknyelvi szócsalád. Hangalakja az ajkak cuppogatását, illetőleg a csámcsogást, csemcsegést jeleníti meg. így a hangutánzás síkján összefügghet a csámcsog-g&\. Kapcsolatban lehet a R., N. csócs, csócsi ’csók, csókolj meg’ (vö. 1805/ 1922: Csokonai: ÖM. 1: 487; 1. még 1838: Tzs., CzF.) gyermeknyelvi szavakkal. A cső- csal és a csocsa egymáshoz való viszonya nem tisztázható teljes bizonyossággal. A csocsa szó végi a-ja esetleg képző, mint az 1838: csócsi ’csócsa’ (Tzs. Csocsa a.) szó végi £-je. Valószínűbb azonban, hogy a csocsa elvonás a csócsál igéből. — Olasz származtatása téves. — Nyelvjárási szók.
Körösi: Nyr. 15: 407, O1E1. 30; EtSz. 1: 1121 7. csócsa a.®; Kelemen: Mondsz. 792. — Vö. csámcsog, csemcseg.
csoda 1095—114: ? ,,Isti autem responderunt: Soda, Chkv, Topos, Artuna, Abraham” szn. (ÁUO. 6: 71); 1138/1329: ? Suda szn. (MNy. 32: 133); 1198: ? Chuda szn. (óklSz.); 1238: ? Ohudalov [o: ? Chudalov] sz. szn. (MNy. 13: 300); 1315 k.: Chudalatuf sz. (GyS.); 1350 k.: „fcuz lean fiot f[c]ilutí mybe[n] chudat mutut” (KTSz.); 1456 k.: chodak gr. (SermDom. 1: 274); 1838: Csedá- latos sz. (Tsz.); — cséda (MTsz.). J: A) fn. 1. 1350 k.: ’olyan rendkívüli jelenség vagy esemény, amelyet a vallásos hit szerint vala^- mely természetfölötti lény, erő idézett elő; Wunder, Wunderwerk’# (1. fent); 2. 1519: ’szörny; Ungetüm, Monstrum’ (JordK. 147); 3. 1519: ’dícséretes tett; lobenswerte Tat | erény; Tugend’ (JordK. 374); 4. 16. sz.: 'csodálkozás; Verwunderung’ (Görcs: Máty. 2: NySz.); 5. 1863: ’bosszúság; Verdruß’ (NyK. 2: 371); 6. 1864: indulatos kifejezésekben elhomályosult jelentéssel; in heftigen Ausdrücken mit verblaßter Bedeutung (Arany J.: Shaks. Szentiv. ál. 202: NSz., de vö. kicsoda, micsoda). B) mn. 1. 1524: 'csodálatos; wunderbar | rendkívüli; außerordentlich'# (MNy. 25: 70); 2. 1841:’rút; häßlich I piszkos; schmutzig’ (MTsz.). C) hsz. 1527: 'nagyon; sehr’ (ÉrdyK. 560). — Sz: /41 1238: î sz. szn. (1. fent) ; 1372 U./1448 k.: c^udalnÿ fogÿa sz. ’bámul’, c^udal^ gr. Csodálkozik’ (JókK. 49, 126) I /ólatos 1315 k.: 1. fent I /4lat 1372 U./1448 k.: c^udalatÿaual gr. (JókK. 26) I /41atosság 1372 U./1448 k.: c^udalatoffagual gr. (JókK. 22) | <41as 1372 U./1448 k.: c^u dala [ara gr. (JókK. 161) | /4s 1372 U./1448 k.: c^udaf (JókK. 1) | <41kodik 1372 U./1448 k.: c^udalcodak gr. (JókK.
33) I 4/lkozik 1495 k.: Lodalkozik uala (MNy. 6: 23) I /ólkozás 1560 k.: Chodalkoszaas (GyöngySzt. 424.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. Óudo 'rendkívüli jelenség vagy esemény, csoda’; szb.- hv. cudo ’csoda; nagyon sok, rengeteg’; szín. Óúdo ’ua.’; szik, cudo ’csoda; kísértet, rém; különc’; or. uydo ’csoda’; megfelelő szó a cseh és az alsószorb kivételével a többi szláv nyelvben is. — Am. csoda forrása nem határozható meg közelebbről; a kvantitásviszonyok alapján leginkább a déli szláv nyelvekre gondolhatunk. Az alakváltozatok közül a csuda a legkorábbi. A cs'éda elhasonulással keletkezett. Az A) 2., 3., 4., 6. és a B) 1. jelentés a magyarban fejlődött az eredeti A) 1.-ből. Az A) 5. a szláv nyelvekből származó rom. ciúda ’méreg, bosszúság, düh’ hatására vall. A B) 2. jelentés az A) 2.-vel függhet össze. A csoda hsz. (vö. csoda jó dolga van stb.) fokhatározói szerepű rag- talan melléknév; vö. betyár.
Budenz: NyK. 2: 476; Miklosich: Nyr. 11: 121 ® ; Asbóth: NyK. 18: 391; Szinnvei: Nyr. 22: 296; Melich: NyK. 25: 105; Ét- Sz. ® ; Gombocz: MNy. 16: 4, ÖM. 2/1: 90; Horger: NyK. 46: 307; Losonczi: NyK. 47: 131; SzófSz.; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 38; Berrár: MNy. 47: 160, 166, 202; B. LŐrinczy: KTSz. 25, 29, NytudÉrt. 33. sz. 112; Kniezsa: Szljsz. 138®, NyK. 66: 62; Miháilá: împrum. 157; Márton: MNy. 57: 364. — Vö. kicsoda, micsoda.
csók 1. csókol
csóka 1138/1329: ? ,,In villa Béla. Geke. Wifa. Tebus. Cauka.” szn. (MNy. 32: 132); 1211: ? Choucha szn. (OklSz.); 1395 k.: „manedula: choka” (BesztSzj. 1189.); 1604: Czóka (MA.); — csávká (MNyj. 4: 177). J: A) fn. 1. 1395 k.: ’a varjak családjához tartozó, a varjúnál kisebb, fekete fejű és hátú, szürkésfekete hasú madár; Dohle’ * (1. fent); 2. 1525 k.: ’a verébszerűek rendjébe, a légykapók családjába tartozó valamely madárnem; eine zur Familie der Fliegenfänger gehörende Vogelgattung’ (MNy. 11: 82); 3. 1876: ’a szem ívhártyáját körülvevő üvegszerű gyűrű; glasartiger Ring um die Regenbogenhaut des Auges’ (Nyr. 5: 46); 4. 1898: ’papnövendék (tréfás elnevezésként); Priesterseminarist (als scherzhafte Benennung)' (Dobos); 5. 1907: 'varjú;. Krähe’ (NyF. 38. sz. 33); 6. 1908: 'barna vagy fekete hajú gyermek (tréfás elnevezésként); braun- od. schwarzhaariges Kind (als scherzhafte Benennung)' (MNy. 4r 139); 7. 1910: 'lúd; Gans’ (Nagy: CsökNyj. 50); 8. 1941 — 2: 'kis fekete folt a birkán; kleines schwarzes Mal am Schaf’ (ŰMTsz.); 9. 1950 k.: 'holló; Rabe’ (Nyatl. jeketevarjü a.); 10. 1957: 'mocsári kosbor; Knaben35*


csokmány
548
csókol
kraut’ (SzegSz.) ; szakny. ’Coloeus monedula turrium’. B) mn. 1. 1825: ’a szivárványhártyáján fehór foltos szemű (ló); buntäugig, an der Regenbogenhaut weiß befleckt (Pferd) I kékesfehér szi vár vány hár- tyájú (ló, marha, kutya); weiß-bläuliche Regenbogenhaut habend (Pferd, Rindvieh, Hund)’ (MNy. 26: 153); 2. 1879: ’nagy és bizonytalan színű szemű; große Augen von unbestimmter Farbe habend’ (Nyr. 8: 189); 3. 1937: ’sötétszórű (szarvasmarha)’; dunkel (Haare des Viehs)’ (Bartha: Szín. 30). — Sz: r4s 1282: Chokas hn. (OklSz.); 1789: Csókás (MNy. 11: 371).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja a madár hangját adja vissza. Hasonló, hangutánzáson alapuló elnevezések más nyelvekben is találhatók; vö.: ang. chough; fr. choucas; szb.-hv. cávka; mizser-tatár óawka; kumük Ó'auka stb.: ’csóka’. A magyarban újabban is csó-csau-y csiau-, csjók-y csjek-y csófc-féle hangsorokkal utánozzák, illetőleg írják le a madár hangját (Brehm 4: 429; Bodnár: Aquila 21: 206; Herman: Mad.4 159; EtSz. 1: 1126); vö. még 1902: „csók! csók! (csókahívogató szó)” (Király Pál: Czszj.: NSz.). A N. csdvkd (1. fent) alak átvétel a szlovákból; vö. szik, óavka ’ua.’. — Jelentései közül az A) 1. az eredeti. Az A) 2., 5., 7. és 9. ugyancsak a hangutánzás révén (a 2., 5. és 9. ezenkívül még a külső hasonlóság alapján) fejlődhetett ki. Az A) 3., valamint a B) 1. és 2. a madár világos szemével függ Össze, s valószínűleg a csókaszemű összetételből vált ki; ez már 1585-tŐl adatolható: „glaucopis: Tsokaszemw” (Cal. 457). Az A) 4., 6. és 8., valamint a B) 3. jelentés a madár sötét színével függ Össze. Az A) 10. jelentéshez vezető névátvitel további vizsgálatot igényel. — A szász E. 1666: Dschuka ’csóka’ (MNy. 60: 168) és valószínűleg a rom. ciócdy cioácay céuca ’ua.’ is a magyarból való átvétel. — Török és szláv származtatása kevésbé valószínű. — A csóka más, nyelvjárási elnevezése a csakli; ez valószínűleg a hangutánzó ném. N. tscho- kéri, tschágl ’csóka’ átvétele (EtSz. 1: 807).
Miklosich: Nyr. 11: 120®; Vámbéry: MEr. 220; Munkácsi: NyK. 17: 74, 110, 113; Herman: Nyr. 16: 131 ® ; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 112; Melich: NyK. 34: 140; Gombocz: NyK. 34: 463, MNy. 3: 114®, 398, 404, BTLw. 62, NytudÉrt. 24. sz. 17; Asbóth: KSz. 13: 327; Paasonen: NyK. 42: 44; Horger: MNy. 10: 9; Németh: MNy. 17: 25; EtSz.®; Pu§cariu: Dac. 5: 406; Smilauer: Vöd. 495; Mészöly: NNyv. 1: 175; SzófSz. ® ; Gáldi: DictKlein. 87; Stanislav: SlovJuh. 1: 278; Benkő: NyK. 54: 49,56; Kniezsa: SzlJsz. 616 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 184; [MEtSz. szerk.:] MNy. 58: 408; O. Nagy: NyelvmLev. 96. (Bula- chovskij 102.) — Vö. csípicsóka.
csoki 1. csokoládé
cs okmány 1828: „csokmány—faragó- -fejsze” (TudGyűjt. 10: 72); 1830: csórnak (TudGyűjt. 7: 119); — csokmán-fejsze (M- Tsz.). J: 1828: ’faragófejsze; Zimmeraxt’ (1. fent).
Valószínűleg oszmán-török eredetű, megfejtése azonban részleteiben nincs egészen tisztázva; vö. oszm. çokman ’bunkósbot’, çomak ’fakalapács, bunkó, buzogány’ (Redh.). Mindkét szó a török çok- ’gödröt váj, döngöl’ ige származéka. Az oszm. çomak meghonosodott a balkáni nyelvekben; vö.: big. N. uoAfáKt ΗΟΜάεα ’bunkósbot, bunkó’; szb.-hv. Óomaga ’ua.’ (Klaic 270); alb. çomagè ’pásztorbot’; rom. ciomág ’bot, bunkó, fur- kósbot’. — A magyar szóváltozatok földrajzi elterjedése és késői felbukkanása voltaképpen déli szláv eredet feltevését kívánná meg. A szerb-horvátból azonban egyiknek a jelentéstani megfelelője sincs kimutatva, sőt a csokmány alaki megfelelője nem is él a Balkánon. — Nyelvjárási szó.
Patrubány: Nyr. 11: 18; EtSz.®, 1: 1132 csórnak a. is®; Kakuk: OszmJsz. 165 ®.
csókol 1372 U./1448 k.: ,,es tehatt meg C3okolÿa\i'à\a> labaÿtt” (JókK. 41); 1767: csokolgatását sz. (Csáki Kát.: Mennyei igy. 222: NSz.); - csolkol (MTsz.); csakal (ŰM- Tsz.). J: 1372 U./1448 k.: ’küssen’ # (1. fent). — Sz: ~ás 1372 U./1448 k.: c^okolafnak gr. (JókK. 154) I —gat 1513: Óokolgatafaual sz. (NagyszK. 119); 1519: czokolgattyak vala gr. (JordK. 776) | —ódik 1717: Csokolodtak gr. (MNy. 57: 488) | -ódzik 1797 k./1805: csókolódzva sz. (Csokonai: Lilla 101: NSz.) || csók 1533: „Osculum: ezok” (Murm. 678.); 1757: csókkal gr. (Turzelini — Léstyán: X. Sz. Ferencz 37: NSz.); 1788: csókkot gr. (Dugonics: Etelka 1: 305: NSz.); 1836: Tsóts (Kassai 5: 217); 1878: csólkot gr. (Bodon J.: Elb. 275: NSz.). J: 1. 1533: ’ajakkal történő érintés; Kuß’# (1. fent); 2. 1803: ’süteményfajta; Plätzchen’ (Gaal Gy.: Tud. palótz 3: 19: NSz.); 3. 1867: ’szeretkezés ; Geschlechtsverkehr’ (Rákosi J.: Shaks. Fels. szer. 267: NSz.). — Sz: — os 1764: tsókossait fn. gr. (Kollárics J.: Philo- thea 22: NSz.); 1782/1890: tsókos mn. (Kazinczy: Lev. 1: 24: NSz.) | —dós 1811: csókdossa gr. (Kazinczy: Tövisek. 32: NSz.).
A csókol Ősi hangutánzó szó az ugor korból; vö. vog. AK. 8όχ4- ’csókol’, KK. s^kdA- ’ua.’ (Kannisto, közli Liimola: Vir. 1947. 161). Az ugor alapalak *cükk3-l3 lehetett; ez maga is származékszó, -Z-je azonos a magyar -l igeképzővel. — A csókol ó-ja valószínűleg korábbi o-ból nyúlt a hangsúly hatására; vö. pl. sóhajt > sóhajt stb. — A csók elvonás a korábbi csófcoZ-ból. —


csokoládé
549
csokor
A csolkol, csőik változatok Z-je újabb, téves visszaütéses fejlŐdmény. A csócsol változat, valamint a N. csócsi 'csókolni való’ (MTsz.) második cs-je a hangutánzó szó játszi tovább- alakítása révén keletkezhetett, de kialakulásában nyilván közire játszott a m. csócsál 'majszol, rág' is. Az 1156: Souc (MonStrig. 1: 108), 1302: Choc (OklSz.) stb. személynév! adatok aligha tartoznak e családba. A csók 2. jelentése német mintára alakult (1. puszedli a.). — A szócsalád más finnugor egyeztetése téves.
MUSz. 372; Donner: VglVVb. 1: 158; Wichmann: FUF. 11: 195; EtSz. 1: 1124 csók a.; SzófSz. csók a.; Liimola: Vir. 1947. 161®; MSzFgrE.®. — Vö. júdás-.
csokoládé 1704; ,,Cave, Csukaladi és herbaté Bornál jobb volna" (IrtörtKözl. 22: 3); 1706: csokuládival gr. (Nyr. 73: 19); 1736: csukolátának gr. (Nyr. 73: 19); 1748: Cioccolátával gr. (Faludi: NA. 17: NSz.); 1757: csokoladára gr. (Bertalanffi P.: Világ 980: NSz.); 1760: csokoládét gr. (Adámi: Spr. 228: NSz.); 1774: csukuláté (MNy. 38: 56); 1783: Csokoláda (Molnár J.: Könyvház 1: 407: NSz.); 1787: Tsokoláté (Μ. Kurir 543: NSz.); 1788: Tsukuláta (Harm. Rendt. 131: NSz.); 1792: tsukoládét gr. (Μ. Hírmondó 1: 152: NSz.); 1801: Tsokoláta (Molnár J.: Könyvház 15: 207: NSz.); 1802: Kokoládé (Benkó F.: Magy. Geogr. 4: 175: NSz.); 1807: Csokolládé (Vályi Kl.: Μ. Tempe. 135: NSz.); 1815: csokoládot gr. (Kazinczy: Munkái 5: 127: NSz.); 1816: Tsokoláde (Gyarmathi: Voc.); 1844: cso- kolládát gr. (Vahot I.: Farsangi iskola 168: NSz.); 1860: csokolate (Kövér L.: Szinm. 4: 107: NSz.); 1898: csukoládát gr. (Bérezik: Parasztkisasszony 5: NSz.); — cukoládét csúgladéf csukaládé, csukoládit gr., csukolládé, kocsoládé (ÚMTsz.). J; 1704: 'Schokolade'# (1. fent) (J csoki 1932: „resti 'étterem', sgy. csoki 'csokoládé', Sz. uszi” (MNy. 28: 90). J: 1932: 'csokoládé; Schokolade’ (1. fent).
A szócsalád alapja, a csokoládé vándor- szó; vö.: ang. chocolaté; holl, chocolade; ném. Schokolade; port., sp. chocolaté; fr. chocolat; ol. cioccolata; or. luoKOAád: 'csokoládé'. Végsó forrása a mexikói (= azték, nahuatl) nyelv; vö. ir. azték chocolaia 'csokoládét iszik' (Schoembs: AztSchr. 140); ennek etimológiája nincs tisztázva. A Mexikót meghódító spanyolok révén került az európai nyelvekbe. A régi spanyol szövegekből adatolt chocolatl 'csokoládé (mint ital)’ spanyol ajakon romlott forma; alkalmasint többféle mexikói ital azték elnevezésének alakvegyü- léséből keletkezett. — A magyar szó alakváltozatait többszörös átvétel szaporította. Németből származik a t helyén jelentkező d (a németben a hollandból való), valamint a német szó végi e-t (= ë) helyettesítő szóvégi é és i; úgyszintén német alakváltozat átvétele az a forma, melynek végén nincs magánhangzó. Olaszból való átvételre mutat a hosszú kkf valamint a szóvégi a, bár ez utóbbi esetben a hazai latinság hatása is érvényesülhetett; vö. h. lat. chocolata (EtSz.). Sőt még számításba jöhet valamely régebbi német alak átvétele is; vö. ném. R. schockolata (Kluge: EtWb.19 675). Az első, illetőleg a második szótagban jelentkező u részben szinten visszamehet német előzményre; vö. pl. h. ném. l&ukaládi. Efféle alakváltozatok más nyelvekben is mutatkoznak; vö.: cseh N. Üukoláda, éokuláda (Machek: EtSIÖSl. 76); szik. N. tukoláda (EtSz.). A különféle úton-módon a magyarba került alakok vegyüléséből, továbbá egyes magyar nyclvbeli hangváltozások folytán újabb változatok keletkeztek. — A csoki játékos szócsonkítás és képzés eredménye; a bizalmas nyelvhasználat szava.
EtSz. ® ; Bárczi: Frjsz.: 33 ®, Szótöv. 18; SzófSz.; Horger: NNyv. 2: 151; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39; Tompa: MMNyR. 1: 468. (Skeat: EtDict.4 108; Lokotsch: AmerW. 130.; Meyer-Lübke: RomEtWb. 1878.; Dauzat: DictÉtFr.7 173; Franck — van Wijk: EtWb. 102; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 950; Corominas: DiccCrítEt. 2: 75; Vasmer: RussEtWb. 3: 419; Kluge: EtWb.19 675; DudenEtym. 619.)
csokor 1570: ? ,,Laurentius Chyokor” szn. (MNy. 7: 174); 1591: „lm 3 ezokor madaratis kvltem Azoniomnak” (MNy. 42: 77); 1602: Cziukor szn. (OklSz.); 1754: csuk- rozott sz. (Turzelini —Léstyán: X. Sz. Ferencz 214: NSz.); — csokort, csokortot gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1591: ’falka; Flug, Schar | csoport; Gruppe’ (1. fent); 2. 1766: ’virágfürt; Büschel I virágcsokor, bokréta; Blumenstrauß'# (Mátyus I.: Diáét. 2: 207: NSz.); 3. 1788: 'bojt; Quaste’ (Harm. Rendt. 301: NSz.); 4. 1792: ’fodor; Krause’ (SzD.); 5. 1834: 'szalagosokor ; Bandschleife’ (Tiboldi Ist.: Bacch. 6: NSz.); 6. 1904: 'halom; Haufen’ (IrtörtKözl. 14: 160). — Sz: csokroz 1754: 1. fent | csokros 1766: tsokros (Mátyus I.: Diáét. 2: 207: NSz.) | cső kréta 1890: csokrétának gr. (AkNyÉrt. 15/3: 9).
Vitatott eredetű. — 1. Hangfestő eredetű. Egyazon családba tartozik a csukorgat- tál, valamint a csoport-Ιολ és a csuporít, csuporodik stb. szavakkal. így a csokor~ N. csokort és a csoport ~ R., N. csopor egymásnak szóhasadással elkülönült változatai. Az egész szócsalád — legalábbis a hangfestés síkján — összefügghet a kukorodik és kuporodik-íé\eí szavakkal, sőt távolabbról alkalmasint a kuksolAal, zsugorodik-kaA stb. is. A csuk igével való esetleges Ősi kapcsolata további vizsgálatot igényel. A k ~ p megfelelés mind hangutánzó-hangfestő tö¬


exorna
550
csomag;
vekben, mind ezek végződéseiben igen gyakori; vö pl. kukorodik~ kuporodik, csidkol^ csiápol stb. Az u ~ o váltakozás a tő régi sajátsága lehet, a csoportban és a szócsalád más tagjaiban is megvan. A csokort alakváltozat tje — a csoportéhoz hasonlóan — másodlagos képzőelem, sőt itt feltehetően eléggé új fejlemény is. A szócsalád eredeti jelentése 'összeszorít, egy tömegbe gyűjt’, illetőleg * tömeg, koteg, csomó’ lehetett, amelyből az ide tartozó szavak jelentés- elágazásai, így a csofcor-éi is jól érthetők. A csoportéhoz közel álló jelentéstartalmú csokor jelentésfejlődésében az előbbivel szemben inkább a virágok, díszítések stb. körére vonatkozás vált uralkodóvá. — 2. Ősi örökség a finnugor korból; vö. zürj. V., Sz. téuker ’rakás, nyáj, csoport, tömeg’, I. fâukar ’ua.’, V. Sz. íéukertni ’gyűjt’, Lu. P. téuke'rtni ’ua.’, I. íéukartni ’ua.’. Az egyeztetett szavak -r eleme képző. A finnugor alapalak *cukk3 vagy *cukk3-r3 lehetett. Az e családba tartozó csukorodik, csukorat, csukorék stb., valamint a zűrjén megfelelők alapján a szó valamikor igenévszói jellegű lehetett. Az egyeztetésben némi nehézséget ckoz az egyetlen rokon nyelvből való megfelelés. Lehetséges azonban, hogy az 1. magyarázat és ez a finnugor egyeztetés nem zárja ki egymást, s a zűrjén megfelelők végeredményben a magyar szócsalád régi, finnugor kori gyökereire mutatnak. Egyébként a szó alaki felépítése, pl. -r képző- eleme is igen régi eredetet sejtet. — Származékai közül a csokréta a csokor és a bokréta vegyüléséből keletkezett. — A korábban nyelvjárási szinten élő csokor-t elsősorban Baróti Szabó Dávid szótára terjesztette el az irodalmi és a köznyelvben. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése és törökből való származtatása nem fogadható el.
MUSz. 377 ®; Donner: VglWb. 1: 167; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 9; Wichmann: FUE. 11: 198®; Mészöly: Nyr. 41: 135®; Pais: MNy. 11: 359, 22: 134; EtSz.; Tolnai: Nyúj. 206; Uotila: SyrjChr. 168; Rásonyi: NyK. 51: 115; SzófSz.; MSzFgrE. ®. — Vö. csoport, csukorgat, csuporít, kukorodik, kuporodik.
csórna 1779: „Tsuma, die Pest. Tsuma pestis” (Pais-Eml. 406); 1840: csórna (P. Thewrewk J.: D. Vilma 35: NSz.); — cuma (EtSz.). J: 1. 1779: ’pestis; Pest’ (1. fent); 2. 1842: szitokszóként; benützt als Schimpfwort (Bodor L.: Pog. hitr. 43: NSz.) ; 3. 1881 : ’ijesztő jelenség, szörnyeteg; Schreckbild, Ungetüm’ (Nyr. 10: 525); 4. 1897: ’diftéria; Diphtherie’ (Nyr. 26: 419); 5. 1906: ’madár- ijesztő; Vogelscheuche’ (NyF. 29. sz. 29); 6. 1908: ’üszög; Brandkrankheit’ (MNy. 4: 140); 7. 1926: ’kolera; Cholera’ (ÚMTsz.).
Vándorszó; vö.: rom. ciúma ’pestis; a pestis démona; szörnyeteg; csapás, szerencsétlenség; kukoricaüszög’ (DAcR. 1/2: 503); oszm. çuma ’pestis’; big. uyMa, szb.-hv. cuma; le. dzuma; ukr., or. nyMá: ’pestis’. A szó eredete nincs tisztázva; a török nyelvek közül csak az oszmán-törökben van meg, a szláv nyelvekbe esetleg a románból kerülhetett, bár itt sincs biztos etimológiája ( ? < lat. cyma < gör. κνμα ’fiatal sarj, kidudorodás’: Meyer-Lübke: RomEtWb.3 2438.). — A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel jutott. Erdélyben minden bizonnyal a román volt az átadó nyelv, a Kunságban esetleg a szerb-horvát. A csórna alakváltozat kialakulásához hozzájárulhatott az is, hogy az eredetibb csuma kereszteződött a ’kelés, golyva’ jelentésben is járatos csomó szavunkkal; a pestisnek jellemző tünete a keléses daganat, a nyirokcsomók megduzzadása. A jelentések közül az 1., 3. és 6. a románból való, de az 1. a szerb-horvátból is jöhetett. A 4. és 7. úgy keletkezett, hogy a pestis nevét átvitték más veszedelmes, járványos betegségekre. Az 5. keletkezésében az ijesztő mozzanat, a 2. létrejöttében pedig a betegséggel való átkozódás (vö. essen beléd a nyavalya, a kórság stb.) játszott szerepet. Àz a feltevés, hogy összefügg a R. Csorna személynévvel, téves. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 476 ®, 6: 302; Szarvas: Nyr. 13: 98, 13: 271 ® ; Miklosich: TE. 1: 43; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 35, MBölcs. 147; Damian: NyF. 67. sz. 19, 46; EtSz. ® ; Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 358; DAcR. 1/2: 503; Dráganu: Rom. 56; Tamás: Rom. 200; Blédy: Infl. 37; Köpeczi: AECO. 8: 520 ; Trócsányi: Nyr. 75: 357; Wacha: Pais- Eml. 402 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 200; Szabó T. A.: NylrK. 4: 302 ®. (Lokotsch 445.; Vasmer: RussEtWb. 3: 354.)
csomag 1844: ? „Csőm: o[ly]. m[int]. csomó; csomósul. . . Innen: csom-agé [így !]” (Somogyi A.: Szók. 29: NSz.); 1846: „egy nagy csomagot . . . adtak kezembe” (Kel- menfy L.: Besz. 2: 164: NSz.). J: 1. 1844: ? ’összecsomagolt áru; Paek’ | összecsomagolt holmi; Gepäck’ * (1. fent), 1846:
’ua.’ (1. fent); 2. 1847: ’nagy mennyiség, egy csomó valamiből; eine Menge von etwas’ (Kemény Zs.: Gyulai 2: 28: NSz.); 3. 1850: ’iratcsomó; Aktenbündel’ (Kemény Zs.: Forr, után 191: NSz.); 4. 1876: ’haj- csomó; Haarbüschel’ (Barlanghy B.: Vad emb. 75: NSz.). — Sz: ~ol 1868: csomagolni sz. (Ballagi csomag a.) | ~olás 1874: csomagolásával gr. (Csengey G.: Műnk. 3: 263: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a csomó, csombók stb. kikövetkeztetett csőm- tövéből alkották -g képzővel. Jelentései megfelelnek a csomó jelentéseinek, csupán az 1. jelentés¬


esombolyodik
551
csomó
ben pótolt érezhető hiányt. — Török származtatása téves.
Halász: Nyr. 9: 60 ® ; NyÚSz. ® ; Vámbéry: MBölcs. 147; EtSz.; Tolnai: Nyúj. 209; SzófSz.; Dmitrijev: LeksSb. 3: 43; Décsy: ULwBulg. 24. — Vö. csomó.
esombolyodik 1784: „T somboly odom: gombolyodom, húzódom” (SzD. 86); 1793: tsombojodnak gr. (Mátyus L: O és új Diáét. 6: 484: NSz.); 1808: Tsombolódni sz. (Sí.); 1836: Tsombolodik (Kassai 5: 208); — cson- gojodik (MTsz.). J: 1784: ’csomóba fonódik; sich zusammen winden’ (1. fent). — De vö. 1508: „En nemzetfegem el vetetet: es el tavozot en tőlem: e^be tankol ködöt mikent paztoroknak hayloki” (DöbrK. 244) [ = Generatio mea ablata est, et convoluta est a me quasi tabernaculum pastorum” (Ézsaiás 38: 12)] || csombolyék 1784: „T somboly ék: tsomóba kötött hol-mi” (SzD. 103); 1798: tsombolikok gr. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 334: NSz.); 1808: Tsombo- lék (SI.). J: 1. 1784: ’batyu; Bündel’ (1. fent); 2. 1798: ’csomó; Knoten’ (1. fent); 3. 1838: ’hajfonat; Zopf’ (Tsz.) || csombolyít 1789: „ó a’ laistromba tsombolyitott vólt egy tsomó arannyat” (Andrád S.: Anekdoták 1: 116: NSz.); 1808: Tsombolítani sz. (Sí. T sómból- gatni a.); 1863: Csongojítt (Kriza: Vadr. 494); — csombajít, csombojit, csongolit (MTsz.). J: 1798: ’göngyölít; ein wickeln | csomóba köt; bündeln’ (1. fent) || csombolygraí 1792: ,,T sombolygatni: kötözgetni, takargatni” sz. (SzD.); 1808: Tsombolgatni sz. (Sí.); csomboj- gat, csongojgat (MTsz.). J: 1792: ’göngyölget; ein wickeln I összecsomagol; packen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai a csomó családjába tartozó származékszók: a járulékos 5-vel, illetőleg -k -g képzővel bővült tőhöz különféle összetett igeképzők és — a csombolyék- ban — névszóképző járultak. Az mb és nk ~ ng hangú alakok közötti különbség tehát nem csupán hangtani, hanem hangtani—alaktani természetű lehet. Az itt bemutatott szavak közvetlen alapjának vélhető csőmből ’csomóba köt, összegöngyölít’ (vö. 1831: Kreszn.) elvonásnak látszik, s csak szótári adataink vannak rá. — Nyelvjárási szavak.
Simonyi: MNyelv.1 1: 27; EtSz. 1: 1135 csomó a.®, 1145 csonkolykodik a.; Fekete: Zárh. 10; Tamás: Rom. 201, AECO. 2: 343; Horger: MNy. 37: 13; Horváth K.: MNy. 46: 176 ®. — Vö. csempelődik, csimbók, csomó, csömbölék, csönköly.
csombor 1220/1550: ,,de villa Chum- burd” sz. hn. (VárReg. 13.); 1327: Chombor- teluke hn. (Györffy 1: 538); 1395 k.: „fta- turna: chombor”, „bolembica: idem chom- bor” (BesztSzj. 337., 378.); 1435 k.: combar (SoprSzj. 214.); 1683: csombord (Nyr. 40: 109); 1861: csombor (MNyszet. 6: 320); — combor (MTsz.). J: 1. [a szaknyelvben csombord] 1395 k.: ’borsfű; Saturei’ (1. fent); 2. 1578: ’egy fajta menta, csombormenta; Polei’ (Mel: Herb. 107: NySz.); 3. [vad csombor] 1783: ’kakukkfű; Thymian’ (EtSz.); szakny. csombord ’Satumja hortensis’, csombormenta ’Pulegium’.
Szláv, közelebbről talán déli szláv eredetű; vö.: big. Hÿôpuya sz., N. uyŐpiiKa sz. (BKE. 3: 630); mac. N. uyMŐpUKU sz. ; szb.- e. szí. cubrb, szb.-hv. túbar; szín. N. tgber: ’borsfű, csombord’; vö. még: cseh R. tubr, R., N. tibr; le. czqber; or. uaóep: ’ua.’ ; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Etimológiája vitatott; az alak változatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. — A magyarba egy (déli) szláv R. cgbrb ’borsfű’ kerülhetett át. A köznévi csombord stb. d-je ineti- mologikus járulékhang. A csombor alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. A 2. és 3. jelentés az 1.-ből fejlődött hasonlóságon alapuló névátvitellel. — Növénytani és nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 476 ®, 6: 302; Simonyi: Nyr. 6: 450; Szilasi: Nyr. 10: 486; Miklosich: Nyr. 11: 120; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 23, NyK. 32: 362, 41: 386; Horger: NyK. 41: 128, MNy. 23: 131; EtSz. ® ; Diculoscu: Dac. 4/1: 483; Kniezsa: SzlJsz. 139®. (Vasmer: RussEtWb. 3: 297.)
csomó 1135:? ,,Aratorum autem nomina sunt hec Tius Chomoz” sz. szn. (OklSz.); 1221: ? Chomou szn. (OklSz.); 1495 e.: ,,Ki a3 3θρ igenps fcitt’an Lomot lel” (GuaryK. 28); 1566: ítX-czumózott sz. (Helt: Mes. 358: NySz.); 1770—80: tsimbóit gr. (Németh A.: Ezópus 114: NS.): 1787/1910:tóómóbagr. (Földi J.: Költ. 204: NSz.) ; 1792: csőmből gr. (Magyar játékszín 1: 258: NSz.); 1840: í&r-csima (MTsz.); — csumá (ÚMTsz.). J: 1. 1495 e.: ? ’görcs (növényben); Knorren’ # (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 140); 2. 1527: ’kinövés; Auswuchs I bütyök; Gelenkknorren’ # (ÉrdyK. 404); 3. 1527: ? ’köteg; Bündel’ # (ÉrdyK. 552),, 1590: ’ua.’ (Kár: Bibi. 1: 494: NySz.); 4. 1538: ’bog (kötélen, madzagon); Knoten (am Seil, Strick)’# (PestiN. F3); 5. 1550: ’tömeg; Menge’ * (KolGl.: NyF. 45. sz. 10); 6. 1754: ’bonyodalom; Verwicklung’ (Jeko- niás 14: NSz.); 7. 1784: ’gombolyag; Knäuel’ (SzD. 29); 8. 1792: ’gabonakereszt ; Getreidemandel’ (Μ. Hírmondó 2: 544: NSz.); 9. 1805/1892: ’esomag; Paket’ (Kazinczy: Lev. 3: 319: NSz.); 10. 1859: ’csomópont; Knotenpunkt’ (Magyar L.: Délafr. utazásai 85: NSz.). - Szí ~s 1135:? 1. fent; 1576: Czomos (Valk: Gen. 22: NySz.) | ~zik 1527: ? fiel chomofot gr. (ÉrdyK. 287); 1552: meg chomoßic (Heltai: Dial. I 2a) | ~sodik 1604: Czomofodom gr. (MA.) | ~z 1604: Czomozom gr- (MA.).
Származékszó; csőm- alapszava ősi örök¬


csomorika
552
csónak
ség a finnugor korból; vö.: md. E. áulmo, éulma ’csomó, köteg’, Μ. éulmü ’ua.’ (Paaso- nen: 5-Laute 60), E., Μ. óulmams ’köt, megköt, csomóz’; finn solmi, solmu ’csomó’, soi· mita, solmuta ’ csomóz, köt’; észt sóim ’csomó, hurok’; 1p. N. óuot'bmá ’csomó’. A finnugor alapalak *colme lehetett. — A magyar szó végi -ő valószínűleg kicsinyítő képző. A ó-s alakok magyar járulékhangos fejlemények. Lehetséges, hogy a szó eredetileg igenévezó volt. A finnugor megfelelők alapján eredeti jelentése ’csomó, köteg’, illetőleg ’köt, csomóz’ lehetett. A magyar jelentések voltaképpen ennek további differenciálódásai.
MUSz. 373 ®; Donner: VglWb. 2: 23; NyH.1“7; Paasonen: s-Laute 60; Wichmann: FUF. 11: 196, 2.57 ®; EtSz.; Lakó: Melich-Eml. 211®, NyK. 53: 234; Horváth K.: MNy. 46: 176 ®; Collinder: FUV.; Wacha: Pais-Eml. 402; Benkő: Nyjtört. 68; MSzFgrE. ®. — Vö. csempelődik, csimbók, csomag, csombolyodik, csomorika, csömbö· lék, csönköly.
csomorika 1578: „Ez szinte mint a torsika vagy czomorika, a kivel meghal, valami állat megeszi” (Mel: Herb. 86: NySz.); 1799: csomorka (Csokonai: ÖM. 2: 288). J:1.1578: ’torzsika boglárka; Gifthahnenfuß’ (1. fent); 2. 1784: ’méhfű; Honigblum (SzD. 54); 3. 1807: ’egy fajta vastag szárú, magas, kopasz, mérges növény; Wasserschierling’ (Magy. Fűvészk. 204); szakny. Cicuta’.
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó: alapszava azonos lehet a N. csömör os ’csomós, görcsös’ (1829: EtSz. 1: 1135; 1. még SzegSz.) melléknév * csömör alapszavával, mely a csomó családjába tartozik. A képzésmódra vö.: torzsika ’torzsika boglárka’ (1578: L. fent); R. borsika ’borsfű’ (1783: EtSz.). A név a növénynek valamilyen alaki sajátosságára (összetett ernyŐs virágzatára, termésének felületére?) utalhat. A csomorika ’egy fajta borszőlő’ (1963: KertLex. 192) etimológiája, az itt tárgyalt csomoriká-ho-z való viszonya vizsgálatra szorul. — Szláv származtatása (vö.: big. neMepÚKa ’fehér zászpa’; ezb.-hv. Őemérika ’ua.’; szín, óemerika ’ua.’) főleg alaki nehézségek miatt nem meggyőző ; egy szláv őemerika-\tá\ a magyarban *csemer- ké-t várnánk. Az a feltevés, hogy a cső· morika *csomor-j& török jövevény volna, nem valószínű. — Növénytani szakszó.
Miklosich: Nyr. 11: 119; Simonyi: TMNy. 548; Asbóth: Nytud. 2: 49; Vámbéry: MBölcs. 42, 147; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 617®. — VÖ. csomó.
csomoszol 1211: „In uilla Theluky sunt isti uinitores Gunuzd Eurizeu Chomoslou” sz. szn. (OklSz.); 1237 — 40: Chvmoslo sz. szn. (PRT. 1: 772) ; 1600 k.: „[tálaláskor a Iádnak] az fejet penig az tálban az közepire erŐlködgyed tenni, az lábait csomoszol [d: csomoszold] az szélire” (Radv: Szak. 75); 1836: Tsomiszol (Kassai 5: 210); 1840: csu- műszol (Gáspár J.: Füzérke 7: NSz.); — csumiszol (MTsz.). J: 1. 1211: ? ’nyomkodva összezúz (szőlőt, gyümölcsöt, sejtes mézet); drückend zerquetschen (Weintrauben, Obst, Wabenhonig)’ (1. fent), 1635: ’ua.’ (Mad: Evang. 192: NySz.); 2. 1600 k.: ’gyömöszöl; stopfen’ (1. fent). — Sz: csomoszló 1211: szn. (1. fent); 1784: mn. (SzD. 87); 1795: fn. ’szö- lŐzúzó bunkós fa’ (Festetits Urod. Instr. 68: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutathatnak részben alaki és jelentésbeli tulajdonságai, főként pedig kiterjedt rokonsága. Ide tartozó, másféle végződéssel alakult nyelvjárási szavak: csomoszó ’csomoszolófa’ (1780: NyF. 50. sz. 28), csomosz ’csomoszol’ (1784: SzD. 87), csomoszkol ’ua.’ (EtSz.), csamiszkol ’ua.’ (MTsz.) s valószínűleg a moldvai csángó csomozil ’botoz’ (Nyr. 10: 205); stb. Valószínűleg magas hangrendű párja a csömöszöl. Lehetséges, hogy a hangfestés síkján a gyömöszöl is összefügg. — Minthogy a korai személynév! adatok szőlŐ- műveseket jelölnek, úgy látszik, a csomoszol a szőlő zúzására vonatkozó bortermelési kifejezés volt. A szintén szőlőműveseket jelölő 1130—40:CAomwdi (PRT. 8: 270), 1237- 40: Chomos (PRT. 1: 774) személynevek valószínűleg nem tartoznak ide. — A szónak a csomó alapszavából, illetőleg a töm mély- hangú párjaként feltételezett *csom-ból való magyarázata nem valószínű; török eredetű alapszóból való származtatása téves. — Ma széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 115; Kunos: TanEgy MN yTárs. 1/3: 252; MUSz. 230, 373; Simonyi: NyK. 16: 246, TMNy. 381; Budenz: NyK. 18: 194, 216; Balassa: TMNy. 133; Melich: NyK. 25: 294; Zolnai Gy.: AkÉrt. 17: 436; EtSz. 1: 1139 csomoszol a. ® és csomozil a.; Beke: Nyr. 62: 48; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 48, 49; Ruzsiczky: KazTájsz. 210. —. Vö. csemege, csömöszöl, gyömöszöl.
csónak 1217/1550: „Cholnuc ioubagio caftri Houmic de villa Mö” szn. (VárReg. 30.); 1357: „luxta fluuium Situa in oppositum cuiusdam fosse Cholnukwth vocate” (OklSz.); 1372 U./1448 k.: c^olnokott gr. (Jók- Κ. 26); 1395 k.: chonok (BesztSzj. 270.); 1470: conakban gr. (SermDom. 2: 692); 1521: czolnakoth gr. (ApMélt. 36); 1766: Csónakjában gr. (MNy. 60: 224); 1763: Csónok (Adámi: Wb. 14: NSz.); 1784: tsonok (SzD. 87); 1862: csónik, csónyik (CzF.); — esőnyak (MTsz.); csúnyik (ÚMTsz.). J: 1. 1217/1550: ? ’kisebb vízi jármű, ladik; Boot, Kahn’ * (1. fent), 1357: ’ua.’ (1. fent); 2. 1851: ’vetélő; Weberschiffchen’ (Erdélyi: Köz


csonka
653
csont
mond. 441: NSz.); 3. 1883: '(pillangós növényen > a virág legalsó sziromlevele; das unterste Blütenblatt der Schmetterlingsblüte, Schiffchen’ (Mendlik—Király: Növények élete 153: NSz.) ; 4. 1885: 'ormótlan cipő ;Elbkahn <Schuh>’ (Thewrewk I.: Lányok 7: NSz.). — Sz: ~os 1360: Cholnukus hn. (Csánki 5: 83); 1544: czonakosoknak gr. (OklSz.) I ~azik 1788: Tsónakázóbs sz. (EtSz.); 1792: tsólnakazó sz. (Fejér: Argenis 2: 415: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. tunak, tû- njak 'csónak; vetélő’ (Dayre— Deanovic — Maixner 65) ; szín, tolnák ’vetélő', V. csúnek 'csónak' (Fiiszár 16); cseh tlunek 'csónak; vetélő; pillangós növény virágának legalsó sziromlevele’ (PS1JÖ. 1: 333); szik, tinók ’ua.’ (S1S1J. 1: 217); or. neAHÓK 'csónak; vetélő’; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Végső soron talán a m. csarnak (1. ott) is e szavakkal függ össze. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható t^t típusú szláv nyelv R. *c]/nbkb 'csónak' szava kerülhetett át. Az a lak változatok *cslnuk > *csul- nuk> csolnuk > csolnok > csolnak > csónak fejlődéssel jöhettek létre. A 2. és 3. jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye, de a 2. valamelyik szláv nyelv, a 3. pedig a botanikai latin (vö. botanikai lat. carina 'pillangós növények virágának legalsó sziromlevele' [tkp. 'hajó']) hatására, tükör- jelentésként is keletkezhetett. A csónakázik származékszó mintája a hajókázik volt. — A csónak török származtatása téves.
Hunfalvy: AkNyÉrt. 9/5: 42; Miklosich: Nyr. 11: 120 ® ; Alexics: Nyr. 17: 117; Simonyi: Nyr. 18: 6, 36: 188; Gombocz: MNy. 3: 22; Melich: NyK. 39: 17, MNy. 6: 444, HonfMg. 97; Asbóth: Nytud. 3: 278, NyK. 41: 386; Horger: NyK. 41: 128; EtSz.®; Smilauer: Vöd. 486; Göbl: NyK. 48: 257; Kniezsa: AECO. 1: 158, SzlJsz. 139®; Losonczi: NyK. 50: 247; SzófSz.; Hegedűs: MNy. 47: 60; Bárczi: Szók.2 88; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382, 386; Moór: MNy. 58: 42, AEthn. 12: 17; Murádin: NylrK. 7: 143. — Vö. csarnak.
csonka 1208/1359: ? ,,Libertinos . . . quorum haec sunt nomina . . . Geegh, Chon- ka,' Peka” szn. (Fejér: CD. 3/1: 62); 1264: ,,ad arborem populi, que Chunkaw&r [ο: Chunkan&r] vocatur” (EtSz.); 1595: Csonkà (Ver. 59.); — sonka (MTsz.); csankahét (ŰMTsz.). J: A) mn. 1208/1359:? ’megcsonkult; verstümmelt’ * (1. fent), 1264: ’ua.’ (1. fent). B) fn. 1527: 'megcsonkult ember; verstümmelter Mensch' (ÉrdyK. 402). — Sz: csonkít 1595: Chonketanni sz. (Ver. 108.) | csonkul 1621: Czonkvlni sz. (MA.) || csonk 1843: „Csonfc, fn. truncus” (Bugát: Szóhalm.). J: 1843: ’törzs, törzsök; Rumpf, Stamm’ * (1. fent, de vö. 1838: „Csonkolni, lecsonkolni: a' fákat v. ágaikat. . . le vagdalni”: Horvát J.: Vegyes Tájsz.: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán olasz jövevényszó; vö. ol. cionco 'csonka, megcsonkított’. A már Danténál előforduló olasz szó etimológiája nincs tisztázva. Hasonló szavak más nyelvekben is vannak; vö.: albán cung 'csonka' ; big. N. uymáp 'tuskó, fatönk’ ; rom. donc, ciung, ciunt 'csonka, nyomorék’. E szavak egymással való kapcsolata és eredete még tisztázandó. A m. csonka olasz eredetét vitathatóvá teszi korai megjelenése és a régi adatokban található u, bár ez az o jelölésének is felfogható. — A csak későn felbukkanó csonk részint népi, részint nyelv- újítási elvonás a csonfcá-ból. — Török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 147; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87; Bálint: Párh. 7; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Körösi: Nyr. 15: 408, 55: 69, O1E1. 30®, MNy. 16: 102; Alexics: Nyr. 16: 440; Simonyi: MNyelv.1 1: 117, Nyr. 32: 536; Schuchardt: Nyr. 18: 481 ®, 31: 74, ZRPh. 15: 106; Balassa: Nyr. 25: 155; Lehr: MNy. 10: 175®; EtSz.®; DAcR. 1/2: 455; Horger: MNy. 23: 131; Densusianu: HLRoum. 1: 231; Fokos: Nyr. 61: 115; Dráganu: Rom. 56, 157; Tamás: Róm. 200, UngElRum. 222; SzófSz. csonk a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 30; Bárczi: Szók.2 118 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 201 ; Murádin: NylrK. 5: 69; Moskov: ΠΒΕ. 8: 157. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 951.)
csonkahonka 1527: ,,Es vala hol chon- kat bonkaat íanthaat vakot tala mynd cha- zaar palotaya eleeben győ’tee ewketh” (Érdy- K. 468). J: 1527: ’több helyen megcsonkított, csonka; verstümmelt’ (1. fent).
Ikerszó: előtagja a csonka melléknév, utótagja ennek játszi módon továbbalakított változata. Hasonló jelenség az osztódá- sos ikerítés körében gyakori; vö. cserebere, csigabiga, csinja-bínja stb. — Olasz származtatása téves. — Elavulóban levő szó.
Ihász: Nyr. 2: 449; Kúnos: TanEgyM- NyTárs. 1/3: 246, 248; Körösi: O1E1. 30; EtSz. 1: 1144 csonka a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Pais: MNy. 47: 152; B. Lörinczy: MMNyR. 1: 431.
csont 1138/1329: ? „In villa Ecer. Hec funt nomina feruorum . . . Sun the i” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1289: ? Chanta sz. hn. (M- Ny. 18: 28); 1337: Chuntus sz. szn. (OklSz.); 1391: Chonth szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „erçuèl èluezitec ç bçrqkèt 9 rolloc i> 9 hufo- kat 9 Lontokrol” (BécsiK. 249). J: 1138/1329: ? ’Knochen, Bein’ # (1. fent), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~os 1337: szn. (1. fent); 1532: Contos mn. (TihK. 100) | ~osodik 1786: tsontosodó sz. (Tolnay S.: Ménesek 148 — 9: NSz.) I /"■'ár 1807: Tsontár ’csonthéjú (gyű-


csoport
554
csór
mölcs)’ (Magy. Fűvészk. 25) | ~ozat 1832: csontozatjában gr. (Harsányi P.: Múl. 3: 12: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Ősi Örökség a finnugor korból; vö. Ip. Óutta ’bokacsont’ (NyK. 53: 35). A finnugor alapalak * cutte lehetett. — A csont n-je járulékhang; vö. fitos finta, R. rát~ ránt, peder ~ penderít (1. még domb, tompor stb.). A magyarban feltehetőleg ’bokacsont’ 'csont* jelentésváltozás történt; vö. erre: finn kontti 'lábszár’^ észt kont 'csont’; ném. Bein 'lábszár; csont’; lat. costa ’borda’^ or. Kocmb ’csont’. — 2. A csomó csőm- alapszavának denomina- lis főnévképzős származéka ( *csomt > csont). A -t képzőre vö. evei, menyét, nyuszt, sziget stb. A 'csomó' 'csont’ jelentésváltozásra 1. ném. Knochen ’csont’~ Knoten ’csomó'. A szónak és származékainak személynév! alkalmazása a középkorban gyakori volt. — Érintkezésen alapuló névátvitellel ’ember’-t, ’személy’-t is jelent, főleg tréfás kifejezésekben: öreg csont, rosszcsont. Anyagnévi jelzőként is elég gyakran szerepelt a csont feldolgozásának nyelvi tükrözőjeként. — Más finnugor egyeztetései, valamint török és mongol származtatása tévesek.
Budenz: NyK. 6: 437, 10: 96, 17: 441, 445; Vámbéry: NyK. 8: 136, MBölcs. 147; Bálint: Párh. 7; Munkácsi: NyK. 17: 70, 75, 88; Alexics: Nyr. 16: 437; Asbóth: NyK. 26: 470, 27: 71; Wichmann: FUF. 11: 196®; EtSz. ® ; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 9, 19, MNy. 36: 112; Kannisto: Nyr. 59: 64; SzófSz.; Beke: DunSz. 10: 42; N. Sebestyén: NyK. 53: 35, ALingu. 3: 304; MSzFgrÉ. ®. — Vö. kulcscsont, singcsont, sípcsont.
csoport 1382: ? ,,Thomas dictus Chu- pur" szn. (OklSz.); 1440 k.:î chuprus&g&g [ !] hn. (OklSz.); 1516: Choportws sz. szn. (OklSz.); 1536: ,,Egy choport liztbe erezte el magát” (Pesti: Fab. 37: NySz.); 1551: czopport íHelt: Bibi. 1: 335: NySz.); 1592: czaport (NySz.; vö. RNySz. 362); 1621: Czuport (MA.); 1747: Csoporban gr. (Palo- thaj Zs.: Vitézek tüköré A5: NSz.); 1791: tsopor (BenkŐ S.: Mértéklet 79: NSz.); 1794: tsuporba gr. (Handerla: Uj méhész 82: NSz.); 1851 : egy csopron (Falu könyve 31 : NSz.) ; — csiport (MTsz.); csoport (ŰMTsz.). J: 1. 1536: ’tömeg; Menge | csomó; Haufen’ # (1. fent); 2. 1560 k.: 'sereg; Schar | személyek összessége; Gruppé’# (GyöngySzt. 4126.); 3. 16Ö4: ’göröngy; Scholle’ (MA.); 4. 1656/1797: ’ízületi csomósodás, pók; Gelenkgalle’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289); 5. 1809: 'valamely egység része; Division, Abteilung' (Peretsenyi Nagy L.: Gond. 22: NSz.). — Sz: o*os 1516: szn. (l.fent); 1576: choportos mn. (MNy. 2: 37) | ~ozik 1577 k.: éjwe chjjopor- to^oth gr. (OrvK. 373) | ~osít 1775: öszve tsoportosithassa sz. (NyŰSz.) | ~osul 1793: tsoportsosúlt [’] sz. (Szűts I.: Herfort és KI. 2: 177: NSz.) | ~ozat 1826: Csoportozat (NyŰSz.), de vö. 1802: „egy személlyé több embert mutata, Mint mßß Nemzeteknek feles tsoporzata” (Peretsenyi Nagy L.: Szaka- dár 170: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és részben jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Egybetartozik a csuporit, csuporodik, csuporgat szavakkal (1. csuporit), továbbá a csokom\ és a csukorgat-tál. A csokor N. csokoit) szónak voltaképpen szóhasadással elkülönült változata. Az egész család — legalábbis a hangfestés síkján — összefügghet a kuporodik és kukorodik-íé\e szavakkal, sőt távolabbról alkalmasint a zsugorodik-k&X, kuksol- lal stb. is. A csuk igével való esetleges ősi kapcsolata további vizsgálatra szorul. A szócsaládnak több oldalról (1. a csokor és a csuk szócikkét) feltehető finnugor gyökerei, valamint a benne jelentkező -r képző viszonylag régi keletkezésre mutatnak. A p ~ k megfelelés mind hangutánzó-hangfestő tövekben, mind ezek végződéseiben igen gyakori; vö. pl. kuporodik^ kukorodik, csiápol~ csi- ákol stb. A csoport í-je másodlagosan kapcsolódott képzőelem lehet, amit a csuporodik- féle igék, az ide tartozható régi személy- és helynevek, a t nélküli alakváltozatok, valamint a csokor kétségkívül másodlagos N. csokort változata is igazol. — A szócsalád alapjául szolgáló igenévszó eredeti jelentése ’összeszorít, egy tömegbe gyűjt’, illetőleg ’tömeg, köteg, csomó’ lehetett. A csoport jelentései közül tehát az 1. a legősibb, ebből a többi mind jól levezethető. — A szónak a csip ige mélyhangrendű csúp változata továbbképzéseként való magyarázata kevésbé valószínű. — Az észt kobar, köbar ’fürt; csoport’ szóval való egyeztetése, valamint torok származtatása téves. — A rom. cio- pór, N. cipór ’nyáj ; csoport’ és a szb.-hv. Óöpőr ’csürhe, nyáj' a magyarból való.
Miklosich: NyK. 6: 302; Budenz: NyK. 6: 437, 10: 79; Vámbéry: NyK. 8: 137, M- Bölcs. 147; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Munkácsi: NyK. 17: 94; Alexics: Nyr. 16: 439; Asbóth: NyK. 26: 461; Gombocz: MNy. 3: 115, BTLw. 61, MNy. 16: 6; NytudÉrt. 24. sz. 17; Mészöly: Nyr .41: 135 ® ; Horger: MNy. 8: 451, 454; Színnyei: NyK. 42: 4; Németh: MNy. 17: 25; Μ. Kossá: MNy. 21: 273; EtSz. 1: 1148 1. csoport a. ® ; Fekete: Zárh. 18; SzófSz.; Pais: MNyTK. 81. sz. 6; Reichenkron: UrAltJb. 31: 332; Tamás: UngElRum. 224. — Vö. csokor, csukorgat, csuporit, kukorodik, kuporodik.
csór 1890: „csór: lop” (Nyr. 19: 188). J: 1890: 'lop; klauen | szerez, kaparint; erwischen’ (1. fent).
Cigány eredetű; vö. cig. tsőr- 'lop’, ez az


csorba.
555
csorda
igető egyben az egyes szám 2. személyű felszólító módú igealak. A szónak más cigány nyelvi ragozott alakra visszavezethető változatai is bekerültek nyelvünkbe: csóreszol ~ csórezol (1898-tól: Dobos), csóréi ~ csóréi (1900-tól: Nyr. 29: 47), csóriscol, csórész (1913-tól: MNy. 9: 381, 426). A cigány szó mint argó elem más nyelvekben is megtalálható; vö.: ném. R. dschor, schornen, geschoren; cseh éór. ’lop’. — A szó magyar nyelvi meghonosodását, elterjedését elősegíthette az is, hogy a csavar igének van N. csór változata ( 1808: Kresznerics: Közm. 1: 182: NSz.), amelynek — minthogy a lopást olykor csavarásszerű kézmozdulattal szoktuk jellemezni — kifejlődhetett ’lop’ jelentése is. Számos adatról nem deríthető ki, hogy a csavar alakváltozatával vagy a cigányból átkerült jövevénnyel van-e dolgunk. — A magyar argóból került a köznyelv familiáris stílusrétegébe.
Gombocz: BTLw. 58; Kenedi: Nyr. 43: 440®; EtSz. 1: 1151 3. csór a.; Juhász: MNy. 28: 223; Bárczi: MNny. 4: 79, 80, MNy. 44: 90; Andor: PécsiPedFőiskÉvk. 1956. 149; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 24. (József főherceg: Ethn. 1: 14 ; Wolf: RotwWb. 334, ZigWb. 240; Machek: EtSIÖSl. 77.)
csorba 1227:,Decano eiusdem ecclesienomine Churba” szn. (OklSz) ; 1329/1338: Chorba szn. (OklSz.); 1518 k.: „nem lezőn oth geer- bee embór. fém fan ta. fern éonka: fém őz: fém halouaú fém corba” (SándK. 8); 1789: cserba fogú (MNy. 11: 371); — cserba (MTsz.). J: A) mn. 1. 1227: ? ’hiányos fogú, foghíjas; zahnlückig’ (1. fent), 1518 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1693: ’törött szélű, kicsorbult; schartig’ # (KárOkl. 4: 580). B) fn. 1568: ’csorbaság; Scharte, Lücke | fogyatkozás; Mangel’ * (Mel: SzJán. 256: NySz.). — Sz: /Cs 1590 k.: czorbás (FortSzer. H3b: NySz.) | csorbít 1651/1817: megchorbítaná gr. (Zrínyi 1: 18) I ~ság 1669: csorbaságban gr. (Czegl: Japh. 6: NySz.) | csorbul 1683: csorbulása sz. (KárOkl. 4: 531); 1697: meg Csorbula gr. (MNy. 42: 77).
Szláv eredetű; vö.: a) big. N. up>pőa; szb.-hv. ékrba, sírba (RistKan. 1247, 1255); szín. scrba; szik. R. strba; qt, iqepőá: fn. ’csorbaság, foghíj’; megfelelő szó — részint képzővel bővült alakban — más szláv nyelvekben is; — b) big. up>pő, -a, -o; mac. turnpő (MRS1. 538); szín, écrb; f.-szorb écerby; or. R. iqbpőb (Vasmer: RussEtWb. 3: 449): mn. ’kicsorbult, csorba <kés stb.); foghíjas’. — Aligha szükséges annak feltevése, hogy a melléknévi és főnévi használatú m. csorba külön-külön átvétel volna egy megfelelő szláv melléknévből, illetőleg főnévből. Valószínűbb, hogy a magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *fábrba, sírba ’csorbaság, foghíj’ főneve került át, s ebből a magyarban lett melléknév. Szláv jövevényszavainkon belül is több példát ismerünk főnévnek melléknévvé alakulására; vö. bolond, gonosz, izgága stb. E szófaj váltás főleg jelzői használatban mehetett végbe, de arra is gondolhatunk, hogy a magyarban e szavak -ság, -ség képzővel toldódtak meg s az alapszó így később melléknévnek érződött. — A cserba alakváltozat elhasonulással keletkezhetett a csorbából, bár a nyelvterület északnyugati részén szlovák hatással is számolni lehet.
Budenz: NyK. 2: 476 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 120; Halász: Nyr. 12: 58; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 14, ArchSIPh. 22: 458, AkÉrt. 11: 129; Munkácsi: Ethn. 8: 20; Schuchardt: ZRPh. 27: 109; Melich: NyK. 39: 50; EtSz.®; Gombocz: MNy. 16: 4, ÖM. 2/1: 70; Horger: MNy. 17: 80; Beke: FUF. 24: 257, ZSIPh. 16: 320; SzófSz.; Kniezsa: I. OK. 2: 382, SzlJsz. 140, NytudÉrt. 40. sz. 203; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 386. — Vö. csor- bóka.
csorbóka 1577 k.: „Nyers chÿorbakat têrÿ megh ÿol erêffen, es vgÿ lewefén kend be ássál” (OrvK. 268); 1578: czorbakanak gr. (Mel: Herb.. 76: NySz. csorbaka a.), czarba- kánac gr. (EtSz.); 1791: Tsorbókáktól gr. (Nagyváti: Mezei gazda 1: 362: NSz.), tsorboka (Benkő S.: Mértéklet 445: NSz.); 1793: Tsorbáka (Földi J.: Magy. fűvésztud. 58: NSz.); — cserbóka (AlTsz.); csarbókának gr., csérbóká, csorbánka, csorbócska sz., csorbulta, csurbókát gr. (ÜMTsz.). J: 1. 1577 k.: ’egy fajta gyomnövény; Gänsedistel’ (1. fent); 2. 1907: ’gaz; Unkraut’ (MNy. 3: 430); 3. 1957: ’gyermekláncfű; Löwenzahn’ (M- Nyj. 4: 177); szakny. ’Sonchus’.
Szláv, közelebbről valószínűleg szerb- horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. étrbka, étrpka ’saláta katáng’ (Simonovic 122). A cseh éterbák, N. sírbák, éíerbák; szik, étrbák; le. N. szczerbak; ukr., or. N. lyepöáic: ’ua.’ más képzővel alakult. Álindez a szláv *s£brba ’ki- esorbult rész, csorbaság’ (1. csorba a.) származéka; a név a növény leveleinek mély bevágásaira („csorbaságára”) utal. — A magyarba egy szláv R. *écbrbbka ’katáng’ kerülhetett át *csirbuka > csorboka alakban; a többi alak változat ebből fejlődhetett. Jelentései közül az 1. az eredeti; a csorbóka ( — ’Sonchus’) levelei is öblösen hasogatot- tak, akár a katángé.
Miklosich: Nyr. 11: 120; Prónai: Nyr. 27: 175; Ágner: Nyr. 34: 25; EtSz.®; Beke: Nyr. 58: 78; Kniezsa: SzlJsz. 141 ®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 386. (Machek: ÖSÍJmR. 231, EtSIÖSl. 512; Vasmer: RussEtWb. 3: 450.) — Vö. csorba.
csorda 1282/1325: „Ad locum quendam Charadajaras” hn. (OklSz.); 1291: „Que via uocatur wlgariter Churda uta” (OklSz.) ; 1340/


csóré
656
csormolya
1449: Chordawt (OklSz.); 1395 k.: ,,GRex: chorda”, ,, arme ta: cherda” (BesztSzj. 993., 094.) ; 1469: Czardas sz. szn. (OklSz. csárdás a.); — csér da, sorda, szorda (MTsz.). J: 1. 1282/1325: ’együtt legeltetett állatok, rendszerint szarvasmarhák csoportja; Herde, bes. Viehherde* # (1. fent); 2. 1416 U./1466: 'embercsoport; Menschengruppe’ (MünchK. 140); 3. 1767: ‘horda; Horde* (IPei: Ptolo- maeus 75: NSz. jelzői használatban), 1788: ’ua.* (Μ. Merkurius 54: NSz.); 4. 18C0: ’csomó, halom; Haufen’ (Nyúlás F.: Borvizek. 3: 9: NSz.). — Sz: 1400: Chordas szn. (OklSz.); 1585: Tsordás fn. (Cal. 97).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. Óréda ’sor, sorrend; csorda, nyáj’; big. vépda (BKE. 3: 611), N. vapdá, wpdá (Mladenov: EtR. 679, 690): ’csorda*; szb.-hv. R. tréda ’sor, sorrend; nyáj’ (Dayre —Deanovié —Maixner 64), Kaj. éréda ’nyáj’; szín. foçda ’nyáj, csorda; sor, sorrend*; szik. foieda ’nyáj, csorda’ ; or. uepedá ’sor, sorrend ; N. csorda’ ; megfelelő szó a macedón kivételével a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy trét típusú szláv nyelv R. foéda ’csorda’ szava kerülhetett át, és *csërëda > csorda (írva csurda is) fejlődésen mehetett keresztül. Az 1282/1325: Charadajarae aligha tekinthető hiteles alak változatnak, bár felfogható a *cs'éréda hangrendi kiegyenlítődéssel létrejött módosulatának is. A cserda csak újabban bukkant fel (a BesztSzj. c/ierda-ja íráshiba is lehet chorda helyett). A jelentések közül az 1. az eredeti; a többi jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — Török és iráni jövevényszóként való magyarázata téves.
Budenz: NyK. 2: 466®, 476, 10: 116; Vámbéry: NyK. 8: 137; Miklosich: Nyr. 11: 120®; Munkácsi: NyK. 17: 110, Ethn. 5: 75, 140; Alexics: Nyr. 16: 440; Asbóth: NyK. 26: 463, 27: 445, Nytud. 1: 38; Melich: NyK. 39: 40, 46, NytudÉrt. 11. sz. 50; Horger: Nyr. 39: 339; EtSz.®; Gombocz: ÖM. 2/1: 70, MNyTK. 77. sz. 12; Smilauer: Vöd. 506; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 117; Kniezsa: SzlJsz. 141 ®, NyK. 65: 89, 66: 61 ; Moór: StudSl. 2: 55, MNy. 54: 289.
csordít, csordogál, csordul 1. csorog
csóré 1602: ? „Csóré Márton” szn. (OklSz.); 1731: ? Csóré] szn. (MNy. 62: 96); 1778: „tsóré autem, pro Siculis nudum” (MNy. 6: 86); 1816: Tsoré (Gyarmathi: Voc.) ; 1836: csőreárpa (EtSz.); 1836: Csőri (Kunoss: Szóf.); 1843: Csór (Kunoss: Szóf.); 1862: csir-i (CzF.); — csóró, csorró (MTsz.); soroi (EtSz.); csorogádso (ŰAlTsz.); csűré* (Nyatl. meztelen a.). J: A) mn. 1. 1778: 'meztelen; nackt I csupasz; bloß* (1. fent); 2. 1884: ’szegény; arm* (Luby S.: Csángók 20: NSz.); 3. 1890: ’barnabőrű; dunkelhäutig | cigá- nyos; zigeunerhaft’ (Nyr. 19: 189); 4. 1890: ’félkegyelmű; blödsinnig’ (Nyr. 19: 576). B) fn. 1. 1842: ’cigány; Zigeuner’ (MTsz.); 2. 1863: ’legényke; Bürschchen’ (MTsz.).
Cigány eredetű; vö. cig. 6oro, forró fszegény, szűkölködő’. — Az alak változatok közül az ó végűek az eredetibbek, noha a forrásokban csak később jelentkeznek. A csóré e-je vagy egy cigány vocativusi alak (fore) átvétele, vagy a purdé analógiás hatására keletkezett. A jelentések az eredetibb A) 2. alapján fejlődtek ki. — A moldvai csángó soroi közvetlen forrása a rom. ciorói ’füstös móré*. — A nyelvterület keleti részén él.
Markovics: Nyr. 15: 502; Gálos: MNy. 6: 86; Simonyi: Nyr. 46: 179; EtSz. 1: 1156 1. csóré a. ® ; Kallós: Nyr. 64: 7 ® ; Márton: NylrK. 6: 280; Mikesy: MNy. 62: 96. (Wolf: ZigWb. 3520.) - Vö. csurdé.
csormolya 1261: ? ,,in riv-m Chermele” hn. (Györffy 1: 105); 1708: „Tsormolya: Melandryum, Melampyron, Myagros” (PP.); 1783: Tsermely (Molnár J.: Könyvház 1: 390: NSz.); 1785: tsurmojás sz. (Μ. Hírmondó 814: NSz.); 1787: Csurmolya (MNy. 4: 472); 1791: tsermelye, tsörmölye (NyÚSz. 37; vö. MNy. 6: 222); 1792: Tsormoly, Tsörmöly (SzD.); 1798: Tsermellye (Veszeíszki: Fa- és fűszeres könyv 452 — 3: NSz.); 1807: Tser- molya (Márton); 1807: csermeje (EtSz. 1: 990); 1830: Csőr möl (TudGyűjt. 7: 119); 1838: Csermölye (Tzs.); 1839: csermillye (MTsz. 1: 298); 1862: csérmélye, csérmély· fintor (CzF. 1: 968); 1892: csermellés sz. (Babay K.: Balat, tört. 25: NSz.); 1895: csörmoglyá (Nyr. 24: 47); — cserméle, csor- mó, csormojás sz., csörmöje (MTsz.); cser- mulyás sz. (Nyr. 29: 17); csermille, cser- mütíe (NyF. 17. sz. 36); csörmöle (NyF. 38. sz. 32); csermelle, csermoglya (Hermán: Pászt. 674); cs'érmolya (NyF. 52. sz. 29); csermény, cserménye, cserminyes sz., csermöl- le, cs'érmuja, csirmolya, csörmő, csörmölle, csűrmaja, csurmuja (ŰMTsz.). J: 1. 1708: ’bíborvörös virágú gyomnövény (vetésekben, irtásokon), melynek a lisztbe Őrölt magva a kenyeret sötétkékre festi; Kuhwei- zen, Ackerweizen | az előbbit és a hozzá hasonló fajtákat magába foglaló, a tátoga- tók családjához tartozó növény nemzetség; Pflanzengeschlecht der Wachtelweizen’ (1. fent); 2. [csormolya] 1708: ’mécsvirág; Ma- rienröschen’ (1. fent); 3. [csormolya] 1708: ’légyfogó (mint növénynév); Hohldotter* (1. fent); 4. 1792: ’üszög (búzában, kukoricában); Kornbrand’ (1. fent); 5. [-fű utótagú összetételekben] 1836: ’csörgŐ kakascímer; Klappertopf, Hahnenkamm* (Kassai 5: 216); 6. [csermoglya, csermulya] 1900: ’kalinca ínfű; Ackergünsel’ (Nyr. 29: 17); 7. [csörmöle] 1907: ’egy fajta tésztanemű étel; Art Mehlspeise’ (NyF. 38. sz. 32);


csorog;
557
csorog;
8. [csormolya] 1908: ’konkoly,; Kornrade* (MNy. 4: 31); 9. [cser melle] 1914: ’apró búza; kleinkörniger Weizen* (Herman: Pászt. 674); szakny. ’iMelampyrum*.
Bizonytalan eredetű. Talán szláv jövevényszó, és egy feltehető szláv *cbrmblja vagy *cbrmulja : szláv *cbrmb ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növény névnek az átvétele. A szláv *Őbrn?b származéka a szb.-hv. N. temanj ’csormolya’ és talán a szik, termel (S1SJ. 1: 199), N. termel, ternel (Machek: ÖS1JR. 215) ’ua.* is; a növény elnevezésének indítéka ugyanis virágjának élénk vörös színe lehetett. E származtatásnak az a fogyatékossága, hogy olyan szláv szó, melyből a magyar alak változatok levezethetők, nincs kimutatva. Az egy adatból ismert szik. N. termula ’ua.’ (Hvozdzik 2: 115) megerősítésre szorul. — A magyar szó három- és két- szótagú alakjainak egymáshoz való viszonya nem világos. Lehet, hogy az utóbbiakat a szik, termel későbbi, külön átvétele magyarázza; ez esetben az ugyancsak kétszótagú, de mély hangrendű csormoly a csormolya és a csermely alakok keveredésével keletkezhetett. A magánhangzóknak a magyar alakváltozatokban jelentkező gazdagságát — szláv eredet esetén — elsősorban az okozhatta, hogy a korábbi, háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben megmaradt, részben pedig különböző irányban egyenlítődött ki. A kétszótagú változatokban a szó végi ly vagy l vokalizálódásával keletkeztek az -ó, -ő végű formák. A cser- meny, csermenye stb. változatok ny hangja ly > ny hangváltozással magyarázható. — Az 1 — 6. és a 8. jelentés közös vonása, hogy mind gyomnövényre, illetőleg élősdi (4.) növényre vonatkozik; közülük a legelterjedtebb 1. látszik eredetinek. A 7. a csormo- lyás liszttel függhet össze. A 9. a hasonló hangzású N. csermelék, csörmelék ’törmelók, hulladék’, N. csörmő ’nádtörmelék ; kevés, kicsi’ és N. csörmöjös ’apró, darabos, dirib- darab’ (MTsz. 1: 358; EtSz. 1: 1187) szavak hatására fejlődhetett ki. — A rom. N. ciormoeág, ciormoiag ’csormolya’ a magyarból való. — Nagy földrajzi elterjedettségű nyelvjárási, ezenkívül szaknyelvi szó.
Szarvas: Nyr. 11: 120; EtSz. 1: 990 csermelye a.®; Beke: FUF. 24: 260; SzófSz. csermely a.; Gáldi: DictKlein. 87; Kniezsa: SzlJsz. 613 ®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Cioranescu: DiccEtRum. 189. (Smilauer: Vöd. 404; Machek: ÖSÍJmR. 215.)
csorog 950 k.: ? ,,λουτρόν Τουρκικόν, ήγουν Σκυθικόν τζεργά” [= „tzerga nevű török, illetőleg szkíta fürdőt”] sz. (Nyr. 89: 231); 1226: ? Curgou sz. hn. (OklSz.); 1236: ? Chyrgov sz. hn. (Csánki 3: 323); 1266: Churgo sz. hn. (OklSz.); 1284/1410: Chorgue sz. hn. (Györffy 1: 608); 1416 u./ 1466: „lót 9 véreié miképpen vérn[e]c Leppènètè lèLoroguâ a’ foldré” (MünchK. 162). J: 1. 950 k.: ? ’(edény) ereszt; lecken* # (1. fent), 1604: ’ua.* (MA.); 2. 1226:? ’folyik; rinnen’ # (1. fent), 1416 U./1466: ’ua.* (1. fent); 3. 15.52: *(eső) esik; es regnet’ (Kal. 15S2. Gv: NySz.); 4. 1800: *<pénz> kerül, jut; (Geld) abfallen für jemanden von etwas’ (Farkas A.: Pann. öröm. 2: 86:^NSz.). — Sz: csörgő 1193: Chergou hn. (ÓMOlv. 53); 1456 k.: kÿ chorgath mn. gr. (SermDom. 2: 498); 1621: Czurgó fn. (MA.) | csorgat 1584: czorgattya gr. (Born: Préd. 58: NySz.) K csordul 1456 k.: „usque ad superficiem: kÿ chordoltik” sz. (SermDom. 1: 224); 1598: „Ha nem czordúl is, czeppen” (Decsi: Adag. 326: NySz.); 1756: csurdulásival sz. (Biró Μ.: Micae 1: 256: NSz.). J: 1. 1456 k.: ’túlfolyik; überfließen’ (1. fent); 2. 1598: ’(pénz) kerül, jut; (Geld) abfallen für jemanden von etwas’ (1. fent). — Sz: csordultig 1456 k.: 1. fent || csordogral 1761: „Kedvessen csurdogáló tiszta víznek forrása’* sz. (Bíró: Préd. Bb.: NySz.); 1775: csordogáló sz. (Kónyi J.: Díszes erk. 29: NSz.). J: 1. 1761: ’lassan folyik; langsam rinnen’# (1. fent); 2. 1791: ’szivárog; sickern’ (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 253: NSz.) || csordít 1764: „fülébe tsorditván az áj tatosságnak . . . mézét” sz. (Kollárics J.: Philothea 282: NSz.); 1783: tsurdittaná gr. (Kónyi J.: XIV. Kelemen 408: NSz.). J: 1764: ’csorgatva önt; rinnen lassen’ (1. fent) || csurran 1794: „Ha nem tsurranik, tsöppenik” (Kovács P.: Közm. 87: NSz.); 1860: csorran (Kemenes F.: Költ. 333: NSz.). J: 1. 1794: ’(pénz) kerül, jut; (Geld) abfallen für jemanden von etwas’ (1. fent); 2. 1831: ’folyni kezd; zu rinnen anfangen’ (Kreszn.).
A szócsalád csór- töve valószínűleg ősi hangutánzó szó az uráli korból; vö.: vog. T. tsórk}* ’folyik, csorog’, Szó. suryi ’ua.* (Kannisto, idézi Wichmann: FUF. 11: 196); osztj. O. éorida ’folyik (esővíz a tetőről), csörgedezik’; finn soro ’csepp’, sorottaa ’cse-^ peg*; — szám. jur. éüi(rmBá ’fut’, Sullas ’csörgedezik (patak)’; szelk. sormba ’folyik’; kam. suirlem ’fut’. Az uráli alapalak *cor3- lehetett. Bár a szócsalád hangutánzó jellegű, tagjainak összetartozása a szabályos hangmegfelelés alapján valószínűnek látszik. — Az uráli megfelelők alapján az eredeti jelentés *(lassan, csörgedezve) folyik’ lehetett. A szócsalád magyar jelentései ebből általában jól levezethetők. Ha az első, görög feljegyzésű szórványadat ide tartozik, olyan mosdóberendezést jelenthetett, amelynek segítségével egy csappal elzárt tömlőből lefelé csurgó vízzel moshatta le magát az ember. A pénzzel kapcsolatos jelentés kialakulására vö. befolyik a jövedelem, ömlik hozzá a pénz stb. — Hogy a szócsalád a finnugor megfelelőktől független, magyar hangutánzó


csoroszlya,
558
csótány
keletkezésű volna, kevésbé valószínű. Más finnugor egyeztetése, valamint indoeurópai származtatása téves.
Donner: VglVVb. 1: 186®; Munkácsi: Ethn. 4: 287; Wichmann: FUF. 11: 196®; NyH.5“7; Paasonen: Beitr. 143 ® ; EtSz. 1: 1155 csordul a.; Collinder: lUrSprg. 74; Ravila: FUF. Anz. 23: 245; Jensen: Hirth- Festschr. 177; SzófSz. csordit a.; Toivonen: FUF. 32: 88; Joki: FUF. Anz. 32: 45; Bárczi: Szók.2 23; Németh: Nyr. 89: 231. — Vö. csörög, csurom víz.
csoroszlya 1395 k.: ,,culter: choro^la- uas” (BesztSzj. 455.); 1521: Chorozlya (MNy. 3: 323); 1587: „Eg lapis was es kçth chorozla hozza” (OklSz.); 1707: Csaroszlya (MNy. 8: 127); 1789: Csoroszia (MNy. 45: 341); — csërëslyà (MTsz.); Cserjeszla (MNy. 3: 238); csorosznya (NytudÉrt. 1. sz. 64); csaroszla, csereszlá (ÚMTsz.); csorosztya (Nyatl.). Js 1. 1395 k.: ’az eke vas előtti függőleges kés; Pflugsech’ (1. fent); 2. 1792: ’ vénasszony; alte Vettel’ (SzD.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. nepRCAO, It. vptCAO; szik, cerieslo, N. Órieslo; le. trzoslo; ukr. vepecjió; or. N. vépecAÓ: ’az ekevas előtti függőleges kés, csoroszlya’ ; megfelelő szó a szorb nyelvekben is. — A magyarba a big., szik. R. créslo kerülhetett át, és *csrëszla > *csërëszla > csoroszia > csoroszlya'fejlődésen mehetett keresztül. A csorosznya alak változat ly > ny változást mutat. A N. csereszlá stb. valószínűleg külön átvétel a szlovákból az újabb korban. A szó 2. jelentése azzal lehet Összefüggésben, hogy az éles, metsző ekekés és a kellemetlenkedő, házsártos vénasszony között valamiféle asz- szociációs kapcsolat teremtődött; vö. talán: 1618: „Az isten haragja éles ezoroszlya” (MA: Scult. 231: NySz.). Számolhatunk azonban azzal is, hogy a csoroszlyá-t pejoratív jellegű hangulatfestő szónak lehetett felfogni. — A rom. E. ciorósla ’ekekés, csoroszlya’ a magyarból való.
Miklosich: Nyr. 11: 120 ® ; Alexics: Nyr. 16: 439; Asbóth: NyK. 26: 335, Nytud. 1: 38, 3: 114, 4: 178; Melich: NyK. 39: 36; EtSz. ® ; SzófSz.; Benkő: MNy. 48: 204, NytudÉrt. 1. sz. 12, 46, 64, 67; Kniezsa: SzlJsz. 142®, NyK. 65: 89, 66: 61; Moór: StudSl. 2: 55, 67, NyK. 66: 48, 53® ; Hor- batsch: WeltSlav. 2: 68; Blédy: NylrK. 1:119.
csorvasz 1875: „csorvasz: paraszt, erősebb értelemben: ripők” (Nyr. 4: 477); — Csarvasz (Nyr. 54: 62). J: A) fn. 1. 1875: ’nyomorult paraszt ; elender Bauer’ (1. fent) ; 2. 1925 : ’komondorfajta ; Art Scháferhund’(UM- Tsz.);3. 1927: ’csavargó; Strolch’(ÚMTsz.). B) mn. 1911: ’rossz; schlecht’ (Nyr. 40: 94).
Ismeretlen eredetű. — A jelentések egymáshoz való viszonya nem világos. Az A) 1. jelentés csak .pejoratív értelemben szokásos. A melléknévi jelentés valószínűleg csak alkalmi használatból vonódott el. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ®.
csoszog; 1529 e.: „de haluan zent ferencz az w labanak ezozogafat, monda neki” sz. (VirgK. 42); 1680 k./1715 k.: „Bocskor is ropja úgy noha Ő csak csuszog” (MNy. 28: 318); 1832: Tsozog, Tsorszog (Szabó E.r. Székely Tájsz. 13: NSz.); 1855: Csiszeg- -csuszog (Tóth Endre: Uj Költ. 155: NSz.); — csiszog-csoszog* csusszog, tyoszog (ÚMTsz.). Js 1529 e.: ’latschen, schlarfen’ * (1. fent) II csosszant 1838: „Csosszantani (be): betoppanni” sz. (Tsz.); 1863: Od&csosszintani sz. (Kriza: Vadr. 511). J: 1. 1838: ’egyet csoszog; latschen, schlarfen’ (1. fent); 2. 1847: ’csoszogtat; latschen lassen’ (Vas Gereben: Életkép. 42: NSz.) || csosszan 1841: „kedvem csosszant valamit a’ közjóért cselekedni” (Eötvös J.: Kelet népe 53: NSz.). J: 1. 1841: ’<kedv stb.> kerekedik, támad; (Lust usw.> anwandeln’ (1. fent); 2. 1843: ’valami csurran-cseppen ; etwas fällt (auch für ihn) ab’ (Életk. 2/5: 400: NSz.); 3. 1862: ’megesuszik; ausgleiten | csúszni kezd; zu gleiten anfangen’ (CzF.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hang- alakja a súrlódás, csiszolódás keltette zörejt jeleníti meg. Beletartozik a csiszol és a csúszik családjába; magas hangrendű, elkülönült változata a csoszog. — A szócsalád alapszavának tekinthető csősz önálló igeként is élt; vö. 1602: Csoszó Márton sz. szn. (OklSz.); 1748: „annak rendi szerint tsoszsza ’s ropja a’ Menüettet” (Faludi: NA. 64: NSz.). Ez párhuzamba állítható a csesz- szel és a csúszik-kal, de feltehető az is, hogy elvonás a csoszog stb.-bői. A régi nyelvben és a nyelvjárásokban más képzőkkel alakult igei származékai is kimutathatók e hangutánzó tőnek; vö.: csusztog ’csoszog’ (1763: Adámi: Wb. 15: NSz.); csosztat ’ua.’ (1842: Kliegl 2: 157: NSz.); csoszlik ’ua.’ (1845: Vahot I.: Restauráczió 14: NSz.); csoszong ’ua.’ (1851: Egyed A.—-Ovid.: Átvált. 3: 109: NSz.); stb. — A csosszan jelentései szorosabb kapcsolatban állnak a csúszik-hoz tartozó csusszan jelentéseivel, mint a csoszog és a csosszant jelentéseivel. Ez is a csoszog* csúszik összetartozását valószínűsíti.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 246, 253; EtSz. ® és 1: 1159 csorszog a.; Skaliéka: Sb- Fil. 11: 78; SzófSz.; Szabó Z.: MNy. 55: 131; Kelemen: Mondsz. 538; Ruzsiczky: KazTájsz. 212. — Vö. csesz, cseszkó, csiszár, esi- szeg-csoszog, csiszlik, csiszol, csoszog, csoszog, csúszik.
csótány 1792: „T sátán: fekete bogár; ollyan, mint a’ tütsök... de lapoffabb” (SzD.); 1830: csótány (Széchenyi: Hit. 97:


csótár1
559
csóvál
NSz.); — csóta (MTsz.). J: 1792: ’svábbogár; Schabe’ (1. fent) ; szakny. ~ok ’Blattidae’.
Ismeretlen eredetű. A csótán(y)~ csóta alakváltakozásra vö. bojtorján ~ bojtorja stb. — Finnugor és török származtatása nem fogadható el.
Munkácsi: NyK. 20: 471, 21: 129, 25: 284, Ethn. 4: 173; Gombocz: MNy. 3: 115 ® ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 47: 203, 61: 78; SzófSz.
csótár1 1552: „Adtam chwtar pokrocho- koth vezetek loora valoth” (OklSz.); 1553: chÿolthar (MNy. 10: 39); 1561: Chotar (RMNy. 2: 170); 1591: csótár (MNy. 55: 425); 1613: csujtárokkal gr. (Monírók. 7: 239); 1635: csultárokat gr. (MonTME. 4: 266);· 1653: csutáros sz. (TörtTár. 1871: 68); 1749: Sujtár (xMNy. 37: 130); 1795 k.: Tsétár (Takáts R.: Told. N. v.: NSz.); 1851: csójtár- ja gr. (Nagyenyedi Album 109: NSz.). J: 1. 1552: ’díszes lótakaró; Schabracke’ (1. fent); 2. 1750: ’( lószerszámon) cafrang, sallang; Behang (am Pferdegeschirr)’ (Wagner: Phras. Phaleratus a.).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. oszm. çultâr, çuldâr ’nyeregtakaró’ (Redh.) ; — vö. még szb.-hv. N. óoltar ’lótakaró’. A török szó etimológiája bizonytalan; talán arab-perzsa eredetű. A balkáni nyelvek megfelelő szavai (vö.: big. R. uyAmáp, HOAmáp; rom. cioltár, R. soltar ’lótakaró’) az oszmán-törökből valók. — A magyar alakokban az u ~ o váltakozás valószínűleg azonos oszmán-török váltakozást tükröz. A hosszú magánhangzós alakok az l kiesésével, a csujtár alak változat It > jt hangváltozással jött létre. A sujtár változat és a 2. jelentés feltehetőleg a sujtás hatására keletkezett. — A rom. N. cioltáriu ’cafrang’ a magyarból származik. — Elavult szó.
Munkácsi: NyK. 20: 470 ® ; Çaineanu: InflOr. 2: 131; EtSz.®; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 172; Kakuk: OszmJsz. 166®; Moór: ALingu. 9: 159. (Wendt: TürkEl. 77.)
csótár2 1566: „Eke három. Azokhoz lemes wagon három Chotar négy” (OklSz.). J: 1566: ’csoroszlya; Sech | csoroszlyatartó vas ; Bestandteil des Pfluges zum Halten des Seches’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán német jövevényszó; vö. ir. ném. Kolter, aln. kouter, ném. T. koltsr, szász E. koltzr ’csoroszlya’. Ezek végső forrása a lat. culter ’ua.’, amely a francián át került a németbe. Az egyezte- tetésnek hangtani nehézségei vannak, bár a szóeleji k~ cs a magyarban éppen nem példátlan; vö. kuklya ~ csuklya, kába ~ csába, kuporodik ~ csuporodík stb. — A csótár1 szóval való azonosítása téves. — A délnyugati nyelvjárásokban él.
CzF.; EtSz.®; Bátky: MNy. 32: 120; Ethn. 49: 210. (Kluge: EtWb.19 389.)
csóvál 1512 k.: „feiőknek czoualafaual karomliak ef meuetik vala ötét” sz. ( Weszpr- K. 106); 1552: „Feieket chaualyák Jerusa- lemnek leányán” (Helt: Bibi. 4: 218: NySz.); 1653: tsóváló sz. (Megy: 3Jaj. 2: 62: NySz.); 1713: csáválni sz. (Kisv: Adag. 71: NySz.); 1791: csaválta gr. (Gvad: Orsz. 81. 192: NySz.). J: 1. 1512 k.: ’lóbál, jobbra-bal- ra forgat ; schwingen, schütteln’ # (1. fent) ; 2. 1762: ’tűzgyújtásra való szalmacsutakot lóbál; Strohbündel schwingen zum Feuermachen’ (NyK. 26: 338) || csóva 1555/19. sz.: „ahol a Székelyeknek szabad járó utók volna és mind ... [2 szó hiányzik!] tsovákat, azt is eltiltották eŐ töllök” (HOklSzj. 24) ; 1581: csóvás sz. (OklSz. csóvás a.); 1702: „A cras, cras holló szava, de olly tsóva, mely sokakat megtsal” (Misk: VKert. 297: NySz.); 1836: Tsuha (Kassai 5: 218); 1877: csávát gr. (Nyr. 6: 172). J: 1. 1555/19. sz.: ’szalmaköteg (tilalomjelül, madárijesztőül stb.); Stroh- bund (als Hegewisch, als Vogelscheuche)’ # (1. fent); 2. 1702: ’jel; Zeichen’ (1. fent); 3. 1839: 'tűzgyújtásra való szalmacsutak; Strohbündel zum Feuermachen’ (MTsz.); 4. 1873: 'üstökös után húzódó fényes sáv; Schweif eines Komets’ * (Petrovits: Geol. 336: NSz.); 5. 1952: ’kemencesöprő csutak; Ofenwisch’ (OrmSz.).
A csóvál valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a suhintó, forgató mozgással együtt járó hangbenyomást érzékeltethette. Korábban a régi tűzgerjesztéssel kapcsolatos műveletet jelölhette, amikor a szalmából, szénából, gazból stb. csinált tekercset, csóvát, amelybe tüzes taplót vagy égő üszköt tettek, ide-oda ló hálták, forgatták, suhogtatták, hogy lángot kapjon. A szó — legalábbis a hangutánzás- hangfestés síkján — összefügghet egyrészt a suvaszt, másrészt a kóvályog (~ R. kovái) családjával. A csavar igével való esetleges távolabbi kapcsolata tüzetesebb vizsgálatra szorul. A csóvál első szó tagjának magánhangzója eredetileg rövid volt (csóvál, csávái ), az ó-s és á-3 alakok hangsúly okozta nyúlással jöhettek létre ; vö. sóhajt > sóhajt stb. A csávái (csáva) változat kialakulására esetleg a csáva hangalakja is hatással lehetett. — A csóva elvonás a csóvál igéből. 2. jelentése azon az alapon fejlődött ki, hogy a szalmaköteget póznára kötözve gyakran használták fel különböző szerepű jelzésekre. 4. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. - Az 1015/1158/1323/1403: Chovas szn. (Karácsonyi: Szt. István 80) idetartozása fölöttébb kétes. — A csavar igéből való közvetlen származtatása, valamint szerb-horvát eredeztetése téves.
Szalontai J.: Nyr. 7: 421; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 30; Munkácsi: Nyr. 13: 365; Albert: Nyr. 21: 52; Szinnyei: Nyr. 24: 53; Szarvas: Nyr. 20: 333; Asbóth: NyK. 41:


csoze
560
csőcselék
399; Horger: NyK. 41: 122, 127; EtSz. ® ; SzófSz. csóva a.; Horger: NNyv. 2: 230; Kniezsa: Szljsz. 20; Nyíri: Pais-Eml. 364 ® ; Károly: MNy. 62: 152, 156. — VÖ. kóvályog, suvaszt.
csoze 1877; „csozé: egy rendesen részeg ember; tulajdonkép: teherhordó” (Nyr. 6: 179); 1895: csozé (Justh Zs.: Delelő 52: N- Sz.); — csozé (ŰMTsz.). J: 1. 1877: ’ naplopó; Tagedieb | csavargó; Strolch’ (1. fent); 2. 1898: ’fickó; Kerl | gyerkőc; Bürschlein’ (Dobos).
Ismeretlen eredetű. Esetleges összefüggése a m. R. és N. sócé (vö.: 1616: soce ’le- gény, pajtás’: BCsIsk. 11: NySz.; sócé ’csavargó’: MTsz.) szóval vizsgálatot érdemel. Azok a feltevések, melyek szerint a szik. Óoie ’micsoda ez ?’ vagy a szb.-hv. cósa ’szakáll- talan ember’ átvétele volna, elfogadhatatlanok. — Nyelvjárási szó.
Dobos; EtSz. ® ; Marót: Nyr. 45: 344.
cső 1319: OÆenkut [: CÆeukut] hn. (Csánki 3: 225); 1481: ,,Filum de auro VII chew” (OklSz.); 1560 k.: cÆç, chókre. gr. (GyöngySzt. 1771., 4059.); 1565: czunél gr. (Mel: Jób. 17: NySz.); 1603: czivek gr. (Zvon: Osiand. 129: NySz.); 1604: Czév (MA.); 1611: czov (MA.); 1621: Czűv (MA.); 1638: Cziövevel gr. (OklSz.); — esi, sü (ŰMTsz.); csiv, csü (Nyatl. kukoricacső a.). J; 1. 1319: ’folyadók stb. áteresztésére használatos henger alakú üreges tárgy; Rohr’ # (1. fent); 2. 1481: ’cséve, üreges hüvely, melyre fonalat gombolyítanak; Weberspule’ (1. fent); 3. 1560: ’lőfegy- ver csöve; Lauf, Rohr (einer Schießwaffe)’ * (Saád: TüzérsSz. 42); 4. 1585: ’síp; Pfeife’ (Cal. 421); 5. 1585: ’szívócsŐ; Heber’ (Cal. 984); 6. 1665: ’kukoricacsô; Maiskolben’ * (Balassa: Kukorica 98); 7. 1668: ’távcső; Fernrohr’ (Szőll: Dáv. 80: NySz.); 8. 1794: ’bab-, borsó-, paprikahüvely; Bohnenhülse, Erbsen-, Paprikaschote’ (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 261: NSz.); 9. 1888: ’a kemence sütője; Backröhre des Ofens’ (Nyr. 17: 525); 10. 1928: ’elektroncső; Elektronenröhre’ (TechnLex. 2: 30 „Lieben-féle cső” kapcsolatban; 1. még 1959: ErtSz.); 11. 1935: ’kályhacső; Ofenrohr’ (SzamSz., de vö. 1847: Kályhacső.· Sorsj. 56: NSz.). — Sz: csöves 1513: ? chewes hn. (MNy. 10: 182); 1544: czeuest gr. (OklSz.) | csövecske 1577 k.: cÿewêchken gr. (OrvK. 47).
Déli szláv eredetű; vö.: big. yee ’cséve; üreges vagy azzá tett ág, növényi szár (pl. a bodzáé, büröké); cső; lőfegyver csöve’ (BKE. 3: 586); mac. yee ’csŐ; lőfegyver csöve’ (MRS1. 522); szb.-e. szí. cévb ’csŐ', szb.- hv. cev ’csö; lőfegyver csöve; cséve; sípcsont’; szín, cçv ’csŐ; lőfegyver csöve; cséve; sípcsont; tollcséve’ (Pletersnik 1: 81); vö. még: cseh R. ciev ’csŐ’; plb. cev ’cséve’ (Berneken SlEtWb. 1: 128). A szláv szó a végű változatait 1. cséve a. Etimológiailag a cséve és a csörlő (1. ott) szorosan összetartozik a cső-vei. — A magyarba egy déli szláv R. cévb ’csŐ; cséve’ kerülhetett át, és csëü fokon át egyfelől csçÿ > cső, másfelől pedig eset > csé, esi alakúvá fejlődhetett. A szóeleji szláv c m. cs megfelelés az átvétel régiségét bizonyítja; vö. császár, csép, cser, A szó analógiás úton eleinte a hév : hevet, majd a kő : követ típusú v tövű névszókhoz csatlakozott. A jelentések általában az 1. alapján érthetők. A 7. a 2.-ból jött létre: a kukoricacső ugyanis bizonyos fokig hasonlít a fonallal teli csévére (vö. or. novámOK ’cséve; kukoricacső; R., N. kezdet’). Némelyik jelentés tükörfordítással is keletkezhetett; a 10. jelentésnek például a ném. Rohr ’csŐ’, Röhre ’rádió-, elektroncső’ lehetett a mintája. — Török és mongol jövevényszóként való magyarázata téves.
Vámbéry: NyK. 8: 137, MBölcs. 147; Budenz: NyK. 10: 96; Bálint: Párh. 7; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Simonyi: TMNy. 304, 320, 326 ® ; Melich: NyK. 39: 39, ArchSIPh. 32: 1 15; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 78, 66: 89, ZSIPh. 16: 323; Kniezsa: AECO. 1: 116, MNy. 39: 9, Szljsz. 143®, NyK. 65: 92; Szabó T. A.: MNy. 37: 6; SzófSz.; Végh: Békés 132; Papp L.: MNny. 6: 58; Benkő: NyK. 54: 62; Bárczi: Szótöv. 40, Htört.2 95, 111; Bóna: Népr. és Nytud. 3 — 4: 143; Balassa: Kukorica 98; Molnár N.: Növ. 12; K. Sál: NyK. 65: 401; Nyirkos: NytudÉrt. 38. sz. 78. — Vö. cséve, csőr, csörlő, górcső.
csőcselék 1613: „Kónnyu érteni, mit kel álitani az utánnok tódult tsőtselék prae- dikatorokrúl” (Pázm: Kai. 454: NySz.); 1784: tsőtselék (SzD. 9); 1838: Csődelék (Tsz.). J: 1. [jelzőként] 1613: ’szellemileg alacsonyrendű, hitvány (többnyire embercsoport) ; geistig minderwertig (bes. Menschengruppe)’ (1. fent); 2. 1659: ’szedett-vedett, gyülevész népség; Gesindel’# (Nyr. 42: 266); 3. [jelzőként] 1784: 'haszontalan (beszéd); unnütz (Rede) [ zagyva; wirr’ (1. fent); 4. 1784: ’holmi; verschiedene Sachen’ (SzD. 87); 5. [jelzőként] 1792: ’kiskorú (gyerek); minderjährig (Kind)’ (SzD. Porontya.); 6. 1838: 'csecsemő; Säugling’ (Tsz.); 7. 1956: 'gyerek; Kind I gyerektársaság; Kindergesellschaft’ (MNy. 52: 359).
Valószínűleg szóvegyülés eredménye: a R. és N. csőcselék s a csődül -ék képzős származékának keveredésével jöhetett létre. A csőcselék talán a csecs csöcs származékaként fejthető meg -l ige- és -ék névszóképzővel. Eredeti jelentése 'csecsemő’ lehetett, ebből fejlődött a 'gyermek, kiskorú egyén’, illetőleg a -lék gyakori gyűjtőnévképző szerepénél fogva a ’gyermekekbŐl, szellemileg éretlen emberekből, alja népből álló csoport’.


csőd
561
csődül
Származásának el homály osulása után erősen ki volt téve a csődül, csődít hatásának. Az ő hosszúsága a hangsúlyos helyzeten kívül ezzel is magyarázható. A csődelék forma a csőcselék és a csődülék (először 1808: Sándor I.: Sokféle 11: 187: NSz.) keveredéséből született. A 2. jelentés uralomra jutása, a többi háttérbe szorulása szintén a csődül, csődít hatása alapján érthető. — A szónak a csődül-b6\ való magyarázata, egy ’csúcs’ jelentésű alapszó feltételezése, valamint török származtatása téves.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 257; Balassa: TMNy. 74, 135; Vámbéry: MBölcs. 147; K. Bedekovich: MNy. 19: 142; EtSz. és 1: 898 csécs a.; Horger: NytAl.2 44; SzófSz.; Illés Gyula: MNy. 52: 359 ® ; D. Bartha: Szóképz. 71; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1958 — 9. 130. — Vö. csődül.
csőd 1837: Csődtömeg (NyÚSz.); 1842: „raktáraim sequestrálva s könyveim csőd prédájává sziláivák” (Bodor L. : El. ábr. 171: NSz.). J: 1. 1837: 'anyagi tönkremenetel állapota, amelyben az adós vagyonát a hitelezők részére lefoglalják; Konkurs’ # (1. fent); 2. 1841: ’pályázat; Preisausschreibung’ (M- Ny. 2: 329); 3. 1841: ’összegyűlt embercsoport; Menschenansammlung’ (MNy. 2: 329); 4. 1862: 'kudarc; Schlappe | sikertelenség; Erfolglosigkeit’ # (Rózsaági: Fertály mágn. 2: 187: NSz.).
Nyelvújítási alkotás: a csődül, csődít igéknek elvonással önállósított szótöve. Az alapul szolgáló igék jelentésének leginkább a 3. jelentés felel meg. Az 1. és 2. jelentésben tükörszó; vö. ném. Konkurs ’csőd', R. 'pályázat' (< lat. concursus tkp. 'összefutás’). A szó azért vált az anyagi tönkremenetel fogalmának jelölésére alkalmassá, mert az eladósodott egyén vagyonának felszámolására a hivatalos csődeljárás lefolytatásakor egybehívták, Összecsődítették a hitelezőket. A fogalom jelölésére, illetőleg a megfelelő tárgykörben a csőd elvonása előtt alkalmazták már a szócsaládnak több tagját: 1834: „csődítő (concursualis) perek” (Helmeczy: Jelenkor 3: 433: NSz.); 1839/1853: „csődü- leti pörben” (Fáy: Búza-virágok 1: 177: NSz.); 1839:„csődÜlésiperben” (Emlény 121: NSz.); 1840: csődület 'csőd’ (Figyelmező 622: NSz.). Az elavult 2. jelentés szintén a csődít ’egybegyűjt, megjelenésre felszólít* jelentésén alapul; egyébként 1838-tól 'pályázat’ jelentésű csődület is előfordul (Erdélyi Híradó 2: 87: NSz.). A gazdasági-társadalmi viszonyok megváltoztával a szónak és a vele alkotott szókapcsolatoknak (pl. csődbe jut, csődöt mond, csőd szélén áll) a sikertt 1 ínséggel kapcsolatos átvitt értelmű alkalmazása lépett előtérbe.
CzF.; Ballagi: AkNyÉrt. 5/4: 19; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 34®, Nyr. 32: 536;
Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 25; ŰNySz. ; Vámbéry: MBölcs. 147; Szerkesztőség: Nyr. 44: 288; Trencsény: Nyr. 45: 34; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 211, 216; Csefkó: MNy. 26: 211, 213; Búzás: MNy. 26: 419; SzófSz.; Zsoldos: Nyr. 72: 192; Péter: Nyr. 72: 258; T. Lovas: RefNy. 483. — VÖ. csődül.
csődít 1. csődül
csődör 1521: „Equum vnum wlgo Czew- der” (OklSz.); 1541: Chederth gr. (OklSz.); 1568: czödür (Mel: SzJán. 344: NySz.); 1597: cjődör (MNy. 62: 102); 1735: Csőder (MNy. 60: 224); — cséd'ér (Nyatl.). J: 1. 1521: ’mén- ló; Hengst’ # (1. fent); 2. 1702: ’más nagyobb állat (pl. teve) hímje ; anderes größeres männliches Tier, z. B. Kamel’ (EtSz.); 3. 1908: ’nagy nemi képességét gátlástalanul kiélő férfi; Hurer’ (ÚMTsz.). — Sz: ~ös 1800: Csődöressének fn. gr. (MNy. 60: 224).
Valószínűleg kun-besenyő eredetű. Előzménye egy kun vagy besenyő *6evdür ’csődör' lehetett ; ez nincs ugyan kimutatva, de a csag. Őavdur ’ua.’ alapján feltehető. Más török nyelvből egyelőre nincs adatunk. Művelődéstörténeti okok támogatják az etimológiát: a kunok és besenyők híres lótenyésztők voltak. — Német származtatása — vö. ném. Zelter ’poroszka’ — mind hangtani, mind jelentéstani nehézségek miatt elfogadhatatlan.
Simonyi: Nyr. 12:’433; Melich: AkNyÉrt. 17/4: 14; EtSz.; SzófSz.; Hasan Eren: MNy. 39: 26 ® ; Bárczi: I. OK. 2: 357, Szók.2 69; Moór: MNy. 50: 67; Sulán: Slavica 3: 9.
csődül 1629: „felőle gonosz hír csődült ki Horváton” (MNy. 26: 212); 1810/1910: csüdűlő sz. (Verseghy: Kisebb költ. 272: NSz.). J: 1. 1629: 'terjed (valaminek a híre); sich verbreiten | híre kél; es geht das Gerücht’ (1. fent); 2. 1647: 'tódul (embertömeg); sich drängen (Menge) | tömegesen gyülekezik; zusammenlaufen’# (GKat: Válts. 2: 29: NySz.). — Sz: ~et 1833: csődü· let (NyŰSz.) || csődít 1787: „sokaknak szemeiket magára tsodítí” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 381: NSz.) 1804: tsüdítő sz.(Verseghy F.: Rikóti 87: NSz.). J: 1. 1787: ’egy helyre irányít; an einen Ort lenken’ (1. fent); 2. 1790: ’gyűjt (rendszerint embertömeget) ; versammeln(Menge)’ # (MNy. 39: 141).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán a hangutánzó eredetű csördül, csördit szavaknak szóhasadással elkülönült változatai. E magyarázatot támogatná, hogy az első adatok hír terjedésével kapcsolatosak, s velük megközelítőleg egy időből híre cser· dűl ~ csördül valaminek (MNy. 26: 211) kifejezésre is van példa. A csördül is előfordul ’lármázva összesereglik’ jelentésben (1758/ 1770: MNy. 39: 141). Az r kiesésével kelet36 Történeti-etimológiai szótár


csögr-boj
562
csökken
kezett változatoknak a hangutánzó jellege elhomályosult, ezért szigetelódhettek el a hangutánzás körében megmaradó párjuktól. E magyarázat nehézsége, hogy az r kiesése, illetőleg vokalizálódása ebben a hangtani helyzetben szokatlan; de talán a jelentési- leg érintkező tódul, tódít és a zúdul, zúdít analógiájára lett a csordul, csördit-\tá\ csődül, csődít. — Finnugor egyeztetése, mongol és török származtatása téves.
Bálint: Párh. 7; MUSz. 374; Simonyi: NyK. 16: 243; Balassa: TMNy. 74, 128, 133; Vámbéry: MBölcs. 147; EtSz.; Csefkó: MNy. 26: 211 ® ; Kallós Zs.: Nyr. 62: 98; SzófSz. csődít a. ® ; Implom: MNy. 39: 140 ®. — Vö. cserdít, csőcselék, csőd.
csögr-bog* 1655: „A tser fa tseges bogos ág ázat u” sz., tsógos bogos sz. (ACsere: Enc. 230, 232: NySz.); 1783: ,,tsupa tevésekkel, és tsökbökkel vágynak elvadulva [tartományok]” (Benyák: Okos elme 62: NSz.); 1792: Tsög-bög (SzD.); 1863: Csig-big, csüg-bog (Kriza: Vadr. 494); — csege-bige, csëgëz-bogoz sz., csök-gyök, csüg-bilg, csug-bug (MTsz.). J: A) fn. 1. 1655: ’ csomó; =Knoten | görcs; Knorren’ (1. fent); 2. 1783: 'meddő, terméketlen gyümölcsfa; unfruchtbarer Obstbaum' (1. fent); 3. 1862: 'bonyodalom; Verwicklung’ (CzF.); 4. 1873: 'szemét; Mist’ (Nyr. 2: 44); 5. 1882: 'nyomorék ember; Krüppel’ (Nyr. 11: 190). B) mn. 1843: 'satnya; verkrüppelt | értéktelen; wertlos’ (MTsz.).
Ikerszó: előtagja a görcs, göcs családjába tartozó N. csög 'görcs (a fában)’, utótagja a bog ’ua.’. Az összeforradást az a körülmény segíthette elő, hogy az utótag labialis kezdő hangja révén az összetétel a cserebere, csigabiga, csiribiri stb. típusú osztódásos ikerszókhoz vált hasonlóvá. Az alakváltozatok nagy száma a szó hangfestő jellegével magyarázható. — A főnévi 1. jelentés az eredeti. Ennek átvitt értelmű használatából alakult ki az A)3., érintkezésen alapuló névátvitellel jött létre az A)2., ebből az A)5. és a melléknévi jelentés vezethető le. A kevés adattal igazolható A)4. jelentés az értéktelenség fogalma alapján magyarázható. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1172 I. csög a.
csők 1577 k.: „Sgarwafnak Cÿekÿt agaid megh térd porra” (OrvK. 315); 1745: szarvas-ísefc (MNy. 4: 426); 1761: Tsókjét gr. (Juhász Μ.: Házi kül. orv. 69: NSz.) ; 1785: csőgjét gr. (Juhász Μ.: Házi orv. 158: NSz.); 1795 k.: tsők (Takáts R. : Told. N. v.: NSz.); 1808: Bika tsík (SL); — csëk, bikacső (ÚMTsz.). J: 1. 1577 k.: 'nagyobb hím állatnak, főként a bikának a hímvesszője; Zeugungsglied eines größeren männlichen Tieres, besonders des Stieres’ (1. fent); 2. 1780: ’eb- ből készült korbács; Ochsenziemer’ (Dugonics: Ulisses. 185: NSz.); 3. 1807: ’virágpor- zó; Staubgefäß’ (Magy. Fűvészk. 7).
Török, közelebbről talán kun-besenyő eredetű; vö.: oszm., çôk (Zenk.); tat. őük, Őügey (Búd.) ; csuv. tsvGd : 'hímvessző'. A cser. tsayd ’ua.' a csuvasból való. — A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentést az magyarázza, hogy a levágott bikának súlyokkal kinyújtott vagy pálcára húzott s meg*- szárított hímvesszőjét a múltban fenyítŐ- eszközként használták. A 3. jelentés hasonlóságon alapuló tudatos névátvitel eredménye. — A nyelvterület nagy részén élő, alacsony stílusértékű szó.
Vámbéry: NyK. 8: 135, MBölcs. 145; Budenz: NyK. 10: 79, 17: 448; Munkácsi: Ethn. 4: 162 [□: 262]; Gombocz: MNy. 3: 115®, BTLw. 63, NytudÉrt. 24. sz. 17; EtSz. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 233; Németh: MNy. 17: 25; SzófSz.; Moór: ALingu. 6: 291.
csökken 1456 k.: ,,si a cursu resipiscit: megchekenik” (SermDom. 1: 315); 1545 k.: Csökkenést sz. (RMKT. 5: 26); 1584: le czeckentec gr. (Born: Préd. 9: NySz.); 1613: mégisókóntek gr. (Pázm: Kai. 66: NySz.); 1621: Czukkenni sz. (MA.); 1635: csókennye- tek gr. (Mad: Evang. 42. 161. 345: NySz.); 1694: megcsökkönisek sz. (Monírók. 15: 376). J: 1. 1456 k.: 'alábbhagy; nachlassen | kiseb- bedik; sich vermindern’* (1. fent); 2. 1545 k.: 'inog; wanken | tántorog; taumeln’ (1. fent); 3. 1763: 'megrándul, rángatózik; zucken’ (Adámi: NySz. Csökön-ik a.); 4. 1792: 'növésben elmarad; im Wachstum Zurückbleiben’ (SzD.); 5. 1808: 'hamar megijed; schnell erschrecken’ (SL). — Szí ~t ige 1708: csökkenti gr. (RákF: Lev. 2: 225) || csokik 1469: ? „Stephanus cheketh” sz. szn. (AíNy. 57: 360); 1519: „latangyaak az pok- loffagot . . . awagy z$rth, awagy az pokol helth megh t(d)agadwan awagy megh czgk- weeri’ sz. (JordK. 97); — csek-ik (MTsz.). J: 1. 1469:? ’alábbhagy; nachlassen | fogy; abnehmen’ (1. fent), 1519: ’ua.’ (1. fent); 2. 1584: ’kificamít; verrenken’ (RMKT. 1: 382); 3. 1784: ’növésben elmarad; im Wachstum Zurückbleiben’ (SzD. 79); 4. 1890: ’megcsökönyösödik ; störrig werden’ (Nyr. 19: 187). — Sz: csokevény 1881: Csökevény (NyÚSz.).
A szócsalád alapja, a csök( ik ) török eredetű; vö.: ujg. cök-; Käsy. fák-; oszm. çôk-; karacs. cök-; alt. 6ök-: ’leereszkedik, leha* nyatlik, süllyed, összeomlik’ ; hasonló szók még számos más török nyelvben is. Kétségtelenül ide tartozik a 'fejet hajt, térdet hajt’ jelentésű cök- ige, amely mind a régi, mind a mai török nyelvekből bőségesen odatolható; vö. pl.: Kääy. ŐÖk- 'térdet hajt’; KB. Őök- ’meghajtja magát, köszön’ (Mai.); CC.


csöbönyös
563
csömör
Őök- ’térdet hajt’; kipcs. Óök- ’ua? (AtE.); kar. Íok- ’ua?. — Nem dönthető el, hogy a honfoglalás előtt vagy a kun-besenyő érintkezés korában került-e át nyelvünkbe. A csokik 4. jelentése a csökönyös hatására keletkezett. A csökevény nyelvjárási származék, melyet a nyelvújítás terjesztett el. A csökken a csokik igéből alakult mozzanatos képzővel. 5. jelentése talán a 2. és a 3. alapján egy ’ijedtében megtorpan’ árnyalaton keresztül jöhetett létre. A török éökün- ’alászáll’ (ez a tök- ige passzívuma) átvételeként való magyarázata kevésbé valószínű. — A csokik nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 137, MEr. 496; Munkácsi: KSz. 7: 254; Fokos: Nyr. 38: 248; Gombocz: BTLw. 64 ® ; EtSz. 1: 1176 csokik a. ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 202; Németh: MNy. 17: 25; Beke: Nyr. 63: 23, 74: 396; SzófSz. — Vö. csekély, csökönyös, sekély.
csökönyös 1808: „Tsökönyös ló. Equus protervus”, „Tsökönyös . . . Fejes, Nyakas, Makats” (Sí. 406, 500); 1818: tsökönös (Márton Röborösus aj; — csötönös (NyF. 17. sz. 43); csökenös (ŰMTsz.); csëkënyës (Nyatl.). Js 1. 1808: ’magát megkötő <ló>; störrig <Pferd>’ * (1. fent); 2. 1808: ’nyakas (ember); halsstarrig (Mensch)’ # (1. fent); 3, 1912: ’nehezen gyógyítható (betegség); hartnäckig (Krankheit)’ (Kelemen).
Valószínűleg származóks? ó : a csökken (< : csokik) ige régebbi csökön alakváltozatából jött létre. \zö. N. csékkenö, cse- kéllö ’csökönyös (ló)’. A csökken igének különösen a ’hamar megijed’ jelentéséből a ’makacs, csökönyös’ jelentés jól megmagyarázható. Otörök jövevényszóként való magyarázata — vö.: tat. ŐJgan, fágönla- ’nyakas, makacs’ (Búd.); bask. sïyïnsï, sïyïnla- ’csökönyös (lóról)’; csuv. ísöbömza, tóöGámla- ’ua? — nem meggyőző.
Vámbéry: NyK. 8: 137, MBölcs. 147; Budenz: NyK. 10: 79; Gombocz: MNy. 3: 115®, BTLw. 64®, Módszt. 30; EtSz. ® ; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 82. — Vö. csökken.
csömbölék 1792: „Tsömbölyék: gombo- lyék, gömbölyék, tsombolyék; valami öfzve- -tsombolyodott” (SzD.); 1829: Csömbölék (TudGyűjt. 11: 85); 1837: Csömbölék (Beke K.: Vegyes Tájsz. 3: NSz.); 1886: csömböl- lékes sz. (Rákosi V.: Bujtogatók 41: NSz.). J: 1792: ’csomó; Knoten, Knorren’ (l.fent) || csömbő 1835: „Csernbó: czafrang, a’ lószerszámon, kostökön” (TudGyűjt. 2: 29); 1838: Csömbök gr. (Tsz.) ; — cémbö (MTsz.) ; csëmbôk sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1835: ’cafrang; herabhängendes Zierwerk’ (1. fent); 2. 1838: ’csimbók; Knoten’ (1. fent) || csömbölyeg 1884: „csinálod a csömpölyegeket” (Nyr. 13: 236); — csömbölyeg (MTsz.). J: 1884: ’csomó, gömbölyeg; Knäuel’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Az alapszó a csomó-nak, illetőleg a csomó csőm- alapszavának hang rendi átcsapás következtében elkülönült változata. A szó végek név- szóképzők. A csömbó ~ csömbök voltaképpen a csomó csombó változatának, illetőleg a csimbók szónak magas hangú párja. — Nyelvjárási szavak.
Schuchardt: Nyr. 18: 488, ZRPh. 15: 110; Fest: NyF. 42. sz. 13; Gombocz: MNv. 3: 106; Beke: KSz. 13: 202; EtSz. 1: 1136 csomó a. ® ; SzófSz. csimbók a.; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; Simon: MNy. 56: 443. — Vö. csempelödik, csimbók, csombolyodik, csomó, csönköly.
csömör 1135/1262/1566: Î „terram . . . ad duo aratra ... in villa Chemer monasterio dedit” hn. (Fejér: CD. 2: 84); 1138/1329: Î Simur hn. (MNy. 32: 133); 1221/1550: Chumur szn. (VárReg. 103.); 1553—61: „Gellyény Sebestyén naszádos vajda meg- hala Budán hideg csemer miatt” (Monírók. 3: 20); 1563: csömör (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289); 1863: Csëmëllik sz. (Kriza: Vadr. 493); — csernél, csömer (MTsz.); csemer, csömölt gr. (ŰMTsz.); mekcsömellik sz., mekcsümörlik sz. (Nyatl. megcsömörlik a.). J: A) fn. 1. 1553 — 61: ’egy fajta gyomormegbetegedés; Art Magenkrankheit | fizikai undor; physischer Ekei’ # (1. fent); 2. 1560 k.: ’bŐr alatti csomó; Knoten unter der Haut’ (GyöngySzt. 4528.); 3. 1660: ’lelki undor; psychischer Ekel’ # (Megy: 6Jaj. 3: 23: NySz.). B) mn. 1788: ’undok; ekelhaft’ (Dugonics: Etelka 1: 195: NSz.). — Sz: ~lik 1558: csömörlés sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289); 1566: meg czom8rrleném gr. (Helt. Mes. 177: NySz.) | ~ös 1650: ts8m8r8s ’undok, utálatos’ (Medgyesi P.: Dialogus 37: NSz.) j ~leies 1830: csömörletesb gr. (Széchenyi: Hit. 190: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Szláv jövevényszó; vö.: big. néMep ’méreg; Ördög, gonosz szellem’; szb.-hv. ëëmêr ’keserűség, epe; bánat, szomorúság’, Kaj Öemer ’méreg; undor, csömör’; szín, cemçr ’méreg; epe; genny; harag’; szik, éemer ’egy fajta betegség, melyet a vér megalvadása okoz’ (S1SJ. 1: 198), N. ’csömör, undor; sömör’ (Hvozdzik 1: 101); or. N. véMep ’(embereknél> fejfájás, hasi fájdalom olykor hasmenéssel és hányással, éles derékfájás; (lovaknál )> butacsíra’ (Dal2 1955. 4: 589); megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Mindezek eredeti jelentése ’hunyor (= a boglárkafélék családjába tartozó növény nemzetség)’ lehetett. A jelentésfejlődés a következőképpen mehetett végbe: ’hunyor’ ’a hunyorban levő méreg’ ’e méreg okozta kórtünetek’ és ’méreg általában’ ’harag, düh’. A m. csömör-nek a szlávból való származtatása főleg jelentéstani nehézségekbe üt· 36*


csömöszöl
564
csörlő
közik: a magyar és a szláv jelentések között lényeges különbség van. Feltűnő az is, hogy az 'undor, csömör* jelentés csupán olyan szláv nyelvekben van meg, melyekben magyar hatással számolhatunk. — 2. Szóhasadás eredménye: a sömör változata. Eredetileg a gyomorrontás következtében az ajakon keletkező kis csomót, hólyagocskákat jelentett. Ez az 1. és 2. jelentéssel is jól támogatható származtatás további vizsgálatot érdemel. — Török jövevényszóként való magyarázata téves.
Vámbéry: NyK. 8: 121, 137, MBölcs. 147; Budenz: NyK. 10: 72; Miklosich: Nyr. 11: 119 ® ; Alexics: Nyr. 16: 440; EtSz. ® ; Gombocz: Jelt. 94; Strausz: MNy. 36: 135 ® ; Vaj kai: MNy. 36: 192; SzófSz.; Gáldi: Dict- Klein. 117; Zolnai Gy.: MNy. 40: 286; Kniezsa: SzlJsz. 618; Simon: MNy. 56: 443. (Machek: EtSIÖSl. 68.) — Vö. sömör.
csömöszöl 1798j ,,ezen epreket kézzel Ószvenyomni, és tsömöszleni . . . kézi tsömösz- lés után” sz. (Eperfák név. 6: NSz.). J: 1. 1798: 'nyomkodva összezúz (gyümölcsöt); drückend zerquetschen (Obst)’ (1. fent); 2. 1843: 'gyömöszöl; stopfen’ (Életk. 2/4: 355: NSz.); 3. 1854: ’dögönyöz; prügeln, knuffen’ (Fényes E.: Török bírod. 201 : NSz.).
Valószínűleg hangrendi átcsapás eredménye: a hasonló jelentésű, sokkal régebbi csomoszol párja. Létrejöttében szerepe lehetett a gyömöszöl hatásának is. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy a gyömöszöl alakváltozata. — E két magyarázat, tekintve a csomoszol és gyömöszöl esetleges összefüggését, nem áll egymással okvetlenül ellentétben. — Nyelvjárási szó.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 252; EtSz.; Beke: Nyr. 62: 48. — Vö. csemege, csomoszol, dömocköl, gyömöszöl.
csönköly 1831: „Csönköly: forgó tsont” (TudGyűjt. 7: 17); — csöngő, csönkő, cünkő (ŰMTsz.). J: 1831: 'forgócsont; Gelenk | son- kacsont; Schinkenbein’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Azonos az 'össze- csomósodott, összegömbölyödött része valamely állat farka szőrének’ jelentésű csönköly szóval (MTsz. 2. csönköly) és a ’tőke, tuskó’ jelentésű csöngő-vei (1863:^ Kriza: Vadr. 494; MTsz.; NyF. 20. sz. 55; ÚMTsz.). Ebben az esetben a csomó családjába tartozhatik: annak hangrendi átcsapás következtében elkülönült tő változatából alakult -k és -Z ~ -Zv képzővel (1. a csombolyodik és a csömbölék szócikkét). — 2. Német, közelebbről valószínűleg bajor-osztrák eredetű ; vö. baj.-osztr. schin- kel 'comb’; vö. még ir. ném. Schenkel ’ua.’. A szókezdő ném. á > m. cs megfele- lésre vö. csakliz, cséza, csúzli stb. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14; Melich: Nyr. 24: 158; Lumtzer—Melich: DOLw. 85;
EtSz. 1: 1182 csönkő, 1., 2. csönköly a.; Simon: MNy. 56: 443. Vö. csombolyodik, csomó, csömbölék.
csőr 1821: ,,Bátorkodtam azon szót (Schnabel) Madár-orr helyett egy szóval Tóór-nek (Tső-orr) nevezni” (NyŰSz.); 1843: Csőre (Bugát: Szóhalm.); 1844: csorrával gr. (Horvát J.: Vegyes Tájsz.: NSz.); 1851: csöréje gr., csőrrel gr. (Egyed A. —Ovid.: Átvált. 1: 48, 2: 9: NSz.); 1860: Csór (Bérczy K.: Vadászműszót. 26: NSz.); 1875/1896: csörrei gr. (Jókai 59: 85: NSz.). J: 1. 1821: ’madarak két megnyúlt állkapcsa; Schnabel’# (1. fent); 2. 1839: ’beöntés, klistély; Klistier’ (FigyelmezŐ 505: NSz.); 3. 1904: '(tréfás, gúnyos értelemben) száj; Maul’ (Nyr. 33: 586); 4. 1935: ’futballcipő orra; Fußspitze (des Fußballspielers)’ (Msn. 4: 159). — Sz: ^ös 1897: csőrös (Heltai J.: Esztendő 89: NSz.). — De vö. 1820: „Bégi szó, Kéz iratból — tsórt, vagy tsorta; tesz orrát, mint az Elefánté — proboscis; vad állat órra” (Peretsenyi Nagy László: Publius Ovidius Násónak enyelgései: Tompa).
Nyelvújítási alkotás: szócsonkításos ösz- szetétel eredménye. Előtagja a cső, utótagja az orr. Alakulás módjára vö. levegő + ég : > lég, indító ok : > indok. — A csőre alakváltozat ’klistély’ jelentésű orvosi műszóként élt.
NyŰSz. ® ; EtSz. ® ; Tolnai: MNy. 23: 175 # ; SzófSz. — Vö. cső.
csörgőé 1611: „czorge: Cremium lardi” (MA.); 1808: TsörgÓ (Sándor I.: Sokféle 11: 172: NSz.); 1839: cserge (EtSz.); — csörige (Nyr. 45: 43); csőrige (ÚMTsz.). J: 1611: 'töpörtyű; Griebe, Speckgriebe’ (1. fent).
Származékszó: a csörög igéből keletkezett a régi -e -ő) igenévképzővel. Képzésmódjára vö. csusza, hulla, penge stb. Az elnevezés alapja a megpirított és összezsugorodott szalonnadarabkák csörgő hangja lehetett. Hasonlóképpen alakult ki a csöröge (1. ott) is. A N. csörge ’csermely’ (1841: MTsz.) szintén a csörög ige származéka, de a 'töpörtyű' jelentésű csÖrgé-től nyilván függetlenül keletkezett a patak csörgedezésé- nek hangképzete alapján. — Dunántúli nyelvjárási szó.
CzF. csőr a.; EtSz.; Beke: Nyr. 58: 78. — Vö. csörög, csöröge·
csörlő 1405 k.: „nexorum: cheuelw” (SchlSzj. 2105.); 1521: Chewlw (OklSz. csőllő a.); 1585: TseulŐ (Cal. 456); 1629: csülő (Nom. 50: NySz. Csévlő a.); 1681: czollo (HOklSzj. 25); 1708: TsüllÓ, TsürlÓ (PP.); 1767: Tsörlö (PPB.); 1795 k.: csillő (EtSz. 1: 1167 cső a.); 1808: TsöllÓ (Sí.); 1815: Csöröllő (HOklSzj. 25); 1880: csüvöllő (Arany J.: Arist. 2: 300: NSz.); — csévöllŐ, csivellő, csivillő, csivlő, csővöllő, csuvölő (MTsz.);


csörmelék
565
csörög:
cselló, csévlő, csévölő, csivöllő, csívüllő, csívülŐ, csőrelo, csörölő, csövellő, csűrölő, csűrülő, csüvellő, csűvöllő, csűvölő (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1405 k.: ’gombolyító szerkezet, amellyel a fonalat a csévére rátekerik; Spulrad’ (1. fent); 2. [csüllő, csürlő] 1828: 'rombusz; Rhombus' (Bugát P.: Bonctud. II. Szót. 6: NSz.), 1835: ’ua.’ (Tzs. Raute a.); 3. 1928: ’vitla: olyan emelő szerkezet, amely úgy működik, hogy a teher kötelét vagy láncát egy dobra felcsavarja; Hebewinde, Haspel’ (TechnLex. 1: 243); 4. 1928: ’gugora: a rácsavarodó kötél segítségével hajót stb. vontató szerkezet; Spill, Gangspill' (TechnLex. 1: 243). B) mn. 1708: 'olyan (személy), aki csévéléssel foglalkozik; einer, der sich mit Spulen beschäftigt’ (PP. Tsürlo afzfzony a.).
Származékszó: a N. csői, csűll, csévél stb. ’(kézi hajtású szerkezettel) fonalat teker a csévére’ folyamatos melléknévi igenevével, illetőleg a belőle alakult főnévvel azonos. A csői stb. ige a ’cséve’ értelemben használt cső főnévből és alakváltozataiból (1. cső a.) képződött. -- Az A) 3. és 4. jelentés az A) 1.-ből fejlődhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel, de számolni lehet a ném. Haspel 'motolla; vitla; gugora' jelentéstani hatásával is. A 2. jelentés latin mintára, tükörfordításként keletkezett; vö. lat. rhombus ’bűvészporgettyű, varázslókerék; rombusz’. Ma csupán a művészettörténetben használatos; vö. 1965: csürlős sisak ’a középkori építészetben alkalmazott, romboid alakú templomsisak’ (ÚMűvLex. 1: 483). — AN. csűr, csűr ’a rokka csévéje’ (1873: Nyr. 2: 137; 1. még OrmSz.) a csürlő, csűrló-íé\e szavakból vonódhatott el; finnugor egyeztetése valószínűtlen. A csőll ’csévél’ mongol származtatása téves. — A csörlő szaknyelvi és nyelvjárási szó.
Bálint: Párh. 8; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 8; EtSz. 1: 1167 cső a.®; K. Sál: NyK. 65: 400. — Vö. cső.
csőrmelek 1825: „Tsörmelék.Tsermelék, töredék, morzsalék, hulladék, ízék” (Nátly J.: Vél. 40: NSz.); — csőrmelék, csörmölék (ÚMTsz.). J: 1825: ’törmelék; Schutt | hulladék; Abfall* (1. fent) || csörmő 1844: ? Csörmő (Somogyi A.: Szók. 30: NSz.); 1873: „Csörmő paprika: a vörös paprika aprajából törik” (Nyr. 2: 43); — csörmöjös sz. (MTsz.); csörmepaprika, csőrme-paprika, csörmők, csörmü, csörnő (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1873: ’törmelék; Schutt' (1. fent); 2. 1935: 'gaz; Unkraut' (SzamSz.); 3. 1957: Titka szemű kukoricaeső; dünnkörniger Maiskolben’ (SzegSz.). B) mn. 1918: 'kicsi; winzig | kevés; wenig’ (Nyr. 47: 92).
Bizonytalan eredetű szócsaláá. Talán a csőrötj-gel és annak kiterjedt rokonságával tartozik össze. Az összetartozás alaki problémái még tisztázásra várnak. Az eredeti jelentés a száraz, csörgő hangot adó hulladékra, főleg talán a nád törmelékére vonatkozhatott. A többi jelentés a ’törmelék, hulladék’ alapján magyarázható. — Alakilag is, jelentésbelileg is párhuzamba állíthatók a N. csörmöle ’tésztanemű étel’ (NyF. 38. sz. 32) és a N. csörme ’forgácsfánk' (1838: Tsz.) szavakkal, amelyek — a csörge és csöröge szóval együtt — szintén a csörög családjába tartozhatnak. — Nyelvjárási szók.
EtSz. 1: 1187 csörmő a. ®. — Vö. csörög.
csörög; 1193:? „Hec igitur funt nomina prediorum . . . Ojvduor. Chergou” sz. hn. (ŐMOlv. 53); 1320: FiziescAergeteg sz. hn. (Györffy 1: 622); 1536: „Chereg a waryw” (Pesti: Fab. 36: NySz.); 1565: czSrgŐ patak sz. (Mel: Sám. 373: NySz.); 1673: ts&rog (Com: Jan. 39: NySz.); 1787/1910: tsergetek gr. 'ti csörögtök’ (Földi J.: Költ. 182: NSz.); 1848: csürgött gr. (Erdélyi: Népd. és mondák 3: 289: NSz.); 1862: csérég, csérgés sz. (CzF.); — csűrög (MTsz.). J: 1. 1323: ’csörgedezik ; rieseln’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’zörög; rasseln’# (JókK. 44); 3. 1536: ’<(madár, főleg szarka, kígyó) csörgő hangot ad; schwatzen, klappern’# (1. fent); 4. 1585: ’csacsog; schwätzen* (Cal. 447); 5. 1685: ’ciripel; zirpen' (Com: Orb. 4: NySz.); 6. 1763: 'zsörtölődik; knastern’ (Telek J.: Vil. lámp. 32: NSz.); 7. 1959: ’táncol; tanzen* (ÉrtSz.). — Sz: csörgő 1193: hn. (1. fent); 1585: tsergő fn., tsórgo mn. (Cal. 269, 447) | csörgeteg 1320: hn. (1. fent); 1395 k.: chergetek ’patak’ (BesztSzj. 254.); 1519 k.: Őergeteg mn. (DebrK. 616) | csörgés 1372 U./1448 k.: c$erge[et gr. (JókK. 44) || csörget 1372 U./1448 k.: „cergeiutila aj Capura” (JókK. 141); 1750: Csörget (Wagner: Phras. Divertor a.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’zörög; rasseln | valamit csörögtet; mit etwas klappern* # (1. fent); 2. 1573 e.: ’fecseg; plaudern | csacsog; schwätzen* (Monírók. 3: 81); 3. 1750: ’csörög (a szarka); schwatzen’ (1. fent); 4. 1791: ’ostorral cserdít; mit der Peitsche schnalzen’ (Görög—Kerekes: Hadi tört. 4: 169: NSz.). — Sz: ~tyű 1585: tsergetÓ (Cal. 269); 1590: Czyőrgetyü (SzikszF. 188) || csörgedezik 1585: ,,susurro: Suttugok [ !], súgok, tsergedezek” (Cal. 1038); 1780: tsörge- dező sz. (Μ. Hírmondó 553: NSz.). J: 1. 1585: 'suttog, susog; flüstern' (1. fent); 2. 1585: 'csobogva folydogál; rieseln’ # (Cal. 425). — Sz: ~és 1585: tsergedezes (Cal. 681). — De vö. 1518 k.: „wekon zolafual chergedes wala. es fanak leuely laffw fceel mya ingad oz wala” (PeerK. 43). || csörreii 1825/1884: ,,haraggal emelte kezét, és kardja, kezével A mint fölrándúlt, nagy zajjal csörrene vissza” (Vörösm. 2: 79: NSz.); 1863: Csür- rent sz. (Kriza: Vadr. 495); 1868: csőrre- nik (Győry V.: Frithiof 102: NSz.); 1892:


csöröffe
666
csörtet
csërren (Nyr. 21: 309). J: 1825/1884:'erklirren’ * (1. fent). — Sz: ~t 1827/1884: csör- rentve sz. (Vörösm. 2: 300: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az élesebben, vékonyabban zörgő, csobogó természeti, illetőleg állati hangokat jeleníti meg. Kiterjedt rokonságába tartozik a cserdül, cserdít, cserreg, csörömpöl, csörtet, továbbá a csörge, csöröge és csörte. Lehet, hogy e szócsalád nemcsak közvetve, a hangutánzás síkján függ össze a csorog családjával, hanem közvetlenebb etimológiai kapcsolat van közöttük, vagyis a hangutánzó szavakban szokásos velaris—palatális megfeleléssel van dolgunk. Ez esetben a csörög- féle szavak gyökerei is az uráli korig mehetnek vissza. — A csörget a csörög származéka is lehet, valószínűbb azonban, hogy -get gyakorító képzőbokorral alakult, ahogyan hangutánzó igéinkben általában szokásos. — A jelentések hangjelenségekre vonatkoznak; az eléggé uralkodó 'csörgedezik’ jelentés is támogatja a csorog-ga\ való összefüggést. A csörög 6. jelentésére 1. a csörömpöl szócikkét; 7. jelentése szintén hangutánzáson alapuló átvitel, de csak az argóban él. — Török és mongol származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 343; Bálint: Párh. 6; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 28; Pap: NyK. 23: 419; Melich: MNy. 12: 214; EtSz. 1: 962 cserdít a. ® ; Szinnyei: Szily-Eml. 81, NyK. 46: 161; Tolnai: Nyúj. 98; Dráganu: Dac. 6: 277 ; SzófSz. cserdít a. ® ; Sámson: NyK. 53: 198, MNyj. 9: 115; Pais: MNy. 50: 276; Benkő: Nyr. 81: 319®; Gáldi: Szótir. 320; Dömötör: Nyr. 84: 374; Majtinszkaja: Ny- K. 65: 369; Ruzsiczky: KazTájsz. 205 ®. — Vö. cserdít, cserreg, csiripel, csorog, csorge, csörmelék, csöröge, csörömpöl, csörte, csörtet.
csörögje 1565: „Hugóm készitsôn en előttem va£ két darab rántott ezoregeket” (Mel: Sám. 174: NySz.); 1590: czőrőge (SzikszF. 199); 1708: TsÓrege (PP.); 1807: Tsóröge (Márton); 1826: tsőrige (TudGyűjt. 2: 42); 1857: csőrőgék gr. (Lauka G.: Vidék 1: 74: NSz.); 1861: csörgeiünk (Merényi L.: Er. népm. 1: 165: NSz.); — csëreqe, csërëgg, tsorige (ÚMTsz.); csërëgje, csőr g dióink, csörögje, csörögő, csürege (Nyatl.). J: 1565: ’Hobelspan (als Art Mehlspeise)’ * (1. fent).
Származékszó: a csörög folyamatos melléknévi igenevének főnevesült változata. Képzésmódjára vö. szüle, penge, csusza stb. Az elnevezés alapja a zsírban kisütött, száraz tésztadarabok csörgő hangja lehetett. Hasonlóképpen alakult ki a csörge ’töpörtyű’ is, attól azonban a csöröge már elszigetelődött. Az elszigetelődésnek főképpen az lehet az oka, hogy a csörge nyelvjárási szó, a csöröge pedig köznyelvivé vált. — Az első nyílt szótag ő-je valószínűleg hangsúly okozta nyúlás eredménye. — Török és olasz származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 137; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 63® ; Körösi: Nyr. 15: 408; Gombocz: MNy. 1: 260; EtSz. 1: 1185 csőrege a.; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Szók.2 23. — Vö. csörge, csörög.
csörömpöl 1796: „Zörgést és isörömpö- lést hall a' kamarába” sz. (Csokonai: Diétái Múzsa 48: NSz.); 1799: „zörögni, tsörögni, tsörömpölni” sz. (Márton Rasseln a.); 1867: csirimpolt gr. (Tóvölgyi: Beszélyek 200: N- Sz.); — csirimpő jNyE. 40. sz. 54); csölömpűt gr., csörömpell (ÚMTsz.). J: 1796: 'Gerassel machen, Geräusch machen’ * (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Bele tartozik a cserdít, cserdül, cserreg, csörög, csörtet családjába. Alaki felépítését tekintve rokonságban van a csiripel-kA is. Végződése is a hangutánzó szavakra jellemző; benne az -l gyakorító képzőnek felel meg. Van adatunk -z képzővel alakult változatra is; vö. 1794: „tsöröm- pőzö kardot” (Cserei L.: Háláló Beszéd 45: NSz.). — A csöng-i>6\ szónyújtással való magyarázata téves.
Simonyi: NyK. 17: 61 ® ; Szily: Adal. 439; EtSz.®; SzófSz.; Kő Benedek: MNy. 58: 89; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. cserdít, cserreg, csiripel, csörög, csörtet.
csörte 1940: „Asszó: csörte” (Msn. 9: 33). J: 1940: ’( vívásban) a mérkőzés egy menete; Fechtergang’ (1. fent).
Tudatos szóalkotás eredménye. A Nemzeti Sport egyik magyarító pályázatán az asszó (1. ott) pótlására beküldött és elfogadott sportműszó. Megalkotásának alapja a csörtet családjába tartozó R. csertel, csőrtől 'fegyvert összeüt, összezördít’ lehetett; vö.: 1784: „zörgés, tsertelés, fegyver-tsörgés-bör- gés ... tsertelezni, tsertelni” (SzD. 84); 1862: „csőrtől: . . . Kardjaikkal csörtölnck a harczolók” (CzF.).
[Szerkesztőség:] Msn. 9: 33. — Vö. csörtet.
csörtet 1787: „egygy rókát lőtt, melly ott éppen mellettek tsörtetett bokrok köztt” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 304: NSz.), de 1. csörtölőzik; 1824: csörtetne gr. (Náray A.: Máré. 2: 15: NSz.); 1862: csértet (CzF.). J: 1. 1787: 'zajt csapva halad; mit Gerassel sich fortbewegen’* (1. fent); 2. 1790: 'zajt csap; Geklirre, Gerassel machen | csörögtet, zörögtet; klirren lassen’ (Komiéi: Segítő könyv. 267: NSz.); 3. 1885/1897: 'zsörtölődik; knastern, mürrisch sein’ (Jókai 71: 58: NSz.); 4. 1902/1955: 'törtet; strebern’ (Ady: ÖPM. 2: 353: NSz.) || csörtölőzik 1664: csörtölözés sz. (EtSz. 1: 1189 csörtölözés a.); 1715: „honnan való eljövetelét is a’ Fátens jól hallotta csörtölőzvén a’ szalma”


csősz
567
csúcs
sz. (OklSz. Pótl.). J: 1664: ’zajt csap; Geklirre, Gerassel machen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Alapja ugyanaz a hangutánzó tó, amelyből a cser- dül, cserreg, csörög stb. szavak családja is kialakult. A csörtet szóvége a -tat, -tét művel- tető képzővel azonos, amely bizonyos mozgást jelentő igékhez járulva gyakorító szerephez jutott; vö. baktat, léptet, lüktet, vágtat. A csörtölőzik gyakorító-visszaható képzős alakulat. — A jelentések eredetileg mind hangjelenségekre vonatkoztak; a csörtet 3. jelentése a zsörtölődéssel együtt járó hangjelenség alapján, a 4. pedig talán a törtet hatására jött létre.
Nagy Zs.: Nyr. 46: 94 ® ; EtSz. ® és 1: 1189 csörtölözés a.; D. Bartha: Szóképz. 45; Ruzsiczky: KazTájsz. 211. — Vö. cserdit, cserkész, cserreg, csörög, csörömpöl«
csősz 1093/1399: ? „Villa Cheuz” hn. (OklSz.); 1560 k.: „Camparius: Custos Camporum: meszeóórszó: Chosz” (GyöngySzt. 3624.); 1668: Csőz biro (OklSz.); 1763: csüz (Adámi: Wb. 15: NSz.); 1777: tsössze gr. (Molnár J.: Préd. 567: NSz.); 1792: Tsős (SzD.); —* csűs (MTsz.); csesz, csüsz (ÚMTsz.). J: 1. 1560 k.: ’mezőőr; Feldhüter I Őr; Wächter’* (1. fent); 2. 1560 k. ’török követ; türkischer Bote’ (GyöngySzt. 2933.); 3. 1881: ’egy fajta gyerekjáték; Art Kinderspiel’ (SzegSz.). — Sz: ~ködik 1788: Csőszködöt gr. (MNy. 11: 371).
Kun-besenyŐ eredetű; vö.: Κδ§γ. ŐavuS ’a csatarendet irányító tiszt’; csag. ŐavuS ’felügyelŐ; rendőri szolga; kapuőr’; oszm. çavuç, çauç ’a parancsot kil<iáltó személy; futár; altiszt’. — A magyar szó előzménye a fenti török szavaknak hangtani lag megfelelő kun-besenyő vagy *6áü§ lehe¬
tett; vö. m. csődör < kun-besenyő* tevdür~ csag. cardur. A csősz szó végi sz hangja a szókezdő cs elhasonító hatására keletkezett; vö. a fenti oszmán-török szóból származó csausz ( < oszm. çauç) szavunkkal. A régi tulajdonnév! adatok tanúsága szerint a csősz eredetileg valamilyen királyi tisztséget jelölt, valószínűleg azt a személyt, aki a királyi háznak szánt állatok kezelésével volt megbízva. Az 1. jelentés a tisztségnév alapján fejlődhetett ki. A 2. jelentés oszmán-török hatást mutat. — A rom. N. cios ’csősz’ a magyarból való.
Vámbéry: NyK. 8: 188, MBölcs. 148; Csánki: MNy. 1: 125; EtSz. 1: 1190 1. csősz és 2. Csősz a. ® ; Kniezsa: MNv. 30: 104 ® ; SzófSz.; Gáldi: MNy. 45: 319; Bárczi: Bev.3 67, Szók.2 69; Sulán: Slavica 3: 9; BenkŐ: SzegTanFőiskKözl. 1965. 71. — Vö. csausz.
csősze 1828: ? „Csősze igazábban Abai Mihály” szn. (MNy. 59: 96); 1836: „Tsösze vide Pösze, v. Selyp beszédű” (Kassai 5: 231). J: 1836: ’selyp; lispelnd’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja a pöszé-hez áll közel, s vele együtt a c, cs, sz, s-féle hangokat hibásan ejtő selypítők beszédére utal. Gondolni lehet azonban esetleg arra is, hogy a pösze alkalmi és játszi ikerítésével keletkezett * csösze-pÖszé-bő\ (vö. N. csörül-pörül ’zsémbeskedik, zsörtölődik’: MTsz.; N. csör- pör ’zajos perlekedés’: OrmSz.; stb.) önállósulhatott, de *csösze-pösze ikerszó nem mutatható ki. — Nyelvjárási szó. — Vö. pösze·
csöszög- 1755: „köhögő, pöhögŐ, tseszegŐ, csoszogó emberek” sz. (IrtörtKözl. 12: 525); 1815: ,,a’ Corsón nehány száz Pulcinell . . . csöszöng” (Kazinczy: Munkái 4: 367: NSz.); 1820: Csoszog (Dugonics: Példabesz. 2: 325: NSz.); — csüsszog (ÚMTsz.). J: 1755: ’cso- szog; latschen, schlarfen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű, a csoszog magas hangrendű változata. — Nyelvjárási szó.
CzF.®; EtSz. ; Ruzsiczky: KazTájsz. 212. — Vö. csoszog.
csötönöz 1783: „Mi hamar el-vásik a’ sok tsötönyözésben” sz. (Molnár J.: Könyvház 3: 134: NSz.); 1784: „tsötönyözni: tsofzogni a’ lábbelit koptatni” sz. (SzD. 86); 1829: csötönez (Uránia 2: 72: NSz.); 1841: csötönöz (MTsz.); — csöttönöz (ÚMTsz.). J: 1. 1783: ? ’csoszog; schlurfen’ (1. fent), 1784: ’ua.’ (1. fent); 2. 1792: ’botorkál; stolpern | cél nélkül jár-kel; ohne Ziel herumstreichen’ (SzD.); 3. 1841: ’tétlenül álldogál; untätig herumstehen’(1. font) ; 4. 1897: ’zörög; klappern’ (ÚMTsz.); 5. 1906: ’lábat- lankodik; im Wege stehen | tesz-vesz; schalten und walten’ (NyF. 34. sz. 37).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg az élesebb, nem túl erős természeti és egyéb hangokat jeleníthette meg. A nyelvjárásokban még számos rokona él; vö. pl.: csötönú ’jön-megy; tesz-vesz’ (MTsz.); csötönödni sz. ’lábatlankodik; tén- fereg’, csötönkúl ’ténferegve, botladozva megy’ (ÚMTsz.); vö. még: csötöllo, csötörŐ ’sánta, bicegő’ (ÚMTsz.); csötözni sz. ’láb alatt van, akadékoskodik’ (Tsz.); stb. A hangutánzás síkján mindezek beletartozhatnak a csetlik ’bicsaklik; romlik; botlik’ (1. csetlik- -botlik a.), továbbá a esetten, csettint stb. szavak rokonságába. Jelentései közül az 1. lehet az eredeti, a többi ebből fejlődött. A 4. jelentés létrejöttében valószínűleg a szintén hangutánzó csörög, csörömpöl is közrejátszott. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1192 csötöz a. — VÖ. csetapaté, csetlik-botlik, esetten, csitri.
csúcs 1427: ? Chuch hn. (Csánki 1: 729); 1452: T „Petro Chwchws” sz. szn.


csucsor
568
csucsujgat
(OklSz.); 1536: chuchos sz. (Pesti: Fab. 1: NySz.); 1585: ,,acroteria: Ház tető, tsúts” (Cal. 19); 1784: tsuts (SzD. 85); 1862: csúcs (CzF.). J: 1. 1536: ’valaminek a hegye; Spitze’ # (1. fent); 2. 1585: ’valaminek a legmagasabb, kiálló része ; Gipfel’ # (1. fent) ; 3. 1604: ’dudor; Wulst’ (MA.); 4. 1758: ’csúcspont; Höhe’ # (Kereskényi: Ágoston. 94: NSz.); 5. 1763: ’gúla; Pyramide’ (Adámi: Wb. 15: NSz.); 6. 1793: ’valaminek a kinyúló része; Fortsatz’ (Μ. Hírmondó 1: 640: NSz.); 7. 1803: ’valaminek a csücske; Zipfel’ (Dugonics: Jólánka 1: 711: NSz.); 8. 1807: ’bibe; Narbe <in der Blüte)’ (Márton). — Sz: ~os 1452: ? szn. (1. fent) ; 1536:1. fent J ~osodik 1784: tsútsofödni sz. (SzD. 13).
Valószínűleg Ősi hangfestő szó a finnugor korból; vö. md. E. téctéana ’csúcs, tető’ (Paasonen, idézi Toivonen: FUF. 19: 158), íécfáana ’hegyes, éles’, íéctéakadoms, téctéal- gadoms ’élesedik’ (Ravila: JSFOu. 61/3: 84). A mordvin -na képző. Az egyeztetett szavaknak valószínűleg hangfestő eredete és jellege miatt az etimológiai összetartozás nem igazolható teljes mértékben. — A magyar jelentés változatok egy eredetibb, általánosabb ’kiálló, kinyúló rész’ jelentésből érthetők. A finnugor alapalak *cuca lehetett. — A szó másféle finnugor egyeztetése nem fogadható el.
Wichmann: FUF. 11: 186®; EtSz.; Toivonen: FUF. 19: 158®; SzófSz.; E. Itkonen: Vir. 1945. 394, UAltJb. 28: 68; Collinder: FUV., UrGr. 54; MSzFgrE.®. - Vö. csicsóka, csucsor, csucsorodik, csücsök, csücsörít.
csucsor 1790 k.: „Dulcamara, Bittersüss: . . . Keserédes csucsor” (Nyr. 85: 211), de 1. csucsorka; 1806: Tsúts ór (Kultsár: Hazai Tud. 232: NSz.). J: 1. 1790 k.: különféle gumós növények neveként; zur Benennung verschiedener Knollengewächse (1. fent); 2. 1806: ’muskátli; Pelargonie’ (1.fent); 3. 1823: ’krumpli; Kartoffel’ (Alárton Erdapfel a.); szakny. ’Solanum’ || csucsorka 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond ? nem szépen nőnek é” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 188: NSz.); 1787: tsutsurkájából gr. (Géléi J.: Robinzon 144: NSz.). J: 1. 1787:’krumpli; Kartoffel’ (1. fent); 2. 1861: ’a korsónak kiálló hegyes ajka; Schnabel des Kruges’ (MNyszet. 6: 320).
Nyelvújítási alkotások: a csúcs főnév -r, illetőleg -r -ka képzős származékai. A burgonya és vele rokon növények dudoros gumójuk vagy termésük alapján kaphatták a nevet. Szórványosan másféle növénynemzetségbe tartozó növényt is jelöltek vele, így például az időrendben első előfordulás esetében. — A csucsor ka 2. jelentésében a csucsoritf csucsorodik igékből elvont csucsor továbbképzése, így esetleg közvetlenül nem is ide, hanem a csucsorodik családjába tartozik. — A csucsor mint növénynemzetség neve szaknyelvi, a csucsorka nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 23: 423; EtSz. 1: 1195 csúcs a. ® ; Pais: MNy. 49: 87, Gáldi, Szótir. 514; Bakos: MNy. 50: 97, 100, 101, 102; Gáldi: Szótir. 25; Molnár N.: Növ. 18. — Vö. csicsóka, csúcs, csucsorodik.
csucsori, csücsörít 1. csucsorodik csucsorka 1. csucsor
csucsorodik 1767: „Sarcoma ... : Húf- nak ki-nóvéfe, tsútsorodáfa” sz. (PPB.); 1792: „ΈΛ-tsútsorodott (döllyedett) a’ fzeme” (SzD. Tsúts a.). J: 1. 1767: ’dudorodik; sich zuspitzen I kidülled; hervorstehen’ (1. fent); 2. 1805: ’keletkezik; entstehen | <valakinek jókedve) kerekedik; (die Lust) wandelt jemanden an’ (Csokonai: Ódák 37: NSz.); 3. 1837: ’csúcsosra összehúzódik <száj); sich zuspitzen <Mund>’ # (Beke K.: Vegyes Tájsz. 3: NSz.) || csücsörít 1803: „den Mund spitzen: a’ f zaját tsutsorítni” sz. (Márton Spitzen a.). J: 1803: ’spitzen <den Mund)’ # (1. fent) || csucsori 1861: „csucso- ri: csucsordad — csucsori szájú” (MNyszet. 6: 320). J: 1861: ’csucsorodó; sich zuspitzend’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók: a csúcs főnévből alakultak visszaható és műveltető igeképzővel, illetőleg játszi alkotása melléknév- vagy igenévképző vei. A rokon értelmű és hasonló alaktani felépítésű domborodik, domborít igék is közrejátszhattak keletkezésükben.
CzF.; Zolnai Gy.: AkNyÉrt. 23/10: 21; EtSz. 1: 1194 csúcs a. ® ; SzófSz. csúcs a.; Bárczi: Nyr. 80: 10; Pais: MNy. 56: 315. — Vö. csúcs, csucsor, csücsörít.
csúcsú jg;at 1585: „poppysmata: Tsutso- gatas” sz. (Cal. 822); 1851: „a gyermeket. . . csucsujgatta ölében” (Székely J.: Liliputi 100: NSz.); — csucsúgat, csúcsujgat (MTsz.); csicsusgatni sz. (Babits: ÖNov. 299: Tompa).!: 1. 1585: ’csetteg <ló biztatására, indítására); schnalzen (zum Antreiben eines Pferdes)’ (1. fent); 2. 1851: ’altatgat; einlullen’ (1. fent); 3. 1876: ’dédelget; hätscheln’ (Nyr. 5: 384) || csücsül 1792: „Tsútsolni: — Tsútolly [ ! ]” (SzD.); 1803: „Ha szíhatok borocskát, A gondjaim csúcsúinak” (Csokonai: ÖM. 1: 171). J: 1792: ’< gyermeknyelvi szóként) alszik; schlafen <in der Kindersprache)’ (1. fent) || csúcsukul 1836: „Tsutsukál a’ gyermek” (Kassai 5: 226). J: 1836: ’<gyermeknyelvi szóként) aludni akar; schlafen wollen <in der Kindersprache)’ (1. fent).
Gyermeknyelvi, végső soron hangutánzó eredetű szócsalád. Alapja valószínűleg az


csúf
569
csuha
ajakkal, részben az ujjakkal való csettege- tést utánzó, a szilaj lovat csalogató, bátorító, a kisgyermeket altatgató, becézgető csúcsú indulatszó. Ez pedig összefügg a csücsül családjával, továbbá a csicsí, csihad, csitt szavakkal is. — Nyelvjárási szók.
EtSz. 1: 1196 csucsogatás és 1: 1197 csücsül a. — Vö. csücsül.
csúf 1403: ? „Johannes dictus Ghwph” szn. (OklSz.); 1405 k.: ? „fula: chuph” (SchlSzj. 2139.); 1456 k.: „non uni (tantum) sed pluribus, non divitibus, nec istrionibus (tubas chwfhnak aut fistulatoribus), sed pauperibus” (SermDom. 2: 538); 1532: megh cofoltatam sz., Coffoliauala sz. (TihK. 123, 228). J; A) fn. 1. 1456 k.: 'mulattató; Spaßmacher* (1. fent); 2. 1608: ’olyan személy, akit mindenki csúfol, gúnyol; Person, die die Zielscheibe für jedermanns Spott ist’ (MA: Bibi. 1: 455: NySz.); 3. 1713: ’szégyen; Schande | megcsúfolás; Schimpf’ (Kis- Viczay 10). B) mn. 1. 1456 k.: ’ravasz; schlau’ (SermDom. 2: 522); 2. 1470: ’nevet- ségszerzÔ ; lächerlich | tréfálkozó; spaßmachend I gúnyolódó; spöttelnd’ (SermDom. 2: 684); 3. 1763: 'szégyenletes; schändlich' (Adámi: Spr. 177: NSz.); 4. 1779: ? 'csúnya; häßlich’ * (Bessenyei: Hármas vitézek 45: NSz.), 1807: ’ua.' (Márton). — Sz: ~ol 1456 k.: chwfulÿa gr. (SermDom. 2: 282) I ~it 1490 k.: ^chu^fetcttak gr. (NagyvGl. 249.)| ~sag 1517: chvffag (Dorn- Κ. 302) I ~olkodik 1529 e.: czufolkodo sz. (VirgK. 4) I ~os 1539: Gzufos szn. (OklSz.); 1585: tsufos mn. (Cal. 561) | tolódik 1604: Czufolodom gr. (MA.).
Ismeretlen eredetű. Esetleg számba- vehetők olasz egyeztetései: vö. ol. ciuffo 'hajfürt a homlokon vagy tarkón; álarcként lehúzható hajzat, amilyet a gonosztevők viseltek’, illetőleg ol. ciofo ’hitvány, megvetésre méltó ember’. Az első esetben a mulatságszerzők hosszú üstökük vagy parókájuk miatt kaphatták a nevet, a másodikban pedig a mulattatók bohóckodása, kétes erkölcsisége lehetett az alapja az elnevezésnek. — Am. csúf kezdetben főnév is volt, s ha az egyeztetések valamelyike helyes, úgy ez volt eredeti szófaja. Melléknévként valószínűleg az -Z képzős igei származékból vonódott el. Az első melléknévi jelentés a ’gúnyolódó’ lehetett. A mai ’csúnya' jelentés a 'szégyenletes’ árnyalaton keresztül jöhetett létre, talán a csúnya hatására is. — A csúnyá-val való rokonitása, mongol és német származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 23; Bálint: Párh. 8; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 3; Alexics: Nyr. 16: 439; Simonyi: Hat. 1: 25, MNyelv.1 2: 310; [Szerkesztőség:] Nyr. 35: 481; Schuchardt: Nyr. 35; 334 ®, ZRPh. 31: 1; Moór: Toldi 30, UngJb. 1: 291, 296;
Losonczi: Nyr. 45: 28; Puçcariu: Dac. 2: 603, 607, 608, 610; EtSz. ® ; Csűry: AkNy- Ért. 24/13: 47; Göbl: NyK. 48: 257; Klemm: TörtMondt. 309; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 116; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 34 ® ; Papp L.: MNny. 6: 92; Bárczi: Szótöv. 6, MNy- Életr. 125; Balogh: StCercLing. 14: 382. — Vö. csúfondáros.
csúfondúros 1575: „baráti kőzet igen fgép vigafágos beßedü és czuffondáros vala” (Helt: Krón. 180); 1615: Gziufondáros (Zvon: PázmP. 215: NySz.); 1645: tsufondár (G- Kat: Titk. 349: RNySz. 443); — csúfandáros (MTsz.). J: 1. 1575: 'nevetségszerző; lächerlich I gúnyolódó ; spöttelnd’ # (1. fent) ; 2. 1846: ’szégyenletes ; schändlich’ (Életk. 1: 510: NSz.).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja vitatott. — 1. Származékszó: alapszava a csúf y képzésmódja nem egészen világos, valószínűleg játszi alakítású. Az -ár végű alakok is általában melléknevek. — 2. Összetett szó: előtagja a csúf, utótagja a fon, fondor- kodiky fondorlat stb. szavak családjába tartozó fondoros ~ fondáros ’fondorkodó, cselszövő’ (vö. 1668: SzÖtv: TitkJ. 304: NySz.). A gúnyolódó és fondorkodó eléggé összeegyeztethető fogalmak, s ezért föltehető, hogy a megjelölésükre használt szavak mellérendelő összetétellé forrtak össze. — Az 1. jelentés a csúf eredetibb ’gúnyolódó, bohóckodó’ jelentésének felel meg, a csúf-hoz, csú/oZódó-hoz képest a csúfondáros fokozó szerepű. A szórványosan kimutatható 2. jelentés a csúfos hatását mutatja; vö. még a csúf 3. jelentését is. — A szónak a csúfol származékaként való magyarázata téves.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Komáromy: Nyr. 7: 162; Simonyi: NyK. 16: 243; Trencsény: Nyr. 32: 389; EtSz. ® ; Pais: NyK. 48: 280, 61: 292; SzófSz. csúf a. — Vö. csúf, fondor.
csuha 1494—5: „Pro subductione unius vestis chuha de coene Re Mtis sarcita de thafatis ernte sunt ülne 5” (Nyr. 29: 367); 1504: Ghoham [latin acc.] (OklSz.); 1838: Gsuhúj (Tzs.); — Csuhé, csuva (MTsz.). J: 1. 1494 — 5: 'felsőruha; Überkleid’ (1. fent); 2. 1763: ’szűr; ungarischer Bauernmantel | köpönyeg; Mantel’ (EtSz.); 3. 1784: 'dolmány; Dolman | zeke; Wams’ (SzD. 44); 4. 1835: 'szerzetesi ruha; Mönchskutte’ # (Kunoss: Gyal. Reverenda a.); 5. 1860: 'szarvas bőre; Fell eines Hirsches’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 3: NSz.). — Sz; ~s 1604: Gzuhas mn. (MA.); 1917: csuhás fn. (MNy. 13: 60).
Oszmán-török eredetű; vö.: oszm. çuha 'gyapjúké Íme’, R. çoha, çoka ’ua.’ (Zenk.), N. çoka ’házi gyapjúból készített kabát’


csuhaj
570
csuka
(SDD.). A török szó valószínűleg perzsa jövevény; vö. perzsa £υχα 'gyapjúból szőtt ruha’. A török nyelvek (a Balkánon az oszmán-török) révén számos nyelvben elterjedt; vö.: big. uoxá; szb.-hv. Óoha, tója; albán çohë: 'posztó’ ; vö. még cseh, szik. N. Üuha ’kabátfajta'; le. R. czuha, czucha ’hosszú préinkabát’; or. N. vyea, woxd, vyxá 'szűk, hosszú kabát’. — Délszláv közvetítés feltevése szükségtelen; e nyelvekben csak 'posztó’ jelentésben ismeretes a szó. A szb.-hv. Kaj. coha ’hosszú, köpeny- szerű parasztruha’ és a szín. N. Üóha ’ posztókabát' a magyarból való. A m. csuha aránylag korai előfordulása nem mond ellent a közvetlen átvételnek; kereskedelmi úton a török hódítás előtt is eljuthatott hozzánk.
Vámbéry: NyK. 8: 187; Miklosich: Nyr. 11: 121; Melich: NyK. 34: 197 ®, Szljsz. 1/2: 237; Simonyi: Nyr. 42: 439; EtSz. ® ; Lacea: Dac. 3: 743; Horger: MSzav. 39, NNyv. 2: 230; Halasi-Kun: MNy. 36: 185 ® ; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 817 ® ; Kakuk: Oszmjsz. 37 ®, MNy. 53: 420, Ny- Κ. 68: 63. (Lokotsch 435.; Vasmer: RussEtWb. 3: 351 uyea a. és 360 nyxá a.; Machek: EtSIÖSl. 78.) — Vö. csuhé.
csuhaj 1865: ,, Egy szer volt egy király, Az volt ám a király! Ihaja, Csuhája” (Színi K.: Dalos. 55: NSz.); 1872: csuhajna, csuhajla (NépkGy. 1: 315, 319: NSz.); 1882/1897: Csihajla (Jókai 67: 341: NSz.); 1897: csuhaj (Bársony I.: Ecce homo 22: NSz.); 1898: Csujhaj (Csulak L.: Székely tört. 61: NSz.); — csuhajha (.Mikszáth: Kül. ház. 2: 72: NSz.); csihaj (Csorna: Jászberény 81); csuhajja (Kelemen: Mondsz. 567). J: 1865: eine Interjektion # (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. FŐ szerepe — a tyuhaj-]a\ és az ihaj-csuhaj, ihaj-tyuhaj ikcrszókkal együtt — a hangos, hangoskodó jókedv kifejezése. Használatos tánckurjantásként, örömre biztató szóként és gúnyos felkiáltások bevezető szavaként.
EtSz. ; Kelemen: Mondsz. 334, 357, 563, 834. — Vö. ihaj-csuhaj, tyuhaj.
csuhé 1836: „a* Tengeri búzának, vagy Máiénak a’ Tokját, Tsummáját, héját, hám- talékját Tsiva névenn mondjak” (Kassai 5: 204); 1839: csuha (EtSz.); — csiha, csuhaj, csuhéj, súh (MTsz.); csuhé (MNy. 4: 140). J; 1. 1836: ’a kukoricacsövet borító levél (főként száraz állapotban); Lieschen (bes. trocken)’ (1. fent); 2. 1891: ’a kukorica selyme; Seide (am Maiskolben)’ (Nyr. 20: 431).
Vitatott eredetű. — 1. Azonos a csuha főnévvel. A névátvitel szemléleti alapja az, hogy a kukorica csövét csuhaként burkolják a levelek. A szóvég alakulását a héj haj népetimológiás beleértése befolyásolhatta. — 2. Hangutánzó eredetű; a suhog, suhint stb. szavak családjába tartozik, alaktani felépítése azonban tisztázatlan. A névadás alapja a száraz csuhé suhogó hangja lehetett. Szintén hangutánzó eredetűnek látszanak a csuhé más nyelvjárási elnevezései is; vö. súscsi, suska, suskó, susok, susolina, sústya, susujka stb. (Nyatl. kukorica borítólevele a.). — Vizsgálatot kívánna a R. és N. csuhit, csuhu ~ csuhi ’kákaféle vízinövény’ (EtSz. 1: 1204 csuhu a.) szóval való esetleges kapcsolata is. — Kaukázusi származtatása téves. — Széles elterjedtségŰ. nyelvjárási szó.
CzF. csuh a.; Munkácsi: Nyr. 29: 111; Csókán: Nyr. 40: 382; Herman: Pászt. 264, 675; Kemenes Pál: MNy. 15: 105; Gombocz: MNy. 16: 6; EtSz. 1: 1109 csiva a. és 1203 3. csuha a.; Horger: SzegFüz. 2: 105, NNyv. 2: 230 ®; Balassa: Kukorica 101, 103, 221; Molnár N.: Növ. 12. — Vö. csuha, suhog.
csuk1 1720 k.: „Bézártak, hécsuktak, Ablakát sem hagytak Szoros erkélyemen” (Thaly: Adal. 1: 186). J: 1. 1720 k.: ’<vala- kit valahova) bezár; einsperren’ * (1. fent); 2. 1754: ’(ajtót) berekeszt; (die Tür)
schließen’# (Orosz F.: Sz. Pál 120: NSz.); 3. 1832: 'magához szorít; an sich drücken’ (Szalay L.: Alph. lev. 12: NSz.). — Sz: /—ódik 1780: tsukódott sz. (NyF. 50. sz. 28).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség az uráli korból; vö.: szám. jur. takkalíé ’elrejt, eldug’ ; jen. tekádo ’elbújik’ ; szelk. éagajap 'becsuk, elzár’ ; kam. fáífálám ’zár, becsuk’, täfytä' ’retesz'. Az uráli alapalak *çukka- lehetett. A szamojéd megfelelők származékszók. — A kamasz nyelv alapján Ősi igenóvszó volta (’rekesz' ~ 'bezár') is elképzelhető. Az egyeztetés legfőbb akadálya, hogy csak két távoli rokon nyelvből vannak adataink, s hogy szavunk a magyar nyelvtörténetben aránylag későn jelentkezik. — Magyar hangutánzó szónak való magyarázata kevésbé valószínű, finnugor szavakkal való egyeztetése téves.
Halász: NyK. 23: 268 ® ; NyH.1-3; Wichmann: FÜF. 11: 198;Setälä: FUF. Anz. 12: 52; Paasenen: Beitr. 60; EtSz. 1: 1205 1. csuk a.; Sauvageot: Rech. 112; Mészöly: SzegFüz. 1: 226; Lakó: NyK. 51: 402, 59: 215 ® ; SzófSz.; Collinder: FUV.; E. Itkonen: UrAltJb. 28: 60; MSzFgrE.®.
csuk2 1. suk
csuka 1152: ,,Martino filiastro meo do tres homines: Cuka, Vosonei, Kaska” szn. (PRT. 1: 601); 1210: Chuca szn. (OklSz.); 1395 k.: „luceus: chuka” (BesztSzj. 296.). J: 1. 1395 k.: ’kacsacsőrre emlékeztető fejű édesvízi ragadozó hal; Hecht’# (1. fent);


csuklik1
671
csukló
2. 1917: ’cipŐ; Schuh’ (MNy. 13: 60); 3. 1953: ’egy fajta kemence tégla ; Art Bauernofen- ziegel’ (Ethn. 64: 201); 4. 1959: ’(a bőriparban:) egy fajta kikészített bőr; (in der Lederindustrie:) Art zugerichtetes Leder, Hecht’ (ÉrtSz.); szakny. ’Esox lucius’. — Sz; <6s 1453: Chwkas szn. (TörtTár. 1882. 538); 1792: tsukás (Μ. Kurír. 518: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. Ιΐ}γκα; szb.-hv. Stuka, Kaj Stuka; szín. Stuka; szik, stuka, N. Stuka; or. ujÿKa: ’csuka’; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. — Am. csuka egy St kezdetű szláv alak átvétele, de közelebbi forrása nem határozható meg; leginkább mégis a szlovén—kaj-horvát vagy a szlovák jöhet számításba átadó nyelvként. A 2. és 3. jelentés bizonyos fokú hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye; a 2. az argóból terjedt el. A 4. jelentés a ném. Hecht ’csuka (hal); egy fajta kikészített bőr’ hatására, tükör jelentésként keletkezett. — A törökből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 76 [o: 476] ® ; Simonyi: Nyr. 4: 164; Miklosich: Nyr. 11: 121; Herman: HalK. 121, 778; Munkácsy: Ethn. 4: 184; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 13, ArchSIPh. 22: 458, AkÉrt. 11: 129, Nytud. 1: 41, 42, 46; Melich: NyK. 39: 50, AkÉrt. 21: 187, MNy. 6: 66, 398, 11: 289, 293; Szinnyei: NyK. 42: 13; EtSz. 1: 1207 1. csuka a.®; Pais: MNy. 18: 32; Gombocz: ÖM. 2/1: 71, 1: 85; Kniezsa: NyK. 49: 352, 354, AECO. 1: 137, ErdVízn. 34, L OK. 2: 382, SzlJsz. 145®, NyK. 66: 62; SzófSz.; Berrár: MNy. 47: 172; Reichenkron: UrAltJb. 25: 84, 91; Horbatsch: WeltSlav. 2: 66; Kiss: MNy. 53: 203; Bárczi: Szók.2 87; Szabó T. A.: Nyr. 86: 89.
csuklik1 1405 k.: ,,fing[ult]o: foklok” (SchlSzj. 360.); 1533: Czoklani sz. (Murm. 987.); 1577: chiklanÿ sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 24); 1585: Tsuklok gr. (Cal. 983); 1788: Suklásait sz. (Dugonics: Etelka 1: 304: N- Sz.); 1794: tsuklyás sz. (Domby S.: Orv. tan. 53: NSz.); — csukik, siklik (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’rekeszizma hirtelen össze- rándulásával sajátos hangot ad; den Schluk- ken haben’* (1. fent); 2. 1794: ’csuklássze- rű fordulattal elakad (hang); (die Stimme) versagt ihm’* (Uránia 1: 104: NSz.); 3. 1812: ’zokog; schluchzen’ (Holosovszky I.: Kálnoki. 26: NSz.).— Sz:~ás 1510: foklafa gr. (MargL. 8) | ~andozik 1604: Czuklandozoc gr. (MA. Singúlto a.) | ~ adózik 1748: tsuk- ladozván sz. (Fal: NA. 167: NySz.).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg részint a csuklás hangját, részint a csuklással járó izomrándulást, a hangadás hirtelen bekövetkezését és elakadását jeleníthette meg. E fogalmat más nyelvek is hasonló hangutánzó szókkal fejezik ki; vö.: ném. schlucken ’csuklik’,schluchzen ’zokog’;szik. N. tikútkat- sa ’csuklik’ (EtSz.). — Az alapszónak a csuk igével való azonosítása, valamint a csuklik1 és csuklik2 esetleges kapcsolata további vizsgálatot érdemel. — Az a feltevés, hogy a csuklik1 és a siklik ’gyorsan, könnyedén csúszik, úszik, szalad’ egymásnak szóhasadással elkülönült párjai, továbbá hogy a kielemzett csuk- ~ sik- alapszók a zokog zok- alapszavának hangtani változatai, nem valószínű. Mongol származtatása téves.
CzF.®; Bálint: Párh. 8; Simonyi: T- MNy. 250, 251; Melich: SzlJsz. 1/2: 22; Pais: MNy. 14: 69; EtSz. 1: 1208 csuklik a. ® ; Gombocz: MNy. 16: 6; Mészöly: SzegFüz. 1: 226, NNyv. 1: 53, 2: 239; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 388. — VÖ. csuklik2·
csuklik2 1804: ,,de tsuklanak reszkető Térdi” (Kovács József: Éneis 2: 38: NSz.), de 1. csukló; — \sncsukik (Nyatl. kificamodott a.). J: 1. 1804: ’a forgóízületnél, forgócsontnál hirtelen meghajlik (testrész, rendsz. elerőtlenedés következtében); einknicken’ * (1. fent); 2. 1862: ’ficamodik; sich verrenken I rendes helyéből kifordul; aus der gewohnten Lage gebracht werden’ (CzF.); 3. 1872: ’csukódik (szempilla, szem); sich schließen (Augenwimper, Auge)’ (Vajda J.: Kis költ. 79: NSz.). — Sz: ^adózik 1830: Csukladoznak gr. (Uránia 3: 207: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó- -hangfestő szó, s mint ilyen közelebbről- távolabbról összefügghet egyrészt a csuklik1 igével, másrészt a csetlik-botlik előtagjával (vö. N. csetlik ’bicsaklik’ is), a bicsaklik-k&\ stb. Vö. még N. kicsikkant ’kificamodott’ (Nyatl. kificamodott a.). 1. és 2. jelentését ez a származásbeli kapcsolat magyarázhatja. 3. jelentése alkalmasint a csuk hatására fejlődött. — Minden bizonnyal származás- zásbeli kapcsolatban van a csukló névszóval, a köztük levő viszony azonban nem tisztázható teljesen, mivel a névszó előfordulása sok évszázaddal megelőzi az igéét. — A siklik-kai, valamint a csufc-kal való közvetlenebb származásbeli kapcsolata nem valószínű.
CzF.; EtSz. 1: 1210 csukló a.; Mészöly: SzegFüz. 1: 226; Reichenkron: Ungjb. 20: 14; SzófSz.®. — Vö. csuklik1, csukló.
csukló 1214/1550: ? „loubagiones de Zobozlo . . . Item Cicolou, Varnogio” szn. (VárReg. 329.); 1279: ? CÄi/Ä:Zoupotok hn. (MNy. 10: 39); 1647: ,,Vállai tsitloibol kimozdulnak” (GKat: Válts. 2: 454: NySz.); 1767: Tsiklója gr. (PPB.); 1792: Tsukló (SzD.); 1862: csikla (CzF.); 1863: Sikla (Kriza: Vadr. 516); 1873: csuklyáján gr. (Győry V.: Don Quijote 1: 248: NSz.); — csokió (ÚMTsz.). J: 1. 1647: ’csontok kapcsolódásának


csuklya
572
csula
helye; Gelenk’ (1. fent); 2. 1847: ? ’a
kézfej és az alsó kar kapcsolódásának helye; Handgelenk’ * (Vas Gereben: Életkép. 69: NSz.), 1873: ’ua.’ (1. fent); 3. 1887: ’vájulat a csónak oldalán az evező beillesztésére; Einschnitt an der Wand des Kahns für die Ruderstange | valamely szerkezet két alkotórészének olyan találkozása, amely elfordulást tesz lehetővé ; technisches Gelenk’ * (Nvr. 16: 559). — Sz: 1767:
Tsiklós (PPß.).
Valószínűleg származékszó: a csuklik2 főneves ült folyamatos melléknévi igenévé. Az igével való etimológiai kapcsolata bizonyosnak látszik, az a körülmény azonban, hogy a csuklik-ra, csak jóval későbbről van adatunk, a köztük levő alaktani viszony megítélését nem teszi teljesen egyértelművé. — A 2. jelentés viszonylag kései jelentésszűkülés eredménye. A 3. jelentés tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitellel jöhetett létre. — AN. csikoltó ’kapcsoló eszköz’ (1. sikattyú a.) szóval való származásbeli kapcsolata kevéssé valószínű.
CzF. ® ; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 25; Munkácsi: NyK. 17: 71, 75, 78; Melich: Szily-Eml. 33; Gombocz: MNy. 16: 7; EtSz.® ; Mészöly: SzegFüz. 1: 226; Reichen- kron: UngJb. 20: 14; SzófSz. ® ; Beke: Dun- Sz. 11: 51. — VÖ. csuklik2.
csuklya. 1468: ,,Stephanus Chwklas” sz. szn. (OklSz.); 1508: ,,be fede ô orcaiat a kuckVaual” (NádK. 435); 1547: chuklÿas sz. szn. (MNy. 13: 252); 1604: ezoklya (MA. Cucullus a.); 1781: kuklás fű sz. (EtSz.); 1787: Tsukja (Μ. Kurír: 575: NSz.); — csuknya (ÚMTsz.). J: 1. 1508: ’kapucni; Kapuze’* (1. fent) ; 2. 1604: ’< papír) zacskó ; Tüte’ (1. fent); 3. 1787: ’csuha; Kutte’ (1. fent); 4. 1816: ’szűr; Bauernmantel’ (Gyarmathi: Voc.); 5. 1863: ’kucsma; Pelzmütze’ (Kriza: Vadr. 188). — Sz: ~s 1468: szn. (1. fent) ; 1560 k.: Chwklas ruha (GyöngySzt. 4084.).
Latin eredetű; vö. lat. cuculla ’fejlepel; kapucni’, k. lat. cuculla ecclesiastica ’egy- házi ünnepeken használt papi süveg vagy lepelszerű fejtakaró’. — Egyházi műszóként kerülhetett a magyarba. A cs-s szókezdet vagy elhasonulással, vagy talán a csuha szó hatásával magyarázható. Az l > ly fejlődésre vö. lat. facula > m. fáklya. 2., 5. jelentése hasonlóságon, 3., 4. jelentése pedig érintkezésen alapuló névátvitel eredménye. — A szb.-hv. Öa éuklja ’csuklya’ és a szik. N. éukla ’ua.’ a magyarból való. — Szláv közvetítés feltevése szükségtelen.
Szarvas: Nyr. 11: 121, 321; Melich: SzlJsz. 1/2: 237; Simonyi: Nyr. 42: 440, 46: 179; EtSz.®; Horger: MSzav. 39; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 14, 59, I. OK. 7: 147; Kniezsa: SzlJsz. 818®.
csukorgat 1863: „lAegcsukorgatni: meg- sugorgatni” sz. (Kriza: Vadr. 508). J: 1863: ’zsugorgat; zusammenscharren’ (1. fent) || csukorék 1863: ,,E csukorék dalból is képzelhető” (Kriza: Vadr. 537). J: 1. ’csomó; Haufen’ (1. fent); 2. 1872: ’csoport; Schar, Gruppe’ (Nyr. 1: 135) || csukoraí 1872: ,,Összegyűltek egy csukoratba mint a fogolymadár” (Nyr. 1: 135). J: 1872: ’csoport; Schar, Gruppe’ (1. fent) || csukorít 1893: ,,Felesukorította oda magát” (MTsz.). J: [visszaható névmással] 1893: ’valahova kuporodik; sich irgendwohin niederkauern’ (1. fent) Il csukorodik 1893: „Melléje csukó· rodott” (MTsz.). J: 1893: ’kuporodik; sich niederkauern’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. A csokor· ral, valamint a csoporttal és a csuporít-tvA azonos tőről fakadt (1. a csokor szócikkét). Alaktani felépítésében párhuzamot mutat a csuporgat családjával: csukorgat : csuporgat, csukorít : csuporit, csukorodik : csuporodik, csukorék : csuporék. A csukorat -at deverbalis nóvszóképzővel alakult. A jelentések a szó- család eredeti ’összeszorít, egybegyűjt’, illetőleg ’tömeg, csoport stb.’ alap jelentéséhez igen közel állanak, sőt részben azonosak azzal. — Elsősorban székely nyelvjárási szók.
Mészöly: Nyr. 41: 135®; Wichmann: FUF. 11: 198, 261; Pais: MNy. 14: 69; EtSz. — Vö. csokor, csoport, csuporit, ku- korodik, kuporodik.
csula. 1517: ? „Michaele Chwlya” szn. (OklSz.); 1838: „Sula: kajla, lefittyent fülü. Székely szó”, „Suli: nyírett fejű gyereknek tréfából lett neve. Székely szó” (Tsz.); 1840: csulya, csulyi (MTsz.); 1863: csűri (MTsz.); — csula (ŰMTsz.). J: 1. 1838: ’kajla, lógó fülű; mit abstehenden, herabhängenden Ohren’ (1. fent); 2. 1838: gúnynév, mellyel gyerekek csúfolják egymást; Spottname, mit dem die Kinder einander verspotten (1. fent); 3. 1841: ’apró vagy vágott fülű; mit kleinen oder gestutzten Ohren’ (MTsz.); 4. 1885: ’apró szarvú <tehén); kleinhörnig <Kuh>’ (Nyr. 14: 229).
Vándorszó; vö.: oszm. N. çula ’kis fülű juh vagy kecske’; rom. N. ciul, dúld ’vágott fülű, kis fülű Vállat)’; big. R., N. uyA ’vágott fülű állat’ (Mladenov: EtR. 689); szb.-hv. éùlav, éulast ’vágott fülű’ (SRS1. 1070); szín. N. §ül ’kis fülű <juh)’, éúla ’kis fülű juh’; szik. N. éula ’vágott fülű juh’; megfelelő szó van még a morvaországi cseh és az ukrán nyelvjárásokban is. Végső forrása bizonytalan. Több nyelvben a vlach pásztorok révén honosodott meg. — A magyarba többszörös átvétellel kerülhetett. Átadóként főleg az oszmán-török és a román jöhet számításba. Ha az 1517. évi személynév! adat (1. fent) idetartozik, az oszmán¬


csuma
573
csapa
törökből való származás látszik valószínűbbnek; később a szó lappanghatott. Az i végű alakok képzőcseréhez hasonló folyamattal jöhettek létre. A jelentések közül a 3. az eredeti; az 1., 2. és 4. belőle fejlődött. — A suta alak változataként való magyarázata téves. — Palóc és székely nyelvjárási szó.
[Szerkesztőség:] Nyr. 14: 228; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 22, Nyr. 46: 179; Szily: Száz. 38: 814; EtSz. ® ; Fokos: Nyr. 61: 115; Hasan Eren: MNy. 39: 360 ® ; Kniezsa: Szlusz. 818 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 200; Baleczky: StudSl. 7: 367; Márton: NylrK. 6: 280. (Cránjalá: RumVl. 244; Tietze: Oriens 10: 8.)
csuma 1138/1329: ? ,,In villa Babufa . .. Ketíl. Endrei. Sumadi” sz. szn. (MNy. 32: 133); 1210: Î Cimoh szn. (OklSz.); 1211: ? Chima szn., Î Chema szn. (OklSz.); 1456 k.: „gemmas: Chÿmath auag binboth” (SermDom. 1: 410); 1585: Czima [olv. cima] (Cal. 283); 1792: Tsoma (SzD.); 1803: Tsumma (Baróti Szabó: Toldalék 14: NSz.); 1838: Csuma (Tzs.); — cumma (MTsz.); csimá, csumo (ÚMTsz.). J: 1. 1456 k.: ’rügy; Knospe | csíra; Keim’ (1. fent); 2. 1577 k.: 'káposztatorzsa; Krautstrunk’ (OrvK. 636); 3. 1585: ’növényszár; Stengel | csutka; Stiel, Kolben’ (Cal. 1067); 4. 1803: ’csuhé; Lieschen* (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — További vizsgálatot kíván a csomó családjába tartozása, továbbá az a magyarázat, amely szerint a lat. cyma ’ág vége, növényi csíra’ szó átvétele, és később keveredett a csomó, csőm· bók ~ csimbók stb. szavakkal. — A csórna ’pestis’ szóval a magyar nyelven belül valószínűleg nem függ össze. Olasz és szláv származtatása téves. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 13: 97; Körösi: Nyr. 13: 452, O1E1. 30; Kovács: LatEl. 12, 57; Rell: LatSz. 35; Melich: Szljsz. 1/2: 10; Kursinszky: LatJszírod. 14, 52; EtSz. 1: 1057 7. csima a.; Kari: Nyr. 52: 98; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Kniezsa: Szljsz. 808; Gáldi: Szótir. 273; Balassa: Kukorica 101, 105, 106, 112, 114, 115. — Vö. csemete.
csúnya 1221/1550: ? „Gregorius cum condiuiforibus luis fuperius duos vero inferius Czuna cum confortibus fuis” szn. (VárReg. 364.); 1604: „Czunya: Rudis, e Incompofitus, a” (MA.); — csunább gr. (NyF. 20. sz. 6); csónya, csunnyán gr. (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1221/1550: ? ’durva; grob I nyers; roh’ (1. fent), 1604: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’rút; häßlich | gyalázatos; schändlich’# (1. fent); 3. 1763: ’vad; wild j veszett ; toll’ (EtSz.) ; 4. [csúnyául toldalékos alakban] 1844: ’nagyerejű; sehr kräftig | nagyfokú; hochgradig’ (Petőfi: ÖM. 1: 219).
B) fn. 1. 1749: ’szeméremtest; Scham’ (Μ- Ny. 37: 37); 2. 1952: ’genny; Eiter’ (Orm- Sz.). — Sz: csúnyít 1645 — 6: chúnittya gr. (Zrínyi 1: 168) | csúnyul 1708: EAtsúnyúlok gr. (PP. Exfordefco a.) | ~ság 1748: tsúnya- ságban gr. (Fal: NE. 36: NySz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó; vö. kipcs. óonaq 'vágott fülű’ (AtE.); kaz. cunaq, éunaq ’megcsonkított, torz alakú’ (Búd.), sunaq ’vágott fülű (Saur.) ; kirg. éunaq ’ua.’. — A magyarba került török alak cunaq vagy *cunay lehetett; a szó vég alakulására vö. m. csipa ~ török capaq. Egy feltehető *’deformált, torz’ alap- jelentésbŐl alakulhatott ki a ’rút’ ’durva’ ’vad’ -► ’nagyerejű’ jelentéssor. Főnévi használata másodlagos.
EtSz.; Fokos: Nyr. 61: 115®; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 99 ; Prohászka: Nyr. 77: 199.
csúp 1392: ,,Ad quandam collem Kader- á^VLchupya dictam” hn. (OklSz.); 1762: ,,A’ kosárnak felső részén, vagy csupján, csinálly kés hegyei egy kis lyukat” (Erdéllyi méhecske 16: NSz.); 1774: tsúpjáig gr. (Vesmás: Méhes. 49: NSz.). J:l. 1392: ’domb; Hügel’ (1. fent); 2. 1464: 'hegycsúcs; Gipfel’ (OklSz.); 3. 1762: ’valaminek a hegye; Spitze’ (1. fent); 4. 1777: ’dudor; Wulst’ (Szeli K.: Bábamesterség el. XXII: NSz.); 5. 1790: ’csücsök; Zipfel’ (Μ. Kurir 502: NSz.); 6. 1796: ’kúp; Kegel’ (EtSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi hangfestő szó a finnugor korból; vö.: zürj. I. téup ’(női) mell*; finn suippu ’csúcs, ék*; Ip. N. óuppa ’süveg csúcsa’ (FUF. 7: 40). Mivel e finnugor szavak hangfestő jellegűek, nem lehet eldönteni, hogy finnugor koriak-e, vagy pedig az egyes nyelvek külön életében keletkeztek-e. — A szónak a fcűp-hoz való viszonya további vizsgálatot igényel. A csúcs és a púp keveredésével való magyarázata kevésbé valószínű.
Budenz: NyK. 6: 436; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14; Halász: NyK. 33: 160; Wichmann: MNy. 4: 457, FUF. 7: 40, 11: 200 ® ; NyH. 4“7; EtSz. ® ; MSzFgrE. ®.
csupa 1416 U./1450 k.: „Lupa ο φηφη maga iftén” (BécsiK. 90); 1512 k.: óuppa (WeszprK. 101). J: A) hsz. 1. 1416 U./1450 k.: ’kizárólag; ausschließlich | egyedül; allein’# (1. fent); 2. 1512 k.: ’nem más, csupán; lauter | teljesen; völlig’# (1. fent). B) mn. 1. 1416 U./1490 k.: ’merő; bloß*# (AporK. 23); 2. 1639: ’egyedül álló; alleinig’ (Ver: Verb. 16: NySz.); 3. 1954: ’meztelen; nackt I tollatlan; ungefiedert’ (MNyj. 4: 177). — Sz: 4n 1584: czupan ’egészen’ (Born: Préd. 281: NySz.); 1645: ’kizárólag* (GKat: Titk. 2: NySz.); 1799: 'mindössze csak’ (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 42: NSz.).


esu p ál
574
csuporít
Ismeretlen eredetű. Eredeti szófaja feltehetőleg melléknév volt. Az ’üres’, ’csupasz’ és hasonló alapjelentésű szavak rágós formáiból természetesen fejlődnek kizárólagosságot és megszorítást kifejező határozószók, így pl. hiú R. ’üres* : R. heon ’csupán’, puszta : pusztán; részben hasonló még: tiszta : tisztára ’teljesen, merő’. A régiségben és a nyelvjárásokban a határozóragos formának nyomósí tó változatai is gyakran előfordulnak; vö. 1669: csupádon (Pós: Igazs. 1: 300: NySz.); — csupádokon, csupándokon (MTsz.). — Egy csúp ~ csup ’csúcs’ alapszóra való visszavezetése, finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 138, MBölcs. 148; Budenz: NyK. 10: 79,130; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 76; Simonyi: Köt. 1: 192, Hat. 2: 368, TMNy. 559; Zolnai Gy.: Hun- falvy-Eml. 78; Wichmann: MNy. 4: 399; Mészöly: Nyr. 38: 344 ®, ÓmSzöv. 183; EtSz. ® ; SzófSz.; Balázs: Sylv. 398; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 161. — Vö. csupál, csupasz.
csupál 1836: „Tsupál (Baranyai ige) azaz pusztítja a’ szőllőből vagy kertből a dudvát, gyomot, mintegy koposztja, tsu- pasztja” (Kassai 5: 222). J: 1. 1836: ’gyom- lál; ausjäten | szaggat; ausreißen’ (1. fent); 2. 1906: ’ver; schlagen’ (NyF. 37. sz. 24) || csupáz 1884: „Egész nap csupáztam a párét. Avval a rósz fésűvel mind kicsupázod a hajam” (Nyr. 13: 237). J: 1884: ’gyomlál; ausjäten | szaggat; ausreißen’ (1. fent).
Vitatott eredetű szócsalád. — 1. A csupál és csupáz származékszók: a csuρά-ból -Z, illetőleg -z igeképzővel jöttek létre. Az igék jelentésére hatással volt a csupasz jelentése is. A csupasz : csupál alaktani viszonya hasonló a kopasz : kopál ’burkából kifejt’ viszonyához. A -z képzős forma létrejöttében a rokon értelmű tépáz is közre játszhatott. A csupál 2. jelentése az 1.-ből ’tépáz’ árnyalaton keresztül fejlődhetett ki. — 2. A csupál ’gyomot szaggat’ déli szláv eredetű; vö. szb.-hv. éupati ’kopaszt, megtép’. A csupáz talán képzőcserével jött létre. E magyarázat szerint a csupál ’ver’ más szó; eredete ismeretlen. — Az 1. magyarázat valószínűbb, bár a szó földrajzi elterjedése a 2.-at támogatná. — A szócsalád tagjainak a csip igével rokon csup alapszóból való származtatása téves. — Nyelvjárási szavak.
CzF.; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15; EtSz. 1: 1218 — 9 1. és 2. csupál a.; Gáldi: DictKlein. 117; Cioranescü: DiccEtRum. 202. — Vö. csupa, csupasz.
csupasz 1786: „Tsupasz: tsóré, meztelen” (NyF. 50. sz. 29); — csipasz (Nyr. 53: 62). J: 1. 1786: 'meztelen; nackt | kopasz; kahl I tollatlan; ungefiedert [ szakáll tálán ; bartlos’# (1. fent); 2. 1803:'fegyvertelen; unbewaffnet’ (Édes Gerg.: Iram. 47: NSz.). — Sz: ~odik 1792: ΈΛ-tsupafzodni sz. (SzD. Tsupafz a.).
Szóvegyülés eredménye: a csupa és a kopasz szók keveredésével jött létre. — Egy csúp ~ csup ’csúcs’ alapszóból való magyarázata téves. — A nyelvjárási keletkezésű szó a nyelvújítás korában került be az irodalmi és köznyelvbe.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 138; Budenz: NyK. 10: 79; Simonyi: AkÉrt. R. 22: 171 ®, Nyr. 18: 6, 28: 433, TMNy. 377; Halász: NyK. 33: 160; Horger: NytAl.1 79, MSzav. 39; EtSz. 1: 1218 csupa a. ® ; Tolnai: Nyúj. 47, 206; Végh: Adal. 61; SzófSz.; Juhász: Melich-Eml. 182; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23, 74; Tompa: MMNyR. 1: 466. - Vö. csupa.
csupáz 1. csupál
csupor 1198:? „cum uxore Mahtelt. et cum una filia, cupuran” sz. szn. (ÓxMOlv. 63); 1321: Chupor szn. (OklSz.); 1382: Chu- pur szn. (OklSz.); 1467: Chwpros sz. szn. (OklSz.); 1575: ,,Ε’βΙ adá egy kis czuporból az olaios kápoBtát à tűznél” (Helt: Krón. 180); 1604: Czopor (MA.); 1767: Tsopór (PPB.); 1788: Tsiprok gr. (Harm. Rendt. 313: NSz.); 1818: tsúprokból gr. (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 71: NSz.); 1836: Tsipor (Kassai 5: 212); 1854: csuportban gr. (Vas G.: Kis k napt. 51: NSz.); — csipar, csupar (ÚMTsz.). J: 1. 1575: 'kisebb edény; Töpfchen I bögre; Haflein’ * (l.fent); 2. 1594: ’egy fajta robbanófegyver, tűzfazék; Feuertopf’ (OklSz.).
Származékszó ; csup- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vö. zürj. V. sol-téipi^ ’nyírhéjból készült sótartó’ (Fokos: Syrj- Wb.), Sz., Lu. téipié ’ua.’, Sz. téibleg, Lu. téipleg ’nyírhéjból készített ivóedény’, Le. tsipti ’ua.’ (Lytkin: Chrest. 123). A finnugor alapalak *cupp3 lehetett. A zűrjén szók első szótagi i-je a szókezdő lé jésítŐ hatására eredetibb *£-ból keletkezett. A magyar szó r-je és a zűrjén megfelelők -<$, -leg, (-1 ) eleme képző. — A szó eredeti jelentése ’(nyír)kéregből készített ivóedény’ lehetett. Az 1. magyar jelentés ennek folytatója. A 2. jelentés kialakulását az magyarázza, hogy a régi harcászatban alkalmazott tűzfazekat cserépbögre, agyagkorsó stb. felhasználásával készítették. — Török származtatása téves.
Gombocz: MNy. 3: 116, 16: 6; Szinnyei: NyK. 42: 4; Pais: MNy. 11: 359, 22: 134; EtSz.; SzófSz.; Rédei: NyK. 65: 393 ®; MSzFgrE. ®.
csuporít 1796: „úgy öszvo tsuporitja, hogy lehetetlen vólna abba egy por szemets-


csurak
575
csuromvíz
kénekig be szökni’’ (Német Μ.: Lovak orv. 146: NSz.). J: 1. 1796: 'összehúz; zusammenziehen I Összeszorít; zusammenpressen’ (1. fent); 2. 1893: 'megtakarít; ersparen' (MTsz.) II csuporodik 1832: „Csuporodni: Öszve húzódni, vonódni" sz. (TudGyűjt. 3: 72). J: 1832: 'összehúzódik; sich zusammenziehen’ (1. fent) II csuporgrat 1854: ,,Ne csuporgasd piros szádat" (Szelestey L.: Falu. 12: NSz.). J: 1. 1854: 'Összehúz; zusammenziehen I összeszorít; aneinanderpressen’ (1. fent); 2. 1893: ’kuporgat; (Geld usw.) zu- sammensoharren’ (AlTsz.) || csuporék 1861: „csuporék: csoport — méheké, vándorsáskáké" (MNyszet. 6: 320). J: 1861: ’csoport; Schar, Gruppe’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. A csoport- tál, valamint a csofcor-ral és a csukorgat-tàl. azonos tőről fakadt (részletesebben 1. a csoport szócikkét). A névszói tag végződése az -ék képzővel azonos; vö. csukorék, hasadék stb. A jelentések a szócsalád eredeti ’összeszorít, egy begyűjt’, illetőleg ’ tömeg, csoport stb.’ alap jelentéséhez igen közel állanak, sőt részben azonosak azzal. — A szócsaládba egyébként ritkábban adatolt, más alaktani felépítésű szavak is beletartoznak; vö. pl.: 1784: ,,a’ hol ennyi akadályok tsupordoztak együvé" (Μ. Hírmondó 750: NSz.); 1792: ,,az ezüst, arany, drága kővek, és zamántz munkák égő sorral tsupordosoktak [l]” (Decsy: Korona 336: NSz.); stb.
Szarvas: Nvr. 16: 321 ; Mészöly: Nyr. 41: 135; Pais: MNy. 11: 359; EtSz. 1: 1220 csuporgat a. 0, 1: 1211 csukorgat a.; Károly: MNy. 62: 152. — Vö. csokor, csoport, csukorgat, kukorodik, kuporodik.
csurak 1872: „Kocsmárosné ! ád-e bort hitelbe ? Itt hagyom a csurakomat érte" (NépkGy. 2: 52); 1873: csurák (Nyr. 2: 237); 1880: tyurak (Nyr. 9: 93); — curák (MTsz.); csulákli, csurákli (ÚMTsz.). J: 1. 1872: ’egy fajta prémes felsőkabát (főleg nők részére>; Art Pelzmantel (besonders für Frauen >’ (1. fent); 2. 1906:.’rékli; Jäckchen’ (ŰMTsz.); 3. 1909: ’szűrfajta; Art Bauernmantel’ (Ny- F. 56. sz. 33).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. curák ’prémes felsőkabát’ ; ez az oszm. kürk ’prém, szőrme’ átvétele. A big. N. κγρκα, κηρκ ’prémes felsőkabát’; mac. R. κγρκ ’prém, szőrme’ ; albán qyrk ’prém, bunda’ ugyancsak ebből az oszmán-török szóból származik. — A magyar alakváltozatokban a szókezdő mássalhangzó ingadozását a szb.-hv. c különféle módon való helyettesítése magyarázza. A csulákli, csurákli hangalakját a rékli befolyásolhatta. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 21: 277 ®; EtSz. ® ; Hasan Eren: MNy. 36: 181; Kniezsa: SzlJsz. 145 ®, 537 tyurak a. (Lokotsch 1255.)
csurapé 1831: „Anyám nagyon mosat, keféltet számomra, pedig odáig a csurapém újra leszőröz" (Nyr. 21: 523); — csurapi, csuraplyé, tyurapé (MTsz.); csúraplé, csuráp- li, csurupé (ŰMTsz.). J: 1. 1831: ’prémes fel- sŐkabát; mit Pelz gefütterter Mantel | köd- mön, szűr; Bauernmantel’ (1. fent); 2. 1887: ’rossz kalapféle; Art schlechter Hut’ (Nyr. 16: 95); 3. [csurapé, tyurapé] 1892: ’szőr- harisnya; Haarstrumpf’ (Nyr. 21: 276).
Bizonytalan eredetű. Talán szerb-horvát jövevényszó; vö. szb.-hv. éárapa, éörapa, cérapa 'harisnya’. Ennek forrása a perzsa dzuráb ’ua.’, arab guräb ’ua.’, mely a balkáni nyelvekbe az oszm. çorap ’ua.’ közvetítésével került át; vö. big. vopán; mac. yopan, vopana; újgör. τζουραπί; albán çorâp, R. téurape; rom. cioráp: ’ua.’. A m. N. csarapa ’posztópapucs' (1889: Nyr. 18: 334) a szb.-hv. éárapa, éörapa átvétele. Abban az esetben tehát, ha a csurapé fenti megfejtési kísérlete helyes, csarapa és csurapé szavaink etimológiailag azonosak. Ide tartozik a m. N. csarap, csorab 'harisnya, botos’ (1876: Nyr. 5: 11) is, mely a szb.-hv. éarap, éorap ’ua.’ változatból származik. A m. R. cserepár ugyancsak ebből a szerb-horvát szócsaládból való. — Am. csurapé a többes számú szb.-hv. cárape, corape átvételének látszik; a hangtani megfelelés azonban nem világos. A csuraplé-féle alakok a paraplé mintájára keletkezhettek. A jelentések közül a 3. lehet az eredeti. Az 1. talán a csurak hatására jött létre. A 2. jelentés kialakulása tisztázásra szorul. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 21: 276 ® ; EtSz. ®, 1: 865 1. csarap és csarapa a. is; Kniezsa: SzlJsz. 619 ®, 607 csarap a., 608 csarapa a. is. — Vö. cserepár·
csurdé 1787: „Ugyan hova tevéd természeti tollad’, Tsurdén maradsz, ha ezt le-tol- lászszák rólíad" (M. Musa 749: NSz.); 1792: tsurdi (SzD. Tsóré a.); — csundré (MNy. 13: 310). J: 1787: 'meztelen; nackt | tollatlan; ungefiedert’ (1. fent).
Szóvegyülés eredménye: a csóré és purdé szavak keveredéséből jöhetett létre. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14 0 ; EtSz. — Vö. csóré, purdé.
csuromvíz 1819: „Tsur-viz vagyok v· tsurom-viz” (Horváth A.: Péld. 100: NSz.); 1839: csuronviz (EtSz. 1: 1223 csurom a.); 1876: sűron, csűrön viz (Nyr. 5: 427); 1893: csurron vizzé gr. (Margitay D.: Bakter 114: NSz.); 1899: csuromvizes sz. (Pékár Gy.: Legenda 86: NSz.); — csúróviz, csurrom (viz) (ŰMTsz.). J: 1819: 'klatschnaß’ * (1. fent). — De vö.: 1604: Csurviz vagyok (MA.): 1784: tsűr-viz (SzD. 83); vö. még: 1858: „Csűrön· csűr idő van" (Lisznyai K.: Űj pal. dal. 226:


csusza
576
csuszpájz
NSz.); 1907: „csuroncsú ázott” ’bŐrig ázott’ (NyF. 40. sz. 54).
Összetett szó. Előtagja a csorog, csurog családjába tartozik, alaktani felépítése azonban nincs tisztázva. Feltehetőleg határozó- ragos alak (vö. más határozóraggal: 1876: „csurig tölt poharat”: Győry V.: Don Quijote 4:71: NSz.), de lehet névszóképzős származék is (vö. más képzővel: 1875: ,,úgy látszik mintha . . . tetőtől talpig csűrök, viz lennék az izzadástól”: Győry V.: Don Quijote 3: 204: NSz.). — Az első csur-viz adatok előtagja valószínűleg puszta igenévszótő. — A ’csavar’ jelentésű csúr igével való azonosítása téves.
Réthei Prikkel: MNy. 4: 293; EtSz. 1: 1223 csurom a. ® ; SzófSz. csordát a. — Vö. csorog.
csurran 1. csorog
csusza 1794: ,,A’ gyenge nyírfa héjját . . . apróra el-vagdalják, metéltet (laskát, tsuszát) készítenek belőle” (Nagy S.: Isten jós. 227: NSz.); 1836: Tsúsza (Kassai 5: 223). J: 1794: ’kockára vagy csíkokra metélt tészta; Fleckerl, Nudel’ (1. fent).
Származékszó: a csúszik igéből keletkezett a régi -a (~ -ó) igenévképzővei. Olyan képzésű alak, mint a csörge, csöröge, hulla, penge stb. Jelentésére vö. 1836: ,,Tsúsza . . . ez ha jó vajas igen t s ú s z az éh torokba” (Kassai 5: 223). — A csúszik igéhez tartozó, más képzésű szavak is előfordulnak ételnévként; vö.: 1784: tsufzkó (SzD. 27, 29); 1836: Tsúszka (Kassai 5: 223). — AN. csusza ’kocsány, csutka, csuhé’ (vö. 1786: Baróti Szabó: \7ers-koszorú 3: 150: NSz.) valószínűleg nem tartozik ide.
Fábián I.: NvK. 5: 240; Simonyi: Nyr. 5: 146, 6: 296; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 63; Balassa: NyK. 19: 148; Albert: Nyr. 21: 52; Horger: MNy. 9: 116, SzegFüz. 2: 104; Et- Sz. 1: 1223 2. csusza a.®; Beke: Nyr. 58: 16; Kardos A.: Nyr. 59: 218; Sulán: MNy. 37: 118®, StudSl. 7: 185; SzófSz.; Bárczi: Szótöv. 37; Balassa: Kukorica 101, 106, 117. — Vö. csúszik.
csúszik 1508: „Mert halaiból en lelkem ki ragada: en zemeimet körívektől: en labai- mot fozamaftol” sz. (DöbrK. 203) ; 1510: ,,es az koporfohoz evnen maga chuzna” (MargL. 195); 1577 k.: chÿ^amowa sz. (OrvK. 587); 1580: csúszik (Tel: Evang. 3: 465: NySz.); 1585: tsúszok gr. (Cal. 263); 1876: tyúszik (Nyr. 5: 182). J: 1. 1508: ’megcsúszik; aus- rutschen, gleiten’* (1. fent); 2. 1510: 'mászik; kriechen, schleichen’# (1. fent); 3. 1595: ’lefelé esik; niederfallen’ (\Ter. 52); 4. 1786 e.: ’ízlik; schmecken’ * (Fal: Jegyz. 931: NySz.). — Sz: csuszamlik 1508: el évzamlek gr. (DöbrK. 255) | csuszamik 1508: sz. 1. fent; 1551: eXchuszamic (Helt: Bibi. 1: ccc3: NySz.) | ~ó 1519: czwzokat gr. (JordK. 7) I ~tat 1560 k.: Chïbztatua sz. (GyöngySzt. 2454.) I ~ás 1585: Tsuzas (Cal. 914) Lcsuszamodik 1604: Czußamodom gr. (MA.
ápfo a.) I ~ós 1604: Czußos (MA.) | ~kál 1760: tsúszkálása sz. (Moln: JÉpül. 27: NySz.); 1788: Tsúfzkálni sz. (MNy. 5: 239) I csusszan 1784: tsufzfzanni sz. (SzD. 86) I ~ka 1831: ? csuszka (Kreszn.); 1838: Csuszka (Tzs.) | ~da 1856: Csúzda (Jósika Μ.: Tatár. 1: 183: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Alakja a csúszásmászással, csoszogással kapcsolatos hangképzetet jeleníti meg. Beletartozik a csesz, csiszol, csoszog családjába. Minthogy a hangutánzó hangsor minden képző nélkül lett igévé (az ikes alak csak legújabban vált uralkodóvá), igen régi lehet. A rövid magán- hangzós alak az eredetibb; a származékokban az u váltakozik t-vel; vö. még csiszil. A palócságból közölt ty kezdetű alak változatokat a szó hangutánzó jellege magyarázza; vö. pl. csoszog tyoszog. — A csúszka vagy tudatos, vagy népi elvonás a csúszkál-\tá\, a csúszda nyelvújítási alkotás. — Finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 138; MUSz. 378; Bálint: Párh. 7; Simonyi: NyK. 16: 244, Nyr. 32: 468; Szarvas: Nyr. 19: 100; Alexics: Nyr. 20: 93; Albert: Nyr. 21: 51; Bartha: Nyr. 21: 423; Balassa: Nyr. 54: 69; ÉtSz. ® ; Mészöly: MNy. 24: 307; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 153®; SzófSz.®; Zolnai Gy.: MNy. 39: 243; Papp L.: MNny. 6: 92; Blédy: NylrK. 1: 119; Ruzsiczky: KazTájsz. 209; Papp I.: MNyj. 9: 28; Károly: MNy. 62: 152, 155. — Vö. csuszkái, csesz, cseszkó, csiszár, csiszlik, csiszol, csoszog, csusza, csuszka.
csuszka 1787: „fára menő Tsuszka” (M. Musa 394: NSz.). J: 1787: ’a harkályéhoz hasonló életmódot folytató rovarirtó madár; Spechtmeise’ (1. fent) ; szakny. ’Sitta euro- paea caesia’, ~k ’Sittidae’.
Magyar fejlemény: valószínűleg népi elvonás a csúszkál igéből, esetleg tudatos alkotás a csúszikA>6\, Az elnevezés alapja e madárnak az a szokása, hogy harkálymódra, gyakran fejjel lefelé is mozog a fák törzsén. — Szaknyelvi szó.
Simonyi: Nyr. 6: 295, AkNyÉrt. 9/12: 16, 30, 14/8: 18, TMNy. 547; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 82; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 25; Bodnár: Aquila 21: 208 ® ; EtSz. ®. — Vö. csúszik.
csuszpájz 1835: „Zuspeisz (Zuspeise): ázalék, főzelék” (Kunoss: Gyal.); 1865: csuzpájz (Krin. napt. 117: NSz.); 1865: csusz- paizot gr. (Egyes, napt. 37: NSz.); 1870: czuspajzba gr. (Borssz. J. napt. 15: NSz.);


csutka
577
csutora
1881: csuspajznál gr. (Bús Vitéz: Senki Pál 190: NSz.); 1884 — 5: csuszpajszba gr. (Bolondság 160: NSz.); 1890: csuszpájszban gr. (Hatvágások 57: NSz.); — cuspájsz, csújsz- pájsz, csúspájz, csuszmájsz (MTsz. 1: 251 cuspájsz a.); csuszpejz (NyF. 34. sz. 106); cujspájz, csujszpájz (MNny. 4: 186); cuspájz, csuszpajt, csuszpász, csuszpáz (ÚMTsz.). J: 1835: ’főzelék; Gemüsegericht’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Zuspeise ’főzelék, húshoz való körítés’; vö. még ném. B. zurspeis (EtSz. 1: 776), alsó-ausztriai ném. tsuèpais, ném. K. tsuespais, szlovéniai ném. N. tsuaspais (Striedter-Temps: DLwSkr. 112): ’ua.’. — A magyar alakváltozatok részben a c és az 5 képzési helyének megcserélŐ- désével (eus- > csusz-), részben hasonulással (eus- > csus- ) keletkeztek. Egyes alakváltozatok első szótagbeli ;-jét vagy a második szótagbeli (ugyancsak mássalhangzó előtti) ;-nek az analogikus, szótaghasonító hatása, vagy pedig esetleg az első szótagban kettőshangzót tartalmazó bajor-osztrák nyelvjárási formák átvétele magyarázza. — Részben az alacsonyabb szintű, bizalmas nyelvhasználat szava, részben nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 105 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 80; Gombocz: MNy. 2: 419; EtSz. 1: 776 cuspájsz a.
csutka 1381: ? „Pauli dicti Chuthká” szn. (OklSz.); 1604: „Czutka: Petiolus” (MA.); 1718: csutikáját gr. (Balassa: Kukorica 107); 1787: tsutkók gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 380: NSz.); 1843: Csupka (Bugát: Szóhalm.); 1862: Czupka (CzF.); — cipkáz sz. (MTsz. Csutkáz a.), Csutna, C sutra (MTsz.); csitkos sz. (OrmSz. csutkos a.); csotika, csutuka (ÚMTsz.). Js 1. 1381: ? ’gyümölcs magháza, torzsája (szárával e- gyütt); Kernhaus, Butzen’ * (1. fent), 1604: ’ua.’ (1. fent); 2. 1604: ’kacs; Wickelranke’ (MA. Spira a.); 3. 1708: ’csonk; Stumpf’ (PP. Diftrunco a.) ; 4. 1718: ’lemorzsolt kukoricacső; abgekörnter Maiskolben’ (1. fent); 5. 1805: ’kukoricaszár; Maisstroh’ (Balassa: Kukorica 112); 6. 1814: ’kukoricatarló ; Maisstoppel’ (Balassa: Kukorica 116); 7. [csutkó] 1838: ’tuskó; Klotz’ (Tsz.); 8. [csu- tika] 1905: ’fenyőtoboz ; Tannenzapfen’ (Nyr. 34: 191) H csuta 1500: ? „Anthonio Chwtha” szn. (OklSz.); 1519: „mynt egy zalma czictat vgyan el zaggataa az ereff kóteleketh” (JordK. 342) ; 1785: „Szedd ki a birsalmának tsitáját” gr. (Szakácsmest. 170: NySz.); 1861: csúga (MNyszet. 6: 370); 1863: Csuga, csukának gr. (Kriza: Vadr. 494); — csuka (EtSz. 1: 1208) ; csutta (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1500:? ’nyalábba öszszecsavart szálas anyag; Wisch’ (1. fent), 1519: ’ua.’ (1.fent); 2. 1741: ’lemorzsolt kukoricacsutka ; abgekörnter Maiskolben’ (Balassa: Kukorica 106); 3. 1785: ’gyü37 Történeti-etimológiai szótár
mölcs magháza, torzsája (szárával együtt); Kernhaus, Butzen | kocsány; Fruchtstiel’ (1. fent); 4. 1790: ’kukoricaszár; Maisstroh’ (EtSz.); 5. 1884: ’foggyökér; Zahnwurzel’ (Nyr. 13: 237). B) mn. 1754: ’csonka, kurta; stum- melhaft’ (MNy. 60: 224) || csutak 1552: „Egyptusnac semmi nem leszen, mely feyet avagy farkut, ágat avagy chutakot nemzen” (Helt: Bibi. 4: 36: NySz.); 1592: szalma czutockal gr. (Cis. G4: NySz.); — csatak (Nyr. 12: 523); Tucsak (Herman O.: HalK. 2: 836); csütök (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1552: ’fatörzs ; Baumstamm | fatönk ; Baumstumpf’ (1. fent); 2. 1592: ’nyalábba összecsavart szálas anyag; Wisch’* (1. fent); 3. 1754: ’csonk; Stumpf | maradvány; Rest’ (Hall: HHist. 3: 232: NySz.); 4. 1792: ’törpe; Zwerg’ (SzD.); 5. 1809: ’lemorzsolt kukoricacsutka; abgekörnter Maiskolben’ (Balassa: Kukorica 106). B) mn. 1754: ’csonka, kurta; stummelhaft’ (MNy. 60: 224). — Sz: ~ol 1792: Rótsutakolni sz. (SzD.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A csutka, csuta, csutak egymáshoz való viszonya nincs tisztázva. A csutak-n&k az oszmán-törökből való származtatása (vö. oszm. çotuk ’fatönk’, N. çutuk ’fatuskó’; vö. még: big. R. ’tönk’; rom. ciutúc ’ua.’) nem valószínű; az oszmán-törökből ilyen jelentéskörű szavak nem kerültek át a magyarba.
Alexics: Nyr. 17: 117; Melich: NyK. 25: 294; Valló: Nyr. 33: 562; Vámbéry: MBölcs. 148; EtSz. 1: 882 I. csatak, 1: 1201 csuga, 1: 1208 csuka, 1: 1219 csupka, 1: 1228 csuta, 1: 1231 J. csutak a. ®, 1: 1231 2. csutak a. ® ; DAcR. 1/2: 470; Beke: Nyr. 58: 144; Hasan Eren: MNy. 36: 180®; SzófSz. csutak a.; Deme: MNyTK. 69. sz. 12, 43; Kniezsa: SzlJsz. 819; Balassa: Kukorica 106, 114, 116; Károly: MNy. 62: 152. — Vö. ádámcsutka.
csutora 1703—4: „Bay László úr katonái számára csutorákat vettem” (KecskTört. 4: 91); 1792: tsotorákkal gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 5: 597: NSz.) 1893: csutorját gr. (Ivá- nyiÖ.: Regények 25: NSz.); — csutura (Nyr. 42: 13); csatora (ÚMTsz.). J: 1. 1703-4: ’lapos kulacs; Holzflasche | hordócska; Fäß- lein’ (1. fent); 2. 1763: ’a pipaszár szopókája; Mundstück des Pfeifenrohres’ (Adámi: NySz.); 3. 1936: ’kútvödör; Brunneneimer* (CsángSz. Suturâ a.). — Sz: ~s 1714: Csuto- rás fn. (OklSz.); 1792: tsutorás mn. (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 5: 596: NSz.).
Vándorszó; vö.: oszm. çotura, çotora, çotra ’fából készült kulacs’; big. N. nymypa ’ku- lacs, csutora; mozsár; fej, kobak’; szb.-hv. tutura ’kulacs’; szín. tútara ’ua.’ ; albánçùt'ér ’ua.’; rom. ciûturà ’ua.; N. kútvödör; a malomkerék lapátja; a pipaszár szopókája’; újgör. τσιότρα ’kulacs’. Vö. még cseh tutora ’kulacs’; szik, tutora ’kulacs, a pipaszár


csuvár
578
csúzli
szopókája’; ukr. N. uymypa ’kulacs; a pipaszár szopókája’. Mindezek végső forrása talán egy népi lat. *kiutola < gör. κοτύλη: ’kis tál, csésze’ ; ennek leszármazott jai lehetnek az ol. ciotola ’csupor, köcsög’ és a rom. ciúturá; megfelelő szavak más újlatin nyelvekben is. A balkáni nyelvekbe az olaszból és románból kerülhetett. — A magyar szó földrajzi elterjedése arra mutat, hogy talán a szerb-horvátból való. Úgy látszik, hogy ’a pipaszár szopókája’ jelentés a magyarban alakult ki, s a szlovák, ukrán és román szavak ilyen jelentései a magyarból valók. A ’kútvödör’ jelentésű magyar szó a románból származik.
Budenz: NyK. 6: 316; Miklosich: TE. 1: 43, Nachtr. 1: 25; Melich: NyK. 25: 294; Kúnos: NyK. 27: 54; Kisch: MNy. 3: 36; Damian: NyF. 67. sz. 19; Vámbéry: MBölcs. 148; EtSz. ® ; Capidan: Dac. 3: 194; Nagy L.: DunSz. 7: 14; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 619®; Takács: NéprÉrt. 38: 163; Russu: Rosetti-Eml. 790. (Lokotsch 442.; Cioranescu: DiccEtRum. 203.)
csuvár 1877: „csúvár: a malmok ki- s behordó kocsisa” (Nyr. 6: 179); — csuvályos sz. (MNy. 2: 240) -, csuvár (ÚMTsz.). J: 1.1877: ’malom fuvarosa; Fuhrmann einer Mühle’ (1. fent); 2. 1905: ’vízi molnár, aki vízi dudával adott hírt a városoknak, hogy az őrölni- való elfogyott; Wassermüller, der den Städten mit einem Wasserhorn bekanntzugeben pflegte, daß die Mühle weiteres Getreide aufzunehmen imstande sei’ (ÚMTsz.); 3. 1935 — 45: ’gabonaőr; Getreidehüter | kukorica- csősz; Maisfeldhüter’ (ÚMTsz.).
Bizonytalan, eredetű. Talán szerb-horvát jövevényszó; vö. szb.-hv. cùvâr ’őr’. Ehhez azonban a magyar szónak csak a 3. jelentése illik. Lehet, hogy az 1 — 2. jelentésben külön szó; a kérdés további vizsgálatot igényel. Szerb-horvátból való származtatása mellett szól, hogy a magyar nyelvterület déli felén él. — Figyelembe veendő a N.csúra’fuvar’ (ÚMTsz.) ; ez talán elvonás a csM-rdr-ból. — Nyelvjárási szó.
Sz. K.: MNy. 2: 240; Gombocz: MNy. 2: 419®; EtSz.; Kúnos: Nyr. 61: 135; Kniezsa: Szljsz. 620 ®.
csuvas 1783: Tsuvafs (Molnár J.: Könyvház 2: 16); 1799: ,,a . . . Tsuvasok Labti nevű Lábbelijek” (Sándor I.: Sokféle 6: 171: NSz.); 1880: Csuvaszok gr. (MagyLex. 5: 560). J: A) fn. 1783: ’csuvas ember; Tschuwasche’ (l.fent). B) mn. 1862: ’a csuvasokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; tschuwaschisch’ (NyK. 1: 200).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Chuvash; ném. Tschuwasche; fr. Tchouvache; ol. cittrascio; qt. nyeáiu: ’csuvas’. Forrása a csuv. fsava§ ’ua.’ ; ez a tat. dzywas ’nyugodt, szerény, békés’
(Németh: HonfKial. 35) melléknévvel függ össze. Orosz közvetítéssel vált nemzetközivé. — A magyarba irodalmi úton került a németből. A csuvasz változat sz-sze feltehetőleg a ném. R. tschuwassisch mn. ’csuvas’ hatását mutatja.
Kovács Márton: Nyr. 39: 259. (Vámbéry: AkNyÉrt. 11/5: 32, 48; Munkácsi: Ethn. 14: 149, KCsA. 2: 62; Németh: HonfKial. 35 ®, 36; Vasmer: RussEtWb. 3: 350.)
csúz 1542: ,,Nescio, quid in pede mali sibi contigit, cÿwcz, ne forte timorem panni- cum terret” (NytudÉrt. 50. sz. 68); 1560: chywz (MNy. 2: 223); 1621: Czuß (MA. Eryfipélas a.). J: 1. 1542: ’lábíájás; Fußschmerz I reuma; Rheuma’ (1. fent; 1. még 1799: Márton Fluß a.); 2. 1588: ’orbánc; Rotlauf’ (Frank: IlasznK. 15b: NySz.); 3. 1838: ’folyó nátha; Flußschnupfen’ (Tsz.); 4. 1888: ’görvélyes szemgyulladás; skrofulöse Augenentzündung j görvélyes nátha; skrofulöser Schnupfen’ (Nyr. 17: 130); 5. 1888: ’sziíilisz; Syphilis’ (Nyr. 17: 130); 6. 1888: ’érdaganat a lábon; Krampfader, Gefäßgeschwulst am Bein’ (Nyr. 17: 167); 7. 1906: ’lázkiütés a szájon; Fieberbläschen ain Mund’ (NyF. 34. sz. 34); 8. 1941—2: ’egy fajta birkabetegség; Art Schafskrankheit’ (ÚMTsz.); 9. 1947: ’egy fajta fejbőrbetegség; eine Krankheit der Kopfhaut’ (ŰMTsz.); 10. 1950: ’folyó gennyesedés; Eiterfluß’ (ÚMTsz.). — Sz: ~os 1816: csúzos (Helmeczi Μ.: Ért. 41: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Schuß ’lövés; hirtelen jelentkező (többnyire reumatikus) fájdalom’ ; vö. még ném. Hexenschuß ’derék- zsába’ (tkp. ’boszorkánylövés’) ; vö. továbbá baj.-osztr. &üz ’lövés’. A német szó ’lövés’ ’nyildló fájdalom’ jelentésváltozásának az alapja az a germán népi elképzelés, mely szerint a fájdalmat valamely boszorkány, gonosz démon lövése okozza. — A szóeleji ném. sch^> m. cs megfelelésre vö. csűr, cséza stb. A csúszó csúz formák viszonyát valószínűleg különböző német nyelvjárási változatok átvétele magyarázza. A szó 2— 10. jelentése magyar fejlemény: a csúz nem annyira a különböző betegségi tüneteket jelölte, illetőleg jelöli, hanem inkább e különböző tüneteknek a népi elképzelés szerinti közös okozóját, többnyire a testben vándorló rossz nedveket, ezért sokféle betegségnek válhatott megnevezőjévé. — A csúszik ige képzője vesztett igeneveként való magyarázata téves. — Elavulóban levő nyelvjárási szó.
MUSz. 379; Szarvas: Nyr. 17: 167 ® ; Melich: Nyr. 24: 158; Lumtzer —Melich: DOLw. 85; EtSz. ® ; SzófSz.: Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 68 ®. (Kluge: EtWb.19 307.)
csúzli 1876/1917: ,,A csujzli pedig egy 4 alakú kaucsuk húrral vagy szalaggal fel-


csücsök
579
csüd
szerelt gyilkos számszeríjj” (Baksay: írod, dóig. 1: 458: NSz.); 1898: csúzli (Dobos); — csurzli (MTsz. 1: 370); csúizli (NéprÉrt. 4: 236); csújzli (ŰMTsz.). J: 1876/1917: ’gumi- puska (gyermekjátékszerként) ; Ziehschleu- der, Zwille (als Kinderspielzeug)’ (1. fent).
Valószínűleg német eredetű; vö. ném. Schuß, R., N. schoisz ’lövés; lövedék; dobás, hajítás; N. agyaggolyó (játékként)’ (e jelentésre 1. Sanders: DtWb. 3: 1025); N. Schusser ’agyaggolyó (játékként)’; N. schus- sern ’agyaggolyóval játszik’ (Paul: DtVVb.3 539); hangtani szempontból vö. még h. ném. suissn ’IŐ’ (Schwartz: RábNyjH. 127). E származtatás a li végződést illetően hangtani- -alaktani, egyébként pedig tárgytörténeti szempontból még megerősítésre szorul.
EtSz.
csüccs 1. csücsül
csücsök 1782: „kis orrú a’ kinek hegye Csúcskös” sz. (MNy. 57: 488), de 1. csúcs; 1792: „Tsütske: valami dombnak, partnak, vékonyonn kinyúltt vége” (SzD.); 1874: csücsökben gr. (Mikszáth: Elb. 2: 132: NSz.). J: 1782: ’valaminek kihegyesedő, elnyúló vége; Spitze | valaminek, főként szögletes tárgynak a sarka; Zipfelchen’ ·# (1. fent). — Sz: csücskös 1782: 1. fent || csúcs 1672: „Csúcs alat” (MNny. 4: 18); 1788: tsötskéit sz. (Decsy: Osmanografia 1: 90: NSz.). J: 1. 1672: ’csúcs; Gipfel | kis csúcs; kleiner Gipfel’ (1. fent); 2. 1862: ’csücsök; Zipfel’ (CzF.); 3. 1862: ’a korsó szájának kiálló része ; hervorstehende Spitze an der Öffnung des Krügels’ (CzF.).
Hangrendi átcsapással keletkezett szócsalád. Alapja, a R. és N. csúcs a csúcs magas hangrendű párjaként jött létre, s a mély hangrendű változattal szemben kisebb, hegyesebb csúcsot jelölhetett. A csucs-nek több kicsinyítő képzős származéka közül csak a csücsök van meg a mai irodalmi és köznyelvben, mégpedig abban a jelentésben, amelyhez önálló fejlődése útján jutott.
CzF. csúcs a.®; Zolnai Gy.: Nyr. 20: 122; Szarvas: Nyr. 22: 101; Bebesi: Nyr. 51: 49; Beke: Nyr. 62: 114; EtSz. 1: 1235 csúcs a.; SzófSz.®; Árvay: MNny.. 4: 18; Deme: MNyTK. 69. sz. 44. — Vö. csúcs, csücsörít.
csücsörít 1806: „az ajakakat tsúfolódó formákra tsútsörító . . . hangokkal nem ke- vertetett” sz. (Mátyási J.: Vél. 12: NSz.). J: 1806: ’(in geringem Maße) spitzen (den Mund)’ + (1. fent) || csücsörödik 1861: „Csücsörödik: kidomborodik, kiül p. az ajak” (MNyszet. 6: 369). J: 1861: ’(in geringem Maße) sich zuspitzen (Mund)’ * (1. fent) II csücsöri 1861: „csücsöri szájú” (MNyszet. 6: 369). J: 1861: ’csücsörödŐ (ajak); sich zuspitzend (Mund)’ (1. fent) || csücsörkc
1861: „csucsorka v. csücsörke: szopóka — korsón” (MNyszet. 6: 320). J: 1861: ’a korsónak kiálló hegyes ajka; hervorstehende Spitze an der Öffnung des Krügels’ (1. fent).
Hangrendi átcsapással keletkezett szócsalád: tagjai a csücsörít, csucsorodig csucsorig csucsorka szavak magas hangrendű változatai. A mély hangrendű szavakkal szemben kisebb mértékű, finomabb, kevésbé erőteljes mozgásra, illetőleg ennek nyomán támadt kicsúcscsodásra vonatkoznak, s a köznyelvben többnyire a szájjal kapcsolatban használatosak. — AN. csücsörke ’pacsirta’ (1784: SzD. 78) ide tartozása nem valószínű. — A csücsöri és csücsörke nyelvjárási szók.
EtSz. 1: 1236 csúcs a. ® ; Horger: MNy. 23: 138; Pais: MNy. 49: 87, 56: 315; Gáldi: Szótir. 514; Bárczi: Nyr. 80: 10, Bev.3 74, SzótÖv. 9. — Vö. csúcs, csucsorodik, csücsök.
csücsül 1792: „Tsütsúlni: tentélni. Tsú- tsúlly, fiam; tente, fiam; aludgy” (SzD.); 1867: csücsölt gr. (M-E. Kalend. 13: NSz.); 1888: csücsülhetnék sz. (Pálffy A.: Báróné 50: NSz.). J: 1. 1792: ’(gyermeknyelvi szóként) alszik; schlafen (in der Kindersprache)’ (1. fent); 2. 1792: ’(gyermeknyelvi szóként) leül; sich niedersetzen | ül; sitzen’ (SzD. 250) jl csüccs 1872: „Sétáljunk, sétáljunk, egy kis dombra Lecsücsüljünk, csúcs!” (NépkGy. 1: 350); — csüccs (EtSz. 1: 1236 1. csücsül a.). J: 1872: ’ülj le; setz dich nieder I üljünk le; setzen wir uns nieder’ (1. fent) II csücsültél 1893: „csúcsúkéi: csücsül” (xVITsz.). J: 1893: ’ül; sitzen’ (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű szócsalád: a csúcsú jgat családjának magas hangrendű változata. Az ülés, leülés fogalmának kifejezésére az úl ige hatása alapján vált általánossá; a mély hangú alakok megmaradtak az alvás, altatás, becézés kifejezőinek. — Az 1. és 2. jelentésben használt csúcsúi különböző eredete nem valószínű. Finnugor egyeztetése, valamint szláv és ofisz származtatása téves.
MüSz. 376; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15, 46: 272; Körösi: Nyr. 43: 20; EtSz. 1: 1236—7 1„ 2. csúcsül a.®; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 172; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Bev.3 76, Szók.2 37; Kelemen: Mondsz. 464, 529, 791. — Vö. csucsujgat.
csüd 1165 k.: ? „ipsi ita uocantur . . . chiden” sz. szn. (MonStrig. 1: 118); 1237 — 40: ? Chud szn. (PRT. 1: 782); 1559: „az lónak ho tetem wagion az elsó lábán, az chwde alat” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 298); 16. sz. v.: czúgy (MNy. 3: 85); 1585: tswddcl gr. (Cal. 107); 1604: Czod (MA.); 1667: csü/c-ben gr. (Nyr. 22: 518); 1708: Tsög (PP. Aftragalus a.); 1784: tsünkön gr. (MNy. 11: 372) ; 1789: Csongban gr. (MNy. 11: 371) ; 1825: tsódoje sz. (Lex. Búd. 116: NSz.); 1835: csüd (Tzs. Sprungbein a.); 1836: Tsúg (Kas37*


csüggeszt
580
csülök
sai 5: 231); 1846: Csüg (Bloch); 1865: csűri· ig gr. (Pap Gy.: Palóc népk. 79: NSz.); — csuk (ÚMTsz.); csig, csügg (Nyatl.). J: 1. 1559: ’a ló patája fölötti csukló; Fesselgelenk’ (1. fent); 2. 16. sz. v.: ’bokacsont; Sprungbein’ (1. fent); 3. 1585: ’dobókocka (kockajátékban); Würfel (im Knöchelspiel>’ (1. fent); 4. 1647: ’kézízület; Handgelenk’ (GKat: Válts. 2: 454: NySz.); 5. 1763: ’osz- lopdísz; Ring um die Säule’ (Adámi: NySz.); 6. 1836: ’dögcsont; Aasknochen’ (1. fent); 7. 1894: ’ madárláb alsó része; Lauf (als Teil des Vogelbeines)’ * (Bársony I.: Erdőn 123: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A göcs és csög (csög- -bog) szavakkal való esetleges etimológiai kapcsolata további vizsgálatot igényel. Az ismeretlen eredet miatt a szó alak- és jelentésváltozatainak egymáshoz való viszonya nem tisztázható. Az n-es alakok mindenesetre másodlagosak. — Finnugor egyeztetése nem valószínű.
Wichmann: FUF. 11: 200; Karjalai- nen: JSFOu. 30/24: 20; Pais: MNy. 11: 273; EtSz. ® ; Uotila: MSFOu. 65. sz. 240, SyrjChr. 169; SzófSz.; MSzFgrE.
csüggeszt 1416 U./1490 k.: „fel c^ugge^- tettük mv orgonáinkat” (AporK. 107). J: 1. 1416 U./1490 k.: ’függeszt; (auf)hängen’ (1. fent); 2. 1785: ’csökkent; vermindern’ (MNy. 11: 372); 3. 1790:? 'csüggedtté tesz; verzagt machen, entmutigen’ * (Mátyási J.: Kiáltó szó 13: NSz.), 1793: ’ua.’ (Μ. Hírmondó 2: 45: NSz.); 4. 1831: ’csüngni hagy, leereszt; hängenlassen’ (Kreszn.) || csügged 1574: „Nyakára czuggede” (Nagyb: Hunyj. 27: NySz.). J; 1. 1574: ’csüng; hängen’ (1. fent); 2. 1582: ’lelki elernyedés vesz rajta erőt; verzagt werden, verzagen’ # (Born: Ének. 333: NySz.); 3. 1889: ’lassabban megy; langsamer gehen’ (Nyr. 18: 232). — Sz: ~es 1577 k.: megh chÿwgge- deferèl gr. (OrvK. 402) | ~ez 1651: tsügge· dezni sz. (Nagyari: Orth. c6: NySz.) | ~elem 1700: Csüggedelem (NyÜSz.) | ~t 1784: Tsüggetten gr. (SzD. 103) | ~tség 1789: tsüg- gedtségem’ gr. (Kovács F.: Pulpitus. 38: Ν’- Sz.) I ehetetlen 1791: tsüggedhetetlen (Szent- jóbi Szabó: Költ. 42: NSz.) | ~etlen 1803: tsüggedetlen (Márton Unverzagt a.) || csüggeteg 1823: „bátorítja csüggeteg érzeteit” (MNy. 3: 269). J: 1823: ’csüggedŐ; zaghaft’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók: a csüggeszt műveltető, a csügged gyakorító- kezdő képzős alakja a csügg csüng igének; a csüggeteg Kisfaludy Károly alkotása. — Az átvitt értelmű jelentések komplikációs jelentés változással alakultak ki (1. a csüng jelentéseit is).
Pap F.: NyK. 23: 423; Szeremley Császár: Nyr. 35: 281 ® ; Simái: MNy. 3: 268, 269; EtSz. 1: 1239 csügg a. ® ; Tolnai: Nyúj. 152; Csűry: NyK. 48: 342; Beke: Nyr. 67: 6; SzófSz. csügg a.; Sámson: NyK. 53: 194, MNyj. 9: 109; Bárczi: Bev.3 83. — Vö. csüng.
csükörög 1. csütörködik
csülleng 1807: „Tsülleng: (Isatis)”, „festőTs! (I. tinctoria) . . . táskái letsüggők” (Magy. Fűvészk. 371). J: 1807: ’a keresztes virágúak családjába tartozó, sárga virágú növény; Waid, Färberwaid’ (1. fent); szakny. ’lsatis’.
Nyelvújítási alkotás: Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály foglalta le az Isatis növénynem nevéül. Valószínűleg azonos a N. csilleng ’fürtöcske’ szóval; vö. 1792: „Tsilleng: fiileng, fürtötske. tsilleng-fzólló” (SzD.). A névátvitel alapja az lehet, hogy e növény sárga virágai bugaszerűen szétágazó fürtökben állnak. — A csülleng és a csilleng összefüggése a csüllöng ’csüng’ igével, illetőleg a csüng családjával valószínűnek látszik. — A sallang-g&\ való azonosítása nem valószínű, szláv származtatása téves. — Szaknyelvi szó.
Munkácsi: Nyr. 13: 365; NyÜSz.; EtSz. ® és 1: 1056 csilleng a.; Rómer: Nyr. 55: 11. — Vö. csüllöng, csüng.
csüllő 1795 k.: „Tsüllő, tserkó, halász madár, sirály: Larus” (Takáts R.: Told. U. r.: NSz.). J: 1795 k.: 'sirályféle madár; Stummelmöwe’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja a halászmadár éles, vijjogó hangját érzékeltetheti. Alaktanilag az igenevek kategóriájával rokon (vö. rigó), sőt lehet, hogy valóban igenév is. — Törökből való származtatása nem valószínű. — Alföldi és erdélyi nyelvjárási szó.
Szilády: MNy. 2: 39®; Pungur: MNy. 2: 115, 116; Gombocz: Nyr. 28: 68; EtSz. ® ; Rásonyi: NyK. 51: 294.
csüllöng* 1845: „Kalinpáld hamar csil- lingő lábaidat” sz. (Életk. 1: 346: NSz.); 1857/1870: csüllengőkkel sz. (Szemere B.: Munkái 3: 146: NSz.); 1880: csilleng-csüllöng (Nyr. 9: 140); — csüllöngő sz. (MTsz.); csül- lögő sz. (Ethn. 22: 96); csellengő sz. (ÜM- Tsz.). J: 1845: 'lecsüng, lóg; baumeln, herabhängen’ (1. fent).
Magyar fejlemény: valószínűleg tréfásjátszi szónyújtással keletkezett a csüng igéből. Lehetséges azonban az is, hogy a csüng- gel és családjával csak a hangfestés síkján függ össze, és a cselleng-^A van közelebbi kapcsolatban. — Nyelvjárási szó.
EtSz. — Vö. cselleng, csülleng, csüng.
csülök 1620: „Ki teket, ki kotzkat, ki csurkot jatztzik” (SzCsomb: Ütleir. 269:


csüng*
581
csűr1
NySz.); 1784: tsürök (SzD. 65); 1793/1807: tsülökhöz gr. (Gvad: RP. 20: NySz.); 1844: csülk (Somogyi A.: Szók. 30: NSz.). J: 1. [csűrök] 1620: ’gyermek játékul használt csontdarab vagy gúla alakú fadarab; Spiel- knöchelchen* (1. fent); 2. [csűrök] 1833: ’kötólhurok; Seilschlinge’ (Kassai 1: 77); 3. [csülök] 1835: ’ szökőcsont; Sprungbein’ (Tzs. Sprungbein ά.) ; 4. [csülök] 1862: ’álla- tok hasított körme; Klaue | sertéscsülök mint ennivaló, étel; Eisbein’ # (CzF.).
Ismeretlen eredetű. Az alak- és jelentésváltozatok egymáshoz való viszonya nem tisztázható teljesen. Az alakváltozatok mindenesetre jórészt a magyarban szokásos Z ~ r váltakozáson alapulnak. Az 1. jelentés aligha eredeti: ez a csontdarabkáknak gyermekjátékként való felhasználásán alapul. Esetleg a csűr ’gyermekjáték’ szó is hathatott az ilyen irányú jelentésfejlődésre. Vö. erre: or. őáŐKü ’csűd, bokacsont’, uepátnb e öáÖKU ’kapóst játszik <csontocskákkal)’. Finnugor eredete nem valószínű; kaukázusi és szláv származtatása téves.
Donner: VglWb. 1: 182; Munkácsi: Nyr. 29: 153, ÁKE. 208; Wichmann: FUF. 11: 201; Hasan Eren: MNy. 37: 264; Rásonyi: NyK. 51: 295; K. Sál: NyK. 65: 401; MSzFgrE. ®.
csüng 1416 U./1450 k.: ,,tv bólplletec Lúg azoknac lelkéc” [= ex vobis pendet anima illorum] (BécsiK. 28); 1416 U./1490 k.: Lúggpt gr. (AporK. 132); 1495 e.: Lignée gr. (GuaryK. 93); 1568: czongStok gr. (Mel: Sz- Ján. 178: NySz. csűgg a.); 1608: csöggő sz. (RMNy. 3/2: 127); 1790: \e-tsüngo sz. (Grétsy: Szóhas. 153); 1793: tsógött gr. (Szűts I.: Herfort és KI. 2: 161: NSz.); 1805: csűngeti sz. (Csokonai: Ódák 105: NSz.); 1833: csügöt- tek gr. (Uránia 6: 96: NSz.); 1834: csűgg (Kovács Pál: Thalia 2: 102: NSz.). Jj 1. 1416 U./1450 k.: ’valamitől függ; von etwas ab- hängen’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’függ, lóg; baumeln, herabhängen’ # (MünchK. 165); 3. 1531: ’ odaadással ragaszkodik valakihez, valamihez; an jemandem, an etwas hängen’ * (ÉrsK. 60); 4. 1774: ? ’esügged; verzagen’ (Bárótzi: Kassándra 1: 113: NSz.), 1839: ’ua.’ (Remény 367: NSz.); 5. 1776: ’kevesbe- dik, fogy ; sich vermindern | hanyatlik ; abnehmen* (Kónyi J.: Gellert meséi 3: NSz.) ; 6. 1792: * valamire hajlik; hin-, zuneigen’ (SzD. Tsüggedni a.); 7. 1828: ’stagnál; stagnieren* (Széchenyi: Lov. 204: NSz.).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű. A hangfestés síkján Összefügghet a csingolódik ’himbálódzik, összefonódik’, csinga ’hin- ta, ragasztók, függelék*, csűllöng *csüng*, cselleng stb. szavakkal, továbbá a csimpasz- kodik-íaA. — A csüng alak másodlagos, és valószínűleg a (csüg > ) csűgg-bői a gg el- hasonulásával jött létre. — A 2. jelentés lehet az eredeti. Főbb jelentései a függ jelentéseivel állíthatók párhuzamba. Az 1. talán a lat. pendere, dependere ’csüng ; függ valamitől’ hatására alakult ki. A 3. önálló magyar fejlemény is lehet. Ebből érthető a 6. A 4. komplikációé jelentésváltozás eredménye (a lelkiállapotot kísérő testi jelenséget jelölő szó jelenti magát a lelkiállapotot), és a csügged származókban (1. csüggeszt a.) vált uralkodóvá ós köznyelvivó. Az 5. és 7. valószínűleg összefügg, és a 7. eredetibb: ’függ, függőben van’, tehát ’stagnál’, s ami ’stagnál’, az ’fogy, hanyatlik’; vö. N. lecsügg ’elnyomorodik’, N. visszacsügg ’elmarad a növésben’ (EtSz. 1: 1238 csügg a.). Gondolni lehet a csokik jelentésének a hatására is. — A csügg csüng alaki kettősség még nem társult szorosan jelentésmegoszlással. — Mongol és török származtatása téves.
Bálint: Párh. 8; Simonyi: TMNy. 415, AkNyÉrt. 23/3: 12; Beke: KSz. 13: 202®; Vámbéry: MBölcs. 148; EtSz. 1: 1238 csügg a. ® ; Prohászka: Nyr. 58: 25; Horger: MNy. 36: 250; Techert: MNy. 37: 199; SzófSz.; D. Bartha: MNy. 51: 24, Szóképz. 31; Nyirkos: ADebr. 5: 14; S. H. A.: Nyr. 83: 246; Grétsy: MNy. 55: 362, Szóhas. 153 ®. - Vö. cselleng, csimpaszkodik, csingolódik, csüg· geszt, csülleng, csűllöng.
csfínik 1621: „Elczunm; Oblanguefcere, Contabefcere” sz. (MA.); 1784: tsünöm gr. (SzD. 94); 1834: Csün (P. Thewrewk J.: Vei. szapp. 81: NSz.); — csügve sz., csüngve sz., (ÚMTsz.). J: 1. 1621: ’lankad; erschlaffen I fonnyad; dahinwelken’ (1. fent); 2. 1838: ’fejlŐdésben visszamarad; im Wachstum Zurückbleiben’ (Tsz.).
ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. O. fyndá ’összezsugorodik, beszárad’; zürj. V. Sz. I. íóinni ’kevesbedik, kisebbedik, fogy’; votj. Sz. óin- ’apad*; — szám, szelk. frynemds- ’kevesbít*; kam. &öid3lom ’keves- bít, csökkent; befejez’. Az uráli alapalak *c8n3- lehetett. — Az uráli megfelelők alapján a szó 2. jelentése látszik eredetinek. — A szócsaládnak a senyvedő sínylődik igékkel való összefüggése, távolabbi indoeurópai kapcsolata nem valószínű. — Nyelvjárási szó.
MUSz. 380 ®; Donner: VglWb. 2: 50; Paasonen: s-Laute 103, Beitr. 142 ® ; Ny- H.3"7; Wichmann: FUF. 11: 200; EtSz.; Uotila: MSFOu. 65. sz. 29; Collinder: IUr- Sprg. 1934. 74; Ravila: FUF. Anz. 23: 245; Bárczi: RNyj. 6; BenkŐ: Nyjtört. 68; Erdélyi: NyK. 66: 394 ®; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 27; Kiss J.: MNy. 62: 465; MSzFgrE. ® .
csűr1 1836: „Tsór ige nintsen köz divat- bann. Ezt közönségesbbenn így mondják vastag hangonn: Tsavar, vékony hangonn pedig Tsűr” (Kassai 5: 213), de 1. csűr-csavar. J: 1. 1836: ’csavar, forgat; drehen’ (1.


csűr2
582
CKÜrhe
fent); 2. 1862: 'értelméből kiforgat; mißdeuten’ (Madách: Az ember tragédiája. Forrás 2. kiad. é. n. 80); 3. 1864: ’fonalat sodor; spinnen | pödör; zwirbeln’ (Petheő D.: Hu- szárd. 23: NSz.); 4. 1959: 'repülőgépet a szárnyak végén levő kormánylapáttal megfelelő helyzetbe állít; Querruder geben (im Flugwesen)' (ÉrtSz.).
Magyar fejlemény: a csűr-csavar ikerszónak önállósított eleme. E származtatás mellett szól az, hogy a csűr önállóan csak későbbről mutatható ki, továbbá a csűr-csavar-\iqz hasonlóan többnyire átvitt értelemben (2. jelentés) használatos. — A4, jelentés mesterséges alkotása a modern műszaki nyelvnek. — Az a feltevés, hogy elvonással keletkezett a csörlő ~ csürlő szóból, a szótörténeti adatok alapján kevéssé valószínű. A csavar és csűr kétféle hangrendjének, illetőleg a csűr1 magas hangrendűségének török forrásra való visszavezetése téves.
CzF. ® ; Simonyi: Nyr. 32: 470; Vámbéry: MBölcs. 145; EtSz. 1: 894 csavar a. ; Nyirkos: NytudÉrt. 38. sz. 81. — Vö. csűr-csavar.
csűr2 1416 U./1450 k.: ,,az a^pa z» abuza a Lvagcbè vèttetnenç” (BécsiK. 6); 1493: chyr (OklSz.); 1595: cheür (Ver. 72); 1795: csőröket gr. (Festetits Urod. Instr. 57: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: 'pajta, fedett szérű; Scheune’ * (1. fent); 2. 1595: ’szérű; Scheuer- tenne' (EtSz.). — Szí ~ös 1570: Churos kert (MNy. 62: 359).
Hazai bajor-osztrák vagy középnémet eredetű; vö. kfn. schiur (iu = ű), schür, schir ’pajta, fedett szérű’; vö. még korai úfn. scheuer, schaier stb. ’ua.’; ir. ném. Scheuer ’ua.’. — A szókölcsönzés a középfelnémet korban történt. Az s > cs változás az átvétel után, a magyarban következett be; vö. csipke1 'vadrózsa’. A magyar változatok származhatnak középfelnémet nyelvjárási változatokból, de részben magyar fejlemények is lehetnek.
Borovszky: NyK. 24: 335; Balassa: TMNy. 180; Melich: Nyr. 24: 158, AkNyÉrt. 17/4: 39 ®, MNy. 12: 313; Lumtzer—Melich: DOLw. 85 ® ; Szinte G.: NéprÉrt. 4: 1; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Hoffmann: Ethn. 70: 171, Nyomt. 36, 52, 141.
csűr-csavar 1602: „De effele tsurtsaua- rásoc vgyan hozzá illônec a papasokhoz" sz. (EsztT: IgAny. 367: NySz.); 1615: „Szuny- nyél meg enni sok cziurcziauar fósetéstul" (Zvon: PázmP. 282: NySz.); 1792: tsűrik tsavarják gr. (Őri Fülep G.: Nemz, büszk. 27: NSz.); — csír-csavar (SzegSz.). J: A) ige 1602: 'önkényesen elferdít; verdrehen’ # (1. fent). B) mn. 1615: 'értelméből kiforgatott; verdreht’ (1. fent).
Ikerszó: osztódással alakult a csavar igéből. Hasonló felépítésű ikerszó a N. gyűr- gyavar 'gyömöszöl’, gyűr-gyavar ’tördeli a kezét’ (MTsz.), bár itt — a csűr-csavar-tó\ eltérően — az előtag az eredeti. Feltehető, hogy a csűr- előtagú változat a csűr- előtagú- tól függetlenül jött létre. — Az A) jelentés kialakulása a csavar igének ’forgat’ jelentése alapján érthető: a hímező-hámozó ember így-úgy forgatja, kiforgatja a szavak értelmét; vö. 1574: „Ne tsauargasd beszédedet, hanem rouid szoual mond meg hiuatalodat" (Kulcs: Evang. 47: NySz.). Hasonló szemléleten alapul a ném. drehen, verdrehen ’csa- var; csűr-csavar’ és a lat. torquere ’csavar; értelméből kiforgat, csűr-csavar’. — Az egy adatból ismert B) jelentés később és ma is -i képzős melléknévi származékhoz kapcsolódik; vö. 1666: csur-csavari (Pós: Válasz. 164: NySz.). — Más magyarázat szerint az előtag a csörlő ’gombolyító szerkezet’ N. csüllő, csülő alakváltozatával függ össze ; vö. N. csői, csűll ’fonalat teker a csévére’. Ez azonban kevéssé valószínű.
EtSz. 1: 893 csavar a.; SzófSz. csavar a.; Horváth K.: MNy. 37: 191; Nyirkos: NytudÉrt. 38. sz. 81. — Vö. csavar.
csűrdöng^ölű 1886: „onnan túl csak úgy szólongat erre át a sok szép kalákás, csür- döngölő” (Timon S.: Éjek 121: NSz.); — csündörgölőt gr., csűrdengelő, csűrdengölőt gr., csürdöngülőt gr., csürdüngős sz. (ŰMTsz.). J: 1886: ’gyors ütemű székely tánc; Art Tanz der Sekler, (etwa) Schuhplattler’ (1. fent). — De vö.: 1873: „a székelyeknél is divatos kalákás vagy csürdönqető” (Orbán B.: Székelyföld.6: 148': NSz.).
Összetett szó: előtagja a csűr főnév, utótagja a döngöl ige folyamatos melléknévi igeneve. — A szó eredetileg az úgynevezett munkatáncok egyik fajtáját jelölte. Olyan táncot értettek rajta, amelynek az volt a rendeltetése, hogy az új csűr földjét, amelyen később a cséplcs is folyt, vagy a még egészen be sem fejezett ház földes padlóját tánccal keményre döngöljék a kalákába összehívott férfiak. E munkatáncból idővel a székely férfitáncok egyik sajátos fajtája alakult ki. A csündörgölő alakváltozat a tánc eredeti céljának a feledésbe merülése és az összetétel elhomályosulása után keletkezhetett.
Györffy I.: MsgNépr. 2: 217; Lajtha — Gőnyey: MsgNépr. 4: 68; Sándor I.: NNyv. 1: 14; Maácz L.: Ethn. 69: 6Ű9 ® .
csürhe 1767: „egy holnapig Csürhés voltam" sz. (MNy. 60: 224); 1775: Csűrhés sz. (MNy. 60: 224); 1784: „tsürhe: tfiri-biri, gíz- -gáz’’’ (SzD. 88); — csirhe (SzegSz.). J: 1. 1767: ’disznófalka; Schweineherde’ (1. fent); 2. 1784: ’apró-cseprő, értéktelen holmi; wertloses Zeug, Krimskrams’ (1. fent) ; 3. 1791: 'csőcselék, zajos társaság; Gesindel’ # (Verseghy: Kisebb költ. 82: NSz.); 4. 1808:


csütörködik
583
csütörtök
'malac; FerkeF (SI.); 5. 1838: '(piszkos) gyerek; (schmutziges) Kind’ (Tsz.); 6. 1891: ’egy fajta gyermekjáték, amit több gyermek játszik fatekével; Art Kinderspiel, gespielt mit hölzerner Kugel von mehreren Kindern’ (Kálmány L. : Szeged népe 3: 278: NSz.). — Sz: /4s 1767: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot érdemel az a feltevés, amely szerint hangutánzó keletkezésű és összefügg a csörtet családjával. — A jelentések közül az 1. lehet az eredeti. — A kaukázusi nyelvekből való származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 137; Budenz: NyK. 10: 74; Alexics Gy.: Nyr. 16: 441 ; Munkácsi: ÁKE. 197; Asbóth: NyK. 33: 119; EtSz. ® ; SzófSz.
csütörködik 1803: „Tsütörködni: tsi- peszkedni, kapaszkodni” sz. (Baróti Szabó: Tóldalék 15: NSz.); 1862: csötörködik (CzF.); — csücsörködik, csükörködik (MTsz.). J: 1803: 'csimpaszkodik; sich anklammern' (1. fent) II csükörög; 1816: „Tsükörgök: tsipeszke- dem” (Gyarmathi: Voc. 10Ó [c: 108]). J: 1816: 'csimpaszkodik; sich anklammern’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. — A csüng csügg családjával való esetleges összefüggése további vizsgálatra, hang- és alaktani tisztázásra szorul. — Nyelvjárási szók.
EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 14, 15.
csütörtök 1206: „Quoddam predium quod uulgo dicitur C’Äeturttzchyel” hn. (OklSz.); 1299: Cheturtekhel h. (OklSz.); 1303- 38: Chuturtukheï hn. (Csánki 2: 302); 1351: Chetertuk hn. (OklSz.); 1399: Chutertek hn. (OklSz.); 1405 k.: „diefiouis: ehetertek” (SchlSzj. 156.); 1477: Chewthewrthek hn. (Fekete Nagy: Trencsén 108); 1498/1630: Chÿeteùrteken gr. (MNy. 32: 53); 1506: Chotortokon gr. (VVinklK. 145); 1538: Chew- térték (PestiN. E2); 1644: csütörtökön gr. (MonOkm. 24: 214); 1660: csetörtök (Pethő: Krón. 167: NySz.); — cetertek, csëtërtëk, csitërtëk (MTsz.); cëtërteken ßr., csétértek, csütërtek, csütörtek, sëtertëk (ÚMTsz.); cső- tèrtçk (Nyatl.). J: 1206: 'Donnerstag’ * (1. fent).
Déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. cetvrb- tbkb; big. uemebpmbK; mac. vemepmoK (MRS1. 528); szb.-hv. cetvrtak, Öa öetrtak; szín. Öetrtek: 'csütörtök’. A többi szláv nyelv 'csütörtök’ jelentésű szava némileg eltérő alakú; vö.: szik, stvrtok; le. czwartek; ukr. vemeép [birtokos eset: uemeepeá]; or. uem- eépe (de N. nemeepmÓK) : ’ua.’. Mindezek a nevek tulajdonképpen ’a hét negyedik napjá’-t jelentik; etimológiailag összetartoznak a m. esetért (1. ott) szláv eredetijével. — A magyarba egy big., esetleg szín. R. *cetibrtbki> kerülhetett át. Az a lak változatok közül a csëtürtük lehet a legrégibb. A nagyszámú alakváltozat különféle labializációs, nyíltabbá válásos, hasonulásos és elhasonu- lásos folyamat eredménye. A csütörtök változat csak a 19. sz.-ban vált általánossá. — A csütörtököt mond '( fegyver )> nem sül el; < vállalkozás> nem sikerül’ (1792: Μ. Hírmondó 1: 125: NSz., de csütörtököt vet ’ua.’: 1789/1882: Dugonics: Tárházi 32: NSz.) szólás egy feltehetőleg eredetibb és kétségtelenül hangutánzó jellegű csöttöt (~ esettet) vet vagy mond ’ua.’ alapján, a szerda és péntek közötti napot jelölő csütörtök tréfás behelyettesítésével keletkezhetett.
CzF. csötörtök a.; Hunfalvy: NyK. 2: 302; Aliklosich: Nyr. 11: 120; Asbóth: NyK. 18: 385, 393, Nyr. 24: 83, Nytud. 1: 38, 4: 175; Prikkel: Nyr. 24: 178; Gódár: Nyr. 24: 228; Melich: AkÉrt. 14: 122, Szljsz. 1/2: 277 ®; EtSz. 1: 1246 I. csütörtök a.®, 1: 1248 2. csötörtök a. ® ; Losonczi: NyK. 45: 251; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 145®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Décsy: WeltSlav. 3: 380, 383, 384, 385; Bárczi: Htört.2 45, 49, 71, 148; Tagliavini: Storia 102, 488; Moór: Nyr. 88: 192; O.Nagy: Mi fán terem?2 53. — Vö. esetért.


D
dac, dacára I. dacos
daci 1898: „daczi: secunda”, „doci: daczi, dacza, elégtelen, a szekunda megrövidített da vége a diáknyelv által különösen szeretett -ci képzővel. (Ált. V. ö. analógiaként: duczi, buczi: zsemlye”, „duci: 4-es” (Dobos). J: 1898: '„elégtelen” osztályzat; Note „ungenügend” (in der Schülersprache >’ (1. fent). — Sz: ~zik [csak 6e- igekötővel]: 1898: loedaczizni sz. (Dobos).
Valószínűleg magyar fejlemény, de keletkezése vitatott. — 1. A szekunda utolsó szótagjának önállósulása, a diáknyelvi -ci kicsinyítő képzővel. — 2. Azonos a N. doca, doci, duci 'kövér; zömök, vaskos’ (MTsz., ŰM- Tsz.) vagy a N. doca ’sánta, egyik lába rövi- debb a másiknál’ (ÚMTsz.) szavakkal; bármelyik esetben a 4-es számjegy alakja lehetett a jelentés változás alapja, amikor még a négyes volt a legrosszabb osztályzat. — A diáknyelvi szóalkotás sokirányúsága, az alakváltozatoknak eléggé kötetlen keletkezésmódja megnehezíti a kérdés vizsgálatát. — Ma már elavulóban levő, diáknyelvi szó.
Vajthó: Nyr. 59: 220.
dacos 1423: „Thoma Dachos” szn. (OklSz.); 1575: „Egynyihányan a datzos urac kőzzul” (Helt: Krón. 124: NySz.); — dáccos (ÚMTsz.). J: 1. 1423:? 'ellenszegülő; trotzig I makacs; eigensinnig’ * (1. fent), 15G6: ’ua.' (Helt: Mes. 85: NySz.); 2. 1831: ’kevély; hochmütig I büszke; stolz’ (TudGyűjt. 7: 18). — Sz: ~kodik 1566: datzoskodni sz. (Helt: Mes. 85: NySz.) | ~ság 1807: Datzos- ság (Márton) ]| dac 1560: „az vra el mene dachal” (LevT. 1: 385); 1816: dacz (Helmeczi Μ.: Ért. 11: NSz.). J: 1560: 'Trotz’ * (1. fent) II dacol 1638: „sok is ha daczol, de illyen a világ” (MNy. 61: 484). J: 1638: 'trotzen’ * (1. fent). — Sz: 1838: Daczolás (Tzs.)
II dacára 1832: „A természettudósok most a politikai— zavaroknak mintegy daczára” (NyÚSz.); — dacájára (ÚMTsz.). J; 1. 1832: 'ellenére; trotz’* (1. fent); 2. 1903: 'javára, hasznára; zum Wohle, zum Nutzen’ (Nyr. 32: 521).
A szócsalád alapja, a dacos melléknév valószínűleg a dúc2 'gyürke, kinövés’ családjába tartozó -s képzős származék. A jelentésváltozásra 1. a durcás szócikkét, továbbá a duzzad családjába tartozó duzzog igét. — A dac a dacos-ból való másodlagos elvonás; alkalmilag már korábban is előfordult, elterjedése azonban a nyelvújítók szóelvonó tevékenységének következménye. A dacol aligha az alkalmilag korábban is elvont dac származéka, hanem valószínűleg a dacos alapján keletkezett a harcos : harcol, dalos : dalol stb. viszonyok analógiájára; szélesebb körű elterjedése azonban szintén a nyelvújítás korában következett be. A dacára névutó nyelvújítási alkotás, s a 19. sz.-ban szorította vissza a korábbi truccára ’ua.’ (NySz.) név- utóféleséget. — A szócsaládnak németből való származtatása nem valószínű.
CzF. ® ; Simonyi: Hat. 2: 270, Nyr. 32: 543; Szarvas: Nyr. 18: 270, 26: 17; Melich: Nyr. 26: 17; Király K.: Nyr. 26: 302; NyÚSz.; EtSz.®; Lőrincz: MNy. 22: 212®; Klemm: TörtMondt. 189, 252; Tolnai: Nyúj. 153, 206, 211;Techert: Msn. 4: 154; N. J. B.: Msn. 5: 83; Loványi: Msn. 10: 140; SzófSz. dac a. ® ; Berrár: TörtMondt. 60, 114; Bárczi: Szók.2 41; Sebestyén: Névut. 140. — Vö. dúc2, duci1, durcás, duzzad, duzzog.
dada 1585: „amis: Bába, vén kofa, ag dada”, daddátska sz. (Cal. 78, 79); 1786: da- dukák sz. (Kónyi J.: Democritus 1: 155: NSz.). J: 1. 1585: ’vénasszony; altes Weib’ (1. fent); 2. 1842: ? 'dajka; Amme’* (Em- lény 229: NSz.), 1870: ’ua.’ (Szemere B.: Utaz. Kel. 1: 126: NSz.). — Sz: daduska 1878: daduskának gr. (Pósa L.: Költ. 35: NSz.) I dadus 1896: dadussal gr. (Benedek E.: Katalin 146: NSz.).
Gyermeknyelvi eredetű. A beszélni kezdő gyermek első tagolt hangjait utánzó szavak csoportjába tartozik, amelyek részint magát a kisgyermeket, részint a kisgyermek környezetébe tartozó felnőtteket jelölik (1. a baba szócikkét). A dadog-gal csak a hangutánzás síkján függhet Össze. — Hasonló alakú és jelentésű szavak más nyelvekben is vannak;


dádá
585
dagad
vö.: rom. N. dáda '(idősebb nők megszólításaként:) néni; anyuka’; szb.-hv. dáda ’a- nyám!’, dàdija, dádilja ’pesztra, pesztonka’; szik, dada ’pesztonka, dajka’; oszm. dadï, dada ’néni; dajka; anyuka’; vö. még ang. daddy ’papa’. — A Dada hn. (vö. 1244: Csánki 2: 599) nem tartozik ide. — A dajká-ból való alakulása nem valószínű; török származtatása téves.
CzF.; Miklosich: TENachtr. 2: 99; Vámbéry: MBölcs. 149; EtSz. ® ; Horger: MNy. 32: 325; SzófSz. ® ; Bárczi: Szók.2 37. (xMa- chek: EtSIÖSl. 79.)
dáda 1874: ,,dá dá: mikor vernek vlkit” (Nyr. 3: 475). Js 1874: kisgyermeket veréssel fenyegető tréfás szó; scherzhaftes Wort zum Bedrohen eines kleinen Kindes | ’verés; Prügel’ (1. fent). — Sz: ~z 1907: dádáz (NyF. 48. sz. 61).
Hangutánzó-hangfestő eredetű gyermeknyelvi szó: részint a beszélni kezdő kisgyermek első tagolt beszédhangjait utánozza, részint azt az ütést utánzó többszöri kézlegyintést jeleníti meg, amellyel a kisgyermeket tréfásan fenyegetni szokták, hogy kikap. — Olasz származtatása téves. — Csak a bizalmas stílusban használatos gyermeknyelvi szó.
EtSz. 1: 1251 dádáz a. ® ; Körösi: MNy. 23: 473; Karinthy: iMNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Szók.2 37; Kelemen: Mondsz. 346, 362, 439, 464, 530.
dádé 1768: „Nem vezeti Dádé többé a’ Sereget” (Cig. romi. 7: NSz.); 1803: Dadók gr. (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 30: NSz.); 1812: dáde (Holosovszki I.: Kálnoki 61: NSz.); 1844: Dade (Aradi Vészi. 46: NSz.); 1856: dadé (Tóth K.: Száz. 125: NSz.); - dádó (MTsz.); dódé (SzegSz.); cigandadmafc gr., dádit gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1768: ’(öreg) cigány (tréfás vagy gúnyos elnevezésként vagy megszólításként); (alter) Zigeuner (als scherzhafte oder spöttische Benennung oder Anrede)’ (1. fent); 2. 1808: ’öreg ember (tréfás elnevezésként); alter Mann (als scherzhafte Benennung)’ (SI.); 3. 1900: ’apa; Vater’ (Jenő—Vető).
Cigány eredetű; vö.: magyarországi, romániai cig. dad, dade, dadi, németországi cig. dade, daade, dado ’apa’. A dade — és a többi magánhangzóra végződő alak is — a dad vocativusa. Keletkezésére nézve valószínűig gyermeknyelvi szó; hasonló alakú és jelentésű gyermeknyelvi szavak számos nyelvben vannak. — A magyar alakváltozatok különféle cigány formák átvételéből származhatnak, de részben lehetnek magyar nyelvbeli szócsonkítás és szóképzés eredményei is. A szó eredeti ’apa’ jelentésére eigá- nyos beszédben már 1810 tájáról van példa: „Dádé, Dádé ajjaj; oda van a’ Rajkó”
(Zolnay—Gedényi). — 1. és 2. jelentésében főként nyelvjárási, a 3.-ban argó szó.
Marko vies: Nyr. 15: 501 ® ; József fhg.: CzigNvt. 180; EtSz. 1: 1251 dade a. ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 238. (Wolf: ZigWb. 68.)
dadog; 1585: „bambalio: Pelypegetok, dadágok” [sajtóhiba dadagok h.] (Cal. 123); 1611: Dadagoc gr. (MA.); 1787: dadognak gr. (Orczy: Költ. Holmi. 174: NSz.); 1793: dá· dog (Szalkay: Pikkó 13: NSz.). J: 1. 1585: ’ akadozva beszél, hebeg; stottern’ * (1. fent); 2. 1763: ’fecseg; schwätzen’ (Adámi: Wb. 16: NSz.); 3. 1787: ’gagyog; lallen’ (M. Musa 439: NSz.) || dadri 1873: „dadri: hebegő” (Nyr. 2: 367). J: 1. 1873: ’dadogó; stotternd’ (1. fent) ; 2. 19. sz. m. f.: ’gyors beszédű, hadaró ; eintönig und rasch sprechend, blubbernd’ (ÚMTsz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a beszédhiba vagy zavart lelkiállapot folytán tökéletlenül artikulált, akadozó beszédet jeleníti meg. Hangutánzó rokonságába tartozik többek között a ’dadog, morog’ jelentésű dödörög, dödög. Hasonló, a dadogást kifejező hangutánzó szók: gagog, gagyog, hábog, mokog, vakog (Nyatl.). Eredeti 1. jelentéséből fejlődött a 3. A 2. jelentés kifejlődése érintkezésen alapulhat: a sokat és gyorsan beszélő ember szavait gyakran ugyanúgy nehéz követni, mint azét, aki meg-megakad a beszédben. — A dadri képzésére vö. : habari ’hadarva beszélő; szeles’; hadari ’szapora beszédű’ stb. (MTsz.). — A dadri nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 79, 89, 93, 96; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 23. — Vö. dödörög.
dagad 1416 U./1450 k.: „Mert a· ténger megen vala t preiaioc dsk/advala” (BécsiK. 241); — dogad (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’emelkedik; schwellen’* (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’felfuvalkodik ; sich überheben’ (BécsiK. 83); 3. 1748: ’megnő (érzelem); anwachsen (Gefühl)’ * (Fal: NE. 114: NySz.); 4. 1748: ’(levegőtől) duzzad; sich bauschen | (tömöttségtől) feszül; (von Dichte) strotzen’* (Fal. NA. 131: NySz.); 5. 1865/1895: ’(tészta) megkel; aufgehen (Teig)’ * (Jókai 28: 48: NSz.). — Sz: vány 1416 U./1450 k.: da taduanaual gr. (BécsiK. 83) I ~oz 1510: meg dagadozot vala gr. (MargL. 176) | ~ó 1807: Dagadó mn. (Márton); 1833: Dagadó fn. (Kassai l:'4O6) II dagaszt 1456 k.: „superbia infiat: da· gha^th” (SermDom. 2: 701); 1519: ffel tagaztot sz. (JordK. 34). J: 1. 1456 k.: ’(érzelem) eltölt; schwellen (vom Gefühl)’ (1. fent); 2. 1519: ’(tésztát) gyömöszöl; (Teig) kneten’ # (1. fent); 3. 1551: 'duzzaszt; schwellen machen’ (Helt: Bibi. 1: PPp 4: NySz.); 4.


dagály
586
dagonya.
1784: ’<( állat} a lábával dagasztáshoz hasonló mozdulatot végez; kratzen, kneten (vom Tiere}’ (SzD. 64); 5. 1885: ’felfúj ; aufblähen’ (Thewrewk E.: Anakreon 300: NSz.) II dagi 1953: „így született meg a cigi, cuki. . . dagi (dagadt: kövér)” (NyFK. 164). J: 1953: ’kövér; dick’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. A dag(a )- tó talán ősi hangfestő szó a finnugor korból; vö. zürj. V., Sz. dundini, P. tundini ’dagad, megdagad, feldagad’. A zűrjén szóbelseji -d képző. A zűrjén szó csak akkor lehet a magyar szavak megfelelője, ha szóbelseji n-je *?;-re megy vissza. Ez esetben a magyar szóban *η > *yk > g változást tehetünk fel. A szókezdő d talán a szóbelseji g zöngés!tő hatásával magyarázható. — Am. dagad -d kezdö-gyakorító képzővel alakult, a dagaszt -szóeleme műveltető képzőbokor. A dagi újabb alakulás tréfás-játszi képzővel, de nyilván régibb, mint a rendelkezésünkre álló adatok mutatják. — A szócsalád jelentései a feltehető ’duzzad’ alap jelentésből fejlődtek. A dagaszt 4. jelentése a 2. alapján alakult ki hasonlósági alapon. — Egyéb finnugor egyeztetése, valamint török és mongol szármázta- fúGU 4~ PXTOQ
Budenz: NyK. 6: 420, 10: 62, 18: 8, 25, 30; Vámbéry: NyK. 8: 138; MUSz. 248, 261 ® ; Donner: VglWb. 1: 113; Bálint: Párh. 8; Simonyi: NyK. 16: 261, Nyr. 53: 87; Wichmann: FUF. 11: 233 ® ; Beke: Nyr. 56: 31, 70: 160; EtSz.®; SzófSz.; Benkő: Nyr. 81: 319; Lakó: NyK. 64: 66 ®, ALingu. 12: 239; Mikola: Népr. és Nytud. 8: 23; MSzFgrE. ®. — Vö. dagály, daganat, dagonya, dágvány, deged, degesz.
dagály 1416 U./1450 k.: „latuác egdaga- los nèmzètêt mëden émbe^i nèmzèt èllèn vizza való tçîuénéckèl éltèttètvên” sz. (BécsiK. 76); 1456 k.: daghalÿoffagh sz. (SermDom. 2: 344); 1512 k.: „Akar myne kys haragoth : Es zyuebel dagalth: fele barat- yaual mutath” (WeszprK. 126); 1513: daga- yo[[agnae sz. (NagyszK. 397); 1592: dagály- lyos sz. (Cis. L4: NySz.); — gagájjos sz., gagalyos sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’gőg; Hochmut ] kevélység; Stolz’ (1. fent); 2. 1519 k.: ’harag; Grimm’ (DebrK. 233); 3. 1755: ’a tengervíz emelkedése; Flut’ * (Haller L.: Telemakus 2: NSz.); 4. 1763: ’daganat; Geschwulst’ (Adámi: Wb. 16: NSz.); 5. 1793: ’fellengzős stílus; Schwülstig- keit’ (Kazinczy: Ozmondok: Az olv. 1: NSz.); 6. 1807: ’feldomborodás; Aufwölbung’ (Márton). — Sz: ~os 1416 U./1450 k.: 1. fent I ~osság 1456 k.: 1. fent | ^oskodik 1456 k.: daghalofkcdikh (SermDom. 1: 386).
Származékszó: a dagad, dagaszt szócsalád önállóan nem élő dag- alapszavából a cselekvés eredményét jelölő -ály névszóképzővel alakult; vö. akadály, apály, aszály. Lehetséges azonban az is, hogy a dagályos melléknévi forma az eredetibb, és a dagály ebből való elvonás. — A legrégibb ránk maradt adatok jelentése a dagad ige szintén igen korai ’gőgösen viselkedik, gőgös’ jelentéséhez kapcsolható. A 3. és 5. jelentés nyelvújítási. A 4. kései felbukkanása kétségessé teszi azt a nézetet, amely szerint ez volna az eredeti.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 59; Halász: Nyr. 8: 343 ®; Balassa: NyK. 19: 156; Simonyi: TMNy. 499; EtSz. 1: 1252 dagad a. ® ; Tolnai: Nyúj. 47, 205; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 21; D. Bartha: Szóképz. 83. — Vö. dagad, fardagály.
daganat 1531: „Hogy az daganath ky tythkon meg nem wrwofoltathatyk nylwan kel megh Igazwlny” (ÉrsK. 227), de 1. daganás; 1778: daganat (Rácz S.: Orv. tan. 1: 186: NSz.). J: 1. 1531: ’fájdalmas duzzadás; Geschwulst’# (1. fent); 2. 1751: ’kidudoro- dás; Ausbauchung’ (Bíró Μ.: Comitia. B4: NSz.); 3. 1757: ’dagály; Flut’ (Bertalanffi P.: Világ 119: NSz.). — Sz: ^os 1764: daganatos (Kollárics J.: Philothea 262: NSz.) II daganás 1348: ? „insulam Daganas vocatam” hn. (OklSz.); 1566: „Látuán a pásztor az oroszlán lábába a daganást” (Helt: Mes. 107: NySz.). J: 1566: ’daganat; Geschwulst’ (1. fent) II daganag 1456 k.: „quia ex generantur inflatuae: daganagh” (SermDom. 2: 441); 1512 k.: dagonagot gr. (WeszprK. 87); 1533: daganak (Murm. 864.). J: 1456 k.: ’daganat; Geschwulst’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Közös igei alapszavuk azonos a dagad, dagaszt szócsalád dag- alapszavával, illetőleg ennek mozzanatos -n képzős *dagan ~ *dagon igei származékával. Ebből a daganat a cselekvés eredményét jelölő -at képzővel, a daganás és a daganag a hasonló funkciójú -ás, illetőleg -ag képzővel alakult. — A NySz.-ban a Dorn- Κ. 265-ról idézett daganatok alak helyesen daganagok. — A daganag és daganás elavult szó.
MUSz. 248 ® ; Simonyi: NyK. 17: 47, 49, TMNy. 381, 385, 477; Budenz: NyK. 18: 218; EtSz. 1: 1253 dagad a.®; Szinnyei: NyK. 46: 163; Beke: Nyr. 57: 30; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 69. — Vö. dagad.
dagaszt, dagi 1. dagad
dagonya 1831: ,,Dagonya: marha által felvert sár” (TudGyűjt. 7: 75). J: 1831: ’<állatoktól felvert} sűrű sár; Suhle’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a dagad, dagaszt családjába tartozik. Nyilván összefügg az azonos jelentésű dágvány szóval is. — Nyelvjárási szó.
EtSz.®; Bátky: NéprÉrt. 29: 71, 72; Mészöly: MNy. 46: 324. — Vö. dagad, dágvány.


dágrvány
587
dákó
dágrvány 1786: „Dágvány: kátyó, szikkadó sükeres sár” (Baróti Szabó: Vers-koszorú 3: 147: NSz.); 1788/1953: dagványnak gr. (Batsányi: ÖM. 1: 16: NSz.); 1887: dhágo- vány (Borúth E.: Próza 14: NSz.). J: 1786: 'ragadós, mély sár; klebriger, tiefer Schlamm' (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a dagad, dagaszt családjába tartozik. A szóvég a cselekvés eredményét jelölő -vány képzővel (vö. ásvány, járvány) lehetne azonos. Nyilván Összefügg az azonos jelentésű dagonya szóval. — Nyelvjárási szó.
Mészöly: MNy. 4: 414, 46: 324, ÓmSzöv. 208; EtSz.®. — Vö. dagad, dagonya.
dajka 1359:? ,,Quidam Jobagio Paulus nomine dictus Deyka” szn. (OklSz.); 1380 k.: ,,nutrix: daica (KönSzj. 4.). J: 1. 1380 k.: 'csecsemő szoptatására, gondozására alkalmazott nő; Amme’# (1. fent); 2. 1847: az anya vagy nagyanya megszólításaként; als Anrede der Mutter oder Großmutter (Erdélyi: Népd. és mondák 2: 6: NSz., 1. még SzegSz.). — Sz: ^41kodik 1519 k.: daycalccd- nek gr. (DebrK. 559) | ~ság 1527: daykafa- gaat gr. (ÉrdyK. 530) | ~1 1600: daíkalása sz. (MNy. 42: 77); 1723: dajkálván sz. (Csúzi: Típ. [o: Síp.] 504: NySz.).
Deli vagy nyugati szláv eredetű; vö.: big. dóüKd 'dajka'; szb.-hv. dojka 'emlő; tőgy' (SRS1. 140), Kaj dojka 'dajka'; szín, dojka 'ua.'; cseh R. dojka 'ua.'; szik, dojka ’ua.; fejőstehén'; vö. még ukr. Kárp. άόύκα ’daj- ka; a fejés ideje’ (Csopci 75); megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. A rom. dóied 'dajka' a déli szláv nyelvekből, közelebbről valószínűleg a bolgárból származik. — A szó 2. jelentése a magyarban fejlődött ki. — Perzsa jövevényszóként való magyarázata téves.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 309, 316 ®, 2: 470; Steiner: Nyr. 2: 315; Miklosich: Nvr. 11: 161®; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 51; Munkácsi: Ethn. 5: 74; Vámbéry: MBölcs. 109; Szinnyei: MNy. 12: 251; EtSz.®; Moór: Nyr. 60: 62; SzófSz. ; Gáldi: DictKlein. 123; Kniezsa: SzlJsz. 146®, NyK. 65: 98; Cioranescu: DiccEtRum. 295; Tamás: UngElRum. 289.
dajna 1666: „Haj vén Sámbár dajna, sokszor meg-dermettél te úgy eddig” (Pós: Válasz. 72: NySz.); 1858: danának gr. (Jósika Μ.: Uderszki 4: 142: NSz.); — dajla (MTsz.). J: 1. 1666: ’testes nőszemély; dickes Frauenzimmer’ (1. fent); 2. 1830 e.: ’ellomposodott vénasszony; schlampiges altes Weib’ (Kisfaludy K.: Munkái 6: 27: NSz.); 3. 1862: ’dologtalan, piperéskedŐ nő; untätige, putzsüchtige Frau’ (CzF.); 4. 1868/1896: ’szajha; Dirne' (Jókai 49: 137: NSz.). — Sz: rólkodik 1810: Dajnálkodom gr. (Simái Kr.: Vszót. 2: 93: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Ha sikerülne igazolni az eddig csak egyetlen szóbeli közlés alapján nyilvántartott 'dajka, szoptató nő' jelentést (Gáldi: Szótir. 238), abban az esetben további vizsgálatot érdemelne az a feltevés, hogy a szik, dojna 'fejős' szó átvétele, s így a dajka etimológiai családjába tartoznék. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
Halász: Nyr. 7: 153; Miklosich: Nyr. 11: 161; Balassa: UngRev. 5: 281; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 620 ® ; Gáldi: Szótir. 238.
dajnál 1700 k.: „Jobb a Kolyikás s . . . a fetsegŐ szájnál, Mert a’ ritkán poszog, e’ szaporán dajnál” (MNy. 28: 318);^ — dáináll (SzamSz.); dajnol, dajnároz sz. (ŰMTsz.). J: 1700 k.: ’kornyikál; plärren | gajdol; grölen’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. doiní 'népdalt énekel vagy játszik'; vö. még rom. N. dai- naéscu (LexBud. 162), dainâléçte (Gáldi: DictKlein. 124): 'dúdol’. A román ige &doina 'bánatos román népdal' származéka; ez vitatott, esetleg szláv eredetű. — Am. dajnál közvetlen forrása talán inkább a rom. E. ddinaí, s nem az ir. rom. doini. A magyarba a román igék általában -ál végződéssel lépnek át; vö. pl. m. szokctál ’számítgat, fontol’ (MTsz.). A dajnol változat kialakulásában esetleg a dalol -o-ja is közrejátszhatott. — Erdélyi, szatmári és bihari nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 30: 42 ® ; Damian: NyF. 67. sz. 19; EtSz. ® ; Blédy: Infl. 38; Gáldi: DictKlein. 124®; Bárczi: Szók.2 122; Márton: NylrK. 6: 280. (Cioranescu: DiccEtRum. 295.)
dák 1760: „Tertulliánus iráfából úgy látfzik, hogy volt már [kereszténység] a’ Sarmatáknál, Dákufoknál, Stzitáknál” (M- Ny. 63: 102); 1795/1922: „Arról jő, a melyről a dákok [lábjegyzetben: „azaz: Dácusok” / földére A seythák bajuszos tábora bétére” (Csokonai: ÖM. 2/1: 38). J: A) fn. 1760: ’az ókori Dácia lakosa; Daker, Dazier’ (1. fent). B) mn. 1823/1897: 'Dáciával, a dákokkal kapcsolatos; dakisch, da zisch’ (A. Székely S.: Székelyek Erd? 95: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. Dacus [többes sz. Daci] 'az ókori Dácia lakosa’. Végső forrása bizonytalan; talán egy dák δαος ’farkas’ köznévre megy vissza. E magyarázat szerint a dákok ’farkasok’-nak nevezték volna magukat. — A magyarban elmaradt a latin népnév us végződése; vö. dán, gót, szláv stb.
Gesztesi: NyF. 62. sz. 28; EtSz.®. (Kerényi: MNy. 28: 280.)
dákó 1790: „én pedig B . . .t eggy szál dákóra hívtam-ki” (Kazinczy: Orpheus 1: 74: NSz.); 1800: Tákó (Márton); 1846: takó (MNy. 34: 325). J: 1. 1790: ’a biliárdgolyó lökésére használt rúd ; Billardstock' (1. fent) ;


dák o s
588
dali
2. 1900: ’hímvesszŐ; männliches Glied’ (Jenő—Vető).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném. Dako ’biliárdgolyó lökésére használt rúd’ ; ez a sp. taco ’ua.’ átvétele. A német nyelvterület többi részén a franciából származó Queue használatos a biliárddákó neveként. — Am. dákó ~ tákó alak változatok az osztrák zöngétlen szókezdő d kétféle átvételéből adódnak. A szó 2. jelentése a magyar tolvajnyelvben jött létre tréfás név- átvitellel.
Munkácsi: NyK. 17: 71; Lumtzer—Aleli eh: DOLw. 85 ® ; Gombocz: MNy. 22: 206 ® ; Jokl: Szinnyei-Eml. 19; EtSz. ® ; Bárczi: MNy. 28: 95 ® ; Gáldi: MNy. 34: 325.
dákos 1448: „Vnum dacos in wlgo aureatum” (OklSz.); 1491: Dacus (OklSz.); 1529: Dákos (Nyr. 13: 228). J: 1. 1448: ’egy fajta rövid kard, tőr; Art kurzes Schwert, Degen’ (1. fent); 2. 1564: ’hímvesszŐ; männliches Glied’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2:316).
Bizonytalan eredetű. Talán összefüggésbe hozható a végső forrásában tisztázatlan sp. daga; prov. daga; fr. dague; ol. daga, nápolyi ol. daca: ’egy fajta (rövid) tőr’ szóval; vö. még ang. dagger; ném. Degen: ’ua.’. A szó magyarba kerülésének és alakulásmódjának körülményei vizsgálatra szorulnak. A 2. jelentés kialakulása tréfás névátvitel eredménye. Az 1763: dák ’tőr’ (EtSz. dákos a.) elvonás a dákos-bó\. — Am. gyak 'szúr, döf’ igével való összekapcsolása téves. — Kihalt szó.
CzF.; Schuchardt: Nyr. 18: 529, ZRPh. 15: 111; Körösi: O1E1. 30; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 14; EtSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43.
dakszli 1800: „Takszli, Tatskókutya: Canis vertagus, der Dachshund” (Márton); 1877: dakszli (Ágai A.: Porzó tárca 1: 83: NSz.); — tákszli (Jankó: BNépr. 295); dakli (ÉrtSz.). J: 1800: ’tacskó; Dackel, Dachsel’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. daksl, dakl ’borzeb, tacskó’, vö. még ir. ném. Dachsel, Dackel ’ua.*. Ezzel etimológiailag összefügg a m. tacskó is. — A magyar változatokban a d ~ t az osztrák zöngétlen szókezdet kétféle átvételéből, a li a szótagképzŐ J magyar nyelvi feloldásából származik. — Kissé bizalmas stílusértékű szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 85 ® ; Jankó: BNépr. 295; EtSz. ® ; Horger: MNy. 24: 272. — Vö. tacskó.
daku 1867: „Jó kedvvel vetette föl fejét, . . . kopottas . . . dakujából” (Tolnai L.: A nyomorék: 5: NSz.). J: 1867: ’ködmönféle meleg kabátka; Pelzjacke | rövid télikabát; kurzer Wintermantel’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Eredetileg talán báránybőrből készült rövid kabátot jelentett, később bármilyen téli kabátot. Az anyagára vonatkozó adatok azonban nem adnak elég fogódzót a szó eredetének eldöntéséhez. — A dóAzt-val való származásbeli kapcsolata nem valószínű, török származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Herman: Pászt. 211; EtSz. ® ; Bátky: NéNy. 2: 189, MsgNépr. 1: 329, 418; [A szerkesztőség kérdés — felelet rovata:] NéNy. 2: 220, 3: 80, 238, 239, 289, 290; Zoltai: Ethn. 49: 91.
dal 1. dalol
dal- dalevezo 1405 k.: „amplufter: dal eueje” (SchlSzj. 768.); 1585: dal euezo (Cal. 1072). J: 1405 k.: ’kormánylapát ; Steuerruder I evező; Riemen, Ruder’ (1. fent) | dalgúzs 1585: „decemscalmus: Tiz dal gúsos” sz. (Cal. 290); 1604: „Dalgús: Scalmus” (AfA.). J: 1585: ’a hajóborda felálló vége, amelyhez az evezőt gúzsolták; Spitze des Spants, woran das Ruder mit einer Wiede befestigt wurde’ (1. fent).
A dal- elő tagú összetételek előtagja talán német eredetű; vö. középaln. dolle ’evező- szeg, evezővilla’, kfn. dol-kiste ’egy fajta láda a hajón’. Az ir. ném. Dolle ’evezőszeg, evező- villa’, illetőleg a Dollbord ’hajópárkány’-féle összetételek előtagja az alnémet nyelvjárásokból való. A m. dal- német származtatásának főleg az a nehézsége, hogy földrajzi okok miatt egyedül a középfelnémetre gondolhatunk átadóként, ott viszont a szóra mindössze egy emlékből van adat. — AN. daloz ~ dalaz ~ dallaz ’gúzson oldalt evez’ (először 1825: dallazni: EtSz.), dalladzó leakasztható evező’ (MTsz.) arra mutat, hogy valamikor önállóan is élhetett egy ’evezőszeg, evező villa’ jelentésű m. *dal; a 18. sz. végén feltűnő dal ’evezŐlapát’ (először 1784: Dal: SzD. 17) azonban valószínűleg másodlagos, szótárírói elvonás az összetételekből. — A dal- előtagnak az oldal-b6\ való magyarázata, a toll alakváltozataként való fölfogása, valamint török és mongol származtatása téves. — Elavult szók.
Szarvas: Nyr. 17: 28, 81; Ballagi: AkÉrt. 3: 75; Gombocz: AlNy. 3: 155, BTLw. 215; Kovács Márton : Nyr. 39:300; EtSz. 1: 1260 2. dal a. ® ; Pais: I. OK. 12: 267; Bíró: M- Ny. 62: 327 ®. (Kluge: EtWbJ9 137.)
dali 1611: „Dali: Infignis, Celebris” (MA.). J: 1. 1611: ’délceg; stattlich | ékes; schmuck’ (1. fent); 2. 1736: ’rövid szárú < lábbeli > ; kurzschäftig < Fußbekleidung >’ (OklSz. Pótl. deli-csizma a.); 3. 1903: ’hitvány, semmiházi; niederträchtig, nichtswürdig* (NyF. 9. sz. 27).


dalia
589
dalmahodik
Szóvegyülés eredménye: a deli és a dalia keveredéséből keletkezett. 1. és 2. jelentése a deli jelentéseivel egyezik. 3. jelentése az 1.-ből alakult ki gúnyos használatban. — A 15—16. sz.-i emlékekben előforduló Dali szn. (1453: TörtTár. 1882. 530; 1. még MNyTK. 86. sz. 30) nem tartozik ide. — 2. jelentésében elavult, 1. és 3. jelentésében székely, csángó nyelvjárási szó. A székely nyelvjárásokban a daliveres Tarkabarka’ (1863: MTsz. deli-vörös a.) összetételben is él.
Szarvas: Nyr. 14: 561; Szily: Adal. 382; Horger: MSzav. 40®; EtSz. 1: 1261 dalia a.®; Kniezsa: SzlJsz. 147; [NSz. szerk.:] Nyr. 84: 193; Grétsy: Szóhas. 35; [MEtSz. szerk.:] MNy. 58: 408. — Vö. dalia, deli.
dalia 1545: „kegelmed ezt montha wol- na hogy nem Akarna kegelmed, hogÿ delÿak Laknanak a wag legenek ha warafba” (RM- Ny. 2/2: 58); 1568: daliakra gr. (Mel: SzJán. .458: NySz.); 1801: dáliája gr. (Nyr. 84: 194); 1862: dalják gr. (Szász K. —Hugo: Száz. leg. 44: NSz.). J: A) fn. 1. 1545: ’katona, harcos; Krieger’ (1. fent); 2. 1594: ’rövid szárú csizma; Halbstiefel’ (MNy. 61: 114); 3. 1621: ’délceg férfi; stattlicher Mann’ * (MA. Delia a.); 4. 1784: ’pompás öltözet; feierlicher Anzug’ (SzD. 18). B) mn. 1651: ’délceg; stattlich’ (Zrínyi: ASyr. 212: NySz.). — Sz: /4s 1695/1751: Daliáson gr. (Hall: HHist. 3: 59: NySz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. délija ’merész fickó, fenegyerek; R. harcos, hős katona; (török) testőr’ (SRS1. 124); vö. még: big. deAÚn ’féktelen, szilaj legény, fenegyerek; hős’ (BKE. 1: 234); mac. de Alija ’ua.’ (RMJ. 1: 132). E déli szláv szavak az oszmán-törökből származnak; vö. oszm. deli ’esztelen, Őrült; szilaj, vad, heves; R. a nagy- vezír bosnyák vagy albán testőre’. — Am. dalia az eredeti deZid-ból hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A jelentések közül az A) 3. az A) l.-bŐl, a B) pedig az A) 3.-ból alakult ki. Az A) 2. jelentést vö. a deli A) 1. és B) 2. jelentésével. Az A) 4. jelentés dalia- ruha-féle összetételből vagy a daliás melléknévből vonódhatott el.
Budenz: NyK. 3: 472, 6: 55; Miklosich: TE. 1: 46, Nachtr. 2: 101; Szarvas: Nyr. 14: 561®; Simonyi: MNyelv.1 1: 115; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 30; Kúnos: AkÉrt. 9: 61, Nyr. 54: 126; Gombocz: Módszt. 19; Horger: MSzav. 40®, 62, MNy. 21: 201; EtSz. ® ; Végh: Adal. 67; {Szerkesztőség:] Msn. 5: 128; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 175; Kniezsa: Szljsz. 146®; Grétsy: Szóhas. 35®, 54. (Machek: EtSIÖSl. 83.) - Vö. dali, deli.
dália 1844/1895: ,,rózsák, narancsok és dahliák között sétálhatni” (Petőfi 5: 6: N- Sz.) ; 1845: dáliák’ gr. (Jósika Μ.: Szív. rejt. 2: 210: NSz.); 1857: dáhlia (Abonyi L.: Regék 2: 147: NSz.); - dálja (ŰMTsz.). Js 1844/1895: ’Dahlie’ * (1. fent); szakny. ’Dah- lia (georgina) variabilis’.
Nemzetközi szó; vö.: ang. dahlia; ném. Dahlie; sp. dalia; fr. dahlia; qt. dánun: ’dália’. A Mexikóból a 18. sz. végén Európába került s itt először 1805-ben a berlini növénykertben kivirágzott növényt Andreas Dahl (1751 — 1799.) svéd botanikusról nevezték el. — A magyarba feltehetőleg a latin növénytani szaknyelvből vagy — latinosított végződéssel — a németből került át.
(Skeat: EtDict.4 153; Dauzat: DictÉtFr.7 227; Hellquist: SvEtOb.3 1: 132; Mar- zell 2: 24; Corominas: DiccCrítEt. 2: 105; Kluge: EtWb.19 119.)
dalidó 1833: „Dáli-bú: (Poson Várni.) Chorea rusticorum, vide Bál” (Kassai 1: 410); 1852/1857: dalidó (Losonczy L. : Költ. 2: 151: NSz.); 1860/1894: dálidójára gr. (Jókai 15: 155: NSz.); 1862: dálibó (CzF.). J: 1833: ’táncmulatság; Ball, Tanzfest’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű, a dáridó- nak szóhasadással elkülönült változata. Hangalakja a zajos, zenebonával járó mulatozás hangjelenségét, illetőleg hangulatát fejezi ki. Étimológiailag összefügghet a N. dáré ’dáridó’ szóval is. A dáridó-hoz viszonyított r l váltakozás a magyarban gyakori. A dalidó végződésváltozatai játszi képzésre mutatnak. — A 19. sz. második felében vált irodalmi nyelvi szóvá; ma régies színezetű.
Zolnai Gy.: Nyr. 47: 181; EtSz. 1: 1277 dáridó a.®; Tolnai: MNy. 21: 92; SzófSz. dáridó a. ® ; Hadrovics: I. OK. 10: 143, ZSIPh. 29: 16. — Vö. dáré, dáridó.
dalma 1872: „Dalma: töltelék. Dalmás káposzta: töltött káposzta” (Nyr. 1: 135). J: 1872: ’káposztatöltelék; in Kohlblätter eingerolltes Füllsel’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű, esetleg más balkáni nyelvek közvetítésével; vö. oszm. dolma Tizses hússal töltött káposzta vagy szőlő- levél’ (< : oszm. dől- ’tölt’) ; vö. még: big. N. doAMŐ; szb.-hv. R. dolma; albán R. dolma; rom. N. dúlma; újgör. ντολμάς: Töltelék; töltött káposzta vagy töltött szőlőlevél’. A török nyelvekből származik az or. N. daAMá, dyAMá, dypMá ’ua.’ is. — A székely nyelvjárások elavult szava.
Patrubány: Nyr. 11: 18; Gombocz: MNy. 1: 256, 4: 36; EtSz. ® ; Kakuk: OszmJsz. 100®. (Vasmer: RussEtWb. 1: 327.)
dalmahodik 1817: ,,láta ... az Ég Kari- májánn Dalmahodó Hegyeket” sz. (Fazekas Μ.: Lúdas 5: NSz.). J: 1. 1817: ’domborodik; sich erhöhen | emelkedik (hegy, domb); sieh erheben (Berg, Hügel)’ (1. fent); 2. 1833:


d almát
590
dalol
’kövéredik ; fett werden | testesedik ; dick werden’ (TudGyűjt. 10: 77). — Sz: ~ott 1842: dalmahcdott ’testes’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. — A tele családjával való rokonítása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Sirnonyi: TMNy. 457 ; Körösi: Nyr. 12: 500, 57: 9; Versényi: Ethn. 28: 163; EtSz.
fiaimat 1405 k.: „dalmachia: dalamath [or^aga]” (SchlSzj. 547.); 1773: ,,a’ Dalmaták, Horvátok, Tótok és Erdélyiek . . . némely szokásokban a’ mi törvényünktől kű- lômbôznek” (Verbóczi: Törv. 510: NSz.); 1799: Dálmátákat gr. (Molnár J.: Könyvház 12: 358: NSz.); 1803: dalmat (EtSz.); 1808: Dalmát, Dolmát (Sándor 1.: Sokfele 12: 224: NSz.); 1893: delmaták gr. (PallasLex. 4: 865). J: A) fn. 1405 k.: ’dalmáciai ember; Dalmatiner’ # (1. fent). B) mn. 1804: 'Dalmáciával és lakosaival kapcsolatos; dalmatinisch’ * (Molnár J.: Könyvház 22: 163: NSz.).
Latin eredetű; vö. h. lat. Dalmata [többes sz. Dalmatae] ’dalmát ember’ ; vö. még lat. Dalmatae, Delmatae [többes sz.] ’az ókori Dalmácia illír lakói’. Végső soron egy illír törzs nevére megy vissza. — A magyar alakváltozatok közül a dalmata az egyes számú h. lat. Dalmata átvétele. A dalmát alak a többes számú h. lat. Dalmatae-WA keletkezett végződéscseré vei : h. lat. Dalmatae > m. állmát ok s ebből dalmát egyes szám. A R. dalamat a dalmát-\)6\ jött létre az lm mássalhangzó-kapcsolat feloldásával. A delmata forrása a lat. Delmatae. — Minthogy Dalmácia lakosságának nemzetiségi hovatartozása a történelem folyamán változott, a m. dalmát is különféle nemzeti- ségűekre vonatkozhat: a) horvátokra (vö. 1808: Sándor L: Sokféle 12: 224: NSz.; ez a jelentése a h. lat. Dalmata-n&k is, vö. 1585: Cal. 286); b) ókori illírekre (vö. 1872: Rákosi J.: Shaks. Cymb. 59: NSz.); c) a kihalt dalmáciai újlatin nyelvet beszélőkre (vö. 1960: ÚjMagyLex. 2: 10).
Gombocz: MNy. 4: 365; Melich: NyK. 39: 19; EtSz.®. (Staszewski: SlowGeogr.2 65; Nikonov: KrTopSl. 114.)
dalol 1604: „Daloloc: Modulor, Cano” (MA.), de 1. dal; 1694: danoló sz. (Felv2: Sch- Sal. 26: NySz.); 1748: danulták gr. (Fal: NA. 140: NySz.); 1759: dallották gr. (Gusztim: Üdv. mannája 824: NSz.); 1786: danlással sz. (Pétzeli: ílenriás 165: NSz.); 1789: danla- nisz. (MNy. 61:342); — danú (NyF. 40. sz. 55); danó (OrmSz.). J: 1604: ’singen’# (1. fent). — Sz: ~gat 1788: danolgatna gr. (Μ. Musa 246: NSz.) || dal 1211: ? „Ilii sunt ioubagiones Tubus Dolus Beke Gentus Horo- gus” sz. szn. (OklSz.); 1416: ? Dalus sz. szn. (OklSz.); 1556: ,,Az Móré László dallyára akarnak minket is fogni” (MNy. 2: 132);
1604: Dal (MA.); 1787: dali (Nyr. 1: 46); 1795: danlcddal gr. (Gvad: Időt. 156: NySz.); dan (MTsz.). J: 1. 1211:? \rendszerint egyszerű, rövid) énekelt szöveg; Lied’ # (1. fent), 1556: ’ua.’ (1. fent); 2. 1572: ’énekes- madár hangadása; Vogelsang’ * (KBécs. B3: NySz.); 3. 1604: ’dallam; Melodie' (1. fent); 4. 1777 k.: ? ’egy fajta lírai műfaj; Art lyrisches Gedicht’ # (Tóth Farkas: Lantos dal 1: NSz.), 1786/1890: ’ua.’ (Kazinczy: Lev. 1: 118: NSz.). — Sz: ~os ? 1211 : szn. (1. fent); 1779: dallos-szúnyogok mn. (Fábián J.: Term. hist. 210: NSz.) | ~nok 1823 e.: dalnok (NyÚSz.) I ~árda 1844: dalárda (NyÚSz.) I ~lam 1844: dallamosságot sz. (Nagy lg.: Magy. titk. 6: 28: NSz.); 1845 e.: dallam (NyF. 76. sz. 14) | ~lamos 1853: Dallamos (NyÚSz.) II danograt 1548: „De ha iobor palaßkiokban ôc danogatnac” (Tinódi: Cronica k[6]). J: 1548: ’dalolgat; lustig vor sich hinsingen’ (1. fent) || «lana 1793: „lakodalmi danák” (MNy. 61: 342); 1796: danajjokra gr. (Karádi: Uránia 5: NSz.); 1803: dana (Márton Lied a.); 1803: dannyait gr. (NyF. 14. sz. 15); — danu (MTsz.). J: 1. 1793: ’igénytelen énekelt szöveg; anspruchsloses Lied | korhely nóta; ausschweifendes Lied’ (1. fent); 2. (796: ’dallam; Melodie | dallamos zaj; melodisches Getön’ (1. fent); 3. 1881: ’énekes madár hangadása; Vogelsang’ (Boross Μ.: Élm. 205: NSz.). — Sz: Zzik 1855: danázol gr. (Vajda J.: Béla 29: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a viszonylag halkabb és mélyebb hangú, a dúdolásnál tagoltabb, rendszerint szövegmondó éneklést fejezhette ki. A hangutánzás síkján összefügg a dinom- dánom, távolabbról a dúdol, dong, dunnyog stb. szavakkal. Hasonló alakú hangutánzó szavak más nyelvekben is vannak; vö. pl. rom. doinâ, N. daina ’dal’ (vö. dajnál). A da- nol ~ dalol változatok időbeli viszonya a hangutánzó jelleg miatt sem tisztázható ; ennek a magyarban egyébként gyakori váltakozásnak azonban az igeképző -l hatására történő hasonulásos-elhasonulásos oka lehet. A szócsalád névszói ^tagjai a kifejező szavakban szokásos igei-névszói párhuzam alapján is kifejlődhettek az igei tagok mellé; vö. dob : dobol, csepp : csepeg stb. ; de esetleg másodlagos elvonások is lehetnek az eredetibb danois dalol igékből. A dalos korai személynév! adatai — amennyiben valóban ide tartoznak — középkori énekmondókra vonatkozhatnak. A dal a nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe, s több új képzett szónak szolgált alapjául. — A szócsaládnak a tanul családjával való rokonítása, valamint iráni, kaukázusi, mongol, török és örmény származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 138; Budenz: NyK. 10: 73, 116; Bálint: Párh. 8; Simonyi: AkNyÉrt. 14/8: 9, Nyr. 32: 475 ® ; Szarvas:


dáma
591
dámvad
Nyr. 17: 27; Munkácsi: ÁKE. 209; Halász: NyK. 33: 147; Balassa: MNy. 5: 32; Simái: MNy. 6: 221 ; EtSz. ® ; Horger: NyK. 46: 304, MNy. 38: 195; Tolnai: Nyúj. 142, 159, 210; SzóiSz. ; P. Balázs: Nyr. 85: 253; B. Lőrin- czy: NytudÉrt. 33. sz. 47, 55; Horpáesi: MNy. 61: 341 ®. — Vö. dínomdánom, báty- tyúdal.
dáma 1698: ,,Értem édes szívem kegyelmed levelébűl, hogy micsoda szállása vagyon, s dámák is bűvön vannak” (KárOkl. 4: 590); — 1888: dám (Parlaghy: Kártyajátékok 94: NSz.); — dámo (NyF. 34. sz. 77). J: 1. 1698: ’úrnő, hölgy; Herrin, Frau von vornehmer Herkunft’# (1. fent); 2. 1788: ’nőalakot ábrázoló kártyalap; Dame als Kartenblatt’ (Horváth A.: Hol-mi 1: 176: NSz.); 3. 1792 e./1892: ’szajha; Hure’ (Ráday G.: ÖM. 60: NSz.); 4. 1796: ’dámajáték; Damespiel’ (Csokonai: Diétái Múzsa 57: NSz.); 5. 1897: ’egy fajta tekebábu; Art Kegelpuppe’ (Nyr. 26: 315). — Sz: ^-zik 1796: dámázók sz. ’dámajátékot játszik’ (Csokonai: Diétái Múzsa 57: NSz.); 1847: dámázni sz. (Csapó D.: Nemz. dal. 59: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. R. (17. sz.) dama ’úrnő; szajha, szerető, metressz; hölgy’; vö. még ir. ném. Dame ’ua.; ostáblakő; ostábla, dámajáték ; dáma mint kártyalap; királynő mint sakkfigura’. Az első német változat az olaszból, a második a franciából való; vö.: ol. dama ’úrnő; dámajáték, ostábla’; fr. dame ’ua.; dáma mint kártyalap; királynő mint sakkíigura’. Az olaszba a franciából került át. A fr. dame a lat. domina ’úrnő, háziasszony’ (< : domus ’ház’) folytatása, s végső fokon etimológiailag összefügg a m. dóm, dominál, dominium, dominó1, dominó2, madám eredetijével. Más nyelvekbe is átkerült; vö.: ang. dame ’hölgy; stb.’; or. dáMa ’hölgy’. — A magyar szó 1—4. jelentése a németből származik ; az 5. a német ’királynŐ mint sakkfigura’ jelentés alapján fejlődhetett ki.
Körösi: Nyr. 15: 409, O1E1. 30; Szily: Száz. 38: 814; Horger: NytAl.1 187; EtSz. ® ; Kertész: Nyr. 57: 104; D. Éltes: FrSz. 49; Végh: Adal. 65; Bárczi: Frjsz. 35, Szók.2 100; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43 ® ; Horváth: MNy. 49: 403 ® ; Gáldi: Szótir. 239. (Öhmann: NeuphilMitt. 52: 19; Striedter-Temps: DLwSkr. 113; Kluge: EtWb.19 120.) — Vö. dóm, dominál, dominium, dominó1, dominó2, madám.
damasz 1656: ,,Végy . . . égetet Domofz tsontyát” (Cseh: OrvK. C 6); 1662: damaszok gr., domasz (Lipp: Cal. 1, 42: NySz.); 1753: damász (Lippai: Posoni kert. 509: NSz.). J: 1. 1656: ’nagyobb testalkatú sertésfajta; Art großgewachsenes Schwein’ (1. fent);
2. 1792: ’vadkan; Keiler, Wildeber’ (Fejer: Argenis. 2: 120: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. domuz, N. domus ’disznó’. A törökből való a szb.-hv. N. domuz ’lépfene; disznó’ ; albán domús disznó’ ; rom. N. domúz ’ua.’ is. — A magyar alak változatok a magánhangzók nyíltabbá válásának eredményei. A 2. jelentés az 1. alapján, keletkezett. A szó etimológiailag azonos az Anonymusnál előforduló Thonuzoba (An. 57.) személynév előtagjával; ennek az összetett személynévnek a jelentése ’vad- disznó-apa’. — À 17 — 19. sz.-ban sem volt általános használatú szó, később teljesen elavult.
Miklosich: TENachtr. 2: 104; EtSz. ® ; Halasi Kun: MNy. 34: 302; Kakuk: Oszm- Jsz. 101; Bárczi: Szók.2 79; Ruzsiczky: MNy. 56: 184 ®.
damaszt 1533: „Purpura damascena: Damascus” (Afurm. 2017.); 1774: „Damask abrosz” (MNy. 60: 224); 1788: damastokból gr. (Decsy: Osmanografia 1: 107: NSz.); 1790: damaska, damazkát gr. (Gvad: FNót. 79: NySz.); 1795 k.: damasz (Takáts R.: Told. B. v.: NSz.); 1818: Damisz (Mokri: Manuf. 421: NSz.); 1846: damaszttal gr. (Császár F.: Besz. 2: 42: NSz.); — damas (MNy. 45: 341). J: 1533: ’saját színével mintázott kelme; Damast’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. damask; h. korai úfn. damasch, damaskh, tamaschk (SoprOkl. 2/6: 213, 262), korai úfn. damask, damast, ir. ném. Damast; fr. damas; ol. damasco, dama· sto; cseh damásek: ’damasztszövet’. Damaszkusz Szíriái város nevéből(vö.: k. lat. Damascus; fr. Damas; ol. Damasco: ’Damaszkusz’) keletkezett; a damasztszövet, illetőleg készítési módja ugyanis Damaszkuszból származik. — A magyar alak változatok többszörös átvétel eredményei. Közvetlen forrásként a középkori latin, a korai újfelnémet, az olasz és a francia jöhet számításba. A köznyelvi damaszt a németből való.
Miklosich: TENachtr. 2: 102; Körösi: ÓIÉI. 30; Lumtzer—Melich: DOLw. 85; EtSz.®; Balassa: Nyr. 63: 34; Karinthy: MNvTK. 73. sz. 39; Csefkó: Nyr. 73: 19; N. Kakuk: MNy. 50: 77 ®, Nyr. 79: 226. (Krueger: EigGatt. 13; Kluge: EtWb.19 120.)
dámvad 1533: „Auleum habens effigium Dari Wad et cerui” (OklSz.); 1568: „33 Bclÿn vadath ag daan wadak kewgeth tartottam vona” (MNy. 55: 424); 1748: dám vadat gr. (GyÖngyD: KJ. 373: NySz.). J: 1533: ’a szarvasnál kisebb, az Őznél nagyobb, páros ujjú kérődző állat; Damwild’ (1. fent) ; szakny. ’Dama dama’.
Német mintára alkotott részfordítás; vö. ném. Damwild ’dámvad’; vö. még ném.


dán
592
dánguba
Damhirsch ’ua/, Dambock ’dámbak’, Dam- geiß 'nőstény dámvad’. E német szavaknak egyébként önállóan is megvolt Dam-, R. dan-, dann- előtagja latin eredetű; vö. lat. damma, dama ’dámvad, zerge, Őz, gazella’. A latinba talán a keltából került át; vö. óír dam 'Ökör’, dam allaid ’szarvas’ (tkp. ’vad ökör’). — Ám. dámvad előtagjának közvetlenül a latinból való származtatása téves. — Főképpen állattani és vadászati műszó.
Kovács: LatEl. 12, 58; Melich: Nyr. 24: 158 ®, MNy. 6: 118; Lumtzer—Melich: DOLw. 85; EtSz. 1: 1264 1. dám a. ® ; Horger: MNy. 24: 119; SzófSz.; Kiss: StudSl. 1: 410, Nyr. 83: 498. (Kluge: EtWb.19 120.)
dán 1559: ,,mene á Dánotokra” (Szék: Krón. 116b); 1604: Danufoc gr., Danoc gr. (MA. Dáni a.); 1790: Dánusokkal gr. (Gvadányi: Tör. háb. 10: NSz.), Dán (MNy. 6: 318). J; A) fn. 1559: ’dán ember; Däne’ # (1. fent). B) mn. 1790: ’Dániával, a dánokkal kapcsolatos; dänisch’ # (MNy. 6: 318).
Latin eredetű; vö. lat. Danus [többes sz. Dani] ’dán ember’. Végső forrása az óész. germ. Danir [többes sz.] ’a dánok, a dán nép’ [tkp. ’erdŐlakók’; vö. ném. Tanne ’fe- nyő’]. — A magyarban elmaradt a lat. us végződés; vö. arab, avar2, dák, gót, szláv stb.
Simái: MNy. 6: 318; Szily: MNy. 7:31®; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 217; Melich: MNy. 36: 154, 155, 156; SzófSz. (Vasmer: RussEtWb. 1: 328 JJáHUR a.; Partridge: Or. 139; Staszewski: SlowGeogr.2 65.)
dana 1. dalol
dancs 1602: ? „Dancs Mihály. Jobbágy” szn. (OklSz.); 1771: ,,a’ vásott és tűzről pattant gyermekböl-is bolondot, dantsot tsi- nál” (Székely A.: Gyerm. név. 48: NSz.); 1801: Donts (PPB.); 1861: dáncsoskcdni sz. (Λί-E. Kalend. 34: NSz.). J: A) fn. 1. 1771: ’tisztátalan személy; unreine Person’ (L fent); 2. 1784: ’tisztátalanság ; Unreinheit’ (SzD. 18); 3. 1865: ’szitok; Fluch’ (Nyulassy A.: Kátyol. 217: NSz.); 4. 1940: \csapatjátékban) az ellenfél valamely játékosa ellen elkövetett szabálytalanság; Foul, Regelverstoß’ (Msn. 9: 34). B) mn. 1801: ’tisztátalan; unrein | mocskos; schmutzig’ (1. fent). — Sz: ~os 1779 u.: dantsosságot sz. (Miháltz L: Major 2: 73: NSz.); 1807: Dantsos (Márton) I ~ol 1953: dancsol (Országh: MAngSz.).
Román eredetű; vö. rom. danci 'cigány- gyerek, purdé'. Ennek forrása a cig. den ói 'adj nekem valamit’. A jelentések közül az A) 1. a román szó ’cigánygyerek’ jelentéséből jött létre azon az alapon, hogy a régi társadalomban a putrikban élő, kóborló cigány- gyerekkel a tisztátalanság képzetét asszociálták. Az A) 2. és a B) az Á) 1.-ből, a többi az A) 2.-bŐl fejlődött. Az A) 4. a sportnyelvi fault tudatos magyarításának köszönhető. — Az A) 4. jelentésben a sportnyelv használja; melléknévként erdélyi nyelvjárási szó.
EtSz.; Dráganu: Dac. 4/2: 1553 ® ; Graur: BL. 2: 148®; [Szerkesztőség:] Msn. 9: 34; Szabó T. A.: ErdMúz. 45: 183; Blédy: Infl. 39®; Gáldi: Szótir. 239; Ruzsiczky: KazTájsz. 213®.
dandár 1554: „Dandarra vitezóc be fém oklelenec Mert keueffen arra elegec nem lónec Chyac hatul iarockal őc harczot kez- denec” (Tinódi: Cronica n 2); 1592: dondár (Cserényi: PersF. 18: NySz.). J: 1. 1554: ’derékhad ; Gros, Hauptteil eines Heeres I tartalékhad; Reservetruppe’ (1. fent); 2. 1761: ’egy fajta tűzfegyver; Art Feuerwaffe’ (Telek J.: Bát. Hav. 32: NSz.); 3. 1763: ’több zászlóaljat, ezredet magában foglaló nagyobb katonai egység, brigád; größere Truppenabteilung, Brigade’ * (Adámi: Wb. 17: NSz.); 4. 1767: ’zászló; Fahne' (PPB.); 5. 1793: ’(a munka) legnehezebb, legnagyobb rész(e); schwierigster, größter Teil (der Arbeit)’# (Μ. Merkurius 535: NSz.); 6. 1882: ’idény; Saison’ (Nyr. 11: 477).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb-horvát közvetítéssel is; vö. oszm. dümdär 'hátvéd’ ; — vö. még: szb.-hv. R. dündar 'ember- tömeg’, Kaj. R. dondár 'sereg; derékhad; zászló’; szín. R. dondár 'sereg’. A török szó a perzsa dom-där, 'hátvéd, utóvéd’ átvétele. Az irodalmi dümdär alak mellett a törökben * dümdär, *domdär, illetőleg *dundâr, *dondár változat is élhetett. — A magyar szó elsődleges jelentése 'hátvéd, tartalékhad’ lehetett; ebből alakulhatott a ’derékhad’ ’brigád’ jelentés, s a ’derékhad’-ból névátvitellel az 5. és 6. jelentés. A 4. talán a szerb-horvátból származik. A 2. kifejlődése nincs tisztázva.
Vámbéry: NyK. 8: 188; Miklosich: TE- Nachtr. 2: 105; EtSz. ® ; Sági: MNy. 22: 350 ® ; Kniezsa: NyK. 49: 349; SzófSz.; Perjés: Száz. 97: 427; Grétsy: NyelvmLev. 97.
danguba 1865: „Wartgeld: danguba, heverőbér, várakozási dij. Azon pénz, melyet a hajó vontat ók akkor kapnak, ha a kész, rakodott hajóval, a hajóbirtokos v. rakod- tató kedvéért várakoznak” (Kenessey: Hajózási műszót. 111); 1876: dángubáz sz. (Nyr. 5: 471); 1882: Dángoba (Nyr. 11: 43); - Danguválunk sz. (Nyr. 61: 96); dangova (Tanos 370); dángova (SzegSz.). J: 1. 1865: ’hajó vontatók stb. számára fizetett várakoz- tatási díj ; Wartegeld, das den Treidlern usw. gezahlt wird’ (1. fent); 2. 1876: ’lebzselés, naplopás ; Lungern, Nichtstun’ (1. fent, 1. még SzegSz.); 3. 1893: ’a hajó veszteglése (kedvezőtlen időjárás stb. miatt); Liegezeit eines Schiffes (bei Unwetter usw.)’ (xVLTsz.). — Sz: /4z 1876: 1. fent.


dankasirály
593
dar ah
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. dánguba ’idővesztegetés, időpocsékolás; várakoztatás! díj ; naplopó [tkp. ’a nap vesztegetése’] (SRS1. 118); vö. még: big. demyöa (BKE. 1: 238); mac. demyöa (MRS1. 87): ’idővesztegetés; időpocsékolás; várakoztatás! díj’. — A magyar alakváltozatokban a v ~ b ingadozás talán korábbi ß ejtésre mutat. A jelentések közül a 3. és valószínűleg az 1. is a szerb-horvátból származik. Az 1. esetleg jelentéstapadással is keletkezhetett egy dángubapénz (1953: Nyr. 77: 113) ösz- szetétel alapján. A 2. jelentés a 3.-ból fejlődött. — Duna—tiszai hajós műszó.
Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15 ® ; EtSz. ® ; B. J.: Nyr. 61: 96; Varró: Nyr. 61: 134; Kniezsa: SzlJsz. 147 ® ; Kiss: Nyr. 82: 375.
dankasirály 1901: „A Dankasirály egyéb neve: dunai halászmadár, nagy halászmadár” (Herman 0.: Madarak haszn. 211: NSz.). J: 1901: ’fehér sirályfajta; Lachmöwe’ (1. fent) ; szakny. ’Larus ridibundus’. — De vö. 1801/1898: „Dankák kavarognak úszással a vizen” (Bessenyei: Természet Világa 349: NSz.); — tanga (xMTsz.).
Összetett szó. Előtagja ismeretlen eredetű. Ügy látszik, hogy az összetételt Herman Ottó alkotta meg akkor, amikor megismerte a Bessenyeitől használt danká-t, és értesült róla, hogy Szabolcs megyében az idősebb emberek még ismerik ezt a szót. Ô honosította meg az összetételt a madártani szaknyelvben is. — Állattani műszó.
Herman: Nyr. 26: 182 ®, Mad. 309; EtSz. 1: 1271 danka a.®.
danogat, danol I. dalol
dara 1522: ? „Gregorius Dara'’ szn. (MNyTK. 86. sz. 28); 1545: „Semle darat Pogaczat” (OklSz. zsëmlye-dara a.); 1824: derelo sz. (Edesi Gergely 30: NSz.); 1872: dérálni sz. (NépkGy. 2: 261); — dora (Nyr. 29: 172); D'éráj (MNy. 7: 427). J: 1. 1545: ’szemcsós, a lisztnél durvább őrlemény; Grießmehl, Schrot’ * (1. fent); 2. 1590: ’apró jégszemekké fagyott csapadék ; Graupelregen’ # (Kár: Bibi. 1: 536: NySz.); 3. 1893: ’őrölt, szétporlasztott kőzet; Griesel’ (PallasLex. 4: 33; de vö. 1862: daraércz ’ua.’: CzF.). — Sz: /41 1565: Daralt sz. (Mel: Sám. 53: NySz.) J 1831: Darás (Kreszn.).
Ötörök eredetű; vö. CC. tari; csag. tarly; oszm. dán; kirg. tarü: ’köles’ ; csuv. tira ’kenyér; mag, gabona’ (Sirotkin); hasonló szók még számos más török nyelvben is. Mindezek alapszava valószínűleg a tart- ’megművel’ ige. — A magyarba került ótörök alak *tariy lehetett; ez esetben a t > d zöngésülés magyar fejlemény; vö. dug, dörzsöl stb. A magyar szó aránylag kései előfordulása miatt azonban d kezdetű, későbbi török alak átvételére is gondolhatunk. A szóvég alakulására vö. m. csipa < tör. *öapay, m. eke < tör. ekey. Eredeti jelentése ’köles’ lehetett; 2. és 3. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A 2. jelentésre vö. ném. Graupe ’dara, árpakása’ : > ném. Graupel ’daraeső’.
Vámbéry: NyK. 8: 138, MBölcs. 149; Budenz: NyK. 10: 80; Munkácsi: NyK. 18: 85; Kúnos: Nyr. 13: 369; Gombocz: MNy. 3: 155®, BTLw. 68, 165, 172, ÖM. 2/1: 94; Németh: Nyr. 41: 453, VoprJaz. 12/6: 131: Melich: MNy. 12: 214; EtSz.®; Fekete: Zárh. 14, 21; SzófSz.; Bárczi: RNyj. 6; Molnár N.: Növ. 11; IlliÖ-SvityÖ: VoprJaz. 12/6: 44. — Vö. deredarál.
darab 1270/1387: „Unum berch Darab- heg dictum” hn. (OklSz.); 1305: dorobus sz. szn. (OklSz.); 1395 k.: „fragmétum: darab" (BesztSzj. 1277.); 1598: derdbol sz. (Erasm: Erk. 50: NySz.); - dorob (MTsz.). Js 1. 1270/ 1387: ? ’rész; Teil | töredék, törmelék; Bruchstück’ * (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1644: '(azonos fajta tárgyak stb. közül) egy példány, egy önálló egész; Einzel- stück, Stück’* (LevT. 2: 299); 3. 1708: ’fo- nalnak, fonásra kerülő szösznek egy bizonyos mennyisége; eine gewisse Menge von Garn oder Spinnfaser’ (PP.); 4. [főleg jelzői használatban] 1738: ’bizonyos hosszúság(ú), tartandó), nagyság(ú), kiterjedés(ű) (idő, terület, távolság); eine gewisse Länge, Dauer, Größe, Ausdehnung (habend) (Zeit, Gebiet, Entfernung)’ * (Mikes: TLev. 170); 5. 1762: ’kötet; Band’ (Mátyus I.: Diaet. 1: 9: NSz.); 6. 1786: ’dűlő; Flur’ (II. József rendel, adózás felosztásáról 6: NSz.); 7. 1789: ’színda- rab; Theaterstück, Schauspiel’* (MNy. 5: 454 Darab a. a 2. idézet); 8. 1792: ’falka, csorda; Herde’ (SzD. Falka a.); 9. 1803/1892: ’zenedarab; Musikstück’# (Kazinczy: Lev. 3: 98: NSz.); 10. 1832: ’ügydarab; Aktenstück’ (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 158: NSz.); 11. 1875: ’ivadék, sarjadék; Abkömmling, Sprößling’ (Nyr. 4: 176); 12. 1959: 'munkadarab; Werkstück’ (ÉrtSz.). — Sz: — os 1305: szn. (1. fent); 1416 U./1466: darábofocgt. (MünchK. 113) [ -ol 1372 U./1448 k.: Dereb- lefdarabZa/*balol sz. (JókK. 131); 1560 k.: le daraboltatotthsz. (GyöngySzt. 3342.) ; | —ócska 1585: Darabotska (Cal. 758) | —ka 1594: ezüst- darabkát [kétes hitelű szövegkiadásból] gr. (OklSz. Pótl.); 1769: darabka (Telek J.: Korona 303: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovén vagy szlovák eredetű; vö.: szín, dröb 'darabka, törmelék, hulladék; zsigerek, belsőség’, V. dröb ’dara’ (Fiiszár 21); szilt, drob ’darab- ka, apró rész’, droby [többes sz.] ’belsŐség, aprólék (mint étel)’ (Hvozdzik 1: 195); vö. még: cseh R. drob ’darabka, törmelék’, cseh 38 Történeti-etimológiai szótár


darabont
594
darabont
drob [főleg többes sz. : droby] 'aprólék (mint étel)’; le. drób 'baromfi, aprójószág’; or. ápoőb 'sörét; törtszám; törmelék’; megfelelő szó — részben eltérő jelentéssel (vö. big. 6χλ dpo6 ’tüdő’, vépeH dpoŐ ’máj’) — a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy szláv R. drobö 'apró rész, darabka, törmelék’ került át. Az egy-egy adatban szereplő drab (1575: Helt: Krón. 1: NySz.), durab, dorab (1585: Cal. 134, 579) esetleg sajtóhibából keletkezett, s így nem tekinthető valódi alak változatnak. A 2—12. jelentés az eredeti 1.-ből fejlődött. A 2., 7., 9., 10. és 12. jelentés kialakulásában a ném. Stück ’darab; stb.’ megegyező jelentései is közre játszhattak. Az a kérdés, hogy a m. darabol a m. darab származéka-e vagy pedig egy hasonló szláv ige (vö.: óe. szí. drobiti; szb.-hv. drobiti; szín. drobiti; szik, drobií; or. dpoőúmb: 'darabol, aprít, zúz stb.’) átvétele, csupán tüzetes szótörténeti vizsgálattal tisztázható. — A R. dereb ’apró rész, törmelék’ (1. 1405 k.: SchlSzj. 1871.) a diribdarab (1. ott) ikerszó R. derebdarab változatából önállósulhatott, s aligha külön átvétel a szláv nyelvekből; vö. big. dpeő ’ gyapjúhulladék, len- vagy kender- pozdorja; hulladékgyapjú’ (B'blgT'blkReÖ.2 159); f.-szorb drjebina sz. ’apró rész, törmelék’, drjebenc sz. 'darabka, morzsa' (Jakubas 95). — A darab török származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 316®, 10: 116; Vámbéry: NyK. 8: 138, MBölcs. 149; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Miklosich: Nyr. 11: 161®; Alexics: Nyr. 16: 441; Asbóth: NyK. 33: 112; Simái: MNy. 5: 454; Horger: MSzav. 146, MNy. 23: 131; Simonyi: Nyr. 43: 5, AkNyÉrt. 23/3: 12; Bonkáló: ArchSIPh. 36: 471, 472; EtSz.®, 1: 1319 derëb a. is; Tagliavini: RÉtH. 6: 32; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 124; Kniezsa: SzlJsz. 147®, NyK. 65: 98; KisE.: StUnBB. 1958. 1: 146, 148; Moór: Slavica 2: 58; Király: LRom. 13: 563. — Vö. dirib-darab.
darabont 1439: „Centum pedites stipendiarios wlgo drabant” (MNy. 3: 464); 1472: Darabanth szn. (OklSz.); 1509: Dara- bonth szn. (OklSz.); 1522: Garabant szn. (MNyTK. 86. sz. 35); 1533: Drabont (Murm. 2298.); 1548: garabontoknak gr. (OklSz.); 1552: garaban (RMNy. 2/2: 97); 1554: gra- bant (MNy. 61: 484); 1565: grdbontokat gr. (Mei: Sám. 468: NySz. 1:536 drabant a.); 1716: Darabontokat gr. (Merei: Nep. Szt. Ján. 34: NSz.); 1895: darabonczot gr, (Ágai A.: Vizen 1: 311: NSz.); — trabant (RévaiLex. 5:^ 300); darabáncnak gr., darabásznak gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1439: 'gyalogos katona; Fußsoldat’ (1. fent); 2. 1533: 'testőr; Leibwächter I kísérő, csatlós; Gefolgsmann’ (1. fent); 3. ;1757: 'mellékbolygó; Mond eines Planeten, Satellit* (Bertalanffi P.: Világ. 33: NSz.); 4. 1796: 'megyei vagy városi hajdú;
Komitats-, Stadtheiduck’ (Μ. Merkurius. 462: NSz. ; 1. még CzF. darabant a.) ; 5. 1885: ’min- denes férficseléd; Dienst junge, Knecht’ (Nyr. 14: 287); 6. 1909: ’a Fejérváry-kormány (1905 — 6.) tagja, híve, közege; Mitglied, Anhänger, Funktionär der Fejérváry-Regierung (1905 — 6.)’ (Bp. Hírlap 1909. szept. 14: NSz.); 7. 1912: 'képviselőházi teremőr; Türsteher in dem Abgeordnetenhaus’ (RévaiLex. 5: 300).
Vándorszó; vö.: ném. Trabant ’testőrző csatlós; mellékbolygó’; ol. trabante ’alabár- dos, darabont; csatlós’; rom. R. dorobán}, ddrábán(t) ’testŐrkatona ; (főleg az Egyesült Fejedelemségekben) gyalogos katona; (Erdélyben) udvari legény’; szb.-hv. Sto R. barabanat, Ca R. drabant, Kaj R. drabant, grabant ’porkoláb, pribék’ ; cseh drabant ’testŐr; poroszló, hajdú’; megfelelő szó számos más európai nyelvben is. Végső forrása bizonytalan. Talán a németalföldi (ma belgiumi) Brabant tartomány nevével függ össze; vö.: k. lat. brabantiones 'brabanti zsoldosok; kószáló rablógyilkos banda’; fr. brabançon ’brabanti zsoldos’. Lehetséges, hogy a magyarországi német telepesek *brabant- nak hívták a város katonáját, azaz annak a fegyveres erőnek a tagját, amelyet a városnak az országos haderőbe kellett kiállítani, vagy amely otthoni karhatalmul szolgált. Eszerint a magyarba a hazai németség nyelvéből kerülhetett. A magyarban a *brdbant- beli b — b el hasonulásával egyrészt drabant, másrészt grabant jöhetett létre. E magyarázat szerint a szó a magyarból terjedt át a többi nyelvbe, talán Zsigmond (1361 — 1437.) magyar és cseh király, német-római császár magyar testőrző vitézei révén. Azok a kísérletek, melyek a szó etimologizálásakor a németből, a csehből vagy éppen az oszmántörökből, perzsából indulnak ki, nem meggyőzők. — A magyar alak változatok közül a trabant a németből, a darabonc, darabász a románból való. A 2. jelentés az eredeti 1.- ből, a 4. a 2.-ból, az 5. a 2.-ból vagy a 4.-ből fejlődött. A 3. jelentés a lat. satelles ’csatlós; mellékbolygó’, ném. Trabant ’ua.’ alapján, jelentésátvétellel keletkezett. A 7. jelentés a 4. alapján alakult ki az 1904. nov. 18-i házszabályrevízióval kapcsolatosan, gúnyos szóhasználatban; az ellenzék ugyanis erőszakosságnak jelentette ki azt, hogy a képviselőház elnöksége a rend fenntartását teremőrökkel akarta biztosítani. A 6. jelentés az előbbin kívül azzal is összefügg, hogy Fejérváry Géza korábban a magyar dara- bonttestŐrség kapitánya volt. — A garabonciással való etimológiai összefüggése kevéssé valószínű. — 3. jelentésében elavult, az 5.- ben erdélyi nyelvjárási szó. Többi jelentésében történeti tárgyú művek használják.
CzF. darabant a.; Miklosich: TE. 1: 46; Alexics: Nyr. 16: 441; Balassa: Nyr. 16: 18;


daraszol
595
dárda
Szarvas: Nyr. 19: 342; Melich: Nyr. 23: 472, NyK. 25: 248; Takáts: AkÉrt. 19: 325, 327, 328; EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 19; Lovas: MotsHong. 154; Góbi: NyK. 48: 260; Gáldi: MNy. 35: 162; SzófSz.; Márton: ErdMúz. 49: 231; Kniezsa: Szljsz. 621 ® ; Kluge: EtWb.19 785; Pais: MNy. 56: 166 ®; Tamás: UngElRum. 301.
daraszol 1767: „Doroßolni: Le viter fubigere paftino. fchaben, das Kraut nur obenhin abhacken” sz. (PPB.); 1771: Da· roszlás sz. (Ventzel: Juhtenyésztés F 3b: NSz.); 1794: daraszolni sz. (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 361: NSz.); 1833: G araszolni sz. (TudGyűjt. 10: 77); 1839: taraszol (MTsz.); — döröszöl, duruszol, dürüszöl, garacal, garacol, karaszol (MTsz. 1: 385, 427); dara· szál (ÚMTsz.). J: 1. 1767: \kerti utat, szőlőt) kapával gyomtól, gaztól megtisztít, sarabol; (einen Gartenweg oder Weingarten) mit Hacke entkrauten | a földet sekélyen fölkapálja; die Erde leicht umhacken’ (1. fent); 2. 1838: 'szőlőt másodszor kapál; Wein zum zweiten Male behacken’ (Tsz.); 3. [taraszol] 1839: '(szalmát, zsúpot) széttereget; (Stroh, Schaub) ausbreiten’ (1. fent); 4. [duruszol, dürüszöl] 1878: ’(sarat) lapáttal felváj ; (Schlamm) mit Schaufel aufrühren’ (Nyr. 7: 42); 5. [dürüszöl] 1886: 'tologat (pl. trágyát le a hídlásról); schieben, verschieben (z. B. Mist vom Schweinekoben herunter)’ (Nyr. 15: 575); 6. [döröszöl, dürüszöl] 1890: ’dörzsöl; reiben | horzsol; streifen’ (Nyr. 19: 527); 7. [garaszol] 1893: ’elmaradt szénát vagy szalmát (gereb- lyével vagy villával) összehúzogat; zurückgebliebenes Heu oder Stroh (mit Rechen oder Gabel) zusammentragen’ (MTsz. 1: 386.).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a dörzsölés, horzsolod ás, súrlódás közben keletkező hangot jeleníthette meg. Alak változatai is a hangutánzóhangfestő szavakban szokásos sajátságokat mutatják. A hangutánzás, illetőleg részben a hangfestés síkján esetleg rokonságban lehet a dörzsöl családjával, továbbá más nyelvjárási szavakkal: görözdöl, gürüzdöl 'horzsol, súrol, karcol’ (MTsz.) stb. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1275 daraszol, 1411 döröszöl, 2: 1030 garac, 1050 garaszol és 1056 garatol a.; Fekete: Zárh. 19, 21; Gáldi: MNy. 39: 366.
i
darázs 1286: ? ,,duas terras Daras castr’ de Zolÿm, et Sÿpig vduornicorum uocatas” hn. (MHH. 2: 29); 1395 k.: „Veípís: dara$t\ (BesztSzj. 1147.); 1405 k.: daras (SchlSzj 1731.); — d'érázs, dorázs (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’a méh vei rokon, fekete-sárga csíkos rovar; Wespe’ * (1. fent); 2. 1950 k.: 'méh; Biene’ (Nyatl.) ; szakny. darazsak ’Vespidae’.
Ismeretlen eredetű. A szóvégi hang eredetileg s lehetett. Az első közszói adatban valószínűleg tárgyragos forma van, nem alakváltozat. A tő régen változatlan volt, s a nyelvjárásokban néhol ma is az. — A szó a szaknyelvben megfelelő jelzőkkel többféle hártyásszárnyú rovar neveként szerepel. — Hangutánzó tőből való magyarázata kevéssé valószínű, finnugor egyeztetése és mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 9; Wichmann: FUF. 11: 231; Horger: MNy. 10: 116, NyK. 46: 307, SzegFüz. 1: 248; Melich: Szily-Eml. 33; EtSz. ® ; Színnyei: Berzeviczy-Eml. 225; SzófSz.; Végh: Békés 9, 38; Török: MNy. 51: 332; Fokos: NyK. 61: 56 ® ; Lakó: NyK. 64: 63 ; MSzFgrE. ® .
dárda 1554: ,, Mégis egyket meg δ léc dardaual” (Tinódi: Cronica S4); 1585: Dárda (Cal. 134); — dordádat gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1554: 'hajító, szúró fegyver; Speer, Lanze’ * (1. fent); 2. 1883: '4 — 5 cm hosszú, termŐ- rügyben végződő termővessző alma- és körtefákon; 4—5 cm langer Trieb mit Fruchtauge an Apfel- und Birnbäumen’ (Mendlik — Király: Növények élete 95: NSz.). — Sz: ,08 1560: dardaf mn. (RMNy. 2/2: 168); 1574: fn. ’dárdával felfegyverzett katona’ (RMKT. 4: 191); 1844: ’szolgadiák’ (Kuthy L.: Munk. 5: 146: NSz.).
Vándorszó; vö.: sp. dardo; fr. dard; ol. dardo; szb.-hv. dárda; szín. V. dárda (Et- Sz.); le. dard, darda: ’(hajító)dárda’. Végső forrása a frank *daroß ’ua.’; vö.: angsz. darád; óész. germ. darradr; ófn. tart: ’ua.’. A franciából terjedt el, de elterjedésében valószínűleg a k. lat. darda, dardus ’ua.’ is szerepet játszott. — Hangtani kritériumok híján a magyar szó közvetlen forrását nem lehet meghatározni. Átadó nyelvként elsősorban az< olasz jöhet számításba: olasz eredetű katonai eszköznevek magyarba való átvételére vö. trombita, lándzsa, bombarda stb. ; a szóvégi ol. o > m. a megfelelésre vö. ol. pallio > m. pálya, ol. sparago > m. spárga növény név stb. Vehettük azonban a szót például a középkori latinból is. — Am. dárda 2. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A dárdás származék ’szolgadiák’ jelentése valószínűleg a debreceni kollégiumi diáknyelvben alakult ki: a szolgadiákok dárda alakú rúdon hordták a főzőasszonyok- tól az ételes üstöket, edényeket. — Az 1231: Dardaz szn. (OklSz.) ide tartozása erősen kétes. — Néhány szláv nyelv megfelelő szava valószínűleg a magyarból való; vö. pl. szb.- hv., szín., cseh, le. darda ’ua.’.
Szarvas: Nyr. 12: 531; Balassa: Nyr. 16: 18®, 109; Halász: Nyr. 17: 300; Schuchardt: ZRPh. 15: 97; Körösi: O1E1. 30, Nyr. 55: 69; Gombocz: MNy. 7: 425® ; Simonyi: Nyr. 43: 386; Hóman: RÉtH. 2: 163; Ét-


dáré
596
daru
Sz. ® ; SzófSz. ® ; Kniezsa: MNy. 38: 342, NyK. 65: 98; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 35; [Szerkesztőség:] Nyr. 76: 157; Moór: MNy. 52: 218; Hadrovics: StudSl. 9: 6; Tamás: UngElRum. 289. (Wartburg: FEW. 3: 16; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1212; Machek: EtSIÖSl. 80; Corominas: Breve- Dicc. 196.)
dáré 1851: „Hej kivannak a parádi Fris dári menyecskék” (Remény 1: 342: NSz.); 1875: dárés sz. (Nyr. 4: 330); 1898: dáré (Nyr. 27: 412); — dáre (ŰMTsz.). J: A) mn. 1851: ’csinos, kackiás; hübsch und gefallsüchtig I mulatós; vergnügungssüchtig’ (1. fent). B) fn. 1898: ’dáridó; Trinkgelage’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. A dáridó és dalidó családjába tartozhat, de az összefüggés alaki vonatkozásai nincsenek egészen tisztázva. Azt sem lehet eldönteni, hogy a dáré melléknévi vagy főnévi jelentése volt-e eredetibb. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1277 dáridó a.; Hadrovics: I. OK. 10: 143, ZSIPh. 29: 16. - Vö. dalidó, dáridó.
dáridó 1837: „Dáridó: zajos mulatság” (Beke K.: Vegyes Táj sz. 4: NSz.); 1877: dari- dós sz. (Agai A.: Porzó tárca 2: 62: NSz.); — dáridomb (Ethn. 17: 156); dáridombó (Nyr. 42: 142). J: 1837: ’Zecherei, Trinkgelage’ * (1. fent). — Sx: ~zás 1857: dáridózást gr. (Hegedűs L.: Czig. adom. 90: NSz.) | ~zik 1862: dáridóz (CzF.).
Hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja a zajos, nagy zenebonával járó mulatozás hangmegnyilvánulásait, illetőleg hangulatát jeleníti meg. Összetartozik a dalidó- val és alkalmasint a N. dáré ’dáridó’ szóval is. A dáridomb, dáridombó változat elsősorban a domb hatását mutató népetimológiás alakulás; létrejöttében azonban a tombol, dombér oz ’ zaj osan mulat, tivornyázik’ hatása is közrejátszhatott. — Szláv származtatása nem valószínű.
EtSz.; Tolnai: MNy. 21: 92; Fekete: Zárh. 19; SzófSz. ® ; Hadrovics: I. OK. 10: 143, ZSIPh. 29: 16. - Vö. dalidó, dáré.
daróc 1349: „De panno darouch” (OklSz.); 1493: darocz (OklSz.); 1604: Darótz (MA.). J: A) fn. 1. 1349: ’durva, vastag, nemezszerű posztó; Flaus, Fries’ # (1. fent); 2. 1560 k.: ’kankószűr, zeke; Art Bauern- mantel, Friesrock’ (GyöngySzt. 4499.) ; 3. 1763: ’pokróc; Kotzen, Decke’ (Adámi: Wb. 17: NSz.). B) mn. 1853/1894: ’goromba, durva; grob, derb’ (Jókai 4: 204: NSz., de vö. 1785: darótzos sz. ’ua.’: Lethenyei —Plutár- kus: Apopht. 279: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Kevéssé valószínű feltevés szerint német jövevényszó, és egy adatszerűén ki nem mutatott középfelnémet kori baj.-osztr. *growej tuch ’durva posztó, daróc’ (tkp. ’szürke posztó’) szókapcsolat első tagjának átvétele; vö. szász Sz. R. gro tuch ’ua.’ (NytudÉrt. 50. sz. 70). — A jelentések közül az A) 1. az eredeti; a többi a daróc fn. jelzői használata során alakult ki. — A szláv nyelvekből való származtatása téves. A szb.-hv. daróoac ’durva posztó, daróc; ebből készült ruha; R., N. lópokróc’ (SRS1. 117), N. doröc ’egy fajta kabát, zeke’ (EtSz. 1: 1278 1, daróc a.); rom. E. durú$ ’ua.’ a magyarból való. A bizonytalan jelentésű m. R. daróc foglilkozásnév (1. 1263 — 70: Kniezsa: SzlJsz. 623 daróc 2. a.) szláv eredetűnek látszik, de a daróc posztónévhez nincs köze.
Budenz: NyK. 6: 302; Miklosich: Nyr. 11: 161; Munkácsi: NyK. 17: 110; Alexics: Nyr. 16: 442; Asbóth: Nytud. 1: 186; EtSz. 1: 1278 1. daróc és 2. Daróc a. ® ; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 622 daróc 1. a. ® ; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 69 ® ; Krajéovié: PoéSlovDejín. 238; Tamás: UngElRum. 309.
daru 1298/1365: ? „Magister Salomon filius Nicolai de Darow” hn. (ÁUO. 10: 325); 1347: Darasag sz. hn. (Csánki 1: 133); 1367: doruostQ sz. hn. (OklSz.); 1368: Daruastou sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „grus: daru” (BesztSzj. 1166.); 1515: daro (LevT. 2: 2); 1807: daru (Márton); 1833: Darv (Kassai 1: 414); — dçru, dçrukk, dëru, doru, gyaru (ŰMTsz.). J: 1. 1367: ’hamuszürke színű, gólya alakú gázló madár ; Kranich’ * (1. fent) ; 2. 1856: ’emelőgép; Kran’ * (Jókai: Μ. nép adom. 214: NSz.); szakny. ’Grus grus’. — Sz: darus 1894: darus mn. (Pékár Gy.: Kom. 86: NSz.); 1954: fn. (HSz.10).
Valószínűleg ősi hangutánzó szó a finnugor korból; vö.: vog. T. târô’w (WogVok. 188); osztj. V. täro%; zürj. V. túri; votj. Sz. túri: ’daru’. A finnugor alapalak *tar3-k3 lehetett. A madár megnevezésére még számos más nyelvben is olyan szavak szolgain ik, amelyek zárhang (réshang) -f- r szó ke: d^tet tartalmaznak; vö. ném. Kranich, fr. grue stb. Mindezek a madár hangját utánozzák; vö. lat. gruere ’a daru hangot ad’; a magyarra vonatkozóan vö. még: 1702: „Kru- kognak adarvak”, „A darvak mind tsak dru, dru, drut kiáltanak, innét költ a daru nevezet” (Misk: VKert. 310, 318: NySz.); krúgat, krúkog ’hangot ad a daru’ (ŰMTsz.); stb. A hangutánzó eredet, valamint a hangtani megfelelés nem teljes szabályossága miatt a szó finnugor származása nem vehető teljesen biztosra. A szókezdő magyar d-t finnugor viszonylatban esetleg a szóbe lse ji r zöngésítŐ hatása is magyarázhatja. — Hasonló hangalakú és azonos jelentésű szavak az altaji nyelvekben is vannak; vö.: csuv. torna; tung. tokorou; oszm. túrna; stb.: ’daru’. Valószínűbb, hogy ezek csak a hangutánzás síkján


daruszŐríí
597
datolya
függenek össze a finnugor szavakkal és a magyarral is; az urál-altaji Ősrokonság vagy az uráli —altaji szókölcsönzések igazolói kevésbé lehetned. — A szó 2. jelentése hasonlósági alapon jött létre az 1.-ből, de valószínűleg nyugat-európai nyelvek mintájára, tükörfordításként; vö.: ang. crane; ol. gru: ’darumadár; emelŐdaru’ ; ném. Kranich ’darumadár’ : Kran ’emelődaru’ stb. — A mai köznyelvben az 1. és a 2. jelentésben használt daru alaktaniig elkülönűlŐben van: a 2. jelentésben csak változatlan tövű névszóként toldalékolható.
Budenz: NyK. 6: 420, 10: 80, 20: 151 ® ; Vámbéry: NyK. 8: 138; Donner: VglWb. 1: 137; Kúnos: Nyr. 13: 369; Halász: Nyr. 17: 300; Munkácsi: NyK. 25: 271, Ethn. 4: 294, 6: 138; Simonyi: TMNy. 332, 336; NyH.2"7; Gombocz: BTLw. 165; EtSz.®; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 34; N. Sebestyén: I. OK. 1: 372, ALingu. 1: 299 ® ; Lakó: AAPJ. 17: 21, NyK. 64: 64 ®, ALingu. 12: 229, 236, 240, NytudÉrt. 47. sz. 21; Grétsy: Szóhas. 242; Rédei: NyK. 66: 255; Róna-Tas: I. OK. 23: 329; MSzFgrE.®. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 624; Kluge: EtWb.19 399.) — Vö. darvadozik.
damszoru 1594; „barna tarcsa babos, kék tarcsa daru szőrű ökör” (OklSz. Pótl.). J: 1594: ’a daru tollához hasonlóan szürkés színű (ló, szarvasmarha); eisengrau (Pferd, Horntier)’ (1. fent).
Összetett szó. A daru előtag a ló vagy szarvasmarha szőrének a daru tollazatához hasonló szürkés színére utal. Az összetétel létrejötte azzal magyarázható, hogy régen a daru közönséges volt Magyarországon. — Nyelv járási szó; népköltési termékek révén vált közismertté.
Bartha: Szín. 29, 61; SzófSz. daru a.
darvadozik 1750: „Előtte-forgok, járok, darvadczok, bolygok, tsavargok” (Wagner: Phras. Obverfor a.). J: 1. 1750: ’ valaki előtt lábatlankodik ; jemandem unter den Füßen sein I ténfereg; herumlungern’ (1. fent); 2. 1750: ’tehetetlenkedik ; untüchtig sein I tétlenkedik; untätig sein’ (Wagner: Phras. Festino a.); 3. 1807: 'szerteszét futkározik; herumlaufen’ (Márton); 4. 1825: 'búsan gubbaszt; schwermütig hocken’ (Kis J.: Fal. él. 70: NSz.); 5. 1860: ’(madár) csapatba verődve kurrog | sich in Schwärmen sammelnd schreien (von Vögeln)’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 27: NSz.); 6. 1904: '(sötétben) barátságosan beszélget; (in der Nacht) freundlich plaudern’ (Nyr. 33: 419).
Származékszó, alapszava azonban bi- zonvtalan eredetű. Talán a darw-nak darv- tő változatából alakult a -doz gyakorító képzővel. E magyarázat szerint a darvak életmódjának néhány jellegzetes képe alapján keletkezhetett, s eredetileg a darvak viselkedésére, csapatos keringésére, járására, társas életére vonatkozhatott. Az eredetibbnek látszó 1. jelentés azonban e magyarázatot nemigen támogatja. A jelentések egymáshoz való viszonya az etimológia bizonytalansága miatt nem tisztázható megnyugtató módon. — Nvelvjárási szó.
CzF.; EtSz.; Mészöly: NéNy. 5: 1®, Nyelv és írod. 1: 10, Gáldi, Szótir. 528; SzófSz.; Gunda: ErdMúz. 51: 63; Gáldi: Szótir. 240; Végh J. Μ.: Nyr. 90:350. — Vö. daru.
dászkál 1799: „nem edgyesült Görög Valláson lévő Dászkel” (ErdMúz. 49: 541); 1860/1894: dászkál (Jókai 15: 136: NSz.); — dászkel (NyF. 67. sz. 20). J: 1799: 'román kántortanító; rumänischer Dorflehrer’ (1. fent).
Román eredetű ; vö. rom. dáscal, dáscal 'tanító; kántor’. E román szó az újgör. όάσκαλος ’tanító’ átvétele; vö. még gör. δ. δάσκαλος ’ua.’. Etimológiailag összefügg a m. didaktika görög eredetijével. A big. N. ddcKüA; mac. N. daaccut; szb.-hv. N. d'áskal: 'tanító' az újgörögbŐl származik. — A magyar alakváltozatok a román veláris ä többféle helyettesítését mutatják. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Damian: NyF. 67. sz. 20, 45 ® ; Blédy: Infl. 39; Köpeczi: AECO. 8: 522. (Ciora- nescu: DiccEtRum. 277.) — VÖ. didaktika.
datál 1. dátum
datolya, 1823: ,,Dattel . . . die Frucht des Dattelbaumes; Égyiptomi szilva; datolya” (Márton Dattel a.); 1874: datolyt gr. (Kámory S.: Arab gyém. 90: NSz.); — datu- ja (SzegSz.; ÚMTsz.). J: 1. 1823: 'húsos, csonthéjas magvú déligyümölcs; Dattel' # (1. fent); 2. 1890: 'ezt termő pálmafa; Dattelbaum’ (Szász K.: Úti tárca 85: NSz.); 3. [datuja] 1943: ’varjúmák; Stundenblume’ (ÚMTsz.).
Velencei olasz eredetű, esetleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. ol. vei. dátolo ’datolya’ (Boerio: DizVen. 175); — vö. még szb.-hv. dàtula (SRS1. 118), N. dátala, datul (HASz. 2: 287, 306) ’ua.’. Az olasz szó (vö. még ir. ol. dattero ’ua.’) a bizonytalan etimológiájú gör. δάκτυλος ’ua.’ szóra megy vissza. — A m. datolya szó vége l > ly palatalizációval keletkezett, esetleg a lya végű szavak (nadragulya, ibolya, naspolya stb.) analógiás hatására. — A datolyá-t nyilván déligyümölcs- csel kereskedők terjesztették el nálunk magával a gyümölccsel együtt. — Német közvetítés feltevése szükségtelen.
Körösi: Nyr. 15: 409®, O1E1. 30, MNy. 16: 102; Simonyi: NyK. 25: 368; Melich: SzlJsz. 1/2: 306; Romanista: Nyr. 40: 277;


dátum
598
de
EtSz.; Bek©: Nyr. 62: 49 ® ; Tagliavini: M- Ny. 33: 255; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 14, 16, 20 ® ; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, 59, 60 ®. (Frisk: GrEtWb. 1: 345; Du- denEtym. 99.)
dátum 1595: ,,Εζ harö Eztendök penigh el Teluen Ez lewelnek Datämathulfoguä” (OL. Csicsery cs. 1t.: Papp L.); 1748: dátum (Faludi: NA Megsz. 221: NSz.). J: 1. 1595: ’ időpont; Zeitpunkt | keltezés; Datierung’ # (1. fent); 2. 1796: ’tényezŐ; Faktor | körülmény; Umstand’ (Μ. Merkurius 792: NSz.); 3. 1814/1901: ’adat; Angabe’ (Kazinczy: Lev. 11 :447: NSz.) || datál 1703: „Adja Isten, Nagyságod is rövid időn Szatthmárbúl datálhassa leveleit” sz. (MNy. 61: 365); 1717: dá- tált sz. (MNy. 60: 224); 1724: dataltatott sz. (MNy. 60: 224). J: 1703: ’keltez; datieren’ (1. fent).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függenek össze. A dátum latin eredetű: a lat. dare ’ad stb.’ ige datum (est) ’adatott’ igenevének az átvétele fŐneve- süléssel. A datum (est) a középkori latin írásbeliségben az iratok keltezőformulájának kezdőszava volt; vö. Datum est hoc diploma vagy hoc privilegium ’adatott ez az oklevél’. Magyar emlékekben is a keltezés eleinte tisztán latin; a datum főnevesülése s időpontjelölő szóvá válása a későbbi felemás keltezések alapján történhetett; vö. „Datom bechÿben zeredan zenthlÿp°lth napÿ wtan 152ç?4 [így]” (MNy. 19: 127); a főnevesülés- re vö. még: h. lat. datum literarum; ném. Datum: ’dátum’. A latin ige(név) alapjelentése inkább a 2., 3. jelentésben őrződött meg. Az európai nyelvekben a dátum megfelelője a magyarhoz hasonló módon jött létre, többnyire a k. lat. data littera-féle keltező formula alapján; vö.: ang. date; fr. date; ol. data; le. data; or. dáma: ’dátum’. E főnevesült alak igei származéka — am. datál megfelelője — elsősorban a fr. dater ’keltez’ alapján terjedt el; vö. ang.date,: \e.datowac; or. damúpoeamb: ’datál’. — A datál valószínűleg német eredetű; vö. ném. datieren ’keltez’; ez a fr. dater ’ua.’, esetleg a k. lat. datare ’ua.’ alapján keletkezett. A magyar szó vége latin eredetű ál végű igéink mintájára alakult. A NySz. 1: 485: datálom adata téves az 1718: dátálom (Mikes: TLev. 19) helyett.
Kursinszky: LatJszírod. 14; EtSz. ® ; SzófSz.; Papp L.: Élet és Tudomány 19: 262, NytudÉrt. 44. sz. 18®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 124; DudenEtym. 99; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 178.)
dauerol 1934: „bodorított, hullámosí- tott női hajzat úgy áhítja a dauerolást, mint tikkadt virág a harmatot” sz. (Nyr. 63: 56); 1948: „dauer-welle: dauerol ’tartós női hajhullámot készít” (MNy. 44: 59). J: 1934: 'Dauerwellen machen’ # (1. fent) |[ dauer 1953: „dauer:... permanent wave” (Országh: MAngSz.); 1957: „Mámmá mán a tanyai lányok is dajjert tötetnek a hajukba” (SzegSz.). J: 1953: ’Dauerwellen’ * (1. fent). — De vö. 1932: „dauerwelle: tartós hullám” (PH- Nyr. 113).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Dauerwelle ’tartós hullám’, Dauerwellen machen ’tartós hullámot csinál a hajban’. A dauerol úgy jöhetett létre, hogy a ném. Dauerwellen machen kifejezés első tagja magyar igeképző- vei bővült; vö. ném. per Schupp abtransportieren > m. zsuppol, Ez esetben a dauer elvonás a dauerol-}^6\. Feltehető azonban az is, hogy a m. dauer a ném. Dauerwelle-Y>6\ keletkezett, a dauerol pedig a dauer származéka.
Jozefovics: Nyr. 63: 55; Horger: MNy. 44: 59 ® ; Bárczi: Szók.2 3 ® ; Kiss: Nyr. 83: 498. (Schneeweis: DtLwSkr. 67.)
dávoria, 1651/1817: „Némely Horvát Dávorit nagy torkai kezdé, Némely hajdú tánczot fegyverrel szökdöse” (Zrínyi 68); 1831: dávarikol sz. (Kreszn.); 1850: Dávoria (Nyr. 39: 250); 1880: davurékoltatok sz. (Makróczy J.: Becs. szeg. 104: NSz.); — dádorikol sz., dávirikol sz. (MTsz. dávorikol a.); davoria (ÉrtSz. Jókaiból); dadarékúnyi sz. (Nyr. 37: 286); Dáborog sz. (NyF. 57. sz. 42); davarikôjj sz., dav’érog sz., dávirikol sz., davirikutok sz., davorikának sz. (ÚMTsz.). Js 1. [dávori] 1651/1817: ’hŐsi ének; Heldenlied’ (1. fent); 2. [dávoria, davoria] 1850: ’kornyikázás, lármázás; erbärmliches Gesinge, Gegröhle’ (1. fent). — Sz: dávorikol 1812: dávorikolsz gr. ’gajdol, lármáz’ (Holosovszky I.: Kálnoki 80: NSz.) | dávorog 1875: dávorog ’gajdol, lármáz’ (Nyr. 4: 66).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. R. davöri! isz. ’hej ! ej ! ; megállj csak ! várj meg!’ R. davörija [gyakran többes sz.: davorije] fn. ’harci zene; harci dal; dalgyűjtemény’ (SRS1. 115), R. davörje ’harci dal; elégia’ (Pop.2 2: 52).; vö. még szb.-hv. R. davoriti ’harci dalt énekel’ (SRS1. 115). A szóesalád davöri alapszavának az etimológiája nincs tisztázva. — A m. dávori a szb.-hv. davöri- nak, a m. dávoria pedig a szb.-hv. davbrvja- nak az átvétele. A magyar igék forrásaként azonban a szb.-hv. davoriti igére is gondolhatunk. — A dávorikol mongol egyeztetése téves. — A dávoria elavult, a dávorikol stb. a dunántúli és a Duna—Tisza közi nyelvjárásokban él.
Bálint: Párh. 9; Mariánovics Milán: Nyr. 39: 250 ®; EtSz. 1: 1283 dávorikol a.®; Kniezsa: Szljsz. 148 ® ; Bárczi: Szótöv. 18.
de 1195 k.: „Hadlaua choltat terumteve iften tvl. ge félédévé” (HB.); 1300 k.: de (ŐMS.); 1416 U./1450 k.: Dé (BécsiK. 21); 1510: ? dy (MargL. 92); 1519 k.: da (DebrK.


deákflasírom
599
december
300); 1527: the (ÉrdyK. 220); J595: Dé (Ver. 11); — deg (MTsz.) ; de, deé (ŰMTsz.). J: A) 1195 k.: ksz.; ein Bindewort# (1. fent). B) hsz. 1. 1561: ’nagyon; sehr’* (Simonyi: Köt. 1: 175); 2. 1651/1817: ’legalább; wenigstens’ (Zrínyi 1: 24). C) 1598: isz. ; eine Interjektion # (Decsi: Adag. 199: NySz.).
Ismeretlen eredetű. A deg g-je nyomósító elem; vö. bég, N. aztánnég. — Eredetileg nyomósító határozószó, illetőleg bizonyga- tást kifejező indulatszó volt. Ellentétet kifejező mondatokban, ráértéssel vált megszorító, fokozó, illetőleg ellentmondó ellentétes mondatok kötőszavává. — Finnugor egyeztetése, török és szláv származtatása téves
Budenz: NyK. 2: 157; Simonyi: AkÉrt. R. 15: 138, Köt. 1: 174 ®; Munkácsi: Nyr. 25: 20; Gombocz: MNy. 5: 29; EtSz. ® ; Sziny- nyei: MNy. 22: 168; Meskó: MNy. 37: 27; SzófSz.; Klemm: TörtMondt. 437 ® ; Farkas: Nyr. 81: 12; Berrár: TörtMondt. 63, 143, 177; Imre: SzabV. 103; Kelemen: Mondsz. 885.· — Vö. be% dej.
deák 1. diák
deákf lasírom 1868: „Deák-jlastrom: . . . ólomtapasz, puhító gyógy tapasz” (Ballagi); 1874: diákirom jlastrom (Nyr. 3: 324); — Deák falastrom, Oyiák-lajistrom (MNy. 2: 43); diákflastrom (Országh: MAngSz.). J: 1868: ’érlelŐ tapasz; Diachylumpflaster’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a m. diák ~ deák hatására népetimológiával alakult az orvosigyógyszerészi lat. ,,< unguentum, emplastrum) diachylon” ’diachylon kenőcs, tapasz’ kifejezésből. A lat. diachylon a gör. όιάχυλος ’egészen nedves’ melléknév semlegesnemű alakjának átvétele. Magyar szövegben latinosított végződéssel, de magyar szóként ragozva 1797-ből van rá adatunk: diakhillumot gr. (Veres Μ.: Gazda-asszony 196: NSz.). Szintén ebből a szóból alakult népetimológiával a R., N. deákir ’deák- flastrom’ (vö. 1808: Sí.; SzegSz.) is. — Nyelvjárási szó.
Kúnos: NyK. 17: 304, 307; EtSz. 1: 1348 diakirom-jlastrom a.
debella 1792: „Debella: nagy magafs leányról mondatik” (SzD.); — debella (MTsz.); debedlá, debla, debla, dubálla (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1792: ’nagy testű, idomtalan nőszemély; starkleibiges, plumpes Frauenzimmer’# (1. fent); 2. 1838: ’ringyó; Dirne, Nutte’ (Horváth C.: Kuthen. 11: NSz.); 3. 1890: ’cselédlány; Dienstmagd’ (Nyr. 19: 576). B) mn. 1883: ’idomtalan; plump | buta; dumm’ (Nyr. 12: 47).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. debela [a débeo, debela, debélo mn. nőneme] ’kövér; sűrű; vastag; nagy’; vö. még: óe. szí. debelb- stvo sz. ’kövérség’ (SadAitz. 18); big. deöéfi ’vastag; kövér; vaskos, durva’; szín, débel ’kövér; vastag’; ukr. deöéAUÜ ’kövér, testes; erős, tartós’ (URSI. 1: 386); or. deőéAbiű ’kövér, testes; vastag, ormótlan; durva, nehézkes’ (S1RLJ. 3: 625); további megfelelő a macedónban és a fehéroroszban is. — A magyar alakváltozatok egy eredeti *debelá-r& mennek vissza. Ebből a debella geminációval, a debla pedig a középső magánhangzó kiesésével jött létre. A débedla elhasonulás eredménye a debellá-bói. — Az A) 1. jelentésben a familiárisán bizalmas köznyelv szava, a többi jelentésében nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 161; Szilasi: Nyr. 28: 151; EtSz. ® ; Németh: NyK. 50: 323; Szóf- Sz. ; Horger: NNyv. 3: 72; Kniezsa: SzlJsz. 149 ®, NyK. 65: 96; Gáldi: Szótir. 241 ; Hor- batsch: WeltSlav. 2: 67; Török: MNy. 53: 229.
deberke 1609: ,,Az deberke valamennyi vedres, adjanak minden vedertől négy pénzt” (ErdOrszEml. 6: 153); 1831: Döbörke (Kreszn.); 1862: débérke (CzF.). J; 1609: ’alul szélesebb, fölül keskenyebb alakú kis faedény; Art Tönnchen’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Kevéssé valószínű magyarázat szerint a bödön szó hangátveté- ses és kicsinyítő képzős változatával: a do- bönké-ve\ van kapcsolatban, mint olyan forma, amelynek kialakulását a cseber ~ csöbör is befolyásolhatta. — Mongol származtatása téves. — Elsősorban a keleti nyelvterületeken élő nyelvjárási szó.
CzF. döbör (1) a.; Bálint: Párh. 9; Hermán: Pászt. 238, 529; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 624 ® ; Tamás: MNy. 54: 87.
décbunda 1825: „Tudatlan a’ tudományon, Déczbundába se késsen” (Balla K.: Zsebtükör 65: NSz.); 1854: dézbunda (Szeles- tey L.: Falu 57: NSz.); — dez-bunda (MTsz.); dézsbunda (ŰMTsz.). J: 1825: ’posztóval borított prémes bunda; mit Pelz gefütterter Wintermantel’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a m. R. december ’(posztóval borított prémes) bunda; téli bunda’ (1. december a.) megcsonkításából keletkezett. — A décbundá-noS. disz (bunda )- ként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
Széli: MNy. 3: 231 ® ; Putnoky MNy.11: 231; Kovács Márton: Nyr. 44: 185; Sebestyén: Ethn. 25: 198; EtSz. 1: 1290 déc a.®; SzófSz. — VÖ. december.
december 1416 U./1466: „December
ha[r]mic eg nap” (MünchK. 12); 1816: Détzember (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1416 u./ 1466: ’a naptári év utolsó, 12. hónapja; Dezember’* (1. fent); 2. 1762: ’posztóval


deci
600
dédelget
borított prémes bunda; mit Pelz gefütterter Wintermantel’ (MNy. 6: 371).
LaXin eredetű; vö. lat. (mensis) December ’az év 10., majd 12. hónapja’, e. lat. December ’az év 12. hónapja’. A lat. (mens is) December eredetileg a márciussal kezdődő tízhónapos év 10. hónapját jelölte; töve a lat. decem ’tíz’ számnév. Később a január és február hónappal kiegészített tizenkét hónapos évben a december a 12. hónap lett. Számos európai nyelvben meghonosodott, az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább ; vö.: ang. December; ném. Dezember; sp. di- ciembre; fr. décembre; ol. dicembre: ’decem- ber’; stb.; — az or. dexáőpb ’ua.’ a bizánci gör. δεκέμβρι(ο)ς (< lat. [ mensis ] decem ber ) átvétele. — Am. december 2. jelentése érintkezésen alapuló névátvitellel jöhetett létre. E jelentés inkább a december alakhoz kapcsolódva élt. — A december helyett a régi magyar nyelvben a Karácsony hava (1582: Kai. Dv. 3: NySz.) is használatos volt.
Melich: SzlJsz. 1/2: 294 ®; EtSz.; Szóf- Sz. (ÖkoriLex. 1: 719 év a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 329; Wartburg: FEW. 3: 24; Kluge: EtWb.18 130.) — Vö. déc- bunda.
deci 1884; ,,zajlik a bakaság, zamatos káromkodások közt sürgetve ... a »négy- garasos«-nak féllitráját, decijét” (Kacziány G.: Mondur. 65: NSz.); — déci (Nyr. 34: 49); deci (MNy. 38: 335). J: 1884: ’Deziliter’ # (1. fent). — Szí ^zik 1886: »decin-znek gr. (Bródy 8.: Don Quixote 1:6: NSz.). — De vö.: 1878: Decziliter (Kálmány L.: Koszorúk 2: 114: NSz.); 1883: deciméter (MagyLex. 12: 264 Méter a.).
Magyar fejlemény: jelentéstapadással önállósult a deciliter összetétel deci- előtagjából. A deci elŐtagú összetételek az európai nyelvekben a tízes számrendszeren alapuló mértékrendszerek egységének tizedrészét jelölik; a lat. decimus ’tizedik’ alapján alkották meg őket; vö.: ném. Deziliter, Dezimeter; fr. décilitre, décimètre stb.: ’deciliter, deciméter’. Kevéssé valószínű, hogy a magyar deci a ném. N. dezi ’deciliter’ (Sprach-Brockhaus7 132) átvétele lenne. — Magyarországon a tizedes mértékrendszer használatát az 1874. évi VIII. törvénycikk alapján vezették be.
EtSz. ® ; SzófSz.; Horger: MNy. 38: 335. (Wartburg: FEW. 5: 376.)
déd- dedós 1395 k.: „atauus: dedeuz” (BesztSzj. 12.); 1763: Dédis (Adámi: Wb. 17: NSz.). Jí 1395 k.: ’nagyszülő apja vagy nagyapja; Urgroßvater oder Ur Urgroßvater’ (1. fent) I dédük 1405 k.: ,,ataua: ded ik” (SchlSzj. 197.); 1621: Dédukid gr. (MA.). J: 1405 k.: ’nagyszülő anyja vagy nagyanyja; Urgroßmutter, Ururgroßmutter’ (1. fent) | dédanya 1685: „Déd anya: grossmutter” (Com: Orb. 244: NySz.). J: 1. 1685: ’nagyanya; Großmutter’ (1. fent); 2. 1862: ’nagyszülő anyja vagy nagyanyja; Urgroßmutter oder Ururgroßmutter’ * (CzF.) | dédapa 1834: „Dédapa: apai ősapa, nagyapai nagyapa v. ősapai apa” (Kunoss: Szói'.). J: 1. 1834: ’nagyszülő apja vagy nagyapja; Urgroßvater oder Ururgroßvater’# (1. fent); 2. 1838: ’nagyapa; Großvater’ (Tzs.) | dédunoka 1851: ,,engem nemzett Megareus Onchestius, ennek Neptún’ őse: kinek vagyok én meg dédunokája” (Egyed A. —Ovid: Átvált. 2: 149: NSz.). J: 1851: ’Urenkel, Urenkelin’ # (1. fent) I dédszülő 1880: „apámnak dédszülői már Krisztus születése előtt Ausztriának . . . főnemesi családjaihoz tartoztak” (Frankenburg: Bécsi élm. 1: 152: NSz.). J: 1. 1880: ’ősök szülei; Vorfahren’ (1. fent); 2. 1901: ’nagyszülŐk szülei; Urgroßeltern’ (Kelemen B.: Magyném. zsebszótár: NSz.).
A déd- előtagú összetett szavak eredetileg valószínűleg jelzős szerkezetek voltak. Előtagjuk szláv eredetű; vö.: óe. szí. dédb; szb.- hv. dèd, djéd; s In. déd; szik, ded; or; bed: ’nagyapa’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — Am. déd közvetlen forrása nem állapítható meg. A szláv nyelvi megfelelők egyöntetű ’nagyapa’ jelentése alapján arra kell gondolnunk, hogy magyar nyelvi életét is ebben a jelentésben, de más, felmenő ági rokont jelölő szó mellett, jelzői szerepben kezdte meg: a dedós tehát tulajdonképpen ’az apa apjának Őse’, a dédiik ’az apa apjának üké’ stb. Miután az ilyen jelzős szerkezetek összetétellé forrtak össze, és teljesen elhomályosult bennük a ’nagyapa’ jelentés, a déd- hez ’a harmadízig való vagy annál is távolabbi (rokoni kapcsolat)’ fogalma tapadt, így jöhetett létre a dédunoka. Az egészen uj keletkezésű dédszülő valószínűleg tudatos alkotás a dédanya, dédapa mintájára. — Az előtag önállóan ma többnyire csak a továbbképzett dédike ’dédszülŐ ; dédnagymama* (ÚMTsz.) alakban fordul elő (de vö. dédek ’dédszülők’: Nyr. 74: 347). A 19. sz.-i déd ’nagyapa apja; Ős’ (vö.: 1805: Verseghy F.: Ung. Sprach. 187: NSz.; 1808: Sí.; stb.) tudatos elvonás eredménye.
Miklosich: NyK. 1: 316, Nyr. 11: 161; Asbóth: NyK. 25: 448; Szily: MNy. 4: 317; Melich: NyK. 39: 37; Pais: MNy. 18: 30, NytudÉrt. 38. sz. 112; EtSz. 1: 1293 déd a. ® és 1: 1294 Déd a. ® ; Kniezsa: AECO. 2: 103, ÉtSIRoum. 1: 6, SzlJsz. 150®, NytudÉrt. 38. sz. 158, NyK. 65: 91, StudSl. 9: 28, 36; SzófSz. déd a.; Babos: Msn. 11: 91; Trubaéev: SITermRod. 68; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 35.
dedeg 1. didereg
dédelget 1784: „gügyögtet: édesget, gedélget, ketsegtet” (SzD. 30), de 1. dédel;


dedikál
601
defektus
1804/1892: gidelgetemgr. (Kazinczy: Lev. 3: 174: NSz.; vö. NyŰSz.); 1820: Didelgeted gr. (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 147: NSz.); 1872: dédelgeti gr. (Győry V.: Shaks. Minden jó 198: NSz.); — dédërgeti gr., didôget (ŰMTsz.). Js 1784: 'pflegen; liebkosen’ # (1. fent) jí dédel 1621: „Gedéles: Allectio, delectatio” sz. (MA.); 1792: „Gedélni: tsalogatni” sz. (SzD.); 1820: didelsz gr. (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 147: NSz.); 1873: Dédel (Nyr. 2:. 424). Js 1621: 'csalogat; locken ] becéz; liebkosen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai valószínűleg származékszók. Alapszavuk az az állathívogató szó lehetett, amelyből a 'gödölye’ és R. 'bárány' jelentésű gida, illetőleg ennek gede, gida stb. változata is származott. 'Dédelget’ jelentésű szónak állathívogató szóból való származására, illetőleg állatnévi eredetére más nyelvekben is vannak példák (1. becéz a.); efféle alakulás egyébként a m. becéz, kecsegtet stb. Eszerint a dédel-t és dédelget-eX eredetileg állatokkal kapcsolatban használták ; vö. még pl. 1833: „dédelgeti a’ már hát [marhát] a* Bodrog közi ember” (Kassai 2: 266). Ezt a származtatást a szótörténeti adatok is támogatják. Az igék g kezdetű változatai lehetnek eredetibbek, a d kezdetűek hasonulásos eredetűeknek látszanak. A dédel ~ gedél 'csalogat’ jelentése is eredetileg állatokra vonatkozhatott. — A gógicsél, gügyög stb. szócsaládba való tartozna kevésbé valószínű, a gégé-ve\ való származásbeli összekapcsolása téves. — Kérdéses, hogy ide tar- tozik-e a R., N. gedeleg ’szűken él’, gédelget, gedelget ’szűken táplál’ (vö. 1838: Tsz.) is. — A gédelget ~ dédelget az északkeleti nyelvjái ásterület szókincséből került az irodami, majd a köznyelvbe.
Simonyi: Nyr. 14: 322, AkNyÉrt. 14/8: 22; Szarvas: Nyr. 18: 144; NyŰSz.; Simái: Ny . 38: 412; Szily: MNy. 8: 74; Horger: MSzav. 39®; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 43; SzófSz. ®.
dedikál 1585:,,dedico: Szentôlôm, valakinek aiánlom, dedikálom”, dédikálás sz. (Cal. 293, 319). J: 1. 1585: 'szentel; weihen, widmen' (1. fent); 2. 1752: 'ajánl (írásművet); zueignen | ajánlással lát el (írásművet); dedizieren’ (Pictet —Daniel: Ker. Ethica Elölj, b. 4: NSz.) || dedikáció 1789/1890: ,,A' Lélek Halhatatlansága' dedicatio ja ki van hagyva” (Kazinczy: Lev. 1: 508: NSz.); 1900: dedikácziót gr. (Kovács D.: Komédiák 58: NSz.). J: 1789/1890: 'ajánlás (írásműé, művészi alkotásé stb.); Widmung, Dedika- tion' (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. dedicare 'kinyilvánít; (fel)szentel (templomot); ajánl (írásművet)', dedicatio 'felavatás, felszentelés (templomé)', h. lat. dedicatio 'szentelés, ajánlás’. A dedicare alapszava a lat. dicare ’ (ünnepélyesen) kinyilvánít; (fel-) ajánl, (fel)szentel’, mely a lat. dicere 'mond, beszél' alaktani változata. A lat. dedicatio a lat. dedicare származéka. A latin szócsalád jobbára az e. lat. dedicare 'istennek, védő- szentnek (fel)ajánl; (fel)szentel (templomot)’, dedicatio ’felajánláLs (istennek, védŐ- szentnek); felszentelés (templomé)’ révén terjedt el; vö.: fr. dédication ’felajánlás istennek’; ol. dedicazione 'felszentelés, felavatás’ ; — vö. még ang. dedicate, d 'dication; ném. dedizieren, Dedikation; fr. dédicacer, dédier, dédicace; ol. dedicare, dèdica; cseh dedikovati, drdikace: ’ajánlással ellát, dedikál’, ’dedikálás, dedikáció’. — Am. dedikál 2. jelentése, illetőleg a m. d dikáció jelentése német (esetleg francia) hatásra alakulhatott ki. — A választékos stílusban használatos szavak.
Kursinszky: LatJszírod. 14; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 126; Wartburg: FEW. 3: 27; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 172 dix a.; DudenEtym. 101; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 181.)
dedó 1877: „a kisdedektől származó, maguk alkotta kedves dfídó, dedósbácsi kis- dedóvó, kisdedóvósbácsi h.” (AkNyÉrt. 7/ L : 82); 1878: dadó (Nyr. 7: 380). J: 1877: 'óvoda; Kindergarten’ (1. fent). — Sz: ~s 1877: 1. fent.
Magyar fejlemény: a kisdedóvó (1865: CzF.) szóösszetételből, illetőleg ennek egy- szerejtéssel rövidült kisdedó (vö. 1893: kisdedóba gr.: NyK. 23: 230) alakjából keletkezett. Valószínű, hogy gyermeknyelvi elvonással van dolgunk; mindenesetre hangalakja alapján a dedó beleillik a játszi alkotási! gyermeknyelvi szavak rendszerébe. Lehetséges az is, hogy az elvonás téves szóelemzésen alapult (vö. kisded : d:d, továbbá nagy dedó ’elemi iskola’: NyK. 23: 230). A dadó forma illeszkedéssel jött létre, de esetleg a dada is hatással lehetett rá. — Elavulóban levő szó.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 82®; Simonyi: MNyelv.1 1: 20, TMNy. 557; Zolnai Gy.: NyK. 23: 230; Halász: NyK. 33: 147; Nádai: NyF. 27. sz. 15; Horger: NytAl.2 50; EtSz.; SzófSz.; Tompa: MMNyR. 1: 462. — Vö. kisded.
dédus, dédsziilo, dédunoka, dédiik 1. déd-
defcktus 1586: „hogy walamy dejectus ne legyen benne” (Házi: SopiLev. 155); 1776 u.: defektussal gr. (Gáldi: Szótir. 208). J: A) fn. 1. 1586: ’fogyatékos- ság; Mangel, Fehler' (1. fent); 2. 1835: 'kihalás; Aussterben’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1923: 'üzemzavar; Betriebsstörung, Panne’ (Fü- löp: TermtudMűsz.). B) mn. 1835: ’hiányos; mangelhaft, defekt' (Kunoss: Gyal.) || defekt


deficit
602
defter
1807/1894: ,,Αζ első Tomust már ősz ve hajtogattam. Defekt az exemplár, nincs meg a’ 13dik árkus” (Kazinczy: Lev. 5: 195: NSz.). J: A) mn. 1807/1894: ’hiányos; mangelhaft, defekt’ (1. fent). 13) fn. 1. 1848/1952: ’hiány; Mangel | fogyatékosság ; Mangelhaftigkeit’ (Kossuth: ÖM. 13: 665: NSz.); 2. 1928: 'üzemzavar; Betriebsstörung, Panne’ * (Tolnai: Mugy. szót.2).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függenek össze. — A defektus latin eredetű; vö. lat., h. lat. defectus fn. ’hiány, fogyatkozás, hiba’, mn. ’gyenge, (el)erőtlen(edett)’. Ez a lat. deficere 'csökken, hiányzik’ származéka. A m. defektus az A) 1. jelentésben főleg orvosi műszó. Az A) 2. jelentésben az örökösödési joggyakorlat használta; vö. h. lat. defectus seminis (v. sanguinis) ’magszakadás’. A) 3. jelentése feltehetően a defekt (1. alább) hatására keletkezett, bár az A) 1.-ből is érthető. Lehetséges, hogy a kései főnévi, de főleg a melléknévi defektus adatainak egyike-másika vissza- latinosítás a defekt alapján. — A defekt német jövevényszó; vö. ném. Defekt ’hiba, kár, sérülés, defektus’, defekt ’hiányos, sérült’ ; ezek a lat. defectus-bó\ valók. A német szavak technikai műszóként kerülhettek át a magyarba; vö. pl. ném. defektes Exemplar ’sérült, ívhiányos példány’. A m. defekt ma elsősorban a gépkocsi, kerékpár stb. üzemzavarát, leggyakrabban a gumi- szakadást jelöli. — Az európai nyelvekben a defektus és defekt megfelelői alakilag összeesnek; vö.: ang. defect; sp. defecto; ol. di- fetto; le. defekt; cseh defekt; or. decfiéxm: ’defektus; defekt’. — A szócsalád tagjai etimológiailag összetartoznak deficit szavunkkal.
Kursinszky: LatJszIrod. 14; Gáldi: Szótir. 208. (Schulz: DtFremdwb. 1: 126; Kluge: EtWb.19 124.) — Vö. deficit.
deficit 1797: „Mintegy 6 millió deficit találtatván azon Commissiónak kasszájában” (Μ. Kurír 1: 408: NSz.). J: 1797: ’hiány; Mangel | kiadástöbblet; Fehlbetrag’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Defizit ’hiány, veszteség’; ez a fr. deficit ’ua.’ átvétele. A francia főnév forrása a lat. deficere ige jelen idejű egyes szám 3. személyű deficit ’hiányzik’ alakja. (Etimológiailag ide kapcsolódik defektus, defekt szavunk is.) Eredetileg leltárakban használták a tárgyak hiányának jelölésére, majd a 18. sz. második felében az államháztartásban azt az összeget kezdték így nevezni, amellyel a kiadás nagyobb volt a bevételnél. A szó a francia révén bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. deficit; ol. déficit; le. defycit; or. de$uyúm: ’deficit’.
Kursinszky: LatJszIrod. 14; EtSz.®.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 127; Kluge: EtWb.19 124; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 182. ) - Vö. defektus.
definiál 1698: definiálni sz. (Keresztesi: Mát. 80) ; 1802/1891: „azt sem tudnák igazán definiálni, mi az a’ transcenden- tale ?” sz. (Kazinczy: Lev. 2: 522: NSz.). J: 1698: ’meghatároz; definieren, bestimmen’ (1. fent) fi definíció 1789: „nékiek . . . több hasznokra lészen, mintha száz még száz nem értett definitiókat tanulnának” (Kazinczy: Hiv. besz. 19: NSz.); 1882: definícióval gr. (Beöthy Zs.: Színműírók 114: NSz.); — definició (PHNyr. 114). J: 1789: ’fogalmi meghatározás; Definition, Bestimmung eines Begriffes’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö.: lat. definire ’el- vagy körülhatárol, határt szab ; meghatároz’, definitio ’el- vagy körülhatárolás, határszabás ; meghatározás’; h. lat. definire ’meghatároz, megmagyaráz’, definitio 'meghatározás, (meg)magyarázás’. Álindkét szó filozófiai, logikai kifejezéssé vált, s ekként terjedt el. Részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. define, définition; ném. definieren, Definition; fr. définir, définition; ol. definire, definizione; le. definiowae, definieja: ’meghatároz’, 'meghatározás’. — A szócsalád tagjai elsősorban a tudományos nyelvben használatosak.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 127; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 502; Wartburg: FEW. 3: 30; Kluge: EtWb.19 124.)
defter 1572: „az regestumot lassad meg, az mely falwk az Halwl bég tef ter ében ben wagyon azon kywl semmit . . . birny ne hagy”, tefftereben gr. (BudBLev. 1: 51); 1632: defter (MonTME. 1: 27). J: 1. 1572: ’<a hódoltság korában) török adólajstrom; (zur Zeit der Türkenherrschaft) türkische Steuerliste’ (1. fent); 2. 1882: ’kisebb kereskedő üzleti könyve; Geschäftsbuch eines kleineren Kaufmanns’ (Teleki S.: Egyről- másról 2: 268: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. defter, R. tefter ’füzet; regiszter; pénztári napló, adó könyv’. A török szó a gör. διχρ&έρα ’bőr; könyv, oklevél’ átvétele. Ez a végső forrása difteritisz, diftéria szavainknak is. A big. mecfimép; szb.-hv. R. defter, tefter; albán deftér; újgör. τεφτερι; rom. defter, teftér: ’ua.’ szintén a törökből való. Ugyancsak a törökből származik az arab daftar és perzsa däftär: ’ua.’ is. Vö. még or. R. de$mép, deemép ’adókönyv, számadáskönyv’. Az oszm. defter egyik származékára megy vissza a m. defterdár, — Elavult, régies stílusértékű szó.
Kúnos: AkÉrt. 12: 432, KSz. 2: 216; EtSz. ® ; Fekete: I. OK. 8: 45. (Vasmer:


defterdár
603
deget
RussEtWb. 1: 348.) — Vö. defterdár, dif- teritisz.
defterdár 1577: „most Feyervarth vagyon 300 Azap, kyketh az teftedor mynd n- irth” (MNy. 10: 137); 1628: defterdár (Mon- TME. 4: 23); 1790: tefterdár (Gvadányi: Fal. nót. 199: NSz.). J: 1577: ’(a török hódoltság idején) valamely török közigazgatási terület pénzügyi vezetője; (zur Zeit der Türkenherrschaft) türkischer Rechnungs- führer’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. defterdár, R. tefterdär ’egy közigazgatási terület (vilajet) pénzügyi vezetője’. Ez az oszm. defter ’lajstrom, jegyzék’ szónak a perzsa eredetű -där képzővel alakult származéka. A magyarba az alapszava is átkerült; 1. a defter szócikkét. A szb.-hv. R. deftèrdâr, tefterdär, teftèdâr ’az adókönyv vezetője; egy terület pénzügyi vezetője’ ; rom. R. defterdár, defterdár ’a szultán vagy kán pénzügyminisztere ; egy terület pénzügyi vezetője ; adószedő’ szintén az oszmán-törökből való. — Elavult szó.
Kunos: AkÉrt. 12: 431, KSz. 2: 215; Takáts: MNy. 11: 391; EtSz.®. — Vö. defter.
deged 1794: „Vármegyék: dagadni. Székellyek: degedni” sz. (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 361: NSz.). J: 1794: ’dagad; schwellen’ (1. fent) || degeszt 1863: „degeszt: puffaszt” (Kriza: Vadr. 495). J: 1863: ’duz- zaszt; aufschwellen’ (1. fent).
Hangrendi átcsapással keletkezett szócsalád: a dagad, dagaszt magas hangrendű párja. — Nyelvjárási szók.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 252; Simonyi: NyF. 11. sz. 5; EtSz. ® ; Gombocz: Jelt. 13; BenkŐ: Nyr. 81: 319. — Vö. dagad, degesz.
degenerált 1833: „kénytelen valók a’ Nemzet’ becsületéért azon degenerált folyóírásunkra ez epigrammámat írni” (P. Thew- rewk J.: Ház. elm. 48: NSz.). J: 1833: ’el- fajzott; degeneriert’ (1. fent) || degenerálódik 1900: „Degenerál(ódik): elfajul, el- korcsosúl, elfajzik” (Tolnai: Magy. szót.). J: 1900: ’(az átöröklődés során) elfajzik; entarten’ (1. fent).
Latin eredetű alapszóból képzett származékszavak. — A degenerált alapszava a R. degenerál ’elváltozik; elfajzik’; vö. 1832: „ez könnyen indulatosságra, mérgességre degenerál” (P. Thewrewk J.: Anth. 1: 115: NSz.). Ez utóbbi a lat., h. lat. degenerare ’elfajzik, elkorcsosodik’ átvétele. A degenerált mn. szélesebb körben, orvosi-biológiai műszóként csak a 20. sz.-ban terjedt el a ném. degeneriert ’(az átöröklődés során) elfajzott, el- korcsosult, degenerált’ mintájára. — A degenerálódik úgy keletkezhetett, hogy a dégénérait-^ tárgyas ige igenevének fogták fel, és a vigasztal : vigasztalódik tárgyas : visz- szaható igopárok analógiájára alkották meg. — Megfelelő szavak — elsősorban a latin alapján keletkezett igéből kiindulva — megtalálhatók számos európai nyelv szóanyagában; vö.: fr. dégénérer, dégénéré; ol. degenerare, degenerato; cseh degener ovati, degener ovany; or. dezeuepúposamb, dezempamue- Hbiű: ’degenerálódik’, ’degenerált’.
Kursinszky: LatJszIrod. 14. (Schulz: DtFremdwb. 1: 128; DudenEtym. 101.)
degenet, degeny, degenyeg 1. deget
degesz 1785: „Nómellykor nem egy forma . . . akkor osztán úgy láttzik mint-ha degesz vólna” (Baromveszély 7: NSz.); 1800: degez (Peretsenyi Nagy L.: Léta 31: NSz.); 1833: Dagasz (Kassai 1: 407). J: A) mn. 1. 1785: ’duzzadt; vollgestopft’ (1. fent); 2. 1817: ’tömött (pénztárca); gespickt (Geldbörse)* (Fazekas Μ.: Lúdas 14: NSz.). B) fn. 1880: ’ gyomor; Magen’ (Arany J.: Arist. 3: 266: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Beletartozik a dagad családjába, ennek magas hangrendű deged párjával tart közelebbi rokonságot. Végződése -sz névszóképzőnek felel meg; vö. eresz, rekesz, kopasz stb. — Alföldi nyelvjárási szó.
EtSz.®; SzófSz.; Juhász: Melich-Eml. 177; Bárczi: MNny. 4: 83. — Vö. dagad, deged.
degeszt 1. deged
deget 1731: gyehecesek sz. (Nyr. 30: 188); 1767: „Deget: Axungia, Terra pingvis. Du- hott, Wagen-Schmier” (PPB. 403); 1770: Dohottas sz. (HOklSzj.); 1771: dóhottal gr. (Ventzel: Juhtenyésztés 61: NSz.); 1784: Degett (Benkő F.: Kövek 99: NSz.), degenet, dohot (SzD. 19); 1790: Dehetzet gr. (Μ. Kurír 698: NSz.); 1795: Dohosért sz. (HOklSzj.); 1795/1800: Degets (Benkő F.: Időtöltés 6: 58: NSz.); 1807: Dohát (Márton); 1833: Deketz, Dikhetz (Kassai 1: 419); 1838: Dogenyeg [? o: Dögenyeg] (Tsz.); 1862: degenyeg (CzF.); — degesz (MTsz.); dekecs (EtSz. 1: 1302 dekec a.); dágett, dahat, dahatt, dahottal gr., dçgét, duhattal gr. (ÚMTsz.); degeny, d'ègëny, dohatt (Nyatl. kocsi- kenőcs a.). J: 1. 1731: ’kocsikenŐcs; Wagenschmiere’ (1. fent); 2. 1780: ’földi szurok; Erdpech’ (Molnár J.: Oryct. 83: NSz.).
Szláv eredetű, többszörös átvétellel, részben román közvetítéssel; vö.: cseh dehet; szik, decht (S1SJ. 1: 242), N. dehet, deht (Hvozdzik 1: 129); le. dziegiec; ukr. dbózomb (URSI. 1: 475), N. dézomb, dózomb (Berneken SlEtWb. 1: 182), dízomb (Hrín-


degradál
604
deka
éenko 1: 388), Kárp. dexeqb (Csopei 68): ’kátrány’ ; or. deeomb ’kátrány ; kocsikenőcs’ ; megfelelő szó a fehéroroszban is ; — vö. még rom. N. dohot, dühöt ’kocsikenőcs' (Cior. 295). — A magyar alakváltozatok közül a dekec, dehec forrása a kárpátukrán, a gyehec-é minden bizonnyal a keleti szlovák (vö. szik. K. *dechec ~ *dzechec ), a dohot, dohát típu- súaké pedig a román lehetett. A de^eí-féle alakok származása, továbbá a degecs, degesz, degenyeg, degenet stb. változatok alaktani viszonya nincs tisztázva. A deget legkönnyebben egy rom. degot-Y>6\ volna magyarázható, de ilyen román szót csak Miklosich (EtWb. 40) idéz, s ezért hitelessége kétes. Kései felbukkanása miatt aligha gondolhatunk arra, hogy a szlovákból vagy a kárpátukránból került az erdélyi nyelvjárásokba a szik., ukr. g > h változás előtt. — A dekec-et a keleti szlovákkal és a kárpátukránnal érintkező nyelvjárásokból jegyezték föl, a deget, dohot stb. főleg az erdélyi nyelvjárásokban él.
Miklosich: Nyr. 11: 162 ® ; Melich: Nyr. 30: 244, MNy. 8: 151; EtSz. ®, 1: 1302 dekec a., 1: 1380 dohot a. is; Kniezsa: Szljsz. 624®, 150 dekec a. is; Szabó T. A.:
NylrK. 4: 299, 300, 306, 309; Márton Gy.: NylrK. 6: 281. (Vasmer: RussEtWb. 1: 335; Machek: EtSIÖSl. 83.)
degradál 1786: ,,a' Mennyei szent Káplárokat, és Strásamestereket dégrádátták” (Szatsvay: Zakkar. 35: NSz.); 1797: degrádált sz. (M. Kurir. 1: 208: NSz.); 1803: degra- dáltatott sz. (Gvadányi: Világ, hist. 6: 420: NSz.); 1845: degredáltatik sz. (Szigligeti: Vándorszín. 86: NSz.); — degretál, dékrédál (ŰMTsz.); J: 1786: 'lefokoz; degradieren’ (1. fent).
Latin eredetű, feltehetőleg német közvetítéssel; vö. k. lat., h. lat. degradare ’<fŐleg egyházi személyt) méltóságától megfoszt’ (tkp. 'lefokoz’) ; — vö. még ném. degradieren \egyházi személyt) méltóságától megfoszt; (katonai személyt) alacsonyabb rendfokozatba helyez’. Megfelelője megvan számos európai nyelvben; vo.: ang. dégradé; fr. dégrader; ol. degradare ; le. degradowac; or. deapadúpoeamb: 'lefokoz'. A szó etimológiailag végső soron összefügg a grádics eredetijével. — Az a tény, hogy a m. degradál elsősorban katonai kifejezés, német hatásra mutat. Az ál szóvég latin eredetű igéink mintájára alakult.
Kursinszky: LatJszírod. 14; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 128; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 615; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 279; DudenEtym. 101; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 183.) — Vö. grádics.
dehonesztál 1785: „Bereck György ... panaszt tett Patai János . . . ellen a végett, hogy dehonesztálták” (MNy. 45: 341); 1824: dehonestálni sz. (Nátly J.: Új Szeli. 13: NSz.); — d'éhénestál, dehenesztál, domesztál, donesztál (ŰMTsz.). J: 1785: 'méltóságában megaláz, becsületében megsért; entehren’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. dehonestare '(meg)gyaláz; szid(almaz)'; ez a lat. dehonestus 'meg- vagy lealázó ; illetlen, tisztességtelen' származéka. A lat. dehonestus alapszava a lat. honos 'becsület, tisztesség’, mely a lat. honor ’ua.' változata. — AN. domesztál, donesztál az eredeti dehonesztál-Y>ó\ szótag- Összevonással keletkezett. — Régebben jogi műszóként is használatos volt, ma a választékos stílus szava.
Kovács: LatEl. 64; Rell: LatSz. 38, 58; R. Prikkel: NyK. 29: 334; Kursinszky: LatJszírod. 14; EtSz. ®. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 655; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 298.)
dej 1826: „Dej. — Legalább" (TudGyűjt. 2: 44); — dëé, dé, deji (MTsz.). J: A) hsz. 1. 1826: 'legalább; wenigstens’ (1. fent); 2. 1838: 'körülbelül; etwa’ (Tsz.). B) 1876: indulatszóként; als Interjektion (Nyr. 5: H).
Szóhasadás eredménye : a de kötőszó, határozószó, illetőleg indulatszó alakváltozata. Valószínűleg a de igen > dej igen, de hiszen > deiszen-í6\e alakokból való elvonás eredménye. A de-nek ma már elavult 'legalább' jelentése társult a dej-hez és alakváltozataihoz. Mint indulatszó bizonygatást fejez ki. — Az EtSz.-tól Zrínyiből idézett alak helyesen de. — Török és indo-iráni származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Kot. 1: 175® ; Munkácsi: Nyr. 25: 21, ÁKE. 210; Mariánovics Milán: Nyr. 39: 305; EtSz. ®. - Vö. be2, de.
deka 1893: ,,A közéletben röviden dekának szokás nevezni a dekagrammot" (Pallas- Lex. 5: 121); - deka (MNy. 8: 450). J: 1893: 'Dekagramm'* (1. fent). — Sz: ~zik 1937: dekáz (Sauvageot: MFrSz.). — De vö. 1865: „décagramme, fr. 10 gramme" (Babos); 1880: „Deka . . . (gör. tiz), ... az újabb magyar mérték s súly rendszerben a megjelölt egységek tízszerese" (MagyLex. 6: 79).
Magyar fejlemény: jelentés tapadással Önállósult a dekagramm összetétel előtagjából. A deka- elŐtagú összetételek az európai nyelvekben a tízes számrendszeren alapuló mértékrendszer egységének tízszeresét jelölik; a gör. <5sxa 'tíz' alapján alkották meg őket; vö.: ang. decagram; ném. Dekagramm; fr. décagramme; or. dexaepáMM: 'dekagramm’.
ÉtSz. 1: 1301 dekagramm a.; SzófSz. (Dauzat: DictÉtFr.7 372; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1221; Frisk: GrEtWb. 1: 325; B loch—Wartburg: DictÉtFr.4 179, 302.) — Vö. dekád.


dekád
605
dékán
dekád 1865: „decade gg. [ = görög] tized; a francia forradalmi naptár szerint tiz nap” (Babos); 1891: dekade (Füredi: IdSz.); 1893: Dekád (PallasLex. 5: 122); — dekáda (Kelemen: IdSz.); Dekád (RévaiLex. 5: 379). J: L 1865: 'tíznapos időszak; Zeitraum von zehn Tagen | a hónap egy harmada; Drittel eines Monats' (1. fent); 2. 1904: 'évtized; Jahrzehnt’ (Radó: IdSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. decade 'évtized; tíznapos időszak;’ ném. Dekade ’tíz darab; tíznapos időszak; évtized’; fr. décade ’tíz darab; évtized; tíznapos időszak; tízes csoportokra osztott írásmű’; ol. decade 'tíznapos időszak'; or. deKáda 'tíznapos időszak’. Forrása a lat. decada ’tíz darab valamiből, tízes csoport', k. lat. decade ’ua.’. A lat. decada a lat. decas ’ua.' (< gör. όεκας, -άδος ’ua.’ < : gör. <5εκα 'tíz') alapján keletkezett. A 'tíznapos időszak’ jelentés a francia forradalmi naptár (1793—1805.) révén terjedt el; ott ugyanis a harminc napból álló hónap három áécade-ra oszlott, s az egyes cZécucZe-ok tizedik napja (fr. décadi) volt a pihenőnap. A magyarba francia, esetleg német közvetítéssel került át. Az e végű alak a francia—német írásképet tükrözi; a dekád alakulásmódjára vö. blokád, A dekáda szó vége latinosítással keletkezett. 1. jelentésében az orosz megfelelő alapján az 1950-es években újították fel. — Az üzemi nyelvben használatos.
Révay: Nyr. 76: 201 ®. (Larousse 2: 697; Frisk: GrEtWb. 1: 359.) — Vö. deka.
dekadencia 1854: ,,Decadence, fr. szünet, csökkenés” (HeckenastldSz.2) ; 1865: dekadencziával gr. (Egyes, napt. 118: NSz.). J: 1. 1854: ’hanyatlás; Untergang | visszaesés; Rückfall* (1. fent); 2. 1893: ’hanyatló irodalmi —művészeti irányzat; dekadente literarisch—künstlerische Richtung' (PallasLex. 5: 122) K dekadens 1893: „Dekadens . . . uj műszó, mely Párisban támadt, ... és azt az irányt jelzi, mely korunkat a végel- hanyatlás . . . korszakának nézi” (PallasLex. 5: 122). J: A) mn. 1893: ’hanyatló; dekadent'( 1. fent). B) fn. 1895: ’hanyatló irodalmi-művészeti irányzat követője; Anhänger einer dekadenten literarisch—künstlerischen Richtung’ (Apponyi A.: Aesth. 46: NSz.).
Nemzetközi szócsalád ; vö. : ang decadence, décadent; ném. Dekadenz, dekadent; fr. décadence, décadent; ol. decadenza, décadente; or. denadaHC, deKadewncKim: ’hanyatlás, dekadencia’, ’hanyatló, dekadens (irodalom, művészet)’. A franciából terjedt el. A fr. décadence a k. lat. decadentia ’leesés; süllyedés’ (< : k. lat. *decadere ’leesik’) átvétele. Művészeti irányzat jelölőjévé 1885 körül vált Paul Verlaine (1844—1896.) ,,Langueur” („Fáradtság”] című versének első sora nyomán: „Je suis l’Empire à la fin de la décadence” [Szabó Lőrinc fordításában: „A romlás vagyok, a hanyatlás végi Róma”]. A fr. décadent egy k. lat. *decadens 'leeső; süllyedő’ melléknévi igenévnek felel meg. — A m. dekadencia és dekadens a franciából származik, esetleg német közvetítéssel is. Mindkét szó hangalakja visszalatinosítás eredménye. — Az esztétikai, művészettörténeti szaknyelvben használatosak.
Kursinszky: LatJszIrod. 14; EtSz. 1: 1302 dekadens a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 129; Larousse 2: 698; DudenEtym. 102; Bloch —Wü-rtburg: DictÉtFr.4 179.)
dékán 1418: „Demetrio dicto Dekan” szn. (OklSz.); 1519: „kykkózól nekyket tyze- deffee theen, nekyket décannaa”, decanokath gr. (JordK. 51, 199); 1590: Dekany (SzikszF. 122); 1708: Dékán (PP.); 1796: Dekányok' gr. (Μ. Merkurius 1519: NSz.); 1807: Déká- nyokot gr. (Kultsár: Hazai Tud. 2: 357: NSz.); — dekán (ÚMTsz.). J: 1. 1519: ’tíz ember elöljárója; Vorgesetzter von zehn Mann’ (1. fent); 2. 1533: ’esperes; Dechant’ (Murm. 2249.); 3. 1550 k.: ’céhmester; Zunftmeister | a céhnek vagy a céh egy részének vezetője; Leiter der Zunft oder eines Teiles der Zunft’ (MNy. 34: 119; 1. még Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 247); 4. 1796: ’egyetemi kar feje; Vorsteher einer Fakultät, Dekan' # (1. fent; de 1792: Deka- natus’ 'dékáni hivatal’: Magyar Hírmondó 1: 226: NSz.); 5. 1807: ’egyházfi; Mesner' (Márton).
Latin eredetű; vö. lat. decanus 'tíz ember elöljárója; a halottvivők főnöke’. Ez a kései latin szó az egyházi terminológiában ’esperes’ jelentést vett föl. Részint közvetlenül a latinból, részint a franciából, részint más közvetítő csatornán át számos európai nyelvbe bekerült; vö.: ang. dean ’esperes; egyetemi kar dékánja’; ném. Dechant ’esperes’, Dekan ’egyetemi kar dékánja; evangélikus szuperintendens’; fr. doyen ’esperes; egyetemi kar dékánja; egy testület legidősebb tagja’ ; ol. decano ’ rangelső, korelső’; or. deKÚH 'egyetemi kar dékánja; (az anglikán egyházban) esperes’. A gör. δεκανός ’tizedes, felügyelő’ a latin szótól függetlenül keletkezett a gör. δέκα ’tíz’ alapján.— A h. lat. decanus egyházi méltóság jelölőjeként már korai latin nyelvű emlékeinkben előfordul. A m. dékán 3. és 5. jelentése magyar fejlődés eredménye is lehet, de a 4. aligha független a többi európai nyelv megfelelő szavától. A szó végi us hiánya nem teszi szükségessé szláv, olasz vagy német közvetítés feltevését. — 1 — 3. jelentésében elavult, 5. jelentésében nyelvjárási szóként él.
Szarvas: Nyr. 16: 164; Kovács: LatEl. 12; Körösi: O1E1. 30; Melich: Nyr. 24: 158,


deklarál
606
dél
NyK. 25: 294, SzlJsz. 1/2: 8, 241, 426, MNy. 36: 232; Petz G.: AkÉrt. 7: 588; Lumtzer — Melich: DOLw. 86; Kursinszky: LatJszIrod. 14; EtSz.®; Fludorovits: MNy. 26: 192 ®, Latjsz. 19, 34; SzófSz. ® ; Vámosi: Csizm. 93; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Wartburg: FEW. 3: 22; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1221; Kluge: EtWb.19 123, 125.)
deklarál 1669: ,,Az doctor . . . declarálja Kegyelmednek . . . mint kell vele [a méreggel] élni” (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 402); 1789: declárálták gr. (Kazinczy: Bácsme- gyey 26: NSz.); 1848/1951: deklaráljuk gr. (Petőfi: ÖM. 3: 47: NSz.). Js 1669: 'elmagyaráz; erklären | kinyilatkoztat; kundgeben’ (1. fent) U deklaráció 1788/1890: ,,a háború declaratio jakkor, jött Török Gradiskáról által egy Magyar Legény” (Kazinczy: Lev. 1: 171: NSz.); 1893: Deklaráció (PallasLex. 5: 123). J: 1788/1890: 'kinyilvánítás; Kundgebung I nyilatkozat; Erklärung' (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. declarare '(ki)nyilvánít; (világosan) megmagyaráz’, declaratio 'kinyilvánítás; megnyilatkozás; magyarázat’. A szócsalád alapszava a lat. clarus 'világos, tiszta’ melléknév. A lat. declaratio a lat. declarare származéka. A latin szócsalád részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. déclaré, déclaration; ném. deklarieren, Deklaration; fr. déclarer, déclaration; ol. declarare, dichia- rare, dichiarazione ; or. deKAapúpoeamb, deKAapâyuH: ’kijelent, kinyilvánít’, 'nyilatkozat, kinyilvánítás'. — A hivatalos és a választékos stílusban használatos szavak.
Simái: MNy. 5: 406; Kursinszky: LatJszIrod. 14. (Wartburg FEW. 3: 25, 26; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 125; DudenEtym. 102; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 180.)
dekoráció 1792: ,,A’ Dekorátziók, és Scénák mind újjak” (Magyar Hírmondó 1: 44: NSz.). J: 1. 1792: 'díszlet; Theaterdekoration' (1. fent); 2. 1847: ? 'díszítés; Ausschmückung I díszítmény ; Verzierung’ # (Szépirod. Szemle 1: 244: NSz.), 1866: ’ua.’ (Henszlmann: Műrég. Kalauz 2: 89: NSz.); 3. 1865: ’rendjel; Orden | érdemrend; Verdienstorden’ (Babos decorálni a.) || dekorál 1843: ,,a’ beteges képzelődés ... a’ halál’ hódítmányait . . . vidor életképekkel décorât ja” (Kemény Zs.: Kort. 1: 7: NSz.); 1860: dekorálva sz. (Szokoly V.: Tuttifr. 1: 95: NSz.). J: 1. 1843: ’díszít; schmücken’ (1. fent); 2. 1879: ’kitüntet; auszeichnen’ (Don PedrŐ: Rúg. csili. 181: NSz.) || dekoratív 1875: „»Peking ostroma« látványosságban a porczellán tornyos város leégetése az igazi decorativ irány” (Molnár Gy.: Szimp.
51: NSz.); 1893: dekorativ (Iványi Ö.: Regények 53: NSz.); — dekorativ (PHNyr. 115). J: 1. 1875: ’látványos; spektakulär' (1. fent); 2. 1910: 'díszítő; dekorativ, ornamental’ (Kelemen: IdSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: fr. décoration, décorer, décoratif; ném. Dekoration, dekorieren, dekorativ: ’dísz(ítés) ; díszlet; rendjel’, ’díszít; kitüntet’, ’díszítŐ; díszes; mutatós’ ; megfelelőik az angolban, olaszban, oroszban is. A dekorál, dekoráció-féle szavak végső forrása a lat. decorare ’díszít, ékesít; magasztal’ (< : lat. decus, -coris ’ékesség, díszítmény’ < : lat. decere ’díszít, ékesít’), k. lat. decoratio ’dísz(ítés)’ (< : lat. decorare). Mindkét latin szó elsősorban francia közvetítéssel terjedt el. A dekorativ-féle szavak a fr. décoratif-ra mennek vissza. — Am. dekoráció valószínűleg a németből való; a szóvég visszalatinosítás eredménye. A dekorál a (hazai) latinból származtatható, de német hatás lehetőségével itt is számolnunk kell. A dekorativ közvetlen forrása a német.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 129; Walde — Hofmann : LatEtWb.3 1: 330; Wartburg: FEW. 3: 26; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 166.)
dekrétum 1562: ,,az en edes Istenemnek igasagos decretomábol Viselvén bűneimnek terhet es Solgyát” (OL. Kende cs. It. : Papp L.; vö. NytudÉrt. 44. sz. 33); 1647: dékrétom (EtSz. 1: 1303 dektrétom a.); 1790/1904: decretumot gr. (Gvadányi: Fal. nót. 195: NSz.); 1791: dekrétomát gr. (Pétzeli: Ekkl. hist. 2: 85: NSz.); 1792: Dekrétumokkal gr. (Magyar Hírmondó 1: 495: NSz.). J: 1562: ’elrendelés; Fügung | határozat; Beschluß | végzés; Bescheid’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. decretum ’döntés, határozat, végzés, utasítás’. Ez a lat. decernere ’(el)dönt, (el)határoz’ ige fŐ- nevesült igenévi származéka. A latin főnév (elsősorban mint jogi, egyházjogi műszó) különféle utakon-módokon bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. decree; ném. Dekret; fr. décret; ol. decreto; or. detc- pém: ’rendelet, határozat, végzés’. — Régebben jogi műszó volt, ma már elavulóban van.
Rell: LatSz. 56; Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. 1: 1303 dékrétom a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 130; Wartburg: FEW. 3: 26; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 115.)
dél 1237 — 40: ? „sunt nomina seruien- tium equestrium: Gurlud, Cheke, Iba, Bes, Dele” sz. szn. (PRT. 1: 778); ] 344 : Dellew sz. hn. (Csánki 5: 698); 1405 k.: ,,me[ri]dies: dél” (SchlSzj. 129.); 1508: deZZ’efti (DöbrK. 219); 1541: DïZszêlrûl (Sylv.: ŰjT. 1: 19: NySz.); 1565: dellel/nec sz. (Mel: Sám. 316:


délceg;
607
delegál
NySz.); 1568: derest (Mel: SzJán. 103: NySz. 1: 704); 1575: de'ZZyest (Born: Evang. 3: 99: NySz. 1: 704); 1681: délyére gr. (Mártont: SzHist. 4: NySz.); 1838: dehajlat (EtSz.); 1877: déZZiyest (Nyr. 6: 462); — cZïZ-ebéd (MTsz.); cZé’ZZest (NyF. 34. sz. 77); díllő sz. (MNy. 4: 187); dűlle sz. (MNy. 9: 427); dí (ŰMTsz.). J: 1. 1344: ’a nappalnak az az időpontja, amikor a Nap pályájának legmagasabb pontján áll; Mittag’ # (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’az az égtáj, amerre az északi félgömbön a Napot legmagasabb pontján látjuk; Süden’* (BécsiK. 151); 3. 1669: ’(az élet, a pálya) delelŐje; Mittag (des Lebens, der Laufbahn)’* (Czegl: Enoch. 10: NySz.); 4. 1790 k.: ’napvilág; Tageslicht | nyilvánosság; Öffentlichkeit’ (IrtörtKözl. 8: 179, de vö. 1636: dél színre hoz: Pázm: Préd. 15: NySz.); 5. [főleg -re, -rőZ raggal] 1844/ 1951: ’déli étkezés, ebéd; Mittagessen’ (Petőfi: ÖM. 1: 125). - Szí delel 1344: sz. hn. (1, fent); 1532: delelnek gr. (TihK. 52) | ~i 1405 k.: delÿ (SchlSzj. 130.).
Csu vasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: CC. tűé; kirg. tűé; kar. fus; alt. tál tűé; ujg. mód. tűé: ’dél mint napszak és mint világtáj’; hasonló szók a törökség minden ágában. Vö. még mong. dűli ’ua.’. A mai csuvasban nincs meg; a csuvas, mongol Z és köztörök é megfelelések, valamint a magyar szó alapján egy csuvasos jellegű régi török nyelvben *dűl alakot tehetünk fel; vö. a m. dől ige török megfelelőivel. — A török ű helyébe a magyarban hanghelyettesítéssel i lépett, majd ebből nyúlással, va- mint nyíltabbá válással é fejlődött. Eredetileg változatlan tövű névszó volt: dél ~ délt stb. ; a szél ~ szelet típusú szavak analógiájára lett változó tövűvé. 1. és 2. jelentése már a törökben is megvolt. 3. és 4. jelentése hasonlóságon, 5. jelentése érintkezésen alapuló névátvitel eredménye a magyarban.
Gombocz: Nyr. 33: 548, NyK. 35: 263, MNy. 3: 156®, BTLw. 68, 159, 165, MNy. 13: 100, NytudÉrt. 24. sz. 16; Németh: Nyr. 42: 242, IIonfKial. 86; EtSz. ® ; Ligeti: NyK. 49: 214®; Kispál: MNy. 34: 225; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 73; Iliié —Svityé: VoprJaz. 12/6: 44; K. Szoboszlay: MNyj. 10: 107.
délceg 1377: „Petro Delcheg dicto” szn. (OklSz.); 1411: Delczogh szn. (MNyTK. 105. sz. 3); 1450: Delzeg szn. (MNyTK. 105. sz. 3); 1498: DeZcze^thaneytho szn. (OklSz.); 1552: „fjabadon fjáguld, mint à déltzec ló” (Heltai: Diai. C5b); 1588: Deczegh (Frank: HasznKi 118: NySz.); 1647: dészeg (Major: Szót. 70: NySz.); 1723: dilczeg (Csúzi: Síp. 710: NySz.); 1805: délczég (Verseghy F.: Tiszta Magy. 125: NSz.); — dérceg (Nyr. 25: 45). J: A) fn. 1498: ? ’ménes; Gestüt’ (1. fent), 1617: ’ua.’ (Lép: PTük. 2: 227: NySz.). B) mn. 1. 1552: ’szilaj, féktelen; zügellos j makacs; hartnäckig’ (1. fent); 2. 1773: ’büszke; stolz | kevély; hochmütig | magabiztos; selbstbewußt’ (Teleki Á.: Czid. 33: NSz.); 3. 1811/1902: 7 ’jó tartású; stramm | daliás; stattlich’* (Kazinczy: Töv. Vir. 37: NSz.), 1846: ’ua.* (Arany: ÖM. 2: 101).
Ismeretlen eredetű. Számos alak- és jelentés változatának egymáshoz való viszonya nem tisztázható. A B) 3. jelentés kialakulására talán a deli is hatással lehetett. — Az a magyarázat, mely szerint a dél és a ’táj, vidék’ jelentésű szeg szavakból való összetett szó volna ’déli, délszaki’ jelentéssel (vö. 1416 U./1450 k.: delzè 'ii, delzègnèc: BécsiK. 161, 237; 1416 U./1466: „Delzègi kiralne”: MünchK. 137), nem igazolható kellően. Indoeurópai rokonságú alapszó származékaként való magyarázata és mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 9; Zolnai Gy.: Ethn. 6: 101; Herman: Pászt. 305; Germanista: Nyr. 43: 39; EtSz. ® ; Fokos: Nyr. 64: 9 ® ; SzófSz.; Prohászka: Nyr. 73: 135.
delegál 1818: „A* delegál, delegáltt bíró, delegáltt törvényszék . . . több száz esztendőtől fogva járatos . . . szavak” (Verseghy F.: Felelet 290: NSz.). J; 1818: ’kiküld; entsenden | megbíz valamivel; mit einer Sache beauftragen | meghatalmaz; ermächtigen’ (1. fent) K delegáció 1818: „A* delegál . . . delegatio ’s a’t. több száz esztendótúl fogva járatos . . . szavak” (Verseghy F.: Felelet 290: NSz.); 1868: delegátióban gr. (Ormódi B.: Pecsovics 65: NSz.); 1870: delegáczióval gr. (Báttaszéki L.: Szer. gőz. 22: NSz.). J: 1. 1818: ? ’kiküld(et)és; Entsendung’ (1. fent), 1835: ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 2. 1854: ’bizott- ság; Komitee | küldöttség; Abordnung’ (HeckenastldSz.2) || dele grains 1854: „Dele· gatus, 1. [— latin] követ” (HeckenastldSz.2) ; 1879: Delegátus (Don PedrŐ: Rúg. csili. 156: NSz.). J: 1854: ’képviselő; Abgeordneter | kiküldött; Abgesandter | megbízott; Beauftragter’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. delegare ’utasít, megbíz’, lat. delegatio ’utasítás, parancs’, h. lat. delegatio ’kiküldés, kirendelés’, h. lat. delegatus mn. ’(ki)rendelt, (kiküldött <pl. bíró)’, h. lat. delegatus fn. ’követ’. A lat. delegatio, delegatus a lat. delegare főnévi, illetőleg (főnevesült) igenévi származéka. A szócsalád tagjai részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerültek az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. delegate ige ’kiküld, megbíz, meghatalmaz’, fn. ’megbízott, kiküldött; képviselő, követ’, délégation ’át- ruházás, felhatalmazás; kiküldetés; kül¬


delej
608
deli
döttség, bizottság’ ; ném. delegieren ’(ki-) küld, delegál’, Delegation ’küldöttség, bizottság’, Delegat ’megbízott, meghatalmazott’ (DudenFremdwb. 126); fr. déléguer ’küld, megbíz; hatalmat átruház’, délégation ’meg- bízás, kijelölés; küldöttség’. Megfelelők vannak az olaszban, oroszban is. A delegáció- félék ’megbízás, kijelölés’ ’küldöttség’ jelentésfejlődése a 19. sz.-ban ment végbe. — Am. delegáció jelentései közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés kialakulásában német (esetleg francia) hatás is közrejátszhatott. — A politikai, hivatali nyelvben használatos szavak.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. 1: 1305 delegáció á. ® . (Schulz: DtFremdwb. 1: 130; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 779; Wartburg: FEW. 3: 32; Ernout —Meil- let: DictÉtLat.4 350; DudenEtym. 102.)
delej 1836: Deléjtii, ,,Azért nevezzük deZé/-nek mivel egyik sarkával délnek, a másikkal éjszaknak fordul; a dél szót a jobb hangzás végett rövidítvén meg” (NyÚSz.); 1843: délej (NyÚSz.); 1844: Delej (Kiss Μ.: Ujdon szavak 23: NSz.). J: 1. 1836: ’mágnes; Magnet | mágneses erő; magnetische Kraft’ (1. fent); 2. 1840: ’hipnotikus erő; hipno- tische Kraft’ (Athenaeum 2: 529: NSz.); 3. 1846: ’titokzatos vonzóerő; geheimnisvolle Anziehungskraft’ # (Kuthy L. : Hazai Rejt. 2: 447: NSz.); 4. 1959: ’villamos; Straßenbahn’ (ÉrtSz.). — Sz: ~es 1840: deléjes (Athenaeum 2: 529: NSz.). | 1845: delejzési sz. (Életk. 2: 579: NSz.); 1847: delejezni sz. (NyÚSz.).
Nyelvújítási összetett szó: alkotóelemei a dél és az éj ’észak’. Az elnevezés alapja az, hogy a mágnestű egyik sarkával délnek, másikkal északnak fordul. A mágnest, illetőleg a mágneses vonzóerőt jelölő szó tartalmi hasonlóság alapján vált az ellenállhatatlan, tudományosan kevéssé tisztázott és ezért titokzatos emberi vonzóerőnek és hipnotizáló képességnek a jelölőjévé. — Tudományos műszónak készült; a későbbiekben fokozatosan kiszorult a tudományok szaknyelvéből. Elavulóban levő, régies szó. 4. jelentésében Debrecenben és környékén él.
CzF. ® ; Lukács: Nyr. 13: 321; NyÚSz.; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 165, 207; SzófSz.; Bárczi: MNyÉletr. 306.
delén 1910: „delaine f [dölen]: gyapjúból készült könnyű kelme” (Kelemen: IdSz.); — delén (Nyr. 40j 267); delin (SzegSz.); dêïinkendômet (ÚMTsz.). J: 1910: ’gyapjúból vagy pamutból készült, puha tapintású, vékony kelme; Delaine’ (1. fent).
Francia eredetű, valószínűleg német közvetítéssel ; vö. fr. (mousseline ) de laine 'gyapjúból való (muszlin)’; — vö. még ném. Delaine ’delén’ (Halász· MNSz.2 delén a.).
Az ang. delaine; szik, delén: ’ua.’ ugyancsak a franciából származik, a szlovák szó azonban esetleg a németen vagy a magyaron át. — A delén korábban gyapjúból készült kelmére vonatkozott, ma pamutszövetet is jelöl. A jelentés változás a kelme könnyűsége, vékonysága alapján történhetett.
Eckhardt: MNy. 27: 246; Bárczi: FrJsz. 36. (Dauzat: DictÉtFr.7 426 laine a.; Weekley: ConcEtDict. 114.)
delfin 1533: ,,Delphin: Delphin hal” (Murm. 1154.); 1604: Delphin (MA. Árion a.); 1702: delfin (Misk: VKert. 540: NySz.); 1874: delphinák gr. (Lidércz.-napt. 85: NSz.). J: 1533: ’a fogas cetekhez tartozó, nagy testű, hal alakú tengeri emlősállat; Delphin’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. delphin ’delfin’, lat. delphinus ’ua.’. A latin szó a görögből való. A lat. delphinus a gör.
’ua.’ genitivusának, a gör. ósAg?ívog-nak az alapján keletkezett. A lat. delphin a kései gör. δελφίν ’ua.’ átvétele. A lat. delphin( us) különféle úton-módon bekerült több európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. dolphin; ném. Delphin; fr. dauphin; ol. delfino; or. deAbtfiÚH: ’delfin’ ; vö. még ang. delphinidae; fr. delphinidés, delphiniens: ’delfinfélék’. — A delfin régi magyar elnevezése a tengeri ártány (1604: MA. Délphin a.) és tengeri disznó hal (1708: PP. Delphin a.) volt. — Közvetlen görög, illetőleg német származtatása nem fogadható el. — Állattani műszó.
Melich: Nyr. 24: 158; EtSz.®. (Wartburg: FEW. 3: 35; Frisk: GrEtWb. 1: 362; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 168; Kluge: EtWb.10 126.)
deli 1522: ? ,,Michael Delÿ” szn., ? ,,Andreas Delÿ” szn. (MNyTK. 86. sz. 37); 1532: "Deli sarw duó” (OklSz.); 1559: deeli (Nyr. 44: 311). J: A) mn. 1. 1532: ’rövid szárú (katonai lábbeli); kurzschaftig (Fußbekleidung für Soldaten)’ (1. fent); 2. 1559: ’bátor; mutig’ (Szék: Krón. 224: NySz.); 3. 1562: ’délceg; stattlich | szép; schön’ # (Mel: ATam. 112: NySz.). B) fn. 1. 1615: ’katona; Soldat | testőr; Leibwächter’ (Zvon: PázmP. 162: NySz.); 2. 1748: ’rövid szárú csizma; Halbstiefel’ (Fal: NE. 30: NySz.).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb- horvát közvetítéssel; vö. oszm. deli ’eszte- len, őrült; szilaj, vad, heves; R. a nagy- vezír bosnyák vagy albán testőre’ ; — vö. még szb.-hv. R. déli [díszítő jelzőként alkalmazott ragozhatatlan mn.] ’bátor, merész’; big. N. deAÚ [ragozhatatlan mn.] ’szilaj, féktelen’ (BKE. 1: 234). — Am. deli jelentései közül az A) 2. és a B) 1. lehet a legrégibb. Az A) 3. a B) 1. alapján fejlődhetett ki. Az A) 1. és B) 2. jelentés azzal függ-


délibáb
609
delikvens
hét össze, hogy a deli főnévvel elsősorban török katonákat jelölhettek a magyarban, a deli saru stb. tehát eredetileg a török testőrök és más katonák jellegzetes lábbelijére vonatkozhatott.
Budenz: NyK. 3: 472, 6: 55; Miklosich: TE. 1: 46, Nachtr. 2: 101; Szarvas: Nyr. J4: 560 ® ; Horger: MSzav. 40 ® ; EtSz. 1: J261 dalia a.® ; SzófSz.; Gyóni: GörFeljSz. 96; Kniezsa: SzlJsz. 147®; Bárczi: Szók.2 78; Móra vésik: ByzTurc. 2: 212; Grétsy: Szóhas. 35®, 54; [MEtSz. Szerk.:] MNy. 58: 408; Kakuk: NyK. 68: 54. (Lokotsch 506.; Cioranescu: DiccEtRum. 282.) — Vö. dali, dalia.
délibáb 1707: „nem is tudom, délibáb vólt-e Bertóti látása, vagy ugyan valóság” [kétes pontosságú adat; o: ? délibába] (M- Ny. 40: 115); 1796: délibába (NyŰSz.); 1799: Delibába (Sándor I.: Sokféle 6: 188: NSz.); 1823: „A Déli bábokról” gr. (Ref- Ny. 347); 1832: délbáb (Berzsenyi Művei 2: 212: NSz.). J: 1707: ’Luftspiegelung’ # (1. fent). — Sz: ~os 1844: Délibábos (Petőfi: ÖM. 1: 107).
Valószínűleg összetett szó. Jelzői előtagjának szerepét az magyarázza, hogy e légköri tünemény dél tájt szokott megjelenni. "Utótagja feltehetően bába szavunkkal azonos, de ez jelentéstanilag nincs kellően tisztázva. Figyelmet érdemelhet esetleg az a magyarázat, amely szerint a bába itt ’látszat, tünemény’ jelentésű. E föltevést az látszik támogatni, hogy a 6óóá-nak több összetételben is van ’nem igazi, csak látszólagos’ jelentése; vö. N. bábaszarka ’nein igazi szarka’, N. bábatyúk ’kukorékoló tyúk, nem igazi tyúk’, N. bábakakas 'tenyésztésre alkalmatlan kakas, nem igazi kakas’, N. bábaszilva 'ehetetlen, elfajzott, nem igazi szilva’ stb. (Ethn. 41: 118, 203). Vö. még hajnali bába 'hajnali délibáb’ (MNy. 7: 429). — Az előtagnak a deli melléknévvel való azonosítása téves. — A délibába kis területen élő nyelvjárási szó lehetett, délibáb alakban Gaal József, Vörösmarty s főleg Petőfi munkái révén terjedt el, s lett köznyelvi szóvá.
Barna: AkNyÉrt. 9/9: 11, 22; Szerkesztőség: Nyr. 17: 174; Tolnai: MNy. 6: 30; Császár: MNy. 6: 224; Gálos: MNy. 6: 457; Csefkó: MNy. 13: 56; Batta: MNy. 13: 305; EtSz. ® ; Juhász: Ethn. 41: 118®, 203; SzófSz.; Tompa: RefNy. 347.
delikátesz 1789: „Délicatesse, az a’ nemes szemérem, midőn valaki készebb valamit eltúrni, mint-sem hogy mást háborgasson” (Kazinczy: Bácsmegyey 258: NSz.); 1826: delïkatessz (D. Éltes: FrSz. 50); 1874: delikatessze (Lauka G.: Uj nov. 257: NSz.). J: 1. 1789: 'tapintat; Taktgefühl | gyöngéd - 39 Történeti-etimológiai szótár
ség, finomság; Zartgefühl, Feingefühl’ (1. fent); 2. 1789: ’ínyencfalat, csemege; Leckerbissen, Feinkost | nyalánkság; Naschwerk’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 4: 488: NSz.); 3. 1909: 'különlegesség (főleg a kereskedelmi nyelvben); Spezialität (besonders in der Handelssprache)’ (MNy. 5: 449).
Nemzetközi szó; vö.: amerikai ang. delica· tessen [többes sz.] ’csemegeáru; csemegeüz- 1(4’; ném. Delikatesse ’ínyencfalat, csemege; gyöngédség, tapintat’ ; fr. délicatesse; ’gyen- gédség, tapintat; finomság; könnyedség, ügyesség; finnyásság, kényesség; étel jó íze; stb.’; or. deJiUKaméc 'csemege, ínyencfalat’. 18. sz.-i divatszóként a franciából terjedt el Európa-szerte. A franciában a fr. délicat 'ízes, finom; elmés; érzékeny; gyengéd; stb.’ (< lat. delicatus 'kecses, bájos; kellemes; stb.') származéka. — A magyar szó közvetlen forrása feltehetőleg a német volt, amelyben a francia eredeti számos jelentése közül több már elavult vagy háttérbe szorult. — AR.,N. delikát melléknév (vö. 1753: delikat: MNy. 30: 32; 1791/1813: delicate [latin módhatározóraggal] ’ügyesen, kony- nyedén’: Csokonai Poétái Munkái 1: 7: NSz.; 1806: délicat ’csinos, kellemes’: Kul- tsár: Hazai Tud. 260: NSz.) németközvetítéssel ugyancsak a franciára vezethető vissza; vö.: ném. delikat ’gyenge, törékeny; finom; kényes; jóízű; stb.’ < fr. délicatmn. 1. fent.— A delikátesz a magyarban elsősorban Kazinczy révén lett használatos. 2. jelentésében a választékos stílus szava, egyébként elavult.
Simái: MNy. 5: 406; Nagy J. B.: MNy. 26: 312; D. Éltes: FrSz. 50; Bárczi: Frjsz. 35; Gáldi: Szótir. 31. (Gamillseheg: FrEt- Wb. 303; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1240; Wandruszka: ZRPh. 70: 233; Kluge: EtWb.18 126.)
delikvens 1803: ,,a’ delinquensnek javára hasznát-is vette” (Le Sage: Sánta örd. 100: NSz.); 1861: deliquens (Zöld örd. napt. 62: NSz.); 1898: delikvens (Betyárleg. 70: NSz.). J: 1803: ’tettes; Täter | vádlott; Angeklagter’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. h. lat. delinquens fn. ’tettes, vádlott’; ez a lat., h. lat. delinquere ’hibát ejt, vétkezik* ige folyamatos melléknévi igenevének főne vés ülése. A latin igenév bekerült számos más európai nyelvbe is; vö.: ang. delinquent mn. ’bűnös, vétkes’; ném. Delinquent 'bűnös, gonosztevő, vádlott’; fr. délinquant ’tettes, bűnös, bűnöző’; ol. delinquente ’bűnözŐ, gonosztevő’ ; cseh delikvent, delinkvent '(bűn)tettes’. — A delikvens változat ejtéskönnyítéssel jöhetett létre. — Korábban jogi műszó volt; ma a bizalmas társalgási nyelvben inkább csak olyan személyt jelöl, akire valamilyen kellemetlen, kínos dolog, esemény vár.


delirium
610
delta
EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 132; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 808; Wartburg: FEW. 3: 34; Kluge: EtWb.19 126.)
delirium 1836: ,,a’ delirium . . . három . . . napig tartott” (P. Horváth L·.: Elbújd. 2: 260: NSz.); 1884: delirium (Bródy S.: Nyomor 52: NSz.). J: 1. 1836: 'önkívületi, lázas állapot; bewußtloser Zustand, Delirium’ (1. fent); 2. 1854: 'elmebaj ; Irrsinn’ (HeckenastldSz.2). — Sz: ~os 1897: deli- riumos (Kazár E.: Össze·vissza 2: 10: N- Sz.).
Latin eredetű; vö. lat. delirium 'őrültség, téboly’. Ez a lat. delirare ’a barázdából kitér; az egyenes vonaltól eltér; eszelősködik, félrebeszél' származéka. Eredetileg a földművelés kifejezéskörébe tartozott. Főként mint orvosi szakkifejezés több európai nyelvbe is bekerült; vö.: ang. delirium; ném. Delirium; fr. délire; ol. delirio: ’önkívület; lázas képzelődés; őrület, elmezavar, őrültség’; le. delirium 'lázálom'. — Orvosi szakszó.
Kursinszky: LatJszírod. 15 ® ; EtSz. ® ; Kallós E: Nyr. 73: 353, 75: 293. (Schulz: DtFremdwb. 1: 132; Wartburg: FEW. 3: 34; Walde —Hofmann: LatEtWb.8 1: 338, 812; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1241; Kluge: EtWb.19 126.)
delizsánsz 1787: „A* vizen nem régiben fel-állott BétsbÓl Konstántzinápolyfelé járó Delisántz el-töróltetett” (Μ. Kurir 628: N- Sz.); 1793/1922: delisancz (Csokonai: Cultura 333: NSz.); 1793: Delizsántzot gr. (Sándor I.: Külf. ut. 241: NSz.); 1793: dilizsántz (Gáldi: Szótir. 249), dilizsánfz (Μ. Hírmondó 1: 940: NSz.); 1806/1893: Dili- zsenszon gr. (Kazinczy: Lev. 4: 250: NSz.); 1810: deligenceon gr. (Kazinczy: Lev. 7: 451: NSz.); — Del'ézánc (Nyr. 42: 92); Dèlëzsàn (Herman: Pászt. 88); delezánc (Bárczi: FrJsz. 35); dëlëzsànc (SzegSz.). J: 1. 1787 : 'régi személyszállító jármű, főleg postakocsi, alkalmilag személyhajó is; altes Per- sonenfahrzeug, besonders Postkutsche, gelegentlich auch Personenschiff’ (1. fent); 2. 1901: ’pelyvás kocsi; Spreuwagen' (ÚMTsz.).
Német eredetű; vö. h. ném. Delischanz, Deleschanz^ Deligence 'személyszállító postakocsi’. A hazai német szó az ausztriai németből, az pedig a franciából származik; vö. ausztriai ném. Deligence; ir. ném. Diligence; fr. diligence: ’ua.’. A franciában keletkezett a korábbi fr. voiture de diligence ’gyorskocsi' szókapcsolatból. Számos nyelvben elterjedt; vö. cseh R. diligence; szik. R. diligenda [latinosított alak]; le. R. dylizans; or. R. duai&cáHC: 'postakocsi'. — 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Balassa: Nyr. 26: 440; ÈtSz. 1: 1358 dilizsánsz a. ® ; Bárczi: FrJsz. 32, 35 ® ;
Gáldi: DictKlein 174®, Szótir. 249; Tamás: UngElRum. 292.
délkör 1784: „Egy; Dél kör alatt, sub eodem meridiano” (NyÚSz.). J: 1784: 'hosz- szúsági kör; Längenkreis’ (1. fent).
Német, esetleg latin mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Mittagskreis, TI. mittags - zirkel 'délkör' ; — vö. még lat. circulus meridianus 'délkör; egyenlítő'. Az idézett két német szó, továbbá a ném. Mittagslinie 'délvonal, délkör’ is a latin megfelelő tükörfordítása. A latin jelzős szerkezet szó szerinti jelentése ’déli kör’, azaz 'olyan körvonal, amelynek mentén a nap azonos időben delel’. Más európai nyelvekben többnyire a latin szószerkezet jelzőjére visszamenő szó jelöli ezt a fogalmat; vö.: ang. meridián; fr. méridien; ol. meridiana; or. Mepuduán; finn meridiaani: 'délkör'. — Am. délkör megalkotója valószínűleg Dugonics volt. — Főképpen szaknyelvi szó.
NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 51. (Schulz Basler: DtFremdwb. 2: 103; DudenEtym. 436.)
delnő 1846: „Ha delnő (e két szóból: deli és nő összetóve) elfogadtatnék dame helyett, akkor a madame czimet delnőmmel igen csinosan lehetne kitenni” (RefNy. 449). J: 1846: 'hölgy; Dame’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Jelzői szerepű előtagját a deZí-ből csonkították. A 19. sz.-i irodalmi nyelvben hamar elterjedt. Ma. már elavult, illetőleg csak gúnyos vagy tréfás használatban él.
NyÚSz. ® ; EtSz. 1: 1262 dalia a. ; Tolnai : Nyúj. 216; SzófSz. deli a.; T. Lovas: RefNy. 449 ®.
delta 1808: „Minekutánna ... a’ Nil . . . iszapjából... Delta támadtt” (Sándor 1.: Sokféle. 9: 54: NSz.). J: 1. 1808: 'többágú folyótorkolat; mehrarmige Flußmündung’ (1. fent); 2. 1865: ’a görög ábécének a negyedik, a d hangot jelölő betűje: <5, Δ; der vierte, den Laut d bezeichnende Buchstabe des griechischen Alphabets: <5, zT (Babos); 3. 1898: 'ék alakú földnyelv, félsziget; keilförmige Erdzunge, Halbinsel’ (Abonyi Á.: Pliv. 26: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. delta; nem. Delta; fr. delta; ol. delta; or. ùéAbma: ’a görög <5, Δ betű; többágú folyó torkolat’ (az angolban és a franciában ’háromszog; istenszem, Jehova-háromszög’ jelentése is van). A görögből került tudós átvétellel az európai nyelvekbe mind a <5, Δ betű megnevezéseként, mind pedig Alsó-Egyiptomnak a Nílus torkolatától körülhatárolt háromszög alakú részére vonatkoztatva; vö. gör. δέλτα ’a ó, Δ betű; a Nílus torkolata’. A görög szó és a vele megnevezett betű is sémi, közelebbről


deltoid
611
demarkációs
föníciai eredetű; vö. föníciai ’sátor- nyílás, ajtó, kapu’ (a betűt ugyanis ajtószerű alakjáról nevezték el); vö. még héb. däle& ’az ábécének a d hangot jelölő betűje’, dele& ’ajtó, kapu’. Maga a betű a kánaánita ábécéből került át a föníciaiba. — Az Euró- pa-szerte elterjedt szónak ’a Nílus torkolata’ jelentését csak a 19. sz.-ban váltja fel a ’többágú (a Níluséhoz hasonló) folyótorkolat’ a földrajztudományban. — Am. delta lehet közvetlenül a görögből való tudós átvétel; német származtatása bizonyítatlan. 3. jelentése (alaki hasonlóság alapján) a 2.- ból fejlődött; elavult. — 1. jelentésében földrajzi szakszó.
EtSz.®. (Skeat: EtDict.4 162; Frisk: GrEtWb. 361 ; Kluge: EtWb.19 126; DudenEtym. 103.) — Vö. deltoid.
deltoid 1870: deltoid (Keresztesi: Mát. 81); 1893: „Deltoid: papírsárkány alakú négyszög” (PallasLex. 5: 159). J: 1870: ’olyan trapezoid, melynek két-két szomszédos oldala egyenlő, szemközti oldalai különbözők; Deltoid’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. deltoid; ném. Deltoid; fr. deltoïde; ol. deltáidé; le. deltoid ’deltoid’ (a német és a lengyel kivételével ’deltaizom’ jelentéssel is). A gör. δέλτα ’a ó, Δ betű’ szóból alakult a nemzetközi használatú és végső soron szintén görög eredetű -oid(e) képzővel tudós műszóként; e szóalkotást támogathatta a gör. δέλτα és a gör. είδος ’látszat; alak; stb.’ összetételéből keletkezett gör. δελτοειδής [bizánci görög ejtés szerint deltoidis] ’delta alakú’ is. — A magyar szó közvetlen forrása valószínűleg a német. — Mértani műszó.
(Skeat: EtDict.4 162; Partridge: Or. 146, 850.) — Vö. delta.
demagóg 1835: „mellyet egy heves demagóg' beszéde, vagy egy váratlan eset, idéznek-elő . . .” (Jósika Μ.: Váz. 176: NSz.); 1835: Démagogue (Kunoss: Gyal.); 1835: demagóg (Tzs. Demagóg a.). J: 1835: ’nép- vezór, népszónok ; Volksführer, Volksredncr | népámító; Volks Verführer’ (1. fent) || demagógia 1854: „Demagógia, görög, nép vezérlés” (HeckenastldSz.2) ; 1893: Demagógia (PallasLex. 5: 161). J: 1854: ’a nép vezetése, befolyásolása; Volksführung | felelőtlen politikai izgatás, népámítás; Demagogie’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. démagogue, demagogy; ném. Demagóg(e), Demagogie; fr. démagogue, démagogie; ol. dema- gogo, demagógia; or. deuazóz, deMaeózun: ’demagóg’, 'demagógia’. Végső forrása a gör. δημαγωγός ’népvezér’ (vö. gör. δήμος ’nép’, άγω ’vezet’), illetőleg a gör. δημαγωγία ’a nép vezetése’. A görög szócsalád latin közvetítéssel (vö. lat. demagogus ’népvezér; görög szónok’: EtSz. 1: 1308) terjedt el a francián vagy a németen át. — A magyarba a demagóg és a demagógia a németből juthatott. A démagogue változat vagy a h. lat. demagogus ’népámító’ (1818: Márton 2: 1799) külön átvétele, vagy pedig — miként a demagógia a végződése is — latinosítás eredménye.
EtSz. 1: 1308 demagóg a.®. (Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 26; Schulz: DtFremdwb. 1: 132; Kluge: EtWb.19 126; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 185.)
demarkációs 1912: „Demarkációs áram: a sértett, elhalóban lévő szövetekből elvezethető elektromos áram” (RévaiLex. 5: 414); — demokrácijás vonal (ÚMTsz.). J: 1. 1912: 'sérült, elhaló szövetből elvezethető (áram); aus verletztem, absterbendem Zellengewebe wegleitbar (Strom)’ (1. fent); 2. 1.922: ’ellenséges felek közt fegyverszünet alkalmával kijelölt, ideiglenes (határvonal) ; Demarkations-’ (Nyr. 51: 48). — De vö. 1809/1896: ,,A’ demarcationalis lineán túl” (Kazinczy: Lev. 7: 86: NSz.).
Nemzetközi szó származéka. Vö.: ang. démarcation; ném. Demarkation; sp. demar- cación; fr. démarcation; ol. demarcazione; or. deMapKÓyua: 'elhatárolás, határmegvonás ; határvonal’ ; ez a főnév korábban néha a magyarban is előfordult: 1865: „démarcation, fr. (demárkászion), elválasztás, határozás” (Babos); 1904: demarcatio (RadóJdSz.1) ; 1912: Demarkáció (RévaiLex. 5: 414). A szó a spanyolból került át a franciába, s innen terjedt el; a sp. demarcar 'területet felmér; határt megállapít’ származéka. (E spanyol ige töve végső soron összefügg margó, márka, markáns szavainkkal is.) A m. demarkáció közvetlen forrása valószínűleg a német; a szó vég latinosítással alakult.»— A m. demarkációs -s képzős melléknév. Ez talán nem is a magyarban viszonylag későről kimutatható demarkáció származéka; inkább a régibb demar kacionális-sál párhuzamos, annak -ális végződését -s-re cserélő, képzőváltásos alakulat lehet. — A m. R. demar- kacionális a vele állandósult kapcsolatba került jelzett szóval (1809/J896: 1. fent; 1865: demarcationalis linia: Babos; 1912:, demarkacionális vonal: RévaiLex. 5: 414) együtt a ném. Demarkationslinie demarkációs vonal’ átvétele az összetételnek szószerkezetté való felbontásával, mindkét szó végének latinosításával, majd később a linea, linia szónak a νοηαΙΛϋλ való helyettesítésével. A ném. Demarkationslinie nemzetközi kifejezés-család tagja; vö.: ang. Une of démarcation; fr. ligne de démarcation; ol. linea di demarcazione; or. deMapKayuÓHHax aúhuh: 'demarkációs vonal’. Tisztázatlan, hogy az állandósult kifejezés melyik nyelvben keletkezett. — Lehet, hogy a. m. demar- 39*


demizson
612
démon
cációs áram kifejezés jelzője külön átvétellel jutott a magyarba. — A demarkációs vonal főképpen politikai szakkifejezés.
D. Éltes: FrSz. 50. (Skeat: EtDict.4 162, 362; Gamillscheg: FrEtWb. 303; Dauzat: DictÉtFr.7 236; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1243; Corominas: DiccCrítEt. 3: 260; Kluge: EtWb.19 461.) — Vö. margó, márka, markáns.
demizson 1904: „demijohn . . . (dömi- dson) gyékényfonásos nagy palaczk” ( Radó: IdSz.); — demizson (Bp. Hírlap 1936. júl. 8. 9: NSz.); debizson, demi jón, devizsonra gr., devizsony, dimizsával gr. (ŰMTsz.). J: 1904: ’nagy, öblös hasú, fonott burkolatú üveg; große Korbflasche, Demijohn’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. demijohn; ném. Demijohn; sp. damajuana; fr. dame-jeanne; ol. damigiana; cseh, szik, demizón; arab dämajänah: 'demizson’. A francia tengerész- nyelvből terjedt el. Forrása valószínűleg a fr. R. dame Jeanne 'Janka asszony’ kifejezés; a névadás tréfás indítékon alapulhat; vö. m. N. vörös gyurkó ’korsó’, mihók ’ua.’ (1. inihók a.). — A magyar szó vagy az angolból, vagy a németből származik. A demijon alak változat j- je (németes vagy) magyaros betűolvasás eredménye.
Nagy J. B.: MNy. 26: 313; Prohászka: Nyr. 80: 476; Tamás: UngElRum. 293. (Krueger: EigGatt. 15; Sainéan: ZRPh. 30: 308; Skeat: EtDict.4 162; Gamillscheg: ZRPh. 40: 518 ; Migliorini : NPr. 296 ; Dauzat : DictÉtFr.7 228; Corominas: DiccCrítEt. 2: 106; Partridge: Or. 146; Bloch —Wartburg DictÉtFr.4 177.)
demokrácia 1790: „El-únván a’ nép a’ Democratiát, az Aristocratiát választotta” (Kazinczy: Orpheus 2: 45: NSz.); 1795 — 6: Démokrátzia (Benkő F.: Időtöltés IV. Toldalék 20: NSz.); 1798: Démokrátzia (Molnár J.: Könyvház 10: 112: NSz.). J: 1790: 'Demokratie’ ♦ (1. fent) || demokratikus 1796: ,,Mi Frantzia Országi Demokraticus Respublicanusok, . . . meg-határoztuk magunkban” (Μ. Kurír 2: 210: NSz.); 1801: Demokrátikusokat gr. (Molnár J.: Könyvház 14: 253: NSz.); 1848/1911: demokratikus ŒndrÔdi S.: Petőfi napjai 407: NSz.). J: A) mn. 1. 1796: ’a demokrácia elveinek megfelelő, azok alapján álló; demokratisch’ * (1. fent); 2. 1806: 'társadalmi egyenlőséget biztosító; die soziale Gleichheit sichernd’ # (Pántzél P.: M. Nyelv, áll. 66: NSz.). B) fn. 1801 : ’demokrata mint az arisztokrata ellentéte; Anhänger der Demokratie als Gegensatz zur Aristokratie’ (1. fent) || demokrata 1796: ,,Αζ egyik Complot állott . . . Demokratákból” (Μ. Kurír 1: 825: NSz.); 1799: Demokratává gr. (Molnár J.: Könyvház 12: 76: NSz.); 1848/1952: democrat
(Kossuth: Ö. Μ. 13: 120: NSz.); 1892: de- mokrátok gr. (Kozma A.: Korképek 16: NSz.); 1893: Demokrata (PallasLex. 5: 181). J: A) fn. 1796: ’a demokrácia híve, követője, harcosa; Demokrat, Anhänger der Demokratie' * (1. fent). B) ran. 1848/1952: 'demokratikus; demokratisch’ (1. fent) || demokratizmus 1854: „Demokratismus, nép- uras ág. [d: népurasági] elvek” (Heckenaet- IdSz.2); 1884: demokratizmus (Kacziany G.: Mondur. 72: NSz.). J: 1854: 'demokratikus jelleg; Demokratismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Demokratie, demokratisch, Demokrat, Demokratismus; fr. démocratie, démocratique, démocrate fn., mn., démocratisme: 'demokrácia’,’ demokratikus’, ’demokrata’, 'demokratizmus’. Megfelelők vannak az angolban, oroszban, olaszban stb. is. A demokrácia, demokratikus végső forrása a gör. δημοκρατία ’népuralom, néphatalom’, s ennek származéka, a gör. δημοκρατικός ’demokratikus, a demokráciához tartozó’. A gör. δημοκρατία a gör. δήμος 'bizonyos vidék vagy terület lakossága; nép(esség)’ és a gör. κρατέω 'hatalmon van; uralkodik’ (< : gör. κράτος ’erő; hatalom; uralom, uralkodás’) névszói származékának összetételéből keletkezett. A görög szavak a kései lat. democratia ’demokrácia’, democrati- cus ’demokratikus’ közvetítésével s jórészt a francián át terjedtek el a nagy francia forradalom korában. A demokrata, demokra- timus-féle szavak eredetije a fr. démocrate, démocratisme. — A magyarba a szócsalád tagjai a franciából és a németből kerülhettek át, s latinos alakban honosodtak meg; vö. h. lat. democratia, democraticus.
PallasLex. 5: 171 » ; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 133; Wartburg: FEW. 3: 37; Frisk: GrEtWb. 1: 380, 2: 8; Kluge: EtWbJ9 126).
démon 1789/1890: „minekelŐtte Poétái Daemonom el-hágy, közlöm . . . eggy fordított Dalomat”, Daimon (Kazinczy: Lev. 1: 346, 352: NSz.); 1803/1892: demon (Kazinczy : Lev. 3: 5: NSz.); 1803: Démon (Le Sage: Sánta örd. 3: NSz.). J: 1. 1789/1890: ’ihlet; Inspiration’ (1. fent); 2. 1793: ’géniusz; Genius’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 584: NSz.); 3. 1806/1893: ’gonosz szellem; böser Geist’# (Kazinczy: Lev. 4: 184: NSz.); 4. 1865/1895: 'démoni nő; dämonisches Weib' # (Jókai 28: 38: NSz.). - Sz; ~i 1845: daemoni (Jósika Μ.: Szív. rejt. 1: 80: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. daemon ’(gonosz) szellem’; ez a gör. δαίμων ’isten(nő); isteni hatalom; szellem’ átvétele. A görög szó feltehetően a gör. δαίομαι ’oszt’ ige származéka; tulajdonképpeni jelentése ’az, aki a sorsot osztja’ lehetett. A régi vallásos elképzelés szerint ugyanis a démonok szellemek, az isteni hatalom kifejezői, s mintegy


demonstrál
613
démutka
közvetítenek az istenek és az ember között. E felfogás későbbi módosulata szerint minden embernek van egy jó meg egy rossz szelleme. Egyházi kifejezésként a lat. daemon inkább a gonosz szellem neve. A latinból terjedt el az európai nyelvekben ; vö. : ang. demon; ném. Dämon; fr. démon; ol. démoné; or. déMOH: ’démon’. — A magyar alakváltozatok közül a daimon a görögös, a daemon pedig a latinos írásmódot tükrözi. Az 1 — 3. jelentés a 'szellem' alapjelentésből magyarázható, a 4. pedig névátvitel eredménye. — Mitológiai, vallástörténeti műszó ; egyébként a választékos, illetőleg bizalmas stílus szava.
EtSz. ® ; Nagy J. B.: MNy. 29: 55. (Ókori Lex. 1: 519; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 163; Frisk: GrEtWb. 1: 340; DudenEtym. 98.).
demonstrál 1700: „Mint ezt a’ Physi- cusok bőven demonstrálják” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 116: NSz.); 1876: demonsztrálja gr. (Hevesi L.: Karc. 287: NSz.). J: 1. 1700: ’igazol; beweisen ] bizonyít; nach weisen’ (1. fent); 2. 1848/1951: ’tüntet; demonstrieren’ (Munkásmozg. kial. 1: 12: NSz.); 3. 1848/1952: ’<( katonailag) felvonul; aufmnr- schieren’ (Kossuth: ÖM. 13: 859: NSz.); 4. 1854: ’bemutat; vorführen | szemléltet ; veranschaulichen’ (HeckenastldSz.2) || demonstrátor 1794: ,,a’ Demonstrator Philo- sophusok az a -j- b által demonstrálják, hogy a’ Lélek halhatatlan” (Kazinczy: Lev. 2: 392: NSz.). J: 1. 1794: 'bizonyító személy; argumentierende Person’ (1. fent); 2. 1952: ’tanszéki munkára alkalmazott egyetemi hallgató; Demonstrator’ (Herczeg: ÓlMSz. dimostrato're a.) || demonstráció 1809/1895: „Ez a’ demonstratio, vitatás, a’ magyar nyelvnek leg nagyobb ditsérete lett volna” (Kazinczy: Lev. 6: 335: NSz.); 1875: demonstrációival gr. (Ábrányi Kor.: Élet tark. 5: NSz.). J: 1. 1809/1895: ? 'bizonyítás; Beweisführung’ (1. fent), 1835: ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 2. 1842: 'elterelő hadmozdulat; ab- lenkende Karnpfbewegung’ (P. Horváth L.: Kaieid. 1: 119: NSz.); 3. 1848/1948: ’tün- tetés; Demonstration’ (Móréi: Munkásmozg. 86: NSz.); 4. 1854: 'bemutatás; Vorführung | szemléltetés; Darstellung’ (HeckenastldSz.2).
Latin eredetű szóesalád ; vö. lat. demonstrare 'megjelöl, mutat; megmutat, kimutat, előad bebizonyít’, demonstrator 'kimutató megmutató, szemléltetéssel bizonyító személy’, demonstratio 'mutatás, kimutatás, bebizonyítás’. A szóesalád tagjai az újlatin nyelveken kívül is elterjedtek, s nemzetközi szókká lettek; vö.: ang. demonstrate 'bizonyít, megmagyaráz, támadást színlel, tüntet'; ném. demonstrieren; or. deMOHCinpúpo- eamb: 'bizonyít, bemutat; tüntet, felvonul’; ang. démonstration; ném. Demonstration: ’bizonyítás, fejtegetés ; tüntetés ; félrevezető hadmozdulat.’ — A demonstrál, demonstráció megfelelőinek mai ’felvonul, tüntet’ jelentése s a politikai életben való használata az angolban alakult ki a 19. sz. első felében. A demonstrátor 2. jelentése a 20. sz.-ban, talán a németben keletkezett. — A magyarban a demonstrál és demonstráció 2. és 3. jelentése, a demonstrátor 2. jelentése valószínűleg a németből való. A demonstrál és demonstráció a tudományos műnyelv szavai ; a demonstrátor elavulóban levő felsőoktatást műszó.
Kursinszky: LatJszírod. 15; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 133; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 109; Wartburg: FEW. 3: 38; Partridge: Or. 414; DudenEtym. 103.)
demoralizál 1832: „egészen demoralizált ellen” sz. (Harsányt P.: Múl. 2: 19: NSz.); 1834/1882: demoralizálja gr. (Deák F.: Besz. I: 93: NSz.). J: 1. 1832: 'bomlaszt; desorganisieren I bátorságát, ellenállását csökkenti; korrumpieren’ (1. fent); 2. 1833: ’erkölcsileg zülleszt; demoralisieren’ (P. Thewrewk J.: Hon. érz. 94: NSz.). — Sz: ~ódik 1832: demorálizálódott gr. (Erdélyi Híradó 1832. 1: 3: NSz.).
Német eredetű, esetleg hazai latin közvetítéssel; vö. ném. demoralisieren ’erkölcsileg megront’ (Sanders: DtWb. 1: 278), 'erkölcsi ellenállóképességétől, önbizalmától megfoszt’ (Schulz: DtFremdwb. 1: 134); vö. még h. lat. „Demoralisatus: . . . eler- kóltstelenült” (1818: Márton). Végső forrása a fr. démoraliser 'erkölcsileg megront, erkölcstelenné tesz; elcsüggeszt’. A francia szó tudatos alkotás a fr. moraliser ’erkölcsileg javít, nevel; megdorgál’ igéből; több más európai nyelvbe is bekerült; vö. ang. demo- ralize; ol. demoralizzare; or. deM0pajiU30eámb: ’erkölcsileg megront; elcsüggeszt; elzülleszt’. — A magyarban a szóvég a latin eredetű igék (instruál, konveniál stb.) mintájára alakult. — Ujságnyelvi szó.
Kursinszky: LatJszírod. 15; EtSz. ®. (Feldmann: ZdtWf. 13: 253; Schulz: DtFremdwb. 1: 134; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 417 moral a.) — Vö. móres.
démntka 1783: „Thymus vulgáris . . . Démutka” (Molnár J.: Könyvház 1: 389: NSz.); 1793: Démutka (Földi J.: Magy. fűvésztud. 52: NSz.). J: 1783: 'kakukkfű; Thymian’ (1. fent).
Német eredetű, esetleg szlovák közvetítéssel; vö. ném. N. demut 'kakukkfű; csombord, borsfű’; — vö. még: cseh N. démut 'kakukkfű' (PSIJC. 1: 387); szik. N. démutka, dymutka ’ua.’ (Kálal 126). A német szó etimológiája bizonytalan. Lehetséges, hogy a ném. Thymian 'kakukkfű’ (vö.


dénár
614
denevér
gör. &ύμος, ΰύμον ’ua.’, θυμίαμα, {Ηυμίημα ’füstölÓszer’, 1. tömjén a.) népetimológiás módosulataként jött létre a néni. Demut ’ alázat’ hatására. — Ha a m. démutka közvetlenül a németből származott, akkor a -ka képzőt az aranka, N. bodorka, boglárka, hajnalka stb.-fék*/ növénynevek mintájára vette föl. Ez esetben a szik, demutka a magyarból való. — Elavult szó.
Lumtzer — Melich: DOLw. 86 ® ; EtSz. ® ; Machek: ÖSÍJmR. 202; Kniezsa: SzlJsz. 625 ®. (Dornseiff: GrW. 45; Kluge: EtWb.19 778).
dénár 1541: „hozzatok eg£ pinzt énnekem mell* Dénárnak mondatik”, „őt ßäz dénár pinzuel” (Sylvester: ÚT. 1: 69 v., 92 v.); 1568: denarius (Mel: Szján. 181: NySz.); 1754: dénár, dénár (Bárány Gy.: Uj Test. 428, 1427: NSz.); 1836: Dinár (Székács J.: Szerb népd. 303: NSz.); 1890: dénár (NySz.); — dinár (NNyv. 2: 196). J: 1. 1541: ’kisebb értékű érepénz; Münze von kleinerem Wert’ (1. fent); 2. [dinár, dinár] 1921: jugoszláv pénznem; jugoslawische Währungseinheit’ (Bp. Hírlap máj. 3, 5: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. denarius ’penny; dénár’; fr. denier; ol. dénáro, vel. R. dinaro: ’dénár’; big. dÚHap ’jugoszláv pénznem; R. dénár’; szb.-hv. dinár ’dinár; egy fajta kis értékű érme ; N. krajcár’ ; középkori gör. όηνά- ριον ’dénár’; oszm. dinar ’dinár; dénár’. Megfelelője több más nyelvben is. Végső forrása a lat. denarius ’római ércpénz: ezüstérme, amely tíz, majd tizenhat as-t ért, illetőleg kb. egy dukát értékű aranyérme; (a kései császárkorban) rézpénz’. Ez a lat. denarius ’tízet tartalmazó, tízből álló’ melléknév fő- nevesült alakja. Az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább; nyugaton részben a latin, részben az újlatin nyelvek, a Balkánon a görög terjesztette el. — A ni. R. dénár legnagyobb valószínűséggel latin eredetű. A lat. denarius hazai forrásokban 1. László korától kezdve fordul elő; az aprópénz neveként a 16. sz.-ban élte virágkorát. Ennek ellenére a szó olasz eredete sem zárható ki. Az újabb dénár alak esetleg a ném. Denar ’ua.’ átvétele is lehet. A dinár alak változat a szerb-horvátból való. — 1. jelentésében történeti tárgyú szövegekben használatos.
Kúnos: AkÉrt. 7: 85, 9: 59; Hóman: Pénzt. 181; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 51, 120, 192, LatJsz. 11, 34; Kniezsa: SzlJsz. 625 ®. (Miklosich: TE. I: 48; Wartburg: FEW. 3: 39.)
denaturált 1898: „Anti úrfi belé zabáit a denaturált spirituszba” (Jakab Ö.: Komédiák 26: NSz.); — deneturált (ÚMTsz.). J: 1898: * vegyszerekkel emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett (anyag); denaturiert’ (1. fent).
Latin eredetű alapszó származéka: a R. denaturál ’elfajzik’ (1865: Babos); Természetes tulajdonságaitól megfoszt’ (1879: Árúlajstrom 1134: NSz.) befejezett melléknévi igeneve. Az ige a k. lat., h. lat. denaturare ’ természetes tulajdonságaitól megfoszt’ átvétele. Szélesebb körben a 19. sz. vége felé terjedt el a ném. denaturiert ’denaturált’ mintájára; vö. ném. denaturierter Spiritus ’denaturált szesz’. — A N. diri-duri (szesz ) ’denaturált(szesz(ÜM- Tsz.) játszi szóalkotás, a dena ’ua.’ (ÚMTSz.) szócsonkítás eredménye. A N. deratidus ’ua.’ (ÚMTsz.) a denaturált és a spiritusz vegyü- lésével jöhetett létre. — Megfelelői — a fr. dénaturer ’denaturál’ alapján keletkezett igék igenévi származékaként — kimutathatók számos európai nyelvből; vö.: ang. denatured, denaturated; ném. denaturiert; fr. dénaturé; ol. denaturato; or. deHamypúpo- eaHHbiü: ’denaturált’. — Főleg a spiritusz hivatalos elnevezésében, a denaturált szesz szókapcsolatban él.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1246; Römpp: VegyLex. 1: 420.)
dendi 1836: „Dandy, annyit tesz angoloknál, mint petit maître a’ franczoknál, vagy »Stutzer« a’ németeknél. Egy csinos, nyalka ember; — piperkócz.” (P. Horváth L.: Elbújd. I: 221: NSz.); 1842: danái (Athenaeum 2: 376: NSz.); 1854: den/ndi ( HeckenastldSz.- Dandy a.); 1862: dándyk gr. (Rózsaági: Fertály mágn. 2: 120: NSz.); 1877: dendík gr. (Darmay V.: Uj. költ. 152: NSz.). J: 1836: ’finomkodó modorú divatfi; Dandy | nyegle piperkőc; Geck, Stutzer’ (1. fent).
Angol eredetű; vö. ang. dandy ’dendi’. Az angol szó etimológiája bizonytalan. Talán azonos az ang. Andrew ’ András’ személynév Dandy becéző alakjával, és a skóciai Jack o’ Dandy ’<a skót ember tréfás elnevezése azzal kapcsolatban, hogy Skócia védőszentje Szent András)’ kifejezésből válhatott ki. Skóciában tűnt fel a 18. sz.-ban, s Londonban a 19. sz. elején vált kedvelt szóvá. — Az angolból más európai nyelvekbe is eljutott; vö.: ném. Dandy; fr. dandy; ol. dandy; or. défidu: ’dendi’. — A 19. sz. folyamán a magyarban divatszó volt; ma már elavulóban van.
EtSz.; Kertész: Nyr. 59: 7. (Skeat: EtDict.4 154; OxfEnglDict. Dandy a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1209; Partridge: Or. 139; Kluge: EtWb.19 121.)
denevér 1395 k.: „vefp[er]tilío: deme- nÿreÿ”[íráshibás?] (BesztSzj. 1210.); 1405 k.: pub deneuere (SchlSzj. 1797.); 1416 U./1450 k.: Denéuerec gr. (BécsiK. 112); 1525 k.: tenerÿpwpp (MNy. 11: 83); 1536: pub- teneuerenek gr. (Pesti: Fab. 25: RNySz.


depó
615
depotál
343) ; 1585: tendereuer [? o: tendeneuer] (Cal. 1117); 1604: Tenever (MA. Vefpertilio a.); 1604: Pupenever (MA.); 1619: puponya véreknek gr. (Forró: Curt. 722: NySz. 2: 1339); 1792: tündevény (SzD. Bőr-egér a.); 1808: Tündemény (SÎ.); 1853: tündelevény (Tóth End.: Z. Bök. 2: 35: NSz.); — bënëvér (MTsz.), bogonyavéri (MTsz. külön címszó). J: 1395 k.: 'Fledermaus’ * (1. fent); szakny. ^ek ’Chiroptera’.
Ismeretlen eredetű. A denevér ~ denevére, tenevér ~ tenevére és teneri alakváltozatok viszonya nincs tisztázva; számos változat népetimológiás alakulás, részben a szót tartalmazó összetételekből. — Elhomályosult összetételként való magyarázata aligha valószínű, szláv közvetítésen keresztül görög szóra való visszavezetése — s egyben a lidérc és a vámpír szavakkal való távolabbi rokonítása — téves.
CzF.; Fogarasi: NyK. 4: 135; Edelspacher: Nyr. 5: 151; Kúnos: Nyr. 12: 64; Simonyi: MNyelv? 1: 135, 2: 217; Katona L·.: Nyr. 19: 481; Fest: NyF. 42. sz. 28; Horger: MSzav. 40; EtSz. ® ; Smilauer: Vöd. 522; Beke: Nyr. 68: 6; SzófSz.
depó 1810/1896: „az artelleria Depó még mind itt heljbe” (Kazinczy: Lev. 7: 264: NSz.); 1848/1952: Depot (Kossuth ÖM. 13: 293: NSz.); 1882: depóját gr. (Kálmány L.: Szeged népe 2: 17: NSz.). J: 1. 1810/1896: ’raktár, lerakodóhely; Depot’ (1. fent); 2. 1881: ’pálinkamérés ; Branntweinschank’ (SzegSz.); 3. 1882: ’Ölfarakás; Fadenholzstoß’ (1. fent); 4. 1885 k.: ’katonai kiegészítő kerület székhelye; Sitz des Ersatzbezirkes’ (P. Szathmáry K.: Kurucz P. 12: NSz.); 5. 1889: ’áristom; Arrest’ (Nyr. 18: 93).
Német eredetű; vö. h. ném. Depot (ejtsd: depó) ’letét, őrzemény; raktár, lerakodóhely; pótsereg, pótesapat’. A hazai német szó az ausztriai németből, itt a franciából származik; vö. fr. dépôt ’ua.; pótkeret’. A francia szó — részint német közvetítéssel — más nyelvekbe is átkerült; vö.: ang. depot ’raktár; ezredtörzs; vasúti állomás’; cseh depó ’raktár, lerakat; letét; fűtő- ház, mozdonyszín’; or. denó ’fűtőház; raktár; szertár’. — Am. depó jelentései közül az 1. és 4. a hazai németből való, a többi pedig a magyarban fejlődhetett ki az 1. alapján. — Elavult szó.
ÉtSz. ®: Bárczi: Frjsz. 35 ®.
deportál 1796: ,,a’ melly közönséges tisztviselők a’ . . . törvényt végre nem haj- tyák, deportáltassanak^ sz. (M. Kurir 1: 245 — 6: NSz.). J: 1. 1796: ’ távoli vidékre <más országba, gyarmatra) száműz, szállít; deportieren’* (1. fent); 2. 1944: ’parancsra erőszakkal elhurcol; auf Befehl mit Gewalt verschleppen | koncentrációs táborba szállít valakit; jemanden ins Konzentrationslager bringen’* (Munkácsi: Hogyan történt? 115). — Sz: ~t 1796: deportált igenév (Μ. Kurir. 2: 349: NSz.); 1859: deportáltak fn. gr. (Jósika Μ.: Nov. 1: 152: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. déport; ném. deportieren; fr. déporter; ol. deportare; le. deportowac: ’deportál’. Mindezek végső forrása a lat. deportare ’elvisz, elszállít; messzi vidékre száműz’. Ez tudós átvételként került a franciába; innen terjedt el az 1789. évi forradalom utáni időben. A magyarba többszörös átvétellel jöhetett vagy közvetlenül a latinból, vagy a németből, esetleg a franciából. A szó vég a latinból átvett igék végződése szerint alakult. 2. jelentése a második világháború előtt és alatt fejlődött ki.
EtSz. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1252; DudenEtym. 104; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 187.)
deputál 1585: „assigno: Députátom [hiba Députálom h.], tulaydonitom, föl irom, föl ietczöm” (Cal. 105); 1787: deputáltaknak sz. (II. József rendel, zsidók vezetéknevéről 3.§: NSz.). J: 1. 1585: ’valakinek vagy valaminek tulajdonít valamit; jemandem oder einer Sache etwas zuschreiben’ (1. fent) ; 2. 1787: ’kövétségbe küld, képviselettel megbíz; deputieren’ (1. fent); 3. 1899: 'felbecsül; abschätzen’ (Ethn. 10: 226). — Sz: ~ás 1585: Députálás (Cal. 105) || deputócié 1790: „Mária Theresiát . . . egy 60 Személyekből álló Deputátzió . . . fogadta” (Lambach: Koronáztatás 20: NSz.); 1806/1893: „Tekintetes Dé-po-tá-tzió/” (tréfás, gúnyos leírásban: Kazinczy: Lev. 4: 19: NSz.); — gyepitáczió,gyeputáczió (Rell: LatSz. 11, 20); dupitáció (ÚMTsz.). J: 1. 1790: ’küldöttség, követség; Abordnung, Deputation’ (1. fent); 2. 1865: ’választmány, bizottmány; Ausschuß, Komitee’ (Babos).
Jövevényszó-család. A deputál latin eredetű; vö. lat. deputare ’lenyes; elválaszt; valamit valamire szán, rendel; valaminek vél, tart; valamire becsül; stb.’. Az ige 2. jelentése a deputáció ’küldöttség, követség’, esetleg még a ném. deputieren ’küldöttségbe jelöl, követségbe küld’ hatására keletkezett. A latin szó a francia révén s az ott kifejlődött jelentéssel inás nyelvekbe is átkerült; vö.: fr. députer; ang. député; ném. deputieren: ’kövétségbe küld; képviselettel megbíz’. 1. jelentése elavult; a hozzá közel álló 3. nyelvjárási szinten él. — A deputáció német eredetű; vö. ném. Deputation ’küldöttség; képviselet’. A német szó vagy a kései lat. deputatio ’ua.’, vagy az ezt folytató fr. députation ’ua? átvétele. A kései lat. deputatio a lat. deputare származéka. A franciából (közvetlenül vagy közvetve) más nyelvekbe is átkerült; vö.: ang. députation; or. denymáipin: ’küldöttség* (francia hatásra


dér
616
<1 érdúr
keletkezett az egyébként eredeti olasz depu- tazione 'küldöttség’ jelentése is). A magyar szó vége visszalatinosítással alakult. Magánhangzóinak nyelvjárásokbeli változatosságát szokatlanul erős vegyeshangrendűsége okozta.
EtSz. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 393: putö a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1254; Kluge: EtWb.19 127; DudenEtym. 104; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 188.)
dér 1234/1550: ? „Dufinicum quendá de prçdio louíe nőine Dera” sz. szn. (VárReg. 132.); 1291: veres deres sz. szn. (OklSz. vörös-deres a.); 1405 k.: „ferenü: der” (SchlSzj. 88.); 1416 U./1450 k.: déré (BécsiK. 132). J: 1. 1291: 'finom jégkristályok alakjában lecsapódó pára; Reif’* (1. fent); 2. 1405 k.: 'fagy; Frost | derült idő; klares Wetter’ (1. fent). — Sz: deres 1291: szn. ’őszes hajú, szakállú’, (1. fent); 1577: mn. ’fagyos, dérrel lepett’ (KolGL: NyF. 45. sz. 25); 1610: mn. ’szürkés szőrű (ló)' (OklSz.); 1697: fn. 'szürke ló’ (Radv: Csal. 3: 359) | deresedik 1792: Dere fedni sz. (SzD. Deres a.).
Ismeretlen eredetű. Minden bizonnyal ez az alapszava a dermed, dermeszt igéknek s valószínűleg a derít, derül stb. szócsaládnak is. A SchlSzj.-beli adat a környező szavak (,,gelu: fag | Congellacio: foglalás”'. SchlSzj. 87., 89.) alapján valószínűleg a régiségből elég sűrűn adatolható 'fagy' jelentéssel értelmezhető ; nem lehetetlen azonban a latin szónak jobban megfelelő ’derült idő' árnyalat sem, amely érintkezésen alapuló névátvitellel jöhetett létre a ’fagy’-ból. Kompli- kációs jelentésváltozással a deres származék színnévvé vált. Mint lószinnév, illetőleg mint a 'szürke ló’ neve átkerült egy-két környező szláv nyelvbe és az erdélyi románba is. — Finnugor egyeztetései tévesek; tonik és mongol származtatása elfogíidhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 139; Budenz: NyK. 10: 97; Bálint: Párh. 9; MUSz. 249; Munkácsi: KSz. 4: 254; Wichmann: FUF. 11: 211; Hennán: Pászt. 340, 696; Gombocz: Módszt. 34, Jelt. 109; EtSz. ® ; Melich: M- Ny. 23: 9; Bartha: Szín. 18, 33, 62; SzófSz.; Kiss: Nyr. 82: 112; Gregor: NyK. 68: 408. — Vö. deres, derít, dermed, vasderes.
derce 1234 — 70: ? „Villa subulcorum Durche” hn. (Csánki 2: 600); 1314: ? Derche hn. (Csánki 2: 600); 1434: Derche szn. (OklSz.); 1550 — 2: derzessegek sz. (Ompr: Gon- Assz. 11: NySz.); 1621: „Derce: Fribu- fculuin” (MA.); 1863: dörczéje gr. (Kriza: Vadr. 113); 1872: dércze (Besze J.: Él. bety. 20: NSz.); - derce (MTsz.). J: 1. 1621: ’( főként házastársak között:) összezördülés, perpatvar; (besonders zwischen Eheleuten:) Entzweiung, kleiner Hader’ (1. fent) ; 2. 1707: ’a daránál finomabb, a lisztnél dur¬
vább szemű Őrlemény; Grobmehl’ (MNy. 8: 127); 3. 1763: 'különféle termények hüvelye, pelyvája; Hülsen und Spreu von verschiedenen Früchten’ (EtSz.); 4. 1784: 'engedetlenség; Ungehorsam j nyakasság; Störrigkeit’ (SzD. 17); 5. 1915: ’fekete, durva kenyér; schwarzes Kleienbrot’ (Nyr. 44: 452); 6. 1925 — 35: ’kenyérgyürke ; Knust, Ranft’ (ŰMTsz.). — Sz: Zsseg 1550 — 2: gr. 'ellenszegülés' (1. fent) | 1550 — 2: sz. 1.
fent; 1621: Dercés ’durcás, mogorva, dacos' (MA.); 1787: 'darabos, korpás’ (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 345: NSz.).
Valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. mpúyu [többes sz.] ’korpa’; mac. mpuyu. [többes sz.] ’ua.; ostobaság, szamárság’ (MRS1. 501); szb.-hv. trice [többes sz.] ’ua’. (SRS1. 954) ; vö. még or.-e.szl. mpuqa [többes sz.] 'korpa’. A rom. tarife [többes sz.] ’ua.’ szláv jövevény. — A magyarba egy déli szláv R. *tbric% ’korpa’ kerülhetett át, amely alkalmasint *terice, illetőleg szó- eleji zöngésüléssel *derice formán át kapta meg derce, derce stb. alakját. E származtatásnak némi fogyatékossága, hogy t kezdetű alakok nem mutathatók ki a magyarból, s a szláv és magyar szó jelentése sem egyezik tökéletesen. A m. derce jelentései közül a 2. lehet a legrégibb; talán a régi helynévi adatokban is ez kereshető. A 3. a 2.-ból fejlődhetett. Az 5. jelentés a derce- kenyér (1708: PP. Cànïcœ a.) összetétel alapján keletkezhetett jelentéstapadással. Az 1. és 4. jelentés komplikációs jelentésváltozással alakulhatott ki, de közre játszhatott a N. durca ’engedetlenség, makacsság ; kenyér gyürkéje’ (1. durcás a.) is; vö. N. dercés-durcás 'duzzogó’ (MTsz.). A 6. jelentés minden bizonnyal a durca hatására jött létre. — Az a feltevés, amely szerint a m. derce forrása egy kicsinyítő képzős szláv *dbrtbca volna (ennek alapszavához vö.: cseh drt 'zúzalék, törmelék’; szik. N. drC ’fűrészpor’; or. N. depmb 'takarmányként használt dara ; korpa ; irtványföld’), nem meggyőző. Az 1. jelentésében használt derce-nek a többitől való elválasztása és a németből való eredeztetése téves.
Szarvas: Nyr. 19: 340® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 86; Asbóth: Nytud. 1: 187: Melich: MNy. 20: 136 ®, HonfMg. 135; Lőrincz: MNy. 22: 212; EtSz. ® ; Smilauer: Vöd. 506; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 151 ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 385; Moór: MNy. 54: 285; Miháilá: împrum. 33; Molnár N.: Növ. 11.
<1 érd úr 1550: „énnekem megbocsáss, hogy ilyen dérrel-dúrral szóltam véled” (R- MKT. 5: 138); 1604: Derrel durral gr. (MA. Pertumultuosé a.); 1636: dirrel durred gr. (Thaly: VÉ. 2: 32); 1649: dérdúr (DBón: Részegs. 37: NySz.); 1771: dér durtzal gr.


dered Arái
617
derék
(Székely A.: Gyerm. név. 39: NSz.); 1817: dü-éM (P. Horváth Adám: Magyar 397: NSz.); 1819: Dil-dúl (Horváth A.: Péld. 101: NSz.); 1819: dir-durral gr. (Haszn. Múl. 2: 171: NSz.); - der-dúr (NyK. 31: 406). J: A) fn. 1. [főleg dérrel-dúrral határozó- ragos alakban] 1550: ’haragos méltatlankodás, zúgolódás, zsémbelődés; zornige Empörung, mürrisches Gekeife’* (1. fent); 2. 1784: ’marconaság; Grimmigkeit’ (SzD. 17); 3. 1784: ’makacsság; Hartnäckigkeit’ (SzD. 17). B) mn. 1649: ’zsörtölődő, zsémbeskedő; zänkisch, mürrisch’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű ikerszó. Valószínűleg a durrog családjába tartozik, tehát az utótag osztódásával keletkezett. Eszerint szorosan összefügg a dirr-durr indulatszóval és főnévvel. A dilidül, díl-dúl alak változat keletkezése a gyakori r ~ l hangváltozáson alapulhat, de talán a dúl ige népetimológiás hatása is közrejátszott létrejöttében. — A szótörténeti adatok alapján valószínűnek látszik, hogy a hangjelenségre közvetlenebbül utaló A) 1. jelentés hordozójaként először a határozóragos dérrel-durral forma jött létre. A többi jelentésben használt ragtalan alak elvonás eredménye. Elsősorban a főnévi jelzői használaton alapuló B) jelentésnek, de részben az A) 2. és A) 3. jelentésnek a kialakulására a durcás is hathatott, bár ezek komplikációs jelentésváltozással attól függetlenül is létrejöhettek.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87 ; EtSz. ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 242; Pais: MNv. 55: 458; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 432. - Vö. dirr-durr, durrog.
deredaral 1837: „Deredarálni: blaterare” sz. (Beke K.: Vegyes Tájsz. 4: NSz.); — derél-darál (Nyr. 3: 453); diri-daráll (MTsz.). J: 1837: ’fecseg; schwätzen | hadar; quasseln’ (1. fent).
Ikerszó: osztódással alakult a dara főnév darál származékából, amelynek ’gyorsan, egyhangúan beszél’ jelentése már 1777-től ismeretes (vö. EtSz. 1: 1272 dara a.). E jelentés a daráláskor hallható monoton, fárasztó zajjal hozható kapcsolatba; hasonló jelentés- fejlődésre vö. hadar. A deredarál és a diridarál másodlagos alakulás lehet az eredetibb derél-darál-bó\, a tereferél, N. dereberél, dere- burál ’fecseg’ (EtSz. 1: 1318 dere a.) hatására. — A hangutánzó eredetű R., N. dere- ducsál daraducaál ’fecseg’ (1666: Czegl: Tromf. 167: NySz.) etimológiailag nem tartozik ide. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1272 dara a·., 1318 dere a.
dereglye 1792: „Dereglye: hajótska. Dereglyézni” (SzD.); 1798: deregjékre gr. (Dugonics: Szerecsenek 1: 79: NSz.); 1805: dereglye (Verseghy F. : Ung. Sprach. 332: NSz.); 1810: Dereglézek sz. (Simái Kr.: V- Szót. 2: 16: NSz.); 1878: ? dereklye (Nyr. 7: 433); — deregnye (Nyr. 26: 476); déréglé, dereglit gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1792: ’egy fajta vízi jármű; Art Wasserfahrzeug | (teherszállításra vagy halászatra való) lapos fenekű hajó; Leichter, Punt’ (1. fent); 2. 1794: ’tengeri hajóhoz tartozó, partraszállásra használatos ladik; an Seeschiffen angebrachtes, bei der Landung gebrauchtes Boot’ (Kovács P.: Közm. 54: NSz.); 3. 1833: ’rév- hajó, komp; Fährschiff, Fährboot’ (Kassai 1: 423); 4. 1862: ’( tréfás használatban : } ócska hintó, batár; (in scherzhaftem Gebrauch:) alte Karosse, wackeliges Gefährt’ (CzF.); 5. 1887: ’(takarmány, trágya, fa stb. hordására való) vesszőfonásos, saroglya- féle eszköz; Art Schrägen mit Flechtwerk (zum Befördern von Futter, Dünger, Holz usw.)’ (Nyr. 16: 47); 6. 1959: ’vizimalom talpa; Unterlage einer Wassermühle ’(Nepr- Közl. 4/3: 106).
Ismeretlen eredetű. Összefügg a szb.-hv. N. dèreglija, derèglija ’kisebb fajta vízi jármű’ szóval, de etimológiájuk és egymáshoz való viszonyuk nincs tisztázva. Az oszm. direkli (gemi) ’árbócos hajó’ alaki és jelentéstani nehézségek miatt aligha jöhet számításba mint forrás. A szik. N. dérégla ’egy fajta hajó’ és a cseh N. (morva) dérégla ’a kocsi elején levő saroglya’ a magyarból való. — Elavulóban van.
Edelspacher: Nyr. 7: 433; EtSz. ® ; Szóf- Sz.; Kniezsa: SzlJsz. 625 ®. (Machek: EtSIÖSl. 84.) — Vö. derelye.
derék 1307: ,,item Sebe consors Johannis dicti derekas de Kapÿ” sz. szn. (MNy. 10: 40); 1400: „Vnum puluinar magnum vlgari- ter derekát dictum” (OklSz.); 1470: deraka- nal gr. (SermDom. 2: 214); 1495 e.: drecaba gr. (GuaryK. 68); 1524: derÿk (MNy. 13: 124); 1526: dereek (SzékK. 100); 1553 u.: dirik (Monírók 3: 95); 1616: Darek (HOklSz. 158 Vas a.); 1721: darék (HOklSz. 26 Derékvas a.); 1725 — 64/1892: derkának gr. (Amado 369: NSz.); 1805: Derék (Verseghy F.: Ung. Sprach. 24: NSz.); 1840: dorék (Gáspár J.: Füzérke. 9: NSz.); 1863: darak (Kriza: Vadr. 495); 1875: déréka gr. (Nyr. 4: 94); — darik, darok, dérok, dórik, dörék (MTsz.); derek, (CsángSz.); dérkig gr., direkam gr., dirik, dorokimra gr., dörökam gr., drék (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1400: ’az emberi vagy állati test törzse; Leib, Rumpf’ * (l. fent); 2. 1512 k.: ’középső rész, legfőbb rész; Mitte, Hauptteil’ (WeszprK. 108); 3. 1527: ’lényeg; Wesen I tartalom; Inhalt’ (ÉrdyK. 22); 4. 1559: ’tartam; Dauer’ (Szék: Krón. 49: NySz.); 5. 1566: ’szekérderék; Wagenkasten’ (OklSz.); 6. 1585: ’fatörzs; Baumstamm’ (Cal. 173); 7. 1793: ’(nŐi) fűző; Mieder’ (Mátyus I.: 6 és új Diáét. 6: 255: NSz., vö. 1575: fegyuer derék ’páncél’: Helt: Krón. 14: Ny-


derékalj
618
derékszög;
Sz.); 8. 1807: ’derék ember; braver Mensch’ (RMKtár. 39. sz. 207); 9. 1821: ’a háznak egy szakasza, sejtje; Bauwerksteil eines Hauses’ (P. Horvath Á.: M. ny. dialect. 65: NSz.); JO. J 826: ’országút; Landstraße’ (TudGyűjt. 2: 44); 11. 1847: ’ruhaderék; Taille <am Kleid)’# (Lauka G.: Carr. 91: NSz.); 12. 1875: ’tőkepénz; Kapital’ (Nyr. 4: 94); 13. 1928: ’időszakos vízfolyás, ér; Hegenbett, Wasserlauf | száraz folyómeder; trocken gewordenes Fluß bett’ (ÚMTsz.). B) mn. 1. 1519 k.: ’fő-, igazi, valódi; Haupt-, echt, wirklich’ (DebrK. 143); 2. 1717: ’erős, nagy; kräftig, groß’ (MNy. 38: 56); 3. 1775: ’becsületes, jóravaló; brav, rechtschaffen, tüchtig’# (Kovács F.: Ember 58: NSz.); 4. 1784: ’jól megtermett; stattlich, wohlgebaut’ # (SzD. 17); 5. 1799: ’elismerésre méltó, helyes; anerkennenswert, richtig’ # (Márton Vortrejlich a.). — Szí derekas 1307: szn. (1. fent); 1604: Derekas ’termetes’ (MA.); 1650: derekassok gr. ’kitünŐ, igen jó’ (Med- gyesi P.: Dialogus 31: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán szláv, közelebbről feltehetőleg szlovák jövevényszó ; vö. szik, driek ’a test törzse, dereka; fatörzs; középső rész; ruhaderék; N. tőkepénz’ (Sl- SJ. 1: 330), N. drik, drik ’ua.* (Kálal 114), N. drik, driek ’folyó’ (MNyj. 5: 141), N. drieka ’folyómeder’ (Kálal 114), drieÖny sz. ’szép alakú, délceg’ (S1SJ. 1: 330), N. ’becsületes, derék, jóravaló’ (Hvozdzik 1: 193); vö. még: mac. N. dpueu sz. ’erős’ (Bezlaj: EtSl. 14); szb.-hv. Kaj drék ’lőcs; kocsiderék ponyvával ellátva, hogy búzát lehessen benne hordani’, drécan sz. ’erős, derék’, Öa drik ’kocsiderék’ (EtSz.); szín. N. dr$k ’testesség, kövérség’, drécen sz. ’testes, zömök’ (Pleters- nik 1: 169, 168); ukr. N. dpiK ’az ing egy része’, Kárp. ’derék, törzs’, Kárp. dpivnuű. sz. ’derék, markos, termetes, jeles’ (EtSz.). A cseh dfik ’derék, törzs; nyél, szár, rúd’ a szik, driek csehesített mása. — A in. derék e származtatásának az a nehézsége, hogy szláv nyelvi megfelelők jórészt csak a magyarság közvetlen szomszédságából mutathatók ki és csupa olyan jelentésben, amely a magyarban is megvan. Némelyik jelentés, így pl. a szlovák ’tőkepénz’, ’folyó’ stb. kétségtelenül magyar hatásról tanúskodik. A szláv szavaknak egy ősszláv drékz-rti való visszavezetése s ez utóbbinak litván egyeztetése nem teljesen meggyőző. — A magyarban egy R. dreku alakból indulhatunk ki. Ennek lehet a következménye az, hogy a magas hangrendű derékéhoz mély hangú toldalékok szoktak járulni (pl. dereka, derekas; de vö. derékség ). A derék alak változat a szó- eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával jött létre; a többi változat jórészt a deréfc-ből keletkezett. A jelentések közül az A) 1. és A) 6. lehet a legrégibb. Az A) 2 -5., 7., 9., 11. jelentés az A) I .-bői fejlődött. Az A) 8. a derék ember (1. ÉrtSz.), az A) 10. a derék út (1. NySz.), az A) 12. a derék pénz (1. NySz.), az A) 13. a víz dereka ’főfolyás’ (1. SzD.)-féle szókapcsolatok alapján alakult ki. A melléknévi B) 1—5. jelentés a derék főnév jelzői használatának eredménye. A jelentésfejlődés menete: ’törzs, derék’ ’fő-; igazi, valódi’ — ’erős’ -k ’jól megtermett’ ’becsületes, jóravaló’ -► ’elismerésre méltó, helyes*. — Törökből és perzsából való származtatása téves.
CzF.; Halász: Nyr. 10: 347; Miklosich: Nyr. 11: 162®; Budenz: NyK. 17: 441; Vámbéry: MBölcs. 149; Alexics: Nyr. 17: 117, 19: 408; Asbóth: NyK. 27: 432, 438, 30: 219, AkNyÉrt. 20/3: 33, 99 ® ; Munkácsi: ÁKE. 210; Melich: SzlJsz. 1/1: 94®, 179, NyK. 39: 37, 59, 65, MNy. 6: 340; Kertész: MNy. 10: 63, NyK. 43: 14; Paasonen: KSz. 17: 19; Gombocz: MNy. 23: 6; Szinnyei: NyK. 46: 162; B. J.: Nyr. 55: 64; EtSz. ® ; Horger: MNy. 36: 322, Melich-Eml. 163, M- Ny. 38: 117; Laziezius: Nyj. 27; Bárczi: MNy. 35: 21; SzófSz.; Losonczi: Melich- Eml. 244; Végh: Békés 16, 40; Gáldi: Dict- Klein. 89, 125; Benkő: MNyTK. 74. sz. 26; Kniezsa: SzlJsz. 151®, NyK. 65: 91; Kiss: StSl. 10: 29, 197; Grétsy: NyelvmLev. 180; Vértes O. A.: NyK. 66: 410; lladrovics: NytudÉrt. 50. sz. 5; Tamás: UngElRum. 303.
derékalj 1400: „Vnum puluinar magnum vlgariter derekai dictum” (OklSz.); 1604: derekaiig (MA. Cúlcitra a.). J: 1400: * Unterbett’ # (1. fent).
Összetett szó. Jelöletlen birtokos jelzői derék előtagja ’emberi törzs, felsőtest’ jelentésben szerepel. Ugyanilyen szemléleten alapuló összetétel e tárgykörből a R., N. fejal ’vánkos, párna*.
Beke: NyK. 42: 402 ® ; SzófSz. derék a.; Tamás: ALingu. 9: 259; Murádin: NylrK. 6: 358. — Vö. fejal.
derékszög; 1784: ,,A* Derék-szög (Angulus rectus)” (Dugonics: Tud. 2: 13: NSz.). J: 1784: ’90 fokos szög; rechter Winkel’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Dugonics alkalmazta elsőként a matematikai-geometriai szaknyelv lat. angulus rectus ’derékszög’ magyar megfelelőjeként. A latin kifejezés rectus jelzője ’egyenes, vízszintes, függőleges’ jelentésben szerepel. Számos európai nyelvben fordul elő ’egyenes’ jelentésű melléknév a 90 fokos szög nevében; vö.: ang. right angle; ném. rechter Winkel; fr. angle droit; ol. àngolo retto; or. npsiMÓü ÿeoa: ’derékszög’. A magyarban is találkozunk korábban olyan kifejezéssel, amelyben az egyenes szerepel jelzőként; vö. 1653: igyenes szegelet (MNy. 49: 471); vö. még: 1743: igaz szegelet; 1786: igaz szög (MNy. 49: 471). Á 19. sz. második felé¬


derelye
619
derít
ben általánossá vált derékszög jelzői funkciójú derék előtagját vagy azért választotta líhigonics, mert a derék melléknév ’igaz, egyenes’ jelentése lebegett előtte (ez a jelentése megvan mind a latin, mind a többi idézett idegen kifejezés jelzői tagjának), vagy pedig az 1513 óta adatolható és a nyelvjárásokban ma is élő derékszeg ~ derékszög ’erős, vastag vasszeg «(főként mint a szekér alkatrésze)’ (vö. OklSz.; SzamSz.) volt a mintája. — Elsősorban szaknyelvi szó.
Simonyi: MNyelv.1 1: 259 ®; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 215; Keresztesi: Mát. 81 ; SzófSz. derék a.; Farkas: MNy. 49: 470 ® ; Gáldi: Szótir. 295, 454.
derelye 1786: ,,A szalonnát, ha egyre füstölik is, nem válik belőle derelye” (Fal: Jegyz. 920: NySz.); 1795 k.: Derellye (Ta- ká’ts R.: Told. R. v: NSz.); 1888: dörölye- -fülű (Balassa Ä.: Laci 13: NSz.); — derelle, déréről gr. (MTsz.); rózs-döröje (MTsz. 2: 277); dèrëlye (EtSz.); deregle (MNy. 50: 214); dérègle, dereglye, deréje, deröre, dörögte, döro- lye (ŰMTsz.) ; — dërëje, derejje, dërëlë, dé- rëllye, dorőjje (Nyatl.). J: 1786: ’Nudel- tasche’ * (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán szóhasadás eredménye: a dereglye alak- és jelentéstani- lag elkülönült változata. A gly ~ ly hangmegfelelésre vö. furulya ~ N. furuglya, sa- roglya ~ N. sorollya. A g kiesése esetleg a gyermeknyelvben történt. Bizonyos alakra formált tésztafélének hasonló alakú tárgyról való elnevezése nyelvünkben gyakori, pl. r.sigatészta, lúdgége, túróstáska stb. Ilyen jellegű elnevezés a ’derelyé’-nek egy másik neve a barátfüle is. A dereglyé-ve\ való kapcsolatot támogathatja az is, hogy a többek közt ’dere- lye’ jelentésű N. sijli szó (MTsz.) a német Schiffl, Schiffel ’hajócska’ nyelvjárási átvétele. — A dödöllé-vel való szármiáBtabeli kapcsolata nem valószínű. A darao^> R. flereb szóval való rokonítása, valamint olasz származtatása téves.
CzF.; Körösi: Nyr. 43: 20; Simonyi: Nyr. 44: 135; EtSz. ; SzófSz.; Mikesy: MNy. 47: 81 ®, 52: 216; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 21, 73. — Vö. dereglye.
deren dóé ia 1860: ,,szeretnék az egész czeremónián csak úgy suttyomban átesni . . . ergo minden derendóczia nélkül” (Ilalmágyi S.: Pari. rozs. 1: 90: NSz.); 1863: Déréndóczia (Kriza: Vadr. 495); 1882: derendóczczal gr. (NépkGy. 3: 309); — déréndac, dérendócia, dërënduca, dérenduz (MTsz.); derenducia (Ű- MTsz.). J: 1. 1860: ’hűhó; Klimbim | zaj(os- ság); Lärm’ (1. fent); 2. 1880: ’fontoskodás ; Wichtigtuerei | körülményesség; Umständlichkeit’ (Nyr. 9: 185).
Ismeretlen eredetű, összefügg a N. deren- ducázik ’nagy zörgéssel, csörömpöléssel megy’ (MTsz.) igével s talán a „dérendúc durcáskodó gyermek” (NyF. 56. sz. 34) főnévvel is. — Nyelvjárási szó.
Etsz. ®.
deres 1748: ,,Érdemes arra, hogy a deresen arcúi fekve járja a lapickás táncot” (Fal: NE. 81: NySz.). J: 1748: ’olyan pad, amelyre a botozásra ítélt személyt a büntetés végrehajtásakor ráfektetik; Prügelbank’ (1. fent).
Magyar fejlemény: azonos a ’szürke ló’ jelentésű deres szóval, amely a dér szónak -s melléknévképzős főnevesült származéka. Jelentése tréfás névátvitel eredménye, amely olyanféle gúnyos, tréfás szövegkörnyezetben alakulhatott ki, amilyent az idézett első példánkban is láthatunk. Egyébként négylábú állat nevének állványszerű tárgy megjelölésére való felhasználása természetes; vö. bak, boksa, kecske: R. és N. ’fűrészbak’ ; ol. caval- letto; fr. chevalet: [tkp. ’lovacska’] ’állvány; fűrészbak’. A m. deres ’büntetőpad’ átkerült néhány szomszédos szláv nyelvbe, a románba és az erdélyi szászba is. — Szláv és német származtatása téves. — Ma már a tárggyal együtt a szó is elavult, csak történeti tárgyú szövegekben használatos.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 14: 440; Miklosich: Nyr. 11: 162; Munkácsi: NyK. 17: 74, I 16; Alexics: Nyr. 16: 441; Melich: Nyr. 24: 158, 468, NyK. 25: 294, 471; Színnyei: Nyr. 24: 468 ® ; Széli: Nyr. 25: 78; Tolnai: MNy. 9: 241®; Gombocz: ÖM. 1: 66; Brückner: Ungjb. 4: 96; Horger: MSzav. 41; EtSz.; Kniezsa: NyK. 49: 361, Szljsz. 819; SzófSz.; Ilauptová: MNy. 56: 175; Sulán: MNy. 58: 191, NyK. 65: 293; Slavica 3: 13; Tamás: UngElRum. 293. — Vö. dér.
derezle 1793: „Derezle (Selinum)” (Földi J.: Magy. füvésztud. 52: NSz.); 1807: Deresle (Márton); 1808: Derefzle (SL). J: 1793: ’nyúl- kömény (növénynév) ; Silge I békakorsó (növénynév); Merk’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot kíván esetleges kapcsolata a R. és N. deréce (1690-től: NySz.)~ derésze (1776: Nyr. 43: 430) és a derézde (1829-től: TudGyűjt. 11: 85) szavakkal, amelyek különféle vízinövényeket jelölnek. — Szláv’ származtatása téves. — Nyelvjárási szó; a nyelvújítás korában a természetrajzi szaknyelvben is alkalmazták.
EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 819 ®.
derít 1585: ,,dissereno: Meg derítőm” (Cal. 332), de 1. derhenyö. J: 1. 1585: ? ’világossá tesz; hell machen’ (1. fent), 1750: ’ua.’ (Graduai 274: NSz.) ; 2. 1775: ’kinyilvánít ; enthüllen’ (Kónyi J.: Díszes erk. 18: NSz.) ; 3. 1803: ’vidít; aufheitern’# (SzD.: AÍVir. 77: NySz.); 4. [többnyire fel- vagy ki- ik.- vel] 1832: ’kikutat ; ausforschen | tisztáz;


derít
620
derogrül
klarstellen’ # (Széchenyi: Ját. 55: NSz.); 5. 1862: '(folyadékot) bizonyos eljárással tisztít; klären (Flüssigkeit)' # (CzF.) || der- henyő 1416 u./14.66: „dèrhenç legén mert vérhenp a· mén” (MünchK. 44). J: 1416 u./ 1466: 'derült idő; klares Wetter’ (1. fent) U derül 1615: „FőlderuZí itóletu” sz. (Zvon: PázinP. 282: NySz.). J: 1. 1615: 'tisztul (gondolat) ; sich klären (Gedanke)’ (1. fent) ; 2. 1633 — 4: 'világosodik; es wird hell j felhőtlenné válik (ég); es klärt sich auf’ * (Alv: Post. 1: 30: NySz.); 3. 1748: ’vidá- modik ; fröhlich werden | vidám hangulatban van; fröhlich sein’# (Gyöngy: KJ. 63: NySz.); 4. [többnyire ki- ik.-vel] 1776: ’kitudó- dik; bekannt werden | nyilvánvalóvá válik; ans Tageslicht kommen’ # (Kónyi J.: Gellert meséi 32: NSz.). — Sz: 1615: 1. fent |
— tség 1818: derültség (Márton Hïlàrïtas a.) II derű 1780: ? ,,Haj ! derű!” [örvendező felkiáltás] (MNy. 12: 134); 1817: „Helmeczy- nek két új szót vivők vásári ajándékul: ború és derű” (NyÜSz. 29). J: 1. 1817:? 'derült idő; klares Wetter | világosság; Helle’# (1. fent), 1834: ’ua.’ (Kunoss: Szóf.); 2. 1836: ’ vidám kedélyál lapot; Lustigkeit' # (Császár F.: Orest. 13: NSz.). — Sz: 1839: derűs
(Anakreon. 38: NSz.) || dereng 1814: „En· gemet e másik magyar honba látás, isme- szerzés vágya és főként az itteni nyelv hallásáé bizonyos derengéssel hozott” sz. (Berzsenyi: Müvei 3: 71: NSz.); 1815: „A’ tölt-arczu hold dereng a’ szírt megett” (Kazinczy: Munkái 7: 177: NSz.). J: 1. 1814: 'tisztulni kezd (gondolat); sich zu klären beginnen (Gedanke) | homályosan felmerül (gondolat, érzés) ; aufdämmern (Gedanke, Gefühl)’ # (1. fent); 2. 1815: 'világosodni kezd; dämmern I halványan látszik (fény); matt schimmern (Licht)' # (1. fent); 3. 1823: 'derűsnek mutatkozik; heiter sein, werden’ * (Andrád E.: Hóra-Világ 71: NSz.).
A szócsalád tagjai talán származékszók: alapszavuk bizonytalan, esetleg azonos a dér főnévvel. A 'fagy', 'derült idő’ és 'világos égbolt’, 'világosság’ fogalmak közt az összefüggés érthető volna. Az elavult derhenyó visszaható képzős igének főnevesült melléknévi igeneve. A dérit és a derül denominalis igeképzős alak. A dereng és a derű nyelvújítási alkotás, az akkoriban kedvelt -ng gyakorító igeképzővel, illetőleg elvonással a derül-b6\ az ű, ű végű szavak mintájára. A szócsalád tagjainak alakulását, illetőleg a hozzá tartozó egyes szavaknak átvitt értelmű alkalmazás révén történt jelentésfejlődését párhuzamba állíthatjuk a borul, borong, ború családjáéval. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése, a terit alapszavával való rokonítása, valamint török és mongol származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbérv: NvK. 8: 139; Budenz: NyK. 10: 97, 17: 457, 463; Bálint: Párh. 9;
MUSz. 249; Munkácsi: NyK. 16: 467; Simonyi: TMNy. 378, Nyr. 32: 474; Balassa: TMNy. 82, 150; Simái: MNy. 5: 123; Vikár: MNy. 6: 268; EtSz. 1: 1329 derül a. ®, 1326 derheno a.; Alelich: MNy. 23: 8®; Tolnai: Nyúj. 142, 208, 211; SzófSz.; P. Balázs: Nyr. 85: 254; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 32.
·- Vö. dér.
dermed 1577 k.: „modnekwl való dermedd hÿdegck bantÿak megh” sz. (OrvK. 210). J: 1. 1577 k.: ’merevvé válik; erstarren’ # (1. fent); 2. 1621: 'elpusztul; zugrunde gehen’ (MA.); 3. 1804: '(rémülettől) megmerevedik; (vor Schreck) erstarren’ # (Verseghy F.: Kolomp. 1: 89: NSz.). — Sz: ~ezik 1793: dermedezni sz. (Mészáros Ign.: Montier 317: NSz.) K dermeszt 1635: „ártalmasabb pestisünk nincsen . . . ő nállánál, az ur Isten csak dermesztené ki ez világból” (MonTME. 4: 249). J: 1. 1635: 'elpusztít; vernichten’ (1. fent); 2. 1836: ’dermedtté tesz; erstarren machen’ # (Bárány B.: Árpádi Ház 94: NSz.).
A szócsalád tagjai talán származékszók. Alapszavuk esetleg a dér főnév, felépítésük azonban nincs kellőképpen tisztázva. A szóbelseji m alaktani szerepe bizonytalan. A de rmed -d-je azonos a hamvad, lyukad, széled igék képzőjével, a dermeszt -szt műveltető képzőbokorral alakult. — Finnugor származtatása kevéssé valószínű.
MUSz. 249 ®; Simonyi: NyK. 16: 261, TMNy. 381; Budenz: NyK. 18: 216; Balassa: TMNy. 57, 82, 120; Munkácsi: NyK. 27: 161 ; EtSz. ® ; Melich: MNy. 23: 8 ® ; Szóf- Sz. ; Lakó: NyK. 64: 64. — Vö. dér.
derogál 1645: „Az ô felséges voltának derogálná, kisebbségére volna” (GKat: Titk. 86: NySz.); 1793/1922: derogál (Csokonai: Cult^a 364: NSz.); 1861: dérogál (Bernât G.: ^vát. 11: NSz.); — dorogál (ÚMTsz.). J: 1. 1645: ’nem tetszik neki; es mißfällt ihm I méltóságán alulinak látszik számára; etwas unter seiner Würde halten' (1. fent); 2. 1865: 'kisebbít; verkleinern | (törvényt stb.) módosít; (Gesetz usw.) abändern' (Babos).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. derogare 'elkér, elvesz, kisebbít; (törvényt, rendeletet) módosít’. A latinban jogi műszó is volt. Különféle utakon bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. derogate; ném. derogieren; fr. déroger; ol. derogare; cseh derogo vati: 'kisebbít; módosít (törvényt stb.)’. — A magyar jelentések közül a 2. lehetett az eredetibb. Az 1. jelentés kifejlődésére vö. 1708: „Dörögő . . . Elébbi akaratomat megváltoztatom . . . Gratiam alicui derogare: Nem kedvelleni'' (PP.). — A régebbi társalgási nyelv szava.
Rell: LatSz. 35, 58; MagyJogiLex. 2: 879; Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. ® ;


dervi«
621
dcNÍruál
Kallós: Nyr. 65: 131 ® ; Spitzer: Nyr. 66: 21 ®. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1258; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 189.)
derű, derül 1. derít
dervis 1559: „Wgÿan akkor egÿ der- wÿs therekë wala” (RMNy. 2/2: 180). J: 1559: 'mohamedán kolduló szerzetes; Derwisch’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. dervis 'mohamedán kolduló szerzetes’. A török szó a perzsa därriS 'koldus, szegény; dervis’ átvétele. A balkáni nyelvek megfelelő szava (vö.: big. depeúiu; szb.-hv. dérvié; rom. der- ví§; albán dervísh; újgör. ντερβίσης: ’dervis’) az oszmán-törökből, a többi európai nyelvé pedig részben a perzsából, részben az oszmán-törökből származik; vö.: ang. dervish; ném. Derwisch; fr. derviche; le. der visz; qt. dépeuiu: ’ua.’.
EtSz. ® ; Kakuk: NyK. 68: 58. (Lokotsch 496.; Vasmer: RussEtWb. 1: 341; Kluge: EtWb.19 128; Ligeti: AOr. 17: 13.)
despota 1594: „Az ráczok támadtak fel az török ellen, deszpotát választottanak magoknak” (MNy. 61: 484), de 1. deszpot; 1788: despota (Decsy: Osmanografia 2: 22: NSz.); 1790/1910: IMspota-királyok (Verseghy: Kisebb költ. 55: NSz.). J: 1. 1594: 'Szerbia fejedelme (főként a középkorban); Fürst von Serbien (bcs. im Mittelalter)’ (1. fent); 2. 1788: ’kényúr; Gewaltherrscher! zsarnok; Tyrann’ (1. fent) || deszpot 1467: „Clemens Dezpoth” szn. (OklSz.); 1510 k.: „Dominus dezpoth dedit domino vnum equum” (OklSz.); 1522: Despoth szn. (MNyTK. 86. sz. 59); 1801/1898: Despótot gr. (Bessenyei: Természet Világa 373: NSz.); 1834: Deszpótok' gr. (P. Thewrewk J.: Vei. szapp. 78: NSz.). J: 1510 k.: ’fejedelem; Fürst | Szerbia fejedelme (főleg a középkorban); Fürst von Serbien (bes. im Mittelalter)’ (1. fent) II despotizmus 1790: „Despotismus szabad tettzés szerént való uralkodás” (Trenck: Mérö-serpenyö 5: NSz.); 1816: despotismusza gr. (Helmeczi Μ.: Ért. 17: NSz.); 1848/1952: despotizmus (Kossuth: ÖM. 13: 305: NSz.). J: 1790: ’önkényuralom; Despotismus’ (1. fent) II despotikus 1870: „nem az emberiség tapasztalatai, nem az ész okai, hanem . . . a római pap despotikus hatalma döntöttek” (Barátfülek 1: 78: NSz.). J: 1870: ’zsarnoki; tyrannisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö. ném. Despot, Despotismus, despotisch; fr. despote, despotisme, despotique: ’zsarnok’, 'zsarnokság’, ’zsarnoki’. Megfelelők számos európai nyelvben. A szócsalád végső forrása a gör. δεσπότης 'családfő, úr, uralkodó’, δεσποτικός ’úrhoz tartozó, úri’. A görög főnév a keletrómai császári udvarban méltóságnév lett, amely átkerült a latinba is; vö. k. lat. despotus ’úr' ; vö. még k. lat. Despotus Rasciae, Despota Serviae ’Szerbia középkori fejedelme'. Ugyancsak a bizánci görögből való a szb.-hv. despot ’szerb uralkodó címe; falust bíró; férfinév; a férj férfitestvére (a feleséghez való viszonyában)’. — A m. deszpot a szerb-horvátból való; több adattal igazolható személynévi használata a szerb-horvát szó ’falusi bíró’ jelentésével hozható kapcsolatba. A despota elavultja 19. századi történeti munkákban újították fel, de akkor már a hazai latinból való despotá-vol keveredett. A despotizmus és a despotikus német vagy francia hatásra keletkezhetett olyanféle irányító sorok mintájára, mint például arisztokrata : arisztokratizmus : arisztokratikus, — A deszpot német származtatása téves.
Melich: Nyr. 24: 159; Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. 1: 1332 — 3 deszpot és dcszpota a. 0 ; Beke: Nyr. 58: 78; Kniezsa: MNy. 39: 9, SzlJsz. 153; Gáldi: Szótir. 244. (Wartburg: FEW. 3: 55; Frisk: GrEtWb. 1: 370; Kluge: EtWb.19 128.)
destruul 1835: „Destruál: elront” (Kunoss: Gyal.). J: 1. 1835: ’elront; verderben’ (1. fent); 2. 1851: ? 'valaminek az erkölcsi hitelét aláássa; destruieren’ (Kemény: Még egy szó 47: NSz.), 1900: ’ua.' (Tolnai: Magy. szót.) II destruktív 1847/1952: ,,[a konzervatív párt] destruktiv párt, azaz országrontó párt” (Kossuth Emi. 2: 46: NSz.); — destruktív (Csorba: IdSz.). J: 1847/1952: 'romboló; zerstörend | bomlasztó; destruktiv' (1. fent) II destrukció 1851: „Kossuth’ terveiből elég destructio folyt, de semmi tiltakozás a’ társadalom alapjai ellen” (Kemény: Még egy szó 65: NSz.); — destrukció (Kelemen: IdSz.). J: 1851: 'rombolás; Zerstörung I bomlasztás; Destruktion' (1. fent).
Jövevényszó-család, tagjainak közvetlen forrása részint a latin, részint a német. — A destruál latin eredetű; vö. lat., h. lat. destruere 'lebont, lerombol, elpusztít’. 2. jelentését a destruktív hatására vehette fel. — A destruktív a németből került nyelvünkbe; vö. ném. destruktiv ’romboló, bomlasztó, destruktív’; ez a fr. destructif ’romboló, pusztító’ (< lat. destructivus ’ua.’ <: lat. destruere ) átvétele. — A destrukció latin eredetű; vö. lat., h. lat. destructio'lebontás, lerombolás’ (< : lat. destruere). Átvitt értelmű használata a destruktív és a ném. Destruktion 'bomlasztás, rombolás, destruálás’ hatásával is összefügghet. — Megfelelő szavak részben közvetlenül a latinból, részben francia, illetőleg német stb. közvetítéssel kerültek be az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. destroy, destructive, destruction; fr. détruire, destructif, destruction: 'lerombol, elpusztít’, ’romboló, pusztító', 'lerombolás, elpusztítás’ ; hasonló szavak még az olaszban, cseh-


deszka
622
detektív
ben, lengyelben stb. (A destruál francia — s innen angol — megfelelője a népi lat. *(Ze- strugere ’ua.’ igére mehet vissza; vö. még ol. di( ijstruggere ’ua?.) — A szóesalád tagjai a politikai, publicisztikai nyelvben használatosak.
EtSz. ®. (Wartburg: FEW. 3: 56; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1359; Partridge: Or. 676 structure 4. a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 190.)
deszka 1469: „Georgius dezkas” sz. szn. (MNy. 57: 362; 1. OklSz. is); 1482: ? Dezka- Mochar hn. (OklSz.); 1498: „trecentos asseres wlgo sÿndezka vocatos” (MNy. 10: 328); 1545: dozka (MNy. 6: 449); 1560 k.: dôszka (GyöngySzt. 2283.); 1709: deszka (EtSz.); 1721: Deczka meczó fűrész vas (HOklSzj. 27); 1805: deszka (Verseghy F.: Tiszta Magy. 117: NSz.); 1839: Doczkát gr. (Kazinczy: Utaz. 220: NSz.); 1863: déczkám gr. (Kriza: Vadr. 75); — décka, doszko (ÚMTsz.). J: 1498: ’Brett, Bohle, Planke’ * (1. fent). — Sz: 1469: szn. (1. fent); 1522: dezkas (OklSz.) | ~z 1560 k.: megh deszkaszain gr. (GyöngySzt. 2305.) I /4zat 1604: defákazat (MA. Projectura a.).
Szláv eredetű ; vö. : óe. szí. dbska ’asztal ; deszka; tábla’ (SadAitz. 23); szb.-hv. dáska, Kaj deska; szín, deská; szik, doska (S1SJ. I : 306), Ny., K. deska (Kálal 92); or. áocKá: ’deszka; tábla’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az Ősszláv *dbska < *dbska végső forrása a gör. δίσκος ’hajítókorong, diszkosz’ (1. diszkosz a.), közvetlen előzménye pedig a germán *disk ’kis kerek falap, melyet minden egyes étkező személy kapott, s mely egyaránt volt asztal is, tál is’ (vö.: ang. dish ’tál; fogás’; ófn. tisc ’tál, asztal’; ném. Tisch ’asztal’). — A magyarba egy szláv deska került át a szlovákból, szlovénből vagy kaj- horvátból. A doszka alakváltozat hangrendi kiegyenlítődéssel jöhetett létre (vö. resta > rosta, pelyva > polyva stb.), bár arra is gondolni lehet, hogy esetleg külön átvétel a szik. doska-\M. A decA-a-féle alakok sz > c affrikációt mutatnak.
CzF.; Budenz: NyK. I: 316; Miklosich: Nyr. 11: 162® ; Szarvas: Nyr. 22: 447; Melich: MNy. 6: 444 ® ; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 33; SzófSz.; Benkő: Nyr. 74: 340; Kniezsa: Szljsz. 153 ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 383; Pais: MNy. 54: 482; Petrovici: CercLingx. 8: 294. — Vö. diszkosz.
deszpot 1. despota
desszert 1795: deszert (MNy. 30: 32); 1808: „A* franczia ebéd és a’ magyar dessert” (Verseghy: Külneki Gilméta 9: NSz.); — Desszert (Horovitz: IdSz.4). J: 1. 1795: 'nyalánkság, csemege; Leckerbissen, Nasch werk I utóétel; Nachtisch’ (1. fent); 2. 1953: ’egy fajta, csokoládéval bevont édesipari termék; Art Süßigkeit, ein mit Schokoladenglasur überzogenes Produkt der Süßwarenindustrie’ (Országh: MAngSz. 230).
Német, közelebbről valószínűleg bécsi német eredetű; vö. ném. Dessert ’desszert’. A német szó francia eredetű; vö. fr. dessert, R. desserte ’desszert; utolsó fogás; R. az étkezőasztal terítékének leszedése’; ez a fr. desservir ’leszedi a terítéket, asztalt bont’ származéka, s voltaképpen az asztalbontás után fogyasztott csemegére vonatkozott. — Számos más nyelvbe is átkerült; vö.: ang. dessert; ol. dessert; or. decépm: ’desszert’. — A magyar szónak a bécsi németből való származtatását művelődéstörténeti okok támogatják. A m. N. dezentor-bor (MTsz. 1: 398) előtagja népetimológiás alakulás a deszert-, desszert-bÓ\; vö.: 1854/1894: „Bort a fehér villányiból hozzanak, desserthez a ménesiből” (Jókai 6: 338: NSz.); 1937: „Deszert borok ( . . . csemegeborok)” (ÚjldŐkLex. 7: 1690).
EtSz. 1: 1331 deszert a.®. (Kluge: EtWb.19 500 Nachtisch a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 190 desservir a., 589 servir a.)
desztillál 16. sz.: „Mindezeket alombi- kon át destilláld gyenge tűzön” (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 246); 1783: distillyállyák gr. (Molnár J.: Könyvház 3: 376: NSz.); 1794: destilálják gr. (Nagy S.: Isten jós. 260: NSz.); 1894: desztillálják gr. (Kóbor T.: Aszfalt 78: NSz.). J: 1. 16. sz.: ’lepárol; destillieren’ (1. fent); 2. 1835: ’lecsepeg; abtropfen I (le)szivárog; (herab)sickern’ (Kunoss: Gyal.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. destillare, (listillare ’(le)csepeg’. Alapszava a lat. stillare 'csöpög, csöppen’ ; ez a lat. stilla ’csepp’ származéka. A tárgyatlan lat. destillare ige az alkimisták szóhasználatában válhatott tárgyassá, feltehetően az aqua destillata 'desztillált víz’ stb.-féle igeneves szerkezeteken keresztül. Részben közvetlenül a latinból, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. distil; ném. destillieren; fr. distiller; ol. distillare; or. ducrnuAAÚpoeamb: ’lepárol, desztillál’; az angolban, franciában, olaszban még tárgyatlan, ’(le)csepeg’ jelentésben is. — A magyar jelentések közül az egy adatból ismert 2. felel meg inkább a latin eredetinek. A m. R. distilliroz ’lepárol* (vö. 1795: Gvadányi: Időtöltés 43: NSz.) a németből származik. — Vegytani szó.
Kursinszky: LatJszírod. 15; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 138; Wartburg: FEW. 3: 55; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 595.)
detektív 1880: „szörnyek, kiket még a detectiv rendőrség sem ismer” (Teleki S.: Eml. 2: 9: NSz.); 1883: detektív (Szász K. —Payn:


detektor
623
dettó
Egy fed. 140: NSz.); — betegfi, betegtin (SzegSz.). J: A) mn. 1880: ’nyomozó, felderítő (rendőr, rendőrség); nachforschend (Adj.), Ermittlungs-, Entdeckung«- (Polizist, Polizei)’ (1. fent). B) fn. 1883: 'rendőrségi nyomozó, titkosrendőr; Detektiv, Geheimpolizist' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. détective 'nyomozó (mn.), a nyomozás szolgálatában álló; titkosrendőr'; ném. Detektiv; fr. détective; ol. détective; or. demeKmúe: ’titkosrendőr'. Az angolban keletkezett az ang. detect 'felfedez ; leleplez' (1. detektor a.) ige melléknévi származékaként, s a détective policeman ’nyomozó rendőr’ kifejezésből önállósulva főnévvé is lett. Főnévi használata az angolban 1856-tól mutatható ki. Más európai nyelvekben az angol jelzős szerkezet teljes vagy részleges tükörfordítása található meg; vö.: ném. Detectivpolizist ’nyomozó rendőr', Entdek- kungspolizist ’ua.’ (Schulz: DtFremdwb. 139); m. R. detectiv rendőrség (1. fent). Általában azonban a főnévként használt angol szó terjedt el Angliát, illetőleg az Egyesült Államokat ismertető könyvek, főképpen pedig a detektívregények fordítása révén. — A magyarba német közvetítéssel is kerülhetett (a németben 1868-tól mutatható ki). — A N. betegtiv, betegfi alakváltozatok népetimológiával keletkeztek. —Az argó dekli (1911: 'csendőr’: TolvSz.; 1957: ’detektív’: SzegSz.) nem tartozik ide; az argó ném. Deckel 'csendőr' (Wolf: RotwWb. 77) átvétele; ez utóbbi a csendőrkalapra vonatkozik, vö. nóm. Deckel 'fedél, fedő, kupak’. Az Et- Sz.-tól a detektív változataként idézett de fi a defenzív 'védekező, védelmi* rövidülése lehet; vö. defenzív osztály 'kémelhárító osztály’.
EtSz.®. (Skeat: EtDict.4 166; OxfEngl- Dict. Détective a.; Dauzat: DictÉtFr.7 242; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1266; Kluge: EtWb.19 128.) — Vö. detektor.
detektor 1923: „detektor: olyan készülék, mely a hozzá érkező elektromos hullámok iránt érzékeny (pl. . . . kristály detektor)” (Fülöp: TermTudMûsz.). J: 1923: 'elektromágneses hullámok jelenlétének kimutatására, irányítására, egy enáramosí fására alkalmas szerkezet; Detektor’ (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. detector (valve) ; ném. Detektor; fr. détecteur; ol. detector; or. deméKtnop : 'detektor'. Forrása, mintája a lat. detector 'kinyilvánító, leleplező’ (< : lat. detegere 'felfed, leleplez’). Modern jelentésében — technikai műszóként — az angolból terjedhetett el; vö. ang. detect ’kinyomoz; észlel, kimutat; egyenirányít' is. Az ang. detect a lat. detectus (< : lat. detegere ) igenév alapján keletkezett. Etimológiailag összefügg a m. detektív eredetijével.
Cz. A.: Nyr. 53: 121®. (OxfEnglDict.
Detect, Detector a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1266; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 654; Corominas: DiccCrítEt. 4: 409 techo a.) — Vö. detektív.
detonáció 1865: „detonalni, vt. [ = vegytan] eldurranni; detonatio, durranás” (Babos); 1893: Detonáció (PallasLex. 5: 247). J: 1. 1865: 'durranás; Knall | robbanás; Explosion'# (1. fent); 2. 1893: 'föld alatti rnoraj(lás); unterirdisches Gegroll, Grollen' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. détonation; nem. Detonation; fr. détonation; ol. detona- zione; or. demoHáipix: 'robbanás, dörrenés', a németben, lengyelben, oroszban stb. még 'hamis internálás’ is. A szó a lat. detonare ’meimydörög' igére megy vissza; ennek tudós átvétele a fr. détoner ’durran, dörren, dördül’, a fr. détonation pedig a détoner származéka. Elsősorban a franciából, illetőleg a németből terjedt el. — A magyar szó alakja latinosítás eredménye. 1. jelentésében vegyészeti műszóként bukkan elő. 2. jelentésében geológiai, meteorológiai kifejezés.
(Römpp: VegyLex. 1: 428; DudenEtym. 105; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 191, 637 ton a. is.)
detronizál 1796: „Charette és Sapinau detronizaltatván .. . Stoff léthez folyamodtak” sz. (Μ. Merkurius 265: NSz.); 1835: Dethro- nizál (Kunoss: Gyal.); 1850: detrónizált sz. (Vahot 1.: Mén. 104: NSz.). J: 1796: 'hatalomtól, tróntól megfoszt; entthronen, dethro- nisieren' (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat., h. lat. dethroni- sare 'tróntól megfoszt’; ennek utórésze a m. trón(us) latin eredetijének származéka a k. lat. -isare képzővel. Beletartozik számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ném. de- thronisieren; ol. detronizzare; cseh detroniso- rati, detronizovati; le. detronizowac: 'detroni- zál’. A franciában (s innen a spanyolban, angolban) rövidebb képzésű alak honosodott meg; vö. fr. détrôner; sp. destronar; ang. de- throne: ’ua.’. — A magyar szó vég a latin eredetű ál végű igéink mintájára alakult. A későbbi adatok egyike-másika esetleg visz- szalatinosítás eredménye a ném. dethronisie- ren alapján. — Állam jogi műszó.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; Gyalmos: MNyTK. 31. sz. 24. ( Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1268.) — Vö. trón.
dettó 1763: „Virágos Batisztbul való keszkenyö. Koczkás deto” (MNy. 60: 225); 1810/1896: dettó (Kazinczy: Lev. 7: 538: NSz.); — dettó (Horváth: HSz.). J: A) mn. 1763: ’ugyanaz; derselbe | ugyanolyan; ebensolcher’ (1. fent). B) hsz. 1. 1810/1896: 'ugyanúgy; ebenso | szintén; ebenfalls' (1. fent); 2. 1865: 'ugyanott; ebendort’ (Babos).


dévaj
624
dévánkoók
Olasz eredetű; vö. ol. detto ’a mondott, (fent) említett, (fent) nevezett’; ez az ol. dire, ’mond’ igenévi származéka. A kereskedelmi ügyvitel, levelezés nyelvéből terjedt el, ahol az ismétlődő hónapnevek, árutételek stb. megnevezésének pótlására szolgál. Az olaszból átkerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. ditto; ném. dito (~ detto); fr. dito; cseh detto: ’ugyanaz, ugyanúgy’. Az f-s alakok az ol. detto korábbi és nyelvjárási ditto ’ua.’ változatán alapulnak. — A bizalmas stílus elavulóban levő szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 151; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1269, 1364; Kluge: Et- VVb.19 135; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 198.)
dévaj 1678—9: „kár bizony amaz emberséges ember hogy ollyan kutya dévaj eb!” (Thaly: Adal. 1: 81); 1822: dévalkodva sz. (MNy. 23: 51); 1845: ? Divakodik sz. (Gáspár J.: Érd. Tájsz. 5: NSz.). Js 1. 1678-9: ’hitvány; nichtswürdig | hazug; lügenhaft’ (1. fent); 2. 1784: ’csintalan; mutwillig 1 pajzán ; schalkhaft | feslett ; liederlich’ * (SzD. 17); 3. 1799: ? ’vidám; lustig | tréfás; scherzhaft’ (Fábián J.: Term. hist. 364: NSz.), 1818: ’ua.’ (Zakál Gy.: Őrség. 7: NSz.), 4. 1799:? ’lármázva mulatozó; zechend’ (Fábián J.: Term. hist. 364: NSz.), 1886: ’ua.’ (Nyr. 15: 190). — Szí ~ság 1750—71: dévajság (Fal: UE. 463: NySz.) | ~kodik 1763: dévajkodol gr. (Molnár J.: Megtérő reform. 320: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Az a feltevés, hogy mint származékszó beletartozik a feltehetően közös di-~ dij-~ div· szótőből sarjadt déványos, diadal, dísz, divat, esetleg még díj szavak családjába, jelentéstani okokból kevéssé valószínű. Régebben a szó erősen rósz- szálló árnyalatú volt, ezért szerepelt szidalmakban, gonoszságot, züllöttséget, elvetemültséget hibáztató szövegekben. — Iráni, török és szláv származtatása téves. — A nyelvújítás korában vált nyelvjárási szóból irodalmivá.
CzF.; Finály: AkNyÉrt. 2/4: 46; Simonyi: Nyr. 5: 145; Szigethy: NyK. 15: 66; MUSz. 253; Munkácsi: NyK. 16: 470, 28: 262, 29: 20, 32, Nyr. 26: 364, ÁKE. 211; Budenz: NyK. 18: 219; Balassa: TMNy. 61, 100, 140, 145; Patrubány: Nyr. 26: 241; Vámbéry: MBölcs. 150; EtSz.®; K. P.: MNy. 23: 51; Juhász: MNy. 36: 296; Szóf- Sz.; Gáldi: Szótir. 244.
devalváció 1814/1901: „kis Király volnál már, ha a’ devalvatio a’ kis Királyra any- nyi terhet nem rakott volna” (Kazinczy: Lev. 11: 238: NSz.); 1873: devalváczió (Táncsics: Életpálya 122: NSz.). J: 1814/1901: ’értékcsökkenés ; Entwertung’ (1. fent) || devalvál 1827/1890: „a XVII. számot devalvál· nom lehet” sz. (Szemere P.: Munkái 3: 316: NSz.); 1864: derálválja gr. (Rózsaági: Toll- rajzok 173: NSz.). J: 1827/1890: ’értéktele- nít, értékétől megfoszt; entwerten’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. h. lat. deval- varé 'devalvál', devalvatio 'devalváció’ (1818: Márton 2: 1800). E hazai latin szavak a ném. devalvieren 'devalvál’, Devalvation ’de val ráció’ latinosításával keletkezhettek. A német alakok eredete tisztázatlan. Valószínű, hogy a fr. évaluer 'becsül, értékel’ írásképéből és jelentéséből lehet kiindulni: a ném. devalvieren ennek ellentétes értelmű megfelelője volna németes szó véggel. A ném. Devalvatian franciás szó véget mutat. A szócsalád megfelelői megvannak számos más európai nyelvben is; vö.: ang. devaluate, dévaluation; fr. dévaluer, dévaluation [csak a 20. sz.-ból ada- tolhatók!]; cseh devalvovati, devalvace; le. dewaluowaé, dewaluacja; or. deeanbeúpoeamb, óeeanbeáyun: ’devalvál’, 'devalváció*. — Pénzügyi, közgazdasági kifejezések.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz.®. (Wartburg: FEW. 14: 130; DudenFremdwb. 134; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 663 txi- loir a.)
dévánkozik 1693: „ma sok dolgokban voltak implicatusok, és dévánkozásokban töl- töttík el az napot” sz. (Monírók. 15: 259); 1694: „mit mondana az muszurman nemzet , ha elébb díványkoznék velem, mint sem az tatár Chámmal”, divánkozik (Monírók. 15: 441, 570). J: 1. 1693: Tanácskozik; ratschlagen I tanakodik; zaudern’ (1. fent); 2. 1788: ’dorbézol; schlemmen’ (MNy. 2: 323); 3. 1872: ’habozik; zögern | tűnődik; grübeln’ (NépkGy. 2: 416) ]| dévánkodik 1799: „ezzel a’ méreggel még déványkodunk” (Kováts Μ.: AzemW’ élete’ 2: 235: NSz.). J: 1. 1799: 'késlekedik; säumen | habozik; zögern* (1. fent); 2. 1833: ’dévajkodik; Mutwillen treiben I dorbézol; schlemmen’ (Kassai 1: 431); 3. 1838: Tanácskozik; ratschlagen | tanakodik; zaudern’ (Tsz.) || déványoz 1838: „Dé- ványozni: evés ivás közt tréfálkozva mulatni” sz. (TudGyűjt. 6: 31). J: 1. 1838: 'mulatozik; sich belustigen’ (I. fent); 2. 1860:? ’tunyálkodik; faulenzen’ (MNyszet. 5: 161), 1893 — 6: ’ua.’ (MTsz.); 3. 1899: ’gyűlésezik; Sitzung halten’ (AkÉrt. 10: 514).
A szócsalád tagjai származékszók: a dívány R. Tanács, tanácskozás’ főnévből keletkeztek különféle igeképzőkkel. A jelentések az alapszóban bennefoglalt ’megbeszé- lés’, 'megfontolás’, illetőleg Társas együttlét’ jelentésmozzanat alapján érthetők; a ’dorbézol’, ’dévajkodik’ esetében számolhatunk a dévajkodik hatásával is. A déványoz 2. jelentése vagy a társas mulatozásban való részvétel, vagy a tevékeny magatartással szembeállítható tanakodás, illetőleg tűnődés alapján érthető. — A szócsalád tagjai régi nyelvi és nyelvjárási szavak.


dévÁnyos
625
devia
CzF. ® ; S. Zs.: Nyr. 26: 242; Gesztessi: NyF. 62. sz. 21; EtSz. 1: 1367 dívány a. ® ; [Szerkesztőség:] Nyr. 76: 238. — Vö. dívány.
déványoN 1833: „Divályos testű ember . . . Corpore, et viribus solidus” (Kassai 1: 443); 1838: Dévályos (Tsz.); 1840: dévá· nyos (EtSz.); 1862: diványos (CzF.); 1864: dévályos (Ipolyi A.: Mythologia 37: NSz.); — devalis, divalis, divális (MTsz.). J: 1. 1833: ’ereje teljében levő; rüstig | virulóban levő; florierend’ (1. fent); 2. 1838: ’becses; wertvoll I pompás; prachtvoll’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a feltehetőleg közös tőből sarjadt diadal, divat, dísz szavak rokonságába tartozik, de alakulásinódja nem világos. Viszonylag kései felbukkanása is megnehezíti a minden bizonnyal igen régi szócsaládhoz való hozzákapcsolását. A dévályos és déványos származásbeli elkülönítése nem megokolt. — Az a feltevés, hogy a szó a dám/-jal van szorosabb származásbeli kapcsolatban, jelentéstani okokból kevéssé valószínű. Szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; MUSz. 253; Halász: Nyr. 8: 409, 410; {Szerkesztőség:] AkÉrt. 4: 386; Simonyi: TMNy. 499; S. Zs.: Nyr. 26: 242; Munkácsi: ÁKE. 212; EtSz. 1: 1337 dévályos a. e ; Csűry: MNy. 35: 83. — Vö. diadal, dísz, divat.
déványoz 1. dévánkozik
dévér 1214/1334: ? ,,ad stagnum dewers” sz. hn. (MNyTK. 53. sz. 8); 1545: ,,Keszeget, kárászt, dérért” (OklSz.); 1821: Divéres Fark sz. hn. (MNyTK. 53. sz. 8); 1887: dérért-keszegi (Herman: HalK. 780). J: 1214/1334:? ’ke- szegfajta; Brachsen’ (1. fent), 1545: ’ua.’ (1. fent); szakny. ~ keszeg ’Abramis brama’.
Ismeretlen eredetű. Minthogy az adatokban leggyakrabban összetett szók — rendesen dévérkeszeg, ritkábban dévérponty — előtagjaként szerepel, gondolhatunk arra, hogy jelentéstapadással önállósult, s eredetileg nem halfajta neve, hanem tulajdonságot kifejező jelző volt. — Az, hogy az 1784: gyevér eb (SzD. 65) kifejezés előtagja ez a szó lenne, nem valószínű. — A dér szóval való rokoni- tása, valamint szláv származtatása téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
CzF.; Hermán: HalK. 700, 761; Munkácsi: Ethn. 4: 185; Jankó: BNépr. 310; EtSz. ® ; Moór: Színnyei-Emi. 108; Beke: Halászat 33: 42; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 8; Kniezsa: Szljsz. 820; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
deviza 1788/1890: ,,utilius bellum putent esse minari quam gerere. Alig ha nem e lesz a mostani Háborúnak a devise” (Kazinczy: Lev. 1: 174: NSz.); 1854: Devise (Heckenast· IdSz.2); — deviza (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1788/1890: ’jelszó, jelige; Kennwort | jelmondat; Wahlspruch’ (1. fent); 2. 1891: 'külföldi pénznemre kiállított váltó, csekk vagy utalvány; Zahlungsmittel in ausländischer Währung, Devise’ * (Füredi: IdSz.).
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. devise ’jelmondatos jelkép; jelmondat, jelige, mottó ; deviza’ ; — vö. még nom. Devise ’jelige, jelmondat; deviza’. À francia szó a fr. deviser ’feloszt’ származéka. Eredetileg címertani műszó volt; a címerek, pajzsok egy-egy részletére: mezejére, sávjára vonatkozott. Ä címer sávjaihoz valamilyen jelszó, jelmondat, jelmondatos jelkép stb. is hozzátartozott; innen a ’jelige’ stb. jelentés. A 19. sz.-ban pénzügyi műszóként is a franciából terjedt el, de a jelentésfejlődés ebben a vonatkozásban nincs kellően tisztázva; vö. : ol. divisa 'jelmondat ; deviza’ ; le. dewiza ’jelszó, jelmondat, jelige; deviza’; or. deeÚ3a ’deviza’. — Am. devis a franciás ejtésmódot tükrözi; a m. deviza latinosításnak fogható fel. — Ma csak a 2. jelentésben használatos pénzügyi, kereskedelmi műszóként.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 139; Wartburg: FEW. 3: 109; Kluge: EtWb.1» 129; DudenEtym. 106; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.* 192.)
devla 1812: „hogy a devla adjon öregsi- gedre sok purdít, kevés kenyeret” (Katona J.: Műv. I. c: 23: NSz.); 1857: devlá (Hegedűs L.: Czig. adom. 122: NSz.); 1871: dévia (Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 168: NSz.); 1877: gyevia (Darmay V.: Uj költ. 188: NSz.); — dévia (MTsz.); debla, débla, depUi (ŰMTsz.). J: 1. 1812: ’Isten (tréfás használatban); (scherzhaft für) Gott’ (1. fent); 2. 1865: ’ördög; Teufel’ (Egyes, napt. 61: NSz.).
Cigány eredetű; vö. cig. derét, dél (AlNy. 23: 55) ’lsten; (a keresztény hitre tért cigányok nyelvében:) Isten; Jézus Krisztus’. A cigány szó töve az ói. déva, dévá-h ’isten’, av. dóéra- ’rossz szellem, démon’, litv. dévas, diéras ’isten’, lat. R. deivos, lat. divus, deus ’ua.’ szavakkal van rokonságban. — Am. devla a cigány vocativusi forma átvétele; vö. a következő vocativusi alakokkal: magyarországi cig. devla, dévia, németországi cig. debla, deplo. A magyar alak változatok részint különböző cigány nyelvjárási formák átvételéből származnak, részint a magyarban jöttek létre. A 2. jelentés a magyarban keletkezett olyan kifejezések révén, amelyekben az ’Isten’ jelentés helyébe az ’ördög’ is odaillik; vö. pl. 1869: „[Egy cigány mondja:] A devla issen meg” (Bachkorsz. ad. 59: N- Sz.); 1878: „[Egy cigány mondja:] Érti azt a djevla, amit te beszélsz” (Abonyi L.: Alföld. 203: NSz.). Kizárólag átkozódásokban, szitkozódásokban vagy — ritkábban — jó40 Történet i-etimológiai szótér


dezentor
626
dézsa
kívánságokban fordul elő, és ekkor is többnyire cigányokkal kapcsolatosan; ilyen nyelvi mezőben szerepel az irodalmi művekben is. — Alacsony stílusértékű szó.
József fhg.: CzigNyt. 119, 180; Ponori Thewrewk: Ethn. I: 15; Nyusztay: Nyr. 36: 89; Szidarovszky: MNy. 23: 54 ®; EtSz. (Pokorny: IndEtWb. 1: 185; Wolf: Rotw- Wb. 79, ZigWb. 72; Machek: EtSIÖSl. 85.)
dezentor 1786: „Hlivár János Dézentor” (MNy. 60: 225); 1793: Desertorok gr. (Gvadányi: Rontó Pál 175: NSz.); 1848: desento- roknak gr. (Erdélyi: Népd. és mondák 3: 280: NSz.); 1862: dezentert gr. (Kakas Μ. napt. 103: NSz.); 1872: Dezentor (Abonyi L.: A fonó krón. 1: 61: NSz.); 1877: dezertor (Ágai A.: Porzó tárca 2: 19: NSz.); — dezenter (MTsz.); dezentér (MNy. 44: 74). J: A) fn. 1. 1786: 'katonaszökevény ; Deserteur | szökevény; Ausreißer’(1. fent); 2. 1875: ’(erdei) csavargó, zsivány; (sich in Wäldern herumtreibender > Vagabund, Strauchdieb | betyár; Betyár’ (Nyr. 4: 477); 3. 1882: 'csatangoló gyermek ; herumstreifendes Kind | csínytevő gyermek, gézengúz; Schalk, Schelm (Kind)’ (Nyr. 11: 476); 4. 1897: 'gazember; Schuft, Schurke | tolvaj; Dieb' (Nyr. 26: 140). B) mn. 1. 1898: ’gonosz ; böse, bösartig’ (Nyr. 27:414) 2. 1899: ’erŐs, vállas; kräftig, breitschulterig I marcona; martialisch’ (Nyr. 28: 368); 3. 1913: 'pajkos, játékos; mutwillig, ausgelassen I hamiskás, hamis; schelmisch, schalkhaft’ (NyF. 69. sz. 17).
Hazai latin eredetű; vö. h. lat. desertor 'szökött katona’ (1767: PP. 604). Nincs tisztázva, hogy a hazai latin szó a lat. desertor ’elmellőző, elhanyagoló, cserben hagyó személy; katonaszökevény’, vagy pedig — a szó vég latinosí fásával — a ném. Deserteur ’katonaszökevény’, esetleg a fr. déserteur ’ua.’ átvétele-e (1. dezertál). Az r—r > n~r el- hasonulás főképpen a magyarban léphetett fel, de hozzájárulhatott az ugyané hangváltozást mutató ném. N. desenteur ’dezertőr’, desentier en 'dezertál' (MNy. 23: 142) hatása is. A dezentor-nak. dezenter, dezentér alakváltozatai részben magánhangzó-hasonulással magyarázhatók, részben pedig azzal, hogy a szó bizonyos mértékben összekeveredett a francia —német eredetű dezertőr-re\, illetőleg ennek alakváltozataival (1. dezertál ). — Átvett A) 1. jelentéséből fejlődött a nyelvjárásokban a többi jelentés. — Régebben a köz- és irodalmi nyelv szava is volt, ma csak nyelvjárási szinten él.
Rell: LatSz. 35; Kursinszky: LatJszIrod. 15; Tolnai: Szily-Eml. 86; EtSz. ® ; Petz: MNy. 23: 142. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 522.) — VÖ. dezertál.
dezertál 1748: „egy játékomban minden arányim desertáltanak” (Faludi: NA.
Megsz. 175: NSz.); 1792: dezertálni sz. (Magyar Hírmondó 1: 768: NSz.); — dezertál (ÉrtSz.). J: 1748: '(katonaságtól) megszökik; fahnenflüchtig werden | az ellenséghez átpártol, átszökik; zum Feind überlaufen’ (1. fent; itt tréfásan átvitt értelemben) U dezertôr 1791: „De a’ Desertirok nékik nem tetszenek” (Poóts A.: Vers. 171: NSz.); 1835: Deserteur (Kunoss: GyaL); — dezertor (Kelemen: IdSz.1); dëzërtôr (ErtSz.). J: I. 17 91 : ’katonaszökevény ; Fahnenflüchtiger I az ellenséghez átpártoló katona; Überläufer’ (1. fent); 2. 1928: 'valamely ügy árulója; Verräter einer Sache | hite- vagy pártja- hagyott személy; Abtrünniger, Renegat’ (Tolnai: Magy. szót.2).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. des ért, deserter; fr. déserter, déserteur: ’elhagy, otthagy ; cserbenhagy ; dezertál’, ’dezertőr’ ; ném. desertieren, Deserteur; ol. disertare, disertore; or. desepmúpoeamb, R. desepmúp: ’dezertál’, ’dezertőr’. Á franciából terjedt el, miután ott katonai műszóvá vált a 17. sz.- ban. (Az olaszban az egyébként eredeti szavak jelentése francia hatásra módosult.) A fr. déserter a kései lat. desertare 'elhagy’ folytatása vagy átvétele; a fr. déserteur pedig a lat. desertor 'szökevény’ tudós átvótele, illetőleg ennek hatására keletkezett tudós képzés. (E latin szavak töve azonos a m. széria latin előzményével; 1. ott.) — A magyar szavak közvetlen forrása valószínűleg a német. A dezertál a latinból átvett igék mintájára képzőcserével alakulhatott a kétségkívül német eredetű dezertiroz-boz képest; ez utóbbira vö.: 1796: ,,A' hozzánk desertirozók egyenlóképen azt beszéllik” sz. (Μ. Kurír 1: 239: NSz.); 1846 — 79: Desentirozni sz. (Szigligeti: Szekr. rejt. 42: NSz.); 1904: desertiroz (Radó: IdSz.1 desertio a.). Á dezertiroz hatására, esetleg belőle való elvonással keletkezett a dezertor alakváltozataként a dezertir, dezertír (1791: 1. fent; 1. még: dezenter). — A dezertál és a dezertor katonai, az utóbbi egyben politikai műszó.
Tolnai: Szily-Eml. 86; EtSz. 1: 1341 dëzëntor a. ; Petz: MNy. 23: 142. (Wartburg: FEW. 3: 52; Gamillscheg: FrEtWb. 309; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 522 7. serô a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1260, 1335; DudenEtym. 105.) — Vö. dezentor. széria.
dézsa 1515: „Janoffy Such Pal arulta fent Imreh bornak egyke zÿnt bor volt 9 defa, az defa volt 18 Iczÿes” (RMNy. 2/2: 12); 1590: Deesa (SzikszF. 253 [o: 153]); dëzsa (MTsz.); dizsábo gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1515: ’nyitott (kétfülű) faedény (régen mértékegységként is); Kübel (früher auch als Maßeinheit)’* (1. fent); 2. 1575: *fejő- edény; Melkgefäß’ (Helt: Krón. 8: NySz.); 3. 1816: ’(túrós)bodön; Fäßchen (für Brin-


dézsma
627
diadal
senkäse)’ (Gyarmathi: Voc. 97); 4. 1838: ’vaj- köpülŐ edény; Butterfaß, Rührfaß’ (Tsz.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. dîzva, Ca, Kaj diza ’fejősajtár’ ; szín, dçza ’ua. ; zsíros-, vajasbödön; méhkas; dagasztóteknő, malterosláda’ (Pletersnik 1: 136; 1. még Tom. 83); cseh dize, díé ’ dagasztó teknő’, dízka sz. ’ua.; fejősajtár; kád, dézsa’ (PS1- JÖ. 1: 433); szik, dieza ’dagasztóteknő ; kád, dézsa’ (S1SJ. 1: 261); or. N. de:xcá ’dagasztóteknő’; megfelelő szó a bolgár és a macedón kivételével a többi szláv nyelvben is. A magyar szó közelebbi forrásaként főleg a szlovén és a szlovák jöhet számításba (a szik, die^ m. dé megfelelés lehetőségére 1. ÉtSIRoum. 1: 4, 6). Jelentései közül az 1. és 2. e szláv nyelvekből származhat; a töBbi talán magyar fejlemény.
Budenz: NyK. 6: 302; Miklosich: Nyr. 11: 162®; Alexics: Nyr. 16: 442; Asbóth: Nyr. 31: 15, AkNyÉrt. 20/3: 34 ®, 99; Melich: SzlJsz. 1/1: 98®, NyK. 39: 38, 59; EtSz. ® ; Kniezsa: AECO. 2: 103, ÉtSIRoum. 1: 6, SzlJsz. 153®, StudSl. 9: 36, NyK. 65: 89; SzófSz.; Tamás: UngElRum. 292.
dézsma 1261/1271: „Item Dezmas/.yk- zou. Item Kerechen cum duabus sessionibus villarum” sz. hn. (Sztp. KritJ. 2/1: 120); 1416 U./I466: „de^mat adoc médenecbol melleket biroc” (MünchK. 152); 1526: des- mat gr. (Nyelvem!. 256); 1562: dy^mayayerth gr. (NytudÉrt. 25. sz. 183); 1585: dézma (Cal. 290); 1604: Déftmálom sz., Deßma (MA. Addécimo és Dècimae a.); 1787: dézsmál gr. (Faludi F.: Költ. Μ. 2: 122: NSz.); 1836: gyézsma (EtSz.); — dészmát gr., dizma (ÚMTsz.). J: 1261/1271: ’tized mint egy fajta adó, szolgáltatás; Zehent, Art Abgabe’ (1. fent). — Sz: 4s 1261/1271: hn. (1. fent); 1511/1593/1681: Dézmássa fn. gr. ’dézsma· szedő’ I »41 1416 U./1466: m[e]g de^mallatoc gr. (MünchK. 57).
Vándorszó; vö.: óprov. desma; ófr. disiM, desrne·, fr. R. dîme; ol. R. décima, É. gézime, diezma; rom. R. dijmä; szb.-hv. Kaj R. dezma, diíma; szik. R. dezma; ukr. R., N. dílKMa: ’tized, dézsma’. Végső forrása a lat. decima ’az évi termés tizede mint adó, szolgáltatás, dézsma’, amely a decimvs ’tizedik’ sorszámnév nőnemű alakjának főnevesült változata ; vö. még k. lat. decima, (főként többes sz.-ban:) decimae ’dézsma’. A nyugati újlatin nyelvekben folyamatosan él. Némely nyelvbe, így például a románba a m. dézsma közvetíthette. Tükörszóként is megvan több nyelvben ; vö.: in. tized; ang. tithe, tenth; ném. Zehent; szb.-hv. desétak: ’tized, dézsma’; vö. rnég or. decnmúna ’tized, dézsma’. A m. dézma ~ dézsma közvetlen forrása nem tekinthető tisztázottnak. Az bizonyosnak látszik, hogy a z és a zs hangú alakok külön - külön átvételből valók, és nem a magyarban keletkezett változatok. A dézma valószínűleg ôprovençal, a dézsma pedig talán olasz eredetű. Esetleg mindkét változat az olaszból származik, de más-más nyelvjárásból. Közvetlenül a latinból egyik alakot sem lehet kielégítően megmagyarázni. — A dézsma csak a 19. sz. második felében vált általánossá a dézma helyett, de ma már elavulóban van, csak a dézsmál ’kárt okozva fogyaszt, pusztít’, megdézsmál ’más tulajdonát részben elveszi’ származék él köznyelvi szinten.
CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 162; Kovács: LatEl. 12; Körösi: O1E1. 30, Nyr. 56: 129; Melich: AkÉrt. 14: 115, SzlJsz. 1/2: 10, 83, 241®, AkÉrt. 21: 188, MNy 12: 71 ; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 119; Kniezsa: MNy. 29: L52, SzlJsz. 626 ®, NyK. 61: 278 ®; Bárczi: NyK. 50: 19, 29 ®, FrJsz. 10, 22, 26, Bev.3 83, Szók.2 112, 114; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 124; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 32; Király P.: ÉtSIRoum. I: 208; Machek: EtSIÖSl. 85; fladrovics: StudSl. 9: 6; Tamás: MNy. 61: 13, UngElRum. 295. (Berneker: SIEtWb. 1: 189; Wartburg: FEW. 3: 24; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 2503; Battisti— Alessio: DizEtlt. 2: 1225.)
diadal 1710:? „»Rajta!!« riadallal 8 az szép diadallal Egymást ők bátorítják” (M- Ny. 1: 415), de 1. diadalom; 1734: „Duellum avagy kettő között-való diadal” (Spangar — Petthő: Μ. Krónika 35: NSz.). J: I. 1710:? ’gyŐzelem; Sieg’# (1. fent), 1792: ’ua.' (SzD.); 2. 1734: ’küzdelem; Kampf’ (1. fent) II diadalom 1372 U./1448 k.: „egew dyadal- mat sent fernegnec jegyen lÿnala meg mon- danÿ” (JókK. 50). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’küzdelem; Kampf’ (1. fent); 2. 1416 u./ 1450 k.: ’gyŐzelem; Sieg’ (BécsiK. 270). — Sz; diadal máz 1416 U./1450 k.: meg diadal- mazna gr. ’megvéd’, ’bosszút áll’, ’gyŐzedel- meskedik’ (BécsiK. 12, 40, 270) | diadalma- zás 1416 U./1450 k.: diadalmazafáért gr. (BécsiK. 179) j diadalmas 1518 k.: dyadal- maffaghy sz. (PeerK. 335) ; 1529 e.: diadalmas (VirgK. 89) I diadalmaskodik 1653: diadalmaskodik (Nyr. 40: 404).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A feltehető alapszó valószínűleg közös a déványos, disz, divat szavak alapszavával, esetleg ide vonható még a dij és talán a dévaj is. A R. és N. diadalom a mély hangrendű di-~ div-, dij- tőnek -dalom főnévképzős alakja. Az alapszó feltehető jelentéstartalmában a sikernek, a jó eredmény elérésének a mozzanata is benne lehetett, ennek megfelelően a diadalom 2. jelentése lehet a korábbi, az 1. érintkezésen alapuló névátvitellel magyarázható. A szóból viszonylag korán számos származék sarjadt; a meliéknéviek és továbbképzett alakjaik ma is élnek. A diadalom alapszót kiszorító diadal nyelvújításkori rövidítés ered- ménve -adal, -edel képzős szavaink, főképpen 40*


diádéin
628
di Ah
a viadal mintájára. Azt a magyarázatot, hogy a diadal önálló szóképzéssel jött volna létre az igető bői, az adatok nem támogatják. — Nem valószínű, hogy a szócsalád alapszavának ’bér, fizetés, ár’ lett volna a jelentése. A feltett alapszó finnugor egyeztetése és mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 9; MUSz. 251; Balassa: TAlNy. 61, 100; Simonyi: TMNv. 254, 485, 497, Nyr. 43: 379; Simái: MNy. 4: 232; Vámbéry: MBölcs. 150; Horger: MSzav. 41; EtSz. 1: 1347 dia-dalom a.® ; Tolnai: MNy. 23: 174, Nyúj. 211 ; SzófSz. ® ; Zolnai B. : Ny- Stíl. 260; Imre: SzabV. 179. — Vö. <lévá- nyos, díj, dísz, divat.
diádén· 1787: „Diadéma: Diadéma’ ' (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: Szj. NSz.); 1804: diadème (IrtörtKözl. 15: 201 ; 1815: diadémet gr. (Kazinczy: Munkái 9: 252: NSz.). J: 1787: ’párta formájú drágakövéé ékszer; Kopfbinde, Diadem | a fejen körben futó aranypánt (uralkodói jelvényként); Stirnband (als Abzeichen eines Herrschers)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö. ang. diadem; ir., h. ném. Diadem, ausztriai ném. Diademfe); fr. diadème; ol. diadema; or. duadéMo: ’ék köves fejdísz, diádéin’. Végső forrása a gör. διάδημα ’ua.’ (tkp. ’az, amivel valami körül van kötve’). A lat. diadema ’ua.’ közvetítésével terjedt el. — A magyarba többszörijs átvétellel került: a diadéma- a latinból, a többi változat pedig a hazai vagy az ausztriai németből származik. — Jobbára csak történelmi tárgyú szövegekben fordul elő.
Simonyi: MNyelv.1 1: 256: Et-Sz. ®. (Kluge: EtWb.19 130.)
diiLgrnozi* 1831: ,,’llly morális Diagnosis . . . látszott azon kalauz lenni előttünk” (Széchenyi: Vil. 87: NSz.); 1889: diagnózisom gr. (Dóczi L.: Párok 17: NSz.). J: 1831: ’kórisme; Diagnose’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. orvosi lat. diagnosis ’kórisme’. Végső forrása a gör. διάγνωσις ’megkülönböztetés, felismerés’ (< : gör. διαγιγνώσκω ’pontosan megkülönböztet, felismer’). A görög főnév — jobbára az orvosi latinon át — számos nyelvbe átkerült; vö.: ang. diagnosis; ném. Diagnose; fr. diagnose; ol. diágnosi; or. duá3H03: ’kórisme(ret), kormeghatározás*. — Orvosi műszó.
Kursinszky: LatJszírod. 15; EtSz. ®. (Frisk: GrEtXVb. 1: 308; DudenEtym. 107.)
diák 1237 — 40: „conterininales villas habet has... Π-a Dyaqui” sz. hn. (PRT. 1: 783); 13. sz.: Dyak hn. (HazaiOkmt. 4: 5; vö. EtSz. 1: 1285 I. deák a.); 1337: „Roaz- dyak serviens suus scilicet ipsius Alexandri unum equum eiusdem Clementini sex marcus valentem non subtraxerit** (KárOkl. I: 125); 1337: (fyafcteluk hn. (Csánki: 5: 878); 1402: Deeak szn. (OklSz.); 1414: Deafckuthn hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: deyakol gr. (BécsiK. 213); 1629: deák (EtSz. 1’: 1285 1. deák a.); 1795/1844: gyiákoskodik sz. (Csokonai: Gerson 667: NSz.); 1805: deák (Verseghy F.: Ung. Sprach. 329: NSz.); 1863: dojákok- kai gr. (Kriza: Vadr. 60); 1890: diják (Ethn. 1: 282); — dívák, gyák, gyeák, gyiják, gyivák (xMTsz.); dzsék (EtSz. 1: 1287 2. deák, a.); dihák, dzsák, dzsiákot gr., gyihák (ŰMTsz.). J: A) fn. 1. 1337: 'tanult ember; Studierter I írnok, titkár; Schreiber, Geheimschreiber* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’diakonus; Diakónus’ (JókK. 155); 3. 1533: ’tanuló; Schüler’* (Murin. 2251., 2276.; de vö. 1513: „a bőlcefegnec fya auag tanuló deakya”: Nagysz- K. 1); 4. 1533:? ’ókori római ember; Römer (im Altertum)’ (Murin. 421.), 1673: ’ua.' (Com: Jan. 7: NySz.); 5. 1631: ’egyházfi; Mesner’ (MonTMÈ. 1: 24); 6. 1795: ’(valamely munkaterületen) tanuló vagy kisegítő személy ; Lehrling oder Helfer (auf einem Arbeitsgebiet)’ (Festetits Urod. Instr. 332: NSz.); 7. 1862: ’(a görögkeleti egyházban) kántor; Kirchensänger (in der orthodoxen Kirche)’ (CzF.); 8. 1871: ’egy fajta felsőruha, köpeny; Art Überrock’ (Kvassay E.: Emb. kezd. I: 59: NSz.). B) mn. 1416 u./ 1450 k.: ’latin; lateinisch’ (BécsiK. 213). — Sz: ~i 1237 — 40: hn. (l.fent); 1490: d/yaki (SzalkGl. 81.) | ~ság 1527: deák faga gr. (ÉrdyK. 663) | ~os 1585: Deákos (Cal. 608) ] ~oskodik 1787: Deákoskodottsz. (Μ. Kurir 471: NSz.).
Déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. dijakb ’diakonus, pap’; big. N. öwc ’diákgyerek, iskclásgyerek; diakónus’ (Mlad. 1: 634); mac. éaK ’kolostori szolga; (egyházi szolga- személy:) sekrestyés, kántor, harangozó’ (MRS1. 105); szb.-hv. R. dijak ’írnok’, szb.- hv. dák ’tanuló, egyetemi hallgató’, Kaj dijak ’tanuló; latin’; szín, diják ’iskolai tanuló, egyetemi hallgató’ (Pletersnik 1: 137); — vö. még: ukr. dxK 'sekrestyés, kántor; R. íródeák, titkár’; or.-e. szí. düHKb ’diakonus; kántor, sekrestyés, harangozó’, or. dbHK 'íródeák, titkár; templomi énekes’. E szláv szavak a gör. διάκονος ’ szolga, felszolgáló, hírnök; diakónus*, illetőleg a k. gór. διάκος ’diakonus’ átvételei, így a m. diakonus-eal és díafcwuwzd-val is etimológiai kapcsolatban vannak. — A magyarba egy bizánci kereszténységű déli szláv nép nyelvének dijak ’diakonus’ szava kerülhetett át; ebből a magyar alak változatok nagy száma levezethető. A korai földrajzi névi adatokban feltehetőleg az eredetinek tartható A) 2. jelentést kereshetjük. Az A) 1. jelentés is lehet átvétel, de az egyháznak a művelődésben játszott szerepénél fogva a magyarban is kialakulhatott. A magyarban fejlődött ki az X) 3 —4.. 6. és a B) jelentés. Ez utóbbi a ma¬


diakónus
629
dialektika
gyarországi latin nyelvű művelődéssel, iskolázással kapcsolatos. Az A) 1 — 3. jelentés jelzői használatából jöhetett létre a melléknévi ’latin’ jelentés, és ennek fŐnevesülése az A) 4. Az A) 4. és a B) a 19. sz. elején kezd visszaszorulni a latin-nal szemben. Az A) 5. és 7. külön átvétel vagy csupán jelentéskölcsönzés az ukránból, esetleg a románból; vö. rom. R., N. diác ’íródeák, írástudó; kántor, elŐ- énekes’. Magyar fejlemény, valószínűleg jelentéstapadás eredménye az A) 8. is. — A mai magyar nyelvben a köznyelvi jelentés a diák alakkal társult. A deák főleg történeti tárgyú munkákban az A) 1. jelentésben használatos.
- Közvetlenül a görögből vagy a lat. diaconus ’diakonus’-ból és az olaszból való származtatása téves.
CzF.; Szarvas: Nyr. 1: 218®, 2: 487; Hunfalvy: NyK. 14: 437; Munkácsi: Nyr. 10: 203; Miklosich: Nyr. 11: 161 ® ; Asbóth: AkÉrt. R. 18: 96, 408; Kovács: LatEl. 12; Sebestyén: Ethn. 11: 8; Melich: AkÉrt. 14: 115, SzlJsz. 1/2: 41, 239 ®, 426; Kursinszky: LatJszIrod. 7; Király: ősk. 29, 104; EtSz. 1: 1285 7. deák a. ®, 1287 2. deák a.; Tagliavini: BÉtH. 6: 32, Storia 283, 540; K. P.: MNy. 24: 365; Bárczi: MNy. 26: 110; Szóf- Sz.; Moravcsik: Melich-Eml. 270; Gáldi: DictKlein. 175, Szótir. 240; Kniezsa: SzlJsz. 154®, NyK. 65: 92; Papp L.: MNv. 52: 480, 53: 442; Pais: FilKözJ. 4: 671®; Hexcndorf: NytudÉrt. 15. sz. 41; Grétsy: Szóhas. 74; Tamás: UngElRum. 294. (Ber- neker: SlEtWb. 1: 198; Vasmer: RussEt- Wb. 1: 386.) — Vö. diakónus.
diakónus 1416 U./1466: „peter dyaco- njus]”, „Philpp Dyaconus” (MünchK. 4, 6); 1650: Diaconoknak gr. (Medgyesi P.: Dialogus 4: NSz.); 1767: Diáconusság sz. (Nagy F.: Hit. elei 233: NSz.); 1770/1914: déákomus- tói gr. (Bokréta 149: NSz.); 1872: diákon (Barátf. napt. 68: NSz.); — gyákonra gr. (Krúdy Gy.: Víg ember 39: NSz.); diakónus (Gárdonyi G.: Isten rabjai 51: NSz.). J: 1416 U./1466: ’szerpap; Diakónus’ (1. fent) || dia- konissEU 1760: ,,a’ Gyülekezettől arra rendeltetett fzolgák s’ Diakonifsák tettek erre hirt a’ híveknek” (MNy. 63: 102); 1893: Diakoniszták gr. (PallasLex. 5: 274); — Diakonisszák gr. (RévaiLex. 5: 511). J: 1760: ’egyházi szolgálatot hivatásszerűen végző nő; Diakonisse’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. e. lat. diaconus ’egyházi szolga; diakónus’, diaconissa ’egyházi szolgáló; diakonissza’. E latin szavak a gór. διάκονος ’szolga, felszolgáló, hírnök’, διακόνισσα ’szolgáló’ átvételei. A görögben van másodlagos keletkezésű διάκων ’diakonus’ is, és ennek megfelelően a latinban is diacon ’ua.’. A diakónusok — Szent Pál leveleinek (Phil. 1:1; Tim. 1. 3: 8) tanúsága szerint — már az Őskeresztény gyülekezetekben szerepet játszottak. Megnevezésük, a- mely etimológiai kapcsolatban van diák szavunkkal, valamint a diakonisszák megnevezése is egyházi szóként megtalálható az európai nyelvekben; vö.: ang. deacon, deaconess; néin. Diakónus, Diakon, Diakonisse, Diakonissin; fr. diacre, diaconesse; or. dbXKOii, duaKOHÙcca: ’diakonus’, diakonissza’. A lat. diaconissa tulajdonképpen a 19. sz.-ban kelt új életre, amikor Theodor Fliedner német evangélikus lelkész 1836-ban megalapította az első protestáns diakonisszaintézetet , és felújította a régi egyházi szót. — A diakonissza t-8 adata valószínűleg sajtóhibás. -- Mindkét szó egyházi kifejezés.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. 1: 1348 diakonissza a. (Wartburg: FEW. 3: 66; Frisk: GrEtWb. 1: 384; Kluge: EtWb.19 130.) — Vö. diák.
dialektika 1604: „volt egy Zeno Eleates, ki az Dialectica tudomant talalta” (MA. Zénó a.); 1834: dialektikai sz. (P. Thewrewk J.: Honbarát. 55: NSz.). J: 1. 1604: ’filozófiai módszer; eine philosophische Methode, Dialektik’ (1. fent); 2. 1847/1952: ’vitatkozásban való ügyesség; Redefertigkeit’ (Magyar Szózatok. Hamburg. 1847. 86: Kossuth—Emi. 2: 35: NSz.); 3. 1864/1900: ’a mozgásnak és fejlődésnek ellentmondáson alapuló folyamata; Vorgang der Entwicklung und Bewegung auf dem Grunde der Gegensätze J az e folyamatot vizsgáló tudományos módszer; wissenschaftliche Methode, die diesen Vorgang untersucht’ (Vörösmarty Emlékkönyve 40: NSz.) || dialektikus 1604: „Analogifmus . . . Oly argumen- toma az Dialecticusnak, mely az leg kôzelb okrol vétetic” (MA. Analogifmus a.). J: A) fn. 1604: dialektikával foglalkozó személy; Dialektiker’ (1. fent). B) mn. 1. 1847/1911:’a dialektika törvényeinek megfelelő; dialektisch’ (EndrŐdiS.: Petőfi napjai 300: NSz.); 2. 1867: ’érvelni jól tudó; solcher, der gut zu argumentieren vermag’ (Tolnai L.: A nyomorék 29: NSz.).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. dialectica ’a vitatkozás mestersége; a filozófiának ezt tanító ága’, dialecticus mn. dialektikai, vitázó’, fn. ’a vitázás mestere’. E latin szók görögből való átvételek; vö. gör. διαλεκτική τέχνη, διαλεκτική: ’a vitatkozás mestersége’ ; διαλεκτικός dialektikai, ügyesen vi - tatkozó, helyesen gondolkozó’. Ezek a gör. διαλέγω ’szétszed, kikeres, kiválaszt’, illetőleg a medialis διαλέγομαι 'beszélget, meghány-vet’ ige származékai, így dialektus és dialógus szavainkkal is etimológiai kapcsolatban vannak. Filozófiai műszókká az eleai Zénón (i. e. kb. 490 — 430.) tette; Arisztotelész szerint ő volt a dialektika feltalálója. Mindkét szót Marx és Engels honosították meg a marxista filozófiában. Mint filozó¬


dialektus
630
dibdáb
fiai műszavak kerültek bele az európai nyelvek szókincsébe; vö,: ang. dialectic, dialecti- cal; ném. Dialektik, dialektisch; fr. dialectique fn., mn.; ol. dialèttica, dialèttico; or. duanéianiiKa, dua/ieKmimecKUű.: 'dialektika’, 'dialektikus’. — A magyarban tudós átvételként honosodtak meg. Filozófiai műszók.
EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 141; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1278; Partridge: Or. 347; Frisk: GrEtWb. 2: 95; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 192.) — Vö. dialektus, dialógus.
dialektus 1789: „az Erdélyi Dialectus legjobb” (IrtörtKözl. 21: 458); 1840: diálec- tussal gr. (ErdMúz. 49: 543); 1850: dialect (Vahot I.: Mén. 87: NSz.); 1852: dialektusán gr. (Toldy: Μ. államférfiak és írók 1: 306: NSz.). J: 1789: 'nyelvjárás; Mundart' (1. fent) II dialektológia 1893: „Dialektológia (gör.), a nyelvjárások tana” (PallasLex. 5: 276); — dialektológia (Nyr. 76: 235). J: 1893: 'nyelvjárástan; Dialektologie’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. dialect, dialectology ; ném. Dialekt, Dialektologie; fr. dialecte, dialectologie; ol. dialetto, dialettolo- gia; or. diianéian, duaAeianoAÓeuH: 'nyelvjárás', 'nyelvjárástan'. A dialektus stb. eredetije a lat. dialectos, újkori lat. dialectus 'nyelvjárás', mely a gör. διάλεκτος 'beszélgetés, társalgás; beszédmodor, stílus; nyelv, nyelvhasználat; tájnyelv’ (< : gör. διαλέγομαι ’társalog’) átvétele. A dialektológia forrása a fr. dialectologie; ez a 19. sz. végén keletkezett a francia tudományos nyelvben a biologie 'biológia’, géologie 'geológia', théologie 'teológia' stb. mintájára. — A magyarba a szócsalád tagjai valószínűleg a németből kerültek át. Az us, illetőleg a szóvég latinosí- tás eredménye. A m. dialektus és dialektológia nyelv tudományi műszó.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 141; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1278; Partridge: Or. 347; Kluge: EtWb.19 130; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 193.) — Vö. dialektika, dialógus.
dialógus 1552: „A reszegsegnec és tob- zodáfnac vefzedclmes vóltárol való Dialógus” (Heltai: Diai.: címlap Alb); 1815: dialógot gr. (Kazinczy: Munkái 4: 206: NSz.); 1830: dialóg (Szalay L.: Észr. Muz. 20: NSz.); 1896: dialógusaihoz gr. (IrtörtKözl. 6: 282). J: 1. 1552: 'párbeszédes formában írt értekezés; Abhandlung in Dialogform, Dialog* (l. fent); 2. 1790/1891: 'párbeszéd (irodalmi műben); Zwiegespräch (im literarischen Werk)’ (Kazinczy: Lev. 2: 91: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. dialogus ’(filozófiai) párbeszéd’. Ez a gör. διάλογος ’pár- beszéd’ átvétele, s etimológiai kapcsolatban van a m. dialektika, dialektus szavakkal is.
Az ókorban Platón (i. e. 427 — 347.) párbeszédes formában írt művei, dialógusai nyomán terjedt el. Irodalmi úton — főként a latinon keresztül — több európai nyelvbe belekerült; vö.: ang. dialogue; ném. Dialog; fr. dialogue; ol. dïàlogo; or. duemóz: 'párbeszéd, dialógus’. — A magyarban esetleg többszörös átvétel útján honosodott meg. Az általánossá vált dialógus közvetlenül a latinból \'aló. Az us nélküli formák vagy a magyarban keletkeztek a latin végződés elhagyásával, vagy külön átvételek a németből, esetleg a franciából. — Ma főleg irodalomtörténeti szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 141; Wartburg: FEW. 3: 66; Frisk: GrEtWb. 2: 95; Partridge: Or. 347; Kluge: EtWb.19 130.) — Vö. dialektika, dialektus.
díáriam 1721: „az Diariumat Levelemben includálván, ött forint koltséghel Expressus katonát fárosztottam Pestre” (MNy. 60: 225); 1734: diáriumorriba gr. (Magyary- -Kossa: OrvEml. 4: 95); 1797: Diáriomból gr. (MNy. 60: 225). J: 1. 1721: 'pénztárnapló; Kassenbuch' (1. fent); 2. 1734: 'napló; Tagebuch’ (1. fent); 3. 1910: 'iskolai jegyzetfüzet; Schulheft’ (Kursinszky: LatJszIrod. 15).
Latin eredetű; vö. lat. diarium 'napi élelemadag katonák, rabszolgák, rabok számára; napló’. Ez a lat. dies ’nap, nappal* származéka; ezen keresztül összefügg a m. diéta1 szóval. A latinból irodalmi úton több más európai nyelvbe is belekerült; vö.: ang. diary; fr. diaire; ol. diario: 'napló'; ném. Diarium 'napló; fogalmazvány, piszkozat’ (Weigand: DtW’b? 1: 352); le. diariusz 'napló, emlékirat’. — A magyarba szintén irodalmi úton jutott. Elavult szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. (Wartburg: FEW. 3: 67; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1282; Kluge: EtWb.19 130.) - Vö. diéta1.
dibdáb 1597: „Item az mikor Gialogh hatos kolmar, mely apró Déb Dobott uißen, az minemótt uißen tartozik egy egy stukhal” (MNy. 50: 206); 1604: Dibdáb (MA.); 1613: dib-dáb (Pázm: Kai. 417: NySz.); 1651: déb-dáb (Radv: Csal. 2: 315); 1708: Dibdáb (PP.). J: A) fn. 1597: ’haszontalan, jelentéktelen dolog; Krimskrams’ (1. fent). B) mn. 1613: ’hitvány; nichtig | jelentéktelen; unbedeutend’ (1. font).
Valószínűleg ikerszó, keletkezésének körülményei azonban tisztázatlanok. Lehetséges, hogy a díbol ’tör, rongál, összegyűr’ (MTsz.) igével van kapcsolatban. Kevésbé valószínű, hogy a dob1 igéhez tartozik, s egy *dáb ’dobás, vetés’ ’eldobott, elhányt, hányt-vetett, ütött-vert holmi’ főnévből osztódással jött létre. További vizsgálatot kíván


díbol
631
didaktika
esetleges hangfestő eredete. — A diribdarab ikerszó összerántásából való magyarázata nem valószínű, szláv származtatása téves. — Nyelvjárási és irodalmi nyelvi szó.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; Simo- nyi: AkNyÉrt. 9/12: 13; Miklosich: Nyr. 11: 162; Szarvas: Nyr. 19: 35; EtSz.; SzófSz.; Pais: MNy. 47: 146, 55: 458®, 57: 77; Kniezsa: SzlJsz. 820; Ruzsiczky: KazTájsz. 214.
díbol 1799—800: „Itt . . . sem a kígyó nem csavarog temérdek karikával, — Se nem débolja a földet Öl számra nyúlt farkával” (MNy. 33: 17); 1814: dibolást sz. (Peretsenyi Nagy L.: Orod. 55: NSz.); 1816: débbola gr. (Peretsenyi Nagy L.: Gallias 121: NSz.); 1818: díbbolod gr. (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 21: NSz.); - déböl (MTsz. 1: 388); dríbol (EtSz.). J: 1. 1799 — 800: 'gázol; niederrennen | tipor; niedertreten' (1. fent); 2. 1814: ’ rombol; verheeren | túr; auf- wühlen’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Nem lehetetlen, hogy a tipor családjába tartozik. További vizsgálatot kíván esetleges kapcsolata a dob1 igével, illetőleg a dib-dáb ikorszóval is. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz.; Techert: MNy. 33: 16; Pais: MNy. 55: 459.
dicső 1343: „Petri dicti Dychev” szn. (OklSz.); 1350 k.: „E dichev fcilete[t]vi quin angol. . .” (KTSz.); 1372 U./1448 k.: gycjefeg sz. (JókK. 19); 1416 U./1450 k.: diLp (BécsiK. 131); 1463 u.: dichwuen gr. (MNy. 23: 36); 1518 k.: diccoülés sz. (SándK. 17); 1526: dvéőfegheben sz. (SzékK. 2); 1617: dücsüicsd sz. (Lép: PTük. 2: 53: NySz.); 1792: dítso (SzD.). J: A) mn. 1. 1350 k.: 'dicsőséges; ruhmwoll* # (1. fent); 2. 1772: 'fenséges; erhaben* (Bessenyei: Emb. próbája 12: N- Sz.). B) fn. 1750: 'dicsőség; Ehre | dicséret; Lob* (Wagner: Phras. Gloria a.). — Sz: ~ség 1350 k.: dichev [cg (KTSz.) | ~séges 1372 U./1448 k.: gjjc^etcfeges (JókK. 44) | ~sít 1372 U./1448 k.: gyc^ewfeyt (JókK. 35) | ~ ültet 1372 U./1448 k.: gÿc^ewltetek gr. (JókK. 59) I ~ít 1416 U./1450 k.: diLpueitic- vala gr. (BécsiK. 130) | 1490: ? dyche[[]
(NagyvGl. 186.); 1577: Dÿches (RMNy. 2/2: 284) I ~ül 1515 k.: dichewlt sz. (AporK. 158) U dicsér 1372 U./1448 k.: „Mert mongya vr yften ky engemet gye 5er gyczerem ewtet” (JókK. 36); 1416 U./Î450 k.: diLernéc gr. (BécsiK. 102); 1510: dychyrny sz. (MargL. 29); 1595: Decherni sz. (Ver. 82); 1754: décsérés sz. (Bertalanffi: Kér. Bóltseség 69: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'dicsőít; verherrlichen ( imádva magasztal; vergötternd rühmen’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'megdicsér; loben | méltányol; anerkennen* # (JókK. 36); 3. 1750: 'ajánl; vorschlagen* (Wagner: Phras. commendatio a.); 4. 1767: 'valakinek megbecsülést szerez; jemandem Ehre machen* (PPB. Artijex a.). — Sz: ~et 1372 U./1448 k.: gycjeret (JókK. 32) | ~etes 1372 U./1448 k.: gyc^ereteft gr. (JókK. 145) I ~iáda 1875: dicsériádák gr. (Nyr. 8: 300) || dicsekedik 1372 U./1448 k. : „ez felewl mondott csudákban mÿ nem gyc^ekedhe- tewnk mert nem mÿeÿnk”, gÿc^ewlkewgÿek gr. (JókK. 31, 128); 1416 U./1450 k.: diLéke- dik (BécsiK. 115); 1552: dichék&demgr. (Heltai: Diai. B7a.); 1604: duczekedem gr. (MA.); 1770: dicsekszik (MNy. 60: 225); 1789: ditsekevók sz. (Szilágy Sám.: Henriás 100: NSz.); 1804/1892: ditsekeszik (Kazinczy: Lev. 3: 224: NSz.); 1808: Ditselkedni sz. (Sándor: Told. 4Í: NSz.); 1833: dicsekvöleg sz. (Széchenyi: Stad. 111: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'valamivel kérkedik; prahlen'* (1. fent); 2. 1529 e.: 'valaminek birtokában van; besitzen’ (VirgK. 66). — Sz: dicsekvés 1838: dicsekvésre gr. (Részv. gyöngy. 53: NSz.) K dics 1760: dics (MNy. 1: 423); 1763: „dics, dicse Pralerey” (Adámi: Wb. 17: NSz.); 1804: dücsének gr. (Verseghy F.: Rikóti 176: NSz.). J: 1. 1760: 'dicsőség; Ruhm’ (1. fent); 2. 1763: 'dicséret; Lob' (1. fent); 3. 1864/1900: 'dicsfény; Glorie’ (Vörösmarty emlékkönyve 26: NSz.); — Sz: ételen; 1806: Dicstelen (NyŰSz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Feltehető dics- ~ gyics- alapszava eredetileg talán igenévszói jellegű volt; így származékai közül a dicső folyamatos melléknévi igenév, a dicsér -r gyakorító képzős forma lehet, a dicsekedik pedig visszaható-gyakorító képzővel alakult. Ez utóbbi az sz-szel és d-vel bővülő v tövű igék csoportjába került. A dicsériáda nyelvújítási származék, talán a francia -iode képzős alakok mintájára keletkezett; szóvége latinosítás eredménye. A dics nyelvújítási elvonás a főnévként használt dicső, illetőleg a dicséret alakból. — A szócsaládnak a R. Gyeücsa~ Gyécsa~ mai Géza személynévvel való kapcsolata kevésbé valószínű. A szlávból való származtatása téves. — A dicső melléknév a választékos stílus szava; főnévi használatában elavult. A dicsériáda elavult szó; a dics ma főként összetételekben él.
Simonyi: Nyr. 8: 300, NyK. 16: 244, 268, AkNyÉrt. 14/8: 21, 23; Munkácsi: Nyr. 10: 481; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 26; Asbóth: Nyr. 25: 113; Szinnyei: NyK. 31: 471; Melich: SzlJsz. 1/2: 243, 246‘; Szily: MNy. 1: 423; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 211, 213; SzófSz. ® ; Horváth K.: NyK. 51: 137; B. LŐrinczy: KTSz. 165 ® ; Bárczi: Szótőv. 59; Berrár: MNy. 57: 32, 37; [MEtSz. szerk.:] MNy. 58: 408 ®.
didaktika 1835: „Didaktica: oktatástudomány” (Kunoss: Gyal.); 1865: didaktik


didereg:
632
diéta1
(Babos); 1891: didaktika (Füredi: IdSz.). J: 1835: ’ tani tás tan ; Didaktik’ (1. fent) || didaktikus 1804/1892: „nem érteni a’ didacticus munkákat, hanem a’ poétikaiakat” (Kazinczy: Lev. 3: 171: NSz.); 1865: didaktikus (Babos didaktik a.). J: A) mn. 1804/1892: ’oktató, tanító; lehrhaft | az oktatással kapcsolatos; didaktisch’ (1. fent). B) fn. 1937: ’didaktikával foglalkozó szakember, kutató; Didaktiker’ (UjldŐkLex. 7: 108 Didaktika a.).
Nemzetközi szócsalád ; vö. : ang. didactics fn., didactic mn.; ném. Didaktik, didaktisch; fr. didactique fn., mn. ; ol. didàttica, didàttico; or. dudÚKmuKa, dudoKmúuecKtiű : ’didak- tika’, 'didaktikus (mn.)’. Mindezek alapja az újkori lat. didactica ’oktatástan, tanítástan’, mely az újkori lat. ars vagy sci&ntia didactica ’az oktatással foglalkozó tudomány’ szókapcsolatból önállósult és fő- nevesült. Comenius (1592—1670.) egyik munkájának Didactica Magna (1628.) a címe. A szó alakjára vö. botanika, fizika, matematika stb. Az újkori lat. didacticus ’az oktatással kapcsolatos, az oktatásra vonatkozó’ mn. forrása a gör. διδακτικός ’ua.’ (< : gör. διδάσκω 'tanít, oktat’), az ars didactica mintája pedig a gör. διδακτική τέχνη ’az oktatásban való jártasság; az oktatás tudománya’. A szó végső soron azonos tőről fakadt dászkál szavunkkal. — A didaktika a latinból, a didaktik a németből, esetleg a franciából való. A m. didaktikus mn. feltehetően a fr. didactique (vö. fr. poème didactique ’tanító költemény’) átvétele latinosított szó véggel. A m. didaktikus főnévi használata a ném. Didaktiker ’ua.’ hatására indulhatott meg; alakilag a m. grammatikus, teoretikus stb. befolyásolta. — Tudományos műszavak, de a didaktika szélesebb körben is használatos.
EtSz. ®. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1292; Frisk: GrEtWb. 1: 387; DudenEtym. 109; Bloeh —Wartburg: DictÉtFr.4 194.) -- Vö. dászkál.
didereg 1508: „vag’on koronked égő tűz, dedergó es rezketô hidegfeg” sz. (NádK. 109); 1552: „dedereg az ayakoc” (Holtai: Diai. D7a); 1575: döderegve sz. (Tóth B.: Anekd. 1: 117: NSz.); 1577 k.: dèdêrgè sz. (OrvK. 494); 1720: deberegve sz. (Koháry I.: Munkács 1: 40: NSz.); 1772: dideregve sz. (Bessenyei: Huny. László 89: NSz.); 1784: du dór gok gr. (SzD. 19); 1792: düdörög (SzD.); dödöregve sz. (Μ. Hírmondó 2: 838: NSz.); 1795 k.: Döbörögni sz. (Takáts R.: Told. 0. r.: NSz.); 1862: diderèg (CzF.). J: 1508: ’vor Kälte bibbern’ # (1. fent) || dedeg1 1833: „Dedeg, Dödög, Dedereg, Dödörög . . . Diriget, et praefigore tremit” (Kassai 1: 418). J: 1833: 'reszket a hidegtől; vor Kälte bibbern’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja a fázó ember ajkának és fogainak összeverŐdését, illetőleg a fázást kísérő mozgás, reszketés hangulatát jeleníti meg. Alaki sajátságai is a hangutánzó-hangfestő szavakra jellemzőek. A dedeg más gyakorító képzős változata a hangutánzó-hangfestő ,,tŐ”-nek; a didereg : dedeg viszonyra vö. dübörög : dübög, csepereg : csepeg stb. — A dedeg nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 16: 267, TMNy. 422; EtSz., SzófSz.; Bárczi: Szók2. 31.
didi 1900:^ „Ne sírj kicsikém, kapsz didikát" sz. (ŰMTsz.); 1907: „didi, dudi, dudli: emlő” (NyF. 48. sz. 62); — dëdi, dudu (ŰMTsz.). J: 1900: ’emlŐ; Zitze | cucli: Lutscher’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű gyermek- nyelvi szó. Részint a kisgyermek első tagolt- hangjait (vö. dada, mama, papa stb.), részint a szopással kapcsolatos száj tartást és szájmozgást jeleníti meg. — A dudli-tó]. függetlenül keletkezett. — Csak a bizalmas köznyelvben, gyermeknyelvi szóként él.
EtSz.
diéta1 1557: „ez el múlt diétán Rezenbe megy” (LevT. 1: 233); 1757: diát' (Tur- zelini —Léstyán: X. Sz. Ferencz 134: NSz.); 1847: déta (Eötvös: Magyarorsz. 1514-ben 1: 274: NSz.). J: 1. 1557: 'országgyűlés; Landtag' (1. fent); 2. 1898: 'perpatvar; Zänkerei | pletykázás; Geklatsche’ (Nyr. 27: 478).
Latin eredetű; vö. k. lat. diéta, diaeta· 'egynapi út; napidíj ; egyházi szolgálat, amelyet naponként a reggeli órákban végeznek; gyűlés, gyülekezet; jogszolgáltatásra kijelölt nap’, h. lat. diaeta ’országgyűlés, gyűlés, gyülekezet’; vö. még 1639: „Bizonyos napra rendelt ország gyűlés: diaeta" (Ver: Verb. Szót. 7: NySz.). A szó a lat. dies származéka; ezen keresztül összefügg a m. diáriurrt- mal. A diaeta írásmód a lat. diaeta 'megszabott életmód stb.’ (1. diéta1 a.) szóval való keveredés eredménye. Jogi, politikai jelentését valószínűleg német hatásra vette fel; vö. nőm. Landtag 'tartományi gyűlés’ (tkp. 'tartományi nap’), Reichstag 'országgyűlés, birodalmi gyűlés’, továbbá tagen 'ülésezik', Tagung ’ülés, konferencia’. Nemzetközi szóvá is részben a német-római birodalmi gyűléssel kapcsolatban lett; vö.: ang. diet 'országgyűlés (észak-európai államokban, R. a német-római birodalomban )’ ; ném. Diäten [többes sz.] 'képviselők napidíja’ ; fr. diète ’országgyűlés (főként a németrómai birodalomban); rendkáptalani gyűlés’; or. R. duéma ’országgyűlés’, napjiá- MeHmcKaH duéma ’képviselŐi fizetés (polgári országokban)’. — Am. diéta eredetileg szintén a német birodalmi gyűlésre vonatkozhatott. A diát alakváltozat létrejötte nem


diéta2
633
di^ró
világos. 1. jelentésében még a 19. sz. első felében is használatos volt a magyar országgyűlések megnevezésére. 2. jelentése a magyarban alakult ki, s a nyelvjárásokban él diétázik ’pöröl, veszekszik’ (vö. pl. SzamSz.) származéka is. — 1. jelentésében történeti tárgyú munkákban használatos, 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 23: 523 8 ; R. Prikkel: Nv· K. 29: 334; Lehr: MNy. 2: 278; EtSz. L 1353 2. diéta a. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 121, LatJsz. 40, 43; Kiss: Nyr. 83: 498. (Kluge: EtWb.19 131; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 194.) — \Tö. diárium.
diéta2 1585: „diaetetica: Azetelbe regula zabas, diétáual gyogito oruosság” (Cal. 317); — Détán gr. (ŰAÍTsz.). J: 1585: ’megszabott étrend; Diät’* (1. fent). — ßzt ~s 1793: diaetasabbak gr. (Mátyus I.: O és új Diáét. 6: 497: NSz.) | /4zik 1953: diétázik (Országh: MAngSz.).
Latin eredetű; vö. lat. diaeta ’megsza- bott életmód, diéta; tartózkodási hely, lakószoba’; ez a gör. δίαιτα ’ua.’ átvétele. Orvosi jelentésében nemzetközi szóvá lett ; vö. : ang. diet; ném. Diät; fr. diète; or. duéma: ’diéta’.
Kovács: LatEl. 50, 63; Melich: Nyr. 23: 523 ® ; EtSz. 1: 1353 1. diéta a. 8 ; Fludorovits: MNy. 26: 121, LatJsz. 42; Kiss: Nyr. 83: 498. (Frisk: GrEtWb. 1: 384; Kluge: EtWb.19 131.)
differencia 1827: differentiálni sz. (Keresztesi: Mát. 84); 1835: ,,Differ entia: különbség, különbözet” (Kunoss: Gyal.); 1854: Différence (HeckenastldSz.2); 1865: differenciát gr. (Egyes napt. 48: NSz.); — dífer’énc (ÚMTsz.); dijerencia (ÉrtSz.). J: 1. 1835: ’különbség, különbözet; Unterschied’ (1. fent); 2. 1848/1948: ’nézeteltérés, véleménykülönbség; Meinungsverschiedenheit’ (Móréi: Munkásmozg. 214: NSz.). — Sz: ~1 1827: 1. fent.
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. differentia ’különbség, eltérés; különbözés’; ez a lat. differre ’széthord; elválaszt; különbözik’ származékának, a differens ’különbözŐség’ (eredetileg: ’különbözŐ’) főnévnek a szópárjaként jött létre. Részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel — elsősorban tudományos műszóként — bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. differentia ’megkülönböztető jegy’; ném. Differenz ’különbség, különbözet; nézet- eltérés’; fr. différence ’különbség; megkülönböztetés; különbözet’; ol. differenza ’különbség, különbözet’; cseh diference ’különbség; nézeteltérés’. — A magyar alakváltozatok közül a différence, dijërênc a francia — német megfelelő átvétele. A 2. jelentés esetleg német hatásra jött létre.
EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 142;
Wartburg: FEW. 3: 73; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 227.)
difteritisz 1883: „A régi jó torokgyíkot elnevezik dijteritisznek” (Rákosi J.: ída 4: NSz.); — difteritisz (SimBal.). J: 1883: ’torokgyík; Diphtherie’ (1. fent) |j diftéria 1893: ,,Diftéria . . . ragályos, lázzal lefolyó betegség” (PallasLex. 5: 308). J: 1893: ’torokgyík; Diphtérie’ (1. fent). — Sz: 1895: dijteriás (Ágai A.: Tört. 195: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. orvosi lat. diphtheritis ’torokgyík’, diphtheria ’ua.’. Mindkét latin szó tudatos alkotásként keletkezett a gör. διφ&έοα ’lenyúzott és kikészített (állat)bőr; pergament (íráshoz)’ (< :gör. δέφω ’mcglágyít, megpuhít, kidolgoz’) alapján. Ez a végső forráséi defter szavunknak is. A névadást az magyarázza, hogy a betegség elsősorban a légzŐutak nyálkah á r t y á j á t támadja meg, és hártya szerű izzadmányo- kat (duzzanatokat) okoz rajta. Az ol. diftera ’irhabunda’ és a h. lat. diphthera ’guba, köd- mön’ szóban az eredeti görög jelentés őrződött meg. Az -itis végződés az alapszóval meghatározott testrész gyulladására szokott utalni; vö.: appendicitis ’vakbélgyulladás’; colitis ’ vastagbél hurut ’ ; meningitis ’ agyhártyagyulladás’ stb. A difteritisz eredetijére az első adat 1821-bÔl, P. F. Bretonneau (1778 — 1862.) francia orvostól való; vö. fr. diphtérite ’ua.’. A diphtheria a diphtheritis képzőcserés párja. Az európai nyelvekbe az orvosi lat. diphtheritis és diphtheria egyaránt bekerült; vö.: ang. dipht(h) er itis, dipht(h)e- ria; ném. Diphtheritis, Diphtherie; fr. diphtérite, diphtérie; ol. dijterite; or. dutfimepúm, ducfimepúx: ’torokgyík’. — A diftéria orvosi szó, a difteritisz elavulóban van.
Kursinszky: LatJszIrod. 15; EtSz. 1: 1354 diftéria a. 8. (Wartburg: FEW. 3: 83; Frisk: GrEtWb. 1: 400; Kluge: EtWb.19 134; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 195.) — Vö. defter.
dig;ó 1835 k.: Diga (Nyr. 26: 74); 1868: „később közönyösen néztek reám a digák” (Kunsági—Pot.: Honv. 1: 79: NSz.); 1880: digók gr. (SzegSz.). J: 1. 1835 k.: ’olasz ember; Italiener’ (1. fent); 2. 1880: ’olasz kubikos; italienischer Erdarbeiter’ (1. fent); 3. 1898: ’kubikoskordé; Karren eines Erdarbeiters’ (Nyr. 27: 412); 4. 1914: ’török- méz; türkischer Honig | cukorka; Zuckerl’ (MNy. 10: 73); 5. 1920: ’olasz, szerb fagyialtos ; italienischer, serbischer Speiseeishändler’ (Nyr. 49: 127). — Sz: ~z 1937: Digózás sz. ’szikes talajra meszes, agyagos földet terít’ (ŰjldŐkLex. 7 — 8: 1721), 1959: digóz (ÉrtSz.).
Olasz, közelebbről valószínűleg velencei olasz eredetű; vö. ol. vei. digo ’mondom; hé! hallja csak’ (Boerio: DizVen. 192); vö.


díj
634
dikvió
még ol. vei. digo ’mondja; hé!’. Ezek az alakok az ir. ol. dico, illetőleg dica igealakoknak felelnek meg. — A magyarba többszörös átvétellel került közvetlen népi érintkezés útján: a gyakran hallott ol. digo figyelemfelhívó szó átvonódott magukra az olaszokra, mégpedig egyrészt az Olaszországban állomásozó magyar katonák beszédében (1. jelentés), másrészt a Magyarországon dolgozó olasz kubikosokkal (2. jelentés) vagy cukrászokkal (5. jelentés) érintkező hazai lakosság szóhasználatában. Erre a jelenségre vö.: in. R. csujes ’szláv paraszt’ < szb.-hv. ÜujeS ’hallod-e?’ (EtSz. 1: 1198 csues a.); ném. N. parlewuh ’francia ember’ < fr. parlez-vous ’ beszél-e (franciául) ?’ (Nyr. 54: 62). A 3. jelentés digókocsi, a 4. pedig digótakony ’törökméz’-féle (1. SzegSz.) összetétel alapján keletkezhetett jelentéstapadással. A digóz származékszó azzal függ össze, hogy az így jelölt földmunkát eleinte olasz kubikosok végezhették. — Főleg dél-magyar- országi nyelvjárási szó.
Bálint: Nyr. 26: 74 ® ; Ribiánszky: Nyr. 26: 566; Sztrókay: Nyr. 26: 566, 49: 44; Körösi: Nyr. 27: 128 ®, 324; Radó: Nyr. 27: 183; Csefkó: Nyr. 27: 412, MNy. 10: 73; Molnár: Nyr. 27: 412, 49: 127; Spitzer: Nyr. 49: 156; B. J.: Nyr. 54: 62; EtSz. ® ; Karinthy: MNy. 42: 61®, MNyTK. 73. sz. 15, 16, 20, 24; Bárczi: Szók.2 118.
díj 1510: ,,kÿ nekçm tartozót zaz neg- venket forintal es tot peter fÿanak andrafnak dÿaval” (NyK. 28: 74 — 5); 1519: dyya gr. (JordK. 445); 1577: Ember diú (KolGÍ.: Ny- Κ. 45. sz. 26); 1621: Div (MA.); 1639: Dyba gr. (Ver: Verb. 102: NySz.); 1708: Díjjá gr. (PP.); 1804: Dijjú-]egyu\ (Peretsenyi Nagj7 L.: Oríthia 141: NSz.); 1807: dijj (Márton). J: 1. 1510: ’a vérbosszú váltságdíja; Löse- geld der Blutrache | váltságdíj; Lösegeld’ (1. fent); 2. 1750: ? ’ár; Preis | fizetés; Bezahlung’* (Wagner: Phras. 135 Augeo a.), 1764: ’ua.’ (MNy. 8: 275); 3. 1789: ’sors; Schicksal’ (Görög—Kerekes: Hadi tort. 1: 458: NSz.); 4. 1814: ’jutalom; Lohn’# (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 202: NSz.). — Sz: ~talan 1792: ? Díjatlan Tehetetlen, erőtlen’ (SzD.); 1832: díjatlan ’díja- zás nélküli’ (Helmeczy: Jelenkor 1/2: 465: NSz.); 1834: díjtalanság sz. (Parthenon 157: NSz.) I —as 1801: ? Díjas ’erŐteljes’ (Sándor I.: Sokféle 7: 175: NSz.); 1833: Díjas ’olyan, aminek értéke, ára van’ (Kassai 1: 432) | ^az 1823: díjzás sz. (Schedel F.: Haramják. 192: NSz.); 1839/1844: dijoztatom sz. (Erdélyi J.: Költ. 196: NSz.) | -nők 1833: Díjnak (NyÚSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Beletartozik az ismeretlen eredetű, de feltehetően igen régi közös tőből sarjadt déványos, diadal, disz, divat szavak rokonságába. Az alakváltozatok eredeti v tövűségről tanúskodnak; a j a magánhangzós végű formának személyragozott alakjából el vonód va került a szó végére. E szófejtés értelmében a 4. jelentésnek kellene az eredetinek lenni (tkp. ’a sikeres működés révén elérhető eredmény’, illetőleg ’a megbecsülést kifejező fizetség’), azonban az adatok nem jogosítanak fel erre a feltevésre. A származtatást támogatni látszó díjas ’erőteljes’ és díjatlan ’erőtlen, tehetetlen’ idetartozása erősen kétes. — 2. Végső forrása az arab diya, többes sz. diyät ’vérdíj; bírság’ szó, amelynek megfelelője megvan a perzsában: diyet ’vérdíj’ (Mill.) és az oszmán-törökben: diye ’vérdíj’ (Mén.). A közvetítés kérdése tisztázatlan: a magyar szó oszmán-török eredetű hangtani okokból nem lehet (a díj mély hangrendű) ; perzsa-kun köz vetít ésű lehetne, de a kunból megfelelő nem mutatható ki. Vizsgálatot kíván az a lehetőség, hogy a szó arab műveltségű izmaeliták révén került nyelvünkbe. E származtatás szerint a magyarba a szó jogi szakkifejezésként jutott át az 1. jelentésben; a szó végi magánhangzót személy- ragként fogták fel és elhagyták. — Egyik magyarázat sem teljesen kielégítő. — Finnugor egyeztetése és másféle török származtatása téves.
CzF.®; Vámbéry: NyK. 8: 139, AkNv- Ert. 12/5: 38, MEr. 294, 481, MBölcs. 36, 149; MUSz. 254; Munkácsi: NyK. 16: 470, Ethn. 6: 135; Budenz: NyK. 17: 467; Gold- ziher: Nyr. 23: 193 ® ; Szarvas: Nyr. 23: 194; Simonyi: NyF. 11. sz. 10, 66, Nyr. 47: 81; Melich: Szily-Eml. 34, MNy. 22: 276; Kertész: Szily-Eml. 110; Németh: MNy. 17: 23, 26; Horger: MSzav. 41; Beke: Nyr. 57: 18, 59: 98; EtSz. ® ; SzófSz. ®. — Vö. dévá- nyos, diadal, dísz, divat, nyugdíj, ösztöndíj.
dikció 1835: „Dictio: beszéd, mondat” (Kunoss: Gyal.); 1871: dikczióztak sz. (Kvas- say E.: Emb. kezd. 1: 194: NSz.). J: 1. 1835: ’beszéd; Rede’ (1. fent); 2. 1865: ’szónoklat; Ansprache’ (Babos); 3. 1891: ’írásmód; Schreibart | kifejezésmód; Ausdrucksweise’ (Füredi: IdSz.); 4. 1900: 'előadásmód; Vortragsweise I beszédmód; Sprechweise’ (Tolnai: Magy. szót.). — Sz: —zik 1848/1952: dictiózni sz. (Kossuth: ÖM. 13: 39: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. dictio ’beszéd; beszédmód, szónoklat’, k. lat. dictio ’szónoklat, szónoki beszéd’. Ez a lat. dicere ’mond, kimond, beszél’ származéka. Több nyelv szókészletébe is belekerült; vö.: ang. diction; ném. Diktion (Sanders: Fremdwb.2 1: 271); fr. diction; ol. dizione; or. dÚKijux: ’nyelvezet, stílus, kifejezésmód, előadásmód’.
- Irodalomtudományi műszó.
Kursinszky: LatJszírod. 15; Tolnai: M- Ny. 16: 142; Kardos: Nyr. 55: 124; EtSz. ® . (Schulz: DtFremdwb. 1: 143; Wartburg:


dikhec
635
dilió
KEW. 3: 71 ; Walde - Hofmann : LatEtWb.3 1: 348.) — Vö. diktál, diktátor.
dikhec 1864: „Dikhecz, mi van a zsákban î” (Merényi L.: Dun. népm. 2: 105: NSz.); — dokhec (Zolnay —Gedényi); gyik- hec, dikhic (MTsz. dikhec és dikhic a.); dikhenc (Nyr. 27: 424); dikhecc (Nyr. 28: 90); dikheszkedik sz. (SzamSz.); êdikészëte sz. (ÚMTsz.). J: A) isz. 1. 1864: ’ni!, nézd csak!; schau', sieh mal an! | idenózz!; schau inai her!' (1. fent); 2. 1875: ’vége van, kampec; es ist aus mit ihm, das ist schon kaputt, kapores | most már nézheted; damit ist es Essig’ (Nyr. 4: 477); 3. 1882: ’rajta!, usgyi!; los!, nur zu! | takarodj!, kotródj innét!; pack dich!, scher dich!’ (Kálmány L.: Szeged népe 2: 150: NSz.); 4. 1957: '(tréfás figyelemfelhívó szóként: > hékás!, hikfic ! ; (als scherzhafter Anruf:> heda!, du Tropf!’ (SzegSz.). B) fn. 1. [dikhic] 1893 e.: ’verés, ütleg; Prügel, Hieb’ (MTsz.); 2. /dikhenc] 1898: ’nagyszájú ember; Großschnauze I nagyképü ember; Wichtigtuer’ (Nyr. 27: 424). — De vö. cigányos beszédben: 1810 k.: „Dikhétz a más világra” ( Zolnay — Gedényi).
Cigány eredetű; vö. magyarországi cig. dikhel, dikel [egyes sz. 3. sz.] (József fhg.: CzigNyt. 181), balkáni cig. dikava, erdélyi, szerbiai és horvátországi cig. dikhav, szlovákiai cig. dikhau [egyes sz. 1. sz.]: ’lát, néz; megnéz’. Megfelelője a hind. dekhnä ’ua.’. — Am. dikhec a cigány ige dikhes ’látsz, látod’ alakjának átvétele. A kérdésként alkalmazott cigány szó alapján érthető az A) 1. jelentés, s ebből vezethető le az A) 2. (’nézd’ ’nézd, vége van’), az A) 4. (*idenézz’ -► ’idefigyelj’ -*■ ’hé; hékás’) és a B) 1. (’nézd’ ’nézd meg, mit kapsz vagy kaptál’ -► ’verés’); az utóbbi közrejátszhatott az A) 3. kifejlődésében (’nézd meg, mit kapsz’ -► ’kotródj el’). A ’nagyszájú, nagyképű ember’ jelentésű dikhenc (vö. még dikheckedni ’hencegni’, dikheszkedik ’pöffesz- kedik’: ÚMTsz.) különválasztása nem megokolt. E jelentésfejlődést az magyarázza, hogy többi jelentésében a dikhec a tréfás vagy fenyegető fölényeskedés szava. — A cigány ige felszólító módú dikh ’nézz, nézd’ alakja is átkerült egyes magyar nyelvjárásokba; vö.: N. „dik csak” ’mondd csak’ (AlTsz.); dik ’ni’ (SzamSz.); dikk, dik ’nézd’ (ÚMTsz.). — Német származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
A szerk.: Nyr. 27: 425; A szerkesztőség: Nyr. 28: 90 ® ; Nyusztay: Nyr. 36: 89; EtSz. 1: 1356 dikhec a. és dikhic a.; Juhász: MNy. 26: 305 ®. (Wolf: ZigWb. 72.) - Vö. dikhenc.
dikhenc 1876: „dikhancz: gebe” (Nyr. 5: 271); 1879/1896: dikhenczet gr. (Jókai 51: 24: NSz.). J: 1876: ’gebo; Mähre’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán azonos a cigányból átvett dikhec ’ni!; kampec; takarodj!; stb.’ szóval. A szóvég cc > ne hang- feilődéssel alakulhatott ki; vö. bukienc. A dikhanc alak változat esetleg a cig. dikh- ’lát; néz* (1. dikhec a.) igének kijelentő és felszólító módú, egyes sz. 1. sz. dikhász, dikhasz alakjára vezethető vissza, de hangrendi átcsapással is keletkezhetett a magyarban. Jelentését az magyarázhatja, hogy a valamely néptől gyakran használt, jellegzetes szó másnyelvűek ajkán az illető nép tréfás elnevezésévé (vö. digó) vagy az illető néppel kapcsolatban levő dolog elnevezésévé válhatik; vö. cig. devla ’lsten’ > szik, devla ’cigány gebe; cigány nő; cigány’ (Machek: EtSIÖSl. 85). Ezenkívül a dikhec-nek a ’verés; ütleg’ és ’kampec’ jelentése is hathatott a ’gebe’ irányában. — AN. digdács, digdáncs, dikdejcs ’gebe’ (1891: dikdáncsai gr.: Baksay: Szederindák 250: NSz.; 1. még ÚMTsz.) eredete ismeretlen, a dikhenc-ee\ való esetleges összefüggése tisztázatlan. — A dikhenc-nek egy ki nem mutatott ném. *Dick-Henz átvételeként való magyarázata nem meggyőző. — Nyelvjárási ázó.
Bérezi: Nyr. 27: 424; A szerkesztőség: Nyr. 28: 90; EtSz. 1: 1354 digdáncs a., 1: 1356 dikhanc a. — Vö. dikhec.
dikics 1767: „Dikis: Linea futoria. Schuster-Polier-Eisen” (PPB. Addenda); 1801/1898: dikits (Bessenyei: Természet Világa 151: NSz.); 1827: Díkis (Malovetzky) ; Í833 k.: Ditsilc (Székely Mest. Csizm. 4: NSz.); 1881: dicske (Tornor F.: Kor. tükrei 74: NSz.); — bikics, dikics, dükis (MTsz.); gyikics, gyikis (ÚMTsz.). J: 1767: ’bőrvágó, talpkerekítő görbe kés a csizmadiáknál; Schusterkneip, Kneif’ (1. fent). — Sz: ~el 1816: Dikiselemgr. ’simít, dörgöl’ (Gvarrnathi : Voc. 97 [o: 105]).
Ismeretlen eredetű. Az oszm. diki$ ’var- rás, varrat’ átvételeként való magyarázata jelentéstani okok miatt elfogadhatatlan. Esetleges összefüggése más török szavakkal — mint pl. kipcs. tikié ’tüske’ (Houtsma); oszm. N. dikeç ’karó’ — további vizsgálatot igényel. — Nyelvjárási szó.
ÉtSz. ® ; Fekete: Zárh. 19; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 93; Rásonyi: NyK. 51: 280; Szerk.: Nyr. 74: 472; Tamás: UngElRum. 295.
dikó 1886: „gyikó: szalmából font ágy” (Nyr. 15: 520); — dikó, dikó (xMTsz.). J: 1886: ’kezdetleges ágyféle; Art primitives Bettgestell’ (I. fent).
Ismeretlen eredetű. A szóeleji d ~ gy váltakozásra vö. N. deák gyeák, dió ~ N. gyió. Az 1522: Barrabas Dÿko szn. (MNyTK. 86. sz. 68) aligha tartozik ide. — Az a feltevés, mely szerint a dikó egy ^szundiké


dikta
636
diktátor
(< *szunditkó < : szundító hely) megcsonkítása volna, nem igazolható. — A keleti palócban, továbbá a nyelvterület északkeleti, keleti részein elterjedt nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 20; Bátky: Ethn. 48: 297; Kálmán: MaiNyj. 22.
dikta 1558: ,,Egi vég olaj wajnoth, Harmadfel vég dikra {valószínűleg íráshiba dikta h.] hayath” (RMNy. 2/2: 149); 1635: dikta (OklSz.). J: 1558: ’egy fajta vászon; Art Leinen, Leinwand’ (1. fent).
Valószínűleg cseh eredetű; vö. cseh R. dykyta, tykyta ’taft’ (PS1JÖ. 1: 624, 6: 346). À szik. R. dykyta ’ua.’ (S1SJ. 1: 357) szintén a csehból származik. A szó végsó forrása feltehetően ugyanaz, mint a m. tafota, tájt szavaké, a részletek azonban nincsenek tisztázva. — Am. dikta a t előtti magánhangzót a kétnyíltszótagos tendencia alapján veszíthette el. »Jelentése feltehetőleg ’vászonkötéssel készült selyemszövet, taft’ ’vászon’ fejlődéssel jöhetett létre. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 5: 208, 262 ® ; EtSz. 1 : 1357 7. dikta a. (Machek: EtSIÖSl. 520 tájt a.) — Vö. tafota, taft.
diktál 16. sz.: „Fiam halgas reá, mit dictaloc néked, az akaztó fától téged igen feltlek” (FortSzer. H 2b: NySz.); 1604: Dictállas sz., Diktálom gr. (MA. Dictátio és Dícto a.). J: 1. 16. sz.: ’parancsol; befehlen | előír; vorschreiben’# (1. fent); 2. 1604: ’tollbamond; diktieren’# (MA. Dictátio a.); 3. 1835: ’mondogat; wiederholt sagen’ (Kunoss: Gyal.); 4. 1865: ’sugall; eingeben’ (Babos); 5. 1880: \ételt) belekényszerít; (Speise) hineinzwingen’ (Mátrai B.: Él. Rzinf./28: NSz.). || diktátum 1807/1894: „az Úr dictatumait, mellyeket Nekik írva adtam által, igazságosoknak találták” (Kazinczy: Lev. 5: 202: NSz.); — Diktátum (RévaiLex. 5: 550). J: 1. 1807/1894: Rendelkezés; Verfügung’ (1. fent); 2. 1878/1904: 'tollbamondás után írt szöveg; Diktat’ (Jókai 65: 41: NSz.); 3. 1948: ’valakire rá- kényszcrített kötelezettség ; aufgezwungene Pflicht’ (Sándor: IdSz.) || diktandó 1842: „akar ön írni szózalásom (dictando) után ?” (Fekete: Darl. 276: NSz.); 1886/1898: diktandó (Jókai 96: 291: NSz.); 1905: diktán- dókat gr. (Petelei: Az élet 1: 26: NSz.). J: 1. 1842: 'tollbamondás; Diktat’ (1. fent); 2. 1900: 'vonalas füzet; liniertes Heft’ (Tolnai: Magy. szót.).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. dictare ’mondogat; (leírásra) tollbamond ; (szerződést, végrendeletet) fogalmaz, diktálva készít; megszab, parancsol; előimádkozik; állandóan hangoztat’, k. lat. dictare 'beszédet, levelet szerkeszt; előimádkozik; hirdet’, h. lat. dictare ’elŐír, parancsol, rendel; (törvényt) szab’, lat. dictatum ’előírás, szabály’ (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 348); vö. még lat. dictata {többes sz.] ’a tanulónak tanulás végett lediktált feladatok, szabályok ; vívógyakorlatokon kiáltott vezényszavak’, k. lat. dictando 'tollbamondás utáni írás’ (EtSz. 1: 1357). Mindezek a lat. dicerc 'mond, közöl, valamit állít; valamit meghatároz’ igének a származékai. Etimológiai kapcsolatban vannak dikció, diktátor szavainkkal is. A diktál és diktátum megfelelői beletartoznak az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ném. diktieren, Diktat; fr. dicter, dictée: 'diktál, tollbamond; megszab, előír’, ’tollbamondás, diktálás; parancs, előírás’. — A szócsalád a magvarban a latin nyelvű iskolai oktatás révén honosodott meg. A diktandó a hazai latin nyelvű iskolai oktatásban feltehetően használatos dictando ’diktálással, diktálva’ fő- nevesülése lehet. A jelentések közül a diktál 5., a diktátum 2. és 3. jelentése a magyarban alakult ki. — A diktátum és a diktandó ma elavulóban levő szavak.
Körösi: Nyr. 12: 406 ® ; Zlinszky: Nyr. 19: 210; Kovács: LatEl. 13; Rell: LatSz. 36; EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 40; Ladó: Nyr. 83: 150. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 348; Ernout— Meillet: DictÉtLat.4 173; Kluge: EtWb.19 133; Bloch-Wartburg: DictÉtFr? J93.) — Vö. dikció, diktátor.
diktátor 1604: „Dictatorius: Dictator- hoz való”, Dictátori sz. (MA. Dictatorius a., Dictatúra a.); 1788 — 9: Diktátori sz. (Μ. Museum 1: 279: NSz.). J: 1. 1604: ’a köztársasági Rómában rendkívüli alkalmakkor kinevezett korlátlan hatalmú tisztviselő; Diktator zur Zeit der römischen Republik’ (MA. Dictatúra a.); 2. 1788 — 9: ’korlátlan hatalmú személy; Person von unbeschränkter Macht' * (1. fent) II diktatúra 1806/1893: „senkinek az ollyasban gyakorlott dictaturáját nem irigylem” (Kazinczy: Lev. 4: 256: NSz.); 1862: diktátura (Kolozsv. Album 235: NSz.). J: 1806/1893: ’korlátlan hatalom; Vollmacht' (1. fent) II diktatórikus 1932: „diktátori- kus: dictatorial(e) (Sauvageot: MFrSz. 185); — diktatórikus (Horovitz: IdSz.6 115). J: 1932: ’diktátori hatalomra jellemző; diktatorisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. dictator ’korlátlan hatalommal felruházott római fő- tisztviselő’, dictatura ’diktátori méltóság’, dictatorius ’diktátori, diktátorhoz tartozó’. A szócsalád tagjai a lat. dictare 'ismételve mond, előre mond; parancsként előír’ származékai; etimológiailag összefüggenek am. dikció, diktál szavakkal is. A latin szavak belekerültek az európai nyelvek szókincsébe ; vö.: ném. Diktator, Diktatur, diktatorisch; fr. dictateur, dictature, dictatorial: 'diktátor', 'diktatúra’, ’diktátori’; megfelelők számos


dilemma
637
dilin ón
niHö nyelvben is. — A& utolsó római diktátor <>'. Julius Caesar (i. e. kb. 100 —i. e. 44.) volt; halála után a diktatúrát törvényben törölték el. Az újabb korban a politikai forradalmak vezetői (illetőleg elnyomói) nyúltak a diktatúra eszközéhez. Magyarországon az első katonai diktatúra 1849. aug. 11-én létesült, amikor Kossuth a korlátlan rendelkezés jogát Görgey re ruházta. — Am. diktátor 1. jelentése a latinból való, 2. jelentése ennek alapján fejlődött ki, esetleg nem függetlenül <t német szó hasonló jelentésétől. A diktatúra jelentései valószínűleg a diktátor 2. jelentése alapján keletkeztek. A diktatórikus egy korábbi diktátor ius alakból (vö. 1865: dictatorius: Babos dicta a.) alakult a dialektikus, logikus stb. mintájára. -- Politikai és történettudományi műszókból váltak szélesebb körben is használt szavakká.
Kursinszky: LatJszírod. 16; EtSz. ®. (Wartburg: FEW. 3: 71; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 173.) — Vö. dikció, diktál.
diktátum 1. diktál diktatúra 1. diktátor
dilemma 1784: t „a' te ûh/ema-kaptsos- beszéded, éppen nem udvarlás” (Faludi: NA. 25: NSz.); 1830: „kiszabadulnánk azon kellemetlen dilemmákul” (Széchenyi: Hit. 256: NSz.). J: 1. 1830: 'kényszerű szorult helyzet; Zwangslage, Dilemma* (1. fent); 2. 1835: 'szarvasokoskodás; Art Vernunft- schluíó: syllogismus cornutus’ (Kunoss: Gyal.
Latin eredetű; vö. lat. dilemma 'kettős tétel’, h. lat. dilemma 'szarvasokoskodás’. A latin szó a gör. δίλημμα 'kétértelmű tétel, állítás’ átvétele. Jobbára logikai kifejezésként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. dilemma; ném. Dilemma; fr. dilemme ; ol. dilemma; or. dtutéMMa: 'kényszerhelyzet'; az angolban, olaszban még: 'szarvas- okoskodás' is. — A ma már elavult 2. jelentés az eredetibb. 1. jelentésében a választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszírod. 16. (Schulz: DtFremdwb. 1: 143; Frisk: GrEtWb. 2: 77; Kluge: EtWb.19 133.)
dilettáns 1789: „Dilettant: Festésben» Muzsikában, Poezisban gyönyörködő és azt valamennyire gyakorló” (Kazinczy: Bács- inegyey 258: NSz.); 1808/1895: Diíettántnak gr. (Kazinczy: Lev. 6: 85: NSz.); 1816: Dilettáns (Gyarmathi: Voc.). J: 1789: ’műkedvelő; Dilettant’ (1. fent). || dilettantizmus 1835: „Dilettantismus: műkedvelés; mű- gyönyör” (Kunoss: Gyal.); 1880: dilettantizmussá gr. (Mátrai B.: Él. szinf. 225: NSz.). J: 1835: ’műkedvelŐsködés; Kunstliebhabe- rei I valamely művészetnek, tudománynak vagy szakmának szakképzettség nélkül való művelése; Ausübung einer Kunst, einer Wissenschaft oder eines Faches ohne fachmäßige Schulung’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. dilettante, dilettantism; ném. Dilettant, Dilettantismus; fr. dilettante, dilettantisme; ol. dilettante» dilettantismo; or. duAemánm, dtiAemaH- mÚ3M: 'dilettáns', 'dilettantizmus’. Végső forrása az ol. dilettante 'gyönyörködő' ; ez a dilettarsi 'gyönyörködik' (vö. ol. dilettare 'gyönyörködtet' < lat. delectare ’ua.’) folyamatos melléknévi igeneve. — Am. dilettánsnak (és valószínűleg a dilettantizmus-nők is) közvetlen forrása a német lehetett. Elterjedése jórészt Kazinczy tevékenységének tulajdonítható. A ezóvég ant~ ánt > áns módosulása latinosítás eredménye. — A dilettantizmus mellett korán fellépett a szó -ság képzős párja is: 1827/1900: dilettantság (Vörösmarty Emlékkönyve 262: NSz.); 1858: dilettánsság (Jósika Reg. it. 136: NSz.).
Joannovies: AkNyErt. 2/3: 4; Simái: MNy. 5: 406; Tolnai: Szily-Eml. 86 ® ; Et- Sz. ®. (Dauzat: DictÉtFr.7 247; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1303 dilettare a.; Kluge: EtWb.19 133.)
dilinós 1894: „dilinós: féleszű” (Nyr. 23: 578); — dirinós (NyF. 48. sz. 62); dilinós (MNy. 13: 60); dilinyóus (SzamSz.); dilingós (SzegSz.^); dilinkóus, dillingós, diminós, di- nyiló (ÚMTsz.). J: 1. 1894: ’féleszű, együgyű; halbwitzig, einfältig | bolondos, bohó- kás; närrisch, drollig’ (1. fent); 2. [dilinós/ 1917: ’irigy; neidisch’ (MNy. 13: 60) || dili 1908: „Annak különben is ez a dilije” (Zolnay — Gedényi) ; — dini (ÚMTsz.). J: A) fn. 1908: 'hóbort; Rappel | megbolondulás ; Verrücktwerden’ (1. fent). B) mn. 1909: 'féleszű; halbwitzig | bolond; verrückt’ (Nyr. 38: 334). — Sz: ~zik 1924: dilizni sz. 'bolondnak tetteti magát’ (Szirmay) || dili* 1908: „a dilis Bodor még ordítozta a lapok címeit” (Zolnay— Gedényi) ; — diris (MNy. 27: 292). J: 1908: ’féleszű; halbwitzig | bolondos; närrisch’ (1. fent).
A szócsalád tagjai közül a dilinós cigány eredetű; vö. erdélyi cig. dilyino, szerbiai, horvátországi és szlovákiai cig. dilino, csehországi cig. dilino, dylino, dolino: 'ostoba, bolond; őrült*. Ezek az alakok a cigányban hangát vetéssel keletkeztek; vö. balkáni, szerbiai, horvátországi és csehországi cig. denilo, németországi, franciaországi cig. dine- lo: ’ua.’. A magyarban a cigány melléknév többnyire m. -s képzővel megtoldva honosodott meg. A dinyiló változat vagy a hangát- vetés nélküli cigány alak átvétele, vagy pedig a magyarban történt hangátvetés eredménye. Az alakváltozatok számát mássalhangzó-hasonulás, elhasonulás, valamint játékos alakítás növelte. A 2. jelentés az argóból való; egyébként főképpen nyelvjárási szó. — A dili — B) jelentésében, csak mint


dimenzió
638
dinamika
nyelvjárási szó — részben a dilinós-ból jöhetett létre csonkítással, részben pedig a N. dilió 'félkegyelmű; bolond’ (1838: Tsz.), N. dila Tökéletlen’ (1906: ÚMTsz.) játékos alakváltozataként keletkezhetett. A dilló és a dila ugyanabból a cigány szócsaládból került a magyarba; vö. szerbiai, horvátországi és romániai cig. dilo 'ostoba; bolond’. A dili A) jelentésében a dilis-ből vonódott el. — A dili# a m. dilinós-ból keletkezhetett összerán- tással, de lehet a B) jelentésű dili-nek -s képzővel megtoldott származéka is. Valószínűleg a dilis származéka az 1917: dilicsed- ni ’elszédülni' (Kabdebó). — A N. dellán 'bolond' (MTsz.), N. dilong ’otromba kamasz’ (MTsz.), N. dilló 'megvetett fehérszemély’ (MTsz.), N. dulló ’akadékosv durcás gyerek’ (NyF. 33. sz. 26), ’hülye’ (ÚMTsz.), N. dülló ’hülye’ (Nyr. 42: 335), N. idilló ’ügyetlen, bamba’ (MTsz.), valamint az argó dimisch ’őrült, zavart elméjű’ (TolvSz.) ide- tartozásának lehetősége vizsgálatot kíván; a legutóbbira nézve azonban vö. néni, argó dilmisch ’ostoba’ (Wolf: RotwWb. 80), ennek eredete tisztázatlan. — A szócsalád oszmán-török származtatása téves. — Nyelvjárási és argó szavak.
Kúnos: Nyr. 54: 125; EtSz. 1: 1307 dellán a., I: 1358 dilinós ®, dilló és dilong a.; Bárczi: MNy. 27: 289, 292, 28: 89 ®, 91 ®, MNny. 4: 78 ® , 81; Zolnai B.: Pais-Eml. 515. (Wolf: ZigWb. 73 dinelo a.)
dimenzió 1835: „Dimensio: mérés, méret” (Kunoss: Gya-1.); 1842: dimensiókba gr. (P. Horváth L.: Kaíeid. 4: 74: NSz.); 1875: dimenziókban gr. (Molnár Gy.: Szinp. 73: NSz.). J: 1. 1835: 'mérés; Messung | méret; Maß’ (1. fent); 2. 1842: ’térbeli kiterjedés; räumliche Ausdehnung, Dimension’ (1. fent); 3. 1851: ’méretarány; Maßstab’ (Kemény: Még egy szó 42: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. dimensio '(fel-, meg)mérés, méret, terjedelem’; ez a lat. dimetiri ’fcl-, ki-, lemér’ ige dimensus igenévé alapján keletkezett. A Lat. dimensio elsősorban francia közvetítéssel — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. dimension; ném. Dimension; fr. dimension ; ol. dimensione; cseh dimense, dimenze: ’mérct, kiterjedés’. — A magyar jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés feltehetően a német megfelelő hatására jött létre. — Főleg a tudományos nyelvben használatos.
( Walde — IIofmann : LatEtWb.3 2: 81 ; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 401; DudenEtym. HO; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 195.)
din 1393: „Din (Dyn v. Dyne), a eenti- meter-grammseeunda rendszerbe tartozó erőegység. Ez akkora, hogy a g ramm-tömeggel másodpercenként egy centimé ternyi gyorsulást közöl” (PallasLex. 5: 321). J: 1893: 'az erő fizikai mértékegysége a cgs rendszerben ; Maßeinheit der Kraft im CGS-System, dyn’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dyne; ném. dyn, dyne [kis kezdőbetűvel!]; fr. dyne; ol. diné; or. óÚHa: ’din’. Tudós alkotásként keletkezett a gör. δυναμις 'erő, képesség’ (< : gör. δύναμαι 'képes valamire’) megcsonkításával. Ezen keresztül összefügg dinamika, dinamit, dinamó és dinasztia szavainkkal. Az elnevezést az 1881. évi párizsi nemzetközi fizikuskongresszuson vezették be. Minthogy igen kicsi egység, gyakorlatilag inkább a milliószorosa, a nagydin használatos; vö. ném. Großdyn, Dyn(e) [nagy kezdőbetűvel!]; ez tulajdonképpen az mks rendszer egysége. — A magyar szó a németből, esetleg a franciából (1. a dyne írás változatot) származik. — Fizikai műszó.
(Battisti - Alessio: DizEtlt. 2: 1308;
Brockhaus16 3: 405; Frisk: GrEtWb. 1: 423; DudenFremdwb. 154.) — Vö. dinamika, dinainit, dinamó, dinasztia.
dinamika 1835: „Dynamica: erőtudomány” (Kunoss: Gyal.); 1865: dynamik (Babos dynameter a.); 1893: Dinamika (PallasLex. 5: 321). J: 1. 1835: ’a mechanikának az a része, amely a mozgásokkal mint erők okozataival foglalkozik; Dynamik als Teilgebiet der Mechanik’ (1. fent); 2. 1839: 'dinamizmus a filozófiában; Dynamismus in der Philosophie’ (Szontagh: Magy. philos. 86: NSz.); 3. 1893: 'akusztikai és zenei diszciplína, mely a hangerősségeket vizsgálja; akustische und musikalische Disziplin der Tonstärke I valamely zenemű hangerŐsségbeli jellege; Differenzierung der Tonstärke in einem Musikwerke’ (1. fent); 4. 1928: ’lendület(es- ség); Elan’ (Tolnai: Magy. szót.2) || dinamikus 1865: „dynamik us: erő tani” (Babos dynameter a.); — dinamikus (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1865: ’az erőtanba tartozó; dir Dynamik betreffend’ (1. fent); 2. 1928: 'lendületes; schwunghaft | erőteljes; dynamisch’ (Tolnai: Magy. szót.2) || dinamizmus 1893: „Az anyag mivoltának magyarázatára kér elv küzd egymással: az atomizmus . . . s a dinamizmus” (PallasLex. 5: 322). J: 1. 1893: ’dinamikai elmélet a filozófiában; Dynamismus in der Philosophie’ (1. fent); 2. 1960: ’lendület(esség); Elan | erőteljesség; Kraftfülle’ (Országh: AngMSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Dynamik, dynamisch, Dynamismus; fr. dynamique fn., mn., dynamisme: 'dinamika', 'dinamikus', 'dinamizmus'; megfelelők vannak a/ angolban, olaszban stb. oroszban. A dinamika, dinamikus-féle szavak végső forrása a gör. δυναμικός 'eros, erőteljes, hatékony’. Ez a gör. δυναμις ’erő, képesség’ (< : gör. δύναμαι 'képes valamire’) származéka. A dina¬


dinamit
639
dinasztia
mika eredetijeként egy gör. *δυναμικ?'/ (c δυναμική τέχνη) ’az erővel, az erő hatásával foglalkozó tudomány’ szót várnánk, ez azonban nem mutatható ki (de vö. lat. dynamice ’dinainika’). Épp ezért közvetítőként a fr. dynamique mn. (< gör. δυναμικός mn.) főnevesült változatát is figyelembe kell vennünk. Fizikai, filozófiai műszóként G. W. Leibniz (1646—1716.) német természettudós és filozófus vezette be (1692.). A dinamizmus megfelelője mint fizikai, filozófiai műszó az angolból vagy a franciából terjedt el a 19. sz. első harmadában. — A m. dinamika a német, esetleg a francia megfelelő átvétele a botanika, fizika, matematika stb. mintáján! alakult latinos szóvéggel; a dynamik alak változat a német vagy francia megfelelőt tükrözi. A jelentések közül az 1. az eredeti; ebből jött létre a 2. A 3. jelentés valószínűleg olasz, a 4. esetleg német hatásra alakult ki. A m. dinamikus a magyarban is létrejöhetett a m. dinamika alakpárjaként; vö. fizika : fizikus, logika : logikus stb. Jelentései közül az 1. az eredetibb; ma csak átvitt értelmű 2. jelentésében él. A m. dinamizmus a német, esetleg francia megfelelő latinosítása lehet. Jelentései közül az 1. az eredetibb; 2. jelentésének kialakulását a dinamika 4., illetőleg a dinamikus 2. jelentése is befolyásolhatta. — A ezócsalád tagjai részben a tudományos nyelvben, részben a választékos stílusban használatosak.
(Wartburg: FEW. 3: 197; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1308; Frisk: GrEtWb. 1: 423; DudenEtym. 125.) — Vö. din, dinamit, dinamó, dinasztia.
din amit 1875: „a romboló dynamit . . . szétvetette maga körül a kemény ércköveket” (EndrŐdi S.: Fal. álm. 181: NSz.); 1881: dinamittal gr. (Csepreghy F.: Műv. 2: 179: NSz.). J: 1875: ’nitroglicerinnek és porózus anyagoknak elegyéből álló robbanóanyag; Dynamit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dynamite; ném. Dynamit; fr. dynamite; ol. dinamite; or. duHaMúm: ’dinamit’. Az elnevezés A. Nobel (1833—1896.) svéd kémikustól származik, aki a dinamitot 1867-ben fedezte fel. A tudós képzés alapja a gör. δύναμις ’erő, képesség, hatalom’ (< : gör. δύναμαι ’képes valamire’), végződése a kémiában használatos -it képző; vö. bauxit, ekrazit stb. — A magyarba feltehetően német közvetítéssel került. Vegytani műszó.
Simonyi: Nyr. 43: 388; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 161; Hellquist: SvEtOb.3 1: 166; Wartburg: FEW. 3: 197; Römpp: VegyLex. 461 ; Frisk:GrEtWb. 1:423 ; DudenEtym 125.) — Vö. din, dinamika, dinamó, dinasztia.
dinamizmus 1. dinamika
dinamó 1893: „Dinamogép, 1. Dinamo- elcktromos gépek” (PallasLex. 5: 325); — dinamógép (BH. 1900. jún. 18. 4: NSz.); dinamónak gr. (RévaiLex. 5: 557). J: 1893: ’az öngerjesztés elve alapján működő elektromos generátor; Dynamomaschine’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dynamo; ném. Dynamo; fr. dynamo; ol. dinamó; or. duná- Mo: ’dinamó’. Az ang. dynamo-electric machine ’dinamoelektromos gép’ szószerkezet első tagjának önállósulásával, illetőleg főne- vesülésével keletkezett (1882.). Az angol szószerkezet a ném. dynamo-elektrische Maschine ’ua.’ megfelelője, mely W. Siemens (1816 — 1892.) német fizikus-mérnöktől származik (1867.). A ném. dynamo- ’öngerjeszté- ses’ tudós alakítás a gör. δύναμις ’erő, képesség, hatalom’ (< : gör. δύναμαι 'valamire képes, valamit megtehet ; 1. dinamika a.) alapján. A dinamóelvet egyébként Jedlik Ányos (1800—1895.) magyar fizikus már 1861 - ben ismerte és alkalmazta. — A magyarba feltehetően a németből került. — Műszaki szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 161; Wartburg: FEW. 3: 197; Partridge: Or. 179.) — X’ö. din, dinamikus, dinamit, dinasztia.
dinár 1. dénár
dinasztia 1805/1892: „Kvártélyom igen alkalmatos egy ura hagyott palotában, mellynek falai három dynastiát inég megélnek” (Kazinczy: Lev. 3: 415: NSz.); 1810: Dinasztia (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 192 a.: NSz.). J: 1. 1805/1892: ’nemzedék; Generation’ (1. fent); 2. 1810: ’uralkodócsalád; Herrscherfamilie I uralkodóház; Herrscherhaus’ (1. fent) d dinasztikus 1875: „megmaradna loyalis dynasticus országnak” (Jókai Μ.: Emi. 2: 92: NSz.); 1893: dinasztikus (PallasLex. 5: 325 Dinasztia a.). J: 1875: ’az uralkodóházzal kapcsolatos; dynastisch’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. dynasty, dynastie; ném. Dynastie, dynastisch; fr. dynastie, dynastique; ol. dinastia, dinàstico; or. duHácmux, duHacmùvecKUÜ: ’dinasztia’, ’dinasztikus’ ; vö. még k. lat. dynastia ’uralkodó nemzetség’ (EtSz.), h. lat. dynastia ’ha- talom’. E szavak végső forrása a gör. δυναστεία ’uralom, uralkodás, hatalom; arisztokrácia’, illetőleg a gör. δυναστικός ’a dinasztiához tartozó; önkényes’. Mindkét görög szó a gör. δύναμαι 'valamire képes, valamit megtehet’ igével függ össze. Figyelembe veendő az is, hogy a fr. dynastique a fr. dynastie származékának is felfogható. — A m. dinasztia a latinból származik. A m. dinasztikus német, esetleg francia megfelelőjének mintájára keletkezhetett latinosított szóvéggel, bár létrejöhetett a m. dinasztia alakpárjaként is; vö. szimpátia : szimpatikus. A m. R. dinaszta


di n ka
640
d ínomdánom
'herceg; a dinasztia feje’ (vö. 1817: „Királykákat Dynastakat” : P. Horváth Ádám: Magyar 66: NSz.) a lat. dynasta ’a hatalom birtokosa’ átvétele, esetleg a ném. Dynast ’ua.’ visszalatiiiosítása. — A szócsalád tagjai főleg történeti tárgyú művekben használatosak.
EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 161; Wartburg: FEW. 3: 197; Frisk: GrEtWb. 1: 423; Partridge: Or. 179; DudenEtym. 125; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 206.) — Vö. din, dinamika, dinamit, dinamó.
din ka 1795 k.: „Bákor; bájor, denka: szőlő neme” (Takáts R·.: Told. R. r.: NSz.); 1807: Dinka (Kultsár: Hazai Tud. 1: 5: NSz.); 1829: dinga (MNy. 2: 374); 1885: gyinka (Gero K.: Vadgal. 4: NSz.). J: A) fn. 1795 k: ’egy fajta szőlő; Art Weintraube’ (1. fent). B) mn. 1904: ’pirospej (ló>; rotbraun (Pferdy (Nyr. 39: 183).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. dínka, N. dinjka ’egy fajta szőlő: piros tramini’. Ez utóbbi a szb.-hv. dinja 'sárgadinnye’ (1. diny- nyea,.) származékának látszik, ha ugyan ez az összekapcsolás nem csupán népetimológia. — A magyar alak változatok közül a dinka az eredeti. A B) jelentés a magyarban fejlődött ki; szemléleti hátterét a kövidinka halványpiros, hamvas bogyói adják. — A mai szőlészeti és borászati szaknyelvben főleg a kövidinka, bogdányi vagy török dinka, fehér dinka, zöld dinka (1. 1963: KertLex. 546, 115, 291, 1 138) kifejezésekben használatos. — A N. dinka ’úritök, sütőtök’ (1. 1818: Márton Pèpo a.) a szik, dynka ’kis dinnye; N. kis tök’ (S1SJ. 1: 357) átvétele; a dinka szőlő- névvel tehát legfeljebb csak közvetve, szláv etimológiai alapon függhet össze.
Gombocz: MNy. 2: 148 ® ; EtSz. 1: 1359 7., 2. dinka a. ® ; Bartha: Szín. 62; Rapaics: MagyGyüm. 233; Kniezsa: Szljsz. 155®; Molnár N.: Növ. 38; Moór: NyK. 65: 423. — Vö. dinnye.
dinnye 1093 k.: ? „Tredecimurn praedium est, quod uocatur dinna” hn. (PRT. I: 591); 1305/1320 >1372/1746: Ï Dinne- berki hn. (Györffy 1: 297); 1328: ? Denna- berke hn. (Györffy 1: 297); 1395 k.: „pepo: dÿne”, „cucumer: gereg dÿene” (BesztSzj. 417., 418.); 1405 k.: dinné (SchlSzj. 941.); 1500 k.: Dynÿa (MNy. 21: 141); 1519: dyny- nyak gr. (JordK. 139); 1551: gÿnye (TörtTár. 1910. 398: Gregor); 1552: Dûnnyés sz. (Eleit: Bibi. 4: 12: NySz.); 1631 e.: gyen ének gr. (Nyr. 33: 278); Ί 707: Gyinye (MNy. 8: 127); — Dönnye, ginnye, gyingye, gyinnye (MTsz.); dinye (NyF. 17. sz. 36); Dönyhe, dünye, gyénnye, gyinnya (ÚMTsz.); dëwnyp (Nyatl.). J: 1. ? 1093 k.: Sárgadinnye; Zuckermelone | görögdinnye; Wassermelone’ *(1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. [döny- nye] 1890: ’sütőtök; Backkürbis’ (Nyr. 19: 143); 3. 1913: ’dinnyeföld; Melonenfeld’ (Móricz Zs.: Szerelem 1: 61: NSz.); szakny. görögdinnye ’Colocynthis Citrullus’, sárgadinnye ’Cucumis melo’. — Sz: »4« 1416 u./ 1450 k.: dinûès (BécsiK. 116).
Szláv eredetű; vö.: big. dúwi ’görög- dinnye; N. sárgadinnye’ (BKE. 1: 248); szb.-hv. dánja 'sárgadinnye’; szín, dinja ’ua.’; szik, dyna ’dinnye; N. tök’ (S1SJ. 1: 357), zltá dyüa Sárgadinnye’ (Hvozdzik 1: 210), éervená dyfia ’görögdinnye’ [tkp. ’vörös dinnye’] (S1SJ. 1: 357); or. dtílHH Sárgadinnye’ ; megfelelő szó az alsószorb kivételével a többi szláv nyelvben is. Az ősszláv *dynja etimológiája nincs tisztázva. A m. dinka (1. ott) szerb-horvát eredetije e szó kicsinyítő képzős származékának látszik. — A m. dinnye közelebbi forrása nem határozható meg. Művelődéstörténeti meggondolások inkább a déli szláv nyelvek mellett szólnak. Az alakváltozatok közül a dinya a legrégibb; ebből hangrendi kiegyenlítődéssel dinye, geminálódással pedig dinnya ~ din/y- nye fejlődött. A többi alakváltozat különféle palatalizációs, elhasonulásos stb. folyamat eredménye. A Somogyból feljegyzett 2. jelentés a N. dönnyetök ’sütőtök’ (1890: Nyr. 19: 143) összetétel alapján keletkezhetett. — A korábbi görögdinnye párjaként alakult sárgadinnye (1. 1604: MA.) elnevezés onnan származhat, hogy az érett sárgadinnye héja megvilágosodik, és a sárga különféle árnyalatait veszi föl. A görögdinnye összetételt 1. külön szócikkben.
iMiklosich: Nvr. 11: 162®; Melich: Szljsz. 1/2: 18, 47, 156, 396, MNy. 6: 66, 8: 156; Simonyi: Nyr. 38: 295; Színnyei: NyK. 42: 7, 13; Asbóth: Nytud. 5: 147; Gombocz: ÖM. 2/1: 89, 95, MNyTK. 76. sz. 29; EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 20; Horger: MNy. 29: 109, SzegFüz. 2: 110; SzófSz.; Kniezsa: Szidsz. 155®, NvK. 66: 61; Moór: MNy. 54: 288; Molnár N.: Növ. 38; KertLex. 879. - Vö. dinka, görögdinnye, királydinnye.
<línonid«iiioni 16. sz. : „^.tádenum hai- denum o haidena dena tandari dari tattum tandari borsos tiuk hús” (MNy. 21: 66); 1660 k./1856: „Ha ma dánom dánom, holnap valóban bánom bánom volt” (Kern: Élet. 16: NySz.); 1736: dinom dánom (Monírók. 11: 339); 1793/1922: dinumdánumok gr. (Csokonai: Cultum 349: NSz.); 1810 — 20: dinom dánom (Nagy S.: Szatíra 15: NSz.); 1833: Dinom-Danom (Kassai 1: 410); 1858: dinomdánumozott sz. (Délibáb Naptár 49: NSz.); 1858: dinumdánom (Szinész-adomák 39: NSz.); 1879: dinom-dinom (Sasvári A.: Bakalev. 125: NSz.); 1884: dinum dinumba gr. (Erdélyi Gy.: Gav. asszony 2: 75: NSz.); — dinam-danarn, dinom-dánom (ÚMTsz.). J: A) isz. 16. sz.: mulatozás közben használt


di n szí el
641
dioptria
kurjongatás; Gejohle, Schrei beim Gezeche (1. fent). 13) fn. 1660 k./1856: ’mulatozás; Zecherei, fröhliches Gelage’ # (1. fent). C) mn. 1767: ’hitvány; nichtig ] jelentéktelen; unbedeutend’ (Iliéi: Ptolomaeus 71: NSz.).
Hangutánzó eredetű indulatszó. Keletkezését tekintve a mulatozás, nótázás közben a nóta szövegébe rikkantott, érzelmet kifejező róják, táncszavak közé tartozik, amilyenek például az ihaj-csuhaj, ihajja-csuhaj- ja, tillárom haj, trallala-trallala stb. A hangutánzás síkján összefügg a dalol ~ danol családjával. Az A) jelentése az eredeti, ebből fejlődött érintkezésen alapuló névátvitellel a 13) ; vö. hejehuja, hűhó. A C) jelentés kialakulása nincs tisztázva; talán a dibdáb hatásával kell számolnunk. — A rom. E. dinum- dánam ’tivornya, szórakozás’ a magyarból való, s a szik, dinom-dánom <tánc közben kurjongatott indulatszó) is aligha független a magyartól.
Rcthei Prikkel: MNy. 3: 392; EtSz.; Csűry: MNy. 24: 203 ® ; SzófSz.; Cioranescu: DiccEtRum. 292; Majtinszkaja: NyK. 65: 365; Kelemen: Mondsz. 535. (Machek: EtSIÖSl. 86.) - Vö. dalol.
dinsztel 1810: „Tintzölöm: Coquo in vase clauso” (SimáiKr.: VSzót. 2:150); 1825: tinstelni sz. (Bernolák 1: 517); 1833: dinsz- toltak gr. (Vajai L.: Blumauer, Aeneis 2: 73: NSz.); 1865: dinstölt sz. (Egyes, napt. 91: NSz.); 1874: dinstol (Lauka G.: Uj. nov. 297: NSz.) ; 1882: dinsztelt sz. (üeleki S.: Egy- rŐl-másról 2: 68: NSz.); — cincöl, dincöl (SzegSz.); cincélt sz., dinctöllik gr., dinsztőt- tök sz., tinczelÓgyik sz. (ÚMTsz.). J: 1810: ’párol, gőzöl; dünsten’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. dinstn ’párol, gőzöl’; vö. még ausztriai ném. dinstri ’ua.’, ir. ném. dünsten ’ua.’. Ennek alapszava azonos a m. dunszt eredetijével. — A m. dinsztel ~ tinsztel változatok a bajorosztrák zöngétlen d kétféle átvételéből adódnak. A cincél ~ cincöl korábbi tincöl-)o&\ jött létre hasonulással. — Elavulóban van.
Lumtzer— Melich: DOLw. 86®; EtSz.; Horger: NéNy. 10: 87; Techert: MNy. 38: 261; Grétsy: MNy. 55: 204, Szóhas. 33. (Striedter-Temps: DLwSkr. 114.) — Vö. dunszt.
dió 1015/1158/1323/1403: „Quintadecima Gyos nominatur, que ab [occidente, sed deletum est] oriente terminatur Chorozt” sz. hn. (Karácsonyi: Szt. István 81); 1213/ 1550: Gyou hn. (VárReg. 253.); 1264: „Venit uersus aquilonem ad arborem Gyoi& sub qua est meta terrea” (OklSz.); 1307: Dyo- zeg hn. (OklSz.); 1360 — 2: Aldyusfolua sz. hn., Ak/1/wsfolua sz. hn. (Csánki 2: 601); 1381: Di/athelek hn. (OklSz.); 1594: Dijo (MNy. 61: 118); 1706: Dwőfa (MNy. 2: 322); 1786: Díő-kopáts (Baróti Szabó: Vers- -koszorú 1: 169: NSz.); 1833: Gyivó (Kassai 1: 435); — gyija (MTsz.); dijú (EtSz.); déó, dija, gyijó, gyijjó (ÚMTsz.); diju, divo (Nyatl.). j: 1. 1015/1158/1323/1403: ’gerezdes, olajos magot tartalmazó csonthéjas gyümölcs; Nuß I ilyen gyümölcsöt termő fa; Nußbaum’# (1. fent); 2. 1809: ’kézi lőfegyver egyik alkatrésze; Teil einer Handfeuerwaffe’ (Simái Kr.: VSzót. 1: 95); 3. 1862: ’ádámcsutka; Adamsapfel’ (CzF.); 4. 1912: ’comb legjava; das Allerbeste der Keule, Nuß’ (Frecskay 436).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: Käsy. yayaq; kirg. zaqak, éaqgak; tob. yaqak; ujg. mod. yangaq, yangaq (NyK. 48: 242): ’dió’ ; megfelelő szók még számos más török nyelvben is. VÖ. még mong. ji’aq (Ny- K. 48: 242); kaim, yaqak; monguor DíiaG: ’ua.’ (NyK. 48: 242). A mai csuvasban nincs meg a szó; a fenti török és mongol szavak alapján egy csuvasos jellegű ótörök nyelvben *jiyay alakot következtethetünk ki. Ebből a magyarban szabályosan alakult a R. gyiő, majd — depalatalizálódással — a mai dió. A gy > d depalatalizáció ilyen fonetikai helyzetben szokatlan; vö. mégis R. gyisznó > disznó. A divó, dijó alakváltozat hiátustöltŐ hanggal bővült. 3. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. 2. és 4. jelentése német mintára keletkezett; e jelentései megvannak a ném. Nuß ’dió’ szónak is.
Munkácsi: NyK. 20: 473, 21: 116, KSz. 4: 256, 9: 294 ®, 20: 131; Gombocz: MNy. 3: 156, BTLw. 215, MNy. 12: 3, ÖM. 2/1: 97; Fokos: Nyr. 38: 251; Török J.: K CsA. 2: 238; EtSz.®; Ligeti: NyK. 48: 242 ®, Pais-Eml. 339 ®, MNy. 56: 296; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 385, Békés 103; Bárczi: MNy. 46: 223, 58: 8; Moór: AEthn. 2: 107, MNy. 47: 268, ALingu. 2: 394 ®, 10: 396, MNy. 58: 38.
dioptria 1883: „Dioptria, ae . . . (διοπ- τήρ, qgoç, kémlelő): dioptria” (Balogh: Orv- Műsz.). J: 1883: ’optikai lencsék, főként szemüvegek fénytörésének mértékegysége ; Dioptrie’ (1. fent). — Sz: ~s: 1893: dioptriás (PallasLex. 5: 343 Dioptria a.).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Dioptrie; fr. dioptrie; ol. diottria; cseh dioptrie; or. duonmpÚH : ’dioptria’. Végső forrása a gör. διοπτρεία ’szintezésre, magasságmérésre használt optikai műszer’ (< : gör. διοπτεύω ’kikémlel, pontosan megfigyel, megnéz valamit’); vö. még gör. δίοπτρον, δίοπτρα ’optikai műszer’. Modern műszóként való használatának kezdetei tisztázatlanok. Szerepet játszhatott itt esetleg a fr. dioptrie is, mely a fr. dioptrique ’dioptrika, sugártörés- tan’ (< : gör. διοπτρική ’ua.’) alapján is létrejöhetett elvonással. — A magyarba a 41 Történeti-etimológiai szótár


diploma
642
direkt
német, esetleg a francia megfelelő került át latinosított szóvéggel. — Elsősorban orvosi, optikai műszó.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1313; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 195.)
diploma 1717 e./1804: „Inczédi Mihály jött a diploma párjával” (Bethl: Élet. 2: 33: NySz.); 1783: Diplomának gr. (Μ. Hírmondó 550: NSz.); 1845: dijlóma (Életk. 2: 531: NSz.); — dijloma, diplómot gr., diplomás sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1717 e./1804: ’valamely jogi tényről szóló irat; Diplom, das ein Rechtsgeschäft bekundet’ (1. fent) ; 2. 1789: ’főiskola stb. elvégzéséről szóló bizonyítvány; Erkunde, die das Absolvieren einer Hochschule usw. bekundet’ # (Μ. Musa 93: NSz.). — Sz; ~s 1759: Diplomás (Málnási L.: Templum 32: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. diploma ’két összehajtott lapra írt oklevél; hivatalos kézirat, okirat, diploma, pátens’. A latin szó a görögből származik ; vö. gör. δίπλωμα ’a kettős, a kétrészes; nyílt levél, ajánlólevél, oklevél’. Nemzetközi szóvá lett; vö.: ang. diploma; ném. Diplom; fr. diplôme; or. dunnŐM : 'oklevél’. — A magyar szó / hangú alak változataira 1. a dupla hasonló alakváltozatát. A N. diplóm, diplom talán a birtokos személyragnak érzett szóvégi a elhagyásával keletkezett, de lehet külön átvétel is a németből.
Kovács: LatEl. 12®, 62; R. Prikkel: NyK. 29: 335; Kursinszky: LatJszIrod. 16; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 123. (Wartburg: FEW. 3: 83; Kluge: EtWb.19 134.) — Vö. diplomatikus.
diplomatikus 1796: „Lord Malmesbury, mint a’ Diplomatikusok iskolájában neveltetett . . . férfiú [!]” (Μ. Kurír 2: 805: NSz.). J: A) fn. 1796: 'diplomata; Diplomat’ (1. fent). B) mn. 1. 1806 k.: ’diplomás; diplomiert, Diplom-’ (Símándl Társ. 5: NSz.); 2. 1844: 'ravasz; schlau ] ügyeskedő; diplomatisch’ (Frankenburg: Est. 2: 29: N- Sz.) I) diplomácia, 1810: ,,A’ Politika annya a’ Diplomatádnak” (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 92d: NSz.); 1869: diplomáczia (Kvassay E.: Tankr. 102: NSz.); — diplomáciát gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1810: ’a külügyek intézésével kapcsolatos tevékenység, testület; Diplomatie’ # (l.fent);2. 1842: ’ravaszság; Schlauheit | ügyeskedés; Kniff’ (Dobrosy — Seribe: Nemes és polgár 6: NSz.). — Sz: ~i 1811: Diplomatiai (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 56: NSz.) || diplomata 1832: „Mit tettek diplomatáink, hogy Piemontot a’ havasok kapuját fel világosi teák, mellyik részen áll az ő igaz és való ellensége ?” (Helmeczy: Jelenkor 1: 197: NSz.). J: 1. 1832: 'külügyi szolgálatot végző politikus, tisztviselő; Diplomat’* (1. fent); 2. 1845: ’ügyes, ravasz ember; geschickter, schlauer Mensch’ (Gondol: Mohikán 2: 209: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Diplomat ’diplomata’, Diplomatie ’diplomácia; ügyesség’, diplomatisch ’diplomáciai; számító, ügyes, diplomatikus’; fr. diplomate ’diplomata; diplomatikus’, diplomatie ’diplomácia; ügyeskedés, ravaszság’. Megfelelők számos más nyelvben. Végső forrása a lat. diploma ’oklevél’, amelynek újkori lat. dip- lomaticus 'oklevelekkel kapcsolatos’ származékából alakult a fr. diplomatique ’ok- levéltan; (különösen nemzetközi ügyeket tárgyaló) oklevelekkel kapcsolatos’. É szó melléknévi jelentése alapján az aristocratique ; aristocrate : aristocratie stb. irányító sorok hatására keletkeztek az idézett francia szavak a nagy forradalom idején. A franciának a diplomáciai tevékenységben hosszú ideig tartó egyeduralma terjesztette el. — A m. diplomatikus az újkori latinból való, de a franciában kialakult jelentéssel, a diplomata és a diplomácia valószínűleg a franciából a szó végek latinosításával. A szótő rténe ti adatok alapján a németből való származtatás kevésbé valószínű.
Kursinszky: LatJszIrod. 16; EtSz. 1: 1361 diplomácia a., 1362 diplomata a. (Wartburg: FEW. 3: 83.) — Vö. diploma.
direkt 1843: „200 franc direct adót fizetnek” (Kemény Zs.: Kort. 1: 45: NSz.), de 1. direkte; 1861: direkt (Tóth K.: Kipfelh. 30: NSz.). J: A) mn. 1843: 'egyenes, közvetlen; direkt’ (1. fent). B) hsz. 1886: 'közvetlenül; unmittelbar | egyenesen; gerade’ (Rákosi V.: Bujtogatók 6: NSz.). C) fn. 1963: 'közvetlen, áttétel nélküli sebesség; Direktgang’ (Országh: MAngSz.) || direkte 1813/1901: „kis Munkámat . . . , a’ meljnek directe tárgya lészen” (Kazinczy: Lev. 11: 64: NSz.); 1863: direkte (Ormody B.: Smule 15: NSz.). J: 1. 1813/1901: 'kifejezetten; ausgesprochen’ (1. fent); 2. 1835: 'egyenesen ; gerade | közvetlenül ; unmittelbar’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1900: ’éppen(séggel); geradezu’ (Tolnai: Magy. szót.); 4. 1928: 'nyíltan; offen | nyomatékosan; nachdrücklich’ (Tolnai: Magy. szót.2).
Jövevényszó-család, tagjai más-más közvetlen forrásból valók. A direkt a ném. direkt ’egyenes, közvetlen; egyenesen, közvetlenül’ átvétele. Ez utóbbi a lat. directus ’egyenes (irányú)’ melléknévre megy vissza, mely a lat. dirigere ’egyenes irányba helyez; irányít’ ige származéka. Megfelelőként vö.: ang. direct ’egyenes(en), közvetlen(ül)’; fr. direct; ol. diretto: ’egyenes, közvetlen’. A magyarban a direkt mn. — gyakran az indirekt ellentétes párjaként — elsősorban szaknyelvi szókapcsolatokban honosodott meg; vö. direkt adó, direkt bizonyíték, direkt módszer, direkt mozgás, direkt művelet stb. A műszaki


direktor
643
dirigál
zsargonban élő direkt fn. a direkt sebesség szókapcsolatból önállósult jelentéstapadással; vö. ném. Direktgang ’közvetlen sebesség’ ; vö. még ang. direct-connected ’áttétel nélkül kapcsolt’. — Am. direkte hsz. a lat., h. lat. directe ’egyenesen, egyenest’ hsz. átvétele; ennek alapszava a lat. directus. A jelentések közül a 2. az eredetibb. Az 1., 3., 4. jelentés a 2. átvitt értelmű használatában alakult ki részben a magyarban (1.), részben talán a ném. direkt hsz. hasonló jelentéseinek hatására (3., 4.).
Zolnai Gy.: Nyr. 55: 59; Gyomlay: MNy. 16: 82. (Schulz: DtFremdwb. 1: 145; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 353; Wartburg: FEW. 3: 90; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 567; DudenEtym. 111; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 196.) — Vö. direktor, direktórium, dirigál, dressz.
direktor 1584: ,,mestert, direktort, as- sessorokat és nemes népeket kétszer bocsátónk az helyére” (Mikó: ErdTörtAd. 1: 265: Zsoldos); 1854: Directeur (HeckenastldSz.2); 1881: dilektor (Palotás F.: Otthon 5: NSz.), diléktor (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.); — dilektor (ŰMTsz.). J: 1584: ’igaz- gató; Direktor’ (1. fent) || diri 1907: „diri, direktor, színigazgató” (Nyr. 36: 361). J: 1907: ’igazgató; Direktor’ (1. fent).
A direktor latin eredetű; vö. lat., h. lat. director ’vezető; (ügy)intéző; igazgató’; ez a lat. dirigere ’igazít, egyenes irányban felállít’ ige származéka. Részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. director; ném. Direktor; fr. directeur; ol. direttore; or. dupétanop : ’igazgató, vezető’. A m. R. directeur a francia megfelelő átvétele. — A diri a m. direktor megcsonkításával és a (tréfás-becéző) -i képző hozzáadásával keletkezett; vö. doktor : > doki stb. — A direktor kissé régies szó; a diri a bizalmas társalgási nyelvben használatos.
Kursinszky: LatJszírod. 16; Laczkó: Nyr. 36: 361; EtSz. ® ; Bárczi: MNy. 28: 90; Tompa: MMNyR. 1: 468; Papp L: M- Nyj. 9: 29. (Schulz: DtFremdwb. 1: 146; Wartburg: FEW. 3: 87; DudenEtym. 112.) — Vö. direkt, direktórium, dirigál.
direktórium 1796: ,,meg-engedtetik a’ Directoriumnak, hogy . . . alkuba ereszkedhessek” (Μ. Merkurius 65: NSz.); 1808/1894: direktórium (Kazinczy: Lev. 5: 480: NSz.); 1813/1900: Direktóriom (Kazinczy: Lev. 10: 470: NSz.); 1875: direktóriumi sz. (Ábrányi Kor.: Élet tark. 60: NSz.). J; 1. 1796: ’egy fajta irányító testület; Art leitende Körperschaft, Direktorium’ (1. fent); 2. 1865: ’út- mutató a mise és a breviáriumolvasás rendjére az év minden egyes napján; Anweisung für Meßfeier und Breviergebet für alle Tage des Jahres’ (Babos directe a.).
Latin eredetű; vö. h. lat. directorium ’kormányzás, igazgatás’ (1818: Márton), e. lat. directorium (divini ojjieii) ’útmutató a mise és a breviáriumolvasás rendjére az év minden egyes napján’. Alapja a lat. directorium ’meghatározott (út)irány’; ez a lat. dirigere (1. a direkt a.) főnévi származéka. Az ’irányító testület; főhatóság’ jelentés a lat. director ’vezető’ (< : lat. dirigere) hutására alakult ki, s elsősorban francia közvetítéssel terjedt el; vö.: ang. directory, the Directory; ném. Direktorium; fr. directoire, le Directoire; ol. direttorio: ’irányító testület ; öttagú direktórium a francia forradalom alatt (1795 —99.)’; vö. még: or. dupeKmópun: ’direktórium’. — Am. direktórium 1. jelentésében mindenekelőtt az 1919. évi Tanácsköztársaság idején fennállt munkástanácsok intézőbizottságaira vonatkozik. A 2. jelentésben egyházi műszó.
Kursinszky: LatJszírod. 16. (Walde — Hofmann: LatEtWb.4 1: 353; Wartburg: FEW. 3: 87; DudenEtym. 112 Direktor a.) — Vö. direkt, direktor, dirigál.
diri 1. direktor
díribdarab 1372 U./1448 k.: ,,es a$ gyewmewlcsewkbelewl auagÿ: as Derebtef- darablafbalol. es netalamtaî as etekbelewl venerekuel: . . . euen” sz. (JókK. 131); 1591: „Ennyi sing és dirib-darab poszto egy sommában mit tcszen ?” (Helt: Arithm. Μ: NySz.); 1635: Deréb-darabra gr. (Mad: Evang. 141: NySz.); 1793: dérib darab (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 328: NSz.); 1795 k.: dirib- -darab (Takáts R.: Told. C. r.: NSz.); — direb-darab (MTsz.); dirab-darabot gr. (SzamSz.). J: 1372 U./1448 k.: ’abgebrochene Stücke, kleine Stücklein’ # (1. fent).
Ikerszó: a darab főnévből alakult osztódással. Azok közé az ikerszók közé tartozik, amelyek — alaptagjuk jelentéséhez viszonyítva — elaprózottságot fejeznek ki, és rendszerint tréfás, játékos hangulatuk van. Hasonló jellegű ikerszók: dimbes-dombos, dirmeg-dörmög, gizgaz, zireg-zörög stb.
Budenz: AkNyÉrt. 7/2: 17; Kúnos: Tan- EgyMNyTárs. 1/3: 254; Szarvas: Nyr. 19: 35; EtSz. 1: 1273 darab a., 1: 1319 deréb a.; Kelemen I.: SzegFüz. 3: 63; Kelemen: MNy. 35: 238; SzófSz.; Pais: MNy. 47: 147, 149, 55: 458; Kniezsa: SzlJsz. 148.
dirigeai 1630: „az Nghoz dirigált suppli- catiojat Ngk be adtac volna” sz. (MNy. 61: 365); 1645: dirigáljak gr. (MNy. 49: 504). J: 1. 1630: ’irányít (valahová); lenken (irgendwohin)’ (1. fent); 2. 1645: ’parancsol- (gat); Befehle austeilen | igazgat, vezet; führen’ (1. fent); 3. 1880: ’vezényel (kórust, 41*


dirmegr-dörmögr
644
disputái
zenekart); dirigieren (einen Chor, ein Orchester)’ (Mátrai B.: É1. szinf. 38: NSz.) || dirigens 1795: „Nem minden Jószág ér- dem[e]lvén meg, hogy benne a Dirigens mellett Számtartó . . . tartasson” (Festetits Urod. Inetr. 340: NSz.). Js 1. 1795: ’ura- dalmi intéző; Guts Verwalter’ (1. fent); 2. 1880: ’karmester, karnagy; Dirigent’ (Mátrai B.: Él. szinf. 35: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. dirigere ’egyenes irányba, egy vonalba rendez; irányít’, dirigens* rendező; irányító’. Mindkét szó részben közvetlenül a latinból, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe. A dirigál-hoz vö.: ném. dirigieren; fr. diriger; ol. dirïgere; le. dyrygowac: ’irányít, vezet’ ; a németben, lengyelben, cseh- ben még: ’vezényel (zenekart stb.)’; vö. még or. dupujKÚpoeamb ’vezényel (zenekart)’. Ez utóbbi jelentés (tkp. jelentésszűkülés) a németből terjedt el. A dirigens megfelelőiként vö.: ném. Dirigent; le. dyrygent; cseh dirigent: ’karmester’. — Am. dirigens 2. jelentése a németből származik.
Szarvas: Nyr. 24: 277; Rell: LatSz. 35, 58; EtSz.®; Sulán: Slavica 3: 15. (Schulz: DtFremdwb. 1: 146; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 353, 426; Wartburg: FEW. 3: 91; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 568; DudenEtym. 112.) — Vö. direkt, direktor, direktórium.
dirmeg-dörmög 1862: „Dir még-dörmög, iker ige. Haragjában, boszonkodva gyakran vagy folytonosan dörmög” (CzF.); 1873: dirmeg-dörmög (Nyr. 2: 452); 1877: dirmög- dörmög (SzegSz.). J: 1862: ’brummen’#(l. fent).
Ikerszó: a dörmög igéből alakult osztódással. Hasonló ikerszók: diribdarab, gizgaz, zireg-zörög stb. — Főleg a medve hangjára vonatkozólag használatos.
Pais: MNy. 47: 147; B. Lőrinczy: MM- NyR. 1: 431; Papp I.: MNyj. 9: 14.
dirr-durr 1719: „volt még nagyobb Ur, Kit még nem ijjeszthet soha semmi dérdur” (Comico-Tragoedia B 3b: NSz.); 1742/1881: dir-dur (Tóth I.: Cziráky J. 199: NSz.); 1894: dirr, durr (Sebők Zs.: Elbesz. 64: N- Sz.). J: A) fn. 1719: ’lövöldözés; Schießerei | verekedés; Schlägerei’ (1. fent). B) isz. 1825/1847: lövöldözés, ismétlődő durrogás hangjának utánzására használt szóként; als Interjektion zum Schallnachahmen der Schießerei und wiederholten Knallens und Krachens# (Döbrentei G.: Huszárdal. 80: NSz.).
Hangutánzó eredetű ikerszó; alaptagja — az utótag — révén a durrog családjába tartozik. Szorosan összefügg a derdur-ral. Eredeti funkciója minden bizonnyal az indulatszói B) volt. Ennek főnevesülésével keletkezett a korábbról kimutatható A).
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; Te- mesi: MMNyR. 1: 151; Kelemen: Mondsz. 31, 538®, 542, 544. — Vö. dérdur, durrog.
diskurál 1641: „Jó volna discurálnátok Ibráni és Bornamisza [így!] urammal” (M- Ny. 49: 504); 1700: discurrál (D. Ember Pál: Sz. Siklus 380: NSz.); 1795/1922: dis- kurála gr. (Csokonai: Müv. 2: 222: NSz.). J: 1641: ’tárgyal; mit jemandem etwas besprechen I beszél, beszélget; sprechen, plaudern’ (1. fent) II diskurzus 1694: „együtt indultunk Harlingába; sok jeles discursusunk volt az hajóban” (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 438); 1806: diskurzust gr. (IrtörtKözl. 15: 341); 1865: diskurszus (Krin. napt. 116: NSz.); 1870: diszkurzusba gr. (Báttaszéki L.: Szer, gőz 7: NSz.); — diskurzus (NyF. 32. sz. 45). J: 1694: ’beszélgetés ; Gespräch | társalgás; Konversation’ (1. fent) |] diskura 1873: „ily diskurák, ládd, kedvesebbek Nekem, mint bármi bölcseség” (Dóczi L.— Goethe: Faust 101: NSz.). J: 1873: ’beszélgetés; Gespräch | társalgás; Unterhaltung’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. discurrere ’szétfut, szétszóródik; ide-oda rohan; valamin átfut; közöl valamit, beszél valamiről’, discursus ’szétszóródás ; futkározás; közlés, valamiről szólás, értekezés’, k. lat. discurrere ’beszélget’, discursus ’beszélgetés; bőbeszédűség’. A lat. discurrere a currere ’fut’ igekötős összetétele, így etimológiai kapcsolatban van a konkurrál családjával és a kurrentál igével. A lat. discurrere és discursus más nyelvekbe is bekerült; vö.: ném. diskurieren ’beszélget, diskurál’, Diskurs ’beszélgetés, diskurzus’ ; fr. discourir ’beszél, fecseg’, discours ’beszélgetés; szónoki beszéd; értekezés; fecsegés’. — Am. diskurál-n&k a latin eredetű igéinkben szokásos ál végződése van. A diskura ebből való elvonás eredménye. — A diskurál és a diskurzus a bizalmas társalgási nyelv szava, a diskura nyelvjárási szinten él.
Kovács: LatEl. 12®; Rell: LatSz. 35; Simonyi: Nyr. 32: 474; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 148; Wartburg: FEW. 3: 92.) — Vö. konkurrál, kurrentál.
disputái 1517: „Auagy kedeg az vtban difputal vala” (DomK. 118); 1604: difpo- talafnak sz. (MA. Dialectica a.). J: 1517: ’vitatkozik; disputieren’ (1. fent). — Sz: ~ás 1527: difputalafban gr. (ÉrdyK. 663) || disputa 1806/1893: ,,e velem disputába szállott a lelkek jelenésérül” (Kazinczy: Lev. 4: 30: NSz.). J: 1806/1893: ’vita, vitatkozás; Streitgespräch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. disputare ’(számadást) tisztába hoz, leszámol; minden tekintetben megfontol; szóban kifejt, vitatkozik, értekezik’. A latin ige filo¬


dísz
645
diszkosz
zófiai műszóvá lett. Nemzetközi szóvá is tudományos-filozófiai értelemben vált; vö.: ném. disputieren, Disput; or. ducnymúpoearnb, dúcnym: 'vitat, vitatkozik’, 'vita'; vö. még: fr. dispute; ol. disputa: 'vita’. — A magyarba a lat. disputare ige került át disputái alakban, a m. disputa ebből való elvonás eredménye. A szótörténeti adatok alapján kevésbé valószínű az a feltevés, hogy a disputa külön átvétel esetleg az olaszból. A lat. disputare főnévi disputatio ’ vita’ származéka is élt a magyarban; vö. 1766: „egymás ellen mérges disputatiora kelvén” (Mátyus I.: Diáét. 2: 219: NSz.). — AN. diskutál 'disputái’ (Nyr. 17: 315) nem a disputái alakváltozata. hanem a lat. discutere 'vizsgál, tárgyal, vitatva mérlegel' megfelelője. — A disputái 8 bizalmas társalgási nyelvben él, a disputa elavulóban van.
Kovács: LatEl. 13 ® ; Rell: LatSz. 17, 35; R. Prikkel: NyK. 29: 332; Simonyi: Nyr. 32: 473; Fekete: Zárh. 7; EtSz.®; Zolnai Gy.: Nyr. 61: 131; Bárczi: FrJsz. 35.
dísz 1493 k.: „Halgas leányom ees laff ees haychad the fyledeth — merth megh kewanaa kyral the dyzedeth” (FestK. 60). J: 1. 1493 k.: ’szépség; Schönheit | ékesség; Zierde | csinosító, díszítő elem; Zier’ * (1. fent); 2. 1767: 'dicsőség; Ruhm’# (PPB. aeternum decus a.); 3. 1860/1894: 'ünnepélyes külsőség; Festlichkeit | ünnepélyes öltözet; feierliche Kleidung’ # (Jókai 15: 76: NSz.); 4. 1862: ’bőség; Überfluß | bő termés; reiche Fechsung’ (CzF.). — Sz: ételen 1506: dyztelembnek gr. (WinklK. 214) | 1517:
dyzes (DomK. 11) | ~it 1550 — 600: díszítmények sz. (MNy. 55: 540); 1793: díszíteni sz. (EndrŐdy J.: Ját. tört. 2: 12: NSz.) [ ~let 1604: Dißlet [jelentése nem világos] (MA. Prépon a.); 1816: ’megbecsülés’ (Helmeczy Μ.: Ért. 47: NSz.); 1823: ’diszesség’ (MNy. 3: 269); 1843: ’színpadi díszlet' (Nagy Ig.: Napi. 70: NSz.) | ~lik 1799: Dißleni sz. (Márton)|~eleg 1813—5: díszéig (MNy. 5:123)
Bizonytalan eredetű. Talán annak az ismeretlen származású régi di- ~ div- ~ díj- tőnek a származéka, amelynek családjába a déványos, diadal és divat, esetleg még a díj tartozik. E származtatást, főként a divattál való rokonságot támogatná a nyelvjárásokban előforduló 4. jelentés, a szórványosan felbukkanó 'szokás', ’valaminek az ideje’ jelentés (ÚMTsz.), továbbá a díszetlen- nek N. 'szokatlan’, a díszlik-nák N. 'bőven van’ jelentése (vö. MTsz.). Nem magyarázható meg azonban a szó magas hangrendű- sége, s nem eléggé bizonyítható az sz-nek képző volta. — A feltett alapszó finnugor egyeztetése elfogadhatatlan. A dísz iráni és török származtatása téves. — Az elavulóban levő szót a nvelvújítás korában élesztették fel.
CzF. ® ; MUSz. 255; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 33; Munkácsi: NyK. 16: 470, KSz. 12: 270; Tolnai: Nyr. 33: 212, Nyúj. 32, 47; Váczy: MNy. 1: 201, AkNyÉrt. 21/2: 46; Simái: MNy. 3: 268, 5: 123, 270, 6: 318; Vámbéry: MBölcs. 150; EtSz. ® ; Viski: MsgNépr. 2: 279; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 42. — Vö. déványos, diadal, díj, divat.
diszciplína 1474: „difciplinat fegelmet eremeft Rábádon) végén” (BirkK. 4); — diszciplína (PHNyr. 119). J: 1. 1474: 'fegyelem; Disziplin I rendtartás; Ordnung’ (1. fent); 2. 1789: ’ostor mint testsanyargató eszköz; Art Geißel <zur Askese)’ (Kazinczy: Bácsmegyey 136: NSz.); 3. 1835: ? 'tudományszak; Wissensfach | tudományág; Wissenszweig’ (Kunoss: Gyal.), 1865: ’ua.’ (Babos).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. disciplina 'tanítás, tudomány; fegyelem, fenyíték’, e. lat. disciplina 'korbáccsal való fenyítés, vezeklés; rendtartás’. A lat. disciplina a lat. discipulus 'tanuló’ szópárjaként keletkezett. Részben közvetlenül a latinból, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; egyházi, katonai, iskolai, illetőleg a humanizmus óta tudományos műszóként is használatos. Vö.: ang. discipline; ném. Disziplin; fr. discipline; ol. disciplina; or. ducyuruiÚHa: ’fegyelem, fegyelmezés; tudományszak, tanszak’; az angolban, franciában, olaszban még '(meg)korbácsolás mint sanyargatás’ is. — Am. diszciplína 2. jelentése francia hatásra keletkezett (vö. Gáldi: Szótir. 37). — Ma inkább csak 3. jelentésében használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 16; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 73. (Schulz: DtFremdwb. 1: 151; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 335; Wartburg: FEW. 3: 92; Ernout —Meillet: DictÉtLat.1 176.)
diszkosz 1857/1902: „az olympiai . . . játékok, melyeknek győzőit Hellas legnagyobb költői megénekelték, . . . diskos hajításból s más testi gyakorlatokból álltak” (Eötvös J.: Hazai sport 216: NSz.); 1865: discus (Babos); — diszkosz vetésben (B. Hirl. 1901. aug. 22. 9: NSz.). J: 1857/1902: ’hajító- korong mint sporteszköz; Wurfscheibe, Diskus' (1. fent).
Görög eredetű; vö. gör. διάκος ’hajító- korong, diszkosz’ ; ez a gör. *δίκω [infinitivus: δι,κεϊν] ’vet, hajít’ családjába tartozik. A gör. διοκεω 'diszkoszt vet’ a διάκος származéka. Végső soron a m. deszka (1. ott) is a gör. ό/σκος-ra megy vissza. A lat. discus ’hajítókorong, diszkosz’ és az or. R. dúcKOC ’paténa, ostya tálca' görög jövevény. A latinnak jelentős szerepe volt a szó elterjesztésében. Az ang. disk 'korong, tárcsa', discus ’hajítókorong, diszkosz’ ; ném.


diszkréció
646
disznó
Diskus ’ua?; fr. disque 'korong, tárcsa; diszkosz’; ol. disco ’ua.’; or. düCK ’ua? és számos más európai nyelv megfelelő szava közvetve vagy közvetlenül a latinból származik. Az ókorban a diszk ősz vetés állandó versenyszám volt nemcsak a görög olimpiai ünnepségeken, hanem a római cirkuszi játékokon is. E hagyományt az 1896-ban Athénban megtartott első újkori olimpia is átvette. Nálunk a diszkosz vetés a századforduló táján honosodott meg a modern atlétika egyik ágaként; vö.: 1901: „A diszkoszvetésben Crettier Rezső . . . messze elhagyta versenytársait” (B. Hirl. aug. 22. 9: NSz.). — Am. diszkusz alakváltozat latin közvetítésre vall. — Sportnyelvi szó.
(Wartburg: FEW. 3: 92; Storfer: Wörter 356; Vasmer: RussEtWb. 1: 353; Frisk: GrEtWb. 1: 399; DudenEtym. 112.) - Vö. deszka.
diszkréció 1748: ,,A’ hol nem tudgyátok a’ járást; oda felé idegen Embernek discre- Hójára ne járullyanak” (Faludi: NA. 129: NSz.); 1862/1927: diszkrécióból gr. (Gyulai P.: Erit. dóig. 72: NSz.). J: 1. 1748: ’meg- ítélés; Ermessen ( belátás ; Einsicht’ (Lfent); 2. 1835: ’kíméletesség ; Rücksicht’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1848/1952: 'titoktartás ; Verschwiegenheit’ (Kossuth: ÖM. 13: 832: N- Sz.) II diszkrét 1816: ,,A’ játékban Dámája iránt discret legyen” (B. Pap F.: Vil. emb. 135: NSz.); 1835: Discretus (Kunoss: Gyal.); 1876: diszkrétül gr. (Hevesi L.: Karc. 88: NSz.); 1877: diskrét (Balázs S.: Víg elb. 76: NSz.). J: 1. 1816: ’tapintatos; taktvoll | kíméletes; rücksichtsvoll | előzékeny; zuvorkommend’ (1. fent); 2. 1863: ’titoktartó; verschwiegen’ (Kazinczy G. —Molière: Fösv. 48: NSz.); 3. 1864: ’nem feltűnő; unauffällig I finom; fein’ (Ágai —Moutépin: Örült szer. 2: 214: NSz.); 4. 1872: ’bizalmas; intim’ (Toldy I.: Anatole 74: NSz.); 5. 1893: ’elkülönült, nem folytonos, nem folyamatos; nicht fortdauernd, nicht kontinuierlich, unstetig’ (PallasLex. 5: 365).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. discrétion, discreet; ném. Diskretion, diskret; fr. discrétion, discret; ol. discrezione, discreto; le. dyskreeja, dyskretny: 'diszkréció', 'diszkrét'. Alapja a lat. discretio ’elkülönítés, elválasztás’, discretus ’elkülönített, elválasztott’; az előbbi főnévi, az utóbbi igenévi származék a lat. discernere 'elkülönít, elválaszt ; megkülönböztet’ igéből. A latin szavak jelentése az idők folyamán módosult; vö. k. lat. discretio 'ítélőképesség’ [tkp. a megkülönböztetésre, elkülönítésre való képesség, alkalmasság’], discretus 'olyan, aki megkülönböztetni, elkülöníteni képes’. A középkori latin szavak francia közvetítéssel terjedtek el. — Am. diszkréció lehet közvetlenül a lat. discretio átvétele, a magyar jelentésmódosulások azonban inkább német, esetleg francia forrásra mutatnak; ez esetben a szóalak visszalatinosítás eredménye. A m. R. dis(z)kreció ’fizetség, jutalom’ (vö. 1806/1893: ,,a' két csomó könyvet. . . küldje fel ... Désiné Asszonynak ... Jó diseretiót kap a’ ki viszi”: Kazinczy: Lev. 4: 62: NSz.) a h. lat. discretio '( meghatározott > jutalom, borravaló’ átvétele. Vö. még m. R. discrecioz( ik) ’megveszteget* (1787: MNy. 12: 131), N. diszkriccó ’( viszontszolgáltatás ; lójárási napszám’ (MNyj. 2: 140). — Am. diszkrét a német (esetleg a francia) megfelelő átvétele ; a m. discretus visszalatinosítás eredménye. Az eredeti latin jelentés az 5.-ben bukkan föl; vö. ehhez ang. discrete quantity 'diszkrét mennyiség’ ; fr. quantité discrète ’ua.'. — A választékos nyelv szavai.
Balassa: MNyj. 2: 140. (Schulz: DtFremdwb. 1: 147; Wartburg: FEW. 3: 92; Ernout —Meillet: DictÉtLat? 115; Kluge: EtWb?9 134; Bloch—Wartburg: DictÉtFr? 196.)
disznó 1055: „Aliuf locuf qui gífnav dicitur” hn. (TA.); 1141 — 61/12. sz.:
Giznoud sz. szn. (MKsz. 1892 — 3. 17); 1237 — 40: ? guznoov, ? goznoev (PRT. 1: 786); 1266/1297: gesnov hn. (OklSz.); 1283/ 1464: „incapite cd. vallis Ζλ/znopaztorwelge” hn. (Györffy 1: 788); 1330/1345: Geznopastor szn. (MNy. 10: 40); 1508: diznanac gr. (NádK. 2); 1510 k.: kewergeysno (OklSz.); 1557: dzstopastornak (MNy. 62: 370); 1566: disznókat gr. (Helt: Mes. 336: NySz.); 1759/1897: disznyóságból sz. (Csíksomlyói miszt. 130: NSz.); 1833: Disztaja gr. (Kassai: 1: 439); 1838: Gyisznó (Tsz.); 1860: gyesznó (MNyszet. 5: 80); 1862: dieznót gr. (CzF.); 1872: Disztuknak gr. (Nyr. 1: 380); 1873: désztut gr. (Nyr. 2: 41); 1875: désznut gr. (Nyr. 4: 380); 1876: disznák gr. (Nyr. 5: 61); 1878: desznyu (Nyr. 7: 477); 1885: disznu (Nyr. 14: 164); — desztó, dittó (MTsz.); desznyó, diszdó, gyisztó (ÚMTsz.). Jj 1. 1055: 'sertés; Schwein | vaddisznó; Wildschwein’# (1. fent); 2. 1568: 'visszatetszést keltő ember; Schweinskerl’ # (Mel: SzJán. 103: NySz.); 3. 1789/1882: '(jelzőként: > trágár; (als Attribut:> unflätig'# (Dugonics: Tárházi 59: NSz.); 4. 1808: ’ász a magyar kártyában; Daus’# (Sándor I.: Sokféle 12: 25: NSz.); 5. 1844/1951: ’(jel- zŐként:> nagyon nagy; (als Attribut:^ saumäßig’ (Petőfi: ÖM. 1: 83: NSz.); 6. 1852: 'maszlag tüskés termése; stachelige Frucht des Stechapfels’ (Peregriny: Természettört. 382: NSz.); 7. 1860: ’egy fajta kártyajáték, durák; Art Kartenspiel’ (Kővári L.: Vis. Szók. 134: NSz.); 8. 1862: ’tintafolt; Tintenklecks’ (CzF.). — Sz: ^ság 1615: diszno- ságodat gr. (Zvon: PázmP. 284: NySz. 1: 124 Ártányság a.) | ~kodik 1783: disznókodnak


diszpécser
647
di*szidcns
gr. (Molnár J.: Könyvház 3: 457: NSz.) | ^Ikodik 1791: disznói kodni sz. ’disznót öl' (IrtörtKözl. 3: 470); 1833: Disznólkodik (Kassai 1: 440).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö. csuv. sisna 'disznó’. A csuvas szó átkerült a cseremiszbe; vö. cser, éöéna ’ua.’. Ocsuvas előzménye — a cseremisz adatból is ítélve — *jisnay ( > *éisna) lehetett ; ennek a régi köztörök nyelvekben *yïsnaq felelne meg. A csuvason kívül más török nyelvből nincs kimutatva. — A magyarba került ócsuvas *Jísnay-ból gyisznó, majd a gy depalatali- zálódásával disznó lett. A gy > d depalatali- záció ilyen fonetikai helyzetben szokatlan; vö. mégis dió < R. gyió. 2., 6. és 8. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A 3. jelentés a disznó tisztátlanságán alapszik. Az 5. jelentést az magyarázza, hogy nagy testű állatok nevét fokozó szóként szokták alkalmazni; vö. marha. 4. jelentése azzal függ össze, hogy a régi kártyában az egyik nagy ütőerejű lap vaddisznót ábrázolt. A 7. jelentés a 4.-ből alakulhatott.
Vámbéry: NyK. 8: 139; Budenz: NyK. 10: 80; Munkácsi: KSz. 5: 359; Gombocz: MNy. 3: 157, BTLw. 68®, MNy. 16: 113, Módszt. 14, NytudÉrt. 24. sz. 18; Paasonen: NyK. 42: 45®; Räsänen:. MSFOu. 48. sz. 199, Lautg. 185; EtSz. ® ; Moór: NéNy. 11: 12, AEthn. 2: 115, ALingu. 2: 430, 9: 167; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 385, Békés 104; Pais: MNy. 47: 7; Bárczi: TihAl. 28, 115; O. Nagy: Mi fán terem? 61; Molnár N.: Áll. 15; Ligeti: MNy. 56: 296 ®, ALingu. 11: 30; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.
diszpécser 1951: „diszpetcser: ducném- uep” (MOrMűszSz. 205); — diszpécser (Nyr. 76: 201). J: 1951: 'munkairányító; Dispatcher’ (1. fent).
Orosz eredetű; vö. or. ducnémvep 'munkairányító, diszpécser’ (szótározva 1934 óta; l. S1RLJ. 3: 808); ez az ang. dispatcher ’forgalomirányító, munkairányító, szállításintéző' átvétele. Az ang. dispatcher az ang. dispatch \árukat, leveleket) elküld; (csapatot, futárt) útnak indít; elintéz, (gyorsan) intézkedik’ igéből képződött, mely vagy a spanyolból (vö. sp. despacher 'elintéz, elvégez’), vagy az olaszból (vö. ol. R. dis- pacciare ’gyorsan elintéz, szorgalmaz’) származik. Üzemszervezési szakkifejezésként az ang. dispatcher — részben orosz közvetítéssel — számos nyelvben meghonosodott; vö.: ném. Dispatcher; fr. dispatcher; ol. dispatcher; rom. dispécer; le. dyspeczer: 'diszpécser'. — Az üzemi élet szókincsében használatos.
Révay: Nyr. 76: 201; Inczédy: Nyr. 76: 4 48; ÚjMagyLex. 2: 76. (Skeat: EtDict.4 165; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1345; Corominas: DiccCrítEt. 2: 235; Partridge: Cr. 462.)
disszertál 1787: „Dissertait elótte, a' meleg vizekrúl” (Gvadányi: PŐsty. För. 38: NSz.); 189*3: diszertált gr. (Justh Zs.: Pénz 44: NSz.); — disszertál (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1787: '(körülményesen) magyaráz; (umständlich) erläutern' (1. fent); 2. 1910: '(tudományosan) értekezik; abhandeln I doktori disszertációt ír; eine Doktorarbeit anfertigen’ (Kelemen: IdSz.) || disszertáció 1789/1882: „szép dissertatiókat írtak az academiákban” (Dugonics: Tárházi 45: N- Sz.); 1861: diszszertációt gr. (Zöld Örd. napt. 120: NSz.). J: 1. 1789/1882: 'értekezés; Abhandlung’ (1. fent); 2. 1854/1894: ’doktori értekezés; Doktorarbeit’ (Jókai 6: 243: N- Sz.); 3. 1860: 'hosszadalmas magyarázat; umständliche Erklärung’ (Kövér L. : Szinm. 4: 101: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. dissertare 'részletesen kifejt, taglal valamit’, dissertatio 'fejtegetés’. À lat. dissertare a lat. disserere 'részletesen kifejt’ gyakorító alakja; a dissertatio a dissertare származéka. A szócsalád tagjait a humanizmus óta az élőszóban folytatott tudományos jellegű fejtegetések, viták jelölésére használták, majd a dissertatio az írásba foglalt fejtegetések (értekezések) címének kezdőszavaként is szokásos lett. Az értekezéseket gyakran valamilyen tudományos fokozat elnyerése céljából írták (innen a doktori disszertáció ). A szócsalád megfelelői részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerültek az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. dissertate, dissertation; ném. dissertieren, Dissertation; fr. disserter, dissertation; ol. dissertare, dissertazione: ’disszertál’, 'disszertáció'; or. duccepmáyux 'disszertáció'. — A m. R. diss(z)erál 'magyaráz, vitatkozik’ (vö. 1700: „jeles . . . dolgokról . . . disserálnak”: D. Ember Pál: Sz. Siklus 464: NSz.) a lat. disserere (1. fent) átvétele. — Am. disszertál jelentései közül az 1. az eredeti; a ma élő 2. jelentés kialakulására a német megfelelő hasonló jelentése is hathatott. A m. disszertáció jelentései közül a 3. az eredeti, de ez az 1.-vel együtt elavult; a ma élő 3. jelentés kialakulásában a német megfelelő is szerepet játszhatott. — A szócsalád tagjai főleg a tudományos nyelvben használatosak.
Kursinszky: LatJszIrod. 16. (Schulz: DtFremdwb. 1: 150; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 356, 2: 522; Ernout-Meillet: DictÉtLat.4 618; Kluge: EtWb.19 134; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 198.)
disszidens 17. sz.: dissidens (MNy. 49: 170); 1792: ,,A' Törvény nem tesz semmi külömbséget ... a Konformisták és Dissi- densek között” (Magyar Hírmondó 1: 242: NSz.); 1893: Disszidensek gr. (PallasLex. 5: 359).J: 1. 17. sz.:? 'valamely közösségből kilépő személy; aus einer Gemeinschaft aus¬


dîszting^val
648
dívány
tretende Person, Dissident’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent); 2. 1952: ’hazájából elszökő személy; (etwa:) republikflüchtige Person’ # (Nyr. 76: 256) ]| disszidál 1904: „dissidat: másként gondolkodik” (Radó: IdSz.1); — disszidál (Kelemen: IdSz.2). J: 1. 1904: ’másként gondolkodik; anders denken | valamely közösségből kilép; aus einer Gemeinschaft austreten’ (1. fent); 2. 1949: ’hazájából elszökik; (etwa:) republikflüchtig werden’ # (Nyr. 73: 104).
A disszidens nemzetközi szó; vö.: ang. dissident ín., mn.; ném. Dissident; fr. dissident fn., mn.; ol. dissidente; or. duccudénm: ’szakadár, átpártoló (személy)’. Végső soron a lat. dissidere 'különbözik, eltér; nem ért egyet’ [tkp. ’távol ül egymástól’] ige főneve- sült melléknévi igenevének, a lat. díssidens- nek felel meg; jórészt francia közvetítéssel terjedt el. Eredetileg inkább az elkülönült vallási szekták tagjaira vonatkozólag használták az eretnek megjelölés helyett; vö. dissidentes in religione (1. Schulz: DtFremdwb. 1: 150). A 17. sz.-i m. dissidens adat a h. lat. dissidens ’különböző’ átvétele is lehet. — A m. disszidál latin eredetű ál végű igéink mintájára keletkezhetett a disszidens szópárjaként; vö. referens : referál; figyelembe vehető még a ném. Dissident : dissi- dieren szópár mintája is. —- A szócsalád tagjainak elavult 1. jelentése egyházfelekezetek- kel és politikai pártokkal volt kapcsolatos. 2. jelentésük a magyarban alakult ki; az emigráns, emigrál szavak tudatos elkerülésének szándéka hozta létre 1949 körül a hazájukat hűtlenül elhagyott személyeknek, illetőleg ezek tettének megjelölésére.
Kursinszky: LatJszIrod. 16; Fónagy — Soltész: Nyr. 76: 256. (Schulz: DtFremdwb. 1: 150; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 609; Kluge: EtWb.19 135; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 198.)
disztingfvál 1789/1890: „Hijjánossan distingválod a’ közbeszédet a’ verstől” (Kazinczy: Lev. 1: 286: NSz.); 1879: disztingvál (Don Pedrő: Rúg. csili. 39: NSz.). J: 1. 1789/ 1890: ’megkülönböztet; unterscheiden’ (1. fent); 2. 1801/1891: ’megtisztel, kitüntet; auszeichnen’ (Kazinczy: Lev. 2: 432: NSz.). — Sz: 1864: distinguait ’finom, előkelő’
(Kipfelh-napt. 78: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. distinguere ’jellel ellát; megkülönböztet, külön választ’. A latin szó részben közvetlenül, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. distinguish; ném. distinguieren; fr. distinguer; ol. distinguere: ’megkülönböz- tet; megkülönböztetett bánásmódban részesít: megtisztel, kitüntet’. Ez utóbbi jelentés a franciából terjedt el, részint a németen át. — Am. dis( z )tingvált igenév a ném. distinguiert ’megkülönböztetett, finom, előkelő’ utánzata lehet; a német szó mintája a fr. distingué ’ua.’ (< : fr. distinguer). Vö. még: ang. distinguished, distingué; cseh disting(v) o- vanÿ; le. dystyngowany: ’ua.’. — A választékos stílusban használatos.
Kovács: LatEl. 64; Kursinszky: LatJszIrod. 16; Terestyéni: MNy. 51: 467. (Schulz: DtFremdwb. 1: 150; Walde —Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 706; Wartburg: FEW. 3: 100; Ernout—Meillet: DictÉtLat.3 649.)
díva 1879/1904: ,,a »dwa« a czár és czár- nő protegéeje” (Jókai 66: 21: NSz.); 1882: díva (Tóth L.: Méhek 19: NSz.). J: 1879/1904: ’híres, divatos, ünnepelt művésznő; Díva’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. diva; ném. Diva; fr. diva; ol. diva; or. dúsa: ’ünnepelt, kiváló művésznő’. Végső forrása a lat. diva ’istennő’. Ez az ol. diva 'istennő; kiváló énekesnő; ünnepelt színésznő’ közvetítésével terjedt el a 19. sz. második felében. Modern jelentésének az az alapja, hogy a kiváló énekesnőket bókolásképpen istennőkhöz hason- lítgatták. A szó elterjedésében olasz ének- művésznők külföldi vendégszereplése játszhatott közre. — A magyar szó vagy közvetlenül, vagy német közvetítéssel az olaszból való. — Élavulóban van.
Kursinszky: LatJszIrod. 16. (Schulz:Dt- Fremdwb. 1: 152; Walde — Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 345; Wartburg: FEW. 3: 106; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1364; Kluge: EtWb.19 135.)
díviíny 1628: „unum tapetem longum Dewan szeőniegh dictum” (MNy. 8: 330); 1668: díványban gr. (LevT. 2: 253); 1702: devánnyának gr. (Misk: VKert. 348: NySz.); 1722: díványban gr. (Thaly: Adal. 2: 339); 1786: Déványazőnyeg (Fal: Jegyz. 933: NySz.); — tivánra gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1628: ’ülésre és fekvésre alkalmas kárpitozott bútor, kerevet; Diwan, Sofa’* (1. fent); 2. 1668: ’török (állam)tanács ; türkischer Staatsrat’ (1. fent); 3. 1702: 'tanácskozás; Beratung’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. divan ’(török) államtanács; tanácskozás; kerevet; költemények gyűjteménye’. A törökben perzsa közvetítésű arab jövevényszó ; vö. perzsa divan; arab diwán: 'állami számadáskönyv; versgyűjtemény; kormányzó hivatal; államtanács’ < : arab dawwana ’bejegyez, felír’. A ’kerevet’ jelentés az oszmán-törökben alakult ki; eredetileg a tanácskozó helyiségben körbefutó, szőnyegekkel takart, párnákkal díszített padkát jelentette. A balkáni nyelvek megfelelő szavai (vö. big. dúsán; szb.- hv. díván; albán díván; rom. díván; újgör. ντιβάνι: ’dívány; államtanács, tanácskozás’) az oszmán-törökből, a többi európai nyelve pedig részben a perzsából, részben az oszmán¬


divat
649
dizőz
törökből származnak; vö.: ang. divan; ném. Diwan; fr. divan; or. dueáH: 'dívány; tanács’. — 2. és 3. jelentésében már csak a történettudomány műszavaként használatos.
Miklosich: TENachtr. 2: 104; Kúnos: AkÉrt. 10: 514, 12: 432, KSz. 2: 217, Nyr. 50: 48; EtSz. ® ; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 147 ® , NyK. 68: 62. (Lokotsch 526. ; Vasmer: RussEtWb. 1: 350; Kluge: EtWb.19 135.) — Vö. dévánkozik.
divat 1611: „Divat: Valor, Pretium” (MA.); 1808: Diát, Dijat (SI.). J: 1. 1611: ’érték; Wert | megbecsülés; Schätzung’ (1. fent); 2. 1647: ’szokásos használat; Gebrauch’# (GKat: Válts. 2: 1257: NySz.); 3. 1697/1842: ? 'bőség; Überfluß | kelendőség; Absatz’ (Kliegl 1: 79: NSz.), 1702: ’ua.’ (Misk: VKert. 344: NySz.); 4. 1792: ’töme- gesen követett, felkapott új szokás (főleg öltözködésben, külsőségekben); Mode (bes. in Kleidung, in Äußerlichkeiten)’ # (MNy. 8: 275). — Sz: ~os 1788: divatos ’értékes’ (MNy. 9: 363); 1831: ’a divatnak megfelelő’ (NyUSz.) I ~ol 1807: Divatot 'szokásban van’ (MNy. 8: 275) | ~osság 1829: divatosság (NyŰSz.) I ~ozik 1830/1834: divatozik (Teleki F.: Vers. 243: NSz.) IIdívik 1808: ? Divni sz. (Sándor I.: Sokféle 11: 121: NSz.); 1843: ,, Werbung név alatt most is divik nemcsak a’ katonaság, hanem a’ köznépi 's miveit körben is” (Athenaeum 1: 118: NSz.). J: 1843: ’szokásban, divatban van; im Schwünge sein’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Feltehető alapszava valószínűleg azonos a déványos, diadal, disz szavaknak az alapszavával, esetleg ide vonható még a díj is. A divat a feltehetően igen régi igei alapszó -t főnévképzős származéka. Az alapszó v tövű volt, jelentése ’jó erőben, virágzásban van’, ’érvényesül, sikerül’ lehetett. Ennek megfelelően a divat 2. és 3. jelentése látszik eredetibbnek; a ’gyakori előfordulás, bőség’ és az ’érték’ között a ’kelendŐség, kapósság’ az átvezető láncszem. Az elavulóban levő, nyelvjárási használatú szó a nyelvújítás korában kifejlődött 4. jelentésben vált irodalmivá és köznyelvivé. Korábban szórványosan előbukkanó származékai új jelentésükben nyelvújítási szavak. — A dívik szintén a kikövetkeztetett, önállóan már nem élő régi igei tó nyelvújítás kori felelevenítésével jött létre. — Figyelmet érdemel még a N. díjas 'erőteljes' (1801: Sándor I.: Sokféle 7: 175: NSz.) és díjatlan 'erőtlen, tehetetlen’ (1792: SzD.), továbbá a N. dijjad ’élénken nő, díszük (vetés)’ (1838: TudGyűjt. 6: 31); ezek e szócsalád alapszavának származékai lehetnek. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése téves.
CzF.®; Ballagi : AkNyÉrt. 5/4: 17;
MUSz. 253; Munkácsi: NyK. 16: 470; P. Thewrewk E.: Nyr. 10: 175; Balassa: NyK. 24: 390; Simái: MNy. 9: 363; Horger: M- Szav. 41; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 142; SzófSz.; Beke: Nyr. 59: 98; Gáldi: Szótir. 16. — Vö. déványos, diadal, díj, dísz.
diverzíó 1854/1894: ,,csináltak a víznek . . . futóárkot ki a szántóföldekre, hogy arra is tehessen egy-egy diversiot” (Jókai 6: 102: NSz.); 1883: Dwerzíoképen (Beksics G.: Kemény Zs. 262: NSz.). J: 1. 1854/1894: ’el- térés; Abweichung | kitérés; Ausweichung’ (1. fent); 2. 1865: ’elterelŐ hadmozdulat, manőver; Ablenkungsoperation, ablenkende Truppenbewegung’ (Babos diversicolor a.); 3. 1951: ’szabotázscselekmény ; Sabotageakt’ (Nyr. 76: 201) || diverzáns 1952: „Diverzáns . . . mondvacsinált latin szó . . . rendszerint együtt szerepel a kém szóval” (Nyr. 76: 201). J: 1952: ’kártevő, felforgató elem; Diversant’ (1. fent).
Jövevényszó-család, tagjai más-más közvetlen forrásból valók. A m. diverzió a lat. diversio ’le-, ki-, eltérítés; eltérés’ szóra megy vissza, talán a ném. Diversion ’eltérés, irányváltás, elhajlás; váratlan oldal- vagy hátbatámadás; szabotázscselekmény’ (< fr. diversion ’ua.’) közvetítésével. A latin szó a lat. divertere 'elfordít’ ige diversus igeneve alapján keletkezett. Beletartozik számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. diversion ’eltérés, elterelés, eltérítés; elterelő hadmozdulat’; ol. divers ioné ’eltér(ít)és; elterelő támadás; diverzáns tevékenység’; or. dueép- cun ’elterelŐ harccselekmény ; felforgató, romboló vagy szabotázscselekmény’. A jelentések közül az ’eltér(ít)és’ az eredetibb, ebből fejlődött a katonai ’elterelŐ hadmozdulat’. A ’szabotázscselekmény, felforgató tevékenység’ jelentés az oroszból terjedt el. — A m. diverzáns az or. dueepcáHm ’ua.’ lati- nosítása; az orosz szó az or. dueépcuxáDÓX alakult az or. acnupánm 'aspiráns’, οκκγ- nánm 'megszálló’, 3MU2pÚHm 'emigráns’ stb.- féle nemzetközi szavakból elvont -aHm képzővel. Az orosz szó több nyelvbe átkerült ; vö. : ném. Diversant; cseh diversant, diverzant; le. dywersant: 'diverzáns’.
Révay: Nvr. 76: 201 ® ; Erdődi: Nyr. 78: 387, 388; Farkas: Nyr. 90: 13. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 2: 763 verto a.; DudenFremdwb. 146 divers a.; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 199.)
dívik 1. divat
dizőz 1912: „Diseuse (franc., ejtsd: dizőz ), szavaló, előadó színésznő énekes kávéházban, kabaretban; mint a chanso- nette-énekesnő, újabb alakja a kis színpadnak” (RévaiLex. 5: 602). J: 1912: ’elő- adóművésznő, dalénekesnő; Diseuse’ (1. fent).


dob1
650
dob2
Francia eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. fr. diseuse 'előadóművésznő, szavalóművésznő’ (tkp. ’elmondónó’), diseuse de cajéconcert ’kávéházi énekesnő, dizőz’; — vö. még ném. Diseuse 'előadómüvésznŐ; dizőz'. A franciából más nyelvekbe is átkerült; vö.: ang. diseuse ’ua.’; rom. diezeuzŰ 'dizőz'. — A magyar szó jelentésköre korábban kiterjedt a 'szavalóművésznő’-re is (vö. Horovitz: IdSz.6); ma már inkább a 'szórakozóhelyen előadó dalénekesnó’-re (ÉrtSz.) korlátozódik.
(Dauzat: DictÉtFr.7 248 dire a.; Duden- Fremd wb. 143.)
dob1 1307: ? ,,ad caput riwli ctobofeu nominati” sz. hn. (MNy. 10: 40); 1322: ? dobou sz. szn. (MNy. 10: 40); 1621: „Tobd le Barát a vakarót”, Letopni sz. (MA.); 1742: dóba gr. (Kovács J.: Krónika 2: 80: NSz.). J; 1. 1621: 'hajít; schleudern | vet; werfen’ * (1. fent); 2. [többnyire meg- ik.-vel] 1763: 'eldobott tárggyal eltalál; treffen' (Adámi: Wb. 18: NSz.); 3. 1848/1951: ’taszít; stoßen’ (Petőfi: ÖM. 3: 67: NSz.). - Sz: ~ál 1783: doballya gr. (Molnár J.: Könyvház 3: 200: NSz.) I ~ álódzik 1807: Dobálódzni sz. (Már- ton) , .
Ősi örökség az ugor korból; vö. vog. E. t&mp: pièalèl tämpe’im 'puskával lövök’, t&mmat-, tämpäl- (Munkácsi: NyK. 25: 276), támpi 'verődik’ (Munkácsi: VNGy. 4: 209). A vogul megfelelőkben a -t mozzanatos, az -l gyakorító igeképző. Az ugor alapalak *ttimp3- lehetett. — A magyar szókezdő t a b hatására zöngésülhetett ; az adatok alapján úgy látszik, hogy ez a folyamat viszonylag későn teljesedett be. A 2. jelentés az 1.-ből fejlődött; rendszerint határozós kapcsolatokban (pl. fejbe dob ) él. A 3. átvitt értelmű. — Más, eltérő jelentésű és hangutánzó eredetű, finnugor nyelvekbeli szavak nem tartoznak ide.
MUSz. 256; Munkácsi: NyK. 25: 276 ® ; Halász: NyK. 33: 158; EtSz. 1: 1371 2. dob a. ® ; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 220, 224; SzófSz. dob 2. a.; Lakó: AAPJ. 17: 15, NyK. 51: 172, 64: 63, 66 ®, ALingu. 12: 235, 240; Bárczi: Nyr. 80: 5; Pais: MNy. 55: 459; Rédei: NyK. 66: 255; MSzFgrE.®.
dob2 1138/1329: ? ,,In villa Kalfar . . . Dubos” sz. szn. (MNy. 32: 134); 1193: ? dobof sz. hn. (ŐMO1V. 57); 1338: „Vsque locum Dttouereuhyg” (OklSz.); 1405 k.: dop (SchlSzj. 2009.); 1604: Dobb (MA. Tympanum a.). J: 1. 1338: ’verővel megszólaltatható, vékony falú, üres belsejű hangszer; Trommel' # (1. fent); 2. 1429: ’ládácska; Schachtel’ (ZichyOkm. 8: 400); 3. 1655: 'dobhártya; Trommelfell’ (ACsere: Enc. 157: NySz.); 4. 1780: 'daganat; Geschwulst | daganatot okozó betegség; Geschwulst verursachende Krankheit' (Rácz S.: Orv. tan. 2: 94: NSz.); 5. 1789:? 'dobhoz hasonló tárgy; trommelähnlicher Gegenstand | dobszerű alkatrósz; trommelartiger Maschi nente il’ # (Rácz S.: Physiologia 115: NSz.), 1833 k.: ’ua.’ (Székely Mest. Örás 6: NSz.). — Sz: ~os 1138/ 1329: ? szn. (1. fent); 1405 k.: dobos fn. (SchlSzj. 2010.) I ~ol 1476 k.: doboltatnÿ sz. (SzabV.).
Vitatott eredetű. — 1. Hangutánzó eredetű. Alakja a hangszernek vagy más, üreges belsejű tárgynak az ütögetéséből származó hangot jeleníti meg. Magyar hangutánzó rokonságába tartozik a dobog, dobban stb., dübög, döbben stb. szócsalád. A dob megnevezésére a legtöbb nyelvben többé- kevésbé hasonló hangalakú, végső soron hangutánzó eredetű szavak szolgálnak; vö.: cser, tümbdr; mong. bömbör; csag. tümbek; oszm. davul, tabui, tümbelek; tádzsik tabZ; újperzsa tunbak, tanbak, táp; gör. τύμπανον; fr. tambour (ófr. tábor); rom. tóba; ang. drum; ném. Trommel·, stb. È szavak hangtani alapmotívumainak azonosságát nem minden esetben az etimológiai rokonság magyarázza, hanem jórészt az azonos hangbonyomás hasonló nyelvi kifejezése. E körbe tartoznak a dob hangját közvetlenül kifejező hangutánzó szavak is: ang. tóm-tóm; fr. tamtam', stb., részben valószínűleg keleti nyelvekből átvéve. A magyar dob : dobol névszói-igei viszony ez esetben a hangutánzó-hangfestő tőről fakadt régi névszói-igei párhuzamokkal egyezik: csepp : csepeg stb. — 2. Szóhasadás eredménye: a domb szónak hangalakilag és jelentésbelileg elkülönült párja. E származtatás esetén a szóhasadás gyökerei ősi időkbe nyúlhatnak vissza: a finnugor kori és ugor kori mp hangkapcsolatnak egyes előmagyar, illetőleg Ősmagyar nyelvjárásokban mp, mb, másokban pedig b volt a folytatása. A megfelelő alak- és jelentés változatoknak egymás mellé rendeződésére a korai nyelvjárások keveredése folytán kerülhetett sor. A 'domb', 'domború’, 'kiemelkedő valami’ alap jelentésekből a dob1 1. jelentésének kialakulása érthető. A 2 — 5. jelentés tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Ez esetben e szó származékainak vehetők az ilyen alakulatok: 1797: dobasz 'tele, duzzadt' (Beregszászi: Sprachlehre 66: NSz.); 1872: dobár 'duzzadt, tömött’ (NépkGy. 2: 316). — Iráni, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 139, MEr. 259; Bálint: Párh. 9; MUSz. 256 ®; Budenz: NyK. 16: 135; Munkácsi: NyK. 28: 267, ÁKE. 212; Halász: Nyr. 17: 301 ; Szilasi: Nyr. 28: 148; EtSz. 1: 1369 1. dob a.®; Viski: MsgNépr. 2: 423; Mikos: MNy. 31: 244; SzófSz. dob 1, a.; Juhász: Melich-Eml. 182; Moór: MÖFőpr. 19, Nyr. 73: 80; Pais: MNy. 45: 325, 46: 98, 49: 81; Benkő: Nyjtört. 48, 49, 64; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 35;


dobhártya
651
doboz
Mikola: MNy. 61: 35. (Lokotsch 483., 2014.) — Vö. dobog, domb.
dobaj, dobban, dobbant 1. dobog
dobhártya 1782: „a’ dobhártya, melly a’ külső hallásjárásnak belső végén vagyon” (Rácz S.: Borb. el. 38: NSz.). J: 1782: 'Trommelfell’ * (1. fent).
Latin mintára alkotott tükörszó; vö. újkori lat. membrana tympani 'dobhártya' (tkp. 'a dobnak nevezett hangszer bőre, hártyája'). A latin szószerkezetet az anatómiai szaknyelvben hasonlóságon alapuló tudatos névátvitellel foglalták le a fül e fontos részének nevéül. Számos más európai nyelvben szintén a latin a végső forrása vagy mintája a megfelelő kifejezésnek; vö.: ang. tympanic membrane; ném. Trommelfell, Trommelhäutchen; ol. membrana del timpano; or. öapa- őÚHHafi nepenÓHKa; finn rumpukalvo: 'dobhártya'; vö. még fr. tambour 'dob; dobhártya’. NyÚSz.
dobog; 1430: „Monticulum wlgo dobogo- halm vocatum” sz. hn. (OklSz.); 1519 k.: dobogafaval sz. (DebrK. 562); 1585: „palpito: Mozgok, leuegók, dobogok” (Cal. 751 [o: 749]; 1793: dobbogott gr. (Gvadányi: Rontó Pál 3: NSz.); 1793: dubagást sz. (Érd. Ját. II. Boér 54: NSz.); 1830: dubognak gr. (Döb- rentei G.: Shaks. Áíacb. 106: NSz.); — dub- bogás sz. (Nyr. 33: 245); dábag (Nyatl.). J: 1. 1430:? ’tompa, mély hangot ad; dröhnen’ # (I. fent), 1774: ’ua.’ (Bárótzi: Kas- sándra 3: 7: NSz.) ; 2. 1519 k.: 'lüktet (szív); pochen (Herz)’ * (1. fent). Sz: 1430: hn.
(I. fent); 1798: 'fahíd, gyaloghíd' (Μ. Kurir 584: NSz.); 1894: 'emelvény' (Rebesszer 127: NSz.) fi dobbant 1526: „Peter dobantho” sz. szn. (MNy. 25: 235); 1645: „íMeg-kell őket lelkek-isméretiben dobbantani” sz. (G- Kat: Válts. 1. Előb. 47: NySz.). J: 1. 1526: 'valamire olyan erősen lép, ugrik, hogy az dobbanó hangot ad ; stampfen’ * (1. fent) ; 2. 1645: 'megdöbbent; bestürzt machen, bestürzen' (1. fent) II dobban 1531: „MEeg hogy mefther ezt mondana a hir mondo ot dobbanaa” (ÉrsK. 453); — dubban (ÚMTsz.). J: 1. 1531: ’odatoppan; plötzlich hin treten’ (1. fent); 2. 1584: ’(szív) egyet üt (ijedtségtől, örömtől); (Herz) eins schlagen (vor Schreck, Freude)’ * (Born: Préd. 252: NySz.); 3. 1664: 'megijed; erschrecken' (Monírók. 8: 376); 4. 1794: ’tompa, mély hangot ad; dröhnen’* (Farkas A. Utazása 21: NSz.); 5. [főként le- igekötővel] 1796: ’le- rogy; niedersinken | elájul; ohnmächtig werden’ (Gvadányi: Nót. test. 126: NSz.) B dobaj 1734: „mindjárást hallván az do- ait, akkor ott lévő quártélyos német” (OklSz.). J: 1734: ’zaj ; Getöse’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsaláxl. Hangalakja elsősorban az üreges tárgyak ütésekor keletkező tompa, mély hangot idézi fel. A hangutánzás síkján összefügg a dübög, döbben családjával. Főnévi tagjának -aj (-ej) végződése gyakori a hangutánzó szavakban; vö. dörej, robaj, zsivaj stb. A dobbant 2. jelentése komplikációs jelentés változás eredménye: mintegy ’ megdobogtat ja a szívét’. így alakulhatott ki a dobban 3. jelentése is. Ennek 5. jelentése \iszont inkább az eredeti, tompa hang jelenségre utalhat: puffanva leesik a földre. A dobban 1. jelentése is részben a hangjelenség alapján, részben a szintén hangutánzó eredetű toppan hatásával magyarázható.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 252; Simonyi: TMNy. 486; Halász: NyK. 33: 158; Szeremley Császár: MNy. 5: 9; Gombocz: Jelt. 13; EtSz.®; Horger: MNy. 23: 131, 136; Skaliéka: SbFil. 11: 93; SzófSz.®; Moór: ALingu. 2: 26; Benkő: Nyr. 81: 319; Bárczi: Szótöv. 10, Szók.2 23; Pais: MNy. 56: 315; Temesi: MMNyR. 1: 150; Grétsy: Szóhas. 101 ® ; Kelemen: Mondsz. 388; Ruzsiczky: KazTájsz. 217. — Vö. dob1, dübög.
dobostorta 1896: „A vereshajú szép cigány lány szolgált fel, kinek mi tetszett; volt ott kaviár, ángolna, szárdinia ... és Dobos torta” (Mikszáth: ÖM. 6: 229). J: 1896: ’Doboschtorte (Art Kuchen)’ (1. fent).
Összetett szó. Jelzői szerepű dobos előtagja tulajdonnév! eredetű. Dobos C. József (1847— 1924.) budapesti cukrász az 1885. évi országos kiállításon új tortafajtát mutatott be, s ez róla kapta nevét. A dobostorta tehát olyan típusú elnevezés, mint a makadámút, männlicher puska, székely gulyás stb. — A torta és neve hamar népszerű lett; erre mutat a kicsinyítő képzős „dobi: dobos torta” (1898: Dobos), továbbá az is, hogy a magyar név a szomszédos nyelvekbe is átkerült; vö.: ausztriai ném. Doboschtorte; rom. dóbo§; szb.- hv. dobostorta; cseh dobosovy (fez^; szik. doboska: ’dobostorta’.
Szendrey: MNy. 32: 249 ® ; Csefkó: Nyr. 72: 106; Décsy: ULwBulg. 39®; Kostov: ZSlaw. 6: 143; Sulán: NyK. 65: 295; Tamás: UngElRum. 299. [A Dobos C. József személyére vonatkozó adatok Hazai József szóbeli közléséből származnak.] (Schneeweis: Dt- LwSkr. 31.)
doboz 1075/f 1124/f 1217: ? „in uilla, que uocatur duboz” hn. (MonStrig. 1: 59); 1372: ? Toboz szn. (OklSz.); 1378: ? Doboz szn. (MNy. 8: 371); 1528: „vasculi wlgari tobos cum pice” (MNy. 31: 277); 1565: kobozba gr. [o: tobozba] (Mel: Sám. 23: NySz. 2: 325 1. koboz a.); 1792: Dobofzka sz., döböfzke sz. (SzD.); 1835: dobasz (Kunoss: Gyal. Scatula a.); 1842: dobozban gr. (Bér-


dobroc
652
dobnia
zsenyi: Művei 1: LXXVIII: NSz.); 1863: dobozt gr. (Kazár E.: Elbeszélések 2: 72: NSz.). J: 1. 1528: 'szilárd lemezfalú ládácska, tok, tartó; Schachtel’# (1. fent); 2. 1627: ’bórzacskó; Lederbeutel’ (NytudÉrt. 50. sz. 58); 3. 1792: 'szalmából vagy gyékényből font kosárka vagy edény (főként tojás tartására) ; Behältnis aus Stroh oder Binse (bes. für Eier)’ (SzD. toboz a.); 4. 1959: 'műszaki védőburkolat; Schutzhülle' (ÉrtSz.). — Sz: ^ka 1792: 1. fent.
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: a dob2 főnévből keletkezett -sz > -z kicsinyítő, ’-féle, -szerű' jelentést hordozó képzővel. Alaktanilag tehát azonos a dobasz 'tele, duzzadt’ szóval. Magának a dob2 főnévnek is előfordul 'skatulya, ládácska’ jelentése. — 2. Szóhasadás eredménye: a toboz-rmk hang- alakilag és jelentésbelileg elkülönült párja. A két szó közös előzményének eredete ismeretlen, jelentésfejlŐdcse tisztázatlan. Esetleg 'fenyőszurok’ ’fenyŐszuroktartó edény’ fejlődés történhetett; ebből egyrészt a doboz alakhoz társult 'edény, doboz’, másrészt a toboz alakhoz társult 'toboz’ jelentés jött volna létre. E magyarázat kiindulópontját azonban az adatok nem eléggé támogatják. — 3. Szláv eredetű; vö.: big. R. moőoAey; szb.-hv. tóbolac; szín, tobólec; cseh N. tobola; or. N. moóÓAet}: 'bőrtarisznya, bőrzacskó, zacskó, tarsoly'. E szláv szavak eredete bizonytalan; a magyarázatnak egyébként súlyos hangtani nehézségei vannak. — Török származtatása téves. — A nyelvújítás korában vált nyelvjárásiból irodalmi és köznyelvi szóvá
CzF.; Szilasi: Nyr. 28: 148; G. Z.: MNy. 3: 286; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 206; Bátky: Ethn. 50: 158 ® ; SzófSz.; Grétsy: MNy. 55: 367 ®, Szóhas. 41, 143; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 60 ®. — Vö. dob2, toboz.
dobroc 1826í „Döbrötz: Rüh” (TudGyűjt. 2: 42); 1832: Dobrocz (TudGyűjt. 3: 72); 1838: Dabrcncz, dobrócz (Tsz.); 1839: dabroc (TudGyűjt. 12: 23); — dobrácz (Gönczi: Göcsej 180). J: 1826: 'hamar múló bőrkiütés; schnell verschwindender Hautausschlag’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. dobrac 'kanyaró'; vö. még szín, dobiéi [többes sz.] ’ua.’. E szláv szavak etimológiája bizonytalan; talán a szláv dobrt ’jó' melléknévből képzett szépítő kifejezések. — Am. dobroc- nak török jövevényszóként való magyarázata téves. — A dunántúli nyelvjárások szava; elavulóban van.
Szilasi: Nyr. 28: 152; Simonyi: Nyr. 40: 348 ® ; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 156 ® . (Berneker: SlEtWb. 1: 205.)
docens 1854: ,, Docens, 1. oktató” (HeckenastldSz.2 69). J: 1854: '(az egyetemi vagy főiskolai tanárnál egy fokozattal alacsonyabb beosztású) egyetemi vagy főiskolai oktató; Dozent’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Dozent 'docens'. Ennek forrása a lat. docens 'oktató, tanító (személy)’ (< : lat. docere 'tanít’). A lat. docere etimológiailag összefügg doktor, doktrína, dokumentum szavainkkal. A ném. Dozent számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: szb.-hv. dócent; cseh, szik., le. docent; or. doyénm: 'docens’. — Am. docens szó vége visszalatinosítás eredménye az ágens, delikvens stb. alapján. — Felsőoktatási szakszó.
Farkas: Nyr. 90: 13. (Schulz: DtFremdwb. 1: 157; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 330; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 180.) — Vö. doktor, doktrína, dokumentum.
dogma 1803/1892: ,,Eliszonyodván erkölcseiknek botránkoztató voltoktól, eliszo- nyodtan dogmájiktól is” (Kazinczy: Lev. 3: 34: NSz.). J: 1803/1892: 'hittétel; Glaubenssatz I erkölcsi tétel; moralischer Lehrsatz I biztosnak tartott (tan)tétel; starre Lehrmeinung’ (1. fent). — De vö.: 1791: „Ezek a’ jó emberek azt Dogmatizálják, hogy a’ Lélek meg-fog halni a’ testei” (Μ. Kurir. 660: NSz.) || dogmatika 1816: „Foglalatosságaim többnyire a’ Dogmatikán kívül: külömbféle újságok” (IrtörtKözl. 19: 67). J: 1816: ’rendszeres teológia; Dogmatik' (1. fent) I] dogmatikus 1830: „az mint a’ dogmaticus catholicismussal ellenkező nem fogott volna commentarius nélkül maradni” (Szalay L.: Észr. Muz. 19: NSz.); 1865: dogmatikus (Babos dogma a.). J: A) mn. 1. 1830: ’hittételre vonatkozó, vele kapcsolatos; die Glaubenslehre betreffend' (1. fent); 2. 1871: ’merev tételeken alapuló, azzal kapcsolatos ( álláspont stb. ) ; streng an Lehrsätze gebunden (Standpunkt usw.)' (Endrodi— Held: Fr. forr. 151: NSz.). B) fn. 1865: 'hittudós, a dogmatika tanítója ; Lehrer der Dogmatik’ (1. fent) IJ (logmaíizmus 1865: „dogmatis- mus, bölcs, állitó-elvüség” (Babos dogma a.) ; 1893: Dogmatismus (PallasLex. 5: 403). J: 1865: ’merev ragaszkodás a (tan)tételekhez; starres Festhalten an Lehrmeinungen | kriti- kátlan gondolkodás(mód) ; unselbständiges, von Lehrmeinungen abhängiges Denken' (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., h. lat. dogma 'vélemény, nézet; filozófiai tantétel’, e. lat. dogma ’hittétel’, e. lat. dogmatica 'rendszeres teológia’, lat., h. lat. dogmaticus ’dogmával kapcsolatos, arra vonatkozó’, k. lat. dogmatismus 'fejtegetés, tételekbe foglalás; előadásmód’. A lat. dogma a gör. δόγμα ’ua.’ (< : gör. δοκεω ’látszik, tűnik; gondol, vél’) átvétele. A lat. dogmaticus mintája a gör. δογματικός ’ua.’ (< : gör. δόγμα), A lat. dogmatica a lat. dogmaticus főne-


doh
653
dohány
vesült nőnemű alakja. A lat. dogmatismus a lat. dogmatistes ’tantétel(ek) felállító ja’ (< gör. δογματιστής ’ua.’) alapján jöhetett létre; vö. még gör. δογματολογία 'tan· tétel(ek) előadása', továbbá középgör. δογματισμός 'fejtegetés, tételekbe foglalás; előadásmód’ (DuC. 3: 156 Dogmatismus a.). A dogma, dogmatika s részben a dogmatikus- féle szavak elsősorban az egyházi latin révén kerültek be az európai nyelvek szókészletébe; a tudománnyal, a tudományos gondolkodással, magatartással kapcsolatban a dogma, dogmatikus, dogmatizmus-ïé\6\£ pejoratív értelmet is felvettek; vö.: ném. Dogma, Dogmatik, Dogmatiker, Dogmatismus; fr. dogme, dogmatique mn., fn., dogmatisme: 'dogma’, ’dogmatika’, ’(a) dogmatikus’, ’dogmatiz- mus' ; megfelelők vannak az angolban, oroszban s részben az olaszban is. A m. dogma, dogmatikus (A/2), dogmatizmus pejoratív jelentésmozzanatainak kialakulásában német (esetleg francia) hatás is közre játszhatott. — A m. R. dogmatizat ’tétel(ek)be foglal’ (1. fent) a lat., h. lat. dogmatizare ’tantétel(eke)t ad elő; tanít’ (< gör. δογματίζω 'tan- tételt megállapít') átvétele. — A dogma és dogmatika elsősorban egyházi, vallási és részben tudományos műszó. A dogmatikus mn., fn. és a dogmatizmus főleg pejoratív értelmű politikai kifejezés; ilyen használata a dogmú-nak is van.
Kursinszky: LatJszIrod. 16. (Frisk: GrEtWb. 404; DudenEtym. 114; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 200.)
doh 1456 k.: „non infunditur ad vas foetidum: dohofbd” sz. (SermDom. 1: 395); 1470: „omni spurcitia: dohai genetfeggel" (SermDom. 2: 660); 1717 e./1804: doha (Bethl: Élet. 2: 47: NySz.); 1792: dohos sz. (Mátyus I.: Ö és új Diáét. 5: 106: NSz.). J: 1456 k. : 'penészgombáktól származó kellemetlen szag; Modergeruch, Muff’ (1. fent). — Sz: ~os 1456 k.: 1. fent | ~osít 1456 k.: dohoseÿtottak woth gr. (SermDom. 2: 138) I ~ osság 1495 e.: dohoffag (GuaryK. 7) j ~osodik 1750: dohofodom gr. (Wagner: Phras. Puteo a.).
Szláv eredetű. Előzményeként a szláv nyelvek két szócsoportja is tekintetbe jöhet; vö.: A) big. dbx 'lehelet, lélegzet; szag, illat’; szb.-hv. dáh 'lehelet, lélegzet; fuvallat; száj bűz' (SRS1. 118) ; cseh dech 'lehelet, lélegzet’; szik. N. dech ’ua.' (Hvozdzik 1: 129); le. dech ’ua.’ ; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Lehetséges, hogy ide kapcsolható az or. 3ámxAbiü (Ί < *zadbchlb) ’ápo- rodott; dohos’ (Vasmer: RussEtWb. 1: 438) is. B) óe. szí. duchb ’szellem ; lehelet, lélegzet ; fuvallat' (SadAitz. 23); szb.-hv. düh 'szellem’, Ca dúh 'lehelet, lélegzet; szag; lélek, szellem’, Kaj düha ’szag’; szín, düh 'szag, illat; szellem'; szik, duch ’szellem, lélek’; or. dyx ’szellem, lélek; lehelet, lélegzet; szag, illat; rossz, romlott szag' (S1RLJ. 3: 1174, 1181), dyxú [többes sz.] 'illatszer, parfüm' (S1RLJ. 3: 1138); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — Az A) és B) alatt felsorolt szláv szavak etimológiailag egymással is, és a m. duska, dusnok, nátha szláv eredetijével is összefüggenek. — A magyarba vagy egy déli szláv dbchb, vagy pedig egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv duchb szava kerülhetett át ’(rossz) szag’ jelentéssel; a magyarban mindkettőből egyaránt *duh > doh fejlődhetett. A doha alakváltozat a 3. személyű birtokos személyrag megszilárdulásával keletkezhetett; vö. moh ~ moha. — A Közép-Tisza vidéki nyelvjárások doh ’a lápban levő nagy és mély gödör' (ÚMTsz.), ’rŐzsével, gallyal, hóval befedett, 4 — 5 csíkbújókast tartalmazó lék’ (ŰMTsz.) szava az ukránból származik; vö. ukr. N. dyx ’téli halászathoz vágott lék, melyet kúp alakú hócsomóval födnek be' (Hrinéenko 1: 459). Az ukr. dyx a B) alatt bemutatott szláv szavakhoz tartozik. — A 'kellemetlen szag’ jelentésű doh ma inkább csak a dohszag összetételben használatos, származékai közül azonban a dohos, dohosság, dohosodik Ά köznyelvben is él.
Miklosich: Nyr. 11: 162 ® ; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 38; M. J.: NyK. 36: 271; EtSz. ® ; Nagy J. B.: MNy. 23: 43; Beke: Nyr. 58: 78; SzófSz.; Deme: MNy. 39: 134, 135, 136; Kniezsa: MNy. 39: 10, SzlJsz. 156 ® ; Űrhegyi: MNy. 52: 83; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382; Moór: Slavica 2: 57. — Vö. duska, dusnok, nátha.
dohány 1647: „Találsz elég dohánt”(Sz- Bodó: SóDícs. 11: NySz.); 1661: Dohányt gr. (MonTME. 1: 277); 1877: duhán fistöt (Nyr. 6: 43); — duhán (MTsz.); duhány (Nyr. 27: 66); dovány (Nyr. 34: 49); dahán, duván, durányos sz., duváóny (ŰMTsz.). J: 1. 1647: ’nikotintartalmú növény, melynek leveleiből cigaretta stb. készül; Tabak (als Pflanzengattung und Genuß mittel )’# (1. fent); 2. 1862: ’pénz; Geld, Blech’ (Toronyai: Rablók 29: NSz.). — Sz: ~zik 1669: dohány ozást sz. (Kár: Élet. 1: 91: NySz.); 1763: dohányozni sz. (Adámi: Wb. 18: NSz.) | ~os 1725: dohányos fn. (Mikes: TLev. 87); 1757: dohányos mn. (Bertalanffi P.: Világ 910: NSz.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. R. du%än, duhán, ir. oszm. duhan 'füst; dohány’. A török szó az arabból származik, valószínűleg perzsa közvetítéssel; vö. arab du%än, άαχχάη 'füst, dohányfüst’; vö. még perzsa du%ân, άαχχάη ’ua.’. A big. R. dyxáH; szb.-hv. dùb'ân, duhan; albán duhán; rom. N. duhán: ’dohány’ az oszmán-törökből való. — A magyarba valószínűleg közvetlenül az oszmán-törökből került. Az u > o változás feltehetőleg a magyarban ment vég¬


doho;
654
doktor
be. A N. duhán, duhán, dovány alakváltozatok forrásaként a szerb-horvát is számításba jöhet. A magyar szó 2. jelentése az argóban keletkezett: alapja vagy a bankjegyköteg és a dohánylevél-csomó közötti hasonlóság, vagy pedig az, hogy a dohányt és a pénzt hasonló formájú erszényben (kostökben) tartották. — A szik, dohán, dohàiï,; cseh N. dohán; ukr. Kárp. doxáH; rom. N. dohán: 'dohány’ magyar jövevényszó.
Budenz: NyK. 1: 316; Szarvas: Nyr. 10: 66, 16: 387 ® ; Munkácsi: Nyr. 15: 220; Körösi: Nyr. 29: 559; EtSz. ® ; Bárczi: MNy. 28: 92; SzófSz.; Kniezsa: MsgÖstört. 182, SzlJsz. 628 ®; Kakuk: OszmJsz. 139®, NyK. 68: 62; Mollay: MNy. 53: 268; Molnár N.: Növ. 31; Baleczky: StudSl. 9: 354; Penavin: Nyr. 88: 452; Tamás: UngEl- Rum. 299. (Lokotsch 539.; Machek: EtSl- CSl. 91.)
dohog; 1785: „dohogni kezdvén az . . . engedett szabadság ellen” sz. (Μ. Hírmondó 376: NSz.); 1791: duhog (Nn^yváti: Mezei gazda 1: 18: NSz.); — tohog (ÚMTsz.). J: 1. 1785: ’morgolódik; murren | zúgolódik; seiner Unzufriedenheit lauten Ausdruck geben’ * (1. fent); 2. 1833: ’tompa, fújtató hangot ad; schnauben’* (Kisfaludy S.: Munkái 3: 96: NSz.); 3. 1863: ’lobogva, ropogva ég; lodern’ (NyK. 2: 375); 4. 1891:" ’dörög (ágyú); donnern, brüllen (Kanone)’ (Kál- mány L.: Szeged népe 3: 49: NSz.); 5. 1898: ’zuhog (eső); es gießt in Strömen’ (Nyr. 27: 41); 6. 1908: ’ugat; bellen’ (MNy. 4: 138); 7. 1948: ’csúnyán köhög; garstig husten’ (MNy. 44: 74). — Sz: 1792: dohogások
gr. (Μ. Kurir 1616: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a tompa, morgáshoz, fujtatáshoz, levegőrezgéshez stb. hasonló természeti és emberi hangokat jeleníti meg. Van adatunk -n mozzanatos- kezdő képzős változatára is; vö. 1900: ,,hallom, hogy a gép [— cséplőgép] nagyot duh- han: eltorkallik” (Gárdonyi G.: Falu 2: 10: NSz.), ez azonban nem vált általánossá. — A jelentések az 1. kivételével közvetlenül hangjelenségekre vonatkoznak. Az 1. jelentés kétségtelenül másodlagos kialakulású; számos hangutánzó eredetű vagy jellegű igének van ilyen, az elégedetlenség hangos megnyilvánulása alapján kifejlődött jelentése.
CzF.®; Simonyi: NyK. 16: 250, TMNy. 413; EtSz.; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. duhaj.
dóka 1522: ? ,,Johannes Dóka” szn. (M- NyTK. 86. sz. 28); 1687: „Az melly Buzár hajdúinak dókájok Göhőcznél elmaradt, azoknak újabb dókákat szabattam” (MNy. 61: 485). J: 1. 1687: ’rövid, dolmányszerű meleg kabát; kurzer, warmer Rock’ (1. fent); 2. 1931: ’egybeszabott kislány- vagy női ruha; in einem geschnittenes Kleid für Mädchen oder für Frauen’ (NéNy. 3: 239) |] dohány 1862: „Dóka . . . Csalóközben: dokány” (Cz- F.). J: 1862: ’rövid, dolmányszerű meleg kabát; kurzer, warmer Rock’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. — A dókának a lat. tóga ’lepelszerű, vállra vetett felsőruha’ szóval való esetleges kapcsolata további vizsgálatot kíván. E származás esetében a szó diáknyelvi eredetű lenne a nyelvjárásokban (vö. Kazinczy-kézirat: Dőfcás-diák: Ruzsiczky: KazTájsz. 215). — A dokány talán a dolmány-nyal való keveredés eredménye lehet. — A dóka származásbeli kapcsolata a daku szóval nem valószínű; azonban egyes helyeken a két szó keveredett (így pl. a daku-ho-L hasonlóan báránybéléses ködmönféle kabátka neveként is szerepel a dóka), a laikus nyelvérzék összekapcsolta őket. — A dóka szélesebb elterjedtségű, a dokány csak szűkebb területen használt nyelvjárási szó.
CzF.; Kovács: LatEl. 13; EtSz.; [A szerkesztőség kérdések—feleletek rovata:] NéNy. 3: 239, 289, 290; Ruzsiczky: KazTájsz. 215®. — Vö. tóga.
dokk 1840: „A Doc/c-ok, raktáraktul s pinezéktöl körülvett mesterséges tavak” (Szemero B.: Utaz. 2: 64: NSz.); 1887: Dók (Ballagi — György: KerSz. 2: 61); 1890: dokk (AkÉrt. 1: 652). J: 1. 1840: ’ elzárt kikötőmedence, melyben a hajók ki- és berakodását végzik; abgesondertes Becken im Hafen, wo Schiffe befrachtet und gelöscht werden’ (1. fent); 2. 1865: ’berendezés, mely lehetővé teszi, hogy a hajótest javítás stb. végett szárazra kerüljön; Anlage zum Trockenstellen und Ausbessern von Schiffen | hajóépítő műhely; Werft, Schiffsbauplatz’ (Babos).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dock; ném. Dock; fr. dock; ol. dock; or. όοκ: ’dokk’. Eredete és elterjedésének útja tisztázatlan. A 16 —18. sz.-ban az északi-tengeri hajózás szaknyelvi szava volt; vö.: kholl. doc, docke, dokké ’ kikötő’, új holl, dók; középaln. docke; dán dokké; stb.: ’dokk’. Talán a hollandból, alnémetből kerülhetett az angolba. A többi európai nyelvbe főként az angol révén juthatott. — A magyar szó közvetlen forrása az angol vagy a német.
(Skeat: EtDict.4 178 Dock (3) a,; Weekley: ConcEtDict. 125 dock2 a.; Kluge: EtWb.10 136; DudenEtym. 113; de Vries: NedEtWb. 1: 123.)
doktor 1372 U./1448 k.: „yew 11033a nemy p[re]dicatoroknak gergetebely doctor” (JókK. 95); 1536: dactor (RNySz. 349); 1600 k.: dokthor (BrassSzt. 13) ; —dalkor (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’tudós; Gelehrter’ (1. fent); 2. 1536: ’orvos; Arzt’ * (RNySz. 351); 3. 1575: ’tanító; Lehrer’ (Helt: Krón.


doktrína
655
dokumentum
64: NySz.); 4. 1760: ’olyan személy, aki egyetemi doktori szigorlatot tett; derjenige, der das Doktorexamen bestanden hat’ * (MNy. 63: 102); 5. 1951: 'akadémiai doktori fokozattal rendelkező személy; Träger der akademischen Doktorwürde' (ÜjMagyLex. 6: 515) H doktorál 1760: „Bafileában Doctoraltatott a’ Theologiaban” sz. (Hatvani I.: Úri sz. vacs. 195: NSz.); 1785: Doktorál- totta sz. (Μ. Hírmondó 120: NSz.). J: 1760: 'doktorrá avat; zum Doktor promovieren’ I doktorátust nyer; den Doktorgrad erlangen’ (1. fent) K doktorátus 1788: ,,a’ Dokto- ratusságra meg kívánt Ex áment . . . végbe vitte” sz. (Μ. Merk. 64: NSz.); 1877: „Mint képviselő tette le a politikai doktorátust” (II. Kákay A.: Fény- és árnyképek 103: NSz.). J: 1. 1788: ’a legmagasabb egyetemi fokozat; der höchste Lniversitätsgrad’ # (1. fent); 2. 1880: ’doktori szigorlat; Doktorprüfung’ # (Mátrai B.: Él. szinf. 109: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö., lat. doctor ’tanító; tanítómester’, k. lat. doctor '(teológiai) tudós; jogtudós’, k. lat. doctorare ’doktori fokozatot nyer’, k. lat. doctoratus ’doktori fokozat’ (Wartburg: FEW. 3: 112), h. lat. doctoratus ’jeles tudósság, tanárság’. Mindezek a docens, doktrína, dokumentum szavainknak is végső forrásául szolgáló lat. docere ’tanít, oktat’ ige származékai. A középkorban a lat. doctor eredetileg olyan — elsősorban egyházi méltóságot viselő — tudósok elnevezése volt, akik nyilvános előadásokat tartottak; később az egyetemi előadókat nevezték így. A bolognai egyetem 1140-ben a doktori címet a legmagasabb egyetemi tudományos fokozattá tette; azok nyerhették el, akik a kisebb tudományos fokozatok (a baccalaureatus és licentiatus) után a doktori szigorlatot is letették. A latin nyelvű oktatás révén a szócsalád tagjai a legtöbb európai nyelvbe belekerültek; vö.: ang. doctor, doctorate; ném. Doktor, Doktorat; fr. docteur, doctorat; ol. dottore, dottorato; or. dÓK- mop, dOKmopám : ’doktor (cím); orvos’, ’doktori fokozat’. — Am. doktor 2. jelentése az orvosdoktor (vö. 1552: Heltai: Diai. Dba) ösz- szetétel alapján jött létre. 5. jelentése az orosz nyelv hatására keletkezett. — A doktorál, doktorátus főleg az egyetemi és tudományos szóhasználatban él.
Simonyi: MNyelv.1 2: 143; Kovács: LatEl. 13 ® ; Rell: LatSz. 36; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 16; EtSz. ® ; Fludorovits: LatJsz. 40; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 13; Honti: Nyr. 74: 257. (Schulz: DtFremdwb. 1: 153; Wartburg: FEW. 3: 112; Walde- Hofmann: LatEtWb.3 1: 330; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1387.) — Vö. docens, doktrína, dokumentum.
doktrína 1851: „a ’tribune, és a’ közélet, nem tanszék, ’s nem egyetem, hol a’ doctrinák . . . fölött felolvasásokat kelljen tartani!” (Kemény: Még egy szó 199: NSz.), de 1. doktrinér: 1879/1904: doktrínák gr. (Jókai: 66: 25: NSz.). J: 1851: 'tudományos tétel ; Lehrsatz | tan; Doktrin’ (1. fent) || doktriner 1847: „a doctrinaire lap megtámad a németesség vádjával” (Szépirod. Szemle 1: 389: NSz.); 1883/1951: doktrinerek gr. (Munkásmozg. tört. 1: 465); — doctrinarius (Tolnai: Magy. szót.); doktriner (Sándor: IdSz.) J: A) mn. 1847: ’merev gondolkodású; doktrinär I valamely elmélethez mereven ragaszkodó; an einer Theorie beharrlich festhaltend’ (1. fent). B) fn. 1. 1854: Tudományos politikus; wissenschaftlicher Politiker’ (HeckenastldSz.2); 2. 1859: ’merev gondolkodású, elméleti ember; Doktrinär’ (Be- niczky L.: Kaieid. 1: 12: NSz.).
Nemzetközi szócsalád. A doktríná-ho-L vö.: ang. doctrine; or. doKmpÚHa: ’tantétel, elmélet’; ném. Doktrin ’ua.; a valóságtól elvonatkoztatott elmélet; hittan, hitoktatás’ (Heyse: Fremdwb.17 262); fr. doctrine ’tan; tantételek összessége, elmélet; centralista politikai rendszer (1830 után); R. tudás, tanultsági A doktrinér-hea vö.: ang. doctrinaire; or. doKmptiHëp: 'doktrinér, elméleti, tudós’; ném. doktrinär mn. 'tudós; merev gondolkodású', Doktrinär fn. 'tudományos politikus, egy politikai párt tagja Franciaországban' (Heyse: Fremdwb.17 262); fr. doctrinaire mn. 'szellemileg merev, elméleti’ ; fn. ’elméleti ember; a centralista párt tagja Franciaországban’. Mindezek alapja a docens, doktor, dokumentum szavakkal is etimológiai viszonyban álló lat. docere ’tanít, megtanít, oktat, gyakoroltat’. Ennek doctrina ’tan, elmélet stb.’ származéka már a klasszikus latinságban kialakult. A doktrinér eredetije a fr. doctrinaire, mely a 19. sz. elején keletkezett a fr. doctrine-\>6\. Az 1815 utáni francia restauráció egyik politikai pártjának híveit nevezték így, akik az államot tudományos elmélet alapján kívánták kormányozni. Később a merev gondolkodású, elméleti politikus, elméleti tudós jelölője lett. — A magyarban a doktrína valószínűleg a politikai, jogi élet latin műnyelve útján honosodott meg. A doktrinér német, .esetleg közvetlenül francia eredetű. A 19. sz.-i magyar politikai életben az ún. centralista párt híveit jelölte, akik 1840 — 8 között a parlamentáris kormányformának és a központosított közigazgatásnak voltak szószólói. — A választékos stílusban használt szavak.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 154; Walde— Hofmann: LatEtWb.3 1: 330; Wartburg: FEW. 3: 112; Partridge: Or. 161; DudenEtym. 114; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 199.) — Vö. docens, doktor, dokumentum.
dokumentum 1781: „Elégséges dokumentumai ennek a’ sok confiskált nemes


dolina,
656
dolmány
jószágokból . . . fundált Kollégiumok” (Tole- rantziáról 43: NSz.); 1796: documentomok gr. (Μ. Kurír 1: 98: NSz.); 1817/1890: documento k gr. (Szemere P.: Munkái 3: 205: NSz.) — dokumány (MTsz.). J: 1781: ’hiteles tárgyi vagy írásos bizonyíték; Dokument’ (1. fent) U dokumentál 1803: „az Ó birtokát talán jobban documentálhattja mint más némelly Fejedelmek” (xMolnár J.: Könyvház 20: 97: NSz.); 1893: dokumentálni sz. (PallasLex. 5: 417 Dokumentum a.). J: 1803: 'bizonyít; dokumentieren’(1. fent) || dokumentáció 1937: „Dokumentáció (latin) az a szervezett tevékenység, mellyel valamely könyvtár ... a kutatónak a kívánt bizonyító erejű anyagot . . . rendelkezésére bocsátja” (Új- IdÓkLex. 7: 1780). J: 1937: 'tudományos bizonyító anyag bemutatása, illetőleg ez az anyag maga; Dokumentation’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Dokument, dokumentieren, Dokumentation; fr. document, documenter, documentation: ’okmány, okirat, bizonyíték’, 'bizonyít, tanúsít’, 'bizonyító anyag összessége; dokumentációs szolgálat’ ; megfelelő szavak az angolban, olaszban, oroszban stb. is. Mindezek alapja a lat. documentum ’bizonyíték, bizonyság, tanújel, intő példa, figyelmeztetés’, k. lat. documenta [többes sz.] ’oklevél, bizonyító levél’, lat. documentare ’ábrázol, bemutat, figyelmeztet’, lat. documentatio 'ábrázolás, bemutatás, figyelmeztetés'. Mindezek a lat. docere 'tanít, oktat’ származékai. — Am. dokumentum a h. lat. documentum ’oklevél, bizonyító levél, tanúirat’ átvétele; a dokument alakváltozat feltehetően a ném. Dokument-re megy vissza; a dokumány a dokument(um) és okmány keveredésével jöhetett létre. A dokumentál forrása a h. lat. documentare ’okle velőkkel bizonyít, oktat’. A dokumentáció valószínűleg a ném. Dokumenta- tion-\)6\ való ; a szóvég visszalatinosítás eredménye. — A tudományos nyelv szavai.
Rell: LatSz. 27, 36; Simonyi: NyK. 24: 135; Lumtzer —Melich: DOLw. 87; Kursinszky: LatJszIrod. 16; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 154; Walde — Hofmann : Lat- EtWb.3 1: 331; Kluge: EtWb.19 137; Bloch - Wartburg: DictÉtFr.4 200.) — Vö. docens, doktor, doktrína.
dolina 1869: „ott [a Karszton] úgymondott dolinák” (MNy. 13: 300); 1882: dollinákat gr. (MagyLex. 10: 132). J: 1869: Xfőleg mészkŐhogységek fennsíkjain) tál alakú vagy tölcsérszerű bemélyedés, töbör; Doline’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dolina; ném. Doline, R. Dolline; fr. doline; ol. dolina; rom. dolina: ’dolina’. Forrása a szín. (krá&- ka) dolina 'dolina’ (tkp. ’karszti völgy’); megfelelő szó valamennyi szláv nyelvben van 'völgy’ jelentéssel. — A magyarba irodalmi úton, feltehetően a német földrajzi szakirodalom közvetítésével került ; erre mutat a dollina alak változat ZZ-je is. A németen kívül esetleg olasz és szlovén hatással is számolni lehet. — Földrajztudományi szstltszó
Horváth G.: MNy. 13: 239; Bátky: MNy. 13: 299. (Battisti —Alessio.' DizEtlt. 2: 1376.)
dollár 1753: „Baliga szerzett 40 dollárt” (Nyr. 46: 150). J: 1. 1753: ’ezüst tallér (különféle, főleg Angliában, Spanyolországban, az amerikai angol és spanyol gyarmatokon forgalomba hozott pénzérmék elnevezéseként); Taler’ (1. fent); 2. 1840: ’az Amerikai Egyesült Államokban használt pénznem; US-Dollar’# (BpSzemle 1: 187: NSz.); 3. 1893: ’más (modern) államok pénzneme; Währung anderer (moderner) Staaten’ (PallasLex. 5: 421).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dollar; ném. Dollar; sp. dôlar; fr. dollar; ol. dollaro; or. dÓAAap: 'dollár’. Az angolból terjedt el. Az ang. dollar (vö. még ang. R. daller, daler, doler 'tallér') az aln. däler 'tallér' 16. sz.-i átvétele. A dollár végső soron ugyanaz a szó, mint a nyelvünkbe más úton került tallér. — A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel jutott különféle közvetítő nyelveken keresztül.
Kálmán: Nyműv. 67. (Skeat: EtDict.4 179; OxfEnglDict. Dollar a.; Kluge: EtWb.19 768 Taler a.; DudenEtym. 114.) — Vö. tallér.
dolmány 1405 k.: „joppa: doman kor- zouag”, ,,bambufiu[m]: doman co[r]zovag” (SchlSzj. 601., 625.); 1504: Dolomaan (OklSz.); 1511: dolman (OklSz.); 1520: dolama (OklSz.); 1525/1640: dolmány (TörtTár. 1908. 84); 1530: Dalman (OklSz.); 1572: dolmanak [dolma-nak] gr. (OklSz.); 1585: Dolomany (Cal. 1023); 1787: dalmánnyok gr. (Μ. Kurír 510: NSz.); 1788: dolamánok gr. (Decsy: Osmanografia 2: 251: NSz.); 1854: dolimánt gr. (Szathmáry K.: Sirály 3: 134: NSz.); 1873: dómán (Nyr. 2: 518); — dolománt (MTsz.); dómány (NyF. 38. sz. 27); dola- mánt, dolománt, gyolománt, tolománt (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’zsinórozással díszített zubbony, kabát; Dolman' (1. fent); 2. 1907: ’a kukoricacsövet borító levél, csuhé; Lieschen’ (Nyr. 36: 431). — Sz: ~os 1585: Dolmányos (Cal. 1023).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. R. dolaman, dolama ’a janicsárok posztóruhája; piros posztóköpeny’. A török szó a dola- ’körülteker’ ige -man és -ma névszóképzős származéka. A big. doAdMCÍ; szb.-hv. dolama; albán dollomá; rom. R. dulámű: ’posztó felsőruha’ szintén a törökből való. — A dolmány igen korai előfordulása — katonai


dolog*
657
dóm
ruhadarab nevéről lévén szó — nem zárja ki, hogy közvetlenül az oszmán-törökből származtassuk. Déli szláv közvetítésre az eltérő magyar és déli szláv alakok miatt nem gondolhatunk. A nagyszámú alakváltozata magyar fejlemény, kivéve talán a dolama alakot, amely a szb.-hv. dolama átvétele lehet. A 2. jelentés külső hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — Mint jellegzetes magyar katonai ruhadarab neve elterjedt sok európai nyelvben; vö.: ang. dolman; ném. Dolman; fr. dolman; cseh dolman; szik, dolomán, dolinán; le. dolman; or. óoaomúh: ’ huszárdolmány’. — Kissé régies stílusértékű szó.
Vámbéry: MEr. 237, MBölcs. 150; Miklosich: TE. 1: 50, Nachtr. 1: 29, 2: 104; Halász: Nyr. 17: 301; Çaineanu: InflOr. 2: 163; Gombocz: MNy. 5: 28; EtSz. ® ; Ligeti: MNy. 31: 283; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 175; Vasmer: RussEtWb. 1: 360; Kakuk: OszmJsz. 40, NyK. 68: 63; Hadrovics: M- Ny. 52: 357; Nagy Jenő: MNy. 60: 169; Tamás: UngElRum. 308. (Lokotsch 530.; Räsänen: Mikkola-Eml. 274; Machek: EtSl- ŐSI. 91.)
dolog; 1372 U./1448 k.: „nem akaram mondanom | Menyei dolgodra”, dologra gr. (JókK. 16, 56) ; 1528: dogom gr. (SzékK. 309) ; 1759/1897: dógozatok sz. (RMKtár. 3. sz. 178); 1831: döZö^-tévŐ nap (Kreszn.); — dalag (MTsz.); dúgáro gr. (Nyr. 29: 178). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’munka, teendő; Arbeit | kötelesség, feladat; Aufgabe’ * (JókK. 16); 2. 1372 U./1448 k.: ’tett, cselekedet; Tat’ # (JókK. 14); 3. 1416 U./1450 k.: ’ügy; Sache, Angelegenheit | eset; Begeben- heit’# (BécsiK. 18); 4. 1519: ’életkörülmé- nyek; Lebensverhältnisse | sors; Schicksal’# (JordK. 387); 5. 1533: 'gondolati, képzeleti tárgy; begrifflicher, abstrakter Gegenstand’# (Murm. 2.); 6. 1577 k.: 'székelés; Stuhlgang | vizelés; Harnlassen’ (Orv- Κ. 38); 7. 1585: 'kézzelfogható tárgy, holmi, eszköz; greifbarer Gegenstand, konkretes Ding, Zeug’# (Cal. 642 [o: 643]); 8. 1748: 'valami nagy dolog; etwas Großes’ (Fal: NA. 200: NySz.). — Sz: dolgos 1470: dolgus fn. ’intézŐ, ispán’ (SermDom. 2: 534); 1519 e.: dolgof mn. 'elfoglalt’ (DebrK. 38); 1673: mn. 'szorgalmas’ (Com: Jan. 52: NySz.) | dolgozik 1560 k.: Dolgozok gr. (GyöngySzt. 2715.); 1639: dolgozik (Ver: Verb. 5: NySz.) I dolgozó 1560 k.: dolgozo inn.-i igenév (GyöngySzt. 2817.); 1585: mn. (Cal. 786); 1803: fn. 'munkás' (Nyr. 81: 26); 1815: 'dolgozószoba, műterem’ (Kazinczy: Munkái 9: 148: NSz.) [ dolgozás 1595: Dolgozás (Ver. 21) | ~talan 1723: dologtalan (Nyr. 38: 258), de vö. 1611: Dolgatlan (MA.) | dolgozgat 1776/1914: dolgozgatás sz. (Kazinczy: Podotz 9: NSz.); 1788: dolgozgató sz. (M. Musa 277:
NSz.} I dolgoztat 1789: dolgoztatni sz. (Wályi A.: Ujj tanítás. 196: NSz.) | ~i 1807: Dologi (Márton) | dolgozat 1830: dolgozat (MNy. 4: 252).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. dl^gb 'tartozás, adósság’; big. 'adósság; kötelesség’ (BKE. 1: 303); szb.-hv. dug ’ua.' (SRSl. 160), Öa dug ’ua. ; ügy, pör’, Kaj dug 'adósság'; szín, dóig 'ua.', V. dúg ’ua.’ (Fiiszár 22); szik, dlh, 'adósság; kötelesség’ (S1SJ. 1: 272); or. ÖOAZ ’ua.’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy szláv R. dblgb kerülhetett át. Lehetséges, hogy a forrás az óhorvát volt; e feltevés művelődéstörténeti és jelentéstani érvekkel támogatható. A nagyszámú jelentés közül az 1. és a 3. lehet a legrégibb, a többi ezekből fejlődött ki a magyarban. — A mongolból való származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 316® ; Hunfalvy: NyK. 3: 25; Bálint: Párh. 10; Miklosich: Nyr. 11: 162®; Simonyi: MNyelv.1 2: 155; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 38, 39; Melich: NyK. 39: 17, MNy. 6: 444, 18: 112; EtSz.®; Laziczius: MNy. 27: 119; SzófSz.; Hadrovics: Melich-Eml. 109; Zsoldos: Nyr. 81:26, 86: 222; Terestyéni: RefNy. 111, 112; Kniezsa: I. OK. 7: 242, SzlJsz. 157 ® ; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 382; Popovié: GSkr. 221; Pauliny: PoéSlovDejín 198.
dolomit 1865: „dolomit, ásvt. barna mész, szénsavból, mészből és keserű földből álló mészkőfaj” (Babos). J: 1865: ’meszet és magnéziumot tartalmazó, könnyen málló kőzet; Dolomit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dolomite; ném. Dolomit; fr. dolomite, dolomie; ol. dolomite; or. doAOMÚm: 'dolomit’. A franciában keletkezett 1792-ben a dolomit első kutatójának, Déodat de Gratet de Dolomieu (1750 — 1801.) francia mineralógusnak nevéből az ásványtanban szokásos képzőszerű -it(e) végződéssel; vö. bauxit. — A magyarba a franciából vagy a németből kerülhetett át. — Ásványtani, földtani szó.
(OxfEnglDict. Dolomite a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1376; Brockhaus16 3: 308; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 200.)
dóm 1857: „Párisban alig láttam szebbet mint ... a rokkant vitézek dómját” (Sárosy Gy. Album 139: NSz.); 1881: dóm (Beliczay J.: Egyetl. leány. 37: NSz.). J: 1857: 'székesegyház; Dom’ (1. fent).
Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. dôme 'székesegyház'; — vö. még ném. Dom ’ua.’. A fr. dôme az ol. duomo ’ua.’ átvétele, ez utóbbinak pedig a lat. domus ’ház’ a forrása. Etimológiailag összefügg a m. dáma, dominál, dominium, dominó1, dominó2 szavakkal. A cseh, szik, dóm ’székesegyház’ a németből származik. — Am. dóm közvetlen 42 Történeti-etimológiai szótár


domb
658
domború
átadójaként számításba jöhető h. ném. Dom-ra 1780 óta vannak Sopronból adataink (1. Csatkai Endre: Id. és ifj. Petz Dániel krónikája 1778—1839. Sopron, 1940. 9).
Lumtzer—Melich: DOLw. 87 ® ; Nagy J. B.: MNy. 29: 303 ®. (Kluge: EtWb.19 137.) — Vö. dáma, dominál, domínium, dominó1, dominó2.
domb 1307: „Peruenit ad unum Kerek- dumb” (OklSz.), de 1. domború; 1329/1406: domb (Györffy 1: 154); 1469: Darnby sz. szn. (MNy. 57: 362); 1808: gyombra gr. (Napóleon élete 46: NSz.); — domb (ŰMTsz.). J: 1. 1307: 'természetes földkiemelkedés; Hügel’* (1. fent); 2. 1560 k.: ’kupac; Haufen | földhányás; Erdaufschüttung’* (GyöngySzt. 780.); 3. 1604: 'daganat; Beule' (MA. ). — Sz: ~os 1560 k.: Dombos (GyöngySzt. ,784.).
ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T. tomp 'domb' (MTr.), Ko. tomp (NyK. 24: 157), P. tump (uo.): 'sziget', KL. tomp 'állatok orrhegye’ (NyK. 25: 280), AL. tump (JSFOu. 30/8: 27), Szó. tumB (uo.): 'sziget'. Az ugor alapalak *t&mp3 lehetett. — A magyar szókezdő d — valószínűleg a b hatására — *í-bŐl zöngésült. A szóbelseji m vagy megőrzött régiség, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett járulékhang. A R. tomp, R., N. top 'csípő’, tompor 'csípő, comb’ idetartozása nem valószínű. A ’kiemelkedő valami’ alapjelentésből mind a magyar, mind a vogul szó jelentései érthetők. — A dob főnévvel való etimológiai egy be tart ozása bizonytalan (1. dob2). — Más finnugor egyeztetése és török származtatása
Vámbéry: NyK. 8: 139, MEr. 481 ; MUSz. 256 ® ; Munkácsi: VNGy. 2: 494, VNyj. 260, NyK. 25: 275; Balassa: TMNy. 117; Szilasi: Nyr. 28: 149; NyH.2»4"7; Gombocz: NyK. 39: 228; Paasonen: NyK. 40: 354; EtSz. ® ; Moór: Nyr. 61: 12, 73: 80, Pais-Eml. 427, 429; Pais: MNy. 30: 41, 45: 325; SzófSz.; Kniezsa: Ungjb. 23: 211; Deme: MNyTK. 69. sz. 50; Bárczi: TihAl. 157, Nyr. 80: 4; Horpácsi: MNy. 48: 156, 49: 49; Benkő: Nyjtört. 48, 49, 63; Lakó: AAPJ. 17: 20®; NyK. 64: 66, ALingu. 12: 239; Kövesi: Vir. 1963. 244; Mikola: MNy. 61: 35; MSzFgrE.®. — VÖ. dob2, domború.
donibéroz 1764: „úgy élnek, mintha a’ végre teremtettek-volna, hogy tsak házokat építtsenek, fákat ültessenek, igyanak, egyenek, ’s dombérozzanak” (Kollárics J.: Philo- thea 28: NSz.); 1794: tombéroznának gr. (Molnár J.: Tzelsus 119: NSz.); — tompé- ráznyi sz. (MTsz. 2: 755); dumbéroz (Nyr. 72: 110). J: 1764: 'zajosan, tobzódva mulatozik; schlemmen | tivornyázik; zechen’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a lábbal való dobogás hangját jeleníthette meg. Összefügghet a tombol családjával. A tombol-nok van R., N. dómból, diniből változata (1765: dombolnak gr.: Miháltz I.: Ok. hite 232: NSz.; 1785: dimbolásra sz.: Bacsányi: Magy. Vit. 40: NSz.). A nyelvjárásokból kimutathatók más képzőkkel alakult formák is; vö. dimbér- kodik, dombéról (EtSz.), dombérkodik (ÚMTsz.) ’dombcroz’. A feltehető jelentésfejlődésben számolhatunk a némileg hasonló hangzású dorbézol hatásával is. — A dorbézol egyszerű alak változataként való magyarázata, továbbá az a feltevés, hogy szó- vegyüléssel jött létre a dorbézol és a tombol alapján, kevésbé valószínű. A N. dobár 'duzzadt, telt hasú’ (1. dob2 a.), illetőleg a domború szókkal való rokonítása, mongol és olasz származtatása téves.
CzF.®; Bálint: Párh. 10; Steuer: Nyr. 19: 125, 20: 524; Szarvas: Nyr. 20: 457; Szilasi: Nyr. 28: 148; Fest: NyF. 42. sz. 9, 12; Romanista: Nyr. 45: 131; EtSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 49 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. — Vö. tombol.
dombor, domborít 1. domború
dombormű 1818: „domborúmív faragó”, „domború képfaragás, v. mív” (Márton Toreuta, Toreuma a.); 1835/1842: dornbor- müvei gr. (Berzsenyi Művei 3: 200: NSz.). J: 1. 1818: 'szobrászati alkotás, amely anyagának síkjából csak részben emelkedik ki; Relief’* (1. fent); 2. 1835/1842: 'kiváló alkotás; hervorragendes Werk’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Jelzői szerepű dombor· előtagját a domború melléknévből rövidítették le. A szóalkotás közvetlen szemléleten alapul mind az 1., mind az elavult 2. jelentésben.
NyŰSz.; Simonyi: NyF. 11. sz. 59; SzófSz. domború a.
domború 1193: ? „Tiwa de Wasca, Michaeli de Dumburou, Martino de Keme- nic” hn. (Smiéiklas: CD. 2: 265); 1578: „Szitát mikor választasz, először kívül nézzed és domború kenyered lesz” (Ethn. 24: 203). J: 1578: 'gewölbt' * (1. fent) || domborodik 1577 k.: „A3 wzegh hordósaiban ... A3 Cÿêchÿêk megh Newekeodnek domborodnak” (OrvK. 335). J: 1577 k.: 'sich wölben’ * (1. fent) || domborít 1778: „az árkus (káva) magasabbra vagy alacsonyabbra domboríttatik” sz. (MNy. 15: 146). J; 1778: 'wölben' * (1. fent) [| dombor 1789: „hog\7 a' [kenyérsütőknek a] kenyerek dom- borabb légyen” (Mátyus I.: Ó és Űj Diáét. 4: 217: NSz.). J: A) mn. 1789: 'domború; gewölbt' (1. fent). B) fn. 1. 1805: ’kidudoro- dás; Wölbung’ (Verseghy F.: Tiszta Magy


domika.
659
dominikánus
57: NSz.); 2. 1822: ’domb; Hügel’ (Wagner: Phras. 1494 Umbo a.); 3. 1847: ’dombor- mű; Relief’ (Szépirod. Szemle 2: 96: NSz.). — Sz: ~zat 1844: domborzatok gr. ’dombor- mű’ (Császár F.: Utazás 1: 32: NSz.); 1868: domborzati sz. ’földfelszíni’ (Greguss: Gy. Értekezései 155: NSz.) || domborul 1792: ,,Domborodik, domború! p. o. a’ kenyér” (SzD. Domborodni a.). J: 1792: ’domborodik; sich wölben’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk a domb főnév, amelynek -r képzős *dombor származéka korábban feltehetőleg igenévszó lehetett. A domború valószínűleg igenévi, esetleg kicsinyítő képzős alakulat; vö. homorú, keserű stb. A nyelvújítás kori dombor elvonás eredménye; ma már csak a dombormú Összetételben él. Ebből képezték a nyelvújítás korában kedvelt -zat képzővel az elsősorban földrajzi szakszóként használt domborzat-ot.
CzF.; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 16; Barna: AkNyÉrt. 5/1: 19; Király K.: Nyr. 14: 400; Balassa: NyK. 24: 285; Szilasi: Nyr. 28: 149; Gombocz: MNy. 20: 61 ® ; EtSz. 1: 1385 domb a. ® ; Tolnai: Nyúj. 88, 210, 211; Keresztesi: Mát. 75; N. Sebestyén: MNy. 34: 189; SzófSz.; Horger: MNy. 39: 379; Hajdú: MNy. 44: 117; Pais: MNy. 45: 325, 46: 98; Bárczi: TihAl. 157; D. Bartha: Szóképz. 117, 130, MNy. 58: 28. - Vö. domb.
domika 1585: ,,puls: Pép. domikataros etek” (Cal. 885); 1604: Domica (MA.); 1774: Demikat (Meliboeus: Ung. Sprachmeist. 161: NSz.); 1819: domikát (EtSz.); 1861: damika (MNyszet. 6: 370); 1862: demika (CzF.); — dumika (ŰMTsz.). J: 1585: ’sajtos, túrós kenyérleves; mit Käse oder Quark zubereitete Brotsuppe’ (1. fent).
Román jövevényszó, szlovák közvetítéssel is; vö. rom. dumicát, demicát ’leforrázott kenyérdarabokkal készült leves’ (Tiktin); — vö. még szik, demikát ’túrós leves, brindzaleves’. A román szó a dumicá, demicá ’aprít, morzsol’ ige befejezett melléknévi igenevé- ből alakult, és a vlach pásztorterminológia elemeként terjedt el. — Mind a hangtani megfelelés, mind a szóföldrajzi megoszlás amellett tanúskodik, hogy a m. damika és dumika a rom. dumicát közvetlen átvétele, míg a demikát a szik. demikát-\>ó\ való. A 16. sz. óta Erdélyből aditolható domika a románból származik, a palóc nyelvjárásterületen újabban feljegyzett domika, domikát közvetlen forrása a szlovák lehet. — A m. domika, damika stb. úgy jött létre, hogy a domikát t-jét tárgy ragnak érezték és elhagyták. — Az északi és keleti nyelvjárások szava.
CzF. demika a.; Gombocz: MNy. 1: 165 ®, Módszt. 44; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 57: 115; Dráganu: Rom. 106, 584 ®; Blédy:
Infl. 40; Kniezsa: SzlJsz. 150 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 306; Russu: Rosetti-Eml. 788; Prohászka: Nyr. 90: 415. (Cránjalá: RumVl. 248.)
"dominál 1809/1896: ,,innenső feléről
domináltatok” sz. (Kazinczy: Lev. 7: 2: N- Sz.). J: 1. 1809/1896: ’uralkodik; beherrschen’ (1. fent); 2. 1869: ’vezetŐ szerepet visz; führende Rolle spielen’ (Salamon F.: Magyarorsz. 1849-ben 21: NSz.) || domi« náns 1854: „Dominans, 1. uralkodó” (HeckenastldSz.2) ; 1880: Dominante (Magy- Lex. 6: 253); — Domináns (RévaiLex. 5: 673). J: A) mn. 1. 1854: ’uralkodó; (vor-) herrschend’ (1. fent); 2. 1880: ’ötödik fokú (akkord); Dominant- (z. B. Dominantdrei- klang)’ (MagyLex. 6: 253). B) fn. 1880: ’a hangnem ötödik hangja, illetőleg az erre épült hármashangzat ; Dominante’ (MagyLex. 6: 253 Dominante a.).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. dominari ’ural valamit; uralkodik; önkényuralmat gyakorol’, k. lat. dominari ’valaminek ura; valamit birtokosként használ’. Ez a lat. dominus ’úr; a ház ura; valaminek a birtokosa; uralkodó’ (< : lat. domus ’ház; otthon; család; haza’) származéka. A m. domináns eredetije a latin alapige folyamatos melléknévi igeneve, a dominans ’uralkodó’. A latin szavak különféle utakon bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ném. dominieren, Dominante, dominant; fr. dominer, dominante, dominant: ’ural valamit, uralkodik’, ’a hangnem ötödik hangja’, ’uralkodó, domináló’ ; megfelelő szavak az angolban, olaszban stb. is. A szócsalád tagjai etimológiailag összefüggenek dáma, dóm, dominium, dominó1 stb. szavainkkal. — A lat. dominans zenei kifejezésként már a középkori egyházi zenében is használatos volt; a gregorián dallam ötödik, a dallamra legjellemzőbb hangját jelölte. Mai zenei jelentésének kialakulása J. Ph. Rameau (1683 — — 1764.) francia zeneszerzőnek ,,Traité de l’harmonie” című, 1722-ben megjelent művéhez fűződik. — Am. domináns melléknévi 1. jelentése a latinból való; melléknévi 2. jelentésének, valamint főnévi jelentésének forrása a ném. dominant, illetőleg Dominante lehetett. — A dominál szélesebb körben használatos; a domináns elsősorban zenei szakszó.
Szarvas: Nyr. 19: 325, 24: 277; Kursinszky: LatJszIrod. 16; ÉtSz. ® ; ZenLex. 1: 497. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 367; Wartburg: FEW. 3: 127; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1378.) — Vö. dáma, dóm, domínium, dominó1, dominó2.
dominikánus 1760: ,,a’ Barátok mondatnak Dominikanu foknak” (MNy. 63: 102); 1770: Dominikánusok gr. (Molnár J.; Égyh. tört. 2: 464: NSz.). J: A) fn. 1760: ’domonkos 42*


domínium
660
dominó 2
rendi szerzetes (férfi, nő); Dominikaner (in)’ (1. fent). B) mn. 1760: 'domonkos rendi; Dominikaner-’ (MNy. 63: 102.).
Latin eredetű; vö. e. lat. dominicanus ’a domonkos rend tagja; a domonkosok rendjéhez tartozó, azzal kapcsolatos; domonkos rendi’. Az egyházi latin főnév és melléknév a m. Domof n)kos eredetijének, az e. lat. Dominicus (tkp. ’az, aki az Űr napján [ = dies dominicusJ, azaz vasárnap született’) névnek a származéka. A névadást az magyarázza, hogy a rendet Szent Domonkos — spanyol nevén Domingo de Guzman (1170—1221.) — alapította: a női rendet 1206-ban, a férfi rendet 1215-ben. A férfi rend 1211, a női rend 1240 óta működött Magyarországon. Az e. lat. dominicanus, mellyel végsó soron a m. dóm, dominál, dominó 1-2 stb. is összefügg, bekerült számos más európai nyelvbe is; vö.: ang. Dominican; ném. Dominikaner ( in), dominikanisch; fr. dominicain; ol. domenicano; or. doMUHUKÚHey, doMUHUKÚHCKUÜ : ’dominikánus’, ’domonkos rendi’. — Egyházi szó.
EtSz. ® ; Kallós: Nevek és napok 95. (Larousse 2: 924; OxfEnglDict. Dominican a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1378; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 182.) — Vö. domonkos, dömés.
domínium 1593: ,,eo Jure et dominio biriak es tarchÿak az melÿ dominiöcal es proprietasval en bírtam” (MNy. 62: 370); 1710: domíniumokban gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 4: 36); — dominion (ÚjldőkLex. 7: 1789). J: 1. 1593: ’birtok: Besitz | tulajdon; Eigentum’ (1. fent); 2. 1710: 'uradalom; Herrschaftsgut’ (1. fent); 3. 1937: ’a Brit Államközösség tagja; Mitglied des^ Britischen Staatenbundes, Dominion’ (Űjldők- Lex. 7: 1789).
Latin eredetű; vö. lat. dominium ’valami fölötti hatalom; birtoklás; uralkodói hatalom’. Ez a lat. dominus ’úr, a ház ura; birtokosa; uralkodó’ származéka. Közvetlenül vagy közvetett úton több más európai nyelvbe is belekerült; vö.: ang. dominion ’uralom, tulajdon; főhatalom; a Brit Államközösség tagja’ ; ném. Dominium; ol. dominio: ’uralkodás, hatalom’ ; — ném. Dominion; fr. dominion; ol. dominions (többes sz.); or. doMUHUÓH: ’a Brit Államközösség tagja’. Etimológiailag összefügg a dáma dominál, dominó1 stb. szavakkal. A szó modern, 3. jelentése az angolban alakult ki. Az első angol domínium Kanada volt (1867). — 1. és 2. jelentésében elavult, 3. jelentésében történettudományi és újságnyelvi szó.
Rell: LatSz. 36®; EtSz.®. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 367; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1379.) — Vö. dáma, dóm, dominál, dominó1, dominó2.
dominó1 1788: ,,fel-öltoztette Ő magát fársángi öltözetben, mellyet Dominónak neveznek” (Μ. Merk. 1788: 16: NSz.); 1791/ 1910: do minős sz. (Verseghy: Kisebb költ. 84: NSz.). J: 1. 1788: ’farsangi ruha, köpeny; Maskenkleid’ (1. fent); 2. 1791/1910: ’kám- zsás köpeny; Mantel mit Kapuze’ .(1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. domino; ném. Domino; fr. domino; or. dOMUHÓ: ’álarcos köpeny, dominójelmez; ilyen jelmezt viselő alak’; ol. domino ’ua.; papi talár’. Végső forrása a lat. dominus ’úr; a ház ura; birtokos, uralkodó’(< : lat. domus ’ház;család; otthon; haza’), mely a dominál, domínium, dominó2 stb. szavaknak is alapja. A dominó1 megfelelője a 16. sz. óta mutatható ki a franciában; itt, valamint a 17. sz.-i olasz nyelvben eredetileg egyházi kifejezés volt, s a papok kámzsás, fekete téli köpenyét jelölte. Kialakulásának részletei vitatottak: 1. A papok üdvözlésére használt lat. benedicamus Domino 'áldjuk az Urat’ köszöntésből vonták el. 2. Az ol. N. domino 'pap' (tkp. ’úr’) szót vitték át a papok által hordott ruhára. A ’kámzsás (báli) köpeny’ jelentés a franciában fejlődött ki a 18. sz.-ban. — A magyarba feltehetően a németből került át.
EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 155; Storfer: Wörter 89; Wartburg: FEW. 3: 131; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1379; Öhmann: Neu- philMitt. 52: 22; Partridge: Or. 163; Kluge: EtWb.19 138.) — Vö. dáma, dóm, dominál, domínium, dominó2.
dominó2 1815: ,,20 játék kártyát, egy ostáblát, és egy Domino asztalt” (Kultsár: Hazai Tud. 2: 141: NSz.); 1851: Dominó (Bernât G.: Freskó 3: 46: NSz.). J: 1. 1815: ’dominójáték ; Dominospiel’ * (1. fent) ; 2. 1884 — 5: ’dominókŐ; Dominostein’* (Bolondság 212: NSz.). — Sz: ~zik 1855: Dominózni sz. (Laczikonyha 194: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. domino; fr. domino; ném. Domino; ol. domino; qt. do- muhó: ’dominójáték; dominókő’. Végső soron a lat. dominus ’úr; a ház ura; uralkodó; valami birtokosa’ szóból származik, s így etimológiailag összefügg dóm, dominál, domínium, dominó1 stb. szavainkkal is. Játéknévvé valószínűleg az olaszban vált a 18. sz. táján, de ennek módja vitatott: 1. A játék onnan kapta nevét, hogy az lett a domino (tkp. ’úr’), aki elsőnek rakta le valamennyi játékkövét. A névadás szemléleti hátteréhez vö. durák. — 2. Névátvitellel keletkezett az ol. domino ’farsangi álarcos köpeny’ (1. dominó1 a.) szóból a játékkőnek a fekete-fehér színű farsangi köpennyel való hasonlósága alapján. — À dominó játék a 19. sz.-ban csaknem egész Európában elterjedt; a biedermeier kor ked·


domó
661
dongja
veit társasjátéka volt. — A magyarba a szó valószínűleg a németből került át.
EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 155; Storfer: Wörter 90; Wartburg: fEW. 3: 131; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1379; Kluge: EtWb.19 138.) — Vö. dáma, dóm, dominál, domínium, dominó1.
domó 1666: „Dumós kenyeret tett az asztalra” sz. (Pós: Válasz. 41: NySz.); 1788—9: ,,ΕΙ-lepték vala már a’ hegy’ feje’ búbja dcmoját” (Μ. Museum 1: 184: NSz.); 1792: Domó (SzD.); - dómó (ÚMTsz.). J: 1. 1666: ’gyürke; Scherze!’ (1. fent); 2. 1788 — 9: ’púp, dudor; Buckel’ (1. fent); 3. 1880: ’ki nem pattogott kukorica; ungeplatztes Maiskorn’ (Nÿr. 9: 378).
Ismeretlen eredetű. A jelentések egymáshoz képest hasonlóságon alapuló névátvitel eredményei (1. a cipó hasonló jelentéseit). — A domb szó családjával való összekapcsolása nem valószínű. — A nyelvterület északi részén, továbbá az Alföld palóc településű községeiben élő nyelvjárási szó.
CzF.; Szilasi: Nyr. 28: 148; Balassa: Kukorica 400.
domonkos 1865: „domokos, patyolatos barát” (Babos domina a.) ; 1893: Domonkosok gr. (PallasLex. 5: 439). J: A) mn. 1865: ’dominikánus, domonkos rendi; Dominikaner-’ (1. fent). B) fn. 1893: 'dominikánus, domonkos rendi szerzetes (nő) ; Dominikanerin)’ (1. fent). — De vö. 1793: ,,a' Domonkosiaknak vólt Kalastromokban egy derék Könyves háza” (Sándor 1.: Külf. ut. 232: NSz.).
Magyar fejlemény: a dominikánus rendet alapító Szent Domonkos (1. dominikánus a.) nevének köznevesülésével keletkezett a Domo( n ) kos-rend, Domo( n ) Zcos-szerzetes stb.-fele szókapcsolatok alapján. A domonkos végződését melléknévképzőnek is fel lehetett fogni, és a Pál : pálos stb. analógiája is elősegíthette a köznévvé válást.
EtSz. 1: 1387 Domokos a.; Kallós: Nevek és napok 95. — Vö. dominikánus, dömés.
dong 1194: ? ,,ad montem Dung ou" sz. hn. (OklSz.); 1520 k.: ,,El iő e£ dongo le£ es [a hálót] mind el zagatta” sz. (BodK. 8); 1611: Donogoc gr. (MA.); 1795: donnogassal sz. (Aléliek nevelésiről 80: NSz.); 1806: dungó sz. (Kultsár: Hazai Tud. 332: NSz.); — dang, drung, dûg, dunog (Nyatl.). J: 1. 1194: ? ’tompa, mély hangon szól; dröhnen’ (1. fent); 1830: ’ua.’ (Uránia 3: 149: NSz.); 2. 1520 k.: ’zümmög, zúg; summen’ * (1. fent); 3. 1791: 'valaki vagy valami körül sürgölődik; sich um jemanden zu tun machen’ (Poóts A.: Vers. 119: NSz.); 4. 1805: 'sugdos; wispern | mormog; murmeln’ (Verseghy F.: Kolomp 2: 108: NSz.). — Sz: ~ó 1194: ? hn. (1. fent); 1520 k.: mn. (1. fent); 1616: dongho fn. ’zúgó hangot adó rovar’ (Bal: Epin. 2: NySz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja elsősorban bizonyos fájta rovaroknak tompa, tartósan zúgó hangját jeleníti meg. Legközelebbi rokona a dong, amely a dong-nak voltaképpen magas hangrendű párja. A hangutánzás síkján rokon vele a dunnyog, továbbá a bong, kong stb. is. Végződése hangutánzó igékben gyakori. — Az 1., 2., és a 4. jelentés a megfelelő hangbenyomások alapján keletkezett. A 3. jelentés a 2.-ból érintkezésen alapuló névátvitellel magyarázható.
Simonyi: NyK. 16: 250; EtSz. ® ; Horger: MNy. 23: 129; Skaliéka: SbFil. 11: 78, 88; SzófSz.; D. Bartha: MNy. 51: 26, Szóképz. 31; Benkő: Nyr. 81: 319, MNy. 59: 154; Bárczi: Szók.2 23, 28, Szótöv. 10; Grétsy: Szóhas. 106; Kelemen: Mondsz. 388; Horpácsi: MNy. 61: 341. — Vö. dong, dunnyog.
donga 1233: ,,teneantur portare V (quinque) plaustra de lignis ad tunellas faciendas, que vulgo dicuntur dumga" (PRT. 1: 721), Dunga (OklSz.); 1559: Donga (OklSz.); — dcrjgo (CsángSz.). J: 1. 1233: 'deszka, mely több hasonlóval együtt hordó stb. oldalát alkotja; Faßdaube’ # (1. fent), 1559: ’ua.’ (1. fent); 2. 1564: ’hordó; Faß’ (OklSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. dbzá 'ív, körív; donga'; mac. daza ’donga; (talaj)réteg’ (A1RS1. 83); szb.-hv. duga 'donga’, duga ’szi vár vány’ (SRS1. 160); szín, dgga ’donga; N. szivárvány’ (Pletersnik 1: 146); vö. még cseh duha ’szivárvány; donga’; szik, dúha ’ua.’ (S1SJ. 1: 340). Megfelelő szó a szorb kivételével a többi szláv nyelvben is van, de nem ’donga' jelentésben; vö. pl. or. dyzá ’ív, körív; ív alakú hámiga; áramszedő’ (S1R- LJ. 3: 1150). — A magyarba egy (déli) szláv R. *dgga ’donga’ került át, bizonyára még a 10. sz. folyamán. A dugába dől (1. ott) szó kapcsolatban élő R., N. duga ’donga’ későbbi, denazalizált szláv alak átvétele. A donga 2. jelentése érintkezésen alapuló képzettársulás eredménye; vö. cserép, üveg, porcelán: ’egy fajta anyag; ebből az anyagból készült edény’.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 316®, 2: 470; Miklosich: Nyr. 11: 162® ; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 8, NyK. 32: 362, Nyr. 32: 266; Melich: Szljsz. 1/1: 180; Horger: NyK. 41: 128, 129; Színnyei: NyK. 42: 13; ÉtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 106, ZSIPh. 16: 326; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 158 ® ; Miháilá: ímprum. 55; Grétsy: Szóhas. 37; Moór: NyK. 65: 416. — Vö. dugába dől.


donzsuán
662
dorgál
donzsuán 1868: „Gruczinszky főhadnagy, az ezred don Jüanja . . . kacagásra fakadt” (Vértesi A.: Tiz. besz. 2: 87: NSz.); 1871: donjuáni sz. (Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 72: NSz.); 1891: „Don Juan, (zsuán v. chuan)” (Füredi: IdSz.); 1893: „Don Juan (spanyol, ejtsd: huán)” (PallasLex. 5: 449). J: 1868: ’nőcsábász, szoknya vadász ; Frauenheld, Schürzenjäger’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Don Juan; fr. Don Juan; ol. Don Giovanni, dongiovanni; or. dOHJKyÚH: ’szoknyavadász’. Vö. még: sp. donjuanesco; ol. dongiovannesco: ’donzsuáni’ ; — ang. donjuanism; sp. donjuanismo; fr. don-juanisme: ’nócsábászkodás’. Mindezek forrása egy 14. sz.-i spanyol monda hősének, Don Juan de Tenorio-nak a neve. E név egy 17. sz.-i, a monda anyagát felhasználó spanyol színdarab (Tirso de Molina müve) fordításai révén terjedt el Európa-szerte ; Molière „Don Juan” című vígjátéka (1665.) és Mozart „Don Giovanni” című operája (1787.) tette még ismertebbé. — A magyar szó közvetlen származása tisztázatlan; zs-s ejtése francia—német közvetítésre vall, újabb Λ-s ejtése pedig a spanyol ejtés tudatos követésének eredménye. A színpadi hős neveként már 1863-ban előfordul: „mint a mikor a kőszobor belép don J liánhoz” (Greguss Á. —Snad.: Ant. 116: NSz.).
PallasLex. 5: 449. ( Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1381; DudenFromdwb. 149.)
dopping 1912: „Doping, a lóversenynyelvben újabb keletű, Amerikából származó műszó . . . Jelenti a versenylovak futóképességének időleges fokozását izgató vegyi szerek befecskendezése vagy a gyomorba juttatása által” (RévaiLex. 5: 691); — Dopping (Horovitz: IdSz.5). J: 1912: 'főképpen versenylovak, ritkábban sportolók teljesítőképességének izgatószerekkel való (tiltott) fokozása; Doping’(l. fent). — Sz: ~ol 1937: doping ölni S7.. (ÜjldőkLex. 7: 1796).
Nemzetközi szó; vö.: ang. doping; ném. Doping; fr. dopping; ol. doping; or. dónuH2: 'dopping’. Az amerikai angolból terjedt el a 20. sz.-ban. Az ang. doping a (to) dope· 'sűrű folyadékkal beken; belakkoz; (folyékony) kábítószert ad be valakinek; érzéstelenít; kuruzsol; lovat doppingol’ (Mathews: DictAm. 1: 506) ige főnevesült melléknévi igeneve. A (to) dope, illetőleg az ang. dope 'sűrű folyadék; lakk; stb.’ holland eredetű, vö. holl, dopen ’megmárt; megnedvesít; átitat’, doop ’pép, sűrű folyadék’. — A magyar szó közvetlen átvétel lehet az angolból. Hosszú pp-s kiejtése (és írása) talán a magyarban gyakori magánhangzóközi mássalhangzónyúlás eredménye. — A sportnyelv és a társalgási nyelv szava.
(Partridge: Or. 157 dip a.; DudenEtym. 115 dopen a.; de Vries: NedEtWb. 1: 128.)
dór 1784: „Artánder. A Dorusok Királlyá” (Bálintitt: Kodrus Szem, jegyz. 24: NSz.); 1805: Dórus (Márton J.: Képes Könyv 1: 39: NSz.); 1891: dórok gr. (Füredi: IdSz.). J: A) fn. 1784: ’a peleponnészoszi félszigeten élt ókori görög törzs tagja; Dorier’ (1. fent). B) mn. 1865: ’a dórokkal kapcsolatos; dorisch’ (Babos).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Dorian, doric; ném. Dorier, dorisch; fr. Dórién, dorique; ol. dórico; or. dópRHUH, dopùuecKUÙ: ’dór ember’, ’a dórokkal kapcsolatos’. Mindezek végső forrása az ismeretlen etimológiájú gör. Δωριείς ’dórok’, illetőleg ennek δωρικός, δώριος ’a dórokkal kapcsolatos, rájuk jellemző’ származéka. A görög szavak a lat. Dores ’dórok’, Doricus 'dórokkal kapcsolatos’ közvetítésével kerültek be az európai nyelvekbe. — Am. dorus valószínűleg a többes számú lat. Dores-szel függ össze; a szóvég a latinból kölcsönzött us végű régi népnevek (dánus ’dán’, svékus ’svéd’, van- dalus ’vandál’ stb.) mintájára alakult. A dór változat a latinos us végződés elhagyásával jött létre; vö. albán, gót, szláv stb. — Művészettörténeti és történettudományi szakszó.
(Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1384; Frisk: GrEtWb. 1: 429; Partridge: Or. 164.)
dorbézol 1568: „Torbeszoltac, tobzottac es paraznalkottac” (Mel: SzJán. 442: NySz.); 1628: dorbezlással sz. (Prág: Serk. 674: NySz.); 1759: torbézoltak gr. (Hazánk 1: 295: NySz.); 1787: dorbizolni sz. (Orczy: KöltH. 152: NySz.); 1838: dorbélyozni sz. (Tsz.). J; 1568: 'schlemmen, zechen’ # (1. fent). — Sz: ~ás 1628: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. Esetleges hangutánzó származása további vizsgálatot kíván. A N. dombéroz ’dorbézol’ szóval való etimológiai kapcsolata aligha tehető fel. A bordély származékaként való magyarázata téves. — A 19. sz. első felében vált köznyelvivé.
CzF.; Szarvas: Nyr. 14: 488; Fest: NyF. 42. sz. 9; EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 14; Végh: Adal. 58; SzófSz.; Dcme: MNyTK. 69. sz. 49, 50.
dorgál 1495 e.: „es igpn meg dorgala vket” (GuaryK. 108); 1551: Dorgolasoknac sz. (Helt: Bibi. 1. Mnn3: NySz.); 1577: dargalas sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 29); — dérgál (ÚMTsz.). J: 1495 e.: ’tadeln’ * (1. fent) II dor^a tórium 1878: „Tedd le a pipát ! fejezé be végre parancsoló hangon Débora asszony a . . . dorgatoriumot'1 (Csiky G.: Pat. hid. 68: NSz.); 1883: dorgatórium (Arnóthi: Erki pap 68: NSz.). J: 1878: 'szidalom; Strafrede' (1. fent).
A dorgál bizonytalan eredetű. Alapszava talán ősi örökség az uráli korból; vö.: cser. torlem 'dorgál, szidalmaz’ (NyK. 4: 392); md. E. turems, turems, Μ. turams 'harcol,


doromb1
663
dorombol
verekszik’; finn tora ’harc, veszekedés, civó- dás’, torua ’veszekszik, viszálykodik, szid’; Ip. N. doarro ’harc, csata, küzdelem’, doarrot ’döf, harcol’; — szám. jur. täröls ’birkózik’; jen. taruyaro* ’ua.’; tvg. torütum ’ua.’; szelk. tär ’harc, veszekedés’. A felsorolt szavak etimológiai Összetartozása bizonytalan ; lehet, hogy az alapszók hangutánzó-hangfestő jellegűek. A rokon nyelvi megfelelők alapján lehetséges, hogy az alapszó igenévszó volt. — A magyarban a szóele ji d a szóbelseji r zöngésítő hatásával magyarázható. A dorgál szó vége gyakoritó képző. — A dór gátőr ium tréfás magyar alkotás a lat. purgatorium stb. hatására ; ilyenek például: 1853: pipatoriumba gr. (Beöthy L.: Puncs 1: 32: NSz.); 1872: klipitroklapatorium (Jókai: ÖM. Regények 22: 14). — Altaji szavakkal való egyeztetése bizonytalan. Egyéb finnugor egyeztetése téves. Más nyelvcsaládokból való származtatása nem fogadható el. — A dorgatórium régies, tréfás szó.
MUSz. 257 ®; Donner: VglWb. 1: 131; Munkácsi: NyK. 16: 470, ÁKE. 212; Sziny- nyei: Budenz-Eml. 42; Halász: NyK. 23: 265; NyH. 4-7 ; Wichmann: FUF. 11: 232; Melich: MNy. 12: 214; Simonyi: Nyr. 45: 383, 47: 36, 243; Paasonen: Beitr. 51 ® ; Se tála: JSFOu. 30/5: 67; Balassa: Nyr. 48: 151 ; EtSz. ® ; Sauvageot: Rech. 65 ; Németh: NyK. 47: 472; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 49; Collinder: FUV. ; Kniezsa: SzlJsz. 152; Benkő: Nyjtört. 63; Lakó: AAPJ. 17: 16, NyK. 64: 64, ALingu. 12: 235, 240; MSzFgrE. ®.
doromb1 1577: „doromb: sistrum . . . plectrum” (KolGl.: NyF. 45. sz. 25); 1808: Doromb (Sí.); 1824: dromb (Fáy A.: Kedv- csapongások 2: 116: NSz.); — dorong, Durombot gr., trombodat gr. (ÚMTsz.). J: 1577: ’egy fajta kezdetleges hangszer; Art primitives Musikinstrument | fújással és pengetéssel megszólaltatott népi hangszer; Maultrommel’ (1. fent). — Sz: ~ol 1598: dorombolnak gr, (Gyarm: Fel. 56: NySz.).
Magyar fejlemény, kialakulásának részletei azonban nincsenek tisztázva. Összefügghet az azonos jelentésű doromblya hangszernévvel; esetleg ebből való elvonás eredménye. Ezt a feltevést azonban az adatok időrendje nem egészen támogatja. Nem lehetetlen másrészt, hogy a hangutánzás síkján Összefügg a dorombol igével, vagy legalábbis alaki és jelentésbeli kapcsolatba került vele. — Nyelvjárási és néprajztudományi szó.
Miklosich: Nyr. 11: 162; EtSz.; Viski: MsgNépr. 2: 437; SzófSz.®; Gáldi: Dict- Klein. 175; Dobcsányi: Nyr. 78: 420; Kniezsa: SzlJsz. 159; Cioranescu: DiccEtRum. 301; Szabó Z.: MNy. 56: 357. — Vö. doromblya, dorombol.
doromb2 1. dorombol
doromblya 1468: ? „Petrus Dorombol” szn., ? Drombol szn. (OklSz.) ; 1707: „Doromblya: Crembalum — Brumbeisen” (MNy. 8: 127); — drombé, drombuja (MTsz.); dgrymbyj (NyF. 29. sz. 30); drombért gr., drumbla (ÜxMTsz.). J: 1707: ’fújással és pengetéssel megszólaltatott népi hangszer; Maultrommel’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: big. N. dpbMŐóü; szb.-hv. drombulje, drombüljä; szín. N. dromlja; szik, drumbla, N. drombla; le. drumla; ukr. N. dpÚMŐa: ’doromb’. E szláv szók a németből származnak; vö. késői kfn. trum( bJel, ir. ném. Trommel, Maultrommel ’ua.’. — A magyar alak változatok szóföldrajzi okok miatt is más-más nyelvből valók lehetnek: a doromblya szlovák, a drombuja szerb-horvát eredetű lehet; a darambaj és drombé pedig esetleg szintén a szerb-hor- vátból való, és egy feltehető *drumboj alaknak felelhet meg. — Ha a tulajdonnév! adatok ide tartoznak, más forrásra mehetnek vissza, mint a közszói alak változatok. — Nyelvjárási szó.
Mariánovics Milán: Nyr. 43: 15; EtSz. 1: 1392 doromb a.®; SzófSz. doromb a.; Kniezsa: SzlJsz. 158 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 301. (Berneker: SlEtWb. 1: 227.) — Vö. doromb1.
dorombol 1641: „Magánac gyúr hallatlan orvosságot, mellyet kôz-helyen le-úlvén nagy dorombolással edgyben rág” sz. (Kereszt: FKer. ElŐb. 2: NySz.); 1668: „Herreg, dunnog, dorombol magában” (Matkó: B- Csák. 238: NySz.); 1781: drombolással sz. (Patay S.: Indusok 204: NSz.); 1846: domborul (Erdélyi: Népd. és mondák 1: .356: NSz.); — domborol, dorombékol, doromb1 éroz, dorombul, drombó (ÚMTsz.); darambal, do- rombajáz, dorombéz, dorombít (Nyatl.). J: 1. 1641: ’morog; murren | mormog; brummen’ (1. fent); 2. 1781: ’<macska) halk, mormogó hangot hallat; spinnen <von der Katze)’ * (1. fent); 3. 1833: ’lábával dobog; stampfen, trommeln | táncol; tanzen’ (Kassai 1: 451); 4. 1862: ’dörömböl; poltern’ (CzF.); 5. 1863: ’lobogva ég; lichterloh brennen | duruzsol <a tűz); leise prasseln <Feuer)’ (Kriza: Vadr. 398); 6. 1897: ’hízeleg; schmeicheln’ (Kabos E.: Vándorok 12: NSz.) || doromb 1786: „melly szenvedhetetlen az illyetén házi doromb” (Kónyi J.: Democritus 1: 24: NSz.). J: 1. [házi~] 1786: ’házsártos feleség vagy vénasszony; zänkische Ehefrau, zänkisches altes Weib’ (1. fent); 2. 1839: ’zsör* tölŐdés; Nörgelei’ (Tóth L.: Olymp. 2: 74: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a mély, egyhangú, morgó, ismétlődő természeti, valamint emberi és állati han¬


doron;
664
dosszié
gokat jeleníti meg. Legközelebbi rokona a dörömböl, amely a dorombol-\üu\ teljes párhuzamot mutat. A hangutánzás síkján összefügg a dörmög, dörög, durrog stb. családjával is. À dorombol-nak és változatainak szó vége az -l gyakorító képzővel, illetőleg más gyakorító képzőbokrokkal azonos. Jelentései hangjelenségekre vonatkoznak, csupán a 6. távolodott el ezektől némileg. Ez a jelentésátvitel a macska hízelkedő dorombolása alapján érthető. — A doromb főnév jelentései a doromöoZ-nak főleg az 1. jelentése alapján keletkeztek. — Az 1468: Dorombol, Drombol személynevek (OklSz.) nem kapcsolhatók vele össze. Az a magyarázat, hogy nyújtott szóalakként keletkezett a dong igéből, téves. — A doromb elavult szó.
Simonyi: NyK. 17: 61; Balassa: TMNy. 193; Szily: Adal. 439; Horger: MNy. 23: 129; EtSz. ® ; SzófSz.; Dobcsányi: Nyr. 78: 420 ®; Pais: MNy. 56: 315; Szabó Z.: M- Ny. 56: 357. — Vö. dörmög, dörög, dörömböl, durmol, durrog, duruzsol.
dorong 1291—4: ? ,,Item Drung habet — cubulos cum magna men fura racione decime nostre” szn. (MNy. 22: 360); 1463: Dorongos sz. szn. (OklSz.) ; 1519: „Mykeppen az latorhoz y ettetek kywe ffegywerekkel es dorongokkal engemet meg foghny” (JordK. 442); 1597: vas dorung (OklSz.); 1791: vas durung (MNy. 45: 342); 1832: durong (Sztro- kay A.: Dunai Hajó: NSz.); 1833: Düring (TudGyűjt. 10: 77); 1861: dorong (MNyszet. 6: 322); — doromb (MTsz.). J: 1. 1519: ’rúd, vastagabb bot; Stange, Prügel | bunkósbot; Knotenstock, Keule’ * (1. fent) ; 2. [dorong, diiring] 1861: ’ vastag fatönk ; dicker Baumstumpf, Holzblock’ (1. fent). — Sz: ~os 1463: szn. (1. fent); 1647: dorongos (G. Kat.: V. Titk. 2: 31: NSz.) | ~ol 1808: Dorongolni sz. (Sándor I.: Sokféle 11: 106: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. drçgb ’furkós- bot’; szb.-hv. R. drug ’rúd’ (Berneker: Sl- EtWb. 1: 229); szín, drgg ’ua.; nyújtó’ (Plcteránik 1: 176); szik, drúk ’rúd, dorong’ (S1SJ. 1: 335); or. N. dpiOK ’ua.’ (S1RLJ. 3: 1139); megfelelő szó a szorb kivételével a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy szláv R. drgg'b ’rúd, dorong’ került át, bizonyára még a 10. sz. folyamán. A forrás közelebbről nem határozható meg. A jelentős számú alakváltozat az eredeti *drong, drung-IM fejlődött. A doromb változatra esetleg hatott az azonos hangzású doromb hangszernév, bár gondolhatunk rjg > mb páros mássalhangzó-változásra is.
Budenz: NyK. 1: 316; Miklosich: Nyr. 11: 162®; Munkácsi: NyK. 17: 70, 110; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 23, Nyr. 32: 266, 362, AkNyÉrt. 20/3: 37 ®, 98; Melich: Szljsz. 1/1: 50, 101 ® ; Horger: NyK. 41: 128, 129, MNy. 37: 14; EtSz. ® ; Beke: ZSIPh. 16: 326; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 159®; Bárczi: Szók.2 90.
dorozmás 1838: „Dorozmás, varaczkos. Az ember’ teste felől valamelly seb után mondatik, hogy t. i. a’ bőre . . . nem síma, hanem éles” (Tsz.) ; — dorocsmás, duruzsmás (MTsz.); dorozsmás (ŰiMTsz.). J: 1. 1838: ’érdes felületű (bőr); rauh, uneben (Haut)’ (1. fent); 2. 1874: ’darabos (liszt, só stb.); grob, grobkörnig (Mehl, Salz usw.)’ (Nyr. 3: 141) II doroznia 1862:„dorozma ... a testnek, vagy bőrnek rögös külseje” (CzF.). J: 1. 1862: ’érdes felület (az ember bőrén); rauhe Oberfläche (an der Haut)’ (1. fent); 2. 1893: ’érdes felületű kőfaragó kalapács; Stockhammer (Art Steinmetz Werkzeug)’ (PallasLex. 5: 460). — Sz: ~1 1933: dorozmál ’nagyolva megfarag (követ)’ (Hvozdzik 2: 129).
A szócsalád alapja, a dorozmás melléknév ismeretlen eredetű. A dunántúli nyelvjárásokban él. A dorozma elvonás a doroz- mds-ból. 2. jelentésében a kőfaragó szakma használja.
EtSz.
dorozsba 1668: ,,Hej hamis dorosba” (Pós: GBot. 50: NySz.); 1819: druzsba (Et- Sz.) ; — duruzsba (MTsz.) ; dorozsma, druzsLá (ÚMTsz.). J: 1668: ’vőfély; Brautführer, Hochzeitsbitter’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, druzba ’v6- fély’; vö. még: cseh druiba; f.-szorb druzba (Jakubas 96); a.-szorb druzba (Őwjela 60); le. druzba; ukr. N. dpy^tcöa (URSI. 1: 465): ’ vőfély, násznagy’; a többi szláv nyelv megfelelő szava jórészt ’barátság’ vagy Társaság, társak’ jelentésű. — A magyar alakváltozatok közül a druzsba az eredeti ; a többi ebből fejlődött a szóele ji mássalhangzó torlódás feloldásával, illetőleg u > o változással. A dorozsma m-jére vö. zsolozsma, — A szlováksággal érintkező nyelvjárásaink szava.
Miklosich: Nyr. 11: 162®; Munkácsi: Nyr. 15: 220; Szamota: NyK. 25: 160; Valló: Nyr. 33: 563; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 159 ® ; Manga: AEthn. 6: 163.
dosszié 1900: „Dossier: iratcsomó, percsomó” (Tolnai: Magy. szót.); — dosszié (Bp. Hirlap, 1902. okt. 22.: 8: NSz.) ; doszjé (Radó: IdSz.1); doszié (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1900: ’ügyiratok gyűjteménye; Bündel von Akten’ (1. fent); 2. 1912: ’iratgyűjtő tok; Aktenbehälter, Mappe’ (RévaiLex. 5: 703).
Nemzetközi szó* vö.: ang. dossier; ném. Dossier; fr. dossier; ol. dossiere; or. docbé: ’dosszié’. A franciából terjedt el. A fr. dossier a fr. dós ’hát’ (< lat. N. dossum ’ua.’ < lat. dorsum ’ua.’) származéka. Jelentései: ’ülés- támla, támasz, szék háta, hátlap; dosszié’.


doszt
665
dózni
Ez utóbbi jelentés annak révén fejlődött ki, hogy a címfelirat az ügyiratokat tartalmazó karton hátára került. — A magyar szó közvetlen forrása a francia vagy a német.
(Wartburg: FEW. 3: 144; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 202.)
doszt 1669: „Ne költse pénzét a borra, elég ha Pap uram dosztig iszik” (Pós: Igazs. 2: 438: NySz.); 1770: duztig gr. (Kolumban 1.: Vida hist. 32: NSz.); 1777: dúsztig gr. (E’sopus’ Meséi 1: 181: NSz.); 1806: dosztot gr. (Csokonai: Gál. 5: NSz.); 1873: Doszt (Dóczi L. —Goethe: Faust 85: NSz.). J: 1669: ’untig, rogyásig | bis zum Überdruß’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: big. dóctna ’elég, eleget; eléggé, jócskán’, dócuma ’jóllakásig, eleget’ (BTjgiTJkRec.2 156); szb.-hv. dôsta, N. dósti ’elég, elégséges’; szín, dôsti ’elég’, V. doszta ’sok’ (Iliszár 20); szik, dóst ’elég’; or. dócbima ’jóllakásig’ (S1RLJ. 3: 1053), N. dócbimb ’elég (volt)’ (Dal2 1955. 1: 481); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az alakok részben az Ősszláv *dosyti (tkp. ’a jóllakásig’), részben az ősszláv *dosyta (tkp. ’addig, amíg jóllakott nem lesz’) folytatásai. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv — talán a szlovák — R. dostb ’jóllakásig, eleget’ határozószava kerülhetett át. A dosztig változat az untig stb. mintájára vehette fel az -ig határozóragot, bár esetleg arra is gondolhatunk, hogy az -ig mintegy a szláv do- fordítása. — A szegedi N. doszta ’elég’ (1957: SzegSz.) a szb.-hv. dosta átvétele. — A familiáris köznyelv szava.
Simonyi: Nyr. 17: 484, Hat. 1: 343, 2: 365; Szenttamási: Nyr. 34: 26; EtSz. 1: 1395 dosztig a.®; Kniezsa: SzlJsz. 159 ®.
dotáció 1787/1890: „Exc. az oskoláknak dotatio jában jobbágyaival földesúri kegyel- mességét éreztetni fogja” (Kazinczy: Lev. 1: 132: NSz.); 1894: dotáczió (Abonyi Á.: Nov. 2: 123: NSz.). J: 1. 1787/1890: javadalom, javadalmazás; Dotation, Dotierung’ (1. fent); 2. 1865: ’hozomány; Mitgift | nászajándék; Hochzeitsgeschenk | kiházasítási költség; Verheiratungskosten’ (Babos dotalis a.) II dotál 1831: „egy kórházat és mellé egy pensio-intézetet építne ’s dotálna” (Széchenyi: Vil. 301: NSz.). J: 1. 1831: ’anyagilag támogat; materiell unterstützen, subventionieren I javadalmaz; dotieren’ (1. fent); 2. 1865: ’kiházasít; mit Heiratsgut ausstatten’ (Babos).
Latin eredetű szócsalád ; vö. k. lat., h. lat. dotatio (ecclesiae) ’(egyházi) javadalom’ (1767: PPB. 604), h. lat. dotatio ’kiházasítás, férjhezadás; megajándékozás’ (1818: Márton), lat., h. lat. dotare ’kiházasít, kelengyével ellát’. A lat. dotare alapja a lat. dós ’(menyasszonyi) hozomány; adomány’. A lat. dotatio a lat. dotare származéka. A latin szócsalád tagjai elsősorban a házassági jog kifejezéseiként — részben francia közvetítéssel — bekerültek az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. dotation, R. dotate (Oxf- EngDict. t Dotate a.); ném. Dotation, dotieren; fr. dotation, doter; ol. dotazione, dotare: ’adomány, juttatás’ (az angolban, németben, olaszban még: ’hozomány’), ’ellát valamivel, pl. kiházasít; juttat; javadalmaz’; vö. még le. detaeja, cseh dotace, or. Ooznjf/Ufl.^dotáció’. — A dotáció, dotál jelentései közül a 2. az eredetibb. — A választékos stílusban használatos szavak.
Kursinszky: LatJszIrod. 16. (Walde— Hofmann: LatEtWb.3 360; Wartburg: FEW. 3: 148; Frisk: GrEtWb. 388.)
dózis 1739: „A mérték, vagy mint az orvosok hívják, dosis” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 266); 1783: dósist gr. (Győrfi: Kli- mius. 199: NSz.); 1787: dózsistgr. (Gvadányi: Pösty. För. 17: NSz.); 1789: dózissá gr. (Iliéi: Tornyos Péter 37: NSz.); 1791: dózissal gr. (Kazinczy: Hel. Vir. 5: NSz.); 1816: Dozsis (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1739: ’meg- határozott adag, mennyiség (főleg gyógyszerből); Dosis’ (1. fent); 2. 1790: ’orvosság; Arznei’ (Kazinczy: Orpheus 2: 194: NSz.).
Latin eredetű; vö. orvosi lat. dosis ’ meghatározott gyógyszermennyiség’. A latin szó forrása a gör. δόσι,ς ’adomány; porció; gyógyszeradag’ (< : gör. ő'őjoyt, ’ad j. Az orvosi latin révén számos nyelvbe bekerült; vö.: ang. dose; ném. Dosis, Dose; fr. dose; ol. dose; or. dósa: ’adag (főleg gyógyszerből, orvosságból)’. — Am. dózis o'-ja vagy a magyarországi latinban, vagy a magyarban nyúlt meg. A m. dozsis, dózsis zs-je magyarországi latin kiejtési sajátságot tükröz; vö. muzsika, rózsa stb. A jelentések közül az 1. az eredetibb. A 2. jelentés tapadással jöhetett létre az (egy) dózis orrcsság-fóle kifejezések alapján. — Orvosi műszó.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 156; Wartburg: FEW. 3: 148; Frisk: GrEtWb. 1: 388.)
dózni 1942: ,,Má mek huâ tettitëk e dóz- nimat! Rá ’karog dzsyiójtannyi” (MNny. 4: 186); — tózni (SzegSz.); tóuzli (ŰMTsz.). J: 1942: ’cigarettatárca ; Zigarettendose’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. dözn ’doboz ; cigarettatárca’ ; vö. még szász E. dûs, ir. ném. Dose ’ua.’. — A szó végi baj.- osztr. n > m. ni megfelelésre vö. fakszni, kaszni, smarni, spulni stb. A d t szókezdet a zöngétlen baj.-osztr. d kétféle átvételével jött létre. — Meghonosodása évtizedekkel megelőzte legkorábbi adatunkat. — Nyelvjárási szó.
Imre: MNny. 4:186. (Kluge: EtWb.19139.)


dózse
666
döcög;
dózse 1785: ,,minden harmadik Eszten- döbenn ujj ujj Uralkodót (mellyet Ök a’ magok nyelveken Dósának szoktanak nevezni) tesznek” (Μ. Hírmondó 333: NSz.); 1793: Dózsa (Sándor I.: Külf. út. 63: NSz.); 1881: dozse-palota (Beliczay J.: Egyetl. leány 33: NSz.). J: 1785: ’az egykori velencei köztársaság választott államfője; Oberhaupt der ehemaligen Republik Venedig’ (1. fent).
Velencei olasz eredetű; vö. ol. vei. do£e, ir. ol. dogé ’az egykori velencei köztársaság választott államfője’. A m. dús is erre az olasz szóra megy vissza. — Az elsőként jelentkező dosa közvetlen forrása az ol. vei. doze-n kívül esetleg a ném. Doge ’dózse’ is lehetett; a szóvég latinosítás eredménye. — Az irodalmi nyelv és a történettudományi szaknyelv szava.
Simonyi: Nyr. 29: 49; EtSz. 1: 1452 dús a.; Grétsy: MNy. 55: 204, Szóhas. 33; Kálmán: Nyműv. 68. — Vö. dús.
döbben 1. dübög
döblöc 1813: „Dopletz: úri Tök, Cucurbita Pepo” (Magy. Fűvészk. 2: 367); 1843: döblec (MTsz.); — deblák, döblec, dëblëc, dob- löc, döblöc, döglesz (MTsz.) ; dööZe-tök (MTsz.); dublic (ÚMTsz.); dublëc (Nyatl. sütőtök a.). J: A) fn. 1813: ’sütőtök; Backkürbis’ (1. fent). B) mn. 1843: ’tömzsi, köpcös ; gedrungen, untersetzt’ (1. fent).
Többszörös átvételi! román jövevényszó; vö. rom. dovleác ’tök’, N. dovléte [többes sz. dovlé^i] ’ua.’ (Sáineanu: InflOr. 2: 161); ennek forrása az oszm. devlek, düvelek ’zöld dinnye’. — Am. deblák az ir. rom. dovleác átvétele, a döblec és változatai az olténiaí többes számú dovleti alakra mennek vissza. A szóközépi rom. v ~ m. b megfelelés talán bilabiális spiránsnak, ß-nek az ejtésére mutat. A döble-tök összetételben a döblec c-je eltűnt. A Szabolcs és Hajdú megyei döglesz népetimológiás alakulat. — AB) jelentés névátvitellcl keletkezett a tök köpcös, tömzsi alakja alapján. — Közvetlenül az oszmán-törökből való származtatása téves. — A keleti nyelvjárások szava.
Szinnyei: Nyr. 22: 297 ® ; Szilasi: Nyr. 28: 151; Damian: NyF. 67. sz. 20 ® ; EtSz. ®, 1: 1288 deblák a., 1: 1390 doplec a. is; Blédy: Infl. 40; Gáldi: DictKlein. 211 ® ; Tamás: UngElRum. 305. (Lokotsch 555.; Wendt: TürkEl. 80.)
döbör 1831: „Deáró, debre: gödör, mély vízmosás” (TudGyűjt. 7: 75); 1833: Töbör (Kassai 2: 116); 1836: Teber (Kassai 5: 266); 1858/1898: döbörnek gr. (Jókai 93: 170: N- Sz.); 1891: dobra (Nyr. 20: 479); — tebró (MNy. 13: 300). J: 1. 1831: ’gödör; Grube I vízmosás ; Runse’ (1. fent) ; 2. [döbör, töbör] 1840: ’kráter; Krater’ (Szemere B.: Utaz. 2: 314: NSz.); 3. [a szaknyelvben töbör] 1863: '(kisebb ) dolina; (kleinere) Doline’ (MNy. 13: 300; 1. még 1895: PallasLex. 10: 228).
Szlovák eredetű; vö. szik. K. debra ’üreg; vízmosásos mélység’, deber, díber ’ua.’ (Stanislav: DejinySIJaz. 1: 314); vö. még: óe. szí. dbbrb ’szakadék, mélység’ (SadAitz. 20); szb.-hv. Dábar hn. (Berneker: SlEtWb. 1: 242) ; szín, debér ’szakadék, vízmosásos mélység’ (Tom. 73); cseh R. debf ’ua.’; or. déŐpu [többes sz.] ’sűrűség, rengeteg’, R. defipb ’erdős hegyszoros, szurdok’ (S1RLJ. 3: 626 — 7) ; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. — A magyar alak változatok többszörös átvétel eredményei. A debro, debre, dobra a szik. K. debra-kó\ származik. A debro, debre végződése a kicsinyítő képzős szavak hatását mutatja. A dobra alak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A döbör, töbör, teber forrása a szik, deber. A teber stb. í-je elhasonulásos zöngétlenedéssel, a töbör, döbör ö-je pedig labializációval keletkezett. — 1. jelentésében a szlováksággal érintkező nyelvjárásaink szava, 2. jelentésében elavult, 3. jelentésében földrajztudományi szakszó.
Miklosich: Nyr. 11: 161; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 17; EtSz. 1: 1290 debre, debro a. ® , 1: 1375 dobra a. is; Moór: Szinnyei-Eml. 107; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 53; Kniezsa: SzlJsz. 149 debre, debro a. ® , 1: 774 töbör a. ® ; Popovic: GSkr. 114. (Schütz: Geogr- Skr. 38.)
döcög; 1577 k.: „A3 re3ketes femmÿ Nem egÿeb, hanem megh ve3éth Nehc3 mo3gas, kÿ a3 Tagoth akarattÿa ellen eo3we wthÿ es dêc^ÿeogtetÿ” sz. (OrvK. 52); 1792: Detzegni sz. (SzD.); 1872: düczögni sz. (Tóvölgyi: Rónák 63: NSz.); — dicegos sz., dö- csög, e\-dözzög (MTsz.); döccög, döceg (ÚMTsz.). J: 1. 1577 k.: ’reszket; zittern’ (1. fent); 2. 1636: ’lassan zötyög (jármű>; langsam holpern ( Fahrzeug > | lassan, inogva megy; watscheln’* (Pázm: Préd. 86: NySz.); 3. 1959: ’kuncog; kichern’ (ÉrtSz.) || döccen 1755: „Polikletes igen le-hajolván lovára, a’ kemény doczenés miatt, meg-nem maradhatott hátán gyenge ülésében” sz. (Haller L.: Telemakus 70: NSz.); 1787: „próbáljon akárki ollyan verset léptetni (scándálni) millyet döttzen, mint mikor minden kerékből edgy edgy talpot vesznek-ki” (M. Musa 451: NSz.); 1833: Detztzen (Kassai 1: 426); — döccsenŐ sz., düccenőknél sz. (ÚMTsz.). J: 1755: ’strauchelnd einen Stoß bekommen’ * (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a kisebb rázkódással, ütéssel járó hangot jeleníthette meg. Rokonságába tartozik többek között a hasonló jelentéskörben használatos göcög ige. Az 1. jelentésében használt döcög a didergő ember tagjainak reszketésére, fo¬


dödölle
667
dög:
gainak összekoccanására utal. 2. jelentésé· ben az apróbb kövekben, gödrökben megakadó, zökkenő kocsikerék hangját, illetőleg az ezzel járó rázkódást, egyenetlen mozgást érzékelteti. 3. jelentése is a rázkódó testet megmozgató nevetéssel kapcsolatos.
EtSz. ® ; SzófSz.; Nyíri: Népr. és Nytud. 5 — 6: 56. — Vö. göcög.
dodög 1. dödörög
dödölle 1725—64/1892: „Volt... részem . . . zsíros dödölőben” (Amadé 542: N- Sz.); 1784: dödölle (SzD. 17); 1807: Dödölye (Márton); 1862: ? döddöt Ί dölle (CzF.), dédélle (CzF. derellye a.); — dedellye, didelle, dödöjje, dödöle, dögölye (MTsz.); dödöje> dii- dölle (ŰMTsz.). J: 1. 1725-64/1892: ’búza- vagy kukoricalisztből, esetleg kölesből, néhol krumpliból vagy krumplival készült étel; Art breiige Mehlspeise’ (1. fent); 2. 1862: ’derelye; Nudeltasche’ (1. fent); 3. 1862: ’málészájú, együgyü ember ; Trottel’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Esetleg játszi alko- tású hangutánzó-hangfestő szó. A szórványosan felbukkanó 2. jelentés a derelyé-ve\ való keveredés eredménye lehet. — A dere- lyé-ve\ való származásbeli kapcsolata nem valószínű. — Elsősorban dunántúli nyelvjárási szó, de néhány más helyről is adatol- ható.
CzF.; Jankó: BNépr. 222; EtSz.; Fekete: Zárh. 19; Bátky: Ethn. 49: 416; Mikesy: MNy. 47: 82; Kisbán: NéprÉrt. 42: 14.
dödörög: 1805: „dödörög, dödörg: er murmelt” (Verseghy F.: Ung. Sprach. 117: N- Sz.); 1825: dedergett gr. (Kis J.: luvenalis 67: NSz.); — dödörög (NyF. 34. sz. 39). J: 1. 1805: ’mormog; murmeln’ (1. fent); 2. 1825: ’dadog; stottern’ (l.fent) || dödög: 1828/1831: „Viszsza dödögtem. Durczáson viszsza feleltem” (Kreszn.). J: 1. 1828/1831: 'mormogva elégedetlenkedik; unzufrieden murren’ (1. fent); 2. 1838: ’magában beszél, dörmög; leise vor sich sprechen, brummen’ (Tsz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a tökéletlenül artikulált, halk, motyogó, akadozó beszédet jeleníti meg. Hangutánzó rokonságába tartozik többek között a dadog és családja. A két szócsalád voltaképpen hangrendi párhuzamban áll egymással. A jelentéseket a hangutánzó eredet, illetőleg jelleg magyarázza. — Nyelvjárási szavak.
EtSz. 1: 1398 dödög a. — Vö. dadog.
döf 1566: „meg çrzed a dejjento vassat az oldalaiban” sz. (Helt: Mes. 197: NySz.); 1584: dÖjÖlt sz. (Born: Préd. 78: NySz.); 1585: „arieto: Döföm” (Cal. 95); — düj (MTsz.). J: 1. 1566: ’szúr; stechen | szarvval öklel ; mit Hörnern stoßen’ # (1. fent) ; 2. 1618: '«(többnyire hegyes, csúcsos tárggyal» testrésszel) meglök; stoßen’ # (MA. Scult. 609: NySz.). Sz: ~öl 1584: sz. (1. fent) | ~Öd 1742: döfödéstöl sz. (Miskóltzy F.: Manuale 279: NSz.); 1783: döjödi gr. (Rosthv: Zsidók 310 v. 311: NSz.) | ~köd 1833: Döjköd (Kassai 1: 465).
Ismeretlen eredetű. — A szó történeti adatok nem támogatják azt a magyarázatot, hogy a döf eredetileg szarvval való szúrásra vonatkozott, s egy fejlett juh- és szarvasmarha-tenyésztő néptől Ősi átvétel révén kerülhetett nyelvünkbe. — Finnugor egyeztetése és indoeurópai rokonítása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 420; Halász: Ny- Κ. 33: 147; EtSz. ® ; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; 9: 167; Sámson: MNyj. 9: 113.
döff 1130—40/12—13 sz.; ? „In Pan[auuadiJ: Acha, Jut,... Deged, Dauid”sz. szn. (PRT. 8: 269); 1138/1329: ? Degu hn. (MNy. 32: 131); 1219/1550: ? Dugus sz. szn. (VárReg. 87.); 1237-40: ? Deg szn. (PRT. 1: 777); 1372 u./ 1448 k.: „A3 3egencse ehfegnek dewge mellet yftentewl nem hagvattatÿkuala meghalnÿ” (JókK. 62); 1533: Dók (Murm. 990.). J: A) fn. 1. 1372 U./1448 k. : ’betegség; Krankheit I járvány; Seuche’ (1. fent); 2. 1416 U./1550 k.: 'holttest; Leiche | állati hulla; Tierleiche’ # (BécsiK. 42); 3. 1786: ’élő állat <főleg kutya, ló) ; lebendes Tier (bes. Hund, Pferd)’ # (Kónyi J.: Democritus 1: 140: NSz.); 4. 1790: ’alávaló ember; niederträchtiger Mensch’# (Trenk csúf. emb. 3: NSz.); 5. 1792: ’bősóg, nagy mennyiség; große Quantität’ # (AI. Hírmondó 2: 544: NSz.). B) hsz. 1959: ’nagyon; sehr’ # (ÉrtSz.). — Sz: ~ös 1219/1550:? szn. (1. fent); 1456 k.: deges (SermDom. 1: 300) I ~ösit 1456 k.: deghefeÿthÿ gr. (SermDom. 2: 156) | ~ösiil 1470: meg ne degeffelyenek gr. (SermDom. 2: 244) j ~letes 1495 e.: dogletgffeget sz. (GuaryK. 118); 1560 k.: döghletes (GyöngySzt. 1701.) | ~let ige 1508: doglecz gr. (NádK. 310) | ~lik 1517: meg devglevt sz. (DomK. 100) | ~leletes 1531: döglelete[ségtûl sz. (ThewrK. 167); 1533: dÖk leletus (Murm. 992.) | ~lodik 1768: döglödik (GerŐ Gy.: Kereszt. Herkules 2: 88: NSz.) I ~Ieszt 1791: dögleszto sz. (Laczkovics: Beszéd 62: NSz.) I ~esz 1832: dögész ’sintér’ (Ligeti Vid.: Mui. sokf. 29: NSz.); 1848/1899: ’dögön lakmározó’ (Czuczor: KM. 1: 230: NSz.); 1892: 'egészségügyi csapatbeli katona’ (Kacziány G.: Manőver 12: NSz.); 1907: 'orvostanhallgató, természettudományi szakos hallgató’ (Nyr. 36: 299).
Ismeretlen eredetű. A feltehetően eredetibb 1. jelentésből érintkezésen alapuló névátvitellel fejlődhetett már korán a 2. és jóval később az 5. jelentés. A 3. és 4. jelentés durva, túlzó szóhasználatként érthető. A fokozószóként való használat pedig (a B) jelen-


dö^hnlaíl
668
dől
tés) hasonlítást kifejező szerkezetben (pl. dög járadt ), illetőleg a döglesztő származék hatására (pl. dög meleg) jöhetett létre. A korábban általános használatú szó alkalmazási köre később az állatokra korlátozódott; a szónak és származékainak emberekkel kapcsolatos újabb használata rosszalló árnyalatú. — finnugor egyeztetése nem fogadható eL Egy ’alacsony, alsó’ jelentésű alapszó származékaként való magyarázata, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 10; Simonyi: NyK. 16: 254; Alexi: NyK. 23: 330; Melich: NyK. 25: 295, MNy. 12: 214; Laczkó: Nyr. 36: 299; Wichmann: FUF. 11: 231; Vámbéry: MBölcs. 150; EtSz.®; SzófSz.; Bárczi: M- Nny. 4: 84; Gáldi: DictKlein. 124; Baleczky: ÉtSIRoum. 1: 106, StudSl. 3: 224; Fokos: NyK. 61: 57 ® ; Lakó: NyK. 64: 66, ALingu. 12: 235; Lakó —Rcdci (Radanovics): 1. OK. 19: 273; Szabó T. A.: MNy. 60: 357.
döglialul 1493 k.: ,,Een almam. . . nem nyvgolmat een neekem, hanem mwkat, hoz- waan, Dewghalalos tertcenetnek yeleet” sz. (FestK. 391); 1528: „ha, ehféég támadáánd, a wag’, dogh halál” (SzékK. 160). J: 1493 k.: ’pestis; Pestilenz | járvány; Seuche’ (1. fent).
Összetett szó. A dög előtag itt régi és feltehetően eredeti ’betegség, járvány’ jelentésében szerepel. A ’pestis’-t azért nevezhették meg olyan szószerkezettel, amelyben a halál a jelzett szó, mert a középkorban gyakori pestisjárványokat nem tudták megfékezni, és a pestises megbetegedés elkerülhetetlenül halállal végződött. — Elavult szó.
dögönyeg· 1577: „dogeniegh:' cestus, est corium cum plumbo infuso vel baculus pugilum, ein stritkolb” (KolGl.: NyF. 45. sz. 25); 1582: digínyec fackal (Born: Ének. 131: NySz.); 1604: Dogênyeg (MA.). J: 1. 1577: ’egy fajta bunkósbot, buzogány; Art Keule, Knüttel, Streitkolben’ (1. fent); 2. 1585: ’hegyes tőrt rejtő bot; Dolchstock’ (Cal. 339).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. R. dege- neg, degenek, oszm. degnek ’bot, fütykös; dorong’. Ez a deg- ’elér’ ige származéka. A big. R., N. dezetiéK ’fütykös; botütés’; szb.-hv. R. degenek ’botütés (rendszerint a talpra)’ a törökből való. — A magyar szó közvetlen forrása az oszmán-török mellett esetleg a szerb-horvát is lehetett, a jelentések azonban nem teljesen egyezrek. — Am. R. dögeny, dögöny ’bunkósbot’ (vö. 1673: döge- nyeckel gr.: Com: Jan. 149: NySz.) elvonás a dögönyeg— Elavult szó.
Miklosich: TENachtr. 2: 101; Kúnos: AkÉrt. 9: 58; EtSz. ® ; Gombocz: ÖM. 1: 13; SzófSz. dögönyöz a.; Kakuk: AOr. 5: 187, OszmJsz. 168®, MNy. 53: 419. — Vö. dögönyöz.
dögönyöz 1628: „Noha fustélyockal dog 3 nősz, halgatással turjuc” (Prág: Serk. 803: NySz.); 1748: Tnegdögönyözhetik gr. (Fal: NE. 63: NySz.). J: 1. 1628: ’ver; (durch)prügeln | páhol; (durch)hauen’ (1. fent); 2. 1957: ’masszíroz; massieren’ (SzegSz.).
Származékszó: a R. dögönyeg ’bunkósbot’ szóból tévesen kikövetkeztetett dögöny alapján keletkezett -z denominalis igeképzővel. A N. dögönyöl ’ua.’ (MTsz.) újabb képzőcserével jöhetett létre. A szótörténeti adatok egy közbülső *dögönyegez forma feltevését nem támogatják. Eredeti jelentése ’dögönyeggel, bunkósbottal üt’ lehetett. — Német származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 7: 246; Szalontai J.: Nyr. 7: 411 ; EtSz. 1: 1400 dögönyeg a. ® ; SzófSz. ; Horger: AINy. 38: 253; N. Kakuk: Pais-Eml. 317. — Vö. dögönyeg.
döher 1829: ,,Döher, ki hízott, poszokos, ig;en vastag” (TudGyűjt. 11: 85); 1861: dühercz (MNyszet. 6: 322); 1892: döhöme (Nyr. 21: 477); — deher, döheder, döhöder (MTsz. 1:421, 420). J:A)mn. 1829:’testes; korpulent | kövér; fett’ (1. fent). B) fn. 1. 1837: ’elhizott, tunya ember; fetter, fauler Mensch | vénasszony; altes Weib’ (Beke K.: Vegyes Tájsz. 4: NSz.); 2. 1861: ’elhizott, lusta, vén ló; fettes, faules, altes Pferd’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett. Erre mutathatnak alaki és jelentésbeli sajátságai. A főnévi jelentések tapadás útján jöhettek létre jelzős szókapcsolatokból. — Dunántúli és erdélyi nyelvjárási szó.
Nagy G.: Ethn. 1: 174; EtSz. ® ; Juhász: MNy. 24: 107; A. Kövesi: MNyj. 2: 86, Ny- K. 67: 311.
dől 1422: „Terre Berekallyafelde et Homoklab alio nomine ZalogosradeZeu;” sz. hn. (OklSz.), de 1. dúló; 15Ó8: „ki ház le dvlven. meg úoma te ^ermekidet. es meg halanak” sz. (DöbrK. 513); 1510: el devle gr. (MargL. 52); 1566: le dide gr., ki d3llyede sz. (Helt: Mes. 411, 229: NySz.); 1604: DülledSc sz. (MA. Intúrgeo a.); 1616: ki dűllyett sz. (Bal: Cslsk. 385: NySz.); 1636: dőlödözne sz. (Pázm: Préd. 1205: NySz.); 1767: Ki-düllye- dek sz. (PPB. Pröcuro a.); 1825: düyjedt sz. (Bors Sám.: Kenyérm. 16:NSz.); 1824: délöngene sz. (Náray A.: Máré. 2: 110: NSz.); 1873: Megdől gr. (Nyr. 2: 472); — dühed sz. (Szam- Sz.); díl, dűjed sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1422: ’valamilyen irányban nyúlik, elterül; sich erstrecken, liegen’ (1. fent); 2. 1508: ’ferde helyzetbe kerül; in schiefe Lage kommen I valahová omlik, esik; sinken, einstürzen1 * (1. fent); 3. 1510: ’árad, ömlik; strömen’ * (1. fent); 4. [főleg el- igekötővel] 1772


dől y fős
669
dömöcköl
1899: ’<ügy, kérdés) kezd megoldódni, bizonyos irányba fordul; (Sache, Frage) sich entscheiden’* (Bessenyei: Ágis 90: NSz.); 5. [főleg be- igekötővel] 1888: 'hagyja magát megtéveszteni, felül valaminek, valakinek; jemandem aufsitzen’ * (Berkes K.: Tolvaj 109: NSz.). — Sz: diilled 1566: 1. fent I díilöng 1577: dolengezni sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 25); 1688: dolőngni sz. (Konst. 11: NySz.) I düledezik 1597: meg díbleodeozeot sz. (OklSz.) I diilékeny 1616: d&lékeny (Bal: Cslsk. 166: NySz.) | diilleszt 1680: dűllyeztet- ték ki gr. (PP.: PaxA. 563: NySz. Dülleszt a.) I diilleszkedik 1750: dullyefzkedem gr. (Wagner: Phras. Subnitor a.) | diiledék 1760: düle- déke gr. (Moln: JÉpül. 250: NySz. Döledék a.) I dülöngél 1780: düllöngölének gr. (Dugonics: Clisses 5: NSz.).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: ujg. tűs-; CC. tűs-; oszm. düs-; kirg. tűs-; jak. tűs-: ’esik, összeomlik; meghal’. Szélesen elterjedt szó a törökségben; mai csuvas megfelelője hiányzik. A csuvas l és köztörök s megfelelések, valamint a magyar szó alapján egy csuvasos jellegű régi török nyelvben *dül- alakot tehetünk föl. Ebből nyíltabbá válással, illetőleg nyúlással lett a mai m. dől ~ dűl. Eredeti jelentése ’esik, omlik’ volt; ebből alakult ki az 1. és a 3. jelentés. A 4. és 5. jelentés belső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.
Hunfalvy: NyK. 2: 101 ; Gombocz: MNy. 13: 100 ®, NytudÉrt. 24. sz. 16; Beke: Nyr. 54: 137, 71: 18; EtSz. ® ; Horger: MNy. 25: 131; Ligeti: NyK. 49: 215, 217; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 84. — Vö. dönt, dűlő.
dőlyfős 1520 k.: „az kazdag dewlfes [o: dewlfes], ki... e£ éeppenet vizet nem úerhet vala az más velagon” (BodK. 12); 1527: dőlffis (ÉrdyK. 330); 1566: dőllyjo- seckel gr. (Helt: Mes. 202: NySz.); 1790: diiljősség sz. (Simái Kr.: Igazházi 84: NSz.). J: 1520 k.: ’hochmütig’ * (1. fent). — Sz: ~ség 1527: déljjeffeegSt gr. (ÉrdyK. 618) I ~ködik 1723: dőlyjóskoltek gr. (Csúzi: Tromb. 75: NySz.) || dölyf 1793: „marada szűzen, . . . amaz dölyjból és férjféltés miatt; ez . . . józan szeméremből” (Kazinczy: Herder Par. 55: NSz.). J: 1793: ’Hochmut’ * (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád; a dölyj nyelvújítás kori elvonás a dölyjos-ből. További vizsgálatot kíván az a feltevés, amely szerint a dölyjös a dől szó családjába tartozhat. E származtatás szempontjából figyelemre méltó a R. döllye ’kevélység’, döllyés ’kevély’ (vö. 1527: dőllyewel: ÉrdyK. 208, 1552: d>’yes: Heltai: Diai. B4b), amely valószínűleg a dől, diilled stb. szócsalád tagja. Az a feltevés azonban, hogy a dölyj tőtani változata a í/öZZ?/e-nek, valószínűtlen. — A szócsalád mongol származtatása téves.
CzF.®; Mátyás: NyK. 4: 208; Bálint: Párh. 10; Szarvas: Nyr. 19: 101; Király K.: Nyr. 26: 303; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 102, 148; SzófSz.
döme 1835: „Döme, zömög, tömött ember” (TudGyűjt. 2: 30); 1838: Demsedi, Dö- möszke (Tsz.); 1840: Dömzsi, dömsödi (Gáspár J.: Füzérke 10: NSz.); 1862: dömhe, döm- hecz, dömse (CzF.); — tömsödi (Nyr. 42: 459), deme (ÚMTsz.) ; dömök, dömsi (Nyatl. zömök a.). J: A) fn. 1. 1835: ’zömök, kövér ember; gedrungener, fetter Mensch’ (1. fent) ; 2. 1875: ’keletlenül sült kalács; ungegangenes Milchbrot’ (Nyr. 4: 329); 3. 1893: ’kenyér gyürkéje; Brotranft’ (AíTsz. 2. döme a.). B) mn. 1. 1838: ’zömök; gedrungen | tömzsi; untersetzt’ (Tsz. Demsedi a.); 2. 1874: ’pisze; stumpfnasig’ (SzegSz.).
Valószínűleg magyar fejlemény, kialakulása azonban vitatott. — 1. Származékszó: a töm^ N. döm igéből alakult különféle tréfás-játszi képzőkkel. Egyes alakok létrejöttében a tömzsi hatásával is számolhatunk. — 2. Hangfestő eredetű. Erre mutathatnak alaki és jelentésbeli sajátságai. A szó végek ez esetben is különféle tréfás-játszi kicsinyítő képzőkkel azonosak. — Az A) 2. és 3. jelentésű döme származásbeli elkülönítése szükségtelen. Török származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Szilasi: Nyr. 28: 150; EtSz. 1: 1404 7. és 2, döme a. ® ; Pais: MNy. 30: 41 ; Szend- rey: MNy. 32: 252; Deme: MNy. 39: 136, 137, 138, MNyTK. 69. sz. 33; Juhász: Melich- Eml. 178. — Vö. töm, tömzsi.
dömés 1876: „A magyar nyelv szere tétét Horváth Euseb dömés tanár . . . jókorán csepegtette a... növendékbe” (Toldy F.: Μ. költ, kézikönyve 3: 229: NSz.). J: A) mn. 1876: 'domonkos rendi; Dominikaner-’ (1. fent). B) fn. 1876: 'domonkos rendi szerze- tes(nő); Dominikaner(in)’ (Toldy F.: Μ. költ, kézikönyve 2: 262: NSz.).
Származékszó: a Döme becéző személynévből keletkezett -s képzővel. A 19. sz. második felében a Döme nemcsak a Dömötör, Damján keresztnevek, hanem a Domo(n)kos becézőjeként is használatos volt. Alakulásmódjára vö. Bence 'Benedek’: > bencés. Főnévi használata részben analógiás hatásra (vö. bencés, bencések stb.), részben a dömés szerzetes, dömés rend stb.-féle szerkezetekből fejlődött ki, illetőleg ilyen alapon alkották meg. — Elavult szó.
Szerkesztő: Nyr. 27: 560; NyÚSz. 172 Kereszt nevek a. ; EtSz. 1: 404 3. Döme a. ® ; Kallós: Nevek és napok 98. — Vö. dominikánus, domonkos.
dömöcköl 1728: „reá dűlt, és térdével megh dömöcskölte” (MNy. 53: 515); 1797:


dömping*
670
dönt
dömötzkölni sz. (Pethe F.: Gazda 79: NSz.); 1833: Demetskel (Kassai 1: 418); 1862: do- micskol (CzF.). J: 1. 1728: ’dögönyöz; durch- prügeln I ver; schlagen’ (1. fent); 2. 1769: ’összenyomkod ; zusammendrücken | összezúz; zerquetschen’ (Sollenghi: Selyemruha 12: NSz.); 3. 1790: ’gyömöszöl; stopfen’ (Dugonics: Arany pereczek 379: NSz.).
Magyar fejlemény, de kialakulása vitatott. — 1. Származékszó: a töm igéből alakult -sz + -k -J- -l elemekből keletkezett gyakorító képzőbokorral. Az alapige d kezdetű változatára vö. 1838: Dömni (Tsz.). A szó közeli rokonságába tartozik a N. dömhöl, dömzsöl ’dömöcköl’ ige is (1863: Kriza: Vadr. 521). — 2. Hangfestő eredetű. Összefügg a gyömöszöl ~ R. gyömöszölj továbbá a csömöszöl, csomoszol szavakkal. — Nyelvjárási szó.
CzF.® ; MUSz. 230; Simonyi: NyK. 17: 63, TMNy. 404; EtSz. ® ; Fekete: Zárh. 20; Juhász: Melich-Eml. 178. — Vö. csomoszol, csömöszöl, gyömöszöl, töm·
dömping 1929: „dumping ... az árak mesterséges úton való leszorítása” (Radó: IdSz.8); — dömping (Csorba: IdSz. dumping a.); damping (Horovitz: IdSz.5 Dumping a.); dámping (Horovitz: IdSz.6 Dumping a.). J: 1929: ’egyes áruknak a világpiaci, esetleg az önköltségi árnál olcsóbban történő, nagy tömegű árusítása; Dumping’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dumping ’le- ejtés, ledobás; dömping [ez utóbbi jelentésben az amerikai angolban 1883 óta]’; ném. Dumping; fr. dumping; ol. dumping; or. déMrtUH?: ’dömping’. Az angolból terjedt el. Alapszava az ang. dump ’zuhan; ledob, leejt; lerak, lezúdít; áron alul exportál [e jelentésben az amerikai angolban 1868-tól]’ ige; ez valószínűleg óészaki germán eredetű hangutánzó szó; vö.: izl. dumpa ’zuhan; sújt’; ónorv. dumpa ’ua.’; svéd N. dimpa ’zuhan’, dumpa ’zajt üt’. — A műveltségi úton a magyarba került szó közvetlen forrása az angol vagy a német lehetett.
(OxfEnglDict. Dumping a., Suppl. Dump1 a.; Dauzat: DictÉtFr.7 259; Mathews: Dict- Am. 1: 533 dump a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1401 ; Partridge: Or. 170 dump (3) a.)
döncöl 1838: „Denczelni, 1) a’ kis gyermekeket térdünkön lóbbálgatni; 2) ön testünket járásunk közben dagályosan hányni ’s vetni” sz., DönczÜl (Tsz.); 1845: dencölve sz. (Gondol: Mohikán 2: 153: NSz.); 1862: dönczöl (CzF.); — dencël, dencül (MTsz.), decül (MTsz. 1: 389); dancol (ÚMTsz.). J: 1. 1838: ’himbál; schaukeln | hintáztat; wippen’ (1. fent); 2. 1838: ’taszigál; hin und her stoßen I nyom; (nieder)drücken’ (Tsz. Dön- czül a.); 3. 1957: ’henteregve hancúroz; sich herumwälzen’ (SzegSz.). — Sz: ~ödik 1838: Dönczülódik (Tsz.).
Valószínűleg származékszó: a dönt igéből alakult -sz ψ -l gyakorító képzővel. Alak- tanilag a boncol-lal állítható párhuzamba. Az 1. jelentés a dcmí-nek ’elhajlít’ jelentése alapján, a 2. a ’leteper’ alapján érthető. A 3. jelentés a visszaható döncölödik mellett alakult ki. Feltűnő azonban e származtatáshoz képest a nagyszámú e-ző változat. Ez utóbbiból magyarázható hangrendi átcsapással a dancol forma. — Minthogy a szó hangfestő hatású, vizsgálatot kíván esetleges hangutánzó-hangfestő származása. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 246 ® ; EtSz.; Temesi: Nyr. 72: 111; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. dönt, gönc·
dong: 1372: ? „Petro dicto Dengéleu” sz. szn. (OklSz.); 1509: Dengew sz. szn. (OklSz.); 1573: dgongonek sz. hn. (MNy. 62: 370); 1585: „biblo: Hordó moggyara dongók” (Cal. 129); 1790: dönögése sz. (Nagy János: Udvari Kátó. Elól-járó versek: NSz.); — meg-dëngël sz., déngöl sz. (MTsz.); düy- gess gr. (ÚMTsz.); drünG, düng (Nyatl.). J: 1. 1585: ’tompa, mély hangon szól; dröhnen’ # (1. fent); 2. 1617: ’valaki vagy valami körül sürgölődik; sich um jemanden zu tun machen’ (Lép: PTük. 1: 229: NySz.); 3. 1764: ’zümmög, zúg; summen’ (Kollarics J.: Philothea 202: NSz.); 4. 1815: ’énekel; singen’ (Kazinczy: Munkái 6: 7: NSz.). — Sz: ~öl 1372: ? sz. szn. (1. fent); 1708: Döngölni sz. (PP.) I ~et 1761: döngetnek gr. (Orczy: Nimfa A2: NySz.) [ dicséi 1814: döngicsél (Hoblik Μ.: Versei 60: NSz.), de vö. 1811: döngécselni sz. (NyÚSz. Nyögdécsel- ni a.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a tompa, tartósan zúgó hangot érzékelteti. Legközelebbi rokona a dong, melynek a dong magas hangrendű párja. Hangutánzó rokonságába tartozik többek között a dünnyög is. Végződése hangutánzó-hangfestő igékben igen gyakori; vö. kong, bong, leng, pang stb. — Az 1. és a 3. jelentés egymással párhuzamosan keletkezhetett a megfelelő hangbenyomás alapján, a 2. a 3.-ból magyarázható érintkezésen alapuló névátvitellel. — Török és iráni származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 139, MBölcs. 150; Budenz: NyK. 10: 127 ® ; Munkácsi: ÁKE. 213; Horger: MNy. 23: 129; EtSz. ® ; SzófSz.; Bárczi: Nyr. 80: 10, Szók.2 28, Szótőv. 6, 10; Benkő: Nyr. 81: 319, MNy. 59: 154, 160; Pais: MNy. 56: 315; Nyíri: Népr. és Nytud. 5 — 6: 57; Grétsy: Szóhas. 105. — VÖ. csűrdöngölő, dong, dünnyög.
dönt 1330/1345: „peruenit ad siluam dultes wcatam[!]” sz. hn. (MNy. 10: 40); 1416 U./1450 k.: „beelt ada Danièlnèc hatalmába ki el dgite ptet z 9 tplomat” (BécsiK.


dôre
671
dörmög:
175); 1519: el nem deythety sz. (JordK. 542); 1566: doté (Helt: Mes. 118: NySz.); 1615: duytet sz. (Zvon: PázmP. 303: NySz.); 1651: döntik gr. (Nyr. 40: 404); 1790: dőltik gr. (Trenk: Hal. beszéd és hazaf. gond. 6: NSz.); 1827: Dûteni sz. (Malovetzky) ; — dütősen sz. (Vámosi: Csizm. 94); dünt (ŰMTsz.). J; 1. 1330/1345: '(függőleges helyzetű tárgyat) eldőlni késztet; umwerfen | ferde irányba állít, tart, megtámaszt; in schiefe Richtung stellen, in schiefer Lage halten, unterstützen’ # (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'lerombol; niederreißen | elpusztít; verwüsten' # (1. fent); 3. 1566: 'ellök; abstoßen | le- teper; niederwerfen' (1. fent); 4. 1608: 'kiborít; ausstürzen | önt; schütten' * (MA: Bibi. 5: 37: NySz.); 5. [többnyire el- ik.- vel] 1774: 'határoz; entscheiden’ # (Bárótzi: Kassándra 4: 154: NSz.); 6. 1774: ’homlit; absenken’ (Szilágyi Sám.: Gazdaság 218: NSz.). — Sz: ~és 1330/1345: jhn. (1. fent); 1604: Έλ-doytps (MA. Evérfio a.) | ~öget 1669: ïedêjtSgettük gr. (Pós: Igazs. 2: 410: NySz.) | ~etlen 1839: döntetlen (Árvízkönyv 1: 144: NSz.) | ~vény 1842: döntvénytár (NyŰSz.) I ~ő 1848/1948: döntő mn. 'fontos, elhatározó' (Mérei: Munkásmozg. 77: NSz.); 1912: fn. 'versenybeli utolsó forduló' (Fodor: MTK. 73: Bánhidi).
Származékszó: a dől ~ dúl igéből alakult műveltető -t képzővel. A szóvégi It, illetőleg hosszú magánhangzó -ψ- It hangkapcsolatban bekövetkező különféle változás számos alakot hozott létre, amelyek hosszú időn keresztül csaknem egyenrangú variánsokként váltakoztak. Lehetséges az is, hogy a jt végű formákban a -jt műveltető képző lappang. A dönt alak létrejöttét, illetőleg megszilárdulását az önt, továbbá az ont, ront stb. igék hatása is okozhatta. Az n-nek mozzanatos képzőként való magyarázata nem fogadható el. A jelentések párhuzamot mutatnak az alapige jelentéseivel. — A szónak a dől~ dúltál független török származtatásai tévesek.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 139; Budenz: NyK. 10: 80; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 8, NyK. 17: 47, MNyelv.1 2: 191, Nyr. 28: 433; Szily: MNy. 7: 32; Beke: Nyr. 54: 137; EtSz. 1: 1401 dől a.®; Tolnai: Nyúj. 215; Horger: MNy. 25: 131, 32: 196; Baboss: MNy. 34: 225; SzófSz. dől a.; Papp L.: MNny. 6: 85; Bárczi: TihAl. 180; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 66; Ruzsiczky: KazTájsz. 224. — Vö. dől, döncöl.
dördít, dördül 1. dörög
dŐre 1604: ,,Dore: Infipiens, Stultus, a” (MA.); 1708: Dóré (PP.); 1763: Döre (Adámi: Wb. 19: NSz.); — dere (ŰMTsz.). J: A) mn. 1604: 'ostoba; dumm | bolond, eszelős; närrisch, wahnsinnig' (1. fent). B) fn. 1942: ’a farsangi menet táncosa; Tänzer des Faschingszuges’ (ŰMTsz.). — Sz: ~ség 1792: Dőreség (SzD.).
Ismeretlen eredetű. — Német és török származtatása téves. — Az irodalmi nyelvben főként Baróti Szabó Dávid terjesztette el; egyébként csallóközi, dunántúli és székelyföldi nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 26: 17, AkNyÉrt. 17/4: 15; Lumtzer —Melich: DOLw. 87; Vámbéry: MBölcs. 151; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 205; SzófSz.
dörej 1. dörög
dörgrécse 1469: ? „Clemens gcrgecze” szn. (MNy. 57: 361); 1500 k.: ,,Est piscis quidam in fluvio habens acres squamas et pinnulas, scilicet nomine dergecze, vel siger vel perca" (TemGl.: Szilády 67); 1544: dör- geczet gr. (OklSz.); 1551: Dorice [íráshiba Dorgice h.] (Szilády 67); 1689: dorgécze (Land: ŰjSegíts. 2: 831: NySz.); 1793 — 7: görgécse, görgöcse, görgőcse (EtSz.); 1807: Dörgétse (Márton); 1831: dörgicse (Horvát E.: Árpád 315: NSz.), Dörgöcze (Kreszn.); 1862: dörgécs (CzF.); 1863: dürgincz (Kempelen Gy.: Herostr. 66: NSz.); 1871: görgicse (EtSz.); — dirgencs, dorgencs, dörgöcse, dürgencs (Λ1Τ- sz.); dörgincs, dörgőce, dörgöcse (EtSz.); dir- gincs, dörgics, dörgőcs, dörgöncs (ŰMTsz.). J: A) fn. 1500 k.: ’egy fajta hal, durbincs; Art Fisch, Kaulbarsch’ (1. fent). B) mn. [dürgencs, dörgécs] 1887: 'kicsi; klein, gering I vézna; schmächtig’ (Nyr. 16: 381).
Ismeretlen eredetű. Minden bizonnyal összefügg vele a N. dürge ’tüskés hátú kis eleven hal’ (1904: ŰMTsz.), továbbá az azonos jelentésű durbincs (1. ott); az utóbbival való kapcsolata valószínűleg a palato-velaris viszonyon alapul. A szó számos a lak változatát különféle hasonulásos-elhasonulásos, la- bialis-illabialis változások, szervetlen n betold ódása stb. magyarázzák. — AB) jelentés kialakulása azzal magyarázható, hogy ennek az értéktelen halnak a nevét jelzőként alkalmazták kis, jelentéktelen dolgokra és satnya gyerekekre. — A Dörgicse helynév (1. Csánki 3: 46) idetartozása nagyon bizonytalan. — A szb.-hv. gïgêÜ 'csapó sügér’ a magyarból való. — A dörgöl, dörzsöl családjával aligha függhet össze. Ugor egyeztetése és szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 168; Halász: Nyr. 12: 100; Hermán: ŰalK. 110, 122, 781, 789; Munkácsi: Ethn. 4: 175; EtSz. ® ; Beke: Halászat 33: 42; Kniezsa: SzlJsz. 820 ®. — Vö. durbincs.
dörgöl 1. dörzsöl dörgölődik 1. dörög
dörmög: 1763: „te dohos lehelletü, te dörmögö boszorkány" sz. (Molnár J.: Meg¬


döröcköl
672
dörög;
térő reform. 391: NSz.), de 1. dörmöl. Jí 1763: ’brummen, nörgeln’ # (1. fent). — Sz: ~és 1763: dörmögésével gr. (Molnár J.: Megtérő reform. 388: NSz.) || dörmöl 1669: „Azon dérmélédik Kalauz ellenünk” sz. (Pós: Igazs. 2: 513: NySz.); 1789: „Mint dörmölt, ásított, mint húzta derekát” (Orczy: KöltSz. 162: NySz.). J: 1. 1669: ’dörmög; brummen, nörgeln’ (1. fent); 2. 1833: ’rágcsálva eszik; knabbern’ (Kassai 1: 470).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a mély, fojtott, morgó hangot jeleníti meg. A dörög, dörömböl stb. szavak rokonságába tartozik. A dörmöl-höz hasonló alaki felépítésű a durmol (1. ott). Van adatunk e szócsaládba tartozó -nt mozzanatos-kezdő igeképzős alakulatra is; vö. 1838: „dörmen- tervi, kummogni, magában morogni” (Tsz. Dörmögni a.). — A dörmöl 2. jelentése az eredeti hangutánzó jelentésből alakult: ’mo- rog’ —’morogva eszik’ —’(rágcsálva) eszik’. — A dünnyög-%e\ összetartozó R., N. döm- mög ’dörmög’ igével közvetlenül nem függ össze.
EtSz.®; Skaliéka: SbFil. 11: 78; Szóf- Sz.; Kelemen: Mondsz. 388; Lakó: ALingu. 12: 236; Ruzsiczky: KazTájsz. 219. — Vö. dirmeg-dörmög, dörög, dörömböl, durmol.
döröcköl 1415: ? „Ad locum Derezkelews welg vocatum” sz. hn. (OklSz.); 1565: „Meg- alánac a felső tónak árakia mellet, melly a deretzkelé szántó főldnec vta mellett vagyon” sz. (Helt: Bibi. 2: 343b: NySz.); 1566: meg deretzkéltéc vólna gr. (Helt: Ales. 47: NySz.); 1570: déretzkeli gr. (Helt: Háló. 10: NySz.); 1647; Drüczköl (MNy. 7: 321); 1688: döröcs- kölő sz. (Radv: Csal. 2: 396); 1708: Dürötz- kölöm gr. (PP. PUo a.); 1747: Dűrüczkolönel sz., dürüszkölöstöl sz. (MNy. 38: 57); 1833: Türützköl, Törötzköl (Kassai 1: 418 Debetskel a.); 1839: türiiszköl (MTsz.); — türücsköl (MTsz.); dürückel, düriczköl, gyürückol, trüc- köl (ÚMTsz.). J: 1. 1565: ’ványol (posztót); walken (Tuch)’ (1. fent); 2. 1566: ’ver; prügeln’ (1. fent); 3. 1647: ’gyúr, gyömöszöl; stampfen, stopfen | zúz (szőlőt); quetschen (Trauben)’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. Hangalakja eredetileg a verés, gyömö- szölés, zúzás, zötykölés hang- és mozgásképzetét jeleníthette meg. A hangutánzás-hang- festés síkján esetleg összefügghet a dörzsöl, dörgöl igékkel. A -kel, -köl gyakorító képző- bokor hasonló jellegű igékben gyakori; vö. N. dörököl ’tömköd’, N. döböcsköl ’gyomroz, gyömöszöl’ (Kriza: Vadr. 495). Számos alakváltozatát expresszív jellege magyarázza. A d ~ t váltakozásra vö. dörzsöl törzsöl, daraszol taraszol ’szalmát széttereget’ (AIT- sz.) stb. Jelentés változatai egy eredetibb ’üt, ver’ jelentés szétágazásából fejlődtek. — A tör ige családjába sorolása kevésbé valószínű. Német származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 17: 63; Szarvas: Nyr. 18: 366; Alelich: Nyr. 24: 159, NyK. 25: 469, AkNyÉrt. 17/4: 31; Lumtzer— Alelich: DOLw. 87, 293; EtSz.; Bátky: NéprÉrt. 25: 38 ; Saád: TüzérsSz. 53; Nyíri: NNyv. 3: 147; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. dörzsöl.
dörög; 1489: „Alathei Devrgev” sz. szn. (OklSz.); 1519: derghees sz. (JordK. 432); 1536: „A farkas wyzontag kéményén dew- rewg wala” (Pesti: Eab. 10: NySz.); 1538: dewregnij sz. (PestiN. Q4); 1786: dürögve sz. (Al. Hírmondó 676: NSz.); 1895: dürrög (Nyr. 53: 63); — dërëg (MTsz.). J: 1. 1489:? ’erős hangon kiált, kiabál; (aus vollem Halse) schreien’# (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 877 [ο: 867]); 2. 1513: ’mennydörög; es donnert’ # (NagyszK. 68); 3. 1536: ’ordít, üvölt (farkas stb.); heulen (Wolf usw.)’ (1. fent); 4. 1585: ’zörget; klopfen | dörömböl; poltern’ (Cal. 269); 5. 1604: ’dörmög; brummen’ (MA. Murmuro a.); 6. 1784: 'dübörög; dröhnen’ (SzD. 17); 7. 1793: ’(löveg) elsütéskor erős hangot ad; donnern (von Geschützen)’ * (Gvadányi: Rontó Pál 232: NSz.). — Sz: dörgés 1519: 1. fent | dörgedelmes 1844: dörgedelmes (Nagy lg.: Torzuépek 3: 171: NSz.) I dörgedelem 1860: dörgedelme gr. (Bulcsu K.: Költ. 148: NSz.) || dördül J532; „Nagh her- tellenfe^'l az ek megh dé 'dé.,e” (TihK. 374); 1604: Dérdüléc gr. (MA. Intono a.); — dér- dül (MTsz.). J: 1532: ’dörögni kezd; zu donnern anfangen | hirtelen erős, dörgő hangot ad; erdröhnen, ertönen’ # (1. fent) || dörgrö- lődik 1533: „Aíykoron zenth Peter Jerusa- lembe menth, dtàrgv)lv)dnek vala aV ellene” (Komj: SzPál. 21: NySz.); 1604: Dérgélé- dém gr. (MA. Murmurillo a.). J: 1533: 'morgolódik; murren | zúgolódik; seiner Unzufriedenheit lauten Ausdruck geben’ (1. fent) ]| dördít 1565: „Es az wr meg dérditi felőt- tec a mennyet” (Helt: Bibi. 2: 114: NySz.); — dérdit (MTsz.). J: 1. 1565: ’okozza, hogy valami dörögjön; donnern, dröhnen machen’ (1. fent); 2. 1811: ’kiált; zurufen, anschreien’ (György L.: Tal. 1: 45: NSz.) || dörren 1796: ,,Úgy dörrent fülembe é szó: nints mit tenni” (Takáts J.: Koltern. 207: NSz.). J: 1796: ’erdröhnen, ertönen’ # (1. fent). — Sz: ~és 1836: dörrenéseiben gr. (Bárány: Árpádi Ház 136: NSz.) || dörej 1811/1898: „Robaj, moraj, zörej, zsibaj, dörej, dunai szavak ugyan, de igen jó magyar szavak” (Kazinczy: Lev. 8: 328: NSz.). J: 1811/1898: ’Knall, Dröhnen’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja erős, dübörgő hang jelenségeket, emberi, állati, természeti hangot fejez ki. Hangutánzó rokonságába tartozik a durrog, dorombol, dörömböl, dörmög, dürög stb. ige; e család tagjai között részben mély —magas hang¬


dörömböl
673
dőzsöl
rendi párhuzam áll fenn. Távolabbról, csupán a hangutánzás síkján összefügghet a görög, gördít, gördül, zörög, zördül stb. igékkel is. A dörej szóvége azzal a névszóképzővel azonos, amely főképpen hangutánzó igék tőrészéhez járulva főnevet képez; vö. röhej, zörej, zsivaj stb. Ezt a szót a nyelvújítás emelte köz- és irodalmi nyelvi szintre. — A jelentések nagyobb részben hang jelenségekre vonatkoznak. Az elégedetlenkedést kifejező morgolódás, zúgolódás magyarázza a R. dörgölödik jelentését is. — Török és mongol származtatása téves. — A dörgölödik elavult, a dördít nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 360 ® ; Vámbéry: NyK. 8: 121, MBölcs. 160; Bálint: Párh. XXI; Simonyi: NyK. 16: 250, MNyelv.1 1: 254, MNyelv.2 185; Körösi: Budenz-Eml. 121; Szily: MNy. 8: 73 ® ; Gombocz: MNy. 9: 388 ®, Jelt. 12, NytudÉrt. 24. sz. 5; Tolnai: MNy. 17: 217, Nyúj. 209; EtSz. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz. dördül a. ® ; Pais: M- Ny. 45: 277; Bárczi: Szók.2 26, 28; Benkő: Nyr. 81: 319 ; Temesi: MMNyR. 1: 151 ; Tompa: MMNyR. 1: 464; Kelemen: Mondsz. 715. — Vö. dorombol, dörmög, dörömböl, durrog, duruzsol, dürög, görög1, mennydörög.
dörömböl 1645: „Hozattathatik a medvére is . . . állatásképpen a bombőlés avagy dorombé lés” sz. (GKat: Titk. 294: NySz. 1: 524), de 1. dörömböz; 1673: „A szoros medve dorombol és körmével kapál” (Com: Jan. 38: NySz.). J: 1. 1645: ’dörmög; brummen’ (1. fent) ; 2. 1792: ’erős, dörgő hangot kelt; hämmern’# (SzD.); 3. 1840: ’dorombol (macska); spinnen (von der Katze)’ (Szemere B.: Utaz. 1: 87: NSz.). — Sz: ~és 1645: 1. fent II dörömböz 1584: „Kçrietec, keressetek es dérémbezzetec” (Sib: VigK. Ex: NySz.); 1708: Dörömbözök gr. (PP.). J: 1584: ’dörömböl; hämmern’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja erős, dübörgő hangjelenséget fejez ki. Legközelebbről a dörög, dörren, dördül stb. igék családjába tartozik, de a hangntánzás síkján összefügg a durrog, durran-té\& igékkel, illetőleg az ezekkel azonos eredetű do- rombolAoX is.
Simonyi: NyK. 17: 61; Balassa: TMNy. 193; Horger: MNy. 23: 129; EtSz. 1: 1410 dörög a.; SzófSz. dördül a.; Pais: MNy. 56: 315; Szabó Z.: MNy. 56: 357; Grétsy: Szóhas. 101 ® ; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. dorombol, dörmög, dörög, duruzsol.
dorren 1. dörög
dörzsöl 1562: ,,A gabona feieket meg törsölvén kezeckel” sz. (Helt: UT. P8: NySz. 3: 762); 1616: ? ghörzolédnek sz. (Bal: Epin. 2: NySz. 3: 762); 1756: tér’zéltem gr. (Bíró Μ.: Micae 1 Olv. 8: NSz.); 1766: dörsölgeted sz. (Weszprémi: Bába most. 46: NSz.); 1784: göfzölódni sz. (SzD. 74); 1792: Dörzsölni sz. (SzD.); — dörzsöl, dorzsel, dörzsöli (Nyatl.). J: 1562: ’reiben’ # (1. fent). —* Sz: ~ödik 1616: ? 1. fent; 1784: törsölódni sz. (SzD. 74) I ~get 1766: 1. fent || dörg-öl 1577 k.: „Sowal as helyet eréffen megh kel deorgêlnÿ” sz. (OrvK. 634); 1590: dorgeli gr. (Kár: Bibi. 1: 665: NySz.); 1824: dörgülte gr. (Aurora 3: 315: NSz.). J: 1577 k.: ’reiben’ # (1. fent). — Sz: ~ődik 1702: dérgélédni sz. ÇMisk: VKert. 676: NySz.) | ~Ődzik 1759: dorg élé űzhessen sz. (Szattmáry Király Gy.: Méhes kert. 249: NSz.).
Vitatott eredetű szócsalád. — 1. Származékszavak: a töröl ige tör- alapszavából alakultak gyakorító képzőbokrokkal. Ezt a származtatást támogatja a dörzsöZ-nek hosz- szú ideig élő törsöl, törzsöl alakváltozata és a jelentéseknek a töröl egyes jelentés változataival való egyezése. Ebbe a szócsaládba tartozik a hasonló alaktani felépítésű N. dö- röszöl ’súrol’ (1855 — 60: MNy. 38: 223) is. — 2. Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutathatnak esetleg alaki tulajdonságai, valamint feltehető rokonsága is. A hang- utánzás-hangfestés síkján összefügghet a dÖ- röcköl igével. — Török és szlovén származtatása téves. — A dörgöl használata újabban erősen háttérbe szorult.
Vámbéry: NyK. 8: 139, MEr. 496; Bálint: Párh. 10; Budenz: NyK. 10: 80, 130, 18: 194®; MUSz. 260 ®; Munkácsi: NyK. 16: 467; Simonyi: NyK. 16: 247, 17: 63, Nyr. 45: 383, 47: 243, 54: 30; Balassa: TMNy. 143; Wichmann: MNy. 4: 297; Gombocz: BTLw. 165, ÖM. 2/1: 94; Horger: MNy. 22; 23; EtSz. ® ; SzófSz.; Pais: MNy. 46: 131; Horváth K.: MNy. 46: 340; D. Bartha: Szóképz. 30; R. Hutás: MNyTK. 101. sz. 20; Balassa: Kukorica 311; Benkő: MNy. 59: 159®, NytudÉrt. 38. sz. 20; Tamás: UngElRum. 309. — Vö. döröcköl, tör, töröl.
dőzsöl 1552: ,,á gonoß tarfafághoz talál- koBtál volt, es azockal dösöltél, es azért volt nehéz à feyed”, défelnec gr. (Heltai: Diai. E6b, D2a); 1750: désélok gr. (Wagner: Phras. 922 Perbacchor a.); 1783: dezselést sz. (Molnár J.: Könyvház 4: 140: NSz.); 1785: désülöttek sz. (MNy. 12: 131); 1807: dézsülés- re sz. (Kultsár: Hazai Tud. 2: 79: NSz.); 1812: dézsölnének gr. (Holosovszki L: Kál- noki. 71: NSz.); 1860: dözsülödtek sz. (Petres J.: Ur és Dom. 36: NSz.). J: 1. 1552: ’mulatozik, tivornyázik; ze¬
chen, schlemmen | részegeskedik ; dem Trunk ergeben sein’# (1. fent); 2. 1604: ’lakomázik, vendégeskedik; schmausen, zu Gaste sein | sokat eszik; viel essen’ # (MA. Coöpulönes a.); 3. 1833: ’henyél; faulenzen I időt veszteget; Zeit vertrödeln’ (TudGyűjt. 10: 77); 4. 1860: 'nevetgélve évődik; sich 43 Történeti-etimológiai szótár


drága.
674
drágáidtól
necken | ingerkedik, kötekedik; stänkern, Streit suchen’ (1. fent); 5. [-ban~ -ben vagy •val ~ -vei rágós vonzattal] 1959: ’dúskál valamiben ; in etwas schwelgen, etwas in Hülle und Fülle haben’ # (ÉrtSz.) || dőzs 1825: „kínosan vánczorga . . . elő a’ dőzs· barát” (Fáy: Mes. aph. 60: NSz.). J: A) mn. 1825: ’dőzsölÓ; zechend, schwelgend’ (1. fent). B) fn. 1. 1872: ’lárma; Lärm’ (Nyr. 1: 232); 2. 1880: ’dőzsölés; Geschweige, Ge- zeche’ (Dobsa Lajos: Szegedi Árvízkönyv 240: NSz.).
A dőzsöl bizonytalan, talán német eredetű; vö. ném. dösen ’révedez, maga elé mered; bóbiskol; R. dorbézol’; vö. még szász E dézoln ’zajong, lármáz’. Az előbbi egybevetés hangtani, az utóbbi szótörténeti és szóföldrajzi szempontból kérdéses. Jelentéseinek egymáshoz való viszonya csak az etimológiával együtt tisztázható. — A dőzs a dőzsöl-\tá\ keletkezett elvonással. — A dőzsöl 1 — 2. jelentésében a választékos nyelvhasználat, az 5.-ben az irodalmi nyelv szava. A dőzs elavult.
Zolnai Gy.: Nyr. 20: 171; Melich: Nyr. 27: 13®; Lumtzer—Melich: DOLw. 88; Simonyi: NyF. 11. sz. 25; EtSz.; Fekete: Zárh. 19; SzófSz.; Bárczi: MNy. 44: 85, Nyr. 80: 7.
drága 1208/1550: ,,duas pediffequas eius fcilicet Mariä & Dar agam” [latin tárgy eset] szn. (VárReg. 331.); 1213/1550: Deraga szn. fVárReg. 154.); 1456 k.: ,,quid preciosius oratione: draghabh” (SermDom. 1: 395), de 1. drágalátos; 1543: teraga (LevT. 1: 24); 1552: drága (Heltai: Diai. E4b); 1753: darága (Kunits: Sedecziás 7 : NSz.) ; — dérága, dérága (AlTsz.). J: A) mn. 1. 1456 k.: ’értékes; wertvoll, teuer | költséges; kostspielig’ * (1. fent); 2. 1470: ’nagyon kedves, szeretett; sehr lieb, geliebt’ # (SermDom. 2: 263). B) fn. 1. 1787: ’kényeskedÓ nÓ; Précieuse, Zier- puppe’ (Faludi: T.É. 327: NSz.); 2. 1837: ’nagyon kedves, szeretett személy; sehr liebe, geliebte Person’ # (Aurora 16: 100: NSz.). — Sz: ~ság 1532: dragafagaual gr. (TihK. 9) I drágul 1569: meg dragulth gr. (MNy. 56: 262) | /411 1589: nem dragallia gr. (MNy. 42: 77) I drágít 1611: Buzadragitóc sz. (MÀ. Dardanárii a.); 1708: Megdrágítom sz. (PP. Incendo a.).
Déli szláv vagy szlovák eredetű; vö.: óe. szí. drágít, draga, drago ’értékes; kedves, szeretett’; big. dpaz, ~a, ~o ’kedves, szeretett’ ; szb.-hv. drág, drága, drágo ’ua. ; értékes’; szín, drag, drága, drágo ’ua.’; cseh, szik, [összetett, pronominalis alak:] drahÿ, drahá, drahé ’ua.’. Megfelelő szó a többi szláv nyelvben is; vö. or. dópoz, dopozá, dópozo [összetett, pronominalis alakban: dopozóü, dopozáx, dopozóe] ’ua.’. — A magyarba vagy a nőnemű déli szláv, szik. R. draga, vagy pedig a semleges nemű drago kerülhetett át. Az átadó nyelv ennél közelebbről nem határozható meg. Az alakváltozatok az eredeti drágá-ból keletkeztek a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. Az alkalmi jellegű B) 1. jelentés a fr. précieux, -euse ’nagy értékű; kényeskedŐ, modoros’ hatására jött létre Molière „Les précieuses ridicules” [= KényeskedÔk] (1659.) című vígjátéka nyomán.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 316; Miklosich: Nyr. 11: 162 ® ; Asbóth: NyK. 18: 376, 26: 329, 30: 221, 229, AkÉrt. 11: 130; Simonyi: Nyr. 19: 5; Melich: NyK. 39: 31, 35, MNy. 6: 63; Horger: MNy. 10: 15, 40: 10; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 10, SzlJsz. 160 ® , NyK. 60: 485, 65: 82, 89; Bárczi: MNy. 49: 324; Kiss: MNy. 53: 204; Moór: NyK. 66: 52. — Vö. drágalátos.
drágakő 1518 k. : „zerzenek koporfoth. araúbol. || ezûsthbôl es draga .a’. [= avagy] nemes k&uekbál” (PeerK. 33 —4); 1519: ,,ky draga kgwet kereff” (JordK. 396). J: 1518 k.: ’Edelstein’ # (1. fent). — De vö. 1416 U./145O k.: dragalatus kguél (BécsiK. 165).
Összetett szó. A jelzői szerepű drága előtagnak itt ’értékes, sokat érő’ a jelentése. Más nyelvekben is hasonló jelentésű elemekből álló jelzős szerkezet fejezi ki ezt a fogalmat; vö.: ang. precious stone; ol. pietra preziosa; or. dpazoyéHHblű KÓMZHb: 'drágakő’. — À magyar jelzős kapcsolat a gyakori használat miatt korán, már a 16. sz. első· felében összetétellé vált.
Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 36®, TMNy. 360; Pais: MNy. 36: 263 ®, 47: 140; SzófSz. drága a.
drágalátos 1372 U./1448 k.: „Es draga- latos kenetuel meg kentlennÿ” (JókK. 93);. 1416 U./1450: dragalatus (BécsiK. 162); 1590: drágalátos (MNy. 36: 262); 1621: Drágalátos (MA.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’értékes; kostbar’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’kedves;. lieb’ (JókK. 58); 3. 1416 U./1450: ’szép; schön’ (1. fent).
Valószínűleg összetett szó. Utótagja a lát ige -s melléknévképzős származéka lehet; alaktani felépítésére vö. avas ’tilos erdő’, teljes, tilos. Az összetétel eredeti jelentése ’drága + látni való, látni érdemes: szép’ lehetett. A drágalátos 1. és 2. jelentésében az előtag, 3. jelentésében az utótag jelentése került előtérbe. — Kevésbé valószínű magyarázat szerint a drága, illetőleg a drágáit származéka. Eszerint azt mondták volna drágá- latos-nak, amit drágának tartottak. A kérdés eldöntését az nehezíti meg, hogy több régi nyelvi adat olvasható drágalátos-nak és drágátotos-nak is. — Ma az 1. és 2. jelentésnek megfelelő értelemben, de inkább csak gúnyos használatban él.


dragony
675
dráma
CzF.; Simonyi: AkÉrt. R. 21: 23, AkNyÉrt. 14/7: 38; EtSz. 1: 1413 drága a.; Pais: MNy. 36: 262 ® ; SzófSz. drága a.; D. Bartha: Szóképz. 88. — Vö. drága.
dragrony 1583: „Dominationum vestrarum benevolus Caspar Dragonná” sz. szn. (Nyr. 89: 490); 1626: „Tudjuk az Vágón által költözését... ; tegnap is 35 elevent hozának, mind dragonok voltának” (Nyr. 89: 489); 1644: dragony (Nyr. 89: 489); 1753: Draganosnak sz. (Hadi regül. D: NSz.); 1757: Daragony (MNy. 7: 277); 1767: Drágonyos sz. (PPB. 403); 1787: Draganyosok sz. (Μ. Kurir 531: NSz.); 1789 k.: Darabon-végre (Thaly: Adal. 2: 302); 1796: drágonyos sz. (Μ. Kurir 1: 302: NSz.). J: 1. 1583: ? ’egy fajta lovas katona; Dragoner’ (1. fent), 1626: ’ua.’ (1. fent); 2. 1789 k.: ’lándzsa; Lanze | hegyes tőr; spitzer Dolch’ (1. fent); 3. 1877: ’vállszalag; Schulterbinde’ (Nyr. 6: 88); 4. 1957: ’pánt a kabát hátán; Rückenspange’ (SzegSz.). — Sz: ~os 1583: szn. (1. fent); 1704: drágonyos (Nyr. 89: 490).
Német eredetű; vö. korai úfn. dragon [többes szám dragons, dragoner] ’könnyű tűzfegyver; egy fajta gyalogos katona; könnyű lovas katona’, vö. még ir. ném. Dragoner ’dragonyos’, ausztriai ném. Dragoner ’ua.; pánt a kabát hátán’ (DudenFremdwb. 150). Végső forrása a gör. δράκων ’sár- kány’; ennek révén etimológiai kapcsolatban van drákói melléknevünkkel is. A görög szó a lat. draco ’ua.’ révén bekerült a franciába, s ott katonai műszó lett; vö. fr. dragon ’(tűzokádó) sárkány; R. zászló; egy fajta gyalogos, majd lovas katona’. A többi európai nyelv megfelelő katonai műszava a franciából származik; a németen kívül vö. még: ang. dra- goon; sp. dragon; ol. dragoné; cseh dragoun; or. dpazyn: ’dragonyos’. — A magyarban — az 1. jelentésben — az-s foglalkozásnév-kópzŐvel bővült alak szilárdult meg; vö. furmányos, kocsmáros, markotányos, mészáros. A könnyű lovasok felszereléséhez kard, karabély és lándzsa tartozott; innen a szó 2. jelentése. A 3. és 4. jelentés szintén a katonai nyelvből, katonai ruházati elnevezésekből származik. — 1 — 3. jelentésében elavult, 4. jelentésében a bizalmas köznyelv szava.
Körösi: O1E1. 30; Simonyi: Nyr. 40: 432, 43: 383; EtSz. ® ; D. Éltes: FrSz. 51; SzófSz.® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43®; Reichenkron: UrAltJb. 25: 82; Zsoldos: Nyr. 89: 489®. (Machek: EtSIÖSl. 93; Striedter- Temps: DLwSkr. 114; Schneeweis: DtLw- Skr. 118; Kluge: EtWb.19 140; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 203.) — VÖ. drákói.
drákói 1792: „Rémülés fogta el az egész Várost, illy Drákói Törvénynek hallására” (Magyar Hírmondó 1: 221: NSz.); 1860: drákói (Kővári L.: Vis. Szók. 76: NSz.);
1876: drákói (Hevesi L.: Karc. 303: NSz.). J: 1792: ’nagyon szigorú, könyörtelenül erélyes; drakonisch’ (1. fent).
Származékszó ; alapszava tulajdonnév ; vö. lat. Draco < gör. Δράκων (az első athéni törvénykönyv szerkesztőjének neve). Drakón az ún. szokáson alapuló törvényeket i. e. 621-ben gyűjtötte össze. E törvényeket könyörtelen szigorúságuk miatt már a görög ókorban vérrel írottaknak minősítették. A név egyébként a gör. δράκων ’sárkány’ (1. dragony a.) szóval azonos. — A Drakón nevéből képzett melléknevek számos nyelvben megtalálhatók; vö.: ang. Draconian, Draconic; ném. drakonisch; fr. draconien; ol. draconiano; or. dpanÓHOe- CKtiü: ’Drakón-féle; drákói: igen szigorú’. — A magyarban a személynév latinos alulijához -i melléknévképző járult. — A választékos stílus szava.
(ÓkoriLex. 1: 603; Schulz: DtFremdwb. 1: 157; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 203.) — Vö. dragony.
dráma 1789/1906: „Cicero írásaiból tet- szetŐsb rámára szedett Drammáját” (Kres- kay: Költ. lev. 120: NSz.); 1789/1890: Drámmák gr. (Kazinczy: Lev. 1: 257: NSz.); 1791: Dráma (Pótzeli: Ekkl. hist. 3: 587: NSz.); 1793: dramás sz. (Verseghy: Poézis. 27: NSz.). J: 1. 1789/1906: ’színdarab; Schauspiel | szomorújáték; Tragödie’ # (1. fent); 2. 1835: ’cselekmóny; Handlung, Aktion’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1843: ’izgató, megrázó vagy szomorú esemény; aufregendes, erschütterndes oder trauriges Geschehen’ # (Vachot I.: Orsz. Almanach 7: NSz.). — Sz: ~i 1815: Drámai (Kazinczy: Μ unkái 6: IV.: NSz.) || dramatizál 1794: „Dramatizált Történetek” sz. (Kármán: Uránia 3. Tud. 4: NSz.); 1815: drammatizált sz. (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 129: NSz.); 1842: drámátizálásában sz. (Horváth L.: Kaleid. 4: 30: NSz.). J: 1. 1794: ’<történetet, eseményt > párbeszédes formában megír; (ein Geschehnis, ein Ereignis) dialogisieren | drámát ír; ein Drama verfassen’ (1. fent); 2. 1815: ’epikai művet színpadra alkalmaz; ein episches Werk für die Bühne bearbeiten* (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. drama9 dramatize; ném. Drama, dramatisieren; fr. drame, dramatiser; ol. dramma, drammatiz- zare; qt. dpáMa, dpaMamu3Úpoeamb: ’drá- ma’, 'dramatizál’. — A dráma végső forrása a gör. δράμα ’tett, cselekedet; tennivaló, kötelesség; üzlet; színpadi cselekmény, dráma’ (< : gör. δράω ’tesz, cselekedik’). A görög főnév a lat. drama ’dráma’ közvetítésével került az európai nyelvekbe. — A dramatizál végső soron talán a franciából való (bár ott csak 1801-től van kimutatva); a fr. dramatiser a fr. drame származékának látszik. —
43*


dramaturgia
676
drapéria
A magyar szócsalád közvetlen forrása valószínűleg a német, de a dráma mm-es alakváltozata az olasz minta mellett is tanúskodik.
EtSz. (Skeat: EtDict.4 181; Wartburg: FEW. 3: 154; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1391; Frisk: GrEtWb. 417; Kluge: EtWb.19 141; DudenEtym. 117.) — Vö. dramaturgia, drasztikus.
dramaturgia 1793: „nem ragyok [□: ragyog] annyi dramaturgiai tökélletességgel ’s diszszel” sz. (Kazinczy: Lanassza. 3: N- Sz.); 1808/1895: ,,A’ Dramaturgiának nagy kedvellője lévén” (Kazinczy: Lev. 6: 86: NSz.). J: 1. 1793: ’a drámára vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek; Lehre vom Drama’ (1. fent); 2. 1830: ’drámaírás, drámaköltészet; Bühnendichtung’ (Szalay L.: Észr. Muz. 36: NSz.) || dramaturg 1817/1890: ,,bosszankodtam ez eseményen . . . mint a drammaturg szokott a gyengécskébb költő trag. Zufalljaira” (Szemere P.: Munkái 3: 204: NSz.); 1835: Dramaturgus (Kunoss: Gyal.); 1854: Dramaturg (HeckenastldSz.2). J: 1. 1817/1890: ’a drámaelmélet tudósa; Gelehrter der Dramaturgie | a színművészet tanítója; Lehrmeister der Schauspielkunst’ (1. fent); 2. 1847: ’drámaíró; Dramen Verfasser* (Szépirod. Szemle 2: 64: NSz.); 3. 1865: ’színművész; Bühnenkünstler’ (Babos); 4. 1875: ’színházi lektor; literarischer Berater einer Bühnenleitung’ (Molnár Gy.: Szinp. 4: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. drama- turgy ’dramaturgia’; ném. Dramaturgie, Dramaturg; fr. dramaturgie, dramaturge; ol. drammaturgia, drammaturgo; or. dpaMamyp- 2Ùn, dpaMamÿpz: ’dramaturgia’, ’drama- turg’. A szócsalád végső forrása a gör. δραματουργία ’drámai szerkesztés; színpadi cselekmény’, illetőleg a gör. δραματουργός ’színpadi szerző’; mindkét szónak mint összetételnek előtagja a m. dráma eredetijével azonos, utótagja pedig a m. energia eredetijével függ össze etimológiailag. A két görög Összetétel tudós átvétellel jutott az európai nyelvekbe. — A magyar szócsalád közvetlen forrása valószínűleg a német. Az mm-es alak változat létrejöttét a drámá-nak R. dramma változata Ösztönözhette. — A dramaturgiá-nak lehetett ’színművészet’ jelentése is (vö. 1808/1895: 1. fent), aminthogy a hazai németben is (vö. 1854: Forstin- ger Dramaturgie a.) megvolt ez a jelentés. — A dramaturgus alak változat a szó vég latinosításával keletkezett.
(Skeat: EtDict.4 181; Wartburg: FEW. 3: 154; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1391; Frisk: GrEtWb. 417; Kluge: EtWb.19 141; DudenEtym. 117.) — Vö. dráma.
dránica 1803: „Dránitza: tser-fából-való 4 arasznyi, vagy hosz’abb sindely, zsen- dely” (Baróti Szabó D.: Tóldalék 2: NSz.); 1836: Drányitza (MNy. 38: 57); 1863: dará- nicza, Gránicza (Kriza: Vadr. 500); 1875 e.: daranica, garánica (MTsz.); — dranica, drá- nyic (MTsz.); deránica (Nyr. 32: 275), gra- nicz, grániczczal gr. (NéprÉrt. 1: 105, 104); granica (ÚMTsz.). J: 1803: ’zsindely; Schindel’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. dránifá 'nagyobb zsindely’; ez az ukr. N. dpamiyn, or. N. dpaHÚya: ’zsindely’ átvétele. — A magyar alakváltozatok egyrészt a szókezdő dr mássalhangzócsoport feloldását, másrészt a ni hangcsoport n-jének palatalizálását mutatják; ez utóbbi lehet magyar hangfejlődés eredménye, de román nyelvjárási jelenség is. A d > g hang változás a magyarban történt; e váltakozásra vö. pl.: duvad 'omlik’ ~ guvad ’hámlik’ ; darabont ~ garabont stb. — A szlovákból vagy más szláv nyelvből való származtatása téves. — Erdélyi, elsősorban székely nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 162; Szinnyei: Nyr. 22: 337 ®; Valló: TótEl. 43; EtSz.®; Fekete: Zárh. 19; Blédy: Infl. 41 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 821 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 300; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 25. (Vasmer: RussEtWb. 1: 367.)
drapéria 1790: „mind a’ grouppok, mind a’ Drapperie jobbíthatatlanúl vannak festve” (Kazinczy: Orpheus 1: 167: NSz.); 1806/1893: drapéria (Kazinczy: Lev. 4: 38: NSz.); 1854: Draperie (HeckenastldSz.2); 1889: drapperiáját gr. (Iványi Ö.: Püspök 1: 194: NSz.); 1900: hárseny drapér iákkal gr. (Vay S.: Társasclet 1: 297: NSz.). J: 1. 1790: ’kifejező módon omló, redőzött kelme, lepel, ruha <a képzőművészetben); ausdrucksvolle Gestaltung des Faltenwurfs bei Gewändern und anderen Stoffen (in den bildenden Künsten)’ (1. fent); 2. 1854: ’dúsan redőzött függöny; reichlich gefalteter Vorhang, Überhang I díszítő kárpit; Drapierung’ (1. fent); 3. 1854: ’posztógyár; Tuchfabrik | posztókereskedés; Tuch Warenhandlung’ (1. fent); 4. 1879: ’a krinolin föle boruló szoknyarész; die über die Krinoline fallenden Rockteile’ (Déryné Naplója 1: 38: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. drapery; ném. Draperie; fr. draperie; ol. drapperia; or. dpanpú: ’drapéria’ (a franciában és az angolban ’kelmék; posztógyár; posztókereskedelem; posztókereskedés’, az olaszban ’selyemáru-koreskedés’ jelentéssel is). A franciából terjedt el a 18. sz.-ban. Alapszava a fr. draper ’posztónak készít ki szövetet; posztóval bevon; redőz, ráncol’, ez pedig a fr. drap ’posztó’ (1. drapp a.) származéka. — A képzőművészet (különösen a festészet), illetőleg a művészet történet műszavaként került a franciából a németbe és valószínűleg a németből a magyarba. A magyar


drapp
677
drazsé
szó végének α-ja latinosítás eredménye. 3. jelentése szótári átvételnek látszik a franciából; ez és a 4. elavult.
Tolnai: Szily-Eml. 86; D. Éltes: FrSz. 51 ® ; Fludorovits: Latjsz. 38. (Schulz: DtFremdwb. 1: 157; Dauzat: DictÉtFr.7 257 drap a.; Partridge: Or. 165 drdb a.; Kluge: EtWb.19 141 drapieren a.) — Vö. drapp.
drapp 1843: ,,A csavargó pecsétes drap- szin kabátban . . . hadazott karjáv 1” (P. Aurora 64: NSz.); 1854: „Drap, fr. posztó” (HeckenastldSz.2); 1857: drappszin (Lauka G.: Vidék 2: 214: NSz.). J: A) fn. 1843: ? ’egy fajta posztó; Art Wollstoff’ (1. fent), 1854: ’ua.’ (1. fent). B) mn. 1899: ? ’halvány sárgás vagy szürkésbarna (főként ruhaszövet); drappfarbig’# (Herczeg F.: Egy leány 86: NSz.), 1910: ’ua.’ (Kelemen: IdSz.).
Vándorszó; vö.: ang. dráb ’halvány sárgás vagy szürkésbarna; ilyen színű gyapjúszövet’ ; ném. Drap ’egy fajta gyapjúszövet’ (DudenFremdwb. 151), drappfarbig ’drapp- színű’, B. trap ’barnásfehér’ (Rejtő: Contr. 20); fr. drap ’posztó, szövet; takaró; ponyva’; ol. drappo ’selyemkelmc ; R. gyapjú- szövet’; or. dpan: ’posztó’. Végső forrása a talán kelta (gall) eredetű kései lat. drappus ’szövetdarab; rongy’; ezt örökölte a francia és az olasz, a franciából került az angolba és ezek valamelyikéből vagy mindkettőből a németbe. — A magyarba többféle úton- módon juthatott át. A 19. sz.-ban gyakori drap(p) szín(ü) valószínűleg a ném. drapp- farbig részfordításaként keletkezett, majd az összetétel előtagja jelentéstapadással önállósulhatott. De a színt jelentő melléknév származtatható részben a ’posztó’ jelentésű főnévből is. Ez utóbbi — hangalakja szerint —- a németből való átvétel lehet. — Főnévi jelentése elavult.
Bartha: Szín. 13, 62; Bárczi: Frjsz. 36. (Gamillscheg: FrEtWb. 325; Wartburg: FEW. 3: 154; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 373: Partridge: Or. 165; Baldinger: ZRPh. 77: 104.) — Vö. drapéria.
drasztikus 1831: ,,a’ drasticus gyógyszernek volt foganatja” (Kazinczy: Pannon. 46: NSz.); 1862/1927: Aegdrasztikusabb gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 78: NSz.). J: 1. 1831: ’erős hatású (gyógyszer); sehr wirksam (Arznei)’ (1. fent); 2. 1842: ’durva, közönséges (vonás, megnyilatkozás); roh, gemein (Zug, Äußerung)’ (P. Horváth L.: Kaleid. 2: 91: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. drastic; ném. drastisch; fr. drastique; ol. drástico; le. dras- tyczny: ’erŐsen ható (orvosság); durva (megnyilvánulás)’. (A franciában átvitt értelmű használatban nem szokásos.) Végső forrása a gör. δραστικός ’hatékony’ (< : gör. δράω ’(meg)tesz, elvégez’; 1. dráma a.). Ez átkerült az orvosi latinba, és gyógyszerneveknek lett a jelzője; vö. orvosi lat. ( remedia ) dr astica ’erŐsen ható gyógyszerek’. — Am. drasztikus közvetlen forrása feltehetően az orvosi latin volt. Átvitt értelmű 2. jelentése a ném. drastisch hatására keletkezhetett.
EtSz. Θ ; Kallós E:. Nyr. 64: 65. (Schulz: DtFremdwb. 1: 157; Frisk: GrEtWb. 1: 416; Kluge: EtWb.19 141; DudenEtym. 117; Bloch —Wartburg: DictÉtFr? 204.) — Vö. dráma.
dratva 1825: „Dratwa . . .: varga fonál, dratva” (Bernolák: 1: 486); 1832: Dratyva (Czuczor G.: Mesterszók. Csizmazia mest.: NSz.); 1854: drotva (Spetykó G.: Gyöngy. 111: NSz.); — daratyva (Nyr. 28: 495); dárát- νΛ (ÚMTsz.). J: 1825: ’bőr varrására használt szurkos fonal; Schusterfaden, Pech- draht’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, dratva ’vargafonal, szurkos fonal’; vö. még: szb.-hv. dretva; cseh dratev, R. dratva; le. dratwa, dratew; or. dpámea: ’ua.’. E szláv szavak a ném. Draht ’fémhuzal’ ófelnémet vagy középfelnémet kori előzményéből származnak, s így etimológiailag összefüggenek a németből átvett m. droí-tal. — Elavulóiban levő mesterségszó.
Munkácsi: Nyr. 10: 387; Miklosich: Nyr. 11: 162; Valló: Nyr. 33: 562; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 161 ® ; Gáldi: Szótir. 263. (Vasmer: RussEtWb. 1: 367; Striedter- Temps: DLwSkr. 114; Schneeweis: DtLw- Skr. 64.) — Vö. drót.
drazsé 1815: „áruitatnak ... a’ tölcsé- ren-által öntött gipszgolyók, mellyeket dra- géknak vehetne a’ ki nem ismeri” (Kazinczy: Munkái 4: 383: NSz.); 1893: drazsé (PallasLex. 5: 493). J: 1. 1815: ? ’cukrozott fűszer- magvak; überzuckerte Gewürzsamen* (1. fent), 1854: ’ua.’ (HeckenastldSz.2); 2. 1904: ’cukros mandula; Zuckermandel’ (Radó: IdSz.1); 3. 1937: ’csokoládé- vagy cukor- mázzal bevont, finom tölteléket tartalmazó cukorka; Konfekt mit Schokoladen- oder Zuckerüberzug’# (ÚjldőkLex. 7: 1819); 4. 1937: ’csokoládé- vagy cukormázzal bevont gyógyszertabletta ; Arzneipille mit Überzug aus Schokoladen- oder Zuckerglasur (Üj- IdokLcx. 7: 1819).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dragée; ném. Dragée; fr. dragée; or. dpc&cé: ’drazsé’. A franciából terjedt el. A francia szónak — hangtani lag és alaktanilag nem egészen tisztázott — előzménye a lat. tragemata ’cse- mege, nyalánkság’ (< gör. τραγήματα [többes sz.], τράγημα [egyes sz.] ’csemege; gyümölcs’); a m. trágya is erre vezethető vissza. — Valószínűleg német közvetítéssel került a magyarba.


dressz
678
dribli
Horger: MSzavak 174; SzófSz. trágya a.; Grétsy: Szóhas. 33. (DudenEtym. 116; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 203.) — Vö. trágya.
dressz 1893: „Dress (ang. ejtsd: dressz), színes öltözék, jelmez; melyet gyalog versenyzők v. jockeyk viselnek” (PallasLex. 5: 613); — dressz (Kelemen: IdSz.); dresz (Balassa). J: 1. 1893: ’sportöltözet, mez; Sportkleidung, Dreß’* (1. fent); 2. 1896: ’ruha, öltözet; Kleid, Kleidung’ (Kozma A.: Hist. 147: NSz.); 3. 1900: ’jelmez; Kostüm, Tracht’ (Tolnai: Magy. szót.); 4. 1932: ’fürdŐruha; Badeanzug’ (PHNyr. 121).
Angol eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. ang. dress ’Öltözék, ruha; női ruha’; — vö. még ném. Dreß ’sportöltözet; különleges célú öltözet’. Az angol főnév az ang. (to) dress ’elkészít, megigazít, rendbehoz; felöltöztet; feldíszít; stb.’ igéből keletkezett, ez pedig a fr. dresser ’felállít, felszerel, felöltöztet; előkészít stb.’ átvétele. A fr. dresser a népi lat. *directiare ’kiegyenesít’ (vö. lat. directus ’egyenes’) ige folytatása. A latin, illetőleg francia előzményeken keresztül a szó etimológiai kapcsolatban van direkt, adresz és dresszíroz szavainkkal is. — A magyar szó jelentkezésének viszonylagos korai- sága leginkább az angolból való közvetlen átvételre vall. A 4. jelentésben mutatkozó jelentésszűkülés magyar fejleménynek látszik a jürdÓdressz összetétel alapján.
(Skeat: EtDict.4 182; Weekley: ConcEt- Dict. 129; Partridge: Or. 562; DudenFremdwb. 151; DudenEtym. 118.) — Vö. adresz, direkt, dresszíroz.
dresszíroz 1796: „az elegendő lehetne a’ Császári... jól dresszirozott lovas seregekkel való szembe szállásra” sz. (Μ. Kurir 1: 496: NSz.); 1808: Dreszszérozni sz. (Sándor I.: Sokféle 12: 183: NSz.); 1834: dresz- szírozását sz. (P. Thewrewk J.: Honsz. 41: NSz.); 1851: dreszirozott sz. (Bernât G.: Freskó 3: 12: NSz.); 1890: tresszírozott sz. (Csényi Gy.: Koszorú 10: NSz.). J: 1796: ’idomít; dressieren’ (1. fent) || dresszúra 1835: „Dressur: oktatás; ügyesítés” (Kunoss: Gyal.); 1860: dresszurája gr. (Kövér L.: Szinm. 3: 211: NSz.); 1884: dresszúra (Kvassay E.: Vármegye 129: NSz.). J: 1835: ’idomítás; Dressur’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. h. ném. dressírn ’idomít, fegyelmez, keményen nevel’, Dressur ’idomítás, fegyelmezés, kemény nevelés’ ; vö. még ir. ném. dressieren, Dressur ’ua.’. A német ige a fr. dresser ’idomít, irányít, felszerel stb.’ átvétele, a nőnemű Dressur főnév viszont újfelnémet alkotás. A francia szón keresztül a m. dresszíroz etimológiai kapcsolatban van adresz és dressz szavainkkal is. A szb.-hv. dresírati, dresúra; cseh drezírovat, drezúra; szik, drezírovaí, drezúra; le. tresowac, tresura: ’idomít’, ’idomítás’ ; or. dpeccupoeámb ’idomít’ is a németből származik. — A kétféle szókezdet bajorosztrák zöngétlen szókezdő d átvételéről tanúskodik. A m. dresszúra szó vége latinosítás eredménye. Mindkét szó főleg a katonai nyelv révén terjedt el. — Elavulóban vannak.
EtSz. ®. (Schneeweis: DtLwSkr. 43; Kluge: EtWb.19 142.) — Vö. adresz, dressz.
drezina 1885: „Draisine, f. Dreszina, Hajtóka, Hajtó kocsi, Hajtóvány. [Hajtány]” (Révész: VasutiSz. 101); 1894: draisine (PallasLex. 8: 556 Hajtány a.); — trezina (Nyr. 26: 153); Draisina (RévaiLex. 5: 733); drezina (Balassa); trëzina (ŰxMTsz.). J: 1885: ’vasúti sínen gördülő hajtány; Draisine’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Draisine; fr. draisine; szb.-hv. dresina; le. drezyna; or. dpesÚHa; finn resiina: ’vasúti hajtány’. Franciás képzés az eszköz feltalálójának, a német Karl von Drais (1785 — 1851.) badeni főerdőmesternek nevéből; Drais ugyanis franciáknak mutatta be, illetőleg adta el találmányát. — A magyarba valószínűleg a németből került át. A magyar szó elején mutatkozó d^ t váltakozás a német zöngétlen D-nek kétféle helyettesítésével magyarázható. A szóvégi a latinosítás eredménye. — Kihalóban levő, ma már csak egyes nyelvjárásokban élő szó.
Szarvas: Nyr. 26: 153; Tóth Béla: Nyr. 26: 225; Kiss: Nyr. 82: 258 ®. (Wartburg: FEW. 3: 154; Brockhaus18 3: 341; Wasser- zieher: Woher?18 160.)
dribli 1908: „mindaketten remekül drib- liznek” sz. (Zolnay—Gedényi) ; 1930: „Ti csak azt tudjátok, hogy mi a dribli, mi a gól” (Zolnay— Gedényi). J: 1908: ’csel, az ellenfél kicselezése (labdajátékban, különösen labdarúgásban); Dribbeln’ (1. fent). — Sz: 1908: 1. fent.
Nemzetközi szó; vö.: ang. (to) dribble ’labdát vezet (a labdarúgásban); labdavezetés közben cselezget’, dribble ’cselezés’; ném. dribbeln ’a labdát kis rúgásokkal előreszökteti’; fr. dribbler ’labdát vezet; cselez’, dribble ’labda- v. korongvezetés’; ol. dribb- lare, N. triplare ’elkerül, kicselez (a labdarúgásban)’; cseh driblovati ’dribliz, cselez’. Forrása az ang. (to ) dribble ’csepeg, cseppent; cselezgetve vezeti a labdát (a labdarúgásban)’. Mind az angol ige, mind pedig a főnév — sportnyelvi jelentésében — átkerült a franciába, majd az ige a franciából az olaszba. A német az angolból átvette az igét és ennek dribbling ’labdavezetés ; cselezés’ származékát; vö. ném. Dribbling ’ua.’ (DudenFremdwb. 15); vö. még a cseh, szik.,


drill
679
drót
le. dribling ’ua.’. — A magyar szó valószínűleg a németből való. Erre vall az írott forrásokból nem idézhető, de közismert tribli változat szókezdő í-je, amely a német kiejtés d hangjának egyik folytatója. Lehetséges, hogy a ném. dribbeln ige került át először dribliz ~ tribliz alakban, sa dribli^ tribli ebből való elvonás. — Elavulóban levő sportnyelvi szó.
(Skeat: EtDict.4 182; Dauzat: DictÉtFr.7 257; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1393.)
drill 1893: „Drill, emberek dresszurá- jának német neve” (PallasLex. 5: 518). J: 1893: ’ gépies fegyelmezés, vakfegyelem; Drill’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Drill ’sulykolás (kiképzésben, oktatásban); vakfegyclem’. A szb.-hv. dril; cseh, szik, dril; le. dryl: ’drill’ is a németből származik. — A magyarba az osztrák— magyar hadsereg nyelvéből kerülhetett át. — Elavulóban van.
(Wolf: RotwWb. 83 ; Kluge: EtWb.19143.)
drogéria 1854: „Droguerie, fr. fűszerek” (HeckenastldSz.2); — drogéria (Radó: IdSz.1 drogua a.); drogueria (Kelemen: IdSz.); drogédia, tragédia (SzegSz.). J: 1. 1854: ’fűszeráruk, gyógynövények; Gewürzwaren, Heilpflanzen | fűszer- és gyógynövényárusító bolt; Gewürzwaren- und Heilpflanzenladen’ (1. fent); 2. 1904: ’egészségügyi és kozmetikai cikkeket, vegyszereket stb. árusító bolt; Laden für hygienische, kosmetische Artikel, Chemikalien usw.’ * (Radó: IdSz.1) II drogista 1854: „Droquist [1 ], fr. fűszerárus” (HeckenastldSz.2); 1891: dro- guista, drogista (Füredi: IdSz.). J: 1854: ’drogéria tulajdonosa vagy alkalmazottja; Besitzer oder Angestellter einer Drogerie’ (1. fent).
Vándorszó-család; vö.: amerikai ang. druggist ’gyógyszerész* ; ném. Drogerie ’drogéria’, Drogist ’drogista’; fr. droguerie ’festékáru, vegyszeráru, háztartási cikkek; ezek boltja’, droguiste ’vegyszerárus’ ; ol. drogheria ’fűsze- resbolt’, droghista ’fűszerkereskedő’ ; le. drogéria ’illatszertár, drogéria’, drogista ’illat- szerész, drogista’. A franciából terjedt el a 16. sz. óta. A szócsalád két tagjának alapszava a fr. drogue ’vegyi anyag(ok)’, ez pedig a középaln. drogé-fate ’száraz hordók’ (tkp. ’száraz anyagokat tároló és szállító hordók’) előtagjának (vö.: holl. droog; ném. trocken: ’száraz’) átvétele, azzal a félreértéssel, hogy a drogé szót a hordók tartalmának elnevezéseként fogták fel. — A m. drogéria és drogista közvetlen forrása valószínűleg a német. A szó végi a mindkét esetben lati- nosítás eredménye. A drogéria 1. jelentése elavult; 2. (’illatszerbolt’) jelentése — úgy látszik — közép- és kelet-európai fejlemény. A drogista elavulóban van.
(Gamillscheg: FrEtWb. 327; Kluge: EtWb.19 143; DudenEtym. 119; de Vries: Ned- EtWb. 137.)
dromedár 1783: ,,A’ Dromedár névü teve egy nap meszszebb futhat, mint 8. vagy 10. nap a’ jó paripa” (Molnár J.: Könyvház 1: 159: NSz.); 1865: dromedario (Babos); — dromedár (Nyr. 29: 431); dromedál (ÚMTsz.). J: 1. 1783: ’egypúpú teve; Dromedar’ (1. fent); 2. 1873: ’idomtalan, nehézkes, mozgású személy; plumpe Person mit schwerfälliger Bewegung’ (Kompolthy T.: Teng. 157: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dromedary; ném. Dromedar; fr. dromadaire; ol. dromedario; or. dpoMadép: ’egypúpú teve’. Végső forrása a lat. dromedarius ’ua.’ főnév, mely a lat. dromas ’(gyorsan) futó’ (ti. camelus ’teve’) alapján keletkezett; emez a gör. δοομάς ’(gyorsan) futó’ átvétele. — Am. dromedár a németből, a R. dromedario pedig az olaszból való. A 2. jelentés külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. 1. jelentésében állattani műszó, 2. jelentésében a familiáris köznyelv szava.
CzF. ® ; Horger: NytAl.1 110; EtSz. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 374;
Wartburg: FEW. 3: 163; Frisk: GrEtWb. 1: 414, 419; Kluge: EtWb.19 144; DudenEtym. 119.)
drót 1644—71/1884: ,,az drótot igen vékonyon vond meg, lapícs meg, úgy metéld ki” (Kecsk: ÖtvM. 300); 1676: drót (Cseh: Orv- Κ. 63: NySz.); 1786: darót (Sándor I.: Rab- ner. 398: NSz.); 1792: darot (SzD. Fóris a.); 1795: Tróttat gr. (Méhek nevelésiről 9: NSz.) ; 1795 k.: dorót (Takáts R.: Told. R. v.: NSz.); 1825: dráta (Bernolák 1: 499); 1833 k.: Drat (Székely Mest. Gomb. 3: NSz.); — darruót, derót (MTsz.); derót, dirót (ÚMTsz.). J: 1. 1644-71/1884: ’fémhuzal; Draht’* (1. fent); 2. 1879: ’távirda, telegráf; Telegraph’ (Nyr. 8: 276, de vö. drótposta ’ua.’: 1858: Garam: Élcek. 2: 32: NSz.). — Sz: ^oz 1782: drótozáson sz. (Μ. Hirinondó 164: NSz.); 1831: Drótoz (Kreszn.) | ^os 1783: drótos mn. (Molnár J.: Könyvház 2: 346: NSz.), 1831: Drótos fn. (Kreszn.).
Német eredetű; vö. h. baj.-osztr. drgt, drót, szász E. drót ’forgás, csavarás, sodrás; sodort fonal, zsinór; fémhuzal’; vö. még szász E. dr^ut ’ua.’, ir. ném. Draht ’fémhuzal; távíró, távbeszélő; N. pénz’. A szb.- hv. drót; cseh drát; szik, drót: ’fémhuzal’; rom. drót ’ua. ; rugó’ is a németből származik, némelyik esetleg magyar közvetítéssel. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. dratva is. — Tárgy- és szótörténeti okokból csak korai új felnémet kori átvételről lehet szó: az elég későn felbukkanó magyar szó jelentése ’fémhuzal’, a fémek húzását viszont a 14. sz.-


drukkol
680
dúc1
ban, Nürnbergben találták fel. A magyar alak változatok közül a dráta kialakulása még nincs tisztázva. A szó 2. jelentése vagy külön átvétel a németből, vagy pedig jelentéstapadással jött létre a korábbi drótposta alapján.
Alexics: Nyr. 16: 442; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: AkNyÉrt. 17/4: 32®; Lumtzer —Melich: DOLw. 88 ® ; Horger: NytAl.2 59, MNy. 35: 44; EtSz.®, 1: 1416 dráta a. is; Beke: Teuth. 6: 240; Szófsz. ® ; Gáldi: DictKlein. 125 ; Hauptová: MNy. 56: 181. (Striedter-Temps: DLwSkr. 115; Schneeweis: DtLwSkr. 54.) — Vö. dratva.
drukkol 1877: „Négy segéd is bölcsnek tartja Drukkolni szépen odább” sz. (Dar- may V.: Uj. költ. 198: NSz.); 1878: „És mint ily nagy perczben illő: szurkol-tZrufcfcoZ” (Jogász humor 133: NSz.); — durukkul (Nyr. 30: 542). J: 1. 1877: ’eloson, lopva távozik; sich drücken’ (1. fent); 2. 1878: ’izgul, szorong; Dampf haben, im Druck sein’ # (1. fent); 3. 1901: ’kézimunka alapanyagán előnyomást végez; vordrucken’ (Nyr. 30: 542) II drukk 1888: „De hajh! szokott vadászszerencséje — talán a nagy drukk miatt — elhagyta” (Szabó E.: Girigáré 148: N- Sz.); - durukk (Nyr. 30: 542). J: 1. 1888: ’szorongó izgalom, szurkolás; Angst, Dampf’# (1. fent); 2. 1901: 'előnyomás <kézimunkán); Vordruck <auf einer Nadelarbeit)’ (Nyr. 30: 542) || drukker 1932: „drukker: . . . szurkoló (versenykor)” (PH- Nyr. 121). J: 1932: 'szurkoló; Schlachtenbummler' (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. h. ném. drucken 'nyom, nyomtat, szorít; ránehezedik, nyomasztóan hat’ ; Druck ’nyomás, szorítás; teher; szorongás, szorultság’, Drukker ’nyomdász’ ; vö. még ausztriai ném. drucken, Druck, Drucker: ’ua.’, ir. ném. drucken, drücken, Druck, Drucker: ’ua.’, sich drücken ’eloson, lopva távozik’. — Am. drukkol és drukk különféle jelentései külön-külön átvétellel kerültek nyelvünkbe. A drukker jelentése magyarországi fejlemény, a hazai német városi polgárság szóhasználatában keletkezhetett.
Melich: Nyr. 24: 454; Lumtzer—Melich: DOLw. 88; Riedl: Szily-Eml. 60; Végh: Adal. 65; Zolnai B.: NyK. 53: 105 ® ; Kálmán: NyK. 64: 350. (Striedter-Temps: DLwSkr. 219.)
drusza 1741: „Szent [István] király - lyunk azt mondgya sz. István első mártyr druszájával” (Bíró: Ékesség Előb.: NySz.); — durusza (MTsz.); duruca (NyF. 34. sz. 77). J: 1. 1741: ’valakivel azonos keresztnevű személy; Namensbruder’ # (1. fent); 2. 1799: 'barát, cimbora; Freund’ (Gyarmathi S.: Affinitas 310: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Szlávos hangzása ellenére a szláv nyelvekből nem lehet kielégítően megmagyarázni. A szik, drusa 'drusza; barát' (S1SJ. 1: 335), N. drus, druso, drusko ’ua.’ (Kálal 118) valószínűleg a magyarból származik, a le. R. druzba 'drusza' (Brückner: SlEt. 98) és a többes számú or. dpysbá 'barátok’ [egyes sz.: dpya] szavakkal pedig a m. druszá-nak vagy csak a jelentése egyezik, vagy még az sem. — A bizalmas szó használatban él.
Hunfalvy: NyK. 8: 322; Miklosich: Nyr. 11: 163; Bérezik: MNy. 1: 391, 6: 104; Horger: NytAl.2 70; EtSz.®; SzófSz.; Reichenkron: UrAltJb. 25: 81; Kniezsa: SzlJsz. 822®. (Machek: EtSIÖSl. 98.)
dublé 1893: „Doublé (franc., ejtsd : dublé) a. m. kettőzés, a szövésben több fonál ösz- szesodrása, az ékszerészeiben 1. Drágakő” (PallasLex. 5: 465), de 1. dublett; — dublét gr. (Szép E.: Dali dal 145: NSz.). J: 1. 1893: 'kettős szövési rendszerrel készített, mindkét oldalán más mintázatú, vastag szövet; Doppelgewebe | kettős fonal; Doppelgarn’ (1. fent); 2. 1893: 'valódi felső és hamis alsó kőből álló drágakőutánzat; Edelsteinimitation aus echtem oberem und falschem unterem Stein’ (PallasLex. 5: 490); 3. 1910: ’nemesfémmel bevont fém; Metall mit Edelmetallüberzug’ (Kelemen: IdSz.). || dublett 1645: Arany gyűrücskék . . . harmadikban duplet” (Nyr. 42: 307); 1891: doublette (Füredi: IdSz.); 1893: dubletta (PallasLex. 5: 550); — düblet (Csorba: IdSz.): J: 1: ’drá- gakőutánzat; Èdelsteinimitation’ (1. fent); 2. 1891: 'kettős példány, másodpéldány; Duplikat’ (1. fent).
Francia eredetű szócsalád, esetleg német közvetítéssel; vö.: fr. doublé ’megkettŐzött, kettős; bélelt; nemesfémmel bevont fém’, doublet ’kettős szövésű szövet; drágakőutánzat’; — vö. még ném. Doublé, Dublee ’nemesfémmel bevont fém; R. drágakőutánzat’ (Sanders: Fremdwb.2 1: 293), R. double ’kettős szövésű szövet’ (Sanders: Fremdwb.2 1: 293), Dublette ’két példányban meglevő dolog; másodpéldány’, R. duplet ’drágakőutánzat; arannyal bevont fém’ (Schulz: DtFremdwb. 1: 159). A francia szavak a fr. doubler ’megkettőz’ (< lat. duplare ’ua.’) származékai. A latinon keresztül a szó etimológiai rokonságban van dupla szavunkkal. — A dublé ipari és kereskedelmi szakszó, a dublett elavulóban van.
(Wartburg: FEW. 3: 185; Kluge: EtWb.19 145; DudenEtym. 121; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 202.) — Vö. dupla.
dúc1 1631: ? „A prédikátor Galamb Guczát csináltattuk meg 4 ft.” (EtSz. 2: 847); 1673: ? gpiambueznak gr. (Com: Jan. 31 galambos a.) 1792: „galamb dúc: columba-


dac2
681
duda
rium” (MNy. 32: 317) ; 1800: Dúttz (Peretsenyi Nagy L.: Léta 115: NSz.). J: 1. 1792: \ rendszerint oszlopon álló) galambház; Taubenschlag’ (1. fent); 2. 1820: \főként alátámasztásra szolgáló > faoszlop ; Strebe’ # (Haszn. Múl. 1: 272 (255): NSz.); 3. 1835: ’facövek; Speiler | pecek; Stift’ (Vajda P.: Méhész. 20: NSz.); 4. 1931: ’betűöntésnél, nyomdai képsokszorosításnál használt anyaminta; Klischee’ (Nyr. 60: 14). — Sz: ~ol 1862: duczol, dúczol (CzF.).
Ismeretlen eredetű. Eredeti jelentése a 2. lehetett; az 1. úgy alakulhatott ki, hogy a galambházat gyakran tartóoszlop tetején helyezték el. A nyomdászati szakkifejezésként használt dúc (4. jelentés) idetartozása kérdéses ; egyébként a mesterséges szaknyelvi magyarosítások révén létrejött jelentést nem minden esetben lehet természetes összefüggéssel megmagyarázni. — A dúc2 ’dudorodás, púp stb.’ szóval való származásbeli kapcsolata kevéssé valószínű. — A szó a nyelvújítás korában került be a nyelvjárásokból az irodalmi és köznyelvbe.
CzF.; Jankó: BNépr. 187, 192; EtSz. 1: 1424 2. dúc a.®, 2: 846 galambdúc a., 847 galambgúc a.; Tolnai: Nyúj. 98; Herzog: Nyr. 60: 14; Techert: MNy. 32: 316, 317; SzófSz. duc 2. a.
dúc2 1708: „Dútz, kenyér dútza: Tuber panis” (PP.); 1801/1898: Dutzra gr. (Bessenyei: Természet Világa 88: NSz.); 1816: Durtz, dutztz (Gyarmathi: Voc.); — dóc, ducs (MTsz.); dacc, dúcc, dúcs, duccs (ŰMTsz.). J: 1. 1708: ’gyürke; Ranft | kinövés; Auswuchs* (1. fent); 2. 1828: ’idegrostok halmaza, csomója; Ganglion’ (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 7: NSz.); 3. 1840: ’hátba- ütés; Rückenschlag’ (Gáspár J.: Füzérke 10: NSz.); 4. 19. sz. 2. fele: ’egy fajta kalács; Art Kuchen’ (ŰMTsz.; vö. NyF. 16. sz. 47). — Sz: ~ol 1838 — 45: megducoZ ’hátba- vág’ (MNyTK. 107. sz. 28).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki jellegzetességei, valamint feltehető rokonsága. A hangfestés síkján összefügghet a duzzad, durcás, dacos stb. szavakkal, valamint távolabbról a dudo- rodik-kaL Lehet eredeti képzőtlen alakulat, de az is lehetséges, hogy elvonás eredménye. 3. jelentésében mindenesetre elvonás a N. du col, dúcol, megducol ’hátbaüt’ (MTsz.) igéből. — Németből való származtatása nem valószínű; a rom. E. dont ’gyürke’ a magyarból származik. Nincs tisztázva, kapcsolatban van-e a dúc1 ’támasz, faoszlop stb.’ szóval. — 2. jelentésében szaknyelvi, egyébként nyelvjárási szó.
CzF.®; Alexics: Nyr. 16: 441; Lumtzer—Melich: DOLw. 88; EtSz. 1: 1249 dacc, 1: 1424 7. duc a. ® ; LŐrincz: MNy. 22: 211; SzófSz. dúc 1. a. ® ; Gáldi: DictKlein.
125; Sütő: MNy. 48: 191; Bárczi: Szók.2 31 ® ; Tamás: UngElRum. 310. — Vö. dacos, duci1, durcás, duzzad, duzzog.
duci1 1786: „sem az Ágnesre, sem a* hegyesre, sem az ollyatén duteí-faros kegyesre nem gondolok” (Kónyi J.: Democritus 1: 115: NSz.); — doca-fari (MTsz.); ducsi (ŰMTsz.). J: A) mn. 1786: ’kövér; fett’ # (1. fent). B) fn. 1. 1839: ’kövér parasztlány; fettes Bauernmädchen’ (MTsz.); 2. 1898: ’zsemle; Semmel’ (Dobos); 3. 1898: ’elég- telen iskolai osztályzat; Note ungenügend* (Dobos).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki sajátságai, valamint feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján Összefügg a dúc2, durcás, dacos szavakkal, továbbá a duzzad családjával. Végződése játszi képzőnek felel meg. Melléknévként régebben legtöbbször összetételek előtagjaként szerepelt, pl. ducimelles, ducijaros (az utóbbi kenyérre vonatkoztatva is előfordult). A diáknyelvi 2. és 3. jelentésekre nézve vö. buci; a két hasonló hangzású és jelentésű szó kölcsönösen hatással lehetett egymásra. — Melléknévi jelentésében nyelvjárási, de a városi familiáris nyelvben is eléggé használatos szó; a főnévi jelentések elavultak.
EtSz. 1: 1378 doca a.; Beke: Nyr. 62: 49 ®. — Vö. dacos, dúc2, duci2, durcás, duzzad.
duci2 1873: „Duczi, benzer: spenszer” (Nyr. 2: 184). J: 1873: ’<rendszerint nők viseletéül szolgáló) mellényféle felső ruhadarab; (gewöhnlich weibliches) Leibchen | rövid kabátka; Spenzer* (1. fent).
Bizonytalan eredetű ; talán azonos a duci1 szóval. A jelentésfejlődésnek alapja vagy az lehet, hogy az így nevezett rövid kabátka rendszerint bélelt, vastag, vagy inkább az, hogy a törzsnek domború mell- részét fedi,s így maga is domborodó, duzzadó formát mutat. — A Dunántúlon és az Alföld egyes helyein élő nyelvjárási szó.
EtSz. — Vö. duci1.
dúd 1. dúdol
duda, 1494: „Michael dwdas” sz. szn. (MNy. 10: 40); 1551: ? „Zwen Trumeter, ain Dudo und ain Schalmeyer” [német szövegben esetleg magyar szó] (MNy. 2: 170); 1590 k.: „Ifjúságodban dolgot restellettél, mostan immáron igen agh duda lőttel*’ (FortSzer. 1: 2: NySz.); 1713: dudás sz. (Kisv: Adag. 134: NySz.). J: 1. 1494: ? ’bŐr- tömlŐre szerelt sípokból álló egyszerű fúvóshangszer; Dudelsack’ * (1. fent), 1736: ’ua.’ (Monírók. 11: 331); 2. 1590 k.: becsmérlő kifejezésben; als Schimpfwort (1. fent); 3.


dudli
682
dtidorodik
1799: ’síp; Pfeife | furulya; Blockflöte’ (NylrK. 4: 300); 4. 1895: ’tülök;Horn | trombita; Trompete’ (Nyr. 24: 477); 5. 1934: ’éles hangot adó jelzószerkezet; Hupe, Sirene’* (Móra: Daru utca 2: 259: NSz.). — Sz: ~s 1494: szn. (1. fent); 1689: dudás fn. (Tel: FLél. 190: NySz.) | 1713: dudálás sz.
(Kisv: Adag. 17;. NySz.); 1720 k.: dudáló sz. (Koháry I.: ÜdŐmulatás 38: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. duda ’síp, fütyülő; furulya, tilinkó’ (SRS1. 161), N. dúde [többes sz.] ’duda’ (Dayre —Deanovic—Maixner 101); szín, duda ’frendsz. többes sz.-ban: duóé] duda; tökíilkó, ostoba fráter’ (Pletersnik 1: 183); szik. N. dudy [többes sz.] ’duda’ (S1SJ. 340); le. duda ’[rendsz. többes sz.-ban: dudy] duda; síp; dudás; tökfilkó, ostoba fráter; [többes sz.- ban] belsőségek, belső szervek’ (S1JP. 2: 419); or. R., N. dydá ’síp, furulya; duda’ (S1RLJ. 3: 1153); megfelelő szó a bolgár és macedón kivételével a többi szláv nyelvben is. — A magyar szó közelebbi forrása nem határozható meg. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés hangulati hasonlóságon alapuló tréfás névátvitel eredménye, a magyarba azonban jöhetett a szláv nyelvekből is. A 3. jelentés esetleg a szláv- ból származó rom. N. duda ’síp’ (Cioranescu: DiccEtRum. 304) hatását mutatja. A 4. és 5. jelentés azzal függ össze, hogy a bőrdudának, illetőleg a trombitának, gyári sípnak, autókürtnek stb. némileg hasonló a hangja. — Az 1130 — 40: Duda szn. (PRT. 8: 270) nem tartozik ide. — Török és német származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 302; Miklosich: Nyr. 11: 163®; Munkácsi: NyK. 17: 116; Halász: Nyr. 17: 301; Ernyey: NéprÉrt. 13: 146; Kövi: Nyr. 42: 284; Vámbéry: MBölcs. 218; EtSz.®; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 38: 341, SzlJsz. 163®; Biró L: MNy. 52: 315; Halász E.: Népr. és Nytud. 1: 54; Szabó T. A.: NylrK. 4: 300.
dudli 1891: „A jövevény első táplálékának forrása a dudli volt, majd következett a cucli” (Nyr. 21: 17). J: 1. 1891: ’emlő; Zitze’ (1. fent); 2. 1944: ’cucli; Schnuller’ (Veres P.: Gyepsor 101: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. B. dud’l ’nŐi mell’, h. baj.-osztr. tutti ’mellbimbó’ (Béb 41), tuttln sz. ’szopik’(Schwartz: RábNyjH. 61); ném. T. tutte, tuttn ’emlő, mell’; vö. még ném. N. tuttel ’cucli; emlő, mell’. E német szavak a kfn., korai úfn. tutte ’mellbimbó’ családjába tartoznak. Vö. még ir. ném. Tüttel ’pontocska’. — A didi alakváltozataként való magyarázata nem valószínű, de annak dudi változata hathatott rá. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1353 didi a. (Kluge: EtWb.19 800, 889.)
dúdol 1565: „Dúdoló és czúfoló enek” sz. (Mel: Jób. 70: NySz.); 1577: dwdolni sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 25); 1585: dúdolok gr. (Cal. 520); 1685: dudul (Com: Orb. 4: NySz.); 1770/1914: dudalója sz. (Bokréta 167: NSz.); 1810: Dúdúlok gr. (Simái Kr.: V- Szót. 2: 34: NSz.); 1816: dúdöl (Káló: Méh- tartás 21:NSz.).J: 1. 1565: ’csendesen dalol; leise vor sich hinsingen’* (1. fent); 2. 1583 u.: ’szellent; furzen’ (Nyr. 12: 80); 3. 1805: ’vonít; jaulen’ (Mánx Út. 40: NSz.); 4. 1833: ’egyhangúan zúg, búg; brausen, dröhnen’ (Kovács Pál: Thalia 1: 158: NSz.) || dúd 1585—621: „Tudgia: Christus feltámada”, Dudja gr. (Nyr. 17: 568). J: 1585 — 621: ’dallam; Melodie’ (1. fent) || dúdog; 1707/ 1880: „elfeledkezett... az hadaknak zúgolódó rongyosságárul, fizetetlen morgásárúi és fázékony dudogásárúl” sz. (Thaly: Ocskay 148: NSz.); 1787: „Haszontalan dùdogsz” (Orczy: Költ. Holmi 171: NSz.). J: 1707/1880: ’duruzsol; summen | dörmög; murren’ (1. fent) || dudorászik 1791: „egy vidékbeli Musikus ártatlan furujájávai . .. remeket dudorászott” (Μ. Kurír 373: NSz.); 1840: dúdorászva sz. (Remény 6: NSz.); — dundorászott gr. (ÚMTsz.). J: 1791: ’summen, dudeln’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az egyhangúan búgó vagy tompán zúgó emberi és természeti hangot jeleníti meg. A hangutánzás síkján összefügg a tutul ’vonít* igével, sőt távolabbról alkalmasint a dalol ~ danolAaX is. A dúd elvonás eredménye. E szócsaládba tartozik az egy adatból ismert dúdorog ige is; vö. 1787: „Cadentiád roszúl dúdorog fejedből” (Orczy: Költ. Holmi 17: NSz.; 1. NySz. is). — A ném. dudéln ’dúdol’ szóval etimológiailag nem függ össze. — A dúd és dúdog nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 265, TMNy. 421, Nyr. 32: 475; EtSz.®; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 98; Bárczi: Szók.2 23; Hor- pácsi: MNy. 61: 342. — Vö. tutul,
dudorodik 1792: „Dudorodni: düdöröd- ni, döllyedni, düllyedni, kiáltani. Ki-dizcto- rodott a’ fzeme” (SzD.), de 1. dúdorog; 1808: dundorodik (Dugonics: Cserei 24: NSz.); 1828: dúdorodás sz. (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 14: NSz.). J: 1792: ’hervorschwellen, herausstehen’* (1. fent). — Sz: ~ás 1794: Düdörodés (Kármán: Uránia 3: 87: NSz.); 1828: dudorodást gr. (Széchenyi: Lov. 141: NSz.) d dudorog; 1710 u.: „Mit dudorgasz — hogy nem ugrasz . . . Kurva volt az bábád!” (Thaly: Adal. 2: 96; vö. EtSz.) J: 1710 u.: ’guggol; kauern’ (1. fent) || dudorít 1813: „rá-dólvén, annak szemeit dudoríttya” (Baró- ti Szabó: Virg. Énéis 2: 103: NSz.). J: 1813: ’dülleszt; hervorquellen machen’ (1. fent) II dudor 1833: „Dudor,..: tuberculum”


dudva
683
duett
(NyŰSz.; de vö. 1831 : dudor: Kreszn.) ; 1836: dudorra gr. (Vajda P.: Robinson 41: NSz.). J: 1833: ’Schwellung, Geschwulst’ * (1. fent). — Sz: ~os 1877: dudoros (Ágai A.: Porzó tárca 1: 207: NSz.).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak elsősorban alaki sajátságai, azonkívül jelentésköre és feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján közeli rokona a dundi ~ döndi Jkövér’; vö. N. dudori ’kövérkés, dundi’ (ÚMTsz.) is. Távolabbról összefügghet még a dúc2, duzzad stb. szavakkal. A dudor nyelvújítási elvonás eredménye. (Kresz- nericsnél inkább csak elvont gyök.) À dudorog jelentésében a feltehető eredeti képzet a dagadás fogalmától a csomósodás, összehúzódás irányába módosult. — Az 1219/ 1550: Dudorc, Dodor szn. (VárReg. 67.) adatok idetartozása nem valószínű. Az 1787: „Cadentiád roszúl dudorog fejedből” (Orczy: KöltH. 17: NySz.) inkább a dúdol családjába való. — A dudorog és dudorít elavult szó.
NyŰSz.; Simonyi: Nyr. 32: 534; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 165, 211; SzófSz.®. — VÖ. döndi, dundi.
dudva 1509: ? „Bartholomeo Dwdw” szn. (OklSz.); 1542—9: ,»Tövisét, dudvát neked teremtsen minden Hetedben” (RMKT. 2: 200); — dudkóró, dudó (MTsz.); dudu (Nyr. 31: 87); dodva (Nyatl. gaz a.). J: 1. 1542 — 9: ? ’gyom, gaz; Unkraut’* (1. fent), 1568: ’ua.’ (Mel: SzJán. 551: NySz.); 2. 1611: ’tüs- kós bozót; Dorngestrüpp | gazos, bozótos hely; Platz voll Unkraut, Dornstrauch’ (ΜΑ.); 3. 1797: ? \főleg növényi) trágya; (bes. pflanzlicher) Dünger | alom; Streu’ (Igaz Simon: Okosdi. 200: NSz.), 1879: ’ua.’ (Nyr. 8: 516). — Sz: xS s 1723: dudváskodnak sz. ’( gyomnövény> burjánzik’ (Csúzi: Síp. 245: NySz.); 1795/1796: dudvás (Csokonai: Diétái Múzsa 120: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok végződésének hangtani, illetőleg alaktani viszonya nincs tisztázva. — A dudorodik szó családjának alapszavából való magyarázata téves. — A nyelvújítás korában vált nyelvjárási szóból irodalmivá és köznyelvivé.
CzF.; Alexics: Nyr. 16: 442; EtSz.®; Beke: Nyr. 59: 16, 76: 52; Bátky: MNy. 31: 54; Végh: Adal. 60; SzófSz.; [Levélszekrény:] Nyr. 75: 154, 76: 240; Tamás: UngElRum. 306.
duellum 1787: „Kettes tsata: Duellum” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: Szj.: NSz.); 1815: düell (Kazinczy: Munkái 4: 383: NSz.); 1877: duellungra gr. (Tóth Ede: Művei 1: 154: NSz.). J: 1787: ’párbaj; Duell’ (1. fent) U duellál 1790: „vele duellálván . . . által szúrhatta volna” sz. (Gvadányi: Tör. háb. 5: NSz.). J: 1790: ’párbajozik; duellieren’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö.: k. lat., h. lat. duellum ’párviadal’, h. lat. duellare ’párbaj t vív’. A k. lat. duellum a klasszikus lat. duellum ’háború, harc, küzdelem’ folytatása, ez pedig a lat. bellum ’ua.’ archaikus alakja. Idővel a lat. bellum és duellum etimológiai együvé tartozása elhomályosult. A duellum tövébe népetimológiával a lat. duó ’kettŐ’ számnevet érezték bele, s a szó a ’két ember közti küzdelem; párviadal’ jelentést vette föl. A módosult főnévi jelentésnek megfelelően alakult a k. lat., h. lat. duellare ige jelentése is. A lat. duellum — részben közvetlenül a középkori latinból, részben különféle közvetítéssel — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. duel; ném. Duell; fr. duel; ol. duello; or. áyóab: ’párbaj, párviadal’. A dueZZdZ-hoz vö.: ol. duellare; ném. duellieren; cseh duelovati se: ’párbajozik, párbajt vív’. — Am. düell alakváltozat a franciából való. A duellung elszigetelt, az irodalmi mű szereplőjének jellemzésére felhasznált álnépi alak. — A m. R. duellista fn. ’párbajozó, párbajhős’ (1752: Stehelin: Házi Kints. 617: NSz.) mintájaként vö.: ném. Duellist (1656: Schulz: DtFremdwb. 1: 159); fr. duelliste; ol. duellista: ’ua.’. A m. R. duelliroz ’párba- jozik’ (1795: Μ. Merkurius 682: NSz.) a ném. duellieren ’ua.’ átvétele. A m. R. duellizál ’ua.’ (vö. 1787: duellizállása sz. — Μ. Kurír 656: NSz.) a duelliroz képzőcserés változata. — A szócsalád tagjait a nyelvújítási párbaj, párbajozik szorította ki.
EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1:159; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 100; Wartburg: FEW. 3: 173; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 68.)
duett 1811/1902: „Nem rosszabb Duetto, mint soka azoknak, melyeket Fortepianóink mellett ’s az Operákban hallunk” (RMKtár. 20. sz. 44); 1820: Duett (Nagy F.: Polyh. 208: NSz.). J: 1811/1902: ? ’két énekhangra (hangszeres kísérettel) vagy két azonos hangszerre (a zongorát kivéve) írt zenedarab; Musikstück für zwei Gesangstimmen (mit Instrumentalbegleitung) oder für zwei gleichartige Instrumente (das Klavier ausgenommen) I az ilyen zenedarab előadási formája; Vortragsform solcher Musikstücke’ (1. fent), 1820: ’ua.’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. duet; ném. Duett; Tr. duetto; ol. duetto; or. dyóm: ’duett’. Az olaszból terjedt el. Az ol. duó ’zenei kettős’ (1. duó a.) kicsinyítő képzős származéka. — Ám. duett német eredetű; a korábbi duetto változat lehet a ném. R. duetto átvétele, de származhatik vagy közvetlenül az olaszból, vagy esetleg a franciából is. — Tréfásan átvitt értelemben is használatos; vö. 1928: „duettben: párosán, kettesben, kettecs- kén” (Tolnai: Magy. szót.2). Az 1811. évi adat egy dévaj párbeszédet tartalmazó dalra


dufál
684
dugrába dől
vonatkozik. — Főleg zenei műszóként használatos.
(ZenLex. 1: 243; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1399; Kluge: EtWb.19 146.) - Vö. duó.
dufál 1615: „ágyekia szemérmet kellene du falni, ösztönözni” sz. (Zvon: PázmP. 86: NySz.); 1810 — 20: dufolja gr. (Nagy S.: Szatíra 26: NSz.); — dujjál (MTsz.); gyufái (OrmSz.); dufátol (ŰMTsz.). J: 1. 1615:‘’döf; stechen | bökdös; wiederholt stechen’ (1. fent); 2. 1810 — 20: ’püföl; puffen’ (1. fent); 3. 1934: ’zúz, tör (kendert); zerschlagen, brechen (Hanf)’ (SzegFüz. 1: 300) H duff 1844: „Duff! - Duff!! - Doffü!” (Életk. 2: 110: NSz.); - duf (MTsz.); düff (EtSz.). J: A) isz. 1844: ütés hangját utánzó szó; Schall wort für das Schlagen (1. fent). B) fn. 1862: ’megütés; Schlag’ (CzF.) II dufa 1934: „zupa v. zupaló: nagy, kendertörő faszerkezet. . . Nevezik dufának is” (SzegFüz. 1: 300). J: 1934: ’kendertörő; Haníbrecher’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a döngetés tompa hangbenyomását érzékeltethette. A hangutánzás síkján összefügg a buja ’pufók; hátba vágás stb.’, bufol ~ bufál ’püföl, dönget, pofoz’ (MTsz.), továbbá a püföl ~ N. pufál, pu föl (MTsz.) szavakkal. A du ff valószínűleg, a du fa kétségtelenül elvonással alakult a dufál, duffái, illetőleg a nyelvjárásokban feltehetőleg régebbi idő óta élő egyéb származékok (vö. duffant ’megüt, hátba üt’, duja- zódás ’döngetődzés’: MTsz., EtSz.) alapján. — Nyelvjárási szavak.
EtSz. 1: 1430 duf a. ® ; Bátky: NéprÉrt. 28: 105. — Vö. bufa.
dug 1372 U./1448 k.: „bel dugak feb- nek helytt ruhaual” (JókK. 68); 1519: daga- zwllyad be sz. (JordK. 232); 1527: Bel tagazwltok sz. (ÉrdyK. 96); 1577: be dûgnÿ sz. (KolGL: NyF. 45. sz. 25); 1664: ki gyuk- ják gr. (Lipp: PKert. 1: 43: NySz.); 1774: gyugtad gr. (MNy. 60j 225) ; — eXdukaszótam sz. (MTsz.); dzsug (ŰMTsz.). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: ’valamibe, valaminek a belsejébe tesz; stecken’ # (1. fent); 2. 1585: ’rejt; verstecken # (Cal. 721); 3. 1786: ’titokban ad; jemandem etwas zustecken’ (Kónyi J.: Democritus 1: 148: NSz.); 4. 1791: ’(állatot) töm; (Tier) stopfen’ (Benkő S.: Mértéklet 19: NSz.). — Sz: ~aszol 1519: 1. fent | ~dos 1585: dugdasom [!] gr. (Cal. 718) | ~ó 1585: Be dugó mn. (Cal. 719); 1604: Dugóin. (MA.) I ^asz 1604: Dugaß (MA.) | ~gat 1634: dug- gatták gr. (OklSz.) | ~ul 1655: bedugulások sz. (ACsere: Enc. 180: NySz.); 1789: dugult sz. (Mátyus I. : Ő és Űj Diáét. 4: 415: NSz.) I ~acs 1770/1914: Dugacs (Bokréta 83: NSz.) I ~attyú 1843: dugatyú (Vajda P.: Éj. 3: 197:
NSz.) I ~vány 1843: Dugvány (NyŰSz.) ~ig 1874: Dugig (Nyr. 3: 233) | ~ványoz.
1877: Dugványozás sz. (Bereczki: Gyümölcs, vázlatok 1: 85: NSz.); 1879: dugványozott sz. (Degré A.: Gyámleány 71: NSz.) | ~esz 1904; dugesz (Nyr. 33: 222).
Ősi örökség a finnugor korból; vö,: ? vog. T. to%r- ’töm, megtöm’; md. E. toygoms, Μ. toggams ’bedug’; finn tunkea ’nyom, benyom; nyomul, hatol’; észt tungima ’ua.’. A vogul szó csak akkor tartozik ide, ha χ-ja korábbi hangzóközi *ηχ (< fgr. *yk) hangkapcsolatból fejlődött. A vog. -r igeképző. A finnugor alapalak *tuyke- lehetett. — Am. dug d-je — valószínűleg a g hatására — *í-ből zöngésült. A ’valahová bedug, benyom’ alapjelentésből a szó valamennyi jelentése megmagyarázható. — Más finnugor egyeztetése, valamint törökből való származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 140; Budenz: NyK. 10: 80, 130; MUSz. 260 ® ; Donner: VglWb. 1: 110; Színnyei: NvK. 38: 277; Nyíl.7; Gombocz: BTLw. 165, ÖM. 2/1: 67, 69, 94; Melich: MNy. 20: 137; EtSz. ® ; Németh: NyK. 47: 75; Liimola: FUF. 26: 200 ® ; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 160; Pais: MNy. 46: 97; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 46, Nyjtört. 63; Farkas: UrAltJb. 27: 61; Fokos: NyK. 61: 58; Lakó: NyK. 64: 64, 66 ®, NytudÉrt. 47. sz. 37, 58; MSzFgrE.®.
dugába dől 1750: „Ki tudja melly órában, Mint Krisztus szól írásban, Dúl e’ világ dugábán” (Graduál 966: NSz.); 1754: dugába-dul (Bárány Gy.: Uj. test. 1147: NSz.); 1783: dongába dől (MNy. 9: 128). J: 1750: ’zu Grande gehen, fehlschlagen’ * (1. fent). — De vö.: 1558: „az pintérek dwgát hasogatnak” (TörtTár. 1911. 454: Gregor).
A szólás névszói eleme a R., N. duga ’hordódonga’, amely a szb.-hv. duga ’ua.’ átvétele, s etimológiailag azonos a korábban nyelvünkbe került donga szóval. Keletkezésének szemléleti alapja a kádármesterségben található meg: a hordó készítés során vagy végén a rosszul Összeállított dongák összeomlottak. Vezethetett azonban a szólás kialakulására az is, hogy régen, a vasabroncsok elterjedése előtt a hamar korhadó fűzfa vesz- szŐvcl, hárskötéllol összeerősített hordódongák könnyen összeborultak, ha az abroncs tönkrement, vagy a hordó kiszáradt. — A -ba határozóragnak a szólásba kerülése nincs tisztázva. Feltehető, hogy a szólás az *(egyik) duga a (másik) dugába dől teljesebb formából rövidült, esetleg már eredetileg is ilyen tömör, összevont kifejezés volt. A határozó ragnak pedig valószínűleg ugyanaz — a -ra, -re határozóragot is helyettesítő — régi használata őrződött meg benne, mint ezekben: „a fejébe teszi a kalapot”, R. „az ujjába húzza a gyűrűt”. — A szólás névszói


duhaj
685
dúl
elemének olaszból való származtatása, valamint a dug ige családjába sorolása téves. — Az eredetileg dunántúli szólás a 19. sz.-ban került be az irodalmi és a köznyelvbe.
Körösi: Nyr. 13: 453, O1E1. 30; Szarvas: Nyr. 14: 49; Herman: HalK. 781; Asbóth: Nyr. 23: 476 ® ; Réthei Prikkel: Nyr. 26: 65; Antibarbarus: Nyr. 27: 522; Kovács Márton: Nyr. 39: 300; Kertész: Szók. 170 ® ; EtSz. 1: 1389 donga a.; Techert: MNy. 32: 312; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; O. Nagy: MNy. 50: 405, Mi fán terem? 67, 261.®. — VÖ. donga.
duhaj 1372: „Duhaj: dologkerülő lopásból élő ember, nagyobb rablást azonban csak a legnagyobb szükségben visz véghez” (Nyr. 1: 136); - duvaj (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1872: 'tolvaj; Dieb | zsivány; Strauchdieb’ (1. fent); 2. 1882: 'veszekedés; Zänkerei | verekedés; Schlägerei’ (Nyr. 72: 193). B) mn. 1873: ’féktelen; ausgelassen | kicsapongó; ausschweifend’ * (Nyr. 2: 93). — Sz: ~ko- dik 1881: duhajkodik (Nyr. 10: 380) | ~ság 1894: duhaiságra gr. (Abonyi Á.: Nov. 2: 64: NSz.) I ~kodás 1894: duhajkodást gr. (Rákosi V.: Zuboly 134: NSz.).
Bizonytalan, talán hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutathat hangalakja, feltehető rokonsága és részben jelentésköre is. A hangutánzás síkján összefügghet a dohog duhog) ’zúgolódik, morgolódik’ stb. családjával. Szó végé re vö. dörej, robaj, zsivaj stb. Ez esetben főnévi szerepe az elsődleges, s azon belül a 2. jelentés az eredeti. Az A) 1. jelentés a tolvaj, zsivány embereknek gyakori veszekedő, kötekedő természetével függhet össze. Ugyanilyenféle képzettársítás eredménye a melléknévi jelentés kialakulása is. — Román és szláv származtatása téves.
Simonyi: MNyelv.1 1: 110; Szinnyei: Nyr. 22: 390; EtSz. ® ; Juhász: MNy. 36: 296; SzófSz.; Horger: NNyv. 2: 232; Péter: Nyr. 72: 193; D. Bartha: Szóképz. 76. - Vö. dohog.
dukál 1838: „Dukál (valakinek), tartozásul jár” (Tsz.); 1862: dúkál (CzF.). J: 1. 1838: ’megillet valakit, jár neki; gebühren’ (1. fent); 2. 1845: ’illik; sich ziemen’ (Vahot I.: Restauráezió 11: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán latin jövevényszó; vö. lat. ducere ’vezet stb.’, k. lat. ducare 'vezetőként tevékenykedik, vezet’, h. lat. ducere 'nyer, kap’ (1822: Wagner: Phras. Duco a.). E származtatás különösen jelentéstani szempontból nem kifogástalan. — A rom. E. ducului, duculi ’illik’ (Cioranescu: DiccEtRum. 304) a magyar dukál átvétele.
Simonyi: NyK. 25: 126; Rell: LatSz. 36; EtSz.; Tamás: UngElRum. 305.
dukát 1429: „Tres marcas denariorum presentis monete regalis dukath nominatorum” (OklSz.). J: 1429: 'aranypénz; Dukaten, Münzdukaten’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. ducat; kfn. ducäte, korai úfn. ducat, ir. ném. Dukaten; cseh du- kát; or. dyKÚm; lett dukats: ’dukát, aranyérme’. Végső forrása részben X. Konstantin bizánci császár (uralkodott 1059—1067.) Δούκας családneve, amelyet uralkodása alatt a bizánci aranypénzekre vertek, részben a k. lat. ducatus ’hercegség’. Ez utóbbinak 'aranypénz, dukát’ jelentése úgy alakult ki, hogy összekapcsolták a bizánci görög névvel, illetőleg úgy, hogy a ducatus szó szerepelt a latin nyelvű művelődés területén vert aranypénzeken. 1140-ben II. Roger (1097 — 1154.) szicíliai király mint Apulia hercege, 1284-ben pedig Velence veretett ilyen pénzt. A szó elterjesztésében nagy szerepet játszott az ol. ducato ’dukát’; nyilván az olasz juttatta el az arabba is; vö. arab dukatu ’Mária- Terézia-tallér’. — A magyar szó közvetlen forrása nem állapítható meg. Számításba jöhet a német és cseh, továbbá a latin és az olasz is. — Ma csupán történeti tárgyú munkákban használt szó.
KŐrösi: O1E1. 30; Melich: EPhK. 19: 859 ® ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 103, 60: 139; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Krueger: EígGatt. 12; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1398; Machek: EtSIÖSl. 101 ; Kluge: EtWb.1’ 146.)
dukkóz 1953: „dukkóz . . ..· ... spray with Duco enamel, duco, Duco” (Országh: MAngSz.). J: 1953: 'valamit sűrített levegővel működő pisztoly segítségével lakkfestékkel von be; etwas mittels einer Farb(en)- spritzpistole einlackieren’ (1. fent). — De vö.: 1948: „dukko: fröccsölt lakkozás” (Sándor: IdSz.).
Angol eredetű alapszó származéka; vö. ang. duco, Duco ’dukkózó zománc, festék’, ducoing ’dukkózás’. Az ang. duco, Duco az amerikai Du Pont de Nemours and Company hadianyag- és vegyipari nagyvállalat gyorsan száradó nitrolakk-készítményének védjegyezett Duco nevével azonos. A márkanevet a vállalat nevének első szavából (Du ) és legutolsó szavának (Company) első szó* tagjából alkották meg. — A találmányt (és annak nevét) Magyarországon 1925. dec. 21-én jegyezték be. — A műszaki nyelv szava.
Országh: Nyr. 91: 2. sz. ®.
dúl 1358 — 9: „vinea DuZoirpeturzewle vocata” sz. hn. (MNy. 16: 37); 1456 k.: „omnia sua vastabat dulya vala” (SermDom. 1: 34); 1601: dűllaná gr. (Monírók. 7: 92). J: 1. 1456 k.: 'pusztít; verheeren | felforgat; umstürzen’* (1. fent); 2. 1519: ’fosztogat;


duláb
686
duma1
plündern’ (JordK. 527); 3. 1548: 'végrehajt; vollziehen | büntetésül lefoglal; pfänden’ (MNy. 12: 181); 4. 1552: 'megzavar (gondolkodást); verwirren’ (Heltai: Dial. I3a); 5. [többnyire jel- igekötővel] 1770/1914:? ’lelkileg felzaklat; geistig aufstören' * (Bokréta 89: NSz.), 1807: ’ua.' (Habzó szerel. 79: NSz.); 6. 1772/1899: 'haragos indulattal van; erzürnt sein | dúl-fúl; vor Wut schnauben’ (Bessenyei: Ágis. 70: NSz.). — Sz: ~ás 1519: dwlafth gr. (JordK. 527) | dulakodik 1702: dulakodik (Misk: VKert. 185: NySz.).
Ismeretlen eredetű. Jelentései a ’felfor- gat’ alapján magyarázhatók. — Indoeurópai rokonítása és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: MBölcs. 151; EtSz.®; Horger: MNy. 23: 127, 131; SzófSz.; Beke: DunSz. 8: 271; Grétsy: Szóhas. 106. — Vö. dulló, tülekedik.
duláb 1863: „Duláb: négy öt vastag szál fenyőfából készült tutaj” (Kriza: Vadr. 496); 1881: duláp (Nyr. 10: 203); — doláp (Nyr. 30: 172). J: 1. 1863: 'tutaj; Baumfloß’ (1. fent); 2. 1881: ’szekrény; Schrank’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. duláp ’palló- (deszka); szekrény’. Végső forrása a perzsa döläb ’szekrény’. A Balkánon az oszm. dolap ’ua.’ közvetítésével terjedt el; vö.: újgör. ντουλάπι; albán dolláp; bőig. doAán; szb.- hv. doláp: ’(fali)szekrény’. — Szóvégi p ~ b váltakozás egyes oszmán-török jövevényszavainkban is előfordul (pl. kaszap ~ kaszab ), azonban a szó késői megjelenése, földrajzi elterjedése, végül pedig a ’tutaj’ jelentés a román eredet mellett szól; e jelentést csak a román ’pallódeszká’-ból lehet magyarázni. — Székely és csángó nyelvjárási szó.
Edelspacher: NyK. 12: 100 ® ; Munkácsi: Nyr. 10: 203; Szinnyei: Nyr. 22: 392 ® ; EtSz. 1: 1382 doláp a. ® ; Halasi Kun: MNy. 34: 306; Blédy: Inti. 41; Kakuk: AOr. 5: 189; Cioranescu: DiccEtRum. 305. (Lokotsch 529.; Sandfeld: LinguBalk. 90.)
dúl-fúl 1519: „Ezeket hogy hallottak vona, dwlnak fwlnak vala ennen magokban, es gondollyak vala, hogy ottan mynd megh olneek hwket” (JordK. 723); 1636: dúlva júlva sz. (Pázm: Préd. 1244: NySz.); 1734: dúl, fúlnak gr. (Spangar — Petthő: Krónika 65: NSz.); 1766/1897: durfult gr. (Csíksom- lyói miszt. 225: NSz.); 1767: dul-’s-fúl (Ke- reskényi: Cyrus 45: NSz.); 1801: dúl-fújja gr. (Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 13: NSz.); — dúj-fúj, dúr-fúj (SzegSz.); dujnak-f újnak gr., dúr-fúl (ÚMTsz.). J: 1519: ’vor Wut schnauben’ * (1. fent).
Ikerszó: előtagja valószínűleg a dúl ’pusz- tít’ igével, utótagja pedig a fúl ’fullad’ igével azonos. Az ikerszó tehát arra utalhat, hogy a dühöngő, haragjában dúló-fúló ember szinte megfullad, miközben dúl, azaz mindent felforgat maga körül. A forradásos ikerszó jelentése komplikációs jelentésváltozás eredménye. — Az alak változatok az eredetibb dúZ-/úZ-ból hangtani úton is létrejöhettek. Feltehető azonban az is, hogy a dúl-fúl- hoz hasonlóan keletkezett párhuzamos alakulások, így a dúr alakú előtag azonos lehet a túr ige N. dúr alak változatával, a fúj alakú utótag pedig a fúj igével. A dúj-fúj előtagjának szóvége hasonulással keletkezhetett egy korábbi dúl-fúj alapján.
Simonyi: TMNy. 358, AkNyÉrt. 23/3: 30; EtSz. 2: 331 fojt a.; Nagy J. B.: NyK. 50: 312; SzófSz. dúl a.; Pais: MNy. 50: 275; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 434.
dulló 1783: „Coactor: . . . dúló, adószedő” (Molnár J.: Könyvház 4: 107: NSz.); 1792: Dulló (SzD. dúlni a.). J: 1. 1783: ’adó- szedő; Steuereinnehmer | végrehajtó; Gerichtsvollzieher’ (1. fent); 2. 1792: ’szolgabíró (a székelyeknél); Stuhlrichter (im Szekler- land)’ (1. fent).
Származékszó: a dúl ige főnevesült -ó képzős melléknévi igeneve. A melléknévi igenév már sokkal korábban előfordul (1. a dúl szócikkét). — AN. dullani ’büntetés fejében lefoglalni’ (1838: Tsz.) és dullatni 'megbírságolni, végrehajtani’ (uo.) másodlagos fejlemények a dulló főnév jelentésbeli hatására. — Elavulóban levő székelyföldi és dunántúli nyelvjárási szó; történeti tárgyú szövegekben is előfordul.
CzF.; Nagy G.: Ethn. 1: 174; Gál K.: Ethn. 6: 301; Horger: Nyr. 41: 263; EtSz. 1: 1437 dúl a. ® ; Beke: DunSz. 8: 270; Gáldi: Szótir. 54. — Vö. dúl.
duma1 1893: „Duma (orosz) a. m. tanács (p. városi tanács) tanácskozás” (PallasLex. 5: 577). J: 1893: 'tanácskozó testület a cári Oroszországban; beratende Körperschaft im kaiserlichen Rußland’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. duma; ném. Duma; fr. douma; ol. duma: 'orosz tanácskozó testület’; or. dyMa ’gondolat; töprengés; R. tanácskozó szerv; R. (városi) tanács; R. országgyűlés’. Az oroszból terjedt el. Az or. dyMa és más szláv nyelvek megfelelő szava (vö.: big. dyMa ’szó; beszéd; fecsegés; szöveg’ ; szik, duma ’tűnődés, merengés’ ; le. duma ’büszkélkedés; büszkeség; ábrándozás’; stb.) talán ősszláv kori átvétel a germánból; vö.: gót dóm, döms 'értelem; ítélet; hírnév’; ófn. tuom 'viszony; állapot; méltóság’. — A magyar szó közvetlen forrása tisztázatlan. — Csupán történettudományi műszóként használatos.
Trócsányi: Nyr. 72: 167. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1401; Vasmer: RussEtWb. 1: 380; Machek: EtSIÖSl. 102; Kluge: Et- Wb.19 797 -tum ; DudenFremdwb. 153.) — Vö. dumál.


dumál
687
dunnalúd
duma2 1. dumál
dumál 1888: ,,Hadováim, Dumálni: beszélni” sz. (Berkes K.: Tolvaj 115: NSz.). J: 1. 1888: ’beszél; reden | fecseg, száját jár- tatja; schwätzen, quatschen’# (1. fent); 2. 1915: ’magában zsörtölődik; vor sich hinknurren, nörgeln’ (Nyr. 44: 87); 3. 1924: ’hazudik; lügen’ (Szirmay) || duma 1897: ,,a csalás módját dumának . . . híják” (Nyr. 26: 465). J: 1. 1897: ’zálogcédulával való csalás; Schwindel mit dem Pfandschein’ (1. fent); 2. 1913: ’beszéd; Rede | fecsegés; Geschwätz’# (Zolnay—Gedényi); 3. 1924: ’hazugság; Lüge’ (Szirmay).
A duma cigány eredetű; vö. magyarországi, balkáni, csehországi stb. cig. duma ’hang; beszéd’. A cigány szó valamelyik déli szláv nyelvből származik; vö.: big. ÖV Ma ’szó; beszéd; fecsegés; szöveg’; mac. N. áyMa ’gondolat; szó’; vö. szb.-hv. R., N. dúmati ’beszél; gondolkozik*; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. A dumál a m. duma származéka. E szavak a szláv nyelveken keresztül etimológiailag összefüggenek a ’tanácskozó testület a cári Oroszországban* jelentésű duma1 szavunkkal. — Az itt tárgyalt szócsalád duma tagja többszörös átvétellel jutott a cigányból mind a nyelvjárásokba, mind az argóba. Egyes (déli) nyelvjárások esetében a dwmáZ-nak a szerb-horvátból való közvetlen átvételével is számolni lehet, s itt a duma főnév a dumál igéből is elvonódhatott. A duzndZ-nak az 1., a dumd-nak a 2. jelentése az eredeti ; a többi ezekből vezethető le. — Orosz származtatása téves. — Az 1930-as évek táján emelkedett fel a köznyelv alacsonyabb szintjére.
Mariánovics Milán: Nyr. 46: 272; Szida- rovszky: MNy. 23: 205 ®; EtSz. 1: 1438 7. dumál a.; Bárczi: MNy. 27: 234, 289, MNny. 4: 79, 80 ®; Erdődi: Nyr. 77: 453; Kniezsa: Szljsz. 628 ® ; Zolnai B: Pais-Eml. 516, 517, NyStil. 302; Matl: WeltSlav. 5: 336. (Cioranescu: DiccEtRum. 296; Wolf: ZigWb. 80.) — VÖ. duma1·
dumdum 1912: „Dum-dum (ang., ejtsd: döm-döm) néven az angolok a gyorstüzelő ágyúk lövedékeit. . . értik” (RévaiLex. 6: 21). J: 1914: ’a hegyén elmetszett, ezért súlyosan roncsoló (lövedék); Dumdum(ge- schoß)’ (MNy. 10: 358; az 1912. évi adatban levő értelmezés téves).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dumdum; ném. Dumdum; fr. doum-doum, dum-dum; ol. dum-dum; or. dyM-dyM: 'dumdum*. Az angolból (itt 1897-től adatolva) terjedt el az angol —búr háború, majd az első világháború idején. Végső forrása a hind. dämdamä, dámdam ’domb ; földhányás, földsánc’ ; ez — földrajzi névként (angolos írással: Dum Dum ) — azt a Kalkutta közelében levő helységet jelöli, ahol az indiai angol hadsereg fegyverraktára volt (1783 — 1853.), s ahol ezt a lövedékfajtát először előállították. — Az angol írott forma került az átvevő nyelvekbe, ezek saját betűolvasásában. — A magyar szó közvetlen forrása nem állapítható- meg. — Elavulóban van.
(OxfEnglDict. Suppl. Dumdum a.; Stor- fer: Wörter 91; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1401; Weekley: ConcEtDict. 131; Kluge: EtWb.19 146.)
«lundi 1786: „Dundi: alamuszi” (Nyr. 44: 209); 1838: Dunda (Tzs.); 1843: döndi (MTsz.). J: 1. 1786: ’együgyű; einfältig | bárgyú; blödsinnig’ (1. fent); 2. 1833: ’kövér (főleg gyermek); dick (bes. Kind)’ # (Kassai 1: 457).
Hangfestő eredetű. Közeli rokona a du- dorodik és családja (vö. a dudorodik ige dundorodik alak változatát is). A mély és magas hangrendű változatok a hangfestés miatt párhuzamos kialakulásúaknak látszanak ; lehet azonban az is, hogy a magas hangrendűek másodlagosan, hangrendi átcsapással keletkeztek. A szó hangfestő eredetére utalnak egyébként más, részben játszi képzésű alaktani változatai is: duncsi ’kövér’ (ÚMTsz.; kutyanévként 1804: Szirmay A.: Hungária 12: NSz.), dundus ’kövér gyermek’ (Nyr. 17: 238), durdus ’vas- tag’ (Nyr. 10: 142); döncsi, döndics, döndó, döndós ’kövér (főleg gyerek )’ (EtSz. ). döndi a). — A 2. jelentés látszik eredetinek. Az 1. jelentéssel, illetőleg első adattal kapcsolatban 1. az alamuszi melléknév ’együgyű, buta’ jelentését. Az 1. jelentés kialakulása egyébként párhuzamba állítható a hólyag főnév ’ostoba, üresfejű ember’ jelentésével is; vö. még: hájjejű ’buta, ostoba’; ném. aufgeblasen ’fel- fuvalkodott, pöffeszkedő, Öntelten gőgös*. — A duda elkülönült alakváltozataként való magyarázata, valamint a N. domó ’a kenyér gyürkéje’, N. döme ’esetlenül nagy, zömök’ szavakkal való összekapcsolása kevésbé valószínű. Szláv származtatása téves.
Szilasi: Nyr. 28: 150; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 16; EtSz. ® ; Fokos: Nyr. 57: 96; Spitzer: Nyr. 57: 131; Horger: MNy. 32: 42; SkaliÖka: SbFil. 11: 92. - Vö. dudorodik.
dunna 1. dunyha
dunnalúd 1800: „Duna-Lúd, v. Aidár- Lud, Puha-Lud, Anas mollifrima, der Eidervogel, die Eidergans” (Márton); 1802: Dun- halud (Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 32: NSz.); 1803: dunnalúd (Márton Eidergans a.). J: 1800: ’finom pehely tollú, északon honos lúd- féle madár; Eiderente, Eidergans’ (1. fent); szakny. ’Somateria mollissima*.
Nyelvújítási összetett szó. Előtagját valószínűleg tudatosan formálták az aln. dune


dunszt
688
duó
’pehely’, eiderdunen [többes sz.] ’a dunnalúd pelyhe’ alapján; a m. dunyha alakváltozatai is hatottak rá. A lúd utótagra vö. nóm. Eidergans ’dunnalúd’. Az aln. dune-nak a felnémetben Daune [főként többes sz.-ban: Daunen] ’pehely’ felel meg; ez végső soron azonos düftin szavunk tövének eredetijével. — Szaknyelvi szó.
Simonyi: Nyr. 40: 397; EtSz. 1: 1440 dunna a. ®. — Vö. düftin.
dunszt 1879: ,,arról nincsen másnak dunsztja Kívülem” (Don Pedrő: Rúg. csili. 83: NSz.); — duncos sz. (Nyr. 30: 541); dunct (Bacsó: Adavid. nyj. 8: NSz.). J: 1. 1879: ’sejtelem; Ahnung’ (1. fent); 2. 1880 k.: ’befŐtt; Dunstobst’# (Abczug! 4: NSz.); 3. 1912: ’derce; Grobmehl, Schrot | korpa; Kleie’ (MNy. 8: 46, de vö. dunckorpa 1902: Nyr. 31: 107); 4. 1942: ’<élelmiszer konzerválására alkalmazott) gőzölés, gőz; Dunst’ # (Kelemen); 5. 1959: ’párakötés; Dunst- umschlag’ # (ÉrtSz., de vö. Dunszt-kötés: 1912: RévaiLex. 6: 50). — Sz: ~ol 1880: dunstolt sz. (Mátrai B.: Él. szinf. 225: NSz.) I /vos 1886: dunszt ost gr. ’befőtt’ (Rákosi V.: Verőfény 44: NSz.).
Német eredtű; vö. h., ausztriai ném. Dunst ’pára, gőz, füst; kigőzölgés; sejtelem; derce; gőzölés’, Dunstobst ’befőtt’; vö. még ir. ném. Dunst ’pára, kigőzölgés; sejtelem; párolás, dunszt’, gedünstetes Obst ’befőtt’, Dunstumschlag, Dunstverband ’párakötés, borogatás’. Ebbe a német szócsaládba tartozik a m. dinsztel eredetije is. — A m. dunszt 1., 3. és 4. jelentése a hazai németből való. A 2. jelentés a h. ném. Dunstobst, az 5. pedig a ném. Dunstumschlag alapján keletkezett részfordítással, majd jelentéstapadással. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Trencsény: Nyr. 28: 14; Lumtzer—Melich: DOLw. 89; Bérezik: MNy. 6: 100; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 61: 78; Végh: Adal. 65; Grétsy: MNy. 55: 204, Szóhas. 33. (Striedter- Temps: DLwSkr. 115; Kluge: EtWb.19 148.) — Vö. dinsztel.
dunyha 1458: ,,Vna dwhna” (OklSz.); 16. sz. e.: Duhÿna [? o: Duhnÿa] (Radv: Csal. 2: 8); 1604: Dunha (MA.); 1611: Donha (MA.); 1635: dunnahaj (OklSz.); 1673: dony- ha (Com: Jan. 112: NySz.); 1708: dunyha- töltés [ellenőrzésre szoruló adat] (MA.: N- Sz.); 1763: Dunyha (Adámi: Wb. 18: NSz.); 1801: Donna (PPB.); — dugná, duná, duni- kája sz., dunnya, dunyába gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1458: ’tollal töltött meleg takaró; mit Fedem gefüllte Bettdecke, Tuchent’ # (1. fent); 2. 1960: ’babapólya; Wickelkissen’ (MNyj. 6: 132). — Sz: <4s 1645: Duhnás (GKat: Válts. 1: 540: NySz.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. dunja (SR- Sl. 162), N. dùhnja (Berneker: SlEtWb. 1: 235), R. duhna (Mazuranic: Prinosi: Hadro- vics); szín. N. dunja (Miklosich: EtWb. 52); cseh duchna; szik, duchna (S1SJ. 1: 341), N. duchúa (Hvozdzik 1: 202): ’dunyha’; le. N. duchna ’párna; pehellyel bélelt hálósapka’ (Berneker: SlEtWb. 1: 235). A szláv szó etimológiája nincs teljesen kielégítően tisztázva. A déli ném. Tuchent ’dunyha’ (Steinhäuser 97) a kicsinyítő képzős cseh duchenka ’ua.’ átvétele. — A magyarba a szik, duchna, szb.-hv. R. duhna, illetőleg a szb.-hv. N. dùhnja, szik. N. duchúa kerülhetett át. Az alak változatok a legkorábbi du/iná-ból és duAnyá-ból jöttek létre hangátvetéssel, hasonulással, nyíltabbá válással stb. A 2. jelentés az 1.-ből fejlődött a dunyha és a gyerekpólya rendeltetésének bizonyos fokú hasonlósága alapján.
CzF. dunna a.; Steiner: Nyr. 2: 317; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 89, NyK. 17: 110; Miklosich: Nyr. 11: 163; Alexics: Nyr. 16: 442; Szinnyei: NyK. 35: 478; Melich: NyK. 44: 350 ®; Bonkáló: UngJb. 1: 231; EtSz. ® ; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 23; Kniezsa: SzlJsz. 164® ; Olteanu: Rom- SI. 1: 186; Bárczi: Htört.2 10, 158, 167; Décsy: ULwBulg. 27. (Vasmer: RussEtWb. 2: 386; Machek: EtSIÖSl. 101.)
dunnyog 1708: ,,Valamire erőlködő, Dunnogó” sz. (PP. Müginor a.); 1757: dunyo- gó sz. (MNy. 60: 225); 1777: tunyogó sz. (MNy. 60: 225); 1787: dunnyogott gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 296: NSz.); 1825: dunogni sz. (Lex. Búd. 610: NSz.); 1838: Dummogni sz. (Tsz.); — dunynyag (NyF. 32. sz. 46). J: 1. 1708: ’morog; brummen I morgolódik; murren’ (1. fent); 2. 1757: ’az orrán át beszél; durch die Nase sprechen, näseln’ (1. fent); 3. 1777: ’dong <rovar>; summen, schwirren’ (Jeles gondolatok 119: NSz.); 4. 1825: ’<valamely hangszer) melyen szól; tief tönen’ (Décsei Ján.: Mes. 164: NSz.).
Hangutánzó eredetű, a dünnyög mély hangú változata. Hangalakja a halkabb, mély, búgó hangot fejezi ki. A hangutánzás síkján rokon a dong donog ) igével, s ezen keresztül távolabbról a döntj-gel is. — A mai köznyelvben a dünnyög másodrendű változataként él.
EtSz.®; Skaliéka: SbFil. 11: 90. - Vö. dong, dünnyög.
duó 1842: „hallék . . . quintetteket, duókat” (Nagy lg.: Lánc. 304: NSz.); 1891: duó (Füredi: IdSz.). J: 1. 1842: ’két különböző hangszerre (vagy két zongorára) írt zenemű; Musikstück für zwei verschiedenartige Instrumente (oder für zwei Klaviere) | az ilyen zeneművet előadó két művész; die ein solches Werk vortragenden zwei Künstler’ (1. fent); 2. 1865: ’énekkettŐs; Zwiegesang I duett; Duett’ (Babos).


dupla
689
durák
Nemzetközi szó ; vö.: ang. duo; ném. Duó; fr. duo; ol. duó; cseh duó: 'duó*. Az olaszból terjedt el. Az ol. duó ’zenei kettős’ az ol. due ’két, kettő’ régebbi duó (< lat. duó ’két, kettő’) alakjának tudós alkalmazásaként keletkezett. — A m. duó közvetlen forrása aligha állapítható meg; lehetséges azonban, hogy közvetlenül az olaszból való átvétel. — Zenei műszó.
(ZenLex. 1: 243 Duett a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1401; DudenEtym. 123.) — Nö. duett.
dupla 1515: ,,Habeo duas subas nwzth quarum vna est subducta cum nigro purpureo wlgo dupla bársony” (OklSz.); 1708: Dufla (PP. Taphêtum a.); — dujló (MTsz.); dúfla, duplejáná gr. (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1515: ’finom, valódi; fein, echt | teljes (virág); voll (Blume, Blüte)’* (1. fent); 2. 1552: ’kettôs; doppelt | kétszeres; zweifach’* (Heltai: Dial. C4b) ; 3. 1885: ’( valamely italból) nagy adagot kitevő; groß, doppelt (Getränk)’* (Dóczi L.: Széchy Μ. 59: NSz.). B) fn. 1. 1845: ’kétcsövű puska; Doppelbüchse’ (Életk. 2: 765: NSz.); 2. 1947/1957: ’nagy adag feketekávé; großer Mokka’ * (Kellér D.: Kedves közönség 37: NSz.). — Sz; Zz 1651/1817: Duplázzák gr. (Zrínyi 2: 29), de vö. 1568: Duplalliatoc meg (Mel: SzJán. 438: NySz.) || duplum 1734: „kilencz száz duplon aranyok” (Spangar — Petthő: Krónika 68: NSz.); 1863: dupplumát gr. (Frankenburg: Bol. Μ. kai. 133: NSz.); — du fiamul gr., du f lomoson gr., duplomoson gr. (MTsz.); duplamosan gr. (ÚAlTsz.). J: A) mn. 1734: ’kettôs; doppelt | kétszeres; zweifach’ (1. fent). B) fn. 1863: ’másodpéldány ; Duplum, Duplikat’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. duplus ’kétszeres, kettős; még egyszer olyan sok, nagy, hosszú stb.’, duplum ’valaminek a kétszerese’, dupla ’kétszeres ár’; vö. még k. lat. dupla ’valamennyi harang megszólaltatása’, duplum ’kettős ár’. A lat. duplus-nak és különböző származékainak francia megfelelőire vö. ófr. doble mn. ’dupla’, fr. double mn. ’dupla; erős, kitűnő minőségű; kétszer lepárolt (alkohol); stb.’, fn. ’másolat, másodpéldány; stb.’, doublet ’egy fajta szövet; stb.’. Ezen a vonalon a m. dupla etimológiai rokonságban van dublé szavunkkal. A franciából került az angolba és a németbe; vö.: ang. double ’dupla; dupla adag; stb.’; kfn. dublin, topéi, úfn. doppelt: ’dupla’. Különféle utakon át néhány szláv nyelvben is meghonosodott; vö.: szb.-hv. dupli ’dupla’; duplica ’dupla puska’; le. dupla ’dupla mennyiség; dupla adó’, duplák ’dupla garas’. — A magyar alakváltozatok a latin nőnemű és semleges nemű alak külön-külön átvételei. A szóbelseji p > / változásra vö. ciprus > cifrus, cseplesz > ceflesz, kápli > ká/li 1 fából való sapkaszerű fejkötő’; stb. A dufló o-ját esetleg a magyar szó végi a ~ ó-s alakpárok (bacsa ~ bacsó, hulla ~ hulló stb.) analógiás hatása magyarázhatja. — A dupla A) 1. jelentése párhuzamba állítható a francia szó hasonló jelentésével; kialakulása valószínűleg azzal függ össze, hogy bizonyos készítményeken kétszer végezték el azt a műveletet, amelyet egyébként csak egyszer szoktak. A magyar szó történetében hosszú ideig ez volt a fÔ jelentés. A főnévi jelentések jelent és tapad ássál keletkeztek. A duplum ’másodpéldány, másolat’ független átvétel lehet a hazai latinból; vö. h. lat. duplum ’ua.’. — Olasz és német származtatása téves; az 1544: „toppéi barsont” (OklSz.) a duplától független átvétel a középfelnémetből.
Alexics: Nyr. 16: 442; Kovács: LatEl. 13 ® ; Körösi: O1E1. 30, MNy. 16: 102; Kursinszky: LatJszIrod. 17, 54; Melich: AkÉrt. 21: 189, MNy. 6: 115®, 11: 140, 16: 32; Romanista: Nyr. 40: 277; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 189, LatJsz. 13, 33, 36, 43; Végh: Adal. 65; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Hadrovics: Nyr. 90: 91; Tamás: UngElRum. 306. (Berneker: SlEt- Wb. 1: 238; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 383; Wartburg: FEW. 3: 185; Kluge: EtWb.19 138; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 202.) - Vö. dublé.
durák 1863: „Délig ... a nemzetes asszony ... a kapitánynyal kártyázott durá- kot és márjást” (Kazár E.: Elbeszélések 1: 22: NSz.); — túra (MTsz.); durât gr. (MNy. 24: 200). J; 1. 1863: ’egy fajta kártyajáték; Schafskopf als Art Kartenspiel’ (1. fent); 2. 1868: ’a vesztes személy ebben a játékban; Verlierer in diesem Kartenspiel’ (Ballagi); 3. 1959: ’ostoba, ügyefogyott személy; Dummkopf, Tolpatsch’ (ÉrtSz.). — Sz: ~os 1868: Durákos fn. ’kártyajáték, durák’ (Ballagi) | ~ozik 1898: durákoztak gr. (Betyárleg. 115: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg szlovák eredetű; vö. szik, durák ’ostoba ember, tök- filkó; egy fajta kártyajáték, durák’ (S1SJ. 1: 344). E szlovák szó, valamint néhány más nyugati és déli szláv nyelv megfelelő szava (vö.: le. R., N. durak; szb.-hv. N. dúrak; szín. N. dúrak: ’egy fajta kártyajáték, durák; a vesztes személy ebben a játékban’) végső soron minden bizonnyal az oroszból származik; vö. or. dypÚK ’ostoba ember, tökfilkó’, dypaKÚ [többes sz.] ’egy fajta kártyajáték, durák’. — Am. dura, tura alakváltozat a korábbi durák-ból, illetőleg egy zöngétlen mássalhangzóval kezdődő *turák-ból keletkezett a többes szám jelének felfogott szóvégi k elhagyásával; vö. csárda, poltura. A N. túra ’ász, (kártyában) disznó’ (1902: Nyr. 31: 351) esetleges idetartozása vizsgálatra szorul. — A m. R. durni (1. 1827/1831:
44 Történeti-etimológiai szótár


duránci
690
durcás
Kisfaludy K. Munkái 8: 129 — 30: NSz.), durnyi (1. 1868: Ballagi Durákos a.) ’egy fajta kártyajáték, durák’ az ukránból származik; vö. ukr. dypeHb ’ostoba ember, tökfilkó; egy fajta kártyajáték, durák’ (URSI. 1: 4-71); vö. még le. N. duren ’ua.’ (Brückner: SlEt. 104). A magyar alak az ukrán többes számú forma átvétele. Az ukr. dypeHb-nek ugyanaz az alapszava, mint az or. dypcÍK-é. — A durák közvetlen orosz és német származtatása téves. A szó a tőle jelölt kártyajáték ritkábbá válása miatt elavulóban van.
EtSz. ®, 1: 1450 durnyi a. is; Csefkó: MNy. 24: 200; Beke: Nyr. 61: 79; Trócsányi: Nyr. 72: 167; Erdődi: Nyr. 77: 453 ; Kniezsa: Szljsz. 164®, 165 durnyi a.; Tamás: UngElRum. 309.
durai 1. nekidurál
duránci 1564: „szerezzek duránczai ba- raczk fiatal fákat” (Nád: Lev. 216: Zsoldos); 1585: Daranczi [ ! ] (Cal. 345); 1590: Duran- czi baraczk, Duranczai baraczk, Durancza szilua (SzikszF. 43, 44, 45); 1763: Du- rancz (Adámi: Wb. 18: NSz.); 1796: du- rántzky (Plessing: Mezei Kalend. 202: NSz.); 1803: duránci (Dugonics: Jólánka 1: 241: NSz.); 1805: duráncz (Verseghy F.: Tiszta Magy. 119: NSz.); 1806: Du- razzoi (Kultsár: Hazai Tud. 315: NSz.); — du ranci (MTsz.) ; daranci, daráncki, dorán- cú durandija, duránzi, turáncaji, turánci (ÚMTsz.). J: 1564: ’nem mag va váló (főleg Őszibarack, szilva); nicht kernschälig (bes. Pfirsich, Pflaume)’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ném. Duranze ’nem magvaváló őszibarack’; k. fr. duraine ’egy fajta cseresznye’, fr. duracine pl. ebben: pêche duracine 'duránci barack’; ol. duracino pl. ebben: pesca duracina ’nem magva váló Őszibarack’; cseh durance, durande ’d uránéi szilva’; kései, gör. όωράκινον ’egy fajta Őszibarack’; oszm. durakï ’ua.’. E szavak végső forrása a lat. duracinus 'kemény húsú vagy kemény bőrű (gyümölcs)’, amely a durus 'kemény' és acinus 'bogyó' összetételeként keletkezett valószínűleg a gör. σκληρόσαρκος ’száraz, kemény húsú’, σκληρόκοκκος 'kemény magvú’ stb. összetételek tükörszavaként. Durazzo (Dürres) albániai város lat. Dyrrachium nevével való összekapcsolása népetimológián alapul. — A szó elterjedése a gyümölcskultúrával függ össze. Különösen gazdagon adatolható a nyugati újlatin nyelvek területéről. — A magyar szó forrása bizonytalan, talán a h. lat. durancia pl. ebben: duranda pruna 'duránci szilva’. Az alak változatok egymáshoz való viszonya sincs tisztázva; valószínű, hogy a durandija és a t kezdetűek más nyelvből való átvételek, mint a duránci, duráncai alakok. — Általában az (ősziJbarack és a szilva jelzőjeként élt és él. A 19. sz.-ból vannak adataink átvitt értelmű, erőt, egészséget érzékeltető használatára is, ezt azonban aligha tekinthetjük általánosnak; vö.: 1851: „arczban.. . birsalmából kiharapott duránczai kulacs” (Kuthy L.: Műnk. 7: 92: NSz.); 1876/1896: „Erős, egészséges, duránczai alak, gömbölyű piros orczával” (Jókai 54: 38: NSz.). — A köznyelvi peremszókincsbe tartozik.
CzF.; Kovács: LatEl. 13, 58; Körösi: Nyr. 43: 20; EtSz. ® ; Rapaics: MagyGyüm. 106, MNy. 39: 239; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Főző: SoprSz. 10: 27. (Miklosich: TENachtr. 2: 106; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 384; Wartburg: FEW. 3: 187; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1403; Machek: EtSIÖSl. 102; Corominas: BreveDicc. 217.)
durbincs 1800: „Szálkás Durbants: . . . Gasterosterus aculeatus, der Stichling” (Márton); — durbincs (MTsz.); dirbirus, durgancs (ÚMTsz.). J: 1800: ’egy fajta hal; Art Fisch, Kaulbarsch’ (1. fent) ; szakny. selymes ~ ’Acerina Schraetzer’, vágó ~ ’Acerina cernua’.
Ismeretlen eredetű. Minden bizonnyal összefügg az azonos jelentésű dörgécsé-v&\ (1. ott) ; egymásnak valószínűleg különféle hangtani változásokon átment palato-vela- ris megfelelői. — AN. durbancs ’egy fajta szőlő' (1839: TudGyűjt. 12: 24) és N. durbancs 'kis kövér’ (Nyr. 40: 93) összetartozása a halnévvel bizonytalan. Á R. durbancs ’csatlós, darabont’ (NySz.; vö. MNy. 10: 323) idetartozása valószínűtlen. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Herman: HalK. 673; Fekete: Zárh. 10; EtSz. 1: 1446 1 — 3, durbancs a. ® ; Beke: Halászat 33: 73; Kniezsa: Szljsz. 821 ®. — Vö. dÖrgécse.
durcás 1633 — 4: „A durczaskodasnak és kemény engedetlenspghnek békét hagyván” sz. (Alv: Post. 1: 159: NySz.); 1669: „Ha valakinek olly engedetlen, maszlagos és dur- czás házas társa találkoznék” (Pós: Igazs. 2: 557: NySz.); 17. sz. vége: durczos (Thaly: VÉ. 2: 255); 1723: dúrczas (Csúzi: Síp. 627: NySz.); — druccás, durzás (ÚMTsz.). J: 1633 — 4: 'trotzig, hartnäckig’ * (1. fent). — Sz: ~kodik 1633—4: sz. (1. fent) ; 1740: dur- tzáskodni sz. (Taxonyi J.: Tükör. 1: 217: NSz.) II durca 1757: „ha a’ felettéb-való magad viselete, és a’ durcza arczúlat meg- homályosit” (Turzelini —Léstyán: X. Sz. Ferencz 343: NSz.). J: A) mn. 1757: ’dacos; trotzig j makacs; hartnäckig’ (1. fent). B) fn. 1. 1792: 'engedetlenség; Ungehorsam | makacsság; Starrsinn’ (SzD.); 2. 1839: ’kenyér gyürkéje; Ranft’ (MTsz.).
A szóesalád tagjai valószínűleg származékszavak. Alapszavuk a dúc* ’gyürke, kinövés’ lehetett. Az r hangú forma a


dur dák
691
durrog;
feltehető korábbi duccos ~ duccás, dúccá alakból cc > re elhasonulással jöhetett létre. Az adatok alapján a durca mn. és fn. elvonásnak látszik a durcás melléknévből vagy a durcáskodik igéből. — A dúc2 alapszó jelentéséből, valamint a durca B) 2. jelentéséből következtethetŐleg a durcás eredetibb jelentése konkrét lehetett: a testnek olyan elváltozását (pl. a tokának a nyak leszegésé- vel együtt járó kigyűrődését vagy a fej hát- ravetésekor láthatóvá váló ádámcsutka ki- dudorodását) jelenthette, amely jellemző volt a valaminek ellenszegülő vagy dacos- kodó emberekre. Az efféle jelentésváltozásra vö. pl. gőgös, hegyes stb. A másodlagos ’dacos, makacs’ jelentésre 1. még a dacos szócikkét s a duzzad családjába tartozó duzzog-Qt. — A durca ’rizsfű; Leersia oryzoides’ növénynév (1807: Magy. Fűvészk. 102) idetartozása kétes. — Németből való származtatása nem valószínű, latinból való magyarázata téves. — A durca nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 19: 343; Melich: Nyr. 24: 159, AkNyÉrt. 17/4: 15; R. Prikkel: Ny- K. 29: 335; Lumtzer —Melich: DOLw. 89; Gombocz: ÖM. 2/1: 98; LŐrincz: MNy. 22: 211 0 ; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 78, 62: 49; SzófSz. 0 ; Papp L.: MNny. 6: 102; Kniezsa: SzlJsz. 822; Bárczi: Bev.3 83; Ruzsiczky: KazTájsz. 221. — Vö. dacos, dúc2, duci1, duzzad, duzzog.
dur dák 1828: „durdák: vadka (pálinka allja)” (TudGyűjt. 10: 68); — durda, durják (MTsz.). J: 1. 1828: ’pálinkaseprŐ; Branntweinhefe’ (1. fent); 2. 1890: ’egyszer főzött pálinka, az első lepárlás eredménye; einmal gebrannter Branntwein, Resultat der ersten Destillierung’ (Nyr. 19: 287).
Ismeretlen eredetű. Alakváltozatainak egymáshoz való viszonya tisztázatlan ; a durda talán a többes számúnak érezhetett dur- dák~bó\ vonódott el. — Megvizsgálandó, hogy a Nógrád megyéből közölt durda ’sajt készítésekor kicsurgó lé’ (NéprKÖzl. 2: 3 — 4. sz. 314) idetartozik-e. — Dél-dunántúli nyelvjárási szó.
EtSz.; Beke: Nyr. 61: 79.
durmol 1870/1896: „Más halandó . . . megoszthatja falatját . . . legalább egy durmoló macskával” sz. (Jókai 42: 38: NSz.); — dur múl (ŰMTsz.). J: 1. 1870/1896: ’dorom- bol <macska); spinnen (von der Katze)’ (1. fent); 2. 1872/1896: ’duruzsol; surren’ (Jókai 43: 119: NSz.); 3. 1900: ’alszik; schlafen | szundikál; schlummern’ (MNy. 27: 238).
Hangutánzó eredetű. Beletartozik a dorombol, durrog, duruzsol szavak családjába. Alakilag úgy viszonylik ezekhez, mint a dör- mög és R., N. dörmöl ’dörmög’ a dörög, dö- römböl-höz. Élt -g képzős változat is; vö. 1895: ,,De mégis, hogy kinek álmát se zavarja, Harsány dormogását lágyítja halkabbra” (Telekes B.: Kápr. 86: NSz.). — Eredetileg hangjelenségekre vonatkozott. 3. jelentése érintkezési képzettársítással alakulhatott ki: ’durmolva, vagyis hangot adva, horkolva alszik’ ’alszik’. Hang jelenséget körülíró szólásoknak is van átvitt értelmű, ’alszik’ jelentése ; vö. fújja a kását, húzza a bőrt (a fagyon) stb. — Az ’alszik’ jelentésű és a hangjelenséget kifejező durmol szétválasztása, valamint a durmol ’alszik’ egyoldalú német származtatása nem látszik megokoltnak. Azzal azonban számolni kell, hogy az eredetileg nyelvjárási durmol ’alszik* azért terjedt el a magyar argóban, mert a német argóban is van durmen, durmen, dormen ’alszik*; vö. 1888: „Durmen: aludni (Bécsben is igy mondják)” (Berkes K. : Tolvaj 106 : NSz. ; 1. mégNyr. 80: 379). Vö. még szb.-hv. argó dúrmiti ’ua.’ — 3. jelentésében nyelvjárási és (a köznyelvben) bizalmas, tréfás használatú szó. 1. és 2. jelentésére 20. századi adataink nincsenek.
Bárczi: MNy. 27: 238, 290, 295; Zolnai B.: Nyr. 80: 378. (Wolf: RotwWb. 81.) - Vö. dorombol, dörmög, durrog, duruzsol.
durrog; 1390: ? „Petro dicto Dorgo” sz. szn. (OklSz. dörög a.); 1651/1817: „Az Szentegyház elöt gyalog puska ropog, Az bástyán sok ágyú iszonyúan durog” (Zrínyi 1: 67); 1720 k.: durgása sz. (Koháry I.: Üdőmulatás 38: NSz.); 1760: durrogó sz. (Molnár J.: Jel. Épül. 386: NSz.); 1777: dorrogással sz. (Jeles gondolatok 31: NSz.); 1798: duragása sz. (Μ. Kurír 202: NSz.); 1820: Durrongás sz. (Kisfaludy K.: Kérők 122: NSz.); - dur- jog (MTsz.); dúraG, durog, dúrog, durrag (ÚMTsz.). J: 1. 1651/1817: ’<ágyú> dörög; böllern | többszörösen erős, mély vagy csattanó hangot ad ; knallern’ * (1. fent) ; 2. 1760: ’mennydörög; es donnert* (1. fent); 3. 1763: ’valakire kiabál; zurufen, anschreien’ (Molnár J.: Megtérő reform. 296: NSz.); 4. 1820: ’lövöldöz; herumschießen, herumknallen’ (1. fent; 1. még 1842/1912: Széchenyi: Garat 87: NSz.). — Sz; /wat 1769: durrogatván sz. (Molnár J.: Egyh. tört. 1: 460: NSz.); 1838: Dur- gatni sz. (Horvát J.: Vegyes Tájsz.: NSz.) Í~tat 1777: durrogtattyák gr. (Molnár J.: réd. 474: NSz.) || durran 1760: „Morganak egyszersmind és meg dorrannak az égen a siető felhők” (Moln: JÉpül. 186: NySz.); 1775: durranás sz. (Molnár J.: Pásztor-ember 93: NSz.); 1799: durranik (Sándor I.: Sokféle 6f 105: NSz.). J: 1760: ’dörögni kezd; zu donnern anfangen | egyszeri erős, mély vagy csattanó hangot ad ; knallen, puffon* # (1. fent). — Sz: ~ás 1775: 1. fent. || durrant 1785: „A’ görbe ki-fordítja az al-felét és jót durrant” (Kónyi J.: Democritus 2: 87: NSz.); 1833: Durantani sz. (Dank.); — durjant (UTM- sz.). J; 1. 1785: ’szellent; furzen’ (1. fent);
44*


duruzsol
692
dús
2. 1786: ’egyszeri erős, mély vagy csattanó hangot ad; puffén’ (Sándor I.: Rabner 381: NSz.) K durr 1786:,,Mihelyt Ordel jön, hogy hadba kell menned, azontúl postára kelsz: ihá, ihá, ihá, durr, hat!” (Kónyi J.: Democritus 1: 139: NSz.). J: A) isz. 1786: ostorpattogást, durrogást kifejező indulatszóként; Schallwort für Peitschengeknall, Krachen usw. (1. fent). B) fn. 1788: ’durrogás; Geknalle, Gekrache’ (Dugonics: Etelka 2: 129: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az erős, mély, csattanó hangokat fejezi ki. Legközelebbi rokona a magas hang- rendű párjának felfogható dörög, dörren- félék családja. A hangutánzás síkján e szócsalád rokonai közé tartoznak még például ezek: dorombol, durmol, duruzsol stb. A durr elvonás eredménye. — A durrog családjához kapcsolódik, és a dörög alatt bemutatott dörgölődik-ke\ állítható alaktani párhuzamba az 1833: „Durgolódik, durgolódva, döröm- bÖzve készül a’ szürethez a’ Hegyaljai ember” (Kassai 1: 458) adat. Ugyanennek a hangutánzó szócsaládnak a tagja a N. dur- raszt, dúraszt ’hirtelen gerjeszt <nagy tüzet)’ (MTsz.).
Körösi: Budenz-Eml. 121 ® ; Gombocz: Jelt. 13; Horger: MNy. 23: 129 ®; Tolnai: Nyúj. 144; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 60: 22, 63: 24; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 145®, 153; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz. durran a.; Bárczi: NytudÉrt. 10. sz. 20, Szók.2 23, 25, 27; Benkő: Nyr. 81: 319; Pais: MNy. 56: 315; Temesi: MMNyR. 1: 149; Tompa: MM· NyR. 1: 464; Kelemen: Mondsz. 21, 538; Grétsy: Szóhas. 101. — Vö. dérdur, dirr- durr, dorombol, dörög, durmol, duruzsol.
duruzsol 1840: duruzsol (MTsz.); 1853: „duruzsolva olvas”sz. (Dobsa L.: Színm. 1: 19: NSz.); — durusol (MTsz.); dörzsöl, duruzsol, duruzsol (ÚMTsz.). J: 1. 1840: ’morog; murren I zúgolódik; sich mucken’ (1. fent); 2. 1853: ’egyhangú, mély színezetű hangot ad; summen, surren | zsongító hangon hosszan beszél; murmeln, raunen’ # (1. fent); 3. 1862: 'dorombol (a macska); spinnen (von der Katze)’ (Kolmár J.: Dal. Könyv 51: NSz.); 4. 1883: ’zümmög; summen’ (Lukácsy S.: Veres. 48: NSz.); 5. 1885: 'halkan dúdolgat; leise vor sich hinsingen’ (Nyr. 14: 235).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a halk, egyhangú, mély színezetű, zsongító hangjelenséget tükrözteti. A hangutánzás síkján összefügg a dorombol, durmol, durrog, illetőleg a dörömböl, dörög családjával. Végződésére vö. horzsol, perzsel, dörzsöl stb. A magas hangrendű alakok valószínűleg párhuzamosan keletkeztek a mély hangrendűekkel, ahogy az a hangutánzó szavakban szokásos; de lehetnek esetleg másodlagosak, hangrendi átcsapás eredményei is.
EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Bárczi: Szók? 23; Kő Benedek: MNy. 58: 89; Lakó: ALingu. 12: 236; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. dorombol, dörög, dörömböl, durmol, durrog.
durva 1616: ,,A palástiais durua volt” (Bal: Cslsk. 142: NySz.). J: 1. 1616: Tapintásra érdes, kemény, rücskös; grob, derb, rauh (anzufühlen)’# (1. fent); 2. 1724: ? ’goromba, bárdolatlan; ungehobelt, ungebildet, barsch’ # (Nyr. 38: 258), 1738: ’ua.’ (Mikes: TLev. 170). — Sz: ~ság 1724: durvaságot gr. (Nyr. 38: 258) | ~skodik 1748: durváskodot gr. (Fal: NA. 218: NySz.) I durvul 1766: durvulna gr. (Mátyus I.: Diáét. 2: 172: NSz.) | durvít 1784: durvítani sz. (SzD. 17).
Ismeretlen eredetű. Eredetibbnek látszó 1. jelentéséből absztrakt irányú fejlődéssel alakult ki az emberi magatartásra vonatkozó 2. jelentés. E változásnak az lehet az alapja, hogy az érdes felület tapintása éppolyan kellemetlen és a tapintó felületet sértő érzéklet, mint amennyire bántó a goromba emberrel való érintkezés. — Am. túr ige N. dúr változatának igeneveként való magyarázata, valamint a lat. torvus ’mogorva, komor; vad (tekintetű)’ melléknévből való származtatása nem valószínű. Mongol egyez- + T.PVPCl
Bálint: Párh. 10; EtSz.; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 102; P. Balázs: Nyr. 89: 234.
dús 1519 k.: ,,a zent Gergoli papa Romai dufnak nómőf nemzeéegeból tamada” (Dcbr- K. 212); 1527: dwzfaa gr. (ÉrdyK. 395); 1756: dúz gazdag (Bíró: Micae 234: NySz. Duskálkod-ik a.). J: A) fn. 1. 1519 k.: ’szená- tor; Senator | oligarcha; Oligarch’ (1. fent); 2. 1527: ’dózse; Doge’ (1. fent); 3. 1576: ’gazdag ember ; Reicher’ (Valk: Gon. 32: NySz.). B) mn. 1. 1527: ’gazdag, bővelkedő; reich’ # (ÉrdyK. 447); 2. 1824: ’buján nőtt; üppig’ # (Aurora 3: 44: NSz.). — Sz: ~la- kodik 1817: duslakodhatik sz. (Benke J.: Mesék, el. V.:NSz.) | ~ít 1838: Dúsít (Tzs.).
Olasz eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. ol. vei. doze, ir. ol. dogé, ’az egykori velencei köztársaság választott államfője’; —· vö. még: szb.-hv. Ca dúí; szín, dóz: ’ua.’. Etimológiailag azonos a később nyelvünkbe került dózsé-val. — Az átvétel a 11 — 12. sz. fordulójára, tehát arra az időre tehető, amikor a horvát tengerpart magyar uralom alá került. A dús alakválto- zat zöngétlen mássalhangzóval kezdődő tol- dalékos alakokban (dústól, dúshoz stb. ; 1604 : Duffag ’bőség’: MA.) keletkezhetett. A jelentések közül az A) 2. lehet az eredeti. A többi jelentés kifejlődésének a velencei dózsék gazdagsága volt a szemléleti alapja. A fn. mn. szófaji átcsapásra vö. ravasz, jámbor. — Törökből és latinból való származtatása téves.


duska
693
dutka
Simonyi: Nyr. 29: 49 ®, MNyelv.2 318, 360; Schuchardt: Nyr. 29: 134; Melich: Szljsz. 1/2: 58, MNy. 6: 114® ; Vámbéry: M- Bölcs. 151; Kertész: NyK. 43: 15; Horger: MSzav. 42; Körösi: Nyr. 56: 131; EtSz.; Eckhardt: Száz. 62: 466; Kniezsa: MNy. 29 : 152, 39: 9, Szljsz. 165®; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 117, MNyÉletr. 125. - Vö. dózse.
duska 1522: ? „Petrus Dwska” szn· (MNyTK. 86. sz. 65); 1552: ,, du fkát if^nac”’ „á foc duska italnac” (Heltai: Diai. Clb, C7a); 1748: tuskázásra sz. (Fal: NA. 121: NySz.); 1817: dúzska (Horvát J. Elek: Titus 10: NSz.). J: A) fn. 1. 1552: 'valakinek az üdvözlésére, egészségére ürített pohár; Willkommenstrunk’ (1. fent); 2. [főleg a duskát iszik ’egy hajtásra kiiszik’ szókapcsolatban] 1583: ’az italnak egy hajtásra való kiivása; Austrinken des Bechers mit einem Zuge’ (Agend. 100: NySz., 1. 1708: PP. is) ; 3. 1611: ’billikom; Willkommbecher’ (MA.); 4. 1811: ’dáridó, tivornya; Sauferei, Gezeche’ (Virág B.: Poémák 38: NSz.); 5. 1838: ’áldomás; Kauftrunk, Leitkauf’ (Tsz.). B) mn. 1. 1817: 'gazdag, dús; reich, reichlich’ (1. fent); 2. 1841: ’tivornyázó; zechend, lumpend’ (Athenaeum 1: 87: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. dyrnÓK, dyiuiK ’hörpintés, korty, felhajtás’ (Mlade- nov: EtR. 155); szb.-hv. dúsak ’lélegzet- vétel; hörpintés, korty, felhajtás’; szín. dûéek, N. dúska ’ua.’ (Pletersnik 1: 186); cseh douSek ’hörpintés, korty, felhajtás’; szik. dúSok ’ua.’ (S1SJ. 1: 346); vö. még le. duszkiem hsz. 'lélegzetvétel nélkül, egy szuszra’. E szláv szavak etimológiai kapcsolatban vannak a m. doh és dusnok (1. ott) szláv eredetijével. — Am. duska legköny- nyebben a szín. N. dû^Æa-bôl magyarázható, bár hangalakja a gyakori ka végű szavak (béka, káka, macska, róka stb.) hatását is tükrözheti. A tuskázás í-je talán a R. tust iszik 'valakinek az egészségére iszik' analógiájára keletkezett. A jelentések közül az A) 2. lehet a legrégibb; hasonló értelemben használatosak a megfelelő szláv szavak is. Az A) 1. és 5. jelentés az A) 2.-ből, az A) 3. pedig az A) 1.-ből fejlődhetett. Az A) 4. és B) 2. jelentés a R. duskáskodik ’tivornyázik, dáridózik' (1. 1723: Csúzi: Tromb. 110: NySz.) és hasonló származékok alapján jöhetett létre. AB) 1. jelentés kialakulásában a dús mn. és a dúskál ige játszott közre. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 6: 106®, 15: 78; Miklosich: Nyr. 11: 163; Horger: MSzav. 42; Fekete: Zárh. 21; EtSz. 1: 1452 7. duska a. ® ; Deme: MNy. 49: 438; Kniezsa: Szljsz. 629 ® ; Gáldi: Szótir. 310. — Vö. doh, dúskál.
dúskál 1650 k.: „ejjel napal űzi az duskálást” sz. (MNy. 42: 77); 1700: „déltől fogva estvéig ... a’ borban dúskálunk és buborékolunk” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 243: NSz.); 1799: dufzkálni sz. (Márton Wühlen a.); 1804: dúskállásig sz. (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 1: NSz.); — dúszkál (Nyr. 23: 285); tuszkál (MTsz.). J: 1. 1650 k.: 'mulatozik; lumpen, kneipen’ (1. fent); 2. 1700: ’ valaminek bővében van; schwelgen, schlemmen’# (1. fent); 3. 1784: 'iddogál; bechern, pokulieren’ (SzD. 19); 4. 1799: ’kotorászik; wühlen | válogat, finnyáskodik ; geschmäcklerisch tun’ (1. fent; 1. még Nyr. 23: 285). — Sz: ~kodik 1756: duzkálkodo sz. (Biró: Micae 234: NySz.).
Származékszó: a R. duska ’valakinek az egészségére, üdvözlésére ürített pohár; dáridó; stb.’ főnévből keletkezett -Z igeképzővel. Később a dús ’gazdag valamiben’ hatása alá került; ez magyarázza a dúskál hosszú iz-ját. A dúszkál változat létrejöttében talán a mászkál, úszkál~fá\e igék analógiás hatása játszott közre. A jelentések közül az 1. az eredeti; szorosan ezzel függ össze a 3. A 2. jelentés a dús befolyására keletkezett, a 4. a 2.-ból fejlődött.
Szarvas: Nyr. 6: 107 ®, 17: 82; Simonyi: Nyr. 29: 52, MNyelv.2 365; Nádai: NyF. 27. sz. 13; Horger: MSzav. 42 ® ; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. duska.
dusnok 1067 k./1267: „in eadem villa, que dicitur Dusnuky” sz. hn. (ÁÜO. 1: 27); 1211: ?j Dosnuch szn. (OklSz.); 1215/1550: Dufunic hn. (VárReg. 274.); 1222/1550: dufinicos [latinosított alak többes sz. tárgyesetben] (VárReg. 229.); 1240: dusnicis [latinosított alak többes sz. ablativusban] (OklSz.); 1338: Dusnok hn. (OklSz.); 1375: doznicorum [latinosított alak többes sz. birtokos esetben] (OklSz.). J: 1222/1550:. ’az egyháznak hagyományozott szolga, akinek kötelessége volt egykori ura leikéért bizonyos szolgáltatásokat teljesíteni; ein der Kirche vermachter Knecht, der für die Seele seines ehemaligen Herren gewisse Dienste leisten mußte’ (1. fent).
Cseh eredetű; vö. cseh R. dusník ’dus- nok’. Alapszava a cseh R. duèë (vö. ir. cseh du se; or. dytuá ) 'lélek’. Etimológiailag összefügg a m. doh és duska szláv eredetijével. — Az Árpád-korban volt használatos a torló szinonimájaként.
Miklosich: Nyr. 11: 163 ® ; Asbóth: Ny- Κ. 18: 378 ®; Melich: Szljsz. 1/2: 244®, 428; Szinnyei: NyK. 42: 5; EtSz. ® ; Kniezsa: NyK. 49: 360, Szljsz. 165 ® ; Pais: M- Ny. 39: 345; Mészöly: MNy. 48: 59; Pauliny: PoéSlovDejín. 195; KrajÖoviÖ: PoéSlov- Dejín. 283. — Vö. doh, duska.
dutka 1545: „In vna vesica erant grossi nomine dutka” (OklSz.); 1885: dutkó (Nyr. 14: 47). J: 1. 1545: 'kis értékű pénzérme;


dutyi
694
dúvad
eine minderwertige Münze’ (1. fent); 2. 1885: ’négykrajcárcs ; Vierkreuzerstück’ (1. fent).
Lengyel eredetű; vö. le. R. dudek [gyakran többes sz.: dudki] ’három garast érő lengyel pénz’ (tkp. ’búbos banka’). A pénzérmét a rajta levő sasos lengyel címer alapján nevezték el tréfásan ’búbos banká’-nak (le. dudek). A ném. R. Düttchen; cseh R. dudek: ’régi lengyel pénzérme’ ; szik. R. dudok ’pénz’ szintén a lengyelből származik. — A magyarba a birtokos esetben álló le. dudka kerülhetett át; vö. le. nie mám ani dudka ’egy krajcárom sincs’. A dutkó alakváltozat az -ó kicsinyítő képzővel ellátott szavak analógiájára keletkezhetett. — 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében székely nyelvjárási szó.
Melich: EPhK. 19: 859; Kertész: Szók. 183; EtSz. 1: 1457 2. dutka a.®; Beke: Nyr. 60: 110, ZSIPh. 16: 323, 325; Gáldi: DictKlein. 176; Kniezsa: SzlJsz. 166®; Király P.: StudSl. 7: 6; Tamás: UngElRum. 309. (Machek: EtSIÖSl. 100; Kluge: EtWb.19 150.)
dutyi 1867: ,,mennyi rekesz, őrhely és dutyi van [a világon]” (Arany J.: Shaks. Hamlet 53: NSz.); — tutyi (MTsz.). J: 1. 1867: ’tömlöc, fogház; Loch, Kittchen’# (1. fent); 2. 1940: ’rozoga ól; baufälliger Stall’ (UMTsz.).
Magyar fejlemény: a megcsonkított N. duttyán ’kis sötét kamra’ játszi képzésű származéka. Alakulásmódjára vö. bari < : bárány, pajti < : pajtás stb. A dutyi > tutyi változás hasonulás eredménye. — Németből való származtatása téves. — Tréfás hangulatú szó.
EtSz.; Fekete: Zárh. 21; Horger: NéNy. 7: 223 ®; MNy. 32: 42; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 78. — Vö. duttyán.
duttyán 1646: „csaknem mind virrad- tig tartott az öreg lövő szerszámokkal való lövöldözés, ma az duttyánokat mind felöltöztették az egész városon” (Nyr. 71: 38); 1855: dutytyány (Vas G.: N. napt. 113: NSz.). J: 1. 1646: ’török kereskedő sátra; Zelt eines türkischen Kaufmanns’ (1. fent); 2. 1703: ’kis, sötét kamra; kleine, dunkle Kammer’ (NéNy. 7: 56); 3. 1743: ’magtár; Getreidespeicher’ (Nyr. 76: 395); 4. 1855: ’sátorféle; Art Zeit | lacikonyha; Zeltküche auf Märkten’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel; vö. oszm. dukkán, N. dukkán [olv. dukkán] ’bolt, bódé’; — vö. még szb.-hv. dúcán ’ua.’. A török szó az arab dukkán ’ua.’ átvétele. A big. R. dtoKÚH; albán R. dukjan: ’ua.’; or. N. dyxáu ’krími vagy kaukázusi falusi kocsma* az oszmán-törökből, illetőleg más török nyelvből való. — A magyar szó tty hangja az erősen palatalizált ejtésű oszmán-török kká hangkapcsolatból is magyarázható volna, a szó földrajzi elterjedése és művelődéstörténeti jellege azonban inkább szerb- horvát közvetítésre mutat. — A jelentések közül az 1. az eredeti; a többi belőle fejlődött. — Nyelvjárási szó.
Bálint K.: Nyr. 27: 87; Sassi Nagy: Nyr. 27: 222; EtSz.®; Horger: NéNy. 7: 224, SzegFüz. 3: 184; SzófSz. dutyi a. ; Prohászka: Nyr. 75: 129; H. Fekete: Nyr. 76: 395; Péter: Nyr. 76: 396; Angyal: Nyr. 77: 313; Kniezsa: SzlJsz. 166 ® ; Kakuk: AOr. 5: 194, NyK. 68: 57; Bárczi: Szók.2 78; Végh J. Μ.: Nyr. 90: 351. (Lokotsch 542.; Vasmer: RussEtWb. 1: 383.) - Vö. dutyi.
duvad 1694: ? „Bor ivás, nyers almában való nagy gyuvatlankodás torkot bére- kesztnek” sz. (Felv: SchlSal. 24: NySz. 2: 1034 nyers a.) ; 1780; „Füst duvad a’ kürtön” (NyF. 50. sz. 29); 1861: duhadni sz. (MNyszet. 6: 321); — dovad (MTsz.). J: 1. 1780: ’hézagon átnyomódik; sich durch eine Lücke drängen [ kitolul; gedrängt werden’ (1. fent); 2. 1861: ’leomlik; abfallen | le- mállik; abbröckeln* (MNyszet. 6: 371) || duvaszt 1784: „duvadni: fzorofs üregen, hézakon (mint mikor a’ bozza-fának bélé ki-tolyatik) által-nyomódni. (ki-duvadni, duva/ztani)” sz. (SzD. 19). J: 1. 1784: ’hézagon átnyom; durch eine Lücke drängen’ (1. font); 2. 1816: ’héjából kivesz; aushülsen | lohántol ; abschälen’ (Gyarmathi: Voc. 97); 3. 1888: ’leomlaszt; umreißen* (Benedek E.: Mesemondó 161: NSz.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán hangfestő keletkezésű szavak, és összefüggenek a N. guvad, kuvad ’hámlik, leválik’ és N. guvaszt, kuvaszt ’lehánt’ (MTsz.) szavakkal. — A mértéktelen evésre vonatkozó 1694-i adat idetartozása kétes, de nem lehetetlen; vö. N. duvadtig ’torkig (tkp. a ki- tolulásig)’ (MTsz.), amely valószínűleg ide tartozik. — Mongol származtatása téves. — A szócsalád tagjai a székely nyelvterületen élő nyelvjárási szavak.
CzF.; Bálint: Párh. 10; Kúnos: Nyr. 11: 545; EtSz.; Fekete: Zárh. 19; Gáldi: Szótir. 20. — Vö. guvad.
dúvad 1856/1894: „mint a dúvad ugrott fel helyéből a leány” (Jókai 14: 253: NSz.). Js 1856/94: * veszélyes vadállat; Raub wild’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Utótagja a vad ’vadállat’, előtagjának eredete nincs kellőképpen tisztázva. Valószínű, hogy a nyelvújítók dú- elő tagú összetételeinek (1. NyÚSz.) mintája a Kresznericstől feljegyzett 1822/1831: „Dú-méh: Tolvaj méh” (Kreszn.) volt; ez, valamint más dú- elő- tagú összetételek a nyelvterület több pont¬


duzzad
695
duzzog;
járói adatolhatók. További tisztázásra szorul, hogy a dú- előtag miképpen függ össze a dúl igével, illetőleg a dúl-fúl ikerszó előtagjával. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy elvonás a R. dulság 'rablás, pusztítás' (vö. 1562: RMNy. 3/2: 46) szónak N. duság 'pusztítás' (vö. MTsz.) alak változatából.
NyÚSz.; Lehr: MNy. 3: 179; EtSz. 1: 1437 dúl a.; Tolnai: Nyúj. 207; SzófSz.®.
duvaszt 1. du vad
duzzad 1508: „latvan kedeg taneitva- úok: meg duzzadanak mondván” (DöbrK. 431); 1611: Durzatt sz. (MA.); 1796: dúzzad (Csokonai: Diétái Múzsa 54: NSz.); 1851: duzzadva sz. (Falu könyve 188: NSz.). J: 1. 1508: 'haragra gerjed; in Zorn geraten’ (1. fent); 2. 1519: 'terjedelmében növekszik, dagad, árad; (an)schwellen, sich vergrößern'* (JordK. 158); 3. 1784: ’felfuvalkodik; sich aufblasen’ (SzD. 18); 4. [kedve duzzad] 1792: ’kedve kerekedik; Lust wandelt jemanden an’ (SzD.); 5. 1796: \érzelem) egyre növekszik; (Gefühl, Empfindung) sich vergrößern’ (1. fent) II duzmad 1519: „De yften ellen yarwan ty nagy dwzmadot keweelfeghtekben” sz. (JordK. 202); 1754: dúzmadt sz. ( Bertalanffi : Ker. Bôltseség 50: NSz.); — dozmadott sz. (MTsz.). J: 1.1519: ’felfuvalkodik; sich aufblasen’ (1. fent); 2. 1527: ’haragra gerjed; in Zorn geraten I felindul; aufgebracht werden’ (Érdy K. 508); 3. 1750: ’dagad, duzzad; (an)schwellen, sich vergrößern’ (Wagner: Phras. Intumeo a.); 4. 1792: ’felfúvódik; sich aufblähen | habzik; schäumen’ (SzD.); 5. 1824: ’makaesko- dik; trotzen, trotzig sein’ (Fáy A.: Újabb meséi 59: NSz.) || duzzaszt 1575: „Meg duzastotta szakállát” (Szeg: Theoph. 30: NySz.); 1611: 'Megdurzaztya gr. (MA.); 1613: YeAduzzasztyák gr. (Pázm: Kai. 523: NySz.). J: 1. 1575: ’borzol; sträuben’ (1. fent); 2. 1611: ’felhúzza (az orrát); (die Nase) rümpfen’ (1. fent); 3. 1791: ’dagäszt, duzzadttá tesz ; schwellen, aufblähen’ # (Verseghy F.: Világtört. 2: 195: NSz.) || duzma 1604: „Mindenfele erős duzma, Etzet, Muftar, Bors, foghagyma” (MA. Oxyporum a.). J: A) fn. 1. 1604: ’egy fajta habos folyadék; Art schäumende, schaumhaltige Flüssigkeit | hab, tajték; Schaum’ (1. fent); 2. 1763: ’harag; Zorn | bosszúság; Verdruß’ (Adámi: Wb. 19: NSz.); 3. 1825: ’felfúvódás; Blähung’ (Lex. Bud. 558: NSz.). B) mn. 1. 1763: ’felfuvalkodott ; aufgeblasen’ (Adámi: WTb. 19: NSz.); 2. 1807: ’nyakas; halsstarrig | makacs; widerspenstig’ (Márton); 3. 1808: ’duzzadt; aufgedunsen, gebeult’ (SI.) ; 4. 1878: ’haragos; zornig’ (Nyr. 7: 525) |] duz ige 1647: „Az orrát némi nému képpen duzá” (GKat: Válts. 2: 293: NySz.); 1736: fe\dúzza gr. (Monírók.
11: 357). J: 1. 1647: ’felhúzza (az orrát); (die Nase) rümpfen’ (1. fent); 2. 1784: ’haragszik; zornig sein | dúl-fúl; schäumen vor Wut’ (SzD. 19); 3. 1808: ’duzzad; (an)- schwellen, sich vergrößern’ (SI.) || duzzan 1777: „néném asszony, jó kedve duzzant kendnek-is” (Bessenyei: A’ filósófus 96: NSz.). J: 1. [kedve duzzan] 1777: ’kedve kerekedik; Lust wandelt jemanden an’ (1. fent); 2. 1801: ’duzzad; anschwellen’ (Haisz- ler Gy.: Orv. Munk. 1: 200: NSz.) || duz fn. 1808: „Dúz: R. Tumor, Tuber, Protuberantia” (SI.). J: 1808: ’kidudorodás ; Beule | daganat; Anschwellung’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutat hangalakja, jelentésköre és rokonsága is. Legközelebbről a cfozzop-gal tartozik össze. Legalábbis a hangfestés síkján kapcsolatban lehet a dacos, dúc2, durcás szavakkal is. A duzma vagy névszóképzős, vagy igenév- képzős alakulat; vö. furcsa, hinta, lenge, penge stb. A dúz ige s még inkább a főnév valószínűleg elvonás eredménye. — A szócsalád tagjainak másodlagos, a lelki életre vonatkozó jelentései komplikációs jelentésváltozással alakultak ki. — A duzmad, duzma és a dúz ige nyelvjárási szó, a duzzan és a dúz főnév elavult. — Mongol származtatása téves.
Bálint: Párh. 10; Halász: Nyr. 8: 255, NyK. 33: 147; Simonyi: NyK. 16: 261, 17: 51; Zolnai Gy.: Ethn. 6: 95; Réthei Prikkel: MNy. 3: 393 ®; Szinnyei: Ungjb. 4: 118; LŐrincz: MNy. 22: 210®; EtSz.®; Beke: Nyr. 63: 24, 71: 118; Horger: MNy. 31: 214; SzófSz.®; Benkő: MNy. 50: 257; Gáldi: Szótir. 205; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 49; Ruzsiczky: KazTájsz. 222. — Nq. dacos, dúc2, duci1, durcás, duzzog.
duzzog 1780 k./1899: „egy kis duzzogás- sal Végződik a csata, egy-két csókolással” sz. (Bessenyei: Lais 53: NSz.); 1786: „azért éppen nem illó a’ jobbágyoknak magokban duzzogni” sz. (Μ. Hírmondó 801: NSz.); 1830 e.: duzzongva sz. (Kisfaludy K.: Munkái 8: 226: NSz.); 1839: duzongó sz. (Vajda P.: Dalhon 2: 5: NSz.); 1862: duzzogott gr. (Kemény Zs.: Zord idő 2: 190: NSz.). J: 1. 1780 k./1899: ’csendesen morgolódik, dur- cáskodik; schmollen’# (1. fent); 2. 1808: ’duzzad; schwellen, emporschwellen’ (SI. Dúzni a.). — Sz: ~as 1780 k./1899: 1. fent.
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága. Nagyon közeli származásbeli kapcsolatban van a duzzad családjával. 1. jelentése komplikációs jelentésváltozás eredménye az eredetibb 2. alapján. Ilyen vagy hasonló lelki jelenséget kifejező jelentése a duzzad családjába tartozó számos szónak kifejlődött; vö. még: R. duzzaszkodik ’bosszanko- dik, haragszik’ (Wagner: Phras. Stomachor


dübbencs
696
düftin
a.); R. duzzi ’duzzogó* (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]; R. duzmati ’aki mindig bosszús* (MNy. 12: 43). Hasonló jelentésfejlődés ment végbe a durcás melléknévben.
Herman: HalK. 781; Lőrincz: MNy. 22: 210 ® ; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 26 ® ; EtSz. 1: 1458 duzzad a.; Fludorovits: NyK. 48: 285; Erdődi: Nyr. 68: 88; SzófSz. duzzad a. ® ; Bárczi: Bev.3 83. — VÖ. dacos, dúc2, durcás, duzzad.
dübbencs 1874: ,,dübbencs: tenyeres, talpas” (Nyr. 3: 36); — döbbencs (MTsz.); dubbancs (Nyr. 76: 313); düj jenes (ÚMTsz.). J: A) mn. 1874: ’tenyeres-talpas ; vierschrötig, plump I esetlen; ungeschickt, klotzig* (1. fent). B) fn. 1. 1890: ’buktaszerű sült tészta; buchtelförmiger Kuchen* (Nyr. 19: 143); 2. 1899: ’kicsiny, kövér ember; kleiner, dicker Mensch’ (Nyr. 28: 185); 3. 1940: ’hátba vágás; Rückenschlag’ (ŰMTsz.).
Hangutánzó eredetű; a dübög családjába tartozik. Szóvége valószínűleg játszi kicsinyítő képző; vö. lebbencs, pukkancs, röfjenes stb. A dubbancs : dübbencs párhuzam a hangutánzás alapján érthető. A szó jelentésváltozatainak kialakulása és egymáshoz való viszonya nincs egészen tisztázva. Valószínű, hogy a jelentés változatok nem is mind függenek össze közvetlenül, hanem részben önálló alakulások. Az alapige eredeti jelentéséből tulajdonképpen csak a B) 3. jelentés magyarázható közvetlenül. AB) 1. és B) 2. jelentés a játszi képzésű hangalaknak inkább a hangulati velejáróján alapulhatott, a buktaszerű puffancsságra vonatkoztatva. Az A) jelentés másodlagosnak látszik, a puffadt testű, kövér ember esetlen mozgása alapján. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ; Kiss: MNy. 52: 472; D. Bartha: Szóképz. 77; Prohászka: Nyr. 89: 283. — Vö. dobog, dübog.
dübög; 1731: ,,Oh búban, bánatban kesseredet szivem, Ne dobogj bennem már, ne fogyazd életem” (IrtörtKözl. 12: 231); 1779: dübügo sz. (Bessenyei: Hármas Vitézek 86: NSz.); 1785: dübögésnek sz. (Μ. Hírmondó 312: NSz.); 1795: debegni sz. (Takáts R.: Told. 0. r.: NSz.); 1862: dèbèg (CzF.); - dübeg (ŰMTsz.). J: 1. 1731; ’lüktet, dobog <szív)>; pochen (Herz)’ (1. fent); 2. 1772: ’M; sich fürchten | aggódik; sich änstigen’ (Mészáros Ign.: Kartigám 277: NSz.); 3. 1775: ’tompa, mély hangot ad; dröhnen* * (Molnár J.: Pásztorember 94: NSz.) K döbben 1736: ,,mint-egy meg- - döbbentem” gr. (Nyr. 42: 162); 1792: Deó- benni sz. (SzD.); 1848: dübbengetett sz. (Erdélyi: Népd. és mondák 3: 293: NSz.). J: 1. [leginkább meg· ik.-vel] 1736: ’megijed; erschrecken’* (1. fent); 2. 18Ó8 *<szív> egyet üt (ijedségtől, örömtől/
<Herz> eins schlagen (vor Schreck, Freude/ (Kazinczy: Lev. 5: 287: NSz.); 3. 1826: ’tompa, mély hangot ad; dröhnen’ (Aurora 5: 160: NSz.). — Sz: ~t 1742: meg döbbentette gr. (NyŰSz.) | ~et 1823: döbbenetnek gr. (Schedel F.: Haramják 146: NSz.) | ~etes 1914/1941: döbbenetesen gr. (Kosztolányi: Kortársak 81: NSz.) [| dübörög; 1773: „Emézia, dübörgést hall” sz. (Bessenyei: Buda 53: NSz.); 1775: „Azt gondolta, hogy mindenik szekér, mellyet döbörögni hallott, talám az” sz. (Bárótzi: Erk. mesék 304: NSz.); 1838: Döbölögni sz. (TudGyűjt. 6: 31); 1862: Dübereg (CzF.); — debereg (M- Tsz.); dibërëg, diiloög-doborog (ŰMTsz.). J: 1. 1773: ’folyamatosan tompa, mély, dongó hangot ad; wiederholt dröhnen’ * (1. fent); 2. 1838: ’fél: sich fürchten’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hang- alakja az öblös, üreges tárgy mély, döngő hangját jeleníti meg. Legközelebbi rokona a dobog, dobban szócsalád, amelynek tulajdonképpen magas hangrendű változata. A hangutánzás síkján rokon a dong, dörög stb. családjával is. A dübög, döbben és dübörög igéknek a hangjelenséget kifejező jelentése az eredeti, s ide kapcsolódnak a szív dobogására vonatkozó jelentések is. A ’fél; megijed’ jelentés ez utóbbiak alapján jött létre komplikációs jelentésváltozással: a félelemtől erősebben dobog a szív. A szócsaládban jelentkező ü ~ ö váltakozás később — szó- hasadásos jelleggel — részben jelentésmegoszlással is párosult: az ö-ző formák inkább az elvont jelentések hordozóivá váltak.
Simonyi: NyK. 16: 267, TMNy. 422, MNyelv.2 46; Szeremley Császár: MNy. 5: 9 ® ; Gombocz: Jelt. 13; EtSz. ® ; Horger: MNy. 23: 127, 40: 12; Tolnai: Nyúj. 154; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 148, 153; SzófSz. döbben a.; Benkő: Nyr. 81: 319; Bárczi: Bev.3 83, SzótÖv. 10; J. Soltész: Igeköt. 39; Pais: MNy. 56: 315; Temesi: MMNyR. 1: 150, 182; Grétsy: Szóhas. 101®; Kelemen:· Mondsz. 388; Ruzsiczky: KazTájsz. 216. — Vö. dobog, dübbencs.
düftin 1931: „A vászonfélék között elterjedt a linon . . . , a szabóságban már régóta használt kannavász . . . , az újabb duvetine, duvetin: ír. duvetine” (MNy. 27: 246); — düftin (ŰjldőkLex. 8: 1860). J: 1931: ’ördögbőr; Duvetine’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. duvetine, duvetyn; ném. Duvetine; fr. duvetine; cseh duvetin, dyjtyn: ’düftin, ördögbőr’. A franciában keletkezett a fr. duvet (R., N. dumet) ’pihe; finom toll; molyhosság’ származékaként. A duvet, dumet alapszava az ófr. dum, dun ’ua.’; ez utóbbi az óész. germ. *dünn ’pihe’ (vö.: norv., dán dun, izl. dünn: ’ua.’; vö. még holl. dons, ang. down, ném. Daune: ’ua.’) átvétele, s végső soron etimológiailag


düh
697
dűne
azonos a m. dunnalúd előtagjának eredetijével. — A magyarba vagy közvetlenül a franciából, vagy (bécsi) német közvetítéssel kerülhetett.
(Dauzat: DictÉtFr.7 260; Hellquist: Sv- EtOb.3 1: 161; Wartburg: FEW. 3: 180; DudenFremdwb. 154.) — Vö. dunnalúd.
düh 1251/1281: ? Duhus sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: ,,furor: dwhetfeg” sz. (SchlSzj. 677.); 1456 k.: dÿhes sz. (SermDom. 1: 437); 1493 k.: „Mykorth haragodneyeek ew dwhewk my reánk” (FestK. 74); 1495 e.: dys sz. (GuaryK. 22); 1517: gyhes sz. (Dorn- Κ. 161); 1546: mvggyühövék sz. (RMKT. 2: 326); 1548: g&hössiget sz. (Szék: Zsolt. 34: NySz.); 1550 e.: deohws sz. (MNy. 57: 357); 1831: dühhel gr. (NytudÉrt. 4. sz. 51); 1845: dü (Tavasz 85: NSz.); 1861: dühü (MNyszet. 6: 210); — gyihos sz. (MTsz.). J: 1. 1405 k.: ’haragos felindulás; Wut’ # (1. fent); 2. 1456 k.: ’állati veszettség; Tollwut’ (1. fent); 3. 1519 k.: ’Őrjöngés; Rasen’ (DebrK. 567); 4. 1815: ’felhevülés; Erhitzung | heves vágyakozás; heftiges Sehnen’ # (Kazinczy: Munkái 9: 15: NSz.) — Sz: 1251/1281:
? szn. (1. fent), 1456 k.: 1. fent | ~ödtség 1405 k.: 1. fent | ~ödik 1456 k.: dÿhwth sz. (SermDom. 2: 108); 1495 e.: meg dihg^ik (GuaryK. 22) I ~össég 1470: dyheffeg (SermDom. 2: 580) I ~ösít 1495 e.: meg dihgsçÿtic gr, (GuaryK. 23) | ~ösködik 1527: dychef- kőttők gr. (ÉrdyK. 72) | ~ít 1784: dühít (SzD. 18) I ~öng 1800 k.: dühöngni sz. (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. A nyelvjárási szintre szorult, elavulóban levő düh alapszót a nyelvújítás korában elevenítették fel, illetőleg emelték irodalmivá (hosszú szünet után először 1792: SzD.). Jelentései közül valószínűleg a 2. az eredeti, és ebből természetes fejlődéssel alakult ki a többi. A dohog-féle hangutánzó szavakkal való esetleges kapcsolata további vizsgálatot érdemel. — A gyűl igével, továbbá a gyűlöl-lel való roko- nítása nem meggyőző ; finnugor egyeztetése és a megfelelő finnugor szavak iráni származtatása elfogadhatatlan; szláv származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 10: 61; Simonyi: NyK. 16: 244, 251, AkNyÉrt. 14/7: 19, Nyr. 32: 541; Munkácsi: ÁKE. 214; Szinnyei: NyK. 33: 132; Halász: NyK. 33: 147; Zolnai Gy.: MNy. 12: 30; EtSz. 1: 1460 dühös a.®; Beke: Nyr. 58: 109, 60: 110; Tolnai: Nyúj. 47, 145, 211; Kallós Zs.: Nyr. 62: 45; SzófSz.; Juhász: NyK. 60: 67; Mészöly: MNy. 45: 196; Deme: NytudÉrt. 4. sz. 50, 51; Kniezsa: SzlJsz. 822; Bárczi: Bev.3 68; Gáldi: Szótir. 52, 74; Grétsy: MNy. 55: 206.
dűlő 1254/1368: ,,Hinc itur inter duo Jugera que wlgo dulew vocatur” (OklSz.);
1344: FelddeZeu; hn. (OklSz.); 1410: deley gr. (OklSz.); 1432: KezeprecZßwZefelde hn. (MNy. 10: 40); 1436: î dellew (OklSz.); 1769: düllô (OklSz.); 1784: dôlo (SzD. 52); 1838: Dollô (Tsz.). Js 1. 1254/1368: Meghatározott nagyságú szántóföld; Acker von bestimmter Größe | határrész; Teil der Dorfmark’ (1. fent); 2. 1780 k.: ? ’több párhuzamos szántóföld lábánál keresztben elnyúló földterület; quer am Rande mehrerer paralleler Ackerfelder liegende Bodenfläche’ (M- Ny. 45: 342), 1836: ’ua.’ (Székács J.: Szerb népd. 31: NSz.); 3. 1859: 'szántóföldeket, határrészeket elválasztó szekérút; Ackerweg’ (Eötvös J.: Elb. 111: NSz.).
Magyar nyelvi fejlemény: a dől ~ dűl ige főnevesült -ö képzős melléknévi igeneve, amely jelentés tapad ássál önállósult a dűlőföld, dűlőűt típusú jelzős szerkezetekből. A 2. jelentés kialakulásában számolhatunk a R., N. ödölő (1. ott) hatásával. Az 1. jelentés magyarázatában az alapigének 'valamilyen irányban elterül, valamilyen irányba nyúlik, vonul’ jelentéséből kell kiindulnunk; 1. az 1432-i adatot és vö. még: 1422: Zalogos- radelew (OklSz.); 1572: ,,ket főid özue dwl” (MNy. 62: 360); 1718: ,,a’ mint a Földek dűlnek” (MNy. 57: 489); stb. Másféle jelentéstani magyarázatok nem valószínűek. —- A dűlőre jut, dűlőre visz-féle szólásokban szereplő dűlő-nek nincs köze ehhez a főnevesült dűlő-hö?.; ezek az alapigének ’több lehetőség esetében határozott irányt vesz’ jelentése alapján érthetők, bennük az igenév egyszerűen a történésfolyamatra utal. — A szónak a dőZ-től független török származtatása téves.
CzF.; \7ámbéry: NyK. 8: 139, MBölcs. 151; Budenz: NyK. 10: 80; Hevesi: Nyr. 32: 445; Simonyi: Nyr. 32: 353; EtSz. 1: 1402 dől a. ® ; Fehrentheil-Gruppenberg: NéprÉrt. 25: 33; SzófSz.®; Benkő: MNy. 43: 29 ®, 49: 474; Geleji: MNy. 49: 473 ® ; Bárczi: Bev.3 39; Belényesy: AEthn. 6: 272; O. Nagy: Mi fán terem? 69; D. Bartha: Szóképz. 95; Tamás: UngElRum. 308. — Vö. dől.
dűne 1865: „dünen, ném. fövényhalmok a tenger mellett” (Babos); 1886 — 90: düna- homok (Földtani Intézet Évkönyve 8: 310: NSz.); — dűne (Radó: IdSz.1). J: 1865: 'szél hatására keletkezett, változó homokdomb (különösen tengerparton); Düne’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. dune; ném. Düne; fr. dune; ol. duna; qt, dtÓHa: ’dűne’. Végső forrása a kholl. dune ’dűne’ (vö. holl. duyn ’ua.’), középaln. düne ’ua.’; vö. még angsz. dün ’halom’ (ebből: ang. down ’le’ [tkp. ’a dombról le’]). E szó végső etimológiája vitatott. A 13. sz.-ban a középhollandból és a középalnémetből átkerült a


dünnyög
698
dürög
franciába, innen az olaszba és az angolba. — A magyar alakváltozatok közül a dűne, R. dünen az egyes, illetőleg többes számú ném. Düne(n) átvétele. A düna, dűna szóvégi a-ja latinosítás eredménye. — Földraj ztudományi műszó.
(Skeat: EtDict.4 185; Franck —van Wijk: EtWb. 141; Dauzat: DictËtFr.7 259; Wart- bürg: FEW. 3: 180; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1401; Vasmer: RussEtWb. 1: 387; Kluge: EtWb.19 147; de Vries: NedEtWb. 142.)
dünnyögr 1777: ,,A’ kanok... a’ faluba dünnyögve bejönnek” sz. (Bessenyei Gy. Társasága 38: NSz.); 1778: dümmögni sz. (Milesz: Orvoskönyv 1: 58: NSz.); 1790: dömmögök gr. (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 3: 54: NSz.); 1794: dünnög (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 276: NSz.); 1799: dünyögni sz. (Márton Brummen a.); 1808: Dönnögni sz. (Sí. Dörmögni a.); 1811: Dönnyögni sz. (Márton); 1887: dümmeg (Bayer: Játékszín tört. 1: 320: NSz.); 1900: dünögte gr. (Móricz P.: Hajdúk 27:^ NSz.); — denneg, dünnyeg, nyünnyög (ÚMTsz.). J: 1. 1777: ’morog; brummen | morgolódik; murren’ (1. fent); 2. 1778: ’halkan szól, motyog; unverständlich sprechen, mummeln’ # (1. fent); 3. 1793: ’dong (rovar); summen, schwirren’ (Édes G.: Természet 39: NSz.); 4. 1833: ’az orrán át beszél; durch die Nase sprechen, näseln’ #
(Kassai 1: 457); 5. 1838: ’furulyázás, síp- fúvás közben az orrán keresztül bocsátja ki a torkában keletkezett hangot; beim Flöten-, Pfeifenspielen durch die Nase einen summenden Ton von sich geben’ (Tsz.).
Hangutánzó eredetű, a dunnyog magas hangú változata. Hangalakja a halk, orron keresztül történő, többé-kevésbé érthetetlen beszélés hangbenyomását jeleníti meg. A hangutánzás síkján rokon a dong dönög) igével.
Simonyi: TMNy. 413; EtSz. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 90; SzófSz.; Kelemen: Mondsz. 388. — Vö. dong, dunnyog.
dürög 1860: „Dürögni, balzen, a fajdok párosulása, kivált a himek fajzási jelentkezése” sz. (Bérczy K.: Vadászműszót. 27: NSz.); 1899: dürrögő sz. (Herczeg F.: Egy leány 141: NSz.). J: 1860: ’<főként fajd- kakas) a párzás időszakában van; balzen’ (1. fent). — Sz: dörgés 1860: dürgését gr. (Bérczy K.; Vadászműszót. 27: NSz.).
Szóhasadás eredménye: a dörög elkülönült változata. A hangutánzó ige ü-s alakváltozatával a fajdkakasnak a párzás időszakában hallatott hangját is jelölték; hasonló jelentése számos hangutánzó igének kialakult; vö. bőg, búg1 stb. Az ige más alaktani változatának is volt ugyanilyen szerepe: 1887/1895: „a fajdkakas tdürgeto” (Jókai 39: 178: NSz.). — Vö. dörög.


Dzs
dzsem 1914: „Jam (ang., ejtsd: dzsem), cukorral sűrűre főtt gyümölcs” (RévaiLex. 10: 754). J: 1914: 'darabos gyümölcsíz; Jam I sűrített gyümölcslé; kondensierter Frucht saft’ (1. fent).
Angol eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö. ang. jam ’darabos gyümölcsíz’; — vö. még ném. Jam ’ua.’. Az angol főnév talán a hangutánzó ang. N. cham, champ ’harap; zajosan rág, ropogtat; csámcsog’ ige jam ’ zsúfol, présel; zúz’ változatából keletkezett. Az angolból — részint a németen át— átkerült más nyelvekbe is; vö.: cseh jam, déem; le. dzem; or. dwceM: ’dzsem’. — FÓleg a városi nyelv szava.
Kálmán: MNy. 61: 396. (Skeat: EtDict.4 101 champ a., 312 jam 1„ jam 2. a.; Partridge: Or. 317; DudenFremdwb. 293.).
dzsentri 1831: „Az angol népalkotmánynak ... 3 rendje van ... II. a’ lovagi rend vagy az alnemesség (gentry)” (MNy. 34: 326); 1846: dzsentri (MNy. 33: 51); 1881: dzséntri (MNy. 34: 326); — zsentri (M- Ny. 34: 326). J: A) fn. 1. 1831: ’angol köznemesség; niederer englischer Adel, Gentry’ (1. fent); 2. 1846: ’magyar középnemesi réteg; ungarischer mittlerer Adelsstand’ (Titus: Magy. 24: NSz.); 3. 1887: ’a magyar középnemességhez tartozó személy ; Angehöriger des ungarischen mittleren Adelsstandes’ (Gyarmathy Zs.: Besz. 294: NSz.). B) mn. 1883: ’a magyar középnemességhez tartozó; zum ungarischen mittleren Adelsstand gehörend | e rétegre jellemző, rá emlékeztető; für diese Schicht bezeichnend, an sie erinnernd’ (Czu tumm! 64: NSz.).
Angol eredetű; vö. ang. gentry ‘nemesség, köznemesi osztály’. Ennek középangol előzménye a kfr. genterise, gentelise ’ua.’ (< ófr. genterise, gentelise ’rang, előkelőség’) átvétele. Az ófrancia szó az ófr. gentil ’elő- kelő születésű, nemes’, illetőleg az ófr. gént ’ua.’ származéka. — Az angolból átkerült más európai nyelvekbe is; vö.: ném. Gentry; fr. gentry; or. dwéHmpu: ’angol köznemesség’; vö. még le. gentry ’ua.; az orvosokból, ügyvédekből, tudósokból stb. álló középréteg’ (SWO? 245). - A) 2., 3. és B) jelentése magyar fejlemény. A múlt század második felében lett divatossá; az általa jelölt társadalmi réteg eltűnése következtében elavulóban van.
Tolnai: MNy. 33: 51 ® ; Implom: MNy. 34: 325 ®. (Skeat: EtDict.4 237; Dauzat: DictÉtFr.7 360 gentil a.; Partridge: Or. 250 general a.; DudenFremdwb. 217.)
dzsessz 1927: „vájjon megtermékenyítő hatással van-e a művelt zenére a jazz” (Molnár: BevZene. 55) ; — dzsezz (ŰjldŐk- Lex. 14: 3511); dzsessz (Kováts: IdSz.); csëzbanda (ÚMTsz.). J: 1. 1927: ’amerikai néger eredetű tánczene; Jazz’ * (1. fent); 2. 1959: ’ilyen zenét játszó zenekar; Jazzkapelle’ (ÉrtSz. 1: 1091). - De vö.: 1926: dzsezbend (Horovitz: IdSz.4 Jazz-band a.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. jazz ’dzsessz zene; lárma, zenebona’; ir. ném. Jazz [hímnemű fn.-ként] ’dzsessz zene’, ausztriai ném. Jazz [nőnemű fn.-ként] ’dzsessz zenekar’ (DudenFremdwb. 294) ; fr. jazz ’dzsessz zene’; ol. jazz ’ua.’; or. d;xca3 ’dzsessz zene; dzsessz zenekar’. Az amerikai angolból, ott pedig a négerek argójából származik; vö. amerikai ang. jazz ’dzsessz; dzsesszt játszik’; vö. még amerikai ang. jazz up ’felélénkít, felvillanyoz’, jazz around ’kószál, csavarog’, argó jazz 'nemileg közösül’ (Matthews: DictAm. 1: 900). Az amerikai angol szó etimológiája és jelentéseinek egymáshoz való viszonya tisztázatlan. Valószínű, hogy végső forrása valamely nyugat-afrikai nyelvben keresendő ; a szó eredetileg szekszuális cselekedetre, izgalomra vonatkozhatott, majd a szertartásos zene és tánc révén ’izgató zene’ jelentést kaphatott. Egyébként magyarázták az ang. chase ’űz, hajszol’ igéből, továbbá Jasbo Brown amerikai néger zenész nevéből (Jasbo az ang. Charles ’Károly’ egyik becéző formája); más, még kevésbé valószínű magyarázatai is vannak. Az első világháború után került át az európai nyelvekbe. — A magyar szó közvetlen forrása felderítetlen. 2. jelentése az ausztriai németben is megvan; ez talán német közvetítésre utal.


dzsida
700
dzsungel
(ZenLex. 1: 523; Dauzat: DictÉtFr? 419; OxfEnglDict. Suppl. Jazz a.; Joffe: Word 3: 105; Partridge: Or. 318; Kluge: EtWb.19 331.)
dzsida 1607: ,,Lancea turcica dsida” (OklSz.); 1669: Csidával gr. (Kár: Élet. 1: 19: NySz.); 1766: sidát gr. (Csizi I.: Buda A. 5. b.:NSz.); — dsidse, dzsidzsa (ÚMTsz.). J: 1607: ’egy fajta lándzsa; Art Lanze’ (1. fent). — Sz: 1751: dsidások fn. gr. (Hall: HHist. 3: 99: NySz.) ; 1838: Dsidás mn. (Tzs.).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb- horvát közvetítéssel is; vö. oszm. R. czda ’hajítódárda’; — vö. még szb.-hv. R. dzida ’ua.’. A szónak kiterjedt rokonsága van a török nyelvekben; vö.: csag. jida; az. jida; alt. jida; hak. éïda: ’ua.’. A rom. R. giudeá ’ua.’ a törökből való; vö. még le. R. dzida, dzyda ’ua.’. — Elavult, régies stílusértékű szó.
Szarvas: Nyr. 13: 467; Vámbéry: MEr. 252, MBölcs. 151; Miklosich: TE. 1: 55, Nachtr. 1: 33; Çaineanu: InflOr. 3: 149; Gombocz: MNy. 7: 426; EtSz.®; SzófSz.; Kakuk: OszmJsz. 172; Kiss: StudSl. 10: 26.
dzsindzsa 1792: „Dsindsa: sáros, ifza- pos, ingványos hely” (SzD.); 1838: Csincsa (Tzs.); 1838: Gyingya (Tsz.); 1851: dsinzsa (Egyed A. —Ovid.: Átvált. 1: 16: NSz.); — csincsár, sísár, sísára (MTsz.) ; csincsó, csin- dzsás sz., dzsinda (ÚMTsz.); J: 1. 1792: ’mocsaras hely; sumpfiger Ort’ (1. fent); 2. 1838: ’zátony; Untiefe’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. — Vizsgálatot érdemelne esetleges összefüggése a csicseg csicsog ’cuppogásra emlékeztető hangot ad’ igével. Ebben az esetben 1. jelentése volna eredeti: ’olyan hely, ahol csicsogva, cuppogva lehet járni’. — A ’rügy; szár, csutka’ jelentésű csuma főnév csima alakváltozatához való kapcsolása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz.
dzsinn 1848: ,,A légben dzsin nem süvölt át” (Unió 98: NSz.); 1893: Dsinn (PallasLex. 5: 544); — dsinni (Gaal: Hassz. 16); dzinn (Űj-IdőkLex. 8: 1870). J: 1848: ’( keleti mesékben szereplő) pajkos vagy rosszindulatú szellem; Dschinn’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. jinn, jinni, jinnee; ném. Dschinn; fr. djinn; ol. ginn; or. όϊΚίΐΗΗ: ’dzsinn’. Áz arabból származik; vö. arab (finn [kollektívum] *(sok) démon, démonság’. A kétszótagú angol és magyar alakok forrása az arab ginni ’démoni (lény)’ ; ez a ÿmn-nek főnévként is alkalmazott melléknévi származéka. — Az angolban és a franciában már a 17. sz. óta megvan. Főleg az Ezeregyéjszaka fordításai révén vált ismertté. — A magyar szó közvetlen forrása tisztázatlan.
(Skeat: EtDict.4 315; OxfEnglDict. Jinn és Jvnnee a.; König: ZRPh. 60: 377; Dauzat: DictÉtFr.7 252; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1810.)
dzsungel 1893: „Dsungle vagy jungle (növ.-földr.), a keletindiai monsunvidéken a fáknak és más növényeknek áttörhetetlen sűrűsége”, „Dsungel tyúk, 1. Cejloni tyúk” (PallasLex. 5: 547); — dzsungel (Radó: IdSz.1). J: 1. 1893: ’ átható Ihatatlan sűrűségű bozóttal benőtt vidék vagy mocsaras, nádas lapály (Indiában); Dschungel (in Indien) | járhatatlan trópusi Őserdő; undurchdringlicher tropischer Urwald’ (1. fent); 2. 1926: ’erkölcsi mocsár; moralischer Sumpf’ (Horo- vitz: IdSz.4); 3. 1959: ’áttekinthetetlen, bonyolult dolog vagy jelenség; unübersichtliche, verwickelte Sache oder Erscheinung’ (ÉrtSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. jungle; ném. Dschungel; fr. jungle; ol. giungla; or. d:xcÿH- 2AU [többes sz.]: ’dzsungel’. Végső forrása a hind. jangal [j = dzs] ’pusztaság; erdő’ (vö. ói. jängalah ’megmű vele tien, parlagon heverő (föld)’); ez a 18. sz.-ban az indiai brit gyarmatosítás folyamán bekerült az angolba. A többi európai nyelv közvetve vagy közvetlenül az angolból vette át. — A magyar szó forrása részben a német, részben — elsősorban írásos alapon — az angol lehetett. Tisztázatlan, hogy a jelentések között van-e önálló magyar fejlemény.
(Lokotsch 933.; OxfEnglDict. Jungle a. Mayrhofer: EtWbAltind. 1: 427; Partridge: Or. 324; Kluge: EtWb.19 145.)


-e 1372 U./1448 k.: „nemde mondamee neked” (JókK. 53); 1416 U./1450 k.: „a· túz kpzèpibè ë” (BécsiK. 133); 1416 U./1490 k.: „Nem de te iften e” (AporK. 6); 1456 k.: nemdeÿe (SermDom. 2: 557); 1490 k.: ytalï (ÁbelSzj. 214b); 1552: iártálé (Heltai: Dial. A5b); 1864: ë (CzF.); — hallod-â, hallad- -ég-é, lâtod-éfc-ë (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’<simulo kérdőszócska) vajon; (enklitische Fragepartikel) ob’# (1. fent); 2. 1416 u./ 1466: ’ha, ; wenn’ (MünchK. 200).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. É. -ä: tit %ujew-a? ’itt al- ezunk-e V (Munkácsi: VNyj. 36), %umiy-á! ’hé, férfiak!’ (uo.); osztj. Kr. -â: nérjem toits ù'totâ ’nejem ott volt-e?’; zürj. V. -e: una-e sutáig ’mennyibe kerül?’; votj. Sz. -a; ovol-a? ’nemde, nem úgy-e?’; 1p. N. â ’-e ?, vajon ?’. A kérdőszócskák magánhangzómegfelelése nem szabályos: a zürjénben és a votjákban előpermi *á, a lappban eredeti zárt *e hangot tehetünk fel. A magyar kérdőszócska eredeti alakja szintén zárt ë (< fgr. *e) volt, ebből az é nyúlással, az í zártabbá válással jött létre. A magyar szó és a vele egyeztetett rokon nyelvi alakok eredetileg valószínűleg figyelemkeltŐ indulatszók voltak, kérdőszóként való használatuk ebből fejlődött. Az is lehetséges, hogy a magyar és a finnugor kérdőszócskák között nem történeti, hanem pusztán lélektani rokonság van. — Az -e kérdőszócska eredeti jelentése az 1. volt, a 2. jelentés ennek alapján alakult. E fejlődésben szükségtelen a szláv li ’-et vajon?’ hatását keresnünk.— Az a nézet, amely szerint az -e kérdószócska azonos a ha feltételes kötőszóval, s eredetileg a függő kérdés kötőszava volt, téves.
Simonyi: Nyr. 9: 394, Köt. 2: 182; Balassa: NyK. 24: 381; NyH.1“7®; Mariá- novics Milán: Nyr. 39: 305; Klemm: TörtMondt. 17; EtSz.®; Gombocz: Synt. 33; Uotila: SyrjChr. 73, 74; SzófSz.; Berrár: TörtMondt. 70, 139; Liimola: MSFOu. 116. sz. 291; MSzFgrE.®.
eb 1138/1329: „In villa Hodus. hec funt nomina feruorum . . . Ebedí” sz. szn.. ? vbes sz. szn. (MNy. 32: 131, 134); 1372 U./1448 k.: „fém ebek fém emberek tuaba nem ew^ew^nek” (JókK. 149); 1397/1416: ebcfa (OklSz.); 1416 U./1466: ébecnc gr. (MünchK. 25); 1519: eebek gr. (JordK. 331); 1552: ebbeckel gr. (Heltai: Diai. Bla); 1570: çbek gr. (Mel: Ének. 3: NySz.); 1697: ep (Com: Vest. 31: NySz.); 1793: ëbeiske sz. (Verseghy: Proludium 53: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’kutya; Hund’# (1. fent); 2. 1541: ’hitvány ember; niederträchtiger Kerl’ (Monírók 3: 76)..
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. dmp, Szó. ämn; osztj. V. ämp, O., DN. dmp: ’eb, kutya’. Az ugor alapalak *emp3 lehetett. — A m. ë ~ obi-ugor *d hangmegfelelés ritka. Az eredetibb hangalakot feltehetően a magyar szó Őrizte meg. — Törökből való származtatása téves.
Vámbéry: NvK. 8: 140; Budenz: NyK. 10: 75®, 117;* MUSz. 764 ®; Munkácsi: Budenz-Eml. 250, NyK. 23: 344, 25: 260; NyH.1’7; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 11; Pápay: NyhasTört. 25; EtSz.®; SzófSz.; Pais: MNy. 49: 290; Hajdú: ALingu. 2: 276, 312; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 38; AISzFgrE. ®. — Vö. ebhendi.
ebadta 1636: „Eb atta parasztja! nem osztasz te énnekem földet, tudok én magamnak osztani” (OklSz.); 1788: eb-adottnak gr. (Dugonics: Etelka 1: 325: NSz.); -/éb-attig gr., eb-attású sz. (MTsz.); ebatti (ŰMTsz.). J: A) mn. 1636: ’hitvány; niederträchtig | huncut; spitzbübisch’ (1. fent). B) isz. 1787: enyhe káromkodás kifejezésére; als Interjektion zum Ausdruck eines milden Fluches (Andrád S.: Válasz 18: NSz.). — Sz: ~zik 1790/1904: ebattázni sz. ’enyhén káromkodik’ (Gvadányi: Fal. nót. 126: NSz.).
Összetett szó. A ’kutya’ jelentésű eb előtag rosszalló értelemben számos régi és nyelvjárási összetételben előfordul; vö.: 1763: eblelkü (Adámi: Spr. 180: NSz.); 1770 k./1856: Ebanyáju (Balla G.: NagykŐr. krón. 25: NSz.); 1789: eb szülte (Iliéi: Tornyos Péter 38: NSz.): ’hitvány, rossz, semmirekellő’. Hasonló jellegű összetételek kutya


ebag:
702
ében
előtaggal is vannak; vö.: 1789: kutya· -tartotta (Dugonics: Tárházi 38: NSz.); 1846: kutya szülötte (Erdélyi: Népd. és mondák 1: 260: NSz.): ’hitvány, semmirekellő’. Az eb· adta azonos szemléletből fakad a kutya teremtetté-vel és valószínűleg összefügg a régieknek azzal a hitével, hogy az ördögöknek is nevezett boszorkányok olykor kutya képében gyötrik az embereket. Az ebadta tehát valószínűleg egy tőről sarjad az ördög· adtá-val. Mindkettőnek ’boszorkányfajzat’ lehetett az eredeti jelentése.
Simonyi: TMNy. 366, Jelz. 31; Kertész: Nyr. 40: 101 ®, Szók. 91 ® ; EtSz. 1: 14 ad a.; SzófSz.; Klemm: TörtMondt. 395; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 446; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 201; Kelemen: Mondsz. 455. — Vö. ebugatta·
ebag· 1679: „Ez egész nyáron tovább félesztendőnél vajutt a kis Boricza az Ebag nyavalyába majd halálra” (IrtörtKözl. 2: 511); 1767: Eb ajjja (PPB.); 1787: Eb-agával gr. (Áfátyus I.: O és új Diáét. 1: 121: NSz.); 1801: eb-tagja (Házi orv. 45: NSz.); 1863: Abagos sz. (Kriza: Vadr. 491); — ebanya (SzamSz.); ebabos sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1679: ’soványító, sorvasztó gyermekbetegség; ab- magernde, verzehrende Krankheit kleiner Kinder’ (1. fent); 2. 1767: ’bőratka; Mitesser’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a ’kutya’ jelentésű eb főnév, utótagja ismeretlen eredetű. — Az utótag agos származéka ’egy fajta sorvasztó betegségben szenvedő (csecsemő)’ jelentésben önállóan is él a nyelvjárásokban (vö. 1838: Tsz.), s ennek további származékai is kimutathatók. Minthogy a 18. sz.-ból van ,, agg ott gyermek” adatunk is (vö. EtSz. 1: 20 ag· a.), további vizsgálatot érdemel az a lehetőség, hogy az összetétel utótagja az agg ’ó, régi, öreg’ családjába tartozik; ez utóbbi agg, aggik alakban igeként is élt (1. aggik1 a.) — Nyelvjárási szó.
Csapodi: MNy. 1: 232; EtSz. 1: 20 ag· a.; Magyary-Kossa: MNy. 22: 283, OrvEml. 355 ®.
ebed 1372 U./1448 k.: „eóedutan fe tere Es jent fferencjuel ew lelkenek ÿdueffege- revl tellyeffeguel jerje” (JókK. 38); 1416 U./1450 k.: ébednéc gr. (BécsiK. 168); 1527: ebyd.nek gr. (Heyd. 36); 1552: ebédet gr. (Heltai: Diai. E7b); ebid (ŰMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’d*4i étkezés; Mittagessen’ # (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’déli étkezésre készített ételek; die zum Mittagmahl zubereiteten Speisen’ # (MünchK. 54); 3. 1510: ’reggeli; Frühstück’ (MargL. 160 a „zanto ebed” összetételben; 1. még 1828: TudGyűjt. 10: 68); 4. 1772: ’étkezés; Mahl | lakoma; Schmaus’ (GyöngyD: Cup. [o: Gyöngy: Cup.] 629: NySz., de vö. 1761: dél ebédhez gr.: Telek J.: Bát. hav. 86: NSz.). — Sz: ~lő 1372 U./1448 k.: ebellew hajaban mn. (JókK. 66); 1585: Ebellő fn. ’déli étkezését fogyasztó személy’ (Cal. 845); 1803: ebédlő fn. ’étkezésre használatos helyiség’ (Márton Eßsaal a.) | ~el 1416 U./1450 k.: èbèlléndg sz. (BécsiK. 60); 1585: Ebédlőm gr. (Cal. 656); 1615: ebéllik (Zvon: PázmP. 297: NySz.); 1768: ebédeletlen sz. (GerŐ Gy.: Herkules 2: 188: NSz.); 1783: ebédelni sz. (Győrii: Kli- mius. 205: NSz.) | ~ez 1831: ebédezik (Kreszn.); 1937: ebédez (Sauvageot: MFrSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. obédb ’étkezés, reggeli’ (SadAitz. 72); big. Ó6ed ’ebéd; dél’ (BKE. 2: 293); szb.-hv. obed ’étkezés; ebéd’ (SRS1. 498); szín, obéd ’ua.’; szik, obed ’ebéd’; or. oőéd ’ua.’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az Ősszláv *obédb tulajdonképpeni jelentése ’evés, falatozás’; vö. ősszláv *ob- ’körül’, *édb ’étel’, *ésti < *édti ’eszik’. Etimológiailag összefügg a m. medve szláv eredetijével. — A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható szláv nyelv R. obedb ’ebéd’ szava került át feltehetőleg még a 10. sz. vége előtt, s hangrendi kiegyenlítődéssel ebéd-dé) fejlődött. A szó meghonosodása talán azzal lehet kapcsolatban, hogy a honfoglalás előtt a lovas nomád magyarok akkor étkeztek, amikor éppen megéheztek, letelepedésük, illetőleg az ezzel együtt járó műveltség váltásuk után azonban az étkezéseket határozottabb időpontokhoz kezdték kötni; vö. uzsonna, vacsora, A m. ebéd jelentései közül az 1. és a 2. látszik a legrégibbnek, de a 4. jelentés régiségére és közvetlen szláv származására is gondolhatunk. A 3. jelentés a 4.-ből fejlődött jelentésszűküléssel. A N. harmadebéd ’uzsonna’ (vö. 1837: Ordódy: Tájsz. 3: NSz.) és az irodalmi nyelvi estébéd ’vacsora’ (vö. 1840: Szigligeti: Rózsa 60: NSz.), délebéd ’ebéd’(1761:1. fent), valamint a rövid életű nyelvújítási regebéd ’reggeli’ (vö. 1846: Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 509: NSz.) összetételben az ebéd utótagnak a 4. jelentéssel egyezően ’étkezés’ az értelme. Az ebédlő főnévi jelentése tapadással keletkezett a R. ebédlőház stb. összetételekből.
CzF.; Szarvas: Nyr. 6: 510 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 164 ® ; Simonyi: MNyelv.1 1: 105; Asbóth: NyK. 26: 221, 27: 87; Melich: Ny- Κ. 39: 37, MNy. 6: 446, 9: 300, HonfMg. 84; Horger: NyK. 41: 123; Tolnai: MNy. 10: 34; Gombocz: ÖM. 2/1: 89, MNy. 23: 4; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 46: 310, SzlJsz. 166®; Moór: Nyelv és írod. 1: 112, StudSl. 2: 77, NyŐst. 23; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 81; Bárczi: Szótöv. 23; Grétsy: Szóhas. 212; Hadrovics: StudSl. 9: 3. — VÖ. medve.
ében 1551: „Szüntelen neuekedem mint az Ebëus fa” (JesSir. G4: Zsoldos); 1634:


ebes
703
ebihal
hebanum láda (MNy. 61: 485); 1645: Ebenum fa (GKat: Válts. 1: 803: NySz.); 1679: hebenum faládácska (Nyr. 42: 310); 1683: habanumfa agyú (MNy. 61: 485); 1695/1751: Hébénom- fa (Hall: HHist. 1: 59: NySz. 1: 375); 1725 — 64/1892: ébán vonójával (Amadé 385: NSz.); 1788/1890: ébénusi sz. (Kazinczy: Lev. 1: 229: NSz.); 1791: ebán (Sándor I.: Sokféle 1: 89: NSz.); 1794: Ebene-fÁból (Hunyadi F.: Kér. arch. 1: 476: NSz.); 1801: Ebenom- ... Fák (Teschedik: Rét. ig. 21: NSz.); 1801: Ébenfa, Hébénumfa (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 233, 3: 72: NSz.) ; 1803: eöénfa (Márton Ebenholz a.); 1805/1892: ében (Kazinczy: Lev. 3: 370: NSz.); 1807: Ébén páltzáddal (Nagy F.: Ódák 156: NSz.); 1881: hében (Bartók L.: Költ. 96: NSz.). J: 1551: ’a forró égöv alatt élő fafajta, illetőleg ennek értékes faanyaga; Ebenbaum, Ebenholz’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ang. R. heben, ébony (tree); ném. Eben- az Ebenbaum, Ebenholz összetételben; fr. ébène; ol. ébano: ’ébenfa’; or. 3ŐéH08biű ’ében-’; vö. még lat., h. lat. ( h )ebanus, ( h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. εβενος ’ua.’). Végső forrása az ismeretlen vokaliz- musú egyiptomi hbnj ’ua.’. — Az us, um, om végű magyar alak változatok a latinból kerültek át. A m. ébán, ebán változat az olaszból, az ebene pedig talán a franciából származik. Az eben, ebén, ében, ébén közvetlen átadója a német lehetett. — Jobbára az ébenfa összetételben használatos.
Körösi: Nyr. 15: 409, O1E1. 30; Kovács: LatEl. 14; Balassa: EPhK. 16: 759; Szarvas: Nyr. 26: 17; Lumtzer —Melich: DOLw. 89 Θ ; EtSz. ® ; SzófSz. (OxfEnglDict. Ebon, Ebony a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 387; Wartburg: FEW. 3: 199; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1407; Frisk: GrEtWb. 1: 435; Kluge: EtWb.13 150.) - Vö. ebonit.
éber 1. ébren
ebes 1067 k./1267: ? ,,piscinarum nomina hec sunt W'ensellev towa . . . Tehna Ebes” hn. (ÁŰO. 1: 25); 1405 k.: „pahidofus: ebes” (SchlSzj. 749.). J: A) mn. 1405 k.: ’mocsa- ras; sumpfig’ (1. fent). B) fn. 1904: ’zsom- békos rétség; sumpfige Wiese’ (Nyr. 33: 585).
Ismeretlen eredetű. Az 1193: Epceu, epzu helynevek (OMOlv. 54, 57) idetartozása valószínűtlen. Az ebfa ’egy fajta fa’ (vö.: 1264: ,,spina, que Ebfa dicitur”: MonStrig. 1: 516; 1397/1416: ,,arbor wlgo ebefa”: OklSz.) sem ide, hanem valószínűleg az eb ’kutya’ szóhoz tartozik. Az edeó-nek az eb ’kutya’ szóval való etimológiai egybekapcsolása, valamint finnugor egyeztetése téves. — Elavulóban levő, illetőleg csak nyelvjárási szinten élő szó.
EtSz. 0 ; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 8,
MNy. 41: 83; N. Sebestyén: NyK. 52: 316; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 86; MSzFgrE. ®.
ebhendi 1600 k.: „Ezután megegyezőnek, hogy Molduvából hozzák ki Báthori Zsigmondot az efhendit erdélyi fejedelemségre” (Monírók. 30: 102); 18. sz.: ebhendit gr. (ErdTörtAd. 1: 183: NySz.); 1864: èbhendi (CzF.). J: A) fn. 1600 k.: ’semmire való, hitvány ember; Taugenichts’ (1. fent). B) mn. 1. 1857: ’semmire való; nichtswürdig’ (Irinyi J.: Dics. nap. 2: 87: NSz.); 2. 1893: ’csintalan, huncut; schelmisch | furfangos; listig’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó: az eb ’kutya’ főnévből alakulhatott azzal a tréfás-játszi képzővel, amely a pökhendi szóban is megvan; ilyen még a N. Döghendi gúnynév (Nyr. 36: 454). Az alakulat jelentéstanilag leginkább a kutyaházi-va\ állítható párhuzamba. — Ez a magyarázat alaktani szempontból problematikus, és részben megoldatlanul hagyja az első adat hangalakját is. Ez utóbbi vagy egyszerű íráshiba, vagy esetleg az efendi alaki hatására keletkezett alkalmi változat is lehet. — Az A), illetőleg a B) 1. jelentés látszik eredetibbnek. A B) 2. párhuzamba állítható a kutyálkodik jelentéseivel (vö. ÉrtSz.). — A B) 2. jelentésben nyelvjárási, egyébként elavult szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 29; Laczkó: Nyr. 36: 454; EtSz. 1: 1467 ëb a. — Vö. eb.
ebihal 1568: „Ezek minth polyuac a búza kôzzôl es konkolioc, eb halac, bekac a gialombol az halac kőzzől ki hani[a]tnac” (Mel: SzJán. 548: NySz.); 1710 u.: ebihalnak gr. (Thaly: VÉ. 2: 4); — éphal (Nyatl.). j: 1. 1568: ’lápi póc; Hundsfisch’ (1. fent); 2. 1590: ’egy fajta tengeri hal; Art Meer- fisch I cápa; Haifisch’ (SzikszF. 81); 3. 1600: ’kétéltűek, főként béka lárvája; Kaulquappe’# (1. fent; vo. még 1807: Márton).
Összetett szó. Jelzői szerepű előtagja korábban az eb ’kutya’ főnév, később, illetőleg némely nyelvjárásban pedig e főnév -í melléknévképzős származéka. Utótagja a hal2 főnév. Az 1. jelentésében vett összetétel a lápokban, mocsarakban élő, 6 — 8 cm-re növő, hitvány húsú, semmirevaló halat, az Umbra canina-t jelentette, amelynek latin nevében a canina jelző a lat. canis ’kutya’ származéka. A latin elnevezésben a canina a hal ragadozó életmódjára utal, minthogy a lápi póc a csukafélékhez tartozik, a lat. caninus pedig ’harapós’ jelentésű is. Ennek megfelelő szemléleten alapul a 2. magyar jelentés is, amely valószínűleg csak szótárakban élt; vö. ol. pesce cane ’cápa’ (tkp. ’hal kutya’). 3. jelentésében az előtag megvetést, lekicsinylést fejez ki, akárcsak


ebonit
704
ébrén y
az 1. jelentésben. A magyar nyelvterület jelentős részén a kutyahal jelöli a békalárvát (vö. Nyatl.). Bár teljesen azonos elnevezés van a csuvasban (vö. csuv. föDŐ-pullj, föt- - pulii ’ebihal’ [tkp. ’kutya-hal’]: Paas.), mégsem valószínű, hogy a magyar szó a csuvas kifejezés tükörszava volna.
Hermán: HalK. 781; Jankó: BNépr. 311; G. Z.: MNy. 3: 286,® ; Beke: KSz. 14: 218 ®, Halászat 33: 73, ÁllatKözl. 29: 147; EtSz. 1: 1467 eb a.; SzófSz. eb a.
ebonit 1880: „Ebonit, 1. kaucsuk” (Magy- Lex. 6: 399); 1893: „Ebonit ... Goodyear által 1852. felfedezett neme a vulkanizált kaucsuknak” (PallasLex. 5: 660). J: 1880: ’keménygumi; Ebonit, Hartgummi’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. ebonite; ném. Ebonit; fr. ébonite; ol. ebanite; or. aóoHÚm: ’keménygumi, ebonit’. Az angolból terjedt el. A tudós képzés alapja az ang. ebony 'ébenfából való’ -+■ ’ébenfekete, fényes fekete’; végződése a kémiai szaknyelvben használatos -(i)t képző; vö. dinamit, ekrazit stb. Az ang. ebony az ang. ebon ’ua.’ (1. ében a.) származéka. A vulkanizált kaucsukot elsőnek Ch. Goodyear (1800 — 1860.) amerikai vegyész állította elő 1838 —9-ben; vö. ang. vulcanite ’ vulkanizált kaucsuk; keménygumi, ebonit’. Az ebonitnak mint a vulkanizált kaucsuk kémiai módosulatának az ipari termelését 1851—2-ben kezdték el Amerikában. — A magyarba feltehetően német közvetítéssel került. — A műszaki nyelv szava.
(OxfEnglDict. Ebonite a.; Battisti— Alessio: DizEtlt. 2: 1407; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 207.) — Vö. ében.
ébren 1372 U./1448 k.: ,,es yftény vÿga- fagban maradanak ewbrewn haynalcorig”, e&renualo (JókK. 35, 5). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’nem alva; wach (als Adverb) | nem mélyen alva; nicht fest schlafend (als Adverb)’# (1. fent); 2. 1456 k.: ’figyelve; wachsam (als Adverb) | élénken; lebendig (als Adverb)’ * (SermDom. 2: 746). — Sz: ~ség 1577 k.: Ebrenfeggel gr. (OrvK. 18) || ébrül 1372 U./1448 k.: „a^ omlafnak jo^aty- tyatol fei ebrewluen” sz. (JókK. 161); 1577 k.: fei Ebrwlnek gr. (OrvK. 182); 1784: Ebrölés sz., ébrôlj gr. (SzD. 20). J: 1372 u./ 1448 k.: ’ ébred; erwachen’ (1. fent) || ébred 1416 U./1450 k.: „labockal tapognakuala fclkçltéfnç okaiéit . . . hog . . . ebïêdnè fel olofemès”, èbrègfel (BécsiK. 41, 273); 1763: ébredni sz. (Adámi: Wb. 19: NSz.); 1863: öbred, ébred (Kriza: Vadr. 511); —
ibred (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: 'álomból felocsúdik; erwachen | kijózanodik; nüchtern werden | elevenné válik; lebendig werden’# (1. fent); 2. 1761: ’föleszmél; zur Besinnung kommen’ # (Bertalanffi: Siralmas panasz 129: NSz.); 3. 1820: 'keletkezik (gondolat, érzés, érdeklődés); entstehen (Gedanke, Gefühl, Interesse)' # (Nagy F.: Polyh. 100: NSz.). — Sz: ~ezik 1764: ébredezünk gr. (Dudás I.: Lelki éd. C6: NSz.) | ~és 1774: ébredését gr. (Bárótzi: Kassándra 3: 299: NSz.) || ébreszt 1508: „Ezt Iften harmad napon fel ebreztette” (DöbrK. 318). J: 1. 1508: 'álmából felkelt; erwecken | megelevenít; beleben’# (1. fent); 2. 1510 k.: 'felemel; aufheben’ (AporK. 142); 3. 1756: 'késztet; antreiben | buzdít; aneifern’ (Nagy L.: Kátó 5. Aj.-lev.: NSz.). — Sz: ~get 1615: ebrezgeto sz. (Debr: Kér. 310: NySz., a forrásazonosítás bizonytalan) | ~ő 1748: ébreszti igenév (Faludi: NA. 112: NSz.); 1796: fn. 'ébresztőóra’ (Paap: Nemzeti besz. 208: NSz.); 1864: fn. ’ébresztŐ jeladás’ (CzF.) || éber 1636: „Legyetek ébrek a hal- gatásban, és tanulásban” (Pázm: Préd. 293: NySz.); — éber (MTsz.). J: 1636: ’wachsam’ # (1. fent). — Sz: ~ség 1836: Éberség (Fogarasi).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Alapszava az ébren határozószóból következtetve feltehetően névszó volt. Az éber melléknév azonban elvonás eredményének látszik. Az ébred és az ébreszt alakulására vö. árad : áraszt, eped : epeszt, hamvad : hamvaszt stb. Az 1222/ 1550: Ébher szn. (VárReg. 35.) ide tartozása nem valószínű. Az éöreszí-nek az AporK.- beli adata (fel ebre^ÿed gr.: 145) 1510 körüli, így későbbi a DöbrK. adatánál. — A szó- család alapszavának a virrad, virraszt stb. alapszavával való azonosítása, finnugor egyeztetése, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 12; MUSz. 764, 786; Munkácsi: Nyr. 12: 442; Simonyi: NyK. 16: 261, Nyr. 29: 489, 47: 243; Budenz: NyK. 20: 463; Balassa: TMNy. 125, 128; Horger: MNy. 10: 108; Vámbéry: MBölcs. 154; Zolnai Gy.: Nytud. 5: 7; Szinnyei: Szily-Eml. 81; Beke: Nyr. 56: 30; EtSz. 1: 1470 ébred a.®; SzófSz. ébred a.; Sámson: NyK. 53: 197; Juhász: MNy. 49: 192; A. Kövesi: Nyr. 80: 19; Grétsy: Szóhas. 63, 215.
ébrény 1834: „Ébrény, a’ magzatnak úgyszólván első csirja, mintegy az ébredő lény; embryo” (Kunoss: Szóf.). J: 1834: 'embrió; Embryo’ (1. fent).
Nyelvújítási szóösszevonás eredménye: az ébredő lény szókapcsolatból vonták össze. — A korábban Berzsenyi Dánielnél előforduló ébrény melléknévnek, amelyet mint szebb hangzású szót az éber helyett ajánl (vö. NyŰSz.), szótőrténetileg nincs köze ehhez az ébrény főnévhez. — Az orvosi szaknyelvben és tudománynépszerűsítő munkákban való használatát egy időben a magzat szó többértelműsége tette szükségessé. Ma már elavult.


ebiigratíai
705
echó
CzF.; Keszthelyi: Nyr. 35: 143; Tolnai: Nyúj. 207 ®, 212; EtSz. 1: 1470 ébred a.;. Italossá: Nyr. 61: 102.
ébreszt, ébrül 1. ébren
ebug;atía 1703: „imitt kártya, amott bor: hohó, mit heverünk, az ebugattát!” (MNy. 61: 365); 1803: ebekugatta (Ir- lörtKözl. 6: 271); 1846: ebugatott (Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 494: NSz.); — ebagatta (ÚMTsz.). J: A) isz. [ebugattát] 1703: enyhe káromkodás kifejezésére ; als Interjektion zum Ausdruck milden Fluches (1. fent). B) mn. 1710: 'haszontalan, mihaszna (személy); nichtsnutzig, nichtswürdig’ (Tört- Tár. 1883. 383).
Összetett szó: előtagja a ’kutya’ jelentésű eb főnév, utótagja az ugat ige befejezett melléknévi igenevének személyragos alakja. Valószínűnek látszik, hogy az ebadta tréfás- szépitő elferdítése; olyan típusú alakulat, mint például Istók uccse az Isten uccse alapján, a teremburáját a teremtőjét vagy teremtettét alapján stb. Csak tárgyraggal előforduló indulatszói használata másodlagos; vö. térin- gettéty az angyalát stb.
Simonyi: TMNy. 366, Jelz. 31; Csefkó: Nyr. 75: 53; Kelemen: Mondsz. 333. — Vö. ebadta.
éca 1932: „éca, écesz: ötlet, gondolat; eszme’ (PHNyr. 122). J; 1932: ’ötlet; Idee í tanács; Wink, Ratschlag’ (1. fent).
Jiddis eredetű; vö. jidd. eze, eze, eize ’ tanács’. Végső forrása a héb. ‘ecáfh) ’ua.’. A szó végi jidd. e (= a) ~ m. a megfelelés hanghelyettesítés eredménye. — Am. écesz ’ötlet; tanács’ (1932: 1. fent) a többes számú jidd. ézes külön átvétele. A magyarba átkerült a jidd. ézes-Geber Tanácsadó’ összetétel is; vö. 1909: ,,budapesti népnyelven [az udvari tanácsos]: »éceszgéber de la cour«” (Varázsrontó 293). — A bizalmas városi nyelv szava.
(Naschér 30; Bischoff 23.)
ecet 1416 U./1450 k.: „mauad te falatodat az ècêtbè” (BécsiK. 5); 1430 k.: ace- te.seden sz. (SchlGl. 2150.); 1513: ecothnek gr. (CzechK. 16) ; 1518 k.: échettel gr., hécettel gr. (PeerK. 127, 207); 1796: etztes sz. (Gvadányi: Nót. test. 154: NSz.); 1805: eczët (Verseghy F.: Ung. Sprach. 29: NSz.); — ed (MTsz.); ecetes sz. (Nyatl. ecetes a.). J: 1416 U./1450 k.: ’Essig’# (1. fent). — Sz: ~es 1430 k.: 1. fent | ~esedik 1577 k.: megh ecseté[eodÿk (OrvK. 78) | ~ez 1783: etzetezte gr. (Molnár J.: Könyvház 1: 186: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. ocbtb; szb.-hv. Sto beat, Kaj océt; szín, gcet: szik, ocot (S1SJ. 2: 468); or. R., N. ót}em: ’ecet’; 45 Történeti-etimológiai szótár
megfelelő szó a szorb kivételével a többi szláv nyelvben is. Végső forrása a lat. acetum ’ua.’, a szláv nyelvekbe azonban esetleg a gót akeit ’ua.’ (vö. ném. Essig ’ua.’) közvetíthette. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. ocbtb ’ua.’ szava kerülhetett át a 10. sz. vége előtt; a hangrendi kiegyenlítődés aeët ~ ecët ingadozáson keresztül történhetett. A PeerK. adataiban szereplő é hangértéke valószínűleg ë; vö. N. ëcetës. A N. ectes sz. a nyílt szó tag rövid magánhangzójának kiesésével keletkezett; a N. ed az ectes-íéle toldalékos alakokból vonód ott el.
Budenz: NyK. 2: 472 ®; CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 164; Kovács: LatEl. 13, 53; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 39, NyK. 26: 349, Nytud. I: 141; Simonyi: TMNy. 308; Melich: NyK. 36: 33, MNy. 6: 444, ArchSIPh. 32: 115, MNy. 9: 300; Ilorger: NyK. 41: 122, 123; Gombocz: ÖM. 2/1: 89, MNy. 23: 4; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: Szljsz. 167 ® ; Moór: StudSl. 2: 101, NyK. 65: 422.
echó 1585: ,,echo: Az szónak viszontagsággal való tsengése (auagy) Keho” (Cal. 348); 1588 — 9: „Ki látta éltében, hogy így haljon vesszen, más mint én szerelmesén ? Ekhó: Én, Echo” (Balassi: ÖM. 1: 102, 286); 1645 — 6: Echó (EtSz. 1: 1512 1. ekhó a.); 1708: Kého (PP.); 1743: Ekó (Taxonyi J.: Tükör. 2: 351: NSz.); 1754: kéhója gr. (Ber- talanffi: Bóltseség 457: NSz.); 1770: Eccho- válasz (Faludi: UE. 2: 73: NSz.); 1776: ékóznak sz. (Esopus’ meséi 2: 37: NSz.); 1795: ehó (Takáts R.: Told. P. r.: NSz.); 1797: Ékhó (Magyar Idillion 7: NSz.); 1804: kehókat gr. (Fábchich J.: Pindarus 276: NSz.). J: 1. 1585: ’visszhang; Echo, Wiederhall’ (1. fent); 2. 1790/1904: ’hang; Schall | lárma, zaj; Lärm’ (Gvadányi: Fal. nót. 143: NSz.).
.Latin eredetű; vö. lat., h. lat. echo ’ visszhang’. Ennek forrása a gör. ηγώ ’hang(zás), visszhang’ (megszemélyesítésben egy erdei nimfa neveként: >ΙΙχώ). A lat. echo — jórészt közvetlenül — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. echo; ném. Echo; fr. écho; ol. eco; or. 3xo: ’visszhang’. — Am. keho alakváltozat vagy Calepinus értelmezőjének magyarítás! kísérlete (vö. elégia ~ alagya ) vagy pedig sajtóhiba, mely a késői szótárakba és részben a közhasználatba is átkerült. A jelentések közül az I. az eredeti. A 2. és 3. átvitt értelmű használatban alakult ki. — Ritkán, jobbára csak a költői nyelvben használatos.
Szily: Hunfalvy-Eml. 37, Adal. 360, 361 ; EtSz. 1: 1512 l.^ekhó a.®; Nagy J. B.: MNy. 29: 117. (ŐkoriLex. 1: 614; Schulz: DtFremdwb. 1: 162 ; OxfEnglDict. Echo a. ; Wartburg: FEW. 3: 204; Frisk: GrEtWb. 1: 646; Kluge: EtWb.19 151.) — Vö. ekhó.


ecMel
706
édeleg
ecsel 1575: „Meg ecselteté fejét, szakáját” sz. (Helt: Krón.: NySz.); 1585: Etsellet sz. (Cal. 219) ; 1772/1831 : Meg ecséli (Kreszn.); 1784: ötsellem gr. (SzD. 97); 1787: ötselheti sz. (Fekés Gy.: Marha-dögrül 7: NSz.); 1795 k.: etséllö sz. (Takáts R.: Told. E. r. : NSz.); — öcsöl (MTsz.); écsel, ëcsell, öcsöllés sz. (ÚMTsz.). J; 1. 1575: ’kefél; bürsten | fésül; kämmen’ (1. fent); 2. 1673: ’gerebe- nez; hecheln’ (Com: Jan. 97: NySz.). — Sz: ~ló 1749: gyapjú-ecsello ’gereben’ (KirBesz. 150: NySz.).
Származékszó: az ecset ’kefe; gereben’ főnévből keletkezett -Z igeképzővel. Az eredeti *ecsetl alakból hasonulással ecsell, máj ti ebből II > I rövidüléssel ecsel fejlődött; vö. * beszedi > beszéli > beszél. — Téves az a feltevés, amely szerint az ecsel egy ki nem mutatható *es > *ecs Test, mos, tisztogat’ ige -l gyakorító képzős származékaként jött létre, s etimológiailag összefügg a fésű-vei. — Az északi palóc, valamint a mezőségi nyelvjárások szava.
Budenz: NyK. 2: 466, 18: 249 ® ; Simonyi: Nyr. 14: 31, TMNy. 438; Halász: NyK. 33: 43; Szily: Száz. 38: 815; Asbóth: Ny tud. 1: 44; Horger: MSzav. 57; EtSz. 1: 1475 ecset a.®; Bátky: MsgNépr. 1: 360, NéprÉrt. 28: 106; Kelemen: MNy. 32: 119; Beke: ErdMúz. 47: 140. — Vö. ecset.
ecset 1480: ? „Gregorius Eczethes” sz. szn. (OklSz.); 1533: „Séta wlgo Echeth cum Manubrio argenteo” (OklSz.); 1792: ötset (SzD.); — ecset, ecset, öcsöt (ÚMTsz.). J: 1. 1533: ’kefe; Bürste’ (1. fent); 2. 1604: ’sör- tébŐl stb. készült, festésre, pamacsolásra stb. használatos eszköz ; Pinsel’ # (MA. Penicillum a.); 3. 1638: ’gereben; Hechel’ (OklSz. vas-ecset a.); 4. 1783: ’mácsonya; Karde’ (MNy. 12: 230). — Sz: ~el 1590: el eczetellye gr. ’kefél’ (Csáktornyái Mih.: Római fő Assz.: MFL II); 1814: ’színesen leír; ismertet’ (Nyr. 48: 132, de vö. 1804: etsetezni sz. Test’: Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 11 : NSz.).
Szláv eredetű, a megfejtés azonban részleteiben nincsen egészen tisztázva; vö.: big. wémKa sz. ’kefe; ecset, pamacs’; szb.-hv. éétka sz. ’ua.’, Kaj ééét, sóét 'meszelő, ecset’ ; szín. îtâçt ’kefe; N. mácsonya; N. cölöpzet, szádfalazás’ (Pleteránik 2: 620), V. scset ’ecset’ (Fiiszár 125); szik, étet ’sörte; gereben’, étetka sz. ’meszelŐ, pamacs; mácsonya’ (S1SJ. 4: 454); or. lyëmKa ’kefe’, N. igemb ’sörte; palánk, cölöpkerítés’ (Dal2 1955. 4: 656); megfelelő szó — részben -ka képzővel bővült alakban — a többi szláv nyelvben is. Mindezek egy ősszláv. *scetb vagy *sbéetb alakra mennek vissza. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *é£etb, *stetb vagy *£etb szava kerülhetett át ’sörtébŐl készült simító- stb. eszköz’ jelentésben. A hangtani megfelelés szokatlan, mert a szláv éc stb. szókezdet helyén a magyarban cs szokott állni, nem pedig ecs; vö. csáva, csorba, csuka stb. A 3. és 4. jelentés talán ugyancsak a szláv nyelvekből való, bár az 1. jelentésből — bizonyos fokú funkcióbeli hasonlóság alapján — a magyarban is kifejlődhetett. A mácsonya (1. a 4. jelentést) bunkószerű, horgas végződésekkel borított virágzatát régen a takácsok, posztócsinálók a gyapjúszövet boly- hosítására, illetőleg a kallott posztó fölösleges, szakadt szálainak kifésülésére használták. — Téves az a föltevés, hogy az ecset magyar származékszó és etimológiailag összefügg a fésű-vei.
CzF.; Simonyi: Nyr. 4: 164, 9: 517; Munkácsi: Nyr. 9: 556; Miklosich: Nyr. 11: 164; Halász? Nyr. 12: 58, NyK. 33: 43; Szily: Száz. 38: 815; Zolnai Gy.: Száz. 39: 280; Szolár: NyF. 35. sz. 39; Asbóth: Nytud. 1: 44 ® ; Tolnai: Nyúj. 47; EtSz. ® ; Bátky: NéprÉrt. 28: 106; LükŐ: NéprÉrt. 31: 31; SzófSz.; Beke: ErdMúz. 47: 140, Nyr. 76: 62; Kniezsa: SzlJsz. 630 ®. — Vö. ecsel.
ed 1395 k.: „epita [o: spica]: ed fel | Arísta: ed 3ar” (BesztSzj. 444 — 5.); 1405 k.: e<7 3a! (SchlSzj. 969.); — így virág (Nyr. 39: 437). J: 1395 k.: ’gabona; Getreide’ (1. fent).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. V. lant ’gabona, dara, kása’; zürj. V. sobdi, sobdi, P. sogdi ’búza’; cser. KH. sctàà'riga ’ua.’. A zűrjén szó eredeti alakja *éodig ( > P. sogdi) lehetett. A zűrjén -g és a cseremisz -yga képző. A feltehető finnugor alapalak: *éant3. — A magyar szó hangalakja éd vagy ëd, jelentése pedig általában ’gabona, gabonaféleség’ lehetett. Az a feltevés, hogy eredetileg a Káma vidékén ma is termelt kétsoros búzát jelölték e szóval, nem bizonyítható. A N. igyvirág ’búzavirág’ előtagjában ezt a szót kereshetjük ; vö. búzavirág, továbbá gabonavirág (Nyr. 73: 351). — Elavult szó.
Wichmann: FUF. 14: 105 ® ; Fokos: Nyr. 51: 67®; Toivonen: MSFOu. 58. sz. 235, Vir. 1953. 19; EtSz.; Beke: Nyr. 60: 152, 73: 351; Balassa: Nyr. 63: 5; SzófSz. edény a.; Moór: MŐFŐpr. 18, MNy. 46: 158, À- Lingu. 7: 344; Steinitz: FgrVok. 41 ® ; Col- linder: FUV. ; Bárczi: Szók.2 4; Al. Velenvák: MNy. 58: 371; AlSzFgrE. ®.
édeleg 1758: ,,a’ világot, és a’ múlandó gyonyőruségre-való édegetésit meg vetette” sz. (Orosz F.: Vita moriens 138: NSz.); 1805: „édeleg (édelg): er geht műsssig herum” (Verseghy F.: Ung. Sprach. 117: NSz.); 1851: éldelegve sz. (Lauka G.: Comoedia 29: NSz.). J: 1. 1758: gyönyörűségét leli valamiben ; an einer Sache Wohlgefallen finden | kellemes érzésben ringatódzik; sich angenehmen Gefühlen hingeben’ (1. fent); 2.


éden
707
edény
1805: ’ténfereg, őgyeleg; müßig herumgehen, herumlungern | andalog; träumerisch herum - irren’ (1. fent); 3. 1806/1910: ’bájolog, kel- lemkodik; süßeln, schöntun’# (Verseghy: Kisebb költ. 163: NSz.); 4. 1806/1910: ’sze- relmesen enyeleg; verliebt schäkern, tändeln’ (Verseghy: Kisebb költ. 239: NSz.); 5. 1810: ’leselkedik, lesben áll; lauern, auf der Lauer stehen’ (Simái Kr. VSzót. 2. Told. 1: NSz.); 6. 1826: ’elmereng valamin; nachsinnen | kellemesen fájó érzelmeket, gondolatokat dédelget magában; bei angenehm schmerzlichen Gefühlen, Gedanken verweilen’ (Hébe. Sédéi 128: NSz.).
Származékszó: az édes melléknév edféj- tövéből alakult -lég képzőbokorral, illetőleg esetleg a denominalis -l képzővel (vö. 1836/1839: édelé ’izlelé’: Jósika Μ.: Abafi 1: 266: NSz.) és a gyakorító -g képzővel. Valószínűleg összefügg a R. édelkedik ’édeleg, ólálkodik, áskálódik’ (vö.: 1767: Iliéi: Ptolo- maeus 35: NSz.; 1784: SzD. 24) s talán a N. edeleg-bedeleg ’ácsorog* (MTsz.) igékkel. Az éldéleg változat létrejöttében szerepe lehetett az él igének, valamint az élv, élvez nyelvújítási szavaknak is. Mindezek a jelentések alakulásába is belejátszhattak, bár egy ’ízlel, megízlel’ ’szagol, szimatol’ ’körülszimatol, ólálkodik, leskelŐdik', illetőleg egy ’megízlel’ 'gyönyörködik benne’ jelentésfejlődés feltevésével valamennyi jelentés megmagyarázható ; vö. ehhez még N. ízei ’szagol’, izelkëdik ’évelődik’ (MTsz.). — 1., 3., 4. és 6. jelentésében az
édeleg a nyelvújításkor — talán a ném. süßeln 'kellemkedik, édeleg’ hatására — vált divatos irodalmi és köznyelvi szóvá. 2. és 5. jelentése teljesen, az 1. és a 4. részben elavult.
NyŰSz.; Szeremley Császár: Nyr. 35: 215; EtSz. 1: 1478 édelkedik és 1480 édes a. ® ; SzófSz. — Vö. édes.
éden 1551; „plantala az WR Hten Ker- tett Edenbe napkeletfelé, es oda helyhefgteté az Embert kit chinait vala” (Helt: Bibi. 1: A3); 1760: „Az Edén* kertébcnn” (Orczy: MNy. 32: 239); 1779: éden kertekbe (Bessenyei: Holmi 350: NSz.); 1784: Édem Kertje (Gombási I.: Préd. 2: 19: NSz.); 1831: édeny (Kreszn.). J: 1551: ’a bibliai paradicsom, a boldogság helye ; Paradies, der Garten Eden’ (1. fent).
Héber eredetű, egyházi latin közvetítéssel is; vö. héber 'éden ’paradicsomkert, éden’ (tkp. 'gyönyörűség’ ; _ a ’paradicsomkert’ jelentés a héber Gan 'Eden ’a gyönyörűség kertje’ szókapcsolatból alakult ki) ; — vö. még: e. lat. Eden, Edém ’paradicsomkert, éden’. Az európai nyelvek megfelelő szavai (vö.: ang. Eden; ném. Eden; fr. Éden; ol. eden; or. 3déM: ’ua.’) az egyházi latinon, illetőleg görögön át (vö. e. gör. [Septuaginta] Έ0έμ ’ua.’) ugyancsak a héberből származnak. — Am. éden stb. protestáns bibliafordítóknál jelenik meg először (vö. Mózes 2: 8 stb.); ez arra mutat, hogy közvetlenül az ószövetség héber szövegéből vették át. Később egyházi latin hatással is számolhatunk. — Egyházi kifejezésként elavult ; átvitt értelemben használva a választékos, költői nyelv szava.
CzF.; Gesztesi: NyF. 62. sz. 21; Simonyi: Nyr. 42: 435; EtSz.®; Tolnai: Nyúj. 98; Techert: MNy. 32: 239. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1422; Partridge: Or. 176.; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 213.)
edény 1372 U./1448 k.: „méltók nem vágyónk ewtett mÿnekewnk. ÿlÿ galÿad edenynkben tarta tartanÿ[!]” (JókK. 132); 1416 U./1450 k.: èdènèchèz gr., éden (BécsiK. 4, 266); 1541: edinit gr. (NyK. 38: 32); 1833: edenyeket gr. (Lakos J.: Székely mest. 21: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'folyékony vagy szóródó anyag, főleg ételnemű tartására, készítésére, hordására való tárgy; Gefäß'# (1. fent); 2. 1585:’dobozféle; Schachtel’ (Cal. 3); 3. 1590: ? 'eszköz; Gerät’ (Kár: Bibi. 1: 118: NySz.), 1604: ’ua.’ (MA. Alutámen a.); 4. [rendszerint többes sz.] 1762: ’élő szervezetben a nedvet továbbító csövecske ; Blut-bzw. Lymphgefäß’ (Mátyus I.: Diáét. 1: 337: NSz.); 5. 1772:’egy fajta vízi jármű; Boot’ (Bessenyei: Emb. próbája 163: NSz.); 6. 1872: 'bútor; Möbel’ (Nyr. 1: 232); 7. 1875: ’szekér; Fuhrwerk’ (Nyr. 4: 85). — Sa; ~ke 1560 k.: Edçnkç (Gyöngv- Szt. 755.).
Ismeretlen eredetű. Az ’eszköz’ jelentés a protestáns bibliafordításokban a megfelelő héber szó többértelműségén alapulhat. Az edény 4., szaknyelvi jelentésében tükörszó lehet; vö. ném. Blutgefäß ’véredény’, Lymphgefäß ’nyirokedény’. A N. 5. jelentésre vö.: nérn. Schiff 'hajó; R., N. edény’; fr. vaisseau ’edény; hajó’; or. cÿÔHO ’ua.’. A 6. jelentés kialakulása egyes bútorok tároló szerepe alapján érthető. A 7. jelentés az ’eszköz’-ből a ’szállítóeszköz’ árnyalaton át fejlődhetett; vö. még eszköz ’igás fogat’ (MTsz.). — Kevéssé valószínű, hogy Ősi elemekből alakult elhomályosult összetétel: előtagja a R. ed ’gabona’ (1. ott), utótagja egy önállóan ki nem mutatható *ény szó, amelyet megpróbáltak edényfajtákat jelölő vogul és osztják nyelvi szavakkal egyeztetni. Származékszóként való magyarázatai nem meggyőzők. Mongol és török származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 28, 10: 80; Vámbéry: NyK. 8: 140, MEr. 241, MBölcs. 151; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 21; Bálint: Párh. 10; Halász: Nyr. 8: 410; Balassa: TMNy. 63; Simonyi: TMNy. 559; EtSz. ® ; Katona L.: MNy. 30: 183®; Beke: Nyr. 67: 105, 45*


edem
708
rdew^^öker
68: 48, 63; Palotay: Nyr. 69: 55; Vidor: Nyr. 69: 30; SzófSz. ® ; MSzFgrE.
édes 1138/1329: ? „In uílla Kerbuí. Tocu. Edus” szn. (MNy. 32: 204); 1290/1536: y/deauyz hn. (OklSz.); 1300 k.: „VValaíth vylagurntul lyclou fyodumtul ezes urume[m]- tuul” (ÓMS.); 1372 U./1448 k.: edeffegnek sz. (JókK. 9); 1416 U./1450 k.: mégécté/pZMnc sz. (BécsiK. 18); 1493 k.: eedefbek gr. (FestK. 10); 1495 e.: edp.s (GuaryK. 7); 1805: édes (Verseghy F.: Tiszta Magy. 138: NSz.); — des anyám, écs-apám, éccs-Ám [= édesanyám], ejcs apám-uram, éldês, êldës, éó’-anya, ás-anyám, idës, idés, ies ’pám [= édesapám] (MTsz.); Éldös, idős, jedes, jédes, Jedesz, jéldes, jidis&pÁxn (ÚMTsz.) ; éd'é, édëss, Id'èss (Nyatl.). J: A) mn. 1. 1138/1329: ? ’kedves, szeretett; lieb, geliebt’# (1. fent), 1300 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1290/1536: ? ’nem sós, sótlan; ungesalzen, salzlos | nem savanyú; ungesäuert’ (1. fent), 1546: ’ua.’ (OklSz.): 3. 1372 U./1448 k.: ’kellemes; angenehm | gyönyörűséges; wonnig’ (JókK. 70); 4. 1405 k.: ’a cukor, a méz ízéhez hasonló, kellemes ízű; süß’# (SchlSzj. 1506.); 5. 1486: ? 'vérszerinti, nem mostoha; leiblich, recht, blutsverwandt’# (RMNy. 2/2: 359), 1521: ’ua.’ (RMNy. 2/2: 10). B) fn. 1. 1640: '{főleg megszólításként:) szeretett személy; {besonders als Anrede:) Liebling, Liebster, Liebste’# (MonOkm. 24: 85); 2. 1805 e./1922: 'édesség; Süßigkeit' (Csokonai: Műv. 1: 495: NSz.); 3. 1857/1894: '{főleg megszólításként:) édesanya vagy édesapa; {besonders als Anrede:) leiblicher Vater oder leibliche Mutter’ (Jókai 16: 13: NSz.). C) hsz. 1792: 'teljesen, egészen; ganz, völlig’ (Μ. Hírmondó 2: 105: NSz.). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~séges 1372 U./1448 k.: e.detfeges (JókK. 93) | ~iil 1372 U./1448 k.: edefewlewt sz. (JókK. 143) | ~ded 1416 U./1450 k.: Èdéfdèdén gr. (BécsiK. 44); 1792: Édesded (SzD.) | ~kedtet 1474: edefkettet 'gyönyörködtet' (BirK. 3) | ~kedik 1495 e.: edgfkgdic 'gyönyörködik' (GuaryK. 9) | ~kedés 1495 e.: edgfkgdeft gr. 'gyönyörködés’ (GuaryK. 101) | ~get 1508: edêfgethnie gr. (NádK. 474) | ~it 1521: Edefytnek vala gr. (ApMélt. 46) I ~edik 1527: et eedfyodêt sz. (ÉrdyK. 480) | ~ítő 1759: édessitê mn. (Telek J.: Mágneskő 20: NSz.); 1937: fn. (Sauvageot: MFrSz.) | ~kés 1799: édeskés (Márton Süßlich a.).
Származékszó: az íz1, R., N. éz ’a nyelvben mint az ízlelés szervében keltett érzet’ főnévből keletkezett -s melléknévképzővel, tehát az ízes 'jóízű' szóhasadásszerüen elkülönült változata. Az édes és az ízes etimológiai kapcsolata a régi nyelvben — úgy látszik — még nem homályosult el teljesen; vö.: 1512 k.: „kyuan ede/[eket: Tudnia: Illic: yzefeket’” (WeszprK. 125); 1525 k.: „legen nekem méznél edefb es teynel (e) ize/b” (GyöngyK. 28). Az édes d-je talán nyelvjárási z : s > d : s elhasonulás eredménye; vö. N. rides 'vizes', Jédus 'Jézus'. Az alak változatok zöme az A) 5. jelentéshez kapcsolódik, és a gyakori használat, gyors beszéd következménye. A jelentések az eredeti *'jóízű' alapján érthető A) 4. jelentésből fejlődtek. Az A) 1. és A) 3. jelentés komplikációs jelentés változással jött létre: a kellemes ízérzet nyelvi jele kedvelt személyekre, jelenségekre stb. vonódott át. (Az 1138/1329: Edus szn. esetleg nem ide, hanem a R. Edde szn.-hez tartozik; vö. AECO. 1: 141.) Az A) 5. jelentés az A) 1.-ből alakult ki a megszólítás szerepkörében. Az A) 2. valamely határozott íz (sós, savanyú) hiányára vonatkozik; vö. még édes paprika ’nem erős, nem csípős paprika’. A C) jelentésben használt édes (vö. édes mindegy, édes örömest) valójában fokhatározói funkciójú ragtalan melléknév. — Elfogadhatatlan az a feltevés, amely szerint az édes tíz eszik vagy az emik 'szopik' szócsaládjának a tagja.
Vámbérv: NyK. 8: 140; Budenz: NyK. 10: 73; Bálint: Párh. 12; Balassa: NyK. 24: 266, TMNy. 145®; Munkácsi: ÁKE. 215, KSz. 5: 315; Szereinley Császár: Nyr. 35: 2L2; Gombocz: MNy. 5: 416, ÖM. 1: 30; Losonczi: MNy. 14: 130; Gragger: Ungjb. 3: 36; Sköld: OssLw. 18; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 148; Kertész: Száll. 73, 75; Kniezsa: AECO. 1: 141; SzófSz.®; Lazi- czius: NyK. 51: 15; Juhász: MNy. 39: 65; Prohászka: Nyr. 70: 108; Moór: Nyr. 70: 127, ALingu. 2: 84; Horpácsi: MNy. 48: 156; Reichenkron: UrAltJb. 25: 74; Mészöly: ŐMSzöv. 238 ®, Pais-Eml. 351; Lőrincze: Pais-Eml. 181; Benkő: Nyjtört. 69; Halász E.: Népr. és Nytud. 1: 57; Ό. Bartha: Szóképz. 103, 124; Fábián —Szathinári —Terestyéni: Stil. 6; Ruzsiczky: IrNyDolg. 162; Kovalovszky: Nyr. 85: 215; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 110; Bárczi: MNy. 58: 7. — Vö. édeleg, íz1.
édcsgyökér 1577 k.: ,,Edês gÿêker 3 vj, Agaricum 3 iij ... ekéket feo^d megh vÿz- ben” (OrvK. 42). j: 1577 k. : 'pillangós virágú, cserjeszerű növény; Lakritze | ennek népi csemegeként fogyasztott gyökértörzsc ; Süßwurz’ (1. fent); szakny. 'Glyeyrrhiza glabra’. — De vö.: 1520 — 30: „Liquiricia: Edes /a” (MNy. 11: 39).
Összetett szó. Az elnevezésnek az az alapja, hogy a növény gyökere édeskés ízű. I lasonló szemlélettel, de egymástól függetlenül keletkezett a gör. γλυκνρριζα; ang. sweet-root; fr. douce racine: 'édesgyökér’ (tkp. ’édes gyökér’); or. coAÓÓKa 'édes- gyökér' (tkp. ’édeske’). — Nagy területen élő nyelvjárási és szaknyelvi szó.


édesvíz
709
Simonyi: TMNy. 360. (Machek: ŐSlJmR. 124; Kluge: EtWb.1» 419, 766.)
édesvíz 1538: „edes wijz: Aqua dulcis fueß waffer” (Pesti.Ν'. T4). J: 1538: ’Süß- wasser’ * (1. fent). — De vö.: 1290/1536: „Riuulum ydesuyz” hn. (OklSz.); 1395 k.: „ameis [o: amnis]: ede/vij” [? ’folyam’] ( BesztSzj. 259. ).
Összetett szó. Az édes előtag ’só nélküli, nem sós’ értelmű; vö. N. édes zsír ’sótlan zsír’ (Pais-Eml. 186). Más nyelvek is hasonló felépítésű kifejezéssel jelölik ezt a fogalmat; vö. : lat. aqua dulcis; ang. sweet water; ném. Süß wasser ; fr. eau douce; ol. acqua dolce: ’ua.’; — vö. még or. npécHOX eodá ’ua.’ (tkp. ’sótlan, ízetlen víz’). Ennek ellenére nem valószínű az a magyarázat, amely szerint idegen mintára alkotott tükörszó volna.
Lőrincze: Pais-Eml. 185®.
edz 1531: „Merth az gywlôfeegh mon· dathyk meg egyzeth haraghnak” sz. (ÉrsK. 191); 1585: Megesem gr. (Cal. 920); 1644 — 71/1884: ecczenyi sz. (Keesk: ÖtvM. 299: NySz.); 1699: edczik gr. (Felv: Dics. 33: NySz.); 1708: ödzeni sz., ötzem gr. (CorpGr. 671); 1805: edëz (Verseghy F.: Ung. Sprach. 117: NSz.); 1805: ëdëz, ëdz (Verseghy F.: Tiszta Magy. 158: NSz.). J: 1. 1531: ’kemény- nyá, szívóssá tesz; abhärten, verhärten’* (1. fent); 2. 1585: ’vízbe márt; eintauchen, eintunken’ (1. fent); 3. 1644 — 71/1884: ’( fémet) ellenállóbbá, keményebbé tesz; härten, zementieren (Metall)’* (1. fent); 4. 1791: ’valamibe vés; einprägen’ (Laczko- vics: Beszéd. 54: NSz.); 5. 1932: 'tréningezik, tréningeztet; trainieren’ * (PUNvr. 219). - Sz: ~ett 1531: 1. fent | ~ődik 1785: Edződöm gr. (Cziriék Μ.: Érzékeny levelek 4: NSz.) I ~és 1790: edzése gr. (Dugonics: Arany pereczek L: NSz.); 1932: sportmászóként (PHNyr. 219) | ~ő 1792: ödzo: öt/zo mn. (SzD. ödzeni a.); 1937: fn. ’tréner’ (Sauvageot: MFrSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: a ’víz’ jelentésű ügy2 főnévből alakult -z ige- képzővel. Ezt a magyarázatot támogatja a szó első adatának gy^/A volta, valamint a 2. jelentés, amelyből a többi jól levezethető: a 3. érintkezésen alapuló névátvitellel, az 1. absztrakt irányú fejlődéssel. Az 5. jelentés az 1. jelentésű edz-nek sportniűszóként való tudatos alkalmazása a treníroz, tréningezik helyett. A magyarázatnak az ügy nyílt tő- véghangzója miatt vannak hangtani nehézségei. — 2. Származékszó: az önt ige R. öt változatából alakult; szó vége eredetibb -sz gyakorító képzőből zöngésült. Ez esetben szintén a szó 2. jelentése lehet a jelentésfejlődés kiindulási alapja. Ellene mond azonban e származtatásnak az első adat gy-’w volta, valamint a tő véghangzóval és képzővel kapcsolatos hangtani problematika. — 3. Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. AK. “aot: '>a0tdmker ’megedzett vas’, öát-: ôâtam k£er ’ua.’; osztj. V., Vj. atta, O. áttoda ’edz (vasat)’. Az ugor alapalak *ätt3- vagy *ät3- lehetett. E magyarázat szerint vagy *etsz volt a szó korábbi hangalakja, amelyben az -sz gyakorító képző, s amelyből zöngésüléssel lett a mai alak (vö. játszik > N. jádzik), vagy ugor *t ~ m. z megfelelés alapján z > dz affrikálódás történt a szó végén. E származtatásnak szintén gyengéje az első adat gy-'tâ volta, valamint a szóvég magyarázatának hangtani-alaktani szempontból nem kielégítő megoldása. — Törökből és németből való származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 140; Budenz: NyK. 10: 117; Szarvas: Nyr. 14: 319; Melich: Nyr. 24: 453, 557; Frecskay: Nyr. 24: 576; Simonyi: Nyr. 24: 576; Csűry: MNy. 24: 90®, AkNyÉrt. 24/13: 33, MNy. 31: 116; EtSz.; Juhász: MNy. 31: 148® ; SzófSz.® ; Rédei: NyK. 67: 328 ®; MSzFgrE. — Vö. önt, ügy2.
cfendi 1607: „Ali ejendit ne késleltesse nagyságod, hanem . . . bocsássa hozzánk” (MonTME. 3: 70); 1836: Ejjendi (Székács J.: Szerb népd. 304: NSz.). J: 1607: ’(török állami hivatalnokok és tanult emberek megszólításaként:) úr, uram; (türkischer Ehrentitel für Gebildetfi und höhere Kanzlei - beamte:) Herr, mein Herr’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. ejendi ’úr, uram; (régen) előkelő úr; jótevő; a polgári tisztségviselők és tanult emberek címe’. A török szó az újgör. ’αφεντζ/ς ( < αύ&εντης) ’úr’ vocativusának az átvétele. A törökből való a big. R. βφέιιόα, etftéHdux; szb.-hv. R. ejéndi, ej éndija; rom. R. ejéndi: ’úr’. A déli szláv nyelvek i végű alakjai ragozhatatlanok, csak címként használhatók. Más európai nyelvekbe — vö. ném. Ej(/)endi; sp. ejendi; fr. ejendi: ’török úr’ — ugyancsak a törökből került át. — Szerb-horvát közvetítés feltevésére nincs szükség. — Régies stílusértékű szó.
Kúnos: AkÉrt. 7: 85, 9: 60, NyK. 27: 56; Kakuk: NyK. 68: 54. (Kluge: EtWb.11 121; Cioranescu: DiccEtRum. 310; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 213.)
ég;1 1211: „Piscatores isti sunt Veynus . . . Egueteu” sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „kyben euel jenettlen egnekuala lam- pafok” (JókK. 3 — 4); 1416 U./1450 k.: meg egnéc gr. (BécsiK. 115); 1493 k.: eeget sz. (FestK. 55); 1541: igo sz. (NyK. 38: 22). J: J. J222: '(tűz, tűzbe került vagy tüzet fogott tárgy, világítóeszköz) lángol, parázslik, világít; brennen | tűzben megsemmisül; verbrennen’* (OklSz. szénégető a.); 2. 1416


é&*
710
eg^l
U./1450 k.: 'égési sebeket szenved; Brandwunden erleiden ’ * (BécsiK. 46); 3. 1416 U./1450 k.: 'lelkesedéstől, vágytól izgalomban van; flammen, glühen | (érzés) fokozott elevenséggel él valakiben; ein brennendes Gefühl greift in jemandem Platz’ * (BécsiK. 37); 4. 1527: 'éget; brennen lassen’ ("ÉrdyK. 442); 5. 1578: ’forróságot vagy forróság - érzethez hasonló sajgást, csípő fájdalmat érez; einen brennenden, stechenden Schmerz empfinden’# (Mel: Herb. 99: NySz. 1: 378); 6. [többnyire Ze- ik.-vel] 1843: ’anya- gílag tönkremegy ; zugrunde gehen’ # (Életk. 2/1: 71: NSz.); 7. [többnyire Ze- ik.-vel] 1960: 'szégyenben inarad; zuschanden werden’* (ÉrtSz.). — Sz: ~et 12] 1: sz. szn. (1. fent); 1416 U./1450 k.: meg egètte gr. (BécsiK. 216) I ~és 1252: Felde^ues hn. (OklSz.); 1456 k.: egeftel gr. (SermDom. 1: 262) I ~edez 1416 U./1450 k.: ègèdgzg sz. (BécsiK. 37) I tesztel 1456 k.: ige^teleketh sz. 'ingerel, kínoz’ (SermDom. 2: 457) | ~heteden 1783: éghetetlen (Molnár J.: Könyvház 2: 179: NSz.).
Valószínűleg Ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. Vj. ίαηΙνΓία 'tűzön pörköl (íjkészítéskor kemény fenyőfát)’; zürj. yn, yn-bi 'láng’, ynalny 'lángol’ (WiedSyrj.); ? cser, eq 'tűz’ (NyK. 29: 41), KH. rqgäm 'perzsel, megéget’. Az osztják szó j-je másodlagos. A cseremisz szó idetartozása bizonytalan, mert a KH. d'qgam csuvas jövevény is lehet. A finnugor alapalak αη8- lehetett. Az egyeztetésnek van némi hangtani nehézsége: a magyar szó é-je ugyanis mindig zárt, a nyelvjárásokban í-vel váltakozik. — A3, jelentés először az égedez származékban jelentkezik; egyébként erre nézve vö. a gerjed, gerjedez jelentésfejlődését, továbbá a R. égesztel származékot is. A 6. jelentés a tűz- károsodás okozta anyagi helyzet alapján érthető. A 7. jelentés vagy a 6.-ból fejlődött, vagy a jÖlsül ’szégyent vall’ kifejezésnek tréfás és túlzó párjaként alakult ki az argóban. — Másféle finnugor egyeztetése, indoeurópai rokonítása, török és mongol származtatása téves.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 64; Vámbéry: NyK. 8: 140, MBölcs. 154; Budenz: NyK. 10: 97; Bálint: Párh. 12; MUSz. 766 ®; NyH. 1-7; Szinnyei: NyK. 38: 278: Beke: Nyr. 48: 7; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 127; Wichmann: FUF. 16: 210® ; Tagliavini: Dac. 4/2: 999; EtSz.; Knöpfler: Nyr. 65: 126; Sámson: NyK. 53: 200, MNyj.9: 115; Collinder: FUV.; Rédei: NyK. 67: 117®; MSzFgrE. ®. — Vö. égedelem.
ég;2 1350 k.: ,,me[necnec] eget [mjege turied” (KTSz.); 1493 k.: Eeg (FestK. 383); 1541: éghi sz. (NyK. 38: 6); 1560 k.: a'gnek gr. (GyöngySzt. 2339.) ; 1604: ég (MA. Empyrium a.); 1863: ég (Kriza: Vadr. 465). J: í.
1350 k.: 'égbolt; Himmelsgewölbe' # (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’levegő; Luft’ (JókK. 96); 3. 1372 U./1448 k.: ? 'mennyország; Himmelsreich’ (JókK. 63), 1519 k.: ’ua.’ (DebrK. 122) ; 4. 1550 k.: 'lehelet; Hauch’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 10). — Sz: ~i 1493 k.: eegy (FestK. 225).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. synod, synad 'levegő’ (WiedSyrj.), V. sinçd 'kigőzölgés meleg időben, meleg pára a szabadban’; finn sää ’időjárás’. A zűrjén megfelelők -öd, -ad, -ed eleme denominalis névszóképző. A finnugor alapalak *säqe lehetett. — A magyarban a szókezdő magánhangzó eredetileg nyílt rövid e volt, amely valószínűleg hangsúlyos helyzete miatt fejlődött ê > é-vé. Az 1350: ygnec, ignec gr. (KTSz.) szóalak nem tartozik ide. A szó végi g a fgr. *q ( > *qk) folytatója. Eredeti jelentése a 2. lehetett, az 1. és 3. ebből közvetlenül magyarázható. A 3. jelentés elavult. — Más finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Vámbcry: NyK. 8: 140, MUSz. 264, 765 ® ; Setälä: FUF. 2: 255; Paasonen: s-Laute 130, NyK. 37: 21, 39: 347 ®; NyH.3-7; Gombocz: NyK. 35: 237, ÖM. 2/1: 79, 1: 73, 154; Szinnyei: NyK. 38: 280; Melich: MNyTK. 8. sz. 12, MNy. 9: 393; Wichmann: FUF. 16: 204; EtSz. ® ; Munkácsi: NyK. 47: 462; Toivonen: Suomi 1933. 305; Steinitz: Fgr- Vok. 41; E. Itkonen: FUF. 30: 36, UrAltJb. 28: 69; B. LŐrinczy: KTSz. 166; Liimola: FUF. 31: 111; Collinder: FUV.; Rédei: Ny- K. 65: 373; MSzFgrE. ® .
egrul 1835: „Egál: egyenlő” (Kunoss: Gyal.); 1893: Égal (PallasLex. 5: 702); — egál (Lumtzer — Melich: DOLw. 89). J: 1. 1835: 'egyenlő; gleich’ (1. fent); 2. 1891: 'mindegy; einerlei’ (Füredi: IdSz.).
Német eredetű; vö. ném. egal 'egyenlő, egyforma; mindegy, közömbös’. Végső forrása a lat. aequalis 'sima, egyenletes; egyforma, ugyanolyan, azonos’ (< : lat. aequus ’sima, vízszintes; egyenletes, egyenlő’). A németbe a franciából került; vö. fr. égal 'egyenlő, mindegy'. Az ang. R. egal(l), equal; sp. igual; ol. uguale: 'egyenlő, egyező’ a latinra megy vissza, de az ang. R. egal(l) a francián keresztül. — A m. változatok közül az egal németes, az égal franciás írásmódú. A 2. jelentés állítmányi használatban szokásos; erre vö. fr. öe-st égal 'mindegy', cela vagy ça m'est égal 'nekem mindegy’ ; ném. mir ist alles egal 'nekem minden mindegy’. — Főnévként csak az egálban van 'azonos, egyforma helyzetben van’-féle szókapcsolatban él (ÉrtSz.). — Am. egalizál 'egyenlővé tesz, kiegyenlít’ (vö. 1857/1922: „mindent elgázol, mindent taposva zúz, maga alatt mindent egalisál”: Széchenyi: Szat. 646: NSz.) a ném. egalisieren ’ua.’ (< fr. égaliser ’ua.’) átvétele; a szóvég latin eredetű igéink


ég^delem
711
éger
mintájára alakult. — Az egál a bizalmas stílus szava.
Lumtzer —Melich: DOLw. 89®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 164; Meyer-Lübke: RomEtWb. 238.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 17; Wartburg: FEW. 1: 44; Kluge: EtWb.10 152.)
égedelem 1744: „ Vőlegény Jesusom lelkem égedlme [!]” (MNy. 12: 267); 1752: égedelemmel gr. (Pictet—Daniel: Ker. Ethica 362: NSz.); 1864: égédelém, égedelöm (CzF.); 1872: égödélöm (Nyr. 1: 122); — égedelem, égödelem, igedelëm (MTsz.); igedelëm (Nyr. 28: 283);' igedélem (NyF. 26. sz. 11). J: 1. 1744: Szenvedély, indulat; Leidenschaft, Erregung | vágy, gerjedelem ; Sehnsucht, Aufwallung’ (1. fent); 2. 1770/1914: ’lelki fájdalom, gyötrelem; Seelenqual, Pein | bosz- szúság, mérgelÓdés; Ärger, Verdruß’ (Bokréta: NSz.); 3. 1787: ’égető szomjúság; brennender Durat I a belek égése.; Brennen in den Eingeweiden’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 124: NSz.); 4. 1793: ’viszketés; Jucken | forróság; Wallung’ (Mátyus L: Ó és új Diáét. 6: 550: NSz.); 5. 1838 — 45: ’gond, baj; Sorge, Plage | szorult helyzet, elviselhetetlen állapot; Bedrängnis, Notlage’ (MNyTK. 107. sz. 18); 6. [jelzőként] 1872: ’rossz, gonosz; schlecht, böse | bosszúságot, veszŐdséget okozó; Verdruß oder Plage bereitend’ (Nyr. 1: 122); 7. 1880: fokozó szóként; als Verstärkungswort (Nyr. 9: 376); 8. 1883: ’zaj, sürgés-forgás; Lärm, emsiges Treiben’ (Nyr. 12: 430); 9. 1915:? ’villám; Blitz? (MNy. 11: 237), 1940: ’ua.’ (ŰMTsz.).
Származékszó; az ég1 igéből alakult -delem képzóbokorral. — 1 — 5., valamint 8. és 9. jelentése közvetlenül vagy névátvitellel kapcsolódik az alapszó jelentéséhez. A 6. az 5.-ből, a 7. a 6.-ból (vö.: „borzasztó sok”) fejlődhetett. — Régen (főként 1 — 3. jelentésében) az irodalmi nyelv szava is volt; ma a magyar nyelvterület keleti felén élő nyelvjárási szó.
EtSz. 1: 1482 ég a. — Vö. ég1.
eger 1. egereséi
egfér 1395 k.: „inus: eger” (BesztSzj. 1094.); 1416 U./1450 k.: è,gèïè,c gr. (BécsiK. 42); 1520 — 30: egeer (MNy. 11: 82); 1577 k.: egçr (KolGL: NyF. 45. sz. 26); 1585: Egér (Cal. 682); - eger (MTsz.). J: 1. 1395 k.: ’egy fajta apró rágcsáló állat; Maus’ # (1. fent); 2. 1538: ’patkány; Ratte’ (PestiN. P3) ; 3. [a szárnyas jelzővel, a bőr- jelzői előtaggal stb.] 1560 k.: ’denevér; Fledermaus’ (GyöngySzt. 4249.); 4. 1570 — 80: ’a ló nyakán, füle tövén vagy torkában keletkezett daganat; Flechsengalle am Hals, hinter den Ohren oder im Rachen des Pferdes’ (MGSz. 6: 216: Gregor); 5. 1763: ’kidudorodó izom <különösen a felső karon); hervorschwellender Muskel (besonders am Oberarm: Bi- zeps>’ (Thomas J: Nyelvm. 187: NSz.); 6. 1797: ’a ló könny tömlőjének gennyes gyulladása; eiterige Entzündung des Tränensackes bei Pferden’ (MNy. 22: 128); 7. 1877/1902: ’kistermetű ló; kleinwüchsiges Pferd’ (Arany: Kk. 2: 147: NSz.); 8. 1899: ’a disznó faránál levő két kis hús kétfelŐl; die zwei kleinen Fleischwülste beiderseits beim Hinteren des Schweines’ (Nyr. 28: 234) ; 9. 1906: ’kidudorodás a marha, a ló vékonyánál; Ausbauchung bei der Flanke des Viehs, des Pferdes’ (NyF. 34. sz. 32); 10. 1914: ’férfi nemzőszerve; männliches Glied’ (ÚMTsz.); 11. 1917: ’egy fajta labdajáték; Art Ballspiel’ (ŰMTsz.); szakny.: félék, ’Muridae’. — Sz: egerészik 1561: egeresz gr. (xMel.: Préd. 164: NySz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. tegkd'r; osztj. V. légkor; zürj. V. sir; votj. Sz. éir; md. E. tsevef, Μ. Íej§r; finn hiiri; észt hiir: ’egér’. A finnugor alapalak ★frigere lehetett. A finnugor szónak egyes altaji szavakkal való kapcsolata (vö.: mandzsu singeri ’egér; patkány’; tunguz sigero- kan, higerokan ’patkány’) további vizsgálatot igényel. — 2 — 10. jelentése az l.-bŐl fejlődött, többnyire külső hasonlóság alapján. — Más finnugor egyeztetése téves. — 2. jelentése elavult; a 3 — 11. csak a nyelvjárásokban él.
Hunfalvy: NyK. 2: 98, 443; MUSz. 767 ® ; Donner: VglWb. 1: 156; Budenz: NyK. 20: 149; Wikíund: MSFOu. 10. sz. 186; NyH.1“7; Μ. Kossá: MNy. 22: 128; Sauvageot: Rech. 135; EtSz. ® ; Németh: NyK. 47: 473; Lehtisalo: FUF. 21: 37; Horger: Ungjb. 15: 435; Kalima: NyK. 50: 136; Kálmán: MNyTK. 43. sz. 25, I. OK. 4: 372; SzófSz.; Rasänen: Vir. 1947. 166; N. Sebestyén: ALingu. 1: 290; Collinder: FUV.; 8 KÉS. ® ; Lakó: NyK. 59: 216, NytudÉrt. 47. sz. 24, 51; Hajdú: FgrNNy. 19, 20; MSzFgrE. ®. — Vö. boregér.
égrer 1067 k./1267: ,,ad angulum parue Egur” hn. (ÁŰO. 1: 24); 1181/1288/1366/ 16. sz.: Eger hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); 1234: ,,Arbor que Hungarice dicitur e^urfa” (OklSz.); 1357: Eegur hn. (ZichyOkm. 3: 56); 1525 k.: ÆJ^eeHabÿmboÿa (MNy. 11: 38); 1577 k.: Egér fanak (OrvK. 620); 1807: Egérfa (Márton); 1833: Éger-fa, Jéger-fa (Kassai 2: 38); — jégér (MTsz.); Jd^erfa (Herman: Pászt. 668); — é&é’rfa, et/őrfa, et/örfa, jég'érfa, jégörfa (Nyatl. égerfa a.). J: 1067k./1267:? ’Er- le’ * (1. fent); 1234: ’ua.’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. A szókezdő magánhangzó korábban rövid volt, s a tő eger ~ egres váltakozást mutatott. Az egér és a j kezdetű alak változatok esetleg népetimológiával keletkeztek. — Mint vizet kedvelő fának


egrercMpl
712
a neve az éger szó származékaival együtt gyakran szerepelt víznek, víz melletti helynek tulajdonneveként. Az a feltevés azonban, hogy a szó eredetileg ’mocsár’ jelentésű volt, s mint fanév az éger fa szókapcsolatból vált ki jelentéstapadással, nincs kellően megalapozva. — Finnugor egyeztetése téves.
EtSz. ® ; Beke: Halászat 33: 72, Nyr. 62: 50; Mikos: MNy. 31: 245; Gombocz E.: Bot- Tört. 126, 625, 626; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 9; SzófSz.; N. Sebestyén: Melich-Eml. 351, NyK. 52: 7, 11, 321, 53: 178, MNy. 50: 476, ALingu. 1: 324; Gyóni: GörFeljSz. 48; Benkő: MNyTK. 74. sz. 30; Moór: MNy. 49: 299; Hajdú: ALingu. 14: 56; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 86; MSzFgrE. Θ.
eg;erc«él 1760: ,,a’ Lélek test nélkül nem egertsél a’ földi dolgokon” (Bőd P.: Sz. Hilarius 73: NSz.); 1814: egércsélés sz. (Döbrentei G.: Plamom 13: NSz.); 1833: Egertsél (Kassai 2: 39); 1838: Egercselni sz. (Tsz.); — egereséi (MTsz.). J: 1. 1760: 'kapva kap valamin; nach etwas haschen, sicli nach etwas reißen’ (1. fent); 2. 1766: ’szedeget; klauben, auf lesen’ (Bőd: MAth. [lapszám nélkül]: NySz.); 3. 1792: ’lassan előbbre halad; sich langsam fortbewegen’ (SzD.) [| egrer 1830: „Egerni: Ide ’s tova járni, lótni, futni” sz. (TudGyűjt. 7: 119); — éger (MTsz.). J: 1. 1830: ’lót-fut; hin und her laufen’ (1. fent); 2. 1833: ’nagyon kíván valamit; gierig wünschen’ (Kassai 2: 35).
Ismeretlen eredetű szóesalád. Az eger és egereséi igék viszonya az etimológia tisztázatlansága miatt nem világos. Az egereséi gyakorító képzőbokorral alakult származéknak látszik; vö.: N. kéneséi-jenesei ’ken-fen’ (NyK. 16: 247); szürcsöl; stb. Az egércsél alak második szótagjának é-je az egér népetimológiás hatására utal. Valószínű, hogy a mozgásra vonatkozó jelentések az eredetibbek. — Az egereséi főként erdélyi, az eger nagyobb területen elő nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 16: 247, NyF. 11. sz. 54; EtSz. 1: 1485 eger a. ® .
egerút 1694: ,,hozzá fogtak újjobban az törökök az ásáshoz, afféle utat csinálván a német sáncza felé, a kit egérútnak szoktak nevezni” (Monírók. 15: 536). J: 1. 1694: ’akna, aknajárat; Minengraben, Sprenggraben’ (1. fent); 2. 1774: ’menekülési, előnyszerzési lehetőség; Möglichkeit, einen Ausweg zu finden odereinen Vorsprung zu gewinnen’ # (Vesmás: Méhes. 76: NSz.).
Összetett szó. 1., elavult jelentésében oszmán-török mintára keletkezett; vö. oszm. siçanyolu ’csatorna; akna, aknajárat’ (tkp. ’egérút’). 2. jelentése, amely valószínűleg az 1.-től teljesen függetlenül keletkezett, és amely főképpen a kap, keres, nyer, talál, vesz igékkel alkotott szókapcsolatokban fordul elő, azzal függ össze, hogy az egér hirtelen el tud menekülni, gyorsan el tud bújni a fenyegető veszedelem elől. Ezt támogatja a következő adat is: 1796: ,,abba [a körülvett városba] sem ki, sem bé talán még az egér sem mehetett” (Gvadányi: Világ, hist. 2: 53: NSz.).
Lehr: MNy. 2: 267 ® ; Réthei Prikkel: Nyr. 45: 185; O. Nagy: MNy. 50: 405.
egréwz 1315 k.: „Koorfagbon walaknok egetfege” sz. (GyS.); 1372 U./1448 k.: ,,De mert akoron ege^ barátok es betegek: nagy vÿgafagual elnekuala” (JókK. 91); 1380 k.: Egy3 (KönSzj. 47.); 1416 U./1450 k.: qjezec gr. (BécsiK. 175); 1510: egezzen gr. (MargL. 59); 1541: eghiffz (NyK. 38: 32); — egéjsz (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1315 k.: 'egészséges; gesund’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’ép; unversehrt I teljes; ganz’ * (1. fent); 3. 1495 k.: ’összes; gesamt’ (PiryH. 4). B) hsz. 1752: 'teljesen; völlig | meglehetősen; ziemlich’ # (MNy. 45: 342). C) fn. 1770: 'összetartozó dolgok teljes egysége; Ganzes’ * (Faludi: Uk. 2: 126: NSz.). — Sz: ~ség 1315 k.: 1. fent |~len 1372 U./1448 k.: égésien ’teljesen, egészen’ (JókK. 24) I ^en 1372 U./1448 k.: egeden ’épen, sértetlenül’ (JókK. 19); 1525/ 1640: egészen ’teljesen, maradéktalanul’ (Tört- Tár. 1908. 82) I ~séges 1513: eg$e[[ego[[e gr. (NagyszK. 12) |~ít 1519 k.: meg egezzite gr. (DcbrK. 221); 1835: kiegásztl (Tzs. Ergänzen a.) I ~ségtelen 1585: Egességtelen (Cal. 541) | ~ségi 1787: egésségi (Törv. Vétk. 122: NSz.) I ~ül 1787: egészszül (Andrád S.: Válasz 23: NSz.); 1865: kiegészül (CzF.).
Bizonytalan eredetű. Talán iráni, közelebbről feltehetőleg alán jövevényszó; vö. ősz. K. cegas, Ny. œgas, igas 'egész, teljes; egészséges; eleven’. Az őszét szó etimológiája nincs tisztázva; esetleg összefügg a szkíta Άκασας személynévvel. — E származtatásnak hangtanilag az a nehézsége, hogy egy alán *œgâs-i>ô\ a magyarban *egész volna várható, az egész é-je viszont adataink tanúsága szerint eredetileg is zárt. A legrégebbről kimutatható A) 1. jelentés az egészséges sz. létrejötte után avult el. Az A) 1. jelentésben használt egész és az egészséges sz. egymáshoz való viszonyára vö. bő : bőséges, dicső : dicsőséges, jó : jóságos, szép : szépséges stb. Az A) 2. jelentés jöhetett az A) l.-gyel együtt az alánból, de kifejlődhetett a magyarban is az A) 1.-ből. A többi jelentés az A) 2. alapján keletkezett. A határozószói B) jelentés nem más, mint a beszélt nyelvben ragtalan fokhatározóként használatos egész 'teljes’ mn. A származékok közé sorolt egészen bizonyos mértekben már megszilárdult határozóragos alak, amely határozószói szerepében már részben eltávolodott az egész mn.-tŐl. — Finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves.


éghajlat
713
fjfre*
Vámbéry: NyK. 8: 140; Budenz: NyK. 10: 72, 17: 460; Bálint: Párh. 10; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 20, ÁKE. 633 ®, KSz. 5: 315; Tury: EPhK. 7: 141; Balassa: TMNy. 63; Sköld: OssLw. 11, 18®, 41, 42, 44, 45, 52, 59, 76, 97; Gombocz: Jelt. 35; Schmidt: FUF. Anz. 18: 90; EtSz. ® ; Csüry: AkNyÉrt. 24/13: 50; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 210; Abajev: EtOs. 1: 119; Bárczi: Szók.2 54.
éghajlat 1788: ,,A’ nép, az akkori időszakasz ... az Éghajlat (Clima) határozták ótet meg arra, hogy olylyan Törvényeket szabjon” (Gelei J.: Halló 2: 81: NSz.). J: 1788: ’Klirna’ # (1. fent). - Sz: ~i 1825/1879: éghajlati (Vitkovics Μ.: Művei 2: 183: NSz.). — De Vö.: 1673: ,,Az égnec mellyic kerületi és hajtása alatt: sub qua zona et climate” (Com: Jan. 171: NySz. 1: 1260 hajtás a.); 1792: ,,Ég' jekvéfe: clima” (SzD.); 1794: „tsendes Mérsékleti Eg-lbajlása (Clima)” (Kármán: Uránia 2: 119: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó: az ég- főnévnek és a hajlik ige származékának birtokos jelzős kapcsolata. Keletkezésében kétségtelenül közrejátszott az 'éghajlat’ jelentésben nemzetközivé vált gör. κλίμα (1. kiima a.), melynek ’hajlat’ az eredeti jelentése. A korábbi s részben egyidejű próbálkozásokat teljesen kiszorította.
NyÚSz.; SzófSz. ég 1. a.
1786: ,, így Égise Frantzia minden részijén Paliásnak” (Μ. Hírmondó 692: N- Sz.); 1891: égisze gr. (Rákosi J.: István 74: NSz.). J: 1786: ’Zeusz és Pállasz Athéné védőpajzsa; Schutzschild von Zeus und T’allas Athene | védőszárny; Ägide | oltalom; Obhut’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. aegis ’Juppiter es Minerva pajzsszerű(en viselt) hatalmi jelvénye; menedék, oltalom’. Ez a tisztázatlan etimológiájú gör. αίγίζ '(lenyúzott) kecskebőr (mint asszonyi viselet) ; Zeusz és Pállasz Athéné pajzsszerű(en viselt) hatalmi jelvénye, mely a monda szerint kecskebőrből készült’ átvétele. A latin szó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. aegis; ném. Ägide; fr. égide; ol. égida; or. 3ZÚda: ’ vét lelem, oltalom, pártfogás’; a franciában még: ’Pallasz Athéné védőpajzsa’. — A m. égisz ma inkább csak a valakinek, raUiminek az égisze alatt-féle állandósult szókapcsolatban él. A választékos stílusban használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 17. (OkoriLex. 1: 35; Schulz: DtFremdwb. 1: 13; Frisk: GrEtWb. 1: 32; Bloeh —Wartburg: DictÉtFr? 214.) *
egoizmus 1792: ,,Arról kell meggyőzni a’ Frantzia Népet . . ., hogy az úgy neveztetett Egoismus ... ’s a’ tsupán magános haszon keresés, olly vétkek, mellyek által a’ Nemzet megsértetik” (Μ. Hírmondó 1: 391: NSz.); 1813: egoizmussának gr. (Verseghy F.: Almarck 39: NSz.). J: 1792: ’önzés; Selbstsucht, Egoismus’ (1. fent) || egroiMa 1793: ,,A’ gazdag Egoistáknak (magokért- élóknek) köny hu Hatásaik . . . örömök a’ . . . Szánkülottóknak” (Μ. Hírmondó 2: 763: NSz.). J: 1793: ’önző ember; Ichmensch, Egoist’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. egoism, egoist; néni. Egoismus, Egoist; fr. égoïsme, égoïste; ol. egoismo, egoista; or. 3Z0Ú3M, 320Ùcm: ’önzés’, ’önző ember’. Forrása az újkori tudományos lat. egoismus ’mindennek az én-re vonatkoztatása’ (< : lat. ego ’én’). Eredetileg filozófiai (metafizikus-szubjektív idealista) műszó; vö. C. Μ. Praff: ,,De egoismo, nova philosophica haeresi”[ = Az egoizmusról, az új filozófiai iskoláról] (1722.). A lat. egoismus — modern, morális jelentésében — francia közvetítéssel terjedt el. A franciában keletkezett az egoista eredetije is. — A m. egoizmus a francia alapján való visz- szalatinosításnak, illetőleg a német megfelelő átvételének fogható fel. A m. egoista a francia vagy német megfelelő latinosításával keletkezett. — A választékos stílus szavai.
Kursinszkv: LatJszIrod. 17; Gyalmos: MNy. 29: 226, 282; D. Éltes: FrSz. 52. (Schulz: DtFremdwb. 1: 164; OxfEnglDict. Egoism, Egoist a.; Wartburg: FEWT. 3: 207; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 395; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1431; Kluge: EtWb.1® 152.)
égöv 1807: „Ott a’ forró ég-Öv alatt (zona torrida)” (Nyr. 44: 11 1). J: 1807: ’Erd- gürtel, Zone’ * (I. fent). — De vö.: 1792: „Égy övezete: zonae” (SzD.).
Nyelvújítási összetett szó. A földrajzi jelentésében nemzetközivé vált gör. ζώνη ’ruhaöv; égöv’ (1. zóna a.) megfelelőjeként alkották meg. Keletkezésére esetleg hatással lehetett a ném. Himmelsstrich ’égöv’ (tkp. ’égövezet’) és a gyéren adatolható ném. Himmelsgürtel ’ua.’ is.
NyŰSz.; SzófSz. ég l. a.
egi*eM 1395 k.: „Agrcftum: egrej” (BesztSzj. 808.); 1405 k.: egres (SchlSzj. 1489.); 1577 k.: Egres (OrvK. 516); 1805: egr'és (Xcv- seghy F.: Tiszta Magy. 140: NSz.); — egris (MTsz.) ; àgris, agrès, egrest, egrézsd, egröst (Nyatl.). J: 1. 1395 k.: ’éretlen szőlőbogyó; unreife Weinbeere, Ilerling’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’köszméte, piszke; Stachelbeere’ # (OrvK. 131 ,,Faÿ Egréfnek” gr. szókapcsolatban; 1. még: 16. sz. v.: Nyr. 62: 49; 1708: PP. Grofsülária a.); 3. 1585: ’éretlen szőlőbogyó leve; Saft von unreifen Weinbeeren’ (Cal. 732 [j: 730]); 4. 1604: ’vad¬


egrtáj
714
egrzaminAl
szóló; wilde Weinrebe’ (MA.); szakny. ’Ribes Uva-crispa’ vagy ’Ribes Grossu- laria’.
Vándorszó; vö.: k. lat. agrestum, agresta ’éretlen szólóbogyó; éretlen szóló leve; savanyú bor’ (JazSt. 2: 33); ol. agresto, agresta 'olyan szólófajta, melynek bogyói nem érnek meg teljesen, egresszóló; az ebből nyert és ízesítésre használt lé’ ; kfn. agrá^ ’egy fajta savanyú lé’, baj.-osztr. agres, agrasl, ogrosl 'köszméte, egres’ (Kluge: EtWb.19 736), h. ném. N. (dunántúli) çktçJ, çKrçsl ’ua.’ (MNy. 56: 232); szín. N. ágres ’ua.’; cseh angrest ’ua.’; le. agrest ’ua.’; ukr. áepyc ’ua.’. Végső forrása a lat. agrestis ’mezei, vadon termo, vad’ (< : lat. ager ’szántóföld, mezó’). — Hasonló szavak vannak a nyugati újlatin nyelvekben is; vö.: sp. agraz ’éretlen szóló; savanyú bor’ ; óprov. aigras ’éretlen szóló ; ennek savanyú leve’; stb. Ezek mint olaszból való kölcsönzések a fentebb tárgyalt szócsaláddal is etimológiai kapcsolatban lehetnek; de számolnunk kell azzal is, hogy más eredetűek: egy népi lat. *acrestis ’savanyú, fanyar’ (< : lat. acer ’ua.’) folytatásai. — A magyarba a szó az olaszból, esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. Az ol. agresto- ból a magyarban először * agrest > *egrést, majd ebből egr'és fejlődhetett (a szóvégi t elmaradására vö. cseter, esperes ). Lehetséges, hogy az àgris, egr'êst-îéXe magyar nyelvjárási alakok is e fejlődés különböző állomásait jelzik. A jelentések közül az 1. az eredeti. A többi jelentés, mely hasonlóságon és érintkezésen alapuló névátvitel útján kapcsolódik az 1.-höz, nem feltétlenül a magyarban jött létre, hanem lehet jövevény is. — A szb.-hv. Kaj jegrist, N. e gr ist; szín. V. egrié; szik. egreé; rom. agri$á: 'köszméte, egres’ a magyarból származik. — A nyugati és a keleti nyelvjárások szava, de a növénytani szakszókincs, kereskedelem stb. révén máshol is terjed használata.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 300; Szarvas: Nyr. 12: 37; Balassa: Nvr. 16: 19, TMNy. 172; M. J.: NyK. 27: 51‘; Melich: Nyr. 24: 375 ® ; Asbóth: Nyr. 26: 113 ® ; Peisner: Nvr. 39: 87; Horger: MNy. 22: 44; Fekete: Zárh. 17; Beke: Nyr. 57: 114, 59: 224®, 62: 49; EtSz. ® ; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 92.; Rapaics: MagyGyüm. 169; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 37: 57; Gáldi: DictKlein. 82; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 31; Benkő: Nyjtört. 107; Stolc: JazSt. 2: 31, 37; Cioranescu: DiccEtRum. 13; Hutterer: MNy. 56: 227, 232; Murádin: NylrK. 7: 142; Hadrovics: StudSl. 9: 4. (Wartburg: FEW. 1: 18; Battisti —Alessio: DizEtlt. I: 97; Machek: ÖSUmR. 99, EtSIÖSl. 17; Striedter-Temps: DLwSkr. 165, DLwSlv. 17.)
1792: Ég-táj (SzD. Táj a.). J: 1. I 792: ? ’világtáj ; Himmelsgegend’ # (1. fent), 1800: ’ua.’ (Márton); 2. 1794: ’éghajlat; Kiima’ (Handerla: Uj méhész 4: NSz.).
Latin vagy német mintára alkotott tükörszó; vö.: lat. regio caeli; ném. Himmelsgegend: ’égtáj, világtáj’. A német szó — akárcsak az ang. quarter of the hearens; fr. région du ciel: ’ua.’ — a lat. regio caeli fordításaként keletkezett. Német hatásra főleg a magyar összetétel kései felbukkanása miatt gondolhatunk.
NyŰSz.
egrzaltalt 1811—20/1952: „egy oly exaltait főtől mint Laczkovicsé, lehet ugyan várni még effélét” (Kazinczy F.: Megj. Szirmayhoz 398: NSz.); 1815: exaltált (Kazinczy: Munkái 9: 54: NSz.); 1817: exáltáltak gr. (Kölcsey: Berzs. 99: NSz.); 1889: ekzaltált (Iványi Ö.: Püspök 2: 38: NSz.); — egzaltált (Balassa). J: 1. 1811 — 20/1952: ’szertelen; exaltiert’ (1. font); 2. 1835: ’magasztos; (hoch)erhaben’ (Kunoss: Gyal.).
Latin eredetű alapszóból képzett igenévi származékszó. Alapszava a m. R. exaltai ’fölmagasztal’ (1835: Kunoss: Gyal.), mely a lat. exaltare ’magasít, megnagyobbít’, e. lat., h. lat. exaltare ’fölemel, fölmagasztal’ átvétele. Az exaltált egzaltált) szélesebb körben a 19. sz. eleje óta használatos. Közvetlen mintája a ném. exaltiert ’túlzó, rajongó, egzaltált’ lehetett, mely a fr. exalter ’di- csőít, magasztal; föllelkesít’ (< lat., e. lat. exaltare) igenevének, a fr. exalté ’egzaltált’- nak az alapján keletkezett. Megfelelő igenévi jellegű szó több más európai nyelvben is található; vö.: ang. exalted; ol. esaltato; or. 3K3(Ulbrnúpoeatiiibiü: ’szertelen, elragadtatott, egzaltált’. — Am. exaltált g-s ejtésére vö. egzámen, egzotikus stb. A jelentések közül a már elavult 2. az eredetibb. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszírod. 18. (Schulz: DtFremdwb. 1: 184; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 31; Wartburg: FEW. 3: 257; Ernout —Aleillet: DictÉtLat.4 24; DudenEtym. 147.)
egzaminál 1527: „egybazy nee pékről .. . az zent kyralnak oly nagy gongya vala hogy ennen maga meg látogatta ewket vil'italta examinalta” (ÉrdyK. 497); 1793: egsaminálgassuk sz., egsáminállást sz. (Hatvány I.: Theátr. 120: NSz.); 1890: égzaminál (NySz.); — égzaminál (Kelemen: IdSz.). J: 1527: ’ megvizsgál; untersuchen I vizsgáztat; prüfen’ (1. fent) || egzámen 1640: „Az más pártról jött pattantyúsokat igen nagy examennel kell befogadni” (MNy. 49: 504); ♦1695: exámenre gr. (CorpGr. 600); 1864: Egzsámentomkor gr. (Buci. Kalend. 29: NSz.); 1871: exarnénon gr. (Adoma-tár. 214: NSz.); 1887: examentból gr. (Baksay: Gyalogösvény


egzecíroz
715
egzisztál
1: 34: NSz.); 1889: ekzsámentummal gr. {Simonyi: AÍNyelv.1 1: 26); 1893: egzámenem gr. (Benedek E.: Tört. 61: NSz.); — egzá menten gr. (Sebök Zs.: Elbesz. 148: NSz.); egzá- mentőm (Rell: LatSz. 36); egzament (Deák J.: Göcseji hist. 108: NSz.); ëgzdment, ëgzàrnënt, egzsámen, egzsámen, egzsáment, ëgzsdmënt, ekszáment, ékszámet (ÚMTsz.). J: 1640: 'vizsgálat; Untersuchung | vizsga; Prüfung’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. examinare 'megmér; megfontol, megvizsgál’, examen ’a mérleg nyelve; [-»- *'ennek kilengése’ *'megmérése valaminek’ -»] vizsgálat’. E latin szavak a lat. exigere 'kiűz, kihajt; mozgásba hoz’ ige származékai. Részben közvetlenül a latinból, részbenirancia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. examine, exam; ném. examinieren, Examen; fr. examiner, examen; or. 3Κ3άλΜΗ, 3K3QMeHoedmb: 'megvizsgál, vizsgáztat', 'vizsgálat, vizsga’. — Régies stílus- értékű szavak.
Bell: LatSz. 36; Kursinszky: LatJszIrod. 17; EtSz.®; Fludorovits: LatJsz. 28. (Schulz: DtFremdwb. 1: 184; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 22 agina a., 424; Wartburg: FEW'. 3: 258; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 204; DudenEtym. 147.)
egzeciroz 1746: „Hadnagyok és Zászlótartók a’ Companiákat gyakran exerciroz- zák” (Kováts János: Hadi exerc. 5: NSz.); 1780: exercéroz (D. Éltes: FrSz. 54); 1782/ 1890: Exercírozni sz. (Kazinczy: Lev. 1: 19: NSz..); 1834: ekzeczérozz gr., egzeczérozni sz. (Kovács Pál: Thalia 2: 157: NSz.); 1848/ 1901: egrecérozni sz. (Tóth B.: Anekd. 5: 52: NSz.); 1867: execiroz (Szász K.: Shaks. VIII. Henrik 279: NSz.); 1872: egreczirozástól sz. (NépkGy. 2: 182); 1890: egreczérozik (Hat- vágások 40: NSz.); — agrecéroz, eglacéroz, egrecéloz, ëgzëciroz (MTsz.); ëgrëciroz (Nyr. 30: 599). J; 1. 1746: ’gyakorlatoztat ; (Soldaten) einüben, exerzieren lassen’ (1. fent); 2. 1779 u.: ’gyakorlatozik ; militärische Übungen machen, exerzieren’ (Geidler: Hadi oktatások 35: NSz.). — Sz; ~ás 1782/1890: Exercirosásom gr. (Kazinczy: Lev. 1: 28: NSz.) I ~tat 1797: exercéroztatnak gr. 'kiképzésben részesül’ (M. Merkurius 19: NSz.); 1854: ’fölényes parancsolgatással irányít’ (Vas G.: N. napt. 75: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. exerzieren 'gyakorlatoztad, gyakorlatozik’ (Sanders: Fremd - wb.2 1: 358), ném. B. eksdtsízn ’ua.’ (MNy. 23: 144). A német szó forrása a lat. exercere ’mozgásba hoz, hajt; valamivel foglalkozik, valamit gyakorol; zaklat, gyötör’. A fr. exercer ’gyakoroltat; gyakorol; folytat, űz’; ol. csereire 'folytat, űz’ a latinból, a szb.-hv. egzercirati; szín, eksercirati; cseh execirovat; szik, execirovat : ’gyakorlatoztat, egzecín z- tat’ a németből származik. — A magyar alakváltozatok két fő típusa, az egzercíroz ~ egzercéroz és az egzeciroz^ egzecéroz valószínűleg külön-külön átvétel az ausztriai német katonai nyelv magasabb, illetőleg alacsonyabb rétegéből. Az egrecíroz az egze- ciroz-ból fejlődhetett hasonulással. Mindkét magyar jelentés a németből való. — Elavulóban levő szó. Legszívósabban még az egzecíroztat származék tartja magát a familiáris köznyelvben.
Simonyi: Nyr. 8: 299 ® ; Melich: Nyr. 24: 160; Lumtzer—Melich: DOLw. 89®, 289, 293; Petz: MNy. 23: 144; EtSz. ® ; D. Éltes: FrSz. 54; Bárczi: MNy. 50: 451. (Schulz: DtFremdwb. 1: 186; Kluge: EtWb.19 177; DudenEtym. 148.)
egzisztál 1793; ,,a’ holdbéli ember existai” (Kazinczy: Diogénesz 202: NSz.); 1897: egzisztál (Kabos E.: Vándorok 283: NSz.J ; — egzasztál, egzesztál, egzesztál, ëgzësz- tá (UÁíTsz.). J; 1. 1793: 'létezik; bestehen, existieren’ (1. fent); 2. 1861: 'megél; aus- kommen, fortkommen’ (Zlinszky I.: Bárányfelhők 2: 112: NSz.) || egzisztencia 1802/1891: ,,az én látható világbeli existen- tiam nem tud elég piperét és fényességet adni munkásságomnak” (Kazinczy: Lev. 2: 521: NSz.); 1893: egzisztencziának gr. (Tóth B. — Bourget: Hazugs. 2: 88: NSz.). J; 1. 1802/1891: 'lét(ezés); Dasein’ (1. fent); 2. 1864: ’egyén; Individuum | személy; Person’ (Eötvös J.: Gondolatok 95: NSz.); 3. 1865: ’megélhetés(i lehetőség); Auskommen, Unterhalt’ (Babos existálni a.).
Latin eredetű szócsalád; vo. lat. exsistere 'kilép; napvilágra jön; van, létezik’, h. lat. exislere ’(jelen) van, létezik’, e. lat., h. lat. ex( s )istentia 'lét(ezés)’. Az ex( sjistentia az exsistere származéka. A latin szócsalád tagjai részben közvetler ül, részben francia közvetítéssel — elsősorban filozófiai műszókként — bekerültek az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. exist, existence; ném. existieren, Existenz; fr. exister, existence; ol. esistere, esistenza; le. egzystowac, egzistencja: ’létezik, fennáll’, 'lét(ezés)’; a főnévnek a németben, lengyelben ’megélhetés’, a franciában 'életmód’ jelentése is van. — A magyar szavak g-s ejtésére vö. egzaltált, egzotikus stb. — Az egzisztencia 3. jelentése a ma már nem élő l.-bŐl érthető; a 2. jelentés a 3. alapján ráér- téssel jöhetett létre a biztos egzisztenciával rendelkező egyén, személy stb.-féle szószerkezetekben. — Az egzisztál nyelvjárási adataihoz a 2. jelentés kapcsolódik. — Főleg a választékos stílus szavai.
Kovács: LatEl. 64; Kursinszky: LatJszIrod. 18; Fludorovits: LatJsz. 28. (Schulz: DtFremdwb. 1: 187; Wartburg: FEW. 3: 298; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 596; DudenEtym. 148.)


rgrzoiîktini
716
esy
egzotikum 1790/1904: „ollyan szavak mellé, mellyek exoticumok , . betűket hely- heztettem” (Gvadányi: Fal. nót. 72: NSz.); — egzotikum (Bakos: IdSz.). J: 1790/1904: ’különös idegenszerűség; exotisches Ding’ (1. fent) I) egzotikus 1806/1893: „bosszúságomra nem leltem sehol exoticus fáid’ leveleit” (Kazinczy: Lev. 4: 417: NSz.); 1894: Exótikus (PallasLex. 6: 592); — egzotikus (PHNyr. 122). J: 1806/1893: ’különös, furcsa; sonderbar | idegenszerű; fremdartig I délszaki; südländisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. exoticum ’külföldi, idegen öltözet’, lat., h. lat. exoticus ’külföldi, idegen’. A lat. exoticus melléknév a gör. εξωτικός ’ua.’ átvétele; ez a gör. εξω 'kívül, kint’ határozószóból alakult. A lat. exoticus jórészt francia közvetítéssel — elsősorban távoli földrészekről való állatokra, növényekre, emberekre stb. vonatkozólag — bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. exotic; ném. exotisch; fr. exotique; ol. esotico; or. 3K30nuwecKUÚ : ’idegen, távoli világból, földről való; különös’. — Az egzotikum stb. <?-jc a magyarban fejlődött ki; vö. m. egzámen, egzisztencia stb. — Az egzotikus a választékosabb stílus szava. Az egzotikum ritkán használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 19. (Schulz: Dt- Freindwb, 1: 188; Wartburg: FEW. 3: 302; DudenEtym. 148.)
egy 1195 k.: „Heon tilutoa wt ig fa gimilce tvl”, „ifa ef nuin || igg ember mul- chotia ez vermut” (HB.), de l. egyes; 1300 k.: eggen yg (ÓMS.); 1372 U./1448 k.: egy (JókK. 1); 1416 U./1450 k.: ét/vala (BécsiK. 69); 1519: eegy (JordK. 211); 1588/1879: egyem gr. (LevT. 2: 84); 1841: ügyöm gr. (MTsz.); —^eggy, éggy (MTsz.); ed, edzs, ëtyet gr., öggy (ŰMTsz.); ëgy, ëtty (Nyatl.). J: A) számn. 1195 k.: 'annyi (személy, dolog), a- inennyit a számsor első egész száma jelöl; ein, eine, ein (als Zahlwort) | egy egységnyi mennyiség; eins’ * (1. fent). B) hat.-lan nm. 1. 1372 U./1448 k.: ’egyik; der, die, das eine’ (JókK. 1); 2. 1519: ’valaki; jemand, einer, -e’ (JordK. 392); 3. 1585: ’valamilyen, ogy bizonyos; irgendein’ * (Cal. 923). 0) 1372 U./I448 k.: hat.-lan ne.; unbestimmter Artikel # (JókK. 6). D) mn. 1. 1405 k.: ’vérrokoni viszonyban levő; blutsverwandt’ (SchlSzj. 199.); 2. 1416 U./1466: 'azonos, hasonló; identisch, gleich | (valakivel, valamivel) egységet alkotó; (mit jemandem, einer Sache) Einheit bildend, darstellend’ # (MünchK. 206); 3. 1456: ’egyetlen, egyedüli; einzig, alleinig’ (SermDom. 2: 142); 4. 1474: ’egy été rto ; einverstanden, ein vernehmlich I egy akaratú, együttérző; eines Willens, einmütig’# (BirkK. 1); 5. 1935: ’csupa, merő; lauter, voll(er)’ * (SzamSz.). E) hsz. 1863: 'mintegy, körülbelül; etwa, ungefähr’*
(Kriza: Vadr. 496). — Sz: ~ed 1300 k.: eggedum gr. ’egyetlenke’ (ÓMS. ) | ~ik 1372 U./1448 k.: egÿk ’egyike’ (JókK. 13); 1519: ’egyik’ (ComK. 28) | ~szer 1416 U./1450 k.: eccer (BécsiK. 267) | ~ség 1470: eg$eg (SermDom. 2: 741) | ~séges 1645: egységes (G Kat: Titk. 103: NSz.) | ~ségesít 1873: egységesítés sz. (Athenaeum 2: 1010: NSz.); 1883: egységesítő sz. (BeksicsG.: Kemény Zs. 326: NSz.) | ~ségesül 1891: egységesülése sz. (Akad. Értesítő 233: NSz.); 1949: egységesül (MNy. 45: 244) | ~ségesedik 1960: egységesedik (ÉrtSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó: a közeire mutató e- ~ i- névmástőből (1. ez) alakult az -l ( > -ly > -gy ) ablati vusraggal vagy esetleg egy -gy denominalis névszóképzővel, s így végső elemzésben azonos az igy névmási határozószóval. Száinnévi jelentése a vele már régen jelentéstani vonatkozásban és gyakori szintaktikai kapcsolatban állott mdó'-hoz (eredeti jelentése: ’az ott’; 1. más) viszonyítva fejlődhetett ki: ’ez itt’ 'kettő közül az első, az egyik’ ->■ ’egy’· A közeire mutató e- névmástőnek az osztjákban és a finnben is van számnévi származéka; vö.: osztj. Szín, it ’egy; az’ (Steinitz: OstjChr.- 58, 140), V., Vj. sj, ’egy’; finn ensi (töve: ente-) ’első’. Az osztják szó t és i eleme névmásképző; a finn szó ní-je sorszámnévképző. Mutató névmási eredetű számnevek egyébként az indoeurópai nyelvekben is vannak; ilyen a lat. unus; ném. ein: ’egy’. — 2. Szó- hasadás eredménye: a finnugor eredetű elő1 névszó *el- tövének l > [ > gy hangváltozással és ’elül levő’ ’első’ ’egy’ jelentés- fejlődéssel elkülönült változata. Ez a magyarázat hangtani okokból (az egy magánhangzójának eredeti zártsága miatt) jóval kevésbé valószínű. — Származékai közül az egyszer határozószó és az egyik megszilárdult rágós alakulatok. Az utóbbinak -ik végződése azonos az -uk ~ -ük többes számú 3. személyű birtokos személyraggal; eredeti jelentése tehát ’egyikük, közülük egy’ volt (vö. még: 1416 U./1466: egginc 'egyikünk, közülünk egy’: MünchK. 92); a rag funkciójának elhomályosulásával ez a jelentés az -ik végződéshez toldott, újabb birtokos személy raggal fejezhető ki: egyikünk, egyiketek, egyikük; vö. 1527: Eggykewnk (lieyd. 18). — Az egységesít, egységesül, egységesedik nyelvújítási alkotások.
Zolnai Gy.: Ilunfalvy-Eml. 78, NyK. 23: 46; Gombocz: NyK. 39: 227, -MNy. 5: 29; Váczi: ÁlNy. 7: 109; Toivonen: FUP. 19: 175; Jókay: MNy. 25: 360; EtSz. 1: 1490 J. ëgy a.®; Orbán: FgrSzámn. 28; Fokos: Nyr. 61: 62; Lehtisalo: MSFOu. 72. sz. 212, 386, 392; Beke: Nyr. 66: 54; SzófSz.; Martinkor MNv. 50: 354, 53: 208; Farkas: MNv. 51: 122; Pais: MNy. 54: 52 ® ; Bárczi: Szók.2


egyáltalában
717
esryed
I 3 ; Ravila: Hakulinen-Eml. 78 ; Ikola: Sanan- jalka 4: 30; Lakó: NytudÉrt. 38. sz. 3, ALingu. 14: 215; Fabriczius-Kováes: Nyr. 80: 118®; Balázs: MNy. 61: 18®; MSzFgrE. ®. — Vö. egyéb, egyed, egyedül, egyel1, egyel2, egyembelü, egyén, egyenlő, egyes, egyetemben, egyetlen, egyezik, egyke, egylet, egyre, egyszeregy, egyszerű, együtt, elő1, ez, így, ily, mintegy.
egryáltalában 1585: ,,definite: Bizony ossan, egy átallyábarí” (Cal. 296); 1835: egyáltolában (Vajda P.: Pesti lev. 1: 89: NSz.). J: 1. 1585: 'határozottan, egyenesen; mit Bestimmtheit’ (1. fent); 2. 1593: 'teljesen, teljességgel; voll, geradezu | általában; im allgemeinen’ (MNy. 62: 102); 3. 1763: 'tulajdonképpen; eigentlich’* (Adámi: Spr. 247: NSz.); 4. nem] 1781: a legcsekélyebb mértékben sem, még egy kissé sem ; nicht im geringsten’ * (Μ. Hírmondó 24: NSz.) || egyáltalán 1616: „Az harmadikat, eggyáltalán- foguanem tudgiuk” (Bal: Cslsk. 225:NySz. I : 86). J: 1. [~ nem] 1616 : 'még egy kissé sem ; nicht im geringsten’ * (1. fent) ; 2. 1649 : 'teljesen, teljességgel; voll, geradezu’ (G Kat: VTitk. 3: 946: NSz.); 3. 1796: 'tulajdonképpen; eigentlich' (Bessenyei S.: Elveszt, parad. 2: 79: NSz.).
Összetett szók. Előtagjuk, az egy számnév olyanféle nyomósító funkcióban fordul bennük elő, mint az egynéhány, egykönnyen, egyhamar, egynémely stb. szavakban. Utótagjuk úgy alakult ki, hogy az 'egyenes' jelentésben melléknévként használt áZtaLnak -bán és -n rágós alakja határozószóvá önállósult. Az általában-nai azonos jelentésű volt a R. általánjogva, általán] ográn, amely a jogra, fogván névutóval az által -n rágós alakjából alakult. Az egyáltalán az általán jogra határozószónak az egy számnévvel nyomósí- tott alakjából, az egyáltalán jogra határozószóból vált ki.
Simonyi: Hat. 2: 369; Szily: MNy. 2: 462 ®.
egyaránt 1372 U./1448 k.: „nem hogy jégén aj fewldewn ewlne : es aj barat aj inagaf ajtalnal ewlne ajertlegven egy arant eteltek” (JókK. 86). J: 1372 U./1448 k.: 'gleichermaßen’ * (1. fent).
Összetett szó: előtagja az egy tőszámnév, utótagja az eredetileg helyviszonyt kifejező iránt ~ aránt névutó. Jelentését az magyarázza, hogy helyi (időbeli) azonossággal általában valamilyen módbeli azonosság is együtt jár.
Simonyi: Hat. 2: 190, 195 ® ; Mártinké: MNy. 50: 356, 358.
egryéb 1138/1329: ? „In villa. Tapai. . . . Egebendí” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1350 k.: „ez nem ygeb germuk hanum yft[en]” (KTSz.); 1372 U./1448 k.: egyebet gr. (JókK. 4); 1416 U./1450 k.: égéb (BécsiK. 4); 1552: egyéb (Heltai: Diai. A7b); 1750: egyébb-valaki (Wagner: Phras. 369 Dcfpero a.); 1816: egyéb (Verseghy F.: Anal. 1: 186: NSz.); 1838: Egyábkor gr. (Tsz.); 1840: egyebb (Nagy E.: Eszmék 12/13: NSz.); — égyáb, égyeb, égyebb-irÁnt,^ ögyebb (MTsz.); egyibel gr., ögyebit gr. (ÚMTsz.). J: A) hat.-lan nm. 1350 k.; 'más; anderer, -e, -es | az ismert, említett dolgon, dolgokon kívül még számba vehető; sonstig’ * (1. fent). B) ksz. [kihagyásos mondatokban] 1763: 'kivéve; ausgenommen | ha- csaknem; es sei denn, höchstens’ (Adámi: Spr. 290: NSz.). - Sz: -ként 1416 U./1450 k.: egèbkent (BécsiK. 176) | egyebünnen 1416 U./1466: egebçnnèn (MünchK. 190) I egyebütt 1510: egyebevt (MargL. 20) | egye- büvé 1517: egyebwve (TörtTár. 1890. 559).
Vlegszilárdult középfokjeles alakulat. Az egy számnévből, illetőleg ennek föltehetőleg névmási szerepű előzményéből keletkezett. Lehetséges, hogy a -6 középfokjelet az -é ~ -á lativusrag előzi meg. Erre a feltevésre a -6 előtti magánhangzó hosszúsága adhat okot, viszont eszerint magyarázatlan marad a rövid magánhangzó-változat. Az é nyúlással is keletkezhetett, talán a hosszú és rövid magánhangzót váltakoztató tövek (kötél : kötelet) analogikus hatására ; ez esetben a N. egyáb, égyáb alak változatok á-ja esetleg későbbi elhasonulás eredménye. — Középfokú formáknak hasonló szerepű névmássá válására vö.: gör. ετεοος 'kettő közül az egyik vagy másik; más, egyéb; különböző’; lat. alter ’kettő közül az egyik vagy másik; második’; ném. ander ’más, egyéb; másik’. — Elavulóban levő, egyes nyelvjárásokban még élő B) jelentése az A)-ból fejlődött. — Az egyébként megszilárdult rágós alakulat; az egyebünnen, egyebütt, egyebüké alakulásmódja vitatott; ü-jüket talán a má- fiutt, R., N. másunnan, másuva felső nyelvállású magánhangzójának analógiás hatása magyarázza. — Az ez, ed· (~ id- ) mutató névmási tőből való magyarázata nem valószínű. Mongol és török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 155, 20: 451 ; Munkácsi: TanEgy MN vTárs. J/l : 28; Simonvi: Köt. 3: 155, Hat. L 245, Jelz. 126; Sz. J.: NvK. 31: 237; Gombocz: MNy. 3: 157, BTLw. 215; Németh: Nyr. 42: 245; Horger: MNy. 10: 116; Beke: Nyr. 54: 19, 62: 50® ; EtSz. ® ; Színnyei: Berzeviczy-Eml. 225; Ligeti: Ny- Κ. 49: 192; SzófSz. ® ; B. Lorinczy: KTSz. 50, 117, 166 ®; Pais: MNy. 54: 61. - Vö. egy-
eg-.ved 1790: „Egyedes, Magános: Singularis, Individuális” sz. (Görög —Kerekes: Hadi tört. 2: 727: NSz.); 1795: „egy-ed. Xints-meg. Ezt tenné: vnitas, mint hatod, húfzad, fzázad; és fel lehetne venni” (Debr·


egy edem - begyedem
718
egyel1
Gr. 263). Jî A) fn. 1. 1790: ? ’önállóan létező, egyes dolog, egy példány; Individuum, Exemplar | valamely fajtát alkotó dolgok, élőlények közül egy; Einzelwesen, Einzelpflanze od. -tier’* (1. fent), 1795: ’ua.’ (1. fent); 2. 1839: ’egyén; Einzelperson | személy; Person’ (Szontagh: Magy. philos. 101: NSz.). B) mn. [főképpen összetételek előtagjaként] 1808: ’egyedüli, egyetlen; alleinig, einzig I kizárólagos; Allein-’ # (SI.).
Nyelvújítási elvonás. Részint az egyedül határozószóból vonták el, részint talán az egyedes melléknévből, ha ugyan ez utóbbi nem a már elvonódolt egyed származéka. Ezzel kapcsolatban tisztázásra, vár, hogy a N. ëgyedës-ëgyedül ’egyes-egyedül’ (MTsz.); egyedes egy ’magányos’, egyed magammal 'egyedül’ (ÜMTsz.) stb. kifejezések milyen régiek, mennyiben analogikus alakulások, s hogy eszerint mennyiben járulhattak hozzá a nyelvújítási egyed létrejöttéhez. — B) jelentése önálló szóként való használatban elavult; csak összetételek ( egyedárusítás, egyeduralom stb.) előtagjában maradt me$r. A) 2. jelentése elavulóban van. — Az újabbkori Egyed személynév nem tartozik a szóhoz, hanem a lat. Egidius, Aegidius személynév megfelelője. Az viszont lehetséges, hogy a középkori Egyed-ek egy része az egy számnév származéka.
NyÚSz.; Tolnai: Nyr. 33: 212, Nyúj. 213®; Simonyi: NyF. 11. sz. 13; Réthei Prikkel: NyF. 60. sz. 81; EtSz. 1: 1493 1. egy a.; SzófSz. — Vö. egy, egyedül.
egyedein-bcgycdcm 1837/1862: „egyem begyem, bika vár”, „igyiridibigy iridi, várad i vaskoh” (CzF. 1: Előb. 148; vö. NéNy. 9: 148, 149); 1863: Ögyötöm, bögyötom (Kriza: Vadr. 128); 1872: Égyedem, begyeden (Nyr. 1: 186); — egedem-begedem., egybe-begybe, egyed-begyed, egyedelem-begyedelem, egyedem- begyedem9 ëgyedëm-bëgyedëm, ëgyederëm-bë- gyederëm, ëgyedérem-bëgyedérëm, egyedöm-bö- gyedom, egyerem-begyerem, egyetem-begy etem, elëm-belëm, ellem-bellem, ellen-belien, etyem- petyem, ëtyëm-pëtyëm, ettyem-pettyem, ögye- delöm-bögyedelöm, ögyedölöm-bögyedölöm, ö- gyedöm-bögyedöm (NéNy. 9: 146 — 50); Ede- dem-bededem, ederem b ederem, egedëm-bege- dëm, Egedem megedem, egedelem begedelem, Egetem-begetem, Egyedem, bededem, égyedem, begyedem, Egyëdëlëm bëgyëdelem, Egyedëm- bögyedem (ÚMTsz.). J: 1837/1862: kiolvasó versikék bevezető szava; Reimwort verschiedener Zählreime, das das Sprüchlein beginnt (1. fent).
Gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Valószínűleg a számlálással kezdődő kiolvasó versek kezdőszavainak („egy, kettő” ) tréfás-játszi elferdítésében kell keresnünk kialakulásának csíráit; vö. 1863: „Égyöm, kettőm, Hábor, német, Katona, Pétör Pitty” (Kriza: Vadr.
128). A következő fokozat a második tag első hangjának labialis mássalhangzóval való felcserélése lehetett. Ezzel az ikerszóknak egyik népes családjába került bele, de a gyermeki játékosság még tovább alakította, és számos alak változata jött létre (itt nem idézett s részben talán más eredetű alakváltozatok találhatók még: NéNy. 9: 146 — 50). — Finnugor egyeztetése téves.
Barna: AkNyÉrt. 8/2: 69; Katona: Nyr. 9: 185; Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 248; Kelemen: NéNy. 9: 97®, MNy. 43: 140, Mondsz. 424, 454 , 548 ; SzófSz. ®.
egyedül 1416 U./1450 k.: „fége’l énget egédgl valót” (BécsiK. 78); 1519 k.: Egedyul (DebrK. 461); 1658: egy gyedül (Úzoni: Dáv. 15: NySz.); 1882: ögyedül (SzegSz.); — ëgyedül (SzegSz.) ; ëdedul, egedül, egedüvaló, ëgyedô, egyedül, ëtyedül (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’inagányosan, társtalanul; einsam, alleinstehend (als Adverb )> | egymagában, önmagában; allein, für sich’ # (1. fent); 2. [sokszor a csak szóval együtt] 1577 k.: ’csak, csupán; nur, bloß [ kizárólag; ausschließlich’# (OrvK. 47). — Sz: ~i 1831: egyedüli (Széchenyi: Vil. 77: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: a R. *egyed ’az egyetlen, az egyedüli’ főnévből, illetőleg melléknévből lett -ül mód- vagy állapothatározóraggal. Az *egyed az egy számnévből alakult a sok funkciójú -d névszóképzővel, és valószínűleg azonosítható az ÓMS. egge- dum ’egyetlenem, egyetlenkém’ szavával, valamint a N. égyedütt (embër) ’nŐtlen (ember)’ (MTsz.), egyedeőt ’csak’, ëgyedüt ’egyedül’ (ÚMTsz.) megszilárdult rágós alakulatok tövével. Mind ez utóbbiaknak, mind pedig az egyedül-nek. a jelentései levezethetők a R. egj/ed-nek feltehető ’egyetlen; egyedülálló; magányos’ jelentéseiből; de az egyedül 2. jelentése az 1.-ből is kifejlődhetett. — Tisztázásra vár, hogy a N. ëgyedës-ëgyedül ’egyes-egyedül’ (MTsz.) kifejezés első tagja ugyanezen elavult egyed származéka-e, vagy pedig az egyes-egyedül kifejezésből keletkezett-e a második tag -d képzőjének az elsőbe való analogikus behatolásával. Ez utóbbi valószínűbb.
Beke: Nyr. 42: 184® ; EtSz. 1: 1492 7. ëgy a.; SzófSz. — Vö. egy, egyed.
egyel1 1838: „Egyelni (meg): megverni” sz. (Tsz.), de 1. egyez; — mögégygyelték gr. (Nyr. 1: 415). J: 1838: ’üt, megver; schlagen, prügeln’ (1. fent) ][ egyez1 1785: ,,Bezzeg oldottam én a tzigány kereket, mihelyt láttam, hogy a dérhás komát eggyezni kezdette” sz. (Kónyi: ÁrtM. 71: NySz.). J: 1785: ’üt, megver; schlagen, prügeln’ (1. fent).
A szócsalád tagjai valószínűleg származékszavak: az egy számnévből alakultak -l, illetőleg -z igeképzővel. Az alapszó és a


egyel«
719
egryembelû
képzők jelentéstani viszonya tisztázatlan. Ez a viszony lehet esetleg olyan, mint az megegyenget igékben: 'egyenesre, egyformára igazit? 'simít, lapít’ -► 'ütlegel, ver’ (1. egyenes ). Ha az egyel1, egyez1 ’kapásnövény véleményét úgy ritkítja, hogy csak egy növény maradjon a bokorban’ szócsalád (1. egyel2 a.) sokkal korábban keletkezett volna, mint az adatok mutatják, az itt tárgyalt ’megver’ jelentésű szócsalád esetleg ezzel is összefügghet; vö. 1838: ,,A' múlt éjjel a’ dorbélozás közben jól megegyelték, ki tisztogatták ő kémét” (Tsz. Egyelni a.). — Kevésbé valószínű az a feltevés, hogy a szócsalád tagjai szórövidüléssel és képzéssel keletkeztek az agya- bugyál ige egyebugyál változatából. — Az egyel nyelvjárási szó; az egyez elavult.
CzF. — Vö. egy, egyel2, egyezik.
egyel2 1885: „Ugyanezen munka megnevezésére használják az égy el igét is” (Nyr. 14: 527); — ‘éggyei (MNy. 13: 126); egyeli (ŰMTsz.). J: 1885: ’külÖnféle kapásnövények veteményét úgy ritkítja, hogy egy bokorban csak egv növény maradjon; vereinzeln’ (1. fent) |] egyez2 1885: „égyez (répát). így nevezüv azon munkát, midőn a répa veteménynél az egymás mellett lévő szálakat kiszedik” (Nyr. 14: 527); — ëggyez (MTsz.); éggyesznyi sz., éggy’éz, éggyezik (ÚMTsz.). J: 1. 1885: 'egyel; vereinzeln’ (1. fent); 2. 1910: ’palántákat a keltető ágyból egyenként kiültet; pikieren’ (ŰMTsz.); 3. 1941 — 2: ’egy birkát a nyájból elugraszt, és azt hajszolja <(a rossz kutya); ein Schaf aus der Herde herausspringen machen und hetzen (vom schlechten Schäferhund)' (ŰMTsz.).
A szócsalád tagjai származékszavak: az egy számnévből alakultak -Z, illetőleg -z igeképzővel. Az egyeZ-nek, továbbá az egyez 1. és 3. jelentésének esetében az ’egyet kiválaszt’, az egyez 2. ielentésének esetében az ’eggyé, egyedivé tesz’ az uralkodó tartalmi mozzanat. — Nyelvjárási szók.
Vö. egy, egyel1, egyezik.
egyelőre 1784: ? „elóbe: eggy elóbe, előre” (SzD. 20) ; 1790: ,,a’ Fiscalitások . . . egy előre mind egész Falukból állottának” (A fiscus. 13: NSz.). J: 1. 1790: 'bizonytalanul rövid ideig, jelenleg még; vorläufig, bis auf weiteres'* (1. fent); 2. 1833: 'előre; voraus, im voraus’ (Kassai 2: 44).
Összetett szó. Olyan szerkezetű határozó- szó, mint az egyaránt, egy jelé, egyformán stb. Egy· előtagú, de más határozóraggal bővült elő- utótagú összetétel korábbról odatolható; vö. 1573: Egy élSbe 'elsőnek, először' (Born: Evang. 1: 60: NySz. 1: 619). Mai jelentése a 2. jelentés időhatározói árnyalatából fejlődött. A 3. jelentés abból adódik, hogy az egy- előtagot csupán az utótag értelmét nyomatékosító elemnek fogták fel; vö. egyhamar, egykönnyen, egynéhány stb.
Szily: MNy. 2: 461 ®; [Szerk.:] Nyr. 45: 48; Ádám: I.: Nyr. 50: 157; Kiss S.: NéNy. 3: 77; Mészöly: NéNv. 3: 79; Zolnai Gy.: MNy. 38: 204 ®.
egyem 1528: „minekokaert akarta egem az edes vr iften: embernek az δ halalarol ezőket bizontalannac lenni” (SzékK. 254); 1531: egom (TelK. 35); 1533 u.: ejem (Monírók. 3: 58); 1838: igyem (Tsz.); — egyem, egyem, égyöm, eigyën, gyom, igyëm, igyö, igyöm, igyon, öguöm (MTsz.); egyen, igyöm, ögyem,. ügyöm (ÚMTsz.). J: 1. 1528: 'persze, ugyanis; nämlich’ (1. fent); 2. 1611: ’mon- dom, mondja, úgymond; sage ich, sagt er <bei direkter Rede und stets eingeschoben bzw. nachgestellt)’ (MA.); 3. 1826: 'izé; Dingsda' (TudGyűjt. 2: 45).
Bizonytalan eredetű. Talán az így névmás és az ím rámutató szó összetétele, alakilag tehát az úgy ám 'bizony úgy' magas hangrendű változata volna. E származtatás alapján nehéz megmagyarázni a szó alakváltozatait, az 1., eredetibbnek tekinthető jelentés viszont támogatja ezt a magyarázatot. Nincs azonban kellőképpen felderítve, miképpen alakult ki ebből az 'így bizony, persze, ugyanis’ jelentésből a 2. és a 3. - 1. jelentésében elavult, 2 — 3. jelentésében nyelvjárási szó.
EtSz.; Balázs: NytudÉrt. 38. sz. 56®.
egyembelíí 1300 k.: „owog || halai kynaal, anyath ezes || fyaal / egerribelu ullyetuk” (ÓMS.). J: 1300 k.: ’együtt; zusammen, beisammen’ (1. fent) || «gyembe 1372 U./1448 k.: „egijenbe mondanának veternÿett” (JókK. 41); 1416 U./1450 k.: egembé, egèmbè (BécsiK. 7, 148); 1416u./1466: egènbè (MünchK. 74); 1493 k.: egyemben (FestK. 140); 1513: eÿenben (NagyszK. 111); 1557: Igyemben (RMKT. 5: 169); 1784: eggyembenn (SzD. 22) ; — ëggyemben-ëggy (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'együtt, együttesen ; zusammen, beisammen’ (1. fent) ; 2. 1416 U./1450 k.: 'kölcsönösen; gegenseitig’ (BécsiK. 7); 3. 1416 U./1450 k.: 'egybe, össze; zusammen <als Richtungsbestimmung)' (BécsiK. 148); 4. 1416 U./1490 k.: ’egyszersmind ; zugleich’ (AporK. 20).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok: az egy számnévből keletkeztek. — Az egyembelú -n határozóraggal, a -ben, -be ragok előzményének alkotórészét adó -bel raggal és az -ú lati vus raggal alakult. A rag- halmozás az egy jelentését az ’egy helyen; egy időben, egyszerre; azonos módon' irányában módosította. — Az egyembe(n) az •n és a -be(n) határozóragokkal alakult. 1., 3. és 4. jelentése az e^y-éből és a halmozott


egryen-
720
egyenlő
ragok funkciójából adódott; a 2. az 1.-ből fejlődhetett ki. — A székelységi N. éggyem- ben-éggy 'egyetlenegy* figura etymologica első tagjának ide tartozása szótörténeti és jelentéstani szempontból tisztázatlan. Külön is keletkezhetett, de a 'mindent összevéve, együttesen is csak (egy)*’ jelentés feltevésével az egyembe(n) határozószóhoz is kapcsolható. — Az egyembelu-TG csak az Őrnagyát Mária-siralomból van adatunk. Az egyembe(n) a 19. sz.-ban avult el.
Gragger: UngJb. 3: 39® ; EtSz. 1: 1491 1, égy a.; Bárczi: TihAl. 193; Mártinké: MNy. 50: 355. — Vö. egy, egyetemben.
egyen- egyensúly 1808: „egyensúly: aequilibrium" (Varga Μ.: A Term. Tud. 1: 72: NSz.). J: 1808: 'Gleichgewicht’ # (1. fent). — Sz: ~oz 1841: egyensúlyozni sz. (NyUSz.) I egyenérték 1833: ,,a’ bálti tengerről Németországba vitetni szokott gabona -- ’s épületfa vámbórét illő egyen-érték (aequivalens) nélkül alább ne szállítsa" (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 564: NSz.). J: 1833: 'Gleichwert' # (1. fent) | egyenruha 1836: Egyenruha (NyUSz.); 1837: ,,Midőn legelőször ölte-fel tiszti egyenruhát” (Aurora 16: 14: NSz.). J: 1836: ’Üniform’ # (1. fent). — Sz: ~s 1839: egyenruhás (Arvizkönyv 1: 128: NSz.) | egyenjogú 1841: „egyen-jogú testvérek legyünk az ész könyve szerint" (Vajda P.: Dalhon 3: 77: NSz.). J: 1841: 'gleichberechtigt'# (1. fent). — Sz: ~ság 1850: egyenjogúságát gr. (Kemény Zs.: Forr, után 70: NSz.) I egyenrangú 1860/1894: „gazdagsága Lapussáékéval egyenrangú” (Jókai 15: 33: NSz.). J: 1860/1894: 'gleichrangig’# (1. fent) I egyenáram 1912: „Egyenáramra a váltakozó áramot következőképen alakítjuk át" (RévaiLex. 5: 558). J: 1912: ’Gleich- strom’ * (1. fent).
Az egyen- előtagú összetett szók nyelvújítási, részben latin, részben német mintára alkotott tükörkifejezések; vö.: lat. aequilibris ’egyenlő súlyú’, aequilibritas ’egyensúly’, aequilibrium ’ua.’, aequivalens ’egyenlő értékű’ ; ném. gleichberechtigt 'egyenjogú’, Gleichgewicht ’egyensúly’, gleichstehend 'egyenrangú', gleichwertig 'egyenértékű’, Gleichstrom ’egyenáram’ ; stb. A latin szavak előtagja az aequus 'egyenlő, egyforma; sima, sík’, a német szavaké pedig a gleich 'egyforma, hasonló, ugyanolyan; egyenes' melléknév. — Am. egyen- nyelvújítási elvonás; önállóan nemigen élt (vö. mégis 1805: Egyen: NyÜSz.). Az elvonás alapja az egyenes vagy az egyenlő melléknév volt; a magyar szavak előtagjának jelentése, illetőleg a latin és német minták mindkét feltevést lehetővé teszik. Bizonyos esetekben az egy számnév hatásával is kell számolnunk. Az egy szerepére látszik utalni az egyenruha is, ha mintájának a ném. Uniform-ok tekintjük. Ez utóbbinak végső forrása a lat. uniformis ’egyforma’ melléknév, amely uniforme (1762: BodP.: BiborB. 6b: NSz.), uniformis 1890: Kazinczy: Lev. 1: 20: NSz.) alakban magyar szövegekben is előfordul. Megmagya- rosításának korábbi próbálkozásaira vö.: 1 7 11 : „Egyoltözetű (uniformisos) Vitézek" (MNy. 15: 38); 1790: „Forma ruhájok veres mente nyest prémmel" (Μ. Kurir 1083: NSz.); 1808: ,,az egyruhás Polgárság" (MNy. 15: 38; ez az adat tévesen szerepel a SzófSz.- bán az egyenruha első adataként); stb.
Finály: AkNyÉrt. 2/4: 17; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 33, Nyr. 32: 545, NyF. II. sz. 48; NyÚSz.; Zolnai Gy.: MNy. 12: 30, 142, 23: 415; Lehr: MNy. 13: 294, 295; Simái: MNy. 15: 37; Tolnai: Nyúj. 88, 153, 161, 211; EtSz. 1: 1499 egyenes a.; Szerk.: Msn. 6: 176; SzófSz.; Kovalovszky: Nymüv. 80. (Kluge: EtWb.19 260 Gleichgewicht a.) - Vö. egyenlő.
cffyén 1815: „olvastam sokat az egyének szemekből" (Katona J.: Rózsa 119: NSz.); — egyén (ÉrtSz.). J: 1. 1815: ’a többi embertől sajátosságai alapján különböző emberi lény; Individuum | személy; Person’ # (1. fent); 2. 1839: 'egyed (dolgokra vonatkoztatva)*; Einzelding’ (SzászK.: Magy. nyelvtud. 2: 14: NSz.). — Sz: ~i 1829/1862: egyéni (Bajza: Munkái 3: 105: NSz.) | ~iség 1831/1862: egyéniség (Bajza: Munkái 3: 135: NSz.) I ~ít 1841: egyénítés sz. (Athenaeum 2: 195: NSz.); 1851: egyéniteni sz. (Remény 1: 301: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. Valószínűleg összetett szó: előtagja az egy számnév, utótagja az én névmás. Hasonló, de eredménytelen kísérlet volt az egy mi és az egy ki ugyancsak az 'individuum' fogalmának kifejezésére. A szót a nyelvérzék egy ideig még összetételnek értelmezte; vö. 1843: „Egyén quasi unum ego” (Bugát: Szóhalm. Egyed a.). Később összetétel volta elhomályosult, s ma az egy származékszavaként hat. 2. jelentése elavult.
NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 39, 207 ®, 213; EtSz. 1: 1493 egy a.; SzófSz.; Bárczi: MNy- Életr. 306 ®.
egyenáram, egyenérték 1. egyen-
egyenes, egyenetlen, egyenget, egyénit I. egyenlő
egyenjogú 1. egyen-
egryenlő 1337: ? „Johannes dictus Igen- leu” szn. (OklSz.); 1405 k.: „equalis: egenlw” (SchlSzj. 27.); 1416 U./1450 k.: ègènlg (Bécsi- Κ. 5); 1456 k.: egenleue gr. (SermDom. 1: 320); 1495 e.: itjenlg (GuaryK. 25); 1508: ejello (DöbrK. 312); 1604: égyenlő (MA. Hilária a.); 1748: egygyenloség sz. (Fal: NA. 135: NySz.); — egyenlő (MTsz.); éggyellő,


egyenlő
721
egyenlő
ëggy&nlô (SzegSz.); ëgyellÔ (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: 'megegyező, egyforma; gleich, gleichartig | azonos ; identisch’ * (1. fent) ; 2. 1416 U./1450 k.: 'hasonló; ähnlich | megfelelő; entsprechend' (1. fent); 3. 1416 U./1450 k.: 'egyetértő; ein vernehmlich, einmütig | megférő, összeférő; einträchtig’ (BécsiK. 77); 4. 1416 U./1450 k.: 'egyidős, egykorú; gleichaltrig | egyidejű; gleichzeitig’ (BécsiK. 118); 5. 1416 U./1466: 'valamely párnak egyik tagját alkotó, páros; das eine Glied eines Paars bildend, gepaart’ (MünchK. 111); 6. 1585: ’egyenletes; gleichmäi3ig | egyenes; gerade' (Cal. 35). — Sz; ~seg 1405 k.: egenhc [eg (SchlSzj. 28., vö. NyK. 24: 252) | ~tlen 1645: egyenlőtlen (NyÜSz.) [ ~sit 1645: egyenlősíthetoség sz. (NyÜSz.); 1787: egyenlôsitô sz. (NyÜSz.) | ~sdi 1951: egyen- lôsdi (Hadrovies —Gáldi: OrMSz. ypaeHÚ- ΛΟβκα a.) U egyenee 1372 U./1448 k.: „fern igyeneft vetetteuala femeyt aj kÿralne- ajonra” (JókK. 122); 1416 U./1450 k.: „vçlgèkèt bètpltèni fçldnèc egèneffeiglèn” (BécsiK. 109); 1416 U./1490 k.: egenes (Apor- K. 45); 1495 e.: igengs (GuaryK. 28); 1527: Egyenye[en gr. (ÏÏeyd. 41); 1532: ejenos (TihK. 45); 1533: Igenus (Murm. 1016.); 1665: igenössek gr. (MonTME. 1: 336); 1763: Igenes (Adámi: Wb. 41: NSz.); 1790: igényes (Simái Kr.: Igazházi. 106: NSz.); 1805: egyenes, igyënës (Verseghy F.: Ung. Sprach. 54: NSz.); 1807: égenessen gr. (Kultsár: Hazai Tud. 1: 71:NSz.); L81 7 : egenyesenn gr. (Kassai J.: Μ. nyelv-tanító könyv 273: N- Sz.); 1863: Igyenéssen gr. (Kriza: Vadr. 503); 1864: egyenés (CzF.); 1891: ögyenös (SzegSz.); — ëgenyës, ëgenyôs, ëgyenëst gr., ig&nës, igënës, igenyës, igënyës, igény os, igë- nyös, igyenöst gr. (MTsz.); ëgenyes (Nyr. 30: 64); ëgënyes (NyF. 16. sz. 9); egenes, ëgënyës, egënyesen gr., ëgyenes, egyenes, igényes, igö- nyös, igyçnyës, igyönes, ingyenest gr. (ÜM- Tsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./Ï448 k.: 'irányát nem változtató, nem görbe; gerade’* (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'hasonló, egyező; ähnlich, gleich | hozzáillő, alkalmazkodó; passend, anschmiegsam’(Bécsi K. 299); 3. 1416 U./1466: 'sík, sima; eben, glatt | lapos; flach, platt’# (MünchK. 113); 4. 1470: ’ egyetértő, békességes; einträchtig, friedlich I összhangban levő; harmonisch’ (SermDom. 2: 192); 5. 1470: ’egyidős, egykorú; gleichaltrig’ (SermDom. 2: 720); 6. 1493 k.: ’igazságos; gerecht | becsületes, őszinte; ehrlich, aufrichtig'# (FestK. 10); 7. 1527: 'függőleges, nem ferde; aufrecht’# (Heyd. 41); 8. 1577 k.: 'rendjén levő, helyes; richtig, recht I rendes, pontos; ordentlich, genau’ (OrvK. 462); 9. 1585: 'nem fordított; nicht umgekehrt’ (Cal. 563); 10. 1748: 'közvetlen; unmittelbar’ (Faludi: NE. elölj. 3: NSz.). B) fn. 1416 U./1450 k.: 'szint, sík; Niveau, Fläche I síkság; Ebene’ (BécsiK.
109). — Sz: ~ít 1416 U./1450 k.: egë- nefeit (BécsiK. 299) | ~ül 1416 U./1490 k.: egenefçltetik sz. (AporK. 44) ( ~ség 1493 k.: egyeneffeegben gr. (FestK. 31) | ~edik 1519 k.: igienofSdenek gr. (Debr- K. 115) I) egyenit 1508: ,,hoziank vket egeneited” (DöbrK. 292); 1604: igyenitâ sz. (iMAv Hoftórium a.); 1807: eùegyenités sz. (NyÜSz.). J: 1. 1508: 'egyenlővé tesz, egy szintre helyez; gleichsetzen, nivellieren | kiegyenlít, ausgleichen’ (1. fent); 2. 1682: 'elegyenget, elsimít; ebnen, abglätten’ (Uly: SzÉlet. 1: 89: NySz.) || egyenget 1519 k.: „ammendó ható iftenhóz igengeteffec . . . atte fohatkozafot” sz. (DebrK. 246); 1531: egen- ges gr. (TelK. 48); — e\-ëgyenget (MTsz.). J : 1. 1519k.: 'irányít, eligazít ; leiten, zurechtweisen I előmozdít; fördern, (eine Angelegenheit) schlichten’ * (1. fent); 2. 1526: 'egyenletessé tesz; ebnen | egyenesít; gerademachen’* (SzékK. 37); 3. 1590: 'megigazít, elrendez; richten, ordnen | helyesbít, javít; berichtigen, verbessern’ (Kár: Bibi. 2: 151: NySz.); 4. [meg- vagy el- igekötővel] 1668: ’megver; prügeln’ (Pós: GBot. Címl.: NySz.) II egyenlet ige 1521: „kyk egye/nletnek vala mel’h zenteketh ő hozzayok”, egyen- letny sz. (ApMélt. 42, 41); 1527: ygenlettetee sz. (ÉrdyK. 55); 1589: ? egyenlőttőc gr. (Mon: Kép. 131: NySz. Egyenlít a.). J: 1521: ’összehasonlít ; vergleichen | egynek tekint, egy szintre helyez; gleichsetzen’ (1. fent) || egyenletlen 1527: ,,my hozyank ygyenlet- lenne lettenek” (ÉrdyK. 328); 1539: egÿen- Icthlenfeg sz. (RMNy. 2/2: 33). J: 1. 1527: ’egyenlőtlen, különböző; ungleich’ (1. fent); 2. 1539: 'viszálykodó ; uneinig, zwieträchtig* (1. fent) I) egyenetlen 1539: ? „waghmÿ Magonk [kezeth] kewzewth walamÿ [egye- netlenfeeg / egÿenlethlenfeg thewrtennek” sz. (RMNy. 2/2: 33); 1556: igyenetlenkedjék sz. (TörtTár. 1911. 89: Gregor); 1577 k.: „Ha ... aj pulfus Ere kichÿn es laffu feol veref- fel vagÿon, awagÿ igén igÿenëtlennel, . . . kcjel vagÿon aj vejêdelêm” (OrvK. 168); — ëgyenetlenkôdik sz. (SzegSz.) ; ëgyentelen, egyéntelen (ŰTMsz.). J: 1. 1539: ? ’viszálykodó; zwieträchtig’ * (1. fent); 1556: ’ua.’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’nem egyenletes, szabálytalnul változó; ungleichmäßig | nem sík; uneben’ # (1. fent) ; 3. 1585: ’egyenlőtlen, különböző ; ungleich | nem összeillő; nicht zusammen - passend’ (Cal. 331); 4. 1585: ’hamis; falsch I rossz; schlecht’ (Cal. 538); 5. 1604: 'ferde; schief I görbe; krumm’ (MA. Pránus a.). — Sz: ~kedik 1556: 1. fent l| egyenlít 1685: ? „Egyenloitő, egyenesítő: aequator” sz. (Com: Orb. 210: NySz.); 1757: Egyenlítő sz. (NyÜSz.); 1800: ,,Meg egyenlíti a viaskodó erőket” (MNy. 4: 377); — ëggyen- lit (SzegSz.). J: 1. 1757: 'egyenlővé tesz; gleichmachen, ausgleichen | arányosít; proportionieren, abgleichen’ # (1. fent) ; 2.
46 Törtóneti-etimolóu'iai szótár


egyes
722
egyes
1835: 'rendbe hoz, elsimít; schlichten’ (NyŰSz.) — Sz: ~'ó 1757: 1. fent || egyenlet fn. 1784: ,,Az Egyenleteket, s’-azoknak megfejtését” (Dugonics: Tud. 1: 25: NSz.); — ’éggyenletös sz. (SzegSz.). J: 1. 1784: ’mennyi- ségeknek vagy mértani pontok helyzetének egyenlőség formájában kifejezett összefüggése ; Gleichung’ (1. fent); 2. 1834: ’egyenleg; Saldo, Bilanz’ (NyŰSz. egyenleg a.). — Sz: ~es 1795 k.: Egyenleten 'derékszögű’ (Takáts R.:Told. C. r.: NSz.); 1831/1884: ’egyenlően, arányosan elosztott’(Vörösm. 2: 435: NSz.); 1839/1885: 'szélsőségektől, zökkenőktől, ingadozásoktól mentes ; kiegyensúlyozott’ (Vörösm. 7: 198: NSz.); 1854: ’egyenlő, egyforma’ (Szathmáry K. : Sirály 3: 87: NSz.); 1897: ’sima’ (Tömörkény I.: Jegenyék 189: NSz.) K egyenleg 1843: „Egyenleg', saldo” (NyŰSz.). J: 1843: 'a tartozási és a követelési, illetőleg a kiadási és a bevételi összeg különbsége <a könyvvitelben); Saldo, Bilanz’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk a kikövetkeztethető *eg( g )yen, *ig(g )yen névszó, mely az egy számnévből alakult vagy -n névszóképzővel (esetleg névmásképzővel), vagy pedig -n határozóraggal. Ez utóbbi esetben az alapszó azonosítható a R. eg(g)yen, ig(g)yen ’egyként, azonos módon ; együtt ; egyenként ; egyetlenül’határozószóval (vö. 1300 k.: „eggen yg”: OAIS.; I. még NySz. Ëggyen, éggyen-'èggyen, mind- meggyen a.; vö. továbbá: MNy. 50: 354). A szócsalád tagjainak egy részében az*egyen- alapszóhoz -l igeképző járulhatott; bár az is lehetséges, hogy az egyenlő, egyenlet (ige) stb. a hasonló, hasonlat (ige) stb. analógiájára keletkezett a két szócsalád közötti jelentésbeli rokonság révén. Az *egyenel ~ *egyenl- ige ugyanis nem mutatható ki, csak kései, nyelvújítási kikövetkeztetés eredményeként; vö.: 1784: „eggyenlöm: egyenlővé téfzem, eggyenlózom” (SzD. 22); 1805: „eggyenlik: es vereinzelt sich” (Verseghy F.: Úng. Sprach. 55: NSz.); stb. Tisztázatlan, hogy a N. me,g-egyenel 'kedvetlenül vesz’ (MTsz.) egy R. *egyenel, *egyenl közvetlen folytatásának tekinthető-e. — Az egyenes- nek egenyes, igényes stb. változatai másodlagosak: a palatalisatio átvetésével keletkeztek. — A szócsalád régi tagjainak elsődleges jelentése az abszolút alapszónak: az e^ty-nek részben számnévi, részben 'azonos, ugyanaz; egyező, egyforma’ jelentése alapján érthető. - A szócsalád következő tagjai nyelvújítási alkotások: egyenlőtlen, egyenlősít (Geleji Katona Istváné) ; egyenlít, egyenlítő (valószínűleg Berta- lanfi Pálé) ; egyenlet (Dugonics Andrásé) ; az utóbbival jelentéstani szempontból származéki viszonyban nem levő egyenletes (nem tudni, kié) ; egyenleg (talán Fogarasi Jánosé). Az egyenlősdi egészen új keletű. — Az egyenlít első előfordulásaként eddig számon tartott 1589. évi adat: egyen- l6tt6c (Álon: Kép. 131: NySz.) talán az egyenlet vagy az egyenel ~ egyenl igéhez tartozik. Nem tekinthető biztonsággal az egyenlít első adatának az 1685: Egyen- lőitő sem; a szó alaktani felépítése valószínűleg nem egyenl- 4- -öjt (~ -it) + -ő, hanem inkább egyenlő 4- -it -j- -ő; vö. dicső-ít. Az egyenlet főnév 1784. előtt nem mutatható ki; az első előfordulása gyanánt ismert, a NySz.-tól az Érdy-kódexból közölt „ygyenletet teegyenek” adat téves; helyesen: „ygyenlő yteletet teegyenek” (ÉrdyK. 391). — A szócsalád * egyen, * így en alapszavának finnugor és uráli egyeztetése téves. — Az egyenesül, egyénit, egyenlet ige és az egyenletlen elavult.
Budenz: NyK. 7: 37; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 92; Szilasi: NyK. 24: 289; Kalmár: NyK. 25: 375; Király K.: Nyr. 26: 303; Simonyi: NyF. 11. sz. 62, Nyr. 35: 7; Sz. K.: MNy. 2: 191; Paasonen: Beitr. 169; Toivonen: FUF. 19: 174; Klemm: Tört- Alondt. 213; Tolnai: Nyúj. 32, 51; EtSz. 1: 1498 egyenes a. ; Kallós Zs.: Balassa-Eml. 70 ; SzófSz. egyenes a.; Deme: AINy. 37: 26i, AINyTK. 69. sz. 20; Martinkó: AINy. 50: 348®; Pais: AINy. 54: 61®, ALingu. 8: 159®. — Vö. egy, egyen-.
egyenrangú, egyenruha, egyensúly 1. egyeii-
egyes 1138/1329: ? ,,In villa Eccr. . . . Egus” szn. (MNy. 32: 132); 1372 U./1448 k.: egyeffeges sz. (JókK. 72); 1416 U./1450 k.: eggefehèd sz., mëgèggèfgl sz. (BécsiK. 4, 89); 1508: ,,te engemet remenfegbe egyesen zer- zettel” (DöbrK. 18); 1762: égyessége sz. Bőd P.: Bibor A4 b) NSz.); — ëgyes, ëgyës, ögygyes (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: 'egyetértő, einträchtig [ békés, friedlich’ (1. fent; 1. még AINy. 62: 370); 2. 1508: ’különálló, magányos; einzeln, einsam | egyedüli, egyetlen; alleinig, einzig’* (1. fent); 3. 1582: 'azonos, egyező; identisch, gleich | hasonló; ähnlich’ (Born: Ének. 15: NySz.); 4. 1585: ’egyszerű; einfach I együgyű; einfältig’ (Cal. 981); 5. 1855: 'némely; mancher, -e, -es, einige’* (MNy. 4: 360). B) fn. 1864: 'az 1 számjegy; das Zahlzeichen ]’# (CzF.). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: sz. 1. fent; 1405 k.: egeffeg (SchlSzj. 8.) I ~ül 1372 U./1448 k.: egyefezcltetet sz. (JókK. 9) j ~iilet 1416 U./1450 k.: eggè- fglètiè'it gr. (BécsiK. 53) | ~it 1416 U./145Ó k.: eggefehèd gr. (BécsiK. 4).
Származékszó: az egy számnévből alakult -.9 melléknévképzővel. Jelentései az alapszó jelentéseiből vezethetők le. — A valószínűleg a 17. sz.-ban elavuló egyesület-et a nyelvújítás elevenítette fel; vö.: 1813: egyesületben gr. 'egység, összhang’ (Helmeczi-Éckarthau-


egyetemben
723
egy eilen
sen. 70: NSz.); 1815: ’társulás, testület stb.’ (NyÚSz.).
Komáromi: MNy. 4: 359; Tolnai: Nyúj. 33, 148; EtSz. 1: J492 1. egy a. ® ; SzófSz. egy a. ® ; Gáldi: Szótir. 188. — Vö. egy.
egyetemben 1372 U./1448 k.: „vryftent egÿetlembe gy cserek”, egyettlenbe, egyetlenben (JókK. 92, 12, 13); 1416 U./1490 k.: egyetemben (AporK. 103); 1495 e.: ifietgmbe (GuaryK. 56, 57); 1500 k.: eghethembe (AporK. 149); 1510: egetevmbe (MargL. 105); 1527: eegyem- teben (ÉrdyK. 19); 1531: egedőmbe (TelK. 29); 1539: egyedembe (KulcsK. 21); 1550; Igeiemben (RMNy. 2/2: 71); 1572: eggien- tembe (KBécs. D2: NySz.); 1573 — 5: egyéniembe (Born: Evang. c2: NySz.); 1577 k.: egyelőmben (OrvK. 68); 1584: egyeltembe (Born: Préd. 288: NySz.); 1608: egygyetem- ben (MA: Bibi. 1: 155: NySz.); 1784: eggye- tembenn (SzD. 22); 1805: egyetemben (Verseghy F.: Ung. Sprach. 54: NSz.); 1864: egyetemben (CzF.) ; — egy etében, eggyeternbe, eggyeternbe (ŰMTsz.). J: 1. 1372 U./Í448 k.: 'együtt, együttesen ; zusammen, beisammen | valamennyien, összesen; alle insgesamt’ # (1. fent); 2. 1519: ’egyszerre, egyformán; auf einmal, gleicherweise | egyetértőleg, egyhangúan; einvernehmlich, einstimmig (als Adverb)’ (JordK. 61); 3. 1519: ’össze, egybe; zusammen (als Richtungsbestimmung)’ (JordK. 449); 4. 1519: 'egyszersmind, egyúttal; auch, zugleich | hasonlóképpen, ugyancsak; ähnlicherweise, gleichfalls’ (Jord- K. 473); 5. 1790/1904: 'egyfolytában, megszakítás nélkül; in einem fort, ohne Unterbrechung’ (Gvadányi: Fal. nót. 72: NSz.) || egyetem hsz. 1495 e.: „raÿta kçnçrûluen v es vele igetg kçnueje” (GuaryK. 72); 1774: egyetem (NyF. 14. sz. 17). J: 1495 e.: 'egyetemben; alle insgesamt’ (1. fent) || egyetem fn. 1805: „egyetem: das Beysam- nenseyn [!] (simul tanéi tas)” (Verseghy F.: Ung. Sprach. 54: NSz.); 1864: egyetem (CzF.); — eggyetem (MNy. 33: 144);
éggyetemista sz., éggyetöm, egyelőm, égyö- tömös sz. (SzegSz.). J: 1. 1805: ’együttlét; Beisammensein | együttélés, közösség; Lebensgemeinschaft, Gemeinschaft’ (1. fent) ; 2. 1811/1898: ’mindenség, világmindenség; All, Weltall I összesség, egész; Gesamtheit, (kis Ganze’ (Kazinczy: Lev. 8: 274: NSz.); 3. 1817: 'több tudományágban képzést nyújtó felsőoktatási intézmény ; Universität’ # (TudGyűjt. 6: 139); 4. 1834 k.: ’egylet, egyesület; Verein’ (NyUSz. 55). — Sz: 1811 :
egyetemesen gr. (NyUSz.) | ~leges 1833: Egyetemleges (NyŰSz.), de vö. 1811: egye- temleg 'egyetemesen’ (NyŰSz.) | ~ista 1933: egyetemista (MNyTK. 31. sz. 13).
Az egyetemben megszilárdult rágós alakulat: az egy számnévből keletkezett -t -j- (-l)-f- -n -j- -ben határozóraggal; vö. alattomban.
A határozóragok efféle halmozódására vö. addiglan, holtomiglan, naponta, újonnan stb. Változatai azzal magyarázhatók, hogy mely határozóragok és milyen sorrendben halmozódtak, mielőtt a -be( n) is csatlakozott; vö. még: egyembe(n), egyembelű; vö. továbbá: N. „vele egyetében” (ŰMTsz.). Az 1527: eegyemteben m-je valószínűleg a más változatok hasonulással keletkezett m- jének analógiájával magyarázható, esetleg hangátvetéssel ; a -ben előtti é-je pedig, miként a N. egy etében alaké is, tisztázatlan. A -t rag helyén jelentkező d magyarázaton, talán az egyedül stb. hatására gondolhatunk. A változatok többségében mutatkozó egyet-, egyett- szóelem-kapcsolatnak az együtt határozószóval (1. ott) való teljes szótörténeti azonossága a tővég- hangzó minőségét illetően tisztázatlan. Név- utószer ü, -val ~ -vei rágós névszókhoz kapcsolódó használata már legkorábbi adataitól fogva jelentkezik. — Az egyetem határozószó az egyetemben stb. teljesebb tagos formák megrövidülésével jöhetett létre. Az egyetem főnév nyelvújítási elvonás az egyetemben-\tâ\ : 1. jelentésében Verseghy Ferencé, a 2. és 3.-ban Kazinczy Ferencé.
Simonyi: TMNy. 373, Nyr. 29: 488; Szily: Nyr. 31: 407 ®; NyÚSz. 55, 436; Kardos: MNy. 2: 275; Simái: MNy. 7: 418; Horger: MSzav. 42 ® ; Klemm: TörtMondt. 218; Tolnai: Nyúj. 95, 148; EtSz. 1: 1491, 1493 1. égy a.; SzófSz. egyetem a.; Gáldi: Szótir. 322, 492. — Vö. egy, egyembelíí, együtt.
egyetlen 1372 U./1448 k.: „Anyának es attyanak egyetlenegy lyányáról” (JókK. 156); 1416 U./1450 k.: eggètlèn eg (BécsiK. 228); — éggyetlenben-idggy gr. (MTsz.); egy- gyetelen (ÚMTsz.). — J: 1. [gyakran az egy nyomaték osító szerepű bővítményeként] 1372 U./1448 k.: ’csupáncsak egy, éppen (tsak egy; einzig | olyan, aminek mása, párja nincs; ohne seinesgleichen (als Adjektiv)’ # (1. fent); 2. 1519k.: 'magányos, magára maradott; einsam, vereinsamt’ (DebrK. 461).
Származékszó: az egy számnévből alakult a -tien ~ -télén toldalékelemmel, amely a szó keletkezésekor még inkább ragfunkciójú volt. Lehetséges, hogy az egyetlenegy-\)6\. önállósult. Az efféle figura etymologicák -tálán (-tlan), - télén (-tien) képzős bővítmény! tagjának ugyanis gyakran nyomatékosító, túlzó, fokozó szerepe van; vö. időtlen idők óta, végesteien végig, N. földetlen földre 'világgá, messzire’ stb. De a fosztó, tagadó értelmű nyelvi elemek önmagukban is alkalmasak lehetnek a túlzás, a nyomatékosítás kifejezésére; vö. ném. Untier 'szörnyeteg'; vö. még töménytelen. — A 2. jelentése elavult. — Az 'együtt; egyszerre; egyformán’ jelentésű
46*


egyezik
724
egyház
R. egyetlenbe (n ) határozószó nem tartozik ide; ez az egyetemben alakváltozata.
P. Thewrewk: Nyr. 7: 195®, 545; Szarvas: Nyr. 23: 320; Simonyi: TMNy. 575; EtSz. 1: 1492 7. ëgy a.; SzófSz. egy a. — Vö. egy.
egyez1 1. egyel1
egyez2 1. egyel2
egyezik 1528: „mykeppen eggezyk ez dologwal az oo tórvéú” (SzékK. 107); 1659: megegyez (Czegl.: MM. 245: NySz.); 1779: egyeztetni sz. (Bessenyei: Holmi 4: NSz.); 1795: eggyezni sz. (Mindszenti S.: Hist. diction. 1: 543: NSz.); 1805: ëggyez (Verseghy F.: Ung. Sprach. 55: NSz.); — ëggyezik, vea-ëgyezik (MTsz.). J: 1. 1528: ’ valamivel azonosnak, valamihez hasonlónak mutatkozik ; übereinstimmen | valamivel összhangban van, összeillik, valaminek megfelel; in Einklang stehen, entsprechen’ * (1. fent) ; 2. [többnyire meg- igekötővel] 1583 u.: ’egyesül; sich vereinigen’ (Nyr. 10: 469); 3. 1585: ’egyetért, beleegyezik; einverstanden sein, zustimmen | megfér, békében él valakivel; sich mit jemandem verstehen, in Einvernehmen sein’ (Cal. 234); 4. [tárgyas igeként is] 1604: ’megegyezésre törekedik vagy jut, közös döntést hoz; unterhandeln, Übereinkommen | osztozik valamiben; etwas mit jemandem teilen, an einer Sache Anteil nehmen’* (MA. Plinthides a.); 5. /ï/c-telenül] 1742/1881: ’egyesit; vereinigen’ (Tóth I.: Cziráky J. 7: NSz.); 6. 1804: ’összehasonlít, összevet; vergleichen [ összehangol, összeegyeztet; in Einklang bringen, vereinbaren’ (Molnár J.: Könyvház 21: 97: NSz.); 7. 1958: 'vitatkozik, veszekedik; disputieren, streiten’ (ŰMTsz.). — Sz: ~tet 1585: EggyesztetS sz. (Cal. 565) | ~kerti k 1833: egyezkedhetést sz. (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 144: NSz.); 1835: egyezkedik (Kunoss: Gyal. Transigál a.) | ~inény 1833: egyezmény (Fogarasi: Műszókönyv 1: NSz.) | ~ség 1835: egyezség (Kunoss: Gyal. Accord a.).
Származékszó: az egy számnévből alakult -2 igeképzővel. Alapszavának számnévi jelentéséből érthető a 2. és az 5. ; ’ugyanaz, azonos’ jelentéséből az 1. és a 6./egyértelmű, egyakaratú, egyetértő’ jelentéséből a 3. jelentés. Az utóbbinak továbbfejlődésével számolva feltehető a 3. -> 4. 7. jelentés¬
fejlődés. — Ikes, illetőleg iktelen használatának az egyes jelentésekhez való viszonya tisztázásra vár. — Származékai közül az egyezmény és talán az egyezkedik nyelvújítási alkotás. Ügyancsak nyelvújítási eredetűnek látszik az egyezség, de a szó nemcsak származása, hanem mind kiejtése, mind jelentésköre szerint is elválaszthatatlanul összefonódik a sokkal régibb egyesség-p?\ (1. egyes a.).
Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 1: 1492 7. egy a.; SzófSz.; Terestyéni: RefNy. 99. — Vö. egy, egyel1, egyel2.
egr.vham^ú 1790/1904: „mivel sokkal könnyebb két szavat egyhangúakat találni, mint négyet” (Gvadányi: Fal. nót. 76: NSz.). J: 1. 1790/1904: ’egyezŐ, azonos hangú; gleichlautend’ (1. fent); 2. 1791: 'monoton, többször ismétlődő (hang); eintönig, monoton’* (MNy. 9: 89); 3. 1799: ’egyértelmű (áll ás foglalás) ; einstimmig’* (Molnár J.: Könyvház 12: 265: NSz.); 4. 1832/1848: 'unalmas (folyamat, jelenség); gleichförmig, ermüdend’ # (Kölcsey: Napi. 20: NSz.). — Sz: ~ság 1791: egyhangúság (MNy. 9: 89).
Nyelvújítási összetett szó. Elemeinek együttes jelentését az 1., ’egyező, azonos hangú’ jelentés tükrözteti leginkább. 2. és 4. jelentésében a gör. μονότονος; ném. eintönig: ’inonoton’, 3. jelentésében pedig a ném. einstimmig ’egyértelmű (állásfoglalás)’ (tkp. 'egyhangú’) tükörfordításának is felfogható.
Simonyi: TMNy. 365.
egryhúz 1193: „Hec igitur funt nomina prediorum . . . Faeregíaza” hn., feyrhigaz[l] hn. (ÓMOlv. 53, 58); 1220/1550: Igyhazaf- vifl sz. hn. (VárReg. 116.); 1229: Feeyreg/iaz hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „ej vÿlagy pap mène bel porciuncula belÿ jent marjanak egyhaviba aÿoÿtatoffagnak kedueert” (Jók- Κ. 80); 1805: egyházfi (Verseghy F.: Tiszta- Magy. 125: NSz.). J: 1. 1193: 'templom; Kirche, Gotteshaus’ (1. fent; 1. továbbá a JókK. fenti adatát); 2. 1416 U./1466: 'valamely vallás híveit magában foglaló szervezett közösség; Kirche als Organisation’ * (MünchK. 47). — Sz: ~i 1372 U./1448 k.: egyhavi} (JókK. 7) | ~ias 1791: egyháziassan gr. (Boronkay: Diaetai orátziója 18: NSz.).
Összetett szó: jelzői szerepű előtagja az a valószínűleg ’szent’ jelentésű egy, melynek régi magyar alakja feltehetően *id ~ igy volt; erre mutatnak egyes adatok (pl. 1262: „Villa 7gku”: Csánki 3: 610), továbbá az etimológiailag több-kevesebb valószínűséggel ide kapcsolható m. üdül, üdvöz, üdvözöl, ül2 ’ünnepet szentel’, ünnep szavak. Az összetétel eredeti jelentése tehát ’szent ház, megszentelt épület’ lehetett, s a templomot jelölte. A szónak vallási közösségre, szervezetre vonatkozó 2. jelentése érintkezésen alapuló későbbi névátvitel eredménye; vö. ném. Kirche; or. gépKOeb stb.: ’templom’ -+ ’egyház’. — Az összetétel előtagjának ótörök származtatása (vö.: ujg. ädgü, Kâêy. ädgü; oszm. eyi; tat. izga; jak. ütüö: ’jó’) számos hang-, alak- és jelentéstani nehézség miatt kevéssé valószínű. Az egy számnévvel való azonosítása, valamint iráni eredeztetése téves.


egyívástí
725
egymaw
Fábián: NyK. 7: 120; Budenz: Nyr. I: 69; B. J.: NyK. 16: 476, 21: 154; Vámbéry: MEr. 317; Simonyi: MNyelv.1 1: 34, Nyr. 42: 440; Balassa: TMNy. 91, 130; Munkácsi: ÁKE. 649; Beke: Nyr. 41: 298; Zichy: Őstört. 61; Sauvageot: RÉtH. 2: 116; Horger: MSzav. 43; Németh: KCsA. 1: 242; Skok: RÉtSl. 7: 182; EtSz. 1: 1494 2. égy a.®; Ligeti: MNy. 29: 278 ® ; SzófSz.; Pais: MNy. 48: 64; Balázs: ALingu. 6: 145; Bárczi: Htört.2 38, MNy. 60: 11; K. Palló: ALingu. 11: 163; Tagliavini: Storia 277. — Vö. anyn- ezentegyház, üdül, üdvözít, üdvözöl, ül2, ünnep.
egyívású 1662/1853: „Melly ajándékok valának: szép aranyos királyi hintószekér, mind egy ivásu termetű hat szekeres lovakkal” (Szál: Krón. 277: NySz. 1: 1643 ívik a.); 1872: egyvivásu (GyŐry V.: Shaks. Minden jó 207: NSz.). J: 1. 1662/1853: 'ugyanabba a korosztályba, nemzedékbe tartozó, egyidős; gleichaltrig’ # (1. fent); 2. 1872: 'valakivel azonos rétegbe tartozó, esetleg azonos felfogású (személy); gleichartig, gleichdenkend' # (1. fent).
Összetett szó. Utótagja az ívik ’a hal a szaporodás élettani tevékenységét végzi’ ige névszói származéka. Hasonló jelentéskörbe tartozó, egy- előtagú összetétel — főként állatokra vonatkozó jelentéssel — több is van a magyarban; vö. egy-almu 'együtt növekedő (borjú stb.)’, égy-jízású 'egykorú’, égy-hasi ’egy anyától való (testvérek, ikrek)’, 'égy-vaszki ’egy vacokból való, egy ellésű (malac stb.)* (MTsz.). Az egyívású ma halakon kívül csak emberekkel kapcsolatosan használatos. A 2. jelentés az l.-bŐl fejlődött ki akkor, amikor az összetétel utótagjának jelentése elhomályosodott.
A Szerkesztőség: Nyr. 39: 27 ® ; Ádám L: Nyr. 39: 131; Kertész: Szók. 17; Mészöly: ŐmSzöv. 202.
egyke 1806: „Gyeretske koromba nem volt több pántlika tsak egyke” (Kultsár: Hazai Tud. 159: NSz.); 1876: Egyke (Nyr. 5: 61). J: A) számnév 1806: ’egy; eins, ein, einer’ (1. fent). B) fn. 1. 1887/1917: 'egyetlen gyermek a családban; Einzigkind’ (Baksay: írod. dóig. 3: 281: NSz.); 2. 1903: *egy- gyermekes rendszer; Einkindsystem’ (Nyr. 32: 347).
Származékszó: az egy számnévből alakult -ke kicsinyítő képzővel. A számnevek kicsinyítése több nyelvjárástípusunkra, többek között a Dráva torkolat vidékére is jellemző ; vö. kettőké, háromcsa, négyke (Nyr. 15: 181). Az egyke a nyelvjárásokból — és B) 1. jelentésében a régi egyke rend szer területéről, a Dráva alsó folyásának vidékéről, a Délkelet-Dunántúlról — kerülhetett a köz- nyelvbe és a szociográfiai szaknyelvbe. B) 2. jelentése a tudományos irodalom szintjén fejlődött ki. — Birtokos személyraggal, ’az én (a te . . . stb.) egyetlenem (-ed stb.)’ jelentéssel a Csallóközben is előfordul (1905: ÚMTsz.).
Simonyi: TMNy. 547 ; Mariánovics Milán : Nyr. 42: 428 ®. — Vö. egy.
egykedvű 1829: „én az asszonyok iránt . . . szerelmet . . . nem érzek, ’s a* föld’ leg- szebbike sem tudná egykedvűségemet háborgatni” sz. (Aurora 8: 243: NSz.); 1832: „Gyula csak ugyan nem egykedvű a’ lyánká- hoz” (Nefelejts 95: NSz.). J: 1829: ’közö- nyös; gleichgültig | változatlanul közömbös kedélyű; gleichmütig’ (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. gleichmütig 'egykedvű’ (tkp. 'egyforma kedélyű’). A nyelvújítás korában több más olyan összetételt is alkottak, melynek egy- előtagja ’egyfonna, azonos* jelentésű; vö. egy értékűt egynemű, egyvéleményűség (Ny- ÚSz.). — Kissé választékos stílusértékű szó.
NyÚSz. (Kluge: EtWb.12 159.)
egylet 1836: „Egyűlet: der Verein” (Fogarasi); 1841: rr&egylet (NyÚSz. 437); — egylet (SzegSz.). J: 1. 1836: *(társadalmi) egyesület; Verein’ (1. fent); 2. 1842: 'valamely (főképpen elvont főnevekkel kifejezett) dolgok egyesülése; Vereinigung von (meistens mit abstrakten Hauptwörtern bezeichneten) Dingen’ (Kuthy L.: Munk. 3: 180: NSz.). — Sz: ~esdi 1891: egyletesdi (Viharos: Főváros 132: NSz.).
Nyelvújítási származékszó. A rövid életű egyűlet változat alapszava az egy számnévből képzett, ugyancsak nyelvújítási együl ’egyesül’ ige (vö. 1806: NyÚSz.). Az egylet változatban az egy számnevet mint alapszót az -l képzős igékből -at ~ -et képzővel alakult főnevek (pl. munkál : munkálat ) révén keletkezett -let ( ~ -lat) képzőbokorral toldották meg. — 2. jelentése nem élte túl a 19. sz. közepét. 1. jelentésében is elavulóban van.
NyÚSz.; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 37 ® ; EtSz. 1: 1493 l,egy a.; SzófSz. — Vö. egy.
egymás 1372 U./1448 k.: „kerlek tÿte- kett Dragalatof attÿamfÿaÿ hogÿ ^ereffetek egÿmaft” (JókK. 25). J: 1372 U./1448 k.: 'einander* # (1. fent).
Összetett szó. Mondatban keletkezett szervetlen alakulat; az egy előtag voltaképp alany volt, a más névmási utótag pedig tárgy, határozó vagy ezek valamelyikének birtokos jelzője: egy (a) mást, egy (a) mástól, egy (a) más javára, Az utótag az összetételben ’második’ jelentésű lehetett. — Arra a feltevésre, amely szerint más nyelvek hasonló szerkezetű és jelentésű kifejezései (vö.: lat. alter,,, alterum; ném. einander;


egyöntetű
726 egyszerű
fr. Vun Vautre: 'egymás') hatottak volna kialakulására, nincs szükség.
Zolnai Gy.: NyK. 23: 36 ®, 43, 44, 47, 49; Balassa: TMNy. 187; EtSz. 1: 1493 1. égy a. ® ; Pais: MNy. 51: 183 ® , 54:60 ; Temesi: MMNyR. 1: 243. (Kluge: EtWb.19 158.)
egyöntetű 1838: ,,mihelyt ... a’ színész tudásának önérzete nélkül a’ súgótól függ, vége a’ szabad s egy-öntetű játéknak” (Athenaeum 2: 23: NSz.). J: 1. 1838: Teljesen hasonló, egységes; einheitlich, ohne störende Fugen’# (1. fent); 2. 1864: 'ugyanabból az öntetből készült; aus einem Gusse herge- stellt’ (CzF.).
Nyelvújítási összetett szó. Mintája a ném. aus einem Gusse sein 'egységes, zárt egészet alkot’ (tkp. ’egy öntésből való’). A német kifejezés eredetileg a fémöntők szaknyelvében volt használatos: az olyan öntvényre vonatkozott, amely nem mutatta az összehegesztés nyomait, s így egységes egész benyomását keltette. A magyar szó kezdettől fogva elvont értelmű; konkrét — és talán csak szótári — 2. jelentése utólagos kielemzés eredménye.
NyÚSz.; Kiss: Nyr. 88: 474 ®.
egyre 1702: ,,A matska sokszor a kígyókat és varas békákat-is mind egyre szokta mardosni” (Misk: VKert. 168: NySz.); — egyre (SzegSz.); édre (ÚAITsz.). J: 1. 1702: 'egybe véve, egyként; in einem genommen I egyformán, ugyanazon a módon vagy mértékben; gleicherweise, in gleichem Maße’ (1. fent); 2. 1751: 'folytonosan, újból és újból; fortwährend, immer wieder ] mindinkább, mindig jobban; mehr und mehr’ * (Hall: HHist. 2: 64: NySz.); 3. 1766: 'ugyanarra (az eredményre, a célra); aufs gleiche, auf dasselbe (Ergebnis, Ziel)’ (Kovács F.: Okoskodás 2: NSz.); 4. 1951: 'egyszerre, hirtelenül; auf einmal, plötzlich’ (MNyj. 1: 178).
Megszilárdult rágós alakulat: az egy számnévből keletkezett -re határozóraggal. Jelentéseinek egymáshoz és az alapszóéhoz való viszonya több mozzanatban is tisztázatlan. Az 1. és a 3. az e^?/-nek 'ugyanaz' jelentéséhez kapcsolódik; a -re rag szerepe itt mód-, illetőleg állapot- vagy eredmény határozói. A 'folytonosan' (2.) szemléleti alapja az ’egy (tartós, megszakítatlan) alkalom’ lehetett; a -re rag itt időhatározói szerepű; vö. egy időre, éjszakára stb. A 'mindinkább' pedig ebből fejlődhetett. A 4. jelentés alapja az ’egy (rövid) alkalom’ lehetett; vö. egyszerre, egyből, egy szempillantásra stb. — Gyakran a mind szóval mint előtaggal alkotott összetételben fordul elő: mindegyre (efelé mutat már az első adat is); a míná-hez való kapcsolódásának okai, módjai (külön figyelembe véve az egyes jelentéseit is) részben még tisztázatlanok. — 1. jelentése elavult; a 3. elavulóban van, s ma már leginkább csak az egyre megy kifejezés őrizte meg; az 5. nyelvjárási szinten él.
Simonyi: Hat. 2: 357; Klemm: TörtMondt. 188, 253. — Vö. egy.
egyrema^rn 1587: ,,ebedre keölteöt- twnk egijre mafra” (MNy. 62: 103). J: 1. 1587: 'javát, rosszát válogatás nélkül (számba) véve, átlagban; durcheinander’ (1. fent); 2. 1844/1951: ’gyors egymásutánban, szakadatlanul; nacheinander’# (Petőfi: ÖM. 1: 65: NSz.).
Összetett szó. Mondatban keletkezett mellérendelő szerkezetből. 2. jelentésében korábbról egyről egyre alakkal adatolható (vö. 1808: SL). 1. jelentésében összefügg a R. egy-más ’egy s más, meghatározatlan meny- nyiségű holmi’ szóval; vö. 1456 k.: ,,ut portent vinum et exenia egethmafth” : SermDom. 1: 392; vö. ma is egyet-mást, miegymás; 1. mi-.
egyszeregy 1793: ,,a’ Sokszorozó tábla vagy Egyszer egy által ollyan számot kell keresni” (Látzai: Tan. könyv 69: NSz.). J: 1793: 'Einmaleins’ * (1. fent).
Összetett szó. A szorzó tábla begyakorlását elősegítő egyszer egy (az) egy, kétszer egy (az) kettő stb. mondóka kezdőszavaiból tapadt össze. Olyan jellegű magyar fejlemény, mint például a csipicsóka; vö. még hiszekegy, miatyánk. Ezt a magyarázatot támogatja a R. kétszerkettő ’szorzótábla, egyszeregy’ (ÉrtSz.) is. Keletkezésére hatással lehetett a 16. sz. óta adatolható ném. Einmaleins 'egyszeregy' is.
Deme: MNy. 49: 144; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 456. (DudenEtym. 131.)
egyszersmind 1495 e.: ,,aj ragalmajo embçrnec jaiaban, aj atkojot ragaímaffag merpg, kiuel eg^grfmind három embçrt mar meg” (GuaryK. 22). J: 1495 e.: 'egyúttal; zugleich I egyszerre; auf einmal’ (1. fent).
Összetett szó. Mondatbeli tapadással forrt össze szervetlen összetétellé. Jelentése a tagok 'egyszerre’ és 'mind (valahány) együtt' jelentése alapján fejlődött ki. Rendszerint két mondatot, tagmondatot vagy mondatrészt foglal egybe, igen gyakran kötő- szószerüen. — A választékos irodalmi nyelv' szava.
Simonyi: Köt. 1: 104, Hat. 2: 349; SzófSz. egy a.
egyszerű 1595: „Egy-ßereü: Simplex — einfältig” (Ver. 98) ; 1611: Egyterű (MA.); 1864: egyszérű (CzF.); — egyszerű, égyszörű (SzegSz.) ; ésszerű (ÚxVITsz.). j: 1. 1595: 'nem több vagy nem sok részből álló; einfach


«firyügyiï
727
együtt
I nem bonyolult; nicht kompliziert* * (1. fent); 2. 1750: 'egyenlő, hasonló; gleichförmig I egykorú, hasonlóféle (személy); gleichaltrig, vom gleichen Schlage (Person)’ (Wagner: Phras. Parilis a.); 3. 1864: ’nem mesterkélt, természetes; ungekünstelt, natürlich I nyílt, őszinte; offen, aufrichtig’ * (1. fent); 4. 1873: 'dísztelen, cifraság nélkül való; prunklos, unverziert’* (Ballagi); 5. [sokszor -n rágós határozóként] 1895: 'puszta, merő; schier, pur | kész, teljes; bar, rein’ * (Beöthy Zs.: Szinh. esték 49: NSz.). — Sz: ~sít 1831: Egyszerűsíteni sz. (NyŰSz.) I rwsödik 1935: egyszerűsödik (Eckhardt: MagyFrSz. egyszerű a.).
Magyar fejlemény: a -szerű képzőszerű utótaggal alakult az egy számnévből. 1. és 2. jelentése egy feltehető, régibb ’egy sód ra- tú, egyfonatú, egysorú, egyrétű’ jelentésből fejlődhetett; a 3., 4. és az 5. az ] .-nek a fejleményei lehetnek. A 2. már csak nyelvjárási szinten, szórványosan él. — A régi nyelvben nem állt egyedül; vö.: 1528: három zéró (SzékK. 233); 1585: „quadruplico: Negy- certvue tezóm" (Cal. 883); 1595: „Ket-szeróü: Duplex" (NytudÉrt. 30. sz. 20); 1650: több szerű (NyÚSz. 437). — Származékai nyelvújítási alkotások, az egyszerűsít valószínűleg Széchenyi Istváné.
NyÚSz. 57, 391 -sit a.; EtSz. 1: 1493 7. egy a. ; SzófSz. egy a. ; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 2Ö. — Vö. egy.
ceryügryu 1372 U./1448 k.: „Vr ÿften ;$ent alagatoffegeneknek es egÿ ygÿew barátoknak ÿmadfagamÿatt es kewnue^efeúel epeytÿ es fordoytÿ” (JókK. 113); 1585: eggy- wgyw (Cal. 518). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'egyszerű; einfach | jámbor; fromm’ (1. fent); 2. 1585: 'ostoba; einfältig’ * (1. fent). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: egÿygyewfegnek gr. (JókK. 108).
Összetett szó: az egy számnévnek és az ügy* főnév -ű képzős származékának kapcsolatából forrt össze. Eredetibb 1. jelentésében az egyszerű, egy ügyre tekintő, nem ravasz- kodó, hátsó gondolatok nélküli ember jelzője volt. 2. jelentése úgy alakulhatott ki, hogy az eredeti jelentésnek egy kezdetben mellékes mozzanata (a 'nem valami okos’) egyre inkább uralkodóvá vált a szó használatában. Hasonló jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető; vö. lat. simplex 'egyszerű, mesterkéletlen; igaz, őszinte’: > simplicitas 'egyszerűség; őszinteség; együgyűség, naiv- ság’; ang. simple 'egyszerű; mesterkéletlen', simple-minded 'buta'; ném. einfältig 'egyszerű; együgyű, korlátolt, buta’; stb.
Simonyi: TMNy. 365, 571, AkNyÉrt. 23/3: 9 ® ; Balassa: NyK. 28: 353; Gombocz: Jelt. 29; Keresztesi: Mát. 55, 87; Fokos: Nyr. 69: 48; SzófSz. egy a.; Hexendorf: MNy. 47: 244, 248. (Kluge: EtWb.19 158.)
együtt 1495 e.: „ihus mi nekonc mödota né Lak egÿùt de 3ent lucaL ewangelíomabaes vg möd” (GuaryK. 100); 1507: Egÿut (NylrK. 6: 186); 1512 k.: egieth (WeszprK. 39); 1527: eggywtth (Heyd. 18); 1585: Egyot (Cal. 543); 1588: eggy&t (Frank: HasznK. 2: NySz.); 1617: eggiott (Lép: PTük. 1: 182: NySz.); 1635: éggyűt (Mad: Evang. 384: NySz.); — éggyütt (ÖrmSz.); eggyott, eggyűtt, éggyütt, öggyütt, ögyűtt (ŰMTsz.). Js 1. 1495 e.: 'valamely helyen, valahol; an irgendeinem Ort oder irgendeiner Stelle, irgendwo | egy helyen, ugyanazon a helyen; an einem Ort, an demselben Ort’ (1. fent); 2. 1507: ’egymással, egymás társaságában; miteinander, beisammen I közösen, egyszerre; gemeinsam (als Adverb)’* (1. fent); 3. 1585: ’ egyszersmind, egyúttal; zugleich | ugyanakkor; gleichzeitig’ (1. fent); 4. 1585: ’egy helyre, össze; an denselben Ort, zusammen’ (Cal. 236). — Sz: ~es 1842: Együttes (NyŰSz.) II együnnen 1508: „Aliképpen mehetnec ejgünnen mafua" (NádK. 82); 1639: egy un- net (Ver: Verb. 267: NySz.); 1864: együnnen, együnnét, együnnend (CzF.); — együnnet (MTsz.). J: 1508: ’az egyik helyről, egyik irányból; von dem einen Ort, der einen Stelle, aus der einen Richtung | valamely helyről, valahonnan; von irgendeinem Ort, irgendwoher’ (1. fent) || együvé 1519: „azo- kath es eggywe kel ennekem hoznom" (Jord- K. ^662); 1526: egüwe (SzékK. 99); 1574: egioue (Kulcs: Evang. 267: NySz.); 1590: eggyűué (Kár: Bibi. 1: 114: NySz.); — együvé,(MTsz.); eggyöve (SzamSz.); ö^yüi'efogóság (ÚMTsz.). J: 1519: ’an einen Ort, zusammen, zueinander’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények: az egy számnévből keletkeztek, de vitatott módon. — 1. Megszilárdult rágós alakulatok: az együtt a -t locati vus raggal, az együvé az -é lativusraggal, az együnnen pedig az abla- tivusi értékűvé vált -n locativusrag halmozásával jöhetett létre ; e nézetnek egyelőre elháríthatatlan nehézsége a tő véghangzó zártsága. — 2. Az elhomályosult összetételnek tartott R., N. másutt, másunnan, másává mintájára keletkeztek analogikusán; az együnnen létrejöttéhez még az innen, onnan is hozzájárulhatott; vö. még egy helyütt, mindenütt is. A kérdés időrendi és földrajzi szempontból teljesen tisztázatlan. — Az együtt 2., elavult 3. és 4. jelentése a ma főképpen csak nyelvjárási szinten élő l.-bŐl fejlődött. Névutószerű és igekötőszerű alkalmazása már a 16. sz.-tól kimutatható; vö.: 1526: „vélek egót (SzékK. 29); 1585: „Eggywt maradni", „Eggywt hálok” (Cal. 221, 236). — Az együnnen elavulóban van ; illetőleg együnnet, együnnend stb. változataival együtt elsősorban nyelvjárási szinten él. — Az együvé-t6\ és alak változataitól a N. égyü- be (MTsz.), ëggyübe (ŰMTsz.) 'együvé, össze’


egryweleff
728
éh
egyelőre elválasztandó, mivel nemcsak « > b hangváltozással keletkezhetett, hanem lehet az elhomályosult lativusragos N. eggyü, eggyú, eggyü, öggyü stb. ’egybe, Össze, együvé’ (MTsz.) -ba, ‘be raggal megtoldott alakja is.
Simonyi: TMNy. 681 ® ; Mészöly: MNy. 15: 22 ® ; Beke: Nyr. 54: 19, 62: 50; Tolnai: Nyúj. 209; EtSz. 1: 1491, 1492 7. ëgy a.; Gombocz: Synt. 113; Klemm: TörtMondt. 252, 253 ; SzófSz. ®. — Vö. egy, egyetemben.
egyveleg 1666: „Egyeleg, ha rajta állana, minden calvinistákat és lutheránusokat Magyarországból kihajtana” (Pós: Válasz. 57: NySz.); 1669: egyveleg (Pós: Igazs. 1: 336: NySz.); 1800: egyvelek, egyvelékje gr. (Nyúlás F.: Orvos vizek 1: 151, 2: 104: NSz.). J: A) hsz. 1666: ’vegyesen; gemischt’ (1. fent). B) fn. 1. 1787: ’össze visszaság ; Durcheinander’ (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 190: NSz.); 2. 1800: ’keverék; Gemisch I vegyes jellegű részletekből összeállított valami; Quodlibet, Potpourri’ # (Nyúlás F.: Orvos vizek 1. lev. 31: NSz.). C) mn. 1800: ’kevert; vermischt’ (Nyúlás F.: Orvos vizek 1: 151: NSz.). — Sz: ~es 1689: egyvelegen (Monírók. 23: 20).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja nincs egészen tisztázva. Bizonyos, hogy az elegyít, elegyedik stb. szavak rokonságába tartozik; nem dönthető el azonban, hogy •leg rágós alakulat-e, vagy pedig a gombolyag, göngyöleg-féle szavakhoz hasonlóan -g képzős származék-e egy *egyel- ~ *egyvel- stb. igetőből. Az elsőnek említett lehetőséget támogatja az, hogy a szó melléknévi és főnévi alkalmazása újabb fejleménynek látszik.
Simonyi: Budenz-Eml. 66 ®, Hat. 1: 426; EtSz.®; Kallós Zs.: Nyr. 64: 67; SzófSz.; Beke: Nyr. 72: 196; Károly: MNy. 54: 355. — Vö. elegyít.
enyvesig* 1395 k.: „patruelus: apaual egueng” (BesztSzj. 16.); 1475 u.: egh ven (NyírkGl.). J: 1395 k.: ’egy test vér, édestestvér (jelzőként is); leiblicher Bruder bzw. von derselben Mutter geboren’ (1. fent; vö. még BesztSzj. 32., 44.).
Összetett szó: előtagja az egy számnév, veng utótagja ismeretlen eredetű és jelentésű. Valószínűnek látszik, hogy az összetétel olyan jellegű, mint az egytestvér. Az utótag egykori önálló életét igazolhatja ugyan két, esetleg ide tartozó 12. sz.-i személynév! adat (1141—61: „Weng filius Radoan”: MKsz. 1892 — 3. 17; 1198: ,,Chuk filius Weng”: ÁÚO. 6: 194), de ezekből még arra a fogalomkörre sem következtethetünk, amelybe a veng tartozott. — Elavult szó. Már a 16. sz.-ból sincsenek rá adatok.
Simonyi: NyK. 22: 523 ® ; Finály: AkÉrt. 3: 659; Kertész: Nyr. 38: 385; Pais: MNy. 18: 30; EtSz.
eh 1536: „Ee te baatya nam myndennek megmondod” (Pesti: Fab. 66: NySz.); 1585: Ehe (Cal. 1100); 1626/1831: éhé (Kreszn,); 1748:Eh! (Fal: NE. 21:NySz.) ; 1792: Ih! (Szűts I.: llerfort és Kl. 1: 329: NSz.); 1806: Éh (Csokonai: Gál. 7: NSz.). J: 1536: isz.; eine Interjektion # (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezeti indulatszó. Eredetileg s ma is elsősorban bosszúság, harag, elkeseredés, méltatlankodás kifejezésére használatos. Régen csodálkozást is kifejezett, a mai nyelvben pedig a hirtelen elszánás, határozottság kifejezése társulhat még hozzá.
Nagy J. B.: MNy. 23: 44; EtSz. ® ; Bárczi: Szók.2 19; Kelemen: Mondsz. 21, 332, 336, 341, 359, 400.
éh 1138/1329: ? „In villa. Herudi. . . . Ehudi” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1315 k.: ehezeu[cnek] sz. (GyS.); 1372 U./1448 k.: „menden napon ehuel haluan”, ehy[eguel sz. (JókK. 106, 30); 1416 u.|1450 kJ: éhfég sz. (BécsiK. I); 1541: effegnek sz. (KazK. Hl); 1565: çség sz. (Mel: Jób. 69: NySz.); 1585: éh (Cal. 509); 1743: ével gr. (MNy. 57: 489); 1759: é (Csíksomlyói miszt. 133: NSz.); 1766: ehesseket sz. (Galgóczy: Batthiáni 29: NSz.); 1795/1844: ihel gr. (Csokonai: Gerson 666: NSz.); 1813: ih (Báróti Szabó: Virg. Ekl. 350: NSz.). J: A) mn. 1138/1329: ? ’éhes; hungrig’ (1. fent), 1416 U./1466: ’ua.’ (Münch- K. 43). B) fn. 1372 U./1448 k.: ’éhség; Hunger’ (1. fent). — Sz: ~ező 1315 k.: fn. gr. (I. fent) j ~ség 1372 U./1448 k.: ehfegnek gr. (JókK. 31) I ^en 1416 U./1466: éhen (Münch- K. 43) I ~ezik 1416 U./1466: ehé^ec gr. (MünchK. 19) | ~iil 1416 U./1466: megéWo gr. ’megéhüle’ (MünchK. 52) | ~es 1435: ? Ehos szn. (OklSz.); 1522: Ehws szn.; 1763: éhes mn. (Adámi: Wb. 20: NSz.) | ~ezés 1508: ehezeíert gr. (NádK. 442) | ~ ez tét 1577 k.: ehestere gr. (OrvK. 43).
Bizonytalan eredetű. Talán az eszik ige folyamatos melléknévi igeneve: az eredeti ë- tőhöz a -γ igenévképző járult, amelynek lehet h folytatása. A szóban ’evŐ’ ’éhes’ jelentésfejlődés mehetett végbe. E magyarázatnak elsősorban alaki, de részben jelentésbeli nehézségei is vannak. — Az a feltevés, amely szerint azonos a R. jonh ’belső rész’ szóval, még kevésbé valószínű. Finnugor egyeztetése, kaukázusi és török nyelvekből való származtatása téves. — A köznyelvből az éhe# és az éhség származék kiszorította. Nyelvjárási szinten melléknévként és főnévként is él.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 140, MBölcs. 154; Budenz: NyK. 10: 97, 17: 456; Simonyi: Nyr. 12: 152, MNyelv.1 2: 196, Nyr. 32: 541; Munkácsi: ÄKE. 222; NyÚSz.; Melich: MNyTK. 8. sz. 12; Simái: MNy. 6: 269; Beke: Nyr. 42: 63, 61: 119, 85: 475; Horger:


ehejt
729
ej
MSzav. 44; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 145; Erdődi: Nyr. 64: 22; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 39; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 24S; Moór: ALingu. 2: 433; Kelemen: III. Kongr. 233; Mészöly: Népr. és Nytud. 3 — 4: 10; Kubínyi: MNy. 57: 46; Nyíri: Népr. és Nytud. 9: 29 ® . — Vö. ejtőzik, eszik, farkas-.
ehejt 1816: „Ahajt, ehejt, itt, amott” (Gyarmathi: Voc. Ahajt a.); 1838: Ehhélyt (Tzs. E'helyen a.) ; — ehajt (MTsz.). J: 1. 1816: ’itt; hier’ (1. fent); 2. 1863: határozottabb jelentés nélküli töltelékszó; Füllwort ohne besondere Bedeutung (Kriza: Vadr. 491).
Összetett szó: az e mutató névmás és a hely főnév -t hely ha tározó rágós alakjának Összetapadásából keletkezett. Töltelékszóvá az összetétel elhomályosulása után vált. — Székely nyelvjárási szó.
Fogarasi: NyK. 4: 132; Simonyi: Hat. 2: 332, Nyr. 43: 184; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 54: 83. — Vö. ahajt.
éhenkórász 1787: „Ez tsak ollyan Éhen- kórász volt” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 308: NSz.); 1863: Éhénkórász (Kriza: Vadr. 496); — éhen-kárász (MTsz.); Ehön korász (ÚMTsz.). J: 1787: ’anner Schlucker, Hungerleider’ * (1. fent).
Összetett szó: előtagja az éh ’éhes’ melléknév módhatározó rágós alakja; utótagja a N. kórász ~ kórész ’böngésző’ (vö.: Nyr. 77: 55; MNyj. 2: 78). Ez utóbbi szó a N. kórász 'kószál; keres, kutat, böngész’ ige névszói párja. Az ige névszói szerepűvé válását a halász, madarász, vadász-íé\e, névszóként és igeként használt névszói származékoknak a hatása segíthette elő. — Tájszóból vált közszóvá a nyelvújítási mozgalom eredményeképpen.
Prohászka: Nyr. 77: 55.
éhkopp 1719: „Nagy jó ebédeket és vatsorákat Eh-koppal múlat-el sok tiz órákat” (Comico-Tragoedia C6: NSz.); 1788: Éh kopot gr. (Horváth Á.: Hol-mi 1: 167: NSz.). J: 1719: ’<főként szólásokban, állandósult szókapcsolatokban) éhség, éhezés; Hunger (meistens in Redewendungen, festen Verbindungen; etwa: Hungertuch)’ (1. fent).
Összetett szó, de kialakulásmódja ni nets teljesen tisztázva. Az kétségtelen, hogy előtagja az éh ’éhes; éhség’, utótagja pedig a jelkopik az álla, kopog a szeme az éhségtől szólásokban előforduló kopik, kopog, továbbá a koplal szavakkal függ össze. Maga az összetétel keletkezhetett az éhezik-koplal igepárból elvonással, vagy pedig az éh melléknév és az idézett igék alapján esetleg feltehető *kop ’étel utáni hiábavaló kapkodás’ főnév jelzős kapcsolatából. — Népies, tréfás stílusértékű szó.
Simonyi: Nyr. 32: 538; Pais: MNy. 19: 124®, 43: 283 ®; Bárczi: MNy. 49: 389; O. Nagy: Mi fán terem? 16, 160; Nyíri: Népr. és Nytud. 9: 30, 31.
éhomra 1516: „Nagy kedden ehera az fezwlet elewt magadat le tegyed orchadual” (GömK. 240); 1562: ehióra (Helt: ÚT. i5: NySz.); 1565: éhéra (Mel: Sám. 357: NySz.); 1577 k.: Enheÿra, Enhera (OrvK. 3, 5); 1585: Ehiomra (Cal. 501); 1592: éhorra (Cis. K2: NySz.); 1595: eh iohra (BeytheA: FivK. 25b: NySz.); 1595: Ehom (Ver. 46); 1604: EhomraviAo, Éhomra való (MA. lejúnus a., MA.); 1615: éhóra (Zvon: PázmP. 114: NySz.); 1690: éjomra (Pápai Páriz F.: Pax corporis 42: NSz.); 1740: éj jómra (Perlici: Házi Orvosságok 12: NSz.); 1746: éhónn (Kováts János: Hadi exerc. 60: NSz.); 1792: éhon (R. P. —Lessing: Katona-szerencse 3: NSz.); 1833: Éhemre (Kassai 2: 7); 1838: Éhére (Tsz.); — éhomra, éhodra (MTsz.); éhhomra, ihuóra (ŰMTsz.). J: 1516: ’auf nüchternen Magen’ # (1. fent).
Összetett szó: előtagja az éh ’éhes’ melléknév, utótagja a R. jonh ’belső rész, gyomor stb.’ főnév -ra határozóragos alakja. Az a lak változatok nagy száma az összetétel elhomályosulásának következménye. Az önállóan használt jonh kihalt, illetőleg juha, éha· stb. alakban szekérrész neveként él a nyelvjárásokban, tehát teljesen elszigetelődött attól a fogalomkörtől, amelybe az éhomra tartozik. — Az adatok alapján az éhomra határozói alak látszik eredetinek. A ragtalan éhom stb. ’éhes, üres gyomrú’ elvonás ered mén ye lehet ; aligha élt a beszélt nyelvben, inkább csak szótári szóként tengődött. Az éhemre, éhére, éhodra változatok úgy keletkeztek, hogy a legáltalánosabb éhomra alakot egyes szám 1. személyű birtokos sze- mélyragos formának fogták fel, s e téves következtetés alapján megalkották hozzá a 2. és a 3. személyű alakot. Az éhére azonban lehet hangrendi kiegyenlítődés eredménye is.
Mátyás: NyK. 4: 200 ® ; Simonyi: Nyr. 12: 152®, MNyelv.1 2: 196; Szarvas: Nyr. 13: 459; Balassa: TMNy. 97, Nyr. 63: 5; Beke: Nyr. 42: 62 ®, NyK. 42: 360, Nyr. 61 : 119; Horger: MSzav. 43; Nagy J. B.: MNy. 23: 43; EtSz. 1: 1501 1. éh, 1502 2. éh a.; SzófSz.; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23; Ruzsiczky: KazTájsz. 226. — Vö. jonh, juha.
ej 1669: „Ej báttya, csak a csattigh vonnyad” (Illyef: Tomp. 296: NySz.), de 1. ej- Äa,T789: Éj (Wályi A.: Űjj tanítás 112: NSz.) ; 1838: ejh! (Kunoss: Lombok 39: NSz.); 1889: é’ (Kacziány G.: Zászló 14: NSz.); — ej, ejj (ÉrtSz.); £j, öj (ŰMTsz.). J: 1669: isz.; eine Interjektion # (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Eredetileg s ma is fő funkciója


730 ejha
éj
a bosszankodás, türelmetlenség, harag kifejezése. Használatos még csodálkozás, enyhébb rosszallás, gyors elhatározás, vágyakozás érzékeltetésére, valamint — főként népdalokban — örömre valló felkiáltásként. — A ném. ei, eiei ’ej, ejnye’ indulatszóval etimológiailag nem függ össze.
Melich: Nyr. 24: 160; EtSz. ® ; R. Hutás: Pais-Eml. 526; T. Lovas: Pais-Eml. 538; Kelemen: Mondsz. 21, 324, 330, 359, 823. (Kluge: EtWb.19 153.)
éj 1372 U./1448 ku „Ének melfeges vef- tegfegeben felkele aj agyról”, érnék gr. (Jók- Κ. 4, 74), de 1. éjjel; 1405 k.: ? wjak (SchlSzj. 113.); 1416 U./1450 k.: ey (BécsiK. 150); 1485: eeth gr. (OklSz.); 1490 k.: ynek gr. (SzalkGl. 102.); 1506: ewnek gr. (WinklK. 236); 1519: eeh (JordK. 391); 1527: iy (Ileycl. 7); 1816: Éjj (Márton). J: 1372 u./ 1448 k.: 'éjszaka; Nacht’ (1. fent). — Sz: 1405 k.: ? ey madar (SchlSzj. 1798.); 1416 U./1490 k.: eyi (AporK. 83) || éjjel 1364: „Gaal dictum ÆfyeZtudo” szn. [tolvaj neve] (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „kyben euel jenettlen egnekuala lampafok” (JókK. 3); 1416 U./1450 k.: eyièl, eyél (BécsiK. 2, 121); 1512 k. : yel ( WeszprK. 92) ; 1519 : eeyel (JordK. 359); 1533: lyel (Murm. 1053.). J: A) hsz. 1364: 'éjszaka idején; bei Nacht’ # (1. fent). B) fn. 1516: ’éjszaka; Nacht’ # (GömK. 328). — Sz: ~i 1517: Eyely (DomK. 44) I ~edik 1604: Éyeledic (MA.) I ~ez 1767: éjjelezéffel sz. (PPB. Commentatus a.); 1803: Éjjelezek gr. (NyF. 50. sz. 41).
Az éj ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. ii; osztj. Vj. oi, VK. ioj; zürj. V. roi; votj. Sz. uj; md. E. ve, vä, Μ. ve; finn yö; észt öö; 1p. N. iggjà, K. jijj: ’éj’. Egyes finnugor nyelvek szóeleji i, j hangja másodlagos. A magánhangzó az ugor és a permi nyelvekben illabiális (de 1. a m. R. ő olvasató formákat), a többi finnugor nyelvben labialis. A finnugor alapalak *üje vagy *eje lehetett. — Az éjjel megszilárdult rágós alakulat: az éj -vei rágós formája. Eredetileg időhatározószó volt, főnévi szerepe később alakult ki, de — mint származékai mutatják — viszonylag korán megszilárdult. Szerkezetére és szófaji fejlődésére nézve hasonló az éjjelhez a reggel, nappal. — Az e'j-nek másféle finnugor egyeztetése és az éjjel-nek összetételként való magyarázata téves. — A régi éj az újabb éjjel és éjszaka (1. ott) szavakkal szemben mint túlságosan rövid hangtestű, jellegtelen, homonimákkal is terhelt szó liamarosan háttérbe szorult. A nyelvújítók felélesztették, illetőleg újra elvonták ugyan, de az élőbeszédben nem jött divatba a használata. Ma a költői nyelv választékosnak érzett szava.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 9: 19; Munkácsi:
NyK. 16: 470; MUSz. 771®; Budenz: Ny- K. 17: 427; Simonyi: AkÉrt. R. 17: 127, Budenz-Emi. 52, 64, 65, Hat. I: 387, Jelz. 13, AkNyÉrt. 23/3: 12; Zolnai Gy. : Hun· falvy-Eml. 80, Nyr. 46: 102; Szarvas: Nyr. 21: 516; Balassa': NyK. 24: 373, 26: 112, TMNy. 144; NyH.l~7; Setälä: NyK. 26: 197, MSFOu. 135/2. sz. 111; Beke: NyK. 40: 463, IdgF. 48: 283; Pröhle: KSz. 17: 179; Sziny- nyei: MNy. 22: 161; EtSz.®; Toivonen: NyK. 50: 452; Kispál: MNy. 34: 11; Szóf· Sz.; Mészöly: NNyv. 1: 212; E. Itkonen: FUF. 29: 264, 30: 39, 31: 276, 279; Horpácsi: MNy. 48: 155; Bárczi: MNy. 49: 123; Collinder: FUV.; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 44; AISzFgrE. ®. — Vö. delej.
éjfél 1372 U./1448 k.: „De allat mÿnkett aj hauon es vÿjen es hÿdegen es ehyfeguel ejelÿglen” (JókK. 30); 1528: ejelikor gr. (SzékK. 244); 1552: eyjelikoron gr. (Heltai: Dial. F2a). J: 1372 U./1448 k.: ’.Mitternacht’ * (1. fent).
Összetett szó. Tagjai tükrözik tulajdonképpeni jelentését: ’az éjszaka fele’. Hasonló szemléleten alapuló, de más szerkezetű ösz- szetétel pl.: m. N. jéléccaka (Nyatl.); finn puoliyö; or. nÓAHOUb: 'éjfél’ (tkp. ’fél éj’). .Más európai nyelvekben többnyire ’középső éj’ jelentésű kifejezés használatos ennek az időpontnak a jelölésére; vö.: gör. μέση νύξ; lat. media nox; ang. midnight; ném. Mitternacht; fr. minuit; ol. mezzanotte: 'éjfél’. — A régi adatokban gyakori a szónak a birtokviszonyt az utótagon jelölő, az 1528-i adattal egyező formája.
Simonyi: TMNy. 350, 363; Szilasi: NyK. 26: 146; Beke: Nyr. 41: 305, KSz. 13: 124; EtSz. 1: 1506 éj a.; Gombocz: Synt. 164; Kispál: iMNy. 34: 15® ; SzófSz. éj a.; Pais: MNy. 50: 39 ®: Imre: SzabV. 104. 201.
ejha 1710 u.: „Lakjatok vígan, Igyatok bátran, — Eja!” (Thaly: VÉ. 1: 365); 1760: Ejha (Adámi: Spr. 100: NSz.); 1807: Éha! (Márton); 1816: Ihu! (Gyarmathi: Voc. Kurjongatni a.); 1818: ih ha! (Márton lo! a.); 1842: Ihú! (Döme Gerg.: Sárk. 28: NSz.); 1860: Ihah! (Degré A.: Örd. eml. 1: 155: NSz.); 1864: éjha (CzF.); 1881: Ij ha! (Csepreghy F.: Műv. 4: 248: NSz.). J: 1710 u.: isz.; eine Interjektion * (1. fent).
Összetett szó: előtagja az ej, illetőleg az eh, utótagja pedig az a1, ha- stb. indulatszó. Eredeti funkciója valószínűleg az öröm, vidámság kifejezése volt. Ma ez a szerepe másodlagos a meglepetés, csodálkozás, gúnyos megütközés érzékeltetése mellett.
Bebesi: Nyr. 51: 50; EtSz. I: 1504 ej! a.; Temesi: MMNyR. 1: 292; Kelemen: Mondsz. 31, 330, 557.
éjjel 1. éj


ejn.ve
731
ejtel
ejnye 1604: „Au! Interjectio: Enge!”, Énye! (MA. Au! a., MA.); 1708: ennye! [ellenőrzésre szoruló adat] (MA.: NSz.); 1790/1912: ennye (Földi J.: Μ. .Nyelvkönyv 235: NSz.); 1799: éjnye! (Kováts József: Űíneis 1: 98: NSz.); 1800: ejnye! (Márton Énye! a.); 1832: énnye (Harsányi P.: Alul. 2: 37: NSz.); 1840: ínnyé (Gáspár J.: Füzérke 22: NSz.) ; 1854: enyje (Arany J.: TE. 3. é. 16. vsz.: NSz.); 1864: Ehjnye (Merényi L.: Dun. nepni. 2: 110: NSz.j; 1865: Ányje (Arany L.: Shaks. Két ver. 198: NSz.); 1878: Ajnye! (Abonyi L.: Alföld 151: NSz.); — ajnye, ánye, aónnye, auny'é, ennye, ônyë (MTsz.); aujnya (Gárdonyi G.: Falu 1: 131: NSz.); Ännye (Bacsó: Adavid. nyj. 27: NSz.). J: 1604: isz.; eine Interjektion# (1. fent).
Összetett szó: előtagja az elsődlegesen érzelemkifejező ej, illetőleg aj indulatszó, utótagja pedig a ne 'nesze’ figyelemfelhívó szó. Funkciója általában az e;-ének felel meg; használatos csodálkozás, meglepetés, bosz- szúság, helytelenítés, rosszallás kifejezésére.
EtSz. 1: 1504 ej! a.; Bárczi: Szók.2 19; Kelemen: Mondsz. 32, 324. 458 ®, 626.
éjszaka 1416 U./1466: ,,mëd e3 eccaka inunkalkoduan fémit né fogtonc”, eejaka (MünchK. 117, 120); 1517: ecchak (DomK. 139); 1541: ícézaka, icczaka (Sylvester: ÜT. 1: 47, 176); 1569: Ichakara gr. (RMNy. 2/2: 209); 1577: e'ytzaka (KolGl.: NyF. 45. sz. 26); 1617: éten északa (Lép: PTük. 1: 280: NySz.); 1677: éjszaka (Monírók. 18: 16); 1803: ijtszakállok sz. (SzD: MVir. 31: NySz.); 1877: éjezakai sz. (Agai A.: Porzó tárca 2: 207: NSz.); — ecczaka, éccoka (ÚMTsz.). J: A) hsz. 1416 U./1466: ’éj jel; nachts’# (1. fent). B) fn. 1568: ’éj ; Nacht’ * (Mel: SzJán. 522: NySz.). — Sz; ~zik 1763: éjszakázást sz. (Léstyán M.:Szt. Ignátz 13:NSz.); 1785: étszakázók sz. (Báti: Himlő 17: NSz.) | ~s 1794: éjtzakás (Hunyadi F.: Ker. arch. 1: 320:. NSz.).
Összetett szó: előtagja az ’éjszaka’ jelentésű éj R. é szó -t locati vus raggal ellátva; utótagja a 'darab, szakadás stb.’ jelentésű szak -á > -a lativusragos alakja. Tőszavait illetően tehát azonos észak szavunkkal (1. ott); tagjai azonban mint összetapadt határozók ragelemeket viseltek magukon. A R. éjt + szaká kapcsolatnak az eredeti értelme ’az egész éjjelen át szakadtig, végig’. Efféle összetett határozószók a régiségben gyakoriak, legtöbbnyire mind 'egész' jelzővel; vö. napot-szaka, nyaratszaka, telet-szaka, eszten- dotszaka stb. Főnévi jelentésének az eredetibb határozószói jelentésből való kifejlődésére vö. éjjel, reggel stb. A régi írásváltozatokban s nyilván a kiejtésben is általános c, cc-s formák a t + sz hangkapcsolat hasonulásának eredményei. Az éjszaka ejtés- és írás változat a szó birtokos személy rágós összetételként való elemzésén (éj + szaka ’éj darabja, része’), tudatos etimologizáláson alapul ; ez a 18. sz. óta terjed, s ma már egyre inkább közkeletűnek mondható. — A szónak birtokos összetételként, illetőleg a t elemnek analógiás hatásra bekerült hangként való magyarázata nem valószínű, a t elem genitivus- ragként való felfogása téves.
Fogarasi: NyK. 1: 457 ; Simon yi: Nyr. 5: 29, 15: 485; TMNy. 651, 698, UngSpr. 389; Szarvas: Nyr. 21: 238, 473; Munkácsi: NyK. 27:. 85; Vámbéry: MBölcs. 154; Horger: MSzav. 47; T. V.: MNy. 20: 44; Kertész: Nyr. 54: 56; Mészöly: MNy. 23: 151; EtSz. ® ; AI. J.: MNy. 28: 62; Kispál: AINy. 34: 12; SzófSz.; Benkő: AINy. 50: 187®, 51: 357; Pais: AINy. 50: 192 ®, Nyr. 80: 409; Deine: NytudÉrt. 4. sz. 53, 135, Nyr. 80: 295. — Vö. észak.
ejt 1416 U./1450 k.: „Ameléhét çèîèiebè bizot ... le éyte”, éhed lé gr. (BécsiK. 16, 30), de 1. esik; 1772: éjti gr. (Kér. észt. 3: 145: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’esését okozza; fällen | harcban leterít; im Kampf fällen’ # (L fent) ; 2. 1495 e. : ’ valamilyen állapotba juttat ; in einen Zustand versetzen’ # (GuaryK. 99) ; 3. 1508: ’esni hagy; fallenlassen’ # (DöbrK. 215); 4. 1519: ’okoz, előidéz; verursachen’ # (JordK. 562); 5. 1526 k.: ’kimond; aus- sprechen’# (AINy. 37: 205); 6. 1790: '(útjában) érint; (unterwegs) berühren’ (Pé- tzeli: AI ind. Gyűjt. 3: 72: NSz.); 7. 1794: 'szitál; sieben’ (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 185: NSz.).
Szánnazékszó: az esik igetövéből alakult -t műveltető képzővel. Az alapigéhez való hangtani kapcsolatára vö. fejt ~ festik. — Eredeti alakja e/t lehetett, ebből az ejt szabályos fejlődéssel jött létre. Eredeti jelentése valószínűleg az 1. volt, a 2., 3., 6., valamint a nyelvjárási 7. ebből fejlődött. A 4. az alapige 'történik’ jelentéséből magyarázható; az 5. átvitt értelmű. — Az esifc-tŐl független finnugor egyeztetése, továbbá török származtatása téves.
Budenz: NyK. 4: 157®, 10: 97; Vámbéry: NyK. 8: 140; Simonyi: NyK. 13: 149, TMNy. 427; Alunkácsi: NyK. 26: 314; Gombocz: MNy. 17: 126; Beke: Nyr. 54: 137; EtSz. ® ; Juhász: MNy. 34: 217. — Vö. esik.
ejtel 1550: „Eytele az bornak” (OklSz.); 1621: eytely (MA. Óótula a.); 1577 k.: eÿtêlnÿ sz. (OrvK. 115); 1795: éjtelni sz. (Uj Szakáts- könyv 84: NSz.); — ejter (Nyr. 26: 331); ejtel (EtSz.); éjtől (ÚAÍTsz.). J: 1550: ’egy fajta folyadékmérték; Art Flüssigkeitsmaß’ (1. fent).
Erdélyi szász eredetű; vö.: szász E. v/tel ’az erdélyi kisrőf, az erdélyi akó, mérő nyol- cadrésze’, äv/tzl ’ua.’ (Krauß: WbNsiebHw.


ejtőzik
732
ékl
20); vö. még: kfn. achtel ’egy fajta gabona- mérték’; ir. ném. Achtel ’a nyolcad, a nyol- eadrész’. — A ném. m. j megfelelésre vö. selejt. — Erdélyi, főként székely nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 7: 244; Melich: Nvr. 23: 149 ® ,24: 160, 26: 170, NvK. 25: 469, ÁkNv- Ért. 17/4: 21, 23, MNy.’2: 57, 3: 117, 10: 390; Borovszky: NyK. 24: 336; Szamota: NyK. 25: 163; Lumtzer —Melich: DOLw. 89; Gombocz: MNy. 9: 335; Thienemann: Ungjb. 2: 103; EtSz. ® ; Beke: DunSz. 10: 49.
ejtőzik 1833: „Ejtődzik az evő ember, mint egy le-hagy szállani az ételnek a’ gyomorba, pihenés által (Alföldi szólás)” (Kassai 2: 112); 1858: Ejtőzött gr. (Sárosy Gy.: Költ. 168: NSz.); 1873: ehitüzik még (Nyr. 2: 374); 1875: Tnégejtüsztek gr. (Nyr. 4: 426). J: 1. 1833: ’evés után pihen, emészt; nach dem Essen Siesta halten’ (1. fent); 2. [rneg- igekötŐvel] 1838: 'megéhezik; Hunger bekommen’ (Tsz.).
Származékszó, kialakulásának részletei azonban nem mindenben tisztázottak, illetőleg feltehetően többrótűek. Valószínű, hogy a szó különböző jelentései különböző alapszókból való származásra vezethetők vissza, tehát két szó származéka esett itt alakilag egybe. Az éh ’éhes, éhség’ névszó ’ valamilyenné tesz’ szerepű -ít és visszaható szerepű -őzik képzőbokorral bővült, s egy korábbi ehitőzik alakon keresztül (vö. N. ehitüzik) fejlődött eyïozï/c-ké; az ilyen alakulásra vö. pl. áhítatos > ájtatos. A szó 2. jelentése ennek a fejlődésnek lehet az eredménye, a meg- igekötő befejezettséget kifejező szerepe alapján. Az ejt igének is kialakult azonban -őzik visszaható képzős származéka; vö. rejtőzik, nyújtózik stb. Az 1. jelentés e származék alapján érthető: a jóllakott ember étkezés után elnyújtózik, lefekszik, mintegy elejti magát, illetőleg végtagjait. Az 1. jelentésű ejtőzik-nék az éh származékaként való magyarázata, mely szerint aki ehitőzik > ejtőzik, mintegy ehíti, vagyis éheszti magát, hogy ismét ehessék, erőltetett és kevésbé valószínű. A két különböző alapú, de egyforma alakúvá fejlődött származékszó az evés fogalomköréhez fűződő kapcsolata miatt lett a nyelvérzék számára többé-kevésbó azonos szóvá. — A régiségben volt ’lesoványodik, leromlik’ jelentésű ejtődik is; vö. 1669: ,,Se apád, se te ne ulnétec a szamárra, mert, ki tudgya, meg- -eitődnéc s-nehezen kelne el a sokadalomban” (Czegl: Japh. 68: NySz.). Ez is magyarázható mindkét fent említett alapszóból : jelentésfejlődése ’megéhezik lesoványodik’ és ’összeesik, visszacsökken lesoványodik’ változás alapján egyaránt érthető, sőt az sem lehetetlen, hogy itt is mindkét alapszó közrejátszott a kialakulásban.
CzF.; Trcncsény: Nyr. 29: 273 ®; Hor- ger: MNy. 25: 52, 36: 44; EtSz. ® ; B. Ö.: Nyr. 74: 309. — Vö. éh, ejt.
ék1 1213/1550 k.: ? „impeeijt quol’dam eaftrenfes .f. Odún, Thomam, & Ecuft [a t talán magyar tárgyrag] pro duabus marcis” szn. (VárReg. 264.); 1237 — 40:? ,,In predio Weynuc hec sunt nomina piscatorum: Poth, Gaalt, Ibus, Ekeshc” sz. szn. (PRT. 1: 779); 1508: „V' zarai marvaú kv labak, kik állónak aran ekeken” (DöbrK. 479); 1538: ekke gr. ’éke’ (PestiN. NI); 1577: eek (KolGL: NyF. 45. sz. 26); 1585: ék (Cal. 277); 1736: ik szegnek (Bogáts: HOklSzj.); 1803: iket gr. (Baróti Szabó: Magy. Vir. 281: NSz.). J: 1. 1508: ’hegyes szöget alkotó sík lapoktól határolt merev test «(mint eszköz stb.); Keil’ # (1. fent); 2. 1790/1912: 'ékezet; Akzent <in der Schrift)’ (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 58: NSz., de 1. ékezetlen, ékez). — Sz: -es 1237-40: ? szn. (l.fent); 1767: Ékes (PPB. Cûneâtus a.) | ~ez 1585: Meg ékezni ’ ékszegekkel megszegez’ sz. (Cal. 277); 1778: ’ékezettel lát el’ (NyÚSz.) | mezeden 1778: ékezetlen . . . magán-hangzó (Révai: Alagyák el. 2: NSz.) | ~ezet 1791: ékezetet gr. (Μ. Kurir 641: NSz.) | ~el 1806: Ékelik gr. (Nagy János: Magy. Virgilius 79: NSz.) j ^elődik 1894: ékelődött gr. (IrtörtKözL 4: 61).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból; vö.: vog. T. töqGÜ'l 'dugó, dugasz’, jú'tüqGüM- ’bedug <üvegbe dugót)’ (FUF. 26: 82); osztj. Vj. j&qk, J. A$qk (PD.): ’faszög, ék’; vö. még Ip. N. sag'ge ’tű, szeg, ék, kötőtű’. A vogul szó -Γ-je képző. Az egyeztetésnek lényeges hangtani nehézsége, hogy az obi-ugor szók alapján felteendő szóbelseji *rçfc-nak a magyarban g a szabályos megfelelője. Ez a nehézség szóbelseji *qkk feltevésével volna áthidalható. Az obi-ugor adatok alapján azonban szóbelseji *?/-vel is számolhatunk; ebben az esetben a lapp szó nem tartozik ide, a magyar szó fc-ja pedig képző volna. — Am. ék 2. jelentése tudatos névátvitel, illetőleg elvonás eredménye az ékez származóknak tudatosan adott ’ékezettel ellát’ jelentése alapján. A bizonytalan idetartozású korai személy né vi adatok talán hegyes fegyverrel, szerszámmal ellátott személyekre vonatkozhattak. — Más finnugor egyeztetése, török és kaukázusi nyelvekből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 7: 37, 10: 80, 129, 17: 454; Vámbérv: NyK. 8: 140, MBölcs. 155; Munkácsi: Nyr. 29: 102, ÁKE. 223, KSz. 5: 325, Nyr. 62: 66; Setálá: FUF. 2: 255 ® ; Gombocz: NyK. 39: 239; EtSz. ® ; Liimola: FUF. 26: 82 ® ; SzófSz. ék 1, a.; Gáldi: DictKlein. 93; Lakó: NyK. 52: 246; Collinder: FUV.; Wiehman: SSUF. 1955-7. 53; MSzFgrE. ®. — Vö. ékes.


ekcéma
733
ékeM
ék2 1. ékes
ekcéma 1880: „Ekzéma (gör.), kis hólya- gocskák tömegéből álló, többnyire idült természetű bőrkiütés” (MagyLex. 6: 556); 1883: ekcema (Balogh: OrvMűsz. Eczema a.); — Ekcéma (RévaiLex. 6: 263). J: 1880: 'kiütések, hólyagok formájában megnyilvánuló bőrbetegség; Ekzem’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. orvosi lat. eczema ’ekcéma’. Ez a gör. εκζεμα forróság, hőség okozta) bőrkiütés’ átvétele. A görög szó a gör. εκζέω ’(ki)forr, fő ; gőzölög’ származéka; vö. még gör. ζέμα. 'hőség, forróság; az, ami forrásban van’. Az orvosi lat. eczema bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. eczema; ném. Ekzem; fr. eczéma; ol. eczema; or. 3K3éMa: ’bőrkiütés, bőrgyulladás ; ekcéma’. — A m. ekcéma c-je és talán az é-je is a ném. Ekzem hatására keletkezhetett. — Orvosi szó.
(Corominas: DiccCrítEt. 2: 212; Frisk: GrEtWb. 1: 612; Bloch—Wartburg: Dict- ÉtFr.‘ 213.)
eke 1358: Kyse^emezeu hn. (Csánki 5: 876); 1395 k.: „aratrum: ekew” (BesztSzj. 4-51.); 1467: Ekee (OklSz.); 1541: ekire gr. (Sylvester: ÚT. 1: 98). J: 1. 1358: 'szántásra használatos mezőgazdasági eszköz ; Pflug’ # (1. fent); 2. 1639: ’ekealja mint régi földmérték; Pflug als altes Feldmaß’ (Ver: Verb. 217: NySz., de vö. 1596: ekés sz. ’ekealjányi földdel rendelkező’: OklSz.).
Ötörök eredetű; vö. csuv. aGa 'eke'; ez a csuv. ak- (< *ak-) 'vet' ige származéka. Megfelelő névszói származék más török nyelvből nincs kimutatva, az igei alapszó azonban számos török nyelvben megvan ; vö.: ujg., csag. äk-; oszm. ek~; bask. ik-: ’megműveli a földet, vet, szánt’. A cser, αγα ’eke’ a csuvasból való. — Az átvett török alak *akäy lehetett, amely a magyarban a szó vég szabályos fejlődésével alakult tovább: ekő ~ éké > eke; vö. szülő ~ szüle, pengő ~ penge stb. 2. jelentése az ekeföld 'akkora földterület, amekkorát egy ekével meghatá- i’ozott idő alatt fel lehet szántani’ kifejezésből keletkezhetett jelentés tapadással.
Munkácsi: NyK. 25: 374, Ethn. 6: 161; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 38; Gombocz: MNy. 3: 157®, 6: 267, BTLw. 69®, 172; Németh: Nyr. 41: 401; Paasonen: MSFOu. 48. sz. 110; EtSz.®; Horger: SzegFüz. 2: 105, 111; Ligeti: NyK. 49: 225; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 387, Békés 106; Bárczi: Bev.3 83, MNyÉletr. 104; Váczy: Száz. 92": 305.
ekecsel 1568: „A parázná férfi à mas embór felesegeuel ekeczel” (Mel: SzJán. 87: NySz.); 1604: EpeczelŐc gr. (MA. Gefticulor a.); 1708: Epetsölök gr. (PP.); 1771: epétselve sz. (Fal: NU. 253: NySz.); 1784: epetséltem gr., epetzpltem gr. (SzD. 21); 1793: epétsöljön gr. (Mészáros Ign.: Szekretárius 329: NSz.); 1838: Ekecsül/ni sz. (Tsz.); 1863: Epécsél (Kriza: Vadr. 497); 1864: ekecsél,, ekecsöl (CzF.); — ekecső, ekecsöll, ekecsü (ÚMTsz.). J: 1. 1568: ’pajzánkodik, enyeleg; schäkern’ (1. fent); 2. 1604: ’gesztikulál; gestikulieren’ (1. fent); 3. 1784: ’piszmog; pusseln | pepecsel; präpeln’ (1. fent).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű. Részben erre mutathatnak alaki és jelentésbeli tulajdonságai, valamint a pepecsel-\e\ való esetleges rokonsága. A szóbelscji k ~ p és cs ~ c váltakozás a hangfestő eredettel és jelleggel magyarázható. — A szó eredeti jelentése talán 'pepecsel, babrál, simogat’-féle lehetett, amelyből mindhárom jelentés érthető. Lehet azonban, hogy a pepecselAeiï csak később keveredett, s ez magyarázza p-s alak változatait, valamint 3. jelentését. — Az 1792: „Epetzel: epetzkél: baktat, jár a’ nyúl” (SzD.) idetartozása kétes. Az ekecsel és epecsel különválasztása nem látszik meg- okoltnak. — Nyelvjárási szó.
EtSz., 1: 1582 epecel, epe,csel a. is. — Vö. pepecsel.
ékes 1213/1550: ? „impecijt quofdam ca- ftrenfes .f. Odún, Thomam, Thomum, & Ecuft [a t talán magyar tárgy rag] pro duabus marcis” szn. (VárReg. 264.); 1350 k.: ,,mvnyb[ele] ha tekunte [ek ]e[[en tegud e[f] ha lata” (KTSz.); 1372 U./Î448 k.: „ekef helyet” (JókK. 22); 1416 U./1450 k.: ékés (BécsiK. 33); 1490: ykes (SzalkGl. 147.); 1495 e.: ekgs (GuaryK. 33); 1560 k.: Eges- segh sz. (GyöngySzt. 2641.); 1586: Eÿkesegÿ sz. (MNy. 62: 497); — ékes, élhesse” gr., élkössen gr., ikëssen gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1213/ 1550: ? 'ékszerekkel díszített ; voller Schmuck [ díszes, szép; verziert, schön' * (1. fent), 1350 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'megfelelő, alkalmas; geeignet’ (1. fent). — Sz: ~ít 1372 U./1448 k.: meg ekefejjt (JókK. 61)| '—ség 1372 U./1448 k.: ekeffeget gr. (Jók- Κ. 17) I '—ül 1372 U./1448 k.: ekeffewltnek sz., ehefewltetet sz. (JókK. 66, 120) | '-ségíí 1416 U./1450 k.: ékéffegg (BécsiK. 53) | '—séges 1495 e.: ekgffeggs (GuaryK. 79) | ~kedik 1618: ékeskednec gr. (MA: Scult. 882: NySz.) II éktelen 1416 U./1450 k.: ,,Me2t éktélén az Affiaiofoknal hog nembeli múelkeduén meg- mèuèffè a· feafiat” (BécsiK. 36); 1490: ykte- len (SzalkGl. 251.); 1518 k.: egtelen (PeerK. 141); 1520: hektelenel gr. (GyöngyGl. 350.); 1538: Eegtelen (PestiN. H3). J: 1. 1416 u./ 1450 k.: ’csúnya; häßlich | gyalázatos; schändlich’# (1. fent); 2. 1520: 'rendkívüli; enorm’ (1. fent); 3. 16. sz.: fokozó szóként; zur Verstärkung* (Hofgr. 157: NySz.). — Sz: '—ség 1416 U./1450 k.: ektélénfeget gr. (BécsiK. 183) I >-kedik 1825/1900: éktelenke¬


ekhó
734
eklézsia
dik (Vörösmarty Emlékkönyve 200: NSz.) U ék 1777: „Éljen azért Erzsébeth egész vVirtth éke sokáig” (NyÚSz.). J: A) fn. 1777: ’dísz; Zierde | ékesség; Schmuck’ (1. fent). B) mn. 1795 k.: ’ékes; schmuck voll, verziert, schön’ (Takats R.: Told. K. v.: NSz.). — Sz: ~it 1 777: ékitnck gr. (NyF. 50. sz. 45) I ~ítmény 1834: Ékítmény (Kunoss: Széf.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán az ék1 főnévnek -,s» ellátottságot kifejező, illetőleg -télén fosztóképzős származékai. Az ékes tehát eredetileg a fába metszett ékekkel díszített, cifrázott faragványokra vonatkozhatott, s jelentésében absztrakt irányú ’cif- rás, díszes (faragás)’ ’díszes’ fejlődés mehetett végbe. Az éktelen pedig eredetileg az ilyen cifrázattal nem díszített tárgyakra utalhatott, s ’csúnya’ jelentése az ékes ’díszes’ jelentésének ellenpárjaként alakult ki. Az éfceó’-éhez bizonyos mértékben hasonló jelentésfejlődés ment végbe cifra szavunkban is, melynek ’zérus jeggyel, kis köröcskékkel díszített (tárgy)’ volt az eredeti jelentése. — A szócsalád tagjainak az e/c1-ból való származtatását leginkább az gyöngíti, hogy sem az éfces-nek, sem az éktelen-nek a feltett eredetibb, konkrét jelentésére nincsenek adataink. Lehetséges, hogy az é/ces-t csak később érezték -.9 képzős származéknak, és más alak- párok analógiás hatására később fejlődött ki éktelen párja; vö. díszes : dísztelen, ízes : íztelen stb. Az ék nyelvújítási elvonás. A 7i-val és 0-vel írt a lak változatok minden bizonnyal csak írássajátságok; az alapszó eredetének eldöntésében szerepük aligha lehet. — A szócsalád alapszavának az ég2 főnévvel való azonosítása, az éktelennek e szócsaládból való kirekesztése téves. — Az ékes ma választékos, olykor gúnyos stílusértékű szó. Az ék elavulóban van; az ékszer összetétel előtagjaként, a nyakék. stb. utótagjaként él.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 20, 10/4: 25; Sziládv: Nyr. 1: 122; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 33, Nyr. 32: 542; Ballagi! RNySz. 348; NyÚSz.; Pápay: NyhasTört. 29; Tolnai: Nyúj. 47, 112, 208, 211; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; B. Lőrinczy: KTSz. 50, 93, 167, NytudÉrt. 33. sz. 112; Martinkó: Nyr. 78: 234; Gáldi: Szótir. 52, 161, 375; Imre: SzabV. 104 ® ; Szabcdi: MNy. 62: 476 ®. - Vö. ék’.
ekhó 1833: „Ernyő . . . Buritott szekér (Currus tectus) Fedél. Ennek Debretzemben Ekhó a’ neve” (Kassai 2: 108 Ernyő a.) ; 1834 : echo (P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 1 79: NSz.); 1867: ek.kó-nak gr. (Lidércz.-napt. 94: NSz.); 1892: ekhó (Nyr. 21: 541). J: 1833: ’szekér- vagy kocsiernyő; Wagen plane’ (1. fent). — Sz: ~s 1844: echós kocsin (Széchenyi: Hírlapi cikkei 2: 322: NSz.).
Magyar fejlemény. Etimológiailag azonos az echó ’visszhang’ szóval, de feltehetően az echós ekhós szekér (vagy kocsi) szókapcsolatból vonód ott el. Eredetileg talán debreceni diáknyelvi kifejezés volt. Az echós mn. ’vissz- hangos, visszhangzó’ -► ’ernyős (kocsi, szekér)’ jelentés változásának szemléleti háttere nincs tisztázva. — Nyelvjárási szó.
Kursinszky: LatJszírod. 17; EtSz. 1: 1512 2. ekhó a. ® ; Nagy J. B.: MNy. 47: 304 ; Bárczi: AINy. 54: 48 ®. — Vö. echó.
ekkédig- 1519: „fenky ne aldozyeek az erdegheknek, kykkel ezkedygh veethkóztek”, ekkedygh (JordK. 101, 275); 1547: ekedyg (RMNy. 2/2: 62); 1583: ekediglen sz. (Fél: Tan. Előb. 10: NySz.); 1589: ez kidig (MNy. 58: 409); 1611: Ekketig (MA.); 1634 e.: ekki- dig (Nyr. 9: 68); 1660: é* bedig (Magy: 6Jaj. 2: 43: NySz.); 1784: ekkédiglen sz. (SzD. 21); — ekkétiglen sz. (MTsz.). J: 1519: ’ez ideig; bis jetzt’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja az ez, e mutató névmás. Utótagja ragszilárdulásos alakulás-, valószínűleg az önállóan ki nem mutatható kéd ’idő’, esetleg a R. kegy ’körpálya, kör, futamatnyi távolság’ főnévnek -ig határozó- ragos formája. — Az a nézet, amely szerint a kéj '-'-'kény szóval függ össze, nem valószínű. — Elavult nyelvjárási szó.
Volt: Nyr. 3: 7 ® ; Simonyi: NyK. 14: 81, Köt. 1: 140, Hat. I: 406, MNyelv.1 2: 272, TMNy. 689, Nyr. 31: 36, 33: 577;,MUSz. 8; Szarvas: Nyr. 16: 34; Munkácsi: ÁKE. 210, 332; Wichmann: MNy. 4: 211; Beke: Nyr. 58: 31; EtSz. 2: I 10 ez a. ® ; SzófSz. pedig a.; Berrár: NvtudÉrt. 13. sz. 66, MNv. 54: 485; Balázs: MNy. 54: 238; K. Sál: MNy. 55: 413®. — Vö. kedig, pedig.
ekkora 1790: „Oh ne haragudjék, kedves Anyám, felele Wilhelm; tsak még ekkora darabotska vajatlan kenyeret” (Földi: Erk. Könyv. 120: NSz.); — ekkuóruós sz. (NyH.3 102); ekkorú (ÚMTsz.). J: 1790: ’so groß (wie das hier)’ # (1. fent).
.Magyar fejlemény: az ez mutató névmásból alakult a -kora képzőszerű utótaggal. A kora elem a kor főné\’ származéka. Eredetileg feltehetően csak az életkor jelölésére szolgált, csupán alapjelentésének elhomályosulása titán válhatott alkalmassá mérték jelölésére.
Budenz: NyK. 2: 318®, 20: 291; Simonyi: TMNy. 568 ®, Jelz. 55; NyH.1”7; Mészöly: MNy. 11: 198; EtSz. 2: 111. ez a. ® ; D. Bartha: Szóképz. 125. Vö. akkora.
eklézsia 1583 u.: „Haragjában kibontakozott az eklézsiából” (Nyr. 10: 471); 1621 : Ecclçsiat gr. (OklSz. Pótl.); 1639: ekklezsiát gr. (OklSz. Pótl.); 1754: Eklesiát gr. (Bárány Gy.: Uj test. 71: NSz.); 1770 k./1856: eklé- siát gr. (Balla G.: Nagykor, krón. 25: NSz.); 1790: Ekkézsiai sz. (Pétzeli: Álzír 194: NSz.); 1871: eklezsia (Adoma-tár. 242: NSz.). J:


ckraxií
73.5
1. 1583 u.: ’egyház; Kirche | egyházközség; Kirchengemeinde’ (1. fent); 2. 1754: 'parókia; Parochie’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. ecclesia '(összehívott) népgyűlés’, e. lat. ecclesia 'keresztény gyülekezet, egyház(község) ; templom (mint a gyülekezet helye)’. Ennek forrása a gör. εκκλησία ’(a hírnök által összehívott) népgyűlés; (az újszövetségi görögben:) egyház; gyülekezet; (a görög egyházatyák műveiben:) templom'. A latin szó a legtöbb újlatin nyelvben folyamatosan él tovább; vö.: sp. iglesia; fr. église, VÉglise; ol. chiesa: 'egyház; templom’. Az ang. ecclesia ’gyülekezet, egyház’ latin jövevény. — A magyar alakváltozatok ζδ'-jére vö. elemózsia, petrezselyem, uzsora stb. A 2. jelentés az 1.-ből fejlődött érintkezésen alapuló névátvitellel. — Főleg a protestáns szóhasználatra jellemző; megvan a nyelvjárásokban is.
Kovács: LatEl. 13; Rell: LatSz. 36; Melich: SzlJsz. 1/2: 8®, 247 ®, 360, MNyTK. 8. sz. 8; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 119, 120, LatJsz. 28; SzófSz.; Moravesik: Melich-Eml. 267. (OxfEnglDict. Ecclesia a.; -Meyer-Lübke: Rom EtWb. 2823.; Wartburg: FEW. 3: 203; Frisk: GrEtWb. 1: 762.)
ekrazit 1893: „Ekrazit, 1. Robbanó szerek” (PallasLex. 5: 824); 1897: ,,Ausztria és -Magyarország hadserege . . . ekrazit néven a trinitrokrezol ammoniáksóját használja” (PallasLex. 14: 595). J; 1893: ’pikrinsavas robbanóanyag ; Ekrasit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. ecrasite; néin. Ekrasit; fr. écrasite (Larousse 3: 48); ol. ecrasite; or. 9Kpa3Úm: ’pikrinsavas robbanóanyag, ekrazit'. Az Osztrák — Magyar -Monarchia hadseregének katonai műszavaként terjedt el, főleg az első világháború folyamán. A tudatos alkotás alapja a robbanóanyag hatására utaló fr. écraser 'összezúz; tönkretesz, megsemmisít’; végződése a kémiai szaknyelvben használatos -it képző ; vö. dinamit. — Vegytani szó.
(Larousse 3: 48; Römpp: VegyLex. 510.)
ékszer 1833: „azt csupán díszesítő ékszerévé fogják a' fejnek változtatni” (Kovács Pál: Név. nő. 69: NSz.). Js 1833: 'Schmuckstück’ # (1. fent). — Sz: ~ész 1843: ékszerész (Athenaeum 1: 26: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Jelzői szerepű ék előtagja maga is nyelvújítás kori elvonás az ékes melléknévből (1. ékes a.), ezért az 1574. évi adatként közölt „ékszeres lószerszámokban” (MNy. 55: 540) nem lehet hiteles. Mintái a régi nyelvben is gyakori szer utótagú összetételek voltak, amelyek között sok a gyűjtőnév; vö. műszer (1538: PestiN. M3), muzsikaszer ’zene’ (1748: Fal: NE. 109: NySz.), hangszer (1807: Folnesics: Alvina: 22: NSz.) stb.
Simonyi: TMNy. 362; NyÜSz.; SzófSz. ékes a.
eksztázis 1806/1893: „szent ecstasissal járúlunk valamelly Istenség oltára elébe” (Kazinczy: Lev. 4: 443: NSz.) ; 1893: Eksztázis (PallasLex. 5: 825). J: 1806/1893: ’( vallásos) elragad tatás ; (religiöse) Verzückung ΐ lelkesültség, rajongás; Begeisterung, Schwärmerei’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. ecstasis ’vallásos elragadtatás, önkívület’; vö. még e. lat. exstasis ’rémület; megdöbbenés; zavar'. Ez a gör. εκστασις ’eltávolítás, elmozdítás; elragadtatás, révület' átvétele. A görög szó a gör. εξίστημι '(ki)állít, kirak; megszokott állapotából kimozdít’ származéka. Az e. lat. ecstasis elsősorban francia közvetítéssel bekerült az európai nyelvek nemzetközi szavainak sorába; vö.: ang. ecstasy; ném. Ekstase; fr. extase; ol. estasi; or. 3Kcmá3: ’elragadta- tás, önkívület’. — Elsősorban a választékos stílus szava, de orvosi — lélektani műszóként is használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 19. (Schulz: DtFremdwb. 1: 166; Wartburg: FEW. 3: 325; Corominas: DiccCrítEt. 2: 422 estar a.; Frisk: GrEtWb. 1: 739.)
éktelen 1. ékes
cl 1350 k.: ,,angol[u]cnoc corat . . . ele mulhaf[fa]” (KTSz.), de 1. elő; 1372 U./1448 k.: el tauojot (JókK. 2); 1470: ely amulas (SermDom. 2: 94); 1528: eel haggia (SzékK. 345); 1559: ell (Házi: SoprLev. 27); 1838: eübe (Tsz.); 1864: ement (CzF.); — e-tuább- ra (MTsz.); ékü[j]etkezni, iémosuonyi (ŰM- Tsz.); dmënt, /ement (Nyatl. elment a.). J: A) 1350 k.: ik. ; eine Verbalvorsilbe * (1. fent). B) hsz. 1. 1416 U./1466: egészen; ganz' (MünchK. 105); 2. 1528: 'elfelé; weg’ # (SzékK. 342); 3. 1617: 'nagyon; sehr | túlságosan; übermäßig’ (Lép: PTük. 2: 117: NySz.).
Magyar fejlemény. Az elő1 névszó (1. ott) alapszavával is azonos el- 'elülső rész’ főnévből keletkezett az -é (~ i) irányhatározóraggal. Az eredeti elé (~ éli) alakból, amely az elé határozószóval és névutóval azonos, a későbbi el alakváltozat a formánsokban gyakori redukcióval: a szó végi hosszú magánhangzó rövidülésével és lekopásával jött létre. Eredetileg előre irányulást kifejező határozószó volt; ebből vált — már az ómagyar korban — az eltávolodást, a cselekvés előre irányulását, majd megkezdődését, felerősödését, folytonosságát, bevégzését, megszűnését, célon túl folytatását stb. jelölő igekötővé. Nyomatékosító határozószói használata más igekötőkkel, illetőleg határozó- szókkal való kapcsolatában (vö.: 1372 u./ 1448 k.: elkÿ fordola: JókK. 27; 1495 ,e.:


él'
736
él1
el fel mene: GuaryK. 103) alakult ki, a cselekvés folytonosságára, illetőleg célon túl való folytatására utaló jelentésárnyalatából. — Az a nézet, amely szerint az el határozó- szó szláv igekötők tükörszavaként vált igekötővé, téves. Hasonló fejlődés az alapszó rokon nyelvi megfelelőinél is megfigyelhető.
Budenz: NyK. 3: 73 ® ; Steiner: Nyr. 2: 483; Hunfalvy: AkNyÉrt. 11/1: 16; Kúnos: Budenz-Eml. 205, 222; Simonyi: Hat. 1: 9, 2: 344, TMNy. 643, UngSpr. 251; Horger: MNy. 4: 196; Fuchs: KSz. 10: 304; Gombocz: MNy. 5: 30, Synt. 154; Asbóth: Nytud. 2: 27; Melich: MNy. 6: 154; Mészölv: MNy. 15: 87; 22: 90; EtSz.®; Zsirai: AkNyÉrt. 25/3: 3, 13, 30; Klemm: TörtMondt. 253, 256 ® ; Kovács I.: MNny. 3: 174; Szóf- Sz. ; B. Lőrinczy: KTSz. 25, 38, 166; Balázs: MNy. 50: 447 ®, NytudÉrt. 40. sz. 32; J. Soltész: Igeköt. 22, 57 ®, 73, 82, 184, 217; Pais: MNv. 57: 268. — Vö. elő1.
él1 1138/1329: ,,In villa Cuppan . . . NumeZ” szn. (MNy. 32: 56); 1141 — 61/12. sz.: f Ilis sz. szn. (MKsz. 1892 — 3. 16); 1195 k.: ,,Ef mend paradiíumben uolov gimilcíctul munda neki eZnie” sz., ilezie sz. (HB.); 1416 U./1450 k.: élz gr. (BécsiK. 314); 1416 U./1466: éZp sz. (MünchK. 44); 1470: eel (SermDom. 2: 718); 1515: ewlwen sz. (RMKT. 2: 484); 1526: éléfyt sz. (SzékK. 3); 1549: çlec gr. (MNyTK. 8. sz. 13); 1585: ellettem sz. (Cal. 904); 1600 k.: Illek gr. (Brass- Szt. 13); 1819: el (Horváth Á.: Péld. 68: NSz.); 1833: élénk sz. (Fogarasi: Műszókönyv 50: NSz.); — il, illnek gr., íll, ölve sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1138/1329: 'életben van; leben’ * (1. fent); 2. 1195 k.: ’<külonbözŐ határozói vonzatokkal:> táplálkozik; sich nähren I valamiből fenntartja magát; sich erhalten’ * (1. fent: elnie); 3. 1372 U./1448: 'használ, igénybe vesz {-val ~ -vei rágós határozóval is); benützen, gebrauchen’* (JókK. 4); 4. 1372 U./1448: ’valakivel (tartósan) együtt van; mit jemandem (dauernd) zusammen sein I valakivel együtt lakik; mit jemandem zusammen wohnen’ * (JókK. 44); 5. 1372 U./1448: ’valamilyen életmódot folytat; irgendein Leben führen | valamilyen állapotban van; in irgendwelchem Zustand sein’* (JókK. 120); 6. 1416 U./1466: ’tartós nemi kapcsolatban van; in dauerndem Geschlechtsverhältnis leben | házastársi viszonyban van; in ehelichem Verhältnis leben’ (MünchK. 112); 7. 1585: ’valahol tartózkodik; sich aufhalten | lakik; wohnen’ * (Cal. 298). - Sz: ~ és 1138/1329: ? Elees szn. (MNy. 32: 132); 1398: EZescomora ’cle- lem, eleség’ (OklSz.); 1528: ’élet’ (SzékK. 235); 1577 k.: 'használat’ (OrvK. 12) | ~eszt 1195 k.: 1. fent ilezie; 1508: eleztefre sz. (Néd- K. 79) I ~et fn. 1372 U./1448 k.: eletyt gr. ’lét.a születés és a halál között; életmód; stb.’ (JókK. 120); 1372 U./1448 k.: ’élelem’ (JókK. 20); 1416 U./1466: ’megélhetés’ (MünchK. 98); 1470: 'használat’ (SermDom. 2: 337); 1584: ’gabona' (MNy. 59: 481); 1855 — 60: 'ház és udvar, belsőség’ (MNy. 38: 223) | ~etu 1372 U./1448 k.: e/etettniala (JókK. 120) I ~ettem, -d stb. 1372 U./1448 k.: elette Tartózkodásakor, élésekor’ (JókK. 4) I ~tet 1372 U./1448 k.: elletem gr. 'táplál, élelmez; életben tart, fenntart’ (JókK. 112); 1577 k.: 'valaminek a használatára késztet’ (OrvK. 29); 1821: ’éljenez' (Nyr. 30: 77) j ~tető 1405 k.: eltete fn. 'dajka' (SchlSzj. 224.); 1470: mn. (SermDom. 2: 588) | ~emik 1416 U./1450 k.: még élemét sz. (BécsiK. 90) I ~einedik 1416 U./1450 k.: xnegelémedem gr. 'megélénkül, erőre kap' (BécsiK. 160); 1416 U./1466 k.: 'megöregedik' (MünchK. 107) I ~t(-em, -ed stb., -ig ) fn. 1416 U./1490 k.: eltemben gr. (AporK. 68); 1493 k.: eeltig- walo (FestK. 48) 1 ~ed 1470: meg eled (SermDom. 2: 755) | ~hető 1470: elhete 'élvezhető, használható’ (SermDom. 2: 275); .1595: ’életrevaló, életképes’ (Ver. 114) | ~et ige 1519 k.: elette gr. 'táplál’ (DebrK. 546) I ~degél 1585: Éldegélek gr. (Cal. 1132) | ~esztő 16. sz. m. f.: elelthore fn. gr. (MNy. 55: 541) ; 1604: tűz elleßto mn. (MA. Grémium a.) I ~te9 1602: Éltes szn. (OklSz.); 1621: Éltes mn. (MA.) | ~esztget 1669: Éleszgetik gr. (Pós: Igaza. 626: NySz.) | ~edezik 1724/1747: éledezvén sz. (Nyr. 42: 160) | ~ős- ködik 1759: elősködni sz. 'éldegél; tengődik’ (MNy. 60: 226); 1805: ’valamiből él* (Májzik I.: Kisd. Múzsa 51: NSz.); 1810: 'parazitaként él' (Farkas A.: Misk. gyűl. 84: NSz.) [ ~mény 1769: éleményt gr. 'eleség, élelem' (MNy. 6: 318); 1826: 'használat; élvezet’ (Verseghy: Lex. term. 132: NSz.); 1840: 'lelkileg átélt esemény’ (Emlény 72: NSz.) I ~énk 1801/1805: élénk (Csokonai: Alkalm. versek 156: NSz.) | ~del 1812/1842: éldelém gr. (Berzsenyi: Művei 3: 55: NSz.) | ~ősdi .1823: élôsdik gr. (Schedel F.: Haramják. 42: NSz.) I ~énkít 1833/1842: élénkíti gr. (Berzsenyi: Művei 2: 347: NSz.) | ~énkül 1846/ 1868: élénkülő sz. (Toldy: Μ. államférfiak és írókj2: 204: NSz.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. ilt- 'meggyógyul' ; osztj. V. idluäylztä 'feléled, feltámad', jplvw 'új, friss <hús, hal, hó)'; zürj. Sz. ölni, V. óvni ’él’; votj. Sz. ul- ’él, lakik, van, létezik’; cser. KH. dl- ’él, lakik’; finn elää ’él, lakik; fenntartja magát’; észt elama ’él, lakik’; 1p. N. œllet ’él, van’; — szám. jur. fiié 'él, lakik’; jen. ioi-, jire- ’él’; tvg. tiile- ’ua.’; szelk. üi- ’ua.’; kam. tűi- 'feléled'; dili 'eleven, élő’. Az osztjákban a szókezdő i, valamint a jurák - és a kamasz-szamo jódban a szókezdő j, illetőleg t, d másodlagos fejlemény. A vogul alak -Z-je műveltető képző. Az osztj. j&lsw szóban 'élő’ -*■ 'eleven' -*■ 'élénk’ 'friss’


él2
737 éle
’új’ jelentésfejlődés történt. A md. erams ’él, lakik’ ide tartozása — szóbelseji /-je miatt — tisztázatlan. Az uráli alapalak *elä- lehetett. — A magyar szónak eredeti zártabb kezdő magánhangzója főként egyes származékokban (eledel, eleség, eleven stb.) később nyíltabbá is vált. Az alapszóban teljes uralomra került szókezdő é is másodlagos nyúlás eredménye. A szónak 1. és valószínűleg a 2. és a 6. jelentése ősi örökség; a többi alkalmasint már a magyar nyelv külön életében fejlődött ki. — Származékai közül a ’lel- kileg átélt esemény’ értelemben használt élmény és az élénk nyelvújítási alkotás.
MUSz. 773; Halász: NyK. 24: 465; Simonyi: TMNy. 384, 422, 423, 478, 495; Ny- H.1"7; NyÚSz.; Paasonen: Beitr. 38; Horger: MNy. 13: 107; Szinnyei: MNy. 22: 165, 236; Lehtisalo: MSFOu. 56. sz. 83, FUF. 21: 39; Tolnai: Nyúj. 148, 208, 210; EtSz. 1: 1522 2. él a. ® ; Mark: MSFOu. 67. sz. 272; Fokos: Nyr. 66: 43; SzófSz. él 2. a. ® ; Collinder: FUV.; SKES.; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 214; Mikesy: Pais-Eml. 356; Lakó: NyK. 59: 211, NytudÉrt. 47. sz. 59; D. Bartha: Szóképz. 20, 34, 38, 84, 130; Gregor: NyK. 68: 405; MSzFgrE. ® . — VÖ. csendélet, eledel, élelem, eleség, eleven, élhetetlen, éljen, élv.
él2 1138/1329:? „In villa Huit. Elus” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1291-4: Elufd sz. hn. (MNy. 22: 300); 1341: El et ÆZzekcheu hn. (ZichyOkm. 1: 619); 1348: „In vno acie wlgariter El dictum supra ad duo hóim” (OklSz.); 1541: éhnek gr. (Sylvester: ÚT. 1: 117); 1560 k.: Ely (GyöngySzt. 288.); 1577: çll (KolGl.: NyF. 45. sz. 26); 1585: éles sz. (Cal. 248); 1881: él (Nyr. 10: 264); — éjjem- bű gr., eélles sz., eles sz., iles sz., iZësreôrlés sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1138/1329:? ’valaminek a szeglete, csúcsa; Spitze | valaminek a vékony széle, szegélye, pereme; Kante’ # (1. fent), 1311: ’ua.’ (AnjouOkm. 1: 243); 2. 1341:? ’hegycsúcs; Bergspitze | hosszan, keskenyen húzódó hegynyúlvány; langgestreckter, schmaler Gebirgsausläufer, Berggrat’ (1. fent), 1348: ’ua.’ (1. fent); 3. 1405 k.: ’szúró fegyver vagy eszköz hegye; Spitze einer Stichwaffe oder eines Werkzeuges I vágószerszám köszörült széle; Schneide, Schärfe’ * (SchlSzj. 590.); 4. 1560 k.: ’csata- sor, rendezett sereg; Schlachtlinie, geordnetes Heer | haladó csoport eleje, az első vagy vezető hely; erste Stelle, Spitze’ * (GyöngySzt. 295.). — Sz: —es 1138/1329: ? szn. (1. fent); 1311: EZuskw hn. (AnjouOkm. 1:243); 1416 U./1490 k.: eles mn. (AporK. 1) | —ű 1405 k.: keth ele (SchlSzj. 590.) | —esít 1416 U./1490 k.: meg élefeitettek gr. (AporK. 10) I —etlen 1527: elthelen (Heyd. 31); 1585: eletlen (Cal. 473) | -ez 1779: élez (NyF. 50. sz. 41) I —esedik 1864: élésédik (CzF.).
47 Történeti-etimológiai szótár
Valószínűleg Ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T. ilmdt, Ko. Ham, P. illam, Szó. élmi ’él (késé stb.)’. A m. él a vogul szó feltehető él-, il- alapszavának felelhet meg; a vogul alakok m-je feltehetőleg denominalis névszóképző. Az ugor alapalak *el3 lehetett. — A m. él régebben hosszú nyílt ë-vel hangzott. Elsődleges jelentése, melyből a többi fejlődött, az 1., illetőleg a 2. — Mongol és török származtatása téves.
Hunfalvy: VogF. 295; Budenz: NyK. 7: 22, 17: 453, 466; MUSz. 773; Bálint: Párh. 12; Balassa: NyK. 17: 315; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 35, MBölcs. 155; Munkácsi: NyK. 25: 172, Nyr. 62: 67; Nyíl.1 27; Sziny- nvei: NyK. 35: 430; Szeremley Császár: Nyr. 35: 265; Melich: MNyTK. 8. sz. 13; EtSz. 1: 1521 I. él a. ® ; Beke: Nyr. 66: 71; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 42; SzófSz. él 1. a.; Arvay: MNny. 4: 20; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 35, 40, 49; MSzFgrE. ®. — Vö. éle.
éle 1847/1911: ,,[a Honderű] polémiája... éles életekkel tömött” (Honderű 2: 18. sz. 353: NSz.); 1847: Élez, eleze, éleze (Szép- irod. Szemle 2: 64: NSz.). J: 1. 1847/1911: ’szellemesség, tréfás mondás (gyakran gúnyos, személyes éllel) ; geistreiche Bemerkung, Bonmot (oft mit spöttischer, anzüglicher Schärfe) | csattanó ; Pointe’ # (1. fent) ; 2. 1847: ’vicc; Witz’ # (1. fent); 3. 1849: ’el- mésség; etwas Geistreiches | humor; Humor’ (Greguss Á.: Szépészet 36: NSz.); 4. 1860: ’komikum; Komik’ (Dózsa D.: Boronkay 1: 29: NSz.). — Szí —el 1851: élczelésével sz. (Remény 1: 323: NSz.); 1855: élczeltek gr. (Degré: S. Rosa 3: 168: NSz.) | — elodik 1882: élcelődést sz. (Beöthy Zs.: Színműírók 400: NSz.); 1895: élcMdjék gr. (Reviczky Gy.: Költ. 2: 249: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. Az él2 főnévből alakították az akkor már nem eleven, de némely szóban még előforduló -c képzővel (vö. N. gömböc ’disznóbendő; felfújt hólyag’) a ném. Witz ’elmésség, szellemesség; tréfa; vicc’ fordításaként. A -c képző alkalmazásával a német szó hangalakját is igyekeztek megközelíteni. Döbrentei Gábor szerint a „Witz német szó magyarul talán Élez lehetne. Mert abban ... él kell legyen ’s azon élnek perczenni kell” (1847: NyF. 76. sz. 27). Az éle, elce, élce változatok a nyelvújítási szóalkotó kísérlet rövid életű melléktermékei; némely javaslat szerint közülük az első kettő a ném. Witz, az éle, élce pedig a fr. pointe fogalmát lett volna hivatott jelölni. — 3. és 4. jelentése elavult, 1. és 2, jelentésében a választékos nyelvhasználat szava.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 28; Király K.: Nyr. 26: 303; NyÚSz.; Melich: MNy. 10: 253; Tolnai: Nyúj. 159, 210, 212; EtSz. 1: 1522 1. él a.; SzófSz. — Vö. él2.


eldorádó
738
elefánt
eldorádó 1830: „illy ábránclozók, kik Eldoradóban vélik magokat”, Eldoradorul gr. (Széchenyi: Hit. 48, 230: NSz.); 1834: Eldorádóban gr. (Tiboldi lat.: Bacch. 21: NSz.). J: 1830: 'mesebeli gazdagságú ország; Eldorado' (1. fent). — De vö.: 1787: „ezek a’ három dolgok az Eldoráditák [= eldorádó lakói] előtt szükségteleneknek láttzanak vala” (Μ. Kurir 474: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. El Dorado; ném. Eldorado; fr. eldorado; ol. eldorado; or. 3Abdopádo: 'mesebeli gazdagságú ország, eldorádó’. A spanyolból terjedt el; vö. sp. El Dorado ’ua.' (tkp. ’az aranyozott’, azaz ’aranyország’). Az elnevezés a 17. sz.-i spanyol hódítóknak azzal a hiedelmével függ össze, hogy Dél-Amerika északi részének belsejében van valahol egy aranyban és drágakövekben bővelkedő, mesebeli gazdagságú ország. E hiedelem a kolumbiai csibcsa indiánok vallási szertartásán alapulhatott. A trónra lépő csibcsa fejedelem testét ugyanis arany porral borították be, majd a fejedelem a Bogotától 40 km-re levő szent Guatavita-tónál áldozatot mutatott be, s a szent tó vizében lemosta testéről az aranyport. — A m. eldorádó közvetlen forrása talán a német lehetett. A R. eldorádita sz. az izraelita, szibarita-íéle szavak mintájára keletkezett. — Az eldorádó a választékos stílusban használatos.
Ladó: Nyr. 83: 150; Fábián: Nyr. 84: 451. (OxfEngDict. El-Dorado a.; Brock- haus16 3: 325; Aáukin — Asukina: KrylSl.2 687; LarousseSp. 1: 672; Kluge: EtWb.19 162; Bloch — Wartburg : DictÉtFr.4 215.)
elé 1372 U./1448 k.: „Ew eleb aldot criftufnak peldayarol kejduala tennÿ” sz. (JókK. 129); 1470: „praesupponit eZeveti” (SermDom. 2: 685). J: A) hsz. 1. 1470: ’előre; vorwärts I elő-; hervor (als Verbalvorsilbe)’ (1. fent); 2. 1759: 'elül; vorn’ (Csíksomlyói miszt. 188: NSz.); 3. 1830 e.: ’eléje; vor jemanden, davor’ # (Simonyi: Hat. 2: 46). B) nu. 1830e.: ’valaki, valami előtt levő helyre; vor (mit Akkusativ)’ # (Simonyi: Hat. 2: 46). —Sz: ~bb 1372 U./1448 k.: 'korábban’ (1. fent) I ~hbi 1416 U./1466: èlebi (MünchK. 130) I) elébe 1372 U./1448 k.: „serje magat aj mondot farkainak eleybe mennÿ” (JókK. 147); 1416 U./145O k.: èlèicbè (BécsiK. 18); 1416 U./1466: èlptgcbé (MünchK. 160); 1456 k.: elembe (SermDom. 1: 212); 1490 k.: elebe (NagyvGl. 94.); 1519: eleében gr. (JordK. 770); 1529 e.: elybe (VirgK. 27); 1541: eleebbe (KazK. 108); 1736: elejbém (Szeg: Aqu. 3: NySz.); 1884: elibém (Budenz-Eml. 55); — Elibem (MTsz. elô a.). J: A) nu. 1372 u./ 1448 k.: 'valakivel szemközt; entgegen’ (1. fent). B) hsz. 1372 U./1448 k.: 'valaki elé; vor jemanden’ * (JókK. 147).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok, kialakulásuk azonban többféle módon magyarázható. Az elé valószínűleg az elő1 névszó el- alapszavából keletkezett -e lativusraggal. Felépítése hasonló az elő2 határozószóéhoz, lativusragja azonban esetleg más eredetű. Kevésbé valószínű az a nézet, amely szerint az eleve határozószóból rövidült. — Az elébé-nél feltehetően régebbi eleibe forma az elő névszó ele- tövéből keletkezett egyes szám 3. személyű birtokos személyrag- gal és -be határozóraggal. Az elébe, elibe vagy a birtokos személy rágós formákból jött létre a személyrag elhomályosulásával, vagy pedig az elé határozószó -be ragos formája. — A R. elesztébb, elesztébbi alakok (vö. 1372 u./ 1448 k.: eZejteőuoltabafn], ele^tebÿ: JókK. 2, 10) esetleg nem tartoznak ide közvetlenebbül, hanem a szócsalád el- alapszavának más módon kialakult származékai. — Az elé eredeti határozószói, illetőleg igekötői használata az elő változat elterjedésével fokozatosan visszaszorult. Az elébe elejbe változatok közül a személyragos formák ma nyelvjárási szinten élnek.
Budenz: NyK. 2: 173; Hunfalvy: NyK. 5: 256; Simonyi: Budenz-Eml. 55, 62, Hat. 2: 41 ®, 340, TMNy. 225, 644; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 79, MNy. 5: 71, 33: 110; Mészöly: MNy. 5: 261, 6: 403, 11: 64, 22: 86; EtSz. 1: 1517 *eZ- a. ® ; Gombocz: Synt. 139; Lavotha: MNy. 31: 189; Klemm: TörtMondt. 226; SzófSz.; Beke: Nyr. 71: 148; D. Bartha: MNy. 58: 29; Sebestyén: Névut. 38, 126 ®. — Vö. elő1, előtt.
eledel 1372 U./1448 k.: „De 3ent fferenc femmv eledelt vele nem vÿn hanemcsac két kÿs keneret” (JókK. 27); 1416 U./1450 k.: élédélt gr., eledéire gr. (BécsiK. 18, 118); 1416 U./1466: éledélekét gr. (MünchK. 191); 1560 k.: Eledçly (GyöngySzt. 978.); 1585: éledel (Cal. 369); 1604: elledel (MA. Penu a.). J: 1372 U./1448 k.: ’Speise, Lebensmittel, Nahrung’ # (1. fent).
Származékszó: az él1 ige ele-, illetőleg éle- tövéből alakult -dél (~-dal) képző- bokorral; vö. viadal. Jelentése az él ige ’valamiből fenntartja magát, táplálkozik’ jelentéséből érthető; vö. élelem, eleség stb. — A választékos nyelvhasználat szava.
Halász: Nyr. 8: 295; Simonyi: TMNy. 243, 498; NyH.7 90; EtSz. 1: 1523 2. él a.; SzófSz.; Imre: SzabV. 179; D. Bartha: Szóképz. 86. — Vö. él1.
elefánt 1113: ? „via, quç ducit ad Elefant, De villa Elefant” hn. (Fejérpataky : Kálmán kir. oki. 60); 1395 k.: „elephas : ele- phanth” (BesztSzj. 1045.); 1585: Eléfánt (Cal. 347); 1585:éléfánthozgr. (Cal. 355 ) ; 17 7 2/1912 : elefánt (Bessenyei: Emb. próbája 43: NSz.); — eZé’/dní-tetyű (ŰMTsz.). Jí 1. 1395 k.: ’az ormányosok rendjébe tartozó legnagyobb


elefántcsonttorony
739
elég;
szárazföldi emlősállat; Elefant’* (1. fent); 2. 1797: ’elefántcsont; Elfenbein’ (Veres Μ.: Gazda aszszony 22: NSz.); 3. 1840: Szerelmesek bizalmasa; Vertraute(r) eines Liebespaares I (felesleges) kísérő személy; überflüssige Begleitperson, Anstandsdame’ (Jósika Μ.: Élet 3: 98: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. elephantus ’elefántcsont, -agyar; elefánt’; ez a lat. elephas ~ elephans ’ua.’ (< : gör. ελεφας ’ua.’) módosulata. A latin szó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerült számos más európai nyelvbe is; vö.: ang. elephant; ném. Elefant; sp. elefante; fr. éléphant; ol. elefante: ’elefánt’; a németben ’kísérŐ’ is. — A latin us szó vég elmaradására a magyarban vö. lat. Mar tinus > m. Márton, lat. synodus > m. zsinat, A régi tulajdonnév! adatoknál német, sőt francia előzményekkel is számolnunk kell. A 2. jelentés az elefántcsont, elefántagyar-féle összetételekből vonódhatott el. A 3., átvitt értelmű jelentés minden valószínűség szerint német hatásra alakult ki. — Az elefánt német származtatása nem fogadható el.
Kovács: LatEl. 13; Melich: Nyr. 24: 160, MNy. 36: 232; Tolnai: MNy. 11: 364, 12: 26; Spitzer: Nyr. 46: 184; EtSz. 1: 1526 1. elefánt a.®, 1: 1527 2. elefánt a.®; Fludorovits: LatJsz. 42; SzófSz. ® ; Morav- csik: Melich-Eml. 267; Zsoldos: Nyr. 88: 207. (OxfEnglDict. Elephant a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 389 ebura, ; Wartburg: FEW. 3: 213; Frisk: GrEtWb. 1: 493; Kluge: EtWb.19 162.)
elefántcsonítorony 1908: „Elefántcsonttorony, Művészet, Én is boldog rabod vagyok, Ha kitagad, kiver az élet, Fehér tetőd felém ragyog” (MNy. 24: 45). J: 1908: a társadalmi problémák elől elzárkózó művészi magatartás jelképeként; Elfenbeinturm als Symbol der Interesselosigkeit eines Künstlers in gesellschaftlichen Fragen (1. fent). — De vö.: 1895: Turris eburnea [regényeim] (M- Ny. 23: 553); 1900: ,,senkit sem engedett magához abba a tour d’ivoire-f>a, melybe elzárkozózott” (MNy. 23: 553).
Francia mintára alkotott tükörszó; vö. fr. tour d’ivoire ’elefántcsonttorony’. Végső forrása a bibliai Énekek Éneke (7: 4): ,,Collum tuum sicut turris eburnea” (az 1836-i katolikus fordításban: ,,Nyakad: mint élefánttsont torony”), A középkori vallásos költészetben a lat. turris eburnea Szűz Mária egyik, tisztaságát szemléltető neve volt. Modern jelentését e kifejezés a franciában nyerte, de nincs tisztázva, milyen szemlélet alapján. Ch.-A. de Sainte-Beuve (1804 — 1869.) 1837-ben közzétett ,,Pensées d’août” (= Augusztusi gondolatok) című kötetében a következőképpen jellemezte A. de Vignyt: ,,et Vigny, plus secret, Comme en sa tour
M*
d’ivoire avant midi rentrait” (= a titokzatosabb Vigny pedig a dél beállta előtt visszatért elefántcsonttornyába). Az ang. ivory tower; ném. Elfenbeinturm; or. őúiuhh U3 CAOHÓeoü KÓcmu; stb.: ’elefántcsonttorony' francia mintára keletkezett. — Nálunk valószínűleg Riedl Frigyes honosította meg. — Választékos, irodalmi kifejezés.
Tolnai: AINy. 23: 553 ®, RÉtH. 12: 137®; Földessy: MNy. 24: 45; SzófSz. elefánt a.; MagylrLex. 1: 283. (Aéukin— Asukina: KrylSl.2 38 ®.)
elég: 1315 k.: ? ,,ehezeu[cnek elegfege]” sz. (GyS.); 1372 U./1448 k.: „nem akaruan eZegeíteny yftennek” (JókK. 102); 1416 U./1450 k.: éZé^uolna (BécsiK. 12); 1416 U./1466: éteg (MünchK. 25); 1492: ellegh (MNy. 37: 203); 1507: meg Elÿgÿtetem sz. (NylrK. 6: 187); 1559: rneghöleghúytem sz. (LevT. 1: 332); 1708: elligtelen sz. (MNy. 55: 547); 1755: élég (Amadé L.: Foh. 11: NSz.); 1799: ölégség sz. (MNy. 45: 343); 1808: Elég (Sándor I.: Sokféle 11: 109: NSz.); — élig, élig, ölig, ölöget gr. (ÚMTsz.). Jí A) fn. 1372 U./1448 k.: ’elegendŐ mennyiség vagy mérték; Genüge’ * (1. fent). B) mn. 1372 U./1448 k.: ’elegendŐ; genug’ * (JókK. 87). C) hsz. 1416 U./1450 k.: ’kellően; genügend I meglehetősen; ziemlich’ * (BécsiK. 317). - Sz: ~ség 1315 k.: ? 1. fent; 1519: elegfegevnk gr. (CornK. 45) | ~telenség 1372 U./1448 k.: elegtelenfegetgr, (JókK. 5) | ~séges 1372 U./1448 k.: elegfegeft gr. (JókK. 12); 1519: elegfegefen gr. (CornK. 10) | ~edik 1372 U./1448 k.: elegednek meg gr. (JókK. 89) I ~ít 1372 U./1448 k.: elegettetem sz. (JókK. 154) I ~gé 1416 U./1450 k.: elegge (BécsiK. 141) I fedetlen 1416 U./1490 k.: elegedetlen (AporK. 61) I ~edet 1416 U./1490 k.: elegedetet gr. (AporK. 73) [ ~edés 1513: meg elegedes (NagyszK. 299) | ~ül 1517: meg elegevlhetetlen sz. (DomK. 193); 1519: eleghwltetnek sz. (JordK. 365) | ~ télén 1527: eeleegtelenek gr. (ÉrdyK. 553) | ~ezik 1527: eleegoznek gr. (ÉrdyK. 508) | elegendő 1588: elegendő (Mon: Ápol. 436: NySz.) | ~el 1611: Elegleni sz. (MA.) | ~ületlen 1833: elégület- lenségsz, (Helmeczy: Jelenkor 2/1:289 :NSz.); 1835: elégületlen (Tzs. Unzufrieden a.) | ~edetlenkedik 1835: elégedetlenkedésem sz. (Aurora 14: 162: NSz.); 1860: elégedetlenkedni sz. (Virág L. : Darázsi. 3: 111: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán megszilárdult rágós alakulat: az elÖ1 el- alapszavából keletkezett -ég (~ -ig ) határozóraggal. E magyarázat nehézsége, hogy az elég nem mutatható ki — mint más határozószók — igei állítmány határozójául. Feltehető, hogy eredetileg melléknév fokhatározója volt (elég nagy, elég szép stb.). Az elegendő egy- szerejtéssel keletkezett a régebbi elégedendő ’ua.’ melléknévből (vö. 1525/1640: elégedendő:


elegans
740
elegyít
TörtTár. 1908. 84); ez az elégedik ige beálló melléknévi igeneve. — Finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Szarvas: Nyr. 5: 262; Simonyi: NyK. 16: 244, AkÉrt. 21: 22, MNyelv.1 2: 38, TMNy. 545; Vámbéry: MBölcs. 152; Horger: MNy. 10: 115, 16: 144, MSzav. 44, MNy. 30: 70; Mészöly: MNy. 15: 15; Klemm: TörtMondt. 203; EtSz. ® ; Gombocz: Synt. 131; Horváth K.: NyK. 51: 116; SzófSz.; Sulán: MNny. 5: 19; Károly: Pais-Eml. 174, MNy. 52: 435 ® ; Bárczi: Nyr. 80: 5, Bev.3 67; Imre: SzabV. 104. — Vö. elő1.
elegáns 1792: elegant (MNy. 30: 32); 1802/1891: „elegant frakkban . . . lépett az Oskolai tribünre” (Kazinczy: Lev. 2: 492: NSz.); 1804: elegánsok' gr. (IrtörtKözl. 15: 196); 1807/1894: Elegansok gr. (Kazinczy: Lev. 5: 127: NSz.); 1809/1895: Elegánokat gr. (Kazinczy: Lev. 6: 348: NSz.); 1811: Elegant (Kazinczy: Tövisek 8: NSz.); 1877: elegányos sz. (Ágai A.: Porzó tárca 2: 149: NSz.); — elegáncs, ëlëgàncs, eligáncs (UM- Tsz.). J: A) mn. 1792: 'választékosán ízléses; elegant’ * (1. fent). B) fn. 1807/1894: ’válasz- tékosan öltözött személy ; modisch gekleidete Person’ (1. fent) || elegancia, 1804/1892: ,,a’ minden szenny tói tiszta elegantiát ki láthatná bennek [regéidben] nagy gyönyörűség nélkül?” (Kazinczy: Lev. 3: 145: N- Sz.); 1805: Eleganczal gr. (Farkas Kár.: Mulat. 8: NSz.); 1810/1896: Elegantziát gr. (Kazinczy: Lev. 7: 403: NSz.); 1853: ele- gántzia (Kemény Zs.: Ködk. 59: NSz.); 1877: elegance-szál gr. (Tóth B.: Emlékek 28: NSz.). J: 1804/1892: ’választékosság; Eleganz’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. elegant, elegance; ném. elegant, Eleganz; fr. élégant, élégance; ol. elegante, eleganza: ’választékos, finom, elegáns’, ’választékosság, finomság, elegancia’; vö. még: fr. élégant ’választéko- san öltözött személy’ ; or. SAseáHmHblű ’elegáns’. Végső forrása a lat. elegans ’válogató; előkelő, finom’ s ennek származéka, a lat. elegantia ’választékosság, finomság’. — A szócsalád tagjai jórészt francia közvetítéssel terjedtek el. Korábban inkább az előadásmódra, stílusra stb., később az öltözködésre stb. vonatkoztatták Őket. — Am. elegáns alak változatai közül az elegant, elegánt német—francia, az elegán inkább francia hatásra vall. Az elegáns visszalatinosítás lehet a német és francia megfelelő alapján; de vö. h. lat. elegans ’ékes, szép, díszes stb.’ is. A m. elegancia a németből, esetleg a franciából származik; szóvége latinosítás eredménye; vö. azonban h. lat. elegantia ’ékesség’ is.
Szarvas: Nyr. 12: 37; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 17; Melegdi János: MNy. 16: 104; Kertész: Nyr. 59: 7 ; D. Éltes: FrSz. 52 ; Bárczi:
Szók.2 100. (Schulz: DtFremdwb. 1: 167; OxfEnglDict. Elegance, Elegancy, Elegant a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 397, 780; Wartburg: FEW. 3: 212; Kluge: EtWb.19 162.)
elégia 1604: ,,Poéta, ki Elegiakat irt” (MA. Propértius a.); 1789/1890: Elégiája gr. (Kazinczy: Lev. 1: 469: NSz.); 1816: elegyia (Verseghy F.: Anal. 1: 123: NSz.). J: 1604: disztichonokban írt, borongós hangulatú költemény; in Distichen abgefaßtes, schwermütiges Gedicht I siratóének, gyászdal; Klage- oder Trauerlied’ (1. fent) || elégikus 1869: „utolsó elegikus . . . Parthenios volt” (Aigner L.: Elég. 32: NSz.); 1877: elégikus (II. Kákay A.: Fény- és árnyképek 48: NSz.). J: A) fn. 1869: ’elégiaköltő; Elegiker, Elegiendichter’ (1. fent). B) mn. 1877: ’az elégiára jellemző; für die Elegie bezeichnend I bánatos, panaszos (hangulat stb. ) ; wehmütig, klagend (Stimmung usw.)’ (1. fent).
Jövevényszó-család, melynek tagjai másmás közvetlen forrásból valók. Az elégia latin eredetű; vö. lat., h. lat. elegia (~ elegeia) ’elégikus költemény; gyászdal’. A latin szó a gör. ελεγεία disztichonban írt költemény (tekintet nélkül a tartalomra)’ átvétele. Ez utóbbi a gör. ελεγείος ’az elégiához tartozó; elégikus’ (< : gör. ελεγος ’flótával kísért, disztichonos versformájú siratóének, költemény’) nőnemű alakjának fŐnevesülésével jött létre az ελεγεία ωδή disztichonban írt ének’ szószerkezet alapján. A lat. elegia mint irodalmi műszó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. elegy; ném. Elegie; fr. élégie; ol. elegia; or. 3Aésux: ’elégia’. Â m. elégia magyarítás! kísérletére vö. alagya (1. ott). — Am. elégikus az elégia szópárjaként keletkezhetett a ném. elegisch ’elégikus’, Elegiker ’elégiaköltő’ alapján a mágikus, polemikus stb. mintájára. Vö. azonban k. lat. elegicus ’gyász-’ is. — Az elégikus mellett (és helyett) régen az alábbiak is használatban voltak: elegiacus (1789/1890: Kazinczy: Lev. 1: 288: NSz.); elegiás (1793: Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 133: NSz.); elegista fn. (1876: Gáspár I.: Vál. költ. 166: NSz.). — Irodalomtudományi szók.
Kursinszky: LatJszírod. 17; Horger: M- Ny. 20: 172; Nagy J. B.: MNy. 29: 117. (Schulz: DtFremdwb. 1: 168; OxfEnglDict. Elegy a.; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 399; Frisk: GrEtWb. 1: 486.) — Vö. alagya.
elegyít 1416 U./1450 k.: „nèhèzeb búnpc- bè èlège-itec 9 magokat” (BécsiK. 257); 1456 k.: egeleÿteni sz. (SermDom. 1: 297); 1508: el vereitern gr. (DöbrK. 179); 1568: Slgicz gr. (Mel: SzJán. 281: NySz.); 1577 — 80:


eleinte
741
elektro-
olegyeti gr., ôlgyetic gr. (Tel: Evang. 1: 117: NySz.); 1604: Eleggyit&m gr. (MA. Com- mifceo a.); 1613: egybe Slgyelítette gr. (Pázm: Kai. 261: NySz.); 1640: ogyelít (Kér: Préd. 126: NySz.); 1669: elgyit (Pós: Igazs. 1: 79: NySz.); 1692: egyveliteni sz. (Monírók. 23: 474); 1786: ögyitem gr. (Baróti Szabó: Vers-koszorú 3: 151: NSz.); 1789: él nem kell egyíteni sz. (Polg. Törv. K. 139: NSz.); 1792: ögyvelítteni sz. (SzD.); — őgyit (M- Tsz.). J: 1416 U./1450 k.: ’mischen, hinein- mischen’ # (1. fent). — Sz: ~és 1416 U./1450 k.: èlègeitefetgl gr. (BécsiK. 189) | ~ etlen 1585: elegitetlenseg sz. (Cal. 981); 1604: Elegyitetlen (MA. Merácus a.) || elegyül 1416 U./1450 k.: „A^alobizö émberi maggal èlèggltètnéc de ne eggèfçlnèc puele” sz. (BécsiK. 123); 1493 k.: egyelwlth sz. (FestK. 150); 1508: egeiolt sz. (DöbrK. 5); 1552: El elegwlenek gr. (KeszthK. 290); 1568: Ôlgûlt gr. (Mel: SzJán. 252: NySz.); 1704 e./1763: egyvelult gr. (Gyöngy: Char. 4: NySz.). J: 1416 U./1450 k. : ’sich vermischen’ # (1. fent). — Sz: ~et 1416 U./1466: èlègçlètet gr. (Münch- K. 212) (J elegyedik 1416 U./1490: „nem Vegtettek el a nemieteket kiket mondot Vr Es egbe elegeitek a nemjetek kosptt” (Apor- K. 74); 1519: egeledyk (JordK. Í95) ; 1577 k.: megh elegÿeodwen sz. (OrvK. 124); 1577 — 80: olgyődnec gr. (Tel: Evang. 1: 249: NySz.); 1599: elegyeszik (LevT. 2: 140); 1603: egyuelednek gr. (Mih: ÖrökÉ. 116: NySz.); 1616: őlgyeletteket sz. (Lép: FTük. 1: 178: NySz.); 1624: Ólgyelodni sz. (MA: Tan. 1434: NySz.); 1645: ogyeledetlen sz. (GKat: Titk. 23: NySz.); — velegyedik (ŰMTsz.). J: 1416 U./1490 k.: ’sich vermischen’# (1. fent) || elegry 1508: „mert vr kezebeli pohár telles el veÿtjel erői bornak” (DöbrK. 141); 1519: elegy (JordK. 34); 1527: egyelfyok sz. (Érdy- K. 73); 1533: eluőgi (Murm. 1605.); 1604: Ellegy (MA. Indifferenter a.); 1672: egyveles sz. (MNy. 10: 40); — elevegy (MTsz.). J: A) fn. 1508: ? ’keverék; Gemisch’ (1. fent), 1763: ’ua.’ (NyŰSz.). B) hsz. 1513: ’vegyesen; gemischt’ (als Adverb)’ (NagyszK. 19). C) mn. 1519: ’kevert; vermischt’ (1. fent). — Sz: ^es 1527: 1. fent.
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az elegynek. és az igealakoknak egymáshoz való viszonya az etimológia tisztázatlansága miatt nem állapítható meg; az adatok alapján az elegy esetleg elvonás is lehet az igealakokból. Ugyancsak nem állapítható meg biztosabban az elegy eredeti szófaja sem. Első előfordulásában talán íráshibás alakot kell látnunk; értelmezése még a távolabbi szövegkörnyezettel is némi nehézségbe ütközik. — A szócsaládnak az egy számnévből való származtatása, valamint finnugor egyeztetése kevéssé valószínű; mutatószóból való magyarázata, továbbá a feltett alapszó török származtatása téves.
CzF.; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 14, TMNy. 272; Anderson: Wandl. 69; Balassa: NyK. 24: 371, TMNy. 129; Fest: NyF. 42. sz. 12; Wichmann: FUF. 11: 207, Nyr. 41: 31; Vámbéry: MBölcs. 34, 152; Horger: MSzav. 180, MNy. 31: 212; Tolnai: Nyúj. 42; EtSz. 1: 1529 elegy a.®; Beke: Nyr. 63: 113; Kallós Zs.: Nyr. 64: 25, 26, 66, 65: 22; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 27; Gáldi: Szótir. 75; Károly: MNy. 54: 354 ® ; MSzFgrE. — Vö. egyveleg, őgyeleg, vegyít.
eleinte 1527: „ez vylagra foganatoknak eleynden való eztendeyben” (ÉrdyK. 344); 1621: Elejenten gr. (MA.); 1626: eleint (K- Csepr. D2: NySz.); 1632: eleinten gr. (Tóin: Vigaszt. 205: NySz.); 1692: eleintén gr. (Liszny: Krón. 181: NySz.); 1702: eleinte- valo (Szentiv: Verseng. 72: NySz.); 1708: Elejenten gr. (PP.); 1743: elejinte (Maróthi: Arithm. 151: NSz.); 1748: elejnten gr. (Faludi: NA. 84: NSz.); 1750: elejéntén gr. (Wagner: Phras. Principio a.) ; 1781 : elleinten gr. (Pataky S.: Indusok 71: NSz.); 1786: Elejtén gr. (Baróti Szabó: Vers-koszorú 3: 147: NSz.); 1789: Eleénte (Kováts F.: Pulpitus 75: NSz.); 1790: elejénten gr. (Lambach: Koronáztatás 8: NSz.); 1790: elejént (Bárótzi: Védelm. 31: NSz.); 1799: elejénte (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 168: NSz.). J: 1. 1527: ’kezdetben; anfangs | kezdetén; im Anfang’ # (1. fent); 2. 1881: ’néhány héttel, hónappal ezelőtt; vor einigen Wochen, vor einigen Monaten’ (Nyr. 10: 329).
Megszilárdult rágós alakulat: az elő1 névszó egyes szám 3. személyű birtokos személyraggal ellátott elei ’eleje’ alakjából keletkezett -n és -t határozóraggal. Szóvégi -e eleme vagy szintén egyes szám 3. személyű birtokos személyrag, vagy lativusrag. A szóvégi -nte (~ -nta ) ragkapcsolatot a nyelvérzék később éppen az ilyen (eleinte, hajdanta ) alakokból vonta el idŐhatározórag- ként. Az eleinte szóhoz hasonló módon jött létre az eZő1-ből a szintén ’kezdetben’ jelentésű elein is; vö.: 1527: „herodes yollehet eleyn yghen zegheú vala” (ÉrdyK. 362). — A NySz. nyomán Mikestől idézett elejénte téves; helyesen: eleinte (vö. 1725: Mikes: TLev. 81). — 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Simonyi: Budenz-Eml. 63, Hat. 1: 10, 451 MNyelv.1 2: 293; Balassa: NyK. 19: 144; Beke: Nyr. 39: 196; Klemm: TörtMondt. 212; EtSz. 1: 1515 *el- a. ® ; SzófSz. elő a.; Juhász: MNy. 39: 204. — Vö. elő1.
elektro- elektrodinamika 1893: „Elektrodinamika. 1. Az elektromos áramok különös hatásán alapuló tünemények tana” (PallasLex. 5: 849). J: 1893: ’a változó elektromos jelenségekkel foglalkozó tudományág; Elektrodynamik’ (1. fent) I elektrokémia 1893:


elektromos
742
élelem
„Elektrokémiai elmélet” sz. (PallasLex. 5: 851); 1912: „Elektrokémia, az elektromos áram felhasználása kémiai reakciók véghezvitelére” (RévaiLex. 6: 296). J: 1893: 'kémiai és elektromos jelenségek összefüggésével foglalkozó tudományág; Elektrochemie’ (1. fent) I elektromágnes 1893: „Elektromágnesség 1. Elektrodinamika” sz. (PallasLex. 5: 853); 1912: „Elektromágnes, 1. Elektromágnesség” (RévaiLex. 6: 301). J: 1912: ’áram által átfolyt tekercs, melynek belsejében vasmag van; Elektromagnet’ (1. fent) I elektrotechnika 1894: „Elektrotechnika, az a tudomány, mely az elektromosság tulajdonságainak tudományos és gyakorlati célokra való felhasználását tanítja” (PallasLex. 6: 11). J: 1894: ’a villamosságra vonatkozó fizikai elméletek gyakorlati alkalmazásának tudománya ; Elektrotechnik’ (1. fent) I elektrotechnikus 1912: „Elektrotechnikus, az elektromosság gyakorati alkalmazásával foglalkozik” (RévaiLex. 6: 353). J: 1912: ’a villamosság gyakorlati alkalmazásával foglalkozó technikus; Elektrotechniker’ (1. fent) I elektromotor 1912: „Elektromotorok, 1. Dinamoelektromos gépek” (RévaiLex. 6: 343). J: 1912: ’villanymotor; Elektromotor’ (1. fent) | elektromérnök 1928: „Elektromérnök ... az elektromérnöki címet is felvehetik” (TechnLex. 1: 288). J: 1928: 'villamosmérnök; Elektroingenieur’ (1. fent).
Az elektro- előtagú összetett szók nagyobb részükben nemzetközi minták alapján alkotott részfordítások, kisebb részükben e minták és a már meglevő magyar kifejezések alapján keletkezett analógiás alkotások. A nemzetközi mintákra vö.: ném. Elektrodynamik, Elektrochemie, Elektrotechnik, Elektromagnet stb.; fr. électrodynamique, électrochimie, électrotechnique, électromagnète stb.: 'elektrodinamika’, 'elektrokémia', 'elektrotechnika’, ’elektromágnes’. Megfelelők számos más európai nyelvben. E szavak előtagjának végső forrása a gör. ηλεκτρον vagy ηλεκτροε 'borostyánkő’ (1. elektromos a.). A fent idézett magyar szavak közül az elektrotechnikus esetleg a magyarban keletkezett analógiás alakulat az elektrotechnika alapján; vö. azonban: ném. Elektrotechniker; fr. électrotechnicien: 'elektrotechnikus’. Az elektromérnök kései felbukkanása azzal magyarázható, hogy a felszabadulás előtt az elektrotechnikát a műszaki egyetem gépészmérnöki karán oktatták, speciális elektromérnöki oklevelet tehát nem lehetett nálunk szerezni. — Az elektromosság terjedésével az elektro- előtagú összetett szavak szaknyelvi szóból fokozatosan köznyelvi szintre emelkednek. Az olyan elektro- előtagú összetételek azonban, amelyeknek utótagja nem él a magyarban önállóan is (például elektrolízis, elektrokardiográf ), megmaradtak szaknyelvi szónak.
Kelemen B.: Nylrk. 6: 256. — Vö. elektromos.
elektromos 1799; ,,a’ Görts-rája.. . elektromos erejével mindent meg’sibbaszt” (Fábián J.: Term. hist. 233: NSz.); 1802: elektrumos (Bogsch J.: Házi kertész 28: NSz.); 1803: élektromosság sz. (IrNyDolg. 85). J: 1799: 'elektrisch’ * (1. fent). — Sz: /■wság 1803: 1. fent.
Latin eredetű alapszó származéka; vö. lat. electrum ’arany és ezüst ötvözete; borostyánkő’ (< : gör. ηλεκτρον ’ua.’). Jelentését az újkori lat. electricus ’elektromos’ alapján kapta. A lat. electricus jelentése azzal függ össze, hogy az elektromosság jelenségét elsősorban borostyánkő dörzsölésével idézték elő. A gör. ηλεκτρον a m. elektron ’a negatív elektromosság elemi részecskéje’ (ÉrtSz.) szónak is végső forrása; a m. R. electrom 'nemes ércféle’ (vö. 1416 U./1466: MünchK. 84) latin közvetítéssel ugyancsak e görög szóra megy vissza. — A lat. electricus magyarítás! kísérleteire vö.: 1777: gyántás; 1791: tuztartó; 1808 : meny köves; 1815 : gerjedő; stb. (1. Szily: Adal. 36); 1. még 1799: Electrumi szikrát (IrNyDolg. 84).
Szily: Adal. 36; Nagy J. B.: MNy. 29: 117 ® ; Szilágyi: IrNyDolg. 84. (Schulz: DtFremdwb. 1: 168; OxfEnglDict. Electric a.; Kluge: EtWb.19 162; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 215.) — Vö. elektro-.
elektromotor, elektrotechnika, elektrotechnikus 1. elektro-
élelem 1644: „engedelmesek lesznek az nagyságod parancsolatjának ki élelemből, ki szeretetből” (MNy. 49: 504); 1864: élelém (CzF.); — ilelem (Nyr. 26: 321); illelmes sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1644: ? ’megélhetés, létfenntartás; Auskommen, Lebensunterhalt | kereset, jövedelem; Erwerb, Einkommen’ (1. fent), 1782: ’ua.’ (Μ. Hírmondó 113: NSz.); 2. 1755: ’élelmiszer, ennivaló; Lebensmittel, Kost I táplálék; Nahrung’ * (Haller L.: Telemakus 134: NSz.); 3. 1766: 'élelmezés, táplálás; Ernährung | életben tartás; das Am-Leben-Erhalten’ (Weszprémi: Bába mest. 93: NSz.); 4. 1789: 'valaminek a felhasználása, valamivel való élés; Gebrauch, Benützung' (Polg. Törv. K. 12: NSz.); 5. 1792: 'gabona; Getreide | termés; Ernte’ (SzD. Elemény a.); 6. 1875: ’főzelék; Gemüse’ (Nyr. 4: 94). — Sz: élelmes 1772: élelmeskedvén sz. (MNy. 16: 50); 1827: Élelmes (Márton) I élelmez 1835: élelmez (Tzs. Verproviantiren a.).
Származékszó : az él1 igéből alakult -elem képzővel. 1—4. jelentése az él ige (1. ezt) megfelelő jelentéseinek folyománya; a ma nyelvjárási szinten élő 5. és 6. a 2.-ból fejlődhetett. Figyelmen kívül hagyva a nem


élelmiszer
743
elementáris
feltétlenül hiteles 1644. évi adatot (vö. M- Ny. 49: 504), legrégibbnek (és ma is legáltalánosabbnak) a 2. jelentés mutatkozik. Az 1., 3. és a 4. elavult. — Az élelmes mai, köznyelvi 'életrevaló, ügyeskedő’ jelentése (először: 1836: Fogarasi) valószínűleg nyelvújítási eredetű, de keletkezéséhez hozzájárulhatott az élelem 1. és 4. jelentése, és elvonódhatott az eredetileg 'valamiből éldegél, fenntartja magát, megkeresi a kenyerét’ jelentésű élelmeskedik igéből (1772: 1. fent) is. Az élelmes-nok volt 'tápláló; kiadós; jövedelmező’ (1827: 1. fent) és egyes nyelvjárásokban van 'élelemmel ellátott; élelem hordására vagy tartására való’ (1897: Nyr. 26: 565) jelentése is.
Simonyi: TMNv. 482; NyÚSz. ; Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 1: 1523 2. él a.; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 87. — VÖ. él1.
élelmiszer 1839: ,,Találtatott a’ várban . . . mindenféle hadi- ’s élelmi szer” (Árvízkönyv 1: 288: NSz.). J: 1839: 'Lebensmittel' # (1. fent). — De vö. 1793: „Isié de Frantz, ’s Burbon szigeteket, Gyakorta segítsék élelem szerekkel” (Gvadányi: Rontó Pál 427: NSz.) ; 1804: „életszerek: les vivres” (Nyr. 42: 77).
Nyelvújítási összetett szó. Utótagja a ma önállóan ritkán használt szer ’anyag, eszköz stb.’. Mintáját azokban a-szer utótagú összetételekben kell látnunk, amelyek a 16. sz. óta egyre nagyobb számban keletkeztek (1. ékszer a.). Létrejöttében esetleg közre játszhatott a ném. Lebensmittel 'élelmiszer' is.
SzófSz. élelem a.
elem 1808: „test alkotó elemei, elementa corporis” (Varga Μ.: Term. Tud. 1: 140: NSz.); 1816: „Az elementumból több meta- morphósisok után elem, az e 1 Ő szóból (mint ke 11 Öböl kel lem, szellőből szellem)” (Ny- ŰSz.); 1845: eltemet gr. (Jósika Μ.: Szív, rejt. 2: 163: NSz.). J: 1. 1808: 'alkotórész; Element, Bestandteil’# (1. fent); 2. 1813: ’kémiai alapanyag; chemischer Grundstoff’ # (Helmeczi—Eckartshausen 138: N- Sz.); 3. 1826: ’kezdet; Anfang’ (Egyed A.: Ovid. Kés. 159: NSz.); 4. 1829/1862: természeti erő(k); Naturelement(e) | a négy »őselem« (tűz, víz, levegő, föld) valamelyike ; eines von den vier »Urelementen« (Feuer, Wasser, Luft, Erde)’ (Bajza: Munkái 3: 110: NSz.); 5. 1833: ’éltető közeg; Lebenselement’ (Széchenyi: Stad. 165: NSz.); 6. [többes számban] 1833: ’alapismeretek (tudományé stb.); Grundzüge (der Wissenschaft usw.)’ (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 592: NSz.); 7. 1834/1952: ’egyén, személy; Person’ (Kossuth-Eml. 1: 9: NSz.); 8. 1880: ’villamosságot termelő eszköz; Batterieelement’ # (MagyLex. 6: 569). — Sz: 1818: elemi mn. (Márton); 1920/1926: elemiben fn. gr. ’elemi iskola’ (Móricz: Légy jó 88: NSz.) I ~zés 1839: elemezés (Szontagh: Magy. philos, el. VIII.: NSz.); 1844: elemzés (Széchenyi: Hírlapi cikkei 2: 298: NSz.) | ^ez 1840: elemezi gr. (BpSzemle 2: 43: NSz.) | ~ista 1898: elemista (Gyarmathy Zs.: Mart. 128: NSz.).
Nyelvújítási alkotás: a lat. elementum ’elem’ magyarításaként képezték a m. elö1- bŐl az -(e)m főnévképzővel, de közrejátszhatott a lat. elementum is. — Jelentései közül az 1. az eredeti; a 3., 5 — 8. jelentése — részben az elementum megfelelő jelentései alapján — átvitt értelmű használatban alakult ki. A 7. jelentésében gyakran pejoratív értelmű.
Jámbor: Nyr. 11: 26; NyÚSz.®; EtSz. 1: 1520 *eZ- a.®; Tolnai: Nyúj. 148, 212; SzófSz. ®. — Vö. el, elementáris, galvánelem.
elementáris 1794: „[A] Tanítók tartoznak az eleibek adott elementáris könyvek fzerént intézni az oktatást” (Μ. Hírmondó 1: 27: NSz.), de 1. elementum, J: 1. 1794: ’elemi, alsó fokú (iskola stb.); Elementar-, elementar (Schule usw.) | alap-, az alapelemekhez tartozó, azokkal kapcsolatos; Grund-, zu den Anfangsgründen gehörig’ (1. fent) ; 2. 1872: ’elemi erejű; elementarkräftig | ellenállhatatlan (erő stb.); unwiderstehlich (Kraft usw.)’ (Névy L.: Korn. elm. 110: NSz.) || elementum 1585: „elementa: Éltető állatok, letelnekkezdeti (auagy) Alomoto” [= = alamof n)tom vagy alamo(n)ton] (Cal. 355) ; 1636: elementomok gr. (Pázm: Préd. 66: NySz.); 1708: élémentumok gr. (PP. Primus a.); 1756: elementumok gr. (Bíró Μ.: Micae 1: 200: NSz.). J: 1. 1585: ’(alkotó)elem; Element, Bestandteil’ (1. fent); 2. 1636: természeti elem(ek), erŐ(k); Naturelement(e)’ (1. fent); 3. 1708: ’a négy »őselem« (tűz, víz, levegő, föld) valamelyike; eines von den vier »Urelementen« (Feuer, Wasser, Luft, Erde)’ (1. fent); 4. 1790: ’éltető elem; Lebenselement’ (Kazinczy: Orpheus 1: 179: NSz.); 5. 1865: ’kezdet; Anfang’ (Babos).
Jövevényszó-család. Az elementáris a ném. elementar, elementarisch ’elemi; alapvető; kezdetleges; alap-’ átvétele latinpsí- tott szó véggel. VÖ. még h. lat.: 1818: „Elementáris, e Ádj. kezdő; elementarisch” (Márton). A ném. elementar( isch ) a fr. élémentaire ’ua.’ (< lat. elementarius ’az alapelemekhez tartozó, azokkal kapcsolatos’ < : lat. elementum; 1. alább) alapján jött létre. A lat. elementarius-r^ megy vissza az ang. elemen- tary; ol. elementare; or. dAeMeHmápHbiü : ’elemi; alap-’ is. Az elavult 1. jelentés az eredeti. A 2. jelentés kialakulásában a m. R. elementum Természeti erő, elem’, továbbá a m. elem ’ua.’ is közre játszhatott. — Az elementum latin eredetű; vö. lat. elementum


elemózsia
744
eleve
’elem, alapanyag, ősanyag; betű mint a hangnak — a beszéd alkotórészének — a jele; ábécé; alapelem’. A latin szó — elsősorban francia közvetítéssel — bekerült az európai nyelvek szókészletébe ; vö.: ang. élément; ném. Element; fr. élément; ol. elemento; or. 3ΛβΜ£ΗΓΠ: ’(alap- vagy alkotó Jelem’, az angolban, franciában még: ’természeti elem, erő; éltető elem’. A m. R. alamo( n)tom, alamo(n)ton változat valószínűleg Calepinus magyar értelmezőjének tudatos alakítása; vö. m. R. alagya ’elégia’. A jelentések közül az 1. az eredeti; a 2. kifejlődéséhez a középkori filozófiában használatos 3. jelentés is alapul szolgálhatott. A 4. jelentés esetleg a franciából származik. Az 5. az 1. átvitt értelmű használatában alakulhatott ki. — Az elementáris a választékos stílus szava. Az elementum kihalt szó, a nyelvújítási elem szorította ki.
Kovács: LatEl. 13; Szily: Adal. 360; EtSz. 1: 1532 ëlëmëntom a. ® ; Gáldi: Szótir. 105. (Schulz: DtFremdwb. 1: 169; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 397; Wartburg: FEW. 3: 212; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 193.) - Vö. elem.
elemózsia, 1596: „Az Elemosinathys Megh attak fi. 3 den. 90” (MNy. 50: 206); 1653: elemózsiául gr. (Nyr. 62: 22); 1767: Elémofinás sz. (PPB. 606 Hofpitalarii a.); 1868: elemozinán gr. (Adomák forr. 167: N- Sz.) ; 1879/96: elemózsinát gr. (Jókai 51: 139: NSz.); 1896: elemózsiával gr. (BedŐházi J.: Tréf. tört. 93: NSz.); — élemozsina (MTsz.); alamózsia, ëlëmôzsija, élëmôzsia, élemozsina, élőmózsia, ilëmôzsia, ilómózsia (ÚMTsz.). J: 1. 1596: ’élelemre fordítandó pénzösszeg; Geldmittel für Nahrung’ (1. fent); 2. 1602: ’alamizsna; Almosen | adomány; Gabe’ (Nyr. 62: 22); 3. 1858: ’útravaló élelem, ennivaló; Reiseproviant’ * (Garam: Élcek 1: 96: NSz.).
Latin eredetű; vö. c. lat., k. lat. eleemosyna, h. lat. élemosyna, elemosina ’alamizsna’. Ez a gör. ελεημοσύνη ’részvét, könyörület; támogatás, alamizsna’ (< : gör. έλεήμων 'könyörületes, szánakozó’) átvétele. A görög szó a m. alamizsná-noÁí is végső forrása. — A magyar alakváltozatok közül az élemozsina, a jelentések közül a 2. az eredeti. Az elemózsia változat szóvége a plébánia, eklézsia stb.-féle szavak analógiájára alakult. A ma élő 3. jelentés feltehetően a diáknyelvbŐl terjedt el a 19. sz.-ban.
Kovács: LatEl. 47; Rell: LatSz. 36; Melich: SzlJsz. 1/2: 213, MNy. 6: 295; EtSz.®; Fludorovits: Latjsz. 28; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 267; Implom: MNy. 48: 207; Mollay: MNy. 50: 206; Kiss: MNy. 51: 226. (OxfEnglDict. Alms a.; Wartburg: FEW. 3: 2J1; Frisk: GrEtWb. 1: 490; Petrovici: CercLingv. 8: 292.) — Vö. alamizsna.
eleség; 1266: „Paulo, filio Elesyg” szn. (Fejér: CD. 4/3: 380); 1372 U./Î448 k.: „korlek hogÿ I103 a$ elefegekben kyket nekem goktaluala adnod” (JókK. 141); 1575: ló élleségeket gr. (Helt: Krón. 202: NySz.); 1577 — 80: éleség (Tel: Evang. 1: 206: NySz.); 1630: élesség (MA: SB. 104: NySz.); 1732: éleség (Fr: SzJán. 44: NySz.). J: 1. 1266: ? ’élelem, táplálék; Lebensmittel, Nahrung | étel, ennivaló; Speise, Kost’ * (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1575: ’állati eledel, takarmány; Futter’ (1. fent); 3. 1800 k.: ’gabona; Getreide’ (MNy. 45: 343).
Származékszó: az él1 ige ele-, illetőleg éle- tövéből keletkezett -ség (~ -ság ) képzővel. »Jelentései az él ige ’valamiből fenntartja magát, táplálkozik valamivel’ jelentéséből vezethetők le; vö. eledel, élelem stb.
Simonyi: TMNy. 243, AkNyÉrt. 23/3: 35; EtSz. 1: 1524 2. él a.; Fokos: Nyr. 66: 43; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 83. - Vö. él1.
elevátor 1882: „elevátor kell neked, óh nép! Melly alacsony sárból jobb levegőbe vigyen” (Tóth L.: Méhek 28: NSz.); — alagajter, eleváter, ëlevâtër, ëlëvâtër, alovátor (ŰMTsz.). J: 1. 1882: ’emelŐ- és szállító- szerkezet; Hebewerk, Fördervorrichtung, Elevator’ (1. fent); 2. 1891: ’<nagy kapacitású) gabonaraktár; Getreidemagazin’ (Bródy S.: Szinészvér 213: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. elevator; ném. Elevator; fr. élévateur; ol. elevatore; or. 9Jieeámop: ’emelő- és szállítószerkezet’, az angolban, oroszban ’gabonaraktár’ is (vö. még fr. [ritka] élévator ’ua.’). Modern technikai kifejezésként az angolból terjedt el. Az angol szó eredetije a lat. elevator ’az, aki (vagy ami) felemel’ (< : lat. elevare ’(fel)emel; megkönnyít’; vö. lat. levare ’ua.’ < : lat. levis ’könnyű’). VÖ. még e. lat. elevator ’oltalmazó, pártfogó’ a deus elevator meus-íé\e formulákban. — A magyarba a németből kerülhetett át. A nyelvjárási alakokhoz inkább csak az 1. jelentés kapcsolódik. A 2. jelentés — a kereskedelem útján — esetleg közvetlenül az angolból való. — Főleg a műszaki, mezőgazdasági szaknyelvben használatos.
(OxfEnglDict. Elevator a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 788; Wartburg: FEW. 5: 283; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 366 lever a.)
eleve 1055: ? „poft hçc ad eleuui hu- muk” (TA.); 1195 k.: „Menyi miloftben terumteve eleve mív ifemucut adamut” (H- B.) ; 1416 U./1450 k.: ëlëuë (BécsiK. 12); 1416 U./1466: éleué (MünchK. 99); 1495 k.: el6ue (PiryH. 1); 1630: Elévé (MA: SB. 65: NySz.); 1758: eléve-véló (Kollenics-Orosz: Vit. mór. 80: NSz.); 1772: élivé (Kér. észt. 3:


eleven
745
elfogod ik
317: NSz.), J; 1. 1055: ? 'elöl (jelzőként); vorne (als Attribut)’ (1. fent); 2. 1195 k.: 'kezdetben; anfangs’ (1. fent); 3. 1299: 'előre; vorwärts | elő-; voraus’ (OklSz.); 4. 1372 U./1448 k.: ’korábban; früher | először; zuerst’ * (JókK. 18).
Megszilárdult rágós alakulat: az elő1 főnév eredetibb eZeÿ alakjából jött létre az -é lativusraggal. Szóvégi e-je a lativusrag é-jéből rövidült. Eredetileg hely viszonyt jelölő határozószó lehetett; a régi nyelvben használták igekötőként is. — Finnugor egyeztetése téves.
Hunfalvy: NyK. 2: 300, 11/1: 223, 12: 80; Imre Sándor: AkNyÉrt. 8/10: 20; Vámbéry: AkNyÉrt. 11/12: 41; Simonyi: Hat. 2: 41 ® ; R. Prikkel: NyK. 26: 91; Zolnai Gy.: NyK. 26: 217; Mészöly: Nyr. 37: 440, MNy. 22: 84 ®, HBTárgy. 48, 73, NytörtFejt. 37, Óm- Szöv. 125, 127; Színnyei: Klebelsberg-Eml. 148, MNy. 22: 163, 245; EtSz. 1: 1516 *eZ- a. ® ; Horger: SzegFüz. 2: 101; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 50®, 89, 93, 103, 112, 132, 154. - Vö. elő1.
eleven 1372 U./1448 k.: „mert valanac eleuen veg^ewnek agÿ” (JókK. 20); 1380 k.: ellewen (KönSzj. ].); 1405 k.: ? eluen (SchlSzj. 1571.); 1416 U./1450 k.: èlèuèn (BécsiK. 147); 1416 U./1466: megèlèuenèdic sz. (Münch- K. 29); 1517: eleuenyevl gr. (DomK. 265); 1838: Eveten (Tsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: 'élő; lebendig, lebend’ * (1. fent); 2. 1577: ’életerős, egészséges; lebenskräftig, gesund| élénk, éber; lebhaft, geweckt’ * (KolGL: NyF. 45. sz. 26); 3. 1577 k.: 'fürge; flink | mozgékony; beweglich’* (OrvK. 13); 4. 1880: ’a szántás alatt fekvő, az eke vastól nem érintett (föld); unter der Furche liegend, vom Pflug nicht berührt, tot (Boden)’ (Nyr. 9: 178). B) hsz. 1508: ’élve, elevenen; lebendig (als Adverb)’ (DöbrK. 335). 0) fn. [ma főleg birtokos személy raggal] 1750 — 71: ’valakinek a legérzékenyebb, valaminek a legtámadhatóbb pontja, része; das Lebendige, wunder Punkt’* (Fal: UE. 439: NySz.). — Sz: ~ül 1372 U./1448 k.: meg eleuenewltnek sz. (JókK. 158) | ~it 1416 U./1450 k.: Meé èlèuéneit (BécsiK. 188) | ~edik 1416 U./1466 k.: 1. fent | ~telen 1470: eleuentelen (SermDom. 2: 134) | ~ség 1495 e.: eteuenfegebol gr. (GuaryK. 5).
Megszilárdult rágós alakulat: az élő melléknévi igenév *eleße-, *eleße-, illetőleg *ëZeye-, *eleye- előzményének -n határozó- ragos alakja, melyben ß > v vagy pedig y > 0 > v hangváltozás történt. Az -n rágós határozó melléknévvé válására vö. hirtelen, meztelen stb. Az -n-nek névszókóp- zŐként való magyarázata valószínűtlen. — Jelentései közül a B) az eredeti; itt az -n rag még megőrizte funkcióját. Rágós voltának elhomályosulásával B) A) l., A) 2., majd A) 1. vagy A) 2. A) 3. és A) 1. C) jelentésfejlődés mehetett végbe. Az A) 4. a C) alapján érthető; vö. ehhez még: 1935: ’a testfelület érző része’ (SzamSz.); 1952: ’a héj alatt kezdődő teste a fának’ (OrmSz.). — B) jelentésében elavult, az A) 4.-ben nyelvjárási szó.
Simonyi: TMNy. 503; Mészöly: MNy. 4: 413, ÓmSzöv. 209; Beke: Nyr. 42: 197; K. P.: MNy. 11: 384; Horger: MNy. 13: 107; EtSz. 1: 1524 2. él a.®; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 132, 171 ® ; D. Bartha: Szóképz. 101®. — Vö. él1.
elévül 1820: „Méltó [a tárgy] eggy meg érett elmének — az indulatnak elévül nem sokára” (Kisfaludy K.: Szécsi Μ. 23: NSz.). J: 1. 1820: ’idejét múlja; verjähren | elavul; veralten’ * (1. fent) ; 2. 1820: 'megöregszik; alt werden’ (Kisfaludy K.: Kemény Simon 9: NSz.). — Sz: 1820: el¬
évült (Kisfaludy K.: Párt-ütők 3: NSz.) | ~és 1837: Elévülés (NyÜSz. év a.); | ehetetlen 1844: elévülhetlen (Kiss Μ.: Újdon szavak 35: NSz.); 1861/1889: elévülhetetlen (Deák F.: Besz. 3: 146: NSz.).
Német mintára keletkezett tükörszó ; vö. ném. verjähren ’elavul’; vö. még ném. Jahr ’év, esztendő’. Gyors elterjedését az segíthette elő, hogy a hasonló jelentésű elavul magashangú változataként is felfogható. 1. jelentése megfelel a ném. verjähren jelentésének. Az egyidejűleg felbukkanó 2. jelentés magyar fejlemény, amely az év jelentése alapján érthető. Ebben a jelentésben csak a 19. sz. irodalmi nyelvében élt.
Szarvas: Nyr. 10: 501; EtSz. 2: 101 2· év a.; SzófSz. év a.
elfogod ik 1690: „szólni akarván, szava el-fogódik, lélegzetet nem vehet, szeme el- -hunyik” (Pápai Páriz F.: Pax corporis 125: NSz.). J: 1. 1690: ’(hang, szó) elakad; die Stimme versagt einem’ (1. fent); 2. 1750: ’(szív) összeszorul; (das Herz) sich zusammenkrampfen’ (La Piacette J.: Ethika 177: NSz.); 3. 1789: ’megilletodik ; befangen werden’ * (NyÜSz.). — Sz: ~ott 1765: el fogo- dott (Fejérvári HB. 76: NSz.) || elfogulatlan 1829/1862: „az . . . több békétlenséget tanúsít, hogy sem elfogulatlan közbenjáró lehessen” (Bajza: Munkái 3: 106: NSz.); 1830: elfoguUlan (NyÜSz.). J: 1. 1829/1862: ’tárgyilagos, unbeteiligt’ * (1. fent) ; 2. 1839: ’megilletődés nélküli; unbefangen’ (Jósika Μ.: Csehek 2: 110: NSz.) || elfogult 1830: „annyi elfogultság s előítélet van köztünk” sz. (NyÜSz.) ; 1831: „azt . . . elfogult szemmel . . . ítéli” (Széchenyi: Vil. aj. 2: NSz.). J: 1. 1830: ’részrehajló; eingenommen’* (1. fent); 2. 1834: ’megilletődött ; befangen’ (Kunoss: Szóf. Fogúit a.). — Sz: ~ság 1830: 1. fent.


élhetetlen
746
éljen!
A szócsalád tagjai összetett szavak: bennük a jog ige különböző képzős származékai szerepelnek. Az eljogódik eredetibb 1. és 2. jelentéséből komplikációs jelentés változással fejlődött a 3.; vö. döbben, remeg stb. Az elfogulatlan, elfogult német mintára alkotott tükörszók; vö. ném. unbefangen tárgyilagos; megilletŐdés nélküli’, befangen 'részrehajló; megilletŐdött’. A nem sokkal később felbukkanó elfogul ’részrehajlik ; meg- illetődik’ ige (vö.: 1834: Kunoss: Szóf.; 1866: P. Szathmáry K.: Bethlen G. I. 57: NSz.; stb.) tudatos kielemzés eredménye az el- fogulatlan, elfogult alapján; szélesebb körben nem terjedt el.
NyÚSz.; Gesztesi: NyF. 62. sz. 22; EtSz. 2: 314, 315 2. jog a.; J. Soltész: Igeköt. 172.
élhetetlen 1754: „majd csak nem élhetetlenekké szoktak lenni” (Bíró Μ.: Angyali szövets. 655: NSz.); 1809: éhetetlen (Simái Kr.: VSzót. 1: 85: NSz.); - ilhetetlen (M- Tsz.); éhetetlen (ÚMTsz.). J: 1. 1754: ? 'hasznavehetetlen ; unbrauchbar | semmirekellő; nichtswürdig’ (1. fent), 1789/1882: ’ua.’ (Dugonics: Sárházi 23: NSz.); 2. 1759: \erkölcsileg> rossz, gonosz; <moralisch> schlecht, böse’ (Fáber: Hadi emb. 65: NSz.); 3. 1776: 'ügyetlen, gyámoltalan; ungeschickt, unbeholfen | szánalmas ; erbärmlich’ * (E’sopus’ Meséi: 2: 84: NSz.); 4. 1795 k.: ’nem életképes; nicht lebensfähig | nyo- morodott; verkrümmt* (Takáts R.: Told. Q. r.: NSz.).
Származékszó: az élhet igéből (az él1 ige származékából) keletkezett fosztóképzővel. 1. jelentése az él igének (ma -val, -vei rágós vonzattal járó) ’használ, igénybe vesz valamit’ jelentéséből vezethető le. A 2. az l.-bŐl fejlődhetett, de belejátszhatott a 4. is. A 3. és a 4. az él elsődleges ’életben van*, illetőleg az élhet ’élni tud, képes’ jelentésével függ össze. Mindkét jelentéskor ellentétes értelmű párját a R., N. élhető (1. eZ1 a. J képviseli. — A NySz.-nak eddig az élhetetlen első előfordulásaként számon tartott adata (ÉrdyK. 549) valószínűleg téves; a Volf-féle kiadásban a megfelelő helyen (Nytár. 5: 334) nem eelhetetlen, hanem telhetetlen olvasható. — A 4. jelentés elavult; az 1. és a 2. nyelvjárási szinten él.
EtSz. 1: 1525 2. él a.; SzófSz. él 2, a. - Vö. él1.
elit 1854: „Elite, fr. a legválogatottabb, magva, dísze, java” (HeckenastldSz.2); 1869: élite (Salamon F.: Magyarorsz. 1849- ben 55: NSz.); 1870: elitje gr. (Báttaszéki L.: Szer, gőz 27: NSz.). J: A) inn. 1854: 'válogatott, kiváló; auserlesen, hervorragend’ (1. fent; 1. még az 1869-i adatot is ). B) fn. 1854: ’az emberek valamely csoportjának színe- java; Auslese der Besten, Elite’ (1. fent; 1. még az 1870-i adatot is).
Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. élite 'valamely csoport színe-java, elit’; — vö. még: h. ném. Eliten [többes sz.] 'válogatott katonák’ (1854: Forstinger), ausztriai ném. Elite [ejtve elit] ’az emberek valamely csoportjának színe-java' (Duden- Fremdwb. 162), ir. ném. Elite [ejtve elits] ’ua.*, Elitetruppe ’elit csapat*. A fr. élite a fr. élire 'kiválaszt' régi melléknévi igenevéből keletkezett. Közvetlenül vagy közvetve a franciából származik az ang. élite; rom. elita; cseh elita; or. BAÜma: 'valaminek a színe-java, elit’ és más európai nyelvek megfelelő szava is. — A magyarba egyfelől a franciából kerülhetett át irodalmi úton, másfelől pedig a hazai és az ausztriai németből. Melléknévi jelentése jelzői használatban alakult ki, de közre játszhatott a ném. Elitetruppe-ïéXe összetételek fordítása is. — A választékos vagy választékoskodó stílus szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 169; Wartburg: FEW. 3: 213; DudenEtym. 134; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 216.)
éljen! 1645: „éljen, éljen, mindenek nagy fenn-szóval kiáltják” (G. Kat: V. titk. 1: 705: NSz.); 1795: fittyen kiáltást (Μ. Kurír 2: 92 után told. 10: NSz.); 1864: éljén (CzF.); — éljönöz sz. (SzegSz.); éjjen (ÉrtSz.); illen, Hlyen (ÚMTsz.). J: A) isz. 1. 1645: lelkesedés, ünneplés, öröm kifejezéseként; als Ausdruck der Begeisterung, der Ovation, der Freude * (1. fent); 2. 1901: ’úgy van!, helyes!; richtig, er hat recht! | jól beszél!; gut gesprochen!’* (Nyr. 30: 74). B) fn. 1792: 'az éljen indulatszó hangoztatása, éljenzés; Lebehoch, Hochruf’* (Nyr. 30: 75). — Sz: ~ez 1833: megéljenez- telvén sz. (NyÚSz.) | ~zés 1834: „éljen”-zés (NyÚSz.); 1841: éljenezés (Kuthy L.: Műnk. 1: 143: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: az él1 ige felszólító módú, egyes szám 3. személyű alakja. Ez utóbbi legkorábbról az Omagyar Mária-Siralomból adatolható; vö. 1300 k.: „Wegh halai engumet | egge- || dum illen ( maraggun uro || dum, kyth wylag felleyn” (ŐMS.). Ünneplő, jót kívánó kifejezés tagjaként először 1552-ben mutatkozik: „ELIIEN BANFI ISTÍAN. .. U HÁZASTÁRSÁVAL” [versfőkben] (Nyr. 30: 74). Efféle kifejezésekben az ige mind az egyes, mind a többes szám 2. és 3. személyében előfordul. Közülük az éljen alak indulatszóvá önállósult, majd ebből fejlődhetett ki a főnévi használat. — Annak feltevésére, hogy az éljen! más nyelvek hasonló kifejezéseinek hatására keletkezett (vö.: lat. vivat!; ném. lebe hoch!; fr. vive!; ol. evviva!: 'éljen!'), nincsen ok. — Meg nem honoso-


elkámpicsorodik
747
elkövet
dott idegen szóként, magyar vonatkozású szövegek stíluselemeként más nyelvekbe is átkerült; vö. a németben: „Éljen (spr. éhl- jenn), ungar. Zuruf: es lebe hoch! Heil!” (Heyse: Fremdwb.17 281); a franciában: „Éljen! vivat hongrois” (Larousse 3: 108); az olaszban: „Elijen. Grido di evviva unghe- rese” (Panzini: DizMod.10 218).
Tolnai: Nyr. 30: 73 ® ; Krausz: Nyr. 30: 194; Horger: MNy. 22: 208; EtSz. 1: 1525 2. él a.; SzófSz. él 2. a.; D. Bartha: Szóképz. 19; Kelemen: Mondsz. 337. — VÖ. él1.
elkiimpicsorodik 1795/1844: „Most is oda be nevetkúznek, mint a kinek elkám- picsorodott azs ese” (Csokonai: Gerson 667: NSz.); — kánficsolodni sz. (MTsz.); ékárn- ficsorodik, élkámpicseredik, elkampicsolodik, kámpícsorodik ê (ŰMTsz.). J: 1. 1795/1844: ’elferdül; verkrümmen | elgörbül, megvetemedik; wellig oder krumm werden, sich werfen’ (1. fent); 2. 1796: 'elszontyolodik; bekümmert werden’ # (Bessenyei S.: Elveszt. parad. 1: 90: NSz.); 3. 1832: \valakinek a nyelve, szája> beszéd közben megbotlik; über ein Wort stolpern und aus dem Konzept kommen’ (P. Thewrewk J.: Anth. 1: 65: NSz.); 4. 1880: ’elbámul; sich verwundern’ (Nyr. 9: 91); 5. 1897: ’letér a helyes útról; vom rechten Wege abweichen’ (Nyr. 26: 330).
Összetett szó. Az el igekötő benne a cselekvés kezdeti mozzanatának befejezettségét jelzi. Utótagja a feltehetőleg hangutánzó-hangfestő eredetű, de önállóan ritkán használt kámpicsorodik ige (vö. Sí., Tsz.). Ez az ige minden bizonnyal egy tőről sarjadt a R. megkámporodik 'megbolondul’ (vö. GKat: Válts. 2. Előb. 33, 2: 1260: NySz.), R., N. kámpul, kámpol ’bolondul; káprázik; arcfintorgatással, nyelvöltögetés- sel csúfol’ (vö. NySz., MTsz.), elkampad ’el- fajzik, elhanyatlik’ (vö. NySz.) igékkel. Mindezeknek a N. csámporodik ’megsavány odik, megromlik’, N. csámporú ’meg- savanyodott, megromlott’ (1. csámporodik a.) családjába való tartozása további vizsgálatra szorul. — A feltehetően eredeti 1. jelentésből vagy egyszerűen komplikációs jelentés változással, vagy úgy alakult ki a 2. jelentés, hogy az elkámpicsorodik a szája ’sírásra görbül a szája’-féle kapcsolatokból kiinduló jelentéstapadás során a kifejezés igei eleme vált az egész kifejezés jelentésének a hordozójává. A 3. és az 5. jelentés szintén az 1.-ből keletkezhetett. A 4. jelentés valószínűleg a N. el-ámpicsorodik ’elbámul’ (MTsz.) hatására jött létre.
EtSz. 1: 838 csámporú a.; Kallós Zs.: Nyr. 65: 21; J. Soltész: Igeköt. 71.
elképed 1822: „Csatát kiáltának, rengő zúgással kiálták, hogy a’ vidék faluinak gyermekei elképedve rohantak-ki, kalyibájik ajtaján” sz. (Auróra 1: 99: NSz.); 1839: elképpedt sz. (Remény 46: NSz.). Js 1. 1822: 'megdöbben; bestürzt werden | meglepődik; überrascht werden’# (1. fent); 2. 1840: 'félelmében elsápad ; vor Schrecken erbleichen’ (Gáspár J.: Füzérke. 13: NSz.) |l elképeszt 1893: „mondta tovább ... a hallgatóságát sikeresen elképpesztett beszélő diadalával” sz. (Tóth B. — Bourget: Hazugs. 2: 8: NSz.); — elképeszt (Sauvageot: MFrSz.1). J: 1893: ’verblüffen’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai összetett szók: bennük az ’arc’ jelentésben használt kép főnév igei származékai szerepelnek. A székely nyelvjárásokból kerültek az irodalmi és köznyelvbe; vö.: székelyföldi N. még-képped ’el- képed’, képpedez ’ijedez’ stb. (MTsz.). A kép ’arc’ különböző képzős származékai hasonló jelentésben a mai nyelvjárásokban is megtalálhatók; vö. N. kép’ík ’képed’, el-képik, meg-képik ’elképed’, képtet ’ámulatba ejt’, é-képtet 'elijeszt’, el-képül, meg-képzik 'elképed’ stb. (MTsz.), képedez 'ámuldozik’ (ÉrtSz.) ; vö. még 1702: „Ölly nyomorúságra jut, hogy még a képébôl-ïs ki-kél, undokúl el-vajuszik” (Misk: VKert. 384: NySz. 2: 203 1. kép a.). Mindezek azzal függenek Össze, hogy az erős érzelmi benyomások meglátszanak az arckifejezésen. Az elképed eredetibb 2. jelentéséből komplikációs jelentésváltozással fejlődött az 1. Hasonló jelenségre vö. döbben, elfogódik stb.
Simonyi: NyK. 16: 261; Kúnos: Budenz- Eml. 223; Szarvas: Nyr. 12: 520; Viszota: MNy. 4: 70; Szeremley Császár: MNy. 5: 63 ® ; SzófSz. kép a.; Bárczi: TihAl. 176.
elkövet 1702: „Mind ezeket az eb olly tsudálatoson elkivette [tette], hogy” (Misk: VKert. 192: NySz.). J: 1702: 'verüben'^# (1. fent). — De vö. 1583: „Az Christus készült az û tisztinek szorgalmatossaggal való el kiueteseuel” sz. (Fél: Tan. 260: NySz.); 1611: „Elkivetem: Profequor, Exfequor, Comitor” (MA.).
Összetett szó : a perfektiváló szerepű el- igekötőnek. és a régen ’tesz, csinál’ jelentésben is használt követ igének a kapcsolatából keletkezett. Az utótagnak erre a jelentésére vö. 1694: „kövessenek egy próbát az ellenségen” (Monírók. 15: 369). Az elkövet eredetileg helyes és helytelen cselekvésekre egyaránt vonatkozhatott, vö. 1773: „a keresztyén embernek kötelessége: hogy a gonoszt elkerülje és a jót elkövesse” (Fal: SzE. 558: NySz.). A ’valami rosszat tesz’ jelentés azért alakulhatott ki, mert az elkövet mindkét eleme magában hordja a pejoratív irányú jelentésfejlődés lehetőségét. Vö. egyfelől az el- igekötő funkciójával az elfajzik, elszab, elér, elmér stb. igékben, másfelől pedig a követ ’tesz, csinál’ szinonimájá¬


ellát
748
ellen
nak, a tesz-nek »valami rosszat tesz’ jelentésével (pl. „Alit tettél ?”) .
Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 10; Bárczi: Bev.3 84; J. Soltész: Igeköt. 81.
ellát 1783: „Az Erdélyi Felséges Királyi Gubernium lenne a törvényeknek fó el-látó széke” sz. (AI. Hírmondó 373: NSz.). J: 1. 1783: '(feladatot, tisztséget> betölt, teljesít; verwesen, verwalten’# (1. fent); 2. 1803/1922: gondoskodásban vagy szükséges kellékekben részesít; versehen’ # (Csokonai: Lev. 2: 766: NSz.); 3. 1845: ’elbánik valakivel; mit jemandem fertig werden’ (Kelmen- fy: Korh. 32: NSz.). — Sz: —ás 1794: el-lá- tásai gr. (AI. Alerkurius 1502: NSz.) | ~mány 1843: ellátmány (Széchenyi: Üdv. 136: NSz.) I ~atlan 1848/1886: ellátatlan (Deák F.: Besz. 2: 40: NSz.). — De vö. 1529 e.: „Es ellatuan kezde wmagaba gondolnia azt” »megszemlél, elnézeget’ (VirgK. 64).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. versehen »gondoskodásban vagy szükséges kellékekben részesít; feladatot, tisztséget betölt, teljesít’. 1., 2. jelentése megfelel a német eredetinek. 3. jelentése valószínűleg jelentéstapadással keletkezett az ellátja a baját ’elbánik valakivel’ (tkp. ’gondoz, ápol») szólásból. — A korábbi ’szemlél, elnézeget; messzire lát; előre lát; belát, felismer; látogat’ stb. jelentésű ellát ige idegen hatástól függetlenül jött létre. Különböző jelentéseit a lát alap jelentése és az el módosító szerepe magyarázzák.
Simonyi: Hat. 1: 373; NyÚSz.
ellen 1372 U./1448 k.: „A3 3ewrnÿew farcas . . . 3ent ferenc3 ellen futtuala” (JókK. 148); 1395 k.: elenfeg sz. (BesztSzj. 168.);' 1416 U./1450 k.: élten (BécsiK. 32); 1555: elemük gr. (AlNy. 3:438); 1600 k. : Ellenne gr. (BrassSzt. 13). J: A) nu. 1. 1372 U./1448 k.: ’szemközt; entgegen’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: »valakivel (ellenségesen > szemben; gegen’ # (JókK. 33); 3. 1416 U./1450 k.: ’felé, irányában; in der Richtung’ (1. fent); 4. 1590: ’valaki iránt; gegen | érte; für» (Kár: Bibi. 1: 497: NySz.). B) hsz. 1. 1372 U./1448 k.: »ellene; gegen, wider’ # (JókK. 33); 2. 1416 U./1466: »szemből; aus der entgegengesetzten Richtung’ (AIünchK. 41). C) fn. 1. 1742/1881: »ellenség; Feind’ (Tóth I.: Cziráky J. 206: NSz.); 2. 1774: Ellenkezés; Widorsetzung’ (Bárótzi: Kassándra 2: 24: NSz.); 3. 1804: ’valaminck az ellenkezője; das Entgegengesetzte’ (Verseghy: Ko- lomp. 1: 49:NSz.). D) mn. 1. 1764: »eltérő; abweichend’_ (Kollárics J.: Philothea 211: NSz.); 2. 1813: Ellenséges; gegnerisch, feindlich’ (Baróti Szabó: Virg. Éneis 2: 138: NSz.). — Sz; 1372 U./1448 k.: ellent »szembe, vissza» (JókK. 33) | -ség 1372 U./1448 k.: ellenfeg (JókK. 50) | ~séges 1372 U./1448 k.: ellenfeges (JókK. 154) | ~kedés 1405 k.: elen- kedes (SchlSzj. 666.) | —ébe 1416 U./1450 k.r èllènébè (BécsiK. 59) | —kedik 1416 U./1450 k.: éltenkednec gr. (BécsiK. 297) | —ében 1517: elleneben (DomK. 147) | —ez 1519: el· lenzeefth sz. (JordK. 824); 1520: ellenznék gr. (GyöngyGl. 145.) | — ző 1519: ellenzp »szemben levő» mn. (JordK. 277); 1735: ellenzővel fn. gr. (OklSz.) | ~kezik 1577 k.: ellenkéjnek gr. (OrvK. 490) | — kezo 1577 k. : eltenkéjé (OrvK. 33) | — kezés 1650: ellenkezések gr. (Aledgyesi P.: Dialogus 50: NSz.) I ~ségeskedik 1700: ellenségeskedő (D. Ember Pál: Sz. Siklus 379: NSz.) | -éré 1752: ellenére hsz. (Stehelin: Házi Kints. 86: NSz.); 1761: ellenére nu. (Orczy: Nimf. C2: NySz.) I ~kezőleg 1770: ellenkezőleg (Fejérvári HB. Verestói 87: NSz.) | ~zék 1792: Ellenzék »akadály» (SzD.); 1829/1862: »politikai ellenfelek csoportja’ (Bajza: Alunkái 3: 104: NSz.) I -es 1792: Ellenes (SzD.) | -zéki 1829/1862: ellenzékiek gr. (Bajza: Munkái 3: 104: NSz.) I — zékieskedik 1876: ellenzékieskedés sz. (Falusi Könyvt. 2: 9: NSz.); 1895: ellenzékieske- dett gr. (Tóth B.: Szájrul J 53: NSz.).
Alegszilárdult rágós alakulat, keletkezésének módja azonban többféleképpen magyarázható. — 1. Az elő1 névszó eZ-, ele- alapszavából jött létre -n locativusraggal. A szóbelseji ll magánhangzóközi nyúlás eredménye. — 2. Kevésbé valószínű az a nézet, amely szerint az -n locativusrag egy eredetibb el8v8 (= elő) tő vagy egy hiátustöltŐ v-vel bővült elv- tő -é lativusragos *el(ë)vé- alakjához járult. — Az ellen főnév nyelvújítási elvonás vagy az ellen való-féle kifejezések (vö. 1674: „Ellenvaló okok”: Apafi: Vend. 1113: NySz.), vagy az ellenség, ellenkezés stb. származékok alapján. — Az ellen névutó eredetileg helyviszony, majd a mozgással szembe irányuló cselekvés kifejezésére szolgált. Jelentésfejlődése ’ valami előtt» »valamivel szemben’ ’felé, irányában» lehetett. Eredeti jelentéstartalmának elho- mályosulása után lett támadást, védekezést jelölő körülmény határozóvá. A nyelvújítás óta igekötőként is használatos. Alelléknévi szerepe más határozóból fejlődött névszókhoz (messze, meztelen stb.) hasonlóan, illetőleg azok mintájára alakult ki. — Származékai közül az ellenes és az ellenzék nyelvújítási képzések. Az 1211 : Ellenus szn. (OklSz.) aligha tartozik ide. Az ellen A) 3., 4., B) 2., C) 1 — 2. jelentése és főnévi használata elavult. — Törökből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 173; MUSz 780; Simonyi: AkÉrt. R. 17: 127, Budenz-Eml. 52, Hat. 1: 22, 279, 2: 183 ®, TAINy. 585; Balassa: NyK. 24: 373, TMNy. 84, 123; Alészöly: Nyr. 37: 440; Vámbéry: MBölcs. 152; Tolnai: Nvúj. 209; EtSz. ® ; Klemm: TörtMondt. 239 ®, 252; SzófSz.; Beke: Nyr. 76: 145;


ellen-
749
ellen-
Berrár: TörtMondt. 101, 114, 165; Imre: SzabV. 104; Sebestyén: Névut. 39®, 127, 128. — Vö. ellenben, elő1.
ellen- 1. ellenállás 1585: „repugnantia: Ellen alias” (Cal. 915); 1682: ellent állásra gr. (CsúziCseh: Edom. 104: NySz.). J: 1585: ’ Widerstand’ # (1. fent). — De vö.: 1416 u./ 1450 k.: „amennç iftènè adót onekic . . . èllènt allanioc”, „nekic èllènéc nem alhatöc” (BécsiK. 19); 1585: Ellene alias (Cal. 911) I ellenvetés 1585: „obiectus, -us: Ellen vetes” (Cal. 717 {□: 713]). J: 1585: ’Einwand’ * (1. fent). — Vö. még 1604: ,,Ellenévet om: Objicio” (MA.) I ellentmondás 1621: ,,Ellenmondás: Contradictio” (MA.); 1781: ellent-mon- dásokat gr. (Μ. Hírmondó 127: NSz.). J: 1621: ’ Widerspruch’ # (1. fent). — De vö. 1529 e.: „igafagnak ellene mondas, es ellene tetei” (VirgK. 12) [ ellentétel 1655: „antithesis: ellentétel” (NyÚSz.). J: 1655: ’valamely tétellel szembeállított tétel; Antithese’ (1. fent). — De vö. 1529 e.: „igafagnak ellene mondas, es ellene tetei” (VirgK. 12) || 2. ellenfél 1750: „Minden gyózedelem gyűlölséges az ellenfélnél” (Fal: UE. 365: NySz.). J: 1750: 'Gegner, Widersacher’ # (1. fent) | ellenszél 1757: „az ell^n szél miatt tellyes lehetetlen vólna az iránzott helyre viszsza evezni” (Turzelini — Léstyán: X. Sz. Ferenc 108: NSz.). J: 1757: 'Gegenwind’ * (1. fent). — De vö. 1562: „A szel elenec vala: erat contrarius ventus” (Helt: UT. D6: NySz.) | ellenlábas 1791: „ki fogja most közülietek az ellenlábosoknak (antipoda) létét tagadni” (Laczkovics: Beszéd 40: NSz.); 1837: ellenlábasba gr. (Athenaeum 2: 31: NSz.). J: 1. 1791: ’a föld ellentétes oldalának lakója; Antipode’ (1. fent); 2. 1838: ’ellenfél; Gegner | vetélytárs; Mitbewerber, Rivale’* (Athenaeum 1: 326: NSz.). — De vö. 1790: „ha az Ellen-lábiaktól levél jönne, tizenkét órával kevesebbet napkeletről . . . kellene számlálni” (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 3: 117: NSz.) | ellenpárt 1794: „más ellen pártrúl . . . álmadoztak . . . nem kételkedtek az ellen pártrúl (új revolútziórúl)” (Berta Gy.: XVI. Lajos 212: NSz.). J: 1794: 'Gegenpartei’ * (1. fent) [ ellenméreg 1801: Ellenméreg (NyÚSz.); 1809/1895: „Az illy méreg ellen szent kötelessége az Urnák ellenmérget szerezni” (Kazinczy: Lev. 6: 293: NSz.). J: 1801: ’Gegengift’ * (1. fent) | ellensúly 1808: „oda értek, a’ hol a’ hideg eszmélet ellensúlyban áll a’ szerelemmel” (Kazinczy: Marmontel 160: NSz.). J: 1808: ’Gegen- gewicht’ * (1. fent). — Sz: ^oz 1847: ellensúlyoz (Eötvös: Magyarorsz. 1514-ben 2: 249: NSz.) [ ellenőr 1828: „Az ellenőr melyet ajánlottam, szintén megfelel, s a mellett jól hangzik” (MNy. 40: 58). J: 1828: 'Kontrolleur, Aufseher’ * (1. fent). — Sz: ~iz 1835: ellenőröz (Tzs. Controlliren a.); 1838: ellenőrzeni sí. (Figyelmező 263: NSz.) | Ilyenek még: ellentábor (1808: Virág B.: Μ. száz. 8: NSz.); ellenkirály (1812: Verseghy F.: Vak Béla 4: NSz.); ellenpápa (1818: Márton Âritïpàpa a.); ellenszer (1826: Verseghy: Lex. term. 358: NSz.); ellenszenv (1829: MNy. 4: 253); ellen forr adatom (1846: Irinyi J.: Úti jegyz. 1: 213: NSz.); ellenérv (1867/1897: Deák F.: Besz. 4: 214: NSz.); ellenpróba (1882: Beöthy Zs.: Színműírók 157: NSz.); ellenérték (1895: Apponyi A.: Aesth. 28: NSz.); ellenakció (1897: Ambrus Z.: Szept. 61: NSz.); stb. [I 3. ellenállhatatlan 1761: ,,Ellene állhatatlan akarat, mert kitsoda állhat annak ellene ?” (Nánásy Lovász J.: Imáds. titk. 112: NSz.); 1794: ellenállhatatlanúl gr. (Kármán: Uránia 1: bev. 13: NSz.). J: 1761: 'unwiderstehlich’ * (1. fent) I ellentámadás 1783: „(j Felsége igazságtalan ellen támadás miatt kéntelenít- tetnék fegyvert ragadni” (Μ. Hírmondó 671: NSz.). J: 1783: 'Gegenangriff’# (1. fent) I ellenérzés 1818: „ellenkezés, ellenkező természet, ellenérzés: Abneigung” (Márton Antipathia a.). J: 1818: 'Antipathie’* (1. fent) I ellen vélemény 1826: ellenvélemény (MNy. 4: 253) ; 1833: „méltóztassék a’ Tekintetes Egyesület maga ítélni . . . azon számnélküli ellenvélemények helyességírül” (Andrásy — Széchenyi: Jelentés 15: NSz.). J: 1826: ’Gegenmei- nung’ * (1. fent) | Ilyenek még: ellenhatás (1830: NyÚSz.); ellentét (1831: NyÚSz.); ellenjavaslat (1833: Helmeczy: Jelenkor 2/1: 366: NSz.); ellenjelölt (1840: Szemere B.: Utaz. 2: 17: NSz.); elleninditvány ( 1861/1889: Deák F. : Besz. 3: 14: NSz.); ellenszolgáltatás (1877: Márkus I.: Tör. kép. 174: NSz.); stb.
Az ellen- előtagú összetett szavak részben önálló fejlemények, részben latin és német mintára alkotott tükörszók. Előtagjuk azonos az ellen ~ ellent névutó-határozószóval, amelynek igekötőszerű funkciója is fejlődött. A régi nyelvben azonban ez a szerep az 1. csoportban rendszerint az ellen személyragos alakjával társult: ellene áll, ellenük áll; ellene mond; stb. Az ilyen típusú igés szerkezetek névszói származékaiban is eredetileg személyragos volt az igekötőszerű előtag (ellene mondás ). Az 1. csoportba tartozó összetett szavak idegen hatástól függetlenül keletkezhettek. Alaki fejlődésükre (a személyrag elmaradása és a szerkezet szorosabb összetapadása), valamint számuk szaporodására azonban hatottak a latin nyelv contra-, ob- és re- előtagú összetett igéi és névszói is; vö. lat. contradicere 'ellentmond’; obiectus ’szem- beállítás, ellenvetés’ ; resistere 'ellenáll’ ; stb. — A 2. csoport szavai elsősorban a ném. Gegen- és Wider- előtagú, főnévi utótagú ösz- szetételek hatására alakultak ki (a fontosabb megfelelőket 1. az egyes szavak értelmezésében). Fontos szerepet játszhattak a német mellett a nemzetközi szókká vált, anti- e]ő- tagú szavak is, mint pl. antipátia, antitézis,


ellenben
750
ellipszis
anticiklon stb. - A3, csoport — bár látszólag az 1.-vel azonos típusú szavak tartoznak bele — szintén német minták hatására jött létre (a fontosabb megfelelőket 1. az egyes szavak értelmezésében). Az 1. csoporttal ellentétben e csoportnak általában nincsenek ellen- igekötős igei előzményei.
Joannovich: AkNyÉrt. 10/4: 28; Simonyi: AkNyÉrt. 14/8: 13, 14, MNyelv.1 1: 248, 256, 2: 95, TMNy. 364; NyÚSz. ® ; Sz. K.: MNy. 1: 87, 11: 459; Keszthelyi: Nyr. 35: 143; Tolnai: Nyúj. 39, 142, 212, 215, 216; EtSz. 1: 1537 ellen a.; Vámosi: Csizm. 95; Csery-Clauser: MNy. 40: 57 ; Gáldi: Szótir. 51; P. Balázs: Nyr. 85: 255, MNy. 57: 428. — Vö. ellen.
ellenben 1590: „Eggyic ajtó à másickal ellenben vala” (Kár: Bibi. 2: 146: NySz.). J: A) hsz. 1. 1590: ’átellenben; gegenüber’ (1. fent); 2. 1640: ’ellenkezőleg; im Gegenteil I viszont; dagegen’ (Ker: Préd. 113: NySz.). B) 1662/1853: ksz.; ein Bindewort * (Klemm: TörtMondt. 436).
Megszilárdult rágós alakulat: az ellen névutó -ben határozóragos formája. Mint az ellen is, eredetileg helyviszonyt, majd korábbi jelentésének elhomályosulásával ellentétet kifejező határozószó volt. Az ellentétes mondatok kötőszavává más ellentétes kötőszókkal való kapcsolatában (de ellenben, pedig ellenben) vált. — Határozószói használata elavult.
Simonyi: Köt. 1: 126 ®, Budenz-Eml. 73; Albert: Nyr. 19: 175; Kertész: Nyr. 52: 45; EtSz. 1: 1535 ellen a.®; SzófSz. ellen a.; Klemm: TörtMondt. 436 ® ; Berrár: TörtMondt. 64, 66, 146; Farkas: Nyr. 81: 13, MNy. 54: 271. — Vö. ellen, elő1.
ellenérzés, ellenfél, ellenlábas, ellenméregé ellenőr, ellenpárt, ellensúly, ellenszél, ellentámadás, ellentétel, ellentmondás, ellenvélemény, ellenvetés 1. ellen¬
ellik1 1177 k.: ? ,,si Edlelmes coniux mea superviveret” sz. (PRT. 1: 605); 1412: KechkeeZZew sz. hn. (OklSz.); 1416 U./1490 k.: ,,O iohok ellök” sz. (AporK. 116); 1585: ellök gr. (Cal. 243); 1771: erló sz., erlettenek gr. (Ventzel: Juhtenyészés 63: NSz.); 1810: Ellem gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 70: NSz.); 1831: ellik (Kreszn.). J: 1412: ’Junge werfen’ * (1. fent). - Sz: 1585: ellés (Cal. 758
[o: 756]).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V. sodni ’szaporodik, gyarapodik’; finn syntyá ’születik, keletkezik’; észt sündima ’történik, lesz, keletkezik, születik’. A 1p. N. Sâd'dàt ’születik’ finn jövevényszó. A finnugor alapalak * sente- lehetett; jelentése föltehetŐleg 'gyarapodik, sokasodik’ volt. — Az egyeztetés csak akkor helyes, ha az 1177 k.-i női név feltétlenül ide tartozik, s ennek megfelelően a magyar szó töve edvolt. Ebből -l műveltető képzővel jöhetett létre az ell- (< *ed-l- ) alak. Az r hangú alakváltozat valószínűleg ll > rl elhasonulás eredménye. Az ige csak egészen későn vált ikessé. — A R. ellik2· ’lóra száll’ igével való összetartozása hangtani és jelentéstani okokból nem fogadható el. Más finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
Setälä: FUF. 2: 258®; Paasonen: s- Laute 81; Melich: Száz. 43: 328, MNy. 6: 242; Vámbéry: MBölcs. 152; Äimä: MSFOu. 45. sz. 161 ; EtSz. 1: 1538 1. ellik a.; SzófSz.; Moór: MŐFőpr. 18; Pais: MNy. 46: 100; Berrár: MNy. 47: 164; E. Itkonen: FUF. 31: 279, 285; Bárczi: Szók.2 131; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 47, 54; Rédei: NytudÉrt. 38. sz. 13 ® ; MSzFgrE. ®.
ellik2 1211: ? ,,In uilla Fotud hii sunt ioubagiones Ellenus Elleh” rz. szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „Ki fel éllel te louaidra” [Qui ascendes super equos tuos] (BécsiK. 274); 1510 k.: elewwewl [= ellővei] sz. (AporK. 142). J: 1416 U./1450 k.: '(lóra, kocsira) száll; (Pferd, Wagen) besteigen’ (1. fent).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. tdl- '(csónakba, lóra) száll, ül'; osztj. Vj. jelta ’(csónakba, szánra, lóra) száll, ül’; zürj. Lu. selni, V. sevni 'valamibe vagy valamire száll, ül’; — szain. jur. télé ’<fszánra, csónakba) száll, ül’; szelk. tiqo '(csónakba, szánra) ül’; kam. silem, éijüám ’leül, lóra ül'. A szó- belseji l a szamojédban kiesett. Az uráli alapalak *sal3- lehetett. — Am. ellik hosszú mássalhangzója másodlagos nyúlás eredménye. — Az a magyarázat, mely szerint a szó a m. ül 'ülő helyzetben van’ igével tartozik etimológiailag egybe, kevésbé valószínű. Más finnugor szavakkal való egyeztetése téves. — Elavult szó.
Munkácsi: Ethn. 4: 13; Setälä: FUF. 2: 254; Paasonen: s-Laute 76; Simonyi: Nyr. 39: 434 ® ; Kara: NyK. 41: 234; Wichmann: FUF. 15: 36; Lehtisalo: MSFOu. 58. sz. 123 ® ; EtSz. 1: 1538 2. ellik a. ® ; Mészöly: NéNy. 1: 210, ŐmSzöv. 88; Zichy: MNy. 27: 12; Moór: NéNy. 4: 17, MŐFőpr. 18; Szóf- Sz. ; Hakulinen: SKRK.1 1: 158; Collinder: FUV.; E. Itkonen: UrAltJb. 28: 66; K. Sál: NyK. 65: 402 ® ; Erdélyi: NyK. 66: 395 ® ; MSzFgrE. ®.
ellipszis 1802: „a sok ellypsiseknek ki- patolása [o: -pótolása] által vólt érthető” (Gáti I.: Klav. 7: NSz.); 1876: ellipsz (Hevesi L.: Karc. 114: NSz.); 1880: Ellipszis (Magy- Lex. 6: 591); 1881: ÆZïpsis-kupolàja (Virter K.: Úti képek 2: 36: NSz.); — elipszis (NytudÉrt. 4. sz. 94). Js 1. 1802: ’egy vagy több szó kihagyása mint stilisztikai alakzat ; Aus-


elme
751
elnök
lassung von Redeteilen ala atiliatiache Redefigur’ (1. fent); 2. 1835: ’egy fajta aíkidom, illetőleg zárt görbe vonal; Éllipse < in der Geometrie >’ (Kunoaa: Gyal.) || elliptikus 1892: „elliptikus paraboloid’ (Keresztesi: Mát. 145); 1900: „Elliptikus . .. kihagyáaoa, csonka, rövidített [mondat, kifejezés, beszéd]” (Tolnai: Magy. szót.). J: 1. 1892: 'ellipszis alakú; ellipsen förmig, elliptisch’ (1. fent); 2. 1900: ’kihagyásos (mondat, szerkezet); unvollständig, elliptisch (Satz, Konstruktion)’ (1. fent).
Jövevényszó-család. Az ellipszis latin eredetű; vö. lat. ellipsis, h. lat. elipsis (1818: Márton) 'elhagyás, kihagyás (szóé)’. Ennek forrása a gör. ελλειψίς ’ua.’, mely a gör. ελλείπω ’hiányzik; távol van, híjával van’ származéka. A lat. ellipsis részben közvetlenül, részben a francián át bekerült az európai nyelvek szókészletébe. Eredetileg stilisztikai kifejezés volt. Geometriai—csillagászati műszóként — azon az alapon, hogy az ellipszis görbülete a köréhez képest tökéletlen, hiányos, fogyatékos — J. Kepler (1571 — 1630.) óta használatos. Vö.: ang. ellipsis, ellipse; ném. Ellipse; fr. ellipse; ol. ellissi, ellisse; or. ÓAAunc, k/lAuncuc: 'szó- kihagyás; ellipszis mint síkidom’. A magyar alak vált ozat ok közül az ellipsz a német, esetleg a francia megfelelőt követi. A magyar jelentések a nemzetközi megfelelők jelentéseivel egyeznek. — Az elliptikus nemzetközi szó ; vÖ.: ang. elliptic( al ) ; ném. elliptisch; fr. elliptique; ol. ellïttico; or. SAAunrnwiecKUÚ: ’ellipszis alakú; kihagyásos (mondat, szerkezet)’. Végső forrása a gör. ελλειπτικός ’hiányos, fogyatékos’, mely a gör. ελλείπω, ελλειψις alapján keletkezett. A görögből az újkori lat. ellipticus ’ua.’ közvetítésével terjedt el. Jelentései az ellipszis megfelelő jelentéseihez kapcsolódnak. A m. elliptikus a német (esetleg a francia) megfelelő latino- sításával jöhetett létre az ikus végű szavak mintájára; vö. szimmetrikus, szimpatikus stb. A jelentések közül a 2. az eredetibb. — Geometriai, illetőleg stilisztikai műszók.
Kursinszky: LatJszírod. 17; Szathmári: MStilÚ. 530. (OxfEnglDict. Ellipse, Ellipsis a.; Wartburg: FEW. 3: 215; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1451; Corominas: DiccCrít- Et. 2: 222; Frisk: GrEtWb. 2: 99; DudenEtym. 135; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 216.)
elme 1372 U./1448 k.: ,,Es mykort volna elmeÿeben ÿftenhej ala^tatott” (JókK. 9); 1380 k.: elmi (KönSzj. 23.); 1416 U./1450 k.: èlmembèn gr. (BécsiK. 119). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: 'lélek; Seele | lelkiállapot; Seelenzustand’ (1. fent); 2. 1380 k.: 'ész; Vernunft I értelmi képesség; Verstand’ # (1. fent). — Sz: ételen 1372 U./1448 k.: elmetelenek gr. (JókK. 57) J ~jű 1372 U./1448 k.: elmew (Jók- Κ. 73) J ~telenség 1405 k.: elmetelenfeg (SchlSzj. 1990.) I ~sség 1416 U./1450 k.: èlmè,[[e(jgèl gr. (BécsiK. 5) | Zs 1456 k.: elmes (SermDom. 2: 463) [ Z1 1476 k.: elmelle gr. (SzabV.) I Zlkedik 1517: elmeelkevdevye sz. (DomK. 188) | Zlkedés 1519 k.: elmelkedefre gr. (DebrK. 611) | Zlet 1815: Elmélet (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. — Származékszóként és összetételként való magyarázata, valamint kaukázusi származtatása téves. — Az egyre ritkább használatú szót és származékait a nyelvújítás korában hozták ismét divatba, új képzésekkel is gazdagítva a szócsaládot. Ma választékos szó, a köznyelvben inkább csak egyes származékai és összetételei θΐθ ν^θηθίί
CzF.; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 21; Bánóczi: Nyr. 6: 10, NyK. 14: 166; Halász: Nyr. 8: 256; Budenz: Nyr. 9: 385; MUSz. 777; Balassa: NyK. 19: 148, TMNy. 85, 117; Simonyi: TMNy. 354, Nyr. 30: 258, 33: 136; Király K.: Nyr. 26: 304; Munkácsi: ÁKE. 634; Komis: MNy. 3: 100, 102, 195, 348; Gesztesi: NyF. 62. sz. 21; Melich: MNy. 6: 157, 12: 316; Tolnai: MNy. 11: 179, Nyúj. 154, 215; EtSz. ® ; SzófSz.; H. Németh: MNyTK. 60. sz. 9, 10, 11; Imre: SzabV. 104. — Vö. lángelme.
elmefuííaíás 1624: elme-juttatás (MA: Tan. 140: NySz.); 1655: „Kik vagy elme futtatásért, vagy a bőlcseségben való élességnek mustrálásáért Írogatnak valamit” (S- Balog: TemK. : NySz.). J: 1624: ’Gedanken- flug’# (1. fent).
Összetett szó. Valószínűleg a futtatja elméjét ’gondolkodik, elmélkedik’ szókapcsolat (vö. 1723: Csúzi: Síp. 122: NySz.) alapján keletkezett. Ennek igei eleme az ’igyekszik, fáradozik’ jelentésű fut műveltető képzős származéka; a kifejezés eredeti jelentése tehát 'munkára készteti az eszét' lehetett. Minthogy az elmefuttatás-b&n a fut régi, ma már nem élő átvitt jelentése lappang, nem állíthatjuk párhuzamba olyan képes kifejezésekkel, mint amilyen az újabb jár az esze valamin, jártat jaaz eszét valamin szókapcsolat.
EtSz. 2: 599 fut a.; SzófSz. elme a.
elnök 1831: „Még 1720-ban úgy látjuk megjelenni, mint elnökét egy pesti küldöttségnek” (Bajza: ÖM. 3: 137). J: 1831: 'Vorsitzender' * (1. fent). — Sz: ~ség 1833: Elnökség (NyÚSz.) I ~i 1840: elnöki (Szemere B.: Utaz. 1: 140: NSz.) [ ~öl 1840: elnöklő sz. (Szemere B.: Utaz. 2: 24: NSz.) | ~let 1842: elnökletem gr. (Nyr. 35: 14).
Nyelvújítási alkotás: a Barczafalvi Szabó Dávidtól ajánlott elölülnök (vö.: 1787: Elöl- ülnök 'elnök, vezető’: NyŰSz.) összevonása. Valószínűleg Bugát Páltól származik. Hasonló szemlélet (’elöl ülő, elöl levő’ -► 've-


elő1
752
elő-
zető’) alapján keletkezhettek az elnök más nyelvi megfelelői is; vö.: ang. president; ném. Vorsitzender; fr. président; or. nped- cedámeAb: ’elnök’. — Az elölülnök nyelvújítási képzés a foglalkozásnév-képzőnek érzett -nők -nők ) szó véggel. — Az elnökség valószínűleg szintén Bugát Pál szava, az elnöklet Kisfaludy Sándortól való.
Fogarasi: AkNyÉrt. 4/7: 22; Lukács: Nyr. 11: 465 ®, 13: 321; Bajza: MNy. 4: 253, Nyr. 35: 11; Szinnyei: MNy. 19: 19; Melich: MNy. 22: 276; Tolnai: Nyúj. 67, 145, 165, 210; EtSz. 1: 1520 *eZ- a.® ; SzófSz.; Pais: MNy. 54: 478; D. Bartha: Szóképz. 133; P. Balázs: Nyr. 85: 253, 255. — Vö. elő1.
elő1 1055: ? „polt hçc ad eleuui humuk” (TA.); 1138/1329: ? Elfedi sz. szn. (MNy. 32: 203); 1150 k./13—14. sz.: Eleud sz. szn. (An. 20.); 1213: Eleutou hn. (OklSz.); 1315: ThorkueZey gr· ^n· (OklSz.); 1326: Έ/Zemezeu hn. (OklSz.); 1327: KeuruseZu hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „ser^ednec elew kesdetiben” (JókK. 13); 1416 U./1450 k.: élő (BécsiK. 7); 1456 k.: elee (SermDom. 2: 471); 1515 k. : ellw33er sz. (AporK. 162); 1557: elleitt gr. (LevT. 1: 221); — e-ruha, é-ruha (MTsz.). Js A) mn. 1. 1055:? '(»helyileg) elöl levő, elülső; vorder’ (1. fent), 1213: ’ua.’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’első; erster, -e, -es’ (1. fent). B) fn. 1. 1233: ’valaminek elülső része; Voiderraum, Vorderteil’ (OklSz.); 2. 1372 u./ 1448 k.: ’kezdet; Anfang’# (JókK. 109); 3. 1416 U./1450 k.: ’előkelő, az elsők közé tartozó ember’; Vornehmer’ (BécsiK. 73); 4. 1456 k.: ’valaminek a zsengéje; Erstling I színe-java; das Beste’ (SermDom. 2: 467); 5. [többes számban] 1533: ’ősök; Vorfahren’ (Murm. 2189.). — Sz: ~leges 1800: Előleges (Márton) | ~leg 1803: előleg hsz. (Márton A priori a.); 1854: előleg fn. (Ballagi Voraus- gabe a.) | ~ legez 1807: előlegezni sz. (NyÚ- Sz.) I ~ke 1833: Élőké (Kassai 2: 60) | ~ny 1843 e.: Előny (NyÚSz.) | ~nyös 1847: előnyös (Jósika Μ.: Kétem. ház. 38: NSz.) I ~nytélén 1854: előnytelen (Magy. Érd. Kép. 2: 84: NSz.).
Származékszó: el- alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. AK. ëlt, éldn ’elöl, elül’, T. il ’előre’ (MSFOu. 127. sz. 186); osztj. V. ïl3 ’előre’, ïldlt ’előlről’, ilnn ’elöl’; finn esi (gén. eden) ’elő-’, edellä, edessä ’elöl, előtt’, edelle ’előre, elé’, edestä ’előlről; -ért, helyett’ ; észt esi (gén. ee) ’elő- (tér vagy idő)’, ees ’elöl, előtt’, eest ’előlről; -ért, helyett’, ette ’elé’. A finnugor alapalak *eőe lehetett. — A szóvégi -ő ~ *ű ~ -é valószínűleg névszóképző, amely finnugor *-m előzményre mehet vissza. A szó alap jelentése a melléknévi 1. volt; melléknévi 2. jelentése, valamint főnévi jelentései ebből közvetlenül fejlődtek. Származékai közül az előleg (előleges, előlegez), valamint az előny (előnyös, előnytelen) nyelvújítási alkotások. — Megszilárdult rágós alakulatként való magyarázata kevésbé valószínű. Más finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
Budenz: NyK. 3: 73, 10: 80, Nyr. 1: 153 ® ; Halász: Nyr. 8: 490; MUSz. 191, 778; Simonyi: Budenz-Eml. 65, Hat. 1: 425, 2: 41, TMNy. 678; Szamota: NyK. 25: 133; Setälä: NyK. 26: 388; NyH.1“7; Mészöly: Nyr. 37: 440 ®, NyK. 40: 310, MNy. 11: 64, 22: 86, NytörtFejt. 38, MNy. 51: 179, Óm- Szöv. 128; Melich: MNy. 6: 153; Szinnyei: MNy. 8: 290, NyK. 44: 114, MNy. 22: 245; Tolnai: Nyúj. 209; EtSz. 1: 1514 *el- a. ® ; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 50®, 138, MNy. 53: 121; Collinder: FUV.; SKES.; Imre: SzabV. 105, 175; D. Bartha: Szóképz. 130, MNy. 58: 29; E. Itkonen: Hakulinen-Eml. 136; Balázs: MNy. 61: 406; MSzFgrE.®. — Vö. egy, egyelőre, el, elé, elég, eleinte, elem, eleve, ellen, ellenben, elnök, elő-, előd, előtt, első, elül, elv2.
elő2 1. előtt
elő- 1. előhegy 1418: ,,Infra montem wlgo Elewhegh dictum” hn. (OklSz.); 1788: „Azokonn az elö-hegyekenn . . . eggyütt ültek Lácon és Battus” (Kazinczy: Geszner 211: NSz.). J: 1418: ’valamely hegylánc előtti alacsonyabb hegy; Vorgebirge’ (1. fent). ~ De vö. 1213: „Uadit usque ad locum qui uocatur Eleutou” hn. (OklSz.) | előhasú 1429: ,,Benedicti Eleuhaso” szn. (OklSz.); 1585: ,,primipara: Elő hasú” (Cal. 848). J: 1585: ’először vemhes; zum ersten Male trächtig’ (l.fent) I előkötő 1493: „Eisdem omnibus Ele* kethew” (OklSz.); 1530: Eleőkeöteő (MNy. 31: 125). J: 1493: ’kötény; Schürze’ (1. fent) I előarasz 1494: „Vasa vini VII. Vnum habet defectum Elewaraz” (OklSz.). J: 1494: ’bak- arasz ; Spanne (gemessen zwischen dem Daumen und dem Zeigefinger)’ (1. fent) | elő- ruha 1538: „elewruha: Precinctorium” (Pes- tiN. Z2). J: 1538: ’kötény; Schürze’ (1. fent) I előszó 1604: „Eloßo: Anteloquium, Prologium” (MA.). J: 1. 1604: ’valamely könyv elé írt bevezetés; Vorwort’# (1. fent); 2. 1781: ’elöljárószó ; Präposition’ (Magy. Gramm. 6: NSz.) I előpénz 1636: „Mert a szeretet záloga, és mint a vásárlásban elopénze a boldogságnak” (Pázm: Préd. 175: NySz.). J: 1636: ’foglaló; Handgeld’ (1. fent) [ élőbeszéd 1649: „ajánló élőbeszéd” (NyÚSz.). J: 1. 1649: ’elő- szó; Vorwort’ (1. fent); 2. 1780: 'bevezetésül mondott szavak; Worte zur Einleitung’ (Dugonics: Ulisses 20: NSz.); 3. 1811/1898: ’előadás; Vortrag | elbeszélés; Erzählung’ (Kazinczy: Lev. 8: 362: NSz.) || 2. előmenetel 1577: „elő menetel: incrementum” (KolGl.: NyF. 45. sz. 42). J: 1577: ’Fortgang, Fortschritt’ # (1. fent) | előadás 1604: „Elő* adas: Exhibitio” (MA.). J: 1. 1604: ’bemuta¬


előd
753
előd
tás; Vorstellung | valaminek előteremtése, odatartása; Hervorgebung’* (1. fent); 2. 1760: ’ szóban való ábrázolás, kifejtés; Darstellung, Vortrag’ # (Hatvani I.: Űri sz. vacs. 102: NSz.); 3. 1795 k.: ’színielőadás; Aufführung’* (Takáts R.: Told. Μ. r.: NSz.) I előmozdítás 1669: „A Reformatio munkájának ő általa való elő-mozdításáért” (NyŰSz.). J: 1669: ’Beförderung, Begünstigung’ * (1. fent). — De vö. 1650: „ellenben a’ jóra ingatás által felette hatthatóképpen állattya ’s-elo-mozdéttya” (Medgyesi P.: Dialogus 171: NSz.) I előkészület 1784: ,,a’ Bető-vetésnek elő-készülete” (NyŰSz.). J: 1784: ’Vorberei- tung’ # (1. fent). — De vö. 1653: „előkészítette Fényes királyi szókét” (NyŰSz.) | előterjesztés 1788: „[elhatározták,] hogy . . . neki Előterjesztéseket (Repraesentationes) tegyenek” (Gelei J.: Halló 1:7: NSz.). J: 1788: ’Vorschlag’ * (1. fent). — De vö. 1754: „elő terjeszti az Isten igaz itéletit-is” (Bárány Gy.: Uj. Test. 337: NSz.) || 3. előszoba 1742: „Egy szabad Komornikok asztala a’ Fő- Údvari-Mester előszobájában” (NyŰSz.). J: 1742: ’Vorzimmer’ # (1. fent) | előjel 1768: előjel (Gerő Gy.: Herkules 2: 237: NSz.); 1795: ,,A’ Frantzia seregeknek bé-maschéro- zása Hollándiára . . . nézve ; a’ Revolutzióra való elő-jel-ú.áÁs volt” (Μ. Merkurius 195: NSz.). J: 1768: ’Vorzeichen’ * (1. fent) | előírás 1771: „Abban a’ gyűlésben szép ígéreteket, és szép törvényeket adott elé-irása-Által András Király” (Molnár J.: Egyh. tört. 3: 11: NSz.); 1791: elő-írása gr. (Pétzeli: Ekkl. hist. 4: 642: NSz.). J: 1771: ’Vorschrift’ # (1. fent). — Vö. még 1782: „szolgáljatok, és kövessétek hűségesen a tanításokat, a’ mely- lyeket ö nékünk és néktek elö-irt” (Kónyi J.: Háládatos protest. 5: NSz.) | előítélet 1775: ,,a’ mind hibás elő ítélet, mind pedig vakmerőség, ’s végezetre az igasságtol mégis meg gyözettettnek” (Szeli K.: Oktatás 6: NSz.). J: 1775: ’Vorurteil’ * (1. fent) | előiskola 1793/1887: „a játékszínek ... az Erkölcsök . . . elő-oskolái legyenek” (Bayer: Játékszín tört. 1: 171: NSz.); 1839: előiskolánk gr. (Athenaeum 1: 438: NSz.). J: 1793/1887: ’Vorschule’ * (1. fent) | Ilyenek még: előfizetés, előfizető (1785: MNy. 8: 375); előjáték (1785: Bacsányi; Magy. vit. 82: NSz.); elő- érzés (1787: NyŰSz.); előtag (1792: Verseghy F. : Patikai Lukáts 69: NSz.); előváros (1793: Nagy F.: Hunyadi 106: NSz.); előfeltétel (1794: Μ. Merkurius 1520: NSz.); elővigyázat (1795: Μ. Merkurius 472: NSz.); előszeretet (1807: NyŰSz.); előismeret (1810: NyŰSz.); előérzet (1813: Helmeci —Eckartshausen 135: NSz.); előtáncos (1823: Márton Vortänzer a.); előcsarnok (1831: MNy. 4: 253); előmunkálat (1831: Széchenyi: Vil. 343: N- Sz.) ; előjog (1832: NyŰSz. 64) ; előfutár (1847: MNy. 4: 253); előélet (1859: Hegedűs L·.: Árny. 1: 97: NSz.).
48 Történeti-etimológiai szótár
Az elő- elŐtagú összetett szavak részben független fejlemények, részben latin és német mintára alkotott tükörszók. — Az 1. csoport névszói utó tagú összetételei az elő1 melléknévnek és főnévnek, valamint az utótagnak jelzős kapcsolataiból forrtak össze. Ezek közül az előarasz, előpénz, élőbeszéd elavult, az előhasú, előkötő, előruha pedig nyelvjárási szóként él. — A 2. csoportban az előtagnak határozószói-igekötői szerepe van ; ezt a funkcióját ]. az előtt szócikkében elő alatt is. E csoport tagjainak kialakulására, jelentésük fejlődésére valószínűleg hatással voltak a latin prae- és pro- előtagú szavak; vö. pl. lat. progressio ’haladás, gyarapodás, előmenetel’, promovere ’előre mozgat; előmozdít, elősegít’, praeparatio ’elŐkészület’, proponere 'előterjeszt’ stb. — A 3. csoport kialakulásában a latin hatás kevésbé jelentős (vö. mégis lat. praeiudicium, opinio prae- iudicata ’előítélet’). A ném. Vor- előtagú ösz- szetételek fordításaként viszont egyre nagyobb számban keletkeztek névszói utótagú összetett szavak, amelyekhez utólag számos esetben igei forma is létrejött. A német mintákat 1. fent az értelmezésekben; vö. még ném. Vorspiel ’előjáték’, Vorgefühl ’előérzet’, Vorstadt ’előváros, külváros’, Voraussetzung ’előfeltétel’, Vorliebe ’előszeretet’ stb. — Bár a nyelvművelő irodalom a 3. csoportba tartozó szavakat csaknem száz év óta helyteleníti, szókincsünkben már tartósan meggyökeresedtek. Elterjedésük, közkeletűvé válásuk nyilván azzal függ össze, hogy beleilleszkedhettek a belső magyar fejleményként kialakult összetett szavak rendszerébe.
Simonyi: MNyelv.1 1: 260, 266, AkNyÉrt. 15/9: 36; NyŰSz. ® ; Sz. K.: MNy. 14: 167; Tolnai: Nyúj. 32, 39, 56, 83, 100, 206; EtSz. 1: 1520 *eZ- a.; Kardos A.: Nyr. 60: 98; Csűry: Msn. 3: 7; Imre: MNy. 49: 158; Terestyéni: RefNy. 144; Gáldi: Szótir. 170, 188, 249; Bárczi: Bev.3 55, 97, Szók.2 41. (Öhmann: NeuphilMitt. 61: 148; Kluge: EtWb.13 827.) - Vö. elő1, előtt.
előd 1801: előd (NyŰSz.), „Némellyek az Elődit EldÓdinek mondják, de nem jól” sz. (Sándor I.: Sokféle 8: 67: NSz.). J: 1. 1801:? ’ős; Vorfahr’* (1. fent); 2. 1808: ’az a személy, aki valakinek valamilyen minőségében időbeli megelőzője; Vorgänger’* (SL).
Nyelvújítási alkotás. Előd vezér (vö.: 1150 k./13—14. sz.: „Zobolsu filius Eleud” szn.: An. 20.) neve alapján keletkezett a korábbi eldőd ’Ős, előd’ (vö.: 1788: „Hol vagytok Nemes Eldődink?”: NyŰSz. 438) szóból. Valószínűleg Sándor Istvántól származik. — Az eldőd nyelvújítási elvonás az elő1 névszó eldődi (< elődedi) ’hajdani, régebbi’ származékából; vö.: 1659: „az elődedi anyaszent- egyházban” (Czegl: MAI. 264: NySz.); 1667:


előkelő
754
előle
„az . . . eldődi ecclesiátúl” (Sámb: 3Fel. 452: NySz.).
Simonyi: MNyelv.1 1: 260, AkNyÉrt. 15/3: 19®, TMNy. 554, 557; Szarvas: Nyr. 21: 32; Halász: NyK. 33: 160; Róthei Prik- kel: NyF. 60. sz. 73; Tolnai: Nyúj. 205, 211; EtSz. 1: 1514, 1520 *eZ- a. ® ; Balassa: Nyr. 68: 65; SzófSz. ® ; Terestyéni: MNy. 51: 300. — Vö. elő1.
előhasú, előhegy, előírás, előiskola, előítélet, előjel 1. elő-
előkelő 1636: „mindeneket nálunknál eléb-kelőnek álítcsunk” (Pázmány: ÖM. 6: 78); 1644: „ha olyan csaúz jütt, ki már Budán előkelő volt . . ., némelynek 20, némelynek 25 tallért adattunk ; ha . . . csauz- nál előbbkelő ember volt, ... 60 tallért is adtunk” (MonOkm. 24: 190); 1695/1751: Élő- kellő (Hall: HHist. 3: 3: NySz.). J: 1636: 'vornehm’ # (1. fent). — Sz: ~ség 1786: előkelősége gr. (Μ. Hírmondó 616: NSz.) | esküdik 1898: előkelősködött gr. (Jókai 94: 8: NSz.).
Összetett szó: előtagja az elöl, előbb, elő, R. elé határozószó, utótagja a ’fölkel, jár stb.’ jelentésű kel1 ige folyamatos melléknévi igeneve. A régi váltakozó határozószók helyébe lépő, a mai szóalakban megszilárdult elő- részben az elöl pótlónyújtásos kiesésével, részben az elő névszó analógiás hatásával magyarázható. Az összetételnek az a szemléleti alapja, hogy a társadalom valamely csoportjának legmegbecsültebb tagja megelőzi a többieket, mintegy előttük jár. Igei megfelelőjére, a ’kijön, előremegy, előtte jár; kiválik, kitűnik’ stb. jelentésű elékel, élőikéi, élőbbkel igére vö. pl.: 1416 U./1466: „a· Lillag kit lattacvala nap keleten élglkeli vala çtèt” (MünchK. 16); 1416 U./1490 k.: „Eleuekglte- nek a fedelmek” (AporK. 16); stb. A szemléleti azonosság miatt a m. eZőfceZő-vel többéke vésbé megegyező jelentése más nyelvek hasonló szerkezetű szavainak is kifejlődött; vö. pl.: lat. antistes ’elöljáró’ (tkp. ’elölálló’), praeses ’elöljáró, vezető’ (tkp. ’elölülő’), praepositus ’főnök’ (tkp. ’valaminek az élére állított’); ném. vornehm ’előkelő’ (tkp. ’előre vett’) ; szik, popredny ’előkelő’ (tkp. 'elülső’); stb.; — vö. még m. elöljáró.
P. Thewrewk E.: Nyr. 26: 10 ® ; [Szerk.:] Nyr. 39: 336; Germanista: Nyr. 46: 183 ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 51: 89; SzófSz. kel 2. a.; Prohászka: Nyr. 79: 424. — Vö. elöljáró.
előkészület, előkötő 1. elő- elől 1. előtt
elöljáró 1390: „Vnacum Georgio Eleu- iarow nominato homine Blasii de Chak vice- comitis Comitatus Themesiensis” szn. (OklSz.); 1511: „Az fellywl mondoth paplanth Meendel kezebe adom ky mosth az sydoknak elewtthek yaroyok” (OklSz.); 1512 k.: a népnek előtte iaroitul gr. (WeszprK. 63); 1519 k.: elől iaro (DebrK. 200). J: A) fn. 1. 1390: ’felettes, vezető személy; Vorgesetzter, Vorsteher’ # (1. fent; 1. még az 1511-i adatot is); 2. 1575: ’elŐŐrs; Vorhut | felderítő katona; Plänkler’ (Helt: Krón. 89: NySz.); 3. [elöljáróban] 1650: 'bevezetőként, bevezetésül; einleitend, als Einleitung | előre; im vorhinein, von vornherein’ # (Medgyesi P.? Dialogus 1: NSz.); 4. 1660: ’bevezetés; Einleitung’ (Megy: 6Jaj. 2: 15: NySz.); 5. 1785: 'előd; Vorgänger’ (Tolnay S.: Barom-gyógy. El. 21: NSz.); 6. 1821: ’prepozíció; Präposition’ (Teleki Józs.: Μ. ny. tökéll. 245: NSz.). B) mn. 1519 k.: ’valami előtt járó; vorangehend I valamit bevezető ; einleitend’ (1. fent). — Sz: ~ság 1650: Elől-jár ős ág (Medgyesi P.: Dialogus 37: NSz.).
Összetett szó. Keletkezésének az a szemléleti alapja, hogy a társadalom valamely csoportjának legmegbecsültebb tagja megelőzi a többieket, mintegy előttük jár. A megfelelő igei szerkezetre, a 'megelőz; élén áll valaminek, igazgat’ jelentésű elöl jár-ra vö. 1527: „mynden dyczófeeghes tyzteffeeghet alazatoffaghnak kel elől yarny” (ÉrdyK. 182; 1. még NySz. 2: 11). A szemléleti alap azonossága miatt hasonló összetett szó más nyelvekben is található; vö. pl. lat. praetor ’vezető tisztviselő, főbíró a régi Rómában’ (tkp. ’az, aki elöl megy, jár’), antecessor ’az, aki tanítással, példával jár elöl’ stb. Az azonban kevésbé valószínű, hogy a magyar szó a lat. praetor mintájára alkotott tükör- szó volna.
Kertész: Nyr. 66: 22; Pais: MNy. 57: 434. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 2: 357.) — Vö. előkelő.
előmenetel, előmozdítás, előpénz, előruha, előszó, előszoba 1. elő-
előte 1797: „Egy fertály óráig fel kell tenni az előtét a kementze szájára” (Pethe F.: Gazda 296: NSz.); 1833: Elő-tő (Kassai 2: 60); — elitő (MTsz.) ; előtte (ŰMTsz.); elü,- tő* (Nyatl. tévő a.). J: 1797: 'kemence szája elé helyezett ajtószerű tárgy; Vorsatz (am Ofen y (1. fent).
Összetett szó. Előtagja az elé ~ elő ’elé, előre’ határozószó ; utótagja a tesz ige folyamatos melléknévi tevé~ tevő igenevének rö- videbb té~ tő változata (vö. kesztyű). Hasonló jelentésben használatos a nyelvjárásokban az utótag tevő ~ tévő alakja is; vö.: 1864: tévő (CzF.). — Nyelvjárási szó.
CzF.®; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 82; Szarvas: Nyr. 14: 491 ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 15: 32; Simonyi: Nyr. 23: 131; Madarassy: NéprÉrt. 6: 296; Horger: Nyr. 40: 12; Kräuter: NyK. 42: 323; EtSz. 1: 1518 *eZ- a. ® ; Bárczi: RNyj. 29.


előtt
766
elpatkol
előterjesztés 1. elo-
előtt 1195 k.: „húg legenec neki feged uromc feine pleut” (HB.); 1416 U./1466: èlçiïtétec gr. (MünchK. 20); 1416 U./1490: elettg gr. (AporK. 29); 1426: Erezthwen- eleth hn. (OklSz.); 1492: elleuttem gr. (MNy. 37: 203); 1528: elvttev gr. (SzékK. 368). J: A) nu. 1195 k.: 'valaki előtt levő helyen, időben stb.; vor (mit Dativ/ # (1. fent). B) [személyragokkal] hsz. 1. 1372 U./1448 k.: 'előtte levő helyen, időben stb. ; davor, vor jemandem’ (JókK. 23); 2. 1519 k.: 'valaki elől; vor (weg)’ (DebrK. 8); 3. 1591: ’elül; vorne’ (Helt: Aritm. E5: NySz.). — Szj 1720: előtti (Koháry J.: Munkács 1: 21: NSz.) I ~emez 1795 k./1845: elöttemezni sz. (Csokonai: Vers-maradv. 28: NSz.) || elő 1390: „Vnacum Georgio Ætfeuiarow nominato” szn. (OklSz.); 1508: „Elő lepek es monda nekik” (DöbrK. 464); 1528: élw (SzékK. 362); 1560 k.: $ló (GyöngySzt. 1563.); 1595: EZZü-esni (Ver. 82). J: 1. 1390: 'elül; vorne’ (1. fent); 2. 1508: 'előre; vorwärts, hervor (als Verbalvorsilbe)' (1. fent). — Sz: ~bbi 1416 U./1466: èlpbinel gr. (Münch- K. 70) I ~z 1613: meg előző sz. (Pázm: Kal. 31: NySz.) | ~zmeny 1786: előzménynek gr. (Elmés megjegyz. 28: NSz.) | ~zoleg 1803: előzőleg (Márton A priori a.) | ~zetes 1835: előzetes (Kunoss: Gyal. Zuvorkommend a.); de vö.: 1746: előzettyét gr. (Kováts János: Hadi exerc. 28: NSz.) | ~zékeny 1843: előzékeny· séggel sz. (P. Aurora 73: NSz.); 1845: Előzékeny (Fogarasi) || elől 1416 U./1450 k.: „kiralnac zemele èlgl kimëuê” (BécsiK. 66); 1525 k.: eleiem gr. ZNyK. 28: 76); 1774: elöli (Bárótzi: Kassándra 5: 196: NSz.); 1838: Elül (Tzs.). J: A) nu. 1416 U./1450 k.: 'valaki előtt levő helyről; vor (mit Dativ) (weg)’ (1. fent). B) [személyragokkal] hsz. 1519: 'előle; vor ihm (weg)’ (JordK. 770).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok. Az előtt és az elől az elő1 névszóból keletkeztek locati vusi -t ( ~ -tt), illetőleg ablativusi -l raggal. Az elő határozószó valószínűleg az előx névszó *eZ- alapszavából alakult -ő -ü, -ü) lativusraggal; vö.: 1300 k.: egembelu (ÓMS.); 1531: félew (LevT. 2: 5). Felépítését tekintve hasonló alakulat az elé határozószóhoz, de a két szóban esetleg más és más eredetű lativusrag van. Az előtte- mez, előzmény, előzékeny, előzetes nyelvújítási képzések. — E névutók (határozószók) eredetileg helyviszonyt jelöltek, de már igen korán idő-, illetőleg állapot- és körülmény- határozóvá váltak. Az elő elsősorban igekötői használatú. — Az elől-nek elhomályosult összetételként való magyarázata téves.
Budenz: NyK. 3: 73, MUSz. 778; Simonyi: Budenz-Eml. 56, 60, Hat. 2: 41 ®, 340, TMNy. 644, Nyr. 41: 210; Simái: MNy. 3: 39; Zolnai Gy.: MNy. 5: 69; Mészöly: MNy.
6: 213, 403, 11: 64, 21: 121, NyK. 40: 310; Szinnyei: MNy. 8: 290 ®, 22: 245; Tolnai: Nyúj. 63; EtSz. 1: 1515 *el- a.®; Gombocz: Synt. 114, 117, 139; Klemm: TörtMondt. 205, 226, 253; SzófSz. elé, elől, előtt a.; Bárczi: Nyr. 80: 5; Berrár: TörtMondt. 30, 36, 59, 62, 100; Pais: MNy. 55: 182; J. Soltész: Igeköt. 22; Sebestyén: Névut. 41, 42 ®. — Vö. elé, elő1, elő-, elül.
elpareiitál 1794: „A* . . . el-parentálta- tott. . . tudósok közzül egyik vólt. . . Bailly” sz. (Μ. Merkurius 1531: NSz.); 1810: párén· tolná el (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 211: NSz.). J: 1794: ’(halottat) elbúcsúztat; jemandem einen Nachruf halten’ (1. fent). — De vö.: 1763: „Néh. Tek. Nemz. Páris Pápai András Uramnak, ugyan ez Helyt veletek együtt Parentáltam” (Fejérvári HB. 204: NSz.); 1770: „az Ö Kedves Baráti és Jó-Akarói ezen Gyászos Versekkel parentabni kívántak” sz. (Kolosvári K. Sámuel: Szelíd Sámuel Ab: NSz.).
Összetett szó. Az el igekötő a cselekvés befejezettségének jelölője. A parental utótag latin eredetű; vö. lat. parentare 'ünnepélyes halotti áldozatot mutat be’; — vö. még lat. parentalia [többes sz.] ’halotti ünnep, halotti áldozat’. Mindkét latin szó a parens ’apa; anya’ származéka. — A magyar szó csak közvetve függ össze a ném. R. parentieren ’halotti beszédet mond’ (Schulz—Basler: DtFremdwb. 2: 343) és a szik. R. parentovaf '(evangélikus lelkész) gyászbeszédet mond' (S1SJ. 3: 30) igékkel ; ezek is a lat. parentare átvételei. — Am. elparentál részben választékos, átvitt értelmű használatban pedig tréfás stílusértékű szóként él.
(Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 342; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 252.)
elpasszol 1878: „Oh ne pászold el a jó alkalmat” (Jogász humor 128: NSz.); — élpasszol (ÉrtSz.). J: 1878: 'elszalaszt, elmulaszt; verpassen | (helyzetet, lehetőséget) elront; verpatzen' (1. fent).
Német mintára keletkezett részfordítás; vö. ném. verpassen 'elszalaszt, elmulaszt'. — Bizalmas stílusértékű szó; a nyelvjárásokban is él.
J. Soltész: Igeköt. 76 ; Kiss: MNy. 59: 349.
elpatkol 1708: „valóban rosszúl esnék, ha idején elpatkolt volna . . . Viard uram” (Thaly K.: Ocskay 212: NSz.); 1734: el patkóitok gr. (MNy. 43: 307). J: 1. 1708: 'elszökik; entfliehen’ (1. fent); 2. 1734: 'meghal; sterben’ # (1. fent; de vö. 1713: el patkóitat sz. 'ua.': Kisv: Adag. 20: NySz.).
Összetett szó. Utótagja a patkó főnév -l képzős származéka. Eredeti 1. jelentése lovon való szökésre vonatkozhatott. A 2. jelentésének kialakulása valószínűleg összefüggésben 48*


első
756
eltussol
van a N. Szent Mihály lova 'négylábú faváz, állvány, amelyre a koporsót teszik’ (vö. ÉrtSz. 4: 836) kifejezéssel; vö. ,,Én magam is érzem immár a pestis jövetelét, Szent Mihály lovának patkói dübörögnek ereimben” (Mikszáth: A fekete város: Nyr. 90: 309). Eredetileg feltehetően erre a ,,ló”-ra való tréfás utalásként használták az elpatkol-t ’meghal’ értelemben. — A 2. jelentésben az alacsonyabb szintű köznyelvben él mint tréfás eufemizmus.
SzófSz. patkód.', Beke: Nyr. 71: 169, 76: 62.
első 1372 U./1448 k.: ,,de megteruen gént fferench as elfew vton” (JókK. 13); 1519: elfe (JordK. 358); 1604-24: elsü (OklSz.); 1863: Éső (Kriza: Vadr. 54); — ejső, erső, esső (MTsz.); éső (ÚMTsz.); esü (Nyatl. elsőszoba a.). J: 1372 U./1448 k.: ’erster, -e, -s’ * (1. fent). — Sz: ^ség 1585: elsőség (Cal. 847) I ~bben 1696: Elsőbben ’elŐször’ (Illy: Préd. 1. ElŐb. 1: NySz.), de vö. 1568: elsőb (Mel: SzJán. 35: NySz.) | ~bbség 1766: el- sŐbséget gr. (Pázm: Kai.3 785: NySz.) | ~s 1822: elsős (Wagner: Phras. Praerogativus a.) I ~d leges 1899: elsődleges (Bp. Szemle 93: 176: NSz.) || elülső 1372 U./1448 k.: „kyk- kesewl elewlfew es eleve sÿlettett . . . volt” (JókK. 2); 1416 U./1450 k.: élglfg (BécsiK. 62); 1456 k.: elefekh gr. (SermDom. 1: 320); 1493 k.: elewfe (FestK. 1); 1519: ellefekyglen gr. (JordK. 416) ; 1522:Elevfev (HorvK. 128) ; 1528: előffő (SzékK. 162); 1881: elülső (Fáy J. B.: Fourchambault 93: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’első; erster, -e, -s’ (1. fent); 2. 1833: ’elül levő ; vorder’# (NyÚSz.).
A szócsalád tagjai származékszók: az első az elő1 névszó él-, illetőleg ele- tövéből, az elülső pedig az elöl határozó szóból keletkezett a -ső (~ -só) képzőbokorral; vö. alsó, belső, felső. Az erső változat valószínűleg el- hasonulással keletkezett korábbi esső-ből. — Az elsődleges származék egy korábbi elsőle- ges-bŐl (vö. 1873: elsőleges: Athenaeum 2: 1567: NSz.) alakult, a másodlagos hatására. — Az a vélemény, amely szerint az első az elülső összevont alakja, s maga az elülső az elül eső szerkezetből vonódott Össze, kevéssé valószínű. — Az 1293: Else szn. (HazaiOkmt. 6: 402) adat aligha tartozik ide. — Az elülső 1. jelentése elavult; 2. jelentése nyelvújítási, valószínűleg Bugát Páltól való.
Budenz: NyK. 3: 73, 20: 434; Fábián: NyK. 7: 123; Simonyi: Budenz-Eml. 73®, TMNy. 583; Volf: Nyr. 6: 214; MUSz. 778; Melich: MNy. 22: 1; EtSz. 1: 1519 *eZ- a. ® ; Jókay: MNy. 25: 360; Horger: MNy. 30: 70, 42: 59; Zolnai Gy.: MNy. 33: 110; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 398; Bárczi: Nyr. 80: 5, Bev.3 78; Balázs: Pais-Eml. 130; D. Bartha: Szóképz. 122, MNy. 58: 29 ® ; J. Soltész: Igeköt. 22. — Vö. elő1.
eltökél 1519 k.: „el tekelem es zórzem az en lelkómbe” (DebrK. 266); 1525: él tőkét létéé sz. (VitkK. 96). J: 1. 1519 k.: ’erősen e- határoz; einen festen Entschluß fassen’ * (. fent); 2. 1525: ’elvégez; vollenden, ausfüh ren’ (1. fent); 3. 1872: ’ellop; stehlen' (Nyr 1: 424). - Sz: 1585: El tőkellet (Cal. 911) I ~és 1708: Eltökéllés (PP.).
Összetett szó. Utótagja a ma önállóan csak nyelvjárási szinten használatos tökéi ’csinál, készít, elhatároz stb.’ ige. Az el a cselekvés befejezettségét jelöli. Az eltökél 1. és 2. jelentése a tokéi megfelelő jelentésével áll párhuzamban, 3. jelertése valószínűleg az eltökít hatására fejlődött ki. — 2. jelentése elavult; 3. jelentésében nyelvjárási szó.
J. Soltész: Igeköt. 173. — Vö. eltökít.
eltökít 1574: „Szántalan soc nyíllal igen el tekitéc” (Helt: Canc. 11: NySz.); 1616: tőketti el gr. (Lép: FTük. 1: 56: NySz.); 1801/1922: eltőkítéséért sz. (Csokonai: Lev. 2: 682: NSz.). J: 1. 1574: 'rongál; beschädigen I tönkretesz ; zugrunde richten’ (1. fent) ; 2. 1750: ’ellop; stehlen’ (La Piacette J.: Ethika 327: NSz.); 3. 1875: ’eltesz, elhány úgy, hogy nem lehet megtalálni ; etwas so verlegen, verschmeißen, daß es nicht zu finden ist’ (Nyr. 4: 277). — De vö. 1552: „Tőrrel, nyíllal igen tekitik vala, Semmiképen el nem ejthetik vala” (RMKT. 3: 327).
Összetett szó. Utótagja a ma önállóan csak nyelvjárási szinten használatos tokit ’tesz, rak stb.’ ige, mely a tökéi ige (1. ott) mozzanatos -it képzővel alakult párja. A tökéi, tokit családjához tartozik a más mozzanatos képzőjű R. tökkent ’elrejt, eldug’ (1808: Sí.) és a N. el tö kint ’olyan helyre tesz, ahol nem lehet megtalálni’ (MTsz.). Az összetételben az el ige kötő a cselekvés befejezettségét jelöli. — Főként tiszántúli nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 6: 62®, NyK. 17: 57®; Szilasi: NyK. 24: 414. — Vö. eltökél, tökéi.
eltussol 1877: „előtte szedette ki [a főispán] a megyei archívumból azokat az . . . okmányokat, melyekben G. Imre egyes szabályellenes cselekményei vannak eltusolva93 sz. (II. Kákay A.: Fény és árnyképek 21: NSz.); 1893: eltussolják gr. (Alvinczy S.: Fr. nők 190: NSz.). J: 1877: ’(kényes ügyet) eltitkol, elkendőz; vertuschen’ (1. fent). — De vö. 1866/1897: „úgy elrejtette, úgy eltusirozta mindezt” (Deák F.: Besz. 4: 94: NSz.).
Német mintára keletkezett részfordítás; vö. ném. vertuschen ’eltakar, elködösít; elhallgat’. E német ige etimológiája nincs tisztázva. — Elterjedését elősegíthette az, hogy a nyelvérzék tévesen a jóval korábban jelentkező tus ’fekete festék’ főnévhez kapcsolta — Főleg a sajtó nyelvében használatos.


elül
757
elvégre
J. Soltész: Igeköt. 63. (Kluge: EtWb.19 820; DudenEtym. 742.)
elül 1372 U./1448 k.: „elewl lele gént ferenc$et” (JókK. 10); 1456 k.: elei (SermDom. 2: 162); 1560 k.: elóly, Előli (GyöngySzt. 1526., 1560.); 1763: eZöZ, elül (Adámi: Wb. 22: NSz.); 1793: ellol (Gvadányi: Rontó Pál 13: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'első helyen; vorn, voran’# (1. fent); 2. 1416 u./ 1466: ’előre; vorwärts | elő- (igekötőként) ; vor (als Verbalvorsilbe)’ (MünchK. 16); 3. 1493 k.: 'először; zuerst | korábban; früher' (FestK. 2); 4. 1529 e.: 'elölről; von vorne' (VirgK. 41).
Szóhasadás eredménye : az elől névutó elkülönült változata. Az eredetileg ablativusi szerepű elől bizonyos mondattani helyzetekben már igen korán locativusi értékűvé vált; vö. alól ~ alulf belől ~ belül. Ez a szerepe később a köznyelvben a zártabb, illetőleg a rövidebb magánhangzós változathoz kapcsolódott. A szó újabb alaki fejlődésében a nyíltabb rövid forma (elöl) nyomul előre. — A szóhasadás jobbára csak az irodalmi és az igényesebb köznyelvben ment végbe ; a nyelvjárásokban és a köznyelv alacsonyabb stílusrétegeiben ma is keveredik az elől ~ elöl ~ elül változat.
Simonyi: Hat. 1: 34, 322, 2: 340 ®; Balassa: TMNy. 75; Klemm: TörtMondt. 206, 253; EtSz. 1: 1518 *el- a.; Gombocz: Synt. 139; Sebestyén: Névut. 41. — Vö. elő1, előtt.
elülső 1. első
elv1 1150 k./13—14. sz.: „Terram vero, que est inter Thisciam et silvam Igfon, que iacet ad ErdeueZu” hn. (An. 11.); 1272: War- elwy sz. hn. (MNy. 10: 40); 1326: HydeZ- patak hn. (OklSz.); 1473: AkatoreZwe gr. hn. (OklSz.); 1577: „haúas elúe: transalpinos” (KolGL: NyF. 45. sz. 33); 1879: elvre gr. (Szabó D.: Béla fut. 220: NSz.). J: 1150 k./ 13 — 14. sz.: 'valamin túl fekvő rész; jenseitige Gegend’ (1. fent).
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. eld'm: teü't eld*mpdlt ’a Tavda folyón túl’, Szó. äldm^Bäld 'mögött, a (folyó) másik oldalán' (MSFOu. 125. sz. 299); osztj. Ko. diam, J. aA.dm ’másik (oldal)’, ás aAam pin3 ’az Ob túlsó felén’ (PD.). Az ugor alapalak *äl3, illetőleg *äl(3)-m3 lehetett. Az obi- ugor alakok m-je azonos a fgr. *-m denomi- nalis névszóképzővel; a magyar szó ü ~ v eleme ennek szabályos folytatója. Valószínű, hogy a magyar már a képzett formát örökölte. — Az elő1 névszóval való közvetlen összetartozása nem valószínű. — Ma csak néhány földrajzi név (Erdélyi valamint erdélyi területek nevei) utótagjaként él.
Fábián: NyK. 2: 5; MUSz. 778; Simonyi:
Hat. 2: 42, TMNy. 339; Szamota: NyK. 25: 133; Gombocz: Jelt. 48; Horger: MNy. 23: 501, 40: 268; EtSz. ®, 1: 1596 Erdély a. is; Balassa: Nyr. 63: 6; Árvay: MNny. 4: 20; Hajdú: ALingu. 1: 196; Liimola: MSFOu. 125. sz. 300®; MSzFgrE.®. — Vö. elvől, gyepűelve.
elv2 1815: „eZzr principium” (NyÚSz.). J: 1815: ’Grundsatz, Prinzip’ * (1. fent). — Sz: ~télén 1839: elvtelen (Figyelmező 240: NSz.) I ~ileg 1842: Elvileg (NyŰSz.).
Nyelvújítási alkotás. Valószínűleg Szemere Pál formálta egy korábbi elev-bŐl; vö.: 1784: eleV' 'magyarázat, következtetés tárgya’ (NyŰSz.), 1806: ’alapelv’ (Holosovszki Imre: Lel. 89: NSz.). Az elev Dugonics András elvonása az eleve határozószóból. — Közvetlenül az elő1 névszóból való származtatása kevésbé valószínű.
CzF.; Király K.: Nyr. 25: 213 ® ; Simonyi: Nyr. 30: 261 ; NyŰSz. 69 ®, 301 ; Tolnai: Nyúj. 210; EtSz. 1: 1520 *eZ- a. ® ; SzófSz.; Horváth K.: NyK. 51: 142; Zsoldos: Nyr. 76: 44; P. Balázs: Nyr. 85: 253, 255 ®. - Vö. eleve.
élv 1821: „Kiélt keblünk éZvromjait mutatja” (Nyr. 26: 305). J: 1821: 'élvezet; Genuß’ (1. fent). — Sz: ~ez 1834: élvez (Nyr. 85: 255) | ~ezet 1836: élvezetnek gr. (Szenvey J. — Schiller: Messz. hölgy 7: NSz.) I ~eteg 1842: élveteg (Bodor L.: Álmos. 150: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az él1 igéből a tévesen kikövetkeztetett -v főnévképzővel alkotta Szemere Pál. Hasonló nyelvújítási alkotásokra vö. érv, szerv, terv stb. Az alapszónak főként a 2., 3. és 6. jelentése szolgált kiindulásul a szó jelentésének kifejlődéséhez (1. az él1 jelentéseit). — Származékaiban és az élvhajhász összetételben élő, egyébként elavulóban levő szó.
NyŰSz.; EtSz. 1: 1525 2. él a.; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 488; P. Balázs: Nyr. 85: 253, 255. - Vö. él1.
elvé 1. elvől
elvégre 1528: „ha meg maradand, mynd el végre az éérgetéfben” (SzékK. 139). J: 1. 1528: 'végig; bis zum Ende’ (1. fent); 2. 1577 k.: 'végeredményben; schließlich I végül; letzten Endes’ # (OrvK. 48).
Összetett szó. Az el határozószó lassanként elveszítette benne önálló jelentését, és a puszta nyomatékosítás lett a feladata. Hasonló felépítésű határozószó az eladdig, eleddig, a R. el-tova 'messze, távol ; már ; körülbelül' (NySz. 3: 721), továbbá a R. el-ki ige- kötŐ-határozószó például ezekben: el-kiszár- mazik ’kifolyik, kiárad' (NySz. 3: 91); el- ki-tol 'kinyom; kiürít’ (NySz. 3: 696); stb.


elvétve
758
em-
Gyomlay: MNy. 16: 83; Balázs: Pais- Eml. 128 ®.
elvett 1. elvől
elvétve 1788: „vágynak benne [a könyvben] ollyanok is, a’ mellyekbe nem tsak el- -vetve vágynak jó dolgok elegyítve” (Horváth Á.: Hol-mi 1:6: NSz.); 1793: el-vétve (Szűts I.: Herfort ós KI. 2: 312: NSz.). J: 1. 1788: ’itt-ott; hie und da’ (1. fent); 2. 1792: 'ritkán; selten’ * (Horváth Á.: Psychologia 18: NSz.).
Magyar fejlemény, de keletkezése nincs teljesen tisztázva. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy népetimológiával jött létre a vét, elvét 'téveszt, eltéveszt’ hatására a R. vélte, vélve, elvélte, elvélve ’néha, ritkán’ szavakból; vö. 1527: „foha halalofkeppen nem veetkö- zót de meeg bochanando keppen ees veelte” (ÉrdyK. 352; 1. még NySz. 3: 1051—2, 3: 1049). Ezek a 18. sz. végéig éltek, de az el- vélté-t még CzF. is szótározta. Eredetük ismeretlen. Aligha lehetnek a vél ige származékai; a ’ritkán’ jelentést ennek az alapigének a jelentéséből nem lehetne megmagyarázni. — Az elvélve, elvélte stb. előzmények miatt kizárólag az elvét igeneveként való magyarázata kevésbé valószínű.
Simonyi: NyK. 17: 52, Nvr. 49: 87; Balázs: MNy. 50: 449.
elvont 1772: Elvont (NyÚSz.); 1789: „az azokról el-vontt, abstraháltt képzetek által kell meg-világosítani” (Kazinczy: Hív. besz. 16: NSz.). J: 1772: ’absztrakt; abstrakt’ (1. fent). — De vö.: 1585: „abstractum: El uonyatot” (Cal. 9); 1645: „a’ Szent-Lélek concretum az-az magán lévő személy, ’s nem pedig abstractum, a’ személytől el-vonatott dolog” (NyÚSz. 445).
Latin mintára alkotott tükörszó; vö.: lat. abstractus ’elvont /fogalom}’ (1. absztrakció a.). A cseh odtaiïtÿ; le. oderwany; or. OfneAenè’HHbiû: ’ua.’ ugyancsak a lat. ab- stractus-nak vagy ennek valamely mai nyelvben élő fordításának a tükörszavai.
NyÚSz.; Keresztesi: Mát. 51. (Schulz: DtFremdwb. 1:4; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.« 4.)
elvől 1372 U./1448 k.: „mykoron emon- dot barat lakognak hegyek eluewl” (JókK. 66); 1412: HomoroweZweZ hn. (OklSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'valamin túl; jenseits’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’valamin túlról; von drüben, von jenseits’ (MünchK. 20) II elvé 1416 U./1466: „felmérnie ... a’ haioL- kaba mené tènger élue” (MünchK. 28) ; 1519: elwee (JordK. 333); 1520: KewhydeZwew hn. (OklSz.); 1541: elve (Sylv: ÚT. 1: 29b: NySz.); 1831: Elve (Horvát E.: Árpád 471: NSz.). J: 1. 1416 U./1466: ’valamin túlra; hinüber’ (1. fent); 2. 1519: ’valamin túl; jenseits’ (JordK. 643) || elvett 1893—6: „A Feketeügy elvett” (xMTsz. elv a.). J: 1893 — 6: ’valamin túl; jenseit’ (1. fent).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok: az elv1 'túlsó rész’ főnévből keletkeztek -tt locativus-, -é lativus- és -ől ablati- vusraggal. — Az elvett székely nyelvjárási, az elvé, elvől elavult szavak.
Budenz: NyK. 3: 84; Simonyi: Hat. 1: 322, 2: 55 ® ; EtSz. 1: 1540 elv a. ® ; Gombocz: Synt. 140; Klemm: TörtMondt. 226; Berrár: TörtMondt. 62, 101. — Vö. elv1.
elvtárs 1837: „[ennek] vádja alól. . . kor- és elvtársait fel nem menthetni” (Figyel- mezŐ 1: 183: NSz.). J: 1. 1837: 'elvbarát, valakivel azonos elvet valló személy; Gesinnungsgenosse' (1. fent); 2. 1870/1951: 'a kommunista vagy a szociáldemokrata párt tagja; Mitglied der kommunistischen oder sozialdemokratischen Partei, Genosse’ * (Munkásmozg. Tört. 1: 94: NSz.). — Sz: ~i 1919: elvtársi (Kun: MTanközt. 148) I ~ias 1951: elvtársias (Nyr. 75: 202).
Nyelvújítási összetett szó. A nyelvújítás korában számos elv- előtagú (vö.: elvbarát, elvrokon, elvharc stb.: Nyr. 76: 45), illetőleg -társ utótagú (vö.: követtárs, nemestárs, paraszt társ stb.: Nyr. 76: 46) Összetételt, szókapcsolatot alkottak. Az elvtárs 1. jelentése tükrözte eredeti tágabb értelmének szűkebb körűvó válása már a 19. sz. közepén megkezdődött: elsősorban ellenzéki politikusok és az 1848. évi forradalmi mozgalom hívei használták haladó gondolkodású társaikra vonatkozólag. Később az elvtárs a munkásmozgalomban hivatalos megszólítás lett, 1948 — 9 óta pedig pártonkívüliekkel kapcsolatosan is terjedni kezdett.
SzófSz. elv a.; Waldapfel J.: Nyr. 72: 31 ® ; Soltész: Nvr. 75: 200; Zsoldos: Nyr. 76: 44 ®, 91: 74; Gáldi: Nyr. 77: 306 ; Erdődi: Nyr. 78: 383.
em« emez 1628: „imilyen amolyan dol- goc történtenec, emezt amazt végeztéé, imigy amúgy voltac az emberec” (Prág. 796: MF1. XXXII); 1759: em-e’ (Pázmány: Kempis 87: NSz.); 1763: emezen sz. (Adámi: Spr. 19: NSz.). J: 1628: 'dieser, -e, -es (andere)’* (1. fent) J emígy 1669: „A pénteket igen szoros- san megtartyák, emí^y-amúgy negyven-napi böjtök vagyon” (Pós: Igazs. 1: 717: NySz.); 1824: emigyen sz. (Guzmics I.: Theokritosz XIII.: NSz.). J: 1669: 'auf diese (andere) Weise’ * (1. fent) | emitt 1669: „Emitt amott Károlyi sok szókat írt az isten szavai közzé” (Pós: Igazs. 1: 50: NySz.); 1748: emiltt (Fal: NE.1 108: NySz.). J: 1669: ’hie (und da), hier (an diesem anderen Ort)’ * (1. fent) I eminnen 1780: „Errí innént Karibdis tér torkát tágítá, Am’onnént, mit Scilla fogát


ember
759
emberöltő
vicsorítá” (Dugonics: Ulisses 118: NSz.); 1790: eminnen (Kazinczy: Orpheus 1: 285: NSz.). J: 1780: ’von hierher, von diesem (anderen) Ort her* * (1. fent) | emide 1808j „Emidé, Emígy, Emillyen. L. Imidé, Imigy, Irnillyen” (SI.). Jj 1808: ’hierher, an diesen (anderen) Ort her’ # (1. fent) | emilyen 1808: „Emide, Emígy, Emillyen” (SI.). J: 1808: 'solcher, -e, -es (wie dieser, -e, -es (andere) hier/ # (1. fent).
Az em- előtagú összetett szavak a korábbi im ez, im igy-féle szerkezetekből keletkeztek (ezeket 1. az ím és im- szócikkében). Az ím- és am- előtagú, névmási és határozószói utótagú összetételek ikerszószerűen Összetapadtak; vö.: 1613: „Nagyobb bőcsulleti az régi keresztyéni győlekőzetnek, hogy sem mint imez amaz hitetlen szec ke vésznek” (Pázm: Kai. 106: NySz.); 1575: imigy amúgy (Helt: Krón. 2: NySz.). Az emez, emígy stb. alakok ezekben a kifejezésekben jöttek létre az am- kezdetű második tag hatására, s a kever-ka- var, ez-az-félék analógiájára. Önálló, a mély hangú pártól független használatban az emelőtagú formák váltak közkeletűvé, az im- elŐtagúak pedig főképpen imitt-amott, imigy- amúgy típusú, ikerszószerű alakulatokban élnek.
Hunfalvy: NyK. 4: 126, 128; Budenz: NyK. 6: 30; Simonyi: Hat. 2: 332, TMNy. 368, Jelz. 55; EtSz. 2: 111 ez a. ® ; SzófSz. emez a.®; Tompa: Nyr. 83: 399; Balázs: NytudÉrt. 38. sz. 49, 51; Kelemen: Mondsz. 819. — Vö. am-, ám, im-, ím.
ember 1195 k.: „ifa ef num igg ember mulchotia ez vermut” (HB.); 1237: Embvrd sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: hemberÿ sz. (JókK. 5); 1416 U./1450 k.: émbér (BécsiK. 6); 1495 e.: embgr (GuaryK. 2). J: 1. 1195 k.: ’a legmagasabb rendű élőlény; Mensch’ * (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’férfi; Mann | férj; Gemahl’ # (MünchK. 43). — Sz: ~i 1372 u./ 1448 k.: emberÿ (JókK. 129) | ~ke 1372 u./ 1448 k.: emberke (JókK. 10) | ~cse 1372 u./ 1448 k.: emberese ’emberke’ (JókK. 118) I ~ség 1395 k.: ember [íg (BesztSzj. 6.) | ~sé- ges 1526: emberfeeges (ÉrdyK. 512) | ételen 1577: embertelen (KolGl.: NyF. 45. sz. 27) I megleli magát 1644: meg is kezdi vala magát emberelleni sz. (MonOkm. 24: 143) | ~j- ség 1645: emberisége gr. ’ember volta’ (NyŰSz.); 1777/1932: 'emberség’ (Bessenyei: Anyai okt. 48: NSz.); 1789: ’az emberek összessége’ (Kazinczy: Bácsmegyey 221: NSz.) | élesség 1843: emberiességre gr. (NyŰSz.).
Valószínűleg összetett szó. Elemei feltehetőleg nyelvünk ősi örökségéből valók: az em- ’nő, nőstény’ előtag azonos lehet a N. eme, emse ’nőstény, anyadisznó’ szavak alapszavával (1. emse a.); a -bér utótag talán az eredetileg ’férfi’ jelentésű férj szónak változata. Az összetétel szerkezete arra mutat, hogy nem sokkal az obi-ugor rokon népektől való elválás után alakulhatott ki. Az ’ember’ fogalomnak ’nŐ’ és ’férfi’ jelentésű szókkal való kifejezésére vö. osztj. O. nerjyuj ’ember’ (ne ’nő’, %u ’férfi’). A férj szóeleji mássalhangzójának korábbi p előzménye szóbelseji helyzetben ά-vé zöngésült, az ezt megelőző, második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesett. Az így létrejövő mb kapcsolat a továbbiakban változatlanul megmaradt, mert az ilyen helyzetben szokásos denazalizációs tendencia érvényesülésének korhatára feltehetőleg már előbb lezárult. — Az összetétel elemeinek másféle finnugor egyeztetése, más szavakkal való azonosítása, illetőleg a 5-nek járulékhangként való magyarázata és a feltett *er utótag török származtatása téves.
CzF.; Fábián I.: NyK. 2: 5, 6; Hunfalvy: NyK. 2: 94, 9: 27, 10: 189; Barna: AkÉrt. R. 1: 144, NyK. 6: 72, 82, AkNyÉrt. 4/4: 25; MUSz. 781; Budenz: NyK. 18: 18; Nagy G.: Ethn. 1: 432, 13: 49; Munkácsi: Ethn. 1: 291, 4: 51, NyK. 24: 475, 25: 258, ÁKE. 455, 499; Vikár: Ethn. 3: 273; Prikkel: NyK. 24: 344; Trócsányi: NyK. 39: 223; Vámbéry: MBölcs. 152; Tolnai: Nyúj. 32, 170, 209; EtSz.®; Baboss: MNy. 36: 115; SzófSz.; Pais: MNy. 45: 324 ®, 47: 138, 55: 78, 57: 147; Bárczi: MNy. 46: 361, 58: 3, 4, III. Kongr. 314, MSFOu. 125. sz. 15; Gáldi: Szótir. 145; MSzFgrE.®. — Vö. férj, fő·, gazember, jámbor, köz-, némber, szak-·
emberöltő 1846: „Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem | Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben” (Arany: ÖM. 2: 99). J: 1846: 'Menschenalter, Generation’ * (1. fent). — De vö. 1786: ,,A’ Szilágyból: Tsudálatos, és ezen öltő ember értére ujj dolog az, a’ mely most a’ Szilágyat egész bámulásba ejtette” (MNy. 13: 303); 1790: „egy Nemzetség vagy Ótobeli Ember tsak 33 esztendőkig él” (AINy. 13: 303).
Összetett szó. Utótagja minden bizonnyal az ölt ige folyamatos melléknévi igeneve, de az összetétel keletkezési módja és szemléleti háttere nincs kellőképpen tisztázva. A legvalószínűbb az, hogy az ölt varrással kapcsolatos jelentése, az egymás után sorban következő öltések adtak alapot ahhoz, hogy az öltő igenévnek kifejlődött 'egymás után következő (emberi nemzedék)’ jelentése. Feltehető azonban az is, hogy az öltő saru stb. típusú, páros testrészre való ruhadarabot jelentő kifejezésekben az öltő igenévnek ’pár* *’csoport, csapat' -> *’embercsoport’ 'együtt, egy korban élő vagy élt, egymást felváltó nemzedék’ jelentése alakult ki. — Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely az utótag jelentésének kifejlődését az egy öltő ruha kifejezéssel kapcsolja össze azon az alapon, hogy régen az egy nemzedékhez tartozók nagyjából egyforma szabású ruhá-


embléma
760
emel
ban jártak. Nem meggyőző az a feltevés sem, hogy az egymásba akaszkodó (magukat „egymásba öltő”) méhekből álló méhraj volna a kifejezés szemléleti indítéka. — Az öltő utótagnak az él1 ige származékaként való magyarázata téves. — Az emberöltő Arany János révén terjedt el az irodalmi és köznyelvben. ő valószínűleg saját nyelvjárásából vette.
Lehr: MNy. 1: 65; Simonyi: Nyr. 37: 360; Melich: MNy. 13: 194; Sz. Zs.: MNy. 13: 263; Simái: MNy. 13: 303; Tolnai: Nyúj. 7; Beke: Nyr. 63: 46, 64: 107, 78: 234; Pais: MNy. 32: 279 ® ; SzófSz. ® ; Implom: MNy. 40: 230; AlészÖly: Népr. és Nytud. 3 — 4: 7 ®.
embléma 1805/1892: ,,A’ Marmontel könnyű, lebegő stylusának emblémája a’ Herculanumi Tánczosné” (Kazinczy: Lev. 3: 305: NSz.); 1815: emblémje gr. (Kazinczy: Munkái 4: 86: NSz.); 1894: Embléma (PallasLex. 6: 111). J: 1805/1892: 'jelkép; Sinnbild, Emblem | jelképes díszítmény, rajzolat; sinnbildliche Verzierung’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. emblema domborműves (fém)díszítmény /edényen); mozaik- (munka); festmény’; vö. még h. lat. emblema ’jelképes díszítmény <pl. könyv címlapján)’. A lat. emblema a gör. έμβλημα domborműves fémmunka; mozaik(munka)’ átvétele; ez utóbbi a gör. εμβάλλω 'bedob, rádob; beleilleszt’ származéka. A latin szó elsősorban francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv nemzetközi szavai közé ; vö. : ang. emblem; ném. Emblem; fr. emblème; ol. emblema; or. dMÖaéMa: ’ jelvény, jelkép’. — Am. R. emblém változat mintája a német, esetleg a kiejtett francia megfelelő lehetett. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszírod. 17. (Wartburg: FEW. 3: 217; DudenEtym. 135; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 218.)
embrió 1752: „Vágynak musaeumában sok embryók” (Nyr. 46: 151); 1790: embriótól gr. (Kazinczy: Orpheus 2: 337: NSz.); — embryum (MNy. 6: 147). J: 1. 1752: ’a fejlődés kezdeti szakaszában levő magzat; im Anfangsstadium der Entwicklung befindliche Leibesfrucht’ (1. fent); 2. 1771: ’kezdeti állapot, stádium; Anfangsstadium’ (Faludi: UE. 3: 59: NSz.).
Latin eredetű; vö. k. lat., h. lat., orvosi lat. embryo, h. lat. embryon, embrium ’méh- magzat’. A latin alakváltozatok közül az n végű az eredetibb ; ez a gör. εμβρυον ’méh- magzat; újszülött bárány’ (tkp. ’belső sarja- dék’) átvétele. A latin szó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel — mint természettudományi műszó — bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. embryo; ném. Embryo; fr. embryon; ol. embrione; or. ZMŐpuÓH: ’méhmagzat; csíra; valaminek a kezdeti állapota, stádiuma’. — A magyar alak változatok közül az embryum a görög eredetinek pontosabban megfelelő h. lat. embrium átvétele. — Élettani műszó.
(OxfEnglDict. Embryo, Embryon a.; Wartburg: FEW. 3: 217; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1459; Frisk: GrEtWb. 1: 274; DudenEtym. 136.)
eme 1. emse
emel 1372 U./1448 k.: „Arcgaya fel- emeluen menybe” sz. (JókK. 16); 1416 u./ 1450 k.: èméllètèc fel gr., ïelèmèlnèc gr. (BécsiK. 28, 220); 1837: ömelj gr. (Vajda P.: Pesti lev. 2: 177: NSz.) ; — ömell (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’fölfelé mozgat, tart, visz; heben’ * (1. fent) ; 2. [főként fel· ik.-vel] 1416 U./1450 k.: 'biztatással, buzdítással tölt el; aneifern’# (BécsiK. 28); 3. 1526: ’ranggal, méltósággal kitüntet; jemanden in einen Rang erheben’ # (ÉrdyK. 561); 4. 1585: ’épít; bauen | készít (felma- gasló valamit); errichten’# (Cal. 218); 5. [el· ik.-vel] 1754: ? ’ellop; stehlen’# (Bárány Gy.: Új Test. 384: NSz.), 1787: ’ua.’ (Faludi: T. E. 54: NSz.); 6. 1779: ? ’fokoz; steigern | fejleszt; zur Entwickelung bringen’ # (Bessenyei: Hármas Vitézek 40: N- Sz.), 1792: ’ua.’ (Gáti I.: Második Jósef 13: NSz.); 7. 1855: 'szépségét, ünnepélyességét fokozza ; die Schönheit, Feierlichkeit erhöhen’ # (Beöthy Zsigm.: Besz. 1:4: NSz.). — Sz: ~get 1372 U./1448 k.: emelgetek gr. (JókK. 161) J ~kedik 1372 U./1448 k.: emelkedykuala gr. (JókK. 63) | ~et 1416 U./1490 k.: fel emeleti gr. 'felemelés’ (AporK. 53); 1792: emeletben gr. ’emelet’ (Magyar Hírmondó 1: 700: NSz.) | ~cso 1518: emel- chew 'felvonóhíd’ (OklSz.) | ~it 1526: fei emelyte gr. (SzékK. 86) | ~6 1550: emelem igenév (OklSz.); 1793: Emelő fn. 'emelő- szerkezet' (Látzai: Tan. könyv 117: NSz.); 1887: fn. ’hálófajta’ (Hermán: HalK. 782) | ~int 1554: meg emelinte gr. (Tinódi: Cronica h 1) I ~ődik 1616: meg emelődnék gr. (Bal: Cslsk. 319: NySz.) | ~tyű 1801: emeltyűnek gr. (NyŰSz.) I ~vény 1839: emelvény (Jósika Μ.: Csehek 1: 111: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. elm- 'emel, visz’; osztj. V. Vj. áldm- ’emel’; — szám, jur. jillá ’emel, fölemel'; jen. iáábo, jirábo 'fölemel'; szelk. ilau 'fölemel, ringat'; kam. fsildrtem 'magasba emel’. Az obi-ugor szók a vog. ál· ’visz, hord’, osztj. V. alla ’hord <ruhát, cipőt is)’ igék mozzanatos -m képzős származékai. A magyar szó csak altkor tartozhat össze ezekkel, ha Z-je nem képző, hanem annak az eredeti, tőbelseji Z-nek a folytatása, amely hangátvetéssel került a szó végére egy -m mozzanatos képzős szár-


émelyeg1
761
emészt
mazékban > *emZ > emel). — Mon¬
gol és török származtatása téves.
Fábián I.: MNyszet. 6: 43, 121; Hunfalvy: VogF. 291; Bálint: Párh. 11; MUSz. 783 ®; Budenz: NyK. 17: 315, 18: 18, 216, 238; Simonyi: NyK. 17: 59, 65, AkNyÉrt. 15/9: 36, TMNy. 381, 382, 390, 477, 502; Halász: NyK. 24: 465; Balassa: TMNy. 120; NyH. 1“7; Vámbéry: MBölcs. 152; Paasonen: Beitr. 38; Szinnyei: MNy. 25: 242, 244; Beke: Nyr. 58: 50, 60: 152; Tolnai: Nyúj. 215, 217; EtSz.®; SzófSz.; Collinder: FUV.; Bárczi: Nyr. 80: 5, 6; Gáldi: Szótir. 249; MSzFgrE. ®.
émelyeg; 1521: „Emelyegh az my yohunk ez etekkel” (ApMélt. 13); 1531: emelegnye sz. (ÉrsK. 423); 1577 k.: ÿmêlÿges sz., ÿ nèÙgÿèn gr. (OrvK. 14, 191); 1604: ÉmSly- gSc gr. (MA.); 1766: émellyeg, ímelygés sz. (Mátyus I.: Diáét. 2: 37, 19: NSz.); 1790: ímeleg (Gvadányi: Fal. nót. 151: NSz.); 1805: émelyeg (Verseghy F.: TisztaMagy. 147: NSz.); 1863: Imélyéy (Kriza: Vadr. 503); — imèlêg, émolgös sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1521: 'hányásra késztet (gyomor); es ist einem übel | undorodik; sich ekeln’# (1. fent); 2. 1754: ’erős ellenszenvet érez valami iránt; starke Abneigung empfinden’ (Bárány Gy.: Új Test. 338: NSz.); 3. 1960: ’ellenszenves érzelgősséggel viselkedik; ekelhaft empfindeln’ (ÉrtSz.). — Sz: émelyget 1585: emelygetfi sz. (Cal. 691) I émelygős 1604: Émolygés (MA.) || émelyedik 1585: ,,nauseo: Aíeg tsőmőrlőm, fői emelySdom, emelygők” (Cal. 691); 1808: Imejedett sz. (Farkas A.: Músa út. 26: N- Sz.). J: 1585: ’es wird einem übel’ # (1. fent) (j émelyít 1640: „FNémely étik gyomrokat” (Megy: SzAÖröme. Előb. 5: NySz.). J: 1. 1640: 'hányásra ingerel; Übelkeit verursachen I undorít; mit Ekel erfüllen’# (1. fent); 2. 1839: ’( rendszerint ellenszenves érzelgősséggel) idegenkedést, undort kelt; (bes. durch Empfindsamkeit) Übelkeit verursachen' (Árvízkönyv 2: 41: NSz.) || émely 1720: ,,Gyomor háborgást és émelyt szereznek” (Lászl: Petr. 82: NySz.). J: 1. 1720: ’émelyedés; Übelkeit’ (1. fent); 2. 1864: ’kelevény; Geschwür’ (CzF.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Lehetséges, hogy tagjaiban a -g, -d és -it képzők előtt -l ~ -ly képzőelem van. Konkrét értelemben az újabb nyelvben elsősorban a túlságosan édes íz hányinger- vagy undorkeltő hatásával kapcsolatos e szavak használata. Az édes ízre való vonatkozás eredeti voltát és az ezen alapuló szószármaztatást azonban a régebbi adatok nem támogatják. — Az émely elvonás eredménye. 2. jelentése feltehetőleg a rokon értelmű csömör hatására alakult ki. — A szócsaládnak az emel igéből való magyarázata kevéssé valószínű. Az alapszónak az ím mutatószócskával való rokonítása, továbbá finnugor és uráli egyeztetései tévesek.
AÍUSz. 784; Balassa: TMNy. 61, 123; Simonyi: Nyr. 32: 538; EtSz.®; Kallós Zs.: Nyr. 63: 120, 64: 136, 65: 21; SzófSz.; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 19; Simon: MNy. 56: 442; Mikola: NyK. 65: 406; Rédei: NyK. 67: 329.
emén 1558: ? „mynd errfiyük es kadyak, fenepek, mastan mynd az Dwnan ménnek volth ala”, ? „egy emçrny es egy kadya” (LevT. 1: 285); 1572: „az fzolnaki emçnnçk meg adof tÿz ezör forintal az w maga Adof Içüçlç sörenth” (RMNy. 2/2: 230); 1585: Eméng (Cal. 320); 1646: Emengh (SzegSz.); 1720 k.: emingekkel gr. (Thaly: Adal. 1: 181); — emin (BudBLev. 1: 545). J: 1558: ? ’török felügyelő; türkischer Aufseher’ (1. fent), 1572: ’ua.’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. emin 'felügyelő, főnök’. Végső forrása az arab 3 amin 'megbízható ; meghatalmazott, felügyelő’. A szb.-hv. R. jémin; rom. R. emin: 'felügyelő' a törökből való. — Am. eméng stb. alakváltozat je inetimologikus járulékhang; vö. N. rozmarin rozmaring. — Régi nyelvi szó.
Szarvas: Nyr. 14: 135 ® ; Kúnos: KSz. 2: 277; EtSz. ® .
cincndál 1580: „hogy azokat az mÿ kÿ adót lewelenkbelÿ vetkeket meg Emendalnok es meg corigalnok” (MNy. 63: 92 megkorrigál a.); 1585: émendálom gr. (Cal. 359). J: 1580: '(ki)javít, helyesbít; verbessern’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. emendare 'valamit hibájától megszabadít; valamin javít, helyesbít’. Ez utóbbi a lat. menda ’testi fogyatékosság, hiba' származéka. A latin ige az újlatin nyelveken kívül — melyekben folyamatosan él tovább — más európai nyelvekben is megtalálható; vö.: ang. amend, emend; ném. emendieren; sp. enmendar; fr. amender, émender; ol. emendare: '(ki)javít’ helyesbít’. — A régiségben elsősorban jogi műszó volt. Elavult.
R. Prikkel: NyK. 29: 335; EtSz.®. (OxfEnglDict. Amend, Emend a.; Meyer- Lübke: RomEtWb. 2860.; Walde-Hofmann: LatEtWb.3 1: 423, 2: 69; Wartburg: FEW. 3: 217.)
emészt 1405 k.: „digeftio: emeltek” ez. (SchlSzj. 372.); 1416 U./1450 k.: „Megtpri kédeg Ό megèmezti mëd èz orzagokat”, mg- emézti gr. (BécsiK. 124, 322); 1550 e.: Emyztetlensegrewl sz. (Nyr. 8: 214); 1764 — 6: meg-emesztés sz. (Bőd P.: Goel. T2: NSz.). J: 1. 1405 k.: Táplálékot emésztőszerveivel feldolgoz; verdauen’# (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’elpusztít; vernichten | elsorvaszt ; abzehren | elfogyaszt ; verbrauchen’ #


émette
762
emigráció
(1. fent); 3. 1416 U./1490 k.: ’elnyel; verschlucken* (AporK. 19); 4. 1493 k.: 'gyötör (lelkileg); quälen’ * (FestK. 391); 5. [többnyire meg- ik.-vel] 1759: ’jól átgondol; überlegen I értelmileg feldolgoz ; geistig verarbeiten’ * (Gusztim: Üdv. mannája 135: NSz.). — Szí ~ék 1405 k.: 1. fent | ~et 1416 U./1490 k.: emelteiben gr. (AporK. 4) | ~és 1519: megh emezteefere gr. (JordK. 816) I ~etlen 1550 e.: sz. (1. fent); 1585: emeztetlen (Cal. 1009) | ~ődik 1577 k.: emeltednek gr. (OrvK. 34) | ehetetlen 1585: Meg emészthetetlen (Cal. 522).
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó: az eszik ige magánhangzós tő változatából alakulhatott mozzanatos -m és gyako- rító-műveltető -szt képzővel. Az eszik és az emészt jelentésárnyalataiban sok a hasonlóság, alkalmazási területük sokban megegyezik. E magyarázatnak gyengéje viszont, hogy nyelvemlékeink és nyelvjárásaink alapján úgy látszik, az emészt első magánhangzója nyílt lehetett. Az egy hangra terjedő alapszóból való származtatás különben is nehezen bizonyítható. — Mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 11; Alexics: Nyr. 16: 255, 553; Szilasi: NyK. 24: 178; Asbóth: NyK. 27: 338, 436, 439, 440; Damian: NyF. 67. sz. 8; EtSz.®; Tamás: Róm. 160, A- Lingu. 9: 243; SzófSz. ® ; Mészöly: Nytört- Fejt. 11 ®, ÓxMSzöv. 190; Gáldi: DictKlein. 83; Szabó T. A.: MNy. 58: 14, 15. - Vö. eszik.
émette 1456 k.: ,,ut frequenter temptat diabolus in vigilia emetthe” (SermDom. 1: 425); 1529 e.: emetem gr. (VirgK. 13); 1613: imette (Pázm: Kal. 195: NySz.); 1617: imedted gr. (Vás: CanCat. 221: NySz.); — émette, imette, imôttem gr. (MTsz.). J: 1456 k.: ’ébrenlétében ; wach | virrasztása alatt; wachend’ (1. fent) || emeti en 1621: „Emelten, Vigyázván: Vigilanter, Vigilando” (MA.). J: 1621: ’ébren; wach | virrasztva; wachend’ (1. fent).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok egy émette imett -t képzős igenévből (először 1666: émettek gr.: Bátai: LPrób. 192: NySz.). A feltehető émik, esetleg érned alapszó ismeretlen eredetű. További vizsgálatot kíván az él igével, illetőleg ennek R. élemik mozzanatos igeképzős származékával való esetleges kapcsolata. A szó családnak egyéb tagjaira csak szórványos adatok vannak: émül ? 'felélénkül’ (1527: ffel emú)l: ÉrdyK. 110), érned ’ébred’ (1833: Kassai 2: 19), émen ’józanon’ (1838: Tsz.), émik ’ébren van’ (1838: Tzs.). — Az émettem, émetted stb. alakok személy- ragos határozói igenevek. Az émetten -n határozóragos forma. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése téves. — Elavult, ma a nyelvjárásokban is csak szórványosan előforduló szavak.
CzF. ém a.; MUSz. 785; Kis: AkNyÉrt. 11/8: 50; Simonyi: Hat. 1: 350, AkÉrt. 7: 313; Balassa: NyK. 24: 273, 389, Nyr. 63: 7; Erdélvi: MNy. 11: 360; EtSz. 1: 1546 érned a.®/Kallós Zs.: Nyr. 63: 120, 65: 19; Klemm: TörtMondt. 390; Nyíri: Nyr. 77: 455 ®; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 214; Fokos: MNy. 55: 351.
emez, emide 1. em·
emigráció 1720: „keservesen erez ven sok számú Contribuens Incolainknak emig- ratiojokat” (MNy. 60: 226); 1795: emigrátio (Μ. Kurír 1: 609: NSz.); 1883: emigráció (Teleki S.: Garibaldi 43: NSz.). J: 1. 1720: ’ elköltözés; Fortzug | elszökés; Entfliehen, Flucht’ (1. fent); 2. 1795: ’kivándorlás (különösen vallási vagy politikai okokból); Auswanderung (insbesondere aus religiösen oder politischen Gründen)’ (1. fent); 3. 1861: ’az emigránsok összessége; Gesamtheit der Emigranten | a kivándorlás mint körülmény, állapot stb.; Emigration als Umstand, Zustand usw.’ (Haray V.: Tör. 144: NSz.) || emigráns 1720: „keservesen erezven sok számú . . . Emigránsoknak [adó ]terh beli sup- portálásokat” (AINy. 60: 226); 1795: Emigránsok gr. (Μ. Merkurius 463: NSz.). J: 1. 1720: 'szökevény; Flüchtling’ (1. fent); 2. 1795: 'kivándorló; Auswanderer | (politikai) menekült; (politischer) Flüchtling’ (1. fent) || emig;rál 1793/1922: ,,[a viza] 200 mérföld- nyiről emigrál hozzánk” (Csokonai: Cultura 347: NSz.); 1796: émigráló sz. (Μ. Merkurius 73: NSz.). J: 1. 1793/1922: ’vándorol; wandern I eljut; gelangen’ (1. fent); 2. 1796: 'külföldre menekül (különösen vallási vagy politikai okokból); ins Ausland flüchten ( insbesondere aus religiösen oder politischen Gründen) | kivándorol; auswandern’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., h. lat. emigratio '(elköltözés, (ki)vándorlás’, h. lat. emigrans ’ ki költöző, elköltöző’, lat., h. lat. emigrare 'kiköltözik, kivándorol, kivonul’. A lat. emigratio, emigrans a lat. emigrare főnévi, illetőleg főnevesült melléknévi igenévi származéka. A szócsalád tagjai részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe. Szélesebb körben — politikai műszóként — a nagy francia forradalom után terjedtek el; vö.: ném. Emigration, Emigrant, emigrieren; fr. émigration, émigrant, émigrer: ’kivándorlás’, ’kivándorló’, 'kivándorol’ ; vö. még ném. Emigration ’az emigránsok összessége’. Megfelelő szók vannak az angolban, olaszban, oroszban stb. is. — A m. emigráció, emigráns, emigrál 1. jelentése az eredeti; az emigráns, emigrál 2. jelentésének,


emik
763
eminar
illetőleg az emigráció 2. és 3. jelentésének kialakulásához elsősorban a német megfelelők hasonló jelentése szolgálhatott alapul. — Főleg a politikai és publicisztikai nyelvben használatosak.
Kursinszky: LatJszírod. 17; Kertész: Nyr. 48: 114. (Wartburg: FEW. 3: 220; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 36; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 402; DudenEtym. 136; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 218.)
emígy 1. em«
emik 1138/1329: ? „In villa Geu hec funt nomina feruorum. File. Bene . .. Ime s” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1350 k.: ymleti sz. (KT.); 1416 U./1450 k.: „Azért ime en èmtètem ptet” sz. (BécsiK. 183); 1416u./1466: „aj emloc kikét èmbtel ”gr. (MünchK. 137); 1527: emplette sz. (ÉrdyK. 44); 1574: omlo sz. (Kulcs: Evang. 217: NySz.); 1888: ëmik (NySz.). J: 1350 k.: ’szopik; saugen’ (1. fent). — Sz: ~el 1198: ? emelev sz. szn. (ÓMOlv. 63); 1513: emlenom sz. (NagyszK. 21) | ~let ige 1350 k.: 1. fent | ~lo 1395 k.: enle ’zabola, gyeplő’ (BesztSzj. 980.); 1405 k.: emlw ’nŐi mell’ (SchlSzj. 376.) [ ~ő 1416 U./1466: emgcnc ’ csecsemő’ (MünchK. 52) | ~los 1800: Emlős mn. (Márton); 1808: Emlősök fn. (Sl.k
Ősi örökség az uráli korból; vö. osztj. V., Vj.emía; finn imeä; észt imema: ’szopik’; — szám. jur. nimné, ηαήιτηά; tvg. nimirim; szelk. N. nemnap; kam. nimërlem, émërlsm: ’ua.’. A jurák megfelelők közül a velaris változat idetartozása nem hangtörvényszerű. Az uráli alapalak *ime- lehetett. — A magyar emik szókezdő magánhangzója eredetileg is zárt volt. A R. emb-, emp- alakváltozat b ~ p-je szervetlen járulékhang. Az emlő R. ’zabola, gyeplő’ jelentése azon az alapon fejlődhetett ki, hogy a ló szájába helyezett száj vasat az állatnak szopnia („emnie”) kellett. — Az emik, valamint emel, erntet, emlet származékai kihalt szók. — Az uráli szavaknak törökségi és jukagír szavakkal való egyeztetése további vizsgálatokat igényel. A m. emik-nék. más finnugor egyeztetése téves.
Budenz: NyK. 4: 160, 10: 80; Hunfalvy: NyK. 6: 342; Vámbéry: NyK. 8: 123, 141; MUSz. 781 » ; Simonyi: NyK. 16: 241, TMNy. 437; Nyíl. 1-7 ; Frecskay: Nyr. 30: 192; Munkácsi: NyK. 32: 385; Gombocz: MNy. 3: 158, BTLw. 215, ÖM. 1: 14; Setalá: FUF. Anz. 12: 13, JSFOu. 30/5: 60; Horger: MSzav. 35, MNy. 29: 263; EtSz. ®, 2: 3 ere a. is; Lehtisalo: FUF. 21: 42; Collinder: Juk- Ur. 77, FÜV.; SzófSz. emlő a.; Steinitz: FgrVok. 31; Rásanen: Vir. 1947. 169; Berrár: MNy. 47: 163; Hajdú: NyK. 55: 79, B. Lőrinczy: KTSz. 26, 166; SKES. ® ; E.
Itkonen: UrAltJb. 28: 62; D. Bartha: Szóképz. 41; Pais: MNy. 55: 77; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 48; MSzFgrE. ® . — Vö. csecsemő.
emilyen 1. em-
eminencia 1789: ,,A’ szegény gyermek . . . tanítva tanúi, eminentiára, vagy másokat haladásra kap” (Wályi A.: Újj tanítás 33: NSz.); 1791: eminentziájának gr. (Ko- sáry: Bev. 2: 369: NSz.). J: 1. 1789: 'kitűnő iskolai osztályzat; ausgezeichnete Note in der Schule’ (1. fent); 2. 1791: bíborosok megszólításaként; als Anrede an Kardinale (1. fent). — Sz: /4s 1900: eminenciás (Vay S.: Társasélet 1: 80: NSz.) || eminens 1792: „Két új példáit közlöm, az Ó Eminentziája’ eminens (ki-tetfzó) hazai szeretetének” (Μ. Hírmondó 2: 878: NSz.). Js A) mn. 1792: 'kiemelkedő ; hervorragend | kitűnő ; ausgezeichnet’ (1. fent). B) fn. 1792/1891: ’ki- tűnő tanuló; Vorzugsschüler’ (Kazinczy: Lev. 2: 257: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö.: lat., h. lat. eminentia 'kiemelkedés; kiválóság’, k. lat. eminentia (vestra) '(uralkodók megtisztelő titulusaként:) fő magasságod’, e. lat. eminentia (vestra) '(bíborosok megtisztelő titulusaként:) eminenciád’; — lat., h. lat. eminens 'kiemelkedő, kimagasló; kiváló’. A lat. eminentia és eminens a lat. eminere 'kimagaslik, kitűnik’ főnévi, illetőleg főnevesült igenévi származéka. Az eminentia VIII. Orbán pápa 1630-i rendelete óta hivatalos egyházi megszólítás lett. A latin szavak részben közvetlenül a latinból, részben —főleg az eminens — francia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. eminence, eminent; ném. Eminenz, eminent; sp. eminenda, eminente; ol. eminenza, eminente: 'magaslat, kiemelkedés ; kiválóság ; eminencia (bíborosok címeként)’; vö. még fr. Éminence; ol. Eminenza; cseh (Jeho) Eminence: ’eminencia (bíborosok címeként)’. — Am. eminencia 1., elavult jelentése az iskolai nyelvben szokásos eminens tanuló, osztályzat stb.-féle szerkezet alapján alakulhatott ki. — Az eminens főnév az eminens tanuló stb.-bői jött létre jelentéstapadással. — Az eminencia — bíboros címeként — csak személy rágós alakban használatos. Az eminens elavulóban van.
Roll: LatSz. 36; Kursinszky: LatJsz - Irod. 17. (Schulz: DtFremdwb. 1: 172; Wartburg: FEW. 3: 220; Battisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1463; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 2: 90 minae a., 2: 108 mons a.; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 403 minae a., 412 mons a.; DudenEtym. 136.)
eming 1608: „Egy emynges kaad” sz. (OklSz.); 1673: „A habozó tenger sós, mint a sós nedvesség, eming” (Com: Jan. 14:


emlékezik
7G4
emse
NySz.); 1780: emok (Nyr. 36: 378); 1807: Emink (Márton); 1809: Ernők (Simái Kr.: VSzót. 1: 65: NSz.); 1817: emöke, emig (Nyr. 36: 378); 1821: emoke (Kolmár J.: Próbatét. 99: NSz.). J: 1608: ’a sajt készítésekor kinyomott savanykás, sós lé; Salz- wasser beim Zubereiten des Käses’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. - A R. emik ’szopik’ igéből való magyarázata, a N. enyekes ’nyál- kás, ragacsos’ szóval való rokonítása s az utóbbival közös török származtatása téves. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 36: 378; Herman: Pászt. 529 ; EtSz. ® .
eminnen, emitt 1. em·
emlékezik 1372 U./1448 k. : „emleke^el hogÿ mÿkoron valók ej vÿlagban p[rae]- dicalokuala mend ej vÿlagnak yewuendew nagy hyrt” (JókK. 62); 1416 U./1450 k.: èmlèkeziC) èmlekezètnèc sz. (BécsiK. 292, 323); 1848/1951: Emlékszem gr. (Petőfi: ÖM. 3: 100: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: gondolatban felidéz; sich erinnern’* (1. fent); 2. 1519: ’említést tesz; erwähnen’ (JordK. 602). — Sz: ~és 1372 U./1448 k.: emleke- jefuel gr. (JókK. 146) | ~et 1416 U./1450 k.: 1. fent I ~etes 1416 U./1450 k.: èmlèkezètes (BécsiK. 105) I ~tet 1552: emlekeßtetic sz. (Heltai: Diai. B4a) || említ 1372 U./1448 k.: „fonha ew eletÿben oly nagy vygafagot nem emleyt vallotlennÿ” (JókK. 132); 1416 U./1450 k.: megémleitet sz. (BécsiK. 179). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’emlékezik; sich erinnern’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’szóba hoz; erwähnen’ # (1. fent). — Sz; ~et 1380 k.: émlihtet (KönSzj. 27.) | ~és 1585: Meg említésre gr. (Cal. 509 [o: 507]) || emleget 1527: „az eedes wrwnk lefuffnak neweet zeretettel emlogeffeetok” (ÉrdyK. 61); 1604: Emlegetem gr. (MA.). J: 1527: ’öfter erwähnen’* (1. fent) II emlék 1794: emle'fcépület, emZe'fcoszlop (NyUSz.); 1806: „ditső emlékeik alatt mind a’ jelenlévő, mind a’ következendő világ nyúgotot találhatna” (Wandza: Ámor 3-4: NSz.). J: 1. [jelzőként] 1794: ’megemlékezésre szolgáló, megemlékezésül állított; Denk-’* (1. fent); 2. 1798: Emlékmű; Denkmal, Monument’ (NyF. 14. sz. 20), 1807/1894: ’ua.’ (Kazinczy: Lev. 5: 24: NSz.); 3. 1806: ? ’az emlékezetben megőrzött tudattartalom; Erinnerung | emlékezet; Gedächtnis’ * (1. fent), 1807: ’ua.’ (Folnesics: Alvina 185: NSz.); 4. 1834: ’régi korból fennmaradt dokumentum; irgendein Dokument aus vergangenen Zeiten’ * (Kritikai Lapok 4: 152: NSz.); 5. 1844: ’emléktárgy ; Geschenk zum Andenken’ * (Tóth L.: üti tárcza 4: 38: NSz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Tagjainak végződései visszaható, műveltető, illetőleg gyakorító igeképzők. Az emlékezik és az említ között a jelentésmegoszlás hosszabb fejlődés eredménye lehetett, amely a kódexek korában még nem zárult le teljesen. Az emlék nyelvújítási elvonás; valószínűleg az emlékeztető jelzővel alakult, hosszúságuk miatt nehézkes szókapcsolatokban jött létre (vö. 1585: Emlékeztető epp^Vlet: monumentum: Cal. 676 [o: 673]), illetőleg ilyenekből kiválva önállósult. A nyelvújítás korában a kielemzett eml- tőnek még más származékai is éltek: emléz ’emlékezik’ (1793: Szűts I.: Herfort és KI. 2: 62: NSz.), Emlékezetébe vés, szorul szóra megtanul’ (1844: NyÚSz.); emlény ’nefelejcs’ (1813 k.: NyÚSz.), Emlékérem’ (1847: NyF. 76. sz. 41). — A szócsaládnak az elme főnévvel, valamint az emel igével való rokonítása, továbbá az alapszó török származtatása téves.
CzF.; Simonyi: Nyr. 5: 148, 32: 531, 533, 33: 138, AkNyÉrt. 9/12: 29, MNyelv.1 2: 51, 115, TMNy. 270, 419, 447; Bánóczi: Nyr. 6: 258; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 81; Badics: NyK. 15: 398; Budenz: NyK. 18: 231; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 70; Albert: Nyr. 21: 51; Szilasi: NyK. 24: 288; Vámbéry: MBölcs. 153; Horger: MSzav. 45; Fekete: Zárh. 17; Tolnai: Nyúj. 50, 209, 217; EtSz. 1: 1549 említ a. ® ; SzófSz. emlék és említ a. — Vö. mű-.
emlő 1. emik
emse 1150 k./13—14. sz.: „duxit sibi uxorem . . . filiam Eunedubeliani ducis, nomine Emesu” sz. szn. (An. 3.); 1211: emse szn. (OklSz.); 1681: „Sertés marhák száma . . . Örög emse No. 37” (Radv: Csal. 2: 370); 1799: Emzsének gr. (Sándor I.: Sokféle 6: 129: NSz.); 1808: Emtse (Sándor I.: Sokféle 11: 157: NSz.); — emics, encse (MTsz.). J: 1. 1681: ’anyasertés; Sau’ (1. fent); 2. 1783: ’állat nősténye; Weibchen’ (Győrfi: Klimius 305: NSz.) || eme 1391: „Alius artan Albe coloris emee” (OklSz.); 1395 k.: eme thuk (BesztSzj. 1219.); 1483: ? Imee hn. (AINy. 51: 22); 1564: Emeh (OklSz.); — eme (Nyatl. emse. a.). J: 1. 1391: ’anyasertés; Sau’ (1. fent); 2. 1395 k.: ’állat nősténye; Weibchen’ (1. fent).
A szócsalád em- alapszava ősi, gyermeknyelvi szó az uráli korból; vö.: finn emä ’nŐstény, anya; anyaméh’; észt ema ’anya; anyaméh’; 1p. N. *œbme-, cëm: œmest ’szü- letéstől kezdve’, cëme-lii'ke ’az újszülött bőre’; — szám. jur. nêéè; jen. é’; tvg. name; szelk. érne: ’anya’. Az uráli alapalak *emä lehetett. Hasonló alakú és jelentésű szók más, így az altaji és jukagir nyelvekben is megtalálhatók; vö.: csuv. ama ’állatok nősténye, anya’ ; kaim, eme ’asszony, asszonyi’ ; juk. eme*i ’anya’. Ezeknek a rokon nyelvi megfelelőkhöz való viszonya még tisztázásra szorul. — Am.


en
765
én
eme szóvégi e-je vagy kicsinyítő képző, vagy 3. személyű birtokos személy rag. Az emse -se -cse) kicsinyítő képzővel keletkezett. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése téves. — Az emse nyelvjárási, az eme elavult szó.
Ahlquist: Suomi 1863. 7; Hunfalvy: NyK. 6: 342; Budenz: NyK. 10: 80; MUSz. 783; Halász: NyK. 24: 455 ®; Simonyi: TMNy. 553; Gombocz: MNy. 3: 157, BTLw. 215; Pais: MNy. 17: 161, MAn. 113, MNy. 55: 77; EtSz. ® ; SzófSz. emse a.; Collinder: JukUr. 76, FUV.; Berrár: MNy. 47: 163; Hajdú: NyK. 55: 83, FgrNNy. 47; P. Hídvégi: MNy. 51: 22; SKES.®: Mészöly: ÓmSzöv. 56; Lakó: NyK. 59: 211, NytudÉrt. 47. sz. 48; MSzFgrE.®.
en 1372 U./1448 k.: „Egy vala teremte vmnek eîmeretÿrewl. Es mafyk vala en· magamnak eîmeretÿrewl” (JókK. 46); 1416 U./1466: ènma^amat (MünchK. 135); 1528: emagam (SzékK. 247); 1575: Jmagamnac (Helt: Krón. 101: NySz. 2: 656 en-magam a.); 1604: Æmmagamat (MA. M émet a.); 1770/1914: En szivemnek (Bokréta 64: NSz.). J; 1372 U./1448 k.: ’saját<magam>; <ich> selbst’ (1. fent) || ennen 1372 U./1448 k.: ,,es elegednek meg enenmagamon” (JókK. 89); 1416 U./1450 k. : énen zèmèmmèl (BécsiK. 307); 1493 k.: eennen (FestK. 368); 1508: énén (DöbrK. 96); 1513: ennon (NagyszK. 19); 1529 e.: Ennen, enemagam- nak (VirgK. 7, 13); 1636: énnen magam (Pázm: Préd. 167: NySz. 2: 656 ennen· magam a.); 1864: en-én-, en-n-én- (CzF. 2: 509 én a.). Js 1372 U./1448 k.: ’saját (magam); (ich) selbst’ (1. fent).
Az en szóhasadás eredménye: az én (1. ott) személyes névmás eredetibb en alakja birtokos jelzői szerepben. Az ennen az en-bŐl keletkezett az -n névmásképző ismétlődésével, majd a szóbelseji n hangsúlyos helyzetben való kettőzésével. Eredetileg mind az en, mind az ennen bármely szóval alkothatott birtokos szerkezetet, később azonban főként a nyomatékosító szerepű magam névmáshoz kapcsolódtak. — Az a nézet, mely szerint az ennen szóvégi n-je finnugor eredetű birtokrag, nem valószínű. — Az en és ennen az ön( magam), önnön(magam) hatására elavulóban van.
MUSz. 194; Simonyi: Budenz-Eml. 60, TMNy. 368, Jelz. 139, 171; Szinnyei: NyK. 33: 256 ®, 35: 434; Kertész: MNy. 7: 8; EtSz. 1: 1553 én a.®; Beke: Nyr. 62: 50; Csefkó: MNy. 47: 274. — Vö. én.
én 1300 k.: ,,en erzem ez buthuruth kyt niha egyre” (ÓMS.); 1372 U./1448 k.: enn (JókK. 52); 1416 U./1450 k.: én (BécsiK. 29); 1493 k.: een (FestK. 1); 1495 e.: emgg- met sz. (GuaryK. 123); 1522: angemeth sz. (KeszthK. 430); 1525 u.: onnekóm (LázK. 108); 16. sz. eleje: In (MKSz. 1906. 349); 1526: én, één (SzékK. 54, 55); 1833: Ény, Engem sz. (Kassai 2: 83); — ingem sz. (MTsz.). J: A) sznm. 1. 1300 k.: ’én, aki beszélek; ich’* (1. fent); 2. 1300 k.: ’<birtokos jelzőként) az, aki, ami az enyém, hozzám tartozik; mein’* (OMS.). B) fn. 1809/1895: ’személyiség; Ich | egyéniség; Naturell’ (Kazinczy: Lev. 6: 229: NSz.). — Szí engem 1300 k.: engumet gr. (ÓMS.).
Vitatott eredetű. — 1. Ősi örökség az uráli korból ; vö. : vog. T. em (FUF. 28:20); osztj. V., Vj. mä; zürj. V. me; votj. Sz. mon; cser. KH. τητή; md. mon, mon; finn mind; észt mina, ma; lp. N. mön, mün, mçn, mun: ’én’ ; — szám. jur. man; jen. *mon-: modi; tvg. mannaq; szelk. man, mat; kam. man: ’ua.’. Az uráli alapalak *m8 lehetett. A rokon nyelvi megfelelők a magyar és a vogul kivételével m kezdetűek. E két nyelvben az egyes szám 1. személyű névmással etimológiailag összefüggő egyes szám 1. személyű birtokos személyrag (-m), valamint a többes szám 1. személyű személyes névmás (m. mi ~ vog. T. τηεη) azonban azt bizonyítja, hogy az ’én’ jelentésű névmás eredetileg ezekben is m kezdetű volt. Szóeleji magánhangzójuk (m. nyílt e vog. ε, Λ, a < Ősvogul *d, *ε) nyomósító szócska lehetett, amely a névmással ’íme én’ jelentésű kapcsolatot alkothatott. E nyomósító szócska talán összevethető a m. ez mutató névmás e elemével. E magyarázat szerint a magyar névmás eredetibb hangalakja *ετη8η8 lehetett. A -n8 elem névmásképző, amely a rokon nyelvek személyes névmásaiban is megvan. E magyarázattal szemben magyar hangtörténeti szempontból merülnek fel nehézségek. — 2. Magyar fejlemény: az ez közeire mutató névmás e eleméből és az uráli *-n névmásképzőből keletkezett. Mutató névmási eredetű személyes névmások más nyelvekből is kimutathatók ; így a lat. ille ’az’ az alapja az újlatin nyelvek egyes szám 3. személyű személynévmásainak. Az én eredetibb nyílt e-je és az ez névmás eredeti zárt e-je közti különbség vagy alapnyelvi magánhangzó-váltakozás, vagy a magyar nyelv külön életében végbement nyíltabbá válás eredménye. E magyarázattal szemben az én névmásnak a rokon nyelvekhez való kapcsolata szempontjából merülnek fel nehézségek. — Az engem igen régi, valószínűleg még ősmagyar kori származék. Szóbelseji ~g eleme névmásképző, amely az ugor *·η névmásképző megfelelője. A szó végi -m determináló szerepű, egyes szám 1. személyű birtokos személyrag; ez magyarázza az engem tárgyként való használatát. Az engemet változat a -t tárgyragos alakok rendszerkényszerének eredménye. — A më személyes névmás és az -n névmás¬


encián
766
e ncsembencseni
képző kapcsolatából való származtatása, valamint a nyomatékosító a, e elem és a 1. személyű névmás kapcsolatából való eredeztetése téves. Egyes szám 1. személyű indoeurópai, altaji és jukagir névmásokhoz való viszonya további vizsgálatra szorul.
Hunfalvy: AkNyÉrt. 11/1: 16; Vámbéry: NyK. 8: 141; Budenz: NyK. 10: 80; MUSz. 194®, 625; Simonyi: Budenz-Eml. 60, TMNy. 368, 649, Nyr. 42: 426; Munkácsi: Budenz-Eml. 248, NyK. 25: 172, Nyr. 25: 19; NyH.1“7; Színnyei: NyK. 33: 256, 35: 434; Melich: MNy. 9: 157, 300; Ojansuu: NyK. 46: 288; Beke: Nyr. 56: 89, 62: 50; Fincziczky: NyK. 47: 365; EtSz. ® ; Toivo- nen: FUF. 21: 126; Collinder: lUrSprg. 53, FUV.; Jensen: Hirt-Festschr. 176; Temesi: Névm. 21; Horger: MNy. 33: 249; Klemm: TörtMondt. 362; B. LŐrinczy: KTSz. 50, 78, 167; Martinkó: MNy. 49: 64, 53: 208, NytudÉrt. 38. sz. 47; SKES.; Bárczi: MNy. 56: 104 ® ; Rédei: NyK. 65: 166 ® ; MSzFgrE. ®. — VÖ. egyén, en, enyém, ez.
encián 1520 k.: „Genciana: Éneid" (M- Ny. 11: 133); 1604: Encián fű (MA. Gen- tiána a.); 1708: Entzián fű (PP. Gentiana a.). J: 1520 k.: ’fŐleg magas hegyvidéken tenyésző, kék virágú növény, tárnics; Enzian’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Enzian 'tárnics’. A német szó forrása a lat. gentiana ’ua.’; ez feltehetőleg az illírből származik. Az ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana: ’ua.’ közvetve vagy közvetlenül a lat. gentiana-ra megy vissza; a cseh, szik, encián ’ua.’ a németből \raló. A m. R. Dantzia ’ua.’ (1708: PP. Gentiana a.) valószínűleg népi alakítás a gyenciáná-nak ejtett h. lat. gentiana-bóX. — A m. R. encia alakváltozat — ha nem íráshiba — korábbi encián-ból keletkezhetett a határozóragnak felfogott szó végi n elhagyásával. — Jobbára csupán az enciánkék Összetételben él. A növénytani szaknyelv a tárnics-Qt használja helyette.
EtSz. ®, 1: 1267 dancia a. is; Beke: Nyr. 61: 78; Gáldi: DictKlein. 224. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 592; Wartburg: FEW. 4: 109; Kluge: EtWb.19 168.)
enciklopédia, 1653: ,,Magyar Encyc- lopaedia Az az minden igaz es hasznos Böltfefégnek fzep rendbe foglaláfa és Magyar nyelven világra botfátáfa Apatzai Tsere Janos áltál” (MagylrLex. 1: 40); 1854/1927: enciklopédiái sz. (Gyulai P.: Krit. dóig. 28: NSz.). J: 1653: ’a tudományoknak és ismereteknek többnyire lexikonszerű összefoglalása; zusammenfassende Darstellung der Wissenschaften meistens in der Art eines Lexikons I tudományos kézikönyv; wissenschaftliches Handbuch’ (1. fent) || enciklopcdista 1865: „encyclopädistdk, az első nagy encyclo- pádiának dolgozótársai Franciaországban” (Babos encyclopädia a.); — enciklopédisták gr. (Kelemen: IdSz.). J: 1865: ’a francia enciklopédia (1750—1777.) munkatársa; Mitarbeiter der französischen Enzyklopädie (1750—1777.)’ (1. fent) || enciklopédikus 1877: ,,encyclopedikus ismeretekben lassan- kint capacitásnak ismertetett el” (II. Kákay A.: Fény- és árnyképek 133: NSz.); 1889: encziklopédikus (Iványi O.: Püspök 1: 145: NSz.). J: 1877: ’különféle tudomány szakba vágó, átfogó; (all)umfassend’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: fr. encyclopédie, encyclopédiste, encyclopédique; ném. Enzyklopädie, Enzyklopädist, enzyklopädisch: ’enciklopédia’, ’enciklopédista’, enciklopédikus’; megfelelő szavak vannak az angolban, olaszban, oroszban is. Vö. még k. lat., h. lat. encyclopaedia ’a tudományok (és művészetek) rendszerszerű összefoglalása’. A szócsalád végső forrása a gör. εγκύκλιος παιδεία ’a tudományoknak és művészeteknek mint ismeretanyagnak az az általános köre, mely még ifjú korban elsajátítandó’; e szókapcsolat tagjaira vö. gör. έγκύκλιος ’kör alakú, kerek; átfogó, általános’, gör. παιδεία ’a gyerek nevelése, tanítása’. A görög szókapcsolat a középkorban a szabálytalan εγκυκλοπαίδεια Összetétellé módosult; ebből való a k. lat. encyclopaedia. A latin szó, illetőleg a belőle képzett származékok elsősorban francia közvetítéssel terjedtek el. — A m. enciklopédia a hazai latinból származik, míg az enciklopédista, enciklopédikus a német (esetleg a francia) megfelelő átvétele latinosított szóvéggel. — Az enciklopédia, enciklopédikus szélesebb körben ismert tudományos szó, az enciklo- pédista történeti szakszó.
Kursinszky: LatJszírod. 17. (OxfEngl- Dict. Encyclopaedia a.; Corominas: Dicc- CrítEt. 1: 790; Frisk: GrEtWb. 2: 44, 462; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 222.)
encsembencsem 1566: „Lám minden esseid halászszás nélkül tudtanac el élni: te kedig eszesbó tőtted magadat azoknál, és immár entzenbentzet kéuánttál” (Helt: Mes. 285: NySz.); 1669: enczen-benczen (Pós: Igazs. 1: 79: NySz.); 1759 — 67: encsembencs (Ház. 1: 296: NySz.); 1796: entsen, bentsent gr. (Papp: Nemzeti besz. 178: NSz.); 1833: Ents-bents (Kassai 2: 90); 1838: Encsem bencsem (Tsz.); 1839: encsenbencseket gr. (Athenaeum 1: 443: NSz.); 1847: enycsem- bencs (Kemény Zs.: Gyulai Pál 4: 29: NSz.); 1855-60: enc-benc (MNy. 38: 223); 1881: encsöm-bencsöm (Kálmány L.: Szeged népe 1: 212: NSz.); — encëm-bencëm, encön-benc, encsën-bencs, encsën-bencsën, encsön-bencsön (MTsz.); encöm-bencöm, encsebencs, encsen-


endeledik
767
energia
benc, encsëm-bencs, encsëm-bencsëm (ÚMTsz.). J: L 1566: 'nyalánkság; Näscherei’ (1. fent); 2. 1575: 'haszontalan időtöltés; nutzloser Zeitvertreib | üres fecsegés; unnützes Geschwätz’ (Nyr. 34: 102; 1. még 1604: MA.); 3. 1604: 'semmit sem érő apróság, holmi; unnützes Zeug' (MA. Frivolárius a.) ; 4. 1816: 'haszontalan ember; unnützer Mensch’ (Gyarmathi: Voc.).
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű ikerszó. Hangalakja az üres fecsegés és a jelentéktelenség, apróság, hitványság képzetét jelenítheti meg. A hangfestés síkján, sőt részben talán etimológiailag is összefügghet incifinci szavunkkal; vö. 1829: „az inczenpincz leányból válik a’ derék menyecske” (Uránia 2: 290: NSz.). — Az alakváltozatok nagy száma a mindmáig eleven hangfestő jelleggel magyarázható. — A jelentések közül a 3. lehet az eredeti. Az 1. kialakulása valószínűleg azzal magyarázható, hogy az étkezés végén fogyasztott csemegét semmiségnek tartották a fő ételekhez képest. A 2. jelentés átvitt értelmű. A 4. jelentés jelzői használatból, tapadással jött létre; vö. 1750: „bitang, fohonnai, gézengúz, entzen- bentz embernek ítélem” (Wagner: Phras. Floccijacio a.).
CzF. ® ; Kúnos: TanEgy MNy Társ. 1/3: 248; Simonyi: TMNy. 368; Harmos: Nyr. 34: 102; Réthei Prikkel: AINy. 4: 291, 390; EtSz. 1: 1556 encsen a.®; Gáldi: Szótir. 277. — Vö. incifinci.
endeledik 1843: e\-endeledik (MTsz.); 1861: „Endeledik: émelyedik, fel van háborodva a’ gyomra” (MNyszet. 6: 173); 1863: Endelédik (Kriza: Vadr. 497). J: 1. [élende- ledik] 1843: ’elgyengül (éhségtől, hidegtől); von Kräften kommen (vor Hunger, Kälte)’ (1. fent); 2. 1861: 'émelyedik; es ist einem übel, es ekelt einen’ (1. fent) || endeleg 1880: „endelgek: émelyeg a gyomrom” (Nyr. 9: 525). J: 1880: ’émelyeg a gyomra; es ist einem übel' (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. Nyilvánvalóan összefüggenek az andalog, andalodik igékkel, kialakulásuk módja azonban nincs tisztázva. Mint valószínűleg hangfestő eredetű szavak, lehetnek az andalog családjának magas hangrendű megfelelői. Létrejöhettek azonban ikerszóból való önállósulás révén is; vö. pl. endelög-andalog 'andalog’ (ŰMTsz.). Az endeledik el- igekötős alakjához kapcsolódó 1. jelentés még az andalodik jelentéskörébe tartozik. Az endeledik 2. jelentése az émelyedik hangalaki hasonlóságának hatására alakult ki. Az andalog, andalodik stb. családjával való szoros kapcsolatot mutatja a R. endelgős ’andalgó mint egy fajta tánc’ közötti párhuzam is; vö. 1895: „Olyan délczegen járja az endelgÔst a boldog menyasszony nyal, hogy csupa gyönyörűség nézni” (Mikszáth: Almanach 209: NSz.). — Székely nyelvjárási szók.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 14; Albert: Nyr. 20: 19; Szarvas: Nyr. 20: 454; EtSz. 1: 1557 endelëg a.; Kallós Zs.: Nyr. 65: 21; Simon: MNy. 56: 442. — Vö. andalodik.
ének 1277/1344: „Laurencii Enekus nuncupati” sz. szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „TAhat ludith énedé ez énekét”, énekét gr. (BécsiK. 44, 46); 1490: yneknek gr. (SzalkGl. 115.); 1495 e.: enoclonec [ !] sz. (Guary- K. 120); 1518 k.: ynSkkfith gr. (SándK. 19); 1533: ewnukl&knek sz. (Murm. 1631.); 1588: on8k (Frank: HasznK. 119: NySz.); — ünöky unok, inökő sz. (MTsz.); inok, inëkül sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’dal; Lied | szöveges zenemű; Gesang’* (1. fent); 2. 1470: ’éneklés; Singen’ * (SermDom. 2: 370); 3. 16. sz.: ’ énekelhető költői mű; singbare Dichtung’ (Görcs: Máty. Ciml.: NySz.); 4. 1636: ’madárdal; Vogelsang’ (Pázm: Préd. 489: NySz.); 5. 1789: ’költe- mény része; Gesang (in einem Dichtwerk)’ (Kováts F.: Pulpitus. 3: NSz.). — Sz: ~es 1277/1344: szn. (1. fent) ; 1551: eneke- feckel fn. gr. (JesSir. C4b: Zsoldos); 1560 k.: enekes mn. (GyöngySzt. 880. ( | ~lés 1372 U./1448 k.: Enekleft gr. (JókK. 74) I ~el 1416 U./1450 k.: énéclé gr. (BécsiK. 44) | ~let 1416 U./1450 k.: eneklétbén gr. (BécsiK. 264) I ~letes 1416 U./1490 k.: Enekletefek gr. (AporK. 89).
Származékszó ; én(e)- alapszava Ősi örökség a finnugor korból; vö. finn ääni (gen. öanen) 'hang, zaj’; lp. N. jiedná 'hang'. A lapp megfelelő szóeleji y-je másodlagos. A finnugor alapalak *dne lehetett. — A magyar szó -k képzővel alakult ; vö. lélek, torok. A képzés ma már elhomályosult. Eredeti jelentése a 2. lehetett. 5. jelentésében irodalomtudományi szakszó.
Budenz: NyK. 7: 24®, 17: 460; MUSz. 788; Szinnyei: Budenz-Eml. 42; NyH. 1-7 ; Munkácsi: ÁKE. 224; Moór E.: UngJb. 8: 383; EtSz.®; SzófSz.; Sámson: AINy. 47: 231; Pais: MNyTK. 81. sz. 15; Collinder: FUV.; D. Bartha: Szóképz. 9, 17, 106; MSzFgrE. ® . — Vö. virágének.
energia. 1789: „ollyan teli van energiával, ollyan teli” (Kazinczy: Bácsmegyey 121: NSz.); 1802/1891: Energeiaval gr_ (Kazinczy: Lev. 2: 523: NSz.); 1881: ener- zsiája gr. (Beliczay J.: Egyetl. leány 81: NSz.). J: 1. 1789: 'tetterő; Tatkraft | hatóerő; Wirkungskraft’ (1. fent); 2. 1891: ’az anyagnak az az alapvető tulajdonsága, amelynél fogva munka végzésére képes ; Energie als Fähigkeit, Arbeit zu verrichten’ (Akad. Értesítő 593: NSz.) || energikus 1830: „illy . . . energicus ’s individualitásaik-


enervált
768
enged
ban . . . humanus magyar charactereket . . . nem ismer” (Szalay L.: Észr. Muz. 45: NSz.); 1848/1952: energikus (Kossuth: ÖM. 13: 891: NSz.). J: 1830: ’tetterős; tatkräftig I erélyes; energisch’ (1. fent).
Jövevényszó-család. Az energia latin eredetű; vö. k. lat., e. lat. energia ’működés, tevékenység; hatásosság’, h. lat. energia ’hatóerő, tetterő’. A latin szó a gör. ενέργεια ^működés, tevékenység’ átvétele. A k. lat. energia elsősorban francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. energy; ném. Energie; fr. énergie; ol. energia; or. 3Hép2UH: ’energia; tetterő, hatóerő’. A magyar alak változatok közül az energeia a görög alaknak felel meg; az enerzsia a latinos energia franciás ejtésével, esetleg a kiejtett francia megfelelő latinosításával jöhetett létre. — Az energikus a ném. energisch ’erélyes, tetterős, határozott, energikus’ vagy talán a fr. énergique ’ua.’ (< : fr. énergie) átvétele a szóvég latinosításával. Megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: ang. energic; ol. energico; or. dHepzúuHbtű: ’tetterős, energikus’. — Főleg a tudományos nyelv, illetőleg a választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 17. (Schulz: DtFremdwb. 1: 173; OxfEnglDict. Energy a.; Wartburg: FEW. 3: 225; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1478: Frisk: GrEtWb. 1: 548; DudenEtym. 137.)
enervált 1830: „Csak az enervált Lajos és Maintenon lettek mysticusokká” (Szalay L.: Észr. Muz. 19: NSz.). J: 1830: ’kimerült (idegileg); entnervt | erőtlen; kraftlos’ (1. fent).
Latin eredetű alapszóból képzett igenévi származékszó. Alapszava a m. R. enervál ’elerŐtlenít, elernyeszt’; vö. 1805/1892: ,,a’ mi generatiónk még nem enerváltatott” sz. (Kazinczy: Lev. 3: 457: NSz.). Ez a lat., h. lat. enervare ’erőtienné tesz, elgyengít’ átvétele. A latin ige a lat. enervus ~ enervis ’erŐtlen, elpuhult’ származéka; erre vö. lat., h. lat. nervus ’ín; húr; erő’. — Hasonló igenévi jellegű szó van számos más európai nyelvben is; vö.: ang. enervate; ném. enerviert; fr. énervé; ol. enervato; cseh enervovany: ’(el)ernyedt, bágyadt, erőtlen’. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 17. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 2: 165; Wartburg: FEW. 7: 100; Ernout —Meillet: DictÉtLat? 439.)
enged 1195 k.: „Engede urdung intet- vinec” (HB.); 1416 U./1450 k.: èn^èduala gr., èngêdélmèl sz. (BécsiK. 9, 285); 1577 k.: engédelmébél sz. (OrvK. 88); 1863: Önged (Kriza: Vadr. 511). J: 1. 1195 k.: ’engedel- meskedik; gehorchen | nem áll ellent; nicht widerstehen’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’hagy tenni, történni valamit; lassen | engedélyez; bewilligen’# (JókK. 14); 3. 1416 U./1450 k.: ’könyörül; Mitleid haben | büntetést elenged; verzeihen’ (BécsiK. 12); 4. 1449: ’ereszt; fortlassen’# (OklSz. Pótl.) ; 5. 1645: ’enyhül (különösen fagy); gelinder werden | lágyul; erweicht werden’ # (G- Kat: Válts. 1: 896: NySz.). — Sz: ~elem 1372 U./1448 k.: engedelmnecmy^t^ gr. (Jók- Κ. 11) I ~elmes 1372 U./1448 k.: engedelmes (JókK. 60) I ~elmesség 1372 U./1448 k.: engedelmeffeget gr. (JókK. 48) | ~ el mess égés 1372 U./1448 k.: engedelmeffeges (JókK. 36) | ^elmeden 1416 U./1450 k.: èngedèlmétlèn (BécsiK. 268) | ^elmetlenség 1416 U./1450 k.: èngedèlmètlènfebekét gr. (BécsiK. 28) | ~et 1474: engedetirel gr. (BirkK. 8) | ~ ellenség 1495 e. : engedetlenfeg (GuaryK. 38) [ ~etlen 1519: enghedethlen (JordK. 245) | tétlenkedik 1580 k.: Engedetlenkedem gr. (MKsz. 1887. 103) I telmeskedik 1683: engedelmeskedik (Nyr. 40: 454, az adat nincs közölve) | tékeny 1750: engedékeny (Wagner: Phras. Obfequio fus a.) | tmény 1804: Engedmény (NyÚSz., az adat nincs közölve) | tély 1823: engedélyt gr. ’engedelmesség’ (Nyr. 10: 216); 1823: ’amnesztialevél’ (Schedel F.: Haramják. 110: NSz.); 1824: ’bocsánat’ (Nátly J.: Új Szeli. 16: NSz.); 1829: ’enge- dékenység’ (NyÚSz.); 1834: ’engedély’ (NyÚSz.) I ~élyez 1842: engedélyeztessenek sz. (NyÚSz.) (I engesztel 1416 U./1450 k.: „mëds kçfalos vaioft ènnèkem èngèztel” (BécsiK. 12). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’enge- delmességre késztet; zum Gehorsam bringen I leigáz; unterjochen’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’könyörületessé tesz; besänftigen [ haragot eloszlat; versöhnen’ # (BécsiK. 157); 3. 1771: ’lágyít; erweichen ] olvaszt; schmelzen’ (Fal: NU. 266: NySz.). — Sz: ~és 1514: entjezteZß/nelkwl (LobkK. 318) | ehetetlen 1522: egeztelhetetlen (HorvK. 18) I todik 1580 k.: Engezteleodny sz. (MKsz. 1887. 105).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az enged d-je kezdő vagy gyakorító igeképző lehet. Az engesztel összetett műveltető-gyakorító képzővel alakult. A nyelvjárásokban engül visszaható képzős származék is előfordul; vö. 1873: Félengül (Nyr. 2: 327). A jelentések összefüggései érthetők; a sorrend körülbelül megfelel a feltehető fejlődés egyes fokainak. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése, mongol és török származtatása téves. — Az engesztel használata ritkuló bán van, inkább csak választékos szó- használatban él.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 6; Bálint: Párh. 11; Hunfalvy: NyK. 14: 445; MUSz. 788; Simonyi: NyK. 16: 254, 261; Budenz: NyK. 17: 460, 18: 178; Munkácsi: NyK. 17: 68, 72, 74, 76; Szily: MNy. 1: 177;


enzim
769
enyelegr
Vámbéry: MBölcs. 153; Csűri: MNy. 14: 253; Színnyei: MNy. 22: 234; Tolnai: Nyúj. 148, 154, 209, 213, 215, 216; EtSz. ® ; Göbl: NyK. 48: 85; Beke: Nyr. 69: 27; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 93, NylrK. 2: 125, 128; [Szerkesztőség, kérdés—felelet rovat:] Nyr. 76: 315; Juhász: MNy. 49: 193; H. Botty ánfy : Pais-Eml. 171; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 44, 51, 61.
ennen 1. en
enzim 1900: „Enzimek (gör.) vagy alaktalan fermentumok . . . magasabb organikus anyagokat alkalmas külső feltételek mellett . . . átváltoztatni képesek” (PallasLex. 17: 439). J; 1900: ’az anyagosé re-folyamatokat befolyásolni képes erjesztő hatású anyag, fermentum; Enzym’ (1. fent).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. enzyme, enzym; ném. Enzym; fr. enzyme; ol. enzima; or. 3H3ÚM: ’erjesztŐ hatású anyag, fermentum’. A szót W. Kühne (1837 — 1900.) német fiziológus alkotta a 19. sz. hetvenes éveiben a gör. év ’-ban, -ben stb.’ elöljárószó és a gör. ζύμη ’kovász’ alapján. — A magyarba feltehetőleg a németből került át. — Biológiai, vegytani szó.
(OxfEnglDict. Suppl. Enzyme a.; Battisti— Alessio: DizEtlt. 2: 1489; Corominas: DiccCrítEt. 2: 307; Frisk: GrEtWb. 1: 616.)
enyecskés 1. enyekes
enyegret 1560 k.: ? „Archarius: pra’fec- tus: et moderator dicitur: Feyedelom: népnek enyegetóye” sz. (GyöngySzt. 1868.); 1567: „Thwgyartho Gergely megh eske- gÿek . . . , hogy ew azerth az koloswarÿ nagÿ Gergelÿerth chÿwtÿ nagy Janóinak fém kezes nem wolth, sem el nem jeettetthe, el sem enyegette eleotthe” (RMNy. 3/2: 65); 1618: enyhegetés sz. (MA: Scult. 796: NySz.). J: 1. 1560 k.: ? ’védelmez; schützen | támogat; unterstützen’ (1. fent), 1618: ’ua.’ (MA: Scult. 723: NySz.); 2. 1567: ’rejt; verbergen’ (1. fent); 3. 1792: ’simogat; streicheln’ (SzD.).
Származékszó, alapszava azonban vitatott. — 1. Az alapszó azonos az enyészik eredetileg ’elrejtŐzik, rejtve van’ jelentésű alapszavával; a -get gyakorító igeképző. Az ’elrejt’ -* ’védelmez’ jelentésfejlődés érthető. A hasaszt : hasogat, halaszt : halogat szópárokat, valamint az enyeget-hez. tartozó R. enyedék ’oltalom, védelem’ (1584: MNy. 5: 31) szónak a hasadék, haladék szavakhoz hasonló felépítését figyelembe véve e származtatás alaktani szempontból kielégítő. — 2. Az alapszó a R. eny főnév (1. enyhl· a.). Jelentéstani akadálya ennek a származtatásnak sincs, azonban alaktanilag kevésbé meggyőző, bár a -gat, -get mint denominalis igeképző sem példátlan; vö. lyuggat, N. csókgat ’csókolgat’, R. csöcsöget ’szoptat’ (TMNy. 417 — 8). — A két magyarázat — tekintve az enyészik és az eny esetleges kapcsolatát — nem áll feltétlenül ellentétben egymással. — A GyöngySzt. adatának idetartozása kétes; a latin moderator alapján arra is lehetne gondolni, hogy ez az enyegetâ az enyhít R. ’fékez’ alapszavának származéka. — A R. enyek ~ enyeg ’nyálka’ (1. enyekes a.) szóból való származtatása téves. — Elavult szó.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 24, 5/9: 35; MUSz. 789; Simonyi: Nyr. 17: 11; Szilasi: NyK. 24: 290; Munkácsi: Nyr. 29: 204, ÁKE. 226; Szily: MNy. 5: 31; EtSz. ®. — VÖ. enyészik, enyh1.
enyekes 1801: ,,A’ sok, . . . enyekes. . . vizellet” (Háiszler Gy.: Orv. műnk. 1: 219: NSz.), de 1. enyecskés; 1838: Enyeges (Tzs.); — enekés (MTsz.); enj/e&ös(OrmSz.). J: 1. 1801: ’gennyes; eiterig’ (1. fent); 2. 1807: ’nyál- kás; schleimig | ragacsos; klebrig’ (Márton); 3. 1838: ? ’romlott; verdorben’ (Tsz.), 1887: ’ua.’ (Nyr. 16: 141) || enyecskés 1792: „Enyetskefedni: nyálafodni, síkúlni, tsufza- mofodni. Enyetskés: nyálas síkos, tsufzamós az út” (SzD.). J: 1792: ’nyálkás; schleimig | síkos; schlüpfrig’ (1. fent) || enyek 1803: „Schleim: ... 1. nyál, vastag nyál, nyálka, enyek” (Márton Schleim a.); 1818: enyék (Márton Muccágo a.); 1838: Enyeg (Tzs.). J: 1. 1803: ’nyálka; Schleim | csúszós hártya; schlüpfriges Häutchen’ (1. fent); 2. 1807: ’enyv; Leim’ (Márton).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Valószínűleg az enyekes volt a legkorábbi; az enyek, minthogy a nyelvjárásokban való élete adatokkal nem igazolható, szótárírói elvonás eredménye lehet; az enyecskés vagy összetett kicsinyítő képzős származék, vagy esetleg egy *enyekcsés kicsinyítő és melléknévképzős származék hangátvetéses változataként jött létre. Egy adat enyecs-ra is van (vö. 1844: Somogyi A.: Szók. 35: NSz.). — További vizsgálatot kívánna e szavak esetleges kapcsolata az enyv szóval. — Az enyekes-nek a gennyes-\>6\ való magyarázata, úgyszintén a szócsaládnak az eming ’sós, savanykás lé’ szóval való rokonítása és azzal közös török származtatása téves. — A szócsalád tagjai nagyrészt elavult nyelvjárási szavak; ma már csak az enyekes fordul elő szórványosan.
CzF. eny (1) a.; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 266; Simonyi: Nyr. 36: 378; EtSz. 1: 1566 enyecskés a.®, 1569: enyekes a.®; Deme: MNyTK. 69. sz. 49.
eoyeleg; 1602: „tobzódik az Anglus, az Scotus torkoskodik; enyeleg az Tót” (RMKT. 1: 340); 1792: Enyelgeni sz. (SzD.); 1805: 49 Történeti-etimológiai szótár


enyém
770
enyett
enyeleg, enyélg (Verseghy F.: Tiszta Magy. 147: NSz.); 1861: fenyelegni (MNyszet. 6: 327); — anyalog (MTsz. külön címszó), enyelÖg (MTsz.); henyelög (Nyr. 78: 414). J: 1. 1602: ? 'kötekedve vitatkozik; necken' (1. fent), 1613: ’ua.' (Pázm: Kai. 598: NySz.); 2. 1616: 'fecseg; schwatzen’ (Bal: Cslsk. 138: NySz.); 3. 1720: ? 'tétlenkedik; untätig sein j őgyeleg; herumschlendern’ (Koháry I.: Munkács. 3: 21: NSz.), 1754: ’ua.’ (Bíró Μ.: Angyali szövets. 736: NSz.); 4. 1765: ’< főleg férfi nővel, nő férfival) tréfálkozva évŐdik, kötődik; schäkern | hízelegve körülvesz; schmeichelnd umringen’* (MNy. 37: 38); 5. 1786: ? ’csapongva Í’átszadozik ; herumschweifend spielen | ficánkol; zappeln’ (Révai: Fal. 160: NSz.), 1821/ 1884: ’ua.’ (Vörösm. 3: 29: NSz.); 6. 1808: ’habozva vagy kelletlenül tesz valamit ; etwas zögernd oder mißmutig tun’ (Holo- sovszki Imre: Lei. 101: NSz.). — Sz; enyelgés 1630: enyelgéssel gr. (Sali: Vár. A2b: NySz.).
Ismeretlen eredetű. Hangfestő hatású szó, ezért vizsgálatot érdemelne esetleges hangfestő származása. A N. anyalog és f enyeleg alak vált ozat, továbbá a 6. jelentés a fanyalog szóval, a 3. jelentés az őgyeleg igével való nyelvjárási szókeveredés eredménye lehet. — Finnugor egyeztetése, mongolból való magyarázata, valamint az elegyedik szó családjával, továbbá az enyhe szóval való rokonítása és az utóbbival közös török származtatása téves.
CzF.; Kovács L.: Nyr. 4: 168; Bálint: Párh. XIV, 11; Simonyi: NyK. 16: 251, TMNy. 414; Vámbéry: MBölcs. 153; EtSz. 1: 105 anyalodik a., 1569 1. enyeleg a., 1570 2, enyeleg a., 2: 209 jenyeleg a.; Kallós Zs.: Nyr. 64: 67, 135, 65: 22; SzófSz.; Beke: Nyr. 78: 414; MSzFgrE.
enyém 1372 U./1448 k.: ,,es egek ajon- keppen tÿed ment enem” (JókK. 47); 1416 U./1466: énem (MünchK. 61); 1470: enim (SermDom. 2: 404); 1493 k.: enneym gr. (FestK. 11); 1508: enimbél gr. (DöbrK. 330); 1522: eenem (KeszthK. 125); — em, enyém, ënyim (MTsz.); enyöm, enyüm (Orm- Sz.) ; éjim, ényim, enyimé (ŰMTsz.). J: 1372 U./1448 k.: ’(es ist) mein, der, die, das meine’ * (1. fent).
Megszilárdult rágós alakulat: az én személyes névmás eredetibb en alakváltozatából keletkezett az -é birtok jellel és az egyes szám 1. személyre mutató -m birtokos sze- mélyraggal. Az é eredetileg is zárt volt. A szóbelseji n > ny palatalizálódás a rákövetkező magánhangzó hatására ment végbe. A N. enyimé alakváltozat szóvégi é-je birtokjel. Az a nézet, amely szerint a névmás több birtokra mutató enyéim alakja nyelvújítási, téves; vö. 1416 U./1466: éneim (MünchK. 148). — Tőreik származtatása téves.
Hunfalvy: NyK. 3: 36 ® ; Vámbéry: Ny- Κ. 8: 141; Budenz: NyK. 10: 80, 130, 20: 437, 457; MUSz. 194; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 25, MNyelv.1 1: 130, TMNy. 535, Jelz. 141, 193; Melich: MNy. 8: 147®, 14: 230; Gombocz: ÖM. 2/1: 96, Synt. 173; EtSz. 1: 1551 én a.®; Mészöly: MNy. 23: 152, ÓmSzöv. 167; Temesi: NyK. 51: 74; SzófSz.; Kovács: I.: MNy. 40: 311; Bárczi: MNy. 56: 105; [MEtSz. Szerk.]: MNy. 58: 410; Rédei: NyK. 65: 168. - Vö. én.
enyészik 1342: „Duos boues ipsius dominici subtraxissent et ipse Nicolaus occultas- set seu wlgariter eneztette” sz. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Es monduan. el enÿejek [a látomásban megjelent angyal]” (JókK. 19) ; 1416 U./1450 k.: èïènezti vala sz. (BécsiK. 81); 1527: enyêztom sz. (ÉrdyK. 506); 1541: el enißek (Sylvester: UT. 1: 123); 1763: enészet sz. (Adámi: Wb. 22: NSz.). J: 1. 1342: ’eltünik; verschwinden ] elrejtőzik; sich verbergen’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: 'gyengül; schwach werden | erejét veszti; kraftlos werden’ (MünchK. 20); 3. 1577: ’elpusztul; verwesen | megsemmisül; vernichtet werden’* (KolGl.: NyF. 45. sz. 27). - Sz: ~t 1342: 1. fent | ~et 1519: nap enezetyk gr. 'napnyugat’ (JordK. 432); 1750: ’emúlás' (Wagner: Phras. Hyems a.).
Ismeretlen eredetű. Az -ész elem denomi- nalis vagy gyakorító igeképző lehet. — További vizsgálatot kíván esetleges kapcsolata a R. eny > enyh főnévvel (1. enyh1 ) ; az összefüggés akár a ’valaminek möge’, akár az ’árnyékos oldal’ alapján elképzelhető volna. — Finnugor egyeztetése és török származtatása téves. — Használata ma választékos, kissé régies.
MUSz. 789; Simonyi: NyK. 16: 262, TMNy. 410; Budenz: NyK. 18: 199; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 73; Balassa: TMNy. 150; Munkácsi: ÁKE. 225; Simái: MNy. 6: 319; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. enyeget, enyh1.
enyett 1605: „egy szűvel-lélekkel, szabad- akaratjokból választottak engemet fejekké, urokká, és fejedelmekké; ki enÿet (így) immár az én állapatom is közöttök bizonyo- sobb lévén” (TörtTár. 1874. 117); 1611: Ényett, Enyette gr. (MA.); — ennyett (M- Tsz.). J: 1. 1605: ’ által; durch’ (1. fent); 2. 1611: ’helyett; anstatt’ (1. fent); 3. 1620: ’<(idŐ> alatt; während’ (TörtTár. 1862. 175); 4. 1663: ? ’<hely> alatt; unter | mögött; hinter’ (Paskó: ESir. A3: NySz.), 1690: ’ua.’ (Szentm: Kaim. 2: NySz.); 5. 1860: ’miatt; wegen | végett; zwecks’ (MNyszet. 5: 362).
Megszilárdult rágós alakulat: a R. eny, feltehetően eredetileg ’hely’ jelentésű névszóból (1. enyh1 a.) keletkezett -t határozó- raggal. E származtatásnak megfelelően a 2. és 4. jelentés lehetett az eredeti, a többi


enyh1
771
enyhít
ezekből levezethető. Az alapszónak személy- raggal és -be határozóraggal ellátott alakja szintén előfordul 'helyett’ jelentésben névutói szerepben (vö. 1784/1910: Verseghy: Kisebb költ. 23: NSz.). — A régi nyelvben névutóként és személy ragoz va határozószóként szerepelt. Ma csak a székely nyelvjárásokban használatos, s ezekben is inkább csak személyragos alakjai élnek.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 26; Simonyi: Nyr. 17: 11®, Hat. 2: 227®; EtSz. 1: 1572 enyh a.; Gombocz: Synt. 140; Beke: Nyr. 69: 37; Klemm: TörtMondt. 242; Berrár: TörtMondt. 4, 62, 108, 110, 182. — Vö. enyh1.
enyh1 1527: ? „ez vylaghy enywes eeleth- nek zoroffaga” sz. (ÉrdyK. 516), de 1. eny- hely; 1583: „Az szelídek enieben niugosznak. az hitetlenek is” (Fél: Tan. 459: NySz.); 1596: ennyében gr. (Decsi: SallJ. 45: NySz.); 1683: enyves sz. (Otr: Besz. 65: NySz.); 1789: enyhében gr. (Szilágy Sám.: Henriás 59: NSz.). J: 1583: ’széltŐl, esőtől védett hely, ahol meg lehet húzódni ; vor Wind, Regen geschützter Ort, wohin man sich zurückziehen kann | épületnek, hegynek möge, árnyékos oldala; Schattenseite’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán Ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V., Sz., I. in: kos-in ’száraz hely’; votj. Sz. in, in ’hely’. A votj. in ή-je másodlagos. — A magyar szó ny-je n-re mehet vissza. Az enyves olva- satú származékok v-je nincs kellőképpen megmagyarázva; egyébként a NySz. ide vont adatai közül nem mindegyiknek az idetartozása kétségtelen. Az újabb enyh alakba a h az enyhít, enyhül hatására került, vagy esetleg az enyhely-M\, amelynek előtagjában talán ez a R. eny szó keresendő. Szavunk a permi szókkal csak akkor tartozhat össze, ha eredeti jelentése ’hely’ volt. Ilyen alap jelentésre utal az em/-bŐl ragszilárdulással keletkezett enyett névutó (1. ott). A későbbi jelentésárnyalatok ’hely’-* ’mög’ -* ’szélvédett hely, árnyék’ ’olta- lom’ jelentésfejlődéssel magyarázhatók. — Másféle finnugor egyeztetése és kaukázusi származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 17: 11; Négyesy: Nyr. 17: 203; Munkácsi: Nyr. 29: 204, KSz. 2: 39, ÁKE. 226; Hermán: Pászt. 183; EtSz.; Techert: MNy. 32: 313, 314; Beke: Eesti Keel 19: 196, Nyr. 69: 38; SzófSz.; Rédei: NyK. 60: 428, 61: 364, 65: 394 ®; Moór: NyK. 61: 362; MSzFgrE. ®. — Vö. enyeget, enyészik, enyett.
enyh2, enyhe 1. enyhít
enyhely 1519 k.: „de menenek égi koz helire vagi yn helire meli két ház kőzot vala ef fődéi alat” (DebrK. 51); 1666: eny-helyet gr. (Czegl: Tromf. 217: NySz.); 1825/1835: enyhhelyéből gr. (Bajza: Versei 55: NSz.). J: 1. 1519 k.: ’széltŐl, esőtől védett hely, ahol meg lehet húzódni; vor Wind, Regen geschützter Ort, wohin man sich zurückziehen kann | szárnyék; Windschirm’ (1. fent); 2. 1811/1832: ’sir; Grab’ (Kölcsey: Munkái 15: NSz.).
Összetett szó. Utótagja a hely főnév, előtagja talán azonos a R. enyh1 ’védelem, oltalom’ főnévvel. Az enyhely ezek szerint jelöletlen birtokos jelzős összetétel. — 1. jelentésében nyelvjárási, 2. jelentésében a 19. sz.- ban használt költői szó.
Simonyi: Nyr. 17: 11; Négyesy: Nyr. 17: 203 ®; Simái: NyF. 14. sz. 20; Herman: Pászt. 183; EtSz. 1: 1573 enyh a.; Techert: MNy. 32: 314; Beke: Nyr. 69: 37 ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 314; Földes: NéprÉrt. 44: 32.
enyhít 1372 U./1448 k.: „farkait meg ehnyettuen es fvtamafat meg tarta yftenÿ erewnek mÿatta: es kemenen meg nÿtot jaÿat belrekegte” sz. (JókK. 148); 1416 u./ 1450 k.: megéhneit (BécsiK. 123); 1519 k.: enhitottek meg gr. (DebrK. 183); 1552: enyhíted gr. (Heltai: Dial. C5a). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: 'megfékez; bezähmen | megszelídít; besänftigen’ (1. fent); 2. 1510: ? ’csillapít; lindern | mérsékel; mäßigen’ * (MargL. 29), 1583: ’ua.’ (KBártfa Diiij: NySz.) || enyhül 1531: „Az nyelw Igen kyfded tagh embernek telte kőzőth De ha megh ehnywlwen nem tartatandyk mynd az eghgeez tefteth megh főrtőztety” sz. (ÉrsK. 223); 1624: rmegenyhol- tenec gr. (MA: Tan. 1076: NySz.); 1673: eny- huleti sz. (Com: Jan. 58: NySz.). J: 1. 1531 : ’megfékezŐdik; bezähmt werden’ (1. fent); 2. 1624: ’csillapodik; sich lindern | mérséklődik; sich mäßigen’* (1. fent). — Sz: ~et 1673: 1. fent || enyhődik 1531: „Haraghya nem wralkodhadyk Daghallya megh ehnye- dyk” (ÉrsK. 143); 1598: enyhődik (Decsi: Adag. 279: NySz.). J: 1531: ’enyhül; sich lindern, sich mäßigen’ (1. fent) || enyhe 1639: „hozzánk enyhébbeknek kellene lennetek” (Veresm: Lev. 150: NySz.); 1805: enyhe (Kazinczy: Lev. 3: 256: NSz.). J: 1639: 'mérsékelt; mild | mérsékelt voltánál fogva kellemes; angenehm, reizend’ * (1. fent) II enyliős 1787: „az idő meg lehetős enyhes vala” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 12: NSz.); 1788 — 9: enyhősb gr. (Μ. Museum l: 390: NSz.). J: 1787: ’enyhe; mild’ (1. fent) II enyh 1788: „enyhébb szellő” (NyUSz.). J: A) mn. 1788: ’enyhe; mild’ (1. fent). B) fn. 1801: ’enyhülés; Milderung | enyheség; Milde’ (NyUSz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az adatok alapján a hny hangkapcsolatot tartalmazó formák és a ’megfékez’, ’megfékezŐdik* jelentésárnyalatok látszanak eredetibbnek.. A 49*


ennyi
772
eolhárfa
nyelvújítás korában elvont enyh létrejötte, illetőleg e szócsalád Λ-jának az eny főnév újabb enyh változatát (1. enyhl· a.) kialakító hatása, valamint a közös jelentésmozzanatok miatt keveredés történt: egyes enyhében, enyhébe adatokról, amelyek enyhülést nyújtó, árnyékos helyre vonatkoznak, nem dönthető el, hogy melyik szót kereshetjük bennük. — A szócsalád létrejöttének hangutánzással való magyarázata, tagjainak a R. eny > enyh szóval való rokonítása, valamint a feltett alapszó kaukázusi, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 141; Budenz: NyK. 10: 97; Bálint: Párh. 11; Munkácsi: NyK. 17: 111, Nyr. 29: 204, ÁKE. 226; Négyesy: Nyr. 17: 203; Balassa: NyK. 24: 374; Simonyi: Nyr. 32: 535; Melich: NyK. 34: 133, 44: 350, MNy. 16: 123; Szinnyei: NyK. 35: 478; Fest: NyF. 42. sz. 17; Tolnai: Nyúj. 51, 98, 148, 212; EtSz.®; Teehert: MNy. 32: 313, 314, 33: 14; Beke: Nyr. 69: 37, 38; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 33.
ennyi 1372 U./1448 k.: „keegde"belcjen gondolnÿ . . . ejvÿlagnak ennÿe vtalatÿat es bojjofagokban ennÿ alhatattoffagatt” (Jók- Κ. 3); 1515: ene (LevT. 2: 2); 1529 e.: ez eneh (VirgK. 35); 1531: eni (ThewrK. 123); 1763: enyi (Adámi: Wb. 22: NSz.); — enne, ënnyikô sz. (MTsz.). J: A) mut. nm. 1. 1372 U./1448 k.: ’ilyen sok; so viel (wie das hier)’* (1. fent); 2. 1763: ’ilyen nagy; so groß’ (1. fent). B) hsz. 1520 k.: ’ennyire, ilyen mértékben; so sehr’ (BodK. 36).
Származékszó: az ez közeire mutató névmásból keletkezett az egyező mértéket, mennviséget jelölő -nyi R. -ne, -ni, -nyé) képzőbokorral. A szóbelseji nny a névmás s-jének a képző ny-jéhez való hasonulásával jött létre. A R. éné, eni, enyi alakok az ez névmás e változatából valók. Tekintve, hogy a -nyi képző a mértékhatározó régi -ni > -nyi ragjára megy vissza, lehetséges, hogy a szónak a B) jelentése volt az eredetibb. — Az a nézet, amely szerint az ennyi eredeti alakja *ené volt, s szóbelseji nny-je fonetikus nyúlás eredménye, kevésbé valószínű.
CzF.®; Torkos: NyK. 4: 120; MUSz. 402; Simonyi: TMNv. 354, 567; Mészöly: NyK. 40: 321 ®, MNy. 11: 199, ÖmSzöv. 140; Melich: MNy. 8: 148; Beke: Nyr. 55: 32; EtSz. 2: 112 ez a. ® ; Moór: ALingu. 2: 84; D. Bartha: Szóképz. 7, 124. — Vö. annyi, ez.
enyv 1226 k.:? ,,Debent facere communem araturam que dicitur E neu” (OklSz.); 1470; „inviscata: eneben ragadoth” (SermDom. 2: 301); 1514: enwefbe sz. (LobkK. 280); 1519: enyw (JordK. 139); 1519 k.: enSuel gr. (DebrK. 570); 1560 k.: $n[ve]szom sz. (GyöngySzt. 804.); 1578: ennyû (Mel:
Herb. 13: NySz.); 1816: enyö, eny (Gyarmathi: Voc. Máz a.); 1838: Enyü (Tsz.); — enyß, çnyj, enyü, œnyv, ônyy (Nyatl.). J: 1. 1470: ’madárlép; Vogelleim’ (1. fent); 2. 1538: ’egy fajta ragasztószer; Leim’ * (PestiN. M4). — Sz: 1330: ? Ehnes^T
hn. (GyÖrffy 1: 515); 1514: 1. fent, | ~ez 1538: enijue^nij sz. (PestiN. Pl).
Valószínűleg ősi örökség az ugor korból ; vö.: vog. T. ilam (FUF. 14: 34), Szó. elam (FUF. 14: 38); osztj. V., Vj. ëjam, Kaz. âjam, Ko. diám (PD.): ’enyv’. Ezek szó végi m-jc névszóképző vagy szóbelseji *<57n hangkapcsolat m-jének folytatása. Az ugor alapalak *äÖ8m8 vagy *aŐm8 lehetett. Mivel a benne feltehető *(?-nek a magyarban/, illetőleg gy a szabályos folytatója, am. enyv esetében *j > ny vagy > ny hang változás történhetett; vö. hajit ~ N. hagyít ~ N. ha- nyít, kígyó ~ N. kíjó ~ N. kínyó. A származtatásnak gyengéje, hogy aszó j-s, gy~s változatának a magyarban semmi nyoma nincs. — A szó korábbi magyar tőalakja enyü~ enyÓ ~ enyé lehetett; a végső magánhangzó a fgr. *-m denominalis névszóképzőből fejlődött. Az enyi) alak elvonással jött létre a toldalékos enyves, enyvet stb. alakokból; vö. kedv, könyv, nyelv, — Az eredeti jelentés az 1. lehetett. A 2. jelentés névátvitel eredménye, azon az alapon, hogy a főként a fagyöngy bogyóiból és zöld leveleiből főzött madárlép erősen ragad. Amennyiben az elsőként idézett adat valóban ide tartozik, a ’közös szántás, együttesen végzett munka* jelentést talán az egymáshoz kötöttség képzete magyarázhatja. — Más finnugor, valamint uráli egyeztetése nem valószínű.
Munkácsi: Ethn. 4: 277, NyK. 27: 162 ® ; Halász: NyK. 24: 466; Balassa: TMNy. 104; Simonyi: TMNy. 338; Setälä: NyK. 26: 435; Paasonen: FUF. 2: 103; Donner: MSFOu. 47. sz. 72; EtSz.®; Beke: Nyr. 58: 155, 59: 16; SzófSz.; Lakó: NyK. 51: 455; Végh: Békés 141; Mészöly: NNyv. 4: 29; Deme: MNy. 50: 23; Collinder: FUV. tyma a.; Bárczi: Szótőv. 39, 41; MSzFgrE. ®.
eolhárfa. 1831/1903: ,,miként az aeol- hárfa, suttogón, S dörögve majdan, zengje énekét” (Eötvös J.: A kritikus apoth. 78: NSz.); 1834: eólhárja (Teleki F.: Vers. 164: NSz.); 1835: eólhárja* (Jósika Μ.: Váz. 37: NSz.); 1846/1952: éolhárfa (Petőfi: ÖM. 4: 39: NSz.). Jí 1831/1903: ’szabadban elhelyezett, több húrral ellátott hangszekrény, amelynek húrjait a szél szólaltatta meg; Äolsharfe’ (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Äolsharfe ’eolhárfa*. Ezt a sajátos, már az ókorban ismert zeneszerszámot a 17. sz. közepén kezdték újra készíteni. Elnevezése a gör. Αίολος ’a szelek felügyelője; szélisten a nyugati tengerben’, illetőleg a lat. Aeolus


ép
773
eped
’a szelek királya, szélisten’ tulajdonnéven alapul nemcsak a németben, hanem más európai nyelvekben is; vö.: ang. Aeolian harp; fr. harpe éolienne, harpe d’Éole, R. éoli- -harpe; ol. arpa eolia; or. 30Λ0βα άρφα : ’eol- hárfa’. — A magyar szó főképpen a 19. sz.- ban élt.
(ÓkoriLex. 1: 45; Larousse 3: 963; Brockhaus18 1: 330; Kluge: EtWb.19 27.)
ép 1372 U./1448 k.: „nemÿnemew kewek- rel kÿket entewlem veteluala egÿhajÿ eppeÿ- tefre” sz., meg epeÿteJteZcuala sz. (JókK. 7, 59); 1490 k.: „Salua ne fu[n]t fignacula, Janiéi. Qui r[espo]ndit. Salua, rex: eppen uagÿon” (NagyvGl. 231.); 1518 k.: ippollel 3z. (PeerK. 238); 1519: eeppehen sz. (JordK. 830); 1541: ippyt sz. (Sylv: UT. 1: 37: NySz.); 1557: ipythetem sz. (LevT. 1: 264); 1821: èp (Gáti: Dialectus 25: NSz.). J: 1. 1490 k.: 'sértetlen; unversehrt | csorbítatlan; intakt’ # (1. fent); 2. 1515 k.: Egészséges; gesund’ (AporK. 185); 3. 1552: ’egész; ganz I teljes; vollständig’ (Heltai: Diai. C4b); 4. 1562: ’helyes (beszéd >; richtig (Sprechen)’ (Helt: UT. L2: NySz.). — Szí ~ít 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~ítés 1372 u./ 1448 k.: 1. fent | ~ül 1372 U./1448 k.: meg epewltetek sz. (JókK. 94) [ ~ülés 1372 u./ 1448 k.: epelefekben gr. (JókK. 114) | ~íto 1416 U./1500 k.: epytewye gr. (AporK. 99) I ~ület 1519 k.: epiletire gr. (DebrK. 93) | -/ítmény 1565: építmény (Nyr. 25: 399) I ~ületes 1666: éppületes (Pós: Vétóik. 18: NySz.) I ~ítkezik 1825: építkező sz. (Fáy: Mes. aph. 83: NSz.); 1861: építkezik (EtSz.) I /-/ítész 1834: Építész (NyUSz.) | ~ítészét 1835: építészet (Kunoss: Gyal. Architectura a.).
Ismeretlen eredetű. — A régi adatokban gyakran jelentkező pp-s alakok minden bizonnyal másodlagosak, gemináció eredményei. Eredeti jelentése feltehetőleg az 1. lehetett. Az építkezik és építész származékok nyelvújításiak. — Finnugor egyeztetése hangtani akadályok miatt elfogadhatatlan. Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 141; Szarvas: AkNyÉrt. 4/10: 16; MUSz. 790; Balassa: NyK. 17: 316; Budenz: NyK. 17: 456; Wichmann: MNy. 4: 398; Beke: Nyr. 38: 447; Simái: MNy. 11: 353; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 12; EtSz.®; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 39; Tolnai: Nyúj. 208; Juhász: MNy. 33: 312; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 16, 78. — Vö. éppen.
epe 1416 U./1450 k.: „lay ki vènèreket ad çbaratianac èrèztue 9 èpeiet” (BécsiK. 272), de 1. eped; 1416 U./1466: épèuél gr. (MünchK. 68); 1518 k.: epywel gr. (PeerK. 127); 1519: eppee (JordK. 264); 1520: eppew ’epéjű’ sz. (KulcsK. 284); 1595: Épé (Ver. 35); 1785: Éppel gr. (Zechenter: Anakreon 56: NSz.); — ëpë (MNy. 51: 253); epe,epi (Nyatl.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’a májtól kiválasztott emésztőnedv; Gallé | epehólyag; Gallenblase’* (1. fent); 2. 1519: ’harag; Zorn I bosszúság; Ärger’ (1. fent); 3. 1786: ’keserűség; Bitternis | gúny; Spott’ (Pétzeli: Henriás 104: NSz.). — Sz: ~8ég 1513: epe- fege gr. lelki keserűség, bánat’ (NagyszK. 113) I ^8 1585: Epls (Cal. 412) | Rekedik 1634 e.: ? epeskedik (Káldi: Oktlnt. 13: NySz.); 1753: epeskedjem gr. ’epekedik’ (Kunits: Sedecziás 65: NSz.); 1821: epéskedés sz. 'gúnyolódik’ (Mátyási J.: Bar. 64: NSz.); 1824: epéskedsz gr, (Édes Gergely 25: NSzJ.
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. táp ’epe’, P. t^ap ’a medve epéje’ (MSFOu. 52. sz. 104); zürj. V. sep; votj. Sz. sep; md. E. sçpe, Μ. όερε; finn sappi (gén. sápén); 1p. N. sap'pe: ’epe’. A zűrjén szó átkerült az osztjákba. A finn sappi a-ja a-ből keletkezett. A finnugor alapalak *säppä lehetett. — A magyarban egy eredetibb *ep tőből kell kiindulni. A szóvégi e valószínűleg elhomályosult egyes szám 3. személyű birtokos személyrag; vö. orja, vese, zúza stb. — Átvitt értelmű 2. és 3. jelentése annak az általános hiedelemnek az alapján alakulhatott ki, hogy az ember haragját, komorságát az epének a szervezetben való túlságos felszaporodása okozza. Hasonló jelentésfejlődést más nyelvekben is tapasztalhatunk ; vö.: gör. χολ?;, χόλος; lat. fel, bilis; ang. bile; ném. Galle; ol. bile: 'epe; harag’. — Más finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 35®, 10: 117; Vámbéry: NyK. 8: 141; MUSz. 791; Munkácsi: NyK. 23: 345; Balassa: NyK. 24: 374; Ny- H.1"7; Setälä: JSFOu. 14/3: 52; Halász: Ny- K. 33: 28; Paasonen: s-Laute 22 ® ; Simonyi: MNyelv.2 279; Wichmann: MNy. 4: 399; Melich: MNy. 6: 157, 9: 393, 11: 361, 12: 216; Horger: MSzav. 45; Beke: FUF. 22: 104; Lovas R.: MNy. 26: 363; EtSz. ® ; N. Sebestyén: NyK. 50: 421; Lakó: NyK. 51: 38, NytudÉrt. 47. sz. 24; SzófSz.; Steinitz: FgrVok. 3, 41; Pais: MNy. 41: 89 ®, 42: 74; E. Itkonen: FUF. 31: 172, 305, UrAltJb. 28: 75; Végh: MNy. 51: 252; Collinder: FUV.; Toivonen: FUF. 32: 65; O. Nagy: Mi fán terem? 79; MSzFgrE.®. — Vö. eped.
eped 1300 k.: „buol ozuk epedek” (ÓM- S.); 1531: eppedeél gr. (ThewrK. 189). J: 1. 1300 k.: ’bánattól, gondtól, lelki keserűségtől emésztődik; sich vor Kummer, Betrübnis verzehren’ (1. fent); 2. 1519: ’keserű indulattal van valaki ellen; gegen jemanden erbittert sein' (JordK. 841); 3. 1527: 'elsorvad; sich abzehren' (ÉrdyK. 561); 4. 1574: ’szomjúságtól, éhségtől gyötrődik; vor Durst, Hungergefühl schmachten’ * (Cseng: Jer.


ep er
774
eper
D: NySz.); 5. 1601 : ?’erősen vágyakozik; sich nach etwas sehnen’ (OklSz.), 1767: ’ua.’ * (PPB. Cäleo a.). — Sz: ~ez 1506: epedo- zeel gr. (WinklK. 335) || epeszt 1565: ,,Ho£ a te színedet megh kesereiczem es meg epeszszem” (Mel: Sam. 5: NySz.). J: 1. 1565: ’lelkileg gyötör; quälen | elkeserít; erbittern’ # (1. fent); 2. 1590: ’«( testi hiányérzet, különösen szomjúság> kinő?, sorvaszt; «(körperliches Mangelgefühl, bes. Durst) verzehren’ * (Kár: Bibi. 1: 617: NySz.) |] epe- kedik 1634: ,,Az havaseli vajda . . . epekedik is, hogy az szerdárnál s mind a portán is segitenők, ótalmaznók, maradhatna meg vajdaságában” (MonTME. 4: 205). J: 1. 1634: ’könyörög; flehen’ (1. fent); 2. 1725: ? ’erősen vágyakozik; sich nach etwas sehnen’ # (Gradus ad Parn. 91: NSz.), 1761: ’ua.’ (Juhász Μ.: Áiatatos versek 115: NSz.); 3. 1758:? ’gyötrődik; sich abquälen’ (Kollenics — Orosz: Vit. mór. Elölj, b.: NSz.), 1764: ’ua.’ (Horvát J.: Emb. ok. 408: NSz.); 4. 1760: ’keserű indulattal van valaki ellen; gegen jemanden erbittert sein’ (Orosz F.: Röv. krónika 29: NSz.).
A szócsalád tagjai valószínűleg származékszók: alapszavuk az epe főnév ep- töve. Az eped olyan jellegű származék, mint például az árad, hamvad, ébred stb. Az epeszt és az epekedik az eped-nek jóval később, analógiás úton keletkezett műveltető, illetőleg gyakorító-visszaható képzős párjai. Az eped eredeti jelentése feltehetőleg ’epévé válik’, illetőleg ’keserűvé válik’ lehetett. A szomjúság, el- tikkadás következtében a száj rossz ízűvé, kesernyéssé válhat; ez magyarázza a 4. és 3. jelentés kialakulását. Az 1. és 2. jelentés komplikációs jelentés változással közvetlenül a feltett eredeti jelentésből magyarázható. A bánat, lelki keserűség fogalomkörében az epé-nek más származéka is szerepel (epeség; 1. még a keserű, keseredik stb. szócsaládot). Az epe-bői való származtatás valószínűségét nem dönti meg, de némileg gyengíti, hogy a konkrét jelentések nem a keserű ízzel, hanem a szárazsággal kapcsolatosak, sőt a lelki jelenségre költői képpel utaló legelső adatban is elszáradást kifejező ige mellett szerepel az eped. — A szó családnak az apad, apaszt igékkel való származásbeli kapcsolata kevésbé valószínű.
CzF.; MUSz. 746; Simonyi: NyK. 16: 261, TMNy. 382, 446; Budenz: NyK. 18: 227;^EtSz.; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 3: 56 ®, ÓmSzöv. 234; Pais: MNy. 41: 87 ®, 42: 73; Bárczi: TihAl. 176; Sámson: NyK. 53: 196; D. Bartha: Szóképz. 58. — Vö. epe.
eper 1075/ f 1124/ f 1217: ? ,,sunt piscine, quarum hec sunt nomina: . . . Haperies, Sulmus, . . . Nandurtou” sz. hn. (MonStrig. 1: 56); f 1177J//1405 : ,,abb. de Eperyes” sz. hn. (Györffy 1: 175); 1230 k.: Apries sz. hn. (Györffy 1: 175); 1233: Epuryes sz. hn. (Györffy 1: 175); 1252: EpyriesUi sz. hn. (OklSz.); 1301: Epries sz. szn. (MNy. 47: 171); 1386: Eperyhvg hn. (MNy. 10: 41); 1395 k.: ,,fraguj [o: fragumj: eper” (BesztSzj. 872.); 1577 k.: Epêrÿeth gr. (OrvK. 70); 1595: epergy (BeytheA.: FivK. 103b: NySz.); 1777: eprest sz. (Bartsay: Bessenyei Gy. Társasága 66: NSz.); 1793: eperjesi sz. (Verseghy: Proludium 55: NSz.); 1805: eper (Verseghy F.: Ung. Sprach. 323: NSz.); 1818: Epörgyének gr. (Zakál Gy.: Őrség 87: NSz.); — epere, epergye, epërnye, epörnye (MTsz.) ; eper, epërnyë, epörj (Nyatl. földieper a.). J: 1. 1075/f H24/f 1217: ? ’földieper; Erdbeere’# (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1416: ’az eperfa gyümölcse; Maulbeere I eperfa; Maulbeerbaum’ # (OklSz.), 1595: ’ua.’ (Ver. 63); szakny. Földia ’Fragaria’; ~fa ’Morus’. — Sz: ~jes 1075/ f 1124/ j- 1217: ? hn. (1. fent); 1590: Eperies mn. (SzikszF. 54) j epres 1777: fn. (1. fent); 1787: Epres mn. (Faludi: Költ. Μ. 2: 146: NSz.) I eprészik 1797: eprész (Beregszászi: Sprachlehre 108: NSz.) | eprez 1808: Eprezni sz. (SI.) j eprész fn. 1838: Eprész (Tzs.).
Ősi örökség az ugor korból; vö. vog. P. dpéréx, AL. öprö, aprèx, T. âprijèx, apérjéx ’földieper’. A vogul szó végi -χ fgr. *Á:-ra visz- szamenő denominalis névszóképző. Az ugor alapalak *äpp8r8k8 lehetett. A vogul szó összetételként való magyarázata nem valószínű. — A magyarban a harmadik szótag magánhangzója kiesett, az r utáni (*k > ) hang j-vé vált, majd mássalhangzós
toldalékok előtt kiesett. A szóvégre került rj számos nyelvjárásban e hanggal bővült, illetőleg a ;-bŐl gy, ny lett. A R. a-val írt változatok valószínűleg az első szótag erősen nyílt e, ä hangját jelölik. A magyar szó 2. jelentése a földieper és az eperfa gyümölcsének alaki hasonlósága alapján fejlődött ki. — Németből való származtatása téves. — 1. jelentésében a köznyelvből a földieper kezdi kiszorítani, a szaknyelvben pedig nemzetségnévként gyakoribb a szamóca. 2. jelentésében a Dunától keletre, főként a Tiszántúlon él.
Simonyi: Nyr. 7: 243, AkNyÉrt. 14/7: 19, 21, TMNy. 354; Szalontai J.: Nyr. 7: 409; Szarvas: Nyr. 10: 211; Zolnai Gy.: Nyr. 16: 291; Munkácsi: Nyr. 23: 1®, Ethn. 4: 172, ÁKE. 301, 564 ®; NyH.1-7; Szinnyei: NyK. 33: 137; H. A.: MNy. 9: 384; Horger: MSzav. 46; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 58: 81, 60: 23, 61: 19, 63: 132; Gombocz E.: BotTört. 17, 129; Rapaics: MagyGyüm. 47, 165, 291; SzófSz.; Végh: Békés 62, 99; Bárczi: TihAl. 63, Szótöv. 31; Hajdú: ÁLingu. 2: 272, NytudÉrt. 2. sz. 24; Deme: MNy. 50: 30; MSzFgrE. ®.
epeszt 1. eped


cpîgron
775
epikus
epigron 1860: „a pogánykor műveltsége történetét, a törpe epigonokra nézve szégye- nítŐ jellem- s észnagyságu csoportozatokban tárgyalja” (Ormós Zs.: Ut. eml. 2: 206:NSz.); 1863: epigónok gr. (Kazinczy G. —Molière: Tart. El. VII: NSz.). J: 1. 1860: ’jelentékeny előd jelentéktelen követője (különösen az irodalomban és művészetben); unbedeutender Nachfolger eines bedeutenden Vorgängers (bes. in Literatur und Kunst)’ (l.fent); 2. 1865: ’utód; Nachkomme’ (Babos).
Nemzetközi szó; vö.: ang. epigon; ném. Epigone; fr. épigone; ol. epïgono; or. anueÓH : ’jelentéktelen utánzó (az irodalomban, mű' vészetben)’, a franciában, németben még: ’utód’. Végső forrása a gör. ol επίγονοι ’utódok’, ol Επίγονοι ’utódok, különösen a Thébánál elesett hét vezér fiai’. A gör. 'Επίγονοι átkerült a latinba; vö. lat. Epigoni ’utódok’. Ezt a címet adta L. Attius vagy Accius (i. e. 170—94.) is annak a drámájának, melyet Aiszkhülosz „'Επτά επι Θήβας" [= „Heten Théba ellen”] című tragédiája alapján írt. Modern értelemben K. Immermann (1796—1840.) német költő „Die Epigonen" (1836.) című regénye óta terjedt el. — A magyarba feltehetőleg a németből került át. — Irodalomtudományi, művészeti szakszó.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 178; OxfEnglDict. Epigone a.; Wartburg: FEW. 3: 229; Corominas: DiccCrítEt. 2: 283 en- gendrar a.; Frisk: GrEtWb. 1: 307; Kluge: EtWb.19 169.)
epigramma 1789/1890: „ne szűnj meg erántam azzal a’ forró szeretettel viseltetni, a’ me Ilyet.. . gyönyörű Epigrammátskád mutat” sz. (Kazinczy: Lev. 1: 517: NSz.); 1791/1891 : „Orpheusom első darabjában lát- hadd a’ Popból fordított Epigrammát" (Kazinczy: Lev. 2: 135: NSz.); 1808/1894: Epi- gramájának gr. (Kazinczy: Lev. 5: 393: NSz.); 1824: epigrammataival gr. (IrtörtKözl. 19: 203); 1832/1890: epigrammot gr. (Szemere P.: Munkái 3: 237: NSz.); 1865: epigrámmai sz., epigrámmíró (Babos). J: 1. 1789/1890: ’szellemes, tömör, rendszerint disztichonban írt költemény; Sinngedicht in knappster Form, meist in Distichen abgefaßt I gúny vers; Spottgedicht’ (1. fent); 2. 1865: ’felirat; Inschrift’ (Babos).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. epigramma ’felirat (szobron, edényen stb.); verses felirat; rendszerint disztichonban írt, rövid szellemes költemény’. A latin szó a gör. επίγραμμα ’ua.’ (< : gör. επιγράφω ’bevés; feliratot készít’) átvétele. Részben a latinból, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö. : ang. epigram; ném. Epigramm; fr. épi- gramme; ol. epigramma; or. dnmpÚMMa: ’epigramma; csípős elmésség, velős mondás’. — A magyar alakváltozatok közül az epigrammata a többes számú görög alakra megy vissza. Az epigramm a német megfelelőt tükrözi. Az epigramma : epigramm kettősségre vö. anagramma ’valamely név stb. hangjainak szabad átcsoportosításával alkotott új szó’ (ÉrtSz.), de: diagram, monogram, program. — A m. R. purgoma ’epigramma’ (1585: Cal. 367) Calepinus értelmezőjének magyarítás! kísérlete; vö. m. R. alagya ’elé- gia’ (Cal. 354). — Az epigramma ma élő 1. jelentésében az irodalomtudomány szava.
Szily: Hunfalvy-Eml. 37; Kursinszky: LatJszIrod. 18; EtSz. 1: 1587 epigramm a. ® ; Gáldi: Szótir. 105. (Schulz: DtFremdwb. 1: 178; OxfEnglDict. Epigram a.; Wartburg: FEW. 3: 229; Corominas: DiccCrítEt. 2: 764; Frisk: GrEtWb. 1: 324; Kluge: EtWb.19 169.)
epikus 1604: „Báffus . . . Neve egy Epicus poetanac” (MA. Báffus a.); 1809: Epiku- si sz. (Nagy F.: Horn. Batr. 4: NSz.); 1827: épikus (Toldy F.: Aesth. lev. 13: NSz.). J: A) mn. 1604: ’elbeszélŐ; erzählend | epikai; episch’ (1. fent). B) fn. 1826-7/1874: ’elbeszélŐ költő; Epiker’ (Toldy F.: Krit. berke 28: NSz.) II epika 1793: ,,a’beszéllö (epica) Poézis” (Verseghy: Poézis 17: NSz.); 1862/ 1927: epikai sz. (Gyulai P.: Krit. dóig. 88: NSz.); 1900: epikai (Vörösmarty Emlékkönyve CXV: NSz.). J: A) mn. 1793: 'elbeszélő; erzählend’ (1. fent). B) fn. 1862/1927: ’elbeszélŐ költészet ; erzählende Dichtung* (1. fent) d eposz 1810: „Vannak Esztétikai képzelődök, de nintsenek Eposok” (Kultsár J.: Hazai Tud. 1: 104a.: NSz.); 1815: eposzi sz. (Kazinczy: Munkái 6: 162: NSz.); 1826: Éposíró (Kölcsey: Zrínyi 194: NSz.); 1827: époszt gr. (Toldy F.: Aesth. lev. 13: NSz.); 1827/1897: Eposzi sz. (A. Székely S.: Székelyek Érd. 4: NSz.); 1831: Epósziróink (P. Thewrewk J.: Alap. 4: 46: NSz.). J: 1810: ’nagy elbeszélő költemény; großes erzählendes Gedicht [ hősköltemény; Heldengedicht’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. epicus ’elbeszélŐ, epikai; hősi’, h. lat. epicus ’vers- szerzŐ’, lat., h. lat. poesis epica ’epikai költészet’, lat. epos ’hŐsköltemény’, h. lat. epos ’vers, ének’. A szócsalád végső forrása a gör. έπος ’szó, beszéd; (hexameterbe foglalt) hősköltemény; epikus költemény’ (< : gör. είπον ’(el)mond, beszél’) s ennek származéka, a gör. επικός ’az eposszal kapcsolatos; elbeszélő; hősi’. A lat. epicus és epos bekerült számos európai nyelvbe ; vö. : ang. epic, epos; ném. episch mn., Epiker fn., Epos; or. dnúnecKUÚ mn., ànwc fn., ánoc: ’epikus’, *eposz’; vö. mégfr. épique ’epikus’. Az epika kiindulópontja a lat. poesis epica lehetett; vö.: ném. Epik; sp. epica; ol. épica; or. ánuKd: ’elbeszélŐ költészet, epika’. — Ám.


epilepszia
776
epizód
epikus főnév a h. lat. poeta epicus magyar megfelelőjéből, az epikus ZcöZíó-ből is kialakulhatott jelentéstapadással. — Irodalomtudományi szók.
Kursinszky: LatJszIrod. 18; EtSz. 1: 1587 epika a. ®, 1: 1589 eposz a. ® ; Nagy J. B.: MNy. 29: 117; Kallós E.: Nyr. 70: 66. (Schulz: DtFremdwb. 1: 178; OxfEnglDict. Epic, Epos ; Frisk: GrEtWb. 1: 464 εϊπον a., 545; Kluge: EtWb.19 169; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 229.)
epilepszia. 1842: ,,sokat tett még is azon gonosz epilepsiának . . . kifejlődésére” (P. Horváth L.: Byron 150: NSz.); 1880: Epilepszia (MagyLex. 7: 38). J: 1842: 'nyavalyatörés; Fallsucht’ (1. fent). — Sz: ~s 1912: epilepsziás (Kelemen) || epileptikus 1847: „epilepticus görcsökben vonaglik” (Szépirod. Szemle 2: 339: NSz.); 1865: epileptikus (Babos epilepsia a.). J: 1847: ’nyavalyatörős, epilepsziás; fallsüchtig, epileptisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., h. lat., orvosi lat. epilepsia ’nyavalyatörős’, epilepticus ’nyavalyatörős’. A latin szók a gör. επιληψία ’nyavalyatörős’, illetőleg επιληπτικός 'epilepsziás, nyavalyatörŐs’ átvételei. Ez utóbbiak a gör. έπιλαμβάνω 'utolér, meglep, rajtaüt (betegség) ; stb.’ származékai. — A latin szócsalád tagjai bekerültek számos európai nyelv szókészletébe ; vö.: ang. epilepsy, epileptic; ném. Epilepsie, epileptisch; fr. épilepsie, épileptique; ol. épilés sia, epilèttico; or. anuAéncux, anuAénmuK fn., 3nuaenmúueCKUű mn.: ’epilepszia’, 'epilepsziás'. — Orvosi szavak.
Kursinszky: LatJszIrod. 18. (OxfEnglDict. Epilepsy, Epileptic a.; Frisk: GrEtWb. 1: 535, 2: 77; DudenEtym. 140; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 229.)
epilógus 1809/1895: „Az Aurorából kiirt Praefatiot is előkerestem . . . leveleid köz- zűl; hanem az epilógust elfelejtetted leírni” (Kazinczy: Lev. 6: 231: NSz.); 1854: Epilog (HeckenastldSz.2); 1880: Epilogos (MagyLex. 7: 38); 1900: epilógusát gr. (Vörösmarty Emlékkönyve CXVII: NSz.); — epilóg (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1809/1895: 'zárszó, utószó (irodalmi művekben); Schlußrede, Nachwort (in literarischen Schriften)’ (1. fent); 2. 1864: ’utójáték; Nachspiel | zárójelenet; Schlußszene’ (Arany J.: Shaks. Szentiv. ál. 221: NSz.); 3. 1900: ’befejező mozzanat; Schlußmoment’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. epilógus ’zárószó, utószó; befejező beszéd’. Ennek forrása a gör. επίλογος ’zárószó (színjáték végén)’; vö. gör. επιλέγω ’az elmondottakhoz még hozzáfűz valamit’. A latin szó — a lat. prologus ’előszó, élőbeszéd ; előjáték’ párjaként — bekerült számos európai nyelv szókészletébe ; vö. : ang. épilogue; ném. Epilog; fr. épilogue; ol. epllogo; or. dntuióz: ’végszó, utószó; befejező rész’. — Am. epilog epilóg ) változat német hatást tükröz. Az epilógus : epilóg-ΤΑ vö. dialógus, de monológ. A m. epilogos a görög alaknak felel meg. — A jelentések közül az 1. és 2. az eredetibb; a 3. átvitt értelmű használatban alakult ki. — 1. jelentésében irodalomtudományi kifejezés; a 2. jelentés elavult; a 3. jelentésben a választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 18; EtSz.®. (OxfEnglDict. Epilogue Ά. ; Wartburg: FEW. 3: 231; Corominas: DiccCrítEt. 3: 126; DudenEtym. 140.)
episztola 1416 U./1450 k.: „It kèzdètic azon epiftulanac exemplara kit fzent lere- mias érezte [= küldött] az babilloniaba vite tét fogloknac” (BécsiK. 109) ; 1495 e.: epi- ftolaiaba gr. (GuaryK. 61); 1794/1891: Episztolákra gr. (Kazinczy: Lev. 2: 361: NSz.); 1835: épistola (Kunoss: Gyal.). J: 1. 1416 u./ 1450 k.: 'prófétai levél az Ószövetségben; Prophetenbrief im Alten Testament | meghatározott istentiszteleti szentlecke az új- testamentomi levelekből és az apostolok cselekedeteiből ; vorgeschriebene gottesdienstliche Lesung aus den neutestamentlichen Briefen und der Apostelgeschichte’ (1. fent) ; 2. 1794: '(verses, költői) levél; (poetischer) Brief (in Versen)’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. epistola, epistula 'levél, üzenet’, e. lat. epistola 'apostoli levél’. Ennek forrása a gör. επιστολή 'küldönccel küldött küldemény; levél’, s ez a gör. έπιστέλλω '(oda)küld, (meg)küld; küldönc vagy levél által jelent’ származéka. A latin szó részben közvetlenül, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. epistle; ném. Epistel; sp. epistola; ol. epistola; or. anúcmoAa: 'költői, verses levél’, az angolban, németben, spanyolban, olaszban még: ’apostoli levél, szentlecke’. — A m. episztola 1. jelentésében vallási, liturgiái, 2. jelentésében irodalomtudományi szó.
Melich: SzlJsz. 1/2: 247®; EtSz.®; Hexendorf: Pais-Eml. 303; Zolnai B.: Ny- Stil. 32. (OxfEnglDict. Epistle a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 410; Wartburg: FEW. 3: 232; Boisacq: DictÉtGr.4 907; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1501, 4: 2953; Corominas: DiccCrítEt. 2: 309.)
epizód 1788 U./1953: „Ami azelőtt történt, episodion gyanánt hozatódik bé” (Batsányi: ÖM. 1: 191: NSz.); 1789: Episóda (Gáldi: Szótir. 32); 1817: episodok gr. (Haszn. Múl. 1: 203: NSz.); 1827: epizód (Toldy F.: Aesth. lev. 78: NSz.); 1835: Episodium (Kunoss: Gyal.); 1854: Episode (HeckenastldSz.2); 1886: épizód (Vadnai K.: Elm. id, 112: NSz.). J: 1. 1788 U./1953: ’közbeszúrt


épkézláb
777
éppen
esemény <drámában stb.)>; eingeschobene Nebenhandlung <im Drama usw.)’ (1. fent); 2. 1810/1896:’ jelentéktelen eset ; unbedeutendes Ereignis’ (Kazinczy: Lev. 7:491: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. episode; ném. Episode; fr. épisode; ol. episodio; or. anusód: ’mellékcselekmény ; mellékes esemény’. Végső forrása a gör. έπεισόδιος ’nem szorosan a dologhoz, pl. a dráma cselekményéhez tartozó, hanem gyönyörködtetésül, szórakoztatásul szolgáló’ semleges nemű alakja. Ennek alapszava a periódus, metódus stb.-ben is meglevő gör. οδός ’ösvény, út; menés, járás’. A görög szó főként francia közvetítéssel terjedt el. — A magyarba feltehetően a franciából vagy a németből került át. Az alak változatok közül az episodion görögös, az episodium latinos forma. Az episoda szóvégi a-ja latinosítás eredménye ; az episoda : episod, epizód viszonyra vö. blokád : blokáda. Az episode, épizód a német és francia megfelelők hatását mutatja. Főleg irodalomtudományi szó.
Kursinszky: LatJszírod. 18; EtSz. ® ; Gáldi: Szótir. 32. (Schulz: DtFremdwb. 1: 178; OxfEnglDict. Episode a.; Wartburg: FEW. 3: 228; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1500; Frisk: GrEtWb. 1: 471, 535, 2: 349; Kluge: EtWb.19 169.)
épkézláb 1739: „örvendetes napra vir- raszta fel az én kegyelmes istenem, mert . . . egy szép ép kéz láb leánygyermekkel meg- álda Ő felsége” (Népr. és Nytud. 7: 79). J: A) mn. 1739: ’ép, egészséges; heil, gesund’ # (1. fent). B) hsz. 1795: ’épen; unversehrt | sértetlenül; mit heiler Haut’ # (Μ. Merkurius 403: NSz.).
Összetett szó. A kéz és a láb főnév azért szerepel együttesen az összetételben, mert a testi munka végzésében és általában a mozgásban, a cselekvésben a végtagoknak van a legfontosabb szerepük. Hasonló szemléletet tükröz a R. keze-lába valakinek ’segítője, jobbkeze’ kifejezés (vö. NySz.) is. Az épkézláb összetétellel azonos típusú szerkezet egyébként több is van a magyarban: vö. pl. csupa szem-fül ’minden érzékével figyelő, kutató’ (tkp. ’csupa szem és csupa fül’). — Valószínűleg melléknévi jelentése az eredetibb, ebből fejlődhetett a mezítláb, négykézláb stb. analógiájára a határozószói.
Simonyi: Hat. 2: 358, Jelz. 44; B. LŐrin- czy: MMNyR. 1: 426; Nyíri: Népr. és Nytud. 7: 79.
eplény 1395 k.: „furales: eplen” (BesztSzj. 782.); 1475 u.: epleen (NyírkGl.); 1792: Eplény (SzD.); 1832: eprényei gr. (Szabó E.: Székely Tájsz. 8: NSz.); 1838: Emplény (Tsz.); 1890: zeplény (Ethn. 1: 174); — ép- líny, zeplin (MTsz.); eplín (NyF. 17. sz. 33); emplen, emplin, epelíny, eplény, çplçny, éplény, epleen, epliçny, eplin, eplin, eplín, ep- ling, epliny, eplye, Zemplén, zëmpliny, zemp- líny, zeplé, zeplíny (ŰMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’a szán két talpát egymáshoz kötő keresztgerenda; Lastbalken am Schlitten’ (1. fent); 2. [eplény, eplye] 1894: ’fergettyű mint a szekér derekának része; Wendeschemel, Lenkschemel’ (Nyr. 23: 576); 3. [epling, epliny] 1921: ’vánkos mint az eketaliga része; Stellsteg, Grindelpolster’ (ŰMTsz.; 1. még 1957: MNyj. 4: 179).
Szláv erde tű; vö.: big. N. orutéH ’vánkos, zsámoly mint a szekér aljának része’; szb.- hv. N. óplen, öplin, opljen ’a szán két talpát egymáshoz kötő keresztgerenda’, N. öpjen ’fergettyű mint a szekér derekának része’; szín, oplèn, N. oplïn ’ua ’; szik, oplen ’ua.’; ukr. N. oriAÍH, oruiÍHb ’vánkos, zsámoly mint a kocsi aljának része; a szán két talpát egymáshoz kötő keresztgerenda’ (Hrinéenko 3: 58). Megfelelő szó van még a csehben és a szorb nyelvekben is. Az ősszláv ^oplénb etimológiája nincs tisztázva. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. ^oplénb szava kerülhetett át ’a szán két talpát összekötő keresztgerenda’ jelentésben. Az eplén, eplény stb. szókezdő e-je hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A z kezdetű változatok a határozott névelő z-jének tapadása útján jöttek létre. Az eplye a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával keletkezett. A 2. jelentés külön átvételnek látszik. A 3. a 2. alapján fejlődhetett ki. — A moldvai csángó opleány, oplyéán ’a szántalpakat összekötő keresztfa’ (1960: NylrK. 4: 280) forrása a rom. opleán ’ua.’; ez utóbbi a déli szlávból való. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 6: 448; Szilasi: Nyr. 10: 443; Miklosich: Nvr. 11: 164 ® ; Fináíy: Ak- Ért. 3: 660; Melich: NyK. 39: 37, MNy. 8: 153, HonfMg. 84; Horger: NyK. 41: 128, 130; Asbóth: NyK. 41: 389, 396 ® ; Herman: Pászt. 89; B. Zs.: FE. 7: 120; EtSz. ® ; Beke: DunSz. 11: 46; Kniezsa: Szljsz. 167®; Moór: Nyelv és írod. 1: 112, StudSl. 2: 77, 86, MNy. 54: 285; Miháilá: ímprum. 25. (Machek: EtSIÖSl. 339; Cioranescu: Dicc- EtRum. 583.)
eposz 1. epikus
éppen 1577 k.: ,,as Betegh . . - mosga- fath a3 Egej teltben el ve3thy, a3 lelék3eth vetel chÿak eppen megh maradwan” (OrvK. 31); 1651/1817: éppen (Zrínyi 2: 24); 1746: épen (Bőd P.: Magy. Leksikon aj. 11: NSz.); 1763: Ipen, Ippen, Epen (Adámi: Spr. 95, 177, 288: NSz.); 1797: épenn /Beregszászi: Sprachlehre 274: NSz.); 1833: ípenn, Éppeg (Kassai 2: 92, 95); 1850: épeg (Röpivek: 4. sz. bor. 1.: NSz.); 1858: ípensiggel sz. (Vig D.: Czig. adom. 13: NSz.); 1863: éppeg, Eppen, éppen, éppeng (Kriza: \Tadr. 497); 1864:


«r1
778
cr1
eppeg, eppeng, épeng (CzF.); 1873: éppest (Fábián G.: Lucretius 223: NSz.); 1884: Ippeg (Somló S.: Első szer. 84: NSz.); 1885: éppegest (Paál Á.: Szeretve 111: NSz.); — epe, épend, épest, ëppëg, éppég, ëppeng, ipeg, ippe, ippejg, ippejst, ippencst, ippend, ip- peng, ippenst (MTsz.); ëppenëg, ëppenég, ip- penig (MNy. 25: 99); ippé, ippëg, öppe, öppen, ëppennëk (ÚMTsz.);e'ip'ön, épenn, éppé, ippek (Nyatl.). J: 1. 1577 k.: 'alig; kaum | aligha; wohl nicht’ # (1. fent); 2. 1651/1817: ’egészen <úgy); gerade <so> | pontosan <úgy) ; genau <so>’ (1. fent); 3. 1741: 'egyáltalán (nem); durchaus <nicht)’ # (Nyr. 57: 70); 4. 1766: 'talán; vielleicht’ (Weszprémi: Bábamesterség 49 : NSz.) ; 5. 1781 : ’csupán ; bloß’ (Patay S.: Indusok 165: NSz.); 6. 1794/1910: 'pontosan akkor;eben’ # (Földi J.: Költ. 141: NSz.); 7. 1803: ’<ha) éppenséggel; (wenn) allenfalls’ (Báróti Szabó: MagyVir. 459: NSz.). — Sz: ~eéggel 1588: eppenseggel (Mon: Ápol. 326: NySz.) || épp 1807; „Épp, 1. Éppen” (Márton); 1844/1951: ép (Petőfi: ÖM. 1: 169: NSz.); 1865: ip (CzF. 3: 179); — ip, ipp (ÚMTsz.). J: 1807: ’gerade, eben’ * (1. fent).
Az éppen szóhasadás eredménye: az ép melléknév -n módhatározóragos alakjától különült el, hangzóközi geminációval. Az épp rövidüléssel keletkezett az éppen-bŐl; vö. azután > osztán > oszt. — Az éppeg típusú alakokban határozórag szerepű -g nyomatékosig elem van ; ugyancsak nyomatékosító elem van az éppeng, éppend-féle alakok végén is; vö. osztáng, osztánd stb. Az éppest, ippenst stb. a mihelyst, mindjárást-féle határozószók mintájára alakult -st raggal. Az ëppen stb. változatok rövid szókezdő hangja idŐtartam-átváltásos rövidülés a szóbelseji pp hatására. Az épe, ippe változat valószínűleg egy ép%, ippe formán keresztül jött létre az épen, ippen-ből . — A szó jelentésfejlődése az épen rágós alak ’teljesen, egészen’ jelentéséből indulhatott ki. Nyomósító határozószóvá más határozószókkal, illetőleg különböző mutatónévmásokkal kapcsolatban válhatott (éppen úgy, éppen annyira, éppen az stb.), s így módosulhatott eredeti jelentése is. Módhatározó szóból vált időhatározó szóvá. — Az eppen-nek az épp és meg összetételéből, valamint a ném. eben ’éppen’ határozó- szóból való származtatása téves.
Szarvas: Nyr. 11: 422® ; Simonyi: Hat. 1: 380, 2: 364, TMNy. 585, 691; Melich: Nyr. 24: 557; Szinnyei: NyK. 33: 132; Horger: Nyr. 41: 263, MNy. 31: 114; Erdélyi L.: MNy. 22: 18; Kertész: Nyr. 57: 70; Klemm: MNy. 25: 99, TörtMondt. 431; EtSz. 1: 1577 ép a. ® ; Juhász: Ungjb. 15: 459; SzófSz.; Martinkó: MNy. 49: 67; Grétsy: Szóhas. 149; Papp I.: MNyj. 9: 26. — Vö. ép, pedig.
ér1 1300 k.: ,,O ygoz fymeonnok bezzeg fzouuo ere” (ÖMS.); 1541: alá ir gr. (Sylvester: ÚT. 2: 137); 1549: Írni sz. (RMNy. 2/2: 67); 1600 k.: Irrem gr. (BrassSzt. 14); — ér (Nyr. 22: 288). J: 1. 1300 k.: ’beteljesedik; sich erfüllen | beigazolódik; sich bewahrheiten’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: '(mozgás közben) eltalál, érint; berühren, treffen’ * (BécsiK. 136); 3. [rendszerint be- ik.-vel] 1495 e.: 'valamivel megelégszik ; sich begnügen’ * (GuaryK. 111); 4. 1519:’akívánt helyre jut el, (el)érkezik; ankommen’* (JordK. 697); 5. 1519: ’kortársként megér valamit; erleben’# (JordK. 840); 6. 1541: 'valameddig terjed, nyúlik; reichen, langen'# (1. fent); 7. 1616: 'véletlenül tesz valamit; zufällig tun’ (Lép: FTük. 31: NySz.); 8. 1645: 'képes valamire; tun können’ (GKat: Titk. 51: NySz.). — Sz: ^kezik 1527: oda eerko- zyk vala gr. (ÉrdyK. 656).
Vitatott eredetű. — 1. Őtörök jövevényszó; vö.: türk ir- (Mal.); ujg. är- (Gab.);csag. ir-; oszm. er-: ’elér’; — vö. még: oszm. eri§- ’elér; érint; megérkezik’; tat. ireé- ’megérke- zik’; — vö. továbbá mong. ire-; kaim, ire-; ’megérkezik’. A magyar szó sok jelentés változata és számos származéka alapján török jövevényszavainknak korai rétegébe tartozó lehet; talán még az uráli őshazában került nyelvünkbe, s így alakulhatott ki finnugor szavainkra emlékeztetőén nagy szócsaládja. A magyarba került török alak är vagy inkább er lehetett; a szókezdő magánhangzó a magyarban vált zárt, hosszú é-vé; vö. ész, érdem. Az í-t.6 változatok eszerint másodlagosak. A magyar szó jelentései közül a 4., esetleg még a 2. lehetett az eredetibb. A 6. jelentés a 4.-ből fejlődött. A többi jelentés jórészt átvitt értelmű használat révén az előbbiekből jött létre. — 2. Ősi örökség a finnugor kórból; vö.: vog. sartit-, sartitaxt- ’érint, megérint’; cser. K. sürgip ’futólag megérint’ (PS.). Ezek egy fgr. *sär3- ~ *ser3- ’elér’ ige származékai. A magyar jelentések alakulása e származtatás szerint is a fentieknek megfelelően mehetett végbe. — Egyik magyarázat sem kifogástalan, főként hangtani téren vannak nehézségeik. Feltűnő az is, hogy a ’valamihez hozzáér’ alap jelentéshez kapcsolódó származékoknak a magánhangzója a régiségben általában nyílt volt, s az i-z6 nyelvjárásokban sincs i-ző változatuk (vö. érdekel, érez, érint, ért) ; ezzel ellentétben a ’valahová elér’ alapjelentéshez sok í-z6 változat is kapcsolódik (vö. ér2, érik ). — Lehetséges, hogy a két magyarázat nem is áll egymással teljesen ellentétben: tudniillik arra is lehet gondolni, hogy a szóban két külön ige : egy finnugor és egy török eredetű keveredett később egybe. Az alaki kettősséget és a jelentésbeli gazdagságot esetleg ez a keveredés is magyarázhatná.
Vámbéry: NyK. 8: 142, MBölcs. 155; Budenz: NyK. 10: 80; Gombocz: NyK. 31: 247 ®, MNy. 3: 158®, BTLw. 70, 154; Et-


ér2
779
ér‘
Sz. ® ; Setälä: Nyr. 59: 59, MSFOu. 135. sz. 2: 113; Rapola: NyK. 50: 375; Németh: KCsA. 1. Kieg. 521; SzófSz. ér 2. a.; Bárczi: I. OK. 2: 355 ®, Szók.2 68; Lakó: I. OK. 2: 368 ® ; MSzFgrE. — Vö. ér2, érdekel, érdes, érez, érik, érint, ért.
ér2 1470: ,,divina benignitas non minus benefica ÿothere est” sz. (SermDom. 2: 340), de 1. érl; 1519: Eer (MNy. 55: 541); — Örvényes sz. (MTsz.); irtek sz. (ŰMTsz.). J: 1470: 'értéke van; wert sein’ # (1. fent). — Sz: ~ték 1527: ertekegr. 'tehetség’ (ÉrdyK. 137); 1552: ’vagyon’ (Heltai: Dial. H6b); 1757: ’érték’ (Kovács F.: Oltári szentség. Olv.: NSz.) I ~tékes 1604: Értekes ’fontos’ (MA.); 1616: ’tehetős, vagyonos’ (Lép: FTük. 133: NySz.); 1754: ’értékes’ (Bárány Gy.: Űj Test. 1439: NSz.) I ~téketlen 1708: Érteketlen (PP.) | ~téktelen 1822: Értéktelen (Wagner: Phras. Inanis a.) | ~ vény es 1831/1862: érvényességgel sz. (Bajza: Munkái 3: 133: NSz.); 1837 — 42: érvényeseknek gr. (Bajza: Munkái 5: 53: NSz.) I ~tékesít 1832: értékesítni sz. (Harsá- nyi P.: Alul. 1: 85: NSz.) | ~ vény télén 1839: érvénytelen (Figyelmező 405: NSz.) | ~vény 1840: érvény (Figyelmező 681: NSz.) | ~vé- nyesít 1844: Érvényesít (Kiss AL: Ujdon szavak 34: NSz.) I ~vényesiil 1857: Érvényesülni sz. (Ballagi) | ~ tékel 1858: Értékelni sz. (NyŰSz.).
Alagyar fejlemény: jelentéshasadással különült el az er1 igétől. Valószínű, hogy a 'valahová, valameddig elér’ alapjelentésből kell kiindulnunk. A jelentésváltozás feltehetően a mértékbeli összehasonlítás alapján ment végbe (eléri valaminek a nagyságát, mértékét ). — Az érték-ben -t mozzanatos igeképzős alak lappang (vö. ért), ez kapott de verbális -ék névszóképzőt. Az érvényes talán a nyelvjárásokban kialakult származék volt (vö. érvényes 'érdemes, jóra való, jó’: MTsz.), a nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe. A belőle elvont érvény és az igei származékok nyelvújítási alkotások. A nyelvújítási származékok egyes jelentés változatainak kialakulásában számolhatunk az erő szó hatásával is: amíg valami ér valamit, addig hatóereje van (vö. még az érv jelentéseit). — Az érték szónak törökből való származtatása, valamint mongolból való magyarázata téves.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 6 ® ; Finály: AkNyÉrt. 2/4: 27; Vámbéry: NyK. 8: 142, MEr. 495; Budenz: NyK. 10: 81, 18: 225, 20: 273; Bálint: Párh. 12; MUSz. 797; Gombocz: NyK. 31: 247 ®, MNy. 3: 158, BTLw. 70, NytudÉrt. 24. sz. 20; Tolnai: Nyúj. 205, 216; EtSz. ®; Végh: Adal. 69; SzófSz. ér 2. és érték a.; Horger: Melich-Eml. 162, 166; Pais: MNy. 41: 20; Bárczi: I. OK. 2: 355, Szók.2 68, MNy. 54: 47, AlNyÉletr. 297; Lakó: I. OK. 369; Imre: SzabV. 181. - Vö. egyen-, ér1, érme, érv, táp-.
ér3 1055: „cuiuf incipit terminuf a far feu. eri iturea.” (TA.); 1067 k./1267: Homus- er hn. (ÁUO. 1: 25); 1200 k.: TenerÆere hn. gr. (PRT. 8: 270); 1249: Eer hn. (Fejér: CD. 4/2: 52); 1291: KuuesÄeer hn. (OklSz.); 1541: érből gr. (Sylv: ÜT. 2: 116: NySz.). Js 1055: ’patak; Bach’ # (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Ősi örökség a finnugor korból; vö. : zürj. A7., Sz. sor 'patak’, KP. sor ’ua.’ (Gén.); votj. Sz. éur ’folyam, folyó; patak, csermely’. A zűrjén szó átkerült az osztjákba. A permi szók o, illetőleg u hangja előpermi *e vagy *ö hangra megy vissza. A finnugor alapalak *§er3 vagy *sär3 lehetett. — 2. Azonos a ’vérér, bányaér stb.' jelentésű ér4 szóval. E feltevést a két szó hangalaki azonosságán kívül más nyelvekben található jelentésbeli párhuzamok is támogatják; vö.: lat. véna ’vérér, vízér, bányaér; szellemi tehetség, erő’ ; ném. Ader ’vérér, vízér, bányaór’. — Elsősorban irodalmi nyelvi és földrajzi szaknyelvi szó; nyelvjárási szinten csak a Tisza vidékén él.
MUSz. 791 ® ; Munkácsi: Ethn. 4: 282; NyH.2-7; Melich: MNy. 9: 393, 10: 127, NyK. 49: 100; EtSz. ® ; SzófSz. ér 1, a.; Pais: MNy. 46: 102; Bárczi: TihAl. 36, 93; Toivonen: FUF. 32: 85; Steinitz: UrAltJb. 31: 447; Rédei: NyK. 67: 118® ; MSzFgrE. ®. — Vö. ér4.
ér4 1405 k.: „véna: er” (SchlSzj. 388.); 1416 U./1450 k.: çèrit gr. (BécsiK. 200); 1506: eertől gr. (WinklK. 204); 1560 k.: $r (GyöngySzt. 4263.); — ër (MTsz.). J: 1. 1405 k.: 'véredény; Ader’# (1. fent); 2. 1585: ’bányaér; Erzader’# (Cal. 446); 3. 1604: ’erezet; Äderung’ (MA. Taeniae a.); 4. 1708: 'növény ere; Pflanzennerv' # (PP. Véna a.); 5. 1708: 'tehetség; Talent’ (PP. Véna a.); 6. 1787: 'valaminek a lényege; das Wesentliche einer Sache’ (Μ. Kurir 139: NSz.). — Sz« eres 1522: Eres szn. (MNvTK. 105. sz. 38); 1585: Eres (Cal. 1107) | eiez 1770: ereztek gr. (Kalmár: Prodr. 240) | erezet 1770: erezeteik gr. (Kalmár: Prodr. 241).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. tar 'gyökér'; osztj. V. 1èr, Vj. jer: 'vonás, vonal; sáv, csík (szövetben^’, Ö. 1er 'gyökér- rost'; votj. Sz. ser: vir-ser 'vérér’; cser. KH. Sár 'vérér’. A finnugor alapalak *sár3 lehetett. A szó eredeti jelentése vagy általánosabb volt a mainál (pl. 'vékony csík’ stb.), vagy az 1. lehetett. A 2 — 4. jelentés ezek alapján érthető. Az 5. kialakulásában minden bizonnyal közrejátszott a lat. véna ’vérér, bányaér stb.; szellemi tehetség, erő stb.’ hatása. A 6. jelentés is hasonló absztrakció eredménye. — Aíás finnugor szavakkal való egyeztetése téves.
MUSz. 791 ® ; Alunkácsi: ÁKE. 228, 549 648; NyH.2-7; Paasonen: «-Laute 87; Sziny. nyei: NyK. 33: 476; EtSz. ® ; Halász: NyK-


éra
780
érdekel
47: 455; Laziczius: Nyj. 30; SzófSz. ér 1. a.; Collinder: FUV.; MSzFgrE. ®. — Vö. aranyér, ér3, visszér.
éra 1828: „ezt az időpontot úgy lehet nézni, mint az angol ló tenyésztés Aeráját” (Széchenyi: Lov. 59: NSz.); 1885: érát gr. (Tábori R. : Szobor 7: NSz.). J: 1. 1828: ’a kezdet időpontja; Zeitpunkt des Anfangs’ (1. fent); 2. 1831: ’időszak; Zeitabschnitt j korszak; Epoche’ (Széchenyi: Vil. 255: NSz.); 3. 1880: ’az az időszak, melyben valamely vezető állású személy hivatalban van; Amtszeit | kormányzat; Regierung’ (Mátrai B.: Él. szinf. 104: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. aera ’egy adott szám, melyből a számolás kiindul; valamely fontosabb esemény időpontja’, k. lat. aera, éra, h. lat. aera ’az évszámlálás kezdőpontja’. A lat. aera a lat. aes ’ rézpénz’ többes számú alakjára megy vissza. Részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. éra; ném. Ara; fr. ère; ol. éra; or. 3pa: ’időszak, korszak; az évsor kezdete, időszámítás’. — A jelentések közül az 1. az eredetibb; a 3. jelentésben a 19. sz. második felétől kezdve (rendszerint személyhez kapcsolódva) politikai kifejezésként is használatos. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 18. (OkoriLex. 1: 968; Schulz: DtFremdwb. 1: 48; OxfEnglDict. Éra a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 18, 19; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 12; DudenEtym. 31; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 231.)
érc 1372 U./1448 k.: „karyaÿ esewft- belewl: haffa ercjes” sz. (JókK. 126); 1395 k.: „es: er eh1 ’ (BesztSzj. 729.); 1405 k.: er ehe (SchlSzj. 1293.); 1416 U./1450 k.: ércbgl gr. (BécsiK. 122); 1560 k.: a'rch (GyöngySzt. 649.); 1659: értz (Czegl: MM. 118: NySz.). Js 1. 1372 U./1448 k.: ’fémet tartalmazó ásvány, kőzet; metallhaltiges Gestein, Erz I fém, bronz ; Metall, Bronze’ # (1. fent) ; 2. 1936: ’homok; Sand | homokos terület; Sandgebiet’ (ÚMTsz.). — Sz: ~es 1372 u./ 1448 k.: 1. fent.
Német eredetű; vö. kfn. erze, erz ’érc’, h. korai úfn. erez ’ua.’; vö. még ir. ném. Erz ’ua.’. A német szó etimológiája nincs kielégítően tisztázva. — A rövid nyílt ném. e a magyarban nyúlt meg és fejlődött zárt á-vé. A 2. jelentés az 1.-ből fejlődött hasonlóságon alapuló névátvitellel.
Szarvas: Nyr. 1: 218; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 160, NyK. 39: 42; Balassa: TMNy. 176, Nyr. 29: 417; Zolnai Gy.: Nyr. 25: 88; Lumtzer—Melich: DOLw. 90; Thienemann: UngJb. 2: 100; Horger: MSzav. 46; EtSz. 1: 1596 1. érc a. ® ; Szóf-
Sz. ®. (Storfer: W’örter 112; Kluge: EtWb.19 174.)
érc- 1. ércherceg 1716: „Kgmes asszonyunkat ő fgét hogy az úr Isten fiú erzhercéggel megáldotta, én csak az községtűi hallottam” (Nyr. 88: 56); 1749: Értz-Hertzeg (Pais- Eml. 347). J: 1716: ’főherceg; Erzherzog’ (L fent). — De vö. 1699: „az felséges József erezherezog fia, magyarországi király” (Nyr. 88: 55) I ércpüspök 1716: „Ebben a városkában vagyon Az Strassburgi Erez-Püspöknek . . . egy szép palotája” (MNy. 61: 366). J: 1716: ’érsek; Erzbischof’ (1. fent) | Ilyen még: ércangyal ’arkangyal’ (1771: Pais-Eml. 350) ]] 2. ércbolond 1791: „Messala—Kor vinus nevét felejtette, De már Eurialus Ertz- bolond mellette” (Poóts A.: Vers. 87: NSz.). J: 1791: ’igen nagy bolond; Erznarr’ (1. fent). — De vö. 1708 —10: „ezelőtt Körtvélyesit Erzhundsfuttnak híja vala” (Nyr. 88: 56).
Az érc- előtagú összetett szavak német mintára keletkezett részfordítások; vö. ném. Erzherzog ’főherceg’, Erzbischof ’érsek’, Erzengel ’arkangyal’, Erznarr ’igen nagy bolond’; vö. még ném. Erzkanzler ’fŐkancellár’, Erzpriester ’főpap’, Erzdiéb ’cégéres tolvaj’, erzfaul ’nagyon lusta’ stb. E német összetételek Erz- előtagja a k., e. lat. archi-, arci- ’fő-’ közvetítésével a gör. αρχι, ’ua.’ (vö. pl. αρχιεπίσκοπος ’érsek’ [tkp. ’főpüspök’]) összetételi előtagra mennek vissza. így etimológiailag kapcsolatban vannak arkangyal szavunk ark- elemével (1. még az érsek szócikkét). — A érc- előtagú magyar összetételek a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának ösz- szeomlása (1711.) utáni időkben keletkeztek, amikor Bécs politikai, társadalmi és nyelvi hatása igen erősen érvényesült hazánkban. Előtagjuk formálódásában érc ’fém’ szavunknak is szerepe lehetett, de téves az a föltevés, hogy ezek az összetételek népi eredetűek. — A 19. század elejére e szavak már elavultak.
Kúnos: Nyr. 11: 338, 12: 353; Lumtzer — Melich: DOLw. 90; EtSz. 1: 1596 2. érc a. ® ; Loványi: Pais-Eml. 346 ® ; Zsoldos: Nyr. 88: 55. (Kluge: EtWb.19 174.) — Vö. arkangyal.
érdekel 1453: „Matthias Erdekelew” sz szn. (OklSz.); 1611: „Erdekleni: Contingere Pertingere, Percutere” sz. (MA.); 1805: érdekéi, érdekéi (Verseghy F.: Tiszta Magy. 80, 149: NSz.); — irdekel (MTsz.). J: 1. 1611: ’érintget; öfter berühren | bökdös; öfter stechen’ (1. fent); 2. 1619: ’sújt (csapás, betegség); treffen | szorongat (ellenség); bedrängen (Feind)’ (Forró: Curt. 207: NySz.); 3. 1775: ’fjgyeimet kelt valakiben; interessieren’ # (MNy. 5: 270); 4. 1792: ? ’valakit illet, valakire tartozik; jemanden angehen, betreffen’ * (Μ. Hírmondó 2: 784: NSz.), 1838:


érdem
78)
érdes
’ua.’ (Széchenyi: Lóverseny 89: NSz.). — Sz: —t 1823: érdekeltnek gr. (Schedel F.: Haram jak 120: NSz.) I —tség 1836/1863: érdekeltséggel gr. (Bajza: Munkái 5: 203: NSz.) I érdeklődik 1858: érdeklődik (Salamon F.: Regényeink 110: NSz.) | érdeklődés 1858: érdeklődést gr. (Salamon F.: Regényeink 98: NSz.) H érdek 1825: „az érdekes újság ingere .. . a’ beszédre is kihat” sz. (Berzsenyi: Művei 2: 42: NSz.); 1829/ 1862: „Ha parancsolnék, hogy érdekünkben munkáljanak, nem munkálhatnának jobban” (Bajza: Munkái 3: 109: NSz.). J: 1. 1829/1862: ’ valakinek, valaminek az előnyére, javára való dolog; Interesse’# (1. fent); 2. 1831: ’érdeklŐdés; Aufmerksamkeit’ (NyÚSz.). — Sz: — es 1825: 1. fent I —télén 1831: Érdektelen (NyÚSz.) j —ű 1831: közérdekűek gr. (NyÚSz.).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények. Az érdekel származékszó: -dekel gyakorító képzővel (vö. fuldokol, öldököl, tündököl) alakult az er1 igéből. Létrejötte az ér1 ’valamihez hozzáér’ jelentésén alapul, éppúgy, mint az érez, érint, ért származékoké is. Az érdek nyelvújítási elvonás az érdekel igéből. — Az ér1 igének számos hasonló jelentésű és alaktanilag is rokon felépítésű származéka élt a régi nyelvben; vö.: érdek ’bökdös’ (1559: Szék: Krón. 168: NySz.); érdes ’érintget’ (1604: MA.); érdez ’fölér’ (1653: Liszti: Márs. 63: NySz.); érdegél ’többször ér’ (1700: Ben: Rithm.2 218: NySz.). Az érdekel eredeti 1., konkrét jelentéséből komplikációs jelentésváltozással alakult ki a ma uralkodó 3. és 4. Ezekhez kapcsolódnak az érdekel nyelvújítás kori származékai is. Az eredeti jelentés elavulását az is elősegíthette, hogy az ér- igetőnek egy másik származéka: az érint esetében mindmáig a ’hozzáér’ maradt a fő jelentés.
CzF.; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 10; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 81; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 31, NyK. 16: 248, 17: 62 ®, TMNy. 406, Nyr. 32: 477; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 25; Budenz: NyK. 18: 185, 230; Gombocz: NyK. 31: 247, MNy. 3: 158, BTLw. 70, Módszt. 33, Jelt. 90, ÖM. 1: 32; Horger: NytAl.1 113, 120, MSzav. 46; Tolnai: Nyúj. 161, 170, 211, 215; EtSz. 1: 1592 ér a. ® ; SzófSz. érdek a.; Sámson: MNy. 39: 110, Pais-Eml. 162; Prohászka: Nyr. 71: 74, 76: 211; Sebestyén: Névut. 129. — Vö. ér1, érdes.
érdem 1372 U./1448 k.: „leg kegyelmes nekem bÿnefnek Es 03 3enfeges yambornak erdelmÿ mÿatt”, erdemle sz. (JókK. 41, 8); 1416 U./1450 k.: fridémét gr. (BécsiK. 4); 1490: yrdemleny sz. (SzalkGl. 152.); 1495 e.: erdőmet gr. (GuaryK. 120); 1508: Irdőmoknec gr. (DöbrK. 8); 1881: erdémes sz. (Nyr. 10: 264). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’elismerésre méltó cselekedet, magatartás; Verdienst | (valamely dolog) értékes tulajdonsága; Vorzug’ * (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’bér, jutalom;
Lohn’ (1. fent); 3. 1833: ’valaminek a lényege, fő része; Wesen’ (Széchenyi: Stad. 277: NSz.). — Sz: —el 1372 U./1448 k.: 1. fent I —es 1372 U./1448 k.: erdelmef (JókK. 110) | — esít 1532: erdőmefitőd gr. (TihK. 291) I —etlen 1604: Erdemetlenűl gr. (MA. Imme- ritifsimó a.) | —i 1790: érdemi (Μ. Kurir 566: NSz.) I —télén 1795/1922: érdemtelen (Csokonai: Műv. 2: 593: NSz.) | —es ült 1832: érde- mesültség sz. (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 98: NSz.); 1851: Xegérdemesűltbet gr. (Egyed A.— Ovid.: Átvált. 1: 138: NSz.) | -leges 1839/ 1882: érdemleges (Deák F.: Besz. 1: 332: NSz.).
Őtörök eredetű; vö.: ujg., Κδ§γ., KB., CC. ärdäm ’férfiasság, erő, erény, ügyesség’; kipcs. Ärdäm szn. (Houtsma); bes. Ήρτήμ szn. (MNy. 38: 5). A török szó az är, pr ’férfi’ -däm képzős származéka. A jelentésfejlődésre vö. lat. virtus ’férfiasság; erő, bátorság; erény’ < : lat. vir ’férfi’. A mong. erdem ’ügyesség, tehetség; érdem’ a törökből, a mandzsu erdemu ’ua.’ a mongolból származik. — A magyarba került török alak ärdäm vagy erdőm lehetett. A szó 2. és 3. jelentése a magyarban fejlődött az l.-bŐl. A származékok közül az érdemi, érdemtelen, érdemesült, érdemleges nyelvújítási alkotások.
Fogarasi: NyK. 5: 282; Vámbéry: NyK. 8: 142, MBölcs. 155; Budenz: NyK. 10: 80, 20: 148; Munkácsi: NyK. 28: 268; Gombocz: Nyr. 33: 546, MNy. 3: 159®, BTLw. 71, 156, MNy. 13: 97 ® ; Németh: Nyr. 42: 244, MNy. 18: 2, KCsA. 1. Kiég. 522, MNy. 38: 4 ® ; Réthei Prikkel: Nyr. 47: 181; Räsänen: MSFOu. 50. sz. 23, FUF. 24: 253; EtSz. ® ; Ligeti: NyK. 49: 217®, 270; Györffy: KCsA. 1. Kiég. 439; SzófSz.; Bárczi: RNyj. 14, Szók.2 58, Szótöv. 8.
érdemrend 1788: „tulajdon kezével függesztő nyakamra a’ pour le merite — Érdem* Rendjének tzímerét” (Trenk históriája 1: 45: NSz.). J: 1788: ’polgári vagy katonai érdemeket jutalmazó kitüntetés, rendjel; Verdienstorden’ (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Verdienstorden ’érdemrend’. Hasonló típusú érdem- előtagú összetétel még az érdemkereszt (1823: Márton 2. Kreuz a.; vö. ném. Verdienstkreuz ’ua.’).
NyÚSz.; SzófSz.
érdes 1793: „Érdeske: Asperula” sz. (Földi J.: Magy. füvésztud. 27: NSz.); 1807: ,,a’ Levelek’ formáinak nevei az Ábécé’ betűi’ rendibenn vágynak . . . asperum: érdes9* (Magy. Fűvészk. 50). J: 1. 1807: ’nem sima; rauh’ * (1. fent); 2. 1856: ’durva, faragatlan (modor); ungehobelt (Manier)’ (Toldi F.: írod. Arck. 55: NSz.); 3. 1877: ’csípős, fanyar (illat); herb (Geruch)’ (Ágai A.: Porzó tárca 2: 331: NSz.); 4. 1879: ’rekedtes


erdő
782
ereget
(hang); heiser (Stimme>’ * (Ábrányi K.: Edmund 1: 122: NSz.).
Származékszó: az ér1 'hozzáér valamihez' igének érdekéi, érdez stb. (1. érdekéi a.) származékaiból kielemezhető érd- tőből keletkezett -s melléknévképzővel; vö. szorgos, tilos. Az 1. jelentésből hangulati rokonság alapján komplikációs jelentés változással jött létre a többi; vö. darabos, goromba. — A nyelvújítás korában a nyelvjárásokból kerülhetett be az irodalmi nyelvbe. Az érdeske növény névként való szaknyelvi alkalmazása elavult.
Szeremley Császár: Nyr. 35: 164 ® ; Tolnai: Nyúj. 206; EtSz. 1: 1592 ér a. ® ; Szóf- Sz. ; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23. — Vö. ér1, érdekel.
erdő 1138/1329: „In villa Atila Díus. Erdeídí” sz. szn. (MNy. 32: 131); 1150 k./ 13 — 14. sz.: Erdeuélu hn. (An. 11.); 12. sz. k./1517: Herdechéfaa [o: Herdecheliu vagy Herdechélui} hn. (MNy. 18: 164); 1210: Herde szn. (MonStrig. 1: 195); 1221/1550: Érded hn. (VárReg. 222.); 1320: vatha erdey hn. gr. (OklSz.); 1328/1380: Erdwfalw hn. (OklSz.); 1347: fenewerdow; hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „fráter bernald lakykvala egy er&wben” (JókK. 9); 1416 U./1450 k.: érdgc gr. (Bécsi- Κ. 109); 1590: 8rdo (Kár: Bibi. 1: 314: NySz.); — érdé, erdölő sz., erdű, erdüre gr. (ŰMTsz.). J: 1150 k./13—14. sz.: ’Wald’ * (1. fent). — Sz: ~s 1211: Erdeus szn. (PRT. 10: 513); 1527: erdfyf (ÉrdyK. 17) | ~ség 1339: erdewsege gr. (MNy. 2: 368) I erdei 1402: Erdey falu hn. mn. (OklSz.); 1490: erdei mn. (SzalkGl. 113.); 1529: fn. 'vaddisznó' (OklSz.) ] ~cske 1402: Erdeéhke hn. (Csánki 1: 294); 1585: Erdotske (Cal. 1039) I ~1 1413: Erdélevrth sz. hn. (OklSz.) 1480 k.: Erdelew^n'L sz. (OklSz.) | erdész 1807: Erdoszöknek gr. (Kultsár: Hazai Tud. 2: 47: NSz.); 1825: Erdész (Vedres: Sivány homokság 46: NSz.) | erdészet 1829: erdészet (NyŰSz. 73) I ~sít 1901: erdősítésének sz. (BH. 1901. szept. 4. 3: NSz.); 1909: erdősített sz. (Bp. Hírlap 1909. júl. 18. 16: NSz.).
Származékszó: az ered igéből alakult az -ő melléknévi igenévképzővel, pontosabban ennek -(e)γ előzményével úgy, hogy a második nyílt szótag magánhangzója kiesett. A szóeleji R. 7i-ra 1. ered. — Jelentése az ered alapszónak 'sarjad' jelentéséből érthető. Eleinte a vágás után vagy a vágásból felnövekedő, sarjadzó, fiatal erdőnek volt a neve, s később vált általánosabb jelentésűvé, feltehetőleg azzal összefüggésben, hogy & vad eredeti 'erdő' jelentése elavult. Hasonló módon keletkezett az eresztvény ’erdő’ jelentése is. — Finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
Budenz: NyK. 17: 466; Balassa: NyK. 24: 282; Mészöly: MNy. 4: 414, 8: 366 ®;
Wichmann: MNy. 8: 320; Vámbéry: MBölcs. 153; Simonyi: Nyr. 48: 152; Horger:
NytAl.2 73, SzegFüz. 1: 250; EtSz. ® ; SzófSz.; Pais: MNy. 46: 102, NytudÉrt. 30. sz. 38, Élet és Irodalom 1965. okt. 2. 6; D. Bartha: Szóképz. 94; Bárczi: Szó- töv. 12, MNyÉletr. 107. — Vö. ereget,, eresztvény.
ereget 1256: „ascendit ad unum Berch qui uulgo eregetevhyg uocatur” sz. hn. (OklSz.), de 1. erdő; 1771: „Roppant épületeket eregettek isten tisztességére” (Fal: NU. 269: NySz.); 1864: eréget (CzF.); — eriget (ŰMTsz.). J: 1. 1256: 'egymás után elereszt; nacheinander loslassen | küldözget; öfters schik- ken’ # (1. fent); 2. 1771: ’felépítget, egymás után létrehoz; nach und nach bauen, entstehen lassen’ (1. fent); 3. 1839: 'tetéz, púpozu (mérőt, vékát) ; (einen Scheffel, eine Metze) häufen, überhäufen’ (MTsz.) || ered 1372 u./ 1448 k.: „eregél fmongÿad frater ÿlyefnek” (JókK. 16); 1416 U./1450 k.: ki étádé gr. (BécsiK. 1); 1416 U./1466: éregggne gr. (MünchK. 101); — eriggy gr· (MTsz.); — hgrégy gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'indul, megy; sich auf den Weg machen, gehen | távozik; sich entfernen’# (1. fent); 2. 1495 e.: ’származik; stammen, herrühren’ # (GuaryK. 29); 3. [el- vagy meg- ik.- vei] 1519: 'elgennyed (seb), fekélyessé, daganatossá válik, meglobosodik (testrész) ; vereitern, geschwürig oder geschwulstig werden I elterjed (fekély stb.); sich ausbreiten (vom Geschwür usw.)' (JordK. 98); 4. 1527: 'keletkezik, támad; entstehen’ (ÉrdyK. 543); 5. 1592: ’feltör (forrás), forrásból fakad (folyó); entspringen (von der Quelle, vom Fluß)’# (Cis. G2: NySz.); 6. 1608: ’kezd, valamibe belefog; beginnen, anfangen | valamibe belebocsátkozik; sich in etwas einlassen’ (MA: Bibi. 1: 200: NySz.); 7. [meg- ik.-vel] 1833: ’megfogamzik (palánta); (Wurzel) fassen’ (Kassai 2: 96). — Sz: ~et 1416 U./1490 k.: eredetekben gr. ’megindulás, menés’ (AporK. 71); 1495 e.: 'származás, keletkezés’ (GuaryK. 29) | ^endo 1583: eredendő (Fél: Tan. 482: NySz.) | ~eti 1604: Eredeti (MA. Originális a.) | ~eztet 1791: eredeztetni sz. (Laczkovics: Beszéd. 21: NSz.) I ~mény 1835: eredmény (Lovász I.: Ért. nyelvúj. 52: NSz.) | ~ mén y tel en 1838: eredménytelenségeket sz. (Figyelmező 343: NSz.); 1843: Eredménytelen (Zeyk J.: Dékébál. 45: NSz.) I ~ményez 1845: Eredményezni sz. (NyŰSz.) I ~ menyes 1864: eredményes (NyŰSz.) II ereszt 1383: „In terra Herezthew vocata” sz. hn. (OklSz.), de 1. eresztvény; 1416 U./1450 k.: „Méd èzechéz kouèteket étázté”, éreztem gr. (BécsiK. J2, 324); — eriszt (MTsz.); erésztenyi sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1383: ’leenged, lebocsát; herablassen, sinken lassen | lefelé irányuló mozgásra késztet ; sich


ereklye
783
erély
abwärts zu bewegen veranlassen’ # (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’küld, indít; schicken, abfertigen I elbocsát, távozni enged ; gehen lassen, entlassen’# (1. fent); 3. 1416 U./1466 ’enged, hagy; gestatten, lassen’ # (MünchK. 80) ; 4. 1518k.: ’nö veszt ; wachsen lassen | sar- jaszt, sarjad; sprießen’# (PeerK. 25); 5. 1533: ’rajzik (a méh), ívik (a hal); schwärmen (von der Biene), laichen (vom Fisch) I keltet (csibét); ausbrüten (lassen)’ (Murm. 1208.); 6. 1577: ’tágít, lazít; ausweiten, lockern | hígít, lágyít; verdünnen, erweichen’ # (KolGL: NyF.* 45. sz. 27); 7. 1878: ’ad (magot a gabona, mustot a szőlő stb.); tragen (vom Getreide), (reichlich) geben’ (Nyr. 7: 33). — Sz: ~ek 1528: Vyzreerez- theketh gr. (OklSz.) || ereszkedik 1500 k.: „Moraoelsi . . .: erezkede . . . torokgÿk” sz. (AINy. 11: 133); 1527: le erezkodeek gr. (ÉrdyK. 21); 1863: Ereszkédet sz. (Kriza: Vadr. 497); —èriszkëdik (MTsz.). J: 1. 1500 k.: ’nedvedzik; nässeln | csurog, folyat; rinnen’ (1. fent); 2. 1527: ’lefelé mozog; sich abwärts bewegen | le- vagy valahová telepedik; sich niederlassen’ # (1. fent); 3. 1575: ’indul, nekiindul; sich begeben | valahová (el)hatol; irgendwohin gelangen, dringen’ (Helt: Krön. 85: NySz.); 4. 1584: ’valamibe bocsátkozik, valamire adja magát; sich in etwas einlassen’ # (Beythe: Epist. 78: NySz.); 5. 1784: ’lá- gyul, hígul; weich werden, sich verdünnen I tágul, enged; sich weitern, nachlassen’ # (SzD. 36); 6. 1886: ’nedvesedik, nyirko- sodik; feucht werden’ (Nyr. 15: 282); 7. feZ- ik.-vel] 1893 — 6: ’ellankad, elerötlene- dik; ermatten’ (MTsz.); 8. 1935: ’növekedik, kifejlődik; wachsen, sich entwickeln’ (SzamSz.).
A szócsalád er(e)- alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. tart-, AK. taorat-: ’ereszt, bocsát’; osztj. V. léramta, Vj. jéramld: ’kiterít, tereget’; zürj. V. éergedni ’látni enged, mutogat; (Fokos: SyrjWb.) tágít, nyújt’. A finnugor alapalak *iär3- lehetett. A vogul alakban -t műveltető igeképző, az osztjákban -mt mozzanatos igeképző, a zürjénben -ged műveltető képző bokor járult a tőhöz. — A magyar szócsalád egyik-másik régi adatában mutatkozó szókezdő h (1. eresztvény és erdő a. is) valószínűleg puszta írássajátság, mely a latin (esetleg franciás vagy olaszos latin) helyesírás hatására keletkezett. Az ereget gyakorító képzőbokorral, az ered -d gyakorító, illetőleg kezdő vagy mozzanatos képzővel, az ereszt -szt műveltető képzőbokorral, az ereszkedik -sz gyakorító képzővel és -kedik gyakorító- visszaható képzőbokorral alakult. — A szócsalád tagjainak feltehetően legeredetibb jelentése, melyből a többi is érthető, az ere- alapszónak ’indul, megindul, egy bizonyos irányban elmozdul’ jeleíitésére enged következtetni. — Az eredeztet, valamint az eredmény és származékai nyelvújítási alkotások. — Az ereszt török származtatása téves.
Hunfalvy: NyK. 2: 98 ® ;Vámbéry: NyK. 8: 142, MBölcs. 155; Budenz: NyK. 10: 117; MUSz. 793; Simonvi: NyK. 16: 263, M- Nyelv.1 1: 198; Setälä: FUF. 2: 253; Nyíl.4-7 ; Paasonen: JSFOu. 26/4: 15; Tolnai: Nyúj. 165; Színnyei: Szily-Eml. 81; EtSz. 2: 3 ered ® és 2: 13 ergye! a.; SzófSz. ered a.; Pais: MNy. 46: 102; H. Bottyánfy: Pais-Eml. 171; D. Bartha: Szóképz. 30; MSzFgrE.®. — Vö. erdő, eresz, eresztvény.
ereklye 1486: „keldek zent Erekliet” (RMNy. 2/2: 359); 1489/1546-7 k.: erçcleÿ gr. (MNy. 29: 119); 1519 k.: er&klieit gr. (DebrK. 139); 1527: oréklyeyeet gr. (ÉrdyK. 631); 1531: erecley gr. (TelK. 142); 1540 k.: ewrewkle, ewregle (MNy. 1: 377); 1575: Srek- leket gr. (Helt: Krón. 70: NySz.). Js 1. 1486: ’ valamely szent testi maradványa vagy használati tárgya, melyet vallásos tiszteletben részesítenek; körperlicher Überrest oder Gebrauchsgegenstand eines Heiligen als Gegenstand religiöser Verehrung’ (1. fent); 2. 1807: ’megbecsült emléktárgy; kostbares Andenlien’ (Márton).
Valamelyik újlatin nyelvből származó jövevényszó; vö.: ófr. ariquile; ol. Köz. (Siena) R. arliquie; rétorom. R. ariquile: ’ereklye’; vö. még: fr. relique; ol. reliquia: ’ua.’. Mindezek forrása az e. lat. reliquiae [többes sz.] ’ua.’; vö. lat. reliquiae [többes sz.] ’maradék’. A latin szó számos más nyelvbe is átkerült; vö.: ném. Reliquie; cseh, szik, relikvie [többes sz.]; le. relikwia [többnyire többes sz.-ban: relikwie]: ’ereklye’. — A magyarban egy közelebbről meg nem határozható újlatin nyelv ariquile-ié\Q alakja honosodhatott meg, és a magas hangrend irányában való kiegyenlítődéssel fejlődhetett ereklyédé. Az ereklye 2. jelentése átvitt értelmű használaton alapszik. Hasonló jelentése német, lengyel stb. megfelelőjének is van. — A magyar szónak közvetlenül a latinból való származtatása téves. — 1. jelentésében vallási kifejezés, a 2.-ban a választékos stílus szava.
CzF.; Kovács: LatEl. 50; Melich: Ak- Ért. 14: 115, Szljsz. 1/2: 9, 248 ®, 428; Horger: Nyr. 39: 339; Simonyi: Nyr. 42: 441; EtSz. ® ; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Tamás: Nyr. 72: 139; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, 57, 59; Kniezsa: NyK. 65: 98.
erély 1798: „MlDőn a rVt kakas sasVnk fegyVerIVel GyILkos szárnyaiVaL VIVtt nagy erélyIVeV’ (Nyr. 85: 256); — erílyes sz. (Laziczius: Nyj. 27); erilës sz. (ÚMTsz.). J: 1798: ’Tatkraft, Energie’ # (1. fent). — Sz: 1829: erélyes (MNy. 4: 253) | ~ télén


erény
784
eresztvény
1847: erélytelen (Kemény Zs.: Gyulai 4: 174: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az erő szó önkényesen kikövetkeztetett er- tövéből alkották -ély képzővel.
CzF.; Bánóczi J.: Nyr. 6: 259; NyÚSz. 0 ; Tolnai: Nyúj. 209; EtSz. 2: 23 erő a. ® ; SzófSz. erő a. ® ; P. Balázs: Nyr. 85: 256. — Vö. erő.
érem 1. érme
erény 1770/1914: „Szerelmed tüze, jaj, jaj, mire üze, Horgára füze, friss erényem” (Bokréta 101: NSz.); 1832: erőny (IrtörtKözl. 19: 361). J: 1. 1770/1914: ’az erkölcsi jóra irányuló állandósult akarati készség, törekvés; Tugend ] érték, érdem; Wert, Verdienst’ # (1. fent); 2. 1860: ’női ártatlanság, szüzesség; Jungfernschaft’ (Brassai S.: Czig. zene 17: NSz.). — Sz: ~es 1830: erényes (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 73: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az erő Önkényesen kikövetkeztetett er- tövéből alkották -ény képzővel; vö. regény. A szóalkotás alapja az a téves szófejtés volt, amely szerint a lat. virtus ’férfiasság; erő, bátorság; erény, erkölcsi erő; hősi tett, érdem’ a lat. vis ’erő’ származéka. — Az 1583: „Erény: virtus” (AkNyÉrt. 1/9: 41) íráshiba Ereu ’erő’ helyett. — Altaji származtatása elfogadhatatlan.
CzF.; Fogarasi: AkNyÉrt. 4/7: 9; NyÚSz. ® ; Pongrácz S.: Nyr. 34: 44; Tolnai: Nyúj. 209 ® ; EtSz. ® ; Zolnai Gy.: Msn. 6: 36; SzófSz. ® ; D. Bartha: Szóképz. 130. — Vö. erő, rény.
eresz 1541: „Mell viz mellett őt ereßz [porticus] vala” (Sylvester: ÚT. 1: 132); 1838: Ereszt (Tsz.); 1864: ereszet (CzF.). J: 1. 1541: ’fészer, kerti hajlék; Schuppen, Gartenlaube | tornác, pitvar; Diele, Flur’ (1. fent); 2. 1566: ’a háztetőnek a fal síkján túl terjedő része; Dachtraufe’# (Helt: Mes. 149: NySz.); 3. 1763: ’zsilip; Schleuse’ (Adámi: Wb. 23: NSz.); 4. 1784: ’erkély; Balkon’ (SzD. 20); 5. [ereszt] 1838: ’toldás a női ingben; Zwickel am Frauenhemd’ (1. fent).
Származékszó: az ereget, ered, ereszt, ereszkedik igék alapszavából alakult -sz de- verbalis névszóképzővel (vö. rekesz, szakasz, támasz stb.), s így ’kiereszkedés; kieresztés’ az eredeti jelentése. Ebből közvetlenül adódik a 2., melyből az 1. és a 4. fejlődött. A 3. párhuzamba állítható az ereszt ige ’hagy, enged’ és ’csurgat’ jelentéseivel, s ehhez kapcsolódik a mai műszaki nyelvi áteresz ’vasúti, úti töltésben elhelyezett, vízátvezető csatorna’ (ÉrtSz.). Az 5. az ereszt ige ’tágít, bővít’ jelentésének felel meg. — AN. ereszt, ereszet képzés változatok alakulás módja vitatott. Valószínű, hogy mind az ereszt, mind az ereszet a R. * eresz (-sz gyakorító képzős) igéből (vö. ereszkedik, ereszt) alakult a -t (-at~ -et) deverbalis névszóképzővel. Az eresz : ereszt viszonyára vö. válasz : R. választ. — Némely nyelvjárásban egyéb képzésváltozatok is kifejezik az ’eresz’ fogalmát: eresztés, eresztő ereszti) (ÚMTsz.). — Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 127; Simonyi: NyK. 16: 263, Nyr. 10: 147, TMNy. 500; NyH.1“7; Melich: MNy. 9: 254; Beke: Nyr. 57: 115; EtSz.; Baboss: MNyTK. 41. sz. 21; SzófSz.; Juhász: Melich-Eml. 178; Bárczi: TihAl. 160; Pais: MNy. 49: 81 ; D. Bartha: Szóképz. 74 ®. — Vö. ereget.
eresztvény 1231: „Dimidiam partem saltvs qui wlgo Eresteun dicitur” (OklSz.); 1234/1364: ereztuen (ÁÚO. 11: 266); 1244/ 1296: erezteuen (OklSz.); 1255/1415: Herezth- uen (OklSz.); 1268: Erezteyn (OklSz.); 1280: eresteen hn. (ÁŰO. 12: 318); 1316: erestwyn, herestwyn (Györffy 1: 87); 1325: Farcas- ereztewyn hn. (OklSz.); 1395 k.: eue^tynez [o: ere$tynes] ueze sz. (BesztSzj. 884.); 1416 U./1450 k.: è'ièztuènèkét gr. (BécsiK. 15); 1430: Zeywwresthewen hn. (OklSz.); 1453: Erezwen hn. (Csánki 2: 308). J: 1. 1231: ’fiatal, sarjadó erdő; Niederwald | cserje, csalit; Gesträuch, Gebüsch’ (1. fent); 2. 1255/1415: ’sarj, hajtás; Absproß, Sprößling | oltóág, bujtóvessző; Pfropfreis, Absenker’ (1. fent); 3. 1265: ’vízárok; Wassergraben | csatorna; Kanal’ (Fejér: CD. 4/3: 293); 4. 1416 u./ 1450 k.: ’kert; Garten | ültetvény; Pflanzung, Anlage’ (BécsiK. 48).
Származékszó: az ereszt igéből alakult -vény képzővel. A szóeleji A-ra vö. ereget. — Valamennyi jelentése az ereszt alapszó ’sar- jad, sarjadzik, hajt’ jelentéséből származik. Az 1.-nek az alapszóéhoz való viszonya olyan, mint az erdő elsődleges jelentése és az ered ’sarjad’ közti viszony. Az egy adatban felbukkanó 3. jelentés az alapszó ’enged, bocsát’, illetőleg ’folyat’ jelentéséből keletkezhetett (ezzel párhuzamba állítható az ugyané szócsaládba tartozó N. ereszkédet ’csermely, ér’: MTsz.). Egy lelőhelyen két adatban vagy ’redőzet (kelmén)’, vagy ’rojt’ jelentés (1531: ÉrsK. 182) mutatkozik. Ha ’redő’, akkor a ’vízárok, csatorna’ jelentésből szár- mazhatik (esetleg a lefordított latin szöveg mintájára, ezt 1. NySz. eresztvény a.) a redő és az árok alaki hasonlósága alapján; ha pedig ’rojt’, akkor az ereszt alapszó ’leboesát, le enged’ jelentéséhez kapcsolódik. — 1. jelentésében erdészeti szaknyelvi és kihalóban levő nyelvjárási szó; egyébként elavult. — Új, az előbbiektől független alakulás a faipari szaknyelvi eresztvény ’ereszték’ (Halász: MNSz.2).
Simonyi: NyK. 13: 149, Nyr. 48: 152; Melich: MNy. 15: 93; EtSz. 2: 7 ered a.® ;


eretnek:
785
érez
Horger: SzegFüz. 1: 252; Bárczi: TihAl. 175; BenkŐ: SzegTanFőiskKözl. 1965. 73. — Vö. erdő, ereget.
eretnek 1357: „Stephanum dictum Eret- nuk” szn. (OklSz.); 1456 k.: „dum quidam arrianus eretnek quemdam baptisaret” (SermDom. 2: 430); 1470: heretnekfegh sz. (SermDom. 2: 629); 1495 e.: eretngkfeg sz. (Guary- K. 29). J: A) fn. 1357:7 ’olyan személy, aki kiszakadt valamely (egyházi) közösségből, s olyan tanokat hirdet, melyeket régi közössége téveseknek nyilvánít; Ketzer’ (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (1. fent). B) mn. 1590: ’az eretnekek közé tartozó, velük kapcsolatos; ketzerisch’ (SzikszF. 122). — Szí ~ség 1456 k.: erekhnekfegek gr, (SermDom. 2: 629).
Jövevényszó. Végső soron görög eredetű, közvetlen átadója pedig a latin, olasz vagy esetleg a kaj-horvát —szlovén; vö. gör. αιρετικός ’választható, választandó; <az egyházi írók műveiben:> eretnek’ (< : gör. αΐρεσις ’vétel; választás; filozófiai iskola; vallási szekta, felokezet’; — vö. még: e., h. lat. haereticus, aereticus; ol. erético; szb.-hv. Kaj eretnik, heretnik, jeretnik; szín. V. jeretnik (Fiiszár 38): ’erotnek’. A nyugati keresztény- ségű európai népek nyelvének megfelelő szava általában az egyházi latinból, a keleti kereszténységűeké viszont a görögből származik; vö.: ang. heretic; fr. hérétique; cseh, szik, heretik; le. heretyk: ’ua.’; — óe. szí. eretikb; or. epemÚK: ’ua.’, N. epemHÚK ’ku- ruzsló, varázsló’; rom. erétic ’eretnek’. — A m. eretnek-nék a latinból vagy olaszból való származtatása alaki szempontból bizonytalan. Esetleg arra lehet gondolnunk, hogy a lat. icus, ol. ico szóvég a magyarban az asztalnak, jegy vernek, pohárnok, udvarnok- féle szavak hatására alakult át. A kaj-horvát—szlovén eredeztetés formailag kifogástalan volna, de az a gyöngéje, hogy a magyar szónak pontosan megfelelő szb.-hv. Kaj eretnik a szlávságban egyedül áll, s talán maga való a magyarból. — A h kezdetű magyar alakváltozat valószínűleg a latinon alapuló etimologikus írásmód eredménye.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 305; Szarvas: Nyr. 10: 68; Asbóth: NyK. 18: 355 ® ; Kovács: LatEl. 13; Melich: Szljsz. 1/1: 63, 1/2: 250 ®, 427, MNy. 6: 298; Simonyi: Nyr. 42: 437; Losonczi: NyK. 44: 400; EtSz. ® ; Moór: SzegFüz. 1: 253; Kniezsa: NyK. 49: 359, 60: 481, Szljsz. 631 ® ; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 270; Hadrovics: I. OK. 10: 144, ZSIPh. 29: 17. (Frisk: GrEtWb. 1: 43.)
érez 1300 k.: „O ygoz fymeonnok bezzeg fcouuo ere en erzem ez buthuruth || kyt niha egyre” (ÓMS.); 1416 U./1450 k.: erzic 50 Történeti-etimológiai szótár
gr. (BécsiK. 111) ; 1493 k.: Eerezyek gr. (Fest- Κ. 116). J: 1. 1300 k.: ’lelki fájdalmat, örömöt, idegenkedést, vonzódást él át; fühlen I testi fájdalmat, gyönyört, kellemetlen vagy kellemes testi állapotot észlel; empfinden’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: érzékszerveivel felfog ^különösen tapintással, szaglással, ízleléssel); sinnlich wahrnehmen | észrevesz; bemerken’# (JókK. 144); 3. 1495 e.: értelmileg felfog; verstehen’ (GuaryK. 116); 4. [többnyire meg- ik.-vel] 1510: ? ’bizo- nyos jelek alapján sejt, értelmileg megokol- hatatlanul tudni vél; ahnen’ # (MargL. 93), 1598: ’ua.’ (Decsi: Adag. 12: NySz.); 5. [jöl- igekötővel] 1717 : ’álmából felriadva felfigyel ; aufschrecken | föleszmél ; zur Besinnung kommen’ (OklSz.). — Szí érzet fn. 1372 u./ 1448 k.: erjetÿ gr. ’érzőképesség’ (JókK. 162); 1789/1890: érzés, érzelem’ (Kazinczy: Lev. 1: 389: NSz.); 1865: érzékeléssel szerzett benyomás’ (Sasku K.: Életbölcs. 9: NSz.) | érzetlen 1372 U./1448 k.: erretten (JókK. 56) I érzelem 1416 U./1450 k.: é'izèlmèuèl gr. érzékelő képesség* (BécsiK. 42); 1807: érzet’ (NyÜSz.); 1808/1916: ’lelkiérzés’ (Kazinczy: Tüb. Pályamű 164: NSz.) | érzés 1456 k.: erje/nekwl (SermDom. 2: 130) | érzékenység 1506: erzekenfegyd gr, érzékelő- és felfogóképesség’ (WinklK. 365); 1750: érzelmi fogékonyság’ (Heptalogus 63: NSz.) | ~tet 1516: erezteffed gr. (GömK. 37) | erzet ige 1525: meg erzeffed gr, (VitkK. 84) | érzéketlen 1529 e.: erzeketlen (VirgK. 144) | érzékeny 1572: erzekenkeppen gr. érzékelhető’ (KBécs. D7: NySz.); 1763: érzelmileg fogékony’ (Adámi: Wb. 24: NSz.) | érzék 1676: Érzékünk gr. érzékelés’ (MNy. 1: 278); 1875: ’veleszületett képesség’ (Szász K.: Gőthe 33: NSz.) I érzik 1766: érzik (Mátyus I.: Diáét. 2: 361: NSz.) | érzékenykedik 1766: érzékenykedjék gr. (Lázár J.: Florinda Előb.: NSz.) I érződik 1778: érződik (Milesz: Orvoskönyv 1: 183: NSz.) | érzékenyedik 1780 k.: Érzékenyedik (NyÚSz.) | érzemény 1784: Ér- zemény (SzD. 99) | érzékenyül 1793: érzékenyülését sz. (Verseghy: Poézis 17: NSz.); 1810: EXérzékenyült sz. (NyÚSz.) | érzékiség 1800: érzékiség ’érzékelhetŐség’ (Nyr. 31: 323); 1813: ? érzéki örömök hajszolása’(Helmeczy—Eckartshausen 109: NSz.), 1834: ’ua.’ (Nefelejts. 54: NSz.) | érzékel 1803: érzékelni sz. (Márton Fühlen a.) | érzéki 1803: érzéki (Márton Sinnlich a.) | érzeleg 1820/ 1842: érzelegtetés sz. (Berzsenyi: Művei 3: 86: NSz.); 183Ó/1863: érzeleg (Bajza: Munkái 4: 84: NSz.) I érzelgős 1827: érzelgősségre sz. (Kölcsey: Kom. 324: NSz.); 1832: érzelgősen gr. (Nefelejts. 72: NSz.) | érzelmes 1831: érzelmes (Horvát E.: Árpád 166: NSz.) | érzület 1843: Érzület (NyÚSz.) | érzéstelenít 1912: érzéstelenit (Kelemen) | érzékletes 1918/194í: érzékletes (Kosztolányi: Kortársak 111: NSz.).


erge
786
er grelle s
Származékszó: -z gyakorító képzővel alakult az er1 igéből. Létrejötte az ér1 'valamihez hozzáér’ jelentésén alapul, éppúgy, mint az érdekel, érint, ért származékoké is. Eszerint az érez eredeti jelentése ’ valamit tartó- sabban érint, tapintással érzékel’ volt; további jelentésfejlődése megfelel az érzékelési és érzésfolyamatok egymásra épülésének. A lelki élet fokozatos kifinomulása és a lelki jelenségekkel foglalkozó szaktudományok fejlődése alapján az érez igéből számos származékszó jött létre. Ezek közül többnek a jelentése sokáig ingadozott, s csak lassú kikristályosodás után vált lehetségessé a finom fogalmi árnyalatok megkülönböztetése. — Az érez-nek az ismer-Tel való rokonítása, továbbá a szóalaknak teljes egészében törökből való származtatása téves.
CzF. ér (4) a. ® ; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 6, 31; MUSz. 795, 824; Simonyi: NyK. 16: 244. 254, AkNyÉrt. 15/3: 28, TMNv. 221, MNyelv.2 297; Lehr: MNy. 2: 220; Sze- remley Császár: Nyr. 35: 168 ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 35: 469; Gombocz: MNy. 3: 158, Mód- szt. 33, Jelt. 57, 61, 90, ÖM. 1: 12, 32, 147, 150; Szily: MNy. 10: 263; Vámbéry: M- Bölcs. 155; Beke: Nyr. 57: 53; Tolnai: Nyúj. 33, 50, 159, 208, 209, 215; EtSz. 1: 1592 ér a. ® ; Setälä: Nyr. 59: 59; Fokos: Nvr. 65: 157; SzófSz.; Pais: MNy. 41: 20, 57: 145; Bárczi: I. OK. 2: 355; Lakó: I. OK. 2: 369 ® ; Gáldi: Szótir. 170, 188, 458; F. Kovács: StudSl. 3: 212, ALingu. 11: 409. — Vö. ellen-, ér1.
erge 1339: Erge hn. (Maksai 139); 1643: Zerge hn. (Pais-Eml. 377); 1754: „szomszédja Nap Nvugot felöl egy fitzes erge” (MNy. 29: 243)/1881: érge hn. (Nyr. 1Ö: 139). J: 1339: ? ’patak; Bach | árok; Graben’ (1. fent), 1754: ’ua.’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. járuga ’víz- mosás; kátyú; nagy tócsa; kis árok, csorga’ (SRS1. 303), N. \hegyi lejtőn) vályúszerű csatorna’ (Ivekovió —Broz 1: 474); szín. jarúga ’mély árok’ (Pletersnik 1: 359); szik. K. jaruha ’mocsár’ (Kálal 217); le. jaruga ’mély, mocsaras horhos; sűrűség, rengeteg’ (S1JP. 3: 328); ukr. npyea ’nagy szakadék, horhos’ (Hrinéenko 4: 543); or. N. xpyea ’ rendszerirt erdővel benőtt horhos, vízmosás’ (S1RLJ. 17: 2097). E szláv nyelvi szavak török eredetűek. A rom. N. ierúgű ’malom- árok’ valamely szláv nyelvből való. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv jaruga, esetleg *jeruga szava kerülhetett át. A magyar szó hangalakja *jëruga > jërga > ërge > erge fejlődés eredménye. A z kezdetű alakváltozat a határozott névelő z elemének a szóhoz vonásával keletkezett. — Valószínű, hogy több jelentésű szóként került át a magyarba. Ez magyarázza, hogy földrajzi nevekben egyaránt jelöl vízmedret, patakot, mocsarat, erdőt. Köznévként csak ’patak, árok’ jelentésére van adatunk. — Az ér ’vízér, patak’ kicsinyítő képzős származékaként való magyarázata, finnugor egyeztetése, perzsából, törökből való származtatása téves. — Főképpen a régi Szatmár megye területén élő nyelvjárási szó.
Jakubovich: MNy. 14: 84; B. Zs.:FE.4: 121, 5: 59; Szabó T. A.: MNy. 29: 242, ETI- Évk. 1942. 229, MNy. 38: 201, 39: 73, 40: 125, 43: 221; EtSz. 2:117. Erge a.; Moór: SzegFüz. 1: 253; Sztripszkv: MNy. 39: 325, 40: 71; Beke: Nyr. 70: 150; Benkő: MNy. 44: 54®, Nyjtört. 83; LŐrincze: MNy. 46: 54; N. Sebestyén: NyK. 53: 175, ALingu. 3: 303; Sebestyén: ADebr. 2: 65; Szabó D.: Pais-Eml. 375 ®. (Berneker: SlEtWb. 1: 445; Vasmer: RussEtWb. 3: 494.)
ergellés 1759: „a’ ki Enyeden kurva, a’ bizony Gergely fáján is úgy ergelyéskedik” sz. (MNy. 60: 111); 1792: „Füves: . . . bolondos, tébolyodott, ergojás, bódi” (SzD.); 1795 k.: Ergójás (Takáts R.: Told. R. v.: NSz.); 1823: Ergöllés (TudGyűjt. 10: 66); 1829: Er- gellós (TudGyűjt. 11: 85); 1830: Ergyeles (TudGyűjt. 7: 119); 1839: ergellés (EtSz.); 1890: ërgojàs (NySz.); — ergellés, ergelŐs (M- Tsz.). J; 1. 1759: 'bolondos; närrisch | eszelős; wahnwitzig’ (1. fent; 1. még MTsz.); 2. 1823: ? ’mérges, hirtelen haragú; ärgerlich, jähzornig’ (1. fent), 1838: ’ua.’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű. Végződése -s képző lehet, alapszava pedig a N. ergo ja ’ együgyű’ (vö. 1816: Gyarmathi: Voc. 97), erbuja, ergoió, erguja ’ua. ; ingerlékeny, hirtelen haragú’ (MTsz.), ergëje ’ua.’ (MTsz., de vö. 1759: Ergelyeség ’bolondság’: MNy. 60: 111) melléknév. Az ergellés az alapszóval jelölt tulajdonság kisebb mértékét fejezi ki; vö. bolondos, kopottas, zöldes stb. Nem lehetetlen, hogy ide tartozik az 1436: „Stephano dicto Ergele” szn. (OklSz.) is. — További vizsgálatot kíván az a feltevés, hogy az ergo ja stb. hangfestő eredetű, s Összefüggésbe hozható a R. ergelotyel ’fajankó’ (1645: EtSz.), R. ergelécés vagy ergelétyés ’bolond’ (1647: M- Ny. 7: 321), N. erge ’csintalan, szeles’ (MTsz.) szavakkal. Az ergojás, ergoja változatok hangalakja a rigolya, rigolyás hatását tükrözheti. A R. argalás 'szikár, sovány <(ember)’ (vö. 1833: Kassai 1: 196) az ergellés mély hangrendű párjának látszik. — A szik. N. argaláé 'gazfickó, léhűtŐ; a volt agrárpárt híve’ (Kálal 9); rom. E. hargalá?, erghelá?, ergolá? ’friss, gyors, eleven’ a magyarból származik. — Am. ergeïlés-nek a németből való magyarázata téves. — Elavult szó. A 19. sz.- ban még élt a dunántúli és a székely nyelvjárásokban.
Alexics: Nyr. 16: 443; Melich: Nyr. 24: 160; Lumtzer—Melich: DOLw. 278, 288;


érik
787
erkély
Horger: MNy, 9: 96 <8> ; EtSz. ®, 1: 131 arga- lás a., 2: 12 2. erge, ergelőtye a., 2: 13 ergo ja a. is; Gáldi: Szótir. 55 ® ; Zsoldos: MNy. 60: 111; Tamás: UngElRum. 312.
érik 1331: ? „Éretlen de Morocha” sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „ha ej frater holual reg eret jewlewtt ennek hyjem hogy hajnalna nekÿ” sz. (JókK. 92); 1377: ? Iretlen sz. szn. (OklSz.) ; 1416 U./1450 k.: meg ért gr. (BécsiK. 210). J: 1372 U./1448 k.: ’ reifen, reif werden* # (1. fent). — Sz: ~ellen 1331: ? szn. (1. fent); 1456 k.: eretlen (SermDom. 2: 364) I ~ett 1372 U./1448 k.: 1. fent I ~tség 1416 u./1490 k.: ertfegben gr. (AporK. 97) I ~lcl 1508: irlélifbe sz. (DöbrK. 68); 1527: eerléle gr. (ÉrdyK. 613) | ~lelodik 1785: érlelődnek gr. (Báti: Himlő 76: NSz.) I ~ettségi 1842: Érettségi fn. 'érettségi vizsga* (NyÚSz.).
Magyar fejlemény: jelentéshasadással és ifc-essé válással különült el az ér1 igétől. A ’ valahová ér, eljut’ alap jelentésből a ’teljes fejlettségi fokához közeledik, eljut’ jelentés megfelelő tartalmú szövegkörnyezetekben fejlődött ki. Az érlel származék elemismétléses művelte tő képzővel alakult. A szó használatos átvitt értelemben is; e használat egyes származékok esetében (pl. érett, éretlen, érettségi) fontos szerepet játszik.
Budenz: NyK. 4: 156, 18: 248; Joanno- vies: AkNyÉrt. 2/3: 6 ® ; Simonyi: NyK. 16: 255, MNyelv.1 2: 247 ®, TMNy. 221, 439; A7ámbérv: AkNyÉrt. 12/5: 56; Gombocz: NyK. 31: 247 ®, MNy. 3: 158, BTLw. 70; Szolár: NyF. 35. sz. 23; Horger: MNy. 19: 93, Igerag. 38; EtSz. 1: 1595 ér a. ® ; Szóf- Sz. ér 2. a.; Bárczi: I. OK. 2: 355; Lakó: I. OK. 369; Farkas Gy.: UrAltJb. 28: 255; D. Bartha: Szóképz. 45; Fábián —Szath- mári—Terestyéni: Stil. 48. — Vö. ér1, érv.
érint 1604: „Eréntem: Attingo” (MA.); 1635: meg érént[ett] sz. (Mad: Evang. 398: NySz.); 1740: érentené gr. (Taxonyi J.: Tükör. 1: 78: NSz.); 1786: éritgetése sz. (Μ. Hírmondó 360: NSz.); 1801: érintésre sz. (Háiszler Gy.: Orv. Munk. 1: 59: NSz.). j: 1. 1604: ’hozzáér; anrühren, berühren* # (1. fent); 2. 1635: ’említ; erwähnen ] futólag, mellékesen beszél valamiről; nebenbei bemerken’# (1. fent); 3. 1816: ’valakit illet, valakire tartozik; jemanden angehen, betreffen’ * (U. Tóth L.: Versei 130: NSz.). — Sz:. ~get 1786: éritgetése sz. (1. fent); 1792: éréngetni sz. (SzD. Érdekleni a.) | ~és 1801: 1. fent | ~ő 1820: Érintő fn. (NyÜSz.) | ~etlen 1822: Éréntetlen (Wagner: Phras. Intactus a.) | ~kezik 1833: Érintkezés sz. (NyÜSz.); 1837: érintkező sz. (FigyelmezŐ 1: 141: NSz.).
Származékszó: -nt mozzanatos képzővel alakult az ér1 igéből. Létrejötte az ér1 * valamihez hozzáér’ jelentésén alapul, éppúgy, mint az érdekel, érez, ért származékoké is. Az alakváltozatok a mozzanatos és művel- tető elemet tartalmazó -int képző kialakulásának folyamatát tükrözik. — Az ér1 igéből több más ’érint’, ’érintget’ jelentésű származékszó is alakult, pl. éréi ~ éréi (1536: Pesti: Fab. 20: NySz.), éreget (1695: Tarn: Szents. 125: NySz.); vo. még érdekéi, érez, ért; mindezek vagy elavultak, vagy eltávolodtak eredeti konkrét jelentésüktől. Az érint használata ma is elsősorban a tapintási érzékeléssel kapcsolatos. 2. és 3. jelentése átvitt értelmű alakalmazásban fejlődött ki, a 3.-ra nézve vö. érdekéi.
CzF. ér f4J a.; Szilasi: NyK. 24: 413 ® ; Gombocz: NyK. 31: 247, MNy. 3: 158, BTLw. 70; EtSz. 1: 1593 ér a. ® ; SzófSz. — Vö. ér1.
erjed 1820: „A* Kisdedeknek . . . nem kell adni semmi . . . forrás (erjedés) által készített szereket” sz. (Haszn. Múl. 1: 69: NSz.), de 1. erjedezik; 1857: „Erjedni'. . . . gähren (von der Maische)” sz. (Ballagi). J: 1820: 'gären, fermentieren’ # (1. fent). — Sz; ~t 1884: erjedt (Bródy S.: Nyomor 18: NSz.) [I erjedezik 1797: „A fermentatiot közönségesen aligha ki lehet jobban fejezni, mint így: erejedzés” sz. (NyÚSz.); 1808: „Ez által meggátoltatik, hogy ezen Szirup ne erjedzék” (Kultsár: Hazai Tud. 1: 16: NSz.). J: 1797: ’szerves anyag erjesztŐk hatására egyszerűbb anyagokra bomlik, erjed; gären’ (1. fent) II erjeszt 1888: „húsvéti harangszó erjesztő hangja csendül meg lelkemben” sz. (Bródy S.: Faust 115: NSz.). J: 1888: ’gären lassen’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai nyelvújítási származékszók. Alapszavuk az erő főnév. Először a jermentatio ’erjedés’ magyarításaként az erejedzés származékot alkotta meg Pethe Ferenc a gyökér : gyökeredzik, levél : leveled- zik mintájára. Majd a származék alapján kikövetkeztetett erejedzik 'erjed* ige a sar- jadzik stb. analógiájára erjedzik alakban terjedt el. A köznyelvi erjed : erjeszt a gerjed : gerjeszt, sarjad : sár jászt stb. szópárok hatására keletkezett. A szóalkotás alapja az a szemlélet, hogy ha a külső, térbeli növekedést a terjed ige fejezi ki, akkor a belső, erőbeli növekedést az erjed ige fejezheti ki. — Az 1741: „Eresztő kádak” ? 'erjesztő kádak’ (Nyr. 65: 29) idetartozása kétes. Finnugor származtatása elfogadhatatlan.
Donner: VglWb. 1: 37; Lukács L.: Nyr. 27: 456 ®; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 217; EtSz.®; Beke: Nyr. 65: 29; SzófSz.®. — Vö. erő.
erkély 1412: „Pugnaculum vero vulgo erkel vocatum supra portam ipsius castri interioris edificatum” (OklSz.); 1508: er kel e - 50*


erkölcs
788
ernyed
két gr. (DöbrK. 483) ; 1510 k.: herkel (OklSz.) ; 1552: erkélyeckel gr. (ÉnÉn. M3); 16. sz. v.: herkely (MNy. 3: 86); 1784: erek (SzD. 20); 1808: erkenn gr. (Verseghy F.: Term. emb. 304: NSz.); — erekjén gr. (MNy. 10: 188); erkéll (ÚMTsz.). J: 1. 1412: ’bástya; Bastei | őrhely; Warte’ (1. fent); 2. 1510 k.: 'emeletről kiálló nyitott épületrész, balkon; Erker, Balkon’* (1. fent); 3. 1763: ’kerti ház; Laube, Gartenhäuschen’ (Adámi: Wb. 24: NSz.); 4. 1763: ’színházi páholy; Loge <im Theater> | emeleti üléssorok összessége; erster Rang <im Theater * (Adámi: Wb. 24: NSz.).
Hazai bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.- osztr. R. eriker, erker, árckher ’a várfalból, városfalból, házfalból kiemelkedő építményrész’ ; vö. még kfn. ârkêr, erkaere, erker ’ua.’, korai úfn. erker ’őrtornyocska a városfalon’, ir. ném. Erker ’erkély’. A német szó az ófr. archiere, fr. pik. arkiere ’lőrés, lőállás’átvétele, s etimológiailag összefügg a m. árkád, árkus eredetijével. — A szó végi r > l > ly fejlődés magyar elhasonulás ; az al. árkel ’erkély’ szóföldrajzi okokból nem jöhet számításba. A 3. és a 4. jelentés tudatos névátvitel eredménye a 2. alapján.
CzF.; Melich: Nyr. 24: 160 ® ; NyK. 44: 356; Balassa: TMNy. 176, 177, 180; Petz: AkÉrt. 7: 590, MNy. 23: 139, 143; Lumtzer — Melich: DOLw. 90 ® ; Thienemann: UngJb. 2: 95; Gombocz: Módszt. 18, 19, ÖM. 1: 69; Horger: NéNy. 2: 223, UngJb. 15: 434; EtSz. ® ; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, 37, 46, 52, 6. sz. 35; Bárczi: Bev.3 67, Szók.2 99. (Wartburg: FEW. 1: 130; Trüb- nersDtWb. 2: 227; Striedter-Temps: DLwSkr. 115; Kluge: EtWb.19 172.) — Vö. árkád, árkus.
erkölcs 1372 U./1448 k.: ,,ke$de menden nemew yojagokban es yo erkewlc^ewkben ajannera hajnalnÿa hogy . . . mend ygen czudalnakuala” (JókK. 101); 1405 k.: ercelch (SchlSzj. 1953.); 1470: elkulc^wth gr., erkwchut gr. (SermDom. 2: 665, 312); 1495 e.: elkçLç sz. (GuaryK. 27); 1510: erkev- chetlenfeget sz. (MargL. 60); 1513: erkulée gr. (NagyszK. 264); 1524: erkeczbe gr. (MNy. 25: 70); 1527: elkechben gr., elkölczeet gr. (ÉrdyK. 244, 242); 1531: erkylczet gr. (ÉrsK. 544); 1560 k.: erkölc[hös] sz. (GyöngySzt. 3157.); - éköcs (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’a társadalom szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást meghatározó normák összessége ; Sitte, Moral’ * (1. fent) ; 2. 1628: ’rossz szokás, rossz természet, makrancosság; Eigensinn’ (Prág: Serk. 315. 426: NySz. erkölcsös sz.-ban; 1. még 1816: Márton); 3. 1630 — 48: ’szokás, természet, magaviselet; Gewohnheit, Betragen’ (OklSz.). — Sz: ~ös 1405 k.: ercelches (SchlSzj. 1954.) I ~ télén 1510: sz. (1. fent); 1708:
Erkoltstelen (PP.) | ~i 1750: erkóltsi (Hepta- logus 4: NSz.) | ~iség 1792: erkóltsiséget gr. (Döme K.: Vesz. 52: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Törökből való származtatása, amely szerint egy török *árk-küc ’erő’ (vö. mong. erke-kücün ’képesség, erő’: NyK. 49: 221) szóra menne vissza, megfelelő török adat hiánya, továbbá hangtani és jelentéstani nehézségek miatt nem fogadható el. Nem meggyőzőbb mongol jövevényként való magyarázata sem. Az alak változatok és a jelentések egymáshoz való viszonya egyelőre nem tisztázható.
Simonyi: Nyr. 26: 529, FUF. 1: 128; Munkácsi: KSz. 2: 187; Gombocz: MNy. 3: 159 ® ; EtSz. ® ; Ligeti: NyK. 49: 220 ® ; SzófSz.
érme 1848: Érme (NyÚSz.); 1858: „éber álmok s álmodó éberlét közt beszélt egy érméről is, mely villog, égeti a havat” (Kemény Zs.: Rajongók 2: 59: NSz.). J: 1. 1848: ’fémpénz ; Münze, geprägtes Geldstück | pénzt helyettesítő, sajátos fizetőeszközül szolgáló tantusz; Dantes, Rechenpfennig’ # (1. fent); 2. 1858: ’domborműves kis fémkorong; kleine Schaumünze’ (1. fent) || erem 1851: „érem, éremtan, eremtár” (NyÚSz.). J: 1. 1851: ? ’domborműves kis fémkorong; kleine Schaumünze’ (1. fent), 1853: ’ua.’ (Magy. Érd. Kép. 51: NSz.); 2. 1859: kitüntetésül adott vagy emlékül készített domborműves fémkorong; Denkmünze, Medaille’ * (Dózsa D. : Vers. 119: NSz.).
A szócsalád tagjai nyelvújítási alkotások. Az érme főnevet az ér2 ’értéke van’ igéből alkották kikövetkeztetett -me képzővel; vö. eszme, játszma, kelme, szakma. Az érem, amely a hangugrató tövek csoportjába tartozik, valószínűleg úgy keletkezett, hogy az érme alakot birtokos személy rágós alaknak fogták fel, s elvonták belőle az érem formát. A jelentésmegoszlás a két szó között új fejlemény és nem is egészen teljes.
Tolnai: Nyúj. 208 ®, 210®; EtSz. 1: 1595 ér a.; B. J.: Nyr. 63: 55; SzófSz. érem és érme a.; O. N. G.: Nyr. 83: 515; Grétsy: Szóhas. 164. — Vö. ér2.
ernyed 1803: „Ernyed: vásik, foszlik a’ ruha” (Baróti Szabó: Toldalék 3: NSz.). J: 1. 1803: ’<ruha> mállik, foszlik; verschleißen’ (1. fent); 2. [többnyire eZ- ik.-vel] 1816: ’lan- kad, fárad; erschlaffen’* (Gyarmathi: Voc. 97 [o: 105]). — Sz: 1826: Ernyett (MNy. 60: 119) I ~ etlen 1844: Ernyedetlen (Kiss Μ.: Ujdon szavak 34: NSz.) || ernyeszt 1831: „Nem szunnyadni az ernyesztö puhaságnak ölében” sz. (Horvát E.: Árpád 8: NSz.). J: [többnyire el~] 1831: ’schlaff machen, ermatten’ * (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az ernyeszt talán az ered : ereszt, éled : éleszt szópárok


ernyő
789
erő
analógiájára keletkezett. — Török származtatása — vö. pl.: ujg. árin-; Κά§γ. ärin-; oszm. N. erin: ’restnek, hanyagnak lenni’ — szótörténeti okokból nem valószínű.
EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Németh: Melich- Eml. 298 ®.
ernyő 1544: „Attam az hintő czinalta- tasaban az ernöert es az réz gombokért” (OklSz.); 1548: ernyő uasat (OklSz.); 1780: ernyőivel gr. (Melich-Eml. 452); 1805: ernye gr. (Melich-Eml. 452). J: 1. 1544: ’esŐ, tűző napfény, hőség ellen védő, kifeszíthető fedél < főleg kocsin); Schirm <bes. Wagenver- deck)’ * (1. fent); 2. 1604: ’lombfedte, árnyas hely; belaubter Platz ] lugas; Laube’ (MA. Topiárius a.); 3. 1803: ’kézben tartható esernyő, napernyő; Regenschirm, Sonnenschirm’ # (Dugonics: Jólánka 1: 155: NSz.); 4. 1807: ’ernyős virágzat; Dolde’ (Magy. Fűvészk. 26); 5. 1860: 'fény irányítására, kép feldolgozására stb. alkalmazott műszaki berendezés; technischer Schirm’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 50: NSz.); 6. 1885: ’roletta; Rollo, aufrollbarer Vorhang’ (Kabos E.: El- züll. 64: NSz.). — Sz: ~s 1585: ernySs (Cal. 167) I 1792: Ernyozni sz. (SzD.) | ~zet 1824: ernyozet (MNy. 11: 255).
Ismeretlen eredetű. Az 1. és a 2. jelentés időrendi viszonya nem tisztázható, a fejlődés mindkét irányban történhetett. A ma már elavult 2. jelentésben a nyelvújítás korának költői nyelvében kedvelt szó volt. Ma leginkább a jelzős szókapcsolatokban tapadással kialakult 3. jelentésben használatos. — Igenévként való magyarázatának nincs kellő alapja. Az árnyék szóval való rokoní- tása nem meggyőző. Finnugor egyeztetése, iráni és török származtatása téves.
CzF. erny a.; Vámbéry: NyK. 8: 127; Barna: AkNyÉrt. 7/1: 60; MUSz. 795; Munkácsi: NyK. 17: 69, 71, 74, 78, ÁKE. 634; Alexics: Nyr. 17: 115; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 143, AkNyÉrt. 23/3: 27; Balassa: NyK. 24: 282; EtSz. ® ; SzófSz.; Techert: Melich-Eml. 451 ® ; Moór: Nyr. 73: 22, A- Lingu. 9: 173; Terestyéni: MNy. 51: 299; Tamás: I. OK. 15: 74, ALingu. 9: 242; Szabó T. A.: MNy. 58: 14. — Vö. esernyő.
erotikus 1807/1893: „Az Eroticus Poéták szintúgy ugyan azon egy tárgy körül forgolódnak . . . mint a Bucolicusok” (Kazinczy: Lev. 4: 513: NSz.); 1854: Erotikus (HeckenastldSz.2). Jí A) mn. 1807/1893: ’az érzéki szerelemmel kapcsolatos, azt illető; zur sinnlichen Liebe gehörig, die sinnliche Liebe betreffend | szerelmi; Liebes-’ (1. fent). B) fn. 1835: ’szerelmi költő; Liebesdichter’ (Kunoss: Gyal.) || erotika 1869: „fuvola kiséret mellett adattak elő ... az erotikái . . . elégiák” sz. (Aigner L.: Elég. 19: NSz.); 1894: „Erotika, a szerelem tana” (Pallas¬
Lex. 6: 386 Erotikus a.). J: 1. 1869: ’az érzéki szerelem mint költői téma; sinnliche Liebe als dichterisches Thema | szerelmi költészet; Liebesdichtung’ (1. fent); 2. 1894: ’a szerelem tana; Lehre von der Liebe’ (1. fent); 3. 1910: ’érzékiség; Sinnlichkeit’ (Kelemen: IdSz.).
Jövevényszó-család. Az erotikus latin eredetű; vö. h. lat. eroticus ’szerelmi, a szerelemmel kapcsolatos, azt illető’ (vö. 1604, 1621: MA.; 1818: Márton). A latin szó a gör. ερωτικός ’ua.’ (< : gör. ερως ’szerelem; vágy; a szerelem tárgya’) átvétele. A görög— latin szó mint irodalomtudományi kifejezés — elsősorban francia közvetítéssel — bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. erotic; ném. erotisch; fr. érotique; ol. erotico; or. apomúuHbiü: ’érzéki, szerelmi’. A m. erotikus főnév tapadással jöhetett létre az erotikus költő( k ) ’szerelmi költő(k)’ szókapcsolatból; vö. epikus. — Az erotika nemzetközi szó; vö.: ang. erotic ’erotikus költemény, szerelmes vers’; ném. Erotik ’érzékiség; szerelmi költészet’; le. erotyk ’szerelmi költemény’; cseh erotika ’érzékiség’; or. dpómuKO. ’érzékiség; erotikus irodalom, költészet’. Az ’erotikus költemény, költészet’ jelentéshez részben a gör. ερωτικός többes számú semleges alakja, a τα ερωτικά ’szerelmi történet(ek)’, részben a lat. carmina erotica ’szerelmi költemények’ szolgálhatott mintául. (Vö. pl. 1708: PP. Eros a.). A ’szerelem művészete’ jelentés egyrészt a gör. ερωτική τέγνη ’ua.’, másrészt az ovidiusi ars amatoria ’ua.’ szókapcsolatoknak is megfelelő lat. *(ars) erotica ’ua.’ alapján jöhetett létre. Az ’érzékiség’ jelentés az ’erotikus — azaz az érzéki vonatkozásokat túlzottan hangsúlyozó — költemény vagy műalkotás’ jelentésből keletkezhetett. A m. erotika — legalábbis az 1. jelentésben — a ném. Erotik latinosítása- ként is felfogható a m. bukolika ’pásztor- költemény’ (vö. 1835: Kunoss: Gyal.) stb. mintájára. À magyar jelentések a nemzetközi megfelelők jelentéseivel egyeznek. — A m. erotika helyett az erotikum is használatos; vö. 1807/1893: „az Eroticumba elébb bele fogok unni mint a bucolicumba” (Kazinczy: Lev. 4: 513: NSz.). — A választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszírod. 18; Nagy J. B.: MNy. 29: 55. (Schulz: DtFremdwb. 1: 179; OxfEnglDict. Erotic a.; Wartburg: FEW. 3: 240; Corominas: DiccCrítEt. 2: 314; Frisk: GrEtWb. 1: 547 ; Kluge: EtWb.1® 173.)
erő 1130-40/12-13. sz.: ? „In Porcosig: Ereuca” sz. szn. (PRT. 8: 269); 1211: Ereus sz. szn. (OklSz.); 1213/1550: Ereu szn. (VárReg. 164.); 1221/1550: Eruhud sz. hn. (VárReg. 103.) ; 1372 U./1448 k. : „es ajan leieknek tanufaganal elegtelenfeget es ereynek


e rôszak
790
érsek
kÿsdedfeget gondoluan” (JókK. δ); 1380 k.: Orőufch sz. (KönSzj. 90.); 1416 U./1450 k.: èrgs sz. (BócsiK. 9); 1506: heereHi sz. (Winkl- K. 363); 1517: evrefnek sz. (DomK. 84); 1519: ew eerethlenyt sz. (JordK. 896); 1520: erwltelen sz. (PozsK. 44); 1525 k.: erees sz. (GyöngyK. 19); 1541: êreiekbol gr. (Silvester: ÚT. 2: 15); 1559: errős sz. (Szók: Krón. 47). J: 1. 1130-40/12-13. sz.: ? 'valamely hatás előidézésére alkalmas ok, képesség ; Kraft, Stärke’* (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'erény, jóra valóság; Tugend, Tüchtigkeit' (BécsiK. 12); 3. 1416 U./1466: Î 'hatalom, erőszak; Gewalt' * (MünchK. 33), 1470: 'ua.' (SermDom. 2: 266); 4. 1550 k./1638: ’hadsereg, haderő; Heer, Streitmacht' (CsomaK. 35: NySz.); 5. 1590: 'tehetség, vagyon; Vermögen' (Kár: Bibi. 1: 91: NySz.). — Sz:~s 1211: szn. (1. fent); 1372 U./1448 k.: erewfeket gr. (JókK. 128) | —tien 1331: ? Éretlen szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: erewtelen (JókK. 91) I -sít 1372 U./1448 k.: meg erewfewÿtÿuala, gr, (JókK. 71) | — södik 1372 U./1448 k.: erewfewduen sz. (JókK. 70) | ~sség 1372 U./1148 k.: erewffeget gr. (JókK. 121) I —sül 1372 U./1448 k.: erewfewlteték sz. (JókK. 55) I — Iködik 1416 U./1450 k. : érgkgdnQ gr. (BécsiK. 83) | —sítés 1416 U./1450 k.: ér φfeite fen gr. (BécsiK. 271) | ~ltet 1416 U./1466: èrçltèifèd gr. (MünchK. 146) I — tlenít 1470: eretelenÿteteh gr. (SermDom. 2: 228) I —Itetett 1560 k.: Eröltettetet sz. ’erőltettetett’ (GyöngySzt. 322.); 1759: erői· tetett (Fáber: Hadi emb. 96: NSz.) I — tlenedik 1585: El . . . erőtélenSdŐm gr. (Cal. 580) | —sködik 1772: erosködik (Jenei Μ.: Kér. köz. úta. 195: NSz.) | — sbít 1818: erösbített sz. (Márton Äcuätus a.) | — sbiil 1819 — 25/1937: erősbulök gr. (Vörösm.: Zalán I. kidolg. 56: NSz.) I — sbödik 1832: erŐsbödött gr. (Szalay L.: Alph. lev. 22: NSz.) | -d 1844: érődé (Aradi Vészi. 356: NSz.); 1858: erőd (Toldy: Műszótár: NSz.) | —dîtes 1851: erődítési sz. (Remény 2: 41: NSz.); 1855: erődítések gr. (Jósika: Tud. leánya 2: 219: NSz.) | —dít- mény 1852: erődítményben gr. (Kővári L.: Érd. rég. 6: NSz.) | —dît 1864 e.: erődít (NyÚSz.).
Otörök eredetű; vö.: ujg. ärk; Κάδγ. ärk; CC. ärk: 'erő, hatalom'; tat. irak; kirg. erk: 'kény, akarat, szabadság’. A csuv. irak 'ua.’ a tatárból való. Vö. még mong. erke; kaim, erke: 'hatalom, erő, akarat’. — Az átvett török alak *äriy vagy *árüy lehetett, amelyből a magyarban szabályosan erő lett. A jelentések közül az 1. és a 3. a legrégibb; a többi belső hasonlóságon és érintkezésen alapuló névátvitel eredménye. Késői származékai, mint erősbít, erősbúi stb. nyelvújítási alkotások. Ugyanekkor keletkezett az erőd is, amely az eredetibb érődé (vö. bölcsőde, óvoda stb.) megrövidülése.
Vámbéry: NyK. 8: 142, MBölcs. 153; Budenz: NyK. 10: 98, 17: 477, 21: 153; Munkácsi: NyK. 18: 103; Gombocz: MNy. 3: 160®, BTLw. 72; Melegdi János: MNy. 10: 178; Melich: NyK. 44: 339; Kannisto: FUF. 17: 62; Szinnyei: MNy. 22: 239; EtSz. ® ; Németh: KCsA. 1. Kiég. 523, MNy. 38: 6; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 399, Békés 117; Bárczi: Htört.2 40, Szótöv. 53. — Vö. erély, erény, erjed, érv« táperő, véderő.
erőszak 1519: „Myndenkoron bozzwfa- got zenvegy, es erewzak [téves kiadói beszúrás: atal] megh nyomorwitafraal” (Jord- K. 259); 1519 k.: erő zagot gr. (DebrK. 144); — erŐcak (ÚMTsz.). J: A) hsz. 1519: ’erővei, erőszakkal; mit Gewalt’ (1. fent). B) fn. 1519 k.: '(ellenállás megtörésére) kényszert alkalmazó erőkifejtés; Gewalt, Gewalttätigkeit’ * (1. fent). — Sz: —os 1585: erőszakos (Cal. 511) I ~oskodik 1645: erőszakoskodók sz. (NyÚSz. 448) | — oskodás 1757: erőszakoskodását gr. (Turzelini—Léstyán: X. Sz. Ferencz 163: NSz.) | —osság 1774: erőszakosságának gr, (Bárótzi: Kassándra 6: 3: NSz.) | — ol 1776 — 821: erőszaka lás sz. (Benyák: Manuscr. 110: NSz.); 1783: erőszakúlnunk sz. (Benyák: Okos elme 101: NSz.)
Összetett szó. Utótagja a ’darab, rész’ jelentésű szak főnév. Az összetétel eredeti ragtalan határozói jelentése: ’ereje egy részével, erővel' (1. az 1519-i adatot). Az erőszakoskodik, erőszakoskodás származék a nyelvjárásokból került az irodalmi nyelvbe. — Téves az a magyarázat, amely szerint az erő és a szak ’erőszak, bosszúállás’ (vö. N. Szakot tett rajta ’nagy gorombaságot vitt végbe rajta; bosszút állt rajta’: MTsz. szak a.) rokonértelmű szavak mellérendelő összetétele volna; e nyelvjárási szólás — melynek alapján az 'erőszak, bosszúállás’ jelentésű szak-ot kikövetkeztették — talán csak az erőszakot tett rajta kifejezés alkalmi megrövidülése.
Simonyi: Nyr. 15: 485; Kertész: Nyr. 54: 107; EtSz. 2: 22 erő a.®; SzófSz. erő a., -szak a.
érsek 1299: ,,De uilla Érsek” hn. (OklSz.); 1405 k.: ,,archiep[iscop]us: erfeg” (SchlSzj. 491.); 1415: Ertschig [német szövegben] (MNy. 63: 105); 1435 k.: herfeg (SoprSzj. 87.); 1495 e.: erfoc (GuaryK. 72); 1510 k.: Erffyk (MNy. 1: 213); 1538: Eerfek (PestiN. T2); 1787: Érsek (Μ. Kurír. 558: NSz.); 1805: érsek (Verseghy F. : Tiszta Magy. 127: NSz.); — ersik (Nyr. 26: 332); ersék (MNy. 24: 208); içrsek (ÚMTsz.). J: 1. 1299: ? 'több egyházmegye fölött felügyeletet gyakorló püspök ; Erzbischof’ * (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1920: ’tudákos, bölcsködő ember; Besserwisser, scheingelehrter Mensch’ (ÚMTsz.). — Sz: —ség 1527:


erszény
791
ért
erfékfeeg (ÉrdyK. 296) | ~i 1768: Érseki (Kovátg F.: Norbert B2: NSz.).
Végső fokon valószínűleg görög eredetű, közvetlen átadója azonban nem állapítható meg; vö. gör. αρχι- ’fő-’ ebben az összetételben: αρχιεπίσκοπος ’érsek’ (tkp. ’ főpüspök’). Nem meggyőző az a föltevés, amely szerint a m. érsek forrása egy big. R. *ar§ikb ’érsek’ lehetett, s ez utóbbi a gör. αρχι-ból keletkezett -ikb képzővel. A szb.- hv. Kaj R. jersek, er&ek, éráik ’ua.’ kétségtelenül, a szik. K. R. jaráik ’ua.’ (Stanislav: DejinySIJaz. 3: 174, 175) pedig csaknem bizonyosan a magyarból származik. Alás szláv nyelvből nem mutatható ki megfelelő szó; vö.: szb.-hv. nadbiskup ’katolikusérsek’, arhiépiskop 'görögkeleti érsek’; szín, nádákbf ’érsek’; cseh, szik, arcibiskup ’ua.’. — Am. R. herfeg λ-ja valószínűleg csak írás változat. A 2. jelentés tréfás névátvitel eredménye; a „De nagy érsek vagy!” „De érsek eggy ember a te bátyád” típusú (ÚMTsz.) kifejezésekben használatos.
CzF.; Munkácsi: NyK. 17: 75, 111; Asbóth: Hunfalvy-Eml. 1 ® ; Melich: Nyr. 25: 118, SzlJsz. 1/2: 252®, MNy. 7: 411; Kunos: AkÉrt. 8: 343; Simonyi: Nyr. 42: 438; Szinnyei: NyK. 46: 163; Horger: M- Ny. 24: 207; EtSz.®; Kniezsa: NyK. 49: 360, 50: 195, SzlJsz. 632 ®; SzófSz.; Hadrovics: UngJb. 21: 149, ZSIPh. 29: 7; Losonczi: Melich-Eml. 249; Moravcsik: Melich-Eml. 270; Hazai: I. OK. 9: 222; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 352.
erszény 1380 k.: „Burfa: Er^yn” (Kön- Szj. 130.); 1416 U./1466: érjem gr. (Münch- K. 196); 1514: ^rzengyartho szn. (MNy. 10: 182); 1519: erzeeny gr. (JordK. 676); 1541: erszin (Sylv: UT. 1: 103: NySz.); 1828: eszrény (TudGyűjt. 10: 72); — eszrín (M- Tsz.); erszény (Nyr. 40: 58); erein, érszén (ÚMTsz.). J: 1. 1380 k.: 'zacskó alakú pénztárca; Geldbeutel | pénztárca; Geldbörse’ # (1. fent); 2. 1697/1842: ’egy fajta pénzegység; Art Geldeinheit’ (Kliegl 1: 112: NSz.); 3. 1894: ’az erszényesek emlőit körülvevő bőrzacskó ; Bauchsack eines Beuteltieres’ (PallasLex 6: 399 Erszényesek a.); 4. 1903: ’kovát, taplót, acélt tartalmazó bŐrzacskó; Leder beutel mit Feuerzeug’ (ÚMTsz.). — Sz: ~es 1708: Erfzényes (PP. 268).
Ismeretlen eredetű. Nem fogadható el az a feltevés, hogy a baj.-osztr. user, éser ’tarisznya, vadásztarisznya’ ki nem mutatott kicsinyítő képzős származékának átvétele. A h. korai úfn. aserín (EtSz.) nem származékszó, hanem többes számú alak (1. Mollay: OfnerSt. 227).
Volf: Nyr. 2: 548; Szarvas: Nyr. 14: 319; Steuer: Nyr. 15: 150; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 53; Melich: Nyr. 23: 473, 24: 160, NyK. 44: 356; Balassa: TMNy. 176;
Petz: AkÉrt. 7: 590, MNy. 23: 149; Lumtzer—Melich: DOLw. 90; Fest: NyF. 42. sz. 17; Horger: Nyr. 39: 339, 40: 58; Moór: SzegFüz. 1: 254; EtSz.; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 35.
ért 1372 U./1448 k.: „Es megmondot bejedeket yol ertuen” sz. (JókK. 5); 1416 U./1450 k.: èrtnèc gr., ertém gr. (BécsiK. 102, 152); 1493 k.: eerthenewnk gr. (FestK. 49); 1552: çrtnec gr. (Heltai: Dial. M3b). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’eszével felfog; verstehen’ # (1. fent); 2. 1405 k.: Szaktudással, gyakorlottsággal foglalkozik valamivel; sich auf etwas verstehen’# (SchlSzj. 513.); 3. 1583: 'gondol, vél; meinen’ (Fél: Tan. 244: NySz.); 4. [valakit ért, megért] 1748: 'valakinek véleményét, cselekedeteit, lelkiállapotát meg- okoltnak látja; jemandes Meinung, Handlungen, Seelenzustand für begründet halten | együttérez valakivel, részvéttel, elnézéssel van valaki iránt; Mitgefühl haben, Nachsicht üben’# (Faludi: NA. 37: NSz.); 5. 1861: ’<beszédet> tisztán, érthetően hall; deutlich hören’ # (Zlinszky I.: Bárányfelhők 1: 95: NSz.). - Sz: ~elem 1372 U./1448 k.: ertelmet gr. (JókK. 120) | ~elmes 1372 U./1448 k.: ertelmefek gr. (JókK. 81) | ^et 1416 U./1450 k.: értéffédmeg gr. (BécsiK. 153) I ~ekezik 1416 U./1466: megér léke jen? gr. ’felismer’ (MünchK. 111); 1416 U./149Ö k.: 'gondolkodik’ (AporK. 61); 1519: ’meg- ért’ (JordK. 393); 1549: ^tudakozódik, vizsgálódik’ (MNy. 2: 133); 1742: ’értesül’ (Kovács J.: Krónika 2: 58: NSz.); 1767:’tudo- mányosan fejteget, tárgyal’ (Tordai Sám.: Megt. Az olv. 4: NSz.) | ~etlen 1470: értét· lenek gr. (SermDom. 2: 539) | ^elmeden 1510 k.: értelmetlen (KrisztL. 39) | ~ekezés 1585: vtekezes [o: ertekezes] ’tudakozódás, vizsgálódás’ (Cal. 776); Γ787: 'tudományos fejtegetés’ (Mátyus I.: Ó és Új Diáét. 1: 126: NSz.); 1791: ’tudományos dolgozat’ (Verseghy F. : Röv. ért. 4: NSz.) | ~elmet- leuség 1725: értelmetlenségéből gr. (Nyr. 38: 219) j ~etődik 1755: értetődik (Pinamonti J. P.: Magános 241: NSz.) | ~ődik 1764: értődik (Kollárics J.: Philothea 9: NSz.) | ~esít 1807: Értesíteni sz. (NyÚSz.) | ~ el mez 1822: Értelmezni sz. (Peretsenyi Nagy L.: Mest. szav. 26: NSz.) | ^esiil 1831: értesül- niek sz. (Széchenyi: Vil. 153: NSz.) | ~el- miség 1833: értelmiségét gr. ’értelmesség’ (Helmeczy: Jelenkor 2/1: 213: NSz.); 1843: 'szellemi foglalkozásúak rétege’ (Athenaeum 1:3: NSz.) | ~esitő 1833: Értesítő fn. 'folyóirat’ (Értesítő 1: NSz.); 1896: fn. ’iskolai bizonyítvány’ (Kozma A.: Hist. 143: NSz.) | ~ekezlet 1845: értekezlet (NyŰSz.).
Származékszó: -t mozzanatos képzővel alakult az er1 igéből. Létrejötte az ér1 'valamihez hozzáér’ jelentésén alapul, éppúgy, mint az érdekel, érez, érint származé¬


érte
792
érv
koké is. Eszerint az ért eredeti jelentése 'megérint’ lehetett, ebből komplikációs jelentésváltozással alakult ki az ’értelmileg felfog’ jelentés. Ilyen változásra mind a magyarból, mind más nyelvekből számos példa idézhető; vö.: ésszel fölér, felfog, fogalom, megfoghatatlan 'érthetetlen’ ; továbbá lat. concipere, percipere; ol. capire; fr. comprendre; ném. begreifen, auf fassen; finn käsit- tää: 'megért, felfog’ (valamennyi tkp. 'megragad, kézbe vesz’). — Mongol származtatása téves.
CzF. ér (4) a.; Joannovics: AkÉrt. R. 4: 189, AkNyÉrt. 2/3: 6, 9, 26, 31; Budenz: NyK. 10: 80; Bálint: Párh. 12; MUSz. 796; Ballagi: AkNyÉrt. 11/11: 31; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 166, TMNy. 358, 367, 451, 482, Nyr. 27: 457, MNyelv.2 203; Szily: Nyr. 29: 28, MNy. 6: 287; Gombocz: MNy. 3: 158, 7: 107®, BTLw. 70, Módszt. 33, Jelt. 42, 61, ÖM. 1: 32; Vámbéry: MBölcs. 156; Beke: Nyr. 57: 53; Tolnai: Nyúj. 153, 159; EtSz. 1: 1594 ér a. ® ; Setälä: Nyr. 59: 59; SzófSz.; Pais: MNy. 41: 20, NytudÉrt. 46. sz. 76; Bárczi: I. OK. 2: 355; Lakó: I. OK. 2: 369; F. Kovács: StudSl. 3: 212, ALingu. 11: 409; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 23; Sebestyén: Névut. 131. — Azö. bal-, ér1, szak-·
érte 1195 k.: ,,Ef uimagguc . . . mend angelcut. húg uimaggonoc erette” (HB.); 1372 U./1448 k.: te erted gr., ew eretek gr. (JókK. 102); 1416 U./1450 k.: g értec gr. (BécsiK. 18); 1490 k.: the ÿrethed gr. (MNy. 25: 90); 1495 e.: erotte (GuaryK. 2); 1508: v irettek gr. (DöbrK. 185); 1524: ÿrthem gr. (MNy. 13: 124); 1761: ér rette (Bertalanffi: Siralmas panasz 137: NSz.); — éerette, érted gr. (Nyr. 15: 530). J: 1. 1195 k.: 'érdekében; für I végett; zwecks’* (1. fent); 2. 1416 U./1466: 'miatt; wegen’* (MünchK. 32); 3. 1456 k.: 'helyette; anstatt | cserében; im Tausche' (SermDom. 2: 266) || ért 1195 k.: „Wimagguc uromc iften kegilmet ez lelic ért” (HB.). J: 1195 k.: 'érte ; für, um’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A feltehető *ér alapszó talán 'hely' jelentésű lehetett. Az ért -t locativusraggal, ebből az értem, érted stb. személyragokkal alakult. Az ért, amely korábban névutó volt, helyettesítést, cserét, majd a cselekvés okát és célját kifejező határozóraggá fejlődött. E folyamat lassú volt, s hogy mikor fejeződött be, arra nézve nincs biztos fogódzónk. Azt, hogy az ért hosszú ideig élt névutóként is, olyan tények bizonyítják, hogy pl. egyes nyelvjárásokban a szó végi a, e az ért előtt rövid marad (vö. 1864: véréért, barátságáért: CzF.; faër: MNy. 25: 14); az í-ző nyelvjárásokban a ragok, képzők előtt egyébként í-ző szó végi é (>e) nem változik í-vé; vö. 1560: B[i]kesigeyrt, Frossigeÿrt, telekeirt; 1598: erossegejrt (Papp L.: NyjtNySt. 84, 76). Az érte jelentésfejlődése párhuzamos az -ért ragéval. — A feltehető *ér alapszó finnugor egyeztetése nem valószínű; török, valamint indoiráni származtatása téves. — Az ért névutói használata elavult.
Finály: AkNyÉrt. 2/4: 23; Vámbéry: NyK. 8: 142; Budenz: NyK. 10: 81, 130; MUSz. 794; Simonyi: Nyr. 15: 529, Hat. 1: 431 ® ; MNyelv.1 1: 126, 2: 280, TMNy. 700; NyH.1-7; Munkácsi: NyK. 29: 32; Tróesá- nyi: NyK. 39: 223; Erdélyi L.: NyF. 71. sz. 51; Színnyei: Klebelsberg-Eml. 149, MNy. 22: 163, 254; Losonczi: NyK. 46: 431; Klemm: TörtMondt. 173; EtSz. 2: 26 -ért a.®; SzófSz.; B. Lőrinczy: KTSz. 151; Berrár: TörtMondt. 38, 115, NytudÉrt. 13. sz. 31; Antal: NytudÉrt. 29. sz. 124; MSzFgrE. ®.
értékpapír 1858: „Fonds, Effecten, öffentliche Creditpapiere . . .: értékpapírok, közkötelezvények, országos hitelpapírok” (NMTMűsz. Fonds a.). J: 1858: 'pénzértéket képviselő, követelést megtestesítő okirat; Wertpapier | részvény; Aktie’ (1. fent).
Német mintára alkotott nyelvújítási tükörszó; vö. ném. 'Wertpapier 'értékpapír'. Hasonló jelentésű elemekből álló kifejezés más nyelvekben is van; vö.: fr. papier- valeur ’ua.'; or. yéHHax őyMáza ’ua.’. — A kereskedelmi, pénzügyi szaknyelv szava.
NyÚSz. 77; SzófSz.
érv 1816: „érv (fermentum)” (Helmeczy Μ.: Ért. 12: NSz.); 1847: érv (Szépirod. Szemle 2: 96: NSz.). J: 1. 1816: ’erjesztő anyag; Gärmittel’ (1. fent); 2. 1843: 'érvény; Geltung’ (NyÚSz.); 3. [csak érv alakban] 1847: ’energia; Energie’ (1. fent); 4. 1851: ’véleményt megalapozó ok, megokolás; Argument’* (NyÚSz.). — Sz: ~el 1871: érvelni sz. (Ballagi Argumentiren a.).
Nyelvújítási származékszó: a tévesen kikövetkeztetett -v főnévképzővei alkották. Az alapszó bizonytalan. Az 1. és 3. jelentés alapján nem világos, hogy az erő szó csonkított alakja keresendő-e az érv-ben, erv-ben, vagy az érik (1. jelentése tkp. ’érlelő anyag’ ?) esetleg az ér2 ige (vö. érvényes). Az ilyen egyszótagú, v-re végződő nyelvújítási származékoknak — mint amilyen még pl. élv, szerv, terv — az elv lehetett a mintája, amely szintén nyelvújítás kori elvonás eredménye. Később az érv is elvonással alakult szónak, az érvény (1. ér2) rövidült alakpárjának hatott; ez a magyarázata a 2. jelentésnek. A 3. jelentés a tudományos nyelvben alakult ki; ennek a 'bizonyító erejű megokolás’-nak a tartalmi mozzanatai részben az erő, részben az érvény szavak jelentésével közösek·
Brassai: ErdMúz. 1882. 198; Király K.: Nyr. 26: 305; Tolnai: Nyúj. 153, 210®,


és
793
esdekel
215; EtSz. ® ; SzófSz.; Horváth K.: NyK. 51: 142; Terestyéni: MNy. 48: 45; Zolnai B. : Nyr. 78: 150. — Vö. ér2, érik, erő.
es1 1. esik
es2 1. esküszik
és 1195 k.: ,,ÿfa pur e[ chomuv uog- muc.” (HB.); 1372 U./1448 k.: /monda (JókK. 28); 1467 k.: eff (MNy. 20: 85); 1493 k.: ees (FestK. 1); 1549: ews (RMNy. 2/2: 64); 1549: (MNyTK. 8. sz. 13); 1552: s’ (Heltai: Diai. Flb); 1585: és (Cal. 585); 1592: is (OL. Kende cs. It.: Papp L.). J: 1195 k.: ’und’ # (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Azonos az is nyo- matékosító szóval, illetőleg kötőszóval. Eredeti alakja és lehetett, ebből az és változat nyúlással, az is zártabbá válással fejlődött. Kezdetben 'is, szintén’ jelentésű simuló nyomatékosító szócska volt. Ráértéssel hoz- zátoldó kötőszóvá vált, majd bizonyos mondattani helyzetekben, a szólamhatár eltolódása következtében kapcsoló kötőszóvá lett: Evett és I ivott és Evett | és ivott (és). Különböző funkcióinak kialakulása után az és (~ s) alakváltozat a kapcsoló kötőszói, az is elsősorban hozzátoldó, nyomatékosító szói szerepben terjedt el. — Az a nézet, mely szerint az együvé tartozást jelölő -8 nomen possessoris képzővel ellátott szavakból vonódott el (pl. vizes vödör víz és vödör), nem valószínű. Finnugor egyeztetése, török, valamint indoiráni származtatása téves.
Fischer: Nyr. 6: 251; Simonyi: Köt. 1: 5®, Budenz-Eml. 80, Nyr. 31: 36; Munkácsi: ÁKE. 228; Horger: NytAl.1 124, M- Ny. 11: 175®, 38: 12; Pápay: Szily-Eml. 48; Klemm: MNy. 17: 163®, TörtMondt. 407; Fokos: Nyr. 63: 14, 60; EtSz. ® ; SzófSz.; Ramstedt: MSFOu. 95. sz. 30; B. Lő- rinczy: KTSz. 25, 167; Berrár: TörtMondt. 63, 143, 177; Imre: SzabV. 107; Grétsy: Szóhas. 94; MSzFgrE. is a.®. — Vö. is.
esd 1372 U./1448 k.: ,,en effedefemuel vagyon neked meg adandó” sz. (JókK. 157); 1683: ,,Egy szúnyog is esdett annak szép rózsáján” (Thaly: Adal. 1: 125); 1693: ese- döket sz. (Rím. Ének: NySz.); 1778: esdik (Fal: BE. 598: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'könyörög; flehen’# (I. fent); 2. 1683: ’rá- száll ; darauffliegen | megtelepszik ; sich niederlassen’ (1. fent); 3. 1832: 'kívánkozik; sich sehnen’ (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 1: NSz.); 4. 1838: ’belep; befallen’ (Tsz.) || esedezik 1416 U./1490 k.: ,,9 elptto efede^- nek serecjenek” (AporK. 24); 1513: efedo- zoth gr. (CzechK. 189); 1518 k.: effedezietek gr. (PeerK. 186); 1527: e[[edozny sz. (Érdy- K. 337); 1805: esedéz (Verseghy F.: Tiszta Magy. 103: NSz.); 1863: Esedézik (Kriza:
Vadr. 498). J: 1. 1416 U./1490: ’könyörög; flehen’# (1. fent); 2. 1550 k./1638: ’csüng valamin; an etwas hängen’ (CsomaK. 2: NySz.); 3. 1863: ’hulladozik; nach und nach abfallen’ (1. fent). — Sz: ~és 1474: e/edeje/- fél gr. (BirkK. 5).
A szócsalád tagjai származékszavak. Alapszavuk az esik igének es-, illetőleg teljesebb ese- töve. Ebből az esd -d gyakorító képzővel, az esedezik -dez(ik) gyakorító kép- zŐbokorral alakult. E szavak 1. jelentései az alapigének ’könyörög, esedezik’ jelentése alapján jöttek létre, s annak az ősi szokásnak emlékét Őrzik, hogy az imádkozó könyörgés közben a földre borult, térdre esett. Hasonló jelentésbeli mozzanatok mutatkoznak az esik ige más származékaiban is; vö. esdekel, eseng stb. Efféle jellegű változásra vö. pl.: ném. jemandem zu Füßen fallen ’lebo- rul valaki előtt; R. valakinek alázatos, engedelmes szolgája’ (tkp. ’valakinek lábához esik’); or. R. őumb ueaÓM 'alázatosan kér’ (tkp. 'homlokával üt, azaz homlokát a földhöz érinti, mélyen meghajol’). Az esd 2., 3. és 4., valamint az esedezik 2. és 3. jelentése az alapige ’esik, hullik’ jelentésének továbbfejlődése, részben elvont irányú jelentésváltozással. — A szócsaládnak az esik igétől független finnugor egyeztetése téves.
Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 10®; Barna: AkNyÉrt. 9/9: 14; Simonyi: NyK. 16: 242, 247, TMNy. 405, 409; MUSz. 798; Budenz: NyK. 18: 184; Színnyei: Budenz- Eml. 42; Paasonen: KSz. 17: 21; EtSz. ®, 2: 34 esedézik a. is ® \ Mészöly: SzegFüz. 1: 252, NNyv. 1:8®, ÓmSzöv. 70, 80; SzófSz. esd a., esedezik a.; Sámson: NyK. 53: 198. — Vö. esdekel, esenkedik, esik.
esdekel 1695/1751: ,,Meg-értvén a király, ki légyen, annál inkább kezd esdekleni rajta” sz. (Hall: HHist. 2: 326: NySz.), de 1. esdek; 1773: esdekéllyen gr. (Kósa B.: Szedechiás 100: NSz.); 1784: esdegelni sz. (SzD. 23); 1792: esdekelni sz. (SzD. Esdekni a.); 1802: esdékelve sz. (Bozóky Ist.: Haza esed. 24: NSz.); 1804: esdeklik (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 144: NSz.); 1805: esdékél, esdeklik (Verseghy F.: Tiszta Magy. 80: NSz.); — esdököl (SzegSz.); ezsdökö (Orm- Sz.). Jí 1. 1695/1751: ’csüng valamin; hängen an etwas’ (1. fent); 2. 1766: 'vágyakozik valamire; begehren’ (Mátyus I.: Diáét. 2: 64: NSz.); 3. 1782: ’esik; fallen’ (Μ. Hírmondó 167: NSz.); 4. 1784: ’könyörög; an- flehen’ # (1. fent) || esdek 1536: ,,Hogyha chak attyatokfijan esdektek” (Pesti: NTest. 9: NySz.). J: 1. 1536: 'valamin csüng; hängen an etwas | valamivel törődik; sich um etwas kümmern* (1. fent); 2. 1792: ’könyörög; flehen’ (SzD.).
A szócsalád tagjai származékszavak: az esik ige es- tövéből alakultak -dekel, illető-


esenkedik
794
esetleges
leg -dek gyakorító képzővel. A -dek el összetett képzőben is meglevő -dek gyakorító képző a régiségben nem volt ritka; vö. R. juldok, nyeldek, oldok (igék). Az esdekel 1., 2. és 3. jelentése, valamint az esdek 1. jelentése az alapige ’esik, hullik’ jelentésének továbbvitelével, illetőleg továbbfejlődésével jött létre, részben elvont irányú jelentés változással (1. még esd a.). Az esdekel 4. és az esd 2. jelentése az alapigék ’könyörög, esdekel’ jelentését vitte tovább; vö. esd, esedezik, eseng stb. — Az esdek ige, valamint az esdekel 1—3. jelentése elavult.
Simonyi: NvK. 17: 62®, TMNy. 407; EtSz.®; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 8; Pais: MNy. 44: 19, NytudÉrt. 30. sz. 77; Sámson: Pais-Eml. 162; Szabó Z.: StUnBB. 1958. 1: 129. — Vö. esd, esenkedik, esik.
esedezik 1. esd esenc 1. eszencia
esenkedik 1637 : „Az panaszolkodo keser- ues aszony esekedesere keöniorgesere parancsolnánk” sz. (Thaly: TörtK. 101: NySz.); 1763: „az Igaz Biró az Isten előtt, addig esekedik, hogy nyavallyáiból ki-menti” (Fejérvári HB. 163: NSz.); 1770: esenkedel-é gr. (Nieberle: Tövis, kert 127: NSz.); 1775: esenkedik (Kónyi J.: Díszes erk. 175: NSz.); 1793: csenködött gr. (Verseghy: Poézis. 49: NSz.); 1816: esenkedik (Verseghy F.: Anal. 1: 301: NSz.). J: 1. 1637: ’könyörög; flehen’ (1. fent); 2. 1764: ’ vágyakozik valamire; sich sehnen’ (Dudás I.: Lelki éd. B12; NSz.); 3. 1776: ’hízeleg; schmeicheln’ (Kónyi <J.: Gellert meséi 16: NSz.) || eseng· 1805/1910: „bús maradékaikot, kik gyakran esëngnek utánnok”, esengtek gr. (Verseghy: Kisebb költ. 131, 145:NSz.). Js 1. 1805/1910: ’vágya- kozik ; sich sehnen’(1. fent) ; 2. 1805/1910: ? ’könyörög; flehen’ (Verseghy: Kisebb költ. 145: NSz.), 1806/1910: ’ua.’ (Verseghy: Kisebb költ. 238: NSz.).
A szócsalád tagjai származékszavak. Alapszavuk a ’könyörög’ jelentésben használt esik ige es-, illetőleg teljesebb ese-töve. Keletkezésüket az alapigének hasonló jelentésű esd ~ esdekel ~ esedezik származékai is elősegíthették; jelentésfejlődésükre L az esd szócikkében mondottakat. Az esekedik ~ esenkedik -kedik visszaható képzővel alakult, s kimutatható -kezik képzős változata is; vö. esenkezik (MTsz.). Az esenkedik szóbelseji n-je analógiás eredetű lehet; vö. siránkozik, sopánkodik stb. Az eseng -ng gyakorító képzős alakulat. A nyelvújítás korában keletkezett · a gyakorító értelművé vált esenkedik mellett a szoronkodik ~ szorong, töprenkedik ~ töpreng stb. alakpárok mintájára. — Az esenkedik nyelvjárási, az eseng elsősorban az irodalmi nyelvben használt, de részben már a köznyelvbe is behatoló szó.
Simonyi: NyK. 16: 251 ®, Nyr. 33: 140, NyF. 11. sz. 61; Szilády: AkÉrt. 13: 510; Zlinszky: MNy. 24: 302; EtSz. 2: 37, 38 esik a.®; Horger: MNy. 36: 250; SzófSz. eseng a.; D. Bartha: MNy. 51: 30; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 81. — Vö. esd, esdekel, esik.
esernyő 1787: „Essernyő: (subst.) Pa- rapluye, esó ellen való ernyó, a’ mit a’ nagy városokban hordanak az emberek” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: Uu 2: NSz.); 1809: Esernyő (Simái Kr.: VSzót. 1: 119: NSz.). J: 1787: ’Regenschirm’ # (1. fent). — Sz: 1856: esernyős (Aszalay J.: Omn. 3:
11: NSz.). — De vö. 1781: „Essö tartó, der Regenschirm” (Magy. Gramm. 173: NSz.); 1792: Efő-ernyő (SzD. Ernyő a.); 1799: „a Gyávák közül vala egy ottan Eső-ellenzővel, Parapleuvel” (Sándor I.: Sokféle 6: 14: NSz.); 1807: Esőmentő, Esővéd (Márton); 1808: Esellenző (Sí.); stb.
Nyelvújítási összetett szó: az esik ige családjába tartozó es ’esŐ’ főnévnek és az ernyő-nek. az összeillesztésével, esetleg az eső-ernyő összerántásával keletkezett. Mintája a ném. Regenschirm ’esernyŐ’ lehetett. Kevésbé valószínű az a magyarázat, hogy előtagja az esik ige töve, vagyis az esernyő olyan típusú nyelvújítási alkotás, mint a láthatár. Az es, és ’esŐ’ főnév a régi nyelvben is, a nyelvjárásokban is eléggé elterjedt (1. esik a.).
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 47; Steuer: Nyr. 18: 328, 515 ; Simonyi: MNyelv.1 1:254; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 67, 207; EtSz.®, 2: 19 ernyő a. is; Lőrincze: NyÉl. 166; Gáldi: Szótir. 26; Zolnai B.: NyStil. 265; Kova- lovszky: Nyműv. 74.
esetiegres 1837: „kártékonysága . . . nem lényeges, hanem csak esetleges” (Bajza: ÖM. 4: 232). J: 1837: ’zufällig’* (1. fent). — Sz: ~ség 1844: esetlegességekre gr. (Bajza: Emb. mi velőd, tört. 1: 108: NSz.) || esetleg: 1839: „az eclecticai charactert épen nem lelendjük valami esetleginek . . . függelékesnek” sz. (FigyelmezŐ 821: NSz.); 1843: „Esetleg: casualiter” (Kunoss E.: Ujd.Szóf.). J: A) fn. 1. 1839: ? ’véletlen; Zufall’ (1. fent), 1855: ’ua.’ (Jósika: Tud. leánya 3: 134: NSz.); 2. 1857: Tehetőség; Möglichkeit’ (Kemény Zs. : Özvegy. 3: 187: NSz.). B) hsz. 1. 1843: ’véletlenül; zufällig’ (1. fent); 2. 1907: ’talán; vielleicht’ # (Ambrus: Berzsenyi-leányok 191: NSz.).
A szócsalád mindkét tagja nyelvújítási alkotás. Az esetleges az esik ige eset származékából keletkezett a -leges képzővel; vö. fölösleges, állítólagos. Feltehetően Bajza József alkotta. Az esetleg valószínűleg kétféle úton jött létre. Mint főnév elvonás lehet az esetleges-b6\. Mint határozószó megszilár-


esik
795
eskór
dúlt rágós alakulat: eset főnév + -lag határozórag; e minőségében korábban módhatározószó volt, majd bizonytalanságot kifejező módosító szóvá vált. Az esetleg főnévi használatában, valamint határozószói 1. jelentésében elavult.
Simonyi: Budenz-Eml. 57, 66, Hat. 1: 425; Tolnai: Nyúj. 209®; EtSz. 2: 35 eset a. ® ; Kardos: Nyr. 63: 28; SzófSz. esik a.; Károly: Pais-Eml. 175; H. Molnár: MNy. 55: 359, 471, 473. - Vö. esik.
esik 1367/1384: „Cadit in alium fluuium Altalesew vocatum” sz. hn. (OklSz. általesik a.); 1372 U./1448 k.: „magat nem ouan effek aj melv vyjbe” (JókK. 160); 1416 U./1450 k.: éfic (BécsiK. 41); 1416 U./1466: es (MünchK. 22); 1513: ees (NagyszK. 262); 1592: és (Cis. F: NySz.); 1629: éss (MesésK. 8: NySz.); 1816: Ess (Gyarmathi: Voc. 97). J: 1. 1367/1384: 'lefelé hull; fallen | zuhan; stürzen’ # (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’valamilyen állapotba jut; in einen Zustand kommen I kerül; kommen, geraten’ * (JókK. 71); 3. 1416 U./1466: ’valamit hullat; fallen lassen’ (MünchK. 151); 4. 1416 U./1490 k.: ’leborul, térdre esik ; auf die Knie fallen | rimánkodik ; flehen’ (AporK. 55); 5. 1515: ’történik; geschehen’ (LevT. 2: 1); 6. 1519: ’csapadék hull; es regnet, es schneit, es hagelt usw.’ * (JordK. 374); 7. 1519: ’valami valakire részül jut; jemandem zuteil werden’ * (Jord- K. 709); 8. 1527: 'valahogyan ízlik, tetszik; irgendwie schmecken, behagen’ * (Heyd. 73); 9. 1574: ’megkönyörül valakin; sich erbarmen’ (Kulcs: Evang. 422: NySz.); 10. 1590: ’( mértéke, mennyisége) csökken; (Menge, Maß) abnehmen’* (Kár: Bibi. 1: 99: NySz.); 11. 1677: 'befed, belep; befallen’ (OklSz.); 12. 1693: 'valahol van; (fern, entlegen) sein I fekszik; liegen’* (Álonírók. 15: 4); 13. 1794: [többnyire neki- ik.-vel] 'valakire ráront; sich auf jemanden werfen* * (Áll-ortza 4: NSz.). — Sz: ~és 1372 U./1448 k.: efefuel gr. (JókK. 159) | ~et 1474: efetben gr. (BirkK. 7) | ~ et len 1539: köny vv-esetlen 'esés nélkül' (RMKT. 2: 47); 1772: 'ügyetlen’ (Vajda: Kriszt. 2: 23: NySz.) | ~őlék 1572: ? eslygh (OklSz.); 1585: esőtek (Cal. 955) | ~endo 1595: Efendieü (Vor. 14) | remény 1700/1763: eseménynyel gr. (Gyöngy: Char. 293: NySz.) | ~edékes 1834: esedékes (NyÚSz.) I ehetőség 1846: eshetőségek gr. (Aj. Alm. 54: NSz.) | ~ély 1853: esély (Jósika Μ.: Eszther 3: 198: NSz.) || es 1405 k.: „pluuía: e.s” (SchlSzj. 80.); 1416 U./1450 k.:
gr. (BécsiK. 114); 1490: ess (SzalkGl. 140.); 1522: ees (KeszthK. 202); 1820: és (Dugonics: Példabesz. 2: 84: NSz.); — és (MTsz.). J: 1405 k.: 'eső; Regen’ (1. fent). — Sz: ~es 1405 k.: effes (SchlSzj. 81.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. AK. 95- ’(madár) leereszkedik’ osztj. V. dealta 'ereszt, elereszt, elhagy, felhagy valamivel', Vj. ifádlta 'enged, elenged,’; zürj. V. uéni 'esik'; votj. Sz. us- 'esik, elesik; hullik (eső, hó, falevél); valahová jut, belekerül', G. luéini 'esik' (Wichm.); — szám, szelk. ástau ’felfordít, feldönt'; kam. uiziulem ’esik, elesik; leszáll; imádkozik, kér, megkérdez’. A permi szók tz, ui magánhangzója szabálytalan, de nem példátlan. Az osztj. -I és a szelk. -t képző. Az uráli alapalak *ec3- lehetett; a magyar alapján eredetibb igenévszói voltára gyanakodhatunk, bár a névszó a rokon nyelvekből nem mutatható ki. — A magyar alakváltozatok közül az és, és nyúlással keletkezett. Az esik a ’hó, eső esik’ jelentésben a régi nyelvben és a nyelvjárásokban, valamint az elavult tárgyas, 3. és 11. jelentésben gyakran iktelen. — A származékok közül az esemény Gyöngyösi István alkotása. Az esedékes nyelvújítási fejlemény; -s «képzővel alakult egy korábbi, elavult esedék származékból; vö. 1792: „Esedék: esó- lék, maradék,... húlladék” (SzD.). Az esély Jósika Miklós nyelvújítási képzése. — Az esik alapjelentése az 1. lehetett. Ebből a 2., 6., 10., 12. jelentés közvetlenül fejlődhetett (vö. a rokon nyelvek jelentéseit). A 3. ősi örökség. A 4. az 1. alapján, 'leesik’ -> ’térdre esik, leborul’ ’esdekel' fejlődéssel alakulhatott ki ; vö. esd, esedezik, eseng, esdekel stb. A 9. jelentés létrejötte feltehetőleg a 4.-kel lehet kapcsolatban, érintkezési képzettársítás alapján. Az 5., 7., 8. jelentés közvetlenül vagy közvetve az 1.-ből fejlődhetett, részben átvitt értelmű használattal. — Török származtatása téves. — Az es 'eső' nyelvjárási szó.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 89; Vámbéry: NyK. 8: 142; Munkácsi: TanEgy- MNyTárs. 1/1: 3, 18, NyK. 25: 260, ÁKE. 231, NyK. 47: 458; MUSz. 797 ® ; NyH. Bartha J.: Nyr. 27: 116; Asbóth: NyK. 33: 451; Wichmann: FUF. 11: 220; Paasonen: Beitr. 241 ® ; Szily: MNy. 15: 95; Uotila: MSFOu. 65. sz. 322; EtSz.®, 2: 35 esély, esemény, eset a., 2: 48 eső a. is; Gombocz: ÖM. 1: 132; Tamás: MNy. 35: 117; Mészöly: NNyv. 1: 3; SzófSz.; Horger: MNy. 40: 264; Pais: MNy. 46: 305, NytudÉrt. 46. sz. 157; Prohászka: Nvr. 77: 50; Collinder: FUV.; Gáldi: Szótir. 64, 108, 362; Imre: SzabV. 107; MSzFgrE.®. ~ Vö. aranyeső, baleset, ejt, esd, esdekel, esenkedik, esetleges, esküszik, eső, este, estély.
esk 1. esküszik
eskór 1880: „Eskór (epilepszia), betegség, mely gyakrabban visszatérő, többéke vésbé heves s öntudat s érzés teljes megszűnésével összekötött görcsrohamokból áll” (MagyLex. 7: 138). J: 1880: ’nyavalyatörés; Fallsucht’ (1. fent).


esküszik
796
esküszik
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Fallsucht, 'nyavalyatörés’, ez a Fali ’eqés, bukás’ és a Sucht ’kórság, nyavalya* összetétele. Vö. még ném. fallende Sucht, hinfallende Krankheit ’ua.’ (tkp. 'eső betegség’). A m. eskór előtagja az esik ige töve; utótagját 1. kór a. Az elnevezés alapja az epilepszia egyik legfontosabb tünete ; a roham második szakaszában ugyanis a beteg eszméletét vesztve a földre zuhan. Azonos szerkezetű elnevezés az ang. R. falling sickness; or. R. nadynafi őoaé3Hb: ’nya- valyatörés’ (tkp. 'eső betegség’) is. — Elavult szó.
EtSz. 2: 38 esik a.; Erdődi: Nyr. 50: 89.
esküszik 1372 U./1448 k.: „hogy volnék feyedelmek ew elewttewk efkewm aj jer- zetett tartanom” (JókK. 119); 1403: Efkwt· tek sz. (RMNy. 2/2: 1); 1416 U./1450 k.: èfkèuëc gr., ëfkeznèc gr., egbè èfkottènèc gr. (BécsiK. 12, 229, 295); 1416 U./1466: èfheggel gr., èfkê^èc ['esküszik’], èfke^ic, èfkëni sz., èfkgt gr. (MünchK. 22, 56, 57, 66, 110); 1465: Esketh sz. szn. (OklSz.); 1495: Eskyth sz. szn. (OklSz.); 1519: efkweef sz. (JordK. 179); 1519: meg efkedendevl gr., meg efkettel gr. (CornK. 365, 366); 1536: Eskywek gr. (Pesti: NTest. 61: NySz.); 1539: efkwznek gr. (KulcsK. 148); 1552: eskefekrol sz. (Keltái: Diai. Cla); 1570: efkwdnÿ sz. (MNy. 38: 131); 1585: Eskosom [!] gr., Eskouéssel sz. (Cal. 353, 389); 1595: Eskeünni sz. (Ver. 52); 1602: eskeni sz. (OklSz.); 1708: eskünni sz. (PP. Accêdo a.); 1755: esködni sz. (Irtört- Közl. 14: 84); 1790: esküdtek gr. (Pétzeli: Álzír 26: NSz.); 1836: eskszik (Bárány B.: Árpádi Ház 121: NSz.). Jí 1. 1372 U./1448 k.: 'esküvel állít, fogad ; schwören’ # (1. fent) ; 2. 1627: 'jegyesének (esküvel) hűséget fogad, s így Őket házastársaknak nyílvánítják; sich trauen lassen’ # (Pázm: LuthV. 222:NySz.). — Szí esküdt 1403: fn. (1. fent); 1438: Eskwthfa mn. (OklSz.) | esküvés 1519: 1. fent; 1528: efkés (SzékK. 187) | esküvő 1533: escuue (Murm. 2265.); 1749: 'menyegző* (KirBesz. 129: NySz.) | esküdözik 1846: esküdöznék gr. (Kelmenfy L.: Besz. 2: 57: NSz.) H es 1372 U./1448 k.: „kewfded frátereknek, jerjete es effÿ nem fogyadcojnak meg y telletnek napiglan” (JókK. 104); 1405 k.: efes sz. (SchlSzj. 512.); 1416 U./1450 k.: èfeuèl gr. (BécsiK. 88). J: 1372 U./1448 k.: 'eskü; Eid, Schwur* (1. fent) || esket 1395 k.: „Eleborus: esketheu fíu” sz. (BesztSzj. 372.); 1499: efkwtnek gr. (MNy. 49: 208); 1508: e[f]kote gr. (NádK. 461); — eskiti gr. (ÚAlTsz.). J: 1. 1395 k.: ? 'esküt tétet valakivel; den Eid ablegen lassen’ * (1. fent), 1508: ’ua.’ (1. fent); 2. 1584: házasulandókat összead; trauen, kopulieren’# (Born: Préd. 460: NySz.); 3. 1876: ’üt-ver; schlagen, prügeln’ (Nyr. 5: 227) || eskendik 1416
U./1466: „Es valaki efkendic aj oltárrá a. férni ki ke* efkendic a* geúerofegre ki raita vagon a* tartojic” (MünchK. 57). Js 1416 U./1466: ’esküszik; schwören’ (1. fent) || eskü 1794s „Concepta verba: Föltett eskü” (Fáb- chich: Kengyelfutó 58: NSz.). Js 1794: ’Eid, Schwur’ * (1. fent) || esk fn. 1801$ „esküvés régente eskés, esk” (NyÚSz.). Js 1801: ’eskü ; Eid, Schwur’ (1. fent) ]] esk ige 1815$ „Azt eski hogy szándéka nem volt egyéb” (Kazinczy: Munkái 8: 166: NSz.); 1870: eskik [egyes sz. 3. személy] (Lőrinczi Zs.: Shaks. VI. Henrik 1: 194: NSz.). J$ 1815: ’esküszik; schwören* (1. fent).
A szócsalád alapja, a R. es ’eskü’ főnév valószínűleg az esik ige névszói párja, s így voltaképpen azonos a R., N. es, és ’eső* főnévvel. A jelentésfejlődés menete a következő lehetett: ’esés’ ’térdre esés, lebomlás’ ’a felsőbb hatalmaknak lebomlással való kérése, rájuk hivatkozás’ ’eskü’. Ezt a magyarázatot támogatja az esik családjába tartozó esd, esdekel, eseng, esenkedik igék jelentésfejlődése is. — A valószínűleg Ősi igenévszói es-ből -k mozzanatos képzővel vagy esetleg -k névszóképzővel alakult a szócsalád igei tagjainak esk- töve. A szócsalád esküszik tagja az sz-szel és d-vel bővülő v tövű igék alaktani rendszerébe került bele ; alakváltozatainak gazdagsága annak következménye, hogy a tőváltozatok hangalaki változatokkal is kombinálódnak. Az esket műveltető képzővel, az eskendik pedig az -n mozzanatos és a -d gyakorító képzőből összetevődött képzőbokorral alakult. Az eskü nyelvújítási elvonás. Az esk főnév cs ige szintén nyelvújítási elvonásnak látszik, bár mindkettő megvan a nyelvjárásokban is, s így esetleg népi elvonás is lehet. Valószínű, hogy a R. es is folyamatosan él a nyelvjárásokban, és a N. esre-hitre 'esdeklésre, kérésre’ (vö.: CzF.; MTsz.; Et- Sz. 2: 31 3. es a.) kifejezés első tagja a R. es ’eskü* főnévvel azonos. — Az esket 3. jelentése a nyelvjárásokban alakult ki; a régi vallatások, kihallgatások durva módszereinek emléke lehet. — Anonymusnál szerepel a ma is meglevő Eskülló helynév,, amit a gestaíró a m. eskü, esküszik szóval hoz kapcsolatba: 1150 k./13 —14. sz.: „et in loco illo, qui dicitur Esculeu, fidem cum iuramento firmaverunt et a die illo locus ille nuncupatus est Esculeu eo, quod ibi iuravemnt” (An. 27.). A helynévnek ebbe az etimológiai körbe tartozása kevéssé valószínű; annyit azonban kétségtelenül jelez Anonymus adata, hogy a szócsaládnak -έ-val bővült tagja vagy tagjai már éltek az ő idejében ’esküvés, eskü’ jelentésben. — A szócsalád alapjának az esik igétől független finnugor egyeztetése jelentéstani és hangtani okok miatt jóval kevésbé valószínű; török származtatása téves.


eső
797
est
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 142, MBölcs. 154; Budenz: NyK. 10: 98; MUSz. 798; NyÚSz.; Szily: Száz. 38: 1005; Melich: M- Ny. 9: 253, 30: 41; Simonyi: Nyr. 50: 92; Beke: Nyr. 54: 133; Pais: MAn. 114, SRH. 1: 68; Tolnai: Nyúj. 88; EtSz. ®, 2: 31 3. es a., 2: 40 Esküllo a. is; Mészöly: SzegFüz. 1: 252, NNyv. 1: 2®; Baboss: MNyTK. 41. ■sz. 14; Horváth K.: AINy. 37: 190, NyK. 51: 116; SzófSz. eskü a.; Sámson: MNy. 49: 344; Gáldi: Szótir. 246, 322; Bárczi: Szótöv. 59, MNyÉletr. 303; Temesi: MMNyR. 1: 185; Ruzsiczky: KazTájsz. 226; Kovács: MagyJogiTerm. 95 ® ; MSzFgrE. (Schrader 1: 414.) — Vö. esik.
cső 1493 k.: „Aldyaatok mynden efew ees harmath wrath” (FestK. 33); 1508: effeze sz. (DöbrK. 146); 1517: effev (DomK. 92); 1529 e.: efwtwl gr. (VirgK. 51); — essü (MTsz.). J: 1493 k.: ’Regen’ # (1. fent). — Sz: ~zik 1508:1. fent; 1763: essőzik (Gyöngy: KJ.2 49: NySz.) [ ~s 1519: effevs (CornK. 85).
Származékszó: az esik ige folyamatos melléknévi igenevének fónevesülésével keletkezett. — Kaukázusi megfelelőkkel való egyeztetése téves.
Szántó: TanEgyMNyTárs. 1/1: 36; Munkácsi: Nyr. 29: 203, KSz. 2: 39; EtSz. ® ; SzófSz. esik a. ® . — Vö. esik.
esperes 1405 k.: ,,archidacon[us]: e[pe- refth” (SchlSzj. 494.); 1519: Esperesek szn. (MNy. 10: 182); 1530: Oesperosz (MNy. 13: 253); 1533: espSrost (Murin. 2250.) ; 1763: Fó Osporfis (Thomas J.: Tit. 49: NSz.); 1804: Al Öspöröst (Fábchich J.: Pindarus. .26: NSz.); 1805: esperes (Verseghy F.: Ung. Sprach. 325: NSz.); 1808: ösperes (Holo- sovszki Imre: Lel. 91: NSz.); — esperest {MTsz.); isperes (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: \a katolikus egyházban) az egyházmegye valamely kerületének élén álló pap ; Dechant’ (1. fent); 2. 1760: ’<a protestáns egyházakban) az egyházmegye élén álló lelkipásztor; <in den protestantischen Kirchen) Senior’ (Hatvani I.: Űri sz. vacs. 3: NSz.). — Sz: ~ség 1652: Esperestség (Évk. 13: 66: NySz.) I ~i 1795: Esperesti (Μ. Kurír 1: 77: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Jövevényszó, de közvetlen forrása nem állapítható meg. Vö. ol. arciprete ’esperes’ (tkp. ’főpap’ ; ez az olaszban összetett szó: arcï-’fő-’< lat. arcÆi- ’ua.’ < gör. αρχι ’ua.’ [1. érsek a. is] és prete ’pap’ < kései lat. presbyter ’ua.* < gör. πρεσ- βντερος ’ua.’ {1. presbiter a.]). — Vö. még: szb.-hv. Kaj R. jaépriSt, jeépriét; szín. R. jâspriët, jespriêt: ’esperes’. A cseh R. arci- pfést ’ua.’ a kfn. erzpriester ’ua.’ szóra megy vissza. A magyarba talán egy ki nem mutatott, de feltehető ol. ÉK., vel. R. aríipreét ’ua.’ > *arspreét > *aépreét került át. A déli szláv megfelelők némelyike a magyarból is származhatott. — 2. Összetett szó. Előtagja az ős (1. ott) régi es változata ’atya’ jelentésben; vö. 1527: ewff 11yak ’szerzetesek’ [tkp. ’atyafiak’] (ÉrdyK. 632). Az utótag forrása az ol. ÉK., vel. R. *preét ’pap’ (1. fent). E feltevésnek az a legfőbb gyöngéje, hogy a magyarban nincs semmi nyoma egy Eprest > ^perest ’pap’ szónak. — A R. esperest szóvégi í-jének elmaradására vö. cseter, egres. — Német és latin jövevényszóként való magyarázata téves.
Hunfalvy: NyK. 2: 80; CzF.; Szarvas: Nyr. 22: 446; Szinnyei: NyK. 26: 486 ®; Jacobi: NyK. 27: 324; Melich: NyK. 27: 470, SzlJsz. 1/2: 255, 427, NyK. 39: 25; Schuchardt: NyK. 30: 269; Sági: NyK. 34: 472; Simonyi: Nyr. 42: 438, 45: 341; Loson- czi: NyK. 44: 400; M. J.: MNy. 17: 180; Horger: MSzav. 47; Skok: RÉtSl. 7: 197; Fekete: Zárh. 17; Beke: Nyr. 57: 112; Pais: MNy. 28: 276, 48: 89; Moór: SzegFüz. 1: 254, NéNy. 8: 196; EtSz. ® ; Kniezsa: NyK. 50: 195, SzlJsz. 627, 633 ®, NyK. 60: 481, 61: 278 ®; SzófSz.; Hadrovics: Ungjb. 21: 149. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 277; Machek: EtSIÖSl. 18.) - Vö. prés- biter.
esi 1372 U./1448 k.: „pentektewl mend napotte/teg” (JókK. 65); 1416 U./1450 k.: é[ti sz. (BécsiK. 157); 1553 u.: dílesd (Monírók. 3: 22); 1847/1911: östebédet (Endrődi S.: Petőfi napjai 354: NSz.). J: 1372 U./1448 k.: ’Abend’ # (1. fent). — Sz: ~i 1416 U./1450 k.: 1. fent ] ~ike (növénynév) 1797 k./1805: Estike (Csokonai: Lilla 15: NSz.) || este 1372 U./1448 k.: ,,hÿwa sent ferencet hogy eftue uele ennek” (JókK. 3); 1405 k.: eftuel (SchlSzj. 133.); 1416 U./1450 k.: èftuèleiglèn gr. (BécsiK. 153); 1557: esthweefele (LevT. 1: 227); 1676: estire gr. (Monírók 18: 32); 1754: estvéljén gr. (Bárány Gy.: Uj Test. 1236: NSz.); 1769: estéli sz. (Telek J.: Korona 219: NSz.); 1794: östve (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 361: NSz.) ; 1805: éstve- lëdik sz. (Verseghy F.: Tiszta Magy. 85: NSz.); 1825: öste (Lex. Búd. 633: NSz.) ; 1872: ástiét gr. (NépkGy. 1: 4); — esve (MTsz.); este, ezsdve, östö (Nyatl.). J: A) hsz. 1372 U./1448 k.: ’napnyugta után; abends’ # (1. fent). B) fn. 1. 1405 k.: ’napnyugta utáni napszak; Abend’# (SchlSzj. 134.); 2. 1618: \az élet) végső szakasza; letzter Abschnitt <des Lebens)’ (MA: Scult. 511: NySz.); 3. 1832: ’esti összejövetel; Abendunterhal- tung’ (Fáy A.: Bélteky 2: 238: NSz.). — Sz: ~li 1416 U./1450 k.: èftuèli mn. (BécsiK. 188); 1836: estelije gr. fn. (Aurora 15: 132: NSz.) [ 'X'heszik 1416 U./1466: megeftuéhe^ic (MünchK. 167) | éledik 1493 k.: meg eftweledyk (FestK. 380).


estély
798
észak.
A szócsalád alapja, az est főnév származékszó: az esik igéből keletkezett -t névszó- képzővel. Az este ennek estvei idŐhatározó- ragos alakjából (vö. reggel, R. hóival ’reggel’, tavasszal stb.) fejlődött a szó végi l lekopá- sával, majd a szóbelseji v eltűnésével; vö. körtve ~ körte, pitvar ~ N. pitar stb. — Az esik ige, valamint az est főnév, este határozószó és főnév közötti jelentéstani kapcsolatot az magyarázza, hogy a régi nyelvben a nap lenyugvását gyakran jelölték az esik ige származékával; vö. 1506: „a nap efethre kewzelgheth” (WinklK. 103). Maga az est jelentéstapadással vált ki a napest, napestig-féln Összetételekből. Eredetileg feltehetően csak a nap lenyugvását jelenthette ; időhatározói (-ig, -vei) ragokkal való kapcsolatában válhatott napszak jelölőjévé. Az estvei ~ estve pedig eredetileg idŐhatározó- szó volt, ebből fejlődött főnévvé. — A származékok közül az estike virágnevet Csokonai terjesztette el; a szót vagy ő maga alkotta a Hesperis ’éjjeli viola’ magyarítására, vagy a népnyelvből vette. Az elavult estue- heszik ige -heszik visszaható képzőbokorral alakult. — Az a nézet, amely szerint az estvei az est és egy finnugor eredetű vei ’idő’ (vö. tavaly), esetleg ’világosság’ szó összetétele, elfogadhatatlan. Finnugor egyeztetése, valamint indoiráni származtatása téves.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 70; Hunfalvy: NyK. 9:19; MUSz. 874; Simonyi: TanEgyMNyTárs. 1/3: 284 ®, Hat. 1: 389, 2: 353, MNyelv.1 2: 215; Szarvas: Nyr. 21: 516; Zolnai Gy.: NyK. 23: 162, 27: 77, MNy. 38: 299; Balassa: NyK. 24: 374; R. Prikkel: NyK. 25: 74, Nyr. 25: 132; Munkácsi: NyK. 25: 347, ÁKE. 236; Setälä: NyK. 26: 197, 27: 80; Beke: NyK. 40: 463; Tolnai: Nyúj. 98; Gombocz: Synt. 127; EtSz. ® ; Horger: SzegFüz. 2: 101, MNy. 40: 264; Kispál: MNy. 34: 230 ®; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 83, NytörtFejt. 62, Óm- Szöv. 69; Bárczi: Szótöv. 12; Ruzsiczky: KazTájsz. 227. — Vö. esik, estély.
estély 1754: „az időknek végén ... a’ világnak estvéljén, vagy a’ 70. heteknek végen . . . egyszer jelent-meg” (Bárány Gy.: Uj test. 123b: NSz.); 1803: estvelye gr. (Baróti Szabó: Magy. Vir. 311: NSz.); 1838: estélyben gr. (Kunoss: Részvét 3: NSz.). J: 1. 1754: ’este; Abend’ (1. fent); 2. 1815: ? ’esti táncmulatság; Soiree’ # (Kazinczy: Munkái 4: 357: NSz.), 1838: ’ua.* (1. fent). — Sz: ~i 1778: Estvélyi (Batsányi: ÖM. 1: 212: NSz.).
Magyar fejlemény, de kialakulása nincs minden részletében tisztázva. Kétségtelen, hogy az est ~ este családjába tartozik. Talán elvonás eredménye a R. estvei toldalékos alakjaiból (estvéli > estvélyi, estvélig > est- vélyig stb.), s a nyelvjárásokból a nyelvújítás korában került az irodalmi nyelvbe 2. jelentését a francia soirée ’estély’ mintájára adták a nyelvújítók. Szintén ebbe a szócsaládba tartozik a R. estvény ’este; estély’ is (először 1763: Adámi: Wb. 24: NSz., de vö. 1590: „Crepusculo: Estueny- nyen”: SzikszF. 216), de kialakulása ennek is tisztázatlan. Az estély 2. jelentésében való elterjedéséig az estvény is használatos volt a 19. sz.-ban. — Az estély 1. jelentésében elavult.
Nagy-Szigethi Kálmán: Nyr. 9:160 ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 32, Nyr. 32:548, Ny- F. 11. sz. 51; Tolnai: Nyr. 33: 339 ; Gombocz: NyK. 45: 1; EtSz., 2: 54 est a. is; Beke: Nyr. 66: 89; SzófSz. est a. — Vö. esik, este.
ész 1372 U./1448 k.: „Æ/jjeôeueuen ej mondot hewfnec alazatoffagat” (JókK. 17); 1389: Ezus sz. szn. (OklSz.); 1519: ezzel gr., yzvez (JordK. 468, 773); 1541: esz (Sylvester: ÚT. 2: 95); 1604: E’ß (MA.); - esz, öszös sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: Emlékezet; Gedächtnis | értelem, szellemi képesség; Vernunft, Verstand’ # (1. fent); 2. 1785: ’agyvelŐ; Gehirn’ (Μ. Hírmondó 359: NSz.). — Sz: eszes 1389:szn. (1. fent); 1470: ejes (SermDom. 2: 463) | esztelen 1519: eztelen- fegheet sz. (JordK. 859); 1527: eztelenek gr. (ÉrdyK. 553) | eszelős 1590: Eszelős (Sziksz- F. 164) I eszel 1791: eszelik gr. (Görög- Kerekes: Hadi tört. 5: 346: NSz.) | ~lel 1792: Észlel (NyÚSz.) | eszélyes 1829/1862: eszélyes (Bajza: Munkái 3: 120: NSz. | szerű 1838: Észszerű (Tzs.) | ésszerűtlen 1857: észszerűden (Sárosy Gy.: Album 90: NSz).
Ótörök eredetű; vö.: ujg., csag., kun, kirg. äs; tat., bask. is; csuv. as: ’ész, értelem ; emlékezet’. A vog. és ’ész’ tatár, a cser. KH. ős ’ész’ pedig tatár vagy csuvas jövevényszó. — Á magyarba került török alak äs lehetett. Eredetileg a magyarban is e tőhangzóval hangzott (vö. eszes, eszem, -d, -e stb.), s később alakult ki a hangnyújtó ész ~ eszes tőváltakozás. Több származéka, így az eszel, eszélyes, észlel, ésszerű és észszerűden a nyelvújítás korában keletkezett. - Az 1274: Ezen hn. (ÁÜO. 9: 136) fel- tehetŐen a szlávból származik, és nem a m. esz-bŐl képződött. — Finnugor egyeztetése nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 142, MEr. 503, M- BÖlcs. 156; Budenz: NyK. 10: 81; Kúnos: Nyr. 13: 368; Patrubány: Nyr. 26: 393; Gombocz: NyK. 28: 161; Paasonen: MSFOu. 48. sz. 117; Beke: Nyr. 57: 52 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Végh: Békés 19; MSzFgrE. (Kan- nisto: FUF. 17: 68.) — Vö. eszmél, eszmény.
észak 1405 k.: „circius: ejak jel”, ? wjak, ejek jel (SchlSzj. 101., 113., 131.); 1416 U./1450 k.: ? Èzfèkélé gr., ? ézjek, ? ézjèk'lè gr. (BécsiK. 13, 23, 303); 1470:


eszcájg;
799
eszencia
ewjac (SermDom. 2: 483); 1490: ysak (Szalk- Gl. 61.); 1535: Szaktol fogua gr. (SchlSzj. 14. lap, jegyzetben); 1575: északról gr. (Helt: Krón. 9: NySz.); 1577: hçt zakj sz. (KolGL: NyF. 45. sz. 49); 1586: Jzekrol gr. (MNy. 62: 498); 1616: északának gr. (Lép: FTük. 25: NySz.); 1734: éczaki sz. (Spangar— Petthő: Krónika 2: NSz.); 1752: éjszakrul gr. (MNy. 45: 345); 1757: éjtszakról gr. (Turzelini—Léstyán: X. Sz. Ferencz 113: NSz.); — észka gr., észke gr., észkos sz., íszek iszkes sz. (MTsz. éj-szak, éjszakos a.); észokra gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’a déllel ellentétes világtáj ; Norden’ * (1. fent) ; 2. 1405 k.: ? ’dél mint világtáj; Süden’ (SchlSzj. 113.), 1560 k.: ’ua.’ (GyöngySzt. 2682.) — Szí ~i 1560 k.: Eszaky (Gyöngy- Szt. 1803.).
Összetett szó: előtagja az ’éjszaka’ jelentésű R. é ~ éj, utótagja a ’darab, rész’ jelentésű szak. Alapelemeit tekintve közeli rokonságban van éjszaka szavunkkal (1. ott). — Az összetétel jelentéstani háttere nem egészen világos. Előtagja alapján feltehető, hogy eredetibb jelentése ’éj’ volt. A ’déllel ellentétes világtáj’ jelentésének kialakulásában szerepe lehetett a m. dél ’a nap közepe; az északkal ellentétes világtáj' kettős jelentésének; vö. még lat. meridies ’ua.’. Hasonló jelentésváltozás más nyelvekben is megfigyelhető; vö.: ném. Mitternacht ’éjfél; R. észak’; or. nÓAHOUb ’éjfél; R., N. észak’. — A szó ’dél’ jelentésének kialakulása még kevésbé van tisztázva. Lehetséges, hogy ez a jelentés a széllel kapcsolatban fejlődött ki: északszél ’észak felől fújó szél’ -► ’észak felé fújó szél’ = ’délről fújó, déli szél’; vö. 1560 k.: ,,Austro : Affricus ventus dictus: Ezak zely” (GyöngySzt. 2682.). — Hogy az észfek, amely a BécsiK.-en kívül előfordul a SzékK. 92. lapján is, az észak alakválto- zata-e, nem dönthető el teljes bizonyossággal. Amennyiben valóban ide tartozik, akkor talán az évszak (1. a SermDom. idézett adatát) változatból jöhetett létre hangátvetés- sel és hangrendi kiegyenlítődéssel. Az oszak, úszak változatokat az éj hangtörténete magyarázza (1. éj a.). — Az észfek alán származtatása nem fogadható el.
Simonyi: Nyr. 35: 7; Mészöly: MNy. 6: 404, 23: 151; Horger: MSzav. 47; T. V.: MNy. 20: 44; Sköld: OssLw. 19; Munkácsi: Ethn. 42: 15; EtSz. ®, 1: 1508 éjtszaka a. ®, 2: 64 észfek a. ® ; Juhász: MNy. 37: 103; SzófSz.; Sz. Kispál: NyK. 52: 130, 201 ®. — VÖ. éjszaka.
esze áj g 1879: „észeájg: evőeszköz” (Nyr. 8: 46); 1885: eszczájg (Gerő K.: Vadgal. 12: NSz.); — ésszeg (Nyr. 26: 524); ekeájg, ekszeájg, észceig (Nyr. 30: 389, 590, 599); epeejd, epeejg, ekeejg (Nyr. 37: 363); eszeajg (EtSz.); eccajg, eczczájgér gr., écciágos sz., ekcajgokat gr., észeajkés (ŰMTsz.). J: 1879: 'evőeszköz, evőeszközök; Eßbesteck’ (1. fent).
Hazai német eredetű; vö. h., ausztriai ném. Eßzeug ’evŐeszköz(Ök). A kanál, kés és villa e német gyűjtőnevét a 19. sz. első felében Ausztriában alkották meg. Ezt megelőzően az asztali villa még jórészt fény űzési cikk volt, s nem annyira evéshez, mint inkább a húsételek tálalásához használták. Magyarországon a német szót Fogarasi szó- tározta elsőnek 1847-ben: „Eßzeug: ét-esz- köz, evőszer”. — A magyar változatok elsősorban hasonulás vagy elhasonulás útján keletkeztek. — A familiáris köznyelv szava.
Melich: Nyr. 24: 160 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 91 ® ; Fekete: Zárh. 28; Et- Sz. ®; Erdődi: NéNy. 9: 209, Szófejt. 3. (Striedter-Temps: DLwSkr. 115.)
eszencia 1707 k.: „Bor essentiajat kedvessen vette a czár” (Tardy: TokOrBB. 6: Kiss); 1792: effzentziával gr. (Μ. Hírmondó 1: 68: NSz.); 1807: Eszentzia (Márton); 1816: Essentzia (Gyarmathi: Voc.); — esencia (MTsz.). J: 1. 1707 k.: ’egy fajta aszúbor; Art Ausbruch’ (1. fent); 2. 1752: ’lényeg; Wesen’ (Rietet—Dániel: Ker. Ethica 35: NSz.); 3. 1766: ’növényi vagy állati anyagokból nyert tömény kivonat; konzentrierter Auszug aus pflanzlichen oder tierischen Stoffen’ (Mátyus István /Diaetetica 2: 446: NSz.) K eszenc 1887: „Hozd bé a kár- mentőt, hagy öncsek esenezöt” (Nyr. 16: 431); 1900: esszenc (DOLw. 91); — esénc, ésénc, eszenc (ŰMTsz.). J: 1887: ’eceteszen- cia; Essigessenz | gyári ecet; fabrikmäßig hergestellter Essig’ (1. fent).
Jövevényszócsalád, melynek tagjai másmás közvetlen forrásból valók. Az eszencia latin eredetű; vö. lat., h. lat., e. lat. essentia 'valaminek a lényege’; ez a lat. esse létige származéka, s a gör. ουσία ’a létező; a lét, levés, létezés; valóság’ (< : gör. είναι létige) tükörfordítása. A latin essentia előbb vallási, filozófiai, majd vegyészeti műszóként — elsősorban francia közvetítéssel — terjedt el; vö.: ang. essence; ném. Essenz; fr. essence; ol. essenza; or. sccéHqux: ’valaminek a lényege; (tömény) oldat, kivonat’. — Az eszenc a ném. Essenz átvétele. Az alak változatok közül az esenc talán a lat. essentia s-ezÓ ejtésének hatására keletkezett, bár számolhatunk a ném. Essenz magyaros olvasásával vagy elhasonulásával is. — Az eszencia 2. jelentésében vegyészeti vonatkozású szó, a 3. jelentésben a választékos stílus szava; az esenc, eszenc alacsonyabb nyelvi szinten él.
Melich: Nyr. 24: 160; Lumtzer — Melich: DOLw. 91; EtSz. 2: 62 eszenc és eszencia a. ® ; Kálmán: MNy. 45: 282. (Schulz: DtFremdwb. 1: 180; OxŒnglDict. Essence a.; Wartburg: FEW. 3: 247; Ernout—Meil-


eszeveszett
800
eszik
let: DictÉtLat.4 202; Frisk: GrEtWb. 1: 463, 2: 449; Kluge: EtWb.1® 175.)
eszeveszett 1456 k.: ,,loqueris tamquam vesanus: ejeuejeZ” (SermDom. 2: 27). J: 1456 k.: 'verrückt’* (1. fent).
Összetett szó. Az elvesz az esze 'megbolondul’ (vö.: 1519: Ezed vezet el: JordK. 749; 1527: ,,eZ veze eze raytta es kezde bwfkodny”: ÉrdyK. 671) szókapcsolat alapján keletkezett; vö. még: 1527: ez vezeeffel gr. 'fejüket vesztve, megzavarod va’ (Érdy- K. 298); 1541: eß veßtök gr. ’bolond’ (Sylvester: ÚT. 2: 95); 1585: ,,perturbo: Eszet veztem, ozue zauarom” (Cal. 793); stb. Az eszeveszett-hez hasonló szerkezetű alanyos összetételek még: R. fejefordult 'esztelen’ (1617: Lép: PTük. 1: 19: NySz.); eszefordult ’ua.’ (1624: MA: Tan. 59: NySz.); eszefelejtett 'balga, dőre' (1645: GKat: Titk. 208: NySz.); eszeficamodott ’bolond’ (1750: Fal: TJE. 473: NySz.); stb.
Simonyi: MNyelv.1 2: 97, TMNy. 366, Jelz. 23; Szilasi: NyK. 26: 188; P. Thew- rewk: AkÉrt. 10: 336; Beke: NyK. 42: 387; Vámbéry: MBölcs. 13; EtSz. 2: 57 ész a.; SzófSz. ész a.; Klemm: TörtMondt. 399 ®; Bárczi: Bev.3 73; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 68 ®.
eszik 1195 k.: ,,Ge· mundoa neki meret nu(m) eneÿc. ÿfa ki npun emdul oz gimilf twl. halalnec halaláál holz”, evec (IIB.) ; 1350 k.: etety sz. (KT.); 1372 U./1448 k.: e^tek gr., ewnek gr., egyewnk gr. (JókK. 30, 91, 99); 1416 U./1450 k.: ëuèc gr., pitém gr., mègënnë gr. (BécsiK. 5, 80, 99) ; 1416 U./1466: eyëttè sz., éiéndp sz. (MünchK. 29, 175); 1526: éézem gr. (SzékK. 74); 1527: yzem gr., ywek gr., ítél sz. (Heyd. 26, 29, 58); 1541: iszik, uttunk gr. (Sylv: ÜT. 1: 17, 106: NySz.); 1548: unec gr. (Szék: Zsolt. 212: NySz.); 1631: éjendel gr. (Tel: Evang. 2: 668: NySz.); 1864: Megesz (CzF. 2: 451); — evenni sz. (Nyr. 8: 229); éhégetü sz., öjogét sz. (MTsz. èvëget a.) ; ËUëget sz. (MNy. 60: 233); ésszeni sz., étvágyát sz., ödni sz., ögyék gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1195 k.: ’<táplálkozás végett) valamit a szájába vesz, rendszerint megrág és lenyel; essen | étkezik; speisen’ * (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’felemészt, felél; aufzehren, verbrauchen’ (MünchK. 56); 3. 1416 U./1466: 'emészt <átvitt értelemben), gyötör; an jemandem oder einer Sache zehren | elemészt, elpusztít ; zerfressen’* (MünchK. 172); 4. 1864: ’csíp, éget; beißen, brennen’ (CzF. 2: 451). — Sz; etet, étet 1350 k.: 1. fent: 'enni ad, táplál’; 1470: ’megmérgez; megbabonázó szert vagy orvosságot ad be’ (SermDom. 2: 252); 1585: 'csalétekkel megfog' (Cal. 530); 1636: 'marat' (Pázm: Préd. 7: NySz.); 1914: 'kévéket ereget a cséplőgép dobjába’ (ŰMTsz.) | ét fn.
1372 U./1448 k.: etet gr. 'evés, étkezés' (Jók- Κ. 92); 1598: 'étel' (Decsi: Adag. 266: NySz.); 1891: 'étvágy' (Nyr. 20: 240) | étek 1372 U./1448 k.: etkett gr. 'étel, ennivaló’ (JókK. 103); 1901: 'méreg’ (ŰMTsz.) | étel 1372 U./1448 k.: etelnek gr. ’evés, étkezés' (JókK. 84); 1474: elkészített) ennivaló; eledel’ (BirkK. 2); 1918: 'étvágy' (MNy. 14: 145) j ejett-, éjet(em, -ed stb.) 1416 U./1466: eyétté gr. ’evés közben, éve’ (MünchK. 29) | evés 1416 U./1490 k.: megh ewefe gr. (Apor- K. 83) I etetés, étetés 1470: ethetes (SermDom. 2: 252) I etető, étető 1519: eetethew ’méregkeverő, kuruzsló személy’ (JordK. 239); 1577: 'ételbe, italba kevert bájoló szer; mérgezett étel; méreg’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 28); 1578: 'csalétek’ (Mel: Herb. 85: NySz.); 19. sz. m. f.: 'koldusok megvendégelése temetés után’ (ÚMTsz.); 1898: 'élelem, ele- ség’ (Nyr. 27: 96); 1913: 'cséplőgép dobja’ (ÚMTsz.); 1914: ’a kévéket a cséplőgépbe eregető ember’ (ŰMTsz.); 1917: ’vályú; jászol feletti rács; stb.’ (MNy. 13: 212); 1938: ’legelŐhely’ (ŰMTsz.) | étien 1519 k.: etlen ’evés nélkül; éhgyomorra(l)’ (DebrK. 185) | étkezik 1533: Étkezni sz. (Murm. 2079.) I étkes 1560 k.: etkes 'ételt tartó, hordozó; étkezéshez használatos’ (GyöngySzt. 4609.), 1673: 'nagyétkű, falánk’ (Com: Jan. 112: NySz.) J ét ige 1577: meg çthni sz., çto sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 28) | eddegél 1585: Eddegelom gr. (Cal. 349) | ehető 1585: Meg ehetS ’olyan, amit meg lehet enni’ (Cal. 373); [többnyire a nagy előtaggal alkotott összetételben] 1585: ’enni tudó, nagyétkű, falánk’ (Cal. 349) I ehetetlen, éhetetlen 1754: éhetet- lenséget sz. ’étvágytalan’ (K. F.: Gonzaga Aloysius 9: NSz.); 1838: Ehetetlen ’meg nem ehető’ (Tzs.) | ehetnék(em, -ed stb.) fn. 1790: ehetnék je gr. (Andrád: S.: Anekdoták 2: 66: NSz.), de vö. ehet(ik): 1416 U./1450 k.: èhètëm gr. (BécsiK. 35) | eszeget 1792: Eszegetni sz. (SzD.) | eveget 1833: Eveget (Kassai 2: 10) | étkező mn. 1855/1894: étkező (Jókai 19: 52: NSz.); fn. 1898: ’helyiség, amelyben étkeznek’ (Bródy S.: Kecske 84: NSz.) I étkezde 1911: étkezdébe gr. (Móricz Zs. : Isten háta m. 14: NSz.) | evészet 1936 e.: evészet (ÉrtSz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. ti, Szó. téy; osztj. V. Zi-, Vj. in-; zürj. V. éoini: 'eszik’; votj. Sz. éini, süni 'eszik, megesz ; elemészt ; tönkretesz, elpusztít’ ; md. E. éevems, sävems, sä/bims, M. áevoms, éivoms 'elfogyaszt, megesz’ ; finn syödd 'eszik'; észt sööma, süüa 'eszik, étkezik’. A finnugor alapalak *seße- vagy *seye- lehetett. A finnugor szavak esetleges összefüggése altaji és jukagir szavakkal (vö. : tung. sé, hé ’harap’ ; juk. läg 'eszik’) további vizsgálatot igényel. — Az eszik az sz-szel bővülő u-tövű igék alaktani rendszerébe tartozik. A szó eredeti jelentése az 1. volt, a többi


eszkába
801
eszkimó
ebből fejlődött, részben elvont irányban. Hasonló jelentésfejlődés más nyelvekben is végbement; vö. pl.: ném. beißen ’harap’ ’csíp, mar’, fressen ’eszik, zabái’ ’mar, koptat’ ; or. ecmb ’eszik’ : > éÖKUÜ ’maró, csípős, metsző’; stb. — Az ét ige első adataként a NySz. 1:712 mëgétés alcímszava alatt található, a GuaryK.-bői a RMNy. 4: 44 alapján (ott helyesen!) közölt idézet nem használható fel, az alak közlése téves ; helyesen: ,,meg etetefet” (GuaryK. 86). — A csak nyelvjárási ét főnév több szóösszetétel (étlap, étterem stb.) előtagjaként a nyelvújítás révén emelkedett köznyelvi szintre. A már elavult étkezik igét a nyelvújítás elevenítette föl; vö.: 1829: étkezete sz. (Berzsenyi: Művei 3: 147: NSz.); 1835: étkezés sz. (NyÚSz.); 1836: Étkez ’etet, enni ad’ (Fogarasi); stb. Az étkezde nyelvújítási alkotás. — Az ét és az étet igék (’meg- mérgez’ jelentésben) nyelvjárási szavak.
Hunfalvy: NyK. 2: 98; MUSz. 802®; Donner: VglWb. 1: 155; Halász: Nyr. 8: 295; Simonyi: TMNy. 245, 427, 430, 493; NyH. 1~7; Paasonen: s-Laute 124; Szinnyei: MNy. 1: 22, 22: 161, Klebelsberg-Eml. 150; Kräuter: NyK. 42: 317; Melich: MNy. 10: 150; Losonczi: MNy. 21: 43, 23: 155, NyK. 47: 125; Mészöly: MNy. 24: 308, SzegFüz. 1: 252, NytörtFejt. 7, ŐmSzÖv. 50; Zsirai: MNy. 27: 200; Horger: Igerag. 94, 104, 107, 135; EtSz. 2: 64 ®, 2: 103 *évekëdik a.; Fokos: Nyr. 69: 26; SzófSz.; E. Itkonen: FUF. 30: 46, 31: 178; Sámson: MNy. 49: 344; B. LŐrinczy: KTSz. 37, 115, 166; Collinder: FUV.; Joki: FUF. Anz. 32: 52; D. Bartha: Szóképz. 7, 42, 43, 86; Molnár: NyK. 66: 374; Nyíri: Népr. és Nytud. 9: 27; MSzFgrE.®. — Vö. éh, emészt, évődik.
eszkába 1348: ,,Vnam[!] palium her- melina pelle subductum cum tunica ampla de panno Moryt cum foliis argenteis wlgo Scaba dictis ordinatum” (OklSz. Poti.); 1587: izkaba (OklSz.); 1698: szkábás sz. (MNy. 38: 306); 1747: Iszkábájért gr. (MNy. 53: 515); 1767: Eßkaba. (PPB. 403); 1804: iszkápábul gr. (Fábchich J.: Pindarus. 294: NSz.); 1880: Észkába (Nyr. 9: 144); — iszkáva (MTsz.); eckába (SzamSz.); eskq/uty (CsángSz.); eszkabâll sz., ëszkôba (ÚMTsz.). J: 1. 1348: ’<ruha díszítésére, teknő foltozására stb. használatos) fémlemez; Metallplatte (zum Besetzen von Kleidern, zum Flicken von Trögen usw.)’ (1. fent; 1. még 1682: sz. MNy. 38: 206; SzamSz.); 2. 1494: ’vaskapocs; Eisenklammer’ (OklSz.); 3. [iszkába] 1880: ’durva fa- munka; grobe Holzarbeit’ (Nyr. 9: 283). — Sz: /4z 1767: Eßkabäzni sz. ’vaskapcsokkal megerősít’ (PPB. 403) | <41 1773: Izkabala- saért sz. ’<teknŐt) foltoz, javít’ (MNy. 60: 226); 1794: iszkábál/ni sz. \hajót) bekátrányoz’ (Nyr. 21: 227); 1835: eszkábál ’össze- pántol, vaskapoccsal Összefog’ (Tzs. Beklam- mern a.); 1851: ’tákol, fabrikál’ (Los. PhŐnix 2: 48: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. CKÓöa ’vaskapocs; fogó, fogantyú; zárójel’ (B'blgT'blk- Reé.2 837); szb.-hv. skoba ’vaskapocs; tolózár, retesz’ (SRS1. 874); szín, skóba ’vaskapocs; satu; fehérnemű-csíptetŐ’ (Skerl— Aleksié—Latkovic 840); szik, skoba ’vaskapocs’ (S1SJ. 4: 93); or. CKOŐá ’fogantyú; x^askapocs; R. ajtókopogtató; R. zárójel’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyar szó közvetlen forrása nem határozható meg. A korábbi m. szkaba alakból a szóeleji torlódás feloldásával, valamint a szóbelseji b zöngétlenü lésével, illetőleg v-vé változásával jött létre a többi alak változat. A jelentések közül a 2. az eredeti. Az 1. azzal függ össze, hogy a vaskapcsot és a fémlemezt olykor hasonló célokra használják. A 3. jelentés az eszkábál ’tákol, fabrikál’ alapján jöhetett létre. — Téves az a feltevés, hogy a szláv skoba a rom. scoába ’vaskapocs’ közvetítésével került a magyarba. — Nyelvjárási szó és hajós kifejezés. A köznyelvben az ( össze ) eszkábál származéka él.
Budenz: NyK. 2: 474 ® ; Edelspacher: NyK. 12: 113; Miklosich: Nyr. 11: 164®; Balassa: TMNy. 173; Asbóth: Nyr. 32: 268 ® ; Fest: NyF. 42. sz. 9; Damian: NyF. 67. sz. 21; Horger: NyK. 41: 123, 127, MNy. 17: 81; Fekete: Zárh. 7, 11; EtSz. ® ; Szóf- Sz.; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23; Kniezsa: SzlJsz. 168 ® ; Úrhegyi: MNy. 55: 532.
eszkimó 1802: „[olyanok] mint az innen el-származott Eskimosok” (Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 169: NSz.); 1804/1894: eszkimó (Bessenyei: Bihari remete 87: NSz.); 1805: Eskimósoknak gr. (Márton J.: Képes Könyv 1: 20: NSz.); 1833: Eskimoknak gr. (P. Thewrewk J.: Bér. Tűk. 56: NSz.); — ëszki- mókok gr. (ÚMTsz.). J: A) fn. 1802: ’eszkimó ember; Eskimo’ (1. fent). B) mn. 1802: ’az eszkimókkal kapcsolatos; eskimoisch, Eskimo-’ (Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 11: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Eskimo; ném. Eskimo; fr. Esquimau; ol. eschimese; or. 3CKUMÓC: ’eszkimó ember’. Végső soron a Labrador partvidékén élő algonkin indiánok nyelvéből származik; vö.: abnaki eskimant- sic; ojibway ashkimeq: ’nyershúsevők’; vö. még cree aski ’nyers’, mow ’eszik’. Az európai nyelvekbe a dán révén került; vö. dán eskimó ’eszkimó ember’. Maguk az eszkimók nem használják, ők innuit (tkp. ’az emberek, a nép’, vö. innuk ’ember’) névvel jelölik magukat. — A magyarba elsősorban német közvetítéssel jutott. A m. R. eszkimósz alakváltozat a többes számú ném. Eskimos-ΤΆ mehet vissza; vö. még ang. Eskimos [többes sz.].
61 Történeti-etimológiai szótár


eszköz
802
eszperantó
(OxfEnglDict. Suppl. Eskimo és Innuit a. ® ; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1532; Partridge: Or. 186; Staszewszki: Slow- Geogr.2 79.)
eszköz 1380 k.: ,,ingeniu[m]: efcűs” (KönSzj. 28.) ; 1395 k.: ham ej fcej (BesztSzj. 774.); 1405 k.: ham e^kuz (SchlSzj. 1336.); 1475 u.: zeker ezkewz (NyírkGl.); 1507: ha$ÿ esko^bol gr. (NylrK. 6: 187); 1592: 8szkeszi gr. (Cis. ÏÏ3: NySz.). J: 1. 1380 k.: 'olyan tárgy, amely bizonyos tevékenység elvégzését lehetővé teszi, meggyorsítja ; Werkzeug, Gerät’ # (1. fent); 2. 1627: ’az a mód, módszer, amellyel valaki célhoz akar érni; Mittel’* (Pázm: LuthV. 118: NySz.). — Sz: -öl 1774: Eszközlö sz. (HOklSzj. 33).
Ismeretlen eredetű. Jelentései közül nyilván az 1. az eredeti, a 2. ennek elvont használata alapján fejlődött. — Az esz ’ész’ és a köz összetételeként való magyarázata nem valószínű. Előtagjának egy *esz ’közép’ szóval való azonosítása téves.
Simonyi: TMNy. 298; NyÚSz.; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 66: 114; Juhász: MNy. 37: 100; SzófSz.; Prohászka: Nyr. 75: 296.
eszmél 1372 U./1448 k.: „ew ne^mellef/égnek [o: ewn esmelleffégnék] teuelgeíe es hamofíaga kyben yartak” sz. (JókK. 115); 1624: „Nem kell itt valami varásló guggolást eszmellenunc és képzenunk” sz. (MA. Tan. 1440: NySz.); 1750 — 71: észmélkedik sz. (Fal: TJE. 392: NySz.); — iszmelodik sz. (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’vél; meinen | ért; verstehen’ (1. fent); 2. 1695/1751: ’ocsúdik, Öntudata működni kezd ; zur Besinnung kommen | elgondolkozva rádöbben valamire; einer Sache bewußt werden’# (Hall: HHist. 2: 287: NySz.); 3. 1811: 'emlékezik; sich erinnern’ (Márton). — Sz: — és 1372 u./1448k.: sz. (1. fent); 1604: Eternelles (MA.) | — kedik 1695/1751: Fel-eszmélkedik gr. (Hall: HHist. 2: 287: NySz.) | —et 1783: eszméllet (NyÚSz. 82) I —etlen 1836: eszméletlen (NyŰSz. 82) J] eszme 1815: Eszme (NyÚSz.); 1826: „az eszmél igének gyökere sem lehet egyéb, hanem eszme. Ezt pedig eggy Magyar sem érti a’ világon” (Verseghy: Lex. term. 321: NSz.). J: 1. 1815: ’(ön)tudat; Bewußtsein’ (1. fent); 2. 1834: ’elmésség, tréfa; Witz, Spaß’ (Kunoss: Szóf.); 3. 1839: 'jelenségről, célról alkotott fogalom, idea, gondolat; Idee' * (Szontagh: Magy. philos, el. VIII: NSz.). — Sz: —i 1837: eszmei (Figyel- mező 1: 45: NSz.) | —iség 1839: eszmeiség (FigyelmezŐ 108: NSz.).
A szóesalád alapja, az eszmél származékszó. Alapszava az ész ~ esz főnév, képzője az a -mél denominalis verbumképző, amely a becsmél 'fedd, lekicsinyeli' (1. becsmérel a.), kegymél 'kényeztet, dédelget, gondosan ápol’ (MTsz.) származékokban is kimutatható. Az eszme Barczafalvi Szabó Dávid elvonása az eszmél igéből. — Nem valószínű az a feltevés, amely szerint először az eszmélkedik származék alakult volna ki az elmélkedik analógiájára, majd ebből keletkezett elvonással az eszmél. A szócsaládnak összetételként való magyarázata téves.
CzF.; MUSz. 801, 822 ®; Balassa: TMNy. 82, 117; Színnyei: NyK. 26: 1 ® ; Király K. : Nyr. 26: 306; Munkácsi: ÁKE. 377 ®; NyÚSz.®; Simonyi: Nyr. 32: 472; Simái: MNy. 6: 363; Tolnai: Nyúj. 208, 211, 215; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. ész.
eszmény 1812;észmény (NyŰSz.); 1829: „eszményei (phaenomena et noumena) által” (Imre J.: Bölcselkedés 2: 51: NSz.); 1831: Eszményi sz. (NyÚSz.). J: 1. 1812: 'axióma; Axiom’ (1. fent); 2. 1829: ’magánvaló; Ding an sich' (1. fent); 3. 1836 — 41/1890: 'elgondolt vagy létező mintakép, példakép, ideál; Ideal’* (Szemere P.: Munkái 2: 14: NSz.). — Sz: —i 1831: 1. fent | —ít 1843: eszményit (Athenaeum 1: 192: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az ész főnévből alkották -mény képzővel; vö. okmány, ormány stb. Az é > e rövidülés az eszes, eszet stb. analógiás hatására következhetett be. — Téves az a magyarázat, amely szerint az eszme és az Önkényesen kikövetkeztetett eny ~ any ’anya, szülő’ összetétele volna. — 1. és 2. jelentésében elavult.
CzF.; Király K.: Nyr. 26: 306 ®; NyÚSz.; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; P. Balázs: Nyr. 85: 256. — λ7ο. ész.
eszperantó 1897: „Legújabbak [a világnyelvek között] a volapük, a pasilingua és az espéranto” (PallasLex. 16: 852); — Espe- rantóról gr. (BpSz. 132: 215); Eszperantó (RévaiLex. 6: 767); eszperantó (Kelemen4). J: 1897: ’több nyelv szavaiból összeállított, elterjedt mesterséges nyelv; Esperanto' (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Esperanto; ném. Esperanto; fr. espéranto; ol. espéranto; or. dcnepáHmo: ’az eszperantó nyelv’. írói álnévből keletkezett. Áz eszperantó megalkotója, L. Zamenhof (1859—1917.) varsói orvos ugyanis „Dr. Esperanto [tkp. 'reménykedő ember’]” álnéven tette közzé e nyelv első tankönyvét: „Dr. Esperanto: Jçzyk iniçdzynarodowy. Przedmowa i podrçcznik kompletny. Warszawa, 1887.” Meghonosodott e név magában az eszperantóban is; vö. eszperantó Esperanto ’az eszperantó nyelv’, esperanta ’eszperantó nyelvű’. — A magyar szó közvetlen forrása nem állapítható meg. Első idézett adatánál korábbi előfordulására mutat a következő adat: 1907: „Komoly tudományos meggyőződés diktálta nyelvészünknek, szentkatolnai Bálint Gábornak tollába azt a levelét, a melyet


eszpresszó
803
észt
1889-ben írt az Esperantóról” (Rubinyi: Bp- Sz. 132: 215).
(WEP. 3: 476.)
eszpresszó 1940: „Alig két esztendeje annak, hogy az első espresso megjelent Budapesten” (Msn. 9: 84); — eszpresszó (Nyr. 75: 208). J: 1940: 'géppel főzött feketekávét stb. árusító kisebb vendéglátó üzem; kleines Lokal, in dem in der Maschine bereitetes Kaffeegetränk usw. verabreicht wird, Espressobar’ (1. fent) || presszó 1947/1957: „ültek a presszóban, és itták a duplát” (Kellér D.: Kedves közönség 37: NSz.). J: 1947/1957: 'eszpresszó; Espresso- bar' (1. fent).
Az eszpresszó ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném. der Espresso 'gépben készített erős kávé(ital), eszpresszókávé’, das Espresso 'olyan vendéglátóipari üzem, ahol eszpresszókávét szolgálnak ki’ (Fremdwb. Leipzig. 174); vö. még ném. Espressobar ’ua.’ (Sprach-Brockhaus7 178). A német szó az ol. ca/fé espresso ’géppel főzött erős feketekávé, eszpresszókávé’ szókapcsolat második tagjának átvétele. Az ol. espresso 'kifejezett, határozott; gyors’ [pl. treno espresso ’gy őrs vonat’] etimológiailag azonos a m. expressz eredetijével. — A presszó az eszpresszó játszi megcsonkításával keletkezett. — Az eszpresszó közvetlen olasz származtatása — elsősorban jelentéstani okok miatt — nem meggyőző. — Az eszpresszó, presszó széles körben használt vendéglátóipari szó, az utóbbi bizalmas árnyalatú.
Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42, MNy. 44: 137, Nyelvelés 126; Bárczi: Szók.2 118; Gr. L.: Nyr. 85: 123. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1545; DudenEtym. 144.) — Vö. expressz.
észrevesz 1700: „hirtelen észre veszi magát” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 218: NSz.). J: 1. [~i magát] 1700: 'észbe kap; sich plötzlich eines Besseren besinnen | ráeszmél; sich besinnen’# (1. fent); 2. 1720 k.: 'felismer; erkennen | észlel; wahrnehmen’# (Koháry I.: Üdőmulatás 39: NSz.); 3. 1779: 'megpillant; erblicken'# (Kónyi: Zrínyi 114: NSz.). — Sz; észrevétel 1755: észre-vételével gr. (Haller L.: Telemakus 339: NSz.) I észrevevés 1764: észre-vévése gr. (Horváth J.: Emb. ok. 369: NSz.) | észrevétlen 1780 k.: Észrevételen (NyŰSz.); 1808: É/zre vétlenül gr. (SI.) | észrevehető 1781: észre-vehetóképpen gr. (Μ. Hírmondó 187: NSz.); 1791: észre-veheto (Pétzeli: Ekkl. hist. 2: 219: NSz.).
Összetett szó. Hasonló jellegű és jelentésű szókapcsolatok gyakoriak a 16—17. sz.-ban; vö.: 1519: „Vegyetek yol eztekben” 'figyel, megjegyez' (JordK. 369); 1536: ,,Ezébe zede magat” ’észbe kap’ (Pesti: Fab. 78: NySz.); 1575: eszébe vészén ’felfog, megért' (Helt: Krón. 45: NySz.); 1585: „ani- maduerto: Eszómben veszom, meg salditom” (Cal. 71); — vö. még: N. Eszbe vesz 'észrevesz’, Észhe kap 'észreveszi magát’ stb. (MTsz.); a köznyelvben: észhez tér, észre tér, észbe kap stb. (ÉrtSz.). — 1. és 2. jelentése lehet az eredeti; a 2.-ból fejlődhetett a 3. Származékai valószínűleg többségükben nyelvújítási alkotások.
Tolnai: Nyúj. 98; Techert: MNy. 33: 13; SzófSz. ész a.; J. Soltész: Igeköt. 194; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 447; Pais: MNy. 57: 266.
esszé 1831/1890: „Soraimmal ... az Essayt, apotheosist, bürlesket Szalay adja neked által” (Szemere P.: Munkái 3: 235: NSz.); 1880: Essai, esszé (MagyLex. 7: 150). J; 1831/1890: 'művészi formában írt tanulmány; Essay’ (1. fent) || esszéista 1880: „[az esszé az angol irodalomban] egész a múlt századig főleg Cowley, Dryden, Temple, Addison és Strede által, (kik általán essayistáknak neveztetnek) művelte tett” (MagyLex. 7: 151); — esszéista (Sauvageot: Fr- MSz.1 essayiste a.). J: 1880: ’esszéíró; Essayist’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. essay, essayist; ném. Essay, Essayist; fr. essai, essayiste; or. accé, scceúan: 'esszé', 'esszé- író'; vö. még ol. esseista 'esszéíró’. Forrása a fr. essai 'kísérlet, próba’, mely úgy vált irodalomtudományi műszóvá, hogy Μ. E. de Montaigne francia humanista Essais (1580.) című munkájától ösztönözve F. Bacon angol filozófus is Essays (1597.) címmel tette közzé tanulmányait. Az angolból terjedt el; ott keletkezett az esszéista szó eredetije is. — A magyarba a szócsalád mindkét tagja irodalmi úton került. Közvetlen átadóként az angol, a német és a francia jöhet számításba. Az esszéista végződése -ista képzős szavainkéhoz idomult. — Az esszé gyakran, az esszéista kevésbé gyakran használatos tudományos szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 180; OxfEnglDict. Essay a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 235.)
észt 1783: „Finnus nemzetü népek, ezek ; ]. A’ valóságos Finnufok ... 2. nép E[zt” (Molnár J.: Könyvház 2: 16); 1809/1896: Est (Kazinczy: Lev. 7: 166: NSz.); 1867: észt (NyK. 6: 312). J: A) mn. 1783: 'észtekből álló, velük kapcsolatos; estnisch’ (1. fent). B) fn. 1806: 'észt ember; Este’ (Kardos Ad.: Vérségi mocsk. 59: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Este 'észt ember'; vö. még ném. Estland 'Észtország’. Végső soron feltehetőleg az ógermánból származik. Tacitusnak i. sz. 98 körül írott ,,Germania”-jában bukkan föl legelőször 51*


esztena
804
esz ter ag
Aestii alakban. Eleinte a balti népeket jelölhette. Az észtek maguk csak a 19. sz. óta használják; vö. észt eesti mn. ’észt’, eesti keel ’észt nyelv’, Eesti, Eestimaa ’ Észtország’. Régebben az észtek a maamees [tkp. ’pa- raszt’; vö. maa ’föld’, mees ’férfi, ember’] összetétellel nevezték magukat. — A magyarba a német népnév többes számú alakja kerülhetett át végződéscserével: ném. Esten > m. esztek, észtek.
B. J.: Nyr. 52: 94. (Bán: Ethn. 23: 130; Pápay: FgrN. 15; Zsirai: FgrRok. 448®, Fgrlsm. 60; Vasmer: RussEtWb. 3: 464 Scm/iAudua a. ® ; Hajdú: FgrNNy. 294.)
esztena 1583: ,,az eztenát el vagdalták az teomleoben Saytba sok kartt tóttek” (HOklSzj. 33); 1586: eszténaheiy (MNy. 61: 485); 1723: esztinah&z (StünBB. 1962. 2: 24); 1799: Isztina (Gyarmathi S.: Affinitas 327: NSz.); 1874: észténán gr. (Nyr. 3: 512); 1875: èsztëna-îejóskor (Nyr. 4: 235); — ësz- tina (MTsz.); sztina (Ethn. 6: 306); ësztena, esztena, sztána (ÚMTsz.). J: 1. 1583: ’juh- karám; Schafhürde’ (1. fent); 2. 1801: ’ju- hászkunyhó; Schäferhütte’ (PPB.). — Sz: ~s 1609: Ezthenas (HOklSzj. 33).
Román eredetű; vö. rom. stina ’pásztor- szállás juhakollal’. A román szó etimológiája nincs kielégítően tisztázva; lehetséges, hogy szláv jövevény; vö.: big. cmaH ’tábor’; szb.-hv. stan ’lakás, szállás; pásztorkunyhó, tanya’. — Az e és i kezdetű magyar alakváltozatok a szókezdő rom. st ejtéskönnyítő magánhangzóval való feloldását mutatják; a rom. m. i, ë megfelelés hanghelyettesítés eredménye. A sztina és sztána minden valószínűség szerint újabb átvétel. — Szláv- ból való származtatása téves. — Erdélyi, főleg székely nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 164; Alexics: Nyr. 17: 117 ® ; Szinnyei: Nyr. 22: 437 ® ; Hermán: MNy. 1: 360, Pászt. 190; Damian: NyF. 67. sz. 45; Horger: MNy. 8: 13; Ginglea: Dac. 2: 358; Sztripszky: MNy. 20: 80; EtSz. ® ; Blódy: Infl. 42; Kniezsa: SzlJsz. 823 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 793; Szabó T. A.: NylrK. 4: 306, StünBB. 1962. 2: 24®; Tamás: UngElRum. 312.
esztendő 1372 U./1448 k.: ,,A$ert mafod eftendewbent engede hogy frater Bernald elmenne”, ketejtendeÿ# gr. (JókK. 14, 3); 1416 U./1450 k.: èztëndg BécsiK. 295); 1456 k.: entende kenth gr. (SermDom. 1: 208); 1504: eztendvben gr. (Száz. 6: 478); 1510 k. : ejetendemnek gr. (AporK. 140); 1533: Eztend, Eztendeg gr. (Murm. 72., 77.); 1552: eßt0ndfi (Heltai: Diai. A2a); 1863: észtendös sz. (Kriza: Vadr. 444); 1865: ösztendőnek gr. (Sasku K.: Életbölcs. 19: NSz.); 1898: esztendő, (Csulak L.: Székely tört. 128: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’év; Jahr’ # (1. fent);
2. [jelzőként] 1508: ’a következő évi (ugyanezen nap); (derselbe Tag, am selben Tag) des nächsten Jahres’ (NádK. 666); 3. 1531: ’idő; Zeit’ (NyK. 3: 337). — Sz: esztendei 1416 U./1450 k.: èztëndèy (BécsiK. 254) | 1425: Ezthendews szn. (OklSz.); 1528: zaz eztendôs mn. (SzékK. 286).
Valószínűleg összetett szó. Utótagja az idő főnév, észtén előtagja pedig talán az ez mutató névmásnak nem egészen tisztázott alaktani felépítésű származéka. Az összetétel eredeti jelentése e magyarázat szerint ’az idő folyása addig, míg ismét ez a mostani időpont tér vissza’. Az észtén más szavakkal kapcsolatban is előfordul ’bizonyos szabályos időszak, többnyire egy hét után következő (ugyanezen nap)’ jelentésben; vö.: 1519: ,,es te leck be az vtan ezten nap, mykoron megh vértté vona yften az folyo vyzeketh” [Impletique sunt septem dies, postquam percussit Dominus fluvium] (Jord- K. 19); 1550: „Ezten zerdatul fogwa” (OklSz.) ; stb. Az eszíen-nek ez a használata esetleg valamely katolikus szláv nép nyelvének hatására fejlődött ki; vö.: szín, téden; cseh tyden; szik, tyzden; le. tydzien: ’hét, hét napból álló időszakasz’ (tkp. ’ez a nap, ugyanez a nap (egy hét leforgása után)’). Minthogy azonban az esztendő korábbról adatolható, mint az egyéb szavakkal kapcsolatos észtén, az észtén idő alakot pedig nem tudjuk kimutatni, s nincsenek kellőképpen megmagyarázva az s hangú vagy legalábbis még a 16. sz.-ban is gyakran s-sel írt változatok sem, a szó további vizsgálatra szorul. Tisztázandó volna a mássalhangzóra végződő esztend alak problémája is. — Az észtén előtag iráni, közelebbről alán származtatása téves. — Az esztendő a 16. sz. végéig kiszorította a használatból az βν-et. Mióta azonban a nyelvújítók ez utóbbit felelevenítették, az esztendő van visszaszorulóban, s 1. jelentésében ma kissé népies stílusértékű szó. 2. és 3. jelentése elavult.
CzF.® ; Mátyás FI.: NyK. 3: 336, 341; Szarvas: Nyr. 6: 438, 10: 211, 13: 32, 273; Hunfalvy: AkNyÉrt. 11/6: 23, 30, Nyr. 13: 79; Simonyi: Nyr. 13: 79, MNyelv.1 1: 146, TMNy. 345, 353; Szily: Adal. 271; Munkácsi: NyK. 28: 267, ÁKE. 343, KSz. 5: 316, Ethn. 15: 9, 42: 15; Melich: Száz. 38: 999, SzlJsz. 1/2: 281; Horger: Nyr. 39: 293, MSzav. 48® ; Sköld: OssLw. 19, 41, 45, 54, 96; Schmidt: FUF. Anz. 18: 91; EtSz. ®, 2: 74 észtén a. is; Pais: MNy. 31: 184, 46: 105; SzófSz. ® ; Zolnai Gy.: MNy. 38: 125; Horpácsi: MNy. 48: 156; Balázs: MNy. 61: 406. (Machek: EtSIÖSl. 545.) - Vö. ez.
eszterág* 1329/14. sz.: Ï Straak hn. (Györffy 1: 301); 1369: ? Eztrak hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,cíconía: l'Irak” (BesztSzj. 1167.); 1405 k.: strag (SchlSzj. 1752.); 1519:


eszíergrár
805
eszíerhéj
eztragoth gr» (JordK. 95); 1533: Ezterag (Murm. 1060.) ; 1566: isztrag (Helt: Mes. 59: NySz.); 1592: eszterág (Ο-οώτν: MagyB. E: NySz.); 1742: eszterák (EtSz.); 1890: ësztrag, eszterág (NySz.); — eszterág (Kniezsa: Szljsz. 633). Jí 1395 k.: ’gólya; Storch’ (1. fent).
Valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. strbkb ’hattyú’ (SadAitz. 125); big. ιιρφκ ’gólya’; mac. ηιτηρκ ’ua.’ (MRSl. 538); szb.-hv. Strk, Kaj. étrok ’ua.’; szín. Strk ’ua.’; vö. még or. R. cmbptcb ’ua.’, N. cmepK ’fehér daru’ (Vasmer: RussEtWb. 3: 13). A szláv- ságban feltehetőleg eredeti szó, nem pedig germán jövevény (vö. ófn. storah, úfn. Storch ’gólya’). — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható déli szláv nyelv R. *st?k < *stbrkb ’gólya’ szava kerülhetett át. E származtatásnak az a nehézsége, hogy a szótagalkotó szláv r helyén jelentkező m. ra példa nélkül áll szláv jövevényszavaink között. A magyar alak változatok közül a sztrak a legrégibb, ebből fejlődött a sztrag, esztrag, isztrag, majd az eszterák, esztrág, eszterág. — Német jövevényszóként való magyarázata téves. — Elavult szó. A 19. sz.-ban még élt a székely nyelvjárásokban.
Budenz: NyK. 2: 474 ® ; CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 164; Borovszky: NyK. 24: 336; Asbóth: Nyr. 23: 562, Nytud. 2: 49; Melich: SzlJsz. 1/2: 412, MNy.^6: 445; Gesztesi: Ny- Κ. 62. sz. 21; Horger:*MNy. 17: 81; Tolnai: Nyúj. Q8; EtSz. ® ; Stanislav: Slovjuh. 2: 176; D. Bartha: MNy. 49: 463, 465; Kniezsa: Szljsz. 633 ®.
esztergályos 1. esztergár
esztergár 1243: ? ,,Terram vduornico- rum nostrorum vzturgar uocatum” hn. (OklSz.); 1405: Eztergar szn. (OklSz.); 1493 k.: ,,Imaadom, ees aaldom the Iftergary kezey- deth” sz. (FestK. 171); 1550: Izthorgalyos sz. szn. (MNy. 25: 235); 1567: Eztergalyosokath sz. (OL. Csicsery cs. It.: Papp L.; vö. NytudÉrt. 25. sz. 76); 1602: Iztergár szn. (OklSz.); 1604: „Eßtergarba czinalt mu: Toreuma” (MA.); 1666: esztergárdban gr. (Pós: Vetélk. 9: NySz.); 1765: esztergáiban gr. (MNy. 60: 226); 1794: esztergájban gr. (Nagy S.: Isten jós. 207: NSz.); 1805: esztérgály (Verseghy F.: Tiszta Magy. 129: NSz.); — isztorgálos sz. (MTsz.); isztergájos sz., isztergálos sz. (ÚMTsz.). J: 1.1243: ? ’forgácsoló szerszámmal famegmunkálást stb. végző iparos; Drechsler’ (1. fent), 1405: ’ua.’ (1. fent) ; 2. 1577: 'esztergakés; Drehstahl, Drehmesser’ (KolGL: NyF. 45. sz. 28); 3. 1591: ’esztergapad; Drehbank, Drechselbank’ (SalMark. 23: NySz.). — Sz: esztergályos 1477: Ezthergarus szn. (OklSz.); 1533: estergarus (Murm. 2420.) | esztergályoz 1585: Meg iztergarozom gr. (Cal. 1074) | ~ol 1604: Eßtergdroloc gr. (MA.) || eszterga 1585: „toreuma: Iztergaba tsinalt edeny”
(Cal. 1073); 1604: Eßtergav&s (MA. Tóműm a.). Js 1585: ’Drehbank, Drechselbank’# (1. fent). — Sz: <41 1595: Iztergal/ni sz. (Ver. 107).
A szócsalád alapja, a R. esztergár ’eszter- gályos* szláv eredetű; vö.: big. cmpyeáp; mac. cmpyzap (MRSl. 487); szb.-hv^ strùgâr (SRS1. 918); szín, strugár: ’esztergályos’; szik. R. struhár ’esztergálvos, faragó’ (Hvozdzik 1: 1268; vö. S1SJ. 4: 307) ; megfelelő szó kimutatható még a csehbŐl is. A szláv *stru- garb -arb képzős származékszó; alapszavára vö.: big. cmpys ’esztergapad’; szb.-hv. strú- gáti ’esztergályoz; gyalul; vakar; fűrészel’; szik, struh ’kézi esztergakés’, strúhat ’farag; reszel, gyalul’; stb. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *strugarb ’esztergályos’ szava kerülhetett át, és a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával stb. esztergára isztergár alakúvá fejlődhetett. A későbbi alakváltozatok l, illetőleg ly hangja elhasonulás, majd palatalizálódás eredménye. Az esztergár 2. és 3. jelentését valószínűleg az esztergályos alapján következtették ki, de számolhatunk az esztergáról igéből való elvonással is. Az 1. jelentésében használt esztergár-r&\ azonos funkciójú esztergályos származékszó alakulásmódjára vö. babkáros, korcsmáros, mészáros. — Az eszterga elvonás az * esztergált < *esztergárl < esztergáról igéből; erre az igére vö. 1604: Eßterga- lot sz. ’esztergályozott’ (MA. Tornális a.). — A szócsalád tagjai közül az eszterga, esztergál, esztergályos, esztergályoz él.
[Szerk.:] Nyr. 3: 509; Szarvas: Nyr. 10: 211; Miklosich: Nyr. 11: 164®; Alexics: Nyr. 16: 443; Munkácsi: NyK. 21: 117, 119; Simonyi: MNyelv.11: 22, TMNy. 289, Nyr. 32: 467, 469; Szamota: NyK. 25: 164; Melich: SzlJsz. 1/2: 412; Asbóth: Nytud. 2: 49; Bonkáló: Ungjb. 1: 231; Horger: MNy. 17: 78, 80, 20: 78, 35: 181; EtSz. ®, 2: 78 Esztefgály a., 2: 79 esztergályos a. is; Kniezsa: AECO.- 2: 145, Szljsz. 169®; SzófSz.; Losonczi: Melich-Eml. 242; [Szerk.:] Nyr. 75: 74; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 13, 28.
eszterhéj 1405 k.: „tignü: e^terha” (SchlSzj. 1096.); 1449: Zerhas sz. szn. (OklSz.); 1582: eszter heiaban gr. (DecsiG.: Préd. 24: NySz.); 1585: Iztorha (Cal. 1006); 1637: Esztrehban gr. (MNy. 25: 116); 1649: eszter- hajra gr. (MGSz. 12: 296 — 7: Gregor); 1666: észtérhájában gr. (Bartha: Krón. 20: NySz.); 1737: Eszter ja (MNy. 53: 515); 1789: esztré- jén gr. (MNy. 12: 343); 1792: efzterje (SzD.), Öfztör-héj, öfztör-haj (SzD. Öfztör a.); 1805: ësztërha, szërha (Verseghy F.: Tiszta Magy. 116: NSz.); 1819: eszterhében gr. (Haszn. Múl. 1: 285 [273]: NSz.); 1820: eszterhejról gr. (Dugonics: Példabesz. 1: 95: NSz.); 1829: Esztergya (MNy. 60: 119); 1838—45: Eszteró (MNyTK. 107. sz. 19); 1841: oszré (MTsz.);


esztétika,
806
esztováta
1843: isztre (MTsz.); 1891: eszterhély (Gyar- mathy Zs.: Havasok 130: NSz.); — esztér- gya, észtérgye, észterhaj, észtérhé, észtérhé j, eszterhéja, észt'érhéjj, észtre, esztré-&jja,, észtre- ha, észtri, isztérgya, isztérgye, iszterhaj, isz- t'érhéj, isztorhaj, isztorhé, isztorhéj, isztorhéj, isztörnye, isztri, szérhaj, szérká, üsztörgye (MTsz.); iszterje (Nyr. 25: 192); isztorgya (NyF. 48. sz. 63) ; asztri, asztrig, ászt ri ja, esz- tera, eszterda, esztergáké, esztérgya, észtergyán gr., észtérhija, eszterhija, észterhijja, észtérje, észtre, észtrihá, észtrinán gr., iszterja, isztor- gyé, isztre, Osztorhéj, ösztörhéj, sztréha, sztriv, usztorja, üsztörje (ÚMTsz.) ; 'észtérhia, isztör- gyé, üsztörgye (Nyatl. eresz a.). J: 1. 1405 k.: ’eresz; Dachtraufe, Vordach’ (1. fent; 1. még 1416 U./1490 k.: AporK. 11); 2. 1533: ’szalmából vagy nádból készült háztető; Stroh- oder Schilfdach’ (Murm. 1768.; 1. még 1843: MTsz.); 3. 1876: ’ereszalja; Regenschatten unter der Dachtraufe’ (Nyr. 5: 473).
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. strécha ’tetŐ’; big. cmpáxa ’eresz; tető; hajlók’ (BKE. 3: 325); mac. cmpea ’eresz; tető’ (MRS1. 487); szb.- hv. streha ’eresz’, Kaj streha ’tetŐ’; szín. strçha ’tetŐ; fedél, hajlék’ (Tom. 751), V. sztréja ’házfedél’ (Fiiszár 143); vö. még: szilt, strecha ’tetŐ; hajlék’ (SISJ. 4: 284); or. cmpexá ’eresz; tető (parasztházon)’ (S1RLJ. 14: 1044); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba feltehetőleg a big. vagy szb.-hv. R. strécha ’eresz’ került át. A nagyszámú magyar alakváltozatot az átvett szláv szó hangtestének sajátossága okozta. Kialakulásukban a szóeleji mássalhangzó-torlódás kétféle feloldása (eszterha ~ szerha ) és számos más, nem is mindig világos folyamat játszott közre. Az eszterhaj, eszterhéj stb. szó vége minden bizonnyal a R., N. haj, héj ’házfödél, padlás’ (1. hiú a.) hatására keletkezett. Kevésbé meggyőző az a magyarázat, amely szerint az eszterhaj > eszterhéj az *eszterha-alja ’ereszalja’ ösz- szetétel elhomályosodása folytán alakult ki. A jelentések közül az 1. s talán a 2. is a szlávból származik, bár a 2. a magyarban is kifejlődhetett az l.-bŐl érintkezésen alapuló névátvitellel; így jött létre a 3. is. A 2. jelentésnek 1533-ból való adatolásához nem férhet kétség; Murmelius szótárában ugyanis a lat. Culmen magyarul E^terha, németül pedig ,,Eyn ftro dach", — Nagy területen élő nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 355, MNyelv.1 2: 103; Miklosich: Nyr. 11: 164 ® ; Kúnos: Nyr. 11: 338; Zolnai Gy.: Nyr. 19: 559; Asbóth: ArchSIPh. 22: 463, NyK. 30: 218, 227, Nytud. 1: 39, 4: 174; Melich: SzlJsz. 1/2: 44, 226, NyK. 39: 36; Rubinyi: Nyr. 36: 355; Horger: Nyr. 39: 339, 394, MNy. 8: 13, 14, 17: 83, 21: 56, NyK. 46: 303; Herman:
Pászt. 68; Bátky: NéprÉrt. 22: 72; EtSz. ® , 2: 87 Ësztèrhàza a. is; Deme: MNyTK. 69. sz. 36, 37; Kniezsa: SzlJsz. 169®, NyK. 65: 91; Miháilá: împrum. 37; Moór: StudSl. 8: 282.
esztétika, 1787: „Érzédmény: Érzésnek tudományja; Aestheticá” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I. Szj.: NSz.); 1796: Észthetiká- nak gr. (Szaller Gy.: Magy. föld. 36: NSz.); 1850/1927: esztétikát gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 2: NSz.). J: 1787: ’a művészet és a művészi alkotások elmélete mint a filozófia ága; Ästhetik* (1. fent) || esztétikus 1792: „két dolog kiváltképpen, amit. . . megkívánnak az Aesthetikusok” (Magyar Hírmondó 1 : 35: NSz.); 1810: Esztétikus (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 390: NSz.); 1850/1927: esztétikust gr. (Gyulai P.: Krit. dóig. 2: NSz.). J: A) fn. 1792: ’esztéta; Ästhet’ (1. fent). B) mn. 1803/1892: ’az esztétikát illető, vele kapcsolatos ; die Ästhetik betreffend | művészi ; künstlerisch’ (Kazinczy: Lev. 3: 130: NSz.) II esztéta 1932: „esthète . . .: esztéta, művészi szépségimádó” (Sauvageot: FrMSz.1 esthète a.). J: 1932: ’az esztétika szaktudósa; Ästhet’ (1. font).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Ästhetik, ästhetisch, Ästhet; fr. esthétique mn., fn., esthète: ’esztétika’, ’esztétikus’, ’esztéta’; megfelelő szavak vannak az angolban, olaszban oroszban is. A szócsalád végső forrása a gör. αία&ητικός ’észlelő, érzékelő’ melléknév és az αίσ&ητής ’az észlelő, érzékelő’ főnév. (Mindkettő alapja a gör. αίσ&άνομαι, ’érzékel; észrevesz’ ige.) A görög szavakat műkifejezéseknek foglalták le latinosított alakban; vö. A. G. Baumgarten (1714 — 1762.) német filozófus Aestheticá . . . (1750 — 8) című művét. A gör. αίσ&ητής főnév lati- nosításának módjára vö. a m. atléta megfelelőit. — A szócsalád tagjai a magyarban latinos formában honosodtak meg. — Művészeti, irodalomtudományi szók.
Kursinszky: LatJszIrod. 18; Nagy J. B.: MNy. 29: 117. (OxfEnglDict. Áesthete, Aesthetic a.; Schulz: DtFremdwb. 1: 56; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1548, 1549; Frisk: GrEtWb. 1: 45; DudenEtym. 37; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 236.)
esztovata, 1561: „Borda, nizt, gereben, borda he, tekerő fa, Eztwatha gombolyto fa” (OklSz. osztováta a.); 1645: osztovatatt gr, (HOklSzj. 109); 1666: esztováta (Pós: Válasz. 128: NySz. osztováta a.); 1758: eszteváta (HOklSzj. 109); 1778: szállyvábul [o: szátty- vábúl] gr. (OklSz. Pótl. szátyva a.), Osztovát (MNy. 6: 86); 1781 e.: Eszváta (Gáldi: Szótir. 67); 1784: jzováta (SzD. 76); 1796: szátyva (Gvadányi: Nót. test. 241: NSz.); 1803: Szágy-fa (Baróti Szabó D.: Toldalék. 12: NSz.); 1816/1962: Iszváta, Szátva; Szováta


eszírengra
807
eszírengra
(Kassai Bef. 307, 309); 1847: szatyvájokon gr. (Csapó D.: Nemz. dal. 48: NSz.); 1874: észtováta (Nyr. 3: 326); — asztalváta, eszta- váta, ëszvâta, isztoháta, isztováta, oszváta, szátyfa, szátyiva (MTsz.); észtováta, Szátya- vetya (MNy. 3: 188); o§touqtfe (CsángSz.); asztalháta (StUnBB. 1961. 2: 77); asztaváta, ësztovât, ëszvâta^ iszváta, osztoháto, osztovatát gr., szátyová (ÚMTsz.); esztevgta, isztaváta, osztoáta, szátfá (Nyatl. szövőszék a.). J: 1. 1561: 'szövőszék; Webstuhl’ (1. fent); 2. [szágyfa, osztováta] 1803: 'vetélő; Weberschiffchen’ (1. fent; 1. még ÉrtSz. osztováta a.).
Szláv, közelebbről déli szláv és valószínűleg szlovák eredetű; vö. szb.-hv. státva, N. (horvátországi) státiva ’az álló szövőszék két magas karja közül valamelyik (e két karon nyugszik a nyüstbot)’, N. státive [többes sz.] 'szövőszék*; szín. N. státva, stativa ’ua.’ (Pletersnik 2: 570); cseh R., N. stativo 'áll- vány; a szövőszék állványa; szövőszék* (Machek: EtSIÖSl. 471); le. N. staciwa 'szövőszék; a szövőszék állványa, talpa’ (Varsói- Sz. 6: 377); ukr. N. cmaműea ’a szövőszék két talpa közül valamelyik’ (Hrinéenko 1: 138, 4: 200); megfelelő szó van még az alsó- szorbban is. Mindezek az ősszláv * stativa ’áll- vány’ (<: ősszláv * stati ’ valahova áll’) folytatásai. A rom. N. stative [többes sz.] 'szövő- szék ; a szövőszék talpa’ az ukránból származik. — A magyarba kétszeres átvétellel került át. Az esztováta-íéAe alakok forrása a déli szláv stativa, melyből a magyar változatok a szóeleji torlódás feloldásával, hangrendi illeszkedéssel stb. fejlődtek. A szlováksággal érintkező nyelvjárásokból feljegyzett szátyva, szátva-íé\e alakok egy ki nem mutatott, de a cseh stb. megfelelő alapján feltehető szik. *staíwa-ra mehetnek vissza; ez utóbbiból a magyarban szátyiva > szátyva válhatott. Az asztalváta, szágyfa stb. változat népetimoló- giás átalakítás eredménye az asztal, fa stb. alapján. Az osztovát, ësztovât a korábbi osztováta, észtováta alakokból magyarázható a 3. személyű birtokos személyragnak felfogott szó végi a elhagyásával. Az osztova az osztovát-bó\ alakulhatott úgy, hogy szóvégi í-jét tárgyragnak érezték. A 2. jelentésre csupán néhány adatunk van; talán érintkezésen alapuló névátvitellel jött létre. — Nagy területen élő nyelvjárási szó.
CzF. osztováta a.; Miklosich: Nyr. 11: 361 ® ; Horger: Nyr. 39: 291, 394, MNy. 8: 11 ®, 10: 15, 17: 80, 81, 38: 198, NNyv. 3: 73; Asbóth: Nytud. 3: 245, 291; Beke: Nyr. 61: 118; EtSz.®; Deme: MNyTK. 69. sz. 41; Kniezsa: SzlJsz. 171®, 492 szátyva a., NyK. 65: 93; Balogh D.: StUnBB. 1961. 2: 77.
esztrengra 1554: ,,Quilibet kenez de integra sessione tempore Ztronga oues XII” (OklSz.); 1586: esztrengán gr. (MNy. 61: 485), eszterengán gr. (MGSz. 6: 303: Gregor); 1594: sztrengha barannak (OklSz. észtrénga-bárány a.), Ztrunga pénzt (Eckhardt: Tel. 135); 1623: isztrunga, isztronga-sajttal (Takáts: Rajzok 2: 307, 306); 1648: osztronga (Takáts: Rajzok 2: 307); 1770 k./1856: isztrenga (Balla G.: Nagykőr. krón. 96: NSz.); 1805: ëszt- rénga (Verseghy F.: Tiszta Magy. 116: NSz.) ; 1873: Isztringálni sz. (Nyr. 2: 427); 1875: észtérunga (Nyr. 4: 93); 1877: esztréngálni sz. (Nyr. 6: 273); 1887: megesztringol sz. (Nyr. 16: 526); — ëszringa (NyF. 16. sz. 47); ësztrunga (EtSz.); esztronga (SzamSz.); ist- ronga (SzegSz. isztronga a.); iszrongákat gr., isztrënga, isztrigál sz. (ÚMTsz.); usztrunga (Nyatl. juhakol a.). J: 1. 1554: ’elszámolás a juhokkal; Abrechnung mit den Schafen I juhadó neme, bárányhuszad ; Art Schafsteuer’ (1. fent); 2. 1567: ’az első próbafejés ideje az adókulcs megállapításához; Zeitpunkt des ersten .Melkens zur Festlegung des Steuerschlüssels’ (OklSz.); 3. 1586: 'bekerített juhfejőhely; Schafmelkhof' (1. fent); 4. 1613: ’juhfejő rekesz a karámban; Verschlag zum Melken in der Schafhürde’ (Pázm: Kal. 353: NySz.). — Sz: /41 1610: ztrongálják gr. (OklSz. Pótl. sztrongál a.) I /Cs 1610: ztrongásnak gr. (OklSz. Pótl. sztrangás a.).
Román eredetű, szlovák közvetítéssel is; vö. rom. strúnga 'a juhszállás bekerített része, karám; fejőrekesz’; — vö. még szik. strunga ’a juhkarám sövénye, juhfejőhely’. A román szó etimológiája vitatott. Bizonyos azonban, hogy a vlach terminológia elemeként a Balkán-félszigeten és a Kárpátok vidékén csaknem mindenütt román pásztorok terjesztették el; vö.: újgör. στροΰγγα ’juhkarám'; albán shtrúnge ’fejőhely, juhkarám’; big. N. cmbpea 'fejőrekesz’ ; szb.-hv. struga ’ua.’; ukr. N. cmpÿHKa 'juhfejőhely'. — A magyar alak változatok közül a sztr kezde- tűek a korábbiak. A torlódást feloldó magánhangzók bekerülése után egy részük a magas, más részük a mély hangrend irányába tolódott el. A legrégibb jelentés a 3., 4. lehetett. Az elavult 1. és 2. jelentés a 16—17. sz. adózási szaknyelvének volt az eleme. — Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 475; Miklosich: Nyr. 11: 164®; Herman: MNy. 1: 359, Pászt. 185; Takáts: MNy. 2: 22, Rajzok 2: 300 ® ; Zolnai Gy.: OklSz. Pótl. sztronga a.; Damian: NyF. 67. sz. 21, 45, 47; Kertész: Szók. 44; Ginglea: Dac. 2: 327 ® ; Sztripszky: MNy. 20: 80; Dráganu: Rom. 60, 584; EtSz.® ; Tamás: Róm. 141; Blédy: Infl. 42; Cranjalá: RumVl. 387; Kniezsa: SzlJsz. 172®; Cioranescu: DiccEtRum. 802; Machek: EtSIÖSl. 478; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 14, 16, 21; Földes: Ethn. 71: 629; Russu: Rosetti-Eml. 788.


etúzsfíítés
808
etika
etázsfűtés 1928: ,,A nyiltrendszerü me- legvizfütőberendezések különleges kiviteli formája az u. n. egyszinti vagy etázsfűtés” (TechnLex. 1: 805). J: 1928: ’egy lakást vagy egy emeletet ellátó melegvíz-fűtés; Etagenheizung’ (1. fent).
Német mintára alkotott részfordítás ; vö. ném. Etagenheizung ’etázsfűtés’. A német összetétel előtagja francia eredetű; vö. fr. étage ’emelet’. — A magyar szó etázs előtagja önállóan jóval korábbról kimutatható ugyan (vö. 1835: Kunoss: Gyal.), de valószínűleg csak szótárakban élt.
(EtSz. 2: 92 etázs a.; Baldínger: ZRPh. 77: 104; Kluge: EtWb.19 176; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 238.)
éter 1780: ,,a’ füstölgő Salétrom-spiritus- nak étheres olajokkal (olea aetherea), avagy az ollyan testekkel való destillátzióban, a’ mellyekben valami gyúlladó matéria vagyon” sz. (Rácz S.: Salétrom 7: NSz.); 1791/1910: „Voltak . . . Bőltsek, kik, . . . egy bizonyos finom . . . folyadékot szültek eszekkel, . . . Éthernek nevezték” (Verseghy: Kisebb költ. 69: NSz.); 1869: éterparányok (Greguss Gy.: Értekezései 267: NSz.). J: 1. 1780: ’altatószerül stb. használatos illanó folyadék, etiléter; zur Betäubung usw. gebrauchte flüchtige Flüssigkeit, Äthyläther’ (1. fent); 2. 1791/1910: ’az a régebben feltett igen finom anyag, amely a világűrt kitölti; den Weltraum erfüllender hypothetischer feinster Stoff’ (1. fent); 3. 1793: ’a felső leve- gôréteg; die obere Luftschicht | égboltozat; Himmelsgewölbe, Firmament’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 587: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. aether ’a legfelső levegőréteg; levegőég’, h. lat. aether ’ég, levegőég’, újkori lat. aether ’a világűrt kitöltő képzeletbeli finom, rugalmas közeg; altatószerül stb. használatos illanó folyadék, etiléter’. A latin szó a gör. αΐ&ήρ ’a vastag alsó levegőréteghez, az ά^ρ-hez képest fénylőnek, sugárzónak felfogott legfelső, finom, tiszta levegőréteg; égboltozat’ átvétele. Ez utóbbi a gör. αϊ&ω ’világít, fénylik’ származéka az αήρ mintájára. Kémiai műszóként való felhasználása azon alapul, hogy az éternek nevezett folyadék átlátszó, víz tiszta, könnyen illanó, gyúlékony anyag. A latin szó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyely szókészletébe; vö.: ang. ether; ném. Ather; fr. éther; ol. étere; ’levegő(ég), égboltozat) ; a világűrt betöltő képzeletbeli finom anyag; etiloxid, (di)etiléter’. Az or. 3φύρ ’ua.’ közvetlenül a görög eredetivel függ össze. — Az 1. jelentésben vegytani szó. A 2. jelentés inkább csak a rádiózással kapcsolatban él; vö. az éter hullámain ’rádión, rádióhullámokon’ (ÉrtSz.). A 3. jelentésben a szépirodalom szava.
Kursinszky: LatJszírod. 18; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 58; OxfEnglDict. Ether a.; Battisti — Alessio : DizEtlt. 2: 1554; Frisk: GrEtWb. 1: 37; Römpp: Vegy- Lex. 1: 568 Éter a., 1: 585 Etiléter a.; Kluge: EtWb.19 34; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 240.)
eternit 1910: „éternit: palaféle házfedőanyag” (Kelemen: IdSz.); — EternitpíAa, (RévaiLex. 7: 2); ëtërnik, eternyék, eternyik, etërnyik (ÚMTsz.). J: 1910: ’azbesztcement pala; Asbestzementschiefer, Eternit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Eternit; fr. éternit; ol. eternit; le. eternit; or. smepHÚm : ’azbesztcement pala, eternit’. A németből terjedt el mint védjegyzett márkanév. Alapja az azbesztcement pala tűzálló stb. tulajdonságaira utaló lat. aeternus ’örök, örökké- tartó’. Végződése a kémiában használatos -it képző; vö. dinamit, ekrazit stb. Az eternitet a 20. sz. elején L. Hatschek osztrák feltaláló állította elő. — A magyarba valószínűleg a németből került át. A m. R. éternit a francia írásmódot követi. — Építészeti, műszaki szó.
(ÚjldőkLex. 9: 2198; Römpp: VegyLex. 1: 569; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1554; DudenFremdwb. eternisieren a.)
etika. 1752: „Minémü különbség vagyon az Ethika, avagy az Erköltsöket tanító Tudomány, a Politica | . . . és Oeconomica ... között?” (Pictet —Dániel: Kér. Ethica 1-2: NSz.); 1790/1904: Aetikát gr. (Gvadányi: Fal. nót. 161: NSz.); 1894: étikát gr. (Bartalus I.: Műv. 287: NSz.); 1894: Etika (PallasLex. 6: 523). J: 1. 1752: ’erkölcstan; Sittenlehre’ (1. fent); 2. 1894: ’magatartás, viselkedés; Verhalten, Benehmen | erkölcsi szabály; sittliches Gebot’ (1. fent). — Sz: ~i 1865 — 70/1902: ethikailag gr. (Eötvös J.: A XIX. sz. bárói 417: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. ethica ’erkölcstan mint a filozófia része’. Ez vagy közvetlenül a gör. ηβικός ’a megszokott; a karaktert illető; erkölcsi’ melléknél' főnevesült többes számú semleges alakjának, a gör. τα ή&ικά ’erkölcstan; az erkölcsről szóló értekezés’-nek az átvétele, vagy pedig a gör. ή^ίκος-ból való lat. ethicus ’erkölcsi, az etikához tartozó’ nőnemű alakjából keletkezett a lat. disciplina ethica ’erkölcstan’ szerkezet alapján. A latin szó elsősorban francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. ethic; ném. Ethik; fr. éthique; ol. etica; or. 3muKa: ’erkölcstan’. — A jelentések közül az 1. az eredeti; a 2. átvitt értelmű használatban alakult ki. — Az 1. jelentésben filozófiai műszó; a 2. jelentésben a választékos stílus szava.


étik ett
809
etimológia
Kursinszky: LatJszIrod. 18; Nagy J. B.: MNy. 29: 117. (OxfEnglDict. Ethic a.; Wartburg: FEW. 3: 248; Corominas: DiccCrítEt. 2: 459; Frisk: GrEtWb. 1: 625; DudenEtym. 145.)
etikett 1789: étiquette (MNy. 5: 449); 1790: ,,a’ szokás és Ecclésiai Etiquette szerint mindnyájan kezet tsókoltak” (Kazinczy: Orpheus 1: 168: NSz.); 1796: Etikette (Μ. Kurír l: 827: NSz.); 1804: etikéthez gr. (Verseghy F.: Kolomp. 1: 74: NSz.); 18Ó7/1893: etikett (Kazinczy: Lev. 4: 501: NSz.); 1850 — 79: étiké (Szigligeti: Ház. par. 5: NSz.). J: 1. 1789: ’az illemszabályok rendszere; Hof- sitte, Förmlichkeit, Etikette’ (1. fent) ; 2. 1836: ’címke; Zettel mit Aufschrift, Etikett’ (Kazinczy: Poet. műnk. 272: NSz.).
Német, közelebbről valószínűleg bécsi német eredetű; vö. ném. das Etikett ’címke’, die Etikette ’az illemszabályok rendszere ; címke’. A ném. Etikett(e) a fr. étiquette ’címke; az illemszabályok rendszere’ átvétele. Ez utóbbi elvonással keletkezett az ófr. estiquicr, estiquer ’valahova beszúrva meg- rögzít’ (< németalföldi R. stikken ’ua.’) igéből. Eredeti jelentése ’földbe szúrt karón levő rovás, bevágás’ volt; ebből fejlődött a ’címke’, majd az ’udvari illemszabályok’ jelentés. Az udvar szertartásrendjét ugyanis papírlapra jegyezték föl. Számos más nyelvbe átkerült; vö.: ang. étiquette; sp. étiqueta; ol. etichetta; or. 3muKém: ’illemszabályok’, az olaszban ’címke’ is. — Am. etikett-nek a bécsi németből való származtatását művelődéstörténeti okok támogatják. Az étiké alak vált ozat téves franciáskodó ejtést tükröz. 2. jelentése külön átvétel eredménye. — Kevéssé valószínű az a feltevés, hogy a magyar szó közvetlenül a franciából való. — 1. jelentésében a választékos stílus szava, 2. jelentésében elavult.
Simái: MNy. 5: 406, 449; EtSz. ® ; Hart- nagel E.: MNy. 30: 32; D. Éltes: FrSz. 53. (Schulz: DtFremdwb. 1: 182; Kluge: EtWb.19 176; DudenEtym. 146; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 240.)
etimológia 1806: ,,A’ Szók Etimológyia- által való meg-határozása a’ Nyelv tökéletesítésére sokat használ” (Gáldi: Szótir. 414); 1806/1893: etymologia (Kazinczy: Lev. 4: 41: NSz.); 1895: etimológia (Beöthy Zs.: Szinh. esték 234: NSz.). J: 1806: ’szófejtés; Wissenschaft von der Herkunft der Wörter I származás, eredet (szóé) ; Herkunft (eines Wortes)’ (1. fent) || etimologizál 1807: ,,az irás alatt szünet nélkül etymologizálniok . . . köll” (Kultsár: Hazai Tud. 1: 315: NSz.); 1894: etimologizál (PallasLex. 6: 525). J: 1807: ’szófejtéssel foglalkozik; etymologisieren’ (1. fent) U etimologus 1835: ,, Etymo - logus: szóbuvár; szónyomozó” (Kunoss:
Gyal.); 1894: etimologus (PallasLex. 6: 525); — etimologus (EtSz. 2: 96 etimológia a.). Js 1835: ’szófejtéssel foglalkozó nyelvész; Forscher auf dem Gebiet der Etymologie, Etymologe’ (1. fent) || etimologikus 1835: „Etymologicus: szónyomozati, szószármaza- ti” (Kunoss:Gyal.) ; — e^moZő^iÁ’izs(Kelemen: IdSz.); etimologikus (Sauvageot: MFrSz.2). J: 1835: ’szófejtŐ, szóelemző; etymologisch’ (1. fent).
Jövevényszó-család, amelynek tagjai a görögön keresztül függenek Össze egymással. Az etimológia, etimologus, etimologikus latin eredetű; vö. lat., h. lat. etymologia ’szófejtés, szó szármáz tatás’, lat. etymologos, h. lat. ety- mologus ’szófejtéssel, etimológiával foglalkozó személy’, lat. etymologicus ’szófejtő, szószármaztató’. E latin szavak forrása a görög; vö. gör. ετυμολογία ’szószármaztatás, a szó igazi jelentésének kutatása’, έτυμολόγος Etimológiával foglalkozó személy’, ετυμολογικός ’az etimológiához tartozó, vele kapcsolatos’. A gör. έτυμολόγος a gör. ετυμος ’való(ságos), igaz(i), eredeti’ és a gör. λόγος ’szó, beszéd; a beszéd tárgya’ összetétele; vö. még gör. τό έτυμον ’vala- mely szó igazi jelentése eredete szerint’. A latin szócsalád tagjai részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelv szókészletébe; vö. : ang. etymology, etymologic(al) ; ném. Etymologie, etymologisch; fr. étymologie, étymologique; ol. etimológia, etimolôgico; or. amuMOAÔzufi, 3muM0A02ÚqecKUŰ : Etimológia’, Etimologikus’ ; vö. még ném. Etymologe; le. etymolog; or. 3mu.MÓA0Z : ’etimológus’. A m. etimologus esetleg a ném. Etymologe visszalatinosításának is felfogható; vö. 1854: „Etymolog, gör. szó vizsgáló” (HeckenastldSz.2). — Az etimologizál a ném. etymologisieren ’ua.’ alapján keletkezhetett izál végű igéink mintájára. A német megfelelő, továbbá az ang. etymologize ; ol. etimologizzare, or. 3muMOAO2U3Úpoeamb: ’ua.’ végső fokon — feltehetően a fr. R. étimologiser ’ua.’ közvetítésével — a kései lat. ethymologisare, etymologizare ’ua.’ (vö. OxfEnglDict. Etymologize a.) igére megy vissza. — Korábban a magyarban az etimologiáz és az etimologista is élt; vö.: 1808/1894: ,,A’ 4 dik részben . . . nevezetes emberek’ ne ve jin etymology iáz” (Kazinczy: Lev. 5: 487: NSz.); 1888: „Az ethymologisták .... [a] . . . claberjasst ezen 3 szó összevonásából képzelik keletkezettnek” (Parlaghy: Kártyajátékok 50: NSz.). — A m. etimon ’valamely szó előzménye, Őse, amelyből származtatják’ (vö. 1865: etymon: Babos etymolog a.) „etimonja” a görög megfelelő (1. fent), esetleg a ném. Etymon ’ua.’ közvetítésével. — A szócsalád tagjai a nyelvtudományban használatosak.
Simonyi: MNyelv.1 2: 175; Kursinszky: LatJszIrod. 18; Gombocz: Jelt. 3; EtSz. ® ;


etióp
810
etyepetye
Gáldi: Szótir. 132, 407. (Schulz: DtFremdwb. 1: 183; OxfEnglDict. Etymologie, Ety- mologize, Etymology a.; Wartburg: FEW. 3: 248; Frisk: GrÉtWb. 1: 580, 2: 94; P. Zumthor: Wartburg-Eml. 873; Kluge: EtWb.176.)
etióp 1850: ,,Ősilakosok {Afrikában]: kabylok vagy berberek, koptok . . ., aethio- piák (törzsrokonai a’ koptoknak)” sz. (Ism- T. 1: 32); 1856/1894: ,,óriási struezezok, miken aethiop fiuk nyargaltak” (Jókai 20: 68: NSz.); 1894: Etióp (PallasLex. 6: 525). J: A) fn. 1850: ’ abesszin ember; Äthiopier, Abessinier’ (1. fent; 1. még 1894: PallasLex. 6: 526). B) mn. 1856/1894: ’az abesszinek közé tartozó, velük kapcsolatos; äthiopisch, abessinisch’ (1. fent). — De vö. 1816: „AE- thiopia vagy Sze recsenek országa”: Hübner: Lex. 1: 44).
Magyar fejlemény: az Etiópia országnévből keletkezett a Dánia : dán, Hollandia : holland, Portugália : portugál típusú összefüggések analógiájára. A m. Etiópia a lat. Aethiopia-n át a gör. Α1$ιοπία országnévre megy vissza. Ez utóbbi a gör. ΑΙ&ίοψ ’etióp’ (tkp. ’napbarnított arcú ember’, vö. gör. al&ew ’éget, meggyújt’, ώψ ’arc’) származéka. Az elvétve előforduló m. etiopsz ’etióp’ (vö. 1902: œthiopsoknak gr.: ÓkoriLex. 1: 53) a lat. Aethiops ’ua.’ (< gör. ΑΙ&ίοψ) átvétele. — Az etióp a tudományos és a hiva- talos^szóhasználatban él.
(ÓkoriLex. 1: 53; Staszewszki: Slow- Geogr.2 80; Frisk: GrEtWb. 1: 37.)
etnográfia 1851: ,,senki sem törődött azzal, hogy az ethnographiai tekinteteket. . . figyelem alá vegye” sz. (Kemény: Még egy szó 133: NSz.); 1854: „Ethnographia, gör. népleirás, népszokások leírása” (HeckenastldSz.2); 1894: Etnográfia (PallasLex. 6: 528). J: 1851: ’néprajz; Ethnographie’ (1. fent) II etnográfus 1854: „Ethnograph, gör. népiéire” (HeckenastldSz.2); 1891: ethnographe us) (Füredi: IdSz.); — etnográfus (Balassa etnográfia a.). J: 1854: ’néprajzzal foglalkozó szakember, tudós ; Ethnograph’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. ethno- graphy ’néprajz’; ném. Ethnographie, Ethnograph; fr. ethnographie, ethnographe; ol. etnográfia, etnografo; or. βπΐΗοεράφαχ, 3mHÓ- εραφ: ’néprajz’, ’néprajzzal foglalkozó szakember’. Ä szócsalád tagjai a gör. ε&νος ’tömeg, nép’ és a gör. -γραφία ’(le)írás’, illetőleg a gör. -γράφος ’(le-)író’ alapján alkotott tudományos műszók. — A magyarba feltehetően német közvetítéssel kerültek át latinosított alakban. Az elavult etnográf alakváltozat forrása a német volt. — Tudományos műszók.
Katona: Ethn. 1: 69 ® ; Kursinszky: LatJszIrod. 18; Marót: Ungjb. 18: 144, 145,
Ethn. 51: 283. (OxfEnglDict. Ethnographer, Ethnography a.; Wartburg: FEW. 3: 248; Frisk: GrEtWb. 1: 324, 448.)
etruszk 1880: ,,A rasenna nép . . . las- sankint nyomult elő délnek egész Bolognáig, vagy mint az etruszkok nevezték, Felsináig”, „A legrégibb etruszk emlékek” (MagyLex. 7: 183); — etruscusok gr. (ÓkoriLex. 1: 698). J: A) fn. 1880: ’ahhoz a néphez tartozó ember, mely az ókorban a mai Toscana területén lakott; Etrusker’ (1. fent az első adatot). B) mn. 1880: ’az etruszkokkal kapcsolatos; etruskisch’ (1. fent a második adatot).
Latin eredetű; vö. lat. Etruscus {többes sz. Etrusci] ’etruszk ember’. Végső forrása nincs tisztázva; talán az etruszkok nyelvéből származik. — A magyarban az avar2, dán, gót stb. mintájára maradt el a lat. us végződés. — A történettudományban használatos népnév.
Zolnai Gy.: Nyr. 53: 51 ® . (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 209; Georgiev: Sravn- IstJaz. 201.)
étvágy 1813: ,,a’ bé nem töltött étvágy . . . által kellene elveszned” (Ajtay Sám.: Erk. Tört. 9: NSz.). J: 1813: ’Appetit, Eßlust’ * (1. fent). — Sz: ~talan 1843: Étvágytalanság sz. (NyÚSz.); 1897: étvágytalan (Tömörkény I.: Jegenyék 7: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Előtagja feltehetőleg elvonás az eteZ-bŐl, de esetleg a R. ét ’evés, étel’ főnév (1. eszik a. ; vö. még NySz.) felelevenítése is lehet. Az összetételt az appetitus magyarosítására alkották meg ; korábbi próbálkozásokra vö. 1604: „Etel- kivanas: Appetentia, Appetitus” (MA.). — A nyelvújítás korában számos ét- előtagú összetétel keletkezett, főként a Speise- előtagú német összetett szavak (Speisekarte ’ étlap’, Speisesaal ’étterem’ stb.) mintájára; vö.: 1801: Éthely (Sándor I.: Sokféle 7: 253: NSz.); 1828/1842: „Étlapot vagy eddigi magyarsággal Spaiszczédlit” (Berzsenyi: Művei 3: 124: NSz.); 1836: ét-teremnek gr. (P. Horváth L.: Elbújd. 1: 232: NSz.); 1839: éthordó (Remény 14: NSz.); 1843: étrendet gr. (Nagy F.: Mentor 2: 38: NSz.); stb. — Az étvágy nemcsak a köz- és irodalmi nyelvből szorította ki az appetitus-t, hanem a nyelvjárásokban is korán elterjedt (vö. 1833: TudGyűjt. 10: 77). Az a feltevés azonban, hogy a nyelvjárásokból került volna be az irodalmi nyelvbe, kevéssé valószínű.
Simonyi: TMNy. 479; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 2: 67 észik a.; SzófSz. eszik a. — Vö. farkas-.
etyepetye 1717: „és ott, ha a hintó meg rázza, el fárad, és jobb egyepegyéje vagyon az ételre” (Mikes: TLev. 1); 1723/1831: etye petye (Kreszn.); 1734: egyepetyém gr. (Mikes:


eunuch
811
ev
TLev. 140); 1766: ettye-petyéje gr. (Iliéi: Vigaszt. 179: NSz.); 1794: Etyepety (Böjthi A.: Magy. nyelv 86: NSz.); 1875: hetye-petye (Nyr. 4: 169); — etyepitye (MTsz.); ëgye- métye (Nyr. 32: 521); ëtyepëtye (ŰMTsz.). J: 1. 1717: 'étvágy; Appetit’ (1. fent); 2. 1734: 'vágy; Begierde' (1. fent); 3. 1791: 'száj; Mund’ (Laczkovics: Beszéd 68: NSz.); 4. 1875: ’fecsegés; Geschwätz’ (1. fent); 5. 1903: ’titkos szövetkezés; Geheimbund, Geheimbündelei' (Nyr. 32: 521); 6. 1903: 'elemózsia; Proviant | étel; Speise' (Nyr. 32: 521 ; 1. még ÉrtSz.); 7. 1960: 'enyelgés; Schäkerei | szerelmeskedés; Liebelei’ (ÉrtSz.) || etyele- petycle 1960: „Összejöttek az asszonyok, és etyele-petyele, minden ismerőst szóba hoztak", etyere-petyere (ÉrtSz.). J: A) fn. 1960: 'enyelgés; Schäkerei | szerelmeskedés; Liebelei’ (ÉrtSz. etyélepetyele a.). B) isz. 1960: az üres fecsegés utánzására; zum Nachah- men leeren Geschwätzes (L fent).
A szócsalád tagjai valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű ikerszók. Hangalakjuk eredetileg a nyelvnek és a szájpadlásnak az egymás után többszöri érintkezéskor keletkező hangját jeleníthette meg. Minthogy az ilyen szájmozgás mind az evő, mind pedig a gyorsan beszélő emberre jellemző, a szó hangtestéhez már eredetileg is kettős képzet : az evés és a fecsegés képzete tapadt. A jelentések többsége ezen az alapon magyarázható. Az újabban kifejlődött ’szerelmi enyelgés' jelentésnek feltehetően a 'fecsegés' jelentés volt az alapja, de hozzájárulhatott a szó hangfestő jellege is. Ez utóbbi magyarázhatja az írott adatokban nem jelentkező, de a mai élőbeszédben mindkét szóval kapcsolatban ismeretes 'jelentéktelen dolog, semmiség' jelentés kifejlődését is. — Az etye- petye alaki és jelentésbeli fejlődésében közrejátszhatott az eszik ige analógiás hatása is; ennek gy-3 töve (egyél, egyék stb.) magyarázhatja a viszonylag korán feltűnő gy-3 alakváltozatokat. A föltétlenül korábbi etye- petyé-hez képest az újabban elterjedt etyelepetyele a hangutánzó és hangfestő szavakban gyakori játszi továbbképzéssel alakult; végződésére vö. N. hetle-kotla ’üres fecsegés', heble-hubla ’össze-vissza beszélő’ stb. (MTsz.). — A szócsaládnak a lat. appetitus-^éA, illetőleg ennek valamely modern nyelvi megfelelőjéből való származtatása téves. — Alacsonyabb stílusértékű szavak.
CzF.; Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 248, Nyr. 12: 350; Körösi: ÓIÉI. 30; EtSz. 1: 1497 ëgye-mëtye a., 2: 97 1. etyepetye a.; Deme: MNyTK. 69. sz. 45; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Kelemen: Mondsz. 371, 412, 547.
eunuch 1837/1890: ,,Az eunuchismus sehol sem silányabb, mint a kritikában’’ sz. (Szemere P.: Munkái 3: 277: NSz.); 1851: ,,Az eunuchot említésre sem méltaták" (Remény 2: 51: NSz.); 1870: eunuk (Szemore B.: Utaz. Kel. 1: 206: NSz.). J: 1851: ’kasztrált férfi, háremŐr; Eunuch’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. eunuch; ném. Eunuch; fr. eunuque; ol. eunuco; or. éenyx: ’kiherélt férfi, háremőr’. Végső forrása a gör. εννονχος ’ua.’, mely a tisztázatlan etimo- lógiájú gör. εννή ’fekvőhely, hálóhely' és a gör. ονχοζ 'valaminek az őrzője' (< : gör. εχω 'Őriz') összetétele. A görög szó jórészt a lat. eunuchus ’ua.’ közvetítésével került be az európai nyelvek szókészletébe. — Am. eunuch talán a németből való.
Kursinszky: LatJszírod. 18. (Wartburg: FEW. 3: 249; Frisk: GrEtWb. 1: 589, 602; DudenEtym. 146.)
ev 1372 U./1448 k.: „mÿkoron vÿayt vetÿuala aj talba vÿnak vere es eue aj talba futual" (JókK. 103); 1405 k.: ew (SchlSzj. 466.); 1604: évvel gr. (MA. Melicéria a.); 1763: Ev, év (Adámi: Wb. 25: NSz.). J: 1372 U./1448 k.: ’genny; Eiter | váladék; Wundabsonderung, Jauche’ (1. fent). — Sz: ~es 1411: ? E^eszegfoka hn. (SzegPedFŐiskÉvk. 1960. 1: 67); 1577 k.: Ewes (OrvK. 84) | ~e- sedik 1551: meg eue s3die (Helt: Bibi. 1. EEe4: NySz.) | ~esség 1577 k.: ^eweffegh (OrvK. 299).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. sei ’genny’ (FUF. 21: 34); osztj. V. loi, Vj. igi, oi ’ua.'; zürj. V. sié 'rothadt'; votj. Sz. áis 'rothadt, poshadt, korhadt'; cser. KH. êü 'genny'; md. sjj, si ’ua.’ (Paasonen: s- Laute 14); 1p. N. sieggjá 'ua.'; — szám. jur. fàimts 'rothad, korhad, savanyodik, puhul'; jen. fiba 'savanyú'; tvg. timiern 'savanyodik, rothad’ ; szelk. të 'rothadás, korhadás’ ; kam. fe iern ’elkorhad, rothad’. A vogul szókezdő s nem szabályos folytatója a finnugor *s-nek, hanem a szóvégi i asszimiláló hatására *s > *á > s fejlődéssel keletkezhetett. A permi szavak szóvége képző. Az uráli alapalak *sü/je igenévszó lehetett. — A m. ev v-je hiátustöltő hangként került a szóba az eredeti *j helyére. Az év változat másodlagos nyúlás eredménye. Lehetséges, hogy a N. évik, ivik ’érik, puhul, levesedik ; túlérik gyümölcs y az ev igei párja; a N. éved, ived, ived ’ua.’ (1. EtSz. 2: 107 évik a.) az évik származéka. Éz esetben az ev eredeti igenévszói jellegét a magyar nyelv is támogatná. Bár hasonló jelentéstani kapcsolatra egyes szláv nyelvekben is van példa (vö. pl. szik. hnoj 'trágya, N. genny’ : hnily ’rothadt, poshadt’ : hnilica ’szotyós körte’), az említett igék í-zése problematikussá teszi az ev névszóval való egybekapcsolásukat. — Az ev és származékai nyelvjárási szók.
MUSz. 286, 802® ; Munkácsi: NvK. 16: 468, ÁKE. 241, Nyr. 62: 93; Tömlő: Nyr. 14: 172 ® ; Frecskay: Nyr. 14: 222; Csapodi: Nyr. 14: 269; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 19,


év
812
evangélikus
TMNy. 299; Anderson: Wandl. 10; Szinnyei: NyK. 33: 476; NyH.4-7®; Setälä: FUF. Anz. 12: 37; Paasonen: Beitr. 201 ; Lehtisalo: FUF. 21: 34; Beke: Nyr. 63: 46; EtSz. 2: 99 1. év a. ® ; Gombocz: ÖM. 1: 36; SzófSz. eves a.; N. Sebestyén: Melich-Eml. 355; Moór: Nyr. 71: 39, ALingu. 2: 363; Lakó: I. OK. 2: 368; Pais: MNy. 48: 67; Collinder: FUV.; Gáldi: Szótir. 43 ; MSzFgrE. ® . (Abajev: Et- Os. 1: 331.)
év 1372 U./1448 k.: ,,Romának varafa- belí nemÿ notariufnac fyacskaya meglen nagyelÿg vala heted euÿ” sz. (JókK. 158); 1405 k.: „annfusl: ew”, iuÿ sz. (SchlSzj. 119., 1365.); 1508: etöl gr. (DöbrK. 387); 1814: évéje gr., Évéi sz. (Peretsenyi Nagy L.: Orod. 43, 49: NSxz.); — éha gr., éva gr. (MTsz.); évig gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: Esztendő; Jahr’# (1. fent); 2. 1527: ’idő; Zeit I kor; Alter’ (ÉrdyK. 56); 3. 1834: ’év- folyam < folyó iraté); Jahrgang feiner Zeitschrift)’ (Kritikai Lapok 4: 6: NSz.). — Sz: ~i 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~ee 1834: éves (Jakab I.: Fal. lak. 4: NSz.) | ~elő 1835: évelő (Tzs. Perennirend a.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: cser. KU. I ’év* ; md. E. ije ’ua.’ ; finn ikä ’életkor, kor’ ; észt iga ’ua.’ ; 1p. N. jâkke ’év’. A finnugor alapalak *ika vagy *jika lehetett. Ebből a magyarban szabályosan fejlődött a régi á, í alak ; a másodlagos év változat «-je a teljes tőből vonódott át az alapalakba. A N. éha szóközépi Æ-ja hiátustöltőként került a v helyébe. A mélyhangú toldalékolás (éha, éva) problémája nincs tisztázva. — Am. eE-et a 16. sz. végéig az esztendő kiszorította az irodalmi nyelvből. Bizonyos alakjai azonban szótári és nyelvjárási szóként tovább is éltek; vo.: 1604: ,,Ezéven: Hoc anno”, „Ez- évi: Hornotinus, Hornus, a” (MA. ; 1. még: PP.; Adámi: Wb. 25: NSz.); N. harmadivi ’tavalyelÔtt’ (MTsz.); N. ív (MNny. 5: 26). Baróti Szabó Dávid (vö. 1792: SzD.; 1. még Nyr. 32: 548 stb.) újította fel, az irodalmi nyelvben hamar elterjedt, s ma már az esztendő van visszaszorulóban. — Más finnugor egyeztetése, törökből és mongolból való származtatása téves.
Mátyás: NyK. 3: 335; Budenz: NyK. 7: 26, 10: 117; Vámbéry: NyK. 8: 142, MEr. 287, MBölcs. 175; MUSz. 550, 803 ® ; Simonyi: Nyr. 5:2®, TMNy. 332, Nyr. 32: 548, MN vel v.2 180; Bálint: Párh. 13; Hunfalvy: AkNyÉrt. 11/6: 23; NyH.1“7; NyŰSz.; Klemm: NyF. 50. sz. 13; Németh: MNy. 12: 24; Melich: MNy. 24: 40; Tolnai: Nyúj. 47, 212; Beke: Nyr. 59: 99; EtSz. 2: 100 2. év a. ® ; Tamás: MNy. 30: 243; Toivonen: UngJb. 15: 590, UrAltJb. 24/3-4: 42; SzófSz.; Lakó: NyK. 51: 455, NytudÉrt. 47. sz. 35, 54; Végh: Békés 137; Bárczi: MNy. 49: 123 ®, Bev.3 95, Szótőv. 41; Collinder: FUV.;
SKES. ; Gáldi: Szótir. 43, 90, 435 ; Ruzsiczky: Nyr. 83: 141; MSzFgrE.®. — Vö. elévül, szökőév.
évad 1506: „VRam ihüs xpüs Ky ewnek ew vadaban Annafnak előtte az alnokfagnak zolgayatol az archwl chapaafth el zen ve- deed” (WinklK. 236); 1519 k.: ewada gr. (DebrK. 611); — évad, évand, évad, ivad, ivadáján gr., vad (MTsz.); ívad (ŰMTsz.). J: 1. 1506: ’idő; Zeit’ (1. fent); 2. 1875: ’idény; Saison’ # (NyŰSz.).
Bizonytalan eredetű, talán összetett szó. Előtagja esetleg az éj főnév R. é ~ í alakváltozata, utótagja ismeretlen eredetű. — Az é«ad-nak nem Összetételként, hanem egy ugor vagy finnugor kori igei tő származékaként való magyarázata nem fogadható el. Utótagjának a van ige val- tövéből való magyarázata nem valószínű, a m. vad melléknévvel való azonosítása, valamint a finn vuosi ’év’ szóval való egyeztetése téves. — 1. jelentésében nyelvjárási szóként nagy területen él. 2. jelentésében a 19. század végi nyelvújításellenes mozgalom terjesztette el a hibásnak tartott idény helyett. Ezt azonban nem szorította ki.
Budenz: NyK. 2: 466, Nyr. 4: 56; Ponori Thewrewk: Nyr. 2: 399; Steiner: Nyr. 3: 193, 196; Ballagi: AkNyÉrt. 5/4: 20; [Szerkesztőség:] Nyr. 4: 6; Szarvas: Nyr. 4: 78, 10: 537; Simonyi: Nyr. 6: 297, MNyelv.2 139; Lehr: Nyr. 7: 80; Baksay: Nyr. 7: 504, 560; Balassa: TMNy. 61, 69, 100; NyŰSz.; Tolnai: Nyúj. 206; Mészöly: NyK. 48: 60; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Horpácsi: MNy. 48: 154.
evangélikus 1700: ,,Arról a’ titokról.. . világosbban szólott volt amaz Evangelicus Próféta, Ésaiás” (D. Ember Pál: Sz. Siklus 60: NSz.); 1784: Evangélicus (Petik: Békés m. 32: Kiss); 1787: Evangyélika (Μ. Kurír 413: NSz.); 1791: Évangyélikusoknak gr. (Balia: Érd. törv. 143: NSz.); 1796: Evangye- lika (Szaller Gy.: Magy. föld. 29: NSz.); 1800: Evangyélikus, Evangyélikos, Evangye- likos (Márton); 1807: Evángy etikus, Evangé- likos (Márton); 1843: evang elica (Vachot I.: Orsz. Almanach 117: NSz.); 1880: Evangélikus (MagyLex. 7: 228); — evangyilkus (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1700: ’örvendetes hírt közlő; eine gute Botschaft verkündigend’ (1. fent); 2. 1784: ’luteránus; evangelisch- lutherisch’ * (1. fent). B) fn. 1. 1723: Evangélikus vallású személy; Lutheraner (in)’ # (Nyr. 46: 151); 2. 1773: Evangélista;
Evangelist’ (Verbőczi: Törv. 45: NSz.).
Latin eredetű; vö. e. lat., h. lat. evangelicus Evangéliumi; az evangéliumot illető’. Ennek forrása a gór. ευαγγελικός ’a jó hírt illető’ (< : gör. ευαγγελίαν ’jó hír’, 1. evangélium a.). Vallásfelekezetre vonatkozólag Μ. Luther (1483 — 1546.) óta használatos, aki


evangélium
813
evet
a biblia egészéből kiindulva „evangélikus”- nak nevezte tanait (evangelische Lehre). Megfelelői számos európai nyelvből kimutathatók; vö.: ang. evangelic; ném. evangelisch; fr. évangélique; ol. evangèlico : 'evangéliumi; evangélikus’ ; vö. még or. aeameAÚueCKUŰ 'evangéliumi’. — A magyar alakváltozatok közül az ika végű a lat. confessio vagy ecclesia evangelica stb. 'evangélikus (hit)vallás, gyülekezet’ stb.-beli nőnemű evangelica alaknak felel meg. A jelentések közül az A) 1. az eredeti; az A) 2. és a B) 1. a német alapján jöhetett létre. — A szó viszonylag kései felbukkanása azzal magyarázható, hogy Luther követőit korábban ZuíAer-eknek és lutheristák- nak (NySz.) nevezték.
Rell: LatSz. 28, 37, 55; Kursinszky: LatJszIrod. 18; Simonyi: Nyr. 42: 437; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 183; OxfEnglDict. Evangelic a.; Frisk: GrEtWb. 1: 8, 594; Kluge: EtWb.19 177; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 243.) — Vö. angyal, evangélium.
4
evangélium 1372 U./1448 k.: „sent fferenc . . . nem akaruan ew uele vetedni : mykeppen bigon euangeliumnak tartoÿa” (JókK. 7); 1416 U./1450 k.: ewägeliöbä gr. (BécsiK. 201); 1495 e.: ewanqeliomanac gr. (GuaryK. 52); 1508: Evangelim (DöbrK. 404); 1752: Évángyéliomnak gr. (Stehelin: Házi kincs: Elölj, b. 4: NSz.); 1760: Evan- gyéliorn (Hatvani I.: Úri sz. vacs. 332: NSz.) ; 1767: Evangyéliom (Viski P.: Mennyei ép. 41: NSz.); 1771: Évangyeliumos sz. (CsŐdy P. : Regio long. 12: NSz.); 1788: Evangeliom (Decsy: Osmanografia 1: 310: NSz.); 1790: Évangéliom (Lambach: Koronáztatás 37: NSz.); 1793: Évángeliumos sz. (Seelmann: Vit. Rendek 324: NSz.); 1816: Évangyeliom (Gyarmathi: Voc.); 1825: évángyeliomi sz. (Lex. Bud. 207: NSz.); 1867: évangyéljomra gr. (Zalár: Szilágyi 50: NSz.); 1880: Evangélium (MagyLex. 7: 229); 1895: evangéljomát gr. (Reviczky Gy.: Költ. 2: 109: NSz.); — évágyélijomot gr. (ÚMTsz.). J: 1372 u. /1448 k.: ’az újszövetség Jézus életét és tanításait tartalmazó négy könyvének egyike; eines der vier Bücher des Neuen Testaments über das Leben Jesu | istentiszteletre előírt evangéliumi rész(let); für den Gottesdienst vorgeschriebener, am Altar verlesener Abschnitt aus den Evangelien’ (1. fent). — Sz: 1372 U./1448 k.: ewangeliumÿ (JókK. 8) I ~os 1372 U./1448 k.: ewangelywmoffa gr. (JókK. 8) U evungfélisía 1372 U./1448 k.: „Neky reppeluala ÿftenÿ belcgefegnek vÿla- goffagara: Mykeppen Janus Ewangelzfta” (JókK. 2.) ; 1517: evangÿelÿsta (TörtTár.f1890. 560); 1746: Evangyélistájának gr. (Bőd P.: Magy. Leksikon aj. 5: NSz.); 1787: Évan- gyélisták gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 281: NSz.); 1791: Évangyelisták gr. (Szeredai A.: Beszélgetések 1: 31: NSz.); 1872: évangé- listáknak gr. (Abonyi L. : A fonó krón. 1: 127: NSz.); 1880: Evangélisták gr. (MagyLex. 7: 229); 1882: évángyélistáknak gr. x (NépkGy. 3: 270); — ëvangyëlistât gr. (ÚMTsz.). J: 1372 U./1448 k.: ’a négy evangélium szerzőinek egyike ; Verfasser eines der vier Evangelien’ (1. fent) (j evangrelizál 1416 U./1450 k.: „te ki euägelizalz fyonnac* magaztaffad fel te zodat” (BécsiK. 213); 1700: Evangelizáló sz. (D. Ember Pál: Sz. Siklus 75: NSz.); 1758: évangyélizálni sz. (Moulin P.: Elm. 71: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: 'jó, örvendetes hírt hoz; eine gute, erfreuliche Botschaft bringen' (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’az evangéliumot hirdeti; das Evangelium verkündigen’ (MünchK. 156).
Latin eredetű szócsalád ; vö. e. lat. euangelium 'a Jézus életét tartalmazó négy új szövetségi könyv egyike’, euangelista ’a négy evangélium szerzőinek egyike’, euangelizare ’az evangéliumot hirdeti’. Ezek forrása a gör. εΰαγγέλιον 'jó hírért való jutalom; jó hír, üzenet; örömhír; (az újszövetségi görögben) evangélium’, ευαγγελιστής ’jó hír (kihirdető je’, εύαγγελίζω ευαγγελίζομαι ’jó hírt
hoz, közöl’. A görög szavak a ’jó’ jelentésű gör. εΰ- és az άγγελος ’követ, hírnök; hír, üzenet’ összetételének származékai. Végső soron a gör. άγγελος-ra megy vissza a m. angyal is. A latin szavak mint vallási kifejezések bekerültek az európai nyelvek nemzetközi szavai közé; vö.: fr. évangile, évangéliste, évangéliser; ném. Evangelium, Evangelist, evangelisieren: ’evangélium, evangéliumi részlet’, 'evangélista’, 'evangéliumot hirdet, magyaráz’ ; megfelelők vannak még az angolban, olaszban, lengyelben stb. — Am. R. evangelizál jelentései közül az 1. az eredeti. — Keresztény vallási kifejezések.
Asbóth: NyK. 18: 362, 410, Nytud. 3: 135; Simonyi: MNyelv.1 1: 127; Nyr. 42: 435; Kovács: LatEl. 14, 55, 56, 62; Rell: LatSz.: 11, 20, 28, 37; Melich: SzlJsz. 1/2: 47, 257 ® ; Fludorovits: MNy. 26: 195, 197, 280; Nagy J. B.: MNy. 29: 117; EtSz.®; Móra vésik: Melich-Eml. 267 ® ; Hexendorf: Pais-Eml. 302. (OxfEnglDict. Evangel2, Evangelist, Evangelize ; Wartburg: FEW. 3: 251, 252; Frisk: GrEtWb. 1: 8, 594; DudenEtym. 146.) — Vö. angyal, evangélikus.
évelődik 1. évodik
evet 1215/1363: „Ewetes, in C-u de Baranya” sz. hn. (Györffy 1: 301); 1395 k.: „fpíro: eueth”, „eueth Bér gerejna” (BesztSzj. 1074., 1075.); 1538: Eueet (PestiN. P2); 1651: euét (Zrínyi: ASyr. 41: NySz.); 1840: eletke sz. (MTsz.). J: 1215/1363: 'mókus; Eichhörnchen' (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó; alapszava Ősi örökség az uráli korból; vö. szám, szelk. tabék, täpäk, täpär], taper] ’mó¬


evez
814
évfolyam
kus, evet*. A szelkup szóvégi -k, -η képző. Az uráli alapalak *sap3 vagy *sap3 lehetett. A magyarázatot bizonytalanná teszi az egyetlen távoli rokon nyelvvel való egyeztetés, valamint az, hogy a szelkup szókezdő í-nek uráli *s vagy hangból való fejlődésén alapul, ami ez esetben nem az egyetlen lehetőség. A m. evet -í-je kicsinyítő képző; vö. fajt > fájd, menyét, nyuszt, pegyvet stb. Az evét változat a menyeí-nek a pontos alaktani megfelelője. Az egy adatból ismert eletke l hangja a hiátustöltőként viselkedő szóbelseji v-nek került a helyébe, mint ritkább hiátustöltő hang. — 2. Ősi örökség az ugor korból; vö. osztj. DN. ïmdt ίάηο3, V. ïua larßci, Trj. jipdt Aa^ki 'repülő evet’. Az osztják szó nyelvjárási változatainak tarkasága és az a tény, hogy a szó csak az idézett szókapcsolatokban fordul elő, ezt az egyeztetést is meglehetősen bizonytalanná teszi. — Más finnugor egyeztetése és mongol származtatása nem fogadható el. — Kihalóban levő nyelvjárási szó, ma csak a keleti székelység- ben használatos.
Bálint: Párh. XV, 11 ; Simonyi: AkÉrt. 5: 454; Munkácsi: NyK. 26: 313, KSz. 1: 206, NyK. 47: 453, 455; Toivonen: FUF. 22: 161 ®, UngJb. 15: 590 ®, FUF. Anz. 28: 251; EtSz.; Juhász: MNy. 32: 226; Kálmán: MNyTK. 43. sz. 22 ® ; Gáldi: Contr. 31, Szótir. 91, 215; SzófSz.; N. Sebestyén: Melich- Eml. 356, I. OK. 1: 364, ALingu. 1: 289; Losonczi: Melich-Eml. 250; Moór: MNy. 47: 269, ALingu. 9: 122; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 70; Abaffy: MNy. 51: 215; Collinder: FU- V.; D. Bartha: Szóképz. 105; MSzFgrE.®.
evez 1395 k.: „remus: ewejo” sz. (BesztSzj. 274.); 1416 U./1450 k. : ,,Es a· ferfiac èuèzenèc” (BécsiK. 241); 1416 U./1466: eué- Jettel sz. (MünchK. 83); 1562: óuez (Helt.: ÚT. Q8: NySz.); 1590: euedzóc sz. (Kár.: Bibi. 2: 133: NySz.); 1604: evózós sz. (MA. Triéris a.); 1668: evedeztek gr. (Matkó: B- Csák. 112: NySz.); 1763: óvedzeni sz. (Adámi: Wb. 61: NSz.); 1790: evezdnek gr. (Gvad.: FNót. 38: NySz.); — eveczeni sz., éveddzóüt sz., hevezo sz., övezzÓ sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: 'evezővel vízi járművet hajt, evezőt kezel; rudern | hajózik; schiffen’ # (1. fent); 2. 1613: 'farkát csóválja; mit dem Schwanz wedeln* (Pázm.: Kal. 151: NySz.); 3. 1630: 'szárnyát mozgatja, repül; mit den Flügeln schlagen, fliegen | uszonyát mozgatja, úszik ; die Schwimmflossen bewegen, schwimmen' (Sali.: Vár. 5: NySz.); 4. 1769: 'törekedik valamire; nach etwas streben | valamely cél felé tart; ein Ziel verfolgen’ (Telek J.: Korona 395: NSz.); 5. [határozóval] 1770: ’ζvalamely körülmények között> él, <valamilyen állapotban^ van ; <(m irgendwelchen Verhältnissen > leben, sich <(in irgendeinem Zustand > befinden | < valamely területen>
tevékenykedik; sich <auf irgendeinem Gebiet > betätigen' (Kolumban J.: Vida hist. 4: NSz.); 6. 1853: 'hadonászik; herumfuchteln I széles karmozdulatokkal, éviekéivé halad előre; sich mit den Armen rudernd vorwärtsbewegen’ (Jósika Μ.: Gord, csomó 3: 167: NSz.); 7. 1889: 'hintázik, leng; schaukeln, schwingen’ (Nyr. 18: 239). — Sz: — ő 1395 k.: 1. fent | —ős 1405 k.: eueres fn. (SchlSzj. 769.) | 1405 k.: eueres
(SchlSzj. 770.) I -et 1416 U./1466: ’evezés’ 1. fent.
Az ev(e)- alapszó valószínűleg Ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö. finn eva ’uszony’, N. evä ’evezŐlapát, uszony’. A finnugor alapalak lehetett. Az alapszóhoz a magyarban a -2 denominalis igeképző (illetőleg ennek hangtani előzménye) járulhatott. Az egyeztetés nehézsége, hogy csak a finnben mutatkozik megfelelés. — 2. Vö.: vog. AK. tnßß- ’evez’; osztj. I. tüp 'evező'; finn soutaa 'evez’; a magyar -z ez esetben vagy denominalis, vagy deverbalis gyakorító képző volna. Ez az egyeztetés a hangrend miatt ütközik nehézségekbe. — A magyar szó alakváltozataiban z ( > 22 ) > dz affrikálódás, dz > zd hangát vetés mutatkozik. A dez szó- vég keletkezhetett (reciprok analógiával) a -d2-bŐl, de az is lehet, hogy az alapszóhoz a -dez képzőbokor (illetőleg ennek hangtani előzménye) járult. — Eredeti jelentése a 3. vagy az 1.; a többi ezekből fejlődhetett, főként a mozgásképzetek hasonlósága alapján; az elvontabb 4. és 5. az előrehaladás, illetőleg az idő folyamatában való sodródás képzetéhez kapcsolódik.
Ahlquist: Suomi 1863. 16; Donner: Vgl- Wb. 2: 41; Budenz: NyK. 18: 194; Munkácsi: Ethn. 4: 171; Karjalainen: MSFOu. 23. sz. 207; Lehtisalo: FUF. 21: 22; EtSz. ® ; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 16; Bárczi: Nyr. 80: 4; Lakó: NyK. 59: 215; Collinder: UrGr. 160; Sámson: MNy. 61: 152 ® ; MSzFgrE. ®. — Vö. dal-, éviekéi.
évfolyam 1858: évfolyam (NyÚSz. 96 Folyam a.); 1864: „évfolyam:.,. Egy év egészen véve elejétől végig. . . . mind azon egybetartozó tárgyak, dolgok öszvege, melyek egy év alatt történtek vagy végeztettek” (CzF.). J: 1. 1858:? ’az év folyása, (el-) múlása; Lauf des Jahres' (1. fent), 1864: 'ua.' (1. fent); 2. 1864: 'időszaki sajtóterméknek egy naptári év alatt megjelent számai együttvéve; in einem Jahr Erschienenes von Zeitschriften usw., Jahrgang’# (1. fent); 3. 1937: ’a tanulmányoknak egy évre eső szakasza; Studienjahr | tanulmányaiknak egy-egy ilyen szakaszát végző személyek ösz- szessége; Studienjahrgenossen’ * (Sauvageot: MFrSz.). — De vö.: 1823: ,,Jahreslauf ...: esztendő folyása; évfolyamat” (Márton).


éviekéi
815
évődik
Nyelvújítási összetett szó: a folyam utótag itt ’lefolyás, leforgás’ jelentésű. A nyelvújítók az összetételt először az eredetileg 'folyam' jelentésű folyamat utótaggal alkották meg, amelynek a 17. sz.-ban már 'lefolyás’jelentése is fejlődött; vö. 1683: ,,Fáradsággal mennek az nagy dolgok végben: Nehéz folyamatján ne essünk kétségben” (Thaly: Adal. 1: 150). Az évfolyam esetleg a korábbi évfolyamat megcsonkításából keletkezett.
NyŰSz.; EtSz. 2: 345 folyik a.®.
éviekéi 1585: „nauigo: Haiozok, enez- kelők [!J” (Cal. 690); 1669: evezkélhet sz., eveszkélőknek sz. (Pós.: Igazs. 1: 316, 569: NySz.); 1771: eveezkélni sz. (IrtörtKözl. 16: 71); 1792: ébitzkel (SzD.Habutzkolni a.); 1799: evitzkélnem sz. (Fábián J.: Term. hist. 578: NSz.); 1810: epeckél (EtSz.); 1843: éviczkélő sz. (Athenaeum 2: 337: NSz.); 1844: éviekéinek gr. (Nagy lg.: Torzképek 1: 206: NSz.); — ebiekéit evezkéni sz. (MTsz. evezkél és éviekéi öviczkél (Nyr. 33: 178). J: 1. 1585: 'hajózik, hajókázik; schiffen | nehezen halad előre, hánykódik (hajóval a vizen) ; schwer vorwärtskommen (im Schiff), schlingern’ (1. fent); 2. 1792: 'lubickol, fickándozik (a vízben); planschen, zappeln im (Wasser) I úszkál; herumschwimmen’* (1. fent); 3. 1840 : ? ’kapálódzik, rugdalódzik; strampeln, um sich schlagen | vergődik ; zappeln' (Athenaeum 2: 149: NSz.), 1876: ’ua.’ (Tamásfi Gy.: Költ. 349: NSz.); 4. [határozóval] 1842: 'valamilyen körülmények között él; in irgendwelchen Verhältnissen leben’ (Kliegl 2: 109: NSz.); 5. 1844: 'nehezen halad előre (sárban, hóban stb.); mühsam vorwärtskommen (im Schlamm, im Schnee usw.)' * (1. fent).
Származékszó: az evez, R., N. evedz igéből alakult -kél, illetőleg -kel gyakorító képzőbokorral. Hangalakját az utóbb hozzá társuló hangfestő jelleg módosította. — Elavulóban levő 1. (nyelvjárási) jelentése az eredetibb evezkél alak változathoz kapcsolódik (1876: „evezkéni: mulatságból ladikázni'’: Nyr. 5: 379); a többi alakváltozat és jelentés fellépése a R. evezkél-h&L viszonyítva szóhasadást okozott. — A R. N. évieké ’ecetnyű’ fn. (Tsz.) elvonás az eviekél-Y)Ő>\.
MUSz. 804; Simonyi: Nyr. 5: 3, NyK. 17: 64, TMNy. 405, Nyr. 32: 481, UngSpr. 287; Zolnai Gy.: Nyr. 21: 97; Horger: MSzav. 48, MNy. 33: 50; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. evez.
evidens 1835: „Evidens: világos; átlátható” (Kunoss: Gyal.). J: A) mn. 1835: 'nyilvánvaló ; offensichtlich | magától értődő ; selbstverständlich' (1. fent). B) hsz. 1882/ 1951: 'nyilvánvalóan; offenbar (als Adverb)’ (Munkásmozg. tört. 1: 441: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. evidens »szembetűnő, világos, nyilvánvaló’. Ez a lat. evideri ’(teljesen, tökéletesen) megjelenik, mutatkozik’ igeneve. A lat. evidens a belőle képzett lat. evidentia 'láthatóság, nyilvánvalóság’ főnévvel együtt mint logikai kifejezés — elsősorban francia közvetítéssel — bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. evident; ném. evident; fr. évident; ol. evidente; cseh evidentni: ’nyil- vánvaló, magától értődő’.
Kursinszky: LatJszIrod. 18. (Schulz: DtFremdwb. 1: 183; OxfEnglDict. Evident a.; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 423; Wartburg: FEW. 3: 252; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 203.)
évődik 1645: „semmi jó kedvet ne mutassunk, hanem mindenkor komorkod- junk és évfidjunk” (GKat: Válts. 1: 1000: NySz.); 1808: Evôdni sz. (Sí.); 1864: évődik (CzF.); — evőüdik, ivódik (ŰMTsz.). J: 1. 1645: ’valamin rágódik, emészti magát; grübeln, sich grämen | mérgelődik ; sich ärgern’ (1. fent); 2. 1762: 'fölemésztődik, fogy; verzehrt werden | megemésztőd ile, megrothad; verdaut werden, in Verwesung übergehen’ (Mátyus I.: Diaet. 1: 504: NSz.); 3. 1792: ’kötekedik, civódik; Händel suchen, hadern | veszekedik; zanken’ (SzD.); 4. 1811/1890: 'tréfásan kötekedik; häkeln | incselkedik, enyeleg; necken’* (Szemere P.: Munkái 3: 303: NSz.); 5. 1825/1900: ’beleeszi magát valamibe; sich einfressen | rág valamin; an etwas nagen, zehren’ (Vörösmarty Emlékkönyve 189: NSz.); 6. 1928: ’bajlódik, vesződik valamivel; sich plagen, sich abmühen’ (ŰMTsz.) K évelődik 1810: „ívélo- döm: Contendo, rixor” (Simái Kr.: VSzót. 2: 147: NSz.); 1833: Évelődik (Kassai 2: 95); 1841: ivelőd-ik (MTsz.); — ébelŐdik, évelődik, évélőgyik, ivelődik, ivelőgyik (ŰMTsz.). J: 1. 1810: ’kötekedik, vitatkozik; hadern, zanken | szitkozódik, pöröl; schimpfen’ (1. fent); 2. 1841: ’valamin rágódik, emészti magát; grübeln, sich grämen | mérgelődik; sich ärgern’ (MTsz.); 3. 1877: ’tréfásan kötekedik; häkeln | incselkedik, enyeleg; necken’ (Nyr. 6: 373); 4. 1885: ’bajlódik, vesződik valamivel; sich plagen, sich abmühen’ (Nyr. 14: 575).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk az eszik ige ev-, év- töve. Ebből az évődik visszaható igeképző-bokorral alakult; az évelődik-\>en pedig a képzőbokor az -l gyakorító igeképzővel bővült; vö. for- gódik : forgolódik. — Az évődik jelentései közül a 2. és az 5. áll legközelebb az alapszó jelentéséhez; ezekből — de közvetlenül az alapszóéból is — levezethető az 1. ('magát eszi, emészti') és a 3. (’egymást marják, eszik’); ezenkívül valószínű az 1. -► 6. vagy a 3. -h- 6., valamint a 3. 4. jelentésfejlődés.
A köznyelvben szóhasadás felé mutat, hogy a ritkábban előforduló 2. és az 5. jelentés


ex
816
exhumál
jobbára az evődik alakhoz, a 4. meg az évodik alakhoz társul. 1. jelentése főleg, a 3. és 6. kizárólag a nyelvjárásokban fordul elő. — A csak nyelvjárási évelődik-nek nincsenek az evés képzetéhez még közvetlenül kapcsolódó jelentései. Van olyan nyelvjárás is, amelyben a két szó elhatárolódott egymástól jelentésileg: évodik ’emészti magát’ — évelődik ’pöröl, veszekedik, lármáz’ (Nyr. 29: 47).
Simonyi: NyK. 16: 254, TMNy. 396, 442; KŐrösi: Budenz-Eml. 118; EtSz. 2: 104 évelődik és 107 évodik a. ® ; SzófSz. évelődik és évődik a.; Beke: Nyr. 76: 53. — Vö. eszik.
ex 1898 í ,,eksz: vége van valaminek (lat. ex.) pl. eksz a murinak . . .; biztató szó is pl. eksz azzal a borral! Idd ki mind!” (Dobos); — ex (Radó: IdSz.1). J: 1. 1898: ’vége van; damit ist es ex, aus’ (1. fent); 2. 1898: ’(ki kell inni) fenékig!; bis zur Neige (austrinken)!’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. ex ’-ból, -bői stb.; ki-’, például a következő igékben: exire ’el- távozik, kimegy; végződik’, exbibere ’ki- iszik’. Feltehetően a diáknyelvből terjedt el. Az 1. jelentésben közvetlen mintául talán az alacsony stílusértékű (diáknyelvi, kulináris) lat. ex est ’vége van’ (vö. Kelemen: IdSz.) szolgálhatott. Vö. még ném. ex ’vége van!’ ( Sprach -Brockhaus7 180). Főnévként az exet iszik ’a telt poharat egy hajtásra fenékig kiüríti’ szókapcsolatban él; vö. 1927/1938’ „exet ittak, s a cigány megszólalt” (Babits: Halálfiai 1: 75: NSz.). A bizalmas, tréfás stílusban idegenszerűen szerkesztett határozó viszonyító szavaként is szokásos; vö. ex has ’utánanézés nélkül, hasból’ (ÉrtSz.). E használat mintái talán a lat. ex tempore, ex abrupto Tögtönözve’ stb.-féle határozói szerkezetek lehettek. — A bizalmas stílus szava.
Kursinszky: LatJszírod. 18; Kelemen: Mondsz. 358. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 423; Ernout—Meillet: DictÉtLat.4 203.) — Vö. ex-.
ex- exjezsuita 1786; ,,némely Kárdiná- lisok és Exjésuiták által... az egész dolog el-rontatott” (Μ. Hírmondó 69: NSz.). J: 1786: ’volt jezsuita; gewesener Jesuit’ (1. fent) I exminiszter 1792; ,,A’ mostani Minif- ter . . . nem akart Biró lenni, a’ fogoly Ex- Minifter’ dolgában” (Μ. Hírmondó 2: 258: NSz.). J; 1792: ’volt miniszter; gewesener Minister’ (1. fent) | exispán 1805/1892: ,,A’ megholt Poéta’ munkáji nem a’ Diószeghí Sára és Bagaméri Exispán proprietása, hanem a’ Nemzetéé” (Kazinczy: Lev. 3: 322: NSz.). J; 1805/1892: ’volt ispán; gewesener Guts Verwalter’ (1. fent) | exnemes 1815: ,,Αζ Ex-Nemesekre nézve az nyugoti Départe- mentekbe az a’ parantsolat érkezett” (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 374: NSz.). J: 1815: ’volt nemes; gewesener Edelmann’ (1. fent) I exkirály 1878/1904: ,,sokkal jobb dolog nyugalmazott kapitánynak lenni, mint ex- királynak" (Jókai65: 218: NSz.). J: 1878/1904: ’volt király; gewesener König’ (1. fent)| Ilyenek még: exprofesszor (1820: Beregszászi: Ért. 24: NSz.); exfiskális (1830/1890: Szemere P.: Munkái 3: 235: NSz.); exiró (1838/1890: Szemere P.: Munkái 3: 290: NSz.); exhad- nagy (1844: Vachot I.: Orsz. száll. 42: NSz.); exfejedelem (1848/1880: Jakab E.: Szabadsági!. tört. 342: NSz.); exférj (1871 : Kvassay E.: Emb. kezd. 2: 140: NSz.); exdiák (1878: Bakahumor 153: NSz.); exdiplomata (1893: Tóth B. —Bourget: Assz, szív 1: 117: NSz.); stb.
Az ex- előtagú összetett szavak nemzetközi minták alapján keletkeztek eleinte részfordítással, majd ezek hatására idegen előzmények nélkül is; vö.: ang. ex-chancellor ’volt kancellár’, ex-Prime-Minister ’volt miniszterelnök’; ném. Exkaiser ’volt császár’; fr. ex-ministre ’volt miniszter’; ol. ex prete ’volt pap’, ex présidente ’volt elnök’; or. 3kc- ueMnuÓH ’volt bajnok’, dKC-Myotc ’volt férj’. Mindezek ex- előtagja a lat. ex- igekötő- határozószóval, illetőleg ex elöljáróval azonos (1. az ex szócikkét). Már a latinban keletkeztek olyan ex- előtagú összetett melléknevek, amelyek az utótaggal kifejezett fogalom ellentétét vagy meg nem létét jelölték; vö. lat. exlex Törvényhez nem kötött, törvénytelen’, expers ’nem részes valamiben; valaminek híjával levő, valamitől ment’, exsors ’nem részes valamiben; a közös sorsnak alá nem vetett’. Ezek adhattak alapot a kései lat. exconsul ’volt konsul’ létrejöttének, s ez lett a mintája az európai nyelvek ex- előtagú összetételeinek.
(Kluge: EtWb.19 178.) - Vö. ex.
exhumál 1891; „exhumálni, l[at]. kiásni (holttestet)” sz. (Füredi: IdSz.). J; 1891: ’kihantol; exhumieren’ (1. fent). — Sz; ~ás 1906: exhumálás (Simonyi: Középisk. Műsz.).
Latin eredetű; vö. k. lat., h. lat. exhuma- re ’kiföldel, kiás (halottat)’. Ez a lat. inhumare ’földdel betakar, beföldel’ szópárjaként keletkezett. A latin alapszó a humus ’föld’ (1. humusz a.) származéka. A lat. ex- humare — elsősorban francia közvetítéssel — bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. exhume; ném. exhumieren; fr. exhumer; ol. esumare; or. 9KCsyMÚ- poeamb: ’kiföldel, kihantol, kiás (holttestet)’. — A m. R. exhumatio ’exhumálás’ (vö. 1865: Babos) az orvosi lat. exhumatio ’ua.’ átvétele lehet (vö. 1883: Balogh: OrvMűsz.). — A hivatali nyelv szava.
Kursinszky: LatJszírod. 18. (OxfEngl- Dict. Exhume a.; Walde —Hofmann: Lat-


exkuzal
817
expressz
EtWb.3 1: 664; Wartburg: FEW. 4: 693 inhumare a.; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 302.)
exkirály 1. ex-
exkuzál 1763: ,,Seneca a’ IV-dik Részben . . . nyomorúságokat ekképen excusai ja’ ’ (Fejérvári: HB. 72? v. 82?: NSz.); 1871: Excuzálják gr. (Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 160: NSz.); 1890: exkuzálni sz. (Bársony I.: Tréf. tört. 74: NSz.). J; 1. 1763: 'menteget; entschuldigen* (1. fent); 2. 1789/1890: 'megbocsát; verzeihen* (Kazinczy: Lev. 1: 349: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. excusare ’mente- get; igazol; megbocsát*. A lat. accusare, incusare ’ (be)vádol, bepanaszol’ ellentéteként mint jogi műszó is használatos volt; vö. h. lat. excusare ’vádat elhárít’ ( Wagner: Phras.). A latin szó részben közvetlenül, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. excuse; ném. exküsieren; fr. excuser: ’menteget’; a franciában, angolban még ’megbocsát stb.’ is; le. R. ekskuzowac si$ 'mentegetőzik*. — Am. exkuzál 2. jelentése talán francia mintára alakult ki. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: Latjszlrod. 18. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 190; Wartburg: FEW. 3: 286.)
expedíció 1788: „Terpenetz Bétsi Posta Tiszt Urnák Írjanak . . . azok, kiknek az Expeditzio eránt bajok vagyon" (Μ. Kurír 1: 64: NSz.); 1817: expedítzióra gr. (Czövek: Hír. Zsiv. 1: 87: NSz.). J: 1. 1788: »továbbítás; Beförderung* (1. fent); 2. 1796: *felfedezŐ út; Forschungsreise | vállalkozás; Unternehmung* # (Μ. Kurír 2: 38: NSz.); 3. 1807/ 1894: 'kiadmányozás; kiállítás (iraté); Ausfertigung’ (Kazinczy: Lev. 5: 180: NSz.); 4. 1862: ’expediáló hivatal, részleg; Abfertigungsabteilung, Expedit" (Rózsaági: Fertály mágn. 2: 111: NSz.) || expediái 1788: ,»Külső Országi Posta szekereket . . . tsak nappal lehet expediálni” sz. (Harm. Rendt. 7 : NSz.) ; — beexp'édiállom gr. (Nyr. 33: 183). J: 1. 1788: 'útnak indít; abfertigen | továbbít; befördern’ (1. fent); 2. 1805/1892: 'kiállít (iratot), kiadmányoz; ausfertigen, expedieren’ (Kazinczy: Lev. 3: 243: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. expeditio 'elintézés, intézkedés; katonai vállalkozás’, expedire 'bilincstől megszabadít (lábat); elold; előad; (el)készít’. A szócsalád tagjai részben közvetlenül a latinból, részben francia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. expédition 'hadjárat, felfedező út; gyorsaság’; ném. Expedition, expedieren; fr. expédition, expédier; ol. spedi- zione, spedire; or. 3Kcnedúqux, 9KCnedùpo- eamb: 'el- vagy szétküldés; felfedező út, hadjárat’, ’szétküld, elintéz, lebonyolít’. — A m. expedíció jelentései közül a 2. az eredetibb; az L, 3. s részben a 4. jelentés kialakulásában német hatás is feltehető. Ugyanilyen hatás érvényesülhetett az expediái jelentéseiben is. — A kereskedelmi, hivatali nyelv szavai.
Kursinszky: Latjszlrod. 19; EtSz. 2: 108 expediái a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 189; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 428; Wartburg: FEW. 3: 306, 307; Ernout— Meillet: DictÉtLat.4 500 pes a.; Duden- Etym. 148.)
export 1876: ,,Egyelőre az import [Angliából] . . . még nagyobb az exportnál” (Hevesi L.: Karc. 295: NSz.). J: 1876: '(árukivitel; Ausfuhr (von Waren)’ (1. fent) || exportál 1877: ,,[A] falucska ... a világ legnagyobb városaival folytat élénk csere viszonyt, exportálva hazai ezüstkanalait s importálva londoni chronometert" sz. (Ágai A.: Porzó tárca 1: 10: NSz.). J: 1877: ’hazai terméket külföldre (ki)szállít, más országnak elad; exportieren’ (1. fent).
Az export nemzetközi szó; vö.: ang. export; ném. Export; cseh export; le. eksport; or. ÓKcnopm: 'kivitel, export’, az angolban még: 'külföldre szállított, kivitt áru’. Kereskedelmi-közgazdasági szóként az angolból terjedt el. Az angol főnév az ang. (to) export ’(árut) külföldre szállít’ (< lat. exportare; 1. alább) ige névszói párja. A m. export közvetlen forrása a német vagy esetleg az angol lehetett. Keletkezési módjára vö. import. — Az exportál latin eredetű; vö. lat. exportare 'kivisz, kihord’. A latin szó különféle utakon bekerült számos európai nyelvbe, kereskedelmi műszóként pedig elsősorban az angol hatására vált használatossá; vö.: ném. exportieren; fr. exporter; ol. esportare; or. 3Kcnopmúpoeamb: '(árut) külföldre szállít; exportál’. — Am. exportál — az importál (1. ott) szópárjaként — latin eredetű ál végű igéinknek megfelelően alakult. Létrejöttében azonban a ném. exportieren is közrejátszhatott. — A szócsalád tagjai kereskedelmi-közgazdasági kifejezések.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 190; OxfEngl- Dict. Export a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 483, 2: 345; Wartburg: FEW. 3: 313; Partridge: Or. 513; DudenEtym. 149.)
expressz 1705: „expressus postán ezen indusával... érkezék" (Nyr. 43: 172); 1870: express levélben (Podmaniczky : A ked- vencz 2: 88: NSz.); 1891 : expresszel gr. (Han- vay Z.: Sportszil. 47: NSz.); 1894: Expressz (PallasLex. 6: 593); 1899: ezpresz-levélben (Herczeg F.: Gyurka 83: NSz.); — ëkszprësz, epres levél, espereksz, esperes levél, ëszlësz, ëszpësz, ëszplësz (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1705: 52 Történeti-etimológiai szótár


extra
818
ez
’gyors(ított) (posta stb.); schnell, Schnell- (Post usw.>’ (1. fent); 2. 1870: 'sürgősen szállítandó és kézbesítendő (küldemény, levél stb.); Expreß- (Sendung, Brief usw.)’ * (1. fent). B) fn. 1. 1796: ’ gyorsküldönc ;
Eilbote’ (M. Kurír 2:410: NSz.) ; 2. 1891 : ’egy fajta vadászpuska; Art Jagdgewehr’ (1. fent) ; 3. 1910: ’expresszlcvél ; Expreßbrief’ (Kelemen: IdSz.); 4. 1928: ’expressz vonat ; Expreß, Schnellzug’ # (Tolnai: Magy. szót.2). C) hsz. 1. 1877: ’kifejezetten; ausdrücklich I nyíltan; offen’ (Wohl J. ós S.: Besz. 198: NSz.); 2. 1894: 'sürgősen; eilig, durch Eilboten’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. express mn. ’nyílt, világos; sürgős’, hsz. 'megállás nélkül’, fn. ’gyorsküldönc; gyorsvonat’; ném. expreß ’sürgŐs, expressz; kifejezett’, Expreß 'gyorsvonat’ ; fr. exprès ’kifejezett, határozott; célzatosan, egyenesen’; ol. espresso mn. ’kifejezett, határozott, célzatos’, fn. ’kül- dönc; sürgős levél, gyorsvonat’; or. 3kC- npécc 'gyorsvonat’. Végső forrása a lat. expresse ’kifejezetten, határozottan’, illetőleg ennek alapszava, a lat. expressus ’kifejezett, határozott' (< : lat. exprimere 'kinyom; kifejez’). — A magyarba elsősorban a németből került át. Az alak változatok közül az expressus — jelentéséből ítélve — visszalatino- sítás lehet a ném. expreß alapján. A B) 2., 3. és 4. jelentés az expresszpuska, -levél, -vonat stb.-féle összetételekből jött létre jelentéstapadással. — Főleg az A) 2., valamint a B) 2., 4. jelentésben használatos szélesebb körben. Többi jelentése elavult vagy szaknyelvi.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 191; Wartburg: FEW. 3: 313; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1545; Walde-Hofmann: LatEtWb.3 2: 360; Kluge: EtWb.19 178; DudenEtym. 149.) — Vö. eszpresszó.
extra 1796: „mell y iránt való hir Extra Kurír által. . . el-küldettctett” (Μ. Kurír 1: 756: NSz.); 1878: Esztra, ekszra^ (Baka- humor 65, 230: NSz.); — ebsztra (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1796: 'soron kívüli, külön-; Sonder-’ (1. fent); 2. 1858: ’különleges; besonder, Extra-’ (Huszár-adomák 8: NSz.). B) hsz. 1847/1911: ’külön; eigens’ (Endrődi S.: Petőfi napjai 341: NSz.). C) fn. 1. 1882: ’különleges dolog; etwas Extraes’ (Csiky G.: Prol. 9: NSz.); 2. 1884: ’kimenőre való felszerelés, egyenruha; Extramontur, Extra- uniform’ (Kacziány G.: Mondur 16: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. extra ’rendkívüli, különleges', Extra- ’külön-’ (pl. Extrakurier ’különfutár’, Extrauniform ’kimenőre való egyenruha’ stb.), Extra ’extra dolog, kivétel, különlegesség'. A német extra, Extrait ném. extraordinär 'rendkívüli’ melléknévből vonódott el jelentés tapad ássál. A ném. extraordinär forrása a lat., k. lat. extraordinarius ’ua.’ (< : lat. extra ordinem ’soron, renden kívül’). Az extra megfelelői még számos európai nyelvből kimutathatók; vö.: ang. extra; fr. extra; ol. extra; le. ekstra: ’külön- (leges), elsőrendű’. — A magyar jelentések közül az A) 1. az eredeti. A C) 2. az extraruha- féle összetétel alapján keletkezett jelentéstapadással. — Ma elsősorban a kereskedelmi nyelvben használatos. A C) 2. jelentése elavulóban van.
EtSz. 0. (Schulz: DtFremdwb. 1: 192; OxfEnglDict. Extra a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 433; Kluge: EtWb.19 178; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.2 249 extraordinaire a.)
ex 1195 k.: ,,ef veteve wt ez muncaf világ- bele” (HB.); 1350 k.: ? E (KTSz.); 1372 u./ 14.48 k.: ejjefc gr., eje (JókK. 48, 114); 1416 U./1450 k.: è, e· (BécsiK. 71, 102); 1477: eh (SermDom. 2: 238); 1493 k.: eez (FestK. 19); 1495 e.: efckettobçl (GuaryK. 18); 1516: ezy (RMNy. 2/2: 14); 1519 k.: ee (DebrK. 497); 1541: eccziglen sz. (Sylv: ÚT. 1: 120: NySz.); 1549: çz (MNyTK. 8. sz. 13); 1574: éz (EtSz.); — észtán sz., őre sz. (MTsz.). J: A) 1195 k.: mut. nm. ; hinweisendes Fürwort * (1. fent). B) 1416 U./1450 k.:? hat. ne.; bestimmter Artikkel (BécsiK. 63), 1416 u./ 1466: ’ua.’ (MünchK. 148). — Sz: ^en 1350 k.: ezen mut. nm. (KTSz.); 1495 e.: ejpn hsz. (GuaryK. 34) | ekképpen 1372 U./1448 k.: Ebképpen (JókK. 1) [ ennek 1416 U./L466: énnc (MünchK. 27) | eddig 1416 U./1466: éddeglén (MünchK. 164) | erre 1416 U./1466: érré (MünchK. 196) | ebbe 1416 U./1490 k.: ebbé (AporK. 30) | ebből 1416 U./1490 k.: ebbgl (AporK. 30) | ezért 1416 U./1490: e^ert (AporK. 126) | erről 1456 k.: e^rel (SermDom. 2: 254) I ebben 1495 e.: Ebben (GuaryK. 1) I ennél 1495 e.: énnél (GuaryK. 74) | evvel 1495 e.: ewel (GuaryK. 18) | ehhez 1495 e.: ehpj (GuaryK. 91) | ettől 1519: enttwlenfogh- wa (JordK. 606) | ezzel 1525 k.: ezzel (NyK. 28: 77) I ekkor 1528: ekor (SzékK. 257) I ekként 1532: ekken (TihK. 244).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. i~: it ’ez’, idi 'így’ (NyK. 11: 18), i-: V. in ’most, rögtön', it 'most’, i-: Ko. In ’az, ő; most, rögtön’ (PD.); zürj. e-: V. etaja, etajç ’ez’, esija, esi je ’az, az ott’; votj. e-: etse, itse 'ilyen’, ê-: K. e£ä ’olyan, olynemű’, G. î(tse ’olyan’; md. e-: E. été, többes szám ene ^ez’, ese, többes szám eéne ’az’, Μ. eéa ’itt, ott’ ; finn e-: että 'hogy, azért hogy’, ell-: ellen ’ha én nem’, ellet ’ha te nem’ stb.; észt, et ’hogy, mivel’ ; — szám. jen. e-: e-ke, e-ko ’ez itt’, kam. i-: id3 ’ez (itt), az (ott)’. Az uráli alapalak *e lehetett. Az ez ~ itt ~ ide ~ így származékok magánhangzójának viszonya még nincs véglegesen tisztázva: ez vagy alapnyelvi váltakozás folytatása, vagy a magyar nyelv külön életében


ezennel
819
ezer
alakult ki. Az ez tőbeli magánhangzója a rokon nyelvi megfelelők tanúsága szerint valószínűleg zárt é’-re megy vissza; nyíltabbá válása a magyarban történt. A névmás -z eleme mutató névmási eredetű névmásképző: a t- kezdetű közeire mutató névmással azonos. Az ed (vö. eddig) tőváltozat d eleme valószínűleg egy — talán a permi prosecuti- vusraggal azonos — *nt névmásképző magyar fejleménye ; vö. addig, oda is. Az ez névmás z nélküli, e változata a magyar nyelv külön életében alakult ki úgy, hogy a rákövetkező szókezdő mássalhangzóval összeolvadt, majd az így létrejött gemináta megrövidült, és a beszélők elvonták belőle az e formát. A régi nyelvi e’, eh változatok ennek a folyamatnak korai nyomai. A származékok közül az ezen ’ez, ugyanez’ -n-je nyomatékosító névmásképző. A -n, -képpen, -nek, -ig, -re, -be, -bői, -ért, -ről, -ben, -nél, -vei, -hez, -tői, -kor, -ként, -nt rágós alakok a megfelelő határozóragok megszilárdulásával keletkeztek. — A névmásnak az az, a névelőhöz hasonló módon kijelölő jelzői szerepe mellett kialakult (magas hangrendű szavakkal kapcsolatban) határozott névelői használata is. — A magyar indulatszói el, eft/-ből való eredeztetése, más finnugor szavakkal való egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Torkos: NyK. 4: 106; Fogarasi: NyK. 5: 284; Budenz: NyK. 6: 30®, 10: 114; Vám- bérv: NyK. 8: 128; MUSz. 805; Hunfalvy: Száz. 22: 233; NyH.1-7; Setälä: FUF. 2: 269, JSFOu. 30/5: 32; Szinnvei: Klebelsberg- Eml. 149, MNy. 22: 164; Melich: Száz. 38: 999, MNy. 24: 4; Fuchs: KSz. 11: 165; Simonyi: Jelz. 55; Beke: NyK. 45: 355, Nyr. 76: 473; Horger: MSzav. 48, NytAl.2 103, MNy. 23: 132; EtSz. ® ; Rostek: WS. 1: 102; Mészöly: MNy. 35: 150; SzófSz.; Lakó: Ny- Κ. 53: 20; Kniezsa: HírTört. 142, MHír.2 18; BenkŐ: MNy. 49: 19; B. Lőrinczy: KT- Sz. 116, 166; Imre: SzabV. 108, 183, 194; Berrár: TörtMondt. 123; D. Bartha: Szóképz. 127; Pais: MNy. 54: 53; Bárczi: MNy. 56: 107; Rédei: NyK. 65: 167; MSzFgrE. ®. — Vö. az, egy, em-, ennyi, én, esztendő, ezennel, ide, ily, innen, itt.
ezennel 1519: ,,ha fegywerem vona ezennel megh çlneelek teghedet” (JordK. 166); 1559: ezennejd (Nád: Lev. 46: NySz.); 1664: ezennen (TörtTár. 1871. 224); — ezennel (MTsz.). J: 1. 1519: ’azonnal; sofort’ (1. fent); 2. 1759: ’ezáltal; hierdurch’ (Pázmány: Kempis. 96: NSz.); 3. 1806/1893: ’ez alkalommal; hiermit’ # (Kazinczy: Lev. 4: 129: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: az ezen mutató névmásból alakult -vei határozóraggal, feltehetően az azonnal hatására. Eredetileg (mint az azonnal is) társhatározó lehetett, s egyidejűséget kifejező kapcsolatokban válhatott a cselekvés azonnali bekövetkezésére utaló idŐhatározóvá. A 3. jelentése az 1. alapján, a 2. esetleg az ezzel határozószó hasonló jelentése alapján keletkezett. — Az ezenhelyt összetételből való származtatása téves.
Simonyi: NyK. 14: 88, Hat. 1: 389, 2: 355; Munkácsi: Nyr. 25: 131, 373 ®; R. Prikkel: Nyr. 25: 318; Horger: MNy. 4: 198; EtSz. 2: 113 ez a. ® ; Színnyei: MNy. 19: 16; Beke: MNy. 58: 109. — Vö. azonnal, ez.
ezer 1372 U./1448 k.: „e^er vÿlagert nem akarnék ^olgalny hanemcgak mÿ vronk iefus criftufnak” (JókK. 25) ; 1416 U./1450 k.: ézér (BécsiK. 69); 1495 e.: ejpr (GuaryK. 88); 1519: ezeren gr. (JordK. 399); 1710/ 1880: ezredes-főkapitánya sz. (Thaly K.: Oeskay 786: NSz.). J: A) számnév 1372 u./ 1448 k.: ’tízszer száz; tausend’ * (1. fent). B) fn. 1. 1608: ’ezred; Regiment’ (MA: Bibi. Magy.: NySz. Ezëredës a.); 2. 1771: ’valamely pénzegységből ezer; Tausender’ (Falu- di: NU. 135: NSz.); 3. 1791: ‘évezred; Jahrtausend’ (Soos Μ.: Pénelopé aj. II: NSz.). — Sz: ~lő 1416 U./1450 k.: èzeïlçc gr. ’a katonák elöljárója’ (BécsiK. 42) | ezred 1527: ezered számnév ’ezredik’ (ÉrdyK. 467); 1784: Ezeredében fn. gr. ’a zászlóaljnál nagyobb katonai kötelék’ (MNy. 8: 375); 1788: Ezrede gr. ’ua.’ (NyF. 14. sz. 21); 1815/1842: ‘évezred’ (Berzsenyi: Művei 1: 141: NSz.) I ezredes 1551: ezeredefeket gr. (Helt: Bibi. 1: L12); 1710/1880: 1. fent | ezredik 1585: Czeredik [o: Ezeredik] (Cal. 661); 1816: Ezredik (Verseghy F.: Anal. 1: 190: NSz.) [ ^nyi 1604: Ezerni (Pázm: KT. 349: NySz.) I ezres 1635: ezereseknec gr. (Mad: Evang. 310: NySz.); 1761: ezres (Telek J.: Bát. hav. 31: NSz.) | ezrelék 1858: ezrelék (Toldy: Műszótár: NSz.).
Iráni, közelebbről esetleg alán eredetű; vö.: alán Άζαςήων szn.; ősz. R. oerzoe, œrjce ’rengeteg, töméntelen’; vö. még: középperzsa hazör, újperzsa hazär, hezär; ói. sa-hásram: ’ezer’ (tkp. ’egy ezer’). A vog. É. sàtèr; zürj. V. Ud. éurs; votj. K. êurês: ’ezer’ egy ős-indoiráni *£hasra- ’ua.’ átvételeként magyarázható; az osztj. DN. tards ’ua.’ zűrjén jövevényszó. A krími gót hazer ’ua.’ és számos kaukázusi nyelv megfelelő szava a perzsából vagy az alánból származik. — A magyar szó forrása talán egy alán *cezarce vagy *œzirœ ’ezer’ lehetett. A m. ezre-k tő változat (vö. R. ezere-k ) kései felbukkanása miatt egy alán *cezrce-ből nem indulhatunk ki. — Súlyos hangtani nehézségei miatt nem fogadható el az a feltevés, amely szerint a m. ezer a fentebb megadott rokon nyelvekbeli szavakkal együtt finnugor kori átvétel folytatása volna. Mongol származtatása téves.
52*


ezerjó
820
ezüst
Hunfalvy: NyK. 2: 443, 11/6: 14; CzF.; Bálint: Párh. XVI; Vámbéry: MEr. 295; Munkácsi: NyK. 17: 94, AkÉrt. 5: 133, Ny- K. 28: 267, 362, 29: 17, KSz. 1: 244, ÁKE. 242 ®, Nyr. 62: 89 ®; Simonyi: AkNyÉrt. 14/8: 5, MNyelv.1 1: 175, TMNy. 315; Fiók: ÁrjUg. 20, 26; Halóvy: KSz. 2: 7; Asbóth: NyK. 33: 457; Murko: WS. 2: 135; Simái: MNy. 7: 251; Vikár: AkÉrt. 27: 712; Sköld: UngJb. 5: 434; Lokotsch 853.; Orbán: Fgr- Számn. 68; EtSz. ® ; Rostek: WS. 18: 129; Hadrovics: UngJb. 21: 146; SzófSz. ® ; Végh: Békés 62; Moór: MNy. 46: 161, 162, ALingu. 2: 424, 10: 388; Abajev: EtOs. 1: 187; Kniezsa: NytudÉrt. 40. sz. 204; MSzFgrE. ® .
ezerjó 1869: ,,A nagyságos, bajorfélék, matyók (ezer-jó) szinte szolgáltatnak jó s kedvelt piaczi csemegeszőlőt” (Entz — Málnay—Tóth: MoBor. 22: Kiss). J: 1869: 'szőlőfajta; Art Weinstock | ebből a szőlőfajtából szűrt bor; WTein aus dieser Art Weintrauben’ (1. fent). — De vö. 1790: Ezerjó ’ezerjófű’ (Nyr. 85: 209).
Magyar fejlemény: jelentéstapadással vált ki az ezerjó-szóló jelzős szerkezetből. A szőlőnemesítők szakmai szókincséből terjedhetett el. Keletkezésében szerepe lehetett a korábbi ezerjó ’ezerjófű’ növénynévnek is.
VÖ. ezerjófű.
ezerjófű 1395 k.: ,,pabur[us] [o: ? paliurus]: ezerÿo fiú” (BesztSzj. 403.). J: 1. 1395 k.: ’szamártövis; Stacheldistel’ (1. fent; 1. még SchlSzj. 922.); 2. 1470 k.: ’erŐsfű, boszorkányfű; Diptam’ (CasGl. 29.); 3. 1583: ’egy fajta apró piros vagy fehér virágú gyógynövény ; Tausendgüldenkraut’ (MNy. 44: 152); szakny. ’Centaurium’.
Összetett szó. Az önmagában is összetett előtag szerkezetére vö. a N. ezerédes ’szaha- rin’, ezereszű ’mindenhez értő’, ezeridegen ’soha nem látott személy’ stb. (ÚMTsz.) összetételeket, amelyekben az ezer- előtagnak fokozó szerepe van. — Nem valószínű, hogy a ném. Tausendgüldenkraut ’ezerjófű’ (tkp. ’ezeraranyfű’) megközelítő pontosságú fordítása volna, de 3. jelentésének kialakulásában közre játszhatott ez a német szó is, amely a lat. centaureum, centaurium ’ezerjófű’, centauria ’ua.’ téves értelmezése alapján keletkezett. A lat. centaurium ugyanis nem a centum aurei 'száz arany’ szókapcsolatból származik, hanem a gór. κεντανριον ’több fajt magában foglaló növénynemzetség’ szóra megy vissza, ez pedig a gör. Κένταυροι 'kentaurok’ származéka. — Nem meggyőző az a magyarázat, hogy a lat. millemorbia, millemorbida ’görcsös gorvélyfű; kesernyés csucsor’ növénynév fordításaként keletkezett és voltaképpen 'ezer betegségre jó fű’ jelentésű. — Mind a három jelentésében gyógyító erejű növény neve.
Kúnos: NyK. 17: 311; Simonyi: TMNy. 356, 360; Rapaics: MNy. 28: 225, 30: 315; Gombocz E.: BotTört. 128; SzófSz. ezer a.; Borger: MNy. 42: 59; Barlay: MNy. 44: 152. — Vö. ezerjó.
ezermester 1635: ,,A sátán ezer mester” (Mad: Evang. 571: NySz.). J: 1635: ’Tau- sendkünstler’ # (1. fent).
Összetett szó. A fokozást, túlzást kifejező ezer előtag összetételekben gyakori (1. ezerjó fű). — A ném. Tausendkünstler 'ezermester’ és a magyar szó hasonló felépítésű ugyan, de keletkezésükben alighanem függetlenek egymástól.
(Storfer: Wörter 355.)
ezüst 1372 U./1448 k.: „nem kajdagfa- gokot aranyban auagÿ e^ewftben. de gorgal- maffagual jorognakuala ka^dagolny” (Jók- Κ. 70); 1395 k.: efifth (BesztSzj. 734.); 1405 k.: efifth (SchlSzj. 1298.); 1416 U./1450 k.: ézvftgt f/Jgr. (BécsiK. 13); 1481: ezwsmiuet (OklSz.); 1495 e.: e^ifbe gr. (GuaryK. 116); 1533 u.: üstét gr. (Monírók. 3: 202); 1560 k.: ezőst (GyöngySzt. 2000.); 1582 — 629: őst (EsztM. 1: 319: NySz.); 1742: üst (Kovács J.: Krónika 2: 87: NSz.); — ezis, ezüss (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’az aranynál kevésbé értékes, szürkésfehéren csillogó nemesfém; Silber’* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’ezüstpénz, ezüstérme; Silbermünze’ (JókK. 154); 3. 1524: ’ezüstnemű; Silberzeug, Silbergerät’ (MNy. 25: 67). — Sz: ~öz 1416 U./1450 k.: meg èzùftgztètuen sz. (Bécsi- Κ. 110) I ~ös 1518 k.: ezürftÓs (PeerK. 338).
Valószínűleg Őspermi jövevényszó; vö.: zürj. V., Sz., I. ez-iê ’ezüst’; votj. Sz., J. azveá ’ua.’, Uf. azveé ’ua.; ezüstből való’. A permi szavak feltehetőleg elhomályosult összetételek. Előtagjuk feltett ’fehér’ jelentése nem bizonyítható. Utótagjuk valószínűleg a m. vas, finn vaski ’érc, réz’ szavakkal tartozik össze (ezeket 1. vas a.). Az őspermi alak *ezv3ák3 lehetett. — A magyar és a permi szavak főként hangtani okokból aligha vezethetők vissza közös finnugor előzményre. E szavak finnugor kori ősi örökségként való magyarázatának tárgyi nehézségei is volnának: az ezüstöt nemigen ismerhették a finnugor korban. A hangalak hasonlósága és a jelentés azonossága miatt azonban a magyar és a permi szókat elválasztani sem lehet egymástól. Ezért nagyon valószínű, hogy a magyar szó korai átvétel a permi alapnyelvből. — A magyar szóvégi t eredetére kielégítő magyarázat nincs. A szó mindenesetre t végződéssel került át az oszétbe is, talán éppen magyar közvetítéssel; vö. ősz. oevzïst 'ezüst’. Az azonban kevéssé valószínű, hogy a magyar szó £-je őszét hatásra jött volna létre. — Az üst, őst alak változat téves szóelemzés eredménye (1. a BécsiK.-


ezüst
821 ezüst
bői fent idézett írás változatot), és a nyelvjárásokból is kimutatható. A szóvégi t nélküli alakok másodlagosak; valószínűleg más- salhangzós toldalékok előtt keletkeztek ( ezüstből > ezüsből), s a rágós alakból vonó- dott el a t nélküli forma. Kevésbé valószínű, hogy a tévesen -t tárgyragnak érzett szó vég a fonetikai helyzettől függetlenül maradt volna el. — A magyar és a permi szók alánból való származtatása nem fogadható el. Más finnugor egyeztetése téves.
Budenz: NyK. 2: 159, 10: 98; Ahlqvist: Kulturw. 67; Barna: AkNyÉrt. 7/5: 12; Anderson: Wandl. 107; Munkácsi: Ethn. 4: 49, 5: 9, KSz. 1: 42, ÁKE. 246 ®, KSz. 5: 316, 6: 206; Simonyi: NyK. 24: 82, 128; Wichmann: MNy. 4: 296, MSFOu. 36. sz. 79 ® ; Sköld: OssLw. 6, 20; Uotila: MSFOu. 65. sz. 322, 332; EtSz.®; SzófSz.; Zsirai: Msgőstört. 34; Moór: NyK. 53: 84, ALingu. 2: 421, 9: 172; Toivonen: Vir. 1953. 14; Collinder: FUV.; Lytkin: VoprJaz. 1953. 5: 66; Hajdú: ALingu. 2: 280, NytudÉrt. 2. sz. 28, 74, 80; E. Itkonen: FUF. Anz. 32: 72; Abajev: EtOss. 1: 186, 213; N. Sebestyén: ALingu. 9: 66; Lakó —Rédei: I. OK. 19: 275; Joki: MSFOu. 125. sz. 154; Rédei: NyK. 66: 261 ® ; MSzFgrE. ®. — Vö. kína- eziist.


F
fu 1055: „adpublicam uiam quç protelatur ufque ad kurtuel fa” (TA.); 1273: Nyr/o (MNy. 32: 107); 1323: Magal/ou (M- Ny. 32: 107); 1338: Faa (AnjouOkm. 3: 459); — /o-vágó (MTsz.); fä, fqa, fua, fua, fvp (Nyatl.). J: 1. 1055: ’élőfa; Baum’ * (17 fent); 2. 1226 k.: 'kivágott fa törzse, fából készült tárgy; Holz’* (OklSz.); 3. 1231: 'erdő; Wald’ (OklSz.); 4. 1553: 'lándzsa; Lanze’ (Tin. 186: NySz.). — Sz: /4s 1221/1550: Fás hn. (VárReg. 361.); 1519: faas ’fával borított’ (JordK. 145); 1585: ’fakeménységű’ (Cal. 603) | ~íz 'fát vág, hord’ 1359: Faízowelgh sz. hn. (OklSz.); 1673: fájészo sz. (Com: Jan. 127: NySz.) j
1560 k.: megh fasythom gr. (GyöngySzt. 1851.) I ~sul 1560 k.: megh fasólny [!] sz. ’fává, fához hasonlóvá lesz’ (GyöngySzt. 1850.); 1736: 'érzéketlenné, közönyössé válik’ (MNy. 6: 319).
ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. •pá: P. ßulpä 'cirbolyafenyő'; zürj. V. pu ’élőfa, száraz fa’; votj. G. pu ’élőfa, száraz fa’ ( WichmWTtj.); cser. KH. pu ’tűzifa’; finn puu ’fa’; — szám. jur. pa, pea ’fa, bot, tuskó’; jen. fé ’fa’; tvg. fá ’ua.’; szelk. pú, po ’ua.’; kam. φά ’élőfa, erdő, száraz fa’. Az uráli alapalak *puwe lehetett. A szó esetleges altaji kapcsolatai részletesebb vizsgálatot kívánnak. — A magyar szó fejlődése feltehetően ősm. > fád > óm.
/á. A fa alak elterjedése a 13. sz.-nál nem lehet korábbi; az 1338-i adat valószínűsíti, hogy az eredetibb fá alak még a 14. sz.-ban is élt. — A szó jelentései közül az 1 — 3. ősi örökség; a 4. érintkezési képzettársítással keletkezett a 2. alapján. A származékok közül a fásul átvitt ’közönyössó válik’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött ki.
Budenz: NyK. 6: 449 ® ; MUSz. 480; Simonyi: MNyelv? 2: 154, 186, TMNy. 288; Balassa: TMNy. 87; NyH. 1-7; Munkácsi: KSz. 1: 115, ÁKE. 264; Gombocz: NyK. 39: 264, UngJb. 8: 273; Melich: MNy. 6: 157, 12: 216; Paasonen: Beitr. 94; Horger: M- Szav. 126, SzegFüz. 2: 105; Szinnyei: MNy. 22: 160, 163; Mészöly: IIBTárgy. 45, 47,
ÓmSzöv. 178; EtSz.®; Pais: MNy. 32: 106®; SzófSz.; Végh: Békés 48; Sebestyén: NyK. 53: 176; Bárczi: TihAl. 34, 112, MNy. 49: 324, 329, Szók? 12, Htört.2 84, 85, 89; Collinder: FUV.; A. Kövesi: MNyj. 4: 69; SKES.; MSzFgrE.®. — Vö. bór-, csántérfa, fakó, fejfa, fű-fa, gyufa, hajítófa, hétszilvafás, kína-, kutyafáját, lármafa, nótafa, parafa, piszka-, sámfa, szarufa, szégyen-, szolgafa, tiszafa, uborkafa·
fabatka. 1843: „Azon papír nem ér egy fabatkát” (Vajda P.: Éj. 3: 222: NSz.). J: 1843: ’<állandósult szókapcsolatokban) teljesen értéktelen pénz; <(in stehenden Wortverbindungen) wertloses Geld’ (1. fent). — De vö.: 1613: „így vésztők, mintha fa-pénz lőtt volna, nagy módnélkul szép országunkat” (Nyr. 44: 104).
Összetett szó. Utótagját, a ’kis értékű pénz’ jelentésű R. batká-t régebben önállóan is használták átvitt értelemben, az értéktelenség jelölőjeként. Előtagja nyomósításra szolgál; arra utal, hogy nem is a legkisebb értékű aprópénzről, hanem csupán annak mintegy fából készült, nevetségesen hitvány utánzatáról van szó. Hasonló szerkezetű összetétel a R. fapénz ’teljesen értéktelen pénz’ (1. fent); R. fagaras, R. fapőltura ’ua.’ (Nyr. 44: 104). — Csak a fabatkát sem ér szólásban használatos.
R. Prikkel: Nyr. 44: 101 ® ; Kertész: Szók. 185; Zolnay: Nyr. 61: 28; Sulán: MNy. 40: 23 ®; O. Nagy: Mi fán terem? 89 ® ; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 201.
fabrikál 1741: „az Insurrectiónak mód- gyát és rendit fdbricállyák a Méltóságok” (AINy. 46: 93); 1796: fábrikáltattak sz. (Μ. Merkurius 319: NSz.); 1801/1898: fabrikálni sz. (Bessenyei: Természet Világa 176: NSz.). J: 1. 1741: ’(el)készít, (meg)csinál valamit; (ver)fertigen, machen’ (1. fent); 2. 1811: ’< iparilag) előállít; «(fabrikmäßig) herstel- len, erzeugen’ (MNy. 60: 112); 3. 1858: ’(össze)eszkábál; fabrizieren’ (Garam: Élcek 1: 72: NSz.) || fabrika 1750: „F. Királyné .. . arannyal és ezustel ki-tsifráztatott


fabula
823
facér
selyem posztókat, idegen Országokbúl ho- zattni, meg-tiltván ... a’ fabrikáltat . . . fel- álitotta” (Kovács J.: Krónika 106: NSz.); 1753: fábricájában gr. (MNy. 60: 112). J: 1750: ’ termelőüzem; Produktionsbetrieb | gyár; Fabrik’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., h. lat. fabricare ’(mesterségszerűen) készít, gyárt, (meg)alkot valamit’, fabrica ’megmunkálás ; műhely’. Ezek a lat. faber ’( főleg kemény anyaggal dolgozó) kézműves, különösen kovács, ács’ családjába tartoznak. Jórészt közvetlen kölcsönzés, illetőleg francia közvetítés alapján számos európai nyelvből kimutathatók; vö.: ném. fabrizieren, Fabrik; fr. fabriquer, fabrique; ol. fabbricare, fàbbrica; or. $a6puKoeàmb, φάδρακα: ’gyárt’, ’gyár’; a német és francia igének ’eszkábál’ jelentése is van; vö. még: ang. fabricate ’gyárt’, fabric ’kelme; építmény’; fr. forger ’ková- csol; gyárt, alakít’, forge ’kohó; kovácsműhely’. — A fabrikál ma élő 3. jelentésének kialakulásában német minta is közre játszhatott. — A fabrika elavult, illetőleg nyelvjárási szintre szorult; a nyelvújítási gyár szorította ki. A fabrikál a bizalmas társalgási nyelv tréfás-gunyoros szava.
Kursinszky: LatJszírod. 19; EtSz. 2: 126 fábrika a. ® ; SzófSz. ® ; Kallós: Nyr. 75: 348; Gáldi: Szótir. 230, 334. (Schulz: DtFremdwb. 1: 198; Meyer-Lübke:
RomEtWb. 3121., 3122.; Walde-Hof- mann: LatEtWb.3 1: 436; Wartburg: FEW. 3: 341, 342, 343; Kluge: EtWb.19 178.)
fabula 1536: „Efopus fdbulaÿ, mellÿe- ket maftan wÿionnan magyar nÿelwre fordítót Pefthÿ Gabriel” (MagyLex. 2: 466). J: 1536: ’állatmese; Tierfabel | mese; Fabel’ (1. fent). —- Sz: As 1696: fdbuláskodni sz. (Illy: Préd. 1: 275: NySz.); 1742/1881: Fabulás (Tóth I.: Cziráky J. 128: NSz.) | /4z 1757: fabuláztak gr. (Bőd P.: Sz. Heortokrá- tes 51: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. fabula ’elbeszélés, költött beszéd, mese, rege’. Ez a lat. fari ’tudtul ad, (meg)inond, beszél’ származéka; ugyanerről a latin tőről sarjadt a m. fáma, fátum eredetije is. A lat. fabula számos európai nyelvbe jórészt francia közvetítéssel került be ; vö. : ang. fable; ném. Fabel; fr. fable; ol. fávola; le. fabula: ’(állat)mese (tanító)mese’; vö. még ol. fiaba tündérmese’, fola ’mese(beszéd)’. — Irodalomtudományi műszó.
Rell: LatSz. 37, 57, 58; Réthei Prikkel: NyK. 29: 335; EtSz. ®. (ŐkoriLex. 1: 732; Schulz: DtFremdwb. 1: 197; Meyer-Lübke: RomEtWb. 3124.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 437; Wartburg: FEW. 3: 345; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 245; Kluge: EtWb.19 178.) — Vö. fáma, fátum.
fácán 1395 k.: „fifcíanus: fachian” (BesztSzj. 1184.); 1525 k.: fachan (MNy. 11: 82); 1573: Faczamnak gr. (Pont. 158: NySz.); 1577 k.: facc^an (OrvK. 23); 1694: fáczányozni sz. (Monírók. 15: 300); — pácán, pácány (MTsz.). J: 1395 k.: ’Fasan’ * (1. fent). — Sz: ~os 1604: Fatzanos fn. ’fácán- tenyésztő’ (MA. Phafianárius a.); 1757: mn. (Bertalanffi P.: Világ. 695: NSz.); 1803: fn. ’fácános kert’ (Márton Fasanerie a.) | ~oz 1694: sz. ’fácánra vadászik’ (1. fent) | ~osodik 17 — 8. sz. k.: fáczánosodni sz. ’(hús) megromlik, megbüdösödik’ (Nyr. 10: 470).
Vándorszó; vö.: ang. pheasant; ném. Fasan; fr. faisan; ol. fagiano; cseh bazant; or. φα3άπ: ’fácán’; vö. még: lat. phasianus, phasiana, k., h. lat. phasianus; gör. φασιανός, újgör. φασιανός: ’ua.’. A görögben keletkezett a Kaukázus déli lejtőjén eredő Φάσις ~ Phasis (ma Rión ~ Rioni) folyó nevéből; tulajdonképpeni jelentése ’Phasis menti (madár)’. A névadásnak az az alapja, hogy az ókori görögök a Kaukázus vidékén ismerték meg ezt a madárfajtát. — Am. fácán közvetlen forrásaként a latin, a német és esetleg a bizánci görög jöhet számításba. A p kezdetű alakváltozatok nincsenek megmagyarázva ; a rom. R. paczian ’fácán’ talán a magyarból származik.
CzF.; Simonyi: Nyr. 6: 447; Kovács: LatEl. 14; Melich: Nyr. 24: 205; Petz: AkÉrt. 7: 588; Lumtzer—Melich: DOLw. 91 ®, 291; Bodnár: Aquila 21: 204; Tagliavini: RÉtH. 6: 43; EtSz. ® ; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 268; Kniezsa: NyK. 60: 481, 61: 275 ®; Tamás: UngElRum. 322. (Oxf- EnglDict. Pheasant a.; Machek: EtSIÖSl. 27; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Vasmer: RussEtWb. 3: 199; Wartburg: FEW. 8: 374; Kluge: EtWb.1» 185.)
fíicér 1818:,,Kétszáz vadr legény volt ott eggy herbergen” (Nyr. 89: 387); 1851: faczir (Kuthy L.: Műnk. 7: 111: NSz.); 1856: faczér (Garay A.: Fal. él. 1: 28: NSz.). J: 1. 1818: ’munka, állás, alkalmazás nélküli (személy); arbeitslos, erwerbslos, unangestellt (Person)’ (1. fent); 2. 1871: ’igénybe nem vett, gazdátlan, heverő (tárgy, eszköz); unbesetzt, leer stehend, herrenlos (Gegenstand, Gerät)’ (Adoma-tár 227: N- Sz.). — Sz: ~kodik 1870: faczér kodhatott sz. (Lidércz-napt. 38: NSz.).
Felsőnémet eredetű; vö. felsőném. vazie- rend ’munka, állás, alkalmazás nélkül levő’ (Sprach-Brockhaus7 724), ’igénybe nem vett, gazdátlan, heverő’ (DudenFremdwb. 680), baj.-osztr. fáziarö~d ’ua.’, ném. B. fazirert ’alkalmazás, munka nélkül levő’ (Hüg. 58). A felsőnémetben a vazieren ’alkalmazás nélkül van; nincs igénybe véve, nincs elfoglalva’ (<lat. vacare ’üresen áll, gazdátlan; mentes valamitől; ráér’) folyamatos mellék¬


fach
824
fád
névi igeneveként képződött. Etimológiailag Összefügg a m. vakáció, vákáncsos eredetijével» A cseh N. facír ’facér ember’, facirovat ’facérkodik’ is a németből származik. — A magyarba többszörös átvétellel kerülhetett át. A meghonosodás alapja egy felsŐném. vazierender Handwerksbitrsche-féle szókapcsolat lehetett, melyből a magyarban részfordításszerű folyamattal facér mesterlegény stb. alakulhatott ; ez magyarázhatja a német szóvég elmaradását (vö. gálic). A ném. ier-ből fejlődött m. er-re vö. brigadéros, gavallér, palléroz stb. — Nem meggyőző az a feltevés, hogy a facér a facérkodik igéből vonódott el, ez utóbbi pedig a ném. vazieren- re megy vissza. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Szarvas —Melich: Nyr. 26: 17 ® ; Lum- tzer —Melich: DOLw. 92 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Horger: NNyv. 3: 185, MNy. 41: 62; Zsoldos: Nyr. 89: 387. (Machek: EtSlCSl. 106.) — Vö. vakáció, vákáncsos.
fach 1804/1892: „add tudtomra, melly Fachokban akarsz velünk munkás lenni” (Kazinczy: Lev. 3: 214: NSz.); 1808: lakjában gr. (Farkas A.: Músa ut. 10: NSz.); 1808/1895: fáchjaibul gr. (Kazinczy: Lev. 6: 90: NSz.); 1857: fakkodhoz gr. (Délibáb Naptár. 31: NSz.). J: 1. 1804/1892: ’szakma; Spezialgebiet in Handwerk, Kunst und Wissenschaft’ (1. fent); 2. 1860: ’rekesz, fiók; Fach (in einem Schrank, Regal usw.)’ (Kővári L.: Vis. Szók. 9: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Fach ’rekesz, fiók; szakma’. A szb.-hv. fáh ’ua.’; cseh N. fach, foch ’rekesz, fiók’; szik, fach ’szakma; R. rekesz, fiók’; le. fach ’ua.’ szintén a németből származik. — Am. fak, fakk &-ja hanghelyettesítés eredménye. — A bizalmas és alacsonyabb szintű társalgási nyelv szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 92®. (Machek: EtSIÖSl. 106; Striedter-Temps: DLw- Skr. 116; Kluge: EtWb.19 178.)
facsar 1495 e.: „es eg sçlçt eg paharnoc meftpr | e£ ekçs paharba faLara, es a$ keralnac irma ada belçle” (GuaryK. 32 — 3); 17. sz.: facsord ki gr. (OrvK. 18); 1788: Tsafarni gr. (MNy. 5: 239). J: 1. 1495 e.: ’(nedves ruhaneműt, leves gyümölcsöt) csavar, nyomkod ; wringen | (nedvességet, levet) kisajtol; auspressen’# (1. fent); 2. 1585: ’teker; drehen’ (Cal. 718 [ο: 719]); 3. 1613: ’értelméből kiforgat; verdrehen’ (Pázm: Kal. 148: NySz.); 4. 1616: ’bármi módon előteremt; auftreiben | kicsikar; erzwingen’ (Bal: Epin. 4: NySz.). — Sz: ~ék 1550 — 75: faczarékot gr. (Toldy: Adalékok a Régi Irodalom Történetéhez 23: NySz.) | ~odik 1604: fatsarodic (MA. Ammoniacum a.) I ~ît 1604: faczaritot sz. (MA. Caulias a.) Í 1645: fatsarog (RNySz. 442) I ~os 1682: facsaros (Hall: Paizs. 84: NySz.) | ~go 1759: fatsargó igenév ’csavargó’ (Iliéi: Tornyos Péter 19: NSz.); 1765: igenév ’tekeredő’ (Miháltz I.: Ok. hite 62: NSz.); 1786: fn. ’csavargó’ (MNy. 12: 344) | ~int 1788: fatsarintana gr. (Μ. Kurír 478: NSz.) | ~i 1838; Facsari (Tsz.).
Ősi Örökség a finnugor korból; vö.: osztj. VK. pôèzrta ’keblére szorít’, Ko. pùsrzm ’nyom, présel’ (PD.) ; zürj. V. pitdzirtni ’ki- facsar (vizet a szennyesből)’; votj. Sz. pi$irt- ’kifacsar, kicsavar (pl. a ruhát)’; finn pusertaa ’nyom, szorít’. A zűrjén, vot- ják -t és a finn -ta igeképző. A finnugor alapalak *puc3-r3- lehetett. A szó esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot kívánnak. — A magyar szó csafar alakja hang- átvetéssel keletkezett, de talán a csavar hatása is közre játszott létrejöttében. A szó alkalmazása kezdetben csak nedvesség eltávolításával volt kapcsolatos. Mivel ez gyakran tekerő, forgató mozdulatokkal történik, a jelentés ennek megfelelő irányban bővült, a csavar ige jelentéséhez közeledett. A facsarog kialakulása és jelentésfejlődése szempontjából is számolnunk kell a csavarog hatásával. A facsar viszont a csavar ige jelentésfejlődésére lehetett hatással. A facsari ’fukar’ a 4. jelentés alapján érthető. — Másféle finnugor egyeztetése, továbbá a csavar alakváltozataként való magyarázata téves. — A facsar használata a csavar-óval szemben a köznyelvben kissé háttérbe szorult.
Budenz: NyK. 2: 361, 18: 465; CzF.; Vozári: Nyr. 5: 255; MUSz. 481®; Munkácsi: Nyr. 14: 63; Szarvas: Nyr. 20: 282; Simonyi: TMNy. 421; NyH. 1^7; Setälä: FUF. 2: 231; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 150, FUF. 11: 223; Fest: NyF. 42. sz. 11; Horger: NytAl.1 124; Pais: MNy. 11: 409; Toivonen: FUF. 19: 152 ® ; Sauvageot: Rech. 55; EtSz. ® ; SzófSz.; Moór: Nyr. 71: 85, ALingu. 2: 62; Collinder: FUV.; Gáldi: Szótir. 397; Szabó Z.: MNy. 55: 531; SKES.; Ruzsiczky: KazTájsz. 199; Lakó: Nytud- Ért. 47. sz. 47 ; MSzFgrE. ®.
fád 1853: „Kálmán, fád udvariassággal [szól]” (Dobsa L.: Színm. 2: 122: NSz.); 1854: fade (Kemény Zs.: Szer. 86: NSz.). J: 1853: ’kedély télén ; gemütlos | unalmas; langweilig’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. fad, jade ’ízetlen; unalmas’, h. ném. fade ’ízetlen, helytelen; üres; bárgyú’ (Forstinger 407). A németben francia jövevény; vö. fr. fade ’ízetlen, émelyítő; unalmas, érdektelen, üres’. A cseh fádní; szik, fádny: ’unalmas, egyhangú’ is a franciára megy vissza, de valószínűleg szintén a németen keresztül. — A magyarba a bécsi németből vagy a hazai német városi polgárság nyelvéből kerülhe¬


faffgraí
825
fítgry
tett. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Lumtzer —Melich: DOLw. 92®. (Wartburg: FEW. 3: 437; Machek: EtSIÖSl. 106; Kluge: EtWb.19 179.)
faggrat 1508: „Annae vtanna Numerarios éazar feye tej aggat- 11 van zörúú halallal hala” sz. (NádK. 518); 1519: fagattya vala gr. (JordK. 467); 1755: faggatni sz. (Haller L.: Telemakus 345: NSz.); 1789: fokgatták gr. (Szilágyi Sám.: Henriás 208: NSz.); 1831: fakgat (Kreszn.); — fogatta gr., foggot (ŰMTsz.). J: 1. 1508: ’beszakít; einbrechen’ (1. fent); 2. 1519: ’kínoz; quälen | gyötör; peinigen’ (1. fent); 3. 1519 k.: ’szúr; stechen I (sebet) kifakaszt; zum Aufbrechen bringen’ (DebrK. 315); 4. 1755: ’nyomatékosan kérdezget; ausfragen, mit Fragen quälen’ * (1. fent). — Sz; ~ódzik 1789/1890: fogga- tódzási sz. (Kazinczy: Lev. 1: 495: NSz.); 1836: faggatózzál gr. (Szenvey J. —Schiller: Messz. hölgy 119: NSz.) || faggaszt 1685: „Akár mint törjük, faggaszszuk elménket” (Tarn: Jóak. 138: NySz.). J: 1. 1685: ’kínoz; quälen | gyötör; peinigen’ (1. fent); 2. 1748: ’(sebet) kifakaszt; zum Aufbrechen bringen’ (Faludi: NE. 186: NSz.) || faktat 1838: „kikérdezni; mondják máskép: j oktatni” sz., Fogtatni sz. (Tsz. Fartatni a.). J: 1838: ’faggat; ausfragen, mit Fragen quälen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk azonos a fakad, fakaszt igék fak- alapszavával; a faggat és a faktat gyakori tó- műveltető képzőbokorral alakult, a faggaszt viszont a faggat és a fakaszt keveredése lehet. — A faggat 1 —3. és a faggaszt jelentése a fakad, fakaszt jelentéseiből érthető, a faggat köznyelvivé vált 4. és a faktat jelentése pedig részben a ’kínoz, gyötör’, részben a ’kifakaszt’ jelentés alapján alakult ki. — A /aggaszt és a faktat nyelvjárási szó ; a fag- (jaí-nak valamennyi jelentése él a nyelvjárásokban.
Simonyi: NyK. 14: 76, 17: 55, TMNy. 376, 419; EtSz. 2: 140 fakad a.® ; SzóíSz. fakad a.; Gáldi: Szótir. 435. — Vö. fakad.
fagott 1799: „börkó, fagót músika” (Márton Fagott 1803: fagota (EtSz. 2:131 fagót a.); 1805: Fagoíí-Concertet (Kolozsvár, márc. 2. színi.: NSz.); 1835: Fagot Kunoss: Gyal.). J: 1799: ’egy fajta mély hangú fafúvó hangszer; Fagott’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Fagott; sp. fagot; fr. fagotto, fagot; ol. fagotto; or. φαεόπΊ: ’fagott’. Az olaszban keletkezett a tisztázatlan eredetű ol. fagotto ’köteg, nyaláb’ szóból, nem egészen világos jelentésfejlődéssel. A hangszer első változatát a ferrarai Afranio kanonok készítette 1539 körül. — A magyarba a németből kerülhetett át. — Zenei szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 92 ® ; EtSz. ® . (Schulz: DtFremdwb. 1: 199; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1583; Corominas: DiccCrítEt. 2: 473; Kluge: EtWb.19 179; Bloch - Wartburg: DictÉtFr.4 251.)
fagy ige 1405 k.: „Congellacio: faglalas” sz. (SchlSzj. 89.); 1470: „ha az erdeg hideg kefertetinek engedh rnegfagh myndeneftuel a lelek”, megy faagy (SermDom. 2: 658); 1527: fogywan sz. (ÉrdyK. 628); 1533: Meg fadni sz. (Murm. 246.); — fagy-ik (MTsz.). J: 1. 1405 k.: ’cseppfolyós test, nedvességet tartalmazó anyag a hideg hatására megszilárdul; gefrieren’# (1. fent); 2. 1506: ’megfagy va valamihez tapad ; anfrieren’ # (WinklK. 204); 3. 1797 k./1805: ’fázik; frieren’ (Csokonai: Lilla 19: NSz.); 4. 1808: ’a hőmérséklet 0 C° alatt van; es friert’ * (Kresz- nerics: Közm. 1: 298: NSz.). — Sz: ~lal 1405 k.: sz. (1. fent); 1577 k.: megh fagÿldlÿa gr. (OrvK. 627) | ~ás 1604: fagyás (MA. Gelátio a.) | ~íalt 1775: fagylalt ’fagyott’ mn. (Bárótzi: Er. mesék. 147: NSz.); 1788: fn. (MNy. 5: 180) | ~aszt 1786: Fagyasztani sz. (NyF. 50. sz. 36) | ~Ialtozik 1844: fagy- laltozott gr. (Életk. 2: 458: NSz.) | ~ lakos 1846: fagyialtos (Kovács Pál: Műnk. 3: 88: NSz.) I] fagy fn. 1405 k.: „gelu: fag” (SchlSzj. 87.); 1708: Fagygyosan sz. (PP.); — fogy (ŰMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’a hőmérsékletnek olyan foka, amelyen a víz jéggé változik; Frost’* (1. fent); 2. 1518: ’meg- fagyott föld; gefrorener·Boden’ (SándK. 37); 3. 1864: ’fagylalt; Gefrorenes, Speiseeis’ (CzF.). — Sz: ^os 1517: ? F agyas szn. (OklSz.) ; 1560 k.: fagyos (GyöngySzt. 949.) | ~oskodik 1577: fagioskodni sz. (KolGl.: Ny- F. 45. sz. 28).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. páti' ’megfagy’; ? osztj. V. pgi ’vastag jégkéreg’, DN. pa'idttá ’fagy, megfagy’ ; md. E. paloms ’ég, elég’, Μ. palvms ’ég, megfagy, fázik’ (JE.); finn palaa ’ég, lángol’, paletta ’fázik, fagy’; 1p. N. boullet ’ég’, buolâé ’fagy (fn.)’. A finnugor alapalak *pata lehetett. Az osztják szó idetartozása szóbelseji fjének tisztázatlansága miatt bizonytalan. A rokon nyelvi megfelelők ellentétes (’fagy; ég’) jelentését az magyarázhatja, hogy a nagy hideg és a nagy meleg hasonló fiziológiai ingert kelt. így használatos pl. a hideggel kapcsolatban a süt, forráz, főz ige is. Vö. még az indoeurópai *preus ’fagy, ég’ ige különböző fejleményeit: ói. prusvá ’dér, fagyott víz’; prusta ’ égett’; lat. pruina ’dér’, pruna ’parázs’. — A rokon nyelvi megfelelők tanúsága szerint a szó eredetileg is ’fagy, jégkéreg; megfagy’ jelentésű igenévszó volt. A szóbelseji gy a fgr. I szabályos folytatója. — A fagytól származékra vö. érlel, hizlal, késleltet. A fagylalt igenév nyelvújítás kori főnevesülésének fel¬


fagy
826
faggyú
tehetően a német Gefrorenes ’fagylalt’ lehetett a mintája. — A fázik igével való egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 449 ®, 17: 421, 18: 248; MUSz. 483; Szinnyei: Budenz-Eml. 42; Simonyi: TMNy. 425, 437; NyH. 1-7; Munkácsi: NyK. 27: 138, 152, 154; Wichmann: MNy. 4: 165; Lehr: MNy. 5: 129; Simái: MNy. 5: 180; Vámbéry: MBölcs.: 156; Melich: MNy. 17: 67; 22: 48; EtSz.®; Gombocz: ÖM. 1: 132; SzófSz.; Csefkó: Nyr. 74: 377; Benkő: MNy. 49: 458, NytudÉrt. 1. sz. 9, 28, 33, I. OK. 7: 145; Moór: ALingu. 2: 83; Pais: I. OK. 7: 112; Collinder: FUV.; SKES.; D. Bartha: Szóképz. 45; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 33; MSzFgrE. ®. (Kluge: EtWb.19 219.)
fágry 1527: „lata maf keth atyaffya- kat. . . ew attyokkal zebedeoffal egybe fagywan ew haloyokath” sz. (ÉrdyK. 146); 18Ó3 : F adni sz. (Baróti Szabó: Toldalék 3: NSz.); 1887: fánynyi sz. (Herman: HalK. 783); — ϊ'61-fáty (MTsz.). J: 1. 1527: ’réte- gesen elrendez (hálót); Zusammenlegen (Fischnetz) | felteker (kötelet, fonalat); aufwickeln (Seil, Garn)’ (1. fent); 2. 1833: ’(marha) száron levő takarmánynövényt nyelvével leszakít és szájába besodorint; (Rind) eine auf dem Halm stehende Futterpflanze mit der Zunge abreißen und ins Maul führen | (ember) mohón eszik; fressen’ (Kassai 2: 135). — Sz: ~ás 1588: ? Faÿÿas kötelet (OklSz. faggyas a.); 1864: fádás (CzF.) I ~aték 1810 k.: Fáqyaték ’köteg, nyaláb’ (MNy. 61: 104).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. É. pis ’réteg’ (MSz.), T. píst- ’cérnát sodor’; osztj. V. pi$ ’réteg, motring’, DN. piêtdDâ ’teker, sodor’; zürj. V. pié ’kender’; votj. Sz. pïê ’ua.’; cser. KH. paytéas ’réteg, emelet; virágos kender’. A finnugor alapalak *piç3 vagy *pac3 lehetett. A szó feltehetően igenévszó volt, ’réte- gesen egymásra rak’, illetőleg ’sor, réteg’ jelentéssel. Egyes rokon nyelvekben a kender megmunkálásával kapcsolatos munkafolyamatok során fejlődhetett ki a ’kender’ jelentés. — A szóbelseji finnugor *c > magyar gy megfelelés szokatlan, de nem példátlan (vö. fogy), A 2. jelentés kialakulásának szemléleti alapja a legelő szarvasmarha nyelvének sodorintó mozdulata lehetett. — Az a kérdés, hogy a ’szösz’ jelentésű R. és N. pác ~ páty szó (vö.: 1686: ,,lenpác fonalat . . . Kenderpácz fonalat”: MNy. 54: 74; 1838: Páfr/szosz : Tsz. ) a fágy ige névszói párjának tekinthető-e, további vizsgálatot kíván. — Másféle finnugor egyeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Herman: HalK. 251, 265, 783; Munkácsi: Ethn. 4: 207; Paasonen: Beitr. 262 ® ; Paasonen — Donner : OstjWb. 1805; Toivo- nen: FUF. 19: 78; Uotila: MSFOu. 45. sz. 412; EtSz.; Horváth K.: MNy. 49: 380 ®; Collinder: FUV.; H. Bottyánfy: MNy. 54: 73; Nyirkos: ADebr. 5: 14; MSzFgrE. ®. — Vö. fátyol, pátyol, patyolat, pátyosz.
fagyai 1395 k.: ,,abies: fagal fa” (BesztSzj. 890.); 1578: fagyott* (Mel: Herb. 25: NySz.); 1793 — 7: fagyúi* (EtSz.); — fagyaka sz., fagyott*, fagyortt* (MTsz.) ;/agyar, fajalka sz. (ŰMTsz.). J: 1395 k.: Î ’az orgona rokonságába tartozó, fényes fekete bogyót termő cserje; Liguster, Rainweide’ (1. fent), 1435: ’ua.’. (MNy. 25: 235); szakny.: ’Ligustrum vulgare’.
Származékszó; fagy- alapszava ősi örökség a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: zürj. V. bad ’fűzfa’; votj. Sz. bad-pu ’ua.’; finn paju ’ua.’; 1p. K. puajá ’ua.’ (T. I. Itkonen: WbKKLp. 383); — vö. még szám, jur. ρέβ ’a fűzfa belső kérge’; szelk. py, pë ’fakéreg’; kam. peq ’hársfa háncsa; fűzfaág’. A lapp és a szamojéd szavak idetartozása hangtani okokból bizonytalan. A finn paju szó végi -u-ja képző. A finnugor (uráli ?) alapalak *paj3 lehetett. A finnugor szó esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. — A magyar szó -l (~ -r) eleme képző. A fagyai a finnugor megfelelők tanúsága szerint egy fűzfa-féleség neve volt. Magyar nyelvbeli jelentése a fagyainak egyes fűzfajtákhoz való hasonlósága alapján névátvitellel keletkezett; e névátvitel — a növényföldrajzi szempontokat figyelembe véve — a Donyec és a Don vonalától nyugatra tartózkodó magyarság nyelvében, az ősmagyar korban történhetett. — A BesztSzj. ’abies’ (a. m. ’fenyő’) értelmezése (1. fent), valamint a BesztSzj. (917.) és a SchlSzj. (1609.) ’áfonya’ értelmezése tévedésen alapul. — Más finnugor egyeztetése téves.
Genetz: Suomi 1897. 34; Setälä: FUF. Anz. 12: 37, JSFOu. 30/5: 42; Paasonen: Beitr. 98, 281; Toivonen: FUF. 19: 202; EtSz.; SzófSz.; N. Sebestyén: NyK. 52: 319; Collinder: FUV.; SKES.; Fabricius- Kovács: MNy. 61: 23 ® ; MSzFgrE. ®.
faggyú 1374: ,,ad quoddam stagnum faggyasio vocatum” sz. hn. (ZichyOkm. 3: 536); 1374: foggyas sz. szn. (ZichyOkm. 3: 557); 1405 k.: ,,fepu[m]: fagyv” (SchlSzj. 1939.); 1413 k.: fagyas sz. szn. (Nyr. 6: 36); 1493: faggywwal gr. (FestK. 29); 1763: fadgyú (Adámi: Wb. 25: NSz.); — foddjö (CsángSz.). J: 1374: ’Talg, Unschlitt’* (1. fent). — Sz: faggyas 1374: hn. (1. fent) ; 1560 k.: faggyas ’kövér; gazdag’ (GyöngySzt. 376.); 1781: fagygyús (Magy. Gramm. 214: NSz.) I faggyaz 1585: Faggiazok gr. (Cal. 976); 1787: faqqyuzom gr. (Baróti Szabó: Ki nyertes. 92: NSz.).


fagryöngy
827
faj
Származékszó ; faggy- alapszava ősi örökség az ugor korból; vö. osztj. V. pjjt, Trj. PQÁt, Ni. put ’zsír, faggyú’. Az ugor alapalak *p8Î3 lehetett. — A magyar szó -ú eleme kicsinyítő képző; vö. fiú. A faggyús, faggyúz származékok késői analógiás képzések az elavulóban levő eredetibb faggyas, faggyaz mellett. — Az a nézet, mely szerint a fagy igenévszó származéka, valamint az, hogy a fagy igenévszó és R. joh, jonh ’belső rész’ összetétele, téves. Indoiráni származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 2: 155®, 6: 450; MUSz. 485; Munkácsi: Nyr. 11: 537, NyK. 25: 270, ÁKE. 251; Balassa: NyK. 24: 286; Simonyi: TMNy. 347; Setälä: NyK. 26: 400; Toivonen: FUF. 15: 84, 20: 69; EtSz. ® ; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 10; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 67; N. Sebestyén: MNy. 42: 20; O. Nagy: Nyr. 78: 83; MSzFgrE. ®.
fag-yöngry 1525 k.: „Uiscus: Fay Gewngh” (MNy. 11: 81); 1590: Fa gyöngy (SzikszF. 61). J: 1525 k.: ’fehér vagy sárga bogyójú, fákon élősködő, kis bokrokat alkotó kártékony növény;'Mistel’ (1. fent); szakny. ’Vi- scum’.
Összetett szó. Keletkezésének alapja a fákon élősködő növény gyöngy alakú termése. Utótagja a régi nyelvben önállóan is előfordult ’fagyöngy’ jelentésben; vö.: 1325/ 1332: ? ,,Piscinis quarum nomina sunt hec Reketha Dumbuch Gfywn^wsnaralia” sz. hn. (OklSz.); 1604: „Gyöngy az fákon: Bacca, Vifcus” (MA.).
Beke: Nyr. 71: 61; Mikesy: MNy. 43: 253. ® .
fahéj 1395 k.: ,,cortex: fa hay”, „cína- mom[m]am [o: cinnamomum]: fa hew” (BesztSzj. 922., 348.); 1405 k.: fa hej) (SchlSzj. 1614.); 1522: fahy (OklSz.); 16. sz.: fahyh’ (MNy. 39: 391); 1577 k.: fa heat gr. (OrvK. 6); — fahii (SzamSz.). J: 1. 1395 k.: ’az élő fa burka, a faháncs és a kéreg együtt ; Baumrinde’ (1. fent az 1. adatot); 2. 1395 k.: ’egy fűszernövény héja; Zimmet, Zimmet- rinde’ * (1. fent a 2. adatot). — Sz; ~as 1794: fa-héjas (Domby S.: Orv. tan. 538: NSz.).
Összetett szó. 2. jelentése az 1.-ből jelentésszűküléssel fejlődött: ’bármely fa héja’ -► ’egy bizonyos fának fűszerként használt héja’. A fűszerfélét jelentő fahéj név® más nyelvben is alakult ’fakéreg’ jelentésű szóból; vö.: cseh skofice; szik. Skorica; or. ko- púya: ’fahéj mint fűszer’ (tkp. ’kis fakéreg’).
Bárczi: Bev.3 82. (Vasmer: RussEtWb. 1: 627; Machek: EtSIÖSl. 448.)
faj 1195 k.: „Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec” (HB.); 1351: ? faythalanltibo sz. szn. (MNy. 10: 41); 1405 k.: fay^at sz. (SchlSzj. 188.); — áfájúi sz. (MTsz.). J; 1. 1195 k.: ’származásbeli kapcsolatban levő élőlényeknek csoportja, alcsoportja; Gesamtheit der Nachkommenschaft, Geschlecht’ * (1. fent); 2. 1585: ’nem; natürliches Geschlecht’ (Cal. 65 [□: 69]); 3. 1790/1912: ’lényeges jegyeikben egyező jelenségeknek, alkotásoknak stb. csoportja, alcsoportja; Art, Sorte’ # (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 83: NSz.); 4. [jelzőként, főleg összetételek előtagjában] 1808: ’a fajt tisztán képviselő és továbbörökítő; rassenrein | szaporításra felhasznált; zur Fortpflanzung benützt’* (SI. Fajhalak a.); 5. 1865: ’egy általánosabb fogalom alosztálya (filozófiában); Spezies (in der Philosophie)’ (Sasku K.: Életbölcs. 24: NSz.); 6. [jelzőként, főleg összetételek előtagjában] 1889: ’nemes fajtájú; edler Rasse | kiváló minőségű; erster Qualität’ * (Iványi Ö.: Püspök 1: 69: NSz.). — Sz: ~ tálán 1351: ? szn. ’rendellenes’ (1. fent); 1449: Faytalan szn. (MNy. 8: 227); 1527: faytalan ’parázna’ (ÉrdyK. 498); 1885: ’ gyermektelen’ (Nyr. 14: 191) | ^zat 1405 k.: 1. fent | ~talanság 1493 k.: faythalan- [agokath gr. (FestK. 96) | ^talankodik 1518 k.: faytalankodnak gr. (SándK. 39) | ~ul 1533: el ne faiulnanak gr. (Komj: SzPál. 117: NySz.) | ~os 1553: Fayofoc gr. ’akinek gyermeke van’ (Tinódi: Cronica A3v) | ^zik 1565: fayzik ’fiadzik’ (Mel: Jób. 53: NySz.); 1585: ’származik’ (Cal. 188); 1585: fajtájától elüt, elkorcsosul’ (Cal. 298); 1833: 'közösül’ (Kassai 2: 138) | ^zás 1577: el faizas ’elkorcsosulás’ (KolGL: NyF. 45. sz. 28); 1585: ’párzás’ (Cal. 25); 1608: ’fiadzás’ (MA: Bibi. 3: 175: NySz.); 1640: ’utód’ (Kér: Préd. 409: NySz.) | ~i 1833: fajilag gr. (NyŰSz. fajlag a.).
Bizonytalan eredetű. Talán szóhasadás eredménye: a fiú szó tövének változata. A hasadás igen régi, feltehetően még elő- magyar kori vagy ugor kori lehet. Hang- alakilag egy előmagyar kori *fojü egyaránt lehetett a /iá-nak alapszava és a /aj-nak előzménye. Jelentéstanilag az utódnak és az utódokból alakuló csoportnak a jelölője: az egyedi és a gyűjtőnév összefügghetnek egymással. A kettő közötti átmenet egyik lehetőségét szemlélteti a HB. mind jelzős adata is, amelyben a fajának minden jelentéskülönbség nélkül felcserélhető volna a fiának- kal. A közös eredet bizonyítéka lehet a fiú és a faj néhány származékának esetében egyes jelentések pontos egyezése: fias : fajos, fiatlan : fajtalan, fiazik : fajzik. A kérdés további vizsgálatot kíván, és csak a finnugor és ugor alapnyelvi magánhangzó- rendszerrel és változásaival kapcsolatos kérdések megoldása után lesz tisztázható. — A faj-mik a /íú-tól független finnugor és ugor egyeztetései tévesek, török származtatása elfogadhatatlan.


fáj
828
fajansz
CzF. ® ; Barna: NyK. 6: 95, AkNyÉrt. 7/1: 81; Vámbéry: NyK. 8: 122, 143, M- Bölcs. 36, 49, 156; Budenz: NyK. 10: 117; MUSz. 486; Balassa: TMNy. 145; Lehr: MNy. 6: 127; Kräuter: MNy. 9: 122; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 24, Nyr. 53: 87; EtSz.®; SzófSz.; Cs. Faludi: MNy. 50: 457; Mészöly: Nyr. 79: 92 ®, ÓmSzöv. 200; Gáldi: Szótir. 398; Pais: MNy. 54: 481; Mikola: Népr. és Nytud. 8: 26; Kovalovszky: NyelvmLev. 111. — Vö. fajta, fiú, válfaj.
fáj 1482: ? „Laurencio Haya//a?/as” sz. szn. (OklSz. fájós a.); 1510: „hol zent margyt azzonnak fay vala” (MargL. 64); — fájik (MTsz.). J: 151Ó: ’schmerzen’ # (Lient). — Sz: ~ás 1482: ? szn. (1. fent); 1519: ffe faya/nak gr. (JordK. 533) | ~ dalom 1510: faydalm (MargL. 64) | ~lal 1519 k.: failalia vala gr. 'fájónak érez? (DebrK. 157); 1750: 'sajnál’ (Wagner: Phras. Condoleo a.) | ~dal- mas 1525: faydalmas (VitkK. 19) | ^ós 1655: lépe-fájós (ACsere: Enc. 240: NySz.) | ~dít 1832: fájdíthatják gr. 'sajnál’ (P. Thewrewk J.: Anth. 1: 90: NSz.); 1833: 'fájónak érez’ (P. Thewrewk J.: Törv. tan. 10: NSz.) | ~úl [rendsz. ik.-vel] 1833: Fájúl (Kassai 2: 139) I ~dul [rendsz. meg- ik.-vel] 1838: Meg- f ájdúl (Tzs.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. pól 'forgács, szilánk, szálka’; zürj. Ud. pel 'rész', I. pçldni ’elválik, felbomlik, széthasad’; votj. Sz. pH- ’széthasít, szétválaszt, szétmetsz’ ; Ip. N. bgddit 'szétszed, felbont, szétválaszt’. A finnugor alapalak *poÖ3- lehetett. — A rokon nyelvi megfelelők arra vallanak, hogy a szót eredetileg konkrét (’szétdarabol, széthasít, levág, tép’) jelentésben használták; 'fáj' jelentése ebből alakulhatott. Hasonló jelentésfejlődés figyelhető meg a hasít, hasogat esetében is ; vö. még ném. schneiden ’vág, darabol, hasít, fájdalom gyötör’. E magyarázat nehézsége, hogy a magyar szó csak az újabbnak feltett 'fáj’ jelentésben, a rokon nyelvi megfelelők viszont csak az eredetibbnek tartott konkrét jelentésben mutathatók ki. — Más finnugor szavakkal való egybevetése kevésbé valószínű.
MUSz. 487; Simonyi: NyK. 16: 242, 255, TMNy. 423, 437, 485; Budenz: NyK. 17: 477, 18: 248; Setälä: FUF. 2: 228, JSFOu. 43: 69; Toivonen: FUF. 19: 83®; Zsirai: NyK. 47: 150; EtSz.®; SzófSz.; Liimola: FUF. 28: 79; Collinder: FUV.; Bárczi: Bev.3 87; D. Bartha: Szóképz. 10, 45, 48; MSzFgrE. ®.
fajankó 1754: ,,A kósségnek . . . Bírája .. . Nem többre való, hogy — sem ha a’ fa lankó Péternek kereszteltetnék” (Berta- lanffi: Kér. bőltseség 36: NSz.). J; 1. 1754: ? ’ostoba, esetlen ember, tökfilkó ; Dämel, Holzkopf’# (1. fent), 1794: ’ua.’ (Cserei: Háláló beszéd 110: NSz.); 2. 1797: ’fából faragott alak; aus Holz geschnitzte Figur I fabáb; Holzpuppe’ (Pais-Éml. 375); 3. 1864: 'csizma lehúzására való faeszköz; Stiefelknecht’ (CzF.); 4. 1880: ’egy fajta gyerekjáték; Art Kinderspiel’ (Nyr. 9: 238); 5. 1912: ’faragószék; Schnitzbank | faragószék egy része; Teil der Schnitzbank’ (ŰMTsz., de vö. 1911: fajancsi ’ua.': ŰMTsz.); 6. 1958: 'világításra használt égő faforgács tartója; Haltestange für den brennenden Kienspan’ (Ethn. 69: 415). — De vö.: 17. sz. vége: „Estve ha hazajön: csak részegeskedik, Mintegy fúzfa-jankó mellettem úgy fekszik” (Thaly: VÉ. 2: 257).
Összetett szó, keletkezésének módja azonban vitatott. — 1. Előtagja a leértékelő, hitványságot, haszontalanságot kifejező jelentésben szereplő fa; vö. pl. R. fabatka, R. fapénz, fapap, fűzfapoéta stb. (1. ehhez a fúzfa- jankó alakot is). Utótagja a János becéző változata, amely e kapcsolatban szintén lekicsinylő jelentésárnyalatot kapott; vö. pl. pali 'könnyen becsapható ember, pasas stb.’ Az 1. és 2. jelentés esetleg nem függ össze közvetlenül egymással, mivel a 2.-ban a fa előtag jelentése konkrét. A 3 — 6. jelentés a 2. alapján magyarázható; különféle, fából készült tárgyakra vonatkozik. — 2. Utótagja, a Jankó (~ Jancsi; vö. 1806: Fa-Jancsi: Verseghy: Aglája 193: NSz.) becenév Keresztelő Szent Jánossal van kapcsolatban. 1. jelentésében a fajankó eredetileg Keresztelő Szent János mindenütt ismert (faszobrainak lehetett tréfás neve. Eleinte bizonyára főleg szólásszerű kifejezésekben használták; vö. pl. 1787: „ott áll már mint egygy fa Jankó, ’s egygyet se szólt !” (Pais-Eml. 375). A magyar szólással azonos a szemléleti háttere a ném. dastehen wie ein hölzerner Johannes ’úgy áll, mint egy »fa Jankó«’ szólásnak is. E magyarázat szerint a 2. jelentés az eredeti. A 3., 4., 5., 6. jelentés ebből a tárgyképek hasonlósága alapján fejlődött. A köznyelvi szintre emelkedett 1. jelentésnek a 2.- ból való kifejlődése azon a szemléleti alapon nyugodhatik, hogy a tehetetlen, tudatlan tökfilkó a mozdulatlan, néma szobor benyomását kelti.
Tolnai: Nyr. 28: 8; R. Prikkel: Nyr. 44: 102, 104; Zolnay: Nyr. 61: 28; EtSz. 2: 125 fa a.; Szendrey Zs.: MNy. 32: 254; SzófSz. Fa a.; Horpácsi: MNy. 44: 31; Scheiber: Pais-Eml. 373 ®.
fajansz 1786: „Faiansz Agyag;. A. Fa- ventina, Fajance, vagy Fattyú Porcellán Agyag” (Benkő F.: Minerologia 23: NSz.); 1793: fajánsz (Sándor I.: Külf. út. 31 : NSz.); 1795/1800: Fájánsz (Benkő F.: Időtöltés 6: 27: NSz.); 1796: Fajantz (Teleki D.: Utazások 289: NSz.); 1803: Fajántzokat gr. (Gva-


fájd
829
fajlondis
dányi: Világ, hist. 6: 363: NSz.); 1807/1894: Fayence (Kazinczy: Lev. 5: 127: NSz.); — fájinc (ÜMTsz.). J: 1786: ’Fayence, Ilalb- porzellan’ # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. faience; ném. Fayence; fr. faïence; cseh fajáns; or. $aáHC: ’fajansz, félporcelán’. Végső soron Faenza észak-olaszországi város nevére megy vissza ; Faenza a 15. sz.-tól kezdve egyik központja volt a kerámiai iparnak. Közszóvá a franciában vált, ahol a 16. században kimutatható vaisselle de Faïence ’faenzai edény’ szókapcsolatból vált ki jelentéstapadással. Valószínű, hogy az ol. D. fajenza is a franciából származik. — A magyar szó közvetlen forrása a német lehetett ; ezt a feltevést támogathatja az 1786-i adatban levő Fajance, amely ott német szónak tekintendő.
Szamota: Nyr. 24: 555; EtSz. 0 ; Gáldi: Szótir. 339; Kápolnai: Nyr. 89: 438. (Bat- tisti—Alessio: DizEtlt. 2: 1581; Vasmer: RussEtWb. 3: 204; Kluge: EtWb.19 187; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 251.)
fájd 1280: ? „ad quamdam terram Foyd- kerék vocatam” hn. (Fejér: CD. 5/3: 19); 1332 — 7: Faydas, Foydas sz. hn. (Csánki 1: 730); 1395 k.: „nys: fauid” (BesztSzj. 1186.); 1500 k.: „Bonosa vulgo Faid” (TemGl. 68); 1588: faith madar (OklSz.). J; 1. 1280:? ’a tyúkalakúak rendjébe tartozó, vadászzsákmányként kedvelt madár; Waldhuhn (Auerhuhn, Haselhuhn usw.)’ # (1. fent), 1332 — 7: ’ua.’ (1. fent); 2. 1784: ’vízityúk; Teichhuhn’ (SzD. 23).
Osi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. palid', AK. pőlt ’nyírfajd, siketfajd’ ; zürj. V. baideg, Ud. bajáik ’hófajd’. A vogul szóvégi à megőrzött tő véghangzó. A zürjénben a szó végen mutatkozó -k, illetőleg -g elem kicsinyítő képző. A vogul szó Γ-je, valamint a zűrjén és a magyar szó j (j) eleme végső soron fgr. *0"-re megy vissza; a finnugor alapalak *paSt3 lehetett. — A magyarban valószínűleg fajt > fájd hasonulásos zöngésülés történt. A BesztSzj.-beli fauid inkább íráshibának látszik, mint ejtés változatnak. 1. jelentésében általában a fajdféléket, különösképpen a siketfajdot, a császármadarat és a hófajdot (gatyás fajdot) jelöli.
Budenz: NyK. 6: 450; Munkácsi: NyK. 25: 269, ÁKE. 284, 486; Wichmann: MNy. 4: 298; Paasonen: NyK. 38: 270, Beitr. 46; Melich: MNy. 12: 215; Toivonen: FUF. 20: 79; EtSz. ® ; SzófSz.; N. Sebestyén: Melich- Eml. 356; Steinitz: FgrVok. 34; Bárczi: Tih- Al. 162; Collinder: FUV.; MSzFgrE.®.
fajin 1620: „Fayn poszto” (SzCsomb: Utleir. 200: NySz.); 1771: fájin (Szathmári Pap Μ.: Wass Miklós H3a: NSz.); 1784: fáin (Gombási I.: Préd. 1: 159: NSz.); 1789: fein (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 4: 382: NSz.); 1790: leg-fájnabb gr, (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 4: 61: NSz.); 1873: Fajnál gr. (Györffy L: Tréf. vers. 52: NSz.); — fáinnyan gr,, fájing, fájint, fájiny (MTsz.) ; faín, faint, fáint, fájin, fejin (UMTsz.). J: 1620: ’kiváló; ausgezeichnet, vorzüglich I finom; fein’ (1. fent). — Sz: ~os 1863: fáinoson gr. (MTsz.); 1878: faintos (Nyr. 7: 525).
Német eredetű; vö. ném. fein ’finom’. A németbe, valamint a többi germán nyelvbe (vö.: ang. fine; svéd fin: ’ua.’) a franciából került át; vö. ófr. fin ’ua.’, ir. fr. fin, -e ’ua.’. Etimológiailag összefügg a m. fajlondis, finesz, finis, finom, rafinált eredetijével. A rom. fáin; szb.-hv. N. fajn; cseh N. fajn; szik. N. fajn; le. N. fajny: ’ua.’ közvetve vagy közvetlenül szintén a németből származik. — A magyar alak változatok közül a fájing- félék inetimologikus szóvégi mássalhangzóval bővültek; vö. N. rozmarin ~ rozmaring ~ R. rozmár int, tulipán ~ N. tulipánt, R. puszpán~ puszpáng stb. — Korábban köznyelvi szó volt, ma csupán nyelvjárási szinten él.
Simonyi: Nyr. 6: 450; Szarvas: Nyr. 14: 50®; Melich: Nyr. 24: 205; Lumtzer— Melich: DOLw. 92 ® ; Rubinyi: Nyr. 30: 179; Kulcsár: Nyr. 37: 147; Szily: MNy. 10: 236; EtSz. ® ; Horger: MNy. 37: 267; Gáldi: Dict- Klein. 176; Fogarasi: MNy. 53: 198; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 165. (OxfEnglDict. Fine, adjective a.; Wartburg: FEW. 3: 563; TrübnersDtWb. 2: 314; Machek: EtSIÖSl. 106; Striedter-Temps: DLwSkr. 116; Cio- ranescu: DiccEtRum. 316; Kluge: EtWb.19 190; DudenEtym. 161.) — VÖ. fajlondis, finesz, finis, finom, rafinált.
fajlondis 1595: fajlondis, „Andrásnak, ki az uramnak inasa volt, egy fajlongyis dol- mant” (Nyr. 42: 308); 16. sz./1621: fajlongis (Nyr. 42: 308); 1625 k.: foilongis (Nyr. 42: 308); 1669: Fajlendis (OklSz.); 1690: fajlan- dis (Szentm: Kaim. 7: NySz.). J: 1595: ’finom angol posztó ; feines englisches Tuch’ (1. fent).
Német eredetű; vö. szász E. R. feyn- ländisch, feinlindisch ’finom angol posztó’ [tkp. ’finom londoni’; vö. középaln. Lunden ’London’] (Schullerus: SiebSWb. 2: 337). A német kifejezés mindkét része önállóan is átkerült a magyarba; 1. egyfelől fájin a., másfelől 1516: Londis ’angol posztó’ (OklSz.), 1690: kőzZandís ’közönséges angol posztó’ (NySz. tandis a.). A m. R. londis német előzményére vö. középaln. lundisch, kfn. lündisch ’angol posztó’ (Vasmer: RussEtWb. 2: 69). A le. R. falandysz, falendysz, fajlendysz ’finom posztó’ (Karlowícz: SWO. 149), valamint a cseh R. lindys, lindis; le. R. lundysz; or. R. jiyHábim: ’angol posztó’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németbő1 származik. — A magyar szó forrása egy ném. R. *fein lundisch lehetett; vö. h. ném. R. lun-


fúj ront
830
fakad
disch ’angol posztó’ (EtSz.). — A le. R. falan- dysz ismeretében, de történeti okok miatt is valószínűtlen az a feltevés, hogy a fajlondis a magyarban keletkezett a m. fájin és a m. londis összetételeként. — Régi nyelvi szó.
Lumtzer — Melich: DOLw. 92® ; Melich: AkNyÉrt. 17/4: 28; Thienemann: Ungjb. 2: 103; Brückner: Ungjb. 4: 83, SlEt. 117, 303; EtSz. ® ; Csefkó: MNy. 30: 309, Nyr. 74: 182; Zoltai: Ethn. 49: 96; Cioranescu: DiccEtRum. 323; Tamás: UngElRum. 328. (Karlo wicz: SWÓ. 348; Machek: EtSIÖSl. 270; Vasmer: RussEtWb. 2: 69.) — Vö. fájin.
fújront 1858: ,»takarodjék haza, mert . . . »féjeramU van” (Délibáb Naptár. 43: NSz.); 1881: fájeramt (Nyr. 10: 403; — faj- ron, fajront (Lumtzer—Melich: DOLw. 92); fejramt, fejrant (Nyr. 57: 114) ; feiramt (ÉrtSz.); fáirunt, fájramt, fájrand, fájrontot gr., fejront (ÚMTsz.). J: 1858: ’a munkaidő vége, pihenő; Feierabend, Arbeitsschluß’ (1. fent).
Német eredetű; vö. korai úfn. feierabend, baj.-osztr. fairgbind, fairgbnt, fairgmd, fair- ámd, szász Sz. fajaromt, szász E. faiaröbmt, faiarömt ’a munkaidő vége, pihenő’; vö. még ir. ném. Feierabend ’ua.; ünnep előestéje’ (tkp. ’ünnepest’). A szb.-hv. N. fajrant, fáj· runt, fajromt; cseh N. fajrum, fajrunt; szik. N. fajront; le. N. fajerant: ’a munkaidő vége’ szintén a németből származik. — A magyarba hazai német mesteremberek nyelvéből kerülhetett át. Az 1633: „Faeront Jánosnak” szn. és 1645: Fajrombtnál szn. gr. (CBHMH. 3. Suppl. 120, 149) tulajdonnév! adatok valószínűleg német névadáson alapulnak, tehát nem tartoznak közvetlenül a magyar szóhoz. — Az ipari nyelv elavulóban levő szava.
Lumtzer —Melich: DOLw. 92; Beke: Nyr. 57: 114; EtSz. ® ; Lengyel I.: Nyr. 87: 113. (Kluge: EtWb.19 189.)
fajta 1615: „Hogy illyen io faitának magua ne szakadna” (Zvon: PázmP. 205: NySz.); 1693/1748: fajt (Gyöngy: KJ. 10: NySz.). J: A) fn. 1615: ’faj ; Art | fajon belüli változat; Varietät, Abart’ * (1. fent). B) mn. [megelőző jelzővel] 1693/1748: ’valamilyen fajtájú; irgendwie geartet | valamilyen tulajdonságú; irgendwie beschaffen’ * (1. fent).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja vitatott. — 1. Származékszó: a faj főnévből jött létre -ta kicsinyítő képzőbokorral; vö. bóbita, bokréta, gombota stb. — 2. Megszilárdult rágós alakulat: a faj -t kicsinyítő képzős származékának személyragos formája. — A jelentések csupán árnyalatilag különböznek a faj jelentéseitől; a két szó közötti választást több esetben csak a szaknyelvi megállapodás vagy különböző mondatszerkezeti kötöttség irányítja. A fajta a 19. sz. elejétől kezdve képzőszerű utótagként is használatos; vö. -féle.
MUSz. 487; Halász: Nyr. 17: 301 ; EtSz. ® ; Pais: MNy. 31: 103; Juhász: MNy. 32: 226; Györke: MNy. 33: 245; SzófSz.; Kova- lovszky: NyelvmLev. 111. — Vö. faj.
faltad 1416 U./1450 k.: ,,hog panazos zoba b [te] fèrèlmèl téliéibe fakaggon [feke· gé] monduä”, fakadoznac sz. (BécsiK. 268, 200); 1565: fokad (Mel: Sám. 185: NySz.); 1573: fackadékokat sz. (KKrakkó. B3: NySz.); 1790: fokodsz gr. (Μ. Kurir 433: NSz.); — fakadik (ŰAITsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’(növény, szőrzet stb.) kezd kihajtani, kiütközni; sprossen’# (BécsiK. 200); 2. [ma -ra, -re határozóragos vagy -m, -ve képzős igenévi vonzattal] 1416 U./1450 k.: ’valamit kezd; in etwas ausbrechen’ # (BécsiK. 268); 3. 1495 e.: ’előbuzog; entspringen | előtör (átvitt értelemben is); hervorquellen (auch in übertragenem Sinne)’# (GuaryK. 24); 4. 1613: ’valamivé lesz; zu etwas werden I keletkeziK; entstehen’ (Pázm: Kal. 122: NySz.); 5. 1637 e.: ’valahova jut; geraten’ (NyK. 15: 334). — Sz: ^oz 1416 U./1450 k.: 1. fent J ~ék 1573: 1. fent || fakaszt 1508: „binőPoknek homlokokot be fakazta” (Döbr- K. 209); 1608: fokaztatyk sz. (Sim: Evang. 191: NySz.); — fakiszt (MTsz.). J: 1. 1508: ’fakadásra késztet; quellen oder sprießen lassen’ # (1. fent); 2. 1694: ’kényszerít; zwingen I valamire késztet; zu etwas bewegen’ (Mon- írók. 15: 371); 3. 1803: ’mond, kimond; zum Ausdruck bringen’ (Baróti Szabó: Magv. Vir. 136: NSz.) || fakajt 1788: „Fakadni. Fakafztani Dt. Fokadni. Fokajtani Ti.” sz. (MNy. 5: 240); 1886: fakajt (Nyr. 15: 213). J: 1. 1788: ’fakadásra késztet; quellen oder sprießen lassen’ (1. fent); 2. 1892: ’mond, kimond; zum Ausdruck bringen’ (Ethn. 3: 353).
A szócsalád fak(a)- ~ fek(e)- töve ősi hangutánzó szó a finnugor korból; vö.: vog. P. päkmänt- ’megreped’ (MSz.), AK. pakap- ’áradni kezd, kitör, (nap) előbukkan’, Szó. pókaB- ’ua.’ (FUF. 30: 264); osztj. V. päyanta ’felszakad’, Vj. pakantá ’felfakad (a kelés), felkel (a nap)’ ; finn pakkua ’megreped, szétpukkad, szétpattan’. A finnugor alapalak *pakka-, illetőleg *pekk3- lehetett, a hangrendi kettősség tehát maga is ősi örökség. A vogul nyelvi alakok eredetileg mind palatálisok voltak. Az ősi hangrendi kettősségnek a magyarban is megvannak a jelei: egyrészt a BéesiK. utólag kihúzott feked alakja, másrészt a minden bizonnyal ide tartozó fekély (1. ott). A szó eredetileg olyasféle hangjelenséget utánozhatott, mint a m. pukkad, pukkaszt. A magyar szavak a *p > f és a *kk > k hang változás következtében elvesztették hangutánzó jellegüket. A fakajt a műveltető -it képző -ajt változatával ala¬


fakép
831
fakó
kult; vö. pl. szakaszt : szakajt : szakit, A szócsalád tagjainak jelentései egy eredeti ’puk- kanó hang kíséretében felszakad, kibuggyan’ alapján fejlődtek ki. Az eredeti jelentéshez a jakad 3. jelentése áll legközelebb. A jakaszt és a fakajt uralkodó jelentése a műveltető képzők funkciója alapján jött létre. A ’ki- mond’ jelentés az ebbe a szócsaládba tartozó faggat köznyelvi jelentésével állítható párhuzamba. — A szócsalád altaji kapcsolatainak felderítése további vizsgálatot igényel. Uráli egyeztetése, valamint mopgol származtatása téves. — A fakajt csak nyelvjárási szóként él.
CzF.; Budenz: NyK. 10: 63, 18: 229; MUSz. 489 ® ; Bálint: Párh. 15; Simonyi: NyK. 16: 261; Szinnyei: Nyr. 19: 151; Szila- si: Nyr. 23: 52; NyH.2-7; Paasonen: Beitr. 62; Donner: MSFOu. 49. sz. 142; Beke: Nyr. 56: 31, 63: 131, 65: 156, 66: 23; Sauvageot: Rech. 26; EtSz.®; Csűry: MNy. 35: 79; SzófSz.; Lehtisalo: Vir. 1951. 379; Bárczi: TihAl. 178, Szók.2 22 ®, 27; Collinder: FUV.; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 24; Gáldi: Szótir. 72; SKES. ; Kálmán: NyK. 64: 348; Rédei: NyK. 68: 94; MSzFgrE.®. — Vö. faggat, fekély.
fakép 1536: „Egy embernek wala egy fa keepe, mellyet isten gyanánt imád uala” (Pesti: Fab. 72: NySz. 2: 204). J: 1. 1536: ’fából faragott szobor; Holzbild, hölzernes Standbild’ (1. fent); 2. 1666: ’kapufélfa, kapubálvány; Torpfosten’ (Pós: Válasz. 179: NySz.); 3. 1830: ’érzéketlen, szenvtelen arc, fapofa; steifes Gesicht’ (Aurora 9: 118: NSz.).
Összetett szó. Jelzői előtagja ’fából való’ jelentésében szerepel. Az összetétel 1 — 2. jelentésében a kép utótagnak ’szobor, farag- vány’, 3. jelentésében pedig ’arc’ jelentése van. A faképnél hagy szólás a szó 2. jelentéséhez kapcsolódik. E kifejezés minden bizonynyal azért kapta ’szó nélkül távozva otthagy’ jelentését, mert a sietve távozó látogató vágj' a kapuban való beszélgetést önkényesen félbeszakító legény is a kapubálványnál, a kapufélfánál hagyta az őt kikísérő háziakat vagy azt a lányt, akivel meg akarta szakítani a kapcsolatot. A mai köznyelv csak ebben a szólásban használja a szót.
Tolnai: Ethn. 8: 232 ® ; Csefkó: MNyTK. 28. sz. 113® ; Solymossy: MsgNépr. 4: 414; SzófSz. Fa a.; Beke: Nyr. 73: 94; O. Nagy: Mi fán terem ? 92 ® ; Lőrincze: ÉdAny. 416.
fakír 1804/1930: ,,sohasem . . . hiszem, hogy két . . . fakir elpirulás nélkül egymás szemébe tekinthessen” (Bessenyei: Tarimé- nes 432: NSz.); 1810: Fakirból gr, (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 294/a: NSz.). J: 1804/1930: ’hindu aszkéta, bűvész; indischer Asket, Fakir’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fakir; ném. Fakir; fr. fakir, faquir; ol. fachiro; or. φακύρ: ’aszkéta, fakír’. Végső forrása az arab fakir ’szegény; kolduló dervis, aszkéta’. Az angolon és francián keresztül terjedt el. Eredetileg csak ’mohamedán kolduló szerzetes’ jelentése volt, majd később ’indiai aszkéta, fakír’ is. — A magyar szó közvetlen átadója a német, esetleg a francia lehetett.
(Lokotsch 573.; OxfEnglDict. Fakir a.; Corominas: DiccCrítEt. 2: 489; Drimba: StCercLingv. 8: 230; Kluge: EtWb.19 181; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 254.)
fáklya, 1416 U./1466: „iottetec . . . /nc- lackal megfognotoc engemet” (MünchK. 102); 1532: faklakat gr. (TihK. 180); 1585: fáklya (Cal. 442); 1757: fák jaját gr. (Károlyi F.: Sz. bibi. 46: NSz.); 1832: Fokla (TudGyűjt. 3: 74); — fokja, foklya (MTsz.). J: 1416 U./1466: ’Fackel’ # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. facula ’fáklj'a’. A latinban a lat. fax ’fáklya’ kicsinyítőképzős származéka. Különféle úton-módon bekerült több európai nyelvbe; vö.: ném. Fackel; ol. fiáccola; rom. fácla; szb.-hv. jakija; or. φάκεΛ: ’fáklya’. — A lat. jacula m. jáklya megfelelésre vö. kuklya ’csuklya’, tábla, tégla stb. — Szláv, német és olasz származtatása nem fogadható el.
CzF.; Hunfalvy: Száz. 11: 432; Munkácsi: Nyr. 13: 365; Szarvas: Nyr. 14: 50; Kovács: LatEl. 14, 56, 58; Körösi: O1E1. 30; Fludorovits: MNyTK. 26. sz. 22 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Beke: DunSz. 10: 42; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 14, 59, 60. (Wartburg: FEW. 3: 440; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3137.; Walde - Hofmann: LatEtWb.3 1: 471; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1629; Cioranescu: DiccEtRum. 315; Kluge: EtWb.19 179.)
fakó 1536: „Nem wala modya fakó az te keuansagodnak” (Pesti: Fab. 11b: NySz.); 1566: fackó (Helt: Mes. 221: NySz.); 1808: Falkó (Sándor I.: Sokféle 12: 31: NSz.). J: A) fn. 1. 1536: ’kutya; Hund’ (1. fent); 2. 1703: ’világos színű ló; Falbe’ * (RákF: Lev. 1: 347). B) mn. 1. 1549: ’sárgás- szürkcs, fához hasonló árnyalatú ; fahl’ # (OklSz.); 2. 1636: ’vasalatlan <szekér); unbeschlagen < Wagen)’ (MNy. 4: 180); 3. 1847: ’jelentéktelen ; unscheinbar’ (Erdélyi: Népd. és mondák 2: 90: NSz.). — Sz: fakul 1831: fakul (Kreszn.).
Származékszó: a fa főnévből keletkezett -kó képzővel; vö. pejkó, tuskó, N. tarkó ’tar- kás’ (MTsz.), N. vaskó ’rossz, nyeletlen kés’ (MTsz.). Eredeti jelentése ’fából való’ volt, ebből fejlődött komplikációs jelentés változással ’fához hasonló színű’, majd ’jellegte- len, egyszerű’ jelentése. Főnévi 1. és 2. jelentése tapadással jött létre a fakó kutya,


fakszimile
832
faktum
fakó ló kapcsolatokból, az állat színe alapján. A színneveknek állatnévként, illetőleg állatmegjelölőként való használatára vö. pl. sárga 'sárga színű ló', vércse (tkp. ’vérszínű madár’). — A fakutya összetételből való származtatása, valamint a Farkas személynévvel való összevetése téves. — Főnévi 1. jelentése csak az „eb ura fakó" szólásban él. Melléknévi 2. jelentésében nyelvjárási, a 3.- ban elavulóban levő irodalmi nyelvi szó.
Simonyi: MNyelv.1 2: 143, Jelz. 12; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 21: 433 $, 23: 29; Tóth: Szájrul szájra 49; Prikkel: Nyr. 24: 32, 44: 242; Wertner: Nyr. 44: 346; Mészöly: MNy. 23: 7 ®, NNyv. 3: 57, Őm- Szöv. 234; Beke: Nyr. 57: 91; EtSz.®; Bartha: Szín. 9, 20, 34, Szóképz. 115; SzófSz.; Horger: NNyv. 1: 105; Gáldi: Dict- Klein: 126, Szótir. 399; Rácz: MNy. 42: 53; Csefkó: MNy. 44: 24; Bárczi: Bev.3 83, 85; Sulán: NyK. 65: 293; O. Nagy: Mi fán terem?2 65 ®; Gregor: NyK. 68: 409. — Vö. fa.
fakszimile 1831; „Pannonhalmáról hoznám meg neki a’ Szent-István’ Diplomájának úgy-nevezett facsimiléjét^ (Kazinczy: Pannon. 31: NSz.); 1876: fakszimiléjét gr. (Hevesi L.: Karc 193: NSz.); 1880: Fakszi- mil (iMagyLex. 7: 295); — facsimil [= fa- csi-mil] (MNy. 9: 384). J; 1831: ’pontos hasonmás valamely eredetiről <pl. régi kéziratról stb.) ; getreue Nachbildung einer Vorlage <z. B. einer alten Handschrift usw.), Faksimile’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. facsimile; ném. Faksimile; fr. facsimilé; ol. facsimile; or. φακεάΜΐΐΛβ: 'hasonmás ^szövegé, írásé, rajzé)’. Ez a lat. fac simile! ’készíts hasonlót!’ felszólító formula főnevesülésévei az angolban keletkezett. Elsősorban nyomdászat! műszóként terjedt el. — A magyar szó közvetlen előzménye a német vagy a francia megfelelő lehetett. A cs-s ejtésű alak az íráskép alapján keletkezett. — Nyomdászat! és tudományos szó.
K. P.: MNy. 9: 384; Dénes: Nyr. 72: 127. (Schulz: DtFremdwb. 1: 199; OxfEngL Dict. Facsimile a.; Walde — Hofmann : Lat- EtWb.3 1: 440, 2: 538; Kluge: EtWb.19 181; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 250.)
fakszni 1871; „az efféle faxlik jövőre semmit nem fognak használni” (Tóth K.: Nők. 66: NSz.); — faxni (Ambrus: Berzsenyileányok 39: NSz.); fakszni (PHNyr. 128). J: 1871: 'hóbort, szeszély; Faxen’ (1. fent). — Sz; ~zik 1937: fakszniz (Sauvageot: MFr- Sz.); 1960: faksznizik (ÉrtSz.).
Német eredetű; vö. ir. ném. Faxe [főleg többes számban: Faxen] 'hóbort, szeszély’, h. ném. Faxen [többes szám] ’bolondságok, kópéságok’ (Forstinger 415). A ném. Faxe a bizonytalan etimológiájú ném. N. fick- facken 'ide-oda futkos, mozog’ igéből keletkezett. A szb.-hv. N. fáksna ’hóbort, szeszély, fakszni’ szintén a németből származik. — A magyarba a többes számú ném. faxn került át fakszni alakban ; vö. kaszni, smarni, spulni stb. A R. faxli alakváltozat Z-je a cetli, cirkli, spicli, svindli stb.-félék analógiás hatását mutathatja. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
(TrübnersDtWb. 2: 305; Kluge: EtWb.19 187; DudenEtym. 159.)
faktat 1. faggat
faktor 1585: „institor: Faktor (auagi) közös, (auagi) áros szolga, boltos legény” (Cal. 545). J: 1. 1585: ’szolga; Diener | ügyintéző; Geschäftsführer’ (1. fent); 2. 1743: 'matematikai tényező ; mathematischer Faktor’ (Keresztesi: Mát. 96); 3. 1807: 'nyomdai szedőterem vezetője; Leiter einer Setzerei, Buchdruckerei’ (Kultsár: Hazai Tud. 2: 117: NSz.); 4. 1841/1952: 'meghatározó tényező; mitbestimmender Bestandteil’ ( Kossuth - Eml. 1: 20: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. factor 'készítő, alkotó; (préselő) munkás’, k. lat., h. lat. factor 'ügyintéző, sáfár’, e. lat. factor (omnipotens) ’(mindenható) teremtő’, újkori lat. factor 'matematikai tényező’. Ez a lat. facere ’(meg)csinál, (meg)tesz’ főnévi származéka. Kimutatható számos európai nyelvből; vö.: ang. factor; ném. Faktor; fr. facteur; ol. fattore; or. φάκτηορ: '(matematikai) tényező; ügyintéző'. — A magyar jelentések közül a 3. és 4. talán német hatásra keletkezett, bár a 4. a 2.-ból a magyarban is kialakulhatott.
Rell: LatSz. 37; Kursinszky: Latjszlrod. 19; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 200, 201; OxfEnglDict. Factor a.; Walde — Hofrnann: LatEtWb.3 1: 440; Wartburg: FEW. 3: 361.) — Vö. faktum.
faktum 1743: factum (Keresztesi: Mát. 97); 1770: ,,A’ factumról elébb állhatok” (Kolumbán I.: Vida hist. 57: NSz.); 1789: faktumon gr. (Kolumbán I.: Vida hist. B 4b: NSz.); 1806/1893: facto mókát gr. (Kazinczy: Lev. 4: 405: NSz.); 1889: Foktumra gr., foktomra gr. (Simonyi: MNyelv.1 1: 118). J: 1. 1743: ’szorzat; Produkt als Ergebnis einer Multiplikation’ (1. fent); 2. 1770: 'igazolható tény, tett; nachweisbare Tatsache, Faktum’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. factum ’tett, tény’, k. lat. factum ’ediktum, hivatalos kiadvány, hirdetmény’, újkori lat. factum 'szorzat’. Ez a lat. facere ’(meg)csinál, (meg)tesz’ befejezett melléknévi igenevének főnevesülése. Folyamatos továbbélés, közvetlen kölcsönzés és különféle közvetítés alapján kimutat¬


fakulta*
833
fal1
ható számos európai nyelvből; vö.: ang. fád; ném. Faktum; fr. fait; ol. fatto; or. φακιη: 'tény, megtörtént dolog, cselekedet’; vö. még: ang. fadum; fr. factum ’(a tényállást rögzítő) perirat’. Az 1. jelentésben elavult. A 2. jelentésben főként a bizalmas stílus szava.
Simonyi: MNyelv.1 1: 118; Rell: LatSz. 37; EtSz. 0. (Schulz: DtFremdwb. 1: 201; OxfEnglDict. Fád, Fadum, Feat a. ; Meyer- Lübke: RomEtWb. 3135.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 440; Wartburg: FEW. 3: 361.) — VÖ. faktor.
fakulta« 1787; ,,Facultas in scientiis. Mitsoda Szakmában, Fakultásban Profesz- szor” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: Szj.: NSz.); 1792: Fakultás (Magyar Hírmondó 1: 225: NSz.). J; 1787: 'tudományszak ; Wissensgebiet I egyetemi, főiskolai kar; Fakultät (einer Universität, Hochschule)’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. facultas 'lehetőség; (testi, szellemi) képesség’, k. lat. facultas, collegium facultatis 'rokon tudományágak (fŐ)iskolai oktatóinak testületé’, h. lat. facultas 'egyetemi kar’. A k. lat. facultas jelentése az arisztotelészi gör. δυναμις 'képesség valamely tudományágra; tudományág’ hatására alakult ki a régi egyetemeken. — A latin szó jórészt francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. faculty; fr. faculté; ol. facollá: 'képesség, tehetség; egyetemi fakultás’; vö. inég ném. Fakultat; or. cfiaKyAbmém: ’egye- temi fakultás’. — Elavulóban van.
Kursinszky: LatJszIrod. 19. (Schulz: DtFremdwb. 1: 202; OxfEnglDict. Faculty a.; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 439 facilis a.; Wartburg: FEW. 3: 364; Kluge: EtWb.19 181.) — Vö. fakultatív.
fakultatív 1880: ,, Fakultat vagy [ fakultat fiv, saját tetszés, belátás szerint, önállóan,, szabadon; ellentéte az obligativnak” (MagyLex. 7: 296); 1891: facultativ (Füredi: IdSz.). J: A) hsz. 1880: 'belátás szerint; nach Belieben | saját tetszése szerint ; nach eigenem Ermessen’ (1. fent). B) mn. 1891: 'nem kötelező; nicht verbindlich | szabadon választható; wahlfrei’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. facultative; ném. fakultativ; fr. facultatif; ol. facoltativo; or. $aKyAbmamúeHbiú: 'szabadon választható, nem kötelező’. Ez a fr. faculté 'képesség, adottság; egyetemi fakultás’ származékaként a franciában keletkezett, s elsősorban az oktatásra vonatkozó használatban terjedt el. — A magyarba feltehetően a németből került át. A m. fakultat alakot az obiigát ’kötelező(en)* mintájára formálták. Határozóként ma a latinos fakultative — vö. fakultative (Kelemen: IdSz.) — használatos. — A tudományos és hivatali nyelv szava.
(Wartburg: FEW. 3: 364; DudenEtym. 153; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 251.) — Vö. fakultás.
fakutya 1808:,,nevet mint a’ fa kutya” (Kresznerics: Közm. 1: 239: NSz.). J; 1. 1808: ? ’fából készült csizmahúzó; Stiefelknecht’ (1. fent), 1893 — 6: ’ua.’ (MTsz.); 2. 1888: ’búgócsiga; Brummer’ (Nyr. 17: 563); 3. 1894: 'kerék vető, útszéli ferde cölöp; Rad- abweiser’ (Nyr. 23: 112); 4. 1894: ’bognárok cifra, faragott cégére; verziertes, geschnitztes Schild der Wagner’ (Nyr. 23: 112); 5. 1897: 'kerék megkötésére használt kis favályú; kleine Mulde als Radbremse’ (Nyr. 26: 140) ; 6. 1901 : ’egy fajta gém ; Art Reiher’ (ŰMTsz.) ; 7. 1913: 'szántalpakra erősített szék, amelyet két bot segítségével taszítva lehet a jégen hajtani; Gleitstuhl, Stuhlschlitten’ (RévaiLex. 7: 155); 8. 1839: 'kas kötésére használt szerkezet; Werkbrett zur Herstellung von runden Körben’ (NéprÉrt. 31: 45). — Sz: ~zik 1938: F.[akutyá]-zás sz. (ŰjldőkLex. 9: 2275); 1960: fakutyázik (ÉrtSz.).
Összetett szó. Legtöbb jelentésében fából készült tárgyakat jelöl a kutya alakjával vagy hangjával való bizonyos fokú hasonlatosságuk alapján. A 6. jelentésben ugatásra emlékeztető hangú madárfajtára vonatkozik. A vigyorog nevet ~ röhög), minta fakutya szóláshasonlat valószínűleg a fakutya 1. jelentésével alakult, és keletkezése föl- tehetŐleg azon a hasonlóságon alapszik, amelyet a fából készült csizmahúzónak mindig nyitott sarokfogó része és a csúnyán nevető ember tátott szája között figyeltek meg. E szóláshasonlat a köznyelvben is használatos, egyébként azonban — a sportnyelvben is előforduló 7. jelentést kivéve — csupán a nyelvjárásokban él a szó.
Szily: Adal. 404, MNy. 4: 484; Lakatos K.: Ethn. 21: 83, 151; Prohászka: Nyr. 43: 175; Horváth S.: Nyr. 50: 109; Zolnay: Nyr. 61: 28; Beke: Nyr. 68: 82; Vámosi: Csizm. 96; Horpácsi: MNy. 44: 29 0 ; O. Nagy: Mi fán terem Î 94 0 .
fal1 950 k.: ? „εποίησεν υιόν τον φαλίτζιν τον νυνι άρχοντα” [= „nemzette fiát, Falicsit, a mostani fejedelmet”. Morav- esik Gyula fordítása] sz. szn., ? φαλήσ sz. szn. (ŐMOlv. 10); 1395 k.: falath sz. (BesztSzj. 1275.); 1562j ,,Qefallyác az özvegyöknec házakat” (Helt: ÚT. M7: NySz.); — folánk sz. (MTsz.); folyok gr., fóná gr. (ŰMTsz.); fájik, fàlik (Nyatl.). J: í. 1395 k.: ’harap; beißen | (mohón) eszik; fressen, essen’ # (1. fent); 2. 1562: 'kapzsi módon eltulajdonít; habgierig sich aneignen’ (1. fent); 3. 1621: 'szájába vesz; in den Mund nehmen’ (M- Nyil: Agend. 102: NySz.); 4. 1792: 'mohón 53 Történeti-etimológiai szótAr


fal-
834
falán gut
olvas; hastig lesen’* (NótPM. ‘27: NySz.); 5. 1877: ’nagy mennyiségben fogyaszt, pusztít; eine große Menge oder große Mengen von etwas verbrauchen, verzehren’ * (Márkus I.: Tör. kép. 59 — 60: NSz.). — Sz: ~at 1395 k.: 1. fent | ~dokol 1416 U./1466: faldoclo sz. ’faldos’ (MünchK. 34) | ~doz 1551: faldazo sz. ’faldos’ (JesusSir. J3: NySz.) I ~dok 1590: Faldokua sz. ’faldos’ (Kár: Bibi. 1: 671: NySz.) | ~as 1604: falas (MA. Vorátio a.) | ~atozik 1604: Falatozas sz. (MA.); 1707: falatozván sz. (Pais-Eml. 589) | ~dos 1621: faldosaxa sz. (MNyil: Agend. 181: NySz.); 1792: faldosni sz. (SzD.) j ~ank 1829: Falánk (NyŰSz.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. pöx ’darab, falat’ (FUF. 28: 79); osztj. V. pul ’darab, falat, falás’, DT. pùlDà ’el- nyel, felfal’; ? zürj. AV. palak ’réteg, rög, csomó’ (SrSIK.); ? cser, pù'ltâà ’(kenyér-, hús-) falat’ (NyK. 45: 351); md. E. pal ’darab’ (ERS1.), Μ. pal ’hús’ (JE.); finn pala ’falat, darab, morzsa’; 1p. N. buola ’darabka, falat’ (Friis); — szám. jur. pátié ’felfal’; szelk. póllas ’felfalom, elnyelem’ (SKES.). Az uráli alapalak *pala lehetett, s a szó a rokon nyelvi megfelelők alapján igenévszó volt, ’fal’, illetőleg ’falat’ jelentéssel. Az uráli szó altaji kapcsolatai további vizsgálatot kívánnak. — A görög betűs szórván y adatok görögösített végződésű Falicsi és Fali kicsinyítő képzős szavak lehetnek, Árpád nemzetségének a táplálkozás fogalomköréből vett személynevei közé tartozhatnak, s talán az Ősi igenévszó névszói ágának sarjadékai. A NySz.-ban idézett DebrK.-beli adat — amely az igének és egyben a 3. jelentésnek első: 1519 körüli előfordulása volna — a jelzett helyen nem található. — A fal igének másféle uráli egyeztetése és mongol származtatása téves. — Az alapszó a mai köznyelvben emberi evésre vonatkoztatva rosszalló árnyalatú. A régi nyelvben és a nyelvjárásokban a fal ige alkalmazási területe szélesebb és így használata is gyakoribb. A falánk nyelvjárási szóból vált irodalmivá és köznyelvivé.
CzF. falat a.; Bálint: Párh. XIV, 13; MUSz. 492 «; NyH. 1-7 ; Paasonen: Beitr. 41; Beke: NyK. 45: 351; Horger: MSzav. 49; Sauvageot: Rech. 19; Tolnai: Nyúj. 206; Gombocz: Ungjb. 10: 8; Németh: NyK. 47: 470; Toivonen: FUF. 20: 58; Pais: MNy. 27: 242 ® ; Lehtisalo: MSFOu. 67. sz. 236 ® ; EtSz. 2: 144 2. fal a. ® ; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 83; Sámson: MNy. 37: 315, Pais- Eml. 161; Gyóni: GörFeljSz. 139, 160, 211; Bárczi: NéprTan. 103, Szók.2 131; Collinder: FUV.; SKES.; Nyirkos: ADebr. 5: 14; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 57; MSzFgrE. — Vö. falángat, falka, foldoz, folt, nyal-fal, püspökfalat·
fal2 1372 U./1448 k.: ,,De ag gént febek- belewl ewtlewt vÿer futuala ag kew/akm” (JókK. 68); 1552: fallát gr. (Heltai: Dial. H 1b); - fó (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’függŐleges síkú épületelem; Wand, Mauer’ * (1. fent); 2. 1497: ’keréktalp; Radfelge’ (OklSz.); 3. 1516: ’hordódonga; Daube’ (OklSz.); 4. 1804: ’védőburok; Schutzhülle’ (Pilger: Marhatartás 321 : NSz.) ; 5. 1887: ’a csíkvarsa tönilöcrósze; Teil der Fischreuse’ (Herman: HalK. 783). - Sz: ~as 1416 U./1450 k.: kp/aZos (BécsiK. 67) [ ~atlan 1416 U./1450 k.: ko falotlan (BécsiK. 67) | ~i 1585: fali (Cal. 681) I /waz 1736: falazott gr. ’kerék- talpat készít’ (Monírók. 11: 356); 1816: ’falat emel’ (Verseghy F.: Exercit. 52: NSz.) ; 1900: ’bűnténynéí segédkezik’ (Jenő—Vető 67) I ~azat 1796: falazattal gr. (Teleki D.: Utazások 194: NSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. V. pvl ’halfogó rekeszték’ ; finn pato ’gát’ ; Ip. N. buoddo ’gát, töltés; halfogó rekeszték’. Ä finnugor alapalak *paŐ3 lehetett. — A rokon nyelvi megfelelők vallomása szerint a szó eredetileg halászati eszköz lehetett, s jelentése ’vesszőfonadék, gát, halfogó rekeszték’ volt; a magyar 5. jelentés esetleg ennek sokáig lappangó megőrződése. Hasonlóságon alapuló névátvitellel, a tárgy megváltozása alapján kezdte később a vesszőfonadókból, majd más anyagokból (kő, tégla) készült épületelemet jelölni. Hasonló jelentésváltozás más nyelvekben is történt; vö. ném. winden ’fon’ : > Wand ’fal’. Az elavult 2. és a 3. jelentés az 1.-ből fejlődött. A falaz ’bűnténynéí segédkezik’ jelentése az argóban alakult ki. A falazat nyelvújítási származék. — Altaji és indoeurópai szókkal való egyeztetése további vizsgálatra szorul. Más finnugor szavakkal, valamint a fél2 szóval való egybevetése téves.
MUSz. 490; Setälä: NyK. 26: 382«; Munkácsi: NyK. 27: 144; Szolár: NyF. 35. sz. 15; Szeremley Császár: MNy. 4: 153; NyH.4"7; Gomboez: NvK. 39: 244, MNv. 7: 103®, Módszt. 30,‘jelt. 78; EtSz. ® ; SzófSz.; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 24; Collinder: FUV.; Zolnai B.: Pais-Eml. 514; Mészöly: ŐmSzöv. 63; Pais: MNy. 54: 484, NytudÉrt. 30. sz. 9; SKES.; Bárczi: MNy- Életr. 104; Rédei: NyK. 65: 161; MSzFgrE. ®. — Vö. köntörfalaz, rabicfal, spanyolfal, támfal, tűzfal.
talányai 1763: „olly keményen feddó- dőtt, hogy ezek nem szenvedhetvén falán- gatásit, . . . el-végeznék, hogy . . . egy puszta szigetbe ki-tennék” sz. (Léstyán Μ.: Szt. Ignátz 29: NSz.); 1767: „Faíángatom: Objurgo, ich schelte, gebe ein Verweiß” (PPB. Addenda); 1795 k.: Fälangatni sz. (Takáts R.: Told. C. v.: NSz.); 1816: Fálángatom gr. (Gyarmathi: Voc. 98 [o: 106]). J: 1. 1763:


falanuzter
835
falka
'fedd; rügen | korhol; tadeln’ (1. fent); 2. 1784: ’günyol; höhnen’ (SzD. 23) || falán- goi 1838—45: „Falángol: .. . rágalmaz, rósz« szat mond a hátam mögött” (MNyTK. 107. sz. 19). J: 1. 1838—45: 'rágalmaz; verleumden' (1. fent); 2. 1880: 'szidva elhallgattat; jemandem eine Abfuhr erteilen’ (Nyr. 9:564).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán származékszók: a /aZ1 igéből keletkezhettek gyakorító -ng képzőbokorral és -Z gyakorító, illetőleg -Z műveltető képzővel. A jelentésfejlődésre vö. N. rágton-rág 'szid, ócsárol’ (MNy. 31: 330), továbbá mar 'rágalmaz; szidalmakkal elüldöz’ (ÉrtSz.). — A szócsalád latin származtatása nem valószínű. — Erdélyben, főként a székelyek között élő nyelvjárási szavak.
CzF.; EtSz.; Gáldi: MNy. 31: 330 ®, Szótir. 399. - Vö. fal.1
falanszter 1843: „Minden . . . phalange egy közös, roppant nagyságú phalanstére-nek nevezendő épületben laknék” (Nyr. 48: 118); 1861/1923: phalanster (Madách 1.: Ember trag. 194: NSz.); 1883: falansztérig gr. (Szász K.: Kisebb költ. I: 360: NSz.); 1892: /aZanszZerrendszerbe (Tóth B.: Tárca- lev. 14: NSz.). J: 1843: ’<utópisztikus szocialista elképzelés szerint) közös termelésen és fogyasztáson alapuló zárt közösség, város; Phalanstère’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. phalanstery; ném. Phalanstère; fr. phalanstère; ol. falan- stero; or. φαΛαηαηέρ: 'falanszter’. A francia F. Μ. Ch. Fourier (1772—1837.) alkotta meg a gör. φάλαγξ ’esatarend, csatasor’ főnévből a fr. monastère ’kolostor’ (1. monostor a.) mintájára. A Fourier tervezte utópisztikus szocialista társadalomban a falanx az alapegység, a falanszter pedig egy-egy falanx dolgozó és lakóhelye. — A magyarba a franciából kerülhetett át, esetleg német közvetítéssel is. Szélesebb körben Madách Imre ,,Az ember tragédiája” című művéből vált ismeretessé.
A szerkesztőség: Nyr. 48: 118. (Schulz — Basler: DtFremdwb. 2: 486; Battisti—Ales- sio: DizÉtlt. 2: 1585; Wartburg: FEW. 8: 355; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 481.)
falc 1556: „Instrumentum patkó fanez vocatum” (OklSz. patkó-fánc? a.); 1795: „A mely házak fa sindellel borittatnak bé, a Sindely falczozva légyen” sz. (Festetits Urod. Instr. 240: NSz.); 1816: Fántz (Gyar- mathi: Voc. 98 [o: 106]); 1833: /arízpad (Lakos J.: Székely most. 114: NSz.); 1833 k.: Fantz (Székely Most. Lak. 2: NSz.); 1835: fáczol sz. (Tzs. Falzen a.). J: 1. [fánc] 1556: ’horony vágó kalapács; Falzhammer’ (1. fent); 2. 1795: 'rovátka, horony; Hohl- falz, Kerbe* (1. fent) ; 3. [fánc] 1816: ’a kasza nyakának erősítésére használatos vaskampó ;
Befestigungshaken zur Angel einer Sense’ (1. fent); 4. 1832: ’hántolókés, kaparókés; Schabmesser’ (Csermák F.: Mesterszók: N- Sz.). — Sz: ~ol 1821: falczolás sz. (Gáti 1. : Dialectus 32: NSz.); 1832: Fántzol/ni sz. (Szabó E.: Székely Tájsz. 4: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Falz 'horony, rovátka, bemélyedés ; (könyvkötészetben ) gerincpárkány, behajtás’, szász E. fglts 'horony stb. ; faragókés; horony véső, horony - vágó kalapács’ (Krauß: WbNsiebHw. 266); vö. még ném. Falzhobel ’horonygyalu’, Falz- meißel ’horonyvéső’, Falzmesser ’faragókés’. A ném. Falz elvonással keletkezett a ném. falzen ’hornyol, rovátkol, peremez; (bőrt) farag; (ívpapírt) hajtogat’ középfelnémet előzményéből. A cseh N. falc; szik. N. falc; le. falc; or. tfhuibtj: ’horony, rovátka; behajtás’ szintén a németből származik. — A magyarba a hazai német nyelvjárásokból kerülhetett át. A farc és fánc alak változat korábbi /aZc-ból jött létre; vö. fals ~ N. farcs, lant ~ R. lait, A csupán egyetlen adatból ismert 1. jelentés hitelességében aligha szükséges kételkednünk. E jelentés, valamint a 2. és a 4. is a németből való. A 3. a magyarban fejlődhetett ki, de kialakulásának részletei nincsenek tisztázva. — 2 — 4. jelentésében nyelvjárási és mesterségszó. A falcol származék — mely a ném. falzen átvételének is felfogható — némileg szélesebb körben is használatos (1. ÉrtSz.).
Szarvas: Nyr. 14: 319; Melich: Nyr. 24: 206 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 93 ® ; EtSz. ®, 2: 151 fánc a. is; Andrássyné Kövesi: Nyr. 76: 112. (TrübnersDtWb. 2: 288; Machek: EtSIÖSl. 107; Vasmer: RussEtWb. 3: 200; Schneeweis: DtLwSkr. 60; Kluge: EtWb.19 183; DudenEtym. 155.)
falka 1251/1281: ? Folka szn. (OklSz.); 1508: „lata . . . ne£ tüzet . . . kik neminemű falca főidőn valanac tőle” (NádK. 679); 1543: folkayath gr. (LevT. 1: 21); 1746: Fóka- Őtrázsával (Kováts János: Hadi exerc. 45: NSz.); 1795: folykástul gr. (Festetits Urod. Instr. 8: NSz.); 1796: Fókája gr. (Karádi: Uránia 13: NSz.). J: 1. 1508: ’rész, darab; Teil, Stück I egy bizonyos nagyságú föld- darab; Grundstück von bestimmter Größe’ (1. fent); 2. 1529 e.: ’egy bizonyos idő (elteltéig, elteltében); eine gewisse Zeit (lang)’ (VirgK. 79); 3. 1531: 'csoport; Gruppe, Haufen | köteg; Bündel' (ErsK. 486); 4. 1595: ’egy fajta állatból kisebb csapat; Meute, Rudel von Tieren, Schwarm von Vögeln’# (Ver. 10); 5. 1604: 'falat; Bissen’ (MA.). — Sz: ~cska 1604: Falkaczka (MA.) | /4s 1760 — 87: falkásan gr. (Orczy: Költ. Holmi 133: NSz.) | 1839: falkáz 'darabol'
(MTsz.).
Származékszó: a fal1 igének igenévszóí '(harapással) darabol’ és 'darab' jelentésű 53*


falkony
836
falu
előzményéből jöhetett létre -ka kicsinyítő képzővel. A ’darab’ alap jelentésből levezethető számos változat közül csak a 4. vált köznyelvivé. A jelentések párhuzamot mutatnak a szócsaládba tartozó jóit jelentéseivel. A szó néhány szomszédos nyelvbe is átkej-ült, részben a magyarban később elavult jelentésben (l. jelentésével a románban, 3. jelentésével a cseh ben találkozunk, a 4. a szlovákban él). — A falat, jóit szavak származékaként való magyarázata, a fal2 és a falu főnevekből való ©Fedeztetése, valamint latin és olasz származtatása téves.
Finály: AkÉrt. R. 4: 257, 259, AkNyÉrt. 2/4: 35, 36, 38; Bálint: Párh. 13; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 106, Nyr. 10: 155, ÁKE. 255; Szarvas: Nyr. 20: 529; [Szerkesztőség:] Nyr. 22: 44; Melich: NyK. 25: 295, MNy. 24: 244; Kursinszky: LatJszIrod. 19; Herman: Pászt. 246; Simonyi: Nyr. 50: 28; Horger: MSzav. 49, AINy. 28: 143; Troml: MNy. 25: 139; Pais: MNy. 27: 242 ®, 46: 101; EtSz.®; SzófSz.; Szta: ErdMúz. 49: 490; Bárczi: MNyÉletr. 107; Sulán: NyK. 65: 293. — Vö. fal1.
tulkon y 1596: ,,Αζ töröknek is volt négy jalkony a" (Saád: TüzérsSz. 34). J: 1596: ’kisebb ágyúfajta; Art kleineres Geschütz’ (1. fent). — De vö.: 1553: „jalkonata syska vocata” (Saád: TüzérsSz. 35); 1582: „fal- koneta vetus et parvula forma antiqua” (Saád: TüzérsSz. 35).
Olasz eredetű, esetleg német közvetítéssel; vö.: ol. falcone ’ faltörő ágyú’; ném. R. falkaune ’könnyű ágyú’. Az olasz szó a lat. jalco folytatása, amely ’sólyom’ jelentése mellett a középkorban az ’ágyú’ jelentést is felvette. — A R. jalkonéta (1. fent; 1. még MNy. 5: 150) a kicsinyítő képzős ol. falconetto átvétele latinos szóvéggel. — Elavult katonai műszó.
Körösi: O1E1. 30®; Melich: Nyr. 24: 206; Szarvas: Nyr. 26: 17; Lumtzer —Melich: DOLw. 93; Lampérth: AINy. 5: 150; Beke: Nyr. 60: 139; EtSz.®; Saád: TüzérsSz. 34® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 37, 38 ® ; Tamás: Nyr. 72: 140®.
fals 1878: „[ez a] kedves mutyi . . . egy tökfilkó fals brennelése által könnyen fucsba mehet” (Jogász humor 128: NSz.j; — falcs, jarcs (MTsz.); Fálcs, jarsAeves (UAÍTsz.). J: 1878: ’hamis; falsch | nem igazi; unecht’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. falsch ’hamis, nem igazi’, szász Sz. falté ’ua.’, E. folté ’ua.’ (Krauß: WbNsieblíw. 265), h. baj.-osztr. fölé, folté ’ua.’. Végső forrása a lat. falsus ’hamis’ (< : lat. jallere ’mogcsal, rászed’). A németbe a franciából került; vö. ófr. *fals > faus ’hamis’, ir. fr. faux, fausse ’ua.’. A szb.-hv. falé ’hamis’; cseh falcé ’hamisság ; hazugság’ ; szik, falóé ’hamisság’ ; le. falsz ’ hazugság, kitalálás; hamis hang’; or. (fiaAbuib ’képmutatás, csalás; hamis ének vagy játék’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — A cs végű magyar alakváltozatok esetleg külön átvétel eredményei, de keletkezhettek a magyarban is s > cs affrikálódással. A farcs, fars r-jére vö. alsó > N. arsó, felsőing > N. fersing ’gyolcsszoknya’ stb. — A bizalmas társalgási nyelv és a nyelvjárások szava.
Melich: Nyr. 24: 206 ®; Lumtzer—Melich: DOLw. 93®; Bérezik: MNy. 6: 100; EtSz.®; Fokos: Nyr. 64: 11. (Wartburg: FEW. 3: 392; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 447; TrübnersDtWb. 2: 286; Slaw- ski: SlEt. 1: 218; Machek: EtSIÖSl. 107; Vasmer: RussEtWb. 3: 200; Striedter- Temps: DLwSkr. 117; Kluge: EtWb.19 182.)
falu 1075/fl 124/f 1217: „In Sarou/aZu a superiori parte dedi terram ad quatuor aratra. In mikola/αΖζζ terram unius aratri” hn. (MonStrig. 1: 55); 1176: Egyhaz/uZwa hn. gr. (ÁŰO. 1: 73); 1214/1334/1342/1364: Cus foloud sz. hn. (AINy. 30: 304); 1222: forkos/oZua hn. (OklSz.); 1230: Huy/oZzz hn. (OklSz.); 1233: Oyu/oZwz/ hn. (MNy. 24: 116); 1245: Fo/wyne szn. (MNy. 18: 99); 1271/1378: Nagy/aZou; hn. (MNy. 53: 268); 1510: falóból gr. (MargL. 139); 1522: Thot- fallw hn. (MNyTK. 86. sz. 23); 1572: Pal//a hn. gr. (OL. ConserP. A 2674: Kázmér); — Agyag-/aZa hn. gr. (MTsz.). J: 1. 1075/ 11124/j· 1217 : ’kisebb emberi település ; Dorf | az itt lakók összessége ; Einwohnerschaft eines Dorfes’ # (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’vár; Schloß | erődítmény; Festung’ (JókK. 36); 3. 1416 U./1466: ’földbirtok; Grundbesitz I egy falut kitevő ingatlan; Dorf als ein Grundbesitz’ (MünchK. 145). — Sz: ~si 1410: Malon/aZi/sy hn. (OklSz.); 1590: Falusi (SzikszF. 66) I ~e 1435 k.: falus (SoprSzj. 99.) J ~cska 1504: Falwchka hn. (OklSz.); 1517: faluchkaban gr. (DomK. 243) | ~beli 1504: falvbelÿ (Száz. 6: 478) | ~i 1604: Falui (AIA. Paganalia a.) | 1704: oda-
faluznak gr. (AINy. 61: 366) | ~sias 1838: Falusias (Tzs.).
Ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból; vö.: vog. T. ράβΛ ’falu’; osztj. V. püydl fosztják típusú) falu’; vö. még: finn palva- (helynevekben): Palvala falu Sysmä- ben, Palvajärvi két tó Heimola egy házas - faluban; karj. palvi ’lakóhely’ (FÛF. 18: 147). Az ugor ( ? finnugor) alapalak *paly3 lehetett. — A magyar szó u, illetőleg v eleme talán denominalis névszóképző. Hogy az u hang megőrzött tővégi magánhangzó volna, nem valószínű. — Az eredetileg települést jelölő szónak a település lakosságára vonatkoztatása érintkezésen alapuló névátvitellel magyarázható. A 2. jelentés ki¬


fáma
837
fa inul um
alakulásán! az adott lehetőséget, hogy a csoportos emberi települések várak, erődítmények környékén létesültek (vö. város), illetőleg hogy a puszta területtel szemben a beépítettség már bizonyos védelmi szerepet is jelent. A 3. jelentés a hűbéri birtokviszonyokból érthető. A viszonylag igen korán jelentkező falusi származék képzésmódja a városi hatását, a -si képző első elfordulását mutatja. — Az a feltevés, hogy az ugor alapnyelvi szó a fal ige (1. fal1) finnugor előzményeként felvett ’fal’ és ’falat’ jelentésű igenévszó származéka lenne, és így a falu a fal ige családjába tartoznék, kevéssé valószínű; bár a magyar szócsaládon belül jelentéstani analógiák találhatók ( falat, amely a föld darabját is jelölte: OklSz., továbbá a társadalmi egységet is jelölő falka, folt). A fal2 névszóból való magyarázata, másféle finnugor és uráli egyeztetése, az ugor szavak indoeurópai rokonítása, továbbá a m. falu mongol és török származtatása téves.
Fábián I.: NyK. 2: 4, 5: 244; Vámbéry: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 71, 98, 20: 436; Bálint: Párh. XIV, 13; MUSz. 492®; Simonyi: MNyelv.1 1: 14, NyK. 24: 137, TMNy. 289, 332, 334, 335; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 73, AkNyÉrt. 23/10: 4, 12, 17, 23; Donner: VglWb. 1: 69, 3: 65, 67; Munkácsi: NyK. 25: 276, ÁKE. 27, 35, 252; NyH. 1-7; Semayer: NéprÉrt. 1: 60; Melich: NéprÉrt. 1: 79, AkÉrt. 21: 190, MNy. 6: 155, NytudÉrt. II. sz. 45; Kräuter: MNy. 9: 23; Színnyei: MNv. 22: 241, 316; Mészöly: HBHangAl. 34, MNy. 24: 28, 273, Balassk- Eml. 193, NytörtFejt. 27; Kalima: FUF. 18: 147 ® ; Kniezsa: MNy. 24: 115, 60: 468, NyK. 60: 485; Beke: Nyr. 58: 155, 59: 16; Csűry: AkNvÉrt. 24/13: 8; Sauvageot: Rech. 17, 59; País: MNy. 27: 245, 30: 304, 31: 268, 46: 101, 53: 267, NyK. 48: 479; Et- Sz. ® ; SzófSz.; Collinder: FUV.; Váczy: Száz. 92: 289; MSzFgrE.®.
fáma 1781/1910: ,,Nintsen fámának hozzánk járt-uttya” (Verseghy: Kisebb költ. 22: NSz.). Jí 1781/1910: ’hír, híresztelés; Gerücht | szóbeszéd, mendemonda; Gerede’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat, fama ’kiáltás; hír, híresztelés, szóbeszéd’. Ez ugyanannak a tőnek a származéka, melyről a m. fabula, fátum eredetije is sarjadt. — A latin szó — jórészt közvetlenül — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fame ’hír(nóv), hír(esztelés), szóbeszéd’; ném. Fama ’hír, fáma’; sp. fama ’hír(név)’,· ol. fama ’hír- (név)’; le. fama ’hír(esztelés)’ ; vö. még fr. fameux ’híres’. — A választékos és bizalmas stílus szava.
Rell: LatSz. 37; Kursinszky: LatJsz- Irod. 19; EtSz. ®. (OxfEnglDicf. Fame a.;
Walde — Hofmann : LatEtWb.3 1: 450; Wartburg: FEW. 3: 405; Boisacq: DictÉtGr.4 1024; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 214.) Vö. fabula, fátum.
família. 1590: ,,az batori fa-milianakiB lehetne reze benne” (MNy. 42: 77); 1787: Familliáján gr. (Μ. Kurir 551: NSz.); 1788: fámiliáknak gr. (Μ. Merk. 76: NSz.); 1808: famíliát gr. (Verseghy: Külneki Gilméta 107: NSz.); 1815: falamia (Kazinczy: Munkái 5: 17: NSz.); - falámia (MTsz.). J; 1590: ’család; Familie | nemzetség; Geschlecht’ (1. fent) II familiaris 1789/1890: ,,eddig tsak azt gondolta, hogy familiaris spirítusom van; de ezután azt is fogja hinni, hogy Ördögöm van” (Kazinczy: Lev. 1: 369); 1793: Familiárissággal sz. (Μ. Hírmondó 2: 78: NSz.). J: A) mn. 1789/1890: ’a családhoz tartozó; zur Familie gehörig | meghitt, barátságos; familiär’ (1. fent). B) fn. 1802/1891: ’valakinek a bizalmasa; Vertrauter’ (Kazinczy: Lev. 2: 460: NSz.).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. familia 'háznép; család’, familiaris ’a házhoz, a háznéphez tartozó; bizalmas, barátságos’, familiares [többes szám] fn. ’a ház, a család bizalmasai’, h. lat. familiaris fn. ’bizalmasa valakinek’. A lat. familia a m. famulus latin eredetijével függ Össze etimológiailag; a lat. familiaris a lat. familia származéka. A latin szócsalád különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. family, familiar; ném. Familie, familiär; fr. famille, familier; ol. famiglia, familiare: ’család’, ’családias, meghitt, bizalmas’; vö. még or. $aMÚAUH ’családnév; R. csillád’, (ßaMUAb- ÄpHbiü. ’családias, bizalmas’. — Am. familiáris főnévi jelentésben elavult. — A família a bizalmas, a familiáris a választékos stílus szava.
Kovács: LatEl. 14; Rell: LatSz. 22; Et- Sz. ® ; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb 1: 203; Oxf EnglDict. Familiar, Family a. ; Wartburg: FEW. 3: 408; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 I: 452; Kluge: EtWb.19 183.) - Vö. famulus.
famulus 1820: ,,a’ famulusok . . , az Uri-házat turbálták” (Kisfaludy K.: Kérők 105: NSz.); 1837: famulok1 gr. (Athenaeum 2: 245: NSz.). Jí l. 1820: ’szolga; Diener’ (1. fent); 2. 1857: ’ asszisztens ; Assistent | állandó segítő; ständiger Helfer’ (Abonyi L.: Regék 2: 129: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. famulus ’szolga <istené, emberé)’. A latin szó számos más európai nyelvbe is bekerült; vö.: ang. famulus; ném. Famulus; ol. jámulo; le. famulus; or. ÿdjwyjiyc: ’(tanár)scgéd ; kisegítő, famulus’. — Ä magyarban feltehetően a diáknyelvből terjedt el. I. jelentésében ma inkább csak a bizalmas stílus szava, 2. jelentésében elavult.


fan
838
faACNal
Kursinszky: Latjszlrod. 19. (Schulz: DtFremdwb. 1: 204; Walde —Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 452; Ernout —Meillet: DictÉtLat.4 215; Kluge: EtWb.10 183.) — Vö. família.
fan 1138/1329: ? „In villa Bata . . . Fonu/u” sz. szn., ? Fons sz. szn. (MNv. 32: 132, 205); 1150 k./13-14. sz.: Ig/on hn. (An. IL); 1405 k.: „pubes: /an” (SchlSzj. 342.). J: 1. 1138/1329: ? ’(nemi) szőrzet; Haare, Schamhaare’ (1. fent), 1405 k. : ’ua.’ (1. fent); 2. 1150 k./13—14. sz.: ’sűrűség, sűrű erdő; Dickicht, dichter Wald’ (1. fent); 3. 1852: ’finom szőrneinű talajgyökerek; Fäserchen an den Wurzeln’ (Peregriny: Ter- inészettört. 303: NSz.). — Sz: ~os 1138/1329: szn. (1. fent); 1631: fanos mn. (Káldi: Pred. I: 101) I ~osodik 1604: Meg fanofodom gr. (MA. Oállulo a.).
Ősi Örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö.: vog. T. pón ’toll, szőr’; osztj. V. pun ’szőr, gyapjú, toll’; cser. KH. p$n ’szőr (állaton, emberen), pehely, toll’; md. E., Μ. pona ’szőr, gyapjú’; finn puna ’vörösség, vér’. A szó a finnségi nyelvekben is eredetileg ’szŐr’ jelentésű volt. A finnugor alapalak *puna lehetett. — 2. A fon ige névszói párja. A megfelelőket 1. ott. E magyarázat jelentéstani okok, főleg pedig a két szócsalád osztják tagjainak eltérő vokalizmusa miatt kevésbé valószínű. — Az 1. és a 2. magyarázat azonban végső fokon talán nem is áll egymással ellentétben: lehetséges ugyanis, hogy a fon ige és a fan főnév, illetőleg rokon nyelvi megfelelői egyazon ősi igenévszó kétfelé bomlásából alakultak. - A magyar szó 2. és 3. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.
CzF.; MUSz. 494 ®; NyH. 3~7; Goin- bocz: NyK. 39: 235, 266; Setälä: FUF. 13: 429; Pröhle: KSz. 17: 164; Pais: MAn. 120, NyK. 48: 274 ®, SRH. L: 103; Beke: Nyr. 58: 77, NyK. 59: 182; Sauvageot: Rech. 21 ; Németh: NyK. 47: 470; EtSz. ® ; Nyíri: MNy. 37: 29; SzófSz.; Uotila: Vir. 1944. 31; Steinitz: FgrVok. 24; E. Itkonen: FUF. 29: 228, 31: 168, Collinder: FUV.; Balázs: A- Lingu. 6: 163; Nyirkos: ADebr. 5: 15;SKES. ; MSzFgrE. ® . — Vö. fon, foncsika. pina.
fanatikus 1754: „singularistáknak, se- paratistáknak és fanatikusoknak tartatnak” (Bárány Gy.: Uj Test. 1318: NSz.); 1787: fánátikus (Μ. Kurír 472: NSz.). J: 1754: ’vak- buzgó (személy) ; fanatisch, Fanatiker’ (1. font) y fanatizmus 1789/1890: „én éppen nem vagyok Vallásbeli fanatismussal profanáivá” (Kazinczy: Lev. I: 396: NSz.); 1790: Fánátizmus (Pétzeli: Álzír el. XIII: NSz.); 1793/1922 : Fanatizmussal gr. (Csokonai : Lev. 2: 621: NSz.). J: 1789/1890: ’elvakultság, vakbuzgóság; Fanatismus’ (1. fent) || fanatizál 1842: „a Jésuitáktól fanatizált fejdelem Rudolf császárhoz megy” sz. (Kőváry L.: Szék. 85: NSz.). J: 1842: ’fanatikussá tesz, feltüzel; fanatisicren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. fanatisch., Fanatiker, Fanatismus, fanatisiert; fr. fanatique, fanatisme, fanatiser: ’fanatikus’. ’fanatizmus’, ’fanatizál’; megfelelők vannak még az olaszban, lengyelben, oroszban, továbbá részben az angolban is. A szócsalád alapja a lat. fanaticus ’valamely istenség szentélyéhez tartozó; valamely istenségtől elragadtatott, önkívületi állapotba jutott (személy)’, mely a lat. fanum 9valamely istenségnek szentelt hely, szentély, templom’ származéka. A fanatizmus és fanatizál eredetije mint vallási műszó a franciában keletkezett. A szócsalád tagjainak politikai értelmű használata ugyancsak a franciában alakult ki. — A m. fanatikus vagy a latinból származik, vagy visszalatinosítás a francia—német megfelelőkalapján. A fanatizmus, fanatizál forrása a német, esetleg a francia lehetett.
Kursinszky: Latjszlrod. 19; Simonyi: Nyr. 42: 437. (Schulz: DtFremdwb. 1: 204; OxfEnglDict. Fanatica. ; Walde —Hofmann: LatEtWb3. 1: 453; Wartburg: FEW. 3: 409; DudenEtym. 155.)
fancsal mn. 1522:? „Gregorius Fan- chÿaV9 szn. (MNyTK. 105. sz. 36); 1568: ,,Háborúság czinalo fanczal ördeg” (Mel: SzJán. 491: NySz.); 1810 k.: Fandsali sz. (MNy. 61: 104). J: 1. 1568: ’fondorlatos; tückisch I kaján; hämisch’ (1. fent); 2. 1888: ’kancsal; schielend, schieläugig’ (Nyr. 17: 556). — Sz: ~i 1789/1882: fancsali (Dugonics: Tárkáni 48: NSz.) || fancsaliig 1647: „.Mint imez giliszta féreg fantsalog, fetreng, veczkendík” (GKat: Válts. 2: 115: NySz.); 1838: fancsarogva sz. (Tsz. Fantarogni a.) ; — fáncsorog (MTsz.); fancsorog (UMTsz.). J: 1. 1647: ’görbül; sich krümmen | tekorcdik; sich winden’ (1. fent); 2. 1807: ’sóhajtozik; seufzen | nyöszörög; winseln’ (Márton); 3. 1838: ’vánszorog; sich schleppen | ólálkodik; herumlungern’ (1. fent); 4. 1863: ’csavarog; sich herumtreiben’ (Kriza: Vadr. 498) || fancsalit 1877/1896: „egészen alamuszi képet fancsalitott” (Jókai 57: 135: NSz.). J: 1877/ 1896: ’( valamilyen képet) vág; (irgendein Gesicht) machen, aufstecken’ (1. fent) I] fancsal ige 1888: „Fancsal Szolnok-Dobo- kában mint ige járja ’rendetlenül összefog, göngyölít’ jelentésben” (Nyr. 17: 556). J; 1888: ’göngyölít; einwickeln, einrollen’ (L fent) |l fancsaloilik 1889: „èfancsalodik: el- szomorodik” (Nyr. 18: 191). J: [főként eZ- igekötővel] 1889: ’elszontyolodik; betrübt werden’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Alapszava talán azonos a fon igével, illetőleg an-


fanfár
839
fanÍAMztikuM
n<uk -s ~ -cs gyakorító képzős származékával; vö. repes, szökős; hágcsó, lépcső stb. Ebből az igei származékból -Z névszókepzŐ- vei (vö. fonal, lepel) keletkezhetett a fancsal melléknév, amely eredetileg talán főnév lehetett. A fancsalog ~ fancsarog, fancsalit, fancsalodik részben a */anca-ból alakulhatott gyakorító, gyakorító-visszaható képzőbokorral, részben pedig talán a fancsal melléknévből (fancsalit). A fancsal ige is gyakorító képzős származék lehet. — A jelentések magyarázatában a feltehető alapszó ’fon, bonyolít’ alapjelentéséből indulhatunk ki. Ebből jöhetett létre a fancsal melléknév ♦'bonyodalmat keltő’ -> 'kaján, irigy’ jelentése, majd pedig az ’irigy’ alapján és nagyobb részben a kancsal hatására a 'kanosai’ jelentés. A szóesalád igei tagjainak legtöbb jelentése is a ’fon, bonyolít’, illetőleg ’bonyo- lódik’ jelcntésmozzanatból érthető meg. A jelentésfejlődésre vö.: or. njiecmú ’fon, köt', nnecmácb 'kullog, vánszorog, ténfereg’; szik. pliesí ’fon, köt’, pletka 'szóbeszéd, pletyka’. A fancsalog 2. jelentése és a fancsalodik az e szócsaláddal valószínűleg etimológiailag is összefüggő fanyalog családjának hatását mutatja. — Nem lehetetlen az sem, hogy a fon családjába csak a fancsal melléknév tartozik, az igék pedig a fanyalog ~ fanyarog : fanyar szavakkal tartoznak össze. — Az 1522. évi személynév! adat tartozhatik ide, de a középkori Foncsol, Fancsal személy- és helynevek (vö. EtSz. 2: 152 2. Fancsal a.) nem. Ide vonható az 1841: Fantsi ragadványnév is (MNy. 59: 97). — Nyelvjárási szavak. A köznyelvben csak a fancsali ’savanyú, sanyarú (arckifejezés)’ használatos.
Pais: NyK. 48: 281 ®, NytudÉrt. 30. sz. 40; EtSz. 2: 152 fancsalog a., 1. fancsal a.; Bárczi: TihAl. 62; Gáldi: Szótir. 399; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 67. —Vö. fanyalog, fon.
fanfár 1865: „fanfaré, fr. [= francia] . . . trombitaszó” (Babos); 1900: fanfarája gr. (Vay S.: Társasélet 1: 421: NSz.); — fanfár (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1865: ’trom bitaszó, harsonaszó (mint jeladás); Trompeteii- schall, Fanfarenstoß (als Signal)’ (1. fent); 2. 1891: ’harsona (mint hangszer); Fanfare’ (Füredi: IdSz.).
Nemzetközi szó ; vö. : ang. fanfare ’harso- naszó, kürtjei’ ; ném. Fanfaré ’harsona ; har- sonaszó’; fr. fanfare ’harsonaszó; rézfúvós zenekar’; ol. fanfara 'fúvószenekar; harsona’; or. φαΗφάρα ’harsona; harsonaszó’. A franciában keletkezett; itt hangutánzó eredetű. — A magyar alak változatok közül a fanfaré valószínűleg közvetlenül a franciából, a fanfara pedig az olaszból való. — Zenei szakszó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 205; OxfEnglDict. Fanfarén.·, Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1594; Bloch — Wartburg: Dict ÉtFr. 4253.)
fánk 1500 k.: „Panis in patella coctus vulgo fánk” (TemGl.: Szilády 68); 1522: Pancho szn. (MNyTK. 86. sz. 59); 1533: Fang (Murm. 2156.); 1548: pánkokból gr., ponkoh (Szék: Zsolt. 179: NySz. 2: 1224); 1592: pánkocht gr. (Cis. E4: NySz. 2: 1224); 1673: pánkóc gr. (Com: Jan. 76: NySz. 2: 1224); 1763: Pankhó (Adámi: Wb. 61: NSz.); 1787: pánkot gr. (Μ. Kurír 137: NSz.); 1816: pánko (Gyarmathi: Voc.); — fdhönk, fânkâ, fánkó, pánkát gr., pánkú (ÚMTsz.); fánk, pánko (Nyatl.). J: 1. 1500 k.: 'kiszaggatott, serpenyőben kisütött tészta; Krapfen | forgácsfánk, csöröge; Hobelspáne, Spritzkrap- fen’ # (1. fent); 2. 1548: 'tojásrántotta; Eierkuchen’ (1. fent).
Erdélyi szász eredetű; szász E. parjkox, fögkox 'tojásrántotta; serpenyőben kisütött, különböző alakú tészta’ ; vö. még kfn. pfan- kuoche, szász Sz. tfonkuxn 'tojásrántotta', déli ném. Pfannkuchen 'tojásrántotta', északi ném. Pfannkuchen 'fánk'. — Az első, régebbi délerdélyi szász változatból származik a m. R., N. pánkoh > pánkó. A második, későbbi észak-erdélyi változatból, pontosabban ennek középfelnémet kori előzményéből hanghelyettesítéssel m. *fánkoh > fánkó lett, majd ebből a kicsinyítő képzős származéknak érzett alakból a fánk vonódott el. — A szik, fánka ’fánk' a magyarból származik. — Az / kezdetű alakok a nyugati és a középső, a p kezdetűek pedig a keleti magyar nyelvjárásokban élnek. A köznyelvbe csak a fánk került be.
Szarvas: Nyr. 6: 414, 415, 19: 130, 22: 21; Munkácsi: Nyr. 10: 387; Halász: Nyr. 17: 301; Kalmár: NyK. 23: 292; Melich: Nyr. 24: 206, AkNyÉrt. 17/4: 10, 22; Lumtzer—Melich: DOLw. 93; Fekete: Zárh. 8; Beke: Nyr. 58: 107, Teuth. 6: 236; EtSz. ® ; SzófSz.; Moór: Nyr. 65: 9; Implom: MNy. 40: 231; Gáldi: DictKlein. 149; Moór: Nyelv és írod. 1: J15; Kniezsa: SzlJsz. 901 ; Bárczi: Szók.2 98; Hadrovics: StudSl. 9: 5, NytudÉrt. 50. sz. 32; Szabó T. A.: MNy. 59: 475 ® ; Nagy J.: MNy. 60: 352 ®. — Vö. pam- puska.
fantasztikus 1630: „nem tudná ember, hogy oly kába gálád fantastikos légy” (MA: SB. 218: NySz.); 1848: phantasticus (Unio 363: NSz.); 1876: fantasztikus (Barlanghy B.: Vad. emb. 139: NSz.). J: 1630: 'phantastisch' # (1. fent) II fantaszta 1708 — 10: „Soha életemben olyan három fantaszta emberrel nem volt dolgom” (AINy. 60: 112); 1759: fántásta (AINy. 60: 112); 1776: Fántaszta (Só- falvi: Erk. elméik. 103: NSz.); 1805/1892: fantászta (Kazinczy: Lev. 3: 322: NSz.). J: 1708—10: 'légvárakat építő (ember); Phantast’ (1. fent) II fantasztikum 1872: „A phantastikum lényege a képzelem korlátlanságában . . . fekszik” (Névy L.: Kom. vlm.


fantázia
840
fanynlog
42: NSz.); — fantasztikum (Országh: MAng- Sz.). J: 1872: ’a képzelet szüleménye; etwas Phantastisches’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. phantasticus 'elképzelt’, k. lat. phantasta ’nagyzo- ló ember’. Ezek forrása a gör. φανταστικός ’a képzelet világába tartozó’, gör. φαντασ- τής ’nagyzoló, kérkedő ember’. A görög szavak a m. fantázia végső forrásával függnek össze etimológiailag. A latinon át különféle úton-módon bekerültek számos európai nyelvbe; vö. : ang. fantastic; ném. phantastisch; fr. fantastique: 'fantasztikus’; — ang. fantast; ném. Phantast; or. $aHmácm: 'fantaszta'. — Am. fantaszta későbbi adatai esetleg a ném. Phantast latinosításaként is felfoghatók. A m. fantasztikum a lat. phantasticus semleges nemű phantasticum alakjának főnevesülése ; alakulásmódjára vö. egzotikum, fizikum, komikum, tragikum stb. — Jórészt a választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszírod. 19; EtSz. 2:154 fantázia a. (OxfEnglDict. Fantast, Fantastic a.; Wartburg: FEW. 8: 365; DudenEtym. 508; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 254.) — Vö. fantázia, fantom.
fnntázia 1512 k.: „kylcmb kyleinb fan- taf iakal chalathfagokkal meg homály ofodot” (WeszprK. 131); 1755: fantaziájok gr. (Pi- namonti J. P.: Magános 612: NSz.); 1790: Fantázia (Gvadányi: Fal. nót. 151: NSz.). J: 1. 1512 k.: 'képzelet, elképzelt dolog; Phantasie' (1. fent); 2. 1865: 'zenei ábránd; Phantasiestück’ (Babos phantasia a.). — Szí ~1 1792: fantáziái (Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 113: NSz.).
Latin eredetű; vö. phantasia ’gondolat; ötlet'. Ennek forrása a gör. φαντασία 'megjelenés; képzelődós; képzelőerő’ (< : gör. φαντάζω 'láthatóvá tesz valamit; képzetet kelt valakiben' < : φαίνω 'megmutat; megjelenik’). A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fantasy; ném. Phantasie; fr. fantaisie; ol. fantasia; or. φαΗτηάδΐΐΛ: 'képzelet, képzelőerő; zenei ábránd’. — A 2., zenei jelentés feltehetően a németből való.
Kovács: LatEl. 14; EtSz. ® ; Gáldi: Szótir. 37. (OxfEnglDict. Fantasy a.; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 2: 299; Boisaeq: DictÉtGr.4 1010; Battisti—lAlessio: DizEtlt. 2: 1594, 1595; Wartburg: FEW. 8: 360; Kluge: EtWb.19 548.) — Vö. fantasztikus, fantom.
fantom 1795: ,,Ez a’ fantóm igy szóllot” (Μ. Kurir 1: 4: NSz.); 1797 k./l805: fánto- mának gr. (Csokonai: Lilla 14: NSz.); 1813: phantomok gr. (Katona J.: Műv. 3: 126: NSz.); 1833/1848: fantomnak gr. (Kölcsey: Napi. 76: NSz.). J: 1. 1795: 'kísértet; Gespenst' (1. fent); 2. 1880: 'orvosi oktatásra készített műtestrész; zu Lehrzwecken nach- gebildeter Körperteil’ (MagyLex. 7: 320}.
Nemzetközi szó; vö.: ang. phantom; ném. Phantom; fr. fantomé; cseh fantom; or. φαΗ- mÓM: 'kísértet, látomás; orvosi gyakorló modell’. Vö. még orvosi lat. phantom '(szemléltető) váz’. Elsősorban a francia révén terjedt el. A francia szó forrása egy népi lat. *fantauma 'kísértet' (vö. prov. fantauma ’ua.’), mely az ugyanolyan jelentésű lat. phantasma-rn. megy vissza. Ez utóbbi a gör. φάντασμα 'tünemény; kísértet' átvétele. A görög szó a m. fantázia eredetijével függ össze etimológiailag. — A magyarba a németből, esetleg a franciából került át. — Az 1. jelentésben az irodalom s a választékos stílus szava; a 2. jelentésben orvosi szó.
Lumtzer — Melich : DOLw. 94 ® . (Schulz — Basler: DtFremdwb. 2: 488; OxfEnglDict. Phantasma, Phantom a. ; Boisaeq : DictÉtGr.1 1010; Wartburg: FEW. 8: 363; Bloch Wartburg: DictÉtFr.4 254.) — Vö. fantasztikus, fantázia.
fánton-fant 1521: ,,mynd addygh feli had myglen bozzoth allaz Fantom ffanth: hah δ azth merteh tenny te raytad : myreh nem merned teh : ky tóbbeth tehetéh” (ApMélt. 27); 1598: Fanton fant (Decsi: Adag. 9: NySz.); 1653: fántofánt (ErdTört- Ad. 1: 58); — fántum-fántumoz sz. (NyF. 10. szv 78); fántonpánt (SzegSz.); jántum- fánt (ÚMTsz.). J: 1. 1521: 'szeget szeggel; Maß für Maß | hasonlót hasonlóval; Gleiches mit Gleichem’ (1. fent); 2. 1876: ’ha törik, ha szakad; auf Biegen oder Brechen | mindenáron; um jeden Preis’ (Nyr. 5: 425); 3. 1937: 'alaposan; tüchtig’ (NéNy. 9: 228).
Ismeretlen eredetű. Fánt elemével esetleg a bakafántos ’házsártos, veszekedő’, kacifántos 'nyakatokért, bonyolult’ szavakhoz kapcsolódik. A régiségben alkalmilag főnévi (vö.: 1613: „fántom /dntaZ fizetnek”: Pázm: Kai. 255: NySz.), illetőleg jelzői szerepben (vö.: 1619: ,,Sok fántom-fánt beszédünk lón”: ErdTÖrtAd. 2: 171) is használták. A R. fánt 'megtorlás, viszonzás’ (vö.: 1831 : „Fánt: El avúltt régi szó”: Kreszn.; 1838: „Fánt: Vergeltung”: Tzs.) a nyelvújítók elvonása a fánton-fánt-\yó\. — Nem meggyőző az a feltevés, hogy forrása a ném. fahnden 'fürkészik, kutat valaki után, üldöz valakit' vagy a szb.-hv. N. fantiti se 'bosszút áll’; szín. N. fántiti se ’ua.’, N. fanta ’bosszú' volna. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 13: 365 ®; R. Prikkel: MNy. 4: 293; Berneker: SlEtWb. 1: 279; BaliLSsa: Nyr. 63: 2; EtSz. ® ; Kniezsa: Szljsz. 20 ® . ·— Vö. bakafántos, kacifántos.
fanyalog 1416 U./1466: „ffonaignac- uala ágért a· fidoc egmafíal möduä” (Münch· K. 182); 1568: faniarog (Mel: SzJán-,310.


fanyar
841
far
NySz.); 1584: Fanyalognom gr. (Born: Préd. 246: NySz.); 1616: jonyolgo sz. (Bal: Cslsk. 44: NySz.); 1662/1853: fanyalogva sz. (Szál: Krón. 494: NySz.); 1774: fanyalogni sz. (Kónyi J.: Orfeus 37: NSz.); 1784: fanyorgok gr. (SzD. 25). J: 1. 1416 U./1466: 'veszekedik, pörlekedik; zanken, zänkeln’ (1. fent); 2. 1568: 'kígyózó mozgást végez; sich schlängeln’ (1. fent); 3. 1584: 'szorult helyzetben van; sich in bedrängter Lage befinden I nyöszörög; winseln’ (Born: Préd. 246: NySz.); 4. 1694: 'savanyú képet vág valamihez; eine sauere Miene machen' # (Felv: SchSal. 44: NySz.); 5. 1784: 'vánszorog; sich schleppen | kóborol, őgyeleg; herumschlendem’ (1. fent) II fanyalodik 1520: „Con- spiracionos coniuracionesque: Égbe fanalo- dasokoth” sz. (GyÖngyGl. I.); 1784: „fzigo- rodni: nyomorodni, forvadni, fanyalodni, fogyatkozni, fzegényedni” sz., fanyarodni sz. (SzD. 73, 23)j 1808: Fanyalódni sz. (SI.); — fanyalodik (UMTsz.). J: î. 1520: 'összeesküszik; sich verschwören’ (Lient) ; 2. 1784: 'sorvad, sínylődik ; siechen | szorult helyzetben van;sich in bedrängter Lage befinden' (SzD. 73) ; 3.1792: 'kénytelen-kelletlen rászánja magát valamire; gern oder ungern sich zu etwas entschließen** (SzD. Fanyalogni a.); 4. 1810: 'vánszorog; sich schleppen' (Simái Kr.: VSzót. 2: 97: NSz.); 5. 1833: 'fonnyad; welken, verwelken' (Kassai 2: 218).
A szóesalád tagjai valószínűleg származékszavak: gyakorító, illetőleg gyakori tóvisszaható képzőbokorral keletkezhettek a fon igéből. A fon ige a sodrás, tekerés, hajlí- tás, csavarás mozzanatát jelöli, s ebből az alapjelentésből a fanyalog és fanyalodik valamennyi jelentése megérthető. .Mindkét szó 1. jelentése esetleg közvetlenebbül is kapcso- lódhatik a /on-hoz: a veszekedő emberek mintegy összegubancolódnak, az összeesküvők pedig szorosan összefonódnak. A fon ige fonal származékának egyébként 'lázadás, felkelés’ jelentése is volt (vö. SermDom. 2: 120). A fanyalog 4. és a fanyalodik 3. jelentése komplikációs jelentés változás eredménye ; vö. fintorog, felhúzza az orrát, félrehúzza a száját stb. — 1. jelentése mindkét szónak elavult; a többi jelentés ma is él a köznyelvben vagy a nyelvjárásokban.
CzF.®; Melich: NyK. 28: 309; Szerem- lev Császár: Nvr. 35: 166®, 210; Gombocz: Jelt. 86, ÖM. í: 147; Pais: NyK. 48: 280 ® ; EtSz. 2: 155 fanyalodik a. ®, 361 fonál, fona- log a. is; Kallós Zs. : Nyr. 64: 135; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; Bárczi: Bev.3 83; Károly: Ny tud Ért. 38. sz. 59 ®. — Vö. fanceal, fanyar, fon.
fanyar 1789/1890: „idővel egymást fű- szerszámozva, a’ fanyart meg édesíthetjük” (Kazinczy: Lev. 1: 281: NSz.); 1818: fanyal (Pcretsenyi Nagy L.: Tibullus 49: NSz.). J:
1. 	1789/1890: 'kesernyésen savanyú (átvitt értelemben is); herb (auch in übertragenem Sinne)’# (1. fent); 2. 1807: 'íztelen; unschmackhaft* (Márton). — Sz; ~kás 1803: janyarkás (Márton Herblich a.) | ~ság 1803: fanyarság (Márton Herbe a.).
Szóelvonás eredménye: a fanyalog ~ fa- nyarog 'savanyú képet vág' igéből jött létre. A korábbról adatolható R. fanyarú ’ízetlen, savanyú, fojtos’ ( I 784: SzD. 25) és a N. fanyaló 'fanyar' (ÚMTsz.) szintén ebbe a családba tartozik.
Simonyi: NyK. 16: 266; Budenz: NyK. 18: 469; Szeremley Császár: Nyr. 35: 166 ®, 210; Gombocz: Jelt. 86, ÖM. 1: 147; Pais: NyK. 48: 281; EtSz.®; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 400, 519; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 64. — Vö. fanyalog.
far 1395 k.: ,,u[ere]da: /orham” (BesztSzj. 773.), de 1. farkas; 1405 k.: far (SchlSzj. 438.). J; 1. 1395 k.: 'ember, emlős állat törzsének hátsó, alsó része, tompora; Hinterteil, Steiß des Menschen, der Säugetiere | ember felső combja; der obere Schenkel des Menschen’ # (1. fent); 2. 1512: 'a hegynek hirte lenül, erősdomborulattal megszakadó vége ; mit einer starken Rundung plötzlich abbreehen- des Ende eines Borges’ (OklSz. hegy-far a.); 3. 1585: 'jármű vagy épület hátsó része; Heck, der hintere Teil von Fahrzeugen oder Gebäuden' # (Cal. 887 [o: 877]).
Sz: ~ol 1575: faralni sz. (Helt: Krön. 48: NySz.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. V. pir, Kaz. pir 'valami mögött levő; háttér’, Ko. pír ’hátsó oldal; háttér’; — szám, jur. purôâ 'hátrafordul', púröarz 'vissza*; szelk. pärannaGr 'megfordít, visszafordít·’; kam. p'&rlàm 'visszafordul, megfordul'. Az uráli alapalak *pur3 lehetett. Lehetséges, hogy az uráli alapnyelvben a velaris hang- rendű szó mellett volt egy palatális hangrendű (*perá) is; vö.: vog. T. perii’ 'visz- sza’; osztj. V. p<)rta% 'vissza, hátra'; zürj. V. bér 'hát; háttér; vissza’; votj. Sz. bér 'hátsó rész, valaminek a hátulja, fara’; md. E. pfa, Μ. pre 'fej; csúcs, tető’; finn porti ’hátsó rész, alsó rész’. Az uráli szócsaládnak altaji és indoeurópai nyelvek szavaival való esetleges kapcsolata további vizsgálatot igényel. — Más finnugor egyeztetése, török és közvetlen indoiráni származtatása téves.
Hunfalvy: NyK. 4: 218; Vámbéry: NvK. 8: 122; MUSz. 495 ® ; Munkácsi: ÁKE. 258; Setälä: FUF. Anz. 12: 35, JSFOu. 30/5: 30; Nyíl.5"7; Paasonen: Beitr. 293; Donner: MSFOu. 49. sz. 148; Németh: NyK. 47: 470; EtSz. ® ; Collinder: lUrSprg. 68, FUV. : SzófSz.; Räsänen: Vir. 1947. 172; Hajdú: ALingu. 1: 201®; Joki: MSFOu. 103. sz. 71; SKES.; MSzFgrE.®. -- Vö. farcsík, fark, fartól.


fárad
842
faramuci
fárad 1300 k.: „en iunhuin buol javad” (ÓMS.); 1416 U./1450 k.: uiégfawattac sz. (BécsiK. 37). J: 1. 1300 k.: ’lankad; ermüden’ # (1. fent) ; 2. 1527 : ’fáradozik valamiért ; sich um etwas bemühen’ # (ÉrdyK. 517); 3. 1613:’valahova (fáradsággal) megy; sich zu jemandem oder irgendwohin bemühen’ # ( Pázm: Kal. 441 : NySz.). — Sz; 1416 u./1450 k.:l.fcnt| ~sag 1456k. zfarradsaghra^\\(Semi- Dom. 1: 125) J ~ás 1456 k.: jarradas (SermDom. 2: 316) J ~tsag 1506: javrattfagaath gr. (WinklK. 334) | ~ozik 1512 k.: faradozok gr. (WeszprK. 20) | ~atlan 1513: jaradathlan (CzechK. 35) | ihatatlan 1518 k.: meg farad- hatatlan (SándK. 18) | ~ságos 1525 k.: far- radfagos (GyöngyK. 8) | ~ékony 1636: járadékon (Pázm: Préd. 383: NySz.) | ~alom 1813: Fáradalom (Mondolat 61) || fà- raszt 1416 U./1450 k. : ,,fetetfe£ec’ még- fawaztac okét” (BécsiK. 30); 1510: faraz- tyatok gr. (MargL·. 30); 1651/1817: el fárosztá gr. (Zrínyi 2: 42). J; 1. 1416 U./1450 k.: ’fà- radttá tesz; müde machen’# (1. fent); 2. 1771: ’oka annak, hogy valaki valahova elmegy; zu jemandem oder irgendwohin schicken’ # (Fal: NU. 321: NySz.); 3. 1792: ’torhel valakit; belästigen’ (SzD.).
A szócsalád jár(a)· alapszava ósi örökség az ugor korból; vö. vog. Szó. pößrmat-, FL. poßßaräl- ’elfárad’ (UrAltJb. 28: 242). A vogul megfelelők -mát, -ál eleme mozzanatos, illetőleg gyakorító képző. Az ugor alapalak *p8rk3- lehetett. — A fárad -dgyakorító, a járaszt -szt műveltető képzővel alakult. A fáradalom nyelvújítási származék. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése banges jelentéstani szempontból elfogadhatatlan. Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 98; Simonyi: Nyr. 6: 291, NyK. 16: 261 ; Wichmann: FUF. 11: 227; EtSz.®; Zolnai Gy.: Msn. 9: 5; SzófSz.; Steinitz: OstjChr. 153; Toivonen: FUF. 32: 63; Liimola: UrAltJb. 28: 242 ® ; [MSzFgrE. Szerk.]: I. OK. 19: 275; Károly: NyelvmLev. 134; MSzFgrE. ®.
farag- 1357: .,Poss. Faragó” sz. hn. (Csánki 5: 348); 1379: Farrago sz. hn. (Fejér: CD. 9/5: 359); 1416 U./1450 k.: ,,nîL o kè2èfkêdéfêknÇ végé kic éz vftpt faoagnac” (BécsiK. 104); 1604: faratskalafi sz. (MA. Toreútice a.); 1723: foragtaknak sz·. (Csúzi: Síp. 273: NySz.); 1765: faritskáltak sz. (Mihál tz 1.: Ok. hite 201: NSz.); 1820: farig- tsáUt sz. (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 59: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’késsel kialakít; schnitzen | vés; meißeln’ # (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’létrehoz; herstellen’ (BécsiK. 82); 3. 16. sz. v.: ’( halat) tisztít; (Fisch) abschuppen’ (Radv: Csal. 3: 43); 4. 1720: ’ valakit nevel, képez; jemanden bilden’ (Ko- háry I.: Munkács 5: 4: NSz.). — Sz: ~ó 1357: hn. (1. fent); 1490 k.: faragó (NagyvGl. 66.) I ~vány 1416 U./1450 k.: faraguan (BécsiK. 273) I ~atlan 1510: faragatlan ’megmunká- latlan’ (MargL. 107); 1770: ’inűveletlen, durva (ember)’ (Kalmár: Prodr. 260) | ~csál 1570: faragcsál (Helt: Háló 141: NySz.) j ~mány \bVlz farag mányit gr. (G. Kat: V. titk. 2: 723: NSz.) | faricskál 1765: 1. fent II faradék 1577 k.: „vborkanak es dÿn- nÿenek 03 kwlfë hoa jaradekath. . . térd «•ojwe” (OrvK. 8). J: 1. 1577 k.: ’hulladék; Abfall’ (1. fent); 2. 1604: ’forgács; Span’ (MA. Putámen a.).
A szócsalád far(a)· alapszava Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. pár-, Szó. pmr- ’köpüs baltával ki váj (csónakot)’; — ? szám, jur. ßarrä ’vakar (késsel, fejszével)’;? jen. bora-, boda- ’ua.’; ? tvg. bara- ’vakar, gyalul, kicserez’ ; szelk. pôrgâiïnaB ’bőrt, szíjat vág’ (MSFOu. 49. sz. 72, 150); kam. p'árg^lám ’vakar, farag, vág’. Mindezek az igék végső soron feltehetően hangutánzó-hangfestő eredetűek. Az uráli alapalak *par3 ’valamilyen szerszámmal kapar’ lehetett. Az északi szamojéd alakoknak a szócsaládhoz való tartozása szóé le ji mássalhangzójuk eredetének tisztázatlansága miatt bizonytalan. — A farag -g gyakorító képzővel, a faradék a cselekvés eredményét jelölő -(a)dék képzővel alakult. A faragcsál, farigcsál gyakorit/) képzős származékok; a faracskál, faricskál hangátvet éses alakok a faragcsál, jarigcsál-béA. A farag 1. jelentése ősi Örökség; a jelentésfejlődés ’késsel kialakít, kivés’ -► ’faragással alkot’ -■> ’faragással tisztít’ lehetett. A 4. jelentés az 1. és 2. átvitt értelmű használata. — A szóesalád altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. — A faradék nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 6: 462 ®, 18: 202; MUSz. 532; Simonyi: NyK. 16: 250, 256, 17: 67; TMNy. 401, 412, 491, 545; Zolnai Gy.: Nyr. 21: 98; Halász: NyK. 23: 446; Munkácsi: NyK. 25: 270; Setälä: FUF. Anz. 12: 107; Paasonen: KSz. 14: 62, Beitr. 96; Horger: .MSzav. 61; Sauvageot: MNy. 21: 255; Beke: Nyr. 63: 115; EtSz.®; SzófSz.; Deme: M- NyTK. 69. sz. 43; Bóna: Ncpr. és Nytud. 3 — 4: 140; MSzFgrE.®. — Vö. forgács, fúr-fa rag.
faramuci 1874: „faramuci: bakajáték. (Körbe ülnek, egymásnak heréit megkötik s addig húzzák, inig a legutolsó győztesnek marad.)” (Nyr. 3: 564); 1878: faramutyinak gr. (Bakahumor 223: NSz.); — faramucsí (MTsz.); faramociz sz. (ÚMTsz.). Jt A) fn. I. 1874: ’zsincggel játszott durva laktanyai játék ; Art unanständiges Kasernenspiel, wozu Bindfaden gebraucht wird’ (1. fent); 2. [faramutyi] 1878: ’laktanyai személy (közelebbről meg nem állapítható sajátosságokkal); Person aus der Kasomé (mit


fáraó
843
farcsík
näher unbestimmbaren Eigenschaften/ (1. fent; egy adat); 3. 1891/1898: ’egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel’ (Jókai 91: 165: NSz.); 4. 1898: ’ülop; Gesäß, Hinterteil’ (Dobos); 5. 1942: ’seggrepacsi; Arschdresche als Art grobes Gesellschaftsspiel’ (MNy. 38: 359); 6. 1957: ’bonyodalom; Verwicklung, Komplikation’ (SzegSz.). B) mn. 1. 1950: ’fukar; geizig’ (ŰMTsz. ; egy adat); 2. 1960: 'bonyolult, furcsa; kompliziert, sonderbar I kétes, gyanús «(ember, dolog); verdächtig, obskur (Mensch, Sache)’ (ÉrtSz.). — Sz:
1905 — 8: faramociz ’csipkedi a lányokat* (ÚMTsz.) I 1957: faramucis ’cifra, bonyolult; komisz’ (SzegSz.).
Ismeretlen eredetű. A) 4 — 5. jelentése arról tanúskodik, hogy a nyelvérzók a fara- muci előrészét a far családjához kapcsolhatta. A faramuciz származéknak olasz jövevényszóként való magyarázata (vö. ol. faré ammusire ’ valakit megfintorogtat’) nem meggyőző. — B) 2. jelentésében a bizalmas társalgási nyelv szava; többi jelentésében elavult vagy nyelvjárási szinten él.
EtSz. ; Laziczius: MNy. 35: 255; Garázda Péter: MNy. 36: 254; L. Gy.: NyK. 51: 25; Deme: MNy. 38: 359; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 41.
fáraó 1416 U./149O k.: „Es ki rajta pharahot es mend o tehetfegot a veres tengerben” (AporK. 106); 1522: Faraw szn. (MNyTK. 86. sz. 80); 1752: pharó (MNy. 30: 81); 1756: Faraó (Bíró Μ.: Micae 1: 109: NSz.); 1761: Faránál gr. (MNv. 30: 81); 1791: Fáráó (MNy. 30: 81) / 1834/1883: Fáraó (Csató Pál: Műnk. 11: NSz.). J: 1. 1416 U./1490 k.: ’ókori egyiptomi uralkodó; ägyptischer Herrscher im Altertum’ (1. fent) ; 2. 1752: ’egy fajta hazárd jellegű kártyajáték; Art Hasardspiel mit Karten, Pharao’ (1. fent); 3. 1881: ’cigány férfi; Zigeuner’ (Csepreghy F.: Műv. 3: 318: NSz.).
Latin eredetű; vö. e. lat. Pharao ’óegyiptomi uralkodó’. Végső forrása az óegyiptomi per-a?a ’ua.’, mely tulajdonképpen ’nagy ház’-at jelent. Az egyházi latinba a gör. Φαραώ, Φαραών ’óegyiptomi uralkodó’ közvetítette, a modern európai nyelvekbe jórészt a görögből és a latinból került át a biblia (1. Mózes 47: 1 stb.) révén; vö.: ang. Pharaoh; ném. Pharao; fr. pharaon; ol. jaraone; or. φαραΰΗ: ’óegyiptomi uralkodó*. A franciában kártyajátékot neveztek el vele; vö.: fr. pharaon; ném. Pharao, Pharo; stb.: ’egy fajta hazárd jellegű kártyajáték’. — A m. R. farahó Ä-ja hiátustöltő hang. A faró alak változat, valamint a 2. jelentés a németből származik. A 3. jelentés a fáraó unokái vagy ivadékai stb. szókapcsolatból jött létre jelentéstapadással ; vö. 1794: Faraó fajtái (Mátyási J.: Valami 27: NSz.). Azzal függ össze, hogy a cigányok egyiptomiaknak vallották magukat; vö. ang. gipsy ’cigány’ (tkp. ’egyiptomi’). — 1. jelentésében az irodalmi nyelv szava, 2. és 3. jelentésében elavult.
Kursinszkv: LatJszírod. 19; Hartnagel E.: MNy. 30: 80®; Gáldi: Szótir. 249; Mikesy: MNy. 61: 219®. (Lokotsch 1650.; OxfEnglDict. Faro1, Pharaoh a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1597; Wartburg: FEW. 8: 366; Kluge: EtWb.19 548.)
fáraszt 1. fárad
farba 1516 k.: „Rubea tinctoru(m): farbalo fy” sz. (Nyr. 34: 201); 1877/1895: „A kik csak ^farbára^ mentek be, azok előre elszaladtak” (Jókai 26: 342: NSz.). J: 1. 1516 k.: ’festék; Farbstoff’ (1. fent); 2. 1877/1895: ’szín (kártyajátékban); Fürbe zim Kartenspiel)’ (1. fent). — Sz: /41 1516 k.: sz. (1. fent) I Z»z 1874: farbáz ’fost’(Nyr. 3: 525); 1888: ’ferblizik’ (Parlaghy: Kártyajátékok 2 [függelékben]: NSz.) | 1884:
farbás ’festett, színes’ (Kacziány G.: Mondur. 35: NSz.).
Német eredetű; vö. ir. ném. Farbe ’szín (kártyajátékban is); festék’; vö. még: baj.- osztr. farb, farw, far ’ua.’, ném. B. fárb ’ua.’ (Hüg. 57). Etimológiailag összefügg a m. ferbli német eredetijével. A rom. N. fórba ’festék’; szb.-hv. farba ’festék; szín’; szín. bárra ’ua.’; cseh barva ’ua.’; szik, farba ’ua.’: le. barwa ’szín’, farba ’festék, ináz; R. szín’ közvetlenül vagy közvetve szintén az úfn. /arbe-ból, illetőleg a kfn. ?;arwe-ból származik. — A magyarba többszörös átvétellel került át. Az 1516 k.-i adat teljesen elszigetelt. A 19. sz.-ban részint a német katonai nyelv révén (a régi hadseregben a derékszíját stb. színezték, festették), részint a kártyások csoportnyelvén keresztül terjedt. A szó végi ném. a (írva e) > m. a megfelelés hanghelyettesítéssel vagy latinosítással magyarázható. A csángó fq,rbá ’szabókréta' (CsángSz.) közvetlen forrása a román. — 1. jelentésében elavult. 2. jelentése főleg az eló a farbával ’tessék nyilatkozni, színt vallani’ (ÉrtSz.) típusú kifejezésekben él.
EtSz. ® ; Beke: Nyr. 60: 111; Mucsiné: SzegPedFőiskÉvk. 1960. 1: 79. (TrübnersDtWb. 2: 292; Machek: EtSIÖSl. 26; Striedter-Temps: DtLwSkr. 117, DtLwSlv. 89; Cioranescu: DiccEtRum. 319; Kluge: EtWb.19 184; DudenEtym. 156.) — Vö. ferbli.
farcsík 1416 U./1450 k.: „Es valuâ ο fabLokan ciliciomot bçitçhiala” gr., jobbokat gr. (BécsiK. 26, 29); 1531: farczykayan gr., farczykokon gr. (ÉrsK. 232); 1552: fór- ehikara gr. (Helt: Bibi. 4: 164: NySz.); 1577 k.: Farc^ÿgigh gr. (OrvK. 503); 1787: f ártsák (Mátyus I.: O és új Diáét. 1: 410: NSz.); — farosuk (MTsz.); farcsuka (MNy.


fardagjily
844
fare’
4: 331); jârtjik (CsángSz.); fárcsingo gr., far- csink, farcsoka, forcsoka (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’csípő, derék; Hüfte, Kreuz I comb, far; Schenkel, Steiß (1. fent) ; 2. 1551 : ? ’a gerincoszlop alsó vége, keresztcsont; Kreuzbein | farcsont; Sitzbein, Steißbein’ (Helt: Bibi. IQq: NySz.), 1577 k.: ’ua.’ (Orv- Κ. 503); 3. 1585: 'szárnyasok farkcsomója, amelyből a farktollak kinőnek; Bürzel | ló, marha farka töve, a farokszőrzetet tartó gerincű vúl vány ; Schwanzwurzel, Hübe’ (Cal. 1143).
Szárniazckszó: a far főnévből alakult a -cs és a -k kicsinyítő képzők bokrával. Három szótagú változataiban az -a birtokos személyrag szilárdulhatott meg (miként más testrészek nevében is, vö. epe, reae, zúza), de szerepe lehetett a -Zrn·, illetőleg a -csika (vö.: Jancsika, Palcsika; N. jancsika ’rongy, foszlány’: MTsz.; stb.) kicsinyítő képzőbokros származékszavak analógiás hatásának is. Újabb alak változataiban összekeveredett a jelentésileg vele érintkező R., N. far-csiga (vö. 1590: ,,Coxa, coxendix: Forgo czöt, vág, farcziga”-. SzikszF. 91) és N. far-csima ’far- csik’ (MTsz.) összetételekkel; az utóbbi a far-csomó, fark-csomó ’farcsik’ alakváltozata; vö.: 1604: Farkczomo (MA. Vropygium a.); 1808: Fartsomó (Sí. Püspök falat a.); — 1. csiga, csomó. Ezenkívül népetimológiával két elemre is bomlott; vö. 1777: far-tsik (Szeli K.: Bábamesterség 301: NSz.), N. farkcsík, faracsikjától gr., farka esik ja, farka csínja ’ló, marha hátgerincének vége, farka töve’ (ÚMTsz.). - Jelentései az alapszóéból is, egymásból is érthetők. — A far és a esik összetételeként, valamint a farcsiká-nnk a farcsiga alak változataként való magyarázata, továbbá iráni származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Fábián I.: NyK. 2: 5; Budenz: NyK. 13: 167®, 20: 406; MUSz. 496 ®; Simonyi: TMNy. 544; Munkácsi: AKE. 256; Pais: MNy. 11: 312, NyK. 48: 278; Gombocz: Ny- K. 45: 11; EtSz. 1: 1040 7. esik és 8. esik a., 2: 159 farosok a.®; K. P.: MNy. 14: 146; Beké: Nyr. 58: 77; SzófSz. far a. — Vö. far.
fardagrály 1591: „Az soc színű köntöst nagy nyegue fel veué, az jardagaira vonn” (BFaz: Ásp. 5: NySz. 1: 478 dagály a.) ; 1613: jardagályokat gr. (Pázm: Kai. 197: NySz. I: 478 dagály a.); 1618: verdigált gr. (Radv: Csal. 3: 23); 1727: verdigályos sz. (Mikes: TLev. 112). J: 1. 1591: Tégi abroncsos szoknya; Reifroek | párna alakú tömés, amellyel a szoknya hátsó részét emelték; Tu műre’ (1. fent); 2. 1621: ’díszes farhám ; Schwanzstern am Hinterzeug’ (MA.).
Német eredetű; vö. ném. R. färthingalc, vertugade, rertugadin, nertiigale ’abroncsos szoknya., krinolin’ (Sanders: Fremd Wb.2 1: 377, 2: 595, 596; Sanders: DtWb. 2: 1419).
Forrása a sp. ver dagadó ’abroncsos szoknya’, amely a lat. viridis ’zöld’ családjához tartozik (vö. sp. verdugal ’sarjuerdő, sarjadó bozót’, verdugo ’sarj, hajtás’). E szócsalád azért válhatott a szoknyaelnevezés alapjává, mert e szoknyafajtát eredetileg növényi ágakból, vesszőkből készült abroncsok tartották. Az ang. farthíngale ’ turn űr, abroncsos szoknya’ ; fr. R. rertugade ’ua.’ (vö. még fr. R. vertuga- din ’ua.’) közvetve vagy közvetlenül a spanyolból származik. — A magyar szó alakja eredetileg rerdigál ~ verdigály lehetett; a fardagály változat népetimológia eredményi' a far és a dagály beleértésével. 2. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — Az egy adatból ismert 1 838: fardagály ’a ló farzsábája’ (Tsz. Parsába a.) a far és n, dagály összetétele, így etimológiailag nem tartozik ide. — Elavult szó.
Simonyi: Nyr. 23: 33 ® ; Kropf: Nyr. 25: 319®; ÈtSz. 1: 1253 dagad a. (Corominas: DiceCrítEt. 4: 708 verde a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 670.)
faré 1913: „faré: száraz, fás, izetlen ; (ételről)” (Nyr. 42: 298). J: 1913: ’száraz, fás; trocken, holzartig, schwer zu versehluk- ken I ízetlen; unschmackhaft’ (1. fent). — De vö. 1791: „Éjjel égő, semmit érő, nappal penész farevek” (Ravazdy: Méhtolmács 162: NSz.).
Összetett szó: a ja és a R. ré, rév (a rercs melléknév alapszava; 1. reres a.) birtokos jelzős kapcsolatából forrt össze. Jelentése az ilyen típusú szólások alapján fejlődött ki: „A farét (fa-revet) is mëgettem vóna, ojan éhes vótam”, ,,Ojan éhes vagyok, hogy a patkószeget (v. a farét) is megenném” (Nyr. 28: 374, 378). Melléknévvé állítmányi, majd jelzői használatban vált: olyan, mint a faré — olyan faré ez az ennivaló -+■ faré túró, hús stb. — Tiszántúli nyelvjárási szó. Az idézett szólások is a Tiszántúlról vannak feljegyezve.
taré1 1750: „Parochia, vu lg. rectius: Paroecia: Fára: Pfarre” (Wagner: Phras. Parochus a.) ; 1876: járé-ja· gr. (Nyr. 5: 273); 1883: fárobeli sz. (Nyr. 12: 95). J: 1750: ’papi- tanítói javadalmas állás; Pfarre | egyházközség; K irchcn gemeinde' (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. Pfarre 'lelkészség, plébánosi tisztség; plébánia, parókia; eklézsia, egyházközség’ ; vö. még h. baj.- osztr. pÍQT) ’ua.’. Etimológiailag talán összefügg a m. parókia eredetijével. A szín, fára: cseh, szik., le. fara: ’plébánia; eklézsia* szintén a németből származik. — A ném. pf ~ in. f megfelelésre vö. font, fánk stb. — Elsősorban dunántúli nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 206, NyK. 26: 496 ® : Lumtzer—Melich : DOLw. 94; Karácsonyi: Nyr. 42: 439; Fekete: Zárh. 8; Beke: Nyr. 58: 109, Teuth. 6: 242; EtSz. 2: 157 fára a.


fáré2
845
fiirk
9 ; Kálmán: MNyj. 2: 66; Gáldi: Szótir. 402; Kniezsa: MNy. 61: 136®. (Kluge: EtWb?9 541; DudenEtym. 504.)
faré2 1838: „Fáré: történet, véletlen eset; sok farén járt, azaz, véletlen eseten *s nyomorúságon vagy vitán ment keresztül” (Tsz.). J: 1838: ’balsors; Verhängnis | viszontagság; Wechselfälle’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán német jövevényszó; vö. kfn. rare, vär ’üldözés, álnokság, veszély, hátrány; elfogatási jog, büntetés’; vö. még korai úfn. far ’veszély, kockázat, bizonytalanság’, ir. ném. Gefahr ’ve- szély’. E származtatás nehézségét a magyar szó kései felbukkanása okozza. — Gyéren latolt székely nyelvjárási szó.
Melich: NyK. 26: 497, 27: 238 ®; Bartha: NyK. 27: 127; Lumtzer—Melich: DOLw. 94; R. Prikkel: MNy. 9: 124; Fekete: Zárh. 8; EtSz. ® .
faris 1150 k./13—14. sz.:? ,,insuper X farisios optimos et CCC equos cum sellis et frenis” [feltehetőleg a m. faris-ból latinosított alak] (An. 11.); 1395 k.: ,,dext[r]arius: /ari/*” (BesztSzj. 942.); 1405 k.: farib [o: /a- rif] (SchlSzj. 1358.); 1545: ,,Az nap attam wgan oth az faris patkolasatol tiz pénzt d 10” (NytudÉrt. 50. sz. 72). J: I 395 k.: ’harcimén ; Streithengst | csataló; Kampfroß’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: kfn. vârîs, faris; szb.- hv. R. farii,fariz, farija; or. R. (ßapb, (fiapucb, (fiapbiJKb: ’paripa’; k. lat. farius, faria; középkori gör. φάρης, φάρας, φαρίον: ’arabs ló, paripa’ vö. még sp. alfaraz ’mór paripa’. Végső forrása az arab faris ’ló’. Az arab szó főleg a középkori lovagi élet kifejezéseként terjedt el Európa-szerte. — Am. faris közvetlen átadója talán a középfelnémet lehetett. A szb.- hv. R. fariz alakváltozat a magyarból származhatott. — Téves az a föltevés, hogy a m. faris a paripa-val függ össze. — Ez idő szerint mindössze a fentebb idézett adatokból ismert, régi szó.
EtSz. 2: 160 farib a.; Moór: MNy. 50: 71 ® ; Hadrovics: MNy. 51: 342 ®, NytudÉrt. 50. sz. 72; Kondássy: Nyr. 90: 199. (Lokotsch 586., 591.; Corominas: DiccCrítEt. 1: 112; Vasmer: RussEtWb. 3: 203.)
farizeus 1495 e.: „Mind e^ogbe hafon- latos arragalmago embor a$ farifeo fokhoz” (GuaryK. 26); 1604: pharifaeus (MA. Paulus a.); 1754: Farizeusok gr. (Bárány Gy.: Uj Test. 322: NSz.); 1835: Farizeus (Kunoss: Gyal.); 1853: Farizeus (Losonczy L.: Költ. 1: 49: NSz.); 1881: fárizeus (Csepreghy F.: Müv. 2: 28: NSz.). J; 1. 1495 e.: ’a törvényeket vakon tisztelő vallási-politikai párt (szekta) tagja az ókori Júdeábán; Angehöriger einer altjüdischen, streng gesetzesfrommen, religiös-politischen Partei (Sekte)’ (1. fent);
2. 	1668: ’álszent, képmutató személy;
Heuchler’ (Matkó: BCsák. 299: NySz.). — Sz: ~kodik 1877: farizéuskodjál gr. (Csenge y G.: Gav. 212: NSz.).
Latin eredetű; vö. e. lat. Pharisaei ’a farizeusok’, Pharisaeus ’a farizeusokra vonatkozó, rájuk jellemző’. Végső forrása az aram. p^rïsaiyâ ’a kiválasztottak, az elkülönültek’ ; a latinba az egyházi gör. Φαρισαίος ’farizeus’, Φαρισαίοι ’a farizeusok’ közvetítésével jutott. Az újtestamentum révén terjedt el. Az átvitt értelmű jelentés kialakulásának az az alapja, hogy a júdeai farizeusokat vak törvénytisztelet és külsőségéé, álszent buzgóság jellemezte. Nemzetközi szó lett; vö. ang.: Pharisee; ném. Pharisäer, pharisäisch; fr. pharisien; ol. fariseo; or. φαριίΰέΰ: ’farizeus; álszent, képmutató «(személy)’. — 1. jelentésében történettudományi szó, 2. jelentésében jobbára a választékos stílusban használatos.
'Melich: Szljsz. 1/2: 55; Kursinszky: Lat- Jszlrod. 19; EtSz. ® ; Kardos: MNyTK. 82. sz. 34 ®. (OxfEnglDict. Pharisee a. ; Wartburg: FEW. 8: 366; Kluge: EtWb.19 548; DudenEtym. 508.)
fark 1211 : „Isti sunt ioubagioncs forcost Bedeh forcud Poscu Aianduc” sz. szn. (OklSz.), de 1. farkas; 1214: Makra/arfca hn. gr. (Fejér: CD. 3/1: 158); 1224/1389: Fyzu/orl-u hn. (MonStrig. 1: 247); 1237 — 40: Főre szn. (PRT. 1: 775); 1372 u./1448 k.: „Es a3 farkas teftenek es farkanac es fyleynek . . . hayta- Taual mutattyauala” (JókK. 149); 1840: farok (EtSz.); — egérfarak (MNy. 29: 250); forka gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1211:? ’az állati test hátulsó, többnyire elvékonyodó, kinyúló része; Schwanz, Schweif | a madár hátul kiálló tollainak összessége; Vogelschwanz’ * (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1214: 'valaminek a kinyúló része; hinaus- ragender Teil, Fortsatz | valaminek a vége, végződése, hátsó része; Ende, Auslauf, der hintere Teil eines Gegenstandes’ (1. fent); 3. 1577: 'hímvessző; männliches Glied’ (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 28); 4. 1604: ’ecset; Pinsel’ (MA. Penicillum a.); 5. 1750 — 71: 'kíséret; Gefolge, Geleit’ (Fal: UE. 381: NySz.); 6. 1875: 'valamely időszak (böjt, hónap stb.) utolsó napjai, befejeződése; die letzten Tage, Ende einer Zeitspanne (der Fastenzeit, eines Monats usw.)’ (Nyr. 4: 32). — Sz: ~acska 1519: farkaezkakat gr. (JordK. 246) | ~atlau 1604: Farkatlan (MA. Colúrus a.) [ ~inca 1838—45: farkinca (MNyTK. 107. sz. 19).
Származékszó: a far főnévből alakult a -k névszóképző vei. 2 — 6. jelentése — a hasonlóság alapján — az l.-re vezethető vissza. A 4.-re vö. 1585: „peniculus: Kép iro penna, pegyuet fark festő penna” (Cal. 772). A jelentésfejlődésekre vö.: lat. cauda, coda ’állat farka; hímvessző; táblatörlésre hasz¬


farkas
846
fa rk ás¬
nál t farokdarab; törlőszivacs’; lat. penis ’fa· rok; hímvessző’ : > peniculus 'kefe; törlőszivacs; ecset’. — Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 98 ®, 20: 416; MUSz. 496; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 79; NyH.1"7; EtSz.®; Horger: MNy. 36: 322; N. Sebestyén: NyK. 52: 329; SzófSz. farok a.; D. Bartha: Szóképz. 106. — VÖ. cickafark, far, farkas.
farkas 1113 : „In villa Forças in valle eins est terminus ville Niget” hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. oki. 57); 1130-40/12-13. sz.: Forkosig hn. (PRT. 8: 268); 1138/1329: Farkas szn. (MNy. 32: 131); 1372 U./1448 k.: „vala eu gubia varafanak tartományában egÿ zernyw farkas” (JókK. 146); — fárkostul gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1113: ’a kutyával rokon, többnyire szürkéssárga szőrű ragadozó állat; Wolf’ * (1. fent) ; 2. 1688: ’egy fajta zsindelykészítő szerszám; Art Gerät zur Herstellung von Schindeln’ (HOklSzj. 34); 3. 1840: Tél- törés, kipállás az ember bőrén; Hautwolf I bőrtuberkulózis; fressender Wolf’ (MTsz.); 4. 1944: ’nyersanyagot tisztító, összekuszá- lódást bontó textilipari gép ; Wolf (Maschine)’ (Pávó: KorszMűszSz. Wolf a.).
Származékszó: a fark főnévből alakult -s melléknévképzővel. Valószínűleg egy farkas állat-íéle jelzős szerkezetből vonódott el; az efféle körülírás azzal magyarázható, hogy a farkasnak mint totemállatnak a tulajdonképpeni neve tilalom alá esett. 2. jelentésének keletkezése tisztázatlan; a 3.-ra vö. farkas-; 4. jelentésében német tükörszó. — Finnugor egyeztetése, török és iráni származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 158, 6: 453, 10: 81, 130; Hunfalvy: NyK. 4: 220; Vámbéry: NyK. 8: 143, MBölcs. 42, 156; MUSz. 495 ® ; Munkácsi: Ethn. 5: 73, 140, 178, NyK. 25: 379; Halász: Nyr. 24: 241; Simonyi: TMNy. 570; Szinnyei: NyK. 35: 436; Fokos: Nyr. 63: 116; EtSz. ® ; SzófSz.; Laziczius: NyK. 51: 19; Pais: MNy. 45: 275, 276; Bárczi: Bev.3 84. — Vö. fark, farkas-«
farkas- 1. farkasalma 1470 k.: farkasalma (CasGl. 10.); 1500 k.: „De ariftologia: farkafalma” (MNy. 21: 140). J: 1470 k.: ’sár- ga virágú gyógynövény, gyökere csípős mérget tartalmaz; Osterluzei’ (1. fent); szakny. ’Aristolochia’ | farkashárs 1470 k.: farkafhas (CasGl. 49.); J525 k.: „Laureola: Cholafa Farkashas” (MNy. 11: 39); 1578: farkashárs (Mel: Herb. 20: NySz.). J: 1470 k.: ’egy fajta, a boroszlánfélék családjába tartozó növény; Lorbeer-Seidelbast, Seidelbast’ (1. fent) I farkasfű 1578: „Farkas fú, farkas ölő fű, farkas bab” (Mel: Herb. 155: NySz.). J: 1578: ’sisakvirág; Wolfswurz’ (1. fent) I farkastej 1604: „Heliofcópium . . .: Farkas- te-y fű” (MA. tíeliofcópium a.). J: 1604: ’kutyatej; Wolfsmilch’ (1. fent) | farkasgyökér 1767: „Farkas gyökér: Aconitum, Lyco- ctonum” (PPB.). J: 1767: ’sisakvirág; Wolfs- wurz’ (1. fent) | farkasbogyó 1807: „Farkas- bogyó: . . . Wolfsbeere” (Márton). J; 1807: 'nadragulya ; Tollkirsche, Wolfskirsche, Wolfs - beere’ (1. fent); szakny. ’Scopola’ | farkas- cseresznye 1833: „Farkas-tseresznye: Atropa Belladonna. Ártalmas mérges tseresznye, Maszlagos Nadragulya” (Kassai 2: 151). J: 1833: 'nadragulya;Tollkirsche, Wolfskirsche’ (1. fent) I Ilyenek még: farkasbab (1578: Mel: Herb. 15 5 : NySz.); farkasmaszlag (17. ez. : StUnBB. 1958. 1: 168); farkasszölő (1775: Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 251); farkas- boroszlán (1838: Tzs.) stb. || 2. farkasseb 1508: „Mert en teftőm nagon kenzatic fene farkafnac febeuel. . . göttretic” (NádK. 703); 1510: farkas feb (PéldK. 24). J: 1508: ’rossz- indulatú, fekélyes bőrbetegség, bőrfarkas; Hautwolf I bőrrák; Häutkrebs’ (1. fent) I farkasvar 1533: „Icterus: Farkas var” (Murm. 904.). J: 1533: ’sárgaság; Gelbsucht’ (1. fent) I farkasbetegség 1631: „Szent Macedonius egy asszonyt, mellyen farkas betegség vala, meggyógyita” (Pázm: Imáds. 75: NySz.). J: 1631: ’bŐrfarkas; Hautwolf | bőrrák; Hautkrebs’ (1. fent) | farkasfene 1792: „Far- kas-feb: fene, rák, farkas-fene, terjedő fene” (SzD. Farkas a.). J: 1792: ’bŐrfarkas; Haut- wolf’ (1. fent) || 3. farkasfog 1516 k.: „Barba louis ut se[m] p[er] uiua ke wer fy, vt farkas fog” (Nyr. 34: 202). J: 1. 1516 k.: 'fogazott levelű mocsári növény; Zweizahn’ (1. fent); 2. 1656/1797:? ’disznó, ló hegyesre kopott foga; spitzig abgewetzter Zahn des Schweines, des Pferdes | ember, állat rendellenesen nőtt vagy számfeletti foga; abnorm gewachsener oder überzähliger Zahn von einem Menschen, einem Tier, Wolfszahn’ (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 291), 1786: ’ua.’ (Tolnay S.: Ménesek 170: NSz.); 3. 1883: 'cikcakk vonalú ruhaszegély; Zackenlitze’ (Nyr. 12: 48); szakny. 'Bidens’ | farkaséhség 1787: „Kutya, vagy Farkaséhségnek (famem caninam) . . . nevezzük” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 18: NSz.). J: 1787: 'Heißhunger, Wolfshunger’ * (1. fent) | farkaséh 1808: „Farkas éh, Eb éh. Bulimia” (SI.). J: 1808: 'rendkívül nagy éhség; Heißhunger, Wolfshunger’ (1. fent) I farkaséhes 1847: „mind a két nem farkas-éhes vala” (Pálffy A.: Fekete könyv 1: 140: NSz.). J: 1847: 'nagyon éhes; heißhungrig’ (1. fent) | farkasétvágy 1860: „ha ... az istentelen emberfaló összediribol- va s tokánynak megrántva, farkas étvágyával felhapsolna” (Dózsa D.: Boronkay 1: 17: NSz.). J: 1860: ’nagyon nagy étvágy; Bärenhunger, Wolfshunger’ (1. fent) | farkas- szeui(et néz) 1792:,,farkas fzemet néztek egymással, az egymás köztt meg-hasonlott Mahomet’ Fiai” (Μ. Hírmondó 2: 403: NSz.). J: 1792: ’dacosan, kihívóan néz valakire;


farkai 847
farkar-
jemandem trotzig, arrogant in die Augen sehen | tartósan, mereven, szemrebbenés nélkül néz valakinek a szemébe (gyermek - játék); mit jemandem „wer lacht zuerst” spielen (Kinderspiel)’ (1. fent) | farkastorok 1840: farkas-torok (MTsz.); 1894: „Ezen kemény szájpad fejlődésében beálló gátló zavarok a farkastorok alapokát teszik” (Pallas- Lex. 6: 709). J: 1840: 'rendellenesen fejlődött emberi szájpadlás, amely két oldalról nem záródik teljesen, s így a rajta levő hasadékon keresztül a szájüreg az orrüreggel összeköttetésben van; Wolfsrachen’ (1. fent) || 4. farkashályog 1577 k.: „Farkas halÿog Magyarul, mÿkor valakÿ ÿol lath nappal, Napnÿugath vthan keweffe, De otthon Eÿel femmÿth nem lath” (OrvK. 72). J: 1577 k.: 'farkasvakság ; Hühnerblindheit, Nachtbl ind - heit* (1. fent) | farkassötét 1791: „Ha valaki talál jönni hevenyébe; Farkas-setét, keljen a’ szeme fényébe” (Póts A.: Vers. 92: NSz.). J: 1791: ’farkasvakság ; Hühnerblindheit’ (1. fent) J farkasvakság 1938: „ Farkas sötétség, farkasvakság (hemeralopia), szembetegség” (ÚJIdőkLex. 9: 2296). J: 1938: 'szem- betegség, amelynek az a tünete, hogy a beteg szürkületben alig vagy semmit sem Iát; Hühnerblindheit, Nachtblindheit’ (1. fent) H 5. farkasordító 1786: „Farkas ordító tél” (Fal: Jegyz. 933: NySz.). J: A) mn. 1786: ’rendkívül hideg, fagyos (időjárás); außerordentlich frostig, kalt (Wetter)’ (1. fent). B) fn. 1825: ’fűtetlen, nagyon hideg helyiség; ungeheizter, sehr kalter Raum’ (Balla K.: Zsebtükör 75: NSz.).
A farkas- előtagú összetett szavak jelentős részében az előtag erősen pejoratív jellegű, és az embernek a kártékony farkas iránti megvetését, utálatát tükrözi. Az J. csoportba tartozó növénynevekben a farkas· e növények mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. Ugyanilyen szemléleten alapulnak más európai nyelvek hasonló típusú összetételei is; vö.: ang. wolfs-bane ’ sisak virág’ (tkp. ’farkasbaj, farkasveszedelem’) ; ném. Wolfsapfel ’farkas- alma’, Wolfsmilch ’farkastej’, Wolfsbeere ’farkasbogyó’ stb. ; fr. raisin de loup ’farkas- szŐló’, tue-loup ’farkasfű’ (tkp. ’farkasölő’) ; ol. fara di lupo ’farkasbab’ stb. — A 2. csoport összetételeiben az előtag a különféle eredetű, többnyire rosszindulatú bőrbetegségek kellemetlen vagy pusztító voltát hangsúlyozza. — Hasonlóság alapján került a farkas- előtag a 3. csoport összetételeibe. A farkasfog mindhárom jelentése a farkas két- karéjú, hegyes tépő-, illetőleg zápfogaival, valamint hosszú hegyes szemfogaival függ össze. Az 1. jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott, fűrészes leveleivel, valamint szálkás termésével egyaránt. A farkaséhség, farkaséh, farkaséhes, farkasétvágy szavakban az előtag a farkasnak szinte állandó éhségére, falánkságára utal. Az ilyen típusú összetételek nyelvi előzményei valószínűleg szóláshasonlatok lehettek ; vö.: 1803: „Ehet- ném, mint a farkas” (SzD: MVir. 111: NySz.); 1805: ,,óly’éhes vagyok, mint a’ Farkas” (Szarándok 38: NSz.). Hasonló jellegű kifejezések más nyelvekben is találhatók ; vö.: ang. wolfish hunger; ném. Wolfshungcr; fr. faim de loup; ol. fame da lupo: ’farkaséh- ség, farkasétvágy’. A farkasszemet néz szólás minden bizonnyal azon a megfigyelésen alapszik, hogy a ragadozó állatok, így a farkasok is, támadás előtt merőn nézve lesik a legalkalmasabb pillanatot. Régen más szerkezetben is előfordult hasonló jelentésben; vö.: 1793/1844: „őrá egész világ farkasszemmel néz” (Csokonai: Tempefői 633: NSz.); 1847: „nem állhatá meg, hogy . . . farkas szemeket ne váltson a kis verébbel” (Kemény Zs.: Gyulai 2: 180: NSz.); stb. Talán a tátott szájú farkas nagy, mély torkához való hasonlóságon alapul a farkastorok elnevezés; esetleg azonban a farkastorki! ember sajátos hangszíne is indíték lehetett. Hasonló típusú elnevezések más nyelvekben is találhatók ; vö.: ang. wolfs jaw; ném. Wolfsrachen; fr. gueule-de-loup: ’farkastorok’. — A 4. csoport, összetételei valószínűleg ugyanolyan szemlélet alapján keletkeztek, mint a 2. csoportba tartozó betegségnevek. Arra nézve ugyanis nincs semmi bizonyítékunk, hogy a farkas szürkületkor vagy sötétben nem lát. — A farkasordító alanyos összetétel, melynek jelentése érintkezésen alapuló névátvitellol alakult ki. Eredeti jelentése ez lehetett: ’(olyan hideg,) amikor a lakóhelyek közelébe is elmorészkedő farkasok ordítását hallani’. — A csak R. ésN. szólásokban élő farkaskasza (vö. ÉrtSz.) először a BesztSzj.-ben fordul elő valamilyen fegyver vagy vágóeszköz neveként (vö. 1395 k. : BesztSzj. 124. ; 1. még SchlSzj. 596.). Értelmezése azonban bizonytalan; a lat. novacula, amelynek megfelelőjeként a szójegyzékek közlik, 'borotva, kés’ jelentésű. Eredetileg talán farkascsapdába stb. való késfélét értettek rajta, később azonban — minthogy csupán szólásszerű kapcsolatokban élt tovább — elhomályosodott a jelentése.
Herman: HalK. 783, Pászt. 307; Tagá- nyi: AkÉrt. 4: 225; Simonyi: TMNy. 366, Nyr. 36: 99; Simái: Nyr. 31: 138, 139; As- bóth: NyK. 35: 69; Tolnai: MNy. 7: 378 0 ; Beke: Nyr. 43: 12, 57: 75; Nagy L.: Nyr. 48: 47; Csűry: AkNyÉrt. 24/12: 49; Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 291, 292; Gombocz É.; BotTört. 21, 37, 38, 43, 127, 129; SzófSz. farkas a.; Klemm: TörtMondt. 401; Csefkó: Nyr. 71: 64, MNy. 44: 24; Gáldi: Szótir. 400; O. Nagy: Mi fán terem? 97 0 ; Zolnai B.: NytudErt. 38. sz. 201. (Storfer: DickSpr. 197; Machek: ÖSÍJmR. 11, 117; Marzell 1: 395.) — Vö. farkas.


farmafriiig:
848
fartai1
farm I. farmer
farmatring 1490: ,,Ιη vna cista antique frene et farmentringh parue vtilitatis” (OklSz. far a.); 1494 — 5/1799: far metring (Nyr. 29: 367); 1523: farmentrengeth gr. (OklSz. far a.); 1550 k.: ffark myntring (Kol- GL: NyF. 45. sz. 15); 1556: farmetrengh (OklSz. far a.); 1579: farmotrengh (Radv: Csal. 2: 28); 1595: Far-motringh (Ver. 80); 1598: farmatripg (Gyarm: Fel. 281: NySz.); 1887: farmating (Nyr. 16: 237); — format- ring (ŰMTsz.). J: 1. 1490: ’hurok alakú szíj a lószerszám hátulján; Schwanzriemen’ (1. fent); 2. 1808: ’ez mint a régi katonaság fenyítő eszköze; Schwanzriemen als Züchtigungsmittel des alten Soldaten Volkes’(Sl. ; de vö.: 1807: Farmatringozni sz. ’farmatring- gal ver’: Márton); 3. 1908: ’talicskahúzó kötél; Seil zum Ziehen des Karrens’ (SzegSz.)...
Összetett szó: előtagja a jelzői szerepű far testrésznév, utótagja a R. mentreng, mentereng ’farmatring’; vö. 1380 k.: „Comparai duo négocia kondreg et mentrenk nomine” (OklSz. mcntrëng a.). Ez utóbbi eredete bizonytalan. A ’lazán tekercselt fonál- vagy szőrköteg’ jelentésű matring-gix\ való összefüggése kétséges; valószínűbb, hogy ehhez csak utólag, népetimológiás alapon igazodott alakilag. Összefügghet viszont esetleg az ismeretlen eredetű R. kentreg, kentreng ’szügy- elő’ (Nyr. 38: 179) szóval. Az egy adatban szereplő fark előtag elszigetelt népetimológiás módosulat lehet. — Lótartási szakszó.
Simonyi: Nyr. 38: 179 ®; Horger: MNy. 28: 143; ÉtSz. ® ; SzófSz. far a. — Vö. mat- ring.
furnier 1833: „Mi volna az Neked valami ügyes angol Farmert hozatni” (Széchenyi: Stad. 280: NSz.). J: 1833: ’bérlő, birtokos -(farmé, különösen az angolszász országokban); Pachter, Besitzer (einer Farín, besonders in angelsächsischen Ländern)’ (1. fent) II farm 1840: „kaptam az alkalmon egy kis ,farm-oty vagy bérjószágot megtekinteni” (Szemere B.: Utaz. 2: 164: NSz.). J: 1840: ’falusi birtok ; Landgut | mezőgazdasági üzem; landwirtschaftlicher Betrieb’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. farmer, farm; ném. Farmer, Farm; fr. fermier, ferme; le. farmer, fermer, ferma; or. φέρΜβρ, φέρΜα: ’bérlő, gazdálkodó’, ’(haszon)bórlet, tanya, gazdaság’. Végső forrása az ófr. fermier ’bérlő’, illetőleg ferme ’bérlet’; mindkettő az ófr. fermer ’( szerződési leg) megerősít, feltételeket rögzít’ (< lat. firmare ’ megerősít, lerögzít’ < : lat. firmus ’szilárd, erős’) származéka. A szócsalád tagjai részben magából a franciából, de főképpen az angolon át terjedtek el. — A magyarba — elsősorban a gazdasági szakirodalmon keresztül — az angolból kerülhettek át. -- Jobbára Amerikával kapcsolatosan használatos szók.
(OxfEnglDict. Farm, Farmer a.; Wartburg: FEW. 3: 569; Vasmer: RussEtWb. 3:205; DudenEtym. 156; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 258.). — Vö. firma.
farok 1. fark
farsang 1363: „Stephanus dictus Fas- syangh” szn. (SoprOkl. 1/1: 128); 1495: „Ac quasi viginti diebus in eadc/in Tunica fassan- gum deambulando” [latinosított alak] (OklSz.); 1510: „gevtrelmeket zenuette vala fan- [angtvl fogva zent gevrg napyg” (MargL. 172); 1511/1593/1681: Farsangban gr., far- sángban gr. (TörtTár. 1903. 416, 417); 1529 e.: fafangot gr. (VirgK. 5); 1564: farsankban gr. (OklSz.); 1575: fársángola sz. (Helt: Krón. 64: NySz.); 1585: F ár sang (Cal. 326); 1596: Fásang szn. (OklSz.); 1(530: Fássángos sz. (MA: SB. 30: NySz.); 1808: farsongot gr. (Kresznerics: Közm. 3: 66: NSz.); 1863: Fas- sáng (Kriza: Vadr. 498); 1878: fásáng (Nyr. 7:377). J: 1363: ’Fasching, Faschingsunterhaltung’ # (1. fent), 1495: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~<>1 1575: l.fent | ~os 1580: fassangosok fn. gr. (Tel: Fel. 26: NySz.); 1618: Farsan- gos mn. (MA: Scult. 427: NySz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. naschanc, raschang, vassang ’ farsang; húshagyókedd’ ; vö. még déli ném. Fasching ’farsang’. A szb.-hv. N. fásanke [többes szám], fasing; cseh N. fasank; szik, faéiangy [többes szám], faéiang: ’farsang’ szintén a németből származik. — Az «ä > rs elhaso- nulás a magyarban következett be; vö. húr s < háss, tarsoly < tassoly stb.
Szarvas: Nyr. 2: 25, 14: 319; Simonyi: Nyr. 6: 448, NyK. 14: 84, Nyr. 42: 443; Szilasi: Nyr. 10: 493; Melich: Nyr. 24: 206; Szamota: NyK. 25: 153; Balassa: TMNy. 177; Lumtzer —Melich: DOLw. 94; Wichmann: MNy. 4: 209; Thienemann: UngJb. 2: 105; G. Z.: MNy. 20: 104; Zsirai: NyK. 47: 149; Beke: Nyr. 58: 54; EtSz. 0 ; Szóf- Sz. ® ; Gáldi: DictKlein. 126, Szótir. 403, NylrK. 2: 125; Sulán: StudSl. 4: 412. (Machek: EtSIÖSl. 107; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Kluge: EtWb.19 185.)
fartat1 1616: „Az ti tudomány tokát, heában való dolognak és fartatásnak híja” sz. (Bal: Cslsk. 419: NySz.); 1746: „alkol- matlan időben, a’ szorentsét jartattni, jele a’ szerentsétlen meg-vakittatott elmének” sz. (Kováts János: Hadi exerc. 88: NSz.). J: 1616: ’nógat, kényszerít; nötigen | faggat; ausfragen, ausforschen’ (1. fent).
Magyar fejlemény, de kialakulása nincs tisztázva. Lehet, hogy azonos a fartat2 ’álla- tot taroltat stb.’ igével, s attól sajátos jelentése folytán különült el. Valószínűbb azon-


f str tol
849
fasina
ban, hogy a j irtat alak változata. — Nyelvjárási szó.
CzF.; EtSz. 2: 164 2. fartat a.; SzófSz. firtat a. — Vö. fartol, firtat.
fartat2 1. fartol
fartol 1709/1880: „az rettenetes hegyek közül ex praecautione meg akart fartolni” sz. (Thaly K.: Ocskay L. 666: NSz.); 1838: Fartáltatni sz. (Tsz.); — jártál (Nyatl. fáról a.). J: 1. 1709/1880: ’hátrál, meghátrál; rückwärts gehen, sich zurückziehen | visszafordul, távozik; umkehren, sich entfernen’ (1. fent); 2. 1767: Tarával oldalra lép (a ló, a marha); mit dem Hinterteil zur Seite treten (Pferd, Rindvieh) | farával ide-oda fordul (a szekér, a szán); ins Schleudern kommen, schleudern (Wagen, Schlitten)’ (PPB. Addenda); 3. 1915: ’hátsó lábával felrúg, farát emelinti (a ló); bocken (Pferd)’ (Nyr. 44: 237) U fartat2 1791: „kucsirozott lovait fartattá” (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 19: NSz.); — fortot (CsángSz.). J: 1. 1791: ’hátra léptet ( lovat, marhát) ; zurücktreten lassen (Pferd, Rindvieh) | hátrálni, visszavonulni kényszerít; zum Rückzug zwingen’ (1. fent); 2. 1843: ’( lovat, marhát) faránál fogva félre nyom, oldalra léptet; (Pferd, Rindvieh) mit dem Hinterteil seitwärts treten lassen’ (.MTsz.); 3. 1850: ’lovát ficánkoltatva vágtat; das Pferd tänzeln lassend sprengen, galoppieren’ (Emlékl. 76: NSz.); 4. 1863: ’farával ide-oda fordul (a szekér, a szán) ; ins Schleudern kommen, schleudern (Wagen, Schlitten)’ (MTsz. f artatos a.); 5. 1869: ’hátrál, visszavonul; rückwärts gehen, sich zurückziehen’ (Orbán B.: Székelyföld 2: 155: N- Sz.); 6. 1917: ’kóborol, más házába jár; tippeln, gasseln, das Haus von anderen (oft) besuchen’ (Nyr. 46: 132) || farta 1794: ,,A’ lónak [hajszolása]: F ártó!” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 277: NSz.); 1874: farta te! (Boross Μ.: Kis. műnk. 1: 37: NSz.); — hurte-, parta (MNy. 24: 367); farto te! (ÁíNy. 36: 143); fartang! (ŰMTsz.). J: 1794: Tarolj arrább ! (ál lat terelő szóként) ; tritt (mit dem Hinterteil) seitwärts! (als Ruf an Pferde, Rinder, wenn sie seitwärts treten sollen)’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszavak: a far főnévből keletkeztek, de alakulásmódjuk az alapszót követő -t elemet illetően nincs tisztázva. A jártát valószínűleg a léptet, jártat stb. műveltető igék analógiájára keletkezett; a fartol lehet a -tol denominalis képzőbokorral alakult származék, de lehet a fáról (1. far) és a fartat keveredésének eredménye is. Az állatterelő farta! alakulásmódja homályos. Talán az előbb tárgyalt igékből való elvonás. Gondolni lehet azonban esetleg arra is, hogy a R. Farr tova! ( 1668 : Matkó : BCsák. 89 : NySz.) össze rántásával, megrövidülésével keletkezett; vö. még: 1702: „A barmok egy hajsz, tsáh, hóba, fartova mondásra melly hamar engednek” (Misk: VKert. 10: NySz.); N. fartováztatni ’(a marhát) odább léptetni’ (Budenz-Eml. 70). — A ’nógat kényszerít; faggat, firtat’ jelentésű fartat1 igének e szó- családba való esetleges tartozása további vizsgálatot igényel. A ’meredek part’ jelentésű fart névszó (1. MTsz.) idetartozása nem valószínű. — Elsősorban a keleti területeken élő nyelvjárási szavak.
MUSz. 496; Simonyi: Budenz-Eml. 60, 70; Pais: MNy. 31: 103; Juhász: MNy. 32: 226; EtSz. 2: 164 1. fartat a. ® ; Zolnai Gy.: MNy. 38: 203; Szabó Z.: NylrK. 2: 200/~ Vö. far, fartat1.
fásé 1844: „azt mondá . . . fachirtba jött ... a helyett: * Fanokéba, jött«” (Szigligeti: SzÖk. kát. 101: NSz.); 1851: fashéban gr. (Bernât G.: Freskó. 3: 71: NSz.); 1879: fanéban gr. (Németh I.: Elb. 30: NSz.). J: 1844: ’harag; Zorn, Groll | feszült, haragos viszony; Zwietracht, Zwist’ (1. fent).
Bécsi német eredetű; vö. ném. B. fasché mn. ’valakire mérges, bosszús’, fn. ’nézetel- tórés, viszály’ (Rejtő: Contr. 23), jasché auf- heb'n ’valakinek bosszúságot okoz’ (Hüg. 57); vö. még h. ném. fachiren ’bosszant, bot- ránkoztat’ (Forstinger 405). A bécsi német szó forrása a fr. fâché ’rosszkedvű, bosszús, mérges, haragos’; ez utóbbi a fr. fâcher ’bosszant, haragít’ származéka. — A magyarban a főnévi szerepű ném. B. fasché honosodott meg. Főleg a fanéban van valakivel szerkezetben használatos; ennek mintája a jóban (rosszban ) van valakivel lehetett. —„ A városi nyelv bizalmas árnyalatú szava.
Melich: Nyr. 24: 206 ®; Lumtzer--Melich: DOLw. 95. (Wartburg: FEW. 3: 43Ö; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 250.)
farina 1670: „azokat az fassinokat. . . sánczok csinálására elhordották” (MNy. 8: 330); 1705: faninnal gr. (Nyr. 73: 19); 1706: Faninán gr. (RákF: Lev. I: 633: NySz.); 1707: fasingokkal gr. (Nyr. 43: 172); 1710: fassinákat gr. (RákF: Lev. 3: 168: NySz.); 1800: Fatsing (Márton); 1880: fasínák gr. (Thaly K.: Ocskay 139: NSz.) ; — fasinya (ÚMTsz.). J: 1. 1670: ’rőzsenyaláb; Faschine, Reisigbündel’ (1. fent); 2. [facsing] 1800: ’cserje; Staude’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: ol. fascina; ném. Faschine; szb.-hv. fásina; cseh R. fasina; le. fa- szyna; or. φααΐύπα: ’rőzsenyaláb, rőzsekéve’. Az olaszból terjedt el; ott a lat. fascina ’ua.’ (< : lat. fascis ’nyaláb, köteg’) folytatója. Etimológiailag összefügg a m. fasiszta és fásli eredetijével. — A magyarban az a végű alakváltozat talán az olaszból, a többi pedig a németből származik. A fasing ~ facsing in- etimologikus szóvégi 0-jcre vö. fájin ~ N. 54 Történeti-etimológiai szótár


foMÍrozott
850
fávli
fájing, N. rozmarin ~ rozmaring, R. puszpán ~ puszpáng stb. A 2. jelentés olyan cserjére vonatkozhatott, melyről vesszőket vágtak rŐzsenyalábok készítésére. Kevésbé valószínű az a feltevés, hogy a ’rőzsenyaláb* jelentésű facsing-ot összecserélték a hasonló hangzású 1797: fatság 'cserje' (EtSz. 2: 128 fa- csák a.) szóval. — A fasina eleinte sáncépí- téssel stb. kapcsolatos katonai műszó volt, de beszivárgott a nyelvjárásokba is. Elavulóban van.
CzF. facsing a.; Körösi: O1E1. 30®; Lumtzer — Melich: DOLw. 95 ® ; Wertner: Nyr. 43: 172; Fekete: Zárh. 32; Beke: Teuth. 6: 238, Nyr. 60: 109; EtSz.®, 2: 128 facsáh a., 2: 129 / ács ing a. is; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 38; Csefkó: Nyr. 73: 19; Gáldi: Szótir. 291; Velcsov Mártonná: Mé- szÖly-Eml. 164. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1602; Slawski: SlEt. 1: 222; Machek: Et- S1ÖS1. 107; Vasmer: RussEtWb. 3: 203; Kluge: EtWb.1® 185.) — Vö. fasizmus, fásli.
lavírozott 1862: „vagdald össze ezeket fasirozott hússá” (Kipfelh-napt. 70: NSz.); — fasirozott (Varázsrontó 473). J: A) mn. 1862: 'vagdalt, darált (hús); gehackt (Fleisch/ (1. fent). B) fn. 1896: 'vagdalt hús; gehacktes Fleisch, Hackbraten’ * (Gyarmathy Zs.: Képek 70: NSz.) || fasírt 1894: „épen a konyhában fasirtot vagdalok” (Bartalus 1.: Műv. 286: NSz.); — fasirt (MNyK.3 154); fosért (ÜMTsz.). J: 1894: 'gehacktes Fleisch, Hackbraten’ * (1. fent).
Ausztriai német eredetű szócsalád; vö. ausztriai ném. faschieren ’vagdal, darál (húst/, das Faschierte ’vagdalt hús’ (Duden- Fremdwb. 191); vö. még ir. ném. farcieren ’vagdalékkal, töltelékkel megtölt (ételt/, Farce ’bohózat; töltelék, vagdalok’. E német szavak fonása a fr. farcir ’( vagdalékkal stb. ) megtölt’, farce ’vagdalék, töltelék; bohózat’. A szakácsmesterség kifejezéseként mindkét francia szó átkerült számos nyelvbe, jórészt német közvetítéssel; vö.: szb.-hv. N. fasirati ’vagdal, darál (húst/; cseh fasírovat ’ua.'; szili, faSirovat ’ua.’; le. farsz ’töltelék, darált hús*, faszerowac '(vagdalékkal, töltelékkel) megtölt’; or. φαριη 'darált hús, töltelék’, φαραιιιροβάπη» 'megtölt (hús vagdalékkal stb.)'. — Am. fasirozott az ausztriai ném. faschiertes Fleisch 'vagdalt hús’ típusú szó- kapcsolat részfordítása útján jöhetett létre. A fasiroz 'vagdal, darál (húst)* (1. 1900: Lumtzer —Melich: DOLw. 95; 1. még Szeg- Sz.) csak gyéren adatolható. A m. fasirt az ausztriai ném. das Faschierte átvétele. Meghonosodása évtizedekkel megelőzhette legkorábbi adatunkat; 1. a fosé a. idézett 1844-i adatot; vö. még SzegSz. 2. fasirt a. — A bizalmas társalgási nyelv szavai.
Lumtzer—Melich: DOLw. 95®. (Wartburg: FEW. 3: 414; Slawski: SlEt. 1: 220,
222; Vasmer: RussEtWb. 3: 203; Machek: EtSIÖSl. 107; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Kluge: EtWb.19 184; DudenEtym. 156; Bloch—Wartburg: DictEtFr.4 255.)
íosízibius 1922: „Nem lehet összehasonlítani a magyart az olasz fascizmussal” (Világ 1922. okt. 21. 4); — faszcizmus, fasizmus (Nyr. 56: 55). J: 1922: ’az imperialista burzsoázia nyílt terrorista diktatúrája, illetőleg ennek ideológiája ; Faschismus' (1. fent) II fasiszta 1922: „az olasz fascisták . . . szétverik a katolikus nagygyűlést” (Világ 1922. okt. 21. 3); — faszciszta, fasiszta (Nyr. 56: 55). J: A) fn. 1922: ’a fasizmus híve ; Faschist’ (1. fent). B) mn. 1922: ’a fasizmushoz tartozó, arra jellemző; faschistisch’ (Világ okt. 21. 3) H favizái 1951: „(J)aniw3ÚpoBaTb . . .: fasizál” (Hadrovics — Gáldi: OrMSz.). J: 1951: 'fasisztává tesz; faschisieren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.:ném. Faschismus, Faschist, faschistisch, faschisieren; fr. fascisme, fasciste fn. és mn., fasciser: 'fasizmus', 'fasiszta', ’fasizál’; megfelelő szók vannak az oroszban s részben az angolban is. Az olasz politikai nyelvből terjedtek el ; vö. ol. fascismo, fascista, fascistizzare ’ua.'. Alapszavuk az ol. fascio ’(vessző)nyaláb, köteg (mint hatalmi jelvény is); csoportosulás' (< k. lat. fascium 'nyaláb, köteg’ <: lat. fascis 'ua.’; vö. még lat. fasces ’vesszőnyaláb a beléje foglalt bárddal mint hatalmi jelvény*) ; ez etimológiailag összefügg a m. fasina, fásli eredetijével. Az olasz fasiszták jelvénye a vesszőnyaláb volt a beléje foglalt bárddal. — Am. fascizmus, fascista olaszos írásmódú alak (ol. sei = si), a faszcizmus, faszciszta pedig helytelen olvasás következménye. A szóvég a nacionalizmus, illetőleg a masiniszta-féle szavakhoz idomult. A fentebb megadott első előfordulásánál évekkel korábbi m. fasizál feltehetően az orosz megfelelő fordításaként keletkezett a modernizál stb. mintájára; vö. aktivizál. — Politikai szók.
Balassa: Nyr. 56: 55. (OxfEnglDict. Suppi. Fasci, Fascismo, Fascistaa.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 459; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 1602; DudenEtym. 156.) — Vö. fasina, fásli.
fáslí 1742: „ládátska, mellyben a törött láb-szár tétessék, karhoz való sindel, vánkosok, fáslik és egyéb ezekhez hasonlók” (Magyary-Kossá: OrvEml. 3: 122); 1796: fátslizni sz. (Kiss József: Egésze, kát. 74: NSz.); 1808: „a* Kugli,... tsak ollyan hientz szavunk, mint Fásli, Másli” (Sándor I.: Sokféle 10: 66: NSz.); — \>é-fászliz sz. (MTsz. fásliz a.); facsni, fosni (ÚMTsz.). J: 1. 1742: 'feltekert pólya, melyet sebek stb. kötözésre használnak; Wickelbinde zum Verbinden von Wunden usw.’ (1. fent); 2.


851
fawiEol
1820: ’hosszú vászoncsík mint csecsemőpólya; Wickelband (des Säuglings)’ (Nagy F.: Polyh. 206: NSz.). — Sz: ~z 1796:1. fent.
Német eredetű; vö. ném. K. fásch'l ’hosz- szú vászoncsík, pólya (főleg csecsemő be- göngyölésére)’, h. ném. N. fatsch'l ’ua.’, ném. B. fatsch* n ’ua.’; vö. még ausztriai néni. Fasché ’ua.’, baj.-osztr. fatschel 'na.’. A német szó forrása az ol. fáscia 'szalag, pólya’ ( < lat. fascia ’ua.’); ez etimológiailag összefügg a m. R., N. jasina ’rőzsenyaláb’, fasiszta eredetijével. A cseh N. /oZ; szik. N. fáé, R. faéel; le. facz: ’sebkötöző pólya’ szintén a németből származik. — A m. fásli, fácsli, fásni alakváltozat külön-külön átvétel hazai bajor-osztrák és ausztriai nyelvjárásokból. A szó végek megfelelésére 1. a fakszni, foxi szócikkét. — 1. jelentésében a bizalmas társalgási nyelv használja, 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Halász: Nyr. 18: 212; Melich: Nyr. 24: 206®; Balassa: TMNy. 178; Lumtzer — Melich: DOLw. 95 ® ; Horger: MNy. 28: 141 ; EtSz. ® ; Tóth: MDivatsz. 15, 17; Imre: M- Nny. 4: 186; Gáldi: Szótir. 339. (Brückner: SlEt. 116; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 459; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 1602; Machek: EtSIÖSl. 106.) — Vö. fasina, fasizmus.
fasa 1370 — 80 k.: „Ladislaus dictus lag- /azou” sz. szn. (EtSz.); 1405 k.: „priapus: /aj” (SchlSzj. 445.); 1816: fősz (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1370 —80 k.: ’hímvesszŐ; männliches Glied’ # (1. fent); 2. 1590 k.: ’ember, férfi (tréfás vagy gúnyos használatban); Mann (in scherzhaftem oder spöttischem Gebrauch) | ostoba férfi; alberner Mann’ (FortSzer.1 H3: NySz.); 3. 1816: 'parázna férfi; Hürer* (1. fent). — Sz: ~ú 1370 — 80 k.: I. fent I ~i 1900: faszi tréfás megszólításként, illetőleg ’pasas’ (ÚMTsz.); 1908: 'életrevaló (legény)’ (Csorna: Jászberény 68); 1927: ’bárgyú; mamlasz’ (ÚMTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból; vö. 1p. N. buoéÜá ’ember vagy ló penise’, Wfs. Byg'tiç ’férfi nemiszerve’, K. puosttsA ’ua.' (T. L Itkonen: WbK- Klp. 410). A finnugor alapalak *ptic3 lehetett. Az egyeztetést — némi hangtani nt»- hézségen kívül — az is bizonytalanná teszi, hogy a magyar szónak csak egy távoli rokon nyelvben van megfelelője. — Altaji kapcsolatai nem valószínnek. A baszik igével való etimológiai összekapcsolása kevéssé valószínű. Más finnugor egyeztetése téves.
Budenz: NyK. 6: 453; MUSz. 498 ®; Halász: NyK. 23: 445; .Munkácsi: ÁKE. 258; Setälä: FUF. Anz. 12: 55, JSFOu. 30/5: 55; Paasonen: Beitr. 95; Toivonen: FUF. 19: 152; Sauvageot: Rech. 23; EtSz. ®; SzófSz. Told.; Moór: ALingu. 2: 69; Coliinder: FUV.; Bárczi: MNy. 56: 241;
Róna-Tas: I. OK. 23: 329; MSzFgrE.®. — VÖ. balfasz, fasza.
fasszá 1910: „Fasza legény: helyes legény. Fasza kis balta.” (Károly Főherczeg Kaszárnya. Budapest: NSz.). J: 1910: ’nagy- szerű, kitűnő, remek; stramm, deftig’ (1. fent).
Valószínűleg származékszó: a fasz főnévből alakulhatott, de hogy milyen módon, az mind alaktani, mind jelentéstani szempontból tisztázatlan. Feltehető, hogy megszilárdult 3. személyű birtokos személyragos alakulat, mely a fasza legény, fasza fiú-íé\e jelzős szerkezetekből vonódott el; ezek pedig esetleg besorolhatók az alja búza, java része, nagyja munka, apraja krumpli, fele út stb. 3. személyű birtokos személyragos jelzŐjű szerkezetek közé (vö. Klemm: TörtMondt. 306). — Az argó, illetőleg a durvább nyelv- használat szava ; úgy látszik, a katonai argóból terjedt el.
Vö. fasz.
fa^zari 1798 k./1922: „Faszariságomért hunefut a ki nevet” sz. (Csokonai: Műv. 2: 370: NSz.); 1800: „Fafzari: nagyon fösvény, ’sugori, der Knaufer, filzig” (Márton) ; — facari (MTsz.). J: 1798 k./1922: 'fösvény, zsugori; knauserig, geizig’ (1. fent).
Szóvegyülés eredménye: a N. fasza-rágó, f<i8za-rági,ÍOkvLV,73\iQoriL (MTsz., ÚMTsz.) és a N. facsari, szara-facsari ’ua.’ (MTsz.) keveredésével keletkezett. — AN. faszarodott 'fukar, fösvény’ (MTsz.) a faezari-MÏ a zsugori : zsugorodott stb. alaktani viszony analogikus hatására alakulhatott. — Az ’együgyű, bárgyú’ jelentésű N. faszali (egy adat - bán: 1931: ÚMTsz.) közvetlen ide tartozása kétséges. — Nyelvjárási szó.
EtSz. ® ; SzófSz. Told, fasz a.
faszol 1789: „a Aíundurt nem Budán, hanem Péter Várán fogjuk fassol/ni” sz. (M- Ny. 50: 458); 1816: Faszszolnak gr. (Gyarmathi: Voc.); 1850: faszolta gr. (MNy. 50: 458); — fasszal (MNny. 4: 186); faszé, faszú (ÚMTsz.). J: 1. 1789: '(főleg kincstári ruházatot, élelmiszert) vételez; (bes. ärarische Kleidung, Verpflegung) in Empfang nehmen' (1. fent); 2. 1877: 'lakói, bűnhődik; büßen, bestraft werden’ (Nyr. 6: 88); 3. 1900: ’(rneg)fog; fassen, nehmen’ (MNy. 50: 458). - Sz: 1823: faszolásnak gr. (MNy. 26:
233).
Német eredetű; vö. ném. fassen 'megfog, elfog; vételez, felvesz; stb.’, B. fáss’n 'pofont kap’ (Hüg. 58). A németben a ném. Faß 'hordó’ előzményéből képződött; tulajdonképpeni jelentése ’hordoba rak, tesz* és ’(hordó) magába foglal'. A szb.-hv. N. fáso- rati ’vételez’; cseh N. fasovat ’ua.; (ruhát) szegélyez’; szik. N. fasorai 'vételez; verést 54*


fáta
852
fátyol
kap’; le. fasowac 'vételez; (gyógyszert) adagolva oszt szét’ ; or. tf>acoeámb 'csomagol (árut)’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — A magyarba többszörös átvétellel került, főleg az ausztriai német katonai nyelvből. A 2. jelentés jöhetett a németből, de a magyarban is kifejlődhetett a botot, verést faszol-féAe szókapcsolatok alapján; vö. 1890: ,,hetven botot nem egyszer faszoltam” (MNy. 50: 458). — Elavulóban van.
Alexics: Nyr. 16: 445; Melich: Nyr. 24: 557 ®, NyK. 25: 295; Lumtzer — Melich: DOLw. 95; EtSz.®; Imre: MNny. 4: 186; Gáldi: MNy. 43: 215, 50: 458®. (Siawskí: SiEt. 1: 221; Machek: EtSIÖSl. 107; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Kluge: EtWb.19 185; DudenEtym. 157.)
fáta 1759—62/1845: ,,egy nagy oláh fát a szolgálót és nagy oláh legény szolgát fogada” (NagyDem. 309). J: 1759—62/1845: ’( román) lány; (rumänisches) Mädchen’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. fáta 'leány’. A m. fáta szóvégi a-ja esetleg a végartikulusos rom. fata alakot tükrözi, az á pedig a hangsúly nyújtó hatását mutatja. — A keleti magyar nyelvjárások szava.
Damian: NyF. 67. sz. 21, 45® ; Kräuter: AINy. 8: 169; Zolnai B.: MNy. 19: 35;Tamás: Róin. 182; EtSz.® ; Blédy: Infl. 43; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 25; Szabó Z.: NylrK. 9: 150.
fatali» 1657—8: ,,Εζ ugyan fatális helye lön” (MNy. 61: 366); 1708-10: fatalis (MNy. 60:112); 1762: fátális (MNy. 60: 113). J: 1657—8: 'végzetes; verhängnisvoll, fatal’ (L fent) K fatalista 1794: „hijjába lármáznak... a' fekete vérű fátálisták, hogy ezt a' nagy mindenséget tsak a' vak esetek kormányozzák” (Cserei L.: Háláló Beszéd 2: NSz.); 1810/1896: Fatalisták gr. (Kazinczy: Lev. 7: 509: NSz.). J: 1794: ’a fatalizmus híve; Fatalist' (1. fent) || fatalizmus 1809/1895: ,,Nem vak fatalismust 's praedestinatiót tanít” (Kazinczy: Lev. 6: 242: NSz.); 1893: fatalizmusával gr. (Kozma A.: Próza 34: NSz.); 1895: fatálizmusa gr. (Beöthy Zs.: Szinh. esték 223: NSz.). J: 1809/1895: ’a sorsban, végzetben való hit; Fatalismus’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: néni, fatal, Fatalist, Fatalismus; fr. fatal, fataliste, fatalisme: ’fatális’, 'fatalista’, 'fatalizmus' ; megfelelő szók vannak az angolban, olaszban, oroszban is. A szócsalád alapszava a lat. fatalis ’a sorshoz, végzethez tartozó ; végzet- szerű’ (< : lat. fatum 'sors, végzet stb.’, 1. fátum a.). A latin melléknév elsősorban francia közvetítéssel terjedt el. A fatalista, fatalizmus eredetije a franciában keletkezett a fatal származékaként. — Am. fatális a latinból származhat, a m. fatalista, fatalizmus latinosított alak -a német (esetleg a francia) megfelelő alapján. — A választékos stílusban használatosak.
Kursinszky: LatJszIrod. 19; Gáldi: Szótir. 335. (Schulz: DtFremdwb. 1: 207; Oxf- EnglDict. Fatal, Fatalism, Fatalist a.; Wartburg: FEW. 3: 434; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 463; Kluge: EtWb.19 186.) - Vö. fátum.
fatum 1651: „Héj, héj, én fátumom melly igen kegyetlen” (Zrínyi 1: 122). J: 1651: ’sors, végzet; Schicksal j balsors; Mißgeschick’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. fatum 'mondás, nyilatkozat; jóslat, kinyilatkoztatás; sors, végzet'. Ez a lat. fari ’(meg)mond, beszél’ származéka; ugyanerről a latin tőről sarjadt a in. fabula és fáma eredetije is. A latin szó bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fate; ném. Fatum; ol. fato; le. fatum; or. (pámyM: 'végzet, (bal)sors’. — A választékos stílus szava.
Rell: LatSz. 37; Kursinszky: LatJszIrod. 19. (ŐkoriLex. 2: 104; OxfEnglDict. Fate a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3222.; WTal- de—Hofmann: LatEtWb.3 1: 463; Wartburg: FEW. 3: 436.) — Vö. fabula, fáma, fatális.
fátyol 1250 k.: „pepulum quod fatyl vocatur” (OklSz.); 1395 k.: phathÿal (BesztSzj. 605.); 1405 k.: fátyol (SchlSzj. 1168.); 1473: Fagyot (OklSz.); 1532: fatolon gr. (Tih- K. 104); 1544 — 6: fattyol (Nyr. 11: 27); 1806: fátyóla gr. (Szabó S.: Lizára. 166: Ν'- Sz.) ; 1878: fátyorok gr. (Nyr. 7: 378). J: 1. 1250 k.: 'áttetsző, könnyű, finom kelme; Schleierstoff | ennek díszként, jelképként vagy kend ősze rűen viselt darabja; Schleier’ * (1. fent) ; 2.1553: ’finom len vászon, gyolcs; feine Leinwand’ (OklSz.); 3. 1952: ’fátyolszerű zsírréteg a disznó belében ; Dann- netz eines Schweins’ (ÚMTsz., de vö. 1935: fátyolháj: SzamSz.). — Sz: ~os 1767: fátyolos (Iliéi: Ptolomaeus 88: NSz.) | ^oz 1776: fátyolozva sz. (Németh A.: Trója 28: NSz.) I ~ozott 1793: fátyolozott (Mészáros Ign.: .Montier 42: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Vándorszó; vö.: bizánci gör. φακιώλιον 'kendő’, újgör. φακιόλι ’női fejkendő’; ol. ÉK. (friauli) fáz· zalet, fazzolet ’gyapjú vagy selyem női fej- kendő’, jazzul, fazzolet 'ráncokba szedett kendő; fejék a homlokon’, vei. faciol, faziol ’gyapjúpalást’, ir. ol. fazzuolo 'kendő’, fazzo- letto 'zsebkendő’ ; rom. fachiól 'fátyol’ ; albán faqéll 'patyolat'; ném. R. jacilet, fatrolin 'kendő, zsebkendő’; szb.-hv. pácéi, R. vácel, facel 'menyasszonyi fátyol, gyapjú fejkendő’; szik. N. fáiéi ’fátyol’; ukr. N. (fiámbOA ’a menyasszony fehér kendője ; Kárp. fátyol’.


fattyú
853
fauna
A szó végső forrása latin (vö. k. lat. faciale ’izzadságtörlő arckendő’). A m. fátyol közvetlen átadóját nem tudjuk pontosan meghatározni. A környező nyelvek idézett adatainak egy része valószínűleg a magyarból került át. — 2. Származékszó: a R. és N. fágy ~ fáty ’rétegesen elrendez’ (1. fagy a.) ige családjába tartozik, de alakulásmódja és jelentésfejlődése még nincs kellőképpen tisztázva. Legvalószínűbb, hogy -Z de verbalis névszóképzős alakulat (vö. lepel, kötél), s eredeti jelentése ’valamin körültekert ruhadarab’ lehetett. Kevésbé valószínű, hogy névszói jellegű, ’kender, kenderszösz, len, lenszösz’ jelentésű alapszó származéka. Az alapszó ós a származék jelentésének összefüggésére nézve vö. az e szócsaládba tartozó patyolat szót. — A R. fátyolat (1620: TörtTár. J 857. 247) valószínűleg a fátyol és a patyolat vegyül ősének eredménye.
Munkácsi: Nyr. 10: 385, 532, NyK. 17: 102; Körösi: Nyr. 13: 454, O1E1. 30; EtSz. ® ; Gáldi: MNy. 34: 105 ®; SzófSz.; Morav- csik: Melich-Emi. 271®; Horger: MNy. 38: 251; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 23, 31; Kniezsa: Szidsz. 710®, NyK. 61: 274; H. Bottyánfy: MNy. 54: 69; Bárczi: Szók.2 109, Htört.2 137; Fogarasi: FilKözl. 8: 101 ® ; Tamás: UngElRum. 314. — Vö. lágy, patyolat.
fattyú 1138/1329: ? ,,ln villa Tapai . . . Fotiodi” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1374: Fotyu szn. (OklSz.); 1405: Fatthiop&p szn. (OklSz.); 1428: Fathyw szn. (OklSz.); 1456 k»: „tanquam filius degener (nemtelen Auag fatÿw ) ... fuit exhereditatus (wrukfegh kuwl vettetuth)” (SermDom. 2: 501); 1470: fathw (SermDom. 2: 501); 1533: Fagyu (Murm. 2216.); 1541: fatíak (Sylvester: UT. 2: 100 [o: 110]); 1694: fatty (Monírók. 15: 331). J: 1. 1374: ? ’házasságon kívül született gyermek; Bastard | elhanyagolt gyermek; vernachlässigtes Kind’ (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. [jelzőként] 1577 k.: ’nem igazi; unecht’ (OrvK. 128); 3. [jelzőként] 1585: ’fölösleges mellékhajtásként kinőtt (növényi ág); Neben (-zweig)’ * (Cal. 213); 4. 1768: ’kamaszfiú; Flegel | suhanc; Bursche’ (MNy. 37: 38). — Sz: fattyazik 1561: meg fattlaztal gr. ’házasságon kívüli gyermeket szül’ (RMNy. 3/2: 40); 1831: ‘fattyúhajtást hajt’ (Kreszn.) ] fattyas 1667: Fattyas (Sámb: 3Fel. 13: NySz.) | fattyaz 1805: fattyazni sz. ’fatty óhajtást leszed’ (Balassa: Kukorica 176) | ~z 1884: Fattyúz ’fattyónak mond’ (Nyr. 13: 382).
Ismeretlen eredetű. — Az a magyarázat, ainelj' szerint a fa és a tő szavak összetételéből alakult, hangtani és jelentéstörténeti szempontból elfogadhatatlan. Valószínűtlen az is, hogy hangutánzó eredetű, mert azok a hangutánzó szavak, amelyekkel összekapcsolták, hangalakjukat és jelentésüket tekintve is távol állnak a fattyú-tíA. A faj szóból való magyarázata, román és olasz származtatása téves.
CzF.; Munkácsi: Nyr. 1 1: 469, NyK. 17: 70, 71, 75, 81, 88; Alexi: Nyr. 16: 128; Steuer: Nyr. 18: 227; Szinnyei: Nyr. 22: 438; Kräuter: MNy. 8: 167®, 413, 9: 122, 124; Alexics: MNy. 8: 365; [Szerkesztőség:] Nyr. 41: 152; Mészöly: MNy. 10: 160, 200®; Simonyi: Nyr. 44: 117, AkNyÉrt. 23/3: 23; Horger: MSzav. 154; Melich: M- Ny. 28: 243; EtSz. ® ; Csűry: MNy. 36: 111 ; SzófSz.; Végh: Békés 124; Papp L.: MNny. 6: 71; Gáldi: Szótir. 401; Balassa: Kukorica 176, 252; Tamás: UngElRum. 347.
faun 1791/1953: „az országlók aranyból Vert koronájokat olyba vesszük, Mint . . . Otromba faunok sáskoszorú jókat” (Batsánvi: ÖM. 1: 36: NSz.); 1804/1930: faunusok gr. (Bessenyei:Tariménes 395: NSz.); 1809/1895: Faunuszoknak gr. (Kazinczy: Lev. 6: 463: NSz.). J: 1. 1791/1953: ‘erdők, mezők, pásztorok szarvval és patával ábrázolt istene; gehörnter und bocksfüßiger Wald-, Feld- und Hirtengott’ (1. fent); 2. 1854: ’a mohó vágy és a csúfolódó kedv szimbóluma; Sinnbild der Spottlust und der wilden Begierde | kéjsóvár ember; lüsterner Mensch’ ( Hecke - nastldSz.2).
Nemzetközi szó; vÖ.: ang. faun; ném. Faun; ír. faune; ol. fàuno; or. φαβΗ: ’faun’. Végső forrása a lat. Faunus ’Latium mondai királya, halála után az erdők és mezők jótékony istene’, Fauni [többes sz.] ’bak alakú erdei démonok, kik kísérteties megjelenésükkel a vándort ijesztgették’. Ezt az idők folyamán a lat. Fan ’bak alakú erdei démon’ (< gör. ΙΊάν ’ua.’) névvel azonosították. A mohó kéj vágy és a csúfolódó kedv szimbólumává azért válhatott, mert a mitológia szerint a faunok az erdőkben, hegyekben a nimfákkal dévajkodtak, továbbá kedvüket lelték az emberek ijesztgetésében. A szó részben közvetlenül a latinból, részben különféle — elsősorban francia — közvetítéssel terjedt el. — A magyar alak változatok közül a faun a németből származhat. A faunus, faunusz latinos alak. — .Mitológiai, irodalmi szó.
(ÓkoriLex. J: 735; OxfEnglDict. Faun a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 468; Wartburg: FEW. 3: 439; DudenEtym. 158.) — Vö. fauna.
fauna 1865: „Fauna, valamely földrészen otthonos állatfaj” (Babos). J: 1865: ’egy meghatározott terület (vagy földtani korszak) állatvilága; Tierwelt eines bestimmten Gebiets (oder eines geologischen Zeitabschnitts)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fauna; ném. Fauna; fr. faune; ol. fàuna; or. φάγηα:


favorit
854
fázik
’valamely meghatározott terület vagy korszak állatvilága’. Végső forrása a lat. Fauna ’ Faunusnak, az erdők, mezők istenének lánya (mások szerint hitvese)’; ennek allegorikus felhasználásából keletkezett az újkori lat. fauna ’fauna’, feltehetően a flóra (1. ott) mintájára. Tudományos műszóként először K. Linné (1707—1778.) svéd természettudós „Fauna Suecica” című művében bukkan fel (1746.). — A tudományos nyelv szava.
Kursinszky: LatJszírod. 19. (Schulz: DtFremdwb. 1: 208; OxfEnglDict. Fauna a.; Walde — Hofmann : LatEtWb.3 1: 468; Wartburg: FEW. 3: 439; Hellquist: SvEtOb.3 1: 204; Kluge: EtWb.19 187.) - Vö. faun.
favorit 1748: „az Udvari Tiszt favorita akar lenni” (Faludi: NA. Megsz. 220: NSz.); 1815: favorit (Kazinczy: Munkái 4: 409: NSz.); 1831: fávorita (Kreszn.); 1854: Favorite (HeckenastldSz.2). J: 1. 1748: ’kegyenc; Günstling | kedvenc; Liebling’ (1. fent); 2. 1854: ’kegyencnŐ; Favoritin’ (1. fent); 3. 1930: ’legesélyesebb versenyző; aussichtsreichster Kampfteilnehmer, Wettkämpfer’ (Csorba: IdSz.) || favorizál 1807/1893: „nem szeretném, hogy ezen barbarus nemzetnek a Hadak Istene favorizálna” (Kazinczy: Lev. 4: 526: NSz.). J: 1807/1893: ’ked- vez valakinek; jemanden begünstigen | előnyben részesít valakit; jemanden bevorzugen’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. favou- rite; ném. Favorit; fr. favori, favorite; ol. favorite, favorita [nőnemű alak]; or. φαβο- púm: ’kegyenc, kedvenc; esélyes versenyló’; a németben még ’esélyes versenyző’; ném. favorisieren; fr. favoriser; le. faworyzovaé; or. φαβορα3ύροβ(Ηηΐ>: ’kegyel; előnyben részesít’. A favorit megfelelőinek forrása az ol. favorite, mely az ol. favorire 'favorizál* (< : ol. favore 'kegy, kegyesség, kedvezés, jóindulat’ < lat. favor ’ua.’) melléknévi igenevének főnevesülése. A favorizál megfelelői a fr. favoriser-vG mennek vissza ; ez utóbbi a fr. faveur ’ua.’ (< lat. favor) latinos származékaként keletkezett. A favorit sportnyelvi jelentése az angolból terjedt szét. — Am. favorit, favorizál valószínű forrása a német megfelelő lehetett. A m. favorita — esetleg olasz mintára — latinosított, a favorite franciás alak. Főleg a bizalmas stílus szavai.
Gáldi: Szótir. 403®. (OxfEnglDict. Fa- rourite a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 464; Wartburg: FEW. 3: 439; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1609; DudenEtym 159.).
fazék 1296: ? ,,Tria iugera iuxta viam Fazekar nuncupatam” sz. hn. (OklSz.) ; 1348: Fazekas sz. szn. (OklSz.); 1370: Faza- kas sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „olla: fa^ek” (BesztSzj. 1296.); 1410: Fazokas sz. szn. (OklSz.); 1470: Fazy/cgyarto szn. (Nyr. 5: 509); 1816: fazekak gr. (Verseghy F.: Anal. I: 138: NSz.); — fàzëcskà sz. (MTsz.); fazik, fëzëkât gr., fozek (ÚMTsz.). J: 1395 k.: ’Topf’ # (1. fent). — Sz: fazekas 1296: ? hn. (1. fent); 1348: szn. (1. fent); 1416 U./1466: fa^okapnac fn. gr. (MünchK. 67).
Származékszó ; fáz- alapszava ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. pöt 'lábas, üst’; osztj. V. put ’üst’; cser. KH. pat ’ vasedény, réz- vagy vasüst’; finn pata ’lábas’ ; ? lp. N. batte ’fazék, katlan’. A lapp szó esetleg finn jövevény. A finnugor alapalak *pata lehetett. — A fazék -k eleme képző. A k előtti magánhangzók viszonyára vö. ajándék, hajlék, szándék. — A finnugor szavak esetleges indoeurópai eredete további vizsgálatra szorul. Szamojéd (szelkup) szavakkal való egyeztetése valószínűtlen.
Budenz: NyK. 6: 453 ® ; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 157, TMNy. 489; Halász: Nyr. 22: 193; Setälä: NyK. 26: 404; Munkácsi: ÁKE. 259; NyH.3-7; Gombocz: NyK. 39: 240, ÖM. 2/2: 78; Horger: MNy. 10: 108, Melich-Eml. 163; Szinnyei: NyK. 46: 162; EtSz. ® ; SzófSz.; Pais: MNv. 37: 347, 39: 195, NytudÉrt. 30. sz. 9; Steinitz: FgrVok. 33; Bárczi: TihAl. 30; E. Itkonen: FUF. 31: 158, LpChr. ; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 72; Collinder: FUV.; SKES.; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 57; MSzFgrE.®.
fázik 1495 e.: ,,foc ruhanac kpgptte falnia” sz. (GurayK. 74). J: 1. 1495 e.: 'kellemetlen hideget érez; frieren* # (1. fent); 2. 1824: ’húzódozik valamitől; sich vor etwas scheuen’ (Nátly J.: Új szeli. 31: NSz.). — Sz: vékony 1532: fazekonok gr. (TihK. 102) I ~ós 1864: fázós (CzF.).
ősi örökség az ugor, esetleg az uráli korból; vö.: vog. Szó. put ’jógkéreg’ (Steinitz: WogVok. 32); osztj. Kaz. pçt ’magas, hóból és vízből összeállt jégréteg’, V. pàttà ’fagy, megfagy’; — vö. még: ? szám. jur. para ’ég (a tűz, a bőr a forró víztől)’; jen. födarábo, foradabo ’süt’; szelk. poruaq, por- νααη ’ég’. Lehet, hogy a vogul szó osztják jövevény. Az ugor és a szamojéd szók jelentése azon az alapon vethető egybe, hogy a fagyás és az égés azonos fiziológiai ingert váltanak ki. A ’fagy’ ~ ’ég’ jelentésviszonyra vö. még: md. M. paláms ’ég; fázik’ (JE.); lat. pruina 'dér, zúzmara’, pruna ’parázs’. Hang- tanilag azonban a szamojéd nyelvi szavak idetartozása nem kétségtelen. Az ugor (uráli ?) alapalak *pät3 lehetett. A szó a rokon nyelvi megfelelők alapján feltehetőleg igenévszó volt, ’jégkéreg’, illetőleg 'megfagy’ jelentésben. — A szócsalád altaji és jukagir megfelelőkkel való egybevetése toto vábbi vizsgálatra szorul. Az a nézet, amely szerint a fázik közös eredetű a fagy szóval, téves.


ÍÚZÍM
855
fecni
MUSz. 483, 485; Budenz: NyK. 18: 194; Setälä: NyK. 26: 410, 424, 431; Munkácsi: NyK. 27: 138, 152; NyH.3“7; Wichmann: MNy. 4: 165; Paasonen: Beitr. 45, 82®; EtSz. ® ; Juhász: MNy. 35: 284; Collinder: JukUr. 135; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 83; Ródei: NyK. 68: 94 ®; MSzFgrE.®.
fázis 1794/1922: „bús fázisába Nem kapván a csinoson” (Csokonai: Műv. 2: 311: NSz.). J: 1794/1922: ’ valamely folyamat, történés egy-egy szakasza, mozzanata; Phase, Moment eines Vorganges, Ereignisses* (1. fent).
Latin eredetű; vö. újkori lat. phasis ’az égitestek láthatóságának fényváltozáson alapuló periodikus szakasza, fázisa* ; vö. még h. lat. phases lunae ’a hold változó formája*. A latin szó forrása a gör. φάσίζ ’az égitestek (fényének) megjelenése’; ez utóbbi a gör. φαίνω 'láthatóvá tesz; megvilágít’, φαίνομαι, 'láthatóvá válik, megjelenik; világít’ családjába tartozik. A latinból elsősorban francia közvetítéssel terjedt el, s különféle jelentései kialakulásának a csillagászati volt az alapja; vö.: ang. phase; ném. Phase; fr. phase; ol. fase; or. φά3α: ’(idŐ)szak, mozzanat, fázis’. — A választékos stílus és a tudományos nyelv szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 19. (OxfEnglDict. Phase, Phasis a.; Schulz—Basler: DtFremdwb. 2: 490; Boisacq: DictÉtGrec.1 1010; Wartburg: FEW. 8: 375; DudenEtym. 508.)
fazon 1854: „Façon, fr. [= francia] módja, neme, alakja, idomja” (HeckenastldSz.2); 1886: fazonja gr. (Bródy S.: Don Quixote 2: 106: NSz.); 1900: fazon (Lumtzer—Melich: DOLw. 95). J: 1. 1854: ’ minta; Muster | készítési mód; Anfertigungsart’ (1. fent); 2. 1888: ’ruha kihajtója; Aufschlag (unes Kleidungsstückes* (Tóth: MDivatsz. 26); 3. 1900: *ruhaszabás; Kleiderschnitt* (Tolnai: Magy. szót.). — De vö.: 1815: „benne nem lelni semmit abból a* mi façon- nirozott” sz. (Kazinczy: Munkái 9: 166: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Fasson; fr. façon; le. fáson; or. (fiacÓH: ’forma; megmunkálás; fazon’; vö. még ang. fashion ’mód; modor; divat’. A franciából terjedt el; itt a lat. factio ’csinálás, tevés, cselekvés’ (<: lat. facere ’tesz, csinál’) folytatója. — A magyar változatok közül a façon közvetlenül a franciából való ; a fazon, fazon német közvetítésre vall. — A rn. R. fazon(n)iroz ’alakít, formál’ a ném. façonieren, fassonieren ’alakít, formál, mintáz, megmunkál* átvátele. — Az 1. jelentésben ritka, a 2. és 3. jelentésben főleg a ruhaipari szaknyelv szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 95®; Tóth: MDivatsz. 26. (Schulz: DtFremdwb. 1: 206;
OxfEnglDict. Fashion a.; Kluge: EtWb.19 186; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 50.) — Vö. fess.
február 1416 U./1466: „ffebruarius
XXVIII nap” (MünchK. 2); 1795: Februá- riusi sz. (Festetits Urod. Instr. 21: NSz.); 1847/1956: február (Petőfi: ÖM. 5: 40: NSz.); 1898: feburál (Rell: LatSz. 37); — február (SzegSz.); fébluqr, febriçirué, februaris, feb- ruhár, fébruvár, februvär, fébruvár, feburárius (ÚMTsz.). J: 1416 U./1466: ’Februar’ # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. Februarius ’a tisztulás hónapja mint a 12 hónapos év utolsó hónapja’, e. lat. Februarius ’a 12 hónapos naptári év 2. hónapja*. A latin hónapnév a februarius ’a tisztuláshoz tartozó’ melléknév fŐnevesülésébŐl keletkezett; vö. lat. ( mensis) Februarius ’a tisztulás hónapja*. Alapszava a lat. februa [többes szám] ’éven- kénti tisztulási ünnep az év utolsó hónapjában’, februm ’tisztító eszköz’. A legtöbb európai nyelvben meghonosodott, az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább; vö. : ang. February; ném. Februar; fr. février; ol. febbraio; or. (fjeepúlb: ’február’. — A magyar alak változatok közül a viszonylag újabb keletű február a németből való. — A februarius régi magyar elnevezéseire vö.: 1506: Bóith eló ho (WinklK.: Nytár. 2: XII); 1527: ijerttya zentólew hónak (ÉrdyK. 222); 1533: Bodogazzon haua (Murm. 111.); 1835: Februarius: télutó (Kunoss: Gyal.); 1865: másodhó (Babos februarius a.) ; stb. (vö. MNy. 61: 106).
Balassa: TMNy. 182; Melich: SzlJsz. 1/2: 292 ® ; Horger: MSzav. 11 ; EtSz. ® ; SzófSz. (ŐkoriLex. 1: 719 Év a.; OxfEnglDict. February a.; Wartburg: FEW. 3: 441; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3231.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 472; Kluge: EtWb.19 187.)
fecni 1924: „fecni: ezerkoronás bankjegy” (Szirmay); — fecnyi (Bárczi: Szók.1 71). J: 1. 1924: ’ezerkoronás bánit jegy; Tausendkronenschein, Tausender’ (1. fent); 2. 1932: ’rongy; Fetzen, Lappen’ (PHNyr. 129); 3. 1957: ’papírdarab; Papierfetzen | cédula; Zettel’ (SzegSz.).
Német eredetű; vö. ném. Fetzen ’rongy, cafat; [a délnémetben:] törlőrongy*, ein Fetzen Papier ’papírdarab’, ein Fetzen Stoff ’szövetdarab’; vö. még ném. T. fçtze ’rongy; férfîkôtény’ (Schatz: WbTirM. 1: 169). — A szóvégi ném. n > m. m megfelelésre 1. fakszni. A magyar jelentések közül a tolvaj- nyelvi 1. a 3. alapján jöhetett létre az első világháborút követő infláció idején. — A Nagykároly környékén feljegyzett m. N. feca ’szőnyegkészítéshez felvágott rongy’ (Nyr. 83: 480) forrása egy n nélkül hangzó


fecseg
856
fecske
néni. N. fetsn ’ rongy* lehetett. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Zolnay: Nyr. 62: 52; Bárczi: Szók.2 99 ®. (TrübnersDtWb. 2: 335; Kluge: EtWb.19 194; DudenEtym. 165.)
íeccsen, feccsent 1. fecskend
fecseg 1566: ,,Hallgattam jetsegóttésseket [a fecskéknek]” sz. (Helt: Mes. 331: NySz.); 1577: „gondolatlan ki jecziegni: effutire” sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 28); 1585: fótsógök gr. (Cal. 352); 1707: Fótsegó sz. (MNy. 8: 127); 1770: fecseg (Kalmár Gy.: Prodromus 221: NSz.); 1784: fétsegó sz. (SzD. 81); 1800: fitseg (ifj. Cserei F.: Fék. emb. 19: NSz.); 1807: FetsögÓ (Márton). J: 1. 1566: \kisebb madár) csiripel, cseveg; zwitschern, tschilpen’ (1. fent); 2. 1577: ’meggondolatlanul beszél, locsog; schwätzen, plappern’ * (1. fent); 3. 1585: ’ fröcsköl ; spritzen’ (Cal. 444); 4. 1864: ’cscveg; plaudern’ (CzF.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja részint a kis madarak csivitelését, részint a folyadék, sár fröcsögését jeleníti meg. A hangutánzás síkján távolabbról összefügg egyrészt a cseveg. csivitel stb., másrészt a fecsérel, fecskend, fröccsenj ficserékel stb. szavak családjával. Mély hangrendü változata a hasonló jelentésű focsog; vö. 1585: ki fotsyogatom sz. ’ki- fröcskölöm ’(Cal. 444; 1. még MTsz.). A fecsegösszetartozó, hasonló jelentésű, de más képzős szavakra is vannak adataink: 1821: ,,a’ fetselgő Patakban nőtt ezüst hul- lámimat” (Töltényi Sz.: Sonetek 88: NSz.); 1833: „Vagy ha ott nem, akár otthon, Csak itt ne lecsengenék” (Vajai L.: Blumauer, Aeneis 1: 8: NSz.). — 3. jelentésében hasonló hangbenyomás alapján, de feltehetőleg függetlenül keletkezett a többitől. A 2. és 4. jelentés az 1. alapján érthető.
Horger: MSzav. 51 : EtSz. ® , 2: 299 focsog a. is; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 152; Bárczi: Szók.2 23, MNy. 54: 47; Kiss: MNy. 57: 479. — Vö. cseveg, fecsérel, fecske, fecskend, ficserékel, fröcsög.
fecselocsa 1. fecskelocska
fecsérel 1640: „Ezért effele jctsérlést a mi nem szükséges el-kerúli” sz. (Kér: Préd. 865: NySz.); 1669; „Chak fecsérli görbe mondásit” (Czegl: Japh. 156: NySz.); 1763: fetsélleniek sz. (Lamindus 250: NSz.); 1784: fetsérel (SzD. 28); 1789: fetsélve sz. (Orczy: KöltSz. 42: NySz.); 1831: föcséll, Föcsérlés sz. (Kreszn.); 1864: fécsérel (CzF.) ; — föcsérül (ÚMTsz.). J: 1640: 'verschwenden* * (l.fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a fröcskölés, szétfecskendezés hangját jelenítette meg. Beletartozik a fecseg, fecskend, fröcsköl családjába. Alaktanilag is szorosabb kapcsolatban van a ficserékel igével.
Eredeti jelentése ’elfecsegtet, fröcskölve elszór’ lehetett. Erre mutat a némileg más alaktani elemekből felépült 1831 : föcsellye ’fröcskölje’ (Horvát E.: Árpád 154: NSz.); vö. még N. föcsörész 'szemerkél az eső’ (ÚMTsz.). — Vannak adataink e családba tartozó, más képzésű szók 'fecsérel’ jelentésére is, pl.: 1787: jetseléssel sz. (Orczy: Költ. Holmi 170: NSz.); 1816: fetsékel (Kassai: Szó-könyv II. Told. 82: NSz.). Valószínűnek látszik, hogy a bizonytalan jelentésű 1584: Feczer, jeczernec gr. főnév (Born: Préd. 43, 23: NySz.) nem tartozik ide. — Mongol származtatása téves.
CzF. ® ; Bálint: Párh. 13; Simonyi: Ny- K. 16: 265; EtSz.®, 2: 171 fecsér a. is; SzófSz. -- Vö. fecseg, fecskend, ficserékel, fröccsen.
fecske 1333/1468: „Transeundo ad locum Fe.vfcekorongya” hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „predicala otta e^enne bujgofagban es jefkeknek cjudaÿaban: kyk ew paranc$o- latyara vejtcglenek” (JókK. 138); 1377: Fychke szn. (OklSz.); 1395 k.: fechke (BesztSzj. 1207.); 1416 U./1450 k.: fè.Lkèk gr. (BéesiK. 112); 1651: Fóchke (Zrínyi: ASyr. 232: NySz.); 1864: fecske (CzF.); — féske, fëske, föcsöké (MTsz.); fékké, ficsike (ÚMTsz.); /öcsiké, fücsike (Nyatl.). J: 1. 1333/ 1468: ? ’kis testű, gyors röptű, villás farkú madár; Schwalbe’ * (1. fent), 1372/1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1366: ? ’feesegő személy (jelzőként is); Schwatzmaul (auch als Attribut:) geschwätzig, schwatzhaft’ (OklSz.), 1750: ’ua.’ ( Heptalogus 22: NSz.); 3. 1840: ’egy fajta hordódugó; Art Spund’ (MTsz.); 4. 1877: ’kőműves (gúnynévként); Maurer (als spöttische Benennung)’ (Nyr. 6: 192); 5. 19J8: enyhe szitkozódásként ; zum Ausdruck milden Fluches (ÚMTsz.); 6. 1958: 'háromszög alakú úszónadrág; Art dreieckige Schwimmhose für Männer’ (Népszabadság 1958. aug. 7. 5: NSz.); szakny.
’Hirundinidae’.
Hangutánzó szó ; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: zürj. Ud. piéíéi; votj. Sz. poski, poéki; md. E. pezgun, peígata, Μ. piígata, piígun (FUF. 19: 196); finn pääsky, pääsky- nen: 'fecske'. A finnugor alapalak *päck3 lehetett. A finnugor megfelelők hangutánzó volta azonban nem ad teljesen biztos alapot az egyeztetéshez. Ezért lehetséges, hogy a fecske & fecseg ige családjába tartozik, s alaktanilag a cinke madárnévvel állítható párhuzamba . A fecseg legkorábbi jelentése is éppen a fecske hangjára, csicsergésére vonatkozik. A fecske 2. jelentése mindenesetre közvetlenül a fecseg- gel függ össze. 3. jelentése szintén a fecseghet kapcsolódik, minthogy főképpen olyan dugót neveznek így, amellyel ősszel, mustkor-


f e eskelocsk a
857
fecete j
dáskor dugják be a forrásban levő, fröcskölő, szörcsögő hordót. A 4. jelentés részint a fecske fészeképítő tevékenysége alapján fejlődött ki, részint azon az alapon, hogy a kőművesek régen csak nyáron dolgoztak. Az 5. tréfás eufemizmus lehet a jene helyett. A 6. jelentés hasonlósági alapon való névátvitel. — Feltehető, hogy az 1333/1468-i adatban is a fecseg igéhez kapcsolódó valamelyik jelentést kell keresnünk, nem a madárnevet. — A madárnévre vonatkozó finnugor ere- deztetés és a szónak a /ecseiy-gel összefüggő magyarázata nincs is egymással merev ellentétben, tekintve a szóban forgó szavaknak biztosan hangutánzó eredetet, és így végső soron közös származásának lehetőségét.
CzF. ® ; Budenz: NyK. 6: 453 ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: Í6; .Munkácsi: NyK. 23: 119; NyH.2'7; Szinnyei: NyK. 35: 432, 448; Bodnár: Aquila 21: 206 ®; Horger: NytAl.1 35, MSzav. 51, 126; Fuchs: KSz. 16: 265; Toivonen: FUF. 19: 196; Kardos A.: Nyr. 59: 217; Aíelich: MNv. 28: 243; Uotila: MSFOu. 65. sz. 274; EtSz. ® ; SzófSz.; Végh: Békés 54; Moór: Nyr. 71: 85, ALingu. 2: 64; N. Sebestyén: 1. ()K. 1: 369, ALingu. 1: 296; Collinder: FUV.; Imre: MNy. 56: 446; SKES.; AlSzFgrE. ®. — Vő. fecseg.
ferekeloreka 1791/1910: „Alitkell veled tsinálnom, Te fetskelotska fetske?” (Földi J.: Költ. 151: NSz.), de 1. fecselocsa. J: 1. 1791/ 1910: 'csicsergő; zwitschernd (als Attribut)’ (1. fent); 2. 1807: ’fecsegő; geschwätzig, redselig’ (Márton) || fecselocsa 1705: „Maga [Ilosvai] pajzán, fecse-locsa, kapzsi, zendölŐ, pattogó, s értetlen” (.RákF: Lev. 4: 477); — jecsi-locsi (MTsz.). J: 1705: ’fecsegő; geschwätzig, redselig’ (I. fent).
A szócsalád tagjai összetett szavak: előtagjuk a fecseg y fecskend szavaknak, utótagjuk a locsog igének a családjába tartozik. A mellérendelő összetétel tagjai a hangutánzó eredetű alapszók névszóképzős származékai; vö. csacska. — Nyelvjárási szók.
Simonyi: TMNy. 364; EtSz. 2: 171 fecseg a.; SzófSz. fecseg a.; Pais: MNy. 47: 152.
fecskend 1490: „Fechkendew cupreum” sz. (OklSz.); 1528: foczkando sz. (MNy. 31: 125); 1552: „Tárba heuernec, az ónén nadrágokat meg tôltic, es à fogokon mint à kányáé áltál fotskandnac” (Heltai: Diai. E3b); 1578: foczkendouel sz. (Alel: Herb. 54: NySz.); 1604: Feczkentem gr. (ΛΙΑ.); 1676: facskandóval sz. (Magyary-Kossá: OrvEml. 2: 254); 1805: fecskend (Verseghy F.: Tiszta Magy. 144: NSz.); 1833: Fitskándoz sz. (Kassai 2: 208); 1838: ficskandó sz. (Tsz.); — fecskendez sz. (MTsz.). J: 1490:’fröcsköl ; spritzen | fecskendez; bespritzen’ (1. fent). — Sz: ~<> 1490: 1. fent | ~ezik 1626: fecskendezek gr. (Káldi: Bibi. 4: NySz.) || fcccsen 1670: „A kin valami jettsent mocsok vagyon” sz. (Nán: SzűT. 254: NySz.); 1763: Fecsenni sz. (Adámi: \Vb. 26: NSz.); 1793: Fertsennyen gr. (Magyar Játék-szín 3: 135: NSz.); 1805: föccsen (Verseghy F.: Tiszta Magy. 151: NSz.); 1864: fècscsen (CzF.); — ficcsen (ÚMTsz.). J: 1670: 'fröccsen; spritzen (intr.)’ (I. fent) || feccsent 1699: „De az deák elme nem viszi azt vásárra; kiért ki fecscsentse [a titkot], vagy kinek meg séjtse, nintsen annyi borárra” (Felv: Dics. 44: NySz.); 1800/1879: fecsentette gr. (Vitkovics AI.: Alűvei 2: 38: NSz.); 1864: fécscsent (Οζ- F.); 1876: föcscsent,i gr. (Vajda J.: Uj költ. 12: NSz.). J: 1. 1699: 'fecseg; plaudern, aus- plaudern’ (1. fent); 2. 1800/1879: ’fröcsköl; spritzen, bespritzen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a fröcskölés hangját jeleníti meg. A hangutánzás síkján közeli rokonságban van a fecseg, fecsérel, ficserékel, fröccsen igékkel. A mélyhangú focskand-ïé\e alakok valószínűleg párhuzamos keletkezésűek. A szócsaládba tartozó más képzős szavakra is vannak adataink; vö. fecsdez( I 791 : fetsdezövel sz.: Lange: Orvos-aszszony 319: NSz.); fecsel, föcsül (MTsz.): ’fecskend’. — A 'fecseg, locsog’ jelentés az itt idézett szavakban nem vált uralkodóvá (vö. a fecseg szócikkével), de azért a feccsent l. jelentésén kívül ide vág az 1838: Fecskendi ’csahos, semmi titkot megtartani nem tudó személy’ (Tsz.) is. — Alongol származtatása téves. — A mai nyelvben mindhárom szó visszaszorulóban van. Köznyelvi szinten él a fecskendő és a fecskendez származék, a feccsen-t és a feccsent-e.t a fröccsen, fröccsent szorítja ki.
Budenz: NyK. 2: 342; Bálint: Párh. 13; Simonyi: NyK. 16: 259; Horger: MNy. 23: 129; EtSz. 2: 171 fëcsëg a. ® ; SzófSz. feccsen a. ® ; Sámson: NyK. 53: 208; Bárczi: Bev.3 75. — Vö. fecseg, fecsérel, ficserékel, fröcsög.
fecstej 1708: ,,Fets tej, mindjárt a’ fzülés vagy elles után: Coloftrum, Lac à partu primum” (PP.); 1792: petz-téj (SzD. Fets-téj a.); 1794: fős tejet gr. (Gyarmatin S. : Nyelvmester 2: 195: NSz.); 1823: fötstéj (Márton Biestmilch a.); 1863: Fesztéj (Kriza: Vadr. 499); 1864: fécstej (CzF.); — fés-téj, föccs-tej, fosz-tej, frecs-tej, péc-tej (AlTsz.); feszes tej (MTsz. feszes a.); fosztej (OrmSz.); fectej, pöctej, postej (ÚMTsz.); feszéstej, fosostej, fostej, fostostéj, fösostéj, fröcstéi, fröstej, pész- tej, pösöstéj, prëctej (Nyatl. elôte. j a.). J: 1708: 'az ellés utáni első tej; Biestmilch ] a szülés utáni első tej ; die erste Alilch der Kindbetterin’ (1. fent).
Összetett szó. Jelzői szerepű fecs ~ föcs ~ fes stb. előtagja valószínűleg hangutánzó eredetű, s a feccsen, föccsen, freccsen ~ fröccsen, N. festet ’fecskend’ (AlTsz.) stb.


858
fedél
szavak családjába tartozik. E magyarázatnak az lehet a tárgyi alapja, hogy az ellés után az első tej bőven áradva, freccsenve ürül a tőgyből. A szó előtagjának számos alakváltozatát részben népetimológiás hatások is magyarázzák. — A p kezdetű alakváltozatok származásbeli elkülönítése nem megokolt. Az összetett szónak a csecstej-b6\ (először 1612: Nyr. 53: 123) való magyarázata, az előtag iráni és német származtatása téves. — Főként a székelység körében és a Dunántúlon használatos nyelvjárási szó.^
CzF. ® ; Melich: Nyr. 26: 435, AkNyÉrt. 17/4:21,33, 34, 39; Lumtzer —Melich: DOLw. 95, 295; Munkácsi: ÁKE. 262; Herman: Pászt. 435, 437; Simonyi: Nyr. 53: 123; EtSz. 2: 170 f ’écs a. ® ; Bárczi: Szók? 24 ®. — Vö. fecskend, frocsög.
teil 1055: ,,1‘ilua eft quç habfet] ini- cium( ?) adportum edi ufque VLÜfidempí” sz. hn. (TA.); 1211: Fedek sz. hn. (PRT. 10: 512) ; 1372 u./1448 k. : „fogada bodog ferenc^- nec oltárát vy gyolcjual bel fednÿ” sz., /eteíte/cualabel gr. (JókK. 162, 126); 1416 U./1450 k.: bè/édéc gr., fgdgbén sz. (BécsiK. 16, 249); 1748: főddi gr. (Faludi: NE. 215: NSz.); 1802: féd (Csokonai: Tavasz 36: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.:’takar; decken’# (1. fent); 2. 1774: ’ védelmez; schützen’ (SzŐnyi B.: Imáds. 34: NSz.); 3. 1837: ’<_költségeket) fedez; (die Kosten) decken’ (Athenaeum 2: 503: NSz.). — Sz: ~o 1211: hn. (1. fent); 1395 k.: fedew fn. (BesztSzj. 1293.) I ~és 1372 U./1448 k.: belfedeferewl gr. (JókK. 126) I ~ekezik 1372 U./1448 k.: el/edefcejeí Takarózik’gr. (JókK. 161) | -*ez 1416 U./1450 k.: bè/edézèZ gr. (BécsiK. 7) | ~ezet 1416 U./1490 k.: fedezetet gr. (Apor- K. 64) I *ezés 1493 k.: fedezee/eben gr. (FestK. 30) I ~etlen 1585: Fôdetlen (Cal. 548) I ~ezetlen 1624: Fedezetlen (MA: Tan. 4: NySz.) | ~ezék 1837: födözékre gr. ’fedél- zet’ (Athenaeum 1: 375: NSz.); 1916/1917: ’háborúban védelmet nyújtó hely a katonaságnál’ (Móricz Zs.: A tűznek 140: NSz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. pent- 'becsuk’; osztj. V. pentä 'beföd, bezár (ajtót)’; zürj. Lu. pedni ’becsuk, bezár’; votj. Sz. pod- ’bezár (ajtót)’. A finnugor alapalak *pent3- lehetett. — Az 1055-i adat -m deverbalis névszóképzŐvel és -s kicsinyítő képzővel alakult. Jelentése 'méhkas, méhes’ vagy ’kaptáros’ lehetett. Részijén alaktanilag is azonos felépítésű a votj. Sz. podäm ’faüregből alakított méhkas’. — Törökből való származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 154, 10: 81, 130, 17: 467, 18: 184; Vámbéry: NyK. 8: 143, MEr. 478; MUSz. 498 ® ; Simonyi: NyK. 16: 245; Munkácsi: Budenz-Eml. 250; NyH.1“7; Wichmann: FUF. 14: 98· Beke: Nyr. 55: 107; Tolnai: Nyúj. 216; EtSz.®, 2: 437 föd a.; Toivonen: NyK. 50: 453; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 45; Mollay: ALingu. 1: 390; Collinder: FUV.; D. Bartha: Szóképz. 73; MSzFgrE. ®. — Vö. fedél, fédel, födém.
fedd 1372 U./1448 k.: „fegfj meg enge- inet en fogÿattkojafombol es kemenen meg- Segenges” (JókK. 12); 1416 U./1450 k.: meg- jèg, niçfèddès sz. (BécsiK. 251, 29); 1416 U./1466: meg/edwê sz. (MünchK. 130); 1784: född (SzD. 23); 1805: fedd (Verseghy F.: Tiszta Magy. 144: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’dorgál; rügen’ # (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’(testi fenyítéssel) büntet; (mit körperlicher Züchtigung) strafen’ (JókK. 68); 3. 1416 U./1466: 'óva int; warnen’ (1. fent); 4. 1416 U./I466: ’ vádol; beschuldigen’
(MünchK. 188). — Sz: ~és 1416 U./1450 k.: I. fent J fegyedelem 1416 U./1450 k.: Fègè- dèlèmnc gr. 'fegyelem' (BécsiK. 104) | fegyed 1416 u./1490 k. : [fe]gyedlek gr. ’fedd’ (Apor- K. 34. laptöredék) | ~ hét et len 1474: feghe- tetlenek gr. ’fegyelmezhetetlen’ (BirkK. 5); 1531 : fedketetklen ’feddést nem érdemlő, büntetlen’ (ÉrsK. 184) I ~özik 1522: feddevzev sz. (HorvK. 248) | ~ödik 1551: feddódem gr. (Helt: Bibi. 1: C2: NySz.).
Ismeretlen eredetű. A korábbi fegy változatból a fed >> fedd, hangtani úton alakult (alkalmi depalatalizáció és az így keletkezett forma megszilárdulása); nem szükséges d képzőt keresnünk benne. A szó családjának az eredetibb gy-t megőrző tagjai (fegyelem, fegyenc, fegy- névszói előtag) a /cdd-től elkülönültek. — Finnugor egyeztetése és a felel igével való rokonítása téves.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 59; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/1: 22; MUSz. 500; Simonyi: NyK. 16: 242, MNyelv.1 2: 43, 240; Balassa: NyK. 17: 316; Budenz: NyK. 18: 184; Gombocz: ÖM. 2/1: 97; Horger: Nyr. 59: 85; EtSz.®; Beke: Nyr. 67: 117; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; Balázs: ALingu. 6: 148; Gáldi: Szótir. 152; Sámson: MNyj. 9: 115; Szabó D.: NytudÉrt. 40. sz. 344. — Vö. fegy-, fegyelem, fényit, figyelem.
fedél 1395 k.: ,,tectu[m]: fedél” (BesztSzj. 544.); 1416 U./1466: ^em fedéllel gr. (MünchK. 194); 1519 k.: födél (DebrK. 51); 1595: Fedeel (Ver. 105.); 1708: Fedél (PP.); 1712: fedely (MNy. 38: 133); 1750: fedél/y (Wagner: Phras. Tectum a.); 1795: Födélyen gr. (Festetics Urod. Instr. 240: NSz.); 1864: fèdél, fedel (CzF.). J: 1. 1395 k.: 'háztető; Dach’ (1. fent); 2. 1395 k.: 'takaró; Decke’ (BesztSzj. 573.); 3. 1416 U./1490 k.: 'oltalom; Schutz’ (AporK. 7); 4. 1519: 'valamely tárgy teteje; Deckel, Decke’# (1. fent); 5. 1840: 'hajó fedélzete; Deck’ (Honti Füzér 1: 28: NSz.). — Sz: fedeles 1405 k.: fedeles (SchlSzj. 1109.) I ~zet 1848: födélzet (NyÚSz.), de 1. 1787: Fedelezet (NyÚSz.).


fédel
859
ösi örökség az ugor korból; vö. vog. AL. pántéi: kwâl-pântèl ’ házfedél’. A magyar és a vogul szó a fed ~ föd ige előzményéből alakult ugor kori származékszó; szóvégi -l elemük deverbalis névszóképző. Az ugor alapalak *pent3-l3 lehetett. — A fedél (~ fedele- ) másod ik szótagbeli e-je eredetileg nyílt e volt. 1. jelentése ősi örökség, 2--5. jelentése részben az 1. alapján, részben a fed ige hasonló jelentésednek alapján alakult ki. Ugyanilyen jelentéstani viszony van pl. a ném. Dach 'háztető*, Deck ’fedélzet’, decken ’ befed, betakar’ szavak között. A fedélzet nyelvújítási képzés. — Törökből való származtatása téves.
Vámbérv: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 81, 20:289; Hunfalvy: NyK. 11/1: 62; MUSz. 498; Munkácsi: AkÉrt. 6: 467; Simonyi: TMNy. 497, Nyr. 39: 64; NyH.3~7 ® ; Losonczi: NyK. 47: 135; EtSz. 2: 172 fed a., 2: 437 föd a.® ; Melich: MNy. 32: 265; Cs. Sebestyén: UngJb. 16: 51; SzófSz.®; D. Bartha: Szóképz. 69, 73; Pais: MNy. 54: 484; Hexondorf: NytudÉrt. 15. sz. 55; MSzFgrE. ®. — Vö. fed, fédel, szemfedél.
fédel 1395 k.: „galleriufm]: feyer feded” (BesztSzj. 618.); 1512 k.: íe födelet gr. (WeszprK. 101); 1533: fydelyrt gr. (Komj: SzPál. 165: NySz.); 1533: Fedelleczke sz. (Murm. 2030.); 1590: fédelemet gr. (Kár: Bibi. 1: 633: NySz.); 1591: fedelet gr. (Pécsi: SzűzK. 44: NySz.); 1754: fedélt gr. (Szent- Hlonay: Cerem. 367: NSz.); — fédöl (AlNy. 4: 178); fidél (MNy. 5: 324); fédely, fídél, jidely (ÜMTsz.). J: 1395 k.: *női fej kendő; Kopftuch der Frauen | fátyol; Schleier’ (1. fent).
Valószínűleg szóhasadás eredménye: a fedél főnév elkülönült változata. A /edeZ-nek már a régi nyelvből kimutatható ’takaró’ jelentése is; a ’fejkendő’ jelentés a fő-fedél, fej-fedél (vö. 1395 k.: ,,mauo[r]num: feyer fe fedel”: BesztSzj. 619.) kapcsolatokban alakulhatott ki. E magyarázatnak némi hangtani nehézsége van. — Németből való származtatása nerh valószínű. — Nyelvjárási szó.
Szarvas: Nyr. 5: 208; Gombocz: MNy. 4: 177; Horger: MNy. 8: 203; EtSz.®; Mészöly: NNyv. 1: 57. — VÖ. fed, fedél.
féder 1813: ,,Egy pár Féder mellyel a’ fa féder bé-borittatik” (Limit. 12: NSz.); — fiéd'ér (NyF. 34. sz. 106). J: 1813: ’rugó /különösen mint kocsi alkat rész) ; Sprungfeder (besonders als Bestandteil eines Wagens)’ (1. fent). — Sz: ~es 1879: Fédérés (Don Pedrő: Rüg. csill. 149: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Feder ’madár- toll ; írótoll; rugó’. Ez utóbbi jelentés feltehetőleg a madártoll rugalmassága alapján fejlődött ki. Etimológiailag a ném. Feder azonos a m. féderre jsz német eredetijének előtagjával. A szb.-hv. N. féder ’írótoll; rugó’ szintén a németből származik. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 206®; EtSz.; Imre: MNny. 4: 187. (TrübnersDtWb. 2: 307; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Kluge: EtWb.19 188; DudenEtym. 160.) — Vö. féder- vejsz.
féderwejMz 1644—71/1884: „Vassat ara· nyaznyi : másfél lat kék gáliczkö vet, fél lat témsót, ezeket egy messzely vízben főzd, egy nehezék féderbajszt” (Kecsk: ÖtvM. 308: NySz.); 1872: Féder vaisz (Nyr. 1: 282); — féderveisz (Krúdy: Úrfik oromban 194: N- Sz.); fédervejsz (MNyK.3 155); fédervájsz (SzegSz.); fédérbájsz, fídcrrajszot gr. (ÚMTsz.). J: 1644— 71/1884: ’síkpor; Federweiß, Talkpulver* (1. fent).
Német eredetű; vö. ném., különösen ausztriai ném. Federweiß ’síkpor’. Tulajdonképpen ’tolifehér’-et jelent; az elnevezés azon alapszik, hogy a zsírkő (talkum), melyből a síkport Őrölik, levelesen kristályos, pikkelyes, csillámszerű ásvány, amelynek felülete bizonyos mértékben a madártollra emlékeztet. A szb.-hv. N. féder- τα js; cseh R. fedrvajs, fedrvajz; szik. N. federvajs: ’síkpor’ szintén a németből származik. — Am. féderbajsz alak változat b-je hanghelyettesítéssel került a baj.-osztr. tv helyébe; vö. plajbász. — Elavulóban levő szó.
Melich: Nyr. 24: 206 ®; Lumtzer —Melich: DOLw. 96 ® ; Imre: MNny. 4: 187, NytudÉrt. 40. sz. 148; Deme: MNy. 52: 13. (Heyne: DtWb. 1: 879; Striedter-Teinps: DLwSkr. 118; Römpp: VegyLcx. 3: 479.) — Vö. féder.
(egyház 1808: ,,Fegyház. R. Domus correctoria. Zuchthaus. FeddÓ v. Fenyítékház” (SI.). J: 1808: ’ Zuchthaus (strafe)’ # (1. fent) I fegyintézet 1843: ,,Fegyintézet, fegyelemház 1. Fegyház” (Kimoss: Ujd. Széf.). J: 1843: ’fegyház; Zuchthaus’ (1. fent) I fegyor 1880—1/1904: ,,a kiszabadított /e^yór-csapat üldözőbe vette a menekülő fegyenczeket” (Jókai 63: 150: NSz.). J: 1880 -1/1904: ’Gefängniswärter’ # (1. fent) | Ilyenek még: fegymunka (1832: Helmeczy: Jelenkor 2: 446: NSz.); jegymester (1838: Tzs.); fegyszék (1843: Kunoss: Ujd. Szóf.); stb.
A fegy- előtagú összetett szavak nyelv - újítási alkotások. Előtagjukat vagy a fegyelem, fegyelmez stb. szavakból vonták el, vagy a fedd ige R. fegy alak változatának tulajdonítottak tévesen ’fegyelem, fenyíték, büntetés’ jelentést. A fegyház megalkotója valószínűleg Sándor István volt. A későbbiek


fejj y el ein
860
feh ér
ennek mintájára keletkeztek. A köznyelvijén ma a jegyház, jegy őr él; a fegyintézet csak a jogi és hivatalos nyelvben van meg, a többiek elavultak.
N. K.: Nyr. 15: 216; Simonyi: MNyelv.1 1: 260, NyF. 11. sz. 59; NyŰSz.; Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 2: 174 fedd a.® ; SzófSz. fegyelem a.; Terestyéni: RefNy. 148. — Vö. fedd, fegyelem.
fegyelem 1372 U./1448 k.: ,,yl gént lelket: es ÿl yftenyet valami nemew fegelemuel megbán tanya” (JókK. 12); 1416 U./1450 k.: fègèlêmnt gr., f ég élemben gr. (BécsiK. 104, 1 í 7) ; 1539: fygyelmemet gr. (KulcsK. 121). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’dorgálás; Rüge | fegyelmezés; Disziplinierung’ (1. fent); 2. 1517: ’valamely közösségben rendelkezésekkel, eljárásokkal fenntartott rend ; Disziplin’* (DomK. 107); 3. 1761: ’önfegyelem ; Selbstbeherrschung’ # (Bertalanffi: Siralmas panasz 49: NSz.). — Sz: fegyelmeden 1474: fegelmetlenok gr. (BirkK. 5) | fegyel- metlenség 1474: fegelmetlenfege gr. (BirkK. 5) I fegyelmez 1495 e.: fegelmezi gr. (GuaryK. 27) I fegyelmi 1708/1880: fegyelmi (Thaly K.: Ocskay 270: NSz.).
Származékszó: a fedd igének régi — és valószínűleg erede,tibb — jegy változatából alakult -elem képzővel. A korábbi 1. jelentés elavult , illetőleg háttérbe szorult más azonos vagy rokon értelmű szavakkal, elsősorban a szócsaládba tartozó feddés és fegyelmezés ilj'en jelentésben való használatával szemben. Az elavulóban levő régi szót a nyelvújítás korában elevenítették fel. — A fegye- lem-nek a figy el-ből való származtatása téves. Az a feltevés azonban, hogy a fegyelem és figyelem szavak egymásnak szóhasadásos változatai, további vizsgálatot kíván.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 59 ® ; Simonyi: NyK. 16: 242, MNyelv.1 2: 43; Balassa: TMNy. 91, Nyr. 63: 5; Papp D.: Nyr. 28: 126; Réthei Prikkel: MNy. 3: 370; Tolnai: Nyúj. 47, 205, 216; Beke: Nyr. 67: 117®; EtSz. 2: 173 /edd a. ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 43. — Vö. fedd, fegy-, fegyenc, figyelem.
fegyenc 1835:,,Züchtling . . . : fegyencz” (Tzs.). J: 1835: ’Zuchthäusler’ # (1. fent).
Nyelvújítási származékszó: a fegyelem kikövetkeztetett fegy- tövéből alkották az ekkor kedvelt -ne képzővel. Mintája a ném. Züchtling ’fegyenc’ lehetett.
Szarvas: Nyr. 10: 503; Simonyi: M- Nyelv.2 186, 189; NyŰSz.; Balassa: Nyr. 63: 3; EtSz. 2: 174 fedd, a.; SzófSz. fegyelem a. — Vö. fegyelem.
fegyház, fegyintézet, fegyőr 1. fegy-
fegyver 1211: ,,Hii sunt vinitores: filii Hysou, Feguueres cum filio suo Wehe” sz. szn. (PRT. 10: 504); 1215/1550: Fegierunc [o: Fegiernuc] sz. hn. (VárReg. 278.); 1372 U./1448 k.: „fferencg . . . nem ÿuet vÿfeluen auagÿ hadÿ fegÿuereket” (JókK. 147); 1880: fedver (Nyr. 9: 542). J: 1211: ’Gewehr, Waffe’# (1. fent). — Sz: ~es 1211: szn. (1. fent); 1372 U./1448 k.: fegyuerefek gr. (JókK. 146) I ~nök 1213/1550: Fegyuernuch hn. (Györffy 1: 616); 1266: Fegwernuk (OklSz.) I ~kedik 1372 U./1448 k.: fegyerkeduen sz. (JókK. 146) I ~telen 1416 U./1450 k.: fèguèitèlén (BécsiK. 20) | ~kezik 1495 e.: meg feguerkgztete sz. (GuaryK. 108) | ~ez 1660 — 1/1817: fegyverezhesse sz. (Zrínyi 2: 183) I ~zet 1813: fegyverzettel gr. (Hel- meczi — Eckartshausen 184: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Német jövevényszóként és magyar szánnazékszóként való magyarázata megfelelő hangtörténeti, szó- és tárgytörténeti fogódzók híján nem meggyőző.
Vámbéry: MEr. 246; Simonyi: MNvelv.1 I: 128; Nyr. 32: 408; Kiss I.: Nyr. 2Ű 275; Zolnai Gy.: Nyr. 28: 164; Kardos: Nyr. 41: 258; Melich: MNy. 11: 290, 22: 277; Gombocz: ÖM. 2/1: 97; Tolnai: Nyúj. 58; EtSz. ® ; SzófSz.; Hadrovics: Melich-Eml. 112; Moór: Nyr. 73: 20; Terestyéni: RefNy. 145; Kniezsa: SzlJsz. 768; Hazai: 1. OK. 9: 222; Bárczi: Szók.2 41; Pais: MNy. 55: 175; Hauptová: MNv. 56: 174; Juhász: MNv. 56: 253.
fehér 1055: ,,inde adcaftelic & feher- uuaru reá meneh hodu utu reá” hn. (TA.); 1075/fl 124/ψ1217: /eírtou hn. (MonStrig. 1: 57); 1193: Foeregíaza hn. (ÓMOlv. 53); 1219/1550: Feier szn. (VárReg. 86.); 1246/ 1330: Fee?kw hn. (PRT. 8: 225); 1372 U./1448 k.: ,,3ep es feyer abro^okott tewnek a$ a$talokra” (JókK. 83); 1395 k.; fér (BesztSzj. 374.); 1416 U./1450 k.: feier (BécsiK. 116); 1560 k.: feyçr (GyöngySzt. 906.); 1668: foga-/e/íre gr. (Matkó: BCsák. 158: NySz.); 1690/1701: tyúkmony fehérít gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 464); 1754: fehír (Csete I.: Panegyrici 43: NSz.); 1771: fejér (Ventzel: Juhtenyésztés 4: NSz.); 1790: fejerét gr. (Gvadányi: Tör. háb. 264: NSz.); 1808: Feér (Sándor: Told. 86: NSz.); 1812: feherrét gr. (Ruszék: Filoz. 3: 223: NSz.); 1833: fehérség sz. (Fogarasi: Műszókönyv 6: NSz.); — fejérre gr., fejjért gr., fér (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1055: ’hószínü; weiß | világos színű; hellfarbig’# (1. fent); 2. 1859: ’erkölcsileg tiszta, ártatlan; moralisch rein, unschuldig’ (Rákosi L.: Pacsirta 53: NSz.); 3. 1878:’ellenforradalmi ; gegenrevolutionär’ (Jogász humor. 30: NSz.). B) fn. 1. [többnyire egyes szám 3. személyü birtokos személyraggal] 1405 k.: ’valaminek (szemnek, fognak, tojásnak stb.) a fehér része,. das Weiße, der Aveiße Teil irgendeiner Sache (Augenweiß, Eierklar usw.)’ # (SchlSzj. 311. );


fehérnemű
861
fehéroroMx
2. 1802: ’fehér (nem színesbőrű) ember; der, die Weiße’ * (Molnár J.: Könyvház 17: 103: NSz.); 3. [egyes sz. 3. sz. bírt, szraggal] 1838: 'szalonna; Speck’ (Tsz.). — Sz: ~ül 1416 U./1450 k.: meg fèierçdténèc gr. (BécsiK. 203) I ~ít 1416 U./1466: meg- féiereitet sz. (MünchK. 57) | ~ség 1493 k.: feyeerfeeges sz. (FestK. 169); 1533: feerseghe gr. (Murm. 656.) | ~edik 1517: meg feyredet sz. (DomK. 302) [ ~es 1585: Feier es (Cal. 1014) I ~lik 1585: feiérlóm gr. (Cal. 49) | ~je 1876: fehérje ’albumin’ (Nyr. 15: 172).
Bizonytalan eredetű. Talán -ér képzős származékszó ; alapszava ősi örökség lehet a finnugor korból; vö. 1p. N. bœggjot 'fehéren fénylik’, L. páju ’fehér’ (Grundstrom: LLp- Wb. 798 — 800). A lapp N. szó -ot eleme denominalis igeképző, a L. -í/-ja pedig de- verbalis igeképző. A finnugor alapalak *päj3 lehetett. A lapp alapján felteendő szóbelseji a magyarban egyrészt folytatódhatott (vo. N. fejér, fejír; Fejér megye), másrészt hangzóközi helyzetében kieshetett, s hiatus- töltő h került a helyére (fehér). Az egyeztetés nehézsége az egyetlen és távoli rokon nyelvi megfelelés. — A 3. személyű birtokos személyragos fehérje (a tojás fehérje alapján) Szily Kálmán kezdeményezésére vált kémiai és biológiai szakszóvá; efogalom kifejezésére korábban Bugát Pál alkotását, a fehérnye alakot használták (1833: NyŰSz. 87 Fehérje a.). - Más finnugor szavakkal való egyeztetései, török származtatásai és német eredeztetése tévesek.
Budenz: NyK. 6: 454, 17: 467, 20: 274, 463; MUSz. 500®; Vámbéry: MEr. 297, MBölcs. 157; Szily: Nyr. 15: 171; Donner: VgJWfr. 3: 197; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: NyK. 44: 365; Setälä: JSFOu. 43: 61, 68, 70; EtSz.®; Bartha: Szín. 9, 16, 20, 34 ® , 65, Szóképz. 82; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 40, 93, 164; Fazekas: UrAltJb. 26: 10; Collinder: FUV. ; MSzFgrE. ® .
fehérnemű 1780: ,,a’ rühes embernek ingét, ruháját, ’s egyéb fejér-neműjét-is egés- séges ember ne visellye” (Rácz S.: Orv. tan. 2: 48: NSz.); 1838/1883: fehérneműeknek gr. (Csató Pál: Műnk. 196: NSz.). J: 1780: 'Leibwäsche'# (1. fent). — De vö.: 1545: „Feier ruhák mosásától” (OklSz.); 1574: fejer Marhaual gr. ’vászonnemű’ (MNy. 62: 498).
Magyar fejlemény: a -nemű képzőszerű utótaggal keletkezett; hasonlókra vö. ágynemű. A jelentés kialakulását az magyarázza, hogy az alsó ruhanemű anyaga egészen a legújabb időkig a testetlen vászon volt. Vö. or. ôeAbë 'fehérnemű’ < : or. ŐéA'(biü) ’fehér’. Ha valamely alsóruha festett vászonból készült, azt külön kiemelték ; vö. pl. 1557: „Egy kék vázon gatya” (OL. Kende cs. lt.: Papp L·.). — A szótörténeti adatok tanúsága szerint a fehérnemű a köznyelvből is csak az utolsó száz évben szorította ki a nyelvjárásokban még ma is gyakori fehérruhá-t (vö. SzamSz., Szeg- Sz. stb.).
Simonyi: Jelz. 13; SzófSz. fehér a.
fehér nép 1700: „A’ mint hogy szokás-is a’ fejér népekben, Ha egy sir közzülök, egész seregekben Indúl a’ könyvezés” (Gyöngyösi: ÖK. 4: 276); 1748: fehér népbűi gr. (Fal: NA. 177: NySz.). J: 1700: ’nőszemély; Frauenzimmer | asszonyncp; Frauenvolk, Weibsleute’ (1. fent). — De vö. 1694: ,,az melly comediahoz kíszültenek az udvariak, és felesígem fejér-cselédje” (Monírók. 15: 317; Kreszn. szerint már 1612-ből is).
Összetett szó. A fehér- előtag arra utalhat, hogy a nők régen testetlen vászonból készült ruhadarabokat hordtak ; vö. fehércseléd, vö. még 1770: „mind a’ férfiak, mind a’ fejér személlyek számára” (Molnár J.: Egyh. tört. 2: 10: NSz.). Vö. még vászoncseléd. Hasonló elnevezések más nyelvekben is vannak ; vö. szik, biele pohlavie vagy pokolenie ’fehémép’ (tkp. ’fehér nem’) ; le. R. bialoglowa ’fehémép’ (tkp. ’fehér fej’) ; ukr. R. 6Ua liéAndb ’fehémép’ (tkp. ’fehér cseléd’); stb. — A nép utótagból következően eredetileg gyűjtőnév lehetett, de mint a szótörténeti adatok mutatják, korán egyedi főnévvé vált; vö. ném. Frauenzimmer ’nőszemély, némber’ (tkp. ’nőszoba, nők lakószobája’ ’az ott lakó nők összessége’). — Elsősorban nyelvjárási szó; a köznyelvben ritkán, főleg rosszalló vagy tréfás értelemben használatos.
Bellosics: NéprÉrt. 4: 273 ®; Melich: MNy. 23: 494®; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 21; Györffy I.: MsgNépr. I: 401; EtSz. 2: 178 fehér a.; SzófSz. fehér a.; Kallós E.: Nyr. 74: 15; Bárczi: Bev.3 83; 0. Nagy: NyelvmLev. 97 ® .
fehérorosz 1883: „az oroszok (kis és nagyoroszok, vörös és fehér oroszok) összes létszáma 54 millió” (MagyLex. 13: 225). J: A) fn. 1883: ’az ukránhoz és oroszhoz közel álló nyelvet beszélő nép tagja, belorusz; Weißrusse’ (1. fent). B) mn. 1883: ’a fehéroroszokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; weißrussisch’ (MagvLex. 13: 222).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Weißrusse ’fehérorosz (férfi)’. E német népnév - - akárcsak az ang. White Russian: fr. Blanc-Russien; ol. russo bianco: ’ua.’ — a f.-or. őeAapyc; or. ôeAOpÿc: ’ua.’ tükörfordításaként keletkezett. Az elnevezés szemléleti háttere nincs tisztázva. Talán a fehéroroszok világosszőke hajszínével vagy fehér népviseletével függ össze. — A fehérorosz egyenértékűjeként újabban az oroszra vissza¬


fej1
862
fej2
menő belorusz (1. 1951: Hadrovies —Gáldi: (OrMSz. 35) is használatos.
(Vasmer: RussEtWb. 1: 73.)
fej1 1395 k.: „amiltrale [o: mule traie]: feÿe eden” sz.. (BesztSzj. 1024.); 1559: föyö sz. (OklSz.); — /e, /e/, fejik (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ‘állat tőgyéből tejet nyom ki; melken’# (1. fent); 2. 1770: ‘(pénzt} kicsikar; (Geld) abdringen’ (Molnár J.: Egyh. tört. 2: 423: NSz.). — Sz: ~os 1551: feyws (LevT. I: 86) | ~és 1604: Fejés (MA.).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö. ind. E., Μ. pedams ‘szűr’, E. ’fej’. A finnugor alapalak *päö'3- lehetett. Az egyeztetés csak akkor helyes, ha a md. d előzménye finnugor *8. — 2. Vö.: finn piimä ’sürű aludttej’; észt piim ‘tej*. A megfelelést bizonytalanná teszi, hogy sem a finn- ségi szók -ma, -m elemének képző volta, sem pedig a ki következtethető pH- alapszó ’fej’ jelentése nem igazolható. A 2. jelentés képes szóhasználatban alakult ki; vö.: ném. melken ’tehenet fej; pénzt kicsal, kifoszt’ ; ang. milk ’tehenet fej ; kifoszt’ ; fr. traire ’tehenet fej ; pénzt kicsal’ ; stb. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 454,® 10: 70, 117; Váinbéry: NyK. 8: 122; MUSz. 504; Halász: Nyr. 21: 529; Zichy: őstört. 4; Setälä: SS. 1: 134; EtSz.®; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 28, ALingu. 2: 274, 279; D. Bartha: MNy. 49: 174; Collinder: FUV.; SKES.; Lakó: NvtudÉrt. 47. sz. 22, 41; MSzFgrE. ®.
fej2 1002 k./1257: „trés villas ... in comitatu Albensis civitatis sitas seu Morzol- jew in pago Colocensis [ !] civitatis” hn. (Szentpétery: Szt. István 61); 1055: „cuiuf incipit tenninuf a far /eu. eri iturea”, ada- ruk fee gr., azah fehe rea gr. (TA.) ; 1138/1329: ? Feidi sz. szn. (MNy. 32: 134); 1158/1323/- 1403: Azau/ey hn. gr. (Karácsonyi: Szt- István 80); 1237-40: Menfy hn. (PRT. 1: 780); 1268: horh/u; hn. (OklSz.); 1323: Feyes sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: few (JókK. 23); 1378: Kamakuth/e hn. (OklSz. kút-fő a.); 1416 U./1450 k.: fémén gr. (BécsiK. 79); 1469: fees sz. szn. (MNv. 57: 240); 1533: Fey (Murm. 625.); 1552: hét/én (Heltai: Diai. D4b); — /c, fű (MTsz.); /ikötő (ÚMTsz.). Ji ]. 1002 k./1257: 'forrás; Quelle | kezdet; Anfang’ (1. fent); 2. 1130 — 40/12 — 13. sz.: ’tárgy felső része; oberer Teil eines Gegenstandes’# (PRT. 8: 268); 3. 1329: ’a koponyát, arcot magában foglaló testrész; Kopf, Haupt’# (OklSz. fejes a.); 4. 1395 k.: ’valamely testrész (főként végtag) vége, bizonyos mértékig elkülönült része ; oberer Teil eines Körperteils (besonders
der Gliedmaßen)’# (BesztSzj. 112.); 5. 1395 k. : ‘növény fürtös, fejes vagy kalászos termése; trauben-, köpf- oder ährenartige Frucht der Pflanzen’ (BesztSzj. 807.); 6. 1416 U./1450 k.: ‘vezető, főember; Anführer, Häuptling’ (BécsiK. 224); 7. 1416u./1466: ’személ y ; Person I az ember maga; der Mensch selbst’# (MünchK. 22); 8. 1495 e.: ‘értelem; Verstand’ (GuaryK. 7); 9. 1541: ‘valaminek a lényege , Wesen einer Sache* (Sylv: UT. 2: 105: NySz.). — Sz: ~es 1323: szn. (1. fent); 1538: /eÿe/kapojta mn. Tejjel bíró’ (PestiN. Ol); 1751: fejes ‘makacs* (Mikes: TLev. 202); 1775: fn. ’úr* (MNy. 58: 108) | 1372
u./1448 k. : feyew (JókK. 31) [ ~ez 1513: Vjsgfeyezew sz. (OklSz. szëg-fejező a.) | ~el 1521: ïïkefeyelesre sz. (OklSz. eke-fejelés a.); 1544: Fey eltette in sz. (OklSz.) | ~etlen 1535 k.: fejetlen (Monírók. 3: 158) | ~eskedik 1760: fejeskedvén sz. (Elfen Μ.: Nagy fűz 195: NSz.) | ~etleuség 1790: Fejetlenségnek gr. (M. Kurír 1170: NSz.) | ~esedik 1804: fejesednek gr. (Verseghy F.: Rikóti 56: NSzA.
ősi örökség a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: vog. T. ρεη, Ko. pâyk ’fej’; zürj. λ'. pon, pom ’vég, kezdet, valaminek a hegye’; votj. K. puq ’vég, határ, valaminek a hegye’, Sz. púm ’ua.’; md. E.
)5ő, Μ. pe ’valaminek a vége’; finn pää ’fej’; ? lp. N. bagye ’a rénszarvasagancs vastagabb része a fejnél’; — ? szám. jui\ pdé ’elkezd’; tvg. feai, feae ’valaminek a vége, csúcsa, külseje’. A lapp és a jurák megfelelők idetartozása jelentéstani okok miatt kérdéses. A finnugor, illetőleg az uráli alapalak *ραη3 lehetett. — A /<5 ~ fe j főnév a több alakú változó tövek csoportjába tartozik. A fő ~ feje tő változatok az Ősm. *fey8 > óm. /eyalak különböző tőbeli helyzetekben való fejlődésének eredményei. Az eredeti szóvégi y a TA. /ehe alakjában még szerepel. A R. /c, fém az eredetibb feye alak összevonásával alakulhatott. A R. fey (olv. feji) formák feltehetően egyes szám 3. személyű birtokos személy rágós alakok. A nominati vusi fej változat a birtokos személyragos fejem, feje stb. alakokból való későbbi elvonás eredménye. Előfordulása a 16—17. sz.-ban még szórványos volt, elterjedése a 18. sz.-rn tehető. — A jelentések közül a 3. lehetett a legrégibb, de az 1—2. is ősi örökség. A 4 —G. hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye*. A testrészek neveinek tárgyakra és más fogalmakra való átvitele igen gyakori más nyelvekben is; vö. pl. ang. head ’fej ; agy velő, ész ; személy, ember; fejrész (érmén); igazgató, főnök; elülső rósz; kiindulópont; tetőpont; csúcspont; fejezet; stb.*. — A rokon nyelvi megfelelők altaji és jukagir kapcsolatai további vizsgálatra szorulnak. A fok szóval való összefüggése kevéssé valószínű. Török származtatása téves.


fejal
863
fejében
Budenz: NyK. 6: 453, 17: 442; Vámbéry: NyK. 8: 115; Szarvas: Nyr. 2: 440; MUSz. 501 ® ; Szinnvei: Budenz-Eml. 42, NyK. 35: 442, 38: 282f Balassa: NvK. 19: 138; Simonyi: MNyelv.1 2: 85, TMNy. 326, Nyr. 29: 487; Zolnai Gy.: Nyr. 21: 127; NyH.1"7; Setälä: JSFOu. 14/3: 39, 30/5: 29; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 22, FUF. Il: 224; Melich: NyK. 34: 146; Mészöly: MNy. 12: 65, ŐMSzöv. 17; Losonczi: NyK. 44: 394; Horger: MSzav. 52; Gombocz: Jelt. 72; Bárczi: MNy. 27: 236, RNyj. 5, 11, 31, TihAl. 35, 39, 109, 117, 137; EtSz.®, 2: 432 1. fő a.; ® SzófSz.; Györke: NyK. 51: 56; Lakó: NyK. 51: 169, NytudÉrt. 47. sz. 59; Räsänen: Lautg. 201; Pais: MNy. 47: 6®; Benkô: NyK. 54: 48, 57; Collinder: FUV. ; Kniezsa: Nyr. 80: 371 ; N. Sebestvén: UrAItJb. 31: 401; SKES., MSzFgrE. ® . - Vö. befejez, fejében, fejedelem, fejezet, fő2, fő-, főnök, főte, hajadonfőtt, hétfő, kifejez, kútfő, nyakrafőre, törzsfő.
fejni 1405 k.: „ceruical: fe ual” (SchlSzj. 1144.); 1416 U./1466: /p álon gr. (MünchK. 78); 1473: feal (OklSz.); 1513: feyal (OklSz.); 1541: fûaloh gr. (Sylvester: ÜT. 1: 55); 1549: fejjelt gr. (RMNy. 2/2: 66); 1550: Few (ily (OklSz.); 1595: fiualj hÿ (Radv: Csal. 2: 85); 1604: fő ally, Fóálly (MA. Cervical a., MA.); 1606: finait gr. (Radv: Csal. 3: 228); 1651: févály (Nyr. 19: 90); 1669: füvaly (Nad: Kert. 278: NvSz. 1: 44 al a.); 1735: fű (ülj (MNy. 57: 489); 1792: Fe-ally, fej- ally (SzD.); 1826: Févó (TudGyűjt. 2: 44); 1828: fébo, pévalykó sz., pévó (TudGvűjt. 10: 68); 1832: Fial (TudGyűjt. 3: 73); 1833: Fé-alj, Fébó, Fé-vaj (Kassai 2: 156); 1875 e.: févajj (MTsz.); 1877: fejeli (Nyr. 6: 180); 1880: féhó, pépó (Nyr. 9: 285); 1885: fejall (Nyr. 14: 453); — âgy-/eÆëZ-i, fejëlet gr. (NéprÉrt. 12: 12); fehel, fevel, fuaj (Msg- Népr. 1: 254); feje alja (SzamSz.); féájj (OrmSz.) ; féhaj, fëhël, fejajja gr., /e'/a/párna, fejáll, fëjël, fejelyi gr., /e/őruha, féva, feró, fialla, fihajfa, fijal, főajj, fűujj, péraj, pévaly (ÚMTsz.). J: 1. 1405 k.: ’párna: Kissen, Polster’ (1. fent); 2. 1494: Tüzeléskor a tűzifát megtámasztó vaseszköz, tűzikutya; Feuerhund | hasonló szerepű fadarab, sárfal a kemencében; Holzstück, Lehmwand von gleicher Funktion im Ofen’ (OklSz. tűz a.); 3. 1826: 'ruhatekercs, párnácska, melyet a fejen vitt teher alá tesznek; Tragkranz, Kringe’ (1. fent); 4. 1832: 'szántóföldnek keresztbe szántott széle, (felső) vége; Quer- furchen am (oberen) Rand des Ackerfeldes’ (1. fent); 5. 1877: ’szŐlőlugas melletti földtöltés; Erdaufschüttung neben einer Weinlaube’ (1. fent); 6. 1883: 'rakott szekér teteje; oberster Teil des beladenen Fuhrwerkes’ (Nyr. 12: 46); 7. 1926: ’a gabonakereszt alsó kévéje; untere Garbe der Puppe’ (ŰM-
Tsz.); 8. 1928: 'szórással való tisztításkor a tiszta búza széle; Rand des reinen Weizens beim Worfeln’ (NéprÉrt. 20: 41).
Összetett szó: a fej és az al ’valaminek az alsó része, alul levő rész’ jelöletlen birtokosjelzős kapcsolatából forrt Össze. Hasonló szerkezetű összetételek más finnugor nyelvben is vannak; vö.: zürj. V. jvr-les (< jur· ules) ’párna’; votj. Sz. jir-oUä» ’fejalja, vánkos’; ind. E. pfalks, Μ. pfal ’párna’; finn pään-alainnen, paan-alus ’fejal, vánkos’ ; Ip. N. oai (vé)-vülué ’fejalátét, fejal’. Az alak változatok közül a legkorábbiak a féal, fial, főal(y) típusúak, a ??, h hiátustöltő hanggal alakultak másodlagosak. A fejel stb. magánhangzó-illeszkedés eredménye. A p- kezdetitek az összetétel elemeinek teljes el- homályosulása után alakulhattak ki. A 4 —5. jelentésben a névátvitelnek az az alapja, hogy a párnát a megvetett ágy végébe, az ágy hosszára merőlegesen szokták elhelyezni. A 6. valószínűleg a párnákkal magasan megrakott ágy szemléletéből ered. A 7. jelentés helyzeti hasonlóságon alapszik. A 8. a párna alakjához való hasonlóságból származik. Egy ^fej-όνό összetételből való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó; ’párna’ jelentésében főként a keleti palócban él.
Hunfalvv: Száz. 15: 103; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 84, 103; Beke: KSz. 13: 125, Nyr. 41: 70, NyK. 42: 402 ®, Nyr. 54: 111, 75: 58®; Μ. G.: MNy. 11: 432; Szinnyei: MNy. 11: 50; Gombocz: ÖM. 2/1: 89; Bátky: NéprÉrt. 23: 128 ®, 30: 6, 8®; Csefkó: NéNy. 3: 38®; Viski: MsgrNépr. 1: 253; EtSz.; Gunda: Ethn. 47: 185; Fokos: Nyr. 68: 16; Mészöly: NNvv. 3: 39. — Vö. derék- alj.
fejében 1519í „Athkozot ky ayandekot vezen az feyeeben, hogy elenyezye cw baraty- tyanak veereeth” (JordK. 256); 1530—9: feiebe (RMNy. 2/2: 27); 1565: feljeben (MNy. 62: 498); 1794: fejtbe (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 196: NSz.); 1808: fejben (Sándor I.: Sokféle 11: 96: NSz.). J: 1. 1519: Ellenében; gegen (mit der Nebenbedeutung des Austausches) | cserébe; tauschweise’* (1. fent); 2. 1530 — 9: 'gyanánt; als <das Subjekt naher bestimmend oder begründend)’ (1. fent); 3. 1577 — 80: 'célból; zwecks’ (Tel: Evang. 78: NySz.); 4. 1645/1783: 'nevében; im Namen | képviseletében; in Vertretung' (Molnár J.: Könyvház 3: 295: NSz.); 5. 1771: ’miatt; wegen’ (Fal: NU. 285: NySz.).
Megszilárdult ragos alakulat: a fő ~ fej főnévből keletkezett birtokos személyraggnl és a -ben ha tározó aggal. Annak a szemléletnek alapján jött létre, mely szerint a fej, mint az emberi test legjellemzőbb s legkiemelkedőbb része, az egész személyiség kifejezője. Hasonló fejlődés ment végbe a norvég lappban is; vö. Ip. N. oai’ve ’fpj’. illati-


fejedelem
864
fejléc
vusi oai'vai ’nevében, képviseletében’. — A fejében eredetileg állapothatározói használatú rágós főnév volt. Névutóvá válása személyre vonatkozó kifejezésekben indulhatott meg, majd tárgyi fogalmakhoz kapcsolódott. Jelentésfejlődése egyrészt ’ne vében, képviseletében’ 'helyette’ —► 'vala¬
miért cserébe, ellenében’, másrészt 'nevében, képviseletében’ 'valami gyanánt' lehetett. — Jelentései közül a 2 — 5. elavult.
Simonyi: Nyr. 15: 57®, Hat. 2: 220; EtSz. 2: 179 1. fej a.; Klemm: TörtMondt. 243; Berrár: TörtMondt. 60, 112, 182; N. Sebestyén: UrAltJb. 31: 403; Sebestyén: Névut. 135 ® . — Vö. fej2.
fejedelem 1372 U./1448 k.: „vgÿuala inegfetetewltett f setet legek nec feyedelme- tewí”, feydelm (JókK. 51, 154); 1416 U./1450 k.: fèiedèlmit gr., feiedèlmèkèt gr., fèdèlm, fèdelmèdnèc gr. (BécsiK. 12, 49,129,321—2); 1513: feyedelöm (NytudÉrt. 40. sz. 217); 1490: feyedelemnek gr. (SzalkGl. 68.); 1528: feydelem (SzékK. 337); 1529 e.: feiedemnek gr. (VirgK. 16); 1801: Födelemnek gr. (Sándor I.: Sokféle 8: 155: NSz.); 1804: Fejö- delmök gr. (Fábchich J.: Pindarus 260: NSz.); 1805: fejedelem (Verseghy F.: Tiszta Magy. 130: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’uralkodó; Herrscher’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'főpap; Hoherpriester | egyházi elöljáró; Kirchenvorsteher’ (JókK. 116); 3. 1416 U./1450 k.: 'hadvezér; Feldherr’ (Bécsi- Κ. 12); 4. 1416 U./1466: 'fejedelemség; Fürstentum’ (MünchK. 16). — Sz: ~kedik 1416 U./1450 k.: fèiedèlmkèdikxi&Và gr. (Bécsi- Κ. 52) j ~ség 1416 U./1450 k.: fèiedèlwifégè gr. (BécsiK. 72) | fejedelmi 1500 k.: Feye- delmi (TemGl.: Szilády 64).
Származékszó: a fő fej névszóból keletkezett a -delem névszóképzővel. A -dalom, -delem képző már a régi nyelvből kimutatható néhány denominalis származékban is; vö. 1416 U./1490 k.: hyedelmbe gr. 'hűvösség, hűsítés' (AporK. 13); 1519 k.: [okadalmakra gr. (DebrK. 347). A R. fèdèlm (olv. fédelm) alak a j kiesése révén keletkezhetett. A fejedem változat elvonás olyan toldalékos alakokból, melyekben hármas torlódás folytán az első mássalhangzó kiesett (pl. fejedclm- nek > fejedemnek). Az eredeti jelentés az 1. lehetett, a 2 —4. ebből alakult; a 4. esetleg a birodalom hatására keletkezhetett. — Téves az a nézet, mely szerint egy * fejed 'fejesed ik’ ige származéka volna.
Szarvas: Nyr. 2: 444; Munkácsi: Nyr. 10: 105; Simonyi: NyK. 24: 130 ®, 136, TMNy. 485, Nyr. 45: 75; Szily: MNy. 7: 32; EtSz. 2: 180 1. fej a. ® ; SzófSz. fej 1. a.; Imre: SzabV. 108, 180. — Vö. fej2.
fejezet 1416 U./1466: ,,a kouct kit a· rakoc megutaltanac è$ lot a· ^egeletnc feiè^etebèn ”(MünchK. 54). J: 1. 1416u./146G: 'homlokzat; Front, Vorderteil’ (1. fent); 2. 1519: 'forrás; Quelle | kezdet; Anfang’ (JordK. 469); 3. 1527: ’írásmű egy szakasza; Kapitel, Abschnitt in einem Schriftwerk’ # (ÉrdyK. 392); 4. 1780: 'végpont; Endpunkt’ (Ortográfia 29: NSz.); 5. 1784: ’oszlopfŐ; Säulenkapitell’ (SzD. 99).
Származékszó: a /J ~ fej főnév fejez származékából jött létre -et névszóképzővel. Keletkezésének az a szemléleti alapja, hogy a test legjellemzőbb, legfeltűnőbb része a fej. Ezzel magyarázható 1. jelentése. 2. és 4. jelentése a /e;-nek ’forrás’, illetőleg ’a tárgyak felső része’ jelentéséhez kapcsolódik. 3. és 5. jelentése tükörfordítás latin mintára; vö. lat. capitulum ’írásmű egy szakasza; oszlopfő’ (tkp. ’fejecske’). 1., 2., 4. jelentésében elavult, 5. jelentésében művészettörténeti szakszó.
Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 36; EtSz. 2: 180 7. fej a. ® ; SzófSz. fej 7. a. ® ; Pais: AINy. 54: 482 ®. — Vö. fej2.
fejfíi 1833: ,, Fej-fa: Columna sepulch- ralis apud Reformatos; nam apud Catholicos est Crux” (Kassai 2: 162); — föl-fa (MTsz.); jéjfa (SzegSz.). J: 1833: ’stelenartiges Grabdenkmal aus Holz’ # (1. fent).
Összetett szó. Keletkezésében egyrészt annak lehetett szerepe, hogy a sírfejfák egyik típusa stilizált emberfejet ábrázolt, másrészt pedig annak, hogy a fejfát mindmáig a koporsó fejrészéhez állítják. Ez utóbbi körülmény az alapja az 1890: ^fütülvalófa: sírfejfa” (Nyr. 19: 576) elnevezésnek is. A fölfa népetimológia eredménye a föl határozó - szó beleértésével.
Budenz: Ethn. 8: 123® ; Gönczi: NéprÉrt. 4: 144; Rocdiger: NéprÉrt. 4: 299; B. Zs.: NéprÉrt. 5: 107; Györffy 1.: NéprÉrt. 8: 94; Novák: NéprÉrt. 11: 2; Viski: MsgNépr. 2: 342; Balassa 1.: FolEthn. 1: 103, 111®.
felhang* 1894: „Falsetto (olasz, ném. Fistel) a. m. fejhang” (PallasLex. 6: 682). J: 1894: ’a szokásosnál magasabb emberi hang, amelynek képzése közben a hangszalagok nom teljes hosszukban rezegnek ; Falsett, Kopfstimme’ (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Kopfstimme 'fejhang’. Az összetétel keletkezésének az az alapja, hogy a fejhang képzésekor főleg a fejben levő üregrendszer rezonál. Hasonló kifejezések más nyelvekben is vannak: vö.: fr. voix de tête; ang. head-voice; or. 20A06HÓű zóaoc: ’ua.’. — Zenei műszó.
fejléc 1902: ,,vékony, ajtóváz-alakú ékítmény . . . könyvekben. . . . az oldalak felső részére, különösen pedig fejezetcímek


fejsze
865
fejtörés
elé teszik. Az ilyen, ú. n. fejléczen kívül van még oldallécz is” (NyomdEnc. 233 Lécz a.). J: 1902: ’lapok felső szélén (vagy új fejezet előtt) alkalmazott szalagszerű díszítmény; Kopfleiste’ (1. fent). — De vö.: 1894: „Fejléc: változó szélességű léc, melylyel szélesebb fából készült lapokat ... a bütükön beszegik” (PallasLex. 6: 786).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Kopfleiste ’fejléc, homlokdísz’. Az összetételnek az az alapja, hogy e díszítmény a lap vagy a fejezet élén, fejénél húzódik. A hasonló szerkezetű 1894: Fejléc (1. fent) a német mintától független. — Nyomdászat! szakszó.
fejük 1. fejt
fejsze 1395 k.: „fecurís: /eÿ//e”, „kis /eÿje” (BesztSzj. 749., 750.); 1519: feyzy (JordK. 631 [o: 361]); 1541: /^(Sylvester: ÜT. 1: 5); 1771: féjszékkel gr. (Ventzel: Juhtenyészés E7b: NSz.); 1790: fészét gr. (Μ. Kurír 1275: NSz.); 1804: feszével gr. (Fábchich J.: Pindarus 27: NSz.); 1838: Fészi (Tsz.); 1863: féjszi, fésze (Kriza: Vadr. 432, 89); 1894: fejsze (NyK. 24: 374); — féci, főszővé gr. (MTsz.); fëcének gr., féjszi, feszi (ÚMTsz.). Jj 1395 k.: ’Axt, Beil’ # (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a fejt : festik ige feltehető -sz gyakorító képzős származékának igeneve. Az alapszóhoz fűződő jelentéstani viszonyát a fejt eredeti ’szétválaszt’, illetőleg a festik ’szétnyílik’ jelentése magyarázhatja. — Uráli egyeztetése nem valószínű, a fej2 főnév származékaként való magyarázata téves.
CzF. ® ; Munkácsi: Ethn. 5: 16, KSz. 1: 217, Nyr. 29: 202, ÁKE. 264, Nyr. 62: 70; EtSz.®; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; Végh: MNy. 51: 256; Liimola: FUF. 32: 255; Imre: MNy. 56: 448; BenkŐ: NytudÉrt. 38. sz. 19®; MSzFgrE. — Vö. fejt, feslik.
fejt 1372 U./1448 k.: „lewlteuolna ewuet mentnek ewuetewl meg /eyteWleni [= megfej tettnek lenni], legottan fel kele” sz. (Jók- Κ. 144). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’leválaszt, szétválaszt; trennen, zertrennen | hüvelyéből kiszed ; enthülsen, abhülsen’ # (1. fent) ; 2. 1372 u./1448 k.:’valamit megmagyarázni, megfejteni igyekszik; deuten, lösen’ # (Jók- Κ. 63); 3. 1416 U./1450 k.: ’erŐt vesz rajta; überwinden, überwältigen’ (BécsiK. 45); 4. 1416 U./1466: ’érvénytelenít ; außer Kraft setzen, für ungültig erklären | megszüntet; aufheben’ (MünchK. 21); 5. 1716: ’fejteget; erörtern, auseinandersetzen’ (Merei: Nep. Szt. Ján. 34: NSz.); 6. 1772/1899: ’létrehoz; zustande bringen’ (Bessenyei: Ágis 79: NSz.) ; 7. 1787: bányászott anyagot) termel; ab- 55 Történeti-etimológiai szótár
bauen, brechen <in der Sprache des Bergbaus)’ (Fal: TÉ. 780: NySz.); 8. 1807: ’<bort) a seprőről leválaszt; abziehen (den Wein vom Bodensatz)’ (Márton). — Sz: ehetetlen 1372 U./1448 k.: meg feythetetlen (JókK. 63) I ~eget 1527: ky feytögetween sz. (ÉrdyK. 75) | ~egetés 1577: fejtegetes (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 41) | ~és 1585: feytés (Cal. 330) I ~ő fn. 1592: Alom feitöit gr. (Cserényi: PersF.: NySz.); 1655: ’pamutfonal’ (HOkl- Szj.) II fejtik 1794: „Fejlem esz ik” [igei paradigma] (Böjthi A.: Magy. nyelv. 176: NSz.); 1795 e.: „Míg a természetből mint egy annak megholt Részecskéje akkor ki nem fejlettem volt” (Csokonai: ÖM. 2/1: 11). J: 1. 1794: ? ’feslik; sich auf trennen’ * (1. fent), 1808: ’ua.’ (SL); 2. 1795 e.: bontakozik; sich entfalten | fejlődik; sich entwickeln’ # (1. fent). — Sz: ~etlen 1810: fejletlenségnek sz. (Μ. Kurír 1: 410: NSz.); 1812/1837: fejletlen (Kölcsey: Gyilk. 333: NSz.) I ~eszt 1826: Kifejleszteni sz. (NyÚSz.) I ~ódés 1826: kifejlődésének gr. (Nyr. 39: 203) | ~ődik 1830: fejlődik (NyÚSz.) | remény 1832: fejleménye gr. (Nyr. 39: 202) I ~ett 1833: fejlett (Széchenyi: Stad. 69: N- Sz.) I vesztés 1837 — 43/1863: fejlesztésére gr. (Bajza: Munkái 6: 185: NSz.j.
A szócsalád alapja, a fejt ige a feslik alapszavának műveltetŐ képzős párja; kapcsolatukra vö. esik : ejt. A fejtik analógiás alakulás a bont : bomlik, hajt : hajlik stb. típusú transitiv : intransitiv igepárok hatására. — A fejt jelentései az eredetinek tekinthető L-bŐl alakultak ki: részint annak átvitelei, részint jelentésszűküléssel jöttek létre. Valószínű, hogy az alapszónak egyébként ritka 5. jelentése a fejteget származék hatására alakult ki. A ’pamutfonal’ jelentésű fejtő származék az 1. jelentéshez kapcsolódik, de a részletek nincsenek felderítve. — A fejlik-nFk és származékainak használata a reformkorban terebélyesedett ki, amikor a fejlődésgondolat uralkodott a szellemi életben, és a vele kapcsolatos fogalmak nyelvi kifejezése szükségessé vált. — A feslik igétől független ugor egyeztetése aligha lehet helyes. Török származtatása téves.
CzF.; ® ; Budenz: NyK. 4: 145, 10: 117; MUSz. 518; Simonyi: NyK. 13: 149, 150, AkNyÉrt. 9/12: 24®; Balassa: NyK. 24: 371; Munkácsi: NyK. 25: 259, 26: 314; Nyíl.1-7; NyÚSz.; Szilády: MNy. 1: 168; Vámbéry: MBölcs. 157; Gombocz: MNy. 17: 126; Beke: Nyr. 54: 137, 62: 50; Zsirai: NyK. 47: 150; Tolnai: Nyúj. 152, 173, 206; EtSz.®, 2: 183 fejtő a. is; Juhász: MNy. 34: 217; SzófSz.; Balassa: Kukorica 221, 311; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19®; MSzFgrE. — Vö. fejsze, feslik, fésű.
fejtörés 1627: „Nagy dolog, ha apránként nem fogyot esze a feleletekben-való


fék1
866
fekély
fő-töréssel” (Pázm: LuthV. 132: NySz. 3: 753); 1655: fej törési gr. (ACsere: Enc. 242: NySz. 3: 753); 1808: Fejtörés (Sí.). Js 1627: Kopfzerbrechen’ # (1. fent) ]| fejtörő 1831: ,, F ej-törő munka: Opus magnam ingenii contentionem requirens” (Kreszn.). Js A) mn. 1831 : 'fejtörést kívánó, fejtöréssel járó ; kopf- brecherisch’ (1. fent). B) fn. 1894: ’talány, rejtvény; Knobelaufgabe, Rätsel’ # (PallasLex. 6: 787). — De vö.: 1583: ,»Haszontalan dolgokban törik fezeket” (Fél: Tan. 324: NySz. 3: 743 tör a.).
A szócsalád mindkét tagja összetett szó: a töri a fejét 'feszülten gondolkodik, töpreng valamin’ (tkp. 'kínozza, gyötri a fejét’; 1. még tör a.) kifejezés alapján keletkezett. Hasonló szerkezetű összetételek, kifejezések más nyelvekben is vannak: vö. ném. Kopf- brechen, Kopfzerbrechen ’fejtörés’, kopfbrechend 'fejtörő'; fr. casse-tête ’fejtörő’, cassement de tête 'fejtörés’ ; ang. head-Splitting task ’fejtörő’ (tkp. ’fejhasító feladat’); ol. rompicapo 'fejtörés, fejtörő’, rompimento di capo 'fejtörés'; or. 20Λ0β0Λ0Μκα fn. 'fejtörő*, 20A080AÓMHbiü mn. 'fejtörő'.
fék1 1420 k.: „Phecum húgodat: fuppono tibí fororem” (ÓmOlv. 283); 1445 e.: „Viegga waniadat” (MNy. 9: 424); 1598: fçk (Decsi: Adag. 204: NySz.); 1621: Fékodni sz. (MA. Futuo a.); 17. sz. vége: kutya-/i/ctóí sz. (Thaly: VÉ. 2: 259); 1838: Fik (Tzs.); 1846: Fikkom gr. (Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 63: NSz.); 1848: Fikik (Fogarasi); — fikkom gr. (ÚiMTsz.). J: 1420 k.: 'nemileg közösül (tárgyas igeként is); sich begatten (auch in transitivem Gebrauch)’ (1. fent).
Valószínűleg német eredetű; vö. korai úfn. ficken ’dörzsöl, súrol; koptat; nemileg közösül’, baj.-osztr. ficken ’ua.; (vesszővel) odasuhint; ide-oda mozog’, ném. T. fik’n ’odasuhint; nemileg közösül’ (Cast. 128), szász E. fäcken, fickn ’odasuhint; nemileg közösül’. Az egyeztetésnek hangtani és alaktani nehézsége van. — Némely nyelvjárásban még önálló szóként, eredeti jelentésében használatos; egyébként szélesebb körben (s ekkor is főként nyelvjárási szinten) elhomályosult értelmű, szitkozódó vagy tréfás indulatszavakban őrződött meg: vö. fékom- adta, fikomadta, fékomteremtette, kutyafitta, fikkom stb. (MTsz., Ethn. 52: 142, ÓrmSz., SzegSz., ÉrtSz., ŰMTsz.).
Csapodi: Nyr. 15: 271 ® ; Melich: Nyr. 24: 207; Lumtzer — Melich: DOLw. 97, 280; EtSz. 2: 248 fik a.; SzófSz. fékomadta a.; Bárczi: MNy. 44: 88 ®, 56: 240; Kniezsa: NyK. 65: 97. (Paul: DtWb.5 190 Ficke a.; Partridge: Or. 239 f**k a.; DudenEtym. 166 ficken a.)
fék2 1215/1550: ? „impecijt Simonem filium Fecu” szn. (VárReg. 196.); 1380 k.: ,,frenu[m]: ffeyk” (KönSzj. 124.); 1395 k.: fék (BesztSzj. 978.); 1499: fiekith gr. (MNy. 49: 207); 1525: kewthe/egi (OklSz.); 1600 k.: fÿk (BrassSzt. 15). J: 1. 1380 k.: ’igás állat megfékezésére, irányítására szolgáló eszköz; Zaum’ (1. fent); 2. 1395 k.: ? ’mozgás megállítására használt szerkezet ; Bremse (Hemmvorrichtung)’ # (BesztSzj. 137.), 1882: ’ua.’ (Tóth B.: Tollheggyel 107: NSz.); 3. 1785: 'fékező erő; hemmende Kraft’ (PhilFl. 8: NySz.). - Szj -es 1395 k.: fekef (BesztSzj. 137.) | —ez 1585: /ekezöm gr. (Cal. 433) | — ezetlen 1585: Fékezetten (Cal. 534) I —télén 1806: féktelen (Ottlik D.: Tisztbeli írás módja 7. d.: NSz.) | —telenség 1831: féktelenség (Széchenyi: Vil. 48: NSz.) | —telenkedik 1835: féktelenkedő sz. (Kunoss: Gyal. Exorbitans a.).
Valószínűleg ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. Verhoturje next> 'egyszerű fék’, Déli-Szoszva vidéke behch 'kantár’ (NyK. 65: 171); osztj. V. pák ’kantárszár (rénszarvasé), fék (lóé)’, Vj., VK. pák ’fék’. Az ugor alapalak * pakk3 lehetett. A rokon nyelvi megfelelők arra vallanak, hogy a szó eredetileg csak a déli ugor nyelvjárásokban volt meg. — A magyar fék a lótartásra vonatkozó egyéb kifejezésekkel (vö. Ző, nyereg, ostor) együtt az ugor kori lovas kultúra omlóké lehet. A szóbelseji é ősmagyar zártabbá válással magyarázható. Az 1. jelentés Ősi örökség; 2. és 3. jelentése érintkezési képzettársítás alapján fejlődött. — Az a nézet, mely szerint a fék a fö ’fej’ R. fe, fé alak változatából keletkezett -k képzővel, kevésbé valószínű. Török származtatása téves.
Fábián I.: NyK. 2: 5; Hunfalvy: NyK. 2: 97; Budenz: NyK. 3: 411, 10: 99, 20: 416; Vámbéry: NyK. 8: 143, MBölcs. 157; MUSz. 504; Simonyi: MNyelv.1 2: 185, TMNy. 542, 547; NyH.1-7; Melich: MNy. 10: 150; Horger: MSzav. 52; Moór: NéNy. 4: 18, Nyr. 73: 20, ALingu. 8: 90 ; Toivonen: FUF. 21: 123; Mészöly: SzegFüz. 1: 104, ÓmSzöv. 88, 91 ; EtSz. ® ; SzófSz.; Sz. Kispál: NyK. 53: 61; Hajdú: Nyr. 76: 369, NytudÉrt. 2. sz. 49, 81 ; D. Bartha: Szóképz. 17, 106; Gulya: NyK. 65: 170 ®; MSzFgrE. ®.
fekély 1456 k.: ,,ulceribus plenus (fekelekel febel várral)” (SermDom. 2: 450); 1497: fekeeles sz., feekewles sz. (OklSz.); 1508: fekeitekkel gr. (DöbrK. 347); 1517: fekelyekkel gr. (DomK. 288); 1519: fgkeelyek gr. (JordK. 23); 1552: megh fökelesedek sz. (LevT. 1: 103); 1798: fekéjesedni sz. (Μ. Kurir 403: NSz.); 1833: Fököny, Fökelyes sz. (Kassai 2: 135, 163); 1841: fököny (M- Tsz.); — feki, fekijj, főkén, fökény, jököm, fökön (MTsz.); feki, fekij, feküie gr., fökin, fökin, főkin, főkőm, főkön (ÚMTsz.). Js 1.


fekete
867
fekete-
1456 k.: Rendszerint gennyes kelés, tályog; Geschwür’* (1. fent); 2. 1497: ’bibircsók, szemölcs, kiütés; Warze, Aussatz’ (1. fent); 3. 1874: szitokszóként; als Scheltwort (Nyr. 3: 229). — Sz: ~es 1497: 1. fent | ^esedk 1552: 1. fent.
Származékszó. Alapszava a fakad családjának magas hangrendű változata; vö. erre 1416 U./1450 k.: „hog panazos zoba . . . fakaggon [fekege] mondiiá” (BécsiK. 268), ahol az eredetileg leírt fekege ’fakadjon’ alakot utólag, a lapszélen javította fakaggon-r& a másoló. A szóvégi -Z > -ly deverbalis névszóképző; vö. fogoly, fonal ~ fonál, halál, kötél, lepel. A képző előtti magánhangzó hosszúsága másodlagos. Az ny n (> m) végű alakok ly > ny változással, illetőleg még ezt követő depalatalizálódással jöttek létre; vö. N. lapány, harkány stb. A ’fakad’ és a ’fekély’ jelentés összefüggésére 1. a fakadék származék ’kiütés, pörsenés’ jelentését; vö. még kiütés, pattanás stb. A fekély 3. jelentésére vö. fene, franc, frász stb. — Indoiráni származtatása téves.
CzF. ® ; Munkácsi: ÁKE. 265; Pais: M- Ny. 12: 169; Beke: Nyr. 63: 131 ®, 65: 156, DunSz. 9: 51, MNyj. 8: 109; Horger: Szeg- Füz. 2: 105; EtSz.®; SzófSz.; Benkő: M- Ny. 48: 204, NytudÉrt. 1. sz. 21; Rédei: NyK. 68: 94 ® ; MSzFgrE. — Vö. fakad.
fekete 1055: ,,inde per medium aquç quç uocatur culun ex qua oAfekete kumuc” (TA.); 1130 — 40: Feketeydi sz. szn. (PRT. 8: 270); 1211: Feketeu szn. (OklSz.); 1273: Feketyu hóim hn. (Fejér: CD. 5/2: 95); 1327 e.: Fekety hn. (HazaiOkmt. 4: 6); 1382: /etoÆwÿanuslaka hn. (ÓMOlv. 215); 1416 U./1450 k.: fekete, fékète (BécsiK. 301); 1495 e.: meg feketgdíc sz. (GuaryK. 5); 1536: feteke (Pesti: Fab. 47b: NySz.); 1864: feketo (CzF. 2: 664); — feteke (MTsz.); fekete (NyF. 34. sz. 73); fekettyedik sz., feketye, feteke, fetekébe gr. (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1055: ’a legsötétebb, semleges színű; schwarz | sötét színű, sötét; dunkelfarbig, dunkel’ * (1. fent); 2. [feketén] 1942: 'kereskedelmi szokások, gazdasági rendelkezések kijátszásával, a megengedettnél magasabb áron; unter Umgehung der behördlichen Handelsvorschriften, schwarz (als Adverb)’ (Kelemen). B) fn. 1. [3. sz. birt. szraggal] 1577 k.: ’valaminek (szemnek, körömnek stb.) a fekete része; der schwarze Teil eines Gegenstandes, das Schwarze (des Auges, unter den Nägeln usw.)’ (OrvK. 68); 2. 1750: ’néger, fekete bőrű ember; der, die Schwarze’ (Lázár J.: Geogr. 153: NSz.); 3. 1754: ’fekete öltözet; schwarzes Kleid, das Schwarz’ * (Szent-Illonay: Cerem. 348: NSz.); 4. 1807/ 1893: ? ’fekete ló; Rappe’ (Kazinczy: Lev. 4: 525: NSz.), 1869: ’ua.’ (Kvassay E.: Tankr. 284: NSz.); 5. 1842: 'feketekávé;
Mokka, der Schwarze’ * (Nemzeti Almanach 253: NSz.). — Sz: feketít 1470: meg feketheÿti gr. (SermDom. 2: 651) | ~dik 1495 e.: 1. fent | feketiil 1506: feketvl vala (WinklK. 211) I ~ség 1519 k. : fekete[egeth gr. (DebrK. 379) I /«Cilik 1531: fekethwllyk (ÉrsK. 303) | -4s 1585: Feketes (Cal. 716 [o: 712]) | <zik 1874: feketézni sz. 'feketekávét iszik’ (Mikszáth: Elb. 2: 27: NSz.); 1953: 'feketén (drágított áron) ad-vesz’ (SzN. aug. 10. 2: NSz.).
Valószínűleg származékszó; alapszava ősi örökség lehet az ugor korból; vö. osztj. V., Vj., Trj. psyt3, O. puti, Ko. poyt3 (PD.) 'fekete'. Az osztják szavak -t3 eleme talán melléknévképző. Az ugor alapalak *p'8kk3 vagy *p8kt3 lehetett. — Az eddig idevont vog. pit, piti 'fekete' (MSz.) osztják jövevényszó. —A magyar szó -te ~ -tő eleme képzőbokor. — B) jelentései az A) L-hŐl fejlődtek. Az A) 2.-re vö. fekete-. — Más finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 454, 10: 81, 130, 17: 467, 20: 417; Vámbéry: NyK. 8: 143, MEr. 297, MBölcs. 10; Hunfalvy: NyK. 11/2: 211; Bálint: Párh. 13; Munkácsi: Nyr. 9: 152; MUSz. 505 ® ; NyH.1"7; Setälä: FUF. Anz. 12: 86, JSFOu. 30/5: 36; Mészöly: MNy. 23: 8; EtSz.®; Bartha: Szín. 15, 23, 36, 65; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 11; Bárczi: TihAl. 55, 93, 113 ®, 132, 141; K; Sál: NyK. 62: 246, 252 ® ; MSzFgrE. ®. - Vö. fekete-.
fekete- 1. feketelajstrom 1790: „Remél- lem ... az egek tekéntetbe veszik jó tsele- kedetemet, és a’ fekete lajstromból ki-törlik egy sereg pajkosságomat" (Simái Kr.: Igazházi 23: NSz.). J: 1790: 'megtorlásban részesítendő, gyanús stb. személyeket vagy különféle bűnöket, hibákat nyilvántartó lajstrom ; schwarze Liste' (1. fent) | feketekönyv 1820: ,,Be írták immár a' fekete könyvbe” (Dugonics: Példabesz. 2: 204: NSz.). Js 1820: ’a rovott múltúakat nyilvántartó könyv; Evi- denzbuch der Vorbestraften’ (1. fent) | feketelista 1921: „A feketelista a törvényszéken” (Bp. Hírlap 1921. szept. 14. 5: NSz.). J: 1921: 'megtorlásban részesítendő, gyanús stb. személyeket vagy különféle bűnöket, hibákat nyilvántartó lista; schwarze Liste* (1. fent) II 2. feketemesterség 1796: „Ugyan-is ezen fekete Mesterséghez leg-jobban látszik illeni egy torzonborz komor ember, kinek immár a’ képe el-hitet minket, hogy az. Urának az ördöggel való társalkodása nem tegnapi” (Sándor I.: Sokféle 4: 76: NSz.).· J: 1796: 'varázslás; Schwarzkunst’ (1. fent) | feketemise 1907/1940: „Jaj, fekéte miséken Fonnyadt el kikeleti ékem” (Juhász Gy.: ÖV. 38: NSz.). J: 1907/1940: ’orgia; Orgie’ (1. fent) U 3. feketefuvar 1941: „Schwarz- 55*


feketeleves
868
fekszik
fahrt... : fekete fuvar” (Kelemen). J: 1941: ’ Schwarzfahrt’ # (1. fent) | feketepiac 1958: „feketepiac: marché noir v. parallele v. clandestin” (Eckhardt). J: 1958: Schwarzmarkt’ # (1. fent) I Ilyenek még: feketeár, feketekereskedelem (1960: ÉrtSz.).
A fekete- elŐtagú összetett szavak jelzős szerkezetekből forrtak össze, ezek pedig nagyobbára idegen minták tükörkifejezései. A legrégibb és legelterjedtebb a 2. csoport mintája; vö.: ang. black art (tkp. ’fekete művészet’); ném. Schwarzkunst (tkp. ’ua.’); or. nép Hasi Ηαγκα (tkp. ’fekete tudomány’): 'varázslás, bűvészet’. Ezek a k. lat. nigro- mantia; ófr. nygromancie; ol. negromanzia: ’ua.’ tükörfordításaként keletkeztek. A k. lat. nigromantia ugyanis a lat. niger ’fekete’ hatására népetimológiás módosulással alakult a lat. necromantia ’a halottak felidézése az alvilágból jóslás céljára’ szóból, amely viszont a gör. νεκρομαντεία ’ua.’ átvétele. — Nem valószínű, hogy az 1. és 3. csoport közvetlenül kapcsolatban volna a 2. csoporttal. Inkább arra gondolhatunk, hogy a ’fekete’ jelentésű szavak a különböző nyelvekben részint egymástól függetlenül, részint egymás hatására vették fel a ’rossz, nem kívánatos, törvényen kívüli’ jelentést; vö. például: ang. black book ’feketekönyv’, black list 'feketelista’, black market 'feketepiac’; ném. Schwarzfahrt ’feketefuvar’, Schwarzhandel ’feketekereskedelem’, Schwarzmarkt ’feketepiac’; fr. courses noires ’feketefuvar’, marché noir 'feketepiac’ ; or. uëpHbiû pÚHOK 'feketepiac', vëpHbiü cnúcoK 'feketelista'. Különösen megterhelt a schwarz 'fekete' melléknév a német argóban; vö. ném. argó schwarz fahren 'jegy nélkül utazik (tkp. feketén utazik)’ stb. ; vö. még ir. ném. schwärzen 'feketít ; csempészik’. — A3, csoportbeli szavak köznyelviek. Az 1. csoportból a feketekönyv és feketelista szélesebb körben ismert. A 2. csoportból a feketemesterség elavult.
(Wolf: RotwWb. 304.) - Vö. fekete.
feketeleves 1661: „Az minthogy en legh keuesebb adósságnak tartom az Poratka penszt, az varasnak hatra van az fekete leves” (FilKözl. 5: 491). J: [hátra van még a ~] 1661: ’a dolog kellemetlen része; (in einer Redewendung etwa:) das dicke Ende’ (1. fent). — De vö. 1584: „az éjjel fekete lé szabásút adott erővel [az áldozat] szájába”, „megadád éjjel ennem a fekete levest” (Pécsi- PedFőiskÉvk. 1956. 146).
Összetett szó. Jelzői szerepű előtagja annak az étkezés végén hajdan felszolgált levesnek a színére utal, amely a beletört főtt vértől volt fekete. A szólásban előforduló jelentése kialakulhatott egyrészt azért, mert a lé és a leves szavunknak más, átvitt értelmű kapcsolatban is fejlődött 'kellemetlenség, baj* jelentése (vö. megissza a levét, nyakleves stb.). Másrészt feltehető az is, hogy a gyakori gúnyos használat következtében kapta mai értelmét, eredetileg tehát nem fenyegetést, hanem éppen valami jó vagy legalább közömbös dolgot jelentett; vö. hátra van még a java. — Az a feltevés, amely szerint a magyar szólásban előforduló feketeleves-nek qjl eredeti mintája a Plutar- khosznál található μελας ζωμός ’ua.’, nem valószínű. Téves az a nézet, hogy a feketeleves egykor 'feketekávé’-t jelentett.
Tóth: Szájrul szájra 30; Csefkó: Szeg- Füz. 1: 73®; Siklóssy: MNy. 31: 313; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1956. 145; O. Nagy: MNy. 52: 174, Mi fán terem?1 235, 2214 ® ; Scheiber: FilKözl. 5: 491.
feketelista, feketemesterség, feketemise, feketepiac 1. fekete-
fekhely 1808: „Vad fekhely: Lustrum” (SI.). J: 1808: 'fekvőhely; Lagerstätte’(1. fent).
Nyelvújítási összetett szó: előtagja a fekszik ige csonka töve. Olyan típusú összetétel, mint a büverö, menhely, rögeszme. Nem fogadható el az a feltevés, hogy Sándor István a fekhely-t a népnyelvből vette. — Főleg az írott nyelvben, különösen a hivatalos stílusban használatos.
Szilasi: NyK. 26: 144; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 207; EtSz. 2: 185 fekszik a.
fekszik 1240: „ydem populi nec descensum Comiti, nec liberos denarios, nec bouem nec FeZcespenez [ !], nec debitum centurionis soluant” sz. (HazaiOkmt. 3: 5); 1372 U./1448 k. : „ott fekegÿ penetenegedert nÿwgolmatlan paragt”, fekewhew^ sz., /e&ejnefcuala gr., /e&jenuala gr. (JókK. 11, 68, 86, 156); 1416 u./1450 k.: /éZcpíuala gr., fékenni sz. (BécsiK. 31, 42); 1495 e.: feküt gr. (GuaryK. 80); 1506: fekóznek vala gr. (WinklK. 314); 1517: fekevuek gr. (DomK. 228); 1519: fekwznek gr. (JordK. 903); 1519: fekednek gr. (Lányi- Κ. 426); 1519 k.: leh fekuek gr. (DebrK. 123); 1525 u.: fekywek gr. (LázK. 147); 1541: fekôdnôd gr. (KazK. 79); 1553 u.: fekínek gr. (Monírók. 3: 99); 1577 k.: fekwgÿek gr. (OrvK. 99); 1598: fekûuô sz. (Decsi: Adag. 195: NySz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: '(személy) vízszintes helyzetben elnyúlik; liegen (von einer Person) ] valahova lefekszik; sich legen’# (JókK. 11); 2. 1412: ’elhelyez- kedik; liegen | elterül; sich ausbreiten’ # (OklSz.); 3. 1416 U./1450 k.: '(katonaság) táborozik; liegen (vom Militär)’ (BécsiK. 263); 4. 1495 e.: '(tárgy) valahol van; sich befinden (von einem Gegenstand)’ # (Guary- K. 52); 5. 1531: 'valamiben áll; in etwas bestehe’n’ (ÉrsK. 150). — Sz: fekés 'fekvés’ 1240: 1. fent | fékét ’fekvés' 1336: ? Kuken- feketh hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: kprúpl


fel1
869
fel¬
fékéiben gr. (BécsiK. 312) | fékét ige’fektet’ 1416 U./1466: fekete gr. (MünchK. 110) | fektet 1532: fektete gr. (TihK. 18) | fekvés 1536: fekuesébe gr. (Pesti: Fab. 55: NySz.) || fekü 1836: „Fék, fekü, fekhely, das Lager’ (Kunoss: Szóf.); 1871: fekűjét gr. (Földtani Intézet Évkönyve 1: 146: NSz.). J: 1. 1836: ’fekvŐhely; Lager’ (1. fent); 2. 1858: ’a bányászott anyag rétege alatt fekvő kőzet; das Liegende’ (NMTMűsz. Liegendes a.).
A szócsalád fék- alapszava bizonytalan eredetű. Talán Ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. V. pukavni, Sz. pukalni, I. puköni, KP. pukál-, pykál- ’ül’; votj. Sz. púk- ’ül’, J. pukini ’ua.’, Uf. puktíní ’ültet, fektet, felállít’ (WichmWtj.). A finnugor alapalak *pükk3- lehetett. Az egyeztetés nehézsége a rokon nyelvi megfelelők első szótagbeli u, illetőleg y hangjának tisztázatlan eredete. A permi és a magyar szók közti jelentéskülönbség (’ül’ ~ ’fekszik’) talán érintkezési képzettársulással magyarázható. — Am. fekszik az sz-szel és d-vel bővülő v tövű igék rendszerébe tartozik. Az alak változatok gazdagsága azzal van kapcsolatban, hogy a tő változatok hangtani változatokkal kombinálódnak. Eredetileg ik- télén volt. Eredeti jelentése feltehetően az 1. volt, a 2 —4. ebből hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, az 5. a 4.-nek átvitt értelmű használata. Hasonló jelentésfejlŐ- désre vö. ném. Hegen ’fekszik’ ’elterül, hever; valahol van; rajta múlik; természetében van’. — A fekü nyelvújítási alkotás valószínűleg a R. és N. fekő, fekü ’fekvő’ melléknévi igenév hatására. A fekü eredeti 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében geológiai és bányászati szakszó. — A szócsaládnak más finnugor megfelelőkkel való egyez-
Budenz:*NyK. 4: 161, 18: 264, MUSz. 506 ® ; Simonyi: NyK. 16: 242, 244, Nyr. 16: 219, 43: 414, TMNy. 263, 440; Paasonen: NyK. 32: 270; Szolár: NyF. 35. sz. 19; Kräuter: NyK. 42: 317; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 5; Horger: Igerag. 94, 104, 135; EtSz.®; Gombocz: ÖM. 1: 149; SzófSz.; Juhász: MNy. 37: 100; Horváth K.: NyK. 51: 116 ® ; Bárczi: TihAl. 181, Szótöv. 59 ® ; Pais: MNy. 48: 140; Collinder: FUV.; Rédei: NyK. 68: 95; MSzFgrE.®. — Vö. kézenfekvő.
fel1 1350 k.: „fele . . . mvnybfele] ha tekunte” (KTSz.); 1372 U./1448 k.: fel (Jók- Κ. 25); 1372 U./1448 k.: felyeb gr. (JókK. 63); 1490 k.: feol (NagyvGl. 211.); 1528: /ßZZyeömagaztal gr. (SzékK. 313); 1560 k.: fel, fely, felj (GyöngySzt. 426., 1130., 1617.); 1585: Fwl (Cal. 1007); 1864: fél (CzF.); — /ë, fëllyâbb gr., fé, fi-felé, főnek gr., főnek gr. (MTsz.); fen, főn (ÚMTsz.). J: A) hsz. 1. 1350 k.: ’felfelé; nach oben | magasabban fekvő terület irányába ; gegen höher liegendes Gebiet’# (1.fent); 2. 1372 U./1448 k.: módosító szóként, buzdítás kifejezésére; als Modifizierungswort, zum Ausdruck der Aufmunterung (1. fent); 3. 1515: ’fent; oben’ (LevT. 2: 2); 4. 1700/1763: ’talpon <van); auf <sein) | ébren (van); wach <sein>’ (Gyöngy: Char. 10: NySz.); 5. 1880: ’gŐgösen; hochmütig’ (Arany J.: Arist. 1: 284: NSz.). B) 1372 U./1448 k.: ik.; eine Verbalvorsilbe # (JókK. 9).
Magyar fejlemény: a föl fn. eredetibb fel alakváltozatából keletkezett -é lativusrag- gal. Az eredetibb felé alakból a későbbi fel ~ jól alakváltozat a szóvégi hosszú magánhangzó rövidülésével és lekopásával, illetőleg a magánhangzó labializálódásával jött létre (a szóvéget illetően hasonló fejlődés más formaszókban is történt ; vö. elé > el, migé > meg). Elsősorban felfelé irányulást kifejező határozószó volt, ebből fejlődött locativusi értelmű 3., majd átvitt értelmű 4 — 5. jelentése. Határozószóból vált a 14. sz. táján a térbeli emelkedés, a felfelé irányulás, a felsőségbe kerülés, a valamivel való ellátás, a cselekvés beállásának, bevégződésének stb. kifejezésére szolgáló igekötővé. — A feljebb középfokjeles alak szóbelseji Ij-je az eredetibb felebb ~ fellebb l ~ ll hangja magánhangzóközi palatalizációjának eredménye; vö. beljebb,
Budenz: NyK. 2: 175; Kúnos: Nyr. 9: 534 ®; Simonyi: Hat. 1: 9, TMNy. 564, 643; Beke: NyK. 37: 123; Melich: MNy. 6: 154, 13: 110; EtSz. 2: 187 fél a. ® ; Klemm: TörtMondt. 218, 253; SzófSz.; Kovács: M- Nny. 3: 176; Bárczi: MNy. 42: 49®; B. Lőrinczy: KTSz. 25, 167; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 18; Imre: SzabV. 109; Soltész: Igeköt. 25®, 125, 136, 157, 178; Rédei: MNy. 59: 212. — Vö. fel-, fellebbez, fellengős, fenn, föl.
fel2 1. föl1.
fel- 1. felszél1 1405 k.: „aquilo: fel ^el” (SchlSzj. 102.). J: 1405 k.: ’északi szél; Nordwind’ (1. fent) | felszél2 1758: „fel széliről Leuska Tamás, al szélről Dobos Sándor szomszédi lakik” (MNy. 38: 53). J; 1758: ’északi vagy felső széle, része, határa valamely területnek ; nördliche oder obere Grenze eines Gebietes’ (1. fent) | felvég 1787: ,,ki ment a’ Templomból... ’s egyenesen a’ fel végen lévó városi templomba” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 46: NSz.). J: 1787: ’valamely település felső része; oberer Teil einer Ortschaft’ (1. fent) | felszeg 1838: „Szeg: 1) ház-sor, p. o. föl-szeg, al-szeg, közép-szeg.” (Tsz. Szeg a.). J: 1838: ’valamely település felső része; oberer Teil einer Ortschaft’ (1. fent) Il 2. felház 1508: „Mert gonozoknak napian el rejte engem ő főihazába, ónon


ffél1
870
ffél2
fólhazanak reitekebe oltalmaza engemet” (DöbrK. 71). J: 1508: 'emeleti szoba; Zimmer im Obergeschoß | emelet; Stockwerk’ (1. fent) H 3. felperes 1517: „minekünk ugi mint föl pöröfoknek . . . felőle tök [!] ez” (RMNy. 2/2: 15). J: 1517: 'Kläger' * (1. fent).
A /eZ- elötagú összetett szavak jelzős szerkezetekből forrtak össze. A föl főnév gyakran szerepel helynevek jelzőjeként is (1. a föl1 szócikkét; vö. még EtSz. 2: 186 fel a.). Ott is, akárcsak itt az 1. és 2. csoport szavaiban ’valamely szempontból felsőnek tekintett, felső’, illetőleg ’magasabban levő’ a jelentése. Átvitt értelemben jelentkezik az alperessel (1. al· a.) korrelációban levő /eZperes-ben. Ez a szerepe eredeti magyar fejlemény. — Az 1., 2. csoport szavai nyelvjárási szóként ma is élnek. A felperes szélesebb körben elterjedt jogi kifejezés.
EtSz. 2: 186 fel a.; SzófSz. fel a. — Vö. fel1, föl1.
ffél1 1135: ? „quorum nomina sunt hec Scemus bula buloc Sele fele” sz. szn. (OklSz.); 1300 k.: „maraggun urodum, kyth wylag felleyn [!]” (ŐMS.); 1416 U./1450 k.: féléé gr. (BécsiK. 77); 1490: fylthe gr. (Szalk- Gl. 183.); 1863: Féjteni sz. (Kriza: Vadr. 498); — feles sz. (MTsz.); /eZZ, /i, fill, fit gr., funyi sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1300 k. : ’valakit félve tisztel; jemanden fürchtend verehren’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’aggódik; sich ängstigen’# (JókK. 17); 3. 1372 U./1448 k. : 'retteg valamitől; sich fürchten’* (JókK. 123). — Sz: ~és 1138/ 1329: ? Feles szn. (MNy. 32: 57); 1508: felefe gr. (NádK. 179) | 1227: Feltev sz.
szn. (OklSz.); 1495 e.: félti vala gr. (Guary- K. 79) I ~elem 1372 U./1448 k.: felelemuel gr. (JókK. 44) I ~emlik 1372 U./1448 k.: felelmenek gr. (JókK. 108) | ~emik 1416 U./1450 k.: mêgfelèméc gr. (BécsiK. 287) | ~elmes 1416 U./1450 k. : felèlmès 'ijesztő' (BécsiK. 154); 1416 U./1466: 'istenfélő’ (MünchK. 111); 1519: ’aggódó; félénk’ (JordK. 377) | ~ékeny 1416 U./1466: féleke- •hec gr. (MünchK. 78) ] ~énk 1536: Félénknél gr. (Pesti: Fab. 80b: NySz.) | ~sz fn. 1655: félsz ’félelem’ (ACsere: Enc. 152: NySz.) | ~tékeny 1742/1881: féltékeny ’félénk’ (Tóth I.: CzirákyJ. 117:NSz.); 1805/1892: 'valamit, valakit féltő’ (Kazinczy: Lev. 3: 255: NSz.) j ~os 1783: FélÓs (Benyák: Okos elme 67: Ν’- Sz.) I ~említ [rendsz. meg- ik.-vel] 1784: fé- lemhtt (Bálintitt: Kodrus. 68: NSz.) | ~té- kenység 1810: féltékenységben gr. (Kazinczy: R. Maximái 131: NSz.) | ~ el metes 1799: félelmetes (Vályi A.: Magy. Orsz. 3: 529: NSz.) I ~tékenykedik 1832/1842: féltékeny- kednek gr. (Berzsenyi: Művei 2: 225: NSz.).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. pit-; osztj. V. pdlta; zürj. Sz. polni; votj.
MU. puiuini (FUF. 15: 36); md. E. petems> Μ. peldms; finn pelätä; Ip. N. bállát: 'fél'; — szám. jur. pitTülté; jen. fïebo; tvg. fili- tima; kam. p'imnem: 'fél'. Az uráli alapalak *pele- lehetett. — A magyar szóbelseji é feltehetően eredetileg is zárt volt. A 3. jelentés látszik eredetinek, s a korai személynév! adatok is leginkább ehhez tartozhatnak. Az 1. jelentés az egyházi latin hatására terjedhetett el; vö. e. lat. timere Deum 'Istent tisztel, imád, fél’. A félsz főnév tréfás alakulás, az egyes szám 2. személyű igealak főnevesülése; vö. mersz, nemulass. A féltékeny mai jelentése (valószínűleg Kazinczy- tól való), valamint a félős, félemiit, féltékenység, féltékenykedik nyelvújítási alkotások. — A rokon nyelvi megfelelők esetleges altaji és indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek.
Budenz: NyK. 4: 161, 6: 455 ® ; Simonyi: Nyr. 7: 442, MNyelv.1 2: 128, 137, NyK. 24: 141, TMNy. 384, 471; MUSz. 508; Munkácsi: NyK. 25: 172; NyH.1'7; Király K.: Nyr. 26: 359; Gombocz: MNy. 3: 365, ÖM. 1: 128, 2/2: 64, 78, Jelt. 37; Spitzer: Nyr. 46: 31; Zolnai Gy.: Nyr. 53: 31; Horger: NytAl.2 63; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 220, 226; EtSz. 2: 192 2. fél a. ® ; SzófSz. fél 3. a.; Bárczi: TihAl. 179; Benkő: I. OK. 7: 146; Collinder: FUV.; Papp L.: Nyr. 82: 77; Balázs: Sylv. 218; D. Bartha: Szóképz. 34, 35; Pais: MNy. 56: 83, NytudÉrt. 30. sz. 73; SKES.; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 59; MSzFgrE.®.
ffél2 1138/1329: „In villa Edelín. Feles” sz. szn. (MNy. 32: 57); 1195 k.: „Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc” (HB.); 1329: F'eeZeghaz hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ferre gr. (JókK. 11); 1416 U./1450 k.: fél (BécsiK. 214); 1516: Nyeggÿed felÿ (RMNy. 2/2: 14); — /é-haj, /e-haj (MTsz.); fel, fei- szárig, /ífertái (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1195 k.: 'embertárs; Mitmensch’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’valaminek a fele része; Hälfte [ valamiből egy rész; Teil’* (JókK. 27); 3. 1372 U./1448 k.: 'oldal; Seite’* (1. fent); 4. 1372 U./1448 k.: 'kapcsolatban álló személyek egyike; Partei’* (JókK. 12); 5. 1519: 'feleség; Ehefrau' (JordK. 241); 6. 1527: 'vidék; Gegend’ (ÉrdyK. 426); 7. 1527: 'valamineka közepe; Mitte’ (ÉrdyK. 555). B) mn. 1. 1372 U./1448 k.: 'párosán összetartozó dolgok közül az egyik; einer, -e, -es (von beiden/# (JókK. 11); 2. 1405 k.: ’az egésznek felét kitevő; halb’ * (SchlSzj. 59.). C) hsz. 1395 k.: 'félig; halb (als Adverb/ (BesztSzj. 5.). — Sz: feles 1138/1329: szn. (1. fent); 1541: feles mn. ’páros’ (Sylvester: ÚT. 1: 82); 1759: fn. 'társ' (Szatmáry Király Gy.: Méhes kert. 45: NSz.); 1888: 'fél részért dolgozó mezőgazdasági munkás' (Nyr. 17: 558) | -féle 1372 U./1448 k.: eÿele


félbe-szerbe
871
felcser
(JókK. 21) I felényi 1604: feléni (MA. Sef- quioctávus a.) | felez 1708: Felezel sz. (PP.); 1784; felezni sz. (SzD. 28).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. pdl Valaminek a fele; oldal’; osztj. V. példk ’valaminek a fele’; zürj. Sz. pel ’oldal, két össze tartozó dologból az egyik’; votj. Sz. pal ’oldal, táj, világtáj, időszak, napszak; valaminek a fele; két összetartozó dolog egyike’; cser. KH. pel, ßel ’oldal’, pè'ld ’valaminek a fele, egy párból az egyik’; md. E. pel, Μ. pel ’oldal’, E. pele, Μ. pele ’fél, valaminek a fele’ ; ? finn pieli: suupieli ’szájszöglet’, poskipieli ’állkapocs’, pielos, pielus ’valaminek a széle’; 1p. N. bælle ’oldal, valaminek a fele, egy párból az egyik’; — szám. jur. péllé ’valaminek a fele, egy része’; jen. fele ’ua.’; tvg. fealea ’ua.’; szelk. pele ’fél’ (MSFOu. 49. sz. 153); kam. p'ièA ’fél, oldal’. Az uráli alapalak *pälä lehetett. A cseremiszben és a mordvinban az ’oldal’ jelentésű szók egy szótagúak, a ’fól’ jelentésűek két szótagúak. Valószínű, hogy e viszonylatban szóhasadásos jelenséggel számolhatunk. A finn pieli vokaliz- musa miatt nehezen illik a /áZ-hez ás megfelelőihez. — A magyar fél névszó szóbelseji magánhangzója az ó- és középmagyarban hosszú nyílt ê lehetett. A jelentések közül a főnévi 2., 3., 6., valamint a melléknévi 1. Ősi örökség. A főnévi 1. ’embertárs, felebarát’ jelentés az ’oldal’ jelentésből alakult (’fele’, tkp. ’az Ő felén levő’), a 4., 5. az 1.-ből való. A 7. jelentés a 2.-ból érthető. A melléknévi 2. jelentés az 1. alapján fejlődött. Határozó- szóvá melléknévi ’fél’, azaz ’nem teljes, nem egész’ jelentése alapján alakult. — A -féle lativusragos vagy birtokos személyragos (efféle ’ehhez hasonló’) alakulat. Eredetileg önálló volt; vö. 1416 U./1466: ,,9 fele zolgac” ’szoIgatársai’ (MünchK. 48). Később gyakran fordult elő összetétel utótagjaként, s így vált ’valakihez, valamihez hasonló’ jelentésű képzőszerű végződéssé. — A fél ’oldal, valaminek a fele’ és ’társ, felebarát, feleség’ jelentésének egymástól független magyarázata, illetőleg a ’társ, felebarát’ jelentésű fél-nek más finnugor szavakkal való egyeztetése téves. Törökből való származtatása nem fogadható el. A szócsalád esetleges indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek.
Budenz: NyK. 3: 454, 6: 454 ®, 10: 73, 20: 436; Hunfalvy: NyK. 5: 298; Vámbéry: NyK. 8: 143, MBölcs. 10, 157; Donner: VglWb. 2: 48; Szinnyei: NyK. 15: 255; MUSz. 506; Simonvi: MNyelv.1 2: 96, TMNy. 580, Jelz. 45/Halász: NyK. 23: 440; NyH.1“7; Munkácsi: NyK. 28: 385; Suhajda: NyK. 31: 205; Beke: Nyr. 41: 305, 80: 122; Paasonen: NyK. 41: 378, KSz. 13: 263 ®; Zsirai: MNy. 22: 173 ® ; EtSz. 2: 189 7. fél a.®; SzófSz. fél 7. a.; Végh: Békés 18;
Toivonen: FUF. Anz. 28: 205; E. Itkonen: FUF. 29: 268, 320; Balázs: MNy. 49: 52; Pais: MNy. 50: 38; Collinder: FUV.; Bergs- land: UrAltJb. 28: 171; N. Sebestyén: Ny- K. 58: 139; Bárczi: Szótöv. 14, 26; D. Bartha: Szóképz. 126; Radanovics: MNy. 56: 255; SKES.; MSzFgrE.®. - Vö. éjfél, ellen-, felekezet, felel, feleség, felesel, felől, félre, másfél.
fél3 1. ajtófél
félbe-szerbe 1863: „Félbeszérbe: félig- meddig” (Kriza: Vadr. 498). J: 1863: ’félig- meddig; halbwegs, halb und halb | befejezetlenül; unvollendet’ (1. fent).
Összetett szó: a fél2 ’valaminek a fele* és a szer ’rend, sor, rész’ -be rágós alakjának mellérendelő kapcsolata. — Eredeti alakja félben-szerben (vö. 1877: Félbe’-szerbe’: Arany: ÖM. 1: 323) volt. Némileg hasonló összetétel még a felébe (n) -harmadába (n ) ’nagyjából, nem teljesen’ is. — A köznyelv és a nyelvjárások határterületén élő szó.
CzF.
felcser 1742/1881: ,,Legelső Tóth István utczákat megjárta, . . . Felkés puskát, felcsér patikásba márta” (Tóth I.: Cziráky J. 96: NSz.); 1765: felcser (MNy. 60: 226); 1789: Fertséleket gr. (Pétzeli J.: Mind. Gyűjt. 2: 18: NSz.); 1874: fencser (Nyr. 3: 525); 1878: féncsér (Nyr. 7: 92); 1879: fencsel (Nyr. 8: 525); 1898: fercsereket gr. (Kincs: Magyar ég alatt 69: NSz.); — feczczer, fercsej, fölcsér (ÚMTsz.). J: 1742/1881: ’tábori seborvos; Feldwundarzt’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Feldscher ’régi tábori seborvos’. Az úfn. feldseherer ’ua.* (tkp. ’tábori nyíró, borbély’) megrövidüléséből keletkezett. A szb.-hv. N. feléer, vélter; cseh R. feltar; szik. N. feltiar; le. felezer; or. (péAbdiuep; rom. félcer: ’régi tábori seb- orvos; [a lengyelben, oroszban, románban ezen kívül még:] orvossegéd’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — A magyarba elsősorban az ausztriai német katonai nyelvből került át. Az alakváltozatok a magyarban bekövetkezett haso- nulásos, elhasonulásos, hangátvetéses folyamatok eredményei. — Az 1570: ,,Petrus Felchyer” szn. (MNy. 7: 174) idetartozása szótörténeti okok miatt nem valószínű; az úfn. feldtscheer-íé\e alakokra ugyanis csak 1608 óta vannak adataink, korábban a feldseherer-t használták. — Elavulóban van, de ’rossz, tanulatlan orvos’ értelemben, gúnyos használatú szóként még fel-felbukkan a köznyelvben is.
Simonyi: Nyr. 7: 106; Alexics: Nyr. 16: 445; Melich: Nyr. 24: 207; Lumtzer—Melich: DOLw. 97 ® ; EtSz. ® ; Horger: MNy. 32: 196; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 24;


felebarát
872
felel
Gáldi: DictKlein. 176. (TrübnersDtWb. 2: 318; Slawski: SlEt. 1: 226; Vasmer: Kuss- EtWb. 3: 204; Machek: EtSIÖSl. 108; Striedter-Temps: DLwSkr. 119; Cioranescu: DiccEtRum. 323; Kluge: EtWb.19 191.)
felé 1. felöl
felebarát 1495 k.: „atókelletes ze- r(e)tet az kóueti ho£ embór felebarátaiért halaira veffe lóikét” (PiryH. 4); 1604: Felebarát (MA.). J: 1495 k.: ’bármely ember a többi emberhez való viszonyában, embertárs; Mitmensch’ (1. fent). — Szs ~i 1740: telebaráti (Taxonyi J.: Tükör 1: 133:
NSz.).
Összetett szó. Előtagjában fél2 főnevünk régi Embertárs, felebarát’ jelentése szerepel. Hasonló mellérendelő összetételekre vö. búbánat, kénye-kedve, szóbeszéd stb. Eredeti alakja a birtokos személy rágós felebarátja volt; ebből elvonással jött létre a mai felebarát. Az előtag -e birtokos személy ragjának funkciója elhomályosult. — Téves az a magyarázat, amely szerint az előtag a fél fn. teljes töve. — Főleg az egyházi nyelv szava.
Simonyi: Nyr. 4: 148®, MNyelv.1 2: 84®, TMNy. 225; Szarvas: Nyr. 16: 423; Horger: NytAl.1 136, MSzav. 53 ® ; Pais: MNy. 18: 30, 50: 38, 41, Nyműv. 60®; EtSz. 2: 189 1. fél a.; Kertész: Nyr. 65: 1 ®, SzófSz. fél 1. a. - Vö. fél2.
feled 1195 k.: „Hadlaua choltat terum- teve iften tvl. ge félédévé” (HB.); 1416 U./1450 k.: ö\f éledem gr. (BécsiK. 181); 1524: el fellette gr. (MNy. 25: 68); 1839: fölödve sz. (Remény 247: NSz.); — félejdékeny sz. (ŰMTsz.). J: l. 1195 k.: Emlékezetéből eltűnni enged; vergessen’ (1. fent); 2. 1517: * valamit valahol (szórakozottságból) otthagy; etwas irgendwo (aus Zerstreutheit) liegenlassen’ (RMNy. 2/2: 15). — Sz: ~et ’felejtés, elfelejtés’ 1416 U./1450 k.: effélédét (BécsiK. 71) I ~kezik 1416 U./1450 k.: él félédkezic^ola, gr. (BécsiK. 183) | ~ékenység 1474: féledekenfeg (BirkK. 4) | ~ékeny 1541: feledikeú (Sylvester: ÚT. 2: 113) | ~és 1552: e\f éledéfénen gr. (Heltai: Dial. I5b) | ehetetlen 1794/1891: feledhetetlen (Kazinczy: Lev. 2: 343) U felejt 1516: „mynden ferelmedet el feleytuen Atyádat. . . Imadad” sz. (Gom- Κ. 107). J: 1. 1516: Emlékezetéből tűnni enged; vergessen’# (1. fent); 2. 1787: ’valamit valahol (véletlenül) otthagy; etwas irgendwo (zufällig) liegenlassen’ # (Μ. Kurir: 405: NSz.); 3. [a pofon felejt szókapcsolatban] 1818/1834: ’(pofon) üt; (jemanden ins Gesicht) schlagen’ (Teleki F.: Vers. 218: NSz.). — Sz: ~kezik 1748: meg-ne felejtkezzél gr. (Fal: NE. 18: NySz.) | ehetetlen 1770: felejthetetlenül gr. (MNy. 60: 227).
Bizonytalan eredetű szócsalád A -d és -jt képzős igealakokból kielemezhető fél(e)tö- vük talán azonos az ’oldal, rész’ jelentésben használt fél2 főnévvel. A származékszók jelentése úgy volna magyarázható, hogy az, amiről elfelejtkeznek, az emlékezetben félre esik, félen ’oldalt’ marad; vö. elmellóz. Hasonló szemléletet tükrözhetnek a vog. jár ’hely’, osztj. iörör ’oldal’ szóval talán egybevethető vog. iorypl; osztj. DN. i&rfyta', DT. iörztta : ’felejt, ottfelejt’ (tkp. ’valamit oldalt, félen hagy’) igék. A felejt 3. jelentése tréfás- eufemisztikus kifejezés az üt, csap helyett. — E származtatásnak több, főként jelentéstani nehézsége van. A feled, felejt igék eredetileg is átvitt értelműek, s a konkrét átvitt jelentésfejlődést nem tudjuk kimutatni. A -d, -it denominalis képzővel keletkezett igék általában valamilyenné válást, tevést jelölnek (ébred, hamvad, szépít, bátorít), ilyen jelentésárnyalat a feled ~ felejt esetében azonban nem jelentkezik. — A szócsalád finnugor származtatása téves.
Budenz: NyK. 4: 157; Simonyi: NyK. 16: 261; MUSz. 510; Munkácsi: Nyr. 10: 104; Szinnyei: MNy. 22: 234; EtSz.®; SzófSz.; Juhász: MNy. 49: 192, 56: 108 ®; D. Bartha: Szóképz. 22. — Vö.. nefelejcs.
felekezet 1519 k.: „myndón allath: az felekózetit zerety es ahoz egeffyl” (DebrK. 438); 1533: félekezetek gr. (Komj: SzPál. 47: NySz.); — felek'ézet, féleközet (MTsz.). J: 1. 1519 k.: ’nemzetség; Geschlecht | fajta; Art’ (1. fent); 2. 1532: ’közösülés; Geschlechtsverkehr’ (TihK. 40); 3. 1673: ’csapat; Schar I közösség; Gemeinschaft’ (Com: Jan. 148: NySz.); 4. 1782: ’vallási közösség; Glaubensgemeinschaft’ # (Μ. Hírmondó 536: NSz.); 5. 1792: ’párt; Partei’ (SzD.); 6. 1889: ’valamiből egy rész; Teil’ (Nyr. 18: 334). — Sz. ~i 1826: felekezeti (Verseghy: Lex. term. 140: NSz.).
Származékszó: a fél2 főnév R. félekezik ’közösül; társul, szövetkezik’ származékából (vö. 1527: „temfélekőznek fém hazaffagranem mennek”: ÉrdyK. 152) jött létre -et névszóképzővel. A képzés alapja a ’társ, felebarát, feleség’ jelentésű fél szó volt. Eredeti jelentése a 2. volt, az 1. ebből érintkezési képzettársulás alapján, képzetváltással (’a cselekvés maga’ ’a cselekvés eredménye’) keletkezett. A 3 — 6. Jelentés az l.-ből jelentés- szűküléssel fejlődött. — 2., 5. jelentésében elavult, 1., 3., 6. jelentésében nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Szilasy: Nyr. 23: 52; Simonyi: TMNy. 477; Nyr. 42: 437; Csűry: MNy. 23: 166; EtSz. 2: 190 1. fél a. ® ; SzófSz. fél 1. a. — Vö. fél2.
felel 1372 U./1448 k.: „nem feléle nekj'”, feliele gr. (JókK. 9, 18); 1416 U./1450 k.:


felemás
873
felesel
féléi (BécsiK. 187). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’válaszol; antworten’* (1. fent); 2. 1517: ’peres eljárásban részt vesz; an einem Prozeßverfahren teilnehmen’ (RMNy. 2/2: 16); 3. 1524: felelősséget vállal; sich für etwas verantworten | kezeskedik; für etwas haften’* (MNy. 25: 69); 4. 1581: felelősségre vonáskor számot ad; verantworten’ * (OklSz.); 5. 1650: ’viszonoz; erwidern’ (Medgyesi P.: Dialogus 49: NSz.); 6. 1888/ 1917: ’( tanuló) szóbeli feladatot elmond; Aufgabe hersagen (vom Schüler/ ♦ (Bak- say: írod. dolg. 3: 327: NSz.). — Szs ~et 1372 U./1448 k.: felelet (JókK. 10) | ~és 1372 U./1448 k.: felelefet gr. (JókK. 16) | ~tet 1581: megfeleltessék gr. (OklSz.) | ~get 1604: Felelgetôc gr. (MA.) | ~osség 1833: felelőség (Helmeczy: Jelenkor 2/1: 229: NSz.) I ~os 1835: felelős (Kunoss: Gyal. Verantwortlich a.) I /nőtlen 1899: felelőtlen (Bp- Szemle 99: 3: NSz.).
Származékszó : a fél2 főnévből jött létre -Z képzővel. Eredeti jelentése az 1. (tkp. ’be- szédben félként viselkedik’; vö. szolgál, papol) volt; ebből ’a törvény előtt, peres ügyben válaszol’ ’vállalja, hogy valamiért számot ad’ ’számot ad’ jelentésfejlődéssel jött létre a többi. A felelős, felelőtlen származék nyelvújítási képzés. — A fél2 főnévtől független finnugor származtatása téves. — 2. jelentése, amelyben törvénykezési műszó volt, elavult.
Simonyi: NyK. 16: 254®; MUSz. 510; Munkácsi: NyK. 17: 76; Budenz: NyK. 18: 238; Alexi: Nyr. 15: 208; Szily: MNy. 10: 265; Kertész: MNy. 11: 453 ® ; Horger: M- Ny. 19: 92, MSzav. 54; EtSz.®; SzófSz.; Bárczi: MNyÉletr. 103. — Vö. fél2, felesel.
felemás 1472: „parvulo meo Blasko unam tunicam felemás . . . lego” (Nyr. 42: 308). J: 1. 1472: ’olyan (tárgy, ruhadarab), amelynek a párja, másik fele különböző, hozzá nem illő ; ungleich, unpaarig, verschieden’* (1. fent); 2. 1893 — 6: ’ügyetlen, esetlen (ember); ungeschickt (Mensch)’ (M- Tsz.); 3. 1952: ’határozatlan jellegű, se ilyen, se olyan; unbestimmt, nicht gehauen und nicht gestochen’ (OrmSz.).
Összetett szó: előtagja a fél2 ’az egész fele’; utótagjában a mcis-nak ’különbözŐ, eltérő’ jelentése szerepel. Olyan predikatív szerkezetből vált ki, amelynek alanya birtokos jelzős szerkezet volt, pl. ez öltözet fele más» Az alanyként szereplő szószerkezet tagjainak szétválásával, a fele szónak a máshoz csatlakozásával létrejött a felemás melléknév: ez Öltözet felemás, jelzői alkalmazásban: ez felemás öltözet. A R. felemás fn. ’barát, társ, feleség’ (vö.: 1770 „jóban nem fogja szeretni hites fele-mássát”: Kalmár Gy.: Prodromus 269: NSz.) másképpen — a felebarát-hoz hasonló módon — jött létre.
Simonyi: Nvr. 4: 438, MNyelv.2 45, 465; Zolnai Gy.: NyK. 23: 147; SzófSz. fél 1. a.; Pais: MNy. 50: 38, 40, NytudÉrt. 46. sz. 72® ; Berrár: TörtMondt. 85; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 445, 446 ®.
feleség* 1405 k.: „vxor: felefeg” (Schl- Szj. 274.); 1416 U./1450 k.: féléféggé gr. (BécsiK. 10); 1490: felesyged gr. (SzalkGl. 94.); 1504 k.: felessegenél gr. (MNy. 9: 444). J: 1405 k.: ’Gattin’* (1. fent). — Sz: /«es 1780 k.: feleséges (IrtörtKözl. 14: 100).
Származékszó: a fél2 főnévből jött létre •ség képzővel; vö. uraság, asszonyság. Keletkezésének alapja a fél ’párosan összetartozó dolgok egyike; társ, feleség’ jelentése volt. Más nyelvekben is kimutatható, hogy ’egyen- lő (rangú, nézetű), hasonló; társ, közelálló’ jelentésű szavak váltak a házastárs megjelölőivé; vö.: finn puoliso feleség’ (< : puoli fél’); lat. socius (nőnemű socia) ’társ, részes, szövetséges’, k. lat. socia feleség’; ném. Gatte férj’, Gattin feleség’ < kfn. gegate ’összetartozó’ ; vö. óaln. gigado ’hason- ló’, óang. geÿada ’társ’. — Az a nézet, amely szerint elhomályosult összetétel a /áZ-nek feles származékából és egy ugor eredetű *ég ’anya; nő’ szóból, téves. Törökből való származtatása elfogadhatatlan.
CzF. ® ; Mátyás: NyK. 3: 324; Vámbéry: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 75, 99; Szarvas: Nyr. 16:423 ; Karjalainen: FUF. 13: 211; Paasonen: KSz. 13: 263; Zsirai: MNy. 19: 48, 22: 173 ®; Horger: MSzav. 54; Szinnyei: NyK. 46: 163, EtSz. ® ; SzófSz.; Beke: Nyr. 74: 343, 76: 471; Horpácsi: MNy. 49: 46; D. Bartha: Szóképz. 119. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 261; Kluge: EtWb.19 234.) - Vö. fél2.
felesel 1616: „Teis δ rea hadtad hogy azokra megfelellyen, vagy hogy inkább csak felesellyen” (Bal: Cslsk. 39: NySz.); 1776 — 1821: Felesőlni sz. (Benyák: Manuscr. 103: NSz.); 1824: felleselődéseket sz. (Nátly J.: Új Szeli. 17: NSz.); — feleselget sz. (ÚMTsz.). J: 1616: ’Widerreden’ * (1. fent). — Sz: 1645· feleselést gr. (MonTME. 5: 333).
Származékszó: a fél2 főnév feles ’társ’ származékából jött létre gyakorító -Z képzővel. Kialakulására 1. felel. Jelentésében kezdetben a párbeszéd, majd a válaszadás mozzanata volt erősebb. Később ez a mozzanat — esetleg a hasonló jelentésű felel miatt — gyengült, s a pejoratív * visszabeszél, vitázva beszél, perlekedik’ jelentésárnyalat vált benne uralkodóvá. — A fél szótól független finnugor származtatása téves.
CzF. ® ; MUSz. 510; Simonyi: NyK. 16: 241, 246, TMNy. 411; Horger: MSzav. 54; Sauvageot: MNy. 21: 255; EtSz. 2: 195 felel a. ® ; SzófSz. ®. — Vö. fél2, felel.


felette
874
felhőre
felett 1. felül
felette 1372 U./1448 k.: „kegÿeg mÿ jegenek fok /eZettebualoual [= superfluitatibus] elewnk” (JókK. 86); 1474: jelette (Birk- K. 3); 1518 k.: főlőtte (SándK. 8); 1519: fev- lette (CornK. 8); 1519 k.: főlőte (DebrK. 274); 1520: felethe (GyöngyGl. 202.); 1553: Fel- lőtte (fielt: VígK. 69: NvSz.); 1585: Főllettéb gr. (Cal. 39); 1864: fèlètte (CzF.). J: 1372 u./ 1448 k.: 'túlságosan; überaus | mértéken túl; über die Maßen’ (1. fent).
Megszilárdult rágós alakulat: az átvitt értelemben használt felett, fölött ’ valamin túl* névutóból jött létre birtokos személyraggal. — Az irodalmi nyelv szava, főképpen középfok jeles alakban.
CzF. ® ; Simonyi: Budenz-Eml. 71, Hat. 2: 365; EtSz. 2: 439 föl a. ® ; Balázs: Pais- Eml. 128, Sylv. 209; Károly: Pais-Eml. 175. - Vö. felül.
felfog* 1790: „6 mindeneket könynyen fel-fogott” (Gvadányi: Tör. háb. 2: NSz.). Js 1790: ’auffassen, begreifen, verstehen’ * (1. fent). — Sz: —ás 1815: Felfogása gr. (IrtörtKözl. 6: 480) | -ható 1833-42/1890: jölfoghatólag gr. (Szemere P.: Munkái 2: 133: NSz.) I —hatatlan 1865: fölfoghatlan (Salamon: Zrínyiek 525: NSz.); 1914: felfoghatat- lanság sz. (Kelemen Unbegreiflichkeit a.); 1937: felfoghatatlan (Sauvageot: MFrSz.). — De vö. 1495 e.: ,,le efec elçtte aj fçldre, es aj vitejçc fel fogac vtet vroknac paranLolat- tara” (GuaryK. 109).
Összetett szó. Eredeti konkrét jelentéséből másodlagos komplikációs jelentésváltozással fejlődött ’megért’ jelentése. Hasonló jelentésfejlődés tapasztalható az igekötő nélküli fog1 igében is; vö. még megfog R. ’megért’ (NySz.); ma is: megfoghatatlan. Ugyanilyen jelentésváltozás több idegen nyelvben is előfordul; vö.: lat. concipere; ném. auf fassen, begreifen; fr. comprendre; ol. capire; or. noHfanb: ’feJfog, megért’ (tkp. ’összefog, megfog’). Vö. még ért. A m. felfog tehát nem tükörszava a ném. auf fassen ’ua.’ igének, bár ez utóbbinak szerepe lehetett abban, hogjT a fog, megfog, felfog ’megért’ igék közül éppen a felfog vált általánossá.
Simonyi: MNyelv.1 2: 166; NyÚSz.; Gombocz: MNy. 7: 108, Jelt. 6, 89; EtSz. 2: 305 2. fog a. ® ; SzófSz. fog 2. a.; Fábián — Szathmári—Terestyéni: Stil. 92; J. Soltész: Igeköt. 136. — Vö. fog1.
felföld 1469: ,,paulus felffuldj” sz. szn. (MNy. 57: 362); 1542: „fenkhyt ne latok ez egez fhelfhewlrewl” (RMNy. 2/2: 52). J: 1469: 'hegyes vidék, <az alfölddel ellentétben) magas fekvésű terület; Hochland’ (1. fent).
Összetett szó. Jelzői szerepű előtagja azonos a fel ~ föl ’fent levő hely, valaminek a felső része’ névszóval, amely — részben az al ellentétes értelmű párjaként — számos középkori helynévben előfordul (1. föl1 a. ; vö. még EtSz. 2: 186 fël a.). A föld utótag ’táj, vidék* jelentésben szerepel az összetételben. A régi adatokban a Dunántúlra, illetőleg annak egy részére is vonatkozik a felföld elnevezés. — Földrajztudományi szakszó.
Simonyi: Budenz-Eml. 52, 71, TMNy. 361, 371; Bátky: MNy. 12: 334; EtSz. 2: 443 föld a. ® ; Viski: EthnCsop. 17; SzófSz. fel a.; Török: MNy. 56: 216®; Hutterer: MNy. 57: 213.
felhang: 1803: ,,Discant: . . . fellengós hang, felsó hang, felhang” (Márton Discant a.). J: 1. 1803: ’az alapszólamnál magasabb szólam; Diskant’ (1. fent); 2. [főként többes számban] 1894: ’az alaphang rezgésszámának egész számú többszörösével rezgő hangok; harmonische Töne’ (PallasLex. 7: 25).
Nyelvújítási összetett szó. A fel- előtagú összetett szavak (1. fel- a.) mintájára valószínűleg Márton József alkotta meg. 2. jelentése az akusztikai szaknyelvben a ném. Oberton (főleg többes számban: Obertöne] ’har- monikus felhangok’ (Brockhaus16 5: 714, 6: 405) hatására alakulhatott ki. Hasonló elemekből felépült műszó az ang. overtone 'harmonikus felhang’. — 1. jelentése elavult, 2. jelentésében szaknyelvi szó.
NyÚSz. Fölhang a.; Simái: Nyr. 31: 327.
felház 1. fel-
felhérc 1547: „attam . . . felhercztöl . . . d. 6” (KultNád. 1: 277); 1555: jerhercz (OklSz.); 1597: Ferhecz (OklSz.); 1780: förhétz- szegnek (Μ. Hírmondó 206: NSz.); 1808: Fölhertz (Sándor: Told. 111: NSz.); 1816: ferhéltz (Gyarmathi: Voc.); 1833: Felhéltz (Kassai 2: 179); 1838: Förhéncz, füréncz (Tsz., Szekere.)', 1838: Förhércz (Tzs.); 1840: fürhéc (MTsz. ferhéc a.); 1865: fölhércznek gr. (Nyulassy A.: Kátyol. 91: NSz.); 1872: für- hészt gr. (Tóvölgyi: Rónák 63: NSz.); 1873: Farhércz, felhőcz (Nyr. 2: 476); — firhész (Nyr. 21: 308); farhéc, felhőre, firheic, fohéc, fölhéc, förhenc, fürhénc (MTsz. ferhéc a.); felhéc, felhérc, ferhéc, fürhenc (ÚMTsz.); jar- hiec, farliec, felehârc, feleharsz, felehèrc, félhet, f'érhic, férhinc, jörhinc, fülhérc, fürhéc, fürhinc, fürjéc (Nyatl.). J: 1547: ’a kocsirúdra erősített megvasalt fa, amelyre a két hámfát akasztják; Bracke, Querholz an der Deichsel I a kocsi hátulsó tengely végeihez erősített felhágó, vascsatlás; Wagentritt’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Nem bizonyítható az a feltevés, hogy egy ném. Vorholz átvétele volna ; e német szónak ugyanis csupán ’erdő- szegély’ jelentése mutatható ki. A magyar szó nagyszámú hangtani változatát csak részben eredményezték szabályos hangválto¬


felhőkarcoló
875
fellebbez
zások; számos esetben a szó elő- vagy utórészét analógiás, népetimológiás hatások érték. A rom. E. felehérf; szik. Ν’, ferhica: ’fel- hérc’ a magyarból származik. — Nyelvjárási szó.
CzF. Csopey: NyK. 16: 278; Alexics: Nyr. 16: 445; Simonyi: MNyelv.1 2: 221; Melich: NyK. 25: 295, Nyr. 24: 207, AkNyÉrt. 17/4: 26; Pongor: Ethn. 6: 221; Lumtzer—Melich: DOLw. 98; Fest: NyF. 42. sz. 10, 14; Herman: Pászt. 89, 704; Horger: MNy. 23: 132, 32: 196; EtSz. 0 ; Deme: M- NyTK. 69. sz. 25; Beke: Nyr. 72: 76; Machek: EtSIÖSl. 108 ; Cioranescu: DiccEtRum. 323; Murádin: NylrK. 6: 358.
felhő 1. felleg
felhőkarcoló 1913: „Felhőkarcoló (angolul skyscraper), amerikai 30 — 40, sőt több emeletes épületek találó elnevezése” (RévaiLex. 7: 311). J: 1913: ’ Wolkenkratzer’ *(L fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Wolkenkratzer ’felhőkarcoló’. A német -összetétel az 1891 óta adatolható amerikai ang. skyscraper ’ua.’ (tkp. ’égkaparó, égkarcoló’) szabadabb fordításaként jött létre. Pontosan az angol mintát követi a fr. racleur de ciel és az or. HeÖocKpeÖ: ’ua.’, míg más nyelvek — mint a magyar is — a német szónak megfelelő kifejezést használnak ; vö. pl. ol. grattanúvole ’ua.’.
Csűry: Msn. 3: 7; Melich: MNyTK. 42. sz. 5. (OxfEnglDict. Skyscraper a.; Kluge: EtWb.19 869.)
feljebbvaló 1456 k.: ,,quae sicut coelum supereminet (jelebualo) placeat tua jussio” (SermDom. 2: 334); 1510: felyeb valónak gr. (MargL. 36); 1604: Föllyeb való (MA. Principális a.). J: A) mn. 1. 1456 k.: ’magasabb; hoher I kiválóbb; vorzüglicher’ (1. fent); 2. 1604: ’valaki vagy valami fölött álló, előbbre való; vorgesetzt | fő «(jelzőként); Haupt-’ (1. fent). B) fn. 1673: ’ (közvetlen) fölöttes, főnök; Vorgesetzter’ * (Com: Jan. 200: NySz.).
Összetett szó. Azt a szemléletet, amely keletkezésének alapja volt, elsősorban melléknévi 2. jelentése mutatja. Főnévi jelentése jelzős szerkezetből válhatott ki jelentéstapadással, de kialakulásában is, elterjedésében is szerepe lehetett az ellentétes jelentésű alattvaló
Kertész: Nyr. 66: 21; EtSz. 2: 438 föl a.; SzófSz. fel a.
félkegyelmű 1840: ,,[az Őrültek házának] egy osztályában vannak az Őrültek s hülyék (idiot, félkegyelmű)” (Szemere B.: Utaz. 1: 265: NSz.). J: 1840: ’idiotisch, geistesschwach’ # (1. fent).
Összetett szó. Előtagjában a fél2 névszó ugyanolyan jelentésben szerepel, mint a fél- nótás-ban (1. ott). Utótagjának szerepe nincs tisztázva. Talán a kegyelem vallási jelentéséből kell kiindulni; vö. kretén,
Simonyi: TMNy. 365.
félkéxkalmar 1732: ,,Az ember azok közül vala, kik francia kolmároknak, vagy ember csalásra tanult félkéz kalmároknak-ia neveztetnek” (Fr: SzJán. 140: NySz.). J: 1. 1732: ’csaló kereskedő; betrügerischer Händler’ (1. fent); 2. 1807: ’szatócs; Krämer’ (Márton); 3. 1839: ’ tol vaj ; Dieb’ (MTsz.).
Összetett szó. Az ugyancsak összetett fél- kéz- előtag kisebbítést, lekicsinylést fejez ki; szerepe a félkéz· előtagú eszköznevek, szerszámnevek alapján érthető; vö.: R. jélkéz- paizs ’kis kerek, félkézre való paizs’ (1767: PPB.); N. félkézfúró ’kézi fúró’, félkézkala- pács ’kézi kalapács’, félkézmalom ’kézi malom’ stb. (1838: Tzs.). Mindezek olyan eszközökre vonatkoznak, amelyeket fél kézzel lehet használni, és amelyek épp ezért kisebbek és kevésbé hatékonyak, mint azok a szerszámok, amelyeket kétkéz- előtagú összetétel jelöl; vö. N. kétkézgereben ’nagyobb fajta gereben’, kétkézmeszelő ’hosszú nyelű, két kézre való meszelő’ stb. (ŰMTsz.). — A szó eredeti jelentéséhez (tkp. ’olyan kereskedő, aki félkézzel, azaz szűkén méri az árut’) az 1. állhat legközelebb; a többi ebből fejlődhetett. — Elavult szó.
Simonyi: Nyr. 32: 547, Jelz. 44; Beke: Nyr. 42: 64, 67: 103 ; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 20; Bárczi: MNy. 27: 237; Zolnai B.: Pais- Eml. 514.
fellebbez 1636: „A deákok a kevélyt fellyebbezőnek nevezik” sz. (Pázm: Préd. 57: NySz.); 1748: fellyébezó sz. (Faludi: NA. 106: NSz.); 1805 e./1845: Fölebzeni sz. (Csokonai: Vers.-maradv. 23: NSz.); 1831: Föllyebbez (Kreszn.); 1843: föllebbzés sz. (TörvtudMűsz. via appellatae a.) ; 1857: fellebbezi gr. (Kőváry L.: Tört. adom. 123: NSz.); 1859: fölebbezés· sei sz. (Hegedűs L.: Árny. 1: 169: NSz.); 1864: felebbez (CzF.); 1895: följebbezni sz. (Tóth: Szájrul szájra 300); 1899: föllebbezhet sz. (Herczeg F.: Egy leány 174: NSz.). J: 1. 1636: ’kevélykedik ; sich überheben | magasabbra tör; höher streben’ (1. fent); 2. 1786: ’<rangsorban) feljebb emel; <in der Rangordnung) höher heben’ (NyF. 50. sz. 41); 3. 1843: ’felsŐbb igazságszolgáltatási szervhez fordul; Berufung einlegen, appellieren’ # (1. fent). — Sz: ~és 1808: Fellyeb- bezés ’magasabbra törés’ (SI.); 1843: ’bíró- sági ítélet elleni fellebbezés’ (1. fent).
Származékszó: a fel föl ’felfelé’ határozószó középfokjeles feltebb~ feljebb alakjából keletkezett -z denominalis igeképzővel; vö. előz, aláz. Jelentései valószínűleg külön-


felleg;
876
fellengzős
külön, az alapszóból kiinduló szemlélet alapján keletkeztek. 3. jelentése nyelvújítási; valószínűleg Sztrokay Antaltól való.
Simonyi: Budenz-Eml. 60, 72 ® ; Király K.: Nyr. 26: 360; NyÚSz. ; Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 2: 187 fél a.®; SzófSz. fel a.; Tompa: Nyr. 89: 433, 437. — Vö. fel1.
fellegz 1493 k.: „aldyatok wyllamaafok ees fellegek wrath” (FestK. 257); 1572: fel- lÿegh (ZsélyiSzj.); 1600 k.: Feleg (BrassSzt. 15); 1604: Főllyeg (MA.); 1673: Főileges sz. (Com: Jan. 12: NySz.); 1805: felyégét gr. (Majzik I.: Kisd. Múzsa 83: NSz.); 1864: Fél- leg (CzF.) ; — fellyeg (MTsz.) ; fejjeg ("ÚMTsz.). J: 1. 1493 k.: ’felhő; Wolke’# (1. fent); 2. 1659: ’(az esőfelhőhöz hasonló)* sűrű sokaság; (der Regenwolke ähnliche)* dichte Menge’ (Czegl: MM. 181: NySz.); 3. 1753: ’ve- szélyt rejtő jelenség; in sich Gefahr bergende Erscheinung’ (Kunits: Sedecziás 69: NSz.); 4. 1844/1951: ’füstfelhŐ; Rauchwolke’ (Petőfi: ÖM. 1: 77: NSz.). — Sz: ~es 1585: felleges (Cal. 706) I ~zik [rendsz. be- ik.-vel] 1592: be jellegszic (Cis. G4: NySz.) | ételen 1792: fellegetlen (Verseghy: A szerelem gyermeke 61: NSz.); 1808: fellegtelen (Kazinczy: Marmon tel. 129: NSz.) U felhő 1519: „zel wez myath háborgató homály es feelhp” (JordK. 859); 1572: főlhőseteneie sz. (KBécs. 1572. Kij.: NySz.); 1585: meg főlyősődőm sz., főlyhoneh wl [!] (Cal. 26, 1025); 1626: felyhŐ (Káldi: Bibi. 288: NySz.); 1670-704: Fői- hőzik sz. (NytudÉrt. 1. sz. 67); 1805: felhő (Verseghy F.: Tiszta Magy. 134: NSz.); 1859: felheje gr. (Rákosi L.: Pacsirta 117: NSz.); — f'élyhőzni sz. (MTsz.); főhő (Orm- Sz.); féhőbű gr., fejhő, f'éjhő, fölhü (ÚMTsz.); fejhé, fëlhé (Nyatl.). J: 1. 1519: ’a levegőbe felszállt vízpárából alakult vízcseppek halmaza; AVolke’# (1. fent); 2. 1696: ’veszélyt rejtő jelenség; in sich eine Gefahr bergende Erscheinung’ (Uly: Préd. 2: 79: NySz.); 3. 1775: ’(az esőfelhőhöz hasonló)* sűrű sokaság; (der Regenwolke ähnliche> dichte Menge’ (Horváth Gy.: Természet osk. 206: NSz.). — Sz: 1572: sz. (1. fent); 1577 k.: feolhös (OrvK. 34) I ~södik 1585:1. fent | ~zet 1604: Főlyhőzet (MA.) | ~tlen 1604: Főlhőtelen (MA. Innubilus a.) | ~z 1629: főlyhőzni sz. (Pécsv.: Fel. 534: NySz.) | ~zik 1695/1771: felhőzik (Gyöngy: Pal. 4: NySz.).
A szócsalád tagjai származékszók ; fel· alapszavuk Ősi örökség a finnugor korból; vö.: osztj. V. ρζΐ&η ’eső- és viharfelhő’; zürj. Ud. piv ’felhŐ’, pila ’felhős’; votj. Sz. pilem ’felhő’; cser. KH. psl ’ua.’; md. E. pel, pejei, Μ. pejsl ’ua.’; finn pilvi (gén. pil- ven) ’ua.’ ; 1p. N. bál vâ ’ua.’. A finnugor alap- alak *pilße lehetett. A szócsalád törökségi kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. A votj. szó szóbelseji l-je az előtte levő i hatására fejlődött az Z-bŐl. Az osztják és a votják szó η, illetőleg m eleme főnévképző. — A magyar felhő és felleg valószínűleg Ős- magyar kori hangtani változatok; denomi- nalis -o ~ -g képzőjük egy eredeti *η képző kétirányú fejlődésével jöhetett létre. A felhő Λ-ja tisztázatlan eredetű. Az a feltevés, hogy az eredeti β helyébe lépett, nem igazolható. Mindkét szó 1. jelentése ősi örökség; a 2. és 3. jelentés az í. átvitt értelmű használata alapján fejlődött. — Az a nézet, amely szerint a felhő és a felleg egy *fehl- igei tőnek melléknévi igenévi, illetőleg de verbalis no- menképzŐs származéka, valószínűtlen. — A felhő és a felleg az ómagyar kor óta nyelvjárási változatként élt egymás mellett: a felhő a nyelvterület nyugati, a felleg a keleti részein használatos ; mindkettő irodalmi nyelvi szintre emelkedett, de ma a felhő az általánosabb.
Budenz: NyK. 6: 455 ®, 10: 81, 130; Vámbéry: NyK. 8: 143; Simonyi: NyK. 14: 89, Budenz-Eml. 42; Halász: Nyr. 9: 59, NyK. 33: 29; MUSz. 511; Melich: NyK. 34: 146; Kovács Márton: Nyr. 41: 222; Paaso- nen: Nyr. 42: 6; Losonczi: NyK. 44: 382; NyH.4-7; Tolnai: Nyúj. 47, 62; EtSz. 2: 198 felleg a. ® ; SzófSz. felhő a.; Deme: MNy. 39: 133, MNyTK. 69. sz. 33; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 9, 60, 67, 76, Nyjtört. 67, 84 ® ; Collinder: FUV. ;Grétsy : Szóhas. 178 ; SKES.; A. Kövesi: NytudÉrt. 40. sz. 219; MSzFgrE. ®.
fellengzős 1785: ,,Elmém a fellengös Egeket vizsgálta” (GÖbÖl G.: Ut. lélek 36: NSz.); 1792: Fellengös (SzD. Fellengeni a.); 1821: fellyengőst gr. (P. Horváth Á.: Μ. ny. dialect. 75: NSz.); 1831: Föllengős (Kreszn.). J: 1. 1785: ’magasan levő; hochliegend’ (1. fent); 2. 1787: ’magasroptű; hochfliegend I emelkedett; erhaben’ (Μ. Musa 720: NSz.); 3. 1833: ’dagályos; hochtrabend, bombastisch’ (P. Thewrewk J.: Sajtószab. 78: NSz.) Il fellengző 1785: „fel nem érték ... az elmésebb Nemzetségbéli Lelkeknek gondolkozásaiknak fellengöségeket” sz. (Göböl G.: Ut. lélek el. V: NSz.) ; 1787: „olly tsupa mennyei, olly fellengő gondolatokra talála” (Bartza- falvi Szabó: Szigvárt 1: 404: NSz.); 1823: fennlengő (Márton Erhaben a.); 1835: fönlengő, föllengő (Kunoss: Gyal. Sublimis a.). J: 1. 1785: ’magasroptű; hochfliegend | emelkedett; erhaben’ (1. fent); 2. 1789: ’magasan repülő ; in der Höhe fliegend’ (Baróthi Szabó: Költ. műnk. 1: 11: NSz.) || fellengzző 1788 U./1953: „sebes, mint az égen jellengezŐ sas” (Batsányi: ÖM. 1: 199: NSz.); 1790: jellengző (Verseghy F.: Világ, tört. 1. el. XIX.: NSz.); 1821: felengező (Teleki Józs.: Μ. ny. tökéll. 215: NSz.); 1830: föllengezőnek gr. (Szentmiklósy A.: Bökv. 43: NSz.). J: 1. 1788 U./1953: ’magasban repülő; in der Höhe fliegend’ (1. fent); 2. 1790: ’magasröp-


ein ót as
877
félre
tű; hochfliegend | emelkedett; erhaben* (1. fent); 3. 1814: ’dagályos; hochtrabend, bombastisch’ (Erd. Muz. 1814. 1: 135: NSz.). — Sz: 1883: fellengzős (Szász K.—
Theuriet: Becsv. 113: NSz.).
A szócsalád tagjai nyelvújítási származékszók. Alapszavuk a szintén nyelvújítási felleng ’fenn repül; emelkedetten gondolkodik, fogalmaz’; vö. 1775: „tegézett szárnyakon emelkedvén felleng, a’ levegó-égig” (Kónyi J.: Ábel 8: NSz.). Ezt feltehetően Kónyi János alkotta a fenn és leng szókból. A fel- lengő a félleng folyamatos melléknévi igeneve, a fellengős ebből további -s képzővel alakult; vö. sirós, fájós. A jellengző a jélleng ige gyakorító -z képzős fellengez, fellengz származékának folyamatos melléknévi igeneve. — A fellengős és fellengző 1. jelentésében elavult, 2., 3. jelentésében az irodalmi nyelv szava. A fellengő elavult szó.
Simonyi: NyK. 16: 245, 251, AkNyÉrt. 14/8: 24®, MNyelv.1 1: 253; NyÚSz. Föllengeni a.; EtSz. 2: 199 2. felleng a.®; Techert: MNy. 33: 14; SzófSz. jel a. — Vö. fel1.
félnótás 1888: „féneszös, jénótás: félkegyelmű, fél eszű” (Nyr. 17: 190); — félnótás (ÉrtSz.). J: 1888: ’félbolond; halbverrückt’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja azonos a fél2 névszóval; ennek szerepét az teszi érthetővé, hogy a félkéz, félláb, félszem típusú kapcsolatok alapján a fél2 névszó ’a kelleténél, a szokásosnál kevesebb; tökéletlen’ jelentést kapott. Ezzel a jelentéssel főleg az észbeli gyarlóságot kifejező melléknevekben találkozhatunk. Köznyelvi kifejezéseink közül ilyenek például: féleszű, félkegyelmű, félbolond. Nyelvjárási szinten, illetőleg a köz- nyelv alacsonyabb Btílusrétegeiben még több ilyen kifejezés él; vö. jélnadrág (MTsz., ÉrtSz.), jél-istrángű, féllŐkös, fél-pászma, fél-tánc stb. ’féleszű, félbolond’ (AITsz.). — À nótás utótagnak ugyanolyan szerepe lehet, mint az azonos jelentésű N. fél-hangű ’féleszű’ (MTsz.) utótagjának: tkp. ’nincs teljes értékű nótája, hangja’. — A köznyelvben főleg tréfás kifejezésként él.
H. Németh: MNyTK. 60. sz. 13®, 17.
felperes 1. fél¬
idői 1195 k. : ,,iov félévi iochtotnia ilezie wt” (HB.); 1416 U./1450 k.: bal/eZpZZp, felpl (BécsiK. 13, 244); 1456 k.: felel, felwl (SermDom. 1: 251, 2: 483); 1531: főlŐle gr. (ThewrK. 174); 1547: fellel (LevT. 1: 37); 1757: felyől (Bertalanffi P.: Világ 52: NSz.); 1800: fölül (Tari Pál Theoriája 8: NSz.); — íéfelü (ÚMTsz.). J: A) nu. 1. 1195 k.: ’iránya felé eső oldalon ; auf der Seite von’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’valamely irányból; von (einer Richtung) her’# (JókK. 11); 3. 1372 U./1448 k.: ’valaki részéről; von jemandes Seite’ (JókK. 29); 4. 1416 U./1490 k.: ’valamivel kapcsolatban (mond) ; über etwas (sagen)’ (AporK. 106); 5. 1527: ’miatt; wegen* (ÉrdyK. 4); 6. 1616: ’valaki miatt ugyan; von jemandem aus’ (Bal: Epin. 8: NySz.). B) [személyraggal] hsz. 1. 1416 u./ 1466: ’valamivelkapcsolatban (mond); über etwas (sagen)’ (MünchK. 148); 2. 1527: ’miatta; deswegen, seinetwegen’ (ÉrdyK. 338); 3. 1531: ’részéről; von seiner Seite’ (ÉrsK. 271); 4. 1589: ’miatta ugyan; von ihm (ihr) aus’ (Balassi: ÖM. 1: 118) || felé 1372 U./1448 k.: „francya tartománya fele vewn vtat” (JókK. 129); 1416 U./1450 k.: félé (BécsiK. 12); 1531: felew (LevT. 2: 5); 1553 u.: feli (Monlrók. 3: 82); 1585: Föle (Cal. 1115); 1780 k.: féli (Kónyi J.: Hajós 45: NSz.); 1811: fele (Hőgyész Máté: Vál. 3: NSz.); — föl/eZe (ÚMTsz.). J: A) nu. 1. 1372 U./1448 k.· ’irányába; auf. . . zu’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’a szóban forgó időpont előtt, tájt, tájban; gegen (als Präposition der Zeitbestimmung)’# (JókK. 49); 3.1405 k.: ’irányban; in der Richtung’ # (SchlSzj. 835.); 4. 1416 U./1450 k.: ’környékén; in der Umgebung von’ # (1. fent); 5. 1553 u.: ’kö- rül; etwa’ (1. fent); 6. 1636: ’részre (oszt); in Teile (teilen)’ (Simonyi: Hat. 2: 133). B) [személyraggal] hsz. 1604: ’irányába; auf jemanden zu’ * (xMA. Antiéhtones a.).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok: a fél2 főnévből jöttek létre -é lativus-, illetőleg -Z ablativusraggal. Alapjuk a fél ’oldal, rész, valaminek a fele’ jelentése. A fölé, fölöl, fölül változatok a fölé ’ valami fölé’, fölül ’fönt’ hatására keletkeztek. — A felé határozószókkal, illetőleg igekötőkkel (pl. arrafelé, kifelé) kapcsolatban a cselekvés befejezetlenségének jelölésére is szolgál.
CzF.®; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 47, Budenz-Eml. 53, Hat. 1: 9, 13, 279, 2: 120 ® ; Szinnyei: NyK. 35: 431, 439, MNy. 22: 254; Mészöly: MNy. 6: 441, 11: 63, 12: 66, 51: 179; Klemm: TörtMondt. 202, 205, 230 ®; EtSz. 2: 189 1. fél a. ® ; Csűry: MNy. 33: 204; SzófSz. fél 1. a.; Sebestyén: MNyj. 3: 35, Névut. 45, 48 ® ; Berrár: TörtMondt. 29, 59, 100, 115; J. Soltész: Igeköt. 178; Grétsy: Szóhas. 28, 29. — VÖ. fél2.
félre 1372 U./1448 k.: „de aj vtan ferre vyuen” (JókK. 142); 1510: fel[r]re vona (MargL. 55); 1577: fere zolni (KolGl. : NyF. 45. sz. 51); - fir'é (ÚMTsz.). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: ’ odébb; beiseite | távolabb; weg’ # (1. fent); 2. 1577: ’hibásan, helytelenül; falsch’* (1. fent); 3. 1577 k.: ’oldalra; abseits, seitwärts’ * (OrvK. 46). — Sz: /óbb 1759: féréb (MNy. 60: 226).
Megszilárdult rágós alakulat: a fél2 főnév -re határozóragos alakja. Alapja a fél szó


felsál
878
felső
’oldal’ jelentése. Határozóragos főnévből (vö. 1372 U./1448 k.: „egy felewl más ferre”: JókK. 11) vált bizonyos mondattani kapcsolatban, a szólamhatár eltolódásával helyhatározó szóvá. Jelentésfejlődése ’oldalra’ ’oldalt’ -► ’nem egyenes irányban’ -► ’helytelenül, hibásan’ lehetett. A 16. sz.- tól kezdve, de különösen átvitt jelentésének kialakulásával párhuzamosan igekötővé is vált. Az újabb nyelvben és a nyelvjárásokban jelzői használata is van, vö.: 1853: „félre helyt lakik” (Jósika Μ.: Gord. csomó 3: 128: NSz.). A félre határozószóhoz hasonló módon fejlődött a R. félen; vö. 1416 U./1466: „Es felen viuë péter” (MünchK. 45). Ez azonban a félre elterjedésével fokozatosan visszaszorult.
Budenz: NyK. 2: 173; CzF. ® ; Simonyi: Hat. 2: 121 ® ; Szily: Nyr. 29: 26; Lehr: M- Ny. 3: 75; Simái: Nyr. 40: 404; Klemm: TörtMondt. 253; Pais: MNy. 57: 267. — Vö. fél2.
felsál 1636: „Az mészárosok vassal vágnak f elsült” (Szentm: TF. 22: NySz.); 1710 k.: fűszár-pecsenye [o: fűsár- vagy fő- sár-] (Thaly: VÉ. 2: 152); 1807: Felsár- petsenye (Márton); 1808: Fersály (Sí. Szarvas marha hús a.); 1833: ,,Németül Ueber Sehol, ebből. . . Fel-sől, ebból Fel-sár” (Kassai 2: 170); 1834: fél sálból gr. (Pesti szak. 72: NSz.); 1864: „fő-sár”-tá gr. (Thaly: VÉ. 2: 152); 1880: fersláj (Nyr. 9: 44); 1883: fősál (Nyr. 12: 383); -- fölsál (SzegSz.). J: 1636: ’a marha-, borjú-, sertéscomb felső részéből való színhús; Oberschale am Rinds-, Kalbs- und Schweinsschlägel | ilyen húsból készített étel; Lendenbraten’ (1. fent). — De vö.: 1565: „És őc válaszszác magoknac az egzic tulkot és sályockra váguán, fakra rakiác ászt” (Helt: Bibi. 2: 286: NySz).
Bajor-osztrák mintára keletkezett részfordítás; vö. baj.-osztr. oberschal, öwdréat ’színhús a borjú-, marha-, sertéscomb felső részéből’, vö. még ir. ném. Oberschale ’ua.’. Az összetétel utótagja önállóan is élt nyelvünkben (1. fent). Erre vö. még kfn. schal, schäl ’farokhús, combhús; a színhúst körülvevő cafathús’, ir. ném. Schale ’felsál’. A cseh, szik, sál ’ua.’ szintén a németből származik. — Am. felsár változat a /eZsdZ-ból jött létre l : l > l : r elhasonulással. — A mészáros- és szakácsmesterség szava.
Szarvas: Nyr. 15: 79, 26: 17, 151; Melich: Nyr. 24: 394; Lumtzer —Melich: DOLw. 230; EtSz. 2: 200 felsár a. ® ; SzófSz. felsár a. ®. (Machek: EtSIÖSl. 493.)
felség; 1372 U./1448 k.: „hogy yogagnak felfege legyen yftentewl” (JókK. 128); 1416 U./1448 k.: fel/eges sz. (BécsiK. 39); 1490: felsyghe gr. (SzalkGl. 125.); 1528: w fulfeege- ben gr. (SzékK. 372); 1610: fölségitől gr., föl- sigének gr. (OklSz.); 1805: felség (Verseghy F.: Tiszta Magy. 124: NSz.); — Jössége gr., v'éssége gr. (MTsz.); fősiéges sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’magasztosság; Erhabenheit I fenség; Hoheit’ (1. fent); 2. 1416 u./ 1466: ’lsten; Gott’ (MünchK. 121) ; 3. 1476 k.: ’uralkodó ; Herrscher | királyi személy ; königliche Person’ (SzabV.); 4. 1495 k.: ’méltóság; Hoheit I hatalom; Macht’ (GuaryK. 34); 5. 1539: ’magasság; Höhe’ (KulcsK. 136). — Sz: ~es 1372 U./1448 k.: fel/eges (JókK. 22).
Származékszó: a föl1 ’valaminek a felső része, ami fölül van’ főnévből jött létre -ség képzővel. Hasonló, ’felsőbbrendűség’ -► ’uralkodó megtisztelő címe’ jelentésfejlődés más nyelvekből is kimutatható; vö.: lat. eminentia ’kiemelkedés; valaminek kitűnő volta’, k. lat. eminentia ’uralkodó, főpap megtisztelő címe’; lat. maiestas ’fönség, méltóság; a császár megtisztelő címe’; ang. majesty, Your Majesty, ném. Majestät, Euere Majestät; fr. majesté, votre Majesté: ’felség; felséged (királyok megszólításaként)’. — Az 5. jelentés a fel konkrét ’felső rész’ jelentése alapján keletkezett. — Elavulóban levő szó, a köznyelvben csak a felséges származék él.
Simonyi: MNyelv.1 2: 168 ® ; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 21; EtSz. 2: 188 fél a.®; SzófSz. fel a.; Bakos: ALingu. 5: 343, 361; Imre: SzabV. 108®, 176; Rédei: MNy. 59: 212. — Vö. fenség, föl1.
felső 1256/1284/1294/1572: „ad qd. montem FeZsytethey vocatum” hn. (Györffy 1: 675); 1295: EeZseuwyfolu hn. (OklSz.); 1317: FuZsewluew hn. (OklSz.); 1320: Felsu hn. (OklSz.); 1336: ÉeZseyezenev hn. (OklSz.); 1376: Feulseu hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „çhazanac fel]g fèlibèn alk óta maganac titk hailakat”, félfg (BécsiK. 26, 229); 1513: fólfe (NagyszK. 254); 1805: felső (Verseghy F.: Ung. Sprach. 335: NSz.); — ferső, fési, fesső, fösső (MTsz.); fenső, ferső, fesső, föső, főső, fösü, fősük gr. (ÚMTsz.) ; féső, föjsüö, fölsü, fűsüö (Nyatl.). J: A) mn. 1. 1256/1284/1294/ 157?: ’magasabban levő; höher liegend, ober’ * (1. fent); 2. 1519: ’magasabb rendű; höher’ (CornK. 95); 3. 1582: ’korábbi, elmúlt (idő); früher, vergangen (Zeit)’ (Kal. 1582: Dv.: NySz.). B) fn. 1. 1720: ’kártya- figura; Ober (im Kartenspiel)’ (Koháry I.: Munkács 3: 31: NSz.); 2. 1840: ’felsőkabát; Überrock’ (Honti Füzér 2: 22: NSz.). — Sz: "-'Ség 1604: Fôlsô/eg (MA. Primátus a.) I ~bbség 1621: Fősőbség (MA.).
Származékszó: a ’felső rész, valaminek a felülete’ jelentésű föl1 főnévből keletkezett a valahol való elhelyezkedést jelölő -ső képzővel; vö. alsó, belső, első. A fesső, főső stb alakváltozat a szóbelseji Z kiesése nyomán, a ferső valószínűleg elhasonulással jött létre. Eredetileg melléknév volt, melléknévi 1. jelentése alapszavának jelentéseiből magya¬


ffelsül
879
felszín
rázható; 2 — 3. jelentése átvitt használatú. Főnévi ’ kártyafigura’ jelentése német hatás eredménye; vö. ném. Ober ’felső (a kártyában)’; ’felsőkabát’ jelentése tapadással keletkezett a felsőruha, felsőkabát jelzős szerkezetből, illetőleg összetételből. — Az a nézet, amely szerint összevonással jött létre egy felülső (< felül eső) alakból, kevéssé valószínű.
Fábián: NyK. 7: 123; Budenz: NyK. 20: 434®; Simonyi: TiMNy. 583; Fabó: MNy. 1: 266; Horger: Nyr. 39: 396; EtSz. 2: 188 fël a. ® ; 2: 439 föl a.; SzófSz. fel a.; Végh: MNny. 4: 398; Balázs: Pais-Eml. 130; D. Bartha: Szóképz. 122®, MNv. 58: 27 ®. — Vö. föl1.
ffelsül 1785: „ha Férjhez nem mehetünk, ugyan fel-sülünk” (Μ. Hírmondó 275: NSz.). J: 1785: ’sich blamieren’ # (1. fent). — Sz: ~és 1817: felsülésen gr. (Czövek: Hír. zsiv. 1: 165: NSz.). — De vö. 1519: „az nap //eZ fylwen, meg fonyadanak” (JordK. 393).
Összetett szó. Jelentésének kialakulása, illetőleg a sül utótag szerepe tisztázatlan. Talán a belesül (1. ott), rosszul sül el a dolog, visszafelé sül el valami-féle kifejezésekkel van kapcsolatban. Feltehető azonban az is, hogy a N. föl-sül ’lesül (az ember bőre a napon)’ (MTsz.) alapján egy *’szégyenében elpirul’ jelentésből kell kiindulnunk; vö. a rápirít j elen tésfej lód ésé vei.
NyÚSz.
felszarvaz 1792: „Szarvafodni. Fel- [zarvazni” sz. (SzD. Szarv a.); 1810: „Felszarvazom: Cornua oppono” (Simái Kr.: VSzót. 2: 138: NSz.). J: 1. 1792: ? ’szarvakkal lát el; mit Hörnern versehen | felbátorít; ermutigen’ (1. fent), 1810: ’ua.’ (1. fent); 2. 1865: ’a férjet megcsalja; einem Ehemann Hörner aufsetzen’ * (Greguss A.: Ball. 59: NSz.). — De vö. 1767: „Tectum deliciatum: Felßarvazott ház” (PPB. Dëlïciâtus a.).
Magyar fejlemény. A felszarvaz ’szarvval, aganccsal feldíszít’ igének részint a megnő a szarva ’elbízza magát, elszemtelenedik’, részint a szarvat visel ’megcsalja a felesége’, szarvat rak valakinek ’a férjet megcsalja’ stb. típusú szólások alapján fejlődött ki mindkét átvitt értelmű jelentése. A megnő a szarva szóláshoz kapcsolódó 1. jelentésben, illetőleg magában ebben a szólásban a szarv mint az erő és hatalom jelképe jelenik meg. Azoknak a szólásoknak az eredete, amelyekhez a 2. jelentés kapcsolható, nincs kellőképpen tisztázva, jóllehet számos nyelvben előfordulnak; vö.: 1764 e./1836: „Kényén kedvén akar élni, még is akar hív lenni, a sima fejekre szarvakat tenni” (Amadé: Vers. 166: NySz.); 1787: „Ne rakj férjednek szarvakat” (Orczy: KöltH. 156: NySz.); — vö. még: gör. κέρατα ποιείν τινι (tkp.
’szarvakat csinál valakinek’); ang. to bestow a pair of horns on one's husband (tkp. ’ valakinek a férjére egy pár szarvat rak’); ném. jemandem Hörner aufsetzen (tkp. ’valakinek szarvakat rak fel’) ; fr. planter des cornes, faire porter des cornes (tkp. ’szarvakat rak fei’, ’szarvakat hordát’): 'felszarvaz’. Számos elfogadhatatlan magyarázat mellett talán az a legkevésbé valószínűtlen, amely a megcsalt férj homlokára rakott szarvakban azokra az állatokra jellemző butaság és türelem jelképét látja, amelyek — mint az ökör és a kos — szarvakat hordanak a fejükön.
Tolnai: MNy. 18: 128; O. Nagy: Mi fán terem? 316®.
felszeg 1. fel-
ffélszeg* 1469: „Andrejas felzeegh” szn. (MNy. 57: 240) ; 1541: „fánta aua£... felßeg” (Sylvester: ÜT. 1: 28). J: A) mn. 1. 1469: ? ’csonka, béna; verstümmelt | hibás, krüppelig’ (1. fent), 1541: ’ua.’ (1. fent); 2. 1806: ’ügyetlen, gyámoltalan; ungeschickt, unbeholfen’# (Verseghy: Aglája 136: NSz.); 3. 1807: ’ferde; schief, schräg’ (Márton). B) hsz. 1800: ’ferdén; schief, schräg (als Adverb)’ (Márton). — Sz: ~ség 1648: fél- szegséggel gr. (MHeg: TOszl. 96: NySz.).
Összetett szó: előtagja a fél2 névszó, utótagja a ’szöglet stb.’ jelentésű szeg2 főnév. Olyan típusú összetétel, mint a félszem, félkéz, félláb. Eredetileg főnév volt ’az, aminek nincs meg mindegyik szöglete’-féle jelentésben; melléknévvé gyakori jelzői használatban vált. Határozószói szerepére vö. rézsűt, — A) 1. és B) jelentése a nyelvjárásokban ma is él. A) 2. jelentésében a nyelvújítás kora óta használatos ; ezt a jelentését talán a ném. einseitig ’egyoldalú; félszeg’ hatására vette fel.
Bárdos: Nyr. 29: 169; Simonyi: Nyr. 45: 181 ® ; EtSz. ® ; Fokos: Nyr. 64: 11 ; Juhász: UngJb. 15: 458; Klemm: TörtMondt. 309; SzófSz. fél 1. a.
felszél1"2 1. fel-
ffelszín 1780: felszin (NyF. 50. sz. 57); 1806: „Itt szélytpillantva e’ kis Magyar tenger’ felszínén remegtenek bám’ álméllá- sim” (Wandza: Ámor 113: NSz.). J: 1780: Oberfläche’ # (1. fent). — Sz: ~es 1830: felszínes (Széchenyi: Hit. 113: NSz.).
Latin vagy német mintára alkotott tükörszó; vö. lat. superficies ’fölület, felszín’; vö. még nem. Oberfläche ’ua.’. Ez utóbbi latin mintára keletkezett. A latin szó utótagjának jelentései inkább megfelelnek a m. szín2 jelentéseinek, mint a ném. Fläche ’sík- (lap); tér(ség); felület’ jelentései; vö. lat. facies ’külső alak; külső szín, látszat; stb.’. Az átvitt értelmű felszínes származék viszont


félteke
880
felül
minden bizonnyal a ném. oberflächlich 'felszínes* nyomán jött létre.
[Szerkesztőség:] Nyr. 4: 338 ® ; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 161; EtSz. 2: 186 föl a. (Kluge: EtWb.« 517.)
felszóval 1. fennszóval
félteke 1604j „Hemífphaerium . . .: Fel eg, Felgômbôlyegfeg, Felteke” (MA. Hemí- fphaerium a.). Js 1604: Télgömb, főleg a földgolyó egyik fele; Halbkugel, Hemisphäre* (1. fent).
Görög —latin mintára alkotott tükörszó; vö.: gör. ήμισφαίριον; lat. hemisphaerium: 'félgömb, félteke*. A görög szó a ’fél' jelentésű ή μι- összetételi előtagnak és a gör. βφαϊρα 'gömb, teke, labda* kicsinyítő képzős származékának a kapcsolata. Tudományos műszóként a latinon keresztül terjedt el, illetőleg lett mintája más nyelvek azonos jelentésű kifejezéseinek ; vö. : ang. hemi- sphere; ném. Hemisphäre; fr. hémisphère; ol. emisfero; — vö. még: ném. Halbkugel; cseh polokoule; or. noAyiuápue: ’félgömb, félteke*. —A magyar szó is főleg tudományos műszóként él.
Réthei Prikkel: NyF. 60. sz. 73.
feltét 1750: ,,tsak híjába Erőd ne fogy- gyon-el kárba, El esvén fel-tétedtül” (Hepta- logus 54: NSz.). J: 1. 1750: 'szándék, terv; Absicht, Vorhaben’ (1. fent); 2. 1815: 'feltétel; Bedingung, Bedingnis’ (Nyr. 3: 216); 3. 1898: 'főzelékhez adott húsadag; Auflage zum Gemüse' # (Bródy S.: Kecske 18: NSz.).
Nyelvújítási alkotás: vagy a feltétel-bő\ rövidítették, vagy a feltesz igéből képezték az ebben a korban már nem eleven -t névszó- képzővel, talán a jólét analógiájára; vö. még hit, vét, tét stb. Elavult 1. és 2. jelentésére 1. a feltétel szócikkét. Köznyelvivé vált 3. jelentésében a ném. Auflage ’ főzelékhez adott húsadag; stb.’ tükörfordítása.
EtSz. 1: 180 auflág a. — Vö. feltétel.
-j
feltétel 1600 k.: ,,Tehénbél kaszás lével. Az feltételével, abállásával szintén úgy élj, mint ide elől meg mondám” (Radv: Szak. 29: NySz.). J: 1. 1600 k. : 'valamely tárgynak valahova való feltevése, felhelyezése; Auf- setzen, Auflegen’ (1. fent); 2. 1645: ’tétel, tézis; Leitsatz,These’ (CorpGr. 318); 3. 1655: ’előzetes tétel; Vordersatz’ (ACsere: Enc. 22: NySz.); 4. 1702: ’feltevés; Voraussetzung, Hypothese’ (DEmb. GE. 32: NySz.); 5. 1750: 'szándék; Absicht, Vorhaben’ (La Piacette J.: Ethika 186: NSz.); 6. 1776-821: ’az, amitől függ valami; Bedingung, Bedingnis’ * (Benyák: Manuscr. 109: NSz.; 1. még 1779/1932: Bessenyei: Magyar néző 42: N- Sz.). — Sz: ~es 1792: F d-tételesek gr. (Szentbe: Magy. Oskola 82: NSz.) | —etlen 1796: feltételeden (MNy. 2: 395) | -ez 1837-43/ 1863: föltételez (Bajza: Munkái 6: 143: NSz.; 1. még 1838: Tzs.) | feltétlen 1840: Föltétlenül gr. (Gyurmán A.: IV. László 74: NSz.).
Származékszó: a feltesz igéből keletkezett -tel névszóképzővel ; vö. tétel, ital, jövetel stb. Átvitt értelmű jelentéseiben tudatos alkotás ú műszó. Elsősorban a lat. propositio 'tétel, föltétel (tkp. előre helyezés)’ és a lat. propositum 'szándék, terv; tétel, valamely írásműnek, beszédnek a tárgya (tkp. az, amit előre helyeztek)’ egyenértékűjeként használták. A feltétel alapszavának, a feltesz igének magának is volt 'elhatároz, szándékozik ; feltételez’ jelentése (vö. NySz. 3: 618), és ezek a jelentések levezethetők abból a konkrét jelentésből, amely a feltett cél Elhatározott szándék’ (vö. 1616: Bal: Cslsk. 85: NySz.) szókapcsolatban van meg. A köznyelvivé vált 6. jelentés azonban még nincs kellőképpen megmagyarázva. — A feltétlen származék valószínűleg tudatos rövidítés a korábbi fel· tételetlenAM (vö. okvetetlen > okvetlen).
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 15, 34, 10/4: 28, AkÉrt. R. 4: 149, Nyr. 11: 368; Vikár: TanEgyMNyTárs. 1/3: 270; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 13, MNyelv.1 1: 20; NyÚSz.; Simái: MNy. 2: 351; Horger: NytAl.1 137; Gyomlay: MNy. 16: 81; Kertész: Szók. 114; Tolnai: Nyúj. 52; H. Molnár: MNy. 55: 358, 472; J. Soltész: Igeköt. 206. — Vö. feltét,
felül 1359: ,,Quatuor molendinis per manus artificis aqua desuper opprimente currentibus /eZ?/uZchapomolon dictis” (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ej/eZeZmondot, felewl (JókK. 1, 38); 1416 U./1450 k.: fellgl mul, fèllgl (BécsiK. 75, 115); 1416 U./1466: fellgl (MünchK. 70); 1456 k.: fwlwl, felwl (SermDom. 2: 128, 135); 1474: felel (BirkK. 5); 1476 k.: fellywl (SzabV.); 1493 k.: felyewl (FestK. 32); 1495e.: fglúl mula (GuaryK. 1); 1526: fellÿl (MNy. 37: 204); 1585: fôllywl, Fôlywl (Cal. 1030); 1589: fellyel (OklSz.); 1590: feliül (Kár: Bibi. 1: 130: NySz.); 1597: feolliöl (OklSz. Pótl. fölülcsapókerék-malom a.); 1598: felyel (OklSz.); 1791: fejjül (MNy. 38: 131); 1797: fejül (MNy. 55: 548 gömbölyű a.); 1831: följül (Kreszn.); 1863: Féjjel, Fö'jel (Kriza: Vadr. 498); 1864: félül (Οζ- F.); — főjél, föjjel (MTsz.). J: A) hsz. 1. 1359: 'fölülről; von oben herab* # (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’fönt; oben’# (JókK. 1); 3. 1416 u./ 1450 k.: *valamin túl (igekö- tőként) ; über (als Verbal vorsilbe)’ (BécsiK. 75); 4. 1795: ’felülre; auf oben’ (Szuhányi: Méhész. 90: NSz.). B) nu. 1. 1456 k.: ’valaminél magasabban; oberhalb*# (SermDom. 2: 445); 2. 1519: ’mellől; von’ (JordK. 674); 3. 1525 k.: ’valamin kívül (átvitt értelemben); außer einer Sache (in übertragenem Sinne)’# (NyK. 28: 77); 4. 1528: ’valami fölé; über (mit Akkusativ)’ (SzékK. 165);


felvág1
881
felvág:
5. 1590: 'magasabb helyről; von höherem Ort’ (Kár: Bibi. 1: 130: NySz.); 6. 1604: 'bizonyos mértéket meghaladva ; über ein gewisses Maß hinaus' # (MA. Disdiapafón a.); 7. 1742: 'magasabb fekvésű terület irányában; in Richtung höher liegenden Gebiets’ (Kovács J.: Krónika 1: C3: NSz.). — Sz: ~et 1786: Fölület (NyÚSz.) | ~etes 1811/1898: felületes (Kazinczy: Lev. 8: 366: NSz.) | ~e- tesség 1834/1863: felületesség (Bajza: Munkái 6:4: NSz.) || felett 1372 U./1448 k.: „ Annak- /elette ewtet nekÿ ÿmte toua nehezen habo- ratÿa uala" (JókK. 21); 1383: Serdya/eZwfA- ualofeld hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: fèlétté gr. (BécsiK. 5); 1493 k.: felewtthe gr., few- lewth (FestK. 3, 29); 1519: felette gr. (JordK. 49); 1584: felőtt (Born: Préd. 549: NySz.); 1590: fellőtt (Kár: Bibi. 1: 129: NySz.); 1753: főilőtte gr. (Hadi regül. Hb: NSz.). J: A) nu. 1. [rendszerint annak ~e kapcsolatban] 1372 U./1448 k.: 'valamin kívül (átvitt értelemben >; außer einer Sache (in übertragenem Sinne>' (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: 'bizonyos mértéket meghaladva; über ein gewisses Maß hinaus' # (JókK. 78); 3. 1383: '(valamilyen helytől) északi irányban; in Richtung nach Norden (von einem Ort)’ # (1. fent); 4. 1416 U./1466: 'valaminél magasabban; über (mit Dativ)’ * (MünchK. 16); 5. 1519 k.: 'közben; während’ (DebrK. 7); 6. 1668: 'miatt; wegen’ (Matkó: BCsák. 153: NySz.). B) [személyraggal] hsz. 1416 u./ 1466: 'valaminél, valakinél magasabb helyen; darüber, über (mir usw.)’ # (Münch- K. 116). — Sz: ~es 1783:? felettesitette sz. (Kónyi J.: XIV. Kelemen 140: NSz.); 1837: felettes (NyŰSz. Alantas a.) || fölébe 1527: ,,Αζ kewet. . . azew oltárának feelyben raktak emlekőzettre” (ÉrdyK. 545); 1562: jelűbe (Helt: ÚT. H5: NySz.); 1585: főttbe, Főttben gr. (Cal. 446, 1017 [o: 1033]); 1597: fwli- ben gr. (OklSz.); 1618: felibe (MA: Scult. 854: NySz.); 1755: főlyébe (Pinamonti J. P.: Magános 385: NSz.); 1763: felébe (Adámi: Wb. 27: NSz.); 1700/1763: felttben gr. (Gyöngy.: KJ. 59: NySz.); 1777/1932: feléjekbe gr. (Bessenyei: Anyai okt. 29: NSz.); 1803/1804: felibéd gr. (Sopronyi Μ. Társ. 58: NSz.); 1831: Fölébe (Kreszn.); — felibe (MTsz.). J: A) nu. 1527: 'valamifölé; über (mit Akkusativ)’ (1. fent). B) [személyraggal] hsz. 1585: ’föléje; über (mich usw.), darüber’ (Cal. 1017 [ο: 1033]) |] fölé 16. sz. közepe: ? „Készek fejek feli venniek, és a tisztbe is bé fogadniok” (SzékOkl. 1: 298: NySz.); 1754: ,,A’ mirha-hegy tehát az embernek maga fő- Ze-vala menetele" (K. F.: Gonzaga Aloysius 10: NSz.); 1776/1914: ? felé (Kazinczy: Podotz 25: NSz.); 1840: föli (Remény. 241: NSz.). J: A) nu. 1. 16. sz. közepe: ? 'valakinek fölébe (helyez, kerül); über jemanden (setzen, kommen)’ # (1. fent), 1754: ’ua.’ (1. fent); 2. 1759: 'valaminél magasabbra; über (mit Akkusativ)' # (Csíksomlyói miszt. 185: NSz.). B) [személyraggal] hsz. 1. 1842: 'valakinek fölébe (helyez, kerül); über jemanden (setzen, kommen)’# (Nagy lg. : Lánc. 325: NSz.); 2. 1846/1951: 'valaminél, vala· kinél magasabbra; darüber, über (mich usw.)’ # (Petőfi: ÖM. 2: 37: NSz.).
A szócsalád tagjai megszilárdult rágós alakulatok: a/öZ ~ fel ’felső rész, felület’ főnévből keletkeztek. A felül -l ablativusrag- gal, a felett -t ( > -tt ) locativusraggal, a fölé •é lativusraggal, a fölébe birtokos szemébp- raggal és -be illativusraggal jött létre. A K. felyül alak változat a szóbelseji l palat alizá- ciójával keletkezett. — A felül eredetileg honnan ? kérdésre felelő, ablativusi szerepű határozó volt, ebből vált locativusi szerepű helyhatározóvá. Ablativusi funkciója fokozatosan visszaszorult. A fölé szerepében a régi nyelv a fölébe, főttbe névutót használta, s előfordult a főttre alak is; vö. 1416 U./1466: „ruhaiokat a' vehemre haúuan ict felivé vltetec” (MünchK. 155). A fölé a régi nyelvben - ha a 16. sz.-i alak egyáltalán ide tartozik — ritka, székely nyelvjárási szó volt. Elterjedése fokozatosan visszaszorította a fölébe alakot. — A felület, felettes nyelvújítási származékok; a /eZüZeZ-et Barczafalvi Szabó Dávid alkotta a körűiét, környület mintájára.
CzF. ® ; Nagy-Szigethi Kálmán: Nyr. 9: 10; Simonyi: Budenz-Eml. 59, Hat. 1: 9, 34, 308, 322, 2: 22 ®, 338; Mészöly: MNy. 5: 261, 11: 61, 64, 12: 64, 68; Gombocz: MNy. 7: 101, ÖM. 2/1: 95, Synt. 113, 117, 118, 139; Beke: NyK. 41: 250, Nyr. 71: 149; Melich: MNy. 13: 112; Klemm: TörtMondt. 202, 206, 224®, 253; Tolnai: Nyúj. 62, 66, 152, 209; Horger: SzegFüz. 2: 101, MNy. 36: 44, EtSz. 2: 186 fél a. ®, 2: 439 föl a.; SzófSz. fel a.; Berrár: TörtMondt. 59, 100; D. Bartha: Szóképz. 130; Imre: SzabV. 109; Sebestyén: Névut. 50, 51, 53, 138 ®. - Vö. föl1.
felvág* 1898: ,,És nem tehet arrul a molnárivadék, a mesterségivei se vághat föl” sz. (Móra: Atyámfiái 60: NSz.). J: 1898: ’großsprechen, übertreiben, prahlen’ # (1. fent). — De vö. 1557: ,,az komarj hayduk, im mikor chak az wylakj egyhazat fel vagak, meny fyrfyat, azon embert . . . vérinek . . . vagdalanak" (LevT. 1: 225).
Német mintára keletkezett tükörszó ; vö. ném. auf schneiden '(késsel stb.) felmetsz, felvág; dicsekszik, kérkedik'. A német szó átvitt értelmét a mit dem großen Messer aufschneiden 'dicsekszik' (tkp. ’nagy késsel felvág’) szólásban kaphatta oly módon, hogy a szólás igei eleméhez tapadt a kifejezés egészének a jelentése. A német szólás pedig valószínűleg ugyanabból a szemléletből ered, mint a m. nagy kanállal eszik, azaz eredetileg mindkettő nagy lakomán való részvételre utalt, de — úgy látszik — a német kifejezés 56 Történeti-etimológiai szótár


félvállról
882
felvonás
később ezt a jelentést is felvette: *’azzal dicsekszik, hogy olyan lakomán vett részt, amelyen nagy késsel kellett a húsokat felvágni’. Ebből a feltehető .értelemből jelentéstágulással alakulhatott a szólás későbbi, adatokkal is igazolható ’dicsekszik’ jelentése.
[Szerkesztőség:] Msn. 7: 143; Bárczi: MNy. 48: 16, Szók.2 45. (TrübnersDtWb. 1: 150; Kluge: EtWb.19 37.)
félvállról 1808: „F élválról befzélni: Im- igÿ amúgy fzóllani. Könnyen felelni” (Sí.). J: 1808: ’von oben herab, geringschätzig’ # (1. fent). — De vö. 1713: „Ab alno spectat. Tsak távólról (válláról) nézi” (Kis- Viczay Aj); 1716: „itt is csak vállunkrúl beszélgettünk, azt mondottuk, várakozzanak az dologgal, mindennek üdeje van” (Széch- GyLev. 2: 552); 1792: „Fél vállra: fel-nem öltve, öltetlen, palástúl, panyókáúl venni p. o. a’ mentét” (SzD. Váll a.); 1798: „Az ollyan dolgot nem hányom fél-vállal, Mely- lyért kezességet betsűletem vállal” (Máty: VF. 84).
Összetett szó. Eredetileg csak a beszél és a néz igékkel, valamint ezek szinonimáival kapcsolatban használták. Keletkezésének az lehet az alapja, hogy az oldalt fordított fejjel, az egyik vállon keresztül való nézés, beszéd megvetést, lekicsinylést fejez ki. Ugyanez a szemlélet mutatkozik meg más nyelvek hasonló értelmű kifejezéseiben; vö.: ném. jemanden über die Achsel, über die Schultern ansehen ’félvállról néz valakire’ ; fr. regarder par-dessus V épaule ’ua.’. Ettől a szemlélettől függetlenül keletkeztek a R. félvállra, R. félvállal alakok. Ezeknek szemléleti háttere a hevenyében, panyókára felöltött ruhadarab lehetett. Később a -ra és a -val rágós alakok elavultak, s a közkeletűvé vált -ról rágós alakhoz kapcsolódott a vesz igével alakult kifejezés (félvállról vesz valamit) is. A félvállról kezel valakit, valamit akkor jöhetett létre, amikor a szó szemléleti háttere már elhomályosult. Feltehető azonban az is, hogy a korábbi válláról keveredett a R. félvállra, R. félvállal alakokkal, s így alakult ki a félvállról,
Beke: Nyr. 72: 119.
felvég 1. fel¬
fél vér 1831: „egy hitványabb testű teli- vér áltáljában sokkal jobb ivadékot nem- zend magyar kanczáinkkal, mint a’ legszebb . . . testű félvér” (Széchenyi: Vil. 494: NSz.). J: A) fn. 1831: ’két különböző fajta első keresztezéséből származó ló; Halbblut’ (1. fent). B) mn. 1854/1894: ’különbozŐ fajtájú szülőktől származó (különösen ló) ; von Eltern verschiedener Rasse abstammend (bes. Pferd )’ (Jókai 6: 365: NSz.).
Angol, esetleg német mintára alkotott tükörszó; vö.: ang. half-blood, half-blooded; ném. Halbblut: ’félvér (ló)’. Az 1553, illetőleg 1605 óta adatolható angol kifejezés pontos mása megvan más nyelvekben is; vö.: fr. demi-sang; ol. mezzosangue; or. ηοπγκρόβΗαΗ AÓiuadb, ηοαγκρόβκα: ’ua.’. — A magyar lótenyésztés fellendítésében fontos szerepet játszó Széchenyi István angol kapcsolatai alapján feltehető, hogy a magyar szó mintája főleg az angol volt. Elterjedéséhez azonban nyilván hozzájárult német hatás is.
Loványi: Alsn. 8: 125®. (OxfEnglDict. Half-blood a.)
felvilágosít 1789: „ Világosittsátok-fel a’ Helységek’ Elöljáróit” (Kazinczy: Hív. besz. 23: NSz.). J: 1789: ’aufklären’ # (1. fent). — Sz: ~ás 1793: fel világ osztásának gr. (Sándor I.: Külf. ut. 248: NSz.) || felvilágosodás 1789: ,,A’ fel-világosodás által a’ tanításnak rendje meg-jobbítatik” (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 2: 295: NSz.; vö. MNv. 9: 90). J: 1789: ’ Aufklärung’ # (1. fent) || fel világosodott 1809: „A’ felvilágosodott hazai szeretet . . . nevelte ezen jó rendnek szerentsés kimenetelét” (Kultsár: Hazai Tud. 1: 301: NSz.). J: 1809: ’aufgeklärt’ * (1. fent) || felvilágosult 1831: ,,a’ mostani felvilágosultabb nemzetek geniusa is, csak áldást deríthet honunkra” (Széchenyi: Vil. 283: NSz.). J: 1831: ’aufgeklärt’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai német mintára keletkezett tükörszavak; vö. ném. aufklären ’meg- világosít; felvilágosít’, Aufklärung ’felvilá- gosultság, felvilágosodás’, aufgeklärt ’felvilágosodott, felvilágosult’. E német szavak a klar ’tiszta, világos ; értelmes’ melléknév származékai. A 17. sz.-ban kezdődő és a 18. sz.- ban kiteljesedŐ eszmeáramlatnak a jelölőivé a Descartes—Leibnitz—Kant-féle filozófiai iskolák nyomán váltak, mert ezek az iskolák az ész világos törvényeinek uralmát hirdették.
NyÚSz.®; Simái: MNy. 6: 33; SzófSz. világ a.; ErdŐdi: Nyr. 76: 463; J. Soltész: Igeköt. 137. (Kluge: EtWb.19 37.)
felvonás 1778: „Juhászi Játék egy fel- -vonyásban” (Sándor!.: G. svédi grófné 304: NSz.); 1786: fel-vonásban gr. (Μ. Hírmondó 151: NSz.). J: 1778: ’Aufzug, Akt (als größerer Abschnitt in einem Schauspiel)’ # (1. fent). — De vö. 1588: „tegen a 3 arra mind as fel vonÿaffawal egyetemben fl 10 d. 20.” (MNy. 62: 104).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Aufzug ’színházi felvonás’. A német főnévnek ez a jelentése az aufziehen ’felhúz, felfelé húz’ ige konkrét jelentése alapján alakult ki: a színdarabnak egy-egy egysége a függöny felhúzásával kezdődik.
NyÚSz.; Simái: MNy. 6: 33. (Kluge: EtWb.1* 38.)


fém
883
fene
fém 1804: /érzik ör 'lámpás’ (NyŰSz.) ; 1817 — 26: „fémre hitt az Ember” (MNy. 13: 306); 1842: „Ezeken kívül a’ köneny, fém- -élegekből, szín/érnek’ visszaállítására [!] is használtatik” (Athenaeum 1: 820: NSz.). J: 1. 1804: 'világosság; Licht’ (1. fent); 2. 1842: ’ércből nyert, villamosságot és hőt jól vezető anyag; Metall’ * (1. fent). — Sz: ~es 1879: fémes (Árúlajstrom 108: NSz.).
Nyelvújítási elvonás a fénylik ige fémlik változatából. A nyelvújítás korában több -ml képzőbokorral alakult ikes igéből vontak el főnevet; áram, csillám, iram, rom, szólam. Megalkotásakor jelentése azonos volt a fény szóéval; később mesterségesen lefoglalták a fém fogalmának jelölésére.
CzF. ® ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 31, Nyr. 32: 482; NyÚSz.; Batta: MNy. 13: 306 ® ; Horger: MSzav. 55; Tolnai: Nyúj. 211;
EtSz.; SzófSz. — Vö. fény.
fémjelez 1868/1898: „Közös ügyei a magyar korona összes országainak ... a mértéket és súlyt, . . . fémjelzést, Írói és művészi tulajdont illető intézkedés” sz. (Deák F.: Besz. 6: 285: NSz.); 1879: „fémjelzök (vésett bélyegek aczélból) Punzen” sz. (Árúlajstrom 296: NSz.). J: 1. 1868/1898: \nemesfémet, értéktárgyat) vizsgálat alapján hitelesítő jelzéssel lát el; mit dem Prüfungszeichen stempeln, punzieren, punzen’ (1. fent); 2. 1912: \valamely alkotás, teljesítmény értékét) tekintélyével biztosítja; die Güte einer Sache verbürgen’ (Borssz. Jankó 1912. máj. 26. 23: NSz.).
Összetett szó. Utótagjában a jelez igének 'jellel ellát' jelentése szerepel. Hazánkban a fémjelzésről először egy 1868-ban hozott törvény intézkedett; az szabta meg, hogy a nemesfémből készült tárgyakra anyaguknak és finomsági fokozatuknak megfelelően milyen jelzést kell bélyegzővel beütni. A szónak manapság a 2., hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett jelentése az elterjedtebb. — 1. jelentésében szakmai, 2. jelentésében választékos szó.
PallasLex. 7: 73.
fen fn. 1292: ? „Tena Fenes’’ sz. hn. (Csánki 5: 89), de 1. fenko; 1395 k.: „cos: fen” (BesztSzj. 721.); 1560 k.: Fény köö (GyöngySzt. 302.); 1585: Fén kő (Cal. 249 [o: 265]); 1873: Fzntok (Nyr. 2: 135). J: 1395 k.: ’fenőkő; Wetzstein’ (1. fent) || fen ige 1550 k.: ,,fenÿth[e] aczçl: fugillus, . . . quo concutitur ignis ex petra vel silice” sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 8); 1560 k.: „Acuo . . . Àciem rei alicui induco, exacuo: Megh fenom: megh Elesyteóm” (GyöngySzt. 314.); 1585: ki fenyőm gr. (Cal. 998); 1655: Fénik gr. (ACsere: Enc. 210: NySz.); 1866: fennitek gr. (Ormodi B.: Uj költ. 255: NSz.). J: 1. 1550 k.: 'csihol; Feuer schlagen’ (1. fent); 2. 1560 k.: 'élesít; schärfen | hegyesít; spitzen | köszörül; wetzen’# (1. fent); 3. 1561: 'ken; schmieren [ dörzsöl; reiben’ (Mel: Préd. 111: NySz.).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. AK. pöánl- (xMSFOu. 111. sz. 86), KK. póánl- (uo. 87), Ko. poni (MSz.): 'fen’; votj. penon ’köszörűkő’ (WiedSyrj.). A votják -on deverbalis névszóképző. A finnugor alapalak *pän3- lehetett. A szó minden bizonnyal Ősi igenévszóink közé tartozik; eredeti jelentése feltehetően 'dörzsöl, horzsol', illetőleg 'dörzsölő, horzsoló eszköz’-féle lehetett.
MUSz. 512®; Finály: AkÉrt. 3: 660; Munkácsi: NyK. 25: 257, Nyr. 62: 67; Ny- H.1-7; Simonyi: MNyelv.2 121; Zichy: őstört. 16; Beke: Nyr. 53: 104, 54: 78, 57: 29, 66: 23, 72: 197, ALingu. 10: 370; Ádám: Nyr. 56: 126; Végh: Adal. 58; EtSz.; SzófSz.; Pais: MNy. 45: 277; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 29, 45; Benkő: MNy. 51: 485; Collinder: FUV.; K. Sál: NyK. 62: 246, 250; MSzFgr- E. ® . — Vö. bennfentes, fene, fenék, fene« kedik, fenkő, fentő1, fentő2, fenyeget, fényit.
fene 1236: ? „Protenditur ad uallem que /eneozov nuncupatur” hn. (OklSz.); 1263: ? Feney szn. (ÁUO. 3: 44); 1372 U./1448 k.: „nem menekethetykuala fene gyewlhewtíe- getewl” (JókK. 146); 1416 U./1450 k.: fènè, fènèfejèt sz. (BécsiK. 106, 15); 1518 k.: fenee (SándK. 7); 1568: főne (Mel: SzJán. 247: NySz.); 1578: fényé (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 295 Füst csúz a.); — pene (MTsz.). J: A) fn. 1. 1236: ? 'vadállat; Bestie’ (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (SermDom. 1: 469); 2. 1538: ’fekélyes, gennyes, sebes, rákos betegség; Brand, Krebsgeschwür’ (PestiN. Sl); 3. [ki a mi a ~] 1799/1844: ’kicsoda; werzum Teufel I micsoda; was zum Teufel' (Csokonai: Karnyóné 705: NSz.); 4. 1806: szitokszó; Schimpfwort # (MNy. 47: 319); 5. [~t, ~ket] 1854:? tagadást kifejező szó; verneinendes Wort* (Ipolyi A.: Mythologia 29: Sz.), 1871: ua. (M-E. Kalend. 47: NSz.). B) mn. 1. 1372 U./1448 k.: 'vad; wild | iszonyú; greulich’ (1. fent); 2. [nagy után] 1754: ? nyomósító szóként; als verstärkendes Wort# (Csete I.: Panegyrici 34: NSz.), 1793/1844: ’ua.' (Csokonai: Tempefői 606: NSz.). C) hsz. 1792: ’nagyon; sehr’ # (Etédi: Magyar gyász 31: NSz.). — Sz: ~ség 1416 u./ 1450' k. : 1. fent.
Származékszó: a fen igének folyamatos melléknévi igeneve; vö. lenge, penge, szüle, hinta, hulla stb. Eredetileg a fogait fenő, dühös vadállatra vonatkozó melléknévi jelző volt (B) 1.), majd jelentéstapadással főnévvé önállósult (A) 1.). A szitokszóvá válás, különösen a helyhatározóragos formák meggyö- kerezése az eredet ós az eredeti jelentések teljes elhomályosulásával járt. A nyomó sító szóként és határozószókónt való alkalmazás56*


fenék
884
fenko
ra vö. iszonyú, szörnyű. — Kicsinyítő képzős szóként való magyarázata a névszói funkciójú /en-ből kevésbé valószínű. Finnugor egyeztetése nem meggyőző.
CzF.®; Budenz: NyK. 6: 456; MUSz. 512; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 84; Simonyi: MNyelv.1 2: 205, TMNy. 467, Jelz. 33; Melich: NyK. 25: 295, 26: 499, MNy. 16: 121 ® ; Tolnai: Ethn. 15: 30; Beke: Nyr. 40: 351, KSz. 14: 323; EtSz.®; SzófSz.; Pais: MNy. 45: 275 ® ; N. Sebestyén: ALingu. 1: 287; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 59, MNy. 51: 486 ® ; Hajdú: ALingu. 2: 276, FgrNNy. 69; Décsy: MNy. 51: 460; Kubínyi: Pais- Eml. 456; Kelemen: Mondsz. 454; MSzFgrE. — Vö. farkas-, fen, fenekedik, fenyeget, fityfene, lépfene, rákfene.
fenék 1269: ,,Vadit ad locum qui fenek uocatur” hn. (OklSz.); 1273: ? fenukag hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,vorago: fenek” (BesztSzj. 234.); 1416 U./1450 k.: fénékét gr. (Bécsi- Κ. 18); 1416 U./1466: fenékebé gr. (MünchK. 47); 1508: feniki gr. (DöbrK. 35); 1538: fenyőre gr. (MNyTK. 8. sz. 14); 1650: jenekkel gr. (Medgyesi P.: Dialogus 142: NSz.); 1751: fenyőkére gr. (Lippai: Cal. Oec. 43: NSz.); — fenek-fészek (MTsz.). J: 1. 1269: ’vízmedernek, kútnak, veremnek, talajnak legmélyebben fekvő, legalsó része; Grund* # (1. fent); 2. 1516: * valamely tárgynak alsó része; Boden eines Gegenstandes* # (OklSz. fenékfa a.); 3. 1577 k.: ’ülep; Gesäß ] végbélnyílás; After* # (OrvK. 242). — Sz: feneketlen 1531: feneketlen (TelK. 17) | (meg)feneklik 1636: meg-feneklik (Pázm: Préd. 1189: NySz.) I fenekei 1779 u.: fenekelteti sz. ’feneket csináltat valamire’ (MiháltzL: Major 2: 16: NSz.); 1784: fenekel/ni sz. ’az ülepén megver’ (SzD. 51).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a fen igéből keletkezett -k névszóképzővel. Az alapszó feltehető ’dörzsöl, horzsol’ jelentésének megfelelően a fenék valaminek azt a részét jelölhette, amely valamihez hozzáérve azt dörzsöli, horzsolja, illetőleg amelyhez hozzáérve valami horzsolódik. A /en-ből való származtatást esetleg az is támogathatja, hogy a N. fenékjészek (először 1792: SzD.) azonos jelentésű a fészekfentö-veX, amelynek utótagja valószínűleg a fen ige származéka.
CzF.®; Halász: NyK. 33: 147; Melich: MNyTK. 8. sz. 14; Beke: Nyr. 41: 71, 57: 29 ® ; Horger: MNy. 10: 116; Szinnyei: Ber- zeviczy-Eml. 225; EtSz.®; SzófSz.; Szabó T. A.: MNy. 37: 2, 10; Árvay: MNny. 4: 22; Losonczi: Melich-Eml. 251; Végh: Békés 28; Csefkó: MNy. 40: 293, Nyr. 72: 31 ; J. Soltész: Igeköt. 173. — Vö. fen.
fenekedik 1584: ,,Amazokat vakságokban hagya teuelyegni, dûhôskedni es fene- kedni” sz. (Born: Préd. 412: NySz.); 1585: Fenyekődöm gr. (Cal. 552). Js 1. 1584: ’dü- hösködik; wüten’ (1. fent); 2. 1585: ’dühvel támad valakire; anfeinden | fenyeget valakit; drohen’# (1. fent). — De vö. 1416 u./ 1450 k.: ,,Tahat aknai haragba géniedé. è22è mëdenêc felet kémébe fénelkedéc” (BécsiK. 90).
Származékszó: a fen igéből keletkezett gyakorító-visszaható -kedík képzővel. Eredetileg a fogait fenő dühös vadállat képét idézhette fel; vö. fene, fenyeget; acsarkodik; mai jelentése tartalmi és hangulati hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A BécsiK.-beli fenelkedik a fenekedik-beï hasonló alakulat, de még egy -l gyakorító képzőelemet is tartalmaz. A NySz. szerint a fenekedik már 1582-ben is előfordult, az adat azonban a jelzett helyen (Born: Ének. 202) nem található. — A fene főnévből való magyarázata téves.
CzF. fen (2) a. 0 ; Simonyi: TMNy. 467; Melich: MNy. 16: 123 ® ; EtSz. 2: 202 fene a.; Pais: MNy. 45: 278 ® ; Benkő: MNy. 51: 486. — Vö. fen, fene, fenyeget.
fenevad 1506: ,,lutal a nagh puztakra ees kyetlen erdőőkre fene vadak közzé” (WinklK. 349). J: 1506: ’Bestie, reißendes Tier’ # (1. fent).
Összetett szó: a ’vad, iszonyú’ jelentésű fene melléknév és a ’vadállat’ jelentésű vad főnév jelzős kapcsolatából forrt össze. A fene melléknév a régi nyelvben gyakran fordult elő állatnevek jelzŐjeként; vö.: 1506: fene farkafnak gr. (WinklK. 114); 1518 k.: fenee orozlanok gr. (SándK. 7) ; stb. Az ilyen típusú szókapcsolatokból azonban csak a fenevad állandósult.
O. Nagy: Mi fán terem? 109.
fenkő 1270/1365: ? ,,Inter fontem Bana vocatum et inter fontem Fenkw nominatum” hn. (OklSz.); 1525 k.: ,,Cos: fenkÿw vel olaÿ kÿw” (MNy. 11: 83); 1560 k.: Fény kőö (GyöngySzt. 302.); 1585: Fén kô (Cal. 249 [o: 265]); 1875: finkô (Székely S.: Tréf. népd. 95: NSz.); 1876: fenyôkô (Nyr. 5: 426); - fènku, fénykű (ÚMTsz.) ; — fenôku (NyatL kaszakô a.j. J: 1270/1365: ? ’fenőkő, kaszakő; Schleifstein, Wetzstein’ (1. fent), 1525 k.: ’ua.’ (1. fent). — L. még 1395 k. : ,,cos: fen” (BesztSzj. 721.).
Összetett szó. Élőtagja a R., N. fen ’fenőkő’. A fenôkô-iéïe alakok úgy keletkeztek, hogy a ragtalan főnévi előtagot a fen ige folyamatos melléknévi igenevével cserélték fel. A fénkö változat előtagjában másodlagos nyúlás történt. Az 1211: Fenke szn. (OklSz.) aligha tartozik ide. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: NyK. 22: 524; Zolnai Gy.: Nyr. 25: 279; Horger: MNy. 10: 109; Munkácsi: Nyr. 62: 67; EtSz. 2: 201 fen 1. a. ® ; SzófSz. fen a.; Vámosi: Csizm. 98. — Vö. fen.


fenn
885
fennhéjáz
fenn 1372 U./1448 k.: „ag fuuallafual egebe tartuan ewtett ew elewtte fen egben”, fennent gr., fennyen gr. (JókK. 132, 4, 29); 1516: feen (GömK. 20); 1525/1640: /entáll (TörtTár. 1908. 84); 1560 k.: fény, fen (GyöngySzt. 1137., 1138.); 1577 k.: jen (OrvK. 20); 1602: fónnen gr. (EsztT.: IgAny. 500: NySz.); 1604: Fónnyen gr. (MA.); 1617: főntt szóval (Lép: PTük. 1: 174: NySz.); 1618: fén (MA.: Scult. 115: NySz.); 1816: fenn, fent (Verseghy F. : Anal. 1: 181: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’magasan; oben’* (1. fent); 2. 1515 k.: ’elÓbb (említett); vorher (erwähnt)’ # (AporK. 163); 3. 1552: ’talpon (van); auf (sein) I ébren (van); wach (sein)’ # (Heltai: Dial. B2b); 4. 1562: ’fennhéjázóan; hochmütig (als Adverb)’ (Helt: UT. v7: NySz.); 5. 1708: ’hangosan; laut (als Adverb)’ (PP.); 6. 1848/1952: ’(rangsorban) előkelőbb helyen; an vornehmerer Stelle (in der Rangordnung)’ (Kossuth: ÖM. 13: 951: NSz.). — Sz: fenső 1820: fennsőt gr. (Beregszászi: Ért. 61: NSz.) I fensőbbség 1829/1862: fensóbbségét gr. (Bajza: Munkái 3: 112: NSz. | feneőség 1831: fönnsóséget gr. (Horvát E.: Árpád 388: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: a fel, föl ’felsÓ rész’ szóból keletkezett -n locativus- raggal. A fent alakváltozat valószínűleg analógiás alakulás : az alatt, fölött hatására keletkezett (vö. lenn ~ lent, alatt ~ alant, benn ~ bent, kinn ~ kint ), esetleg a fen változatból jött létre -t locativusraggal. A fenső nyelvújítási származék, valószínűleg Hel- meczi Mihálytól való. — A fenn eredetileg hely határozó szó volt. Jelentései a fel különböző jelentéseiből fejlődtek. Egyes kapcsolataiban igekötőként is használatos (fennáll, fennmarad, fennhéjáz); vö. 1525: ,,az mely más . . . városokban is fentáll” (Tört- Tár. 1908. 84).
Hunfalvy: NyK. 4: 127; Simonyi: Budenz-Eml. 53, 58, 71, Hat. 1: 8, 107 ®, 349, MNyelv.1 2: 179, TMNy. 642, 652, 655; Budenz: NyK. 23: 254; Setälä: NyK. 26: 425; NyH.1-7; Mészöly: Nyr. 48: 55, MNy. 11: 64, 23: 153, ŐmSzöv. 229; Beke: Nyr. 54: 17, 51; Gombocz: Jelt. 75, Synt. 112, 113, ÖM. 1: 68, 147; Klemm: TörtMondt. 212, 218, 314; Tolnai: Nyúj. 153; EtSz.2: 187 fél a. ®, 2: 439 föl a.; SzófSz. fel a.; Deme: MNy. 55: 195. — Vö. fel1, fenség, újfent.
fennhangon 1811: ,,Cypria fennt han- gonn Ámort. . . kiáltá” (Nagy F.: Bion 61: NSz.); 1818: fenhangon (Márton Contendo a.). J: 1. 1811: ’nagy hangerővel; mit großer Lautstärke’ (1. fent); 2. 1825/1955: ’fölényesen; überlegen (als Adverb) | erélyesen; tatkräftig (als Adverb)’ (Fazekas: ÖM. 2: 196: NSz.); 3. 1837-43/1863: hallhatóan kiejtve; mit lauter Stimme, hörbar’ # (Bajza: Munkái 6: 81: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Előzménye a régebbi fennszóval volt. A szóval utótag felcserélése a hang főnév -n határozóragos formájával valószínűleg a hangos ’erŐs hangú’, hangosan ’nagy hangerővel, erős hangot adva’ hatására történt, nagyjából a szó ’hang’ jelentésének elavulásával egyidejűleg. Az új határozószó csakhamar háttérbe szorította a régit. — A fennhangon mellett megemlíthetők a következő, hosszabb-rövidebb ideig élő kifejezések: fennhangzó (1781-tŐl: Patay S.: Indusok 113: NSz.),' fennhangu (1783-tól: Μ. Hírmondó 806: NSz.), fennhangzatú (1843: Emlény 6: NSz.): ’erŐs, magas, fölényes, magasztos hangú; magas hangrendű’, továbbá a fennhang ’hangos, magas hang’ (először 1786: Révai: Fal. 183 — 4: NSz.); fennhang o- san ’nagyhangúskodva’ (1829 k./1879: Vit- kovics Μ.: Művei 1: 161: NSz.).
Simonyi: Budenz-Eml. 52®, 71, M- Nyelv.1 2: 95; Tolnai: Nyúj. 47. — Vö. fennszóval.
fennhéjáz 1597: ,,ha Telegdi Janosne azzoniomis öli fen nem hiaz vala, Emberséges emberrel, enis, emberségesen tuttam volna tractalnj” (Eckhardt: Tel. 171); 1598: fen heiázni sz. (Decsi: Adag. 120: NySz.); 1604: fen ne hejaz gr. (Pázm: KT. 7: NySz.); 1613: fen kezdesz heazni sz. (Pázm: Kai. 151 : NySz.); 1674: fen hijazni sz. (RendÉl. C4: NySz.); 1683: Fen hajazó sz. (Otr: Besz. 362: NySz.); 1723: /en-akar-inkáb héjjázni sz., hejjáznak-e f&n gr. (Csúzi: Síp. 233, 396: NySz.); 1757: fenn-hijázók sz. (Vetsei: Geográfia 7: NSz.); 1764: jenn-héánozok gr. (Kollárics J.: Philothea 133: NSz.); 1822: jenhéj jánozva sz. (Peretsenyi Nagy L.: Mest. szav. 8: NSz.). J: 1. 1597: ’kevélykedik; hochmütig sein’ * (1. fent); 2. 1723: ’magasan száll; hoch fliegen | magasba csap ; in die Höhe auflodern’ (Csúzi: Síp. 396: NySz.); 3. 1816: ’nagy reményekkel, tervekkel, magas szára yalású gondolatokkal foglalkozik; mit großen Hoffnungen, Plänen, hochtrabenden Gedanken beschäftigt sein’ (Fáy A.: Próbatétel 166: NSz.). — Sz: ~ó 1632: Fen hejazó (Tóin: Vigaszt. 39: NySz.) | ~ás 1669: Fennvalo héjazás (Pós: Igazs. 2: 387: NySz.); 1723: Fönnhéjjázás (Csúzi: Síp. 612: NySz.). — Vö. még: 1598: „Igen fel heáz” (Decsi: Adag. 347: NySz.); 1618: Fellyeb heaznac (MA: Scult. 163: NySz.); 1624: „Fennyen heazó beszéd” (MÀ: Tan. 51: NySz.); 1681: „Mások felett való héjazás (Pataki: Reg. 178: NySz.); 1689: „Másokon jóllyűl akarnak héjazni” (Land: ŰjSegíts. 1: 86: NySz.); 1767: „Szemével ne héjazzon magosabban” (PécsiPedFŐiskÉvk. 1956. 139); 1770/1914: felhéjoznak (Bokréta 177: NSz.).


fennkölt
886
fenség-
Összetett szó. Előtagja a fenn határozószó; a -z denominalis igeképzővel alakult utótag alapszavának és az összetétel eredeti jelentésének kérdése vitatott. — 1. A héjáz < héjaz ~ hiaz stb. azonos a héj ~ híj ~ hé stb. ’padlâs* (1. héj2 a.) vagy talán a héj 'tető, háztető* (1. héj1 a.) főnév ’háztetŐt készít’ jelentésű származékával. Eleinte tehát az volt fennhéjázó, aki házát kevélységből másokénál magasabbra készítette, magasan tetőzte. A korán jelentkező, de a régiségben ritka használatú fennhéjáz alakváltozat létrejöttét és a 2 — 3. jelentés kialakulását az segíthette elő, hogy az elavuló, elhomályosuló utótagot a nyelvérzók a héja madárnévhez kapcsolta. — 2. A héjáz utótag a héja madárnév származéka, s így a fennhéjáz eredetileg ’héja módjára magasan repül, szárnyal’ jelentésű. E magyarázat szerint a 2. jelentés a korábbi, amely egyébként a kifejezésnek felett nóvutóval alakult változatában már valamivel előbb is előfordul ( 1699: Felv: Dics. 10: NySz.). — Minthogy mindkét magyarázat ellen több kifogás is hozható fel — az 1. ellen főleg művelődéstörténeti, a 2. ellen főleg nyelvtörténeti —, egyik sem meggyőző.
CzF. ® ; Nagyszigethi Kálmán: BpSz. 1892/4: 119 ®; Szarvas: BpSz. 1892/4: 423; Zolnai Gy. : Ethn. 6: 98; Bartha J.: Nyr. 27: 116; Nádai: NyF. 27. sz. 36; Szily: MNv. 14: 278; Horger: MSzav. 55, NytAl? 74; EtSz.; SzófSz. fel a.; Simon: Pais-Eml. 198; Ber- náth: PécsiPedFŐiskÉvk. 139; Beke: Nyr. 81: 247; ifj. Domokos: MNy. 54: 536 ®.
fennkölt 1774: „nézd meg, melly fen költ kellemetességgel érkezik mi felénk” (Bárótzi: Kassándra 4: 137: NSz.). J: 1. 1774: ’méltóságteljes ; würdevoll | büszke tartású; von stolzer Haltung’ (1. fent); 2. 1775: ’magasztos, nemes; erhaben’* (Nyr. 39: 376); 3. 1778/1787: ’magasra emelkedő; hoch ansteigend | magasra emelt; hoch erhoben’ (Nyr. 39: 376); 4. 1864: ’kevélykedő; hochmütig I nagyravágyó; ehrgeizig’ (CzF.). — Sz: ~ség 1848/1894: fenköltség (Jókai 8: 84: NSz.). — De vö. 1651: „Magassan költ nyakán fejét alá hajtya” (Zrínyi: ASyr. 41: NySz. 2: 1004); 1695/1751: „Fel-költ nyakok szokott lenni, mint a lovaknak” (Hall: H- Hist. 1: 67: NySz. 2: 166).
Nyelvújítási összetett szó. A R. felkölt ’magasra emelkedett’ (1. fent), ’előkelő’ (1700: Gyöngyösi: Nyr. 39: 376) alapján keletkezett, amelyben az előtag irányhatározói szerepű igekötő, az utótag pedig a kel ’fölkel, emelkedik, keletkezik’ -t képzős ige- nevének alakváltozata. Ami felemelkedett, az font van: ezért kerülhetett a fel- igekötő helyébe a fenn határozószó. Azt, hogy az új szó kiszorította a régit, az is magyarázza, hogy a R. felkölt melléknév azonos hangalakú a felkelt, felkölt műveltetŐ igével.
A származásnak megfelelő eredeti jelentés a 3., a jelentések többsége azonban már a felkölt előzmény életében kialakult. A jelentésfej lód ésre vö. az emelkedett, fenséges, magasan szárnyaló: ’magasztos’ kifejezéseket, továbbá a magas-sál egy szócsaládba tartozó magasztos szót.
Simonvi: AkNyÉrt. 14/8: 11; Simái: Nyr. 39: 376 ®v.
fennszóval 1568: „Nagy fen szoual kialtnak vala” (Mel: SzJán. 207: NySz.), de 1. felszóval; 1617: Nagy fönt szóval (Lép: PTük. 1: 174: NySz.); 1717: nagy fent szóval (OklSz. Pót!.); 1750: fent szóval (MNy. 60: 227). J: 1. 1568: ’nagy hangerővel; mit großer Lautstärke’ (1. fent); 2. 1747: ? ’hallhatóan kiejtve; mit lauter Stimme, hörbar’ (MNy. 53: 515), 1754: ’ua.’ (Biró Μ.: Angyali szövets. 82: NSz.); 3. 1776: ? ’kevé- lyen; hochmütig <als Adverb> | fölényesen; überlegen <als Adverb V (Bessenyei Gy.: Lukánus. 32: NSz.), 1784: ’ua.’ (SzD. 27). — De vö. 1560 k. : „Al[t]iloquűs: alteloquens: f^n szóló” (GyöngySzt. 1018.) || felszóval 1372 U./1448 k. : „nagy fel^oualal yítent gycseruen” (JókK. 88); 1519: fel zowal (JordK. 402). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’nagy hangerővel; mit großer Lautstärke* (1. fent); 2. 1792: ’hallhatóan kiejtve; mit lauter Stimme, hörbar’ (Μ. Hírmondó 2: 362: NSz.).
A szócsalád tagjai összetett szavak. A R. felszóval-nAk a jelzői szerepű előtagja a föl névszó ’felsŐ, magasan fekvő’ jelentésben (1. fel- a.). A kifejezés mintája a lat. alta voce ’harsány hangon’ (tkp. ’magas hangon’) lehetett. A ’magas’ és ’hangos’ jelentések közötti összefüggésre vö. az emelt hangon szókapcsolatot is. A felszóval eleinte a nagy jelzővel együtt fordult elő, s rendszerint a kiált ige határozójaként alkalmazták. A régi nyelvben előforduló felszó főnevet (1659: fel-szőtt gr.: Czegl: MM. 173: NySz.) a -val rágós formából vonhatták el. — A fennszóval úgy jöhetett létre, hogy a R. felszóval egyre kevésbé világos szerepű előtagját a fenn határozószóval helyettesítették. A 2. jelentés a fennen szól ’kérkedve, nagyzolva beszél’ (1585: Fennyen zollo sz.: Cal. 629) alapján keletkezhetett; vö. még: 1604: Nagy fényén való ßoval ’fölényesen, nagyzoló beszéddel’ (MA. Paratragaedio a.). — A felszóval elavult, a fennszóval választékos, régiesnek ható kifejezés.
Simonyi: Budenz-Eml. 52, MNyelv.1 2: 95 ®, TMNy. 364; Imre: SzabV. 108. — Vö. fennhangon.
fenség; 1786: „Már széltiben olvassák azon Iroványt, melylyet Kárdinál Migázzi ő’ Fentsége (Eminentia) a’ Szentséges Pápának küldött” (Nyr. 32: 438); 1795: Ö-Fen-


fcntereg;
887 fentő2
sége gr. (NyÜSz.); 1798: FÖntsége gr. (Dugonics: Szerecsenek 2: 87: NSz.); 1812: fennség (NyÜSz.); 1831: fonnsége gr. (Horvát E.: Árpád 350: NSz.); 1833: fönség (Fogarasi: Müsz. Altitudo a.). J: 1. 1786: főpap megtisztelő címe; Ehrentitel eines Hohenpriesters (1. fent) ; 2. 1791: ’magasztosság ; Erhabenheit I méltóság; Würde’ (Vályi A.: Nevelés 25: NSz.); 3. 1795: uralkodócsalád tagjainak megtisztelő címe ; Ehrentitel der Mitglieder der Herrscherfamilie: ’Hoheit, Durchlaucht’ (NyÜSz.); 4. 1830: ’magasság; Höhe’ (P. Thewrewk J.: Alap. 1: 49: NSz.) ; 5. 1831 : ’hatalom; Macht’ (1. fent). — Sz: ^es 1791: fentséges (Vályi: A. nevelés 25: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: az átvitt értelemben használt fenn ~ fent ~ fönn fönt határozószóból képezték -ség képzővel. Valószínűleg Barczafalvi Szabó Dávid alkotta a felség mintájára. 1. és 3. jelentése talán a német Hoheit ’uralkodócsalád tagjainak megtisztelő címe’ hatására jött létre. 2., 4. és 5. jelentése a felség hasonló jelentései alapján fejlődött ki. — Az 1520: „Idwezlegy zentfegnek fenfege” (PozsK. 42) adat valószínűleg másolási hiba szentsége helyett; vö. 1531: „Idwezlegy... zentfegnek zenth/ege” (ThewrK. 94). — 1., 3 — 5. jelentésében elavult, 2. jelentésében az irodalmi nyelv szava.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 17 ® ; Simonyi: Budenz-Eml. 71; Király K.: Nyr. 26: 359; Simái: Nyr. 32: 438, NyF. 14. sz. 23; Váczy: MNy. 3: 3, 9; Tolnai: Nyúj. 209; EtSz. 2: 439 föl a.®; SzófSz. fel a.; D. Bartha: Szóképz. 130. — λ7ο. felség, fenn.
feníereg; 1588: „Az ember láb nélkül nem iarhat, hanem chac fentereg” (Mon: Ápol. 414: NySz.); 1617: ventereg, ventérgett gr. (Lép: PTük. 1: 123, 299: NySz.); 1734: föntörögnj sz. (OklSz.); 1779: fentorgött gr. (Kónyi: HRom. 125: NySz.); 1789: fénte- regnek gr. ( Wályi A.: Üjj tanítás 34: NSz.); 1790: fintorog (Andrád S.: Anekdoták 2: aj. 7: NSz.); 1838: Vintörgek gr. (Tsz.); 1843: fintereg (MTsz.); 1864: fenterég, vöntörög (CzF.); — féntërëg (MTsz.); fencsereg, fen- tërëg, fëntërgètt gr., féntörög (ÚMTsz.). J: 1. 1588: ’fetreng; sich wälzen’ (1. fent); 2. 1779: ’tántorog; taumeln’ (1. fent); 3. 1784: ’tén- fereg; u mh erseh lende rn | lábatlankodik ; jemandem unter den Füßen sein’ (SzD. 99).
Szóhasadás eredménye: a fetreng elkülönült változata. Töve a fetreng-hwi képest szervetlen n járalékhanggal bővült; vö.: fitos finta, fintorog; fodor ~ fondorlat; stb. A t>-s változatokat a szó családjának hangfestő jellege magyarázza; vö. pl. fic- kándozik ~ vickándozik. — Nyelvjárási szó.
CzF.®; Pais: MNy. 11: 358; Melich: MNy. 12: 212; Beke: Nyr. 53: 105; Et-
Sz. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 10, 23. — Vö. fetreng.
fentő1 1231/1397: ? „Quandam Siluam nomine Fenteus” sz. hn. (OklSz.); 1388: Fenteu szn. (OklSz.); 1577s „kerek fentő: radius rotae” (KolGl. : NyF. 45. sz. 29); 1833: Fenytős sz. (Kassai 2: 185); 1838: fenterö (Tsz.); 1887: frentô (Herman: HalK. 787). J: 1. 1577:’a kerék küllője; Radspeiche’ (1. fent) ; 2. 1585: ’szöges dárda; Speer’ (Cal. 995); 3. 1783: [többnyire -fu utótaggal] ’súrlófű; Ackerroßschwanz, Schachtelhalm’ (Molnár J.: Könyvház 1: 429: NSz.); 4. 1885: ’ágasbogas végű halászszerszám a vízfenék felkutatására; Stöberstange, Art Fischergerät’ (Herman O.: Ősi nyomok 41: NSz.); 5. 1893: ’edénytartó ágasfa; Ständer, mehrarmiger Pfosten für Töpfe’ (MTsz.). — Sz: 1231/1397: ? hn. (1. fent); 1405: Also-
fenthews hn. (Csánki 1: 555); 1789: ’küllős’ (Baróti Szabó: Költ. műnk. 1: 33: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a fen igéből mozzanatos -t képzővel alakult */enZ-nek fŐnevesült folyamatos melléknévi igeneve, tehát a fészekfentö utótagjával azonos alakulású szó. Eszerint az igenév — az alapszónak feltehető ’dörzsöl, horzsol’ jelentése révén — alkalmas lehetett különféle horzsoló felületű, ágasbogas, szöges tárgyaknak, tüskés szárú növényeknek a jelölésére. A szónak 1763-ból adatolható ’fenőkő’ jelentése (Adámi: Wb. 27: NSz.) — mely egyébként a /en-bői való származtatást támogatná — alkalmasint csak sajtóhiba vagy téves azonosítás eredménye. A ’pállott, büdösödŐ <hús>’ jelentésű fentös szó (1825: EtSz.) idetartozása nem valószínű. À /eníó1-nek a fenn, fent határozószóval való rokonítása, valamint összetételként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Herman: HalK. 43, 146, 186; Munkácsi: Ethn. 4: 265; Beke: Nyr. 41: 71®, 53: 104 ®; Bátky: NéprÉrt. 22: 153, 157, 25: 42, VasiSz. 5: 211; Keresztesi: Mát. 161; EtSz. 2: 205 7. fentő a.®, 207 fentös, Fentös a.; Szabó K.: NéprÉrt. 29: 162; Döme: MNyTK. 69. sz. 28; Csefkó: Nyr. 72: 31. — Vö. fen, fentő2, fészekfentő.
fentő2 1792: „Egy fentő-, v. fogás-, fonaték-, fúzelék verefs hagyma” (SzD.); 1838: fenterö (Tsz.); 1851: ferentöt gr. (Lisz- nyai K.: Pal. dal. 58: NSz.). J: 1. 1792: ’füzér; Blumengewinde | összefont koszorú; Kranz’ (1. fent); 2. 1838: ’csiga- vagy koszorúalakban formált mézes, mákos kalácsfajta; Art Kuchen in Schnecken- oder Kranzform mit Mohn und Honig’ (Tsz.); 3. 1893: ’parázsban sült vakarcs, pogácsa; Pogatsche’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó, és azonos a fentő1 szóval. A névadás


fény
888
fenyér
alapja az 1. jelentés esetében az lehetett, hogy a fonat, füzér, koszorú elemei a különféle fentŐk (1. fentő1 a.) nyúlványaihoz hasonló elágazásokat alkotnak a tengelyvonalhoz képest. A 2. jelentés feltehetőleg tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A 3. jelentés fejlődhetett a 2.-ból, de esetleg az is lehet, hogy a fészekfentő utótagjának önállósulásával van dolgunk (1. ott). Egyébként a fentŐ2 és a fészekfentő jelentésbeli érintkezésére vö. a vakarcs-nő^ ’ marad ék tésztából készült étel’ és ’utolsó, kései gyermek’ jelentéseit. — Az 1. és 2. jelentésű jento2 származásbeli elkülönítése szükségtelen, az elsőnek a jón magas hang- rendű változatából való magyarázata kevéssé valószínű.
CzF.; Herman: Pászt. 676; Beke: Nyr. 53: 104®, 57: 29; Bátky: MsgNépr. 1: 116; EtSz. 2: 206 2. jentô a. — Vö. fen, fentő1, fészekfento.
fény 1075/fll24/t 1217: ? „in ipsa
aqua fizegi per locum jeni usque ad uadum pote” hn. (MonStrig. 1: 56); 1093: ? Fen szn. (OklSz.); 1222: ? Fenies sz. hn. (OklSz.); 1232/1248: ? /enesberch sz. hn. (OklSz.); 1237-40: Feyn hn. (PRT. 1: 776); 1319: veru/yn hn. (OklSz. 2. verő a.); 1372 U./1448 k.: „vewlgekett es kewrnewlallo hegÿekett ynkab vilagosoÿtottuala meg hod- nem nappnak fene” (JókK. 49); 1416 U./1450 k.: fénés sz. (BécsiK. 46); 1531: finies sz. (ThewrK. 125); 1585 e.: funes sz. (Born: SzJán. 2: NySz.); 1572: femles sz. (KBécs: NySz.); — fiml-ik sz., fíml-ik sz. (MTsz.). J: 1. 1319: ’csillogás, ragyogás; Schimmer, Glanz | világosság; Licht’# (1. fent); 2. [szem~, szeme ^e] 1405 k. : ’látási képesség; Augenlicht’# (SchlSzj. 312.); 3. 1517: ’dicsőség; Ruhm’ (DomK. 308); 4. 1754: ’fel világosultság ; Aufklärung’ (K. F.: Gonzaga Aloysius 5: NSz.); 5. 1768: ’pompa; Herrlichkeit, Pracht’ * (Kováts F.: Norbert. B2: NSz.). — Sz: ~es 1222: ? hn. (1. fent); 1237 — 40: Fenyes szn. (PRT. 1: 779); 1350 k.: ’fénylő’ (KTSz.); 1416 U./1450 k.: ’dicsőséges’ (1. fent) | ~lik 1372 U./1448 k.: fenlettenek gr. (JókK. 2) | ~esség 1372 U./1448 k.: feneffeguel gr. (JókK. 134) | ~ességes 1372 U./1448 k.: feneffeges (JókK. 71) | ~esít 1416 u./l450 k.: fenefeii/néc gr. (BécsiK. 116) [ ~esedik 1416 U./1466: meg fenéfeduen sz. (MünchK. 130) | ~esül 1416 U./1466: ing- fenèfgltèttèm gr. ’megdicsőül’ (MünchK. 206); 1519: ’fényessc válik’ (JordK. 406 — 7) | ~let 1416 U./1466: fél fenléti gr. ’világítva megjelentet’ (MünchK. 22) | ~eskedik 1495 e.: fençfcgdnec gr. (GuaryK. 53) [ ~ télén 1788 — 9: Fényetlen (Μ. Museum 1: 99: N- Sz.); 1806: fénytelen (Verseghy: Aglája 171: NSz.) I ~ez 1802/1891: fényezetje sz. (Kazinczy: Lev. 2: 539: NSz.); 1826: Fényző sz.
(Fáy A.: Hasznos jegyz. 120: NSz.) ] ~ezett 1835: fényzett (Kunoss: Gyal. Politirozott a.) | kezetlen 1877: fényezetlen (Wohl J. és S.: Besz. 239: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A szóbelseji n ~ ny helyén az -l képzős igei származékban előforduló m másodlagosnak látszik. — Finnugor egyeztetései elfogadhatatlanok; mongol és török származtatása téves.
Bartal: NyK. 12: 375; Bálint: Párh. 14; MUSz. 513; Budenz: NyK. 20: 282; Donner: VglWb. 3: 156; Simonyi: Hat. 2: 292, TMNy. 253, 470; Balassa: TMNy. 117, 121; Gesz- tesi: NyF. 62. sz. 22; Wichmann: FUF. 11: 227; Vámbéry: MBÖlcs. 157; Fuchs: FUF. 16: 74; Horger: MSzav. 55; EtSz.® ; SzófSz.; Liimola: FUF. 29: 176; Pais: MNvTK. 81. sz. 5, 7; B. Lőrinczy: KTSz. 5θζ 93, 168, NytudÉrt. 33. sz. 47, 54, 112; MSzFgrE. ®. — Vö. fém, verőfény.
fenyeget 1372 U./1448 k.: „Ottuagyon ewuewltes meg mewuetes fenyegetefnek ke- menfege es fewnek bel fedefe” sz. (JókK. 154); 1416 U./1450 k.: „íme olofe?néfnéc fáié ki ... té^ed halallal f énégét vala”, fenègét, f éné jeté fekvői sz., fénegétte gr. (Bécsi- Κ. 40, 27, 90, 245); 1495 e.: meg fengget (GuaryK. 80); 1794: finyegetés sz. (Gyarmatid S.: Nyelvmester 1: 362: NSz.); 1882: fenyigetött gr. (Kálmány L. : Szeged népe 2 : 37: NSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’szidalmaz; schmähen’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’ijeszt, megfélemlít, veszélyt jelent valaki számára; drohen’# (1. fent); 3. 1495 e.: ’óva int; warnen’ (1. fent). — Sz: ~és: 1372 U./1448 k.: 1. fent [ ~ődzik 1585: Fenyegetőzőm gr. (Cal. 360).
Származékszó: valószínűleg a fen igéből alakult a gyakorító -get képzővel. Eredeti jelentése ’fenegeti a fogát valaki ellen’ lehetett. A jelentósfejlődésre vö. acsarkodik. E származtatást támogatják azok az esetek, amelyekben a fenyeget a fenekedik, R. fenel- kedik igével azonos értelemben és azzal együtt fordul elő, így pl. BécsiK. 90, Cal. 222, 360, 549. — Kevésbé valószínű, hogy az alapszó a fedd, R. fegy ige változata. A /en-től független finnugor egyeztetése, valamint az enyeget-Y)6\ való magyarázata téves.
CzF. ® ; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 59; MUSz. 515; Simonyi: NyK. 17: 56, MNyelv.1 2: 43, TMNy. 419, 488; Kallós Zs.: Nyr. 64: 136; Beke: Nyr. 67: 118, 70: 151 ; EtSz.; SzófSz. ; Nyíri: MNy. 38: 295 ® ; Moór: Nyr. 73: 20; Benkő: MNy. 51: 485 ® ; O. Nagy: Mi fán terem? 109; D. Bartha: Szóképz. 47. — Vö. fen, fene, fenekedik, fényit.
fenyér 1067 k./1267: „mee parti attribuit ... ad Fonsol Fenerie predium” hn. (ÁŰO. 1: 24); 1192/1374/1425: Halaz/enw


fényit
889
fenytf
hn. (Györffy 1: 236); 1198: ? funer szn. (ÓMOlv. 63); 1231: „In Kereky habet Septuaginta iugera terre et quod uulgo dicitur /ener” (OklSz.); 1792: Fenyeres sz. (Sz- D.); 1838: fenyvérek gr. (Kunoss: Természet 12: NSz.); — jener (MTsz.); jener (ÚMTsz.). J: 1. 1067 k./1267: ? 'füves terület; mit Gras bewachsenes Gebiet’ (1. fent), 1231: ’ua.’ (1. fent); 2. 1792: 'hínár; Seegras’ (SzD.); 3. 1793: különféle fűszerű növények megnevezéseként; zur Benennung verschiedener grasartiger Pflanzen (Földi J.: Magy. füvésztud. 59: NSz.); 4. 1807: ’iszap; Schlamm | iszapos föld; Schlammerde’ (Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 59: NSz.); 5. 1815: ’puszta; Heide’ (Kazinczy: Munkái 7: 7: NSz.).
Ismeretlen eredetű. — Elsődleges jelentése ’vékony szálú réti fű; vizes helyeken termő fű’ lehetett; ebből alakulhatott ’fűvel benőtt terület’ jelentése. Hasonló fejlődésre vö.: ang. heath ’hangafüves puszta, fenyér; erikafa’ ; fr. bruyère ’avarfű, hamvas hanga (Erica cinerea); avar; hangafűvel benőtt puszta, fenyér’. — A 2. és 4. jelentés nyelvújítási, s talán a nyelvjárási szó félreértésén alapul. 5. jelentésében Kazinczy Ferenc kezdte használni, feltehetőleg az 1. alapján. —* Indoiráni származtatása téves. — 3. jelentésében nyelvjárási szó ; többi jelentésében elavult.
Fischer: Nyr. 4: 454; Munkácsi: ÁKE. 267; Szendrey Á. : MNy. 25: 298 ® ; EtSz. ® ; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 51; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 319; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 43; Ruzsiczky: KazTájsz. 230®.
fényit 1416 U./1466: „Es fokac feneitic vala çtet hog vejteglene z o inkab iuolt uala”, féneite gr. (MünchK. 93, 30); 1763: fenéteni sz. (Adámi: Wb. 27: NSz.); 1839: fegyitse gr. (Athenaeum 2: 761: NSz.). J: 1. 1416 U./1466: ’int, figyelmeztet; ermahnen’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’dorgál; rügen’ (MünchK. 72); 3. 1519 k.: 'fenyeget; bedrohen’ (DebrK. 120); 4. [többnyire meg· ik.-vel] 1793: ’(veréssel) büntet; (mit Prügel) strafen’ # (Szalkay: Pikkó 16: NSz.). — Sz: ~ék 1474: fenehtek (BirkK. 8) | ~és 1519: jenyeyteefth gr. (JordK. 380).
Származékszó, de alapszava vitatott. — 1. A jen igéből alakult az -ít képzővel. Jelentései közül a 3. lehetett a legkorábbi. A 2. és 4. jelentésének kifejlődésére feltehetően hatással volt a fedd ~ R. jegy ige. — 2. Az alapszó a jedd, R. jegy ige változata. A gy ~ ny hang viszonyra vö. mének > menyek > megyek, 1055: munorau (TA.) > mogyoró, ágyú~ÍL ányú, hajít~N. hagyít, hanyit. A jedd és jenyit jelentésbeli egyezései igen réginek és mélyre hatónak látszanak. — A kérdés további vizsgálatot kíván.
CzF. ® ; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 59®; MUSz. 515; Simonyi: NyK. 17: 56» MNyelv.1 2: 43, TMNy. 419, 488; Beke: Nyr. 67: 118 ® ; EtSz.; SzófSz.; Benkő: M- Ny. 51: 485 ®. — Vö. fedd, fen, fenyeget.
fénykép 1839: „Azonban elszánás kell reá, hogy Daguerre’ fényképeit higyük, mert semmi emberi kéz nem rajzolhatna úgy, mint a nap rajzol” (Athenaeum 3: 293); — jengépész sz. (ÚMTsz.). J: 1839: ’Lichtbild, Photographie’ # (1. fent). — Sz: ~ez 1854: fényképezni sz. (Forstinger Daguerreotypiren a.) I ~ész 1860: fényképészem gr. (Rákosi L.:. Túl. bokr. 10: NSz.) | ~ezés 1861/1889: fényképezés (Deák F.: Besz. 3: 101: NSz.) | ~es 1863/1889: fényképes (Deák F.: Besz. 3: 240: NSz.) | ~eszet 1864: fényképészet (Szokoly V.: Arcisme 173: NSz.) | ~ező 1880: fényképező gépet (Turul F.: Álomképek 93: NSz.). — De vö.: 1822: „a’ holdnak fényképét elborítja egy fellegnek komor leple” (Igaz S.: Zsebk. 120: NSz.).
Német mintára alkotott tükörszó: vö~ ném. Lichtbild ’ua.’. Elterjedésében a régebbi, nyelvújítási fénykép ’tükörkép, ragyogó kép’ (1. fent; vö. ném. Lichtbild R. ’fény- sugarakból képződött alakzat’) is szerepet játszhatott. A N. fëngépész sz. alakváltozat népetimológia eredménye a gépész hatására..
NyÚSz. ® ; Tolnai: MNy. 14: 150 ® ; EtSz. 2: 432 fotografál a. ® ; Fotolex. 530.. (DudenEtym. 403.)
fenyő 1075/fl 124/|1217: „caput est riuuli, nomine /enwsaunicza” (MonStrig. 1: 53); 1211: Feneues sz. hn. (ÓMOlv. 77); 1222: ? Fenies sz. szn. (OklSz.); 1229: ? Fenu hn. (OklSz.) ; 1231: „ubi iuxta arbores /eneufa est meta” (MNy. 22: 67) ; 1236: ? /eneozov hn. (OklSz.); 1250/1392: fenywfa (OklSz.); 1371: /erwesfeuld sz. hn. (HazaiOkmt. 4: 209); 1416 U./1450 k.: jènç fa[t], /ènèfa (BécsiK.. 201, 310); 1552: fônyûfa (Helt: Bibi. 4: 91: NySz.); 1566: fennyiîa, (Helt: Mes. 420: NySz.); 1762: fennyö (Mátyus I.: Diaet. 1: 292: NSz.); 1784: fönnyü (SzD. 28); 1790/ 1904: /ennynmadárkával (Gvadányi: Fal. nót. 149: NSz.); 1798: fönnyó-fa, (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 269: NSz.); 1801: fenyv (Peretsenyi Nagy L.: Mezengy. 86: NSz.); — /enyalla (MTsz.); fenüö, jennyü (NyatL). J: 1. 1075/fl 124/f 1217Ï'tűlevelű fa; Nadelbaum, Nadelholz’# (1. fent); 2. 1478: ’fenyőerdő; Nadelwald’ (OklSz.); 3. 1763: ’szurok; Pech’ (Adámi: Wb. 27: N- Sz.); szakny. ’Pinus’. — Sz: fenyves 1211: hn. (1. fent); 1261: mn. 'fenyőben gazdag’ (Fejér: CD. 4/3: 39); 1651: fn. ’fenyőerdő’ (Zrínvi: ASyr. 9: NySz.); 1787: ’fenyŐmadár’ (FalfjÉ. 644: NySz.).
Származékszó; fény- alapszava valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: ? zürj. Ud. pomel ’fenyő’, V. ponel ’fiatal fenyőfa’; ? votj. nyMejib ’fiatal hajtás,.


fényűzés
890
fer bl i
fiatal fa’ ; cser, piú ’magnak hagyott fenyő’ (Szil.). A finnugor alapalak *p8n3 lehetett. A permi szók csak abban az esetben tartozhatnak ide, ha szóbelseji m-jük (a szókezdő p hanghoz való hasonulással) n-ből keletkezett. — A magyar szó ny (< n) hangja a cseremisz és talán a permi szók alapján is feltehető eredeti *n folytatója lehet. A szóvégi -ő (~ -ű, -é) feltehetőleg képzőelem, talán kicsinyítő funkciójú. — A finnugor korban a fenyő igen jelentős fafajta volt; erre mutat a rokon nyelvekben a fenyő számos elnevezése. Ezekből azonban a magyar csupán a fenyő szót őrizte meg. A szó eredeti jelentése alkalmasint ’fiatal fenyőfa’ lehetett; ebből jelentésbővüléssel fejlődött 1. jelentése. A 2. jelentés az 1.-ből közvetlenül, a 3. érintkezési képzettársítással jött létre. A fenyves származék főnévi ’erdő’ jelentése tapadás útján keletkezett a fenyves erdő kapcsolatból. — Más finnugor egyez-
Budenz: NyK. 6: 457; Simonyi: TMNy. 336, 570; Munkácsi: ÁKE. 268 ® ; NyH.4'7; Melich: MNy. 6: 156, NytudÉrt. 11. sz. 45; Horger: NytAl.1 17; EtSz.®; SzófSz.; N. Sebestyén: Melich-Eml. 354, NyK. 51: 412®, 52: 7, 53: 178, ALingu. 1: 318, 320; Moór: MNy. 43: 285, Nyr. 72: 50; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 70, ALingu. 14: 52, 55; Bárczi: Bev.3 84; Bereczki: NyK. 65: 176; MSzFgrE. ® . — Vö. bór-, gyalog-.
fényűzés 1793: ,,egy szóval minden a lukszust, fényűzést és bövelkedést kezdi árulni” (Sándor István: Lev. 526: NyÚSz.). J: 1793: ’Luxus’ * (1. fent) [| fényűző 1793: ,,tsak a’ módi, fény uzó, luxus, és tsinos, galanteriás, áruknak számokra állíttattak fel [fabrikák]” (Sándor I.: Külf. ut. 225: NSz.). J: 1793: ’luxuriös’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai nyelvújítási összetett szavak. Megalkotásukban szerepe volt a lat. luxus ’fényűzés, pompa’, luxuria ’fényűzés’ szavaknak, illetőleg az ezekből származó modern nyelvi kifejezéseknek (1. luxus a.). Az idézett latin szavaknak a lat. lux Tény’ főnévvel való vélt kapcsolata magyarázhatja az előtagot, az utótag pedig az űz igének ’valamit kifejt, érvényre juttat’ jelentéséhez kapcsolható; vö. 1575: „Méglen Máttyás király észt a nagy pompát vze, nem aluuéc, sem pompáza addig török czászár” (Helt: Krón. 156: NvSz. 3: 915).
NyÚSz.; SzófSz/; Gáldi: Szótir. 433. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 841.)
fér 1416 U./1466: ,, fokán gçlekegenc egbe, ug hog fém a hagba fém az aitohog ne férnénk” (MünchK. 73); 1541: fír (Sylvester: ÚT. 1: 128). J: 1. 1416 U./146Ü: ’elég helyet talál valahol, elhelyezhető valamin belül; Platz haben’ * (1. fent, a házba határozó mellett); 2. 1416 U./1466: ’térbeli akadályon keresztül eljut valahová; über räumliche Hindernisse irgendwohin gelangen | elér valamit; erreichen’ * (1. fent, az ajtóhoz határozó mellett); 3. [főként meg-, össze- ik.-vel] 1552: ’békében megvan valakivel; sich vertragen’* (Heltai: Diai. M4a); 4. 1575: ? ’illik valamihez; passen | Összeegyeztethető valamivel; vereinbar sein’ (Helt: Krón. 17: NySz.), 1583: ’ua.’ (Fél: Tan. 352: NySz.); 5. 1639: ’(gyanú, kétség) illet; (Verdacht, Zweifel) streifen etwas, jemanden’* (Ver: Verb 196: NySz.); 6. [rá~ valami valakire] 1846/1952: ’szüksége volna rá; er könnte es brauchen’ * (Petőfi: ÖM. 4: 52: NSz.). - Sz: ~kozik 1519: bei feerkezny sz. (JordK. 592); 1519 k.: ferkôzôt gr. (DebrK. 134) | ehetetlen 1589: Hoza ferhetetlen (Mon: KépT. 7: NySz.).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor vagy az ugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö.: zürj. λ7, pirni ’bemegy, belép’; votj. Sz. pír- ’bemegy, bejut, betér’; cser. KH. pQ-rçm, U. purç'm ’bemegy, belép, befér’. Áz egyeztetés nehézsége a rokon nyelvi szavak hangrendi eltérése. A permi i (< előpermi és a cseremisz a, u talán a szókezdő p labializáló és vela- rizáló hatásával magyarázható. — 2. Vö.: vog. KK. péefiri ’kézre kerül’, Szó. peyrzszm ’közeledtem, megközelítettem’ (JSFOu. 58/6: 13). Ennek az egyeztetésnek jelentéstani nehézsége van: a vogul szó eredetinek látszó ’kézre kerül’ jelentése nehezen egyeztethető a magyar fér jelentéseivel. — Az eredeti jelentés a lativusragos határozó mellett jelentkező ’bemegy, befér valahová’ lehetett, az ’elfér valahol’ ebből fejlődött.
Budenz: NyK. 6: 457 ®, 18: 467; MUSz. 516; Simonyi: Hat. 1: 30, 31, MNyelv.1 2: 313; Beke: NyK. 43: 164; Klemm:. TörtMondt. 158; Gombocz: Synt. 146, ÖM. 1: 152; Kardos A.: Nyr. 61: 55; EtSz.®; Uotila: SyrjChr. 136; SzófSz.; E. Itkonen: FUF. 31: 170; Collinder: FUV.; Liimola: JSFOu. 58/6: 13 ® ; D. Bartha: Szóképz. 12, 50; MSzFgrE. ®.
fcrbli 1836: ,,[a] Ferblinek gyönyöreivel éldendők” (P. Horváth L. : Elbújd. 2: 54: NSz.); 1853: farblitől gr. (Kemény Zs.: Ködk. 218: NSz.); 1856: ferbl (Aszalay J.: Omn. 2: 206: NSz.). J: 1836: ’egy fajta hazárd jellegű kártyajáték; Art Hasardspiel mit Karten’ (1. fent). — Sz: ~zik 1839: ferblizek gr. (Gaal J.: Pel. nót. 75: NSz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. färb’ln, farb’ln ’egy fajta kártyajáték, melyben az nyer, akinek egy színben legtöbb pontja vagy rendszerint hármas-négyes sorozata van’ (vö. Hüg. 57; Striedter-Temps: DtLwSkr. 117), färbeln, fárbdl/n ’ezt a kártyajátékot játssza’. A bajor-osztrákban a baj.-


fércei
891
férej
osztr. farb ’szín (kártyajátékban is)’ (1. farba a.) származékaként keletkezett. A. szb.-hv. N. fàrbl, ferbl: cseh N. ferbl; szik. N. ferbTa; le. R. ferbel: ’ferbli’ szintén a németből való. — Szótörténeti és alaki okokból valószínűtlen az a feltevés, hogy a m. ferbliz(ik ) nem a m. ferbli származéka, hanem a baj.- osztr. farbein átvétele; e magyarázat szerint a ferbli elvonás volna a /er&Zzz-bŐl. — A kártyások csoportnyelvének szava.
Császár: Nyr. 11: 568; Lumtzer—Melich: DOLw. 98®, 298; Kövi: Nyr. 42: 285; EtSz. ® ; Horger: MNy. 35: 155. (Striedter- Temps: DLwSkr. 117.) — Vö. farba.
fércei 1723: ,,Ne toldozz, ne férczelly ruházatot magadnak” (Nyr. 38: 315); 1792: firtzelni sz. (SzD.); 1804: fércöltem gr. (Fáb- chich J.: Pindarus. 338: NSz.); 1810: Fir- tzölömgr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 150); 1864: férczél (CzF.); — fércéi, fírcel (EtSz.); f érezöl, fércül, fircél (ÚMTsz.). J: 1. 1723: ’nagy Öltésekkel össze var; (mit Zwirn > heften’ # (1. fent); 2. 1952: ’(leányok csoportja) körtáncot jár; (eine Gruppe von Mädchen) einen Rundtanz aufführen’ (ÚMTsz.). — Sz: ~es 1725: férczeléssel gr. (Nyr. 38: 315) || férc 1794: ,,a’ Török szabónak-is van törökje, mellyel a’ fértzet, szaporán fel-fejti” (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 259: NSz.); 1809: Firtz (Simái K. : VSzót. 1: 228: NSz.); 1810: fertzét [1 oz fértzét] gr. (Farkas A.: Misk. gyűl. 105: NSz.); — férc (EtSz.). J: 1. 1794: ’fércelÓcérna; Heftzwirn | fércelés, ritka öltésű varrás; Heften, Heftung’ # (1. fent); 2. 1956: ’körtánc (leánycsoporté); Rundtanz (einer Gruppe von Mädchen)’ (ÚMTsz.).
A fércei német eredetű; vö. ném. fitzen ’matringol, pászmáz; ráncol’, R. etwas zusammenfitzen ’valamit rendetlenül, nagyjából összevarr’ (Adelung: Wb. 2: 172); vö. még ném. Fitz ’gubanc, összekuszálódott fonal; zűrzavar’, Fitze ’matring, pászma; vacakság; stb.’. A magyar alakváltozatok közül a fircel áll legközelebb a ném. fitzen- hez. Elhasonulással keletkezett r-jére vö. piac ~ N. piarc, sarc stb. 1. jelentése a ném. R. etwas zusammenfitzen alapján érthető. 2. jelentésének kialakulása nincs tisztázva. — A férc elvonás eredménye a fércel-bÓb — A szik. N., R. férc ’férc’ és a szász Sz. firtzeln ’fércel’ a magyarból származik; a rom. férta ’a vitorlavászon sávja, cikkelye; ruha’ csupán jelentéstani nehézségekkel vezethető vissza a m. /érc-re.
Simonyi: Nyr. 6: 448; 32: 470, 33: 138; Halász: Nyr. 17: 301; Szarvas — Melich: Nyr. 26: 17; Kövi: MNy. 4: 365 ®; Beke: Nyr. 58: 54; EtSz.®; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 98; Gáldi: Szótir. 152, 277; Reichenkron: UrAltJb. 31: 332; Ciroranescu: DiccEtRum. 326; Tamás: UngElRum. 336.
ferde 1313: ? ,,Stephanus filius Ferde"' szn. (MNy. 10: 41); 1791: ,, Ferdenégy szeg; Rhombus” (NyÚSz.); 1832 — 3/1848: ferdén gr. (Kölcsey: Napi. 86: NSz.); 1840: fördítvén sz. (Remény 183: NSz.); 1864: férde (CzF.); — derde (ÚMTsz.). J: 1. 1791: ’valamely egyenes iránytól eltérő ; schief, schräg’ * (1. fent); 2. 1794 — 816/1842: ’helytélén, hamis; falsch’# (Berzsenyi: Művei 1: 159: NSz.). — Sz: ~ség 1807: Ferdeség (Márton) | férd ül 1832/1845: ferdültt sz. (Horvát E.: Kis költ. 77: NSz.) I ferdít 1836: ferdítette gr. (Czuczor: Poétái munkái 135: NSz.) | ferdítés 1853: ferdítése gr. (Fáv A.: Búza-virágok 2: 228: NSz.). f
Valószínűleg származékszó. Alapszava a fergettyü, fertő, förgeteg, fürge stb. szócsaládba tartozhatik, képzője az eredetileg igenév- képző -e; vö. fürge,lenge,penge stb. Minthogy e szavak a forog családjának magas hangrendű változatai, a N. farda ’ferde’ (MTsz.) aligha lehet más, mint a ferde melléknévvel végső soron etimológiailag azonos, párhuzamos keletkezésű szó. A derde változat hasonulás eredménye. — A szó keletkezésének jelentéstani alapja az egyenes iránytól való elfordulás, elferdülés lehetett. — Az 1313-i személynév! adat, továbbá az 1395: Ferde- falua hn. (Csánki 2: 309) Ferde- eleme azért kapcsolható esetleg ide, mert feltehető, hogy a ferde régen is élt a nyelvjáiásókban, de az írott nyelvbe csak a nyelvújítás korában került be. — Az a magyarázat, hogy a ferde elvonás a ferdít, ferdül-ből, kevésbé valószínű.
CzF. fér a.; Simonyi: NyK. 16: 242 ®, Nyr. 32: 535; NyÚSz.; Horger: MNy. 23: 127; EtSz. ® ; Knöpler: Nyr. 66: 46 ® ; SzófSz.; Beke: DunSz. 9: 215; Pais: MNy. 48: 171, 56: 315; Benkő: Nyr. 81: 321, NytudÉrt. 38. sz. 19; Gáldi: Szótir. 320; Bárczi: Bev.3 74, Szótöv. 9; Grétsy: Szóhas. 84; Ruzsiczky: KazTájsz. 232. — Vö. fergettyü, fertő, fetreng, fordít, förgeteg, förmed, fór· elem, fürdik, fürge, fürmöl.
féreg: 1152: ? ,,Quorum nomina sunt Fergudi cum filiis suis” sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: fergec$ked sz. (JókK. 43); 1395 k.: „Vermis: /erefc”, fereg (BesztSzj. 1101., 1102.); 1416 U./1450 k.: fèigèkèt gr. (BécsiK. 46); 1508: fireg (DöbrK. 43); 1533: Feruk (Murai. 1205.); 1560 k.: ferógh (GyöngySzt. 3916.); 1805: férég (Verseghy F.: Tiszta Magy. 125: NSz.); — firég (MTsz.) ; förges sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’gyarló teremtmény; hinfälliges Geschöpf’ (1. fent); 2. 1395 k.: ’a gerinctelenek csoportjába tartozó apró állat; Wurm | rovar; Ungeziefer’* (1. fent); 3. 1416 U./1466: ’lelki gyötrelem; Seelenqual’ (MünchK. 90); 4. 1508: ’alávaló ember; niedertiächtiger Mensch’ (1. fent); 5. 1519: ’vadállat; wildes Tier I kártékony állat ; schädliches Tier’ ( Jord-


ferences
892
férfi
K. 900); 6. 1585: különféle betegségek megnevezéseként; zur Benennung verschiedener Krankheiten (MNy. 60: 500; vö. még 1676: Cseh: OrvK. 10: NySz.); 7. 1767: 'nyelv alatti izomköteg (a kutyánál) ; Muskelbündel unter der Zunge <bei dem Hund)' (PPB. Lytta a.). — Sz: férges 1228: /en/esher hn. (HazaiOkmt. 2: 3); 1560 k.: fergees (GyöngySzt. 3915.) | fergecske 1372 U./1448 k.: 1. fent | férgesedik 1585: Meg jergese- dem gr. (Cal. 1012 (1112]).
Ősi örökség a finnugor korból; vö. vog. É.j L. pérk 'féreg, kukac, rovar’ (Munkácsi: ÁKE. 271); zürj. I. pçrk 'tetű'. A finnugor alapalak *perk3 vagy *perkk3 lehetett. A magyar szóvégi g (< k ) és a rokon nyelvek k hangja kétféleképpen magyarázható: 1. a tőhöz tartozik, ez esetben a finnugor alapalak *rkk hangkapcsolatának folytatója ; 2. esetleg kicsinyítő képző, a fgr. *-kk kicsinyítő képző folytatója. — A szó eredeti jelentése feltehetően a 2. volt, az 1., valamint a 3 — 4. jelentés ennek átvitt értelmű használata. Az 5. jelentés hangulati hasonlóságon, a férgek rút, kártékony voltának a vadállatokra való átvitelén alapul. A 6. jelentés is a férgek külső megjelenési formájával, kellemetlen tulajdonságaival lehet kapcsolatos. A 7. jelentés orvosi műszóként születhetett. Hasonló jelentésfejlődések más nyelvekben is kimutathatók ; vö. : ang. worm 'féreg, kukac, pondró; hitvány alak; nyelv alatti izomköteg a kutyánál’; ném. Wurm 'kukac, hernyó; lóbetegség; lelki bánat’; fr. ver ’kukac, féreg; lelkiismeretfurdalás, emésztő bánat’ ; vö. még. oszm. qurt ’féreg, kukac ; farkas’. — Török, valamint indoiráni származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 158, 6: 457 ®, 17: 462; MUSz. 516; Vámbéry: MEr. 478; Munkácsi: Nyr. 13: 15, Ethn. 4: 173, ÁKE. 270; NyH.1"7; Asbóth: NyK. 33: 232; Horger: MNy. 10: 108; Szinnyei: NyK. 46: 163; Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 293, 3: 263; Fokos: Nyr. 63: 116; EtSz.®; SzófSz.; Végh: Békés: 63; Kálmán: MNy. 45: 137; Radanovics: NyK. 63: 377 ® ; Gulya: NyK. 65: 173; MSzFgrE. ® .
ferences 1838: „Az itélethozás igen sokat forgott már, láttuk, a’ sz. ferenczesek évkönyvének Mária és Zsigmond idejét érintő szaka’ nyomán" (RMNy. 1/2: IX). J: A) fn. 1838: ’ferencrendi szerzetes; Franziskanerin)’ (1. fent). B) mn. 1892: ’a ferenerendiek- kel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; franziskanisch, Franziskaner-’ (IrtörtKözl. 2: 446). — De vö. 1793: ,,A’ Ferentzieknek, egy . . . ékes Templomok . . . vagyon itt" (Sándor I.: Külf. ut. 121: NSz.); 1832: „A* sz. Ferencz-rendi szerzetesek is nagy mise által mutaták be . . . könyörgéseit" (Hel- meczy: Jelenkor 1: 185: NSz.); 1835:,,ferencz- barát; ferenezszerzetes” (Kunoss: Gyal. Fran- ciscanus a.).
Származékszó: a szerzetes rendet alapító Szent Ferenc (1. franciskánus a.) nevéből keletkezett. Alakulásmódjára vö. Pál : > pálos; Bence : > bencés; Döme : > dömés stb. — Egyházi szó.
EtSz. 2: 216 Ferenc a.; Kallós: Nevek és napok 127; Nagy J. B.: Msn. 13: 32. — Vö. franciskánus.
ferenejóska 1912: „A szatmári »Pannonia« magyaros palotája még nem látott ennyi komoly szabású ferenejóskát ilyen virágos kedvben" (Móricz: Tavaszi szél 109: NSz.). J: 1912: ’szalonkabát; Gehrock’ (1. fent). — De vö. 1908: ,,a már kissé kifényesedett szőrű Ferencz József-kabát” (Ambrus: Bp. mesék 43: NSz.).
Magyar fejlemény: I. Ferenc József magyar király és osztrák császár (uraik. 1848—1916.) nevének népdalokban, főleg katonadalokban is gyakori Ferenc Jóska változatából lett köznévvé. Jelentését a korábbról adatolható Ferenc József-kabát alapján nyerte tapadással. Ez utóbbi egy ausztriai ném. Franz-Josefs-Rock ’ua.’ (Varázsrontó 109) tükörfordításaként keletkezhetett. Vö. még szik. R. franc-jozef ’ua.’. Az ausztriai ném. Franz-Josefs-Rock keletkezése és az egyező jelentésű ausztriai ném. Kaiserrock (tkp. ’császárkabát’) szóhoz való viszonya nincs tisztázva. További vizsgálatra szorul az a föltevés, amely szerint egy ném. Franzosenrock ’ua.’ (tkp. 'francia kabát’; 1. Varázsrontó 109; szótárakból nem mutatható ki) átalakításából jött volna létre.
férfi 1372 U./1448 k.: „mend ferfyw es ajonember kyk ottogyel meg gylekejtenek- uala . . . ygen kezdenek firnÿa" (JókK. 58); 1395 k.: fier fiw (BesztSzj. 29.); 1416u./1450 k.: feïfionac gr., feïfiat gr. (BécsiK. 3, 36); 1416 U./1490: firfiu (AporK. 52); 1456 k.: firfinak gr. (SermDom. 1: 126); 1495 e.: feryfiu (GuaryK. 95); 1791: ferj-fi (Szekér J.: Magy. ered. 1: 313: NSz.); 1818: Förfi (Zakál Gy.: Őrség. 46: NSz.); — förfi, fűr- fiú (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’hímnemű felnőtt ember; Mann’ * (1. fent); 2. 1405 k.: 'férj; Gemahl’ (SchlSzj. 221.); 3. 1584: 'fiúgyermek; Knabe’ (Born: Préd. 25: NySz.); 4. 1790/1883: ? 'ember; Mensch’ (Dugonics: Följegyz. 19: NSz.), 1838: ’ua.’ (Tsz.). — Sz: ~úság 1495 e.: ferfiufaggal gr. (GuaryK. 115) I ~úi 1519: ferfyuy (CornK. 280) | -as 1595: Firfias ’férjes’ (Ver. 114); 1792: férfiasabbak gr. ’férfihoz illő’ (Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 84: NSz.) | ~atlan 1808/ 1894: fér fiatlanságnak sz. (Kazinczy: Lev. 5: 364: NSz.); 1830: férjfiatlan (Döbrentei G.: Shaks. Macb. 312: NSz.) | ~asság 1818: férjfiasság (Márton Virätus a.)c


fergrettyű
893
férj
Összetett szó: előtagja a férj, utótagja a fiú ~ fi szó. Az összetétel feltehetően még a férj ’férfi házastárs’jelentésének kialakulása előtt jött létre. A j kiesése az r és / között szabályszerű; az újabb j-s formák tudatos szóelemzésre vallanak. A /ery-jel és a /íú-val való kapcsolat bizonyos fokig mégis elhomályosult; a /úZ-tól való függetlenedésnek a jele a magas hangrendűen ragozott férfinek, férfitől stb. alakok fokozatos térhódítása és a szórványosan felbukkanó férfik többes szám. — Török származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 143; Budenz: NyK. 10: 71, 117; Simonyi: MNyelv.1 1: 20, TMNy. 353; Tagányi: Száz. 27: 320; Balassa: NyK. 24: 265, TMNy. 61, Nyr. 59: 117; — y —a: Száz. 31: 426; Szilasi: NyK. 30: 484; Beke: Nyr. 41: 299 ®, KSz. 13: 103, DunSz. 9: 52; Melich: MNy. 9: 63; Horger: MNy. 10: 111, NytAl.1 76, Nyr. 59: 85; K. L.: Nyr. 54: 120; EtSz. 2: 218 férfiú a. ® ; SzófSz. — Vö. férj, fiú.
fergeteg 1. förgeteg
fergrettyÄ 1515: ? ,, Johannis Ferge- thew” szn. (OklSz.); 1544: „Ketkoczi tengelt, θέ fergettüt” (OklSz.); 1566: fyrgete (OklSz.); 1586: fergettio (OklSz.); 1724: Ferkettyü (MNy. 58: 228 simely a.); 1777: fergetyüket gr. (Bessenyei: A’ filósófus 89: NSz.); 1788: fergetyó (Dugonics: Etelka 2: 164: NSz.); 1792: Fürgettyú, fürgetyó (SzD.); 1809: Fer- götyu (Simái Kr.: VSzót. Told. 22: NSz.); 18Î8: fürgetü (Zakál Gy.: Őrség 71: NSz.); 1831: Förgettyu (Kreszn.); 1839: fürgetú (M- Tsz.); 1855 — 60: fürgentyü (MNy. 38: 224); 1864: férgetyú, förgetyú (CzF.); — fërgentyû, firgető, förgető, förgetyú, fürgető, fürgetyü (M- Tsz.); fergeccsú, fergettyü, fergityő, firgçnytyü, förgentyü, forgetü, förgenytyőü, fürgete, fürgeti (ŰMTsz.) ; férgentyú, fqrgetyí, férgityu, fergü- tyú, firgettyü, fürgentyi, fürgeté (Nyatl.). J: 1. 1544: ’szekérnek, kocsinak az a része, amely lehetővé teszi, hogy az elülső tengely elforduljon; Wendschemel’ (1. fent); 2. 1586: fogaskerék mint malom-alkatrész; Kammrad in der Mühle’ (1. fent); 3. 1792: ’egy fajta ajtó- vagy ablakzár; Art Verschluß an Türen odor Fenstern’ (1. fent); 4. 1858: ’pörgettyű mint játékszer; Kreisel als Kinderspielzeug’ (Fáy A.: Halmay 1: 46: NSz.); 5. 1881: ’csiga a kézi szövőszéken; Zugrolle am Handwebstuhl’ (Nyr. 10: 325).
Származékszó: főnevesült folyamatos melléknévi igeneve egy feltehető * férgét igének, amely a fertő, fetreng, förgeteg, fürge stb. családjába tartozik. Mindezek a forog családjának magas hangrendű változatai, s így a fergettyü voltaképpen a forgattyú (1. a forog szócikkében) magas hangú párja. E szóval forgó, illetőleg forgatható tárgyakat, alkatrészeket neveztek el. Alak változatainak gazdagságát sajátos hangtani felépítése, illetőleg sok variációs lehetőségű igenévképzője magyarázza. Az 1515. évi személynév! adat valószínűleg csak alaktanilag tartozik ide, jelentése ’forgató’ lehetett. — 1. jelentésében nyelvjárási szinten az egész nyelvterületen él. 2. jelentése elavult, 3 — 5. jelentésében kisebb területen élő nyelvjárási szó.
Zolnai Gy.: Nyr. 20: 219®; Simonyi: TMNy. 502; Beke: Nyr. 40: 295®, 66: 23; EtSz. 2: 219 förgetyú a. ® ; SzófSz. fergetyú a.; Gáldi: DictKlein. 128; Papp L.: MNny. 6: 62; Kálmán: MNy. 48: 154; Pais: MNy. 48: 171; Grétsy: Szóhas. 84. — Vö. ferde, fertő, fetreng, fordít, förgeteg, förmed, fortéiéin, fürdik, fürge, fürmöl.
ferhel 1787: „Ferherbe huzaték a’ Tiszt” (Μ. Kurír 108: NSz.); 1850: Ferhelyét gr. (Emlékl. 381: NSz.). — felher, ferheloz sz., ferhér (MTsz.) ; fârhâlëz sz., fërhelez sz., fer- hèlèz sz., fërhërëszte sz. (ÚMTsz.). J: 1787: ’katonai elöljáró által tartott kihallgatás ; Vernehmung durch einen militärischen Vorgesetzten, Rapport’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. das Verhör ’(bírósági, rendőrségi) kihallgatás; R. (katonai elöljáró, magas állású személy által tartott) kihallgatás, audiencia’; vö. még baj.-osztr. die rerÄör ’ua.’. — A magyar szó forrása az ausztriai német katonai nyelv volt. Az ir. ném. Ö helyén álló m. e, é német nyelvjárási kiejtést tükröz; vo. m. R. gépely (1. gép a.), fuszekli stb. A ferhel változat szóvégi Z-je r : r > r : l elhasonulás eredménye; vo. kvártély, mordály, porkoláb stb. Igeként is előfordul szűk területen élő nyelvjárási szóként (1. SzegSz.). Ez a funkciója a nyelvérzék megtévedése révén keletkezett. A két szótagból álló el végű magyar szavak többsége (kezel, nyergei, térdel, terhel, tüzel stb.) ugyanis ige, s ezért a fer- hel-t is igeként kezdték használni. A főnév ige szófaji átcsapásra vö. R. ábráz ’kép, alak; megjelenít, elénk állít’(1. ábra a.). — Főnévként elavult, igeként szűk körű nyelvjárási szó. A ferhelez származék ’fedd, pi- rongat’ jelentésben viszonylag nagy területen él nyelvjárási szinten.
Melich: Nyr. 24: 207®, AkNyÉrt. 17/4: 26; Lumtzer — Melich : DOLw. 98, 282; EtSz. ® ; Horger: NéNy. 2: 223. (Trübners- DtWb. 7: 465.)
férj 1395 k.: ,,ma rí tus: ferÿeg” [íráshibás alak vagy sz.] (BesztSzj. 36.); 1416 U./1450 k.: ,,Es meghala EÍiméleh Noémin? feïiè” (BécsiK. 1); 1416 U./1466: fértgl gr. (MünchK. 149); 1490: aV firynek gr. (SzalkGl. 193.); 1518 — 23: fÿrhez gr. (Nyr. 36: 168). J; 1. 1395 k.: ’férfi házastárs; Gemahl’# (1. fent); 2. 1750: ’feleség; Ge-


ferman
894
fersing
mahlin’ (Nyr. 14: 132). — Sz: ~es 1585: Feryes (Cal. 640) | ~i 1604: Férji (MA.) | Avesedik 1784: Férjefedni sz. (SzD. 99) I ~etlen 1796: férjetlen (M. Kurír 1: 403: N- Sz.) I ~ez 1808: Férjezni sz. (SI.) | ételen 1823/1897: férjtelen (A. Székely S.: Székelyek Erd.4 88: NSz.) | ~esiil 1843: férjesült sz. (Remellay —Scribe: Nagyrav. 499: NSz.) ] Tezett 1884: férjezett (Gyarmathy Zs.: Fel. 10: NSz.).
Összetett szó: előtagja a fiú, ~ fi; utótagja, az önállóan nem élő *er(j) ősi örökség a finnugor korból; vö.: cser. KH. e*rya, U. e’rya ’ valakinek a fia, fiú’ ; finn yrkä ’legény, kérő’, yrkö ’férfi’. A megfelelők alapján az utótag alapnyelvi megfelelőjében finnugor szóbelseji *rk mássalhangzókapcsolat tehető fel. Bár a cseremiszben is található a magyar /eréhez hasonló összetett szó (vö. ÍCH. püe'ryz ’férfi (felnőtt vagy fiúgyermek)’), az összetétel finnugor kori alakulása nem valószínű; hasonló indítékon (nyomósítás, variálás) alapuló és azonos szerkesztésmódot alkalmazó, de a két nyelv önálló élete során külön-külön létrejött alakulatok ezek. Az alkotóelemek korán elhomályosultak, különösen mivel az utótag önálló alkalmazásban elavult. A szóvégi j többféleképpen magyarázható: vagy a fgr. *r/c hangkapcsolat *k ( > ősm. *y ) elemének folytatása, vagy kicsinyítő képző. Az eredeti jelentés ’férfi’ lehetett. A szűkebb ’férfi házastárs’ (1.) jelentés létrejöttével egy más irányban való jelentésbővülés lehetősége járt, így alakulhatott ki az általánosabb ’házastárs’, majd ismét alkalmi jelentésszűküléssel a R. és N. ’feleség’ (2.). — Más finnugor nyelvi szavakkal való egyeztetése nem fogadható el. A feltehető finnugor szó esetleges török kapcsolata további vizsgálatot kíván.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 58; Vám- béry: NyK. 8: 122, 143, MEr. 24, MBölcs. 157, 158; Budenz: NyK. 10: 117; Bálint: Párh. XII, 14; MUSz. 516®; Szily: Nyr. 14: 132; [Szerkesztőség:] Nyr. 14: 183; Munkácsi: Ethn. 4: 52, NyK. 24: 475; NyH.1"7; Szilasi: NyK. 30: 484; Szeremley Császár: MNy. 4: 155; Csefkó: MNy. 5: 364; Horger: MNy. 10: 109, MSzav. 56; Németh: NyK. 47: 70; Toivonen: FUF. 21: 123, 32: 47; EtSz.®; SzófSz.; Pais: MNy. 45: 326; Fokos: NyK. 52: 346, 55: 18, A- Lingu. 3: 233; Bárczi: MNy. 46: 361, TihAl. 63, III. Kongr. 314, Htört.2 118; Zsirai: NyK. 53: 74; Collinder: FUV.; Räsänen: StOr. 18/3: 7; MSzFgrE.®. - Vö. ember, férfi, fiú, magyar.
fér mán 1739: ,,A fermányok el érkez- tenek, amelyekben olyan rendelés vagyon, hogy gróf Csáki ur a nem okos, hazájokot el hagyó magyarokkal Vidinben menyen” (Mikes: TLev. 176); 1795: Firmánt gr. (Μ.
Kurír 2: 824: NSz.); 1805: Fermánt gr. (Mánx Út. 122: NSz.). J: 1739: ’a szultán írásos parancsa, rendelete, okirata; im Namen des Sultans ausgefertigter Erlaß, Ferman’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. fer- man ’írásos szultáni parancs, rendelet’. A török szó a perzsa farmán (fermán) ’ren- delet, parancs’ átvétele. A törökön át több európai nyelvben elterjedt; vö.: ném. Ferman; fr. firmán; rom. firmán; big. $epMÚH; szb.-hv. fermán; le. firmán; or. φίίρΜώι; újgör. φερμάνι, φιρμάνι,: ’írásos szultáni parancs, rendelet’. — Am. firmán alakváltozat nem a törökből, hanem valamely közvetítő nyelvből való. — Elavult szó.
Miklosich: TENachtr. 2: 115; Çàineanu: InflOr. 2: 172; EtSz. 2: 221 férmány a.®. (Lokotsch 594.; Vasmer: RussEtWb. 3: 210.)
fersing* 1710 k. : ,,1 Jo gyocs férső Ingh” (MNyj. 9: 43); 1717: fersing (MNy. 47: 87); 1723: fersőing (MNyj. 9: 43); 1779: Fersling (MNy. 47: 88); 1783: Firis inget gr. (MNy. 47: 88); 1789: fers éng (MNyj. 9: 44); 1794: fössing (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 362: NSz.); 1797: F ersenggestől gr. (MNyj. 9: 44); 1801: fessingben gr. (Nyr. 44: 124); 1845: Ferschingek gr. (MNy. 47: 88); 1853: „egyetlen szoknyájában vagy fersingében (felső ingében) mikép Erdélyben nevezik” (Jósika Μ.: Királyb. 3: 127: NSz.) ; — felsing, férsing, f'éssing, försing (MTsz.). J: 1710 k.: ’női felsőruha; Oberkleid für Frauen | szoknya; Frauenrock’ (1. fent). — De vö. 1528: ? felyngh (OklSz. fél-ing a.); 1539: fel ÿmegh (RMNy. 2/2: 35); 1552: felső ing (Helt: Bibi. 4: 16: NySz.); 1602: felseö ingh (MNyj. 9: 42).
Összetett szó. Utótagja az ing főnév, jelzői szerepű elhomályosult előtagja eredetileg a /eZső-nek ferső alak változata volt. A köznyelvi Is helyén rs-et mutató formák (arsó, berső, erső, hátursó stb.) ma már csak Kalotaszegen élnek; a fersing feltehetően innen terjedt el először Közép-Erdélyben, majd a 19. sz.-ban csaknem egész Erdély területén. Egyes alak- és írásváltozatok (fersling, fesching) idegen eredet gyantásáról tanúskodnak. Az előtag elhomályosulá- sának jele, hogy a szó 1790-től alsó, 1800-tól felső jelzővel is szerepel (MNyj. 9: 52). — A fersing az egyszerű gyapot vagy gyolcs alsóing fölött hordott, díszesen hímzett, különféle anyagú és színű felsőruha volt. Viselete a hűbéri társadalom kiváltságos rétegébe tartozó nők köréből indult ki. Az, hogy az eredetileg a teljes törzset fedő ruhadarab neve mikor vált ’szoknya’ jelentésűvé, pontosan nem határozható meg. — Erdélyi nyelvjárási szó.
CzF.®; Kolumbán: Ethn. 5: 247; Melich: MNy. 22: 1; Horger: MNy. 25: 256;


ferslóg;
895
fertő
EtSz.; Szabó T. A.: MNy. 37: 6, 47: 87 ®, MNyj. 9: 39®.
ferslogr 1736s „8 ecetes hordócska egy jer slagban” (Nyr. 43: 410); 1789: Ferslágban gr. ( Walyi A.: Űjj tanítás. 191: NSz.); 1877: ferslágban gr. [szótévesztés slafrobban h.] (Falusi Könyvt. 7: 42: NSz.); — felslóg, felsrog, f érslagot gr., fèrslog, fërslôg, ferslókba gr., ferslûg, fëslag, féslóg, forslók (ÚMTsz.). Js 1736: Rendszerint gyalulatlan deszkából készült nagyobb láda; größere Kiste meistens aus ungehobelten Brettern’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. verschlgg ’zár nélküli deszkaláda’ ; vö. még svájci ném. N. verschlag ’láda’ (Sprach- Brockhaus7 735), ir. ném. Verschlag ’deszkafallal elkülönített tér; elkülönítő deszkafal’. Tulajdonképpen ’rekeszték’-et jelent; vö. ném. verschlagen ’elrekeszt, bedeszkáz, be- szegel’. A rom. E. fiplóg, fijlóg; szik. Köz. ferélóg, firslóg. frslóg, K. férőtök: ’láda’ a bajor-osztrákból származik, de részben talán magyar közvetítéssel. — Am. ferslóg ó-ja a ném. a helyén bajor-osztrák nyelvjárási ejtésből származik; ehhez vö. még ánslőg, drót, gróf, islóg, lóding stb. — Nagy területen használatos nyelvjárási szó.
Vozári: Nyr. 11: 476 ® ; Melich: Nyr. 24: 207, NyK. 25: 295; Petz: AkÉrt. 7: 589; Lumtzer —Melich : DOLw. 98®; Wertner: Nyr. 43: 410; EtSz. ® ; Beke: Nyr. 66: 116; Tamás: I. OK. 15: 74. (TrübnersDtWb. 7: 551; DudenEtym. 607.)
fertály 1367/1407: ,,Quamlibet funem cum contum triginta duobus cubitis mensurando minus quartali wlgariter fertal dicto” (OklSz.); 1492: ferthayl (OklSz.); 1516: fertállyal gr. (RMNy. 2/2: 15); 1793: fertálly (Mátyus I.: Ö és új Diáét. 6: 384: NSz.); 1800: fertáj (Nyúlás F.: Borvizek 2: XIV: NSz.); 1805: fërtâly (Verseghy F.: Tiszta Magy. 129: NSz.); 1822: fértályban gr. (Pucz Ant.: Babona 18: NSz.); — fértá, fertaj, fértó, fortáj, fortály (MTsz.) ; fertál, fertáll, fórtáj (ÚMTsz.). J: 1. 1367/1407: ’negyedrész, negyed; Viertel’ (1. fent); 2. 1494: ’egy fajta régi űrmérték; Art altes Hohlmaß’ (OklSz.). — Sz: ~os 1587: ferthaVos (OklSz.).
Német eredetű; vö. kfn. vierteil, viertel, h. korai úfn. virtail, viertail ’negyedrész, negyed; töredék, darab általában; egy fajta űr- és területmérték’, ir. ném. Viertel ’negyod- rész, negyed; negyedóra; városnegyed; holdnegyed ; stb.’. A szb.-hv. N. fttälj ’negyed’, N. flrtl ’(város)negyed’ ; szín. R., N. fírkelj ’régi űrmérték’; cseh R. vértel, szik. R., N. fertat ’régi terület- és űrmérték’ ; rom. N. fírta, hírta ’kb. negyed hold föld’, N. firtái, fírtál ’fertály, negyed’ a németből származik, de némelyik magyar közvetítéssel. — A kfn. ai ~ m. á megfelelés esetleg ausztriai ejtéssajátsággal hozható összefüggésbe; vö. ausztriai baj.-osztr. tál Rész’ (Striedter- Temps: DLwSkr. 215) ~ ir. ném. Teil ’ua.’. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 245; Munkácsi: NyK. 17: 69, 102; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 207, AkNyÉrt. 17/4: 33, 39; Lumtzer —Melich: DOLw. 98 ®, 284, 298; Szinnyei: NyK. 35: 441; Thienemann: UngJb. 2: 99; Treml: UngJb. 9: 291; Drága- nu: Dac. 7: 214; EtSz.®; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 126; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 16, 50, 51, MNy. 52: 199 ® ; Mollay: Pais-Eml. 668, 670 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 233. (TrübnersDtWb. 7: 679; Machek: EtSlCSl. 108, 562; Cioranescu: DiccEtRum. 331.)
fertőn 1498: „Pecunie, /erionpenz vocate” (OklSz. Pótl. fërton-pénz a.) ; 1570 — 80: fertő (MGSz. 6: 219: Gregor); 1577: ,,Αζ Masa számról. Magyar fontról. Az Magyar fertonrol” (Szily: Adal. 168); 1815: fertong (Kazinczy: Munkái 4: 160: NSz.). J: 1. 1498: ’adófajta; Art Tribut, Zins | telekadó; Grundsteuer’ (1. fent); 2. 1570 — 80: ’súly- inértékfajta; Art Gewichtsmaß’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat. ferto, fertum, ferthing ’negyedrésze valaminek (például márkáé)’, h. lat. ferto, fertőn, fertum ’a különböző korokban más-más értékű pénz és súlyegység neve; telekadó’. A latin szó forrása a germán; vö. óang. féoràing, féoráung ’a negyede valaminek’ (< : óang. féorà ’a negyedik’); óész. germ. fjórüungr ’ua.’ (< : óész. germ. fjórái ’a negyedik; vö. még kfn. vierdunc ’ua.’). Etimológiailag azonos vele a más úton nyelvünkbe került verdung. — Német származtatása nem fogadható el. — Elavult szó.
Karsa: Nyr. 17: 560; Melich: Nyr. 24: 208; Lumtzer —Melich: DOLw. 99; Takáts: Száz. 1906. 211; EtSz.®, 2: 215 ferdunk a. is. (OxfEnglDict. Farthing, Fourth a.; Jó- hannesson: IslEtWb. 28. — Vö. verdung.
fertő 1055: ,,poft hçc ad eleuui humuk inde ad harmu jerteu” (TA.); 1193: fértés sz. (ÖMOlv. 55); 1327: Zooch/príey hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: mêgfé'itèztètni sz. (BécsiK. 30); 1493 k.: fertewben gr. (FestK. 374); 1495 e.: meg fçrtg^tetni sz. (GuaryK. 17); 1528: fvrtezetes sz. (SzékK. 376); 1558: fertw (OklSz.); 1805: fërtô (Verseghy F.: Tiszta Magy. 134: NSz.). J: 1. 1055: ’sáros fürdő, mocsár; Suhle, Sumpf’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’erkölcsi szenny, erkölcsi züllöttség; (in übertragenem Sinne) Pfuhl, Sündenpfuhl’ (JókK. 123). — Sz: ~ztet 1372 U./1448 k.: neferte^teffe meg gr. (JókK. 123) I ~zetes 1416 U./1450 k.: feïtezetes (BécsiK. 91) I ~zete8ség 1416 U./1450 k. : fertezèteffeg (BécsiK. 188) [ ~zetességû 1416 U./1450 k.: feïtèzètéffëgg (BécsiK. 87) [


festik
896
fess
^whödik 1416 U./1450 k.: feltehet sz. fertőződik’ (BécsiK. 321) j ~zetlen 1416 U./1490 k.: fér tejeden (AporK. 61) | ~ző 1470: ferte^e (SermDom. 2: 578) | ~zés 1493 k. : ferte- zeefek gr. (FestK. 375) | 1493 k.: fertezem
gr. (FestK. 406) j ~ződik 1568: főrtőződőt gr. (Mel: SzJán. 24: NySz.) | -tien 1835/1858: jertŐtlen (Széchenyi: Hunn. 172: NSz.) | —ztelenít 1881: FertŐzteleníteni sz. (NyŰSz.) I — tlenít 1890: Fertőtleníteni sz. (NyŰSz.).
Származékszó: folyamatos melléknévi igeneve annak a *fert- igetŐnek, amelyből a fetreng, fentereg is származott, s amely a ferde, fergettyü, förgeteg, förtelem, fürdik, fürge ■stb. kiterjedt rokonságába tartozik. Mindezek a forog családjának magas hangrendű változatai. — A fertő eredeti jelentése ’fet- rengő, fürdőhely (elsősorban állatok (disznó, bivaly stb.) számára)’ volt. Ebből jött létre a 'mocsaras hely, ingovány, láp*, amelynek átvitt értelmű használata alapján, főképpen a bún fertője stb. szókapcsolatokban fejlődött ki a 2. jelentés. E jelentésárnyalatok oly szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy megjelenésüket alig lehet határozott időponthoz kötni. A /eríó-vel etimológiailag összefüggő /örteZem-nek már csak az átvitt jelentése mutatható ki az adatokban. Hasonló jelentésátvitel más nyelvekben is van; vö.: ang. slough; ném. Sumpf, Pfuhl; fr. cloaque; or. őOAÓmo: 'mocsár; erkölcsi fertő’. — A fertő konkrét jelentése ma jobbára csak nyelvjárási szinten él. A Fertő-tó nevében (1. 1074: EtSz. 2: 224 Fertő a.) ugyanez a szó van meg. A köznyelvben a fertőz és fertőtlenít származék a ragályos betegségekkel kapcsolatban használatos.
CzF.®; Budenz: NyK. 18: 225; Lumtzer—Melich: DOLw. 8; Beke: Nyr. 40: 297 ®, NyK. 45: 350, Nyr. 67: 103, 69: 29; Pais: MAn. 114, SRH. 1: 99, MNy. 48: 171; Melich: NyK. 49: 283; Mikos: MNy. 31: 247; EtSz. ®, 2: 224 Fertő a. is; Erdődi: Nyr. 68: 88; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 6; SzófSz.; Bárczi: RNyj. 11, MNy. 46: 226, TihAl. 52®, 88, 90, 109, 117, 132, 179, MNyÉletr. 107; Kálmán: MNy. 48: 154; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 35. sz. 86; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19. — Vö. ferde, fergettyü, fetreng, fordít, förgeteg, formed, förtelem, fürdik, fürge, fürmol.
festik 1416 U./1450 k. : ,,9 véíeinec izi [ma] meg/è/7èinècvala [= compages renum eius solvebantur]” sz. (BécsiK. 141); 1416 U./1466: fefeltèffecmg sz. (MünchK. 184); 1495 e.: meg fefgl (GuaryK. 83); 1585: ki feswlők gr. (Cal. 399); 1763: festik (Adámi: Wb. 28: NSz.); 1816: fesel (Verseghy F.: Anal. 1: 424: NSz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’kezd szétbomlani, szétnyílni; zerfallen, sich lösen’# (1. fent); 2. 1781: ’<virág, bimbó) kezd kinyílni; sich entfalten (Blume, Knospe)’ (Rájnis: Kalaúz A4: NSz.). — Sz: —és megfèflefe gr. (BécsiK. 261) I — ett 1495 e.: feflgt elkçLç (GuaryK. 27) | — ettség 1519 k.: feflőtfeget gr. (DebrK. 263).
A fes- alapszó ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból; vö.: vog. T. pjst-, Szó. pesât 'elold’, É. pësèml ’feslik’ (NyK. 25: 258); osztj. Vj. pa$äy2lrtä ’letép; leszakad (gomb)’, V. patfjitü ’szétszed, elválaszt’ (Tereskin); — vö. még Ip. pidtseket ’meglazul (a csónak eresztéke)’ (FUF. 19: 81). A vog. -t műveltető, a vog. -ml, valamint az osztj. -γζΐ mozzanatos képző. A csak egy adatból ismert és valószínűleg pontatlanul lejegyzett lapp szó idetartozása bizonytalan. Az ugor (finnugor) alapalak *pöc3- lehetett. — A magyar szó -Z-je gyakorító képző. Valószínűleg ugyanezen alapszónak műveltető képzős párja a fejt; kapcsolatukra vö. esik : ejt. A 2. jelentés kései felbukkanása azzal magyarázható, hogy korábban ebben a jelentésben a fakad volt használatos. — Más finnugor egyeztetése és tö rök származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 4: 172, 10: 117; MUSz. 517®; Vámbéry: NyK. 8: 144; NyH.1“7; NyŰSz.; Szilády: MNy. 1: 168; Gombocz: MNy. 17: 126; Beke: Nyr. 54: 138, 68: 83; Toivonen: FUF. 19: 81, 209; Tolnai: Nyúj. 148; Kertész: Nyr. 60: 12; Orbán: Balassa- Eml. 111; EtSz.®; Juhász: MNy. 34: 217; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 58; N. Sebestyén: ALingu. 3: 305 ; Benkő: MNy. 50: 268 ; Collinder: FUV.; E. Itkonen: UrAltJb. 28: 74; K. Sál: NyK. 62: 246, 252; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 45; Rédei: NyK. 67: 119®; MSzFgrE. ® . — Vö. fejsze, fejt, fésű.
fess 1836: ,,de ki is supponirozhatta volna a’ kedves . . ., fesh, aimable Bel- faurtról [ezt a dolgot]” (P. Horváth L.: Elbújd. 2: 225: NSz.); 1844: faish (Jósika Μ.: Elet utjai. 12: NSz.); 1845: fesch (Életk. 1: 81: NSz.); 1855: fess (Beöthy L.: Puncs 3:118: NSz.); 1876: fes (Vajda J.: Magy. bors 205: NSz.); — fess (NyF. 34. sz. 106). J: 1836: ’szemrevaló, csinos, divatos (személy, Öltözet); schneidig, schick, modisch (Person, Bekleidung)’ (1. fent).
Bécsi német eredetű; vö. ném. B., ir. ném. fesch ’szemrevaló, csinos, divatos'. A német nyelvterületen Bécsből kiindulva terjedt el. Ott a 19. sz. elején keletkezett a divatszóként használt ang. fashionable 'divatos, elegáns’ megcsonkításából. Az ang. fashionable az ang. fashion ’mód, szokás; divat’ származéka, ez utóbbi pedig az ófr. faceon, façon ’megmunkálás; mód; stb.’ átvétele. Ezek a szavak etimológiailag összefüggenek a m. fazon eredetijével. A szb.-hv. N. fes; cseh, szik, fes, feSnÿ: ’szemrevaló, csinos, divatos’ szintén a németből


fest
897
fésű
származik. — A bizalmas társalgási nyelv elavulóban levő szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 99 ® ; Bérezik: MNy. 6: 102; Hartnagel S.: MNy. 26: 57; Tolnai: MNy. 27: 187®; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 206; OxfEnglDict. Fashion a.; Machek: EtSlÖSl. 108; Stried- ter-Temps: DLwSkr. 120; Kluge: EtWb.19 194; DudenEtym. 164; Bloch —Wartburg: DicÉtFr.4 250.) — Vö. fazon.
fest 1372 U./1448 k.: „Es kyuaÿa a$ kepprewl febeknek yegytt: /e/eteket es meje- tes kyuaÿa” sz. (JókK. 67); 1395 k.: pheftek sz. (BesztSzj. 662.); 1416 U./1466: „9 ruhái 1φη9 fénefec miket, ho, t mé'l fenèfecke è fpldçn való fe/etgc ne tèhètic” sz. (MünchK. 88); 1533: Főstó sz. (Murm. 2449.); 1615: /ósetéstül sz. (Zvon: PázmP. 282: NySz.). J: 1. 1416 U./1466: ’ festékoldatba belemártva megszínesít (kelmét); färben (Stoff) | festékoldatot ecsettel ráken, rávisz (falra, tárgyra); färben (Gegenstand), malen, streichen (Wand)’* (1. fent); 2. 1585: ’fes- tékkel képet készít ; (Bild) malen’#(Cal. 772); 3. 1585: 'szépítés céljából színező réteggel beken (arcot); schminken | színez (hajat); färben (Haar)’ # (Cal. 438); 4. 1585: 'jelképez, ábrázol; darstellen’# (Cal. 53); 5. 1864: 'színét ereszti, fog (kelme); abfärben’ (CzF.); 6. 1870: ’valahogyan mutatkozik; aussehen *’ (Rákosi J.: Shaks. A hogy 204: NSz.). — Sz: ~ék 1372 U./1448 k.: 1. fent | ~ő 1416 U./1466: fn. 'kelmefestő’ (1. fent); 1704 e.: fn. 'festőművész’ (Gyöngyösi: CzF.); 1791: fn. 'festőanyag, festék’ (BenkŐ S.: Mértéklet 177: NSz.); 1815/1890: fn. Szobafestő’ (Szemere P.: Munkái 3: 194: NSz.); 1845/1900: fn. 'festőműhely’ (Vörösmarty Emlékkönyve 240: NSz.) | ~ékes 1585: festékes mn. (Cal. 362); 1650: fn. 'színes szőttes terítő’ (HOklSzój. 41) | ~és 1585: Festes (Cal. 1070) I ~etlen 1604: Féjtetlen (MA. In- féctus a.) I ~ői 1604: Feftói ’ festőhöz tartozó’ (MA.); 1789/1910: ’nagyon szép’ (Földi J. Költ. 196: NSz.) | ^et 1662: festessen gr. (LovT. 2: 325) | '■«eget 1759: föstögeti gr. (IrtörtKözl. 14: 487) | ^mény 1786: festemény (MNy. 15: 147); 1807: bakos- festményeinkhez gr. (Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 79: NSz.) | készet 1833: Festészet (Ny- ŰSz.).
Bizonytalan eredetű. Töve talán ősi örökség a finnugor korból; vö. 1p. K. piedtsad 'folt (pl. az állatok szőrén)’ (T. I. Itkonen: WbKKlp. 373). A lapp szó -ad eleme képző. A származtatás gyöngéje, hogy szavunknak csak egy távoli rokon nyelvben tudjuk kimutatni a megfelelőjét. — A magyar szó í-je mozzanatos vagy műveltető képző lehet, amely hosszú ideig magánhangzós tőhöz kapcsolódott. A festésnek, színező anyaggal való bánásnak többféle mesterségbeli és művészi tevékenységben betöltött szerepe révén a szónak és származékainak számos jelentésváltozata, széles körű alkalmazási területe van. Az alapszó 6. jelentése visszaható képzős származékokban, illetőleg visz- szaható névmási tárgy mellett alakult ki; vö. a valahogyan mutat 'valamilyennek mutatkozik' kifejezést is. — Másféle uráli egyeztetése, indoeurópai rokonítása, mongol és török származtatása téves.
Fábián I.: NyK. 5: 241; Joannovics: NyK. 7: 326, 328, 329, AkNyÉrt. 10/4: 17, 23, 36; Bálint: Párh. 14; Vámbéry: NyK. 13: 388, MEr. 296; Hunfalvy: NyK. 14: 441; MUSz. 519; Budenz: NyK. 20: 273; Simonyi: AINyelv.1 2: 205; Balassa: TMNy. 136; Halász: NyK. 23: 441, 33: 154; Munkácsi: VNyj. 110, ÁKE. 271, 648; Ramstedt: JSFOu. 21/2: 12; Simái: MNy. 6: 452, 453; K. Donner: MSFOu. 49. sz. 118, JSFOu. 40/1: 7; Toivonen: FUF. 19: 79®; Tolnai: Nyúj. 66, 216; EtSz. ® ; Lengyel D.: MNy. 33: 179; SzófSz.; H. Molnár I.: MNy. 50: 480; Szabó T. A.: Ethn. 67: 99; Mikola: NyK. 66: 40; MSzFgrE.®.
fésű 1400: ? „Georgium dictum Feuses” szn. (ZichyOkm. 5: 194); 1463: Fésűs ez. szn. (OklSz.); 1469: ? fezw szn. (MNy. 57: 360); 1518 k.: fefólyetek sz. (PeerK. 338); 1522: Fwswgÿartho szn., Fÿses sz. szn. (M- NyTK. 105. sz. 34, 36); 1527j „Pecten, Kamp, ... Vng. fyfew” (Heg. 11); 1533 Fősó (Murm. 1924.); 1538: fÿfyw (PestiN. K4); 1590: Fusó (SzikszF. 185); 1604: meg fősúllóm sz. (MA. Repécto a.); 1797: fejsü (Beregszászi: Sprachlehre 241: NSz.); — féjsű (MTsz.); füszi (ÚMTsz.); fisé, físí, físü, füsü (NyatL). J: 1400: ? 'Kamm' * (1. fent), 1463: ’ua.’ (1. fent). — Szs 1463: szn. (1. fent); 1790: füsüs mn. (Andrád S.: Anekdoták 2: 168: NSz.) | fésül 1518 k.: 1. fent | fésületlen 1577: feswletlen (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 29) | fésülködik 1772: füsülködni sz. (Miklós S.: Vai Judith K3a: NSz.).
Valószínűleg származékszó: a fejt : feslik ige alapszavának folyamatos melléknévi igeneve. Tulajdonképpeni jelentése ugyanaz, mint a bontófésű előtagjáé. A hangtanilag problematikus í-ző és u-ző változatokat a fej ~ fő analógiás hatása magyarázhatja (vö. a fejsű alakot is). — Összetételként való magyarázata valószínűtlen.
Simonyi: Nyr. 9: 517, 14: 31; Munkácsi: Nyr. 9: 556; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 71; Balassa: NyK. 24: 285; Horger: MSzav. 57; EtSz.®; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 72; Gáldi: Szótir. 435; D. Bartha: Szóképz. 95; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19®. — Vö. fejt, feslik.
fesz 1. feszül
57 Történeti-etimológiai szótár


fesz
898
fészekfentő
fész 1195 k.: ,,ef levn halalnec el pucul- nec /eze” (HB.). J: 1195 k.: ? \fésze olvasat esetében)» fészek; Nest | lakóhely; Wohnort, Wohnsitz’; ? ’</eze vagy feze olvasat esetében) fizetés; Zahlung | fizetség; Lohn’ (1. fent).
Megfejtetlen szó. Szövegkörnyezetéből világos, hogy főnévi szerepű, s hogy egyes szám 3. személyű birtokos személy- raggal van ellátva, azonban olvasata és értelmezése bizonytalan, eredete vitatott. — 1. Azonos fészek szavunknak -7c kicsinyítő képző nélküli fész- alapszavával. — 2. Azonos a fizet igének alapszavával, amely e feltevés szerint igenévszó jellegű lehetett. — Egyik magyarázat sem eléggé meggyőző: az elsővel szemben főként jelentéstani alapon támadhatnak kételyeink, a másodiknak hang- és alaktani nehézségei vannak, amelyek egyelőre — főként a fizet eredetének tisztázatlan volta miatt — nem háríthatok el. A foszlik és fesel szavak családjával való kapcsolata nem valószínű; a vész szóval való azonosítása téves. — Csak a Halotti Beszédben fordul elő.
CzF.; Erdélyi János: BpSz. 1865. 3: 465; Hunfalvy: NyK. 4: 443; Szilády: MNy. 1: 168; Szinnyei: MNy. 15: 121, 22:231, 245; Jakubovich: MNy. 14: 31; EtSz. 2: 235 7. fez a.; SzófSz. fészek a.; Mészöly: MNy. 51: 179; Sarkady: Nyr. 90: 415. — Vö. fészek, fizet.
feszeget 1. feszül
fészek 1298/1390: „in eadem via ... ad Hollo/ezpfc” (Györffy 1: 785), de 1. fész; 1324: Keseleu/eztzfc (OklSz.); 1341: Keseleu/ezi/fc (OklSz.); 1358: vlw/ezfcberk (MNy. 14: 31); 1541: fißkek gr. (Sylvester: ÜT. 97); 1864: F észék (CzF.); — fécek, fécek, fiécök, fisz'ég (MTsz.); fészök, föszket gr. (OrmSz.); fészög, ficëk, fiszik (ŰMTsz.). J: 1. 1298/1390: ’ma- dár lakóhelye; Nest’# (1. fent); 2. 1416 u./ 1466: 'fészekalja <madár>; Geheck <Vögel>* (MünchK. 144); 3. 1527: ’lakóhely; Wohnort, Wohnsitz’ (ÉrdyK. 556); 4. 1590: 'folyó medre; Flußbett’ (Kár: Bibi. 1: 528: NySz.); 5. 16. sz. v.: 'kapával ásott mélyedés a földben, amelybe a növényt ültetik; in die Erde gegrabene Vertiefung, in die die Pflanze gesetzt wird’ (Itadv: Csal. 3: 53); 6. 1640: 'kiindulópont; Ausgangspunkt | góc; Herd’ # (Ker: Préd. 137: NySz.); 7. 1856: 'gondozatlan emberi település; Kaff' (Jókai: Tarka élet. 2: 105: NSz.). — Sz: fészkez 1416 u./ 1490: telkesnek 'fészket rak' gr. (AporK. 67) I fészkes 16. sz. v. : fészkesen ’fészek alakú’ gr. (Radv: Csal. 3: 53); 1604: 'fészekkel bíró' (MA. Nidaméntum a.) | fészkel 1723: Meg fészkeink 'lakozik, lakást vesz’ (Csuzi: Tromb. 199: Kreszn.); 1723: 'fészket rak’ (Nyr. 38: 315); 1779 u.: 'növényt fészek alakú mélyedésbe ültet’ (Miháltz I.: Major 2: 4: NSz.).
Valószínűleg származékszó ; alapszava - amelyet talán a HB. feze adata őriz — ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. piti 'fészek' (Paasonen: Beitr. 235); osztj. V. pal 'fészek «(madáré, vidráé)’, Ko. pit 'fészek' (PD.); zürj. V. póz 'fészek'; votj. Sz. puz 'herezacskó, here ^emberé, állaté), tojás'; cser. KH. pd'zäs 'fészek, lakás’; md. E. pize, Μ. piza ’<madár-) fészek*; finn pesä ’ua.'; 1p. N. bzesse ’ua.; kezdetleges lakóhely’ ; — szám. jur. picte; jen. (píré* ~ pide; tvg. (patté; szelk. pao (JSFOu. 58/1: 13); kam. phidä: ’fészek’. Az uráli alapalak *pcsä lehetett. A cseremisz szó ·( ä)$ eleme képző. — A fészek -fc-ja névszóképző; vö. ének, lélek, torok, A szóbelseji é eredetileg is zárt volt. Az 1. jelentés ősi örökség, a 4. és 5. ebből hasonlóság alapján történt jelentésváltozással alakult, a 2 —3., 6—7. az 1. átvitt értelmű használata. Hasonló jelentésfejlődés más nyelvekből is kimutatható; vö. lat. nidus ’fészek; lakás, otthon; fészekalja <madárfióka) ; zug’; ang. nest ’fészek; búvóhely, menedék, odú; megbetegedés góca; fészekalja < madár)’; fr. nid ’fészek; fészekalja <madár), lakás, otthon, ágy; tanya’. — Török származtatása téves.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 4: 443 ®, 6: 238, 11/1: 58; Budenz: NyK. 6: 458, 10: 81, 20: 416; Vámbéry: NyK. 8: 144, MBölcs. 10, 157; MUSz. 220, 449, 520 ® ; Szilasi: Nyr. 11: 111; Simonyi: MNyelv.1 2: 157, 205; Halász: NyK. 23: 441, 33: 155; NyH.1“7; Szolár: NyF. 35. sz. 15, 23; Paasonen: Beitr. 227; Jakubovich: MNy. 14: 31; Szinnyei: MNy. 15: 121, 22: 231, 245; Horger: MSzav. 57; EtSz.®, 2: 235 7. fez a. is; SzófSz.; Végh: Békés 63; Collinder: FUV.; D. Bartha: Szóképz. 9; Hajdú: FgrNNy. 17; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 42, 59 ; Sarkady: Nyr. 90: 416; MSzFgrE. ® . — Vö. fész, fészkelodik.
fészekfentő 1793: „mint a’ fészek fenték szók gazdagságokba Öszve búnak” (Német Μ.: Kett. Kints. 247: NSz.). J: 1. 1793: ’fé- szeklakó madárfióka ; Nesthocker | utolsónak kikelt, a többitől elmaradt, hitvány madárfióka; Nestling’ (1. fent); 2. 1804: ’utolsónak született, kései gyermek ; letztgeborenes Kind* (Fábchich J.: Pindarus. 293: NSz.); 3. 1907: ’kistermetű ember ; Mensch von kleinem Wuchs’ (NyF. 40. sz. 56).
Összetett szó. Az utótag valószínűleg a fen ige feltehető mozzanatos -t képzővel alakult *fent származékának főnevesült folyamatos melléknévi igeneve. Egy adatunk van •t képző nélküli utótagra is: 1808: Féfzekfenő (Sí. Fenékféfzek a.) ; ugyancsak egy adat van az utótag önálló alkalmazására a fészekfentő helyett (1840: EtSz. 2: 206 4. fentő a.). Az elnevezés alapja az lehet, hogy az elmaradt fióka sokáig dörzsöli, koptatja, feni a fészek alját. A 2 — 3. jelentés tárgyi hasonlóságon


fészer
899
fesztáv
alapuló névátvitel eredménye. Hasonló je- lentésfejlődésre van példa más nyelvből is; vö.: ném. Nesthäkchen ’fészekbeli madárfióka’ és 'legkisebb gyermek’ ; finn poika pahnan pohjimmanien ’utolsó, legkisebb gyermek’ (tkp. ’az alom legfenekén levő fiú’). — Nem egészen tisztázott alakulású, de minden bizonnyal a fészekfentő utótagjával, s így valószínűleg a fen igével azonos családba tartozó szavak: 1838: Fenköl ’hitvány, fejlődésben elmaradt madárfióka’ (Tsz.); 1873: Fentér ’legutoljára kikelt fióka; gyenge, sovány ember’ (Nyr. 2: 562; ’fenőkőtartó’ jelentésben már korábbról: 1812/1890: Szemere P.: Munkái 2: 219: NSz.). — Az utótagnak a fenn, fenső szavakkal való rokonítása téves. — Elsősorban a Dunántúl egyes helyein élő nyelvjárási szó.
CzF.; Herman: Pászt. 649; Beke: Nyr. 53: 103 ®, 57: 29; EtSz. 2: 206 3. és 4. fentő a., 204 fenköl a., 205 fentér a.; Bátky: NéprÉrt. 28: 102. (Kluge: EtWb.19 508.)
feszeleg, feszély, feszeng 1. feszül
fészer 1792: „Fél haj: fél hajazat, fél- fzín, fél-fzer, fzekér-fzín” (SzD. Fél haj a.); 1793: fészerbe gr. (Fekésházy Gy.: Marhadög 38: NSz.); 1864: félszér (CzF.); — féször (OrmSz. félszer a.); fiszçr (Nyatl.). J: 1792: ’kisebb gazdasági épület, melynek teteje csak egy irányba lejt, szín; Schuppen, Schutzdach’ (1. fent). — De vö.: 1302: „quam habet in /efeerfolua” hn. (MNy. 10: 41).
Összetett szó: előtagja a fél2 ’a két részre osztott egész egyik része; a páros dolgokból az egyik’ ; utótagja a N. szer ’sor, oldal’. Valószínűleg ^félszer tető, ^félszer fedél-íé\e jelzős kifejezésekből vált ki jelentéstapadással ; a régiségben ugyanis a félszer eléggé gyakori volt ’féloldalas, nem páros’ jelentésben (vö. 1302: 1. fent). Keletkezését az magyarázza, hogy a szín többnyire a szomszéd ház falához van hozzáépítve, s a nyeregfedéltől eltérően csak egy síkú fedele van. Hasonló kifejezések a rokon nyelvekben is vannak; vö.: osztj. Kaz. xot-pe'ldk ’féligzárt kunyhó’; votj. Icà-pëldk ’féltetős kunyhó’; cser. pel-moyaras leßas ’féloldalú födél, tető’ (Nyr. 76: 472). Ezek azonban a magyar szóval nem függenek össze közvetlenül. A fészer alakváltozat az eredet elhomályo- sulásának következménye. — Nem meggyőző az a feltevés, amely szerint az előtag a R. */éZ ’(fa)oszlop’ (1. ajtófél a.) lett volna. — Nyelvjárási szó.
Szalontai J.: Nyr. 7: 457; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 102; Kertész: MNy. 9: 313, 10: 65; Horger: MNy. 19: 142®, MSzav. 57 ® ; Bátky: MsgNépr. 1: 238; EtSz. ® ; SzófSz. fél Ï. a.; Beke: Nyr. 76: 472; Balázs: MNy. 49: 459, 460; K. Sál: NyK. 65: 403.
57*
feszes, feszít 1. feszül
fészkelődik 1650: be-fészkelődik (Megy: Diai. 43: NySz.) ; 1669: „Nem ûlhetél a lapáton, s-immár az asagonnis fészkelődnőd kel” sz. (Czegl: Japh. 219: NySz.); 1682: fçszke- lődik (KBodor: HÖszt. 25: NySz.); 1763: fészkelédett gr. (Molnár J.: Megtérő reform. 192: NSz.); 1834: fészkalódott gr. (Vajda P.: Legszebb 96: NSz.) ; 1838: Fiszkálódik (Tsz.) ; 1864: fészkálódik (CzF.); — fëszkalôdik, fisz· kalónni sz., fészkolód-ik, físzkálód-ik (MTsz.); féckálódik (ÚMTsz.). J: 1. 1650: [rendsz. be· ik.-vel] ’valahol megtelepszik; sich festsetzen’ (1. fent); 2. 1669: ’nyugtalanul ide- oda mozog; sich unruhig hin und her bewegen I nyugtalankodik; sich unruhig benehmen’# (1. fent); 3. 1673: 'fészket rak; ein Nest bauen’ (Com: Jan. 35: NySz.).
Származékszó: a fészek-\M keletkezett a valaminek létrehozását jelölő -Z és az -ődik visszaható képzővel. A 2. jelentés létrejöttének az lehet az alapja, hogy a madár sokáig mozgolódik, mielőtt végleg leül a fészekre. — 1. és 3. jelentése a hasonló jelentésű fészkel elterjedésével visszaszorult és elavult. — A fickándozik igéből való származtatása téves.
EtSz. 2: 229 fészek a. ® ; SzófSz. fészek a.; Beke: MNyj. 8: 115. — Vö. fészek.
feszt 1861: „Feszt karakter volt Ő mindég” (Tóth K.: Kipfelh. 51: NSz.); 1891: fesz (Nyr. 20: 240); — feszt (Nyr. 30: 542). J: A) mn. 1861: ’szilárd; fest, hart (als Adjektiv)’(1. fent). B) hsz. 1. 1891:’szdárdan, erősen ; fest, stabil, fix (als Adverb)’ (1. fent) ; 2. 1900/1938: ’folyton, szüntelenül; fortwährend, immer, fort und fort’ (Nagy Andor: Tavasz Váradon. Regény a fiatal Ady Endre életéből. Bp., é. n. 84).
Német eredetű; vö. ném. fest ’szilárd, erős, kemény, állandó; szilárdan, erősen, keményen, állandóan’. A szb.-hv. N. fest 'szilárdan’ ; cseh N. fest ’sebezhetetlen testűnek tartott ember’; szik. N. fest ’szilárdan; nagyon’; le. N. fest ’erŐs; erősen’ szintén a németből származik. — A) jelentésében használva elavult; B) 1 — 2. jelentésében a bizalmas társalgási nyelv szava.
EtSz.®; Lengyel: Nyr. 87: 113. (TrübnersDtWb. 2: 332; Maehek: EtSlCSl. 108; Striedter-Temps: DLwSkr. 120; Kluge: EtWb.19 194.)
fesztáv 1885: „Spannweite f. einer Brücke : Híd ívköze, . . . Hídnyilás, . . . Fesztáv” (Révész: VasutiSz. 322 Spannweite a.). J: 1885: ’tartók, áthidalások alátámasztási pontjainak egymástól való távolsága; Spannweite’ (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Spannweite 'fesztáv* (az összetétel tag¬


fesztivál
900
feszül
jaihoz vö. ném. spannen 'feszít’ és Weite 'távolság’). A nyelvújítók a kikövetkeztetett fesz- (< : feszes, feszít, feszül) előtaggal számos hasonló felépítésű összetételt alkottak; vö. 1828: „Feszpont: Panctum fixam” (Bugát P.: Bonctud. 2: Szót. 10: NSz.; stb.). Ezek többnyire elavultak, a megmaradtak pedig a műszaki szakszókincs elemei (1. pl. feszméro ’ feszültségmérő’). Az ugyancsak nyelvújítási táv utótagot később a köznyelvi távolság-g&X cserélték föl; vö.: 1950: ,,híd- nyilás, fesztávnlság, . . . térköz” (OrMMűsz- Sz. 326 npoaërn. a.). — Műszaki szakszó.
NyÚSz.; EtSz. 2: 233 feszít a.
fesztelen 1· feszül
fesztivál 1948: „a magyar lapok nem hogy terjesztenék a . . . fesztivál, aktivista . . . kifejezéseket” (Msn. 17: 28). J: 1948: 'ünnepélyes keretek közt lefolyó kulturális rendezvények, sportbemutatók sorozata; Festspiel, Festival’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. festival; ném. Festival; fr. festival; le. festiwal; or. φεο mueáAb: 'ünnepség, ünnepi játékok’. Az angolban keletkezett az ang. festival 'ünneplés), ünnepélyes’ főnevesülésével. Ez utóbbinak végső forrása a k. lat. festivalis ’ua.’ (< : lat. festivus ’ua.*). Szélesebb körben a 20. sz.-ban terjedt el. — A magyarba irodalmi úton került át főleg az oroszból. — A kulturális élet nyelvének szava.
H. Molnár: Nyr. 83: 519. (OxfEnglDict. Festival a.; Wartburg: FEW. 3: 484; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 489; DudenEtym. 164.)
feszül 1372 U./1448 k.: „ÿelenek nekÿ aj gonoj kyfertett fe^ewlewt criftufnak je- melyben” sz. (JókK. 50); 1518 k.: féézwl (PeerK. 192); 1519 k.: meg fezzvltnec sz. (DebrK. 305). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'keresztre feszíttetik; gekreuzigt werden' (1. fent); 2. 1513: 'feszes lesz; sich spannen | merevvé válik; sich straffen’* (NagyszK. 277); 3. 1792: ’(ruha) szorosan rásimul valakire; spannen (vorn Kleid)’# (SzD.); 4. 1810: '(érzés, gondolat) eltölt valakit; jemanden erfüllen (vom Gefühl, Gedanken)’# (Barko- czy I.: Olympus 4: NSz.) ; 5. 1824: ’nekifeszül valaminek; sich stemmen’ (Guzmics I.: Theokritosz 93: NSz.). — Sz: ~et 1372 u./ 1448 k.: fe^ewletnek gr. (JókK. 153) | ~tség 1781: feszültségre gr. 'megfeszített állapot, feszülés' (Μ. Hírmondó 267: NSz.); 1823: 'feszült lelkiállapot' (Pacz Ant.: Nyári rózsák 43: NSz.); 1835: 'erőltetés’ (Jósika Μ.: Irány 135: NSz.); 1869: 'elektromos feszültség’ (Greguss Gy. Értekezései 207: NSz.); 1878: 'feszült viszony’ (II. Kákay A.: Tisza K. 132: NSz.) || feszít 1416 U./1466: „ém- bern0 fia élaroltatic hog rn&gfb^eitfyfec” sz.
(MünchK. 63); 1506: ? vezőAedmegh gr. (WinklK. 195). J: 1. 1416 U./1466: 'keresztre feszít; kreuzigen’ (1. fent); 2. 1506: 'feszesre húz; spannen | kinyújt; strecken* # (Winkl- K. 249); 3. 1564: 'kiemel; herausheben | kifeszeget; herauszwängen’ (MNy. 25: 236); 4. 1786: '(mellet) kidülleszt; (Brust) herausrecken’# (Fal: Vers. 882: NySz.); 5. 1793: '(lelket) eltölt; (die Seele) erfüllen I lelkesít; begeistern' (Μ, Hírmondó 2: 809: NSz.); 6. 1821/1910: '(figyelmet) irányít; ( Aufmerksamkeit) anstrengen, richten’ (Verseghy: Kisebb költ. 287: NSz.); 7. 1824: 'feszélyez; beengen, genieren’ (Fáy A.: Kedv- csapongások 1: 5: NSz.); 8. 1838: 'valamit erősen odaszorít valamihez ; etwas stemmen’ # (Tzs).;9. 1875:'erőlködik; sich anstrengen’ (Szász K.: Göthe 1: 247: NSz.); 10. 1875: 'büszkén jár; stolz einherschreiten’ # (Nyr. 4: 277) H feszes 1536s,,Akaratodgonozralegyen wgyan fezes” (Pesti: Fab. 17b: NySz.); 1805: feszes (Verseghy F.: Ung. Sprach. 345: NSz.). J: 1. 1536: 'szilárd; fest | állhatatos; standhaft' (1. fent); 2. 1778: 'megfeszített; straff I merev; steif’# (Rácz S.: Orv. tan. 1: 48: NSz.); 3. 1792: 'szűk; eng | szorosan testhez simuló; anliegend’# (SzD.); 4. 1793: ’ki- mért ; gemessen | erőltetett ; gezwungen’ (Kazinczy: Lev. 2: 301: NSz.); 5. 1807: ’feszült (figyelem); gespannt (Aufmerksamkeit)’ # (Kultsár: Hazai Tud. 1: 256: NSz.); 6. 1864: ’nyalka; schneidig’ (CzF.) || feszeget 1585: ,,distento: Ki feszegetem” (Cal. 334); 1604: Ki feßegetem gr. (MA. Difténto a.); 1702: feszengetésekkel sz. (Szentiv: Verseng. 89: NySz.); 1805: feszeget (Verseghy F.: Tiszta Magy. 155: NSz.); 1850/1894: feszegetni sz. (Jókai 10: 121: NSz.); 1898: feszigette gr. (Móra I.: Atyámfiái 192: NSz.). J: 1. 1585: ’igyekszik szétfeszíteni; zerspalten, sprengen wollen’ # (1. fent); 2. 1613: ’valamilyen kérdést kitartóan, erőszakosan részletez ; forcieren’ # (Pázm: Kai. 420: NySz.); 3. 1770: 'nyugtalanít; beunruhigen’ (Molnár J.: Egyh. tört. 2: 223: NSz.) || feszeng 1645: „Feszeng, suhajt kénjában” (GKat: Válts. 1: 802: NySz.). Js 1. 1645: 'nyugtalanul izeg-mozog; sich unruhig hin und her bewegen' * (1. fent); 2. 1834: 'feszül; sich spannen' (Garay: Csatár. 80: NSz.); 3. 1863: 'feszélyezve érzi magát; sich beengt fühlen' (Greguss Á.— Sand.: Ant. 37: NSz.) ;4. 1816: 'büszkélkedik; stolzieren* (U. Tóth L.: Versei 177: NSz.) I| fesz 1803: ,,Feszes certa a radice substantiva fesz..· derivatur” (Nyr. 26: 359). J: 1. 1803: 'merevség; Steifheit | feszesség; Steife' (1. fent); 2. 1834: ’feszélyezettség; Zwang, Unbehagen' (Nefelejts. 8: NSz.); 3. 1837: 'katonás fegyelem; soldatische Zucht’ (Aurora 16: 14: NSz.) |] feszeleg 1807: „Feszelegní, feszengeni. . . p. o. a’ széken, unruhig fitjen, Pich hin und her bewegen” sz. (Márton); 1808: feszelgô sz. (Farkas


fétis
901
fetreng·
A.: Músa út. 12: NSz.); 1825: feszelygő sz. (Erdélyi J.: Gunyortzák 116: NSz.); 1826: Feszelg (Aurora 5.: 12: NSz.); 1831: Feszereg (Kreszn.); 1864: Feszelég (CzF.). J: 1. 1807: ’fészkelŐdik ; zappeln’ (1. fent); 2. 1808: 'gőgösen viselkedik; sich hochmütig benehmen’ (1. fent); 3. 1825: ’feszélyezve érzi magát; sich beengt fühlen’ (Maróthy Μ.: Amália 43: NSz.) I) feszély 1833: ? ,,azonnal . . . kutaszsági iparokra, Veszélyekre, szorgályok- ra fordítandá üridejét” (P. Thewrewk J.: Bér. Tűk. 62: NSz.); 1844: „Feszély: fesz; feszesség” (Somogyi A.: Szók 38: NSz.). J: 1. 1833:? ’feszesség; Steifheit’ (1. fent); 1844: ’ua.’ (1. fent); 2. 1853: ’feszélyezettség; Unbehagen, Geniertheit, Zwang’ (Jósika Μ.: Górd, csomó 3: 193: NSz.). — Sz: ~ez 1853: feszélyezve sz. (Jósika Μ.: Górd, csomó 3: 193: NSz.) | ételen 1853: feszély telenebbül gr. (Jósika Μ.: Górd, csomó 1: 180: NSz.) | nézettség 1860: feszély ezettség (Virág L. : Darázsi. 1: 51: NSz.) || fesztelen 1835: ,,Ungezwungen: .. . nem kényszerített, szabad; fesztelen, természeti, nem erőltetett” (Tzs. Ungezwungen a.). J: 1835: ’ungezwungen’ * (1. fent). — Sz: ~ség 1835: fesztelenség (Tzs. Ungezwungenheit a.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A feszes melléknévnek az igékhez való viszonyára vö. pl. pirít, pirul, pirongat stb.: piros, A fesz Révai Miklós nyelvújítás kori elvonása a feszes alakból. A feszély nyelvújítási képzés; vö. aggály, erély, A feszület származék feltehetően tükörfordítás valamelyik szláv nyelvből; vö. szín, razpétje ’keresztre- feszítés; feszület’ < : razpéti ’keresztre feszít’ < : péti (pnèm stb.) ’feszit’. — A szócsalád tagjainak jelentésfejlődése hasonló egymáshoz. Az eredeti jelentés a feszül, feszit, feszes esetében a 2. lehetett. A többi jelentés hasonlóságon alapuló névátvitellel, illetőleg átvitt értelmű használatban fejlődött ki. Az átvitt értelmű ’<figyelmet) valahova irányít’, illetőleg ’<figyelem) valahova irányul’ jelentés kialakulása más nyelvekben is megfigyelhető; vö.: lat. intendere ’megfeszít, kinyújt; megerőltet, figyelmét valahova fordítja’; ném. spannen 'feszít; (ruha) feszül; lebilincsel, leköt valakit’, gespannte Aufmerksamkeit ’feszült figyelem’. A feszeng, valamint a nyelvújítási fesz, fesze- leg, feszély, fesztelen elsősorban lelkiállapot jelölésére vonatkozik. A feszély 2. jelentése Jósika Miklóstól származik. — A szócsalád török, valamint finnugor származtatása téves. — A feszes 1525: VitkK. 103: NySz. adata a jelzett helyen nem található. — A fesz, feszeleg elavult szók ; a feszély is elavult, csak származékaiban él.
Barna: NyK. 7: 356; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 37; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 9, 15/3: 4, 15/9: 37, TMNy. 415, Nyr. 25: 31, 33: 140, 143; MUSz. 521; Asbóth: 18: 400;
Szilasi: NyK. 24: 288; Király K.: Nyr. 26: 359; Bartha: Nyr. 27: 116; Melich: SzlJsz. 1/2: 259; Szilády: MNy. 1: 168; Szily: MNy. 1: 177; Simái: MNy. 5: 123; Horger: NytAl.1 186; Vámbéry: MBölcs. 157; Melich: MNy. 12: 217; Szinnyei: Szily-Eml. 81; EtSz. 2: 231 feszít a. ® ; SzófSz. feszit a. ® ; Benkő: MNy. 50: 185.
fétis 1826: ,,Barbot’ tudósítása szerint ... a’ Fetis Portugalliai szó” (Verseghy: Lex. term. 182: NSz.); 1865: fetisch (Babos); 1870: /eízó'Á-imádássá (Barátfülek: 3: 106: NSz.); 1883: fétis (Szász B.: Költ. 303: NSz.); 1887: Fetisz (Kabos E.: Vásár 3: NSz.). J: 1826: ’bálvány; Götze | talizmán; Talisman’ (1. fent) || fetisizmus 1865: „fetischismus, természeti tárgy bálványozása” (Babos fetisch a.); 1880: Fetisizmus (MagyLex. 7: 496). J: 1865: 'egyes tárgyak bálványként való tisztelete; Fetischismus’ (1. fent) Jl fetisizál 1948: „fétisizálódás: a tőkés társadalomban az árut, a pénzt. . . olyan tulajdonságokkal ruházzák fel. . . a- melyek a valóságban nem természetes tulajdonságaik” sz. (Sándor: IdSz.); 1951: „Az ilyen kritika fetisizálja a lektort” (Nyr. 76: 201). J: 1948: 'bálványként tisztel, kezel valamit; fetisch isié ren' (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Fetisch, Fetischismus, fetischisieren; fr. fétiche, fétichisme, fétichiser: ’fétis’, 'fetisizmus’, 'fetisizál'; megfelelők vannak az angolban, oroszban s részben az olaszban is. A fétis megfelelőinek forrása a port, feitiço ’bűbáj, bűvölet, igézet; talizmán’ (< : lat. facticius ’mesterséges, csinált’), melyet eleinte a természeti népek varázserővel felruházott vallási tárgyainak, bálványainak stb. jelölésére használtak. Ez meg a belőle képzett fetisizmus, fetisizál-félö szavak is főleg francia közvetítéssel terjedtek el. — Am. fétis, fetisizmus a németből, esetleg a franciából való. A fetisizál csak újabban jelentkezett mint társadalomtudományi szó, részben az or. $emuum3Úpoearnb: ’ua.’ hatására. — A fétis, fetisizmus főleg néprajzi, vallástörténeti szó.
Lumtzer —Melich: DOLw. 100 ® ; ErdŐ- di: Nyr. 78: 386, 387. (OxfEnglDict. Fetish a.; Wartburg: FEW. 3: 358; Meyer-Lübke: RomEtWb. 3132.; Machado: DictEtPort. 1: 960 Fazer a.; Kluge: EtWb.19 194.)
fetreng: 1508: „halalodnac vtolfo hora- ian ideien vertengez” (NádK. 356); 1517: fevrtevngeny sz. (DomK. 27); 1536: ferteng (Pesti: NTest. 89: NySz.); 1541: Fórtójy gr. (KazK. 32); 1584: fetrengűne gr. (Born: Préd. 426: NySz.); 1754: fötröngö sz. (Bárány Gy.: Uj Test. 332: NSz.); 1805: fetreng (Verseghy F. : Tiszta Magy. 147: NSz.); 1808: föt- rengöttgr .(Dugonics: Cserei 23: NSz.). J: 1508. ’sich herum wälzen, sich suhlen' # (1. fent):


feudális
902
fiáker
Származékszó: -ρ gyakorító képzővel alakult abból a *fert- igetőből, amelyből a fertő is keletkezett, s amelynek kiterjedt rokonságába tartozik a ferde, fergettyú, förgeteg, fertelem, fürge, fürdik stb. Mindezek a forog családjának magas hangrendű változatai. A fetreng-t6\ alakilag bizonyos fokig elkülönült a nyelvjárási szinten rekedt fentereg. — A szókezdő / ~ v váltakozást a szó hangfestő jellege magyarázza; vö. fickándozik vickándozik, és 1. még fentereg. Az eredetibb ferteg-b6\ hangátvetéssel lett fetreg. Az n valószínűleg szervetlen járulékhang, nem igazi képzőelem.
CzF. 0, /éra. is; Simonyi: NyK. 16: 250; Fest: NyF. 42. sz. 18 ;0 Beke: Nyr. 40: 297, NyK. 45: 350, Nyr. 48: 7, 67: 103, 69: 29; Sági: MNy. 9: 96; Badics: MNy. 10: 118; Melich: MNy. 12: 212, 217; EtSz.‘® ; Erdődi: Nyr. 68: 89; Horger: MNv. 36: 250; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 10, 23, 31; Bárczi: TihAl. 52®; Kálmán: MNy. 48: 153; Pais: MNy. 48: 171. — Vö. fentereg, ferde, fer- gettyű, ferto, fordít, förgeteg, förmed, forte- lem, fürdik, fürge, fürmöl·
feudális 1791: ,,az . . . Feudalisságnak idejében” sz. (Voltaire: Igaz. jut. 135: NSz.); 1835: „Feudális: bérföldi” (Kunoss: GyaL); 1841/1952: feudális (Kossuth-Eml. 1: 21: NSz.). J: 1791: ’hűbéri; feudal’ (1. fent) II feudalizmus 1851: ,,[Széchenyinek] czél- ja volt a’ feudalismust a’ magány jogban . . . megbuktatni” (Kemény: Még egy szó 52: NSz.); 1894: Feudalizmus (PallasLex. 7: 166 Feudum a.). J: 1851: 'hűbériség; Feudalismus’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. k. lat., h. lat. feudális ’hűbéri’, újkori lat., h. lat. feudalismus ’hűbériség’. Az előbbi a k. lat., h. lat. feudum ’hűbér’ alapján keletkezett, a feudalismus pedig a feudális származéka. Végső forrása a frank *fehu- ’jószág, haszonállat’. — A szócsalád tagjai részben közvetlen kölcsönzéssel, részben különféle közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. feudal, feudalism; ném. feudal, Feudalismus; fr. féodal, féodalisme; ol. feudale, feudalismo; or. $eodíbibHbiü, φβοόαΛύ3Μ: ’hűbéri’, ’hűbériség’. — Történet- és társadalomtudományi szók.
Kursinszky: LatJszIrod. 19; Péter: Nyr. 83: 485. (Schulz: DtFremdwb. 1: 210; Oxf- EnglDict. Feudal, Feudalism a.; Meyer- Lübke: RomEtWb. 3274.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1628; Kluge: EtWb.19 195; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 258,261 fiefa.)
fez 1843: ,,Tagjait a’ leventének piros, dúsan zsinórzott felöltöny, bő kék nadrág, ’s egy vérveres fez tevék” (Athenaeum 2: 185: NSz.); 1843: /esz (Életk. 1/3: 77: NSz.); — fesz (ÚÁÍTsz.). J: 1. 1843: ’vörös posztóból készült (mohamedán) fejfedő; Fes’ (1. fent); 2. 1879: 'egy fajta női fejrevaló; Art Frauenmütze’ (Széli F.: Költ. 83: NSz.).
Német eredetű ; vö. ném. Fes, R. fez ’török fez’. A német szó, valamint más európai nyelvek megfelelő szavai (vö.: fr. fez; rom. fes; big. $ec; szb.-hv. fes; le. fez; or. tftécKa: ’ua.’) az oszmán-törökből valók; vö. oszm. fes ’ua.’. A szó végső forrása Fes ~ Fez marokkói város neve; itt állították elő a fez készítéséhez szükséges tompot. — Am. fez a ném. R. fez irodalmi átvétele az íráskép alapján.
Alexics: Nyr. 19: 408; Kúnos: AkÉrt. 10: 511; Lakatos: Nyr. 42: 238; EtSz.®. (Lokotsch 596.; Vasmer: RussEtWb. 3: 206; Kluge: EtWb.19 193.)
fi1 1767: „phi gyalázatos ’Zib’-vásár” (Iliéi: Ptolemaeus 28: NSz.); 1793: „fi! — fi! — egyéb dolgai vágynak az embernek” (Bethlen I.: Posta Tzug 67: NSz.); 1836: Fi! (Vajda P.: Robinson 18: NSz.). J: 1767: isz.; eine Interjektion (1. fent).
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Elsősorban az undor, undorral kapcsolatos irtózás kifejezője, de használatos megvetés kifejezésére is. Az alaki és a funkcionális vonatkozásokat tekintve szorosan összefügg a fuj, pfi, pfuj, pfü, phü, piha indulatszókkal. Hasonló alakú és funkciójú indulatszavak számos más nyelvben is előfordulnak; vö.: gör. φϋ; ang. fie; kfn. fi, phi; fr. fi; or. φιι: ’íi!, piha!’. Ezek között azonban az esetek többségében aligha lehet származásbeli kapcsolatot feltenni. — Választékos, elsősorban irodalmi nyelvi szó.
Kelemen: Mondsz. 331. — Vö. fuj, pfuj, pfü, piha.
fi2 1. fiú
fiáker 1780: fiáker (MNy. 30: 33); 1785: „Bétsben ... a’ fijákker Kotsisok a’ leg-sze- mély válogatás nélkül valóbb és durvább emberek” (Μ. Hírmondó 709: NSz.); 1787: FwUcfcer-kotsisban (Μ. Kurír 525: NSz.); 1793: Fiakereknek gr. (Sándor I.: Külf. ut. 287: NSz.); 1803: Fiákkert gr. (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 32: NSz.); 1881: fijákéra [ = fiákerral] gr. (Kálmány L.: Szeged népe 1: 142: NSz.); — fiákér (SzegSz.); fiakërba gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1785: 'két lovas bérkocsi; zweispännige Lohnkutsche’ (l.fent); 2. 1793: ’bérkocsis; Lohnkutscher’ (Μ. Hírmondó 1: 163: NSz.). — Sz: ~es 1844: fiakkeros kocsi (Vahot I.: Farsangi iskola 121: NSz.); 1867: fiakkeresek gr. (Báttaszcki L.: Fôv. genre 76: NSz.).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném. Fiaker ’fiáker; fiákeres’. A németbe a fr. fiacre ’fiáker’ átvételeként került. A francia szó Szent Fiacrius~ Saint Fiacre nevével azonos. Létrejöttének állítólag az az alapja, hogy Párizsban eleinte annál a háznál lehe¬


fini
903
fiatal
tett bérkocsit fogadni, melyen Szent Fiacrius képe volt látható. Számos európai nyelvbe is átkerült; vö.: svéd fiaker; ol. fiácchere; cseh jiakr; or. φα,άκρ: ’fiáker’. — Elavulóban van.
Lumtzer — Melich: DOLw. 100; Szily: MNy. 7: 92; EtSz.®; Gáldi: Szótir. 208. (Schulz: DtFremdwb. 1: 211; OxfEnglDict. Fiacre a.; Kluge: EtWb.19 195; Bloch— Wartburg: DictEtFr.4 260.)
fial 1395 k.: „pingg [ = privignus]: fyal” (BesztSzj. 37.). J: 1. 1395 k.: ’mostoha- fiú; Stiefsohn’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: 'fiúcska; Knäblein’ (MünchK. 92).
Származékszó:a fiú ~ fi szóból jött létre -Z kicsinyítő képzővel. A 2. jelentés lehet a korábbi. Az 1. jelentésben a képző szerepe ugyanaz, mint a -féle képzőszerű utótagé. Mostoha gyermeket vagy szülőt jelentő kicsinyítő képzős szó más finnugor nyelvekben is előfordul; vö.: osztj. Kaz. ρ$χΛζη 'mostoha fiú' (tkp. 'fiúcska'); finn emintimá 'mostohaanya' (tkp. 'anyácska'), isintima 'mostohaapa' (tkp. 'apácska'), pojantin 'mostohafiú' (tkp. 'fiúcska') ; észt emak 'mostohaanya' (tkp. 'anyácska'), izak ’mostohaapa’ (tkp. 'apácska'). Vö. még N. kis anya 'mostohaanya'^ kis apa ’mostohaapa* (MNy. 29: 214). — Összetételként való magyarázata, latin és olasz származtatása téves. — A mostoha szó közkeletűvé válása miatt korán elavult, a régi nyelvből is csak szórványosan adatolható szó.
CzF.; Simonyi: AkÉrt. R. 18: 196, NyK. 22: 523, 23: 231, MNyelv.2 121, Jelz. 10; Melich: Nyr. 22: 174 ® ; [Szerkesztőség:] AkÉrt. 5: 510; Szinnyei: Nyr. 23: 145, NyK. 46: 298; Szilasi: NyK. 26: 146; Fokos: Nyr. 42: 185; Zichy: Őstört. 23; Zsirai: MNy. 22: 173; Gombocz: Synt. 164; Mészöly: MNy. 29: 212®; EtSz.®; Klemm: TörtMondt. 289; A. Kövesi: MNyj. 3: 149; Radanovics: MNy. 56: 255. — Vö. fiú.
fiaskó 1844: ,,egy kis fiascoi csinált” (Jósika Μ.: Élet utjai. 229: NSz.); 1850: fiaskót gr. (Röpivek. 4. sz. bor. d.: NSz.); 1882: fiaszkó (Teleki S.: EgyrŐl-másról 2: 174: NSz.). J: 1844: 'kudarc, felsülés; Mißerfolg, Fiasko’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fiasco; ném. Fiasko; fr. fiasco; ol. fiasco; or. φαάεκο: 'kudarc, felsülés’. Az olaszban keletkezett az ol. fiasco ’szalmafonatú üveg, fiaskó’ átvitt értelmű használatából, talán a fr. bouteille ’palack, fiaskó; N. [eredetileg a diáknyelvben:] baklövés, melléfogás’ (NeuphilMitt. 54: 347) hatására, tükörfordításként. Etimológiailag összefügg a m. flaska fiaskó, palack eredetijével. — Am. fiaskó közvetlen forrásaként elsősorban a német jöhet számításba. Az idegen nyelvi sz helyén található m. s nincs tisztázva. Talán azzal magyarázható, hogy a szó főleg nyomtatott szövegek útján terjedt. — A választékos stílus elavulóban levő szava.
Szarvas: Nyr. 10: 212®, 12: 37; Körösi: Nyr. 13: 456, O1E1. 30, Nyr. 55: 68; Tren- csény: Nyr. 28: 15; Végh: Adal. 67; EtSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Rosenfeld: NeuphilMitt. 54: 329; Kluge: EtWb.19 196.) — Vö. fiaskó, palack.
fiastyúk 1405 k.: ,,feptemftiliu[m] [o: septistellium]: fias tik” (SchlSzj. 2089.); 1572: fÿas Thÿwk (ZsélyiSzj.); 1817: fijas tyúk (P. Horváth Ádám: Magyar 346: NSz.). j: 1405 k.: 'csillaghalmaz a Bika csillagképben, Plejádok; Plejaden, Siebengestirn’ (1. fent). — Vö. még 1470: fias tikhoz gr. ’olyan tyúk, amelynek csibéi vannak’ (SermDom. 2: 243).
Összetett szó. Hasonló felépítésű összetétel a N. csibéstyúk (Nyr. 20: 479), Csirkéstyúk (SzegSz.), Fiascsillag (Nyr. 30: 199) is. Efféle megnevezések más nyelvekben is vannak; vö.: fr. N. Poussiniére ’Fiastyúk’ (tkp. ’tyúkborító kas’); cseh N. Kufátka [többes szám] ’ua.’ (tkp. ’csirkék’); or. N. ymíiHoe 2HC3dó ’ua.’ (tkp. ’kacsafészek’). — A köznyelv és a nyelvjárások határterületén élő szó.
EtSz. 2: 288 fiú a.
fiatal 1302: „Uenit ad arborem Túl fyotol dictam” (OklSz.); 1389: Kyurthwÿl· fÿathal (MNy. 10: 42); 1585: ki fiiatalozom sz. (Cal. 353); 1666: fiatallyosodott sz. (Pós: Válasz 19: NySz.) 1847: Fivadal,fiad-al (Döb- renteiG.: Huszárdal. 157: NSz.); 1899: fiató (Deák J.: Göcseji hist. 4: NSz.) ; — fétal (MTsz.). J: A) fn. 1. 1302: ’fiatal fa; junger Baum I faág; Ast, Zweig’ (1. fent); 2. [a fiatalok] 1748: ’fiatal emberek korosztálya, társasága; die jungen Leute, Jugend’ # (Fal: NA. 230: NySz.). B) mn. 1. 1516: 'még ki nem fejlett; nicht herangewachsen, nicht ausgewachsen, jung (im allgemeinen Sinne)’ * (OklSz. fia- tal-erdő a.); 2. 1632: ’nem öreg; jung <Mensch)’ # (Tóin: Vigaszt. 147: NySz.); 3. 1800 — 3/1955: ’korai (idő); früh (Zeit) I tavaszi; frühlings-’ (fazekas: ÖM. 2: 10: NSz.); 4. 1888: ’értéktelen; wertlos | nem jó; nicht gut’ (Berkes K.: Tolvaj 111: NSz.). —- Sz: ^os 1585: fyatalos (erdő) (RMNy. 2/2: 318); 1845: fiatalos (ember) (MNy. 2: 372) I ~ozik 1585: ’kihajt’ (1. fent) | ^ka 1604: fiatalka (MA. Púllus a.) | ~ság 1750: fiatalságában gr. (Nyr. 14: 132) | ~odik 1792: Fiatalodni sz. (SzD.) | ~ít 1803: fiatalittya gr. (NyF. 50. sz. 45).
Valószínűleg származékszó: a fiú ~ fi szóból jött létre -tál kicsinyítő képzőbokorral. Némi nehézséget jelent, hogy a -t és az -l kicsinyítő képzőknek ilyen együttesére más példánk nincs. A tartozó szócsaládba külön¬


ficumodik
904
ficere
féle kicsinyítő képzős szavak (fickó, finak, fiók, fióka) jelentései között sok a hasonlóság, a párhuzam, de bizonyos jelentésmegoszlás is tapasztalható. A /iaíaZ-nak a legrégibb adatokat és az alapszó jelentését is tekintetbe véve ez lehetett az eredeti jelentése: ’idősebb fa gyökeréről nőtt hajtás’, tehát mintegy ’a fa fia’. Ebből alakulhatott ki — talán a ’sarjerdő’ jelentésű fiatalerdo kapcsolat alapján — a szó melléknévi jelentése. Mint melléknevet eleinte csak teljesen ki nem fejlett növényekkel kapcsolatban használták, majd később — hasonlóságon alapuló névátvitellel — személyekre is vonatkoztatták. Az A) 2. jelentés a már emberekre is alkalmazott fiatal melléknév főnovesülése. — A fiatal-nő^ egy feltett *fiad 'származik’ igéből való levezetése és összetételként való magyarázatai tévesek.
CzF.; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 14®; Budenz: NyK. 20: 291; Steuer: NyK. 21: 457, 459; Balassa: NyK. 24: 390; Munkácsi: ÁKE. 275, AkÉrt. 15: 110, Ethn. 15: 12, KSz. 5: 320; Horger: MNy. 10: 116, 20: 32, MSzav. 57; Kertész: MNy. 10: 61; Mészöly: MNy. 10: 165, 29: 216; Sköld: OssLw. 35; Fokos: Nyr. 63: 75; Viski: MsgNépr. 3: 348; EtSz.® ; Klemm: TörtMondt. 308; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 162, 163; Szabó T. A.: MNy. 53: 224. - Vö. fiú.
ficamodik 1585: „eluxatus: Ki rnenywlt, ki ficzamodot” sz. (Cal. 357), de 1. ficamlik; 1744: Ficemedéssz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 293); 1765: fitzomodással sz. (B. Nagy P.: Idv. társ. 308: NSz.); — ficemëdés sz., fice- möd-ik (MTsz.). J: [többnyire ki- ik.-vel] 1585: 'verrenkt werden’* (1. fent). — Sz: ~ás 1585: Ki ficzamodás (Cal. 621) || ficam- ük 1578: ,,A ki ficzeműlt tágokat gyogyittya” sz. (Mel: Herb. 119: NySz.); 1604: Ficzamlas sz. (MA. Farárthrefis a.); 1764: fitzamula gr. (Dudás I.: Lelki éd. B4: NSz.) ; 1784: fitzam- lék gr. (SzD. 12); 1864: ficzemlik (CzF.); — ficzemlyik (ÚMTsz.). J: 1578: 'ficamodik; verrenkt werden’ (1. fent) || ficamít 1585: ,,luxo: Ki menyitom, ki tekeróm, ki ficzmitom [□: ficzamitomf” (Cal. 621); 1748: fitzamittya gr. (Faludi: NE. 201: NSz.). J: [többnyire ki- ik.-vel] 1585: 'verrenken’ # (1. fent) Π ficamik 1784: „fitzamni: fitzamodni, menyulni, marúlni” sz. (SzD. 25); 1833: Fitzamik (Kassai 2: 208). J: 1784: ’ficamo- dik ; verrenkt werden' (1. fent) || ficam 1818: ,,{iezam, folyam . . . valóságos szörnyetek” (Verseghy F.: Magy. Gramm. 222: NSz.). J: 1818: 'Verrenkung’* (1. fent; vö. még 1836: Fogarasi) || ficcan 1833: ,,Fitztzan, ki fitztzan a’ láb” (Kassai 2: 208); — Vi-f iccén (MTsz.). J: 1. 1833: 'ficamodik; verrenkt werden’ (1. fent); 2. [ki- ik.-vel] 1861: ’ki- csusszan (a szó a szájából); es rutscht einem aus’ (MNyszet. 6: 335); 3. fel- ik.- vel] 1893: 'megbicsaklik (a nyelve); sich überschlagen (die Zunge)’ (MTsz.) || fic- cant 1833: „Fitztzant: loco Fitztzanit” (Kassai 2: 208). J: 1. 1833: 'ficamít; verrenken’ (1. fent); 2. [többnyire el- ik.-vel] 1861: 'elhibáz (szót, nyelve botlása miatt); verfehlen (Wort) I megbicsaklik (a nyelve); sich überschlagen (die Zunge) (MNyszet. 6: 323).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelentésbeli tulajdonságain kívül erre mutat feltehető rokonsága is. A hangutánzás-hangfestés síkján kapcsolatban van egyrészt a biceg, másrészt a fickándozik, ficánkol igékkel. Más képzésű alakok is tartoznak ebbe a szócsaládba; vö. R. kifecül 'kificamodik’ (1578: Mol: Herb. 41: NySz.); R. kificorodik ’ua.’ (1585: Cal. 738 [□: 733]); N. fice 'sánta' (MTsz.). A ficam főnév nyelvújítási elvonás.
Simonyi: NyK. 17: 48, AkNyÉrt. 15/3: 29, Nyr. 32: 534; Halász: NyK. 33: 147; EtSz. ® ; Tolnai: Nyúj. 211; SzófSz. ® ; Bárczi: Szók.2 30 ® . — Vö. biceg, fickándozik.
ficánk, ficánkol 1. fickándozik ficcan, ficcant 1. ficamodik
ficere 1584: ,,Kólt tobzódásra, ficze- rere” (Born: Préd. 399: NySz.); 1708: Fitze- rézni sz. (PP.); 1750: fitferézem sz. (Wagner: Phras. Orno a.); 1794: fitsércztek sz. (Molnár J.: Tzelsus 18: NSz.). J: A) fn. 1584: 'cicoma; Putz’ (1. fent). B) mn. 1817: ’díszes, cifra; verziert, aufgeputzt’ (Kassai J.: Μ. nyelvtanító könyv 362: NSz.) || fickéz 1647: ,,Magokat felettéb ne ficzkézzék” (GKat: Válts. 2: 1104: NySz.). J: 1647: ’cicomáz; aufputzen | cifráz; verzieren’ (1. fent) || fice- ma 1717 Θ./1804: ,,A királyi menyaszszony- nak minden ficzemája egy páva farkának árnyéka sem lehet”, ficzomás sz. (Bethl: Élet. 180, 53: NySz.). J: 1717 Θ./1804: 'cicoma; Putz’ (1. fent) || ficos 1838: ,,Ficzos, finyoros: piperés” (Tsz.). J: 1. 1838: ’felcico- mázott; aufgeputzt’; 2. 1867: ’cikornyás; floskelhaft’ (Imets F.: Magy. tört. 82: NSz.) II ficimántos 1885: „Ficzimántos: cziczo- más, mind a mellett is csinosan öltözködő, kényes természetű, másokétól eltérő szoká- sú, hajlamú” (Nyr. 14: 235); — ficermántos (ŰMTsz.). J: 1885: 'cicomás; aufgeputzt I különcködő; den Sonderling spielend' (1. fent).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű szócsalád. Azonos jelentésben más, hasonló hangalakú szavak is előfordulnak; vö. pl. R., N. cicere 'cicoma' (EtSz. 1: 658). A szóvégek részben a piperés : pipere és a cicoma hatására alakulhattak, részben különféle képző- bokrokkal lehetnek azonosak. — AN. ficeréz 'párosodik (vad madár)’ (MTsz.), valamint a N. ficerész 'nevetgélve játszadozik’ (MTSz.)


fickóin dozik
905
ficserékel
esetleges idetartozása további vizsgálatot igényel. — Jobbára elavult szavak. A mai nyelvjárásokból csak szórványosan mutathatók ki.
Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 19; Szarvas: Nyr. 20: 456; EtSz. 2: 240 1. ficere a.®; Gáldi: Szótir. 20.
fickándozik 1592: „A bakoc ha rutúl fitzkandoznac és óklelneo, nagy vész les zen” (Cis. G: NySz.); 1616: ficzkándoztok gr. (Bal: Cslsk. 144: NySz.); 1636: fitskándozék gr. (Szentm: TFiú. 6: NySz.); 1645: vitzkán- dozik (GKat: Válts. 1: 1063: NySz.); 1668: ficskandozó sz. (Matkó: BCsák. 230: NySz.); 1795: vitzkandozó sz. (Gáti I.: Term. hist. 124: NSz.); 1833: Vetzkendezik (Kassai 2: 209); 1861: vaczkondozik (MNyszet. 6: 355); — picskándoz (MTsz.). J: 1592: ’hampeln, tänzeln’ * (1. fent) || fickand 1792: „paripája vérmes és fitzkándós vólt” sz. (Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 250: NSz.); 1802: „hajlandóságit vitzkándó népének Szemmel tapasztalván” sz. (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 81: NSz.); 1804: fickandó sz. (Fábchich J.: Pindarus 198: NSz.); 1861: vaczkondani sz., viczkandani sz. (MNyszet. 6: 355). J: 1792: ’fickándozik; tänzeln, hampeln’ (1. fent) II ficánkol 1807: „ki eresztették ebeiket, hogy ficzánkollyanak” (Zarka: Max. 9: NSz.) ; 1897: viczánkolással sz. (Gyarmathy Zs.: Zú- dór ék 162: NSz.) ; — ficánkú (MTsz.). J: 1807: ’zappeln, tänzeln’ # (1. fent) || ficánk 1825: „Van olly álat, mely lassan lép, Tsikó módra nem jitzánk” (Erdélyi J.: Gunyortzák 36: NSz.). J: 1825: ’fickándozó; hampelnd, tänzelnd’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Erre vallanak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága is. Mindenekelőtt a fincol igével és családjával van szorosabb származásbeli kapcsolatban, de a hangutánzás-hangfestés síkján összefügg &ficamodik, továbbá a viháncol családjával is. A ficánk melléknév elvonásnak látszik éppen úgy, mint az 1864: ficzke ’élénken ugrándozó’ (CzF.) is. — A szó eleji / ~ v ~ p és a szó- belseji c~ cs váltakozás a hangutánzó-hangfestő jelleggel magyarázható; vö. fentereg, fetreng. — A fickánd nyelvjárási szó; a fi- cánk-ra. csak a 19. sz.-ból vannak adataink.
Simonyi: NyK. 16: 259, 17: 48, AkNyÉrt. 15/3: 5; Bonkáló: ArchSIPh. 36: 473; Melich: MNy. 12: 213; EtSz.®; Horger: MNy. 32: 196; SzófSz. ficánkol és fickándozik a. ®; Bárczi: Bev.3 75; Beke: MNyj. 8: 116; Benkő: MNy. 59: 155; Ruzsiczky: KazTájsz. 387. — Vö. ficamodik, fincol, viháncol.
fickéz 1. ficere
fickó 1599: „Keth fa fyczko” (OklSz.); 1817: ficskó (Czövek: Hír. zsiv. 2: 277: NSz.).
J: 1. 1599: ’többnyire fából készült kis edény; kleines (hölzernes) Gefäß | mérŐ- edény; Gefäß als Maßeinheit’ (1. fent) ; 2. 1717 e./1804: ’fiatal legény; Kerl | su- hanc; Bursche’* (Bethl: Eiet. 193: NySz.); 3. 1784: ’sör utója; Bierneige’ (SzD. 25); 4. 1805: ’nagyobb szemű sörét; grobkörniges Schrot’ (Mánx Út. 45: NSz.); 5. 1831: ’desz- ka; Brett | vékony fenyőszál; dünnes Nadelholz’ (Bitnicz: Gazd. szót. 36: NSz.); 6. 1839: ’faék; Holzkeil | olyan kis eszköz, amellyel valamit kipöckölnek; Spreize I betoldás a ruhában; Zwickel’ (AlTsz.); 7. 1840: ’savanykás, silány bor; säuerlicher Wein’ (Nagy lg.: Árgyrus 9: NSz.); 8. 1862: ’zacskó; Beutel | zseb; Tasche’ (Toronyai: Rablók 29: NSz.) ; 9. 1888: ’kicsiny telekrész; kleine Parzelle* (Nyr. 17: 479).
Származékszó: a fiú ~ fi szóból jött létre -c ~ -cs 4- -kó kicsinyítő képzőbokorral. Feltehető eredeti jelentése ’fiú, fiúcska’; ennek megfelelően a kimutatható jelentések közül a ma köznyelvi 2. volt a legkorábbi. A ’fiú’- ból a 'különféle tárgyak kisebb fajtája’ (4—6., 8 — 9.), ’kis edény’ (1.) jelentés kialakulására vö. ficsúr, finak, fiók, s magának a /íu-nak 6 — 7. jelentését. A 3. jelentés kifejlődésére vö. pl. ném. Hansel ’sör alja’ (tkp. ’Jankó’). A 7. jelentésre vö. pl. fr. petit vin ’silány bor’ (tkp. ’kis bor’). — Az a feltevés, hogy a fickó a fickándozik igével van származásbeli kapcsolatban, nem valószínű ; a fickó köznyelvi használata alapján a két szó között hangulati rokonság keletkezett. — A ficere, ficos stb. szavak tövéből való magyarázata, valamint német származtatása téves. — A nyelvjárási fickó viszonylag későn és csak 2. jelentésével került be a köznyelvbe. Többnyire kissé rosszalló vagy tréfás árnyalat kíséri használatát.
CzF.; Halász: Nyr. 17: 301; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 19; Szarvas: Nyr. 22: 385; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: NyK. 25: 295; \7égh: Adal. 59; EtSz. ® ; Horger: MNy. 36: 183; SzófSz.; B. Ö.: Nyr. 74: 420; Kiss: MNy. 53: 473; Fábián —Szathmári—Terestyéni: Stil. 163; Tamás: UngElRum. 345. — VÖ. fiú, kófic.
ficos 1. ficere
ficserékel 1655; „A fetske sokat fetse- rékel” (ACsere: Enc. 216: NySz.); 1673: fitserékel (Com: Jan. 39: NySz.); 1700: firi- tsékelni sz. (Gyöngy: Char. 225: NySz.); 1702: Fitsirikel, fityirikélése sz. (Misk: VKert. 467, 452: NySz.); 1794: Fitserekel (Gyarmatid S.: Nyelvmester 2: 273: NSz.); 1795 k.: fitsirikélni sz. (Takáts R.: Told. D. r.: NSz.); 1815: ficserikélsz gr. (Érd. Muz. 1815. 2: 108: NSz.); 1864: ficserékél (CzF.); — ficserékel (MTsz.); ficserikel, ficserikel, ficsiriköl (ŰM- Tsz.). J: 1. 1655: ’csicsereg; zwitschern’


fiesúr
906
fifikus
(1. fent); 2. 19. sz. második fele: '(kacsa, liba és más rokon madár) csőrével fröcsköl; (Ente, Gans und ähnliche Vogelarten) mit dem Schnabel um sich herumspritzen’ (UM· Tsz.; 1. még Nyr. 26: 330) || ficsereszik 1763: ,,F cserézni [□: Fecserézni], fityeréz- ni: . . . zwitzern” sz. (Adámi: Wb. 28: NSz.); 1818: fitserészni sz. (Márton Trisso a.); 1851: fecserészik (Bernât G.: Freskó 3: 46: NSz.). J: 1. 1763: 'csicsereg; zwitschern' (1. fent); 2. 1851: 'fecseg; schwätzen | cseveg; plaudern’ (1. fent) ÍJ ficserél 1787: „Azomban egygy Filemile . . . kezde tellyes torokkal fitserélni” sz. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 614: NSz.). J: 1787: 'csicsereg; zwitschern' (1. fent) II ficsereg; 1831: „Nem. lehetett fecskét munkában látni: ficsergett Ülve szegény" (Horvát E.: Árpád 421; NSz.); 1864: ficserég (CzF.); — ficsörög (ÚMTsz.). J: 1. 1831: 'csicsereg; zwitschern' (1. fent); 2. 1940: 'csepereg az eső; es tröpfelt, rieselt’ (ÚMTsz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja elsősorban a fecske és más apróbb madár (pacsirta, fülemüle) különféle hangmegnyilvánulásait érzékelteti. A hangutánzás síkján a fecseg, fecsérel, fecskend, fröccsen, fityfiritty stb. szavakkal áll közeli rokonságban. Lehetséges, hogy a szócsalád egyes tagjainak a víz hangjával, a fröcsköléssel kapcsolatos jelentései a madárhang utánzásától független alakulások. — Nyelvjárási szavak.
CzF. ; EtSz. ®. — Vö. fecseg, fecsérel, fecskend, fityfiritty, fröcsög.
fiesúr 1358 — 9: Î Phynchur szn. (MNy. 16: 152); 1376: Î „Bothus dicto ffichor- miklous" szn. (MNy. 10: 78); 1412: Î Ficzur szn. (Dráganu: Rom. 66); 1570: „Nem Jeo alah . . . Az ffjchor” (NylrK. 10: 104); 1792: Fitsór (SzD.); 1877: ficsúros sz. (Ágai A.: Porzó tárca 1: 83: NSz.). J: 1. 1570: 'román fiú, román legény; rumänischer Bursche’ (1. fent); 2. 1638: ’merőedény; Schöpfgefäß I vámolóedény (malomban); Mautmaß (in der Mühle)’ (OklSz.); 3. 1656: 'saru; Sandale I kis csizma; kleiner Stiefel’ (Száz. 40: 926, de vö.: 1621: „ficsior saru": Nyr. 42: 308); 4. 1708: ’hajóslegény ; Schiffsgeselle’ (PP. 270 Hajó vonó ember a.); 5. 1831: 'nyalka fiatalember; schneidiger Bursche | piperkőc, nyegle modorú fiatalember; Stutzer’ * (Kreszn.).
Román eredetű;vö. rom. N. ficiór, ir. rom. feciór ’legény, fiú, szolga’. — Á személynév! adatok valószínűleg román névadáson alapulnak, s ezért csak feltételesen vonhatók ide. Az o > u hangfejlődés csak a magyarban jöhetett létre az úr hatására. 2. jelentését az magyarázza, hogy a magyarban a mérő- stb. eszközöknek a rendesnél kisebb fajtáját ’fiatalember, legény’ jelentésű szóval szokás nevezni; vö. fickó, finak. A 3. jelentés a fiesúr saru-féle kapcsolatból keletkezett jelentéstapadással. — A szó Erdélyből terjedt el; 5. jelentésében bekerült az irodalmi nyelvbe is.
Edelspacher: NyK. 12: 100® ; Szinnyei: Nyr. 22: 438 ® ; Takáts: Száz. 40: 198, 642, 926; Dráganu: Nytud. 2: 155, Rom. 66, 583; Damian: NyF. 67. sz. 45; Horger: MSzav. 58, MNy. 36: 184; EtSz.®; Tamás: Róm. 180, 199 ® ; SzófSz.; Blédy: Infl. 44; Köpe- czi: AECO. 8: 519; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 14, 21; Szabó Z.: NvIrK. 9: 151; B. Gergely—Kósa—Zsemlyéi: NylrK. 10: 104.
fidibusz 1789: ,,a’ Német országi kávéházakban Fidibus-t (pipa-gyujtót) tsinál- nak" (Andrád: An. 1: 184: Zsoldos); 1825: Fidibusz (Czinke F.: Irokéz 14: NSz.); — filibusz, firibusz (ÚMTsz.). J: 1789: ’összecsa- vart papírdarab (esetleg vékony faszilánk), amellyel régebben pipára, szivarra gyújtottak; Fidibus' (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Fidibus 'fidibusz'; vö. még h. lat. fidibus ’ua.’ (1818: Márton 2: 1809). A német szó diáknyelvi eredetű, de etimológiája — sok szellemes ötlet ellenére — tisztázatlan. A németből terjedt el; vö.: ang. fidibus; svéd fidibus; fr. fidibus; ol. fidibus; le. fidybus: 'fidibusz’. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 12: 131; Lumtzer—Melich: DOLw. 100; Nádai: NyF. 27. sz. 33; Horger: MNy. 3: 87; Melich: MNy. 14: 20; EtSz. ® ; Zolnai Gy.: MNy. 40: 287. (Schulz: DtFremdwb. 1: 212; OxfEnglDict. Fidibus a.; Kluge: EtWb.19 196; DudenEtym. 166.)
fifikus 1857/1922: „Bach nemcsak nagy fiffikus, de egyszersmind nagy praktikus is" (Széchenyi: Szat. 50: NSz.); 1859: fifikus (AlmásiT.: Köny. 1: 36: NSz.); 1865: pfiffi- cus (Babos). J: A) fn. 1857/1922: ’ravasz, for- télyosember; Pfiffikus’(1. fent).B)mn. 1859: ’furfangos, ravasz; pfiffig’ (1. fent) || fifiku 1894: „nagy fifika az, amit ilyenkor a szalonka véghez visz" (Bársony L: Erdőn 25: NSz.). J: 1894: ’furfangosság, ravaszság; Pfiffigkeit’ (1. fent). — De vö. : 1835: „Pfiffig: furfangos" (Kunoss: Gyal.).
A fifikus német eredetű; vö. ném. Pfiffikus ’furfangos ember, ravasz kópé’ ; ez a német diáknyelvben keletkezett a ném. pfiffig ’furfangos, ravasz (személy)’ tréfás latino- sításával. A magyarba a ném. pfiffig is átkerült (1835: 1. fent), de nem terjedt el. — Am. /ifika a fifikus szó párjaként a magyarban jött létre; vö. praktikus : praktika; taktikus : taktika; stb. — A bizalmas, tréfálkozó társalgási nyelv szavai.
Tóth B.: Nyr. 25: 556; Lumtzer —Melich: DOLw. 100®; EtSz.; SzófSz. / ifika a. ( Schulz — Basler : DtFremdwb. 2: 484; Kluge: EtWb.19 543.)


907
fika1
figura 1416 U./1450 k.: „úas figura alat ièlêtéttùcmg” (BécsiK. 72); 1767: figúrákkal gr. (PPB. Erüditus a.); 1769: figura (Molnár J.: Urnapi Pr. 4: NSz.); 1814: figurját gr. (Kazinczy: Munkái 1: 283: NSz.). j: 1. 1416 U./1450 k.: ’alak; Gestalt I forma; Form’ * (1. fent); 2. 1600 k.: ’stílus- alakzat; Stilfigur’ (BrassSzt. 15); 3. 1759: ’bábu; Docke’ (Maki I.: Gyám, imáds. A2b: NSz.); 4. 1795: ’változat <(táncban stb. } ; Variante <(im Tanz usw. ) | mozzanat <táncban stb.}; Moment (im Tanz usw.}’ * (Gvadányi: Időtöltés 14: NSz.); 5. 1809/ 1895: ’személy ; Person | furcsa ember; komischer Mensch’ (Kazinczy: Lev. 6: 347: NSz.); 6. 1872: ’tréfa; Possen’ (Abonyi L.: A fonó krón. 2: 182: NSz.). — Szí Zs 1749: Figurás (KirBesz. 132: NySz.) | ~z 1786: figurázott gr. (Kónyi J.: Democritus 1: 12: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. figura ’alak, alakzat; forma; beszédalakzat’. Ez a lat. fingere ’képez ; alakít’ származéka. Stilisztikai, tudományos stb. szóként különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. figure; ném. Figur; fr. figure; ol. figura; or. $usypa: ’alak; alakzat; figura (táncban, játékban, sportban, zenében stb.)’. — Am. R. figur alak változat a német megfelelő átvétele. A jelentések közül az 1. és 2. közvetlenül a latinból való; a 3. és 5. jelentés az 1,- ből jött létre. A 4. jelentés kialakulására a német megfelelő is hatással lehetett. A 6. jelentés feltehetően a figurázik ’mókázik, tréfál’ alapján fejlődött ki.
Kovács: LatEl. 14; EtSz. ® ; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 212; OxfEnglDict. Figuren. ; Wartburg: FEW. 3: 512; Walde — Hofmann:LatEtWb.31: 501 ; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1636; Kluge: EtWb.l9197.)
fig-yelem 1416 U./1450 k.: ,,Es nem hal- gatanac fém figélmèzenèc èngemèt” sz., Fù- gèlmèzièd sz. (BécsiK. 294, 175); 1590: fegyelmetesen sz. (Kár: Bibi. 1: 520: NySz.); 1664: „gyakor fegyelemre füle ereszkedik” (MNy. 6: 165); 1668: figyelemre gr. (NyF. 11. sz. 67). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’a tudat ráirányítása valamire ; Aufmerksamkeit’ # (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’vigyázat; Achtsamkeit I ügyelés; Achtgeben | óvatosság; Vorsicht’* (MünchK. 23); 3. 1750: ’törödés valamivel, valakivel; Beachtung’# (Fal: UE. 363: NySz.); 4. 1804: ’valaki iránt tanúsított előzékenység, tapintat; Taktgefühl’ # (Verseghy F.: Rikóti 46: NSz.); 5. 1848/ 1951: ? ’< figyelemkeltő felszólításként) vigyázat!, ide figyeljetek; Achtung!’ * (Petőfi: ÖAÍ. 1: 18: NSz.).— Sz: figyelmez 1416 u./ 1450 k.: 1. fent | figyelmes 1527: fygelmefon gr. (ÉrdyK. 572) | figyelmetes 1527: f y gel me- tef/eeggel sz. (ÉrdyK. 345); 1531: fygyelme- tófón gr. (ÉrsK. 47) | figyelmeztet 1611: Figyelmeztetem gr. (MA.) I figyelmetlen 1723:
Figyelmetlen (Csúzi: Tromb. 68: NySz.) I figyelmetlenség 1723: Figyelmetlenség (Csúzi: Tromb. 516: NySz.) | figyelmesség 1792: figyelmefség (SzD.) || fígryel 1808: „Figyelni. R. Attendere, Observare” sz. (SÍ. 483); 1837: fügyelne gr. (Vajda P. : Pesti lev. 2: 85: NSz.). J: 1808: ’achten, auf etwas merken, lauschen’ # (l. fent). — Sz: ~tet 1864: figyeltet (CzF.).
Vitatott eredetű szócsalád. — LA szócsalád alapja, a figyel ige származékszó: -l igeképzővel jött létre a fül főnévnek korábbi fii alak változatából, tehát egyszersmind a fülel igének szóhasadással elkülönült párja. A figyelem -m névszóképzős származék; vö. álom, öröm. A régi nyelvben a figyel-vv nincs adatunk, csak a figyelem-me\, valamint ennek igei és melléknévi származékaival találkozunk; ez eléggé súlyos nehézsége ennek a magyarázatnak. A fül családjától való elszigetelődés korán bekövetkezett: a figyelmez legrégebbi adatai között már ’alaposan megnéz, szemügyre vesz’ jelentésű is van. A szemmel való vigyázás jelentésárnyalata egyébként előfordul a fülel esetében is (Nyr. 3: 515). Ama használatos figyel ige újabb elvonás eredménye. A nyelvújítás korában még fügy ’íigye- lem’ elvont tővel is találkozunk (1805: Verseghy F.: Ung. Sprach. 26: NSz.). E származtatást a szótörténet nem támogatja. Alaktani- lag nehézséget jelent az is, hogy az -alom, -elem képzőegyüttes csak igei alapszókhoz szokott járulni. — 2. A szócsalád alapja a figyelem főnév, amely szóhasadással elkülönült változata a fegyelem-nek. Mindkét szó régi adataiban szórványosan mutatkozik i^> e váltakozás. A ’figyel’ és a ’fedd’ fogalmak azonos jelölésére vö. lat. animadvertere ’figyel, ügyel, észrevesz; fényit, büntet’. A figyelem kései jelentkezése ellenére is valóságos alapszava lehetett a figyelmez, figyelmes származékoknak. A figyel viszont elvonás eredménye. E származtatás további vizsgálatot kíván. — A figyel figy- tövének az ügyel és vigyáz alapszavával való azonosítása, finnugor egyeztetése és mongol származtatása téves.
CzF.; Budenz: Nyr. 5: 337 ®; Bálint: Párh. 14; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 15, MNyelv.1 2: 145, 170; Balassa: NyK. 17: 316, 24: 390; Szeremley Császár: Nyr. 35: 169; Simái: MNy. 2: 314, 6: 165; Réthei Prikkel: AINy. 3: 370, Nyr. 43: 423; Wichmann: FUF. 14: 15; Gombocz: MNy. 12: 19; Horger: MSzav. 63; Tolnai: Nyúj. 209, 215; Mészöly: NyK. 48: 60, SzegFüz. 3: 122; EtSz. 2: 246 figyel a.; Beke: Nyr. 67: 115® ; SzófSz. figyel a.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 9, AINy. 50: 271, Nyjtört. 69; Aloór: ALingu. 9: 123. — Vö. fedd, fegyelem, fül.
fika1 1630: „Fika haláláért 99 ft” (MonTME. 1: 19); 1793: ,,a’ paraszt, erre


fika2
908
filagória
a’ gvalog katonának; Te fika” (Μ. Merkurius 656: NSz.); 1898: fika (Nyr. 27: 69). J: 1. 1630: ? ’gyalogos katona; Infanterist’ (1. fent), 1793: ’ua.’ (1. fent); 2. 1795 k./1845: ’kisdiák; Schuljunge’ (Csokonai: Vers-marad. 34: NSz.; 1. még 1824/1955: Fazekas: ÖM. 2: 108: NSz.); 3. 1898: ’fiúcska; Knabe, Bube’ (1. fent); 4. 1912: ’gyalog mint sakkfigura; Bauer als Schachfigur’ (Nyr. 41: 194).
Származékszó: a R., N. fi ’fiú, legény’ (1. fiú a.) főnévből keletkezett -ka kicsinyítő képzővel. Jelentései közül feltehetőleg a 3. az eredeti. 1—2. jelentésében a lovas katona és az idősebb diák gőgje nyilatkozik meg a bakával, illetőleg a kisdiákkal szemben; vö. a fölényeskedő megszólításként használatos barátocskám, fiacskám kifejezésekkel. 4. jelentése az 1.-ből fejlődött a gyalog ’gyalogos katona; paraszt mint sakkfigura’ hatására. — A m. R. fikátor ’elindulásra intő dobszó’ megrövidüléseként vagy olasz jövevényként való magyarázata téves. — Elavulóban levő nyelvjárási, 2. jelentésében debreceni kollégiumi szó.
Szarvas: Nyr. 15: 271; EtSz. 2: 248 1. fika a. ® ; Csefkó: Nyr. 73: 98 ® ; H. Fekete: Nyr. 74: 50, 75: 215; D. Bartha: Nyr. 74: 462; Csaba: Nyr. 75: 361. — Vö. fiú.
fika.2 1792: „Fika: takony. Fikás” (Szíj.). J: 1. 1792: ’takony; Rotz’ (1. fent); 2. 1949: ’a gledícsia, krisztustövis termése; Frucht der Gleditschie’ (Nyr. 73: 98).
Bizonytalan eredetű.Talán gyermeknyelvi származékszó: az utálatot, undort érzékeltető /i, fi (1. f ix a.) indulatszóból keletkezhetett -ka kicsinyítő képzővel. Előzménye az lehetett, hogy a csöpögő orrú gyereket „fi, milyen az orrod”-féle felkiáltással figyelmeztették, majd pedig a fi indulatszó főnévi *’takony’ jelentést vett föl. A /i-nek e főnévi jelentését azonban nem tudjuk adatokkal igazolni. A fika 2. jelentése az 1.-ből jött létre hasonlóságon alapuló névátvitellel; a gledícsia termésének zöldessárga, gennyszerű belső magtakarója van. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 2: 248 2. fika a. ® ; Csefkó: Nyr. 73: 99 ®, 245; Gitárfy: Nyr. 73: 248. - Vö. fi1.
fikarc 1655: ,,A vizelet kőzepiben szőr és pókháló szabású fikartyokia úszkálnák” (ACsere: Éne. 283: NySz.); 1784: fikartz (SzD. 23); 1809: Fikartz (Simái Kr.: VSzót. 1: 220: NSz.); — fikarcs, fikarsznyi sz. (UM- Tsz.). J: 1. 1655: ’szál, fonal; Faser, Faden I rojt; Franse’ (1. fent); 2. 1784: ’majdnem semmi; fast gar nichts’ (1. fent). — Sz: ~nyi 1847: fikarcznuit gr. (Kemény Zs.: Gyulai Pál 1: 150: NSz.)
Ismeretlen eredetű. Az alakváltozatok alapján esetleg hangfestő származására lehetne gondolni. — 1. jelentésében elavult; 2. jelentésében a választékosabb stílusban él. A fikarcnyi származék köznyelvi.
EtSz. ® ; SzófSz.
fikció 1835: „Fictio: költemény” (Ku- noss: GyaL); 1880: Fikczió (MagyLex. 7: 509). J: 1835: ’kitalált dolog; Fiktion’ (1. fent) II fiktív 1891: „fictiv: képzelt, képzeletbeli” (Füredi: IdSz.); — fiktiv (Csorba: IdSz.). J: 1891: ’képzeletbeli ; fiktív’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. fiction, fictive; ném. Fiktion, fiktiv; fr. fiction, fictif; or. φύκιμιχ, φακητάβΗΜΰ: ’fikció’, ’fiktív’. A fikció megfelelőinek forrása a lat. fictio ’alakítás, formálás ; kitalálás ; feltevés’ ; ez utóbbi a lat. fingere ’< valamely masz· szát)> formáz, alakít; kifundál, kitalál valamit’ származéka. Jogi, tudományos, retorikai, költői stb. műszóként terjedt el, elsősorban francia közvetítéssel. A fiktiv megfelelőinek eredetije a franciában keletkezett. — Am. fikció latin eredetű, a m. fiktiv a németből való. — A választékos és tudományos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 19; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 212; OxfEnglDict. Fiction, Fictive a.; Wartburg: FEVV. 3: 494; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 501.)
fikiisz 1861: ,,a bor, dohány stb. meg nem terem, de igen is a pálmák, /zcizs fák” (Rosti P.: üti eml. 66: NSz.); 1877: fikus (Ágai A.: Porzó tárca 2: 121: NSz.); 1884: fikusz (Tóth S.: Senkié 155: NSz.). J: 1. 1861 : ’füge; Feige | fügefa; Feigenbaum’ (1. fent); 2. 1877: ’kaucsukfüge mint szobanövény; Kautschukfeige als Zimmerpflanze’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. ficus ’füge, fügefa’, újkori lat. Ficus <a fügefa-félék közös neve), Ficus elastica ’kaucsukfüge, fikusz’. Etimológiailag azonos a m. füge eredetijével. A Ficus (elastica) jórészt közvetlen kölcsönzés útján bekerült több európai nyelvbe; vö.: ném. Ficus; svéd fikus; fr. ficus (elastica); le. fikus; or. φύκγε: ’fikusz’. Maga a szobanövény Kelet-Indiából származik. — Az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentésben kertészeti szóként terjedt el.
Kursinszky: LatJszIrod. 19; Kallós: Ba- lassa-Eml. 68 ® ; KertLex. 309. (Ilellquist: SvEtOb.3 1: 209; Marzell 2: 431.) — Vö. füge.
filag-ória 1638: ,,Egy sindelies filago- ria” (OklSz.); 1647: filegoria (MNy. 7: 321); 1693: julegoria (Nyr. 43: 429); 1740: Filagó- riára gr. (Taxonyi J.: Tükör 1: 522: NSz.); 1749: filegóriában gr. (KirBesz. 89: NySz.); 1758: Filigoria (MNy. 38: 132); 1799: File- gorja (Gyarmathi S.: Affinitas 311: NSz.); 1867: fillagória (Mészáros L.: Élet 26: NSz.); 1872: flegoria (NépkGy. 1: 228); 1878: fül- gorilya (Kálmány L.: Koszorúk 2: 7: NSz.);


filc
909
filigrrán
— fil'égória (MTsz,); fillegória (Kovács D.: Komédiák 183: NSz.); filagóré, filegorija, filigória, fülegórja (ÚMTsz.). J: 1. 1638: 'különálló házacska, például strázsaház stb. ; alleinstehendes Häuschen, z. B. ein Wacht- haus usw.’ (1. fent); 2. 1647: 'eresz; Dachtraufe I fészer; Schuppen’ (1. fent); 3. 1654: 'lugas (növényzetből); Gartenlaube' # (OklSz.).
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot érdemel az a lehetőség, hogy talán összefügg a k., e. lat. phylacteria 'ereklyetartó (szekrény)’ szóval. Ez a lat. phylacterium ’amu- lett’ (< gör. φυλακτήριον 'őrhely; amulett’; vö. még gör. φυλάσσω ’őrködik’) többes számú alakja. Egy feltett *villa gloria- ból való magyarázata valószínűtlen. — A magyarból átkerült több környező nyelvbe ; vö.: rom. E. filigórie; szik, filagória: 'kerti lugas, filagória’. — Elavulóban van.
Alexics: Nyr. 16: 446; Halász: Nyr. 17: 302; ŐdöngŐ Ábel: MNy. 10: 368; EtSz. ® ; Tamás: UngElRum. 339. (Machek: EtSl- CSl. 109; Wartburg: FEW. 8: 405; Ciora- nescu: DiccEtRum. 329.)
filc 1833j ,,ebből a’ szőrből annak után- na Filtzet csinálnak” (Lakos J.: Székelv mest. 11: NSz.); - füle (ÚMTsz.). Jí 1833: 'nemez; Filz’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Filz 'nemez’. Ez arról a germán * félti- ’az, ami össze van nyomva, préselve’ tőről fakadt, mely a m. filter ’szűrŐ’ (1904: Radó: IdSz.1) eredetijének is alapjául szolgált. A szb.-hv. filc; cseh filc; szik. N. filc; le. filc: ’nemez, filc’ forrása ugyancsak a német. — Elsősorban a familiáris köznyelvben használatos.
Lumtzer—Melich: DOLw. 100; Bérezik: MNy. 6: 100; Tóth: MDivatsz. 37 ® ; EtSz. 2: 251 filcei a. (Striedter-Temps: DLwSkr. 121 ; Kluge: EtWb.19 197; DudenEtym. 167.)
fiié1 1862: ,»Valóságos inyenci szakértelmiséggel szokta vizsgálni ... a tengeri rák- filéeket” (Rózsaági: Fertály mágn. 1: 89: NSz.); 1865: fiié (Babos). J: 1862: 'egy fajta hússzelet; Filetbraten’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. /illet [főleg többes számban: fillets]; ném. Filet; fr. filet; ol. filetto; or. φιΐΛέ, φιίΛέΰ: 'egy fajta hússzelet’. A franciában keletkezett a fr. fii ’szál, fonal’ kicsinyítő képzős származékaként; végső soron etimológiailag összefügg a m. fiié2 szónak, továbbá a filigrán, profil egyik alkotóelemének eredetijével. Jelentésének kialakulása nincs teljesen tisztázva. Feltehetőleg azzal kapcsolatos, hogy bizonyos húsfajtákat régebben összegöngyölve és fonallal átkötözve árultak. — A magyar szó közvetlen forrásaként elsősorban a német és a francia jöhet számításba. — Főleg a vendéglátóipar szaknyelvében használatos.
EtSz. ®. (OxfEnglDict. F illet sb. a.; Wartburg: FEW. 3: 527, 540; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1639; Corominas: DiccCrítEt. 2: 919; Migliorini —Duro: ProntEt. 219; DudenEtym. 166.) — Vö. fiié2, filigrán, profil.
fiié2 1865: „filet, fr. (fiié), hálószövet, háló mű, hálócska, rece,. recemü” (Babos). J: 1865: 'rece mint egy fajta kézimunka; Filetarbeit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. filet; ném. Filet; fr. filet; le. filet; or. φιΐΛέ: 'rece mint egy fajta kézimunka’. A franciában keletkezett a fr. R. fiié 'háló’ (tkp. ’fonalból készített’, vö. fr. fii ’szál, fonal') módosulataként. Etimológiailag végső soron összefügg a m. fiié1 szóval és a füigrán, profil egyik alkotóelemének eredetijével. — A magyar szó közvetlen forrásaként főleg a francia és a német jöhet számításba. — A kézimunkázok csoportnyelvében és a szövőipar szakmai szókészletében használatos.
Schulz: DtFremdwb. 1: 213; Wartburg: FEW. 3: 537; Bloch—Wartburg: DictÉt- Fr.4 262.) — Vö. fiié1, filigrán, profil.
filigrán 1685: „Egy fülegrán munka eov- re való csat vagy kapocs” (MNy, 61: 485); 1704: filigrán (MNy. 61: 367); 1713: filegrán- munkábúl (MNy. 61: 485); 1724: Fillagron (MNy. 60: 227); 1736: filigram (Nyr. 43: 410); 1764: filagram (Kollárics J.: Philothea 183: NSz.); 1790/1904: filegrám (Gvadányi: Fal. nót. 117: NSz.); 1809: Filegran-míves (Simái Kr.: VSzót. Told. 18: NSz.); 1817: filigrám (TudGyűit. 1: 39: NSz.); 1824: fillegrán (Láng A.: Mátyás 40: NSz.); 1842: filegram (P. Horváth L, —Byron: Manfréd 66: NSz.); 1854: Filigran (HeckenastldSz.2) ; — filëgrá-munka (MTsz.). J: A) mn. 1. 1685: ’finom arany vagy ezüst szálakból készült (ötvösmunka); aus feinem Gold- oder Silbe rdraht verfertigt (Goldschmiedearbeit), Filigran-’ (1. fent); 2. 1791: ’a törékenység benyomását keltő, finom alkatú; von dünnen, aber lieblichen Formen, fein, zart’ (Poóts A.: Vers. 139: NSz.). B) fn. 1798: ’filigránmunka ; Filigranarbeit’ (Csokonai: Haza templ. 11: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Filigranarbeit, Filigran ’filigránmunka’. Végső forrása az ol. filigrana 'arany vagy ezüst szálakból készült fonatos ékszer’, mely az ol. filo 'fonál, szál; fémszál’ és grana ’szemcsézettség (valaminek a felületén)’ összetételeként keletkezett. Előtagja etimológiailag összefügg a m. fiié1, fiié2 szavakkal, továbbá a profil egyik alkotóelemének eredetijével. Az olasz szó mint ötvöskifejezés bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. filigrane; fr. filigrane; or. φιΐΛΐιεράΗ: ’filigránmunka’. — A magyarban a ném. Filigranarbeit részfordítása útján


filîszter
910
filier
honosodhatott meg. Az alak változatok közül a /iZígrózn-félék m-je a rákövetkező munka m-jének hatásával magyarázható. Az A) 2. jelentés az A) 1.-ből jött létre hasonlóságon alapuló névátvitellel. — Közvetlen olasz származtatása téves. — Az A) 1. és B) jelentésben ötvösműszó, az A) 2. jelentésben a választékos stílus szava.
Körösi: O1E1. 30; Melich: Nyr. 24: 208 ® ; EtSz.®; D. Éltes: FrSz. 54; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 213 ; OxfEnglDict. Filigrane a. ; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1640; Kluge: EtWb.19 197; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 262.) — Vö. fiié1, fiié2, profil.
filisztcr 1842: „bölcsészkedni philiste- rek közt nincs elég lajhár-türelmem” (Bodor L.: Él. ábr. 86: NSz.); 1845-86: filiszterek gr. (Erdélyi: Pályák 206: NSz.). J: 1842: ’nyárspolgár; Spießbürger’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Philister ’filisz- teus; nyárspolgár’. Végső forrása a héber pelistim ’a föníciai partokon lakó ókori filisz- teusok’. A népnevet a Biblia tette ismertté; vö. e. lat. Philistini ’a filiszteusok’. Modern jelentésének, mely a német diáknyelvben alakult ki, az az alapja, hogy a diák —nem diák ellentétet a Bibliából ismert zsidó — filiszteus ellentéttel hasonlították ösz- sze. Az ang. R. Philister; svéd filister; cseh filistr; le. filister; or. (fitiAÚcmep: ’filiszter, nyárspolgár’ szintén a németből való. — Elavulóban van.
Lumtzer —Melich: DOLw. 100; Baranyai: Nyr. 38: 112; Gombocz: MNy. 9: 143®; EtSz. ® . (Lokotsch 1644. ; OxfEnglDict. Philister, Philistine a.; Schulz—Basler: DtFremdwb. 2: 495; Wartburg: FEW. 8: 380; Kluge: EtWb.19 548.)
filko 1792: „Ennye Fiikőm! nehéz dolgot vállalánk mind a’ ketten magunkra” (Nagyenyedi próba 230: NSz.); 1816: Filko (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1792: ’fickó; Kerl I ostoba fiatalember; dummer Jüngling’ (1. fent); 2. 1792: ’egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel’ (Szalkay: Virg. Éneás 40: NSz. a filkózni sz.-ban; 1. még 1793/1844: Csokonai: TempefŐi 614: NSz.); 3. 1795 k.: ’felső mint kártyafigura; Ober als Kartenfigur’ (Takáts R.: Told. S. v.: NSz.). — Sz: ~zik 1792: filkózni sz. (Szalkay: Virg. Éneás 40 NSz.).
Szlovák eredetű ; vö. szik. N. filko ’ostoba fickó; felső mint kártyafigura’ (Kálal 134), K. filko ’bohóc, csepűrágó’ (Buffa 149), N. filo ’felső mint kártyafigura’ (Tvrdy2 128); vö. még: cseh N. filek ’ua.’; le. N. fii ’egy fajta kártyajáték; treff bubi’; ukr. N. φύΛ6κα ’bubi mint kártyafigura’; or. N. $ÚAbKa ’egy fajta kártyajáték’ (S1RLJ. 16: 1391). Végső forrása a gör. πάμφιλος ’mindenkitől szeretett, mindenkinek kedves’, mely irodalmi úton átkerült a franciába; vö. fr. pamphile ’simulékony, szolgalelkű ember ; egy fajta kártyajáték ; treff bubi mint e kártyajáték legerősebb figurája’. A fr. pamphile kártyanyelvi kifejezésként vándorszó lett; vö.: ném. R., N. pampfili, pamfili; cseh R. pamfil; le. R. pamfil; ukr. nÚHCpiiAb, nÚMffitiAb: ’bubi, felső mint kártyátigura; stb.’. Latinosított formában megtalálható a régi magyar irodalomban is; vö. 1720: Pánfilius ’ua.’ (MNy. 40: 287). A csehek, lengyelek stb. a ρατη/ΐΖ-ba népetinrológiával belemagyarázták a cseh pán; le. pan: ’úr’ szót, s ennek folytán a pamfil elejét elhagyták; vö. le. pamfil > *Pan Fii ’Fil úr’ > fii, A szik, filko kicsinyítő képzős származék. — A m. filkó-rvák valószínűleg mindhárom jelentése a szlovákból való. — Önállóan használva elavulóban van, de a tökfilkó összetétel még köznyelvi szinten is él.
CzF.; Szarvas: Nyr. 13: 152®; Körösi: Nyr. 15: 354; Alexics: Nyr. 16: 446; Halász: Nyr. 18: 212; Kovács: LatEl. 14; Fabó: MNy. 1: 266; Melich: MNy. 10: 155; Horger: MSzav. 173, NéNy. 6: 198; Zolnay: Nyr. 63: 80; EtSz. ® ; SzófSz.; Zolnai Gy.: MNy. 40: 287; Beke: Nyr. 71: 174; Kniezsa: Szl- Jsz. 172®; Bárczi: Szótöv. 18. (Karlowicz: SWO. 397; Machek: EtSIÖSl. 109; W’artburg: FEW. 7: 532 ®.) - Vö. tökfilkó.
fillér 1425: „Nostre monete wlgo fillér appellate falsam monetam cuderent” (OklSz.); 1432: fyler (OklSz.); 1525/1640: filyér- rel gr. (TörtTár. 1908. 81); 1528: fúllérréés sz. (SzékK. 187); 1537: Filli/eres sz. szn. (MNy. 30: 118); 1561 : föller (RMNy. 2/2: 171); 1561: fûllyçriglen gr. (NyK. 38: 15); 1577: fillér (KolGl.: NyF. 45. sz. 29); 1624: feliér (MA: Tan. 1128: NySz.); 1713: féllér (Kisv: Adag. 138: NySz.). J: 14 25: ’Heller, Pfennig’ * (1. fent). — Sz: ~es 1522: Fylleres szn. (OklSz.); 1604: Ket/úZZyeres (MA.) | ~ez 1575: f illiere- zesselsv. (Kár: Hal. H4: NySz.); 1636: fillyé- rez (Pázm: Préd. 250: NySz.).
Német eredetű; vö. kfn. vierer ’apró pénzdarab’ (tkp. ’a négyes’), korai úfn. vierer (ejtsd fiardr és fïror), virer ’ua.’, ir. ném. Vierer ’a négyes’. — A ném. virer változatból elhasonulással lett a m. fiiér > fillér; vö. h. baj.-osztr. firer ’(szakasz) vezető’ ir. ném. Führer ’vezető, vezér’) > m. N. fillér ’szakaszvezető’ (MNy. 6: 200). A féllér ~ féllér változatok a baj.-osztr. firdr és az ir. ném. firar átvételei é-zŐ alakban. — A rom. N. filer; szb.-hv. R. filer, filir; szilt. R. filier: ’fillér’ szavaknak közvetlen forrása a magyar.
Simonyi: Nyr. 7: 105; Hunfalvy: NyK. 14: 441; Kúnos: Nyr. 11: 490; Munkácsi: NyK. 17: 74; Schuchardt: Nyr. 29: 377; Lumtzer—Melich: DOLw. 100®; Melich::


film
911
filoxéra
NyK. 39: 42; Karácsonyi: MNy. 5: 16; Horger: MNy. 23: 131; Szegedy: NyK. 44: 50; EtSz.®; Hadrovics: UngJb. 21: 146; Szóf- Sz.; Benkő: NytudÉrt. 1: 32, 37, 58; Bárczi: Bev.3 67; Török: MNy. 55: 51; Dimitrescu: StCercLingu. 15: 551.
film 1894: „Üveg helyett más. . . anyagot· is használnak, leginkább a filmnek nevezett hajlékony, hártyaszerü, zselatinból v. celluloidból készített lemezt” (PallasLex. 7: 409 Fotográfia a.). J: 1. 1894: ’fényérzékeny celluloidszalag fénykép, mozgókép felvételére; lichtempfindlicher Zellhornstreifen für Licht- und Kinobilder’# (1. fent); 2. 1909: ’mozgóképsor mint szórakoztató stb. alkotás; Lichtspielstück’ # (Bp. Hírlap máj. 27. 17: NSz.); 3. 1941: 'filmművészet; Filmkunst’ (Msn. 10: 55). — Sz: ~es 1918: filmesek fn. gr. (Borssz. Jankó júl. 7. 10: NSz.); 1926: filmes mn. (Bp. Hírlap dec. 29. 7: NSz.) I ~ez 1924: filmezni sz. (Bp. Hírlap júl. 12. 5: NSz.) I ~esít 1924: filmesitési sz. (Bp. Hírlap febr. 1. 6: NSz.); 1940: filmesit (Balassa).
Nemzetközi szó; vö.: ang. film; ném. Film; fr. film; ol. film; or. $UAbM: ’film- szalag; mozgóképsor’; az angolban még: 'hártya; vékony réteg’ is. Az angolból terjedt el. Előzménye az óang. filmf en) ’állati vagy növényi eredetű hártya’. — A magyarba elsősorban német közvetítéssel kerülhetett át.
EtSz. ® ; SzófSz. (OxfEnglDict. Filmo,. ; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1643; Römpp: VegyLex. 1: 683; Kluge: EtWb.19 197; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 262.) — Vö. mikro··
filológus 1770/1914: ,,[A diák] | Jó fizikus, filozófus, I Teológus, filológus” (Bokréta 151: NSz.); 1824: Filologuszok gr. (Hébe. 145: NSz.); 1847: philolog (Szépirod. Szemle 1: 222: NSz.); 1876: fílológ (Hevesi L.: Karc. 289: NSz.); 1898: filológusnak gr. (Pékár Gy.: Délen 2: 110: NSz.). J: 1770/1914: ’afilológia művelője; Philologe’ (1. fent) || filológia, 1803: „az Úr a’ maga philologiai ’s aestheti- kii heterodoxiájától bizonyosan eláll” sz. (Kazinczy: Lev. 3: 118); 1804: „kedvetlen érzést szereznek mind azok [a szavak], mellyek nyelvünk philologiáján kívül. . . lesznek” (Kazinczy: Lev. 3: 167); 1805: filolo- gyia-béli (Verseghy F.: Tiszta Magy. 1: NSz.); — filológia (Kelemen: IdSz.). J: 1. 1804: 'nyelvtudomány; Sprachwissenschaft, Sprachforschung’ (1. fent); 2. 1805: ’<írodal- mí) szövegkritika és értelmezés; Textkunde I valamely kulturális közösség nyelvével, irodalmával és műveltségével kapcsolatos tudomány; Philologie’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. philologus ’a tudományok barátja; tudós; irodalmár’, philologia ’irodalmi és tudományos stúdium’. A lat. philologus főnév a lat. philologus ’a tudományokat kedvelő; tudós; tudományos’ melléknév alapján jött létre. Ez utóbbi a gör. φιλόλογος ’a beszédet szerető; a tudományt és irodalmat kedvelő; ezekkel foglalkozó’ átvétele; a lat. philologia forrása a gör. φιλολογία ’a beszéd szeretete; a tudomány (osság), az irodalom kedvelése’. A latin szócsalád tagjai részben közvetlen kölcsönzéssel, részben francia közvetítéssel bekerültek számos európai nyelvbe ; vö. : ang. philologue, philology; ném. Philologe, Philologie; fr. philologue, philologie; ol. fïlologo, filológia; or. φυΛόΛοε, φιίΛΟΛόειιχ: filológus’, ’filológia’. — A ni. filolôg philolog a német megfelelő átvétele. — Tudományos szók.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; Zolnai Gy.: Nyr. 55: 146; EtSz. 2: 257 filológia a.®. (OxfEnglDict. Philologue, Philology a.; Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 502; Boi- sacq: DictÉtGr.4 563, 1027; Frisk: GrEtWb. 2: 94.)
filosz 1. filozopter
filoszemita 1884: „A filo- és antiszemita jelzők és pártok akkor még . . . nem voltak forgalomban” (Kvassay E.: Vármegye: 174: NSz.). J: A) mn. 1884: ’a zsidósággal rokonszenvező; philosemitisch’ (1. fent). B) fn. 1910: ’zsidóbarát személy; Philosemit’ (Kelemen: IdSz.).
Német eredetű; vö. ném. Philosemit ’zsidóbarát személy’. Mesterségesen alkotott Összetételként keletkezett a gör. φίλος ’valamit, valakit kedvelő, valakinek a barátja’ és a ném. Semit ’szemita’ alapján, a ném. Antisemit ’antiszemita’ ellentétes értelmű párjaként. — A magyar szó hangalakját az antiszemita befolyásolta.
(Boisacq: DictÉtGr.4 1027.) — Vö. antiszemita, sémi.
filoxéra 1882: „Üssön1 be a phyloxera abba a sárga szőlőfürtbe!” (Csíky G.: Muká- nyi 78: NSz.); 1886: filloxéra (Rákosi V.: Bujtogatók 9: NSz.); 1889: filloxerátlan sz. (Hangay O.: Múzsa 29: NSz.); 1898: Czirok féreg (Rell: LatSz. 34); — fínóca (MTsz. 1: 592); filoxéra (HSz.9); szilokféreg (Bárczi: Bev.3 78); cirokféle, cirokfia, cirokszer, filek- szória, fillokszer, filokcérna, jilokszer, filok- szia, filopszer, filopszera, filosër, kilokszer, szilokjérd, szilokszer (ÚMTsz.). J: 1882: ’a szőlő gyökerein és levelein élősködő levél- tetűfajta; Phylloxéra’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. phylloxéra; ném. Phylloxéra; fr. phylloxéra, phylloxéra; ol. fillóssera; or. φιίΛΛΟκοέρα: ’szőlőtetű, filoxéra’. Forrása a tudományos lat. Phylloxéra (vastatrix stb ) ’szőlőtetű mint a levél- tetvek egyik fajtája’. Ez utóbbi a gör.


filozófia
912
finálé
ψύλλον ’ levél, lomb* és a gör. ξηρός 'száraz, hervadt’ szavak alapján keletkezett; a levéltetű okozta kárra utal. Az elnevezést a szŐlŐ- tetű megjelölésére J. E. Planchon (1823 — — 1888.) francia botanikus és mezőgazdász alkalmazta. — A magyarba a németből került át. A nyelvjárási alakváltozatok jórésze nópetimológiával, a szilokférá, hangát vetéssel jött létre. — Biológiai és széles körben ismert szőlészeti szó.
Rell: LatSz. 25, 34; Nádai: NyF. 27. sz. 9; Kursinszky: Latjszlrod. 20; EtSz. 2: 256 filloxéra a.®. (OxfEnglDict. Phylloxéra a.; Schulz—Basler: DtFremdwb. 2: 513; Frisk: GrEtWb. 2: 336; Wartburg: FEW. 8: 405.)
filozófia 1508: „kezde tanittani zent apaiin azzont filofo fiara Azaz bóléefegre” (NádK. 493); 1778/1932: filosófia (Bessenyei: Magyarság. 13: NSz.); 1793: Filozófiája gr. (Gvadányi: Rontó Pál 57: NSz.); 1796: Filozófiájok gr. (Szaller Gy.: Magy. föld. 31: NSz.). J: 1508: 'bölcselet; Philosophie’ (1. fent). — Sz: 1785: Filosófiai (Lethe-
nyei —Plutárkus: Apopht. 19: NSz.) || filozófus 1512 k.: „ew magat meg yfmeruen ky iftennek zolgal: mynth az kewel filofofos bulch” (WeszprK. 132); 1552: Philofophufoc gr. (Keltái: Diai. E8b); 1770/1914: filozófus (Bokréta 151: NSz.); 1787: filosófusi sz. (Μ. Kurír 474: NSz.); 1790: Filozófusokhoz gr. (Gvadányi: Fal. nót. 149: NSz.); 1790/ 1891: Philosophnak gr. (Kazinczy: Lev. 2: 129: NSz.). J: 1512 k.: ’bölcselŐ; Philosoph’ (1. fent) II filozofál 1763: „sz. Dávid itt úgy akart Filosofálni” sz. (Fejérvári: KB. 91: NSz.); 1793: Filozofálni sz. (Kazinczy: Dio- génesz 142: NSz.); 1804/1955: filozofáljunk gr. (Bessenyei: Bihari remete 109: NSz.). J: 1763: ’bölcselkedik; philosophieren’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. philosophia ’bölcsclet’, philosophus ’bölcselŐ’, philosophari ’bölcselkedik’. A latin főnevek a gör. φιλοσοφία ’a tudományosság, a bölcsesség kedvelése’, gör. φιλόσοφος ’a tudományosság, a bölcsesség kedvelője’ átvételei. Az összetett görög szavak a gör. φίλος ’valamit, valakit kedvelő’ előrészéből, továbbá a gör. σοφία ’tudás, értelem,’ illetőleg a gör. σοφός ’okos; jártas valamiben’ szavakból jöttek létre. A latin ige a lat. philosophia származéka. A latin szócsalád tagjai tudományos szókként bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ném. Philosophie, Philosoph, philosophieren; fr. philosophie, philosophe, philosopher: 'filozófia’, ’filozó- fus’, ’filozofál’; megfelelő szavak vannak az angolban, olaszban, oroszban stb. is. — A magyar alak változatokban a (régi) s esetleg zs-nek hangozhatott (filozsófia stb.). A m. filozóf (philosoph) a németből való. — Tudományos szók.
Alexander: Nyr. 7: 115; Kovács: LatEl. 14, 62; Nagy J. B.: MNy. 29: 54; EtSz. & ; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 80. (OxfEnglDict. Phylosophy a.; Boisacq: DictÉtGr.4 888., 1027.; Wartburg: FEW. 8: 384, 385, 387; DudenEtym. 509.)
filozopter 1885 k.: „tandíjmentes filo- zopter” (MNy. 39: 246); 1891: „a »bölcsész« . . . alatt apáink, s utána még mi is nem az egyetem filosopterét, de a tógás diákot I értettük” (Trifolium 3 — 4: NSz.). J: 1885 k.: ’bölcsészethallgató ; Student an der philosophischen Fakultät’ (1. fent) || filosz 1942: „filosz 1. filozopter” (Kelemen). J: 1942: 'bölcsészhallgató; Student an der philosophischen Fakultät | filológus; Philologe’ (1. fent).
A filozopter valószínűleg szóvegyülés eredménye: a filozófus (~ philosophus) és a filiszter alapján tudatosan alkothatták meg a Borsszem Jankó című élclap tréfás hangulatú, gúnyolódó szavaként. Hangalakjára esetleg a lat., h. lat. philosophaster ’álfilozófus' (< : lat. philosophus 'filozófus') is hatással lehetett. — A filosz a filozopter rövidülésével keletkezett; a szó vég a gör. φίλος ’barát; valaminek, valakinek a barátja’ mintájára alakult. — A filozopter elavulóban van; a filosz a bizalmas szakmai nyelv szava.
EtSz.; Zolnai Gy.: MNy. 39: 246 ® ; Kiss: Nyr. 83: 498.
finak 1587: „Keth fertal’os wçka. E£ fynak” (OklSz.); 1816: Finok (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1587: 'többnyire fából készült kis edény; kleines (hölzernes) Gefäß | a malomban a gabona megvámolásakor mértékegységül szolgáló edény ; MautmaO in der Mühle’ (1. fent); 2. 1773: ’suhanc; Bursche’ (Teleki Á.: Czid. 24: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: a fiú ~ fi szóból jöhetett létre -nak kicsinyítő képzőbokorral. Eredeti jelentése ’fiúcska’ lehetett, tehát a kimutatható jelentések közül a jóval későbbről igazolható 2. a korábbi. E származtatást támogatná a fickó szónak hasonló jelentése; a ’fiú’ —'kis tárgy, kis edény’ fejlődésre vö. még fiesúr. A -nak kicsinyítő képző azonban a régi nyelvben is szokatlan (1302: Kerechnuk hn., később Kiskerék: Melich: HonfMg. 240); a jelentésfejlődés fordított irányban is történhetett a rokon értelmű szavak hatása alapján. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
CzF.®; Szarvas: Nyr. 22: 387; Jankó: BNépr. 247; Lambrecht: Ethn. 22: 159; Herman: Pászt. 133; EtSz. ®. — Vö. fiú.
finálé 1853: „Észre sem vettük a . . . finálé utáni kárpit-legördülést” (\7ahot I.: Ködf. 1: 60: NSz.); - finálé (MNyK.3 156).


finánc
913 fincol
J: 1. 1853: ’ záró jelenet ; Schlußszene | zárótétel (zenében); Schlußsatz (in der Musik)’ (1. fent); 2. 1863: ’befejezés, vég; Schluß, Ende’ (Szigligeti: Mama 110: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. finale; ném. Finale; fr. finale; ol. finale; or. φαΗάα: ’befejezés (főleg zeneműé, színműó)’. Mindezek forrása az ol. finale ’befejezés; zenekísérettel előadott drámai mű befejező része’ (< lat. finalis ’valaminek a határát, végét illető’ < : lat. finis ’valaminek a határa, vége’). — Am. finálé közvetlen átadója elsősorban a német lehetett. — Zenei, szín- házi szó·
Kallós E.: Nyr. 64: 65. (Schulz: DtFremdwb. 1: 214; OxfEnglDict. Finale a.; Wartburg: FEW. 3: 567 finis a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 502; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1646.) — Vö. finis.
finánc 1753: „Leányát ritka szépségéért vette el egy finánc officialis” (Nyr. 46: 151); 1788: Finantz (Μ. Merk. 86: NSz.); 1791: finánszoknak gr. (Verseghy F.: Világ tört. 2: 131: NSz.); 1875: finyáncz (Don PedrŐ napt. 90: NSz.); — filánc (MTsz.); finájc, fingráncz, firánc (ÚMTSz.). J: 1. 1753: ’(jelzőként) pénzügyi; Finanz-’ (1. fent); 2. [gyakran többes számban] 1789: ’pénzügy; Finanzwesen, Finanzen’ (Orczy: Két N. Elm. 218: NSz.); 3. 1859/1880: ’pénzügyŐr; Finanzwachtmann’* (Madách I.: Művei 3: 299: NSz.) || financiális 1796: „Elsőben finánciális Tanatsossa” (Μ. Kurír 1: 62: NSz.); 1845: financziális (Eötvös: Falu jegyzője 1: 151: NSz.). J: 1796: ’pénzügyi; Finanz-, finanziell’ (1. fent) || finanszíroz 1902: „a magyar szellemet és műveltséget terjeszti az egész országban, egyszersmind finanszírozza a magyar irodalmat” (Bp. Hírlap 1902. okt. 26. 5: NSz.); — finanszírozni sz. (Babits: Halálfiai 1: 162: NSz.). J: 1902: ’pénzügyileg támogat, pénzzel lát el; finanzieren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Finan- zen [többes szám] ’pénzügy’, finanziell ’pénzügyi’, finanzieren ’finanszíroz’; fr. finance ’pénzügyi körök, pénzvilág; (többes számban) pénzügy, vagyoni helyzet’, financiel ’pénzügyi’, financer ’finanszíroz’. Megfelelők számos más európai nyelvben is. Végső forrása a lat. finire ’befejez’. Ennek ófr.finir ’ua.’ folytatójából a fin ’vég, cél stb.’ főnév analogikus hatására keletkezett az ófr. finer ’eélhoz ér, fizet’ ige, amelynek finance származéka 1283-tól kezdve adatolható ’fíze- tés’ ’pénzügyi forrás’, 1314-tŐl ’az állam pénzügyi forrásai’ jelentéssel. Nemzetközi szóként a franciából terjedt el, de elterjesztésében közre játszott a fr. finer megfelelőjeként létrejött k. lat. finare ’befejez; kifizet, megfizet’ igének folyamatos melléknévi igeneve, a finantia [eredetileg többes 58 Történeti-etimológiai szótár
semleges nemű, majd analogikus egyes számú nőnemű alak] ’befejezés; fizetési meghagyás, fizetés’ is. A m. finánc közvetlen forrása részben a német, részben a francia (az utóbbira 1. az sz hangú alak változatokat). 3. jelentése a ném. Finanzwachtmann ’pénzügyŐr’ alapján jött létre részfordí- tásszerűen a múlt század közepén, a Bach- korszakban. A financiális a franciából szár- mazhatik a szó vég latinosításával ; a ném. finanziell ugyanis csak a 19. sz.-ban keletkezett francia hatásra. A finanszíroz a ném. -ieren végű igék átvételekor szokásos végződéssel honosodott meg. — A finánc 1 — 2. jelentése elavult. A financiális és a finanszíroz részben választékos, részben szaknyelvi szavak.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 23; Melich: Nyr. 24: 208; Lumtzer — Melich : DOLw. 101; NyÚSz.; EtSz. ® ; D. Éltes: FrSz. 55; Szóf- Sz.; Gáldi: Nyr. 72: 156, Szótir. 291; Terestyéni: RefNy. 96. (Kluge: EtWb.19 197; DudenEtym. 167; Bloch — Wartburg : DictÉtFr.4 263.)
fincol 1566: „a fác alá vluén siuőlteni kezde és kûlemb külemb módon fintzolni” sz. (Helt: Mes. 184: NySz.); — f inasai (CsángSz.); fincul (ÚMTsz.). J: 1566: ? ’ ugrándozik; herumspringen, hüpfen’ (1. fent), 1690 k.: ’ua.’ (IrtörtKözl. 13: 352). — Sz: ~tat 1846: finczoltatja gr. (Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 27: NSz.) || fincos 1570: „Küldénec ama fûntzes czaczogo fráter Ger- gel ért” (Helt: Hál. 70: NySz.); 1831: finczos (Kreszn.). J: A) mn. 1570: ? ’ugrándozó; herumspringend’ (1. fent), 1831: ’ua.’ (1. fent). B) fn. 1831: ’vőfély; Brautführer’ (1. fent) II fincároz 1613: „Ezt azért az testy szabadságnak finczározását, az vj evange- listákbannis chuda mely nyilván meg tapasz- talhattyuk” sz. (Pázm: Kai. 312: NySz.); 1784: „Fintzározni: fzilajkodni, vásni, (teltnek fintzározáfa.)” sz. (SzD. 26); 1808: Vintzározni sz. (Sí. Fintzározni a.); 1833: intzár óznak-fintzár óznak gr. (Kassai 2: 205). J: 1. 1613: ’szílajon ugrándozik; mutwillig herumspringen, hüpfen’ (1. fent); 2. 1838: ’kószál; sich herumtreiben’ (Tsz.) || fincál 1794: „Mester távol létében fintzálnak a* gyermekek” (Kovács P.: Közm. 58: NSz.); — fincányi sz. (ŰMTsz.). J: 1794: ’ugrán- dozik; herumspringen’ (1. fent) || finca 1794: „Ha tudná a’ gyermek, mire nevelkedik, a’ fintza helyett inkább sírna” (Kovács P.: Közm. 131: NSz.). J: 1794: ’ugrándozás; He- rumspringen | egy fajta gyermekjáték; Art Kinderspiel’ (1. fent) || fine 1844: „Fine: Saltus” (Somogyi A.: Szók. 39: NSz.). J: 1844: ’ugrándozás; Herumspringen’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Erre vallanak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint rokonsága is. Eredetében a


find zs a
914
fingik
fickándozik-VoA függ össze a legszorosabban; ehhez köpést a fincol-íölökben szervetlen n járulékhang jelentkezik; vö. cicog : cincog, fitos : finta stb. A hangutánzás-hangfestés síkján rokonságot tart a viháncol családjával is. A vincároz( zk) változatra vö. fickándozik ~ vickándozik. A fincol : fincos viszonyára vö. pl. pirul : piros. A finca és a fine elvonás eredményének látszik. — Nyelvjárási szavak. A nyelvjárásokban még a fine is él a fincot fogott 'megugrott, ugrándozott’ (Ű- MTsz.) szókapcsolatban.
Simonyi: NyK. 16: 269, TMNy. 421; EtSz. 2: 259 fincároz a. ®, 2: 260 fincol a. is. — Vö. fickándozik.
findzsa 1604: „4 Findsanth kwldeöttem, az melyek nem az apro felek, hanem eoreo- gek” (MNy. 9: 129); 1645 — 6/1817: finchán- ból gr. (Zrínyi 1: 47); 1670: fincsal (Czegl: Dág. Előb. 30: NySz.); 1693: findzsiáni gr. (Monírók. 15: 68); 1720: fincsa (Mikes: T- Lev. 41); 1760: /inzd-val gr. (Adámi: Spr. 230: NSz.); 1762: fintsia (Mátyus I.: Diáét. 1: 498: NSz.); 1792 e./1892: findzsákbúl gr. (Ráday G. Ö. Μ. 141: NSz.); 1792: finzsa (R. P. —Lessing: Katona-szerencse 23: NSz.) ; 1793: /in'siákat gr. (Bethlen I.: Posta Tzug 91: NSz.); 1836: findzsjámhoz gr. (P. Horváth L.: Elbújd. 2: 59: NSz.) ; 1877: pinds’zá- ναό gr. (Nyr. 6: 518); — vindzsa (Nyatl. bögre [cserép] a.). J: 1604: ’csésze; Schale, Tasse’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű, esetleg szerb-hor- vát közvetítéssel is; vö. oszm. fineän, fílcán ’csésze, kávés csésze’; — vö. még szb.-hv. fïldzân, N. flndzân ’ua.’. A török szó végsó forrása a perzsa pingän ’ua.’ (az ir. perzsa /infán ’ua.’ visszakölcsönzés az arabból). A balkáni nyelvekben az oszmán-törökön keresztül terjedt el; vö.: big. N. φίΐΛΰζκάΗ; alb. filxhán; újgör. N. φιλτζάνι; rom. R. felegeán, feligeán, filigeán: 'kávéscsésze’. Vö. még le. filizanka ’ua.’. — A magyar szó forrásának művelődéstörténeti okok miatt inkább tekinthető a török, mint a szerb- horvát. Némelyik magyar adatban a török c [dzs] hang cs-vel és zs-vel helyettesítődik. A szó vég alakulása nincs teljesen tisztázva; talán η : η > η : l változás után mássalhangzó előtti helyzetben elmaradt az l (vö. szandál ~ N. szanda ). — A középső és a palóc nyelvjárásokban él; ezekből részben a köznyelvbe is beszüremkedett.
Vámbéry: NyK. 8: 188; Miklosich: TE. 1: 61; Szarvas: Nyr. 14: 50; Balassa: Nyr. 16: 19; EtSz.® ; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 211; Prohászka: Nyr. 75: 351; Kakuk: OszmJsz. 103 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 234. (Lokotsch 608.)
finesz 1790/1904: „Pántlikám kukliko- szín fejem tetején, Hadi tisztek finést látnak a kis spádén” (Gvadányi: Fal. nót. 162: NSz.); 1796: finesznek gr. (Gvadányi: Nót. test. 216: NSz.); 1809/1895: finessel gr. (Kazinczy: Lev. 6: 230: NSz.); — finesz (MTsz.); Finesz (Jenő—Vető 69); finessz (MNy. 21: 72); finesz (ŰAITsz.). J: 1. 1790/ 1904: ’finomság; Feinheit’ (1. fent); 2. 1824: ’egy fajta kártyásfortély, impassz; Impaß im Kartenspiel’ (Vhyst. 55: NSz.); 3. 1857/ 1922: ’fortély, furfang; schwierige Einzelheit einer Kunst usw., Kniff, Finesse’ (Széchenyi: Szat. 206: NSz.). — Sz: ~es 1926: fineszes (Pais-Eml. 517).
Német eredetű; vö. ném. Finesse ’finomság; fortély, furfang’. A német szó a fr. finesse ’ua.’ (< : fr. fin ’finom; ügyes, ravasz’) átvétele. Ez utóbbi etimológiailag összefügg a m. fajin, finis, finom eredetijével. Az ang. finesse 'ravaszság, fortély; (stílusbeli, nyelvi) szépség, finomság; impassz (bridzsjátékban)’; szb.-hv. finésa 'finomság’ ; cseh finesa ’ua. ; furfang, fortély’; szik, finesa ’finomság, finom árnyalat’; le. R. fines ’kópé, pernahajder; [rendszerint többes sz.-ban: finesy] furfang, fortély ; finomság’ közvetlenül vagy közvetve a franciából származik. — A magyarba többszörös átvétellel került, különféle stílusrétegeken keresztül. Jelentései a németből valók. — Argó jellegű szó, de előfordul a familiárisán bizalmas köznyelvben és a nyelvjárásokban is.
EtSz. 2: 261 /inész a. ® ; Bárczi: MNny. 4: 79; Zolnai B.: Pais-Eml. 512, 517. (Wartburg: FEW. 3: 566; Machek: EtSlCSl. 109; Kluge: EtWb.19 198; DudenEtym. 168; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 263.) — Vö. fajin, finis, finom.
fingik 1538: ,,fÿnganÿ: Pedere fartőén” sz. (PestiN. F3); 1577 k.: fÿngÿk (OrvK. 345). J: 1538: ’furzen’ # (1. fent). — Sz: 1538: fÿngas (PestiN. F3) | ~at 1810: Fingatom gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 118: NSz.) || fing 1565: „Büdös fing a képeknec neue” (Mel: Sám. 438: NySz.). Js 1565: 'Furz’# (!. fent).
Ősi hangutánzó szó az uráli korból; vö.: vog. T. pgykhuz·} 'fingik’ (MTr.), AL. pannami ’ua.’ (MSz.), FL. pón ’fing’ (MSFOu. 116. sz. 114, 296); osztj. Vj. pönam- ’fingik’, O. pun ’fing’; — szám. jur. pié 'fing’, pieé ’fingik’; kam. p'uingrtfem [jelen idejű, egyes szám első személyű igealak] ’ua.’. A tavdai vogul szóban n > η változás történt a rákövetkező kh (χ) hatására. Az obi-ugor igék -m eleme mozzanatos, a vog. -kh (-χ) és az osztj. -γ pedig gyakorító igeképző. Az uráli alapalak *pin3 vagy *pön3 lehetett. — A magyar szó megőrizte ősi igenévszó jellegét. A szóvégi g azonos lehet számos hangutánzó eredetű igénk képzőfunkciójú -g elemével; vö. bong, cseng, dong, peng stb.


finis
915
finom
Hunfalvy: VogF. 292; MUSz. 522 ®; Halász: NyK. 23: 443; Setälä: FUF. Anz. 12: 19, JSFOu. 30/5: 61; Donner: MSFOu. 49. sz. 172; EtSz. 2: 261 fing a. ® ; SzófSz. Told.; MSzFgrE.®.
finis 1875: ,, Finish ... A verseny utolsó mozzanata, melyben annak sorsa eldöntetik” (Viator: Gyalogolási Kalauz. Bp., 1875. 24: Bánhidi); — finisben gr. (Földessy: A magyar futball... Bp., 1926. 169: Bánhidi). J: 1875: *végküzdelem, hajrá; Finish’ (1. fent). — Sz: ~el 1921: jiniselô sz. (Dr. Szerelemhegyi Ervin: A sprint művészete. Bp., 1921. 86: Bánhidi).
Nemzetközi szó; vö.: ang. (the) finish; ném. Finish; fr. finish; le. finist; qt. φύΗΐιιη: ’ végküzdelem, hajrá’; az angolban még: ’befejezése, vége valaminek; célvonal’. Sportszóként az angolból terjedt el; itt az ang. (to) finish ’befejez valamit; befejeződik’ főnévi párja. Az angol ige ófrancia eredetű, s végső forrása a lat. finire ’befejez valamit’ (< : lat. finis ’vége valaminek’). — Am. finis közvetlen forrása valószínűleg az angol, esetleg a német lehetett. Elavulóban levő sportnyelvi szó.
Kallós E.: Nyr. 64: 65. (OxfEnglDict. Finish a.; Wartburg: FEW. 3: 569; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 502; DudenEtym. 168.) — Vö. fajin, finálé, finesz, finom.
finn 1760: „A jinufokat Eric az Süvetzek Királyok meg-hódoltatta” (MNy. 63: 102); 1783: Finnus (Molnár J.: Könyvház 2: 16); 1794: Finomi sz. (Dugonics: Jeles tört. 1: 242: NSz.); 1799: Finnok gr. (Gyarmatin S.: Affinitas 251: NSz.), Finoknál gr. (Sándor I.: Sokféle 6: 16: NSz.); 1804: Fenn (Peret- senyi Nagy L.: Oríthia. VIII. aj.: NSz.); 1864: finnek gr. (Hunfalvy: Vogul föld 351: NSz.). J: A) fn. 1760: ’finn ember; Finnländer’ * (1. fent). B) mn. 1783: ’a finnekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; finnisch’ # (1. fent). — Sz: ~ség 1864: finnség (Hunfalvy: Vogul föld 189: NSz.). — De vö.: 1757: ,,a’ lakóinak neve . . . Finnen [többes számú német szó], és Lappen” (Bertalanffi P.: Világ 627: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Finn; ném. Finne; norv., svéd finné; cseh Fin; or. Φιιηη: ’finn ember’; vö. még: lat. Fenni [többes szám]; gör. Φίννοι [többes szám]: ’lappok, finnek’. Végső forrása talán egy Ősgerm. *fennoz ’gyalogló, kóborló’ ; vö. óész. germ. finnr [többes számban finnar] ’lapp’. A finnek ezt a nevet sem önmaguk, sem a lappok jelölésére nem használják. Saját elnevezésük a suomalainen ’finn’, mely a ’Finnország; finn nyelv’ jelentésű Suomi származéka. — A magyar alakváltozatok közül a finn a németből való. A R. finnus a finn-hez képest latinos végződéssel bővült 58*
a R. gótus, dánus stb. népnevek mintájára. A R. finom Dugonics ma gyárit ási kísérlete a finom melléknévhez igazítva. A R. fenn a lat. Fenni átvétele. — Azt a feltevést, hogy a m. jinn a Finnország összetételből vonódott el, a szótörténeti adatok nem támogatják.
Hunfalvy: NyK. 4: 238; Pdpay: FgrN. 7; EtSz.®; Zsirai: FgrRok. 278, Fgrlsm.4 36, 42; Moór: NéNy. 10: 34; SzófSz.; Hajdú: FgrNNy. 266. (Vasmer: RussEtWb. 3: 209.)
finnugror 1864: ,,A tulajdonsági névszók fokozása általában kevesbbé van kifejtve a finn-ugor, és a török nyelvekben” (NyK. 3: 33). J: 1864: ’a magyarral rokon, vele azonos nyelvcsaládba tartozó (nyelv ÿ, illetőleg ilyen nyelvet beszélő (nép); finnisch- ugrisch’ (1. fent).
Összetett szó: a magyart is magában foglaló nyelvcsalád nyugati ágának finn s keleti ágának ugor elnevezéséből alkotott összefoglaló név. Mintája elsősorban a hasonló típusú indogermán lehetett. A korábbi és az egyidejűleg keletkezett egyéb elnevezéseket (finn, ugor, finn-magyar, magyar-ugor stb.) némi küzdelem után szorította ki a tudományos szakirodalomból. A m. finn- ugor-nak megfelelő műszó általános a nemzetközi irodalomban is; vö.: ang. Finno- Vgric; ném. finnisch-ugrisch; fr. finno- ougrien; qt. φύΗΗθ-yeópCKUÜ; finn suoma- lais-ugrilainen: ’finnugor’. — Tudományos műszó.
Zsirai: FgrRok. 106®. (Décsy: EinfFgr. Μ
finom 1585: „obrizum, -i: Finum arany” (Cal. 715); 1645: finnum (Megy: Szöv. 28: NySz.); 1750: Finom (Faludi: UE. 1: 182: NSz.); 1754: finum (Selyem-eresztés 62: N- Sz.); 1792: finom (SzD. Fin a.); — filom, fénom, fénum (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’tiszta, vegyitetlen (nemesfém); rein, unvermischt (Edelmetall)’ (1. fent); 2. 1585: ’kiváló; vorzüglich I jóízű; fein’ # (Cal. 319). — Sz: ''-'sag 1771: finomság (Faludi: UE. 3: 81: NSz.) I ~ít 1792: Finomittani sz. (SzD. Fin a.) I ~odik 1795: finomodott Ízlésű sz. (Magy. Merkúr, Bibi. 136: NSz.) | ~ul 1833: finomulni sz. (Kovács Pál: Név. nő. 5: NSz.) | ~kodás 1840: Finomkodásból gr. (Garay J.: Bátori 424: NSz.) | ~kodik 1853/1869: finomkodik (Szemere B.: Munkái 1: 220: NSz.).
Latin eredetű; vö. k. lat. finus ’ki- válóan jó’. \Tégső forrása a lat. finis ’vég, cél; stb.’ főnév, amely Cicero óta ’valaminek a legfőbb, legtökéletesebb része’ jelentésben is használatos volt; vö. például De finibus bonorum et malorum ’A legfőbb jóról és rosszról’ (Cicero egyik munkájának címe). E szó folytatásának melléknévi jelentése az


fin ta.
916
f inforo;
ófranciában (a 11. sz. óta) és az olaszban alakult ki; vö.: ófr. fin; ol. fino fine: ’finom’. A középkori latin szó ezek valamelyikének latinosítása. Az ang. fine; ném. fein: ’finom* a franciából való. Etimológiailag idetartozik a m. fájin és rokonsága is. — Am. finom a latin semleges nemű alak átvétele a finum argentum ’színezüst’, finum aurum ’színarany’ szókapcsolatok alapján. — Olasz és német származtatása téves.
Szarvas: Nyr. 14: 50, 224®, 319, 15: 390; Simonyi: BpSz. 42: 297, MNyelv.1 1: 119; Schuchardt: ZRPh. 15: 116; Kovács: LatEl. 14; Balassa: Nyr. 25: 67; Rell: LatSz. 12, 37; Kulcsár: Nyr. 37: 147; Sz. K.: MNy. 4: 240; Melich: MNy. 16: 32®; EtSz. ® ; Fludorovits: MNy. 26: 193, Latjsz. 14, 36; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 340. (Wartburg: FEW. 3: 563, 567; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1648; Kluge: EtWb.19 190; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 263.) — Vö. fájin, finesz, finis.
finta 1116 — 31: ,,clerico eius Phinta” szn. (Fejérpataky: Oki. II. István kir. korából 18); 1792: „Finta: kajla. Finta fzarvú ökör. Finta fzarv” (SzD.). J: 1. 1116 — 31: ? ’fitos; aufgestülpt | fitos orrú; stülpnasig’ (1. fent), 1833: ’ua.’ (Kassai 2: 205); 2. 1792: ’ferde, görbe; schief, schräg’ (1. fent); 3. 1893/1898: ’ tettető, színeskedŐ; heuchlerisch’ (Jókai 82: 223: NSz.; 1. még MTsz.).
Származékszó. Alapszava a fintorog, fitos családjának alapszavával azonos, képzője az eredetileg igenévképző -a; vö. hulla, ferde, fürge. Eredeti j?lentése ’orrát fintorító; fitos, fitos orrú’ lehetett. A középkori személynevek valószínűleg ehhez a jelentéshez kapcsolhatók, s vagy a külső tulajdonság alapján adott nevek körébe tartoznak, vagy esetleg a középkori mulattatók egyik csoportját, a fintorgató bohócokat jelölték. A 15—16. sz.-ból családnévként is megjelenik a Finta (vö. 1453: TörtTár. 1882. 535; 1522: MNyTK. 105. sz. 31; 1554: M- Ny. 13: 253; stb.), mégis feltűnő, hogy közszóként csak 1792-től tudjuk adatolni. Ennek ellenére aligha van okunk a középkori adatok kirekesztésére. — Az 1 — 2. jelentés az ebben a szócsaládban uralkodó ’görbeség, görbülés’ jelentés alapján érthető. A 3. jelentés a 2.-ból közvetlenül is kifejlődhetett; de gondolni lehet esetleg arra, hogy a fintorgató bohócok tevékenysége következtében alakulhatott ki. — A ’csel, csalafintaság’ jelentésű finta (vö. 1884/1898: Jókai 84: 210: NSz.; 1. még ÉrtSz.) nem tartozik ide; ez a ném. Finte ’csel, csalafintaság, cselvetés’ vagy az ol. finta ’színle- lés, tettetés; csel, cselvetés’ átvétele lehet. — Német és olasz származtatása téves. — 2. jelentésében nyelvjárási szó.
Török A.: Nvr. 41: 284; Körösi: NjTr. 43: 18, 55: 69; Pais: MNy. 11: 357 ®, 22: 134, Kodály-Eml. 2: 100, 3: 145; EtSz. 2: 264 1, finta ®, 2: 265 2, Finta a.; SzófSz. * csalafinta a.; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 13; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Berrár: MNy. 47: 163; Bárczi: TihAl. 170; Benkő: MNy. 57: 300, 61: 403. — Vö. csalafinta, fintorog, fitakos, fitet, fitos.
fintorog; 1521: ,,Az kyk azzu darab kenyérrel megh elegettenek volnah ymmar az femlyen ffyntorogyanak” (ApMélt. 13); 1824: finytorgó sz. (Hébe 224: NSz.); — fintolog (MTsz.); fincsorog (ÚMTsz.); fin- tyorog (Nyatl. fintorítja az arcát a.). J: 1. 1521: ’felhúzza az orrát; die Nase rümpfen | képeket vág; Gesichter schneiden’ # (1. fent) ; 2. 1792: ’ fetreng; sich herumwälzen ] izeg- mozog; hin und her zappeln’ (SzD.); 3. 1792: ’láb alatt van, alkalmatlankodik ; jemandem unter den Füßen sein’ (SzD.) || f informat 1666: „Azonnis fintorgattya orrát, hogy Írását tsalóka kônyvetskének nevezték” (Pós: Válasz. 30: NySz.); 1810: fintergatok gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 41: NSz.); — fincsorgat (M- Tsz.); fintyorgat, foncsorgat (Nyatl. fintor- gat ja az arcát a.). J: 1. 1666: ’felhúzza az orrát; die Nase rümpfen | képeket vág; Gesichter schneiden’# (1. fent); 2. 1792: ’farát hányja-veti, riszálja; sich in den Hüften wiegen’ (SzD.) || fintorít 1774: „Kedvetlen fintoritást mutat az orr” sz. (SzŐnyi Benj.: Fisika. 185: NSz.): 1788: „fintorittya orrát [a zsíros szagtól]” (M. Musa 120: Ν’- Sz.); 1861: eXfinteritni sz. (MNyszet. 6: 325); 1863: F\f intérit (Kriza: Vadr. 496); — fël- fincsorit (MTsz.). J: 1. 1774: ’felhúzza az orrát; die Nase rümpfen | képeket vág; Gesichter schneiden’# (1. fent); 2. 1838: ’kicsúcsosít; zuspitzen’ (Tsz.) || fintor 1799: „A’ Fintor (Nasenrumpfer) egy a’ leg nevezetesebb szarvas halak közűi” (Fábián J.: Term. hist. 239: NSz.); 1806: Fintor (Kultsár: Hazai Tud. 224: NSz.). J: A) fn. 1. 1799: ’egy fajta tengeri hal; Art Meerfisch’ (1. fent); 2. 1806: ’csormolya; Wachtelweizen’ (1. fent); 3. 1835: ’elfinto- rított arcvonások; Grimasse’ # (Kunoss: Gyal. Grimasse a.). B) mn. 1. 1808: ’ferde; schief, schräg [ fitos; aufgestülpt, stülpnasig’ (SI. Finta a.); 2. 1824: ’eltorzult, grimaszos; verzerrt, fratzenhaft’ (Fáy A.: Kedv-csa- pongások 2: 24: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelentésbeli sajátságain kívül erre mutat kiterjedt családja is. Közvetlen rokonságába tartozik a fitos és családja, továbbá a finta, A hangfestés síkján kapcsolatban lehet még a fitogtat és fityeg családjával is. A fintor nyelvújítási elvonás az igékből, és szótörténetileg nem függ össze az egyébként szintén ebbe a szócsaláúba tartozó közép¬


finnyás
917
fióka
kori Fintor személynevekkel; vö. 1219/1550: Fintur (Vár Reg. 61.) stb. — A szócsaládba tartozó igéknek az 1. jelentése lehet az eredeti. A fintorog 2. és 3., valamint a fintor gat 2. jelentése feltehetően a fetreng, fentereg szócsalád analógiás hatását mutatja. A fintor A) 1. jelentése a fent is idézett német megfelelő alapján jött létre, minthogy ez a hal „az órát és felső ajakát úgy fel-tudja húzni, vagy fintorítani, hogy a’ fogait a’ felső állá- ban egészszen meg-lehet látni” (Fábián J.: Term. hist. 239: NSz.). A növénynévi jelentés (A 2.) nyilván mesterséges alkotás, az elnevezés^ alapja azonban nem világos.
NyÚSz.; Simonyi: Nyr. 32: 535; Pais: MNy. 11: 358 ®, 14: 69, 22: 135, MNyTK. 81. sz. 5, 6, 8, NévtVizsg. 100, MNy. 60: 43; Tolnai: Nyúj. 211; EtSz. 2: 265 fintorgat a. ®, 2: 266 fintorog a.; Kallós Zs.: Nyr. 65: 21 ; Erdődi: Nyr. 66:15 ; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 13; SzófSz. fintor a.®; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19. — Vö. finta, finnyás, fitakos, fitet, fitos.
finnyás 1356: ? „Stephanum dictum Fynnas” szn. (OklSz.); 1566: „finnyás ageb” (EtSz.); 1783: finyásak gr. (La Langue: Orvos vizek 16: NSz.); 1787: Finyás (Faludi: Költ. Μ. 2: 147: NSz.); 1794 k./1922: finnyás (Csokonai: Műv. 2: 483: NSz.). J: 1566: 'wählerisch, mäklig’ # (1. fent). — Sz: ~kodik 1566: finnyáskodic (Helt: Mes. 410: NySz.) II finnyálkodik 1571: „Ne játzodjál és ne finnyankodjál [íráshiba ?]” (Nyr. 30: 428); 15S4: „Az gazdagoc finyalkoduan meg vtallyac az nyomorultat” sz., finnyalkodunc gr. (Born: Préd. 391, 561: NySz.). J; 1571: ’finnyáskodik ; zimpern, heikel tun* (1. fent) || finnyograt 1615: „Tudgyuk penig miért finiogattia ebben az orrát” (Zvon: PázmP. 261: NySz.). J: 1615: ’<az orrát) felhúzza valamiért; <die Nase) über etwas rümpfen’ (1. fent) Il finnya 1708: „Finnya: Faftidium in cibo & potu delicatum” (PP.); 1805: finya (Verseghy F.: Tiszta Magy. 118: NSz.). J: A) fn. 1708: ’finnyáskodás, finnyásság; Heikeltuerei’ (1. fent). B) mn. 1831: 'finnyás; wählerisch, zimperlich’ (Kreszn.) || fînny 1748: „fiatal Iró-Deák jöddögele élőnkbe /inynyal, büszkeséggel olly nagygyal” (Nyr. 1: 126); 1794: finny (Böjthi A.: Magy. nyelv 64: NSz.). J: 1748: 'finnyásság; Zimpelei, Heikligkeit’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán hangfestő szóként keletkezett, s a fintorog- gal függ össze. A fintorog-h<vz tartozását a jelentések összefüggése valószínűsíti (a 'felhúzza az orrát* jelentésen keresztül), de hangtanilag az összekapcsolásnak nehézségei vannak. Jelentésbeli alakulásában esetleg a fanyalog analógiás hatásával is számolhatunk. — A finnyás -s melléknévképzővel alakult, a finnya és a finny elvonás eredménye lehet. A fanyalog-gal való közvetlen etimológiai kapcsolata nem valószínű. Egy ismeretlen, nem finnugor nép nyelvéből való származtatása nem bizonyítható. — A finnyás és a finnyáskodik kivételével elavult szavak.
Simonyi: AkNyÉrt. 14/8: 17; EtSz.®; SzófSz. ® ; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434. — Vö. fintorog.
fiók 1522: „Ambrosius Fiyok” szn. (MNyTK. 86. sz. 32); 1602: „egy borjú fiókot, se marhájokat el nem vittéa” (Mon- TME. 3: 41). J: 1. 1522: 'fiú; Knabe | fiúcska; Knäblein’ (1. fent); 2. 1602: 'állatok, főleg madarak kicsinye; das Junge eines Tieres, besonders eines Vogels’ (1. fent); 3. 1638: ’nagyobb építménynek kisebb része; kleinerer Teil eines Bauwerkes’ (OklSz.); 4. 1683: 'rekesz; Fach | bútornak kis ládaszerű része; Schublade eines Möbels’ # (OklSz. fiókos a.); 5. 1693: ’nagyobb intézménynek, szervezetnek helyi részlege ; Zweigstelle' # (Mon- írók. 15: 145); 6. 1722: 'nagyobb ablaknak egy táblája; eine Scheibe eines größeren Fensters’ (MNy. 57: 486); 7. 1784: ’fattyú- hajtás; Wassertrieb’ (SzD. 33); 8. 1816: ’boglya; Schober’ (Gyarmathi: Voc. Bog ja a.); 9. 1956: 'veteményes ágy; Pflanzen- beet I kisebb telekrész; kleine Parzelle’ (NéprÉrt. 38: 135). — Sz: ^os 1683: Fiokos (OklSz.) I ~ol 1784: fiókolni sz. 'fattyúhajtást leszed’ (SzD. 33).
Származékszó: a fiú ~ R. fi szóból jött létre -ók kicsinyítő képzőbokorral. Ennek megfelelően 1 — 2. jelentése volt a korábbi, a többi tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Minthogy a fiú alapszónak is hasonló átvitt jelentései vannak, föltehető, hogy a jelentés változás nem a fiók származékban ment végbe, hanem a kicsinyítő képző a már átvitt értelmű alapszóhoz is hozzájárult. A fejlődés folyamán a fiók élőlényekre vonatkozó jelentései elavultak, a /iú-nak pedig azok a jelentései, amelyek tárgyakra vonatkoznak, nem emelkedtek köznyelvi szintre. Ezért a /wfc-nak az alapszavával való kapcsolata elhomályosult. A 2. jelentés elavulásához a fióka köznyelvi megszilárdulása is hozzájárult.
Imre Sándor: NyK. 2: 335 ® ; CzF.; Finály: AkNyÉrt. 2/4: 35; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 38, TMNy. 560; Munkácsi: NyK. 17: 70, 72, 79; [Szerkesztőség:] Nyr. 15: 364; Budenz: NyK. 20: 416, 419; Alexics: Nyr. 16: 446; Halász: Nyr. 17: 302; István - ffy: NéprÉrt. 12: 10, 11; Beke: Nyr. 62: 115, 75: 472; Mészöly: MNy. 29: 217; EtSz. ®; SzófSz.; Zolnai Gy.: MNy. 38: 126; Bárczi: Bev.3 79; Balassa: Kukorica 176; Rédei: ALingu. 13: 288. — Vö. fióka, fiú.
fióka 1556: „Szerelmes Fiókásom” [feleség megszólítása] sz. (Nádasdy 15); 1763:


fiola
918
firkál
„Fiú Sohn, fióka: fiacska Söhnlein’’ (Adámi: Spr. 108: NSz.); — filyóka (MNy. 52: 97). J: 1. 1556: 'fiúcska; Knäblein’ (1. fent); 2. 1794: ’állatok, főleg madarak kicsinye; das Junge eines Tieres, besonders eines Vogels’ ♦ (Gyarmathi S.: Robinzon 128: NSz.).
Magyar fejlemény, de alakulásmódja vitatott. — 1. Származékszó: a fiú R. fi szóból jött létre -óka kicsinyítő képzőbokorral. — 2. Megszilárdult rágós alakulat: a fiók birtokos személyragos alakja. — A fiókás-nak viszonylag korai adata az 1. magyarázat mellett szól.
Imre Sándor: NyK. 2: 335 ® ; CzF.; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 38, TMNy. 546, 547; Krausz: NyK. 29: 247; Horger: NéNy. 1: 204; Beke: Nyr. 62: 115; EtSz. 2: 268 fiók a. 9 ; SzófSz. fiók a. — Vö. fiók, fiú.
fiola 1683: „»Hosszú nyakú Phiola«·. edény, melyben orvosságot tartogatnak” (Nyr. 40: 111); 1805/1892: fialájában gr. (Kazinczy: Lev. 3: 243: NSz.); 1880: Fiola (MagyLex. 7: 522). J: 1683: ’csŐ vagy körte alakú kis üvegedény; Phiole’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. phiala ’alul széles ivóedény’, k. lat. fiola ’ampulla’. A lat. phiala a tisztázatlan etimológiájú gör. φιάλη ’alul széles ivóedény; halotti urna’ átvétele. Az ang. phial; ném. Phiole; fr. fiele; ol. fiala: ’fiola’, valamint a fr. phiale, phialé 'görög kehely; hamvveder’; or. φαίΛ 'görög kehely’ közvetve vagy közvetlenül a görögből származik. — Gyógyszerészeti szó.
Kursinszky: Latjszlrod. 20. (OxfEnglDict. Phial a.; Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 504; Boisacq: DictÉtGr.4 1027; Vasmer: RussEtWb. 3: 206; Wartburg: FEW. 8: 376; DudenEtym. 509.)
firhnn? 1645: „Az szobában két zöld forhangh” (MNy. 3: 464); 1691: fúrháng (Warm: Gazoph. 219: NySz.); 1706: jir- hangot gr. (Nyr. 43: 410); 1780: fürhangot gr. (Μ. Hírmondó 344: NSz.); 1807: férhang (Vályi Kl.: M. Tempe. 54: NSz.); 1867: firhanglit gr. (Spitz.-napt. 15: NSz.); — firang, fürhank (Nyatl. függöny a.). J: 1645: 'függöny; Vorhang | ablakfüggöny; Gardine, Fenstervorhang’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. Vorhang, baj.-osztr. filrhanq, fürhangl sz., /ir/iprç, fir- hangi sz. (Striedter-Temps: DLwSkr. 121) 'függöny’. A szb.-hv. N. fïrônga, fïrânga; cs^h N. firhanék, firhaük, firhánk; szik. N. firhánok; le. firanka; ukr. N. φιράπκα: 'függöny' közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — A magyarba többszörös átvétellel került át, főleg a hazai német városi polgárság nyelvéből és a nyelvjárásokból. A jirhang, firhangli stb.-féle alak változatok bajor-osztrák kiejtési sajátságokat tükröznek. — Nyelvjárási szó.
CzF.; Kunos: TanÉgyMNyTárs. 1/3: 265; Vozári: Nyr. 11: 476; Alexics: Nyr. 16: 446; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 208, NyK. 25: 295; Lumtzer —Melich: DOLw. 101 ® ; Wertner: Nyr. 43: 410® ; EbSz. ® ; Imre: MNny. 4: 187; Salán: MNny. 5: 17®. (Slawski: SlEt. 1: 229.)
firis 1405 k.: ,,p[cr]iclides: jiris” (SchlSzj. 1194.); 1471: ferys (OklSz.); 1621: Fris (MA.); 1792: Frifs (SzD.); 1863: Firizs (Kriza: Vadr. 499); — firiss (NyK. 31: 395); filizs (MNy. 6: 205); firizt gr. (ÚMTsz.). Jj 1. 1405 k.: ’asszonyok mellére való díszes ruhadarab; Kleidungsstück als Brustputz am Frauenkleid’ (1. fent; vö. 1621: MA.); 2. 1508: ’nyakék vagy más efféle ékszer; Halsschmuck oder anderes Schmuckstück von dieser Art’ (NádK. 317); 3. 1863: ’ vászonujjas; Leinwandjäckchen’ (1. fent, de vö. 1756: fviskóját sz. ’ua.’: HOklSzj. 44); 4. [firizs] 1940: 'főkötő korca, zsinórháza; Bandsaum einer Haube’ (NéprÉrt. 32: 42).
Vándorszó; vö.: k. lat. frisium 'hímzett ruhaszegély’ (Wartburg: FEW. 8: 402); ófr. jreis ’arannyal szegélyezett feiszalag, fejék’ ( Wartburg: FE W. 8: 401 ) ; ol. ENy. (Genova) friza ’csík, szalag’ (Wartburg: FEW. 8: 402), ir. ol. fregio ’dísz, díszítés’; kfn. brise, brisen ’zsinórszegély ruhadarabokon’, úfn. breis ’ruhaujj díszítése’; szb.-hv. frü ’aranyzsinór, paszomány’; le. R. bryz [rendszerint többes számban: bryze] 'hímzett ruhadísz, zsinórdísz (főleg női ruhán)’ (S1JP. 1: 687); or. R. ŐpbiJHcu. [többes szám] ’fodros gallér, kézelő, fodordísz a ruha mellrészén; legyezőszerű, keményített fodros gallér gyönggyel stb. díszítve (mint 16. sz.-i női és férfi viselet Nyugat-E uró pában)’ (S1RLJ. 1: 651). Végső soron valószínűleg azonos a fríz2 ’párkány- dísz, képszék' főnévvel, s így talán a fríg népnévvel is összetartozik. A középkori latin, illetőleg az újlatin nyelvek révén terjedt el. A lengyel megfelelő közvetlen forrása a német, az oroszé pedig a lengyel. — A m. firis átadójaként gondolni lehet az ófranciára, a középkori latinra és a középfelnémetre is. A kérdés mind alaki, mind jelentéstani szempontból további vizsgálatra szorul. — 1., 2. jelentése elavult. 3. jelentésében székely nyelvjárási szó. 4. jelentésében Galgamácsán (Pest megye) jegyezték fel.
EtSz. 2: 269 2. firis a.; Tamás: UngElRum. 362. (Karlowicz: SWO. 69; Vasmer: RussEtWb. 1: 129; Wartburg: FEW. 8: 401.) — Vö. írig, fríz-.
firkál 1577 k.: „chÿnalÿ apro poga- oÿachkakath beloole, as faÿo fogra ebben


firlefánc
919
firniss
tégy, θ9 fÿrkdld vele aj fogat es aj fogh hufath" (OrvK. 112); 1595: firkall (MNy. 42: 77). J: 1. 1577 k.: 'dörzsöl; reiben | vakar, kapar; schaben' (1. fent; 1. még OrvK. 381 stb.); 2. 1595: ’ír «(megvető értelemben); schreiben «(in verächtlichem Sinne) | hanyagai, csúnyán ír; kritzeln' (1. fent) || fir- kász 1793/1922: „Firkász, ennek [Tisztesnek] secre tari usa" szn. (Csokonai: Cultura 327: NSz.); 1830: „A’ ...gyáva Firkász hasonlít a’ füles bagolyhoz" (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 50: NSz.). J: 1793/1922: 'firkáló; Skribent, Schmierer | zugíró; Winkelschreiber’ (1. fent) U firkant 1804/1922: „Közlöm Véled, egy, az estve firkantctt ódámat" sz. (Csokonai: Lev. 2: 778: NSz.); — firkint (ÚMTsz.). J: 1804/1922: '(hin)kritzeln, nachlässig verfassen' * (1. fent) || firka 1810 k.: „Egy szóval: e tsak egy haszontalan firka” (Farkas A.: Lói tan. 49: NSz.), de 1. irkafirka. J: 1. 1810 k.: 'firkálás; Gekritzel, Kritzelei'* (1. fent); 2. 1960: 'félrevezetés; Beschwindeln, Prellen' (ÉrtSz.).
A szó család alapja, a firkál ige latin eredetű; vö. lat. fricare 'dörzsöl, ledörzsöl, súrol'. A szó eleji fri > jir fejlődésre vö. gilva, szilva. A firkász nyelvújítási alkotás; a firkant analógiás úton keletkezett a dobál : dobbant, hörpöl : hörp ént-félék mintájára; a firka elvonás eredménye. — A firkál 2. jelentése, amely a későbbiekben az egész szócsaládban uralkodóvá lett, a magyarban alakult ki érintkezésen alapuló tréfás névátvitellel; vö. macskakaparás. Hasonló jelentésfejlődésre más nyelvekből is van példa; vö.: ang. scratvl; fr. gratter: ’kapar; firkál’; or. yapánamb ’karmol, karcol; csúnyán ír, firkál’; vö. még ném. kratzen ’kapar’ : kritzeln 'firkál’. — A ’dörzsöl’ és az 'ír' jelentésű firkál elkülönítése nem látszik mígokoltnak. A ’dörzsöl, kapar’ jelentésre nemcsak szótári adataink vannak. Az ’ír’ jelentésű jirkál-n&k az irkál-firkál ikerszóból elvonással való mxgyarázata szótőrténeti okokból nem meggyőző, hangfestő eredetű szóként való szárm íztatása nem valószínű.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 251 ; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 16, Nyr. 33: 144, NyF. 11. sz. 65; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 406 ®; Rell: LatSz. 37; Bleyer: Száz. 41: 762; Gombocz: AINy. 5: 29; Tolnai: Nyúj. 211; Fludorovits: MNy. 26: 376 ® ; EtSz. 2: 270 1. firkál 2: 271 2. firkál a. ® ; SzófSz.; Csefkó: Nyr. 71: 38; Terestyéni: MNy. 50: 142; Pais: MNy. 57: 76 ®; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 432; Tamás: UngElRum. 340. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 549.) — Vö. irka-firka.
firlefánc 1865: „firlefanz: bohóság, gyermekség, csekélység" (Babos); 1869/1896: Firlefancz (Jókai 41: 262: NSz.); — firle- fánezot gr. (Ambrus: Berzsenyi-leányok 68: NSz.); firlifánc (Bp. Hirlap 1916. dec. 19. 1: NSz.). J: 1865: 'semmiség; Bagatelle, Kleinigkeit | vicik-vacak dolog; Schmarren, Krimskrams’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Firlefanz ’lim- lom, kacat; bohóság, komédiázás; pojáca’; vö. még kfn. virlefanz, virlei ’egy fajta tánc’. A kfn. virlei forrása az ófr. virelai ’refrénes táncdal’; a virlefanz alak a kfn. tanz 'tánc' hatására jöhetett létre. A le. R. stroic f irleje ’dévajkodik, tréfálkozik’ szókapcsolat második tagja a kfn. virlei-re megy vissza, a cseh N. firlefánc, firlipanc 'apróság, vicik-vacak holmi; kacér nő’ pedig szintén a ném. Firlefanz átvétele. — A bizalmas társalgási nyelv ritkán használt szava.
Kiss: Nyr. 88: 475 ®. (iMachek: EtSIÖSl. 109; Kluge: EtWb.19 198; DudenEtym. 169.)
firma 1794/1891: ,,[a kereskedő] a’ lekötő leveleket maga nevében adja ki (ezt firmának hívják a* kalmárok), maga al írásával erőséti meg" (Kazinczy: Lev. 2: 381: NSz.). J: 1. 1794/1891: 'aláírás, szignálás mint megerősítés; Unterschrift, Signatur als Bestätigung’ (1. fent); 2. 1831/1833: ’cégér; Aushängeschild’ (Wesselényi: BalitéletekrŐl 128: NSz.); 3. 1857: 'cég; Firma, Geschäftsname’ (Délibáb Naptár 275: NSz.); 4. 1879: '(gúnyos jelzővel:) kétes hírű személy; (mit einem spöttischen Attribut:) Person von zweifelhaftem Rufe’ (Csáktornyái L.: Költ. 61: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. firm; ném. Firma; fr. firme; ol. firma; or. φύρΜα: 'cég', az angolban még ’cégjelzés’, az olaszban ’(név)aláírás’, a németben R. 'aláírás; cégjelzés' is. Végső forrása a k. lat. firma 'megerősítés, hitelesítés'; vö. k. lat. firma (manu sua) ’(saját kezű) megerősítés’, firmare 'kézjegyével ellát; aláír, megerősít’ (< : lat. firmus 'erős, szilárd’). Etimológiailag Összefügg a m. farm és farmer eredetijével. A k. lat. firma szóalakot mindenekelőtt az olasz közvetíthette, 'cég' jelentése azonban az angolból terjedt el. — A magyarba valószínűleg a németből került át. A 4. jelentés a 2., 3. jelentés átvitt értelmű használatából alakult ki; vö. 1860/1894: „jóravaló firma alatt működő kalmár’’ (Jókai 15: 9: NSz.). — Csupán 4. jelentése él a jó firma stb.-féle tréfás-gúnyos szókapcsolatokban.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 216; OxfEnglDict. Firma,.', Wartburg: FEW. 3: 569; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 505; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1652; Kluge: EtWb.1» 199.) — Vö. farmer.
firnisz 1753: „fényes leszen az ezkőz, ha (mint a’ Németek nevezik) firnájzal kenik-meg" (Lippai: Posoni kert 612: NSz.);


fírol
920
fiskus
1783: firnaisz (Molnár J.: Könyvház 2: 335: NSz.); 1791: jirnátz (Zay S.: Mineralógia 54: NSz.), firnájszoknak gr. (Pétzeli J.: Mind. Gyűjt. 5: 111 : NSz.) ; 1795 k.: firnitz, firnajsz (Takáts R.: Told. D. r.: NSz.) ; 1801 : Firnigsz (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 221: NSz.); 1807: firnászszal gr. (Farkas Fér.: Vil. ritk. 2: 34: NSz.); 1815: firniszszel gr. (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 309: NSz.); 1833: Firnantz (Lakos I.: Székely mest. 5: NSz.); 1855: firneisz-olajjal (Vas G.: Kis k. napt. 49: NSz.); 1884: /irmspirositotta (Bródy S.: Nyomor 115: NSz.); — firnánc (SzegSz.); férnájsz, finanajsz, firnájc (ÚMTsz.). J: 1753: ’kence; Firnis’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. Firnis, baj.- -osztr. f irneis (Striedter-Temps: DLwSkr. 121): ’kence’. A német szó a fr. vernis ’ua.’ átvétele. Végső forrása nincs teljesen tisztázva. Lehetséges, hogy az észak-afrikai Cyrenaica tartományban fekvő ókori Berenice (ma Bengázi) város nevére megy vissza azon az alapon, hogy onnan szállították a kenőéhez szükséges gyantát. A városnév az ókori macedón Βερενίκη (vö. gör. Φερενίκη szn., tkp. ’győzelemhozó’) női névből alakult. A firnisz megfelelői különféle úton-módon számos európai nyelvben meghonosodtak; vö.: ang. varnish; sp. bar- niz; ol. vernice; szb.-hv. firnajz; cseh f érméé, N. jernajz: ’kence’. — A magyarba többszörös átvétellel került főleg a bajor-osztrákból és a hazai német ipari-kereskedelmi nyelvből. Az alak változatok egy része sz > c affrikálódással (firnájc, firnic) stb. jött létre. — A köznyelv alacsonyabb stílusrétegeiben használatos, de a nyelvjárásokban is elterjedt.
Simonyi: Nyr. 6: 447 ® ; Melich: Nyr. 24: 557, NyK. 25: 295; Lumtzer—Melich: DOLw. 101 ® ; Horger: NéNy. 6: 19; EtSz. 2: 272 firnájsz a. ® ; Bárczi: FrJsz. 33. (Wartburg: FEW. 1: 332; OxfEnglDict. Varnish sb.1 a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 5: 4028; Striedter-Temps: DLwSkr. 121; Corominas: BreveDicc. 84; Kluge: EtWb.19 199; DudenEtym. 169.)
fírol 1862: ,,A Smekker vagy Firoló, az az félbecsületes ember” sz., „Firolni: Hivni vagy Elcsalni” sz. (Toronyai: Rablók 9, 30: NSz.); — Fűrroló sz. (Jenő —Vető); Firolni sz. (TolvSz. 26); firolni sz. (Kab- debó) ; fürolni sz. (Szirmay 25). J: 1. 1862: 'félrevezet, becsap; irreführen, betrügen’ (1. fent); 2. 1900: ’kártyázni hív; zum Kartenspiel einladen’ (Jenő—Vető).
Német eredetű; vö. h. ném. argó führ den chó nach Schwechat 'itasd le ezt a balekot’ (tkp. 'vezesd az áldozatot [a sörgyártásáról híres Bécs környéki] Schwechatba’; vö. Jenő—Vető 99), baj.-osztr. firn 'vezet'; vö. még h. ném. argó führ er 'kártyázásra csábító ügyes beszélő elegáns ruhában’ (vö. Jenő—Vető 70), ném. B. dnführ’n (Hüg. 20), ir. ném. anführen 'rászed, becsap’, irre- führen ’félre vezet, megtéveszt’, verführen 'csábít, elcsábít’. — A magyarba a bécsi és a hazai német tolvajnyelvből kerülhetett át. — Argó szó, de a köznyelv alacsony stílusrétegeiben is előfordul, főképpen be- igekötővel.
Bárczi: MNy. 27: 288 ®, 294, MNny. 4: 77; Zolnay: Nyr. 62: 18, 52; Matl: Welt- Slav. 5: 336.
firtat 1570: „Meg kérdezik és firtattyác szegént” (Helt: Háló. 110: NySz.); 1571: fÿrte[[e gr. (RMNy. 2/2: 222); 1583: fertat (Agend. 42: NySz.); 1592: jértatta gr. (Csákt: AU. 6: NySz.); - fürtét (ÚMTsz.). J: 1570: 'mit Fragen quälen, ausspähen’ # (1. fent) || firtoiig;at 1784: „firtongat: firtat, fitat, faggat, kénfzerít” (SzD. 26). J: 1784: ’firtat; anzapfen, nach etwas spähen’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád: vagy a fürkész, vagy a fitet családjába tartozhat. Az összetartozás közelebbi részletei azonban nincsenek kellőképpen tisztázva. Lehetséges, hogy a fartat1 ’firtat’ ige ettől a szócsaládtól különült el. Hangalakjának palato veláris kettőssége valószínű hangfestő eredetével függ össze. A firtat és a firtet különválasztása nem megokolt. A fúr igéből való származtatása nem valószínű. — A firtongat csak nyelvjárási szinten él.
CzF.; Balassa: NyK. 24: 391; Szily: MNy. 4: 80®; Nagy Zs.: Nyr. 46: 94; EtSz. 2: 273 firtat és firtet a. ® ; SzófSz.; Pais: Kodály-Eml. 3: 145 ® ; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19. — Vö. fartat1, fitet, fürkész.
fisér 17. sz.: Phisér, Phisérkedni sz. (Hermán: HalK. 537); 1759: „Kéry Jakab Fissér” (SzegSz.); — ficsér (MTsz.); fiser (SzegSz.). J: 1. 17. sz.: ’halászati vállalkozó; Fischhandelsunternehmer | halkeres- kedő; Fischhändler’ (1. fent); 2. 1888: ’halász; Fischer’ (Nyr. 17: 557).
Német eredetű; vö. ném. Fischer ’halász; N. halkereskedő’. Ennek alapszava a ném. fischen ’halászik’ (< : ném. Fisch ’hal’). — A magyarba német nyelvű halkereskedők révén kerülhetett át. A szó végi ném. er ~ m. ér megfelelésre vö. cégér, fillér, tallér stb. A két jelentés esetleg külön-külön átvételből származik, bár a 2. az 1. alapján a magyarban is kifejlődhetett. — Főleg a nyugati és déli nyelvjárásokban használatos.
Herman: HalK. 26, 241, 465, 537 ®, 786, 791 haláros a.; Zolnai Gy.: Nyr. 22: 270; Melich: Nyr. 24: 208; Lumtzer—Melich: DOLw. 101; EtSz.®.
fiskus 1593: „fizettünk Daniel Wlhanak a$ ö keglme Fifcuffagara miuel hogi fel


fîSztulA
921
fiiét
ef3tendeigh f3olgalt volna a3 fiscuffagbarí” sz. (MNy. 62: 104); 1598: ,,Fi3ettunk 2 Mandathumert mellet a3 varas phifcusa varos dolgába 3er3eot” (MNy. 62: 104); 1708: Fiskus (PP. Fcdïcus a.). J: 1. 1593: ’prókátor; Advokat’ (1. fent) ; 2. 1632: ’kincs- tár; Schatzkammer’ (Tóin: Vigaszt. 230: NySz.) I] fiskális 1642: fiskális (Fludoro- vits: LatJsz. 40); 1717 e./1804: „Mikes Mihájylyal a fiscalis produktiókor Gróf Jean és egész concessus előtt igen méltatlan vészé össze” (Bethl: Élet.-2: 344: NySz.); 1784: Fiscálisnak gr. (Μ. Hírmondó 555: NSz.); 1791: Fiskális (Balia: Érd. törv. 249: NSz.); 1792: Fiscáriusunké gr. (Magyar Hírmondó 1: 134: NSz.); 1806: Fiskárosnak gr. (Szirmai A.: Glossarium 87: NSz.); 1834: fiscárus (TudGyűjt. 3: 95) ; 1881: ficskális (Nyr. 10: 443); 1886: fiskárisé gr. (Irányi D.: Fal. tört. 127: NSz.); — fickális, fiskáór (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1642: ’kincstári tisztviselő; Kammerbeamter’(1. fent) ; 2. 1784: ’prókátor; Advokat’ (1. fent). B) mn. 1717 e./1804: ’kincstári; fiskalisch’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. fiscus ’kosár; pénzeskosár; államkassza, -kincstár’, fiscalis ’a kincstárat illető’, k. lat. fiscalis ’kincstári prokurátor’ ; vö. még h. kit. procator fiscalis ’ua.’, fiscus regius ’királyi tisztviselő’, fiscalis ’ügyvéd’. A lat. fiscalis a lat. fiscus származéka. A szócsalád tagjai különféle úton-módon — szomszédos nyelvekbe részint magyar közvetítéssel — bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. fisc; ném. Fiskus; fr. fisc; or. $uck: ’(állam)kincstár’; vö. még ang. fiscal 'jogtanácsos; főállamügyész’; ol. fiscale ’ügyvéd’; szb.-hv. ftskal ’R. kincstári tisztviselő; N. ügyvéd’; szik. N. fiskál ’ua.’; or. (fitiCKÚA ’kincstári ellenőr’. — A fiskus elavult, a fiskális elavulóban van.
Kúnos: NyK. 17: 307; Alexics: Nyr. 16: 446; Kovács: LatEl. 50, 61; EtSz. ® ; Fludo- rovíts: LatJsz. 27, 40, 43; SzófSz. fiskális a. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 216; OxfEnglDict. Fisc, Fiscal a.; Wartburg: FEW. 3: 580; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 506; DudenEtym. 170.)
fisztula. 1848: „fistulázá rekedten a bajuszos koma” sz. (Bernât G.: Freskó 1: 108: NSz.); 1851: „hangomnak felét vettem ?... ezt a művészet fistulának nevezi” (Kuthy L.: Műnk. 6: 54: NSz.); 1866: fisz- tulán gr. (Egressy G.: Színészet 83: NSz.). J: 1. 1848: ’fejhang; Fistelstimme’ (1. fent); 2. 1865: ’sipoly; Fistel’ (Babos).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. fistula ’cső; (nád)síp; sipoly’, orvosi lat. fistula ’sipoly’. Elsősorban orvosi szóként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fistula; ném. Fistel; fr. fistule; ol. fistola; or. 0uc- myAá: ’sipoly’; a németben, oroszban még:
’fejhang’. A ’sipoly’ jelentés a ’cső, síp’ alapjelentésből külső hasonlóság alapján jött létre; a ’fejhang’ jelentést a nádsíp, pásztorsíp magas hangjához való hasonlóság magyarázza. Ez az elavult 1. jelentés a németből való. — Orvosi szó.
Kursinszky: Latjszlrod. 20. (OxfEnglDict. Fistula a.; Wartburg: FEW. 3: 582; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 506; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1657; Kluge: EtWb.19 200.)
fitakos 1708: „Fel-fitúltt orrú, Fitakos orrú” (PP. Silus a.); — fityakos (MTsz.). J: 1. 1708: ’fitos; aufgestülpt (Nase)’ (1. fent); 2. 1883: ’taknyos; rotzig’ (Nyr. 12: 379) II fiiak 1830: „Fitak: Bojt” (TudGyűjt. 7: 119). J: 1. 1830: ’bojt; Quaste | caf- rang; herabhängendes Zierwerk’ (1. fent); 2. 1854: ’hányt-vetett dolog, holmi, tárgy; abgenutzes Zeug’ (Magy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.).
A szócsalád tagjai valószínűleg származékszavak. Alapszavuk a finta, fitos stb. alapszavával lehet azonos. A fitak képzője a kerek, N. szilák, szilok ’darab, szelet’ (MTsz.) stb. szavakban is előforduló -k névszóképző, a fitakos pedig még az -s melléknévképzőt is tartalmazza. A fitakos mindkét jelentése a fitos 'felfelé görbülő orrú, pisze’ jelentésén alapszik. A ’taknyos’ jelentéssel függhet össze a fitak 2. jelentése, sőt esetleg az 1. is. — A fitogtat családjába való tartozásuk kevésbé valószínű. — Nyelvjárási s zcLvstk
CzF.; Pais: MNy. 11: 358; EtSz. 2: 276 1., 2. fitak a., 277 fitakos a., 279 1. fitos a.; Bátky: NéprÉrt. 29: 72; Bárczi: TihAl. 30. — Vö. finta, fintorog, fitet, fitos.
fitat 1. fitogat
fitet 1585: „peruestigo: Igen meg Keresem, fel fitetóm” (Cal. 794); 1621: Fitatni sz. (MA.); 1804: Fittató sz. (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 132: NSz.); 1831: Fütetek gr. (TudGyűjt. 7: 19). J: 1. 1585: ’kercsgél; herumsuchen | fürkész; herumspähen, nach etw’as ausschauen’ (1. fent); 2. 1621: ’faggat; mit Fragen quälen’ (1. fent) || fitél 1585: „perlustro: Eliarö, meg nezegeten [o: nézegetem] fel fitelem” (Cal. 784); 1831: fítél (Kreszn.). J: 1585: ’keresgél; herumsuchen | fürkész ; herumspähen, nach etwas ausschauen’ (1. fent) (I fityész 1585: „ruspor: Tudakozom, ertekezôm, fityezôk” (Cal. 933); 1598: fel fûtiezik gr. (Decsi: Adag. 177: NySz.); 1604: Fityeßes sz. (MA.); 1784: fütyéfzni sz. (SzD. 23); — fitész, fitisz (ÚMTsz.). J: 1585: ’keresgél; herumsuchen | fürkész; herumspähen, nach etwas ausschauen’ (1. fent) K fity eresz 1631: „a víz- iákkal és tachkókkal példázták; mellyek


fitogtat
922
fitos
mindent fe\-fityeréznek” (Káldi: Préd. 2: 183); 1772: fityerész (Gyöngy: Cup. 605: NySz.). J: 1631: ’kifürkész; aufspüren, aufstöbern’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. A fitos rokonságába tartozhatik, de az összetartozás jelentéstani vonatkozásban nincs kellőképpen tisztázva. Esetleg a szaglászva kutató vadászeb felhúzott orrának képzete kapcsolhatja össze a két szócsaládot. Lehetséges, hogy a firtat is ide t irtózik. — A fitet ~ fitat végződése mozzanatos, a fitél-6, valamint a fityész, fityerész-é gyakorító igeképzőnek felel meg. — Nyelvjárási szavak.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 22 ; Simon vi: Nyr. 5: 147, TMNy. 410; Szily: MNy/4: 80®; Zolnai Gv.: Nvr. 44: 398; Pais: M- Ny. 11: 407 ® f EtSz. 2: 277 7., 2. fibit, fitet a., 2: 708 filtyész a. — Vö. firtat, finta, fintorog, fitakos, fitos.
fitít 1. fitos
fitogtat 1708/1880: „Csáky Mihált parancsoltam Űjhely alá menni, . . . fitogtassa magát” (Thaly K.: Ocskay 184: NSz.), de 1. fitogat; 1756: fityogtató sz. (Bíró Μ.: Micae 1: 386: NSz.); 1792: fitogtottam gr. (Etédi: Magyar gyász 115: NSz.); 1797: fittogtatá- sából sz. (Gvadányi: Világ hist. 4: 271: NSz.); 1806: fitagtatni sz. (Elm. nyáj. 119: NSz.). J: 1708/1880: ’zur Schau tragen, mit etwas prahlen, protzen’ * (1. fent) || fitogat 1584: „O magoc keuelyseget akariac fito- gatni” sz. (Born: Préd. 548: NySz.); 1645: fittogattatása sz. (GKat: Titk. 79: NySz.); 1756: fityogat (Bíró Μ.: Micae 1: 386: NSz.); — fitigassa gr. (ÚMTsz.). J: 1584: ’fitogtat; zur Schau tragen, mit etwas prahlen, protzen’ (1. fent) II fitong 1791: ,, Ugróra fiton- gott szikkadt lába-szára” (Poóts A.: Vers. 30: NSz.); 1800: fityongô sz. (M. Kurír 1: 760: NSz.); 1816: Fityogj gr. (Balajthy J.: Chrysanth. 27: NSz.); 1824: fitogjanak gr. (Éles Gergely VIII.: NSz.). J: 1. 1791: ’mozdul; sich rühren | mozog; sich bewegen’ (1. fent); 2. 1800: ’dicsekvés, fitogtatás céljából ott van valahol; sich wegen Prahlerei, Großtuerei irgendwo befinden | dicsekvően viselkedik; sich prahlerisch benehmen’ (1. fent) K fitat 1792: „Fitatni ... fitogatni, fitogtatni, hányi-vetni, mutogatni” sz. (Sz- D.). J: 1792: ’fitogtat; zur Schau tragen, mit etwas prahlen, protzen’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és részben jelentésbeli tulajdonságain kívül erre vall hangfestő rokonsága is. Legszorosabban a fityeg családjával függ össze, annak voltaképpen mély hangrendű változata. A fityeg révén kapcsolatban van a biggyeszt családjával, továbbá valószínűleg a fityma és a fitymál szavakkal is. A fitong alkalmasint másodlagos alakulás a /íio^-ból; vö. szorog > szorong, lézeg > lézeng stb. A jelentések a ’valamit fityegtet, mutogat’ jelentésen keresztül érthetők, s jobbára elvont irányban fejlődtek. — A szócsaládnak a fintorog, fitos, továbbá a firtat szavakkal, illetőleg ezek rokonságával való közvetlen összefüggése kevéssé valószínű. — A fitogat, fitong, fitat nyelvjárási szavak.
Simonyi: TMNy. 430; Pais: MNy. 11: 357; Fekete: Zárh. 16; EtSz.; SzófSz.®. — Vö. biggyeszt, fityeg, fityula.
fitos 1198: ? „soruis, quorum nomina hec sunt: Phitoch et duo filii eius, Bekv et Bika” szn. (ÁÜO. 6: 194); 1385: Fitus szn. (OklSz.); 1388: Fytos szn. (OklSz.); 1604: „Fitos, fôhitult orru: Silus” (MA.). J: 1198: ? ’auf- gestülpt, stülpnasig’ * (1. fent), 1604: ’ua.’ (1. font) Il fitorodik 1575: ,,Láttam fris hôs ifiat, kinec az orrán vegre nagy szül neue- kedett, felre fitorodott az orra es mégis szegényedett” (Born: Evang. 4: 599b: NySz.). J: 1575: ’(félre) görbül; sich (seitwärts) krümmen | fitos lesz; aufgestülpt werden’ (1. fent) K fiiul 1604: „fői/italt orrú: Silus” sz. (MA. Fitos a.). J: 1604: ’fitos lesz; aufgestülpt werden’ (1. fent) || fitít 1641: „Sem szegényt, sem gazdagot, fititott orral meg ne utállyuc” sz. (Tyuk: Józs. 16: NySz.); 1719: „Dologra ha hívod; orral fititnak” (Comico-Tragoedia C6b: NSz.). J: 1641: Terel ít·, felhúz; rümpfen, aufstülpen’ (1. fent) || fitorít 1645: „Nagy munkával hátra fusűl- tetett, sok fodorgatással fel fitorittatott üstök” sz. (GKat: Válts. 1: 923: NySz.); 1647: „Az isten igéjének viasz orrát tsinált, és szintén oda fitoritja, s’ fatsaritja, a hová akarja” (GKat: Válts. 2: 1313: NySz.). J: 1. 1645: ’(hajat) bodorít; (Haare) locken’ (1. fent); 2. 1647: ’görbít,; rümpfen, aufstülpen I fintorít; verzerren’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelentésbcli tulajdonságain kívül erre vallanak származásbeli kapcsolatai is. Közvetlen rokonságába tartozik az n hanggal bővült fintorog és családja, továbbá a finta. A hangfestós síkján kapcsolatban van még a fitogtat és fityeg családjával is. A N. fitorog ’dülöng, düledez, gyenge lábon áll’ (ÚMTsz.) lehet ma is élő összekötő kapocs a fityeg, fitogtat és a fitos családja között. — A fitos -s mellóknévképzŐvel alakult; vö. piros, szoros, tilos stb. — A fitorodik, fitul, fitit, fitorít nyelvjárási szóként él.
Simonyi: Nyr. 33: 143; Mészöly: MNy. 7: 340; Pais: MNy. 11: 357 ®, 22: 134; EtSz. 2: 278 7. fitos a. ® , 2: 279 2. Fitos a.; Kniezsa: AECO. 1: 147; Erdődi: Nyr. 66: 15; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 13; SzófSz.; Bárczi: Szók.2 31; Benkő: MNy. 57: 300, NytudÉrt. 38. sz. 19; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 44. — Vö. finta, fintorog, fitakos, fitet.


fityeg:
923
fîtyfiritty
fitul 1. f itos
fityeg: 1577 k.: „Ej Hus Newekêdes . . . olÿ naggÿa newekedÿk hogÿ vgÿan ala fwgh es fÿtÿêgh aj Orbol” (OrvK. 97); 1585: jwtyôgô sz. (Cal. 749 [o: 747]); 1598: fitieg (Decsi: Adag. 298: NySz.); 1784: ityeg, fityeg (SzD. 82); 1863: fütyög (Kriza: Vadr. 508); 1864: fityèg (CzF.); 1882: figyegett gr. (NépkGy. 3: 350); 1891: fitytyög (Kálmány L.: Szeged népe 3: 255: NSz.); — fütyügő sz. (MTsz. fityegő a.); figyé- g'ètt gr., fittyeg, fittyégős sz. (ÚMTsz.). Jî 1. 1577 k.: ’csüng; hinab-, herabhängen’ * (1. fent); 2. 1598: ’lézeng, nem dolgozik; die Daumen drehen, bummeln’ (1. fent; vö. még 1787: M. Musa 95: NSz.). — Sz: ~o 1585: mn. (1. font); 1643: fn. 'lecsüngő dísz, fülbevaló’ (Radv: Csal. 2: 278) || fittyen 1590: ,,Carbunculosus: Az kin / ittient” (SzikszF. 174); 1876: fütty ént gr. (Nyr. 5: 221); 1891: fityenŐ sz. (Irodalmi évkönyv 51: NSz.). J: 1. 1590: ’kelés támad valakin; die Haut wird einem geschwürig’ (1. fent; vö. még 1792: SzD.); 2. 1591: 'hirtelen esik, hull; plötzlich heraus-, hinaus- bzw. herab-, hinabfallen’ (Helt: Aritm. k7: NySz.).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre vallanak alaki és jelentésbeli tulajdonságai, valamint kiterjedt rokonsága is. Szorosan összetartozik a fitogtat családjával, annak voltaképpen magas hangrendű változata. Ennek a szócsaládnak tagja még a fityula s valószínűleg a fityma, fitymál; a hangfestés síkján összefügg a biggyeszt családjával is. — Az 1. jelentésében személytelen igeként használt fittyen ezt a jelentését ugyanazon szemlélet alapján nyerhette, mint például a kelés, kiütés, támadás a ’kelevény, bőrkiütés, pattanás’ jelentést. SzikszF. és a későbbi szótárak megfelelő adatainak megbízhatóságában nincs okunk kételkedni. — A fittyen 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében nyelvjárási szóként él.
EtSz. ® ; Bátky: NyK. 50: 47; SzófSz. ® ; Benkő: MNy. 50: 258; Bárczi: Bev.3 75, Szók.2 31; Ruzsiczky: KazTájsz. 235. — Vö. bigy- gyeszt, fitogtat, fitos, fityma1, fitymál, fityula.
fityerész, fítycsz 1. fitet
fityfene 1793/1844: „a jrity-fene egye meg” (Csokonai: Tempefői 603: NSz.); 1834: füttyfene (Teleki F.: Vers. 143: NSz.); 1864: fitty fene (CzF./ene (2) a.); 1878: jity’fene (Kálmány L.: Koszorúk 2: 104: NSz.). J: 1. 1793/1844: tréfás szitokszó; scherzhaftes Fluch wort # (1. fent); 2. 1893: tagadást kifejező tréfás szó; scherzhaftes verneinendes Wort (Abonyi Ä.: Bosnyák kép. 162: NSz.).
Összetett szó. Utótagja a konkrét jelentést már nem hordozó, szitokszóvá alakult fene. Előtagja az a hangutánzó-hangfestő eredetű szó, amely a fityfirity-nek is alkotóeleme, és rokon a fittyet hány, nagy fittyre kifejezésekben szereplő főnévvel, illetőleg a fityeg ige családjával. Vö. még: 1878: a jity- firinges fittyes manó (Abonyi L.: Alföld 20: NSz.); 1881: fittyőgos fene, fittyögős fityfene, füttyögős fene (Kálmány L·.: Szeged népe 1: 198: NSz. és MTsz. fittyögös a.); 1893: fityi- g óba 'fenébe’ (Abonyi A.. Bosnyák kép. 56: NSz.); 1899: fityféreg (Deák J.: Göcseji hist. 73: NSz.). — A fity fenében az előtag szerepe nyomósí tás és játszi hangulat felidézése. A /en^-vel szemben a fityfene mindig tréfás árnyalatú.
EtSz. 2: 280 fity a.®.
fîtyfiritty 1702: ,,F ity-firitty eléssel keresik fel társaikat [a fürjek]” sz. (Misk: V- Kert. 432: NySz.); 1774; „majd meg- taníttya a' gaz embereket, Házába bc-rohani rósz fitty-jirittyeket” (Dugonics: Trója vesz. 128: NSz.); 1777: fityfirity (Bessenyei: A’ filósófus 90: NSz.); 1815: fityfirigy (Fel. Mond. 65: NSz.); 1854: fütyfürüttyös sz. (Szelestey L.: Falu 87: NSz.). J: A) isz. 1702: a fürj hangját utánzó szóként; pit- piritt als Nachahmung des Wachtelschlages (1. fent), 1832: ua. (Szabó E.: Székely Tájsz. 5: NSz.). B) fn. 1. 1774: 'hitvány, alávaló ember; Schuft, niederträchtiger Mensch’ (1. fent); 2. 1777: ’ugrifüles, jelentéktelen kis ember; Springinsfeld | haszontalan fiatalember; unnützer Junge’ (1. fent); 3. 1808: ’ügyes, eleven gyermek, különösen lány; geschicktes, lebhaftes Kind, bes. Mädchen’ (Verseghy F.: Term. emb. 132: NSz.); 4. 1900: 'fillér, filléres pénzdarab; Geldstück von kleinem Wert' (ÚMTsz.); 5. 1923: ’egy fajta primitív világítóeszköz; primitive Leuchte' (ÚMTsz. ; 1. még NéprÉrt. 31: 102) || fityfirékel 1790: „Patsirta sebessen fity firikel” (Hazaf. elméik. 15: NSz.); 1803: fityfir ékelésre sz. (Szent-Györgyi: Természeti dolgok 169: NSz.); 1807: Fityferékelni sz. (Márton); 1851: jityfirikelt gr. (Remény 1: 274: NSz.). J: 1. 1790: 'csicsereg; zwitschern’ (1. fent); 2. 1803: ’(kacsa, lúd> a csőrével fröcsköl; (Ente, Gans> mit dem Schnabel um sich herumspritzen' (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a kisebb madarak különféle hangmegnyilvánulásait jeleníti meg. A hangutánzás síkján elsősorban a ficserékel, a fitty és a fitying rokonságába tartozik, távolabbról pedig a fecseg és a fröcsköl családjával függ össze. A gyakorító képzős fityf irékcl-en kívül közvetlenebbül is ide kapcsolódnak más gyakorító képzőbokrokkal alakult, azonos jelentésű szavak: 1787: „a’ filemilék fityfirétseltek a’ LeveglÓben” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 310: NSz.); 1792: „Már a’ pacsirta is fityferész a’ levegő égben” (Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 132: NSz.). Vö.


fitying;
924
fitty
még 1793: „kéntelenítettek ... ezek a’ Fittyfiristák” (Szeitz L.: Magy. Érd. 92: NSz.). — A fityfiritty-nek kétségtelenül másodlagos B) jelentései csak részben érthetők a szó hangutánzó eredete alapján. Később a szónak hangfestő jellege is lett, s egyes jelentés változatok kialakulása ezzel a jellegváltással állhat összefüggésben. AB) 3. és 2. még utalhat az eredetibb 'fecsegés' hangképzetére (vö. csiribiri), és a 2.-nak lefokozó értelmű használata alapján kifejlődhetett a B) 1. A B) 4. kialakulására a jitying lehetett hatással. A B) 5. érthető a hangutánzás alapján is, minthogy ez a primitív világító - eszköz sercegő, „fityfirékelő” hangot ad, de magyarázható a 'hitvány, semmirevaló' jelentésből is. — A szb.-hv. ficfïrïc 'fiesúr, piperkőc’ (Dayre —Deanovic —Maixner 118) és a szik. N. fiffirit 'könnyelmű, semmiházi ember’ (S1SJ. 1: 402) feltehetőleg a magyarból való. — Elsősorban nyelvjárási szavak.
Budenz: NyK. 7: 50; Réthei Erikkel : MNy. 3: 390; Gombocz: MNy. 13: 238; EtSz. ®, 2: 282 fityjirittyöl a.; Machek: Et- S1ÖS1. 110; Bárczi: Szók.2 31, NylrK. 3: 22; Kiss: MNy. 57: 479; Papp I.: MNyj. 9: 14®. — VÖ. ficserékel, fitying, fitty.
fitying; 1846/1952: ,,Ötven forint. — Annyi, egy jitying híja sincs” (Petőfi: ÖM. 4: 51: NSz.). j: 1846/1952: '(főként szólásszerű kapcsolatokban ) nagyon kis értékű pénz; (meistens in Redewendungen, festen Verbindungen) Geldstück von sehr geringem Wert (etwa: Deut)' (1. fent).
Valószínűleg játszi képzésű szó, amely elsősorban a fitty, fittyent szócsaláddal függhet össze. Alaktani felépítésére vö. biting. Jelentésének kialakulása a fitty-nék szólásszerű használata (fittyet hány 'ügyet se vet rá, semmibe se vesz') alapján érthető. — Német származtatása téves. — A bizalmas társalgási nyelvben használatos.
Szarvas: Nyr. 22: 509, 517; Melich: Nyr. 24: 208, AkNyÉrt. 17/4: 14, DOLw. 101; EtSz. ® ; SzófSz. — Vö. fityfiritty, fitty.
fityisz 1951: ,,It van fityisz (mondják és fügét mutatnak): Ezt ni!” (ÚMTsz.). J: 1951: 'ujjal mutatott füge; Feige als verhöhnende Gebärde’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán származékszó ; alapszava esetleg a fitty. Alaki felépítésére vö. csipisz. Jelentése egyrészt a fittyet hány szólás alapján, másrészt a csipisz hatására alakulhatott ki. — Bizonyos, hogy jóval régibb, mint a rendelkezésünkre álló első, nyelvjárási gyűjtésből származó adat. Újabban a szépirodalomból is vannak rá adataink; vö. pl. 1956: „Nos, okosabb lett? Egy fityiszt!” (Urbán E.: Istenítélet. Cs: X. 841: NSz.).
Vö. fitty.
fityma1 1416 U./1450 k.: „mégko^nekeze yfitmaianac hulat” (BécsiK. 41); 1808: Fityma (SI.). J: 1416 U./1450 k.: 'hímvessző előbőre; Vorhaut' (1. fent) || fitymán y 1565: „es el meteluén Dauid az û jitmanyokat vág szerszámok bőrét”, fitymant gr. (Mel: Sam. 39, 77: NySz.); 1578: fiezmanyát gr. (Mel: Herb. 57: NySz.). J: 1565: 'hímvessző elő- bőre; Vorhaut’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. A fityeg rokonságába tartozhat, s ennek keretében összefügghet a fitymál igével. Alaktani felépítése is a fitymál-lal mutat közeli rokonságot. A fityma : fitymány egymáshoz való alaktani viszonya nincs tisztázva. — A fitymány elavult, a fityma főként anatómiai műszóként él.
CzF.; Halász: Nyr. 8: 255; EtSz.; Bátky: NyK. 50: 47 ®; SzófSz.®. — VÖ. fityeg, fitymál.
fityma2 1. fitymál
fitymál 1780 k./1899: „Durvább erkölcsökben keresed javadat, S rangomban fitymálva csalod meg magadat” sz. (Bessenyei: Lais 61: NSz.); 1792: Fitymállani sz. (SzD.); 1812: jigymálni sz. (Holosovszki I.: Kálnoki 33: NSz.). J: 1780 k./1899: ’gering- schätzen, geringachten’ # (1. fent) || fityma2" 1792: „Fityma: hitvány” (SzD. Fitymállani a.). J: A) mn. 1. 1792: 'hitvány; gering' (1. fent); 2. 1828/1831: ’fitymáló; geringsehát- zend (als Attribut)’ (Kisfaludy K.: Munkái 1: 130: NSz.). B) fn. 1. 1845: Jfitymálás; Geringschätzung’ (Széchenyi: Hírlapi cikkei 2: 625: NSz.); 2. 1864: 'kevésre becsült dolog ; etwas Geringgeschätztes' (CzF.).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelentésbeli sajátságain kívül erre vall rokonsága is. A hangfestés síkján szorosan összefügg a fityeg családjával s közvetve a biggyeszt-teï is. A fityma2 a fitymál- ból való tudatos elvonásnak látszik. A fitymál jelentése az 'ajkát biggyeszti valamire, valami miatt’ alapján magyarázható; vö. fr. du bout des lèvres 'lekicsinyelve' (tkp. ’az, ajkak hegyéről'). — A fityma1 ’előbőr’ szóval valószínűleg csak közvetve, a fityeg-en keresztül függ össze. — A fityma2 melléknév 'fitymáló' jelentésben nyelvjárási szóként él.
Simonyi: NyK. 17: 51; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 47 ; EtSz. ® , 2: 284 jityol a. ; SzófSz. ® ; Benkő: MNy. 50: 258. — Vö. fityeg, fityma1.
fitymány 1. fityma1
fitty 1531: „ez nagy fyttyel elew alla Es az Czazarnak ygyen monda” (ÉrsK. 508) ; 1783: füttyött gr. (GyŐrfi: Klimius 69: NSz.): 1786: fityre gr. (Μ. Hírmondó 665: NSz.);


fityula
925
fiú
1808: Fity, Füty (Sí.); 1810: Fittyet gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 12: NSz.). J: 1. [nagy ^el, nagy re] 1531: ’nagy hűhóval, kér- kedőn; mit großem Aufheben’ (1. fent); 2. ]^et hány, vet] 1582 — 629: ’ügyet sem vet rá, semmibe sem veszi; jemandem ein Schnippchen schlagen, etwas nicht einen Pfiff achten’ # (EsztM. 2: 247: NySz.; 1. még 1628: MNy. 9: 129); 3. 1604: ’ujjal való pattintás; Schnipp, Schnippchen’ (MA.) || fittyent 1604: ,, Kitty, Fitty entes, ujalpat- tantas: Talitrum” sz. (MA. Fitty a.); 1708: „Fittyentek: Concrepo digitis” (PP.); 1792: fittyentés sz. (SzD. Kotty-fitty a.). J: 1604: ’ujjal pattint; mit den Fingern schnalzen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az ujjal való pattintás hangképzetét jeleníti meg. Valószínűleg összefügg vele a fity ing és a fityisz, továbbá a hangutánzás síkján a fityfiritty családja. A fitty és a fittyent egymáshoz való viszonya, kronológiája nem határozható meg. Valószínű, hogy itt is a hangutánzó-hangfestő szavakban szokásos alaktani párhuzamossággal állunk szemben ; vö. pl. pityeg ~ pintyeg : pinty stb. Lehetséges azonban az is, hogy a fitty korábbi előfordulása ellenére is másodlagos elvonás a fittyent igéből. — Bár a fitty 3. jelentésére csak szótári adataink vannak, nyilvánvalóan ez az eredeti jelentés. 1. jelem tése a ’zajjal kelt feltűnést’ alapján fejlődhetett ki (vö. még „nagy hűhóval”), a 2. pedig a megvetésnek azzal a kifejező mozdulatával függ össze, amelyet az ujjal való pattintás jelez. — A fütyül családjával az alaki párhuzamok ellenére is csak a hangutánzás síkján függ össze.
Simonyi: Nyr. 32: 538; EtSz. 2: 279 1. fitty a. ® ; Skaliéka: SbFil. 11: 78; SzófSz. ® ; Beke: Nyr. 70: 151; O. Nagy: Mi fán terem? 105 ® ; Biró: MNy. 56: 329. — Vö. bakfitty, fityfiritty, fitying, fityisz.
fittyen 1. fityeg fittyent 1. fitty
fityula. 1884: ,,Fiamnak szűrt vettem, fityulája is van” (Nyr. 13: 383). J: 1. 1884: ’csuklya, kámzsa; Kapuze’ (1. fent); 2. 19. sz. második fele: ’egy fajta fŐkötŐ; Art Haube, Häubchen’ (ŰMTsz.); 3. 1891: ’le- csüngő dísz; herabhängender Aufputz’ (Ke- mechey J.: Gentry 114: NSz.); 4. [a fityu- láját] 1900: enyhe káromkodást kifejező szóként; zum Ausdruck milden Fluches (Nyr. 29: 586); 5. 1925: ’kisfiú hímvesszője; Geschlechtsglied eines kleinen Knaben’ (ÚMTsz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. A fityeg, illetőleg távolabbról a fitogtat családjába tartozhat. Alakilag a R., N. fityőlék, fityelék ’fityegŐ, függő toldalék’ szavakkal állítható párhuzamba, amelyek kétségtelenül a fityeghet tartoznak; vö. 1585: fwtyőlek (Cal. 1017 [o: 1033]); 1. még 1604: MA., 1708: PP. stb. — Jelentései — a 4. kivételével — a fityeg családjának jelentésköre alapján érthetők. A 4. tréfás eufemizmus.
EtSz.; Bátky: NyK. 50: 47. — Vö. fitogtat, fityeg.
fiú 1138/1329: „In uílla vduornic funt XX. manfiones. feruorum.. . . Mihud. Fiodi” sz. szn., Î Fiuft sz. szn., Fiafa sz. szn. (M- Ny. 32: 205, 133, 134); 1236/1239: Dcd/í’a szn. gr. (OklSz.); 1300 k.: „Sydou myth thez turuentelen É fyom merth hol byun- telen”, fyaal gr. (ÓMS.); 1336: ? Fiw szn. (OklSz.); 1350 k.: fiú (KTSz.); 1416 U./1450 k.: íeifionac gr. (BécsiK. 3); 1443: Egied- /ymyklosfewlde hn. (OklSz.); 1516: fÿnak gr. (MNy. 52: 368); 1538: Fifw (PestiN. C2) ; 1549: feÿaÿnk gr. (LevT. 2: 12); 1553: fűaknac gr. (Tinódi: Cronica B4v.). J: 1. 1138/1329: ? ’közvetlen férfiutód; Sohn | utód (férfi vagy nő); Kindeskind’# (1. fent), 1300 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1395 k.: ’állat kicsinye; das Junge eines Tieres | [fia, jelzőként] fiatal (állat) ; jung (Tier)’ # (BesztSzj. 1220.); 3. 1416 U./1466: ’valamely terület szülötte ; aus einer Gegend, Stadt usw. gebürtige Person’ * (MünchK. 46) ; 4. [fiam] 1527: nemtől független megszólításként ; als Anrede unabhängig vom Geschlecht des Angeredeten# (ÉrdyK. 639); 5. [jelzőként] 1553: ’kisebb méretű (változata valamely tárgynak); klein (als Attribut)’ (Tinódi: Cronica Ólv.); 6. [fia] 1564: ’fiók; Schublade | rekesz ; Fach | fülke ; Zelle’ (RMNy. 3/2: 53); 7. 1577: ’hímnemű gyermek; Knabe | fiatal férfi; Bursche’# (KolGl.: NyF. 45. sz. 29); 8. 1877: ’fattyúhajtás; Wassertrieb’ (Nyr. 6: 273). — Sz: fias 1138/1329: Fiafast. szn. (1. fent); 1351: fyas szn. (MNy. 10: 42); 1508: fyas (NádK. 594) I fiod 1138/1329: szn.: (1. fent); 1300 k.: /y odúm gr. ’fiacska’ (ÓMS.) | fiacska 1372 U./1448 k.: fyac^kaym gr. (JókK. 81) | fiaztal 1372 u./ 1448 k.: fya^talnakuala gr. ’fiókát költ’ (JókK. 145) I 1493 k.: fywy (FestK. 142) I fiazik 1508: fiazzs gr. (DöbrK. 308) | ~ság 1519: fyvfagnak gr. (CornK. 1) | fiaz- tat 1585: fyaztattam gr. (RMNy. 2/2: 311) | fiasít 1604: Meg fiafitom gr. (MA. Foetifico a.) I fiadzik 1697: fiadzo sz. (Com: Vest. 13: NySz.) | ~cska 1794: fiútskát gr. (Domby S.: Orv. tan. 626: NSz.) | ~sít 1806: Fiűsitás sz. (NyÚSz.); 1822: fiúsitatik sz. (Aurora 1: 11. S*: NSz.) | ~ka 1857/1922: fiukákkal gr. (Széchenyi: Szat. 128: NSz.) | fial ige 1888: meg fialt gr. ’fiadzik’ (Nyr. 17: 561); 1908: ’fattyúhajtást lemetsz’ (EtSz.) | ~s 1890: fiús (Mikszáth-féle Almanach 69 : NSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. pu ’valakinek a fia, fiú’; osztj. V., Vj.


fivér
926
fixas
ρυχ ’ua.’; zürj. V. pi ’ua.’; votj. Sz. pi ’gyermek, fiú, legény, férfi’; ? cser. KH. pü-, ebben: püe'rya ’férfi (felnőtt vagy fiú)’; ? md. E. pijo, bujo ’unoka’; finn poika ’valakinek a fia, fiú, ifjú’; észt poeg (gcn. poja) ’valakinek a fia; állat kölyke’. A vogul, a permi és a cseremisz szó magánhangzója a szóban eredetileg megvolt j hatására pala- talizálódott. A mordvin szó kicsinyítő képzős forma. A finnugor alapalak *pojka lehetett. A szócsalád esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot kívánnak; iráni rokoní- tása téves. — A magyar szó i-je velaris *j hangra mehet vissza. A fiú ~ R. fió -ú, -ó elemének mibenléte vitatott. Legvalószínűbb, hogy kettŐshangzói előzményében az eredeti tő i-ja lappang. Lehetséges azonban, hogy a fgr. *-m ~ *-β vagy *-k ~ *-y kicsinyítő képzőre megy vissza. A fiú és a fia alaknak, illetőleg más a-t tartalmazó formák tövének viszonya sínes egészen tisztázva. Lehetséges, hogy a fiú olyan ú vesztő tövű szó, mint a borjú : borja, hosszú : hosz- szan. Megvan azonban a lehetősége annak is, hogy a fiam, fiad stb. alakok, illetőleg a fiacska, fiadzik, fias származékok a kicsinyítő képző nélküli szótőből jöttek létre. A fi változat másodlagos elvonás eredménye; főként összetett szavak utótagjaként használatos. A jelentések nagyobb részt az alap jelentésen (1.) belüli árnyalatok önállósulásával, kisebb részben (5 — 6.) tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitellel alakultak ki.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 119; Budenz: NyK. 10: 66; MUSz. 523 ®; Simonyi: AkNyÉrt. 10/1: 14, TMNy. 278, 349, 560; NyH.1“7; Munkácsi : NyK. 28: 389, ÁKE. 274 ; Paasonen: MordChr. 115; Melich: MNy. 6: 157, 9: 298, 10: 155; Beke: Nyr. 41: 300, 59: 98, ALingu. 2. 319; Wichmann: TscherT. 86; Horger: MSzav. 58; Sauvageot: MNy. 21: 256, Rech. 28; Mészöly: NéNy. 1: 210, MNy. 29: 212, Nyr. 79: 92; Németh: NyK. 47: 470, K. Csoma-Eml. 69; Szinnyei: M- Ny. 29: 134; Uotila: MSFOu. 65. sz. 263; Tamás: MNy. 30: 243; EtSz. ® ; Kardos A.: Nyr. 66: 90; SzófSz.; Zolnai Gy.: MNy. 37: 110, 38: 370; Räsänen: Vir. 1947. 164; Elek: Nyr. 72: 15, 73: 149, 360; Bárczi: TihAl. 153, Szótöv. 38; E. Itkonen: FUF. 31: 163, 223, UrAltJb. 28: 74; Cs. Faludi: MNy. 50: 457; Collinder: FUV.; A. Kövesi: Nyr. 80: 19; SKES.®; Mikola: Népr. és Nytud. 8: 27; MSzFgrE.®. — Vö. atyafi, baromfi, búcsúfia, férfi, férj, fial, fiatal, fickó, fika, finak, fiók, fióka, hazafi, iafia, ifjú, kurafi, ládafia, nép, selyemfiú, vásárfia, világfi.
fivér 1813: „Minden /i- ’s \Ány véreink” (Hclmeczi —Eckartshausen 90: NSz.); 1842: fivér (NyŰSz.). J: 1813:’fiútestvér; Bruder’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó: a testvér mintájára alkották meg a R. leányvér, illetőleg a nővér ellenpárjaként. A fitestrér-b6\ nem magyarázható, mert ez utóbbit csupán 1833 óta (Holmeczy: Jelenkor 2/2: 542: NSz.) tudjuk adatolni. — A választékos stílus szava.
Szarvas: Nyr. 15: 413 ® ; Zolnai Gy.: NyK. 23: 35; NyŰSz.; Zlinszky: MNy. 22: 289; EtSz. 2: 288 fiú a. ® ; Beke: Nyr. 74: 344.
fixírox 1806/1893: „Látták azután a' Kir. Udvarnál is, ’s fixír ózhatták” sz. (Kazinczy: Lev. 4: 134: NSz.). J: 1. 1806/1893: ’mereven, kihívóan figyel; anstarren’ (1. fent); 2. 1817: ’szilárdít; befestigen’ (Czö- vek: Hír. Zsiv. 2: 411: NSz.); 3. 1891: ’(fényképet) rögzít; (ein Lichtbild) fixieren’ (Füredi: IdSz.) || fixál 1808: „még nincs erőm, hogy hajlandóságomat fixáljam” (Kazinczy: Marmontel. 186: NSz.). J: 1. 1808: ’megállapít; feststellen | rögzít; festmachen’ (1. fent); 2. 1887: ’mereven, kihívóan figyel; anstarren’ (Sebők Zs.: Alakok 83: NSz.) II fix 1835: ,,Fixum: állapított (rendes fizetés)” (Kunoss: Gyal.); 1880: fixistáknak sz. (Mátrai B. : Él. szinf. 188: NSz.); 1891: fix (Füredi: IdSz.). J: A) fn. 1835: ’fix fizetés; Festlohn’ (1. fent). B) mn. 1891: ’megállapított; festgestellt | állandó; fest’ (1. fent).
A szócsalád tagjai közül a fixiroz és a fix német eredetű; vö. ném. fixieren ’megállapít, rögzít; fényképet rögzít; merően néz’, fix ’állandó, rögzített’, Fixum ’fix fizetés’. A német ige forrása a fr. fixer ’rögzít, megállapít’, mely a fr. fixe ’fix; fix fizetés’ származéka. Ez utóbbi, valamint a ném. fix a lat. fixus ’tartós, állandó’ (< : lat. figere ’összefűz, megerősít’) melléknévre megy vissza. A ném. Fixum a lat. salarium fixum ’fix fizetés’ alapján keletkezhetett. Megfelelő szavak számos európai nyelvben vannak; vö. ang. fix ’fixál’; ol. fissare, fisso ’fix’; szb.-hv. fiksirati ’fixál’; or. (fiuKCŰ- poeamb ’ua.’, φακέ ’szabott ár; fix fizetés’; stb. — Am. fixál a korábbi fixiroz -ból jött létre képzőcserével a latinból származó ál végű igéink mintájára; vö. R. blamiroz ~ blamái, R. flangiroz ~ flangál stb. — A fixiroz és a fixál ’fixíroz’ a bizalmas stílus szava.
Szily: Adal. 60; Lumtzer —Melich: DOL- w. 100; EtSz. 2: 250 fiksz, fikszíroz a.®; Bárczi: Szók.2 100. (Schulz: DtFremdwb. 1: 216; OxfEnglDict. Fix el. \ Wartburg: FEW. 3: 585, 586; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 495; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1656, 1657; Striedter-Temps: DLwSkr. 120; Kluge: EtWb.1’ 200.)
fixas 1835: „Fizás: arczvonal; arcz- vonat” (Kunoss: Gyal.); 1854: „ Visage, fr.


fizet
927
fizikus
arcz" (HeckenastldSz.2) ; — fizás (MTsz.). J: 1835: 'arcvonás; Gesichtszug | arckifejezés; Gesichtsausdruck’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Visage [ejtése régebben fiza:S, ma viza-.fo] ’arc, pofa'; ez a fr. visage 'arc, arckifejezés’ átvétele. — A szóele ji m. / és a szó végi s miatt a német közvetítés kétségtelen. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a fizás — noha adataink szerint nem régibb a 19. sz. elejénél — nyelvjárásainkba is beszivárgott. A N. egyfízásu 'egykorú és igen hasonló ábrázatú' (MTsz.), 'valamely gazda anyajuhaitól egy időben ellett (bárányok/ (Nyr. 79: 93) azonban egy ki nem mutatott *egyjajzású alak változatának látszik, s aligha tartozhat ide. — Elavult szó.
Simonyi: Nyr. 30: 470 ® ; EtSz. ® ; Bárczi: FrJsz. 33, 35; Mészöly: Nyr. 79: 93, ÓMSzöv. 201. (DudenEtym. 745; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 675.)
fizet 1372 U./1448 k.: „Te nemÿnemew kewekrel kÿket entewlem veteluala egÿ- hazÿ eppeÿtefre nem fy^ettel telyeffeguel meg" (JókK. 7); 1416 U./1450 k.: még- jizètëd gr, (BécsiK. 90); 1507: fy^ossek meg gr. (NylrK. 6: 187); 1558: fwzetetlenek sz. (RMNy. 2/2: 147); 1577: fewzetethlenfe- geketh sz. (RMNy. 3/2: 108). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'pénzt vagy egyéb csereértéket valamely dolog ellenértékeként, munkáért stb. átad ; zahlen, bezahlen’ # (1. fent) ; 2. 1416 U./1450 k.: 'bűnhődik; büßen | büntetésként leró; verbüßen’ # (1. fent); 3. 1416 U./1466: 'kötelező szolgáltatásként leró; entrichten’# (MünchK. 46); 4. 1470: ’viszo- noz; erwidern | viszonzásképpen jutalmaz, büntet; zur Vergeltung belohnen, bestrafen' (SermDom. 2: 531); 5. 1763: 'terem, valamilyen hozamot ad; irgendeine Ernte bringen (vom Getreide, selten vom Acker)’ (Adámi: Spr. 192: NySz.). — Sz: ~és 1495 e.: meg fi^etefere gr. (GuaryK. 68) | ~ eilen 1551: meg fizetetten (Helt: Bibi. 1: H2: NySz.) I ~odik 1580: Meg fizetôdik (Tel: Fel. 141b: NySz.) | meg~ betétién 1585: Meg fizethetetlen (Cal. 563) | ~ség 1638: fizett- ségünket gr. (MonTME. 1: 63) | ~tet 1749: fizettet (KirBesz. 100: NySz.).
A’itatott eredetű. — 1. Származékszó: a fűz1 ige korábbi t-zŐ alakváltozatából keletkezett -t műveltető képzővel, egyben tehát szóhasadásos párja a fűzet ~ füzet igének. E származtatás szerint a szó igen régen kialakult, amikor még az ősi foglalkozásokkal, vadászéletmóddal járó szokások uralkodtak, s különféle prémek, állati bőrök szolgáltak általános csereértékül. Áruvétel alkalmával az ár kiegyenlítése a bőrdarabok le- és felfűzése, tűzetése révén történhetett. Más nyelvekből is vannak példák arra, hogy e fogalmat egyrészt a felfűzve tartott csereérték leoldására vonatkozó, másrészt 'ruhadarab', ’folt' ( ? < 'állatbŐrdarab’) stb. jelentésű szóval fejezték ki; vö. lat. solrere 'old; fizet’; md. E. pandoms 'foltoz' és 'fizet', Μ. pandams ’ua.’; or. nnamúmb 'fizet': ηΛατηόκ ’kendő’; stb. — 2. Iráni eredetű szótő származéka; vö. ősz. K. fid-., Ny. fed- 'fizet'. Az átadó nyelv közelebbről nem határozható meg. A szó hangzóközi d > z változására iráni jövevényszavaink közt van néhány többé-kevésbé biztos példa; vö. bűz, nemez, E származtatás szerint a szót a fejlett kereskedő szkíta vagy szarmata népek valamelyikétől vettük volna át. — Egyik magyarázat sem eléggé meggyőző. — A HB. feze szavának idetartozása (1. fész a.) k érd éses.
MUSz. 524 ®; Budenz: NyK. 18: 246; Munkácsi: ÁKE. 275 ® ,Ethn. 15: 9; Sziládv: MNy. 1: 168, 171; Szolár: NyF. 35. sz. 22; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 35; Sköld: OssLw. 20®, 42, 43, 48, 55, 57, 76, 92; Schmidt: FUF. Anz. 18:92; Fokos: Nyr. 64: 81; EtSz.; SzófSz.; Moór: Nyr. 70: 126, ALingu. 2: 91, 10: 388; Juhász: MNy. 49: 190®; Mészöly: MNy. 51: 182; Abajev: EtOs. 1: 28, 474; Bárczi: Szók.2 52, MNy. 58: 7; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18; A. Kövesi: MNyj. 9: 67; Sarkady: Nyr. 90: 417. — Vö. fész, fűz.1
fizikus 1577 k.: „agt mongÿak a 3 Beolch phifieufok, hogÿ a 5 Ànnÿa meheben vagion kejdetÿ [a léleknek]’’ (OrvK. 373); 1770/ 1914: fizikus (Bokréta 151: NSz.). J: A) fn. 1. 1577 k.: 'orvos; Arzt’ (1. fent); 2. 1783: ’a fizikával foglalkozó szakember ; Physiker' (Győrfi: Klimius. 359: NSz.). B) mn. 1834: ’fizikai; physikalisch’ (IrtörtKözl. 19: 367) || fizika, 1769: „Vannak bizonyos üvegek, mellyeket a Fizikában , , , Gyújtó TükÓrök- nek nevezhetjük" (Mossóczy Inst. G.: Halál 38: NSz.). J: 1769: 'Physik'# (1. fent) || fizikum 1875: „a színésznek a költőktől és élettől nyert anyagjait egy egész hosszú metamorphozissal kell a maga önálló . . . phisikumán áthajtani" (Molnár Gy.: Szinp. 102: NSz.); 1887: fizikum (Vajda J.: Próza 30: NSz.). J: 1875: ’az ember testi szervezete, fizikai adottságai; Physikum’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. physicus 'természeti, a természetet illető', physicus ’a természet kutatója, orvos’, physica 'természettan'. Forrásuk a gör. φυσικός természeti, a természetet illető' ( < : gör. φύσις 'a természet’), gör. φυσική ’természettan’ ; ez utóbbi a görög melléknév nőnemű alakjának főnevesülése ; vö. ή φυσική ΰεορία ’ua.'. A latin szavak bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ném. Physiker, Physik; ol. fïsico, fisica; or. $Ú3UK, $Ű3UKa: 'fizikus', 'fizika'; vö. még ném. R. Physikus ’orvos’; ang. physic ’orvostudomány’, phy-


fizimiska
928
flanc
sics Természettan’ ; fr. physique 'természet- tan’. — Am. fizikum a lat. physicus (1. fent) semlegesnemű alakjának főnevesülése ; alakulásmódjára vö. egzotikum, fantasztikum, konkrétum, tragikum. Idegen nyelvi egyenértékűi a franciából terjedtek el; vö. fr. physique; ol. fïsico; ang. physique: ’fizikum’. — A tudományos nyelv és a választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz. 2: 291 fizika a. (Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 513; OxfEnglDict. Physic, Physics, Physique a.; Boisacq: DictÉtGr.4 1043; Wartburg: FEW. 8: 406, 410; DudenEtym. 510.)
fizimiska 1851: ,,Tóbiás idétlen fizimiskáját is igen nevetségesnek találta” (Székely J.: Liliputi 133: NSz.). J: 1851: ’ábrázat; Physiognomie* (1. fent). — De vö.: 1789/1890: „physiognomiámat mutatni fogja eggy . . . gipsz képen” (Kazinczy: Lev. 1: 422: NSz.); 1793/1891: fizionomiákon gr. (Kazinczy: Lev. 2: 325: NSz.); fizimónia (Nyr. 39: 280).
Magyar fejlemény. Népetimológiával alakult egy korábbi fizimónia (< * f izomó nia fizonómia < fiziognómia ) tréfás elferdítésével, a Miska személynévhez igazítva. A fiziognómia latin eredetű; vö. h. lat., orvosi lat. physiognomia ’az arcismeret tudománya’, az orvosi latinban ’arckifejezés’ is. Forrása a gör. φυσιογνωμία ’az arcismeret tudománya’ ~ gör. φυσιογνωμονία ’ua.’ (< : gör. φύσις Természet’ és γνώμων ’az, aki vizsgál, bírál’). A latin szó bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. physiog- nomy; ném. Physiognomie; fr. physionomie; ol. fis(i)onomia; or. φιπαοκόΜαχ: ’arckifejezés, ábrázat’. — A fizimiska a bizalmas-tréfálkozó stílus szava.
Simonyi: Nyr. 39: 280®; EtSz.®. (Schulz —Basler: DtFremdWb. 2: 514; OxfEnglDict. Physiognomy a.; Boisacq: DictÉtGr.4 148, 1043; Wartburg: FEW. 8: 410.)
fjord 1866: „a tenger, a fjorde-ok . . . még szebbeknek tűntek fel” (Bulyovszky L.: Norv. 2: 103: NSz.); 1880: Fjord (Magy- Lex. 7: 532). J: 1866: ’a szárazföldbe messze benyomuló, sziklás falú tengeröböl; Fjord’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fiord, fjord; ném. Fjord; fr. fiord, fjord; ol. fiordo; or. φαόρό, φάορό: ’fjord’. A norvégból terjedt el; vö. norv. fjord ’ua.’. Ennek előzménye az óész. germ. fjçràr ’ua.’; vö. még izl. fjpràr ’ua.’. A szó ugyanarról az indoeurópai igei tőről sarjadt, mellyel a m. porta eredetije is összefügg. — A magyarba elsősorban a németből kerülhetett át. — Földrajzi szakszó, de északi tárgyú szépirodalmi művek széles körben ismertté tették.
(OxfEnglDict. Fiord, Firth2 a.; Hellquist: SvEtOb.3 1: 214; Jóhannesson: Isl- EtWb. 550 4. per- a.; Kluge: EtWb.19 211, 225 Furt a.) — Vö. porta.
flamand 1793: ,,A’ tartomány’ . . . nyelve a* Flamand nyelv” (Sándor I.: Külf. ut. 272: NSz.). J: A) mn. 1793: ’Belgium lakosságának a hollandhoz közel álló nyelvet beszélő népcsoportjára vonatkozó, vele kapcsolatos; flämisch’ (1. fent). B) fn. 1893: ’flamand ember; Flame, Flamländer’ (PallasLex. 3: 33). — Sz: ~i 1879: flamandi ’flamand ember’ (MagyLex. 3: 387).
Francia eredetű; vö. fr. Flamand ’flamand ember’, flainand ’flamand’. Ennek forrása a tisztázatlan etimológiájú flam. R. flaming ’flamand ember’; vö. holl. Vlaming ’ua.’. E népnév részint közvetlenül, részint a francián át terjedt el az európai nyelvekben; vö.: ang. Fleming; ném. R. flaming, flaming: ’ua.’; — vö. még: rom. flamánd; szb.-hv. Flamánac; le. Flamand; or. φΛα- MÚHdeq: ’ua.’. Etimológiailag azonos vele a flamingó madárnév. — A magyarba irodalmi úton került.
(Gamillscheg: FrEtWb. 421; Carnoy: ONCB. 2: 709 ®; Vasmer: RussEtWb. 3: 211.) — Vö. flamingó.
flamingó 1801: „nevezetes bennek a’ Flamingo v. Veresgoja” (Benkő F.: Magy. Geogr. 3: 86: NSz.); 1856: flamingó (Jókai: Μ. nép adom. 143: NSz.). J: 1. 1801: ’egy fajta gázlómadár rózsaszín, vöröses árnyalatú tollazattal ; Flamingo’ (1. fent); 2. 1883: ’a köztársaság híve az 1848-as magyar forradalomban; Anhänger der Republik in der ungarischen Revolution von 1848’ (Beksics G.: Kemény Zs. 72: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. flamingó; ném. Flamingo; sp. flamenco; or. φΛαΜύ,ΗΖΟ: ’flamingó’; az angolban ’skarlátvörös szín’ is. Végső forrása a flam. R. flaming ’flamand ember’; vö. még holl. Vlaming ’ua.’. A vöröses tollazatú gázlómadár elnevezéséül a spanyolban alkalmazták tréfás-gúnyos névátvitellel, a flamandoknak a spanyolokétól eltérő, világos hajszíne, pirosas arcbőre alapján. — A magyarba német közvetítéssel kerülhetett. Elavult 2. jelentésének az a magyarázata, hogy az 1848-as forradalmi balszárny hívei vörös tollat viseltek kalapjuk mellett. — Állattani szakszó.
(Corominas: DiccCrítEt. 2: 532, Breve- Dicc. 268.) — Vö. flamand.
flanc 1898: „Pflanz (magyarosan írva: flanc). Mi a magyar egyértékese ennek a »fenn az ernyő, nincsen kas«-féle állapotnak ?” (Nyr. 27: 424). J: 1898: ’hivalkodás; Prunkentfaltung’ (1. fent) || fláncol 1898: „flanczolni: v.ö. feszíteni” sz., „feszíteni: a


flandi
929
flaska
flanczolni ige magyarosabb neve” (Dobos); — flancú (ÚMTsz.). J: 1898: 'hivalkodik; großtun, Pflanz machen’ (1. fent).
Bécsi német eredetű szócsalád ; vö. ném. B. pflánz 'hivalkodás, pipere, cicoma’, pjlanzeln 'cifrálkodik, piperézi magát’ (Hüg.); vö. még ném. R. pflanz 'ékesség, dísz’, pflanzen ’piperéskedik, cicomáskodik’, argó pflanz 'szélhámosság, hazugság’ (Wolf: Rotw- Wb. 244), ném. R. 1763: „pflánzelen: auf- butzen” (Adámi: Wb. 28: NSz.). E német szavak az ir. ném. Pflanze 'növény' főnévvel függenek össze, de a jelentés változás menete nincs felderítve. A szb.-hv. N. flanc; a cseh N. flanc; szik. N. flanc: ’nagyzolás, flanc’ közvetve vagy közvetlenül szintén a bécsi németre mennek vissza. — Am. flanc és flancol valószínűleg párhuzamos átvétel, bár ez utóbbi esetleg a m. flanc származéka is lehet. — Mindkét szó elavulóban van.
Lumtzer—Melich: DOLw. 101 ® ; Kovács Márton: Nyr. 42: 328; Fekete: Zárh. 8; EtSz.®; Kálmán: MNyj. 2: 66; Machek: EtSIÖSl. 110. (Wolf: RotwWb. 244.)
fi Andi 1697—8; „egy pár feir flanel· kamisol” (Nyr. 42: 308); 1754: flanel (Μ- Ny. 60: 227); 1758: Flanell (Nyr. 42: 308); 1760: Flannel (Weszprémi I.: Röv. okt. 102: NSz.); 1772: flánerrel gr. (Marikowzki: Néphez 182: NSz.); 1779: Flâner (MNy. 60: 227); 1793: flanérral gr. (Látzai: Tan. könyv 29: NSz.), Flánell (Μ. Merkurius 990: NSz.); 1802: flonellel gr. (Háiszler Gy.: Orv. műnk. 2: 42: NSz.); 1865: flánel (Babos); 1893: falánel-t (Nyr. 22: 133); — faláner (MTsz.); flánél, flâner; flanyéla, fránel (ÚMTsz.). Js 1697 — 8: ’Flanell'# (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Flanell ’flanell’. Ez a fr. flanelle ’ua.’ átvétele. Végső forrása bizonytalan, az ang. flannel ’ua.’ meg a fr. flanelle egymáshoz való viszonya nincs kielégítően tisztázva. Az európai nyelvekben jobbára a franciából terjedt el; vö.: ol. flanellá; or. φΛαηέΛΐ>: ’flanell’. — A magyar alak változatok közül a flâner ~ flâner, fránel stb. elhasonulással keletkezett.
Simonyi: Nyr. 7: 245, MNyelv.1 2: 44; Melich: Nyr. 24: 208; Lumtzer—Melich: DOLw. 102®; EtSz. 2: 292 flanél a.®; Gáldi: MNy. 34: 325; Tóth: MDivatsz. 38; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 26. (Schulz: DtFremdwb. 1: 218; OxfEnglDict. Flannel a.; Wartburg: FEW. 3: 606; Co- rominas: DiccCrítEt. 562: 7; Kluge: EtWb.19 201.)
flangrá.1 1906 s ,,mikor egyedül flangáltunk Bécsben a papával” (Ambrus: Berzsenyi 48: NSz.). J: 1. 1906: ’kóborol, kószál; um· herstreichen’ (1. fent); 2. 1932: 'henyél, tétlenkedik; faulenzen’ (PHNyr. 131). — De VÖ. 1747: ”kóborló és étczakán kalézoló és
59 Történeti-etimológiai szótár
/ langer ózó akármelyféle személyek” sz. (M- Ny. 5: 461).
A flangál a korábbi flangiroz képzőcserés módosulata a latinból származó ál végű igék mintájára; vö. avanzsál ~ R. avanzsí- roz, gazsulál ~ R. gazsulíroz, lazsál ~ R. lazsíroz stb. A flangiroz bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-ősztr. flankieren ’szárnyát, karját lóbálja; csüngve mozog; kóborol’. Ennek származása nincs kellőképpen tisztázva. A francia eredetű ném. flankieren ’oldalba vág, oldaloz (mint katonai kifejezés >’ és flanieren ’sétálgat’ alaki és jelentéstani keveredésével is számolhatunk. A ném. flanieren szintén átkerült a magyarba; vö. 1863: flanir ózván sz. (Frankenburg: Bol. Μ. kai. 62: NSz.). A szb.-hv. N. flan(g)írati; cseh N. flangirovat se: ’kóborol, kószál’ szintén a bajor-osztrákból való. — A bizalmas köznyelv szava.
Melich: Nyr. 24: 208 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 102, 273; Simonyi: Nyr. 48: 80; EtSz. 2: 293 flangéroz a.; Horger: N- Nyv. 3: 185; Gáldi: Szótir. 337; Bárczi: Szók.2 100; Sulán: Slavica 3: 15. (Schulz: DtFremdwb. 1: 219; Machek: EtSIÖSl. 110; Kluge: EtWb.19 201; DudenEtym. 171; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 265.)
flaska 1650: „Vagyon még eggy illyen Flaskájok, mellynek úgy tettzik hogy alkalmas színe vagyon” (Medgyesi P.: Dialogus 94: NSz.); 1785: üveg fiaskóba gr. (Báti: Himlő. 64: NSz.); 1786: Fláskot gr. (Μ. Hírmondó 40: NSz.); — falaskó (MTsz.); flyaska (Nyr. 31: 277). J: 1650: ’palack; Flasche’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k., h. lat. flasca, k. lat. flasco 'palack’. Végső soron a germán nyelvekből származik; vö.: ófn. flaska, ir. ném. Flasche 'palack’. Vándorszóként számos európai nyelvben megtalálható; vö.: fr. flacon ’ua. ; 'üvegcse’ ; ol. fiasco ’szalma- fonatú üveg, fiaskó’; szik, flaóka ’palack’; le. flaszka ’ua.; or. φΛΛ3Κκα ’kulacs’. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. fiaskó és palack eredetije is. — Am. fiaskó alakváltozat talán a korábbi flaska kicsinyítő jellegű átformálódásával keletkezett az apó, anyó, ormó stb. hatására; aligha külön átvétel a k. lat. flasco-ból. A Nyíregyháza vidékén feljegyzett flyaska közvetlen forrása a szlovák. — Téves az a feltevés, hogy a magyarba a ném. Flasche került át, és magyar kicsinyítő képzővel toldódott meg. — A bizalmas társalgási nyelvben és a nyelvjárásokban használatos.
CzF.; Szarvas: Nyr. 8: 20, 10: 212, 12: 37, 531, 14: 50 ®; Melich: Nyr. 24: 208; Rell: LatSz. 37; Lumtzer—Melich: DOLw. 102; Balassa: Nyr. 29: 418; Kursinszky: Latjszlrod. 20; Losonczi: MNy. 19: 39; Végh: Adal. 67; EtSz.®, 2: 293 fiaskó a


flastrom
930
flekk
is; SzófSz. fiaskó a.; Gáldi: DictKlein. 236; Prohászka: Nyr. 75: 351. (Wartburg: FEW. 3: 606; TrübnersDtWb. 2: 366; Slawski: SlEt. 1: 231; Machek: EtSIÖSl. 110; Vasmer: RussEtWb. 3: 213; Striedter-Temps: DLwSkr. 122; Kluge: EtWb.1«» 201.) - Vö. fiaskó, palack.
flastroni 1575: ^Flastromot ton a feiere” (Helt: Krón. 46: NySz.); 1583: falastrumot gr. (Magyary-Kossá: OrvEml. 3: 247); 1604: Emplaftrom (MA. Alipaenéa a.); 1609: flan- strom (Magyary-Kossá: OrvEml. 2: 256); 1655: jalastrom (ACsere: Enc. 240: NySz.); 1792: Flajstrom (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 256); — falas-torony, frastom (MTsz.); falas- torom, farastalom, frastalom, frastrom (UM- Tsz.). J: ]. 1575: ’gyógytapasz; Heilpflaster’ (1. fent); 2. 1749: ’pádimentum; Fußboden | (kŐ)burkolat; Pflasterung’ (KirBesz. 134: NySz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. emplastrum ’gyógytapasz’, k. lat. plastrum ’ua.; gipszpadozat, burkolat’. A latin szó a gör. έμπλαστρου ’gyógytapasz’ átvétele. Etimo- lógiailag azonos a m. flaszter eredetijével. A latin szók folytatására, illetőleg átköl- csönzésére vö.: fr. emplâtre; ol. impiastro: ’gyógytapasz’; vö. még ang. plaster; ném. Pflaster; or. naácmbipb: ’ua.’. — Nyelvjárási szinten él.
Simonyi: Nyr. 8: 298, MNyelv.1 1: 119; Kovács: LatEl. 14; R. Prikkel: Nyr. 27: 128; EtSz. 2: 293 7. flastrom a.®, 2: 294 2. flastromf ozás ) a.; SzófSz.®; Moravcsik: Melich-Eml. 268; Gáldi: DictKlein. 194. (OxfEnglDict. Plaster a.; Wartburg: FEW. 3: 223; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 2863.; Walde —Hofmann: LatEtWb3. 1: 402; Boi- sacq: DictÉtGr.4 791; Kluge: EtWb.1® 544; DudenEtym. 505.) — Vö. flaszter.
flaszter 1795/1800: „Kolosvár igen sokat épült, az úttzáit-is kezdették flaszterezni vagy kövei ki-rakni” sz. (Benkő F.: Időtöltés 6: 9: NSz.); 1822: Flaszter (Peret- senyi Nagy L.: Mest. szav. 28: NSz.); 1832: „katonaság jelent meg, ... a’ nép meg nem ijedt, ^flaszter kőre!« kiábálták” (Erdélyi Híradó 1: 78: NSz.); 1835: Pflaszter (Kunoss: Gyal.); 1881: flasztér (Kálmány L.: Szeged népe 1: 213: NSz.); — flajszteroz sz. (M- Tsz.); falasztër, faszter, flosztér (ÚMTsz.). J: 1795/1800: ’kö vezet, (kő)burkolat ; Pflasterung’ (1. fent). — Sz: ^oz 1795/1800: sz. (1. fent) ; 1835: Pflaszteroz, Flasteroz (Kunoss: Gyal.).
Német eredetű; vö. ném. Pflaster ’kövezet, burkolat’. Ez a k. lat. plastrum ’gipsz- padozat, -burkolat’ átvétele. Végső soron azonos a m. flastrom eredetijével. — Jobbára csak nyelvjárási szinten és a köznyelv alacsonyabb stílusrétegeiben él.
Vozári: Nyr. 11: 476; Melich: Nyr. 24: 209; Lumtzer —Melich: DOLw. 102; EtSz. ® ; Kálmán: Nyj. 2: 66. (OxfEnglDict. Plaster a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 2863.; Kluge: EtWb.19 544; DudenEtym. 505.) — Vö. flastrom.
flegrma, 1577 k.: „e^t igyad enhera, mÿndên Nedueffegéket Flegmákat . . . kÿ kergeth” (OrvK. 196); 1825: flegma (Lex. Búd. 220: NSz.); — flagma, felégma (ÜM- Tsz.). J: 1. 1577 k.: ’nyúlós nedv az emberi testben; ein zähflüssiger Saft im menschlichen Leibe’ (1. fent); 2. 1690: ’hidegvérű személy ; kaltblütige Person’ (Pápai Páriz F.: Pax corporis 13: NSz.); 3. 1790: ’közö- nyösség; Phlegma’ (Gvadányi: Tör. háb. 14: NSz.) J] flegmatikus 1760: ,,A’ Flegmatius [o: Flegmáticus] . . . Emberek . . . élhetnek Káfféval” (Weszprémi I.: Röv. Okt. 69: NSz.); 1793: flegmatikusnak gr. (Kazinczy: Diogénesz 207: NSz.). J: 1760: ’közönyös ; gleichgültig | hidegvérű ; kaltblütig’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., h. lat., orvosi lat. phlegma ’nyúlós nedv, nyálka az emberi testben’, lat., h. lat. phlegmaticus ’nyálkás’, orvosi lat., újkori lat. phlegmaticus ’hidegvérű, közönyös (temperamentum >’. A szócsalád alapja a gör. φλέγμα ’a test egyik nedve, nyálka’ s ennek származéka, a gör. φλεγματικός ’nyálkás’. A ’hidegvérű’ jelentés kialakulásának az a régi vélekedés az alapja, hogy az emberi temperamentum- típusok a legfontosabbaknak tartott testnedvek arányaival függnek össze ; vö. melankolikus, A szócsalád — jórészt az orvosi latinból — bekerült számos európai nyelvbe ; vö.: ang. phlegm, phlegmatic; fr. flegme, flegmatique; ol. f lemma, flemmàtico; or. φΛόζΜα, tfAeeManuwHbiü: ’nyálka, közönyösség’, 'flegmatikus (személyi’; vö. még ném. Phlegma ’közönyösség’, Phlegmatiker ’közönyös, flegmatikus ember’, phlegmatisch ’közönyös’. — Am. flegma a 2. jelentésben főleg jelzőként (flegma ember stb.) használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz.®. (OxfEnglDict. Phlegm, Phlegmatic a.; Boi- sacq: DictÉtGr.4 1029; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1666; Wartburg: FEW. 8: 391; DudenEtym. 509.)
flekk 1798: „Tóbiás fijamnak, bitskiá- mat, egy darab Szurkot, és a flekliző nagy árat” sz. (Nyr. 31: 53; 1. még Vámosi: Csizm. 99); 1877: ,^flekkre« vágtad épen sarokba a pirosat” (Ágai A.: Porzó tárca 1: 33: NSz.). J: 1. 1798: ’a csizma sarkának egyik bőrdarabja; Lederstückchen auf dem Absatz eines Stiefels’ (1. fent); 2. 1877: ’a biliárd játék egyik fortélya; Art Kniff im Billardspiel’ (1. fent); 3. 1901: ’foltozásra


flekken
931
flór
használt bőrdarab ; Lederstück zum Flicken’ (ŰMTsz.); 4. 1901: 'flekken; Art Rostbraten, Spießbraten’ (ŰMTsz.); 5. 1910: ’szennyfolt, pecsét; Schmutzfleck’ (NyVéd. 203); 6. 1917: ’két- vagy ötkoronás pénzdarab ; Münze von zwei oder fünf Kronen Wert’ (MNy. 13: 61); 7. 1932: 'kinyomtatásra szánt szöveg egy oldala; eine Seite von einem Texte, der zum Druck bestimmt ist’ (PHNyr. 131).
Német eredetű; vö. ném. Fleck ’szennyfolt, pecsét; foltozásra használt bőr-stb. darab; hely, pont; stb.’, Flecke [többes sz.] ’felvagdalt marhabendŐ, pacal (mint étel)’, argó fleck ’bankjegy, levéltárca’. Etimológiailag azonos a m. flekken eredetijével. A szb.-hv. N. flek, jleka ’folt, pecsét'; cseh N. flek ’ua»; foltozásra használt szövet- stb. darab; hely'; szik. N. flak ’folt, pecsét; foltozásra való szövet- stb. darab’; le. flak [rendszerint többes sz.-ban: fiaki] 'bél, zsiger, bendő; pacal mint étel’; ukr. φΛήκιι [többes sz.] ’pacal mint étel’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — Am. R. flekli (1. Nyr. 31: 54 is) alakváltozat vagy egy kicsinyítő képzős baj.-osztr. *fleckl 'kis folt; stb.’ (vö. ném. T. flçkklsuppe 'csipetke- leves’: Schatz: WbTirM. 1: 178; vö. még ném. B. jleckelschuàrch [ ? o: fleckelschuach] ’szövetdarabkákból készített cipő’: Hüg. 60) átvétele, vagy pedig a m. flekk módosulata a cetli, cirkli, nokedli, nudli-féle német jövevényszavaink mintájára (1. a fakszni szócikkét). A jelentések többszöri kölcsönzés eredményei. A 2. jelentés a német megfelelő 'hely, pont’ jelentésével, a 6. jelentés pedig a német argóban járatos ’bankjegy, levéltárca’ jelentéssel függhet össze. Az 5. jelentés a flekken hatására jöhetett létre. A 7. jelentés talán a 3.-ból keletkezett tréfás névátvitellel. — Alacsony stílusértékű szó.
Vámosi: Csizm. 99 ® ; Fábián: RefNy. 198. (TrübnersDtWb. 2: 372; Slawski: SlEt. 1: 231; Machek: EtSIÖSl. 110; Kluge: EtWb.19 203 ; DudenEtym. 173.) — Vö. flekken.
flekken 1926: „A flékent parázs fölött rostéjjon sütötték” (Ethn. 37: 91); — flekként gr. (Bp. Hírlap 1936. júl. 5. 10: NSz.); flekken, flékën (MNy. 46: 258). J: 1926: ’parázs fölött rostélyon, nyárson hirtelen sütött sertés- stb. szelet; Art Rostbraten, Spießbraten’ (1. fent).
Erdélyi szász eredetű; vö. szász E. fläkr} ’vékony hússzelet; bőrhulladék; folt; stb.’ (Krauß: WbNsiebHw. 298), flidkr}- -brödn ’egy fajta marha- vagy borjúhús’ (Krauß: WbNsiebHw. 300); vö. még ir. ném. Flecken, Fleck ’folt, pecsét; foltozásra felhasznált bőr- stb. darab; stb.’. Etimológiailag azonos a ’flekken’ jelentésben is kimutatott m. flekk eredetijével. — Az erdélyi magyar nyelvjárásokban már évtizedekkel korábban meghonosodhatott, mint ahogy adataink mutatják. — Vendéglátóipari, ételkészítési kifejezésként széles körben használatos, és kezd a köznyelvbe is behatolni.
EtSz. ® ; Horger: NéNy. 8: 137 ® ; Csef- kó: MNy. 46: 258. (TrübnersDtWb. 2: 372; Kluge: EtWb.19 203; DudenEtym. 173.) — Vö. flekk.
flinta 1691: „Az jancsáragának adott egy felintát, egy kezkenŐt” (MNy. 18: 208); 1699: flinta (Nyr. 43: 410); 1741: fiint karabély (TörtTár. 1903. 548: Gregor); 1826: Fiiinka (TudGyűjt. 2: 41); 1838: Filinta (Tsz.). J: 1. 1691: ’kovás puska; Steinschloßgewehr, Flinte’ (1. fent); 2. [jilinka] 1826: 'tűzkő, kova; Feuerstein' (1. fent).
Vándorszó; vö.: ném. Flinte 'sörétes vadászpuska; R. kovás puska’; rom. R. flinta 'kovás puska’ ; szb.-hv. N. flinta, vlinta 'puska'; cseh N., szik. N., le. flinta 'puska, vadászfegyver’; or. R. φΛίΐΗΓηα ’kovás puska’; oszm. filinta ’vadászpuska’; vö. még h. lat. flinta ’hosszú puska’ (1767: PPB. 1: 605). A németből terjedt el; ott a ném. R. flintbüchse 'kovás puska' előtagjából (vö. ném. Fiint 'tűzkő, kova’) önállósult. — Am. flinta közvetlen forrásaként elsősorban a német jöhet számításba; az a szóvég esetleg latinosítás eredménye is lehet. A valójában egy adatból ismert, de a szótárakban tovább vándorló Baranya megyei fiiinka változat vagy -ka kicsinyítő képzős szavaink hatására alakult, vagy a szb.-hv. R. flinka 'puska' (Schneeweis: DtLw- Skr. 113) átvétele. A filinká-hoz kapcsolódó 2. jelentés végső soron a ném. Fhní-tel függ össze. — Jobbára csak ócska puskák gúnyos megnevezéseként használatos.
Kúnos: NyK. 27: 58; Wertner: Ny. 43: 410 ; Beke : Nyr. 60: 111 ; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Gáldi: DictKlein. 176; Reichenkror: UrAltJb. 25: 82; Horváth Μ.: MNy. 49: 403; Bárczi: Szók.2 100; Tamás: UngElRum. 346. (Sandfeld: LinguBalk. 98; TrübnersDtWb. 2: 388; Slawski: SlEt. 1: 232; Machek: EtSIÖSl. 110; Vasmer: RussEtWb. 3: 212; Striedter-Temps: DLwSkr. 123; Kluge: EtWb19 206; DudenEtym. 175.)
fliííer 1930: „tüllújjak ezüst flitter hímzéssel” (Tóth: MDivatsz. 26). J: 1930: 'ruha- díszül szolgáló fémpikkely; Flitter’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Flitter ’ruha- díszül szolgáló fémpikkely’. Ez elvonással keletkezett a ném. flittern 'ragyog, csillám- ük’ igéből. A cseh N. flitr; szik, fliter: ’flit- ter’ szintén a németből származik. — Divatszó.
Tóth : MDivatsz. 26. (OxfEnglDict. Flitter a.; Kluge: EtWb.19 207; DudenEtym. 175.)
flór 1704: „sok színyű Pantlia, Flórja, legyezüje,. . . Szoknyaia, Schlaphrokja” (ír-


flóra,
932
flotta
törtKÖzl. 22: 7); — flór (Radó: IdSz.1). J: 1. 1704: 'fátyol; Schleier | fátyolszövet; Schleiergewebe’ (1. fent); 2. 1904: '(vékony) pamutfonal; (dünnes) Baumwollgarn’ (Radó: IdSz.1).
Német eredetű; vö. ném. Flor ’fátyol (szövet); gyászszalag; vékony átlátszó szövet'. Ez a holl. floers ’gyászfátyol ; vékony szövet’ átvétele, mely etimológiailag azonos a m. velúr eredetijével. Német közvetítéssel bekerült több európai nyelvbe; vö.: svéd flór; cseh flór; or. (fixep: ’fátyolszövet, flór’. — Az 1. jelentésben már nem használatos. Textilipari szó.
Hart nagel: MNy. 30: 24. (Franck —van Wijk: EtWb. 166; Schulz: DtFremdwb. 1: 220; Wartburg: FEW. 14: 456; Kluge: EtWb.19 208.) — Vö. velúr.
flóra 1735/1892: „Már tavasz volt, . . . | kertéit | A bimbózó flóra sok szép virággal kisorozta" (Ráday G.: Ö. Μ. 49: NSz.); 1816: Flora (Gyarmathi: Voc.). J: 1735/1892: 'valamely meghatározott terület (vagy földtani korszak) növényvilága; Pflanzenwelt eines bestimmten Gebietes (oder eines geologischen Zeitabschnitts)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. flora; ném. Flora; fr. flore; ol. flora; or. φηόρα: 'valamely meghatározott terület vagy korszak növényvilága’. Végső forrása a lat. Flora ’a tavasz, a virágok istennője’ (<: lat. flos ’virág’). Ennek allegorikus felhasználásával keletkezett az újkori lat. flora ’flóra’; vö. S. Paul(l)i: Flora Danica [= A dán flóra] (1647.). — A magyarba feltehetőleg a latin növénytani szaknyelvből került. — A tudományos nyelv szava.
Kursinszky: Latjszlrod. 20. (Schulz: DtFremdwb. 1: 220; Wartburg: FEW. 3: 635 flös a.; OxfEnglDict. Flora a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 518; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 267.)
flóta 1725 — 64/1892: „Fogasomon függött flauta furuglyával’’ (Amadé: 385: N- Sz.); 18. sz. e. f.: flóta [kétes hitelű adat] (Thaly: VÉ. 2: 316); 1777: flótáját gr. (Jeles gondolatok 42: NSz.); 1787: Flóta (Bartza- falvi Szabó: Szigvárt I. Szj.: NSz.); 1821: flotta, folotta (Gáti I.: Dialectus 17: NSz.); 1823: flőtédet gr. (Schedel F.: Haramják. el. 4: NSz.); — fuPóta (MTsz.); flajta, folota (ÚMTsz.). J: 1725-64/1892: ’fuvola; Flöte’ (1. fent). — Sz: ~ás 1735: flautás (MNy. 17: 122).
Német eredetű; vö. korai úfn. fleute, flaute, ir. ném. Flöte ’flóta’. A németbe a franciából került; vö. ófr. flehute ~ flahute, fleüte ~ flaüte, ir. fr. flûte ’ua.’. Megfelelő szó kimutatható számos európai nyelvből; vö.: ang. flute; sp. flauta; ol. jlauto; or. φΛέΰητα: ’flóta’. — Am. flóta, flóta a korai úfn. flaute latinosítása. A flóte is a németből való. A szót a nyelvújítás korában a (fúvóra ~ ) fuvola szóval magyarították. A szerencsétlen flátás ~ fuvolás ~ furulyáz állandó szókapcsolatnak — vö. 1822: „Gondold meg, flautás! rósz vége van a szerelemnek, Házasságra Ivukad s lesz panasz és unalom” (Tóth L.: Méhek 19: NSz.); 1840/ 1883: „beletekint ... a tűkörbe s lát maga előtt egy szerencsétlen flótást” (Sárossy Gy.: Színmű v. 282: NSz.) — feltehetően a ném. unglückseliges Flötenspiel ’szerencsétlen flótajáték’ az alapja. (Vö. Schiller: Kabale und Liebe = Ármány és szerelem. 5. felvonás 3. jelenet.) — A flóta olasz származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szinten él.
Körösi: Nyr. 15: 409; Tóth: Szájrul- szájra 338; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 221; OxfEnglDict. Flute a.; Wartburg: FEW. 3: 612; Corominas: DiccCrítEt. 2: 533; Kluge: EtWb.19 208.)
flott 1842: ,,ujra flott vagyok" (P. Horváth L.: Kaleid. 4: 91: NSz.). J: 1842: ’szabad; frei | fesztelen; ungezwungen’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. flott ’szabadon úszó vagy lebegő; szabad, fesztelen’. A német irodalmi nyelvbe az alnémetből került; vö. aln. flot ’úszó (mint hajózási szakszó)’, aln. flot maken ~ ir. ném. flott machen ’elszabadít, úszóképessé tesz (hajót)’. Vö. még: holl. vlot; dán, norv., svéd flott: ’úszó ; flott’. Átvitt értelmű használata a német diáknyelvben fejlődött ki; vö. ném. flott leben ’fesztelenül, gondtalanul él’. Etimológiailag összefügg a m. flotta eredetijével. — Főleg a flottul, flottán határozó rágós alakban él. A bizalmas stílus szava.
(Falk—Torp: NorvDänEtWb. 1: 241; Franck —van Wijk: EtWb. 752; Hellquist: SvEtOb.3 1: 222; Kluge: EtWb.19 208; DudenEtym. 176.) — Vö. flotta.
flotta 1703: „Hogy az anglus és hollandus flottái kgtekhez közelítnek, igen jó hír" (MNy. 60: 113). J: 1703: ’együvé tartozó hajócsoport; Flotte’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Flotte; sp. flota; fr. flotte; ol. flotta; or. φΛΟΓη: ’flotta’. Végső forrása az óész. germ. floti ’hajó(raj)’; vö. még óang. flota; óizl. flote, izl. floti: ’ua.’. Jórészt francia közvetítéssel terjedt el. Etimológiailag összefügg a m. flott eredetijével. — A magyar szó a német (esetleg a francia) megfelelő latinosítása. — Hajózási, katonai kifejezés.
Szerkesztő: Nyr. 34: 336; Simonyi: Nyr. 43: 381; Tolnai: Szily-Emí. 85; EtSz.®. (Franck —Van Wijk: EtWb. 751 Vloot a.; Schulz: DtFremdwb. 1: 221: OxfEnglDict, Floate. ; Wartburg: FEW. 3: 640; Jóhannes-


flörtöl
933
fodor
son: IslEtWb. 578 pieu- a.; Corominas: BreveDicc. 270; Kluge: EtWb.19 208.) — Vö. flott.
flörtöl 1888: „Beszélnek . . . titkos ’s nyílt viszonyairól, hódításairól, ... de hát ezek csap [= csak] apró flörtölések” sz. (Bródy S.: Faust 15: NSz.); 1900: „jlirtel. . . pajtáskodik, kaczérkodik” (Tolnai: Magy. szót, flirt a.). Js 1888: 'kacérkodik, udvarol vagy udvaroltat magának; flirten’ (1. fent) II flört 1893; „egy többé-kevésbbé érdekes flirt rendezéséről [volt szó]” (Tóth B.— Bourget: Assz, szív 1: 121: NSz.); — flört (Radó: IdSz.1 flirt a.). J: 1893: ’könnyed udvarlás vagy udvaroltatás, kacérkodás; Fiirt’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. flirten, Flirt; fr, flirter, flirt; ol. flirtare, flirt; le. flirtowae, flirt; or. cpAUpmoeâmb, φΛίΐρπι: ’flörtöl’, ’flört’. Végső forrása a hangutánzóhangfestő eredetű ang. (to ) fiirt ’gyors, csapkodó mozdulatokat végez; flörtöl’ ige; vö. még ang. flirt a fan ’legyezővel játszik’, flirtation 'kacérkodás, flört’, stb. — Am. flörtöl közvetlen átadója az ausztriai ném. flirten (ejtsd: flöTten) ’ua.’ lehetett. A m. flört vagy elvonás a /ZöríöZ-ből, vagy az ausztriai ném. Fiirt (ejtsd: flöTt) ’ua.’ átvétele. A R. flirtel, flirt ï-je az angolos —néme- tes írásmódot követi. — A bizalmas stílus szavai.
EtSz. 2: 298 flört ®. (Schulz: DtFremd- wb. 1: 219; OxfEnglDict. Flirt a.; Kluge: EtWb.19 207; DudenEtym. 175; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 266.)
fluszpapír 1907: „fluci: flusspapir [cigarettasodrásra]” (ÚMTsz.); — fluszpapír (Balassa). J: 1907: ’selyempapír ; Fließpapier’ (1. fent).
Német eredetű: vö. ném. Fließpapier ’enyvezés nélkül készült papír’ (tkp; ’folyós papír’). A névadásnak az az alapja, hogy az enyvezetten papíron a tinta vagy festék szétfolyik. A magyar szó közvetlen előzménye egy ném. Fluß papier ’ua.’ tehetett, ezt azonban csak magyarországi német szótárból tudjuk kimutatni (vö.: 1941: Kelemen). — Elavulóban van.
Balassa. (DudenEtym. 174.)
foci 1901: „foci, fűti: football” (Nyr. 30: 438). J: 1901: ’futball-labda ; Lederball der Fußballspieler | labdarúgás; Fußball’ (1. fent). — Sz: ~zik 1916: fociztak gr. (Babits: Gólyakalifa 76: NSz.) | ~8ta 1958: focistának gr. (Népszabadság 1958. dec. 24. 11: NSz.).
Magyar fejlemény: a futball főnév fodbal ejtés változatából jött létre szócsonkítással és -ci kicsínyítő-becéző képző hozzáadásával. Alkotásmódjára 1. a diáknyelvi foci ’földrajz’ szót; vö. még bugyi, cigi, cuki, mozi stb. — A városi nyelv alacsonyabb etílusrétegeiben keletkezett, s bekerült a familiárisán bizalmas köznyelvbe is.
Heves: Nyr. 34: 213 ® ; Juhász: MNy. 24: 198; Bárczi: MNy. 28: 89; EtSz.®; Fábián— Szathmárí—Terestyéni: Stíl. 164; Tompa: MMNyR. 1: 468 ®. — Vö. futball.
fodor névszó 1246/1274: „Fudur, Leu- kus et duorum fratrum suorum” szn. (ÁŰO. 7: 208); 1287: Fodor szn. (OklSz.); 1290 e.: Fwdor szn. (ÁŰO. 9: 559); 1338: Fodwr szn. (OklSz.); 1405 k.: „c[ri]fpus: fodor” (Schl- Szj. 287.); 1469: fador szn. (MNy. 57: 240); 1833: Fondor (Kassai 2: 220); — fadrosz sz. (MTsz.). J: A) mn. 1. 1246/1274: ? ’gön- dör; kraus’ (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1399:’göcsörtös; knotig | erezett; maserig’ (OklSz.). B) fn. 1. 1577: ’taraj; Kamm | víztaraj; Wellenkamm’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 29); 2. 1580: 'dús ráncokból álló dísz; Krause | göndörödés; Gekräusel’ * (MNy. 62: 501); 3. 1788: ’borjúfodor; Kalbsgekröse’ (MNy. 14: 98). — Sz:~ka 1577 k.: Fodorkanak gr. (különféle növények neveként) (OrvK. 501) | ~ít 1585: fodoritot haiu sz. (Cal. 194) | fodrocska 1585: Fodrotska (Cal. 271) | fodros 1585: Fodros (Cal. 65; 1. mégCal. 140) | fodrozat 1775: fod- rozatja gr. (Kónyi J.: Ábel 4: NSz.) | fodroz 1787: fodrozza gr. (M. Musa 715: NSz.) I fodrosodik 1790: fodrosodván sz. (Pótzeli: Mind. Gyűjt. 3: 343: NSz.) | fodrosít 1792: Fodrosittom gr. (SzD. Fodor a.) | fodrász 1832: ha.]fodrász (NyÚSz.) || fodor ige 1526 k.: „Fodroth Aranas 1” sz. (MNy. 2: 257); 1528: fodorgathoth sz. (OklSz.). J: 1526 k.: ’sodor, drehen, zwirnen [ fodroz; kräuseln, falbein’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. A névszó és az ige időrendi viszonya tisztázatlan, lehet, hogy igenévszóval van dolgunk. Az -r valószínűleg képzőelem. Lehetséges, hogy ebből a szócsaládból szakadt ki a fondor, valamint a bodor is. Mind a névszó, mind az ige jelentései egy eredeti ’göndör : göndörít’ jelentésből érthetők. A fodrász nyelvújítási alkotás a franciás képzésű ném. Friseur ’fodrász’ (tkp. ’bodo- rító’) mintájára. — A fon igével való összekapcsolása nem valószínű, mongol és török származtatása téves.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 46; Bálint: Párh. 14; Alexics: Nyr. 16: 446; NyÚSz. ; Vámbéry: MBölcs. 36, 157; Simonyi: Nyr. 44: 172; Melich: MNy. 22: 202; Tolnai: Nyúj. 216; EtSz. ® ; P. D.: MNy. 36:79; SzófSz. ® ; Végh: Békés 82, 98; Zolnai Gy.: MNy. 40: 287; Gáldi: DictKlein. 129; Moór: Nyr. 73: 80, ALingu. 2: 418; Nyirkos: ADebr. 5: 15; Beke: ALingu. 10: 370; Lakó: ALingu. 12: 233; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 59; Tamás: UngElRum. 348. — Vö. bodor, fondor.


fodormenta
934
iog1
fodormenta 1577 k.: „Fodor Mentáik feos megh ecsetben” (OrvK. 120). J: 1577 k.: 'Krauseminze' # (1. fent) ; szakny. ’Mentha aquatica var. crispa’.
Összetett szó. Előtagjában a /odor-nak valószínűleg eredetibb melléknévi, ’fodros, ráncos felületű’ jelentése szerepel minősítő jelzőként. A gyógyászati célokra és ízesítésre is szolgáló fodormentát más nyelvek is ’fodros’ és ’menta’ jelentésű szavak kapcsolatával jelölik; vö.: ném. Krauseminze; fr. menthe crépue; cseh máta kadefavá: 'fodormenta’. Mindezeknek a mintája a növény latin neve lehetett. Minthogy azonban a fodor számos összetett növénynévben fordul elő, pl. fodor jávor (1578: Mel: Herb. 19: NySz.), fodorkáposzta (1629: MesésK. 15: NySz.), fodorsaláta (1584: Beythe: Nom. 5: NySz.), fodorszőlő (1655: ACsere: Enc. 236: NySz.), e növény ne vekhez hasonlóan a fodormenta konkrét szemléleten alapuló népi elnevezés is lehet.
CzF.; Hermán: Pászt. 676; Gombocz E.: BotTört. 48; EtSz. 2: 300 fodor a.
fog;1 1138/1329: ,,In villa Sakani . . . Fugou” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1300 k.:· ,,/u£z&a I huztuzwa wklelue ] kethwe, ulud” sz. (ÓMS.); 1372 U./1448 k.: foguansz. (Jók- Κ. 19). J: 1. 1300 k.: ’megragad; greifen, ergreifen I szorítva tart; fassen, festhalten’ * (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: jövő időt kifejező segédige; Hilfszeitwort der Zukunft I valószínűséget kifejező segédige; Hilfszeitwort der wahrscheinlichen Handlung # (Jók- Κ. 63); 3. 1405 k.: ’zsákmányul ejt; fangen (Tier) I foglyul ejt; gefangennehmen’ * (SchlSzj. 2096.); 4. 1416 U./1450 k.: 'megtermékenyül; empfangen, schwanger werden’ (BécsiK. 2); 5. 1416 U./1450 k.: 'érzékszervvel felfog ; wahrnehmen | ért ; verstehen’ (BécsiK. 42); 6. 1416u./1466: ’rajta kap; ertappen I szorult helyzetbe hoz; in Bedrängnis bringen’ (MünchK. 157); 7. 1416 U./1466: ’hatást fejt ki; eine Wirkung ausüben | (jól) működik; (gut, erfolgreich) wirken’ # (MünchK. 187); 8. 1456 k.: 'igába fog; einspannen’# (SermDom. 2: 479); 9. 1488: ’< valamely betegség) ellep, elhatalmasodik; befallen (von einer Krankheit) | (érzés) erőt vesz, eluralkodik; überwältigen (von einem Gefühl)’ (MNy. 16: 79); 10. 1493 k.: 'befogad, elfogad valakit; empfangen’ (FestK. 16); 11. 1495 e.: ’foglal, elfoglal; (ein)nehmen | visszatart, zárlat alá vesz ; mit Beschlag belegen’ (GuaryK. 107); 12. 1508: ’(tisztségre, szolgálatra) felfogad; aufnehmen, dingen’ (MNy. 9: 86); 13. 1519 k.: 'fegyelmez, valamire szorít; jemanden zu etwas anhalten, zwingen | szoktat; jemanden an etwas gewöhnen'# (DebrK. 174); 14. 1519 k.: 'valamihez kezd; anfangen, beginnen’# (DebrK. 181); 15. 1553: 'elfogad valamit; nehmen, annehmen’ (Tinódi: Cro- nica VI); 16. 1585: ’(igaztalanul) vádol; jemanden etwas unterstellen, andichten’ * (Cal. 234); 17. 1604: ’(vizet) gyűjt; auffangen’ (MA. Imbrex a.); 18. [~ja magát] 1717 e./1804: 'elhatározza magát; sich entschließen’ # (Bethl: Élet. 2: 193: NySz.); 19. 1771: 'indul; sich auf den Weg machen' (Kis Gergely: Halotti oratio. Földvári Fer. R.: NSz.) ; 20. 1778: 'piszkít, színét eresztve fest; abfärben' # (Kováts F.: Utak 161: NSz.). — Sz: ~ó 1138/1329: szn. (1. fent); 1490 k.: tyjkw [vei] tÿ^efkew | fogo fn. szerszám (NagyvGl. 207.); 1790/1912: 'valaminek a nyele’ (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 11: NSz.) L~at ige 1405 k.: ? fogatad sz., talán -at
épzŐvel (SchlSzj. 1993.); 1636: fogata gr. (Pázm: Préd. 145: NySz.) | ~ság 1416 u./ 1450 k.: fogfag (BécsiK. 23) | ~dos 1416 u./ 1450 k.: megfogdofuá sz. ’foglyul ejt’ (BécsiK. 25); 1493 k.: ’érintget’ (FestK. 171) j ~ás 1416 U./1466: fogafaban gr. ’foglyul ejtés’ (MünchK. 117); 1519 k.: ’fortélyos, ügyes ötlet, cselekedet* (DebrK. 206); 1673: ’ótkezés során egyszerre tálalt étel’ (Com: Jan. 111: NySz.) | ~ós 1441: ffogosch szn. (MNy. 10: 183); 1856: ’nehéz, fogas’ (Garay A.: Fal. él. 2: 166: NSz.) | ^hatatlan 1456 k.: foghatatlan 'megérthetetlen' (SermDom. 1: 288) I ~ható 1508: fogható 'hasonlítható' (NádK. 607) I ~ató 1549: fogatoia 'fogantyú’ (RMNy. 2/2: 67) | ^antyú 1560: fogontostol gr. (OklSz.) I ~ócska 1604: Fogóczka ’kis fogó’ (MA. Vulfélla a.); 1895: ’fogójáték’ (Bársony I.: Csend 98: NSz.) [ ~ ódzik 1645: QWLve-fogódzik (GKat: Titk. 50: NySz.) | ~at fn. 1649: fogatja gr. ’tétel a szillogizmusban’ (NyŰSz.); 1815: ’lovaskocsi’(NyUSz.) | ~doz 1685: Fogdoz (Com: Orb. 105: NySz.) | ^ódzkodik 1792: fogófzkodni sz. (SzD. Foglalni a.) I ~ódzó 1800: Fogódzó fn. (Márton) | vékony 1812: fogékony (Berzsenyi: Művei 3: 54: NSz.) I ~ékonyság 1828: Fogékonyság (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 10: NSz.) j ~da 1855/ 1869: fogdába gr. (Balogh Ján.: Hangok. 440: NSz.).
ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T., AK.pô/?-, P., Szó. pußß-, AL. pü- 'megfog’, KL. pü%i, püyi püwi, 'fog, megfog’ (MSz.). Az ugor alapalak *ραη3· lehetett; a vogul- ban η > γ > β, a magyarban η > rßc > g változás történt. A magyar szó 0-jének képzőként való magyarázata téves. Meghatározott szókapcsolatokban — pl. igekötŐk mellett — és bizonyos tárgykörökben — pl. ipar, műszaki terület, rádiózás — az itt számon tartott jelentéseknek további árnyalódása figyelhető meg. Több esetben számolhatunk a rokon értelmű vesz és tart igékkel alakult szókapcsolatok hatásával is. Egyes jelentésekben egy-egy származék jelentésátsugár- zása is lehetséges, másutt az alapigének korábban is meglevő megfelelő jelentését egy-


fog2
935
fogad
egy származék megszilárdulása szorította háttérbe. A segédigei szerep (2.) a nyilván korán kialakult ’hozzákezd’ (14.) jelentésen alapul. A származékok közül a fogantyú egy mozzanatos -nt képzős * jogont ~ * fogant igének elhomályosult és főnevesült melléknévi igeneve. — Másféle finnugor egyeztetései elfogadhatatlanok ; mongol és török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 169, 361, 18: 203, 217, 218, 20: 272; Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 31; Bálint: Párh. 14; MUSz. 526 ® ; Simonyi: NyK. 16: 245, 248, 17: 57, MNyelv.1 2: 48, AkNvÉrt. 15/9: 13, 23/3: 28, TMNy. 388, 477, 501, 502, MNyelv.2 ig5; Halász: NyK. 23: 438; NyH.1"7; Vámbéry: MBölcs. 157; Gombocz: Módszt. 33, Jelt. 89; Szinnyei: NyK. 46: 163; Klemm: TörtMondt. 105; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 41; Tolnai: Nyúj. 152, 216; EtSz. 2: 304 2. fog a. ® ; Uotila: SyrjChr. 130, FUF. 26: 167, Vir. 1944. 32; SzófSz. fog 2. a.; Búzás: MNy. 38: 62; Beke: Nyr. 70: 77; Ruzsiczky: MNy. 51: 233; Bánhidi: Pais-Eml. 201, NytudÉrt. 12. sz. 52, 53, 61, 62; Berrár: MNy. 52: 430; TörtMondt. 68, 181; H. Bottyánfy: Pais-Eml. 169, 172; Gáldi: Szótir. 490; Kovács: Stud- Sl. 3: 212; Tamás: NyK. 60: 180, lordan- Eml. 845; MSzFgrE.®. — Vö. csirkefogó, elfogódik, felfog, fogad, fogalom, fogamzik, fogan, foglal, foglár, fogoly1, fogva, kifog, kifogás, pártfogó.
fog2 1138/1329:? „vlues. Soludi. vgrín. Fugdí” sz. szn. (MNy. 32: 132); 1299: Fogos sz. szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „boc^ata tulaÿdon gayaba fogaÿual meg ragnv” (Jók- Κ. 93); 1681: fokas sz. (HOklSzj. 42). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’( emberi, állati) állkapocsból kinyúló, rágásra használt szerv ; Zahn’ * (1. fent); 2. 1470: ’létrafok; Sprosse’ (SermDom. 2: 360); 3. 1597: ’szerszámnak, eszköznek a foghoz hasonló, hegyes kinyúló része; Zacke (an einem Gerät, Werkzeug)’ * (OklSz.); 4. 1697: ’(tisztelet) foka; Grad (in der Ehre)’ (TKis: Pann. 4: NySz.). — Sz: ~as 1299: szn. (1.fent); 1405 k.: fogas mn. ’foggal rendelkező’ (SchlSzj. 345.); 1552: fn. ’borona’(OklSz.) ; 1574: fn. ’akasztó’ (MNy. 62: 104); 1585: mn. ’fogazott’ (Cal. 246); 1604: mn. ’nehezen megoldható (kérdés)’ (MA. Ceratinae a.); 1780: mn. ’csípős (hideg)’ (Dugonics: Uliss. történetei 58: NSz.) I ~atlan 1405 k.: fogatlan (SchlSzj. 346.) I ~zik 1585: fogzom gr. (Cal. 306) | ~zás 1585: fogzás (Cal. 306) | ~az 1585: fogaszot sz. (Cal. 246) | ~asol ’boronáz’ 1835: fogasol (Kunoss: Gyal. Baronáz a.) | ~ ;at 1835: fogazat (Tzs. Zahnwerk a.) ~ász 1843: fogász (NyÚSz.) | ~ászát 1845: Fogászat (Fogarasi).
Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. ρεη; osztj. V7. pÿqk: ’fog’; zürj. V. pin; votj. Sz. pi/h: ’fog, valaminek a fogazata’; cser. KH. pü ’fog’, M. pvj ’ua.’; md. E. $ej, fiev, petf, fiáj, Μ. pej ’ua.’; finn pH ’fog, pecek’; észt pH ’fog, fogas kerék, ín, izom*. A finnugor alapalak lehetett. — A magyar szó o-ja a szóeleji *p labializáló és a szó- belseji *η velarizáló hatásával magyarázható. Az 1. jelentés ősi örökség; ebből a 2 — 3. hasonlóságon alapuló névátvitellel alakult. Ilyen jelentésfejlődés más nyelvekből is kimutatható; vö. lat. dens ’emberi, állati fog; tárgyaknak foghoz hasonló nyúlványa’ ; ném. Zahn ’fog; fűrész fogai; villa hegye; hegycsúcs’ ; fr. dent ’emberi, állati fog ; tárgyaknak foghoz hasonló nyúlványa; csorba (késen); csipke cakkja; hegycsúcs’. A 4. jelentés a 2. átvitt értelmű használata. A fogász, fogászat nyelvújítási származék. — Más finnugor szavakkal való egyeztetése, valamint uráli eredeztetése kevéssé valószínű; török származtatása téves. Altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek.
Budenz: NyK. 6: 459 ® ; Vámbéry: NyK. 8: 115, MBölcs. 157; MUSz. 524 ® ; Simonyi: TMNy. 570; Munkácsi: NyK. 25: 275; NyH.1“7; Szolár: NyF. 35. sz. 9; Paasonen: NyK. 37: 336; Wichmann: NyK. 38: 274; Szinnyei: NyK. 38: 279; Horger: MSzav. 126; Losonczi: NyK. 47: 143; EtSz. ® ; SzófSz.; Moór: Nyr. 70: 125, ALingu. 6: 319; N. Sebestyén: NyK. 52: 330; Räsänen: Ur- AltJb. 25: 20; Collinder: FUV.; Hakulinen: I. OK. 10: 339; SKES.; T. Itkonen: MSFOu. 125. sz. 139; MSzFgrE.®. — Vö. farkas-, fogas, szemfog, tejfog, zápfog.
fogad 1315 k.: „J[e]r[usa]l[e]m uarafan- ac tiftef fugadatia” sz. (GyS.); 1350 k.:,,uta- latlon fugád,., at” (KTSz.); 1372 U./1448 k.: fogadékor. (JókK. 12) ; 1529 —41 : foggadaf- ra sz. (RMNy. 2/2: 40). J: 1.1315 k. : ’vendégül lát; empfangen, bewirten | magához enged; jemanden zu sich hereintreten lassen’ * (1. fent); 2. 1350 k.: ’megtermékenyül; schwanger werden’ (1. fent) ; 3. 1372 U./1448 k.: ’meg- ígér; versprechen, geloben | elvállal; auf sich nehmen’ # (1. fent); 4. 1416 U./1450 k.: ’(ne- ki adott dolgot, ajándékot) átvesz; annehmen I (neki szóló megnyilatkozást) tudomásul vesz ; von etwas Kenntnis nehmen’ * (BécsiK. 192); 5. 1416 U./1466: ’(alkalma- zottat) szegődtet; dingen, aufnehmen, in Dienst nehmen’ * (MünchK. 50); 6. 1416 u./ 1466: ’(halat hálóval) fog; fangen’ (Münch- K. 117); 7. 1416 U./1490 k.: ’ oltalmába vesz; in Schutz nehmen’ (AporK. 5); 8. 1467 k.: ’(parancsnak, tanításnak) engedelmeskedik; befolgen, gehorchen, Gehorsam leisten* * (MNy. 20: 85); 9. 1533: ’adoptál; adoptieren’* (Murm. 2214.); 10. 1590 k.: ’(két vitatkozó fél) megállapodik abban, hogy a vesztes a nyertesnek valamit ad; wetten’ ♦ (FortSzer. ÏÏ 2b: NySz.); 11. 1753: ’az


foglalom
936
fogamzik
érkezőnek szeme elé tárul, tudomására jut, osztályrészévé lesz; jemandem sich darbieten, zuteil werden* * (Kunits: Sedecziás 8: NSz.). — Sz: ~at 1315 k.: 1. fent | ~ás 1372 U./1448 k.: jogadafual gr. (JókK. 71) I ~ott 1372 U./1448 k.: fogattak [tkp. fogadtak ’fogadottak*] gr. (JókK. 24); 1533: Fogadod fiú ’örökbe vett’ (Murin. 2214.) | 1416 U./1490 k.: fogado igenév (AporK. 5); 1514: vendeg fogado... azonnaly (LobkK. 24); 1604: fogado fn. ’ vendéglő’ (MA. Coena- cularius a.) | ~atlan 1518 k.: zoo fogadatlan (SándK. 30); 1748: fogadatlan ’kéretlenül beavatkozó’ (Fal: NE. 83: NySz.) | ~tatás 1648: fiúvá-fogadtatás (MHeg: TOszl. 1: 105: NySz.) I ~kozik 1660: fogatkozni sz. (Megy: 6Jaj. 3: 24: NySz.) | ~ós 1749: vendég/ot/a- dós (KirBesz. 65: NySz.); 1762: Fogadósok gr. (Mátyus I.: Diáét. 1: 180: NSz.) | ~alom 1832: fogadalmai gr. (NyÚSz.).
Származékszó: a fog1 igéből jött létre a cselekvés elkezdését kifejező -d mozzanatos képzővel. Kevéssé valószínű, hogy a -d gyakorító jellegű. Jelentései jórészt megfelelnek az alapszó jelentéseinek, illetőleg a ’magához vesz’ jelentésben foglalt árnyalatok önállósulásának eredményei.
CzF.; Hunfalvy: Száz. 11: 432, 433, Ny- Κ. 14: 440; Simonyi: NyK. 16: 261; Kis: AkNyÉrt. 11/8: 48; Alexi: Nyr. 15: 207; Halász J.: Nyr. 16: 45; Alexics: Nyr. 16: 444; Simái: MNy. 6: 452, 453; EtSz. 2: 308 2. fog a. ® ; Kertész: NéNy. 9: 165; SzófSz.; Kniezsa: ErdVízn. 44; Gáldi: DictKlein. 89, 127; Bárczi: TihAl. 176 ® ; Prohászka: Nyr. 75: 127; Juhász: MNy. 49: 193; B. Lőrinczy: KTSz. 31, 78, 102, 109, 168. — Vö. fog1·
fogalom 1828: fogalom (MNy. 4: 254); 1831/1833: ,,ne vélnünk kellene őket, hogy csak azt beszéljék, a’miről fogalmok van” (Kritikai Lapok 1: 93 — 4: NSz.). J: 1. 1831/ 1833: ’ismeret; Kenntnis | felfogás; Auffassung’ (1. fent); 2. 1832: ’a gondolkodásnak elemi tartalmi egysége, amely a tudatban a valóság megfelelő elemeinek lényeges jegyei alapján alakul ki; Begriff’ * (Helmeczy: Jelenkor 1/2: 650: NSz.); 3. 1834: ’felfogó- képesség, szellemi befogadóképesség; Auffassungsvermögen’ (Kovács Pál: Thalia 2: 196: NSz.); 4. 1851: ’fogalmazás; schriftliche Abfassung | fogalmazói munkakör; Wirkungskreis eines Referendars’ (Csengery A.: Szónokok és statusf. 522: NSz.); 5. 1960: ’a maga nemében kiváló valaki vagy valami, főleg árucikk; Inbegriff von etwas’ (ÉrtSz.). — Sz: fogalmaz 1833: fogalmazó sz. (Foga- rasi Conceptus a.) | fogalmazás 1839: fogalmazásai gr. (Szontagh: Magy. Philos. 270: NSz.) I fogalmazvány 1839: fogalmazványból gr. (Figyelmező 289: NSz.) | fogalmi 1843: fogalmi (Schedel F.: Műford. 27: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a fog1 igéből jött létre a nyelvújítás korában kedvelt -alom képzővel. Az alapszó ’megért, értelmileg megragad’ jelentésének megfelelően az 1. és 3. jelentés természetes fejleménynek látszik. A 2. jelentés kialakítása és tudományos műszóként való megszilárdítása idegen minták alapján történt; vö.: lat. conceptus (<: concipere ’összefog’); ném. Begriff (< : begreifen ’felfog’): ’fogalom’. A fogalom mellett való megállapodást némi ingadozás előzte meg; ugyanis a fogás, észfogás, fogat, észfogat, meg]ogat, fogam, fogany szavakkal is kísérleteztek. A fogalom győzelme részben a Tzs. tekintélyének köszönhető. A 4. jelentés a fogalmaz származékból kiinduló jelen- tésátsugárzás hatására keletkezett. A rendelkezésünkre álló adatnál valószínűleg jóval régibb 5. jelentés kialakulása úgy érthető, hogy egyes tárgyakat, személyeket különleges szövegkörnyezetben (reklám, túlzó értékelés) a fogalom szóval illettek. A fogalmaz származék 'megszövegez' jelentése az alapszónak a 2. jelentéséből érthető, de létrejöttét befolyásolhatták az írásba, versbe foglal, a szövegbe belefoglal valamit-íé\e kifejezések.
CzF.; Ballagi Μ.: AkNyÉrt. 11/11: 26; Király K.: Nyr. 26: 359; Tolnai: Nyúj. 215; EtSz. 2: 305 2. fog a.® ; Végh: Békés 89; SzófSz. fog 2. a.; Gáldi: Szótir. 490. — Vö. fog1.
ffogamzik 1801/1898: „Nem lehet érdemed, mely a méltóságban Fogamzik s úgy nő meg úri szabadságban” (Bessenyei: Természet Világa 264: NSz.); 1801: Fogamodni sz. (Sándor I.: Sokféle 7: 186: NSz.); 1807: fogamszik (Kisfaludy S.: Regék 5: NSz.). J: 1. 1801/1898: '(érzés, gondolat, tulajdonság) csírájában kialakul, valamiben gyökerezik; (Gefühl, Gedanke, Eigenschaft) hervorsprießen, wurzeln’* (1. fent); 2. 1804/ 1956: '(emberi, állati utód) csíraéletét megkezdi; empfangen werden' * (Bessenyei: Bihari remete 147: NSz.); 3. 1807: '(elültetett növény) megfogan; (Pflanze) angehen, Wurzel fassen | (beoltott ág) megered; treiben (als intr.)’ * (1. fent). — Sz: fogamzás 1804/1956: fogamzásának gr. (Bessenyei: Bihari remete 147: NSz.).
Magyar fejlemény : a fogan ige R. fogano- dik ~ foganszik ~ foganzik 'fogamzik’ származékának módosulata; vö.: 16. sz. v.: meg- fogonasznak gr. (Radv. Csal. 3: 51); 1613: foganodnék gr. (Pázm: Kai. 471: NySz.); 1748: foganszik (Fal: NE. 99: NySz.); 1798: foganzatokatWL. (Gvadányi: Világ, hist. 5: 21: NSz.). Az m-es változat megszilárdulásában talán a nemz ige analógiája is közrejátszhatott. A fogamzik a régi n-es formákat teljesen kiszorította a használatból. Alkalmazása előtérbe került magának a fogan igének a használatával szemben is. — Az a feltevés, hogy


fogra,·!
937
fog-ház
a fogamzik-b&n egy -m mozzanatos képzős * fogam- igető lappang, a szótörténeti adatok alapján nem valószínű.
CzF. fogamszik a.; Simonyi: NyK. 17: 48, TMNy. 384 ® ; Budenz: NyK. 18: 216; EtSz. 2: 309 2. fog a. ® ; SzófSz. - Vö. fog1, fogan.
fogan 1416 U./1450' k.: „rakiatocmg a hazat b foganatos lèzen ènnèkèm”sz. (Bécsi- Κ. 287); 1470 k.: ,,quia et nos cum arborem plantamus [vei herbas] tamdiu ei[s] aquam fundimus, quousque eam in terra convaluisse videamus [mig megfogonik]” (SermDom. 2: 368); 1527: foggantatot sz. (ÉrdyK. 384); — fogamatos sz., mëg-foganyodik sz. (MTsz.). J: 1. 1470 k.: '(elültetett növény) gyökeret verve életképessé válik; (Pflanze) angehen, Wurzel fassen [ (beoltott ág) megered; treiben (alsintr.)’ # (1. fent); 2. 1508: '(emberi, állati utód ) a petesejt megtermékenyülésével csíraéletét megkezdi; empfangen werden’ # (DöbrK. 108); 3. [iktelenül] 1519: '(nő, nőstény állat) megtermékenyül; empfangen, schwanger werden’ (JordK. 821); 4. 1519: ’szellemi sugallatot felfog; eine Geistesinspiration auffassen’ (JordK. 239); 5. 1832: '(érzés, gondolat) keletkezik, felötlik; entstehen, aufkommen | (szellemi alkotás) terve kialakul, alapgondolata érlelődni kezd; im Werden begriffen sein’ # (Uránia 5: 55: NSz.). — Sz: ~atos 1416 U./1450 k. : 'tetszéssel fogadott’ (1. fent); 1519: 'eredményes’ (JordK. 81) I ~at 1489 k.: foganatyarol gr. 'teherbe jutás’ (MKsz. 1895. 116); 1527: 'tetszés’ (ÉrdyK. 648); 1577: ’eredmény, hathatósság’ (RMNy. 2/2: 250) | ~tatás 1512 k.: fogontatafómnak gr. (WeszprK. 42) | ~ ta tik 1518 k.: fogantatek gr. (PeerK. 192) | ~t 1571: foganczon gr. 'terhessé lesz’ (Nyr. 30: 428) I ~atlan 1584: foganatlan (Born: Préd. 562: NySz.) | ~atosít 1833: foganatosításira sz. (Helmeczy: Jelenkor 2/1: 154: NSz.); 1843: foganatosítani sz. (NyŰSz.).
Származékszó: a fog1 igéből jött létre mozzanatos -n képzővel. Feltehető eredeti jelentése — erre a foganatos és foganat egyes régi adataiból is következtethetünk — 'fogad, befogad’ lehetett; ebből magyarázható a 3. Az 1. és 2. jelentés ikes ragozású formákban, szenvedő, illetőleg visszaható árnyalatként jött létre a 3.-ból. A 4. jelentés a 3.-nak, az 5. az 1.-nek és 2.-nak képes használata.
CzF.; Riedl: AkNyÉrt. 3/11: 9; Simonyi: NyK. 17: 48®, TMNy. 271, 381, 385; Budenz: NyK. 18: 216; Csűry: MNy. 23: 164; Beke: Nyr. 63: 23; EtSz. 2: 310 2. fog a. ® ; SzófSz. — Vö. fog1, fogamzik.
fogas 1551: „kegyelmes uram háttá vala hogy ... en . . . jó vadakat kÿldenek es fogassokat”, fogasth gr. (MNy. 39: 157).
J: 1551: 'Zander'# (1. fent); szakny. ~- süllŐ 'Lucioperca Sandra'.
Magyar fejlemény: jelent és tapad ássál keletkezett a fogas hal, fogas süllő kapcsolat előtagjából; vö. farkas, sertés, szarvas stb. Az elnevezésnek az az alapja, hogy e halfajta első fogai feltűnően nagyok és erősek. Azonos szemléletet tükröz a m. süllő török eredetije; vö. még cseh, szik. zubáŐ ’fogas’ (tkp. ’nagy fogú [hal]’). A m. fogas Balaton melléki tájszóból vált köznyelvivé. A magyarból más nyelvekbe is átment; vö. ném. Fogosch; fr. fogache; cseh fogoS: ’fogas’.
CzF.®; Herman: HalK. 663 ®, 786; Horger: NytAl.1 108; Munkácsi: NyK. 47: 461; Katona: KCsA. 2: 380; Lovas: Mots- Hong. 76; EtSz. 2: 302 7. fog a. ® ; Lukács: MNy. 36: 132, 39: 156; SzófSz. fog I. a. - Vö. fog2.
fogdmeg 1750: „te nálad volt Foghmeg Jósef qvártélyos Katona szál va” szn. (M- Ny. 60: 227); 1785: „igen derék fogd-meg alatt fekütt” (Kónyi J.: Democritus 2: 9: NSz.); 1860: fogdmegra gr. (Garam: Nem úgy van 180: NSz.). J: A) fn. 1. 1785: ’katonákat toborzó személy; Werber von Soldaten’ (1. fent); 2. 1790: ’poroszló, pandúr, hajdú; Häscher, Scherge’ # (Simái Kr. : Igazházi 55: NSz.); 3. 1851: 'kéz; Hand' (Falu könyve 98: NSz.); 4. 1872: 'fogócska; Fangenspiel' (Hang F.: Utazók könyvt. 2: 31: NSz.). B) mn. 1. 1863: 'markos; handfest, stark’ (Kriza: Vadr. 506); 2. 1935: ’kisegítő, esetről esetre segítségül hívott (férfi, különösen fiatal férfi); solcher (Mann, meistens junger Mann), der gelegentlich zur Aushilfe gebeten wird, Aushilfs-’ (SzamSz.).
Magyar fejlemény: a megfog ige felszólító módú egyes szám 2. személyű fogd meg alakjából főnevesült. Vö. félsz, lébuj, mersz stb. Melléknévi jelentéseit jelzői használatban nyerte. — Kutyanévként is gyakori; vö. 1811: „Rikkants! Nehadd! Fogd-meg! nyáj mellé áljatok” (György L.: Tal. 1: 21: NSz.). Van adatunk fogdmegjól főnévre is; vö. 1832: „szavát szakasztá a’ fogdmegjól” (Harsányi P.: Múl. 3: 100: NSz.). Hasonló szemlélet alapján jött létre a szik, lapaj ’pernahajder; R. pandúr’ (tkp. ’fogd meg’; 1. lapaj a.).
Horger: MSzav. 177 ® ; EtSz. 2: 306 2. fog a.; SzófSz. fog 2, a.; Csefkó: MNy. 43: 51; Kubínyi: MNy. 50: 409; Sulán: NyK. 65: 293.
fogház 1519: „hagya hogy addyglan herodef foghhazaban óryzneek, myglen az vádolok oda yewneenek” (JordK. 786); 1527: fokhazban gr. (ÉrdyK. 595). J: 1519: ’Gefangnis’ # (1. fent).
Összetett szó. A fog előtag valószínűleg azonos a fog1 igével, illetőleg éppen a fogház alapján feltehető igenévszóval, és ’fogoly’


foglal
938
fogoly1
vagy 'fogság’ jelentésben kapcsolódott az utótaghoz. — Az előtagnak a fok főnévvel való azonosítása téves. A régi nyelvi Zc-val írt adatok csak a kiejtést követő írás változatok.
Volf: Nyr. 4: 310®; Simonyi: Nyr. 6: 290 ® ; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 510; Beke: Nyr. 64: 48; EtSz. ® ; SzófSz.
foglal 1372 U./1448 k.: „ke^de helyet mendenewt fôglalnÿa" sz. (JókK. 13); 1564: juglallyák gr. (OklSz.); 1832: Foglálni sz. (TudGyűjt. 3: 74). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’birtokába vesz; von etwas Besitz nehmen I elfoglal; nehmen (z. B. Platz)’ * (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'hatalmában fogva tart valakit; gefangenhalten | erőt vesz valakin, úrrá lesz valakin; überwältigen’ (BécsiK. 251); 3. 1416 U./1450 k.: ’elér, utolér; ereilen I kerget; jemandem nachsetzen* (BécsiK. 182); 4. 1416 U./1450 k.: ’megszovegez ; (schriftlich oder mündlich) abfassen’ # (BécsiK. 148); 5. 1416 U./1466: ’magába foglal; fassen | tartalmaz; enthalten’ # (MünchK. 215); 6. [visszaható névmási tárggyal, ma el· ik.-vel] 1495 e.: 'foglalkozik valamivel; sich mit etwas befassen, beschäftigen' # (GuaryK. 108); 7. 1518 k.: 'megformál; gestalten' (PeerK. 114); 8. 1519: 'körülvesz; umgeben | keretez; einfassen' # (JordK. 421); 9. 1527: ’(idŐt) eltölt; (Zeit) verbringen' (ÉrdyK. 69); 10. 1564: 'egybekapcsol; verknüpfen | összeilleszt; zusammenfügen’ # (OklSz. Foglaló-vas a·.); 11. 1568: ’előre biztosít magának ; sich etwas sichern’ # (Mel: SzJán. 470: NySz.); 12. 1788: ’hatóságilag zár alá vesz; beschlagnahmen’ * (M. Musa 158: NSz.). — Sz; ~as 1471: foglalásról gr. (MNy. 9: 443) | ~at 1514: foglalatnac gr. 'foglalatoskodás' (LobkK. 119); 1750: 'tartalom, lényeg' (Wagner: Phras. Summa a.); 1807: 'valamit körülvevő alkatrész, keret’ (Kultsár: Hazai Tud. 2: 316: NSz.) | ~atos 1517: foglalatot [agat sz. (DomK. 209); 1519: foglalatotok gr. (JordK. 121) | ~ó 1531: fog- laloya 'befogadó’ (ÉrsK. 533); 1648: foglaló pénzt (MonTME. 1: 149); 1769: fn. ’foglaló- pénz’ (Adámi: Wb. 29: NSz.) | ~kozik 1664: foglalkozó sz. 'párosodik' (MNy. 8: 275); 1784: ’fogódzik’ (SzD. 26); 1817: 'foglaltatik' (Haszn. Múl. 1: 16: NSz.); 1834: 'foglalatoskodik' (Kritikai Lapok 5: 10: NSz.) J ~atos- kodik 1676: foglalatoskodtam gr. (Monírók. 18: 7) I okozás 1835: foglalkozás (Kunoss: Gyal. Abonrimang a.) | ~koztat 1835: foglalkoztat (Kunoss: Gyal. Engagiroz a.).
Származékszó: a fog1 igéből keletkezett •lal elemismétléses gyakorító képzőbokorral. Jelentései többnyire az alapszó jelentéseinek felelnek meg ; némelyikben a képzőnek a cselekvés tartósságát, illetőleg műveltetést kifejező mellékárnyalata érvényesül. Az első bibliafordításban többször is előforduló 3. jelentés létrejötte nincs kellőképpen megmagyarázva.
CzF.; Simonyi: NyK. 16: 255 ® ; Melich: NyK. 25: 295; Simái: MNy. 6: 319, 8: 275; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 221; EtSz. 2: 313 2. fog a. ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 93. — Vö. fog1, foglár, mellék-, szék-.
foglár 1276:? ,,villas Harquian de Fog- lhar cum pertinentes earundem” hn. (ÁŰO. 9: 152); 1492: Foglár szn. (OklSz.); 1568: Foglyar szn. (OklSz.); 1587: „Magyar János foglyar” (OklSz.). J: 1. 1276: ? 'elfoglalt terület; in Besitz genommenes Gebiet | toldalékként csatolt földdarab; zugesetztes Grundstück’ (1. fent), 1935: ’ua.’ (SzamSz.) ; 2. 1492: ? ’börtönŐr; Gefängnisaufseher | pandúr; Häscher’ (1. fent), 1587: ’ua.’ (1. fent); 3. 1838: ’vaskapocs; Klammer’ (Tzs.); 4. 1839: ’csősz; Feldhüter' (MTsz.).
Származékszó: a fog1 igének feltehető *fogol ~ *fogl származékából (vö. foglal ) jött létre -ár névszóképzővel; vö. búvár, csiszár, füzér, határ, vezér. A régi nyelvből inkább csak tulajdonnevekben adatolt, bizonytalan jelentésű szót a nyelvújítás korában elevenítették fel. A névszó jelentései az 'elfoglal’, 'foglyul ejt’, 'összekapcsol' igei alap jelentésekből magyarázhatók. Az irodalmi nyelvbe 2. jelentésében került be. 3. jelentésében az ácsszakma műszava volt. — A R. foglál igéből való magyarázata elfogadhatatlan.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Fischer: Nyr. 7: 61; Koináromy: Nyr. 7: 160® ; Halász: Njrr. 7: 559; Simonyi: Nyr. 7: 244, 32: 482; Szily: Nyr. 31: 180; Kardos A.: Nyr. 41: 258; Karácsonyi: MNy. 17: 212; Melich: MNy. 26: 166, 28: 16 ®, ZSIPh. 11: 367; EtSz. 2: 320 í. foglár a, — Vö. fog1, foglal.
fogoly1 1350 k.: „pulkul [!] pituaranak /íígZiabeleul” (LeuvGl.); 1416 U./1450 k.: fog· lókat gr., fogol (BécsiK. 97, 292). J: 1. 1350 k.: ’fogság; Gefangenschaft’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'háború, hódítás idején az ellenség fogságába kerülő (katonai) személy; Kriegsgefangener' (BécsiK. 97); 3. 1416 U./1450 k.: 'csapdába került, verembe vetett ember vagy állat; in Falle, Grube hineingefallene Person oder ein solches Tier’ (BécsiK. 308); 4. 1416 U./1466: ’hatóságilag szabadságvesztéssel büntetett, rabságban tartott személy ; Sträfling' # (MünchK. 67).
Származékszó: a fog1 igéből keletkezett -l > -ly névszóképzővel; vö. lepel, fedél, aszály. A képző tulajdonképpeni funkciójának megfelelően feltehető 'fogás*-ból fejlődött a *fogság* jelentés (1.), ebből érintkezésen alapuló névátvitellel jött létre az 'elfogott, fogva tartott személy (ritkán állat)*, amelynek változata a 2 —4. jelentés.


fogoly2
939
fogy
CzF»; Halász: Nyr. 8: 345 ® ; Alexi: Nyr. 15: 208; Budenz: NyK. 20: 289; Simonyi: TMNy. 319; Gombocz: NyK. 45: 4; Melieh: MNy. 32: 263; EtSz. 2: 321 1. fogoly a. ® ; SzófSz. fogoly 1. a.; Gáldi: AkNyÉrt. 26/4: 15; Végh: Békés 63, 93; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 21; D. Bartha: Szóképz. 73; Dimitres- cu: StCercLing. 15: 547. — Vö. fog1.
fogroly2 1395 k.: „p[er]dix: fogol” (Beszt- Szj. 1185.); 1521: ? foglyos sz. (MNy. 10: 182); 1530 k.: fogoly (OklSz.); 1544: foglot gr. (OklSz.); — /o^or-madár, /o^iz-madár (MTsz.) ;fogói (SzamSz.); foglu, fogony, fogó· madár (uMTsz.). J: 1395 k.: Csapatosan élő, ízletes húzásért vadászott madár; Rebhuhn’* (1. fent); szakny. ’Perdix perdix’. — Sz: foglyászik 1787: foglyászó sz. (Bartza- falvi Szabó: Szigvárt 1: 292: NSz.) | foglyász 1803: foglyáfz (Márton Hühnerhund a.) | foglyászat 1831: Foglyászat (Kreszn.).
Származékszó ; fog· alapszava ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. V. p&qk Császár- madár’; md. E. ρονο, ρον, Μ. ρονήε (Paaso- nen: Beitr. 29); finn pyy ’ua.’; észt püü ’fogolymadár’; Ip. N. baggoi Császármadár’ (Friis); — szám, szelk. pege ’ua.’ (MSFOu. 49. sz. 159); kam. p'ut£e ’ua.’. Az uráli alapalak *pürje vagy *ρίηβ lehetett. A lapp szó eredetibb alakja valószínűleg *pür}-goi volt; a goi elem képzőbokor. A szamojéd szók -gs, (< *k) végződése szintén képző. — A magyar szó első szótagbeli o-ja egy eredetibb palatális magánhangzóból a szóbelseji *η velarizáló hatására fejlődhetett (vö. fog2). A szó végi -ly denominalis névszóképző; vö. harkály, homály, körtvély, zugoly. — A szó eredeti jelentése Császármadár’ lehetett. Ennek az Észak-Oroszország és Szibéria erdős, hegyes vidékein élő madárnak a nevét a rá hasonlító, délibb területeken előforduló Perdix perdixre vitték át; a /o^oZy-ban előforduló jelentés változás tehát a magyarságnak délebbre való költözése után következhetett be. — A rokon nyelvi megfelelők alta ji kapcsolatai tisztázatlanok. Német származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 7: 244, MNyelv.1 137; Kúnos: Nyr. 12: 66; Melich: Nyr. 24: 209; Setälä: FUF. 2: 278 ®, FUF. Anz. 12: 22; Paasonen: Beitr. 29 ® ; Arany: MNy. 13: 160; Gombocz: NyK. 45: 7 ® ; Zichy: Ostort. 4, 34, 63; EtSz.®; SzófSz.; N. Sebestyén: NyK. 51: 456, ALingu. 1: 297, I. OK. 1:370; Hajdú: ALingu. 2: 268, NytudÉrt. 2. sz. 19, 71; Moór: MNy. 49: 300, 303, ALingu. 9: 118; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 20, 47; SKES.; MSzFgrE. ®.
fogva 1350 k.: ,,wylag;noc kezdetuitul fugua" (KTSz.); 1372 U./1448 k.: ideÿtel- fuguan, mendeneftel/ogwan (JókK. 1, 4); 1416 U./1490 k.: fogua (AporK. 44); 1558: fogvánt (MNy. 55: 128); 1595: fogwaít (MNy. 62: 104); — jogion (MTsz.). J: A) nu. 1. [-tói, •tol rágós szó után] 1350 k.: ’(időponttól) kezdve, óta; seit’* (1. fent); 2. [-tói, -tői rágós szó után] 1416 U./1450 k.: ’(helytől) kiindulva; von . . . (aus)’ * (BécsiK. 308); 3. [-tói, -tői rágós szó után] 1416 U./1450 k.: ’(személyek, dolgok sorravételében az elsőként megnevezetten) kezdve; begonnen (mit dem zuerst Genannten)’ * (BécsiK. 56); 4. [-n, -nál, -nél rágós szó után] 1519: ’megfogva, tartva; bei | segítségével ; kraft’ * (JordK. 741); 5. [-nál, -nél rágós szó után] 1755: ’miatt, következtében; wegen, infolge’ * (Pinamonti J. P.: Magános puszt. ker., aj. 3: NSz.). B) hsz. [mindenestül után] 1372 u./1448 k.: ’együtt; zusammen | teljesen; vollständig’ (JókK. 4).
Magyar fejlemény: a fog1 igének névutói szerepben elkülönült határozói igeneve. A különböző ragok mellett szereplő névutó kialakulásának magyarázatában az alapigének más-más jelentéséből kell kiindulnunk. — Az -n és -nál, -nél rágós névszó után jelentkező fogva (A) 4.) az alapige ’kézbe vesz, kézben tart’ jelentéséhez kapcsolódik. Az ok- határozói szerep (A) 5.) átvitt értelmű alkalmazásban fejlődött ki. E jelentésnek eddig nyilvántartott első adata a jelzett helyen (MonOkm. 8: 323) nem található. — A -tói, -tői rágós névszó után álló fogva (A) 1—3.) eredetileg feltehetően nyomósító szerepű határozószó (B) volt, amely az alapige ’ösz- szefog, magában foglal’ jelentésárnyalatát hordozva járult -stul, -stül, -tói, -tői rágós határozóhoz. A puszta nyomósító szerepre vall az is, hogy a régi nyelvben a fogva az óta névutó után is előfordul (először 1510: Marg- L. 216). A ’kezdve’ jelentés és a mondatbeli viszonyt jelölő funkció másodlagos fejlemény. A -tói, -tői utáni jogvá-t legtöbb esetben ma is elhagyhatjuk az alapszerkezet értelmetlenné csonkítása nélkül. Az adatok ellentmondanak annak a feltevésnek, hogy az A) 1 — 3. esetben az alapigének ’kezd’ jelentése, az igenévnek és a rágós névszónak határozói viszonya volt a kiindulópont.
CzF.; Simonyi: Köt. 3: 72, Hat. 2: 197 ® ; Mészöly: MNy. 11: 194; EtSz. 2: 308 2. fog a.; Klemm: TörtMondt. 249; SzófSz. fog 2. a.; B. Lőrinczy: KTSz. 31, 44, 57, 105, 157, 169; Berrár: MNy. 52: 429 ®, NytudÉrt. 13. sz. 31, 68, 75, 78, TörtMondt. 60, 61; Szabó T. A.: MNy. 55: 128; Sebestyén: Névut. 103. — Vö. fog1.
fogy 1372 U./1448 k.: „kewfded frátereknek, jerjete es effÿ nem fogyadco^nak meg” sz. (JókK. 104); 1495 e.: „addeg el ne fog te solgalo leanodnac elefege” (GuaryK. 111); 1531: nem fogyk megh, fattyg sz. (Ers- Κ. 215, 469). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’tömegó- bŐl, mennyiségéből veszít; weniger werden,


fohászkodik
940
fojt
dahinschwinden | apad, csökken ; abnehmen, sich vermindern’* (1. fent); 2. 1512 k.: ’emésztődik, sorvad; sich verzehren, dahinsiechen I elhasználódik; verbraucht werden’ # (WeszprK. 57); 3. [ki- igekötóvel, -bol ~ -bői rágós vonzattal] 1572: ’valaminek a végére jut, megszűnik rendelkezni valami fölött; etwas durchbringen, aufhören über etwas zu verfügen’ * (MNy. 56: 118); 4. 1845: ’soványodik; abnehmen, abmagern’ * (Szigligeti: Gerő 53: NSz.). — Sz: ~átkozik 1372 U./1448 k.: 1. fent | — atkozás 1372 U./1448 k.: fogyattko^afombol gr. (JókK. 12) I — atkozat 1416 U./I450 k.: fogatkozat (Bécsi- Κ. 261) I — atkozatos 1416 U./1466: fogatko- Satos (MünchK. 158) | — atkozatlan 1416 u./ 1466: fogatko^atlan (MünchK. 140) | — ás 1456 k.: fogafa gr. (SermDom. 2: 134) | — at ige 1513: fojatanac gr. (NagyszK. 35 — 6) I —hatatlan 1527: fogyhatatlan (ÉrdyK. 559) | —aték 1527: fogyateek ’hiány, hiányosság’ (ÉrdyK. 509); 1748: ’hiányos; csekély’ (Fal: NA. 147: NySz.) | —t(ig, -a) 1531: fattyg (ÉrsK. 469); 1533: fottara gr. (Komj: SzPál. 142: NySz.) | —ászt 1664: fogyasztónak gr. (MNy. 6: 165) | —asztó 1736: fogyasztó ’sor- vasztó’ (Neuhold: Oktatás 13: NSz.); 1831: ’terméket, árut igénybe vevő személy’ (Széchenyi: Vil. 159: NSz.) | —atékos 1765: fogyatékos (Kérd, és fel. 53: NSz.).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö. cser. KH. U. pufs- ’fogy, apad ; csökken ; elpárolog’. A feltehető eredeti *Ő-nek magyar gy megfelelése szokatlan, de nem példátlan (1. fágy ). A finnugor alapalak *puŐ3- lehetett. — 2 — 4. jelentése az eredeti l.-bŐl érthető. — Más finnugor egyeztetése, török és mongol származtatása nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 144, AkNyÉrt. 12/5: 36, MBölcs. 157; Budenz: NyK. 10: 81, 130, 17: 467, AkNyÉrt. 13/7: 32; MUSz. 529 ®; Bálint: Párh. 14; Setälä: FUF. 2: 233; Nyíl.3"7; Mark: FUF. 19: 166; Toivonen: FUF. 19: 85 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Horváth K.: MNy. 49: 381; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 62; MSzFgr- E. ® . — Vö. fonnyad, iigyefogyott.
fohászkodik 1372 U./1448 k.: ,,alajatoft le ewle atew$ mellett Es foha^koduan monda a;$ barátoknak” sz. (JókK. 84), de 1. fohászát; 1510: fazkodafa sz. (MargL. 8); 1519: fahazkodhatol sz. (CornK. 155); 1533: fouaz- kodyk (Komj: SzPál. 73: NySz.); 1660: fu- házkodék gr. (Megy: 6Jaj. 4: 22: NySz.); 1799: fohászkodni sz. (Molnár J.: Könyvház 11: 3: NSz.). J; 1. 1372 U./1448 k.: ’sóhajto- zik; seufzen, ächzen’ (1. fent); 2. 1517: ’imád- kozik; beten, zu Gott seufzen’ (DomK. 119); 3. 1517: ’kór; einen um etwas bitten’ (Dorn- Κ. 145); 4. 1773: ’ törekszik valamire; nach etwas streben’ (Ker. eszt. 4: 489: NSz.);
5. [neki~ik] 1794: ’nekiáll; sich an etwas machen’ (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 234: NSz.). — Sz: —ás 1372 U./1448 k.: foha^ko- dafokual gr. (JókK. 71) || fohászát 1300 k.: „Syrolmom fuha || -zatum therthetyk kyul” (ÓMS.). J: 1300 k. : ’fohászkodás, sóhajtozás; Seufzer’ (1. fent) || fohászás 1372 U./1448 k.: „fohazafoknál es melyenek verefiuel: es nagy kaÿaltafokual monda” (JókK. 33). Js 1372 U./1448 k.: ’fohászkodás, sóhajtozás; Seufzer’ (1. fent) II fohász 1760: Fohász (NyÜSz.); 1763: „Fohász, . . .: Seufzer” (Adámi: Wb. 29: NSz.); 1829: fohássz (IrtörtKözl. 19: 355). J: 1. 1760: ’sóhaj ; Seufzer’ (1. fent); 2. 1830: ’ima; Stoßgebet’ (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 79: NSz.).
A szócsalád tagjai származékszavak. A fúj ~ fú ~ fúv igéből keletkezett -ász gyakorító képzővel (vö. kaparász, legelész stb.) a fohászát és fohászás főnevek alapján nagy bizonyossággal feltehető *fohász ige, s ez utóbbinak gyakorító-visszaható képzős származéka a fohászkodik. A fohász főnév kései elvonás a fohászkodik igéből. (Horger: MSzav. 60 szerint 17. sz.-i volna; ez azonban valószínűleg sajtóhiba.) — A szóbelseji h hiátus- töltőként került a szóba. A fászkodik típusú alak változatok a h kiesése után, u > o -f- á összevonásával keletkeztek. — Az eredeti ’sóhajtozik’ (tkp. ’fújkál’) jelentésből érintkezésen alapuló névátvitellcl fejlődött ki az ’istenhez sóhajt, imádkozik’, illetőleg ’kér’ jelentés. A fohászkodik 4. jelentésére vö. óhajt. — A fohászát és fohászás elavult szavak. A fohászkodik és a fohász választékos, illetőleg vallásos kifejezések. A nekifohászkodik nyelvjárási szóként, a köznyelvben tréfás kifejezésként él.
Simonyi: NyK. 16: 262, MNyelv.1 1:5®, 251; Király K.: Nyr. 26: 359; NyÚSz. Fohász a.; Halász: NyK. 33: 147; Simái: MNy. 9: 322, 13: 151; Horger: NytAl.1 40, MSzav. 59 ®, MNy. 25: 253, NNyv. 2: 232; Tolnai: Nyúj. 42, 211; EtSz. 2: 327 fohász a. ® ; SzófSz.; Gáldi: Szótir. 321 ; D. Bartha: Szóképz. 24; Bárczi: MNyÉletr. 106, 303. — Vö. fúj.
fojt 1416 U./1466: ,,b a* tuuiffec fel- nèuenc b megfoitac [javítva megfo^tae-ból] ajokat” (MünchK. 37); 1470 k.: meg ne foha gr. (SermDom. 2: 491); 1550 k./1638: fuitot- tak vala gr. (CsomaK. 61: NySz.); 1805: fút (Verseghy F.: Tiszta Magy. 153: NSz.); — fajtott-sör sz. (MTsz.). J: 1. [többnyire meg- igekötővel] 1416u./1466: ’levegőtől megfosztva megöl, megfullaszt; ersticken, erwürgen (auch ertränken)’ * (MünchK. 126); 2. 1416 U./1466: ’torkon ragad, szorongat; jemanden an der Kehle packen, würgen’ (MünchK. 48) ; 3. [többnyire meg- vagy el- igekötővel] 1416 U./1466: ’elnyom; unterdrücken | visszatart, visszanyom; zurückhalten, zurückdrängenx


fok
941
fokhagyma
* (1. fent); 4. 1550 k./1638: ’valamit valamire szorosan ráköt, ráteker; etwas an etwas festbinden, umbinden’ (1. fent); 5. 1577 k.: '(ízével, szagával) elállítja a lélegzetet; jemandem den Atem benehmen (Geschmack, Geruch) | (szárazságával) fullaszt (étel); (durch Trockenheit) würgen (Speise)* * (OrvK. 23); 6. 1582: ’pusztít, elpusztít; verheeren, vernichten* (Kal. F: NySz.); 7. 1729: ’tömít (puskaport robbantáskor); lidern’ (MNy. 57: 490). — Sz: ^ogat 1527: foytogatny sz. (ÉrdyK. 628) | ~as 1575: foy- tássa gr. (Helt: Krön. 66: NySz.) | ~os 1616: foitósonn gr. *szoros* (Bal: Cslsk. 148: NySz.); 1618: ’fanyar* (xMA.: Scult. 236: NySz.).
Származékszó; összetartozik a fúl2 'fullad* igével, de alakéilásmódja vitatott. — 1. Alapszava ugyanaz, mint a fúl2 igéé, tehát ősi örökség a finnugor korból (1. fúl2), s ehhez járult a *í vagy *kt műveltető képző. — 2. Alapszava a fúl2 ige, ehhez járult a -t műveltető képző, s It ( ? > %t) > jt hangváltozás lépett fel. — Egymással jórészt szorosabban összefüggő jelentéseinek fejlődéssorrendi viszonya tisztázatlan. — A fúl2 igétől független finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Hunfalvy: NyK. 2: 100 ® ; Vámbéry: Ny- K. 8: 144, MBölcs. 157; Budenz: NyK. 10: 81, 130; MUSz. 54; Simonyi: TMNy. 426; Szeremley Császár: Nyr. 35: 167; Paasonen: NyK. 42: 62; Csűry: Szily-Eml. 10; Beke: Nyr. 54: 138; Horger: MNy. 25: 131 ® ; EtSz. ® ; Baboss: MNy. 34: 222, 225 ® ; Szóf- Sz.; Lakó: MNy. 37: 94, 38: 27 ®; Räsänen: Lautg. 115; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 66.; Róna-Tas: I. OK. 23: 329; MSzFgrE. fúl a. — Vö. fúl2.
fok 1055: „Riuuluf namque qui dicitur. fűk fluenf deprefato lacu” (TA.); 1137: Fok hn. (Csánki 2: 606); 1395 k.: var fog (BesztSzj. 502.). J: 1. 1055: ’n agy óbb vizekből kifolyó ér vagy csatorna; aus größeren Gewässern herausfließendes Bächlein oder Kanal I vízlevezető természetes vagy mesterséges csatorna; natürlicher oder gegrabener Ableitungskanal* (1. fent); 2. 1265: Szárazföldnek a tengerbe nyúló kiszögellése ; Landspitze I hegyfok; Vorgebirge’ # (Fejér: CD. 4/3: 268); 3. 1395 k.: ’vár bástyájának kiszögellő része ; Vorsprung an der Bastion* (1. fent); 4. 1402: ? 'tűnek, baltának az a vége, amelyen a lyuk van; Öhr an der Nadel oder Axt’ # (OklSz.), 1416 U./1466: ’ua.’ (Münch- K. 49); 5. 1506: ’kard, kés tompább fele, oldala; Rücken eines Säbels, Messers’ # (WinklK. 166); 6. 1611: ’rés; Öffnung I lyuk; Loch’ (MA.); 7. 1690: 'fokhagyma gerezdje; Zehe des Knoblauchs’ (Pápai Pá- riz F.: Pax corporis 81: NSz.); 8. 1751: lépcsőfok; Stufe’# (Hall: HHist. 1: 69: NySz.); 9. 1752: 'fejlődés szakasza; Entwicklungsstufe’# (Stehelin: Házi kincs 27: N- Sz.); 10. 1804/1930: ’valaminek a széle; Rand’ (Bessenyei: Tariménes 315: NSz.); 11. 1805: ’valaminek a mértéke; Maß, Grad’ (Kováts S.: Lev. 8: NSz.); 12. 1812: fizikai mértékegység megnevezéseként; zur Benennung einer Maßeinheit in der Physik # (NyÜSz.). — Sz: ~oz 1807: fokozó sz. (AINy. 47: 319) | ~ozat 1825: fokozatig gr. (Berzsenyi: Művei 2: 77: NSz.) | ~ozatos 1840: fokozatos (Nagy E.: Eszmék 33: NSz.) | ~ozódik 1846: fokozódó sz. (Aj. Alm. 252:NSz.).
Valószínűleg ősi örökség az ugor korból; vö.: ? vog. É. púp, pop '(nyíl vagy tű) foka* (Munkácsi: VNGy. 2: 688); osztj. Vj. ρρχ ’tű foka’, O. pou ’kés nyele’, Ni. ρτχ ’tű foka’, Ko. p)w: jdntdp-p. ’ua.* (PD.) (jdntzp ’tű’). Az ugor alapalak * púkká lehetett. — Az egyeztetés csak akkor fogadható el, ha az osztják szó u, χ, β hangja eredeti *Zcfc-ra megy vissza. A vogul szó idetartozása szóvégi p-je eredetének tisztázatlansága miatt bizonytalan. — A magyar szó 5. jelentése lehet ősi örökség. Ebből a 2 —3. hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődhetett. A 4. jelentés eredetileg egyszerűen a tű vastagabb végére vonatkozhatott. Az 1. és a 6. jelentés a 4. alapján fejlődött. A 8 — 11. feltehetően a 3. jelentés átvitt értelmű használata; a 12. tudatos nyelvújítási alkotás. — Az a nézet, mely szerint két külön, ’tűfok’ és ’fejszenyél’ jelentésű szó egybeesése útján jött létre, nem valószínű. A fog és a fej szóval való összevetése téves.
MUSz. 526; Toivonen: FUF. 21: 124®; Lehr: MNy. 14: 157; Beke: Nyr. 64: 48, 74: 416; EtSz. ® ; SzófSz.; N. Sebestyén: AINy. 42: 21, NyK. 53: 33; Lukács: MNy. 47: 255; Bárczi: TihAl. 14®, 84, 87; Mészöly: Nyr. 79: 94, ÓmSzöv. 15; AISzFgrE. ®. — Vö. fokos.
fóka 1702: ,,Tengeri borjú vagy foca” (Misx: VKert. 542: NySz.); 1751: fókáknak gr. (Hall: HHist. 1: 65: NySz.); 1775: Fóka (Molnár J.: Pásztor-ember 162: NSz.). J: 1702: ’hengeres testalkatú, ragadozó vízi emlősállat; Robbe’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. phoca ’(borjú-) fóka’; ez a gör. φώκη ’ua.’ átvétele. Jórészt a latinból bekerült számos európai nyelvbe; vö.: sp. foça; fr. phoque; ol. foca; le. foka: ’fóka’. — Állattani szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz.®; SzófSz. (Wartburg: FEW. 3: 393; Boisacq: DictÉtGr.4 1044; Battisti — Alessio : DizEtlt. 3: 1672.)
fokhagyma 1395 k.: „Alíum: fog hág- ma” (BesztSzj. 410.); 1549: Euzy/w^Aajy- math gr. (OklSz.). J: 1395 k.: 'Knoblauch' # (1. fent); szakny. ’Allium sativum’. — Sz: /ós 1522: Fokhagymás szn. (AINyTK.


fokos
942
fólián s
105. sz. 36); 1560 k.: foghagmasrnn. (Gyöngy- Szt. 1002.).
Összetett szó. Az előtag valószínűleg a jók főnévvel azonos, amelynek szerteágazó jelentései között ’ízecske, rész, gerezd’ is előfordul. A régi nyelvben volt jokos hagyma (1659: ,,én a veres hagymárul, te a fokosrul”: Czegl: MM. 182: NySz.) és fokhagyma foka (1690: ,,Edgy jokát a fokhagymának”: PP: PaxC. 81: NySz.) kifejezés is. (Cal. és MA. fokos hagyma adata nem vonható ide, mert a megfelelő latin kifejezés tengeri állatnak, tengerparti növénynek a neve.) Mindezek ellentmondanak annak a feltevésnek, hogy az előtag a fog2 főnév, noha a tárgyi hasonlóság alapján ez a magyarázat is lehetséges volna.
CzF. foghajma a.; Nádai: NyF. 27. sz. 12, 36; Beke: Nyr. 64: 52; Gombocz E.: BotTört. 22, 38, 126; EtSz.®; SzófSz.; Molnár N.: Növ. 34.
fokos 1567: ,,három fokost vettem” (Radv: Csal. 2: 19); — fokocs (ÚMTsz.). J: 1567/1879: ’hosszú nyelű, csákány- vagy baltaszerű fegyver, illetőleg eszköz; Streitaxt, Stock mit Axtgriff | balta, fejsze, csákány; Axt, Beil, Keilhacke’ (1. fent).
Származékszó: a fok főnévből alakult -s melléknévképzővel. Jelentése az alapszónak ’kés, kardlap hátsó, vastagabb része; kalapács, fejsze, balta, csákány tompa (ütésre, zúzásra alkalmas) része’ jelentéséből érthető. Főnévi használata a fokos balta, fokos csákány stb. jelzős szerkezetekből vonódott el jelentéstapadással ; vö. 1790/1904: fokos baltájával (Gvadányi: Fal. nót. 88: NSz.). — A szik. N. fokoé ’egy fajta pásztor bal ta’, valamint a magyar vonatkozású szövegekben, környezetábrázoló elemként előforduló ir. ném. R. fokos, fokosch ’fokos’ (Sanders: Fremdwb.2 1: 401) a magyarból való. — Nyelvjárási szóként ’balta; fejsze’ és ’ csákány’ jelentésében él; egyébként elavulóban van.
Melich: NyK. 25: 295; Horger: MSzav. 60 ® ; EtSz. 2: 334 fok a. ® ; SzófSz. fok a.; Machek: EtSIÖSl. 111; Sulán: NyK. 65: 291, 295. - Vö. fok.
fókusz 1806: ,,a’ resonfal. . . egy igen ritka és nevezetes Ekhó, mellyet egy klast- rom’ templomának oldala az e’ végre jól ki- választot hang’ focusában igen tisztán visz- szánoz” (Wandza: Ámor 117: NSz.); 1830/ 1874: fócusba gr. (Toldy Ferenc: Krit. berke 296: NSz.); — fókuszában gr. (Vörösmarty Emlékkönyve XLIII: NSz.). J: 1806: ’kö- zéppont; Zentrum | gyújtópont; Brennpunkt’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. újkori lat. focus ’fény- tani és mértani gyújtópont’, lat. focus ’a tűz, az égés helye’. Tudományos műszóként — jobbára közvetlen kölcsönzéssel — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. focus; ném. Fokus; ol. foco; cseh fokus; or. (fiÓKyc: ’ gyújtópont, fókusz’. — Fénytani, mértani szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 20. (OxfEnglDict. Focus a.; Wartburg: FEW. 3: 651; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 521.)
foldoz 1470: „cum enim caliga mala (ros) noceL sedens discaligas te [i. e. tae- dius], abjicis aut corrigis, [meg/odorod], aut mutas [cl chereled]” (SermDom. 2: 649); 1541: foldozasatol sz. (OklSz.); 1833: folydoz- ta gr. (IrtörtKözl. 13: 326). J: 1470: ’foltoz, flicken’ (L fent). — Sz: ~ás 1541: 1. fent I ~ó 1552: nyilfoldozo (Helt: Diai. Hla) | ~atlan 1643: fodosztatlan [!] (OklSz.) I ~gat 1689: fadózgatni sz. (Land: ÚjSegíts. 1: 680: NySz.) || fold 1560 k.: ,,Assumentum: illa pars qua’ de aliquo accipitur, abaliquid sarciendum vel reparanfdum]: Egy foltoth vénnyé: walamely hytuanbóly es masra foldany” sz. (GyöngySzt. 2344.); — meg-/ócZ (MTsz.). J: 1560 k.: 'foltként told valamihez; anstückeln | foltoz; flicken’ (1. fent).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények, de alakulásmódjuk vitatott. — LA foldoz a foltoz ige (1. folt a.) alakváltozataként jött létre, mégpedig a rokon értelmű szavak mellérendelő egybeszerkesztésével alakult tol· doz-foltoz összetételben, az előtag végződésének analógiás hatására; vö.: 1577: toldozni, fáldozni (KolGl. : NyF. 45. sz. 53); 1639: toldoznának, foltoznának (Veresm: Lev. 153: NySz.). A fold elvonással keletkezett a föl· doz-ból, esetleg éppen a toldoz-foldoz mellett kialakult told-fold összetételben (először 1617: Vás: CanCat. 115: NySz.). — 2. Mindkettő önálló alakulású származékszó: a fal1 igéből jött létre -doz, illetőleg -d gyakorító képzővel. A fal : fold a hal : holt, vala : volt példákbeli hangviszonyt mutatja. Az alapige feltehető eredeti ’darabol’ jelentésének megfelelően e származékok jelentésfejlődése: ’feldarabol, darabolgat’ -> ’darabokat foltként alkalmaz, összeilleszt, toldozgat’. — A mai köznyelvben a foltoz igével szemben határozott jelentéskülönbséget nem mutató fold és foldoz igék háttérbe szorultak.
Simonyi: NyK. 16: 242, 244, TMNy. 360, NyF. 11. sz. 53 ® ; Horger: NytAl.2 44; Pais: MNy. 27: 244 ® ; EtSz. 2: 338 fold a.; SzófSz.; Vámosi: Csizm. 100; Fábián — Szathmári—Terestyéni: Stil. 126; Grétsy: Szóhas. 143. — Vö. fal1, folt.
fólián» 1748: ,,ki nyomtatták Foliánt· bán az egész O-Testámentomot” (Bőd P.: Sz. biblia 21: NSz.); 1809/1895: foliantok gr: (Kazinczy: Lev. 6: 186: NSz.); 1854/1894. foliansaival gr. (Jókai 6: 45: NSz.); 1861/


folklór
943
folyik
1923: fóliánsokat gr. (Madách I.: Ember trag. 155: NSz.); 1864: foliánsokat gr. (Szalay L.: Államférfiak 1: 70: NSz.). J: 1748: ’nagy alakú vastag könyv; Foliant’ (1. fent) II fólió 1835/1893: ,,Újsága ne negyedrétben mint most, de másod- vagy /oZío-rétben . . . nyomatnék” (Széchenyi: Hirlapi cikkei 1: 183: NSz.); 1898: fóliák gr. (Abonyi Á.: Pliv. 69: NSz.). J: 1835/1893: ’ívrét vagy ilyen alakú könyv; Folio’ (1. fent).
Jövevényszó-család, s végsó soron a lat. folium 'levél' szóval függ össze. — A m. R. joliant~ foliánt a ném. Foliant ’ua.’ átvétele. Ez utóbbi a ném. Folio ’ívrét’ (1. alább) alapján keletkezett a ném. Quartant ’negyed- rétív (formájú könyv)’ mintájára. A cseh foliant ’ua.’, or. (fioAUÚHm ’ua.’ a németből való. A m. fóliáns változat végződése latinosítás eredménye. — A fólió a lat. folium vi- szonyszós alakjára, az in folio ’egy (egész, hajtogatás nélküli) lapon, íven’ kifejezésre megy vissza. Nemzetközi megfelelőire vö.: ang. folio; ném. Folio; fr. folio; ol. fólió; or. φόΛΐιο: ’fólió’. A magyarba elsősorban a németből kerülhetett át. — A fóliáns a választékos stílus szava, a fólió nyomdai, könyvtári szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; Tolnai: Szily-Eml. 85, 86; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 221; Wartburg: FEW. 3: 677; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 523; Battisti — Alessio : DizEtlt. 3: 1678; Kluge: EtWb.1» 211.)
folklór 1880: „Folklore . . . Angolor- ezágban gyűneve mindannak, a mi a nemzeti őskorra (mesék, mondák, népregékre stb.) vonatkozik” (MagyLex. 7:561); 1892: folklórt gr. (Nyr. 21: 537). J: 1880: ’szellemi néprajz; Folklore’ (1. fent) || folklorista. 1892: „folklorista = a folklore kutatója” (Nyr. 21: 536). J: 1892: ’a szellemi néprajz kutatója; Folklorist’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. folklore, folklorist; ném. Folklore, Folklorist; fr. folklore, folkloriste; ol. folclore, folclorista; or. φθΛΐ>ΚΛ0ρ, φοΛάΚΛορύαη: ’folklór’, ’folklo- rista’. A folklór megfelelőinek forrása az ang. folklore ’ua.’ (1846.) az ang. főik ’nép’ és lőre ’tan’ szavakból. A folklorista és megfelelői latinos származékszók. — A m. folklore az angolból vagy a németből való. A folklorista az angol vagy a német megfelelő latinosítása lehet. — Tudományos szók.
Kardos: Nyr. 18: 113 ® ; Katona: Ethn. 1: 77®. (OxfEnglDict. Folklore a.; Wartburg: FEW. 3: 686; Kluge: EtWb.1» 826 Volkskunde a.)
folt 1152: ? ,,duo pulsatores, scilicet Vosos, Foth” szn. (PRT. 1: 601); 1219/1550: Î Folth hn. (VárReg. 74.); 1416 U./L466: „fenki fém éréjti ke* vÿ otröba pojtonac foltat o ruhaba” (MünchK. 29); 1515 k.: fotot gr. (AporK. 171); 1799: folytozói sz. (Molnár J.: Könyvház 12: 110: NSz.). J: 1. 1416 U./1466: ’foltozásra használt darab; Flicklappen’# (1. fent); 2. 1510: ’nagyobb egésznek része, darabja; Teil’ (MargL. 20); 3. 1514: ’embercsapat ; Menschengruppe' (Monírók. 3: 7); 4. 1536: ’ételdarab, falat; Bissen’ (RNySz. 344); 5. 1552: 'tárgyak csoportja; Haufen | köteg; Bündel’ (OklSz.); 6. 1585: ’nagyobb felületen eltérő színű rész ; Fleck | bepiszkolt felületrész ; Schmutzfleck’* (Cal. 626); 7. 1639: ’falka; Trieb, Meute, Rudel von Tieren’ (Ver: Verb. 228: NySz.). — Sz: ~os 1361: Foltus szn. (OklSz.); 1510: foltos (MargL. 38) | mocska 1510: foltochkakat gr. (MargL. 2) | ^oz 1533: foltozó sz. (Murm. 2441.).
Származékszó: a fal1 igéből alakult -t de- verbalis névszóképzővel, egyszersmind tehát a /aZaí-nak szóhasadással elkülönült párja. A falat : folt hang viszonyra nézve vö. alszik : olt, halott : holt, vala : volt stb. A 'darab’ alap jelentésből valamennyi jelentésváltozat megmagyarázható; legkorábbi a 2. és a 4. lehetett. A 3. és 5. jelentés elavulásához a rokon értelmű szavak gazdagsága vezethetett; a 4.-ben és 7.-ben a szócsaládhoz tartozó falat és falka szók szorították ki. — A ’darab’ jelentésű folt származásbeli elkülönítése helytelen. — A pótol szóval való összekapcsolása, a fal2 névszó származékaként való magyarázata, valamint török származtatása téves.
Finály: AkÉrt. R. 4: 259, AkNyÉrt. 2/4: 37, 38; Szarvas: Nyr. 20: 530; [Szerkesztőség:] Nyr. 22: 44; Munkácsi: ÁKE. 255; Simonyi: NyF. 11. sz. 53, Nyr. 50: 28; Takáts: Száz. 40: 203; Herman: Pászt. 247, 402; Vámbéry: MBölcs. 158; Horger: M- Szav. 49®, MNy. 31: 46, 40: 267; Melich: MNy. 24: 244; Pais: MNy. 27: 242 ®, 46: 101, 49: 191; EtSz.®; SzófSz.; Mészöly: NNyv. 1: 83; Vámosi: Csizm. 100; Bárczi: Bev.3 74, Htört.2 56, MNyÉletr. 107; Ruzsiczky: Nyr. 83: 144, KazTájsz. 235; Sulán: MNyj. 7: 69. — Vö. fal1, foldoz, májfolt.
folyik 1295: „Terram nostram Beka/οΖσ circumiacentem” sz. hn. (OklSz.); 1301: folyou sz. szn. (OklSz.); 1369: Vizza/uZou- pathaka sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Es ad folÿo vyzett es kutforraffokot ynno- tok” sz. (JókK. 140); 1770: fojvást sz. (MNy. 60: 227); 1892: fóhatott sz. (Ethn. 3: 65) ; — fajik, folyik, fój, föl, foll, follik, fül, fupl (Nyatl.). J: 1. 1295: '(víz medrében, R. vízi jármű vízen, személy vízi járművön 5 egyenletesen halad ; fließen, schwimmen (Schiff), fahren (im Boot) | (testnedv az edényrendszerben) kering; zirkulieren’ # (L fent); 2. 1301: 'megy, halad; gehen | fut; laufen’ (1. fent); 3. 1372/1448 k.: ’(folyadék,


folyóirat
944
folyóirat
folyékony testi váladék) kiárad, lecsurog; rinnen | (apró szemcsés anyag) szóródik; ausgestreut oder ausgeschüttet werden’
* (JókK. 68); 4. [által~, meg~] 1416 u./ 1466:'áthatol;durchdringen’ (MünchK. 112); 5. 1456 k.: ’(idő) múlik; vergehen (von der Zeit)’ * (SermDom. 2: 754) ; 6. 1493 k.: '(beszéd, szó, mondanivaló) árad valakiből; (die Worte) fließen ihm (ihr) aus dem Munde’* (FestK. 113); 7. 1499: ’felkúszik; hinauf klettern’ (OklSz. fára-folyó a.); 8. 1527: '(papír) itat, a tintát felszívja; löschen (vom Papier) | (tinta) gyorsan szívódva terjed; überlaufen (von der Tinte)’ (Heyd. 32); 9. 1546: ’(huzamosabb ideig tartó cselekvés, történés) végbemegy; vonstat- ten gehen’* (LevT. 1: 33); 10. 1590: ’(edény, szerkezet nyíláson át) folyékony vagy szóródó anyagot kiereszt; (Gefäß) lecken’* (SzikszF. 150); 11. 1749: 'érvényben van (pénz); in Umlauf sein (Geld)’ (KirBesz. 22: NySz.); 12. 1750: 'valamiből következik; hervorgehen, folgen’ (La Piacette J.: Oktatás 2: NSz.); 13. [egybe~, egy- másba~, összes] 1775: 'határai, vonalai elmosódnak, egybeolvadnak; sich verwischen'
* (Szeli K.: Oktatás 134: NSz.). — Sz: ~ó 1295: hn. (1. fent); 1372 U./1448 k.: 1. fent; 1405 k.: folyo fn. 'folyóvíz’, 'futár, követ’ (SchlSzj. 719., 642.) I -ás 1333/1468: Cacha- jolyasa n. gr. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: folyafat gr. (JókK. 68) | —ár 1371: Folyar szn, (OklSz.); 1430 k.: fn. ? 'gyorsan író egyén’ (SchlGl. 2159.); 1510: fn. ’futár, követ’ (PéldK. 57); 1807: mn. ’léha, parázna' (Zarka: Max. 192: NSz.) | — amik 1372 u./ 1448 k.: folyamnanak gr. 'járul' (JókK. 79); 1508: ’fut’ (NádK. 452); 1519: 'folyik (folyadék)’ (JordK. 696) | —at fn. 1395 k.: foliath ’meder, árok’ (BesztSzj. 221.) | — at ige 1416 U./1450 k.: folato sz. '(nőstény állat) párosodni akar, üzekedik’ (BécsiK. 186); 1604: 'folyni hagy’ (MA. Derivo a.); 1635: 'lovagol’ (Mad: Evang. 496: NySz.) I —os 1416 U./1450 k.: folofuan sz. ’gyorsan szerte jár’ (BécsiK. 66) | — amat 1479: Also- folyamath 'folyás, folyam’ (OklSz.); 1711: 'valamely dolog lefolyása, végbemenetele’ (RákF.: Lev. 3: 608) | —am 1526: főt ama gr. ’folyás, folyó’ (SzékK. 37) | —ta 1531: wéer foltaygh gr. ’kifolyásáig’ (ThewrK. 192) ; 1531: Idew foltaban gr. ’lefolyása alatt' (Érs- K. 450) I —dogál 1552: eifolydogal (Ileltai: Dial. I7a) | — amodik 1553: folyamodnom gr. (LevT. 2: 9) I — adék 1565: folyadékába gr. 'vízlevezető folyóka’ (MNy. 14: 98); 1777: ’folyékony anyag’ (NyÚSz.); 1784: 'folyomány’ (Nyr. 3: 408); 1784: ’patak’ (SzD. 86) I —amatos 1624: Folyamatos (MA: Tan. 731: NySz.) I —óka 1757: folyóka (MNy. 38: 132) I — vást 1767: Folyyáft (PPB. Fluenter a.) | — omány 1774: fojomannyal gr. 'folyadék’ (Meliboeus: Ungr. Sprachmeist. 243: NSz.);
1826: 'következmény' (Verseghy: Lex. term. 487: NSz.) ( —ós 1777: Folyós 'folyékony' (NyÚSz.) I —ton 1786: folyton (Μ. Hírmondó 699: NSz.) I — ékony 1800: Folyékony (NyÚSz.) I —tonos 1807: folytonos (NyÚSz.) I — amodvány 1842: Folyamodvány (NyÚSz.) I — tonosság 1843: folytonosság (Szon- tagh: Társ. Philos. 81: NSz.) ( —ósít 1881: Folyósítani sz. (NyÚSz.) | — amán nu. 1900 k.: folyamán (Nyr. 47: 53).
Bizonytalan eredetű. Talán ősi hangutánzó szó az ugor korból; vö.: vog. Szi. ρδΛ- ρδΛ-ρδΛ az evezőcsapásnak, valamint a csónakhoz ütődő vízcsobogásnak a hangját utánzó szóként (NyK. 64: 347), Szó. póly-: χαρήόΐ pôlydnëD suídí ’a csónak orrának csobbanása hallható’ (MSFOu. 114. sz. 103, 453); osztj. O. pnlidd, Ni. p^l/iitá ’kibuggyan (víz)’. — A magyar szó a *p > f változás következtében elvesztette hangutánzó jellegét. A származtatást gyengíti, hogy a folyik sohasem vonatkozik a víz csobogásának, csurgásának a hangjára. A jelentés a régi nyelvben a későbbinél általánosabbnak látszik: a szó különféle, rendszerint egyenletes gyorsaságú, megszakítás nélküli haladó mozgást jelölt. Tehát az eredetinek gondolt jelentéshez képest korai jelentésbővülést, majd a jelentés szűkülését kellene feltennünk. — Másféle finnugor egyeztetése, indoeurópai rokonítása, mongol és török származtatása téves.
Hunfalvy: NyK. 2: 96; CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 85, 5/9: 74; Joannovics: NyK. 7: 331; Vámbéry: NyK. 8: 144, MEr. 290, AkNyÉrt. 11/12: 44; Budenz: NyK. 10: 71, 74, 117, 17: 482, 18: 179, 185, 218, 20: 251; Bálint: Párh. XV, 15; Simonyi: Nvr. 6: 199, NyK. 16: 260, 17: 48, 50, Hat. 1: 353, 2: 320, TMNy. 383, 423, 482, 499, 514, Ung- Spr. 336; MUSz. 530, 544; Zolnai Gy.: Hun· falvy-Eml. 79, AkÉrt. 17: 436; Katona L.: NyK. 29: 463; Szily: MNy. 7: 34, 14: 98; Klemm: TörtMondt. 189, 252; Tolnai: Nyúj. 32, 37, 205, 215; Melich: MNy. 28: 16, 17, 18, NytudÉrt. 4L sz. 144; EtSz.®; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22, 38, 50, 70; K. Sál: Pais-Eml. 370 ® ; Berrár: NytudÉrt. 13. sz. 73; Bárczi: Szók.2 22; Fokos: MNy. 55: 178, 348; Kálmán: NyK. 64: 347 ® ; Sebestyén: Névut. 136; MSzFgrE. — Vö. árfolyam, befolyás, cseppfolyós, évfolyam, folyondár, folyosó, folytán, folytat.
folyóirat 1819: folyóirat (NyÚSz.) ; 1832: i,minden külföldi folyóiratokban olvasható . . . gondolatokat toldoz öszve” (P. Thew- rewk L: Anth. 1: 73: NSz.). J: 1819: ’Zeit- schrift' * (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Valószínűleg a folyó év, folyó hó típusú jelzős szerkezetek alapján alkották. Ez utóbbiak a h. lat. annus currens, mensis currens, vagy a ném. laufen¬


folyondár
945
folytat
des Jahr, laufender Monat fordításai lehetnek, minthogy a folyik ~ foly igének volt R. 'fut, halad’ jelentése is. — A 'folyóirat’ jelentésben korábbról idézhető folyóírás (vq. 1795: NyÚSz.), illetőleg a folytatott írás (vö. 1794: NyÚSz.) a folyóirat-tál szemben háttérbe szorult, majd mindkettő elavult.
NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 216; EtSz. 2: 350 folyik a.; SzófSz. folyik a.; P. Balázs: Nyr. 85': 256.
folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi J Magy. füvésztud. 52: NSz.); 1800: Folyandár (Márton). J: 1793: 'kúszónövény ; Windengewächs, Schwarzwurzel, Efeu’ (1. fent).
Származékszó: a folyik igének feltehető *folyond származékából jött létre -ár de verbális névszóképzővel. A folyik alapszónak is volt ’felkúszik, felfut’ jelentése (7.) és futónövénnyel kapcsolatos alkalmazása (1525 k.: folyo fÿw: MNy. 11: 38). — Egy *folyondál ~ * folyondárt igealakból való származtatása téves. — Nyelvjárási keletkezésű szó; a nyelvújítás korában többféle futónövcny neveként is szerepelt, ezért szaknyelvi használatra alkalmatlanná vált.
CzF.; Komáromy: Nyr. 7: 162® ; Simonyi: NyK. 16: 243, TMNy. 499; Simái: NyF. 2. sz. 31; Szily: Nyr. 31: 180; Zolnai Gy.: Nyr. 35: 469; Tolnai: Nyúj. 206; Melich: MNy. 26: 166, 28: 17, ZSIPh. 11: 367; EtSz. 2: 350 folyik a.®; SzófSz.; Mikesy: MNy. 50: 281. — Vö. folyik.
folyosó 1493: „Portas pontes folyosoth et vnam turrim denuo fecerunt” (OklSz.); 1600 k.: follÿosso (BrassSzt. 16); 1784: Follyason gr. (Gombási I.: Préd. 1: 238: NSz.); 1808: folosó (Bachich Józs.: Saidár. 102: NSz.). J: 1493: ’Gang; Korridor’ # (1. fent).
Származékszó: a folyik ige R. folyos gyakorító képzős származékának főnevesült folyamatos melléknévi igeneve. A folyosó mint az épület hosszában végigfutó vagy a ház belső oldalán körbe futó helyiség kapta ezt a nevet. — A régi nyelvben és a nyelvjárásokban különféle betegségek neveként vagy nevében is találkozunk a folyosó szóval. Ezek a megjelölések részben a folyos igének ’gyorsan terjed’ jelentése alapján érthetőek (1552-től ’orbánc’: Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 294; 1585-től ’rákbetegség’: Cal. 156), részben a ’folyik’ alapján magyarázhatók (1560 k.: ’sárgaság’, tkp. ? ’epeömlés’: Gyöngy - Szt. 2625., 2643.; 1587: ’gennyedző’: MNy. 12: 181; 1864: ’nátha’: CzF.). A ’csúz, reuma’ esetében pedig tükörszóval lehet dolgunk; vö. gör. ρευ/ζα, lat. rheuma: tkp. ’fo- lyás’.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 16: 246, TMNy. 411; Budenz: NyK. 18: 192; Zolnai Gy.: 60 Történeti-etimológiai szótár
Nyr. 29: 226, MNy. 40: 288; [Szerkesztőség:] Nyr. 38: 384; Mészöly: MNy. 7: 249; Horger: MSzav. 60, MNy. 38: 197; Tagliavini: RÉtH. 6: 43; Dráganu: Dac. 7: 261; EtSz. 2: 351 folyik a.®, 2: 340 fóliás a.; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 24; Tamás: MNy. 61: 14. — Vö. folyik.
folytán 1848/1911: ,,[a kamarilla] oda vitte a dolgot háromszáz esztendő folytán” (Endrődi S.: Petőfi napjai 506: NSz.). J: 1. 1848/1911: ’lefolyása alatt; im Laufe des . . . ’(1. fent); 2. 1848/1952: ? 'következtében; infolge’ * (Kossuth: ÖM. 13: 889 — 90: NSz.), 1876: ’ua.’ (Toldy F.: Μ. költ, kézikönyve 5: 78: NSz.); 3. 1858: ‘által; durch, von | miatt; wegen’ (Garam: Élcek 1: 30: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat: a folyik ige -t képzős származékának személyragos és -n határozóragos alakja. A régi nyelvből -bán rágós folytában ’lefolyása, elmúlása alatt” (1531: ÉrsK. 450) és -val rágós folytával 'elmúltával’ (Sebestyén: Névut. 138) kifejezésekre is van példa. Az időhatározói jelentés volt az eredeti (vö. a névutói használatban későbbről adatolható folyamán jelentését).
Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 34; Simonyi: Hat. 1: 187, 2: 267 ®, Nyr. 18: 510; Klemm: TörtMondt. 191, 252; EtSz. 2: 352 folyik a.; SzófSz. folyik a.; Berrár: TörtMondt. 62, 113; Sebestyén: Névut. 137 ®. — Vö. folyik.
folytat 1559: ,,A’ KIRAL’ e^t haluan nag örömei a 3 vrakhog foltata, es meg befgel- le nekic mint iart volna á fjigm emberrel” (Szék: Krón. 219v); 1585: Ki folytatom gr. (Cal. 372). J: 1. 1559: 'siet; eilen’ (1. fent); 2. 1565: 'folyat; fließen lassen’ (Mel: Job. 99: NySz.); 3. 1708: ’folyamatosan lebonyolít valamely eljárást; führen | rendszeresen gyakorol valamely tevékenységet; ausüben, treiben’* (PP.); 4. 1748: '(valamely tevékenységet) tovább végez; fortsetzen’ * (Fal: NA. 148: NySz.). — Sz: ~ás 1585: el folytatás ’elfolyatás’ (Cal. 310); 1708: 'folyamatos lebonyolítása, gyakorlása valaminek’ (PP.) I ~ódik 1791: folytatódik (Pétzeli: Ekkl. bist. 3: 240: NSz.) | ~ólag 1832: folytatólag (Helmeczy: Jelenkor 1/1: 411: NSz.) | ~óla- gos 1833: folytatólagos (NyÚSz.).
Származékszó: a folyik igéből keletkezett -tat elemismétléses műveltető képzővel. A folyat-tó\ való jelentésbeli elkülönülése, illetőleg az alapszó bizonyos jelentéseihez (6., 9.) való hozzákapcsolódása viszonylag későn történt meg.
CzF.®; Budenz: NyK. 4: 159; Szilasi: NyK. 24: 198, AkÉrt. 5: 75; Simonyi: TMNy. 431; [Szerkesztőség:] Nyr. 53: 123; EtSz. 2: 352 folyik a.®; SzófSz.; Szabó Z.: NylrK. 5: 162. - Vö. folyik.


íon
946
főn agy
fon 1093 k.: ? „Quintus [locus] Funoldi, Tupci” sz. hn. (PRT. 1: 592); 1121/1420: Fonold sz. hn. (MNy. 23: 363); 1372 U./1448 k.: ,,fem/ormÿ nem tudok fern jewnÿ” sz. (JókK. 140); 1538: fanal sz. (PestiN. Fl); 1554: fonyatlan sz. (OklSz.). J: 1. 1093 k.:? 'hajtogatva teker, és több szálat így egyesít; flechten’ # (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (SchlSzj. 301.); 2. 1372 U./1448 k.: ’sodor, hogy szálat, fonalat kapjon; spinnen, zwirnen’ * (1. fent); 3. 1770: \tréfát, cselt, beszédet stb.) szó; spinnen <(in übertragenem Sinne), anstiften, Ränke schmieden’ (Kolumban J.: Vida hist. 54: NSz.); 4. 1868: '(kukorica ) csövesedik; (Mais) kolben’ (Ballagi); 5. 1881: 'dorombol (a macska); spinnen (von der Katze)’ (Vir- ter K.: Úti képek 1: 254: NSz.). — Sz: -al, -ál 1093 k.:? sz. hn. (1. fent); 1121/1420: Funol hn. (MNy. 23: 363); 1395 k.: aran- fonal (BesztSzj. 613.) [ — ó 1244 k.: Funou hn. (Csánki 2: 137); 1510: mn. (MargL. 172); 1707: ’fonóház, fonószoba’ (RákF: Lev. 5: 378); 1708: ’fonnivaló’ (PP. Cölus a.) | — at fn. 1405 k.: haÿ fonat (SchlSzj. 301.) | —ódik 1416 U./1450 k.: egbè fonodnac gr. (BécsiK. 260) I —t, —ott 1416 U./1466: tùuifben font koronát (MünchK. 68); 1533: fonoth (OklSz.) I —ás 1531 : fonafomwal gr. (ÉrsK. 426) | — at- lan 1554: 1. fent [ — atos 1565: /otîzzZos-kalács (Mel: Sám. 6: NySz.); 1800: fn. (Márton) j — aték 1590:? Hay fonate (SzikszF. 186); 1608: fonyatékját gr. (MA: Bibi. 1: 233: NySz.) j -adók 1736: fonadékból gr. (Monírók. 11: 387) j —óka 1798: fonokába fn. gr. (Nagy S.: Isten jós. 496: NSz.) | —oda 1854: Fonodának gr. (Magy. Érd. Kép. 2:31: NSz.) I — ottas 1855 — 60: fonottas (MNy. 38: 224).
ősi Örökség a finnugor, illetőleg az uráli korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Vö.: vog. T. pun- ’fon’ (Munkácsi: V- Nyj. 292); osztj. V. pôn]lta ’sodor, eérnáz’; zürj. Le. pinni ’fon’ (Fokos: SyrjWb.); votj. Sz. pun-, pén- ’fon, befon’ ; cser. KH. pd'nçm ’sodor, eérnáz; fon’; md. E., Μ. ponams ’fon, cérnáz, teker’ (Paasonen: Lisiä 26); finn punoa ’sodor, fon’ ; észt punuma ’fon’ ; Ip. N. bádnet ~ bodnet ’fon’; — szám. jur. ραη- Gàlté; tvg. fonu'ama; szelk. pannau: ’fon’; kam. p'uinngm ’sodor, eérnáz’. Az osztják -l igeképzŐ. Az uráli alapalak *puna- lehetett. — 2. A fan névszó igei párja. A megfelelőket 1. ott. E magyarázat jelentéstani okok, főleg pedig a két szóesalád osztják tagjainak eltérő vokalizmusa miatt kevésbé valószínű. — Az 1. és a 2. magyarázat azonban végső fokon talán nem áll egymással ellentétben: lehetséges ugyanis, hogy a fon ige és a fan főnév, illetőleg rokon nyelvi megfelelőik egyazon ősi igenévszó kétfelé bomlásából alakultak. — A magyar szó 3. jelentésének kialakulására vö. 1702 — 6: „Álnokság kötelét szünetlenül fonja” (IrtörtKözl. 14:
459); 1. továbbá a sz6 hasonló jelentését. Talán ebbe a jelentéskörbe tartozik a fonal ~ fonál származók 'veszekedés, lázadás’ jelentése (vö. SermDom. 2: 120, 580), továbbá a befon N. 'megcsal’ (MTsz.) is. A 4. jelentés kialakulása nincs kellően tisztázva. Lehetséges, hogy a köt ige hasonló jelentése adott alapot kifejlődéséhez a fon és köt közötti jelentéspárhuzam alapján (vö. a kosarat fon ~ kosarat fcôï-féle kapcsolatokat). Az 5. jelentést az magyarázhatja, hogy a kerekes rokka pergő, duruzsoló hangja bizonyos fokig hasonlít a macska dorombolására; vö. ném. spinnen ’fon; dorombol (a macska)’.
MUSz. 531®; Donner: VglWb. 1: 16; Halász: NyK. 23: 442; Simonyi: TMNy. 496; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 21; Szinnyei: NyK. 35: 431, Berzeviczy-Eml. 225; Ny- H.4~7; Gombocz: NyK. 39: 269; Setälä: FUF. Anz. 12: 19, JSFOu. 30/5: 83; Horger: MNy. 10: 114, MSzav. 126; Melich: MNy. 12: 216, 32: 265; Paasonen: Beitr. 20®; Pais: NyK. 48: 274 ®, SRH. 1: 103, MNy. 49: 82, 284, NytudÉrt. 30. sz. 9, 16, 39; EtSz. ®, 2: 360 1. fonál és 2: 361 2. fonál a. is; SzófSz., fonál a. is; Moór: MŐFőpr. 18, ALingu. 6: 319; Uotila: Vir. 1944. 31; T. Itkonen: Vir. 1953. 176; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 46, 52; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 29, FgrNNy. 17, 20; Collinder: FUV.; Bárczi: Szók.2 12, M- Ny. 56: 241 ; D. Bartha: Szóképz. 73; Haup- to'vá: MNy. 56: 175; SKES.; Lakó: ALingu. 12: 233, NytudÉrt. 47. sz. 50, 58; Károly: NytudErt. 38. sz. 59; MSzFgrE.®. — Vö. fan, fancsal, fanyalog, fonák, foncsik, fonder, fonnyad, körmönfont.
fona 1. fonák
fónagy 1400: „Petrum Folnagh” szn. (OklSz.); 1405 k.: „villicfue]: folnag” (SchlSzj. 506.); 1468: Fonag szn. (OklSz.); 1470: fonadÿa gr. (SermDom. 2: 569); 1533: Fo nad (Murm. 2380.); 1699: Fona (MNy. 39: 382); 1808: Falu nagy (Sí.); 1831: Föl-nagy (Kreszn.); 1840: Falnagy (Gáspár J.: Füzérke. 15: NSz.); — felnagy (ÚMTsz.). J: 1. 1400:? 'falusi elöljáró; Schultheiß | falusi bíró; Dorfschulze' (1. fent), 1634: 'ua.' (OklSz.); 2. 1405 k.: 'majoros; Meier | sáfár; Verwalter, Wirtschafter' (1. fent). — Sz: — kodik 1416 U./1466: folnagkodhatol sz. 'sáfárkodik' (MünchK. 148) | -kodat 1416 U./1466: fol- nagkodatodnac gr. ’sáfárkodás’ (MünchK. 148) I —ság 1416 U./1466: folnagfaÿot gr. 'sá- fári megbízatás’ (MünchK. 148); 1524: 'gazdaság, majorság' (MNy. 23: 370—1).
Összetett szó. Utótagja a 'vezető ember’ jelentésű nagy (vö. hadnagy, násznagy, Őrnagy, várnagy); előtagja a falu u nélküli változata (vö. 1245: FoZwyne 'falu véne': MNy. 18: 99) birtokos jelzői szerepben. Az alkotó¬


fonák
947
foncsor
elemek összetapadása után bekövetkező hangtani változások az előtag elhomályosu- lásához vezettek. A 19. sz.-i szótárakban szórványosan előforduló falunagy tudatos szóelemzés eredménye. — 1. jelentése lehetett az eredeti. A 2. azon alapszik, hogy a hűbériség korában a falut birtokló földesúrnak a gazdálkodás vezetésével megbízott embere, sáfára egyben a faluközösség vezető embere, bírája is volt. — A /oíiapy-gyal azonos, illetőleg rokon értelmű kifejezések a régi nyelvben a falu véne (1. fent), falus bíró (1585: Cal. 368), később a falu bírája, falubíró, falusi bíró, — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
CzF. ® ; Simonyi: Nyr. 4: 153, TMNy. 353; Alexics: Nyr. 16: 447; Melich: Nvr. 24: 577, 25: 174; Asbóth: Nyr. 25: 21, 258* NyK. 27: 339; Thúry J.: ErdMúz. 1898. 147; Horger: Nyr. 39: 342, MNy. 31: 46; Pais: MNy. 18: 99, 27: 244;Treml: UngJb. 9: 289; Balassa: Nyr. 63: 3; EtSz. 2: 148 falnagy a.®; Juhász: MNy. 33: 166; Szabó T. Á.: MNy. 39: 382; Moór: Nyr. 73: 21, AEthn. 2: 57, ALingu. 9: 183; Décsy: ULwBulg. 62; Kniezsa: MNy. 60: 469.
fonák 1636: „Tsak nem panaszolkodva tsud álkoztak ezen a világnak fonákúl-for- dúlt folyásán” (Pázm: Préd. 24: NySz.); — fanákja gr. (MTsz.). J: A) mn. 1. 1636: 'fordított, visszás; umgekehrt, verkehrt’ * (1. fent); 2. 1830: ’álnok; heimtückisch | ravasz; schlau’ (Ruzsiczky: KazTájSz. 237). B) fn. 1. 1792: ’valaminek a visszája, a színével ellenkező oldala; Kehrseite’ # (SzD.); 2. 1837: ’fonákság; Verkehrtheit, Widersinnigkeit’ (Athenaeum 2: 151: NSz.). — Sz: ~eág 1807/1893: fonákságok gr. (Kazinczy: Lev. 4: 535: NSz.) || fona 1644-71/1884: „Az konstnak az fonáját avvagy az másik oldalát” (Kecsk: ÖtvM. 311: NySz.); — fanája gr. (MTSz.). J: 1644—71/1884: ’valaminek a fonákja; Kehrseite’ (1. fent).
A szócsalád tagjai valószínűleg származékszavak. Alapszavuk feltehetőleg a fon ige. A fona képzője azonos lehet az eredetileg igenévképző -a-val (vö. hulla, penge), a fonák pedig alkalmasint ennek továbbképzett, -k kicsinyítő képzős származéka. Jelen- téstanilag ez a magyarázat nincs kellőképpen megtámogatva. Éppen az uralkodó jelentést nehezen tudjuk a fon ige valamelyik jelentéséhez kapcsolni; vö. talán mégis: 1527: vyzzaa fonth ’ál, hamis’ (ÉrdyK. 673). Az ’álnok, ravasz’ jelentésre 1. a fondor szócikkét.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Halász: Nyr. 9: 262, NyK. 33: 147; Albert: Nyr. 21: 291 ® ; Pais: NyK. 48: 278 ® ; Juhász: MNy. 32: 44; EtSz.®, 2: 359 fona a. is; SzófSz.; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 59; Ruzsiczky: KazTájsz. 236. — Vö. fon.
foncs 1. fonceika
foncsik 1838: „Foncsik: a’ leánykának hátul összefont haja” (TSz.) ; — forcsik (MTsz.); fonycsik (ÚMTsz.). J: 1. 1838: ’haj- fonat; Haarflechte’ (1. fent); 2. 1889: ’hagy- makoszorú; Zwiebelflechte’ (Nyr. 18: 560); 3. 1958: ’fonatos kalács; geflochtenes Gebäck, Striezel, Zopf’ (NylrK. 2: 239).
Származékszó: a fon igéből keletkezett játszi képzőbokorral; vö. N. „ácsik: járószék, gyermek-állóka, a melyben a gyermek járni tanúi” (Nyr. 32: 520), N. lekeresik ’so- dort kalács’ (MTsz.). A forcsik alak változat el hasonulással jöhetett létre, esetleg a var· kocs hatására. Ide kapcsolódik az 1845: „Foncsika . . . korbács, ostor” (Gáspár J.: Érd. Tájsz. 6: NSz.) is. — Az a feltevés, hogy az alapszó a fon igével azonos eredetű fan fon ’szőr; nemi szőrzet’ főnév, nem valószínű. Az Árpád-kori Fancsika személynevek és a belőlük keletkezett helynevek (1. EtSz. 2: 152 Fancsika a.) aligha tartoznak ide. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: MNyelv.1 1: 128; Albert: Nyr. 18: 560®, 21: 290; Baló: Nyr. 19: 128; Pais: NyK. 48: 278 ®, MNy. 34: 240; Bátky: M- Ny. 32: 195; EtSz.®; Károly: NytudÉrt, 38. sz. 67; Kálmán: NytudÉrt. 40. sz. 160. — Vö. fon.
foncsika 1767: „Fontsika: Veftis lacera” (PPB. Addenda); 1788: Fantsikák gr. (Harm. Rendt. 70: NSz.); — flancsika (MTsz.). J: 1. 1767: ’rongydarab ; Fetzen, Lumpen’ (1. fent) ; 2. 1926: ’kis darab valamiből ; kleines Stückchen von etwas’ (ÚMTsz.) || foncs 1833: „Fontsika szónak a’ gyökere lenne Fonts, mertt mellette ika tsak kitsinyító szótska” (Kassai 2: 220); 1838: Fanez (Tsz.); 1843: főne (MTsz.). J: 1833: ’rongydarab; Fetzen, Lumpen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán a fan ’szőr; nemi szőrzet’ névszóból keletkezett különböző kicsinyítő képzőkkel. A jelentéstani összefüggés azonban a feltett alapszó és a származék ’rongydarab* jelentése között nincs tisztázva. — A flancsika alakváltozat valószínűleg a flanel hatására keletkezett. — Az Árpád-kori Fancsika személynevek és a belől ült keletkezett helynevek (1. EtSz. 2: 152 Fancsika a.) aligha tartoznak ide. — Német származtatása téves. — Főként a keleti nyelvterületen élő nyelvjárási szavak.
Baló: Nyr. 18: 511, 19: 127; Albert: Nyr. 18: 560, 21: 291; Kolumbán: Nyr. 22: 133; Beke: Nyr. 62: 115; Pais: NyK. 48: 277; EtSz. 2: 362 2. foncs a. ®. — Vö. fan.
foncsor 1836: „Amalgama: foncsor" (Bugát: Phys. 1: 435). J: 1836: ’higanynak valamely fémmel való ötvözete; Amalgam’ (1. fent).
60


fondor
948
font
Nyelvújítási szóelvonás eredménye ; a kellően még nem tisztázott eredetű R. fon- csőről ’fémet és higanyt kever’ igéből alkotta meg Bugát Pál a k. lat. amalgama magyarításaként. A R. foncsorol igére vö. 1580: „kend be arannyal, fonchorlottal es zaraz fel [értsd: szárazd fel]” sz. (MKsz. 1896. 369). — Vegytani szó.
Melich: Nyr. 26: 170 ® ; NyÚSz. ® ; Simonyi: Nyr. 32: 479; Tolnai: Nyúj. 165; EtSz.; SzófSz.; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 67.
fondor 1222: „Septem mansiones contulimus Bog scilicet Chopur ... et Fundur” szn. (OklSz.); 1495 e.: fondorlo sz. (GuaryK. 13); 1566: fandorlas sz., fondarlô sz. (Helt: Mes. 136, 373: NySz.); 1575: fandarló sz. (Helt: Krón. 37: NySz.); 1577: „fondor: delator” (KolGl.: NyF. 45. sz. 30); 1591: fundert gr. (DietaGr. 15: NySz.); 1784: fun- dér (SzD. 25); — fondollatos sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1222:? ’hírhordó, besúgó; Ohrenbläser j ármánykodó személy; Ränkeschmied’ (1. fent), 1577: ’ua.’ (1. fent); 2. 1840: ’fondor- lat; Intrige, Arglist’ (Szemere B.: Utaz. 2: 243: NSz.). — Sz: 1495 e.: 1. fent | ~ko-
dik 1598: fondorkodni sz. (Decsi: Adag. 198: NySz.) I ~Iat 1832: fondorlatoktól gr. (Aurora 11: 35: NSz.) | ~latos 1871: Fondorlatos (M-E. Kalend. 9: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Szóhasadás eredménye: a fodor n járulékhanggal elkülönült változata; vö. fitos : fintor, kacsint : kancsal stb. Az n-nel bővült alak jelentése az eredetibb ’göndör, göndörség’ fogalmától elvont irányban tolódott el; az efféle jelentésfejlődésre vö. csavaros eszű, tekervényes stb. Később a szóba a fon igét is beleérezhették ; vö. 1621: „Fondorkodni . . .: Filum contentionis ducere” (MA.). — 2. Származékszó. A fon igéből -d gyakorító képzővel alakult *fond igének -r névszóképzős származéka lehet ; vö. húny : > hunyor. A fondor jelentése a fon igének ’összekuszál, bonyodalmat okoz; cselt sző’ jelentése alapján fejlődhetett ki. — A ’gesztenye zöld burka’ jelentésű R., N. fondor (nö. 1792: SzD. Vittsani a.) idetartozása kétes. — Német származtatása téves. — Régies stílusértókű szó. A nyelvújítási fondorlat és fondorlatos választékos szavak.
Petz G.: AkÉrt. 9: 437; Melich: AkÉrt. 9: 486; Trencsényi: Nyr. 32: 390; Pais: MNy. 11: 359, NyK. 48: 279 ®, MNy. 60: 43; Juhász: MNy. 32: 44; EtSz. 2: 365 1. fondor a.®, 2: 367 2. fondor a.; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 80; D. Bartha: Szóképz. 82; Lakó: ALingu. 12: 233; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 59 ®. — Vö. fodor, fon.
fonetika. 1865: „phonetik, gg. [— görög] hangtan” (Babos); 1880: fonétika (Magy- Lex. 7: 566 Főné a.); 1886: phonetika (EtSz.); 1892: fonetikai sz. (Négyesy L.: Mért. magy. vers. 108: NSz.). J: 1865: ’a beszédhangok tulajdonságaival foglalkozó tudományág; Phonetik’ (1. fent) || fonetikus 1865: „phonetikus, hangzó, hangszerü, hang- szerinti” (Babos phonetik a.); 1894: Foné- tikus (PallasLex. 7: 353); — Fonetikus (RévaiLex. 7: 661). J: A) mn. 1865: ’a hangzást, a kiejtést követő; phonetisch’ (1. fent). B) fn. 1904: ’a fonetikával foglalkozó kutató; Phonetiker’ (Radó: IdSz.1).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. phone- tics, phonetic; ném. Phonetik, phonetisch, Phonetiker; fr. phonétique fn., mn. ; ol. fonè- tica, fonético; or. φοΗέΓηιικα, $0HemùuecKiiù: ’fonetika’, ’fonetikus, fonetikai’. A szócsalád alapja az újkori lat. phoneticus ’beszédhang szerinti’ ; ez utóbbi a gör. φωνητικός ’a hangokhoz, a beszédhez tartozó’ (vö. gör. φωνή ’hang’) tudatos átvétele. Elsősorban a francián keresztül terjedt el. — A m. phonetik a németből való; a fonetika, fonetikus a német megfelelők latinosítása. — Tudományos szók.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; Nagy J. B.: MNy. 29: 117; EtSz. 2: 367 fonétika a.®; Bárczi: Fon.8 3. (OxfEnglDict. Phonetic a.; Boisacq: DictÉtGr.4 1045; Wartburg: FEW. 8: 398; DudenEtym. 509.)
fonográf 1883: „Telefonon, fonográfon I Repül szerte szózatunk” (Czu tumm! 70: NSz.); 1891: fonográf (Füredi: IdSz.). J: 1883: ’a gramofonnál régibb típusú hangfelvevő és lejátszó készülék; Phonograph’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. phonograph; ném. Phonograph; fr. phonographe; ol. fonö- grafo; or. φοΗόζραφ: ’fonográf’. Tudatos alkotás a gör. φωνή ’hang’ és a csupán összetételekben használt gör. -γράφος ’(le)író’ (< : gör. γράφω ’ír, leír’) alapján. A franciában 1836 óta mutatható ki, de még más jelentésben (’a kiejtés szerinti helyesírás híve’); a fonográfot ugyanis gyakorlatilag 1878-ban készítette el Edison. — A magyarba valószínűleg a németből került át. — Elavulóban levő szó.
Nagy J. B.: MNy. 29: 55; EtSz.®. (OxfEnglDict. Phonograph a. ; Boisacq: DictÉtGr.4 155, 1045; Battisti — Alessio: DizEt- It. 3: 1682; Wartburg: FEW. 8: 397 phöne a.; Frisk: GrEtWb. 1: 325; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 482.)
font 1416 U./1466: „ho^uá mirranac . . . aloèînèc èlègçlètet mönal $a3 fontai” (Münch- K. 212); 1519: fwnth (OklSz.). J: 1.1416u./ 1466: ’egykori súlymérték; Pfund’ (1 fent); 2. 1434: ’240 dénár, dénárfont, a legnagyobb régi pénzegység; Pfund Geldes, höchste Währungseinheit’ (OklSz.); 3. 1565: ’mérleg; Waage’ (Mel: Jób. 14: NySz., de vö. 1533: ’a Mérleg csillagkép’: Murm. 48.); 4. 1794/


fontos
949
fonnyad
1891: ’angol pénznem; Pfund-Sterling’ (Kazinczy: Lev. 2: 375: NSz.). — Sz; ~oí 1604: fontolja gr. (Pázm: KT. 132: NySz.) | — oló 1767: Fontoló mefter ’mázsáló’ (PPB. Lïbrï- pens a.); 1796: „fontolóra... venni” gr. (Μ. Kurír 1: 824: NSz.) | -olatlan 1774: fantolatlanságából sz. (Kónyi J.: Óra 178: NSz.); 1782: fontolatlan (Kónyi J.: Háláda- tos protest. 5: NSz.) | —olgat 1775: fontolgassuk gr. (Horváth Gy.: Természet osk. 274: NSz.).
Német eredetű; vö. kfn. phunt ’súlymór- ték, font; a legnagyobb pénzegység, dénárfont; bizonyos fontnyi súly; bizonyos darab- szám’; vö. még baj.-osztr. pfund, pfunt, szász Sz. font, tfont, szász E. font ’ua.’, ir. ném. Pfund ’font’. Végső forrása a lat. pondus ’súly(mérték)’. Ugyancsak a latinra megy vissza az ang. pound ’font mint súly- és pénzegység’; or. nyd ’pud, 40 orosz font’; stb. — Am. funt a bajor-osztrákból való: a ném. pf affrikáta megfelelője a magyarban / is lehet (vö. fánk). A m. font vagy magyar fejlemény a /uní-ból, vagy a szepesi, illetőleg erdélyi szász alakváltozat átvétele. Tárgy- történeti okokból mindkét utóbbi lehetőséggel számolnunk kell. Az 1. és a 2. jelentés a németből érthető. A 3. jelentés abból adódott, hogy a font-nak a hazai latinban talentum ’font, dénárfont’ és libra ’mérleg; Mérleg (csillagkép); megmért súly, font; dénárfont’ az egyenértékűje. Az 5. jelentés az angol pound (sterling), illetőleg a német Pfund (Sterling) tükörfordításaként keletkezett. A származékok a font ’súly’ jelentésével függenek össze; vö. fontos, latol, mérlegel.
Hunfalvy: NyK. 3: 261 ; Munkácsi: NyK. 17: 69, 102; Szarvas: Nyr. 14: 320; Alexics: Nyr. 16: 447; Simonyi: MNyelv.1 1: 32, 2: 216; Kovács: LatEl. 14; Balassa: TMNy. 177; Melich: Nyr. 24: 16, 209, AkNyÉrt. 17/4: 10, 28, NyK. 44: 368; Asbóth: NyK. 26: 477, 484; Szinnyei: NyK. 27: 375, AkÉrt. 8: 610; Lumtzer—Melich: DOLw. 103; Horger: NytAl.1: 113; Gombocz: Módszt. 41, Jelt. 91; Fekete: Zárh. 8; Fludorovits: NyK. 48: 285; Moór: Nyr. 65: 9, NyŐstört. 38; EtSz. SzófSz. ® ; Gáldi: DictKlein. 177; Loványi: MNy. 48: 216; Kálmán: MNyj. 2: 66; Hazai: I. OK. 9: 222; Mollay: MNy. 54: 467 ® ; Nagy: MNy. 60: 352 ® ; Tamás: UngElRum. 354. — Vö. fontos.
fontos 1585: ,,centenarius: Száz fontos, mása” (Cal. 180); 1667: Funtos (Lipp: PKert. 3: 143: NySz.); 1759: fontosán gr. (Fáber: Hadi emb. 129: NSz.); — funtus (Nyr. 26: 94). J: A) mn. 1. 1585: ’fontnyi súlyú; -pfün- dig I súlyos, nehéz; schwer’ (1. fent); 2. 1616: 'tekintélyes (személy); angesehen (Person) I jelentékeny, lényeges; bedeutsam, wesentlich’ * (Bal: Cslsk. 87: NySz.); 3. 1636: 'megfontolt; überlegt, erwogen | alapos; gründlich’ (Pázm: Préd. 357: NySz.); 4. 1673: ’nyomatékos (beszéd, gesztus, arckifejezés stb.); nachdrücklich, eindringlich (Rede, Gebärde, Gesichtsausdruck usw.)’ (Com: Jan. 162: NySz.); 5. 1803:? 'fontoskodó, nagy képű ; wichtigtuerisch, schwülstig’ (Dugonics: Jólánka 1: 165: NSz.), 1834: ’ua.’ (Kritikai Lapok 4: 34: NSz.). B) fn. 1904: 'egy fajta mérleg; Art Waage’ (Nyr. 33: 245). — Sz: — ság 1754: fontosságával gr. 'súlyosság, súly* (Csete I.: Panegyrici 485: NSz.); 1807: ’jelentékenység’ (Márton) | — kodik 1783: fontoskodik 'fontolgat, mérlegel’ (Kónyi J.: XIV. Kelemen 351: NSz.); 1829 — 32: 'fontosság látszatát kelti, nagy- képűsködik’ (NyÚSz.) | — kodás 1834: fontoskodás (Kritikai Lapok 4: 116: NSz.).
Származékszó: a font főnévből alakult -s melléknévképzővel. Az o helyén iz-t tartalmazó, R. és N. alakváltozatai az A) 1. jelentéshez kapcsolódnak. — A) 1. jelentése az alapszó jelentéséből következik; a többi az A) 1.-ből fejlődött. Az elvont irányú jelentésfejlődésre vö. pl. ném. wichtig, gewichtig: 'súlyos, nehéz’ ->■ 'fontos, jelentékeny’.
EtSz. 2: 369 7. font a. ® ; SzófSz. font a. — Vö. font.
fonnyad 1456 k.: ,,sicut in autumno cadunt folia arborum, et arescunt: megfonad- nak”, megfonÿada gr, (SermDom. 1: 16, 2: 173); 1493 k.: meg fonnyattam gr. (FestK. 377); 1552: foyodot meg gr. (Heltai: Dial. D6a) — fonyhad, fonnyod (MTsz.) ; fonnadva sz. (UMTsz.). J: 1. 1456 k.: 'szárad; dürr werden | hervad ; welken, verwelken* # (SermDom. 1: 16); 2. 1456 k.: ’ össze töpörödik ; zusammenschrumpfen’ (SermDom. 2: 173). — Sz: —t 1483: ? Fonyath szn. (OklSz.); 1527: fonnyatffagot sz. (ErdyK. 536); 1590: El fonnyat (SzikszF. 173) | —ás 1585: fony- nyadás (Cal. 70) | — oz 1750: fonnyadozok gr. (Wagner: Phras. Arefco a.) || fonnyaszt 1464: „Ladislao Fon/nyaztho” sz. szn. (OklSz.); 1577 k.: „Kapogtanak az lewelet fonnyadd megh meleg vÿjben” (OrvK. 15); — fonyhaszt (MTsz.). J: 1. 1464: ? 'fonnyadttá tesz; welk machen, verdorren’ # (1. fent), 1577 k.: ’ua.’ (OrvK. 199); 2. 1577 k.: ’abál, abárol; abbrühen, abkochen’ (1. fent); 3. 1604: ’sorvaszt, hervaszt; zehren, abzehren* (MA.); 4. 1788: '(pogácsát stb.) süt; backen’ (Μ. Kurír 972: NSz.); 5. 1833: '(tejet) al- vaszt; gerinnen lassen (Milch)’ (Kassai 2: 219).
A szócsalád tagjai származékszavak, alapszavuk azonban vitatott. — 1. A fon ige származékai, képzőjük a -d visszaható, illetőleg az -szt műveltető képző. A fonnyad jelentései az alapszó 'fon, sodor' jelentéséből érthetők meg: a fonnyadó levél Összesodródik. A műveltető fonnyaszt jelentései részint


fór
950
forda
az előbbivel párhuzamosak, részben érintkezésen alapuló névátvitellel jöhettek létre. — 2. A fogy ige visszaható, illetőleg műveltető képzős származékai. Eszerint például a fony- nyad eredeti jelentése terjedelmében csökken, fogyni kezd’ lehetett, amelyhez 2. jelentése áll legközelebb. Az adatok tanúsága szerint korábban valóban nemcsak növényekre vonatkozott, hanem más konkrét dolgok, sőt elvont fogalmak (test, seb, lélek, szépség, dicsőség stb.) visszacsökkenését is jelölte, a növényekkel kapcsolatos 'szárad, hervad’ jelentés csak az újabb időkben vált — a köznyelvben — kizárólagossá. A gy ~ ny hangviszonyra vö. monyoró ~ mogyoró, bonyolít ~ bugyolál, menyek ~ megyek stb. — Mindkét magyarázatnak vannak nehézségei. A szó nny hangja mindenesetre másodlagos nyúlás eredményének látszik. — Lapp egyeztetése téves.
Simonyi: NyK. 16: 261, 17: 47; Budenz: NyK. 18: 217; Balassa: TMNy. 119; Beke: Nyr. 56:31,66: 117 ®; Csűry: NyK. 48: 342; EtSz.®; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; Kő Benedek: MNy. 53: 204 ® ; Pais: MNy. 55: 240; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 18; Károly: NytudÉrt. 38. sz. 59 ®. — Vö. fogy, fon.
fór 1866: ,,No baj társ, gyere futtatni, adok kétszáz lóhosszát »/őrí« mégis utói érlek” (MNy. 51: 343); 1878: fór (MNy. 51: 343). J: 1866: '(sportban, játékban stb.) előny; (beim Sport, Spiel usw.) Vorgabe’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. vor- ’elő-, elé-’ ebben az igében: vorgeben ’(sportban, játékban) előnyt ad’. — A ném. vorgeben igekötő· je az „ich gebe dir eine Runde ror”-féle kifejezésekben elválik az igétől és a mondat végére kerül, erős nyomatékkai ; az idegen anyanyelvűben szinte önálló főnév benyomását keltheti, és „adok neked egy kör fórt” típusú fordítást eredményezhet. Hasonló módon keletkezett az egy adatból ismert 1864: „fórt tánczolt” [’elÓtáncos volt’] (M- Ny. 51: 344) is a ném. „sie tanzte vor” [’ua.’] alapján. A szik, fór; le. fór; f.-or., ukr., or. φόρα: '(sportban, játékban) előny’ szintén a ném. vor gében igekötőjére megy visz- sza. — Téves az a feltevés, hogy a m. fór a ném. Vorsprung, Vorzug ’előny' vagy voraus ’előre’ megrövidülése útján jött létre. — Alacsonyabb nyelvi szinten használatos, bizalmas árnyalatú szó.
EtSz. ; SzófSz. ; Horger: NNyv. 3: 157 ® ; Kiss: MNy. 51: 343®, StudSl. 1: 409, 10: 28, Nyr. 90: 197; Fogarasi: StudSl. 3:408; Zsoldos: Nyr. 89: 490; Imre: Nyr. 90: 197.
fóra 1559: „nem kelly ám mi közöttünk csalárdkodnotok, hanem fora innen, hogyha hamissak vagytok” (RMK. 5: 223); 1803: „Sokan-is kiáltották | Bravo, Bravo, Fora, Fóra” (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 29 — 30: NSz.; 1. mégNyr. 42: 19); 1838: fuora (MNy. 46: 94); 1879: fore (MNy. 35: 113). J; 1. 1559: 'kifelé!, takarodj!; fort!, packe dich!' (1. fent); 2. 1803: '(zenei stb. előadáson:) hogy volt!; (bei musikalischen usw. Vorführungen:) da capo!, noch einmal!' (1. fent). — Sz: Αχ 1879: fórázni sz. 'újráztat, ismételtet’ (Déryné Naplója 1: 72: NSz.).
Olasz eredetű; vö. ol. N. fuora, fora, ir. ol. fuori 'kinn, kívül; takarodj!, mars ki!, kifelé ! ; jöjjön ki (színész stb. a tapsoló közönség elé)’. A le. fora ’el!, ki!, takarodj!; R. hogy volt’; or. R. φόρα 'hogy volt!’; újgör. φόρα ’ki!, kifelé!; hogy volt!, jöjjön a függöny elé (színész stb.)’ szintén az olaszból származik. — A magyarba először a 16. sz.- ban, másodszor a 19. sz. folyamán került át különféle olasz alakváltozatok alapján. Az egy adatból ismert 17. sz.: „ízderi fóri!” (Nyr. 28: 462) jelentése és idetartozása bizonytalan. — Német közvetítés feltevésének az a súlyos nehézsége, hogy a németből nem tudunk kimutatni megfelelő szót. A ném. voraus ’előre’-féle szavakból való magyarázata téves. — Elavult.
Körösi: O1E1. 30 ®, Nyr. 21: 321, 28: 462, 57: 8; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 28: 463; Erődi: Nyr. 48: 92; A szerkesztőség: Nyr. 48: 92; EtSz. ®, 2: 386 ? fóri a. is; Bárczi: MNy. 35: 42, Szók.2 118; Gáldi: MNy. 35: 113; Tagliavini: MNy. 36: 189 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 12®, 13, 24, 26; Fokos: NyK. 54: 71; Fogarasi: StudSl. 3: 409 ®. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1736.)
forbátol 1416 U./1450 k.: „Foïbat'lon vr te néked te mvuélkedétedéit” (BécsiK. 4); 1548: forbátol (Szék: Zsolt. 15: NySz.); 1575: meg forbotla gr. (Helt: Krón. 120b: NySz.); 1621: Meg/orMíZom gr. (MA.). J: 1416 U./I450 k.: 'hasonlót hasonlóval viszonoz; Gleiches mit Gleichem vergelten’ (1. fent). — Szí forbátlás 1416 U./1450 k.: meg- forbatlaft gr. 'viszonzás' (BécsiK. 209) | for- bátlat 1416 U./1450 k.: fo^batlatot gr. 'viszonzás' (BécsiK. 22) U forbát 1831: forbát (Kreszn.); 1838: „Forbát, fn. der, das Vergelt” (Tzs.). J: 1831: 'viszonzás; Vergeltung’ (1. fent).
A forbátol ismeretlen eredetű. A k. lat. forisfactum, for fatum 'vétkezés', h. lat. fore- factum 'bírságolás' szóból való származtatása nem meggyőző. — A forbát nyelvújítási elvonás a forbátol igéből. — A forgat, fordul családjába vonása, valamint olaszból való magyarázata téves. — Elavult szó.
CzF. forbát ; Simonyi: MNyelv.1 1: 174, EPhK. 26: 159, NyK. 31: 226; Lehr: MNy. 5: 174; EtSz. ® ; Tagliavini: MNy. 36: 191; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43.
forda 1792: „Forda: tropus”, „Eszelős (proprio: occupatosus in agitanda mente)


fordít
951
fordít
. . . innen osztán bordáson (tropice) delirus, amens” sz» (Bartzafalvi Szabó: Tudományok 27, 31: NSz.). J: 1. 1792: ’szókép; Tropus [ metafora; Metapher’ (1. fent); 2. 1891: ’for- duló, forgó; Turnus’ (Nyr. 20: 186).
Nyelvújítási származékszó: Barczafalvi Szabó Dávid alkotta a fordít, fordul igék tövéből -a képzővel (vö. bura, inga; zönge) a lat. tropus ’<a retorikában) átvitt értelmű szóhasználat’ (1. trópus a.) megfelelőjéül. 2. jelentésében a turnus (1. ott) magyarítására foglalták le, esetleg újra megalkották. — 1. jelentésében nem terjedt el. 2. jelentésében főként vasutas szakszóként él.
NyÚSz.; EtSz. — Vö. fordít.
fordít 1372 U./1448 k.: „Auagy egyebeket penetencere fordoÿtanÿ” sz. (JókK. 113); — fardittanyi sz. (AlTsz.); for(djit (CsángSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’térít, jobb útra térít; bekehren’ (1. fent) ; 2. 1416 U./1450 k.: ’valamilyen irányba mozdít, más helyzetbe hoz; kehren, wenden | irányít; lenken, richten’ * (BécsiK. 303); 3. 1416 U./1450 k.: ’változtat; ändern’ (BécsiK. 122); 4. 1416 u./1466: ’egyet lapoz (könyvben); (ein Blatt) umwenden’* (MünchK. 115); 5. 1527: ’egyik nyelvről a másikra átültet; übersetzen, übertragen’ * (ÉrdyK. 560) ; 6. 1538: ’valamely tengely körül elmozdít; umdrehen’# (PestiN. b[ 1 ]) ; 7. 1577: ’valamilyen célra használ; verwenden, anwenden’ # (Tel: Evang. 1: 16: NySz.); 8. 1696: ’valamire vonatkoztat; beziehen’ (Uly: Préd. 1: 129: NySz.). - Sz: -ás 1493 k.: megh fordyhtafaaban gr. (FestK. 303); 1533: ’egyik nyelvről a másikra való átültetés’ (Komj: SzPál. 9: NySz.) | —ó 1493 k.: megh fordyhtho mn. (FestK. 9); 1517: fn. ’ajtó- sarok’ (DomK. 109); 1551: fn. ’az, aki egyik nyelvről a másikra fordít’ (Helt: Bibi. 1: c3: NySz.) | ~ott 1604: Fordítót (MA.) | — gat 1735/1892: fordítgattam gr. (Ráday G.: Ö. Μ. 49: NSz.) || fordul 1372 U./1448 k.: ,,legottan hamar yarafual frater Bernaldhoj fordola” (JókK. 10); 1476 k.: fardola gr. (SzabV.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’visszatér; zurückkehren’* (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’megtér, jobb útra tér; sich bekehren’ (JókK. 146); 3. 1416 U./1450 k.: ’valakihez folyamodik ; sich an jemanden wenden’ # (BécsiK. 3); 4. 1416 U./1450 k.: ’valamilyen irányba mozdul; sich wenden’ * (BécsiK. 19); 5. 1416 U./1450 k.: ’valakire, valamire csapásként, bajként rakódik, háramlik; auf- gebürdet werden’ (BécsiK. 63); 6. 1416 u./1466: ’változik; sich ändern, in etwas verwandelt werden’ * (MünchK. 205) ; 7. 1636: ’valamin áll, valamitől függ; von etwas abhängen’ (Pázm: Préd. 54: NySz.); 8. 1719: ’elŐfordul; vorkommen | valamilyen módon történik; geschehen’* (P. Páriz I.: Keskeny út 37: NSz.); 9. 1719: Nyereségként jelentkezik; sich als Gewinn zeigen’ (P. Páriz I. : Keskeny út 138: NSz.; vö. még 1743 : Maróthi: Arithm. 276: NSz.). — Sz: —atta 1416 U./1450 k.: fo^dolattam gr. ’fordulása, fordulta’ (BécsiK. 39) | — at 1416 U./1450 k.: fordolatomra gr. (BécsiK. 196) | —ás 1416 u./ 1450 k.: rnegfo^dolafnac gr. (BécsiK. 1) | —ta 1416 U./1450 k.: éXjo'idoltokat gr. (Bécsi- Κ. 19) I —ó 1416 U./1490 k.: te hojiad fordoloknak gr. (AporK. 131); 1638: ’egy- szerre művelt szántóföldek’ (OklSz.) | — atos 1845: fordulatos (NyÚSz.) || forog* 1377: ,,Nicolaus literatus dictus Forgou” sz. szn. (OklSz.); 1474: ,,aj forogion ti ginetekben mint módotok jatokual” (BirkK. 2); 1842: For'g (P. Horváth L. —Byron: Aíanfréd 96: NSz.). J: 1. 1377: ? ’körforgást végez; sich herumdrehen, kreisen, wirbeln’ * (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ SchlSzj. 100.); 2. 1493 k.: ’valahol van, mozog; irgendwo verkehren’ * (FestK. 365); 3. 1525 k.: ’valamilyen irányba fordul; sich wenden’* (AlNy. 11: 39); 4. 1527: ’változik; sich ändern | múlik; vergehen’ (ÉrdyK. 19); 5. 1527: ’folyamatban van; im Gange sein | történik; geschehen’ (ÉrdyK. 524); 6. 1568: ’valamitŐl függ; von etwas abhängen’ (Mel: SzJán. 443: NySz.); 7. 1655: ’<állat) párosodik; sich begatten (vom Tiere)’ (ACsere: Enc. 277: NySz.). — Sz: forgó 1377: szn. (1. fent) ; 1405 k.: forgo jel (SchlSzj. 100.); 1577 k.: ’forgo- csont’ (OrvK. 47); 1664 e./1705: ’sisakforgó’ (Zrínyi: Symb. 26: NySz.; de vö. 1554: Radv: Csal. 2: 12) ] forgódik 1416 U./1450 k.: fonódik vala (BécsiK. 68) | forgás 1513: forgafat gr. (NagyszK. 85) | forgandó 1527: forgando (ÉrdyK. 19) | forgolódik 1533: forgolottanak gr. (Komj: SzPál. 5: NySz.) | forgalom 1842: forgalmat gr. (Nyr. 31: 443) I forgalmaz 1857: Forgalmaz (Ballagi) | forgalmas 1869: forgalmas (Greguss Gy.: Értekezései. 280: NSz.) | forgalmista 1908: Fór· galmista (Borssz. Jankó 1908. nov. 22. 12: NSz.) (I forg-at 1395 k.: ,,fcated[r]a [o: scatebra]: forgatag" sz. (BesztSzj. 253.); 1416 U./1466: ,,nêdè jçuetneket goite· z meg- forgaiia' e a* hajat” (MünchK. 147); 1510 k.: fargathasch sz. (AíNy. 6: 180). J: 1. 1395 k.: ’forgómozgást végeztet; wirbeln, herumdrehen’* (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’erre- arra, le-fel fordít; hin und her, seitwärts usw. drehen, wenden’* (1. fent); 3. 1416 U./1466: ’(könyvet stb.) lapoz; (in einem Buch usw.) (herum)blättern’ * (MünchK. 178); 4. 1456 k.: [elméjében, magában stb.
’(jól) meggondol valamit; über etwas nachsinnen’* (SermDom. 1: 207); 5. 1456 k.: ’keres, nyomoz; nachforschen | vizsgál, tárgyal; diskutieren, erörtern’ (SermDom. 1: 289); 6. 1456 k.: ’valamit, valamilyen ügyet intéz; sich mit etwas befassen’ (SermDom. 1: 442); 7. 1510 k.: ’felás; umgraben | felszánt ; umackern’ (1. fent) ; 8. [~ ja magát]


forgrács
952
forgószél
1559: ’viselkedik; sich benehmen’ (Szék: Krón. 72: NySz.); 9. 1613: ’valakire, valamire alkalmaz; anwenden’ (Pázm: Kai. 364: NySz.); 10. 1626 — 7: ’emleget; im Munde führen, oft sagen’ (Zvon: Post. 1: 177: NySz.); 11. 1628: '(fegyvert, munkaeszközt) rendeltetésének megfelelően használ; (Degen, Feder usw.) führen’ # (Prág: Serk. H: NySz.); 12. 1787: 'szorongat; bedrängen | zaklat; behelligen’ (Fal: TÉ. 637: NySz.); 13. 1795: ’egyik nyelvről másikra fordít; übersetzen’ (Alagy. Merkur, Bibi. 7: NSz.); 14. 1835: ’(váltót) kézről kézre ad; indossieren, girieren | (tőkét) újra meg újra befektet; immer wieder anlegen’ (Tzs. Girieren a.). — Sz:. ~ag 1395 k.: 1. fent | ~às 1510 k.: 1. fent | ~tyù 1717 e./1804: ? forgattya (Bethl: Élet. 168: NySz.); 1801: Forgattyü (NyŰSz.).
A szócsalád /or- töve valószínűleg ősi hangutánzó-hangfestő szó a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: vog. KK. poßrit- ’hentereg' (MSFOu. 109. sz. 287); votj. Sz. pórjai- ’forog, kering’ ; md. E. puvrams, Μ. puv(δ)fa‘ms 'forgat, sodor, pödör’ ; — szám, szelk. puroldam 'megfordít’. A votják szó csak őspermi *i > *ó > votj. o hang változás feltevésével vonható ide. A vogul -it és a votj. -jal gyakorító képző. Hasonló jellegű hangutánzó szavak más rokon és nem rokon nyelvekben is vannak, ezért a szó ősi eredete nem bizonyítható kétségtelenül. Ősi eredet esetén a finnugor (uráli) alapalak *p8rk3- lehetett. A szócsalád alapszava valószínűleg azonos a forr igével. Ugyanebbe a családba tartozó magas hangrendű változat a ferde, fergettyü, fertő, fetreng, förgeteg, förtelem, fürdik, fürge, fürmöl stb.; a minden bizonnyal igen régi hangrendi kettősséget a hangutánzó jelleg magyarázza. — A jelentésváltozatok gazdagsága a forgómozgásra vonatkozó eredeti jelentésből érthető meg. — A magyar szavak más finnugor egyeztetése nem fogadható el, török és mongol származtatásuk téves. Az egész finnugor (uráli) szócsaládnak altaji szavakkal való esetleges kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek.
Budenz: NyK. 2: 361, 4: 171, 174, 10: 99; Vámbéry: NyK. 8: 144, MBölcs. 36, 157; Bálint: Párh. 15; MUSz. 532 ® ; Munkácsi: NyK. 16: 461; Simonyi: NyK. 16: 240, 242, 250, TMNy. 442, 502, UngSpr. 90; Halász: NyK. 23: 444; Melich: NyK. 25: 295; NyH.1-’®; Tolnai: MNy. 6: 365, Nyúj. 173; Mészöly: MNy. 11: 64, NNyv. 1: 225; Pröhle: KSz. 17: 167; Beke: NyK. 45: 350, Nyr. 67: 131, 68: 26; Fokos: Nyr. 49: 155; Gombocz: Jelt. 106, ÖM. 1: 149; Horger: MNy. 23: 127; Sauvageot: Rech. 11; Németh: NyK. 47: 470; Pais: MNy. 28: 117, 48: 172, 56: 312, NyK. 48: 283, NytudÉrt. 30. sz. 66; Knöpfier: Nyr. 66: 46; EtSz. ®, 2: 396 forog a. ® ; SzófSz., forog a. is; Gáldi: DictKlein. 128, Szótir. 249; Papp L.: MNny. 6: 62; Bárczi: TihAl. 52, 170, Bev.3 84, Szók.2 22; Benkő: MNy. 49: 475, Nyr. 81: 321; Collinder: FUV.; Liimola: JSFOu. 58/6: 11 ® ; Hexendorf: NytudÉrt. 15. sz. 29; Imre: SzabV. 172; Grétsy: Szóhas. 99; Nyíri: Népr. és Nytud. 7: 80; MSzFgrE. ®. — Vö. ferde, fergettyü, ferto, fetreng, forda, forr, förgeteg, förmed, fortéié m, fürdik, fürge, fürmöl, ireg-forog, köpönyegforgató, napraforgó, pálfordulás.
forgács 1336: ,,Nicolaus filius Nicolai dicti Furgach” szn. (AnjokOkm. 3: 272); 1337: Forgach szn. (AnjouOkm. 3: 335); 1339: Fargach szn. (AnjouOkm. 3: 519); 1470: ,,sarmentorum [ forgacokathf aliquantulam partem congregasset” (SermDom. 2: 367); 1788: forgáttsát gr. (Dugonics: Etelka 1: 44: NSz.); 1792: faragáts (SzD. Farag- mány a.); 1833: Forgatsol sz. (Kassai^ 2: 149); — fargg,s (CsángSz.); forgáncs (ÚMTsz.). J; 1470: ’Span’ # (1. fent). — Sz: ~ol 1777: forgácsolván sz. (E’sopus’ Meséi 1: 153: NSz.) I tolódik 1835: eXforgácsolódik (Tzs. Absplittern a.).
Származékszó: a farag igéből keletkezett -ács képzővel. Képzője valószínűleg azonos a cselekvést, illetőleg a cselekvés eredményét jelölő -ás, -és képzővel. Hasonló képzések lehetnek még pl. N. szilács 'forgács' (MTsz.), N. szökécs szökés) 'pattanás’ (NyH.7 89). A farag ~ forgács tómagánhangzójának viszonyára vö. hal ~ holt, vala ~ volt stb. A forgáncs alak változatban az n elem szervetlen járulékhang; vö. bogrács > N. bográncs, R. bogács > bogáncs.
Budenz: NyK. 6: 462®, 18: 202, 20: 275; Simonyi: Nyr. 5: 100, 150, TMNy. 374, 375; Halász: Nyr. 7: 151; MUSz. 532; Szilasi: Nyr. 10: 493; Szarvas: Nyr. 19: 100; Gombocz: NyK. 39: 235; Horger: Nyr. 39: 340, MSzav. 61; Beke: Nyr. 58: 154; NyH.7 89; Szinnyei: Berzeviczy-Eml. 226; EtSz.®; SzófSz.; D. Bartha: Szóképz. 81; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 56. — Vö. farag.
forgat 1. fordít
forgószél 1405 k.: ,,turbó: forgo jeZ” (SchlSzj. 100.). J: 1405 k.: ’Wirbelwind’ # (1. fent).
Összetett szó. Olyan típusú jelzős összetétel, mint a szökőkút, verőfény stb. Bár számos más nyelvben is ugyanilyen fogalmi elemekből alakult, hasonló szerkezetű szó jelöli a forgószelet (vö. pl.: ang. whirl-wind; ném. Wirbelwind; finn pyörretuuli; vö. még: lat. turbo; fr. tourbillon; ol. turbine: [tkp. ’forgás, forgatag’]), a magyar szó keletkezésében nincs szükség idegren hatás feltevésére.


forint
953
forma
Simonyi: TMNy. 360; EtSz. 2: 400 forog a.; SzófSz. forog a.; Benkő: MNy. 49: 467.
forint 1403: „Anthonio Florentos” sz. szn. (OklSz.); 1415 k.: Florynthushnaa, sz. hn. (Csánki 3: 54); 1453: ? Foronthothlan sz. szn. (OklSz.); 1479: Forynthwerw szn. (NytudÉrt. 50. sz. 100); 1493: „ados volt volna en nekem erdv hegy balas zaz forintal” (Nyelveml. 156); 1496 — 9: frint (Nyr. 16: 172); 1518 k.: forentokat gr. (PeerK. 341); 1526: forynnal gr. (LevT. 1: 3; vö. MNy. 15: 123); 1531: forythnak gr. (ÉrsK. 298); 1538: fornitotgr. (PestiN. R4); 1721: foréntra gr. (OklSz.); 1790: farint (M. Kurir 17: N- Sz.); — flores, flórián (EtSz. 2: 387); forontot gr. (ÚMTsz.). J; 1403: 'Gulden, Währungseinheit in Ungarn und in anderen Ländern seit dem ausgehenden Mittelalter’ # (1. fent). - Sz: ~os 1403: szn. (1. fent); 1525/1640: forintos mn. (TörtTár. 1908. 83); 1743: fn. (Taxonyi J.: Tükör 2: 427: NSz.).
Vándorszó; vö.: ang. florin; ném. Florin; holl, florijn; fr. florin; or. φ/ιορύΗ; oszm. florin: ’forint’. Forrása az ol. fiorino ’ua? (tkp. ’virágocska’; vö. ol. fiore ’virág’), amely a Firenzében először ezüstből, később aranyból vert pénz neveként — részben a k. lat. florenus [főként többes számban: floreni ’ua.’] közvetítésével — terjedt el. Az olasz szó 1257 óta mutatható ki, de a firenzeiek a Villani-krónika szerint már 1252 óta vertek forintokat. Az elnevezés alapja az, hogy az érme egyik lapjára a Firenze címerében szereplő liliomot tették. Eredetileg a firenzei pénzt jelentette más nyelvekben is; később használni kezdték egyéb országok pénzének neveként is. — Magyar- országon először Károly Róbert veretett forintot 1335-ben. A hazai latinból a 13. sz. végéről van az első adatunk a szóra; vö. 1282/1336: „receptis ab eodem Magistro Dionisio centum flprenis per centum denarios numerando” (ÁÜO. 9: 339). A m. forint- nak és alakváltozatainak közvetlen forrása nem határozható meg. Az olasz származtatásnak főként hangtani nehézségei vannak, így valószínűbb, hogy a k., h. lat. floreni többes számú alak honosodott meg a magyarban. A szó végi t nincs kielégítően megmagyarázva. Legnagyobb valószínűséggel a Firenze lat. Florentia nevéből képzett Florentinus ’florentiai; firenzei’ melléknév, illetőleg az ol. fiorentino 'firenzei’ í-jének hatására gondolhatunk; vö. még: ang. Florentine; ném. Florentiner, florentinisch; or. φΛΟ- peHmÚHey: 'firenzei'. Lehetséges azonban, hogy a t szervetlen járulékhang; vö. pl. tulipánt, rubint stb. A flores és a flórián a diáknyelvben, illetőleg az argóban keletkezett tréfás alak vált ozat ok.
CzF.®; Fogarasi: NyK. 4: 30; Munkácsi: NyK. 17: 102; Körösi: Nyr. 13: 457,
16: 63, O1E1. 30; Kovács: LatEl. 14, 56; Asbóth: NyK. 26: 462; Melich: MNy. 6: 115, 10: 98, 36: 233 ®; G. S.: MNy. 22: 43; Fekete: Zárh. 18; Beke: Nyr. 58: 103, 60: 139; Tagliavini: MNy. 33: 255; Zolnai B.: Minerva 17: 18; EtSz.®; SzófSz.; Horger: MNy. 38: 13; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 33; Kálmán: MNyj. 2: 61; Bárczi: Nyr. 80: 7; Hadrovics: ZSIPh. 29: 28, NytudÉrt. 50. sz. 99. (Wartburg: FEWT. 3: 627; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1651; Kluge: EtWb.19 208 ; Dauzat — Dubois — Mitterand : DictÉt- HFr. 311.)
fóris 1792; „Fóris: öfzve-tekertt, fod- rott, darot, v. drót” (SzD.); 1831: Fóri'sos sz. (TudGyűjt. 7: 18); 1838: Foris (Tz_s.); 1861: fórics (EtSz.); — jrólyisos sz. (ŰM- Tsz.). J: 1. 1792: 'szálakból sodrott drót; zusammengedrehter Draht’ (1. fent); 2. 1831: 'fonálon levő csomó ; Knoten am Garn' (TudGyűjt. 7: 18); 3. 1856: 'sodronyszál főkötő, mellény stb. díszítményéül; gewundenes Drahtstück als Zierde von Hauben, Westen, Leibchen usw.’ (Garay A.: Fal. él. 1: 131: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Lehet, hogy az 1. és 3. jelentésű, valamint a 2. jelentésű fóris két külön szó. A forr igéből származó N. forrács (~ fórács, forács, fórics, forics, forris) ’fa forradása, boga; ág helye; sebhely’ (EtSz., ÚMTsz.) szóhoz való viszonya tisztázatlan. — Dunántúli és Nyitra-vidéki nyelvjárási szó.
EtSz. 2: 390 2. fóris és 2. fóris a., 413 forrcLcs a.
forma. 1519: „azon formán ffel eppey- tenee hwtet, mynt latta vala” (JordK. 731); 1791: formáját gr. (Balia: Érd. törv. 11: NSz.); — furma (MTsz.). J: A) fn. 1. 1519: 'alak; Gestalt | (valamely tárgy, dolog, személy) megjelenési módja; Erscheinungsform (eines Gegenstandes, einer Sache, einer Person)’ * (1. fent); 2. 1527: 'minta; Muster’ (ÉrdyK. 647); 3. 1904: 'sikert hozó testilelki állapot (sportban stb.); Form (im Sport usw.)* (Radó: IdSz.1). B) mn. 1616: 'valamilyen alakú; -förmig, -gestaltig’ (Bal: Cslsk. 112: NySz.). - Sz: ^tlan 1583: Formátlan (Nyr. 12: 415) | «41 1585: Formálom gr. (Cal. 239) | ~s 1630: formás (MA: SB. 233: NySz.) | ~lódik 1655: formálódik (A- Csere: Éne. 141: NySz.) | ~i 1696: formaisága sz. (Illy: Préd. 1: 134: NySz.); 1840: formai (Szemere B.: Utaz. 1: 56: NSz.) | ~z 1766: formász (Lepenyei: Sz. Ágost, beszélg. 125: NSz.) I ~ság 1826: formaságokot gr. (Verseghy: Lex. term. 182: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. forma 'alak, forma; kép, modell; kifejezési mód’. A tisztázatlan etimológiájú latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelv¬


formaiin
954
formátum
be; vö.: ang. form; ném. Form; fr. forme; ol. forma; or. φόρΜα: 'alak, forma; minta; sikert hozó testi-lelki állapot (sportban)’.
Szarvas: Nyr. 12: 37; Simonyi: Hat. 1: 175; Kallós: Nyr. 65: 6; EtSz. ® ; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 176; Szerkesztőség: Nyr. 74: 64; Beke: NyK. 53: 245. (Schulz: Dt- Fremdwb. 1: 223; OxfEnglDict. Form a.; Wartburg: FEW. 3: 713; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 530; Ernout—Meillet: DictÉt- Lat.4 247; Kluge: EtWb.19 212.) - Vö. formális, formátum, formula.
formaiin 1894: „[a formaldehid vizes oldatát] újabban Formalinum név alatt mint antiszeptikumot kezdik használni” (PallasLex. 7: 379 Formaldehid a.); — For- malingeXvAÁn (RévaiLex. 7: 689); formaiin (Csorba: IdSz.). J: 1894: 'mérgező hatású, szúrós szagú, fertőtlenítésre használt folyadék; Formaiin’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. formalin(e); ném. Formaiin; fr. formaline; ol. formaiina; or. φορΜαηύΗ: ’formalin’. Forrása az ang. formaiin ( e ), mely az ang. formaldéhyde ’hangyasavas aldehid’ csonkított elŐrészébŐl keletkezett a vegyészeti terminológiában szokásos -in(e) képzővel. A formaldehid megfelelőinek form- előtagja az újkori lat. formicus ’hangyasavas’ (< : lat. formica ’hangya’) melléknévből, aldehid utótagja pedig az újkori lat. alkohol dehy drog enatus 'víztelenített (= tiszta) alkohol’ szókapcsolatból jött létre. — A magyarba elsősorban a németből kerülhetett át. A formalinum latinosított alak. — Vegyészeti szó.
(OxfEnglDict. Suppl. Formaldehydei For- malin a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1689; Römpp: VegyLex. 1: 54, 725.)
formalitás 1786: „megmaradhatott vól- na a’ régi Formalitás” (M. Hírmondó 208: NSz.); 1795: formalitás (M. Kurír 1: 603: NSz.). J: 1786: ’forma; Form | formaság; Formalität’ (1. fent) || formális 1789/1882: „Kend bizony formalis bolond” (Dugonics: Tárházi 37: NSz.); 1792: formális (Μ. Hírmondó 2: 412: NSz.). J: 1. 1789/1882: 'valóságos, igazi; wahr’ (1. fent); 2. 1796: 'formai; formell’ (Μ. Kurír 2: 170: NSz.) || formalizmus 1839: „üres formalismussá s logicai formell’ csontvázává törpült” (Szon- tagh: Magy. philos. 147: NSz.); 1880: Formalizmus (MagyLex. 7: 578). J: 1839: ’a forma hangsúlyozása; Überbetonung des rein Formalen’ (1. fent) || formalista 1865: „formalistái külzeteskedŐ . . . szertartásos” (Babos). J: A) mn. 1865: ’a látszatra építő; formalistisch’ (1. fent). B) fn. 1920: ’a formalizmus híve; Formalist’ (Kelemen: IdSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Formalität, formell, Formalismus, Formalist; fr. formalité, formel, formalisme, formaliste: 'formalitás’, 'formális', 'formalizmus', 'formalista' ; megfelelők vannak az angolban, olaszban s részben az oroszban is. A szócsalád alapja a lat. formalis ’formaszerű, a formához tartozó' (< : lat. forma ’forma, alak’), melyből a formalitás, formalizmus, formalista megfelelői újkori latinos képzések. Ez utóbbiak jórészt a franciából terjedtek el. — A m. formális a lat., h. lat. formalis ’ua.’ átvételének is felfogható; a formalitás, formalizmus, formalista elsősorban a német alapján való latínosítás lehet. — A választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz. 2: 393 formalitás a. (Schulz: DtFremdwb. 1: 223; OxfEnglDict. Formal, Formalism, Formalist, Formality a.; Wartburg: FEW. 3: 716; Walde-Hofmann: LatEtWb. 1: 530; DudenEtym. 181.) — Vö. forma, formátum, formula.
formaruha 1789: „Forma-ruhám holtig le sem fogom vetni” (MNy. 13: 295). J: 1789: 'egyenruha; Uniform’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Jelzői szerepű forma előtagját feltehetőleg az egyforma melléknévből vonták el. E szó pedig nyilván azért merült föl az egyenruha megnevezésével kapcsolatban, mert az újkori lat. uni- formis-nak is volt ’egyforma’ jelentése. Vö. még or. φόρΜα 'formaruha, egyenruha’. A fogalom magyar nyelvi kifejezéseire 1. az egyenruha szócikkét. — Elavulóban van.
NyÜSz. Egyenruha a.; Sz. K.: MNy. 9: 365; Zolnai Gy.: MNy. 12: 28®, 142®; Lehr: MNy. 13: 294; Simái: MNy. 15: 37; EtSz. 2: 392 forma a.; SzófSz. forma a.
formátum 1806/1893: „nagyon szeretném, ha az Ur . . . olly formátumban adná ki, mint az én Sylvesterem” (Kazinczy: Lev. 4: 90: NSz.); 1807/1894: formátját gr. (Kazinczy: Lev. 5: 33: NSz.); 1809/1896: formátumra gr. (Kazinczy: Lev. 7: 68: NSz.). J: 1806/1893: ’( könyvről, lapról vagy lap alakú tárgyról szólva) alak, méret; Format’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. format; ném. Format; fr. format; ol. formato; or. φορΜάτη: ’f ormát um’. Nyomdászat! kifejezésként az olaszban keletkezett az újkori lat. (liber) formatus ’(külső méreteit, alakját tekintve) megformált könyv’ alapján. A lat. formatus '(meg-, ki)formált’ a lat. formare ’alakít, formál’ igenévi származéka. — Am. formatum ~ formátum a német megfelelő lati- nosítása lehet az egzotikum, konkrétum stb. mintájára; a formát a németből való. — Nyomdászat! szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 20. (Schulz: DtFremdwb. 1: 223 ; OxfEnglDict. Format a. ; Wartburg: FEW. 3: 717; Battisti —Alessio:


formula
955
forradalom
DizEtlt. 3: 1689; DudenEtym. 181; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 271.) — Vö. forma, formális, formula.
formula 1742: „fogadgyák ... az alább fól-tett eskűvés formulája szerént” (Kovács J.: Krón. 2: 98: NSz.). J: 1. 1742: »állandósult kifejezés(mód); Formel» (1. fent); 2. 1817: »algebrai képlet; Berechnungsformel» (Keresztesi: Mát. 100). — Sz: ~z 1847: formu lázva sz. (Kemény Zs.: Gyulai 4: 94: NSz.) (I form ul áré 1885: „Formulare,: példakép; mutatvány” (Kunoss: Gyal.); 1891: formular(-e) (Füredi: IdSz.); 1894: Formulárék gr. (PallasLex. 7: 382). J: 1835: »szövegminta; Formular’ (1. fent).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függenek össze egymással. — A formula latin eredetű; vö. lat. formula »forma; szabály, rendelkezés» (< : lat. forma ’alak, forma’). A lat. formula elsősorban hivatali, jogi műszóként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. formula; ném. Formel; fr. formule; ol. formula; or. φόρ- MyAa: »formula, képlet’ — A formuláré német eredetű; vö. ném. Formular [többes számban Formulare] ’formuláré’. Ez a fr. formulaire ’ua.’ átvétele. A francia szó tudatos képzés a lat. formularius »bírósági, jogi formulákhoz tartozó’ (< : lat. formula) alapján. Nemzetközi megfelelőire vö.: ang. formulára ’formuláskönyv» ; ol. formulario »példatár»; or. φορΜγΛήρ 'törzslap, kartotéklap». A m. formuláré hangalakját az okuláré stb.-féle szavak befolyásolhatták. — A formula hivatali, tudományos szó, a formuláré elavulóban van.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 223, 224 Form a.; OxfEnglDict. Formula, Formulary; Wartburg: FEW. 3: 724; Walde —ílofmann: LatEtWb.3 1: 530; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1691, 1692; Kluge: EtWb.19 212 Form a., 213 Formular a.) — Vö. forma, formális, formátum.
forog 1. fordít
forr 1181: ? „cum V. vinitoribus, ... Atta cum filio Csega, Furuod, Vzd, Lusad»’ sz. szn. (PRT. 8: 277), de 1. forrás; 1246/1408: Forrow sz. hn. (Györffy 1: 81); 1322/1394: Furratag sz. hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „forro fazokakban” sz. (BécsiK. 220); 1470: joruoth gr. (SermDom. 2: 439); 1790: forr (Görög —Kerekes: Hadi tört. 2: 38: NSz.); 1863: Sollani follani sz. (Kriza: Vadr. 516); 1874: forrik (Nyr. 3: 4); — fárrik, forik, jórik (ŰMTsz.). J: 1. 1246/1408: ? »forrásként előbuzog; entspringen, hervorquellen» (1. fent), 1405 k.: ’ua.’ (SchlSzj. 745., 1. még forrás); 2. 1416 U./1450 k.: »bugyborékolva fő; sieden, wallen’ # (1. fent); 3. 1416 U./1450 k.: »nyüzsög; wimmeln, sich drängen’ (Bécsi-
Κ. 274); 4. 1506: »szeszes erjedésben van; gären’* (WinklK. 132); 5. 1519: »erősen mozgásban van, forrong; in Gärung sein, tätig sein’ (CornK. 279); 6. 1621: ’forrad; verharschen, vernarben | összeforrad ; verwachsen’ (MA. Coalitus a.); 7. [torkára 1754: »megreked, ott reked; einem in der Kehle steckenbleiben» (Bíró Μ.: Angyali szövete. 566: NSz.). — Sz: 1246/1408:
hn. (1. fent); 1416 U./1450 k.: mn. (1. fent) | ~aték 1405 k.: forratek »forrás» (SchlSzj. 745.) I ~al 1508: forralt sz. (DöbrK. 444) j ***óság 1531: forrofagawal gr. (ÉrsK. 39) I ~áz 1590: Meg forrázni sz. (SzikszF. 52) | ~ong 1833: forrong (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 774: NSz.).
Valószínűleg Ősi hangutánzó-hangfestő szó a finnugor, esetleg az uráli korból; azonos a forog, fordít stb. szócsalád /őr- tövével (a finnugor, illetőleg uráli megfeleléseket 1. fordít a.). Szóvégi rr-je a kifejező jelleggel kapcsolatos másodlagos gemináció eredménye. Egyes régi adatok arra mutatnak, hogy az r után korábban esetleg v hang is volt. Eredetileg a földből előtörő, a forrásból kibuzogó víz forgó, örvénylő mozgására vonatkozott, amit legkorábbi jelentése is tükröztet. A vízforrás hasonló szemléletű kifejezésére vö. pl. gör. φυρω »kever’ : φρέαρ »forrás’. Többi jelentése az 1.-ből fejlődött ki érintkezésen alapuló névátvitellel. Ennek megfelelően 2. jelentése is a 100 C°-on forró víz örvénylő mozgásával kapcsolatos; vö. pl. ném. Brunnen »kút, forrás» : brauen ’fŐz <sört>’. 6. és 7. jelentése valószínűleg a forrod hatására alakult ki. — A forog, fordít stb. szócsaládtól független finnugor egyeztetése kevéssé valószínű; mongol származtatása téves.
Bálint: Párh. 15; MUSz. 535; Balassa: NyK. 17: 323 ®; Munkácsi: NyK. 25: 276; Szolár: NyF. 35. sz. 23; Szeremley Császár: Nyr. 35: 165; Wichmann: FUF. 11: 228; Vámbéry: MBölcs. 10; Sauvageot: Rech. 52; Pais: MNy. 28: 117®, NytudÉrt. 30. sz. 33; Knöpfler: Nyr. 66: 46 ® ; Beke: Nyr. 67: 131, 68: 26, 69: 51; EtSz.®; SzófSz.; Kniezsa: MsgőstÖrt. 182; Hutás: MNy. 46: 81, MNyTK. 101. sz. 10; Bárczi: TihAl. 52, Bev.3 83, Szók.2 22; Benkő: Nyr. 81: 321; MSzFgrÉ. ®. — Vö. fordít, forradalom, forrás, forraszt.
forrad 1. forraszt
forradalom 1815: ,,az a» forradalom . . . eggy népet megragad” (Kazinczy: Munkái 8: 175: NSz.; vö. MNy. 9: 450); 1843: fora- dalmas sz. (Vajda P.: Éj. 3: 14: NSz.); — fóradalom (SzegSz.). J: 1. 1815: »erjedés, forrongás; Gärung, Unruhe’ (1. fent); 2. 1829/1862: ’a kizsákmányolt osztályoknak az elavult társadalmi rend megdöntésére


forras
956
forraszt
irányuló, rendszerint fegyveres felkelése ; Revolution’ * (Bajza: Munkái 3: 106: NSz.; vö. MNy. 4: 254); 3. 1869: 'gyökeres fordulat, átalakulás az élet valamely területén, a tudományban stb. ; Umwälzung, Aufhebung der bisher als gültig anerkannten Gesetze usw., z. B. auf irgendeinem Gebiete des Lebens, in der Wissenschaft usw? (Greguss Gy.: Értekezései 206: NSz.). — Sz: forradalmi 1838: forradalmi (Nyr. 86: 223) | forradalmár 1845: forradalmár (Nyr. 86: 224) I forradalmasít 1907: forradalmosítani sz. (MNy. 5: 185).
Nyelvújítási származékszó: a forr igéből alkották a -dalom képzővel; vö. birodalom, bizodalom, fájdalom stb., nyelvújítási irodalom, uradalom, Hiedelem stb. A forradalom. az alapszónak 'nyugtalan, izgatott mozgásban van, forrong’ jelentéséhez kapcsolódik; Kazinczy még ebben a jelentésben használta, esetleg ő is alkotta meg. 2. jelentésében a kérdéses fogalom nemzetközi kifejezését adták vele vissza ; vö. : ang. révolution; ném. Revolution; fr. révolution; or. peeo- AityuH: 'forradalom’. E szavak forrása a lat. revolutio ’visszahengeredés, elhengere- dés; visszatérés’, amely a 16. sz. végén ’az égitestek körforgása’ jelentésben csillagászati kifejezés lett. A 'forradalom’ jelentésre az angolban 1600-tól kezdve van adat; a csillagászati jelentésből jöhetett létre. A franciában Montesquieu (1689 — 1755.) használta először ebben az értelemben. Nemzetközi szóvá a nagy francia forradalom (1789.) után vált ; pontos tudományos értelmét (1. a forradalom 2. jelentését) a tudományos szocializmus révén kapta meg. — Am. forradalom-nak. más a szemléleti alapja, mint az idézett idegen nyelvi szavaknak, de mint erőteljes kifejezés gyorsan elterjedt; főként az 1848-as magyar forradalom megnevezéseként a nyelvjárásokba is bekerült (1. pl. SzamSz., SzegSz.).
NyÚSz.®; Simái: MNy. 9: 450; Kelemen B.: MNy. 15: 11; Tolnai: Nyúj. 209, 215; EtSz. ® ; SzófSz.; Gáldi: Nyr. 72: 154; Terestyéni: RefNy. 113; Zsoldos: Nyr. 86: 223. (OxfEnglDict. Revolution a.; Vasmer: RussEtWb. 2: 501; Wartburg: FEW. 10: 364; DudenEtym. 567.) — Vö. forr.
forrás 1113: ,,De villa Crali est terminus quidam fons, qui vocatur furras” (Fejér- pataky: Kálmán kir. oki. 56); 1372 U./1448 k.-.kut/orra/fokát gr. (JókK. 140); 1821/1955: forrásra gr, (Fazekas: ÖM. 2: 173: NSz.);,. 1839: fórácska sz. (Vajda P.: Anakr. 80: NSz.); 1892: fórás (Nyr. 21: 45); — farás, forlász (ÚMTsz.). J: 1. 1113: 'a földből természetes úton előtörő víz; Quelle, Wasserquelle’* (1. fent); 2. 1577: ’valaminek az eredete; kezdete; Quelle, Ursprung’ # (Kol- GL: NyF. 45. sz. 30).
Származékszó: a forr igéből keletkezett -ás névszóképzővel. Minthogy a forr igének az a jelentése, amelyből a forrás 1. jelentése érthető, a köznyelvben elavult, a származék elszigetelődött az alapszótól. A 2. jelentés kifejlődhetett a magyarban is az 1.-ből, valószínűbb azonban, hogy a lat. fons 'forrás; kútfő’ volt a mintája. Ugyanígy számos más nyelv 'forrás’ jelentésű szava használatos ebben az átvitt értelem ben; vö.: ang. source; ném. Quelle; fr. source; ol. fonte; or. ucmÓHHUK: ’forrás; kútfő'.
Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 23® ; Pais: MNy. 28: 118®; Beke: Teuth. 9: 120, Nyr. 67: 133, 85: 475; Etsz. 2: 407 forr a. ® ; SzófSz.; Kniezsa: MNny. 6: 10; Bárczi: Bev,3 82, Szó- töv. 13, MNy. 54: 50; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 95. — Vö. forr.
forraszt 1416 U./1450 k.: „hanéha valaki eltorléndi rofdaiat nem fenlnec mert midpn megforraztatnacveXa fém erzikuala” sz. (BécsiK. 112); 1544: meg foraztottak gr. (OklSz.); — fóraszt (MTsz.); fórajszam gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’<fémet> olvaszt, Önt; schmelzen, gießen (Metall)’ (1. fent); 2. 1519 k.: 'forral; sieden machen, in Wallung bringen’ (DebrK. 185); 3. 1527: 'izgat, ingerel; aufregen, reizen’ (ÉrdyK. 199); 4. 1544: ’(fémrészeket) egymáshoz rögzít; löten, zusammenlöten’ * (1. fent); 5. 1577 k.: '(sebet) begyógyít, hegeszt; zum Heilen, zum Vernarben bringen’ (Orv- Κ. 78); 6. 1750: ’beleolt, belenevel; einem einpflanzen’ (Wagner: Phras. Ingenero a.); 7. 1757: ’ (forrást) fakaszt; hervor quellen lassen’ (Szent Margit, elölj. 4: NSz.) ; 8. 1784: 'tervez, elméjében forgat; sich mit einem Gedanken tragen’ (Μ. Hírmondó 613: NSz.); 9. [torkára 1788: 'torkán akasztja; einem
etwas im Munde ersticken’ (M. Musa 59: NSz.). — Sz: ~ás 1544: forraztasatol gr. (OklSz.) J 1692: forrasztónak fn. gr. (OklSz.) I ~ár 1917: forrasztárt gr. (Nyr. 46: 116) (I forrad 1416 U./1466: „meg· forrado^ot gelle tebèn ί> meghaboreita 9 magát” sz. (MünchK. 194); 1516: foradafabol sz. (GömK. 172); 1519s „fiel emelee hwtet, es leghottan egybe forradanak hw czontyay” (JordK. 714); 1578: farradgyon fei gr. (Mel: Herb. 106: NySz.); 1774: forradás sz. (Szilágyi Sám.: Gazdaság. 193: NSz.); — fórad (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1466: ’felfortyan; aufbrausen, hochgehen’ (1. fent); 2. 1519: 'összeforr; verheilen, verwachsen’ * (1. fent); 3. 1527: 'forr; sieden, wallen’ (ÉrdyK. 420). - Sz: -oz 1416 U./1466: 1. fent | -ás 1516: 1. fent I ~ásos 1771: forradássos (MNy. 60: 487 ripacsos a.) || forrasz 1835: „Löth- röhrehen: . . ./orraszcsŐ” (Tzs. Löthröhrchen a.). J: 1835: ’forrasztófém ; Lötmetall I forrasztás; Lötung' (1. fent).


forspont
957
forszíroz
A szócsalád tagjai származékszavak; alapszavuk a forr ige. A forraszt -szí művel- tető, a forrad -d kezdő igeképzővel keletkezett. A forrasz nyelvújítási alkotás az ereszt : eresz, rekeszt : rekesz, támaszt : támasz stb. analógiájára. Az igék jelentései jórészt ώζ alapszó jelentéseiből, valamint a képzők funkciójából érthetők. A forraszt 4 — 5. és a forrad 2. jelentésének kialakulása nem egészen világos; talán a megsérült fakéreg gyógyulásánál megfigyelt jelenségek: a nedv kiserkedése és szabálytalan formában való odaforrása alapján keletkezhetett. A forraszt 9. jelentése a 4. alapján fejlődött. — A forrasz műszaki nyelvi szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 21, NyK. 16: 261; Csűry: Szily-Eml. 11, AkNyÉrt. 24/13: 37, NyK. 48: 342; Pais: MNy. 28: 119®; EtSz. 2: 405, 408 forr a. ® ; Beke: Nyr. 67: 6; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 130; Hutás: MNy. 46: 82, MNyTK. 101. sz. 10; Kardos T.: MNyTK. 82. sz. 54; Tamás: I. OK. 13: 299. — Vö. forr.
forspont 1697: „főrspontot kinszerit meg lennyi” (MNy. 42: 77); 1700 k.: Forspont szn. (Thaly: VÉ. 2: 380); 1723: Forspontot gr. (MNy. 57: 490); 1842: Jor spant (Bodor L.: Él. ábr. 162: NSz.); 1844: rosponttal gr. (Életk. 2: 82: NSz.); 1861: foros ponton gr. (Kelecsény J.: Tájsz. 1: NSz.); 1880: for- sponnal gr. (Mátrai B.: Él. szinf. 57: NSz.); — fospont, frospont (MTsz.); farspont, gyorsfont, porosfont (ÚMTsz.). J: 1697: ’előfogat; Vorspann’ (1. fent). — Sz; ~os 1767: forspon- tos (iMNy. 60: 227).
Német eredetű; vö. ném. Vorspann ’elŐ- fogat’; vö. még baj.-osztr. fürspann ’ua.’. A szb.-hv. R., N. for&pan, fbspan; cseh R., N. firspon, fifpon, forépon, fofpon; le. R. forszpan: ’ua? közvetlenül a németből, a szik. R., N. forspont; ukr. Kárp. R. φοριαηοΗπι (Csopei 416): ’ua.* pedig a magyarból származik. — A magyarba a hazai német hivatali nyelvből kerülhetett át. Inetimo- logikus szóvégi £-jére vö. tulipán ~ N. tulipánt, rubin ~ N. rubint, rozmarin ~ R. rozmarint stb. Az alak változatok kialakulásában a hangátvetés (frospont), a mássalhangzó-torlódás feloldása (forospont) és a népetimológia ( gyors font, poros font ) játszott szerepet. — A nyelvújítási előjogát (1. 1837: NyÚSz.) nyelvjárási szintre szorította vissza.
Hunfalvy: NyK. 12: 81 ® ; Szarvas: Nyr. 11: 414, 14: 320; Alexics: Nyr. 16: 447; Melich: Nyr. 24: 209®; Lumtzer — Melich: DOLw. 104 ® ; Horger: MNy. 22: 23; Fekete: Zárh. 18; EtSz.®; Deme: MNyTK. 69. sz. 37; Beke: Nyr. 73: 258; Zsoldos: Nyr. 89: 490; Tamás: UngElRum. 359. (TrübnersDtWb. 6: 422; Striedter-Temps: DLwSkr. 124.)
forsz 1788: ,,Tudjátok az ide való Hazának . . . minden for sait” (Μ. Merk. 76: NSz.); 1865: force, forsz (Babos). J: 1. 1788: ’erő; Kraft, Stärke’ (1. fent); 2. 1877: ’valaminek a fortélya, nyitja; Kniff, Kunstgriff | előnyös sajátság; vorteilhafte Eigenschaft’ (Wohl J. és S.: Besz. 165: NSz.).
Német eredetű, de jelentéseinek másmás az előzménye. — 1. jelentésében a ném. Force, N. forsche ’erő, erőszak’ « fr. force ’ua.’) átvétele. Etimológiailag összefügg a m. forsziroz, komfort szavakkal. Az ang. force ’erő, erőszak’; szb.-hv. fórsa ’ua.’; cseh force ’erő; előny’; szik. R. fors, forsa 'kedvtelés, vesszőparipa’; le. N. fprsa ’pénz, guba; R. erő, erőszak’; or. (ßopc ’tüntető fényűzés ; hencegés, dolyf’ közvetlenül vagy közvetve a franciából származik. — 2. jelentésében a 'ragyogó szerep; különleges képesség’ jelentésű ném. Force-ra, megy vissza. Ez utóbbi a ném. R. forcerolle 'ragyogó szerep’ (vö. fr. rôle de force ’ua.’) előtagjából önállósult. — 1. jelentésében elavult, 2. jelentésében a bizalmas társalgási nyelv szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 222 ®; Wartburg: FEW. 3: 726; Slawski: SlEt. 1: 235; Vasmer: RussEtWb. 3: 216; Kluge: EtWb.19 213; DudenEtym. 181.) — Vö. forszíroz, komfort.
forszíroz 1799: ,,ezen forzirozott marsch által . . . közel érkezett ... az ellenséghez” sz. (M. Kurir 1: 386: NSz.); 1808: Forszírozni sz. (Sándor I.: Sokféle 12: 183: NSz.); 1824: forcirozva sz. (Hébe. 67: NSz.); 1835: Forsziroz (Kunoss: Gyal.); 1853: jorceirozást sz. (Vahot I.: Ködf. 3: 184: NSz.); 1862/1927: forszírozott sz. (Gyulai P.: Krit. dóig. 154: NSz.); — forciroz (Tolnai: Magy. szót.1 115); förséroz (SzamSz.); forcéroz (ÚMTsz.). J: 1. 1799: 'erőltet; mit Anstrengen etwas tun, forcieren | siettet; beschleunigen, drängen’ (1. fent); 2. 1864: ’<valamely kérdést stb.) firtat, feszeget; (auf irgendwelche Frage usw.) fortwährend zurückkommen’ (Kakas M. napt. 13: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. forcieren 'erőltet, erőszakol; (erőszakkal) birtokba vesz, bevesz; túlhajt', R. forcierter marsch 'erőltetett menet’, baj.-osztr. forschieren 'erőltet, erőszakol'. A német szó a fr. forcer 'kényszerít, erőszakol, erőltet; erőszakkal kivív, elnyer; bevesz; stb.’ átvétele. Etimológiailag összefügg a m. forsz szóval. A szb.-hv. forsirati ’erőszakos átkelést hajt végre; erőltet, siettet’ ; cseh N. forsirovat ’támogat, előnyben részesít’; szik. N. forsirovat ’ua.’; le. forsowac ’ua. ; erőltet; átkel, előretör valamin; birtokba vesz valamit’; or. φοραϊρο- eamb 'fokoz, siettet; erőszakos átkelést hajt végre’ közvetlenül vagy közvetve a franciából, illetőleg a németből származik. — Az s-sel hangzó magyar alakváltozatok a hazai


fortély
958
fórum
német nyelvjárásokból valók. — A bizalmas társalgási nyelv és a nyelvjárások szava.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 5, AkÉrt. R. 4: 148; Simonyi: Nyr. 8: 300; Lumtzer — Melich: DOLw. 104 ® ; Végh: Adal. 66; EtSz. ® ; Terestyéni: MNy. 54: 114. (Schulz: DtFremdwb. 1: 222; Wartburg: FEW. 3: 729; Vasmer: RussEtWb. 3: 216; DudenEtym. 180.) — Vö. forsz.
fortély 1552: „A tiÍRttartóc kedig nem gondolnac à Regény ember nyomoruía- gáual . . . hanem maraíjtyác {.Regényeket, eleytic külemb kulemb fortéllal” (Heltai: Diai. H7a); 1553 u.: fortílylyal gr. (Monírók. 3: 74); 1^72: fortelozok sz. (MNy. 7: 320); 1598: fortélyoskodni sz. (Decsi: Adag. 214: NySz.); 1615: fartellij (EtSz.); 1736: Fartélos sz. (Szeg: Aqu. 70: NySz.); — fartil (EtSz.); furtéj (ÓrmSz.); farté (ŰMTsz.). J: 1. 1552: ’csel, furfang; List | mesterkedés; Machenschaft’ # (1. fent); 2. 1772: ’valaminek ötletes szerkezete, nyitja; Rank, Finesse’ (Marikowzki: Néphez 425: NSz.); 3. 1882: ’ csökönyösség; Störrigkeit’ (MTsz.). — Sz: >*oz 1572: 1. fent [ ~oskodik 1598: 1. fent | ~os 1604: Fortelyos (MA.).
Német eredetű; vö. kfn. vorteil ’előre kiadott vagy kapott rész; előny, előjog’, korai úfn. vorteil, vortel ’ua.; előnyös helyzet, fölény; mesterfogás’, ir. ném. Vorteil ’előny, haszon’. A szb.-hv. R. fortelj ’for- tély’, öa R. fortil ’előny, haszon’ ; cseh fortéi ’fortély, fogás’; szik. N. fortiel ’ua.’; le. fortéi ’ua.’ ; or. $ópmeAb ’ua.’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — Az átvétel feltehetőleg a szepesi szász nyelvjárásból történt; az l > ly változás a magyarban ment végbe. A 3. jelentés az 1.-ből fejlődött.
Simonyi: Nyr. 7: 245, BpSz. 42: 295; Zolnai Gy.: Nyr. 16: 291; Alexics: Nyr. 16: 447; Balassa: TMNy. 176; Melich: Nyr. 24: 209; Petz: AkÉrt. 7: 591; Szinnyei: AkÉrt. 8: 610, NyK. 27: 376; Lumtzer —Melich: DOLw. 105; Szolár: NyF. 35. sz. 29; Horger: MNy. 8: 203, MSzav. 115; Thienemann: UngJb. 2: 103; Végh: Adal. 65; Zolnai B.: Minerva 17: 13; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 16; Mollay: Pais-Eml. 668, 672 ®. (Slawski: SlEt. 1: 235; Machek: EtSIÖSl. 111; Striedter-Temps: DLwSkr. 124; Vasmer: RussEtWb. 3: 216.)
foríyan 1325/1332: ? ,,Piscinis quarum nomina sunt hec Merse Forgianagus Mer- gusd” sz. hn. (OklSz. mérges a.); 1613: „Boszszúban meg fortyana s meg dermede Sólymán [= Szolimán], látván hogy meg- csőkőnt szerencséje” (Pázm: Kai. 441: NySz.); 1763: fartyanni sz. (Adámi: Wb. 30: NSz.); 1787: fortyánt gr. (Faludi: T. É. 256: NSz.); 1826: Fortyanik (Aurora 5:18: NSz.); 1872: frottyant gr. (NépkGy. 1: 420). J« 1. [ma csak fel- igekötővel] 1613: ’haragra lobbanva dühösen kifakad ; zornig hochfahren’# (1. fent); 2. 1616: ’( szerelemtől, szerelemben) ég, hévül; brennen, in Liebe erglühen’ (Bal: Cslsk. 112: NySz.); 3. 1621: ’csuklik; schlucksen’ (MA.); 4. 1748: ’puk- kad, robban; platzen’ (Fal: NA. 181: NySz.); 5. 1750: ’lázad, zendül; meutern, auf- stehen, sich auf lehnen’ (Wagner: Phras. Infurgo a.); 6. 1763: ’szellent; furzen’ (1. fent); 7. 1784: ’felfúvódik, duzzad; an- schwellen’ (SzD. 18); 8. 1807: ’megsava- nyodik, megalszik (tej); (Milch) sauer werden, stocken’ (Márton); 9. 1826: ’horkan; schnauben’ (1. fent); 10. 1836: ’bugyboré- kolva rotyog; brodeln’ (Kazinczy: Poet, műnk. 37: NSz.). — Sz: fel~ás 1645: fel- fortyanás (GKat: Válts. 1: 941: NySz.) [| fortyog; 1815: ,,Balra . . . hattyunyakkal fortyog eggy paripa” (Kazinczy: Munkái 6: 17: NSz.); 1838: ? Fotyogni sz. (Tsz.). J: 1. 1815: ’horkol, horkan ; schnauben’ (1. fent) ; 2. 1838: ’cuppog; quatschen’ (Tsz.); 3. 1842: ’bugyborékolva fő, rotyog; brodeln’ # (Kliegl 1: 27: NSz.); 4. 1899: ’mérgeskedik; voller Zorn sein’ (Abonyi Á.: Orvosok 2: 101: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a rotyogó, hortyogó, bugyborékoló, bugyborékolva pöfögő hangjelenségeket érzékeltette. Ez a szerepe a nyelvtörténeti adatokban számos jelentésben megmutatkozik. A hangutánzás síkján a horkan, horkol, hortyog, szortyog, szotyog s távolabbról a rotyog hangutánzó igékkel függ össze. Lehetséges azonban az is, hogy végső fokon kapcsolatban van a forr, valamint a forog családjával. — Az 1325/1332. évi adat valószínűleg ide tartozik, és a fortyan legkésőbbről adatolható 10. jelentéséhez kapcsolható, csupán a nagy időbeli távolság okozhat kétségeket. A fortyan 1. és 2. jelentése főképpen a forr ige hatására alakult ki, ha ugyan nem megy vissza eredeti etimológiai kapcsolatra. Az 1. jelentés egyébként érthető a hangutánzó eredet alapján is (1. még a fortyog 4. jelentését is). A fortyan 5. jelentése ugyancsak a hangutánzás alapján magyarázható; számos hangutánzó eredetű igének van ’elégedetlenségének hangos kifejezést ad’ jelentése (1. például: morog : morgolódik; zúg : zúgolódik; zendül stb.). — A fortyan 1. és a fortyog 3., részben 4. jelentésén kívül a többi jelentésben mindkét szó jórészt elavult.
Simonyi: NyK. 24: 140; Szily: Száz. 38: 816; Pais: MNy. 28: 119®; Bátky: NyK. 50: 48; EtSz., 2: 420 fortyog a. is; SzófSz. ® ; Horger: NNyv. 3: 73; Bárczi: Szók.2 23.
fórum 1756: „Ne talántán nem lenne elég nékűnk és néktek forum piarcz . . . meny-


fos
959
foszfor
nyetek inkább az árosokhoz” (Bíró Μ.: Micae 1:5: NSz.); 1863: fórumon gr. (Szigligeti: Fenn az ernyő 119: NSz.). Js 1. 1756: ’piactér; Marktplatz’ (1. fent); 2. 1790: ’hatóság; Behörde | törvényszék; Gerichtshof’ (Bardotz: Erdély törv. 14: NSz.); 3. 1843: ’nyilvánosság; Öffentlichkeit’ (P. H. 1843: 65: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. forum ’piactér; köztér’, h. lat. forum ’piactér; törvénytevő hely’. A latin szó jórészt közvetlen kölcsönzéssel bekerült számos európai nyelvbe ; vö. : ang. forum; ném. Forum; fr. forum; ol. foro; or. (pópyM: ’(római) fórum; köztér, piactér; nyilvánosság’. — Az 1. jelentésben inkább csak a lat. forum Romanum ~ m. római fórum-féle szókapcsolatban használatos. — A hivatali nyelv és különféle tudományok szava.
Kursinszky: Latjszlrod. 20. (Schulz: DtFremdwb. 1: 224; OxfEnglDict. Forum a.; Wartburg: FEW. 3: 737; Walde-Hof- mann: LatEtWb.3 1: 537.)
fos 1156/1347: ? „Terram, quam . . ♦ mercatus sum ... a foska” sz. szn. (Mon- Strig. 1: 109); 1490 k.: „cazo: /os” (ÁbelSzj. 214b). J: 1. 1490 k.: ’híg ürülék; dünnes Exkrement’* (1. fent); 2. 1604: ’hasmenés; Durchfall’ (MA. Foríolus a.); 3. 1861: ’híg Bár; dünner Schlamm, Kot’ (MNyszet. 6: 244). — Sz: ~oz 1838: Fosozni sz. ’besároz’ (Tsz.) I ~os 1861: fosos ’sáros, csatakos’ (MNyszet. 6: 244); 1935: ’ürülékes’ (SzamSz.) II fosik 1560 k.: „Cilliacus: Hygh giomrw: fosoo” sz. (GyöngySzt. 4659.); 1604: fofic (MA. Foríolus a.). J: 1. 1560 k.: ’híg székletet ürít; dünn defäzieren | hasmenése van; Durchfall haben’* (1. fent); 2. 1838: ’fecskend, lövell; ausschießen, spritzen’ (Tsz. Fostató a.). — Sz: ~os 16. sz. m. f.: fosos ’csúfszájú, pletykáló’ (FortSzer. I: NySz.); 1708: 'hasmenésben szenvedő’ (PP.) | ~tat 1577: fostato sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 30) I -ás 1577 k.: Fofas (OrvK. 238) | ~at 1795: fosatni sz. (Festetits Urod. Instr. 100: NSz.) I —tos 1831: Fostos (Kreszn.) | —óka 1833: Fosóka-szÓlŐ (Kassai: 2: 224); 1881: ’egy fajta szilva’ (Nyr. 10: 323); 1907: ’egy fajta cseresznye’ (NyF. 40. sz. 37).
Ősi hangutánzó szó a finnugor korból; vö.: vog. T. pós ’fos’, É. poá- ’fosik’ (ÁKE. 635); osztj. Ο. poá ’bélsár; trágya’, Ko. Pfú- ’fosik’; cser. KH. pâèkèô- ’hasmenése van’ (FUF. 19: 195); md. E. pâkizems, Μ. pdéki'iams ’hasmenése van’; finn paska ’bélsár; piszok’; észt pask ’ua.’; 1p. N. bâi'kâ ’ua.’. A cser, ő és a md. z igeképző. A finnugor alapalak *pucka vagy *packa lehetett; a szóbelseji mássalhangzó-kapcsolatnak a magyarban £ a folytatója. A finnugor szó eredeti igenévszó-jellegét a magyar megőrizte. — A magyar igenévszó N. ’vizel’, illetőleg ’vizelet* jelentése nincs igazolva; nem biztos adat erre az 1816: „Fosábos, húgyos: L. submeiulus, I. posczanecz” (Gyarmatin: Voc.) sem. — Egyik-másik származékáról nehéz eldönteni, hogy a névszói vagy az igei alapszóhoz tartozik-e. Az utóbbihoz csatolt, ’csúfszájú’ és 'hasmenésben szenvedő’ jelentésű fosos képzésére vö. takaros, teljes, szorgos. A fosábos képzésére vö. hasáb, nyaláb. A fostos képzésére vö. győztes, nyertes, vesztes. A N. fosztos ’lucskos; rongyos; piszkos’ (1838: Tsz.) idetartozása tisztázatlan. — Az 1156/1347. évi, bizonytalan személynév! adat idetartozását — az idő nagy távolsága miatt gyengén bár, mégis némiképpen — támogatják a következő nyelvjárási adatok: 1937 — 41: /osZcasziva ’egy fajta szilva’, 1938: foska ’egy fajta szőlő’ (UiMTsz.). — Más finnugor egyeztetése és iráni származtatása téves.
Hunfalvi: VogF. 292; MUSz. 536 ®; Munkácsi: ÁKE. 635; Toivonen: FUF. 19: 195; Gombocz: UngJb. 10: 8; EtSz. « ; ErdŐdi: Nyr. 68: 92; SzófSz. Told.; Steinitz: FgrVok. 23; Collinder: FUV.; SKES.; MSzFgrE. ®.
foszfát 1865: „phosphate, vt. [= vegytan] vilsavas savak” (Babos phosgen a.); 1880: Foszfátok gr. (MagyLex. 7: 588). J: 1865: ’foszforsav sója; Phosphat’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. phosphate; ném. Phosphat; fr. phosphate; ol. fosfato; or. φοεφάπτ.: 'foszfát’. A franciában keletkezett (1787.) a fr. phosphore ’foszfor’ megcsonkított alakjából a valamely savval alkotott sót jelölő -ate képzővel; vö. szulfát stb. — A magyarba elsősorban német közvetítéssel kerülhetett. — Vegytani szó.
EtSz. ®. (OxfEnglDict. Phosphate a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1696; Wartburg: FEW. 8: 399.) - Vö. foszfor.
foszfor 1791: ,,a’ vasnak a’ fos fór savanyúsággal lett egybe-köttetése” (Zay S.: Mineralógia 244: NSz.) ; 1808: fosforus (Varga Μ.: Term. Tud. 1: 507: NSz.); 1835: Phosphor (Kunoss: Gyal.); 1855: foszfor (Μ. Nép K. 2: 20: NSz.); — foszpor (ÚMTsz.). J: 1791: ’a nitrogéncsoportba tartozó egyik kémiai elem; Phosphor’ (1. fent). — Sz: —ο» 1807: fosforossá gr. (Farkas Fer.: Vil. ritk. 24: NSz.) (I foszforeszkál 1891: „A szemük, mintha foszforeszkált volna” (Bródy S.: Szinészvér 247: NSz.). J: 1891: '(anyagi megvilágítás után bizonyos ideig hidegen fényt bocsát ki; phosphoreszieren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. phos- phor, phosphorus, phosphoresce; ném. Phosphor, phosphoreszieren; cseh fos for, fosfores- kovati; or. φόϋφορ, φοεφορβαμιροβαπΗ): ’foszfor’,’foszforeszkál’; vö. még fr. phosphore; ol. fásforo: 'foszfor’. A foszfor megfelelői¬


foszt
960
foszíán
nek végső forrása a gör. φωσφόρος ’fényt hozó, fényt adó’ ; vö. még lat. Phosphoros ’hajnalcsillag’. A görög-latin szóalak alapján jött létre a tudományos lat. phosphorus ’foszfor’, s ebből a tudományos lat. phospho- rescere ’foszforeszkál’. A főnév jobbára francia közvetítéssel terjedt el. — A magyarba a szócsalád tagjai elsősorban a németből kerülhettek át. Az ige végződésének alakulásmódjára vö. fluoreszkál ’a ráeső fénytől eltérő fényt bocsát ki’ (1880: MagyLex. 7: 588 Foszforesszenczia a.) ~ ném. fluoreszieren ’ua.’ stb. — A m. R. Phosphorus ~ Fosforus ’hajnalcsillag’ (1770/1914: Fosforusom gr.: Bokréta 162: NSz.) a latinból való. — A foszfor vegytani, a foszforeszkál fizikai műszó.
Lumtzer —Melich: DOLw. 105 ® ; Nagy J. B.: MNy. 29: 55; EtSz. (OxfEnglDict. Phosphorus, Phosphoresce a.; Boisacq: DictÉtGr.4 1021, 1045; Wartburg: FEW. 8: 399; Römpp: VegyLex. 1: 734; DudenEtym. 509.) — Vö. foszfát.
foszt 1395 k.: „fpolíator: phosthou” sz. {BesztSzj. 175.). J; 1. 1395 k.: ’zsákmányol; Beute machen | rabol; rauben’* (1. fent); 2. 1577: ’(többnyire laza szerkezetű felületi réteget) lehúz, lehánt; schälen’* (KolGl.: NyF. 45. sz. 44). — Sz: ~ás 1416 U./1450 k.: foztaft gr. (BécsiK. 222) | ~ogat 1456 k.: fo^togaihÿak gr. (SermDom. 1: 326) || foszlik 1416 U./1450 k.:,,néktec adaffanac foz- latba” sz. (BécsiK. 32); 1567: ,,az beqr egÿnehanÿ helen mÿnth egÿ tanÿernÿ 3ele el fo^loth, rolok [a pajzsokról]” (RMNy. 3/2: 70). J: 1. 1416u./1450 k.: ’zsákmánnyá válik; zur Beute werden’ (1. fent); 2. 1567: ’(laza szerkezetű anyag, különösen felületi réteg) részeire bomlik, szétmállik, leválik; sich fasern’* (1. fent); 3. [főként szét- ik.-vel] 1835: ’(elgondolás, érzés, emlék) lassanként megsemmisül; zerrinnen’ * (Kazinczy G.: Szer. köny. 26: NSz.). — Sz: /-at 1416 U./1450 k. : 1. fent | /«-ás 1416 U./1450 k.: fozlafi gr. (BécsiK. 44) | ~ány 1785: ? fosz- lángos sz. (Lethenyei — Plutárkus: Apopht. 207: NSz.); 1798: faszlángos sz. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 338: NSz.); 1803: jofzláng (Márton Lumpen a.); 1816: Foszlán (Gyarmathi: Voc. 91 [o\ 106]) | ~adózik 1829: foszladoz szét (NyÚSz.) | /«-ad 1831: joszladék sz. (Orbán B.: Székelyföld 5: 140: NSz.); 1864: foszlad (CzF.) | /«-ós 1867: foszlós (Gyulai P.: Vázl. 2: 80: NSz.).
A szócsalád fősz- alapszava bizonytalan eredetű. Talán ősi hangfestő szó a finnugor korból; vö.: vog. Szó. pasli ’elkopik, lyukas lesz (ing, lábbeli, fémedény)’ (FUF. 17: 156); osztj. VK. pus: lopj pus ’kopott felsőruha’ (lopj ’ruházat’); ? votj. Sz. poát- ’nyű, elnyű, elviselődik, elrongyolódik’. A votják szó csak akkor tartozhat ide, ha o-ja Őspermi > *o > votj. o változás eredménye. A vogul szó -Z-je és a votják szó -t eleme képző. A finnugor alapalak *pué3- lehetett. Az osztják szóból arra következtethetünk, hogy a szó eredetileg ’rongy’, illetőleg ’el- rongyolódik’ jelentésű igenévszó lehetett. — A magyar foszt -Z-je műveltető, a foszlik -Z-je gyakorító képző. Mindkét igében a 2. jelentés lehetett az eredetibb. A ’zsákmányol, rabol’, illetőleg a ’zsákmánnyá válik’ azon az alapon érthető, hogy a zsákmányolt holmi sok esetben a valakiről leszedett vagy leszedhető ruha, fegyver stb. volt. Lehetséges azonban, hogy a latin spoliare ’levetkőz- tet’ -► ’kifoszt (személyt, helyet)’ fordítása adott alkalmat az új jelentés létrejöttére. — Az a kérdés, hogy a N. poszátlik ’szétszóró- dik’, poszátol ’szétszór, elpusztít’, poszkonál ’nyű (kendert, lent)’ (MTsz.) szavak eredetükben összefüggenek-e a foszt családjával, további vizsgálatot kíván. — A szócsalád török származtatása téves.
Budenz: NyK. 4: 172, 10: 117, 18: 9, 25, 20: 274, 419; Vámbéry: NyK. 8: 144, MBölcs. 157; Halász: Nyr. 8: 409; MUSz. 537; Szinnyei: Nyr. 19: 3, Berzeviczy-Eml. 226; Simonyi: TMNy. 426; Wichmann: FUF. 11: 228 ® ; Kannisto: FUF. 17: 156; Tagliavini: RÉtH. 6: 43; Németh: NyK. 50: 326; EtSz. 2: 425 1. foszlány a., 427 foszlik a.; Baboss: MNy. 34: 221; ÉrdŐdi: Nyr. 68: 92; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; Kardos T.: MNyTK. 82. sz. 54; Lakó: NyK. 59: 215; Balassa: Kukorica 221; Rédei: NyK. 68: 95; MSzFgrE.®.
fosztun 1519: „Vnam fozthyan coloris nigrj de purpura facta” (OklSz.); 1543: foszlánt gr. (MNy. 55: 541); 1546: foztant gr. (OklSz.); 1552: foszlányokat gr. (SzegSz.); 1663: foszlányt gr. (MonTME. 1: 318); 1707: Foszlyán (MNy. 8: 127); 1767: Foszlányom gr. (Iliéi: Ptolomaeus 28: NSz.); 1789: foszlánczot gr. (MNy. 14: 99); 1793: foszlánk (Német Μ.: Kett. Kints. 233: NSz.j; 1833: Fostány (Kassai 2: 224). J: 1. 1519: ’ujjatlan köntös, kabát; Leibrock ohne Ärmel’ (1. fent); 2. 1594: ’kelmefajta; Art Stoff’ (M- Ny. 62: 498).
Vándorszó; vö.: sp. fustán; fr. futaine; ol. fustagno; újgör. φουστάνι; albán fustán; rom. R. fustán; big. cfiucmáH, R. (fiycmáH; szb.-hv. fis tán, R. fùstân; oszm. fistan, R. * fustán: ’barhet; női ruha, kabátka’. Végső soron Kairó egyik elővárosának arab Fus- }a} ~ Fos}ä} ~ Fossá} nevére megy vissza, ahol ezt az anyagot készítették. Európában a k. lat. fustaneum ’barhet’ révén terjedt el. Ez utóbbi a magyarországi latinságban is járatos volt. — À magyar szó közvetlen előzménye bizonytalan ; származhat az olaszból, de az oszmán-törökből és a szerb-hor- vátból is. Alakváltozatai közül az Z-lel hang¬


fotel
961
foxtrott
zók a foszlány (<: foszlik) szóval keveredtek. — Elavult szó.
Halász: Nyr. 8: 410; Miklosich: TENachtr. 2: 115; Balassa: Nyr. 23: 308; EtSz. 2: 426 2. foszlány a. ® ; Németh: NyK. 50: 325 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 634 ® ; Hadrovics: I. OK. 10: 145®, ZSIPh. 29: 18. (Lokotsch 621.; Vasmer: ZSIPh. 28: 121; Cioranescu: DiccEtRum. 349.)
fotel 1854: „Fauteuil, fr. (fotölj) karszék” (HeckenastldSz.2); 1865: fotelbe gr. (Dongó napt. 84: NSz.); 1877: fotelban gr. (Ágai A.: Porzó tárca 2: 336: NSz.); 1877: fotölben gr. (Darmay V.: Uj költ. 58: NSz.); 1881: fotóiról gr. (Csepreghy F.: Műv. 4: 22: NSz.); 1884 — 5: fotelybe gr. (Bolondság 117: NSz.); — fotój (Radó: IdSz.1 fauteuil a.). J: 1854: ’ Fauteuil’# (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fauteuil; ném. Fauteuil; fr. fauteuil; cseh fotel; le. fotel: ’párnázott karosszék’. Végső forrása a frank *faldistól 'összehajtható (nyug)szék’, mely átkerült a franciába (vö. ófr. faudeteuil ’ua.’ < faldestoel, faldestueil ’ua.’) s onnan terjedt el. — Am. fotel közvetlen forrása a német, esetleg a francia lehetett. A szóvégi Z-t az magyarázza, hogy a szó elsősorban írott szövegek útján honosodott meg. A szórványosan ma is előforduló fotój változat a francia kiejtésen alapszik.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 208; OxfEnglDict. Fauteuil a.; Bátky: NNy. 6: 143; Kluge: EtWb.19 183 Faltstuhla.x Bloch— W7artburg: DictÉtFr.4 257.)
fotográfus 1862: ,,a silány foto gráf· világról” (Fotolex. 530); 1891: photograph( us ) (Füredi: IdSz.); — fotográfus (Kelemen: IdSz.). J: 1862: 'fényképész; Photograph' (1. fent) II fotográfia 1865: „photographia: fény- irás . . . fénykép” (Babos phosgen a.); 1880: Fotográfia (MagyLex. 7: 591). J: 1865: 'fénykép; Photographie’ (1. fent) || fotog- rafál 1894: „ezen [a rácson] át fotografálják a félszinü képet” (PallasLex. 7: 411 Fotográfia a.). J: 1894: ’fényképez; photographieren’ (1. fent) II fotó 1910: „foto . . . [a] «fotográfia« rövidítése” (Kelemen: IdSz.); — Fotó (Msn. 7: 117). J: 1910: ’fénykép; Photo’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ném. Photograph, Photographie, photographieren, Photo; fr. photographe, photographie, photographier, photo: 'fényképész’, ’fénykép’, ’fényképez’, ’fotó’; megfelelő szavak vannak az angolban, olaszban, oroszban is. A szócsalád alapja az ang. photography 'fényképezés’ ; ezt J. Herschel (1792—1871.) angol fizikus alkotta meg 1839-ben a gör. φως, φωτός ’fény’ és a gör. -γραφία ’írás, másolás’ szavakból. — A magyar szócsalád tagjai valószínűleg a német megfelelők átvételei.
A fotográfus, fotográfia, fotográf ál szó vége úgy alakult, mintha a latinból jött volna. — A szócsalád tagjai a fotó kivételével elavulóban vannak.
Nagy J. B.: MNy. 29: 55; EtSz. 2: 432 fotografál a.®. (Simonyi: NyF. 11. sz. 8; OxfEnglDict. Photo, Photogrcph, Photo- grapher, Photography a.; Schulz—Basler: DtFremdwb. 2: 508; Boisacq: DictÉtGr.4 1045; Frisk: GrEtWb. 1: 324; DudenEtym. 509; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 482.)
foxi 1918: „Itthagyom aztán a két kis cirmosomat meg a két fokszit is” (Borssz. Jankó 1918. aug. 11. 6: NSz.); — foxli (Csorba: IdSz.); foxi (ÉrtSz. Kuncz Aladár- idézetben). J: 1918: ’rövid szőrű, kis testű, igen mozgékony kutyafajta; Foxterrier’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ir. ném. Fox (Duden- Fremdwb. 204), ausztriai ném. Foxi (Öst- Wb.22 68) ’foxi’. A németben a ném. Foxterrier ’ua.’ megrövidüléséből keletkezhetett; ez utóbbi az ang. fox-terrier ’ua.’ (tkp. ’rókára vadászó földi [azaz a földbe vájt üregekbe, lyukakba behatoló] kutya’) átvétele. Az angol kutyanév számos európai nyelvben meghonosodott; vö.: sp. fox-terrier; fr. fox- terrier [rövidült alakban: fox, de ez esetleg az ang. foxhound 'kopó' alapján is magyarázható]; ol. fox-terrier; qt. (ftoKcmepbép [rövidült alakban: φοκε]: ’ua.’. Bekerült a magyarba is: vö. 1902: „Elveszett . . . nőstény foxterier kutya” (Bp. Hírlap 1902. okt. 22. 20: NSz.); 1. még 1910: foxterrier (Kelemen: IdSz.). — Am. foxi a ném. Fox-ra megy vissza. Végződése a pincsi, puli, pumi stb. kutyanevek analógiájára alakulhatott; felfogható kicsinyítŐ-becézŐ funkciójú -i képzőnek is. A foxli alakváltozat forrása az ausztriai ném. Foxi; a szó végi ném. { > m. li megfelelésre vö. dakszli, mopszli, pudli; kapsz- li, nudli stb. — Főleg a városi nyelv szava.
(OxfEnglDict. Terrier2 a.; Dauzat: DictÉtFr.7 338; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1701; DudenEtym. 706; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 274.) — Vö. foxtrott.
foxtrott 1925: „Az újkor és a legújabb kor táncai: . . . Az Amerikából importált táncok sora, mint pl. a tango, one step, two steps, brasilienne, fox-trott, shimrny stb.” (RévaiLex. 17: 837); — foxtrot (UjMagyLex. 2: 399). J: 1925: ’egy fajta négy- negyedes ütemű társasági tánc; Foxtrott’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fox-trot; ném. Foxtrott; fr. fox-trot; ol. fox-trot; or. φοκο mpóm: ’foxtrott’. Az amerikai angolból terjedt el. Az ang. fox-trot tulajdonképpen ’rókaügetés’-t jelent; táncnévként 1915 óta adatolható. E táncot Irene Castel tervezte 1912-ben. Az évek folyamán két fő változata 61 Történeti-etimológiai szótár


fő1
962
fő¬
lett népszerű: a gyors fox (vö. 1956: fox: írod. Ujs. júl. 28. 5: NSz.) és a lassú slowfox (vö. 1942: Radó; slowfox: IdSz.10). A m. fox az ang. fox-trot rövidült alakjára, a m. slow· fox pedig az előbbinek és az ang. slow ’lassú’ melléknévnek a kapcsolatára mehet vissza, bár megfelelő angol szókat nem tudunk a szótárakból kimutatni; vö. azonban ném. Fox ’fox’, Slowfox ’slowfox’. — A fox térhódítása óta a foxtrott elavulóban van.
(OxfEnglDict. Suppl. Fox-trot a.; Mathews: DictAm. 1: 653; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1701; DudenFremdwb. 204, 598; ZeneiLex. 1: 652.). — Vö. foxi.
fő1 1416 U./1450 k.: ,,Es lozn? kohna édenec vrnac hazaban . . . t foznéc çbènnec” sz. (BécsiK. 318); 1436: Fezew sz. szn. (OklSz.); 1508: ,,Itala főth viz vala ef feer” sz. (NádK. 535); 1529 e.: fwz sz. (VirgK. 74); 1535 k.: főit sz. (Monírók 3: 166); 1577 k.: fétcé sz. (OrvK. 49); 1604: fevő sz. (MA. Coctíbilis a.); 1833: Főn (Kassai 2: 232); — fevetlen ez., főll, főző sz. (MTsz.); főj (Szeg- Sz.); föl, főn, füllő sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’(élelmiszer) a forrásban levő vízben elveszti nyers voltát, (szilárd anyag) forró vízben ázik; gekocht werden (Lebensrnittel, etwas in festem Zustand) | (folyadék) forr; sieden, kochen (Flüssigkeit)’ * (1. fent); 2. [a fejem, fejed stb. alannyal] 1864: ’gondja van, töpreng; der Kopf brummt jemandem, Sorgen haben’ # (CzF.). — Sz: 1416 U./1450 k.: 1. fent [ ~zet
fn. 1416 U./1466: fo^ète gr. (MünchK. 5) | ~zet ige 1508: főzeth vala (NádK. 533) I ~zés 1522: fevzefben gr. (IIorvK. 232) | szelek 1527: főzeleek ’főtt étel; főzni való élelmiszer’ (ÉrdyK. 299) | fövetlen, ~ télén 1531: foetlen (TelK. 369); 1590: Főtelen (SzikszF. 42) I ~zt(öin, -öd stb.) 1787: főz- temből gr. Μ. Kurír 395: NSz.) | szöcske 1896: főzőcskét gr. (Benedek E.: Katalin 146: NSz.).
ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. P. pdjti ’fŐz’ (MSz.), Ko. poáji ’fő’ (MTr.); zürj. V. puni ’főz, forral’; md. E. ftijems, Μ. pijams ’megfŐ’; — szám. jur. pïà ’megfő’, pire ’főz’; jen. feri'abo, fediabo ’főz’; tvg. fi’em ’érik’, firi’éma ’íőrr, érlel’; kam. p'rnlern ’érik, érlelődik; elkészül (étel)’. A szamojéd szók r, r, d eleme műveltető képző. Az uráli alapalak *peje- lehetett. — A magyar szó fői, főll stb. alakjának Z-je vagy képző, vagy talán analogikusán került oda némely toldalékok előtt (vö. még pl. rí :> ril, sző :> szől), majd a tőhöz vonó- dott. A főn -n-je vagy egyes sz. 3. sz. igerag (vö. R. N. megyen, teszen stb.), vagy pedig főnek > főnnek, főni > fonni típusú alakokból vonódott el (vö. jön, rí :> rín). — Más finnugor és uráli egyeztetése, török és iráni származtatása, valamint a /őz-nek a /ő-től való elválasztása és külön finnugor egyeztetése téves.
Vámbéry: NyK. 8: 144, MEr. 478; Budenz: NyK. 10: 99, 17: 483; MUSz. 539 ®; Halász: NyK. 23: 438; Munkácsi: NyK. 23: 92, 28: 271, ÁKE. 276; NyH.1-7; Set&lä: FUF. Anz. 12: 45; Donner: MSFOu. 49. sz. 178; Sköld: OssLw. 21; Uotila: MSFOu. 65. sz. 254; Liimola: FUF. 22: 168; Fokos: Nyr. 64: 81; Juhász: MNy. 32: 123; EtSz. 2: 434 2. fő a. ®, 462 főz a. ® ; SzófSz. fő 3. és főz a. ; Pais: MNy. 48: 129; Lehtisalo: Hakulinen-Eml. 172; Abajev: EtOs. 1: 478; Lytkin: VokPerm. 222; MSzFgrE. ®. — VÖ. befőtt, befőz, siilve-főve.
fő2 1327: ,,Ad tres metas /cuhatar vocatas” hn. (OklSz. 1, fej a.); 1416 U./1466: ,,kel . . . megutaltatni a* papoc fedőim itpl· τ a* fo venectçl” (MünchK. 87); 1470: fe- angelok (SermDom. 2: 402); 1560 k.: Fw (GyöngySzt. 1875.); 1585: fwuen gr. (Cal. 383); 1588: főebb gr. (Frank: HasznK. 66: NySz.); 1645: FJyeôôképpen gr. (GKat: Titk. 225: NySz.); 1685: leg fejebbek gr. (Com: Orb. 45: NySz.); — /öZbíró (ÚMTsz.). J: 1. 1327: ’legfontosabb; wichtigst | legnagyobb; größt’ # (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’legrangosabb ; vornehmst’ # (1. fent); 3. 1836/1885: ’legfelső; oberst’ (Vörösm. 6: 61: NSz.). — Sz: óképpen 1495 e.: főképpen való (GuaryK. 45) | ~ség 1577: fóseg (Kol- Gl.: NyF. 45. sz. 30) | ~ként 1800: főként (Nyúlás F.: Orvos vizek 1: 133: NSz.) | ~leg 1834: Főleg (Kunoss: Szóf.).
Szófaji átcsapás eredménye: a fej2 főnév eredetibb fő alak változatának mellékneve- sülésével jött létre. Főnévi előzményétől eltérő jelentése és mondattani funkciója miatt alakilag is elkülönült. Keletkezésének az a szemléleti alapja, hogy a fej a testnek legjellemzőbb, legkiemelkedőbb része. Ezzel magyarázható 1 — 2. jelentése. 3. jelentése valószínűleg a többitől elkülönülten, a fej főnév ’legfelső rész’ jelentése alapján fejlődött. A v-s változatok hiátusos formákból jöttek létre. — A főleg származék nyelvújítási alkotás, feltehetően a német hauptsächlich ’főleg’ mintájára. — 3. jelentésében elavult.
Simonyi: AkNyÉrt. 14/7: 44 ®, MNyelv.1 1: 18, 2: 85; Tolnai: Nyúj. 209; Kardos: Nyr. 63: 28; EtSz. 2: 179 1. fej a., 433 1. fő a. ® ; SzófSz. ® ; Prohászka: Nyr. 79: 68; Imre: SzabV. 95. — Vö. fej2, fő-.
fő- főbíró 1403: „My Gergel’ Deák fw bÿro, Efkwttek es minden tanaczok polgárok, es lakofÿ Saio Zentpeternek” (RMNy. 2/2: 1). J: 1. 1403: ’község vagy város választott főtisztviselője ; gewählter Hauptbeamter einer Gemeinde oder einer Stadt. Dorf-


főbenjáró
963
főbenjáró
richter, Bürgermeister* (1. fent); 2, 3585: 'konzul; Konsul* (Cal. 247) | főváros 1416 u./1450 k.: „ki tahat való vdçbèn /o varos vala" (BécsiK. 179). J: 1416 U./1450 k.: 'Hauptstadt* # (1. fent) | főhely 1416 U./1466: „Mikor hiuattatol a· meriôkesçbô ne vl* a· /p hèlrè” (MünchK. 144). J: 1. 1416 U./1466: 'legjobb, legelőkelőbb hely; bester, vornehmster Platz'# (1. fent); 2. 1538: 'székesegyház; Dom I káptalan; Domkapitel* (PestiN·. T3) I főkapitány 1506 k.: „Ha pedigh az feokapitanon esik megh [az ünnepnapon való törvénytevés] tehat az Kirallibiro az /eo- kapitant is megbwntesse** (OklSz. Pótl.). J: 1. 1506 k.: 'bíráskodási joggal is felruházott közigazgatási, rendőri főtisztviselő; Stadt- hauptmann'# (1. fent); 2. 1527: 'katonai főparancsnok; Befehlshaber’ (ÉrdyK. 364) | főhadnagy 1519 k.: „deciuf Óazar ki előzer a Kilop Pazarnak feh hadnagia vala" (DebrK. 134); 1526: fő hannaga gr. (SzékK. 24). J: 1. 1519 k.: 'vezér, főparancsnok; Befehlshaber’ (1. fent); 2. 1746: ’alezredes; Oberstleutnant’ (NyÚSz.); 3. 1787: ’rangban a hadnagy és a százados között álló katonai személy; Oberleutnant’ # (Μ. Kurir 439: NSz.) Ï főár 1531: „Ez wylagban nagy few wrak És kyk ty wattok romayak . . . lm laffatok akarattyat" (ÉrsK. 481). J: 1. 1531: 'mágnás; Magnat' # (1. fent); 2. 1847: 'főpap; Hoherpriester, ehrwürdiger Herr' (Jósika Μ.: Jós. Istv. 4: 143: NSz.); 3. 1916: 'főpincér; Oberkellner’ (Borssz. Jankó 1916. aug. 20. 2: NSz.) | főispán 1551: „Beregh Waar Megienec fw esfpannÿawal” (RMNy. 2/2: 82). J: 1551: ’a vármegye élén álló tisztviselő; Obergespan’ (1. fent) | főember 1577: ,,/J ember: primas" (KolGl.: NyF. 45. sz. 26). J: 1577: 'előkelő úr, férfi; vornehmer Herr, Mann' (1. fent) | főorvos 1577 k.: „Ezek keojêth noha kette vgÿan fê Orwos doctor volth" (OrvK. 148). J: 1577 k.: 'Chefarzt' # (L fent) I főiskola 1585: „Fibeskola mesterség" (Cal. 467). J: 1585: 'Hochschule' # (1. fent; vö. még 1604: MA. Academia a.) I főnem 1585: „generosus: Nemős, jó nemből való" (Cal. 451). J: 1585: 'főnemesség; Hochadel’ (1. fent) | főrend 1596: „Sok bőlcz es tudós emberec vadnac az mi nemzetünkben még az fő rendekenn is" (Decsi: SallC. Előb. 5: NySz.). J: 1596: ’főnemesség; Hochadcl’ (1. fent) | főnemes 1783: „Stuart Úrhoz, egy fő nemes emberhez" (Kónyi J.: XIV. Kelemen 349: NSz.). J: 1783: ’a főnemességhez tartozó személy; Hochadeliger* (1. fent) I főnév 1790/1912: „A* Név szó tárgyára nézve háromféle. Főnév (Substantivum:)" (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 97: N- Sz.). J: 1790/1912: 'Hauptwort'# (1. fent) | főpróba 1793: „Köteles minden Játszószemély a* Játék-próbákra . . . el-menni, . . . a’ Főpróbán pedig Roll nélkúl ki állani" (Magyar Játék-szín. 3: b7: NSz.). J: 1793:
’Generalprobe’ # (1. fent) | Ilyenek még: főangyal (1470: SermDom. 2: 402); főpohárnok (1495 e.: GuaryK. 45); főpap (1495 e.: GuaryK. 115); főkancellár (1585: Cal. 89); jŐszakács (1585: Cal. 89); főtiszt (1585: Cal. 837 [□: 833]); fővezér (1585: Cal. 249 [o: 265]); főhős (1818: Haszn. Múl. 1: 9: NSz.); főszerep (1832: Ligeti Vid.: Múl. sokf. 98: NSz.); főkolompos (1843: Életk. 1/4: 45: NSz.); főmérnök (1848: 1847/48. orszgy. te. 74: NSz.); főnyeremény (1851: Egyed A.— Ovid.: Átvált. 2: 40: NSz.); főkönyvelő (1891: AkÉrt. 2: 628); stb.
A fő- előtagú összetett szavak első eleme a fő2 melléknévvel, a fejz főnévnek jelzői használatban elkülönült alak változatával azonos. Hasonló fejlődés számos nyelvben végbement; vö.: ang. head ’fej’, headman ’főember, törzsfő*, head-quarters 'főhadiszállás’; ném. Haupt 'fej'; Hauptperson 'főszemély', Hauptstadt ’főváros’ ; ol. capo ’fej’, capobanda ’bandafőnök’, capoluogo 'tartományi főváros’; or. ζοΛΟβά ’fej’, eAáeHbiű ’fő’, 2AaeH0K0MÚHdyH)iipiü ’fő vezér’, e/ue- Hbiű eepóű ’főhős*. A m. fő- előtagú régi összetételek keletkezésében nincs okunk idegen hatás keresésére. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a nyelvújítás kora óta ném. Haupt- és Ober- előtagú összetételek fordításaként is keletkeztek fő- előtagú összetételek (ilyen például a főnév), melyek könnyen beleilleszkedtek a régtől fogva igen nagy számú magyar névszói csoportba.
NyÚSz.; E. P.: MNy. 12: 191; Tolnai: Nyúj. 216; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 21; EtSz. 2: 179 L fej a., 2: 432 1. fő a.; SzófSz. fő 2. a.; Gáldi: Szótir. 363. (Kluge: EtWb.19 294.) - Vö. fej2, fő2.
főbenjáró 1585: „capitalis: Fwbe iáro dolog" (Cal. 163); 1604: Főbenjáró (MA.); 1636: fejetekben-járó (Pázm: Préd. 11: NySz.); 1673: Fejben-járó (Com: Jan. 145: NySz.). J: 1. 1585: ’halálbüntetést maga után vonó (bűn); mit dem Tod zu bestrafend (Veibrechen) | halálbüntetést követelő (vád); (eine Anklage) auf Leben und Tod’ (1. fent); 2. 1639: ’bűnügyi; kriminal, kriminell’ (Ver: Verb. 3: NySz.); 3. 1807: ’fontos; wichtig' (Márton).
Összetett szó. Előtagja a fő 'fej’ főnév -ben határozó rágós alakja. 1. jelentése az eredeti. Ez a jelentés a R. feje vesztében jár 'feje elvesztésében jár* szó kapcsolat alapján jött létre; vö. 1584: „Nagyban iar dolgom, feiern, ioszagom vesztebe” (Born: Préd. 410: NySz. 7. fő a.). 2. és 3. jelentése az 1. átvitelével alakult ki. — Más nyelvekben is vannak némileg hasonló szerkezetű szók *fŐbenj áró'-féle jelentésben; vö.: lat. capitalis 'főbenjáró, halált hozó* < : lat. caput 'fej'; or. yeoAÓeHbiü 'büntető- (jog, törül


födém
964
föld
vénykönyv stb.); bűnvádi, bűnügyi; stb.’ < : or. 20Λ0βά ’fej ; R. a meggyilkolt, a megölt’ ; stb. — Választékos, irodalmi nyelvi szó.
Pais: MNy. 57: 432. (Vasmer: RussEt- Wb. 3: 171.)
főbíró 1. fő¬
födém 1784: „fedelék, fedezet, jedém, födemény” (SzD. 24); 1792: Fedény (SzD.); 1831: Födém (Kreszn.); 1834: Födény (P. Thewrewk J.: Vei. szapp. 134: NSz.); 1842: födémé gr. (Bodor L.: Pog. hitr. 38: NSz.); 1864: jédém (CzF.). J: 1. 1784: ’tetŐ; Dach’ (1. fent); 2. 1912: ’emeleteket elválasztó, egy alsó helyiségnek mennyezetét, a fölötte levőnek padlóját alkotó tartószerkezet; Zwischendecke, Oberboden’ * (Frecskay 20).
Nyelvűjítási származékszó. Baróti Szabó Dávid képezte a fed igéből. Valószínű, hogy megalkotásában a Fedémes helynév (1. a fed alatt) is közre játszott. — 1. jelentésében elavult.
Simonyi: Nyr. 39: 434, 42: 28 ® ; Frecskay Előszó XII; Kardos: Nyr. 41: 105; Tolnai: Nyúj. 47; EtSz. 2: 173 fed a.®; SzófSz. — Vö. fed.
főember, főhadnagy, főhely, főiskola, főkapitány 1. fő¬
föl1 1219/1550: „Zulupcum de villa Fel- copufi” hn. (VárReg. 69.); 1222: /wZeusi hn. (OklSz.); 1395 k.: „fupellectíle: ag fel” (BesztSzj. 572.); 1493 k.: fewlyre gr. (FestK. 6); 1706: felyes sz. (LevT. 2: 414); 1772: fölyitül-íogv& gr. (Kér. észt. 3: 81: NSz.); 1789: jöllyössét sz. (Gellei: Regulák 195: N- Sz.); 1808: Felly (SÍ.); 1864: fél (CzF.); - té-föll, té-fő, tie-/ü (MTsz. 2: 684 tej-föl a.); té/ö, té/ü, te]fély (Nyatl. tejföl a.). J: 1. [jelzőként is; auch in attributivem Gebrauch] 1219/1550: ’magasabban fekvő vidék; höher liegendes Gebiet’ (1. fent); 2. 1391: ’tej felszínén megsűrűsödő réteg; Obers, Haut (auf der Milch)’# (OklSz.); 3. 1395 k.: ’valaminek a felső része; oberer Teil eines Dinges I felület, felszín; Oberfläche’ (1. fent); 4. 1515: ’maradék; Rest’ (RMNy. 2/2: 13); 5. 1864: ’valaminek a színe-java; das Beste’ (CzF.). — Sz: ~ös 1391: They/eZes szn. (OklSz.); 1525/1640: feles ’számos’ (Tört- Tár. 1908. 81)j 1789: Tejszínes, vastag fölű* (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 4: 73: NSz.); 1789: ’színe-java’ (1. fent) | ~öz 1527: bee . . . feledd gr. 'föllel beken’ (Heyd.: 43) ; 1611 : ’csépléskor a pelyvát összesöpri’ (MNy. 6: 131); 1766: ’a fölöslegest leszedi’ (Bél Μ.: Prím. Lat. 114: NSz.) ] ~zet 1842: Felzet (Fogarasi).
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. É. palit 'hosszúság, távolság’, Ko., KL. pält ’ua.’ (MSz.); osztj. O. ppl, DN. pat, Ko. pat (PD.): ’magas’, V. palást ’magasság’, O. pplât ’magasság, hosszúság; magas, hosszú’, Ni. patát ’ua.’. Az ugor alapalak *p8ls lehetett. Az obi-ugor nyelvek közül az alapszó önállóan csak az osztjákban van meg, s a ’magas’ alap jelentést is csak az osztják adatok őrzik. A vogul és osztják szavak -it, -t, illetőleg -ät, -át eleme denominalis névszóképző. — A magyar szó szóbelseji eredetibb è'-je a rokon nyelvi megfelelők első szótagbeli magánhangzójának előzményéül kikövetkeztethető ősvog. *é és Ősosztj. *a szabályos megfelelője; vö. él, fül, megy, A rokon nyelvi megfelelőkhöz való jelentésbeli viszonyára vö.: osztj. DN. num ’felső, fent levő’ ’magas’; zürj. vil ’felső rész’~ zürj. Ud. vili ’magas, a magasban (repül)’. — A föl eredeti jelentése az 1. lehetett, ebből a 2 — 3. érintkezési képzettársulással fejlődhetett. A 4. és 5. jelentés a 3. átvitt értelmű használata. — A fölzet ~ jelzet származék a korábbi felezet ’szalmatörek, pelyva; valaminek a színe, felső rétege’ (vö. 1529 — 41: felezet: RMNy. 2/2: 47) nyelvújítás kori összevonása. — Az a felfogás, amely szerint a fő ~ fej főnévből jött létre -l névszóképzővel, esetleg -é lativusraggal és -l ablati vusraggal, kevéssé valószínű. — 1., 3. és 4. jelentésében elavult.
Kúnos: Nyr. 9: 534; Budenz: NyK. 20: 463; Mészöly: MNy. 11: 340, 12: 63, Nytört- Fejt. 39; Parády Arzén: MNy. 11: 417; Gombocz: Jelt. 75, Ö±M. 1: 147; Horger —Cs. Sebestyén: MNy. 22: 323; EtSz. 2: 186 fél, föl a. ®, 2: 438 föl a.; SzófSz.; Bárczi: MNy. 42: 49 ®; B. LŐrinczy: KTSz. 167; Rédei: MNy. 59: 212®; MSzFgrE.®. - Vö. fel1, fel-, felség, felső, felül, főid, főlény, fölösleg.
föl2 1. fel1
föld 1130 — 40/12—13. sz.: ,,Duodecim predium, quod dedit Andreas episcopus in Fetàuuar” hn. (PRT. 8: 269); 1268/1347: „ad illum locum qui uocatur folu/oZde” (MonStrig. 1: 553); 1302: Kerem/zzZd hn. (OklSz.); 1404: fewdw&r hn. (OklSz.); 1456 k.: fedenigh gr. (SermDom. 2: 135); 1495e.zfodrolgr. (Guary- K. 120); 1519: feeldet gr. (JordK. 318); 1529 e.: fwdre gr. (VirgK. 21); — e-jödel sz. (M- Tsz.); féden gr., jŐgyig gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1130 — 40/12—13. sz.: ’égitestünk burka mint anyag; Erde’#(1.fent) ; 2. 1268/1347: 'megművelt mezőgazdasági terület ; Acker’ # (1. fent) ; 3. 1350 k.: ’az égitest, amelyen élünk; Erde (als Himmelskörper)’* (KTSz.); 4. 1372 U./1448 k.: ’talp alatti felület; Boden’ # (JókK. 11); 5. 1372 U./1448 k.: 'földrajzi terület; Land’ (JókK. 13); 6. 1416 U./1466: ’szárazföld; Festland’# (MünchK. 83); 7. 1837: ’kelme alapszíne; Grundfarbe eines Kleidstoffes’ (MNy. 26: 234); 8. 1861: ’vala¬


földesül*
965
földönfutó
minek az alapja; Grund’ (Szász K.: Költ.l: 114: NSz.). — Sz: ~es 1193: /eZde/uer hn. (ÓMOlv. 56); 1511/1593/1681: Földes Urának (TörtTár. 1903. 418) | ~i 1395 k.: feldÿ mn. (BesztSzj. 52.); 1585: Földi fn. (Cal. 251) | ~el 1698: földelése sz. (Aíonírók. 24: 429); 1761: földellyétek gr. (Juhász Μ.: Áitatos versek 151: NSz.).
Bizonytalan eredetű.Talán származékszó : a föl ~ fel ’valaminek fölső része, fölseje, teteje’ főnévből keletkezett -d névszóképzővel. E képzőnek kicsinyítő-becéző tartalmából igen korán kifejlődött személy- és helynévképző, valamint nagyító funkciója; vö. 1055: holmodi hn. (TA.); 1150/13—14. sz.: Eleud szn. (An. 20.); stb. A /öZd-ben a képzőnek nagyító, esetleg valamivel való ellátottságot kifejező jelentése lehet. E magyarázatnak hang- és alaktani akadályai nincsenek; fő jelentéstani nehézsége az, hogy a föld szó a tudatban nem annyira a ’felső rész’ jelentéshez, mint inkább az ’alj, alapzat, ami alul van’ jelentéshez kapcsolódik. — A szó eredeti jelentése az 1. lehetett; a többi ebből névátvitellel fejlődött. Efféle jelentésösszefüggésekre vö. pl. lat. terra ’a föld mint anyag és elem; szárazföld; szilárd talaj ; ország, tartomány ; égitest’ ; ang. earth ’a föld mint égitest ; szárazföld ; talaj ; szántóföld’ ; ném. Erde ’földgolyó ; földfelszín ; talaj; szántóföld; a világ, amelyben élünk’. A 7 —8. jelentés a 4. alapján keletkezett. — A földi főnévi használata tapadással alakult ki, valószínűleg az ezen-földi, egy-földi kapcsolatokból; vö.: 1395 k.: „íncola: ejen feldÿ” (BesztSzj. 52.); 1570: ,,ke^del egy feöldi vagyok” (MNy. 9: 329). — A fövény szóval való összefüggése nem valószínű. Finnugor eredeztetése — mivel a vele egyeztetett finn pelto ’föld’ maga is germán jövevény — téves. Német, valamint indoiráni származtatása hang- és jelentéstani szempontból szintén elfogadhatatlan. — 7., 8. jelentésében nyelvjárási szó.
CzF.; Hunfalvy: NyK. 5: 275, 295, 7: 208; Budenz: NyK. 6: 464; Borovszky: Ny- K. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 209, 557, NyK. 49: 282 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 50, 105; Munkácsi: KSz. 7: 370; Szolár: NyF. 35. sz. 26; Mészöly: NyK. 40: 325; Pais: MNy. 9: 359; Horger: NytAl.1 104, MNy. 22: 44; Szinnyei: MNy. 13: 68; Simonyi: Nyr. 49: 100; Thienemann: UngJb. 2: 88; Erdődi: MNy. 31: 56, NéNy. 11: pótfüzet 58; EtSz. ® ; Juhász: AINy. 35: 115; SzófSz. ® ; Bárczi: TihAl. 148; B. Lőrinczy: KTSz. 37, 91, 169 ®. Vö. alföld, bel-, felföld, föl1, mérföld, szárazföld, szűz-, timföld.
földesúr 1511/1593/1681: ,,Továbbá, valaki háttal valami dolgot Földes Urának, avagy Tiszttartójának bémond, meg kölí bizonyítani, mert minden szónak bizonyságának köll lenni” (TörtTár. 1903. 418); 1536: fewldes wranak gr. (Pesti: Fab. 54). J: 1511/ 1593yi681 : ’Gutsherr, Grundherr’ * (1. fent).
Összetett szó. Noha a hazai latinban is van a m. földesúr-hoz hasonló elemekből álló kifejezés: dominus terrestris ’földesúr’ (tkp. ’földi ura a jobbágynak (égi urával, az Istennel szemben)’), a magyar szó valószínűleg nem ennek a hatására keletkezett, hanem ugyanazon a szemléleten alapul, mint például az ang. landowner; ném. Gutsherr, Grundherr: ’földesúr’ (tkp. ’a földbirtok ura, tulajdonosa’) kifejezések. Mindezek a földtulajdon birtoklását fejezik ki, s a földes- urat a földet nem birtokoló, csupán használó és megművelő jobbággyal állítják szembe. Vö. még ol. possidente ’földesúr’ (tkp. ’a birtokló’). — Van adatunk földesasszony összetételre is; vö. 1617: „Földes aszszonya, mester vram feiére borituan előkőtőyét” (Vás: CanCat. 665: NySz.).
EtSz. 2: 444 föld a.; SzófSz. föld a.; Hadrovics: UngJb. 21: 146.
földhözragadt 1775: „nem láttának jövendőre nézve földhez ragadtságoknál . . . egyebet” sz. (Bárotzi: Erk. mesék. 260: N- Sz.); 1786: ,,mivel igen szegény földhöz ragadott ember, hadjon békét az effélének” (Μ. Hírmondó 200:^ NSz.); 1787: földhez ragadt (Mátyus I.: Ó és Üj Diáét. 2: Olv. 20: NSz.). J: 1775: ’blutarm, bettelarm’# (1. fent).
Összetett szó. Kialakulása nincs kellőképpen tisztázva. Feltehető, hogy a külföldi jogi latinság glebae adstrictus ’röghöz kötött’ kifejezésének fordításaként keletkezett; vö. még fr. serf attaché à la glèbe ’ röghöz kötött jobbágy’ (Larousse 6: 309). Eszerint a szó a jobbágyság szabad költöz- ködési jogától való megfosztottságának emléke volna. Minthogy azonban a glebae adstrictus a hazai latin jogi nyelvből nincs kimutatva, a m. földhözragadt pedig csak ’szegény, nyomorúságosán szegény’ jelentésben mutatható ki hitelt érdemlően, ez a magyarázat nem meggyőző.
Gombocz: MNy. 7: 104, Jelt. 79; Kertész: Szók. 251; Tolnai: MNy. 19: 99; EtSz. 2: 444 föld a. ®.
földönfutó 1777: ,,a’ bűn . . . mint egy földön futová-is teszi a’ bűnöst” (Molnár J.: Préd. 611: NSz.). J: A) mn. 1. 1777: 'hontalan; heimatlos, landesflüchtig’ (1. fent); 2. 1838: ’bolond; verrückt’ (Tsz.); 3. 1868: ’földhözragadt szegény ; blutarm, bettelarm’ (Ballagi). B) fn. 1. 1838: 'lovas katona; berittener Soldat’ (Tsz.); 2. 1840: 'mérnök; Ingenieur’ (MTsz.).
Összetett szó. Hasonló típusú szerkezetek a régi nyelvben gyakoriak; vö. úton


földrajz
966
fölösleg
járó (1372 U./1448 k.: JókK. 7); földön lakó (1645: OklSz. föld a.); ajtónálló (1570: Helt: Háló 87: NySz.); útonálló(1668: Matkó: BCsák. 157: NySz.); stb. Lehetséges azonban az is, hogy A) 1. jelentésében a ném. R. landläufer 'csavargó’ (Heyne: DtWb. 2: 545) hatására keletkezett. Ebből fejlődött az A) 3. Az A) 2. és B) ettől független fejleménynek látszik. Az A) 2.-ra vö. futóbolond; a B) 1. olyan tréfás kifejezés, mint például a gyalogos katonákra alkalmazott N., R. pocsétakerülö (vö. CzF., ÉrtSz.). Ugyancsak tréfás indítékú népi elnevezés a B) 2. jelentésben használt földönfutó; annak a kornak az emléke, amelyben a mérnök többnyire még csak ’földmérŐ mérnök’-öt jelentett.
EtSz. 2: 446 föld a.; SzófSz. föld a.; Pais: MNv. 57; 432 ® ; B. Lőrinczy: MMNy- R. 1: 447.
földrajz 1803: „Landkarte ... : földkép, földrajz, mappa” (Alárton). J: 1. 1803: ’tórkcp; Landkarte’ (1. fent); 2. 1845: 'földleírással foglalkozó tudomány; Geographie’ * (NyÚSz.). - Sz: ~i 1857: földrajzi (Délibáb Naptár 3: NSz.). — De vö.: 1790: „sem a’ Levelezés . . . sem a’ fold rajzolások nem lévén még akkor keletben” (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 3: 300: NSz.); 1794: Földrajzolaton pr. (Campe — Gyarmathi S.: Robin- zon. 28: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Az adatok alapján valószínűnek látszik, hogy teljesebb alakja a korábbi földrajzolás, földrajzolat volt. A görög —latin eredetű és nemzetközi szóvá lett geográfia (vö. 1749: ,,A geographia tudománynak első kezdete”: Szinnyei: Alír. 1: 558) megfelelőjeként, illetőleg ennek mintájára alkották meg. A geográfia korábbi magyarítás! kísérleteire vö.: 1585: ,,geographia: Az földnek meg irásar [a: írása] mérésé (auagy) Ergofia” (Cal. 452; 1. még PP., PPB. Geographia a.); a ’geográfus’ Comeniusnál földleiró (vö. NySz.). A föld· rajz-zíil egyidejű és későbbi próbálkozásokra ( földleírás, földirás, földirat ) 1. NyÚSz. Lehetséges, hogy 2. jelentése nem közvetlenül az 1.-ből fejlődött, hanem a tudományszak neveként újólag ismét megalkották. — 1. jelentésében elavult.
NyÚSz. ® ; EtSz. 2: 446 föld a.; SzófSz. föld a.; Deme: NyatlFunk. 13.
földrész 1793: „Ezen földrészének leg- -nevezetesebbTermései” (Látzai : Tan. könyv. 217: NSz.); 1794: föld részeket gr. (Nagy S.: Isten jós. 90: NSz.). J: 1. 1793: ’a föld felületének valamely része, terület, ország, vidék, telek; ein Teil der Erdoberfläche, Land, Gebiet, Grundstück’ (1. fent); 2. 1818: 'világrész; Erdteil’ * (Márton Dêtégo a.).
Összetett szó. 1. jelentése az eredeti; 2. jelentésének kialakulásában minden bizonynyal szerepe volt a ném. Erdteil ’világrész’ (tkp. ’földrész’) szónak is.
földszint 1636: „Földben takarjuk a mi halottinkat avagy boltban föld szint, avagy földben tartyuk a föl támadásnak remén- ségeért” (Sam: Agend. 189: NySz.). J: A) hsz. 1636: ’a föld színén; auf der Erdoberfläche, auf ebenem Boden’ (1. fent). B) fn. 1832: ’épületnek a pince fölötti szintje; Erdgeschoß, Parterre’ * (NyÚSz.). — Sz: ~i 1827: Földszinti (NyÚSz.) | ~es 1857: földszintes (NyÚSz.).
Összetett szó. Utótagja a szín2 'valaminek a felszíne’ főnév -t határozóragos alakja. Eredetileg határozószó volt. Főnévi jelentését a földszint lakik, földszint van típusú szerkezetekben nyerte úgy, hogy a -t határozórag funkciójának clhomályosulása után földszinten lakik, földszintre költözik típusú szerkezetek keletkeztek, s ezekből vonó- dott el a földszint főnév. Hasonló szerkezetű a vízszint is.
Simonyi: Budenz-Eml. 57, 64; Lehr: M- Ny. 1: 323; Klemm: TörtMondt. 212; Gom- bocz: Synt. 113; EtSz. 2: 447 föld a.; SzófSz. föld a.; Mészöly: ÓMSzöv. 196.
fölé, fölébe 1. felül
fölény 1853: „megszerezte magának a fölényt az ifjú fölött” (Jósika Μ.: Górd, csomó 2: 192: NSz.). J: 1. 1853* ’felsőbbség; Überlegenheit’ * (1. fent); 2. 1877: ’le- kicsinylŐ magatartás; Überheblichkeit’ # (Ágai A.: Porzó tárca 1: 196: NSz.). — Sz: ~es 1892: fölényes (Kozma A.: Korképek 4: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a föl1 ~ fel 'valaminek a felső része; valaminek a színe- java’ főnévből keletkezett a nyelvújítóktól gyakran használt -ény (vö. erény, idény, lény, tény) képzővel. Valószínűleg Jósika Miklós alkotta a fr. ascendant ’befolyás, erkölcsi tekintély’ magyarítására. Az 1825- ből való felenyös (vö. 1825: „altus, procerus, celsus ... : magos, felenyös: Lex Bud. 287: NSz.) feltehetően ettől függetlenül jött létre. 2. jelentése az eredeti 1. alapján, érintkezési képzettársulással keletkezett.
Halász: Nyr. 8: 413 ® ; Bartha J.: Nyr. 27: 116 ; Kardos: Nyr. 41: 259 ; Tolnai: Nyúj. 171, 209, 210; EtSz. 2: 188 fél a. ®, 2: 440 föl a. ; SzófSz. fel a. — Vö. föl1.
fölösleg* 1673: „Ha mi a font felesleg meg-nyomáson kivűl hozzá adattatic” (Com: Jan. 167: NySz.); 1682: fölösleg (Csúzi: Edom. 136: NySz.); 1720: fölöslög (Koháry I.: Munkács 1: 33: NSz.); 1754: föllóslcges sz. (Bíró Μ.: Angyali sző véts. 132: NSz.); 1863: félésleg (Kriza: Vadr. 498). J: A) hsz. 1673: ’a szükségesnél nagyobb mennyiségben; überflüssig’ (1. fent). B) fn. 1828:


főmufti
967
förgretcgr
’a szükségesnél nagyobb mennyiség; Überfluß’* (Széchenyi: Lov. 93: NSz.), — Sz: ~es 1754: ’nagy, bőséges’ (1. fent); 1807: ’a szükséges mértéken túl való’ (Kultsár: Hazai tud. 2: 424: NSz.).
Megszilárdult rágós alakulat. A /ÖZ1 ~ fel ’valaminek a felső része, fölseje’ főnév fölös ~ feles ’sok; szükségtelenül sok’ származékából jött létre -leg mód határozó raggal. A nyelvújítás korában vált főnévvé (vö. előleg, esetleg). Főnévként valószínűleg Széchenyi István használta először. Határozószói használatában elavult.
Simonyi: Budenz-Eml. 57, 65, 66 ®, Hat. 1: 422, 426; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 73; Tolnai: Nyúj. 161 ; EtSz. 2: 188 fél a. ® ; Szóf- Sz. fel a.; Károly: Pais-Eml. 176. — Vö. föl1.
főmufti 1864: ,,[a törvénymagyarázók] . . . feje Konstanczinápolyban a /ő- mufti” (Salamon F.: Magyarország 249: N- Sz.). J: 1. 1864: ’<mohamedán közösségben) főbíró, illetőleg a jogtudósok főnöke; Chef der Muftis, Hauptmufli’ (1. fent); 2. 1877: ’<tréfás kifejezésként) vezető személy, fontos, jelentős ember; (als scherzhafte Benennung) führende, leitende Person, Mann von Bedeutung’ (Darmay V.: Uj. költ. 297: NSz.). — De vö. 1718: ,,a fő vezér a muftival” (Mikes: TLev. 20).
Összetett szó. Utótagja idegen szóként számos európai nyelvben megtalálható; vö.: ang. mufti; ném. Mufti; fr. moufti, mufti; ol. mufti; or. ΜγφπΊΐιύ: ’< mohamedán közösségben) főbíró’; — vö. még oszm. mufti, müftü ’ua.’. Mindezek forrása az arab mufti ’ua.’. A magyar nyelvbe az oszmán-törökből került át.
Kúnos: AkÉrt. 12: 436. (Lokotsch 1493.; Kluge: EtWb.19 490.)
fon 1861/1902: ,,végre eljött a talián szél, itt főnnek nevezik” (Eötvös J.: Elb. 191: NSz.); 1894: Föhn (PallasLex. 7: 430). J: 1861/1902: ’hegyekből a völgyekbe áramló meleg, száraz déli szél; Föhn’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. foehn; ném. Föhn; fr. foehn; or. φ?Η: ’főn’. Végső forrása a lat. favonius ’langyos (nyugati) szél; tavaszi szél’, népi lat. faon(ius) ’ua.’. A svájci ném. Föhn ’az Alpok gerincén déli irányból átbukó, száraz meleg szél’ révén terjedt el az európai nyelvekben. — A magyarba a németből került át. — Tudományos szó.
(Wartburg: FEW. 3: 439; Walde-Hofmann: LatEtW’b.3 1: 469; Kluge: EtWb.19 211; DudenEtym. 178; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 268.)
főném, főnemes, főnév 1. fő-
főnix 1513; „a fenix madarnac ő modga zerent onnőmmagat őlimeg” (NagyszK.
298); 1585: Phoenix madar (Cal. 802); 1708: Féniks madár (PP. Phoenix a,.}-, 1792 e./1892: Fénix (Ráday G.: Ö.M. 87: NSz.); 1842: phönixet gr. (Kovách L.: Anya 182: NSz.); 1891: főnix-tüz (Bársony I.: Szivek 144: NSz.). Js 1513: ’a görög-római mondákban szereplő madár, mely elégeti magát, és hamvából megifjodva támad új életre; Phönix’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. phoenix ’főnix (madár)’, k. lat. phénix ’ua.’. Ez a pún népnévvel is összefüggő gör. φοίνιξ, φοϊνιξ ’egyiptomi csodamadár’ átvétele. A latin szó részben közvetlen kölcsönzéssel, részben francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. phoenix; ném. Phönix; fr. phénix; ol. fenice; or. φέΗίικε: ’főnix (madár)’. — A régi magyar adatok szó vége -fcs-nek is olvasható. — Mitológiai, irodalmi szó.
Rell: LatSz. 37; Fludorovits: MNy. 26: 197, 374; EtSz.®. (ÓkoriLex. 2: 493; Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 507; OxfEnglDict. Phoenix a.; Boisacq: DictÉtGr.4 1033 φοινός a.; Wartburg: FEW. 8: 394; Partridge: Or. 491.) — Vö. pún.
főnök 1834: Főnök (NyÚSz.); 1835: „Principalis (mint névszó): főnök” (Kunoss: Gyal.); - főlnök (ŰMTsz.). J: 1.. 1834: ’vezető; Führer | főember; Häuptling’ (1. fent); 2. 1835: ’vezetŐ beosztású személy; Chef, Leiter’ # (1. fent). — Sz; ~ség 1840: főnökséget gr. (BpSzemle 2: 175: NSz.).
Nyelvújítási származékszó. Valószínűleg Helmeczi Mihály alkotta meg a fő fej főnévből -nők képzővel; vö. asztalnok, fegyvernek, pohárnok stb. Mintája a ném. Häuptling ’törzsfő; főember’ (< : ném. Haupt ’fej’) lehetett.
Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 21; Király K.: Nyr. 26: 360 ® ; Melich: MNy. 22: 276; Tolnai: Nyúj. 153, 210; EtSz. 2: 180 7. fej a.®; Rubinyi: MNy. 53: 217; Pais: MNy. 54: 478; D. Bartha: Szóképz. 133. — Vö. fej2.
főorvos, főpróba, főrend 1. fő-
förereíegr 1416 U./1466: „holual ma fer- géteg, mert $omoro mén”, fer’jeteje gr. (MünchK. 44, 78); 1416 U./1490 k.: fergetek (AporK. 18); 1604: Förgeteg (MA.); 1707: fernyeteggel gr. (RákF: Lev. 5: 500); 1737: fergettek (RNySz. 461); 1757: férgeteg (Igaz ut. 267: NSz.); 1805: férgeteg (Verseghy F.: Tiszta Magy. 124: NSz.); — jörmeteg (MTsz.). J; 1. 1416 U./1466: ’viharos szél; Sturmwind j vihar; Sturm, Ungewitter’ # (1. fent); 2. 1416 U./1490 k.: ’forgatag, örvény; Wirbel’ (AporK. 19). — Sz; 1573: fergetes [így!] (KKrakkó B7: NySz.); 1575: Fergeteges (Helt: Krón. 191: NySz.).
Származékszó: -g (~ -k) névszóképzővel, illetőleg -eteg (~~ -etek ) képzőbokorral


förined
968
fösvény
alakult abból a feltehető igetóbol, amelyből a ferde, fergettyü, fetreng, fürdik, fürge stb. is keletkezett. Mindezek a fordít családjának magas hangrendű változatai, így a förgeteg voltaképpen a forgatag (l.a fordít szócikkében) hangrendi párja. A szó eredetileg elsősorban a forgószelet jelölhette. A fernyeteg és förme- teg alakváltozatokban az ny, illetőleg az m a mozzanatos -n, -m igeképző (1. még az ebbe a szócsaládba tartozó fürmöl igét és esetleg a förmed-et). — Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 144, MBölcs. 157; Budenz: NyK. 10: 117; Halász: Nyr. 9: 258; Pap F.: NyK. 23: 419; Balassa: NyK. 24: 373; Pais: MNy. 13: 230, 48: 143, 171, 172, 56: 312®, NytudÉrt. 30. sz. 12; Beke: Nyr. 54: 125; Horger: MNy. 23: 131, 138; EtSz. 2: 218 förgeteg a. ® ; Knöpf 1er: Nyr. 66: 46 ®; SzófSz. fergeteg a.; Gáldi: Diet- Klein. 128; Bárczi: Nyr. 80: 10, Bev.3 74; D. Bartha: Szóképz. 69; Grétsy: Szóhas. 99. — Vö. ferde, fergettyü, fertő, fetreng, fordít, förmed, förtelem, fürdik, fürge, fürmöl.
förmcd 1803: „Fermedni: mérgesedni. F érméd p. o. a’ megütött ujj” (EtSz.); 1856: förmedt gr. (Jókai: 1M. nép. adom. 124: NSz.) ; 1864: förmed (CzF.). J; 1. 1803: 'gyulladásba jön, elmérgesedik (testrész, seb); sich entzünden, schwärig werden (Körperteil, Wunde)’ (1. fent); 2. 1856: ’felfortyan, haragos indulatba jön; aufbrausen, in Zorn geraten I indulatosan, nyersen rászól, rákiált valakire; jemanden anherrschen, anfahren’ # (1. fent). — Sz: ~vény 1895: förmedvényeket gr. (Reviczky Gy.: Költ. 2: 43: NSz.).
Bizonytalan eredetű, talán származékszó. A mozzanatos, illetőleg kezdő szerepű -m és -d igeképzőkkel alakulhatott az eredetileg forgó mozgást jelentő /ír-, /er-, för-, für- fór- ) igetőből, melyhez a ferde, fertő, fetreng, förgeteg, fürge, fürdik stb. is tartozik. Képzése szerint megfelel az ugyané szócsaládba tartozó R., N. füremedik 'frissen megindul, megelevenedik, föléled’ (1636: Pázm: Préd. 837: NySz.; MTsz.) igének; vö. még: N. megfüremít 'frissen megindít, megelevenít’, N. füremödösködik, füremètëskëdik ’sü- rög-forog, sürgölődik' (MTsz.). Egy 'megindul' jelentésből érthető lenne az 1. jelentése; vö. megered, elered 'meggyűlik, elgennyesedik (valamely testrész)’. A 2. jelentés magyarázható volna ugyancsak a 'megindul’ jelentésből, vö. felindul 'haragra lobban; izgatottá válik'; de kifejlődhetett az 1.-ből is, vö. (el-, illetőleg meg-, fel- ) mérgesedik ’elgennyed, megüszkösödik (a seb); haragra lobban’.
Simonyi: Nyr. 4: 130; EtSz. ; Erdődi: Nyr. 68: 88; SzófSz. — Vö. ferde, fergettyü, fertő, fetreng, fordít, förgeteg, förtelem, fürdik, fürge, fürmöl.
förtelem 1495 e.: ,,es e£eb foc förtelmes paragna begedoknec halgatafaert” sz. (GuaryK. 94); 1519: fertelmef sz. (JordK. 381); 1527: „Ha bynes vagy es nagy fok keeppen meg nehezôttel fértelemnek myatta” (ÉrdyK. 532); 1584: főrtelőm (Beythe: Epist. 224: NySz.), Förtelmesül sz. (Born: Préd. 307: NySz.); 1805: fertelem (Verseghy F.: Tiszta Magy. 130: NSz.); 1864: förtelem (CzF.). J: 1. 1495 e.: ’undokság, rút, visszataszító dolog, tárgy, körülmény; Abscheulichkeit, ekelhafter Gegenstand, Umstand' * (1. fent); 2. 1847/1893: 'erkölcsi és testi undort keltő személy; verabscheuungswürdige Person, Scheusal’ (Petőfi 3: 129: NSz.). — Sz: förtelmes 1495 e.: 1. fent | förtelmesség 1495 e.: fortelmeffegnec gr. (GuaryK. 8) I förtelmetes 1519 k.: jertelmetes (DebrK. 298)| förtelmeskedik 1597: iertelmeskődő sz. (MNy. 8: 130).
Származékszó: -elem képzővel alakult abból a -t mozzanatos képzős igetőből, amelynek fŐnevesült folyamatos melléknévi igeneve a fertő. Az alapszó különböző képzős származékai a fertő-n kívül a ferde, fergettyü, fetreng, förgeteg, fürge, fürdik és még számos régi nyelvi és nyelvjárási szó. E szócsalád a forog családjának magas hangrendű változata. — A förtelem eredeti jelentése, mint ti fertő-é is, ’sáros hely, ahol az állatok fet- rengenek’ lehetett. A ’sár’ 'testi vagy erkölcsi mocsok’ jelentésfejlŐdés gyakori (1. fertő a.).
Balassa: TMNy. 134; Beke: Nyr. 40: 297 ® ; EtSz. ® ; Erdődi: Nyr. 68: 88 ® ; SzófSz.; Kálmán: MNy. 48: 154; Pais: MNy. 48: 171; Benkő: Nyr. 81: 321. — Vö. ferde, fergettyü, fertő, fetreng, fordít, förgeteg, förmed, fürdik, fürge, fürmöl.
fösvény 1372 U./1448 k.: ,,es gondolta- uolna eftue agt mÿt napual tetuolna, meg- fegyuen magat fefuenfegerewl” sz. (JókK. 7); 1380 k.: ,,p[ar]cus: ffefwyng” (KönSzj. 34.); 1416 U./1450 k.: fgfuenfeg sz., fgfuehfeget sz. (BécsiK. 229, 272); 1508: fófvinfigre sz. (DÖbrK. 59); 1517: fefuenyeknek gr. (DomK. 177); 1529 e.: fwfueny (VirgK. 32); 1533: fesuynsyg sz., fwsuynyekuel gr. (Komj: SzPál. 48, 140: NySz.); 1541: főfiiin (Sylvester: ÚT. 2: 27v.); 1754: fösvöny (Bárány Gy.: Új Test. 1147: NSz.) ; 1784: fösvenkedj sz. (Büky- Lichtvern: Józ. ok. 75: NSz.); — fösfin, fösvény, füsveny (MTsz.) ; fçsviny, fösfény, fösfién (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'kapzsi; habgierig' (1. fent); 2. 1380 k.: 'fukar; geizig’ * (1. fent). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: 1. fent I ~kedik 1630: fősvény kedés sz. (MA: SB. 136: NySz.); 1719: fösvénykedtél gr. (Comico—Tragoedia Bob: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Végződése alapján igéből képzett névszónak látszik. — A feltett alapszó finnugor egyeztetése, valamint a


főte
969
frajla
feslik alapszavával való azonosítása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 464; Simonyi: Nyr. 5: 151 ; MUSz. 539; Balassa: TMNy. 63, 140; EtSz. ® ; SzófSz.
főié 1839: „a’ gyönyörű dóriai főték az udvaron hevertek” (Jósika Μ.: Csehek 1: 86: NSz.). J: 1. 1839: ’oszlopfŐ; Säulenkapitell’ (1. fent); 2. 1890/1892: ’a bánya belsÓ térségének mennyezete; First (in der Bergmannssprache y (Földtani Intézet Évkönyve 9: 7: NSz.).
Nyelvújítási alkotás. A fő ’fej’ szóból alkották, valószínűleg az előte (1. ott) te elemével. Eredeti jelentése az 1. volt. A 2. ettől valószínűleg független műszóalkotási szándék eredménye azon az alapon, hogy a mennyezet a bányaüregnek mintegy a fejét alkotja. — Első jelentésében elavult; 2. jelentésében bányászati szakszó.
Fábián: RefNy. 168. — VÖ. fej2»
főúr, főváros 1. fő-
föveg 1585: „capitium: Főueg, bérétra” (Cal. 163); 1767: FÔveg (PPB.); 1892: fëveg (Nyr. 21: 309). J: 1585: különféle fejrevalók megnevezéseként; zur Benennung verschiedener Kopfbedeckungen (1. fent).
Magyar fejlemény. Calepinus szótárának 1585. évi kiadásába sajtóhibaként került bele Sőueg ’süveg’ helyett. A hibás alakot a későbbi kiadások megtartották, és más szótárak is átvették, mert a szótárírók a fő főnév származékának érezték. A szótárakból terjedt el, s főként az irodalmi és hivatalos nyelv szava volt. — Elavult szó.
Szarvas: Nyr. 10: 209, 13: 460 ® ;
Melich: MNy. 1: 66; Horger: MSzav. 61; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Bárczi: Bev.3 68. — Vö. süveg.
föveny 1055: „hinc enim adfuegnef hu- muc” sz. (TA.); 1193: Fuínnes sz. hn. (ÓMOlv. 54); 1211: /uentuhout hn. (OklSz.); 1240 k.: ? fuyn hn. (OklSz.); 1332-7: Feuenyes sz. hn. (Csánki 1: 731); 1340/1389: fuuenye gr. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „kyt a$ febes vy$ gyarfan el nyeluen as halottat eltemető as fewuen ala” (JókK. 160) ; 1395 k.: feven (BesztSzj. 237.); 1416 U./1450 k.: fguèhe gr. (BécsiK. 181); 1578: főuént gr. (Mel: Herb. 21: NySz.); 1590: főuényes sz. (Kár: Bibi. 1: 665: NySz.); 1800: füvény (Nyúlás F.: Borvizek 2: 38: NSz.); 1890: föhény (Ethn. 1: 174); — föhent föheny (MTsz.); feheny, fijen, föhén, fühen, füjeny (ÚMTsz.). J: 1. 1055: ’homok; Sand | homokos vízparti vagy vízmederbeli talajréteg; Sandgrund’ * (1. fent); 2. 1560 k.: ’küzdőtér; Kampfplatz’ (GyöngySzt. 1940.); 3. 1577 k.: ’szemcsés lerakódás valamely szervben ;
Stein(krankheit)’ (OrvK. 282). — Sz: ~cs 1055: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. A szó végi ny < n esetleg képző lehet. 2. jelentésében tükörszó a lat. arena ’homok, homokos hely’ és ’ho- mokkal felszórt küzdőtér az amfiteátrumban’ mintájára. A 3. jelentésre vö. a vesehomok kifejezést. — A fő igéből való származtatása téves. A föld névszóval való esetleges kapcsolata a föld eredetének tisztázása nélkül nem vizsgálható eredményesen.
CzF.; Toldy: AkNyÉrt. 4/8: 20; Nagy G.: Ethn. 1: 174; Simonyi: TMNy. 302; Melich: SzlJsz. 1/2: 18, NyK. 36: 33, AkNyÉrt. 24/4: 33; Karácsonyi: Szily-Eml. 107; Mikos: MNy. 31: 248; EtSz.®; Juhász: MNy. 35: 117; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 11; SzófSz.; Szabó T. A.: MNy. 37: 32; Pais: MNy. 39: 322; Bárczi: RNyj. 18, 19, TihAl. 56 ®, 153; Moór: Nyr. 73: 20, NyK. 61: 287; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 86, 90.
fraj 1589—91: „Porcogós Annóka, Szerelemnek oka, Mit haragszol ? Hogy nem játszol Velem, kivel egy fraj szól?” (Balassi: ÖM. 1: 129); 1790: Frajjának gr. (Pétzeli: Álzír 53: NSz.); 1863: farajnak gr. (Kriza: Vadr. 402); 1882: frájjok gr. (Mikszáth: Frivol 28: NSz.), fráj (Mikszáth: Eszterházy 31: NSz.). J: 1. 1589 — 91: ’hölgy; Dame | udvarhölgy; Hofdame’ (1. fent); 2. 1793/1844: ’komorna; Kammermädchen, Zofe | szobalány; Stubenmädchen’ (Csokonai: Tempefői 643: NSz.); 3. 1898: ’nőszemély; Frauenzimmer, Weibsperson’ (Dobos); 4. 1935: ’női cseléd, szolgáló; Magd’ (SzamSz.).
Német eredetű, a megfejtés részletei azonban vitatottak. — 1. A ném. Frau ’nő, asszony; R. a fejedelemasszony komornája’ átvétele. — 2. A ném. Frauenzimmer ’nőszemély’ (tkp. ’nőszoba’) összetételből származó m. R. frajcimmer ’komorna’ (1. 1607: frauczimmeremben gr.: LevT. 2: 118) megrövidüléséből keletkezett ; vö. prepa prepa- randista, ciszter cisztercita stb. — Kronológiai okok miatt az 1. feltevés valószínűbbnek látszik. E magyarázat szerint az 1. és 3. jelentés a németből való, a 2. és 4. pedig a magyarban fejlődött az 1. alapján. — Főleg a keleti nyelvjárások szava.
Melich: Nyr. 24: 210®; Lumtzer —Melich: DOLw. 106, 284, 302; Horger: UngJb. 4: 118 ® ; EtSz. 2: 465 1. fraj a., 2: 466 frajcimmer a. is. — Vö. frajla.
frajla 1830: „a’ felputzolt Mamának és F r aulának kézcsókolására mennek” (P. Thewrewk J.: Alap. 2: 47: NSz.); 1832: Frajle (IrtörtKözl. 6: 368); 1876: frajla (Nyr. 5: 264); 1881: Frájla (Bánfi J.: Púpos P. 84: NSz.). J: 1. 1830: ’kisasszony; Fräulein I nevelőnő; Erzieherin’ (1. fent); 2. 1878: ’rossz hírű nőszemély; weibliche Person von


frakció
970
franc8
üblem Rufe’ (Nyr. 7: 380); 3. 1884: 'szobalány; Stubenmädchen’ (Bródy S.: Nyomor 183: NSz.).
Felsőnémet eredetű; vö. felsőnóm. fräule 'kisasszony’. Az irodalmi németben az úfn. frau ’nő, asszony’ más kicsinyítő képzős származéka, a Fräulein ’kisasszony’ használatos; ez utóbbinak átvétele a m. N. frajlajn ’német nevelőnő* (1. EtSz.). A szb.-hv. N. frájla ’kisasszony’; cseh N. /rajle ’ua.’; szik. N. frajla ’kisasszony, nevelőnő’ szintén a felsŐ- nómetbŐl származik. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. N. fraj ’nőszemély; stb.* eredetije is. — A magyarba elsősorban a bajorosztrákból és hazai nemet nyelvjárásokból kerülhetett át. A szó végi felsŐném. a (írva e) > m. a megfelelés legvalószínűbben hanghelyettesítéssel magyarázható. A 2 — 3. jelentés a magyarban fejlődött az 1. alapján. — Elavult szó.
Lumtzer—'Melich: DOLw. 106®, 284; Tolnai: Szily-Eml. 86; Thienemann: UngJb. 2: 107; EtSz. ® ; SzófSz.; Reichenkron: UrAltJb. 25: 82; Zolnai B.: ALingu. 7: 218. (TrübnersDtWb. 2: 427, 429; Striedter- Temps: DLwSkr. 124.) — λζο. fraj.
frakció 1577: fractio (Keresztesi: Mát. 13); 1743: „Fraktio, Magyarul Törtt-Szám” (Maróthi: Árithm. el. 4: NSz.); 1879/1951: frakezió (Munkásmozg. tört. 1: 356: NSz.). J: 1. 1577: ’tört-szám; Bruchzahl' (1. fent); 2. 1865: 'elkülönülés valamely párton belül; Absonderung innerhalb einer Partei’ (Babos); 3. 1910: ’sugártörés; Strahlenbrechung’ (Kelemen: IdSz.). — Sz: ~zik 1953: frakció- z(ik) (Országh: MAngSz.).
Latin eredetű; vö. lat. fractio ’törés’, újkori lat. fractio ’törtszám’. Ez a frangere ’ (el) tör’ ige származéka. Elsősorban inennyiségtani, majd politikai műszóként — jórészt francia közvetítéssel — bekerült számos európai nyelvbe. A politikai jelentés kialakulásába a lat. factio 'párt; pártfrakció’ is belejátszhatott. Vö.: ném. Fraktion; fr. fraction; ol. frazione: ’törtszám; frakció’, a németben még ’sugártörés’ is; vö. még: ang. fraction ’(el)törés; törtrész, törtszám’; or. φράκιμια: 'pártfrakció’. —* A 2., 3. jelentés valószínűleg a németből való. — Az 1. jelentésben elavult; a 2.-ban politikai, a 3.-ban természettudományi szakszó.
Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 225; OxfEnglDict. Fraction a.; Wartburg: FEW. 3: 743; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 541; DudenEtym. 182.)
frakk 1789: „Egy világos kék tsikos, kék tafotával bilöltt frak'' (MNv. 11: 182); 1790: frakkban gr. (MNy. 33: 158). J: 1. 1789: ’egy fajta nyári kabát; Art Sommerrock’ (1. fent) ; 2.18 35—58: ’elöl nyitott, hátul két- szárnyú ünnepi kabát; Frack’ # (Széchenyi: Hunn. 9: NSz.). — Sz: ~os 1835: frakkos (Jósika Μ.: Váz. 154: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ném. Frack; fr. frac; ol. frac; le. frak; or. φρακ: ’frakk’. Végső soron összefügg a m. R. rokk ’kabát’ germán eredetijével. Eleinte lovagláshoz is használt öltözetet, mijd ünnepi ruhát jelölt; vö. ang. frock ’R. kabátfajta hátul hosszú szárnyakkal’ (vö. 1719: OxfEnglDict. Frock a.). Divatszókent a franciából terjedt el. — A magyarba a németből, esetleg a franciából került át. — Csak 2. jelentésében él, főleg a társasági élet kifejezéseként.
Melich: Nyr. 24: 210; Lumtzer —Melich: DOLw. 106; Hartnagel E.: MNy. 33: 157; EtSz. 2: 468 7. frakk a. ® ; Tóth: MDivatsz. 26; SzófSz. ®. (OxfEnglDict. Frock a.; Kluge: EtWb.19 213; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.* 274, 278.) — Vö. rokk.
franc1 1484: ? ,,Philippus Franczws" szn. (OklSz. francos a.); 1522: ? Franch szn. (MNyTK. 105. sz. 30); 1525: „Antbea Fran- cica vulgo Franczws karpyth” (OklSz. fran- cúz a.); 1575: Frantzokat gr. (Helt: Krón. 24). J: A) fn. 1. 1484: ? ’francia ember; Franzose’ (1. fent), 1575: ’ua.’ (1. fent); 2. 1629: ’frank ember; Franke’ (EtSz. 2: 471 7. franc a.). B) mn. 1525: ’francia; französisch’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k., h. lat. Franci [többes sz.] ’frankok; franciák’. A latin népnév egyes számú alakja a Francus (orientalis) 'frank’, illetőleg a Francus (occidentalis) ’francia’. Etimológiailag azonos a /ranÄd-kal. — Am. franc1 úgy jött létre, hogy a k., h. lat. Franci többes számú nominativusi -i ragja helyébe m. -k többesjel lépett ; vö. avar2. A m. francus alak változat a m. R. dánus, gátas stb. analógiájára kapta latinos végződését. — Elavult szó.
Simonyi: Nyr. 38: 90; EtSz. 2: 471 7., 2. franc a. ®, 2: 481 7., 2. francus a. ® ; Melich: MNy. 36: 154 ®. — Vö. franc2, francia, frank1, frank2.
franc2 1511; „Morbo pestifero qui /ranczvar dicitur” (EtSz. 2: 472 3. franc a.), de 1. fránca; 1840: Farancz (Gáspár J.: Füzérke. 15: NSz.); 1871: fransz (Lőrinezi Zs.: Shaks. Perik. 194: NSz.); — franc (Nyr. 30: 398). J: 1. 1511: ’vórbaj; Syphilis’ (1. fent); 2. 1875: indulatos beszédben elhomályosult jelentéssel; in heftiger Rode mit einer verblaßten Bedeutung# (Nyr. 4: 176). — Sz; -«os 1719: franczos mn. (Monírók. 31: 273); 1742: fn. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 294) II franca 1440:? „Johannis Fran- czas" sz. szn. (OklSz. francos a.); 1501: „infirmi franczasz" sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 67) ; 1839: „Hogy a fránca egye meg!” (MTsz.); — feránca (MTsz.); feránczo (Nyr.


francia
971
francia
33: 243); francás sz., jránco (ÚMTsz.). J: 1. 1440 :?’vérbaj ; Syphilis* (1. fent), 1907: ’ua.’ (NyF. 40. sz. 57); 2. 1839: indulatos beszédben elhomályosult jelentéssel; in heftiger Rede mit einer verblaßten Bedeutung (1. fent); 3. 1860: ’rossz szellem; böser Geist’ {MNyszet. 5: 98) || francu 1533s ,,Morbus gallicus: Franczu” (Murm. 903.); 1577: jranczú (KolGl.: NyF. 45. sz. 30). J: 1533: ’vérbaj; Syphilis* (l.fent). — Sz: 1547: fran- cust gr. (Magyary-Kossá: OrvEml. 2: 294).
A szócsalád mindegyik tagja a R. franc1 ’francia’ népnévvel függ össze, de keletkezésének módja más és más. — A franc2 korábbi * franc betegség (tkp. ’francia betegség’)-féle szókapcsolatból önállósulhatott jelentéstapadással. Az 1511: /ranczvar értelmezése még kettős lehet: vagy ófrancia« var’, vagy pedig ’vérbaj okozta var’. Az elnevezésnek az az alapja, hogy a franciák már a középkorban erős nemiségű emberek hírében állottak, s az európai népek a francia csapatok hadjáratainak tulajdonították a szifilisz terjedését (Wartburg: FEW. 3: 752). Jár· ványszerüen a szifilisz először a 15. sz. végén lépett fel VIII. Károly francia király (uralkodott 1483—1498.) seregében. Idegen nyelvi neveire vö.: k. lat. morbus Gallicus ’vérbaj’ (tkp. ’gall betegség’), malum Francorum ’ua.’ (tkp. ’a franciák betegsége’); ang. R. French pox ’ua.’ (tkp. ’francia himlő’), French disease ’ua.’ (tkp. ’francia betegség’); ném. R. franzosen [többes szám], franzen [többes szám] ’ua.’ (tkp. ’a franciák’), jran- zosenkrankheit ’ua.’ (tkp. ’francia betegség’); ol. morbo gallico ’ua.’ (tkp. ’gall betegség’) ; or. R. $paHijÿ3CKaH Ő0Aé3Hb ’ua.’ (tkp. ófrancia betegség’); stb. A csángó frents ’franc’ (CsángSz.) a magyarból átvett rom. N. frénte [többes szám] ’ua.’ (DAcR. 2/1: 174) visszakölcsönzése lehet. A franc2 2. jelentése az 1. alapján érthető; a betegségnevekből alakult szitokszókra vö. frász, kórság, nyavalya, súly stb. Kialakulásában azonban német hatással is számolhatunk; vö. ném. B. in Franz’n gehen. — A /ránca közvetlen forrása nincs tisztázva. Keletkezhetett a m. R. Franca ’Franciaország’ (1. 1548: Franczay sz.: LevT. 1:51) alapján, de lehet jövevény is; vö.: ném. R. fransen (1. fent); szb.-hv. R., N. franca; cseh R. francé [többes szám]; le. R. franca: ’vérbaj’. — A francit talán elvonással jöhetett létre a ’francia; vérbajos’ jelentésű R. francus-ból (1. franc1 a. is), melyet a gyalu : > gyalus, háború : > háborús stb. szópárok analógiájára -5 képzős származéknak foghattak fel; vö. cipellő. Latin vagy román jövevényszóként való magyarázata téves. — A franc alacsony stílusértékű szó. A /ránca és a francu a nyelvjárásokban él.
Alexics: Nyr. 16: 447; Steuer: Nyr. 18: 179, 225; Szinnyei: Nyr. 22: 490, 23: 249;
Melich: Nyr. 24: 210, MNy. 10: 255; Filológus: Nyr. 43: 328; Lakatos: Nyr. 44: 331; Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 66, 294; Stor- fer: Wörter 341 ; EtSz. 2: 472 3. franc a. ® , 2: 475 Franca és fránca a. ®, 2: 476 francás a., 2: 479 francu a.®; Gáldi: DictKlein. 130, Szótir. 152, 277, 335; Tamás: UngElRum. 361. (Machek: EtSIÖSl. 112; Schneeweis: DtLwSkr. 108.) — Vö. franc1, francia, frank1, frank2, frankó, fránya, fringia.
francin 1413: ,,Benedictus dictus ffran- chias” sz. szn. (MNy. 10: 79); 1551: ,,ki lovát, ki egyéb marháját adja el és franciát hoz haza” (EtSz. 2: 478 2. francia a.); 1810: Farantzia (Farkas A.: Misk. gyűl. 59: NSz.); — francija (SzamSz.). J: A) fn. 1. 1551: ’vérbaj; Syphilis’ (1. fent, de 1. ~s sz.); 2. 1602 — 5: ’francia ember; Franzose’* (xMNy. 51: 64); 3. 17. bz. : ’vérbajos ember; Syphilitiker’ (EtSz. 2: 478 2. francia a.); 4. 1843: ’francia négyes; Quadrille’ (Nagy lg.: Besz. 3: 137: NSz.). B) mn. 1. 1604: ’Gallia területén élő; in Gallien lebend’ (MA. Hédui a.); 2. 1670: ’a franciákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; französisch’ * (Nyr. 42: 15); 3. [a ~ betegség szókapcsolatban] 1742: ’luetikus (betegség); luetisch (Krankheit)’ (EtSz. 2: 478 2. francia a.). —Sz: ~s 1413: szn. ’vérbajos’ (l.fent); 1659: ’ua.’ (EtSz. 2: 478 2. francia a.); 1752: Frantziáson gr. ’a franciákat utánzó, rájuk emlékeztető’ (Rietet—Daniel: Ker. Ethica 309: NSz.). - De vö.: 1372 U./1448 k.: „francya tartománya”, ,,ffrancydb[a / menny” ’Franciaország’ (JókK. 129, 134); 1533: „Franconiafiue francia orientalis . . .: Frank- kenland: Francia oríag” ’Frankföld’ (Murm. 34).
Tulajdonnév! eredetű: a m. R. Francia ’Franciaország’ földrajzi névből vált köznévvé úgy, hogy a pleonasztikus Franciaország összetétel előtagját a Csehország : cseh, Lengyelország : lengyel, Németország : német stb. összefüggések analógiájára népnévnek fogták fel. A m. R. Francia forrása a k., h. lat. Francia ’Franciaország’ (eredetileg ’Észak-Gallia (a frankok betelepedése óta)*), mely a k., h. lat. Franci [többes sz.] ’frankok; franciák’ (1. franc1, frank1 a.) származéka. Az ol. Francia; cseh Francié; szik. R. Francia; le. F ránc ja; or. ΦράΗίμιη; stb.: ’Franciaország’ közvetlenül vagy közvetve a középkori latinból való. — Am. francia jelentései közül a népnóviek (A) 2. és B) 1., 2.) a legrégibbek. Az A) 1., 3. és B) 3. a k. lat. morbus Gallorum ’vérbaj’ (tkp. ’a gallok betegsége’), malum Francorum ’ua.’ (tkp. ’a franciák betegsége*) hatására keletkezett; vö. franc2. Az A) 4. az 1838/1890: franczia táncz (Szemere P.: Munkái 3: 331: NSz.), 1844: /ránc?/«négyes (Császár F.: Utazás 1: 76: NSz.) szókapcsolat alapján jött létre jelentéstapadással.


francinkulcs
972
frank1
Simonyi: NyK. 25: 251, Nyr. 29: 482, 38: 89 ®, AkNyÉrt. 23/3: 27; A szerk.: Nyr. 30: 579; Kursinszky: Latjszlrod. 20, 55; Zolnai Gy.: Nyr. 53: 51; Körösi: Nyr. 57: 8; Fludorovits: MNy. 26: 52; EtSz. 2: 476 7. Francia a., 2: 477 2. Francia, 1. francia a.®, 2: 478 2. francia a. ® ; SzófSz. ; Kallós E.: Nyr. 74: 14; Beke: Nyr. 74: 52; Horpácsi: MNy. 51: 64; Bárczi: Szótöv. 11, MNy- Életr. 306. (Wartburg: FEW. 3: 750, 757; A’asmer: RussEtWb. 3: 218.) — λ7ο. franc1, franc2, franciskánus, frank1, frank2, frankó, fringia.
francîakulcs 1882: „Franczia kulcs (csavarhajtó)” (Kozma F.: Lak. 20: NSz.). J: 1882: ’ állítható csavarkulcs; verstellbarer Schraubenschlüssel, Franzose’ (1. fent).
Összetett szó. Mintája a ném. Franzose ’franciakulcs’ (tkp. ’francia ember’) lehetett; vö. még: cseh francouzsky klié; szik, francúz- sky klúó; le. kluez francusky: ’ua.’. Az ilyen csavarkulcs valószínűleg Franciaországból terjedt el. — Műszaki szó.
EtSz. 2: 477 francia a.
franciskánus 1786: ,,Egy szegény Frantziskanus Fráter el-megy a’ Barbély műhelyben” (Kónyi J.: Democritus 1: 29: NSz.); 1794/1891: Franciskánusoknál gr. (Kazinczy: Lev. 2: 395: NSz.); 1799: Frán- ciskánusok gr. (Molnár J.: Könyvház 12: 195: NSz.); 1816: Farantziskánus (Gyarmatin: Voc.). J: A) mn. 1786: ’ferences rendi; franziskanisch, Franziskaner-’ (1. fent). B) fn. 1794/1891: ’ferences rendi szerzetes; Franziskaner (in)’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. franciscanus ’a ferencesek rendjéhez tartozó, azzal kapcsolatos’, franciscanus fn. ’a ferences rend tagja’. A latinban a m. Ferenc eredetijének, az e. lat. Franciscus névnek a származéka; ez utóbbi a lat. Franciscus ’francia (ember)’ alapján keletkezett. A névadást az magyarázza, hogy a rendet assisi Szent Ferenc : Giovanni Bernardone (1182—1226.) alapította 1223-ban. (Magyarországon közvetlenül a tatárjárás előtti időtől működik.) Az e. lat. franciscanus bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. Franciscan; ném. Franziskaner, franziskanisch; fr. franciscain; ol. francescano; or. φραΗίμιααίΗβΐ}, φραΗίμιεκάΗ- ckuù: ’franciskánus’. — Egyházi szó.
Kursinszky: Latjszlrod. 20; EtSz. ® ; Kallós: Nevek és napok 127. (OxfEnglDict. Franciscan a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1704.) — Vö. francia, ferences.
francu 1. franc2
frang; 1461: ,,feria sexta proxima post octavam frange nundinarum beate Margarethe” [latinosított alak egyes számú birtokos esetben] (NytudÉrt. 50. sz. 72); 1582: fraygont gr. (MNy. 51: 449); 1766: Frangja gr. (MNy. 51: 447); 1787: Fránkja gr. (MNy. 12: 130); 1795: frángja gr. (MNy. 3: 233). J: 1. 1461: 'bizonyos helyek (község, bíró háza, mező, vásár stb.) vagy személyek zavartalanságának oltalma, illetőleg valamely, e helyekkel vagy személyekkel összefüggő tevékenység (pl. árusítás) szabadsága, kiváltsága ; Schutz, bzw. verliehenes Vorrecht gefreiter Orte oder gewisser Personen, Freiung’ (1. fent); 2. 1584: ’(az előbb említett védettség, kiváltság megsértéséért kiszabott) bírság, büntetés; (wegen Verletzung der vorerwähnten Privilegien verhängte) Geldbuße, Strafe’ (MNy. 51: 448); 3. 1787: ’tilalom; Verbot’ (MNy. 12: 130).
Német eredetű; vö. h. ném. R. freyung ’kiváltság, valamely tevékenység szabadsága’ (MNy. 52: 78), korai úfn. freyung, freiung ’ua.’ (Trübn. 2: 431 /reía.), baj.-osztr. freiung ’ua.; árusítás korlátozása; menedékjog; stb.’, ir. ném. Freiung ’meg- vagy felszabadítás ; R. menedék’. A korai úfn. fráiung alakból a magánhangzóközi i több német nyelvjárásban kieshetett; ilyen változat átvétele lehet a m. fráng, frang. A m. frájgon változat ( 1582: 1. fent) az eredetibb német formát őrizte meg, de hangátvetés lépett fel benne. Lehetséges, hogy az 1461. évi (és még több 15. sz.-i) adat latin ragozása mögött m. *franga, *fránga alakváltozat rejtőzik; ez egy korábbi német *fraj,ungd (vö. kfn. vriunge ’a kereskedelem bizonyos korlátozása alól való felszabadítás; kiváltság; kiváltságos hely; menedék; stb.’: Lexer: Taschenwb.26) átvétele lehet. — 2. és 3. jelentése a magyarban fejlődött ki az átvett l.-bŐl. — 3. jelentésében a Dunántúlon még élő nyelvjárási szó.
EtSz. ; Eckhart: MNy. 51: 447; Mollay: MNy. 52: 78 ® ; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 72.
frank1 1790/1904: „útasítom őket [az olvasókat] . . . seyták, vandalusok, franku- sok . . . vándorlássaira” (Gvadányi: Fal. nót. 73: NSz.); 1795/1804: Frank (Sopronyi Μ.: Társ. 136: NSz.); 1799: „Frankó és Bojár Országok” (Mándy: Magy. Sunád 116: N- Sz.).J:A)fn. 1. 1790/1904: ’bizonyos germán törzsek szövetségéből alakult nép tagja; Franké’ (1. fent); 2. 1795/1804: ’francia ember; Franzose’ (1. fent). B) mn. 1. 1808: ’francia; französisch’ (Vay L.: Hazafi lev. 13: NSz.); 2. 1835: ’a frankokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; fränkisch’ (Tzs. Fränkisch a.).
Latin eredetű; vö. k., h. lat. Francus (orientalis) ’ frank’, Francus (occidentalis) ’francia’. Feltehető végső forrása az ősgerm. *franka- ’merész, vakmerő’. Etimológiailag azonos, illetőleg összefügg a m. franc1, franc2, francia, frank2, frankó, fringia eredetijével. — Am. frank változat a latinos m.


frank2
973
fránya
R. frankus-ból jött létre az w végződés elhagyásával (vo. dán), elterjedésére azonban hatással lehetett a ném. Franke [többes sz.- ban: Franken] ’frank ember’ is; vö. frig. A mindössze néhány adatból ismert R. frankó változat a R. Frankónia ’Frankföld’ (< k., h. lat. Franconia ’ua.’: EtSz.) alapján keletkezhetett. — Az 1262: Frank szn. (EtSz. 2: 484 4. Franki.} és az 1+19: Franfcwa- gasahn. (OklSz.) végső soron a frank1 népnévhez kapcsolódik ugyan, de a személynév — melyből a helynév is keletkezett — valószínűleg német névadás eredménye. — A frank1 A) 1. és B) 2. jelentésében főleg történettudományi műszóként használatos; A) 2. és B)l. jelentésében elavult.
EtSz. 2: 483 1. frank a. ®, 2: 484 2. frank a. (Bach: DtNam. l/l2: 308; DudenEtym. 183.) — Vö. franc1, franc2, francia, frank2, frankó, fringia.
frank2 1801: „mindenik hónapban 9. száz ezer Frank nevű pénzből áll [az adó]” (Molnár J.: Könyvház 15: 136: NSz.); — /m-nak gr. (MNy. 23: 596). J: 1801: ’francia, svájci stb. pénznem; französische, schweizerische usw. Währungseinheit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. franc; ném. Franc; fr. franc; ol. franco; or. φραπκ: ’francia, svájci stb. pénznem, frank’. A franciából terjedt el. Ott úgy keletkezett, hogy Jó János (uralkodott 1350 — 64.) francia király ,, Francorum rex” (= a frankok királya) feliratú aranypénzt veretett, s a felirat alapján e pénzt /ranc-nak kezdték nevezni. A frank2· tehát etimológiailag azonos a frank1 népnévvel. — Am. frank2 közvetlen forrása elsősorban a német lehetett. A frá változat a francia kiejtésnek felel meg. A csángó frÿpqk (CsángSz.) a rom. franc ’frank; R. lej’ átvétele.
EtSz. 2: 484 3. frank a. ®. (Larousse 3: 598; OxfEnglDict. Franc a.; Wartburg: FEW. 3: 750; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1706; DudenEtym. 183; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 275.) — Vö. franc1, franc2, francia, frank1, frankó, fránya, fringia.
frankó 1780: ,,Az eránta küldendő leveleket és pénzt Francózva kívánják” sz. (Μ. Hírmondó 684: NSz.); 1782: Frankózva sz. (Μ. Hírmondó 240: NSz.); 1786: ,,a’ Levélért pedig nem fizet, azért Frankó tutó kell küldeni” (Μ. Hírmondó 212: NSz.); 1787: fránkozva sz. (IM. Kurir 542: NSz.). J: A) hsz. 1. 1780: 'költségmentesen, bérmentesítve; franko, postfrei (als Adverb)’ (1. fent); 2. 1888: ’nyíltan, nyilvánosan; offen, öffentlich (als Adverb)’ (Berkes K.: Tolvaj 113: N- Sz.); 3. [^jra] 1888: 'akadály nélkül; ungehindert (als Adverb)’ (Berkes K.: Tolvaj nll: NSz.). B) mn. 1. 1862: ’bizonytalan; unsicher (als Adjektiv) | szerencse-; Glücks-, Hasard-’ (Toronyai: Rablók 30: NSz.); 2. 1917: 'tiszta lelkiismeretű; ein gutes Gewissen habend '(Kabdebó 21); 3. 1944: ’remek, kiváló; prächtig, vorzüglich’ (Zolnay —Gedényi).
Német eredetű; vö. ném. franko bérmentesítve, költségmentesen’, frank ’szabad, független; N. olyan (személy), akinek nincs szerelmese’, ném. argó frank 'becsületes, feddhetetlen’ (Wolf: RotwWb. 105). Végső soron azonos a frank1 népnévvel. A szónak ’szabad; mentes valami alól’ jelentése az ó- franciában alakult ki azon az alapon, hogy a frank hódítók mentesítve voltak a szolgáltatások, adózás alól. A ném. franko, valamint a cseh, szik., le. franko; or. φράϋκο; stb.: 'bérmentesítve, költségmentesen’ az olaszból (vö. ol. porto franco ’ua.’, tkp. ’a szállítás bérmentesítve’), a ném. frank pedig a franciából származik; vö. fr. franc ’szabad; mentes, felmentett valami alól; stb.’. A franciából való az ang. frank ’(költségektől stb.) mentes; R. szabad; stb.’ is. — A magyarba többszörös átvétellel került különféle társadalmi rétegeken át. Az A) 2. és B) 1 — 2. jelentéshez főleg a ném. frank-ot kell figyelembe venni; vö. még fr. argó Fest franc 'itt nincs baj ; nem gyanús’. A B) 3. jelentés talán a B) 2.-ből fejlődött. — A m. R. frankiroz bérmentesít’ (1. 1808/1895: frankirozzd gr.: Kazinczy: Lev. 6: 68: NSz.) a ném. frankieren ’ua.' átköl- csönzése. — A frankó az A) 1. jelentésben postai, kereskedelmi, a többi jelentésben pedig argó szó.
EtSz.®. (OxfEnglDict. Frank, a.2 a.; Wartburg: FEW. 3: 757; TrübnersDtWb. 2: 425; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1706; Kluge: EtWb.19 214; DudenEtym. 183; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 275.) — Vö. franc1, franc2, francia, frank1, frank2, fringia.
fránya, 1793/1922: „Nem bánom én [,] a fránya kopasszá meg” (Csokonai: Cultura 336: NSz.); 1864: feránya (CzF.); — f’éránya (MTsz.). J: A) fn. 1793/1922: enyhe szitokszóként; zum Ausdruck milden Fluches (1. fent). B) mn. 1. 1799/1844: 'furcsa; sonderbar, seltsam | fortélyos; verwickelt, voll Kniffe’ (Csokonai: Karnyóné 685: NSz.); 2. 1846: ’huncut; schelmisch, spitzbübisch I átkozott; verteufelt’ (Erdélyi: Népd. és mondák 1: 243: NSz.). — Sz; ~ság 1877: frányaságaival gr. (Ágai A.: Porzó tárca 1: 122: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a fránca ’franc, vérbaj’ (1. franc2· a.) eufemisztikus elferdítésével keletkezett; vö. : a teremtó urát > a teremburáját; biz Isten > biz Istók. Alakjának kialakulásában esetleg szerepe lehetett a kánya szónak is. Ez ugyanis már a fránya első előfordulása előtt is használatos volt szitkozódásokban (hordja el a kánya stb.).


frappíroz
974
frászkarika
— Jelentései a fene és a franc jelentéseivel vethetők össze. A dunántúli nyelvjárásokból terjedt el szélesebb körben; a Dunántúlon ismerhette meg Csokonai is. — Szláv és latin származtatása téves. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Simonyi: MNyelv.1 1: 109; Kursinszky: Latjszlrod. 20, 51; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 271; EtSz. ®. — Vö. franc2.
frappíroz 1809/1895: ,,az öreget is frappérózta'' (Kazinczy: Lev. 6: 470: NSz.); 1845: frappíroz (Jósika Μ.: Békési Kai. 2: 199: NSz.); 1868: frappirozta gr. (Frankenburg: Emi. 1: 271 : NSz.). J; 1809/1895: 'meglep, meghökkent; frappieren* (1. fent) II frappáns 1853: „alugyék el súgójuk a legfrappántabb jelenéseknél” (Beöthy L.: Puncs 1: 103: NSz.); 1868: frappáns (Tóth K.: Újabb költ. 29: NSz.); 1878: frappáns (II. Kákay A.: Tisza K. 70: NSz.). J: 1853: 'meglepő; frappant | találó; treffend* (1. fent).
Német eredetű szócsalád ; vö. ném. frappieren ’meglep, meghökkent*, frappant ’meg- lepő, meghökkentő; találó*. A német szavak forrása a fr. frapper *üt; érint; meglep* és ennek igenévi származéka, a fr. frappant, -e ’meglepő*. A cseh N. frapovat 'meghökkent*, frapírovat ’ua.’, frapantní 'meghökkentő’; le. R. frapowac 'meghökkent’ és számos más nyelv megfelelő szava közvetlenül vagy közvetve a franciából származik. — A m. frappáns szó vége latinos! tással keletkezett. — A frappíroz elavulóban van, a frappáns a választékos stílus szava.
Tolnai: Szily-Eml. 86 ® ; Kallós: Nyr. 66: 2; Bárczi: FrJsz. 34, 35; EtSz. ® . (Schulz: DtFremdwb. 1: 225; Wartburg: FEW. 3: 762; Kluge: EtWb.18 214; DudenEtym. 183; Bloch-Wartburg: DictÉtFr? 275.)
frász 1806: ,,[Laczi] eggy Örmény lyányt vesz; . . . ollyat, a’ ki fráz forma con- vulsiók alatt betegeskedik” (IrtörtKözl. 15: 340); 1847: frászt gr. (MNy. 50: 86); 1888: Frass (MNy. 50: 86); — faráz (NyF. 16. sz. 11); frájsz (SzegSz.). J: 1. 1806: 'nyavalya- törés, rángógörcs és más efféle betegség; Fallsucht, Schüttelkrampf oder eine andere Krankheit von dieser Art' (1. fent); 2. 1888: 'pofon; Ohrfeige, Backenstreich’ (1. fent); 3. 1908: állandósult szókapcsolatokban, indulatos beszédben elhomályosult jelentéssel; in festen Verbindungen, in heftiger Rede mit verblaßter Bedeutung* (Ady: ÖVersei 1: 207); 4. 1930: ’nagy ijedelem; großer Schrecken’ (Zolnay —Gedényi).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. frais [többnyire többes számban: fraisen] (Striedter-Temps: DLwSkr. 125; 1. még DudenRechtsc.hr.15 266), ném. B., K. fräs (Striedter-Temps; DLwSkr. 125) ’görcs- roham, különösen mint gyermekbetegség’; vö. még kfn. vreis, vreise ’ veszély; rémület; féktelenség; düh; ájulás; stb.’, ir. ném. freislich sz. ’vakmerő; bősz, dühös*. A bácskai szb.-hv. N. frâs, vrás ’görcsroham, frász’; szik. N. fras \szitkozódásokban elhomályosult jelentéssel)’ a németből származik, de esetleg a magyaron keresztül. — Am. frász és frájsz alakváltozat feltehetőleg külön- külön átvétel eredménye. A magyarban kifejlődött 2., 3. és 4. jelentés az 1. alapján érthető, a 3. és 4. azonban valószínűkig nem magyar fejlemény, hanem a németből való. A betegségnevekből alakult szitokszókra vö. franc, kórság, nyavalya, súly stb. — Bizalmas stílusértékű szó.
Vozári: Nyr. 11: 476; Melich: Nyr. 24: 210®, AkNyÉrt. 17/4: 36; Lumtzer —Melich: DOLw. 106 ® , 299 ; Zolnay V. : Nyr. 59: 214 ® ; Radványi: Nyr. 60: 92; Bárczi: MNy. 27: 240; EtSz. ® ; Érdődi: MNy. 50: 83 ®; Zolnai B. : Pais-Eml. 512, 515, 517 ; Kelemen: Mondsz. 454. (Kluge: EtWb.11 174; Erich — Beitl: WbDtVolkak. 207; Machek: EtSIÖSl. 112; Striedter-Temps: DLwSkr. 125; Schneeweis: DtLwSkr. 109.)
frászkarika 1930: ,,a »frászának . . . gyógy ítására a népbabona két módot is ismer. Az egyik a »Fraisz-Segen«-nel való gyógyítás, a másik a »frászkarikaa alkalmazása” (Nyr. 59: 214). J: 1. 1930: ’némely vidéken különleges módon készített, perec alakú sütemény, amelyen a frárzos csecsemőt gyógyulás végett átbújtatják; ringförmiges Gebäck als abergläubischer Ileilbehelf gegen Kinderkrampf’ (1. fent); 2. 1930: \indulatos beszédben:) semmi, fenét, nyavalyát ; <in heftiger Rede) einen Schmarren’ (Nyr. 59: 214).
Összetett szó. Előtagja a frász betegségnév. Utótagjában azért szerepel a karika szó, mert a görcsökkel járó gyermekkori betegségek babonás gyógyítására régebben olyan perec, kör stb. alakú süteményt használtak, amelyen a beteg gyermek fejét át lehetett bújtatni az újjászületés, a betegségtől való megszabadulás szimbolikus kifejezéseként. Ez az eszköz a más európai népeknél is ismert gyógyító (görcsoldó) gyűrűk kései, egyszerűbb utóda. Hasonló funkciójú a magyarországi németeknél használt / raisz-segen ’szentképes német nyelvű nyomtatvány, amit összehajtogatva a beteg mellére tesznek’ (Nyr. 59: 214) ; vö. még felsŐném. f reisen- band, freiskette, fraisbeten ’különféle tárgyak hasonló célra’ (Erich — Beitl: WbDtVolksk. 208). A 2. jelentés úgy keletkezett, hogy az összetétel eredeti értelme elhomályosult, és a szónak az előtag jelentését tulajdonították. — A frászkarika magyarázatakor német hatással is számolhatunk, bár ném. *frais- ring-£éle kifejezést nem tudunk adatszerűén kimutatni. — 1. jelentésében elavult, 2. je-


fráter
975
freskó1
terítésében a bizalmas nyelvhasználat szava.
Zolnay V.: Nyr. 59: 214»; Radványi 8.: Nyr. 60: 92; Viski: MsgNépr. 2. 422; EtSz. 2: 488 frász a. ® ; ErdŐdi: MNy. 50: 83®.
fráter 1372 U./1448 k.: ,,Es annakutan len íjent fferenc: jerjetenek f ratera” (JókK. 8); 1793: Frátert gr. (Gvadányi: Rontó Pál 9: NSz.); — frájtcr (SzamSz.). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: 'laikus szerzetes; Laienbruder’ (1. fent); 2. 1801/1922: '(többnyire becsmérlő jelzővel) férfiszemély; (meistens mit einem herabsetzenden Attribut) Mann’ (Csokonai: Lev. 2: 679: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. frater 'fitestvér; szövetséges társ, jó barát’, e. lat. frater 'laikus szerzetes, barát’. Etimológiailag ösz- szefügg a m. barát eredetijével. Az egyházi latin szó bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. frater; ném. Frater; fr. frater; ol. frate: 'laikus szerzetes’.
Szarvas: Nyr. 14: 50 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Kniezsa: Nyr. 80: 371. (Wartburg: FEW. 3: 763; Walde —Hofmann: LatEt- Wb.3 1: 541.) — Vö. barát.
frázis 1783: ,,[A talmud] tele vagyon igen homályos, és nehéz értelmű Frázesek- kel” (Rosthy: Zsidók 25: NSz.); 1789: phrasis (Wályi A.: Újj tanítás. 71: NSz.); 1800: Frázist gr. (Molnár J.: Könyxhíz 13: 11: NSz.). J: 1. 1783: ’kifejezés; Ausdruck | kifejezésmód; Ausdrucks weise’ (1. fent); 2. 1851: ’üres szólam; leere Redensart’ (Remény 2: 138: NSz.); 3. 1894: ’zenei mondat; Phrase in der Musik’ (PallasLex. 7: 606).
Latin eredetű; vö. lat. phrasis 'szónoki kifejezés’, h. lat. phrasis ’szólásmód’. A latin szó forrása a gör. φράσις ’beszélés; beszéd; kifejezés’ (< : gör. φράζω 'megmutat; közöl; kifejt’). Elsősorban francia közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. phrase; ném. Phrase; fr. phrase; ol. frase; or. φρά3α: 'mondat, szólam; zenei frázis’. — A m. R. frázes változat a többes számú lat. phrases átvétele. — Az 1. jelentésben elavult, a 2.-ban a választékos stílus szava, a 3.-ban zenei szakkifejezés.
Volf: Nyr. 14: 351; Kursinszky: LatJszIrod. 20; EtSz. ®. (OxfEnglDict. Phrase a.; Schulz —Basler: DtFremdwb. 2: 509; Wartburg: FEW. 8: 399; DudenEtym. 510.)
fregroli 1920: „Fregoli: ol. átváltozó művész” (Kelemen: IdSz.3). J: 1. 1920: 'átváltozó művész; Umwandlungskünstler’ (1. fent) ; 2. 1932: 'felfüggeszthető ruhaszárító szerkezet; Art Trockenanlage für Wäsche’ (Sauvageot: FrMSz. séchoir a.); 3. 1958: 'visszájára fordítva is viselhető ruha, kabát; Kleidungsstück, das auch mit dem Inneren nach außen umgewendet angezogen werden kann’ (MN. 1958. III. 16. 7: NSz.).
Tulajdonnév! eredetű: Leopoldo Fregoli (1867 —1936.) olasz átváltozó művész nevéből keletkezett. Fregoli igen gyorsan tudta öltözetét változtatni, s cgy-egy jelenetben több személyt alakított. Vö. ol. fregolismo ’átváltozó művészet' (tkp. ’fregolizinus’) ; fr. frégoli ’átváltozó művész’. — A 2. és 3. jelentés az l.-bŐl jött létre hasonlóságon alapuló névátvitellel. 2. jelentésében eredetileg márkanév lehetett. — 1. jelentése elavult; 2. és 3. jelentésében főleg a városi nyelv használja.
EtSz. ® ; Karinthy: MNy. 42: 62, MNyTK. 73. sz. 15, 16, 25, 27, 29 ® ; Zolnai B.: MNy. 46: 142; ÚjMagyLex. 2: 444 ®. (Migliorini: NPr. 192; Battisti—Alessio: Diz- Etlt. 3: 1713.)
freskó1 1794/1891: ,,A’ rajzolat nem rossz, de a’ mocskos színeken látni, hogy Schröpf FrescófestŐ volt” (Kazinczy: Lev. 2: 345: NSz.); 1796: „azon időbe mészre, az az fresco, nem írtak” (Gvadányi: Világ, hist. 1: 373: NSz.); 1812: freszko festésként (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 234* NSz.); 1837: fresquek gr. (Jósika Μ.: Könnyeim. 2: 5: NSz.); 1840: freskókkal gr. (Árvizkönyv 4: 250: NSz.); 1857: freskó (Sárosy Gy.: Album 96: NSz.); 1882: freszkók gr. (Tóth L.: Méhek 143: NSz.). J: A) fn. 1. 1794/1891: 'nedves vakolatra festett falfestmény ; Wandgemälde auf frischem, feuchtem Kalkputz, Fresko’ (1. fent); 2. 1853: 'kacagtató történet; heiteres Geschichtchen’ (Beöthy L.: Puncs 1: 108: NSz.). B) hsz. 1796: ’nedves vakolatra festve; auf feuchten Kalkputz gemalt, a fresco’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fresco; ném. Fresko, Freske; fr. fresque; ol. pittura a fresco, affresco, fresco; or. φρέΰκα: 'friss vakolatra festett falkép, freskó'. Az olaszból terjedt el; ott a dipingere a fresco 'freskót fest’ (tkp. 'frissre [azaz még nedves vakolatra] fest', vö. dipingere a secco 'száraz vakolatra [tkp. 'szárazra'] fest’)-féle szókapcsolatokban alakult ki. Az ol. fresco ’hűs, hűvös; friss' germán jövevény; etimológiailag azonos a m. freskó2 és friss eredetijével. — A magyarba elsősorban a németből kerülhetett át. Az idegen nyelvi sz helyén található m. s talán azzal magyarázható, hogy a szó nyomtatott szövegek útján honosodott meg; vö. fiaskó. A R. freszk (1837: fresquek gr.: 1. fent) közvetlen forrása a fr. fresque, esetleg a ném. Freske lehetett. Az A) 2. jelentés a ném. Fresco-Anekdote 'friss, új történetke' (Ileyse: Fremdwb.17 341) részfordításából keletkezett. A B) jelentés az ol. dipingere a fresco alapján érthető. — A) 1. jelentésében művészeti szó ; többi jelentése elavult.
Körösi: Nyr. 15: 409, O1E1. 30; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 40. (Schulz: DtFremdwb. 1: 226; OxfEnglDict. Fresco,


freskó2
976
frigid
F resti a.; Wartburg: FEW. 3: 810, 811; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1716; DudenEtym. 185.) — Vö. freskó2, friss.
freskó2 1931: „Teljes polgárjogot nyert már a delén: fr. de laine. Újabb ... a nyári freskó: fr. ?” (MNy. 27: 246); — freskó (Bakos: IdSzKéz.1); freszkó (Dobossy: Cseh- MSz. freskó a.). J; 1931 : ’egy fajta ritka szövésű kelme; Art poröses Gewebe, Fresko’ (I. fent).
Olasz eredetű, esetleg német közvetítéssel is; vö. ol. fresco ’egy fajta ritka szövésű kelme’ ; — vö. még ném. Fresko ’ua.’. Az olaszban a fresco ’hűs, hűvös; friss’ melléknévből keletkezett; azzal függ össze, hogy az ilyen kelméből készült ruhadarab nyáron kellemesen szellős, hűs. Etimológiailag ugyanaz a szó, mint a más úton nyelvünkbe került freskó1 és friss. A szb.-hv. freskó; cseh freskó; szik. freskó: ’egy fajta ritka szövésű kelme’ közvetlenül vagy közvetve szintén az olaszból származik. — A magyarban a szó hangteste a freskó1 mintájára alakult. — Szövőipari és kereskedelmi szakszó.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1716 ® ; DudenEtym. 185.) — Vö. freskó1, friss.
fréz 1900: „a búbjától egész le /réz-szinü selyem fátyolba takargatva [a háremhölgy]” (BN. május 16. 2: NSz.); — fraise (Radó: IdSz.1); fríz, Friz (Mátrai: MSzín. 14, 35); /rezszint (Gárdonyi G.: Ki-ki a párj. 27: NSz.). J: 1900: ’eperszínű, pirosba játszó rózsaszín; erdbeerfarbig, fraise’.
Francia eredetű, részben német közvetítéssel is; vö. fr. fraise ’földieper, szamóca; eperszínű’ (Rejtő: Contr. 30), couleur de fraise ’eperszín(ű)’; — vö. még ném. frais, fraise ’eperszínű’ (DudenRechtschr.15 257). — Am. friz, fríz alakváltozat elhajlás eredménye lehet. — Főleg női szövetekre, ruhákra vonatkozólag használt divatszó.
Mátrai: MSzín. 14, 35; Eckhardt: MNy. 27: 247; Bartha: Szín. 13, 66; EtSz.®. (Wartburg: FEW. 3: 748; Bloch—Wartburg: DictÉtFr? 274.)
fricska 1787: „Edgy Fritska, mellyet a’ szép Vénus tzipellöjében-is hibát talált Mómus, nérnelly Magyar Músáknak adott” (M. Musa 355: NSz.); 1790: fretskát gr. (Szeitz L.: Szt. István V. el.: NSz.). J: 1. 1787: ’tréfás bosszantásnak szánt szó vagy tett; Wort oder Tat, womit man eine scherzhafte Schikane bereiten will’ # (1. fent) ; 2. 1790/1904: ’valakinek az orrára stb. ujjal adott pöccintés; Nasenstüber’ # (Gvadányi: Fal. nót. 93: NSz.). — Sz: »4z 1807: Frits- kázni sz. (Márton).
Szlovák eredetű; vö. szik. frÓka ’valakinek az orrára stb. adott pöccintés, fricska’, morálna fr&ka ’megszégyenítés’ [tkp. ’erkölcsi fricska’] (S1SJ. 1: 414). A szlovákban hangfestő szóként keletkezett. — Am. fricska 1. jelentése átvitt értelmű használatban jött létre az eredeti 2.-ból. — A rom. E. frlçcâ ’fricska’ (DAcR. 2/1: 178) a magyarból származik.
Mixlosich: Nyr. 11: 164 ® ; Halász: Nyr. 18: 212; Simái: Nyr. 31: 321; Valló: Nyr. 33: 563; EtSz. ® ; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 130, Szótir. 263; Reichenkron: UrAltJb. 25: 81; Kniezsa: SzlJsz. 173®; Bárczi: Szók.2 30; Kiss: MNy. 57: 479; Király F.: LRom. 13: 558. (Machek: EtSIÖSl. 112.)
fríg 1804: „Zöngök cikornya verset Frigyiek szabása rendén” sz. (Fábchich J.: Pindarus. 183: NSz.); 1883: „Lakosai a phrygek voltak, kik főleg mint földmi velő nép elhiresedtek” (MagyLex. 13: 593); — fríg (HSz.1). J: A) fn. 1804: ’a Kis-Ázsiában elterülő ókori Frígia lakója ; Phrygier’ (1. fent). B) mn. 1894: ’a frígekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; phrygisch’ (Pallas Lex. 7: 630).
Latin eredetű; vö. lat. Phryges [egyes számban Phryx] ’a frígek’. A latinba a gör. Φρύγες [egyes számban Φρύξ ] ’ua.’ átvételeként került.Végső forrása bizonytalan; feltehetőleg összefügg az ie. *bhrug- ’gyü- mölcs; elfogyaszt, megeszik, élvez valamit’ (vö. lat. frux ’mezei termék; gyümölcs’, frui ’felhasznál, élvez valamit’) tővel. Lehetséges, hogy etimológiailag ide kapcsolódik a m. fríz2 eredetije is. — A magyarban a többes számú lat. Phryges-b6\ frígek alakult; a szóvégek megfelelésére 1. avar2. Az 1804: Frigyiek sz. (1. fent) alakváltozat ^y-jét az magyarázza, hogy nálunk a 19. sz. elejéig a lat. g-t eési előtt ^/-nek ejtették; vö. 1708: Frigy iái ’frígiai’ (PP. Phrygianus a.). A fríg változat elterjedésében szerepet játszhatott a ném. Phrieg(i)er [többes számban is: Phrieg( i)er] ’fríg ember’. — Főleg történettudományi műszóként használatos.
EtSz.®, 2: 496 Frígia a. is. (Lehr- Splawiúski: SISS. 2: 75.) — Vö. firis, fríz2.
frigid 1908: „Tudod mi az, hogy frigida? Hűvös vér. Nem kell neki a szerelmes férfi” (Ambrus: Lányok, asszonyok 83: NSz.); — frigid (Csorba: IdSz.). J: 1908: ’nemileg közönyös <nő>; geschlechtlich kait, frigid <Weib>’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. frigid; ném. frigid; fr. frigide; ol. frigidi.·; cseh frigidní: ’hideg; nemileg közömbös <nő>’. Forrása az orvosi lat. (femina) frigida ’ua.’; vö. még lat. frigidus ’hideg; közönyös’. Részben közvetlenül a latinból, részben francia közve- títésssl terjedt el; vö. fr. femme frigide ’frigid nő’. — A magyarba a németből kerülhetett át; a m. frigida változat az orvosi latinból való. — Orvosi és választékos társalgási nyelvi szó.


977
friss
Ferenczy: NyelvmLev. 362. (OxfEnglDict. Frigid a.; Wartburg: FEW. 3: 801 frigidus a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 647.)
frigy 1395 k.: „Tre[u]ga: frig” (Beszt- Szj. 156.); 1519: feryget gr. (JordK. 212); 1522: fyregyeth gr. (KeszthK. 433); 1533: fyrygek gr. (Komj: SzPál. 76: NySz.); 1708: Frigy (PP.); 1763: firégy (Adámi: Wb. 30: NSz.). J: 1. 1395 k.: ’szövetség, paktum; Bund, Bündnis | fegyverszünet; Waffenstillstand* (1. fent); 2. 1820: ’házasság; Ehebund’ (Nagy F.: Polyh. 247: NSz.). — Sz: ~es 1604: Frigyesek gr. (MA. Foederati a.) | ~esül 1814: frigyesültt sz. (Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 198: NSz.).
Német eredetű; vö. kfn. vride, vrit, vrede ’fegy verszünet ; nyugalom, biztonság, vedelem; büntetés békeszegésért’; vö. még ir. ném. Frieden ’béke; békekötés; békesség*. A k. lat., h. lat. fredum ’békesség felbontásának büntetése* ; cseh R. frid ’fegy ver- szünet’ szintén a németből származik. — A magyarba egy szó tagú, rövid magánhang- zós frid változat került a kfn. vrida (< ófn. fridu ) szó végi magánhangzójának lekopása után, amely még a középfelnémet korban ment végbe. A d > gy palatalizáció, egyes változatokban a mássalhangzó-torlódás feloldása, illetőleg az i megnyúlása, valamint a 2. jelentés kialakulása a magyarban ment végbe. — A választékos stílus szava.
Szarvas: Nyr. 6: 504; Simonyi: BpSz. 42: 295, MNyelv.1 1: 136, Nyr. 43: 380, 47: 80; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 210, AkNyErt. 17/4: 24, 31, 41, MNy. 12: 290, 310; Lumtzer-Melich: DOL- w. 107; Gombocz: ÖM. 2/1: 97; Beke: Teuth. 6: 235, FUF. 24: 259; Végh: Adal. 65; EtSz. ® ; SzófSz. 0 ; Kniezsa: MNy. 61: 136. (Kluge: EtWb.19 218; DudenEtym. 186.)
fringia 1578/1591: ,,Egÿ ezwstes zablia Aranÿazoth, egÿ wÿseleo zablia fringia19 (Brno, Milotice 786.: Papp L.); 1595: F rin- gyia (Nyr. 42: 309); 1864: fringya (PetheŐ D.: Huszárd. 12: NSz.); 1886: fringjávál gr. (Kemény K. —Molière: Kell. 136: NSz.). J: A) mn. 1578/1591: *finom acélból készült (szablya, penge stb.); aus vorzüglichem Stahl hergestellt (Säbel, Klinge usw.)* (1. fent). B) fn. 1. 1808: ’finom acélból készült szablya; Sabel aus vorzüglichem Stahl* (Sándor I.: Sokféle 12: 35: NSz.); 2. 1854/1894: ’ósdi formájú szablya; Säbel von altmodischer Form’ (Jókai 6: 191: NSz.; 1. még 1924: Horger: MSzav. 61).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. N. fréngija ’francia szablya’ (Kne2evic: Turz. 126), jrèndija, vrèndija (kűla} ’európai módra készült (őrtorony, kőház)’; vö. még big.
N. (cdőn) φρεπεύπ ’éles pengéjű nyugat - európai (szablya)* (BKE. 3: 537). Végső soron a frank1 népnévvel azonos. A szerb- horvátba és a bolgárba az oszm. /rengi ’frank, európai; R. európai kard’ közvetítésével került. A szik. R. frangia, fringia ’egy fajta szablya Rákóczi korából* (S1SJ. 1: 413) a magyarból származik. — A magyarban eleinte feltehetően melléknév volt; főnévi használata a fringia szablya-féle szókapcsolatok alapján jöhetett létre elvonásos jelentéstapadással. — Latin származtatása és betűszóként való magyarázata téves. — Jórészt csupán történeti tárgyú szövegekben fordul elő.
CzF. fringyia a.; Edelspacher: Nyr. 5: 339 « ; Tóth: Szájrul-szájra 45; R. Prikkel: NyK. 29: 335; Nádai: NyF. 27. sz. 23; Kursinszky: LatJszIrod. 20; Simonyi: Nyr. 40: 83; Horger: MSzav. 61; SzófSz.; EtSz. ® ; Kiss: MNy. 51: 226; Kniezsa: SzlJsz. 1730. — Vö. franc1, franc2, francia, frank1, frank2, frankó.
friss 1470: ? ,,Benedicto Fyrys" szn. (OklSz.) ; 1488: ,,ante castrum budense in oppositum atrij frys palotha denominati deductus: pariterque ibidem et decollatus est*’ (EtSz.); 1585: frissen gr. (Cal. 288); 1600 k.: friss (BrassSzt. 27); 1748: firiss (Fal: NA.1 155: NySz.); — firizs (MTsz.); fis (Nyr. 44: 402). J: A) mn 1. 1488: ’új; neu | még romlatlan; noch unverdorben’# (1. fent); 2. 1536:’gyors, fürge; hurtig, munter, flink*# (RNySz. 353; 1. még 1604: MA. Strenuus a.); 3. 1538: ’hű- vös; kühl | üdítő ; erfrischend’ # (PestiN. Q3); 4. 1562: ’pompás; herrlich | ékes; prächtig’ (Helt: UT. 1: NySz.; 1. még 1577: KolGl.: NyF. 45. sz. 26, 30); 5. 1801: ’gyors ütemű (zene, tánc); (Musik, Tanz) in schnellem Tempo* (Sándor I.: Sokféle 7: 68: NSz.). B) fn. 1793: ’magyar zene és tánc gyors ütemű része; Teil der ungarischen Musik und des ungarischen Tanzes in schnellem Tempo’ (Magyar Játék-szín 3: 151: NSz.). — Sz: frisség 1584: frissege gr, (Born: Préd. 258: NySz.) I ~ít 1604: Frífsitem gr. (MA. Reno- véllo a.) I ~el 1608: Megfrisseltetnec sz. (MA: Bibi. 2: 172: NySz.); 1611: Friffellem gr. (MA.) I ~edik 1661: frissedni sz. (Ny- ŰSz.) I ~íil 1693: frissülni sz. (NyÚSz.) | ~eség 1698: frisseséggel gr. (TitkRózs. 151: NySz.) J ~ítő 1777: frissítő mn. (Molnár J.: Préd. 111: NSz.); 1792: frissítőt fn. gr. (Verseghy: A szerelem gyermeke 79: NSz.) | ~iben 1780: frissében (Μ. Hírmondó 492: NSz.); 1781: frissiben (Forrai: lustinus 18: NSz.).
Német eredetű; vö. kfn., korai úfn. vrisch, frisch ’új; fiatal; gyors, fürge; erőteljes, kemény; hetyke*, ir. ném. frisch ’hűvös; új, üde; élénk, fürge; nyers’, frisch· 62 Történeti-etimológiai szótár


frivol
978
frízt
weg 'frissiben, tüstént'. Végső soron ugyanaz a szó, mint a más úton nyelvünkbe került freskó1 és freskó*. A szb.-hv. N. frföak; szín. N. frí&en: 'új. friss; hűvös; gyors’; szik. R., N. friéky, jriény 'gyors, élénk; új, friss’; le. R. frysz 'derék, ügyes’ szintén a németből származik. — A m. R. fris forrása a bajor- osztrák lehetett a korai újfelnémet korban. A fris > friss geminálódás feltehetőleg hangzóközi helyzetben (frissebb, frissen stb.) keletkezett. Az A) 1 — 3. jelentés a németből került át, a többi a magyarban fejlődött: az A) 4. az A) 1.-ből, az A) 5. az A) 3.-ból, a B) jelent és tapad ássál a friss tánc-féle kapcsolatokból. A frissiben R. frissében határozószó alakulásmódjára vö. (azon) melegében.
Imre Sándor: AkNyÉrt. 1/7: 23; Kiss I.: AkNyÉrt. 11/8: 48; Alexics: Nyr. 16: 447; Borovszky: NyK. 24: 336 ® ; Melich: Nyr. 24; 208; Lumtzer—Melich : DOLw. 107®; Beke: Halászat 33: 72, ÁllatKözl. 29: 144; Csüry: MNy. 33: 150, 206; SzófSz.; EtSz. ®, 2: 269 1. firis a. is; Imre: MNny. 4: 187; Juhász: MNy. 39: 204; Kálmán: MNyj. 2: 62. (TrübnersDtWb. 2: 451; Machek: EtSIÖSl. 113; Kluge: EtWb.1» 219.) - Vö. freskó1, freskó2.
frivol 1805/1892: ,,Ő [Napoleon] annak a’ frivolus népnek religiót és erkölcsöt adott” (Kazinczy: Lev. 3: 290: NSz.); 1830: frivol (Szalay L.: Észr. Muz. 36: NSz.); 1851/1902: Frivol (Arany: Kk. 1: 195: NSz.). J: 1805/1892: ’könnyelmű; leichtsinnig | felelőtlen; unverantwortlich' (1. fent). — De vö. 1792: 'szívesebben nevettem . . . Benuzzi’ frivóiitássain” (Magyar Hírmondó 1: 216: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. frivolous; ném. frivol; fr. frivole; ol. frivolo; or. (fipueÓAbHbiü: ’könnyelmű, léha'. Végső forrása a lat. frivolus 'törékeny, értéktelen’ (< : lat. friare ’szótmorzsol’). Különféle módokon — elsősorban francia közvetítéssel — terjedt el. — A magyar alak változatok közül a frivolus a német (esetleg a francia) megfelelő visszalatinosítása; a frivol valószínűleg a németből való. — A m. R. frivolitás 'könnyelműség; sikamlósság’ (1. fent) a német Frivolität ’ua.’, vagy a fr. frivolité ’ua.* latinosításából keletkezett. — A választékos stílus szava.
Szarvas: Nyr. 2: 338; Lumtzer—Melich: DOLw. 107; EtSz. ® ; Gáldi: Nyr. 79: 110®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 227; OxfEnglDict. Frivol, Frivolous a. ® ; Wartburg: FEW. 3: 813; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 549; EtWb19. 220; DudenEtym. 187.)
fríz1 1559: „mindeneket iol rendeluen mene á Danofokra, Normanotokra, Frifokra, Prußokra es á Lituákra” (Szék: Krón.
116b); 1816: Fries (Hübner: Lex. 2: 300); 1864: fríz (CzF.); 1894: Frízek gr. (Pallas- Lex. 7: 662). J: A) fn. 1559: 'az Északitenger partvidékén és szigetein élő germán nyelvű népcsoport tagja; Friesländer, Friese’ (1. fent). B) mn. 1894: ’a frízekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; friesisch' (PallasLex. 7: 663).
Kétszeres átvételű jövevényszó részint a latinból, részint a németből; vö.: h. lat. Frisii [többes sz.], Frisones [többes sz.], k. lat. Frisii [többes sz.], Frisiones [többes sz.] ’a frízek’; ném. Friese [többes sz.-ban: Friesen] ’fríz ember*. Végső forrása a fríz R. frisa, frêsa [többes sz.] ’a frízek’, mely talán a fríz R. frisle 'hajfürtök* főnévből keletkezett, s a frízek hajával vagy régi hajviseletével lehet kapcsolatban. Magából a frízből, illetőleg közvetítő nyelveken át Európa-szerte elterjedt; vö.: ang. Frisian; fr. frison; ol. frisone; szik. Fríz; or. φρα3: ’fríz ember*. — Az 1559: Frifokra gr. (1. fent) a h. lat. Frisii-re megy vissza. Ugyancsak a hazai latinból való a frízektől lakott terület 1533: Frifia (Murm. 32 El) neve is. A 19. sz.-i friz, fríz adatok a ném. FrZese-ből származnak. Az 1816: Friesland ’Frízföld’ (Hübner: Lex. 1: 300) a ném. Friesland ’ua.’ átvétele.
Melich: MNy. 36: 154 ®; EtSz. 2: 507 1. fríz a. ®. (OxfEnglDict. Frisian a.; Wartburg: FEW. 3: 806; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1720; Bach: DtNam. 1/1: 304, 309; Kluge: EtWb.19 219.)
fríz2 1894: „Fríz (ném. fries), a. m. képszék v. gerendamezŐ, a klasszikus oszloprendek és származékai párkányzatának egyik tagja” (PallasLex. 7: 662). Jt 1894: 'párkánydísz, képszék; ornamental ausgestaltcter Gesimsstreifen, Fries’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. frieze; ném. Fries; fr. frise; le. jryz; or. (fipu3: 'párkány- dísz, képszék, fríz’. A franciából terjedt el. A fr. frise etimológiája és a sp. jriso, ol. fregio ’ua.' szavakkal való kapcsolata nincs teljesen tisztázva. Lehetséges, hogy mindezek forrása a k. lat. fresium ’hímzett ruhaszegély', frixium 'hímzett díszítés' stb., ez pedig a lat. (vestes) Phrygiae 'művésziesen hímzett ruhák (tkp. ’frígiai ruhák') alapján keletkezett. E magyarázat szerint a fríz* soron össze tartozik a fríg népnévvel. — A magyar szó közvetlen átadójaként elsősorban a német jöhet számításba. — Építő- művészeti szakszó.
EtSz. 2: 508 2. fríz a. ® ; Andrássyné Kövesi: Nyr. 76: 112. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1713; Corominas: DiccCrítEt. 2: 581; Wartburg: FEW. 8: 401; Kluge: EtWb.19 219; DudenEtym. 186; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 278.) — Vö. firis, fríg.


frizura
979
frotfíroz
frizura 1780: „Német Frizurára való fejkötő” (MNy. 60: 227), de 1. frizíroz; 1787: frizuráját gr. (Gvadányi: Pösty. Kör. 7: NSz.); 1791: frisúr fának gr. (Poóts A.: Vers. 32: NSz.); 1864: frisure (Homoród J.: Ágnes 2: 19: NSz.); 1885: frizurt gr. (Gerő K.: Vadgal. 4: NSz.); — fizura (MTsz.). J: 1780: 'Frisur* # (1. fent) || frizíroz 1764: „Gróf Tolvaj nem látlak frizirozott hajjal” sz. (MNy. 60: 113); 1770: frizér ozását sz. (Ágh L: Elrejt, emb. A3: NSz.); 1792/1794: Frizurozás sz. (Benkő F.: Időtöltés 3: ajánl. 2: NSz.); 1793/1844: frizírozásról sz. (Csokonai: Tempefői 590: NSz.). J: 1764:'frizurát csinál valakinek; frisieren’ (1. fent) || frizőr 1785: friseur (D. Éltes: FrSz. 56); 1786: „a* Frizérböl edgyszeriben Gróf Hohenfeld leve” (Μ. Hírmondó 146: NSz.); 1789: frizőr (MNy. 30: 31); 1789: friserek gr. (Nyr. 74: 175). J: 1785: ’fodrász; Friseur’ (1. fent).
Német eredetű szócsalád ; vö. ném. Frisur 'frizura’, frisieren 'frizíroz', Friseur ’frizőr’. A ném. frisieren forrása a nem teljesen tisztázott etimológiájú fr. friser 'bődőrit, göndörít’. A ném. Frisur latinos, a Friseur franciás képzés lehet a frisieren alapján; vö. azonban fr. frisure 'frizura’, R. friseur 'fodrász’ (Rejtő: Contr. 31) is. Á szócsalád tagjai a divat szavaiként bekerültek több európai nyelvbe; vö.: szb.-hv. frizura, frizí- rati, frlzer; cseh frizura, frizirovat, N. frizér: 'frizura’, 'frizíroz’, 'frizőr’; vö. még le. fryzura 'frizura', jryzjer ’frizőr' ; or. (ßpusypa 'frizura'. — Am. frizura szó vége latinosítás eredménye. A frizér alakváltozat valószínűleg a h. ném. frizçr ’frizőr' átvétele. — A frizíroz, frizőr elavulóban van.
Lumtzer —Melich: DOLw. 107; Hartna- gelE.: MNy. 30: 31, Nyr. 74: 175; D. Éltes: FrSz. 55, 56; Bárczi: Frjsz. 33*; EtSz.®; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 227; Wartburg: FEW. 3: 794 frigere a.; Striedter- Temps: DLwSkr. 126; Kluge: EtWb.19 219; DudenEtym. 187; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.* 278.)
frocliz 1910: „Minap egy tiszta magyar társaságban senkinek se jutott eszébe, hogy az aufcziehol, froczliz kifejezésekre van magyarban egy igen jó szó, az ugratni, ugratás” (MNy. 6: 97). J: 1910: 'ismételten bosszant, ugrat valakit; necken, hänseln, jemanden aufziehen’ (1. fent). — Sz: ~á3 1916: froclizása sz. (Borssz. Jankó ápr. 23. 4: NSz.). — De vö. 1906: „Ha minden áron froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az időpontot” (Ambrus: Berzsenyi 76: NSz.).
Felsőnémet eredetű; vö. felsŐném. frotzeln 'ismételten bosszant, ugrat valakit', frotzelei 'bosszantás, ugratás’; vö. még ném. B. frotzler ’olyan ember, aki szeret másokat bosszantani, ugratni’ (Hüg. 62). A német szó etimológiája nincs tisztázva. — A frocliz közvetlen átadója valószínűleg a hazai német városi polgárság volt. Igeképzője olyan, mintha li végű német jövevény főnév származéka volna; vö. jásli :> fásliz, stempli : > stempliz. Ár. egy adattal igazolható m. frocli 'kedélyes bosszantás’ (1. 1928: Zolnay V.: Kártya 328) azonban a /rocZ/z-ból való elvonásnak látszik; a németben nem ismerünk * frotzel főnevet. — A m. R. froelíroz a felsŐném. frotzeln igére megy vissza, végződése pedig a németből származó brillíroz, fixíroz, frappíroz stb. analógiás hatására alakult. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Horger: MNy. 35: 115; EtSz.®. (Küpper: Wbümg. 1: 180.)
front 1746: „Hadi szokásban Frontnak szoktuk ... a’ népnek első sorját nevezni” (Kováts János: Hadi excrc. 23: NSz.); 18G5: fronte (Babos). J: 1. 1746: ’arcvonal; Front- linio’* (1. fent); 2. 1810/1898: 'homlokzat; Stirnseite’ (Kazinczy: Lev. 8: 111: NSz.); 3. 1830: 'valamely működés, folyamat stb. területe, köre; Wirkungsgebiet’ (Széchenyi: Hit. 36: NSz.); 4. 1938: ’két különböző tulajdonságú légtömeg határfelülete; Grenzfläche zwischen Luftmassen von verschiedener Dichte und Temperatur’ (ÚjldLex. 11: 2604); 5. 1957: ’frontfejtés; Strebbau’ (Bakos: IdSz.) II frontális 1900: „frontalis: homloki, homlokzati, elŐrészhez tartozó; szembe való” (Tolnai: Magy. szót.); — Frontális (RévaiLex. 8: 182). J: 1900: 'szemben való, homlokzati; frontal’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. front, frontal; ném. Front, frontal; fr. front, frontal; ol. fronté, frontale; or. φροΗΜ,φροΗτηάΛΜίΜύ: 'homlokzat; arc vonal; időjárási front’ (a németben, franciában még: 'fejtési front’), 'frontális'. Alapja a lat. frons 'homlok; elő- része valaminek’, amely az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább, a többibe pedig elsősorban katonai műszóként a franciából terjedt el. A frontális megfelelői az újlatin nyelvekben keletkeztek. — Am. front a németből való. Jelentései vagy átvételek, vagy az 1. jelentés átvitt értelmű használata kapcsán a magyarban alakultak ki. A m. frontális a német megfelelő lati- nosítása útján jött létre. — A front a 4. jelentésében meteorológiai, az 5.-ben pedig bányászati szó. A frontális a választékos stílus szava.
D. Éltes: FrSz. 56; EtSz.®; SzófSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 228; OxfEnglDict. Front, Frontal a.; Wartburg: FEW. 3: 819; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 I: 551; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1722; Kluge: EtWb.1» 221.)
frottíroz 1809/1896: „[Révai] egy órai nyugvás után magát ismét megkenette, 62


fröcsög*
980
fruska
frutiroztatta, s ezután megint íróasztalához ült” sz. (Kazinczy: Lev. 7: 119: NSz.); 1825: frottírozás pz. (Kis J.: Juvenalis 146: NSz.); 1863: frutírozzák gr. (Kipfelh-napt. 18: Ν’- Sz.); 1886: frottiroz (Rákosi V.: Bujtogatók 110: NSz.). J: 1809/1896: ’dörzsöl; frottieren’ (1. fent) II frottír 1932: „frottír (-szövet): bolyhos” (PHNyr. 133); — frottier, flottier, flotir (Msn. 3: 13). J: 1932: *Frottierstoff, Frottier-’ * (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. frottieren ’dörzsöl’, Frottiertuch ’frottír törülköző’, Frottierstoff ’frottír szövet*. A német ige a bizonytalan etimológiái ú fr. frotter ’dörzsöl’ átvétele. — A magyarba egyrészt a német ige került át az -ieren végű igékben szokásos végződéssel (vö. frappíroz, masíroz ), másrészt a ném. Frottiertuch-féie összetételekből részfordítással frottírkendö, frottír- szőrét keletkezett, majd ezekből a frottír mintegy anyagnévi jelzőként önállósult. — A frottiroz a nyelvművelőktől helytelenített, ritkán használt szó. A frottír főleg jelzői szerepben ól.
B.: Msn. 3: 13; EtSz.®, 2: 510 frottír a. is. (Dauzat: DictÉtFr.7 345; Wartburg: FEW. 3: 786; Kluge: EtWb.1· 221; DudenEtym. 188.)
fröcsög 1823: ,,a’ kert allyán lassú fretsegéssel folydogáló patakotskákban” sz. (Mészáros K.: Tsenek 55: NSz.); 1843: „F recsegtetett: . . . guttatus” sz. (Bugát: Szó- halm.); 1861: frecsog (Kelecsény J.: Tájsz. 7: NSz.); — Frecsog (NyF. 10. sz. 74); fröcsög (Balassa). J: 1. 1823: ’csörgedezik; rieseln’ (1. fent); 2. 1843: ’csöpög, csöpögtet; tropfen, tröpfeln | fröcsköl ; spritzen, herumspritzen* * (1. fent) |l fröccsen 1833: „Fetstsen: . . . Dispergi incipit aqva, et cum r epenthetico: Fertsen et per metathesim Fretstsen in Comit. Borsod.” (Kassai 2: 198); 1860: fröcscsent ki gr. (Ägay —Zil.: Gerst. lóköt. 1: 133: NSz.); 1872: frecsent gr. (Abonyi L·.: A fonó krón. 1: 97: NSz.). J: 1833: *spritzen* # (1. fent) || fröcsköl 1854/1894: „vastagorrú mérges tollal, mely szerteszét frecskelte a tintát” (Jókai 6: 239: NSz.); — ferecskel (MTsz.); frecskó (NyF. 10. az. 74) ; fröcsköl (SzamSz. frecskel a.) ; fröcsköl (MNy. 32: 196). J: 1854/1894: *spritzen, bespritzen* # (1. fent) U fröccsent 1867: ,,frö- csentett nehány csöppecskét a . . . vályogra” (Spitz.-napt. 87: NSz.); 1873: frecscsent (Dóczi L. — Goethe: Faust 105: NSz.); 1877: fröccsentenek gr. (Agai A.: Porzó tárca 1: 142: NSz.); 1881: frecsentette gr. (Véka L.: Köd. el. 4: 131: NSz.). J: 1867: ’bespritzen, spritzen* # (1. fent) || fröccs 1890: „igyunk egyet abból a mohai fröcsból” (Vadnai K.: Esték 38: NSz.); 1891: fröcscsöt gr. (Viharos Főváros 38: NSz.); — fröcses sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1890: ’bor és (szóda)víz keveréke;
Gespritzter als Art Getränk’ # (1. fent) ; 2. 1898: ’kisdiák; Schuljunge’ (Dobos).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a víz csörgedezesének, fröcskölésónek a hangját jeleníti meg. A hangutánzás síkján a fecseg, fecsérel, fecskend családjával függ össze. Nem lehetetlen, hogy attól csupán ccs > rcs elhasonulás és hangátvetés eredményeképpen különült el; 1. fent fröccsen alatt Kassai adatát s vö. még: 1792: „Fer- tsegni. Fertseg a’ víz, midón febefs folytában kövekbe, ágakba ütközódik” (SzD.); 1845: „agyvelődet a’ falra fercsentem” (Eletk. 2: 109: NSz.). A fröccs elvonással keletkezett; a ném. B. Spritzer ’ua.’ megfelelőjeként tudatos szóalkotás eredménye.
Prohászka: Nyr. 57: 108, 75: 352; EtSz. 2: 511 fröccsen a.®; SzófSz. fröccs a.; Bárczi: Nyr. 80: 9; Benkő: MNy. 59: 155; Ruzsiczky: KazTájsz. 232. — Vö. fecseg, fecsérel, fecskend, ficserékel·
frufru 1886: „ujjával gyengén froufrou jóhoz kapott” (Bródy S.: Don Quixote 2: 145: NSz.); 1889: fru-frut gr. (Hangay O.: Múzsa 11: NSz.); — fufru (SzamSz.). J: 1886: ’rövidre vágott és a homlokra fésült női haj tincs; in die Stirn gekämmtes, kurzgeschnittenes Haar, Ponys’ (1. fent). — Sz: ~8 1890: frufrus (Bársony I.: Tréf. tört. 72: NSz.).
Francia eredetű, a megfejtés részletei azonban nincsenek teljesen tisztázva; vö. fr. frou-frou, froufrou ’suhogás, susogás, zizegés*, faire du frou-frou ’nagy fényűzést fejt ki*, N. flou-flou ’suhogás; női cicoma* pipere’ (Wartburg: FEW. 3: 822 — 3). A francia szó hangutánzó keletkezésű. Az ang. frou-frou ’suhogás, zizegés’; ném. Frou-frou ’<különösen 1900 körül:) elegáns, dús alsószoknyák suhogása’; ol. frou-frou ’könnyű erkölcsű nő’ a franciából származik; a szik. frou-frou, frufru ’huncutka, frufru’ közvetlen forrása azonban a magyar lehetett. — Az egyeztetés jelentéstani szempontból nem kifogástalan. Vizsgálatot érdemel az a feltevés, nem függ-e valahogy össze a magyar szó ’homloktincs’ jelentése a francia H. Meilhac és Ludovic Halévy „Froufrou” (1869.) című erkölcsdrámájával. — Divatszó.
Rejtő: Contr. 33 ® ; EtSz. ® ; Kálmán: MNyj. 2: 62; Tamás: UngElRum. 363. (Migliorini: NPr. 196; Wartburg: FEW. 3: 822; Battis ti—Alessio: DizEtlt. 3: 1723.)
fruska 1803: „Mondá a’ Furuska: Ugyan nagy bestia lennék” (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 16: NSz.); 1820: fruska (Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 99: NSz.); 1889: frucska (Mikszáth: Köntös 97: NSz.); — fricska- jány, ruska (MTsz.). J: 1803: ’eleven, virgonc süldő leány; lebhafter, munterer Backfisch* (1. fent).


früstök
981
fuces
Magyar fejlemény: a Fruzsina keresztnév Fruska alakjának köznévvé válásával keletkezett. Tulajdonnevek közszóvá válására vö. N. jutka ’nyelves (nő)’ (MNy. 32: 253), N. katuska ’mafía, becsapható (nő)’ (uo. 254), fukar, gébics, pali, pete stb. A fricska alakváltozat a fricska ’pöccentés az orra, fejbúbra stb.; tréfás bosszantás’ hatására jöhetett létre. — Ügy látszik, maga a Fruzsina is szerepelt közszóként: 1791: ,, Csárdás rőt frusinával mindég együtt susog” (Ravazdy: Méhtolmács 258: NSz.). — A bizalmasabb nyelvhasználat szava.
Simonyi: Nyr. 23: 571 ®, 49: 67; Szend- rey: MNy. 32: 252; EtSz., 2: 514 Fruzsina a. is; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 75, Szótöv. 5; Tamás: UngElRum. 363.
früstök 1395 k.: „Cenac[u]l[u]m: felef- tekum” (BesztSzj. 1241.); 1405 k.: feles tekem (SchlSzj. 1828.); 1527: Felefthewkew- meth gr. (Heyd. 26); 1533: Felles tokom (Murm. 2100.); 1544: Flestekembe gr. (OklSz· fölöstököm a.); 1554: Fölös tökömbe gr. (OklSz. fölöstököm a.); 1560: föröstökömet gr. (Nádasdy 63); 1566: felestóckre gr. (Helt: Mes. 329: NySz. fölöstököm a.); 1604: félöstö- kömre gr. (MNy. 61: 485); 1636: flestőkő- met gr. (Szentm: TFiú. 10: NySz. fölöstököm a.); 1748: flôstôkôme gr. (Gyöngy: KJ. 141: NySz. fölöstököm a.); 1759: früstökk (MNy. 60: 114); 1771: flöstöközni sz. (Székely A.: Gyerm. név. 16: NSz.); 1784: fristikelni sz. (Szilágyi Μ.: Cziropedia 2: 494: NSz.); 1788: Früstök (MNy. 5: 285); 1790: Fröstökömöm gr. (Gvad: FNót. 57: NySz. fölöstököm a.); 1790/1891: frustukoltak sz. (Kazinczy: Lev. 2: 127: NSz.); 1794: frustúkoltanak sz., fölöstökön (Bölöni S.: Mária 89: NSz.); 1796: frühstüközött sz. (Μ. Merkurius 1506: NSz.); 1799: fölöstök (Márton Frühstück a.); 1807: /rostok (Márton Fölöstököm a.), flötströk (Ajtay S.: Fe- dór. 227: NSz.); 1810/1898: Fruhstökömre gr. (Kazinczy: Lev. 8: 170: NSz.); 1810 k.: FrústÖkre gr. (Farkas A.: Lói tan. 104: NSz.); 1820: fr üst ikel jenek sz. (Nagyváthy: Házi gazdassz. 47: NSz.); — furustok, furustuk, fürüstök (MTsz. frustuk, früstök a.); frustok (SzegSz.); fëlëstëkëm, fërëstëkëm, flüstök, fiústők, fostok, föröstök, fristokbá gr., fristuk, frustökön gr., frustukom, früstyik, füstök (ÚMTsz.); fölöstököny (Nyatl. reggeli a.). J: 1395 k.:’reggeli; Frühstück, Morgenbrot’ (1. fent). — Sz: ~öz 1673: fólÓstökŐmőz- nek gr. (Com: Jan. 137: NySz. Fölöstökömöz a.) I ~öl 1784: 1. fent.
Német eredetű; vö. kései kfn. vruostücke, vrüestüc, korai úfn. frühstücke, frühstück (Striedter-Temps: DLwSkr. 126), baj.-ősztr. frustuck (Striedter-Temps: DLwSkr. 126), ir. ném. Frühstück ’reggeli’ (tkp. ’reggel fogyasztott darab [kenyér]’). A szb.-hv. N. früőtuk, frtëtt'k; szik. R., N. friétik, friStuk: ’reggeli’, le. R. ftysztukowac ’ reggelizik’ (Brückner: SlEt. 129) szintén a németből származik. — A magyar alak változatok többszörös átvétel eredményei a késői középfelnémet, illetőleg az újfelnémet korból. A fölöstök és a fölöstököm-fé\e alakok egymáshoz való viszonya nincs tisztázva; a fölöstököm m-je latinos szó végnek látszik; vö. h. lat. jentaculum ’reggeli*, prandium ’ebéd’. Az újabb früstök, frustuk stb. átadói különféle hazai német nyelvjárások voltak. — A köznyelvből a 19. sz. elején szorította ki a reggeli. Ma nyelvjárási szinten él.
CzF. fölöstököm a.; Simonyi: Nyr. 8: 298, BpSz. 42: 297, MNyelv.1 1: 119 ; Szarvas: Nyr. 14: 178, 15: 390; Alexics: Nyr. 16: 447; Schuchardt: ZRPh. 15: 116; Borovsz- ky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 209, 210; Lumtzer—Melich: DOLw. 105, 107, 280, 283, 288, 290, 295; Kursinszky: Lat- Jszírod. 20; Thienemann: UngJb. 2: 104; Schünemann: Szinnyei-Eml. 148; Horger: MNy. 23: 129; EtSz. ®, 2: 452 fölöstököm a. is®; Imre: MNny. 4: 187; Gáldi: Melich- Eml. 88, DictKlein. 176, Szótir. 208. (TrübnersDtWb. 2: 461.)
fú 1395 k.: ,,Ana: fiw” (BesztSzj. 1175.); 1525 k.: fw (MNy. 11: 82); 1566: fuac gr. (Helt: Mes. 131: NySz.); 1666: fuvak gr. (Czegl: Tromf. 164: NySz.); 1708: Fú (PR.); 1876: /úrécze (Nyr. 5: 181). J: 1395 k.: ’vadkacsa; Wildente | egy fajta víziszárnyas; Art Schwimmvogel’ (1. fent).
ősi Örökség az ugor korból; vö. osztj. V. paj ’egy fajta vízimadár’, VK. pai ’egy fajta fekete kacsa’, Trj. pdj ’fekete vízimadár’. Az ugor alapalak *pöj3 lehetett. — A magyar szó v-je feltehetőleg hiátus- töltŐként került az eredetibb j helyébe. A fú alakváltozat népetimológia eredménye. — Nyelvjárárási szinten is főként csak összetételek előtagjaként él.
Simonyi: TMNy. 328; Beke: NéNy. 9: 56, Nyr. 67: 37, 82: 228; EtSz. 2: 517 1. fú a.; Pais: MNy. 48: 123; Kálmán: MNy. 50: 465®; Bakos J.: Nyr. 90: 196; MSzFgrE. ®.
fuccs 1808: „Fucsra mentt, mint az Ondódi vakarcs” (Kresznerics: Közm. 2: 27: NSz.); 1853: fuccsolsz sz. (Beöthy L.: Puncs 1: 171: NSz.). J: A) fn. 1. [ma főleg a ^ba megy szó kapcsolatban] 1808: ’megsemmisü- lés, semmivé válás; Vernichtung, Zunichtewerden, Zugrundegehen’ (1. fent); 2. 1831: ’<kártyajátékban, ma különösen huszonegyesben) a játszma egy fajta elvesztése; <im Kartenspiel, heute besonders im Einundzwanzigspiel) Art Verlust der Partie’’ (Kreszn.). B) isz. 1849/1904: ’oda van!, vége!; futsch!, es ist hin! | elveszett!; verloren!?


fucsi
982
fa)
(Szigligeti: Liliomfi 144: NSz.). — Sz: ~ol 1853: 1. fent.
Nőmet eredetű; vö. ném. futsch ’oda van!, vége!, fuccs!’, futsch gehen ’fuccsba megy*, futsch sein 'tönkremegy, elvész’; vö. még baj.-osztr. p futsch 'oda van!, vége!, fucc?!’. A ném. futsch hangutánzó indulat- szóként keletkezett. A szb.-hv. N. fűé; cseh N. fűé; szilt. N. fűé: 'ua.' szintén a németből származik. — A magyarba elsősorban a hazai német városi polgárság nyelvéből kerülhetett át. Elterjesztésében a kártyásoknak volt szerepük. Jelentései közül az A) 1. és a B) a németből való; az A) 2. a B) alapján fejlődött. A m. argó jucs 'sok' (1. 1888: Berkes K.: Tolvaj 112: NSz.) ide- tartozása tisztázatlan. — Kártyás kifejezés, valamint a bizalmas társalgási nyelv szava.
Melich: Nyr. 24: 210; Lumtzer — Melich: DOLw. 108; Romanista: Nyr. 45: 131; Moór: Nyr. 65: 9; Zolnai B.: SzegFüz. 3: 145; EtSz. ® ; Gáldi: Szótir. 408; Mollay: Nyr. 85: 347; O. Nagy: Nyr. 85: 347. (TrübnersDtWb. 2: 491; Kluge: EtWb.1® 226; DudenEtym. 193.)
fucsi 1655: ,,Budai Csembercsi agának karai íöldbert fizettem 80 t. 20 pint vajat 1 fucsi túrót” (MonTME. 1: 209). J: 1655: 'bödön ; Tönnchen’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. /1p, R. *juçi ’bordó'. Ez az újgör. βουτσί ’ua.’ átvétele. A szb.-hv. N. fűéi ja, rúéija; albán fuçi: ’hordó, kád’ szinten a törökből való. A m. fucsi és a N. fuka ’a véka nyolcadrészo mint a molnárok vámoló mértéke’ esetleges összefüggése vizsgálatra szorul. — Nyelvjárási szó.
Kúnos: NyK. 27: 60; EtSz.®.
fudáz fn. 1832: „Fudáz: futó eszü Ember” (Szabó E.: Székely Tájsz. 5: NSz.). J: 1832: ’hóbortos ember; Querkopf’ (1. fent) j] fudáző 1836: ,.álmaid ollyanok, mint magad. Szelesek, fudáz ók” (P. Horváth L.: Elbújd. 2: 252: NSz.); 1838: Fudáza (Tsz.). J: 1836: ’szeleburdi; schusselig | hóbortos; querköpfig, extravagant’ (1. fent) |[ fudáz ige 1861: „eájudázni: elszeleskedni” sz. (MNyszet. 6: 323). J: 1861: ’elszeleskedik, elhamarkodik; (sich) übereilen, schusseln’ (1. fent).
A szócsalád alapja, a fudáza melléknév valószínűleg tulajdonnévből lett közszóvá: Salamon és Markalf históriájában (magyar nyelven először 1577-ben, Kolozsvárott jelent meg) Fudáza Markalf nénjének a neve. Ha a fudáza innen származik, akkor belőle analogikusán keletkezhetett a fudáző (vö. inga : ingó ), majd ezekből mint melléknévi igoneveknek érzett alakulatokból elvonással a fudáz ige. A csak egy adatban jelentkező fudáz főnév keletkezése o származtatás helyes volta esetén is kérdéses. Talán egy* szerű sajtóhiba fudáző helyett. — E magyarázatnak némileg gyengéje, hogy a szócsalád tagjainak jelentése nem felel meg az egykor kedvelt népi olvasmányban szereplő Fudáza asszony tulajdonságainak: a történet szerint nem szeleburdi, hóbortos volt, hanem csúf beszédű és gonosz. — Székelyföldi nyelvjárási, illetőleg elavult erdélyi irodalmi nyelvi szócsulád.
Szilády: MNy. 4: 468 ® ; EtSz. ® ; Csefkó: Nyr. 75: 124.
fuga 1892/1917: ,,a kőmíves a kanalára vett maltert nem a fugák közé csapja, hanem kanalastól vissza a dézsába” (Baksay: írod, dóig. 1: 25: NSz.); — fúga (Sauvageot: M- FrSz.1); fug (Nyr. 76: 112); /íltylóc (Nyr. 87: 114). J: 1892/Í917: ’<összeillesztett téglák stb. közötti) hézag, rós, ereszték; Verbindungsstelle zwischen Ziegeln usw., Fuge’ (1. fent). — Sz: /óz 1941: fugáz (EtSz. 2: 523 2. fúga a.).
Német eredetű; vö. ném. Fuge ’hézag, rós, ereszték, illesztés’, Fugarbeit ’hézagoló munka’, Fügéidén ’hézagoló pálca vagy vas’, Fugkeil ’hézagék’, Fugkelle ’hézagoló vas vagy lapát’. A szb.-hv. N. fug na; szik. N. fuga; le. fuga; or. (fiyea: ’hézag, rés, ereszték, illesztés’ szintén a németből származik. — A szóvégi ném. » (írva e ) > m. a megfelelés legvalószínűbben hanghelyettesítéssel magyarázható. A m. jug, fúg alakváltozat a nóm. Fugarbeit· félő összetételek alapján keletkezhetett rész fordít ássál. — A műszaki, főleg az építőipari nyelv szava.
EtSz. 2: 523 2. fúga a. ® ; Andrássyné Kövesi: Nyr. 76: 112; Lengyel: Nyr. 87: 114. (TrübnersDtWb. 2: 465; Kluge: ÊtWb.19 222; DudenEtym. 189.)
fuga 1817: .,eme Fuga se nem Classikás egyszerű (Fuga Simplex) annál inkább sem kétszorú (duplex) Fugának meg nem állhat” (TudGyűjt. 7: 126); 1882: fúgáját gr. (Kazár E.: Ősök 113: NSz.). J: 1817: ’olyan zenei műfaj, amelyben a téma szabályosan váltakozva valamennyi szólamon végigvonul; Fuga (in der Musik)’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fugue; ném. Fuge; fr. fugue; ol. fuga; or. (fiyea: 'fúga'. Forrása a lat. fuga ’futás’. Zenei műszóként az olaszból terjedt el. — A magyarba is az olaszból kerülhetett. — Zenei műszó.
EtSz. 2: 523 1. fúga a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 228; OxfEnglDict. Fugue a.; Wartburg: FEW. 3: 836; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 556; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1729; Kluge: EtWb.13 223.)
fuj 1566: Fuy (Helt: Mes. 267: NySz.); 1630: „Fúj! esztelen vakság” (Sáli: Vár. 64: NySz.). J: 1566: eine Interjektion * (1. fent).


fúj
983
fakar
önkéntelen hangkitörésbŐl keletkezett indulatszó. Elsősorban az undor, undorral kapcsolatos irtózás kifejezője, de használatos megvetés érzékeltetésére is. Szorosan Összefügg a hasonló szerepű /i1, pji, pju^ pfü, phü, piha indulatszókkal. Hasonló alakú és funkciójú indulatszavak számos más nyelvben is előfordulnak; vö.:lat. phui; ném. pjui: ’fuj’ (L még /?). Ezek azonban minden bizonnyal egymástól függetlenül keletkeztek. — Német származtatása téves.
Simonyi: Nyr. 17: 484; Melich: Nyr. 24: 210; EtSz.®; Kelemen: Mondsz. 331, 426. — Vö. fi1, pfuj, pfű, piha.
fúj 1372 U./1448 k.: „fuualkodot tudo- man” sz. (JókK. 108); 1405 k.: fuo sz. (SchlSzj. 1064.); 1416 U./1450 k.: „A· zèl es* menden videcbé fu” (BécsiK. 115); 1416 U./1466: juttanac gr. (AíünchK. 26); 1495 e.: el ne juya gr. (GuaryK. 54); 1519: foállcth sz. (JordK. 219); 1572: jónak [o: jónak] gr. (KBécs. D7: NySz.); 1649: nak gr. (G. Kat.: V. titk. 3: 1095: NSz.); 1673: fóván sz. (Com: Jan. 149: NySz.); 1719: júv (P. Páriz I.: Keskeny út 12: Ν’- Sz.); 1748: fújja gr. (Faludi: NE. 9: N- Sz.); 1754: fuj (Bárány Gy.: Ej Test. 589: NSz.V, 1755: fújván sz. (Angliai jövendő- mondó B8: NSz.); — july, funt púni sz. (MTsz.); fij, fóhatod sz., Fuli gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’tüdejéből levegőt nyom ki; blasen’# (1. fent); 2. 1416 u./ 1450 k.: ’levegŐmozgás van, (szél) mozog; wehen (Wind)’ * (1. fent); 3. 1430 k.: ’(hangszert) fújással szólaltat meg; (cin Instrument bzw. auf einem Instrument) blasen’* (SchlGl. 2220.); 4. 1519: ’fújással létrehoz; blasen, durch bewegte Luft bearbeiten’* (JordK. 104); 5. 1552: ’szuszog- va, hangosan vesz lélegzetet (ember, ló); schnaufen, schnauben | sziszegve fúj ; fauchen’ ♦ (Heltai: Dial. E5a); 6. 1577 k.: ’orrot fúj; sich schneuzen’* (OrvK. 95); 7. 1748: ’mondogat, állandóan mond ; wiederholt sagen, immer (dasselbe) sagen | folyamatosan mond, énekel valamit; fließend, ununterbrochen sagen, singen’ * (1. fent) ; 8. 1750: ’dühösködik; vor Wut schnauben | mérges valakire; jemanden auf dem Zug haben’ (MNy. 53: 516). — Sz: felfuvalkodik 1372 U./1448 k.: fel fuualkodnak gr. (JókK. 113) I fuvalkodtat 1372 U./1448 k.: fel- fuualkodtat (JókK. 126) | fuvallas 1372 U./1448 k.: fuuallafabalol gr. (JókK. 131) | fúvó 1405 k.: fn. ’fújtató, tömlő’ (1. fent) I fuvall 1416 U./1450 k.: ki juallottâ gr. (Bécsi- Κ. 287) I fuvatag 1416 U./1466: fuuataía gr. (MünchK. 126) | fuvatta 1416 U./1466: juatla ’fújván, fújás közben’ (MünchK. 142) | ~tat 1416 U./1466: jutatuan sz. (MünchK. 180) I furat fn. 1557: jwatnak gr. ’hófúvás* (LevT. 1: 214) | ~ódik 1585: ? FŐI fudom [o: jujodom] gr. (Cal. 1094); 1635: fujódoi gr. (Mad: Evang. 690: NySz.) | ~taió fn. 1586: fwthatho (Radv: Csal. 2: 66) | ~dogál 1592: fúdogal (Cis. E: NySz.) | fuvallat 1645: fuvallatja gr. (GKat: Titk. 43: NySz.) | fuva- lom 1683: fuvalma gr. (NyÚSz.) | fúvós 1795: fúvós dudája (Gvadányi: Időtöltés 121: N- Sz.) I fúvóka 1817: járókájának gr. (Szájas Péter 23: NSz.).
Ősi hangutánzó szó az uráli korból; vö.: vog. T. puw ’fúj’ (NyK. 25: 184); osztj. V. ρ£γ- ’ua.’; cser. U. puç’m ’fúj (ember, szél)’; md. E. puvams ’fúj, elfúj, ráfújással gyógyít’ ; — szám. jur. püfá ’fúj (ember, szél)’; jen. fuegabo, fuasabo; tvg. juali'éma, juarúma; szelk. püaBr (MSFOu. 49. sz. 176): ’fú jkam. p'-iulem ’fúj, liheg’. Az uráli alapalak *puß3· vagy *puy3- lehetett. — A magyar alak változatok j eleme hiátustöltő az eredetibb v helyén. A tő magánhangzójának megnyúlása másodlagos. Az itt szórványosan jelentkező nyíltabbá válás a johászkodik-ban vált uralkodóvá, miután az korán elszigetelődött a /?í/-tól. A N. puni szókezdő p-je aligha megőrzött régiség; sokkal valószínűbb, hogy új keletkezésű alak, s úgy viszonylik az ősi /ű-hoz, mint a pukkad a jakad-b&L. Valamennyi jelentés az eredetinek tekinthető 1.-ből fejlődött. A 7. és 8. érintkezésen alapuló névátvitellcl, illetőleg komplikációs jelentésváltozással alakult ki, ugyanígy a félj uralkodik származók átvitt értelmű jelentése is. — A magyar szó török származtatása téves, az egész uráli szócsalád esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek.
Budenz: NyK. 3: 308, 10: 81, 130; Vám- bóry: NyK. 8: 144, MBölcs. 36, 158; MUSz. 540®; Munkácsi: NyK. 23: 93; Halász: NyK. 23: 437; Simonyi: TMNy. 255, 258; NyH.1-7; Setälä: FUF. Anz. 12: 48, JSFOu. 3Ö/5: 59; Donner: MSFOu. 49. sz. 177; Pröhle: KSz. 17: 166; Horger: MSzav. 59®; E. Lewy: UngJb. 8: 287; Tolnai: Nyúj. 32; Sauvageot: Rech. 26; Lehtisalo: FUF. 21: 22; Beke: Nyr. 63: 113, 65: 159, 78: 412; Lakó: MNy. 37: 99; EtSz. ® ; SzófSz.; Pais: MNy. 39: 199, 48: 143; Papp L.: MNny. 6: 56; Benkő: MNy. 50: 257 ® ; Collinder: FUV.; Tamás: MNy. 54: 88; Bárczi: Szók.2 23; MSzFgrE.®. — Vö. fohászkodik, fuvola.
fukar 1522: ,,Ceteris jukaris in űrbe agentibus” [latinosított alak] (OklSz.); 1541: ,,Szent Mathe fukarból apostollá liuin” (Sylv: UT. 7: NySz.); 1553: juckar (llelt: VigK. 7$: NySz.); 1810: fukorság sz. (Bá- rótzi: Amália 8: NSz.). J: A) fn. 1. 1541: ’város vagy úr jövedelmeinek haszonbérlője, publikánus; Steuerpächter* (1. fent); 2. 1560 k.: ’pónzváltó; Geldwechsler* (GyöngySzt.


fukszia
984
fúl2
3637.); 3. 1585: ’kufár, kereskedő; Kaufmann’ (Cal. 860 [ο: 862]; de vö.: 1566: Fwkar zeker ? ’társzekér’: OklSz.); 4. 1800: ’fösvény ember, zsugori; Geizhals, Knauser’ (Márton). B) mn. 1799: ’fösvény; geizig’ * (Márton Geizig a.). — Sz: —sag 1568: Fukarság (Mel: SzJán. 435: NySz.) [ — kodik 1785 k.: Fukarkodás sz. (IrtörtKözl. 11: 368); 1800: Fukarkodni sz. (Márton).
Német eredetű; vö. korai úfn. fucker ’nagykereskedŐ ; uzsorás’. A német szó az augsburgi Fugger (ejtsd fukkdr, fukdr) család nevéből származik. Az egykori takácscsalád — nagyarányú, a Német Birodalom határain túl is, Magyarországon is lebonyolított pénzügyletei, kíméletlen nyereséghajhászása („nyerni kell, amíg lehet”), tüneményes vagyoni és társadalmi emelkedése révén — fogalommá, neve pedig több európai nyelvben pejoratív közszóvá lett; vö.: holl. jokker ’gazdag ember; uzsorás’; sp. fúcar ’gazdag ember’ ; cseh R. fukar ovati ’uzsoráskodik’. Az 1522-i latinosított adat az első három jelentés közül bármelyikhez kapcsolódhatok. — A kufár szóból hangátvetéssel való magyarázata nem meggyőző.
Halász: Nyr. 17: 320; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 29; Szarvas: Nyr. 21: 574 ®, 26: 17; Borovszky: NyK. 24: 336; Melich: Nyr. 24: 210; Réthei Prikkel: Nyr. 26: 204; Lumtzer — Melich: DOLw. 108; Szolár: NyF. 35. sz. 46; Gombocz: MNy. 6: 30, Jelt. 50; Szily: MNy. 7: 92; Kertész: MNy. 10: 63, NyK. 43: 15; Horger: MNy. 19: 93, 38: 197, MSzav. 62; Végh: Adal. 65; Klemm: TörtMondt. 309; Loványi: MNy. 37: 320; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; Bárczi: Bev.3: 75; Gáldi: Szótir. 152; Vértes O. A.: NyK. 66: 408.
fukszia 1857: „a bixa . . . megevett . . . 50 cserép fuxiát” (Lauka G.: Vidék 1: 217: NSz.); 1865: fuchsia (Babos); 1867: fuksziák- ból gr. (Mészáros L.: Lev. 15: NSz.); — fokszija (SzamSz.); fuksz, fukszi (ÚMTsz.). J: 1857: ’rendszerint kétszínű, lecsüngő virágú cserepes (és kerti) dísznövény; Fuchsie’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. fuchsia; ném. Fuchsie; fr. fuchsia; ol. fúcsia; or. φγκαιχ: ’fukszia’. Forrása a tudományos lat. Fuchsia ’ua.’. Ch, Plumier (1646 — 1706.) francia botanikus a Dél-Amerikában Őshonos növényt L. Fuchs (1501 —1566.) német botanikusról nevezte el a latinos -ia végződés felhasználásával; vö. dália. — A magyarba feltehetőleg a latin növénytani szaknyelvbŐl vagy — latinosított végződéssel — a németből került át. — Kertészeti szó.
Rapaics: MagyVir. 274 ® ; Beke: Nyr. 61: 117; Szendrey: MNy. 32: 248; EtSz. ® ; Tamás: UngElRum. 364. (OxfEnglDict. Fuchsia a.; Wartburg: FEW. 3: 834; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1729; Kluge: Et- Wb.1’ 222.)
fúl1 1348/1379: „Michaelis dicti Meh- fulca” sz. szn. (OklSz. fűik ? a.); 1519: „mynt mykoron az fcarablya megh fwllya az emberth” (JordK. 900). Js 1. 1348/1379: ’szúr, csíp (rovar); stechen (Insekt) | mar (kígyó); beißen (Schlange)’ (1. fent); 2. 1591: ’szúr, döf; stechen, stoßen | szúrással ösztökél (barmot); antreiben, stacheln’ (SalMark. 13: NySz. fúr a.). — Sz: fuldal 1372 U./1448 k.: fuldallafnac sz. ’serkentés, ösztökélés’ (JókK. 31); 1456 k.: fuldalnak gr. ’serkent, ösztökél’ (SermDom. 1: 216) | fuldalag 1508: fvldalagiat gr. ’fullánk, tövis’ (DöbrK. 233).
Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. FL. pulp (MK. 3: 194, 399), É. pulép (M- Sz.) ’dugó’; osztj. V. púlta ’dug, bedug; lök, tol’, Vj. pultá ’szúr; (férfi) nemileg közösül’, DN. pü'Ddp ’dugó, dugasz; kéményt eltömő szénaköteg’. Az ugor alapalak *pul3- lehetett. A vog. és az osztj. -p de verbalis névszóképző. — A R. fuldal jelentése (’serkent, ösztökél; izgat, nyugtalanít’) sokszor egybeesett az őt később kiszorító furdal-éval (1. fúr ). — Elavult szó ; ma már csak fullánk (1. ott) származéka őrzi emlékét. — Más ugor egyeztetése téves.
MUSz. 542; EtSz. 2: 541 2. fúl a.®; SzófSz. fúr a.; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 155; K. Sál: NyK. 67: 341 ®; Rédei: NyK. 68: 95; MSzFgrE. — Vö. fullánk, fúr.
fúl2 1411: ? „Ladislaus, dictus Fulo de Hegalia” sz. szn. (MNy. 8: 371); 1416 U./1466: „megfulanac a· tèngerbe” (Münch- K. 79); 1604: Fulladás sz. (MA.); — meg- fullik (MTsz.); fúlik (Csorna: Jászberény 69); bele/ú (OrmSz.); fúlyik (ÚMTsz.). J: 1416 U./1466: ’levegŐ hiánya, a lélegzés aka- dályozottsága következtében meghal; ersticken I lélegzési zavarai vannak, nehezen lélegzik ; schwer atmen, nach Atem ringen’ # (1. fent). — Sz: fullad 1545: fúladastól sz. (MNy. 55: 541); 1577 k.: megh fuladnak gr. (OrvK. 74) | fullaszt 1572: fulaszto sz. (KBécs. E. 4: NySz.) ] fulladozik 1577 k.: Fulado^afth sz. (OrvK. 54); 1621: Fulladozó sz. (MA.) I -ás 1604: Fulás (MA.) | fuldok 1654: fuldokva sz. (Misk: Anglnd. 140: NySz.) I fuldokol 1668: Fuldoklónak sz. (Matkó: BCsák. 236: NySz.).
A fúl ige fú- alapszava valószínűleg Ősi örökség a finnugor korból; vö.: ? osztj. V. ρϊχήζτηία ’megsavanyodik (hal)’, Vj. pikfm ’rothadt, romlott (hal, hús), korhadt (kötél, fa)’; ? zürj. V. pedni ’megfullad’; ? votj. Sz. pod- ’rothad, rothadt bűzt terjeszt’, G. pedi- ’megún ; légszomja van (a halaknak a jég alatt)’; md. E., M. povams, E. puvams ’megfojt’; ? észt pooma ’felakaszt’ ; Ip.


fullajtár
985
fullánk
N. buv'vut 'megfullad’. Az egyeztetések egy részének hang-, alak- és jelentéstani nehézségei vannak. A permi szók csak akkor tartozhatnak ide, ha bennük szóbelseji *ß vagy *η enyészett el. A mai osztjákban és vöt- jákban mutatkozó jelentéseket esetleg 'megfullad' -► 'erős bűztől nem kap levegőt’ vagy 'levegő hiányában megromlik’ fejlődés magyarázhatja; vö. talán m. befullad ’befülled’. A finnugor alapalak *puß3- vagy *ρυη3· lehetett. — Am. fúl 4 gyakorító képző hozzájárulásával jöhetett létre. — A finnugor szó esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. Más finnugor egyeztetése, valamint törökből való származtatása nem fogadható el.
Hunfalvy: NyK. 2: 101; Budenz: NyK. 2: 339, 4: 171, 172, 18: 9; Vámbéry: NyK. 8: 144, MEr. 496; MUSz. 541 ® ; Donner: VglWb. 3: 197; Beke: Nyr. 54: 138; Sauva- geot: Rech. 52; Baboss: MNy. 34: 222; EtSz. 2: 331 fojt a. ® és 540: 1. fúl a. ® ; Lakó: MNy. 37: 94, 38: 27, NyK. 52: 152; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 77; Räsänen: Vir. 1947. 170, StOr. 15: 115; Collinder: FUV.®; Benkő: I. OK. 7: 146; Itkonen: UrAltJb. 28: 69; D. Bartha: Szóképz. 49; Rédei: NyK. 68: 95, 420; MSzFgrE. ®. — Vö. dúl- fúl, fojt.
fullajtár 1508: „Fellaytharnak ocreas emi” (OklSz.); 1521: fallaytar (OklSz.); 1522: felaythar (OklSz.); 1631: Felleitarom gr. (IrtörtKözl. 7: 53); 1632: főllaytar (Tóin: Vigaszt. 127: NySz.); 1660 k.: fullajtárt gr. (Kern: Élet. 64: NySz.); 1718: Föll Rajtár (MNy. 60: 227); 1736: forrajtar (IrtörtKözl. 8: 352); 1765: forajtár (MNy. 60: 227); 1768: follajtárnak gr. (MNy. 60: 227); 1781: Fulaj· tárnak gr. (MNy. 60: 227); 1784: főlajtáromtul gr. (MNy. 14: 154); 1786: Flajtároknak gr. (Μ. Hírmondó 82: NSz.); 1790: Felejtárok gr. (Μ. Kurír 347: NSz.); 1793: forrejtárnak gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 152: NSz.); 1825: flejtárja gr. (Décsei Ján.: Mes. 52: NSz.); 1860: fölajtárainkkal gr. (Rómer: Bakony 176: NSz.); 1863: fMjtárok gr. (Kriza: Vadr. 459); 1869: fúlajtárok gr. (Szász K.: Nibel. 104: NSz.); 1879: fulejtár (Nyr. 8:^ 235); — fellejtár (MTsz.); flújtárjának gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1508: ’valamely nagyúr kocsija előtt lovagló vagy a hatos fogat elülső lovának nyergében ülő lovas; Vorreiter’ (1. fent); 2. 1874: 'dologker ülőlegény; arbeitsscheuer Bursch’ (Nyr. 3: 473); 3. 1879: 'küldönc; Eilbote’ (1. fent).
Német eredetű; vö. korai úfn. vorreiter, vurreiter (ejtsd furraitar), varreiter (ejtsd fçrraitzr), verreiter ’valamely nagyúr kocsija előtt lovagló vagy a hatos fogat elülső lovának nyergében ülő lovas’, ir. nem. Vor· reiter ’éllovas’. A szb.-hv. R. forajter; cseh R. forajtr; szik, fulajtár; le. N. folajter; or.
R. φορέύ,Γηορ; stb.: 'fullajtár, éllovas’ ugyancsak a németből származik, de részint magyar közvetítéssel. — Az Mel hangzó magyar változatok r : r > l : r elhasonulás útján jöttek létre; vö. fillér stb. A 2. jelentés az 1.-ből fejlődött: az éllovas szerepkörét ugyanis nem tekintették igazi munkának. A 3. jelentés úgy alakulhatott ki, hogy a nyelvérzék a fullajtár-t a futtat ’valahová sietve elküld' szóval kapcsolta össze. — Elavulóban levő szó.
Riedl: AkNyÉrt. 3/11: 8; Szarvas: Nyr. 6: 441; Simonyi: Nyr. 7: 106; Kunos: Nyr. 11: 490; Munkácsi: NyK. 17: 70, 103; Kovács: LatEl. 59; Melich: Nyr. 24: 210, DUHBL. 5: 172, NyK. 49: 287; Petz: AkÉrt. 7: 590, MNy. 23: 142; Lumtzer—Melich: DOLw. 108; Gombocz: MNy. 4: 365, Módszt. 19; Karácsonyi: MNy. 5: 15; Wert- ner: Nyr. 43: 410; Thienemann: UngJb. 2: 95; Végh: Adal. 65; Horger: UngJb. 15: 434; Zolnai B.: Minerva 17: 11, MNy. 52: 488; EtSz. ® ; SzófSz.® ; Bárczi: Bev.367;Gáldi: Szótir. 340; Török: MNy. 55: 54; Haupto- vá: MNy. 56: 181; Hadrovics: StudSl. 9: 7.
fullánk 1430 k.: „aculeus: fulac” (Schl- Gl. 2160.); 1493 k.: fwlyakyaat gr. (FestK. 243); 1533: ftvlankos sz. (Komj: SzPál. 34: NySz.); 1562: fulákia gr. (llelt: UT. 8: NySz.); 1678: fulánkja gr. (Perny: LF1. 62: NySz.); 1697: fuláng (Com: Vest. 118: NySz.); 1725 — 64/1892: fulláng, fullánk (Amadé 95, 174: NSz.); 1755: fulyánk (Pínamonti J. P.: Magános 746: NSz.); 1793/1891: fulankotskákat sz. (Kazinczy: Lev. 2: 305: NSz.); 1809: Fulakos sz. (Simái Kr.: V- Szót. 1: 176: NSz.); — fullákol sz. (ÚMTsz.). Jt A) fn. 1. 1430 k.: 'tüske, tövis, valaminek a hegyes, szúrós végződése; Dorn, Stachel | méh, darázs stb. szúró szerve, kígyó, gyík stb. nyelve; Bienen-, Wespen-, Schlangenstachel’* (1. fent); 2. 1600 k.: ’ökörhajtó szeges bot, ösztöke; Treibstachel’ (BrassSzt. 27); 3- [fulák] 1912; 'bádogosok egy fajta szerszáma; Angel (Art Spenglergeiát)’’ (Frecskay); 4. [Júliánk]. 1920: 'kisfiú hímvesszeje; männliches Glied eines Knaben' (ŰMTsz.). B) mn. [fulánk] 1808: 'szúró <légy>; stechend, Stech- <Fliege>' (SI. Marha légy a.). — Szí 1533: 1. fent.
Származékszó : a fúl1 'szúr' igéből alakit. Az egyes alak változatok képzésmódja több szempontból tisztázatlan. A R. fulák és a fulák -fc-ja főnévképző. A fulank és a fulánk az előbbiek n járulékhanggal bővült változatai; ehhez a fejlődéshez esetleg az -ánk képzős melléknevek (falánk, félénk stb.) is hozzájárulhattak analógiásán. 1 — 3. jelentését alapszavának jelentése magyarázza; 3. jelentésében azonban közre játszhatott esetleg a kérdéses bádogosszerszám ném. Angel 'horog; ár; fullánk’ neve is. 4. jelentése


fnmig;úl
986
funkció
hasonlóság alapján fejlődhetett az 1.-ből. — A fulák, jutánk növénynév más szó, a folyik ige származéka; vö. folyondár,
MUSz. 542 ® ; Halász: Nyr. 9: 262, NyK. 33: 158; Melich: MNy. 8: 28; Sági: MNy. 10: 223; Simonyi: Nyr. 50: 134; Horger: MSzav. 62; EtSz. 2: 545 2, fulák a. ® , 539: ? fúkla a., 543: 1. fulák a.; SzófSz. fúlánk, fullánk a.; D. Bartha: Szóképz. 90; K. Sál: NyK. 67: 341; MSzFgrE.®. — Vö. fúl1·
fumig-ál 1831 j ,,neked nem szabad a dolgot fumigálnod, mint én jumigálhatom azt” sz. (IrtörtKözl. 19: 359). J: 1831 : 'semmibe vesz; geringachten’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. fumigare ’füstöl(ög); (meg-, ki)füstÖl’; vö. még h. lat. fumigare 'dohányzik*. Ez a lat. fumus 'füst* származékaként keletkezett. Az átvitt értelmű jelentés 'füstöl' 'füstnek vesz, tekint* ’semmibe vesz, lekicsinyel’ fejlődéssel alakulhatott Ki. Vö. erre a mai nyelvből: <5 nekem levegő! 'számomra ő teljesen értéktelen semmi’. A szik, fumigovat 'semmibe vesz* a latinból származik, de talán magyar közvetítéssel. — Német származtatása nem fogadható el. — A bizalmas stílus szava.
Kovács: LatEl. 15, 63; Kursinszky: Latjszlrod. 20; SzófSz. ® ; EtSz. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 561; Machek: EtSl- Csi. 113.)
fundál 1372 U./1448 k. : „ew fondalta- uolna es ge^etett”, fundaltatott sz. (JókK. 8, 2); 1778: fúndállak gr. (Fejórvári IIB. 86: NSz.); 1795: fondállt gr. (Léténvei: II. Lajos 19: NSz.); — fundàïl (SzamSz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'alapít; gründen | megerősít; befestigen* (1. fent); 2. 1570: 'épít; bauen’ (MNy. 62: 499); 3. [ma csak ki^] 1708: 'kiagyal, kieszel; ausknoboln, ersinnen* (PP. Struo a.). — Szí ~ás 1416 U./1450 k.: fondalafaban gr. (BécsiK. 193).
Latin eredetű; vö. lat. fundare ’(meg-) alapoz, megerősít; alapít’. A latinban a lat. fundus 'fenék (edényé) ; föld’ származéka. A lat. fundare különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ném. fundieren; fr. fonder; ol. fondare; cseh fundovati; or. $yndúpoeamb: *(meg)alapoz; alapít’. — Az igeköt ős kifundál alakban él a fcizalmas-trófás stílus szavaként.
Szarvas: Nyr. 1: 221; EtSz. ® ; Gáldi: Szótir. 336. (Schulz: DtFremdwb. 1: 229 Fundation a.; Wartburg: FEW. 3: 863; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 564; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1680; DudenEtym. 190.) — Vö. fundamentum, fundus.
fundamentum 1416 U./1450 k.: „a* tplomnac rakafa i fondamentom vétele lot- vala a. . . . zomzed nemzètektçl” (BécsiK. 293); 1517: fvndamentomayg gr. (DomK.
171); 1585: fundamentü (Cal. 990); 1604: Fendemontom (MA. Fundámen a.); 1708: Fundamen tóm (PP. Fundámen a.); 1736: fendementom (Szeg: Aqu. 22: NySz.); 1785: fundamentómos sz. (Baromveszély. XV: N- Sz.); 1787: fűn dament ómon gr. (Μ. Kurír 768: NSz.); 1816: Fundamontom (Gyarmatin: Voc.); — féndamentom, fendementom, fúdamentom, fundamantum,, fundamën- tom, f untlement, fundementom (ÚMTsz.). J: 1416 U./1450 k.: 'alapzat, alap (átvitt értelemben is); Grund, Grundlage (auch in übertragenem Sinne)’ (1. fent).
Latin eredetű ; vö. lat. fundamentum 'valaminek az alapja, alapzata (átvitt értelemben is)'. A latinban a lat. fundare ’( meg) alapoz’ származéka. A lat. fundamentum különféle úton-inódon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fundament; ném. Fundament; fr. fondement; ol. fondamento; or. (fjyHdÚMeHm: ’alap, alapzat (átvitt értelemben is)’. — Jobbára csak ’az épület alapja* jelentésben él.
Kovács: LatEl. 15; Kell: LatSz. 38; Et- Sz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 229; OxfEnglDict. Fundament a.; Wartburg: FEW. 3: 862; Walde —Hofmann: LatEtWb. 1: 564 fundus a.; Kluge: EtWb.19 224.) — Vö. fundál, fundus.
fundus 1689: fundus (Land: UjSegits. 2: 822: NySz.); 1719:,,Én a' magam fundu- somon lakom” (P. Páriz I.: Keskeny út 121: NSz.); 1898: funtos (Bell: LatSz. 17); — fontos (MTsz.); fondos, fontus, juntus (ÚMTsz.). J: 1. 1689: 'telek; Grundstück ( birtok; Besitzung, Gut’ (1. fent); 2. 1787: ’alap; Grundlage | pénzalap; Geldfonds’ (Törv. Vétk. 25: NSz.); 3. 1820: 'fenék, alfél; der Hintere’ (Dugonics: Példabesz. 1: 15: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. fundus ’fenék (edényé); föld (mint telek, birtok)’. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fond; fr. fond', ol. fondo; le. fundusz; or. φοκό: ’alap’; az olaszban még: 'telek'; vö. még: ném. Fundus; fr. fonds: 'birtok, telek'. A rom. N. fundú? 'telek, birtok' a magyarból való. — A 3. jelentés az 'alap' jelentésből jött létre tréfás átvitellel. — Nyelvjárási szinten él.
Alexics: Nyr. 16: 447; Rell: LatSz. 17; Gáldi: NyK. 48: 260, Szótir. 336 ® ; EtSz. 2: 552 2. fundus a. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 222; OxfEnglDict. Fond a.; Wartburg: FEW. 3: 869; Walde — Hofmann : LatEtWb.3 1: 564; DudenEtym. 179, 190.) - Vö. fundál, fundamentum.
funkció 1637: „abban a functioban holtáig maradgion megh” (Nyr. 89: 387); 1699: /unctiora gr. (Nyr. 88: 207); 1874: funkeziója


fúr
987
fúr
gr. (Mikszáth: Elb. 2: 118: NSz.). J: 1. 1637: 'tisztség; Amt, Würde | szerepkör; Wirkungskreis1 (1. fent); 2. 1835: 'működés; Tätigkeit, Funktionieren’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1894: 'függvény a matematikában; mathematische Funktion* (PallasLex. 7: 687) || fungrál 1783: ,,most-is azon Hadi-Tisztséggel jung álok” (Molnár J.: Könyvház 3: 285: NSz.). J: 1783: 'valamilyen minőségben működik; fungieren’ (1. fent) || funkcionál 1872: „minden szerves állomány jólléte szerveinek functionálásáral együtt emelkedik és csökken” sz. (Asbóth Ján.: Szabads. 85: NSz.); 1891: „junctionálni, működni, hivataloskodni” sz. (Füredi: IdSz.); — junkcionál (Kelemen: IdSz.). J: 1872: 'működik; funktionieren’ (1. fent) || funkcionárius 1878: „udvariassággal kezdett a gyors nyelvű junctionárius kelepelni” (Asbóth J.: Alm. 159: NSz.); — junkcionárius (Kelemen: IdSz.); juncinárius (ÚMTsz.). J: 1878: 'tisztségviselő; Funktionär* (1. fent) II funkcionális 1910: ,, funkcionális: működésbeli” (Kelemen: IdSz.). J: 1910: 'működési; funktionell’ (1. fent).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függenek össze egymással. — A funkció latin eredetű; vö. lat. junctio '(el)végezés, (el)intézés; tisztség’, újkori lat. junctio 'matematikai függvéry*. Ez a lat. jungi 'elvégez, véghez visz valamit; stb.’ származéka. A lat. junctio elsősorban hivatali, tudományos szóként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. function; néni. Funktion; fr. jonction; ol. funzione; or. (fiywaiufi: ’működés, tisztség; függvény’. — A jungál valószínűleg német eredetű; vÖ. néni, fungieren ’fungál’. A német ige tudós képzés a lat. fungi (1. fent) alapján. A m. jungál végződése úgy alakult, mintha a latinból jött volna. Számolni kell azonban a latinból való közvetlen átvétel lehetőségével is. — A junkcionál, funkcionárius, funkcionális megfelelőinek eredetije a franciában keletkezett; vö. fr. fonctionner, fonction· naire, fonctionnel; vö. még ném. funktionieren, Funktionär, funktionell, funktional: 'funkcionál', 'funkcionárius', 'funkcionális'. Megfelelő szavak vannak az angolban, olaszban, oroszban is. A magyarba feltehetőleg a németen át kerültek. — A funkció, fungál, junkcionál, funkcionális részben a hivatali, részben a tudományos nyelvben használatos; a funkcionárius hivatali, politikai szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 21; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 229; OxfEnglDict. Function, Functional, Functionary a. ; Wartburg: FEW. 3: 860; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 565; DudenEtym. 191.)
fúr 1272: ? „Inde uadit ad furwzeg”, furozeg sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „es ew jurot karyay es oldalÿ ej vilagnao vegere lat tátik vala terÿednÿ” sz. (JókK. 8); 1807: jártak gr. (Zarka: Max. 33: NSz.). J: 1. 1272: ? 'lyukat, rest, üreget, vájatot készít; bohren, aushöhlen | lyukaszt; durchlöchern’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1720: 'izgat, nyugtalanít (valamely kérdés, ügy, dolog, érzés stb.); es wurmt jemanden, etwas bohrt ihm im Kopf herum | bánt, aggaszt; kränken, ängstigen’ # (Koháry I.: Munkács 1: 21: NSz.); 3. [visszaható névmási tárggyal] 1750: 'lopakodik, odaférkőzik; herbeischleichen, sich herbeimachen | elhatol valahová; hineindringen, sich hindrängen' (Wagner: Phras. Obrepo a.); 4. 1791: ’odaférkŐztet, valamit belelop valamibe; hineinschmuggeln, hin- einstchlcn’ (Noszkó: Virág szó-tár 56: NSz.); 5. 1815: ’beledug; hineinstecken [ belenyom; hincindrücken’ (Kazinczy: Munkái 6: 94: NSz.); 6. 1901 : '(a csónak faránál) egy evezővel evez; (beim Heck des Bootes) mit einem Ruder rudern' (Nyr. 30: 545); 7. 1954: 'valakit alattomban támad, áskálódik ellene; gegen jemanden intrigieren’ (Rom. m. elb. 101: NSz.). - Sz:~ó 1272: hn. (1. fent); fn. 1395 k.: furo szerszám elnevezéseként (BesztSzj. 752.) | ~as 1478:? Johannem Fwras szn. (OklSz.); 1531: fúrásra gr. (Érs- K. 69) I ~dogal 1490: fwrdogalya vala gr. (SzalkGl. 187.) | furat fn. 1508: furatoth gr. (NádK. 260) I ~ós 1522: Lucas Fwros szn. (MNyTK. 105. sz. 32); 1960: fúrás (ÉrtSz.) j furdal 1533: furdaló sz. (Komj: SzPál 84: NySz.) I furdancs 1622: furdancz 'fúró szerszám’ (MNy. 57: 348); 1798: furdantsok gr. ’egy fajta féreg’ (Nagy S.: Isten jós. 262: NSz.) I furkál 1774: furkálá sz. (Szilágyi Sám.: Gazdaság 72: NSz.) | furakodik 1792: furakodnak gr. (Döme K.: Vesz. 89: NSz.) | ~ó- dik 1840: fúródba sz. [o: fúródva] (Remény. 138: NSz.); 1844: fúródott gr. (Szigligeti: Kinizsi 38: NSz.) | furakszik 1891: furakszik (Szász K. —Dante: Purgatorium 92: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Ősi örökség az uráli korból; vö.: vog. T. póré' 'ár (szerszám)’ FUF. 17: 154); osztj. V. pgr ’fúró’, pgrái ’jégtörŐ vas’; zürj. Sz. pir-nol ’fúró’ (hol a. m. 'nyíl'), V. pjredni 'átvés', pir ’át, keresztül’, piridz 'hosszú jégtörő rúd’; votj. Sz. pir ’át, által, keresztül', pirica 'vájó véső’; finn púra 'feszítő véső; fúró’; észt púra ’vasat lukasztó szerszám’; — szám. jur. parté' ’fúró’, pare noté 'fúr'; szelk.pur (MSFOu. 49. sz. 151 ); kam. p'driiap, ρ'ρταη: ’fúró’. A vog. -έ valószínűleg képző. Az uráli *pura alapalak 'fúró’, illetőleg 'fúr* jelentésű igenévszó lehetett. Esetleges indoeurópai és altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. — 2. Magyar fejlemény: a R. fúl 'szúr, döf’ igének (1. fúl1) l > r hang változással keletkezett változata; vö. világ ~ virág, szláv cho- losnjé > m. harisnya stb. Az r-es alak kialakulásában esetleg a rokon jelentésű szúr


fura
988
furcsa
analógiás hatása is közre játszhatott. — A magyar szó eredeti jelentése az 1.; ebből fejlődött a mozgásképzetek hasonlósága révén a 3 — 6., valamint elvont irányban a 2. és a 7. — Más finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
A7ámbéry: NyK. 8: 144, MBölcs. 158; Budenz: NyK. 10: 81; MUSz. 543; Simonyi: MNyelv.1 1: 6, 2: 44, Nyr. 28: 433; Halász: NyK. 23: 443 ®; Schmidt: NyK. 36: 461; Setälä: JSFOu. 30/3: 85; Pais: MNy. 10: 343, NytudÉrt. 46. sz. 155; Paasonen: Beitr. 51; Donner: MSFOu. 49. sz. 151; Jacobson: ArUgrof. 14; Horger: MSzav. 62; Sauvageot: Rech. 49; EtSz.® és 2: 565 furdancs a.; SzófSz.®, furdancs a. is; Fokos: NyK. 55: 24; Collinder: FUV.; Moór: ALingu. 6: 319; Rédei: PostpSyrj. 146; SKES.; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 27; MSzFgrE.®. — Vö. agyafúrt, fúl1, fura, furcsa.
fura 1522: ? „Franciscus Fwrá” szn. (OklSz. PótL); 1704 e./1831: „Fura hír” (Kreszn.). J: 1. 1704 e./1831 : ’új, friss; neu, frisch’ (1. fent); 2. 1770: ? ’élénk, eleven; lebhaft | fürge, serény; flink’ (NyF. 14. sz. 24), 1792: ’ua.’ (SzD.); 3. 1786: ’furcsa, különös ; seltsam, sonderbar | mulatságos ; komisch’ # (Μ. Hírmondó 823: NSz.); 4. 1788: ? ’furfangos, ravasz; pfiffig, schlau’ (NyF. 14. sz. 24), 1790: ’ua.’ (Μ. Kurír 570: NSz.); 5. 1864: 'fordított, tekert szarvú (tehén); (Kuh) mit verdrehten Hörnern’ (CzF.); 6. 1904: 'csinos, helyes; hübsch, nett’ (NyF. 14. sz. 24). — Sz: ~ság 1790: /urasággal gr. ’furfangosság’ (Μ. Kurír 570: NSz.) || furi 1800: „Aszszonyod vígan | Pengesse [o: pergesse] furi Orsóját” (Lukáts Miki.: Díváik. 50: NSz.). J: 1. 1800: 'fürge, serény; flink’ (1. fent); 2. 1822: ’furcsa; seltsam, komisch’ (MNy. 46: 94); 3. 19. sz. m. f.: ’érde- kes ; interessant | tetszetős ; wohlgefällig, gewinnend’ (ÚMTsz.).
A szócsalád tagjai származékszavak, a fúr igéből alakultak: a fura a mai köznyelvben már nem eleven -a -e) melléknévi igenévképzővel (vö. hinta, hulla, kajla stb.), a furi a fura -α-jának a becéző -i-vel való helyettesítésével (vö. csali, játszi, lesi, zsugori stb. ). Jelentéseik végső soron az alapszó ’izgat, nyugtalanít, zaklat’ jelentéséből származnak, részben érintkezésen, részben hasonlóságon alapuló névátvitellel (1. furcsa ). — A /tzrd-nak egy finnugor egyeztetés alapján tévesen felvett */ur névszóból (-a kicsinyítő képzővel) való magyarázata nem fogadható el. — A fura a nyelvújítás révén került a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe (majd főként innen a köznyelvbe). A furi nyelvjárási szó.
MUSz. 543; Simonyi: Nyr. 5: 146; Ny- ÜSz.; Pais: MNy. 10: 342 ® ; EtSz.; SzófSz, — Vö. fúr, furcsa.
furcsa 1424: ,,Petrus Furcha” szn. (OklSz.); 1575: „Kálmánt kedig László király az δ jurcza vásotsagaért, papságáért pappá és váradi púspecké tétette vala” (Helt: Krón. 45: NySz.). J: A) mn. 1. 1575: ’kötekedő; stänkerig | zaklató, nyugtalanító; belästigend, beunruhigend’ (1. fent, 1. még MNy. 10:344); 2. 1577:'serény, buzgó ; eifrig, geschäftig I tudni vágyó, kíváncsi; wißbegierig’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 30); 3. 1592:? 'ravasz, furfangos; schlau, listig | csalárd, hamis; tückisch, falsch’ (MNy. 10: 345), 1604: ’ua.’ (MA.); 4. 1630: 'nevetséges, tréfás; spaßhaft, possierlich’ (MA: SB. 31: NySz. Furcsálkodás a.); 5. 1665: ’élénk, fürge; lebhaft, flink ] nyughatatlan, mozgékony; rastlos, rührig’ (Poenit. 5: NySz.); 6. 1763: 'friss, gyors (hír); frisch (Nachricht)' (Gyöngy: KJ.2 10: NySz.); 7. 1770/1914: 'csinos, formás; hübsch, wohlgestaltet [ rendes, takaros; artig, niedlich’ (Bokréta 49r NSz.); 8. 1780: 'különös, szokatlan (többnyire rosszalló értelemben); sonderbar, seltsam (meistens in mißbilligendem Sinn) I meglepő; überraschend’ # (Μ. Hírmondó 200: NSz.); 9. 1867: 'komikus (műfaj); komisch (Kunstgattung)’ (Toldy: Μ. költészet tört. 134: NSz.). B) fn. 1. 1799: ’komi- kum; Komik’ (Nyr. 37: 403); 2. 1807/1894: 'komikus műfaj ; komische Kunstgattung' (Kazinczy: Lev. 5: 158: NSz.). — Sz: ~ság 1577: furchiasag (KolGl.: NyF. 45. sz. 30) J ról, /411 1824: furcsáló sz. 'furcsaságot művel, bohóckodik'; 1855: furcsállani sz. ? 'furcsának tart, rosszall' (Vas G.: Nevessünk 78: NSz.), 1878: ’ua.’ (Nyr. 7: 381).
Származékszó: a fúr ige *juros gyakorító származékának (vö. repes, N. futos stb.) -a melléknévi igenévképzŐs származéka (vö. kajla, lenge stb.), vagyis egy *furosó Turkáló, furdaló’ forma alakváltozata. A szóban s > cs hangváltozás történt, s a második nyílt szótagi magánhangzó kiesett; vö. pl. hágcsó, lépcső, szöcske stb. E fejlődést az is befolyásolhatta, hogy a nyelvérzék számára a szó vége a -csa kicsinyítő képzővel azonosulhatott. Melléknévi jelentései az alapszó ’izgat, nyugtalanít, zaklat, bosszant, ingerel’ (1. fúr) jelentéséből magyarázhatók, részben érintkezésen, részben hasonlóságon alapuló névátvitellel. Ugyanezek a jelentésfejlődések jórészt az azonos alapszóból származó furá- bán is jelentkeznek. 3. jelentésére vö. ném. spitz 'hegyes’ : korai úfn. spitz ’ravasz’; vö. még ném. spitzfindig 'agyafúrt, éles elméjű’, Spitzbube ’kópé, gazfickó’. A) 9., valamint B) jelentései nyelvújítási fejlemények. — A fúrt igenévből mint alapszóból, illetőleg egy tévesen feltett */ur névszóból -csa kicsinyítő képzőbokorral való magyarázata, valamint a R. furcsálkodik igéből való elvonáson alapuló származtatása, továbbá finnugoregyeztetése nem fogadható el.


furfang*
989
furik
MUSz. 543; Simonyi: Nyr. 5: 146; Munkácsi: NyK. 16: 461; Pais: MNy. 10: 342 ®, 11: 409, Kodály-Eml. 2: 101; Horger: M- Szav. 62; Tolnai: Nyúj. 98; EtSz. ® ; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 177, Szótőv. 12, 13; D. Bartha: Szóképz. 24, 96; Beke: Nyr. 83: 351. — Vö. fúr, fura.
furfang: 1565: „Vallyon miért iÖt e turjánt hozzád?” (Helt: Bibi. 2: 320: NySz.); 1592: furfantság sz. (Cis. L4: NySz.); 1784/1890: jurjanksága sz. (Kazinczy: Lev. 1: 58: NSz.); 1786: furfangságáról sz. (Szats- vay: Zakkar. 63: NSz.); 1808: Furfáng (Sí.); 1811: farfangságot sz. (Farkas Fér.: Pátens 35: NSz.); 1817: furfangos sz. (Fazekas Μ.: Lúdas 3: NSz.); — förfangos sz. (MTsz.). J: A) fn. 1. 1565: ’csalárd, ravasz ember; betrügerischer, schlauer Mensch’ (1. fent) ; 2. 1836: ’fortély; Kniff, List | ravaszság; Schlauheit’ # (P. Horváth L.: Elbújd. 2: 204: NSz.). B) mn. 1606: ’csalárd, ravasz; betrügerisch, schlau’ (ThurzóLev. 2: 150). — Sz: ~ság 1592: 1. fent | ^oskodik 1788: fur· hangoskodtak gr. (Gelei J.: Halló 1: 99: NSz.) I ~os 1804/1955: furfangos (Fazekas : ÖM. 2: 14: NSz.) j ~ osság 1818: furfangosság (Márton Sägäcltas a.).
Valószínűleg olasz eredetű; vö. ol. fúr- fante ’csibész, gazfickó, kópé’. — A magyarban más példával nem igazolható páros mássalhangzó-változással lehetett a koráboi jur- jant-ból furfang. Mivel az olaszban a szó főnév is, meg melléknév is, nyelvünkbe már kettős szófajisággal is bekerülhetett. Az is lehetséges azonban, hogy a magyarban turjánt ember-féle főnévi jelzős kapcsolatokon út alakult ki a melléknévi B) jelentés. A főnévi jelentések közül mindenesetre az A) 1. lehet a legrégibb. A mai köznyelvi A) 2. jelentés a furfangos (tkp. ’kissé csalárd, ravasz’, vö. bolondos, kékes stb.) származékból vonódott el a harag : haragos, méreg : mérgesféle szópárok mintájára. — A furfang olasz származtatását némileg gyöngíti, hogy a szót a déli szláv nyelvekből nem tudjuk kimutatni. — Am. fúr ige származékaként, valamint német jövevényszóként való magyarázata elfogadhatatlan.
CzF.; [Szerkesztőség:] Nyr. 11: 144®; Szarvas: Nyr. 11: 232 ® ; Simonyi: Nyr. 12: 228, AkNyÉrt. 14/8: 19; Körösi: Nyr. 13: 457, O1E1. 30; Szilády: MNy. 1: 413; Pais: MNy. 10: 345; Horger: MSzav. 63, MNy. 37: 13; Fekete: Zárh. 20, 22; Zolnai B.: Minerva 17: 13; EtSz. ® ; SzófSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 35; Prohászka: Nyr. 75: 285; Deme: MNy. 49: 438, 442, 444; Bárczi: Htört.3 167. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1737.)
fúr-farag: 1668: „Ezek ellen fúrt faragott egy idétlen syllogismust” (Matkó: B-
Csák. 72: NySz.). Js 1668: ’basteln’# (1. fent).
Ikerszó. Olyan típusú forradásos alakulat, mint pl. az ázik-fázik, tesz-vesz stb., melyekben a tagok alaki és jelentésbeli vonatkozásban vannak egymással. Az ikerszó jelentése a tagok jelentésösszegén túl mindenféle barkácsoló munkára vonatkozik.
Simonyi: Nvr. 9: 319, TMNy. 356, 360 ®, AkNyÉrt. 23/3: 30; Katona: Nyr. 9: 567; Horger: MNy. 9: 347; EtSz. 2: 557 fúr a. ® ; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 434.
furi 1. fura
fúria 1585: „Fvriae: Fúriák dwhös- ségre vonyo pokobbeli [!] ördög azzonyok” (Cal. 443); 1793: Fúria (Gvadányi: Rontó Pál 87: NSz.); — fúrja, furgyájo gr. (ÜM- Tsz.). J: 1. 1585: ’a bosszú, a dühösség istennője; Rachegöttin, Wutgöttin’ (1. fent); 2. 1734: ’dühösség; Wut’ (MNy. 60: 227); 3. 1800: ’egy fajta féreg; Art WTurm’ (Márton); 4. 1805: ’házsártos, veszekedő nőszemély; wütendes, streitsüchtiges Weib’ (Szarándok 7: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. furia ’dühöngés, Őrjöngés’, Furia ’a bosszú, a dühösség istennője’. Ez a lat. furere ’dühöng, Őrjöng’ származéka. Elsősorban mitológiai, irodalmi szóként került be számos európai nyelvbe; vö.: ném. Furie; fr. furie; ol. furia; or. φγριιη: ’Fúria; házsártos, veszekedő nőszemély’, a franciában, olaszban még ’dühöngés’ is; vö. még: ang. fury ’dühöngés’, furies ’a Fú- ] i ík ; rosszindulatú vénasszony’ ; ném. Höllenfurie ’fájdalmas bőrfekólyt okozó féregfajta’ (Heyse: Fremdwb.17 Furie a.). — A magyar szó 3. jelentése a németből való. A népnyelvi adatokhoz a 2. jelentés kapcsolódik. — Az 1. jelentésben mitológiai, irodalmi szó; a 2., 3. jelentésben elavult; a 4.-ben a választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 21; EtSz.®. (ŐkoriLex. 1: 689 Hrinys a.; Schulz: DtFremdwb. 1: 229, 230; Wartburg: FEW. 3: 896; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 570; Kluge: EtWb.19 225.)
furik 1818: „amott apró furikok göm- börögnek” (Batthyáni V.: Üt. 25: NSz.); 1837: ,,Furik: talicska, targoncza. Hontban” (Ordódy: Tájsz. 2: NSz.); — fúrik (MTsz.); fúrik (UMTsz.); furikk (Nyatl. talicska a.). J: 1818: ’talicska; Schiebkarren’ (1. fent). — Sz: ~ázik 1953: furikáz(ik) ’ide-oda kocsi- kázik, autózik’ (Országh: MAngSz.).
Szlovák eredetű; vö. szik, fúrik, K. furik ’talicska’. Ennek alapszava, a szik, fúra, K. fura ’fuvar, kocsirakomány; teherszállító szekér, kocsi’ a németből származik ; vö. ném. Fuhre ’rakomány, fuvar; stb.’. Végső soron tehát a furik etimológiailag össze¬


furkó
990
furmint
függ a furmány, furvézer és fuvar szavakkal. A furikázik jelentése gúnyos-tréfás névátvitelen alapszik. — A /urífr-nak hangutánzó szóként való magyarázata téves. Nem fogadható el az a feltevés sem, hogy közvetlen forrása a német volt. — A furik főleg a szlováksággal érintkező nyelvjárásainkban él. A furikázik-öt a familiáris köznyelv használja.
CzF.; Szarvas —Melich: Nyr. 26: 17; Kákay: Nyr. 26: 226; Melich: Nyr. 26: 226 0 ; Valló: Nyr. 33: 563; Hermán: Pászt. 90; EtSz. 0, 2: 568 furi a. is; Andrássyné Kövesi: Nyr. 76: 112. — Vö. furmány, furvézer, fuvar·
furkó 1495 k.: ,, Georgi us Fwrkho” szn. (OklSz.) ; 1514: „Cum cambuca wlgo fwrko vocata” (OklSz.); 1818: fúrkókra gr. (Pore- tsenyi Nagy L.: Tibullus 61: NSz.). J: 1. 1514: ’buzogány; Streitkolben’ (1. fent); 2. 1533: ? ’egy fajta szöges hajítófegyver; Art benagelte Wurfwaffe’ (MNy. 25: 236), 1590: ’ua.’ (SzikszF. 156); 3. 1784: ’bunkós- bot; Knotenstock’ (SzD. 14); 4. 1784: Tisztből készült gombóc; Knödel, Kloß’ (SzD. 27); 5. 1794: ’bunkó; Kolben, Endknoten’ (Kovács P.: Közm. 95: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a tisztázatlan etimológiájú lat. furca ’(kétágú) villa’ átvétele. Ez esetben szóvégi ő-ja vagy a karó, esetleg a bunkó hatását mutathatja, vagy kicsinyítŐ-nagyító képző lehet. Eredetileg katonai kifejezésként használhatták *'gránátba jító villás bot’-féle jelentéssel. Az 5. jelentés alapja a furkósbet összetétel; vö. 1685: ,,Fejes, furkós bot” (Com: Orb. 107: NySz.). A 4. jelentés az 5.-bŐl fejlődhetett külső hasonlóság alapján. — A far főnévhez és a fúr igéhez kapcsolása, finnugor egyeztetése téves. Olasz és román származtatása nem fogadható el. — Az 1. és 2. jelentése elavult; a 3., 4. és 5. jelentésben nyelvjárási szinten él.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 465; MUSz. 495; Szarvas: Nyr. 12: 483; Albert: Nyr. 23: 3; Dráganu: Rom. 85; Kniezsa: AECO. 1: 151 0; EtSz. ® ; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: Bev.3 85; Cioranescu: DiccEtRum. 347.
furmány 1635: „Egy uj kereket furman szekérhez per 65 d.”, furmányos szekeret sz. (OklSz.); 1647: F ormányos lovakkal sz. (MNy. 11: 458); 1669: fúrmán szeker (Pós: Igazs. 2: 652: NySz. 3: 132); 1790: fúrmá- nyosnak sz. (Latzkovits J. [?]—Trenk Fr.: Matzedóniai Vitéz 33: NSz.). J: 1. 1635: ’fuvaros; Fuhrmann’ (1. fent); 2. 1708: ’tali- ga; Karren mit zwei Rädern’ (PP.); 3. 1800: Takomány, teher; Ladung, Fuhre’ (Márton); 4. 1807: 'teherkocsi, társzekér; Lastwagen’ (Márton). — Sz: ~os 1635: ’fuvaros’(1. fent) ; 1935: furmányos ’furfangos, ármányos’ (SzamSz.).
Német eredetű; vö. ném. Fuhrmann ’fuvaros’. Az összetett német szó előtagja etimológiáikig összefügg a m. furik, furvézer, fuvar szavakkal. A szb.-hv. N. furman; cseh R. formán; szik. N. furman; le. furman; or. R. (fiypMaH: ’fuvaros’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. — A m. furmány 2 — 4. jelentését valószínűleg a furmányosból következtették ki, de számolhatunk jelentéstapadással is a furmány szekér-féle kapcsolatok alapján. Az 1. jelentésében használt furmány-nyúl azonos funkciójú furmányos származékszó alakulásmódjára vö. babkáros, esztergályos, korcsmáros, mészáros stb. A furmányos újabb N. ’furfangos, ármányos’ jelentése a furfangos hatására. keletkezett; vö. ildomos, iromba. Az 1214/1550: Furman szn. (VárReg. 295.) — ha végső soron azonos is szavunkkal — nem magyar, hanem német névadásnak lehet eredménye. — A furmány elavult, de elavulóban van a korábban szélesebb körben használatos furmányos is.
CzF. furmányos a. 0 ; Melich: Nyr. 24: 210, AkNyÉrt. 17/4: 22, 41; Petz: AkÉrt. 7: 591; Lumtzer —Melich: DOLw. 108 0, 296; Simonyi: Nyr. 38: 471; Thienemann: UngJb. 2: 103; Horger: MSzav. 18; EtSz. 2: 574 furmányos 0 ; [Szerkesztőség:] Nyr. 75: 74 0; Veres: Nyr. 75: 160; Prohászka: Nyr. 75: 285; Horváth Μ.: Pais-Eml. 308, 309; Fogarasi: MNy. 54: 539. (TrübnersDt- Wb. 2: 469; SUwski: SlEt. 1: 241; Machek: EtSIÖSl. 113; Vasmer: RussEtWb. 3: 222.) — Vö. furik, furvézer, fuvar.
furmint 1623: ,,A Praedikatorsaghoz vagyon három szőlő. Eggik Bakfw szőlő. Másik Furmint szőlő az GiŐpw völgyön” (Nyr. 85: 95); 1629: Fór mint (Nyr. 85: 95); 1779: formént (EtSz. 2: 576); 1817: Furmint (MNy. 62: 91); 1829: firmont, furmant, forment, furmin, furument (EtSz. 2: 576); — {ürmén (ÚMTsz.). J: 1. 1623: ’egy fajta szőlő; Art Weintrauben, (Tokajer) Weinstocksorte für feinen Weißwein, Formint’ (1. fent); 2. 1937: ’ebből a szőlőből szüretelt bor; Art feiner Weißwein, Formintwein’ (Sauvageot: MFrSz.).
Valószínűleg francia eredetű, a megfejtés részletei azonban nincsenek teljesen tisztázva; vÖ. ófr., kfr. fromentel ’kiváló champagne-! szőlőfajta; ebből a szőlőből szűrt bor’ (Wartburg: FEW. 3: 828)? ir. fr. fromenteau, fromenté, fourmenté ’furmintszőlő’ (Larousse 3: 648). A francia szőlőnév az ófr. froument, fourment, froment, forment, frumint stb., ir. fr. froment ’búza’ ( < lat. frumentum 'gabona, búza’) kicsinyítő, illetőleg melléknévképzős származékaként keletkezett. A kérdéses szőlőfajtát azért nevezhették el így, mert kisaj- tolás előtt búzaszalmán töppesztették, hogy cukortartalmát növeljék; vö.: fr. vin de


ffurnéroz
991
furulya
paille; ném. Strohwein (Brockhaus1® 11: 292) ; m. szalmabor (KertLex. 921): \ szalmán aszalt szőlőből készített) aszúbor’ (tkp. ’szalmabor’). — A mai közép-dunai furmintszőlő terjedési központja a szőlészeti kutatások szerint a Szerémség volt ; onnan került át a Hegyaljára is. Ez a szőlőfajta alkalmasint úgy juthatott a magyarban francia elnevezéshez, hogy egy régi, kipusztult hegyaljai szőlőfajtának örökölhette a nevét, amelyet a középkorban a Hegyaljára beköltözött francia-vallon telepesek honosíthattak meg. Hangtanilag a m. furmint egy ófr. vall. *fourmint [ = furment] vagy *formint [ = forment] ’furmintszőlő’ alapján magyarázható meg a legkönnyebben. E származtatás nehézsége a magyar szó kései felbukkanása; vö. azonban: 1853: ,,Budai Ézsaiás említi, hogy 1351-ik évben ültettetett be a tokai hegy forminttal” (Szikszói Enyhlapok 5: NSz.). — Elfogadhatatlan az a feltevés, hogy a furmint forrása az olasz volt; megfelelő olasz szó megfelelő jelentésben nincs kimutatva. — Szélesebb körben ismeretes szőlészeti-borászati kifejezés.
Gombocz: MNy. 2: 148; Karácsonyi: M- Ny. 2: 274; Bárczi: MNy. 25: 338 «, Frjsz. 10, 13, 14, 24; Rapaics: MagyGyüm. 183; Kniezsa: MNy. 37: 56; SzófSz.; EtSz.®; Horpácsi: MNy. 51: 67; Bakos J.: EgriPed- FŐiskÉvk. 5: 20; Balassa I.: Nyr. 85: 94; Kunszery: MNy. 62: 90. (Wartburg: FEW. 3: 828.)
furnéroz 1809: „Egy Tisza Fával Four- nirozott Supellátos ágy” sz. (MNy. 38: 132); 1883: Furnirozunk gr. (Tóth S.: Erdélyiek 24: NSz.); — furnéroz (EtSz. 2: 580 furnér a.). J: 1809: ’ vékony, nemes faanyagból készült lemezekkel borít; mit dünnen Platten aus edlem Holz belegen’ (1. fent) || furnér 1879: .,ki nem rakott furnirok” (Ärülajstrom 43: NSz.); 1890: funéros sz. (Hatvágások 133: NSz.); — furnér (EtSz.). J: 1879: ’borítólemez; Furnier’ (1. fent). — Do vö.: 1807: „egv fornirtos fiokás almáriumnak” (Nyr. 12: 77).
Német eredetű szócsalád ; vö. ném. furnieren 'nemes faanyagból készült lemezzel borít’, Furnier ’borítólemez’. A ném. furnieren a germánból kölcsönzött fr. fournir ’gondoskodik a szükségesről: ellát, szállít, nyújt, ad, juttat stb.’ átvétele. A francia ige ’ellát’ jelentése a német asztalosipar szakmai nyelvében szűkült le. A szb.-hv. /ùrnïr, furnirati; cseh furnyr, furnyrovat; szik, fornier, fornír, furnier, furnír, fornie- ronat; qt. φαπέρα, φαπεροβάηΐό: ’furnér’, ’furneroz’ szintén a németből származik. — A magyarba a ném. furnieren ige az -ieren végű német eredetű igék átvételekor szokásos -iroz ~ -éroz végződéssel (vö. frappíroz, frottiroz, masíroz ) került át. A korábbról adatolható R. jornírtos ’furnérozott’ (1807: 1. fent) a német ige befejezett melléknévi igenevének (furniert) átvétele, amely a magyarban -s melléknévképzővel bővült. — Mesterségszók.
EtSz. 2: 580 furnér a. ® ; Lengyel I.: Nyr. 87: 114. (Wartburg: FEW. 3: 829; Vasmer: RussEtWb. 3: 201; DudenEtym. 192.)
ffurt 1777: ,,ΑΙο fúrt mi tetszik nékem tselekszem” (MNy. 60: 108). J: 1. 1777: ’el, tova; weg, weiter’ (1. fent); 2. 1878: ’folyton, egyre; fortwährend, unaufhörlich’ (Borúth E.: Nyárlev. 24 6: NSz.) || furtonfurt 1864: ,,[a részeg huszár] furtonfurt a nap fáradalmait pihente volt a hordó árnyában” (PetheŐ D.: Huszárd. 51: NSz.); 1885: jur- tomfurt (Pel. nót. napt. 30: NSz.); 1893/1895: furtumfurt (Jókai 39: 302: NSz.); — furtan- fúrt, furtunfurt (ÚMTsz.). J: 1864: ’folyton, egyre; fortwährend, unaufhörlich’ (1. fent).
Felsőnémet eredetű szócsalád; vö. felsŐném. fúrt ’el, tova; folytén’, fúrt und fúrt ’folyton, egyre’ ; vö. még ir. ném. fort ’el, tova; folyton’, fort und fort ’folyton, egyre’. A szb.-hv. N. fúrt; cseh N. fúrt; szik. N. fúrt, furtom: ’folyton’; le. R. fort 'indulj! mars!’, N. fúrt ’folyton' szintén a németből származik. — A m. fúrt és furtonfúrt forrása főleg az ausztriai német katonai nyelv és a hazai német nyelvjárások lehettek. A furton- furt meghonosodását a némileg hasonló hangtestű gézengúz, kótyonjitty, torzonborz-íé\e magyar ikerszók is megkönnyíthették. A m. N. furtonosan ’folyton, egyre’ (MTsz.) a furtonfurt és a folytonosan vegyülésébŐl jöhetett létre. — A bizalmas társalgási nyelv és a nyelvjárások szavai.
Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 9®, Nyr. 17: 483, MNyelv.1 1: 124; Melich: Nyr. 24: 210, 211; Lumtzer —Melich: DOLw. 108, 109; EtSz.®, 2: 582 furtonfurt és furtonosan a. is; Schneeweis: DtLwSkr. 151; Zsoldos: M- Ny. 60: 108; Benkő: MNy. 61: 403. (TrübnersDtWb. 2: 421.)
furulya 1647: Furollyás ez. (GKat: Válts. 2: 1317: NySz.); 1714: Furullya csináló, Furulyás sz. (OklSz.); 1736: „készen volt az hegedű és duda, ottan ottan az frulya és czimbalom is” (Monírók. 11: 331); 1750: furuglya (Wagner: Phras. Tibia a.); 1755: foruglás sz. (MNy. 60: 227); 1775: furuglázni sz. (Molnár J.: Pásztor-ember 76: NSz.); 1 777: furolyájának gr. (Jeles gondolatok 41: NSz.); 1790: furogláljanak sz. (Gvadányi: Dámák 7: NSz.); 1790: Fruglya (Kazinczy: Orpheus 1: 305: NSz.); 1792: fújora, fujorázni sz., Furoglyázni sz. (SzD.) ; 1825: fujjora (Lex. Búd. 221: NSz.); 1838: fujerától gr. (Herman O.: Ősfoglalk. 730: NSz.); 1851: forollyáz sz. (Lisznyai K.: Pal. dal. 121: NSz.); — furija, furuggya


furunkulus
992
fuser
(ÚMTsz.). J: 1647: ’Flöte, Hirtenflöte’# (1. fent). — Sz: Zs 1647: 1. fent | rCzik 17. sz.: furulyáznak gr. (Thaly: VÉ. 2: 171) I »41 1787: furugjálta gr. (M. Musa 734: NSz.).
Vándorszó; vö.: rom. fluér, fluérti, fiúié· rá; albán flojére, fyell; szb.-hv. N. früla; cseh N. fujara; szik, fujara, N. furota, furu(g)· la; le. fujarka, N. fulara, fujéra; ukr. N. φγάρα, N. φΛοήρα: ’pásztorsíp, furulya’. A szó hangutánzó eredetű; vlach pásztorok nyelvéből terjedt el. — Az Erdélyből jelentkező korai magyar adatok román átvételre mutatnak ; ezt a feltevést művelődéstörténeti meggondolások is támogatják: román jövevényszavaink legnagyobb rétege pásztorműszó. Az észak-keleti területekről származó /újéra, fúrója változat alkalmasint a szlovákból származik. — Am. fur- szókezdet a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásának eredménye, de ennek lefolyása, valamint az egyes alakváltozatokban meglevő inetimologikus g hang még tisztázásra szorul. — Egyházi szláv származtatása téves. — Az Erdélyben nyelvjárási szinten élő szó a 19. sz. közepén, feltehetően Petőfi révén került be az irodalmi nyelvbe.
Miklosich: Nyr. 11: 164; Halász: Nyr. 17: 302; Horger: Nyr. 31: 546 ®, NyAtl.1 182; DAcR. 2/1: 144; Damian: NyE. 67. sz. 22, 45; Ernyői: NéprÉrt. 13: 147; Ginglea: Dac. 3: 587; Viski: NéNy. 6: 71; EtSz.® ; SzófSz.; Blédy: Infl. 45; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 17, 59®; Kniezsa: SzlJsz. 823 ®; Cioranescu: DiccEtRum. 336; Szabó T. A.: NylrK. 4: 300, 303 ® ; Ruzsiczky: KazTájsz. 239; Szabó Z.: NylrK. 9: 151; Sárosi: A- Ethn. 14: 141.
furunkulus 1865: „furunculus, lat. kórt, pokolvar” (Babos); — furunkulusokát gr. (Ady: Sápadt, emb. 41: NSz.). J: 1865: ’kelés, kelevény; Furunkel’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. orvosi lat. furunculus '(vér)kelés, kelevény’, lat. furunculus ’tol- vajocska; (dudor alakú, nedvszívó) kinövés a szőlőrügy mellett; (vér)kelés’. A lat. fur ’tolvaj’ kicsinyítő képzős származékaként keletkezett. Orvosi jelentése részben érintkezésen, részben bizonyos fokú hasonlóságon alapuló névátvitellel jöhetett létre. Bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. furunele; ném. Furunkel; fr. furoncle; ol. forúneolo; or. φγργηκγΛ: ’kelés, kelevény’. — Orvosi szó.
EtSz.®. (OxfEnglDict. Furunele a.; Wartburg: FEW. 3: 912; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 569; Kluge: EtWb.19 226; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 281.)
fur vezér 1868: ,,A furvézer soha sem tudta: mért nem halad a kocsi” ( Kunsági - Pot: Honv. 1: 148: NSz.); 1890: Furvizert gr. (Hatvágások 25: NSz.); — furvezér, für· vlzer (ÚMTsz.). J: 1868: ’<az Osztrák- Magyar Monarchia hadseregében:) szekerész katona; <im Heere der Österreich-Ungarischen Monarchie:) Soldat von dem Fuhrwesen’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ausztriai ném. R. fuhrweser 'szekerész katona’. Ezt a ném. Fuhrwesen ’(katonai) szállítás’ főnévből alkották meg. Etimológiailag összefügg furik, furmány, fuvar szavunk eredetijével. A hivatalos katonai nyelvben nem használták. — Elavult szó ; a nyelvjárásokban is inkább csak régi katonanóták szövege Őrzi.
EtSz. ®. — Vö. furik, furmány, fuvar.
fuser 1615: „mindenkor gyónyőrkódót ez fele Pu férők lederfegiben” (MNy. 48: 216); 1785: ,,a’ Bétsi kezi-mester-emberek kedvetlen szomszédjaik a’ Fuserek (Tzéhon kívül dolgozok) . . . meg-szaporodtak” (Μ. Hírmondó 395: NSz.); 1786: fuser (Szatsvay: Zakkar. 36: NSz.); 1794: Pfusser (Kármán: Uránia 2: 81: NSz.); 1795 k.: fusser (Takáts R.: Told. P. V.: NSz.); 1885: fusér (Pel. nót. napt. 10: NSz.); 1895: fuserok gr. (Tanos P.: Erdő 115: NSz.); — /tzsër-munka (M- Tsz.); fucsër, fuesera, fusera (ÚMTsz.). J: 1615: 'kontár; Pfuscher’ (1. fent). — Sz: ~ál 1884: fuserálni sz. (Jakab Ö.: Székely hist. 65: NSz.) K fusi 1957: „nyilvánvaló, hogy nem titkosan, nem »/wsű-ban ment a felvételezési munka” (Magyar Nemzet 1957. ápr. 17. 7: NSz.). J: 1957: 'feketén végzett munka; Schwarzarbeit’ (1. fent). — Sz: ~zik 1958: fusiznak gr. (Magyar Nemzet 1958. máj. 9. 4: NSz.).
A fuser német eredetű; vö. ném. Pfuscher, keleti középn. fuscher, nyugati középn. puscher ’kontár, fuser’ ; vö. még ném. pfuschen, pfuschern ’kontárkodik’ (TrübnersDtWb. 5: 118, 119), Pfusch ’kontármunka’ (DudenRechtschr.15 518). A szb.-hv. N. fuser; cseh N. fuser; szik. N. fuser; le. fűszer: ’kontár, fuser’ szintén a németből származik. A magyar szó többszörös átvétel eredménye elsősorban a hazai német nyelvjárásokból. Az 1337: „Paulo Puser dicto” szn. (OklSz.) idetartozása szótörténeti okokból valószínűtlen; az úfn. pfuscher főnévre ugyanis a legkorábbi adat 1565 e. keltezésű (TrübnersDtWb. 5: 117). A m. fuser szabályos igei származéka a R. fuserol (1. 1900: Tolnai: Magy. szót. 119), bár ez esetleg a ném. pfuschern-b6\ is létrejöhetett; vö. m. R. fusol ’kontárkodik’ (1. 1900: Tolnai: Magy. szót. 119) < ném. pfuschen. A fuserál az esztergál, pingál, kunyerál, macerál-fÓle igék analógiás hatására alakulhatott. A N. fuesera, fusera a /wseráZ-ból vonódott el. — A fusi a fuser (munka), fuserálás csonkított tövéből keletkezett játszi-tréfás -i képző hozzáadásával; vö. bugyi, cigi, cuki, diri,


fustély
993 fut
szaki stb. — A bizalmas társalgási nyelv és az üzemi zsargon szavai.
Melich: Nyr. 24: 211 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 109; EtSz. ® ; Loványi: MNy. 48: 216®; Zolnai B.: MNy. 49: 102; Lengyel: Nyr. 87: 114. (Storfer: Wörter 282; TrübnersDtWb. 5: 117; Slawski: SlEt. 1: 242; Machek: EtSIÖSl. 114; Striedter-Temps: DLwSkr. 127; Kostov: ZSlaw. 6: 79; Kluge: EtWb.19 547.)
fustély 1566: „ki tamadánac minnyaian a házakból, páltzáckal, dorongockal, fus· tély okkal, és erőssen megveréc a farkast” (Helt: Mes. 305: NySz.); 1669: justély (Pós: Igazs. 2: 225: NySz.); 1673: fustéllyátul gr. (Com: Jan. 43: NySz.). J: 1566: ’bunkósbot, furkósbot; Knüppel, Knotenstock’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. R. fùçtele ’a bot, a dorong’, ez a rom. R. jú$te ’bot, dorong’ végartikulusos alakja. — Az átvett rom. f újtele szó végi e-jét a magyarban birtokos személyragnak érezve hagyhatták el. A szó alakilag — tő végi palatalizációval — a veszély, erkély típusú szavak sorába illeszkedett be. — Olasz vagy francia származtatása valószínűtlen, németből vagy a latinból való magyarázata téves. — A keleti magyar nyelvjárások szava.
Simonyi: Nyr. 7: 245; Kovács: LatEl. 15, 56; Balassa: TMNy. 176 ; Melich: Nyr. 24: 211; Lumtzer—Melich: DOLw. 109, 290; Gombocz: MNy. 6: 323; Alexics: MNy. 7: 213 ® ; Dráganu: Rom. 86, 584; EtSz. ® ; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bakos: MNy. 47: 250 ® ; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 17, Nyj- tört. 106; Cioranescu: DiccEtRum. 349; Szabó T. A.: StUnBB. 1962. 2: 16, 21.
fuszekli 1857: „Fogja ezt a fél fuszetlit” (Bernât G.: Kaczag. 29: NSz.); 1878: „Most pantalló frakk és miczi, Kaput, fuszekli és strimfli [a viselet]” (Kálmány L. : Koszorúk 2: 121: NSz.); — fuszekli (MNny. 4: 187); fucukli, fuszétli (ÚMTsz.). J: 1857: ’férfiaktól hordott (rövid) harisnya, zokni; Männersocke’ (1. fent; vö. még SzegSz.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. jußsöckl ’rövid harisnya, zokni’ (Striedter- Temps: DLwSkr. 127); vö. még ném. R. fußsocke ’ua.’, T. fuessokkn ’ua.’ (Schatz: WbTirM. 1: 193). Tulajdonképpen ’láb- zokni’-t jelent; olyan típusú magyarázó összetétel tehát, mint a m. nyaksál. Utótagjának végső forrása a lat. soccus, socculus ’könnyű cipőféleség’; etimológiailag összefügg a m. cókó és zokni eredetijével. A szb.- hv. N. fùsêkla; cseh N. fusekle; szik. N. fusakla, fusak: ’rövid harisnya, zokni’ szintén a bajor-osztrákból származik. — A magyar alakváltozatok közül a fuszétli a németből átvett cetli, kravátli, pertli-íóXék analógiás hatását tükrözheti. A szó végi 63 Történeti-etimológiai szótár
ném. I ~ m. li megfelelésre vö. fásli, ferbli. — A bizalmas társalgási nyelv elavulóban levő szava.
Melich: Nyr. 24: 211 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 109 ® ; EtSz. ® ; Imre: MNny. 4: 187. (Striedter-Temps: DLwSkr. 127.) — Vö. cókó, zokni.
fuszuly 1708: „Fußuly, Horgas bab: Phafeolus, Phafelus”, Fußul (PP., PP. Phaselus a.); 1762: Faszulyka sz. (Mátyus I.: Diáét. 1: 129: NSz.); 1774: fuszulyka· karó sz. (Lenvetés 39: NSz.); 1787: Fasiolka sz. (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 2: 182: NSz.); 1816: Faszuj (Gyarmathi: Λ7οο.); 1874: faszolyka sz., fuszolya (Nyr. 3: 326); 1887: faszolya (Nyr. 16: 478); — faczujka sz., faszoja, faszojka sz., faszola, faszújka sz., fizol, fizuja, fizula, foszojkát sz., fuszoja, fuszújka sz. (ÚMTsz.); fuszuja (Nyatl. bab a.). J: 1708: ’bab, paszuly; Bohne’ (1. fent). — Sz: **ka 1762: 1. fent.
Román eredetű; vö. rom. fasóle, N. fasule, fasűla, fasólá, fasui ’bab’. Végső forrása a gör. φασήλος (vö. újgör. φασούλι) ’bab’, s így etimológiailag azonos a más úton hozzánk került paszulyAyeX. — Mind a magyarban, mind a románban igen nagy számú alakváltozat él. Feltehető, hogy a magyar változatok egy része más-más román alakból származik (pl. m. faszuly < rom. fasule; m. faszola, faszolya < rom. fasóla; m. faszul, fuszolya < rom. fasúi), más része viszont belső fejlődés révén jött létre. A fuszulyka, fuszolyka stb. alakok szó vége magyar kicsinyítő képző, a rom. fasóicá ennek a visszakölcsönzése. — A latinból, németből, perzsából és szlávból való származtatása téves. — Erdélyben regionális köznyelvi szinten él, főleg kicsinyítő képzős alakjában.
Szarvas: Nyr. 8: 20, 12: 531; Munkácsi: Nyr. 10: 387 ® ; Simonyi: MNyelv.1 1: 135; Kovács: LatEl. 15; Szinnyei: Nyr. 22: 437 ®; EtSz. ® ; Blédy: Infl. 43; Kniezsa: SzlJsz. 824 ® ; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 18, 1962. 1: 32; Molnár N.: Növ. 17; Russu: Rosetti-Eml. 790. — Vö. paszuly,
fut 1130 — 40/12—13. sz.: Î „In Cupan hii sunt equites: . . . Erecu, Futoc, Seca . . .” sz. szn. (PRT. 8: 269); 1247: Futás sz. szn. (OklSz.) ; 1300—20: „niht lenger si beliben, si spil- ten, iruele, fusto mingele” (a. m. fussatok Î: Nyr. 44: 258); 1372 U./1448 k.: /uttuala gr. (JókK. 36); 1604: Meg/otóatoí sz. (MA. Percúr fus a.). J: 1. 1247: ? 'szalad; laufen | siet, gyorsan halad; eilen, sich schnell vor- wärtsbewegen’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (JókK. 40); 2. 1372 U./1448 k.: ’gördül, özönöl; rollen, strömen | folyik; csurog; fließen, rinnen’ * (JókK. 54); 3. 1416 U./1450 k.: ’szökik, menekül; fliehen, flüchten’ *


f uta
994
futa
(BécsiK. 43); 4. 1416 U./1466: ’bejár, végigjár; durchwandern, belaufen* (MünchK. 83); 5. 1416 U./1490 k.: ’<idŐben> folyik, folytatódik ; im Gange sein, sich fortsetzen’ * (AporK. 120); 6. 1512: ’valamit kerül, elkerül; meiden, vermeiden’ (WeszprK. 126); 7. 1531: ’iparkodik valamiben; sich befleißigen I törekedik valamire; streben, erstreben’ (ÉrsK. 218); 8. 1548 — 78: ’valamit benő <növény>; bewachsen <Pflanze> | kúszik <növény); klettern <Pflanze>’* (RMKT. 4: 134); 9. [újabban főként 5e-, eZ- igekötővel] 1590: ’valamit átjár, áthat; etwas durchdringen ] eláraszt, ellep ; überlaufen, bedecken’ * (SzikszF. 174); 10. 1590: ’folyat (tehén); rindern, bullen’ (Kár: Bibi. 1: 524: NySz.); 11. [meg-, át-, végig- igekötővel] 1624: ’sebtében átolvas valamit; etwas flüchtig durchlesen’ (MA: Tan. 1148: NySz.); 12. 1777: ’gyorsan terjed (hír, tűz stb.>; sich schnell verbreiten (Nachricht, Feuer usw.)’ * (Baróti Szabó: Új mért. 159: NSz.); 13. [után névutós vonzattal] 1824: ’hallgat valakire, követ valakit, valamit; jemanden, etwas befolgen | valakivel közeli viszonyba akar kerülni; jemandem nachlaufen* * (Böszörményi: Kézi könyv. 1: 37: NSz.); 14. 1837: ’(térben) elnyúlik, húzódik; sich erstrecken, sich längsseits ziehen’ (Athenaeum 2: 124: NSz.); 15. [^ja] 1877: ’ telik valamiből valamire, elégnek bizonyul; ausreichen, zulangen’ * (Tóth B.: Emlékek 91: NSz.); 16. 1899: ’működik, érvényesül; zur Geltung kommen | érvényben van, műsoron van; in Geltung, in Kraft sein, auf dem Programm sein’ (Akad. Értesítő 10: 149: NSz.). — Sz: —ás 1247: szn. (l.fent); 1416 u./1450k.: jutas (BécsiK. 218) | ~os 1372 U./1448 k.: kernyel es futcfuan sz. (JókK.’ 17) I — amás 1372 U./1448 k.: fvtamafatgr. (JókK. 148) | —amik 1394: Chep- tul futamuth sz. szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: futamanac gr. (BécsiK. 41) | — att (am, -ad stb.), — t(om, -od stb.) 1416 U./1450 k.: èlfutattoc gr. ’futva, futásuk közben’ (Bécsi- Κ. 43); 1416 U./1466: egbè futtat gr. ’össze- sereglését’ (MünchK. 89) | —at fn. 1416 U./1450 k.: futatban gr. (BécsiK. 43) | —amtat 1522: el fwtamtatom gr. (KeszthK. 236) | — tat 1548: futtató sz. (OklSz.) | —amodik 1550 k./1638: CsomaK. 30: NySz.; 1580: éifutamodom gr. (Tel: Fel. 4: NySz.) | —ólag 1577: futólag (KolGl.: NyF. 45. sz. 30) | -kos 1590: futkos (Kár: Bibi. 1: 630: NySz.) | — károz 1621: Futkározni sz. (MA.) | —am 1780: futami gr. (Nyr. 32: 162) ] -amit 1786: futamítja gr. (NyF. 50. sz. 36) [ —ár 1831: futár (Kreszn.) | ~ólagos 1832: futó- lagosság sz. (Fáy A.: Bélteky 1: 232: NSz.); 1834: futólagos (MNy. 4: 254).
Ősi örökség az uráli korból; vö.: osztj. V. póta, póttá ’elfut, elmenekül’; cser. KH. po'ktçm ’hajt, űz, elűz, üldöz’ ; — szám. szélit. paktaGr ’ugrik; fut, szalad, siet’ (MSFOu. 49. sz. 71); ? kam. bakttfám ’jön’. Az uráli alapalak *pukta- lehetett. A magyar és az osztják szó ’fut, menekül’ és a cseremisz szó ’hajt, űz’ jelentésének viszonyára vö.: vog. oji ’menekül’ (MSz.); zürj. I. υοϊΐ- ’fut’, voiledlini ’űz, hajt’; finn ajaa ’hajt, űz’. — 1. és 4. jelentése ősi örökség; a többi a magyar nyelv külön életében fejlődött ki hasonlóságon vagy időbeli érintkezésen alapuló névátvitel révén: a 6. a 3.-ból, a többi az l.-bŐl (az 5. és a 10. valószínűleg a 2.-on át); a 15. kifejlődése további vizsgálatot kíván. A ’fut’ alap jelentés hasonló szétága- zására más nyelvekben is bőven van példa; vö. pl., hogy a ném. laufen-nek — a 6. kivételével — megvan mindaz a jelentése, mint a m. /uí-nak. Lehetséges egyébként, hogy a magyar szó néhány újabb jelentésének kifejlődésében német hatás is közrejátszott. — A futamit, a futam főnév és a futár nyelvújítási alkotások. — A folyik igével való etimológiai összekapcsolása, török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 145; Budenz: NyK. 10: 99; MUSz. 544®; Bálint: Párh. 15; Simonyi: MNyelv.1 1: 252, Nyr. 32: 532, NyF. 11. sz. 66; Halász: NyK. 23: 446 ®; Szily: Adal. 267; Simái: MNy. 5: 123; Paasonen: KSz. 14: 62, Beitr. 96; Pais: MNy. 26: 357; Toivonen: FUF. 21: 125 ® ; Juhász: MNy. 34: 213; EtSz. ®, 2: 606 futri és 607 futrinka a. is; SzófSz., futár a. is; Lakó: NyK. 56: 41; Collinder: FUV.; MSzFgrE. ®. — Vö. ámokfutó, elmefuttatás, földönfutó, futrinka, kengyelfutó, lót-fut, vesszőfutás.
futa 1516 í ,,Egh paplan keek futabol chenalth” (OklSz.); 1754 k.: futa (Vect- Trans. 11: NySz.). J: 1. 1516: ’kelmefajta; Art Stoff I gyapjúszövet; Wollstoff’ (1. fent); 2. 1893: ’színes szalagöv; farbige Schärpe als Gürtel’ (MTsz.; de vö.: 1831: Fu ta-öv ’ua.’: Kreszn.).
Oszmán-török eredetű; vö. oszm. fi ta, futa ’törülközŐ, fürdőlepedő ; R. sávos, bolyhos indiai kelmefajta’. A törökben perzsa közvetítésű arab jövevényszó; vö.: arab füfa ’kötény, törülköző, kendő’; perzsa futa ’ágyéktakaró kendő; csíkos kelmefajta’. A törökből átkerült a balkáni nyelvekbe; vö.: big. N. φγηια; szb.-hv. N. futa; rom. fóta; albán futë; újgör. φουτάς: ’fürdŐkötény, kötény; csíkos kelmefajta’. A le. N. fota; ukr. N. (fióma: ’kötény’ a románból való. — A magyarba, korai előfordulásából ítélve, valószínűleg kereskedelmi úton jutott. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: TE. 1: 62; Balassa: Nyr. 23: 309; Çàineanu: InflOr. 2: 174; EtSz. 2: 601 2. futa a.®; Halasi Kun: MNy. 36: 186; Kakuk: OszmJsz. 42®, NyK. 68: 63. (Lokotsch 622.)


futball
995
futrinka
futball 1886 s „A foot-ballt. . . zászlókkal kitűzött térségen szokás játszani, amelyen egymástól 100 yard távolságban egy-egy korlátot (goal) állítanak”, „Eszterházy Μ. gr. a foot-ballt »rugdalónak« nevezte el” (Vörös: AngJsz. 6, 18); 1894: fut bal (Pallas- Lex. 7: 358); — futbal (Radó: IdSz.1 football a.); futball (Kelemen: IdSz. foot-ball a.); futball (Horváth: HSz. 70); /otöaZZmeccs-en (Halász Gy.: ÉdesAny. 199); fodbalozni sz., fudbal (Msn. 17: 19). J: 1. 1886: 'labdarúgás; Fußball’# (1. fent); 2. 1886: 'futball-labda: Lederball der Fußballspieler* # (Vörös : AngJsz. 18). — Sz: ~ista 1910: footballista (Kelemen: IdSz.) | ~ozik 1911: footballoznak gr. (Vörös: AngJsz. 18).
Angol eredetű; vö. ang. football ’futball- labda; labdarúgás’ (tkp. ’láblabda’). Az 1424 óta adatolható ang. football az Angliából elterjedt modern labdarúgás elnevezéseként nemzetközi szó lett; vö.: sp. fútból; fr. football; ol. foot-ball; or. φγηιόόΛ: 'labdarúgás’. A németben tükörszóval, néhány más nyelvben pedig saját kifejezéssel helyettesítették ; vö.: ném. Fußball; szb.-hv. nógomet (tkp. 'lábbal rúgás’); cseh kopaná (tkp. ’rúgásos [játék]’); le. pilka nozna (tkp. ’láblabda’), pilkarstwo (tkp. ’labdajáték’): 'labdarúgás’. — A futballista származéknak számos nyelvben van megfelelője (vö.: ol. foot-ballista; or. (fiymőoAÚcm: 'labdarúgó’), ezek azonban egymástól függetlenül keletkeztek a nemzetközi -ist( a) képzővel. — A futball magyarítására több kísérlet történt; vö. rugdaló (1886: 1. fent); labdarúgó (vö. 1897: Vörös: AngJsz. 18); labdarúgás (vö. 1900: BH. 1900. jan. 21. 14: NSz.). A sportsajtó, a sport szakirodalma stb. ma inkább a labdarúgását, a köznyelv viszont a futball-t, foci-t használja.
Gyalmos: MNy. 29: 231; P. L.: Msn. 17: 19; N. J. B.: Msn. 17: 20. (OxfEnglDict. Football a.; «Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1683; Kluge: EtWb.19 226; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 270.) — Vö. foci.
fűti, futika 1. futrinka
futrázs 1705:,,Egész corpusával indúlt-é az ellenség, avagy csak valamely része, futrázsi kedvéért” (RákF: Lev. 1: 416: NySz.); 1706: futrázsért gr. (MNy. 61: 367); 1756: futrás kötelek (Nyr. 44: 124); — futrács (MTsz.). J: 1. 1705: ’egy-egy koteg szálas takarmány, melyet lovas katonáknak szolgáltattak ki ; Bündel Rauhfutter, das den berittenen Soldaten ausgeliefert wurde’ (1. fent); 2. 1896: 'csomó, köteg (szalma, tűzre való stb.); Bündel (von Stroh, Heizmaterial usw.)’ (Nyr. 25: 474); 3. [futrás, futrázs] 1898: 'klasszikus szöveg magyar fordítása diákok segédeszközeként; ungarische Übersetzung eines klassischen Textes als Eselsbrücke’ (Dobos); 4. [futrázs] 1966: 'mosléknak való konyhai hulladék, ételmaradék; Küchenabfälle, Speisereste, die zur Schweinemast geeignet sind’ (Élet és Irodalom 1966. febr. 19. 3). — Sz: ~ol 1708: Futrázsolni sz. 'takarmányt szerez be’ (RákF: Lev. 5: 662: NySz.) || futrazsíroz 1707: „az had, hogy élésbül szükséget ne szenvedjen: futrazséroztassa” sz. (MNy. 51: 219); 1708: futrazsírozó sz. (MNy. 51: 219); 1779 k.: furasiroztatik sz. (Gáldi: Szótir. 337); 1785: futrasérozni sz. (Kónyi J.: Democritus 2: 58: NSz.); 1790: futrázsirozni sz. (Μ. Kurir 876: NSz.); 1792: furazséroz (Gáldi: Szótir. 337); 1807: Futrasirozók sz. (Szekér J.: Hadi tud. 59: NSz.). J: 1707: ’takarmányt szerez be; Futter beschaffen’ (1. fent) Il fuira 1793: „egy lovas katona . . . I ... futrára ki-ment vólt” (Segesvári: Phys.-Theol. 37-8: NSz.). J: 1. 1793: 'takarmánybeszerzés ; Beschaffung von Futter, Furagieren’ (1. fent); 2. 1904: 'takarmány; Futter' (Nyr. 33: 462).
A futrázs és a futrazsíroz német eredetű; vö. ném. R. fouteraschi. futterage 'takarmány', R. futtragiren ’takarmányt szerez be’, vö. még ném. N. futterage 'elemózsia, kaja’ (DudenRechtschr.15 273). E német szavak a ném. Furage 'takarmány’ (< fr. fourrage ’ua.’), illetőleg a ném. furagieren ’takarmányt szerez be’ (< fr. fourrager ’ua. ; stb.’) módosulatai a ném. Futter 'takarmány' hatására. A fr. fourrage az ófr. fuerre ’ua.’ (vö. fr. R. feurre, foerre stb. ’vegyes szalma') származéka; ez utóbbi a frankból került át, s etimológiailag összefügg a ném. Futter-rel. A szb.-hv. furáza, furái,; szik, furáz, futráz; le. R. furaz; or. φγράτκ: ’takarmány’ közvetlenül vagy közvetve a franciából való. A m. futrázs és futrazsíroz alak változatai többszörös átvétel eredményei. A futrázsi ~ futrázs kettősségre vö. bagázsi (1. bagázsia a.) és bagázs. A futrázs jelentései közül az 1. és valószínűleg a 4. is a németből származik; a 2. jelentés jelzői használatban alakult ki. A 3. jelentés létrejötte nincs tisztázva. — A futra elvonás az -s képzős származékszónak felfogott futrás-b6\. — A futrazsíroz elavult, a futrázs és a futra nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 211 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 109®; Herman: Pászt. 309; Beke: Teuth. 6: 243, DunSz. 9: 222, MNyj. 8: 111; EtSz. 2: 605 2. futra és futrás a. ® ; Horváth Μ.: MNy. 51: 219 ® ; Gáldi: Szótir. 337. (Wartburg: FEW. 3: 660; TrübnersDtWb. 2: 491; Vasmer: RussEtWb. 3: 221; Kluge: EtWb.19 224.)
(futrinka 1800: „Futrinka: eggy Bogár Nem, Carabus, der Laufkäfer, Erdkáfer” (Márton); — fitrinka, futrika (MTsz.). J: A) fn. 1. [futrinka] 1800: ’csenevész szárnyú, 63*


futurizmus
996
fuvar
nappal rejtőzködő, éjjel zsákmány után járó, ragadozó bogár; Laufkäfer’* (1. fent); 2. 1876: ’fürge, serény gyermek, többnyire leány; flinkes Kind, meistens Mädchen’ (Nyr. 5: 471); 3. [futrinka] 1899: katicabogár; Marienkäfer’ (Nyr. 28: 235); 4. [futrinka] 1912: ’drótféreg, Drahtwurm’ (UMTsz.); szakny. £k ’Carabidae’. B) mn. 1. 1890: ’fürge, ugrifüles (gyermek, többnyire leány); flink, quecksilberig (Kind, meistens Mädchen)’ (Nyr. 19: 189); 2. 1935: ’szeleburdi; schusselig | nyughatatlan; rastlos, unruhig’ (SzamSz.) || futika 1833: „Futika, v. cum R Epenthetico: Futrinka: Vagator, v. Vagatrix” (Kassai 2: 230); — futyika-e&zSi (MTsz.). J: A) fn. [futika] 1. 1833: ’csatangoló, kóborló személy; herum- irrende Person, Herumstreicher’ (1. fent) ; 2. 1868: 'futrinka (bogár); Laufkäfer’ (Ballagi). B) mn. 1.1877: 'futkározó; herumlaufend (als Adjektiv) I jó lábú, szaladni tudó; schnellfüßig’ (Nyr. 6: 172); 2. 1903: ’bolondos, hóbortos; querköpfig, überspannt | szeles- kedő; schusselig’ (NyF. 10. sz. 25) || futri 1863: „futri: szeleskedő, hóborgó” (Kriza: Vadr. 499); — fidri: fudri (NyF. 34. sz. 51). J: A) mn. [futri] 1. 1863: ’szeleskedŐ; schusselig | hóbortos; querköpfig’ (1. fent); 2. 1875: ’csatangoló (gyermek); herumstrei- fend (Kind) | futkározó, futni szerető (gyermek); herumlaufend, gerne laufend (Kind)’ (Nyr. 4: 477). B) fn. 1906: ’eleven, lótó-futó leányka ; lebhaftes, geschäftiges Mädchen’ (NyF. 34. sz. 51) || futi 1873: „Lóti-futi: gyorsan járó” (Nyr. 2: 427); 1888: futi (Nyr. 17: 336). J: 1873: ’gyors, szeleskedő járású (személy); (Person) schnellen, unachtsamen Ganges’ (1. fent).
A szócsalád tagjai a fut ige játszi ala- kítású származékai. Képzőjük a lesi, sunyi, zsugori-félék -i elemével és a -ka kicsinyítő képzővel azonos. Az r-t tartalmazó alakok talán a közel álló értelmű ugri-bugri, ugri- füles hatására jöttek létre. A futrinka képzőjére vö. Katinka. Valamennyi jelentés a ’futkosó, futkározó’ jelentésből vezethető le; a ’szeleburdi, hóbortos’ jelentés kifejlődése a futó eszű (1868: Ballagi Fudáz a.), futyika eszu (1890: Nyr. 19: 432) szókapcsolatok révén érthető. — A futika, futri, fűti nyelvjárási szó.
EtSz. 2: 595, 596 fut a., 606 futri a., 607 futrinka a. ®. — Vö. fut.
futurizmus 1910: Futurizmus (Nyugat 3: 487); 1916/1938: „A futurizmus a háború előtti blazírt és neuraszténiásan kalandvágyó hangulat szüleménye” (Babits: írás 200: NSz.). J: 1910: ’a 20. sz. elején Olaszországban keletkezett formabontó, szélsőséges képzőművészeti ea irodalmi irányzat; Futurismus’ (1. fent) || futurista 1910: „tartalmazza a második futurista prokla- mációt Marinetti tollából” (Nyugat 3: 487). J: A) mn. 1910: ’a futurizmus elveit követő; futuristisch’ (1. fent). B) fn. 1916/1938: ’a futurizmus követője; Futurist’ (Babits: írás 200: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. futu- rism, futur ist; ném. Futurismus, Futurist; fr. futurisme, futuriste; ol. futurisme, futurista; or. $>ymypÚ3M, (fiymypúcm: 'futurizmus’, ’futurista’. Tagjai az olaszban keletkeztek az ol. futuro ’(a) jövő’ származékaiként; a futurizmust ugyanis hívei a jövő irányzatának tartották. Az alapszó előzményére 1. lat. futurus mn. és futurum fn. ’(a) jövő’. A futurizmus térhódításának kezdetét F. T. Marinetti (1876 — 1944.) olasz költő 1909-ben megjelent „Manifesto futurista” című nyilatkozatától számítják. — A m. futurizmus, futurista közvetlen átadója az olasz vagy a német lehetett. — Művészeti és irodalomtudományi szók.
EtSz. 2: 608 futurista a. ® ; MStilŰ. 439; MagylrLex. 1: 367. (Wartburg: FEW. 3: 929; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 557 fui a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1741.)
fuvar 1633: „minden Szekerezistül, a vagy fór ozásra való szolgálattul szabadossá tettem eöket” sz. (RMKT. XVII. sz. 2: 415); 1775: „aki Fehérvárra . . . négy marhával forozott, annak egyrendbéli forozása tsak fél forban” (MNy. 58: 503); 1779: Fuar útba (MNy. 1: 277); 1780: fuvarára gr. (Dugonics: Ulisses 97: NSz.); 1787: fuharozással sz. (MNy. 14: 155); 1790: fuvározzák sz. (Gvadányi: Tör. háb. 123: NSz.); 1799: fuhározásra sz. (Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 6: NSz.); 1810: fuvart gr. (Magyar Kurír 1: 373: NSz.); 1857: fuór (MNyszet. 2: 410); — fuher (ÚMTsz.); foßär, fußär (Nyatl.). J: 1. 1633: ’(bérért végzett) teherszállítás; Fuhre, Transport’* (1. fent); 2. 1792: 'fuvardíj; Fuhrgeld, Fraohtgebühr’ (Μ. Kurír 241: NSz.); 3. 1795 k.: ’szállításra használt jármű, szekér; Fuhrwerk’ (Takáts R.: Told. R. v.: NSz.). — Sz: ~ozás 1633: 1. font I ~oz 1790: 1. fent | ~os 1784: Fua- ros mn. (MNy. 14: 155); 1798: Fuvarast fn. gr. (Dugonics: Szerecsenek 1: 257: NSz.)..
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. vuor, fuar, fu&r ’út, utazás, rakomány, útikíséret; fuvar, fuvarhasználat; szállítás, fuvarozás’; vö. még ir. ném. Fuhre 'rakomány, fuvar, szekér’. A szb.-hv. N. jura ’ szállítás'; cseh füra 'fuvar, rakomány; N. halmaz, rakás' ; szik, fura ’kocsirako- mány, teherszállító szekér; N. halmaz, rakás'; le. fura 'fuvar, kocsi; csomó, rakás'szintén a németből származik. — A magyar alak változatok a német kettőshangzó megszüntetésének kétféle módjával (uo > uó > ó; hiátus- töltő h ~ v) jöttek létre.


fuvola
997
fű1
Szarvas: Nyr. 6: 509, 26: 17; Szilasi: Nyr. 10: 445; Melich: Nyr. 24: 211, AkNyÉrt. 17/4: 34; Szinnyei: AkÉrt. 8: 610, NyK. 27: 376; Balassa: Nyr. 29: 418; Lumtzer—Melich: DOLw. 109; Munkácsi: NyK. 32: 384; Kardos: MNy. 3: 132; Kräuter: MNy. 10: 121, 124, 125; Mészöly: Μ- Ny. 14: 264; Petz: MNy. 23: 146; Moór: UngJb. 9: 56; Tamás: UngJb. 9: 279; Hor- ger: MNy. 25: 253, 40: 268; Beke: Nyr. 60: 108; Csűry: MNy. 35: 83; EtSz.®; Szóf- Sz. ® ; BenkÓ: MNy. 52: 23; Kniezsa: MNy. 61: 136; Kiss: Nyr. 90: 197; Imre: Nyr. 90: 197. — Vö. fekete-, furik, furmány, furvézer.
fuvola 1832/1845: ,,A flautát, ha jól emlékezünk, Benczúr József már 1832-ben fuvolának nevezó el” (Nyr. 47: 41); 1834: Fuvolya (Kunoss: Szóf.); 1835: fuvola (Tzs. Flöte a.); 1836: fúvolya (Bárány B.: Árpádi Ház 75: NSz.); 1837: fúvolázok sz. (Garay J.: Árbocz. 21: NSz.); 1895: Fuvolla (Komjáthy J.: Horn. 100: NSz.). J; 1832/1845: ’ Flöte’ # (1. fent). — Szí 1835: fuvolás (Tzs. Flötenspieler a.) | ,4zik 1835: fuvoláz (Tzs. Flöten a.). — De vö.: 1787: „fúvóra: flóta; fúvoráz” (Nyr. 1: 47); 1795 k.: fúvóra (Takáts R.: Told. D. r.: NSz.).
Nyelvújítási származékszó: a fúj ige fúv- ~ fuv- tövéből alkották meg. Az a N. fújora 'furulya* (1792: SzD. Furuglya a.) adhatta meg hozzá az ösztönzést, amelyet tévesen a fúj ige származékának éreztek (1. a furulya szócikkét). Az 1787-i fúvóra mint Bartzafalvi Szabó Dávid alkotása csak látszólag azonos képzésű a zongorával. Valószínűbb, hogy Bartzafalvi a N. fújorá-t „igazította” a fúj ige fúv· tövéhez. A fuvola ~ fuvolya megalkotásában feltehetőleg a jó- hangzás keresése volt a legfőbb szempont.
Antibarbarus: Nyr. 26: 33 ®; NyÚsz.; Simái: MNy. 5: 314; Cserna: Nyr. 47: 41; Tolnai: Nyúj. 67; EtSz. ®, 2: 611 fúvóra a. is; SzófSz. — Vö. fúj.
fúzió 1856: ,,A fehér és fekete toll közt készült valami fusio” (Jókai: Μ. nép. adom. 122: NSz.); 1875: fúzióra gr. (Don PedrŐ napt. 31: NSz.); 1878: fúziót gr. (ifj. Kákay A.: Pol. svindl. 3: NSz.). J: 1856: ’egyesülés, egybeolvadás; Fusion’ (1. fent) || fuzionál 1870: „Programmot csinálnak ~ válnak, fuzjonálnak” (Boresz. J.-napt. 6: NSz.); 1875: fusionáló sz. (Jókai Μ.: Emi. 2: 261: NSz.); 1876: fuzionált sz. (Toldy F.: Μ. költ, kézikönyve 5: 291: NSz.); 1882: fúziónál (Beöthy Zs.: Színműírók 50: NSz.). J: 1870: ’egyesül, egybeolvad; fusionieren’ (1. fent).
Nemzetközi szócsalád ; vö. : ném. Fusion, fusionieren; fr. fusion, fusionner; ol. fusione, fusionare; or. $ÿ3ux, φγ3ηθΗύροβαπη>: 'egybeolvadás, egyesülés’ (a franciában, olaszban még 'olvasztás’), ’egybeolvad, egyesül’ (a franciában még ’egybeolvaszt’) ; vö. még ang. fusion 'egybeolvadás; olvasztás’. A szócsalád alapja a lat. fusio 'öntés, olvasztás’ (< : lat. fundere ’önt, olvaszt’). Az átvitt értelmű jelentés a franciában alakult ki. A fuzionál megfelelőinek forrása a fr. fusionner (< : fr. fusion). — A m. fúzió a német (esetleg a francia) megfelelőnek a visszala- tinosítása. A fuzionál a német megfelelő átvétele olyan szó véggel, mintha a latinból jött volna. — A politikai, közgazdasági nyelv szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 21; EtSz.®. (OxfEnglDict. Fusion a.; Wartburg: FEW. 3: 739, 913; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 563; DudenEtym. 192; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 281.)
fuzsiíos 1878: „fuzsitus: féleszű, hóbortos” (Nyr. 7: 381); — fuzsitos (MTsz.); fozsitus (ŰMTsz.). J: 1878: 'féleszű, hóbortos; halbwitzig, grillenhaft | kötekedő; zanksüchtig’ (1. fent).
Román eredetű, de a megfejtés részleteiben nincs teljesen tisztázva; vö. rom. fugit 'elfutott'. Ez a rom. fugi ’fut’ ige befejezett melléknévi igeneve, amely fŐneve- sülhetett. A szóföldrajzi elterjedés a román származtatást az alaki és jelentéstani nehézségek ellenére is kétségtelenné teszi. A rom. g ~ m. zs megfelelés román nyelvjárási ejtéssel vagy hanghelyettesítéssel magyarázható. A magyarban a szó a tulajdonság kisebb mértékét kifejező -5 képzővel toldódhatott meg; vö. bolondos, feketés, zöldes stb. A jelentésfejlŐdés irányára némi analógiát szolgáltathat a futóbolond, továbbá az ámokfutó. — Latinból való származtatása téves. — A szász E. fuZitusch ’szeleburdi; mocskos, rendetlen fráter’ (Blédy: Infl. 45) a magyarból került át. — Az erdélyi magyar nyelvjárások szava.
Szinnyei: Nyr. 22: 491 ® ; Rell: LatSz. 58; Gencsy: Nyr. 34: 82; Kniezsa: MNy. 29: 154; EtSz. ® ; SzófSz.; Blédy: Infl. 45 ® ; Köpeczi: AECO. 8: 523.
fú1 1061/1390: „et per Dablam et vineam Byka et /yuesthelek ... ad ecclesiam per- tinencia” sz. (MNy. 10: 79); 1075/fll24/ |1217: fiús sz. hn. (MonStrig. 1: 55); 1333: fuues sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ,,Es tudna hugÿoknak folyaít: es fewueknek ereÿtt” (JókK. 29); 1383: Fys sz. hn. (Csánki 3: 499); 1395 k.: zek phew (BesztSzj. 353.); 1409: Fwestelek sz. hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: fú (BécsiK. 255); 1451: Papszena/ewe hn. gr. (OklSz.); 1527: fyew (ÉrdyK. 276); 1538: haromleueli/i/ (PestiN. Ol); 1583: negied feuet gr. (RMNy. 2/2: 302); 1585: Szék /őuirág (Cal. 593); 1861:


fű2
998
fű-fa
/ünőte (MNyszet. 6: 327); — juj (MTsz.); fiet gr., fív, fűjét gr., füjj (ÚMTsz.); fűv (Nyatl.). J: 1. 1061/1390: 'szálas, keskeny levelű, kaszálható, legeltethető növény, illetőleg efféle növények tömege; Gras, Kraut’ * (1. fent); 2. 1349: 'füves hely, pázsit; Rasen | legelő, kaszáló; Weide, Wiese'# (OklSz.; de 1. az 1061/1390-i adatot is); 3. 1372 U./1448 k.: 'gyógynövény; Heilkraut' (1. fent); 4. 1416 U./1466: 'kisarjadt vetés, fiatal (még kaszálatlan) gabona; aufgelaufene Saat, junges Getreide' ( Münch - K. 38); 5. 1902: 'hínár; Laichkraut’ (ŰM- Tsz.). — Sz: füves 1061/1390: 1. fent | füve- sedik 1604: ^&gfűve[edem gr. (MA. Obher- béfco a.) I füvei 1606: fűv el jenek gr. 'legel; legeltet* (LevT. 2: 165) | füvész fn. 1780: füvész tudomány (NyÚSz.) | füvészkedik 1803: fűvéfzkedni sz. (Márton Botanisieren a.) I füvész(ik) 1808: Füvéfzni sz. (Sí.) | füvesít 1960: füvesít (ÉrtSz.).
ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. póm, Szó. púm; osztj. V., O. pam, Ko. púm (PD.): 'fű, széna’. A szó az ugorban valószínűleg *ï-t tartalmazott, s ez az obi- ugor korban *u-vá labializálódhatott a p és m hatására. Az ugor alapalak *pim3 lehetett. — A magyar szó eredeti, még az ugor korból örökölt jelentése az 1. és a 2.; a többi az 1.-ből fejlődött. — A füvész nyelvújítási alkotás, talán Benkő Józsefé. — Más finnugor és uráli egyeztetése, török származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 6: 465 ®, 17: 454; Vámbéry: NyK. 8: 145, MEr. 224, MBölcs. 158; MUSz. 545; Halász: NyK. 23: 443; Munkácsi: NyK. 25: 185, KSz. 11: 170; NyH1-7; Paasonen: KSz. 13: 239, Beitr. 15; Losonczi: NyK. 44: 398: Donner: MSFOu. 49. sz.155; Mark: MNy. 24: 88; Tolnai: Nyúj. 55; Melich: MNy. 27: 91; Toivonen: FUF. 22: 142; EtSz. 2: 612 1. fű&.9; SzófSz.; Mészöly: NytörtFejt. 29; Bárczi: Htört.2 50; Sal: C1FU. 112; MSzFgrE.®. - Vö. ezer- jófű, farkas-, fii2, gyujtoványfű, harmadfű, horfü, kakukkfű, mádosfű, szekfű, székfű.
fű2 1236: ,,terram regine de communi assensu restaurarent, ita quod de quadraginta funiculis, quod vulgo fiu vocatur, sex darentur populis regine” (PRT. 1: 748); 1329: /tfketel (OklSz.); 1362: Fedtelek (Csánki 2: 101). J: 1236: ’egy fajta területmérték; Art Feldmaß’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. ősi Örökség az uráli korból; vö.: osztj. V., Vj. púyal 'heveder, kötél’; md. fiiks 'kötél'; — szám. jur. pîüÔœ 'háncsból sodrott kötél'. Ez utóbbi egyeztetés nehézsége, hogy a fű2 R. 'kötél’ jelentése nem mutatható ki; viszont tény, hogy régen kötéllel is mérték a földet, s hogy a fű2 alkalmazása fedi a k., h. lat. funiculus * vékony kötél, zsineg; mérő zsineg; egy fajta területmérték; osztályrész; út, ösvény' szóét, ezenkívül esetleg lehetett 'szétszórtan fekvő földek egy kötelékbe foglalása’ jelentése is. — 2. Azonos a fű1 szóval. Eredetibb jelentése ez esetben ’fűvel benőtt, mezsgyéül szolgáló gyepszalag’ lett volna, ugyanis régen gyepszalaggal is jelöltek határokat. — A fű2 a régi magyar földközösség egyik műszava volt. Ugyané fogalomkörbe tartozott a /ű2-vel esetleg azonos jelentésű R. fűkötél (1327: fyuketel OklSz.) összetétel, valamint a R. füvönosztás (1297: Fyunwztas OklSz.), a h. lat. herbatis divisio, herbalis distinctio, per herbas (cum herbis) dividitur kifejezések megfelelője. Ezekben a fű-, illetőleg a füvön- előtag a /u2-nél biztosabban azonosítható a fű1 szóval, s esetleg arra utal, hogy a föld kimérését, illetőleg elosztását felszántás előtt végezték el. — A fiú és a szíj szókkal való azonosítása, más finnugor szavakkal való egyeztetése téves. — Elavult szó.
Nagy Gy.: Nyr. 7: 415; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 562; Tagányi: MGSz. 1: 223 ® ; Zolnai Gy.: Nyr. 24: 182; Toivonen: FUF. 16: 222; Lehtisalo: MSFOu. 58. sz. 120; Juhász: NyK. 47: 463 ® ; Melich: MNy. 27: 91; EtSz. 2: 620 2. fű, Fű a. ® ; Papp L.: Nyr. 80: 241; MSzFgrE.®. — Vö. fű1.
fű-fa 1604: „Fűnec fanac ki faczart vize: Succus” (MA.). J: 1. 1604: 'akármilyen növény; irgendeine Pflanze | gyógynövény; Heilpflanze’ (1. fent); 2. 1748: 'mindenféle dolog; verschiedene Sachen | mindenki ; jedermann’ (MNy. 5: 290; 1. még: MNy. 49: 421). — De vö.: 1573: ,,ä nyär közel, a mint az fäc es fûuec mutattyâc” (MNy. 49: 419).
Összetett szó. Eredetileg összefoglaló összetétel, illetőleg olyan poláris kifejezés volt, amely a 'növény’ fogalmát legkisebb és legnagyobb fajtájának megnevezésével fejezte ki. Hasonló felépítésű kifejezések más finnugor nyelvekben is vannak; vö.: zürj. íéuzté puiéturinié ’fából-fűből létrejött lény (ember)' ; votj. pié-pujos-no turimjos 'növények* Ltkp. *fák és füvek’] (MNy. 49: 420); stb. 2. jelentése jelentésbővülés eredménye ; kialakulásában a fűben fában bízik, fűhöz fához kapkod-íéle szókapcsolatok is szerepet játszottak. E kapcsolatok eredetileg ’mindenféle növényi orvosszerhez kapkod, gyógyfű vekben bízik*, illetőleg *(a vízbe- fúló> fűszálhoz kapkod’ (vö.: 1598: „az vízben halo embernek, çghez, vízhez, földhöz, fűhöz való kapdofafi”: MNy. 49: 422) jelentésűek voltak, majd mindenféle más bajjal, veszedelemmel kapcsolatban is használatosak lettek. — Téves az a feltevés, amely szerint a füvekhez, fákhoz fűződő régi pogány vallási felfogás maradványa lenne. — A választékosabb nyelvhasználat szava.


füge
999
fül
Marót: MNy. 5: 35; Bán: MNy. 5: 78; Tolnai: MNy. 5: 289 ® ; Zolnay V.: Nyr. 61: 28; Fokos: Nyr. 62: 32; Viski: MsgNépr. 2: 416; EtSz. 2: 614 7. fű a.; Beke: Nyr. 72: 115; O. Nagy: MNy. 49: 419®, Mi fán terem ? 117®.
füge 1395 k.: „ficus: fige [fa]” (BesztSzj. 850.); 1416 U./1450 k.: fùgènèc gr. (BécsiK. 193); 1763: fogé (Adámi: Wb. 31: NSz.); 1789: Függet gr. (Orczy: KöltSz. 37: NySz.). J: 1. 1395 k.: ’édes, húsos, apró magvú déli gyümölcs ; Feige | fügefa ; Feigenbaum’# (1. fent); 2. 1725-64/1892: ’<főleg állandósult szókapcsolatokban > csipisz, fityisz; (meistens in stehenden Wortverbindungen) mit den Fingern gezeigte Feige’ (Amadé: 126: NSz.); 3. 1838: ’egres; Stachelbeere’ (Tsz., de vö.: 1585: „grossus: Éretlen fwge”: Cal. 465).
Velencei olasz eredetű; vö. ol. vel. R. fighe ’fügék’, ez a figa ’füge mint gyümölcs’ többes számú alakja; vö. még ir. ol. fico ’füge’. Végső forrása egy közelebbről meg nem határozható ókori nyelv a Földközitenger mellékén vagy Kisázsiában ; erre megy vissza a gör. σνκον ’füge’; lat. ficus ’ua.; fügefa’ is. Az európai nyelvekbe közvetlenül vagy közvetve a latin révén jutott be; vö.: ang. fig; ném. Feige; fr. figue; le. figa: ’füge’. Etimológiailag azonos vele a más úton nyelvünkbe került fikusz. — A hangsúlyos ol. i helyén álló rövid m. i további magyarázatra szorul, de a kérdést más nyelvből való származtatás sem oldja meg. Az eredeti m. fige ï-je a szókezdő labiális mássalhangzó hatására vált ü-vé (vö. fii ~ fül, fist ~ füst), de esetleg közrejátszhatott a függ ’csüng’ ige analógiás hatása is. — A 2. jelentésben főleg a fügét mutat szókapcsolatban járatos; ez a ném. die Feigen zeigen ’ua.’ kifejezés tükörfordítása, s a ’női szeméremtest’ jelentésű ol. /ica-val függ Össze. — Német vagy ófrancia származtatása kevésbé valószínű, a kínaival való összevetése téves.
Körösi: Nyr. 13:456®, 14: 84, O1E1. 30; Ponori Thewrewk: Nyr. 14: 36 ® ; Szarvas: Nyr. 15: 75; Simonyi: TMNy. 288; Tolnai: Nyr. 25: 497; Melich: MNy. 6: 114; Rapaics: MagyGyüm. 160; EtSz. 2: 623 7. füge a. ®, 2: 628 3. füge a. ® ; SzófSz.; Karinthy: M- NyTK. 73. sz. 28, 33; Benkő: Nyjtört. 107; O. Nagy: Mi fán terem? 119®; Bárczi: Szók.2 116; Tamás: UngElRum. 338. (Battisti — Alessio : DizEtlt. 3: 1632; Kluge: EtWb.19 189; DudenEtym. 161.) — Vö. fikusz.
függ; 1138/1329: ? „In villa Durugfa. hec funt nomina feruorum . . . Figudí” sz. szn. (MNy. 32: 130); 1315 k.: „oz kerezt fan figeu kepeben” sz. (GyS.); 1416 U./1450 k.: fvgnc. gr., felfügg èztètec sz. (BécsiK. 84,
56); 1517: fevg (DomK. 55); 1527: fewggh (Heyd. 38). J: 1. 1315 k.: ’lóg; (herab-) hängen’# (1. fent); 2. valamiben] 1470: ’valamiben áll; in etwas bestehen | valamiben foglaltatik; enthalten sein’ (SermDom. 2: 681); 3. [~ valakitől, valamitől, R. valakiben, valamiben] 1527: ’léte, megvalósulása, sorsa múlik valakin, valamin; von jemandem oder einer Sache abhängen’ # (ÉrdyK. 662); 4. 1552: ’hozzákapcsolódik; sich mit einer Sache verknüpfen | belőle következik; aus einer Sache folgen’ (Heltai: Diai. C6b); 5. [~ valakitől] 1558: ’aláren- delt helyzetben van valakivel szemben; abhängig sein’* (LevT. 1: 277); 6. 1789: ’csodálattal, elragadtatással csüng valakin; mit Bewunderung, mit Entzücken beobachten’ (Révai Μ.: Aj. [Orczy: Két Nagys. Elme] 9: NSz.). — Sz: 1315 k.: igenév
(1.fent); 1516:figewín, ’csüngŐ ékszer’ (OklSz.); 1551: függőbe fn. gr. ’bizonytalanság ; eldöntetlen helyzet’ (Helt: Bibi. 1: aaaa2: NySz.); 1749: elöl függője fn. ’függöny’ (KirBesz. 135: NySz.) | -észt 1416 U./1450 k.: 1. fent | —esztel 1470: fige^telneye gr. ’függeszt’ (SermDom. 2: 733) | — eszkedik 1577 k.: le fwgge^keodÿk (OrvK. 21) | —etlen 1645: független (NyÚSz.) | — ölek 1645: füg- gőlekekvel gr. ’függelék’ (GKat: \7álts. 1: a2: NySz.) J — etlenség 1691: függetlensége gr. (Monírók 34: 41) | —elek 1790: függelék (Μ. Kurir 1192: NSz.) | — őleges 1790/1912: függőleges (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 213: NSz.) I — Öny 1817: Függöny ’inga’ (NyÚSz.); 1832: ’függöny’ (NyÚSz.) | —etlenít 1831: függetlenitésére sz. (NyÚSz.); 1845: Függetlenít (Fogarasi) | -vény 1832: Függvény matematikai műszó (NyÜSz.).
Ismeretlen eredetű. Az, hogy a szó végi gg < g hang a cselekvés huzamosságát kifejező gyakorító képzŐ-e, egyelőre nem dönthető el. Eredeti jelentése az 1. lehetett, amelynek alapján a 4. és 6., illetőleg a 3. és 5. jelentés érthető. A 2. jelentés kifejlődhetett a 3.-ból (hogy valami miben áll, annak feltétele bizonyos elemek megléte), de gondolhatunk a valamiben áll hatására is. Különféle átvitt értelemben is alkalmazott szó; hosszú ideig használatos volt például a szeretetteljes ragaszkodás kifejezéseként is (a 4. jelentés alapján). — Finnugor egyeztetése téves.
Barna: AkNyÉrt. 7/1: 61; Szarvas: Nyr. 10: 501; MUSz. 546; Budenz: NyK. 18: 203; Balassa: TMNy. 131; Király K.: Nyr. 26: 360; Singer: Nyr. 30: 289; Kardos A.: Nyr. 41: 260, 54: 122; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 12; Tolnai: Nyúj. 32, 33, 209, 210, 213, 215, 216; EtSz. ® ; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; F. G.: Nyr. 85: 120.
fül 1075/tH24/tl217: ? „piscine ... Ecetoua, Füu, Ertue” hn. (Györffy 1: 893);


fülbemászó1
1000
fülbevaló
1138/1329: files sz. szn. (MNy. 32: 204); 1372 U./1448 k.: „Es teftÿ fileymuel es lel- kyuel haliam mend aj Enekleft es aj orgo- nalaft” (JókK. 74); 1405 k.: fiwl, fwl lik (SchlSzj. 314 — 5.); 1508: főieddel gr. (DöbrK. 18); 1531: feletewkel gr. (ÉrsK. 503); 1560 k.: Nagy fwlyw sz. (GyöngySzt. 2657.); — /íkas (Nyr. 68: 48); filyig gr. (ŰMTsz.); füfá gr., füle gr. (Nyatl.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’hallószerv; Ohr | a hallószerv külső része, fülkagyló ; Ohrmuschel’ # (1. fent) ; 2. 1405 k.: ’valamely tárgynak fülkagyló- szerűen kiálló része, fogója; Henkel’ * (SchlSzj. 1924.); 3. [főként Összetételekben] 1585: ’fülke; Alkoven | vakablak; Nische | rejtekhely; Versteck’ (Cal. 826); 4. 1848/1894: ’könyv, füzet lapjának behajtott vagy fel- kunkorodó csücske; umgeknickte Ecke am Buch, Heft: Ohr, Eselsohr | könyv fedőlapjának behajtott része; umgeknickter Teil eines Buchumschlages, Umschlagklappe’ * (Jókai 8: 1: NSz.). - Sz: -es 1138/1329: szn. (1. fent); 1416 U./1466: fûlès mn. (Műnek- Κ. 41); 1592: fn. ’nyúl’ (MNy. 10: 325); 1775: fn. Ίό’ (MNy. 58: 108); 1790/1798: fn. ’csacsi’ (MNy. 46: 94) | — etlen 1351: fylethlen szn. (MNy. 10: 79); 1585: Fwletlen (Cal. 517) 1 — el 1416 U./1450 k.: fülellètec gr. (BécsÍK. 202) I — ű 1462: T Keth/yfew hn. (OklSz.); 1560 k.: 1. fent | -eeske 1533: Fiylleczke (Murm. 667.) | — eszet 1883: fülé- szét (EtSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. pil ’fül’; osztj. V. pzl ’fül, fogantyú’; zürj. V. pel; votj. Sz. pel; cser. KH. pv'laé; md. E. pile, M. pile; 1p. N. boel'lje: ’fül’. A cseremisz szó valószínűleg kicsinyítő képzős származék; a tőszó rejlik esetleg a cser. ρδίάδ'βζίβ ’hímzett, fejre való kendő’ (Sö’ßats ’kendŐ’) szóban (Nyr. 48: 8). A finnugor alapalak *peljä lehetett. — A magyar szónak a szabályos hangmegfelelések szerint is fii változata volt a legkorábbi. A finnugor előzmény Z/, l hangjának más irányú folytatása látható talán a figyel-loen (1. ott). Az 1. jelentésből tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitellel magyarázható a többi; a 4.-re a ném. Ohr azonos jelentése is hathatott. — Másféle finnugor egyeztetése, török származtatása téves.
Fábián I.: NyK. 2: 4; Vámbéry: NyK. 8: 116, 145; Budenz: NyK. 10: 70, 75, 117, Nyr. 5: 337; MUSz. 260®; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 25, 170; NyH.1-7; Szeremley Császár: Nyr. 35: 169; Szolár: NyF. 35. sz. 9; Paasonen: NyK. 41: 377, Beitr. 47; Setälä: FUF. Anz. 12: 117; Losonczi: NyK. 44: 391; SzófSz.; EtSz. 2: 638 1-2. fül a.®, 650 3. Fül a.; Toivonen: FUF. Anz. 28: 206; Steinitz: FgrVok. 51; E. Itkonen: FUF. 29: 259; Collinder: FUV.; MSzFgr- E. ®. — Vö. barátfüle, botfülű, figyelem, fülke, szemfüles, tapsifüles, ugrifüles, zöldfülű.
fülbemászó1 1577: „fwlbe mazo: multipeda” (KolGl.: NyF. 45. sz. 42); 1604: Fülben máfióféreg (MA.); 1800: Fülemüß, fülmáfzó (Márton); — fülbemász (Nyr. 42: 287); fülmász (Nyr. 42: 478); fülü-mászu (MTsz.). J: 1577: ’nedves, sötét helyen élő rovar, amelynek potroha végén fogóhoz hasonló szerv van; Ohrwurm’ # (1. fent); szakny. ~k ’Dermatoptera’.
Összetett szó. Főnévi jelentését tapadással nyerte fülbe mászó bogár, fülbe mászó féreg-féle szerkezetekből. Az elnevezés alapja az az Európa-szerte elterjedt hiedelem, hogy ez a rovar bemászik a fülbe, átfúrja a dobhártyát és bebújik a belső fülbe. Ezen a semmivel sem igazolható hiedelmen alapulnak az 1808: Fülbe büvó (Sí.), 1831: Fül-bogár (Kreszn.), továbbá más nyelvek elnevezései is; vö.: ang. earwig (tkp. ’fül- bogár, fülféreg’); ném. Ohrwurm (tkp. ’fül- féreg’); fr. perce-oreille (tkp. ’fülfúró’); or. yxoeepmKa (tkp. ’fülfúró’): ’fülbemászó bogár’.
Simonyi: TMNy. 367; EtSz. 2: 639 fül a. (Wartburg: Einführung2 123.)
fülbemászó2 1633 — 4: „Valami fülbe mászó legenda pepecslés” (Alv: Post. 1: 114: NySz.); 1655: fülben-mászó újságokat (SBalog: TemK. 11: NySz.). J: 1633—4: ’kellemes, behízelgő (ma főként zene); einschmeichelnd (heute meistens Musik)’ (1. fent).
Összetett szó. Szemléleti alapja a mászik átvitt értelmű használatával függ össze; vö. még a bemászik ’behatol, beférkőzik’ jelentését is: 1668: „gonosz utón módón masztak be a papai székben” (VárM: ÉgŐSzöv. 89: NySz. 2: 705 be-mász a.). Hasonlók más nyelvekben is; vö.; ol. orecchiabile ’fülbemászó, kellemes’ (<: ol. orecchio ’fül’); or. βκράό- uuebiű. ’behízelgő’ (< : or. óKpádbieambCX ’be- lopózik, becsúszik’).
Simonyi: TMNy. 367; EtSz. 2: 639 fül a.
fülbevaló 1526: „es fel wéwe az Ô yogyanak öltözet y th, es liliomyt, füleybevalo éékes éeréeleyth” (SzékK. 63); 1585: „inauris: Fwlbe való násfa” (Cal. 517); 1642: „Egy fél fölben való, gyémántos” (Radv: Csal. 2: 274). J: A) mn. 1526: ’fülbe akasztva viselendő; Ohr-’ (1. fent). B) fn. 1. 1642: ’fülbe akasztott ékszer; Ohrgehänge’ * (1. fent). — De vö. 1508: „Es ki mind ada v neki eg’ ivhot. es eú fülbe vétót” (DöbrK. 524).
összetett szó. Főnévi jelentését tapadással nyerte fülbe való násfa, fülbe való gyémánt- féle szerkezetekből. A való igenévnek és valamely határozó rágós névszónak a kapcsolata nemritkán válik Összetétellé és jelentéstapadással főnévvé; vö. borravaló, lábra- való, nyakravaló, ütravaló stb.; 1. még 1702: „Ezüst fülre valót” (OklSz. Pótl.). A vet.


fülemüle
1001
fürdik
illetőleg a függ ige melléknévi igenevével alakult, s azonos jelentés változással jött létre az 1508-i fülbevető is, továbbá a fülönfüggő és fülbenfüggő (vö. 1621: MA.). Mindezeknek keletkezésére esetleg hatással lehetett a lat. inaures [többes sz.] 'fülbevaló*, de a magyar kifejezések nem tekinthetők tükörszóknak. Ennek az ékszernek ma már elavult fülfüggő (vö. 1696: Illy: Préd. 1: 385: NySz.) és fülgyürü (vö. 1808: Sí.) elnevezése viszont német mintára keletkezett; vö. ném. Ohrgehänge (tkp. 'fülfüggő’), Ohrring (tkp. ’fülgyűrű’): 'fülbevaló*.
Simonyi: TMNv. 367; Kertész: NyK. 43: 86, Nyr. 66: 11Γ; Csűry: MNy. 14: 256; Gombocz: Synt. 169; Klemm: TörtMondt. 313; EtSz. 2: 640 fül a.; SzófSz. fül a.; Moór: MNy. 47: 58; Károly: NytudÉrt. 10. sz. 101; Pais: MNy. 57: 434; B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 447.
fülemüle 1395 k.: „dulcíífona: filemyle” (BesztSzj. 1197.); 1529 e.: főlemile (VirgK. 107); 1560 k.: phwlemylç (GyöngySzt. 559.); 1566: filomele (Helt: Mes. 128: NySz.); 1577: filemwle (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1598: fülemülének gr. (Decsi: Adag. 287: NySz.); 1600 k.: fÿloméla (BrassSzt. 16); 1777: fülemülék gr. (Molnár J.: Préd. 222: NSz.); 1787/1910: Fülemüle (Földi J.: Költ. 182: NSz.); 1789: FiVmile (Baróthi Szabó: Költ, műnk. 1: aj. 2: NSz.); 1805: Fülemílre gr. (Kováts S.: Lev. 36: NSz.); 1807: Filoméla (Nagy F.: Ódák 34: NSz.); 1809/1895: fül- mile (Kazinczy: Lev. 6: 463); 1820: fülemöle (Dugonics: Példabesz. 2: 167: NSz.); 1876: fülmüléje gr. (Tamásfi Gy.: Költ. 28: NSz.); — filmüle, filumile, fülemina, fülyemülyét gr. (ÚMTsz.). J: 1395 k.: 'Nachtigall* # (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. philomela ’csalo- gány'; ez a gör. φιλομήλα ’ua.’ átvétele. A görögben Pandion athéni király leányának nevéből, Φιλομήλα-\ζό\ köznevesült. Az összetett szó előtagja a gör. φίλος 'valakit, valamit kedvelő’; utótagjában legvalószínűbben a gör. μέλος 'ének, éneklés’ rejlik. A köznevesülésnek az az alapja, hogy a monda szerint az üldözője elől menekülő királylányt az istenek csalogánnyá változtatták. Jobbára irodalmi szóként bekerült több európai nyelvbe; vö.: ang. philomel; sp. filoméla; fr. philomele; ol. filoméla: ’csa- logány’.
Kovács: LatEl. 15; EtSz. ® ; SzófSz. (ÓkoriLex. 2: 479; OxfEnglDict. Philomel a.; Wartburg: FEW. 3: 381; Boisacq: DictÉtGr? 1027.)
fűlik 1. fűt
fülke 1649: ,,vala-mi filykébe el-rekken- tik, és el-dugják” (G. Kat:. V. titk. 3: 1019: NSz.); 1807: Fülke (Márton); 1833: Fiike (Kassai 2: 238); 1838: Füke (Tsz.); — fike (MTsz.); fürke (ÚMTsz.); fike, fűke (Nyatl.). J: 1. 1649: 'vakablak; Nische | rejtekhely; Versteck’ (1. fent); 2. 1835: ’nagyobb helyiségből nycló kicsike helyiség; Zelle | alkóvos benyíló; Alkoven' # (Tzs. Nischen,.)-, 3. 1838: ’kemencezug; Ofen winkel | a szobából elkülönült sarok ; Zimmerecke' (Tsz.); 4. 1847: 'közjárműn kisebb szakasz; Abteil, Kajüte’# (Lanka G.: Carr. 21: NSz.); 5. 1875: ’bolthajtásos sir; Grabgewölbe | oldalmélyedés a sírban a koporsó számára; Nische im Grab für den Sarg' (Nyr. 4: 172); 6. 1894: 'egészen kicsi külön építmény; sehr kleines alleinstehendes Gebäude’# (Bérezik Á.: Csata 137: NSz.); 7. 1951: ’derelye; Tasch- keiT (Nyr. 75: 273).
Származékszó: a fül szóból keletkezett -ke kicsinyítő képzővel. A fül alapszónak magának is volt a régiségben és van a nyelvjárásokban 'fali mélyedés, vakablak, rejtekhely' jelentése; az 1 — 6. jelentés ebből érthető. A 7. jelentés az előbbiektől független alakulás; vö. barátfüle. — AN. fiike ~fülkéi fülyke 'mulatság a fiatalok között’ (MTsz., Ethn. 48: 293) idetartozása nem látszik kellően bizonyítottnak, bár érintkezésen alapuló névátvitellel a 3. jelentésből kiindulva elképzelhető (a mulatság, hancúrozás színhelye a kemencezug, szobasarok). — Az 1453: Fylke szn. (TörtTár. 1882. 536) nem tartozik ide.
CzF.; Simái: MNy. 4: 109; Bátky: Ethn. 48: 293; SzófSz.; EtSz. 2: 649 2. fül a.® ; Beke: NyK. 54: 188 ® ; Benkő: Nyr. 75: 273; Mikesy: MNy. 52: 218. - Vö. fül.
füllent 1664: ,,minden ’fzovát el hifzi á Majorofnak, noha gyakran fiilent” (Lippay : Posoni kert 1:6); 1750: füllentek gr. (Wagner: Phras. Mentior a.). J: 1664: 'eine kleine Lüge sagen, flunkern, kohlen’ # (h fent). — Sz; ~és 1664: fillentésen gr. (MNy. 8: 270).
Ismeretlen eredetű. Végződése -nt moz- zanatos képzőnek felelhet meg. — A nyelvjárásokból került be az irodalmi és köznyelvbe ; használatához tréfás árnyalat fűződik.
CzF. fillent a.; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 10; Végh: Adal. 58; SzófSz.®; EtSz.
fürdik 1256: ,,Príma meta incipit a /eredeuzyg” sz. hn. (OklSz.); 1389: Krum· helth/erdei/e sz. hn. (OklSz.); 1468: Ferew- dews sz. szn. (OklSz.); 1474: „ketheleneit rea hog meg fereggiek” (BirkK. 3); 1495 e.: fgrgdgie sz. (GuaryK. 128); 1529: fÿrededbe sz. (RMNy. 2/2: 23); 1531: főrrődefődert sz. (ThewrK. 120); 1533: Főrdő sz. (Murm. 1750.); 1548: fyrdews sz. szn. (MNy. 13: 253); 1583: főredés sz. (KBártt. cimi.: NySz.); 1590: Fürdő sz., Fürődő sz. (SzikszF. 213, 214); 1604: firődő sz. (Szár: Cat. J4: NySz.); 1708: Föridem gr. (PP.); 1763:


fűrész
1002
fürge
feridni sz. (Adámi: Wb. 28: NSz.); 1833: Fürdik, Fürödik (Kassai 2: 188); 1857: fered’ (Tisza D.: Vers. 88: NSz.); 1863: fèrèdik (Kriza: Vadr. 499); 1865: Fürgyik (Pap Gy.: Palóc népk. 33: NSz.); — feder-ik, firid-ik, Vi’fürüdi gr. (MTsz.) ; feredni sz., firgyik, firidik (ÚMTsz.). Js 1. 1256: ’vízbe merülve mozog, úszik, mosakszik stb. ; sich baden, ein Bad nehmen’ # (1. fent); 2. 1769: ’elmerül valamiben, valaminek a bőségében van; im Überfluß sein’ 4 (Telek J.: Korona 557: NSz.); 3. 1854: \ állat, főként szárnyas) porban hentereg; sich stäuben’ (Sze- lestey L.: Falu 162: NSz.); 4. 1887: ’ívik <a hal); laichen’ (MTsz.). — Sz: 1256: hn. (1. fent); 1395 k.: ferdeu fn. (BesztSzj. 516.) I ~ös 1434: Feredes hn. (OklSz.); 1500 k.: feredus fn. (MNy. 50: 201) ] ~és 1474: feredefnek gr. (BirkK. 3) | ~et 1818: fördetni sz. (Márton Nïtïdo a.) || füröszt 1350 k.: „vleben tart chudaltus fiot. furifcte mufia” (KT.); 1513: fprpsjed gr. (CzechK. 34); 1519: megh ferezthwen sz. (JordK. 79); 1532: megh firőztene gr. (TihK. 18); 1582: Meg főrezt (Bőm: Ének. 467: NySz.); 1787: féreszti gr. (Μ. Kurír 4: NSz.); 1790/1891: fürösztik gr. (Kazinczy: Lev. 2: 70: NSz.); 1808: förrösztő sz. (HOklSzj.); 1817: fereszthesse sz. (Gombos I.: Esk. 42: NSz.); — ferësztû gr., fërëszt (MTsz.); firesztem gr., /íriszt (ÚMTsz.). J: 1350 k.: ’baden; im Bad ab waschen’ # (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszavak: -d visszaható, illetőleg -szt műveltető képzővel alakultak abból a feltehető fir- ~ fér- ~ für- stb. igetőből, amely a ferde, fertő, fetreng, förgeteg, fürge szavaknak is alapszava. Mindezek a fordít családjának magas hangrendű változatai. így a fürdik eredeti jelentése 'forgolódik’ lehetett. Ezt Őrzi — némileg módosított változatban — a 3. jelentés is. A 4. is valószínűleg a halak forgására, nyüzsgésére utal. Az 1. jelentés a feltehető eredeti ’forgolódik’ alapján alakult ki igen korán: ’a vízben forgolódik’. A 2. ennek átvitt értelmű használata. Ilyen átvitt értelmű használata a /ürösz^-nek is van (1. pl. a CzechK. adatát). — Török származtatása téves.
Simonyi: NyK. 16: 242; Budenz: NyK. 18: 184; Zolnai Gy.: Hunfalvy-Eml. 59, 67, 71; Horger: Nyr. 39: 340; Erdődi: Nyr. 68: 88 ® ; Beke: Nyr. 69: 29; EtSz. ® ; SzófSz.; Végh: MNny. 4: 395, Békés 114; Gáldi: DictKlein. 90; Tamás: MagyRom. 2: 355; Räsänen: Vir. 1947. 170, StOr. 18/3: 48; Papp L.: MNny. 6: 102; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; Kálmán: MNy. 48: 154; B. Lőrinczy: KTSz. 27, 38, 61, 114, 115, 169; Benkő: Nyr. 81: 321; Bárczi: MNy- Életr. 107. — Vö. ferde, fergettyü, ferto, fetreng, fordít, förgeteg, förmed, förtelem, fürge, fürmöl.
fűrész 1211: Î „Inde tendit ad Furiz- uelgi” hn. (OklSz.); 1456 k.: ,,usque ad ligneae serrae f ire 3s cél diuisionem”, firij (SermDom. 1: 35, 108); 1521: ffûrezzel gr. (ApMélt. 21); 1528: fewres (MNy. 31: 126); 1763: Fûriszôlnisz. (Thomas J.: Nyelvm. 208: NSz.); 1773: ? Füréc hn. (EtSz. 2: 680 Fűrész a.); 1790: férészült sz. (Dohány-termesztésről 23: NSz.); 1793: fürüszelni wz. (Molnár J.: Könyvház 5: 59: NSz.); 1808: forészszel gr. (Georch I.: Honnyi törv. 2B: 156: N- Sz.) ; — firiz (MTsz.); firéc, firësz, frisz (ÚMTsz.); füriz, fürüz (Nyatl.). J: 1. 1456 k.: ’fának vagy más szilárd anyagnak az elvágására használt, élei fogacskákkal kiképzett eszköz; Säge’ 4 (1. fent); 2. [helynevekben] 1519: ’f űr észmalom; Sägemühle’ (OklSz.); 3. [jelzőként] 1522: ’fűrészelt; Säge-’ (MNy. 13: 253); 4. 1838: ’fűrészélesítő szerszám; Gerät zur Schärfung der Säge’ (Tsz.). — Sz: ~el 1538: fijre^elnij sz. (PeetiN. NI) I ~elt 1578: fûrészûlt ’csipkés szélű’ (Mel: Herb. 94: NySz.); 1789: ’fűrésszel darabolt’ (Fekésházy Gy.: Férgekről 8: NSz.) | ~es 1655: fűrészesek gr. ’csipkés szélű’ (ACsere: Enc. 225: NySz.).
Ismeretlen eredetű. Végződése képzőnek látszik. Esetleges hangutánzó származása további vizsgálatot kíván. A magyar szó átkerült a román nyelvbe, s ott főként tovább képzett alakokban él. — Finnugor egyeztetései elfogadhatatlanok ; összetett szóként való magyarázata, iráni és német származtatása téves.
CzF.; Halász J.: Nyr. 16: 45; Alexics: Nyr. 16: 446; Asbóth: NyK. 27: 334; Giess- wein: Nyr. 30: 468; Balassa: Nyr. 42: 28; Munkácsi: Nyr. 62: 70; Bátky: NéprÉrt. 28: 100; SzófSz.; EtSz. 2: 678 ®,680 Fűrész a. is; Gáldi: DictKlein. 90, 128, 129; Papp L.: MNny. 6: 104; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 9: 173; Hristea: StCercLingu. 10: 263; Róna-Tas: I. OK. 23: 329; Tamás: UngElRum. 341. — Vö. lombfürész.
fürg;e 1693: „Fürge . . . idem eft, quod agilis, e, celer, is, e, vividus a, um” (Otr: OrigHung. 2: 53); 1710 k.: firge (Thaly: Adal. 2: 95). Js 1693: ’flink, geschäftig’ 4 (1. fent). — Sz: ^ség 1792: Fürgeség (SzD. Fürge a.; de vö. 1776 — 821: Benyák: Manuscr. 10: NSz.).
Származékszó. Feltehető alapszava maga is -g képzős származéka annak a fir- ~ fér- ~ für- igetőnek, amelyből a ferde, fertő, fürdik stb. szavak is tartoznak; mindezek a fordít családjának magas hangrendű változatai; a -g képzős származékra vö. förgeteg, továbbá forog. A fürge szó végi e-je ige né v- képzŐ; vö. ferde, kerge, penge stb. — Annak feltevésére, hogy a fürge alapszava egy korábbi fireg-forog, füreg-forog ikerszóból (1. erre a fordít szócikkét) Önállósult, nincs szükség.


fürj
1003
fürmender
Fábián L: NyK. 5: 240 ® ; Halász: Nyr. 8: 257; Simonyi: NyK. 16: 250; Horger: MNy. 4: 38, Nyr. 39: 339, SzegFüz. 2: 104; Beke: Nyr. 40: 294 ® ; 58: 16; EtSz. ® ; SzófSz.; Kálmán: MNy. 48: 154; Pais: MNv. 48: 171®, 56: 312; Benkő: Nyr. 81: 321, NytudÉrt. 38. sz. 19; Gáldi: Szótir. 20, 277; Bárczi: Szótöv. 37; Grétsy: Szóhas. 84. — Vö. ferde, fergettyű, fertő, fetreng, fordít, förgeteg, förmed, fortéiéin, fürdik, fürmöl.
fürgöl 1. fürmöl
fürj 1105 — 16/13. sz.: ? „atque binis religiosis viris, Fiuree et Zemera, ad iudicem reversi fuimus” sz. szn. (PRT. 1: 594) ; 1138/1329: ? Firedi sz. szn. (MNy. 32: 56); 1211: Fyred hn. (OklSz.); 1211: ? Furiz- uelgi sz. hn. (OklSz. 1. fűrész a.); 1261/1411: /yrrestelukarra sz. hn. (OklSz.); 1268: Fyui hn. (Csánki 3: 499); 1332 — 7: Fur hn. (Csánki 2: 282); 1395 k.: „cuturnix: fyr” (BesztSzj. 1202.); 1604: Fûrjec gr. (MA. Ortygométra a.); 1611: Fúrj (MA.J; — für je, fűri-cs\Y>e> (MTsz.); fürgy, fürt (ÚMTsz.). J: 1211: ’Wachtel’ # (1. fent); szakny. ’Cotur- nix coturnix*. — Sz: ~ész fn. 1211: ? hn. (1. fent); 1469: ? Fyrez szn. (OklSz.); 1808: Fürjéfz (SI.) j ~es 1261/1411: hn. (1. fent) | ~észik 1510: fyreszny sz. (LevT. 1: 2).
Ismeretlen eredetű. A szóvégi j az adatok alap ján nem látszik eredetinek ; viszonylag későn jelentkezett és feltűnően későn szilárdult meg a toldalék nélküli szótő végen. — Esetleges hangutánzó eredete további vizsgálatot kíván. A fürge szóval való rokonítása, iráni és mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. XV, 60; Munkácsi: Ethn. 5: 75; Halász: Nyr. 24: 242; H. A.: MNy. 9: 384; Melich: MNy. 9: 63; Bodnár: Aquila 21: 204; Schuchardt: ZRPh. 40: 327; Beke: Nyr. 58: 81, 59: 15, 60: 23, VasiSz. 6: 241; Bátky: NéprÉrt. 28: 100; SzófSz.; EtSz. 2: 669 Für a., 683 fúrj a. ® ; Papp L.: MNny. 6: 89; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; Pais: NytudÉrt. 30. sz. 49.
fürkész ige 1720: „a* ravasz rókának, fürkésző járását” sz. (Koháry I.: Munkács 3: 11: NSz.); 1785: Yá\y&-fürkézéssel sz. (Kónyi: ÁrtM. Előb.: NySz.); 1791: fürgész- ték gr. (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 169: NSz.). J: 1720: ’ spähen, spüren, nachspüren’ # (1. fent) || fürkész névszó 1789: ,,A’ fürkész vizsgálódást” (NyF. 50. sz. 13). J: A) mn. 1789: 'fürkésző; spähend, forschend (als Attribut/ (1. fent). B) fn. 1798: ’fürkészdarázs ; Schlupfwespe’ (Nagy S.: Isten jós. 488: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a firtat tövével azonos hangfestő igető mozzanatos-gya- korító képzős származéka; alakulásmódjára vö. cserkész(ik). Névszói alkalmazása tudatos nyelvújítási szándék eredményének látszik a halász, vadász típusú igei-névszói párok mintájára. — A fúr ige származékaként való magyarázata nem valószínű; mongol származtatása téves.
Joannovics: NyK. 7: 322, 325, 327; Bálint: Párh. 15; Simonyi: NyK. 17: 64, TMNy. 472; Schuohardt: Nyr. 29: 60, 44: 398; Horger: MNy. 4: 38; Szerk.: MNy. 4: 39; Szily: MNy. 4: 80 ® ; EtSz. ® ; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 38. sz. 19. — Vö. firtat.
fürmender 1644: „csak tegnap is az kassai bírónak egy tisztességes medenezét küldénk korsóstól, az firmendernek egy kupát” (MonOkm. 24: 157); 1668: fürmender (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 399); 1671: firmindereket gr. (MNy. 5: 463); 1763: for- menderek gr. (MNy. 5: 464); 1771 : Formunder (MNy. 7: 461); 1800: Fürmender (Márton); 1808: Fürmendér (Sándor I.: Sokféle 12: 36: NSz.); 1825: Fülmender (Maróthy Μ.: Amália 29: NSz.); — formondor, fülmendor, (M- Tsz. formondor a.); formender (Zoltvány: Czuczor élete 4: NSz.); firmind'ér (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1644: 'felügyelő; Aufseher | gondnok; Verwalter’ (1. fent); 2. 1671: ’valamely közösséget képviselő személy; Vertreter einer Gemeinde, Gemeinschaft’ (1. fent); 3. 1800: ’gyám; Vormund’ (1. fent); 4. 1872: ’urasági inas; Herrschaftsdiener’ (Nyr. 1: 136); 5. 1888: ’kisbíró; Gemeindediener’ (Nyr. 17: 238); 6. 1897: ’határbíró; Markrichter | a csőszök elöljárója; Vorsteher der Flurschützen’ (Nyr. 26: 284). B) mn. 1903: 'ravasz, furfangos; schlau, listig’ (Nyr. 32: 522).
Német eredetű; vö. ném. N. vormunder, Vormünder, fürmünder (Trübn. 7: 750), baj.- osztr. Vormünder ’szószóló, oltalmazó, gyám’; vö. még kfn. vormunder, fur monder ’ua.’. A kfn. vormunder stb. a kfn. vormunden ’oltalmaz, gyámolít’ származéka; ennek alapszava a kfn. vormund ’gondviselő, gyám’ (tkp. ’oltalmazó’, vö. ófn. munt ’kéz; oltalom’). A mai német irodalmi nyelvben a Vormund ’gyám’ és a bevormunden 'gyámság alá helyez; gyámkodik valaki felett’ használatos. — A magyarba többszörös átvétellel került. A fürmender, firmender stb. alakváltozat a ném. N. fürmünder-bői származhat. A formondor előzménye a ném. N. vormunder, Vormünder lehetett. A főnévi jelentések a német szó jelentéséből érthetők. A B) jelentés olyan tulajdonságra utal, melyet régen jellemzőnek tarthattak a felügyelőkre, gyámokra stb. — Elavult szó.
Arany J.: Nyr. 1: 245; Volf: Nyr. 1: 292; Simonyi: Nyr. 7: 106; Kúnos: Nyr. 11: 491; Melich: Nyr. 24: 211 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 110®; Karácsonyi: MNy. 5: 15; Herman: Pászt. 153; EtSz. 2: 394 fór-


fürmöl
1004
füst
mondor a. ® ; Horger: MNy. 37: 267; Gáldi: Szótir. 152; Ruzsiczky: IrNyDolg. 149. (TrübnersDtWb. 7: 750; Kluge: EtWb.19 828).
fürmöl 1827: „Be/ürmöZm: bezárni, obserare” sz. (TudGyűjt. 1: 22); 1833: „Fürmöl: Réfürmölni az ajtót (Székely szó) azaz bétenni, békilintselni fűrget tyű vei rekesz- teni” (Kassai 2: 240). J: 1827: ’(aitót> becsuk; (Tür> zumachen’ (1. fent) || fürgül 1833: ,, Fürmöl, loco Fürgöl, FürgetyÓl: Kilintsel” (Kassai 2: 240). J: 1833: ’(ajtót) becsuk; (Tűr) zumachen’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszavak. Mozzanatos-gyakorító, illetőleg gyakorító képzőbokorral alakultak abból a für- igetőből, amelynek kiterjedt családjába tartozik a ferde, fergettyü, fertő, fetreng, förgeteg, förtelem, fürge, fürdik és még számos régi nyelvi és nyelvjárási szó. Mindezek a forog családjának magas hangrendű változatai. — A fürmöl és fürgöl jelentése úgy alakult ki, hogy az ajtót fergettyü fürgettyü-nek nevezett, forgatható zárféleséggel csukták, reteszelték be. —* A N. fürmöl ’(késsel) kapargat’ (1863: Kriza: Vadr. 499) és össze- fürmöl ’összetákol’ (MTsz.) idetartozása kétes. — Székely nyelvjárási szavak.
Beke: Nyr. 40: 296 ® ; EtSz. 2: 689 1., 2. fürmöl a., 2: 682 fürge a.; Gáldi: Szótir. 428. — Vö. ferde, fergettyü, ferto, fetreng, fordít, förgeteg, formed, förtelem, fürdik, fürge.
füröszt 1. fürdik
fürt 1416 U./1450 k.: ,,o fèienèc fürtg mönal tizta gapiu” (BécsiK. 149); 1504: ? Fyrthws sz. szn. (OklSz.); 1519: fyrth (JordK. 345). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’haj- tincs; Locke | csomó (gyapjúból); Büschel (Wolle)’# (1. fent); 2. 1416 U./1540 k.: ’fürt alakú virágzat, termés ; traubenförmige Frucht, Blüte’# (BécsiK. 255); 3. 1585: ’rojt; Franse’ (Cal. 590); 4. 1604: ’tömött csoport (emberekből, állatokból); dichter Haufe (von Menschen, Tieren)’ (MA.). — Sz: ~ös 1504: ? szn. (1. fent); 1575: Fürtes (Helt: Kron. 14: NySz.) I ~özet 1693: für- tözete gr. (Nyr. 27: 254) | ~öz 1767: fürtőz ’csoportosul’ (Fejér A.: Józan 5: NSz.); 1784: ’fürtökbe szed’ (SzD. 88).
Valószínűleg származékszó ; für- alapszava Ősi örökség lehet a finnugor korból; vö. votj. Sz. per, J. pur ’fürt (szőlőé, ribiz- kéé)’. A finnugor alapalak *pör3 lehetett. A votják alakokban e ~ u nyelvjárási váltakozás van. — A magyar szó -t eleme feltehetőleg denominalis névszóképző ; vö. füst, menyét, sziget stb. Eredeti jelentése a 2. lehetett, az 1., 3 — 4. ebből hasonlóságon alapuló képzettársulással fejlődött. A fürtözet származék Gyöngyösi István alkotása. — Az a felfogás, mely szerint valamely igei alapszó származéka volna, kevéssé valószínű. Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 145, MEr. 234, M- Bölcs. 158; Budenz: NyK. 10: 82, 130, 17: 462 ; Horger: MNy. 4: 38; Munkácsi: AkÉrt. 27: 74 ® ; NyH.6-7; EtSz. ® ; SzófSz.; Collinder: FUV.; BenkŐ: Nyjtört. 65; MSzFgrE. ®.
füst 1240: „Item statuimus, quod iidem populi — nec bovem nec Ετ/sípénz solvant” (Jern. 165); 1395 k.: fefteleu sz. (BesztSzj. 517.); 1416 U./1450 k.: fùft (BécsiK. 199); 1416 U./1490 k.: fü$t (AporK. 62); 1459: Fyzthes sz. szn. (Csánki 1: 40); 1519: fevft (CornK. 363). J: 1. 1395 k.: égéstermékek levegőbe illanó tömege ; Rauch’ # (1. fent, de 1. az 1240-i adatot is); 2. 1493 k.: ? ’gőz; pára; Dampf, Dunst | szag; Geruch’ (Fest- Κ. 402), 1519: ’ua.’ (JordK. 900); 3. [a földi füst, föld füstje, földfüst kifejezésekben] 1500 k.: ’füstike; Erdrauch’ (MNy. 21: 141); 4. 1564: ’háztűzhely, ház; Hausherd, Haus | ház népe; Hausleute, Ingesinde’ (OklSz., de 1. az 1240-i adatot is); 5. 1599: ’illetékességi hely, lakóhely; Zuständigkeitsort, Wohnort’ (MNy. 62: 499); 6. 1748: ’illatgerjesztő eszköz; Räucherwerk ] illatszer; Riechware’ (Fal: NA. 143: NySz.); 7. 1810/1896: kevélység; Hochmut’ (Kazinczy: Lev. 7: 270: Ν’- Sz.); 8. [a füstöm, -öd stb. sincs, van szókapcsolatokban] 1900: ’sejtés, sejtelem; Ahnung’ (Nyr. 31: 267). — Sz: ~öl 1395 k.: sz. (1. fent) | ~ölög 1416 U./1466: füftolgo sz. (MünchK. 35) | ~ös 1418: Fysthus szn. (OklSz.); 1568: füstős (Mel: SzJán. 238: NySz.).
Származékszó; füs- alapszava Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. P. pn&tem (JSFOu. 30/8: 32), Szó. posim (MSFOu. 109. sz. 157); osztj. Ο. ροζνη, Ni. ρηζοη, ρύζοη: ’füst’. A obi-ugor és a magyar magánhangzók megfelelésére vö. /u1. A vog. -m és az osztj. -η képző. Az ugor alapalak vagy
*piÓ3 lehetett. Az ugor szó esetleges altaji kapcsolatai további vizsgálatot igényelnek. — A magyar szó végződése -t denominalis névszóképző; képzésmódjára vö. fürt, nyest, nyuszt stb. Eredeti jelentése az 1., illetőleg a hozzá igen közel álló 2. A 3. a növény latin nevének hatására keletkezhetett; vö. tudományos lat. fumaria, fumus terrae ’füstike’ (1. még füstike). Az 1. 4. jelentés¬
változás más nyelvekben is megtalálható; vö.: ném. Rauch ’füst; R. háztartás’; finn savu ’füst, tűzhely; N. háztartás; család’; ezek az egyezések valószínűleg nem függetlenek attól, hogy a középkori latinságban a fumus ’füst’ a külön háztartás jogi neve. Az 5. a 4.-bŐl fejlődhetetett. Az l.-bŐl származik a 6. A 7.-be torkolló jelentés váltó¬


füstike
1005
fűt
zás tisztázatlan. A 8. keletkezésére a ném. er hat keinen Dunst ’sejtelme sincs’ hathatott ; vö. m. halvány gőzöm sincs róla, dunsztja sincs róla. — Török és iráni (őszét) származtatása nem fogadható el.
MUSz. 551®; Budenz: NyK. 17: 468; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 36, MBölcs. 158; Munkácsi: Ethn. 4: 265, 271, NyK. 26: 312, ÁKE. 282; Balassa: TMNy. 136; Wichmann: MNy. 4: 296; Kertész: Nyr. 42: 57; N. Gy.: MNy. 13: 86; Sköld: OssLw. 21; Gaál: MNy. 22: 57; Sauvageot: Rech. 55; Németh: NyK. 47: 471; SzófSz.; EtSz. ® ; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 434; Eckhart F.: MNy. 51: 449; MSzFgrE.®. — Vö. füstiké.
füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (Kultgár: Hazai Tud. 232: NSz.). J: 1806: ’szántókon, kapásokban, mezsgyében gyakori, hosszú, pirosló fürtös virágú növény; Erdrauch, Àckerraute’ (1. fent) ; szakny. ’Fumaria’.
Nyelvújítási származékszó: a tudományos lat. fumaria ’füstike ; füstike-félék* mintájára (vö. lat. fumus ’füst’) alkották a magyar növény- és állatnevekben gyakori -ike (~ -ika) képzÓbokorral ; vö. estike, kenderike stb. A növény efféle módon történő elnevezésének párhuzamai megtalálhatók más nyelvekben; vö.: ang. fumatory ’füstike’ (ang. fume ’füst; füstöl’); ném. Erdrauch ’ua.’ (ném. Erde ’föld’, Rauch ’füst’); fr. fumeterre ’ua.’ (fr. fumée ’füst’, terre ’föld’); or. dbiMÚHKa ’ua.’ (or. dbiM ’füst’) ; stb. A füstike az ugyanezt a növényt jelölő R. füstfü (vö. 1590: SzikszF. 12), R. föld füstje, földi füst stb. kifejezések (1. füst a.) helyébe lépett. — Növénytani műszó.
EtSz. 2: 698 füst a. — Vö. füst.
fűszer 1554: ,,Fűszeres szekrényke” sz. (Radv: Csal. 2: 12), de 1. fűszerszám; 1645: „kűlömb-kűlőmb fű szerekvel készíttetett halaknak nemes nemeikvel . . . meg-tőltőz- nek” (NyŰSz.). Ji 1. 1554: ’az ételnek sajátos színt, ízt, illatot adó anyag; Gewürz’ * (1. fent); 2. 1811: ’sajátos illat; spezifischer Geruch’ (Terhes Sám.: Ziza 67: NSz.); 3. 1817: ’olyan járulék, ami valamit érdekessé, változatossá, vonzóvá tesz; Zusatz, womit etwas interessanter, mannigfaltiger, anziehender gemacht wird’ # (Gombos I.: Esk. 11: NSz.); 4. [~üzlet-féle összetételekben] 1848/1948: ’élelmiszer; Lebensrnittel’* (Mé- rei: Munkásmozg. 263: NSz.). — Sz: ~es 1554 mn. ’fűszert tartalmazó, fűszer tartására szolgáló’ (1. fent); 1805: fn. ’fűszer- árus’ (Verseghy F.: Ung. Sprach. 333: N- Sz.); 1864: fn. ’élelmiszerkereskedő’ (CzF.) |
1775: fűszerezi gr. (Páriz Pápai F.: Pax animae el. 3: NSz.) || fűszerszám 1544: „Vöttem riskasat, borsot, safrant, faheyat es e£eb fü szerszámot” (OklSz.). J: 1544: ’fűszer; Gewürz’ (1. fent). — Sz: <*oz 1585: meg fw szerszámozom gr. (Cal. 235) | ~os 1604: Füßerßamos (MA.) || fűszerzet 1604: „Füßerzet: Ároma” (MA.). J: 1604: ’fűszer; Gewürz’ (1. fent).
A szócsalád tagjai összetett szavak. Közös elemük a ’növényi, növényféle’ jelentésben szereplő fű előtag. Az utótagok (szer, szerszám, szerzet) ’valamihez szükséges kellék’ jelentésűek. Szótorténetileg ezektől független a nyelvújítás korában előforduló fűszéres ’növénytani’ (1780: EtSz.), fűszéres ’botanikus’ (1784: SzD. 27), s maga a fűszer ’füves szárú növény, fűféleség’ (1791/1910: Verseghy: Kisebb költ. 76: NSz.); ezekre természetesen nem vonatkoznak a mai köznyelvi fűszer elő- és utótagjáról mondottak. — A ’fűszer’ fogalmának ilyen megnevezését az magyarázza, hogy az ételízesítő anyagok többnyire növényi eredetűek. Az ízesítésre szolgáló anyagoknak más 16. sz.-i elnevezései, amelyek részben azonos elemekből épültek fel: 1585: íz adó szerszám, iz tsinálo szerszám, Edés[ !] etekszerszam (Cal. 235, 556,. 474); 1590: ízi szerszámát gr. (Kár: Bibi. 2: 131: NySz.). Van R. szer ’fűszer’ (Nyr. 65: 30), N. szeres ’fűszeres’ (MTsz.), R. szerszámos ’fűszeres’ (Nyr. 65: 30) is. Ez utóbbiak nyilván jelentéstapadással keletkeztek a fűszer, fűszeres, fűszerszámos-félékből. — A fűszer 2. jelentése érintkezésen, a 3. pedig hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A 4. jelentés annak a fejlődésnek az eredménye, hogy egyre több nem fűszer jellegű élelmiszer is került a kezdetben inkább csak fűszer- árusítással foglalkozó üzletekből a háztartásokba. — Az eleinte ritka használatú fűszer csak a nyelvújítás korában szorította háttérbe a fűszer szám-tá, amely a régi nyelvben általánosabb volt, s a nyelvjárásokban később is országszerte élő kifejezés. A régebben is csak szórványosan felbukkanó fűszerzet teljesen elavult.
Simonyi: TMNy. 361, Nyr. 29: 483; Simái: MNy. 4: 113, 11: 267, 303; Horger: MSzav. 64; Tolnai: Nyúj. 32, 47, 55; Beke: Nyr. 65: 29; Fokos: Nyr. 67: 12, 14; Et- Sz. ® ; Pais: Melich-Eml. 308. ®.
fűt 1416 U./1466: „fűiti vala pmagat a· túshps” (MünchK. 102); 1449: Fewthew sz; szn. (OklSz.); 1453: Fythewwz. szn. (OklSz.) 1512 k.: futuen sz. (WeszprK. 71); 1519 k.: fitteneiek gr. (DebrK. 395); 1660: fűttózven sz. (Pethő: Krón. 249: NySz.); 1668: kernen- cze fÖttŐ sz. (OklSz.); 1787/1910: fülyti gr. (Földi J.: Költ. 129: NSz.); 1808: Föjteni sz. (Sándor I.: Sokféle 11: 119: NSz.). J: 1. 1416 U./1466: ’melegít, hevít; wärmen, erwärmen I (kályhában, kemencében stb.) tüzet rak, tüzel; heizen’ * (1. fent); 2. 1526:


fütykös
1006
fütykös
'pörköléssel keménnyé tesz (botot, karót stb.); (Stock, Pfahl usw.) durch Rösten härten’ (SzékK. 67); 3. 1872: ’lelkesít, ösztönöz (érzelem, gondolat, szándék); an- feuern, anspornen (Gefühl, Gedanke, Absicht)’# (Tóvölgyi: Rónák 125: NSz.); 4. 1935: '(aludttejet melegítéssel) megtúró- sít; (Sauermilch durch Wärmen) quarkig machen* (SzamSz.). — Sz: ~ett(em, -ed stb.) 1416 U./1466: çmagat fuitette 'melegedése közben ; amint magát melengette’ (MünchK. 103) I ~ő 1449: szn. (1.fent) ; 1585: Kemencze fwtő fn. (Cal. 430) | ~özik, ~őzik, ~ődzik 1519: fytezyg vala (JordK. 507) | ~ ellen 1772: fütetlen (Marikowzki: Néphez 471: NSz.) H fűlik 1541: ,,az nap feltámadott volna meg fűlinek” (Sylvester: ÚT. 1: 20);1645: fűllő sz. (GKat: Titk. 331: NySz.); 1759: fűlik (Szattmáry Király Gy. : Méhes kert. 248: NSz.); — füll (TJMTsz.). J: 1. [többnyire meg-, később ki- igekötővel] 1541: ’(szárazságban, erős napon a vetemény) kiszárad, kiég; aus- dorren, versengt werden (Saat)’ (1. fent); 2. 1604: 'melegszik, hévül; sich erwärmen, erwärmt werden | fűtődik, valahogyan (jól, rosszul) fűthető; geheizt werden, sich heizen lassen’* (MA.); 3. 1613: ’valakihez, valamihez húz, kedve van hozzá; jemandem zugetan sein, an etwas Geschmack finden’ (Pázm: Kal. 80: NySz.); 4. [gyakran meg- vagy össze- igekötovel] 1664: ’meginelegszik és rothadásnak indul (a nedvesen összerakott takarmány stb.), megfülled; dumpfig werden (feucht zusammengelegtes Futter usw.) (’Lipp: PKert. 2: 52: NySz.); 5. 1890: ’melegítéstől megtúrósodik ( aludttej ) ; durch Wärmen zu Quark werden (Sauermilch)’ (Nyr. 19: 334). — Sz: fülled 1810 k.: meg- fülled (MNy. 61: 104) | fülleszt 1835: füleszt (Tzs. Schwitzen a.).
A szócsalád alapja, a fűi ősi örökség az ugor korból; vö. vog. T. pilü't- ’meg- gyújt’ (MSFOu. 114. sz. 176), AK. pnalp ’égő’ (MSFOu. 111. sz. 56), Szó. pélamt- ’meggyújt’ (MSFOu. 134. sz. 278), P. palti ’fűt, tüzet rak; éget, feléget’ (MSz.). A vogul alakok t eleme műveltető képző. Az ugor alapalak *pila- lehetett. — A magyar ige a 18. században vált ikes ragozásává. Mindegyik jelentése az eredeti 2.-ból fejlődött. — A fűt valószínűleg analógiás alakulás a hűl : hűt (N. hüjt), gyűl( ik ) : gyűjt (N. gyűt) stb. igepárok mintájára. — A fűlik más ugor és finnugor származtatása, valamint -l igeképzős származékszóként való magyarázata, továbbá a fűt képzésének a fűlik vélt tövéből való magyarázata téves. Az a vélemény, hogy a fűt a fűlikból alakult -t műveltető képzővel, kevésbé valószínű. A későn mutatkozó fűlt alak ugyanis szintén analógiás keletkezésű lehet; vö. 1662 — 3: ,,kűl- fűltó kemencze” (MNy. 7: 33), 1792: jűlteni (SzD. Fűteni a.).
Budenz: NyK. 4: 172, 6: 466; MUSz. 549; Munkácsi: AkÉrt. 6: 470, NyK. 25: 185 ® ; Simonyi: TMNy. 426; Melich: NyK. 44: 344; Beke: Nyr. 54: 137; Horger: MNy. 25: 131; Baboss: MNy. 34: 225; SzófSz. fűi a.; EtSz. 2: 658 fűlik a.®; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 66, I. OK. 7: 146; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 157. — Vö. etázsfűtés.
fütykös 1792: „Furkó: fzeges fegyver, görtsös, V. tsörgós bot, fitykés” (SzD. Furkó a.); 1803: Fütykös (Baróti Szabó: Tóldalék 4: NSz.); 1817: fütskösét gr. (Czövek: Hír. zsiv. 74: NSz.); 1833: Fütykes (Kassai 2: 208); 1854: fütyköst gr. (Spetykó G.: Gyöngy. 124: NSz.); 1864: fitykés (CzF.). J: A) fn. 1792: ’görcsös vagy csomós végű bot, bunkósbot; Knotenstock, Knüttel’ * (1. fent). B) mn. 1833: ’bunkós végű (bot); mit einem Kolben, Knoten versehen (Stock) | bütykös, göbös (ág); knotig, knorrig (Ast)’ (Kassai 2: 229) ||fütyök 1868: „Fütyök . . vminek végén levő csomó, bunkó” (Ballagi); 1886: fütyköt gr. (Seress I.: Hári Odyssz. 63: NSz.). J: 1. 1868: '(bot végén levő) csomó, bunkó; Kolben (am Ende eines Stockes)’ (1. fent); 2. 1886: ’furkósbot, fütykös; Knotenstock, Knüttel’ (1. fent); 3. 1935: ’nagy bog (cérnán, kötélen); großer Knoten (am Zwirn, am Seil)’ (SzamSz.) || fütyő 1880: „fütyő és fütyű: 1. bot; 2. fanyelű bicska” (Nyr. 9: 235). J: 1880: ’bot; Stock’ (1. fent) II fütykő 1922: fütykő (ÚMTsz.). J: 1922: ’furkósbot, fütykös; Knotenstock, Knüttel’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A fütykös főnév a fütykösbot jelzős szerkézéiből önállósulhatott jelentéstapadással. A fütyök a szótörténeti adatok alapján a bütyök : bütykös alakpár mintájára később keletkezett analogikus alakulatnak látszik. A fütyő és a fütykő más-más névszóképzővel jött létre ugyanabból az alapszóból. A nyelvjárásokban s részben a régi nyelvben számos azonos vagy hasonló hangalakú szó mutatható ki; vö.: N. fütykös ’egy fajta gomba’ (ÚMTsz.); R. fütyök ’ujjal való csettintés’ (1854/1894: Jókai 6: 38: NSz.); N. fütyök, fütykös ’bicska’, fitykora, futykorát, futykorát ’fanyelű bicska’ (MTsz., ÚMTsz.), R. fütyő ’egy fajta főkötő’ (1810—1820: Nagy S.: Szatíra 20: NSz.); N. fütyő, fütyű ’fanyelű bicska’ (MTsz.); N. jqjütyő, fajityők ’fafejű, faragatlan (ember)’ (ÚMTsz.); N. fütykő ’fanyelű bicska’ (MTsz.). Ezekkel való esetleges etimológiai viszonya tisztázatlan. — A szócsaládnak a fütyül vagy pedig a fityeg családjába tartozása lehetséges, de nincs kellőképpen valószínűsítve. — A fütyök, a fütyő és a fütykő nyelvjárási szó.
CzF.; Mészöly: MNy. 10: 200; Bátky: NéprÉrt. 26: 108, NyK. 50: 47; SzófSz.;


fütyül
1007
fűzi
EtSz., 2: 708 fütykő és 709 fütyő a. is; Bárczi: Szók.2 27.
fütyül 1621: „Fityőlteni: Sibilare, Sibilo monere, accerfere”. sz. (MA.); 1708: „Fütyülni: Minurire” sz. (PP.); 1725 — 64/1892: fütyültem gr. (Amadé 18J : NSz.); 1788: fityöllök gr. (Dugonics: Etelka 2: 106: NSz.); 1790: fütyülés sz. (Gvadányi: Fal. nót. 27: NSz.); 1790: fityülni sz. (Simái Kr.: Igazházi 114: NSz.); 1792: fütyülni sz. (SzD.); 1794: / ügy öltek gr. (Farkas A.: Űtazás 120: NSz.); 1795: fütyelt gr. (Gvadányi: Időtöltés 74: NSz.); 1807: fityel (Kisfaludy S.: Bold, szer. 83: NSz.); 1825: füttyölni sz., főtyolni sz. (Lex. Búd. 93, 221: NSz.); 1844: fütyülök gr. (Vahot I.: Farsangi iskola 143: NSz.); — füty'él, fütyül (ÚMTsz.); fityíl, fütyer, fütyör (Nyatl.). J: 1. 1621: ’(folyamatos) füttyhangot ad; pfeifen’ * (1. fent); 2. 1708: ’(madár) énekel, csicsereg; (Vogel) singen, zwitschern’ (1. fent) ; 3. [valamire, valakire ~ ] 1885: ’kevésre vagy semmire becsüli; pfeifen auf etwas, auf jemanden’* (Ábrányi E.— Byron: Don Juan 1: 104: NSz.). — Sz: ~os 1809: fütyülős (Pilger: Marhatartás 165: N- Sz.) I ~o 1831: Fütyülő mn. és fn. (Kreszn.); 1955: ’penis, bögyörö’ (G. L.: NSz.) || füttyent 1717: ? „fogadom hogy másképpen hozatom kgylteket a fittyentésre es szofoga- dásra” sz. (MNy. 58: 229); 1748: „Könnyebb lett volna Nagy Sándor paripáját sebes futtában vittr&füttyenteni, hogysem asszonyom nyelvét egy kevés pihenésre bírni” sz. (Fal: NA. 187: NySz. 2: 1532 Sebes a.);. 1767: fügyentesemet sz. (Kereskényi: Mauritius 31: NSz.); 1807: füttyentő sz. (Márton J.: Képes Könyv 4: 36: NSz.); 1833: Fitytyent, Fity- hent (Kassai 2: 207); 1836: fütyentett gr. (Gaal J.: Szirmay 2: 191: NSz.); 1853: fütyintve sz. (Kővári L.: Érd. ritk. 104: N- Sz.); — fütyentek gr., fütty int (ÚMTsz.). J: 1748: ’(einmal) pfeifen, einen Pfiff hören lassen’ # (1. fent) || fütty 1725—64/1892: ,,Fütty! fütyültem, Süvöltöttem” (Ámade 181: NSz.); 1808: Fity, Fitty, Füty (SL). J: A) isz. 1725 — 64/1892: a fütyülést utánzó szóként; als Interjektion zum Lautnachahmen des Pfeifens (1. fent). B) fn. 1. 1777: ’fütyülés, füttyjel; Pfeifen, Pfiff’ # (NyF. 50. sz. 63); 2. 1931: ’kis adag, főleg sörből; Pfiff, Schnitt’ (Nyr. 76: 54). — Sz: ~Ös 1792/1794: füttyüsük gr. (Benkő F.: Időtöltés 3: 110: NSz.) || füttyögret 1762: „minden zörgést. . . füttyőgetést meg hall” sz. (Erdéllyi méhecske 7: NSz.); 1784: füttyegetések sz. (Μ. Hírmondó 511: NSz.); 1791: „abba béres-módra füttyüget” (Poóts A.: Vers. 85: NSz.). J: 1762: 'wiederholt pfeifen’# (1. fent) U fütyörész 1763: fityerész (Adámi: Spr.: NySz.); 1772: „Alattok a’ szántok fütyörészve járnak” sz. (Bessenyei: Huny. László 96: NSz.); 1780: fütyürészetnek sz.
(Μ. Hírmondó 182: NSz.); 1787: füttyörésze gr. (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 88: N- Sz.); 1787: fütyerészett gr. (Μ. Kurír 373: NSz.); 1792: fütyerézni sz. (SzD. Fütyülni a.) ; 1808: Fütyörézni sz. (Sí. Fütyülgetni a.); 1824: Fügyürézve sz. (IrtörtKözl. 10: 82); 1846: fütyürszéssel sz. (Pálffy A.: Mill. 2: 81: NSz.). J: 1763: 'anhaltend pfeifen, vor sich hinpfeifen’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a szájból kiáramló levegővel keltett és más eredetű süvítő hangot jeleníti meg. Az ujjal való pattintást kifejező fitty (fütty) szóval legfeljebb a hangutánzás síkján függ össze. A fütty elvonással keletkezett. — Mind a régi nyelvben, mind a mai nyelvjárásokban előfordulnak más képzőkkel és képzőbokrokkal alakult változatai is ennek a szócsaládnak; vö.: 1763: ,,A’ másik Iffjú pedig . . . vidám fütyürüléssel mén vén” (Fejérvári HB. 123: NSz.); 1792: „Fütyküréznek a’ madarak” (SzD. Fütyülni a.); 1799: „fütyü- riköl egész éjtszaka [a fülemüle]” (Fábián J: Term. hist. 384: NSz.); 1801/1898: Füttyünget (Bessenyei: Természet Világa 325: NSz.); 1811 — 2: „fütykéli a vég dalat Egy aludni készülő [madár]” (Katona J.: Műv. 3: 289: NSz.); 1873: „A fecske utra- készen csapkod, füttyüg” (Athenaeum 2: 1111: NSz.); fitykál ’fütyöl’, fütyit ’ua.’ (Nyatl.); stb.
Simonyi: NyK. 16: 269, TMNy. 421; Szolár: NyF. 35. sz. 22; Tolnai: Nyúj. 47; EtSz. 0 ; SzófSz.; Beke: Nyr. 76: 54; Benkő: MNy. 50: 258®, 57: 302, 61: 403; Biró I.: MNy. 52: 315, 56: 327 ®, 470; Bárczi: Nyr. 80: 5, SzótÖv. 22, Szók.2 26; Gáldi: Szótir. 52, 152; Kő Benedek: MNy. 58: 89.
fűz1 1518 k.: „rofakoth zaggatal coro- nadban fyzed” (PeerK. 323); 1529 e.: fwzwt sz. (VirgK. 68); 1716: füdzütt sz. (Thaly: Adal. 2: 92). J: 1. 1518 k.: '(rendszerint szálas anyaggal) egymáshoz erősít; zusammenbinden I fon; flechten | (szálas anyagot) nyíláson átdug; einfädeln’# (1. fent); 2. 1519: ? 'teletűzdel; bestecken’ (JordK. 64), 1519: ’ua.’ (DebrK. 549); 3. 1763: 'fűzővel összeszorít; mit Mieder schnüren’ (Adámi: Spr. 193: NySz.); 4. 1777: ? ’(érzelem) hozzákapcsol valakihez vagy valamihez; (ver)knüpfen’ # (Bessenyei Gy. Társasága 24: NSz.), 1854/1894: ’ua.’ (Jókai 6: 62: NSz.); 5. [többnyire hozzá- ik.-vel] 1886: ’írott vagy elmondott szöveghez hozzátesz; hinzufügen’ # (Rákosi V.: Bujtogatók 96: NSz.). — Sz: ~et ige 1527: meg fyzetee gr. (ÉrdyK. 671) | ~ött 1527: fyzőt (ÉrdyK. 643) I 1542: geng fyzéne (LevT. 1: 14);
1708: Fűző fn. (PP.) | ~és 1604: ößve füzes (MA. Téxtus a.) | füzet fn. 1639: füzet ’köteg’ (MonTME. 1: 85); 1808/1894: ’papírfüzet’ (Kazinczy: Lev. 5: 349: NSz.) | füzér 1658:


fűz2
1008
fűzfapoéta
füzér (Radv: Csal. 2: 332) | ~6dik 1660: fűződik ’bonyolodik, belekeveredik* (Megy: 6Jaj 2: 45: NySz.); 1792: Fűződni sz. ’hozzá- kötődik, hozzákapcsolódik valamihez* (Sz- D.) I ~öget 1777: füzöget (NyF. 50. sz. 35) | ~etlen 1817: füzetlen (Gömbös A.: Kern, lyra 89: NSz.) | ~os 1876/1896: fűzős (Jókai 54: 237: NSz.) | ~etes 1886: füzetes (Bródy S.: Don Quixote 2: 27: NSz.).
ősi örökség a finnugor korból; vö. cser. KH. pvôârn, U. piőgrm ’köt, fűz’, K. piőam *köt, fűz; csomóz (hálót)’ (PS.). A finnugor alapalak *pite- lehetett. Az alapnyelvi szó igenévszói jellegére, a fűz ige és a fűz fanév esetleges összetartozására nézve 1. fűz2. A szócsalád indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatot kívánnak. — A magyar szó 1. jelentéséből a többi részben átvitt értelmű használat révén jött létre, részben pedig — a ruházkodás körében — tárgytörténeti alapon fejlődött ki. A régiségben is gazdag szócsalád egyes tagjai a későbbiekben új jelentésekkel gyarapodtak. A füzér a nyelvújítás korában került be a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe. — A fű származékaként való magyarázata, másféle finnugor egyeztetése, mongol és török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 145; Budenz: NyK. 10: 99, 18: 194; Bálint: Párh. 15; Fischer: Nyr. 7: 62, 63; MUSz. 524, 546, 552 ®; Könnye: Nyr. 11: 87; Setälä: NyK. 26: 404; NyH.3’7; Sauvageot: MNy. 21: 256; Melich: MNy. 22: 47, 26: 166, 28: 17; Tolnai: Nyúj. 148, 206, 210, 216; SzófSz. fűz 1. a.; EtSz. 2: 725 2. fűz a., 733: I. füzér a., 734 2. Füzér a. ® ; Steinitz: FgrVok. 60; E. Itkonen: FUF. 29: 262, 301, UrAltJb. 28: 74; Bárczi: Tih- Al. 28, Bev.3 87, Htört2. 63; Juhász: MNy. 49: 191; Collinder: FUV.; Nyirkos: ADebr. 5: 15; Pais: MNy. 56: 439®, 57: 76, NytudÉrt. 30. sz. 9; Sámson: MNyj. 9: 109; MSzFgrE. ®. — Vö. fizet, fűz2, rózsafüzér·
fűz2 1001/1101: ,,Hae funt nominatae villç ... : pifcatores Fizeg, Baluuani” sz. hn. (PRT. 1: 590); 1193: fuzeg sz. hn. (ÓMOlv. 56); 1221: /ízkerec hn. (OklSz.); 1246: Fyuzer hn. (ÁÚO. 7: 208); 1251/1281: „Ibi est salix qui uocatur Surku/yzv” (OklSz.); 1266/1297: fyceg sz. hn. (OklSz.); 1299: jvz- bokor (MNy. 10: 183); 1754: fitzes sz. (MNy. 29: 243); — /üc-fa (MTsz.); fides sz., fűc (ÚMTsz.); /ícfa (Nyatl.). Jj í. 1001/1101: ’nedves helyen növő, barkás virágzatú, hajlékony vesszŐjű fa vagy bokor; Weidenbaum # (1. fent); 2. 1823/1885: ’fűzfa vessző ; Weidenrute’ (Vörösm. 8: 113: NSz.); szakny. ’Salix’. — Sz: ~es 1221: Füzes hn. (Csánki 2: 748); 1335: Fizezvr hn. mn. (OklSz.); 1539: fyzefbe fn. gr. (KulcsK. 343).
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. — 1. Azonos a fűz1 igével. Az alapnyelvi szó igenévszó lehetett, ’fon’ és ’fűzfa’ jelentéssel. A névszó jelentésfej lŐdése ’fonadék’ ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ -+■ ’fűz- favessző’ -► ’fűzfa’ lehetett. A ’köt, fűz’ és a ’fűzfa’ jelentések összefüggésére vö.: lat. viere ’köt, fon’; ném. Weide ’fűzfa’ (mindkettő az ie. *Uei- gyökből). — 2. Vö.: zürj. I. paÓa ’a fűzfa ágai (takarmány), fűzfa’ (SrSIK.); votj. Sz. puŐi ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, púéi ’kecskefűz, bimbó’ (URS1.). A permi nyelvek velaris első szótagbeli magánhangzójának lehet a magyarban palatális megfelelője; vö. méz, víz. A finnugor alapalak *peés lehetett. — 3. Vö. Ip. N. bêssudâk ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’, K. peastahk ’fűzfa- gúzs’. A lapp szóban szóbelseji korábbi vagy *c tehető fel; a magyar szóval csak eredeti *s esetében tartozhat össze. — Legvalószínűbbnek az 1. magyarázat látszik. — A fű szó származékaként való magyarázata, mongol származtatása, valamint a 2. magyarázat szerint feltehető finnugor szó indoeurópai egybevetése téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 466®; Bálint: Párh. XV, 15; Munkácsi: NyK. 28: 268, ÁKE. 283; Szinnyei: NyK. 42: 6; Toivonen: FUF. 15: 68; Melich: MNy. 22: 47 ®, 27: 89, 93; Beke: DebrSz. 8: 470; Moór: West- ung. 127, AEthn. 2: 120, ALingu. 2: 71; Kniezsa: Sztlstván-Eml. 2: 463, MNy. 35: 93, ErdVízn. 12, 37; Györke: MNy. 36: 35; Mikesy: MNyTK. 53. sz. 11, 12; SzófSz. fűz 2. a.; EtSz. 2: 711 I. fűz a., 736 fűzfa a.; Végh: Békés 32; Bárczi: RNyj. 19, 20, TihAl. 28, Htört.2 63; N. Sebestyén: NyK. 52: 310 ® ; Nyirkos: ADebr. 5: 15; Guljajev: IstFilSb. 8. sz. 147 ® ; MSzFgrE. ®. — Vö. fűz1, füzike.
fűzfapoéta. 1669: ,,A jesuitáknac proprium-joc efféle embertelenkedés, hogy tulőc fűz-fa poeta modgyára ki-gondolt versek bizonyságok” (Czegl: Japh. 13: NySz.). Js 1669: ’rossz, silány költő ; Dichterling* (l.fent).
Összetett szó. Számos régi és nyelvjárási összetételben, szókapcsolatban a más fafajtákhoz képest silányabb minőségű faanyagot jelölő fűzfa az értéktelenség, hitványság, hiábavalóság, olykor az ostobaság, tudatlanság kifejezőjeként szerepel; vö.: 1598: „Fűzfából faragot vers: deductum carmen”; 1723: ,,Gyenge vitéz s fűz-fa katona vagy” (Nyr. 44: 104); 1840: fűzfa-diák ’rossz diák’ (MTsz.); N. ficfanadrág ’vékony, nyári nadrág’ (SzamSz.) ; fűzfaalma ’keserű-sa- vanykás alma, mintha fűzfán termett volna’ (SzegSz.); stb. — Gyúnyos használatú választékos szó.
Réthei Prikkel: MNy. 3: 391, Nyr. 44: 103®; EtSz. 2: 737 fűzfa a.; SzófSz. fűz 2. a.; O. Nagy: Mi fán terem? 304.


füzike
1009
füzike
füzike 1800: ,, Füzike, Fúzimadár, a’ Billegető Nem faja, Motacilla Salicaria, der Rohrsänger” (Márton); 1801: „Füzike ... a’ füzesben és sásasban egész éjjel énekel” (EtSz.). J: 1. 1800: ’egy fajta csíz; Weidenzeisig I a billegetőfélék családjába tartozó madár; Rohrsänger’ (1. fent); 2. 1878: ’egy fajta, a fúzlevélhez hasonló levelű növény; Weidenröschen’ (Nyr. 7: 264).
Származékszó : a fűz2 növénynévből keletkezett -ike kicsinyítő képzőbokorral, amely főként mesterséges alkotású madárnevekben és növénynevekben fordul elő; vö. kenderike, zöldike madárnevek, estike, földike, füstike, tőzike nővénynevek (EtSz. 2: 714). A madárnév esetében számolhatunk a ném. Weidenzeisig ’egy fajta csíz’ (tkp. ’fűzi csíz’) hatásával is. A növénynévi alkalmazás előzményeként nyilván tartható kísérletek: fűzény (1807: Magy. Fűvészk. 161), fűzlevelű fű (1807: Magy. Fűvészk. 283), fűzfalevelű fű (1807: Márton Füzény a.). — Mind a madár-, mind a növénynévként való használat a szaknyelvben alakult ki, de egyikben sem szilárdult meg a kifejezés egyértelmű műszóként.
CzF.; Herman: Nyr. 27: 538; Csapodi I.: MNy. 2: 218; Bodnár: Aquila 21: 209; EtSz. 2: 714 1. fűz a., 1—2, füzike a. ®. — Vö. fűz2.


g ab al y ít 1755: „Csak a ház végébe gaba- lyitott valamit” (OklSz.); 1782: galyabitani sz. (Μ. Hírmondó 163: NSz.); 1784/1806: gajabítni sz. (Ákáb I.: Éneás 11: NSz.); 1810: Galabitok gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 47: NSz.); 1825: Gabajitani sz. (Nátly J.: Vél. 28: NSz.); 1831: Gabaréttom gr. (TudGyűjt. 7: 19); 1833: Gabarit, Garabit; Galyábit (Kassai 2: 242; 248); - gabalit (MTsz.). J: 1. 1755: 'hevenyészve összetákol; zurechtzimmern | nyomorúságosán épít; armselig bauen’ (1. fent); 2. 1825: 'tataroz, javít; ausbessern’ (1. fent); 3. 1831: ’csomóra hány; durcheinanderwürfeln’ (1. fent); 4. 1861: ’magára, nyakába kanyarít; sich etwas umwerfen’ (Merényi L.: Er. népm. 1: 154: NSz.); 5. 1893: ’összeveszít; entzweien | összekuszál, összekever; verwickeln’# (MTsz.) || gaba- lyodik 1841: ,,gdbalyod-ik (gabajod-ik) ... [nyilván össze-g.]: össze vész” (MTsz.). J: 1. 1841: ’összevész; sich Überwerfen | összeakaszkodik; aneinandergeraten’ (1. fent); 2. 1893: ’összekuszálódik ; sich verwicklen’ # (MTsz.); 3. 1893: ’bolond lesz; närrisch werden [ valakibe belebolondul; sich in jemanden vernarren’ # (MTsz.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán hangfestő eredetű szavak, s a gombolyag, guba1, guba2, gubacs, gubancos stb. rokonságába tartoznak. — A szótörténeti adatok, elsősorban a jelentések miatt nem látszik teljesen megnyugtatónak a ’kuszált- ság, bozontosság’, illetőleg az ’összegöngyö- lödés, csomósodás’ képzetét megjelenítő fenti szavakkal való etimológiai összekapcsolása. A gdbalyit családjában az ide vonható jelentések későn tűnnek fel. Az viszont lehetséges, hogy a gombolyag, gubancos stb. hatott a gabalyit és gabalyodik köznyelvivé vált jelentéseinek kialakulására; vö.: N. gubahodik ’rosszabb lesz, megbőszül; összekúszálódik’ (1833: Kassai 2: 301, MTsz.); R. meg- gubahit 'megzavar, összekuszál’ (Nvr. 47 : 69).
Pais: MNy. 34: 232, 238; SzófSz.; EtSz. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; Bárczi: NéprTan. 103, Bev.3 23; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 19, StudSl. 12: 45; Gáldi: Szótir. 429.
— Vö. bog, gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubacs, gubancos, gubbaszt, gubó.
gabanica 1405 k.: „podus [az első betű alatt rövidítésjel van]: kabarichá [tolihiba kabanicha h.J” (SchlSzj. 1213.); 1710 k.: gabaniczát gr. (Thaly: VÉ. 1: 388); 1815: kabonitzát gr. (ErdMúz. 49: 542); — gaba- nyica (MTsz.); kabanyica (NyF. 10. sz. 60). J: 1. 1405 k.: 'bokáig érő férfikabát; bis an die Knöchel reichender Männermantel’ (1. fent); 2. 1815: ’kabátfajta ruhadarab; Art Mantel' (1. fent); 3. 1892: 'ruha; Kleid' (Nyr. 21: 139); 4. 1903: 'könnyű rékli; leichte Frauenjacke' (NyF. 10. sz. 60).
Déli szláv eredetű; vö.: big. KaőáHuya ’ujjatlan darócköpeny csuklyával’ ; mac. KabaHuya 'köpeny, körgallér’ (MRS1. 203); szb.-hv. kabánica, kabanica 'köpeny’; szín. N. gabanica ’ua.’; vö. még: cseh N. kabanica, kabanice; szik. N. kabanica: ’halinából készült felsőkabát, paraszt zeke’. Végső forrása a perzsa qabä ’egy fajta köpeny’ (vö. még: arab qabä’ ’ua.’; ol. R., N. gabbano ’ujjatlan köpeny; parasztzeke’; stb.), s így etimológiailag a m. kabát-ted is összefügg. — A szóeleji m. k > g zöngésülésre vö. gerezna, guzsaly stb. A m. gabanica jelölte ruhadarabot eleinte csak az előkelő társadalmi rétegekben viselték, de később a parasztság körében is meghonosodott (1. a 2 —4. jelentést). A szlovákokhoz valószínűleg a magyaroktól, a csehekhez pedig a szlovákoktól kerülhetett át. A palóc nyelvjárásvidéken a szlovákból való visszakölcsönzéssel is számolnunk kell. — A köpönyeg-ge\ nincs etimológiai kapcsolatban. — Elavulóban levő nyelvjárási szó.
Szamota: SchlSzj. 55 ® ; [Szerkesztőség:] AkÉrt. 5: 509; Mariánovics Milán: Nyr. 40: 348; Asbóth: Nytud. 3: 307, 310; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 174®. (Lokotsch 971.; Battisti — Alessio : DizEtlt. 3: 1743; Machek: EtSIÖSl. 185; Tagliavini: Storia 545.) — Vö. kabát.
gabona 1405 k.: „frumetü: gabona” (SchlSzj. 992.); 1549: Desma gobna (OklSz.


g;á. borján
1011
grácsér
dézsma-gabona a.); 1560 k.: gabnanak gr. (GyöngySzt. 1918.); 1595: Gabana (Ver. 119.). Js 1. 1405 k.: 'lisztes magot termő gazdasági növény, főleg a búza, rozs, árpa és zab; Getreide | e növények szemtermése; Getreidekorn’ # (1. fent); 2. 1700: 'rozs; Roggen’ (OklSz. gabona-vetés a.; 1. még 1799: Márton Roggen a.); 3. 1797: ’kétszeres; Mischkorn’ (Veres Μ.: Gazda-aszszony 126: NSz., de vö. 1708: Elegyes gabona: PP. Farrágo a.); 4. 1899: ’búza; Weizen’ (Nyr. 28: 58); 5. 1912: ’gabonapálinka ; Korn- branntwein, Kori? (Nyr. 41: 194); 6. 1914: 'kukorica; Mais, Kukuruz' (MNy. 10: 460). — Sz: /4s 1456 k.: ghabonas (SermDom. 1: 442).
Déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. gobino 'bőség'; szb.-hv. R. gobino 'tönköly'; vö. még or.-e. szí. eoőuHű, eoőuHO 'bőség, bő termés', or. R. soőUHa 'ua.'. A balkáni szláv- ban a gót gabei [birtokos esetben gabeins] 'gazdagság' átvétele. — A magyarba feltehetőleg egy keleti délszláv R. gobino kerülhetett át *'termény' jelentéssel. A szóvégi szláv o helyébe ni. a lépett, és hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A 2. és az újabb keletű 3., 4., 6. jelentés az 1.-ből fejlődött a fogalmi kör szűkülésével. Az 5. jelentés gabonapálinka-íéle (1. 1787: gabona égett- bort: Mátyus I.: Ó és új Diáét. 2: 454: NSz.; 1788: Gabona ... Pálinkák: Harm. Rendt. 127: NSz.) összetétel alapján jött létre jelentéstapad ássál.
Budenz: NyK. 1: 314; Miklosich: Nyr. 11: 165 ® ; Horger: Nyr. 39: 340, NyK. 41: 122; Melich: MNy. 6: 62, HonfMg. 283; Gerhardt: ZSIPh. 16: 319; SzófSz.; EtSz. ® ; Gáldi: MNy. 39: 366, DictKlein. 130; Kniezsa: SzlJsz. 174 ® ; Moór: StudSl. 2: 72, Slavica 2: 53; Benkő: Nyjtört. 105, MNy. 54: 21; Szabó T. A.: MNy. 53: 350; Bárczi: Htört.2 80, MNy. 54: 16; Molnár N.: Növ. 6. (Vasmer: RussEtWb. 1: 282.)
gráborján 1831: „Szarka-ejdáor/án. Madár’ neme” (Kreszn.), de 1. gábos; 1838: Szarka^áöorgyán (Tsz.); — S7^r\.agáborgyány, sí&T^gábrián (MTsz.); szarkagdóoZZdn, szár- Xtàgibernye (Nyatl. tövisszúró gébics a.). J: 1831: ’gébics; Würger’ (1. fent) || gfúbos 1585: „galbula: Gábos” (Cal. 445); 1604: Gabos (MA.). J: 1. 1585: 'sárgarigó; Goldamsel’ (1. fent); 2. 1784: ’sármány; Ammer’ (SzD. 28); 3. 1808: ’gébics; Würger’ (SI.) || grábor 1604: „Gaborka, Gabos madar” sz. (MA. Galbula a.); 1673: ,,Hangos szavuac: a tengelicz, pacsirta, pintyőke, gabor avagy gaborka” (Com: Jan. 31: NySz.). J: 1. 1604: ’sárgarigó; Goldamsel’ (1. fent); 2. 1784: ’sármány; Ammer’ (SzD. 28); 3. 1839: ’gébics; Würger’ (MTsz. 2: 496 szarka-gábor a,).
A szócsalád tagjai magyar fejlemények: személynévből váltak madárnévvé. A gáborján a Gábor (< e. lat. Gabriel ) keresztnév h. lat. Gabirianus, Gdbrianus változatából alakult, a gábor azonos a Gábor keresztnévvel, a gábos ennek becéző származékával. Keresztneveknek állatnévként való alkalmazására vö. máté ’medve’, mátyás ’szajkó’, katicabogáry szentjánosbogár stb. ; vö. még mackó, — Az a nézet, mely szerint a gáborka származék népetimológiával jött létre a lat. galbula 'sárgarigó’ alapján, kevéssé valószínű. — Nyelvjárási szók.
Kúnos: Nyr. 11: 544, 12: 67; Szarvas: Nyr. 17: 437; Simonyi: MNyelv.1 2: 162® ; Kovács: LatEl. 50; Horger: MSzav. 118, UngJb. 15: 434, MNy. 36: 249, 39: 63; Beke: Balassa-Eml. 22, Nyr. 87: 252; SzófSz.; EtSz. 2: 741 gab a., 2: 748 gábor a. ®, 2: 757 gáborján a. ®, 2: 758 gábos a. ® ; Benkő: Nyr. 74: 336. — Vö. gébics.
g-acsaly 1590: ,,Vitis . . . Brachiata: Gaczal [Szóló veszó]” (SzikszF. 47); 1604: Gatzal ßolötö (MA. Szőlótó a.); 1831: Gacsaly (Kreszn.); 1843: kacsai (Bugát: Szóhalm. Gacsal a.). J: 1590: ’szŐlŐkacs; Weinranke | szőlő mint növény; Weinrebe’ (1. fent).
Valószínűleg származékszó : a kacs 'szőlŐ- inda’ gacs alakváltozatából keletkezett denomináld -ly képzővel; vö. személy, zugoly, — Szláv eredeztetése téves. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Gombocz: MNy. 2: 149 ®, NyK. 45: 6; EtSz. ®, 2: 765 gacsai a. is; Kniezsa: SzlJsz. 824®. — Vö. kacs.
grácsér 1787: ,,a' gátsérokban a’ farkoknak közép tolla fel-konkorodik” (Mátyus I.: Ó és új Diact. 3: 251: NSz.); 1794: Gatsér (EtSz.); 1800: Gátsir (Márton); 1808: Gátsor, Katsor, Kátsor (Sí. Katsor a.); 1817: kácsér (Vitkovics: Meséi 52: NSz.); 1825: gátsir (Lex. Búd. 577: NSz.); — gádzér (MTsz.); gádzsér (EtSz.); gádzsér (SzegSz.); gácsér, gácsér, gádzsér, gáncsér, gáncsír, kácsér, kácsér, kácsúr (ÚMTsz.); gácsor, gádzsir, gâzs'çr (Nyatl.). J; 1787: 'hím kacsa; Enterich’ (1. fent).
Szlovák eredetű; vö. szik, káŐer, K. ka&ur ’hím kacsa' ; vö. még: cseh kacer; f.-szorb kaÓor; a.-szorb kacor; le. kaczor, N. kaczór: ’ua.’. Etimológiailag összefügg a m. kacsa eredetijével. Az ukr. Káuyp; f.-or. κάναρ, N. Kauyp; or. N. xauyp: ’hím kacsa’ a lengyelből származik. — A szóeleji m. k > g zöngésülésre vö. gerezna, guzsaly stb. — Nyelvjárási szó, de használatos a baromfitenyésztés szaknyelvében is.
Miklosich: Nyr. 11: 165®; Munkácsi: Ethn. 4: 297; Fekete: Zárh. 24; Kniezsa: MNy. 29: 146, SzlJsz. 174®; SzófSz.; EtSz. ® ; Hutterer: ALingu. 9: 353; Moór: NytudÉrt. 40. sz. 263; Molnár N.: Szárny. 53®, 78, 79, 80; Budziszewska: SlowPrzyd- 64*


gacsos
1012
íyw. 76. (Machek: EtSIÖSl. 186; Slawski: SlEt. 2: 15.) — Vö. kacsa.
gacsos 1647: ,,Körmös, katsos, erős kezei” (GKat: Válts. 2: 1260: NySz. 2: 75 Kacsos a.); 1700: gacsos (Nyr. 32: 158); 1708: Kajtsos (PP. Obliquus a.); — gajcsos (MTsz. kajcsos a.). J: 1. 1647: ’görbe (kéz, láb); krumm (Hand, Bein) | csámpás; krummbeinig’ (1. fent); 2. 1668: ’erős kezű; von starker Hand’ (Matkó: BCsák. 6: NySz. 2: 75 Kacsos a.); 3. 1807: 'girbegurba (növény); voller Krümmungen (Pflanze)’ (Magy. Fűvészk. 1: 195).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint nagyszámú rokonsága is. Szorosabban összetartozik ugyanis a gáncs, kacs, kacska, kacsó, kancsal stb. szavakkal. A hangfestés síkján közelebbről-távolabbról összefügghet még a gajmó gamó, kajla, kajtat, kampó, konty, kunkorodik stb. szavakkal is. A szókezdő k ~ g váltakozásra vö. pl. N. gamó~ kajmó stb. — Eredeti jelentése az 1. lehetett, a 3. ebből közvetlenül fejlődhetett. A 2. jelentés kialakulásának útja ’görbe (kezű)’ -> ’nagy erővel összegörbített (kezű)’ -> ’erős (kezű)’ lehetett. — Nyelvjárási szó.
Pais: MNy. 11: 406; Herman: Pászt. 309; EtSz. 2: 759 gacs a.® ; Benkő: MNy. 57: 300 ®. — Vö. gáncs, kacs, kacsiba, kacsint, kacska, kacsó, kancsal.
gradóc 1794: ,,Gadus Lota, vulgo Mugil — Meny hal, Gadótz — Aalraupe, Butte — Mentuz, Mien” (EtSz.); 1807: Gádótz (Márton). J: 1794: ’egy fajta hal; Kabeljau | menyhal; Quappe’ (1. fent).
Valószínűleg nyelvújítási alkotás az újkori lat. gadus ’haífajta’ (EtSz. 2: 775) alapján. Ez utóbbi a gör. γάδος ’haífajta’ megfelelője, mesterségesen alakított természettudományi műszónak látszik. A magyar szó végződése régebbi óc végű szavaink mintájára alakult (vö. gombóc, vadóc); e végződés más nyelvújítási alkotásokban is megtalálható (vö. bohóc, teknőc). — Természetrajzi műszóként keletkezett, a mai szaknyelvben azonban már nem használatos.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Herman: HalK. 788; Melich: Nyr. 36: 164; Pálfi — Brassai : Nyr. 37: 124®; Horger: MNy. 10: 14; Gáldi: RÉtH. 12: 351; SzófSz.; EtSz.®; Bárczi: Szók.2 105, 106; Kniezsa: NyK. 60: 481®. (Frisk: GrEtWb. 1: 282.)
gádor 1416 α,/1450 k. : ,,Ki egmenden napon ia?uala a haznac gado2a èlçt kiben a valaztot zvzéc taitatnakuala” (BécsiK. 52); 1637: gatora gr. (OklSz. gátőr a.); 1836: Gátrán gr. (MNy. 38: 132); 1873: gádérfa (Nyr. 2: 518); 1880: gádor (Nyr. 9: 283); — gátőr (SzamSz.); gátér (SzegSz.); gadar, gádroban gr., gátar, g átérünk gr., gátér, kadar (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’pitvar, tornác, elŐrész; Hausflur, Diele, Vorderhaus I eresz(alja) ; Vordach und der Raum darunter’ (1. font); 2. 1637: ’a pince torka, torkolatja; Kellerhals’ (OklSz.); 3. 1880: ’gödör, árok; Grube, Graben | üreg (a sír oldalában); Höhlung (in der Seite des Grabes)’ (1. font).
Felnémet eredetű, a megfejtés részletei azonban nincsenek teljesen tisztázva; vö. baj.-osztr. ggdar, gatter '(ablak-, ajtó-)ros- tély, rács; rácsos kapu, kerítés, ajtó; rácsos ajtó mögötti helyiség’, ném. Sz. gotter, goter ’kisajtó; léckerítés; rács; padlásablak’; vö. még kfn. gátér ’rácsos kapu, kerítés, ajtó; kézimunka szegélye, hímzés’, korai úfn. gátér ’rács, rácsos kapu’, ir. ném. Gatter ’ua.’. A német szó etimológiája bizonytalan. — Az egyeztetés jelentéstani vonatkozásai nincsenek kellően felderítve. A m. gádor 1. és 2. jelentése talán a bajor-osztrák szó ’rácsos ajtó mögötti helyiség’ jelentéséhez kapcsolható; a 3. jelentés a 2.-ból fejlődhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. A gádor és a vele azonos forrásból származó gátőr1 adatai nem mindig választhatók szét egymástól határozottan. A szik. N. gádor, gádor ’pincegádor’ közvetlen átadója a magyar volt. — Nagy területen élő nyelvjárási szó.
Simonyi: Nyr. 7: 106, Halász: Nyr. 17: 302; Melich: Nyr. 24: 246; Lumtzer — Melich: DOLw. 110; Ecsedi: NéprÉrt. 13: 162; Thienemann: UngJb. 2: 104; Horger — Cs. Sebestyén: MNy. 22: 325; Fekete: Zárh. 14, 22; Moór: Westung. 44; SzófSz. ® ; EtSz. ® ; Deme: MNy. 49: 438. (Kluge: EtWb.19 235.) — Vö. gátőr1.
çjàgog“ 1585: „gingrio: Gágogok”, Gaggo- gok gr. (Cal. 456); 1598: gagogsz gr. (Decsi: Adag. 197: NySz.); 1604: gakogoc gr. (MA. Glácito a.); 1832: Gággogni sz. (Szabó E.: Székely Tájsz. 4: NSz.); 1838: gegeg (Tsz.); 1844: gágagó sz. (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 138: NSz.); 1872: gigegó sz. (Tóvölgyi: Rónák 19: NSz.); — gangog (ŰMTsz.); gágaG, geg'éG (Nyatl.). J: 1585: ’gackern, schnattern’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a lúd hangját jeleníti meg; vö. pl. 1874/1952: gi, gágá, gágágá (Arany J.: Népdalgy. 32: NSz.). Legalábbis a hangutánzás síkján összefügg a gége főnévvel és a gŐgicsél igével. Hasonló hangalakú és jelentésű szavak más — rokon és nem rokon — nyelvekben is vannak; vö.: votj. gagäkt; md. gagan; Ip. gakket; kfn. gâgen, gágern; or. zozomámb, N. zazáKamb: ’gágog’; vö. még ném. gackeln, gackern ’kotkodácsol ; gágog’. Ezek között azonban nincs származásbeli kapcsolat. A magyar


gagyog
1013
gajdol
szó mély és magas langrendű változatai is létrejöhettek egymástól függetlenül, illetőleg csak a hangutánzás síkján rokon jelleggel. Párhuzamos keletkezésűek a következő, más képzővel, képzőbokorral alakult hasonló jelentésű régi, nyelvjárási szavak is: gágol ’gágog’ (vö. 1720: „nem haliam à lúd gágolá- sat”: Koháry I.: Munkács 3: 24: NSz.); 1833: „Gaggan, v. Giggan a’ lúd: Incipit gingrire, v. gagare” (Kassai 2: 243); gágint 'egyet gágog’ (vö. 1837: Kovács Pál: Thalia 3: 120: NSz.); gágacsolás 'gágogás' (vö. 1876: Bulla J. : Humoros elb. 156 : NSz.) ; gigágáz^ gagagáz 'gágog' (vö. 1882: NépkGy. 3: 415; 1886: Tóth Endre: Libapásztor 4: NSz.); gágároz ’ua.’ (vö. 1891: Kálmány L.: Szeged népe 3: 271: NSz.). — Mongol és török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 359; CzF.®; Bálint: Párh. 15; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 33; Gombocz: NyK. 34: 460®, MNy. 9: 387; Vámbéry: MBölcs. 158; Skaliéka: SbFil. 11: 80; SzófSz.; EtSz.®; Nyíri: MNy. 52: 44. — VÖ. gége, gőgicsél.
gagyog 1725: „Kisdeddé lőtt az emberek- - között, már gagyogván, már ütve vétve tudatlankodván” sz. (Nyr. 38: 315); 1812: gyagyogása sz. (Holosovszki I.: Kálnoki 106: NSz.); 1851/1900: gagyog (Vas Gereben 12: 200: NSz.); — gajog, gatyog (ÚMTsz.). Js 1725: 'lallen, babbeln'# (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a beszélni kezdő kisgyermek gügyögését, gŐgicsé- lését jeleníti meg. Összefügg a gügyög-gel és távolabbról a hangutánzás síkján talán még a bugyog-g&l is. — Kétségtelenül ide tartozik a más képzőbokorral alakult R. gagyatol 'gagyog, gügyög, trécsel’ (1784: SzD. 18, 29) és a N. égagyarászni 'elbeszélgetni, elfecsegni' (Nyr. 6: 134) is. — Török származtatása téves.
Budenz: NyK. 2: 345; CzF.; NyÚSz.; Gombocz —Melich: MNy. 8: 299; Vámbéry: MBölcs. 158; SzófSz.; EtSz. ® ; Nyíri: MNy. 52: 44. — Vö. gügyög, gyagya.
gajd1 1272/1325: „aliam terram Goydus- bogdan uocatam" sz. hn. (OklSz.); 1402: Gaydus sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: „tibia: gayd” (SchlSzj. 1999.). J: 1272/1325: ’egy fajta fúvós hangszer: furulya vagy duda; Art Blasinstrument: Flöte oder Dudelsack’ (1. fent).
Vándorszó; vö.: sp. gaita ’pásztorsíp; duda’; rom. gáida 'duda’; szb.-hv. gajdé [többes sz.] ’ua.’; szik, gajdy [többes sz.] ’ua.’; le. R., N. gajda [rendszerint többes sz.-ban: gajdy] ’ua.’; ukr. N. eáüda ’pászto- síp; duda’; oszm. gayda 'duda'; arab gatya ’ua’. A szó végső forrása tisztázatlan, s elterjedésének körülményei sincsenek részletesebben felderítve. Kelet-Európábán és a Balkánon valószínűleg a vlach pásztorkodás révén terjedt el. — A magyar szó közvetlen átadóját nem lehet meghatározni. Az ugyanebbe a szócsaládba tartozó m. N. gajda 'duda' (MTsz.) a középkori gajd-tói független átvétel a szerb-horvátból. — A gajd-nak a gajdol családjába sorolása kevéssé valószínű. — Elavult szó.
Budenz: NyK. 6: 303; Miklosich: Nyr. 11: 165; Szarvas: Nyr. 15: 77; Szamota: AkÉrt. 5: 509; Melich: NyK. 25: 296 ®; Prónai: Nyr. 27: 175; Asbóth: Nyr. 27: 216; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 48®; Berneker: SlEtWb. 1: 291; SzófSz. gajdol a.; EtSz. 2: 794 7. gajd a. ®, 2: 797 gajda a.; Kniezsa: SzlJsz. 175; Pais: MNy. 60: 31 ®. (Lokotsch 643.; Corominas: DiccCrítEt. 2: 612, Breve- Dicc. 281; Slawski: SlEt. 1: 250; Machek: EtSIÖSl. 114; Cioranescu: DiccEtRum. 351; BEtReé. 224.)
gajd2 1. gajdol
gajdesz 1911: „Gaides: beteg”, Kaides (TolvSz.; az « olvasata bizonytalan); — gajdesz (Kabdebó); gajdëc, gajdész (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1911: 'beteg; krank* (1. fent); 2. 1917: ’halott; tot’ (Kabdebó); 3. 1959: ’pityókos, félrészeg; beschwipst’ (Nyr. 83: 333). 4. 1965: 'lerongyolódott; zerlumpt, abgelumpt’ (Nyr. 89: 221). B) fn. 1. 1917: 'hulla; Leiche’ (Kabdebó); 2. 1919: 'halál; Tod’ (Zolnay — Gedényi).
Ismeretlen eredetű. — Az A) 3. jelentés a N. gajdos (1. gajdol a.) hatására keletkezhetett. — Az argó gojsenen 'haldokol' (1911: TolvSz.) igével való esetleges összefüggése valamint a N. gajdé ’( szegény) zsidó’ (ÚMTsz.) esetleges ide tartozása vizsgálatot kíván (mindkét szó csak ©gy-egy adatban fordul elő). — A jiddisből való, különféle eddigi megfejtési kísérletei, valamint orosz származtatása részben hangtani, részben jelentéstani és szó történeti okokból elfogadhatatlan. — Főként állandósult szókapcsolatokban élő argó és nyelvjárási szó.
H. 	A.: MNy. 15: 160; Tolnai: MNy. 16: 13; Dávid: MNy. 16: 30; Juhász: MNy. 28: 224; EtSz.; Erdődi: MNy. 49: 470.
gajdol 1604: „Gaydoloc: lubilo, as. Cano, is” (MA.); 1784: gajdúl/ni sz. (SzD. 30); 1800: Galydolni sz. (Márton); 1845: Kajául (Gáspár J.: Érd. Tájsz. 7: NSz.). J: 1. 1604: 'kurjongat; johlen | kornyikál; grölen, leiern’# (1. fent); 2. 1784: ’becsíp; sieh berauschen’ (1. fent); 3. 1833: ’fecseg, locsog; schwatzen | pletykál; klatschen’ (Kassai 2: 243); 4. 1838: ’elmegy az esze; den Verstand verlieren’ (Tsz.); 5. 1864: ’fennhangon sír, ordít; plärren, heulen’ (CzF.). || gajdos 1792: ,,Gajdost ittas” (SzD. Gajdol/ni a.) ; — gajdas (MTsz.). J: 1. 1792: ’ittas; berauscht’


gajgonya
1014
galacsin
1. 	fent); 2. 1847: ’hangos; laut, lärmend’ (Jósika: Reg. Képi. 1: 169: NSz.) || gajd 1805: ? gajd (Verseghy F.: Tiszta Magy. 120: NSz.); 1864: „gajd: ... Nagy örömzaj, széles kedvűek lármája” (CzF.). J: 1. 1805: ? ’gajdolás; Gegröhle, Gejohle’ (1. fent), 1864: ’ua.’ (1. fent); 2. 1896: ’kuplé; Couplet’ (Nyr. 25: 322).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a hangos kiáltozást jeleníti meg. Abba az ősi hangutánzó szócsaládba tartozhat, amelybe a kiált, kiabál és rokonsága. Az egybctartozást a szó k kezdetű alakváltozata is mutatja. A gajdos analógiás alakulatnak látszik a dacol : dacos, j incol ’ugrándozik’: jincos ’ugrándozó’ típusú szópárok hatására. A gajd tudatos elvonás; a Verseghynél jelentkező első adat a hangszert jelölő gajdr-m is vonatkozhat. — A hangjelenségre vonatkozó eredetibb jelentésből az összes többi magyarázható, részben érintkezésen alapuló névátvitellel. — A gajdol-rvak és az itt tárgyalt gajdos-nak a R. gajd1 ’furulya, duda’ főnévhez kapcsolása kevéssé valószínű. A részegséggel kapcsolatos jelentésben használt gajdos-nak származásbeli elkülönítése fölösleges. A gajdot német származtatása téves. — A gajdos nyelvjárási szó, a gajd elavulóban van.
Budenz: NyK. 6: 302; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 87; Halász: Nyr. 10: 246 ® ; Simonyi: AkNyÉrt. L5/3: 15, Nyr. 32: 475; Melich: Nyr. 24: 557, NyK. 25: 296, MNy. 12: 213; Lumtzer— Melich: DOLw. 273, 283; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 48; Wichmann: MNy. 4: 298 ®; Gombocz: BTLw. 166; Horger: xMSzav. 64; SzófSz.; EtSz. ® , 2: 795 2. gajd, 2: 806 1. gajdos, 2: 808 2. gajdos a.; D. Bartha: MNy. 49: 465; Kniezsa: SzlJsz. 825; Pais: Kodály-Eml. 3: 158, MNy. 60: 31®; Ruzsiczky: KazTájsz. 241. — Vö. kiabál, kiált.
gajgonya 1826: „Gajgona, kajgona: Tojás rántotta” (TudGyűjt. 2: 46); 1828: gajdina (TudGyűjt. 10: 69); 1838: Kajgonya (Tsz.); 1854: Gajgonya (Magy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.); — gájdinyá, kajdina, kajgéna (MTsz.); gájdányá (Nyr. 88: 452); gajginya, Kajdëna, kajdonát gr., kajginya, kajgona (ÚMTsz.); gajgina (Nyatl. rántotta a.). J: 1826: ’tojás- rántotta; Rührei, Eierspeise’ (1. fent).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. kaj- gana ’tojásrántotta’. Végső forrása a perzsa yäyä-ginä ’ua.’. A balkáni nyelvekbe az oszm. kaygana ’ua.’ közvetítésével került; vö.: big. N. καβεαΗά, καΰεακά; mac. KajeaHa: ’ua.’. A rom. N. cáigána, gáigáná ’ua.’ a szerb-horvátból való. — A magyar alakváltozatok hasonulásos zöngésüléssel, elhasonulással és palatalizálódással jöttek létre. — Szóföldrajzi és szótörténeti okok miatt nem fogadható el az a feltevés, hogy a m. gajgonya az oszmán-törökből származik. — Főleg a dél-dunántúli, szlavóniai nyelvjárások szava.
Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 46 ® ; Gombocz: AkÉrt. 18: 512; Wichmann: MNy. 4: 161 ® ; Petrovici: Dac. 6: 366; Kniezsa: MNy. 29: 146, SzlJsz. 636 ® ; EtSz. ® ;Penavin: Nyr. 88: 452, UrAltJb. 36: 49. (SKaljic: Turc. 2: 417).
gala, 1704; „Ma láttattak a tüzek, születése napja ma van a császárnak: beillik tüzi- mesterségnek a gálához” (MNy. 61: 473); 1750: ^άΖΖα-szépbûl (Fal: UE. 410: NySz.); 1761: gallákban gr. (Biró-Préd. A: NySz.); 1854: Gala (HeckenastldSz.2). J: 1. 1704: ’ünnepélyes alkalom; festliche Gelegenheit’ (1. fent); 2. 1727: ’díszruha; Galakleid’ (MNy. 30: 24).
Német eredetű; vö. ném, Gala ’ünnepi dísz, pompa; díszruha’. Ennek forrása a sp. gala ’díszruha, ünnepi ruha’. A spanyol szó az ófr. gale ’vidámság, szórakozás’ (< : ófr. galer ’szórakozik, vidám életmódot folytat’) átvétele. A sp. gala külnféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: fr. gala; ol. gala; le. gala: ’díszruha’ ; a franciában, lengyelben még ’díszünnepély’, az olaszban ’dísz, pompa’ is. Vö. még: ang. gala ’díszünnepély’, in gala ’díszruhában, ünnepi díszben’; or. KOHyépm-εαΛά ’ünnepi hangverseny’. A ’díszruha’ jelentés a sp. vestido de gala ’gálaruha’ szókapcsolatból az udvari életben alakult ki. Az ’ünnepélyes alkalom; díszünnepély’ jelentésre vö. sp. dia de gala ’a gálanap’. — A magyarba a bécsi németből kerülhetett át. — Közvetlen spanyol, illetőleg olasz származtatása nem valószínű. — Elavulóban van.
CzF.; Körösi: Nyr. 13: 499; Melich: Nyr. 24: 246 ®; D. Éltes: FrSz. 56; Hartnagel: MNy. 30: 24; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 231; OxfEnglDict. Gala1 a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1747; Corominas: BreveDicc. 281; Kluge: EtWb.19 228; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 284.) — Vö. gáláns.
galaesin 1560 k.: „Balearis cum Balea, iactabile alachyn [o: galachyn] vel lapilli. galachyn: auagj keo” (GyöngySzt. 2788.); 1786: galatsérúltt sz. (M. Hírmondó 572: NSz.); 1838: Galacsint (Tsz.); 1876/1917: galacsárral gr. (Baksay: írod. dóig. 1: 458: NSz.); — galacsi (MTsz.). J: 1. 1560 k.: ’golyó, gömb; Kugel’# (1. fent); 2. 1834/ 1885: ’pirula; Pille’ (Vörösm. 8: 10: NSz.); 3. 1876/1917: ’galacsinhajtó bogár; Mistkäfer’ (1. fent) jl galacs 1834: „Nem keserű galacsot, porló tejczukrot ajánlok” (Kritikai Lapok IV. Pályalombok 41: NSz.). J: 1834: ’golyó; Kugel | pirula; Pille’ (1. fent).


gálád
1015
galagonya
Ismeretlen eredetű szócsalád. A galacsin és a galacsér ~ galacsár változatok egymáshoz való viszonya nincs tisztázva. A galacsint í-je járulékhang lehet (vö. rubin ~ rubint, tulipán^ tulipánt), a galacsi téves kikövetkeztetéssel keletkezhetett. A szó eredetileg a parittyából elhajítható, agyagból, sárból keményre gyúrt golyót vagy kődarabot jelölte. A NySz.-beli értelmezés téves. A galacs nyelvújítás kori elvonás eredménye. — A gálacsin-nnk. egy ’hajlás, görbület’ jelentésű *kal^ *gal alapszóból való magyarázata, a golyó szóval való rokonítása, valamint szláv származtatásai tévesek. — A galacsin nyelvjárási szóból viszonylag későn vált köznyelvivé, a galacs elavult.
CzF.; Munkácsi: Ethn. 4: 207; Beke: Nyr. 61: 78; Györffy I.: MsgNépr. 2: 34; SzófSz.; EtSz. 2: 823 galacsér a. ® ; Bárczi: NéprTan. 103; Kniezsa: SzlJsz. 825 ®.
gálád 1213/1550: ? „Kalad de villa Geft” szn. (VárReg. 265.); 1214/1550: ? Galaldu szn. (VárReg. 324.); 1372 U./1448 k.: ,,as bodog pernek nem latak gono^okliew^t nagyob bewnewft es galyadbat . . . ment engemet” (JókK. 127); 1577: gallyát (RMKT. 8: 297); 1585: gálád (Cal. '699 [□: 695]) ; 1591: gályát (SalMark. 23: NySz.). J: A) fn. 1372 U./1448 k.: ’csavargó; Vagabund | kóbor diák; wandernder Student | jokulátor; Jokulator’ (JókK. 30). B) mn. 1. 1372 u./ 1448 k.: ’alávaló, becstelen; niederträchtig | arcátlan; frech’# (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ? ’piszkos; schmutzig’ (JókK. 132), 1585: ’ua.’ (Cal. 993); 3. 1795 k.: ’fösvény; geizig’ (Takáts R.: Told. D. v.: NSz.); 4. 1873: ’csúf beszédű; zotenreißerisch’ (Nyr. 2: 423). — Sz: ~ság 1624: galádság (MA: Tan. 470: NySz.).
Valószínűleg latin eredetű; vö. k. lat. goliardus ~ gallardus, galliardus ’vándor klerikus, jokulátor’; — vö* még ol. goliardo, gogliardo (FilKözl. 1: 108) ’ua.’. E szavakban egyrészt a bibliai eredetű Góliát, k. lat. Góliát, Golias személynév lappanghat, másrészt a lat. gúla, ol. gola: ’torok’ szóhoz is kapcsolta őket a nyelvérzék. A középkorban Góliát alakja az Isten elleni lázadás szimbóluma volt, s a sokszor jokulátori szerepeket vállaló vándordiákokat az ő fajtájába, rokonságába sorolták. A torkosságot pedig a goliárdokra, jokulátorokra különösen jellemző tulajdonságnak tartották. — A magyar saó művelődéstörténeti okok miatt inkább a latin, mint az olasz átvétele lehet. A joku- látorság és a jellembeli hitványság jelentésbeli összefüggésére vö. csélcsap, csúf, igric; a csavargás és a gonoszság fogalmának megegyező jelölésére vö. bitang. — Az a feltevés, hogy a m. gálád közvetlenül a Góliát személynév köznevesülésével jött létre, kevésbé valószínű. Egy ’hajlás, görbület’ jelentésű
*kal ~ *gal alapszóból való származtatása, valamint hangutánzó eredetű szóként való magyarázata téves. — Főleg északi és keleti területeken élő nyelvjárási és kissé régies hatású irodalmi nyelvi szó.
CzF.; Fekete: Zách. 22; Pais: MNy. 26: 353; Végh: Adal. 61; SzófSz.; EtSz. ® ; Balázs: FilKözl. 1: 97®; Vértes O. A.: NyK. 66: 408. (Migliorini: NP. 12, 108; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1840.)
galagonya 1327/1410 : ,,Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); 1379: Galagonya^ (Fekete Nagy: Trencsén 148); 1401: Galgonyas sz., Golgonya (Fejér: CD. 10/4: 67, 68); 1499: Gelyegenyeïfa (UjMMúz. 7: 467: NySz. 1: 737 galagonya-fa a.); 1500 k.: Galagyne (MNy. 21: 141); 16. sz. e. f. : Gelegonÿa (MNy. 21: 142); 1541: ghelegheúenek gr. (Sylvester: ŰT. fakszimile kiadásának hátulról számított 8. lapján); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (Helt: Mes. 420: NySz.); 1595: geleginye (BcytheA: FivK. 13b: NySz.); 1785: Galaganya (Μ. Hírmondó 119: NSz.); 1825: galagonyfa, Galagónya^yiimÓMs^ (Lex. Búd. 376, 493: NSz.); 1881: gèlègonya (Kálmány L.: Szeged népe 1: 87: NSz.); 1899: gajgonyás sz. (Csényi Gy.: Tisza 30: NSz.); — galegenye, gelegënye, gereginye (MTsz.); gelagunya (Vasi- Sz. 2: 262); geleginya (OrmSz.); galaginnya, gàlàgunyà, gélegonyát gr., gelegunya, gere- g'ènye (ÚMTsz.). J: 1. 1327/1410: ’tüskés cserjefajta, melynek fehér virága és piros bogyójú termése van; Weißdorn’ (1. fent); 2. 1710 k.: ’e cserje gyümölcse; Mehlbeere, Mehlfäßchen’ (Thaly: VÉ. 2: 73); szakny. ’Crataegus’. — Szívós 1401: 1. fent.
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. zaozùhü, N. zaozúhh ’galagonyacserje ; e cserje gyümölcse’ ; mac. zaozuho. ’ua.’ (MRS1. 73) ; szb.-hv. glóginja ’a galagonya gyümölcse; N. galagonyacserje’ (Simonovic 145); szín, glogínja ’a galagonya gyümölcse’; vö. még: cseh hlo- hyné ’tűztövis; a galagonya gyümölcse’; szik, hlohyna ’ua.’; a szó töve vagy annak más származéka a többi szláv nyelvben is. Az ősszláv *glogynja jelentése ’a galagonya gyümölcse’ volt; az egyes szláv nyelvekben meglevő ’galagonyacserje’ jelentés másodlagos. — A magyarba feltehetőleg egy ’gala- gonya gyümölcse’ jelentésű (déli) szláv R. glogynja került át *gloginya alakban, s a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és két irányú hangrendi kiegyenlítődéssel gala- gonyá-vÁ, illetőleg gelegenyé-vé fejlődött(vö. rekettye ~ R., N. rakottya); a magas hangrendű alakok azonban elhasonulásos gelé- go nya-félék bői is keletkezhettek. A kétféle jelentés azzal függ össze, hogy a magyarban az alma, dió, körte, szilva stb. egyaránt jelöli


gralagyol
1016
gfalambóc
a gyümölcsfát és gyümölcsét is. — Török származtatása téves.
CzF.; Miklosich: Nyr. 11:165 ® ; Asbóth: Nyr. 31: 11; Vámbéry: MBölcs. 42; Simonyi: Nyr. 49: 8; Melich: MNy. 23: 492; Smilauer: Vöd. 482; Beke: VasiSz. 2: 262 ® ; Nyr. 70: 47; SzófSz.; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 175® ; Bárczi: Bev.3 106, 107; Gáldi: MNy. 54: 6; Reuter: Nyr. 87: 368; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 287. (Vasmer: RussEtWb. 1: 275; Machek: ÖSÍJmR. 116.)
gralagryol 1717 e./1804: „csengett a ház, úgy garagyoltunk órákig” (MNy. 60: 114); 1759: galagyol vala (MNy. 60: 114). J: 1717 e./ 1804: 'gagyog; babbeln | karattyol; schnattern, gacken’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a beszélni kezdő kisgyermek gagyogását, gügyögését jeleníthette meg, s csak később kezdett bármiféle gagyogást, karattyolást kifejezni. Szorosabban összetartozik a karattyol igével, s a hangutánzás síkján még a gagyog-gsA és rokonságával is. — Székely nyelvjárási szó.
EtSz.®, 2: 1038 garagyol a. is; Terestyéni: MNy. 55: 228; Zsoldos: MNy. 60: 114. — Vö. karattyol.
galamb 1138/1329: ? „In (villa) Dada . . . Glombudi” sz. szn., „quorum nomina funt . . . Glambudipetue” sz. szn. (MNy. 32: 131, 203); 1165 k.: golombos sz. szn. (Mon- Strig. 1: 118); 1316: Galomb szn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „Es tompa ^oual | te^ÿuala mÿkeppen galamb” (JókK. 72 — 3); 1395 k.: calamb (BesztSzj. 1172.); — gallamb (ÚMTsz.). J: 1. 1165 k.: ’turbékoló hangot adó gyors röptű madár; Taube’* (1. fent); 2. 1527: ’<kedveskedő megszólításként:) szerelmesem, kedvesem; <als liebkosende Anrede:) mein Schatz, mein Täubchen’ (Érdy- K. 379); 3. 1913: ’galamb alakúra sütött tészta; Kuchen in Form einer Taube’ (ÚMTsz.; de vö. 1820: galambotskákat sz. ’ua.’: Nagyváthy: Házi gazdassz. 201: NSz.). — Sz: ~os 1165 k.: szn. (1. fent) ; 1519: fn. ’galambárus’ (JordK. 493); 1585: fn. 'galambdúc’ (Cal. 218) [ ~ ócska 1604: Galamboczka (MA.) | ~asz fn. 1655: galambász (ACsere: Enc. 355: NySz.) | ~ász(ik) ige 1702: galambászó sz. (Misk: VKert. 376: NySz.).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. golgbb; szb.-hv. gblűb; szín, qolgb; szik, holub; or. sósryCb: ’galamb; [a szlovákban és az oroszban] (férfi kedveskedő megszólításaként:) kedvesem, galambom’ ; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható szláv nyelv R. golgbb ’galamb’ szava került át a 10. sz. vége előtt golomb alakban. A 2. és 3. jelentés az l.-bŐl jött létre hangulati, illetőleg alaki hasonlóság alapján. A szelídség, tisztaság és szeretet jelképének tartott galamb nevéből számos nyelvben alakultak kedveskedő megszólítások, megnevezések; vö. a fenti szláv adatokon kívül: lat. mea columba; ném. mein Täubchen: 'kedvesem’ (tkp. 'gálám- bőm’); fr. colombe ’tiszta lelkű fiatal lány’ (tkp. ’galamb’). — Latin származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 314; CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 165 ® ; Kovács: LatEl. 15; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 24, 26, NyK. 32: 362, 41: 386; Szabó E.: Nyr. 23: 354; Melich: NvK. 25: 106, MNy. 6: 400, 8: 151, 154; Szamóta: NyK. 25: 157; Szinnyei: NyK. 27: 370, 46: 163; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 31; Bodnár: Aquila 21: 204; Kniezsa: NyK. 49: 352, SzlJsz. 176 ® ; SzófSz.; EtSz. ® ; Bárczi: Bev.3 106; Petrovici: Slavia 31: 38; Molnár N.: Szárny. 65; Moór: AEthn. 12: 48; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 71. (Vasmer: RussEtWb. 1: 289; Slawski :SlEt. 1: 312; Machek: EtSIÖSl. 137.) — Vö. galambica, galambóc.
gralambica 1584 k.: „Waras galambicza ez az legjobbik” (Gombocz E.: BotTört. 122). J: 1584 k.: ’galambgomba; Täubling’ (1. fent).
Valószínűleg szerb-horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. N. golobica, golubica ’galambgomba’ [tkp. ’nŐstény galamb’] (Si- monovic 410); szín, golobica ’ua.’; vö. még big. N. Zbxb6úi;u [többes szám] ’egy fajta fehér gomba’ (Mlad. 1: 490). A névadásnak az az alapja, hogy e gombák némelyik fajtája galambszínű. Hasonlóképpen ’galamb’ jelentésű szóból képződött a ném. Täubling; cseh holubinka; le. golqbek; or. N. eonyőég: ’galambgomba’ is. — A magyarba átkerült nyugati délszláv szó a m. galamb hatására módosulhatott galambicá-vÁ. — Szóképzés- történeti okokból kevéssé meggyőző az a feltevés, hogy a galambica a galamb magyar származéka. A kicsinyítŐ-becézŐ m. -ica képzőbokor (vö. Katica, tubica, N. nyulica ’vargánya’: Nyr. 26: 186) a 16. sz.-ban még aligha volt meg. A 'kedves galamb; szere- tőcske’ jelentésű m. galambica (1. 1864: CzF.) azonban kétségtelenül a m. galamb-bcA alakult, s ezért csak közvetve tartozik ide. — A dunántúli nyelvjárások szava.
Miklosich: Nyr. 11: 165®; Simonyi: TMNy. 551 ; Melich: MNy. 10: 253; Juhász: MNy. 25: 196; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 636 ®; Gáldi: Szótir. 117, 163; Molnár N.: Szárny. 70. (Machek: EtSIÖSl. 137.) - Vö. galamb, galambóc.
gralambóc 1590: „peristerium : Galam- bucz fu”, „Verbenaca: Galambucz fú” (Sziksz- F. 25, 30); 1604: Galambotzía (MA.); 1745: Galambócz-Íu (MNy. 5: 186); 1790 k.: Galambócz (Nyr. 85: 213); 1831: galamb botz


gr al and
1017
gáláns
(Kovács József: Éneis. 3: 140: NSz.); — galócfü (SzegFüz. 2: 166). J: 1590: ’vasfű; Eisenkraut, Verbene* (1. fent).
Valószínűleg származékszó: -c kicsinyítő képzővel keletkezhetett a galamb főnévből; vö. gombóc, gömböc, vadóc stb. Feltehetőleg a 16. sz.-i botanikusok alkották meg latin mintára; vö. k., h. lat. columbaria, columbaris ’vasfű* (< : lat. columba ’galamb*; vö. Gombocz E.: BotTört. 31, 55; EtSz. 2: 841). E latin növény név alapján jött létre a m. R. galamb jú ’vasfű* (1. 1578: Mel: Herb. 144: NySz.) is; vö. még: ném. R. taubenkraut; le. N. golçbie ziele; or. N. eoayőÚHey: ’ua.’ (tkp. ’gaiambfű*). Kevésbé meggyőző magyarázat szerint a ’galambdúc’ jelentésű m. R. galambuc (1673: Com: Jan. 31: NySz. Galambos a.) a k., h. lat. peristerium ’vasfű; galambdúc* nyomán ’vasfű’ jelentést vett volna fel. A m. R. galambuc ’galambdúc’ azonban csupán egyetlen adatból ismeretes, és aligha lehet egyéb, mint sajtóhibás galambdúc, — Szláv származtatása nem fogadható el ; ’vasfű’ jelentésű szláv *golgbbcb-t nem tudunk kimutatni. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Melich: MNy. 10: 253 ® ; Juhász: MNy. 24: 106; EtSz. ®, 2: 860 galambuc a. is; Kniezsa: SzlJsz. 637; A. Kövesi: NyK. 67: 311. — Vö. galamb, galambica.
galand 1634: „Eszembe jutva, hogy Galon híjával is vagytok” (MNy. 61: 486); 1640: galanddal gr. (MNy. 61: 486); 1646: gallon (OklSz. gallon a.); 1651: gallontól gr. (Nyr. 19: 89); 1655: galanttál gr. (Radv: Csal. 2: 318); 1662: galanos sz. (TörtTár. 1881. 778); 1675: gallondos sz. (MNy. 61: 486); 1748: gallont gr. (Fal: NA. 127: NySz.); 1775: gallanyal gr, (MNy. 60: 227); 1790: galándon gr. (Gvadányi: Fal. nót. 22: NSz.); 1792: Kollang (SzD.); 1793: galondal gr. (Gvadányi: Rontó Pál 18: NSz.); 1831: galanta (Kreszn.); 1881: galland (Csepreghy F.: Müv. 1: 30: NSz.); — gallony (MTsz.); gallang, gallangy, galánt, gallong (ÚMTsz.). Js 1. 1634: ’ketkeny szalag; schmales Band | szegélydísz; Rand Verzierung’ (1. fent); 2. 1794: ’galandféreg; Bandwurm’ (Domby S.: Orv. tan. 466 — 7: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Galon, R., N. galone, galloné ’paszomány, szegélydísz’ (Schulz: DtFremdwb. 1: 234 galoniert a.). A német alakok a fr. galon ’ua.’, illetőleg a franciából származó ol. galloné ’ua.’ átvételei. A fr. galon-X> a tisztázatlan eredetű fr. galonner ’szalagokkal díszít <hajat>* igéből vonták el. Részben közvetlenül a franciából, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. galloon; le. galon: ’paszomány, segélydísz’. — Am. galand, galant, gallangy stb. végződése valószínűleg szervetlen járulékhang; vö. beléndek,
N. girind ~ giringy ’ görény’, rozmaring, tulipánt stb. A galanta talán latinosítás eredménye. A 2. jelentés a galandgiliszta (vö, 1780: Rácz S.: Orv. tan. 2: 53: NSz.), galandjéreg (vö. 1798: Nagy S.: Isten jós. 410: NSz.) összetételből jött létre tapadással. — Olasz származtatása nem fogadható el. — A köznyelvben inkább csak a galandjéreg összetételben használatos.
Simonyi: Nyr. 6: 450 ® ; Szilasi: Nyr. 10: 486; Körösi: O1E1. 30; Horger: MNy. 22: 23; SzófSz. galandjéreg a.; EtSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 234 galoniert a.; OxfEnglDict. Galloon a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1755; Kluge: EtWb.19 229; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 286.)
galanga 1577 k.: „gyeombert, jekfwet . . . galangath , . , ejêketh teord égwe” (OrvK. 42); 1600 k.: galgantot gr, (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 256); 1783: Galánga gyökér (EtSz. 2: 866: 1, galanga a.); 1838: Galang (Tzs.); 1865: galanya-gyökér (Babos galanga a.); 1877: galagonyagyökér, Galánt· gyökér (EtSz. 2: 835: galagonyagyökér a., 2: 866: galang a.). J: 1577 k.: ’a gyömbérrel rokon gyógynövényfajta; eine dem Ingwer verwandte Heilpflanze | ennek gyökere ; Galgantwurzel’ (1. fent) ; szakny. galanga· gyökér ’Alpinia galanga’.
Latin eredetű; vö. k. lat. galanga, galgana, galganum ’galanga(gyökér)’, h. lat. galanga ’ua.’. Végső forrása a kínai Kao-liang-kiang ’Kao-liangi gyömbér’ (OxfEnglDict. Galin· gale a.), melyet az arab halandón ’galanga’ közvetített a görögbe a 9. sz. után; vö. kései gör. γάλαγγα ’ua.*. A latin révén különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. galingale; ném. Galgant (-wurzel); sp. galanga; fr. galanga; ol. galanga: ’galanga(gyökér)’. — A magyar alakváltozatok közül a R. galgant a németből való. A galagonyagyökér népetimológiás alakulás. — Olasz származtatása nem fogadható el. — Szaknyelvi szó.
CzF.; Körösi: O1E1. 30; EtSz. 1: 835 galagonyagyökér a., 2: 866 galang a., 1. galanga a.®, 2: 867 2, galanga a., 2: 881 gdlganám a., galgant a. (Lokotsch 795. ; OxfEnglDict. Galingale a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3997a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1742.)
gáláns 1769: ,,Én ma szép uj ruhával fel ékesítem magamat, mint egy galánt gavallérhoz illik” (IrtörtKözl. 19: 329); 1771: galant (D. Éltes: FrSz. 57); 1779: gálántságot sz. (Bessenyei: Holmi 100: NSz.); 1875: gáláns (Almási T.: Olar. 11: NSz.); 1879: gáláns (Németh I.: Elb. 115: NSz.); 1898: Gáláns (Mikszáth: A demokraták 61: NSz.); — gállánt (ÚMTsz.). J: A) mn. I. 1769:


galéria,
1018
galiba
»előzékeny; entgegenkommend | elegáns; elegant’ (1. fent); 2. 1779: ’? kicsapongó; liederlich | szerelmes, szerelmi; verliebt, Liebes-’ (L fent), 1854: ’ua.’ (Heckenast- ídSz.2); 3. 1804: ’bőkezű, gavalléros; freigebig’ (Gaal Gy.: Tud. palótz V.: 32: NSz.). B) fn. 1769: ’gavallér; Kavalier’ (MNy. 30: 32).
Francia eredetű, feltehetően német közvetítéssel is; vö. fr. galant mn. ’udvarias; szerelmes’, fn. ’udvarló, szerető’; — vö. még ném. galant »udvarias; szerelmes; R. finom, elegáns’. A fr. galant az ófr. galer »szórakozik, vidám életmódot folytat’ (1. gála a.) igenévi származéka. Részben közvetlenül a franciából, részben különféle közvetítéssel bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gallant mn. ’merész; udvarias; R. elegáns’, fn. ’udvarló, szerető’; ol. galante mn. »udvarias; szerelmes; elegáns», fn. ’nőbarát»; cseh galantní »udvarias; szerelmes’; le. galant ’gáláns ember, lovag; elegáns ember’. — A m. gáláns szóvége latinosítással keletkezett; vö. frappáns. Főnévi jelentése a R. galant gavallér szókapcsolat alapján fejlődhetett ki tapadással. — A gáláns a választékos stílus szava; a galant ^galánt ~ gálánt változat nyelvjárási szinten él.
Lumtzer —Melich: DOLw. 111; Tolnai: Szily-Eml. 86; D. Éltes: FrSz. 57; EtSz. (Schulz: DtFremdwb. 1: 231; OxfEnglDict. Gallant a.; DudenEtym. 194, 195; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 284.) — Vö. gála.
galéria, 1713: „Mi az Kápolnábul ki- jüvén, az Király kis Galleriáját, maga házait az hol holmi köves portékái vadnak, jártuk meg” (Nyr. 89: 387); 1787: galériások sz. (Fal: TÉ. 795: NySz.); 1813: Gallériával gr. (Limit. 16: NSz.), galeríejét gr. (Kazinczy: Báróczy 14: NSz.); 1817: galériái gr. (Czövek: Hír. zsiv. 1: 143: NSz.); — galoria (ÚMTsz.). J: 1. 1713: ’műgyűjtemény ;
Kunstsammlung’ (1. fent); 2. 1787: »zárt folyosó; geschlossener Gang» (1. fent); 3. 1835: »karzat a színházi nézőtéren; oberster Rang im Theater» (Kunoss: Gyal.); 4. 1860: »család; Familie» (Ormós Zs.: Ut. eml. 2: 66: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gallery; ném. Galerie; fr. galerie; ol. galleria; or. zaAepén: »folyosó; gyűjtemény; karzat’. Vö. még k. lat. galéria, galleria ’fedett járda, folyosó; árkád’, h. lat. geleria ’fedezék; folyosó; fedett tornác; erkély; csarnok’. Végső soron talán a Galilea földrajzi névre megy vissza, amelyet a középkorban a templomok tornácának jelölésére is alkalmaztak ; vö. ófr. galilée ’templomtornác’. A névadásnak az lehetett az alapja, hogy a világiakat, bűnösöket befogadó templomtornácot a bibliai Judeával szembeállított Galileához lehetett hasonlítani, mert annak lakossága sem volt buzgón vallásos. A szó vándorútjának részletei nincsenek teljesen tisztázva. — A magyarban feltehetően többszörös átvétel. A galleria a latinból vagy az olaszból való. A galéria lehet latin eredetű, de lehet a német (esetleg francia) megfelelő latinosítása is. A galerie a németből vagy a franciából származik. A galléria alakra a gallér hangalakja hathatott. — Főleg művészeti, építészeti szó.
Körösi: O1E1. 30; Tolnai: Szily-Eml. 86; EtSz. ® ; Zsoldos: Nyr. 89: 387. (Schulz: DtFremdwb. 1: 232; OxfEnglDict. Gallery a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1752; DudenEtym. 195; Kluge: EtWb.19 228; Bloch— Wartburg: DictEtFr.4 285.)
galeía 1620; „Az Juhasz hazban. Vagion kamoraiaban sailt Niomo galita”, „vay keopelleö gilitta” (OklSz.); 1634: geleta (OklSz.); 1799: geléta (EtSz.); 1835: Galeta (TudGyűjt. 2: 30); 1836: Galyáta (MNy. 38: 56); 1861: galéta (EtSz.); — gelyáta (MTsz.); Galáta (Hermán: Pászt. 704); gajáta (Szam- Sz.); g’lyáta (lordan-Eml. 622);^ gajéta, gelata, geleáta, gëlëta, gëlyëtà (ÚMTsz.). J; 1. 1620: ’(főleg tejtermékek tartására való) bödön; Holztönnchen (meistens für Molkereiprodukte)’ (1. fent az első adatot); 2. 1620: ’vajköpülŐ edény ; Rührfaß, Butterfaß’ (1. fent a második adatot); 3. 1787: ’fejősajtár; Melkeimer’ (Gáldi: Szótir. 25); 4. 1838 — 45: ’ vizesvödör; Wassereimer’ (MNyTK. 107. sz. 21); 5. 1838-45: ’négy vékás mérő mint űrmérték; Hohlmaß von vier Scheffeln» (MNyTK. 107. sz. 21).
Román eredetű, részint szlovák, esetleg lengyel, ukrán közvetítéssel is; vö. rom. gáleátá »vödör; fejősajtár; egy fajta űr- mérték; R. gabonaadó»; — vö. még: szik. geleta »sajtár; túrós stb. bödön’; le. N. gieleta ’fejősajtár’ (PastTatr. 178); ukr. N. zenéma, Kárp. feAérna ’ua.; bödön’ (Hrin- éenko 1: 279, 348). Végső forrása a tisztázatlan etiinológiájú k. lat. galleta ’vödör’. A Kárpátokban és környékén a vlaeh pásztorkodás mesterségszavaként terjedt el. — Az erdélyi és moldvai magyar nyelvjárásokba a románból, az északi nyelvjárásokba pedig főleg a szlovákból kerülhetett át. Az alakváltozatok részben a többszörös átvétel eredményei. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Szinnyei: Nyr. 22: 536 ® ; Kniezsa: Ethn. 45: 65, SzlJsz. 177®; Cránjalá: RumVl. 276; Blédy: Infl. 46; EtSz. ® ; Gáldi: Szótir. 25; Nagy J.: lordan-Eml. 622; Mollay: MNy. 54: 464; Márton: NylrK. 6: 281; Russu: Rosetti- Eml. 789. (Wartburg: FEW. 4: 35; Battisti— Alessio: DizEtlt. 3: 1752; Machek: EtSIÖSl. 116; Cioranescu: DiccEtRum. 352.)
galiba 1484: „Nicolaus Galyba” szn. (OklSz.); 1552/1597: „a» ki . . . az Tizenkét’


1019
«aller
g-alîclto
Órát’ szófogadatlanságba a’ vagy más Galiba miat’ elmulat’ya, és nem gyön valahánszor annyizor fél-font’ Viaßßal tartozik a Czéh- ben adnyi” (Nyr. 88: 208); 1636: galyibás sz. (Pázm: Préd. 619: NySz.); 1798: galibába gr. (Μ. Merkurius 121: NSz.); 1803/1825: gajiba (Nagy S.: Más. szatíra 60: NSz.); 1825: gallyiba (Lex. Búd. 144: NSz.); 1838: Kaliba (Tsz.); — kaiba (MTsz.). J: A) fn. 1. 1552/1597: ’bajszerzés; Unheilstiften | helytelen magatartás; unschickliches Benehmen’ (1. fent); 2. 1608: ’ gonosz ember; böswilliger Mensch’ (MA: Bibi. 5: 17: NySz.); 3. 1613: ’bonyodalmas kellemetlenség; Schwierigkeit I baj; Schererei’ # (Pázm: Kal. 169: NySz.); 4. 1788: ’áskálódás; Intrige | ravaszkodás; Listigkeit’ (Gelei J.: Halló 2: 415: NSz.). B) mn. 1. 1604: ’gonosz; böswillig | feslett erkölcsű; liederlich’ (AIA.); 2. 1653: ’izgága; streitsüchtig’ (Megy: 3Jaj 2: 20: NySz.).
Ismeretlen eredetű. — Néhány szomszédos szláv nép nyél vébe a magyarból került; vö. : szb.-hv. galiba, gálidba; szik, galiba: ’bonyodalmas kellemetlenség’. — Török és szláv származtatása téves.
Budenz: NyK. 6: 307; Vámbéry: NyK. 8: 188; Halász: NyK. 18: 453, Nyr. 18: 212; Miklosich: TENachtr. 1: 39; Alexics: Nyr. 19: 409; Asbóth: Nyr. 22: 182; Kúnos: Nyr. 22: 1 ; Munkácsi: Nyr. 22: 133; Melich: NyK. 25: 103 ; Cranjalá: RumVI. 111 ; SzófSz.® ;EtSz. 2:8851. galiba a. ® ; Machek : EtSIÖSl. 115.
gálickő 1391: ? ,,que scilicet meta a quodam lapide Galichku vocato” hn. (OklSz. PótL); 1516 k.: ,,Atrame(n)tu(m) sutoriu(m) Galycz kew” (Nyr. 34: 202); — kálity-küvet gr., kárioküvet gr. (MTsz.). J: 1391: ? ’kristályvizet tartalmazó réz-, vas- vagy cinkszulfát; Vitriol’ (1. fent), 1516 k.: ’ua.’ (1. fent).
Bajor-osztrák mintára keletkezett részfordítás; vö. baj.-osztr. gálitz'n-sta? ’gálickő’ (Schmeller: BayerWb.2 1: 889). A bajorosztrák összetétel előtagja feltehetően Spanyolország északnyugati részének, Galíciának a nevével azonos; vö. k. lat. castilogalce ’gálickő’ (Kasztilia spanyol tartomány neve alapján). A szb.-hv. galica; szín, gálica; cseh skalice; szik, skalica: ’gálickő’ közvetlenül vagy közvetve szintén a németből való, a rom. galitca, galiçcâ ’ua.’ pedig a magyarból. — Szláv származtatása nem fogadható el.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Melich: Nyr. 24: 246; Lumtzer —Melich: DOLw. 111; SzófSz.; EtSz.: 2: 888 gálic a. ®,2: 891 Gálicko a., 2: 901 Gallicia a. ; Gáldi: DictKlein. 131 ; Kniezsa: SzlJsz. 826 ® ; Tamás: UngElRum. 370. (Cioranescu: DiccEtRum. 353; Striedter- Temps: DLwSlv. 126 ; Machek: EtSIÖSl. 446.)
gall 1756: ,,A’ Gallus távolyabb vagyon” (Esterházy Μ.: Intő lev. 39: NSz.); 1799: Gáli (Mándy: Magy. Sunád 118: NSz.); 1802: Gall (Molnár J.: Könyvház 18: 74: NSz.). J: A) fn. 1. 1756: ’francia ember; Franzose’ (1. fent); 2. 1835: ’az ókori Gallia kelta nyelvű lakója; Gallier’ (Tzs. Gallier a.). B) mn. 1. 1788 U./1953: ’az ókori Galliával ós lakóival kapcsolatos; gallisch’ (Batsányi: ÖM. 1: 189: NSz.); 2. 1802: ’francia; französisch’(1. fent) U gallicizmus 1802/1891 :,,a német nyelv . . . sok Gaïlicismust ajándékozott meg a’ maga honosságával” (Kazinczy: Lev. 2: 501: NSz.); 1881: G allie izmus (MagyLex. 8: 111). J: 1802/1891: ’franciás nyelvi sajátosság; Gallizismus’ (1. fent).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függenek össze. — A gall latin eredetű; vö. lat. Galli [többes szám] ’az ókori gallok’, Gallus ’gall ember’. A középkor óta a lat. Gallus-t átvitték az ókori Gallia területen élő franciákra is; vö. h. lat. „Gállus: Franciabéli” (1604: MA.). A latin népnév etimológiája nincs tisztázva. Az ang. Gallio, Gaul; fr. Gaulois; ol. gallo; or. zclaa; ’gall ember’ közvetlenül vagy közvetve a latinból származik. A m. gall ~ R. gallus kettősségre vö. dán ~ R. dánus, gát ~ R. gótus stb. — A gallicizmus nemzetközi szó; vö.: ang. gallicism; ném. Gallizismus; fr. gallicisme; ol. gallicisme; or. zaAAuyÚ3M.: ’franciás nyelvi sajátosság’; vö. még h. lat. gallicismus ’ua.’ (1818: Márton 2: 1811). A franciában keletkezett a k. lat. Gallicus ’francia’ (< : lat. Gallus ) alapján. A magyarba feltehetőleg a németen át került. — Az A) 2. és B) 1. jelentésű gall főleg a történettudományban használatos. Az A) 1. és B) 2. jelentésű gall, valamint a gallicizmus az irodalmi nyelv szava.
Gyalmos: MNy. 29: 281 ;Melich : MNy. 36: 156; EtSz.®, 2: 901 gallicizmus a., 2: 905 1. gallus a. is; Kallós: Nyr. 76: 43; Surányi: MNy. 53: 450; Bárczi: MNy. 53: 450; Pais: MNy. 53: 452; Székely: MNy. 54: 100. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1754.)
gallér 1395 k.: „Golleríus: gallér” ( BesztSzj. 107.); 1555: ymeg galer (OklSz. ing a.); 1585: Fodros gállér (Cal. 65); — gajér, gáhír, garréj (ÚMTsz.). J; 1. 1395 k.: ’egy fajta régi katonai ruhadarab; Art Haupt- kleidungsstück der ehemaligen Kriegsleute’ (1. fent); 2. 1518 k.: ’ruha nyakrésze; Kragen, Koller’# (PeerK. 340); 3. 1766: ’a ruha hátán lecsüngő hosszú kelmedarab; auf dem Rücken des Kleides herab hängendes langes Tuchstück’ (Bod: Pol. 5: NySz.); 4. 1807: ’a virágbimbót körülfogó levelek; Hülle, Hüllkelch’ (Magy. Fűvészk. 53); 5. 1864: ’nyakravaló, nyakfodor; Halstuch, Halskrause’ (CzF.); 6. 1868: ’eső vagy szél ellen védő, ujjatlan hosszú köpeny; Kragenmantel, Wettermantel’ (Ballagj); 7. 1901: ’némely állatfaj nyakán a test szőrzetének


gfálna
1020
galóca1
vagy tollazatának színétől elütő, kör alakú csík; Feder- oder Pelzring um den Hals bei Tieren’ (Brehm 1: 202); 8. 1930: ’szoknya levarrott felső szegélye, köre; Bandsaum’ (NéprÉrt. 22: 137). — Sz: ~os 1518 k.: gallerus (PeerK. 340).
Felnémet eredetű; vö. kfn. goller, kotier ’a páncél nyakrésze; férfi vagy női ruházat nyakrésze; lovak vállhámja’, korai úfn. goler, koler ’ua.; mellkendő; mellény, zeke’, h. baj.-osztr. goler ’a ruházat nyakrésze’, szász Sz. goler, E. gçler, ir. ném. Goller ’ua.’. A német szó végső forrása a k. lat. collarium ’a páncél nyakrésze’. — Am. gallér jelentései részben a tárgy történeti fejlődésnek megfelelően alakultak (1 — 3., 5—6., 8.), részben hasonlóságon alapulnak (4., 7.). — A m. R. gallér ’sisak alakú süveg; stb.’ (1585: Cal. 446) a k., h. lat. galerum ’fejvédő, sisakféle’ átvétele, s etimológiailag nem tartozik ide.
Steiner: Nyr. 2: 315; Simonyi: Nyr. 7: 105, 45: 384; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 14: 363; Alexics: Nyr. 16: 449; Balassa: EPhK. 16: 759, TMNy. 176, Nyr. 69: 1; Kovács: LatEl. 15; Tagányi: Száz. 27: 314; Melich: Nyr. 24: 246, NyK. 39: 42; Petz: AkÉrt. 7: 590, MNy. 23: 141; Lumtzer— Melich: DOLw. 111; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 31; Kursinszky: LatJszIrod. 7; Bérezik: MNy. 6: 103; Thienemann: UngJb. 2: 95; Horger: UngJb. 15: 434; Bárczi: Frjsz. 34, Nyr. 80: 7; SzófSz. ® ; EtSz. 2: 893 2. gallér a. ®, 2: 899 2. gallér a. ; Gáldi: DictKlein. 91, Szótir. 290; Machek: EtSIÖSl. 213; Cioranescu: DiccEtRum. 394; Nagy: MNy. 60: 169, 172. (Kluge: EtWb.1* 389.)
gallicizmus 1. gall
gálna 1193: ,,tendit | ad aliam aquam Galanaf” sz. hn. (ÓMOlv. 55 — 6); 1260: GaZnasuelg sz. hn. (OklSz.); 1400: Kalnas sz. hn. (Csánki 1: 298); 1425: ,,Penes locum KaZnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.); 1520 k.: galÿna fa (MNy. 11: 132); 1540 k.: galÿa [îo: galyna] fa (MNy. 11: 134); 1583: Ganyeîa (Nyr. 64: 14), kányá fiu (Gombocz E.: BotTört. 132); 1585: G anya fa (Cal. 450); — kalina (MTsz.); génye fa (Nyr. 29: 540); gánna (Nyr. 37: 95) ; ggne (CsángSz.) ; fcdZnófa (Csapody—Priszter: MNövSz. 93). J: 1. 1193: ? ’a bodzafélékhez tartozó fás növény, amelynek fehér virágai bogernyőben állanak ; (gemeiner) Schneeball’ (1. fent), 1708: ’ua.’ (PP. Corymbus a.); 2. 1425: ? ’berkenye; Eberesche’ (1. fent), 1797: ’ua.’ (EtSz. 2:913); 3. 1520 k.: ’kecskerágó; Spindelbaum, Pfaffenhütchen’ (1. fent); 4. 1577: ’iglice; Hauhechel’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 37); 5. 1583: ’rekettye(fa) ; Ginster’ (Nyr. 64: 14); 6. 1583: ’zsombor; Rauke’ (Gombocz E.: BotTört. 132);7. 1590: ’ribizli; Johannisbeere’ (SzikszF. 38); 8. 1590: ’tüdőfű; Lungenkraut’ (SzikszF. 24); 9. 1775: ’hunyor; Nieswurz’ (EtSz. 2: 912); 10. 1935: 'kesernyés csucsor; Bittersüß’ (SzegFüz. 2: 165); 11. 1960: ’galagonya; Weißdorn’ (NylrK. 4: 162); szakny. kányabangita ’Viburnum opulus’.
Szláv eredetű; vö.: big. καΛίΪΗα ’kánya- bangita’; szb.-hv. kálina ’fagyal; N. kányabangita; Kaj ribizli’; szín, kalina ’kánya- bangita; fagyai’ (Tom. 201 ; 1. még Pletersnik 1: 381); szik, kalina ’kányabangita’; or. KaAÚHa ’ua.’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az Ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva ; talán az ősszláv *kalb ’sár; stb.’ származéka, és arra utal, hogy a kányabangita stb. a lápos, nyirkos talajt kedveli. A rom. câlin ’kányabangita’, câlina ’ennek bogyója’ a szláv nyelvekből való. — A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem' állapítható meg közelebbről. A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A piros bogyójú vagy toktermésű cserjét jelölő 2., 3., 7., 10., 11. jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött hasonlóságon alapuló névátvitellel. Néhány jelentés (így különösen a 4., 6., 8., 9.) még nincs kielégítően megmagyarázva. — Nyelvjárási és — a kányabangita összetételben — szaknyelvi szó.
Miklosich: Nyr. 11: 165; Halász: Nyr. 12: 12; Fest: NyF. 42. sz. 25; Smilauer: Vöd. 483; Beke: Nyr. 63: 87 ®, 64: 13 ®, VasiSz. 2: 244, 262; Mikos: MNy. 31: 248; EtSz. 2: 911 1. gálna a. ®, 2: 913 2. gálna a., 2: 914 Gálnás a., 2: 915 Gálnásóvölgy a., 2: 1000 Ganna, gánna a., 2: 1001 Gánnapuszta a., 2: 1006 2. gánya a.; SzabóT. A.: MNy. 40: 239; Kniezsa: SzlJsz. 178 ®, 245 kalina a., NyK. 65: 86, 95, 66: 60; Kiss: MNy. 56: 369; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 270. (Vasmer: RussEtWb. 1: 509; Machek: ÖSUmR. 222, EtSIÖSl. 188; Slawski: SlEt. 2: 30.)
gralóca1 1371: „Stagnum GalochkatQa [ ? o: GaZochatou]” hn. (OklSz.); 1520 k.í „Item sunt aque multe cum piscibus puta truttis, Galocza, lepinhal” (MNy. 31: 126); 1611: Galótza (MA.); 1766: galatza (Mátyus I.: Diáét. 2: 490: NSz.); 1779/1783: gálótzákat gr. (Miháltz István—Vanier: Paraszti major. Toldalék: NSz.); 1887: gadócza (Herman: HalK. 2: 788); — gadoci (Brehm 8: 355). J: 1371: ’nagy testű lazacféle hal; Huchen, Donaulachs’ (1. fent) ; szakny. dunai ~ ’Salmo hucho’.
Szláv, közelebbről valószínűleg szerb- horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. glávatica ’(dunai) galóca’ ; szín, glavática ’ua.’ ; vö. még: le. glowacica; ukr. N. zoAoeámuyn (Hrinéenko 1:302) : ’ua.*. A cseh hlavatka; szik. hlavátka: ’ua.’ más képzővel alakult. Mind¬


galóca2
1021
galuska
ezek az ősszláv *golva ’fej’ folytatásainak származékai; a névadás szemléleti alapja a hal viszonylag nagy feje volt. — A déli szláv glavatica ~ m. galóca megfelelésre vö. szláv pijavica m. pióca, szláv lavica ~ m. lóca stb. A gadóca alakváltozat a gadóc halnévvel való keveredésből keletkezhetett. — Szaknyelvi és nyelvjárási szó.
Herman: HalK. 122, 738, 788 ® ; Munkácsi: Ethn. 4: 185; Kovács Márton: Nyr. 39: 301; Horger: MNy. 31: 58 ®; Beke: Halászat 33: 50; SzófSz. galóca 1. a.; EtSz. 2: 915 1. galóca a.®, 2: 777 gadóca a. is; Kniezsa: SzlJsz. 179 ®, NyK. 65: 86; Török: MNy. 51: 331, 334; Moór: AEthn. 12: 29. (Machek: EtSIÖSl. 129.) - Vö. galóca2.
galóca21783:,, Agár icus lactifluus. Hung. Kenyér Gomba; Galótza Gomba” (EtSz. 2: 918 2. galóca a.). J: 1783: ’ többnyire igen mérges gombafajta; Wulstling’ (1. fent); szakny. ~k ’Amanita*.
Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény: a galóca1 halnévből keletkezhetett. A névadás szemléleti háttere nincs tisztázva ; feltehetőleg valamiféle külső hasonlóság játszhatott közre. Vizsgálatra vár az is, hogy a nyelvújítók maguk alkották-e meg, vagy pedig a nyelvjárásokból vették át. — A szb.- hv. N. glfivica; szín, glivica: 'gombácska* átvételeként való magyarázata nem meggyőző. — Növénytani szakszó.
SzófSz. galóca 2, a. ® ; EtSz. 2: 918 2, galóca a. ®, 2: 919 galócaének a. is; Kniezsa: SzlJsz. 638. — Vö. galóca1.
galopp 1786: „Paripámat . . . kalúp nyomba eresztettem” (Μ. Kurír 1: NSz.); 1789: kalupba gr. (Μ. Kurír 901: NSz.) ; 1798: gallop (D. Éltes: FrSz. 57); 1805/1892: galoppban gr. (Kazinczy: Lev. 3: 260: NSz.); 1819: kalop (MNy. 46: 94); 1835: Galop (Kunoss: Gyal.); 1865: kaluppot gr. (Dongó napt. 22: NSz.); — galup, kalob, kalub (ÚMTsz.). J: 1. 1786: 'vágta, vágtatás; Galopplauf' (1. fent); 2. 1845: 'gyors ütemű körtánc; Rund tanz in schnellem Takt* (Szilágyi S.: Czaff. 43: NSz.). — Sz: ~oz 1832: kigaloppoztuk magunkat gr. (MNy. 46: 95) II galoppíroz 1792: „A* kalapírozás meg meg annyi ugrásnak neme” sz. (Pétzeli: Mind. Gyűjt. 6: 141: NSz.); 1793: ,,[A* lovasok] ki-kapván a* sík mezőre, gállope- roznak, vágtatnak” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 151: NSz.); 1796: kalapéroz (D. Éltes: FrSz. 64); 1799: kalopirozni sz. (Márton Galopp a.); 1801: galopiroz (MNy. 46: 95); 1851: galoppiroz (Bernât G.: Freskó 3: 24: NSz.); 1864: galoppérozott volna gr. (PetheÔ D.: Huszárd. 56: NSz.); — el-fca- lupérozott gr. (MTsz.); galuppéroz (ÚMTsz.). J: 1792: 'vágtázik, vágtat; galoppieren* (1. fent).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. Galopp 'vágta, vágtatás; gyors ütemű körtánc*, galoppieren 'vágtázik, vágtat; körtáncot jár’. A német szavak forrása a fr. galop 'vágta* és galoper * vágtat*, amelyeket az ol. galoppo *vágta’ illetőleg galoppare 'vágtat* is közvetített a németbe. A fr. galoper feltehetően a frank *wala hlaupan 'jól fut, ugrik* (vö. ném. wohl 'jól*, laufen 'fut') kifejezésre megy vissza. A fr. galop elvonás a fr. galoper-kók A francia főnév különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gallop 'vágta’; galop *galopptánc’; or. eaAÓn ’vágta; galopptánc*. — A szócsalád tagjai a magyarban elsősorban katonai szóként honosodtak meg. A szóeleji k ~g váltakozásra vö. kalucsni ~ galucsni, kamásli ~ gamásli stb. — A galopp a 2. jelentésben, valamint a galoppíroz elavulóban van.
Simonyi: Nyr. 8: 299; Melich: Nyr. 24: 246; D. Éltes: FrSz. 57, 64; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 234; OxfEnglDict. Gallop, Galop a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1756; Kluge: EtWb/θ 229; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 286.)
galuska 1683: „Liszt galluskának egy szapú, gr. 1** (Monírók. 24: 135); 1787: galuskákat gr. (Mátyus I.: O és új Diáét. 2: 280: NSz.). J: 1683: 'feines Teigklößchen, Nockerl’ * (1. fent).
Lengyel eredetű; vö. le. N. galuszka [főleg többes számban: galuszki] 'galuska*. A cseh N., szik, halu&ka [főleg többes számban: halusky]; ukr., f.-or. zanyuiKü', or. zaAytUKa: ’ua.’ pontos viszonya egymáshoz és a le. galuszka-hw. nincs részleteiben tisztázva; a szó terjedési góca a lengyel—szlovák—ukrán nyelvterület lehetett. Etimológiailag ide kapcsolódik a más átvételből származó m. N. haluska (1. ott) is. — A magyarban a galuska eleinte csak a Felső-Tisza vidékén élhetett; legkorábban ugyanis egy Sárospatakon kelt iratban találkozunk vele, és népi szóként ma is leginkább az északkeleti nyelvjárásokban használatos. — A csángó galuska 'káposzta töltelék' (MTsz.), gelu^ká ’töltött káposzta’ (CsángSz.) közvetlen forrása a rom. gálúscá 'töltött káposzta; galuska; stb.’ (StudSl. 4: 388), amely többszörös átvétel részint a lengyelből, részint a magyarból. — Am. galuskának a szerb-horvátból való származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 123; Munkácsi: Tan- EgyMNyTárs. 1/2: 84; Miklosich: Nyr. 11: 165 ® ; Volf: NyK. 27: 313; Gombocz: MNy. 1: 258 ; Horger: MSzav. 11 ; SzófSz. ; EtSz. ® ; Gáldi: DictKlein. 177; Prohászka: Nyr. 75: 297; Kniezsa: SzlJsz. 180®; Bárczi: Szók.2 93; Tamás: StudSl. 4: 388, UngElRum. 372; Grétsy: Szóhas. 33. (Machek: EtSIÖSl. 123.) — VÖ. haluska.


gralván»
1022
gálya
gralván» galvánerő 1818: ,,gondolhatni a’ természeti magnes, vagy gyanta vagy Galván erőre” (Haszn. Múl. 1: 4: NSz.). J: 1818: 'galvánáram; galvanischer Strom' (1. fent) I galvántűz 1835: „Ki ne mosolyogna azon . . ., ki tudatlan emberek előtt ... a' villám ’s Gálván tűzről bölcselkednék ?” (Jósika Μ.: Irány 136: NSz.). J: 1835: 'villamosság; Elektrizität' (1. fent) | galvánelem 1892: „Jedlik Ányos egy új galvánelemet készített” (Szily: Adal. 209). J: 1892: 'vegyi hatáson alapuló áramforrás; galvanisches Element’ (1. fent). De vö. 1859: „A szoba túlsó részén lehetett látni . . . galván-battériákat” (Szokoly V.: Reg. rajz. 125: NSz.) | galvánáram 1894: „Galvánáram: az első- és másodrendű vezetők érintkezése alkalmával működő elektromotoros erő folytán keletkező elektromos áram” (PallasLex. 7: 798). J: 1894: galvánelemből nyert elektromos áram; galvanischer Strom’ (1. fent) I Ilyenek még: galvánütés ’elektromos ütés’ (1858: Jókai: Elátk. csal. 2: 23: NSz.); galvánszikra ’elektromos kisülés’ (1894: Pal- lasLex. 7: 805); galvántelep ’több összekapcsolt galvánelem egysége’ (1894: PallasLex. 7: 805); stb.
A galván- előtagú összetett szavak nemzetközi minták alapján alkotott részfordítások; vö.: ang. galvanic battery ’galvánelem’, galvanic pile ’galvánoszlop’, galvanic elect- ricity ’galvanizmus, galvánelektromosság’ ; ol. battéria galránica ’galvánelem’, corrente galvánica ’galvánáram’, jluido galvánico ’elektromosság’; or. eaAbeammecKuű 3Ae- MéHm ’galvánelem’, aaAbeaHÚuecKati őamapéx 'galvántelep’, zaAbeaHÚvecjcuü moic 'galvánáram’. Megfelelők számos más európai nyelvben. A német megfelelőket 1. az egyes szavak értelmezésében. — Fizikai műszók.
PallasLex. 7: 799; EtSz. 2: 932 galván a. ®. — Vö. galvánoz.
galvánoz 1802: „Hlyen nemű orvosló szerünk három van; t. i. a tűz, a menkő- matéria, és a Gálvánozás (Galvanismus)” sz. (Kováts Mih.: Gyenge élet meghosszabbítása 3: 359: NSz.); 1835: „Gálvanisiren: . . . galvánoz” (Tzs. Galvanisiren a.). J: 1802: galvánárammal gyógykezel; mit galvanischem Strom behandeln | felélénkít; aufleben machen’ (1. fent) || galvanizál 1804: „némelly süketnek egyik fülét egy fiatal Doctor addig galvanizálta, hogy süketté lett a’ másik fülére-is” (Molnár J.: Könyvház 21: 163: NSz.); 1842: galvánizált sz. (P. Horváth L.: Kaieid. 1: 94: NSz.); 1844: galvanizálni sz. (Ir. Areop. 2: 135: NSz.); 1883: Gálvánizálni sz. (Szász B.: Költ. 221: NSz.). J: 1. 1804: ’galvánoz; mit galvanischem Strom behandeln | felélénkít ; aufleben machen’ (1. fent); 2. 1879: ’galvanizáció útján fémes réteggel von be; galvanisieren’
(Árúlajstrom 742: NSz.) || galvanizáció 1910: „galvanisatio, galvanizáció . . .: fémek bevonása villamosság által” (Kelemen: IdSz). J: 1910: ’valamely tárgynak vékony fémréteggel való bevonása elektromos áram vegyi hatása által; Galvanisation’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. újkori, h. lat. galvanisare ’galvánoz’, galvanisatio ’gal- vánozás’. A lat. galvanisatio < : galvanisare tudatos alkotásként keletkezett az újkori, h. lat. galvanismus ’kémiai hatásra létrejött elektromosság’ alapján; ez utóbbit a jelenség fölfedezőjének, L. Galvani (1737—1798.) olasz természettudósnak a nevéből képezték. A latin szók bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. galvanize, galvanization; ném. galvanisieren, Galvanisation; fr. galvaniser, galvanisation; ol. galvanizzare, galva- nizzazione; or. 2(iAbeaHU3Ùpoeamb, eaabea- HU3Úi}Ufi: ’ galvanizál’, ’galvanizáció, galvanizálás’. — A in. galvánoz úgy keletkezhetett, hogy a galvanizal, h. lat. galvanismus (1802: 1. fent a galváno első adatát) alapján kikövetkeztetett galvan- alapszóhoz -z igeképző járult. A galvanizál, galvanizáció a német megfelelők latinosításaként is felfogható. — A galvánoz, továbbá a galvanizál 1. jelentése elavult. — Műszaki szók.
EtSz. 2: 933 galván a. ®, 2: 934 galvanizáció és galvanizál a.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 235; OxfEnglDict. Galvanism a.; Wartburg: FEW. 4: 48; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1756; Kluge: EtWb.1*’ 230; Bloch—Wartburg: DictEtFr.4 286.) — Vö. galván».
galvántűz 1. galván»
galy 1577: „homp gal: gleba, est durus cespes, frustum terrae” (KolGL: NyF. 45. sz. 34); 1682: galyos sz. (Hali: Paizs. 348: NySz. 1: 1059 Gally a.); 1784: gaj (SzD. 29); 1807: Gally (Márton); — gájj, gajó, goj (ÚMTsz.). J: 1. 1577: ’rög; Erdklumpen’ (1. fent); 2. 1912: 'kavics <a feldolgozásra való agyagban); Klumpen <im zu verarbeitenden Lehm)’ (Frecskay 75).
Ismeretlen eredetű. À szóvégi mássalhangzó eredetileg ly lehetett. — 2. jelentésében elavult, 1. jelentésében nyelvjárási szó.
Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 28: 315; EtSz. ® ; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22; Murádin: MNy. 55: 522.
gálya 1241/1323: „Cum duabus nauibus que wlgariter Galia et Seycia uocantur teneantur deseruire” (OklSz.); 1538: gallaik- rol gr. (PestiN. Q3) ; 1774: Gályáit gr. (Dugonics: Trója vesz. 19: NSz.); 1785: Gája (Μ. Hírmondó 437: NSz.) ; 1796: Gálláját gr. (Takáts Á.: Gotthóld elm. 327: NSz.); 1803: gallyákra gr. (Bozóky I.: Atala 13: NSz.); 1804: Gájjámnak gr. (Farkas A.:


erally
1023
g* un ιό
Menny. 9: NSz.); 1808: gálája gr. (Dugonics: Cserei 9: NSz.). J: 1241/1323: ’evezőkkel és vitorlákkal felszerelt nagyobb régi hajófajta; Galeere’ (1. fent).
Valószínűleg olasz eredetű; vö. ol. galea ’gálya’ ; vö. még k. lat. gallea, galea ’ua.’. Végsó forrása tisztázatlan. Az olaszból vagy a középkori latinból terjedt el, és vándorszóvá vált; vö.: ang. galley; fr. R. galee, gallee; szb.-hv. gálija; cseh gale je: ’gálya’. Ugyanerre a forrásra vezethetők vissza — többek között — a következő idegen nyelvi szavak is: ang. galleon; ném. Galeere; fr. galère, galion; ol. galera; or. ecuiépa, Süauóh: ’gálya; nagy evezős, vitorlás hajó’. — Biztos hangtani kritériumok híján a magyar szó eredetét nem lehet teljes biztossággal meghatározni. Átadóként a latin is számításba jöhet. A középkori magyar —olasz hajózási, kereskedelmi stb. kapcsolatoknak, valamint annak számításba vételével, hogy az ilyen jellegű szavak inkább közvetlen, élő nyelvi érintkezéssel terjednek, mégis valószínűbb az olaszból való átvétel. — Szláv származtatása téves. — Ma főként történeti munkákban használt szó.
CzF. ® ; Simonyi: BpSz. 42: 295, Nyr. 43: 381; Körösi: O1E1. 30; Kovács: LatEl. 15; Munkácsi: Ethn. 4: 269; Melich: SzlJsz. 1/2: 17; Horger: MSzav. 86; Fludorovits: AINy. 26: 52, 378, Latjsz. 33, 41 ; SzófSz. ® ; Aíoravcsik: Melich-Eml. 267; EtSz. 2: 944 1. gálya a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 31; Bárczi: MNy. 46: 167, I. OK. 7: 121, Szók.2 118; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 14, 54, 61, I. OK. 7: Γ34; Kniezsa: SzlJsz. 826; Hadrovics: Pais-Eml. 284 ®. (Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 579; Wartburg: FEW. 4: 27; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1749; Frisk: GrEtWb. 1: 284.)
gally 1611: „Gally: Ramus, Frondes” (MA.); 1730 k.: galj kertek (HOklSzj. 48); 1787/1910: gajával gr. (Földi J.: Költ. 183: NSz.); 1840 — 9/1893: galacskát sz. (Kriza: Költ. 176: NSz.); — galibán gr. (ŰMTsz.). J; 1. 1611: ’(rendszerint vékonyabb) faág; Zweig, Reis’# (1. fent); 2. 1730 k.: ’száraz ág, rőzse; Reisig’# (1. fent). — Sz: ^as 1772: gallyasúlt sz. (Bessenyei: Emb. próbája 33: NSz.); 1788: gallyas mn. (Kazinczy: Geszner. 156: NSz.); 18Ó6:fn. ’erdő, sűrűség’ (Verseghy: Aglája 98: NSz.) | macska 1791: gajjatskák gr. (Vályi—Wieland: Ker. érz. 142: NSz.) I ~asodik 1792: Gallyasodni sz. (SzD. Gally a.) | ~azik 1806/191Ö: gallyazik ’gallyasodik’ (Verseghy: Kisebb költ. 225: NSz.) I A-az 1833: Galjaz ’ágakat levág’ (Kassai 2: 251).
Szláv, közelebbről feltehetőleg szlovén eredetű; vö. szín, gól [ejtsd góu] ’legallya- zott fiatal fatörzs’ (SPrav. 255), goli [többes szám] ’apró tűzifa, levágott gallyak’ (Ple- terânik 1: 226); vö. még: cseh hűl ’bot, pálca’, R. hói ’gally, vessző; bot’; szik. R. hol ’bot, pálca’ (S1SJ. 1: 515), N. hola ’ua.’ (Kálal 175); ukr. zíaah [birtokos esetben 2Íaaí / ’gally, ág’, síaaíí [birtokos esetben síaají / ’gallyak’, είΑΟΗκα ’gallyacska’ (URS1. 1: 329); f.-or. 2aAAë ’gallyak; rőzse’ (BRS1. 199); or. R. 20Ab ’ág, gally’, N. 20Abá ’ua.’. A szláv szavak az ősszláv *galgzb ’gally, ág’ családjába tartozhatnak, de jelentésükbe helyenként belejátszhatott az ősszláv *golb ’csupasz, kopár’ folytatója is. — A magyarba egy szín. R. *golb ’gally’ kerülhetett át. A ly > Ily geminálódás először hangzóközi helyzetben következhetett be (galy, de gallyat, gallyak stb.). — Az 1442: ,,Thomas Gallyas dictus” sz. szn. (OklSz.) szótörténeti okokból aligha tartozhat ide.
Budenz: NyK. 1: 314; Miklosich: Nyr. 11: 165®; NyŰSz. Gallyazni a.; Halász: NyK. 33: 147; Melich: NyK. 39: 27, MNy. 8: 154; SzófSz.; EtSz. 2: 906 ®; Csefkó: Nyr. 75: 52; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 13; Kniezsa: SzlJsz. 177 ® ; Budziszewska: SIow- PrzyrZvw. 258. (Slawski: SlEt. 1: 252; Machek: EtSIÖSl. 150.)
gamnlió 1533:,,Lapis Gamaho in argento deaurato compactus” (OklSz.); 1545: gemako (RMNy. 2/2: 57); 1580: gamahath gr. (AINy. 2: 75); 1597: gamawol gr. (Nyr. 42: 309); 1612: gammao kő (Radv: Csal. 2: 180); 1644 — 71/1844: gamahónak gr. (Kecsk: Ötv- M. 285: NySz.); 1831: Gamaró-k6 (Kreszn.); — gamao (Nyr. 42: 309); gamakó, gamanó, gamaó (Balassa gamanó a.). J: 1533: ’díszí- tésre használt drágakőféle vagy elefántcsont ; Art Edelstein, Elfenbein als Verzierung’ (1. fent).
Német eredetű; vö. korai úfn. kamehaue, gamehu, gamehü, gameheü, gamehee, gamenhü, gameho, kameo ’domborműszerűen vésett drágakő, kamea’, kfn. gamahiu, gamän ’drágakőfajta’, ir. ném. Kamee ’ua.’. Végső forrása a perzsa chumächän ’agátkő’, amely az arab és a középkori latin közvetítésével terjedt el Európában; vö.: sp. camajeo; fr. camée; ol. cammeo: ’domború vésetű drágakő’. — A magyar változatok a németekből, illetőleg ezek kereszteződéséből magyarázhatók. — Elavult szó.
Wertner: Nyr. 42: 309; EtSz. ®. (Kluge: EtWb.13 342.)
gamó 1055: ? „Aliaf est uilla quç uocatur gamaf” sz. hn. (TA.); 1604: Kaymacz sz. (AIA. Obliquus a.); 1621: „Gamo: Baculus, Scipio” (AIA.); 1673: kajmocsal sz. (Com: Jan. 210: NySz.); 1761: kamós sz. (Orczy: Nimf. B3b: NySz.); 1792: gajmó (SzD. Gamó a.). J: 1. 1604: ’kampó; Haken’ (1. fent); 2. 1708: ’mankó; Krücke’ (PP.); 3. 1795: ’ág-bog; Gezweig’ (Gvad: Időt. 26: NySz.


@ráncs
1024
Kanéj
2:78 kajmó a.); 4. 1885: ’nagy, idomtalan láb; großer, unförmiger Fuß’ (Nyr. 14: 236).
Bizonytalan, talán hangfestő eredetű. Egyes alaki és jelentésbeli sajátságain kívül erre mutathat feltehető rokonsága is. A hangfestés síkján összefügghet gányol, kampó stb. szavainkkal, esetleg a gáncs családjával is. Hangalaki változatainak kifejlődésére esetleg kajla szavunk is hatással lehetett. Eredeti jelentése valószínűleg az 1. volt; a 2. ebből érintkezési képzettársítással, a 3. és a 4. hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődhetett. — Törökből való származtatása nem valószínű. — 2. és 3. jelentése elavult, egyébként nyelvjárási szó.
v CzF.; Badics: NyK. 15: 390; MUSz. 2 ® ; Munkácsi: Ethn. 4: 274; Pais: MNy. 11: 406 ®, 34: 239, Kodály-Eml. 3: 144; SzófSz.; EtSz. ®, 2: 809 gajmó a. is; Bárczi: TihAl. 26. — Vö. gáncs, gányol, kampó.
gáncs 1495 k.: ,, Benedictus Ganchyos” sz. szn. (OklSz.); 1565: ,,Lábaimnak gánczot vetnek és eltaszitnak lábamról” (Mel: Jób. 70: NySz.); 1577 k.: Ganchijunak gr. (OrvK. 523); 1833: Gantsos sz. (Kassai 2: 263); 1864: kancs (CzF); — kancsut gr. (MTsz.); gán- dzsoskodik sz., kamcsol sz. (ÚMTsz.). J: 1. 1565: 'akadály, Hindernis | valakit elbuktató lábmozdulat; mit dem Bein gestellter Haken'# (1. fent); 2. 1568: 'hiba; Fehler [ kifogásolható tulajdonság; Gebrechen’ # (Mel: SzJán. 309: NySz.); 3. 1577 k.: 'daganat; Geschwulst | kelés; Geschwür' (1. fent); 4. 1753: 'beteg rész <növényen)>; Fäule <(in der Pflanze) | görcs <fában); Knoten <im Holz)' (Lippai: Posoni kert 1: 127 NSz.); 5. 1771: 'testi hiba; Körperfehler’ (Molnár J.: Egyh. tört. 3: 51: NSz.); 6. 1774: 'valamely ügy gátolása; Behinderung einer Sache' (Kónyi J.: Óra 104: NSz.); 7. 1784: 'szövéshiba; Webefehler’ (SzD. 12). — Sz: ^os 1495 k.: szn. (1. fent); 1586: ganczos 'vétkes’ (Fél: Bibi. 2: 92: NySz.) | ~oskodik 1708: Gántsoskodni sz. (PP.) | ~ tálán 1750: gántftalan (Wagner: Phras. Perfectus a.) | ~ol 1779: razg-gántsoltatik sz. (Kónyi: HRom. 9: NySz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága is. A gacsos, kacs, kancsal, kunkorodik stb. szavak családjába tartozik. A hangfestés síkján összefügghet a gamó ~ gajmó rokonságával is. Szóbelseji n-je másodlagos; vö. kancsal, kandi, konty stb. — Eredeti jelentése ’ valamit akadályozó horgas, görbe tárgy' lehetett. Ebből fejlődhetett ki a többi jelentése. — Olasz és szláv származtatása téves.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 303; Miklosich: Nyr. 11: 166; Körösi: Nyr. 15: 450; Alexics: Nyr. 16: 449; Beke: Nyr. 58: 107, 60: 139; P. D.: MNy. 27: 144; Pais: MNy. 34: 239 ® ;
SzófSz. ® ; EtSz. ®, 2: 994 gancsó a., gándsa a., 2: 995 gándz a. is; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43 ; Kniezsa: SzlJsz. 826. — Vö. gacsos, gamó, gányol, kacs, kacsiba, kacsint, kacska, kacsó, kancsal.
Kanéj 1138/1329: ? „In villa Hedelen“ Kínis. Gonoídí” sz. szn. (MNy. 32: 134); 1372 U./1448 k.: „ganaÿ es penj | sereimnek egÿ ÿutalmaual mertekletnenek” (JókK. 79 — 80); 1416 U./1450 k.: ganéual gr. (BécsiK. 78); 1416 U./1466: ganeit gr. (MünchK. 142); 1548: gana vago (OklSz.); 1560 k.: Vas gany (GyöngySzt. 3488.); 1624: génét gr. (MA: Tan. Előb. 16: NySz.); 1775: ganyé (Szeli K.: Oktatás 46: NSz.); 1777: ganyéj (Szeli K.: Bábamesterség 414: NSz.); 1825: ganájló sz. (Lex. Búd. 79: NSz.); — ganyë, ganyili, gonaj (ÚMTsz.). Jj 1. 1372 u./ 1448 k.: ’bélsár; Exkrement, Kot’ (1. fent); 2. 1416 U./1466: 'trágya; Dünger’ * (1. fent); 3. 1552: ’trágyadomb; Düngerhaufen’ (Heltai: Diai. K8b); 4. 1552: 'ércnek stb. salakja; Schlacke | fának stb. hulladéka; Abfälle von Holz usw.’ (Helt: Bibi. 4: 13: NySz.); 5. 1796: 'téglalap alakú formába taposott szárított trágya, mellyel fűteni szoktak; Ziegel aus getrocknetem Mist zum Heizen’ (Vályi A.: Magy. Orsz. 1: 158: NSz.); 6. 1803: szitokszóként; als Schimpfwort # (Dugonics: Jolánka 1: 4: NSz.); 7. 1954: 'genny; Eiter’ (MNy. 50: 215). - Sz: ~os 1460: Ga- nayos szn. (OklSz.); 1479: Borosnepanai/osa hn. (OklSz.); 1495 e.: ganeos (GuaryK. 16) I ganajoz, ganéz 1584: ganaiozza gr. (Born: Préd. 457: NySz.); 1585: Ganezok gr. (Cal. 1004).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. gnojb 'trágya; genny’, gnoji [többes szám] ’kelések; rothadás’; big. 2H0Ü ’genny; N. trágya’; szb.-hv. gnöj ’genny; trágya'; szín, gnpj ’ua.'; szik. hnoj 'trágya; N. trágyadomb; N. genny’ (S1SJ. 1: 492); or. zhoÜ ’genny; N. trágya’; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az ősszláv *gniti ’rothad’ igével összefüggő Ős- szláv *gnojb tulajdonképpeni jelentése ’rotha- dék’ volt. — A magyarba egy déli szláv, esetleg szik. R. gnojb ’trágya’ kerülhetett át *go- noj alakban. A később keletkezett ganéj, gané- féle alak változatokra vö. paraj ~ N. paréj ~ N. paré, taraj ~ N. taréj ~ N. taré stb. A ganaj és a gané típusú alakok egyébként a nyelvjárásokban eléggé éles területi elkülönülést mutatnak: az előbbiek a nyugati és az északi, az utóbbiak a keleti és a déli nyelvjárástípusokban élnek. A 3 — 6. jelentés a szorosan egymáshoz kapcsolódó 1., 2.-ból jött létre érintkezésen, illetőleg alaki vagy hangulati hasonlóságon alapuló névátvitellel. A 7. jelentés újabb átvétel a szlovákból. — Olasz és román származtatása téves. A rom. gunói ’szemét; trágya; trágyadomb; piszok; rongy ember, semmirekellő’ közvetlen forrá¬


«rang;
1025
gr&nlca
saként viszont a magyar is számításba jöhet.
Budenz: NyK. 1: 314®, 2: 470; CzF. ganaj a.; Simonyi: NyK. 13: 155; Hunfalvv: NyK. 14: 444; Miklosich: Nyr. 11: 165®; Alexics: Nyr. 16: 449; Ballagi: RNySz. 370; Melich: NyK. 39: 42; Gombocz: ÖM. 2/1: 85; Körösi: Nyr. 67: 9; SzófSz.; EtSz. 2: 968 ganaja. ® ; Pais: MNy. 46:103 ; BenkŐ: NyK. 54: 50, NytudÉrt. 1. sz. 59; Bárczi: MNy. 49: 392; Kniezsa: SzlJsz. 180 ganaj a.®; Moór: StudSl. 2:105; FarkasGy.: UrAltJb. 27: 72; Úrhegyi: Pais-Eml. 395; Tamás: I. OK. 13: 298, UngElRum. 389; Cioranescu: Dicc- EtRum. 395. (Vasmer: RussEtWb. 1: 280; Slawski: SlEt. 1: 305; Machek: EtSIÖSl. 135.) — Vö. genny.
gang 1790: „Boltozott Gángjai zugnak a’ sok szótol” (Μ. Kurír 887: NSz.); 1793: Ganggal gr. (Sándor 1.: Külf. ut. 193: NSz.). J: 1. 1790: *< oszlopos) tornác, pitvar; Hausflur, Diele ] (nyitott) folyosó; Gang, Korridor’ * (1. fent); 2. 1903: ’érccel töltött kŐzethasadék, ércér; Gang, mit Erz gefüllte Spalte im Gestein* (EtSz. 2: 996); 3. 1913: ’ tárna; Stollen’ (MNy. 9: 140).
Német eredetű; vö. ném. Gang ’menós, járás; menet, járat; folyosó, tornác; órcér, telér; stb.’. A német szó más kelet-európai nyelvekbe is eljutott; vö.: le. ganek ’tornác, pitvar’; szb.-hv. N. gank, ganak, ganjak, R., N. kőnk ’ua.’, N. ganak ’ércór’. — Am. gang 1. és 2. jelentése külön átvétel; a 3. esetleg a magyarban is kifejlődhetett. Az 1792: „sok gőgös gang” (Horváth Á.: Hol-mi 3b: 10: NSz.; vö. még 1793: uo. 2: 180: NSz.) kifejezésbeli gang jelentése nem világos, idetarto- zása kétséges; esetleg a ’büszke; hetyke’ jelentésű gangos-ból vonódott el (1. ott). — A szik, gang ’tornác, pitvar’ a magyarból való átvétel. — 1. jelentésében nyelvjárási, illetőleg alacsonyabb szintű köznyelvi szó; a 2.-ban és a 3.-ban bányászati műszó.
Melich: NyK. 25: 296, Nyr. 24: 246; Lumtzer—Melich: DOLw. 112; EtSz. ®. (Striedter-Temps: DLwSkr. 128, 146;Schneeweis: DtLwSkr. 6; Kluge: EtWb.19 230.) — Vö. gengszter.
ganga 1795 k.: „Ráfogó, tatska, ganga; a’ kisdedet ölben foglaló lepedő: Linteamen gestatorium” (Takáts R.: Told. L. r.: NSz.). J: 1. 1795 k.: ’kisgyermek hintáztatásához, ringatásához használt nagyobb kendőfélo; Tuch für Schaukeln des Kindes | gyermek- dajkálás; Wartung eines Kindes’ (1. fent); 2. 1816: ’a női ruhát deréktól lefelé fedő kötény; Art Schürze’ (Kassai Bef. 284).
Ismeretlen eredetű. — Palóc területen élő nyelvjárási szó.
Teleky: MNy. 1: 364; Gőnyey: NéprÉrt. 30: 147; EtSz. 2: 997 2. ganga a.
gangos 1493: ? „Jacobus Gangos" szn. (OklSz.); 1636: „tsinnyosgatás, ruhatzifrá- zás, gangoson lépés az-az kevélységre-való tanítás minden nevelések” (Pázm: Préo. 1124: NySz.); 1825: gangas (Dócsei Ján.: Mes. 116: NSz.); 1864: gangosán gr. (PetheŐ D.: Huszárd. 57: NSz.). J: 1636: ’büszke; stolz | hetyke; keck’ (1. fent).
Valószínűleg származókszó. A N. bankó* ~ gangó ’kampó, horog’ családjába tartozik, és -s melléknévképzővel keletkezhetett. Eredetileg méltóságteljes járású, hosszú nyakú állatokra (ló, liba, hattyú, páva) vonatkoztathatták azon az alapon, hogy ezek fej- és nyaktartása járás közben horoghoz hasonló. Az ember járására, majd magatartására hasonlóságon alapuló névátvitellel vonatkoztatták. — Németből való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Zolnai Gy.: Ethn. 6: 96; EtSz. 2: 998 1. gangos a. ®, 2: 997 I. ganga a. is; Gáldi: Szótir. 289. — Vö. kankó2·
gránica 1792: „Gántza*; ollyan, mint a’ dödölle; de káfa nélkül főtt étel; kivált- kóppenn árpa-, és tatárka-lifztből fzokták a’ paraízt Affzonyok főzni” (SzD.); 1799: gánitza (Márton Klos a.); 1817: ganczát gr. (TudGyűjt. 10: 43); 1838: izsgáncz (Tsz.); — gdncá, gánci, ? ganza (MTsz.); ganczó, gányica (ÚMTsz.). J: 1. 1792: ’lisztpépbŐl készült étel; Speise aus Mehlbrei | galuska, gombóc; Teigklößchen, Knödel’ (1. fent); 2. 1835: ’morzsatószta, sterc; Art Schmarren aus geröstetem Mehl’ (Kunoss: Gyal. Gdncza a.); 3. 1890: ’tört burgonya; Quetschkartoffeln’ (Nyt. 19: 381).
Szláv eredetű, többszörös átvétellel; vö.: szb.-hv. Zgánci [többes szám; birtokos esetben igdnäcä] ’kukoricalisztből készült gombóc’ (SRS1. 174); szín, zqánci [többes szám] ’ua.’, V. zsgánicke, zsgonicke [többes szám] ’ua.’ (Fiiszár 189); cseh N. (morva) igance [többes szám] ’ua.’ ; szik, dzganec ’nagyobb falat étel a szájban ; [többnyire többesszámban : dzgancc] N. kukoricalisztből etb. készült gombóc’ (S1SJ. 1: 359), N. zganec [többes számban igance] ’ua.’ (Tvrdÿ2 120), N. ganec [többes számban gancel ’ua.’ (Tvrdy2 134). E szláv szavak egy Ősszláv *&bganbcb ’pirított, égetett étel* folytatásai. — A magyar alak változatok közül a gánci, izsgánc a szerb-horvátból, a «jcbica, ganca pedig a szlovákból származhat. A gánica talán a gáncá-ból jött létre az -ica képzőbokros magyar származékok (tubica, Katica stb.) hatására. — A Dunántúlon, a palóc vidéken és az Alföldön élő nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 166®; Munkácsi: NyK. 17: 111; Halász: Nyr. 17: 533; Prónai: Nyr. 27: 175; Asbóth: Nyr. 27: 216; Gombocz/MNy. 1: 258; Horger: Nyr. 39: 293; Melich: MNy. 6: 18 ® ; Beke: Nyr. 58: 65 Történeti-etimológiai szótár


grAntar
1026
g-araboly
78, ZSIPh. 16: 323; EtSz. 2: 980 ganea a. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 181 ® ; Gáldi: Szótir. 289; Balassa: Kukorica 413, 417; Kisbán: NéprÉrt. 42: 13, 14, 18.
graníár 1542: „Ibi habet dominus wlgo gantharpynr” (OklSz.); 1601: gannar fak (OklSz.); 1634: gadnár fa (OklSz.); 1664: gantárokra gr. (Lipp: PKert. 2: 207: NySz.); 1742: kantárig (EtSz.); 1825: gandnárfa (Nyr. 17: 319); 1831: gántár (Kreszn.); 1841: gantnár (MTsz.); 1878: ganterfa (Nyr. 7: 105); — gyantâr-îa (MTsz.); gántoría (Népr- Ért. 1: 83); gántéros sz., kántorit (MNy. 32: 120). J: 1. 1542: ’ászokfa; Kanterholz’ (1. fent); 2. 1900: ’a pitvart az udvartól elválasztó gerenda; zwischen der Diele und dem Hofe liegender Balken’ (NéprÉrt. 1: 83).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. ganter, gantner ’ászokfa’, szász E. gçntner ’ua.’; vö. még kfn. kantner ’ua.’, ném. Szil. kentner ’ua.’, ir. ném. Kanter ’ua.’. A német szó forrása a bizonytalan etimológiájú lat. cantherius ’gebe; gerenda, ászokfa’. Ez végső forrása a N. csántérfa ’ászokfa’ előtagjának is. A szín. gánt(n)ar; cseh kantnÿf; szik. N. gant(n)ár, kantner; le. kçtnar: ’ászokfa’ szintén a németből származik. — Elavult szó.
Budenz: NvK. 6: 303; Simonyi: Nyr. 7: 105, 343, BpSz. 42: 294; Melich: Nyr. 24: 246; Lumtzer —Melich: DOLw. 112; S/.ilasi: AkNyÉrt. 18/8: 31, 47; Deme: MNyTK. 69. sz. 22; EtSz. 2: 1003 1. gantár a. ® ; Beke: Nyr. 71: 118; Bárczi: MNy. 46: 167; Vincze: NéprÉrt. 40: 89. (Schneeweis: DtLwSkr. 10; Kluge: EtWb.19 346.) — Vö. csántérfa.
gányó 1509: ? „Petro Ganyo” szn. (OklSz.); 1825: „Gányó: Dohány termesztő kertész” (EtSz.). J: 1. 1825: ’dohánykertész; Tabakbauer’ (1. fent); 2. 1843: ’majoros; Meier’ (Bugát: Szóhalm.); 3. 1873: ’faragat- lan személy; ungehobelte Person’ (Nyr. 2: 424); 4. [jelzőként] 1873: ’elhanyagolt (öltözet); vernachlässigt (Kleidung/ (Nyr. 46: 107).
Ismeretlen eredetű. — Személynévből való magyarázata nem valószínű. Német származtatása, szlovák szóval való egybevetése, a magyar és szlovák szónak latinból való magyarázata téves. — Alföldi és dunántúli nyelvjárási szó.
Melich: NvK. 25: 296; Szarvas[—Melich]: Nyr. 26: 17; EtSz. ®.
grányol 1785: „Inkáb sövény ággal qányqlt kaibával Megelégszem” sz. (Cziriék Μ.: Érzékeny levelek 102: NSz.); — gányal (MTsz.). J: 1. 1785: ’gyengén, rosszul körülkerít; schwach, schlecht umzäunen | Összetákol; zurechtzimmern’ (1. fent); 2. 1882: ’kuszál, Összekuszál; verwirren | összehány; durcheinandorwerfen’ (Nyr. 11: 38).
Bizonytalan eredetű, talán hangfestő szó. Összefügghet a gamó, továbbá a N. gancos ’borzas’, gancol ’borzol’ (MTsz.) stb. szavakkal. Mindkét jelentése levezethető egy feltett eredetibb ’hajtogat, fon’ jelentésből; a 2. elvont irányú fejlődés eredménye. — Lehetséges, hogy a R. bányol ’foltoz’ (1807: Márton) a R. gányol-bányol ’tákol, gyengén megépít’ (Kassai 1: 249) ikerszóból vált ki. Nem lehetetlen, hogy ide tartozik a következő adat is: 1560 u.: „Hogyha engemet nem igyekeznek számadásomban obfuscálni s begányolni” (Nyr. 12: 363). A begányol jelentése lehet ’belezavar, összekuszál*, s akkor a gányol 2. jelentésével egyezik. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 68; EtSz. 1: 279 2. bányol a., 2: 953 gamancs a., 2: 984 gancol a., 2: 1010 7., 2. gányol a. ® ; Pais: MNy. 34: 239 ®. — Vö. gamó.
g;aral>oly 1664: ? „Szegedre menvén, száz tallérokat drdbolyban kötvén, az A.-túl elveszett” (NyK. 26:' 339); 1787: „Garabó: Kosár (Erdélyi szó)” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: NSz.); 1792: Garabolykába sz. (SzD. Garabó a.); 1794: garabó jba gr. (Dugonics: Gyapjas vitézek 1: 184: NSz.); 1803: karabó (Márton Kober a.); — karaboly (ÚMTsz.). J: 1. 1664: ? ’kosár, többnyire kézikosár; Korb, meistens Handkorb’ (1. fent), 1787: ’ua.’ (1. fent); 2. [garabó] 1900: betakarításhoz használatos magas oldalú szekér; Erntewagen mit hohen Seitenwinden’ (ÚMTsz. j.
Valószínűleg jövevényszó, és végső soron a ’kosár’ jelentésű lat. corözó'-szal vagy ennek ősszláv *korbbt *korbbji ’ua.’ megfelelőjével függ össze, közvetlen forrása azonban nincs tisztázva. Német, szláv, provençal és latin származtatásának hangtani, szótörténeti, szóföldrajzi nehézségei vannak. Az idegen nyelvi megfelelőkre vö.: baj.-oszt, körbl ’kis kosár’ (Schmeller: BayerWb. 1: 1286), ném. T. kerbl, karble, kearbli ’ua.’ (Schatz: WbTir- M. 1: 350) ; — a németből: szín. V. korbeo ’ua., kosár’ (Fiiszár 44) ; — óe. szí. krabijb ’ládács- ka, kosárka’; szb.-hv. kïbùlja ’háncskosár, kéregkosár’ (SRS1. 352); szín. V. krbula ’kosár, véka’ (Fiiszár 46) ; or. N. KOpoGyxx. ’fakéregből készült kosár’ (Dal2 1955.2: 166); — ol. corbel- lo ’kosár’ ; — prov. görbéi ’ua.’. — A magyar szó 2. jelentése az 1.-ből alakult; azzal függ össze, hogy az ilyen szekerek oldala gyakran kasszerűen vesszővel van befonva. — Főleg az alföldi nyelvjárásokban használatos.
CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 244; Miklosich: Nyr. 11: 166, 224; Szarvas: Nyr. 14: 318; Balassa: NyK. 19: 159; Melich: Nyr. 24: 246, AkÉrt. 21: 185, MNy. 6: 61, ArdhSiPh. 34: 548; EtSz.®, 1: 1412 dráboly a. is; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22; Kniezsa: SzlJsz. 638 ® ; Gáldi: Szótir. 25.


garabonciás
1027
grarád
gra rabon ci ás 1519: „ciprianus mynd ev gyermek fegetevl foguu evredevgy tudoman- ban neuekevdevt vala garbonchas vala” (CornK. 356); 1533: gardbonchas (Komj: SzPál. 276: NySz.); 1560 k.: gôrbônches (GyöngySzt. 2013); 1621 : Garabontzás (MA.); 1661: grabonczáskodott sz. (Nyr. 73: 19); J690: garabantczása gr. (Illy: KrÉlet. 176: NySz.); 1723: garbonczás kodással sz. (Csúzí: Sip. 257: NySz.); 1793: gargontzás (Andrád S.: Virágos-kert 33: NSz.); 1803: garabon· cziás (IrtörtKözl. 6: 272); 1819: garaban· tziasságnak sz. (Machay: Olt. 55: NSz.); 1835: Gárabonczás (Vajda P.: Pesti lev. 1: 4: NSz.); 1843: garabanrzos (Athenaeum 2: 71: NSz.); 1844: garaboncos (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 112: NSz.); 1854: karaboncos (Ipolyi A.: Mythologia 454: NSz.); 1892: gorboncziás (Ethn. 3: 70); 1900: garboncziás (Vay S.: Társasélct 2: 49: NSz.); — barbon· cás, gorboncás (MTsz.); gsrsbsn^ss (Csáng- Sz.); bárboncás, daraboncás, gabronczás, gab· ronciás, garabuncás, gereboncijás, gobronciás, Gorgonczás, verboncás (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1519: ’bűvész, varázsló; Schwarzkünstler’ (1. fent); 2. 1853: ’egy fajta férfiköpeny; Art Mantel für Männer’ (Jósika Μ.: Királyb. 1: 71: NSz.). B) mn. 1. 1533: ’varázslattal kapcsolatos; Zauber-’ (1. fent); 2. [^diák] 1673: ’bűvész, varázsló; Schwarzkünstler | vihartámasztó diákféle fiatalember; fahrender Student, der ein Ungewitter hervorrufen kann’ (Com: Jan. 217: NySz.); 3. 1788: ’akadékoskodó ; nörgelig, tüftelig | veszekedő, házsártos; zänkisch’ (Gelei J.: Halló 2: 248: NSz.); 4. 1913: ’hideg, kellemetlen <idő> ; kalt, unangenehm (Wetter)’ (MNy. 9: 138). — Sz; ~kodik 1649: gara· bonczás kódjának gr. (G. Kat.: V. titk. 3: 1168: NSz.) || graraboncia 1621: „Gara· bontza: Magia, Nec roman ti a” (MA.); 1886: garabonezia (Nyr. 15: 149). J: 1. 1621: ’ ördöngösség, bűbájosság; Sehwarzkunst’ (1. fent); 2. 1868: ’akadékoskodás; Nörgeln I házsártoskodás; Zank, Gekeif’ (Ballagi); 3. 1943: ’garabonciás diák; fahrender Student, der ein Ungewitter hervorrufen kann’ (ÚMTsz.).
Bizonytalan eredetű szócsalád. A garaboncia ~ R. garabonca talán olasz jövevényszó; vö. ol. R. gramanzia ’bűbájosság, ördöngösség’. Ez az ol. negromanzia ’ua.’ rövidült alakja, s a gör. νεκρομαντεία ’halottidézés jóslás céljából’ szóra megy vissza. Ugyanez a végső forrása a kfn. gramazíe, nigramanzíe ’bűbájosság; bohóckodás, tréfa’ szavaknak is. Eszerint a garabonciás ~ R. garaboncás •s képzős magyar származék. — E magyarázatnak azonban több nehézsége van. A történeti adatok szerint ugyanis a garabonca elvonásnak látszik a korábbi garaboncás-bó\. Erre mutat az is, hogy a garabonciás alakváltozatainak gazdagságához viszonyítva a garaboncia igen szegény alak változatokban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az ia, iás végű változatok kései felbukkanását, továbbá azt sem, hogy a legkorábbi adatok cs-vel is olvashatók, és ilyenek a 18. sz. végéigéinek; vö. pl. 1787: garabontsás (Faludi: T. É. 119: NSz.). — A garabonciás A) 2. jelentése valószínűleg tapadással keletkezett; 1. a diák hasonló jelentését. A B) 3. és 4. jelentés azzal a régi hiedelemmel függhet össze, hogy a garabonciásokat szertelenség, hirtelenség jellemezte (ide vonható a garaboncia 2. jelentése is), illetőleg hogy rossz időt is tudtak támasztani. — A szb.-hv. N. grdbancijä§ ’agyafúrt fickó; garabonciás diák, varázsló’ a magyarból való. — A darabont-töX való esetleges etimológiai kapcsolata kevéssé valószínű. — A néprajzi szakirodalomban is használt nyelvjárási szavak.
Szarvas: Nyr. 6: 97 ® ; Jagic: ArchSIPh. 2: 455; Simonyi: Nyr. 6: 226, NyK. 25: 367; Asbóth: ArchSIPh. 4: 611 ®, NyK. 26: 486; Lázár: Ethn. 1: 278; Kovács: LatEl. 15: Körösi: O1E1. 31, Nyr. 55: 124; Horger: MSzav. 64; Holló: Ethn. 45: 111 ; KardosT.: Száz. 73: 331; SzóíSz. garaboncás a.; EtSz. 2: 1024 garabonca a. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 34; Csefkó: Nyr. 73: 19; Zolnai B.: MNy. 46: 143; Balázs: FilKözl. 2: 273; Gáldi: Szótir. 289; Diószegi: AEthn. 7: 98; Pais: MNy. 56: 167 ® ; Tamás: UngElRum. 142, 390. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1854; Reiter: ZSIPh. 26: 175; Samsalovió: 2iva Antika 11: 144.)
garabont 1. darabont
garád 1519 : ? „megh tereenek az vyzek ew garattyokba folywan” (JordK. 292); 1588: „Item az mosószékből és garádgyából, az borbélyműhöz való almáriomból den. 25.” (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 253); 1792: „Garád*: kerítték, árkolat: a’ kertnek ízalma*-, v. töviís-gáttya. ^íeg-garádoln i [sz.]: bé-gyepúlni, v. -gyöpúlni. A’ víz majd a’ kertek’ garádgyait éri” (SzD.); — garád, gerád, garázd (MTsz.); gérádon gr., grád (ÚMTsz.). J: 1. 1519: ? ’vízmeder; Wasserbett, Flußbett I árok; Graben’ (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent); 2. 1588: ’keret; Einfassung, Rahmen’ (1. fent); 3. 1792: ’kerítés; Zaun, Einfriedung j gyepű; Hag’ (1. fent); 4. 1912: ’trágyából csinált akolkerítés; Mistzaun einer Schafhürde’ (ŰMTsz.; 1. még SzegSz.); 5. 1957: ’tanya stb. körüli akácfasor; Akazien- baumreihe um ein Einzelgehöft usw.’ (SzegSz.) U g-arágya 1775: „garádjáit is a kertnek nevezett Szétsi György rakta” (NéprÉrt. 18: 125); 1776: garágyán gr. (NéprÉrt. 18: 131); 1781: garadgya (MNy. 57: 490); 1800: „Garággya: ein Mistzaun” (Márton); — geráda, gerádgya (MTsz.); gereggyével gr. (NéprÉrt. 12: 144); g'érággya (ÚMTsz.). J:
6o


garancia
1028
era ras
1. 1775: ’kerítés, különösen trágyakerítés; Zaun, besonders Mistzaun’ (1. fent); 2. 1880: ’eresz ; Dachtraufe | tornác ; Hausflur, Diele’ (Nyr. 9: 206); 3. [gereggye] 1911: ’halfogó rekeszték; Fischwehr’ (NéprÉrt. 12: 144).
A garád szláv, közelebbről valószínűleg szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Sto R. grad [nőnemű] 'kerítés’; vö. még: cseh N. hrád 'körülkerített hely, kerítés’ (PS1JÖ. 1: 954); f.-szorb hródi 'istálló, ól’; a.-szorb groz ’ua.’; le. gródí 'vízhatlan válaszfal (hajón); N. kerítés; bekerített rét, legelő’ (S1JP. 2: 1319). Mindez egy ősszláv *gordb ’kerítés* folytatása, és etimológiailag összefügg az Ősszláv *gordb ’vár, város stb.’ (tkp. ’bokerí- tett hely’) főnévvel (vö.: big. zpad ’város; N. vár, erőd’; le. R. gród ’vár, város’; or. zópod 'város'), valamint a m. gárgya eredetiével. A m. garád alakváltozatai közül a garázd 'árok’ még magyarázatra szorul. Az 1 — 2. és a 4 —5. jelentés az elsődlegesnek látszó 3.-ból fejlődhetett. Az ’árok’ jelentés érintkezésen alapuló névátvitellel jöhetett létre a ’kerítés’- bŐl: régebben a telkeket, szőlőket stb. árok és töltésféle választotta el egymástól. Az 1519-bŐl idézett adat valószínűleg ide tartozik, s nem a (jara^-hoz. A szik. N. garád, garât 'út menti árok’ a magyarból származik. — A garágya vagy a m. garád-ból keletkezett az egyes szám 3. személy birtokos ragjának megszilárdulásával, vagy pedig külön átvétel a szerb-horvátból; vö. szb.-hv. gráda 'építőanyag; N. (Dalmácia) kerítés’; vö. még: szín. grája 'kerítésépítés; kerítésanyag; kerítés; töltés, gát; építés’ (Pletersnik 1: 244); szik. hrázda ’védŐgát; út menti árok; N. kerítés’; le. N. gródza ’kerítés; bekerített hely’; ukr. zopówa 'sövény ; deszkakerítés ; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az Ősszláv * górd ja ’kerítés; stb.’ töve ugyanaz, mint a garád eredetijéé. A m. gereggye alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. Az OklSz. garád szócikkében közölt garagya, Qragya ’halfogó rekeszték’ nem magyar, hanem horvát szó, noha a garagya alakja magyaros. — Nyelvjárási szók.
Lintner: Nyr. 3: 232; Hunfalvy: NyK. 11/1: 227; Edelspacher: NyK. 12: 96; Simonyi: Nyr. 7: 355, NyK. 25: 54; Miklosich: Nyr. 11:166 ®; Szinnyei: Nyr. 22: 492; Asbóth: NyK. 30: 227; Melich: SzlJsz. 1/1: 104; Deák: NéprÉrt. 12: 144; Györffy I.: NéprÉrt. 18: 120; Moór: Szinnyei-Eml. 102, 110, NyK. 67: 34; Bartek: RÉtSl. 11: 46; SzófSz.; EtSz. ®, 2: 1037 1. garágya a., 2: 1038 2, garágya a., 2: 1056 garázd a. is; Stanislav: SlovJuh. 2: 189; Kniezsa: SzlJsz. 182 ® , NyK. 65: 92, 93. (Vasmer: RussEtWb. 1: 297; Slawski: SlEt. 1: 347, 354; Machek: EtSIÖSl. 143.) — Vö. gárgya.
garancia 1796: „Annak garantiája, avagy evictiója” (Μ. Kurír 1: 216: NSz.); 1854: garancziát gr, (Μ. Nép K. 1: 388: NSz.); 1864: garántiáját gr. (Eötvös J.: Gondolatok 246: NSz.). Js 1796: 'biztosíték, kezesség; Garantie' (1. fent) || garantál 1891: „garantálni: kezeskedni” sz. (Füredi: IdSz.); — garentál (ÚMTsz.). J: 1891: 'kezeskedik; garantieren’ (1. fent). — De vö. 1790: „Pruszszia jót áll (garántirnzza) ... Belgiumnak régi törvényeit” (Μ. Kurír 946: NSz.).
Nemzetközi szócsalád; vo.: ang. gua- rantee fn. és ige; ném. Garantie, garantieren; fr. garantie, garantir; ol. garanzia, garantire; or. zapáHmuH, zapaHtnùpoeamb: ’garancia’, 'garantál'. A Bzóc^alád mindkét tagja a franciában keletkezett. Alapszavuk a fr. garant 'kezes, jótálló', amely a frankból származik, bár a részletek nincsenek teljesen tisztázva. — Am. garantia, garancia a németből származhat a szó vég latinosításá- val; de vö. k. lat., h. lat. garantia 'kezesség' is. A m. garantál a németből átvett m. R. garantirez ’ua.’ képzŐcserés módosulata; vö. R. avanzsiroz ~ avanzsál, R. flangiroz ~ flangál, R. gazsuliroz ~ gazsulál stb. — Elsősorban a sajtóban s a kereskedelmi nyelvben használatos szavak.
Kursinszky: Latjszlrod. 21 ; D. Éltes: FrSz. 57, 61;EtSz. ® ; Terestyéni: MNy. 54:114; Bárczi: MNyÉletr. 268. (Schulz: DtFremdwb. 1: 235; OxfEnglDict. Guarantee, Gua- ranty a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1762; Kluge: EtWb.19 231; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 287; Dauzat—Dubois — Mitterand: DictÉtHFr. 333.)
garas 1460 k.: „drachma, tia e[st] genfus] num[m]i: wlgo garaaa” (JászGl.: NytudÉrt. 21. sz. 6); 1512 k.: garafokat gr. ( WeszprK. 28) ; — gárost gr., grason gr. (ŰMT- sz.). J: 1460 k.: ’egy fajta ércpénz, amely előbb pénzegység volt, majd váltópénz lett; Art Münze, die früher eine Währungseinheit darstellte, später aber eine Scheidemünze wurde’ (1. fent). — Sz: ~os 1604: garafos (Λ1Α. Tetradráchma a.) | ~oskodik 1896: garasoskodtam gr. (Sziklay J.: Szer, apóst. 63: NSz.).
Vándorszó; vö.: k. lat. grossus; kfn. gros, grosse, ir. ném. Groschen; ófr. gros; ol. grosso; cseh gro§; le. grosz; or. zpoui: ’egy fajta ércpénz, garas’. A k. lat. denarius grossus ’ua.’ (tkp. 'vastag dénár’) szókapcsolatból önállósult jelentéstapadással. A „vastag” dénár az akkortájt forgalomban volt vékony ércpénzekkel (vö. k. lat. bracteati nummi ’vékony ezüst- stb. lemezből készült pénz’) állt szemben. — Am. garas közvetlen átadójaként az ócseh, a kÖzópfelnémet és a középkori latin jöhet számításba; a k. lat. grossus többes számú grossi alakjában kerülhetett át végzŐdéscserével. — A m. R. Garas-féle helynévi adatok (vö. 1221: „Andreas, Rex


1029
grarázs
grarac
Hungáriáé, possessiones Elbeu, . . . ZÓlÓs, Garas etc.” hn.: Fejér: CD. 3/1: 325) kronológiai okokból nem tartozhatnak ide ; az elsó „vastag” dénárt 1266-ban verette IX. vagy Szent Lajos francia király. — Jobbára csak szólásszerű kifejezésekben és származékaiban él.
CzF. ® ; Hunfalvy: NyK. 3: 25; Balassa: Nyr. 16: 19, TMNy. 178; Szarvas—Melich: Nyr. 26: 18; Kúnos: NyK. 27: 61 ; Lumtzer— Melich: DOLw. 112®, 299; Melich: SzlJsz. 1/2: 225, 334, MNy. 12: 313, 36: 233; Thiene- mann: UngJb. 2: 99, 101; Zolnai B.: Minerva 17: 20; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 131; Kniezsa: SzlJsz. 639 ® ; Moór: Nyelv és írod. 1: 110; Bárczi: Szók.2 98. (TrübnersDtWb. 3: 244; Wartburg: FEW. 4: 274, 282; Vasmer: RussEtWb. 1: 311; Slawski: SlEt. 1: 352; Machek: EtSIÖSl. 117; Kluge: EtWb18. 272.)
garat 1577:,,garas fo: garat]: catillus” (KolGL: NyF. 45. sz. 31); 1590: Garat (SzikszF. 140); 1604: Garad (MA.); 1820: garagyra gr. (SzegSz.). 1855: garádra gr. (Kemény Zs.: Özvegy 1: 197: NSz.). J: 1. 1577: ’a malom tölcsérszerű része, amelybe a megőrlendó gabonát öntik ; Mühltrichter, Gosse in der Mühle’ (1. fent); 2. 1597: ’a szőlőprés kosara, amelybe a kisajtolandó szőlőt rakják; Kelterkasten, Kelterbiet’ (OklSz.; 1. még Gönczi: Göcsej 575 — 6); 3. 1828: ’a nyaki gerincoszlop előtti tölcsérszerű üreg, amelybe a nyelőcső és a légcső torkollik ; Rachen, Schlund’ # (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 12: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg nyugati délszláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. (horvátországi) grót ’malomgarat’ ; szín, grgt ’malom- garat; N. a szőlőprés kosara; N. a szénapadlás nyílása, melyen át szénát hánynak az istállóba; N. mélység’, N. grgd ’malomgarat; kútkáva; talicska’; vö. még: cseh R. hrota ’fejősajtár’; szik, hrotok ’ua.’ (S1SJ. 1: 530), N. hrot, hrot, hrvot ’malomgarat’ (SSpJS. 1: 801, 809); ukr. N. epom ’ua.’. (Hrinéenko 1: 330); or.-e. szí. zpomb ’serleg’. A szláv szó etimológiája nincs kielégítően tisztázva. — A magyarba a molnármesterség kifejezéseként került át az 1. jelentésben. A garad alakváltozat a garatban > garadban- féle toldalékos alakokból, a garád pedig a N. garád ’kerítés’ hatására jöhetett létre. A 2. jelentés vagy hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye, vagy külön átvétel a szlovénből. 3., anatómiai jelentését Bugát Páltól nyerte a jelönt a garatra ’leissza magát, ittas lesz’ (vö. 1659: Czegl: MM. 69: NySz.) alapján. Eredeti értelmében e szókapcsolat a molnárok szakkifejezése volt. — Az 1519: garattyokba gr. ’vízmeder’ (JordK. 292) valószínűleg inkább a t/arad-hoz tartozik, s nem a garaí-hoz.
CzF.; Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]; Miklosich: Nyr. 11: 166®; Melich: SzlJsz. 1/1: 104®, NyK. 39: 68; Asbóth: AkNyÉrt. 20/3: 40, 101; NyÚSz. 465; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 29; Gombocz: Jelt. 76; Fekete: Zárh. 15; SzófSz.; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 183®, 327; Moór: StudSl. 2: 78; O. Nagy: Mi fán terem? 125 ® ; Hadrovics: I. OK. 10: 147. (Machek: EtSIÖSl. 145.)
grarázda 1375: Garazda szn. (OklSz.); 1519: garazdaf[agában sz. (JordK. 178); 1527: „Sokak vannak . . . kyk eegy kewef ayoytatuffagbol awagy zeretetből . . . peni- tencyara yndwlnak. De yay tefthnek gyarlo- faga myat es az garazda ellenfeegnek keíalkodafa myat hamar veegre vyzyk” (ÉrdyK. 65); 1621: Grázd (MA.); 1639: Grazda (Ver: Verb. Szót. 14: NySz.); 1764 e.: garaznalkadasra sz. (Nyr. 37: 320); 1860: gerázda (MNyszet. 5: 98). J: A) mn. 1. 1375: ? ’békétlenkedő ; zänkisch | durva, erőszakos magatartási! ; gewalttätig’ # (1. fent), 1527 : ’ua.’ (1. fent); 2. 1806/1910: ? ’mások tulajdonával kényére-kedvére bánó; nach Willkür schaltend und waltend mit dem Eigentum anderer | pazarolva tobzódó ; verschwenderisch schwelgend’ # (Verseghy: Kisebb költ. 194: NSz.), 1855: ’ua.’ (Jósika: Tud. leánya 1: 5: NSz.). B) fn. 1527: ’mások háborgatása; Beunruhigung | viszálykodás; Zwietracht’ (ÉrdyK. 69). — Sz: rólkodik 1519: garazdalkodnak gr. (JordK. 191) | ~ság 1519: ? garazdaf[agában gr. f = garázdaság v. garázdásság] (JordK. 178); 1563: garázdaságnak gr. (Nádasdy 236) | 1519: ?
garazdaf[agában sz. [ — garázdásság v. garázdaság] (JordK. 178); 1548: garazdás (Tinódi: Cronica k2).
Ismeretlen eredetű. Az alak- és jelentésváltozatok időrendje, egymáshoz való viszonya nincs kellőképpen tisztázva. Az adatok a d-t tartalmazó forma eredetisége mellett szólnak az n-essel szemben. Feltehető, hogy a főnévi jelentés volt a korábbi; a melléknévvé válás származékokból való elvonás révén vagy jelzői használatban történhetett. — Az 1252: Graz, 1324: Garaz hn.-ek (Pais-Eml. 332) idetartozása kérdéses. — Szláv eredete nem valószínű.
Budenz: NyK. 1: 314, 6: 303; Miklosich: Nyr. 11: 166; Halász: Nyr. 17: 302; Simonyi: NyK. 25: 54; Asbóth: ArchSIPh. 22: 456, AkNyÉrt 20/3: 89; Melich: SzlJsz. 1/2: 391, MNy. 2: 100; Kertész: NyK. 43: 16; Fekete: Zárh. 21 ; Beke: Nyr. 58: 107, 60: 139, ZSIPh. 16: 321; SzófSz.; Horger: MNy. 39: 378; EtSz. ® ; Kniezsa: Pais-Eml. 332 ®, NyK. 65: 95; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 61; Machek: EtSIÖSl. 115; Úrhegyi: MNy. 55:531 ®.
garázs 1909: „A »garage« (gdrázs) . .. voltakép »megóvását tehát cselekvést jelent”


garda
1030
gardedám
(Varázsrontó 61). J: 1909: ’Garage’ * (1. fent). — Sz: ~oz 1940: garázsoz (Balassa) || garazsíroz 1937: ,,Kap érte kabint, a csónak g arazsir ozását és tűz esetére biztosítását” sz. (Török Rezső: Vadevezős 18: NSz.) 1953: ,,g arazsíroz . . .: garázsoz” (Országh: MAngSz.). J: 1937: ’garagieren’ * (1. fent).
A szócsalád garázs tagja nemzetközi szó; vö. ang. garage ’gépkocsiszín ; hajókitórő’; ném. Garage ’gépkocsiszín’; fr. garage vasúti) kitérő, kitérés; garazsírozás, kocsiszínbe, kikötőbe vivés; kocsiszín, gépkocsiszín’; or. εαρά^κ: ’gépkocsiszín’. A franciában keletkezett a garer ’tolat; kitérő vágányra vezet; (hajót) pihenőkikötőbe visz; parkol; biztonságba helyez; biztosít’ (< nyug. germ. * war ön 'megőriz, Őriz, megvéd’) igéből. A magyarba valószínűleg a németből került. — A garazsiroz ausztriai német jövevényszó; vö. ausztriai ném. garagieren ’autót kocsiszínben elhelyez’ (< : ném. Garage).
Hegedűs: Nyr. 58: 89; EtSz. ® ; Lőrincze: NyÉl. 160. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1762; DudenFremdwb. 212; DudenEtym. 197; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 287; Wartburg: FEW. 17: 534.)
garda 1453: ? ,,Pred[ium] Garda” hn. (Csánki 3: 329); 1525 k.: „Proemium in Tractatu De Piscibus . . . Gardus — Garda” (MNy. 11: 83); 1594: ? Karda szn. (OklSz.); 1794: G orda, Karda (EtSz.); 1887: galla- keszeg, oárdakeszeg, qarqya, qyarqva, korda (Hermán: HalK. 10, 788); — kárgya
(EtSz.). J: 1. 1525 k.: ’egy fajta hal; Sichling’ (1. fent); 2. 1864: ’sovány ember; hagerer Mensch’ (CzF.); szakny. ’Pelecus cultratus’.
Ismeretlen eredetű. További vizsgálatot kíván esetleges összefüggése a kard főnévvel. E hal neve ugyanis számos nyelvben ’szab- lya, kés, borotva, sarló, vágóeszköz’ jelentésű szó; vö.: lat. szakny. Pelecus cultratus (tkp. ’kés formájú bárd’; vö. gör. πέλεκυς ’bárd, fejsze’); ném. Sichling (<: Sichel ’sarló’) ; fr. rasoir (tkp. ’borotva’): ’ gardahal’ ; vö. még kardhal. — Török és latin származtatása téves.
CzF.; Herman: HalK. 10; Munkácsi: Ethn. 4: 183; Gombocz: MNy. 3: 160, BTLw 216; Kovács Márton: Nyr. 39: 301; Fekete: Zárh. 20; Beke: Nyr. 57: 16; SzófSz.; Deme: MNy. 38: 115; EtSz.®, 2: 1073 Garda a. is.
gárda 1760: ,,Az nem régiben felállíttatott magyar-^mrdi’a, kiknek párducbőrrel való készületit annyira csudálta a német nemzet” (Hazánk 1: 379: NySz.); 1782/1890: Gárdát gr. (Kazinczy: Lev. 1: 27: NSz.). Js 1. 1760: ’testőrség; Leibwache, Garde | válogatott bátor katonákból álló csapat; eine Truppe von ausgewählten, tapferen Soldaten’ (1. fent); 2. 1787: 'gárdista; Gardist’ (Μ. Kurír 6: NSz.); 3. 1880: ’nemzedék; Geschlecht’ (Déryné Naplója 2: 267: NSz.) || gárdista 1738: „testórző vitéz, gárdista” (EtSz. 2: 1077); 1791: Gárdisták gr. (Gvadányi: Orsz. gy. leírása 220: NSz.). J: 1. 1788: ’testŐr; Gardist | az elit csapat tagja; einer aus der Elitetruppe’ (1. fent); 2. 1850; 'nemzetőr; Mitglied der Nationaiwache’ (Emlékl: 323: NSz.).
A szócsalád alapja, a gárda nemzetközi szó; vö.: ang. guard ’Őrködés, Őrség; futár; Őr’; ném. Garde ’testőrség, elit csapat’; fr. garde ’őrség, őrizet, ügyelet; testőrség; oltalom’; ol. guardia ’őrizet, fegyveres őrség; őr’; or. zeápduH ’elit csapat’. Végső forrása az ó- alsófrank *warda ’védelem, oltalom* (< : ó- alsófrank * war dón ’figyelemmel kísér; őriz, megőriz*). A germán szó igen korán elterjedt a román nyelvekben, s belekerült a középkori latinba is; vö. k. lat. garda, guarda, guardia, warda ’Őrizet, Őrség, oltalom; Őr’. A ’testőrség’ jelentés a franciában alakult ki. — A magyar szó különböző alak változatai valószínűleg több nyelvből valók. A gvardia feltehetően a h. lat. guardia ’Őrség, védelem, Őrizet’, esetleg a ném. R. guardia ’ua.’ átvétele. A gárda valószínűleg a németből származik, a szóvég latinosításával. — A gárdista valószínűleg német jövevényszó; vö. ném. Gardist ’testőr; a gárda tagja’. — A választékos stílus szavai.
Halász: Nyr. 18: 213 ®; Melich: Nyr. 24: 247, MNy. 12: 315; Lumtzer—Melich: DŐL- w. 112, 304; Simonyi: Nyr. 43: 383; Tolnai: Szily-Eml. 85; Gyalmos: MNy. 29: 229; D. Éltes: FrSz. 57; Fludorovits: Latjsz. 38; SzófSz.; EtSz. 2: 1073 gárda a.®, 2: 1077 gárdista a. ® ; Kniezsa: NyK. 65: 98. (Schulz: DtFremdwb. 1: 236; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1885; Kluge: EtWb.10 232; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 287; Wartburg: FEW. 17: 510.) — Vö. gardedám, gardíroz, gardrób, gvardián.
gardedám 1833: „kit minden asszony maga mellett mutogasson inkább mint garde-dameját” (Eötvös J.: A házasulók 86: NSz.); 1835: Gardedam (Kunoss: Gyal.); 1857: gardedámok gr. (Délibáb naptár. 35: NSz.); 1871: garde des dames (Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 4: NSz.); 1891: gardödam (Füredi: IdSz.); 1894: gardedámák gr. (Bérezik Á.: Csata 127: NSz.); — gardödám (Radó: IdSz.1); gardödám (Varázsrontó 612). J: 1833: ’rendszerint idősebb nő, aki fiatal lányra társaságban felügyel; eine gewöhnlich ältere Frau, die über ein junges Mädchen in der Gesellschaft Aufsicht führt’ (1. fent).
Német eredetű; vö. h. ném. Gardedame ’hölgy-őr’ (Forstinger). Franciás alkotásként keletkezett, valószínűleg a bécsi németben, a fr. garder ’őriz’ és dame ’hölgy’ felhasználásával a fr. garde-bois ’erdŐŐr’, garde·


grardíroz
1031
grárgya
malade ’betegápoló’ stb. összetételek mintájára. Forstingoren kívül más forrásból egyelőre nem tudjuk igazolni. A franciában nem ismeretes; ott a chaperon szó jelöli ezt a fogalmat. A cseh, szilt, gardedáma ’ua.* szintén a németből való. — A magyarban je- lentéstapadásos rövidüléssel keletkezett garde 'gardedám' (Tolnai: Magy. szót.2) is előfordul. — Elavulóban levő szó.
Bárczi: FrJsz. 35 ® , Szók. 113 ; EtSz. ® . — Vö. gárda, gardíroz, gardrób, gvardián.
gardíroz 1790: „én ... az egész asztalnál a' sang froidot akartam gardírozni” sz. (Kazinczy: Orpheus 1: 74: NSz.); 1900: gardímz (Tolnai: Magy. szót.). J; 1. 1790: 'megőriz; bewahren’ (1. fent); 2. 1884: 'fiatal lányt nyilvános helyre elkísér, és ott rá felügyel; ein junges Mädchen begleiten und sittlich beschützen’ (Kvassay E.: A7ár- megye 159: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. R. gardieren ’véd, oltalmaz’ (Heyse: FremdwbJ7 349); vö. még h. ném. R. gardieren 'fari, megőriz, oltalmaz, véd, pártol’ (Forstingpr). A német ige a gárda, gardedám, gardrób szavakkal is etimológiai összefüggésben levő fr. garder 'Őriz, vigyáz, megvéd, megóv’ átvétele. — Elavulóban levő szó.
Rejtő: Contr. 36; EtSz. ®. (Wartburg: FEW. 17: 510.) — Vö. gárda, gardedám, gardrób, gvardián.
gardrób 1793: garderobe (MNy. 30: 31); 1823: ,,mintha Molochnak egész garderobja a’ szabad ég alatt kiszeleltetnék” (Sehedel F.: Haramják. 97: NSz.); 1835: gadrob (Kunoss: Gyal. Garderobe a.); 1845: garde- robtjának gr. (Jósika Μ.: Békési kai. 2: 18: NSz.); 1849/1904: garderőbszabó (Szigligeti: Liliomfi 132: NSz.); 1865: gárdrob (Babos); 1877: krardrobba gr. (Darmay V.: Uj. költ. 187: NSz.); — gárderob (Lumtzer—Melich: DOLw. 112); gárd°rob (Varázsrontó 612); gárdrob (Kelemen: IdSz.3); kadrop, kadruk (ÚMTsz.). J: 1. 1793: ’ruhásszekróny ; Kleiderschrank’ (1. fent); 2. 1804: 'ruhakészlet; Kleiderbestand’ (MNy. 30: 31); 3. 1841: ’öltözŐszoba; Ankleideraum’ (Emlóny 181: NSz.); 4. 1849/1904: ’színházi jelmezek összessége; gesamter Bestand der Theaterkostüme’ (1. fent); 5. 1909: 'nyilvános ruhatár; öffentlicher Kleiderablageraum’ (Varázsrontó 612).
Nemzetközi szó; vö.: ang. garderobe; ném. Garderobe; fr. garde-robe; ol. guarda- roba; or. zapdepóő: ’ruhásszekróny; ruhakészlet’; az angolban, franciában, olaszban még ’öltözŐszoba’, a németben, franciában 'illemhely’, a németben, olaszban, oroszban 'nyilvános ruhatár’ is. A franciában keletkezett a 13. sz.-ban 'ruhásszekrény' jelentéssel. A középkori latinba is bekerült; vö. k. lat. garderoba, guardaroba, guarderoba 'ruhatár; az a helyiség, ahol a ruhákat tartják’. A 'nyilvános ruhatár’ jelentés a németben alakult ki. — A magyarba valószínűleg német közvetítéssel került. — Az elavulóban levő szó a modern lakások gardróbfülkéjével kelt új életre a hatvanas évek elején.
Lumtzer—Melich: DOLw. 112®, 304; Hartnagel: MNy. 30: 31; Rejtő: Contr. 37/a; EtSz. ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 236; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1885; Partridge: Or. 795; Kluge: EtWb.19 232; Wartburg: FEW. 16: 674, 17: 520, 524.) - Vö. gárda, gardedám, gardíroz, gvardián.
gargarizál 1577 k.: „Teÿeth vegyen jaÿaban, agj d gargari^alÿon” (OrvK. 133); 1578: gargazállyad gr. (Mel: Herb. 69: NySz.); 1585: Gargarizáld# sz. (Cal. 447.); 1792: gurgurizáld gr. (Váli: OrvSz. 2: NySz.); — gargalizál (MTsz.). Jí 1577 k.: ’gurgein, gar- garisieren* * (1. fent).
Latin erodetű; vö. lat. gargarizare 'torkot öblít, gargarizál’; ez a hangutánzó eredetű gör. γαργαρίζω ’ua.’ átvétele. Keletkezésének az az alapja, hogy toroköblögetés közben a tüdőből áramló levegő a folyadékon áttörve sajátos bugyborékoló hangot ad. A latinból mint orvosi műszó — jórészt közvetlenül — bekerült több európai nyelvbe; vö.: ang. R. gargarize; ném. gargari&ieren; sp. gargarizar; fr. gargariser; ol. gargarizzare: 'gargarizál'. — A m. R. és N. gurgurizál alakváltozat a N. gurguláz ’ua.’ hatását mutatja. — Olasz származtatása nem fogadható el.
Simonyi: Nyr. 8: 298; Réthei Prikkel: NyK. 29: 335; Körösi: Nyr. 57: 9; SzófSz.; EtSz. ®. (OxfEnglDict. Gargarize a.; Walde—Hofmann: LatEtWb. 1: 583: Wartburg: FEW. 4: 60 garg- a.; Frisk: GrEtWb. 1: 290.)
gárgya 1636: „Van itt egy kutt melynek gargiaiat Talpfaiat uionnan czinaltak” (M- Ny. 4: 181); 1730: Gádrája gr. (HOklSzj. 49); 1774: gyárgyájdra gr. (Bárótzi: Kassánkra 3: 269: NSz.); 1779/1906: grágyájánál gr. (Kreskay: Költ. lev. 56: NSz.); 1793: gárgyánjához gr. (Andrád S.: Virágos-kert 139: NSz.); 1825: gárdája gr. (Bornolák 1: 614 Garát a.); — kárgya (Blédy: Infl. 46); gárgyálá# sz. (Nyatl. kútkáva a.). J: 1. 1636: 'kútkáva; Brunnenkasten, Brunnengeländer’ (1. fent); 2. 1782: 'szegély, szél; Rand, Sium I korlát, keret, párkány; Geländer, Einfassung’ (Μ. Hírmondó 21: NSz.; 1. még 1792: SzD.) || gárd 1799: „[Lapponice] Gardot. Sepiro. Kertelni. Hinc kút Gárgya, kút kertje. Margó eminens, qui puteum defendit” (Gyarmathí S.: Affinitas 368: N- Sz.); 1872: T„a kú&gyárgyán” (MTsz.); 1880:


garmada
1032
gairiíroz
gárd (Nyr. 9: 44). J: 1799: ’kútká- va; Brunnenkasten, Brunnengeländer’ (1. fent).
Jövevényszó-család, mely végső soron a m. garád eredetijéhez kapcsolódik; közvetlen átadója azonban vitatott. — 1. A gárd román eredetű; vö. rom. gard ’kerítés, sövény; gát mint sporteszköz’. Ez utóbbi talán a garád szócikkében közölt összláv * gór d'h déli szláv folytatójának átvétele, bár — tekintettel az albán gardh, garth ’kerítés, sövény’ szóra is — nincs kizárva a román és a szláv szó ősi rokonságának lehetősége sem. A szb.-hv. N. garda ’vizafogó szégye’, ukr. N. zapd ’halfogó rekesz- ték’ a románból való. E magyarázat szerint a m. gárgya ragszilárdulással jött létre a kútgárdja összetételből. — 2. A gárgya a szb.-hv. gráda-ból (1. garád a.) származik hangátvetéssel, a gárd-ot a gárgyá-bói következtethették ki a kard: kardja-félo alakpárok analógiájára. — Az 1. feltevésnek főleg időrendi, a 2.-nak szóföldrajzi és hangtani nehézsége van. A gárgyá-nak olasz és hazai latin származtatása téves, illetőleg nem meggyőző. — A keleti magyar nyelvjárások szavai, de a gárgyá-t legkorábban Borsod megyéből tudj ült adatolni.
Édolspachor: NyK. 12: 112; Miklosich: Nyr. 11: 166 ® ; Kőrösi: O1E1. 31; Szinnyei: Nyr. 22: 491 ® ; Asbóth: NyK. 30: 223, 224, ArchSIPh. 22: 471; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 183; Dráganu: Rom. 583; Cs. Sebestyén: SzegFüz. 1: 60; EtSz. «, 2: 1067 gárd a. is; Blédy: Infl. 46; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Kniezsa: SzlJsz. 639 ® ; Gáldi: Szótir. 220, 290; Bárczi: Gáldi, Szótir. 519; Drimba: CercLingv. 5: 126; Márton: NylrK. 6: 281; Russu: Rosetti-Eml. 790. (Meycr: EtWbAlb. 119; Cioranescu: DiccEtRum. 354; Miháilá: ímprum. 38.) — Vö. garád.
garmada 1621: „Garmada: Acervus, Congeries frugum” (MA.); 1787: gyarmadája gr. (Fal: TÉ. 742: NySz.); 1801: Gármadád gr. (Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 55: NSz.); 1809: Garmad (Simái Kr.: VSzót. 1: 25: NSz.); — garmat (NéprÉrt. 27: 42). J: 1. 1621: ’rakás, halom, csomó; Haufen’* (1. fent); 2. 1621: ’gabonaszemek csomója; Haufen von Getreidekörnorn’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: big. zpaMâda ’rakás, halom, garmada’; szb.-o. szí. gramada ’fa- rakás’, szb.-hv. grbmada ’(hogy)tömb’ (SR- Sl. 109); szín, grmáda ’máglya; sziklatömb’ (Tom. 149), N. gramáda, gromáda ’rakás, farakás, máglya, garmada’ (Pletersnik 1: 244, 256), V. grmada ’ua.’ (Fiiszár 33); szik. hromada ’rakás, halom; csomó, tömeg’; or. epoMáda ’hatalmas tömb, kolosszus; rakás, halom’ (S1RLJ. 3: 416); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. A rom. grámáda ’rakás, halom, garmada’ déli szláv jövevény.
— Am. garmada szláv nyelvi forrása nem határozható meg közelebbről. Hangalakját a szóeleji szláv mássalhangzó-torlódás megszüntetésével nyerte. A garmad alakváltozat úgy alakulhatott ki, hogy a búzagarmada- fóle kifejezésekben a szó végi a-t birtokos személy ragnak fogták fel. 2. jelentése a búzagarmada stb. összetétel alapján keletkezett tapadással. — A csángó gramqdá ’rakás, csomó’ (CsángSz.) közvetlen átadója a román volt.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]; CzF.; Simonyi: Nyr. 7: 355, MNyelv.1 2: 39; Miklosich: Nyr. 11: 166; Asbóth: NyK. 26: 335, 30: 220; Horger: Nyr. 39: 340, 388, MNy. 10: 14; Lovas: MotsHong. 78; SzófSz.; Deme: MNy. 38: 115; EtSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 184®, NyK. 65: 87; Horbatsch: WeltSlav. 2: 75; Miháilá: ímprum. 54.
garníroz 1765; „Karnérozott Laibll varrása” sz. (MNy. 60: 228); 1780: Garnérozott sz. (MNy. 60: 228); 1791: garnirozott sz. (Poóts A.: Vers. 15: NSz.); 1794: gárnirozott gr. (Μ. Merkurius 208: NSz.); 1813: gar- nyirozni sz. (Limit. 19: NSz.); 1855: gar- nirozom gr. (Laczikonyha 201: NSz.). J; 1. 1765: ’szegélyez; besetzen | díszít; (ver-) zieren’ (1. fent); 2. 1857: ’körettel lát el; < Speisen) mit Beilagen versehen’ (Lanka G.: Vidék 1: 184: NSz.) || garnirung 1865: „garnirung, szegélyzet, ékítmény” (Babos garni a.); 1890: garnérung (Hatvágások 108: NSz.); — garnirung (Tolnai: Magy. szót. Garnirez a.); gárnérung, gárnyérung (MTsz.); gatyalierung (ÚMTsz.). J: 1. 1865: ’szegély; Besatz I díszítés; Verzierung’ (1. fent); 2. 1886: ’köret; Beilage (zu einer Speise)’ (Rákosi V.: Verőfény 22: NSz.).
Német eredetű szócsalád; vö. ném. garnieren 'szegélyez, díszít; körettel lát el’, Garnierung 'szegélyezés, díszítés; köret’ (ez utóbbi jelentésre egyelőre csak magyarországi szótárakból van adatunk; vö. Kelemen2 Garnierung a.). A német ige forrása a fr. garnir 'ellát, felszerel, megrak valamivel; körülrak, díszít, megerősít’, s ez a germ. *warnjan 'gondoskodik, felszerel, ellát; megerősít’ szóra megy vissza. A ném. Garnierung a garnieren származéka. A cseh R. garnyrovati ’<ételt) körit’; le. garnirowac 'körit; díszít’ a németből való. — A szóeleji m. k ~ g váltakozásra vö. kalucsni ~ ga- lucsni; kamásli ~ gamásli stb. A gatyatie- rung népetimológiával jött létre. — A R. garnér ’szegély’ (vö. 1780: MNy. 60: 228) ~ N. gárnyér (MTsz.) a garniroz-bó\ vonó- dott el. — A garnirez, garnirung az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentésben mindkettő a bizalmas stílus szava.
Melich: Nyr. 24: 247; Lumtzer — Melich: DOLw. 113; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 237; Kluge: EtWb.19 233; DudenEtym.


eraralraálló
1033
e*arral
198; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 288.) — Vö. garniszálló, garnitúra, garnizon.
garniszálló 1918? „a kisebb szállókban, főleg az úgynevezett garniszállókban utasok nem kaphatnak szobát” (Bp. Hírlap jún. 8. 7: NSz.). Js 1918: ’szálló, rövid időre is kivehető szobákkal; Hotel garni’ (1. fent). — De vö.:1896: ,,leszámít va néhány jelentéktelen hotel garnit, csak dicséretest mondhatunk a budapesti szállodákról” (MNy. 63: 102); 1913: „Akis garniszállodák, kapualatti szobák és találkás-házak körübelül lebonyolítják a szerelmi forgalmat a városban” (Krúdy: A vörös postakocsi 6: NSz.).
Részfordítás eredménye a fr. hôtel garni ’olyan kisebb szálloda, amelyben csak szállást lehet kapni, de ételt nem’, esetleg a franciából származó ném. Hotel garni ’ua.’ alapján. A francia kifejezés garni jelzője a fr. garnir ’fölszerel, ellát’ ige befejezett melléknévi igeneve; vö. még fr. chambre garnie ’bútorozott szoba’. Ugyanerre a francia igére mennek vissza végső soron gar- nírung, garnitúra, garnizon szavaink is. — A m. garniszálló jelentése erősen pejoratív irányba fejlődött. Ma már elavulóban van.
EtSz. 2: 1088 garni a. ®. — Vö. garníroz, garnitúra, garnizon.
grariiitúra 1835: „Garnitur: pártázat; szegély; czifrázat” (Kunoss: Gyal.); 1862: GBÏg^gamiturâban gr. (Rózsaági: Fertály mágn. 1: 78: NSz.); — garnitúra (PHNyr. 134). J: 1. 1835: ’szegély; Besatz | díszítés; Verzierung’ (1. fent): 2. 1862: ’készlet, összetartozó tárgyak ; Satz als zusammengehörige Gegenstände | berendezés; Einrichtung’ (1. fent); 3. 1947: ’rendszerint irányító szerepű együttes, kollektíva; Kollektiv, Stab von (besonders eine führende Rolle spielenden) Mitarbeitern’ (Horovitz: IdSz.6).
Német eredetű; vö. ném. Garnitur felszerelés, készlet, berendezés’. Ez a fr. garniture felszerelés, készlet; dísz; ételkörítés’ (< : fr. garnir felszerel, ellát’; 1. garníroz a.) átvétele. A francia szó különféle úton- módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. garniture felszerelés; ételkörítcs; díszítés’; ol. guarnitura ’díszítés’; or. zap- Humÿp ’készlet; R. vastag selyemszövet’, R. eapnuntfpa ’készlet; műszaki felszerelés’. — Az a végű magyar alak latinosítás eredménye. Az elavult 1. jelentés a garnirung megfelelő jelentésével egyezik. 3. jelentése a 2. alapján fejlődött ki.
EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 238; OxfEnglDict. Garniture a.; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 288 garnir a.) — Vö. gar- MÍroz, garniszálló, garnizon.
garnizon 1704: „A borostyám qvarnizont s a szalonaki ploquádát megerősítem” (M- Ny. 61: 473); 1705: gvarnizonokat gr. (MNy. 60: 114); 1706: gvardizon, gvardizomot gr., qvarnizomnak gr. (MNy. 61: 473); 1759: Guárnisonban gr. (Fáber: Hadi embr. L7: NSz.); 1760: Garnízonból gr. (MNy. 63: 101); 1782/1890: Garnison (Kazinczy: Lev. 1: 26: NSz.); 1792: Garnison (Μ. Hírmondó 1: 101: NSz.); 1793: Garnizont gr. (Sándor I.: Külf. ut. 122: NSz.); 1793: Gárnizon (Μ. Hírmondó 2: 89: NSz.); 1878: gardizióba gr., gardizióba gr. (Bakahumor 118, 221: NSz.); 1885: gárnézonnál gr. (Hamvai S.: Emb. 69: NSz.); — garnéziom, garnézium, gárnízió (ŰMTsz.). J: 1. 1704: ’helyőrség; Besatzung eines Ortes’ (1. fent); 2. 1759: 'csapatok állomáshelye ; Truppenstandort’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Garnison, R. quarnison, guarnison, guarison ’helyőrség; katonai állomáshely’. Ez a fr. garnison ’helyőrség’ (< : fr. garnir felszerel, ellát’; 1. garníroz a.) átvétele. A francia szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. R. garnison, garrison; ol. guarnigione; le. garnizon; or. 2apHU3ÓH: ’helyőrség’. — Elavulóban van.
EtSz. ® ; D. Éltes: FrSz. 60. (Schulz: DtFremdwb. 1: 238; OxfEnglDict. Garnison, Garrison a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 288 garnir a.) — Vö. garníroz, garniszálló, garnitúra.
gyárral 1699: „Jóllehet nagy garra /fenn jár az agárral a tetves grammaticus” (Felv: Dics. 10: NySz.). J: 1. [nagy ~] 1699: ’kevélyen; hochmütig (als Adverb/ (1. fent); 2. [nagy ~ ] 1839: fölösleges hangossággal; laut (als Adverb) | nagy hűhóval; mit viel Aufheben’ # (Remény 221: NSz.) || garos 1811: „Ahoz nagyon bíznak; úgy hogy a’ garosabb Köztök, kinek földes Ura hatalmasabb” (György L.: Énekek 67: Ν’- Sz. ). J: 1811: ’kevély; hochmütig’ (I. fent).
A szócsalád alapszava ismeretlen eredetű. A garral a nyilván főnévi alapszónak megszilárdult -val rágós alakja, a garos -s meUéknévképzős származéka. Az inkább csak szótárakban élő gar főnév (1816: Gyarmathi: Voc.) újabb elvonással jöhetett létre. — A székely nyelvjárási gartat ’fartatva jár, büszkén körüloldalog’, belégartat 'hebehurgya módon belekap valamibe ; beleavatkozik valamibe’ (1863: Kriza: Vadr. 500, vö. M- Tsz.), továbbá a nyelvújítás korában szó- tározott garol 'gázol’ (először 1835: Tzs. Waten a.) igéknek a szócsaládhoz való tartozása kérdéses. — A nagy garral székely, illetőleg erdélyi írók révén került be az irodalmi és köznyelvbe, a garos megmaradt nyelvjárási szónak, sőt mint ilyen is elavulóban van.
CzF.; EtSz. 2: 1011 1. gar a.®, 1091 garol a., 1093 gartat a.


garzon
1034
gatya
garzon 1835: „Garszon (garçon): legény” (Kunoss: Gyal.); 1863: garzonokhoz gr. (Szigligeti: Mama. 15: NSz.); — garszón (Sauvageot: MFtSz.1). J; 1. 1835: ’legény- ember; Junggeselle | fiatalember; Jüngling’ (1. fent); 2. 1854: ’pincér; Kellner’ (Hecke- nastldSz.2); 3. 1932: ’garzonlakás ; Junggesellenwohnung’ (PHNyr. 134).
Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. garçon ’fiú, fiatalember, nőtlen ember; szolga, pincér’; — vö. még ném. Garçon ’legény(ember), fiatalember; agglegény; pincér’. A kellően nem tisztázott etimológiájú francia szó különféle úton-módon bekerült több európai nyelvbe; vö.: ol. R. garzoné ’iíjú, fiú, legény’; le. R. garson ’pincér’; or. R. zapcÓH ’ua.’. A 3. jelentés a garzonlakás — n'6. 1875: garçon-lakás (Toldy I.: Tarka 5: NSz.) — szóösszetételből alakult ki tapadással. — Az 1. és 2. jelentésben elavult, a 3. jelentésben ritka, nem szorította ki a garzonlakás összetételt.
Bárczi: FrJsz. 33; EtSz. 2: 1092 garszon a. (OxfEnglDict. Gardon, garson a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1768; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 287.)
gát 1224: „Uadit usque SeludgaiÆa. Transit in Marcus^aiÆa” hn. (OklSz.); 1256/ 1273: ,,Vadit per metas ad indaginem que Gaih dicitur” (OklSz.). J: 1. 1224: ? ’folyó- víz útjába állított mesterséges akadály, duzzasztó; Staudamm’* (1. fent), 1267: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1256/1273: ? ’gyepű; Hág, Hecke | kerítés; Zaun, Umfriedung’ (1. fent), 1604: ’ua.’ (MA.); 3. 1258: ? ’nehezen járható terepen keresztül épített töltés; Aufschüttung, Damm durch schwer passierbares Gelände’ (OklSz.), 1527: ’ua.’ (ÉrdyK. 289); 4. 1364: ’gázló; Furt’ (OklSz. a 2. adat); 5. 1380: ’árok; Graben’ (ZichyOkm. 4: 164); 6. 1700/1763: ’(átvitt értelemben:) akadály; (in übertragenem Sinne:) Hindernis’ (GyöngyD [□: Gyöngy]: Char. 359: NySz.); 7. 1803: ’árvédelmi töltés; Deich’ # (Márton Deich a.); 8. 1828: ’a hüvelybemenet és a végbélnyílás közti terület; Mittelfleisch, Damm’ (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 12: NSz.); 9. 1860: ’(különféle sportágakban:) sövény, palánk; (in verschiedenen Sportarten:) Hürde’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 93: NSz.) ; 10. 1895: ’híd ; Brücke’ (Nyr. 24: 477) ; 11: 1920: ’országút, kövesút; Landstraße, Chaussee, befestigte Fahrbahn’ (ÚMTsz.). — Sz: ~ol 1559: rea gatoltata sz. (Szék: Krón. Tűk. 2: 187: NySz.) | ~talan 1825: Gáttalan (Vörösm. 2: 226: NSz.) | ~lásos 1937: gátlásos (Sauvageot: MFrSz.) | ~lástalan 1951: gátlástalan (Hadrovics —Gáldi: OrMSz. 6e3- ydepwHbiü a.).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. gat [hímnemű] ’ vizel vezető árok; duzzasztógát; töltés, gát’ (SRS1. 88); szín, gát [hímnemű] ’ua.’ (Pletersnik 1: 208) ; szik, hat ’gát, töltés; akadály; sövénykerítés’ (S1SJ. 1: 463); le. gac ’rŐzsenyaláb stb. gát készítéséhez; rŐzsegát, töltés’; or. zamb ’dorongút, rőzse- út’; megfelelő szó a bolgár és a macedón kivételével a többi szláv nyelvben is. Az Ősszláv *gatb etimológiája nincs kielégítően tisztázva. — A magyarba egy nyugati délszláv, esetleg szik. R. gatb kerülhetett át. Jelentései közül az 1. látszik a legrégibbnek; lehetséges, hogy a molnármesterség kifejezéseként honosodott meg. A 3., 4., 6. és 7. jelentés az 1.-ből fejlődhetett. A 2. jelentés a szlovákból, az 5. pedig a szerb-horvátból vagy a szlovénből magyarázható. A 8. jelentés a ném. Damm ’töltés, gát; a hüvelybemenet és a végbélnyílás közti terület’ mintájára keletkezett tükörfordítással. A 9. jelentés a 2.-ból, a 10. és 11. a 3.-ból érthető. — Török és mongol származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 314; Bálint: Párh. 15; Miklosich: Nyr. 11: 166® ; Vámbéry: MEr. 253; Körösi: Nyr. 15: 450, O1E1. 31 ; Alexics: Nyr. 16: 447; Halász: Nyr. 17: 302; Schuchardt: Nyr. 18: 389, ZRPh. 15: 91; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 44; Melich: NyK. 25: 296, MNv. 6: 343, 8: 151; Gombocz: ÖM. 2/1: 81,‘UngJb. 8: 271; SzófSz.; Szabó T. A.: ETIÉvk. 231; EtSz. ® ; Gáldi: DictKlein. 131 ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Kniezsa: SzlJsz. 185®, 327, StudSl. 9: 38, NyK. 60: 485, 65: 92; Moór: StudSl. 2: 78, NyK. 67: 136. (Vasmer: RussEtWb. 1: 262; Slawski: SlEt. 1: 246; Machek: EtSIÖSl. 126.)
gátőr 1604: „Peribolus ... : Gátőr, Fo- lyofo, fal mellec Gatora, hogy ember lene effic”, „Gátőr, Raftelyos ayto” (MA. Peribolus a., Cláthrus a.); 1750 k.: v&sgótért gr. (Thaly: VÉ. 1: 309); — gádor, gátér (ÚMTsz.). J: 1. 1604: ’(ablak-, ajtó-) rostély, rács; Gatter, Gitter | (rácsos) kerítés; Lattenzaun’ (1. fent); 2. 1838: ’a mellüregnek két tüdőlebeny közötti része; Mittelfell’ (Tzs.); 3. [gatter] 1951: ’keretfűrészgép; Art Säge, Gatter’ (MOrMűszSz. 372).
Német eredetű; a felsŐnómet, irodalmi német megfelelőket 1. gádor a. A szb.-hv. gátér; szik, gátér: ’keretfűrészgép, gatter’ a németből származik. A magyarba többszörös átvétellel került különféle német nyelvjárásokból. 1. és 3. jelentése a németből való (az utóbbihoz vö. ném. Gatter ’keretfűrészgép’); a 2. jelentés műszóalkotási szándék eredménye az 1. alapján. — Nyelvjárási szó.
EtSz. 2: 777 gádor a. ®. — Vö. gádor.
« gatya 1530: ,,Ittem Benedicto Alemano ad camisiam et ad gatÿa dedi den. XXXII” (MNy. 31: 126); 1545: gattya (OklSz.); 1577: gagia (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1787:


gnvallér
1035
gavall ér
gátyában gr. (Μ. Kurír 207: NSz.); — gatye (MTsz.); qacsa, qadzsa. qeqyáiok gr., qyatya, (ÚMTsz.). J: 1. 1530: Rendszerint bő szárú vászon lábra való, mely nyáron a parasztemberek alsótestének egyetlen ruhadarabja; Leinenhosen mit meistens breiten Hosenbeinen, als einzige Bekleidung des Unterleibes der Bauern im Sommer | alsónadrág; Unterhose’ * (1. fent); 2. 1864: ’egyes madarak csûdjét borító elálló tollazat; starke Schenkelfedern, Hose bei Vögeln’ (CzF.; de 1. gatyás); 3. 1917: ’hazugság; Lüge’ (MNy. 13: 61); 4. 1925 — 35: ’a fatörzs elágazása; Baumzwiesel’ (ÚMTsz.; de vö. 1794: Gatyásig ’olyan fa, melynek ágai szinte a föld színén kezdődnek’: SzegSz.). — Sz; ~s 1585: Gatyás fayd (Cal. 579) | róskodik 1659: gatyáskodom gr. ’betegeskedik’ [tkp. ’gatyá- ban járkál’] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 295) f ~ zás 1847: gatyázás ’piszmogás, vacakolás’ (Petőfi: ÖM. 7: 54) | ^áz(ik) 1868: Gatyáz ’hebehurgyán mondja el leckéjét’ (Ballagi); 1917: ’lódít, nagyokat mond, fecseg’ (MNy. 13: 61); 1957: ’okvetetlen- kedik’ (SzegSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. gáce [többes szám] ’parasztgatya; alsónadrág’, gáca ’gatyás tyúk’ (SRS1. 88); vö. még: big. εάιιμι [többes szám] ’lábravaló, alsónadrág; N. nadrág’ (BKE. 1: 175; 1. még B^lgT^lk- Reé.2 103); mac. eaku [többes szám] ’alsó- nadrág; egyes madarak csűdjét borító tollazat’ (MRS1. 70); szín. N. gáÜa [rendszerint többes számban: gace] ’alsónadrág; némely állat hímjének lecsüngő herezacskója; a fa elágazása, villás ág’ (Pleteisnik 1: 205); cseh R. ha&e, háÜe [többes szám] ’alsónadrág; öv’; or. N. eáuu [többes szám] ’comb; nadrág, nadrágszár’ (S1RLJ. 3: 48); megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az ősszláv Ugatja talán a m. gát szláv eredetijével függ össze etimológiailag. — A szb.-hv.
m. ty megfelelésre vö. N. kutya ’kamra; tűzhely’, kótyavetye. A gatye alak változat a magyarból átvett szik, gate [többes szám] ’alsónadrág; parasztgatya’ visszakölcsönzé- se. A szótörténeti adatok nem teszik lehetővé az 1. jelentés két árnyalatának határozottabb elkülönítését. E két árnyalat úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy télen a parasztgatyára régtől fogva nadrágot húztak, s ezáltal a gatya alsónadrággá vált. A 2. és 4. jelentés hasonlóságon alapuló nóvátvitel- lel keletkezett. A 2. jelentés indítéka a parasztgatya szárának rojtos alja lehetett; szláv (1. a fenti adatokat) vagy német (vö. Hose ’nadrág; egyes madarak csűdjét borító tollazat’) hatással aligha kell számolnunk. A 3. jelentést a gatyázik származékszó ’lódít’ jelentéséből következtették ki. Az átvitt értelmű gatyázik jelentéseinek kialakulása nincs tisztázva. — A gatya mongol és kaukázusi származtatása téves. — 1. jelentésében a nyelvjárások és a familiáris köznyelv szava; 2. jelentésében szaknyelvi; 3. jelentésében argó szó.
Bálint: Párh. 61; Munkácsi: Nyr. 11: 142 ®, NyK. 28: 252, ÁKE. 285; Miklosich: Nyr. 11: 166®; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 16, NyK. 33: 223 ®, AkNyÉrt. 20/3: 101; Szinnyei: NyK. 25: 87; Melich: NyK. 25: 296, MNy. 6:19, 396, HonfMg. 135; Patru- bán: Nyr. 36: 190; Wichmann: MNy. 4: 302; Gombocz: ÖM. 2/1: 94; Györffy I.: MsgNépr. 1: 407; Kniezsa: NyK. 49: 351, SzlJsz. 186®, NyK. 65: 91; SzófSz.; EtSz. ® ; Szabó T. A.: MNy. 44: 147; Vasmer: RussEtWb. 1: 262; Slawski: SlEt. 1: 246; Machek: EtSIÖSl. 119; Sulán: StudSl. 3: 282; Kluge: EtWb.19 807 Unterhose a.; Moór: StudSl. 8: 271; Nagy: MNy. 60: 169. (Vahros: NaimOb. 81.)
gavallér 1628: ,,egy jó lovat vehetnétek Hispániában . . . De egy fő Gavallérral kellene meg választatnotok” (TörtTár. 1881. 199); 1708 u.: gavallér (Thaly: Adal. 2: 212); 1748: Cavalier-módgyára (Faludi: NA. 61: NSz.); 1760: gavalérok gr. (Hazánk 1: 379: NySz.); 1772: Kavaliéri sz. (Szathmári Paxi Ábr.: Vai Judith H3b: NSz.); 1786: Kavallir (Kónyi J.: Democritus 1: 70: NSz.); 1788: gavaler (D. Éltes: FrSz. 58); 1790: gavallér (D. Éltes: FrSz. 58); 1795: kavalleri sz. (Μ. Kurír 1: 729: NSz.); 1806: kavalér (Verseghy: Aglája 73: NSz.); 1838: Galyavér (Tsz.); — gabalír, gdballér (MTsz.); gávallir (ÚMTsz.). J: 1. 1628: ’nemes; Adliger, Edelmann | lovag; Ritter’ (1. fent); 2. 1708 u.: ’finom, művelt, (különösen a nők iránt) tapintatos ember; feiner und gebildeter, (besonders Frauen gegenüber) taktvoller Mann | udvarló; Seladon’ (1. fent); 3. 1801/1922: ’bő- kezű ember; freigebiger Mensch’ (Csokonai: Lev. 2: 679: NSz.). — Sz: ~os 1787: gavalléroson gr. (M. Musa 241: NSz.) || gavalléria 1709: ,,az kék posztókot ő Felsége parancsolatjából az Nemes Gavalléria (nemes testőrség) számára kiadtam” (TörtTár. 1883. 186); 1709: Gavalléria (MNy. 61: 473); 1854: Cavallerie (HeckenastldSz.2); 1865: cavaleria (Babos cavalcade a.); 1870/1877: gavalléria (Tóth K.: Irka-firkák 112: NSz.). J: 1. 1709: ’(lovas) testőrség; (berittene) Leibwache | lovasság; Kavallerie’ (1. fent); 2. 1791: ’gavallérosság; Generosität | bőkezűség; Freigebigkeit-’ (Poóts A.: Vers 218: NSz.), 1870/1877: ’ua.’ (1. fent).
A szócsalád tagjai vándorezavak. A gaval- Ïér-TCL vö.: ang. cavalier; ném. Kavalier; fr. cavalier; ol. cavalière; or. Kaecuiép: ’lovas, lovas katona, lovag, gavallér’. Tövük végső soron a lat. caballus ’ló’ szóra megy vissza; vö. még: k. lat. caballarius ’lovas katona, lovász’ ; prov. cavalier ’lovag, nemes ember’; stb. A szó újlatin nyelvterületről,


gravar
1036
g;ax
elsősorban az olaszból terjedt el számos más nyelvben is, katonai kifejezésként, illetőleg a lovagi intézmény keretében. A 'nemes ember, gavallér, udvarló’ jelentések kifejlődése jórészt a lovagsággal kapcsolatos; vö. még m. lovag, A m. gavallér fc-s változatainak magyarázatában elsősorban az olasz vagy a francia jöhet számításba; a később általánossá vált 0-s kezdetűek nyilván német, közelebbről bajor-osztrák eredetűek; vö. baj.-osztr. gdbalier, gáwslier 'lovag, nemes nemes ember’. 1. és 2. jelentése az átadó nyelvekben másodlagosan — a lovagi intézménnyel kapcsolatosan — kifejlődött jelentéseket tükrözi. 3. jelentése magyar fej- lődmónynek látszik. — A gavallériá-r& vö.: ang. cavalry; ném. Kavallerie; fr. cavalerie; ol. cavalleria; or. Kaeaaépufi: 'lovasság', az olaszban még 'lovagi intézmény, nemesség’; vö. még h. lat. cavaleria 'lovas sereg’ (1767: PPB. 602). Eredetében azonos a gavallér megfelelőivel, de vándorszóként legtöbb- nyíre csak katonai kifejezésként terjedt el. A m. gavalléria ρ-je a gavallér hatására alakulhatott, végződése vagy az olaszra megy vissza, vagy latinosítás. A 2. jelentés a magyarban fejlődhetett ki a gavallér jelentésének besugárzásaként. — Mindkét szó 1. jelentése elavult.
Körösi: Nyr. 13: 500; Schuchardt: Nyr. 18: 391 ; Simonyi: MNyelv.1 1: 116; Melich: Nyr. 24: 247; Lumtzer—Melich: DOLw. 113®; D. Éltes: FrSz. 58; Bárczi: Frjsz. 33; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 9; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 343; OxfEnglDict. Cavalier a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 1440.; Walde —líofmann: LatEtWb.3 1: 125; Battisti —Alessio: DizEtlt. 2: 824: Kluge: EtWb.19 360; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 114; Alanne: ZDtSpr. 21: 88.) — Vö. gavar, kabala1.
gravar 1796:,,Követi sok gavar, tsirippol utánna Sok dáma” (Csokonai: Diétái Múzsa 56: NSz.). Js A) fn. 1. 1796: 'gavallér, csinos legény ; Kavalier, schmucker Bursche | legény, fiatalember; Geselle, junger Mann’ (1. fent); 2. 1840: ’a nádkötők egy fajta szerszáma; Art Gerät der Rohrbinder’ (M- Tsz.); 3. 1865: ’a tarokkártyában a lovas; der Ritter im Tarockspiel, Ka val’ (Egyes, napt. 85: NSz.). B) mn. 1892: ’csinos, választékosán öltözött; hübsch, elegant gekleidet’ (Ábrányi E. —Byron: Don Juan 2: 156: NSz.).
Vitatott eredetű. — 1. Német jövevényszó; vö. ném. Kávái ’a tarokkártya egyik lapja: a lovas’ (DudenFremdwb. 316). A német szó az ol. R., N. caval ’lovasfigurás játékkártya’ (Battaglia: GDizIt. 2: 916) átvétele. — 2. Közvetlenül az olaszból került a magyarba (megfelelőjét 1. fent). Az átvételt az magyarázhatná, hogy több kártyajátékot olasz színészek terjesztettek el Magyarországon a 18. sz.-ban. (A tarokkozásra 1740-ből már van magyarországi adat.) — Az ol. cavallo, R., N. caval ’lovasfigurás játékkártya' a lat. cáballus ’ló; heréit ló; igásló; gebe’ folytatása; a latinba pedig a szó — talán valamely kisázsiai nép nyelvéből — görög közvetítéssel került; vö. gör. καβάλλης ’igásló; gebe’. Régi vándorszóként a görögből egész Európában elterjedt; vö.: óe. szí. kobyla 'kanca’; finn hepo ’ló’; sváb köb 'gebe' ; stb. így a gavar etimológiai kapcsolatban van am. N. kabala 'kanca’ szóval is. — A magyar szó 0-je a magyarban bekövetkezett zöngésülés eredménye lehet. A szóvégi l > r változásra vö. fátyol ~ N. fátyor (MTsz.), spanyol N. spanyor (M- Tsz.) stb. — Az A) 3., átvett jelentésből fejlődhetett a többi; az A) 2. esetleg az A) 1.-ből valamely külső hasonlóság alapján. — Kártyanyelvi szóként a kavall alak is előfordul (1928: Zolnay V.: Kártya 334); ez későbbi, külön átvétel a németből. — A gavallér-\)ó\ való rövidülést, elvonódást feltevő származtatása nem fogadható el. — Régen az irodalmi nyelv szava is volt; ma — A) 1. és B) jelentésében — kizárólag a Duna-Tisza-közén és a Tiszántúlon elterjedt nyelvjárási szó.
Körösi: Nyr. 13: 500, O1E1. 31 ® ; Zolnay V.: Kártya 229, 230, 236; Tolnay: Nyúj. 98; Csókán: MNy. 27: 248; EtSz. ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Heyse: Fremd- Wb.17 148; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 125 caballus a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 2: 826; DudenFremdwb. 316.) — Vö. gavallér, kabala1.
gaz 1150 k./13—14. sz.: „Bulsuu, Lelu et Botond hinc egressi silvam, que dicitur Peturhoz” hn. (An. 43.); 1478: Gaz szn. (OklSz.); 1512 k.: „myuelyed ate mezedeth: Ne had, gazának, fel kelny” (WeszprK. 128); 1867: Gaczba gr. (Imets F.: Magy. tört. 8: NSz.); - Gajz (Nyr. 34: 42). J: A) fn. 1. 1150 k./13—14. sz.: ? ’erdö; Wald | fiatal erdő; Jungwald’ (1. fent), 1880: ’ua.’ (Nyr. 9: 477); 2. 1512 k.: 'gyomnövény; Unkrautpflanze’# (1. fent); 3. 1584: ’valaminek az alja, üledéke; Bodensatz’ (Born: Préd. 77: NySz.); 4. 1585: ’rondaság; Mist | szenny; Schmutz’ (Cal. 216); 5. 1760: 'száraz növényi törmelék; Spelze, Spreu | szalma, széna; Stroh, Heu' (Szattmáry Király Gy.: Barmoknál 14: NSz.); 6. 1929: 'gabona(szár); Getreide(halm)’ (NéprÉrt. 21: 34). B) mn. 1478: ? 'alávaló; niederträchtig | gonosz; böse’* (1. fent), 1527: ’ua.’ (ÉrdyK. 94). — Szs ~os 1560 k.: Gaszos (GyöngySzt. 225.) I ~ság 1621: Gazság (MA.).
Ismeretlen eredetű. Feltehetően főnévi 2. jelentése volt az eredeti. Ebből a többi


1037
gazda
főnévi és a melléknévi jelentés könnyen érthető. Éppen ezért a melléknévi használatú és a 'cserjés, kis erdő’ jelentésű ^az-nak a származásbeli elkülönítése szükségtelen. — Iráni és szláv származtatása — mindkettő a nyelvjárási 'cserjés* jelentésű gaz-zal kapcsolatban merült fel és eredetileg csak arra vonatkozott — nem valószínű.
Alexics: Nyr. 16: 449; Halász: Nyr. 17: 302; Munkácsi: Nyr. 29: 107, ÁKE. 289, 290; Simonyi: Nyr. 31: 36; Asbóth: NyK. 34: 111; Sköld: OssLw. 22; Beke: Nyr. 57: 76, 76: 54; Pais: MNy. 26: 353, 38: 363; SzófSz.; EtSz. ® ; Lőrincze: Nyr. 75: 390; Moór: ALingu. 2: 91; Stanislav: DejinySl- Jaz. 1: 451; Abajev: EtOs. 1: 28; Popovié: GSkr. 115; Bárczi: MNy. 58: 7; Vértes O. A.: NyK. 66: 408; Tam^: UngElRum. 389. — Vö. begazol, gizgaz.
gáz1 1749: gaze (MNy. 30: 32); 1818: „Fátyol, Gáz (Flor. Gaze). Minden matériák között legritkább” (Mokri: Manuf. 453: N- Sz.); 1891: gázé (Füredi: IdSz.); — gaz (Radó: IdSz.1). J: 1. 1749: ? 'ritka szövésű, áttetsző selyemanyag; weitmaschiges, durchsichtiges Seidengewebe, Gaze’ (1. fent), 1818: ’ua.’ (1. fent); 2. 1936: köny vkötŐ vászon ; Buchbinderleinwand’ (NyomdLex. 160).
Német eredetű; vö. ném. Gaze ’finom fonálból készült fátyol- vagy szitaszövet; géz, kötözőpólya'. Etimológiailag azonos a más úton nyelvünkbe került ^éz-zel.— A. gázé változat szó végi á-jére vö. limonádé, — Az 1669: „Gazir selyemből való” (OklSz.) gazir- jának etimológiája és esetleges ide tartozása nincs tisztázva. — Elavult szó.
Hartnagel E.: MNy. 30:32 ® ; Bárczi: FrJsz. 33; EtSz. 2: 1123 2, gáz a.®, 2: 1141 gazir a. — Vö. géz.
gái2 1789: ,,A’ Montgolfier testvérek a’ golyóbis formát Gázzal megtöltötték” (M- Ny. 13: 307); 1825 k.: gász (MNy. 13: 307): — gajsz, gájsz, gajz, gájz, gász, gázz, glász (ÚMTsz.). J: 1. 1789: 'minden olyan anyag, amely normális légnyomás és hőmérséklet mellett légnemű halmazállapotú; Gas'*(l. fent); 2. 1891: 'petróleum; Petroleum* (Nyr. 20: 46). — Sz: ^osít 1928: Gázositó sz. (TechnLex. 1: 464).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gas; ném. Gas; fr. gaz; ol. gas; or. ea3: 'gáz*. J. B. van Helmont (1577—1644.) flamand orvos- vegyész tudós alkotásaként keletkezett, feltehetően a lat. chaos ’a végtelen üres tér; az alaktalan Ősanyag, melyből a világmindenség létrejött’ (< gör. χάος ’ua.’) vagy a fiam, geest ’gŐz, pára’ alapján. Eredetibb jelentése ’erjedŐ folyadékok párája; légnemű állapot, légneműség' ; modern jelentése a 18. sz. második felében alakult ki (vö. fiam, gas ’gáz’). Szélesebb körben a gáz technikai felhasználása révén terjedt el (léggömb, gáz világi tás stb.). — A magyarba valószínűleg a németből került át. A m. gajz, gajsz-íé\Q alakok inetimologikus j hangjára vö. N. gajz ’gaz*, N. kalájsz ’kalász’ stb. A 2. jelentés a románból való ; vö. rom. gaz ’gáz; petróleum’. — A nyelvújítás korában sokféleképpen próbálták magyarítani; vö.: 1803: szesz, gőzszesz (NyÚSz.) ; 1823: levegő-szesz (NyÚSz.); 1832: légszesz (NyÚSz.); 1835: lég (Kunoss: Gyal. Gas a.); stb. — A 2. jelentés a keleti nyelvjárásokban él.
Lumtzer—Melich: DOLw. 113; SzófSz.; EtSz. 2:11217. gáz a. ® ; Kallós E. : Nyr. 75 : 209. (Schulz: DtFremdwb. 1: 238; OxfEnglDict. Gas a.; Wartburg: FEW. 2: 622; Franck —van Wijk: EtWb.2 176; Kluge: EtWb.19 233.) - Vö. káosz.
gazda 1372 U./1448 k.: ,,De aj ga^da aj nagÿ aÿuÿtatoffagert melyet vallna ew benne: hajt y óban megtelyefeÿte” (JókK. 26); 1517: kazdaya gr. (DomK. 199). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'a ház feje, házigazda; Hauswirt’# (1. fent); 2. 1544: '(gazdasági) felügyelő; Verwalter’ (OklSz.); 3. 1585: ’valaminek a tulajdonosa, birtokosa ; Eigentümer, Besitzer, Inhaber’ * (Cal. 218); 4. 1720: ’egy fajta régi kártyajáték; Art altes Kartenspiel* (Koháry I.: Munkács 3: 25: NSz.); 5. 1753: ’kenyéradó; Brotgeber I munkáltató ; Arbeitgeber’ # (Vámosi: Csizm. 101); 6. 1794: ’birtokos paraszt, földműves ; Landwirt, Bauer’# (Kovács P.: Közm. 80: NSz., de vö. 1780: Mezei Gazda ’ua.*: ABC Könyvetske 66: NSz.); 7. 1894: 'az az állat vagy növény, amelyen élősködő telepedett meg; Wirtstier, Wirtspflanze’ (PallasLex. 7: 852); 8. 1960: ’gazdag ember ; Iteicher’ (MNy. 60: 234). — Sz; sSlkodik 1456 k.: ga^dalcodot gr. ’vendégül lát’ (SermDom. 2: 266); 1802/ 1891: földművelést folytat’ (Kazinczy: Lev. 2: 472: NSz.) | Alkodé 1470: gazdálkodók mn. gr. ’ vendégszerető* (SermDom. 2: 374); 1912: fn. ‘földműves gazda' (Kelemen2) | ~ság 1544: gazdasagáért gr. ’valakinek gazdasági felügyelőként való működése’ (OklSz.); 1550 k./1638: 'vendéglátás’ (CsomaK. 23: NySz.); 1708: 'gazdálkodás’ (PP.); 1770 — 80 k.: 'a gazdálkodás alapját alkotó termelő egység, birtok’ (Németh A.: Ezópus 13: NSz.) | /ólkodás 1585: gazdálkodás 'vendéglátás' (Cal. 490); 1693: 'ajándék' (Monírók. 15: 268); 1759: ? 'gazdasági munkával való foglalkozás’ (Telek J.: Mágneskő 66: NSz.); 1789: ’ua.’ (Wályi A.: Újj tanítás el. 8.: NSz.) | ,ótlan 1750: gazdátlanság sz. 'barátságtalan - ság, éjjeli szállás megtagadása’ (Wagner: Phras. Inhospitalitas a.); 1835: gazdátlan (Tzs. Herrenlos a.) | ~sági 1752: Házi- gazdasági (Pictet —Dániel: Kor. Ethica 2: NSz.) I ~ságos 1776: gazdaságos ’bőkezű’ (Boldog halál 67: NSz.); 1795: 'hasznos, ki¬


gazdag;
1038
grazella
fizetődŐ’ (Festetits Urod. Instr. 217: NSz.) [ rCszat 1845: gazdászat (NyÚSz.) | *4sz 1863: gazdász gazdatiszt’ (Frankenburg A.: Bol. Μ. kai. 110: NSz.).
Valószínűleg szláv eredetű; vö.: óe. szí. gospoda 'szállásadó ház, vendégfogadó’; szb.-hv. gospoda [gyűjtőnév] ’urak, urasá- gok’; szín, gospoda [gyűjtőnév] ’ua.’; cseh R. hospoda 'házigazda, háziasszony’, N. hospoda ’[nőnemű] vendéglő, kocsma; [hím- nemű] vendéglős, kocsmáros’ (PS1JÖ. 1: 935, 936); or. R., or.-e. szí. eocnoda [gyűjtőnév] ’urak; hatalom; vendégszeretet; szállás, lakás’, ir. or. zocnodá [többes szám; egyes száma: zocnoöŰH] ’urak, uraim’; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható szláv nyelv gospoda szava kerülhetett át ’vendég- fogadós, házigazda’-féle jelentésben, és ahhoz hasonló módon rövidülhetett le gazdá-vá, ahogyan a szláv vojevoda-ból vajda lett; a teljes m. *goszpoda alak hiánya miatt azonban e magyarázat nem egészen megnyugtató. A kazda változat a R. kazdag ’gazda g’ analógiájára keletkezhetett; a gazdag hatására mutat a 8. jelentés is. A 2., 3., 4. és 5. jelentés az eredeti 1.-ből fejlődött. A 6. jelentés korábbi mezei gazda kapcsolatból jött létre tapadással. A 7. jelentés a ném. Wirt ’gazda; gazdaállat, gazdanövény’ mintájára alakult. — Kaukázusi származtatása téves; a gazdag-gal etimológiailag nem függ össze. A big. N. 2cÍ3da ’gazda’; szb.-hv. gazda ’ua.’; szik, gazda ’ua.’; le. N. gazda ’ua.’; ukr. N. zá3Öa ’ua.*; rom. gázdd ’gazda ; szállás’ közvetve vagy közvetlenül a magyarból származik.
Budenz: NyK. 1: 815 [□: 315], 6: 303 ® ; CzF.; Hunfalvy: NyK. 14: 444; Miklosich: Nyr. 11: 166®; Munkácsi: NvK. 17: 111, Ethn. 5: 20, Nyr. 29, 199, KSz. 1: 213, ÁKE. 291; Halász: Nyr. 17: 302; Melich: NyK. 25: 297; Asbóth: NyK. 27: 440, 33: 458 ®, Nytud. 3: 289; Horger: Nyr. 40: 323; Berneker: SlEtWb. 1: 299, 334; Sköld: OssLw. 22, 52; Tagliavini: RÉtH. 6: 28; Schmidt: FUF. Anz. 19: 23; Treml: UngJb. 9: 289; Dráganu: Dac. 7: 211; Bátky: Msg- Népr. 1: 115; Zolnay: Nyr. 63: 83; Fokos: Nyr. 64: 81; Tamás: Róm. 200, UngElRum. 371; SzófSz.; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 640 ® ; Slawski: SlEt. 1: 264, 324; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 64, 466; Machek: EtSIÖSl. 116, 139; Dezső: I. OK. 12; 153; Décsy: ULwBulg. 37; Popovié: GSkr. 220; Haup- tová: MNy. 56: 175; Földes: NéprÉrt. 44: 35; Sulán: NyK. 65: 291; Baleczky: StudSl. 9: 349; Pauliny: PoéSlovDejín 197, 201. (Vasmer: RussEtWb. 1: 299.) — Vö. mezőgazdaság, orgazda.
gazdag* 1372 U./1448 k.: „kykkewgewt uala nemÿnemew tufciabely vr ... ÿgen kazdag es nemes” (JókK. 37); 1380 k.: Gazdak (KönSzj. 76.); 1391: Oazdagh szn. (OklSz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: ’sok pénzzel, nagy vagyonnal, anyagi értékekkel rendelkező; reich’# (1. fent); 2. 1476 k.: 'értékes; wertvoll | drága; teuer' # (Szab- V.); 3. 1495 e.: 'bőséges; reichlich | valamiből sokat tartalmazó ; reichhaltig’ # (GuaryK. 50). B) fn. 1456 k.: 'gazdag ember; der Reiche’# (SermDom. 2: 450). — Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: kazdag[agokot gr. (JókK. 70) I ~ul 1372 U./1448 k.: ka^dagolnÿ sz. (JókK. 70) j ~ságú 1416 U./1450 k.: kazdag[égg 'nagyon gazdag’ (BécsiK. 13) | ~ít 1416 U./1490 k.: ka^dageitanod gr. (Apor- K. 11) I ~ságos 1495 e.: ca^dagfagos (Guary- K. 50) I ~odik 1519: el kazdagodeek gr. (JordK. 56a).
Bizonytalan eredetű. Talán iráni, közelebbről alán jövevényszó lehet; vö. ősz. K. gäzdig, Ny. yazdug 'gazdag’ (Sköld: OssLw. 22). Áz őszét szó az iráni nyelvekben család- talan, kaukázusi származtatása téves, óiráni gödha- 'erős, szilárd’ < *gaídha- tőre való visszavezetése nem meggyőző. - A magyar szó első mássalhangzójának zöngésülésében közre játszhatott a gazda hatása is. — Szárma- zékezóként való magyarázata a tő megfejtése nélkül semmitmondó, finnugor egyeztetése és török származtatása téves.
Hunfalvy: Száz. 11: 432, NyK. 14: 444; Halász: Nyr. 9: 58; MUSz. 56; Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 85, AkÉrt. 5: 136, Ethn. 5: 20, 15: 10, 14, ÁKE. 293, 648; Szinnyei: NyK. 16: 300, MNy. 12: 255; Budenz: NvK. 17: 468; Alexics: Nyr. 16: 448; Asbóth: NyK. 33: 470, 34: 105, 35: 50, 52, 67; Simonyi: UngSpr. 62, Nyr. 45: 383; Vámbéry: MBölcs. 158; Gombocz: RÉt- H. 2: 329, MNy. 21: 135; Sköld: OssLw. 22®; Fekete: Zárh. 24; SzófSz.; EtSz.®; Bárczi: Szók. 54; Imre: SzabV. 110; [MEt- Sz. Szerk.:] MNy. 58: 410® ; Tamás: UngElRum. 373.
gazella 1794: ,,az Oriás-kígyók, ottan . . . egy Gazellét-is . . . nyelnek-el” (Nagy S.: Isten jós. 166: NSz.); 1794: Gazellának gr. (Kármán: Uránia 2: 179: NSz.); 1834: gazéla (Vajda P.: Legszebb 52: NSz.); 1843: gazell- termet (Athenaeum 1: 481: NSz.); 1852: gazilla (Peregriny: Természettört. 131: N- Sz.). J: 1794: 'antilop fajú kérődző emlősállat; Gazelle’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gazelle; ném. Gazelle; fr. gazelle; ol. gazzella; or. za.3éAb: ’gazella’. Végső forrása az észak-afrikai arab gazai ’antilopfajta’ (vö. ir. arab gtzál ’ua.’), mely részben spanyol, részben egyéb közvetítéssel jutott az európai nyelvekbe. Szélesebb körben való elterjedését az újkori lat. gazella ’ua.’ (vö. tudományos lat. Gazella dorcas ’ua.’) is segíthette. — A magyar


gazember
1039
grazsulál
alakváltozatok közül a gazelle legvalószínűbben a németből való ; a gazella, gazéla latinos forma. — Állattani szó.
Kursinszky: LatJszIrod. 21; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 239; Lokotsch 699.; OxfEnglDict. Gazelle a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1777; Kluge: EtWb.19 236.)
gazember 1611: „Gazember. Prov. Vulgus eft.” (MA.). J: 1611: ’Schurke, Bösewicht’ * (1. fent). — Sz: ~ség 1812: gaz emberségek gr. (Uj-eszt. Ajánd. 15: NSz.).
Összetett szó. Előtagja a gaz főnév, melynek jelzős szerkezetekben ’hitvány, gálád’ volt a jelentése; vö. 1549: gazy nepeth (LevT. 1: 57); 1597: ,,Mennél gazzab ember, annál inkáb” (lllyef: Jepht. 25: NySz.). Az efféle szerkezetekből csak a gazember vált összetétellé. Hasonló szemléleten alapuló kifejezés a N. gyimgyom ember, ringy- rongy ember ’hitvány ember’ (MTsz.). VÖ. még rongy alak, ember, népség, illetőleg /úz- fapoéta,
Simonyi: TMNy. 360; Beke: Nyr. 57: 76; SzófSz. gaz a.; EtSz. 2: 1118 gaz a. ® ; Balázs: ALingu. 7: 187.
gázol 1493/1494: „Johannes Wÿzt/azZo de Bwdÿzlo” sz. szn. (ÀINy. 10: 79); 1517: „zent damancos atyank fvtosuan predical- uan, gyakorta gazol vala altal nemely folyo vizet” (DomK. 94); — gqzâl (CsángSz.); gázó (OrmSz.). J: 1. 1493/1494: '(sekély vizen stb.} átlábol, gyalog átkel: waten’ # (1. fent); 2. 1568: ’tapos, tipor; mit den Füßen treten, zerstampfen’ * (Kiel: SzJán. 233: NySz.; 1. még 1636: Pázm: Préd. 32: NySz.); 3. [ma főleg ki· ik.-vel] 1619: 'megy (átvitt értelemben is}; gehen (auch in übertragenem Sinne} | jut, kerül; kommen, gelangen’ (LevT. 2: 216 begázlodtunk sz.; 1. még 1636: Pázm: Préd. b3: NySz.); 4. 1748: ’(állandósult szókapcsolatokban:} valakit becsületében stb. sérteget; (in stehenden Wortverbindungen} jemandes Ehre usw. in den Staub zerren’* (Fal: NE. 93: NySz.); 5. 1783: ’(mozgó jármű stb.} feldönt és megsebesít, elüt; überfahren, niederfahren’ # (Molnár J.: Könyvház 4: 367: NSz.). — Sz: gázló 1493/1494: szn. (1. fent); 1590: Gaazlo fn. (SzikszF. 225).
Déli szláv eredetű; vö.: big. ZÚ3H \vízben, sárban, hóban stb.} gázol, Iából; tapos, tipor’; mac. ZO3U ’ua.’ (MRS1. 69); szb.-hv. gáziti ’ua.’; szín, gáziti ’ua.’; vö. még or.- e. szí. U3Za3U.mu 'tönkretesz, elpusztít’. A déli szláv ige etimológiája nincs kielégítően tisztázva. — Am. gázol jelentései közül az 1., de esetleg a 2. is a szláv nyelvekből származik; a 3. jelentés az 1.-ből, a 4. és az 5. pedig a 2.-ból a magyarban fejlődött. — A m. R. gáz ’gázló’ (vö. 1689: MNy. 8: 130) valószínűleg a szb.-hv. gaz ’ua? külön átvétele, s nem magyar elvonás a gázZó-ból. — A gázol finnugor egyeztetése, valamint indoiráni, török és mongol származtatása téves.
Vámbérv: NyK. 8: 145; Budenz: NyK. 10: 82, 130; Bálint: Párh. 15; Miklosich: Nyr. 11: 166®; Asbóth: Nyr. 30: 224; Munkácsi: ÁKE. 295; Berneker: SlEtWb. 1: 299; Erdődi: Nyr. 68: 88, 89; SzóíSz.; EtSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 188®, NyK. 65: 86; Georgiev: VbprBEt. 38; Bárczi: Szótöv. 48; Popovió: GSkr. 17; Moór: AEthn. 12: 27.
gázsi 1722: „[Kívánta] . . . úgy maga személye (mint oberster és kapitán gásia iránt) ... a maga quartélyának is assigna- tióját . . . denomináltat™” (MNy. 60: 114); 1764: gázsija gr. (MNy. 60: 114); 1810 k.: Gá’sia (Farkas A.: Poét. vir. 35: NSz.); 1844: gagé-énkat gr. (Frankenburg: Est. 1: 27: NSz.); 1867: gázséját gr. (Báttaszéki L.: Főv. genre 182: NSz.). J: 1. 1722: ’havi fizetés; Monatsgehalt’ (1. fent); 2. 1793: 'fellépési díj; Auftrittsgeld' (Endrődy J.: Ját. tört. 2: 19: NSz.); 3. 1898: 'zsebpénz; Taschengeld’ (Dobos).
Német eredetű; vö. ném. Gage [ejtsd: gőtéd / 'fellépési díj ; fizetés ; zálog’. Ez a fr. gage ’zálog, biztosíték’ (< frank *wadi ’ua.’, vö. gót wadi ’ua.’), illetőleg a többes számú fr. gages ’bér, díjazás* átvétele. A fr. gage(s) különféle úton-módon bekerült több európai nyelvbe; vö.: ang. gage ’zálog, biztosíték’; cseh gáíe 'fizetés, gázsi’; le. gaza ’ua.’. — A magyarban a katonai nyelv szavaként honosodott meg, feltehetőleg ausztriai német közvetítéssel. Á gázsi, gázsia alakra vö. kurázsi, menázsi, sarzsi, stelázsi stb., illetőleg bagázsia. A gage francia-német írásmódot tükröz. A R. gázs ’fizetés' (vö. 1875: Tóth K.: Ördög párn. 19: NSz.) a fr. gage ejtésének felel meg. — A gázaz-nak közvetlenül a franciából való származtatása nem fogadható el. — Az 1. és 3. jelentésben elavult; a 2. jelentésben az előadóművészét szakmai nyelvének bizalmas árnyalatú szava.
Balassa: Nyr. 26: 440; Lumtzer—Melich: DOLw. 113, *302; Horger: Nyr. 32: 507; Rejtő: Contr. 35; Bárczi: Frjsz. 33; EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 230; OxfEnglDict. Gage a.; Kluge: EtWb.19 228; DudenEtvm. 194; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 283.)
grazsulál 1926: „Gazsuliroz, gazsulál: kedveskedik, hízelkedik” (Horovitz: IdSz.4). J: 1926: 'hízeleg, kedvébe jár; schmeicheln, zuvorkommen’ (1. fent). — De vö. 1816: „Kázsolérozni: hízelkedni” sz. (Gyarmathi: Voc.).
A gazsulál a korábbi gazsuliroz stb. képzőcserés módosulata a latinból szár¬


gebe
1040
gébies
mazó ál végű igék mintájára; vö. R. avan- zsíroz ~ avanzsál, R. blamiroz ~ blamái, R. flangiroz ~ flangál stb. A gazsuliroz német eredetű; vö. ném. R. kajolieren [ejtsd: ka&o- liran] ’hízeleg’, N. kascholieren ’ua.’ (Schulz: DtFremdwb. 1: 318 kajolieren a.). Èz a fr. cajoler ’ua.’ (< fr. R. gaioler ’ua.’, tkp. ’csacsog, fecseg, mint a szajkó a kalitkában’) igére megy vissza. A francia szó — részben közvetlenül, részben német stb. közvetítéssel — bekerült több európai nyelvbe; vö.: ang. cajole; cseh kaéulirovat, kaéu- lovat, R. kaiulirovat, kazulovat; le. kazolowac: ’hízeleg, gazsulál’. — A m. R. kazsoléroz, kazsuliroz stb. ~ gazsuliroz stb. szókezdetének kettősségére vö. kalucsni ~ galucsni, kamásli gamásli stb. — A bizalmas stílus elavulóban levő szava.
Rejtő: Contr. 37/b; Bárczi: FrJsz. 33; EtSz. ; Terestyéni: MNy. 54: 113. (Schulz: DtFremdwb. 1: 318; OxfEnglDict. Cajoler. ; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 1790. caveola a.; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 99.)
gebe 1566: ,,A gebét nem illeti hintó- szeker” (Helt: Mes. 47: NySz.); 1856: gibe- lóval (Fáy A.: Szutyogfalviak 2: 51: NSz.); — gébé (MTsz.); göbe (ÚMTsz.). J: 1. 1566: ’hitvány ló; Schindmähre’# (1. fent); 2. 1917: ’sovány, göthös ember ; Jammergestalt’ (MNy. 13: 311; 1. még ÚMTsz., ÉrtSz.).
Hangfestő eredetű. Alaki és jelentésbeli összefüggések alapján nyilvánvalóan a gebed, gebeszkedik stb. családjába tartozik; távolabbról a göb, gömb stb. családjával is összefügghet. Alakilag a göbé1 ’koca’ párja. A szóvégi -e igenévképző vagy kicsinyítő képző lehet. — Az 1., eredetibb jelentése az ebben a szócsaládban eléggé uralkodó gubancosság, kócosság képzete alapján jött létre: a hitvány, beteges sovány ló szőre gubancos. Ugyanezen szemlélet alapján alakult ki a gubanc-nék is a ’gebe’ jelentése (1. gubancos a.). A 2. jelentés tréfás névátvitel eredménye. — A középkori Gebe személynevek és Gebe Szatmár megyei község neve aligha tartoznak ide (vö. EtSz. 2: 1153). — Az a feltevés, hogy a gebe eredeti jelentése ’kanca’ volt, nem igazolható. Török származtatása téves
Vámbéry: NyK. 8: 145, MBölcs. 159; Budenz: NyK. 10: 99; Dráganu: Dac. 4/1: 130; SzófSz.; Laziczius: AkNyÉrt. 26/2: 85; EtSz. ; Moór: MNy. 46: 159; Molnár N.: Áll. 12. — Vö. gebed, gebeszkedik, gém- beredik, göb, göbe1, gömb, gömbölyű, gubancos.
S eb ed 1604: ,,Mórior: . . . Meghaloc, Gebedec” (MA. Mórior a.); 1777: gebbed (Ny- F. 50. sz. 30); 1864: gibbed (CzF.). J: 1. 1604: ’meghal; sterben | döglik, döglőfélben van; verrecken, im Begriff sein zu verrecken’ (1. fent); 2. 1784: ’dermed, gémberedik; erstarren’ (SzD. 19).
Hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága is. Közvetlenebbül összefügg a gémberedik családjával, továbbá a gebe, göbe1 ’koca’ és a gebeszkedik szavakkal. Végső soron valószínűleg e családba tartoznak egyébként göb, gömb, gömbölyű stb. szavaink is. — Eredeti jelentése a 2. lehetett (1. a gémberedik szócikkét). Ebből érintkezésen alapuló képzettársulás révén alakult ki az 1. jelentés. — Török és mongol származtatása téves. — Nyelvjárási szó, de a meggebed igekÖtős alak (az 1. jelentésben) a köznyelv alacsonyabb stílusrétegében is él.
Vámbéry: NyK. 8: 145, MBölcs. 159; Budenz: NyK. 10: 99 ® ; Bálint: Párh. 15; SzófSz.; EtSz.; Benkő: MNy. 61: 403®. — Vö. gebe, gebeszkedik, gémberedik, göb, göbe1, gomb, gömbölyű.
gebeszkedik 1791: „Virgilius, kötél létrán gebeszkedett” (Poóts À.: Vers. 42: NSz.); 1808: Gibbefzkedni sz. (Sí.); 1841: gébbesz- kedni sz. (Athenaeum 1: 402: NSz.); — gebëckëd-ik (MTsz.) ; gebeckedik, gébicködik (ÚMTsz.). J: 1. 1791: ’ ágaskodik; sich auf die Zehen stellen | csimpaszkodik; sich klammern’ (1. fent); 2. 1838: ’feszit, pöffesz- kedik; sich spreizen’ (Tzs.); 3. 1864: ’zsugo- rodik, összehúzódik; zusammenschrumpfen’ (CzF. gibbeszkèdik a.); 4. 1864: ’berzenkedik (állatai <Tier> sich sträuben, sich borsten’ (CzF.); 5. 1864: ’erÖlkÖdik; sich anstrengen’ (CzF.).
Hangfestő eredetű. Legszorosabban a gebe, gebed, gémberedik szavakkal függhet Össze, ezt az alakváltozatok egyezése is tanúsítja; a gébed : gebeszkedik alaki viszonyára vö. ered : ereszkedik» A hangfestés síkján rokonságban van továbbá a göb, gömb, gömbölyű stb. családjával is. — A jelentések közül a 2 —4.-et az eredeti hangfestő jelleg magyarázhatja. Az 1.-nek a kialakulása nem egészen világos; mindenesetre a gébed ige gibed alakváltozatának is kimutatható ’ágaskodik’ jelentése; vö. 1832: ,,a’ kis hiú lábhegyre gíbedve lépdelt, hogy szálasabbnak tessék” (Fáy A.: Bélteky 1: 207: NSz.). Az 5. a 2. vagy a 4. alapján fejlődhetett ki. — Nyelvjárási szó.
Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 50; Fekete: Zárh. 9; EtSz. 2: 1154 gébed a.®. — Vö. gebe, gebed, gémberedik, göb, göbe1, gömb, gömbölyű.
gébics 1793: „Collurio, Lanius. Bábaszarka, Szarka-gté&iís. Dorndreher, Neuntőd- ter, Würger” (EtSz.); 1833: Gebets, Gégbits (Kassai 2: 266); 1840: szarka-gebic (MTsz.); — gibiz (MTsz.); gébics, gibics (ÚMTsz.); gábics, gébics, geböcs, gebös (Nyatl. tövisszúró


^ebin
1041
fixere
gébics a.). J s 1793: ’egy fajta kisebb féregirtó madár; Würger’ (1. fent); szakny. ~ek ’Laniidae’.
Magyar fejlemény, kialakulása azonban nincs teljesen tisztázva. Valószínűleg a R. Gáborján (~ Gábor) keresztnév Géberjén változatának becéző nóvrövidítéssel keletkezett Géb alakjából jött létre a -cs kicsi- nyítő-becéző képzővel, s ezt alkalmazták állatnévként (1. ugyanennek a madárnak gáborján, gábor, gábos nevét). A gebic, gibiz alak változatok feltehetően a bíbic madárnév hatására keletkeztek. — Az a vélemény, hogy a gébics hangutánzó eredetű, kevésbé valószínű.
Beke: Balassa-Eml. 23; SzófSz. ® ; EtSz. 2: 1157 1. gébics a.®; Bárczi: Bev.3 75, Szótöv. 5. — VÖ. gáborján.
g;ebin 1959í ,,A balatoni gebint is [megadná a másik érdeklődő vállalat] ?” (NyelvmLev. 363). J: 1959: ’pontosabb elszámolási kötelezettség nélküli vendéglátóipari vállalkozás; Gaststättenunternehmung ohne genauere Rechnungspflicht | ilyen üzlethez való jog, engedély; Recht, Erlaubnis zum Betrieb solcher Gatstätte’ (1. fent). — Sz: ~es 1959: gebines (NyelvmLev. 363); 1964: fn. (NyelvmLev. 362).
Német eredetű, de az átvétel körülményei nincsenek teljesen tisztázva; vö. ném. Gewinn ’nyereség, haszon’. A ném. w helyén álló m. b bajor-osztrák átadóra utal, s jobbára régebbi német jövevényszavainkban jelentkezik; vö. bükköny, bognár stb. ; a gebin forrása a szintén bajor-osztrákos budapesti németségben keresendő. A m. gebin jelentése úgy függ össze a német megfelelő ’haszon, nyereség’jelentésével, hogy a ,,gebin”-re engedélyt nyert vállalkozó részben saját hasznára dolgozik. — A vendéglátóipar bizalmas árnyalatú szava.
Tompa: NyelvmLev. 362 ®.
içcci 1841: „géci: ondó (sperma)” (MTsz.); 1864: geczi (CzF.); — gece (ŰMTsz.). Js 1841: ’Sperma’ * (1. fent). — Sz: ~- zik 1841: g'éciz-ik (MTsz.); 1864: gecziz (CzF.).
Magyar fejlemény ; a Gergely személynév Geci becéző változatából vált közszóvá. A személynévre vö. 1598: ,,En Balogh Mihal es Gasÿ Neweo Jnas kadas Geczj szolgaj” (Nyr. 80:455). Az efféle fejlődés nem egyedülálló; vö.: N. jancsi ’hímvessző’; N. palkó ’fing’; stb. (MNy. 32: 252); 1. még pete. Hasonló jellegű alakulás van pl. az oroszban is: or. MaAacfiéü szn. : > N. ΜαΛαφέΰκα ’geci’. — Nyelvjárási és alantas szintű köznyelvi szó.
CzF.®; Zolnai Gy.: NyK. 26: 371; Lehr: AINy. 1: 372; Horger: MSzav. 141; SzófSz. pete a. és Told.
gedél, gedélget 1. dédelget
gége 1138/1329: ? „In uílla. Cuppan. Gegu” szn., ? Geugu szn., ? Gugu szn. (MNy. 32: 204, 132, 133); 1358-9: t Gegeu, Gegeou szn. (MNy. 16: 152); 1493 k.: „wyg?idnak ew haylokokban Iftennek erwendefy ew geegeeyekben” (FestK. 40); 1575: gőgét gr. (Helt: Krón. 199: NySz. gőg a.); 1795: Lehellö-^er/e (Magy. Merkur, Bibi. 87: NSz.); 1797: gég (Molnár J.: Könyvház 9: 53: NSz.); 1828: GÓjágak (Bugát P.: Bonctud. 2: Szót. 13: NSz.); 1833: Géga, Gőga (Kassai 2: 49, 267); 1888: gegőrnet gr. (Balassa Á.: Laci 22: NSz.); — giga (MTsz.); gága, g'éga, giga, gögömet gr. (ŰMTsz.); gégő, gégöl, gégű, gige (Nyatl.). Js 1. 1493 k.: ’légcsŐ, nyelőcső; Luftröhre, Speiseröhre | gégefő; Kehlkopf’ # (1. fent); 2. 1560 k.: ’artéria; Arterie’ (GyöngySzt. 2132.); 3. 1748: ’csŐ; Röhre’ (Gyöngy: KJ. 425: NySz.); 4. 1939: ’egy fajta tésztaétel, guba; Art volkstümliche Mehlspeise’ (ŰMTsz.). — Sz: ~sz 1884: fülész és gégész (Homoród: Ut. rém. 2: 2: NSz.) I ~szeti 1902: gégészeti klinikák (Bp. Hirl. jan. 10. 3: NSz.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg az emberek vagy a madarak, főként a ludak kiáltozását jeleníthette meg; vö.: 1810 k.: „gégereznek a ludak” (MNy. 61: 104); 1827: ,,a vadludak . . . gegegéssel . . . takarodnak” (MNy. 16: 50); N. gége libám, gége (ŰMTsz.). így talán eredetében is, de a hangutánzás síkján mindenképpen összefügg a gágog igével. Szorosan összetartozik továbbá a gőgicsél-\e\. Szóhasadással különült el tôle a gőgös, gőg. A szóvégi magánhangzó alaktani szerepe nem világos; birtokos sze- mélyrag, kicsinyítő képző vagy igenévképzŐ egyaránt lehet. — Az 1. jelentés érintkezésen alapuló névátvitellel jött létre úgy, hogy a hangot kifejező szót alkalmazták a hangképzés szervére. A többi jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — Hangfestő szóként való magyarázata nem valószínű. Uráli egyeztetése nem fogadható el. Mongol és török származtatása téves.
Bálint: Párh. 15; Simonyi: AkÉrt. R. 21: 25, AkNyÉrt. 14/7: 42; Szarvas: Nyr. 18: 147; Balassa: NyK. 24: 374; Zolnai Gy.: Ethn. 6: 93; Halász: NyK. 33: 147, 158; Szolár: NyF. 35. sz. 12; Erdős J.: MNy. 6: 263 ®; Vámbéry: MBölcs. 159; Horger: MSzav. 39, MNy. 23: 129 ®, NéNy. 6: 77; SzófSz.; Harmatta: AINy. 43: 276; Hajdú: NyK. 54: 268; N. Sebestyén: A- Lingu. 3: 298; Benkő: MNy. 50: 257; Cs. Faludi: MNy. 50: 457; Nyíri: MNy. 52: 42 ® ; B. LŐrinczy: MNy. 52: 167 ®,473, NytudÉit. 33. sz. 47, 54; Ecsedy: MNy. 56: 89. — Vö. gágog, gőgicsél, gőgös.
66 T5rténeti-etirnol6giai saótár


gejzír
1042
gejzír 1875 —8: „neogen tenger . . . gey- sir-tevékenység” (Földtani Intézet évkönyve 3: 429: NSz.); 1886: gejzírek gr. (Lóczy: Khina 335: NSz.); — gejzír (Balassa). J: 1875 — 8: ’vulkáni tevékenység következtében keletkezett meleg szökőforrás; Geiser’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö..: ang. geyser, geysir; ném. Geiser, Geisir; fr. geyser, geiser; ol. geyser; or. eéÜ3ep: ’gejzír’. Végsó forrása az izl. Geysir tulajdonnév, egy bizonyos híres izlandi szökőforrás neve. Ez utóbbi az izl. gjósa ’ömlik, özönöl’ ige geysa ’önt, lövell’ műveltetŐ alakjának származéka; az izlandi ige a germán örökséghez tartozik; vö. pl. ném. gießen ’önt’. Az izlandi tulajdonnév nem az izlandiban, hanem más nyelvekben, először valószínűleg az angolban vált közszóvá ’izlandi meleg szökőforrás’ jelentésben; az angol szó a 18. sz. végén és a 19. sz.-ban más nyelvekbe is átkerült, és jelentése kiterjedt a világ más részein található hasonló szökŐforrásokra is. — Am. gejzír közvetlen átadója tisztázatlan; a nemzetközi szónak az egyes nyelvekben való első előfordulása alapján feltehető, hogy útja az angolból a francián, majd a németen át vezetett a magyarba. — Am. gejzer, gejzír ’fürdŐszobai vízmelegítő készülék’ (főleg az autogejzír, atogejzer összetételben; vö. 1951: SzikraldSz. 42) külön átvétel lehet a németből, de eredete szerint azonos az előbbivel; a szónak ez az újabb jelentése valószínűleg az angolban keletkezett, és más nyelvekben is megtalálható; vö.: ang. geyser; ném. Autogeiser; stb.: ’vízmelegítŐ készülék’. — Geológiai szaknyelvi szó.
(OxfEnglDict. Geyser a.; Battisti — Ales- sio; DizEtlt. 3: 1796; Vasmer: RussEtWb. 1: 264; Jóhannesson· IslEtWb. 316; DudenEtym. 206; Dauzat —Dubois —Mitterand: DictÉtHFr. 341.)
gelencsér 1389:,,Mathe Gherencher” szn. (OkLSz. gerencsér a.); 1588: „Az gerenchyer auagy a fazokas tudománya zcrint valami- nemő akar formalny es chynalny az sarbul” (Frank: HasznK. 64: NySz.; vö. RNySz. 369); 1790/1912: Göröntfér (Földi J.: Μ. Nyelvkönyv 122: NSz.); 1808: Gölöntsér (Sándor L: Sokféle 12: 39: NSz.); 1833: Gélentsér (Kassai 2: 154); — gerencsér (M- Tsz.) ; gelencsérek gr., gerencsiér, gërëncsiër, gërëncsir, göröncsiér, gőröncsös (ÚMTsz.); gëlëncslr, gërëncsérës sz. (Nyatl. fazekas a.).J: 1389: ’fazekas; Töpfer’ (1. fent).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. grbnbéafb; big. epbHtáp; szb.-hv. gtntär (SRS1. 108); szik, hrnéiar; le. garncarz; or. εοΗηάρ: ’fazekas’ ; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az ősszláv *gtrnbéarb ’ua.’ az ősszláv *gbrnbcb ’kis fazék’ származéka. — A jobbára csak a Dunántúlon elterjedt m. gelencsér forrása feltehetőleg egy szb.-hv., szín. R. *gbrnbéarb ’fazekas’ volt. Ennek folytatása a jelenkori szlovénből nem mutatható ugyan ki (teljesen kiszorította a szín, lontár ’ua.’ < : szín, lónec ’fazék’), de a helynevek tanúsága szerint a múltban ott is meg kellett lennie. A gelencsér korábbi gerencsér-\&\ jött létre r : r > l : r elhasonulással. A göröncsös, gërëncsérës változat végződése az asztalos, bádogos, fazekas, üveges stb. foglalkozásnevek analógiás hatására keletkezett. — Az Árpád-kori Gelencsér helynevek (vö. 1002 e./1109: γριντζαρι hn.: OMOlv. 16 ; 1109: Grincear hn. : Fejérpataky : Kálmán kir. oki. 34; 1. még OklSz. gërëncsér a.) valószínűleg még nem magyar, hanem szláv névadás eredményei. — Mongol származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
CzF. gerencsér a.®; Bálint: Párh. 16; Szarvas: Nyr. 6: 509; Miklosich: Nyr. 11: 167; Kúnos: Nyr. 11: 490; Simonyi: TMNy. 499; Volf: NyK. 27: 321; Munkácsi: NyK. 33: 217; Melich: MNy. 4: 24, NyK. 39: 17, 20®, 24, MNy. 6: 445, 8: 155 ®, 19: 108, HonfMg. 187; Karácsonyi: MNy. 5: 16; Bátky: MsgNépr. 1: 324; Pais: MNyTK. 50. sz. 14®; SzófSz. gölöncsér a.; Gyóni: GörFeljSz. 42; Kniezsa: MNny. 6: 30, SzlJsz. 190 gërëncsér a.®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Bárczi: RNyj. 17, Htört? 38; Benkő: Nyjtört. 83; Décsy: WeltSlav. 3: 378, 384; Krajéovié:PoéSlovDejín238. (Vasmer: RussEtWb. 1: 293; Slawski: Sffit. 1: 259; Machek: EtSIÖSl. 145.)
gélét 1553: „Cum aliquot certis centenariis gleth” (OklSz.); 1577 k.: „Lesén a$ EjwCtnek taÿteka abból as Ónból melÿeth as Eswftnek olwastafakoran kÿ valajtnak 83 Banÿasok, Magÿarul GZÿiÆnek hÿiak” (OrvK. 625); 1690: gélét (Szentm: Kaim. 9: NySz.). J: 1553: ’< edény mázként használt) ólomoxid; Bleioxyd, Bleiglätte’ (1. fent).
Német eredetű; vö. korai úfn. glett ’ólom- oxid, ólommáz’, ném. Szil, glét, glette, gleite ’edénymáz’, szász Sz. gleit, glçt ’ua.’, szász E. glit, gliet ’ua.’; vö. még kfn. glete ’ua.’, ir. ném. Glätte ’ua.’. A szb.-hv. gléta ’máz, zománc’; szik, glieda ’ua.; ólomoxid’; cseh R. glét, glejt, glajt, kiét, kiejt; le. glejta; or. 2Aé'm: ’ólomoxid’ szintén a németből származik. — Elavulóban van; szívósabban csak az ólomglét összetételben tartja magát.
Finály: ErdMúz. 4: 19; Melich: Nyr. 24: 247, AkNyÉrt. 17/4: 32; Borovszky: NyK. 24: 337; Lumtzer—Melich: DOLw. 113®; Thienemann: UngJb. 2: 103. (Striedter- Temps: DLwSkr. 130; Machek: EtSIÖSl. 116; Kluge: EtWb.19 259.)
gém 1138/1329: ? „In villa. Machala . . . quorum nomina funt. . . Gemedi” sz. szn. (MNy. 32: 205); 1388: ? Geem szn. (OklSz.);


gémberedik
1043
gemkapocs
1395 k.: „ardea: gém” (BesztSzj. 1200.); 1549: ghçm (MNyTK. 8. sz. 14); — gyémes- kút sz. (Herman: Pászt. 291); gény, gim (ÚMTsz.). Js 1. 1395 k.: ’a gólyánál kisebb, szürke színű gázlómadár; Reiher’ # (1. fent); 2. 1522: ’felvonóhíd; Zugbrücke | sorompó; Schlagbaum’ (OklSz.); 3. 1528: 'emelőgép; Hebezeug | emelőszerkezetnek a terhet tartó része; Hebearm’ (MNy. 31: 126); 4. 1566: ’puska alkatrésze ; Teil des Gewehrs’ (RMNy. 2/2: 189); 5. 1688: ’kútgém; Brunnenschwengel’# (IlOklSzj. 50); szakny. ~ek ’Ardei- formes*. — Sz: ~es 1522: Gemees szn. (M- NyTK. 105. sz. 37); 1688: Gémeskut (HOkl- Szj. 50).
Ismeretlen eredetű. A különféle eszközök, illetőleg alkatrészek a madár hosszú tagjainak alakjához és mozgásához való hasonlóság alapján kapták a gém nevet; vö. daru, gólya, A 4. jelentés pontosabban nem határozható meg. — Indoeurópai és török származtatása téves.
Munkácsi: NyK. 17: 120, 21: 120; Hermán: HalK. 788; Alexics: Nyr. 17: 117; Gombocz: NyK. 36: 478 ® ; Bodnár: Aquila 21: 204; Tremi: MNy. 28: 248; Cs. Sebestyén: SzegFüz. 1: 64; SzófSz.®; Nyíri: ATIÉvk. 2: 213®. — Vö. gemece.
g-émbcredik 1577: „megh gőmbóródót az kezem: stupere, stupescere” (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1590: gembórődes sz. (SzikszF. 168); 1604: giberődóm gr. (MA. Dirígeo a.), Gemberedem gr., Gemberódes sz., Giberedem gr. (MA.); 1636: meg-gémberedett sz. (Pázm: Préd. 233: NySz.); 1689: géberedel meg gr. (Land: ŰjSegíts. 1: 123: NySz.); 1763: Giberedni sz. (Adámi: Wb. 33: NSz.); 1792: gömbórödni sz. (SzD. Gemberedni a.); 1796: gimberedett sz. (Bessenyei S.: Elveszt, párád. 2: 146: NSz.); 1831: Göbörödik (Kreszn.); 1833: Díberedik, Dimberedik (Kassai 1: 433); 1840: dimbered-ik (MTsz.); 1864: gibérédik, gémberédik (CzF.); — meg-dimbërëdett gr., még-gémbërëd-ik, gibërëd-ik, gœbërëd-ik, gœ- bœrëd-ik, gömöjöd-ik, gömöröd-ik, gyíbered-ik, kömöröd-ik (MTsz.); diberedett sz., dém- beredik, döbörödik (ÚMTsz.). J: 1577: ’vor Kälte erstarren, steif werden’ # (1. fent) || grémberíí 1617: „Nincsen meg giberittó hideg, veréttekesztető heuseg” sz. (Lép: P- Tük. 3: 31: NySz.); 1828: göböriti gr. (Berzsenyi: Művei 3: 126: NSz.); 1838: Gémberit (Tzs.); 1864: gibérit (CzF.). J: 1617: 'dermeszt, merevít; starr, steif machen’ (1. fent) U grémberegr 1662/1853: „Az föld nagyon felázni, a török lovak gembergeni kezdettek vala” sz. (Szál: Krón. 475: NySz.); 1851: gémberegtem gr. (Kuthy L.: Műnk. 6: 45: NSz.). J: 1662/1853: ’gémbe- redik; erstarren’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak nagyszámú alakváltozatának sajátságai, jelentésköre, valamint kiterjedt rokon* sága. Legszorosabban a gebe, gébed, gebeszkedik családjával függhet össze, de a hangfestés síkján rokonságban lehet a göb, gömb, gömbölyű stb. szavakkal is. A szóeleji g ~ d kettősség e szócsaládban más szavakon is megfigyelhető (1. pl. gömböc). — A gém- beredik-nek és közvetlen rokonságának a jelentése az eredeti hangfestő jelleg alapján, érintkezési képzettársítással alakult ki: a testnek vagy a testrészeknek, a sárnak stb. az összehúzódása, összecsomósodása igen gyakran a hideg, a fagy hatására történik. — Finnugor egyeztetése, latin és olasz származtatása téves. — A gémberit és a gém- bereg elavult.
Budenz: NyK. 20: 463; Kovács: LatEl. 50; Balassa: TMNy. 129; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 34; Mészöly: Nyr. 41: 136 ® ; Körösi: Nyr. 57: 9; Horger: MNy. 35: 44; SzófSz. ® ; De me: MNyTK. 69. sz. 9; Pais: I. OK. 7: 115®, MNy. 60: 43; Bernáth: PécsiPed- FőiskÉvk. 1956. 146; Bárczi: Bev.3 23; BenkŐ; MNy. 61: 403. — Vö. gebe, gebed, gebeszkedik, göb, göbe1, gömb, gömbölyű.
gemees 1838: „Gémicse: vékony kampós bot, mellyel lyékcs halászatkora’ háló'rud- ja ... a’ lyékhez huzatik” (Tsz.); 1885: Gemics (Herman O.: Ősi nyomok 45: NSz.); 1887: gébics, geme, gemes, gémese (Herman: HalK. 788); — gémesé, gemicse, gémcsélö ez. (Jankó: BNépr. 349); Gemees (Herman: Pászt. 649). J: 1838: ’jég alatti halászatnál használt kampós bot; Hakenstock als Fischergerät’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán a madarat jelölő gém különféle kicsinyítő képzős származéka lehet. E feltevést támogatja, hogy a gém-nék eszközjelölő szerepei is vannak, továbbá, hogy előbukkan egy gemees ’gém* adat is (Nyr. 28: 144). — Kevéssé valószínű az a feltevés, hogy a gamó ’kampó’ szóval függ össze. Török származtatása téves. — Nyelvjárási mesterségszó.
CzF.; Herman: HalK. 89, 274, 388, 788, Pászt. 649; Munkácsi: Ethn. 4: 274; Jankó: BNépr. 349; Kovács Márton: Nyr. 39: 301. — Vö. gém.
gemkapocs 1948: „paper-clainp: gemkapocs” (Országh: AngMSz. paper a.); — gémkapocs (Eckhardt: MFrSz.). J: 1948: ’iratkapocs; Büroklammer’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja angol eredetű; vö. ang. GÉM paper clips ’<századunk húszas-harmincas éveiben Magyarországon is árusított angliai gyártmányú iratkapcsok dobozának felirataként:) »Drágakőd iratkapcsok’. Az ang. gém 'csiszolt drágakő* (1. gemma a.) márkanévként való alkalmazását elsősorban reklámlélektani szempontok magyarázzák, de közre játszhatott az is, hogy 66*


gemma
1044
generális1
az angliai iratkapcsok kerek és nyolcszögü alakban is készültek, s így bizonyos fokig valóban összehasonlíthatók voltak a drágakővel. A GÉM paper clips feliratból a magyarban részfordítással „Gém” papírkapocs lett (ez olvasható ma is a hazai iratkapcsok tasakjain), majd ez gemkapocs-csá rövidült. A gémkapocs változat vagy népetimológia eredménye: a magyarban jelentés nélküli gém· szórészt az értelmes gém ’madárfajta’ szóval cserélték fel, vagy az e-vel ejtett gém· magánhangzójának a megnyújtásával, a finomkodó beszédben való hosszan ejtésével keletkezett.
Országh: Nyr. 91: 72®. — Vö. gemma.
gemma 1644—71/1884: ,,Az Gyanúsnál tübb az kék gyemmák közül aranyszínű cseppekkel nem szikrázik” (Kecsk: ÖtvM. 270: NySz.); 1805/1892: gemma (Kazinczy: Lev. 3: 434: NSz.); 1854: Gemme (HeckenastldSz.2). J: 1644 — 71/1884: ’(vésett) drágakő; (geschnittener) Edelstein’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. gemma ’rügy, bimbó; (csiszolt) drágakő; gyöngyszem’. A ’rügy, bimbó’ ’gyöngyszem’ ’drága- kŐ, ékkő’ jelentésfejlődés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A tisztázatlan etimológiájú latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gém; nom. Gemme; fr. gemme; ol. gemma; or. zéMMa: ’(vésett) drágakő, ékkő’; az olaszban és a franciában ’rügy, bimbó’ is. — Am. gyemma hangalakjára vö. gyehenna stb. Az újabb gemma a német (esetleg a francia) megfelelő visszalatinosításának is felfogható. — Főleg ékszerészet!, művészeti szó.
Kovács: LatEl. 16; Melich: SzlJsz. 1/2: 45; Fludorovits: MNy. 26: 280. (Schulz: DtFremdwb. 1: 240; OxfEnglDict. Gém, Gemma a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 587; Wartburg: FEW. 4: 94; Kluge: EtWb.19 246; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 290.) — Vö. gemkapocs.
generáció 1789: ,,az el-epedésre hajlott Szerelmesekben egész generatio hal-ki, . . . ollyan gyermekek, a’ kik áldották volna emlékezetünket” (Kazinczy: Bácsmegyey 221: NSz.); 1803: generá\tziók gr. (Le Sage: Sánta örd. 62 — 3: NSz.); 1898: gyeneráczió (Rell: LatSz. 20). J: 1. 1789: ’nemzetség; Geschlecht’ (1. fent); 2. 1803: 'nemzedék; Generation’ (1. fent).
Latin eredetű; vo. lat. generatio ’nem· zés’, k. lat., h. lat. generatio ’nemzetség’, e. lat. generatio ’az ugyanabban az időben élő emberek összessége, nemzedék’. A latin főnév a lat. generare ’létrehoz’ (< : lat. genus ’származás’ < : lat. gignere ’nemz, létrehoz’) származéka. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; a ’nemzedék’ mint nemzetközi jelentés a Vulgatán keresztül terjedt el; vö.: ang. génération; ném. Generation; fr. génération; ol. generazione; or. seHepáyux: ’nemzedék’ ; az angolban, franciában, olaszban még: ’nemzés’ is. — Az 1. jelentés elavult. — A választékos stílus szava.
Rell: LatJSz. 57. (Schulz: DtFremdwb. 1: 242; OxfEnglDict. Generation íx. ; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 599 gignô a.; Wartburg: FEW. 4: 98; DudenEtym. 210.) — Vö. generális1, generális2, generátor, géniusz.
generális1 1639:,»leányát eladta az horvátországi gróf generalis . . . fiának” (LevT. 2: 276); 1643: general, generálokat gr. (Monírók. 8: 155), generális (MonOkm. 24: 113); 1660: gyenerál (Pethő: Krón. 171: NySz.); 1760: Gyenerális (Orosz F.: Röv. krónika B5: NSz.); 1793: Gyenérálja gr. (Szalkay: Pikkó 18: NSz.); 1805: gyenerális (Verseghy F.: Ung. Sprach. 328: NSz.); 1816: gyenye- rális (Gyarmathi: Voc. Generalis a.); — generális, gyenyerális (SzegSz.); genyerál, gény’érális, gyenera, gyenerális, gyeneráris, gyény'éráris (ÚMTsz.). j: 1. 1639: 'tábornok; General’ (1. fent); 2. 1760: ’valamely férfi szerzetesrendnek rendszerint Rómában székelő feje; oberster Vorsteher eines geistlichen Ordens’ (MNy. 63 :102) ||generalisszimusz 1793: „Generaliffimusunk, (leg felsőbb Hadi Vezérünk)” (Μ. Hírmondó 1: 83: NSz.); — Generalisszimus (Tlorovitz: IdSz.4 Generalis a.); — generalisszimusz (ErtSz.). J: 1793: ’fÖ- hadvezér; Generalissimus’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád, német közvetítéssel is; vö. k. lat., h. lat. generalis 'tábornok’, e. lat. generalis (ordinis) ’rendfŐnök’, kései lat., h. lat. generalissimus ’fŐhadvezér'; — vö. még ném. General 'tábornok', Generalissimus ’főhadvezér’. A k. lat. generalis melléknév (vö. lat. generalis 'nemhez, nemzetséghez tartozó ; általános' < : lat. genus, 1. generáció a.) a k., h. lat. dux generalis 'fővezér', e. lat. abbas generalis ordinis 'valamely szerzetesrend főnöke' típusú szerkezetek alapján fŐnevesült. A kései lat., h. lat. generalissimus a k. lat. generalis felsőfok- képzős alakjaként feltehetően a kései lat. dux generalissimus 'legfőbb vezér’ szószerkezetből Önállósult és főnevesült. A latin szók különféle úton-módon bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. general, generalissimo, R. generalissimus; fr. général, généralissime; ol. generale, generalissimo; or. eenepJui, zeHepaaúccuMyc: 'generális',, 'generalisszimusz'. — Am. generál típusú rövid alakok forrása elsősorban a német lehetett, s így az is végű adatok egyike-másika visszalatinosításnak is felfogható. A N. gyenera kialakulására vö. jindzsa, gyanta, N. szanda 'szandál' stb. — A generál olasz származtatása nem fogadható el. — A generális kissé régies katonai, illetőleg egyházi szó; a generalisszimusz ritkán használatos.


generi!! i s2
1045
géniusx
Kovács: LatEl. 56; Körösi: OIEL 31; Simonyi: Nyr. 43: 384 ®; D. Éltes: FrSz. 59; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 241; OxfEnglDict. General, Generalissimo a.; Wartburg: FEW. 4: 97; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1782; Kluge: EtWb.19 247.) — Vö. generáció, generális2, generátor, géniusz.
generális2 1752; ,,a' Generalis avagy széles értelmű Parantsolatokban bé-foglal- tatnak a’ Particularis . . . értelmű Parantso- latok-ίε” (Pictet —Dániel: Ker. Ethicn 17: NSz.); 1754: Gyenerális (Orosz F.: Sz. Pál 258: NSz.); 1819/1955: generális (Fazekas: ÖM. 2: 155: NSz.). J: 1752: 'általános (érvényű); generell’ (1. fent) ]| generalizál 1865: „generálisát ni: általánosítani” sz. (Babos generalis a.); 1867: generalizál (Mészáros L.: Érni. 2: 104: NSz.). J: 1865: ’általánosít; generalisieren’ (1. fent) || generáloz 1953: „generáloz . . . (motort)” (Országh: MAng- Sz.). J: 1953: ’< járművet) nagyjavításnak vet alá; generalüberholen’ (1. fent).
Jövevényszó-család, amelynek tagjai a latinon keresztül függenek össze egymással. A generális latin eredetű; vö. lat. generalis ’általános (érvényű)’; ez a lat. genus (1. generáció a.) származéka. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. general; ném. generell; fr. général; ol. generale; qt. zeHepánbHbiú: ’általános (érvényű)’. — A generalizál német eredetű; vö. nóm. generalisieren 'általánosít’; ez utóbbi a fr. généraliser ’ua.’ (< : fr. général, 1. fent) átvétele. Nemzetközi megfelelőként vö. még ang. generalize; ol. gene- ralizzare; or. 2eHepaAU3Úpoeamb: 'általánosít’. — A generáloz a generáljarÁtás előtagjának származéka. A generál javítás az ang. general overhaul, illetőleg a ném. Generalüberholung: ’ua.’ félfordításából keletkezett. — A generális elavulóban van ; a generalizál filozófiai műszó; a generáloz a műszaki nyelvben használatos.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 242; OxfEnglDict. General, Generalize a.; Wartburg: FEW. 4: 97; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1782; DudenEtym. 210.) — Vö. generáció, generális1, generátor, géniusz.
generátor 1854: „Generator, 1. [= latin] nemző, atya; gőzkazán” (HeckenastldSz.2); 1894: generátorok gr. (PallasLex. 7: 863 Gáztüzelés a.). J: 1. 1854: ’gőzkazán; Dampfkessel’ (1. fent); 2. 1881: 'gázfejlesztő; Gasgenerator’ (Magy Lex. 8: 144); 3. 1894: 'áramfejlesztő; Stromerzeuger' (PallasLex. 7: 893).
Nemzetközi szó; vö.: ang. generator; ném. Generator ; fr. générateur ; ol. generatore; or. eeHepámop: ’gázgenerátor’ ; az angolban, franciában, olaszban még 'valaminek a létrehozója’ is. Végső forrása a lat. generator 'nemző, teremtő’. Ipari-technikai jelentéssel az angolból terjedt el. — A magyarba legvalószínűbben a németből került át. Az 1. jelentésben elavult. — Műszaki szakszó.
(OxfEnglDict. Generator a. ; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 559 gignô a.; Wartburg: FEW. 4: 99.) — Vö. generáció, generális1, generális2, géniusz.
gengszter 1935: „Gangszter (gangster), szervezett betörőbanda tagjai az Egyesült Államokban” (RévaiLex. 21: 373);—gengszter (ÜjldőkLex. 11: 2665). J: 1935: ’szer- vezett bűnözőbanda tagja; Mitglied einer organisierten Verbrecherbande | gonosztevő; Übeltäter’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gangster; ném. Gangster; fr. gangster; ol. gangster; or. 8áH2cmep: 'bűnöző banda tagja'. Az amerikai angolból terjedt el. Ott az ang. gang 'csoport, csapat, banda' (< : ang. go 'megy, jár’) származéka; végső soron etimológiailag összefügg a m. gang eredetijével. Az első gengszterbandák a 20. sz. elején keletkeztek Észak-Amerikában. — Am. gengszter közvetlen forrása az angol lehetett.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1761; Partiidge: Or. 246; DudenEtym. 196; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 286.) — Vö. gang.
géniusz 1763: „Könnyebb vólt volna nékem magam elméje geniusát követve Írnom valamelly más újságot” (Gyöngy: Char. Előbb. 3: NySz.); 1790: Gyéniusok gr. (Verseghy: Kisebb költ. 11Ï: NSz.); 1792: Géniusától gr. (Μ. Hírmondó 1: 99: NSz.); 1793: Géniuszt gr. (Kazinczy: HerderPar. 49: NSz.); 1794/1891: géniusz (Kazinczy: Lev. 2: 340: NSz.); 1805/1910: gyeniust gr. (Verseghy: Kisebb költ. 140: NSz.); 1822: Gyéniosz (Haszn. Múl. 1: 179: NSz.). J: 1. 1763: ’szellem; Geist | sugallat; Eingebung’ (1. fent); 2. 1807/1894: 'szárnyas ifjú mint jelképes szoboralak; geflügelter Jüngling als symbolische Darstellung’ (Kazinczy: Lev. 5: 6: NSz.); 3. 1837/1902: ’lángész; Genie’ (Eötvös J.: Irod. tanúim. 228: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat., h. lat. genius ’védőszcllem; nemtő’ (tkp. ’éltető szellem’); ez a lat. gignere ’nemz, létrehoz’ származéka. A latinból — irodalmi szóként — bekerült számos más európai nyelvbe is; vö.: ang. genius', ném. Genius; ol. gènio; cseh gé- nius: ’(vezérlő) szellem; lángész’. — A 2. jelentés elavult. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (ÓkoriLcx. 1: 797; OxfEnglDict. Genius a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 599 gignö a.; Wart-


(gentet
1046
geometria
bürg: FEW. 4: 105; DudenEtym. 211.) — Vö. generáció, generális1, generális2, generátor, zseni.
g>entet 1833: „Gy&ntet (Baranyai szó) azaz, Gyengénn igét, apró igetéssel mende- gól a’ ló, és nem sebesenn, hanem lassan ballag”, Gentet (Kassai 2: 273, 281); — gantai (MTsz.). J: 1833: ’apró lépésekben üget (ló); traben (Pferd) | ballag (ló, farkas); trotten (Pferd, Wolf/ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Alighanem Összefügg a N. genel 'erőlködik (a járni tanuló kisgyermek) ; szalad* (MTsz.) igével. Esetleg származásbeli kapcsolatban van a vele azonos jelentésű gesztet igével is, bár e vonatkozásban puszta jelentésbeli ráhatás is lehetséges. — Annak a magyarázatnak, hogy a gentet szóvegyüléssel keletkezett a gyésztét és lentet igékből, nincs kellő alapja. Egy feltett *egyentet igéből való származtatása téves. — Főként a Dunántúlon élő nyelvjárási szó.
CzF. gyentet a.; Simonyi: MNyelv.1 1: 28; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 33; Kallós Zs.: Nyr. 64: 134; Deme: MNy. 38: 115; EtSz. 2: 1005 gantat a. ®. — Vö. gesztet.
genny 1763: „Gúny, kőny: Augenthráne. 2. Eiter” (Adámi: Wb. 35: NSz.), de 1. genyett; 1805: g'énny (Verseghy F.: Tiszta Magy. 133: NSz.); 1828: geny (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 12: NSz.); 1835: genye (Lovász I.: Ért. nyelvúj. 58: NSz.);—göny, gönny (Nyatl.). J: 1763: ’Eiter’* (1. fent). — Sz: ~eszt 1805: gënnyeszt (Verseghy F.: Tiszta Magy. 154: NSz.) | ~es 1835: genyes (Tzs. Eiterig a.) | ~edzik, ~ezik 1853 — 4: genyezés sz. (Fal. Est. 160: NSz.); 1864: gennyedzik (CzF.) || genyett 1456 k.: ,,licet homo esset vilis meras auag [et] geneth” (SermDom. 1: 301); 1495 e.: genette gr. (GuaryK. 5); 1560 k.: Genyçth (GyöngySzt. 34.); 1585: gónyetség sz. (Cal. 216); 1595: Genyedség sz. (Ver. 93); 1767: genyétségét sz. (PPB. Exanio a.); 1788: gönnyecségben sz. (Dugonics: Etelka 1: 232: NSz.); 1792: gönyedtségek sz. (Kazinczy: Lev. 2: 278: NSz.). J: A) mn. 1456 k.: ’alávaló, gyalázatos (személy); niederträchtig, nichts würdig (Person)* (1. fent). B) fn. 1591: ’genny; Eiter [ gennyedtség; Eiterung’ (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 295). — Sz; ~ség 1456 k.: ghenethfeghre gr. ’alávalóság; gonoszság’ (SermDom. 2: 542); 1470: ’rothadó, bomló testi váladék; genny* (SermDom. 2: 660) || gennyed 1805; „gennyed. gerjed” (Verseghy F.: Tiszta Magy. 145: NSz.); 1835: genyedni sz. (Lovász L: Ért. nyelvúj. 47: NSz.). J: 1805: ’eitern’ * (1. fent). — Sz: ~és 1805: gënnyedés (Verseghy F.: Ung. Sprach. 308: NSz.) I ~ség 1805: gënnyedséq (Verseghy F.: Ung. Sprach. 308: NSzl).
A szócsalád alapja, a genyett melléknév bizonytalan eredetű. Talán összefügg a következő szláv nyelvi szavakkal: óe. szí. gniti; szb.-hv. gnjtti; szín, gniti; szik, hnit; or. eHtiffib: ’rothad, korhad, poshad’; megfelelők valamennyi más szláv nyelvben is. A szláv ige rokonságban van ganéj szavunk szláv eredetijével. Az igének feltehető *gnit befejezett melléknévi igeneve kerülhetett át a magyarba, s itt genyett, genett, gönnyett formát öltött. A származtatásnak nehézsége, hogy a szláv nyelvekből az igenév nem mutatható ki, s az intransitiv alapjelentésű ige mellett -to képzős, szenvedő jellegű igenév csak ritka kivételképpen alakulhatott volna; vö. azonban cseh R. ohnitÿ péti ’korhadt fatönk’. — A korai magyar adatokban az alapszó lelki romlottságra vonatkozik. A konkrét jelentést a származékokból mutathatjuk ki, s ez a feltehető eredeti jelentésnél szűkebb körű, amennyiben nem akármilyen rothadással, bomlással, hanem rothadó, bomló testi váladékkal kapcsolatos. A régiségben a szónak -ség képzős származéka volt igen eleven. A belőle képzett igéken kívül velük Összefüggő más régi nyelvi adataink is vannak: 1781: genyetsesedik ’gennyesedik’ (Benkő S.: Hóly. himlőről. 38: NSz.); 1792: genötse ’gennyesedés’ (SzD. Év: ev a.), amelyeknek a cs-je szintén a gennyetség kiindulási alapról tanúskodik. A nyelvújítás korában a genyettség-et genyedt- setj-nek elemezve elvonással megalkották a genyed > gennyed igét, illetőleg névszó jellegű alapszó feltevésével a geny > genny főnevet. A genny észt, gennyedzik, genny ezik voltaképpen nem igazi származékok, hanem analógiás alakulások a gennyed mellett. Az új szavak a régi ev, eves családját rövidesen kiszorították a használatból. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése téves.
CzF.®; MUSz. 57; Csapodi: Nyr. 14: 123; Király K.: Nyr. 14: 402; Simonyi: Nyr. 35: 400; Simái: MNy. 6: 220; Tolnai: Nyúj. 88, 211; SzófSz.; Űrhegyi: Pais-Eml. 392 ®, StudSl. 6: 295; Kiss: MNyj. 5: 147; MSzFgrE. — Vö. ganéj.
(geometria 1577; geometria (Keresztesi: Mát. 107); 1743: ,,ha ... a’ szántóföld görbén vagy kajátson mégy en, annak megmérésének módját a’ Geometriában kell keresni” (Maróthi: Arithm. 362: NSz.); 1767: Gyeométriát gr. (PPB. Tueor a.); 1796: Geometriából gr. (Μ. Kurír 2: 238: NSz.). J; 1. 1577: ’mértan; Geometrie’ (1. fent); 2. 1743: ’fÖldméréstan; Feldmeßkunst* (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. geometria ’föld- móréstan; mértan*. Ez a gör. γεωμετρία ’földmérés; mértan’ átvétele. Az összetett görög főnév előtagjának alapja a gör. γή ’föld’ ; a -μέτρια ’mérés’ utótag a gör. μετρον 'mérték ’ származéka. A latinon át


georgina
1047
géra
mint tudományos műszó bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. geometry; ném. Geometrie; fr. géométrie; ol. geometria ; or. zeOMémpux: ’mértan’. — A 2. jelentés elavult. — Szélesebb körben ismert szakszó.
Volf: Nyr. 2: 53; Szily: Hunfalvy-Eml. 37; Kursinszky: LatJszIrod. 21; Nagy J. B.: MNy. 29: 55. (Schulz: DtFremdwb. 1: 245; OxfEnglDict. Geometry a.; Wartburg: FEW. 4: 117; Frisk: GrEtWb. 1: 303, 2: 221; DudenEtym. 212.)
georgina 1837t „ez a’ georginia egészen elhajlott tövétől” (Athenaeum 2: 143: N- Sz.); 1842: györgy-ina (Athenaeum 1: 606: NSz.); 1844: georgináit gr. (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 194: NSz.); —Georgina (Kursinszky: LatJszIrod. 21); gyergyina; györgyine, gyúr- gyina (MTsz.); georgia, georgona, géorgona, görgina, gyeorgyina, gyeorgyina, gyergyina, gyiargyina, gyorgyina, gyorgyinia, györgyilla (tJMTsz.). J: 1837: ’a dáliának egyik fajtája, györgyike; Georgine’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. georgina; ném. Georgine; ol. georgina, giorgina; or. aeop- 2ÚH(a): ’györgyike, georgina’. Forrása az újkori lat. (Dahlia) georgina (variabilis) ’ua.’, melyet J. G. Georgi (1729—1802.) szentpétervári botanikus nevéből képeztek a 19. sz. első éveiben. — A magyarba feltehetően a latin szaknyelvből került át; a nyelvterület keleti részeiről való adatok egyike- másika a román megfelelő átvétele lehet; vö. rom. gherghinä, N. ghiorghina, giorgina ’ua.’. A m. georgona, géorgona, györgy-ina, gyorgyina, györgyine, györgyilla népetimológiás alakulás az orgona (virág) és a György személynév hatására ; vö. még györgyike ’georgina’. — Növénytani, kertészeti szó.
Rell: LatSz. 38; Fludorovits: MNy. 26: 280; Szöcs: Nyr. 69: 11; Balogh: StCercLing. 14: 383; Grétsy: NyelvmLev. 26. (OxfEnglDict. Georgina a.; Marzell 2: 24 Dahlia a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1789, 1813; Brockhaus16 3: 10; Kluge: EtWb.19 119 Dahlie a.)
gép 1807 e.: „de gép elevans, attollens” (Révai: ElGr. 3: 235), de vö. gépely; — gip (Nyatl. cséplőgép a.). J: 1807 e.: ’Maschine’ # (1. fent). — Sz: ~i 1837: gépileg gr. (Athenaeum 2: 700: NSz.) | ~ész 1838: gépész (NyÚSz.) J ~ezet 1840: gépezetét gr. (IrtörtKözl. 15: 233) | készet 1845: gépészet (Ny- ÚSz.) I ~ies 1845: gépiesség sz. (SzófSz.); 1850: gépies (Pálffy A.: Föld. fut. 2: 123: NSz.) I -el 1876: gépéi (Nyr. 5: 181) | -esít 1942: gépesit (Kelemen5) || gépely 1530: „Corde magne ad geppel” (OklSz.); 1553: Gepel (OklSz.); 1591: gépelyes sz. (MNy. 61: 486); 1808: gepélyeket gr. (Napoleon élete 56: NSz.). J: 1530: ’járgány; Göpel | emelőgép; Hebemaschine’ (1. fent).
A szócsalád alapja, a gépely német eredetű; vö. baj.-osztr. göppel ’emelŐgép (bányában >; járgány’, úfn. gepel, göpel ’járgány’, ir. ném. Göpel ’járgány’. A német szó bekerült más környező nyelvekbe is ; vö. szín, gépelj; szb.-hv. N. gépi; szik, gápel, gepel: ’járgány’. — Am. gépely-nek a kimutatottnál korábbi átvételére mutat a gépelyes származékra vonatkozó (németesí- tett) adat; vö. 1528: „ligna magulatoribus ad fodinam, den maglaschen und gepelyi- schen” (MNy. 2: 109). — Am. gép nyelvújítási elvonás eredménye; vö. cikk stb. — A gépely elavulóban levő nyelvjárási szó.
Hunfalvy: NyK. 3: 477; Melich: Nyr. 24: 247; Lumtzer —Melich: DOLw. 114; Iványi: Száz. 45: 23; Tolnai: Nyúj. 161; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 16. (Machek: EtSIÖSl. 115; Striedter-Temps: DLwSkr. 128; Kluge: EtWb.19 264.)
gépkocsi 1900: „százával pöfög már [Párizsban] a . . . gépkocsi” (BH. júl. 4. 9: NSz.). J: 1900: ’Kraftwagen’ Φ (1. fent).
Összetett szó. Az automobil ( : > autó) magyar megfelelőjeként alkották meg. Mintái olyan gép· előtagú összetett szavak lehettek, amelyeket főleg a műszaki nyelvben már a 19. sz. vége felé használtak; vö. gépágyú, gépakna ’olyan akna, amelybe vízemelő gép van beépítve’, gépelemek, gépterem, géptű ’a varrógép tűje’ (1. PallasLex. 7: 921 — 3); vö. még géppuska. A sikerült szót a nyelvművelők is helyesnek találták, a köznyelvből azonban nem szorította ki az autó-t, s ma is főleg a hivatali stílusban él.
Szabó E.: MNy. 14: 48; Hegedűs Lóránt: Msn. 1: 50; Csűry: Msn. 3: 8; SzófSz. gép a.
géppuska 1892: „Maschinengewehr: géppuska” (NMKatSz. 246). J: 1892: ’Ma- schmengewehr’ # (1. fent).
Német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Maschinengewehr ’géppuska’. Nem hivatalos katonai kifejezésként a gépfegyver (1. 1908: P. Hírlap aug. 18. 10: NSz.) is használatos volt. Ez ugyancsak a ném. Maschinengewehr tükörszava, de a ’puska’ jelentésű fegyver (1. ÉrtSz.) felhasználnával; vÖ. ném. Gewehr ’puska; N. fegvver’.
géra 1811: ,,’S földje gérás viztól fejéren festetik” sz. (György L.: Tál. 2: 14: NSz.); 1833: „Géra: vox abbreviata apud Siculos ex Latino Harengus: v. g. Sós mint a’ géra” (Kassai 2: 276); 1838: gere (Tsz.); 1864: géra (CzF.). J: 1. 1811: ’vízből kicsapódott só ; aus dem Wasser niedergeschlagenes Salz’ (1. fent); 2. 1838 — 45: ’a sóaknákból kihányt föld- és sóelegy; aus der Salzgrube hinausgeworfene Mischung von Erde und Salz’ (MNyTK. 107. sz. 21).


grercsa
1048
geréb2
Ismeretlen eredetű. Alak- és jelentésváltozatainak egymáshoz való kronológiai viszonya nem tisztázható. Lehet, hogy ide tartozik a (be )gérázik ’<víz> vékonyan befagy* (vÖ. 1878: Begéradzctt gr.: Nyr. 7: 282; 1882: gérázni sz.: Nyr. 11: 284) ige is; ha igen, akkor a névátvitel szemléleti alapja a só kicsapódásának és a vékony jégréteg képződésének egymáshoz való bizonyos hasonlósága lehetett. — A dér szóval való rokonítása és finnugor egyeztetése, hazai latin vagy déli szláv halnévből való magyarázata téves. — Főként az északkeleti és keleti nyelvterületeken élő nyelvjárási szó.
Szilasi; AkNyÉrt. 18/8: 33; Wichmann: FUF. 11: 211; Simonyi: Nyr. 45: 343; Gombocz: Berzeviczy-Eml. 41; MSzFgrE.
gercsa, 1786: „Olly szép piros szája volt néki, mint a prédikátor Uram kan pujkójá- nak a gértsája” (Kónyi J.: Democritus 1: 159: NSz.); 1887: gérdzsa (Nyr. 16: 476); — girdzsa (MNy. 13: 51); gercsa (OrmSz.); gircsa, höXgirzsá (ÚMTsz.). J: 1. 1786: ’a torok környéke, a nyak elülső része; A7or- derhals’ (1. fent); 2. 1887: ’hátgerinc; Rückgrat’ (1. fent); 3. 1900: ’ádámcsutka; Adamsapfel’ (ÚMTsz.); 4. 1908: ’golyva; geschwulstartige Vergrößerung der Schilddrüse, Kropf’ (Nyr. 37: 374).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett, legalábbis erre mutatnak alak- és jelentés változata inak sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Részben közvetlenebbül, részben a hangfestés síkján etimológiai kapcsolatban lehet — többek között — a következő szavakkal: N. g’ércsó ’vézna’ (MTsz.), N. gédsó ’ua.’ (MTsz.), N. g'érdány ’sovány, nyiszlott’, gerinc, N. gernye ’szikár, sovány; hátgerinc’, N. géra ’cingár, vézna’ (MTsz.), N. geréb2 ’csigolya; hátgerinc; stb.’, N. girbic ’púpos; sovány’, girhes stb. Az e szavakban egymás mellett is jelentkező ’sovány’ és ’hátgerinc’, valamint a gercsá-r\éá mutatkozó ’ádámcsutka’ jelentést érintkezésen alapuló képzettársítás fűzi egybe: a vézna, lesoványodott embernek, állatnak a szokásosnál jobban kiálló hátgerince, illetőleg ádámcsutkája mintegy a legfeltűnőbb külső jegye. A gercsa kló- végére vö. pipogya, potya stb. A jelentések közül a 2. és a 3. lehet a régibb; a többi a 3.-ból érthető, de a 4. kialakulásába talán a görcs is belejátszott. — Szláv származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Kniezsa: SzlJsz. 641; Benkő: StudSl. 12: 44 ®. — Vö. gerdány, geréb2, gerinc, gernye, girbic, girhes, görnyed.
gerdány 1876: „gérdány: sovány ember” (Nyr. 5: 35); — gérdán, g'érdány (M- Tsz.). J: A) fn. 1876: ’sovány ember; magerer Mensch’ (1. fent). B) mn. 1893: ’sovány, nyiszlett; abgemergelt, spindeldürr | testileg és lelkileg éretlen; körperlich und seelisch unreif’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett, s a gerinc, gernye, girbic, gercsa, geréb2 stb. kiterjedt rokonságának tagja. A hangfestés síkján legközvetlenebbül a N. gerdáncs ’sovány’ (MTsz.), N. girda, gerdács ’ua.’ (ÚMTsz.) szavakkal függhet össze. A gerdány végződését hangfestő jellege, de részben talán a sovány analógiás hatása is magyarázza. — Nyelvjárási szó.
Benkő: StudSl. 12: 44 ®. — Vö. gercsa, geréb2, gerinc, gernye, girbic, girhes, görnyed.
geréb1 1364/1399: „Johanne filio Petri dicti Cheh Comite wlgo Greb dicto de Gyz- noyow” (OklSz.); 1408: Gereb szn. (OklSz.); 1560/1665: ,,Az Bethlenfalvi vitézlő János Geréb és Zsófi asszony” (OklSz.). J: 1364/ 1399: ’községi elöljáró, soltész, bíró; Gemeindevorstand, Schultheiß, Dorfrichter’ (1. fent).
Erdélyi szász eredetű; vö. szász E. gref [többes szám: greb'n] ’községi elöljáró, bíró’; vö. még középn. (Hessen) grèbe ’ua.’. Etimológiailag azonos a más úton nyelvünkbe került ^rö/-fal. — Am. geréb1 forrása a szász E. Hoffgrdö, Fawenstgre5 (NyK. 27: 448) személynevekkel igazolható szász E. gréb lehetett. — Középfelnémet, illetőleg bajor-osztrák származtatása téves. — Csupán Erdélyben élt; elavult.
Melich: Nyr. 24: 247, NyK. 27: 206 ®, AkNyÉrt. 17/4: 11, 32; Petz: AkÉrt. 7: 591 ; M. J.: NyK. 27: 448 ; Lumtzer—Melich: DOLw. 39, 114®, 300; Tagányi: MNy. 5: 162; Thienemann: UngJb. 2: 98, 106; Beke: Nyr. 75: 120 ®; Kniezsa: SzlJsz. 892 mór· koláb a.; Moór: Nyelv és írod. 1: 114; Gáldi: Szótir. 17; Bárczi: Szók.2 98. (Kluge: EtWb.19 266.) - Vö. gróf.
geréb2 1611: „Geréb: Littus, Agger lit- toralis” (MA.); 1742: hát gréb (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 318); 1753: gerebet gr. (Kunits: Sedecziás 26: NSz.); 1808: Göréb (Sí.); — geribes sz. (Nyr. 27: 286); geréb (Nyr. 75: 121). J: 1. 1611: ’töltés, gát; Damm, Deich | akadály; Hindernis’ (1. fent; 1. még 1753: 1. fent); 2. 1742: ’csigolya; Wirbelbein’ (Miskóltzy F.: Manuale 11: N- Sz.); 3. 1742: ’hátgerinc; Rückgrat’ (1. fent); 4. 1801: ’száraz ág; dürrer Zweig’ (Kisfaludy S.: Kés. szer. 118: NSz.); 5. 1864: ’ajtózávár; Türverschluß, Riegel’ (CzF.). — Sz: ~es 1821: Gerébes ’száraz’ (Bachich: Tudományok 139: NSz.); 1898: geribes ’sovány’ (Nyr. 27: 286).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, és a gerinc, gerdány, gernye, girbic, girhes stb. szavak kiterjedt családjával lehet


percben
1049
perebiye
rokonságban, legalábbis a hangfestés síkján. Alakilag leginkább a girbic-ce\ tarthat rokonságot, jelentéseinek jó része a szócsaládnak számos más tagjában is föllelhető. Jelentései közül a 2., 3. és 4. lehet a régibb. Az 1. jelentés a 3.-ból, az 5. talán az l.-bŐl fejlődhetett alaki, illetőleg funkcionális hasonlóságon alapuló névátvitellel. Az egyes jelentések származásbeli szétválasztása nem megokolt. Nem eléggé meggyőző az a feltevés, hogy a 'gerinc* jelentésű gereb2 forrása a m. görbe vagy gereben szláv eredetijével azonos, a 'töltés, gát' jelentésű pedig a szb.-hv. N. gré'b 'sír* átvétele. — Nyelvjárási szó.
Halász: Nyr. 9: 56; Miklosich: Nyr. 11: 167; Alexics: Nyr. 17: 115; Melich: NyK. 27: 209; Beko: DunSz. 9: 215, Nyr. 75: 120; Kniezsa: SzlJsz. 189; Gáldi: Szótir. 17; Tamás: I. OK. 13: 295, 308, StudSl. 4: 389; BenkŐ: StudSl. 12: 44 ®. — Vö. gercsa, gerdány, gerinc, gernye, girbic, girhes, görnyed.
percben 1294: ? „terre sue ut idem dixit Gerebenes uocate in comitatu de Torda existentis" sz. hn. (MNy. 10: 79); 1405 k.: „laniax: gereben” (SchlSzj. 2108.); 1470: Gerebenyes szn. (OklSz.); 1793: gereben, gere· bëny (Verseghy: Proludium 67: NSz.); 1835: gerben (Tzs. Stachelschtvamm a.); 1863: görö* benbe gr. (Kriza: Vadr. 95); 1864: gerbèn (CzF.); — gerebelyt gr. (NéprÉrt. 8: 2); garabon, gereben, gereben, gèrëbënyt gr., gereb· jèny^ gereböny (ÚMTsz.); gerebjen, gerebön (Nyatl.). J: 1. 1405 k.: ’kender stb. fésülésére használatos eszköz, amely deszkába vert vasfogakból áll; Hechel' (1. fent); 2. 1508: ’vasfogakkal ellátott kínzószerszám; hechelartiges Foltergerät’ (NádK. 507); 3. 1590: ’fésű; Kamm’ (SzikszF. 187); 4. 1835: ’egy fajta gomba, amelynek termőteste alján tüskeszerű képződmények vannak; Stachelpilz’ (1. fent); 5. 1864: ’kaparókés; Schabmesser’ (CzF.). — Sz: ~el 1585: Gerebellók gr. (Cal. 166) | 1783: gerebenyezö sz.
(Molnár J.: Könyvház 1: 71: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. spéŐeH 'fésű; gereben; (kakas)taréj; hegygerinc’ (BKE. 1: 203); szb.-hv. gfèbên ’ua.; sziklazátony; a ló marja’ (SRS1. 106); szín, grebçn ’ua.; R. vasfogakkal ellátott kínzóeszköz’ (Tóm. 146; 1. még Pletersnik 1: 248); szik, hrebefi ’fésű; gereben; taréj; stb.’ (SÍSJ. 1: 524); or. epéőeHb ’ua.’ (SIRLJ. 3: 377); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Az ősszláv ★grebem» 'fésű; gereben’ az Ősszláv *gre(b)ti ’kapar ; ás’ származéka. Etimológiailag összefügg a m. gereblye eredetijével. — A magyarba egy déli szláv vagy szik. R. grebenó 'gereben’ kerülhetett át a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. A gereb jen, gerebjeny formák a gereblye > gerebje analógiás hatását mutatják. A 2. és 3. jelentés esetleg külön átvételből származik (a 3. jelentésre vö. még cseh hfeben R. 'vas- fogakkal ellátott kínzóeszköz’; le. grzebien R. ’ua.’), de kifejlődhetett az 1.-ből a magyarban is hasonlóságon alapuló névátvitellel. A 4., 5. jelentés csakis az utóbbi módon magyarázható. — 1. jelentésében nagy területen használt nyelvjárási szó, 4. jelentésében szakszó, többi jelentésében elavult.
Budenz: NyK. 1: 815 [□: 315]; CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 167 ® ; Tömlő: Nyr. 14: 200; Szarvas: Nyr. 22: 447; Melich: MNy. 6: 19, 8: 153; Asbóth: Ny tud. 3: 245; Horger: MSzav. 64; Bátky: MsgNépr. 1: 359, 360; SzófSz.; Kniezsa: MagyRom. 1: 287, SzlJSz. 189®, NyK. 65: 96; Tamás: I. OK. 13: 297, UngElRum. 390; Moór: MNy. 61: 145. (Slawski: SlEt. 1: 368; Machek: EtSl- ŐSI. 147.) - Vö. gereblye.
pereblye 1319: ? „De uno prato Garabla uocato” hn. (OklSz.); 1395 k.: „raítrufm]: gereblye” (BesztSzj. 482.); 1533: Ghereble (Murm. 1961.); 1556: ? Karaplat gr. (OklSz.); 1585: gereblye (Cal. 443); 1597: Vas garablia (OklSz.); 1766: geráblya (Bél Μ.: Prím. Lat. 115: NSz.); 1793: gerebély (Magyar Játók-szin 3: 211: NSz.j; 1794: ger· belyét gr. (Baróti Szabó: Par. máj. 77: NSz.); 18Ö1: gerebjével gr. (MNy. 46: 95); 1831: gráblya (Kreszn.); 1838: Gerábla (Tsz.); — gerábla, gerebgye, giribje, grabla, grábla (M- Tsz.); garabla (Nyr. 33: 461); geréble (Nyr. 43: 165); gerebe (CsángSz.); gerébje (Orm- Sz.); gër'ébë, gërëbe, gërëbgye, gerébgye, grábli, grablo (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1395 k.: ’fésű- szerűen fogazott mezőgazdasági eszköz lekaszált széna stb. összehúzására, felásott föld elegyengetésére stb. ; Harke, Rechen’ # (1. fent); 2. 1528: ’gereben; Hechel’ (MNy. 31: 126); 3. 1710: 'úsztatott fák felfogására készített kerítésféle ; Wasserrechen zum Aufhalten des geflößten Holzes’ (TörtTár. 1881. 1: 372); 4. [főleg a fogatlan ~ szókapcsolatban] 1788: ’vénember; Greis | vénasszony; Greisin’ (Dugonics: Etelka 2: 81: NSz.); 5. 1903: ’gebe; Schindmähre’ (NépkGy. 9: 319); 6. 1941 — 3: ’sovány ember; magerer Mensch’ (ÚMTsz.). B) mn. 1888: ’sovány; mager’ (Benedek E.: Mesemondó 11: NSz.). — Sz: r41 1560 k.: megh gereblelny sz. (GyöngySzt. 3950.) | 1834: gereblyézni
sz. (Vajda P.: Legszebb 12: NSz.).
Szláv eredetű; vö.:blg. N. zpáÖa ’gereb- lye’, N. zpáÖAtl [többes szám] ’gereben’ (Mlad. 1: 464); szb.-hv. grablje [többes szám] ’gereblye’; szín, gráblje [többes szám] ’gereblye; gereben; jászolrács; úsztatott fák felfogására való kerítésféle’ (Pletersnik 1: 242), V. grable [többes szám] ’gereblye’ (Fiiszár 32) ; szik, hrable [többes szám] ’gereblye ; úsztatott fák felfogására készített kerítésféle’ (S1SJ. 1: 517); or. zpáŐAU [többes


grerely
1050
grerenda
szám] ’gereblye’ ; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. Etimológiailag ide kapcsolódik a más tőhangzójú big. zpeŐAÓ ’gereblye; evező’ (BKE. 1: 203); mac. apeŐxo ’gereblye; fakanál faragására való kés; hótisztító lapát’, zpuŐAO ’lóvakaró’ (MRSI. 78, 79). Mindez összefügg a m. gereben eredetijével. A rom. grébla ’gereblye’ a bolgárból származik. — A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható déli szláv nyelv R. grablfé [többes szám] ’gereblye’ szava vagy a szik. R. *grabljé [többes szám] ’ua.’ kerülhetett át, és kétféle irányú hangrendi kiegyenlítődéssel gereblyé^vé, illetőleg garáblyá-vá fejlődhetett; vö. család ~ cseléd, A két szó tagos grábla, gráblya-féie alakok aligha megőrzött régiségek, hanem talán újabb átvételek a szerb-horvátból vagy a a szlovénből. Noha a m. gereblye A) 2. és 3. jelentésének pontos megfelelője van a bolgárban, szlovénben, illetőleg a szlovákban, e jelentések esetleg a magyarban is kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel. A tréfás-gúnyos A) 4. jelentés a kihullott fogú gereblye képzetéből, az A) 5. és a B) pedig az O'já száraz:, mint a ge'rebje ’nagyon sovány’ (SzamSz.) szóláshasonlatból érthető.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Miklosich: Nyr. 11: 167®; Asbóth: NyK. 18: 384, AkNyÉrt. 20/10: 12, Nytud. 3: 114, 4: 161 ® ; Melich: AkÉrt. 21: 185, 187, MNy. 6: 18, 8: 156, HonfMg. 135; Kovács Aíárton: Nyr. 41: 427; Horger: MNy. 17: 153, MSzav. 64, MNy. 22: 44, 23: 129; M. J.: MNy. 20: 75; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 5, SzlJsz. 189 ®, NyK. 65: 91; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 12, 34; Moór: StudSl. 2: 59, NyK. 66: 46, 51, 67: 35; Popovic: GSkr. 328; Miháilá: ímprum. 23. (Vasmer: RussEtWb. 1: 302; Slawski: SlEt. 1: 334; Machek: EtSIÖSl. 142; BEtReÓ. 269, 270, 280.) — VÖ. gereben.
gerely 1395 k.: „cuspis: keret” (Beszt- Szj. 138.); 1405 k.: gerel (SchlSzj. 610.); 1494: Gerelyes sz. szn. (MNy. 10: 183); 1604: Gerelly (MA.); 1794: Geréllyes sz. (Fábchich: Kengyelfutó 56: NSz.); 1805: gërel, gèrëly (Verseghy F.: Tiszta Magy. 129: NSz.); 1879: gerej (Szabó D.: Béla fut. 43: NSz.). J: 1. 1395 k.: ’hajító dárda; Wurfspeer | lándzsa; Lanze’ (1. fent); 2. 1806: ’gólyaorr (növénynév); Storchschnabel (Pflanzenname)’ (Kultsár: Hazai Tud. 232: NSz.); 3. 1860: ’kés: vadászkés stb.; Messer, Jagdmesser usw.’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 50: NSz.); 4. 1906: ’sportgerely ; Speer (in der Athletik)’ (Simonyi: Középisk. Műsz. 90).
Valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gerel ’hajítódárda’; ez az ófn., kfn. gér(e) ’ua.’ kicsinyítő képzős származéka. A magyarázatnak kisebb hangtani akadályai vannak: a német megfelelő alapján *gerël(y ), *gé- rÖl(y) alak volna várható. — A jelentések közül az 1. az eredetibb; a 2., 3. jelentés hasonlóságon alapuló névátvitellel, a 4. pedig a tárgyi felhasználás megváltozásával keletkezett. — Szláv származtatása nem fogadható el. — Az 1., 2., 3. jelentés elavult; a 4. jelentésben sportszó.
Simonyi: Nyr. 7: 243, 43: 386; Melich: Nyr. 24: 247, AkNyÉrt. 17/4: 39; Szarvas: Nyr. 26: 18; Lumtzer —Melich: DOLw. 114®; Gombocz: MNy. 7: 426; SzófSz.; Moór: MNy. 52: 218, AEthn. 12: 43; Machek: EtSIÖSl. 143; Kniezsa: NyK. 65: 98. (Stor- fer: DickSpr. 50; Kluge: EtWb.19 249.)
gerencsér 1. gelencsér
gerenda 1321/1323: 1 Guerenda hn. (OklSz.); 1395 k.: „traps: gerenda” (Beezt- Szj. 535.) ; 1416 U./1466: gerendát gr. (Münch- K. 25); 1552: grendác gr. (Heltai: Diai. G3a); 1577: g er indán gr. (Ilosv: SzPál. 22: NySz.); 1805: gerenda (Verseghy: Tiszta Magy. 116: NSz.); — girinda (MTsz.); garan- dába gr,, görönda (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’megmunkált vastag szálfa; Balken’ # (1. fent); 2. 1873: ’egy fajta tornaszer; Schwebebalken’ (Zsingor: NépiskTorn. 14: Bánhidi); 3. 1880: ’mennyezet; Zimmerdecke, Plafond’ (Nyr. 9: 44); 4. 1924: ’gyufa; Streichholz’ (Szirmay). — Sz: ~z 1551: gerendázot sz. ( JésusSir. F7: NySz.) | rózat 1611: Gerendazai (MA. Trabeátio a.).
Szláv eredetű; vö.: big. Zpedá; szb.-hv. gréda; szín, gréda; szik, hrada; or. R. zpnda: ’gerenda’, or. epHÖKa sz. ’a szekér ét szán oldalának felső és alsó vastag rúd ja’ (Dal1 1955. 1: 403; 1. még S1RLJ. 3: 454); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. A rom. grínda ’gerenda’ déli szláv jövevény. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *gr$da ’gerenda’ szava kerülhetett át a 10. sz. vége előtt. 3. jelentését az magyarázza, hogy a régi parasztházak mennyezete gerendákból készült; 1. még 1846: gerendamenyezet (Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 187: NSz.). A sportnyelvi 2. jelentés talán a ném. Schwebebalken ’ua.’ (tkp. ’lebegőgerenda’) hatására alakult ki. A 4. jelentés az argóban keletkezett az 1.-ből hasonlóságon alapuló tréfás névátvitellel. — A R. gerend ’erŐs gerenda’ (1. 1611: „Gerend: Bal is, Tignum, Fundamentum contignationis”: MA.) esetleg nem magyar fejlemény a gerendából, hanem külön átvétel valamelyik szláv nyelvből; vö.: szín, grçd ’tyúk- ülŐ ; lebegőfa mint tornaszer’ ; cseh hrad ’tyúkülŐ’ ; or. R. zpxdb ’gerenda’.
Budenz: NyK. 2: 470; Csopey: NyK. 16: 278, 291; Miklosich: Nyr. 11: 167®; Simonyi: MNyelv.1 1: 105; Melich: NyK. 26: 373; Thúry: ErdMúz. 16: 347; Damian: NyF. 67. ez. 45; Asbóth: Nytud. 4: 174;


gieren del y
1051
gerezd
Beke: Nyr. 61: 117; Puis: MNy. 30: 296; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 191®, NyK. 65: 97; Bárczi: Szók.2 93, Htört.2 116, 152. (Vasmer: RussEtWb. 1: 315; Slawski: SlEt. 1: 371; Machek: EtSIÖSl. 147; Cioranescu: DiccEtRum. 380.)
gerendely 1363: ,,Vsque riuulum Geren- de/patak dictum” hn. (OklSz.); 1482: „Ipse pro Reformatione Medietatis ipsius Molendini de Silua sua dolabrosa pro fabricandis scilicet plureis wlgo Thalpfa et Gerendel ligna sufficientia daret” (OklSz.); 1590: gerendölyt gr. (OklSz.), Gerendely rud (Sziksz- F. 57); 1788: gerendőre gr. (MNy. 46: 95); 1808: Göröndó (SI.); 1825: gerendély (Lex. Bud. 245: NSz.); 1833: Gerendej (Lakos J.: Székely mest. 25: NSz.); 1838: Göröndü (Tzs.), Gerendű (Tsz.); 1846/1899: göröndöly (Czuczor KM. 2: 180: NSz.); 1864: gëréndèly (CzF.) ; — gerendái, gërëndëj, gërëndô, gërëndü, girindely, girindöly, göröndöm gr., göröngyÓ (MTsz.);gerendéje gr. (Jankó: BNépr. 244); gërënd (UMTsz.); gërënde, gçrçndéj, gërëndôl, gërindô, girindèj, göröno, görondöl (Nyatl. ekegerendely a.). J: 1. 1363: ? ’a malomkerék tengelye; Welle des Mühlrades, Wellbaum’ (1. fent), 1482: ’ua.’ (1. fent); 2. 1590: ’a tulajdonképpeni ekét az eketaligával összekötő rúd; Pflugbalken, Grindel’ (SzikszF. 57); 3. 1816: ’gerenda; Balken’ (Gyarmathi: Voc. Gerenda a.); 4. 1872: ’egy fajta rúd mint a szövőszék alkatrésze; Art Stange als Bestandteil des Webstuhles’ (Nyr. 1: 281); 5. 1935: ’a fogas borona vázgerendája; Balken der Balkenegge’ (SzamSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. zpedén ’eke- gerendely’ (BEtReé. 278); szb.-hv. grédelj ’ua.’; szín, grçdelj ’ekegerendely; a malomkerék tengelye’ (Pletersnik 1: 249); szik. hriadcl ’ekegerendely; tengely, henger, forgótengely’ ; or. epúdiiAb ’ekegerendely’ ; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. E szláv szavak vagy a m. gerenda eredetijével függenek össze etimológiailag, vagy átvételek a germánból; vö. ném. Grindel ’ekegerendely’, szász E. grçndal ’ekegerendely; malomgerendely’ (Krauß: WbNsiebHw. 372). A rom. grindéi ’ekegerendely; kis gerenda; malomgerendely; járomfő; a szövőszék talpa’ a bolgárból való, de némelyik jelentése származhatott a magyarból vagy az erdélyi szászból is. — A magyarba talán egy big. vagy szik. R. *gr$deljb ’ekegerendely’ került át a 10. sz. vége előtt. A göröndő-Íéle alakok végződése ly > l > 0, illetőleg ly > j > 0 fejlődéssel jött létre; a t/ërënd-félék a képzőnek érzett szóvég elvonásával keletkezhettek. Az 1. jelentés esetleg külön jött át a szlovénből vagy a szlovákból, s nem a magyarban keletkezett a 2.-bŐl. A 3 — 4. jelentés az 2.-ból, az 5. a 3.-ból alakulhatott ki hasonlóságon alapuló névátvitellel. —
Német származtatása téves. — 2. jelentésében az egész nyelvterületen élő, többi jelentésében szűkebb körű nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 470; Simonyi: Nyr. 7: 243; Miklosich: Nyr. 11: 167 ® ; Balassa: NyK. 19: 159; Szarvas: Nyr. 17: 438; Melich: Nyr. 24: 247; Herman: Pászt. 115; Smilauer: Vöd. 486; Moór: NéNy. 8: 208; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 13; Kniezsa: SzlJsz. 192 ®, NyK. 65: 97 ; Moór: StudSl. 2: 77, NyK. 67: 135; Popovié: GSkr. 218; Miháilá: împrum. 21. (Vasmer: RussEtWb. 1: 315; Slawski: SlEt. 1: 365; Machek: EtSIÖSl. 148.)
grerezd 1395 k.: „rachenus: gelew gerezd” (BesztSzj. 806.); 1405 k.: geri$d (SchlSzj. 1487.); 1585: Gőrőzd (Cal. 902 [□: 892]); 1635: gerezd (Mad: Evang. 189: NySz.); 1695: girizdes sz. (OklSz. Pótl.); 1805: gerezd (Verseghy F.: Tiszta Magy. 120: NSz.); 1818: gerízdet gr. (Mokri: Manuf. 245: NSz.); 1875: görözdögí sz. (Székely S.: Szer. Népd. 81: NSz.; vö. MTsz. görözdög a.); — girízd (M- Tsz.); görízd (SzegSz.); Grízdenként gr. (Ü- MTsz.). Js 1. 1395 k.: ’szőlőfürt; Weintraube’ (1. fent); 2. 1590: ’csigolya; Wirbel(bein)’ (Kár: Bibi. 1: 89: NySz.); 3. 1604: ’szelet, cikk; Schnittchen, Spaltchen, Zehe (des Knoblauches usw.)’* (MA.); 4. 1832: ’a boronaház gerendáinak kiálló vége; Kopfende der Balken von einem Balkenhause’ (Szabó E.: Székely Tájsz. 4: NSz.; de vö. 1679: gerezdelitöl sz. ’ua.’: HOklSzj. 50); 5. 1876: ’a háztető gerince; Dachfirst’ (Nyr. 5: 36); 6. 1893: ’a házeresz széle; Rand des Traufdaches’ (MTsz.); 7. 1893: ’kereszt alakú rakás szalma- vagy gabonakévéből, fából; kreuzförmiger Haufen aus Stroh- oder Getreidegarben, aus Holz’ (MTsz.). — Sz: ~es 1585: Gőrőzdös (Cal. 902 [c: 892]) | ~el 1604: Gerezdelem gr. ’rovátkáz, barázdát vág’ (MA.); 1784: ’böngész, tarlóz’ (SzD. 10).
Déli szláv eredetű, valószínűleg többszörös átvétellel; vö.: óe. szí. grczdb ’szőlőfürt’; big. zp03d ’ua.’, zpÓ3de sz. ’szőlő’ (BKE. 1: 206), N. zpe3d ’hordódugó’, N. Zpé3dn sz. ’rovátkáz, barázdákat vág valamibe’ (BEtReé. 278); mac. zpo3d ’szőlőfürt’, zp03je sz. ’szőlő’ (MRS1. 80); szb.-hv. grőzd ’szőlőfürt’, grözde sz. ’szőlő’ (SRS1. 109), Kaj grezd ’szőlőfürt’ (NyK. 39: 45); szín, grózd ’szőlőfürt’, grgzdje ’szőlő’ (Pleterä- nik 1: 256); vö. még or. zpO3db, R. zpo3d ’fürt’ (S1RLJ. 3: 410); némileg eltérő hangtestű megfelelők a többi szláv nyelvben is. — Az 1. jelentésében vett m. gerezd forrásaként egy déli szláv R. *grezdb ’szőlőfürt’ vagy *grozdb ’ua.’, esetleg a gyűjtőnév- képzős big. zpÓ3de ’szőlő’, szín, grgzdje ’ua.’ jöhet számításba, bár az utóbbi három alakból való származtatáskor a magyar szó magas hangrendje magyarázatot igényel. A


gerezna
1052
gerilla
3. jelentésében használt m. gerezd egy ’rovátka, bevágás’-féle jelentésű big. ερε3ά- re vezethető vissza. A 2., 4 — 7. jelentés a 3.-ból fejlődhetett, kialakulásuk részletei azonban nincsenek teljesen tisztázva; az 5. és G. jelentés talán a gerinc hatására jött létre. — A big. N. zpead és ερέ3άπ ismerete tárgytalanná teszi azt a feltevést, hogy a ’szőlőfürt’, illetőleg 'szelet, cikk’ jelentésű m. gerezd nem tartozik össze etimológiailag. Téves az a magyarázat, amely szerint a m. gerezd 'szelet, cikk’ egy szláv *gryzb 'harapás, falat’ átvétele. — A köznyelvi 3. jelentésen kívül az összes többi csupán nyelvjárási szinten él.
Budenz: NyK. 1: 815 [a: 315]; Miklosich: Nyr. 11: 1G7 ® ; Szarvas: Nyr. 15: 359; Beke: Nyr. 6G: 9G; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 193®, 642, NyK. G5: 96; Moór: StudSl. 2: 101, NvK. 65: 418. (Vasmer: RussEtWb. 1: 310;" Slawski: SlEt. 1: 350; Machek: EtSIÖSl. 145; BEtReé. 278, 283.)
gerezna 1395 k.: „beuerína: vidra ber- geresna” (BesztSzj. 1079.); 1405 k.: gero^na (SchlSzj. 1200.); 15G0: greznam [latin egyes szám tárgyeset] (Radv: Csal. 1: 138); 1570 k.: gele^nath gr. (MNy. 55: 542); 1871: garáznának gr. (Orbán B.: Székelyföld 5: 221: NSz.); — fan-gërëzna, gëréznye (MTsz.); gëZëztîyabundât (ÚMTsz.). j: A) fn. 1. 1395 k.: ’szőrme készítésére való nyersbőr; Pelz- fell’ (1. fent); 2. 15G0: ’egy fajta bunda; Art Pelzmantel | guba; Flausrock’ (1. fent; 1. még 1G04: MA. Amphimállon a.). B) mn. [ jangërëzna, gëréznye] 1885: 'szikár, sovány (ember); hager, mager (Mensch)’ (Nyr. 14: 571; vö. MTSz.).
Szláv’ eredetű; vö. kblg. κρΐ>3Η0 'szőrmés palást’ (Vasmer: RussEtWb. 1: G2G); szb.-e. szí. krozno ’ua.’, szb.-hv. kfzno ’prém, szőrme’; szín, krzno ’ua.’; cseh R. krzno ’szőrmével bélelt palást’; szik. R. grzno ’prém, szőrme’; or. R. κόρ3Η0 ’egy fajta palást’ ; a többi szláv nyelvből nincs kimutatva megfelelő szó. Az ősszláv *&z>r2bno etimológiája bizonytalan; az ófn. kursinna 'prémes kabát, bunda’ (vö. ném. Kürschner ’szűcs') valamelyik szláv nyelvből való. — A m. gerezna forrása egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *kbrzbnoszava lehetett. A szóeleji szláv k ~ m. g megfelelésre vö. gabanica, gácsér, gálna, guzsaly. Az A) 2. jelentés az A) 1.-ből jött létre úgy, hogy a nyersbőr, szőrme neve átment a belőle készült ruhadarabra. A B) jelentés tréfás névátvitel eredménye lehet afféle szemlélet alapján, mint a csont-bőr 'betegesen lesoványodott (ember, állat)’, rossz bőrben van 'nincs jó egészségben’, kiesik a bőréből ’meghal’ stb. (ezekre 1. ÉrtSz.); számolnunk kell azonban a N. gernye 'sovány’, N. gër- nyász ’ua.’ (MTsz.) stb. szavak hatásával is. — A) 1. jelentésében szaknyelvi, B) jelentésében gyéren adatolt nyelvjárási szó. A) 2. jelentése elavult.
CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 167 ® ; Melich: SzlJsz. 1/2: 391, NyK. 39: 21, MNy. 6: 445 ®, 13: 3; Berneker: SlEtWb. 1: G72; Asbóth: Nytud. 4: 179; Pais: NyK. 48: 275; Zoltai: Ethn. 49: 90; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 194®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Machek: EtSIÖSl. 240; Décsy: WeltSlav. 3: 379, 383. (Vasmer: RussEtWb. 1: 62G ; Stanislav: DejinySIJaz. 1: 478; Bielfeldt: Entl. 54.)
gergclice 1808: „Gergelitze: Curculio. Búza féreg, Zsizsik, Zsuzsok” (Sí.); 1838: Gergericze (Tsz.); 18G4: gergericza (CzF.); 187G: gerlicza (Nyr. 5: 330); 1880: gérgélicze, görgölicze (Nyr. 9: 235); — girgiritsá (Csáng- Sz.) ; gëlgërica, gçrgÿlica, gërgëlyica, gçrgçricca, gërgçrissza, girgëlica, girgilica, girgirica, gör- gglica (MNy. 57: 480); gargalica, girgericza, girgilueza (ÚMTsz.). J; 1. 1808: 'gabona- zsizsik; Korn wurm’ (1. fent); 2. 1880: ’poloska; Wanze’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. gärgäritä, N. gârgàli^â, girgartya, girgälitä, gâlgàrifà ‘zsizsik’. A románban bizonytalan, esetleg hangutánzó eredetű (erre utal a sok alakváltozat); vö. még: big. εκερέΐ}, εζερύμα 'zsizsik’; szb.-hv. gágrica 'féreg; kullancs’. A big. N. εαρεαρύμα 'zsizsik’ a románból származik. — A magyar alakváltozatok egy része valószínűleg többszörös átvétel eredménye. Az 1. jelentés a románból való; a 2.-nál figyelembe veendő, hogy a szó már a románban is jelenthet más rovart is, nemcsak zsizsiket. — A szlávból való magyarázata téves. — A keleti nyelvjárások szava.
Edelspacher: NyK. 12: 100; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 31 ® ; Szinnyei: Nyr. 22: 492 ®; Schuchardt: ZRPh. 16: 586; DAcR. 2/1: 229; Blédy: Infl. 4G; Kniezsa: SzlJsz. 828 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 355. (BEt- Reé. 231, 298.)
gerilla 1833: „mint egy gtzeri’ZZa-caponak szikrázva forogtak szemei” (Szalay L.: Fridr. G8: NSz.); — gerilla (Radó: IdSz.1). J: 1. 1833: 'szabadcsapat ; Freischar’ (1. fent); 2. 1844: ’szabadharcos; Freischärler’ (Aradi Vészi. 52: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. guerrilla, guérilla; ném. Guerilla; fr. guérilla; ol. guerriglia; or. εερύ,ΛΜί: ’gerilliharc’ ; a franciában Szabadcsapat’ is; a többes számú alak az angolban, a németben ’szabad- harcosok’. Forrása a sp. guerrilla Szabadcsapat’ (tkp. '»kis háború«, melyet szabadcsapatok vívnak’); ez a sp. guerra 'háború, harc’ (< germ. * wërra ~ werra ’ viszály, zavar’, vö. ófn. werra ’ua.’) kicsinyítő képzős származéka. A 19. sz. első felében — jórészt


gerinc
1053
ererjed
francia közvetítéssel — terjedt el. — Am. gerilla közvetlen forrása nem határozható meg. — Katonai műszó.
Simonyi: Nyr. 43: 378 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 257 ; OxfEnglDict. Guerrilla a.; Corominas: BreveDicc. 302; DudenEtym. 240).
gerinc 1373: ? Gerynthus sz. hn. (Csánki 2: 750); 1468: ? GerencAesfewlde sz. hn. (Csánki 2: 750); 1575: ,,Egy nyilat lőttec vala az hatába nem meszsze az háti gerentz- hóz” (Helt: Krón. 135: NySz.); 1577 k.: hat gerecs (OrvK. 50); 1585: Hatagerincz (Cal. 1115); 1604: Gerétz (MA.); 1616: girinczes sz. (Bal: Cslsk. 143: NySz.); 1656/1797: háta- gerintsijig gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 317); 1673: hóX>-geritz (Com: Jan. 49: NySz.); 1683: geréncze gr. (Szatm: Cent. 336: NySz.); 1715: háta girincsin gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 317); 1742: hát grétz (Magyary- Kossa: OrvEml. 2: 317); 1794: hát geréncs (Böjthi A.: Magy. nyelv. 302: NSz.); 1820: Göröncznek gr. (Haszn. Múl. 1: 192: NSz.); 1841: girics (MTsz.); 1855: gérinczei gr. (Jósika: Tud. leánya 3: 182: NSz.); — gërënc, gërénc, gerinc, girce (MTsz.); Háta gericéje gr. (OrmSz.); göréncse gr., hád- gërécéjç gr., hàdgëréncsç gr., hàdgërnicç gr., hádgörinc^ gr., hádgörincse gr., hádgrincg gr. (NylrK. 1: 3. térkép); gçrçncs, gërics, gërics, hôjdgëricc, h&dgirindz, hàdgôrçncs (ÚMTsz.); hâdgëréndzi gr., hâtâ gëringyë gr., giréncs, háta giricce gr., hâdgirindzsa gr., h&dgirin· dzsg gr., hâdgiringye gr., girinz, hÁdgörénnye gr., gôrôcce gr. (Nyatl. hátgerinc a.). J: 1.1575: ’az emberi stb. test háti oldalán húzódó csigolyák sora; Rückgrat. Wirbelsäule’ * (1. fent); 2. 1782: ’csigolya; Wirbel’ (Rácz S.: Borb. el. 17: NSz.); 3. 1802: ’a levél nyele; Stiel des Blattes’ (Bogsch J.: Házi kertész 131: NSz.); 4. 1806/1910: ’valamely hegység legmagasabb pontjainak vonulata; Go- birgskamm’ * (Verseghy: Kisebb költ. 159: NSz.); 5. 1835: ’(háztetőn) az a kiemelkedő él, amelyben két lap találkozik; Grat, First’* (Tzs. Firste a.); 6. 1899: ’valamely műnek az a központi része, amelyhez a többi rész kapcsolódik ; Zentralteil eines Werkes usw., woran sich die anderen Teile anknüpfen’ (AkÉrt. 10: 101). — Sz: -*e8 1585: Gerinczes ’hátgerinccel rendelkező’ (Cal. 1115); 1616: ’rüeskös, dudoros’ (1. fent); 1858: [csak többes számban:] fn. ’gerinces állatok’ (Fáy A.: Halmay 1: 173: NSz.); 1906/1907: ’öntudatos, önérzetes’ (Mikszáth: Jókai élete 1: 213: NSz.) | ételen 1857: Gerincetlen ’hátgerinccel nem rendelkező’ (Ballagi); 1894: [csak többes számban:] fn. ’gerinctclen állatok’ (PallasLex. 7: 941); 1900: ’önérzet nélküli, megalkuvó’ (BH. 1900. szept. 1. 9: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, legalábbis erre mutatnak alak- és jelentésváltozatainak sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. Közvetlen rokonságába tartozhatik a N. gernye ’szikár, sovány; hátgerinc’, továbbá a N. gercsa ’a torok környéke; hátgerinc; ádámcsutka; stb.’ és a N. gërcsô ’ vézna’ (ÚMTsz.). A hangfestés síkján származási kapcsolatban állhat a N. géra ’cingár, vézna’ (MTsz.), N. gerdány ’sovány, nyiszlett’, N. geréb1 ’csigolya; hátgerinc; stb.’, N. girbic ’púpos; sovány’, girhes stb. névszókkal, valamint a görnyed igével is. A ’sovány’ és a ’hátgerinc’ jelentés összefüggését 1. gernye a. A gerinc alakválto- zatai közül az n nélküli gerec, geric-feXök lehetnek a korábbiak; a másodlagos n betold ódására vö. R. barlag > barlang, R. bogács > bogáncs, bogrács > N. bográncs, jerhéc > N. jörhénc stb. A szóvégi c-re vö. girbic, nyápic, — A gerinc feltehető eredeti hangfestő jellege elsősorban köz- és irodalmi nyelvi alakjában ma már teljesen elhomályosult. — Jelentései közül az 1. a legrégibb; ebből a 2. jelentés érintkezésen, a többi pedig hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött ki. A gerinces és gerinctelen származékok átvitt jelentéseire vö. puhány, — A szb.-hv. gorica \ szín, gorica: ’kis hegy, domb’ átvételeként való magyarázata súlyos alaki és jelentésbeli nehézségek miatt nem valószínű. Más szláv, valamint német származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315], 10: 117, 17: 441, 444; Vámbéry: NyK. 8: 145, AkNyÉrt. 12/5: 20, MBölcs. 159; Bálint: Párh. 16; Szily: Száz. 38: 906; Simonyi: Nyr. 49: 37; [Szerkesztőség:] MNy. 22: 295; ErdŐdi: Szófejt. 3; SzófSz.; Sulán: MNy. 5: 21; Pais: MNy. 44: 110; Kniezsa: SzlJsz. 643®; Gáldi: Szótir. 277; Gálffy —Márton: NylrK. 1: 3. térkép; Benkő: StudSl. 12: 43 ®. — Vö. gercsa, gerdány, geréb2, gernye, girbic, girhes, görnyed.
grerjed 1372 U./1448 k.: ,,fráter maffeus . . . Aganneban gerÿede meg . . . hogÿ nagÿ bu3gofagban< . . . magat kewtelego erewf fogadafual” (JókK. 71); 1416 U./1450 k.: géniedé gr. (BécsiK. 17); 1470: raa^gyeryedeth gr. (SermDom. 2: 104); 1506: gheridóz sz. ( WinklK. 274) ; 1513 : ggryedetgfth sz. (RMNy. 2/1: 5). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’hirtelen indulat vesz erőt rajta; sich aufregen | (indulat, érzés) hirtelen keletkezik; entstehen (Regung, Gefühl)’* (1. fent); 2. 1416 U./1466: ’(tűz) lángra kap; (Feuer) entbrennen | (tűzbe került tárgy) meggyullad; Feuer fangen’# (MünchK. 141); 3. 1815: ’(áram) keletkezik; (Strom) entstehen’ (Szily: Adal. 36). — Sz: ~et 1372 U./1448 k.: geryedetÿnec gr. (JókK. 93) I ~és 1456 k.: gherÿedefe gr. (SermDom. 1: 332) | ~etes 1456 k.: gerÿede- tws (SermDom. 2: 186) | édesség 1493 k.: geryedethewffeegeewel gr. (FestK. 169 — 70)


perla
1054
germán
~ez 1495 e.: geriedgjnec gr. (GuaryK. 63) Ideiem 1748: gerjedelemnek gr. (Fal: NA. 189: NySz.) II grerjeszt 1416 U./1450 k.: „az vdpbén kiben a Caldeufoc lilmèt megvpttek- uala· b nièg^éiièztèttèkueila ötét tvzzél” (BécsiK. 97); 1513: góryezze gr. (CzechK. 95 — 6); 1568: gierieztes sz;. (Mel: SzJán. 262: NySz.); — göresztő sz. (ÚMTsz.). Jj 1. 1416 U./1450 k.: ’(tüzet) gyújt, lángra lobbant; (Feuer) zünden | (éghető tárgyat) felgyújt ; anzünden** (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: *(érzést, indulatot) felkelt; (Gefühl) erwek- ken’ * (BécsiK. 27); 3. 1568: ’(fizikai, kémiai anyagot, jelenséget) előidéz, fejleszt; erregen* (1. fent). — Sz: ~et 1416 U./1450 k.: gerièztèt fn. (BécsiK. 129).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Az átvitt értelmű szóhasználat révén kialakult jelentések hangulati hasonlóság alapján érthetők (vö. ég1, gyűl, lángol); az eredetibb konkrét jelentésben mindkét szó háttérbe szorult a szinonimákkal szemben. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése, indoeurópai rokonítása és mongol származtatása téves.
Bálint: Párh. 16, 58; MUSz. 57; Simonyi: NyK. 16: 261, MNyelv.1 2: 165; Munkácsi: Nyr. 12: 297, 298, NyK. 28: 379, ÁKE. 296; Szily: Adal. 36; Asbóth: NyK. 34: 116; Schmidt: AkNyÉrt. 22/5: 76; Tolnai: Nyúj. 39; SzófSz.®; Deme: MNy. 38: 114; Sámson: NyK. 53:193; Imre: SzabV. 110, 171; MSzFgrE.®.
g-crla 1395 k.: „Garíera [o: garleta]: gerla” (BesztSzj. 490.); 1416 U./1466: (jirla (MünchK. 148); 1508: gerla (DöbrK. 362). J: 1395 k.: *űrmérték; Hohlmaß* (1. fent).
Valószínűleg latin eredetű; vö. k. lat. gerla ’borosedény; palack; kosárfajta’; vö. még k. lat. gerula ’háton hordozott szállítóeszköz; borosedény’, h. lat. gerla ’űrmérték*. Alapszava, a lat. gerere ’hord, visz’ révén etimológiailag összefügg gesztus szavunkkal is. — Olaszból való származtatása időrendi okok miatt kevésbé valószínű, minthogy az olasz szóra csak a 16. sz.-tól kezdve vannak adatok. — Elavult szó.
Tagányi: Száz. 27: 321; Simonyi: Nyr. 32: 223; Melich: SzlJsz. 1/2: 45, 65, MNy. 38: 331 ; Mollay: MNy. 54: 463 ®. (Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1791.) — Vö. gesztus.
ç*erlicc 1372 U./1448 k.: „aj gyermeknek ky aj gerlicseket attauala monda” (Jók- Κ. 145); 1416 U./1466: ggrlicet gr. (MünchK. 111); 1519: ghyrliceet gr. (JordK. 130); 1558: gilicének gr. (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 194); 1595: Gellicze (Ver. 109); 1710 k.: Gil- liczédnek gr. (Thaly: Adal. 1: 55); 1787: ge- litzétskesz. (Orczy: KöltH. 135: NySz.); 1846: görice (MTsz.); — gëlice, gëlyice, gölice (MTsz.), gëllice, gerice, gilica (ÚAITsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’szürkésbarna tollazatú, galamb formájú, de kisebb madár, amely erdőkben, ligetekben él; Turteltaube’* (1. fent); 2. 1819: ’(kedveskedő megszólításként:) szerelmesem, kedvesem; (als liebkosende Anrede:) mein Schatz, mein Täubchen* (T. J.: Szemérmes Aja 19: NSz.); 3. 1855 — 60: 'gólya; Storch’ (MNy. 38: 307) || fferle 1830: „A* kesergő gyenge gerle Panaszát véle sírja le” (Uránia 3: 12: NSz.); 1848: görle (Repicky J.: Kel. órák. 10: NSz.); — gelle, gille (MTsz.); gelle (ÚMTsz.). J: 1830: ’Turtel- taube’ * (1. fent) || g;ílí 1830: „zöld ágon kis gili zokogva búg” (NyŰSz.); — gile (Orm- Sz.). J: 1830: ’gerlice; Turteltaube’ (1. fent).
A gerlice szláv, közelebbről feltehetőleg déli szláv eredetű; vö.: óe. szí. grblica; big. ZbpAuya (BtlgT^lkRec.2 122); mac. epxuya (MRS1. 79); szb.-hv. grlica; szín, grlica: *ger- le’ ; vö. még: cseh hrdliéka sz. ’ua.’, R. hrdlice ’ua.’ (PS1JC. 1: 965); szik, hrdlicka sz. ’ua.’, R. hrdlica ’ua.’ (S1SJ. 1: 522); le. synogarlica ’nevető gerle’ (VarsóiSz. 6: 541); ukr. eópAU- ψι ’gerle’; or. eópAiiya ’ua.’. Az ősszláv *gbrdlica ’gerle’ az Ősszláv *gbrdlo ’torok’ származéka, de keletkezésekor szerepe lehetett a hangutánzásnak is. — Am. gerlice legvalószínűbb forrása valamelyik déli szláv nyelv R. gtrlica ’gerle’ szava lehetett. Az egy adattal igazolható 2. jelentést talán csak a „Gólya, gólya, gilice, | mitől véres a lábod ?” (ÉrtSz. gilice1 a.) kezdetű gyermekdalból következtették ki. A 3. jelentéshez 1. a galamb szócikkét. A m. N. gilic ’sövények között bujkáló madárka* a ’kanárihoz hasonló pinty’ jelentésű ném. Girlitz-\y6\, ez utóbbi pedig a szín. gflica-\M. származhat. — Am. gili és gerle elvonással keletkezett a gïlicéAtâï, illetőleg a gerlicé-bői. Téves az a feltevés, hogy a m. gerle (amely nyelvjárási szinten főleg a palóc vidékeken használatos) a szín. N. grla ’gerle’ külön átvétele; vö. még szb.- hv. N. grla, grle, gflja, grlje ’gerlice* (RKNJ. 3:636 [o: 640], 641, 647). - A gili elavult szó.
Budenz: NyK. 6: 22; Miklosich: Nyr. 11 : 167 ® ; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 406; Szarvas: Nyr. 19: 98, 342; Melich: Nyr. 24: 248, SzlJsz. 1/1: 108®, NyK. 39: 26, MNy. 6: 444, 19: 141; Simonyi: TMNy. 551, Nyr. 32: 549; Lumtzer —Melich: DOLw. 116, 289; Munkácsi: NyK. 33: 217; Asbóth: AkNyÉrt. 20/3: 41 ®, Nytud. 1: 188; Sz. K.: MNy. 6: 288; Bodnár: Aquila 21: 204; SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 194®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Décsy: WeltSlav. 3: 378, 383; Ruzsiczky: KazTájsz. 242; Molnár N.: Szárny. 71; Moór: AEthn. 12: 49; Prohászka —Beke: Nyr. 89: 103. (Vasmer: RussEtWb. 1: 296; Machek: SlEtÖSl. 144; Bielfeldt: Entl. 22.)
germán 1800: „Az »era« szó végén a* Ger\mánnok az »a« betűt »d« betűre változ-


Srernye
1055
gersli
tatták” (Molnár J.: Könyvház 13: 105 — 6: NSz.); 1816: Germanus (Hübner: Lex. 2: 348); 1840: germán (Gáspár J.: Füzérke. 22: NSz.); 1846: germán (Irinyi J.: Úti jegyz. 1: 60: NSz.). J: A) fn. 1800: ’az indoeurópai nyelveken beszélő népek egyik nyugati csoportjához tartozó személy ; Germane | német ember; Deutscher’ (1. fent). B) mn. 1816: ’a germánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; germanisch | német; deutsch’ (1. fent) II g;ermaiiíziniis 1806/1893: ,,titulusa így kezdődik: Vélekedés, méllyét etc. ... Ez germanismus ’s latinismus” (Kazinczy: Lev. 4: 60: NSz.); 1882: germanizmus (Csiky G.: Mukányi 24: NSz.). J: 1806/1893: ’német nyelvi sajátosság; deutsche Spracheigentümlichkeit’ (1. fent) II germanizál 1841: „nemzetiségi elem a’ germanizálás fáklya- tüzénél ujult lángra gyűlt” sz. (Kossuth L.: Fel. 13: NSz.); 1851: „nehéz volna ... germanisálni” sz. (Kemény: Még egy szó 101: NSz.). J: 1841: ’németesít; germanisieren’ (1. fent) II germanista 1851: „Vala- menynyi német vándoregylet között... a’ germanisták egyesülete iránt nyilatkozott legmelegebben a ’közvélemény” (IsmT. 3: 630). J: 1851: ’germán filológiával foglalkozó tudós; Germanist’ (1. fent).
Jövevényszó-család, amelynek a latinból átvett germán az alapja; vö. lat., k., h. lat. Germani [többes szám] ’a germánok’, Germanus ’germán ember’. E tisztázatlan etimológiája népnév eredetileg a Rajna bal partján élő germán népcsoportra (Germani cisrhenani) vonatkozhatott. A latinon keresztül terjedt el; vö.: ang. German ’német ember’; ném. Germane; fr. Germain; or. eepMÚHeq: ’germán ember’. A m. germán, R. germanus a többes, illetőleg egyes számú latin alakra megy vissza; vö. dán ~ R. dá- nus, g ót ~ R. g ótus stb. — A germanizmus, germanizál, germanista nemzetközi szó; vö.: ném. Germanismus, germanisieren, Germanist; fr. germanisme, germaniser, germaniste: ’germanizmus’, ’germanizál’, ’germanista’ ; megfelelő szók az angolban, oroszban stb. is ; vö. még h. lat. germanismus ’germanizmus’, germanisare, germanizare ’germanizál’. A m. germanizmus, germanizál közvetlen forrása a hazai latin lehetett; a germanista esetleg a magyarban keletkezett, de jöhetett a németből is, igazodva ista végű szavainkhoz (kálvinista stb.). — Főleg a tudományos nyelvben használatos szavak.
Simonyi: MNyelv.1 1: 127; Kursinszky: Latjszlrod. 21; Zolnai Gy.: Nyr. 40: 196; Gyalmos: MNy. 29: 230, 281, 282; D. Bartha: Szóképz. 132. (Bach: DtNam. l/l2: 319 ® ; Kluge: EtWb.19 250.) - Vö. indo-.
grernye 1395: ? Gernyezeg hn. (Csánki 5: 706); 1816: „Gernye: szikár, sovány”, „Qörnye: a’ másnál ha kiesebb, a’ mit el birok” (Gyarmathi: Voc. 98, 98 [o: 106]); 1823/1831: gernye (Kreszn.); 1833: Gerenye (Kassai 2: 260); 1863: Gérnye (Kriza: Vadr. 500) ; — gërënya, gérnya (MTsz.) ; hÀdgëréng gr., hàdgçrénye gr., hétàigôrényç gr. (NylrK. 1: 3. térkép); gérnya (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1816: ’ szikár, sovány; hager, mager’ (1. fent az 1. adatot); 2. 1816: ’kicsi; klein I könnyű; leicht’ (1. fent a 2. adatot); 3. 1914: ’kiszáradt <fa>; vertrocknet (Baum)’ (ÚMTsz.). B) fn. 1. 1833: ’rŐzse; Reisig’ (1. fent; 1. még ÚMTsz.); 2. 1863: ’hátgerinc; Rückgrat* (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett. Származásbeli kapcsolatban állhat a görnyed igével és a N. gernyák, gérnyáncs, gérnyáncsos, gérnyász, gérnyók ’sovány, vézna’ (MTsz.) szavakkal. A hangfestés síkján származási kapcsolatban állhat továbbá a N. géra ’cingár, vézna’ (MTsz.), N. gercsa ’hátgerinc; ádámcsutka; stb.’, N. gércsó ’ vézna’ (MTsz.), N. gerdány ’sovány, nyiszlett’, N. gérhám ’sovány’ (MTsz.), valamint a gerinc, N. girbic ’púpos; sovány’, girhes stb. szavakkal. Az e szavakban egymás mellett is jelentkező ’sovány’ és ’hátgerinc’ jelentést érintkezésen alapuló képzettársítás fűzi egybe: a lesoványodott, vézna embernek, állatnak a szokásosnál jobban kiálló hátgerince mintegy a legfeltűnőbb külső jegye. Egyéb jelentései is általában megtalálhatók családjának más tagjaiban. A gernye, gérnya stb. szó végére vö. gyüge, N. hebre, pipogya, potya stb. — Török és szlovák származtatása nem fogadható el. Szóvegyüléssel való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 145; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 15, Nyr. 20: 408; Albert: Nyr. 20: 19; Szarvas: Nyr. 20: 455; Kniezsa: SzlJsz. 642 gerenye a., 643; Benkő: StudSl. 12: 44 ®. — Vö. gercsa, gerdány, gereb2, gerinc, girbic, girhes, görnyed.
gérokk 1813: ,,Egy kaput úgy nevezett Gerok Tsinossabban vatirozva készült varrásáért 2 fi 30 krl” (SzegSz.); 1821/1897: Gehrock (A. Székely S.: Székelyek Érd.4 77: NSz.); 1830: gérokkomat gr. (IrtörtKözl. 4: 376); 1832: gérokomról gr. (IrtörtKözl. 6: 364). J: 1813: ’szalonkabát; Gehrock’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Gehrock ’szalonkabát’. Ez feltehetően a ném. Ausgehrock ’ua.’ (tkp. ’kimenŐkabát’) megcsonkult változata. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a ném. Gehrock forma először 1814-bŐl ada- tolható (Kluge: EtWb.19 241). A szb.-hv. R. górok ’ua.’ a németből való. — Elavult szó.
Lumtzer—Melich : DOLw. 115®. (Striedter-Temps: DLwSkr. 129; Kluge: EtWb.19 241; DudenEtym. 205.)
g-ersli 1770: Gerslit gr. (MNy. 60: 228); 1800: „fel font gerslit levesbe” (MNy. 60:


gésa
1056
gesztenye
228); 1892: gerstli (Nyr. 21: 17). J: 1770: ’ árpagyöngy; Rollgerste’ (1. fent).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai nóm. Gerstel ’dara; árpakása’; vö. még ausztriai ném. gerscht'l ’ua.’ (Lumtzer — Melich: DOLw. 115). Ez a ném. Gerste ’árpa’ kicsinyítő képzős származéka. A magyar szó li végződésére vö. cucli, kifli, nudli stb. — Elavulóban levő szó.
Lumtzer —Melich: DOLw. 115®, 305. Kluge: EtWb.19 250.)
gésa 1899/1955: ,,Léhaság, pikantéria, gésa gimnázium szerez nevet is, kenyeret is, de . . .” (Ady: ÖPM. 1: 170: NSz.). J: 1899/ 1955: ’hivatásos japán táncosnő, énekesnő, társalgónő; Geisha” (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. geisha; ném. Geisha; fr. geisha, gesha; ol. geisha; or. eéűma: ’gésa’. A japánból került angol közvetítéssel az európai nyelvekbe; vö. japán geisha (olv. geisa) ’énekesnŐ; hetéra’. A japán szó elemei: a gei ’művészet’ és az önálló szóként nem élő -sha ’valamivel foglalkozó személy’ a kínaiból való régi átvételek. — Az angolban 1887-tŐl mutatható ki. Európai elterjedéséhez nagymértékben hozzájárult Sydney Jones angol zeneszerző (1869 — 1914.) „A gésák” (The Geisha, a story of a tea house. A Japanese Musical play. 1896.) című operettje. — Am. gésa közvetlen forrása tisztázatlan; é-s alakja leginkább francia és német ejtési változatoknak felel meg.
(Lokotsch 706.; OxfEnglDict. Geisha a.; Storfer: Wörter 75; Battisti —Alcssio: DizEtlt. 3: 1778; Partridge: Or. 248; Kluge: EtWb.19 242.)
gestapo 1944: „a Gestapo emberei a felsőház és képviselőház több tagját letartóztatták” (HorthyTitk.3 429); — gestapó (Ért- Sz.). J: 1944: 'politikai titkos rendőrség a fasiszta Németországban; Gestapo’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Gestapo ’gestapó’. A németben a nóm. Geheime Staatspolizei ’titkos államrendőrség’ kifejezés rövidítéseként keletkezett. A németből más nyelvekbe is átkerült; vö.: ang. Gestapo, gestapo; fr. Gestapo; ol. gestapo; or. eecmáno: ’gestapó’. — Történet tudományi és politikai szóként él.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1794; Brockhaus16 4: 593; Webster’sIntDict.3 1: 952.)
geszt 1213/1550: ? „Kalad de villa Geft, cepit aliquot oues” hn. (VárReg. 265.); 1332: ? Kezthes sz. hn. (Csánki 3: 486); 1833: gesz- tyu sz. (Kassai 1: 436); 1841: gösztü, sz. (MTsz.); 1858/1898: „mely utat tör az őserdő gesztjein keresztül” (Jókai 93: 5: NSz.). J: 1. 1833: ’gyümölcs fás héja; holzige Schale einer Frucht’ (1. fent); 2. 1858/1898: 'liget; Wäldchen’ (1. fent); 3. 1885: ’a fa testének belső része; Kernholz’ (Nyr. 47: 69).
Ismeretlen eredetű. A földrajzi névi adatok ide tartozása kétes, de nem teljesen lehetetlen. 1. jelentésében ormánsági tájszó volt. A nyelvtörténeti adatok arra engednek következtetni, hogy 2. jelentése esetleg Jókai Mórtól származik. 3. jelentése tudatos műszóalkotási szándék eredménye az 1. alapján. — 1—2. jelentésében elavult, 3. jelentésében erdészeti és botanikai szakszó.
Fogarasi: AkNyÉrt. 4/7: 18; Bátky: FE. 2: 63; Virágh: FE. 10: 259.
gesztenye 1244/1390/1394: Guestene hn. (Smiéiklas: CD. 4: 249); 1268: ,,Ad vnum Berch Gezteneberche vocatum” hn. (OklSz.); 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1417: Gezthwnye hn. (Csánki 2: 609); 1533: Geztöne (Murm. 1312.); 1577 k.: Gej- tÿne (OrvK. 237); 1583 — 4: göatinye (MNy. 44: 152); 1590: gesztyene (SzikszF. 29); 1600 e.: gesztenye (Radv: Csal. 3: 45); 1620: ges- kene zorro (HOklSzj. 171); 1796: geszté nye (Benkő J.: Szkumpia 6: NSz.); 1805: gesztenye (Verseghy F.: Ung. Sprach. 323: NSz.); — gëszkënye, geszkënye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTsz.). J: 1.1244/1390/1394: ’a szelíd gesztenyefa termése; Edelkastanie | szelíd gesztenyefa; Edcl- kastanienbaum’# ( 1. fent); 2. 1590: ’tarsoly- fű; Pfennigkraut’ (1. fent); 3. 1808: ’vadgesz- tenyefa termése; Roßkastanie 1 vadgesztenyefa; Roßkastanienbaum’# (SI. Vad gesztenye a.); szakny. ’Castanea sativa’, vad^ ’Aescu- lus hippocastanum’. — Sz: /ós 1731: gesztenyés mn. (OklSz.); 1838: fn. (Tzs.).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’, h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vad gesztenye’; vö. még al. R. chçstinna, khçSta ’ua.’, szász Sz. kastänia ’ua.’, ir. nóm. Kastanie ’ua.’. Végső soron valamelyik elŐ-ázsiai nyelvből származhat. Az európai nyelvekben a gör. καστανόν ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö.: fr. châtaigne; ol. castagna; szb.- hv. késien; szín, köstanj; le. kasztan: ’ua.’. — A baj.-osztr. k ~ m. g megfelelésre vö. giccs, gitt (1. még a kesztene változatot). A nálunk Őshonos szelídgesztenye nevének átvétele 1200 táján történhetett. A vadgesztenyefának a szelídgesztenyéhez eredetileg semmi köze, csupán termésének a szelídgesztenyéhez hasonló színe és alakja miatt nevezték az Európában a 16. sz. második felétől kezdve elterjedő fát és termését szintén gesztenyének. — A gesztenye szláv, olasz és latin származtatása nem fogadható el. — A gesz· tenyés származék későn tűnik fel, bár „gesztenyésnek (silva castanialis, castanetum;


gesztet
1057
gesztenyefäs hely ) már 1370-tŐl kezdve szerepelnek a forrásokban.
Miklosich: Nvr. 11: 1G7, TENachtr. 1: 71, 2: 158; Körösi: Nyr. 13: 500, OlEl. 31; Alexics: Nyr. 16: 257, 449; Kovács: LatEl. 16, 57; Szarvas: Nyr. 27: 150; Brassai—Pál- fi: Nyr. 37: 124; Tagliavini: RÉtH. 6: 43; Gombocz E.: BotTört. 568, 604; Rapaics: MagyGyüm. 49, 54, MNy. 38: 297 ® ; Kniezsa: MNy. 37: 57, SzlJsz. 644 ®; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 268; Gáldi: RHC. 1: 84; Szótir. 116; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 31; Stanislav: SlovJuh. 2: 192; Dömötör: AEthn. 2: 147; Bárczi: Szók.2 47, MNy- Életr. 126; Mollay: NytudÉrt. 40. sz. 249 ® ; Tamás: UngElRum. 381. (Loewe: PBBeitr. 62: 52; Striedter-Temps: DLwSkr. 142; Kluge: EtWb.19 356.)
gresztet 1833: „Gyesztet, v. Gyentet a’ ló (Baranyai szó) . . . nem lépést, sem fut- vástt, és nyargal vástt; hanem kotzogva, és farkas ügetve, vagy poroszkálva” (Kassai 2: 281); 1838: Gesztetni sz. (Tsz.); 1864: desztet (CzF.). J: 1833: ’apró lépésekben üget; traben I ballag; trotten’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szóként keletkezett, legalábbis alakja és jelentésköre erre enged következtetni. Esetleg származásbeli kapcsolatban van a vele azonos jelentésű gentet ~ gantat gyentet igével. — Főként a Dunántúlon élő nyelvjárási szó.
CzF. gesztet és gyésztét a. ® ; Simonyi: M- Nyelv.1 1: 28; Deme: MNy. 38: 114. — Vö. gentet.
gesztikuliil 1828/1952: „valamikor tűzbe jött, . . . jobbjával mindig gesticulált” (Kazinczy F.: Napló 316: NSz.); 1874: gesztikulált gr. (Mikszáth: Elb. 1: 90: NSz.). J: 1828/1952: ’beszédét (élénk) taglejtésekke kíséri; gestikulieren’ (]. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gesticulate; ném. gestikulieren; fr. gesticuler; ol. gesticulare; or. mecmuKyAŰpoeamb: ’ gesztikulál’. Forrása a lat. gesticulari kézmozdulatokat tesz; gesztikulál’, amely a lat. gesticulus 'gesztikuláló (kéz)mozdulat’ (< : lat. gestus; 1. gesztus a.) származéka. — Am. gesztikulál átadójaként főleg a latin és a német jöhet számításba.
Rell: LatSz. 38. (Schulz: DtFremdwb. 1: 246; OxfEnglDict. Gesticulate a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 595; Wartburg: FEW. 4: 125; DudenEtym. 218.) — Vö. gesztus.
gesztus 1796; „[szavait] jól alkalmasz- tatott testének mozgásai, gestusai követték” (Gvadányi: Világ, hist. 2: 313: NSz.); 1799: gefztus (Márton Geberde a.). J; 1. 1796: ’ taglejtés; Gebärde | kézmozdulat; Handbewe· 67 Történeti-etimológiai szótár
gung’ (1. fent); 2. 1891: 'valamilyen magatartásra, álláspontra mutató megnyilatkozás, tett; Äußerung, Tat, die eine Stellungnahme andeutet’ (Pálffy A.: Leány 160: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. gestus ’testmozdu- lat; taglejtés’. Ez a lat. gerere ’visel, hord valamit; viseli, mutatja magát’ származéka. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ném. Geste; fr. geste; ol. gesto; cseh gesto; or. ztcecm: ’gesztus’.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 245; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 595; Wartburg: FEW. 4: 126; Kluge: EtWb.19 254.) — Vö. gerla, gesztikulál.
gettó 1854/1894: „Elpusztult várát [Pozsonynak] csak a Ghettóba rekesztett zsidóság őrzi” (Jókai 6: 267: NSz.); 1882: getóba gr. (Teleki S : EgyrŐl-másról 1: 64: NSz.); — gettó (RévaiLex. 8: 512). J; 1854/1894: ’zsi- dók lakta, elkülönített városnegyed; Getto’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. ghetto; ném. Getto, Ghetto; fr. ghetto: ’gettó’; ol. ghetto 'gettó; szegén y negyed, elhanyagolt városrész’ ; or. eérnmo ’gettó’. Az olaszból terjedt el ; itt először 1531-ben mutatkozik Velence zsidónegyedének elnevezéseként. Az olasz szó számos megfejtési kísérletének egyike sem tekinthető bizonyítottnak. — Ám. gettó közvetlen forrása tisztázatlan.
(Spitzer: WS. 6: 204; Gutkind: ZRPh. 52: 731; OxfEnglDict. Ghetto a.; Storfer: Wörter 157; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1795; Partridge: Or. 253; DudenEtym. 218.)
géz 1883: „Gaze antiseptie: fertôztele- nített gaze” (Balogh: OrvMűsz. 109); — géz (Radó: IdSz.1); géjz-nek gr. (Varázsrontó 271). J: 1883: ’pamutból készült sebkötöző pólya; Verbandmull’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gauze; ném. Gaze; fr. gaze; ol. garza; sp. gasa; or. ea3: ’fátyolszövet; géz’; az angolban és németben még ’vékony drótháló, fémháló’, a franciában 'hártya; a gondolatot leplező fátyol’ is. \7égső forrása valószínűleg a perzsa kői, gäz ’nyersselyem, hulladékselyem’; vö. még arab kazz ’ua.* Az Egyiptomhoz tartozó Gaza város nevével való egyeztetése kevésbé valószínű. — Európába a szó — az áruval együtt — kereskedelmi úton jutott. Belekerült a középkori latinba is; vö. k. lat. garza, gazzatum, Gazze ’egy fajta könnyű szövésű kelme; fátyolszövet’. Orvosi 'kötszer’ jelentése valószínűleg csak a 19. sz.-ban fejlődött ki. — Am. géz a német vagy a francia megfelelő átvétele lehet az a angolos kiejtésével. — Szélesebb körben is használatos orvosi szó.
EtSz. 2: 1123 2. gáz a. ®. (Krueger: Eig- Gat. 13; Schulz: DtFremdwb. 1: 239; Lo-


gezemice
1058
giccs
kotsch 702., 1147.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1767; Kluge: EtWb.19 236; Bloch- Wartburg: DictÉtFr.4 289.) — Vö. gáz1.
gezemice 1470 k.: ,,(Bursa pastoris) gezemicze” (CasGl. 18); 1645: gezemize (G- Kat: Titk.__ 341: NySz.); 1759: gezemize (Gusztini: Üdv. mannája 150: NSz.); 1792: gezemiza (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 5: 493: NSz.); 1816: Gezsemuza (Gyarmathi: Voc. 98 [o: 106]); 1833: Geze-muza (Kassai 2: 264); 1838: Gezemucza (Tsz.); — deze-nice, gece- mice, gëze-miz, gëze-mize, geze-müce (MTsz.); gezembice, gezemic, gezmencët gr., gezmoce (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1470 k.: 'pásztortáska (mint növénynév); Hirtentäschel' (1. fent); 2. 16. sz.: ’egy fajta vérzést elállító fű; Art blutstillendes Kraut' (MNy. 39: 392); 3. 1805: 'értéktelen holmi, lim-lom; Kleinkram, Gerümpel' * (Csokonai: Alkalm. versek el. VIIT.: NSz.); 4. 1816: 'száraz ághulladék, szemét, giz-gaz; trockenes Abfallholz, Mist, Gekraut’# (1. fent); 5. 1873: ’ételma- radék, kotyvalék; Speiserest, Gekoch | vegyes savanyúság, csalamádé; (etwa:) Mixed Pickles* # (SzegSz.). B) mn. 1645: 'hitvány, értéktelen; gering, wertlos | sovány, csene- vész; mager, verkümmert’ (1. fent).
Valószínűleg ikerszó, kialakulása azonban nem világos. Alapja talán a geze-guza ’ giz-gaz’ (MTsz.) lehetett, s ebből jöhettek létre különféle, hangfestő jellegű alak változatai. Ezt a magyarázatot azonban nem támogatja eléggé az adatok időrendje. Az is ellene szól, hogy a g kezdetű ikerszavak általában megtartják a g-t a második tagban is; vö. giz-gaz, gicses-gacsos, girbe-görbe stb. ; vö. mégis N. gézi-buzi ’részeg’ (MTsz.). A N. gaz- mota 'gizgaz, törmelék’ (MTsz.) ikerítődésé- ből való származtatása még kevésbé valószínű. Jelentései közül a gyom-, illetőleg gyógy növény faj tát jelölő 1. és 2. az eredeti; a többi az 1.-ből keletkezhetett azon az alapon, hogy a pásztortáska hasznavehetetlen növény.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 250; Simonyi: AkNyÉrt. 15/3: 15; Melich: SzlJsz. 1/2: 10; Réthei Prikkel: MNy. 4: 295 ®; Beke: Nyr. 61: 117; SzófSz.®.
gézengúz 1594: „írj ides Rokonom nekem mjnd magatok, es az apró gézén [gu- zok is] mynt uattok” (Eckhardt: Tel. 55); 1598: gezóngúz (Decsi: Adag. 125: NySz.); 1599: gézén gwz (MNy. 9: 130); 1621: Gézengúz (MA.); 1725: gizen-gúz (MNy. 4: 295); 1846/1952: gízengúz (Petőfi: ÖM. 4: 43). J: A) fn. 1594: ’kölyök; Fratz, kleiner Kerl I gazfickó; Spitzbube, Gauner’* (1. fent). B) mn. 1599: ’hitvány, semmirekellő; gemein, nichtswürdig’ (1. fent).
Valószínűleg magyar fejlemény, de keletkezésének módja nincs tisztázva. Annak a feltevésnek, hogy a giz-gaz ikerszó R. giz-guz változatának volna a módosulata, ellentmond a giz-guz kése: felbukkanása és elszigetelt volta.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; As- bóth: NyK. 34: 117, 35: 58; Réthei Prikkel: MNy. 4: 289, 294 ® ; SzófSz.; Benkő: MNy. 61: 403.
gica1 1792: „Gitze: öszve fodrott darót, mellyel tojást hímeznek” (SzD.); — gica, kece, kicce (MTsz.); kica (Nyr. 87: 459); gic- ce, kice (Ethn. 74: 536). J: 1792: ’tojásfestŐ eszköz; Gerät zum Bemalen von Eiern'.
Ismeretlen eredetű. Esetleges összefüggése a N. gica2 'zsúp’ szóval jelentéstani, szempontból tisztázatlan. — Nyelvjárási szó.
Trencsény: Nyr. 46: 185; Papp L.: MNy. 50: 475; Prohászka: Nyr. 87: 459; Szabó L.: Ethn. 74: 534; Sima: MNy. 61: 309. - Vö. gica3.
gica2 1819: „leghasznossabb vétel, ha öreg, ’s többnyire ártány gitza fajtákat szerezhet” (Csondor J.: Utasítások. 85: NSz.); — gice (MTsz.). J: A) mn. 1819: ’göndör- szŐrű (disznó); kraushaarig (Schwein)' (1. fent). B) fn. 1831/1899: 'disznó; Schwein' (Czuczor: KM. 2: 200: NSz.).
Állathívogató szóból keletkezett; vö. N. gidz-gidz-gidz-gic (disznóhívó szó) (OrmSz.), N. gicczi-gicczi (ua.) (Kelemen: Mondsz. 729). Főnévi jelentése lehetett az eredetibb. Melléknévi jelentését a tautologikus jellegű gica disznó (vö. 1820: Nagyváthy: Házi gazdassz. 178: NSz.) szerkezetben tapadással nyerhette. — A szik. N. gico, gyco 'magyar sertésfajta' (SSpJS. 640) a magyarból származik. — Nyelvjárási szó.
Papp L.: MNy. 50: 475; Kelemen: Mondsz. 729.
gica.3 1840: gic (MTsz.); 1857: „giczar csomó szalma a’ ház födelén” (MNyszet. 2: 411); — gicca (MTsz.); gëca, kica, kicca (ÚMTsz.). J: 1840: 'zsúp; Strohbund, Schaub’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán szerb-horvát vagy szlovén jövevényszó; vö. szb.-hv. kitica 'csokor; rojt’; szín, kitica ’kis hajfonat; csokor’. Esetleges összefüggése a N. gica1 ’tojásfestŐ eszköz’ szóval jelentéstani szempontból tisztázatlan. A ’zsúpszalma’ jelentésű N. kicská-va\ alaki nehézségek miatt aligha kapcsolható össze. — Nyelvjárási szó.
Beke: Nyr. 61: 117; Bátky: MsgNépr. 1: 164; Papp L.: MNy. 50: 475; Sima: MNy. 61: 309. — Vö. gica1.
giccs 1909: „emiatt hívja a magyar képzőművész az ilyes vásári munkát giccs- nek” (Varázsrontó 257). J: 1909: 'ízléstelen, olcsó hatású műalkotás; Kitsch' (1. fent). —


grida
1059
g^igrerli
Sz: ~es 1936/1956: giccses (Grandpierre: Nagy emb. 236: NSz.).
Német eredetű; vö. ném. Kitsch ’giccs’. Ez valószínűleg a ném. N. kitschen ’az utca sarát összekaparja’ igéből keletkezett azon az alapon, hogy a sebtében összecsapott, hitvány festményt gúnyképpen a szétmázolt sárhoz (das Gekitschte ) hasonlítgatták. A szb.- hv. kiö; cseh kyc; szlk.gÿÔ; le. kicz: ’giccs’ szintén a németből származik. — A magyar szó g-je délnémet ejtéssajátságot tükröz.
Gáldi: Nyr. 85: 93; Kiss: Élet és Tudomány 1963. 986. (TrübnersDtWb. 4: 152; DudenEtym. 326; Kluge: EtWb.19 371.)
gida 1663: „Öreg meddő kecske van 1, tavalyi gidó van 5” (Gér: KárCs. 4: 454: NySz.); 1693: gedó (Otr: OrigHung. 1: 18: NySz.); 1782: Gidátul gr. (MNy. 57: 490); 1790: GedÓk gr. (Nagv János: Nyájas Múzsa 64: NSz.); 1808: Gödé (Sándor I.: Sokféle 12: 39: NSz.); 1816: gedi (Gyarmatin: Voc.); 1833: Gede (Kassai 2: 266); 1833: gide (Hel- meczy: Jelenkor 2/2: 561: NSz.); 1838: geda (Tsz. gedó a.); 1864: gedu, göde (CzF.); — gëda, gëdô,gidi (MTsz.); dida, géda, gédocska sz., gídu (ÚMTsz.); gëdu (Nyatl.). J: 1. 1663: ’kecske kicsinye, gödölye; Zicke, Kitzlein I kisebb testű kérődzők (zerge, Őz) kicsinye; Junges von kleineren Wiederkäuern, Kitz’ # (1. fent); 2. 19. sz. m. f.: ’kecske; Ziege’ (ÚMTsz.).
Vitatott eredetű. — 1. Állathívogató szó fŐnevesülésével keletkezett; vö. N. gidi-gidi, gidili-midili, geda ne!, gidu ne!: kecskegida, kecske hívogatására használt szavak (ÚMTsz.). A gida és a többi alak változat tehát olyan alakulás, mint a csibe, koca, liba, tuba stb. A szó végek különféle kicsinyítő képzőkkel lehetnek azonosak, de feltehető az is, hogy maga az állathívogató szó bármely külön képző nélkül vált állatnévvé. (Ugyanennek az állathívogató szónak származéka valószínűleg a gödölye is.) E magyarázatot támogatja, hogy a „gida” és a hozzá hasonló állatok fogalmát egymástól függetlenül több nyelv jelöli állathívogató szóból származó, hasonló hangsorú szóval; vö.: ném. Kitz, Kitze, N. kittele, gittele stb. ’gida, gödölye’; albán Icith ’fiatal bak’; ír R. cit ’juh’ (Kluge: EtWb.19 371). Mellette szól továbbá a szó alak változatainak nagy száma is. — 2. Tulajdonnévből vált közszóvá: a bibliai eredetű Gedeon Gideon személynévnek magyar becéző formái váltak az állat nevévé. A bibliai Gedeon ugyanis kecskét főzött áldozatul (Bírák Könyve 6: 19), ezért ruházódhatott neve az állatra. Személynevek állatnévvé válására vö. gáborján, gébics, macska, mátyás- madár stb. E származtatás szerint a gida nem volna etimológiai kapcsolatban a gödö- lyé-ve\ (1. ott). — Az 1. magyarázat jóval valószínűbb. — Az OklSz. göde, gëdô és gede címszavai alatt idézett személynevek ide- tartozása bizonytalan. — Űjgörög származtatása téves. — Csak a gida alak vált ozat (1. jelentésében) köznyelvi; a többi nyelvjárási szinten él.
CzF.®, gödölye a. is; Simonyi: TMNy. 560; Patrubány: EPhK. 49: 75; SzófSz.; Pais: MNy. 40: 124; Kálmán: MNy. 43: 216; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 19 ® ; Kelemen: Mondsz. 719, 777; Ruzeiczky: KazTájsz. 311. (Paul: DtWb.5 318; Kluge: EtWb.19 371.) - Vö. gödölye.
g;idrcs-g:ödrös 1858: „a helység alatti gidresgödrös téren” (Boross Μ.: Falu bir. 42: NSz.); — gidrös-gödrös (SzegSz.). J: 1858: ’voller Gruben, holperig’ # (1. fent).
Ikerszó: a gödrös melléknévből alakult osztódással. Hasonlók még: csireg-csörög, dirmeg-dörmög, zireg-zörög stb.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 254; Simonyi: TMNy. 357; SzófSz. gödör a.; Pais: MNy. 47: 149 ®, 55: 458.
gigász 1803/1804: „Mint büszke Gigás- ra rohantak” (Sopronyi Μ. Társ. 93: NSz.); 1821: Gigászi sz. (Hasz. múl. Ktár. 3: 91: NSz.); 1865: gigans (Babos). J: 1803/1804: ’óriás; Riese’ (1. fent). — Sz: 1821: 1. fent II gigantikus 1878: „Csak a campanille emelkedett túl a fénykörön . . . giganticus árnyat vetve a dogék palotájára” (Asbóth J.: Álm. 108: NSz.); — gigantikus (Tolnai: Magy. szót.1). J: 1878: ’óriási; gigantisch’ (1. fent).
Jőve vény szó-család, amelynek tagjai a görögön keresztül függnek össze egymással. — A gigász latin eredetű; vö. lat. Gigas (gen. Gigantis ) ’óriás’ ; ez a gör. Γίγας ’ua.’ átvétele. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ném. Gigant; ol. gigante; cseh gigant; le. gigant; or. zúzáim: ’óriás, gigász’. A m. gigans a német megfelelő latinosítása ; erre vö. adjutáns stb. A m. gigantikus forrása a gör. γιγαντικός ’ua.’ (< : gör. Γίγας), de hozzánk talán a ném. gigantisch ’ua.’ közvetítette. Végződése latinosítás eredménye. Nemzetközi megfelelőként vö.: ang. gigantic; cseh giganticky; le. gigantyczny: 9gigászi’. — A választékos stílus szavai.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 246; OxfEnglDict. Giant, Gigantic a.; Wartburg: FEW. 4: 134; Frisk: GrEtWb. 1: 305; Kluge: EtWb.19 258; DudenEtym. 223.)
gigerli 1892: „végre valóságos gigerli lett belőle” (Nyr. 21: 18); — gigerli (Varázsrontó 519). J: 1892: ’piperkőc; Modegeck’ (1. fent).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném. Gigerl ’divatmajom, piperkőc’. Etimo- 67*


gikszer
1060
giliszta
lógiailag azonos a ’kakas’ jelentésű ausztriai (Traun —Enns vidéki) ném. N. gigerl főnévvel; köznyelvi jelentését megbélyegző szándék hozta létre. Más nyelvekbe is átkerült; vö. szb.-hv. N. gigerl; cseh N. gigrle; szik. R. gigrlo: ’piperkŐc*. — Elavult divatszó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 115®, 304; Horger: NytAl.1 116. (Machek: EtSIÖSl. 116; Striedter-Temps: DLwSkr. 129; Kluge: EtWb.1’ 257.)
gikszer 1854: „a gikszerek minél gyérebben legyenek hallhatók” (Beöthy L.: Puncs. 2: 145: NSz.); 1857: kixereket gr. (Lauka G.: Vidék 1: 194: NSz.). J: 1. 1854: ’hangbicsak- lás az énekben; Umschnappen der Stimme beim Singen’ (1. fent); 2. 1898: ’hiba; Fehler I melléfogás; Fehlgriff’ (Dobos); 3. 1900: ’hibás lökés <a biliárdban); Fehlstoß (im Billardspicl)’ (Tolnai: Magy. szót.).
Ausztriai német eredetű; vö. ausztriai ném. Gickser ’hangbicsaklás (énekben)’ (Lumtzer —Melich: DOLw. 115); vö. még: szász E. gäksar ’ua.’ (Kisch: WbNösn.), ném. N. kickser ’hibás lökés* (Sprach- Brockhaus7 33G). A német főnév a hangutánzó eredetű ném. N. gicksen ’egyet kiált; megdöf, meglök (azért, hogy az illető kiáltson); (hang) megbicsaklik; (lökés a biliárdban) megcsúszik; stb.’ származéka. — A bizalmas társalgási nyelv szava.
Lumtzer—Melich: DOLw. 115®, 304. (Kluge: EtWb.19 257.)
gili 1. gerlice
gilice1 1500 k.: „Rannus: yrglicze” (CasGl. 75.); 1577 k.: lÿZÿcje Têwÿs (OrvK. 533); 170G: Girlicze tüske (MNy. 2: 322); 1775: GeZícze-tüske (MNy. 5: 186); 1790 k.: iglicz (Nyr. 85: 211); 1794: iglitzi (Nyr. 21: 225); 1798: Gilitze tövisk (MNy. 56: 401), Gerlilze tüske (Nyr. 63: 87); 1826: igricze-tövisnek (Fáy A.: Hasznos jegyz. 50: NSz.); — igric- tüske (Csapod y — P riszten MNövSz. 83); iglica, iglice, iklicá (ÚMTsz.). J: 1. 1500 k.: ’iiláspiros virágú tövises cserje; Hauhechel’ (1. fent; 1. még SzikszF. 9); 2. 1590: ’szamár- bogáncs; Eselsdistel’ (SzikszF. 16); 3. [igli- ce] 1914: ’járomszeg; Jochnagel’ (Nyr. 43: 287); szakny. iglice ’Ónonis’.
Szláv eredetű; vö.: big. N. ueaúyti [többes szám] ’egy fajta szúrós növény’ (Mlad. 1: 825); szb.-hv. Iglica ’kis tű; gólyaorr’ (Dayre — Doanovié —Maixner 161), N. ’iglice* (Simonovic 324); szín, iglica ’kis tű; különféle rendeltetésű szeg; gólyaorr; iglice’ (Pletersnik 1: 291); cseh jehlice ’tű; tűlevél; iglice’; szik, ihlica ’ua.; járomszeg’ (S1SJ. 1: 590); megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Mindezek az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. — A magyarba egy déli szláv vagy egy szik. R. iglica ’iglice’ kerülhetett át. A gerlice, gilice stb. alak változat a hasonló hangtest ű madárnév hatására keletkezett. A 2. jelentés úgy kapcsolódik az 1.-höz, hogy mindkettő szúrós növényre vonatkozik. A Nyitra megyéből feljegyzett 3. jelentésben külön átvétel a szlovákból. — Nyelvjárási és — iglice alakban — szaknyelvi szó.
Miklosich: Nyr. 11: 220®; Kúnos: Nyr. 12: 201; Bz. K.: MNy. 6: 288; Beke: Nyr. 63: 87 ®, VasiSz. 3: 160, MNy. 56: 401; SzófSz. iglice a.; Deme: MNyTK. 69. sz. 37; Kniezsa: SzlJsz. 220 ®, NyK. 66: 63; Molnár N.: Növ. 8; Prohászka —Beke: Nyr. 89: 103.
gilice2 1. gerlice
æilîngr-gralane; 1877: „Giling galang, gi- ling gálán y, A töröknek szól a harang” (Bartók: Órtüzek 69: NSz.). J: 1877: eine Interjektion * (1. fent).
Hangutánzó eredetű ikerszó: a kisebb és ennélfogva magasabb hangú harangok kon- dulásának, csengésének érzékeltetésére keletkezett. Egyes tagjai önállóan, egymástól függetlenül nem élnek. Hasonló jellegű és eredetű a N. gingalló ’giling-galang’ (ÚMTsz.). \o. még bim-bam.
B. Lőrinczy: MMNyR. 1: 151, 294; Kelemen: Mondsz. 31, 381, 387, 461.
giliszta 1395 k.: „luborcus: gelirfta” (BesztSzj. 1122.); 1405 k.: gali^ta (SchlSzj. 1705.); 1520 k.: ghelizta (MNy. 11: 135); 1525 k.: Gÿlÿztha (MNy. 11: 81); 1533: Ghe· lezta maras (Murm. 997.); 1595: Gelezte (Ver. 57), galiztyakat gr. (BeytheA: FivK. 3G: NySz.); 1G44—71/1884: gilyixzta (Kecsk: ÖtvM. 275: NySz.); 1774: gelyiszta (Dugonics: Trója vesz. 220: NSz.); — gaiszta, géjszta (MTsz.); gajiszta, gëlëstâjja gr., gelësz- ta, gölöszta, guliszta, kuliszta (ÚMTsz.). J: 1. 1395 k.: ’hengeres testű gyűrűs féreg, amely a földben él; Regenwurm’ * (1. fent); 2. 1520 k.: ’bélféreg; Darmwurm’ * (1. fent). — Sz: 1590: Gelesztas (SzikszF. 175).
Szláv eredetű; vö.: big. 24ucm; szb.-hv. glista; szín, glísta: ’földigiliszta; bélféreg*; szik, hlísta; or. zmicm, zmicmá: *bclféreg; N. földigiliszta*; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. glista szava került át a szóeleji mássalhangzó-tor- lódás feloldásával. A magyar hangrend i ingadozások az átvett szó vegyes hangrendje alapján jöttek létre. A gaiszta alakváltozatból l > ly > j > ο fejlődéssel tűnt el a hangzóközi mássalhangzó. Mindkét magyar jelentés jöhetett a szlávból, bár a 2. a magyarban is kialakulhatott az l.-bŐl hasonlóságon alapuló névátvitellel.


gilt
1061
gimnázium
Miklosich: Nyr. 11: 167®; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 31; Asbóth: Nytud. 4: 173; SzófSz.®; Benkő: MNy. 51: 329; Kniezsa: SzlJsz. 195®, NyK. 65: 100, 66: 61; Moór: AEthn. 12: 22, NyK. 67: 37; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 155. (Vasmer: RussEtWb. 1: 274; Slawski: SlEt. 1: 284; Machek: EtSIÖSl. 130.)
gilt 1878: „Mind nem gilt már... a mióta Megnéztem a telekkönyvet” (Jogász humor. 141: NSz.); — gült (ÚMTsz.). J: 1878: ’ rendben van; es gilt | érvényes; gültig* (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. (es) gilt 'rendben van, áll az alku; érvényes' (Sprach- Brockhaus7 237). A ném. gilt a gelten 'ér valamit, érvényes; stb.' ige jelen idő egyes szám 3. személyű alakja. — Az alacsonyabb szintű köznyelvben használatos.
Lumtzer —Melich: DOLw. 116®, 304. (Kluge: EtWb.19 245.)
gilva 1228: „Preterea ancillas quarum nomina hec sunt Cheperke cum filiabus suis. Scinta. Scentev. Giluad” sz. szn. (OklSz. golyva? gilva? a.); 1405 k.: „bolcta: gilua” (SchlSzj. 957.); 1673: gelyvàc gr. (Com: Jan. 28: NySz. golyva, gëlyva a.); 1838: Gejva, pwa-gomba (Tsz.); — géjva, gëlva, gëlyva, geya, géva (MTsz. golyva a.); giva, gyiva (ÚMTsz.). J: 1228: ? ’egy fajta lemezes gomba; Art Blätterpilz | laskagomba; Seitling' (1. fent), 1405 k.: 'ua.' (1. fent; 1. még 1584 k.: Gombocz E.: BotTört. 122).
Szláv eredetű; vö.: szb.-hv. glfiva '(lemezes) gomba', N. gliva ’ua.’ (Simonovic 13); szín, gliva ’ua.’; cseh hliva 'laskagomba'; szik, hlira ’ua.'; ukr. zaúea ’egy fajta taplógomba, ökörnyelv gomba' ; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Etimológiailag azonos a külön átvételből származó m. goZyrd-val. — A magyar szó forrásaként főleg a szerb-horvát, szlovén és szlovák jöhet számításba. Hangalakja a szóeleji szláv mássalhangzó-torlódás feloldásával jött létre.—A dunántúli, alföldi és a palóc nyelvjárások szava.
CzF. golyva a.; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Gombocz: MNy. 16: 5; Pais: MNy. 18: 95; Horger: MNy. 18: 174; SzófSz.®; Ber- rár: MNy. 47: 171; Kniezsa: SzlJsz. 195®. (Vasmer: RussEtWb. 1: 273; Machek: EtSIÖSl. 131; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 199.) — Vö. golyva.
gím 1113: „De villa Gimes est terminus quedam via. quç ducit ad Elefánt” sz. hn. (Fejérpatakv: Kálmán kir. oki. 60); 1395 k.: „humulus [o: hinnulus]: gím” (BesztSzj. 1056.); 1549: gém (MNyTK. 8. sz. 14); 1860: gyim (Bérczy K.: Vadászműszót. 5: NSz.). J: 1113: 'nőstény szarvas, Őz, dámvad; Hirschkuh, Ricke | rőtvad; Rotwild' (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Indoeurópai roko- nítása, mongol és török származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 16; Balassii: NyK. 24: 275; Melich: MNy. 9: 344; Vámbéry: M- Bölcs. 159; SzófSz.®; Kniezsa: MNny. 6: 25; Gáldi: Szótir. 320; B. LŐrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 87.
gimnasztika. 1810/1896: „az illy gym- nastikai gyakorlások által, eddig volt elké- nyeztetésót kihajtom” sz. (Kazinczy: Lev. 7: 266: NSz.); 1828: „csak nem élete kezdetétül fogva egy különös Gymnastikában él” (Széchenyi: Lov. 143: NSz.); 1834: gymnász- tikai sz. (P. Thewrewk J.: Honbarát 24: NSz.); 1857: gümnasztikai sz. (Bernât G.: Kaczag. 29: NSz.); 1858/1886: gimnasztikájában gr. (Vas Gereben 5: 423: NSz.). J: 1810/1896: 'testgyakorlás, torna; Gymnastik’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gymnastica; ném. Gymnastik; fr. gymnastique; ol. gin- nástica; or. euMHácmiiKa: 'testgyakorlás, torna'. Forrása a gör. γυμναστικός 'a testgyakorlást illető, arra vonatkozó'; ez a gör. γυμνάζω 'ruhátlan tornászokkal testgyakorlatokat végeztet’ (< : gör. γυμνός 'meztelen, fedetlen') származéka. A görög melléknév a lat. gymnasticus ’ua.’ közvetítésével terjedt el, részben a fŐnevesült nőnemű gymnastica (ti. ars ) 'testgyakorlás’ révén ; erre vö. gör. γυμναστική (τέχνη) ’ua.’; h. lat. gymnastica ’bajnoki tudomány’. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: Latjszlrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 260; OxfEnglDict. Gymnastica.-, Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1810; Frisk: GrEtWb. 1: 332; Kluge: EtWb.19 278.) — Vö. gimnázium.
gimnázium 1787: „Gyakorlodalom: Gyimnázium” (Barczafalvi Szabó: Szigvárt 1. Szj.: NSz.; vö. NyÚSz. 111); 1792: Gym- násiumban gr. (Magyar Hírmondó 1: 348: NSz.); 1793: Gymru siumnak gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 61: NSz.); 1804: Gyimná- ziomnak gr. (Fábchich J.: Pindarus 90: NSz.); 1816: Gimnazsiom (Gyarmathi: Voc.); 1881 : Gimnázium (MagyLex. 8: 182); — dig- náziony, gibnázijom, gyirimnázium, ignáci- jum (ÚMTsz.). J: 1787: 'Art höhere Schule’ * (1. fent), 1792: ’ua.’ (1. fent) || gimnazista 1877: „minden ember gyönyörködött benne ... a superintcndenstől az utolsó gymnásistáig” (Brassai S.: A gyógyszerészné 20: NSz.); 1881: gimnazistáknak^. (MagyLex. 8: 182); — gimszarista (ÚMTsz.). J: 1877: ’Gymnasiast(in)' # (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. gymnasium ’sporttér; a filozófusok gyülekezőhelye’, k. lat., h. lat. gymnasium ’egy fajta középiskola’, h. lat. gymnasista ’a középiskola tanulója’. A szócsalád alapja a gör. γυμνά-


gipsz
1062
girbic
σιον ’az a hely, ahol testgyakorlatokat végeznek (ruhátlanul); (testi, szellemi) gyakorlat, gyakorlás’ ( < : gör. γυμνάζω < : gör. γυμνός: l. gimnasztika a.). A h. lat. gymna- sista a lat. gymnasium származéka. A szócsalád. tagjai különféle úton-módon bekerültek több európai nyelvbe; vö.: ang. gymnasium; ném. Gymnasium; fr. gymnase; ol. ginnásio: ’<antik) testgyakorló tér, iskola’; az angolban, franciában ’tornacsarnok’ is. A ’középiskola’ jelentés — a humanizmus óta — részben a ném. Gymnasium ’ua.’ közvetítésével terjedhetett el; vö.: cseh gymnasium, gymnasista; le. gimnazjum, gimnazista; or. 2UMHá3i&, euMHa3Úcm(Ka): ’gimná- zium’, ’gimnazista’. — Am. gyimnázium stb. <7?/-jére vö. gyehenna stb. A gimnazsiom z/?-je magánhangzóközi lat. s ~ m. zs hangmegfelelést mutat; vö. muzsika stb. A m. gym- nasion görögös forma. A többi alakváltozat részben elhasonulás, részben pedig elhallás, tréfás elcsavarás stb. eredménye.
Kovács: LatEL 50; Melich: SzlJsz. 1/2: 46; Gyalmos: MNy. 29: 232, 234 ® ; Kálmán: MNy. 45: 282; Kallós: Nyr. 76: 461 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 259; OxfEnglDict. Gymnasium a.; Wartburg: FEW. 4: 355; Frisk: GrEtWb. 1: 332; Kluge: EtWb.19 278.) — Vö. gimnasztika.
gipsz 1604: „czifrához való formák, gibsből csináltak” (MNy. 61: 486); 1636: gipsot gr. (Pázm: Préd. 712: NySz.); 1644 — 71/1884: gyipszet gr. (Kecsk: ÖtvM. 320: NySz.); 1791: Gipsz (Zay S.: Mineralógia 103: NSz.). J: 1. 1604: ’szénsavas mészvegyület, illetőleg az ebből égetett, Őrölt fehér por; Gips* (1. fent); 2. 1881: ’gipszkötés; Gips verband’ (MagyLex. 8: 183). — Sz: ~el 1818: gipszelt sz. (Márton Gypsatus a.).
Német eredetű; vo. ném. Gips ’gipsz’. Ez a lat. gypsum ’ua.’ (< gör. γύψος ’kréta; gipsz’ < sémi gabïê ’kristály’) átvétele. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos más európai nyelvbe; vö.: ang. gypsum; fr. gypse; ol. gesso; or. sunc: ’gipsz’. — A 2., orvosi jelentés a gipszkötés összetételből vált ki tapadással.
CzF.; Kovács: LatEL 16; Melich: Nyr. 24:248, SzlJsz. 1/2: 46; Lumtzer—Melich: DOLw. 116 ®. (Lokotsch 716.; OxfEnglDict. Gypsum a.; Wartburg: FEW. 4: 356; Frisk: GrEtWb. 1: 336; Kluge: EtWb.19 258.)
gíra. 1416 U./1450 k.: „tiz èze? giaat adoc te penzed píizpipnec” (BécsiK. 56); 1456 k.: geraual gr. (SermDom. 2: 728); 1778: gyíráddal gr. (Fal: BE. 581: NySz.). J: 1416 U./1450 k.: ’a különböző korokban más-más értékű pénz- és súlyegység; Art Münzeinheit und Gewichtsmaß’ (1. fent).
Valószínűleg latin eredetű; vö. h. lat. gira ’egy fajta pénzegység’ (1767: PPB. 605).
Ennek végső forrása a héber gêrâ ’héber pénz- és súlyegység: a sekel 20-ad része* lehet. — A magyarázatnak az a gyengéje, hogy a szó az egyházi latinból nem mutatható ki (a Vulgata az obolus ’pénzegységfaj- ta’ szóval fordítja), amellett a hazai latin megfelelő közvetlen előzményeként a magyar is számításba jöhet. — Az 1134: gira szn. (MonStrig. 1: 86); 1221/1550: Gira szn. (VárReg. 99.) aligha tartozik ide. — Szláv származtatása nem fogadható el. — Elavult szó.
Melich: SzlJsz. 1/2: 46, MNy. 11: 47®, MNy. 12: 95 ® ; Mariánovics Milán: Nyr. 45: 407; Kertész: Szók. 183. (OxfEnglDict. Gerah a.; Klein: EtDictEngl. 651.)
grirbegrörbc 1756: ,,A ki utálatos, csúnya, rút ábrázatú, girbe-görbe testű, szép maga-viseléssel a természetnek fogyatkozását helyre-hozza” (Biró: Micae. 156: NySz.); 1774: görbe, gurba (Szőnyi Benj.: Fisika 13: NSz.); 1792: Gurba görbe (SzD.), girbe gurba (Őri Fülep G.: Nemz, büszk. 102: NSz.); 1808: görbe girba (Farkas Fér.: Éj diád. 53: NSz.); 1815: gérbe-gurbák gr. (Kazinczy: Munkái 5: 233: NSz.); 1861: girba- gurba (Merényi L.: Er. népm. 1: 44: NSz.); 1866: gerbegurba (Bulyovszky L.: Norv. 2: 66: NSz.); — girbi-görbe, girbe-gorba (MTsz.). J: 1756: ’krumm, verwachsen, mißförmig’ # (1. fent).
Ikerszó: a görbe melléknévből alakult osztódással. Hasonlók még: dirmeg-dörmög, gircses-görcsös stb. A másodlagos girbe-gurba, gérbe-gurba-féle változatokra vö. dirreg-dur- rog, dér-dúr, hepe-hupa stb. ; mindezek magas és mély hangrendű tagokból állanak.
Kúnos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; B. J.: Nvr. 54: 63; Réthei Prikkel: MNy. 4: 294; Horger: MNy. 20: 78, 23: 131, 133, 135, MSzav. 66; Pais: MNy. 47: 152 ®; Décsi: WeltSlav. 3: 378.
grirbic 1838: „Görbicze: pupos hátú. Balaton melléki szó” (Tsz.); 1863: Görbicz szn., „Gérbincsés [sz.]: görcsös: girbincs ember” (Kriza: Vadr. 388, 500); — gérbic, gibercs, girbics, görbec (MTsz.); Görbics szn. (NyF. 34. sz. 183); girgincs (NyF. 37. sz. 23); girbic (MNy. 12: 40); gérbics (ÚMTsz.). J: A) mn. 1. 1838: ’görbe növésű, púpos; krumm- wüchsig, bucklig* (1. fent); 2. 1873: ’sovány; mager’ (Nyr. 2: 135); 3. [gibercs] 1880: ’nyomorék; krüppelig’ (Nyr. 9: 376). B) fn. [gibercs] 1876: ’gebe; Schindmähre* (Nvr. 5: 35).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, legalábbis erre mutatnak alak- és jelentésváltozatainak sajátságai, valamint kiterjedt rokonsága. A hangfestés síkján legközelebbi rokonságába a N. geréb2 ’csigolya; hátgerinc; stb.’, továbbá a gerinc tartozhatik. Kapcso¬


gircsáva
1063
gitár
latban állhat a N. géra ’cingár, vézna’ (MTsz.), N. gercsa ’a torok környéke; hátgerinc; ádámcsutka; stb.’, N. gërcsô ’vézna’ (MTsz.), N. gerdány ’sovány, nyiszlett’, N. gernye ’szikár, sovány; hátgerinc’, girhes stb. szavakkal is. A ’sovány’ és a ’hátgerinc’ jelentés összefüggését 1. gernye a. A girbic szóvégére vö. gerinc ~ R. gerec geric, nyápic. Jelentései közül az A) 2. lehetett a legrégibb. Az A) 1. jelentés kialakulásába nyilvánvalóan belejátszott a ’sovány’ jelentésben is kimutatott görbe ~ N. girbe, görge stb. — Földrajzi elterjedése és nagyszámú alak változata miatt nem fogadható el az a föltevés, hogy a gyéren adatolható szb.-hv. N. grbac ’púpos ember’ (IIASz. 3: 392) átvétele volna. — Nyelvjárási szó.
Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 40; Laczkó: Nyr. 36: 360, 461, 462; Juhász: Melich-Eml. 178; Kniezsa: SzlJsz. 645 ® ; Benkő: StudSl. 12: 45 ®. — Vö. gercsa, gerdány, geréb2, gerinc, gernye, girhes, görnyed.
gircsáva. 1838: „G er csáva: kötölődzés- ből származott czivakodás; innen ennek szerzője gercsávásnak mondatik” (Tsz.); 1838 — 45: Gircsáva (MNyTK. 107. sz. 21); 1876: gercsáva (NyK. 12: 100); — gercsáva (MTsz.). J: 1838: ’kötekedésből keletkezett zavar, felfordulás; Durcheinander, Rummel als Folge der Neckerei’ (1. fent).
Román eredetű; vö. rom. gîlceâvà ’civa- kodás; perpatvar; R. lárma, zsivaj’. A románba a big. N. aa/wdea ’lárma, zsivaj’ (B'blgT'blkReÔ.2 121) átvételeként került. — A magyar alakváltozatok első szótagjának e-je és ι-je a velaris rom. i különféle helyettesítését mutatja. Az idegen nyelvi l m. r megfelelésre vö. pl. harisnya, — Közvetlenül a szlávból való származtatása téves. — Székely nyelvjárási szó.
Edelspacher: NyK. 12: 100; Szinnyei: Nyr. 22: 492 ®; Blédy: Infl. 47; Kniezsa: SzlJsz. 828 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 367; Bárczi: Szók.2 121. (BEtReÖ. 254.)
girhes 1322/1338: ,,Johannes dic | tus Gurhes” szn. (MNy. 10: 79 — 80); 1505: Gewrhes szn. (OklSz. görhes a.); 1561: „az cseri majorból költözzél ki az te görhes ünŐ- iddel és rühes borjúiddal” (Nádasdy 69); 1799: görhös (Márton Mähre a.); 1865: girhes (Pap Gy.: Palóc népk. 77: NSz.); — gërhàs, gerhës, girhës (MTsz. görhes a.)j gorhas (Orm- Sz.); girgës, girhös, görhes (ŰMTsz.). J: A) mn. 1322/1338: ’betegesen sovány, nyiszlett; mickerig, spillerig | göthös; kränklich, siech’ * (1. fent; 1. még 1561: 1. fent). B) fn. 1799: ’gebe; Schindmähre’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, legalábbis erre mutatnak alak- és jelentésváltozatainak sajátságai, valamint kiterjedt családja. Közvetlenebb rokona lehet a N. ge- her ’girhes’ (Kassai 2: 146), N. gérhám ’sovány’ (MTsz.), N. gërhënya ’ua.’ (MTsz.), továbbá a N. géra ’cingár, vézna’ (MTsz.). A hangfestés síkján származási kapcsolatban állhat a N. gercsa ’a torok környéke; hátgerinc; ádámcsutka; stb.’, N. gërcsô ’vézna’ (MTsz.), N. gerdány ’sovány, nyiszlett’, N. geréb2 ’csigolya; hátgerinc; stb.’, gerinc, N. gernye ’szikár, sovány; hátgerinc’, N. girbic ’púpos; sovány’ stb. szavakkal is. A ’sovány’ cs a ’hátgerinc’ jelentés összefüggését 1. gernye a. A girhes szó vége az -s mellék- névképzővel azonos. A B) jelentés girhes ló- féle szókapcsolatból önállósulhatott jelentéstapadással. — AN. kőrő ’porhanyó, töredé- keny’ (MTsz.), N. görhe ’porhanyós pogácsa vagy lepényféle’ szavakkal való összekapcsolása nem meggyőző. Finnugor egyeztetése téves.
Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 36; Pais: MNy. 15: 129; SzófSz.®; Németh: AOr. 15: 215, NytudÉrt. 38. sz. 188; Benkő: StudSl. 12: 44 ®. — Vö. gercsa, gerdány, geréb2, gerinc, gernye, girbic, görnyed·
girland 1793: ,,A’ Girlándok (Girándo- lok) is elég szépek” (Bethlen I.: Posta Tzug 22: NSz.); 1835: Guirland (Kunoss: Gyal.); 1853 — 4: girlandként gr. (Fal. Est. 305: NSz.). J: 1793: ’virágfüzér; Blumengewinde, Girlande’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. garland; ném. Girlande; fr. guirlande; ol. ghirlanda; qt, supARHÖa: ’virágfüzér, lombfüzér; koszorú’. Az olaszból terjedt el, de az ol. ghirlanda etimológiája nincs megnyugtatóan tisztázva ; talán a frank *wiara ’aranyszálakból készített dísz, ékesség’ átvétele. A középkori latinban is élt; vo. k. lat. garlanda ’koszorú, füzér’. — A magyar szó közvetlen forrásaként a francia és a német jöhet számításba.
Tóth: MDivatsz. 27. (Schulz: DtFremdwb. 1: 247; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 9524.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1800; Öhmann: NeuphilMitt. 55: 135; Kluge: EtWb.19 258; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 341.)
gitár 1803: „gitárrájóknak hangja a’ jó atyákat búsította” (Le Sage: Sánta örd. 1: NSz.) ; 1806/1893: ghitárom gr., Guitárrám gr. (Kazinczy: Lev. 4: 160, 281); 1807: Gittáron gr. (Kultsár: Hazai Tud. 1: 211: NSz.); 1814: guitarr (Gáldi: Szótir. 34); 1829: Gitáromnak gr. (Décsei J.: Vers. 166: NSz.). J: 1803: ’Gitarre’ # (1. fent). — Sz: ~oz 1819: guitároz (Haszn. Múl. 2: 226: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. guitar; nem. Gitarre, R. guitarra, guitarre; fr. guitare; ol. chitarra; or. eumápa; ’gitár’ ; vö. még. fr. guitarra ’(hathúrú) portugál gitár’. Végső forrása a gör. κι&άρα ’citera, húros hangszer’ (1. citera a.) ; eredetében tehát azonos a citerá-


gitt
1064
gleccser
val. A görög szó az arab kitara ’ua.’ (Coro- minas: BreveDicc. 304) köz vetítésó vei került a spanyolba (vö. sp. guitarra ’ua.’), s jórészt a francián keresztül terjedt tovább. — A magyar alakváltozatok elsősorban a nómet megfelelők átvételei lehetnek.
Körösi: Nyr. 15: 450; Melich: MNy. 6: 117; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (Schulz: DtFremdwb. 1: 247; OxfEnglDict. Guitar a.; Wartburg: FEW. 2: 719 cithara a.; Corominas: BreveDicc. 304; Kluge: EtWb.19 259; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 311.) — Vö. citera.
gitt 1807/1894: ,,A’ két repülő Genius eggy igen nagy tábla Florencziai kék márványba van srófok és kitt által belészegezve” (Kazinczy: Lev. 5: 6: NSz.); 1882: Gitt- farcz (Kozma F.: Ászt. 1: NSz.). J: 1807/ 1894: ’egyfajta kenhető anyag, gyurma tárgyak összeragasztására, ablaküveg rögzítésére stb.; Kitt’ (1. fent). — Sz: ^el 1901: gittül (Nyr. 30: 542).
Német eredetű; vö. ném. Kitt ’gitt’. A németből több észak- és kelet-európai nyelvbe átkerült; vö.: dán kit; svéd kitt; finn kitti; le. kit; szb.-hv. kit; rom. chit: ’gitt’. — A magyar szó régibb kitt alak változata némely szakmák nyelvében ma is él. A szókezdő k valószínűleg a magyarban zöngésült 0-vé. — A köznyelvben is használatos műszaki szó.
(Brückner: SlEt. 231; Hellquist: SvEt- Ob.3 1: 1460: Schneeweis: DtLwSkr. 69; Kluge: EtWb.19 371.)
gizgaz 1709 — 12: „Ama régi igaz jó főemberek ollyan gizgaz gróffocskákat nagy- ságolni nem akartak” (Cserei: Hist. 303: NySz.); 1784: giz-gáz, giz-gaz (SzD. 88, 103); 1856: gizguz (Garay A.: Fal. él. 2: 22: NSz.). J: A) mn. 1709 — 12: ’hitvány, értéktelen; gering, wertlos’ # (1. fent). B) fn. 1750: ’szemét, hulladék; Mist, Kehricht | gaz, gyom ; Unkraut, Gekräut’ # (Heptalogus 18: NSz.).
Ikerszó: a gaz főnévből alakult osztódással. Hasonlók még: gyimgyom, limlom stb. Eredetibb B) jelentése megfelel a gaz főnévének ; ebből jelzői használatban fejlődött ki az átvitt értelmű melléknévi jelentés.
Kunos: TanEgyMNyTárs. 1/3: 253; Simonyi: TMNy. 364; Réthei PrikkeLMNy. 4: 294; SzófSz. gaz a.; Pais: MNy. 47: 149; Benkő: Nyr. 74: 337 ; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 431.
gladiátor 1796: ,,egy illy nézójáték sokkal jobb, mint egy Gladiatori Vita” sz. (Sándor I.: Sokféle 4: 171: NSz.); 1848/1951: „Róma reszketett, | Midőn eltépett láncaikkal I Verték falát a gladiátorok!” (Petőfi: ÖM. 3: 136). J: 1796: ’bajvívó az ókori Rómában; Gladiator’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. gladiator ’(karddal föl fegyverzett) bajvívó’. Ez a lat. gladius ’kard’ származéka. Elsősorban történettudományi szóként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gladiator; ném. Gladiator; fr. gladiateur; ol. gladiatore; or. SAaduámop: ’bajvívó az ókori Rómában’. — Szélesebb körben ismert szakszó.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (ÓkoriLex. 1: 807; OxfEnglDict. Gladiator a. ; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 603; Wartburg: FEW. 4: 144.)
glaszc 1839: „csupán ötven forint hóna- ponkint ’s ezen kívül kávé reggel, ’s glace- keztyü” (Tóth L. —Sheridan: Rág. isk. 66: NSz.); 1865: glászé (Babos glacé a.); 1886: Classé keztyü (Borsody B.: Versek 100: NSz.); 1895: g/aszé-keztyüben (Justh Zs.: Fuimus 30: NSz.); — klasszé (MNy. 26: 57); glazé (Bárczi: FrJsz. 33). J: 1839: ’kecske- vagy báránybőrből készült, puha, fényes bőrfajta; weiches Glacéleder’ (1. fent).
Francia vagy német mintára keletkezett részfordítással, illetőleg a részfordításból önállósulással; vö. fr. gants glacés ’gla- ezékesztyű’; vö. még ném. Glacéhandschuh ’ua.’. A francia kifejezés jelzője a fr. glacer ’(meg)fagyaszt, lehűt, megdermeszt, fényesít stb.’ igének (<: fr. glace ’jég; fagy; fagylalt’) befejezett melléknévi igeneve. Az önállósulás más nyelvekben is megtörtént; vö.: ausztriai ném. Glacé; or. ZAcice: ’glaszé’; vö. még: ang. glacé kid ’kecskesevró bőr’; ném. Glacéleder ’glaszé’. — A magyar szó ssz hangja a magyarban történt geminá- lódás eredménye. — Elavulóban levő szó.
Lumtzer—Melich: DOLw. 116®, 301, 305; Hartnagel S.: MNy. 26: 57; Bárczi: FrJsz. 33®; Tóth: MDivatsz. 38. (Schulz: DtFremdwb. 1: 247; Wartburg: FEW. 4: 143; DudenEtym. 224.)
glazúr 1783: „mikor azon gummi megszárad, valami Glazúr nevő fénylő hártya formát tsinál a’ Selymen” (Selyem-mívelés 128: NSz.); 1865: glasura (Babos); — glazura (Kelemen: IdSz.). J: 1783: ’üvegszerű máz; glasartiger Überzug’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Glasur ’üveg- szerű máz’ ; ez a ném. Glas ’üveg’ származéka a ném. Lasur ’lazúrkŐ’ mintájára. Több európai nyelvbe átkerült; vö.: fr. glaçure; cseh glazura; le. glazura; or. 2AQ3ypb: ’üveg- szerű máz’. — A m. glasura, glazúra végződése latinosítással keletkezhetett. — A bizalmas társalgási nyelvben használatos.
Rejtő: Contr. 38. (Wartburg: FEW. 16: 44; Kluge: EtWb.19 259; DudenEtym. 224 Glas1 a.; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 295.)
gleccser 1793: ,,a’ szeme ... a’ jégtói mindég fényló Sz. Anna Gletserjén . . . gyö-


glcdu
1065
glóbus
n y őrködik” (Sándor I.: Külf. ut. 507: NSz.); 1899: gleccsereinek gr. (Abonyi Á. : Orvosok 1: 17: NSz.). J: 1793: ’jégár, a jéggé összefagyott hónak a völgyekben lassan lefelé csúszó tömege; Gletscher’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Gletscher ’glecs- cser’. A lat. glacies ’jég’ népi lat. glacia) népi lat. *glaciarium származékának az alpesi újlatin nyelvjárásokban fejlődött ki ’gleccser’ jelentése (vö. pl. wallisi fr. glacer ‘gleccser’, tessini ol. giascei ’ua.’); e nyelvjárásokból terjedt el a franciában, az olaszban (vö.: fr. glacier; ol. ghiacciaio: ’gleccser’) és a svájci németben. Ez utóbbiból a 16. században került a német irodalmi nyelvbe. — Az ang. glacier ’gleccser’ a franciából, az or. pjiérrmep ’ua.’ a németből való átvétel. — Az Európa-szerte elterjedt szó a 18. sz.-ban vált geológiai szakszóvá.
SzófSz. ® . (OxfEnglDict. Glacier a. ; Wartburg: FEW. 4: 139, 142; Battisti —Alessio: DizEtTt. 3: 1797; Kluge: EtWb.18 260; DudenEtym. 225.)
gléda 1779 u.: „glédába állanak” (Mi- háltz I.: Major 2: 45: NSz.); 1787: Gléd (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I. Szj.: NSz.); 1789: glidábann gr. (Orczy: KöltSz. 6: NySz.); 1863: gelédxiba gr. (Kriza: Vadr. 91); 1877: gledába gr. (Margitay D.: Feltám. 51: NSz.). J: 1779 u.: ’egymás mellett álló személyek, különösen katonák sora, rendje; Glied als Reihe nebeneinanderstehender Personen, besonders Soldaten’ (1. fent).
Német eredetű; vö. ném. Glied ’(test-) rész, (vég)tag; tag; katonák sora, rendje’, B. gliede ’ua.’ [kétes hitelű adat] (Nyr. 24: 248). — A magyarba katonai szóként került át. A gléda ~ glida szóvége nincs kellően tisztázva. A szb.-hv. R. glida; szik. R. glieda ’sor, rend’ közvetlen átadója talán a magyar lehetett, így a m. gléda forrásaként aligha jöhet számba. — Jobbára csak a glédában áll, gledába állt t-féle szókapcsolatokban használatos a bizalmas stílusban.
Borovszky: NyK. 24: 337; Melich: Nyr. 24: 248, NyK. 25: 297, AkNyÉrt. 17/4: 25; SzófSz. (Striedter-Temps: DLwSkr. 130; Kluge: EtWb.18 261; DudenEtym. 225.)
glcí 1492; „kegelmed priortul . . . gley- teth keuana” (MNy. 37: 203); 1575: glit (Helt: Krón. 76 b: NySz. 1: 1091 glit a.); 1607: gléth (Bal: Camp. 30: NySz. 1: 1091 glit a.); 1639: gelyth (Ver: Verb. 98: NySz.); '1809: Glit (Simái Kr.: A'Szót. 1: 196: NSz.); 1832: gZzttlevelet (Czuczor: Hunyadi 162: NSz.). J: 1492: ’kísérŐ- vagy oltalomlevél, menlevél; Gcleitsbrief’ (1. fent).
Német eredetű; vö. kfn. geleite ’kíséret, oltalom’, korai úfn. gelcit-brief ~ gleit-brief ’kísérŐ vagy oltalomlevél, menlevél’ (UngJb. 2: 102); vö. még ir. ném. Geleitsbrief ’ua.’.
A cseh R. glejt\ le. R. glejt; ukr. R. 2Aeüm: ’ua.’ szintén a németből származik. — A magyar szó előzménye a korai úfn. geleit ~ gleit lehetett. — Elavult szó.
CzF. glit a.; Lumtzer —Melich: DOLw. 116®; Horger: MNy. 8: 203. (Slawski: SlEt. 1: 282; Machek: EtSIÖSl. 116; Kluge: EtWb.18 434; DudenEtym. 399.)
glicerin 1865: „glycerin, vt. [= vegytan] olaj-éd” (Babos); 1877: gliczerint gr. (Falusi Könyvt. 8: 43: NSz.); — griczenéros sz., gricin (ÚMTsz.). J: 1865: ’Glyzerin’ * (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. glycérine, glycerin; ném. Glyzerin; fr. glycérine; ol. glicerina; or. 2AiiyepÜH: ’glicerin’. A franciában keletkezett tudós alkotásként a gör. γλυκερός ’édes’, valamint a kémiai vegyüle- tek nevében szokásos - iné képző (vö. aszpirin, kinin stb.) felhasználásával. A vegyületet K. W. Scheele (1742-1786.) állította elő 1779- ben. — A magyarba a németből kerülhetett át.
(OxfEnglDict. Glycerine a.; Wartburg: FEW. 4: 175; Römpp: A7egyLox. 1: 807; Frisk: GrEtWb. 1: 314; Kluge: EtWb.18 263; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 297.)
globális 1938: „Globális . . . újabb kifejezés, szószerint a. m. gömbszerű, átvitt értelemben a nagyobb egységek egészére vonatkozó, »kerek egész«” (UjldőkLex. 11: 2747). J: 1938: ’<a részekkel szemben) az egészre vonatkozó; global’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. global; ném. global; fr. global; ol. globale; or. eAOŐÚAbHbiü: ’globális’. A franciában keletkezett a fr. globe ’gömb, golyó’ származékaként. Etimológiailag összefügg a m. glóbus eredetijével. — Am. globális a német, esetleg a francia megfelelő átvétele a szóvég latinosításával. — A választékos stílusban s a sajtónyelvében használatos.
(OxfEnglDict. Global Ά. ; Wartburg: FEW. 4: 158 globus a.; Battisti— Alessio: DizEtlt. 3: 1830; DudenEtym. 226.) — Vö. glóbus, golyóbis.
glóbus 1815: „Hclyettek két erős horogszeget adok cserébe mellyekre glóbuszaidat függeszthessd” (Kazinczy: Munkái 4: 26: NSz.); 1822/1910: glóbissának gr. (V ersegh y : Kisebb költ. 311: NSz.); 1835: Globus (Kunoss: GvaL); 1878: glóbus-ról gr. (TL Kákay A.: Tisza K. 101: NSz.). J: 1. 1815: ’földgolyó; Erdball | földgömb; Globus’ (1. fent); 2. 1835: ’gömb; Kugel’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. globe ’gömb, golyó; földgömb; lámpabura’; ném. Globus ’(iskolai) földgömb’; fr. globe ’gömb, golyó; föld gömb; a Föld; égitest’; ol. globo ’gömb; égitest’ ; or. e/ióőyc ’földgömb’. Forrása a lat. globus ’gömb, golyó’, újkori lat. globus


glokni
1066
g;óbé
’földgolyó; gömb alakú égitest’. — Am. globus glóbus végződése lat. s ~ m. s hangmegfelelést mutat; vö. fiskális, sors, turpis stb. Az sz-ező változat klasszicizáló olvasásmód eredménye. A glóbis a golyóbis hatására keletkezett. A 2. jelentés elavult. — A választékos stílus szava.
Kursinszky: LatJszIrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 248; OxfEnglDict. Globe a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 608; Wartburg: FEW. 4: 157; Kluge: EtWb.19 261.) — Vö. globális, golyóbis,
glokni 1910 :„minden ízében kifogástalan állású gloknis aljú” sz. (Tóth: MDivatsz. 18); 1917: ,,szó sem lehet róla, hogy az aljba belehessen toldani legfeljebb ha gloknival” (Tóth: MDivatsz. 18). J: 1910: ’szoknya harangszabása; Glockenform des Frauenrockes’ (1. fent). — Sz: ~s 1910: 1. fent.
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. glokn ’harang; harangszabású szoknya’; vö. még ir. ném. Glocke ’ua.’. Végső forrása a hangutánzó eredetű kelta *klokkä ’csengő, harang’. — A szó végi baj.-osztr. n m. ni megfelelésre vö. kapucni, kaszni, spulni, stucni stb. — A női divattal kapcsolatos szó.
Tóth: MDivatsz. 18®. (Kluge: EtWb.19 261.)
glória 1809: „olly forma fény, mint a’ Szentek glóriája” (Kultsár: Hazai Tud. 2: 272: NSz.) ; 1833: glóriát gr. (Szalay L.: Fridr. 47: NSz.); 1898: glorija (Kell: LatSz. 38); 1899: Gruólyia (Nyr. 28: 451); — golija, góllá, gória, gróliát gr., lória (ŰMTsz.). J: 1. 1809: ’dicsfény; Glorienschein | fénykoszorú; Strahlenkranz’ (1. fent); 2. 1835: ’dicsŐség; Ruhm’ (Kunoss: Gyal.). — Sz: ~s 1886: glóriás (Rákosi V.: Bujtogatók 201: NSz.) || glorifikál 1861: ,,a gazembereket nem glorijicálta” (Frankenburg: Ősz. vall. 1: 182: NSz.); 1881: glorifikálni sz. (MagyLex. 8: 194). J: 1861: ’dicsőít; rühmen | magasztal; hochpreisen’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., e. lat. gloria ’dicsőség’, e. lat. glorificare ’dicsőít, magasztal’. A lat. gloria etimológiája tisztázatlan; az e. lat. glorificare a lat. glorificus ’dicsőséges’ (vö. lat. gloria és facere ’tesz, csinál’) származéka. A szócsalád tagjai különféle úton-módon bekerültek számos európai nyelvbe ; vö. : ang. glory, glorify; ném. Glorie, glorifizieren; fr. gloire, glorifier; ol. glória, glorificare: ’dicsőség, dicsfény, fénykoszorú’, ’dicsőít, magasztal’. A glória megfelelőinek ’dicsfény, fénykoszorú’ jelentése a szentek képzőművészeti ábrázolásával kapcsolatban alakult ki és terjedt el. — A glória 2. jelentése elavult. — A glória vallási szó, a glori fikái a választékos stílusban használatos.
Rell: LatSz. 38; Deme: MNyTK. 69. sz. 24. (Schulz: DtFremdwb. 1: 248; OxfEngl¬
Dict. Gloria, Glorify, Glory a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 609; Wartburg: FEW. 4: 164; Kluge: EtWb.19 262.)
glossza. 1372 U./1448 k. : ,,regulat . . . ygerewl ygere ^Zo/analkewl ewrewmuel en- cgelkedtenek tartanÿ” (JókK. 124); 1585: glossalas sz. (Cal. 1016 [o: 1032]); 1806: Glosszákat gr. (IrtörtKözl. 15: 343). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’magyarázat; Erklärung’ (1. fent); 2. 1805/1892: ’megjegyzés; Bemerkung I jegyzet; Anmerkung’ (Kazinczy: Lev. 3: 410: NSz.); 3. 1870: ’meghatározott formában írt költői műfaj ; eine bestimmte Dichtungsart’ (Névy I.: Irásm. elm. 132: NSz.) U glosszárium 1818: ,,benne vagyon . . . Szirmai’ Glossariumabann” (Gáldi: Szótir. 415); 1894: Glosszárium (PallasLex. 8: 63). J: 1818: ’(magyarázó) szójegyzék; Glossarium’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat. glosa, glossa ’olyan elavult vagy idegen szó, amelynek értelme magyarázatra szorul’, k. lat. glossa ’magyarázat’, lat. glosarium, glossarium ’magyarázó szó jegyzék’. A lat. glossa a gör. γλώσσα ’nyelv; beszéd; tájszó(lás)’ átvétele; a lat. glos(s)arium a lat. glossa származéka. A latin szócsalád tagjai különféle úton-módon bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ang. gloss, glossary; ném. Glosse, Glossar(ium); fr. glose, glossaire; ol. glossa, glossário; or. zaócca, ZAOCCcipULÍ: ’ jegyzet, magyarázat’, ’ (magyarázó) szójegyzék’. — Elsősorban a tudományos nyelvben használatos szók.
Kovács: LatEl. 50; Melich: NyK. 35: 137; Nagy J. B.: MNy. 29: 55. (Schulz: DtFremdwb. 1: 249 ; OxfEnglDict. Gloss, Glossary a.; Wartburg: FEW. 4: 167; Frisk: GrEtWb. 1: 31'5; Kluge: EtWb.19 262.)
gnóm 1831: ,,ellenkező]ét törpe gnómnak akarja tekintetni” (Kazinczy: Pannon. 46: NSz.); 1837: gnomi sz. (Emlény 166: NSz.). J: 1831: ’manó; Kobold | törpe; Zwerg’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gnome; ném. Gnom; fr. gnome; ol. gnomo; or. zhom: ’törpe; manó’. Forrása a tisztázatlan etimológiájú újkori lat. gnomus ’manó’, amely a svájci Paracelsus (1493—1541.) munkáiban jelent meg először. Elsősorban francia közvetítéssel terjedt el. — A magyarba a németből, esetleg a franciából került át. — A választékos stílus szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 249; OxfEnglDict. Gnome2 a.; Wartburg: FEW. 4: 177; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 297.)
góbé 1617: „Nem csak eszelosségét és gobaságát [?o: gobeságát] feddened efféle embernek, hanem maid ugyan haragudnál is


gobelin
1067
góc
reá” sz. (Lép: PTük. 1: 320: NySz.); 1649: kobélkodás sz. (GKat: V. titk. 3: 1313: NSz.); 1651 : góbélkodo sz. (Nagyari: Orth. 9: NySz.); 1660; „Nem kell ökör tanács ily paraszt góbétól” (MNy. 48: 207); 1670: gobe (Czegl: Dág. 57: NySz.); 1693: Góbé (Otr: OrigHung. 1: 297: NySz.); 1723: köbé (MNy. 3: 290); 1838: kóté (Tsz.). J: 1. 1617: ? ’tudatlan, együgyű ember; Einfaltspinsel’ (1. fent), 1660: ’ua.’ (1. fent); 2. 1838: ’csavaros eszű, ravasz ember; Schelm’ (Tsz.); 3. 1893: ’agyafúrt székely; spitzfindiger Sekler’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a kópé szó- hasadással elkülönült változata, bár a góbé jóval előbb jelentkezik, mint az eredetinek vélt kópé. Hangtani szempontból egyébként a kópé és góbé összefüggése lehetséges: a k > g fejlődésre vö. kunyhó > N. gunyhó, R. kazdag > gazdag; p-re vö. lompos ~ lombos, N. terepélyes~ terebélyes, — Bizalmas árnyalatú szó.
Edelspacher: NyK. 12: 104; Alexi: Nyr. 16: 29; Putnoky: Nyr. 16: 182 ® ; Szarvas: Nyr. 16: 226; Szinnyei: Nyr. 23: 249; König: Nyr. 29: 573 ® ; Horger: NytAl.1 124; Fekete: Zárh. 5, 24; Treml: MNy. 26: 310; Tamás: Rom. 199®; SzófSz.; Blédy: Infl. 47; Bárczi: Szók.2 121®; Grétsy: Szóhas. 142 ®. — Vö. kópé.
gobelin 1822: ,,A’ középső osztály ... a’ legdrágább Gobelin szőnyegekkel bevonva” (Haszn. Múl. 2: 51: NSz.); 1891: gob'len (Füredi: IdSz.); — goble5n (Varázsrontó 267); góbién (Eckhardt: FrMSz.2); goblejn (ÉrtSz.). J: 1822: ’szövött falkárpit; Gobelin’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. Gobelin (ta- pestry) ; ném. Gobelin; fr. gobelin; or. eoŐeAén: ’szövött falkárpit’. A franciából terjedt el. Ott tulajdonnévből keletkezett: az 1500 körül élt híres kelmefestőről, Gille Gobelinről elnevezett párizsi királyi szŐnyegszövŐ-üzem, az ,,Hotel Royal des Gobelins” neve átment az ott készült termékekre. — A magyar alakváltozatok közül a gobelin a németből, a góbién, góbién változat a franciából kerülhetett át.
Lehr: MNy. 1: 372 ® ; Rejtő: Contr. 39; Szendrey: MNy. 32: 248. (Schulz: DtFremdwb. 1: 249; Gamillscheg: FrEtWb. 473; Kluge: EtWb.19 263.)
gobhal 1544: „Vöttem öklét cikot retkeet köp halat” (OklSz.); 1590: Gob hal (SzikSzF. 81); 1784: göb-%ob-hal (SzD. 42.). J: 1544: ’(fenékjáró) küllő; Gründling, Grimpe I botos kölönte; Koppe’ (1. fent). — Vö. még 1544: „Apró halat koppot dörgeezot” (OklSz.).
Összetett szó. Előtagja német eredetű; vö. ném. N. gob, góbé, baj.-osztr. göb, ir. ném. Koppe ’botos kölönte’. A m. gobhal tehát olyan tautologikus összetétel, mint pl. a gólyamadár, fenyőfa. Az alakváltozatok többszöri átvétel eredményei. A fenti német szóval összefüggő ném. N. gobel ’ua.’ ugyancsak átkerült a magyarba; vö. N. goboly ’ kölönte, küllő’ (MTsz.). — Latinból való származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Hermán: HalK. 122, 457 ® ; Kovács: LatEL 16; Kalmár E.: Nyr. 21: 153; Munkácsi: Ethn. 4: 188® ; Melich: Nyr. 24: 248; Lumtzer—Melich: DOLw. 116 ® , 281 ; Beke: ÁllatKözl. 29: 143, 147, Halászat 33: 50, 72; Gáldi: Szótir. 218; Kiss: Nyr. 86: 454.
gobonca 1838: „Goboncza:répával, túróval stb. bélett dupla laska, a’ melly egész kerekségében megsüttetik. Őrségi szó” (Tsz.) ; — gabonca (MTsz.); gobonicza (NéprÉrt. 8: 233); gebenyica, gibenyica, gibinca (ÚMTsz.). J: 1838: ’rétesféle sült tészta; Art strudelartiger Kuchen’ (1. fent).
Szlovén és szerb-horvát eredetű; vö.: szín, gubánica, gibánica; szb.-hv. gibanica: ’kelt tésztából készült, juhtúróval stb. töltött rétesféle’ ; vö. még: big. őáHttya ; mac. ŐaHuija : ’ua.’; or. N. eúőaHuqa, eúőaney ’perecféle sütemény’. Mindezeknek a tulajdonképpeni jelentésük ’hajtogatott (,,rétes”) tészta’. — A magyar alakváltozatok többszörös átvételből származnak. — A bizonytalan olva- satú 1395 k.: „liba: hobanca” (BesztSzj. 1263.) adat idekapcsolása valószínűtlen. — A szlovénnel és a szerb-horváttál érintkező nyelvjárásaink szava.
Miklosich: Nyr. 11: 167 ® ; Tagányi: Száz. 27: 326; Horger: Nyr. 39: 291, 386; Asbóth: Nytud. 3: 18; EtSz. 2: 748 gabonca a. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 196 ® ; Baleczky: StudSl. 10: 10, 15 ® ; Kiss: StudSl. 11: 465.
góc 1792: „Gótz: kementze, gotzik, kutzik, góg” (SzD.); 1799: Góts (Gyarmatin S.: Affinitas 321: NSz.); 1816: gotz (Gyarmatin: Voc.); — góca (MTsz.). J: 1. 1792: ’kemence; Ofen’ (1. fent); 2. 1835: ’gyújtópont; Brennpunkt’ (Tzs. Brennpunkt a.); 3. 1855 k./1889: ’középpont; Mittelpunkt | forgalmi csomópont; Knotenpunkt’ * (Arany J.: H. próza 314: NSz.); 4. 1882: ’betegség fészke; Herd (einer Krankheity * (Csiky G.: Mukányi 82: NSz.); 5. 1883: ’ ki indulópont; Ausgangspunkt’ (Mendlik — Király: Növények élete 239: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Legkorábbi jelentése feltehetőleg az 1. lehetett, ebből a 2 — 5. érintkezési képzettársítással fejlődhetett, a- zon az alapon, hogy a tűzhely, a kemence a tűznek és mintegy a házbeli életnek fészke, kiindulópontja. Hasonló jelentésfejlődés más nyelvekből is kimutatható; vö.: lat. focus ’tűzhely’, k. lat. ’tűzhely; betegség góca’; ném. Herd ’tűzhely; betegség góca’; ol. focolare ’tűzhely ; betegség fészke’. — Az 1249


gOdolya
1068
er«l
k.: Gouc (PRT. 8: 273) és 1522: Ghoch (MNyTK. 86. sz. 32) személynév! adatok idetartozása nem valószínű. — Székely tdj- szóból emelkedett a nyelvújítás korában irodalmi és köznyelvi szintre.
Erdélyi L.: MNy. 22: 17; Tolnai: Nyúj. 206; SzófSz.®.
g;o<lolya, 1275: „In montem qui dicitur Gt/duZamal” hn. (OklSz.); 1287: „Arbor piri, que dicitur Gudula” (OklSz.); 1290: godolaîa (MNy. 13: 253); 1360: TLerekgudulya hn. (OklSz.); 1395 k.: gödölye (BesztSzj. 849.); 1515: Godolya hn. (OklSz.); — godona (MTsz.); godojá (ÚMTsz.). J: 1. 1275: 'körtefa; Birnbaum' (1. fent); 2. 1874: 'pöszméte, egres; Stachelbeere’ (Nyr. 3: 185).
Szláv eredetű; vö.: big. diÓAX ’birsalma- fa; birsalma' (BKE. 1: 309), N. dyan, dynfi ’ua.’ (Mlad. 1: 609, 612); szb.-hv. dünja ’ua.’, N. gdünja, günja, kunja, tkùnja ’ua.’ (Simo- novic 156); cseh kdoule ’ua.’; szik, dula, N. gdula, dula ’ua.’ (vö. Kálal 146); le. gdula ’ciklámen; N. körtefajta; R. birsalma’ (Slawski: SlEt. 1: 269); or. N. dyjifi ’körte- fajta; füge’ (S1RLJ. 3: 1155), R. 20yHX ’birs- alma’, N. eyrma ’ua.’ (Vasmer: RussEtWb. 1: 321); megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Végső forrása valamely régi kis- ázsiai nyelvben kereshető. Az európai nyelvekbe a gör. κυδώνια (μάλα) [többes szám] ’birsalma’ és a lat. cotoneum ’ua.’ révén terjedt el; vö. még ném. Quitte; fr. coing; ol. cotogna: ’ua.’. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *gdulja <. *kbdulja szava kerülhetett át ’birskörtefa; körtefa’-féle jelentésben. A 2. jelentés kialakulása további vizsgálatra szorul. — A szik. N. gcdola ’körtefajta’ (Kálal 148) a magyarból származik. — 1. jelentésében elavult; 2. jelentésében egyes északi nyelvjárásainkból jegyezték föl.
Tagányi: Száz. 27: 324 ® ; Szamota: Ny- K. 25: 157, 158; Szinnyei: NyK. 42: 13; Kniezsa: MNy. 30: 52®, SzlJsz. 196, NyK. 66: 62 ® ; Radványi: MNy. 30: 121; Molnár N.: Növ. 26. (Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 281; Vasmer: RussEtWb. 1: 321, 380; Slawski: SlEt. 1: 269; Machek: EtSIÖSl. 197; Frisk: GrEtWb. 2: 42; Kluge: EtWb.19 575; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4140.)
gfőgrány 1281:? „Comes Gogan” szn. (Csánki 3: 56); 1792: „Gógány: veffzöböl fontt kémény, kürtő” (SzD.); 1838: Gogány (Tzs.); — gógán (MTsz.). J: 1. 1792: ’vesszőből font kémény; geflochtener Rauchfang’ (1. fent); 2. 1863: ’kemence; Ofen’ (Kriza: Vadr. 500) || ffóg· 1792: ,,Góg: gótz, mclly alatt tüzelnek” (SzD.); 1816: Gog (Gyarmatin: Voc. 98); 1833: Góga (Kassai 2: 288); 1863: góbba gr. (Kriza: Vadr. 500). J: 1792? ’kemence; Ofen’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. A góg talán elvonással keletkezett a gógány-ból. A Gó- gány személynév, ha egyáltalán ide tartozik, esetleg tréfás névadással alakult. — A gó- gány németből való eredeztetése kevéssé valószínű. — Nyelvjárási szók.
Pais: MNy. 9: 177; Erdélyi L.: MNy. 22: 17; Bátky: NéprÉrt. 22: 117, 23: 81, Msg- Népr. 1: 177; Ethn. 48: 296.
g;ohér 1590: „[Vua] Praecoqua, praeciae, praecociana: Goher [szóló]” (SzikszF. 48); 1677: góhért gr. (OklSz.); 1797: gohér (MNy. 2: 150); 1809: Fekete-ga/zér (Simái Kr. : V- Szót. 1: 126: NSz.); — góher (MTsz.); guhér (SzamSz.); kohér (ÚMTsz.). J: 1590: 'laza fürtű, hosszúkás bogyójú, korai csemegeszőlő; Art frühreifende Tafeltraube, Augstertraube’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Talán figyelmet érdemel esetleges kapcsolata az ófr. goué ’egy fajta szőlő' szóval. Cseh származtatása elfogadhatatlan. — Nyelvjárási szinten él.
Gombocz: MNv. 2: 150; M. J.: MNy. 27: 79 ® ; Techert: MNy. 32: 113, 33: 342; Ruh- mann: MNy. 32: 199, 34: 110; SzófSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 828 ® .
gój 1843: ,,a’ goyimok vagyonát áldozatul gyűjteni csak kedves lehet Jehova előtt” [héber többes számú alak magvar többes számjellel] (Életk. 2: 3: 224: NSz.); 1863: „ha . . . egy becsületes ,goj'-t az adósok börtönébe zárattak” (Frankenburg: Bol. Μ. kai. 92: NSz.); — gójnál gr. (Móricz: Fortunatus 4: NSz.). J: 1843: ’nemzeidó személy; Goi’ (1. fent).
Jiddis eredetű; vö. jidd. goj ’nemzsidó személy’. A jiddis szó héber eredetű ; vö. héb. göj ’nép; pogány nép’. A jiddisből számos nyelvbe — jobbára e nyelvek argójába — átkerült; vö.: ang. goy, goi; ném. Goi; fr. goy, goye, goi; ol. goi; or. zoü: ’gój’. — Argó szó.
(Lokotsch 728.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1839 ®; Webster’slntDict.3 1: 983 ® ; Wapserziehcr: Woher?16 213; Dauzat — Dubois —Mitterand: DictÉtHFr. 350.)
gól 1879: „az a tábor lesz a győztes, mely legtöbb goal, vagyis ezélrugást tud előmutatni” (Molnár Lajos: Athletikai Gyakorlatok 270: Bánhidi) ; — gólok gr. (BHirl. 1902. márc. 28. 7: NSz.). J: 1879: ’< labdajátékban) a labdának az ellenfél kapujába való juttatása; Tor <z. B. beim Fußballspiel), Goal’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. goal ’cél, gól, <a sportnyelvben) kapu’; ném. (elavult) Goal ’gól’ ; fr. goal; ol. goal; or. zoa: ’gól, <a sportnyelvben) kapu’. Az angolból terjedt el, de ott bizonytalan eredetű. A magyarba valószínűleg közvetlenül az angolból


golf
1069
grólyahír
került. — Széles körben elterjedt sport- szó.
Magyar: Nyr. 66: 110, 67: 30; Zolnai B.: NyK. 53: 102 ®. (OxfEnglDict. Goul a.; Partridge: Or. 259; Olivieri: DizEtlt.2 350; Dauzat — Dubois—Mitte rand : DictÉtHFr. 345.)
golf 1904: „golf . . .·’ skót labdajáték” (Radó: IdSz.1.). J: 1904: ’egy fajta labdajáték; Art Ballspiel, Golf’ (1. fent). — Sz: ~oz 1921 : golfoznak gr. (Bp. Hírlap 1921. júl. 28. 5: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. golf; ném. Golf; fr. golf; ol. golf; or. εοαόφ: ’golf’. Az angolból terjedt el, de ott az eredete nincs tisztázva. — A magyar szó közvetlen forrásaként az angol, esetleg a német jöhet számításba. — Sportszó.
(OxfEnglDict. Golf a.; Storfer: DickSpr. 37; Partridge: Or. 260; Kluge: EtWb.19 264.)
golgota 1806: „Galgotavirág: Passiflora” (Kultsár: Hazai Tud. 232: NSz.); 1807: Golgota (Magy. Fűvészk. 1: 214). J: 1. [a virág szóval alkotott Összetétel előtagjaként, de önálló szóként is] 1806: ’ Krisztus virág; Passionsblume’ (1. fent); 2. 1878: ’szenvedés, lelki fájdalom; Leid, seelischer Schmerz’ (Borúth E.: Nyárlev. 263: NSz.). — De vö.: 1416 U./1466: ,,Es iouenec a* hèlrè ki möda- tic ('-ol ’atanac ajaj koppattac hélénc” (MünchK. 68).#
Latin eredetű; vö. lat. Golgotha (annak a dombnak a neve, amelyen — az evangéliumok szerint (vö. Máté 27: 33; Lukács 23: 33) — Krisztust keresztre feszítették). A latinba a görögön át (vö. gör. Γολγοθά ’Golgota’) az arameusból került, vö. aram, gul- gultä, gulgoltä ’golyó, koponya’. A tulajdonnév tehát a domb alakjára utalhatott. A bibliai tulajdonnév számos nyelvbe átment, s jelképes alkalmazása révén többé-kevéshó közszóvá is vált (leginkább az irodalmi nyelv szintjén); vö.: ang. Golgotha ’golgota; temető, kripta’; ném. Golgotha, Golgatha ’golgota; szenvedés’; fr. Golgotha; ol. golgota; or. Γολ- εόφα, εοαεόφα: ’Golgota’, illetőleg ’golgota’. — A magyar szó 1. jelentésében a tudományos lat. passiflora ’golgotavirág’ értelem szerinti megfelelője; vö.: ang. passion flower; ném. Passionsblume; fr. passiflore, fleur de la passion: ’golgotavirág’. Az elnevezés indítéka a virág töviskoszorú alakja. — 2., elterjedtebb jelentésében az irodalmi nyelv, illetőleg a választékos köznyelv szava.
(Gesenius—Buhl: HwbAT.1* 139; OxfEnglDict. Golgotha a.; Brockhaus16 4: 722 Golgatha a. ; Fremdwb. Golgatha a. ; Partridge: Or. 72 Calvary a.)
gólya 1333: T „magister Gola vicecastel- lanus de Volko” szn. (MNy. 10: 79); 1466: T Gólya szn. (MNy. 10: 79); 1585: „pelargus: Eztrag-0oZia” (Cal. 769); 1753: gollyának gr. (Lippai: Posoni kert 379: NSz.); 1766: Góllya (Mátyus L: Diáét. 2: 205: NSz.); 1787: gója- •fiu’ (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 3: 237: NSz.); — gálya (MTsz.); gála (ŰMTsz.); góllá, goja (Nyatl.). J: 1. 1585: ’hosszú, piros lábú és csőrű költöző madár; Storch’* (1. fent); 2. 1886: ’újonc valamely közösségben; Neu- kömmling in einer Gemeinschaft | elsőéves egyetemi hallgató; Fuchs <in der Studentensprache)’ (Rákosi V.: Bujtogatók 72: NSz.); 3. 1889: ’hosszú lábú sovány ember; langbeinige magere Person’ (Hangay O.: Múzsa 130: NSz.); 4. 1894: ’kétágú fa, amelyen útközben az ekét csúsztatják; Pflugschleife’ (Nyr. 23: 48); 5. 1898:/ágasfa; mehrarmiger Pfahl’ (Herman O.: Ősfoglalk. 697: NSz.); 6. 1955: ’egy fajta népi tánc; Art volkstümlicher Tanz’ (ÚMTsz.); szakny. Fehér ~ ’Ciconia ciconia*, Fekete ~ ’Ciconia nigra*.
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó szó, és a ’gólya’ jelentésű N. gagó, gagólya, góga, gógó szavakkal függ össze; vö.: 1522: T „Gregorius Gago” szn. (MNyTK. 86. sz. 68); 1792: gagó (SzD. Efztrag a.; 1. még MNy. 49: 464). Ez utóbbiak nagy valószínűséggel hangutánzó eredetűek, de a gólyá-νυΛ való összekapcsolásuk alaki szempontból nehézségekbe ütközik. 2. jelentésének kialakulása valószínűleg azzal van kapcsolatban, hogy a gólya mint költöző madár minden évben új jövevényként, „újoncként” jelenik meg nálunk; e jelentés tehát ugyanolyan szemléleten alapulhat, mint az első fecske ’első jelentkező, elsőnek érkező személy*. A 3 — 5. jelentés névátvitel eredménye; az átvitel szemléleti alapja nyilván a gólya hosszú lába volt. Hasonló jelentésváltozásra más nyelvekben is van példa: vö.: ném. Storch ’gólya; pipaszár lábú személy’; fr. cigogne ’gólya; magas, sovány, nyakigláb asszony; csuklós emelő*. L. még daru, gém. A 6. jelentés onnan való, hogy a kérdéses táncot a „Gólya, gólya, hosszúlábú gólyamadár” refrén ű dalra lej tették. E jelentés a beszélt nyelvben jóval régibb első írásos adatánál; a tánc maga is kb. 18. sz. végi keletkezésű. — A Góliát személynévből való magyarázata kevéssó valószínű. Finnugor szavakkal való egyeztetése és török származtatása téves.
Vámbéry: MEr. 220; Munkácsi: NyK. 21: 116, 28: 271, ÁKE. 284, 299; Szilasi: Akiírt. 15: 35; Gombocz: NyK. 45: 11; Horger: MNy. 36: 249; SzófSz.; EtSz. 2: 781 gagó a.; D. Bartha: MNy. 49: 463 ® ; Benkő: NytudÉrt.. 1. sz. 14 ; Bárczi: Szók.2 22; Ruzsiczky: KazTájsz. 194.
gólyahír 1807j „gólyahir: (Caltha) . . . motsári G.” (Magy. Fűvészk. 328). Js 1807: ’Dotterblume* # (1. fent); szakny. ’Caltha’.


gólyaláb
1070
golyva
Nyelvújítási összetett szó. Diószegi Sámuel alkotta meg abból kiindulva, hogy e növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését, annak tehát mintegy hírnöke. Nyelvjárási továbbképzése a góldhiradú ’gólyahír’ (Csapody — Priszter^ MNövSz.).
Tolnai: Nyúj. 81; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 212.
gólyaláb 1833: „hasonlítsuk . . . Össze a’ bécsi Tábor vagy eszéki hid reszkető közelálló gólyalábaival (a mi oszlopainkat)” (Andrásy—Széchenyi: Jelentés 8: NSz.). J: 1. 1833: ’ vékony cölöp; dünner Pfahl· (1. fent); 2. 1848: ’ákombákom; Hahnenfuß, Gekritzel· (Garay J.: Új Vers. 147: NSz.); 3. 1848/1894: ’mocsaras területen gyalogos közlekedésre vagy egyéb célra, pl. játékszerül használt, lábra erősített faléc ; Stelzen’ # (Jókai 8: 234: NSz.); 4. 1856: ’hosszú, vékony emberi lábszár; langes, dünnes Bein’ * (Garay A.: Fal. él. 2: 79: NSz.).
Összetett szó. 1., 3. és 4. jelentése a gólyának testéhez mérten aránytalanul vékony és hosszú lábaihoz való hasonlítás alapján keletkezett. A 2. jelentés kialakulásában talán a szarkaláb ’ákombákom’ játszott közre.
golyhó 1792: „Golyhó: oftoba. Be nagy golyhó ember vagy” (SzD.); 1795 k.: Golhó (Takáts R.: Told. R. v.: NSz.); 1877: gojhó (Kálmány L.: Koszorúk 1:4: NSz.). j: A) mn. 1792: ’balga, bohó; töricht, einfältig I mafla; tölpelhaft’ (1. fent). B) fn. 1805: ’együgyű, faragatlan személy; einfältige, ungehobelte Person’ (Verseghy F.: Ung. Sprach. 395: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a golyó és a bohó szavak keveredéséből jött létre. Egyébként az ol. coglione ~ N. coio ’here’ szónak, amelyből a m. golyó származik, szintén van ’együgyű ember’ jelentése. — Nyelvjárási és régies hatású irodalmi nyelvi szó.
Szilv: Nyr. 14: 362 ®; Körösi: Nyr. 15: 451, 21: 412, O1E1. 31; P. Balázs: Nyr. 85: 256, 428.
golyó 1629: „ki vőtte az gúláját” (Me- sésK. 38: NySz.); 1647: Tők goloja gr. (M- Ny. 7: 321); 1655: golyói gr. (ACsere: Enc. 210: NySz.); 1781: gulyóik-ls gr. (Μ. Hírmondó 778: NSz.); 1809: Goló (Simái Kr.: VSzót. 1: 98: NSz.); — gojgó, gojó, gujú, gulyu (MTsz.); golló, gollu, gujája gr., gujó, gulló, gulu, gulyú (ÚMTsz.). J: 1. 1629: ’here; Hode’ (1. fent); 2. 1668: ’golyóbis; Kugel I gömböcske; Kügelchen’ # (Matkó: BCsák. 40: NySz.); 3. 1823: ’lövedék; Geschoß’* (Andrád E.;. Hóra-Világ 49: NSz.). — Sz: ~z 1835: golyóz (Kunoss: Gyal. Billardoz a.) I 1848/1952: golyós (Kossuth: ÖM. 13: 133: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán az ol. coglione, coglión ’here’, N. coio ’ua.’ átvétele. Az olasz szó forrása a népi lat. coleo (gen. coleonis) ’ua.’ (< lat. coleus ’ua.’). Végső soron e szócsaládra megy vissza kujon szavunk is. — E magyarázatnak hangtani nehézségei vannak. A magyar jelentések közül az 1. az eredeti; a 2. hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A 3. jelentés puska- g oly ó-féle összetételből vált ki tapadással. — A golyóbis-lM való származtatása nem fogadható el.
CzF.; Szarvas: Nyr. 11: 423; Nagyszi- gethy Kálmán: Nyr. 14: 362; Körösi: Nyr. 15: 451; Tolnai: Nyúj. 215; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 37®. — Vö. kujon.
golyóbis 1493: „Quatuor vascula globorum Bambardinarum zakallust/oZo&ïs” (OklSz. szakállas-golyóbis a.); 1508: goVobifoc gr. (NádK. 87); 1531: globys (ÉrsK. 349); 1557: Gÿolÿobÿfth gr. (RMNy. 3/2: 19); 1560: glyo- bos (Saàd: TüzérsSz. 45); 1562: glóbisok gr. (TörtTár. 1881. 747); 1573: gilyobis (Valk: Kár. 6: NySz.); 1587: Gliobisnak gr. (OklSz.); 1605: guliobis, guliobus (Saàd: TüzérsSz. 45); 1613: ketske-t/oZ^őZnstf gr. (Pázm: Kal. 356: NySz.); 1622: Gollyobis (MNy. 25: 310); 1668: gyolobis (Matkó: BCsák: 40: NySz.); 1736: gojóbics (Szeg: Aqu. 32: NySz.); 1742: golóbits-húzó (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 122); 1742/188J: glóbics (Tóth L: Cziráky J. 5: NSz.); 1746: globits (Kováts János: Hadi exerc. 7: NSz.); 1801: glyóbits (Gáldi: Szótir. 235); 1858: góbis (Lisznyai K.: Dalz. 277: NSz.); 1873: gobisoknak gr. (Csodab. napt. 86: NSz.); — golubics (MTsz.). J; 1. 1493: ’golyó; Kugel’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’here; Hode’ (OrvK. 322).
Latin eredetű; vö. lat. globus ’gömb, golyó’. A latin szó később glóbus alakban még- egyszer átkerült nyelvünkbe. — A szóvégi lat. us ~ m. is, ics megfelelésre vö. m. R. gradis ~ grádics, A R. gyolyóbis változat ÍZ > 9y palatalizálódással jött létre (vö. gőzös ~ N. győzös), A góbics a golyóbis-bél rántó- dott össze. A 2. jelentés az 1577 k.: monya golÿobÿffat (OrvK. 15) típusú szószerkezetből alakult ki. — Régies szó; a nyelvújítás során a golyó szorította ki.
Hunfalvy: NyK. 3: 477; Kovács: LatEL 56; Fludorovits: MNy. 26: 195; Horger: M- Ny. 35: 44, NNyv. 2: 230; SzófSz. ® ; Abaffy: MNy. 51: 214. — Vö. globális, glóbus.
golyva 1527: „ym ennekem ees vagyon eegy valywas leányom” sz. (ÉrdyK. 444); 1508: ? Gylwas sz. szn. (OklSz.); 1531: „az. ő úakanac: es torkanac: voluayanac kennya: legottan el mulec” (TelK. 143); 1577 k.r Gelÿwa (OrvK. 523); 1585: Golyua (Cal. 139); 1590: gelua (SzikszF. 97); 1749: gélyvás sz.


groinl)
1071
gromba
(Csatári J.: Magy. hist. 58: NSz.); 1792: Géj- vát gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 5: 85: N- Sz.); 1805: g'élyva (Gáldi: Szótir. 215); 1810: gilvákkal gr. (Dugonics: Radnai tört. 119: NSz.); — golyhós sz. (MTsz.); gogyva (NytudÉrt. 1. sz. 65); gëgyva, gëp.a, gëlca, géva (ÜMTsz.); gíva, golva (Nyatl.). J: 1. 1527: ’a pajzsmirigy daganatszerű megnagyobbodása; geschwulstartige Vergrößerung der Schilddrüse, Kropf’ # (1. fent) ; 2. J G04 : ? ’begy <madáré); Kropf <eines Vogels)’ (MA. Polemónia a.: Galamb^eZt/m fu), 1794: ’ua.’ (Domby S.: Orv. tan. 400: NSz.); 3. 1708: ’a nyirokmirigyek gümőkóros megbetegedése; Skrofel | kelevény; Geschwür’ (PP. Scrö- fűla&.y, 4. 1894: ’daganatszerű növénybeteg- eég ; geschwulstartige Pflanzenkrankhcit’ (PallasLex. 8: 96). — Szí ~s 1527: 1. fent.
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. Kaj gjPiva ’golyva’, Öa gliva ’ua.’; vö. még szín. N. gliva ’mandulatályog ; golyva’ (Pletersnik 1: 218). Etimológiailag azonos a más úton nyelvünkbe került N. gilva ’gomba’ szóval. — A magyar alakváltozatok a szb.-hv. Kaj gtywa-ból magyarázhatók a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával (gelyva ), hangrendi kiegyenlítődéssel (golyva), g : v > v : v hasonulással (volyva) stb. A 2 —4. jelentés az 1.-ből fejlődött hasonlóságon alapuló névátvitellel. — A szik. N. gclva ’golyva’ (S1SJ. 1: 438) a magyarból származik.
Budenz: NyK. 6: 303 ® ; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Halász: Nyr. 17: 302 ® ; Szarvas: Nyr. 19: 98; Horger: Nyr. 39: 291, MNy. 8: 203, 18: 174; Asbóth: Nytud. 3: 114, 4: 174; Gombocz: MNy. 16: 5 ® ; Sági: MNy. 19: 125; L. T.: UngJb. 9: 121; Trend: UngJb. 9: 301, NyK. 48: 98; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 37; Berrár: MNy. 47: 171; Benkő: MNyTK. 1. sz. 12, 34, 54, 64, 65; Kniezsa: SzlJsz. 197 ®, NyK. 66: 62; Horbatsch: WeltSlav. 2: 73; Machek: EtSIÖSl. 118, 131. — Vö. gilva.
gomb 1138/1329:? „In villa Babufa. Magicí. Gumba” sz. szn. (MNy. 32: 133); 1211: ? Gumbu szn., Gombos sz. szn. (OklSz.); 1459: ? Bungus sz. szn. (OklSz.); 1494: „Gomb lignei deaurati” (OklSz.); 1551: gombaiara gr. (Helt: Bibi. 1: Qq2: NySz.); 1863: Bong (Kriza: Vadr. 493); — bung (ÚMTsz.). J: 1. 1494: ’ruházati kellék ruhadarab stb. részeinek egybekapcsolására, olykor csupán díszül; Knopf (am Kleide usw.)’ * (1. fent); 2. 1517: ’görcs, csomó; Knoten’ (DomK. 294); 3.[füle ^ja] 1551: ’fülcimpa; Ohrläppchen’ (1. fent); 4. 1565: ’fej; Kopf | valaminek gömb alakú vége, hegye; Knauf’ # (Helt: Bibi. 2: 362: NySz.); 5. 1577: ’bu- borék; Schaumblase’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 6. 1604: ’gyümölcs; Obst | almaszerű apró gyümölcs; apfelähnliche kleine Frucht’ (MA.); 7. 1604: ’gömb; Kugel’ (MA.); 8.
1759: ’hajfonadék, főleg férfi-hajfonadék csomója; zusammengeflochtener Haarbusch (bes. der Männer)’ (MNy. 60: 228); 9. [szeme ~ja] 1797: ’szemgolyó; Augapfel’ (Μ. Kurír 2: 62: NSz.). — Sz: ~os 1211: szn. (1. fent); 1517: mn. (DomK. 294) |~ol 1489:? Gombolo sz. szn. (OklSz.); 1565: gombolgat- uan sz. (Mel: Sám. 368: NySz.); 1588: fői gombolt sz. (Mon: Ápol. 500: NySz.) | ~oz 1675: gombozva sz. ’gombbal ellát’ (TörtTár. 1881. 744); 1833: ’gombokkal játszik’ (Kassai 2: 291).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Minden bizonnyal összefügg a gombolyagi guba', guba2} gubacsi gubó stb. szavakkal; az e családba tartozó bog ~ gob-nak alkalmasint alakpárja, a gömb-nek pedig mély hangrendű változata. A gob ~ gombi göb ~ gömb stb. viszonyt a nasalis járulékhang gyakori betol- dódása magyarázza. Kiterjedt rokonsága keretében a gomb is végső soron Ősi örökség lehet a finnugor korból (a rokon nyelvi megfelelőket 1. bog a.). — Jelentései nagyobb részben az eredeti hangfestő jelleg, a csomó- sodás képzete alapján fejlődtek ki, és beleillenek az ebben a szócsaládban számon tartott jelentések sorába. A ma legelevenebb 1. jelentés is voltaképpen az általánosabb értelmű 2.-nak a specializálódása: a gombok eredetileg gömb alakúak voltak. Az 5. és 6. főként csak szótárakból adatolható ugyan,, de a gömbölyded alakban tömörülés képzete alapján ezek is érthetők. — Minthogy az 1. jelentésben használt gomb aligha választható el a többi jelentésben használt gomb-tói, nem lehet helyes ennek szláv vagy bizánci görög származtatása sem. Jóllehet a gomb és rokonsága a hangfestés síkján összefügg a gomolyog, gumó családjával, a gomb szó végi b-jének szervetlen járulékhangként való magyarázata helytelen.
Fogarasi: NyK. 4: 136; Budenz: NyK. 6: 303; Asbóth: NyK. 26: 468, Nytud. 4: 150®; Mészöly: MNy. 6: 120; Harsányi: MNy. 6: 170, 229; Trócsányi: MNy. 6: 172; Gombocz: NyK. 45: 6; Horger: MNy. 23: 131, 136, 138; Tagliavini: RÉtH. 6: 28; Beke: Nyr. 57: 128, 62: 23; Bárczi: MNy. 29: 264; Cs. Sebestyén: NéNy. 8: 19 ® ; Erdődi: Szófejt. 9; Csűry: MNy. 36: 112; Babosa: MNy. 36: 116; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 51 ; SzófSz. ® ; Hadrovics: Melich-Eml. 110; Gáldi: DictKlein. 86; Kniezsa: SzlJsz. 829 ® ; Machek: EtSIÖSl. 117; Cs. Pócs: Ethn. 74: 582; Benkő: StudSl. 12: 45 ®. - Vö. bog, gabalyít, gombóc, gombolyag, gombóta, gömb, guba1, guba2, gubacs, gubancos, gubbaszt, gubó.
gomba 1138/1329:? „In villa Babufa. Magicí. Gumba Wa= || rus” szn. (MNy. 32: 133); 1350: ? Gomba hn. (OklSz.); 1395 k.: „fongus: gomba” (BesztSzj. 431.); 1601:


gfombház
1072
grombolyngr
gambaia gr. (Gombocz E.: BotTört. 118). J: 1. 1395 k.: 'spórákkal szaporodó telepes növény, amely nem tartalmaz klóról ilt ; Pilz? # (1. fent); 2. 1958: 'élelmiszerek árusítására való kör alakú építmény; kreisförmiges Verkaufshaus für Lebensmittelwaren’ (MN. 1958. szept. 5. 7: NSz.). — Sz: /4e 1477: Gombás szn. (MNy. 10: 79); 1585: Go- bás (Cal. 441) | ~sodik 1655: gombásodik (ACsere: Enc. 290: NySz.) | ~zik 1793: gombázni sz. (Μ. Hírmondó 2: 859: NSz.) | ige 1811: gombászni sz. (György L.: Árokalyi énekei 7: NSz.) | ~sz fn. 1818: gombász 'gombát szedő, gyűjtő személy' (Zakál Gy.: őrség 21: NSz.) I <szat 1883: gombászat (Rózsaági A.: Össze-vissza 167: NSz.).
Szláv eredetű; vö.: óo. szí. ggba 'szivacs'; big. zi>6a 'gomba; szivacs’; szb.-hv. ghba 'bélpoklosság ; zuzmó, tapló' (SRS1. Hl); szín, ggba 'gomba; szivacs; tapló'; szik, huba 'gomba; szivacs'; or. zyŐá 'taplógomba', syŐica sz. 'szivacs'; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *ggba 'gomba' szava került át a 10. sz. vége előtt. 2. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellcl keletkezett az 1.-ből. — Am. R., N. guba 'lepra; penész' (1. 1595: Gubás sz. 'leprás': Ver.: NySz.; 1. még MTsz. guba a.) a már denazalizált szb.-hv. guba későbbi átvétele.
Budenz: NyK. 1: 815 [a: 315]; Badics: NyK. 15: 394; Miklosich: Nyr. 11: 168®, 169; Munkácsi: AkÉrt. 8: 364; Asbóth: Nvr. 32: 266, 362, Nytud. 3: 19; NyK. 41: 385, 386; Melich: MNy. 6: 66, 400; Horger: NyK. 41: 114, 128; SzófSz.; Kniezsa: MagyRom. 1: 177, SzlJsz. 197®, 203; Makkai: Száz. 81: 130; Bárczi: Szók.2 93; Petrovici: Rom- SÍ. 9: 9; Budziszewska: SlowPrzyrZyw. 200. (Vasmer: RussEtWb. I: 316; Slawski: SlEt. 1: 264; Machek: EtSIÖSl. 140.)
gombház 1561s „tÿzen nÿgh oregh ezewft gombot felsew ruhara waloth gomb hazawal egietembe" (RMNy. 3/2: 44). Js 1561: 'a ruha egyik oldalára varrt, zsinórból vagy paszomántból készült hurok, amelybe a gombok kapcsolódnak; Knopf schlinge' (1. fent).
Összetett szó. Utótagjának 'tartó, befogadó tárgy, dolog’ jelentésére vö. gyöngyház, körömház, magház, üstház stb. — Elavult szó, de nótaszövegben, szó járásban még ma is előfordul.
Simonyi: TMNy. 361; Ce. Sebestyén: NéNy. 8: 15.
gombóc 1351: ,,dominicum filium petri Gunbuch nobilem” szn. (MNy. 10: 79); 1422: Gomboch szn. (OklSz.); 1577: „gombocz aut maios: salsutium” (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1763: Gombocz (Adámi: Wb. 33: NSz.); 1784:
Gombotzat gr. (Μ. Hírmondó 624: NSz.), gom- bótza (SzD. 27); 1882: gombiczának gr. (Népk- Gy. 3: 221). J: 1. 1577: 'egy fajta hurka, kolbász; Art Wurst’ (1. fent); 2. 1763: 'gömb alakúra formált ennivaló (főtt tészta, húsgombóc stb.); Knödel, Kloß’ * (1. fent).
Származékszó. A -sz > -c kicsinyítő képzővel, illetőleg az -oc, -óca, -ica képzőbokorral alakult abból a hangfestő eredetű tőből, amelyből — többek között — a gomb, gombolyag stb. is származik. Alakilag az ugyané családba tartozó gömböc mély hangú párja. — Jelentései az eredeti hangfestő jelleg alapján párhuzamosan keletkeztek. A személynév! adatok idetartozása aligha lehet kétséges. Jelentéstanilag azonban ezek valószínűleg közvetlenebbül kapcsolódnak a gömböc 1. jelentéséhez, bár a személynévadás indítéka — képzettársítás alapján — esetleg a gombóc jelentései alapján is érthető. — 1. jelentése elavult, illetőleg csak magas hangrendű gömböc párjában maradt meg; az idézett helyen kívül azonban ugyanez a jelentés a KolGl. más helyén is előfordul (KolGl.: NyF. 45. sz. 41).
Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74 ® ; Asbóth: NyK. 26: 465; Melich: MNy. 10: 253; Horger: AINy. 23: 131, 138; Juhász: MNy. 24: 105®; Baboss: MNy. 36: 116; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 160; Pais: MNy. 49: 81; D. Bartha: Szóképz. 109. — Vö. gomb, gombó- ta, gömböc.
grombolyag* 1405 k.: ,,glom[us]: gombo- lagy” (SchlSzj. 2112.); 1422: ? Gombolyah hn. (Csánki 3: 329); 1503: ? Bongolyag szn. (Csánki 2: 666); 1508: gombolagia gr. (Döbr- K. 352); 1550 k.: gombolyag (KolGl.: NyF. 45. sz. 11); 1560 k.: gomboliegh (GyöngySzt. 4328.); 1596: gombalek (OklSz.); 1785: gom- bojagban gr. (Μ. Hírmondó 646: NSz.); 1787: gomballyégban gr. (Μ. Kurír 91: NSz.); 1792: gombolyék (SzD. Tsömbölyék a.); 1799: Gom- balyég (Gyarmathi S.: Affinitas 159: NSz.); 1804/1930: gombolyogba gr. (Bessenyei: Tari- mónes 230: NSz.); 1833: gombollyag (Lakos J.: Székely mest. 11: NSz.); 1836: Gombajék (MNy. 38: 133); 1838: Gombojig (Tsz.); - gombajig, gombojég (MTsz.); gambajga gr., gombajag, gombajég, gombajik, gombajog, gombalyigot gr., gombojég, gombojig, gombojík (ŰMTsz.). J: A) fn. 1. 1405 k.: 'gömb alakú csomó <főleg fonalból) ; Knäuel, Ballen’ * (1. fent);2.1790: 'gömb; Kugel’ (Kazinczy: Orpheus 1: 407: NSz.); 3. 1798:’hernyó, főleg selyemhernyó gubója ; Kokon’ (Gvadányi: Verses levelezés 29: NSz.). B) mn. 1560 k.: 'gömbölyű; rund, kugelrund’ (1. fent) || gombolyít 1533: „Spondylis: Bongoleito sek” sz. (Murm. 1891.); 1550 k.: gombalcto, gomboleto sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 11); 1585: Gombolytom gr. (Cal. 458); 1762: gombollyitott sz. (Mátyus í..· Diáét. 1: 477: NSz.); 1790: Qombojittó sz.


g*onil>óía>
1073
gromolya,
(MNy· 46: 95); 1838: gombajítani sz. (Tsz.); — gambajitj sz., gambplito sz., gombajittó sz. (Nyatl.). J: 1. 1533: 'gombolyaggá teker; knäueln, haspeln’ * (1. fent); 2. 1762: ’gömb alakúvá formál, gömbölyít; rund machen’ (1. fent) O grombolygrat 1560 k.: „Adglome- rare: Egybe gombolygatny: Gombolyagoth tekerny” sz., Gombolgathny sz. (GyöngySzt. 394., 805.); 1806: gombojgatta gr. (VVandza: Ámor 135: NSz.). J: 1. 1560 k.: 'gombolyagba teker; knäueln, haspeln’ (1. fent); 2. 1893: ’a szájában forgat <ennivalót); knabbern, nibbeln’ (1. MTsz.) || gom bolyod ik 1784: „Tsombolyodom: gombolyodom, húzódom” (SzD. 86); 1836: gombalyodott gr. (Gaal J.: Szirmay 1: 145: NSz.); — gombojodik (MTsz.). J: 1784: ’gombolyaggá tekeredik; sich zusaminenknäueln | gömbölyödik ; rund werden’ (1. fent) II groniboly 1780: gomboly (Ny- ŰSz.); 1823: „Egy Gomboly Spargat” (MNy. 26: 234). J: 1780: 'gombolyag; Knäuel, Ballen’ (1. fent) II ffombolyíi 1808: „Gömbölyű, Gömbölyű: Rotundus, Sphaeralis, Globosus, Orbiculatus” (SI.). J: 1808: 'gömbölyű; rund, kugelförmig’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelcntésbeli sajátságain kívül erre vall kiterjedt rokonsága is. Voltaképpen a gömbölyű családjának mély hangrendű változata. Szorosabban Összetartozik a gomb, továbbá a guba1, guba2, gubancos, gubó stb. szavakkal, s ezekkel együtt végeredményben egy Ősi, finnugor kori hangfestő szó fejleménye lehet (1. bog ). A szóvégek különféle névszó- és igeképzőkkel azonosak. A gömbölyű elhomályosult igenév lehetne; a szótörténeti adatok alapján azonban inkább tudatos nyelvújítási alkotásnak látszik a gömbölyű analógiájára. A gomboly nyelvújítási elvonás. A 19. sz.-i irodalmi nyelvben és a nyelvjárásokban más képzőkkel alakult szavak is kimutathatók, amelyek szintén ebbe a szócsaládba tartoznak; vö.: 1801/1922: „a mi még [Rájnisnálj ... a lehetőség világába gomboly og, az nálam a valóságban kifej tőd ve van” (Csokonai: Lev. 2: 680: NSz.); 1847: „Már nyakára gömbölyűi fonála” (Garay J.: Arp. 179: NSz.); N. gombojkó 'gömbölyű, gömbölyded’ (MTsz.); N. gombojál 'fonalat gombolyagba teker’ (ÚMTsz.). — E szavak jelentései az eredeti hangfestő jelleg alapján érthetők. A gombolyag A) 3. jelentése e kiterjedt szócsalád számos más tagjában szintén megvan (1. pl. buga1, guba2, gubó). — Török származtatása téves. — A gomboly, gömbölyű elavult.
Vámbéry: NyK. 8: 145, MBölcs. 159; Budenz: NyK. 10: 99; Sági: NyK. 34: 472; Beke: Nyr. 40: 299 ®, 57: 30, 70: 10, 48; Pais: MNy. 14: 68, 39: 199, 60: 43; Szinnyei: NyK. 46: 165; Horger: MNy. 23: 131, 37: 13; Techert: MNy. 33: 15; SzófSz. ® ; Bárczi: TihAl. 168, Htört.2 167; BenkŐ: NytudÉrt.
68 Történeti-etimológiai szótár
1. sz. 19, StudSl. 12: 49; Simon: MNy. 56: 441. — Vö. bog, gabalyít, gomb, gomolyít, gömbölyű, guba1, guba2, gubacs, gubancos, gubbaszt, gubó.
grombóta 1533: „Pastillus: Gombota” (Murm. 2097.); 1604: Gomboda (MA.); 1708: Gombóda, Gombólda (PP.); 1784: gombóta (SzD. 27); 1878: gombátát gr. (Bernât G.: Ad. 33: NSz.). J: 1533: ’ gombóc; Kloß, Knödel’ (1. fent).
Származékszó. A -ta > -da, illetőleg az -óta ~ -áta kicsinyítő képzőbokorral keletkezett abból a hangfestő eredetű tőből, amelyből — többek között — a gomb, gombolyag stb. szavak is származnak. A vele azonos családba tartozó gömböc (és gömböc) párhuzamosan keletkezett alaktani párjának tekinthető. — Nyelvjárási szó.
Gombocz: NyK. 45: 20 ® ; Fekete: Zárh. 22; Beke: Nyr. 61: 117; Juhász: MNy. 32: 226 ®; D. Bartha: Szóképz. 117. — Vö. gomb, gombóc.
gomoly 1. gomolyít
gomolya 1577: „gomolia: glomus” (Kol- GL: NyF. 45. sz. 3 í) ; 1594: „Sayto szék. Gomoliak” (OklSz.); 1636: gomolyó (MonT- ME. 1: 45); 1791/1911: gomoját gr. (Szent- jóbi Szabó: Költ. 151: NSz.); 1792: gömölye (SzD.); — gömöje (MTsz.); gömeje (Nyr. 27: 478); gömöle (Nyr. 33: 530); g omolo (Csáng- Sz.); gamoja, gamolya, gom&je, gömelyét gr., gömöjje, gumója, gumolya (ÚMTsz.). J: 1. 1577: 'gömbölyű csomó; Knäuel, Wickel’ (1. fent; 1. még 1838: Tsz. Gomoja a.); 2. 1594: 'édes juh tejből a legegyszerűbb eljárással készített gömbölyded alakú sajt; Laib, Klumpen von Schafkäse, der aus süßer Milch auf einfachste Weise hergestellt wird' * (1. fent).
Szláv, közelebbről talán déli szláv eredetű; vö.: szb.-hv. N. gomolja ’gomolya’; szín. gomólja 'gömbölyű csomó’, gomólja síra ’gomolya, egy egész sajt’ (Pleteránik 1: 231); vö. még: cseh homole ’legömbölyített hegyű kúp, süveg alakú csomó’; szik, homola ’ua.’, homólka syra ’gomolya, egy egész sajt’ (Sl- SJ. 1: 503); le. gomóla ’gömbölyű csomó’, gomólka sz. ’ua.; gomolya’ (SIJP. 2: 1226); or.-e. szí. ζομολο. ’gömbölyű csomó’; megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is van. — A magyar alak változatok közül a gömö- Z?/e-félék hangrendi átcsapás eredményei; közre játszhatott a jelentése miatt könnyen ide kapcsolható m. gömbölyű családja is. Mindkét jelentés jöhetett a szlávból, bár az 1. a magyarban is kifejlődhetett a 2.-ból akár a fogalmi kör bővülésével (’gömbölyded alakú sajt’ ’gömbölyű csomó általában’), akár a m. gomolyít stb. hatására. Az a feltevés azonban, hogy az 1. jelentésében vett


gfomolyít
1074
gond
gomolya etimológiailag nem is a ’ sajtféle’ jelentésű gomolyá-hoz, hanem a gomolyit családjához tartozik, nem látszik meggyőzőnek. — Am. R., N. homolya ’gomolya’ (1. 1522: Homolyas sz. szn.: OklSz.; 1558: ha· malya: OklSz. Pótl. ; 1. még MTsz.) külön átvétel a szlovákból. — 1. jelentésében nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Alexics: Nyr. 16: 448, 20: 179; Melich: NyK.. 25: 297; Asbóth: NyK. 30: 211 ®, ArchSIPh. 22: 457; Szenttamási: Nyr. 34: 26; Heftv: Nyr. 40: 211; Horger: NyK. 41: 122, 126,' 127, MNy. 23: 131, 136; Gombocz: NyK. 45: 11; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 12, 59, 457; Kniezsa: SzlJsz. 197®; Cioranescu: DiccEt- Rum. 353; Ruzsiczky: KazTájsz. 243; Tamás: UngElRum. 373. (Vasmer: RussEtWb. 1: 291; Slawski: SlEt. 1: 316; Machek: EtSIÖSl. 137.)
g;omolyít 1513: „íme ha mind ez velag egbe £últ tyzes ma£ gomoloytas, Auag e£ na^ tyzes kerekdid allat” sz. (NagyszK. 75); 1784: gomolyit (SzD. 29); 1838: gomojítani sz. (Tsz. Gomoja a.). J: 1513: ’gombolyít; knäueln | göngyölít; einwickeln’ (1. fent) II komolyodik 1655: ,,Az állati mag a nagy élet érből a golyók egybe gomolyodot menedékbe vitetett lélek eres vérből leszen” sz. (ACsere: Enc. 150: NySz.). J: 1655: ’gombo- lyodik; sich ballen | összegöngyölödik; sich zusammenknäueln’ (1. fent) || gomolyog; 1784: „gomolyogni: láb alatt fenteregni, henteregni, darvadozni” sz. (SzD. 28); 1826: gomolg (Egyed A.: Ovid. Kés. 98: NSz.); 1888: gomolyagnak gr. (EndrŐdi S.: Heine 82: NSz.). J: 1. 1784: ’fetreng; sich herumwälzen I láb alatt van ; jemandem unter den Füßen sein’ (1. fent); 2. 1804: ’kavarog; wirbeln, sich ballen’ # (Verseghy F«: Kolomp. 1: 60: NSz.); 3. 1863: ’émelyeg; es ist einem übel’ (Kriza: Vadr. 500) || gomolyog 1784: „gomolyag: gombolyag, tsomó, tekerts, teke- rék” (SzD. 29); 1806/1910: gomolyéki gr. (Verseghy: Kisebb költ. 170: NSz.j; 1808: Gömölyeg (SI. Gomolyag a.). J: A) fn. 1. 1784: ’gombolyag; Knäuel’ (1. fent); 2. 1791/1910: ’gömb; Kugel’ (Verseghy: Kisebb költ. 63: NSz.); 3. 1806/1910: ’gomolygó füst- vagy felhőtömeg; Rauch-, Nebelschwaden, Qualm’ (1. fent). B) mn. 1808: ’gömbölyű; rund, kugelförmig’ (SI.) || gomoly 1788: „Mind elmúlnak a’ Világok gomolyai" (NyÚSz.); 1808: Gomöly (Sí. Gomoly a.); 1833: Gümöly (Kassai 2: 293). J: 1. 1788: ’gömb; Kugel I kerekség, kerekdedség; Rundung’ (1. fent); 2. 1804: ’zűrzavar, káosz; Chaos’ (Verseghy F.: Kolomp. 1: 39: NSz.); 3. 1811/1898: ’csomó, daganat; Knoten, Geschwulst’ (Kazinczy: Lev. 8: 604: NSz.); 4. 3 815: ’gomolygó füst- vagy felhőtömeg; Rauch-, Nebelschwaden, Qualm’ (Nyr. 3: 452); 5. 1836:
’köteg, bála; Ballen’ (NyÚSz.); 6. 1844: ’összevissza keveredett tömeg; Gedränge, Gewimmel’ (Jósika Μ.: Békési kai. 1: 133: NSz.); 7. 1883: ’egy fajta virágzat! forma; Blütenknäuel’ (Mendlik — Király : Növények ólete 496: NSz.).
Hangfestő eredetű szócsalád. Alaki és jelentésbeli sajátságai mellett erre mutatnak feltehető származásbeli kapcsolatai is. Legközelebbről a gombolyag, gombolyít, gombo- lyodik stb. családjával függ össze; ez az ösz- szefüggés lehet szorosabb: azonos tőből való szóhasadásos elkülönülés, de lehet lazább is: csupán a hangfestés síkján való rokonság. Kapcsolatban lehet továbbá a gumó, gumó szavakkal és a göngyölít családjával. A gomolyag képzésére vö. gombolyag. A gomoly nyelvújítási elvonás. — A jelentések általában az eredeti hangfestő jelleg alapján alakultak ki. Csupán a gomolyog 3. jelentése látszik másodlagosnak (valószínűleg a 2. alapján), továbbá a gomoly 7. jelentése lehet tudatos műszóalkotás eredménye a lat. glomerulus ’kis gombolyag’ ( < : lat. glomus ’gombolyag stb.’) alapján. — A nyelvjárásokból ismert h kezdetű, hasonló jelentésű szavak idetar- tozása bizonytalan; vö.: 1832: „Homolyogni valami sereg között bojonkálni” (Szabó E.: Székely Tájsz. 6: NSz.; 1. még Tsz.); 1879: „homolgó (csoportosuló)” (Nyr. 8: 463). — Mongol és török származtatása téves. — A szócsalád tagjai részben nyelvjárási, részben választékos irodalmi vagy szaknyelvi szavak.
Bálint: Párh. 16; Halász: Nyr. 9: 58; NyÚSz.; Simonyi: Nyr. 32: 538; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 51; Beke: Nyr. 40: 299 ®; Gombocz: NyK. 45: 6 ® ; Cs. Sebestyén: Nó- Ny. 8: 19; Munkácsi: Nyr. 67: 25; SzófSz. gomoly a.®; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 19, 67, StudSl. 12: 45; Tamás: UngElRum. 373. — Vö. gombolyag, göngyölít, gumó, giimő.
gond 1372 U./1448 k.: „Nem a^t mondya uala mert gént yrafnaL oluaffafa neky nem- kellene De tanufagnak . . . felettebualo gon- gyarol Te vonna mendent” (JókK. 109); 1885: gandazó sz. (Nyr. 14: 46). J: 1. 1372 u./ 1448 k.: ’(aggasztó, gyötrő, nyomasztó) gondolat; Sorge’ * (1. fent); 2. 1474: gondoskodás; Fürsorge j törődés valamivel; Kümmern um etwas’ # (BirkK. 8); 3. 1525: ’gon- dolat; Gedanke’ (VitkK. 59); 4. 1585: ’gon- dosság, pontosság; Sorgfalt’# (Cal. 279); 5. 1734: ’baj; Übel’ (OklSz.). — Sz: tol 1372 U./1448 k.: gondolangÿuk gr. (JókK. 30) I tolat 1372 U./1448 k.: gondolatom gr. (Jók- k. 35) I ~olkodik 1416 U./1466: gondolkod- nac vala gr. (MünchK. 44) | tos 1456: Gondos szn. (OklSz.); 1585: Gondos mn. (Cal. 957) I tolhatatlan 1495 k.: meg gondolhatat- lan (MNy. 6: 22 — 3) | tolkodás 1527: gondolkodásai gr. (ÉrdyK. 470) | tolkodó 1531:


gondola.
1075
gonosz
ghondolkodoknak gr. igenév (ÉrsK. 16); 1659: Gondolkodóban fn. gr. (Czegl: MM. 205: NySz.) I ~atlan 1585: Gondatlanul gr. (Cal. 981 [o: 991]) I ~osság 1604: gondossága gr. (Pázm: KT. 17: NySz.) | ~atlanság 1643: gondatlanságát gr. (Nyr. 41: 405) | ~olkozik 1662: gondolkozók gr. (MonTME. 6: 45) Idolom fn. 1669: gondolommal gr. (Pós: gazs. 2: 108: NySz.) | ~ tálán 1708: gondtalanság sz. (MA.: NSz.); 1818: gondtalan (Márton Sêcûrus a.) | ~oskodik 1752: gondoskodás sz. (Pictét-Dániel: Kér. Ethica 315: NSz.); 1764: gondoskodgyam gr. ’ töpreng, aggódik* (Ilorvát J.: Emb. ok. 282: NSz.); 1781: gondoskodál gr. ’gondot visel’ (Patay S.: Indusok 389: NSz.) | ~nok 1840: gondnok (NyÚSz.) I ~oz 1847: gondozott sz. (Jósika Μ.: Jós. Istv. 3: 208: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Származékai alapján a 3.» esetleg a 2. jelentés látszik eredetinek; a többi jelentésszűküléssel jöhetett létre. — Képzőjét vesztett igenévként való magyarázata, finnugor egyeztetése, iráni, mongol és török származtatása téves.
Joannovics: AkNyÉrt. 2/3: 12; Bálint: Párh. 16; Hunfalvy: Száz. 11: 432, NyK. 14: 443, 455; Simonyi: Nyr. 6: 297, NyK. 16: 243, TMNy. 576; MUSz. 58; Alexics: Nyr. 15: 208, 16: 448; Asbóth: NyK. 27: 429; Munkácsi: Ethn. 15: 10, Nyr. 61: 134; Vámbéry: MBölcs. 159; Sköld: OssLw. 22, FUF. Anz. 19: 7; Melich: MNy. 22: 276; Csűry: MNy. 23: 164; Schmidt: FUF. Anz. 18: 93; Tolnai: Nyúj. 210, 217; Treml: UngJb. 9: 315; Tamás: Róm. 160, UngElRum. 386; SzófSz.®; Gáldi: DictKlein. 90; Grétsy: Szóhas. 193, 195; MSzFgrE.
gondola 1612: ,,Egy gundula formán csinált pohár” (Nyr. 73: 19); 1665/17. sz. v.: ,,Ültem gondolában, három fertály óra alatt Velenczébe mentem” (TörtTár. 1883. 350); 1823: gondolya (Márton Gondel a.); 1835: Gondella (Kunoss: Gyal.). J: 1. 1612: ’velencei csónak; venezianisches Boot* (1. fent); 2. 1805: *léghajó kosara; Korb am Luftballon’ (Mánx Ut. 97: NSz.). — Sz: /Cs 1708 — 10/1955: gondolás (Bethl: Élet. 1: 210) | /4zik 1852: gondolázni sz. (Los. PhŐnix 3:69: NSz.).
Velencei olasz eredetű; vö. vei. ol. góndo- la ’velencei csónakfajta’ ; vö. még ir. ol. gondola ’ua.; léggömb vagy léghajó kosara’. A Velencéből elterjedt olasz szó eredete tisztázatlan. Az olaszból — jórészt közvetlenül — bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gondola; ném. Gondel; fr. gondole; or. ZOHdÓAa: ’gondola’. A ’léghajó kosara’ jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.
Körösi: Nyr. 13: 500®, O1E1. 31; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 14 ®, 16, 29; Loványi: Nyr. 73: 19; Bárczi: Szók.2 117; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 101 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 249 ; OxfEnglDict. Gondola a. ; Wartburg: FEW. 2: 1028 kóndy a.; Battisti— Alessio: DizEtlt. 3: 1843; Frisk: GrEtWb. 1: 911; Kluge: EtWb.10 264.)
gondviselő 1506: „ianus vala a kefer- wes anyanak gond vifeleye” (WinklK. 103); 1517: gond vifelevk gr. (DomK. 124). J: 1506: ’Fürsorger, Pfleger’ * (1. fent) || gondviselés 15Ó7: „Az En Aruaymnak hagyom gofng]y[elefekre és otalmakra gergel deákot” (NylrK. 6: 187); 1517: gond vifele [ere gr. (DomK. 46). J: 1507: Obhut, Vorsehung’ * (1. fent).
A szócsalád tagjai összetett szavak, melyek a gondot visel, gondját viseli (vö. 1540: „wÿffelen . . . gondoth Reÿa”: RMNy. 2/2: 36; „percuro: . . . gongyat viselőm”: Cal. 776 stb.) szerkezet alapján keletkeztek, mint jelöletlen tárgyas összetételek. Bár a ném. Sorge für etwas tragen ’gondoskodik valamiről’ a magyar szószerkezethez hasonló alkatú, a magyar kifejezés ettől függetlenül, a visel ige átvitt értelmű használata alapján jött létre. — A nyelvújítás kori gondvisel ’gondot visel’ ige (vö.: 1782: „az Országnak hazabéli Törvényjei... nints ... gond viselve”: Μ. Hírmondó 122; 1786: „A’ hátra hagyatott^ árvák . . . roszul gondviseltetnek”: NyÜSz.), amely a gondviselő, gondviselés alapján való elvonás, nem vált közkeletűvé.
Ballagi: AkNyÉrt. 5/4: 18; Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 27; Simonyi: TMNy. 371, Nyr. 37: 434, Jelz. 16; Zolnai Gy: Nyr. 38: 57; Tolnai: Nyúj. 53; SzófSz. gond a.; B. LŐrinczy: MMNyR. 1: 440.
gong 1870: „a czimbalmok és gongok moraja ... a nézőkre izgatólag hatott” (Ga- rab. Napt. 112: NSz.). J: 1. 1870: ’korong alakú ütőhangszer; Gong’ (1. fent); 2. 1898: ’fémből készült korong alakú jelzőkészülék; scheibenförmiger Signalapparat aus Metall’ # (Jókai 94: 150: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gong; ném. Gong; fr. gong; ol. gong; or. eom: ’gong, gongütés*. Végső forrása a hangutánzó eredetű maláji egung ’vas vagy sárgaréz lemez*. Európába az angol révén került a 19. sz. elején. — A magyar szó közvetlen átadója a német vagy az angol lehetett.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 250; Lokotsch 558.; OxfEnglDict. Gong a.; Kluge: EtWb.10 264; Bloch-Wartburg: DictÉtFr? 299.)
gonosz 1211: „In villa Theluky sunt isti vinitores ecclesie: . . . filii Kerus, Gunuzd cum filio suo Mathia” sz. szn. (PRT. 10: 514); 1372 U./1448 k.: „Éjek gono$ emberek es kemenek” (JókK. 31); — ganasszal gr. (Nyr. 34: 218). J: A) mn. 1. 1211: ? Erkölcsileg romlott, rossz; sittlich schlecht’ # (1. 68*


gór1
1076
gordon1
fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’káros, bajt okozó; unheilvoll, schlimm’ (JókK. 146); 3. 1416 U./1466: ’beteg; krank’ (MünchK. 20). B) fn. 1. 1372 U./1448 k.: ’baj; Übel | kár; Schaden’ (JókK. 31: gono^okott) ; 2. 1416 u./1466: ’rossz cselekedet; Schandtat | bűn; Sünde’ (MünchK. 85: gonojoc); 3. 1416 U./1466: ’ártó szellem; böser Geist | ördög; Teufel’ (MünchK. 22: gono^tol); 4. 1416 U./1466: ’erkölcsileg romlott ember; sittlich schlechter, böser Mensch’ (MünchK. 22: gono^ocra ). — Sz: ~ság 1372 U./1448 k.: gonofagot gr. (JókK. 33) I ~bit 1416 U./1466: gonojbeit ’mcgbotrán- koztat’ (MünchK. 182) | ~bul 1416 U./1466: megnő gono^boltatic sz. ’megbotránkozik’ (MünchK. 33) | ~bodik 1416 U./1466: meg gono^bodnac gr. ’megromlik’ (MünchK. 42) I ~kodik 1416 U./1490 k.: gonojkodnotok gr. (AporK. 70) I ~odik 1495 e. : gono^odic (GuaryK. 5).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. gnusbnb sz. mn. ’utálatos’; big. ZHyc ’undor, utálat’; szb.-hv. gnús ’mocsok, undokság’; szín, gnús ’undor, utálat; N. rondaság, szennyfolt; férgek, kártékony rovarok; undok alak, ronda fráter’ (Pleteränik 1: 223); szik, hnus ’undor, utálat’; or.-e. szí. znycb ’mocsok, undokság, förtelem’, or. ZHyc 'kártékony rovar (bögöly, szúnyog stb.), féreg’; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az óe. szí. gnbsb ’mocsok, szenny’, or.-e. szí. zHbCb, zHecb ’bűn, gonoszság’ idekapcsolása hangtani nehézségekbe ütközik. A rom. R. gunosí ’mrgundorodik’ (DAcR. 2/1: 326) az egyházi szlávból való. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. gnusb ’undokság, undor’ főneve kerülhetett át. Az eredeti jelentéshez a B) 2. áll legközelebb. A többi jelentés kialakulásának, a főnév -*■ melléknév szófaj váltásnak részletei nincsenek kielégítően tisztázva; a melléknévi jelentést esetleg a gonoszság származék alapján következtethették ki. L. még bolond.
Budenz: NyK. 1: 314® ; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 33, Nytud. 4: 288; Horger: MNy. 19: 93, FE. 9:42; SzófSz.; Gácsér: MNyTK. 58. sz. 19; Terestyéni: MNyTK. 59. sz. 39; Kardos T.: MNyTK. 82. sz. 54; Fazekas: UrAltJb. 26: 17; Kniezsa: SzlJsz. 198®, NyK. 66: 62; Úrhegyi: Pais-Eml. 395, MNy. 54: 83; Hadro- vics: NytudÉrt. 50. sz. 25. (Vasmer: RussEtWb. 1: 281 ; Slawski: SlEt. 1: 305; Machek: EtSIÖSl. 135.)
gór1 1800: ,,Markokkal a* fövényt az ég felé górták” (Peretsenyi Nagy L.: Léta 108: NSz.). J: 1. 1800: ’szór; streuen | dobál; (herum)werfen’ (1. fent); 2. 1877: ’széttúr; zerwühlen’ (Nyr. 6: 180). — Sz: ~ál 1802: Goráinak gr. ’dobál’ (Csokonai: Tavasz 12: NSz.).
Ismeretlen eredetű. — Olaszból való származtatása valószínűtlen. — Nyelvjárási szó,
Körösi: Nyr. 57: 9.
gór2 1767: ,,(7or-tyúk: Gallina medica. Gallus medicus” (PPB.). J: 1. 1767: [~ tyúk] ’gyöngytyúk; Perlhuhn’ (1. fent); 2. 1807: ’hosszú (láb); lang (Bein) | megnyúlt; gestreckt’ (Márton); 3. 1838: ’rövid szőrű; kurzhaarig | borzas; rauhhaarig’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. Korábban csak a gór tyúk jelzős szerkezetben élt, a gyöngytyúk (Numida meleagris), majd egy nagy testű, hosszú lábú, borzas tollú, kopasz nyakú tyúkfajta megjelölőjeként. 2 — 3. jelentése jelentéstapadással fejlődött a gór tyúk, gór csirke, gór kakas stb. kapcsolatból. — Az 1214/1550: Guar hn. (VárReg. 324.), 1460: Goor szn. (OklSz.) valószínűleg nem tartozik ide. — Finnugor egyeztetése és indoiráni származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: ÁKE. 300; Tolnai: Nyúj. 212; SzófSz. górcső a.
górcső 1836: Górcső (NyÚSz.); 1838: ,,[a kórírónak szemeit] gór- [füleit] hallga- csóvel . . . [kell felfegyverezni]” (Figyelmező 171 : NSz.). J; 1836: ’mikroszkóp ; Mikroskop’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Bugát Pál alkotta meg a R. és N. gór2 ’nagy, hosszú stb.’ melléknév felhasználásával; tulajdonképpeni jelentése tehát ’nagyító cső’. A nyelvújítók a gór- előtaggal több más összetételt is alkottak; vö. 1873: gór-ugrány ’óriás kenguru’, gór-üveg ’nagyítóüveg’ stb. (Ballagi). Ma már egyik sem él.
Lukács: Nyr. 13: 322; NyÚSz.; Tolnai: Nyúj. 165; SzófSz.
gordon1 1226: ,,procedens iuxta uineam Gordon”^hn. (ÁÚO. 6: 433); 1257: ? Gordun szn. (ÁÚO. 7: 470); 1456 k.: ,,aut de tribulis i. e. de herbis spinosis . . . boÿtorÿanokrol (í/ordonkorokrol) ficus” (SermDom. 2: 558); 1516: Gwrda, Gwrdal (OklSz.); 1577: gardon (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1621: Gurdély (MA.); 1668: gurdallos ez. (Matkó: BCsák. 100: NySz.); 1759: gurdinba gr. (OklSz.); 1787: gurdalyokból gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 1: 336: NSz.); 1795: gurdályok gr., gurgalyokkal gr. (Gáti I.: Term. bist. 182, 79: NSz.); 1808: Gurgyal, Gurugy (Sándor I.: Sokféle 12: 41: NSz.); 1816: Gurde (Gyarma- thi: Voc. 98 [o: 106]); 1825: Gurdon (Nátly J.: Vél. 28: NSz.); 1833: Gurdé, Gwrduly (Kassai 2: 297); 1840: gordó, gurgyin (MTsz.); 1863: Gurdancs, gurdéj (Kriza: Vadr. 500); — berdó, borgó, gordony, gurdaj, gurgyó (MTsz.); bordó (ÚMTsz.). J: 1. 1456 k.: 'gyomnövény, gaz; Unkraut | vadsáfrány; Wildsafran’ (1. fent); 2. 1516: ’kunyhó; Hüt-


gordon*
1077
gróré1
te I rejtekhely; Schlupfwinkel’ (1. fent); 3. 1577: ’ útvesztő; Labyrinth’ (1. fent); 4. 1759: ’bozótos, gazos terület; Gestrüpp’ (1. fent); 5. 1858: ’kis utca; kleine Gasse’ (MNyszet. 3: 241); 6. 1868: ’bélkitüremlés; Ausbuchtung des Darmes’ (Ballagi Gur dé, Gurdély a.); 7. 1893: ’üres növényszár; hohler Stengel’ (MTsz.); 8. 1949: ’tüske; Stachel | karom; Kralle’ (Nyr. 73: 381).
Ismeretlen eredetű. Valószínűleg e családból szakadt ki magas hangrendű változatként a berdô (1. ott). Az etimológia felderítet- lensége miatt nem tisztázható az alakváltozatok egymáshoz való viszonya. Lehet, hogy a gordon és gurdaly más-más képzős változatok; ez esetben a gurda, gordó-íóXék képviselnék az eredetibb alaktani formát (e lehetőséget azonban a szó történ éti adatok nem nagyon támogatják). Az is lehet azonban, hogy a mássalhangzós szó végek csupán hangtani változatai egymásnak (n^ l : ny~ ly), s a magánhangzós végűek az ly > j-s szóvé- gűekbŐl való másodlagos alakulatok. A szókezdő g ~ b váltakozásra vö. gibic ~ bíbic, garabonciás ~ barboncás stb. Eredeti jelentése föltehetőleg ’növényi szár’-féle lehetett, ebből az összes többi magyarázható. A 2. jelentés érintkezésen alapuló képzettársítás eredménye lehet: a kunyhók, rejtekhelyek építési anyagára utal. A 8. jelentés létrejöttére egyes vadnövények bogáncsos, tüskés volta adhatott alapot (1. a SermDom. fent idézett adatát is). — Olasz és német származtatása téves. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
Simonyi: MNyelv.1 1: 117, TMNy. 288; Pápay: Nyr. 26: 155 ® ; Horger: NyK. 46: 303; Csűry: MNy. 35: 82; Kázmér: MNy. 45: 193 ®, MNyTK. 95. sz. 12; Péter: Nyr. 73: 381. — Vö. berdő.
gordon2 1771: „mind ezeken az instru- mentumokon-is tud játszani ?... egy néhányon a’ . . . hegedűn és a’ nagy hegedűn v. gordonyon ... a brátson” (Farkas J.: Ungar. Gramm. 454: NSz.); 1771: gordon hegedű (Nyr. 32: 92); 1787: Gardon (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I: NSz.); 1795 k.: gárdon (Takáts R.: Told. R. r.: NSz.); 1796: gorgon- hanggal (Csokonai: Diétái Múzsa 14: NSz.); 1833: Gordó (Kassai 2: 297). J: A) fn. 1771: ’nagybőgő; Baßgeige’ (1. fent). B) mn. 1796: ’erős, mély, durva <hang>; tief, rauh < Stimme}’ (1. fent). — Sz: ~ka 1835: gordonka (Tzs. Violoncello a.) | ~kás 1843: gordonkást gr. (Nagy lg.: Szin. 428: NSz.) | ~kázik 1871: gordonkázni sz. (Lévay J.: Shaks. Viz- ker. 239: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Feltehető, hogy valamilyen módon összefügg az ol. bordone ’mély hang, mély hangú hangszer’, fr. bourdon ’mély hang’ szavakkal; vö. különösen ol. viola di bordone ’mélyhegedű’. így végső soron talán ’bőrduda’ stb. jelentésű búr dó szavunkkal is származásbeli kapcsolatban lehet; e kérdés azonban további vizsgálatra vár. A szóeleji b ~ g váltakozásra a magyarban vö. pl. R. barboncás ~ garabonciás. A m. gordon hangalakjának formálódását esetleg a ’növényi szár, dudva stb.’ jelentésű gordon' analógiás hatása is befolyásolhatta. A gordonka kétségkívül másodlagos a gordon-h&L képest, annak -ka kicsinyítő képzős származéka. — A rom. gurdúná ’nagybőgő’ valószínűleg a magyarból került a románba. — Hangutánzó eredete kevéssé valószínű, latin származtatása téves. — A nyelvújítás korában került be a népnyelvből az irodalmi nyelvbe, de használata más azonos értelmű szóval szemben (brúgó, bőgÓ- hegedű, nagybőgő) erősen háttérbe szorult, a gordonka viszont a csellónak egyik leggyakrabban használt neve lett.
CzF.; Tolnai: Nyúj. 216; DAcR. 2: 329; SzófSz. gordonka a. ® ; Gáldi: DictKlein. ]33, Szótir. 24, 25 ®, 67; Cioranescu: Dicc- EtRum. 374; Tamás: UngElRum. 393. (Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 564.) — Vö. burdó.
gordonka 1. gordon2
góré1 1565: „Úlnec vala a varas fölött való szűrön vagy goréba” (Mel: Sám. 358: NySz.); 1818: Góri-nak gr. (Zakál Gy.: Őrség 46: NSz.); 1872: koréba gr. (NépkGy. 1:31); — góró (ÚMTsz.). J: 1. 1565: ’ maga sím elhelyezett, őrhelyül szolgáló kis építmény ; kleiner Hochbau als Warte, Wachtposten | csőszkunyhó; Feldhütte’ (1. fent); 2. 1587:? ’könnyű kerti építmény; Gartenlaube, Lusthaus I lugas; Laubo’ (OklSz.), 1792: ’ua.’ (SzD.); 3. 1757: ’csöves kukorica tárolására használt lécfalú építmény; Maisscheuer’ # (Balassa: Kukorica 266); 4. 1784: ’bozótos rejtekhely; Versteck in Gestrüpp’ (SzD. 31); 5. 1793: ’kupac; Haufen’ (Gvadányi: Rontó Pál 232: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A régi és hely né vi adatok alapján valószínű, hogy eredetileg katonai strázsahelyül szolgáló, várkapuk, bástyák tetején vagy egyéb magaslaton elhelyezett deszkaalkotmány volt. Ma is eleven 3. jelentését az magyarázza, hogy a csöves kukorica tárolására szolgáló szellős építmény is magasan, cölöp lábazaton áll. A 4. és 5. jelentés kifejlődése tisztázatlan. — Az a feltevés, hogy a góré' szóhasadással különült el a /córő-tól, tárgy történe ti okokból kevéssé valószínű. Kaukázusi és szláv származtatása téves.
Munkácsi: Nyr. 29: 203, ÁKE. 302; Jankó: BNépr. 180; Asbóth: NyK. 33: 100; Szily: Száz. 38: 906; Ődöngő Ábel: MNy. 7: 265 ® ; Tagányi: MNy. 9: 203 ® ; Horváth E.: MNy. 9: 327; Hermán: Pászt. 70, 187;


grórc2
1078
goromba
Végh: Adal. 60; SzófSz. ® ; Csefkó: Nyr. 76: 290; Katona: Ethn. 67: 647; Balassa: Kukorica 266 ®; Szegedi: Nyr. 84: 111; Mikesy: Nyr. 86: 448.
grórc2 1920: „az aranyláncát hagyja zálogul a Górénál” (Zolnay— Gedényi). J: 1. 1920:? 'üzletvezető (főképpen a vendéglátóiparban); Geschäftsführer (hauptsächlich im Gaststättengewerbe)’ (1. fent), 1924: ’ua.’ (Szirmay); 2. 1920: ? ’fŐnök, elöljáró; Chef, Vorsteher | munkavezető ; Werkmeister’ (1. fent), 1926: ’ua.’ (Zolnay —Gedényi).
Cigány eredetű; vö. magyarországi cig. (jórkinyeromnyi ’gazdaasszony’, kherehki- gori ’házbirtokos’, khángérokor/óri ’egyház- gazda’, bigorehkoj 'gazdátlan’ (MNy. 61: 222); lengyelországi cig. goro, angliai cig. gairo, geero, gueri: ’parasztgazda, gazda; a ház ura; (nem cigány) fcríi, ember’. A m. góré a cigány szó vocativusi alakjának átvétele. — A R. N. góré ’sovány, csupasz; cigánygyerek’ (1833: Kassai 2: 287), valamint az argó gormi ’tulajdonosnő’ (1900: Jenő—Vető; 1911: TolvSz.) esetleges ide- tartozása további vizsgálatot igényel; az utóbbinak cig. -ni^ -nyi nőneműsítő képzővel alakult cigány származékként való magyarázata hangtanilag, illetőleg alaktanilag nem kielégítő. — A góré1 szóval való azonosítása téves. — Az argó és a bizalmas köznyelv szava.
Mikesy: Nyr. 86: 451; Z. Vándor: MNy. 61: 222 ®. (Wolf: ZigWb. 89 gadscho a.)
gorilla 1881: „Gorilla ... az emberhez hasonló majmok legnagyobbika” (MagyLox. 8: 227). J: 1881: ’afrikai emberszabású majom; Gorilla’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gorilla; ném. Gorilla; fr. gorille; ol. gorilla; or. εορύΛΛα: ’gorilla’. Végső forrása valamely afrikai nyelvben keresendő. Ebből származik a gör. at Γόριλλαι 'Afrikában élő szőrös testű, emberszabású lények’, amely Hanno pun utazónak görögre fordított művében (Περί- ηλονς [= Körülhajózás] 18. fej.) fordul elő. Állattani műszóként a 19. sz. közepén terjedt el az újkori lat. gorilla ’afrikai emberszabású majom’ közvetítésével. — A magyarba az újkori latinból, esetleg a németből kerülhetett át.
(ÖkoriLex. 1: 851; OxfEnglDict. Gorilla a.; Wartburg: FEW. 4: 195; Corominas: DiccCrítEt. 2: 750; DudenEtym. 229.)
gornyik 1698: „Minden passusokramenjen szoros parancsolat: az plájások és gornyi- kok . . . vigyázzanak” (ErdTörtAd. 21: 343); 1784: gornik (Monírók. 38: 663); 1882: gór- nyak (AkNyÉrt. 10/4: 21); — górnyik (MNny. 2: 189). J: 1. 1698: ’erdőkerülő; Wald- heger’ (1. fent); 2. 1899: ’községi szolga; Amtsdiener’ (Moldován: Alsófehór vm. 1/2: 783).
Román eredetű; vö. rom. górnic 'erdőkerülő’. A románban egy déli szláv *gor- nikb ’ua.' átvétele; vö. szb.-hv. R., N. gornik 'csősz, szőlőcsősz’ (RKNJ. 3: 488); ennek alapszavára vö.: big. 2Ópa; szb.-hv. gora: ’erdő’. — A m. ny román nyelvjárási ejtést tükröz. A 2. jelentés az 1.-ből jött létre azon az alapon, hogy erdőkerülőket határőri és más közigazgatási feladatokkal is megbíztak. — Szláv származtatása szóföldrajzi okok miatt nem fogadható el. — Erdélyi nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 168; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 783; Alexics: MNy. 4: 404 ® ; Damian: NyF. 67. sz. 23; DAcR. 2/1: 288; Blédy: Infl. 48; Köpeczi: AECO. 8: 519; Beke: Nyr. 72: 77; Kniezsa: SzlJsz. 829 ® ; Cioranescu: DiccEtRum. 375; Szabó T. A.: NylrK. 4: 307.
goromba 1456 k.: „rudis: goromba” (SermDom. 1: 479); 1624: gromba (MA: Tan. 30: NySz.); — g^rambák gr., gurombájaó gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1456 k.: 'műveletlen, tudatlan; ungebildet, unwissend’ (1. fent); 2. 1510: 'érdes, durva (tárgy, dolog); rauh, grob (Gegenstand, Ding)’ (MargL. 39); 3. 1719: ’kegyetlen; grausam’ (P. Páriz: Keskeny út 133: NSz.); 4. 1760: ’nagy; groß | idom- talan; formlos, plump’ (Molnár J.: Jel. Épül. 58: NSz.); 5. 1787/1890: ’udvariatlan, modortalan (ember, viselkedés) ; unhöflich, unartig (Mensch, Benehmen)’ # (Kazinczy: Lev. 1: 145: NSz.); 6. 1906: 'szigorú; streng’ (NyF. 29. sz. 30). — Sz; ~s 1466: Gorombas szn. (OklSz.); 1669: gorombádon gr. (Pós: Igazs. 2: 278: NySz.) ] ~sag 1508: gorom- bafag (DöbrK. 16) | *4skodik 1600 k.: G orom- baakodom gr. (BrassSzt. 16) | (le)gorombit 1873: Xégorombitotlák gr. (Nyr. 2: 42).
Szláv eredetű; vö.: óe. szl. grgbb, grçba, grçbo ’egyszerű, műveletlen, tanulatlan’; big. zpyő, -a, -o ’durva, nem finom, érdes; udvariatlan, nyers’; szb.-hv. grub> grúba, -o ’durva, goromba’ ; szín, grçb, grçba, -o ’nagy; nagyszerű, derék, helyes; faragatlan, durva, nyers’ (Pletersnik 1: 254; 1. még Tom. 149); szik, hrubÿ, -á, -é 'vastag, durva, nem finom; goromba, udvariatlan; nagy’ (S1SJ. 1: 532); or. zpyőbiü, -ax,-oe ’durva, érdes ; goromba, udvariatlan ; hozzávetőleges, vázlatos' (S1RLJ. 3: 429); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *grçba [nőnemű] 'műveletlen, tudatlan; érdes, durva’ vagy *grçbo [semleges- nemű] ’ua.’ szava kerülhetett át a 10. sz. vége előtt. Az 1—5. jelentéssel egyező jelentés van ugyan egyes szláv nyelvekben, de a 3 — 5., valamint a 6. önállóan is kialakul¬


porond
1079
grót
hatott a magyarban az elsődleges 1. és 2. jelentésből.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]®; Ba- dics: NyK. 15: 394; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Szarvas: Nyr. 14: 320; Asbóth: Ny- Κ. 27: 124, 32: 362, 41: 386, Nyr. 31: 73; Melich: AkÉrt. 21: 187; Horger: NyK. 41: 128; SzófSz.; Kniezsa: MNy. 39: 10, SzlJsz. 199®, NyK. 66: 65; Stanislav: DejinySl- Jaz. 1: 211, 309; Moór: StudSl. 8: 281, NyK. 66: 56. (Vasmer: RussEtWb. 1: 312; Slaw- ski: SlEt. 1: 356; Machek: EtSIÖSl. 146.)
gorond 1330/1505: „Transit per quan- dam vallem vsque in locum Gor on g” hn. (OklSz.); 1344: Remethegorongia hn. (OklSz.); 1346: Gerend hn. (OklSz. gerenda a.); 1417/1505: „Quendam locum eminentem qui scilicet locus Hozyw^orond vocaretur” (OklSz.); 1792: gerindre gr. (M. Hírmondó 2: 430: NSz.); 1833: Girind (Kassai 2: 285); — gorand, goronc, görönd (MTsz.); gerenda (Nyr. 26: 286); gerénd'ès sz. (Nyr. 39: 188); Garandpart, gorony (Nyr. 40: 169). J: 1. 1330/1505: ’földhát, dombhát; Anhöhe, Hügel I sziget, félsziget a mocsárban; Werder, Halbinsel im Sumpf’ (1. fent); 2. [gi- rind] 1833: 'mezsgye; Feldrain’ (1. fent); 3. [gerend, gerenda] 1902: ’a Balaton partjával párhuzamos homokhát a tó fenekén; zur Uferlinie paralleler Grund des Plattensees’ (ÚMTsz.; 1. még MNy. 48: 187).
Északi szláv eredetű; vö.: cseh N. (morva) hrud 'emelkedés a Morva mentén, melyet nem önt el az árvíz’; szik. N. hrud, hrud 'göröngy, rög’; le. R., N. grqd ’mocsaras réten emelkedő halom, földdomborulat; erdővel borított emelkedés’ (Slawski: SlEt. 1: 342); ukr. N. zpyd ’emelkedés, domb’ (Hrinéenko 1: 331); f.-or. zpyö ’domb, halom; száraz völgy, aszó’ (BRS1. 215); or. N. ozpydOK sz. ’kavicszátony a folyó fenekén’ (S1RSJ. 8: 650). Mindez egy északi szláv R. *grçdb ’emelkedés’ folytatása; a szik. hrud cT-je másodlagos lehet. A szorosan ide kapcsolódó Ősszláv *grgdb 'mell, kebel’ a legtöbb szláv nyelvben tovább él; vö.: big. zpbd; szb.-hv. grüdi [többes szám]; szik. hrud; or. zpyöb: ’ua.’. Nincs kellően tisztázva, hogy az e-fokú big. N. zped 'mezsgye’ (BEtReé. 277) ; szb.-hv. gréda ’homokzátony’ (SRS1. 106); szín. N. grede [többes szám] ’dűnék’ (Pletersnik 1: 249); cseh N. (déli) hrádé ’kis sziget a halastóban’ (Machek: EtSIÖSl. 147); or. zpnáá ’vonulat; stb.’ (S1RLJ. 3: 454) etimológiailag ide vagy pedig a m. gerenda szláv eredetijéhez tar- tozik-e. A rom. grind ’homokvonulat; bucka’ a bolgárból származik. — A magj'arba egy közelebbről meg nem határozható északi szláv nyelv R. *grgdb ’emelkedés, halom’ szava kerülhetett át a 10. sz. vége előtt. A gerend, girind-íéle alak változatok korán jelentkező hangrendi átcsapás eredményei lehetnek, bár számolhatunk a big. R. *grçdb külön átvételével is. A gerenda változat a 'faragással megmunkált szálfa’ jelentésű gerenda analógiás hatására jöhetett létre. A goronc a N. gorc ’dombhát; stb.’ (MTsz.), illetőleg a gerinc szóval keveredett. A 2. és 3. jelentés az eredeti 1.-ből magyarázható hasonlóságon alapuló névátvitellel: a mezsgye is, a balatoni fenékképződmény is kiemelkedő föld-, illetőleg homokcsík. — A csángó grind ’ sziget’ (CsángSz.) közvetlen forrása a román. — Főleg az északkeleti és dunántúli nyelvjárások szava.
Szily: Száz. 38: 906; Hefty: Nyr. 40: 168; Asbóth: Nytud. 3: 3®, 271; Pais: MNy. 34: 296; Érdődi: NéNy. 9: 215, Szófejt. 8; Kardos: Nyr. 67: 128; Csűry: MNy. 35: 82; SzófSz. göröngy a. ® ; Lukács: MNy. 48: 187; Kniezsa: SzlJsz. 646 ®, StudSl. 9: 43; Machek: EtSIÖSl. 146, 147; Benkő: Nyj- tört. 83, StudSl. 12: 46; Moór: NyK. 67: 36; BEtReé. 277. (Vasmer: RussEtWb. 1: 312, 315; Slawski: SlEt. 1: 342, 371 ; Cioranes- cu: DiccEtRum. 380; Miháilá: ímprum. 98).
sróstyán 1575: „A patakokból ki vayác a főuent; szép drága aranyat mosnac ki belőle és gyakorta olly szép szómeket, gós- tyánokat találnac benne, hogy egyic egy girát is nyom” (Helt: Krón. 7: NySz.); 1792: Gofztány (SzD.). J: 1575: ’aranyszemcse; Goldkörnchen’ (1. fent).
Német eredetű; vö. úfn. goldstein ’arany- kő, -kavics’. — A góstyán alak kialakulása a következő lehetett: ném. goldstein ~ h. ném. goltëtân [az utótagra vö. még baj.- osztr. -stan — ném. -stein] > m. *gócstán > góstyán. A -styán végződésre vö. borostyán. A nyelvújítás korában felújított gosztány alapja egy *gostány lehetett. — Elavult szó.
Szinnyei: Nyr. 23: 58; Melich: Nyr. 24: 248; Horger: MNy. 28: 141.
gót 1527: „Vala az gottos newő neepek- nek ydeyn” (ÉrdyK. 359) ; 1575: gottus (Helt: Krón. 11: NySz. 1: 185 bástya a.); 1602: Gottoc gr., Gothusoknac gr. (MNy. 36: 155); 1604: Gotus OrBág (MA. Gótthia a.); 1786: Gótus (Révai: Fal. 156: NSz.); 1813: GóthfaX (Mondolat 65). J: A) fn. 1527: ’egy népvándorlás kori germán néphez tartozó ember; Gote’ (1. fent). B) mn. 1. 1575: ’a gotokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; die Goten betreffend, gotisch’ (1. fent); 2. 1790/1912: ’szögletes törésű <betű) ; eckig, gebrochen <Buchstabe)’ (Földi I.: Μ. Nyelvkönyv 31: NSz.); 3. 1793: ’gótikus <stílus, műalkotás); gotisch (Stil, Kunstwerk)’ (Sándor I.: Külf. ut. 284: NSz.).
Latin eredetű; vö. k., h. lat. Gotthi, Gothi [többes szám] ’a gótok’, Gotthus, Gothus ’gót ember’. Végső forrása a gót


gótikus
1080
göbe2
GwZ-piuda ’a gótok népe’ összetétel előtagjában Őrződött meg. Etimológiája nincs tisztázva. A latinon keresztül terjedt el; vö.: ang. Goth; ném. Gote; fr. Goth; ol. goto; or. zom: ’gót ember’. — Az os ~ us végű magyar alak változatok az egyes számú, a <?(k-f éle változatok pedig a többes számú latin alakokból valók, az utóbbiak esetleg az us végződés tudatos elhagyásával keletkeztek. A gót ~R. gótus kettősségre vo. dán ^R. dánus stb. A B) 2., 3. jelentés magyarázatát 1. a gótikus szócikkében.
EtSz. 1: 1256 dák a.®; Melich: MNy. 36: 153 ®, 154, 155; SzófSz. (OxfEnglDict. Goth a.; Hellquist: SvEtOb.3 1: 324 ® ; Vasmer: RussEtWb. 1: 301; Staszewski: Slow- Geogr.2 98; Milewski: S1SS. 2: 121.) — Vö. gótikus.
gótikus 1790: ,»Mennyin tudgyák most a’ Gotticus írást, mellyet magyarul Barát írásnak nevezünk, olvasni ?” (Bárótzi: Vé- delm. 47: NSz.); 1893: gothicus (Kazinczy: Lev. 4: 191: NSz.); 1898: gótikus (Papp D.: Marcellusz 7: NSz.). Js 1. 1790: ’gót betűkből álló <írás) ; aus gotischen Buchstaben bestehend <Schrift>’ (1. fent); 2. 1898: ’csúcs- íves <stílus, műalkotás); gotisch <Stil, Kunstwerk)’ (1. fent) || gótika 1798/1805: „Formája [a templomnak] Gothika, és oly- lyan volt pontban, Mint a’ Káptalannak temploma Pozsonban” (Csokonai: Alkalm. versek 74: NSz.); 1876: gótikának gr. (Hevesi L.: Karc. 69: NSz.). J: 1798/1805: ’csúcsíves stílus; Gotik’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád; vö. lat., k. lat. Gothicus ’a gotokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó’, k., h. lat. Gotthicus ’ua.’. A lat. Gothicus a lat. Gothi ’a gótok’ (1. gót a.) származéka. A középkori szögletes betűtípust az olasz Lorenzo Valla (1406 vagy 1407—1457.) jelölte elsőnek a gótok nevével. Művészeti kifejezésként való használata az olasz Giorgio Vasárinak (1511—1574.) azon a téves megállapításán alapszik, hogy az általa barbárnak ítélt, lenézett középkori művészet a barbár gotoktól származik ; Vásári azonban még nem az ol. gotico-t, hanem az ol. tedesco ’német’ melléknevet alkalmazta ’csúcsíves’ értelemben. A ’csúcs- íves’ jelentésű k. lat. Gothicus 1610-ben bukkant fel egy jezsuita munkájában, s onnan terjedt el. Vö.: ang. Gothic, Gothic art; fr. gothique, Vart gothique vagy le gothique; ol. gotico, Várté gótica vagy il gótico; or. zomú- uecKUÜ, ζόπιιικα: ’ gótikus’, ’gótika’; vö. még ném. Gotik ’gótika’. — Am. gótikus és gótika a latin melléknév hímnemű, illetőleg nőnemű alakjának felel meg. A gótikus : gótika szópárt vö. a klasszikus : R. klasszika ’klasszikus kor’, romantikus : romantika stb. szópárokkal. — Művészettörténeti szakszók. A gótikus 1. jelentése elavult.
(Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1849; Kluge: EtWb.19 265; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 299 ®.) — Vö. gót.
göb 1724: „Cőökötők” (MNy. 60: 93); 1790/1904: „Ki göböt magának a hátára csinált” (Gvadányi: Fal. nót. 146: NSz.). J: 1. 1724: ’gömb (a ruhán); Knopf (am Kleide)’ (1. fent); 2. 1790/1904: ’púp; Buckel I csomó, daganat; Knoten, Beule’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Jelentésén kívül erre mutat kiterjedt rokonsága; minden bizonnyal összefügg ugyanis a gömb, gömböc, gömbölyű stb. és a gomb, gombolyag stb. szavakkal. Egyébként az is valószínűnek látszik, hogy a bog magashangú bőg változatának (1. bog a.) hangátvetéses párja, s így végső soron ősi örökség a finnugor korból. — A bog családjától független finnugor egyeztetése téves. — 2. jelentésében él népies, bizalmas stílusértékű szóként.
Wichmann: FUF. 11: 212; EtSz. 1: 516 bog a., 1: 519 bök a.; Fekete: Zárh. 10; Cránjalá: RumVL 105; SzófSz. ® ; Bakó: MNny. 4: 53; Deme: MNyTK. 69. sz. 7; Benkő: MNy. 57: 300, StudSl. 12: 45. — Vö. bog, gebe, gebed, gebeszkedik, gémberedik, göbe1, göböly, göbörcsös, gömb, gömbölyű.
fföbe1 1690: „Tavali ártány és göbe No. 45” (Radv: Csal. 2: 400). J: A) fn. 1690: ’koca; Sau, Bache’ (1. fent). B) mn. 1901: ’otromba testű; ungeschlacht | ostoba; albern’ (NyK. 31: 408).
Bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, és a göb, gömb, gömbölyű stb. családjába tartozik. A szóvégi -e igenévképző vagy kicsinyítő képző lehet. Jelentései az ebben a szócsaládban uralkodóvá vált gömbölyű- ség képzete alapján jöhettek létre. — Török származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: MBölcs. 159; Molnár: N.: Áll. 16, 18; Benkő: StudSl. 12: 46®. - Vö. gebe, gebed, gebeszkedik, gémberedik, göb, göböly, gömb, gömbölyű.
gröbe2 1717 e./1804: „Úgy estem volt egy nagy kerek mély góbébe" (Bethl: Élet. 274: NySz. 1. göbe a.); 1787: göbékbe gr. (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 373: NSz.); 1799: Göbü (Gyarmathi S.: Affinitas 311: NSz.); 1801: Göbu (PPB.); 1825: güb (Lex. Búd. 761 : NSz.); 1838-45: gübe (MNyTK. 107. sz. 21); 1839: göbóbe gr. (Remény 370: NSz.); — böge, gübő (MTsz. 1. göbe a..). J: 1. 1717 e./ 1804: ’folyó medrében levő gödör; Grube im Flußbett | örvény; Wasserwirbel’ (1. fent) ; 2. 1787: ’sárral, vízzel telt gödör; mit Schlamm und Wasser gefüllte Grube’ | pocsolya; Lache’ (1. fent).


g;öböly
1081
gröcsöríös
Bizonytalan, eredetű. Talán hangutánzó szó, legalábbis erre mutathatnak egyes alaki és jelentésbeli vonatkozásai, illetőleg feltehető rokonsága. Ide tartozó szavak még: 1832: „Göbbenni: A’ mély vízbe belé esni” (Szabó E.: Székely Tájsz. 4: NSz.); 1834: göbbenók ’gödör a folyómederben’ (Bölöni Farkas S.: Útaz. 225: NSz.); 1863: „göbbent: bemerit valamit a mi göbögő hanggal merül el”, göbéz, göbbedez ’merüldöz’ (Kriza: Vadr. 500). Távolabbról — a hangutánzás síkján — rokonságban lehet a dübög, döbben stb. szócsaláddal is. Ha valóban hangutánzó eredetű, korábban a vízbe huppanás hangját jelölhette. — Finnugor egyeztetése, indo- iráni és török származtatása téves; a vele egyeztetett szavak valószínűleg maguk is hangutánzó eredetűek. — Nyelvjárási szó.
Herman: HalK. 789; Munkácsi: Ethn. 4: 288, ÁKE. 302; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 42; Wiklund: MO. 1: 60; Schmidt: NyK. 36: 462; Gombocz: MNy. 3: 160; Mészöly: MNy. 11: 16 ® ; Erdődi: Nyr. 68: 91; Deme: MNyTK. 69. sz. 9. — Vö. giibü.
gröböly 1402: ? ,, And reá Gu'bul” szn. (OklSz.); 1585: „ceua: Góbóly, alatsons wnő gulya” (Cal. 185); 1693/1748: gobőlit gr. (Gyöngy: KJ. 403: NySz.); 1790: Göbölly (Spilenberg: Elm. 136: NSz.); 1801: Goböjök gr. (Dugonics: Magyar. Uradalm. 59; NSz.); — gôbô (SzegSz.); göbböl, göbböly (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’hízlalásra fogott szarvasmarha, ritkán juh; Mastvieh, selten Mastschaf’ (1. fent); 2. 1695/1771: ’hízlalt szarvasmarhából álló gulya; Mastviehherde’ (Gyöngy: Pal. 140: NySz.).
Bizonytalan eredetű. Talán abból a hangfestő szócsaládból való, amelybe a göb, gömb, gömbölyű stb. szavak tartoznak. E család jelentésköro alkalmas volt a hízott, göm- bölyded állat megnevezésére; vö. a feltehetőleg szintén ide tartozó göbe1 ’anyadisznó’ szót is. A göböly szó vége képzőelemnek látszik; vö. szugoly, fogoly stb. A göböly változat másodlagos, hangsúlyos nyúlás eredménye lehet. Á szó eredeti jelentése a feltett etimológia és a történeti adatok vallomása alapján az 1. lehetett; az egyedi és gyűjtőnév! jelentések összefüggésére vö. csiirhe, gulya, ménes stb. — Összetett szóként való magyarázata, a feltett előtag indoeurópai rokonítása, a feltett utótag finnugor egyeztetése, valamint mongol és német származtatása téves.
Bálint: Párh. 16, 31; Simonyi: Nyr. 7: 243; Szalontai J.: Nyr. 7: 410; Munkácsi: ÁKE. 303; Takáts: ‘ Száz. 40: 198, 639; Zolnai Gy.: Száz. 40: 831; Germanista: Nyr. 43: 39; Hermán: Pászt. 404; SzófSz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22, StudSl. 12: 46 0 ; Molnár N.: Áll. 20. — Vö. göb, göbe1, gömb, gömbölyű.
göbörcsös 1785: „hiszem ez [a pálca] göbörtsös horgas horgas” (Kónyi J.: Democritus 2: 2: NSz.). J: 1. 1785: ’csomós; knotig | egyenetlen; uneben’ (1. fent); 2. 1786: ’gÖ rongyos; schollig’ (Kónyi J.: Paraszt 150: NSz.) K gröbörcs 1873: „Göbörcs: göröngy” (Nyr. 2: 373); 1891: göbörcz (Bak- say: Szeder-indák 224: NSz.). J: 1873: ’göröngy; Scholle | egyenetlenség; Unebenheit’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók: alapszavuk a göb főnév; végződéseikben az -r és -cs -c elemek kicsinyítő képzőknek felelnek meg (vö. bibircsó, hoporcs), az -s melléknévképző. A íŐnév és melléknév viszonya nincs tisztázva: az adatok szerint valószínű, hogy a göbörcsös melléknév volt a korábbi alakulat, s ebből elvonással jött létre a göbörcs göbörc. A göbörcsös : göbörcs léttejöttében és jelentéseiknek kialakulásában számolhatunk a hasonló hangalakú és jelentésű göröngy : göröngyös, N. göcsört : go- csörtös, továbbá N. hoporcs : hoporcsos szavaknak a hatásával is. — A szócsalád mongol származtatása téves. — Nyelvjárási szavak.
Bálint: Párh. 16, 18; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 51; Bátky: NéprÉrt. 30: 238. — Vö. göb.
gröcög; 1739: ,,A’ szivem olly hideg-voltt, hogy a’ fogaim götzögtek” (Madai: Oktatás 84: NSz.); 1831: Giczeg, göczög (Kreszn.); — götyög (ÜAITsz.). J: 1. 1739: ’vacog; klappern, zittern’ (1. fent); 2. 1831: ’döcög; schuckeln, trapsen’ (1. fent); 3. 1838: ’kacag; lachen’ (Tsz.) II g-öckc 1803: „Götzke: lik (lyuk), egyenetlenség az útban” (Baróri Szabó: Toldalék 4: NSz.). J: 1803: ’gödör az utakon; Grube auf den Wegen’ (1. fent).
Hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád. Hangalakja a rázkódás, zötyögés hang- és mozgásképzetét jeleníti meg. Rokonságába tartozik a döcög. A göcke szó vége azonos a -ke kicsinyítő képzővel; alaktanilag olyan felépítésű, mint pl. a bucka. Jelentését az magyarázza, hogy a szó olyan helyet jelöl, ahol a szekér döccen.
Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 37; Beke: Nyr. 76: 55. — Vö. döcög.
g’öcsörtös 1763: „Apre, gótsórtós” (Thomas J.: Nyelvm. 2: 189: NSz.); 1863: Gözsörtös (Kriza: Vadr. 500); — csekörtes (MTsz.). J: 1. 1763: ’csomós; knotig | egyenetlen; uneben’ (1. fent); 2. 1792: ’görön- gyÖs; schollig’ (NótPM. 5: NySz.); 3. 1889: ’sovány; mager’ (Nyr. 18: 190) || gröcsört 1838:,, Göcsört: rög, göröngy” (Tsz.). J: 1838: ’göröngy; Scholle’ (1. fent).
A szócsalád tagjai származékszók: alapszavuk a görcs göcs főnév; végződéseikben az -r és -t elemek kicsinyítő képzőknek felel¬


gödény
1082
gödör
nek meg, az -5 melléknévképző. A göcsörtös talán a göcsös mellékalakjaként jött létre; a szóvégre vö. csoportos, N. vacsartos ’cso- mós, egyenetlen’ (MNy. 8: 126). A göcsört valószínűleg elvonással keletkezett; vö. göbörcsös : göborcs. — A múlt századból a szócsaládnak még más tagjaira is vannak adatok: 1808: G ötsör, götsöre ’sovány; egyenetlen felületű’ (SÍ.) ; 1864: göcsörit ’ görbít, zsugorít; kényszerít’ (CzF.); 1864: göcsörödik ’görnyedttó, zsugorodottá, sovánnyá lesz’ (CzF.). — A szócsalád hangutánzó eredete nem valószínű. — A göcsört ritka használatú, a göcsörtös széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
CzF.; Simonyi: MNyelv.1 2: 108; Pais: MNy. 8: 126 ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 11; Nyíri: Népr. és Nytud. 5 — 6: 61. — Vö. görcs.
gödény 1138/1329: ? ,,In villa Lingu. hec funt nomina feruorum . . . Guderí” szn. (MNy. 32: 132); 1198: ? Geuden szn. (ŐM- Olv. 63); 1414: ? Getüdi/nhaza hn. (OklSz.); 1643: „ökör bika avagy bolőn bika, pellicán, gödény, és egyéb vízi madarac” (Com: Jan. 30—1); 1767: Gödény (PPB.); 1800: Gordöny (Márton); 1820: Gődénnek gr. (Dugonics: Példabesz. 2: 307: NSz.); — Gődin (Hermán: Pászt. 650); gődinyre gr., gyötin (ÚMTsz.). J: 1. 1138/1329: ? ’pelikán; Pelikan’ (1. fent), 1643: ’ua.’ (1. fent); 2. 1749: ’kócsag; Reiher’ (KirBesz. 159: NySz.); 3. 1781: ’<állandó- sult szókapcsolatokban:) sokat ivó ember; (in stehenden Wortverbindungen:) Trinker, Trunkenbold | nagyétkű, eszem-iszom ember; Nimmersatt, unersättlicher Esser’ (Magy. Gramm. 178: NSz.; de vö.: 1708: ^öden?/torkommal: IrtörtKözl. 14: 462); szakny. ’Pelecanus onocrotalus’.
Valószínűleg ótörök eredetű; vö. jak. kütän ’daru nagyságú madárfajta’; mélyhangú megfelelője más török nyelvekben is; vö.: csag. qotan; oszm. kutan kuçu (Barb.): ’pelikán’; kirg. kök kitan ’szürke kócsag’, ak kitan ’fehér kócsag’ ; ujg. mód. qndan ’vízityúk’. E török szavak megfelelői megvannak a mongolban és a mandzsu-tunguz- ban is; vö.: mong. qutan; mandzsu qítan; tung. kutan: ’pelikán’ (NyK. 49: 199). A törökből átvették az ugor nyelvek (1. hattyú a.). — A magyarba került ótörök alak *kütän ( ? *kiidän) lehetett. A szóbelseji m. d-nek — és az ujgur alak azonos hangelemének — a viszonya a tör. í-hez nincs kellőképpen megmagyarázva. A kérdés megítélésénél nem lehet számításon kívül hagyni, hogy madár- és tyúkfélék hasonló, hangutánzó megnevezései számos más nyelvben is vannak. A szóeleji török k ~ m. g megfelelésre vö. görény. Az első szótag magánhangzójának megnyúlása későbbi magyar jelenség. 2. jelentése származhatott a török nyelvekből, de keletkezhetett a magyarban is az 1. alapján: a pelikán és a kócsag is fehér tollú vízimadár. 3. jelentése abból érthető, hogy a pelikánok merítőhálószerű csőrükkel nagy mennyiségű halat fognak.
Bálint: Párh. 16; Munkácsi: Nyr. 13: 260, Ethn. 4: 295, NyK. 32: 279, 300; Budenz: NyK. 20: 152; Gombocz: MNy. 3: 161®, BTLw. 72; Ligeti: NyK. 49: 199 ®; Räsänen: FUF. 24: 253; özófSz. — Vö. hattyú.
gödölye 1368: ? Gudulleu) hn. (Csánki 1: 28); 1467: ? Gedele hn. (Csánki 1: 28); 1519: ,,No fózyed az ghedpleth hw annyanak teyeeben”, kewdplet gr., ghedelekthwl gr. (Jord- K. 59, 339, 436); 1527: ghődólektdl gr. (ÉrdyK. 129); 1531: keczke kedeleeth gr. (ÉrsK. 12); 1536: gedelyerewl gr. (Pesti: Fab. 39: NySz.); 1562: gődöllyet gr. (Helt: ÚjT. T6: NySz.); 1563: Gödelö (IrtörtKözl. 1: 163); 1566: Ketske gedellye (Helt: Mes. 81: NySz.); 1577 k.: gèdêlÿet gr. (OrvK. 420); 1577 — 80: gedélly (Tel: Evang. 1: 37: NySz.); 1582: gedelle (Born: Ének. 562: NySz.); 1761: Gódóllyő (Juhász Μ.: Áitatos versek 89: NSz.); 1787: gedelyöm gr. (Révai: Elegy, versei 11: NSz.); 1794: Gödöllő (Dugonics: Gyapjas vitézek 2: 215: NSz.); 1804: gödö- lyóit gr. (Fábchich J.: Pindarus. 307: NSz.); 1818: gedellőm gr. (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 13: NSz.); — gedeje, gödöllék gr. (ÚMTsz.). J: 1519: ’kecskegida; Kitzlein, Zicke I kisebb testű kérődzők (zerge, őz, juh) kicsinye: gida, illetőleg bárány; Junges von kleineren Wiederkäuern (von Gemsen, Rehen, Schafen): Kitz, Lamm’ (1. fent).
Adtatott eredetű. — 1. Származékszó: -Z > -Z?y képzővel, illetőleg -le > -lye -lő > -lyő képzőbokorral keletkezett ugyanabból az állathívogató szóból, amelyből a gida (1. ott) és különféle alakváltozatai. Hasonló, állathívó szóból továbbképzett alakulás a csikó, csirke, pulyka stb. — 2. Német eredetű; vö. ném. T. gittl, gittele ’fiatal (még nem ellett) nősténykecske’, gittől ’gödölye’, kittié, kittele ’nőstény gödölye’, ketl ’gödölye’ (Schatz: WbTirM. 1: 238, 335). E származtatás sem hangtani, sem szó történeti, sem földrajzi szempontból nem meggyőző. — A Gödöllő helynév idetartozása bizonytalan. — Török származtatása nincs kifejtve. Latin és újgörög származtatása téves.
CzF. ® ; Kovács: LatEl. 50; Melich: Nyr. 24: 248; Lumtzer — Melich: DOLw. 117; Patrubány: EPhK. 49: 75; SzófSz.; Kálmán: MNy. 43: 216; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 19®, I. ÖK. 7: 138; Pais: I. OK. 7: 107. (Kluge: EtWb.19 371.) — Vö. gida.
gödör 1251: ,,Inde ad Gwdtzrfeu” hn. (OklSz.); 1254/1400: „Per quandam vallem


gőgicsél
1083
g-ölodény
wlgariter Hologus^wdur dictam” (OklSz.); 1273: zumdgudru gr. (OklSz.); 1367: Gewder hn. (OklSz.); 1385: Geudeur (OklSz.); 1420: hazuga^edre gr. (OklSz.); 1428: Gwder (OklSz.); 1832: ködör (Szabó E.: Székely Tájsz. 2: NSz.); 1833: Gödör (Kassai 2: 311); — gödör, göndör, güdör (MTsz.); göd'ér, gödör (ÚMTsz.); gödör (Nyatl.). J: 1. 1251: ’mélye- dés; Grube’# (1. fent); 2. 1777: ’sír; Grab’ (Bessenyei Gy.: Urunk haláláról 14: NSz.); 3. 1881: ’völgy; Tál’ (Nyr. 10: 154). — Sz: gödrös 1611: Gödrös (MA.).
Ismeretlen eredetű. — Finnugor származtatása téves.
Munkácsi: NyK. 17: 70, ÁKE. 305; SzófSz.; Végh: Békés 64; Moór: Nyr. 72: 243; Kázmér: MNyTK. 95. sz. 16; Rédei: NyK. 66: 254. — Vö. gidres-gödrös.
gőg 1· gőgös
g;őg;icsél 1708: „Lallo, äre: GÔgitsélek” (PP. Lallo a.); 1807: gögitselo sz. (Kultsár: Hazai Tud. 1: 215: NSz.); 1808: Gogétselni sz. (Sí.); 1810: Gögitsölek gr. (Simái Kr.: VSzót. 2: 7: NSz.); 1882: gödicsélve sz. (Tóth B.: Tollheggyel 118: NSz.); — gőgicél, gőgitél, gűgétzéll, gűgicöl (ÚMTsz.). J: 1708: ’lallen’ * (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a beszélni kezdő kisgyermek gügyögését jeleníti meg. Összefügg a gége főnévvel, illetőleg — a hangutánzás síkján — távolabbról a gágog igével is.
Simonyi: NyK. 16: 257; Szarvas: Nyr. 18: 150®; Horger: MSzav. 39®; SzófSz.; Nyíri: MNy., 52: 43. — Vö. gágog, gége·
gőg-ös 1219/1550: ? ,.Gugus Priftaldus, vt ipfe dixit, do fe lacobi V iciéfis Epifcopi” szn. (VárReg. 8.); 1224: ? Guegus szn. (OklSz.); 1377: ? Ge^szn. (OklSz..); 1388-93: ? Ge^eó'falua hn. (Csánki 2: 38); 1456 k.: „Sed nunc sunt quidam pomposi vulgo gegesek, quos scientia infiat” (SermDom. 1: 213); 1470: Gwgheoffeleth gr. (SermDom. 2: 214); 1489: ? Gevges szn. (OklSz.); 1495 e.: gggps (GuaryK. 27); — göggös, göggös (Ú- MTsz.). J: 1. 1219/1550: ? ’kiálló gégéjű; von großem Kehlkopf, mit vorspringendem Adamsapfel’ (1. fent), 1864: ’ua.’ (CzF.); 2. 1219/1550: ? ’kevély, büszke; hochmütig, aufgeblasen’ # (1. fent), 1456 k.: ’ua.’ (1. fent). — Sz: ~ség 1456 k.: Gegesfégnek gr. (SermDom. 1: 294) || gőg 1456 k.: „inducunt elationem: gegheth” (SermDom. 2: 214); 1470: gegw (SermDom. 2: 252); 1566: gögel- ködni sz. (Helt: Mes. 61: NySz.); 1723: gőgygyel gr. (Csúzi: Síp. 268: NySz.). J: 1456 k.: 'Hochmut, Stolz’* (1. fent). — Szí ~ség 1456 k.: geghsegh (SermDom. 1: 194).
A szócsalád alapja, a gőgös melléknév valószínűleg a számos alakváltozattal rendelkező gége főnévnek -5 melléknévképzős származéka. A gőg e melléknévből való elvonás lehet. Minthogy maga a gőg is már igen korán előfordul átvitt értelmű ’kevély- ség, büszkeség’ jelentésben, feltehető, hogy a jelentés változás párhuzamosan következett be mind a 0Ő0ös-ben, mind a gőg-ben. Vannak olyan nyelvtörténeti adatok, amelyekben ez az átmenet mintegy tetten érhető; vö. pl.: 1566: „Nagy gögeséggel kez- dénec a nagy madarac morálni” (Helt: Mes. 53: NySz.) 'felfújt beggyel: hegyesen* vagy 'büszkén: hegyesen'; 1575: „Az gőgét mutatá a királynac, aual észt ielentuén, hogy a keresztyénség melet még feiét is kész volna el veszteni” (Helt: Krón. 199: NySz.); 1748: „kiülő gőggel, felgombolt ajakkal, reszkető lábbal lépcselni tavai kevélység volt” (Fal: NE. 85: NySz.). A jelentés változás alapja tehát a kiálló gége képzete volt: annak áll ki a gégéje, aki büszkeségből fenn hordja a fejét. — A szócsaládnak gége szavunkkal való származásbeli összefüggését némiképpen gyengíti, hogy a gőgös 1., konkrét jelentése — a bizonytalan tulajdonnév! adaton kívül— igen későről adatolható, és lehetséges, hogy csupán a gége R., N. gőg alakváltozatának -s melléknévképzős származékát kapcsolta össze CzF. szótára a ’kevély’ jelentésű gőgös-sel. — Török származtatása téves.
CzF.; Szarvas: Nyr. 18: 147®; Zolnai Gy.: Ethn. 6: 93; Gombocz: MNy. 6: 267, 7: 107; Vámbéry: MBölcs. 159; Simonyi: AkNyÉrt. 23/3: 29; Horger: MSzav. 65®, NéNy. 6: 77; SzófSz. gög a.® ; Cs. Faludi: MNy. 50: 458; Nyíri: MNy. 52: 43; Bárczi: Bev.3 79, 81; Ecsedy: MNy. 56: 89; B. Lőrinczy: NytudÉrt. 33. sz. 47, 54; Terestyéni: Nyr. 89: 72. — Vö. gége.
grölődcny 1684: „Tyúk egészen, töltve kölödörrcl” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 64); 1708: Kölódör (PP. Tűcétum a.); 1763: klődör (Szakácskönyv 1763: 85: NySz. Klődör a.); 1767: Kölödórök (PPB.); 1784: gölödör (SzD. 45); 1795 k.: gölöndör, Kölöndör (Takáts R.: Told. G. r.: NSz.); 1808: Gölödör (Sí.); 1838: Glödör, gölödin, Klödör (ÎS7..Y, 1838: Gölődény (Tzs.); 1844/1892: kukoricza-í/őZődmí gr. (Petőfi 1: 107: NSz.); 1872: gölödényt gr. (NépkGy. 1: 460); 1877/1895: gölödinyecs· kéket sz. (Jókai 32: 57: NSz.); — gödőlény, gölődén, gölődiny (MTsz.) ; glőder, gölgdi, gölödör, gölőgyiny, güllödör, gülődiny (ÚMTsz.). J: 1684: ’gombóc; Knödel' (1. fent).
Felsőnémet eredetű, de a megfejtés részletei nincsenek teljesen tisztázva; vö. felső- ném. knödel 'gombóc', baj.-osztr. knédl ’ua.’. A szb.-hv. knédla; cseh knedlik; szik, knedla; le. knedel: ’ua.’ a németből való. — A különféle alakváltozatok szóvégi r, illetőleg n, ny hangja magyarázatra szorul. A kölődör r-je


erölye
1084
gömbölyű
esetleg l : l > l ; r elhasonulással keletkezhetett, de *kölődÖl alakváltozat nem mutatható ki. A gölödin, gölödény stb. n ~ ni/-je talán egy hangátvetéses * klódén alakra mehet vissza. — Nyelvjárási szó.
Melich: Nyr. 24: 299 ® ; Lumtzer —Melich: DOLw. 150, 273, 298; Gombocz: MNy. 1: 258; Bátky: MsgNépr. 1: 97; Beke: Nyr. 67: 135 ®, 68: 50; Prohászka: Nyr. 73: 99; Deme: MNyTK. 69. sz. 26. (Kluge: EtWb.10 383; DudenEtym. 340.)
gölye 1637: ,,Ez idei geölye malacz” (OklSz.); 1767: Gónye [o: Gônye] (PPB. Porca a.); 1784: gôlye, go je (SzD. 28); 1787: gönne-disvnó (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 3: 85: NSz.); 1795 k.: gönye (Takáts R.: Told. C. r.: NSz.); 1803: görne (Márton Mvtter- schwein a.); 1816: Göjje (Gyarmathi: Voc. 98 [□: 106]); 1838: Göje (Tsz.); - göjje (ÚMTsz.). J: 1637: ’koca; Sau’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Valószínű, hogy alakváltozatai közül az ly hangú az eredeti. Az ly > ny változásra vö. sármány, N. gerebnye stb. Az n-es alakok ny-en keresztül fejlődhettek. A N. göge ’koca’ esetleges ide- tartozása további vizsgálatot igényel. — Kaukázusi származtatása téves.
Munkácsi: ÁKE. 361, 423; Gombocz: MNy. 6: 267; BenkÓ: NytudÉrt. 1. sz. 21.
gömb 1476: ? Ghembes sz. szn. (Fekete Nagy: Trencsén 254); 1571: ,,Egÿ zelos Partta, Eöwet es két Ezwft Kómbóf Twth” sz. (MNy. 61: 473); 1699: ,,Egy setétkék angliai ócska dolmány ezüst gömbök mind mellén és ujján” (MNy. 24: 106); 1792: gömbé (Bartzafalvi Szabó: Tudományok 15: NSz.). J: 1. 1571: ’golyó alakú tárgy; etwas Kugelförmiges’ (1. fent); 2. 1699: ’gomb <a ruhán); Knopf (am Kleide)’ (1. fent); 3. 1780: ’labda; Ball | gombolyag; Knäuel’ (NyF. 14. sz. 25); 4. 1784: ’mértani test, amelynek minden felületi pontja egyenlő távolságra van a középponttól; Kugel’ # (NyF. 14. sz. 25).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Jelentésén kívül erre mutat kiterjedt rokonsága. Minden bizonnyal összefügg etimológiailag a gömbölyű, gömbölyeg stb., illetőleg a gombolyag, guba', guba2 stb. szavakkal; a göb alakpárja, a gomb magas hangrendű változata. A göb ~gömb, gob ~gomb stb. viszonyt a nasalis járulékhang szokásos betoldódása magyarázza. Kiterjedt rokonságának keretében végső soron ősi örökség lehet a finnugor korból (a rokon nyelvi megfelelőket 1. bog a.). Magyarázatához nincs szükség a gömbölyű, gömbölyeg stb. szavakból való elvonásfeltevésére. 4. jelentése tudatos nyelvújítási műszóalkotás eredménye. Dugonics András használta elsőnek ebben az értelemben, de csak a 19. sz. második felében vált általánossá. — Mongol és török származtatása téves.
Bálint: Párh. 16; Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 33, Nyr. 32: 542; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 14: 362; NyÚSz.; Tolnai: Nyr. 31: 509 ®, Nyúj. 51 ; Simái: Nyr. 32: 438 ® ; Vámbéry: MBölcs. 159; Horger: MNy. 23: 131, 138; Fekete: Zárh. 12; Juhász: MNy. 24: 106; Keresztesi: Mát. 173; Erdődi: Szófejt. 9; SzófSz. ® ; Gáldi: Szótir. 45, 93; Benkő: MNy. 57: 300, 302 ®, 61: 403, StudSl. 12: 45. — λ70. bog, gebe, gebed, gebesz- kedik, gémberedik, gomb, göb, göbe1, göböly* gömböc, gömbölyű, gümő, léggömb.
grömböc 1422: ,,Paulo Gembech” szn. (OklSz.); 1475 u.: „gewmbetz: farcinium” (NyírkGl.); 1577: gőmbőcz (KolGl.: NyF. 45. sz. 35); 1788: gömbotzöt gr. (Decsy: Osmano- grafia 1: 103: NSz.); — dömbic, dömböc, gömböc, gömbic (ÚMTsz.). Js 1. 1422: ? ’göm- bölyű, alacsony termetű ember; Dickerchen’ (1. fent), 1838: ’ua.’ (Tzs.); 2. 1475 u.: ’disznósajt; Magenwurst, Preßkopf | véreshurka töltelékével töltött disznógyomor; Art Blutwurst’ (1. fent); 3. 1655: ’has; Bauch’ (ACsere: Enc. 144: NySz.); 4, 1787: ’vak- bél; Blinddarm’ (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 1: 80: NSz.; 1. még Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 317); 5. 1788: ’gombóc; Kloß, Klößchen’ (1. fent).
Származékszó. Az -sz > -c kicsinyítő képzővel alakult abból a hangfestő eredetű tőből, amelyből a gömb, gömbölyű stb. szavak is származnak. Alakilag az ugyané családba tartozó gombóc magashangú párja. Lehetséges, hogy a gömböc alakváltozat második szótagbeli ö-je eredetileg szintén kicsinyítő képző; vö. 1838: ,,Gömhó: marha-böndő . . .; a’ sertéseknél gömböcz” (Tsz.). — Jelentései részben párhuzamosan alakulhattak ki (2., 3., 5.), részben tréfás névátvitellel (a 2., 3. vagy 5. alapján az 1.), illetőleg érintkezésen alapuló névátvitellel (a 3. alapján a4.) jöhettek létre. — Nyelvjárási szó (2. jelentésében nagy területen él), de 1. jelentésében tréfás- gúnyos értelemben a köznyelv is használja.
Tolnai: Nyr. 31: 509 ®; Melich: MNy~ 10: 253; Horger: MNy. 23: 131, 138; Juhász: MNy. 24: 105 ®; Baboss: MNy. 36 116; SzófSz.; Bárczi: TihAl. 160, Szótöv. 9; Pais: MNy. 49: 81; Deme: MNy. 49: 438; Sulán: Slavica 3: 8; Benkő: StudSl. 12: 45. — Vö. gömböc, gömb, gömbölyű.
grömbölyű 1529 e.: ,,az hóba gőngőrgeto hét gómbőrot” (VirgK. 103); 1536: gewmbely (Pesti: Fab. 70b: NySz.); 1550 k.: ghembelÿe, ghembelyo (KolGl.: NyF. 45. sz. 11); 1577 k.: gêmbêlÿwn gr. (OrvK. 124); 1595: Geüm- beüteü (Ver. 106); 1748: gómbőlű (Faludi: NA. 39: NSz.); 1757: gómböly őségét sz..


{?önc
1085
göncölszelt er
(Bertalanffi P.: Világ 5: NSz.); 1766: gömböllyü (Mátyus I.: Diaet. 2: 450: NSz.); 1789: gömbölyebb gr. (Pétzeli: Minő. Gyűjt. 1: 19: NSz.); 1791: gömbórü (Benkő S.: Mértéklet 70: NSz.), gömböjü (Jeney Dy.: Természet-könyve 105: NSz.); 1834: gömbölyi (Vajda P.: Legszebb 12: NSz.); — gémbélű, gömbejű (ÚMTsz.). J: A) fn. 1529 e.: ’golyó; Kugel’ (1. fent). B) mn. 1. 1536. ’gömb (vagy henger) alakú; kugel-, walzenförmig I kerek; rund’ * (1. fent); 2. 1550 k.: gömbölyded; rundlich | kövérkés; dicklich’ (1. fent); 3. 1709/1880: ’rövid, egyenes <válasz); rund, unumwunden (Antwort)’ (Thaly K.: Ocskay 493: NSz.). — Sz: '-ség 1604: Gómbólyűfeg (MA.) || gömbölyég· 1529 •e.: „ez nagiobik gômbôleg felefeged, es ez negie fiaid es leanid” (VirgK. 103); 1546: gömbölyég (RMKT. 2: 352); 1560 k.: geom- beoligh (GyöngySzt. 4668.); 1566: Gömbelég (Helit: Mes. 122: NySz.); 1578: gómbólyóg {Mel: Herb. 60: NySz.); 1585: Gömbéiig (Cal. 929); 1592: gömbelyeg Cis. N3: NySz.); 1673: Götnböllyég (Com: Jan. 218: NySz.); 1753: gömbólleg (Lippai: Posoni kert 35: NSz.); 1767: Gömbólyegség sz. (PPB. Rotunditas a.); 1774: gömböléki gr. (Dugonics: Trója vesz. 159: NSz.); 1782: gömbölyég (Rácz S.: Borb. ■el. 33: NSz.); 1786: gömböllyög (Benkő F.: Minerologia 169: NSz.); 1790: gömbejegségük sz. (Komiéi: Segítő könyv. 275: NSz.); 1791: gömbölyék (Szeredai A.: Beszélgetések 2: 37: NSz.); 1796: gömböjegségét sz. (Bessenyei S.: Elveszt, párád. 1: 336: NSz.); — gömbé jég (MTsz.); gömbelyig (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1529 e.: ’gombolyag; Knäuel | golyó; Kugel’ (1. fent); 2. 1838: ’gombóc; Kloß, Knödel’ (Tsz.). B) mn. 1546: ’gömbölyű; kugelförmig, kugelrund’ (l. fent) || gömbölyget 1569: „mint egy törzsököcskét (törszökötzket) úgy kömbölgetyk öszve” (Magyary-Kossa: Orv- Eml. 2: 278); 1577 k.: geombeolÿgefd gr. (OrvK. 38); 1585: ószue gömbölgetöm gr. (Cal. 536). J: 1569: ’rund machen’ * (1. fent) II gömbölyít 1577 k.: „eheg a^ meny Nad- mej elegh, gêmbèlÿch megh, félwl aranyaid megh. Nyeld el” (OrvK. 196); 1585: Meg gömbelytem gr. (Cal. 929) ·, 1604: Gömbölyítem gr. (MA.); — g'émb'éjit (ÚMTsz.). J: 1577 k.: ’rund machen’ * (1. fent) || gömbölyödik 1592: „igen őszszo szedetet és egybe göm- bellyedet vyak” sz. (Cis. O: NySz.); 1766: gömbölyedik (Lázár J.: Florinda 92: NSz.); 1808: Gömbölyödni sz. (Sí.); 1817: gömbö- lödöltw.. (Gömbös A.: Kern, lyra 184: NSz.). J: 1592: ’sieh runden, rund werden’ # (1. fent) II gömböly 1763: „Gömböl, gömbölyég: rund” (Adámi: Wb. 35: NSz.); 1803: gombol jéról gr. (Bozóky I.: Atala 54: NSz.); 1805: gömböly (Verseghy F.: Tiszta Magy. 57: NSz.). J: A) mn. 1763: ’gömbölyű; rund’ (1. fent). B) fn. 1803: ’gömb; Kugel’ (1. fent) II gömbölyded 1838: „Gömbölyded ...: rundlich” (Tzs.); — gömbojded (ÚMTsz.). J: 1838: ’ rundlich’ # (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint igen kiterjedt rokonsága. E szócsalád voltaképpen a gombolyag családjának magas hangrendű változata. Szorosabban összetartozik a göb, gömb, gömböc, göngyölít stb., továbbá — legalábbis a hangfestés síkján — a gebe, gebed, gémberedik stb. szavakkal is. Valószínűnek látszik, hogy e szavak közvetlen égőmből- alapszava voltaképpen a gombol ige magas hangrendű párja. A gömbölyű elhomályosult igenév lehet. A gömböly nyelvújítási elvonás, a gömbölyded nyelvújítási képzés. A szóbelseji r ~ l váltakozás lehet hangtani jellegű (vö. világ ~ virág, csülök ~ csűrök stb.), de lehet képzőcsere eredménye is. (Hasonló jelenség a göngyölít-ben is tapasztalható.) — E szavak jelentései általában közvetlenül a hangfestő jelleg alapján érthetők, csupán a gömbölyű B) 3. jelentése másodlagos. Ennek kialakulása a kerek melléknévnek hasonló, különösen a kereken megmond kifejezésben élő jelentésével magyarázható. — Török származtatása téves. — A gömbölyég nyelvjárási szó, a gömböly elavult, a gömbölyded már a nyelvjárásokba is bekerült.
Barna: AkNvÉrt. 7/1: 81 ; Munkácsi: Ny- K. 17: 88 ® ; Balassa: NyK. 24: 285, TMNy. 80; Beke: Nyr. 40: 297 ®, 57: 30; Mészöly: Nyr. 41: 136; Vámbéry: MBölcs. 159; Rad- ványi: Nyr. 51: 123; SzófSz. ® ; Papp L.: MNny. 6: 62; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 19, 31, StudSl. 12: 45®; Cioranescu: DiccEt- Rum. 353; Pais: MNy. 60: 43. — Vö. gebe, gebed, gebeszkedik, gémberedik, gombolyag, göb, göbe1, göböly, gömb, gömböc, göngyölít.
gönc 1833: „én is szobámban mint a’ hízott kácsa a’ rám rakott gönezök alól alig pihegtem” (Uránia 6: 80: NSz.). J: 1833: ’egymásra hányt vagy batyuba kötött ruhanemű, rongy; Bündel abgetragener Kleiderstücke I viseltes, elnyűtt ruhadarab; abgetragenes Kleid’ (1. fent). — De vö.: J815/ 1831: „Gönczöl, gönezöli, Gyömözi. Öszve gönezölte: öszve gyömözte. Hallottam Sá- ghon 1815. Aug. 18.” (Kreszn.).
Valószínűleg szóelvonás eredménye: a N. göncöl ’gyömöszöl, gyűr’ igéből kikövetkeztetett főnév. Az elvonás a népi nyelvhasználatban történhetett. A göncöl\%e> eredete nincs tisztázva: vagy a göngyölít családjába tartozó hangfestő szó, vagy a N. döncöl ’leteper, összegyűr’ alak változataként jöhetett létre.
NyŰSz. ® ; Simonyi: Nyr. 32: 478. — Vö. döncöl, göngyölít.
göncölszekcr 1560 k.: „Arctos grece: Vrsa dicitur: que et septentrioque septem


gröndör
1086
göndör
stellis constat, kenchel zekere” (GyöngySzt. 1892.); 1572: kenchgl ^ekere (MNy. 26: 229); 1577: Góntsőn szekere (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1585: Gönczől szekere (Cal. 284); 1590: Genczel szekeréig gr. (Kár: Bibi. 1: 528: NySz.); 1600 k.: Geonczel szekere (BrassSzt. 30); 1604: köntzolßekere (MA. Arctophylax a.); 1754: G ontzi-szekerét gr. (Csete I.: Panegyrici: 226b: NSz.); 1770/1914: gönczörszekere (Bokréta 64: NSz.); 1776: göntzön szekerének gr. (Bessenyei Gy.: Lukánus 27: NSz.); 1793: Göntzo szekérnek gr. (Gvadányi: Rontó Pál 43: NSz.); — döncöl-szekér, göncök-szekere (MTsz.); Bence szekere, Bencer szekere, Dem- sze szekere, Dénce szekere, Dénsze szekere, Ganci szekere, Göncé szekere, Gince szekere, Gœde szekere, Gönce szekere, Göncszekér, Gönde szekere, Véncé szekere (Nyr. 81: 460); Dönci szekere, döncó szekere, döncönszekér, Genci szekere, göncömszekér, kincseő-szekér (ÚMTsz.); déncőüszeker, döncörgőszekér, dön- cőszekér, döntöszeker, küncőszeker (Nyatl.). J: 1560 k.: ’Großer und Kleiner Bär, Himmelswagen’ * (1. fent). — De vö
1405 k.: ,,plaustrum: zeker húg” (SchlSzj. 70.).
Összetett szó. Előtagja valószínűleg azonos a ném. Konrad személynév Künzel, Günzel becéző alakjával. E név magyar megfelelőire vö.: 1150 k./13—14. sz.: ,,usque ad pontem Guncil” (An. 57.); 1355: Kunchul, 1466: Kenczel, 1584: Könczöl (OklSz.). Az utótag a csillagképnek szekérhez hasonló alakjára utal. Más nyelvek is nevezik a gön- cölszekeret ’kocsi’ vagy ’szekér’ jelentésű szóval; vö.: lat. plaustrum, carrus; ang. the Wain; ném. der Wagen; fr. le Chariot; ol. il Carro ’göncölszekér’ (tkp. ’kocsi, szekér’). — A m. göncölszekér magyarázatához nem szükségszerű egy nem adatolható ném. * Künzelswagen, *Günzelswagen ’göncölsze- kér’ (tkp. ’Künzel, Günzel szekere’) feltevése. A magyar szókapcsolat Önállóan is kialakulhatott ugyanúgy, ahogyan az azonos jelentésű R. és N. Szent Péter szekere (vö. 1564: AkNyÉrt. 26/8: 8) vagy a későbbi N. Isten szekere (Nyr. 81: 460) típusú tulajdonneves szerkezetek. Vö. erre még: ang. Charles’s Wain ’göncölszekér’ (tkp. ’Károly szekere’) ; fr. le Chariot du roi David ’ua.’ (tkp. ’Dávid király szekere’). De hogy miért éppen a Köncöl, Kencel, Göncöl személynév került a szókapcsolatba, annak éppúgy nem tudjuk okát adni, mint ahogy a mai N. Csiki szekere, Jancsi szekere, Jancsika szekere ’göncölszekér’ (Nyr. 81: 460) keletkezésének sem ismerjük az indítékát. — A számos alakváltozat részint hangtani fejlődés, részint népetimológia eredménye.
Szarvas: Nyr. 17: 433, 21: 575; Zolnai Gy.: Nyr. 21: 276; Jankó: NyK. 23: 226; Simonyi: NyK. 23: 474; Melich: Nyr. 24: 248; Lumtzer —Melich: DOLw. 118; Szily: MNy. 7: 135; Petz: Nyr. 41: 87; Hermán: Pászt. 625; Horger: MSzav. 65; Smilauer: Vöd. 515; Sági: NyK. 50: 399; Pais: SRH. 1: 113, MNy. 48: 204; SzófSz.; Beke: AkNyÉrt. 26/8: 8, Nyr. 77: 107; Szabó T. A.: Nyr. 81: 460.
göndör 1341: ? „Gregorium dictum Gender” szn. (OklSz.); 1540: γ Gender szn. (OklSz.); 1748: ,,fekete ^ondor-haja” (MNy. 60: 228); 1770: göndör (MNy. 60: 228); — göndör (Nyr. 43: 162); göngyör (ŰiVíTsz.). J: A) mn. 1341: Î ’csigásan csavarodó <(haj(ú), szőr(ű)>; kraus, kraushaarig’* (1. fent), 1748: ’ua.’ (1. fent). B) fn. 1960: ’mangalica; ungarisches Fettschwein, Man· galiza’ (MNyj. 6: 134). — Sz: ~ít 1794 k./1922: göndöríti gr. (Csokonai: Műv. 2: 469: NSz.) [ ~ödik 1802: Göndörödött sz. (Csokonai: Tavasz 6: NSz.) | ~ség 1832: göndörségét gr. (Harsányi P.: Múl. 3: 30: NSz.) I ~iil ige 1847: göndörül (Garay J.: Árp. 59: NSz.).
Déli szláv eredetű; vö.: big. N. Kbdbp, Kbdpa, Kidpo ’göndör’; szb.-hv. R. kudar, kudra, kudro [jelentése nem világos, talán:] ’ua.’; vö. még ukr. N. Kydpuű, Kÿdpa, Kydpe ’habzó, pezsgő <(folyadck)’ (Hrin- éenko 2: 319). A többi szláv nyelv megfelelő hangtestű szava nem melléknév, hanem főnév; vö.: szín, kgder ’göndör hajfürt; uszkár’; szik, káder ’göndör hajfürt’; le. kçdzior ’ua.’; or. Kydpu [többes szám] ’ua.’. Etimológiailag mindez valószínűleg a m. guzsaly eredetijével függ össze. — A magyarba egy déli szláv R. *kgd(b )rb ’göndör’ [hímnemű melléknév] kerülhetett át a 10. sz. vége előtt, és egyes nyelvjárásainkban kondor (1. ott) alakban Őrződött meg, másokban viszont k > g zöngésüléssel göndör, illetőleg a magas hangrendbe való átcsapással göndör, göndör alakúvá fejlődött. A Zcondor-hoz képest a göndör a jelölt tulajdonság kisebb fokát fejezi ki ; vö. tompa : tömpe. A nyelvjárási B) jelentést a mangalica göndör szőre magyarázza. — A régi személynév! adatok ide- tartozását a köznévi adatok kései felbukkanása teszi bizonytalanná. — Nem fogadható el az a feltevés, hogy a göndör a göngyölít családjához kapcsolódik mint -r képzős származékszó. Török és mongol származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 145, MBölcs. 159; Budenz: NyK. 10: 118; Szarvas: Nyr. 6: 506 ®, 12: 196, 17: 435; Bálint: Párh. 16; Horger: MNy. 20: 78, MSzav. 108 ® ; Smilauer: Vöd. 510; SzófSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 200 ® ; Moór: Nyelv és Irod. 1: 112; Bárczi: Szótöv. 9; Temesi: MMNyR. 1: 151; Pais: MNy. 60: 43. (Vasmer: RussEtWb. 1: 81; Machek: EtSIÖSl. 245; Slawski: SlEt. : 126.) — Vö. guzsaly, kondor.


göngyölít
1087
@;orbe
göngyölít 1416 U./1466: „a* Jemfede- leket . . . pma^anac ggnggreituén eg bélén” sz. (MünchK. 212); 1529 e.: gwngwnligete sz. [íráshiba gwngwlitgete ’göngyölítgete’ h.] (VirgK. 31); 1808: Göngyölíteni sz. (Sí. Göngyölgetni a.). J: 1416 U./1466: 'zusammen· rollen, einrollen’ * (1. fent) || göngyöleg 1529 e.: „az hideg hóból wt, auagy hat gwngeliek hot gwngwnligete” (VirgK. 31): 1808: göngyölög (Napoleon élete 6: NSz.); 1825: Göngyöleg (Nátly J.: Vél. 29: NSz.); 1838: gyöngyölegekben gr. (Athenaeum 1; 604: NSz.); 1864: göngyölök (CzF.). J: 1. 1529 e.: ’ összegöngyölt csomó; Ballen, Bündel’ # (1. fent); 2. 1838: ’csomagolt áru burkolata; Verpackung, Emballage’ (1. fent) || göngyölget 1529 e.: „az hóba góngórgete hét gômbôrot” (VirgK. 103); 1796: göngyöl- get (Pethe F.: Gazd. Újság 233: NSz.); 1845: göngyelgetüe sz. (Gondol: Mohikán 2: 30: N- Sz.). J: 1529 e.: ’göngyölít; rollen, einrollen’ (l.fent) II göngyöl ige 1782: „[a vad méh] apró golyóbis forma göngyölít tsupa sonkoly lépeibe, jó édes, és hasznos mézet tsinál” sz. (Méhtartás 7: NSz.); — gengyül (MTsz.); gyöngyei (ÚMTsz.). J: 1782: ’rollen, einrol- len’ # (1. fent) || göngyölödik 1801: „(a süldisznó) öszve göngyölödik” (MNy. 43: 306); 1838: Gyöngyölodik, Göngyölödik (Tzs.). J: 1801: ’sich ballen, sich zusammenrollen’ * (l.fent) II göngyöl fn. 1812/1890: „Borsod- v ármegyében: . . . göngyöl: egy tekercs szösz” (Szemere P.: Munkái 2: 219: NSz.); 1839/1899: göngyelbe gr. (Czuczor: KM. 1: 174: NSz.); — gongyö, göngyöle (ÚMTsz.). J: 1812/1890: ’göngyöleg; Ballen, Bündel’ (1. fent).
Hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alak- és jelentésváltozatai, valamint kiterjedt rokonsága. Mindenekelőtt a gömbölyű családjával függhet össze; lehetséges, hogy attól az mb > ngy páros mássalhangzóváltozás következtében különült el (vö.N. gyömböl ’ göngyöl’: MTsz.), de feltehető az is, hogy független keletkezésű, s csak a hangfestés síkján függ össze vele. Kapcsolatban lehet továbbá a gomolyít családjával is. A régi nyelvben e szócsaládnak több más tagja is élt; vö.: 1616: „Csak a ti ágiatokban fúrt, gyúrt, gyöngörlótt gondolatitok” (Bal: Cslsk. 316: NySz.); 1799/1805: „Felhőkig göngyölög a’ megöl thatatlan Tűzláng” (Csokonai: Alkalm. versek 92: NSz.); 1851: göngyölni ’göngyölödik’ (Los. PhŐnix 2: 96: NSz.); 1884: göngyít ’göngyölít’ (Teleki S.: Term. ut. 208: NSz.). Kései felbukkanása alapján a göngyöl ige elvonás is lehet; ugyanígy a göngyöl főnév is. A szótörténeti adatok azonban egyik esetben sem teszik kényszerítővé az elvonás feltevését. A göngyöl ige tehát lehet egyszerű -Z igeképzős alak, a göngyöl főnév pedig olyan -Z képzős származék, mint pl. a fonal, kötél. Az r ~ l váltakozás vagy hangtani természetű, vagy képzőcsero eredménye. (Hasonló jelenség a gömbölyű családjában is megfigyelhető.) Az r-es változatokkal még 1799-ben is találkozunk (vö. MNy. 43: 306).
NyŰSz.; Simonyi: Nyr. 32: 479; Pais: MNy. 14: 68, 60: 43 ® ; Horger: MNy. 37: 13 ® ; SzófSz. göngyöl a. ® ; Fazekas: UrAltJb. 26: 17; Gáldi: Szótir. 313; Bárczi: litert.2 167; Simon: MNy. 56: 442; Benkő: StudSl. 12: 45. — Vö. gomolyít, gömbölyű, gönc, gönye, giimő.
gönye 1138/1329: ? „In villa [a helynév hiányzik] . . . Sebe. Damian. Nafa. Koídí. Gune” szn. (MNy. 32: 131); 1468: ? Gewnge szn. (OklSz.); 1866: „Férjem nyomorék . . . formátlan, gönye, törpe” (Arany L.: Shaks. Tév. ját. Í48: NSz.). J: 1. 1138/1329: ? ’görbehátú; buckelig | nyomorék; krüppelig’ (1. fent), 1866: ’ua.’ (1. fent); 2. 1873: ’gyenge; schwach ( sovány; mager’ (Nyr. 2: 44); 3. 1905: ’bátortalan; mutlos | ügye- fogyott; unbeholfen’ (ÚMTsz.). — De vö.: 1807: „GÓnye. (Bryonia) . . . büdös G | (B. alba) vir. fürtösök . . . fzára kapafzkodó” (Magy. Fűvészk. 525).
Bizonytalan eredetű. Talán abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik, amelynek — többek között — a göngyölít és családja is tagjai. Ide tartozhat a N. gÖnyi ’göndör hajú’ (1873: Nyr. 2: 325) is. A jelentések az esetleges hangfestő eredetből következnek; sorrendjük a természetes fejlődést tükrözheti. — Kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása (1. fent); a növény esetleg kapaszkodó, kunkorodó száráról kaphatta nevét. A régi személy né vi adatok idetartozása elsősorban a köznévi felbukkanáshoz viszonyított nagy időbeli távolság miatt erősen kétes. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó.
Rapaics: MNy. 39: 144; Pais: MNy. 60: 43 ® . — Vö. göngyölít.
görbe 1214/1550: ? „de villa Gurbey” sz. hn. (VárReg. 323.; 1. még Györffy 1: 507); 1372 1I./1448 k.: „vakokot vÿlagofohon gewrbekett terye^jen ewrdewgewkewt kyewj- 3een” (JókK. 28); 1398: Gurbe szn. (OklSz.); 1415: Gerbe szn. (OklSz.); 1595: Geürbe (Ver. 41); 1816: gurba (Gyarmathi: Voc.); 1833: Girbe (Kassai 2: 285); — görbe, görge (MTsz.); görbe (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1372 U./1448 k.: ’púpos, hajlott hátú ember; Buckliger’ (1. fent); 2. 1595: ’púp; Buckel, Höcker’ (1. fent; 1. még I960: NylrK. 4: 289); 3. 1653: ’az egyenestől különböző, törés nélkül hajló vonal; Kurve’* (Keresztesi: Mát. 78); 4. 1668: ’hát; Rücken’ (Matkó: BCsák. 157: NySz.); 5. 1891: ’grafikon; Diagramm’ (AkÉrt. 2: 686). B) mn. 1. 1518 k.: ’púpos; bucklig I hajlott hátú; Katzenbuckel ha-


gförcs
1088
görcs
bend’ (SándK. 8); 2. 1604: ’hajlított, nem egyenes; gebogen, krumm’ # (MA. Hárpa a.); 3. 1723: 'barátságtalan; unfreundlich, unwirsch’ (Csúzi: Síp. 116: NySz.); 4. 1818: 'tisztességtelen, becstelen; unanständig, ehrlos’ (Márton Obliquo a.); 5. 1845/1951: 'hegyes-völgy es; gebirgig’ (Petőfi: ÖM. 1: 343); 6. 1852: ’duhajkodással eltöltött (nap, este}; mit Zecherei verbracht, durchgezecht’ (Kővári L.: Erd. rég. 205: NSz.); 7. 1873: ’sovány; mager’ (Nyr. 2: 44). — Sz: ~d 1416 U./1466: meggpröede/ sz. (MünchK. 143) J görbít 1416 U./1490 k.: meg ggrbeitettek gr. (AporK. 1) | görbül 1508: meg gőrbólek gr. (DöbrK. 90) | ~ség 1517: gevrbefegtevl gr. (DomK. 162) | görbület 1802: görbületét gr. (Csokonai: Tavasz 4: NSz.).
Déli szláv eredetű; vö.: big. N. zí>p6a ’púp’(BEtReé. 287); mac. zpöa ’ua.’ (MBS1. 78); szb.-hv. grba [nőnemű] ’ua.’, grba [hímnemű] ’púpos ember’ (SRS1. 105); szín, grba ’púp’ hát; ránc, redő’ (Pletersnik 1: 246); vö. még szik, hrba ’rakás, garmada, csomó’. Mindezek az α-tövű ősszláv *g,brba folytatásai. Az o-tövű Ősszláv ★g'brfrb ’púp’ aszlávság egész területén tovább él ; vö. : big. zptá ; cseh, szik. hrb\ le. garb', or. zopö: ’ua.’, A rom. R. girba ’hát’ (DAcR. 2/1: 226) valószínűleg a bolgárból származik. — A magyarba átkerült déli szláv R. *g'brba ’púp’ hangrendi átcsapás- sal fejlődött gürbe, görbe alakúvá; vö. göndör, köszméte. A hangrendi átcsapást analógiás hatás: a gerinc családjának túlnyomórészt magas hangrendje is segíthette. A jelentések közül az A) 2. az eredeti; az A) 4. ebből érthető. A melléknévi B) 1. az A) 2.-ből jött létre; a főnév melléknév szófaj váltásra vö. bolond, gonosz. A B) 2. a B) 1.-ből, a B) 3 — 6. pedig a B) 2.-bŐl alakult külső vagy hangulati hasonlóság alapján. A B) 7. a girbic, girhes-ïéïék hatására keletkezhetett. Az A) 3., 4. a B) 2. főnevesülése. — Finnugor egyeztetése, valamint török, mongol és kaukázusi származtatása, illetőleg a fcör-rel való összekapcsolása téves.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]®, 10: 73; Vámbéry: NyK. 8: 145, MBölcs. 159; Bálint: Párh. 16; Munkácsi: TanEgyMNy- Társ. l/l: 19, NyK. 16: 470, ÁKE. 424; Halász: Nyr. 10: 348; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Simonyi: NyK. 24: 135; Asbóth: NyK. 33: 216 ®, Nytud. 4: 176; Szilasi: AkNyErt. 18/8: 39; Melich: MNy. 6: 66, 444; Gesztesi: NyF. 62. sz. 22; Horger: MNy. 20: 77 ®, MSzav. 66, MNy. 23: 131; Fekete: Zárh 10; Keresztesi: Mát. 78; SzófSz.; Nyíri: MNy. 38: 45; Juhász: Melich-Eml. 178; Deme: MNyTK. 69. sz. 49; Sámson: NyK. 53: 197; Szabó: MNyTK. 85. sz. 11; Kniezsa: SzlJsz. 201 ®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Décsy: WeltSlav. 3: 378, 384; Bárczi: Szótöv. 9; Ruzsiczky: KazTájsz. 244; Benkő: StudSl. 12: 45. (Vasmer: RussEtWb. 1: 294;
Sawski: SlEt. 1: 256; Machek: EtSIÖSl. 143.) — Vö. girbegÖrbe, gÖreb·
görcs 1478: ,, Johanne Gevrch” szn. (MNy. 10: 79), ? „Barnabam Getvches” sz. szn. (OklSz. göcsös? a.); 1519: Gcrchews sz. szn. (OklSz.); 1533: ,,Spasmus: Gorcz" (Murm. 901.); 1566: gótses sz. (Flelt: Mes. 383: NySz. Göcsös a.); — gères, göccs (ÚMT- sz.). J: 1. 1533: ’fájdalmas izomösszehúzódás; Krampf’* (1. fent); 2. 1566: ’korcsképzŐd- meny, csomó, bütyök a fa testében; Holz- knorren’* (1. fent); 3. 1799: ’gebe; Schindmähre’ (Márton Mähre a.) ; 4. 1803: ’(fonálon stb.} bog, csomó; Verschlingung von Schnüren u. dgl., Knoten’ * (Márton Kneten a.) ; 5. 1882: ’kolonc a kútgém végén; Holzklotz am Ende des Brunnenschwengels | fatuskó, fatönk; Klotz, Strunk’ (Nyr. 11: 238); 6. 1894: 'alacsony és vézna ember; magerer Mensch von kleinem Wuchs’ (Sebők Zs.: Elbesz. 65: NSz.); 7. 1914: ’nyirokcsomó- daganat; Lymphknotengeschwulst’ (Nyr. 46: 194); 8. 1922: ’ golyva; Schilddrüsen Vergrößerung, Kropf’ (UMTsz.). — Sz: ~ös 1478: szn. (I. fent) ; 1560 k.:OeorcÄ7>os(Gyöngy- Szt. 4558.) I ~öl 1818: görtsölködések sz. (Des- sewffy J.: Bártfai lev. 18: NSz.); 1866: Gör- csölt sz. (Benedek A.: Költ. 1. 56: NSz.).
Szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű; vö.: big. N. zpw ’fájdalmas izom- Összehúzódás, görcs’ (BEtReé. 304); mac. zpu ’ua.’ (MRS1. 81); szb.-hv. gr 6, N. kre ’ua.’, R. grta, grŐo ’csomó, görcs a fában’; szín, kïc ’fájdalmas izomösszehúzódás’, grea ’korcsképződmény, csomó, bütyök a fa testében; (fonálon stb.> bog, csomó; kösz- vényes duzzanat az uj jakon; vasgyúró* (Tom. 244, 146; 1. még Pleteránik 1: 460, 246) ; vö. még: szik. kre ’fájdalmas izom- összehúzódás’, krÖ ’görcsös gyökér vagy gally’, hrÖa 'dudor, duzzanat; korcskópzŐd- mény, bog, bütyök a fa testében ; bog, gomo- lyag, csomó’ (S1SJ. 1: 765, 521); or. KÓpqa [rendszerint többes számban: KÓpuu] fájdalmas izomösszehúzódás’ (S1RLJ. 5: 1482); megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az egyes szláv nyelvi változatok egymáshoz való viszonya nincs teljesen tisztázva. — A m. görcs forrása az 1. jelentésben egy (déli) szláv R. *gi>r£b ’fájdalmas izomösszehúzódás’, 2. jelentésében pedig talán egy (déli) szláv R. *gbr6a ’bog, görcs a fában’ lehetett. A görcs göcs kettősségre vö. korcsma ~ kocsma. A 3 —8. jelentés a 2.-ból fejlődött alaki vagy hangulati hasonlóságon alapuló névátvitellel. — Finnugor egyeztetése, mongol jövevényként, hangfestő vagy hangutánzó szóként való magyarázata téves. — A köznyelvi 1 — 3. jelentésen kívül a többi nyelvjárási jellegű.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]®, 2: 470; Bálint: Párh. 16; Miklosich: Nyr. 11: 168


gröreb
1089
erörl
® ; Asbóth: NyK. 33: 217, Nytud. 4: 175, 203; Szilaai: AkÉrt. 15: 34, AkNyÉrt. 18/8: 34; Gombocz: NyK. 34: 465; Goriupp: NyF. 76. sz. 51; Ilorger: MNy. 20: 78; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 11; Beke: AkNyÉrt. 26/8: 9; Kniezsa: SzlJsz. 202 ®, NytudÉrt. 40. sz. 202; Bernáth: PécsiPedFŐiskÉvk. 1956. 146; Décsy: WeltSlav. 3: 378, 383; Nyíri: Népr. ós Nytud. 5 — 6: 61 ; Ruzsiczky: KazTájsz. 242; Tamás: UngElRum. 387. (Berneker: SlEtWb. 1: 369, 665; Vasmer: RussEtWb. 1: 637; Machek: EtSIÖSl. 144, 240.) — Vö. göcsörtös.
gördít, gördül 1. görög1
g^örcb 1833: „Göreb . . . est vox ex ad jectivo görbe, curvus formata, cujus videlicet ultimae syllabae hterae transpositae sunt” (NyÚSz.). J: 1833: ’ retorta, lombik; Retorte’ (1. fent).
Nyelvújítási alkotás: a görbe melléknév két utolsó hangjának felcserélésével alkották meg. A lepárló edény hosszú, görbe csöve alapján kapta ezt a nevet. A fogalom neve a régi magyar nyelvben töküveg volt (16. sz.: Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 278). A göreö-et a múlt században szélesebb körben használták, azóta fokozatosan háttérbe szorult a Zomözk-kal, retortá-val szemben. — Elavulóban levő szó.^
CzF.; NyÚSz. — Vö. görbe.
grörény 1221: ? „Geur filii Geren” szn. (OklSz.); 1296: Gurenes sz. hn. (Fejér: CD. 6/2: 19); 1329: Guryn hn. (Csánki 1: 515); 1395 k.: „Gurgurío [o: gurgulio]: geren” (BesztSzj. 1084.); 1429: Gewren szn. (OklSz.) ; 1500 k.: gerent f(yw) (MNy. 11: 133); 1595: görény fyu (BeytheA: FivK. 130b: NySz. 1: 1022 görény-fü a.); 1621: Gereny (MA.) ; 1724: Giriny (MNy. 60: 228); 1772: gerindes sz. (MNy. 60: 228); 1778: Gerinybul gr. (MNy. 60: 228); 1788: Girind (MNy. 5: 285); 1793: göriny é gr. (Segesvári: Physico-Theologia 401: NSz.); 1799: göriny (Márton Iltiß a.); 1805: görény (Verseghy F.: Tiszta Magy. 132: NSz.); 1833: Girhény [fű], Girhín, Girhiny, Giriny, Görhe fű (Kassai 2: 285, 317); 1857: göringyek gr. (Lauka G.: Vidék 1: 5: NSz.); 1876: Gérind (Nvr. 5: 286); 1878: görén (Nyr. 7: 92); 1885: girin (Nyr. 14: 575); — girjing, giringy (MTsz.); görén, gérénd, gör- hiny, görim, görin, gérind, gériny, girigy, göre, görénygy, görhin, göri, görin, görind, görön, regény (ÚMTsz.); görhíny, göri, girin, göriny (Nyatl.). J; 1. 1221: ? ’a macskánál kisebb ragadozó állat, amely veszélyben átható bűzt bocsát ki magából; Iltis’ # (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1772: ’ennek az állatnak gereznája; Iltisfell’ (1. fent); 3. 1789/1882: ’bűzt árasztó ember; übelriechender Mensch’ (Dugonics: Tárházi 47: NSz.); szakny. ’Mu- stela putorius’.
69 Történeti-etimológiai szótár
Csuvasos jellegű ó török jövevényszó; megfelelője a mai csuvasban nincs meg, de vö.: CC. qara küzen; bask. kcözn; kirg. küzön; hak. küzen; tuv. küzen: ’görény, menyét’. Vö. még mong. kürene; mandzsu kurene: ’ua.’. — A magyarba került ócsuvas alak *kürän lehetett. Á szóeleji m. k > g zöngésülésre vö. pl. gödény, güzü. A girind- féle alakváltozatok inetimologikus d-jére vö. pl. beléndek, N. mnstand, ittend. 2. jelentése a görénybör összetétel alapján jött létre jelentéstapadással. 3. jelentése tréfás névátvitel a bűzt árasztó görényről.
Bálint: Párh. 16; Munkácsi: Nyr. 13: 260; Budenz: NyK. 20: 148; Gombocz: NvK. 35: 250, MNy. 3: 161 ®, BTLw. 72; SzófSz.
görgedez, görget, görgeteg 1. görög1
grörhe 1406: ? „Gewrhe. Gerhe. Via publica de Symand ad G., Via publica de G. ad Zentheskiraly” hn. (Csánki 1: 732); 1792: „Görhe: görhöny, török-búza lepény, zsírral súltt kukoritza-málé” (SzD.); 1817: görhönt gr. (TudGyűjt. 10: 43); 1838: Görhö (Tsz.); — görheny, görzsöny (MTsz.). J: 1792: 'kukoricalisztből készült lepényféle; Kukuruzkuchen, Maisíladen’ (1. fent).
Vitatott eredetű. — 1. Származékszó. Alapszava azonos a girhes, görhes ’sovány, száraz stb.’ alapszavával, a végződések kicsinyítő képzők. — 2. Szóhasadás eredménye: a N. körö ’porhanyós, törékeny’ elkülönült változata. — A görhe kevés zsírral vagy zsír nélkül készül, száraz, porhanyós.A fŐnevesü- lés mindkét magyarázat szerint jelzős kapcsolatokból való kiválással, jelentéstapadással történhetett; vö.: 1878: görhe máié (Nyr. 7: 189); 1880: görhópogácsát (Makróczy J.: Becs. szeg. 20: NSz.). A 2. magyarázat fő nehézsége, hogy a körö szó földrajzilag túlságosan elszigetelt (Baranya m., Ormánság). — Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.
CzF.; Imre Sándor: AkNyÉrt. 5/9: 74; Jankó: BNépr. 222; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 36; Pais: MNy. 15: 129® ; Balassa: Kukorica 419 ® ; Németh: AOr. 15: 215 ®, NytudÉrt. 38. sz. 189. — Vö. körö.
göri 1909: „Girl (görl, a londoni úritársaság kiejtése szerint geerl): leány’ (Varázsrontó 664); — Göri (UjldőkLex. 11: 2784). J: 1. 1909: ’leány; Mädchen’ (1. fent); 2. 1938: ’revütáncosnő; Revuegirl’ # (Üj- IdőkLex. 1 1: 2784).
Nemzetközi szó; vö.: ang. girl ’leány; elárusítónő; mindeneslány stb.’; ném. Girl; fr. girl; ol. girl: szik, girl: ’revütáncosnő’; vö. még le. girlsy [többes szám] ’a görlök csoportja’. Az angolból terjedt el. Az ang. girl bizonytalan eredetű. — A magyarba valószínűleg közvetlenül az angolból került.


görnyed
1090
görög1
(OxfEnglDict. Girl a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1816; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 295.)
görnyed 1773: „meg hajolva szokott állani, s- elöre görnyedve járni” sz. (MNy. 60: 228). J: 1773: ’sich krümmen’ # (1. fent). — Sz: ~ez 1787: görnyedezve sz. (Gvadányi: Pösty. FÖr. 26: NSz.) || görnycszt 1794: ,,Terhe . . . Görbe tevéjit görnyeszté vásáros urának” (Czinke F.: Képesszála 5: NSz.). J: 1794: ’krümmen’# (1. fent) || görnyül 1815: „görnyül végtelen ostor alatt” (Szluha Ád.: Föl. írás. 53: NSz.). J: 1815: 'görnyed; sich krümmen’ (1. fent) || görnyít 1823: „Mint görnyít engem’ ez a’ tett!” (Schedel F.: Haramják. 100: NSz.). J: 1. 1823: 'lesújtó hatással van valakire; deprimieren’ (1. fent); 2. 1825: ’görnyeezt; krümmen’ (MNy. 3: 270).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán hangfestő eredetű szavak. Jelentésükön kívül erre mutathat feltehető rokonságuk is. Legközelebbről a gernyé-ve\ és ennek kiterjedt családjával függhetnek össze, de közelebbi-távolabbi kapcsolatban lehetnek a kornyadoz, gornyad stb., sőt talán a göngyölít, gönye stb. szavakkal is. Lehetséges, hogy a jelentéskor megszilárdulásához a görbe analogikus hatása is hozzájárult. A szócsaládnak egyébként még más, nyelvjárási használatú tagjai is kimutathatók: görnyött Töpörödött’, görnyeszkedik ’meggörbül; gyengélkedik’ (Ű- MTsz.). A hangfestés síkján föltehetően összefügg vele az azonos jelentésű görzsed (vö. 1784: görfed: SzD. 28). — A görnyed, görnyeszt a nyelvjárásokból került be az irodalmi és köznyelvbe, a görnyül és a görnyít nem vált köznyelvivé.
CzF. ® ; Simonyi: NyK. 16: 261 ; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 38, 41; Végh: Adal. 57; SzófSz.®; Grétsy: Szóhas. 99; Ruzsiczky: KazTájsz. 245; Benkő: StudSl. 12: 44. — Vö. gercsa, gerdány, geréb2, gerinc, gernye, girbic, girhes, kornyadozik.
görög1 1258: ? „Uenit ad metas ville Qurgeu” sz. hn. (OklSz.), de 1. görgeteg; 1416 U./1450 k.: meú gyujé/éc az. (BécsiK. 74); 1484: ? Gergev sz. hn. (OklSz.); 1519: meny gergees sz. (CornK. 416); 1527: „talala egy barlangot es mellette egy ky körgew kwt feyet” sz. (ÉrdyK. 527); 1598: Görögni sz. (Decsi: Adag. 88: NySz.); 1784: görrögni sz. (SzD. 69); 1792: Görgeni sz. (SzD.); — gürgö sz. (ÚAlTsz.). J; 1. 1416 U./1450 k.: ’dörög; donnern, es donnert’ (1. fent); 2. 1527: ’csörgedez; rinnen, rieseln’ (1. fent); 3. 1598: ’párosodik (disznó); sich begatten (Schwein)’ (1. fent); 4. 1636: 'gördül, gurul; rollen (als Intransitiv)’ # (Pázm: Préd. 492: NySz.); 5. 1784: Töfög; grunzen’ (1. fent). — Sz: görgő 1258: ? hn. (1. fent); 1527: mn.
(1. fent) ; 1784: görgőt ’henger alakú tárgy’ fn. gr. (Μ. Hírmondó 262: NSz.; de vö. 1750: görgö-fa'. Wagner: Phras. Cylindrus a.); 1808: ’koca petefészke’ (SI.) | görgés 1416 U./1450 k.:'mennydörgés’ (1. fent) || görgeteg 1193: ,,Inde ad uillam. G urg üteg” hn. (ÓMOlv. 56); 1348: Gurgethek hn. (OklSz.); 1351: Gurgeteg hn. (OklSz.); 1398: Gergetegh hn. (OklSz.); 1807: „Hengeres vagy Görgeteg (cylindricum teres) mikor a’ húsos levél hofzfzú, kerek falú” (Alagy. Fűvészk. 33). J: A) fn. 1. 1193: ? ’ kőomlás; Steinschlag | lavina; Lawine’ (1. fent), 1832: ’ua.’ (Aurora 11: 204: NSz.); 2. 1833: 'mennydörgés; Donner’ (Kassai 2: 50). B) mn. 1807: 'hengeres; walzenförmig | gömbölyű; rund’ (1. fent). II gördül 1416 U./1466: „ki aluala & halfa vala mongauala gçrdglèt letet” sz. (MünchK. 197); 1576: „Mint a disznóé őc őszue gördül- tenec” (Valk: Gén. 15: NySz.); — gürdüjÖn gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1416 U./1466: ’dörög; donnern, es donnert’ (1. fent); 2. 1576: ’párosodik (disznó); sich begatten (Schwein)’ (1. fent); 3. 1584: ’gurul; rollen (als Intransitiv), sich wälzen’ * (Born: Préd. 227: NySz.). — Sz: ~et 1416 U./1466: 'mennydörgés’ (1. fent); 1807: ’gördülcs’ (Folnesics: Alvina 235: NSz.) | ~ékeny 1838: gördülékeny nyelvet (Figyelmezô 197: NSz.) I ~ékenység 1838: gördülékenységgel gr. (Helmeczy: Jelenkor 2/2: 579: NSz.) || görgedez 1506: „az ew zenth orezayan ala görgödözött” (WinklK. 346); 1533: gwrgwdib- zû'th gr. (Komj. SzPál. 6j NySz.); 1803: görgedezve sz. (Édes Gerg.: Iram. 124: NSz.). J: 1506: ’gördül; rollen (als Intransitiv)' (1. fent) II gördít 1604: „kit nagy munkával mihelt főit gördíthet, mingyaraft meglegór- dúl” (MA. Sífyphus a.). J: 1604: 'rollen (als Transitiv), wälzen’ # (1. fent) || görget 1639: „Mingyárt azért nagy tüzet gyujtának azon piatzon és a laptát belé görgetvén, meg- égeték” sz. (Veresm: Lev. 8: NySz.). J: 1. 1639: 'gurít, gördít; rollen (als Transitiv), wälzen’ # (1. fent); 2. 1794: 'párosodik (disznó); sich begatten (Schwein)’ (Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 278: NSz.); 3. 1840: ’dörög; donnern, es donnert’ (Gáspár J.: Füzérke 18: NSz.).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja a guruló tárgyak mozgása közben keletkező hangot jeleníti meg. Etimológiailag is összefügghet a gurít családjával, a hangutánzás síkján szoros kapcsolatban van továbbá a dörög családjával. A görgeteg származékra vö. sivatag, zuhatag stb. — A jelentések általában közvetlenül fejlődtek az eredeti hangutánzás alapján. A 'párosodik' jelentés is abból érthető (1. erre a búg1 szócikkét). A köznyelvben — érintkezésen alapuló névátvitellel — a mozgást kifejező jelentések váltak uralkodóvá. — Finnugor szavakkal való egyeztetése és török szár¬


grörögr
1091
grörönffy
maztatása téves. — A görgeteg és a gorgedez elavult.
Munkácsi: NyK. 16: 470; Alexics: Nyr. 16: 442; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 36; Szily: MNy. 8: 73 ® ; Vámbéry: MBölcs. 160; Pais: MNy. 13: 230; Mészöly: MNy. 17: 114®; Tolnai: Nyúj. 173; Mikos: MNy. 31: 251; Bátky: NéprÉrt. 29: 77, 30: 238; SzófSz. görög 7.®, gördít®, görgeteg a.; Sámson: NyK. 53: 205, MNyj. 9: 115; Kardos T.: MNyTK. 82. sz. 54; Kniezsa: SzlJsz. 832. — Vö. dörög, göröngy, gurgula1, gurigáz, gurít.
görög:2 1156: ? „Mediocres: Tur, Scebech- leb, Gyrki” sz. hn. (MonStrig. 1: 108); 1395 k.: „cucumer: gereg dvene” (BesztSzj. 418.); 1416 U./1450 k.: görög orzag (BécsiK. 308); 1500 k.: Gewret/pafiywe (CasGl. 45.); 1510: gevrek (MargL. 46); 1538: gerewgov^ig (PestiN. RÍ); — görgőt gr., gilrüg (ÚMTsz.). J: A) mn. 1395 k.: ’a görögökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; griechisch’* (1. fent). B) fn. 1. 1416 U./1450 k.: ’görög ember; Grieche’* (1. fent); 2. 1714: ’kereskcdŐ; Kaufmann’ (Nyr. 71: 25; 1. még HOklSzj. 51); 3. 1905/1907: ’görögdinnye ; Wassermelone’ (NépkGy. 9: 523). — Sz; ~ös 16Q4: Górógósködőm sz. (MA. Graeciffo a.); 1794: Görögösön gr. (Böjthi A.: Magy. nyelv 75: NSz.) I ~ség 1774: Görögség (NyF. 14. sz. 25).
Szláv eredetű; vö.: óe. szí. grbkb; big. zpbK; szb.-hv. Grk; szín. Grk; or. epex: ’görög ember’ ; megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Végső forrása az ismeretlen etimo- lógiájú hellenisztikus gör. Γραικός ’ua.’, mely eredetileg az Epiruszban élt görögöknek volt a nevük. A szláv nyelvekbe a lat. Graecus [többes számban: Graeci] ’ua.’ közvetítésével került. — Am. görög egy régi déli szláv vagy esetleg honfoglalás előtti óorosz grbkb átvétele lehet. A szó végi m. g hasonu- lásos zöngésülés eredménye. A B) 2. jelentést az magyarázza, hogy a magyarországi görögök többnyire kereskedők voltak; vö. zsidó N. ’boltos’ (MTsz.). A B) 3. jelentés a görögdinnye összetétel alapján keletkezett jelentéstapadással. — Latin származtatása téves.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315]; CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Halász: Nyr. 17: 303; Kovács: LatEl. 16; Melich: NyK. 25: 297, 33: 236 ®, Nvr. 36: 158, NyK. 39: 21, MNy. 5: 385 ®, 6: 144, 445, ArchSIPh. 32: 115, HonfMg. 12; Munkácsi: NyK. 33: 217; [Szerkesztőség:] Nyr. 38: 48; Kari: MNy. 6: 173; Gombocz: BTLw. 174; Czebe: Nyr. 49: 59 ®, 106; SzófSz.; Moravcsik: Mel ich-Emi. 270; Beke: Nyr. 70: 152, 71: 25; Kniezsa: SzlJsz. 202®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Bárczi: Szók.2 88, Htört.2 164; Décsy: WeltSlav. 3: 381, 385; Baleczky: StudSl. 12: 27. (Vasmer: RussEtWb. 1: 306; Frisk: GrEtWb. 1: 323.)
görögdinnye 1395 k.: „cucumer: gereg dÿene” (BesztSzj. 418.) ; 1544: görög dinnet gr. (OklSz.). J: 1395 k.: ’ Wassermelone’ * (1. fent).
Összetett szó. A görög1 népnévvel azonos előtagja arra utal, hogy a növény vagy bizonyos fajtája a bizánci birodalom területéről kerülhetett hozzánk. Olyan típusú elnevezés ez, mint a R., N. törökbors ’paprika’ vagy a lat. malus Assyria ’citromfa’ (tkp. ’asszíriai almafa’), malum Persicum ’barack’ (tkp. ’perzsa alma’). — Bár a SchlSzj.-ben a lat; cucumer értelmezése vgüca dinné ’ugorka, dinnye’ vagy ’ugorkadinnye’ (1. SchlSzj. 942.), aligha van okunk kételkedni abban, hogy a BesztSzj. adata a mai értelemben vett görögdinnyére vonatkozik.
Rapaics: MagyGyüm. 105, 235; SzófSz. görög 2. a. (Hehn 316.)
görögtuz 1794: „egy . . . Frantzia, az úgy nevezett Görög tüzet fel-találván, a’ Király ... a’ találót meg-jutalmaztatta” (Μ. Merkurius 1157: NSz.); 1 798: „azon Görög tűz, a’ mellyet Callinicus talált fel, meg-szabadí- totta [Konstantinápolyt]” (Gvadányi: Világ hist. 5: 310: NSz.) J: 1. 1794: ? bengáli tűz; bengalisches Feuer’ (1. fent), 1817: ’ua.’ (P. Horváth Ádám: Rudolf ias .92: NSz.); 2. 1795: ’égő keverék az ellenség hajóinak felgyújtására; griechisches Feuer’ (Μ. Merkurius 854: NSz.).
Nemzetközi minták alapján keletkezett tükörszó, vö.: ang. Greek jire; ném. griechisches Feuer; ol. juoco greco; or. epévecxuü oeŐHb: ’égő keverék az ellenség hajóinak elpusztítására’ (tkp. ’görög tűz’). Az elnevezés alapja az, hogy a bizánci görögök használtak először ilyen keveréket a 7. sz.-ban. Európa többi részén csak a 12 — 13. sz.-tól kezdték alkalmazni. — A magyar szó 1. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett az eredetibb 2.-ból. — A 2. jelentésben elavult, az 1.-ben ritkán használt szó.
PallasLex. 8: 203; SzófSz. görög 2. a* (OxfEnglDict. Fire a.)
göröngy 1395 k.: „Gleba: garangÿag [javítva ggrangÿag-\)6Y]” sz. (BesztSzj. 212.); 1405 k.: gorögag sz. (SchlSzj. 704.); 1531: gerengyekekel sz. (ÉrsK. 438); 1560 k.: gorondi sz. (GyöngySzt. 3357.); 1565: „Gó- rônÿel vag temérdek porral” (Mel: Jób. 17: NySz.); 1707: DoinbçJrengi/ (MNy. 8: 127); 1753: góróndos sz. (Lippai: Posoni kert. 288: NSz.); 1754: Górónyós sz. (Bertalanffi: Kér. Bőltseség. 73: NSz.); 1781 Θ./1786: Görönts (Pázmándy S.: Sched. 177: NSz.); 1792: görentses sz. (Német Mih.: Selyem júhokról 74: NSz.); 1798: göröntzös sz. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 94: NSz.); 1816: doronts (Gyarmathi: Voc. Gaj, gaja a.); 1833: Girindes sz. (Kassai 2: 244); 1838: 69*


görvély
1092
eros
Dar ancs, Garangy, Görény (Tsz.); 1851: görömbös sz. (Székely J.: Liliputi 124: NSz.); 1863: garancs, géréncs, görincsös sz. (Kriza: Vadr. 500); — daroncs, göringy, güröngy (MTsz.); döröncs, goronc (ErdMúz. 1944. 457); dorincs, geringy, giringy, göréngy, görény, göring, göröntye (ÚMTsz.). — Js 1395 k.: ’Scholle, Erdklumpen’ # (1. fent). — Sz: ~eg 1395 k.: 1. fent | ~ös 1604: Göröngyös (MA.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzóhangfestő szóként keletkezett. Legalábbis erre mutatnak alaki jellegzetességei, jelentésköre, valamint feltehető rokonsága. A hangutánzás síkján összefügghet a görög, gördít stb. családjával, illetőleg ennek mély hangrendű gurul, gurít stb. megfelelőivel. A göröngy guruló, gördülő volta alapján kaphatta ezt a nevet. — A görönc származásbeli elkülönítése szükségtelen. Szláv származtatása kevéssé valószínű; a rög szóból való magyarázata, iráni és mongol származtatása téves.
CzF.; Bálint: Párh. 17; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 17: 266, 360; Munkácsi: ÁKE. 306; Simonyi: Nyr. 31: 36, 38: 388, 50: 134; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 34; Sztrokay: MNy. 3: 41; Melich: MNy. 6: 113, 13: 289; Asbóth: Nytud. 3: 1; Capidan: Dac. 2: 533; Fekete: Zárh. 21 ; Horger: MNy. 23: 131, 135, 37: 14; Beke: Nyr. 64: 40; Csűry: MNy. 35: 82; SzófSz.; EtSz. 2: 1043 garangy a.; Kniezsa: SzlJsz. 646 ® ; Murádin: NylrK. 2: 176, 180; Cioranescu: DiccEtRum. 383; Benkő: StudSl. 12: 46®. — Vö. görög1, gurít.
görvély 1760: „mind külső mind belső résziben a’ marhának olly iszonyú budősség- gel tellyes | gőrvélyeket is tsomókat lehetett tapasztalni” (Szattmáry Király Gy. : Barmokról 16 — 7: NSz.); 1792: Görvény (SzD.); 1803: görvelyfö. (Márton Braunwurz a.); 1841: görtvélyek gr. (Fáy A.: Nőnev. 117: NSz.). J: 1. 1760: ’duzzanat, daganat; Schwellung, Geschwulst’ (1. fent); 2. 1791: ’a (nyaki) nyirokmirigyeknek megduzzadás- sal járógümőkóros megbetegedése ; Skrofel’ * (Benkő S.: Mértéklet 99: NSz.); 3. 1833: ’golyva; Kropf’ (Kassai 2: 320); 4. 1913: 'fonalférgek okozta növény betegség; Stock- krankheit’ (RévaiLex. 8: 718). — Sz: ~es 1791: görvélyes (Benkő S.: Mértéklet 99: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán összefügg a szik, hrvcl ’begy; golyva’ szóval. A szlovák szónak a többi szláv nyelvben nincs megfelelője, eredete sincs kellően tisztázva. A szik. N. grvol alak változat esetleg magyar hatást tükröz. — Török, illetőleg mongol származtatása téves.
Munkácsi: NyK. 21: 116, 122, Ethn. 12: 397; Gombocz: NyK. 36: 473, MNy. 3: 161, BTLw. 216, NytudÉrt. 24. sz. 11; Horger:
MNy. 4: 320, 8: 454; Pais: MNy. 12: 169; Ligeti: NyK. 49: 194; SzófSz. ® ; Benkő: MNy. 48: 204, NytudÉrt. 1. sz. 22, 64; Machek: EtSIÖSl. 147®; Kiss: Nyr. 91: 71 ®.
gőte 1602: ? „Geőte Pál” szn. (OklSz.); 1792: „Gőte; gyék-fzabású állat” (SzD.). J: 1792: ’gyíkszerű kétéltű állat; Olm’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Török származtatása téves.
Hermán: HalK. 566, 789 ; Munkácsi: NyK. 21: 116, Ethn. 4: 183 ; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 32; Gombocz: NyK. 36: 4.74, MNy. 3: 161, BTLw. 216; SzófSz.®.
göthös 1750: „Debili eft valetudine: . . . göthös ember” (Wagner: Phras. 330 Debilis a.); 1833: Gothos (Kassai 2: 321); 1838: Göthes, Götlöhös (Tsz.); 1839: götlöhes (MTsz.); 1863: götös (Kriza: Vadr. 500); — göthés, götheős (MTsz.); dökhős, gathos, gethes, gëthes, göttös (ŰMTsz.). J: 1750: ’siech, kränklich* * (1. fent). — Sz: ~ködik 1792: göthöskedni sz. (Német Mih.: Selyem júhokról 23: NSz.) II göthöl 1858: „gátol, gáttól: kissé betegeskedik” (MNyszet. 3: 243);^ — göthöl (Ady: ÖVersei 1: 359); gethel (ŰMTsz.). J: 1858: ’göthösködik ; siechen, kränkeln’ (1. fent).
Valószínűleg hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a köhögés, köhécselés hangját jeleníthette meg. Alakváltozatai is a hangutánzó szavak jellegzetességeit mutatják. A göthös alaktanára vö. piros, borzas, csahos stb. — A göthöl nyelvjárási szó.
Bakó: MNy. 35: 39; SzófSz.
gőz 1336: ? „pfossessio] Geus a[lio] nomfine] Pyspuky” hn. (Györffy 1: 620); 1536: ? „Émbernek wakmerewnek lenny nagy gewz” (Pesti: Fab. 50: NySz.); 1572: „Vapor: Parah Gew%” (ZsélyiSzj.) ; 1577: Géz térdet (OrvK. 427) ; — gödes sz., győzös sz. (MTsz.). J: 1572: ’Dampf’ # (1. fent). — Sz: ~ös 1585: Gözö[s/ mn. (Cal. 1102); 1836: fn. ’gőzhajó’ (Nyr. 89: 119); 1847: fn. ’gőz- vonat’ (Nyr. 89: 119) | ~ölog 1585: ki gőzölgők gr. (Cal. 388) | ~Ö1 1604: Gőzölöm gr. (MA.).
Ismeretlen eredetű. A gőzös származék főnevesülcse jelentés tapadással történhetett (vö. 1805: gőzös hajó: Nyr. 89: 119), de talán mintául szolgált a ném. Dampf ’gőz’: Dampfer ’gőzhajó’ is. — Finnugor egyeztetése és török származtatásai tévesek.
Vámbéry: NyK. 8: 146, MBölcs. 160; Budenz: NyK. 10: 118, 17: 428; MUSz. 62; Alexics: Nyr. 16: 449; Simonyi: MNyelv.1 2: 110; Dráganu: Dac. 4/1: 130, 4/2: 1081; SzófSz. ® ; Deme: MNy. 38: 114; Beke: Nyr.


grácia
1093
grafika
75: 281; Murádin: NylrK. 7: 143; Wacha: Nyr. 89: 119; MSzFgrE. (Kluge: EtWb.19 121.)
grácia 1307: ? Gracie szn. (MNy. 47: 189); 1309: ? Grecia szn. (MNy. 47: 189); 1313: ? Gerecia szn. (MNy. 47: 189); 1332: ? Gratia hn. (MNy. 42: 54); 1527: „myndennek zolgal' Ez eellyen dolgaydbol leezen tee- neked gráciád" (ÉrdyK. 340); 1585: Grácziák gr. (Cal. 187); 1898: geráczia, gráczija (Rell: LatSz. 27, 11); - gerácia (MTsz.). J: 1. 1527: 'kegyelem; Gnade' (ÉrdyK. 340); 2. 1585: ’a kegy, nyájasság istennője; Göttin der Anmut, Grazie' (1. fent); 3. 1817: 'báj; Anmut, Liebreiz’ (Csokonai: Kiadatl. m. 142: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. gratia 'kellemetesség, kegyesség', Gratiae [többes szám] ’a kegy, nyájasság istennői’. Ez a lat. gratus ’szíves, kellemes, hálás’ származéka. A latinból különféle úton-módon bekerült az európai nyelvekbe; vö.: ang. grâce; ném. Grazie; fr. grâce; ol. grázia; or. epáqufi: 'kellem, báj'; az angolban, franciában, olaszban még: ’kegy(elem)' is. — Az 1. és 3. jelentésben elavulóban van; a 2. jelentésben mitológiai kifejezés.
Kovács: LatEl. 51. (ŐkoriLex. 1: 406 Charis a.; Schulz: DtFremdwb. 1: 254; OxfEnglDict. Grace a.; Walde —Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 619; Wartburg: FEW. 4: 244; Kluge: EtWb19. 269.) - Vö. gratulál.
grádics 1372 υ,/1448 k.: „menÿeÿ jen. teknek gradofacerent yojagrol ÿojagra haj. naluan" (JókK. 64); 1416 U./1450 k.: gradi Lókat gr. (BécsiK. 267); 1424: Garadychhegh hn. (MNy. 10: 79); 1470: &ggradijnak gr. (SermDom. 2: 360); 1585: Grádits, Garádits (Cal. 66, 207); 1835: gerádics (Kunos?: Gyal. Garádics a.); 1884: gérádics (Nyr. 13: 308); — daradics, daragics, gáragyics (ÚMTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'lépcsőfok; Stufe | fokozat; Grad’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'lépcső; Treppe’ (1. fent). — Sz: ~os 1558: ? gradicsos bor (TörtTár. 1911. 455: Gregor); 1575: Gradiczos (Helt: Krón. 155: NySz.).
Latin eredetű; vö. lat. gradus ’lépés; lépcsőfok; fok, fokozat’. A latin szó későbbi átvétele a grádus (1. ott). — A szó végi lat. us ~ m. is, ics megfelelésére vö. golyóbis ~ N. golyóbics. A daragics a garadics hang- átvetéses változata, a daradics a daragics-XxA alakult d : g > d : d hasonulással. — Szláv származtatása téves. — Az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentésben nyelvjárási szó.
CzF.; Szarvas: Nyr. 11: 166; Simonyi: BpSz. 42: 296; Alexics: Nyr. 16: 449; SzófSz. ® ; EtSz. 2: 1033 garádics a. ® ; Gáldi; DictKlein. 133; Kniezsa: SzlJsz. 827; Ruzsiczky: KazTájsz. 245; Tamás: UngEl- Rum. 390. — vö. graduai, grádus, grasszál.
graduál 1500 k.: „maffod haranghojaj kejdeffek aj Gradual koron” (AporK. 152); 1649: graduál (MonTME. 1: 156); 1894: Graduale (PallasLex. 8: 236). J: 1. 1500 k.: ’a szentleckét követő zsolté rrészlet a misében; kurzer Psalmgesang nach der Epistel in der Messe’ (1. fent); 2. 1636: 'énekgyűjtemény; Gesangbuch’ (MagylrLex. 1: 406).
Latin eredetű; vö. k. lat. graduale, gradale ’lépcsőének'; ez a k. lat. gradualis 'lépésről lépésre haladó; fokonkénti’ (< lat. gradalis ’ua.’ < : lat. gradus; 1. grádics, grádus a.) semleges nemű alakjának, a graduale-neAt főnevesülése ; vö. k. lat. responsum ~ responsorium graduale 'lépcsőn énekelt isten tiszteleti felelet, ismétlés’. A latin szó egyházi műszóként különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gradual; ném. Graduale; fr. graduel; ol. graduale; le. gradual: 'lépcsőima, lépcsőének'; az olaszban még ’énekeskönyv’. — A graduai^ graduât alak változat végződ ősére vö. m. R. misál ’missale, misekönyv* (MNyTK. 52. sz. 25). — Elavult egyházi szó.
(OxfEnglDict. Gradual a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 615; Wartburg: FEW. 4: 204; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1853; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 301.) — Vö. grádics, grádus.
grádus 1659: „Nem volt az apostolok kozott méltóságra nézve gradus (Czegl: MM. 239: NySz. 1: 1062 garádics a.); 17. sz. m. f.: grád (Nyr. 29: 257); 1757: Grádusok gr., garádusától gr. (Vetsei: Geográfia el. 2, 375: NSz.); 1815: garáddal gr. (Kazinczy: Munkái 9: 279: NSz.). J: 1. 1659: 'fokozat; Abstufung* (1. fent); 2. 1757: ’fok mint mértékegy ség ; Grad als Maßeinheit* (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. gradus 'lépés; lépcsőfok; fok, fokozat'; ez a lat. gradi 'lép* ige származéka. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. grade; ném. Grad; fr. grade; ol. grado; or. epádyc: ’fok (mint mértékegység is); fokozat'. A m. grádics ugyanennek n latin szónak korábbi átvétele. — Am. grádus ~ R. grád kettőségre vö. R. módos ~ mód. A garádus a grádusból, a garád pedig a gr átlóból fejlődött. A grád, garád változathoz csak a 2. jelentés kapcsolódik. — Az 1. jelentésben a választékos stílus ritkábban használt szava; a 2. jelentésben a fok szorította ki.
Rell: LatSz. 38, 57; Kursinszky: LatJszIrod. 21; EtSz. 2: 1035 garádics a. (Schulz: DtFremdwb. 1: 251, 252; OxfEnglDict. Grade a.; Walde —Hoffmann: LatEtWb.3 1: 615; Wartburg: FEW. 4: 204; Kluge: EtWb.19 266.) — Vö. grádics, graduál, grasszál.
grafika 1865: „graphika, írás, rajzolás mestersége” (Babos grapheidion a.); 1883: grafikaisx. (Szász — Molière: Pourc. 26: NSz.).


grraftt
1094
gramofon
J; 1865: 'különféle művészeti technikák {fa-, rézmetszet stb.) összefoglaló elnevezése; Graphik' (1. fent) || grafikus 1894; „Grafikus statisztikai ábrák” (PallasLex. 8: 239). J: A) mn. 1. 1894: 'rajzban kifejezett; zeichnerisch dargestellt’ (1. fent); 2. 1900: 'grafikai; graphisch’ (Tolnai: Magy. szót. Graphikus a.). B) fn. 1928: 'rajzoló- stb. művész; Graphiker’ (Tolnai: Magy. szót.2) || grafikon 1894: „Grafikon ... a vasutaknál a menetrendeknek grafikai ábrázolása” (PallasLex. 8: 239). J: 1894: 'számokban kifejezett viszonyokat, változó értekeket feltüntető ábra; Diagramm' (1. fent).
Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. graphie mn. ; nein, graphisch mn., Graphiker fn. ; fr. graphique mn., fn. ; ol. gráfico mn., fn.; or. εράφακ fn.: 'grafikus', 'grafikai*; a franciában, olaszban, oroszban még: 'grafikon' is; vö. még: ném. Graphik; or. εράφυκα: 'grafika'. A szócsalád alapja a gör. γραφικός 'az írást illető, ahhoz tartozó’ (< : gör. γραφή 'írás’ < : gör. γράφω ’ír'), amely a lat. graphicus 'ua.’ közvetítésével terjedt el. — Am. grafika, grafikus a német megfelelők vissza- latinosítása nő-, illetőleg hímnemü alakban a botanika : botanikus, fizika : fizikus stb. szópárok mintájára. — Am. grafikon a gör. γραφικός semlegesnemű alakjával, a γραφι- κόρ-nal egyezik meg. — A grafika, grafikus művészeti, a grafikon jobbára tudományos szó.
Kursinszky: Latjszlrod. 21. (OxfEnglDict. Graphie a.; Wartburg: FEW. 4: 242; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1853; Frisk: GrEtWb. 1: 325; DudenEtym. 232.) — Vö. grafit·
grafit 1860/1894: „egy hengeridomú vaskemeneze . . . tetejébe volt téve egy kerek graphit tégely ”z (Jókai 15: 122: NSz.); 1879: gra/fí-edény (Árulajstrom 72: NSz.). J: 1860/1894: ’szürkésfekete színű puha ásvány, a tiszta szén egyik módosulata; Graphit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. graphite; ném. Graphit; fr. graphite; ol. grafité; or. εραφύπι: 'grafit’. A. G. Werner (1750—1817.) német geológus alkotta meg a gör. γράφω ’ír’ ige s az ásványtani terminológiában szokásos -it képző (vö. dolomit, bauxit stb.) fel használásával. Az elnevezésnek az az alapja, hogy az ásvány a papíron nyomot hagy. — Á magyarba a németből került át. — Ásványtani és műszaki szó.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 253; OxfEnglDict. Graphite a.; Wartburg: FEW. 4: 242; Kluge: EtWb.19 267.) — Vö. grafika.
gramm 1865: „grammé, gg. [= görög] a legcsekélyebb súly a francia sulymértékben” (Babos); 1881: Gramm (MagyLex. 8: 278); 1898: gram (Deli: Gyepűn innen 84: NSz.). J: 1865: 'Gramm' # (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gramme; ném. Gramm; fr. gramme; ol. grammo; or. ερα,ΜΜ: ’gramm’. Forrása a lat. gramma ’írásjel, betű; igen kicsi súly' (< gör. γράμμα ’ua.’ < : gör. γράφω 'ír'). 1793 óta a franciából terjedte!. — Am. gramme változat a franciából, a gramm a németből való.
(OxfEnglDict. Gramme a.; Wartburg: FEW. 4: 2Î5; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1856; Frisk: GrEtWb. 1: 325; Kluge: EtWb.19 267; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 302.) — Vö. grammatika, gramofon.
grammatika 1533: „Grammatica tudó, iű e3 górög igheból γράφεω” (Murm. 2348.); 1604: Gramatikahoz gr. (MA. Grammáticus a.); 1621: Grammatikahoz gr. (MA. Grammáticus a.); 1783: Grammatika (Győríi: Klimius. ElŐsz.: NSz.). J: 1533: 'nyelvtan; Grammatik' (1. fent) II grammatikus 1604: „egy Alexandriai Grammaticus” (MA. Tryphon a.); 1881: Grammatikusok gr. (MagyLex. 8: 279). J: 1604: ’a nyelvtannal foglalkozó tudós; Grammatiker’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. grammatica (ti. ars) ’nyelvtan ; nyelvtudomány’, grammaticus mn. 'nyelvtani’, grammaticus fn. 'nyelvtudós’. Forrásuk a gör. γραμματικός 'a betűket illető’ (< : gór. γράμμα 'betű' < : gör. γράφω ’ír’), illetőleg ennek főnevesült alakjai: a gör. γραμματικός ’a nyelv ismerője, kutatója’ és a gör. γραμματική (ti. τέχνη) ’a helyes olvasás, írás tudománya, mestersége’. A latin szócsalád tagjai különféle úton-módon bekerültek számos európai nyelvbe; vö.: ném. Grammatik, Grammatiker; ol. grammatica, grammatico; cseh gramatika, gramatik; or. zpaMAiámuKd, R. 2paMMiírmiK: ’nyelvtan, nyelvtankönyv’, 'a nyelvtannal foglalkozó tudós’; vö. még: ang. grammar ’nyelvtan’; fr. grammaire ’ua.’. — Régies nyelvtudományi szók.
Kursinszky: Latjszlrod. 21; Sági: MNy. 18: 205; Nagy: EPhK. 63: 57 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 252; OxfEnglDict. Grammar, Grammatic a.; Wartburg: FEW. 4: 216; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1855; Frisk: GrEtWb. 1: 325; Kluge: EtWb.19 267.) - VÖ. gramm, gramofon.
gramofon 1894: „Grammofon, Berlinertől eredő készülék, mely a fonográfhoz hasonlóan a beszédnek vagy éneknek visszaadását teszi lehetővé”, grammofon (PallasLex. 8: 244); — gramofonok gr. ( Bp. Ilirlap 1912. okt. 13. 55: NSz.); gramafonra gr. (Msn. 6: 13). J: 1894: ’Grammophon’ # (1. fent). — Sz: ^oz 1922 e./1925: grammofónoztak gr. (Gárdonyi: A kürt 212: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gramophone; ném. Grammophon; fr. gramophone; ol. grammofono; or. εραΜΜΟφόΗ.: ’gramofon’. A gör. γράμμα ’az, ami be van vésve : írás’ és a


gránát1
1095
grandiózus
gör. φωνή 'hang’ alapján keletkezett talán úgy, hogy az ang. phonogram; ném. Phono- gramm; stb.: ’lemezre vésett hang, fonogram’ összetétel elemeit megfordították. A készüléket E. Berliner (1851 — 1929.) washingtoni technikus szerkesztette meg 1887-ben; ipari gyártását az ugyanebben az évben alakult berlini Deutsche Grammophon-Gesellschaft [= Német Gramofon-Társaság] kezdte el. — A magyarba a németből kerülhetett át.
Nagy J. B.: MNy. 29: 55. (OxfEnglDict. Gramophone a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1856; Brockhaus1® 10: 318; DudenEtym. 231; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 302.) — Vö. gramm, grammatika.
gránát1 1520: ,,Lapides Granath,” (OklSz.); 1664 — 71/1884: „Az negyedik neme az karbunkulusnak gránát” (Kecsk: ÖtvM. 265: NySz.); 1796: Gránát (Szaller Gy.: Magy. föld. 6: NSz.); — gránáta (ÚMTsz.). J: 1520; 'rendszerint vörös színű féldrágakő; Granat als Halbedelstein’ (1. fent).
Német eredetű; vö. kfn. gránát, ném. Granat 'rendszerint vörös színű féldrágakő’. Ennek forrása a k. lat. (lapis) granatus ’ua.’. A latin szókapcsolat mintája a lat. (pomum) granatum ’gránát(alma)’ lehetett. A 'vörös színű drágakő’ jelentést az magyarázza, hogy a gránátalma virága és gyümölcso élcnkvörös színű. A latin szó különféle úton- módon bekerült számos európai nyelvbe; vö. : ang. garnet; ném. Granat; fr. grenat; ol. granato; or. epanám: 'gránátkő’.
Melich: Nyr. 24: 248; SzófSz.®. (OxfEnglDict. Garnet1 a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 618; Wartburg: FEW. 4: 227; Battisti— Alessio: DizEtlt. 3: 1857; DudenEtym. 231.) — VÖ. gránát2, gránát3, gránátalma, gránit, grenadin.
gránát2 1520 k.: „Vestis ex ghranat zederyes” (OklSz.); 1552: gránát (Heltai: Diai. Hla); 1558: gránátnak gr. (OklSz.). J: 1520 k.: ’posztófajta; Art Tuch' (1. fent).
Jövevényszó, de sem végső forrása, sem közvetlen átadója nincs kellően tisztázva. Talán a posztóiparáról híres spanyol Granada város nevének köznevesítéséből keletkezett; vö. 1628: „Spaniol országi Granatából költ gránátot, Angliai Londinumból hozot londis posztót nem viselneis" (MNy. 30: 309). A városnevekből keletkezett kelmenevekre vö. damaszt, fajlondis, purgamál stb. Alkalmasint a m. gránátz-ve\ azonos a le. R. gránát ’egy fajta posztó’ (Slawski: SlEt. 1: 338). — A szó esetleges kapcsolata grenadin szavunk idegen nyelvi megfelelőivel további vizsgálatot kíván. Hangalakjára mindenesetre hathatott a grenadin-nvá. végső soron esetleg összefüggő gránát1, — Elavult szó.
Takáts: MNy. 2: 224; Wertner: Nyr. 42: 309; Csefkó: MNy. 30: 308, 309 ® ; SzófSz.; N. Kakuk: MNy. 50: 77. — Vö. gránát1, gránát3, grenadin.
gránát3 1643: „Patakról hagytunk volt oda egy néhány vas öreg gránát golyóbisokat küldeni” (MonOkm. 24: 112); 1665: gránát (Saád: TüzérsSz. 49); 1670: grannát (Saád: TüzérsSz. 49); 1706 u.: ganaráttúl gr. (Thaly: Adal. 2: 119); 1759: gránátáh gr. (Fáber: Hadi cmb. 150: NSz.); 1809: granáta (Gáldi: Szótir. 278); 1810: granatos sz. (Μ. Kurír: 1: 543: NSz.); 1825: grannáta (Lex. Búd. 242: NSz.); 1865: granate (Babos). J: 1643: ’robbanó lövedék; mit Sprengladung gefülltes Hohlgeschoß, Granate' * (1. fent). — Sz:~oa 1810: mn. (1. fent); 1838: Gránátos fn. (Tzs.).
Német eredetű; vö. ném. Granate 'robbanó lövedék’. Ennek forrása az ol. granata ’ua.'. Az olasz szó tulajdonképpeni jelentése ’<sokmagvú)> gránátalma’ volt; vö. ol. R. granata '(sok magvú) gránátalma' (< lat. [pomum] granatum ’ua.’). A 'lövedék’ jelentés hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Katonai műszóként bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. grenade; fr. grenade; or. epanáma: 'robbanó lövedék’. — Am. ganarát alak változat hangát vetéssel keletkezett egy feltehető *^aranrí/-ból. A gránáta, granáta vagy latinosított alak, vagy az olaszból való. A granate a német írásképet tükrözi.
Melich: Nyr. 24: 248; Simonyi: Nyr. 43: 388; Saád: TüzérsSz. 49; SzófSz.; Deme: MNyTK. 69. sz. 28; Tamás: Nyr. 72: 140. (Schulz: DtFremdwb. 1: 252; OxfEnglDict. Grenade a.; Kluge: EtWb.19 267; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 304.) — Vö. gránát1, gránát2, gránátalma, gránit, grenadin.
gránátalma. 1604: „Apyrinon . . ♦ :Edes gránát alma neme” (MA.), de 1. póma- gránát. J: 1604: 'élénkvörös virágú növény, alma nagyságú, sok húsos, bogyószerű magot tartalmazó terméssel; Granatapfel' (1. fent).
Latin, esetleg német mintára keletkezett részfordítás; vö. lat. malum granatum, pomum granatum 'gránátalma' (tkp. 'magvas alma’). A lat. pomum granatum-nak a többes száma (poma granata) a kései, illetőleg középkori latinban mint gyűjtőnév egyes számú nőnemű alakká értékelődött át, ég más nyelvek megfelelő szavain kívül forrása lett a m. R. pomagránát 'gránátalma’ (1. ott) szónak is. Úgyancsak részfordítással keletkezett a ném. Granatapfel ’ua.’.
Rapaics: MagyVir. 190; SzófSz. gránát a. (Kluge: EtWb.19 267.) — Vö. gránát1, gránát3, pomagránát.
grandiózus 1854:,,Grandios, ol. nagyszerű” (HeckenastldSz.2); 1854/1894: gran¬


gránic
1096
grasszál
diÓz (Jókai 6: 169: NSz.); — grandiosus (Tolnai: Magy. szót.1 Grande a.); grandiózus (Kelemen: IdSz.). J: 1854: ’nagy arányaival lenyűgöző hatást keltő; grandios’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. grandiose; ném. grandios; fr. grandiose; ol. grandioso; or. zpaHÖuÓ3Hbiú: 'nagyszerű, grandiózus’. Az olaszban keletkezett a lat. grandis ’nagy’ alapján a lat. gloriosus ’dicsőséges’ (< : lat. gloria ’dicsőség’) mintájára. — A magyarba a németből, esetleg az olaszból vagy a franciából kerülhetett át. A grandiózus változat szó vége latinosítás eredménye; a grandióz hibás franciásítás. — A választékos stílus szava.
(Schulz: DtFremdwb. 1: 252; OxfEnglDict. Grandiose a.; Walde —Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 617; Wartburg: FEW. 4: 219; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1859; Kluge: EtWb.19 267.)
gránic 1782/1890: „a Comandirozo a Graniczon lévő Várak Visitatiojára mén vén, az Generalis fogja folytatni a Commandot” (Kazinczy: Lev. 1: 30: NSz.); 1787: ,,aTörök Grányiczokra” (MNy. 26: 234); 1788: gránitz (Trenk históriája 2: 40: NSz.); 1860: geránicz (MNyszet. 5: 98); 1865: grányica (Pap Gy.: Palóc népk. 60: NSz.); — garánic (MTsz.); granicán gr. (NNyv. 2: 220); grájnicig gr. (ÚMTsz.). J: 1782/1890: ’határ; Grenze | határvidék; Grenzgebiet’ (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. granitz, gränitz ’határ’ (Trübn. 3: 236), ném. B. R. gränits ’ua.’ (Steinhäuser 42) ; vö. még ir. ném. Grenze ’ua.’. A német szó a nyugati szláv nyelvekből származik; vö. le. granica ’ua.’ (megfelelője megvan a többi szláv nyelvben is). A rom.· gránifa ’ua.’ déli szláv jövevény. — A magyarban főleg a bécsi haditanács alá tartozó határőrvidékkel kapcsolatosan honosodott meg. Az a végű alakváltozatok létrejöttében a szb.-hv. granica ’ua.’, sőt helyenként a szik, hranica ’ua.’ és a rom. gránifa is közre játszhatott. — Nyelvjárási szó. Az első világháború idején szélesebb körben is használatossá vált; vö. 1914: „Levél a Gránicról” (Gyóni Géza költeményének címe).
Miklosich: Nyr. 11: 168 ® ; Balassa: Ung- Rev. 5: 279; Melich: Nyr. 24: 248 ®, MNy. 6: 113, HonfMg. 173; Lumtzer—Melich: DOLw. 273; Rubinyi: Nyr. 30: 180; Damian: NyF. 67. sz. 23; Beke: Nyr. 60: 110; Bogner: NNyv. 2: 220; Gáldi: DictKlein. 177; Kniezsa: SzlJsz. 830 ®. (TrübnersDtWb. 3: 236; Slawski: SlEt. 1: 339; Kluge: EtWb.19 269.) — Vö. granicsár.
granicsár 1848: „Ezen . . . szerb nép . .. gyermekkorától fogva fegyvergyakorlat- és . . . nyomorúságban megedzett granicsár” (MNy. 60: 97). J: 1. 1848: ’határőrvidéki parasztkatona; Militärgrenzer’ (1. fent); 2. 1934: ’<jugoszláv, román) határőr; (jugoslawischer, rumänischer) Grenzwächter’ (Blédy: Infl. 147; 1. még NNyv. 2: 212); 3. 1942: ’egy fajta labdajáték; Art Ballspiel’ (NNyv. 2: 220).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. gráni- Óár ’határőrvidéki parasztkatona; határőr; határkő; N. egy fajta labdajáték’ (NNyv. 2: 220); vö. még: big. εραΗΜίάρ ’határőr’; mac. spaHuuap ’ua.’; szín. grânicar ’ua.’; határőrvidéki parasztkatona’; további, h kezdetű megfelelő van még a csehben és a szlovákban. Mindezek alapszava végső soron azonos a m. N. gránic ’határ’ eredetijével. A rom. granicér ’határőr’ a déli szlávból kölcsönzött rom. gránifa ’határ’ származéka, de közre játszhatott a déli szláv graniÓar is. — A magyar szó előfordul a románsággal érintkező nyelvjárásokban is. Itt a rom. granicér hatásával kell számolnunk. — 1. jelentésében elavult, 2. és 3. jelentésében nyelvjárási szó.
Blédy: Infl. 147; Bogner: NNyv. 2: 212, 220; Kiss: MNy. 60: 96 ®; Penavin: Nyr. 88: 452. (Cioranescu: DiccEtRum. 377-) — Vö. gránic.
granit 1791: „lehet találni... a’ gránitba is (granité)” (Zay S.: Mineralógia 178: NSz.); 1795: Granit (Gáti I.: Term. hist. 29: NSz.). J: 1791: ’főként íöldpátból, kvarcból és csillámból álló szemcsés kőzet; Granit’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. gránité; ném. Granit; fr. granit(e); ol.granito; or. 8paHÚm: ’gránit’. Az olaszban keletkezett az ol. grani- re ’szemcséz; szemcsésedik’ igenévi származékaként; tulajdonképpeni jelentése tehát ’szemcsés szerkezetű kőzet’. Etimológiailag végső soron összefügg gránát1 és gránát3 szavunkkal. — A magyarba a németből kerülhetett át. — Ásványtani szó.
Lumtzer —Melich: DOLw. 119; Szily: MNy. 6: 146. (OxfEnglDict. Granite a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1860; DudenEtym. 231.) — Vö. gránát1, gránát3.
grasszál 1635: „hogi pestis koztok gras- sált” (MNy. 63: 105); 1805/1892: grasszálnak gr. (Kazinczy: Lev. 3: 379: NSz.); 1867: gra- szálni sz. (Báttaszéki L.: Főv. genre 3: NSz.). J: 1. 1635: ’dühöng (járvány); wüten (Epidemie)’ (1. fent); 2. 1805/1892: ’hatalmasko- dik; Gewalt an tun | garázdálkodik; randalieren’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. lat. grassari ’lépked; kóborol; garázdálkodik; dühöng’; ez a lat. gradi ’lépést tesz’ (1. grádics a.) származéka. A ’dühöng’ jelentés az eredetibb ’lép(eget)’ jelentés átvitt értelmű használatában betegséggel, járvánnyal kapcsolatban alakult ki: ’(el)terjed (járvány)’ ’dühöng, tombol


gratulál
1097
grimasz
(járvány)’. A latin szó bekerült több európai nyelvbe; ang. R. grassate ’dühöng, tombol’; ném. grassieren ’elharapódzik ; garázdálkodik’; le. grasowac ’ua.’. — Az 1. jelentésben elavult, a 2. jelentésben a bizalmas társalgási nyelv használja.
Kovács: LatEl. 63 ; Kursinszky: Latjszlrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 253; OxfEnglDict. Grassate a.; Walde —Hofmann: LatEtWb.3 1: 615; Kluge: EtWb.19 268.) — Vö. grádics, grádus.
gratulál 1753: „Az úr gratulála nékem” (Nyr. 46: 151); 1793: grátulálnak gr. (Μ. Hírmondó 2: 86: NSz.). J; 1753: 'gratulieren’ # (1. fent) II gratuláció 1789: „egynéhány gratulatio forma hangot dadogtam” (Kazinczy: Bácsmegyey 148: NSz.); 1803: Gratulá- tziójára gr. (Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 5: NSz.). J: 1789: ’szerencsekívánat; Gratulation’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. gratulari ’örömét mutatja; szerencsét kíván’, gratulatio ’örömnyilvánítás, szerencsekívánat’. Ez utóbbi a gratulari származéka, a gratulari alapja pedig a lat. gratus ’szíves, kellemes; köszönetét érdemlő; hálás’. A szócsalád tagjai különféle úton-módon bekerültek több európai nyelvbe ; vö. ang. R. gratulate, R. gratulation; ném. gratulieren, Gratulation; fr. R. gratuler, R. gratulation; ol. R. gratulare, R. gratulazione; cseh gratulovati, gratulace: ’gratulál’, ’gratuláció’. (Az angolban, franciában, olaszban ma a lat. congratulari ’gratulál’, congratulatio ’gratuláció’ megfelelői használatosak.) — Am. gratuláció a választékos stílus szava.
Körösi: Nyr. 12: 406; Kursinszky: Latjszlrod. 21. (Schulz: DtFremdwb. 1: 253; OxfEnglDict. Gratulate, Gratulation a. ; Walde—Hofmann: LatEtWb.3 1: 619; Wartburg: FEW. 4: 249; Kluge: EtWb.19 268.) — Vö. grácia.
grenadin 1853: „Könnyebb kelmékhez, mint barège, popelinette, grenadin . . . melegebb mellényeket Ölt a hölgyvilág” (Tóth: MDivatsz. 38); — grönadin (Radó: IdSz.1). J: 1. 1853: ’egy fajta ritka szövésű, nagyon könnyű kelme; Grenadine’ (1. fent); 2. 1894: ’damaszt; Damast’ (PallasLex. 8: 277).
Nemzetközi szó; vö.: ang. grenadine; ném. Grenadine; fr. grenadine; sp. granadina; or. zpeHadún: ’egy fajta könnyű selyemszövet, grenadin’. A franciából terjedt el. A fr. grenadine a fr. grenade ’selyemfonálfajta; grenadin’ származéka. Ez utóbbi eredete tisztázatlan: vagy a m. gránát1 és gránát3, vagy pedig a m. gránát2 eredetijével függ össze; lehetséges azonban, hogy e kettős származtatás végső soron nincs is ellentétben egymással (1. gránát2 a.). — A magyar szó közvetlen forrásaként elsősorban a francia, esetleg a német megfelelő jöhet számításba.
Tóth: MDivatsz. 38®. (OxfEnglDict. Grenadine a.; Wartburg: FEW. 4: 236; Bloch—Wartburg: DictÉtFr.4 304.) — Vö. gránát1, gránát2, gránát3.
griff 1395 k.: „grífo: griph” (BesztSzj. 1155.); 1405 k.: grif (SchlSzj. 1741.); 1525 k.: Griff (MNy. 11: 82). J: 1. 1395 k.: ’mesebeli ragadozó madár; Greif’ (1. fent); 2. 1818: ’egy fajta keselyű; Art Geier’ (Márton Harpe a.).
Német eredetű; vö. kfn. grif, grlfe ’mesebeli ragadozó madár’ ; vö. még ir. ném. Greif ’ua.’. Végső forrása a gör. γρύψ ’ua.’. A görög szó a lat. gryps, grypus ’ua.’ közvetítésével bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. griffin, griffon; fr. griffon; ol. grifo, grifone; cseh gryj; or. ζριιφ: ’ua.’.
CzF.; Melich: Nyr. 24: 249. (ÓkoriLex. 1: 826; OxfEnglDict. Griff in1 a.; Wartburg: FEW. 4: 297; Battisti-Alessio: DizEtlt. 3: 1870; Frisk: GrEtWb. 1: 329; Kluge: EtWb.19 269.)
grillázs 1904: „grillage f. (grijázs).·... egy süteményfaj” (Radó: IdSz.1); — grijázs (Varázsrontó 613); Grillázs (ÚjldőkLex. 11: 2821). J: 1904: ’pirított cukorból és darált dióból, mandulából stb. készült édesség; Art Nasch werk aus geröstetem Zucker und ge- mahlten Nüssen, Mandeln usw.’ (1. fent).
Francia eredetű; vö. fr. grillage ’pörkö- lés; roston sütés; rácsos dísz tésztán, gyümölcs vagy más étel, amit megpörkölnek’. Ez a fr. griller ’roston süt; pirít; pörköl; perzsel’ (< : fr. grille ’rács, rostély’) származéka. Más nyelvekbe is átkerült; vö.: cseh gril(i)- áz; szik, griláz; le. grylaz; or. zpmibjwc: ’grillázs’. — Cukrászati szó.
Rejtő: Contr. 40. (Wartburg: FEW. 2/2: 1288; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 305.)
grimasz 1797: „artzájok’, kezek’ rendes mozgatásával, grimaszokkal kábíttyák a’ népet” (Molnár J.: Könyvház 9: 68: NSz.); 1807/1894: grimaszt gr. (Kazinczy: Lev. 5: 238: NSz.); 1885: grimázolta sz. (Bogya J.: Bachus 3: NSz.). J: 1797: ’fintor; Grimasse, Fratze’ (1. fent). — Sz: *^ol 1805/1892: gri- masszoljam gr. (Kazinczy: Lev. 3: 288: NSz.). — De vö.: 1792: „midőn sarcasmusi complimenteiddel eléggé grimassziroztál, ’s azt gondolod, hogy már túl vagy a’ küszöbön” sz. (Kazinczy: Lev. 2: 259: NSz.).
Nemzetközi szó; vö.: ang. grimace; ném. Grimasse; fr. grimace; or. zpuMáca: ’arcfin- tor’; az angolban és franciában még ’tette- tés; színlelés; kényeskedés, finomkodás’ is. Alapszava végső soron valószínűleg a frank *grïme ’maszk’. A franciából terjedt el. — A magyarba feltehetően a németből, esetleg


grimbusz
1098
groteszk
közvetlenül a franciából került. A R. gri- masszíroz forrása a ném. grimassieren grimaszol’. — Főleg a bizalmas társalgási nyelvben használatos.
Melich: Nyr. 24: 557 ® ; Lumtzer—Melich: DOLw. 119®, 273; Kálmán: Pais-Eml. 322. (Schulz: DtFremdwb. 1: 255; OxfEnglDict. Grimace a. ; Kluge: EtWb.19 270; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 306.)
grimbusz 1924: „grimbusz: lárma, mulatság” (Szirmay). J: 1. 1924: ’zajos mulatság; Klamauk’ (1. fent); 2. 1926: ’fölfordulás, kavarodás; Krawall, Rummel | hűhó, valaminek nagy feneket kerítő eljárásmód; Aufheben, Geseire’ (Zolnay— Gedényi).
Ismeretlen eredetű. Feltehető, hogy nem a magyarban keletkezett, hanem valamely idegen nyelv argójából került át az újabb időkben. — Az alacsonyabb stílusrétegek elavulóban levő szava.
grispán 1544: „Uöttem krispant fel fontot” (OklSz.); 1564 u.: krispányos sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 264); 1577 k.: grÿfpanth gr. (OrvK. 118); 1618: Gorispánt (Radv: Csal. 3: 29); 1745: Gruspán Kristál (Torkos: Taxa pharm. ^23: NSz.); 1789: Krinspány (Mátyus I.: Ó és új Diáét. IV. Olv. 19: NSz.); 1792: grispánnyal gr. (Verseghy F.: Patikai Lukáts 90: NSz.); 1795: grünspant gr. (Μ. Kurír 2: 64: NSz.) — Kirispán (MTsz. krispán a.); girispán, krüsbánnal gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1544: ’rézrozsda; Grünspan, Kupfergrün’ (1. fent); 2. 19. sz. m. f.: ’réz- vagy vasgálic; Kupfer- oder Eisenvitriol’ (ÚMTsz.).
Német eredetű; vö. h. baj.-osztr. grïn- spân, grzspan, grinspàn, ’rézrozsda, patina’, szász Sz. grinspőn ’méreg(szín)’, szász E. graispó ’rézrozsda’, kfn. grüenspän, grünspán ’ua.’, korai úfn. grünspán, grunspan ’ua.’, ir. ném. Grünspan ’ua.’. A szb.-hv. N. grïnè- pan; le. grynszpan: ’ua.’ szintén a németből való. — A magyarba többszörös átvétellel került. A régebbi grispán ~ krispàn-ï6\& alak változatok a bajor-osztrákból, az újabb gruspán, günspan-íóXék. pedig az újfelnémet- ből származnak. A m. g ~ k kettősség a bajor-osztrák szókezdő zöngétlen zárhang kétféle hanghelyettesítéséből adódik. — Nyelvjárási és mesterségszó.
Hunfalvy: NyK. 12: 81 ; Melich: Nyr. 24: 249, 300; Lumtzer—Melich: DOLw. 119®; Wertner: Nyr. 43: 411 ; Kóssa: MNy. 5: 423; Thienemann: UngJb. 2: 107; Horger: UngJb. 4: 120, MSzav. 101; Bartha: Szín. 67; Gáldi: DictKlein. 177. (Storfer: Wörter 174; Schneeweis: DtLwSkr. 66; Kluge: EtWb.19 275.)
gríz 1765: ,,tiszta búzából . . . liszt lángot vagy munt lisztet, Griszt és Zsemlye lisz- tett csinálnak” (MNy. 60: 229); 1788: Gríz (MNy. 5: 285); 1794: grüzek gr. (Domby S.: Orv. tan. 566: NSz.); 1838: Gróz (Tsz.); — grizd (MTsz.); gríz, grúz (Nyr. 24: 249); giriz, gric (ŰMTsz.). J: 1765: ’Grieß’ * (1. fent).
Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. grvds ’durva homok, föveny; finom dara’; ausztriai ném. Grieß ’búzadara’ (ÖstWb.22); vö. még ir. ném. Grieß ’szemcsés homok, föveny; parti kavics; dara’; ném. N. grus ’ua.’ (Sanders: DtWb. 1: 626).
Melich: Nyr. 24: 249 ®; Lumtzer —Melich: DOLw. 119 ®, 273, 299; Bárczi: Szók.2 101; Schneeweis: DtLwSkr. 30. (Kluge: EtWb.19 270.)
gróf 1358: Cro/unsah hn. (ALingu. 1: 398); 1393: „cum Johanne Gróf de Kor- bauÿa” (MNy. 10: 80); 1409: Groff (OklSz.); 1553 u.: gróf (Monírók. 3: 106); 1659: gróff- né (Czegl: MM. 5: NySz. 2: 990); 1845: gorójom gr. (Vahot I.:Restauráczió 70: NSz.) ; 1873: gorof (Györffy L: Tréf. vers. 140: N- Sz.); 1879: gerófok gr. (Nyr. 8: 426); — göróf (ÚMTsz.). j: 1358: ’Graf’ # (1. fent). — Sz: ~ság 1750 k.: grófság (IrtörtKözl. 14: 111).
Bajor-osztrák eredetű; vö. h. baj.-osztr. grgf ’gróf’; vö. még h. baj.-osztr. R. gross- gróf ’nádor’, szász Sz. gróf ’gróf’, szász E. gréf ’falusi bíró’, kfn. gráf, gräoe, grâbe, grêne, grèbe ’királyi bíróság feje’, ir. ném. Graf ’gróf’. A szb.-hv. gróf; cseh N. gróf; szik. gróf; or. εραφ; rom. gróf: ’gróf’ közvetve vagy közvetlenül (némelyikük a magyaron át) szintén a németből származik. — Etimológiailag azonos a más úton nyelvünkbe került gereTJ-bel.
Halász: Nyr. 17: 303; Borovszky: NyK. 24: 337; Balassa: TMNy. 176; Petz: AkÉrt. 7: 588; Melich: NyK. 27: 207 ® ; Lumtzer— Melich: DOLw. 119; Szily: MNy. 1: 52, 109 ® ; Thienemann: UngJb. 2: 98; 106; Brückner: UngJb. 4: 96; Horger: NytAl.2 59, NéNv. 6: 19, MNy. 35: 44; Kertész: Nyr. 58: 67, Száll. 35; Kniezsa: MNy. 37: 286; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 133, Szótir. 229; Mollay: ALingu. 1: 398 ®, 11: 89; Reichen- kron: UrAltJb. 25: 82; Hauptová: MNy. 56: 174; Teodorescu: LRom. 13: 600. (Schneeweis: DtLwSkr. 98; Kluge: EtWb.19 266.) — Vö. geréb1.
groteszk 1815: „csemetéjét groteszk alakokra nyirbálni” (Kazinczy: Munkái 3: 214: NSz.); 1820: Grotteskeknek gr. (Haszn. Múl. 1: 114: NSz.). J: A) mn. 1815: ’torz; verzerrt I furcsa; sonderbar | komikus; komisch’ # (1. fent). B) fn. 1. 1820: ’egy fajta művészi díszítmény; Art künstlerische Verzierung’ (1. fent); 2. 1894: ’betűtípus, melynek vonalai mindenütt egyforma vastagok; Schrift mit gleich starken Linien’ (PallasLex. 8: 302).


grotta
1099
grúz
Nemzetközi szó; vö.: ang. grotesque; ném. grotesk; fr. grotesque; ol. grottesco; or. ερο- mécKHbiu: ’furcsa, torz; nevetséges’, az angolban meg ’furcsa, nevetséges dolog; bohóc; egy fajta betűtípus’, a franciában ’furcsa alakú és mozgású ember; egy fajta irodalmi és művészeti stílus’, az olaszban ’komikus színmüirodalom’ is; vö. még: ném. Groteske; ol. grottesca; or. zpomécK: ’torzkép; fantasztikus műalkotás’. Az olaszból terjedt el. Az ol. grottesco az ol. grotta ’barlang’ (1. grotta a.) származéka. A névadás azon alapszik, hogy a fantasztikus motívumokat alkalmazó groteszk festészet az antik Róma föld alá került épületeinek falán talált dekoráció hatására keletkezett. — A magyar szó közvetlen forrása főleg a német és az olasz megfelelő lehetett. — B) 1. jelentésében művészettörténeti, B) 2. jelentésében nyomdászat! szakszó.
Szarvas: Nyr. 2: 338 ®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 256; OxfEnglDict. Grotesque a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1876; Kluge: EtWb.19 273; Bloch-Wartburg: DictÉtFr.4 307.) — Vö. grotta, kripta.
grotta 1657: „szolgámat küld vén . . . néminemű Grottához való tengeri eszközök és csigák végett” (MNy. 12: 298). J: 1657: ’(mesterséges) sziklabarlang; Grotte’ (1. fent).
Olasz eredetű; vö. ol. grotta ’barlang’. Végső soron ugyanaz a szó, mint a nyelvünkbe más úton került kripta. Az olaszból számos nyelv átvette; vö.: ang. grotto; ném. Grotte; fr. grotte; or. epom: ’barlang, grotta*. — A magyarban főleg díszkertészeti kifejezésként használatos.
Körösi: O1E1. 39; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 37. (Schulz: DtFremdwb. 1: 257; OxfEnglDict. Grctto a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 2349.; Wartburg: FEW. 2: 1384; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1876; Kluge: EtWb.19 273.) — Vö. groteszk, kripta.
grund 1833/1890: „mely munkámba kerülhetett a bajzai rettenetesen sötét Grund· ra valami nem sötétet rakosgatnom” (Szemere P.: Munkái 3: 252: NSz.); — grunt- gyalu (Lumtzer—Melich: DOLw. 119). J: 1. 1833/1890: ’alap; Grundlage, Basis’ (1. fent); 2. 1901: ’beépítetlen telek (városban); unbebauter Hausgrund (in der Stadt) | játszótér; Spielplatz’ (BH. júl. 9. 7: NSz.); 3. 1906: ’földbirtok; Grundbesitz | földterület, földdarab; Bodenfläche, Grundstück’ (Mikszáth: Szentjánosbogár 201: NSz.); 4. 1939: ’alapozás (különféle mesterségek, iparágak szakszavaként); Grundierung, Grund (als Fachwort verschiedener Gewerbe)’ (MNyK.3 167).
Német eredetű; vö. ném. Grund ’alap; talaj, föld; telek; alapozás; stb.’, vö. még ném. T. grunt ’földdarab’ (Schatz: WbTirM. 1: 260). A németből a szerb-horvátba is átkerült; vö. szb.-hv. N. grunt ’földbirtok’. — 2. jelentésében való elterjedése az argóból indulhatott ki. 4. jelentésében — a kőművesek, az asztalosok, a mázolok, az ötvösök, a rézmetszők stb. szakmai szavaként (vö. Frecskay 653) — az egyes szakmák történetének megfelelően sokkal nagyobb múltja lehet, mint fenti adata mutatja. — A grunt· gyalu (1. fent) a ném. Grundhobel ’mélygyalu, fenékgyalu’ részfordítása. — A R. goront, gront ’aranyalj, alap (az aranyozó-, illetőleg az ötvösmesterseg műszavaként)’ (1644 — 71/1884: NySz.) ugyané német szónak a korábbi átvételeként az erdélyi szászból való; vö. szász E. grqnt ’alap’ (Kisch: WbNösn. 95), grgnt ’alap; alapozás; stb.’ (Krauß: WbNsiebHw. 375). — 1. és 3. jelentésében elavult; a 2.-ban az argó és a bizalmas köznyelv szava.
Melich: AkNyÉrt. 17/4: 28; Lumtzer — Melich: DOLw. 117 goront ; Bárczi: MNy. 27: 287. (Striedter-Temps: DLwSkr. 132; Schneeweis: DtLwSkr. 3; Kluge: EtWb.19 274.)
grupp 1803/1892: „az egész Tableau kellemetes ugyan, de apró, tömött Grouppek- bői álló” (Kazinczy: Lev. 3:13: NSz.); 1806/ 1893: grouppját gr. (Kazinczy: Lev. 4: 327: NSz.); 1865: grúp (Babos); 1895: gruppjában gr. (Vértessy Gy.: Elb. 124: NSz.). J: 1. 1803/1892: ’csoport; Gruppe’ (1. fent); 2. 1806/1893: ’szoborcsoport ; Statuen gruppe’ (1. fent); 3. 1895: ’(dísznövényekkel teleültetett) virágágy; (mit Zierpflanzen bepflanztes) Blumenbeet’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. group; ném. Gruppe; fr. groupe; ol. gruppo; or. zpynna: ’csoport’. Végső forrása talán egy germ. *kruppa ’kerekre formált tömeg’. Az olaszból terjedt el; ott fejlődött ki ’csoport’ jelentése is. — A magyar szó közvetlen forrása a német lehetett. — 1 — 2. jelentésében elavult, 3. jelentésében kertészeti szó.
(OxfEnglDict. Group a.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1875; Kluge: EtWb.19 275; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.4 308.)
grúz 1900í „híven egyezik alakjában a magy. Dgóré« a grúz »kava-ri« képzéssel” (Munkácsi: ÁKE. 302); — „Grúzok v. gruzi- nok, a georgiai nép oroszos neve” (PHLex. 417). J: A) mn. 1900: ’a Kaukázusban lakó georgiaiakkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; georgisch, grusinisch’ (1. fent). B) fn. 1937: ’georgiai ember; Georgier, Grusiner’ (ΡΠ- Lex. 417).
Elvonás eredménye: a Grúzia (1. 1816: Grusia: Hübner: Lex. 2: 345) országnévből keletkezett a Dánia : dán, Hollandia : holland típusú országnév : népnév összefüggések analógiás hatására. A Grúzia országnév forrása az or. Fpy3UH ’Georgia, Grúzia’; ez


g*uanó
1100
gr uba2
utóbbi az or. 2py3ÚH ’grúz ember’ (< grúz R. gurz ’ua.’) alapján keletkezett. A jelenkori grúzok a ktartevéli névvel jelölik önmagukat. — Korábban mind melléknévi, mind főnévi értelemben a m. georgiai (1. 1807: Márton J.: Képes Könyv 4: 17: NSz.; 1. még 1938: ÚjldőkLex. 11: 2708) volt használatos a grúzok neveként. Az elvétve felbukkanó m. gruzin ’grúz ember’ (1. 1937: PHLex. 417) az oroszból származik.
Györffy: NapkFelf. 238. (Staszewski: SlowGeogr.2 101; Vasmer: RussEtWb. 1: 313; Nikonov: KrTopSl. 111.)
guanó 1855: ,,A guano . . . vásárlása . . . bizonysága a trágya szűk voltának” (Vas G.: N. napt. 22: NSz.); 1860: guannó (Gyürky: Szőlőm. 49: Kiss); 1876: gwanő-telepekre (Hevesi L.: Karc. 78: NSz.). J: 1855: ’tengeri madaraknak nagy tömegben felhalmozódott ürülékéből keletkező szerves trágya <főleg Peru és Észak-Chile partjain és szigetein); Guano | halat, vadat feldolgozó húsüzemek hulladékanyagából készített műtrágya; aus Fisch- und Wildabfällen bereiteter Dünger’ (1. fent).
Nemzetközi szó; vö.: ang. guano, guana; ném. Guano; sp. guano; fr. guano, guana; ol. guano; or. eyáHO: ’guanó’. A már az inkák óta mezőgazdasági trágyaként felhasznált madárürülék neve, a kecsua wánu ’ürülék; trágya’ a dél-amerikai spanyolon át (vö. délamerikai sp. huano ’tengeri madarak trágyája’) került a spanyolországi spanyolba (itt 1590-től mutatható ki), majd innen a többi európai nyelvbe. A magyarban is meglevő, általánosabb ’trágya’, illetőleg ’egy fajta műtrágya’ jelentése a spanyolban, az angolban és a németben van kimutatva. — Am. guanó közvetlen forrása tisztázatlan; jelentésárnyalatai, valamint a szó európai felbukkanásának időrendi adatai alapján leginkább a németből való átvétel tehető fel.
Uray: Pais-Eml. 390. (Lokotsch: Amer- W. 34; OxfEnglDict. Guano a.; Battisti — Alessio: DizEtlt. 3: 1883; Corominas: Dicc- CrítEt. 2: 811; Kluge: EtWb.19 276; Dauzat — Dubois — Mitterand : DictÉtHFr. 358.)
guba1 1321:? ,,Nicolai filij Gubás” sz. szn. (OklSz.); 1387: „Vnum burum [?] quod wlgo Guba dicitur” (OklSz.). J: 1. 1321: ’gyapjas, fürtös felsőruha; zottiger Obermantel aus Wolle’ (1. fent); 2. 1615: ’kutya; Hund’ (Nyr. 44: 442). — Sz: ~s 1321: ? szn. (1. fent); Ï585: gubás mn. (Cal. 448).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Lehetséges, hogy a gub- tőrész a bog hangátvetéses változata, s így mint hangfestő szó végső soron ősi örökség a finnugor korból. Mindenesetre szoros származásbeli kapcsolatban van a guba2, gubacs, gubó szavakkal, a gubancos családjával és azzal a kiterjedt szócsoporttal, amelybe a gomb, gombolyag stb., továbbá a göb, gömbölyű stb. tartozik. A szóvég eredetileg kicsinyítő képző vagy esetleg ige- névképzŐ lehetett. Ruhanévként való használata a gubancosság képzete alapján alakult ki, minthogy a gubát olyan posztóból készítették, amelynek szövetébe gyapjúfürtöket szőttek bele. 2. jelentése valószínűleg nem névátvitellel, hanem párhuzamosan fejlődött a bozontosság képzete alapján. — — A szik, guba; rom. gûbà: ’guba’, továbbá valószínűleg a szb.-hv. Öa, Kaj guba ’lazs- nak, cserge’ is a magyarból való. — Mongol, török, örmény és szláv származtatása téves. —A ruhadarab elavulása következtében a szó is elavulóban van; ma főképpen néprajztudományi szóként (1. jelentés) és az eben gubát cserél szólásban (2. jelentés) él.
Budenz: NyK. 6: 303; Bálint: Párh. XIII, 17; Vámbéry: MEr. 237; Miklosich: Nyr. 11: 168; Munkácsi: ÁKE. 651; Luby: NéprÉrt. 19: 144; Erdődi: Szófejt. 12®; SzófSz. guba la.®; Gáldi: DictKlein. 133; Kniezsa: SzlJsz. 830 ® ; Bernáth: PécsiPed- FőiskÉvk. 1957. 192; O. Nagy: Mi fán terem? 74; Cioranescu: DiccEtRum. 384; BenkŐ: StudSl. 12: 46; Tamás: UngElRum. 391. — Vö. bog, buga1, gabalyít, gomb, gombolyag, guba?, gubacs, gubancos, gub· baszt, gubó, gumó.
guba2 1342: ? Gubasvrevlgy sz. hn. (OklSz.); 1525 k.: ,,Galla: Gw&atheremthew- fÿw” (MNy. 11: 39). J: 1. 1342:? ’gubacs; Gallapfel’ (1. fent), 1577 k.: ’ua.’ (OrvK. 300); 2. 1525 k.: ’buga <mint virágzati forma); Rispe’ (1. fent); 3. 1647: ’gyümölcs, főleg gesztenye külső szőrös burka; Fruchtbecher <bes. der Kastanie) | toktermés; Kapselfrucht’ (MNy. 7: 321); 4. 1756: ’szemhéj ; Augenlid’ (MNy. 60: 490); 5. 1833: ’egy fajta tésztaétel; Art volkstümliche Mehlspeise’ (Kassai 2: 301); 6. 1863: ’szemgolyó; Augapfel’ (Kriza: Vadr. 500); 7. 1898: ’fizetés; Bezahlung | pénz; Geld’ (Dobos).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Lehetséges, hogy a gub- tőrész a bog hangátvetéses változata, s így mint hangfestő szó végső soron Ősi Örökség a finnugor korból. Alaktanilag a buga1 párja. Mindenesetre szoros származásbeli kapcsolatban van a guba1, gubacs, gubancos, gubó szavakkal, továbbá egy igen kiterjedt szócsoporttal, amelybe a gomb, gombolyag stb. tartozik. 1 — 3. és 6. jelentése az eredeti hangfestő jelleg alapján párhuzamosan keletkezhetett. A 4. hasonlóságon, illetőleg érintkezésen alapuló névátvitellel jöhetett létre a 3. vagy a 6. jelentés alapján. Áz 5. jelentés kialakulását szintén hasonlóságon alapuló névátvitel magyarázhatja. A 7. jelentésben használt guba ide-


g-ubacs
1101
gubancos
tartozása vitatott. Érthető lehetne esetleg az 5. jelentésből ('korong alakú tészta’ -> ’pénz, fizetés’) is, de lehetséges, hogy a guberál-ból alakult. Egyébként a szó jelentései — az azonos származás, sőt talán a későbbi egymás ráhatás folytán is — nagyfokú egyezést mutatnak a család más névszói tagjaival (gubacs, gubó stb.). — Szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó. 7. jelentésében a bizalmas köznyelv is használja.
Miklosich: Nyr. 11: 169; Simonyi: Nyr. 38: 390; Asbóth: Nytud. 3: 19; Bárczi: MNy. 28: 91, MNny. 4: 83; Moór: Nyr. 61: 18; Erdődi: Szófejt. 11 ® ; Pais: MNy. 34: 238; SzófSz. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 7; Zolnai B.: MNy. 49: 100 ® , Pais-Eml. 516; Kniezsa: SzlJsz. 831 ® ; Décsy: ULwBulg. 24; Molnár N.: Növ. 14; Beke: MNyj. 8: 111; Baleczky: StudSl. 10: 9; Benkő: StudSl. 12: 45. - Vö. bog, buga1, gabalyít, gomb, gombolyag, guba1, gubacs, gubancos, gubbaszt, gubó, gumó.
gubacs 1067 k./1267: ? „predium Gubach cum septem piscatoribus, et cum insula in Danobio existente” hn. (AŰO. 1: 26); 1604: ,,Gállá: . . . Buga, guba, gubacz, galles” (MA. Gállá a.); 1751: gubács (Lippai: Cal. Oec. 44: NSz.); 1787: gubitstsal gr. (Gelei J.: Robin- zon 221: NSz.), gubotsnak gr. (M. Kurir 535: NSz.); 1791: Gubitsokkal gr. (Nagyváti: Mezei gazda 1: 197: NSz.); — bugacs (ŰM- Tsz.). J: 1. 1067 k./1267: ? ’tölgyfagubacs; Gallapfel’* (1. fent), 1604: ’ua.’ (1. fent); 2. 1940: 'hernyó gubója; Kokon’ (Balassa: DebrCívisFm. 77); 3. 1940: ’kis termetű, vékony ember; Person von niedriger schmächtiger Gestalt’ (Balassa: DebrCívisFm. 77); 4. 1957: 'bojtorján termése; Frucht, Blüt- körbchen der Klette | bojtorján; Klette’ (MNyj. 4: 181).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Lehetséges, hogy a gub- tŐréez a bog hangátvetéses változata, s így mint hangfestő szó végső soron Ősi örökség a finnugor korból. Mindenesetre a gubacs szoros származásbeli kapcsolatban van egy igen kiterjedt szócsoporttal, amelybe a gubancos, guba1, guba2, gubó, továbbá a gomb, gombolyag stb. tartozik. A szó- vég a -cs kicsinyítő képzővel azonos. Jelentései az eredeti hangfestő jellegből érthetők, csupán a 3.-kai kapcsolatban gondolhatunk tréfás névátvitelre is az 1. alapján. Egyébként az azonos származás, sőt talán a későbbi egymásrahatás folytán is a jelentések nagyfokú egyezést mutatnak a ezócs xlád más névszói tagjaival (guba2, gubó stb.). — Szláv és török származtatása téves.
Miklosich: Nyr. 11: 169; Simonyi: TMNy. 549, Nvr. 38: 390; Munkácsi: NyK. 32: 380; Asbóth: Nytud. 3: 19; Erdődi: NéNy. 9: 113® ; Pais: MNy. 34: 238; SzófSz.®; Kniezsa: SzlJsz. 831 ® ; Benkő: StudSl. 12:
46. — Vö. bog, buga1, gabalyít, gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubancos, gubbaszt, gubó.
gubancos 1622: ,,egy fekete kamuka hamúszinő gobonczos bársonnyal béllelt föl sŐ ruha” (MNy. 61: 486); 1673: gobancsos, goboncsos (Com: Jan. 101: NySz.); 1780: Gubánczos (Dugonics: Uliss. történetei 171: NSz.); 1784: gubantzos (SzD. 31); 1790: ga- bantzos (Gvad: FNót. 11: NySz.); 1799: gu- bántsos (Márton Rauch a.); 1808: gubantsos (Holosovszki Imre: Lel. 150: NSz.); — ga- báncsos (ÚMTsz.). J: 1622: ’zottig, zersaust’ # (1. fent). — Sz: ~odik 1838: Gubanczosodik (Tzs.) II gubanc 1792: „vásárlotta . . . rakásra a’ sok gabantzi, és komondor ebeket” sz. (Μ. Hírmondó 2: 162: NSz.); 1809: „Gu- bantz: Villus” (Simái Kr.: VSzót. 1: 227: NSz.); 1827/1831: gabancsokat gr. (Kisfaludy K.: Munkái 8: 138: NSz.); 1846: gubancs (Életk. 1: 89: NSz.); 1874: gubinczolódik sz. (Nyr. 3: 141); 1886: gubonczot gr, (Pel. nót. napt. 44: NSz.); — gubanc (MTsz.); gobonc (ÚMTsz.). J: A) fn. 1. 1792:? ’összekuszáló- dott vagy Összetapadt szálak csomója; Zottel I kusza fonadék; Geschlinge’ # (1. fent), 1809: ’ua.’ (1. fent); 2. 1827/1831: 'gebe; Schindmähre’ (1. fent); 3. 1844: 'elhanyagolt külsejű szegény ember, éhenkórász; Schmachtlappen, Hungerleider’ (Életk. 2: 728: NSz.); 4. 1873: 'gyümölcs, főleg gesztenye külső szőrös burka; Fruchtbecher <bes. der Kastanie>' (Nyr. 2: 183). B) mn. 1846: 'gubancos; zottig, zersaust* (1. fent). — Sz: ~ol 1854/1894: gubanczolva sz. (Jókai 6: 481: NSz.) I tolódik 1874: 1. fent.
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Lehetséges, hogy a gub- ~ gob- ~ gab- tőrész a bog hangátvetéses változata, s így mint hangfestő szó végső soron Ősi örökség a finnugor korból (a rokon nyelvi megfelelőket 1. bog a.). Mindenesetre szoros származásbeli kapcsolatban van egy igen kiterjedt szócsoporttal, amelybe a mély hangrendű gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubó stb. és a magas hangrend ű göb, gömbölyű stb. szavak tartoznak. — A szó történeti adatok alapján úgy látszik, mintha a gubanc ~ gubancs elvonás volna az -5 melléknév képzős gubancos alapján. Feltehető azonban az is, hogy a gubanc gubancs voltaképpen a gubacs változata, s attól az n betoldása következtében szakadt ol. A jelentések (főképpen az A) 4.) támogatják ezt a lehetőséget. Az A) 4-en kívül a többi jelentés is az A) 1., illetőleg a B) alapján érthető: a gebe is, az éhenkórász is zilált, gubancos külsejű.
Sztrokay: MNy. 2: 356 ® ; Erdődi: Szófejt. 12; Pais: MNy. 34: 238; SzófSz.®; Deme: MNyTK. 69. sz. 8; Bernáth: Pécsi- PedFŐiskÉvk. 1957. 192; Molnár N.: Növ. 14; Benkő: StudSl. 12: 45. — Vö. bog,


gubbaszt
1102
gubernátor
gabalyít, gebe, gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubacs, gubbaszt, gubó.
gubbaszt 1824: ,,a’ fej-csüggesztés so- pánkodás, ott hol bú gond gubbaszt szívemen, nem tulajdonom” (láy A.: Kedv-csapongá- sok 1: 39: NSz.), de 1. gubbaszkodik; 1887: gubasztanak gr. (Boruth E.: Próza 50: NSz.); — guuvaszt (ÚMTsz.). J: 1824: 'hocken, kauern’ # (1. fent) ||gubbaszkodik 1772: „Tsak úgy kuppaszkodik, magát télre húzza” (Bessenyei: Huny. László 89: NSz.); 1792: Gubbafzkodni sz. (SzD.); 1846: gubaszkodott gr. (Pálffy A.: Mill. 2: 57: NSz.); — göbbesz- ked-ik, gümbeszked-ik (MTsz.); gubbáckogyik (ÚMTsz.). J: 1772: 'gubbaszt; hocken, kauern’ (1. fent) II gubbad 1831: „gubbad: görbéd” (Kreszn.). J: 1831: 'görnyed; sieh beugen | gubbaszt; hocken, kauern’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli tulajdonságai, valamint feltehető rokonsága is. Minden bizonnyal összefügg a gomb, gombolyag, guba1, guba2 stb. szócsaláddal. A hangfestés síkján rokonságban lehet a gunnyaszt igével is. A jelentések az ebben a szócsaládban uralkodó összehúzódás, összeesomóso- dás képzete alapján érthetők. — Mongol és olasz származtatása téves. — A gubbaszkodik cs a gubbad nyelvjárási szó.
Bálint: Párh. 17; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 41; Körösi: Nyr. 57: 9; SzófSz.; Grétsy: MNy. 51: 319; Bárczi: Bev.3 75; Molnár N.: Növ. 14. — Vö. bog, gabalyít, gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubacs, gubancos, gubó, gunnyaszt.
guberál 1879: „gubérányi (kártyázásnál)” sz. (Nyr. 8: 469); 1897: guberál (Nyr. 26: 190). J: 1. 1879: '(kártyázáskor) a pénzt előkotorja, kiteszi; das Geld hervorklauben, auslegen (beim Kartenspiel) | (kelletlenül) fizet; blechen’ (1. fent); 2. 1897: ’vizsgál, nézeget (kártyát); prüfen, mustern (die Karten beim Spiel)’ (1. fent); 3. 1900: ’keresgélve turkál, szedeget (szeméttelepen, bányaüzemben stb.); zusammenklauben | keres; suchen’ (Jenő —A’ető) ; 4. 1908:? ’összekupor- gat, összegyűjt; zusammenscharren, sammeln’ (Borssz. Jankó: jan. 12. 14: NSz.), 1958: ’ua.’ (Szekeres-Sabatier: Bulvár 23: NSz.); 5. 1921: 'eltüntet; verschwinden machen | (varázsszavakkal) eltávolít; weg- zaubern’ (ÚMTsz.).
A'alószínűleg német eredetű; vö. ném. argó kuberieren, kojerieren 'fizet'. A német szó eredete vitatott. Lehetséges, hogy a ném. argó chai], chauj, choj, keif, kofes ’adósság; adós; vendéglői számla; drága’ származéka; ez pedig jiddis eredetű, vö. jidd. chow(a) ’adósság’, chajow ’adós’. Kovésbó valószínűen az is feltehető, hogy a ném. argó kábern, kabbern ’elás, elrejt’, kabore 'rejtekhely’, köbér, koberer·9orgazda; gazda’ szavak családjába tartozik; e szócsalád is jiddis eredetű, vö. jidd. bekabern ’elás, eltemet’, koivar [múlt idejű igealak J Temetett'. (Mindkét jiddis szócsalád a héberből való.) — Am. guberál jelentéseinek átvett vagy belső fejlődésű volta s ezzel egymáshoz való viszonya is tisztázatlan. A német szó eredetétől is függ, hogy az 1. jelentés (vö. jidd. chaij, choj stb. ’adósság stb.’) vagy a 3. (vö. jidd. kabern stb. ’elás, elrejt’, ebből esetleg ’kiás; elŐ- kotor’) tekinthető-e elsődlegesnek, melyből a többi a magyarban is kifejlődhetett. — A ’pénz’ jelentésű gtzöá-hoz (1. guba2 a.) való viszonya vitatott; az egyik vélemény szerint ez a guba a guberál-\)ó\ vonódott el, illetőleg esetleg az el vonással keletkezett gubera, gubra ’pénz’ alaki rövidülésével jött létre. — Az ol. cooperare ’együttmŰKÖdiü’ igéből magyarázott és pusztán föltett h. ném. *guberieren ’?’ átvételeként való magyarázata elfogadhatatlan. — 5. jelentése csak nyelvjárási adatokban mutatkozik; egyébként argó és nyelvjárási szó; ’fizet’ (és az elavulóban levő ’összekuporgat’) jelentésében a bizalmasabb köznyelv szintjére emelkedett.
Bárczi: MNy. 28: 91; Erdődi: Szófejt. 11; SzófSz. guba 2. a.; Zolnai B.: AINy. 49: 100 ® ; Papp F.: Nyr. 89: 242. (Wolf: RotwWb. 158 Kei] és 176 Kober a.)
gubernátor 1450: „Hwnyady János gubernator” (OklSz.); 1740: Gubernátora gr. (Taxonyi J.: Tükör 1: 231: NSz.); 1808: Gubernátor (Sándor I.: Sokféle 12: 183: NSz.); 1863: gubormárton (Kriza: Vadr. 343); 1894: Guber Mártonnak gr. (Rákosi V.: Zuboly 57: NSz.). J: 1450: ’kormányzó; Reiehsverweser, Regent’ (1. fent) ||gubcrnái 1585: „rego: Igazgatom, gubernalom” (Cal. 906); 1590: gubernáluán sz. (Kár: Bibi. 1: 508: NySz.). J: 1585: ’kormányoz; regieren’ (1. fent).
Latin eredetű szócsalád ; vö. lat. gubernator ’kormányos; vezető’, gubernare ’kormányoz (vízi járművet); vezet’. A lat. gubernare a gör. κυβερνάω ’vezet, kormányoz’ átvétele, a latin főnév pedig a latin ige származéka. Etimológiailag ide kapcsolódik a m. kibernetika eredetije is. Mindkét latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: sp. gobernador; ol. governa- tore; cseh gubernátor; le. gubernator; or. ^y6epHámop: ’kormányzó’ ; — ang. govern; sp. gobernar; fr. gouverner; ol. governare: ’kormányoz’. — A m. N. gobermárton, Guber Márton népetimológiás alakulás a Márton személynév alapján. — Elavult szók.
Tóth: NyK. 25: 126; Kursinszky: LatJszIrod. 21; Fludorovits: Latjsz. 41, 43. (OxfEnglDict. Govern, Governor a.; Walde — Hofmann: LatEtWb.3 1: 625; Wartburg: FEW. 4: 302; Frisk: GrEtWb. 2: 38.) - Vö. kibernetika.


gubó
1103
guggol
gubó 1619: gubó (Sziksz.: NySz. 2. guba a.); 1793: ,,egy gubóról le-motóllált selyem szál, hosszabbra nyúlt 300 Angliai singnél” (Segesvári: Physico-Theologia 617: NSz.); — gubbó (ÚMTsz.). J: 1. 1619: 'gubacs; Gallapfel, Galle’ (1. fent), 1793: ’ua.’ (Segesvári: Physico-Theologia 623: NSz.); 2. 1793: 'hernyó, főleg selyemhernyó burka a bábállapotban; Kokon' * (1. fent); 3. 1799: 'termes, főleg gesztenye külső burka; Fruchtbecher (bes. der Kastanie) | toktermés; Kapselfrucht’ (Fábián J.: Term. hist. 36: NSz.); 4. 1807: 'buga (mint virágzat! forma); Rispe’ (Magy. Fűvészk. 1: 121); 5. 1847: ’kinövés, daganat; Auswuchs’ (Jósika Μ.: Jós. Istv. 5: 167: NSz.); 6. 1855: ’szemgolyó; Augapfel’ (Kemény Zs.: Özvegy. 1: 16: NSz.); 7. 1902: ’guba (mint egy fajta tészta); Art volkstümliche Mehlspeise’ (Nyr. 31: 469). — Sz: ~zik 1853: gubózni sz. (Jósika Μ.: Királyb. 1: 41: NSz.); 1884: begubódznak gr. (Berccz- ki: Gyümölcs, vázlatok 3: 100: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Beletartozik a gomb, gombolyag stb. kiterjedt rokonságába, legközelebbről pedig a guba1, guba2, és gubacs szavakhoz kapcsolódik. Mindezek gub- ~ gob- ~ gab- tő részük révén végső fokon a öog-gal függhetnek össze, attól hangát vetéssel különülhettek el. így a gubó voltaképpen a buga1 alakpárja. Alaktani felépítése azonban nem egészen világos; a szó végi ó kicsinyítő képző vagy esetleg igenévképző lehet. — Jelentései az eredeti hangfestő jelleg (göngyölödés, csomósodás) alapján érthetők. A 7.-re 1. a guba2 szócikkét. Egyébként a szó jelentései — az azonos származás, sőt talán a későbbi egymásrahatás folytán is — nagyfokú egyezést mutatnak a család más névszói tagjaival (guba2, gubacs stb.). — A Kazinczy FerenctŐl használt, majd szótárakba is felvett és ritkán más íróknál is előforduló gubó 'együgyű ember, tökfilkó* (vö. 1808: Kazinczy: Marmontel 16: NSz.; 1838: Tzs. ; ÉrtSz.) nem tartozik ide, hanem a szik. kubo 'fajankó, tökfilkó’, K. gubo ’ua.' (Nyr. 83: 487) átvétele; vö. még 1808: „Kubó: Joculator, Scurra’' (Sí.). A szlovák szó a szik. Jakub 'Jakab' személynév kicsinyítő-becéző alakja.
NyÚSz.; Kovács Márton: Nyr. 42: 425; Erdődi: NéNy. 9:113 ®; SzófSz. ® ; Kniezsa: SzlJsz. 831; Bernáth: PécsiPedFőiskÉvk. 1957. 192; Ruzsiczky: Nyr. 83: 486 ®; Baleczky: StudSl. 10: 10; Benkő: StudSl. 12: 45. — Vö. bog, buga1, gabalyít, gomb, gombolyag, guba1, guba2, gubacs, gubancos, gubbaszt, gumó.
guga 1664: „A vörös-hagyma az éretlen keliseket és gugát megérleli’' (Lipp: PKert. 2: 143: NySz.); 1833: Góga, Guga (Kassai 2: 309) ;—giga, goga (ÚMTsz.). J: 1. 1664: ’nyi- rokmirigy-gyulladás,nyirokdaganat; Lymphadenitis, Lymphgeschwulst | golyva; Kropf’ (1. fent; 1. még MTsz.); 2. 1708 k.: pestis; Pest’ (Nyr. 12: 265); 3. 1937: 'haj- koszorú, konty; Haarkranz, Haarknoten’ (ÚMTsz.). — Sz: ~sodik 1710: meggugásod- ván sz. ’pestises kelevények lepik el’ (Alagya- ry-Kossa: OrvEml. 2: 303) | ~s 1757: gugás (Telek J.: Tav. rosa. 59: NSz.).
Déli szláv eredetű; vö.: szb.-hv. guka ’kinövés, dudor; daganat; csomó, rög’, guke [többes szám] ’golyva’ (SRS1. 112), buga ’pestis’ (SRS1. 361); szín, kúga ’ua.’. A déli szláv szavak talán német jövevények (vö. kín. koge ’ragály, járvány, vész’), s aligha tartoznak össze etimológiailag a ’dudor’ jelentésű le. N. guga-vaX és or. N. zÿz/w-val. — A magyarba átkerült déli szláv guka, kuga mássalhangzó-hasonulással vált gugá-vé.. A giga alak változat a N. giga ’gége’ analógiás hatására jöhetett létre; a nyirokdaganatok különösen gyakoriak a torok táján. A 3. jelentés a ’csomó’ jelentésű szb.-hv. guka alapján érthető. — A szik. N. guga ’daganat’, gugy [többes szám] ’golyva’ (Kálal 153) feltehetőleg a magyarból származik. — Finnugor egyeztetése, a kajla családjához kapcsolása és török jövevényszóként való magyarázata téves. — Nyelvjárási szó.
Halász: NyK. 18: 453, Nyr. 17: 303; Munkácsi: NyK. 32: 380; Szilasi: AkÉrt. 15: 34, AkNyÉrt. 18/8: 42; Gombocz: MNy. 3: 162 ®, BTLw. 216; Mariánovics Milán: Nyr. 40: 348, 46: 272; Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 296; Kniezsa: SzlJsz. 204 ® ; Nyíri: MNy. 52: 44; B. Lőrinczv: MNy. 52: 169; Machek: EtSIÖSl. 118; Pais: Kodály-Eml. 3: 145; Penavin: Nyr. 88: 452. (Slawski: SlEt. 1: 376.)
guggol 1548: ,,Keresztelni gyermekeket guggolt vízzel mondod” sz. (RMKT. 2: 217); 1552: meg gugolnac gr. (Heltai: Diai. K8b); 1570: gugalo sz. (Helt: Háló. 202: NySz.); 1725: kuggolom gr. (Gradus ad Parn. 200: NSz.); — gugúnyi sz., gugyúva sz. (MTsz.); gogol, Kukólhatnók sz., kukul (ÚMTsz.). J: 1. 1548: 'csúfol, gúnyol; (ver)spotten, (ver-) höhnen’ (1. fent), 1552: ’ua.’ (1. fent); 2. 1794/ 1891: ’guggoló helyzetben van; hocken, kauern [ guggoló helyzetbe kerül; niederkauern’# (Kazinczy: Lev. 2: 348: NSz.); 3. 1873: 'szunyókálva bóbiskol; schlummernd nicken’ (Dóczi L. —Goethe: Faust 203: NSz.) [| guggos 1630:,,Senki nem találhat oly guggos, búbos, tarituppos öltözetet, hogy más mindgyárt ne követné” (MA: SB. 217: NySz.). J: 1. 1630: 'nevetséges; lächerlich’ (l. fent); 2. 1803: ’guggon ülő, gyalog- (bab>; Zwerg-, zwerghaft (Bohne)' (Márton Zuckerbohne a.) || gugg ige 1708: „Le- gugni, guggodni: Dorso incurvato defidere, fubfidere” sz. (PP.); 1784: \e>-guggott gr. (SzD. 55). J: 1708: 'guggol; kauern, nieder¬


erngryî
1104
grulászta
kauern’ (1. fent) || g-ugrgr fn. 1787: „Jobb vólna vadászként guggon ülve lesni” (Μ. Musa 209: NSz.); 1805: gug (Verseghy F.: Tiszta Magy. 146: NSz.); 1833: Gúg (Kassai 2: 302);1866: gugragr. (Balkányi gr. L.: Ősmesék 298: NSz.). J: 1. 1787: ’guggoló helyzet; hockende Stellung’ (1. fent); 2. 1833: ’gúny; Hohn, Spott’ (1. fent).
Valószínűleg hangfestő eredetű szócsalád. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátosságai, valamint a hangfestés síkján feltehető rokonsága. Összefüggésben lehet u- gyanis a kuksol, N. kutyorodik ’kuporodik’, kunkorodik stb. szócsaláddal. A guggos ugyanolyan -s melléknévképzős származék, mint pl. a buggyos, dacos. A gugg ige és főnév valószínűleg elvonás, de esetleg azonos az eredeti hangfestő tővel, a kiterjedt szócsalád alapszavával (hasonlóak: gomb, gömb stb.). — A guggol 1. jelentése az eredetibb 2. alapján fejlődhetett ki. A névátvitel alapja alkalmasint az lehetett, hogy a csúfolást guggoló mozdulattal, kidomborított üleppel is kifejezhették (vö. ném. N. verarschen ’tréfát űz valakivel’ < : Arsch ’ülep’), vagy esetleg az, hogy az eredetileg is mozgásképzetet kifejező igének esetleg ’íintorgat, felhúzza az orrát, száját’ jelentése is fejlődött; vö. R. orrával guggoló ’fintorgató, orrával csúfoló’ (1604: MA. Nafútus a.). Mindenesetre feltűnő, hogy a konkrét jelentés viszonylag későn bukkan fel. — A kukorodik ~ kunkorodik, illetőleg a kutyorodik igékhez szorosabban kapcsolódó gugorodik gugyorodik mellett vannak a régi nyelvben és a nyelvjárásokban olyan, más képzővel keletkezett szavak is, amelyek a guggol közvetlen rokonságába tartoznak; vö.: guggadoz ’hajladoz’ (1826: Hébe 292: NSz.) ; gugqad ’kuksol ; guggol’ (1847: Kemény Zs.: Gyulai 1: 156: NSz.); guggant ’kuksol, gubbaszt’ (1853: Kemény Zs.: Ködk. 171: NSz.); guggaszt ’gubbaszt’ (1866: Rákosi J.: V. László 29: NSz.). — Finnugor egyeztetése, török és olasz származtatása téves. — A guggos és a gugg ige elavult.
Simonyi: Nyr. 6: 297, NyK. 16: 247, Nyr. 32: 475; Budenz: NyK. 17: 468; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 45 ® ; Wichmann: MNy. 4: 166; Mészöly: MNy. 7: 387; Vámbéry: MBölcs. 160; Körösi: Nyr. 57: 10; SzófSz. ® ; Deme: MNyTK. 69. sz. 14; Benkő: MNy. 50: 256 Φ ; Grétsy: MNy. 51: 318 ® ; Bárczi: Szók.2 31; Kelemen: Mondsz. 793. — Vö. kotyor, kuksol, kunkorodik, kutyorodik.
gugora 1. kukora
gfiigryi 1697: „égettboros asszonyok által arultatni szokott égett borral összeelegyített rossz, haszontalan kogyi vagy pálinka” (M- Ny. 28: 168); 1792: gugyi (MNy. 17: 48). Js 1. 1697: ’pálinka; Branntwein, Schnaps’ (1. fent); 2. 1863: ’pálinka alja; Bodensatz des Branntweines’ (Kriza: Vadr. 500); 3. 1889: ’bagólé; Saft des Kautabaks’ (Nyr. 18: 94).
Ismeretlen eredetű. A nyelvjárásokból bekerült a tolvajnyelv szókincsébe is; vö. 1888: gugyista sz. ’vásári csaló’ (Berkes K.: Tolvaj. 69: NSz.); 1900: „Gugyista: vásári tolvaj, ki altató ital segítségével szedi rá az embereket” (Jenő —Vető). — Szláv származtatása téves. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 13: 365; Bárczi: MNy. 27: 236, 241, Szótöv. 18; Csefkó: MNy. 28: 167; Kniezsa: SzlJsz. 831; Zolnai B.: Pais- Eml. 513, NyStíl. 297.
gugyor 1. kotyor
grúla 1760: „Az egyiptomi tornyok két félyiek; némellyek királyi temetés számára valának felépítve, ezeknek görög nevek pyramides; más egyéb tornyok Egyptomban a görögöktől obeliskusoknak neveztettek, az olasz fordítás szerént pedig gúljáknak hivattainak; mi ezt a szózatot megtarthatjuk a magyar nyelvben” (Moln: JÉpül. 296: NySz.); 1835: gúla (Tzs. Pyramide a.); 1847: gúlát gr. (Erdélyi: Népd. és mondák 2: 443: NSz.); 1886: guja (Nyr. 15: 66). J: 1. 1760: ’obeliszk; Obelisk, Spitzsäule’ (1. fent); 2. 1835: ’piramis; Pyramide | háromszögű, egy csúcsban Összefutó oldallapokkal határolt mértani test; Art geometrischer Körper, Pyramide’* (1. fent; vö. még 1858: Keresztesi: Mát. 157); 3. 1867: ’piramis alakba összerakott puskák ; Gewehrpyramide’ (Va- hot S.: Honv. Könyve 79: NSz.); 4. 1889: ’piramishoz hasonló alakzatú csoportos tornamutatvány; pyramidale Formation einer Gruppe von Turnern’ (Maurer-Zsingor: Tornász.).
Olasz eredetű; vö. ol. guglia ’gúla alakú építmény vagy készítmény’. — A régebbi gulya alak változat irodalmi átvételen alapszik, a későbbi gúla esetleg a gulya ’marha- csorda’ szóval való zavaró egyalakúság kiküszöbölésére jött létre. Az 1. jelentés az olaszból való, a többi pedig hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — Latin és szláv származtatása téves. — Az 1. jelentés ma már nem él.
Munkácsi: Nyr. 13: 365; Körösi: Nyr. 13: 500 ®, 21: 411, O1E1. 31; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 14: 405 ® ; Kovács: LatEl. 16, 63; Tolnai: Nyúj. 206, 215; Keresztesi: Mát. 157 pyramis a. ® ; Fludorovits: LatJsz. 22; SzófSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39.
grulászta 1797: „szopafsuk-kí a gulásztát vagy az első tejet az annyok tölgyiből” (Pethe F.: Gazda 260: NSz.); 1803: guräfeta (Márton Biestmilch a.); 1808: Gulafztás sz. (Sí.); 1833: Kurásztra (Kassai 2: 198); 1838: Gulásztra (Tsz.); 1838 — 45: Kurászta (MNyTK. 107. sz. 26); — guj'észtra, gulasztra,


gnlya
1105
gulyás
gulesztra, gurâszka, gurázda, kurászló (M- Tsz.); gujasztrának gr. (NyF. 13. sz. 43); Gulajsztra, Gurásztra, Kulajsztra (Hermán: Pászt. 435, 436); korq,§td (CsángSz.) ; kuráca, kurácsa (SzegSz.); gulászla, guluszta, gurâszka, guroszta, karászi#, kurászka, kurászla, kuresztrá (ÚMTsz.); guráca, gurástra, gurasz- ta, gurazda, guruszta, korászta (Nyatl. elótej a.). J: 1. 1797: ’fecstej; Biestmilch’ (1. fent); 2. 1899: ’fecstejbői készült zsendice; auf- gekochte und geronnene Biestmilch als Speise’ (Nyr. 28: 238); 3. 1904: ’összement tej ; geronnene Milch’ (ŰMTsz.). — Sz: ~s 1808: 1. fent.
Román eredetű, szlovák és ukrán közvetítéssel is; vö. rom. corásla, N. Coláidra, colástru [hímneműj, corásla, culástra, corás- tra, curástá, curástrá ’fecstej’; — vö. még: szik. N. kulajstra, kulástra ’fecstejjel készített étel, sütemény’, kuráda ’fecstej bői készült leves’, kuráslva ’fecstej’ (Kálal 283, 285) ; ukr. N. KOAxcmpa, Kytácmpa ’ua.’ (Hrinéenko 2: 274, 323), KyAéűcmpa ’ua.’ (Bemekor: SlEtWb. 1: 542). A vlach pásztorok nyomán terjedt el; vö. big. KOAÚcmpa ’ua.’ is.— A keleti magyar nyelvjárásokba és feltehetőleg az alföldiekbe is a románból, az ukránnal és a szlovákkal érintkező nyelvjárásainkba pedig a szlovákból, illetőleg az ukránból kerülhetett át. A szó elején található idegen nyelvi k m. g megfelelésre vö. gácsér, gerezna, gúzsáig stb. A 3. jelentés az 1.-ből érthető: a fecstej forralásakor összemegy. — Főleg a keleti magyar nyelvterületen használatos.
Edelspacher: NyK. 12: 101®, 113, 114; Szinnyei: Nyr. 23: 296 ® ; Prónai: Nyr. 27: 176; Moldován: ErdMúz. 16: 69; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 47; Dráganu: Nytud. 11: 154; Damian: NyF. 67. sz. 23; Hermán: Pászt. 434, 435; Capidan: Dac. 3: 206; Kniezsa: Ethn. 45: 65, SzlJsz. 649 ® ; Crán- jalá: RumVl. 326; Blédy: Infl. 48 ® ; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 58; Horbatsch: WeltSlav. 2: 67; Machek: EtSIÖSl. 246: Balogh: St- CercLingu. 9: 384, 14: 383; Drimba: Cerc- Lingv. 5: 127; Cioranescu: DiccEtRum. 220; Márton: NylrK. 6: 282; B. Kovács: NylrK. 7: 282; Russu: Rosetti-Eml. 790.
gulya 1138/1329: ? ,,nomina liberorum. Selle. Okus. Guladí” sz. szn. (MNy. 32: 204); 1237-40: ? Gidla hn. (PRT. 1: 780); 1561: ,,az cseri majorból költözzél ki az te görhes ünŐiddel és rühes borjúiddal; mert én az én gulyámat ott akarom tartani” ÇNadasdy 69) ; 1787: Gujás-hús (Mátyus I.: O és új Diáét. 3: 115: NSz.); 1820: gulya (Dugonics: Példa- bcsz. 1: 77: NSz.); — gúla (OrmSz.). J: 1. 1138/1329: ? ’szarvasmarha; Rind’ (1. fent), 1585: ’ua.’ (Cal. 185); 2. 1561: ’szarvas- marhák nagyobb csoportja, amely tavasztól Őszig kint van a legelőn; Rinderherde, die vom Frühjahr bis zum Herbst auf der Weide ist’ * (1. fent). — Sz: Zs 1588: Gulyásnak gr. ’a gulya pásztora’ (OklSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán kaukázusi jövevényszó; vö. chürkilin (dargin) gúla ’sőre, hizlalásra fogott szarvasmarha’. A magyar nyelv kaukázusi kapcsolatai azonban tisztázatlanok; lehet, hogy csupán véletlen egyezéssel van dolgunk. A jelentések közül az 1. látszik elsődlegesnek. A 2. jelentést esetleg a gulyás származékból következtették ki a csorda : > csordás szópár analógiájára. — Török származtatása téves. A szb.-hv. N. gulja; szik. N. guta, gúla; ukr. Kárp. ζγΛίΐ; rom. N. gúla: ’gulya’ a magyarból származik.
Finály: AkÉrt. R. 4: 258, AkNyÉrt. 2/4: 35, 37, 38; Munkácsi: Nyr. 11: 142, NyK. 28: 247, KSz. 1: 127, Nyr. 29: 153 ®, ÁKE. 307 ® ; Vámbéry: MEr. 214, MBölcs. 160; Halász: NyK. 18: 451; Alexics: Nyr. 16: 449; Herman: Pászt. 404; SzófSz. ® ; Horger: MNy. 43: 137; Moór: Nyr. 73: 21, ALingu. 9: 165; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 21; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 69; Pais: Gáldi, Szótir. 514; Bárczi: Szók.2 60; Cioranescu: DiccEtRum. 384; Tamás: UngElRum. 392. — Vö. gulyás.
gulyás 1886: ,,Hol van a szakácsnő, ki e gulyást főzte” (PécsiPedFőiskÉvk. 1960—1. 262). J: 1886: ’Gulasch’ # (1. fent).^ — De vö.: 1787: Gujás-hús (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 3: 115: NSz.); 1810: „Galuskával ettem itt sok Gujásos húst" (Farkas A.: Misk. gyűl. 30: NSz.).
Magyar fejlemény: jelentéstapadással jött létre a gulyáshús összetételből. Ennek előtagja a főnévi szerepben már régen önállósult gulyás ’inarhapásztor’ volt. Vö. még 1826: Gulyás-étel (Fáy A: Hasznos jegyz.31: NSz.); 1838 — 45: gulyástokán (MNyTK. 107. sz. 35); 1834: Gulyásoshús (Pesti szak. 94: NSz.). A nyelvjárásokban az utóbbiból elvont gulyásos ma is él ételnévként (1872: Hevesi L.: Jelky 160: NSz., vö. még NéprÉrt. 27: 128). A gulyáshús, gulyás eredetileg a gulyások bográcsban főzött étele volt. A szó mint a magyar konyha egyik jellegzetes készítményének neve számos szomszédos és távolabbi európai nyelvbe is bekerült, természetesen a magyar gulyáshoz csak többé-kevesbó hasonló ételt jelölve; vö.: ang. goulash, ném. Gulasch, fr. goulache, finn gulaési (MNy. 32: 98).
Csopey: NyK. 16: 279; Szily: MNy. 1. 424; Simonyi: UngSpr. 94, AkNyÉrt. 23/3: 26; Csefkó: Nyr. 40: 465; Gombocz: MNy. 7: 99®; Sz. K.: MNy. 13: 215; Lovas: MotsHong. 78; Tolnai: NéprÉrt. 27: 128; Zolnai Gy.: MNy. 32: 98, 172; Bátky: Ethn. 48: 291; Loványi: MNy. 36: 186; SzófSz. gulya a.; Décsy: MNy. 51: 461, ULwBulg.
70 Történeti-etimológiai szótáx


gumi
1106
gúnya
4, 24, 38; Bárczi: MNy. 54: 49; Kiss: Nyr. 82: 112;Temesi: PécsiPedFőiskÉvk.1960—1. 262 ®, MMNyR. 1: 188; Kluge: EtWb.19 276; Sulán: NyK. 65: 294, 295. - Vö. gulya, székelygulyás.
grumi 1519: ,,oth leelettetÿk az bdellium Kybpl az gumy zarmazyk” (JordK. 9); 1577 k.: gummith gr. (OrvK. 269); 1655: gomi (ACsere: Enc. 227: NySz.); 1745: Gummák gr. (MNy. 5: 186); — guma (ÚMTsz.). J: 1. 1519: 'mézga; Baumsaft* (1. fent); 2. 1835: 'ruggyanta; Gummi’# (Kunoss: Gyal. Gum· mielasticum a.); 3. 1841: ’ürülék ; Exkrement* (MTsz.). — Sz: ~z 1585:0U7mzóó’sz. (Cal. 466) ; 1814 u.: Gummizni sz. (Gáldi: Szótir. 287).
Latin eredetű; vö. lat. commi, cummi, népi lat. gummi, gumma, h. lat. gummi ’mézga'. Ez a gör. κόμμι ’ua.' (< egyiptomi kemai, kemá *ua.’) átvétele. A latin pzó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. gum; ném. Gummi; fr. gomme; ol. gomma; or. 'gumi';
az angolban, németben, franciában ’mézga’ is. — A m. N. guma — a nyelvterület keleti részén — a rom. gúma ’ua.’ átvétele. A jelentések közül az 1. az eredetibb; a 2. feltehetően a németből való. A 3. jelentés az eufemisztikus kutyagumi (vö. 1833 e.: Gáldi: Szótir. 287) összetétel alapján keletkezhetett jelentéstapadással.
Lumtzer—Melich: DOLw. 120; Simonyi: MNyelv.2 186; Kursinszky: LatJszIrod. 21; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Eml. 268. (Schulz: DtFremdwb. 1: 258; OxfEnglDict. Gum a.; Wartburg: FEW. 4: 324; Frisk: GrEtWb. 1: 909; Kluge: EtWb.19 276.)
guiniarábikuni 1577 k.: „Len magh olaÿnak 33 Elfő Sonkolyát . . . elegÿch eo3we gummi arabicommal”, gummi arabi- cumoth gr. (OrvK. 70, 161); 1801: Gumi Arabikumnak gr. (Benkő F.: Msj(y. Geogr. 2: 149: NSz.); — Gumiarábikum (UjldőkLex. 11: 2839). J: 1577 k.: 'arab mézga; Gummiarabikum’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. újkori lat. gummi arabicum ’egy akáciafajta mézgája’ (tkp. ’arab mézga'). A ném. Gummiarabikum 'arab mézga’ ugyancsak a latinból származik. Számos más nyelv is átvette vagy lefordította; vö.: ang. gum Arabie; fr. gomme arabique; cseh arabská guma; or. zyMMU- apáőuK: ’ua.’. — A magyarba főleg az orvosi nyelv revén került. Lefordítására is van adat; vö. 1789: arábiai gummi (Gáldi: Szótir. 287). A hivatalos neve ma arab mézga (1. ÚjMagyLex. 1: 141).
(Schulz: DtFremdwb. 1: 258.)
gumó 1807: „gumós N [adálytő]” sz. (Magy. Fűvészk. 1: 154); 1808: „Gomó, GömÓ: Nodus, Tuber, Gibbus, Protuberantia” (SI.). J: 1807: 'Knollen’# (1. fent). — Sz: ~s 1807: 1. fent | ~sodik 1864: gumó· sodik (CzF.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. A gomo· lyit rokonságába tartozik, de összefügghet a gubó, guba1, guba2 stb. szavakkal is. A gumó mély hangrendű változata. Alaktani felépítése nem világos; a szó végi ó ugyanis igenév- képző is, kicsiny ítő-nagyító képző is lehet. — AN. homp ’dombocska’ szóhoz kapcsolása és azzal együtt finnségi szavakkal való egyeztetése téves. — A nyelvújítás korában a nyelvjárásokból került be az irodalmi és köznyelvbe.
Munkácsi: NyK. 28: 368; NyÚSz.; Gombocz: NyK. 45: 6; Cs. Sebestyén: NéNy. 8: 19 ® ; SzófSz. ® ; Molnár N.: Növ. 4; Pais: MNy. 60: 43. — Vö. gomolyít, guba1, guba2, gubó, gümo.
gúnár 1525 k.: ,,Anser: Lwd et Gwnar” (MNy. 11: 82) ; 1713: gúnárt gr. (Kisv: Adag. 480: NySz.); 1794: Ganár (Böjthi A.: Magy. nyelv. 53: NSz.); 1795 k.: gónár (Takáts R.: Told. S. r.: NSz.); — gunyár (MTsz.); génár, ginár, gonár (ÚMTsz.). j: 1525 k.: 'Gänserich, Ganser’ # (1. fent).
Középnémet eredetű; vö. középn. gan· (n)er(t), gun(n)er(t), gon(n)er(t), gän· ner(t) ’a lúd hímje’ ; vö. még szász Sz. göner ’ua.', baj.-osztr. ganser, ganauser ’ua.’, ir. ném. Ganser ’ua.’ stb. — A számos változatban élő német szóból a magyar változatok megmagyarázhatók. A magyarból átkerült a szlovákba (gunár), sőt egyes hazai német nyelvjárásokba (gunár) is.
Halász: Nyr. 17: 303; Munkácsi: Ethn. 4: 297; Melich: Nyr. 24: 249, AkNyÉrt. 17/4: 22 — 3; Lumtzer—Melich: DOLw.
120 ® ; SzófSz. ® ; Balogh: ErdMúz. 47: 434; Papp L.: MNyj. 6: 101; Hutterer: ALingu. 9: 353; Molnár N.: Szárny. 46.
gúny 1. gúnyol
gúnya, 1388: „Valentinus dictus Gwnyas” sz. szn. (OklSz.) ; 1604: „Panniculária . . . : Gúnya, Tzula, ruha, kóltfeg, es egyebek, kiket az Fogfagban vetendóc velec hoznac, Vagy ezeknel talaltatnac” (MA. Panniculária a.); 1611: Gúnya (MA.); — búnyá (MTsz.); gúnnyá (ÚMTsz.). J: 1. 1604: 'batyu, cók- mók; Bündel, Siebensachen* (1. fent; 1. még 1914: NéprÉrt. 15: 22); 2. 1604: 'lepedő; Bettlaken' (MA. Tórái a.); 3. 1631: '(szegényes) ruha; (ärmliches) Kleid' * (Troja- Hist. [o: Huny: Trója.] A3: NySz.); 4. 1900: ’a kukoricacső borítólevele; Lieschen' (ÚMTsz.); 5. 1906: ’az a hely, ahol a pásztor holmiját lerakja; Stelle, wo der Hirt seine Sachen ablädt’ (NéprÉrt. 7: 204; 1. még 1951 : Nyr. 75: 431). — Sz: Zs 1723: gunyások gr. (Csúzi: Tromb. 13: NySz.).


grunnyaezt
1107
gúnyol
Szláv eredetű; vö.: big. zyHíl ’szűrféle felsőruha* (BKE. 1: 211); szb.-hv. gúnj ’daróeposztóból készült kabát, szűr, ujjas; pokróc* (SRS1. 113); szín. N. gúnj ’pokróc’, gúnja ’ua.; darócruha* (Pletersnik 1: 261); szik, huna ’darócból vagy gyapjas birkabőr- bői készült felsőruha; pokróc* (S1SJ. 1: 539); or. R., N. eywi ’ujjas, zeke; ócska, elnyűtt ruha’ (S1RLJ. 3: 489); megfelelő szó más szláv nyelvekben is. Az ősszláv * gunja minden bizonnyal jövevény, forrása azonban nincs tisztáz.va — A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható — talán déli — szláv nyelv R. gunja ’(felsó)ruha’ szava kerülhetett át. Az egy adattal igazolható bánja alakváltozat 5-je nem világos. A jelentések közül a 3. lehet a legrégibb. Az 1. és 4. jelentés a 3.-ból fejlődhetett a fogalmi kör bővülésével, illetőleg hasonlóságon alapuló névátvitellel. A 2. jelentés esetleg az egyes szláv nyelvekben meglevő ’pokróc’ jelentéssel hozható kapcsolatba. Az 5. jelentés az 1.-ből jött létre érintkezésen alapuló névátvitellel. — A R., N. hunya ’ruha stb.* (L 1754: Bíró: Ángy. 118: NySz.; 1. még MTsz. gúnya a.) külön átvétel a szlovákból. — A gúnya latin származtatása téves. — 2. jelentése elavult, 3. jelentése a familiáris köznyelvben, a többi pedig a nyelvjárásokban él.
CzF.; Budenz: NyK. 6: 303®; Miklosich: Nyr. 11: 169; Kovács: LatEl. 51; Kursinszky: Latjszlrod. 21, 51; [Szerkesztőség:] Nyr. 39: 48; Ecsedi: NéprÉrt. 15: 22; Juhász: MNy. 24: 107; Kniezsa: AECO. 1: 155, SzlJsz. 204 ®, 219, NyK. 66: 62; Cránjala: RumVl. 168, 292; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 100; Machek: EtSIÖSl. 140; Slawski: SlEt. 1: 379; Balassa: Kukorica 102; Borzsák: Ethn. 75: 566. (Vasmer: RussEtWb. 1: 321.)
gunnyaszt 1645: „Sákban őltözésekvel és hamuban való gunnyasztásokval alázatosságot tettetvén” sz. (GKat: Válts. 1: 1087: NySz.); 1702: ,,a gém a fövenyen nagy gúnnyasztva sétál” sz. (Misk: VKert. 342: NySz.); 1847: gunyasztó sz. (Jósika Μ.: Jós. Istv. 4: 29: NSz.); — gúnyaszt (MTsz.); gurnyaszt (NéprÉrt. 26: 111). J: 1. 1645: ’gubbaszt ; hocken, kauern’ # (l. fent) ; 2. 1702: ’összehúzza magát; pich zusammenziehen’ (1. fent); 3. 1802: ’bágyaszt; erschlaffen’ (Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 106: NSz.); 4. 1804: ’szundikál; schlummern | bóbiskol; schlummernd nicken’ (Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 124: NSz.).
Valószínűleg hangfestő eredetű. Erre mutatnak alaki és jelentésbeli sajátságai, valamint feltehető rokonsága. A hangfestés síkján közelebbi-távolabbi kapcsolatban lehet pl. a kornyadoz ~ gornyadoz, gubbaszt stb. igékkel, sőt esetleg a gúnyol-laá is.
A régiségben, illetőleg a nyelvjárásokban vannak más képzővel alakult, a gunnyaszt-tal kétségtelenül összetartozó szavak is; 1795: ,,Mikor gunyokálva sétál a’ viz parton [a gém]: essót jelent” (Gáti I.: Term. hist. 168: NSz.); 1841: gunnyaszkodik ’gunnyaszt’ (M- Tsz.); el-gunnyad ’elkábul, elbódul’ (MTsz.); gunnyadoz ’gunnyaszt* (ÚMTsz.). — Jelen- tésváltozatai a hangfestés, illetőleg a rokonságába tartozó igék jelentésköre alapján érthetők. — A hány-hoz kapcsolása nem fogadható el.
CzF.; Szilasi: AkÉrt. 15: 34; Bátky: NéprÉrt. 26: 111; SzófSz.; Grétsy: MNy. 51: 319. — Vö. gubbaszt, gúnyol, kornya- doz.
gúnyol 1585: „ludifico: Megiáczottatom, meg tsalom, meg gúnyolom”, gynyolas sz. (Cal. 616, 744 [o: 742]); 1708: Gúnyolom gr. (PP.); 1837: Ginyólni sz. (Ordódy: Tájsz. 3: NSz.). J: 1585: ’spotten, verspotten* # (1. fent). — Sz: ~ódik 1783: gunyolódóbbak sz. (GyŐrfi: Klimius. 405: NSz.) | ~ óriás 1794: gúnyolódásnak gr. (Mátyási J.: Valami 103: NSz.) I) gunyor 1786: „Gúnyor: gúnyoló írás” (NyUSz.); 1813: Gunyor (Mondolat 65). J: 1786: ’szatíra; Satire’ (1. fent). — Sz: ~os 1838: Gúnyoros (Tzs.) || gúny 1804: ^gúnynak tűnt előtte jámbor emberségünk” (Nyr. 41: 309). J: 1804: ’Hohn, Spott’# (1. fent). — Sz: ~os 1808: gúnyos (Verseghy: Külneki Gilméta 32: NSz.).
A szócsalád alapja, a gúnyol ige bizonytalan eredetű. Talán hangfestő szó, és távolabbról a gunnyaszt, esetleg a guggol, gubbaszt igékkel függ össze. Ezekkel az ’összehúzódik, Összekuporodik’ alap jelentésű szavakkal való rokonságát esetleg az is támogathatja, hogy a gunnyaszt-tà\. alkalmasint Összefüggő gug- gol-nak is van ’gúnyol’ jelentése. Vö. még a következő adatot is: 1783: „a* férfiak-is a’ földre gunyorodnak török módra keresztül tett lábbal” (Molnár J.: Könyvházi: 63: NSz.). — A gunyor nyelvújítási képzés a gúnyol feltett tövéből,a gúny nyelvújítás kori elvonás. — A gúnyol olasz és török származtatása téves, a N. gányol ’tákol’ igével való összefüggése kevéssé valószínű. — A gunyor elavult, de gúnyoros származéka választékos szóként ma is él.
Munkácsi: TanEgyMNyTárs. 1/2: 68; Simonyi: BpSz. 42: 295, MNyelv.1 1: 253, MNyelv.2 181; Körösi: O1E1. 31, Nyr. 57: 10; NyÚSz.; Vámbéry: MBölcs. 160; Gár- donvi: Nyr. 56: 14; Tolnai: Nyúj. 145, 211; Pais: MNy. 34: 238, 51: 323; SzófSz. gúny a.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Fazekas: UrAltJb. 26: 17; Grétsy: MNy. 51: 318®. — Vö. gunnyaszt.
gurdít, gurdul, gurgadoz, gurgat, gurgul 1. gurít
70


gurgula1
1108
gUFlt
gurgula1 1792: „Dobofzka: döböfzke, fa-iskatulya, gurgulya” (SzD. Dobofzka a.); 1793: Gurguláját gr. (Magyar Játék-szín. 4: 331: NSz.); — gurgolyó, gurguja (MTsz.); gurgolya (Csapody — Prisztet: MNövSz.); gér- guja (UMTsz.). J: A) fn. 1. 1792: ’hcnger vagy cső alakú tárgy; walzen- oder rohr- förmiger Gegenstand’ (1. fent); 2. 1807: ’egy fajta ernyős virágú növény; Sesel, Berg- fenchel* (Magy. Fűvészk. 207); szakny. Gurgolya ’Seseli’. B) mn. 1. 1808: ’gömbölyű; kugelrund’ (Sí.); 2. [~ szemű] 1864: ’nagy- szcmű; großäugig’ (CzF.).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a görgÓ, guruló tárgy zörgését jelenítette meg; vö. 1838: ,,zörögve gurgulázni mint a’ dió” (Tsz. Gurogni a.). A gurít családjába tartozik, s alaktaniéig a gurít alatt tárgyalt gurgul-nak lehet igenevo. — Jelentései, amelyek közül az A) 1. igen változatos konkrét alkalmazásban jelentkezik (a mezőgazdasági hengertől a só tartóig és különféle gyermek játékokig), a gurulás, gör- dülés képzete alapján alakultak ki. Növénynévként való felhasználásának szemléleti háttere azonban nem világos. — Szláv származtatása téves. — Nyelvjárási, A) 2. jelentésében pedig szaknyelvi szó.
Mariánovies Milán: Nyr. 43: 16; Bátky: NéprÉrt. 29: 77 ® ; Kniezsa: SzlJsz. 832 ® ; Prohászka: Nyr. 87: 455. — Vö. görög1, gurigáz, gurít.
gurgula* 1. gurgulaz
gurguláz 1796: „Ha árpa vízzel, vagy téjjol gurgulyázhatná torkát” sz. (Pais-Eml. 589), de 1. gurgál; 1798: gurgulázni sz. (Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 34: NSz.); 1835: gurgolázz gr. (Vajda P.: Szépítés 85: NSz.). J: 1796: ’guigoln, gargarisieren’ # (1. fent) J] gurgál 1785: „jobb a’ betegnek nyakát meg-köppölyözni, és valamelly vízzel gurgálni (gargarizálni)” sz. (Báti: Himlő. 56: NSz.). J: 1785: ’gargarizál; gurgeln, gargarisieren’ (1. fent) |[ gurgula 1808: „Gurgulya víz. Ném. Gurgelwasser” (Sándor I.: Sokféle 12: 41: NSz.); 1843: gurgolya (Vajda P.: Éj. 3: 219: NSz.); — gurgula (ÉrtSz.). J: 1808: ’gargarizálás; Gurgeln, Gurgel-’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű ezócsalád. Hangalakja a toroköblögetés, gargarizálás közben keletkezei,t hangot jeleníti meg. Hasonló hangalakú és jelentésű szavak más nyelvekben is vannak; vö. pl. gör. γαργαρίζω ’gargarizál’, amelyre végső soron gargarizál szavunk is visszamegy. A gurgula elvonásnak látszik. — Németből való származtatása — főleg alaktani okok miatt — kevéssé valószínű; az azonban nem lehetetlen, hogy a szó hangalakjának kiformálódásában a ném. gurgeln ’gargarizál’ hatása is közre játszott.
Horger: MNy. 35: 115; SzófSz.®.
gurigáz 1792: „Gurigáim, v. gurigázni: valamit gördítve, játfzani, v. gurdíttani” sz. (SzD. Guríttani a.). J: 1792: ’hin und her rollen, rollen lassen’ # (1. fent) || gurigái 1792: „Gurigálni, v. gurigázni” sz. (SzD. Guríttani a.). J: 1792: ’gurigáz; hin und her rollen, rollen lassen’ (1. fent) || guriga 1838: „Guriga: ... ein Rädchen” (Tzs.); 1864: guroga (CzF.); — durga, duriga, durika, gulyiga, gurika, guruga, kurikánál gr. (ÚMTsz.). J: 1838: ’Zwirnrolle, Rollspiel’ # (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a görgő, guruló tárgy zörgését jeleníthette meg. A gurít családjába tartozik. A guriga elvonás eredménye, kialakulását esetleg a karika analógiás hatása is segíthette. — Olasz és latin származtatása téves. A kariká-vvA nincs közvetlen származási kapcsolatban.
Badics: NyK. 15: 390; Simonyi: NyK. 16: 257, Nyr. 32: 469 ®; Körösi: O1E1. 31; Kursinszky: LatJszIrod. 22, 53; Bátky: NéprÉrt. 29: 77 ® ; SzófSz. gurít a. — Vö. görög1, gurgula1, gurít.
gurít 1792: „Guríttani: gördítteni. A’ karikát, kotzkát (A-guríttani” sz. (SzD.), de 1. gurdul. J: 1. 1792: ’gördít; rollen, wälzen’# (1. fent); 2. 1898: ’nagyot mond; flunkern’ (Dobos) || gurdul 1666: „Le- gordulván hullnak szcmembül könnyeim” sz. (Thaly: VÉ. 2: 55); 1808: Gurdúlni sz. (SI.). J: 1666: ’gördül; rollen (als Intransitiv)’ (1. fent) I) gurog 1784: „görgés: gurogás, gördúlés” sz. (SzD. 31); 1792: „gurogni: gördülni, perdúlni” sz. (SzD. Górgeni a.); 1831: gurg (Kreszn.); 1888: gurrogiia sz. (Bársony I.: Szab. ég. 69: N- Sz.). J: 1784: ’görög, gördül; rollen (als Intransitiv)’ (1. fent) || gurdít 1792: „Gurigáin], v. gurigázni: valamit gördítve, játfzani, v. gurdíttani” sz. (SzD. Guríttani a.). J: 1792: ’gurít; rollen, wälzen’ (1. fent) || gurul 1807/1831: „Hintók gurulnak a’ város’ utszáin keresztül” (Kreszn.); 1847: gorúl (Pájer A.: \zers. 70: NSz.); — guril, karú, karúi (MTsz.). J: 1807/1831: ’rollen, kollern’ # (1. fent) || gurgul 1810: „Gur- gúlok: Volutor, volvor” (Simái Kr.: X’Szót. 2: 34: NSz.); — gurgu, gurgú (ŰMTsz.). J: 1810: ’gurul; rollen, kollern’ (1. fent) || gurgat 1831: „Gurgat, gurgatja: \7olvit, volutat” (Kreszn.); — gurgit (MTsz.). J: 1831: ’gurít; rollen, wälzen’ (1. fent) || gur- gadoz 1838: „Gurgadoz: csepeg, foly, p. o. a’ verejték az arczárói” (Tsz.). J: 1838: ’görgedez, gurul; rollen, rinnen’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja eredetileg a gördülő tárgyak mozgása közben keletkező hangot jelenítette meg.


gu rí ni
1109
gesztus
Szorosan összefügg elsősorban a gurigáz, guriga stb. szavakkal, továbbá a N. gurgula ’henger alakú tárgy’ szóval. Mindezek a görget, görög, gördít igék családjának mély- hangú változatai. — A szócsaládban uralkodóvá vált jelentések kompiikációs jelentésváltozással jöttek létre: a hangjelenséggel mozgás jár, s az eredeti bangbenyomás háttérbe szorult a mozgás javára. A gurít 2. jelentése valószínűleg a nyelvjárásokban alakult ki, nem az argóban. Szemléleti hátterére vö. elveti a sulykot ’nagyot mond, füllent’, lódít ’ua.’. — Nem fogadható el az a felfogás, hogy e szavak a hibásan szláv eredetűnek magyarázott N. gurgula ’henger alakú tárgy’ hatására váltak mélyhangúakká a gördít stb. igékből. A szócsalád mongol származtatása téves. — A gurít és a gurul kivételével nyelvjárási szavak.
Bálint: Párh. 17; Szilasi: AkNyÉrt. 18/8: 39®; Lehr: MNy. 5: 23G; Mariánovics Milán: Nyr. 43: 16; Bátky: NéprÉrt. 29: 77; SzófSz.®; Beke: Nyr. 72: 259; Bárczi: Bev.3 75. — Vö. görög1, göröngy, gurgula1, gurigáz.
gurtni 1906: „gürtni: deréköv” (NyF. 34. sz. 46); — gürtli (NyF. 49. sz. 44); gurtni (PHNyr. 136); gurtli (MNyK.3 167); gurcli (ÚMTsz.). J: 1. 1906: ’öv; Gürtel’ (1. fent); 2. 1932: ’heveder; Gurt’ (PHNyr. 136).
Német eredetű; vö. ném. Gürtel ’öv, derékszíj; övezet’; ez a ném. Gurt ’öv; kötelék’ kicsinyítő képzős származéka; vö. még baj.-osztr. N. GüvTn ’ua.’. — A magyar szó li végű alakváltozataira vö. gersli, kifli, nudli; a ni végűekre vö. cakni, fecni, kaszni stb. — Elavulóban levő nyelvjárási szó.
Laczkó: NyF. 49. sz. 44 ® ; Zolnai B.: MNy. 46: 379. (Kluge: EtWb.13 277.)
gurul 1. gurít
gusa 1708: „Strüma: Golyva, Golyva, Gu[a” (PP. Strüma a.); 1808: Gúzsa (Sí.); 1881: gussa (Nyr. 10: 203); — gusza (ÚMTsz.). J: 1. 1708: ’golyva; Schilddrüsen Vergrößerung, Kropf’ (1. fent); 2. 1891: ’begy; Kropf der Vögel’ (Nyr. 20: 568); 3. 1901: ’torokgyík, diftéria; Diphtérie’ (Nyr. 30: 205); 4. 1913: ’ádámcsutka; Adamsapfel’ (ÚMTsz.).
Román eredetű, szerb-horvát közvetítéssel is; vö. rom. gùçâ ’begy; golyva; torok, nyak’; — vö. még szb.-hv. gu&a ’begy; torok; mumpsz’. A rom. gú§a eredete és az albán gushé ’begy; golyva’ szóhoz való viszonya nincs teljesen tisztázva. A szerb- horvát szón kívül a big. zyma ’torok, gége; begy; golyva’; mac. zytna ’torok; nyak; begy’; ukr. N. zytn ’dudor, duzzanat; begy’ is a románból származik. — A keleti magyar nyelvjárásokba a románból, a Duna-Tisza köziekbe pedig a szerb-horvátból került át. A gusza alakváltozat a csángó ^z-ezést mutatja; a gúzsa csak ezótáii adatként fordul elő, s így lehet, hogy sajtóhibás közlés. Az első két jelentést a románból vettük át; a 4. az 1.-ből fejlődhetett. A 3. jelentést az magyarázza, hogy a diftériás beteg torka golyvaszerűen megduzzad. — Nyelvjárási szó.
Munkácsi: Nyr. 10: 203 ® ; Szinnyei: Nyr. 22: 537 ®; Dráganu: Rom. 161; Densu- sianu: HistLRoum. 1: 353; Blédy: Infl. 49; Kniezsa: SzlJsz. 205 ® ; Gáldi: Szótir. 20; Cioranescu: DiccEtRum. 385; Russu: Ro- setti-Eml. 789. (BEtReé. 297.)
gusztál 1. gusztus
gusztony 1781 e./l786: „Gusztony. Acri- leus, quo glaciei infixo se se lubricantes promovent” (Gáldi: Szótir. 67); 1818: kusz- tony (Márton Stimulus a.); 1833: Guszton, Kusztonnak gr. (Kassai 2: 308); — güsztöny (SzegSz.). J: 1781 e./l 786: ’szeges végű bot, ösztöke; mit eiserner Spitze versehener Stab, Ochsenstachel’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán származék- szó; az ismeretlen etimológiájú N. koszt ’pózna, husáng’ (1784: SzD. 47) szóból alakulhatott azzal az -n ~ ny képzővel, amely megvan pl. kicsiny, vékony, valamint gyertyán, vadon szavainkban. — E magyarázat legfőbb gyengéje, hogy a koszt székelyföldi, a gusztony pedig alföldi nyelvjárási szó.
Bátky: DebrSz. 10: 140®.
gusztus 1719: „ételemhez való gustusom nem vala” (MNy. 60: 114); 1725-64/1892: Gusztussát gr. (Amadé 103: NSz.); 1793: gustzissal gr. (Bethlen I.: Posta Tzug 19: NSz.). J: 1. 1719: ’étvágy; Appetit’ (1. fent); 2. 1725 — 64/1892: ’ízlés; Geschmack’ (1. fent); 3. 1813: ’kedv valamire; Lust | tetszés; Gefallen’ (Katona J.: Műv. 2: 100 NSz.). — Sz: ~os 1895: gusztusos (Ágay A.: Vízen 2: 94: NSz.) | ~talan 1928: gustustalan (Tolnai: Magy. szót.2) || gusztál 1847: „itt gustáltában a kártyahalmazt majd szétrántotta” sz. (Vas Gereben: Életkép. 89: NSz.); 1850: gusztálta gr. (Emlék 1:9: NSz.). J: 1. 1847: ’figyelmesen, kíváncsian szemlél, nézeget valamit; gustieren’ (1. fent); 2. 1865: ’ízlel; kosten, schmecken’ (Babos).
Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon keresztül függnek Össze egymással. A gusztus latin eredetű; vö. lat. gustus ’ízlelés; ízlés; élvezet’. A latin szó különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe, az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább; vö.: ang. gusto; ném. Gusto; ol. gusto; cseh gusto; le. gust: ’ízlés, kedv valamihez’; vö. még fr. goul ’ízlés-, étvágy; kedv’. A m. gusztus a m. R. gustus (1719:


eruta
1110
eruzlica
L fent) elhasonulásos változata. A jelentések közül az 1. az eredetibb. — A gusztál valószínűleg a ném. gustieren ’gusztál’ átvétele a latin eredetű igékben szokásos -ál végződéssel. A német szó forrása a 1 it. gustare ’(meg-) ízlel ; élvez’, amely az újlatin nyelvekben folyamatosan él tovább; vö. fr. goûter ’(meg-) ízlel’; ol. gustare ’ua.’. — A gusztus 1., a gusztál 2. jelentése elavult. A bizalmas stílus szavai.
Kovács: LatEl. 16; Kell: LatSz. 38; Fludorovits: MNy. 26: 373; Zolnai Gy.: Msn. 5: 101; SzófSz.; Kálmán: MNy. 45: 282. (Schulz: DtFremiwb. 1: 259; OxfEnglDict. Gust, Gusto a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3926., 3927.; Walde-Hofmann: Lat- EtWb.3 1: 628; Wartburg: FEW. 4: 340, 341.)
gruta 1546: ,,az gwtta meg ewte” (MNy. 3: 32); 1577 k.: Guta wtes (OrvK. 4); 1863: gút (Kriza: Vadr. 93); — gut (MTsz.). Js 1. 1546: ’agy szélhűd és; Gehirnschlag’ (1. fent); 2. 1779: szitokszóként; als Kraftwort im Zorn (Bessenyei: Holmi. 145: NSz.).
Latin eredetű; vö. lat. gutta ’csepp’, h. lat. gutta ’szélütés’. Az elnevezésnek az az alapja, hogy régi hiedelem szerint az agy- szélhűdéses bénulást az agyról leváló cseppek okozzák. Szemléletbeli analógiaként vö.: sp. gota; fr. goutte; ol. gotta: ’csepp; kösz- vény’; mindezek ugyancsak a lat. gwMa-ra mennek vissza. — Am. gut, gút alkalmasint elvonás eredménye toldalékos alakokból. A 2. jelentés kialakulására vö. frász. — A rom. gútá ’köszvény; N. szélütés’ 2. jelentése a magyarból való. — Olasz származtatása nem fogadható el. — A bizalmas stílus szava.
Budenz: NyK. 6: 303; Körösi: Nyr. 13: 500; Alexics: Nyr. 16: 450; Beke: Nyr. 55: 154; SzófSz.®; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; O. Nagy: Nyr. 76: 37; Tamás: UngEl- Rum. 394. (Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3928.; Walde-Hofmann: LatEtWb.3 1: 629; Wartburg: FEW. 4: 344; Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1838, 1849.)
truvad 1793: ,,[Az ember szeme] vérrel . . . meg-telik, a’ fejéből szinte ki- guvad” (Mátyus I.: Ő és új Diáét. 6: 259: NSz.); 1799: Kuvad (Gyarmatin S.: Affinitas 348: NSz.); — koad, kovád, kuhad (MNy. 46: 338); kovasodása sz. (Nyr. 76: 150). J: 1. 1793: ’kidagad; heraussehwellen | dül- led; hervorquellcn’ (1. fent); 2. 1799: ’lo- válik; sich ablösen | lemállik; sich abbrök- keln I lehámlik; sich abschälen’ (1. fent) || gruvaszt 1799: ,,Kuvad a’ dió, Kuvasztani. Koppasztani” sz. (Gyarmathi S.: Affinitas 348: NSz.); 1873: Gsuvaszt [^-.Guvaszt] (Nyr. 2: 427); — kovászt, kohászt (MNy. 46: 338); koásztatlan sz., kuhaszt (Nyr. 76: 151). J:
1799: ’felületi réteget leválaszt; ablösen | hántol; abschälen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai talán hangfestő keletkezésű szavak, és kapcsolatban vannak a hasonló jelentésű N. duvad, duvaszt szavakkal. — AN. kopál ~ kovái ’héjából kifejt’ (AlTsz.) szóval való származásbeli kapcsolata kevésbé valószínű. A szócsalád alapszavának a kopál-tól független finnugor egyeztetése, mongol és török származtatása téves. — Székely nyelvjárási szavak.
Bálint: Párh. 32; MUSz. 36; Kúnos: Nyr. 11: 545; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 70; Nagy: Ethn. 1: 175; Wichmann: MNy. 4: 160, 395; Beke: Nyr. 57: 17, 74: 419; Horváth K.: MNy. 46: 340; [Szerkesztőség:] Nyr. 76: 150; MSzFgrE. — Vö. duvad.
gruvai 1795 k.: „Guvat, kő hajtó, vízityúk: Rallus aquaticus. Grallus, Graleola, Gallinula aquatica’’ (Takáts R.: Told. S. r.: NSz.); — guat (ÚMTsz.). J: 1795: ’nádas rétek mentén élő, hosszú csőrű, fürj nagyságú madár; Wasserralle’ (1. fent); szakny. ’Rallus aquaticus’, ~ok ’Ralliformes’.
Ismeretlen eredetű. Etimológiája hiányában nem dönthető el, hogy a ’durva, otromba’ jelentésű guvat (vö. 1809: Simái Kr.: VSzót. 1: 190: NSz.) melléknév ide tartozik-e. — Kaukázusi származtatása téves. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Munkácsi: Nyr. 29: 157, KSz. 1: 206, ÁKE. 298; Bodnár: Aquila 21: 203.
gruzlica 1836: „Guszle vagy Guszlicza egyszerű hangszer . . . valamennyire a’ hegedűkhöz hasonlító” (Székács J.: Szerb nópd. 305: NSz.); 1853: guzliczáját gr. (Szikszói Enyhlapok 298: NSz.); 1855: „Most is vallják, egyre dallják Szerbhon ifjai, Icányi, Guzlicájok hangja mellett: Ki volt Jankó Szibinyáni” (Arany: ÖM. 1: 239); 1870: guzsliczák gr. (Balp. napt. 99: NSz.). J: 1836: ’lant alakú népi vonós hangszer egyetlen húrral; lautenähnliches Streichinstrument mit einer Saite, Gusla’ (l. fent). — Sz: rCs 1858/1894: guszliczás (Jókai 12: 210: NSz.).
Szerb-horvát eredetű; vö. szb.-hv. guslice [többes szám] ’guzlica’. A szerb-horvátban a gùsle [többes szám] ’ua.’ kicsinyítő képzős származékaként keletkezett. Ez utóbbinak valamennyi más szláv nyelvben van megfelelője; vö.: big. zycaa ’egv- vagy két- húros guzlica’ ; szín, ggsli [többes szám] ’hegedű’; cseh housle [többes szám] ’ua.’; or. zycAU [többes szám] ’citeraszerű pengető hangszer’; stb. — Á magyarba a szb.- hv. gúsle is átkerült; vö. 1836: guszla ’guzlica’ (Székács J.: Szerb népd. 305: NSz.; 1. még fent a Guszle változatot). — Az irodalmi nyelv szava.


gnîzs
1111
guzsaly
(Vasmer: RussEtWb. 1: 323; Slawski: SlEt. 1: 274; Machek: EtSIÖSl. 141; BEt- Reô. 296.)
gúzs 1211: ? „Vdornici de Mortus hii sunt Karachun Chomud Guz” szn. (OklSz.); 1508: „Emel* fel el elteket Oldozi meg kalodaztakot Mette ffenek le te miad benőknek gv[i” (DöbrK. 423); 1566: gúst gr. (Helt: Mes. 273: NySz.); — gúzs (ÚAlTsz.). J: 1. 1508: ’ vessző bői stb. csavart kötél; Weidenband, Wiede’ (1. fent); 2. .1585: 'kötélből alkotott hurok az evező rögzítésére a ladikon; Seilschlinge zum Halten des Ruders’ (Cal. 290); 3. [főleg a ~ba köt szókapcsolatban] 1839/1853: ’béklyó, bilincs; Fessel’ (Fáy: Búza-virágok 1: 54: NSz.); 4. 1854: ’az ekegerendelyt a taligával összekötő lánc; Spannkette am Pflug’ (Λί.Νόρ K. 1: 174: NSz.); 5. 1914: ’c.gy fajta vaskarika a szekéren; Art Eisenring am Bauern wagen’ (Herman: Pászt. 113; 1. még ÉrtSz.); 6. 1940: ’iszalag; Waldrebe | a vadszőlő indája; Ranke der Jungfernrebe’ (ÜMTsz. ; 1. még OrmSz.).
Szláv eredetű; vö.: big. N. Zbw ’gúzs, vesszőből csavart kötél’ (Mlad. 1: 488); szín. ggz ’a csépnyelet a hadaróval összekötő szíj ; a jármot a rúddal összekötő szíj, gúzs; az ekegerendelyt a taligával összekötő gúzs’ (Pletersnik 1: 242); cseh N. λοι/ζ, houze ’gúzs, vesszőfonadék’ (PS1JÖ. 1: 947); ukr., f.-or. zyytc ’a hámigát a kocsirúddal összekötő szíj, kötél’; or. ayj/c’ua. ; kötélből alkotott hurok az evező rögzítésére; fogatos szállítás’ (S1RLJ. 3: 474). Et imológiailag ide tartozik az eltérő alakú big. zb^tcea ’turbán; N. gúzsgyűrű, gúzskarika, gúzsszerűen esa-. vart fonal’ (BKE. 1: 213); szb.-hv. güéva 'kötélből alkotott hurok az evező rögzítésére; vesszőből stb. csavart köt*l, gúzs’ (SRS1. 122); szik, húíva ’gúzsvessző’ (S1SJ. 1: 544); le. gqzwa ’a csépnyelvet a hadaróval összekötő szíj ; vastag szeg, amely a jármot a rúdhoz erősíti’ (S1JP. 2: 1077); stb. is. — A magyarba talán egy ki nem mutatható, de feltehető szb.-hv. vagy szik. R. *guz 'vesszőből csavart kötél’ kerülhetett át. Az 1.-ből fejlődött 2 — 5. jelentése olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek eleinte vesszőgúzsból készültek. A 6. jelentést az magyarázza, hogy gúzst iszalagból stb. szoktak csinálni.
Budenz: NyK. 1: 815 [o: 315], 2: 470; Miklosich: Nvr. 11: 169®; Herman: HalK. 290, 789; Asbóth: NyK. 32: 362, ArchSIPh. 25: 572, NvK. 41: 386; Horger: NyK. 41: 128, 129; Végh: Adal. 59; SzófSz.; Papp L·.: MNny. 6: 86; Gáldi: DictKlein. 138; Beke: AkNyÉrt. 26/8: 18; Kniezsa: SzlJsz. 206 ®, NyK. 66: 61, 65. (Vasmer: RussEtWb. 1: 318; Slawski: SlEt. 1: 267; Machek: EtSl- CSl. 141.) - Vö. dal-.
gruzsaly 1346: ? ,,Via publica Gwsal· wth” hn. (OklSz.); 1405 k.: „colus: gufal" (SchlSzj. 2118.); 1577: gúsalj (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1602: Kusaly szn. (OklSz.); 1759: Gusajosba sz. (Ethn. 57: 78); 1760: guzalyt gr. (Molnár J.: Jel. Épül. 176: NSz.); 1783: Gu'sály ülő virág (AkNyÉrt. 26/8: 17); 1789/1890: guzslyot gr. (Kazinczy: Lev. 1: 302: NSz.); 1791: gusolya (Görög—Kerekes: Hadi tört. 4: 211: NSz.); 1801: guzsoly (Lafontaine: Term, fia 7: NSz.); 1804: guzsá- los sz. (Fábchich J.: Pindarus 101: NSz.); 1824: gúzsollyán gr. (Náray A.: Máré 2: 4: NSz.); 1832 e.: guzsár hétnek (MNy. 8: 252); — guzsas sz. (MTsz.); guzswhét (Nyr. 71: 70) ; guszaj, guszaly, guzaj, guzal, guzorra gr., guzsá, guzsjokot gr., guzsoj (ÚMTsz.). — J: 1. 1405 k.: ’a kézi fonáshoz használatos eszköz, amelynek pálcájára a megfonni való szöszt, gyapjút tekerik; Spinnrocken, Kunkel’ (1. fent); 2. 1585: ’az a megfonandó szösz- vagy gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek; Rupfe, d. h. eine Schicht Werg, Hanf oder Wolle, die auf einmal um den Rockenstock gewickelt wird’ (Cal. 771); 3. [~vas összetételben] 1619: ’malomrúd, szál vas, amely a felső malomkövet járatja; Mühlspindel, Mühleison’ (OklSz.); 4. 1760: 'rokka; Spinnrad’ (1. fent; 1. még 1864: CzF.); 5. 1860/1894: ’gúzs; Weidenband’ (Jókai 15: 101: NSz.); 6. 1894: 'mezei zsúrló; Schachtelhalm' (PallasLex. 8: 365; 1. még 1897: PallasLex. 16: 1236). — Sz: ~oskodik 1679: gusalyoskodtak gr. ’pajzánkodik, szerelmeskedik’ (HOklSzj. 51) I ~os 1727: guzsalyosi sz. ’fonóház, fonóka’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 223).
Szláv eredetű; vö.: big. N. kkhcca ’a guzsaly felső része, amelyre a szöszt tekerik ; szösz’ (B'blgT'blkReé.2 358); ezb.-hv. N. kùzelj ’az a megfonandó szösz- vagy gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek’ (Ivekovic —Broz 1: 609, 598 kùdjelja a.); szín, kozçlj 'guzsaly; malomrúd, szálvas, amely a felső malomkövet járatja’ (Tom. 241; 1. még Pletersnik 1: 452); szik, kuzel9 ’kúp; buzogány mint tornaszer; N. guzsaly' (S1SJ. 1: 798); or. N. KyytceAb 'fonásra előkészített szösz- vagy gyapjúcsomó'(S1RLJ. 5: 1795); megfelelő szó néhány más szláv nyelvben is. Az Ősszláv *kgzeljb etimológiája nincs teljesen tisztázva; feltehetőleg a m. göndör, kondor szAáv eredetijével függ össze. — A magyarba denazalizált szláv kuielj 'guzsaly' került át, talán a szlovákból. A szóeleji szláv k τη. g megfelelésre vö. gácsér, gálna, gerezna stb. A 2. és 3. jelentés külön átvételnek látszik a szlovénből, illetőleg a szerb-horvátból, bár a 3. a magyarban is kialakulhatott az 1. jelentésből érintkezésen alapuló névátvitellel. A 4. jelentés az 1.-ből érthető: a guzsaly egyszerűbb, a rokka pedig


grübü
1112
gíimŐ
tökéletesebb szerkezetű fonószerszám. Az 5. jelentést az magyarázza, hogy a zsurló termőágának csúcsa hasonlít az egyik guzsalytípus kúpos felső részére; vö. szik. praslica ’guzsaly’ : > prasliÖka ’zsurló’. A 6. jelentés a güzs-zsal való összetévesztésből származik. — Nyelvjárási szó.
Miklosich: Nyr. 11: 169®; Wichmann: MNy. 4: 161 ; Asbóth: Nytud. 3: 113; Melich: MNy. 8: 155; Gombocz: BTLw. 166; Csűry: AkNyÉrt. 24/13: 12; B. Zs.: NéprÉrt. 22: 157; Bátky: MsgNépr. 1: 362, VasiSz. 5: 209; SzófSz.; Cs. Bogáts: Ethn. 57: 78; Beke: Nyr. 71: 10, AkNyÉrt. 26/8: 17; Benkő: NvtudÉrt. 1. sz. 13; Kniezsa: SzlJsz. 206 ®, NyK. 66: 60, 65; Moór: StudSl. 2: 102, NyŐst. 108, MNy. 61: 147®. (Vasmer: RussEtWb. 1: 682; Machek: EtSICSl. 250; Slawski: SlEt. 2: 117; Trubaéev: RemTerm. 96.) — Vö. göndör, kondor.
g;übü 1784: „turbokolni, zurbolni a’ vizet gübürel, vagy rúddal” (SzD. 30); 1843: göbü (MTsz.). J: A) fn. 1. 1784: ’halhajtó rúd; Fischtrampe’ (1. fent); 2. 1795 k.: ’köpülőfa; Stößel zum Buttern’ (Takáts R.: Told. E. r.: NSz.); 3. 1863: ’moslék; Spülicht I szennyes víz; schlammiges Wasser’ (Kriza: Vadr. 501). B) mn. 1838: ’mocskos; sudelig’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó szó, és esetleg a göbe2 szóval függ össze. Hasonló hangalakú és jelentésű szó más finnugor nyelvből is idézhető; vö. vog. K. komp-: khul ülès-kiwèrnè kömpo% ’halat rúddal a hálóba vagy más fogószerszámba kergetni’ (Ethn. 4: 288). — Eredeti jelentése az A) 1. lehetett; A) 2. jelentése hangalaki és tárgyi hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. A) 3. jelentése és ebből melléknévi használata érintkezési képzettársítással alakulhatott ki azon az alapon, hogy a halászás közben felkavart víz a fe- színre került iszap miatt szennyes lesz. — Halászati szakkifejezésként használt nyelvjárási szó.
Hermán: HalK.: 312, 518, 789 Göbe a. is, Pászt. 720; Munkácsi: Ethn. 4: 288; Schuchardt: Nyr. 29: 111; Mészöly: AINy. 11: 15®; Bátky: NéNy. 7: 101. — Vö. göbe2.
grügryög; 1575: „Mint az edes anya gügyóc beteg gyermekinek” (Born: Evang. 3: 34.4: NySz.); 1585: gőgyógetó sz., gwgiegetes sz. (Cal. 770, 784); 1640: gügyögnek gr. (Megy: SzAÖröme. 109: NySz.); 1793: gyügyegésit sz. (Erd. Ját. I. Boér 177: NSz.); 1811: gyögyögtem gr. (Terhes Sám.: Ziza 12: NSz.); 1820: gyügyögni sz. (Haszn. Alul. 1: 3: NSz.). J: 1575: ’lallen <Kind), pappeln <mit einem Kind)’ * (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja a beszélni kezdő kisgyermek gőgicsélését jeleníti meg. A hangutánzás síkján a gagyog rokonságába tartozik. Szorosan összefügg a R. gagyog ’gőgicsél, gügyög’ (1784: SzD. 29) igével, annak magas hangrendű párja. — Ebbe a hangutánzó eredetű szócsaiádba tartozó, más képzővel, illetőleg képzŐbokor- ral alakult szavak: 1640: gogyül (Kér: Préd. 561: NySz.); N. gigyerész, gögyörész, gügyö- rékel (UAlTsz.): ’gügyög’.
Szarvas: Nyr. 18: 149; SzófSz.; EtSz. 2: 788 gagyog a.; Deme: AINy. 38: 114; Nyíri: MNy. 52: 44; Pais: MNy. 54: 194. — Vö. gagyog, gügyii2, gyüge.
grügryü1 1820: „Egy gûgyû nem kéve”; gügyüt gr. (Dugonics: Példabesz. 1: 78, 63: NSz.); - gügyü (ŰMTsz.). J: 1. 1820: ’rövidre tört és összekötött nádnyaláb; kurz gebrochenes und zusammengebundenes Rohrbündel’ (1. fent); 2. 1838: ’marok <gabona); Halbgarbe’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. Török származtatása (vö. csag. küdü ’kéve’) nem valószínű. Az egyeztetést egyfelől a magyar szó késői előfordulása teszi kétségessé, másfelől pedig az, hogy a török megfelelőre csak egyetlen adat idézhető, s az sem látszik hitelesnek. — Nyelvjárási szó.
Alunkácsi: Nvr. 13: 260 ® , NyK. 25: 285, 32: 279; Gombocz: AINy. 3: 162, 402, BTLw. 73, 166; Vámbéry: MBölcs. 160; Németh: MNy. 17: 26; Ligeti: NyK. 49: 199; Aloór: NéNy. 11: 38.
ffüfryü2 1825: „Gügyu. Jelent először házasságbeli közben járót, többnyire asz- szonyból szokott lenni” (Nátly J.: Vél. 29: NSz.); 1825: gügyüje gr. (Maróthy AL: Amália 38: NSz.); 1838: Gügyü (Tsz.) ; — gügyü (MTsz.); gyügyü, gyügyű (ŰMTsz.). J: 1825: ’házasságközvetítő asszony; Heiratsvermittlerin’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű. Talán összefügg a gügyög igével. Keletkezésének az lehetett az alapja, hogy a leánykérőbe küldött házasságközvetítő asszony rendszerint kedveskedve, becéző, gügyögő hangon beszél a kiválasztott lányhoz. Hasonló jelentésárnyalata fejlődött ki a susog igenevének is; vö. 1838: „Susogó, kullogó, kerítő, szerző . . . susogóba járnak, azaz: kikémlelik, ha lánynak ehhez vagy ahhoz a’ legényhez van-e hajlandósága” (Tsz.). — Nyelvjárási szó.
CzF. ® ; B. J.: Nyr. 55: 148. — Vö. gügyög·
£?ümő 1793:, ,A’ mirigyek v. gumók, mellyek sokféle gyenge inakból, és egyéb edé- nyetekékből állanak” (Luntz —Látzai: Tan. Könyv. 21: NSz.); 1798: gömö (AINy. 40: 245). J: 1793: ’daganat, kinövés; Beule, Auswuchs I a tuberkulózis-baktériumoktól előidézett kóros góc ; Tuberkuloscknötchen’ (l.fent).


g-ümífkór
1113
gvardián
Valószínűleg hangfestő eredetű. A gomolyít rokonságába tartozik, a gumó magas hangrendű változata. Távolabbról összefügghet a gömb családjával is. — AN. homp 'dombocska’ szóhoz kapcsolása és azzal együtt finnségi szavakkal való egyeztetése téves. — A nyelvújítás korában a nyelvjárásokból került be az irodalmi nyelvbe, ma azonban főként csak orvosi szóként él.
Munkácsi: NyK. 28: 3G8; NyÚSz.; Gombocz: NyK. 45: G; Horger: MNy. 23: 131; SzófSz.®; Bárczi: Szótőv. 9; Molnár N.: NÖv. 4; Pais: MNy. GO: 43. — λ’ο. gomolyít, gömb, gumó.
gümőkór 1855: „gumókor-tuberculosis . . . miatt elcsenevészülnek egész családok” (Vas G.: N. napt. 5: NSz.). J; 1855: ’tuber- kulózis; Tuberkulose’ (1. fent). Sz; ~os 1855: gümőkóros (Vas G.: N. napt. 15: NSz.).
Nyelvújítási összetett szó. Előtagja a ’tuberkulózis-baktériumok által okozott kóros góc’ jelentésű gümÓ, utótagja a kór főnév. Hasonló típusú betegségnevek: angolkór, görvélykór, sápkor stb. A gumókor az orvosi lat. tuberculosis ’gümőkór' (< : orvosi lat. tuberculum ’tbc-s gümő’) mintájára keletkezett. L. még or. R. όγεορνάτηκα ’gümőkór’ (vö. or. ÖyzopÓK ’dudor, gümŐ’). — Csupán a hivatalos orvosi nyelvben élő szó.
NyÚSz.; SzófSz. gümő a.
gürcöl 1873: „Gürcöl: valamely dolgot erőnek erejével végre akar hajtani” (Nyr. 2: 44); — glrcöl (ÚMTsz.). J: 1. 1873: ’valamit mindenáron véghez akar vinni ; etwas durchaus durchführen wollen | fáradságosan dolgozik; sich placken, sich abrackern’ * (1. fent); 2. 1905: 'szorongva, aggódva várakozik; bangend warten’ (ÚMTsz.); 3. 1913: ’cipel; schleppen’ (Nyr. 44: 287); 4. 1922: ’fösvény- kedik, fukarkodik; geizen, kargen’ (ÚMTsz.); 5. 1944: ’nehezen, rossz körülmények között él; unter schlechten Umständen leben’ ( Zolnay — Gedény i ).
Ismeretlen eredetű. Lehet, hogy a -col~ -col képzőbokorral (vö. harcol, hurcol, karcol stb.) alakult. A gerinc-h&z, illetőleg annak valamely alakváltozatához való kapcsolása kevéssé valószínű. A N. gorc 'hegygerinc; a föld gerincformájú emelkedése’ és a N. görc ’kis domb’ (MTsz.) szavakból való származtatása téves. — 2 — 5. jelentése egy-egy adatban mutatkozik. — A magyar nyelvterület északkeleti, keleti és déli vidékein elterjedt nyelvjárási szó; a köznyelvben a bizalmas nyelvhasználat szava.
Erdődi: NéNy. 9: 216; Kniezsa: SzlJsz. G43, G48.
güzmöl 1799: ,,a’ güzmölő-állat ok, sőt még más egyéb állatok-is, vakon és rész- szerént mezítelenen jönnek a’ világra” sz.
(Fábián J.: Term. hist. 427: NSz.); 1825: guzmolja gr. (Nátly J.: Vél. 28: NSz.); — gizmő, gözmü, güzmül, güzsmónyi sz. (ÚMT- sz.). J; 1799: 'rágcsál; nagen | majszolva eszik; ki.abbern’ (1. fent). — Sz: ~o<lik 1838: güzmölódni sz. (Tsz. Güzmölni a.).
Ismeretlen eredetű. Az alak változatok alapján hangfestő eredetre gondolhatnánk, de hasonló alakú és jelentésű olyan szavakat, amelyeknek családjába besorolhatnók, nem ismerünk. Vizsgálatot érdemelne a ^üzü-vel való etimológiai kapcsolatának lehetősége is.
güzü 1198: ? „Septima manfio. iacov. . . . duobus filííf. quorum nomina sunt guzu. et cimoz” szn. (ÓMOlv. 63); 1395 k.: ,,p[ro]- mifcela: gejeu” (BesztSzj. 1089.); 1522: Gwze> hn. (MNyTK. 86. sz. 41); 1577: gozw (KolGl.: NyF. 45. sz. 31); 1647: gőzó (Major: Szót. 242: NySz.); 1806: Güzzü (Kultsár: Hazai Tud. 438: NSz.); 1833: gőzúálomba (P. Thewrewk J.: Hon. érz. 75: NSz.); 1838: Gezó (Tsz.); — gözsü, güzsü (MTsz.); gázsi egér, gezir egér, gezó, gezü, gezsü, gizsi, gözi, gözür egér, gözsi, gozsö (ÚMTsz.) ; gözsü? (Nyatl. mezei egér a.). J: 1. 1198: 'a háziegérrel rokon, főleg mezőn élő rágcsáló állat; Ährenmaus | mindenféle mezei rágcsáló neve; Name von allerlei Feldnagetieren’ (1. fent); 2. 1808: 'álomszuszék, hétalvó; Langschläfer, Siebenschläfer’ (SI.); szakny. ’Mus spicilegus’. — Sz: ~1 1873: Gőzül ’kuporgat’ (Nyr. 2: 325).
Valószínűleg ótörök eredetű; vö. tat. küse 'patkány'; továbbképzett megfelelői más török nyelvekben is, vö. pl.: tatTob. küskü (Hadi.); bak. küske; tuv. küske: ’egér, patkány’. — A magyarba került ótörök alak *küsáy lehetett, amelyből szabályosan alakult a m. güzü, majd ebből hasonulással, el- hasonulással, népetimológiával stb. a többi alak. A szó eleji török k > m. g megfelelésre vö. gödény, görény. 2. jelentése azzal függ össze, hogy a mezei egér télen üregébe húzódik; a güzül gyűjtögető életmódjára utal. — A güzmöl 'rágcsál’ igéhez való viszonya további vizsgálatot igényel.
Munkácsi: Nyr. 13: 260, ÁKE. 603, KSz. 6: 378; Gombocz: MNy. 3: 162 ®, BTLw. 73; Ligeti: NyK. 49: 199; SzófSz.; Tamás: UngElRum. 394.
gvardián 1275: „Ladislao dicto Gar- duan” szn. (OklSz.); 1495: Emerico Gargyan szn. (OklSz.); 1517: „Mond meg az gargyan- nak es az frátereknek, bog valamy marhayo- kat meg akaryak tartany, azt mynd ky vygyk ez claftrombol” (DomK. 165); 1522: ? Gárdán szn. (MNyTK. 86. sz. 45); 1585: Gariánság sz., gárian, gárián (Cal. 77, 3); 1604: Gardian (MA. Abbas a.); 1682: grár- gyán (Hall: Paízs. 271: NySz.); 1759: Gvardiánnya gr. (Telek J.: Mágneskő. cinal.:


grvardián
1114
grvardián
NSz.); 1767: Gárdián (PPB. 605); 1796: Quardian (Μ. Kurír 2: 411: NSz.); 1806: Gárgyián (Szirmai A.: Glossarium 95: NSz.); 1810: Gvárdiánságában sz. (Dugonics: Rad- nai tort. 46: NSz.); 1881: g'árgyijányhon gr. (Kálmán y L.: Szeged népe 1: 130: NSz.); 1887: gargyánt gr. (Riedl: Arany 114: NSz.); — kvárdián (Papp D.: Marcellusz 155: NSz.); várdiánhó gr. (ŰMTrz.). J: 1275: ?’<ferences, kapucinus és minorita) szerzetesrendi házfőnök; Guardian, Klostervorsteher’ (1. fent), 1517: ’ua/ (1. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. guardlanus ’ferences kolostor főnöke*. A latin szó végső soron a m. gárda eredetijével függ össze. Nemzetközi megfelelőiként vö.: ang. guar- dian ’gyám, gondnok’; ném. Guardian 'gvárdián’; fr. gardien; ol. guardiano: ’Őr; gvárdián*. — Am. gvárdián a latin főnév tőalakjának átvétele; vö. angyal, kar2, mód stb. Az alak változatok a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával, dián > gyán fejlődéssel stb. jöttek létre. — Az olaszból vagy a németből való származtatása téves. — Az egyházi és az irodalmi nyelv elavulóban levő szava.
Körösi: Nyr. 15: 451; Kovács: LatEl. 16; Melich: Nyr. 24: 247, SzlJsz. 1/2: 41, 261, 426; Horger: Nyr. 39: 395 ®, MSzav. 107; Szily: MNy. 6: 148 ® ; Fludorovits: MNy. 26: 278, 285, LatJsz. 20, 25, 38 ® ; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Bárczi: ALingu. I: 47; Kálmán: MNyj. 2:63®. (Battisti —Alessio: DizEtlt. 3: 1886.) — Vö. gárda, gardedám, gardíroz, gardrób.


Gy
eryagrya 1792: „Gyagya: madárnak neme; a’ ízavárói így neveztetik” (SzD.); — gyugya, gyungya (MTsz.). J: 1. 1792: ’ rigóféle madár; Art Amsei’ (1. fent); 2. 1887: ’ostoba; albern | ügyefogyott; unbeholfen’ (Nyr. 16: 476).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja részint egyes madarak hangját, részint a gagyogást jeleníti meg. A hangutánzás síkján a gagyog családjával függ össze. 1. és 2. jelentése egymástól függetlenül fejlődött. Számos ’ostoba’ jelentésű szó hangutánzó eredetű; vö. pl. N. gyüge, gagó, gágó (MNy. 52: 44). A szellemi fogyatékosságban szenvedőknek ugyanis gyakran dadogó, értelmetlen vagy érthetetlen a beszéde. — Nyelvjárási szó. 1. jelentése elavult.
H. Németh: MNyTK. 60. sz. 12 ® ; Nyíri: MNy. 52: 44; Pais: MNy. 54: 195®; Te- mesi: MMNyR. 1: 150. — Vö. gagyog, gyüge·
gryak 1138/1329: ? „In villa Cuppan . . . Gokudi” sz. szn. (MNy. 32: 56); 1416 u./ 1450 k.: „tç>22el . . . áltál gakni te oldalidat” sz. (BécsiK. 40); 1550 k./1638: giukot vala gr. (CsomaK. 30: NySz.); 1585: giakom gr. (Cal. 1081); 1595: Yakni sz. (Ver. 85); 1617: meg gyúkiakjrv. (Lép: PTük. 1: 309: NySz.); dzsaka sz. (ŰMTsz.). J: 1. 1416 U./1450 k.: ’szúr, döf; stechen’ (J. fent); 2. 1614: 'közösül; sich fleischlich vermischen’ (MNy. 18: 208). — Sz: ~dos 1416 U./1450 k.: meggaZc- doftac gr. (BécsiK. 45) | ~ás 1416 U./1466: gakafit gr. (MünchK. 213) | ~a 1577: giaka ’karó’ (KolGl.: NyF. 45. sz. 32).
ősi Örökség az ugor korból; vö.: vog. KK. j&kO- ’átszúr;töm’(FUF. 26: 210); osztj. V., Vj. joyita ’üt, ver; kopog’, Kaz. iíyjstí ’szúr (szálka a torokban, az ujjban)’. Az ugor alapalak *iskk3- lehetett. Az osztj. -z, -.s képző. — Am. gyak ~ jak kettősségre vö. gyaláz ~ jaláz, győz ~ jőz stb. A gyaka feltehetően igenévi származék; vö. hinta, szüle stb. — Egyéb finnugor egyeztetése nem fogadható el. — Az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentésben, valamint a gyaka szárma- ézkban nyelvjárási szinten él.
Szarvas: Nyr. 13: 558; Wichmann: FUF. 12: 132 ® ; Pais: MNy. 10: 343; Kertész: Nyr. 66: 51; Liimola: FUF. 26: 210; Lavotha: MNy. 37: 20; SzófSz.; Rédei: NyK. 67: 120 ® ; MSzFgrE. ® .
gyakor 1. gyakran
gyakorol 1372 U./1448 k.: „gyakorlatos f irai máért: letuala mÿkent vak” sz. (JókK. 9); 1416 U./1450 k.: „Ézec gakorlacvaXa, loachimnac hazat” (BécsiK. 168); 1520: gÿakollasabol sz. (GyöngyGl. 383.); 1529 e.: gyakorlya vala gr. (VirgK. 82); 1604: Gyakar· lom gr. (MA. Célebro a.). J: 1. 1372 u./14.48 k.: ? 'rendszeresen folytat; regelmäßig ausüben’ (1. fent), 1474 : ’ua.’ (BirkK. 3); 2. 1416 U./1450 k.: ’látogat; besuchen’ (1. fent); 3. 1493 k.: ’elsajátítás végett ismétel; üben* * (FestK. 12); 4. 1636: 'előidéz; hervor- rufen’ (Megy: Bayle 1: NySz.). — Sz: gyakorlatos 1372 U./1448 k.: 1. fent | gyakorlatosság 1372 U./1448 k.: gyacorlatof[agara gr. (JókK. 55) I gyakorlás 1517: gyakorlatban gr. (DomK. 133) | gyakorlatlan 1585: Gyakorlatlan (Cal. 530) I gyakorlat 1800: Gyakorlat (MNy. 15: 147) | gyakorlati 1825/1842: \eggyakorlatibb gr. (Berzsenyi: Művei 2: 77: NSz.) I gyakorlatias 1846: leggyakorlatiasabb gr. (Irinyi J.: Úti jegyz. 1: 298: NSz.) | gyakorlatozik 1902: gyakorlatoznak gr. (P. Hírlap 1902. máj. 5. te: NSz.).
Származókszó ; a R. és N. gyakor ’szá- mos, gyakori’ melléknévből keletkezett denominalis -Z igeképzővel. A jelentések az alapszó jelentéseiből közvetlenül érthetők. A gyakorlat nyelvújítási elvonás a R. gyakor- latos-\)ó\.
CzF.®; Simonyi: TMNy. 236; Tolnai: Nyúj. 216; SzófSz.®. — Vö. gyakran.
gyakran 1533: „Calculofus: Kit gyakran Kő bánt” (Murm. 907.), de 1. gyakor; 1576: gyokran (Valk: Gén. 61: NySz.j; 1577: giak- ron (KolGl.: NyF. 45. sz. 32); 1619: gyako- rán (Tor: Env. 168: NySz.); 1757: gyakrant (Bertalanffi P.: Világ 921: NSz.); 1795: gyakrabban gr. (Festetics Urod. instr. 200:


gyalászka
1116
gyalog
NSz.); 1829: Gyakoron (Uránia 2: 18: F: NSz.); 1833: Gyakoran (Kassai 2: 247). J: 1533: ’oft’ * (1. fent) ]| gyakor 1269: „Per planiciem venit ad Gokorswn” (OklSz.); 1339: gyakur (OklSz.); 1364: Gyakar (OklSz.); 1367/1517: Gyafcorkertvel (OklSz.); 1420/1438: Xyppogyakra gr. (OklSz.); 1553 u.íjakor (Monírók. 3: 37); — dakor (MTsz.). J: A) mn. 1. 1269: ’sűrű (erdő); dicht (Wald)’ (1. fent); 2. 1474: 'gyakori; häufig I számos; zahlreich' (BirkK. 3). B) fn. 1339: 'sűrű cserje; dichtes Gebüsch | sűrű erdő; dichter Wald’ (1. fent). C) hsz. 1740: 'gyakran; oft’ (Szilágyi Sám.: Keresztyén Seneca 62: NSz.). - Sz: ~ta 1372 U./1448 k.: gyakorta (JókK. 42) [ ~ul 'elterjed' 1416 u./ 1450 k.: gakaola gr. (BécsiK. 3) | ~i 1774: gyakori (Szilágyi Sám.: Gazdaság 112: NSz.) I ~nok 1834: Gyakornok (NyÚSz. 467) ~ító 1857: Gyakorító . . . ige (Bal- lagi).
A szócsalád gyak- alapszava valószínűleg ősi örökség a finnugor korból; vö.: zürj. Ud. juk 'rakás', juk ért- ’gyűjt, rakásba gyűjt, egyesít’ (Fokos: SyrjWb.); votj. Sz. juk, luk ’rakás, csomó, gyűjtés; csapat, falka, csorda, nyáj’, lukal- 'gyűjt, összehalmoz, összerak, összeszed, összecsoportosít' ; finn joukko 'rakás, tömeg, gyűlés'; észt, jouk 'csapat, társaság, csoport’. A finnugor alapalak *joßkkz lehetett. — A magyar gyak· szó eredeti jelentése a rokon nyelvi megfele- ’ők alapján feltehetően 'csomó, rakás, halom’ volt. A gyakor ebből ’-féle, -szerű’ jelentésű -r denominalis névszóképzővel keletkezett; vö. botor, keserű, R. lapor ’lapos, sík hely’, sömör. Az alapszó ’csomó, halom' jelentéséből a gyakor ’sűrű; számos’ jelentése közvetlenül fejlődhetett; vö. ném. Haufen 'csomó, tömeg, csoport’ : > ném. häufig ’gyakori, gyakran’. — A gyakran a ’számos' jelentésben használt gyakor -n módhatározó- ragos alakja. A gyakornok nyelvújítási származék. — A szócsaládnak a gyak igével való egybe vetése, más finnugor egyeztetése, valamint törökből való származtatása téves. — A gyakor nyelvjárási szó.
MUSz. 165; Budenz: NyK. 18:4; Melich: SzlJsz. 1/2: 48; MNy. 22: 276; Vámbéry: MBölcs. 160; Trócsányi: MNy. 10: 351; Klemm: TörtMondt. 192; SzófSz.; Lavotha: MNy. 37: 19; Papp L·.: Nyr. 82: 78; SKES.; Rédei: NyK. 67: 121®; MSzFgrE.®. — Vö. gyakorol·
gyalászka 1829: „Gyalászka: Nád arató kis kasza" (MNy. 60: 120); 1839: gyaluszka (MTsz.). J: 1829: ’nádvágó kis kasza; kleine Sense zum Rohrschneiden’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Az 1839: gyaluszka alak talán népetimológiával keletkezett a gyalu alapján. — Halászati mesterszó.
Hermán: HalK. 196, 789.
gyalat 1. gyalut
gyaláz 1372 U./1448 k.: „Egyébképpen nem hathatnak ew gyala^afoknal yteletek- nel: es karho^atyoknal kewl egyeb barátokét ÿmtenÿe" sz. (JókK. 117); 1416 U./1450 k.: „Amêdenhato wr ked megbâta çtèt ί ada çtèt hembeiinç kèzebè. ? mg^aZaza çtèt’’, galozaiia sz. (BécsiK. 45, 155); 1575: meg ialászta gr. (Helt: Krón. 151: NySz.); 1580: gyolasz gr. (Tel: Fel. 10: NySz.). J: 1372 u./1448 k.: ’schmähen, schimpfen’ * (1. fent). — Sz: ~at 1416 U./1450 k.: gala· zat (BécsiK. 98) | ~atos 1416 U./145Ô k.: galazatus (BécsiK. 129) | ~atossàg 1527: gyalazatotfaag (ÉrdyK. 60) | ~kodik 1730: gyalázkodik (IrtörtKözl. 12: 227) | ~ kodás 1748: gyálázkodás (Fal: NE. 92: NySz.).
Vitatott eredetű. — 1. Az ótörökből átvett, de ki nem mutatott *gyala 'rágalom' főnév -z képzős származéka. Alapszavára vö.: CC. yala; tat. yala; kirg. Zala; nog. yála: 'rágalmazás, rágalom'; vö. még mong. yala 'bűn, büntetés'. Az átvett török szó *jala lehetett. A feltett * gyala alapszóra azonban nincs adatunk ; a gyala ember 'gyáva ember, stb. kifejezésben élő N. gyala (vö. MNy. 3. 162) ugyanis a gyaláz~Y>6\ való újabb elvonás. — 2. A gyalog alapszavának, a 'láb' jelentésű *;al-nak -áz képzős származéka. Eredeti jelentése 'lábbal tapos’; e konkrét jelentés később válhatott elvonttá. — Egyik magyarázat sem meggyőző.
Szinnyei: Budenz-Eml. 42; Munkácsi: KSz. 6: 379 ®; Gombocz: MNy. 3: 162, BTLw. 74, MNy. 16: 113; Paasonen: NyK. 42: 45; Vámbéry: MBölcs. 160; Horger: MSzav. 66 ® ; SzófSz. — Vö. gyalog.
gyalít 1. gyalut
gyalog 1227 u.: „ita vtriusque ordinis, tam Loohfeu quam Giharlog vocati” (Fejér: CD. 2: 17); 1371: Gyalug szn. (OklSz.); 1402: Gyalog szn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: „Vala- nac ke4 hadakozó galo'joc zaz huz èzè^ê" (BécsiK. 23); 1517: gyalok (DomK. 119); 1553 u.: jalogot gr. (Monírók. 3: 49); 1575: gyalag (Helt: Krón. 88: NySz.); 1801: Gyar- log, Jálog, Járog (Sándor L: Sokféle 7: 188, 8: 75: NSz.). J: A) fn. 1. 1227 u.: ? ’gyalogos katona; Fußsoldat’ (1. fent), 1416 U./1450 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1918: ’gyalogos (sakkjátékban); Bauer (im Schachspiel)' (Bp. Hírlap okt. 5. 8: NSz.). B) mn. 1. 1416 U./1466: 'gyalog járó; zu Fuß gehend' (MünchK. 41); 2. 1528: ’gyalogos (katona); Infanteristen-, Fuß-’ (SzékK. 277); 3. 1787: ’egyszerű; einfach’ (Faludi: TÉ. 121: NSz.). C) hsz. 1. 1517: 'saját lábán; zu Fuß’* (1. fent); 2. 1865/1888: 'eszköz nélkül; ohne Werkzeug’ (Vas Gereben 10: 97: NSz.). — Sz.


firyaloff-
1117
gryalogr-
~os 1587: ? Gyalogosoknak fn. gr. (OklSz.); 1799: Gyalogos mn. (Gyarmathi S.: Affinitas 157: NSz.); 1854: fn. (Bloch Fußgänger a.) I ~ol 1604: Gyalogló sz. (MA. Pedéfter a.) | ~sàg 1740: gyalogságot gr. (Taxonyi J.: Tükör. 1: 371: NSz.).
Származékszó; gyal- alapszava Ősi örök· ség a finnugor korból; vö.: cser. KH. jal ’láb’, jà'ldn ’gyalog’; md. E. jalgo, Μ. jalga ’gyalog’ ; finn jalka ’láb’, jalan, jalkaisin ’gyalog’ ; észt jalg ’láb, lábszár’ ; 1p. N. juol'ge ’láb, lábszár’. A finnugor alapalak * jalka lehetett. — A magyar szó -g eleme denominalis nomenképző; vö. kéreg, looag stb. A szóeleji gy ~ j megfelelésre vö. R. gyakor ~ jakor, gyökér ~ R. jökér stb. — Eredetileg talán főnév lehetett; határozószói szerepe feltehetően ragtalan határozói használatából alakult ki; vö. mezítláb, négykézláb, — Az elsőként idézett Giharlog adat egy 1227 utáni hamis oklevélből való, a hamisítás kora azonban ismeretlen (vö. Karácsonyi: HamisOkl. 8). — A jár szóval való egyeztetése kevéssé valószínű. Török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 146; Budenz: NyK. 10: 100; MUSz. 160®; Simonyi: Nyr. 6: 297, 9: 317, MNyelv.1 2: 205, Hat. 1‘: 421, 2: 358; Szinnyei: Budenz-Eml. 42; Nyíl.1-7; Gombocz: NyK. 39: 245; Melich: MNy. 9: 393, 13: 290; Horger: MSzav. 66; Juhász: UngJb. 15: 456; SzófSz. ® ; Fokos: Nyr. 70: 78; Sz. Kispál: NyK. 53: 55; Bárczi: MNy. 53: 190; A. Kövesi: NytudÉrt. 40. sz. 219, 225 ®; Lakó: NytudÉrt. 47. sz. 25, 57; MSzFgrE.®. — Vö. gyaláz, gyalog-.
gyalog·- 1. gyalogút 1320: ,,Venit ad vnum locum Petegy alu guta dictum” hn. (OklSz.); 1435: gyalogwtha gr. (MNy. 26: 149). J: 1320: ’ Fußweg, Fußpfad’ * (1. fent) I gyaloghíd 1519: ,,pons ante castrum wlgo ghyaloghyd” (OklSz.). J: 1519: ’Brücke für Fußgänger’ # (1. fent) | Ilyenek még: gyalogkapu ’alacsony, kis kapu’ (1754: HOklSzj. 51); gyalogajtó ’ajtó (a kapuval szembeállítva)’ (1784: MNy. 14: 156); gyalogköz ’kes- keny utca, amelyen kocsi nem közlekedik’ (1906: SzegSz.) || 2. gyalogfenyő 1450: ,,inter rubeta Gyalogjenyew vocata” (MNy. 61: 486). J: 1450: ’boróka; Wacholder’ (1. fent) I gyalogolajfa 1745: ,,Gyalog olajfa gyökér héja: cortex mezerei radicis” (MNy. 5: 187). J: 1745: ’farkasboroszlán ; Seidelbast, Wolfsbast’ (1. fent) I gyalogbodza 1783: ,,Sambucus: Ebulus . . . Gyalog Bozza” (Molnár J.: Könyvház 1: 352: NSz.). J: 1783: ’a bodzával rokon, kórós évelő növény; Ackerholun- der’ (1. fent); szakny. ’Sambucus ebulus1 I gyalogbab 1795: ,,A foly folyó [o: fölfolyó = fölfutó] Bab bővebben terem, a gyalog babnál” (Festetits Urod. Instr. 33: NSz.).
J: 1795: ’bokorbab; Zwergbohne’ (1. fent) I Ilyenek még: gyalogfuszulyka ’gyalogbab* (1758: HOklSzj. 51); gyalogborsó ’fel nem futó borsó’ (1798: Veszelszki: Fa és fűszeres könyv 351: NSz.); gyalogcsicsóka ’krumpli’ (1803: MNy. 6: 372); gyalogszeder ’mezei szeder’ (1808: Sí. Mezei fzeder a.); gyalogeper ’földi eper’ (1840: Gáspár J.: Füzérke 13: NSz.); stb. U 3. gyalogszék 1566: ,,Három galogh zek” (OklSz.). J: 1566: ’zsámolyszék ; Fußbank, Schemel’ (1. fent) | gyalogpajzs 1587: „Thatar pais. Gyalogh pais” (OklSz.). J: 1587: ’kis pajzs; kleiner Schild’ (1. fent) I gyalogrosta 1742: ,,2. avéth gyalogh Rosta” (MNy. 8: 76). J: 1742: ’kézi rosta; Handsieb, Handschwinge’ (1. fent) | gyalogszán 1774: ,,Egy fa gyalogh szán” (SzegSz.). J: 1774: ’kézzcl húzott szán; Schleife, kleiner Schlit- ten’ (1. fent) [ gyaloghíntó 1793: ,,A Városban való széllyel járásra szolgál a’ számtalan béres hintó, gyalog hintó” (Sándor I.: Külf. ut. 287: NSz.). J: 1793: ’rendszerint két embertől vitt személyszállító eszköz; Sänfte’ (1. font) | Ilyenek még: gyaloghajó ’csónak’ (1647: Major: Szót.: NySz.); gyalogorsó ’orsó <a ’tengely’ jelentésű orsó-val szemben); kézzel hajtott orsó’ (1749: Kir- Besz. 135: NySz.); gyalogrokka ’nem kerekes rokka’ (1809: Simái Kr.: VSzót. 1:7: NSz.); gyalogszekér ’kézikocsi’ (1860/1894: Jókai 15: 175: NSz.); gyalogkocsi ’kézikocsi’ (1860: Ormós Zs.: Ut. emí. 2: 18: NSz.); gyalogháló ’két embernek való húzóháló’ (MTsz.); gya- logfészer ’esernyŐ’ (ÚMTsz.); gyalog kút ’pusz- tai gödorkút’ (ÚMTsz.); stb. || 4. gyalogszer 1596: ,,U maga is gialog szerben szaluan, seregét... el rendele” (Decsi: SallJ. 49b: NySz.). J: 1. [régen ~ben, újabban ~relf 1596: ’gyalog, gyalogosan; zu Fuß’ (1. fent); 2. 1893: ’gyalognapszám, kézi napszám; Taglöhnorarbeit ohne Gespann’ (MTsz.) I gyalogvásár 1789: „EsztendŐtt által négy gyalog Vásárok, Barom Vásárokká! együtt tartassanak” (MNy. 14: 156). J: 1789: ’ki- rakodó vásár; Krammarkt’ (1. fent) | Ilyenek még: gyalogsor 'községi ingyenes napszám’ (AÍTsz.); gyalognapszám ’két keze munkájáért kapott napi bér’ (SzegSz.); gyalogpiac ’a piacnak az a része, ahol nem kocsikról árulnak’ (SzegSz.); gyalogrobot 'gyalogosan, fogat nélkül végzett robot’ (UAÍTsz.); stb. II 5. gyalogposta 1767: „Gya- log-pofta: Tabellarius pedes, ein Fuß-Post, Brief-Träger zu Fuß” (PPB.). J: 1767: 'postát vivő gyalogos küldönc; Fußbote, Brief- bote’ (1. fent) | gyalogsátán 1804: „Médea, Medúza . . . ezek mind szép Teremtések voltak, mint meg meg annyi gyalog Sátányoh” (Farkas A.: Menny. 76: NSz.). J: 1. 1804: ’tündér; Fee | boszorkány; Hexe’ (1. fent); 2. 1923: ’házasságközvetítő nő; Heiratsvermittlerin I pletykás vénasszony; altes Klatschweib’ (ŰAÍTsz.) ] gyalogkövet 1846:


nyalom
1118
gyalu
„hiteles gyalogkövet által rögtön küldje a’ megye székvárosába” (Kuthy L.: Hazai Rejt. 2: 607: NSz.). J: 1846: ’gyalogposta; Fußbote’ (1. fent) | gyalogbéres 1856: „Tizenharmadik évében gyalogbéressé tette Ôtet a pusztai közvélemény” (Garay A.: Fal. él. 2: 44: NSz.). J: 1856: ’kisbéres, ostoros gyerek; Ochsenknecht, Treiber’ (1. fent) | gyalogvőlegény 1881: „ha édesanyám miatt tisztességes mátka nem lehetek, leszek mások csúfja: gyalog-vőlegény” (Palotás F.: Otthon 41: NSz.j. J: 1881: ’olyan vőlegény, aki esküvő után a lányos házhoz megy lakni; derjenige, der nach der Hochzeit zur Familie seiner Frau zieht’ (1. fent) | Ilyenek még: gyaloginas: ’szolga, akinek gyalog kell járnia’ (1767: PPB.); gyalogbetyár ’nem lovon járó, kisebb stílű betyár’ (1851: Falu könyve 203: NSz.); gyalogkalendárium ’olyan személy, aki mindenről van értesülve’ (ŰAÍ- Tsz.); gyalogördög ’gyalogsátán, házasság- közvetítő’ r (ÚMTsz.) ; gyalogpásztor ’juhász, kanász’ (ÚMTsz.); gyalogszarka ’házasság- közvetítő asszony’ (ŰMTsz.); gyalogtudós 'szegénynek maradt okos ember’ (ÚMTsz.) II 6. gyalogsáska 1787: „Mikor [a’ sáskák] . . . még nem repülhetnek Gauga [a’ nevek], . . . (Magyarul gyalog-sáskának mondjuk)” (Mátyus I.: Ö és új Diáét. 3: 363: NSz.). J: 1787: ’sáska lárvája; Larve der Heuschrecke’ (1. fent) | gyaloglepe 1893: „gyalog-lepe: [tréf.] tetű” (MTsz.). J: 1893: ’tetű; Laus’ (1. fent) [ gyalogbéka 1957: „gyalogbéka: . . . varangyos béka” (SzegSz.). J: 1957: ’varangyos béka; Kröte’ (1. fent).
A gyalog- előtagú összetett szavak jelzős szerkezetekből forrtak össze, és az előtag főnévi vagy melléknévi funkcióban szerepel bennük. A legkorábbról adatolható 1. csoport szavaiban alakulhatott ki a gyalog-nak ’a rendesnél, szokásosnál kisebb, alacsonyabb’ jelentése, s ezekből, eredetileg valószínűleg ilyen szerepű jelzőként került a 2. és a 3. csoportba tartozó összetételekbe. A 2. és különösen a 3. csoportban tovább módosult az előtag jelentése, főképpen a ’kézi’ irányába. A nyelvjárásokban nagyszámú ilyen összetétel él. A 4. és 5. csoport szavai közvetlenül jöttek létre az előtag ’gyalogos, gyalogosan végzett’ jelentése alapján. Mint a 3. csoportban, az 5.-ben is megfigyelhető a kedvezőtlen irányú jelentésfejlődés (gyalog- vőlegény stb.); ebben az tükröződik, hogy a lóháton járó embert tekintélyesebbnek tartották, mint a gyalogost. Hozzájárulhatott a rosszalló irányú jelentésfejlődéshez az is, hogy a sok járkáláshoz, jövésmenéshez a dologtalanság és a pletykahordás képzete kapcsolódott. A gyalogsáska és a gyaloglepe valószínűleg azért gyalog-, mert nem tud repülni, mintegy gyalog, vagyis a földön jár. A gyalogbéka pedig talán — ugyanezt a szemléletet tükrözve — a leveli béká-val való szembeállítást fejezi ki. — Legnagyobb részükben nyelvjárási szavak, de a köznyelvben is él számos gyalog- előtagú összetétel az itt bemutatottakon kívül is (1. ÉrtSz.).
Kúnos: Nyr. 11: 339; Viski: MsgNépr. 1: 267; Techert: MNy. 32: 316; Gombocz E.: BotTört. 46; SzófSz. gyalog a.; Szabó T. A.: Ethn. 52: 145; Beke: Nyr. 74: 292, 76: 300. — Vö. gyalog.
gryaloin 1323/1351: „Cuiusdam stagni Gyalmastou vocati” sz. hn. (OklSz.); 1450 k.: ? GyaZZumfenek hn. (Györífy 1: 238); 1478: Gycílom hn. (OklSz.); 1550 k.: „gÿalom: sagena, retr magnum” (KolGl.: NyF. 45. sz. 11); 1644: gialamolhatni sz. (MNy. 10: 369). J: 1323/1351: ’hosszú kerítőháló, melynek közepén zsák van; Zuggarn, Zugnetz’ (1. fent).
Ótörök eredetű; vö.: CC. ilim; türkm. yïlïm; kkalp. zilím; csuv. éilam; jak. ilim: ’halfogó háló*. Megfelelői más török nyelvekben is. A török szó valószínűleg a yïl- ’kötöz’ ige származéka. A vog. T. iawm; osztj. Ko. jatam: ’halfogó háló’ a tatárból, a cser. silim ’ua.’ (MSFOu. 48. sz. 193) a csuvasból való. — A magyarba került ótörök alak *jïlïmlehetett. Aszókezdő köztörök y ~ mai csuv. á ~ m. gy megfelelésre vö. pl. gyom, gyűrű. Az első szótagbeli török ï ~ m. a megfelelés még nincs kellően megmagyarázva; hasonló megfelelés mutatkozik a karvaly és sajt szóban. — A halászmesterség szava.
Munkácsi: Nvr. 13: 261, Ethn. 4: 198 ®, 6: 137, NyK. 27: 156; Gombocz: NyK. 28: 162, MNy. 3: 163®, BTLw. 74, MNy. 16: 114®; Horger: MNy. 8: 455; Paasonen: NyK. 42: 55; Vámbéry: MBölcs. 160; Rasá- nen: MSFOu. 48. sz. 193; Kannisto: FUF. 17: 89; Ligeti: MNy. 33: 300; SzófSz.; Sz. Kispál: NyK. 53: 55; Bárczi: Szók.2 73.
gyalu 1395 k.: „affcía: jaZu [o: gyalu]” (BesztSzj. 754.); 1416 U./1450 k.: galultatot meg sz. (BécsiK. 110); 1713: gydloltattot sz. (Vallást. Nniiij: NySz.); — gyallanyi sz., gyállás sz., isten-gyarolta sz. (MTsz.); gyalló, gycdlú (ÚMTsz.). js 1. 1395 k.:? ’forgácsoló kéziszerszám; Hobel’ # (1. fent), 1416 u./ 1450 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1597: 'zöldségfélék felaprítására szolgáló szerszám; Hobel für Futter, Gemüse usw.’ # (OklSz. répa-gyalu a.); 3. 1795: ’földgyalu; Planierbagger’ (Festetits Urod. Instr. 15: NSz.). — Szs 1416 U./1450 k.: sz. (1. fent) | ~s 1519: Gyalws szn. (MNy. 10: 80); 1833: Gyalus fn. (Kassai 2: 252) I ~latlan 1594: Gialulatlan (MNy. 61: 237).
Vitatott eredetű. — 1. Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. Közvetlen előzménye


gryalut
1119
gyanánt
nem mutatható ki, csak annak esetleges igei alapszava és más képzős származékai. Vö.: oszm. z$ki ’két nyelű kés’ (SDD.); tat. 'ïèï- ’dörzsöl, súrol’ (Hadi.), ïèqï ’nyeles kés’ (AOr. 18: 59); bask. yïsï- ’gyalul’; yïsqï ’gyalu’; kirg. íi&i- ’gyalul’; nog. ïsqïla- ’ua.’. A török yïs-, yïèï- ’gyalul’ igének — e magyarázat szerint — feltehető -q eszközképzős származéka *yïsïq vagy *yïêaq lehetett. Ennek csuvasos megfelelője, a *JïZïy vagy kerülhetett a magyarba. Az első szótagbeli török ï ~ m. a megfelelésre vö. gyalom. — 2. Ősi örökség az ugor korból; vö.: vog. T. far, P. farrá ’színlővas’, T. iark-, Szó. ipry- ’vakar, gyalul’ (FUF. 30: 263). E magyarázat szerint az r hangú alakváltozat volna eredetibb. A szótörténeti adatok azonban ennek ellentmondanak. — Egyik magyarázat sem túlságosan meggyőző.
Vámbéry: NyK. 8: 146, MBölcs. 160; Budenz: NyK. 10: 118; MUSz. 298; Gombocz: Nyr. 29: 55; Melich: RÉtH. 6: 74; Munkácsi: Nyr. 62: 66; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 431; Németh: AOr. 18: 58®; MSzFgrE. ®.
gryalut 1608: „Wizi teök wize almot hoz Bemedre, az heuseget termeset ellen gialut- ia” (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 296). J: 1608: ’mérsékel; mäßigen, abmindern’ (1. fent) [I nyalat 1619: „Az melegseg az el gyalatot tagokat meg indita” sz. (Forró: Curt. 464: NySz.). J: 1619: ’érzéketienné tesz; unempfindlich machen’ (1. fent) (I gryaluszik 1647: „a teste . . . úgy neki gyaluszik, hogy a vereségnek fájdalmát nem is érzi” (GKat: Válts. 2: 59: NySz.). J: 1647: ’érzéketlenné válik; unempfindlich, fühllos werden’ (1. fent) || gryalít 1873: „G y alit: csillapít, megszüntet” (Nyr. 2: 135). J: 1873: ’csillapít; stillen, lindern’ (1. fent) || gryaludik 1886: „gyaluszik, gyaludik . . . lassanként türhetővé válik” (Nyr. 15: 45). J: 1886: 'csillapodik; nachlassen, sich lindern’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Tagjainak alaktani sajátságai arra mutatnak, hogy nyelvünknek eléggé régi elemei közé tartozik. — A gyala,t, gyalut kihalt, a gyaluszik, gya- ludik, gyalit nyelvjárási szinten él.
Beke: Nyr. 59: 17.
gyámot 1456 k.: „taplalafnak kerete auag gyamoknak” (SermDom. 2: 334); 1590: gyámolúl gr. (Kár: Bibi. 1: 611: NySz.); 1595: Yamol (Ver. 21); 1604: Gyámoly (MA. Pedámen a.). J: 1456 k.: ’táplálás; Ernährung | támasz; Stütze’ (1. fent). — Sz: ~ít 1456 k.: gÿamoloha gr. (SermDom. 2: 555) I ~ tálán 1636: gyámoltalan (Pázm: Préd. 552: NySz.) [ ~atlan 1792: Gyámolat- lan (SzD. Gyámol a.) || gyám 1787: „Gyám: Pátrónus vagy Pátróna” (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt: NSz.). J: 1. 1787: ’gondviselő; Vormund’# (1. fent); 2. 1808: ’támasz; Stütze’ (SI.). — Sz: ~ság 1804: Gyámságát gr. (Georch I.: Honnyi törv. 1: 195: NSz.) I ~ kod ás 1843: gyámkodását gr. (Nagy lg.: Roche 3: 109: NSz.) | ~kodik 1844: gyámkodni sz. (Kemény Zs.: Kort. 2: 22: NSz.).
A szócsalád alapja, a gyámol ismeretlen eredetű. A gyámol R. jámol kettősségre vö. győz R. föz stb. A gyámoly változat Zy-je palatalizálódás eredménye. A NySz.- ban egy adattal igazolt gyámol ’gyárnolít’ (1621: MNyil: Agend. 286: NySz.) ige a gyámol főnévből keletkezett úgy, hogy az ápol, csiszol, rabol, tombol stb. alapján a n y elvérzék megtévedésével igének fogták fel. A gyám a gyámol nyelvújítási megcsonkítása; vö. cikk, cím. A gyámoltalan : gyámo- latlan-ra vö. gondtalan : gondatlan stb. — A gyám török származtatása, továbbá a tám szóval való azonosítása nem fogadható el. — A gyámol elavult szó.
Fábián: NyK. 2: 2; CzF.; Nagyszigethi Kálmán: Nyr. 25: 121; NyÚSz. 111; Vámbéry: MBölcs. 161; Horger: NytAl.1 122; SzófSz. gyám a.
gyanánt .1403: „az wydeky bort . . . ez mÿ varofonkj gialant es neúe alatt valakj el adand” (RMNy. 2/2: 2); 1519: gyanánt (JordK. 564); 1544: gyaránt (RMKT. 2: 240); 1566: janánt (Simonyi: Hat. 2: 216); 1754: gyánánt (Csete I.: Panegyrici 67: NSz.); 1769: gyáránt (Telek J.: Korona 831: NSz.); 1770: Gyanán, gy'élún, gyelúnt,gy'énúnt (Kalmár: Prodr. 171); — gyalán (ÚMTsz.). J: 1403: ’in der Eigenschaft, in der Form, als ob . . .’ # (1. fent).
Megszilárdult rágós alakulat, keletkezésének módja azonban nincs teljesen tisztázva. Feltehetően a gyanú főnév R. gyanó változatának egyes számú, 3. személyű birtokos személyragos és -n határozóragos gyanaján alakjából (vö. 1519: „az ev hatokat valaz- tottak magoknak itten gyanayan”: CornK. 164) jött létre nyomatékosító szerepű -t locativusi raggal. Birtokos szerkezetből vált önállóvá. Jelentésfejlődése ’mást gyanítva, vélve’ ’más helyett, más képében’ lehetett. Hasonló jelentésű a R. gyanúba; vö. 1522: „Ees aadanak een ethkem gyanaba mergeth” (KeszthK. 171). A gyalánt, gyaránt változatok el hasonulással, illetőleg azt követő Z > r fejlődéssel keletkezhettek; vö. R. lengyen > lengyel, világ > virág stb. — Kevésbé valószínű az a felfogás, mely szerint az -ént rag mélyhangú változatával keletkezett. A gyalog szóval való egybevetése, valamint török származtatása téves.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 146; Budenz: NyK. 10: 100; Simonyi: Hat. 2: 210®; Szily: MNy. 7: 216 ®, Nyr. 40: 326; Mészöly:


gyanta
1120
gyanúper
MNy. 11: 65 ; EtSz. 1: 1566 -ént a. ; Knöpfler: Nyr. 67: 135; Klemm: TörtMondt. 242; SzófSz.®; Benkő: MNy. 48: 203; Berrár: TörtMondt. 60; Sebestyén: Névut. 54. — Vö. gyanú.
gyanta 1500 k.: „Karrabe vulgo Cambra, tamen apud nos gyentha” (TemGl.: Szilá- dy 68); 1525 k.: Gÿumthar (MNy. 11: 81); 1533: Gonta (Murm. 1551.); 1539: giantar (OklSz.); 1542: gentharos sz. (OklSz.); 1550 k.: gÿantha (KolGl.: NyF. 45. sz. 11); 1577: gionta (KolGl.: NyF. 45. sz. 32); 1598: Gyon- tárnál gr. (Decsi: Adag. 291: NySz.); 1611: Gyanta (MA.); 1685: jánta (Com: Orb. 27: NySz.); 1745: gyántár (Magyary-Kossa: OrvEml. 2:^ 253); — gyóntáros sz. (MTsz.); gyónta (ÚMTsz.). J: 1. 1500 k.: ? 'borostyánkő; Bernstein’ (1. fent), 1519/1523: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1525 k.: ’egyes fanemekből, főleg a fenyőfákból elŐszivárgó sűrű, ragacsos folyadék; Harz’* (1. fent); 3. 1542: 'máz; Glasur, Schmelz' (1. fent); 4. 1923: 'pálinka; Branntwein' (ÚMTsz.). — Sz: /4s 1542: 1. fent; 1585: gyantás (Cal. 49) | *Cz 1604: Gyantazom gr. (MA.).
Jövevényszó, de sem végső forrása, sem közvetlen átadója nincs kellőképpen tisztázva; vö.: litván gintáras, gintaras, gentäras (Fraenkel: LitEtWb. 1: 152); lett dzïtars, dzïntars, zïtars (Fraenkel: LitEtWb. 1: 152); ném. R. kentner; k. lat. gentarum; or. XHmúpb: 'borostyánkő'. A középkori latinba, a németbe és az oroszba a balti nyelvekből, több szláv nyelvbe (vö.: big. ÜHmap; szín. jántar; cseh jantar; ukr. xnmáp: ’ua.’) pedig az oroszból került át, többnyire az újabb időkben. — A m. R. gyantár talán a k. lat. gentarum tőalakjából származtatható, s a meghonosodás módját illetően a m. kar2, mód, pont stb. szavakkal vethető össze. A másodlagos gyanta változat gyantárt, gyan- tárból stb.-féle toldalékos alakok alapján jöhetett létre az r kiesésével. 2 — 4. jelentése a magyarban fejlődött ki. A köznyelvi 2. jelentés abból érthető, hogy a borostyánkő maga is megkövesedett fenyőgyanta; a 3. jelentés a mázkészítéshez használt gyantafélékkel függ össze. A 4. jelentés a 'hegedű- gyanta' tréfás átviteléből keletkezett: evés, nótázás előtt „gyantázni” szokták a torkot. — A gyant-a török eredeztetése téves.
Miklosich: Nyr. 11: 162; Munkácsi: Ethn. 8: 19, KSzí 12: 353; Asbóth: ArchSl- Ph. 22: 453, NyK. 30: 209; Melich: SzlJsz. 1/2: 48, NyK. 39: 52; Takáts: Száz. 40: 641; Wichmann: MNy. 4: 303; Trócsányi: MNy. 10: 352; \Támbéry: MBölcs. 161; Simonyi: Nyr. 44: 55; Lokotsch 1004.; A’iski: Msg- Népr. 2: 356; SzófSz.®; Deme: MNy. 38: 115; Bárczi: MNy. 45: 185 ®; Kniezsa: SzlJsz. 833 ® ; Machek: EtSIÖSl. 170; Á'asmer: RussEtWb. 3: 491; Hadrovics: NytudÉrt.
50. sz. 52; Gunda: Vir. 1966. 204; Tamás: UngElRum. 380. (Slawski: SlEt. 1: 501.)
gyanú 1372 U./1448 k.: „efefnek jojaty- tyara gyanakoduan gyermekének efefen” sz. (JókK. 159); 1401: Gyanos sz. szn. (MNy. 10: 80); 1584: „Nem éltetvén gonoz akaratot, vélekódesőket, gyanót, haragot” (Bey- the: Epist. 215b: NySz.); 1585: Gianusag sz. (Cal. 1037); — gyalitt sz. (MTsz.); gyana (ÚMTsz.). J: 1372 U./1448 k.: 'Verdacht, Argwohn’ * (1. fent). — Sz: gyanakodik 1372 U./1448 k.: sz. (1. fent) | ~s 1401: szn. (1. fent); 1529 e.: gyanos mn. 'gyanakodó' (VirgK. 134); 1585: 'gyanút keltő’ (Cal. 1037) I gyanít 1416 U./1490 k.: ganeitatok gr. (AporK. 15) I gyanakodás 1456 k.: gÿanako- dafth gr. (SermDom. 2: 573) | ~ság 1474: ganofag (BirkK. 5) | ~ságos 1474: ganoíagoa (BirkK. 6) I gyanakszik 1570: gyanakodom gr. (MNy. 38: 133) | ~sít 1649: gyanúsítják gr. (NyÚSz.) [ ~tlan 1792: gyanútlan (Μ. Museum 2: 339: NSz.) | ~sítás 1840: gyanúsítására gr. (BpSzemle 2:2: NSz.) | gyanakvás 1863: gyanakvás (Kazinczy G. —Molière: Fösv. 4: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A gyanúsít talán Geleji Katona Istvántól származik, a gyanútlan nyelvújítási alkotás. — Az 1213/1550: Gyónón szn. (VárReg. 150.) idetartozása kevéssé valószínű. Az 1401: Gyanús szn. (MNy. 25: 310) valószínűleg íráshibás alak, és azonos a fent idézett 1401-i adattal. — Törökből való származtatása, valamint indo- iráni egyeztetése nem valószínű.
Á'ámbérv: NvK. 8: 146; Budenz: NyK. 10: 100, 18: 23*1; Balassa: NyK. 24: 285; Munkácsi: ÁKE. 309; Tolnai: Nyr. 32: 567, Nyúj. 32; Schmidt: Nyr. 52: 67; SzófSz.®; Moór: Nyr. 73: 20. — Vö. gyanánt.
gyanúper 1614: „Én ez dologhoz bizonyost nem tudok mondani, noha gyanú perrel hozzá szólhatnék” (Pázmány: ÖAl. 5: 32). J: 1614: 'gyanú; Argwohn' (1. fent).
Latin mintára keletkezett tükörszó; vö. k. lat. causa suspicionis 'gyanúper' (tkp. 'gyanúval kapcsolatos per, peres ügy'). A latin kifejezés a gyanús [= elfogultsággal gyanúsítható] bírák ellen való oltalomkérésnek a neve. A középkori igazságszolgáltatásban akkor éltek gyanúperrel, mikor a gyanús bírák ellen védelmet keresve, az ügynek a legfelsőbb bíróság elé való terjesztését kérték; vö. 1321: „in ipsa causa habeant vos pro suspectis” [= ebben az ügyben gyanúsnak tartanak benneteket] (Nyr..65: 102). — Csak a gyanúperrel él szólásszerű kifejezésben használatos.
Kertész: Nyr. 65: 101 ®, 66: 56; SzófSz. gyanú a.; Beke: Nyr. 73: 91; O. Nagy: Mi fán terem ? 133 ® .


gr y il Pi ύ
1121
gyapot
gyapjú 1332 — 7: ? „Bank sac. de v. Gapyu, Gapid [sz.]” hn. (Györffy 1: 621); 1395 k.: „lana: gepiu” (BesztSzj. 1011.); 1405 k.: gapiu (SchlSzj. 1431.); 1416 u./ 1450 k.: gapiam,at gr. (BécsiK. 182); 1566: gyaptyut gr. (Helt: Mes. 62: NySz.); 1595: Y apyu (Ver. 110); — gyëpü (Nyr. 31: 87); gyapê, gyapó (Nyr. 84: 111); dzsapcsi, dzsap- ju, gyapgyi, gyaptyi, gyaput gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1332 — 7: ? ’a juh göndör, fürtös szőrzete, különösen lenyírt állapotban vagy fonállá feldolgozva; Wolle’ # (1. fent), 1395 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1673: ’gyapjas szőr a növények levelén, szárán; Wollhaar auf den Blättern und Stielen der Bilanzen’ (Com: Jan. 23: NySz.); 3. 1935: ’sarjú; Grumt, Nachgras | sarjadzás; Entsprießen’ (SzamSz.); 4. 1940: ’szörme; Pelzwerk’ (MNy. 37: 211). — Sz: gyapjas 1470: Egidio Gyapyas szn. (OklSz.); 1522: Meg gyapywful[a]tanak sz. (KeszthK. 158); 1533: Gyapias (Alurm. 1068.).
Otörök eredetű; vö.: oszm. yapagi, ya- pak; bask. yabaya; kirg. iabagï: ’birkagyap- jú’. Ez valószínűleg a török yap- 'befed, betakar’ ige származéka, és így összefügg a törökség több ágában megtalálható yapïq ’befedett; takaró’ szóval; vö.: pl. CC. yabovli ’takaróval ellátott’; Kääp yapïq ’befedett’; oszm. yapzk ’lótakaró’. — A magyarba került ótörök alak *]αραγϊ lehetett, amelyből ugyanolyan hangfejlődésen keresztül alakult a m. gyapjú, mint az ótörök *burayu- ból am. borjú. A szó magas hangrendű változatára a régiségből csak egy adatunk van, a BesztSzj.-bői, ez azonban lehet hiba is. A csángó nyelvjárásban meglevő gyepű alak a gyep, illetőleg gyepű analógiás hatására újabban is kifejlődhetett. Mindenesetre a szó magas hangrendű változatának kérdése további vizsgálatot igényel. — A gyapjú 2. és 4. jelentése hasonlóságon, illetőleg érintkezésen alapuló névátvitel eredménye. 3. jelentése abból érthető, hogy a lekaszált fű töve újra kihajt, akárcsak a megnyírt juh gyap j i.
Fábián: NyK. 5: 244; Vámbéry: NyK. 8: 146, MBölcs. 161; Budenz: NyK. 10: 82; Gombocz: MNy. 3: 163 ® , BTLw. 75; Kräuter: MNy. 9: 24; Horger: MNy. 9: 111, M- Szav. 67; Beke: Nyr. 59: 241; SzófSz.; Bárczi: MNy. 46: 227, Szótöv. 38; Mikesy: MNy. 51: 3Î2® ; Grétsy: Szóhas. 238.
gyápol 1861: „gyápolni: feddoni, gya- lázni. (gyergyói szó)” sz. (MNyszet. 6: 329); 1863: í&gyáfol gr. (Kriza: Vadr. 507). J: 1. 1861: 'korhol, szid, becsmérel; tadeln, beschimpfen, schmähen’ (1. fent); 2. 1861: ’leteper; überwältigen’ (MNyszet. 6: 372).
Ismeretlen eredetű. Vizsgálatot érdemel az a feltevés, hogy agyává ~ N. gyapaj ~ N. tyapa származéka, s tulajdonképpeni jelentése ’gyávának, hitványnak tart, mond’. Mindenesetre a várható *gyapál helyetti gyápol alak magyarázatra szorul. — Nyelvjárási szó.
Kemenes Pál: MNy. 15: 104; Fekete: Zárh. 6 ; SzófSz. gyáva a.
gyaponik 1456 k.: „Si sunt frigidi, inflammantur: meg gapontÿa” sz. (SermDom. 2: 490); 1470: megÿapontÿa sz. (SermDom. 2: 490); 1519 k.: „az kegyetlen feye- delm: nagyon megh gyaponek” (DebrK. 542); 1527: ffel gyopont sz. (ÉrdyK. 465); 1881: gyappanik (Nyr. 10: 471). J: 1456 k.: ’gerjed, lángra gyúl; entflammen’ (1. fent). — Sz: ~t 1456 k.: 1. fent.
Ismeretlen eredetű. Talán -n mozzanatos képzős származék. Ugor egyeztetése, török származtatása, továbbá a gyúlik, gyullad- hoz kapcsolása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
CzF.; MUSz. 391; Simonyi: MNyelv.1 2: 210; Vámbéry: MBölcs. 161; D. Bartha: Szóképz. 35.
gyapor 1604: „Gyapor, Gyapora: Foo- cundus” (MA.); 1636: gyopor (Sam: Agend. [o: Cer.] 47: NySz.); — gyapar (ÚMTsz.). J: 1. 1604: ’termékeny; fruchtbar’ (1. fent); 2. 1636: ’tápláló; nahrhaft’ (1. fent).
Elvonás eredménye a gyarapodik ~ gyarapszik ige R. gyaporodikgyaporoszik változatából. A gyapora alak létrejöttében a szapora analógiás hatása is közrejátszhatott. A nyelvújítás során felújították; vö. 1808: Gyaporaság sz., Gyaporú sz. (SI.). — A N. gyapor növénynév nem ide, hanem a gyopár- hoz tartozik. — Török származtatása nem fogadható el. — Elavult szó.
CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 146, MBölcs. 42; Budenz: NyK. 10: 100; Tolnai: Nyúj. 82; Balassa I.: MNy. 37: 186 ®. — Vö. gyarapodik.
gyapot 1372 U./1448 k. : „bel dugak aj febnek helytt ruhaual es gÿapotual”, gÿap- podpan [□: gyapotban] gr. (JókK. 68, 69); 1395 k.: gaputh (BesztSzj. 698.); 1494: Gyopoth (OklSz.); 1548: gyapottat gr. (LevT. 2: 11); 1779 u.: gyapat (Miháltz I.: Major 2: 80: NSz.); 1889: gyapotát gr. (MNy. 5: 187). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’pamut; Baumwolle’ # (1. fent); 2. 1833: ’ gyapjú; Wolle’ (Kassai 2: 256); 3. 1889: ’vatta; Watte’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. — Törökből való származtatása (vö.: csacr. yapuk; oszm. yapik: ’pamut’) kevéssé valószínű.
Vámbéry: MEr. 210; Munkácsi: NyK. 17: 70, 75, 95; Horger: MSzav. 67; SzófSz. ® ; Bárczi: Nyr. 80: 4.
gyár 1. gyárt
71 Történeti-etimológiai szótár


gyarapodik
1122
gyarló
gyarapodik 1518 k.: „iften . . . monda. gyarapogyatok ef fokaffulyatok" (SándK. 32); 1519: gyoropodny sz. (JordK. 798); 1535: gyarapodik (Ozor: Christ. 143: NySz. gyarap-ik a.); 1573: gyaporodik (Born: Evang. 1: 253: NySz. gyarap-ik a.); 1713: gyaporod (Kisv: Adag. 377: NySz.); — gyalapodik, gyarapodik (MTsz.). J: 1518 k.: ’sich (ver)mehren’ # (1. fent) || gyarapik 1527: „gyoropyk vala mynden leelky yozag- ban" (ErdyK. 543). J: 1527: ’ gyarapodik; eich (ver)mehren’ (1. fent) || gyarapszik 1582: „a bűn . . . igen gyaporoszic es meg vastagszic, ha eleit nem vesszuc" (Born: Evang. 4: 500: NySz. Gyarapodik a.); 1643: Meg gyarapoznak gr. (Pathai: Sacr. 128: NySz. mëg-gyarapodik a.); 1867: gyarapszik (Rákosi J.: Shaks. Fels. szer. 270: NSz.). J: 1582: 'gyarapodik; sich ( vermehren’ (L fent) II gyarapít 1621: „Gyarapítóm: Foe- cundo” (MA.); 1660: gyaporicsa gr. (Megy: 6Jaj. 46: NySz.); 1778/1890: gyaropithatod sz. (Kazinczy: Lev. 1: 10: NSz.); — gyura- pét (ÜMTsz.). J: 1621: 'szaporít, növel; (vermehren’ (1. fent) || gyarapul 1770: „fog gyarapodni sokat, gyarapúlva naponként" sz. (NyÜSz.). J: 1770: 'gyarapodik; sich vermehren’ (1. fent) || gyarap 1784: „gyarap: gyapóra, gyapor . . . {zápora" (Szíj. 29). J: 1784: 'szapora; fruchtbar' (1. fent).
A szócsalád alapja, a R. gyarapik ige ismeretlen eredetű. A gyarapodik, gyarapul, gyarapszik visszaható, a gyarapít pedig műveltető képzővel keletkezett. A gyarapszik gyarapodik viszonyára vö. telepedik ~ telepszik, Ülepedik ~ ülepszik. A gyap- kezdetű formák feltehetőleg másodlagos, hangátvetéses alakok. A gyarap nyelvújítási elvonás eredménye a gyarapodik stb. igéből. — A szócsalád alapszavának török származtatása nem fogadható el. — A gyarapul ritka, a gyarapik, gyarap kihalt szó.
Simonyi: TMNy. 423; Vámbéry: MBölcs. 161; SzófSz. gyarapít, gyarapodik a.; Balassa I.: MNy. 37: 186; Ruzsiczky: KazTájsz. 250. — Vö. gyapor.
gyárat 1461 k.: ? „Stephanus Garatoth” sz. szn. (MNyTK. 105. sz. 5); 1604: „Egy kő, mellyel elein az vargac bort tiztitotac, gyarattac” (MA. Agérat a.). J: 1. 1604: ’(bŐrt) vakar, kapar, tisztít; (Leder) schaben, säubern’ (1. fent); 2. 1807: '(gyapjút, kendert) gerebenez; (Wolle, Häuf) hecheln, raffeln’ (Márton); 3. 1831: 'sarlóval vág; sicheln’ (Kreszn.); 4. 1893: 'koptat; ab- wetzen’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű. Talán a gyárt régi gyárát változatával azonos. Az ige eredetibb általános, 'csinál' jelentése különféle konkrét cselekvések jelölésére szűkülhetett, és ezek a gyárát alak vált ozathoz kapcsolódhattak. Valószínű, hogy az 1795 k. : „Gyarlani: faragni, tsinálni” (Takáts R.: Told. D. v. : NSz.) szintén ide tartozik, s feltehetőleg úgy keletkezett, hogy a gyárát szó végi t hangját képzőnek érezték, és egy másik képzővel cserélték fel. — A török tara- 'fésül' igével való egybevetése, valamint iráni származtatása nem fogadható el. — Nyelvjárási szó.
Vámbéry: NyK. 8: 146; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: ÁKE. 310; Gombocz: MNy. 3: 163; Horger: MNy. 10: 11®; Schmidt: Nyr. 52: 67; Balassa 1.: MNy. 37: 188; Kálmán: MaiNyj. 23; Mártinké: Nyr. 78: 235. — Vö. gyárt.
gyarlót 1833: „Gy arlat, meljbŐl m. r. lett Gyárát: Cursat. Syn. Taslat, et sono tenui Peslet; Sátrát, loco: Sartat G. cum S. perm." (Kassai 2: 258). J: 1833: ’jár-kél; hin und her gehen’ (1. fent) || gyartat 1838: „Gyártatni: fájós farkereszttel, mind a’ két lábával sántáivá mehetni. Székely szó" (Tsz.). J: 1838: 'sántít; hinken | vánszorog; sich schleppen’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán a jár ige gyár alakváltozatának származékai. Ez a feltevés azonban főképpen alaki vonatkozásban további vizsgálatra és megerősítésre szorul. — Nyelvjárási szavak.
Knöpfler: Nyr. 67: 136. — Vö. jár.
gyarló 1456 k.: garlofagus sz. (SermDom. 2: 142); 1470: „stola ista non est ex mortali vellere (gÿapiubol): halalatos gyarlóból” (SermDom. 2: 170); 1512 k.: yarlo (WeszprK. 54); 1560: giaro (LevT. 1: 369); 1566: iárlo (Helt: Mes. 55: NySz.); 1732: Gyalló (Fr: SzJán. 46: NySz.). J: 1. 1456 k.: 'bűnre hajló, esendő (ember); fehlbar (Mensch)’# (1. fent); 2. 1470: ’erŐtlen, gyenge, silány; hinfällig, schwach’ # (1. fent). — Sz: ~ság 1456 k.: sz. (1. fent); 1474: garlofagoknak gr. (BirkK. 1) || gyarlik 1815: „Gyarlani: lankadni, sikamlani” sz. (Kazinczy: Munkái 7: 352: NSz.). J: 1. 1815· 'lankad, gyengül; ermatten, nachlassen’ (1. fent); 2. 1831: 'hibáz, botíik; fehlen | belekeveredik valamibe; sich verstricken’ (Kreszn.). — De vö. 1770: „jobbára ez az oka, hogy gyarlódunk erkőltsinkben" sz. (Faludi: ÜÉ. 2: 138: NSz.).
Valószínűleg ótörök eredetű szócsalád, a megfejtés részletei azonban vitatottak. — 1. A gyarló a köztörök yarïl- ’elszegénycdik’ igéből képzett yarïlïy, yarlïy 'szegény, nyomorult’ átvétele; vö.: CC. yarli; tat. yarlz; kirg. zarli, zarïlï; leb. yarïlïg (Radi.); esuv. yurld (< tatár): ’szegény, nyomorult’. A magyarba került török szó *jarViy hangtestű lehetett. A gyarlik ige úgy keletkezett, hogy a gyarló-t melléknévi igenévnek fogták fel. — 2. A gyarló egy esu vasos jellegű *jarliy ’bűnös’ átvétele, amelynek köztörök jellegű alapigéjo, a yaz- 'bűnt követ el’ és ennek


gyarmat
1123
gyász
származékai a törökség több ágában megtalálhatók. A magyar melléknévvel egyező képzésű török szó eddig nincs kimutatva, csak a y az- ige szenvedő alakja található meg a hakasz nyelv egyik régebbi nyelvjárásában; vö. kïzïl yazïl- ’hibát követ el* (Radl.). A yazïl- ige *yazïliy, *yazlïy ’hibás, bűnös’ továbbképzésének csuvasos jellegű megfelelője lehetett a m. gyarló előzménye. — A gyarlik alapszavának egy ócsuvas *far-ból való származtatása elfogadhatatlan.
Vámbéry: NyK. 8: 146, MBölcs. 37, 161; Budenz: NyK. 10: 82; Simonyi: Nyr. 32: 550; Gombocz: MNy. 3: 163®, BTLw. 75, NytudÉrt. 24. sz. 15; Paasonen: NyK. 42: 47; Németh: Szily-Eml. 114 ®, KCsA. 1: 75; SzófSz.; K. PaUó: MNy. 58: 487 ®.
gyarmat 1795: „Gyarmat vagy jármát . . . Ez egynéhány Helységek Neve; és ezt tenné: tsinálmány, építés, colonia . . . mint Balassa Gyarmat, Colonia Ducis Balassa” (NyÚSz.). J: 1795: ’Kolonie’ # (1. fent). — Sz: 1808: Gyarmati (Napóleon élete
123: NSz.) I '■'•os 1823: gyarmatos (Márton Einwohner a., de vö. 16. sz.: Gyarmatos szn.: Nyr. 9: 365) | ~osít 1832: gyarmatosítani sz. (NyÚSz.) I ~osító 1894: Gyarmatosító mn. (PallasLex. 8: 389); 1937: gyarmatosító fn. (Sauvageot: MFrSz.). — De vö.: 950 k.: ,,κουρτου γερμάτου E (πέμπτη) του ταριάνου” [= „a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné”. Moravcsik Gyula fordítása] törzsnév (ÓMOlv. 8).
Nyelvújítási elvonás a Balassagyarmat, Fehérgyarmat-fé\e> helynevekből. E nevek utótagjának tévesen ’kolónia, település’ jelentést tulajdonítottak. Valójában a honfoglaláskori magyar Gyermatu törzs nevét őrzi. A törzsnév bizonytalan eredetű; egy török * formati ’fáradhatatlan’ (< : *for- ~ köztörök yor- ’fáraszt’) szóból való származtatása, noha megfelelő Yurmati törzsnév a baskírban is van, nem teljesen meggyőző.
Tolnai: Nyr. 31: 150, 33: 212; Kardos: Nyr. 41: 105; Melich: HonfMg. 359; Németh: HonfKial. 253 ®, MNy. 35: 64, NyK. 68: 40, 44; Moór: Ethn. 42: 210, NéNy. 4: 121, 5: 26, 10: 69; SzófSz.; Gyóni: GörFeljSz. 70; Martinkó: Nyr. 78: 234; Bárczi: MNyÉletr. 298; Ligeti: NytudÉrt. 40: 231 ®.
gyárt 1322: „Ziugartholaca Nyrlac” sz. hn. (OklSz. szíj a.); 1480: Sywegyartho szn. (OklSz. süveg a.); 1506: gyaratoya sz. (Winkl- K. 249); 1784: „Átsol: épít, tfinál, gyárt” (SzD. 9). J: 1. 1322: ’készít, csinál, alkot; verfertigen, machen, schaffen’ # (1. fent) ; 2. 1835: ’gyári úton nagy mennyiségben készít ; fabrikmäßig erzeugen, fabrizieren’ # (Kunoss: Gyal. Fabricat a.). — Sz: 1322: hn. (1. fent); 1395 k.: ne[re]g^aíor [o: gyártó] (BesztSzj. 987.) | ~ás 1508: meg ÿartafa gr. (DöbrK. 163) | ^mány 1845: gyártmány (NyÚSz.) || gyár 1830: ,,azon sarkalatot fogom vizsgálat alá venni, melly ... a’ földművelés, művészetek, kézietek — manufaktúrák, — gyárok — fabrikák — ’s kereskedés alapja” (Széchenyi: Hitel 184). J: 1830: ’Fabrik, Werk’# (1. fent). — Sz: ~os 1833: gyár ősi gr. (Dercsényi J.: Előterjesztés 2: NSz.) I ~i 1837: gyári (Jósika Μ.: Bátori L: 300: NSz.). - De vö.: 1800: ,,fabrica: gyártatom” (NyÚSz.).
A gyárt ótörök eredetű; vö.: türk, CC., oszm., tat. yarat; csuv. éy>rat-: ’teremt’. A török szó a y ara- ’illik, megfelel’ ige -t mű- veltető képzős származéka. Megfelelői a tö- rökség minden ágában. — A magyarba került török alak *jarat- lehetett. Az ebből származó m. gyarat-b6\ úgy lett gyárt, hogy a toldalékos alakokban kiesett a nyílt szótag magánhangzója; pl. gyarató > gyártó, A szókezdő gy ~ j kettősségre vö. pl. gyász ~ R. jász, gyere jere, A gyárt 2. jelentése csak a 19. sz.-ban, a gyár-τολ egyidejűleg terjedt el. — A gyár nyelvújítási elvonás a gyárt-ből.
Simonyi: Nyr. 32: 540, 39: 435; Tolnai: Nyr. 33: 212; Munkácsi: KSz. 6: 380 ®; Gombocz: MNy. 3: 163, BTLw. 75 ®, MNy. 12: 19; Vámbéry: MBölcs. 162; Trócsányi: MNy. 10: 352; Horger: MSzav. 68; SzófSz. — Vö. gyárát.
gyártat 1. gyarlat
gyász 1416 U./1450 k.: „ver vert illetet Azért gazolkodic fpld· z, megbètègçl menden ki pbénne lakozic” sz. (BécsiK. 185) ; 1456 k.: „festum mortis Christi agit cum tristitia, et moerore, et lugubritate: gajjal” (SermDom. 2: 229); 1562: jász (Helt: UjT. [o: UT.] C5: NySz.). J: A) fn. 1. 1416 U./1450 k.: Szeretett személy halálán érzett bánat, fájdalom; Trauer’ # (1. fent); 2. 1490 k.: ’fekete öltözék vagy szalag, amelyet halál esetén a hozzátartozók stb. viselnek; Trauerkleid, Trauerflor’# (MNy. 25: 90); 3. 1787: ’az az időszak, amely alatt valakinek a halálát gyászolják; Trauerzeit’ * (Μ. Kurír 262: NSz.). B) mn. 1796: Siralmas, szánalmas; kläglich I élhetetlen, ügyefogyott (személy); unbeholfen (Person)’ (Csokonai: Diétái Múzsa 10: NSz.). — Sz: ~ol 1416 U./1450 k.: sz. (l.fent); 1416 U./1466: gajollacuala gr. (MünchK. 128) | 1670: Gyászos (Czegl:
Dág, Előb. 20: NySz.).
Őtörök eredetű; vö.: ujg. yas ’kár’ (TTT. VI.); Käsy. (yuzz) yas ’kár; halál’; KB. yas ’bánat; kár’ (Mai.); oszm. yas ’gyász’; türkm. yäs ’ua.’. A török szónak az arabból való származtatása — vö. arab yafs ’kétség- beesés’ — korai (11. sz.) előfordulása miatt kétséges, de nem lehetetlen. — A magyarba 71*


gyászmagyur
1124
gyaur
került török alak *Jas lehetett. 2. és 3. jelen· tése érintkezésen, melléknévi használata pedig hangulati hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — Az 1349: Jaz szn. (OklSz.) valószínűleg nem ide, hanem a jász népnévhez tartozik.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MBölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: NyK. 25: 283, Ethn. 6: 136; Gombocz: MNy. 3: 164 ®, BTLw. 76; Németh: Nyr. 45: 214® ; Räsä- nen: FUF. 24: 251; SzófSz.
gyászmagyar 1845: ,,e’ körül dics- vágyakodni csak LechmezÖről szakadt 955 beli gyászmagyarka-ság lenne” sz. (Életk. 1: 637: NSz.); 1890: gyászmagyarkákat sz. (Vadnai K.: Esték 113: NSz.); 1894: ^Gyász- magyar ok t magyarkák vagy gyász vitézek, azok a menekültek, kik a 955 aug. 10. vívott augsburgi csatából megfutamodtak” (PallasLex. 8: 391). J: J. 1845: ’a 955. évi augsburgi csata menekültjeinek egyike; einer derjenigen, die in der Schlacht bei Augsburg im Jahre 955 die Flucht ergriffen | hitvány, hazaáruló magyar; ein niederträchtiger Ungar, Hochverräter’# (1. fent); 2. 1900: ’egy fajta gyászöltözet; Art Trauerkleid’ (Vay S.: Társasélet 1: 254: NSz.). — De vö. 1836: „A nép . . . gyászvitézek, magyarkák gúnynévvel üdvözlé őket” (Ethn. 11: 50).
Magyar fejlemény. Thúróczi János krónikája 1488. évi kiadásának sajtóhibás adata alapján keletkezett; vö. ,,Qui quidem septem ob offensam huiusmodi margyorkak et gyoz, sive lázári sunt vocati [= Ezt a hetet pedig az effajta sértés, megbántás miatt magyar- káknak és gyásznak vagy lázároknak nevezték]” (Ethn. 11: 8). A krónikák elbeszélése szerint azt a hét szerencsétlen magyart, akinek levágták a fülét, és csúfságból úgy küldték őket haza Magyarországra, az itthoni magyarok megfosztották vagyonuktól, és arra kényszerítették őket, hogy sátorról sátorra járva kolduljanak, míg élnek. A győz alak csak Thúróczinál fordul elő. A Budai Krónikában „hét Mogor et Gok” (SRH. 1: 294), Mügein Henrichnél „Ecciciogior und gyack sind genennet” (SRH. 2: 134), ismét más helyeken „Mogor et Gok”, „Hetmogor et Wok”, „heth Magiar et gyak”, hét mogo- riek” (SRH. 2: 51), továbbá /jentlazar . . . zegini (SRH. 2: 51) és „De λ7II Hungiis aliter Lázári vocatis” (SRH. 1: 293) fordul elő. A krónikáknak ez a Gok, gyack, gyak stb. alakja torzult Thúróczinál gyoz-ra. Ezt értelmezték a 19. sz.-ban çydsz-nak, és így alkották meg belőle először a gyászvitéz-t. Ugyanekkor kezdték használni ebben az értelemben a magyarka szót is, szintén Thúróczi szövege alapján. Maga a gyászmagyar is régibb lehet, mint a rendelkezésünkre álló adatok mutatják. 1. jelentésének általánosabb értelmű árnyalata az 1867-i kiegyezés körüli időkben alakulhatott ki (vö. 1868: Ballagi Magyarka a.). A 2. jelentés kifejlődését a diszmagyar analógiája segíthette € lő ; vö. : 1862: disz-mat/yar-ruhában (Pulszky—Be- niczky: Jakob 2: 329: NSz.); 1882: disz- magyarban gr. (Teleki S.: Egyről-másról 1: 266: NSz.). — Nincs teljes bizonyossággal eldöntve, hogy a krónikák Gok stb. alakja mögött melyik magyar szó rejlik. Talán a diák-ra gyanakodhatnánk leginkább, s voltaképpen énekmondókra, igricekre, regösökre céloztak krónikaíróink. Nem valószínű, hogy a Thúróczi krónikájában levő győz azonos gyász szavunkkal, s hogy ennek N. ’gyámoltalan, élhetetlen, ügyefogyott, gyáva’ (MTsz.) jelentésében szerepel.
Sebestyén Gy.: Ethn. 11:1®; Pais: SRH. 1: 40; Tóth B.: Nyr. 87: 299.
gyatra, 1788 — 9: „Olvasói között találtathatok tsak eggy-is, a’ ki ezeket a’ agyrtai [o: gyatrái] nevettséges szökdétseléseket szépeknek fogná állítani” sz. (M. Museum 1: 184: NSz.); 1838: „Gyatra, mn.: schwach, elend” (Tzs.); — gyatra (MTsz.); gyotra (ÚMTsz.). J: 1788 — 9: ’schwach, elend, dürftig’ * (1. fent).
Ismeretlen eredetű. A nyelvújítás során a nyelvjárásokból emelkedett köznyelvi és irodalmi szintre. A gyëtra változat a toldalékolás során elhasonult gyëtrân (< gyatrán ), gy étrák (< gyatrák) stb.-féle alakokból jöhetett létre. — A gyarló-ved való összekapcsolása, török származtatása téves.
CzF.; Vámbéry: MBölcs. 162; Gombocz: MNy. 16: 3; SzófSz.®.
gyaur 1548: „Chazar ez gyawrt meg çlety vala” (LevT. 1: 51); 1554: Kavorokhoz gr. (RMKT. 3: 91); 1636: c&yafir (MonTME. 4: 385); 1692: gyaúroz sz. (Pais-Eml. 317); 1693: Chaurok gr. (Gyöngyösi: ÖK. 2: 76); 1788 — 9: Kaurok gr. (Μ. Museum 1: 219: NSz.). J: 1548: 'hitetlen, nem muzulmán ember; Ungläubiger, Nichtmohammedaner’ (1. fent).
Oszmán-török eredetű, szerb-horvát közvetítéssel is; vö. oszm. kájir ’hitetlen, nem muzulmán ember’, N. g'avur ’ua.’ (Németh: Vidin 388); — vö. még szb.-hv. N. cáfir, dàur, káur ’ua.’ (Knezevic: Turz. 84, 111, 187). Végső forrása az arab kájir ’ua.’ (tkp. ’<a koráni prédikációt, az iszlámi hitet) megtagadó’). Az európai nyelvekben az oszmán-török révén terjedt el; vö.: ném. Giaur; fr. giaour; rom. ghiaúr; big. zneÿp, Zíiyp(uh); or. znÿp: ’ua.’. — A magyar alak változatok közül főleg a gyaur jöhetett a szerb-horváton át. A Chaurok gr. (1. fent) olvasata bizonytalan. — Történeti tárgyú művekben használatos.
Alexics: Nyr. 19: 408; Kniezsa: SzlJsz. 650®. (Lokotsch 632., 997.; Vasmer: Russ-


gyáva.
1125
gyémánt
EtWb. 1: 325; Skaljic: Turc. 1: 156; Part- ridge: Or. 327 Kajjir a.; Cioranescu: Dicc- EtRum. 362; BEtReé. 309.)
gyáva 1725: „Gyáva, goromba, aki arra nem túdgya fordéttani köpönyegét, a melly felöl a szél ostromollya” (Nyr. 38: 315); 1809: Gyávoság sz. (Simái Kr. : VSzót. 1: 40: NSz.); — gyapaj, tyapa (MTsz.); gyapa (MNy. 15: 1Ö5). J: À) mn. 1. 1725: ’egy- ügyű, ostoba; dumm’ (1. fent); 2. 1725 — 64/ 1892: ’olyan (személy, csoport), aki fél a veszélytől, a nehézségektől; feige, memmenhaft I félénk, gyámoltalan; furchtsam, unbeholfen’ # (Amadé 233: NSz.); 3. 1794: ’crzó- keny; empfindlich | zsenge; jung, zart’ (Baróti Szabó: Par. máj. 142: NSz.). B) fn. 1. 1793: ’ostoba ember ; Dummkopf’ (Sándor I.: Külf. ut. 227: NSz.); 2. 1808: ’gyáva, bátortalan ember; Feigling, Memme’ (Kresz- nerics: Közm. 1: 76: NSz.). — Sz: ~ság 1770: gyávasága gr. (Molnár J.: Egyh. tört. 3: 346: NSz.) | ~skodik 1835: gyáváskodni sz. (Vajda P.: Nyelvt. 102: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Tekintettel a N. gyapaj, .tyapa-fé\& változatokra, valamint a jelentések pejoratív árnyalatára feltehető, hogy hangfestő szóként keletkezett; a kérdés további vizsgálatot igényel. Törökből való származtatása — vö. ujg. yara ’hiába- való’ (KSz. 2: 256); KB. yába ’hiábavaló, haszontalan’ (Mai.) — hangtani és szótörténeti nehézségekbe ütközik.
Vámbéry: NvK. 8: 147, MEr. 260, M- Bölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 82, 17: 461, 477; Munkácsi: NvK. 25: 283; Gombocz: MNy. 3: 164®, BTLw. 76; Simái: MNy. 6: 319 ; Kemenes Pál: MNy. 15: 104 ® ; Németh: HonfKial. 35 ; SzófSz. ® ; Beke: Nyr. 70: 11.
gyehenna 1590: „méltó a’ Gehennánac tüzére” (MNy. 36: 243); 1702: gyehenna (Misk: VKert. 313: NySz.); 1891: gehenne (Füredi: IdSz.); — gyehenna (MTsz. gehenna a.); Dehenne utca hn. (MNy. 52: 392). J: 1590: ’pokol; Hölle’ (1·. fent).
Latin eredetű; vö. e. lat. gehenna ’pokol’. Végső forrása a héber géhinnöm ’a kínszenvedések helye’, kései héber ’pokol’. Ennek korábbi formája a gé ben Hinnom ’Hinnom fiának völgye (Jeruzsálem közelében, ahol Molochnak emberáldozatot mutattak be)’. A héber szót a gör. γέεννα ’pokol’ közvetítette a latinba. A göiög—latin szó a biblia révén bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. Gehenna; ném. Gehenna; fr. géhenne; ol. geenna; or. eeéHHci: ’pokol, gyehenna’. — Am. gyehenna szókezdetére vö. gemma >- R. gyemma, gyömbér stb. A dehenne d-je depalatalizálód ássál keletkezett korábbi #?/-ből. — Egyházi szó.
Asbóth: NyK. 18: 362; Simonyi: M- Nyelv.1 2: 139, Nyr. 42: 435; Melich: Szl¬
Jsz. 1/2: 261 ® ; Fludorovits: MNy. 26: 280; SzófSz.; Moravcsik: Melich-Emi. 267. (Lo- kotsch 705.; OxfEnglDict. Gehenna a.; Battisti—Alessio: DizEtlt. 3: 1778; Kluge: EtWb.10 241; Bloch —Wartburg: DictÉtFr.* 290.)
gyékény 1219/1550: ? „de villa G éken” hn. (VárReg. 82.); 1255/1281: Gykynus sz. hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: „nemy jaka- dost gyekenek ualanak alattak” (JókK. 86); 1395 k.: gÿken (BesztSzj. 580.); 1492: gekin· rak (OklSz.); 1794: dikínybol gr. (Hander- la: Uj méhész 44: NSz.); 1884: Dékény (Nyr. 13: 92); — gyikeny (ÚMTsz.). J: 1. 1219/1550: ? ’ álló vízben, vizes árokban tenyésző, barna buzogányú, hosszúkás levelű növény; Rohrkolben’# (1. fent), 1252: ’ua.’ (OklSz.); 2. 1372 U./1448 k.: ’ebből készült takaró, szőnyeg; Matte, Rohrdecke’ (1. fent); 3. 1544: ’ gyékény bői font kosár; Binsenkorb’ (OklSz.); szakny. ’Typha’.
O török eredetű; vö.: Kâ§y. yikân; CC. yegän; kipcs. yägän (Houtsma) ; tat. yikán; csuv. tsacan: ’gyékény’. A jakut kivételével a törökség minden ágában megtalálható. Vö. még mong. f igesün ’ua.’ (NyK. 49: 197). A finnugor nyelvek megfelelő szavai a tatárból és a csuvasból valók; vö.: vog. jakán; osztj. jikan, jegan; votj. éakan (MSFOu. 21. sz. 96); cser, tsäyän (MSFOu. 48. sz. 228): ’ua.’. — A magyarba került török alak *fekan vagy * fikán lehetett. A magyar szó első szótagi hosszú magánhangzóját valószínűleg a hangsúly hatása magyarázza; a második szótagi hosszú magánhangzó ehhez való hasonulás lehet. A d-s szókezdőt depa- latalizáció eredménye; vö. disznó, N. dészu ’gyűszű’ stb. — Valamely anyag neve rendszerint a belőle készült tárgyakat is jelölni szokta, ez magyarázza 2. és 3. jelentését; vö. üveg.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MEr. 223, M- Bölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: NyK. 18: 115, Ethn. 4: 298, KSz. 7: 314; Gombocz: NyK. 28: 161, MNy. 3: 164®, BTLw. 76, 153; Wichmann: MSFOu. 21. sz. 96; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 36, 228; Ügeti: NyK. 49: 197; Németh: KCsA. 1. Kiég. 523, MNy. 38: 6®; SzófSz.; Bárczi: I. OK. 7: 124; Hadrovics: NytudÉrt. 50. sz. 51.
gyémánt 1493 k.: „zeghdmegh eez kewet wram, ees kwt feyok ky omolyanak ez kemenfeeges dyamantbol” (FestK. 374); 1525: gemanth, gemantha (MNy. 53: 269); 1585: Gyemanybol gr. (Cal. 21); 1641: déniant (Nom.2 109: NySz.); 1708: dimántos sz. (LevT. 2: 427); 1832: démántAÁnvza (P. Thewrewk J.: Anth. 1: 99: NSz.); — dímánt (MTsz.). Js 1. 1493 k.: ’drágakőként is használt szénkristály; (der) Diamant’ (1.


g*yengre
1126
ffyep
fent); 2. 1865: ’a legkisebb nyomdai betűtípus; (die) Diamant’ (Babos diamant a.).
Nőmet eredetű; vö. kfn. diamant ’gyómánt’, diemant ’ua.’, baj.-osztr. demant ’ua.’ (Schmeller: BayerWb.2 1: 509), ir. ném. (der) Diamant ’gyómánt’, (die) Diamant ’gyémánt- betű’. Ez a fr. diamant ’ua.’ átvétele. A francia szó a lat. adamas ’a legkeményebb fém; gyémánt’ (< : gör. άδάμας ’ua.’) folytatása a népi lat. *diamas ~ *adiamas < népi lat. * adimas alakokon keresztül. A latin szó — részben folyamatos továbbélés, részben különféle kölcsönzés révén — kimutatható számos európai nyelvből; vö.: ang. diamond; ol. diamante: ’gyómánt’ ; vö. még or. dufl- Mánm ’R. gyémánt; gyémántbetú’. — Am. gyémánt £i/-jére vö. diák ~ N. deák ~ N. gyák stb. — A 2. jelentésben nyomdai műszó.
Melich: Nyr. 24: 249; Balassa: TMNy. 176; Lumtzer—Melich: DOLw. 120; SzófSz. (Wartburg: FEW. 1: 28; OxfEnglDict. Diamond a.; Meyer-Lübke: RomEtWb. 142.; Frisk: GrEtWb. 1: 19; Kluge: EtWb.19 126; DudenEtym. 108; Bloch — Wartburg: DictÉtFr.4 15.)
gyenge 1282/1327: ,,ancillas suas Genge, et Nychyr sororem eiusdem” szn. (ÁŰO. 12: 368); 1372 U./1448 k.: „mykoron ygen meg faradottuolna mert vala ej vylagban gewnge ember es beteg termejetyjerent” (JókK. 81); 1565: gyûnge (Mei: Jób. 79: NySz.); 1572: giónge (KBécs. 1572. D6: NySz.); 1790: gyengye (Pótzeli: Hervey sír- halmai 42: NSz.); 1805: gyenge (Verseghy F.: Ung. Sprach. 398: NSz.); 1877: génge (Kálmány L.: Koszorúk 1: 46: NSz.); 1883: jöngé (Nyr. 12: 288). J: A) mn. 1. 1282/1327: ? ’nyomorúságos; dürftig | erőtlen; schwach, kraftlos’ ♦ (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1372 U./1448 k.: ’fiatal, zsenge; jung, zart’ (JókK. 156). B) fn. 1. 1662: ’növónyi bél; Mark, Medulla im Inneren des Pflanzenkörpers’ (Lipp: Cal. 11: NySz.); 2. 1778: ’erŐtlen, önuralom nélküli ember; Schwächling’ (Bessenyei Gy.: Hunyadi János 35: NSz.); 3. [birtokos szeméi y raggal] 1815: ’valakinek vagy valaminek sebezhető pontja, érzékeny tulajdonsága; Schwäche, schwache Seite’ # (Kazinczy: Munkái 4: 315: NSz.). — Sz: ~ség 1416 U./1450 k.: genjé- fején gr. (BécsiK. 80) | ~d 1513: jengeedóf- fegós sz. (NagyszK. 35); 1626 — 7: gyöngéden gr. (Zvon: Post. 1: 55: NySz.) | /411 1584: gyengeltetuen sz. (Born: Préd. 18: NySz.); 1791: Gyengélli vala gr. (Horváth Á.: Éjt- szaka 53: NSz.) | zócske 1585: gyengetske (Cal. 670) I gyengít 1585: Meg giengitem gr. (Cal. 677) f gyengül 1630: Gyengült gr, (MA: SB. 29: NySz.) | ^úlkedik 1650 k.: gyengéiké· dik (MNy. 4: 108) | <4dség 1808/1916: gyöngédség (Kazinczy: Tüb. Pályamű 160: NSz.), de vö. 1791: gyengédedséget gr. (Verseghy F.: Világ tört. 2: 51: NSz.).
Ismeretlen eredetű. Feltehetőleg a g kezdetű forma volt eredetibb. Az A) 1. jelentésből mind az A) 2., mind pedig a B) jelentések érthetők. — Török származtatása (vö.: ujg. yayi; CC. yarfi; oszm. yeni; csuv. áana; jak. sarja: ’új, friss’; megfelelői a törökség minden ágában) hangtani okok miatt nem kielégítő, finnugor egyeztetése téves.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MBölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 82, 16: 469; Gombocz: MNy. 3: 164®, BTLw. 77, 156: Németh: Nyr. 41: 401; Paasonen: NyK. 42: 47; SzófSz.; Moór: ALingu. 2: 442; Bárczi: Szó- töv. 32.
gryentcl 1791: „Tigris a Dafnéval éppen nem kímélték, Mokogott a földön, keményen gyen telt ék” (Nyr. 30: 185); 19. sz. 2. fele: gyentöl (ÚMTsz.) ; — gyéntel (MTsz.) ; gyéntel (ÚMTsz.). J: 1. 1791: ’dögönyöz, gyomroz; prügeln | kíroz; plagen’ (1. fent); 2. 1893: ’tipor, gázol; mit den Füßen treten’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. A N. gyentel ’ajánl- gat, elajánl’ (Nyr. 21: 139; MTsz.; ÚMTsz.) idetartozása kétes. — A Zöm-mel való rokonsága kevéssé valószínű, az egyenes, egyenget szavakhoz kapcsolása téves. — Nyelvjárási szó.
Mikó: Nyr. 26: 269; Kallós Zs.: Nyr. 64: 133
gryep 1272: ? ,,In riuulum ^epuspotok nuncupatum” sz. hn. (OklSz.); 1535 k.: „az egész had sem állhat vót ellenek az erős gyüpön és a sok víz között” (Monírók. 3: 158); 1584: gyópű (Born: Préd. 705: NySz.); 1588: gyôpre gr. (Mon: Ápol. 26: NySz.); 1598: gyép (Decsi: Adag. 245: NySz.); 1805: gyep (Verseghy F.: Tiszta Magy. 134: NSz.); 1837: gyepő, gyip (Ordódy: Tájsz. 3: NSz.). — dzsöp (ÚMTsz.). J: 1. 1272:? ’pázsit, fű; Rasen’# (1. fent), 1535 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1830: ’lóversenypálya; Pferderennbahn’ (Széchenyi: Hit. 150: NSz.); 3. 1864: ’ gyep- tégla; Rasenplagge’ (CzF.). — Sz: ~es 1272: ? hn. (1. fent); 1454: Gepestho hn. (OklSz.); 1590: gyöpős (SzikszF. 55) | ~esedik 1791/ 1798: begyepesedik gr. (MNy. 46: 187).
Ismeretlen eredetű. Lehetséges, hogy etimológiailag is összetartozik a gyepu-ve\\ mindenesetre a régiségben és a nyelvjárásokban e két szó alakilag is, jelentéstanilag is keveredik. A gyepű-ve\ való összefüggése esetleg úgy is elképzelhető, hogy a gyep elvonás a R. gyepei gyepű elve) ’a gyepű mögötti terület’ (1. OklSz. gyep a.) összetételből vagy a gyepű valamely származékából (pl. gyepüs, gyepöl). Eszerint az eredetibb ’kerítés, gyepű’ jelentésből talán ’mezsgye, fűvel benőtt mezsgye, füves mező’-féle jelentésárnyalatokon keresztül alakulhatott ki a ’pázsit’ jelentés.


gyeplő
1127
eryér
Zolnai Gy.: Nyr. 28: 629, MNy. 12: 371; Horger: MSzav. 68; Beke: Nyr. 58: 108; SzófSz.; Mikeay: MNy. 51: 317®; Imre: MNy. 52: 213®. — Vö. gyepű.
gyeplő 1395 k.: ,,lo[rum]: keplow [o: geplow]” (BesztSzj. 982.); 1405 k.: geplw (SchlSzj. 1397.); 1494 — 5: gywplw (Nyr. 29: 367); 1496: gepplew (OklSz.); 1526: lyGyewp- lewth gr. (OklSz. szíj a.); 1529: gywplewth gr. (OklSz.); 1548: gyöplyü (RMKT. 4: 87); 1560 k.: gipleo (GyöngySzt. 4494.); 1587: geoplwth gr. (OklSz.); 1777: gyepiéit gr. (Baróti Szabó: Uj mért. 242: NSz.); 1805: gyeplő (Verseghy F.: Tiszta Magy. 134: NSz.); 1833: gyöplősnek sz. (Uránia 6: 336: NSz.); — dzsíplüő, gyéplő, gyöprü (ÚMTsz.); gyeplí, gyíplüi) gyöplü (Nyatl.). J: 1. 1395 k.: ’kötél, kötelék; Strick, Seil, Band’ (1. fent); 2. 1490 k.: ’a zablához erősített szíj, mellyel a ló mozgását irányítják; Zügel’* (NagyvGl. 201.). — Sz: 1577: gjeplős (KolGl.: NyF. 45. sz. 32).
Ótörök eredetű; vö.: csag. yiplik; oszm. iplik\ türkm. yüplük: ’fonál, cérna’. Alapszava a törökség minden ágában megtalálható; vö.: oszm. ip; kirg. íip; bask. yep; csuv. éip\ jak. eab: ’fonál, kötél’. — A magyarba került török alak *jipliy ’fonál, kötél’ lehetett. 2. jelentése az 1.-ből alakult j elenté sszű küléssel.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MBölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 100, 20: 152; Paasonen: KSz. 3: 243; Gombocz: MNy. 3: 213®, BTLw. 78; Moór: NéNy. 4: 22; SzófSz.
gyepmester 1803: „Wasenmeister: gyep- mester , nyúzó” (Márton Wasenmeister a.). J: 1. 1803: ’sintér; Schinder’ (1. fent); 2. 1838; ’hóhér; Henker’ (Tsz.).
Német mintára alkotott tükörszó ; vö. ném. Wasenmeister ’gyepmester’. Mindkét jelentése megvan a németben is. — 1. jelentésében hivatalos, a 2.-ban nyelvjárási szó.
SzófSz. gyep a.; Zolnai B.: NyStíl. 265; Kiss: Nyr. 83: 343. (Kluge: EtWb.19 842.)
gyepű 1212: ? „Silva Gepus” sz. hn. (Csánki 3: 232); 1225: „Indulsimus eciam ne populi ipsorum compellantur ire ad incidendas indagines idest Gepu” (OklSz.); 1257/ 1416: gép (ÁŰO. 7: 456); 1284: Gepeuelv hn. (OklSz.); 1334 e.: ? Jepus sz. hn. (Györffy 1: 571); 1423: Gywpu (OklSz.); 1448: Mako- gevpevye gr. hn. (OklSz.); 1492: Chege- gyewpwfcw hn. (OklSz.); 1590: gyepőt gr. (Kár: Bibi. 1: 564: NySz.); 1700: gyöpöknek gr. (OklSz.); 1733: gyep jure gr. (MNy. 51: 318); 1748: győpétgr. (GyöngyD. [o: Gyöngy]: KJ. 446: NySz.); — gyëpü (ŰMTsz.). J: 1. 1212: ? ’eleven sövény vagy tüskével magasan megrakott árokpart, kerítés valamely terület elkülönítésére; Hág | <a középkori Magyarországon) járhatatlan erdősáv, mely megnehezítette az ellenség betörését vagy ilyen szerepű mesterséges akadály, sövény, torlasz; unwegsame Waldzone als Grenze von Ungarn <im Mittelalter) oder funktionsgleiches künstliches Hindernis (Sperre, Zaun, Verhau)’ (1. fent), 1225: ’ua.’ (1. fent); 2. 1257/1416: ’parlag, megmüveletlen föld; Brache, unbebautes Feld’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Lehet, hogy etimológiailag is összefügg a gyep-pel; mindenesetre a két szó a régiségben és a nyelvjárásokban alakilag is, jelentésbelileg is nagymértékben keveredik. — A gyapjú-νολ való származásbeli kapcsolata nem valószínű, közvetlen török eredeztetése téves. — Nyelvjárási szó, illetőleg történettudományi szakszó.
Sebestyén: Nyr. 28: 466; Zolnai Gy.: Nyr. 28: 529, MNy. 12: 371; Munkácsi: KSz. 9: 252; Wichmann: FUF. 7: 48; Gombocz: MNy. 3: 213, BTLw. 217; Tagányi: MNy. 9: 77, 145, 201, 254; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 14, 185; Horger: MSzav. 68; Beke: Nyr. 58: 108; SzófSz.; Mikesy: MNy. 51: 312®; Imre: MNy. 52: 213. — Vö. gyep.
gyepűelve 1278: „possessiones Hatzok, Mÿhad, Hotwon, Gepuelv et Borsonuch” hn. (MNy. 10: 80); 1283: Gyepuel hn. (MNy. 9: 146); 1337/1414: „lungit quandam semitam ... in prouinciam Gepel ducentem” (OklSz. gyep a.). J: 1278: ’a gyepűn túl fekvő (eredetileg határvédelmi feladatot betöltő) terület; Grenzöde’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja a gyep ~ gyepű, utótagja a csak összetételek vagy birtokos jelzős szerkezetek utótagjaként kimutatható elv ~ elit ’valamin túl fekvő rész’. Maga az Összetétel szerkezetileg az Erdély ( < erdőélv ’erdŐn túli rész’), Hídélve ’Kolozsvár egyik városrésze’, Árokélve, Völgyelve stb. tulajdonnevek pontos megfelelője. Hazai latin oklevélből a 13. sz. elejéről van adatunk ultra indagines ’a gyepükön (tkp. a leshelyeken) túl’ kifejezésre (MNy. 9: 146), amely ugyanúgy a magyar szó fordítása, mint Erdélynek terra ultrasilvana, partes ultrasilvanae, majd Transsilvania megnevezése (1. EtSz. 1 : 1597). Az ultra indagines alapján a magyar szó korábbi, mint első adata mutatja. — Történeti tárgyú munkákban használt szó.
Tagányi: MNy. 9: 97®, UngJb. 1: 105; Zolnai Gy.: MNy. 12: 371; EtSz. 1: 1540 elv a., 1: 1569 Erdély a.
gyér 1475: ? „Emerico Gyér” szn. (OklSz.); 1645: „ki igy szoll mély-főid, ’s ki mórt főid, ’s igazabban-is, ... ki ritka, ’s ki gyir” (NyŰSz.); 1651: gyéres sz. (MNy. 61: 486). J: 1. 1645: ’ritkás; schütter | nem sűrű; spärlich’# (1. fent); 2. 1807: ’nem gyakori; selten’# (Márton); 3. 1834: ’kevés; wenig’ (Vajda P.: Nap szak. 17: NSz.). — Sz: ~iil


ffyere
1128
gyertya
1772: élgyérült sz. (NyÚSz.) ] ~ít 1792: Gyérittem gr. (SzD.).
Ismeretlen eredetű. — Finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves. — Erdélyi tájszóból vált a nyelvújítás korában irodalmi ós köznyelvi szóvá.
MUSz. 167; Aíunkácsi: NyK. 16: 466; Budenz: NyK. 17: 483; Simái: Nyr. 33: 274; Vámbéry: MBölcs. 162; Tolnai: Nyúj. 47; SzófSz.; Bárczi: Bev.3 23; Ruzsiczky: KazTájsz. 252 θ .
g-yere 1490 k.: ,,Siamo ad dormire gere alagionchel” (ÁbelSzj.); 1495 e.: Jer (Guary- K. 19); 1519: ycrtek el gr. (JordK. 422); 1528: y p.re (SzékK. 341); 1531: yerewnkeX gr. (ÉrsK. 90); 1582: Jersze (Born: Ének. 547: NySz. 2: 41 jer a.); 1611: Jerjünc gr. (MA.); 1662: gyér (Thaly: Adal. 1:5); 1694: gyertek gr. (Monírók. 15: 551); 1807: gyerünk gr. (Márton); 1818: Gyersze (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 123: NSz.); 1833: Gyerj, Gyér· jünk gr,, Gyerjsze, Jerj, Jerjetek gr., jerj-sze; Gyerjctek gr., gyér jen gr. (Kassai 2: 275, 276); — gyérré (MTsz. jer a.); gye, gyerrék gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1490 k.: 'jöjj ! ; komm!’* (1. fent) ; 2. [isz.-ként; als Interjektion] 1582: 'menjünk; gehen wir ] fogjunk hozzá; fangen wir an’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Csak egyes szám 2., valamint többes szám 1. és 2. személyben használatos a jön ige felszólító módú alakja helyett. Valószínűleg ősi, mód jel nélküli alak; a jerj, jerjünk második j-je újabb analógiás fejlőd mény. Az alak változatok közül feltehetően a j-s kezdetnek az eredetibbek; a j ~ 9V változásra vö. jég ~ N. gyég, jön ~ N. gyön stb. — Az 1541: gertökel (KazK. 29: NySz. 2:41 jer a.) adat a jelzett helyen nem található. — Az ered szóval való egybevetése nem valószínű; finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 147; Budenz: NyK. 10: 100; MUSz. 792; Munkácsi: KSz. 12: 195; Trócsányi: MNy. 10: 350, 353; NyH.7 113; Jókay: MNy. 25: 279; Nyíri: NéNy. 9: 109; SzófSz. jer a. ® ; Bárczi: MNy. 46: 361; Papp I.: MNyj. 4: 27.
gyermek 1341: ,,Insulam wlgo Gyermuk- ziget vocatam” hn. (OklSz.); 1344: Germec- harazth hn. (OklSz.); 1350 k.: ,,ez nem ygeb germuk hanum yft[en]” (KTSz.); 1416 u./ 1450 k.: gérmec (BécsiK. 196); 1495 e.: ^c.rmgknec gr. (GuaryK. 102); 1508: (jermóéke sz. (NádK. 459) ; 1528: görmegdyd sz. (SzékK. 333); 1660: gyereket gr. (TörtTár. 1889. 170); 1750: gyerkőtzék sz. (Graduál Elölj. 6: 10: NSz.); 1793/1922: gyerök (Csokonai: Cultura 337: NSz.); 1884 — 5: jerekséqets?,. (Bolondság 238: NSz.); — Győröcském sz. (MTsz.); dërmëk, dzsermëk (ÚMTsz.). Js 1. 1341: fiatal személy; junge Person [ közvetlen
leszármazott; Kind’ * (1. fent; vö. meg 1372 U./1448 k.: JókK. 116); 2. 1728: 'fiú; Knabe' (OklSz.); 3. 1810: 'következmény; Folge I eredmény; Ergebnis' (Hubav Μ.: Költ. 80: NSz.); 4. 1819-25/1937: '‘utód; Nachkomme’ (Vörösm.: Zalán I. kidolg. 70. 1. 18. s.: NSz.). — Sz: ~ség 1416 U./1450 k.: g tojnék[égétgl gr. 'gyermekkor' (BécsiK. 91); 1673: 'gyermekes dolog' (Com: Jan. 209: NySz.) I ~ded 1416 U./1450 k.: gtomécdédéckel gr. fn. 'kis gyermek’ (BécsiK. 304); 1416 u./ 1466: mn. 'fiatal' (MünchK. 111) | üdédül 1416 U./1466: meg gèrmecdèdç>lnc 'sarjad, kihajt’ (MünchK. 99) j ~dedség 1416 U./1466: Gèrmecdèdfeÿetçl gr. (MünchK. 89) | ~ségi 1493 k.: gyermekjegy (FestK. 171) |
~cse 1508: ÿermôkéeiet gr. (NádK. 485) I ~eskedik 1585: Gyermekeskedóm gr. (Cal. 530) I ~telen 1611: Gyermektelen (MA.) I ~es 1670: gyermekes ’gyermek- kel bíró’ (Czegl: Dág. 47: NySz.); 1767: 'gyermekhez illő’ (Kollárics J.: Pbilothea 69: NSz.) I gyerkőce 1750: 1. fent | gyerckeskedik 1778: gyerekcskedések sz. ’gyermekként viselkedik’ (Bessenyei: Galant lev. 50: NSz.); 1816: gyereke.skedjen gr. (P. Horváth Ádám: Tétényi leány 137: NSz.) | gyerekes 1798: gyerökösnek gr. (Dugonics: Szerecsenek 2: 183: NSz.) | gyerekség 1798: gyerökségnek gr. (Dugonics: Szerecsenek 1: 238: NSz.) | gyermeteg 1847/1870: gyermeteg (Pákh A.: Életképek 265: NSz.) | gyerkőc 1864: gyerkocz (CzF.).
Ismeretlen eredetű. Alakváltozatai közül valószínűleg a gyermek a korábbi; a gyermek ~ gyerek változatok egymáshoz való viszonya azonban tisztázatlan. Lehetséges, hogy az m képzőelem, s így a gyermek -m 4- -k, a gyerek pedig -k képzős alakulat. A gyermeteg származék nyelvújítási, talán Szemere Pál alkotta. — Az 1557: gyerkőce (KanizsaTört. 41: NySz.) valószínűleg hiba erkewce 'erkölcse’ (vö.: LevT. 1: 251) helyett. — Finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MEr. 264, 494; Budenz: NyK. 10: 82, 130; MUSz. 171; Halász: Nyr. 10: 57; Pap F.: NyK. 23: 423; Simonyi: TMNy. 557; Gombocz: EPhK. 27: 420, NyK. 35: 108, KCsA. 1: 84; Horger: Nvr. 39: 339; Paasonen: Nvr. 43: 277; Pais: MNy. 22: 135, 49: 81; Mészöly: NéNv. 1: 209; Juhász: MNy. 28: 39, UngJb. 15: 459; SzófSz. ® ; Moór: Nvr. 73: 20; Bárczi: TihAl. 160, Nvr. 80: 4Γ Lakó: I. OK. 2: 367 8 ; B. Lőrinczy: KTSz. 169; P. Balázs: Nyr. 85: 257.
gryertya 1395 k.: ,,lignus: gertyabä való” (BesztSzj. 926.); 1416 U./1450 k.: górta tartó (BécsiK. 298); 1430 k.: gorchyabei (SchlGl. 2263.); 1513: éjortíát gr. (NagyszK. 381); 1519: ^erMatartook (JordK. 903); 1529:


gyertyán
1129
eryí
esthap gyrthya (OklSz. istdp-gyërtya a.); 1531: Istwpgyergya (OklSz. istâp-gyërtya a.); 1533: Geergia, Giyrgia (Murm. 1625., 1788.); 1560 k.: györtya vyseló (GyöngySzt. 254.); 1575: gÿorta fentelw (MNy. 59: 361); 1617: Gergyat gr., Gyorta (HOklSzj.); 1766: gyertya hegyet (Mátyus I.: Diáét. 2: 149: NSz.); 1794: gyartya, gyurtya (Gyarmatin S.: Nyelvmester 1: 362: NSz.); 1873: Ctyén/T/agyujtat- kor (Nyr. 2: 374); — gyërcsa, gyërtà (MTsz.); dzsërcsa (Nyatl.). J: 1. 1395 k.: ’viaszból, faggyúból stb. készült, rúd alakú, béllel ellátott világító eszköz ; Kerze | ennek lángja, fénye; Kerzenflamme, Kerzenlicht’ * (1. fent); 2. 1928: 'függőlegesen magasba rúgott labda; Steilschuß beim Fußball, Kerzenschlag’ (A sport enciklopédiája 2: 154: Bánhidi); 3. 1960: 'gyújtógyertya (motorban); Zündkerze' (ÉrtSz.; de vö.: 1929: gyújtógyertya: Kelemen Zündkerze a.). — Sz: Zz 1649: gyertyázást-is sz. (NyÚSz.); 1775: Gyertyáz 'vigyáz, ügyel' (MNy. 58: 108).
Ótörök eredetű; vö.: alt. yarta ’a halászatnál használt fáklya’ (Verb.); csuv. éurna ’gyertya’. Alapszava, a yar-, yaru- ’fénylik’ és ennek számos származéka a törökség minden ágában megtalálható; vö.: ujg. yaru- ’fénylik, világít’; yarut- ’fénylik, látszik’, yaruq ’fény’; KB. yaruq 'fény’ (Mai.); kirg. zarïq ’ua.’; tuv. fär'iq ’ua.’; jak. sïrdïq ’fény; fényes, világos’. — A magyarba került török alak * jár ta lehetett. A t palatalizációjára vö. kártya, portya stb.; az első szótag e hangzója a ragozott alakokban fellépő második szótagbeli á elhasonító hatására alakult ki. A gyertya eredetileg fából hasított világító szilánkot jelölhetett. Tökéletesített formáját régebben jobbára csak egyházi intézményeknél használták. 2. és 3. jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Az előbbinek más nyelvekben is van megfelelője; vö.: ném. Kerze; or. ceeuá: függőlegesen felrúgott futball-labda’ (tkp. ’gyertya’). Lehet, hogy ez a jelentés nálunk német hatásra keletkezett.
Munkácsi: Nyr. 13: 261, Ethn. 4: 275; Gombocz: MNy. 3: 214®, BTLw. 78®; Vámbéry: MBölcs. 162; Németh: MNy. 33: 138; SzófSz.; Végh: Békés 50; Bárczi: Szók.2 72, MNyÉletr. 104. — Vö. gyertyán.
gryertyán 1225: ,, ver sus meridiem ad gertan£&, ubi est meta terrea” (AŰO. 11: 181); 1238: Gurtanfa (OklSz.); 1241 u./ 1350/1404: dyrthyanja (Györffy 1: 285); 1242: Gyrtian (OklSz.); 1251/1335: jurtaní& (Györffy 1: 299); 1251/1339: jurtyanfa (Györffy 1: 299); 1270/1280: Gyartan (OklSz.); 1490 k.: gÿergÿnnïsu (NagyvGl. 29.); 1577: giortian fa (KolGl.: NyF. 45. sz. 28); 1578: Gyórttyan fa (Gombocz E.: BotTört. 41); 1799: gyertyányos sz. (Vályi A.: Magy. Orsz. 3: 31: NSz.); 1805: gyertyán (Verseghy
F.: Tiszta Magy. 131: NSz.); 1814: gyertyá- mok gr. (Egyházy D.: Tíj. kép. 25: NSz.); 1837: Gyártyányos sz. (Ordódy: Tájsz. 3: NSz.); — gyärtväny, gyertyován (ÚMTsz.); dzsárcsámíoa, gyértyámí&, gyurtyäny (Nyatl.). J: 1225: ’Hagebuche’ * (1. fent); szakny. ’Carpinus’. — Sz: ^os 1261: Gurtanus (OklSz.).
Származékszó: a gyertya főnévből keletkezett azzal az -n ~ -ny névszóképzővel, amely pl. kemény, kicsiny, sovány, vadon, vékony szavainkban is megtalálható. Az elnevezés alapja vagy a gyertyán sima kérge és sudár termete, vagy pedig az a körülmény, hogy vékony gallyait primitív világító eszközül használták (a néprajzi leírások szerint még a közelmúltban is).
Gombocz: BTLw. 79 ® ; Pais: MNy. 15: 128; Zichy: Östört. 55 ® ; Márkus: NéprÉrt. 32: 110; SzófSz.; Horger: NNyv. 1: 10®; Bárczi: TihAl. 153; Kubínyi: Pais-Eml. 457; D. Bartha: Szóképz. 108. — Vö. gyertya.
gyertyaszentelő 1489 k.: ,,Gertya Zentele Bodog Azzon napia” (MKsz. 1895. 109); 1527: ,,ez may zent ynnep . . . mondatyk . . . gyerttya zentólónek” (ÉrdyK. 212). J: 1489 k.: ’katolikus ünnep február 2-án; Lichtmeß’ (1. fent).
Összetett szó ; a katolikus egyház február 2-án szokásos szertartására, a gyertya megszentelésére utal. Hasonló jellegű elnevezések más nyelvekben is előfordulnak; vö.: ang. Candlemas ’ua.’ (tkp. ’gyertyamise’) ; ném. Lichtmeß ’ua.’ (tkp. ’gyertyamise’) ; fr. Chandeleur; ol. Candelaia, Candelára, Cande- lora ’ua.’. Az újlatin nyelvek elnevezésének végső forrása a lat. jestum candelarum ’gyertyaszentelő' (tkp. ’gyertyák ünnepe’). A római katolikus vallású szláv nyelvű népek is ’gyertya’ jelentésű szóból alkotott névvel jelölik ezt az ünnepet; vö.: szb.-hv. Kaj sveénica, srééna, Öa sviecnica; szín, své&nica; szorb sveckovnica: ’ua.’. Felesleges azonban feltennünk, hogy a magyar elnevezés akár a szláv, akár a német minta alapján keletkezett volna. Hasonló szerkezetű magyar eredetű ünnepnév a „gyümölcsoltó boldogasz- szony” (1510: MargL. 15).
Szarvas: Nyr. 2: 25; Velledits: MNy. 8: 208; Simonyi: Nyr. 42: 444; Melich: SzlJsz. 1/2: 262. (Tagliavini: Storia 198.)
gyí 1818: ,,A’ hih — gyöh! lóhajtást . . . jelent” (Zakál Gy.: Őrség 22: NSz.), Gyö (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 113: NSz.); 1843: Gyihi (Életk. 2/2: 173: NSz.); 1847: gyi (Petőfi: ÖM. 2: 240); 1851: Gyíhé! gyühé! (Kr&ny: ÖM. 3: 232); 1854: Gyű (Magy. Érd. Kép. 2: 14: NSz.); 1856: gyiii (Vas G.: Nevess. 2: 126: NSz.); 1864: gye (CzF.); 1865: gyű (Toldy I.: Nőkről 220: NSz.), Gyihi (Nyulassy A.: Kátyol. 97:


1130
eryögry-
NSz.); 1867: gyia (Gyulai P.: Vázl. 1: 14: NSz.); 1886: gyíhÓ-iehö (Timon S.: Éjek 62: NSz.); — gyë, gyé, gyió (ÚMTsz.). Js 1818: ló elindítására, nógatására használt szó ; eine Interjektion, Zuruf an die Pferde: vorwärts (1. fent).
önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Alak változatai részben egymástól függetlenül, párhuzamosan is keletkezhettek. — Szláv származtatása téves. — Az egész magyar nyelvterületen használt nyelvjárási szó.
Zolnai B.: SzegFüz. 3: 44 ®, 146; Zsakó: ErdMúz. 46: 386; Moór: ALingu. 2: 430, 9: 153; Inczefi: Nvr. 84: 377; Kelemen: Mondsz. 21, 351/464, 847.
gyík 1395 k.: „laterta [o: lacerta]: gyk” (BesztSzj. 1124.); 1405 k.: gek (SchlSzj. 1707.); — dék, dik, gyékk, gyikk (ÚMTsz.). Jx 1. 1395 k.: ’négy lábú, hosszú hengeres farkú hüllő; Eidechse’ # (1. fent); 2. 1867: ’torokgyík; Rachenbräune’ (Bodon Á.— Verg.: Gazd. 80: NSz.); szakny. ~ok ’Lacertília’.
Ismeretlen eredetű. A szóeleji gy ~ d váltakozásra vö. győz ~ N. dóz; gyűszű ~ N. dészű stb. A 2. jelentés a torokgyík (1. ott) összetétel alapján keletkezett. — Kaukázusi és török származtatása nem fogadható el.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MBölcs. 162; Budenz: NyK. 10: 100; Munkácsi: Nyr. 29: 158, KSz. 1: 208, ÁKE. 310; SzófSz. - Vö. torokgyík.
gyíkleső 1787: „Ma Magyarnak akkora kard lóg oldalán, Valamint edgy közönséges fózó kalán; Nem egyéb, tsak görbe bitsak, vékony, gyíkleső” (Nyr. 88: 469). J: 1787: ’rövid kard, szablya; kurzer Säbel | szurony; Bajonett, Käsemesser’ (1. fent).
Összetett szó. Előtagja arra utal, hogy ez az idegen származású, vékony, könnyű tőrszerű fegyver igazi harcra nem alkalmas, nem való egyébre, mint gyíkot ölni. Hasonló gúnyos, tréfás szemléleten alapul a N. béka- nyűzó ’életlen bicska, kés’ (MTsz.). — Elavulóban levő szó.
CzF. ® ; SzófSz. gyík a.; Wacha: Nyr. 88: 465 ®.
gyilkos 1356: Î ,,Ad vnum rywlum GfyuZfct/spatak appellatum” hn. (OklSz.); 1372 U./1448 k.: ,,te méltó uagÿ gewrnyew halalual mykeppen gonoj toluaÿ gÿolkos” (JókK. 148 — 9); 1416: GyZfcoshegh hn. (OklSz.); 1416 U./1450 k.: gilkoffaÿ sz. (Bécsi- Κ. 185); 1425: Gylkus (OklSz.); 1474: gelkoffa gr. (BirkK. 3); 1508: ÿalkos (DöbrK. 349); 1737: Gyélkos (OklSz. Pót].); — gyíkos (ŰMTsz.). J: 1372 U./1448 k.: 'Mörder’* (1. fent). — Szí ~eág 1416 U./1450 k.: 1. fent) II eryilkol 1770: „ő nekik nem tisztek, hodj gyikoljanak embert” (MNy. 2: 180); 1802: gyékollya gr. (Háiszler Gy.: Orv. műnk. 2: 126: NSz.); 1824: gyilklóm sz. (Nátly J.: Új Szeli. 28: NSz.); 1854: Gyékónyi sz. (Magy. Érd. Kép. 3: 39: NSz.); — gyekül, gyíkul (ÚMTSz.). Js 1. 1770: ’öl; morden’ # (1. fent) ; 2. 1802: ’gyötör; plagen’ (1. fent) || gyilok 1792: „Gyilok*: Ölés, v. gyilkofság” (SzD.); 1800: gyulakom gr. (ifj. Cserei F.: Fék. emb. 32: NSz.); 1805: gyük (Verseghy F.: Tiszta Magy. 128: NSz.); 1808: Gyalk, Gyalok (Sí.); 1816: gyolk (Gyarmathi: Voc. Gyilkos a.); 1879: gyílokhegy (Arany J.: Próza 516: NSz.); — gyilak (MTsz.). Js 1. 1792: ’(meg-} ölés; Tötung’ (1. fent); 2. 1798: ’tőr; Dolch’ (NyÜSz.).
A szócsalád alapja, a gyilkos ismeretlen eredetű. A gyilkol, gyilok nyelvújítási alkotás ; a gyilkol az -s képzős származéknak felfogott gyilkos mellé keletkezett analógiás képzéssel a dacos : dacol stb.-félék mintájára. A gyilok elvonás eredménye ; vö. dacos : dacol : > dac stb. A N. gyirkos ’csintálán stb.’ (MTsz. gyilkos a.) és a N. gyilok ’daganat’ (Tsz.) ide- vonásának lehetősége további vizsgálatot igényel. — A rom. ghilcoç ’gyilkos’ a magyarból való. — A gyilkos feltett gyilk- tövének a németből való származtatása nem fogadható el. — A gyilok 1. jelentése elavult, a 2. jelentésben irodalmias szó.
Szarvas:Nyr. 6: 504; Király K.: Nyr. 26: 222; Lumtzer—Melich: DOLw. 120; NyÚSz. 113, 469; Horger: Nyr. 31: 547; Gombocz: MNy. 16: 7;Tolnai: Nyúj. 44, 211 ; SzófSz. ® ; Tamás: UngElRum. 379. — Vö. orgyilkos.
gyógy- gyógyszer 1828: „Gyógyszer: Pharmacum. Medicamentum” (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 13: NSz.). J: 1828: ’Arznei’ # (1. fent). — Sz: készet 1833: gyógyszerészet (Értesítő 129: NSz.) | ~ész 1835: gyógyszerész (Lovász I.: Ért. nyelvúj. 26: NSz/) I gyógyszertár 1829: gyógyszertár (NyuSz.); 1831: „Pregardt János, Gyógyszertáros” sz. (Horváth E.: Árpád 490: NSz.) ; 1833: „Gyógyszertárból hozasd-meg” (Kovács P.: Név. nő. 64: NSz.). J: 1829: ’Apotheke’ # (1. fent) I gyógynövény 1836: ,,Egy vén czigányné . . . akkor tájban szedvén gyógynövényeket” (Jósika Μ.: Zólyomi 137: NSz.). J: 1836: ’Heilkraut’ # (1. fent) | Ilyenek még: gyógymód (1832: Helmeczy: Jelenkor 1: 263: NSz.); gyógyfű (1833: NyÚSz.); gyóqyerÓ (1833: Berzsenyi: Művei 2: 369: NSz.); gyógyír (1834: Kunoss: Szóf.); gyógyintézet (1835: Kunoss: Gyal. Spitál a.); gyógyforrás (1835: Aurora 14. Trattner-kiad. 80: NSz.); gyógyvíz (1837: Figyelmező 1: 182: NSz.); gyógydij (1844: Életk. 2: 120: NSz.); gyógyhatás (1851: Remény 2: 231: NSz.); gyógykovács (1851: Falu könyve 358: NSz.); gyógykezelés (1861: Otsváry: Hongy. védk. 7: 1: NSz.); stb.


gyógyul
1131
gyolcs
A gyógy- elŐtagú összetett szavak nyelvújítási alkotások. Az előtagot a gyógyít, gyógyul igékből vonták el, illetőleg — legalább részben — a gyógyító igenevet rövidítették meg; vö.: 1583: „giogito írrel be köti” (Fél: Tan. 335: NySz.); 1645: Gyógyító füvek (Web: Amul. 141: NySz.); 1775: gyógyító szer (Bárotzi: Erk. mesék 225: NSz.). A gyógy- elŐtagú összetételek később a ném. Heil- és Kur- elő tagú összetett szavak lefordításával is szaporodtak; vö. ném. Heilanstalt ’gyógy- intézet’, Heilmittel 'gyógyszer’, Heilquelle ’gyógy forrás’, Kurort ’fürdŐhely, gyógyhely’, Kurschmied ’gyógykovács’ stb.
Joannovics: AkNyÉrt. 10/4: 26; Lukács: Nyr. 13: 322; Simonyi: MNyelv? 1: 261, Nyr. 33: 138, MNyelv.2 186; NyŰSz.® ; Sz. K.: MNy. 3: 96; Kardos A.: Nyr. 41: 105, 60: 98; Róheim: Ethn. 26: 275; Tolnai: Nyúj. 165, 211; SzófSz. gyógyít a.; Lőrincze: NyÉl. 166. — Vö. gyógyul.
gyógyász, gyógyít 1. gyógyul gyógyszer, gyógyszertár 1. gyógy-
gyógyul 1372 U./1448 k.: ,,Ej abra^ kyt lac^a yegy^e . . . criftuf eletÿnek es 3ent- egyha3nak yogywlafat” sz. (JókK. 126); 1416 U./1450 k.: iogolafonkva sz. (BécsiK. 28); 1456 k.: ,,super aegros manus imponent et bene habebunt: meg ÿogwlnakh” (SermDom. 2: 357); 1493 k.: megh gyogywlaafth sz. (FestK. 164); - jódul (MTsz.). Jj 1. 1372 U./1448 k.: ’ válságot fokozatosan leküzd; eine Krise nach und nach überwinden | beteg lelkiállapotból kiemelkedik; von einer Gemütskrankheit genesen’ (1. fent); 2. 1456 k.: ’egészségessé lesz ; genesen | (seb ) begyógyul ; (Wunde) zuheilen’* (1. fent). — Sz: ~ás 1372 U./1448 k.: 1. fent || gyógyít 1493 k.: „Eeletewnk feerelmbe fohaazkodyk, ees magaat mywelkedetybe megh nem gyogy- htya” (FestK. 407); 1533: iogeytasoknak sz. (Komj: SzPál. 172: NySz.); 1582: gyoyitoya sz. (Born: Ének. 194: NySz.); 1833: Gyógyító sz. (Kassai 2: 287). J: 1. 1493 k.: ’beteg lelkiállapotot enyhít; Gemütskrankheit lindern’ (1. fent); 2. 1512 k.: ’betegséget megszüntet; heilen’*(WeszprK. 10).—Sz: ~ ás 1533:1. fent |~ hatatlan 1585: Gyogithatatlan (Cal. 541) || gyógyász 1827: „Hát Forgay a te gyógyászod is?” (MNy. 3: 270). J: 1827: ’or- vos; Arzt’ (1. fent). — Sz: ~at 1832: gyógyászatit sz. (Helmeczy: Jelenkor 1/2: 570: NSz.); 1835: gyógyászat (Tzs. Heilkunst a.).
A szócsalád tagjai származékszók; a jó melléknév R. jóg ’jó, jobb (kéz, szem); jobb kéz’ származékából keletkeztek. A gyógyász nyelvújítási képzés. A szó eleji gy váltakozásra vö. R. jalog ~ gyalog, R. jökér ~ gyökér, jég ~ N. gyég. A szóbelseji gy a megelőző mássalhangzó hatására asszimilálódhatott az eredetibb g-ből. A gyógyul, gyógyít eredeti jelentése általában ’javul, javít’ lehetett, s ebből szűkült az egészség meg- javulásának, javításának fogalmára. Hasonló jelentésfejlődés figyelhető meg a jó rokon nyelvi megfelelőinek származékaiban is; vö.: votj. búr ’jó’, Sz., K. burmi- 'meggyógyul’; burmit- ’gyógyít’ (NyK. 54: 191); finn parata, parantua 'meggyógyul’, parantaa 'gyógyul· < : paras ’legjobb’, parempi ’jobb’ (NyK. 54: 190). A jó középfokjeles alakjából valók a felsőőri nyelvjárássziget gyqpbil 'gyógyul· és gyupbit ’gyógyít' szavai is (vö. Nyatl.). — A szócsalád török származtatása téves. — A gyógyász csak összetételekben él (belgyógyász, nőgyógyász), önállóan elavult szó.
CzF. ® ; Vámbéry: NyK. 8: 147; Budenz: NyK. 10: 120; Volf: Nyr. 6: 213; MUSz. 146 ® ; Balassa: NyK. 24: 277, TMNy. 130, Nyr. 63: 5; Sz. K.: MNy. 3: 96; Trócsányi: MNy. 10: 350; Horger: MSzav. 69; Fludoro- vits: MNy. 26: 282; Beke: Nyr. 59: 243, 62: 129, 76: 55, NyK. 54: 189; SzófSz.®; N. Sebestyén: MNy. 57: 264; Bárczi: MNyÉletr. 106. — VÖ. gyógy-, jó1.
gyolcs 1372 U./1448 k.: „fogada bodog ferenc3nec oltárát vÿ gyolc^ual bel fednÿ” (JókK. 162); 1395 k.: golch (BesztSzj. 695.); 1405 k.: dolch (SchlSzj. 1260.); 1456 k.: gjjoch (SermDom. 2: 149); 1505 k.: dyalcz (OklSz. 1. gyolcs a.); 1563: gorch, gorlch (RMNy. 3/2: 49); — gyócsa (MTsz.); csócs, csolcs, dócs, gócs,gócsa,gyojcs, gyójcs (ÚMTsz.); dzsócs (Nyatl.). J: 1372 U./1448 k.: ’Lein- wand’ * (1. fent).
Valószínűleg német eredetű; vö. kfn. golsch, kölsch ’kölni kelme’, baj.-osztr. golsch, golisch, kdlisch, köl/nisch ’vászonfajta’, ném. T. golsch ’egy fajta kelme’, ggölisch 'ágyneműnek való kelme’ (Schatz: WbTirM. 1: 245). E szavak Köln város nevének származékai. A cseh R. kőié ’gyolcs’ ; le. R. golcz ~galcz 'len vászonfaj ta’ szintén a németből való. — A magyar szóval kapcsolatos hangtani problémák részben még tisztázásra várnak, így elsősorban a szókezdő gy viszonya az eredetibb tj-hez. A gyócsa ~ g ácsa szó végi a- ja talán megszilárdult birtokos személy rag.— A helynevekben előforduló gyolcs (vö. 1253: „hinc venit ad stagnum Barcs, cujus aquae puritas, quae gyolcs dicitur” [Nyr. 42: 309]; vö. még OklSz. 2. gyolcs a.) nem tartozik ide. — A rom. giulgi ’finom vászon’ a magyar szó átvétele. — Iráni és török származtatása, valamint finnugor egyeztetése nem fogadható el.
Melich: Nyr. 24: 557; Lumtzer — Melich: DOLw. 121®, 299; Munkácsi: ÁKE. 311; Vámbéry: MBölcs. 162; Gombocz: KCsA. 1: 84; SzófSz. ® ; BenkŐ: NytudÉrt. 1. sz. 53, I. OK. 7: 145; Pais: I. OK. 7: 111; Bernáth:


gyom
1132
gyopár
Pécsi PedFőiskÉvk. 134; Tamás: UngElRum. 385. - Vö. kölni.
gyom 1456 k.: ,, Foliato res hujus vineae: gomlaloÿ sunt homines errantibus bonum consilium tribuentes” sz. (SermDom. 1: 327); 1621: „Gyom: Gramen, Congeries vilium . . . noxiarum herbarum” (MA.); 1664: gyamot gr. (Lipp:PKert. 1: 41: NySz.) ; 1751: gyom- lálásátúl sz. (Lippai: Oec. 21: NSz.); 1779: gyim-gyom (Kónyi: HRom. 65: NySz.); 1884: gyimot gr. (Nyn 13: 73); — gyem (MTsz.); dzsomlál sz. (ÚMTsz.). J: 1456 k.: ’Unkraut’ # (1. fent). — Sz: ~lál 1456 k.: sz. (1. fent) |~o8 1748: gyomos (Fal: NA. 185: NySz.) w| ~osodik 1767: Gyomofodom gr. (PPB. Obherbefco a.).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó ; vö.: csuv. éum 'burján, gyom’; alt. yög 'fű'; bar. yög 'a szántásnál felvetett fűcsomó’ (Radl.). — A magyarba került török alak lehetett. Hasonló csuv. m~ köztörök m. m megfelelés mutatkozik szám szavunkban.
Munkácsi: Nyr. 13: 261, NyK. 20: 473, KSz. 2: 310; Gombocz: MNy. 3: 214®, BTLw. 80; SzófSz.; Moór: MNy. 47: 268; Bárczi: Szók.2 73.
gyomor 1252: Î „Exinde per uallem Balhat/umizr tendit cum metis continuis” hn. (OklSz.); 1358: ? Gyumrus sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: „extar [o: exta]: gwmor” (SchlSzj. 422.); 1435 k.: gomor (SoprSzj. 16.); 1588: gyamor (Frank: HasznK. 24: NySz.); 1808: JomoT (Sándor I.: Sokféle 10: 84: NSz.); 1876: g y ormom gr. (Nyr. 5: 64); — meg- gyömröz sz. (MNy. 23: 131). J: 1358: Î ’ Magen' # (1. fent), 1405 k.: ’ua? (1. fent). — Sz: gyomroz 1647: gyomrozták gr. (GKat: Válts. 2: 44: NySz.).
Ótörök eredetű; vö.: kipcs. yumur (MNy. 37: 344); oszm. yumur (SDD.); kirg. zumur: ’a kérődzők egyik gyomra’; özb.N. Jumizr, fumsr 'gyomor' (MNy. 33: 223). Alapszava a y um- ’összenyom’ ; ennek számos származéka a törökség minden ágában megtalálható. — A magyarba került török alak jumur lehetett. Feltehető, hogy kezdetben a magyarban is csak az állatok gyomrát jelölte. — Finnugor származtatása nem fogadható el.
MUSz. 171; Vámbéry: MEr. 478; Gombocz: NyK. 35: 108; Munkácsi: KSz. 10: 347; Lovas: MNy. 26: 359; Ligeti:MNy. 33: 221®, 280, 37: 344; SzófSz.; Hasan Eren: MNy. 44: 37; Moór: MNy. 46: 160.
gyónik 1372 U./1448 k.: „meg gyouonak bewnewkewt, es bewnewkrewl tartanak pene- tencjet”, gÿwuontatoya sz. (JókK. 106, 111); 1416 U./1466: gonto sz., meggunuan sz. (MünchK. 5, 18); 1493 k.: Megh gyonnywk gr. (FestK. 407); 1528: gywnaft sz. (SzékK. 349); 1666: gyohónynyál gr. (Pós: Vetélk. 58: NySz.); 1668: Gyóhónnyál meg gr. (Pós: GBot. 10: NySz.); 1783: gyónyónak sz. (Rosthy: Zsidók 127: NSz.); 1785: gyomon- tatott sz. (PhilFl. 101: NySz.); — dzsunyik, gyovon, gyovonik, gyuhon, gyuhony, gyűn9 gyunyik, gyúnyik, gyuvonyik (Nyatl.). J: 1372 U./1448 k.: 'beichten, bekennen’ # (1. fent). — Sz: ~tató 1372 U./1448 k.: 1. fent I ~tat 1621: Gyontatom gr. (MA.) | ~ás 1493 k.: gyonaaffal gr. (FestK. 70) | ~ó 1495 e.: gono fn. (GuaryK. 92).
Valószínűleg ótörök eredetű. A magyar szó előzményeként feltehető török alaknak azonban csak az alapszava és annak más képzős származéka van kimutatva; vö.: türk yoy&ur- ’egymást vádolják'; Kasy. yorpi- 'vádol'; yoyay 'vád'; yöyät- 'vádol, rágalmaz'; KB. yoga- 'vádol, rágalmaz’ (Melich-Emi. 289). — A magyar szó forrása a yoya-’ vádol' ige -n visszaható képzős származékának török nyelvjárási változata, a *joyan- lehetett; vö. dió. A kereszténység felvétele után az 'önmagát vádolja' jelentésen keresztül vallási kifejezéssé vált. — Finnugor származtatása nem fogadható el.
MUSz. 172; Gombocz: NyK. 35: 109, MNy. 16: 6; Munkácsi: KSz. 17: 236, Nyr. 57: 36; Melich: .MNy. 30: 133; SzófSz.; Németh: Melich-Eml. 289®.
gyopár 1346: „Monticulum Gyparthetew nominatum” hn. (OklSz.); 1346/1405: Gya- parus sz. hn. (MNy. 10: 80); 1395 k.; „secamus]: gyopár” (BesztSzj. 375.); 1435 k.: gabor [ ? o: gapor] (SoprSzj. 212.); 1595: Sargagyopor (BeytheA: í ivK. 105b: NySz.); 1724: gyarapos halomigh sz. (MNy. 8: 76); 1801: gyápár füvet (Házi orv. 42: NSz.); 1807:^ gyapor (Nyr. 37: 214); — gy’épártot gr. (ÚMTsz.). J: 1. 1346: ’a fészkesek családjába tartozó, szőrökkel fedett, magas hegyekben termő alacsony, évelő növény; Edelweiß I a fészkes virágúak családjába tartozó gyomnövényfajta; Ruhrkraut’# (1. fent); 2. 1966: ’szurokfű; Dost, Wohlgemut’ (Csa- pody — Priszter: MNövSz. szurokfű a.); szak- ny. ’Gnaphalium'; havasi ~ ’Leontopodium alpinum’.
Valószínűleg ótörök eredetű; vö.: türk yipar; ujg. yipar; CC. ipar: ’mosusz; illat'; oszm. ipar ’mosusz; N. gyopárféle, sárgás színű hegyi virág’ (SDD.); kirg. zipar ’jó illatú; R. mosusz’; megfelelői más török nyelvekben is. Vö. még: mong. fiyar; mandzsu farin: ’mosusz’ (NyK. 49: 198). — A magyarba került török alak *flpar lehetett. — Az egyeztetésnek némi nehézsége az, hogy csupán az oszmán-törökből mutatható ki a ’gyopár' jelentés, a többi török nyelvben pedig erős illatú növényt jelöl a szó. A gyopár viszont nem illatos növény.
Vámbéry: MBölcs. 161; Munkácsi: KSz. 17: 234 ®; Rapaics: MagyVir. 14; Ligeti.


gyor»
1133
gryökint
NyK. 49: 198; SzófSz.; Hasan Eren: MNy. 39: 369 ®.
gryors 1372 U./1448 k.: „hogy lennenek qvarfak ty^ta egyhazat tartanv”, qyorffaqat sz. (JókK. 97, 121); — dorcson gr. (MTsz.); dörsan gr. (ŰMTsz.). J: A) mn. 1. 1372 U./1448 k.: ’friss; irisch, munter | kész, készséges; bereit, bereitwillig’ (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: ’sebes; schnell, geschwind’ # (BécsiK. 3); 3. 1518 k.: ’erős; kräftig, stark’ (SándK. 20). B) fn. 1896: ’gyors- vonat; Schnellzug’ # (Bársony I.: Víg világ 146: NSz.). - Sz: ~aság 1372 U./1448 k.: 1. fent; 1470: gÿorfafag (SermDjm. 2: 527) | ~ul 1522: megh gyorfulanak gr. ( KeszthK. 23) I ~it 1585: giorsitom gr. ( >al. 1105).
Ismeretlen eredetű. — A gyárt ~ R., N. gyárát, illetőleg a jár igékkel való összefüggése alaki és jelentéstani vonatkozásban egyaránt kétséges. De mindkét magyarázat további vizsgálatot érdemel. Fi m Igor egyeztetése, mongol és török szárma :t itása téves.
MUSz. 162; Bálint: Párh. 17; Vámbéry: MEr. 481, MBölcs. 163; Budenz: NyK. 17: 421; Simonyi: MNyelv.1 2: 295; Csűry: M- Ny. 14: 256; Melich: MNy. 25: 36, HonfMg. 326; SzófSz.; Bárczi: MNy. 53: 191, Nyr. 80: 4; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 431.
gryóta 1211: ? „Ultra louta in uilla sagh” hn. (OklSz. gyolta&.y, 1564: „ . . . teneoantur soluere eciam quosdam florenos octo pro ordinaria solucione communiter qui giolta pynz vocabantur” (OklSz. gyolta-pénz a.) ; 1567: Gyotha (OklSz. gyolta a.); 1775: gyótán gr. (Kónyi J.: Ábel 9: NSz.). J; 1. 1564: ? ’erdŐ; Wald’ (1. fent), 1567: ’ua.’ (1. fent); 2. 1564: ? ’legelŐ; Weide | erdei legelő; Waldweide’ (1. fent), 1775: ’ua.’ (1. fent).
Ismeretlen eredetű. Alak- és jelentés változatainak egymáshoz való kronológiai viszonya nem tisztázható. — Az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentésben nyelvjárási szó.
g;yökér 1130 — 40: ? „G tiquer cum matre et fratre et sorore” szn. (PRT. 8: 271); 1350 k.: gukeritul gr. (KTSz.); 1372 u./1448k.: „3entlelektewl yllettett belfewgÿuenek geke- reben”, gewkereknek gr. (JókK. 5, 29); 1395 k.: gÿker (BesztSzj. 419.); 1416 U./1450 k.: gùkèrèt gr. (BécsiK. 324); 1584: gyôkôre gr. (Born: Préd. 548: NySz.); 1808: joker (Sándor I.: Sokféle 10: 84: NSz.); — gyüker (MTsz.); gyökér, gyökre gr. (ŰMTsz.). J: 1. 1350 k.: ? ’nemzetség, Geschlecht | törzs, Stamm’ (1. fent), 1510: ’ua.’ (MargL. 145); 2. 1372 U./1448 k.: ’növénynek a földben szétágazó része; Wurzel’# (JókK. 29); 3. 1372 U./1448 k.: ’belsŐ rész; das Innere | alap; Gründ’ (JókK. 5); 4. 1584: ’forrás, eredet; Ursprung’# Ί. fent); 5. 1760: ’gyÖkérszó; Wurzelwort’ (Molnár J.: Jel.
Épül. 5: NSz.); 6. 1784: ’gyök (matematikában); Wurzel (in der Mathematik)’ (Keresztes: Mat. 161). — Sz: gyökeres 1450: gyekeres (OklSz.) | gyökerezik 1493 k.: gyew- kerezeem gr. (FestK. 99) | gyökeresedik [rendsz. meg- ik.-vel] 1673: meg-gyökeresedvén sz. (Com: Jan. 177: NySz.) | ~telen 1820: gyökértelen (Kisfaludy K.: Irene 11: NSz.); de vö. 1749: gyökereden (Bőd P.: Sz. Judas 169: NSz.) | ~zet 1864: Gyökérzet (CzF.) II gryök 1780 k. : „Radix: Gyök: eredet” (Nyr. 30:475); — gyük (MTsz. 2. gyök a.). J: 1. 1780 k.: ’a gyökvonás által nyert mennyiség; Wurzel (in der Mathematik)’ (1. fent); 2. 1790 k.: ’növény gyökere; Wurzel einer Pflanze’ (Nyr. 85: 210); 3. 1813: ’gyÖkérszó; Wurzelwort’ (Mondolat 48).
A szócsalád alapja, a gyökér Ősi örökség az ugor korból; vö. vog. KL. jékoar ’gyöke- restül kidőlt fa’ (JSFOu. 30/8: 26), É. jék- wér, K. jëkur, T. jukar ’kidŐlt fagyökér földestül’ (NyK. 25: 176, 260). Az ugor alapalak *jökkö-r3 lehetett; az -r tehát mind a magyar, mind a vogul szóban ugor kori denominalis képző. — A szó eredeti jelentése feltehetően a 2. volt; az 1., 3. és 4. ebből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. Hasonló jelentésfejlődésre vö.: lat. radix ’növény gyökere; valaminek alsó része; eredet; származás’; ang. root ’gyökér, gyökérzet; fog, haj gyökere; eredet, forrás; gyök a matematikában ; gyökérszó’ ; fr. racine ’gyökér; gyökérzet; fog, haj gyökere; valami alapja; matematikai gyök’. Az 5 — 6. jelentés nyelvújítási. — A gyök egyrészt nyelvújítási elvonás a gyÖkér-}ó6\, valószínűleg Benyák Bernât alkotása, s Dugonics András terjesztette el; másrészt azonban az elvonás élő nyelvi-nyelvjárási szinten is megtörténhetett, mert a gyüké ’gyökere’ a palócban nagy területen használatos. — A szócsalád más finnugor egyeztetése, valamint török származtatása téves. — A gyök matematikai szakszó.
Hunfalvy: NyK. 2: 98, 99; Vámbéry: NyK. 8: 147; Budenz: NyK. 10: 100; MUSz. 162® ; Steiner: Nyr. 3: 410; NyH.1'7; Simonyi: Nyr. 29: 484; Szolár: NyF. 35. sz. 14; Paasonen: FUF. 7: 24; Tolnai: Nyúj. 51; Gombocz: ÖM. 1: 115; SzófSz.®; B. Lőrinczy: KTSz. 170; Hajdú: NytudÉrt. 2. sz. 24; Lakó: NyK. 59: 211, NytudÉrt. 47. sz. 25, 30 ; MSzFgrE. ®. — Vö. édesgyökér, farkas-, tősgyökeres.
gryökint 1664: „Győköntók érette” (MNy. 8: 372); 1670: gyókenteni sz. (Nán: SzűT. 347: NySz.); 1673: gyökként (Com: Jan. 66: NySz.); 1863: gyökint (Kriza: Vadr. 500); — gyökkint (MTsz.). J: 1. 1664: ’bólint; nicken | bóbiskol; nickend schlummern’ (1. fent); 2. 1838: ’sántít; hinken’ (Tsz.); 3. 1861: ’hazudik; lügen’ (MNyszet. 6: 329).


gyömbér
1134
gyöngy
Ismeretlen eredetű. Mozzanatos képzős igealaknak látszik, és valószínűleg összefügg a N. meg-gyökönik 'megrándul’, bele-gyükemlik ’belenyilallik’ (MTsz.) igékkel. 3. jelentése valószínűleg a 2. alapján fejlődött; vö. a sántít 'hibázik, hiba van benne’ jelentését. — Török származtatása nem valószínű. — Nyelvjárási szó.
Simonyi: TMNy. 385; Németh: Melich- Eml. 289.
gyömbér 1395 k.: „zinziberíuj: geríber” (BesztSzj. 347.); 1405 k.: gengber (SchlSzj. 850.); 1525 k.: Gewnghber (MNy. 11: 81); 1531: góriber (OklSz. Pótl. eleven-gyömbér a.) ; 1538: gÿewmber (PestiN. K2); 16. sz. e. f.: gyengbeert gr. (Nyr. 8: 169); 1577: giőngjber (KolGl.: NyF. 45. sz. 32); 1578: gyömbért gr. (Mel: Herb. 19: NySz.); 1587: geombert gr. (OklSz. Pótl. eleven-gyömbér a.); 16. sz.: Giomwer (MNy. 39: 392); 17. sz.: gyümbier (MNy. 57: 357); 1766: gyombér (Mátyus I.: Diáét. 2: 422: NSz.); 1785: Gyombor (MNy. 14: 157); — gömbér (MTsz.); g'émbér, gyümbér (ÚMTsz.). J: 1395 k.: ’egy fajta trópusi kúszónövény, illetőleg ennek fűszerként használt gyökere; Ingwer’ (1. fent).
Latin eredetű; vö. k. lat., h. lat. gingiber ’gyömbór’; vö. még lat. zingiber, zingiberi ’ua.’. Ez a gör. ζιγγίβερις ’ua.’ átvétele. A görög szó az arab zenÿebil ’ua.', prakrit siggabéra 'ua.’ közvetítésével a szanszkrit Sfzjíjaréra ’ua.’ (tkp. ’szarvszerű képződmény’) szóra megy vissza. A latinon át különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe (az újlatin nyelvek jó részében folyamatosan él tovább); vö.: ang. ginger; ném. Ingwer; fr. gingembre; ol. zénzero; or. UMÖúpb: 'gyömbér’. — A szó számos alakváltozatát, illetőleg mai alakját szabályos hangfejlŐdések (a szókezdő g magánhangzó előtti palatalizációja, nyílt szó tagi magánhangzó- és hármas torlódásból való mássalhangzó-kiesés, labializáció, nyúlás stb.) eredményezték, közrejátszhatott azonban gyöngy szavunk analógiás hatása is. — Német származtatása nem fogadható el.
CzF.; Szarvas: Nyr. 10: 161; Munkácsi: NyK. 17: 70; Fludorovits: LatJsz. 22; SzófSz.; Tamás: UngElRum. 379. (Lokotsch 1930. ; OxfEnglDict. Ginger a. ; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 9619.; Frisk: GrEtWb. 1: 614; Wartburg: FEW. 14: 663; Ross: Etym. 147; Kluge: EtWb.19 326.)
gyömöszöl 1585: „inculco: Belé töltőm bele gyómözólón [ ! /” (Cal. 524); 1647: gyomoszolom gr. (MNy. 7: 321); 1668: gyö- möszli gr. (Pós: GBot. 19: NySz.); 1833: Gyömiszöl (Kassai 2: 314); 1838: gyömöszülte gr. (Tsz.); 1872: gyömüszlik gr. (Erődi: Hafiz 2: 72: NSz.); 1887: gyömiszelve sz. (Baksay: Gyalogösvóny 2: 287: NSz.); 1893/1917: gyömiszélt sz. (Baksay: írod. dóig. 2: 111: NSz.); — gyümöszöl (MTsz.); gyo· miszó, gyömeszél (ÚMTsz.). J: 1. 1585: ’szűk helyre benyomkod, gyűrve betesz; hineinzwängen, pressen, quetschen’# (1. fent); 2. 1896: ’dögönyöz, masszíroz; massieren’ (Kozma A.: Hist. 139: NSz.) || gyom őszből 1647: „concutio: magrázom, gyömőtskőlőm” (MNy. 7: 321); 1669: gyömöczkölvén sz. (Pós: Igazs. 1:456: NySz.); 1881: gyümöszkölodött sz. (Bús Vitéz: Senki Pál 229: NSz.); 1898: gyömiczkélte gr. (Móra I.: Atyámfiái 223: NSz.); — djömöskiél (CsángSz.); gyömicköl, gyömiszköl, gyömöszköl, gyümöckől (ÚMTsz.). J: 1647: 'gyömöszöl; hineinzwängen, pressen, quetschen’ (1. fent) || gyömöz 1792: „Gyö- mözni: gyömörni, dörötskölni, rötskölni, öfzve-gyúrni, -zúzni” sz. (SzD.). J: 1792: 'gyömöszöl; hineinzwängen, pressen, quetschen’ (1. fent) K gyömör 1792: „Gyömözni: gyömörni” sz. (SzD.). J: 1792: 'gyömöszöl; hineinzwängen, pressen, quetschen’ (1. fent) II gyömötöl 1793: „[Az incubusok, lidércek az asszonyokat] gyúrták és gyömötlötték” (Mátyus I.: Ó és új Diáét. 6: 376: NSz.); 1808: Gyömötölni sz. (SI.). J: 1793: ’dögönyöz; kneten | gyömöszöl; drücken’ (1. fent).
Vitatott eredetű szócsalád. — 1. Tagjai a töm ~ N. döm, gyom igének különböző gyakorító képzős származékai. így e szavak legszorosabban a dömöcköl ’dögönyöz, gyömöszöl’ igével függhetnek össze. Eszerint a gyomoszol változat másodlagos, és talán a hasonló jelentéskörben használt csomoszol hatására keletkezett. A csomoszol és a gyömöszöl alaki és jelentésbeli egymásrahatá- sával egyébként is számolhatunk. — 2. A szócsalád tagjai hangfestő eredetűek. Erre elsősorban hangalakjuknak palato-velaris párhuzama és sajátos képzős formáik mutat nak. Ez esetben a hangfestés síkján közeli rokonságban vannak a csomoszolÄnX. — Az 1. és a 2. magyarázat egyaránt lehetséges. — A szócsaládnak a nyom igével való származásbeli kapcsolata nem valószínű, török eredeztetése téves. — A gyömöszköl nyelvjárási szó, a gyömöz, gyömör és gyömötöl elavult.
Vámbéry: NvK. 8: 147, MBölcs. 163; Budenz: NyK. 10: 100; MUSz. 230®, 422; Simonyi: NyK. 16: 244, 246; Munkácsi: NyK. 16: 466; Beke: Nyr. 62: 48; SzófSz. ® ; KŐ Benedek: MNy. 53: 206. — Vö. csomoszol, dömöcköl, töm.
gyöngy 1164: „In predio gungus me[am portionem etiam nepoti meo dedi]” sz. hn. (LtKözl. 2: 157); 1270 k.: Gung szn. (MNy. 11: 366); 1372 U./1448 k.: „Azert keryewk yefus criftufnak apoftolyt: hogÿ ewk kyk vadnak ej 3cnt ewangeliumy gyewngnek zeretewÿ” (JókK. 133); 1395 k.: geng (BesztSzj. 635.); 1504: Gyngyes\eppe\ sz. (OklSz.); 1791: jÖngy (Gvadányi: Orsz. gy.


gyöngyház
1135
gyönyörű
leírása 197: NSz.); — gyünygy (ŰMTsz.). J: 1. 1164: ? ’fagyöngy (afákon); Mistel’(1. fent), 1577 k.:’ua.’(OrvK. 37); 2. 1372 U./1448 k.: 'igazgyöngy ; echte Perle | üvegből vagy más anyagból készített, díszítésre használt göm- böcske stb.; unechte Perle,Glasperle’ * (1. fent); 3. 1783: ’rügy; Knospe’ (Molnár J.: Könyvház 4: 202: NSz.); 4. 1860: ’a szarvas agancsán levő bibircses kinövés; die rundlichen Erhabenheiten und Auswüchse an der Oberfläche des Geweihes, Perlen’ (Bérczy K.: Vadászműszót. 6: NSz.). — Sz: ~Ös 1164: hn. (I. fent); 1504: 1. fent |~öz 1495 e.: meg ^pnÿpjpd gr. ’gyönggyel díszít, ékesít’ (Guary- K. 62); 1789: gyöngyözi gr. ’<folyadékban^ fényes buborékok keletkeznek, (folyadék- csepp> csillog’ (M. Musa 103: NSz.).
Ötörök eredetű; vö.: türk, ujg. yinÜü; Kasy. yintü, (kipcs.) jinjü; oszm. inéi; tat. anjü; ujg. mód. ünÖä: ’gyöngy’. A csuv. onbis ’ua.’ a tatárból való. Megfelelői a jakut kivételével a törokség minden ágában megtalálhatók. Végső forrása a kínai ően-Őtz 'valódi gyöngy’ (MNy. 42: 15). Mint vándorszó, jórészt török nyelvek közvetítésével, más nyelvekbe is eljutott; vö. or. ϊκέΜνγζ; cser, tsiúdza (MSFOu. 50. sz. 87); szb.-hv. éndíe; albán inyhí: ’ua.’. — A magyarba került török alak *jinjü lehetett. 1., 3. és 4. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.
Vámbéry: NyK. 8: 147, MEr. 239; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: Nyr. 13: 368, NyK. 18: 80; Gombocz: MNy. 3: 214 ®, BTLw. 80; SzófSz.; Ligeti: MNy. 42: 7®; Mikesy: MNy. 43: 253; Vasmer: RussEtWb. 1: 418; Bárczi: Szók.2 74; [MEtSz. Szerk.:] MNy. 58: 410 ®. — Vö. fagyöngy, gyönyörű.
gyöngyház 1533: „Crucifixum ex Gyeng- haz argento inclusum” (OklSz.); 1581: geongh házból gr. (OklSz.). J: 1533: ’Perlmut- ter’ # (1. fent).
Összetett szó. Az utótag 'tartó, befogadó tárgy, dolog’ jelentésére vö. gombház, körömház, magház stb. — Az összetétel keletkezésének szemléleti alapja a kagylóhéjnak gyöngyhöz hasonló fénye. Számos európai nyelv ’gyöngyház’ jelentésű szava viszont eredetileg olyan kagylót jelentett, amelyben gyöngy van, mint pl. a k. lat. mater perlarum ’gyöngyház' (tkp. ’a gyöngyök anyja'), ném. Perlmutter ’ua.’.
Simonyi: TMNy. 361; SzófSz. gyöngy a.; Mikesy: MNy. 43: 257. (Kluge: EtWb.19 538.)
gyöngytyúk 1780: „[Gallina] Numida Meleagris. Gor-Tyuk. Gyöngy-tyúk Perlhuhn” (Molnár J.: Zool. 68: NSz.). J: 1780: 'Perlhuhn' # (1. fent).
Valószínűleg német mintára alkotott tükörszó; vö. ném. Perlhuhn ’ua.’. Az elnevezés alapja e szárnyas fehérrel pettyezett tollazata. — Minthogy a német szó sem bukkan fel 1750 előtt, lehetséges az is, hogy a magyar szó tőle függetlenül keletkezett, de vele azonos szemlélet alapján.
Hermán: Nyr. 16: 130; Bodnár: Aquila 21: 204; Kiss: Nyr. 83: 343; Molnár N.: Szárny. 63, 78, (Kluge: EtWb.19 538.)
gyöngyvirág 1545: „Uöttem gong virágot mind fazekastól” (OklSz.). J: 1545: 'Maiblume, Maiglöckchen’ * (1. fent) ; szakny. ’Con vallaria'.
Összetett szó. Előtagja a növény fehér fürtös, gyöngyhöz hasonló virágaira utal. Ezen a hasonlóságon alapszik a rom. mârgâri- tár 'igazgyöngy; gyöngyvirág’, margáritél 'igazgyöngy; (többes sz.-ban> gyöngyvirág’ is. — A R. és N. szentgyörgy virága, szent györgy virág 'gyöngyvirág’ (vö. 1585: Cal. 365; MTsz.) elnevezés alapja az, hogy e virág Szent György nap táján nyílik. A két név egymástól függetlenül jöhetett létre; egymásból való népetimológiás keletkezés feltevése szükségtelen.
Simonyi: TMNy. 361, Nyr. 49: 38; Rapaics: MagyVir. 151; Gombocz E.: Bot- Tört. 42; Klemm: TörtMondt. 296; SzófSz. gyöngy a.
gyönyörű 1121/1420: „domina Genuru noverca mea” szn. (MNy. 23: 364); 1213/ 1550: Oenuruch szn. (VárReg. 257.); 1372 U./1448 k.: „elÿ en gyenerew/egymuel” sz. (JókK. 123); 1456 k.: genÿerwfeghes sz. (SermDom. 2: 686); 1474: gonorefege sz. (BirkK. 2); 1528: jónór^fegh^z. (SzékK. 170); 1529 e.: giwnwrÓfeget sz. (VirgK. 143); 1531: „Oh en ziwemnek gyenyerw erwendetef- feghe” (ÉrsK. 121); 1578: gÓnnyőrúseges sz. (Mel: Herb. 104: NySz.); 1588: GyőnerÓ- segós sz. (Frank: HasznK. 2: NySz.); 1595: Gyeünyeüresegh sz. (Ver. 27); 1808: Gyön- györu (Sí.); 1838: Görönyü (Tsz.); — gyű’ nyűrü (ŰMTsz.). J: 1121/1420: ? 'herrlich, wunderschön’ # (1. fent), 1531 k.: ’ua.’. (1. fent). — Szí^eég 1372 U./1448 k.: 1. fent I ^séges 1456 k.: 1. fent |] gyönyörködik 1416 U./1450 k.: „lay nèktec kic gènerkettètec S y on ban”, gènerkedètnec sz. (BécsiK. 224, 215); 1416 U./1490 k.: generkedel gr. (Apor- K. 11); 1495 e.: generkodic (GuaryK. 18); 1528: jônôrkôdyk (SzékK. 169); 1529 e.: gônyerkwtem gr. (VirgK. 4); 1568: gyûnâr- kedic (Mel: SzJán. 531: NySz.). J: 1416 U./1450 k.: ’etwas genießen, sich ergötzen’ # (1. fent). — Szs ~és 1493 k.: genyerkedee- [ekwel gr. (FestK. 366) | ~tet 1513: jener- kóttetic (NagyszK. 7) l| gyönyör 1805: gyönyör (NyŰSz.); 180o/1916: „a pincze- nemü melléklakban izmos hetaera epedez, azoknak gyönyöréül, kik e magányos tájakon sporadice élnek” (Kazinczy: Tüb. Pályamű


gyötör
1136
eryufa
174: NSz.). J: 1805: ’Öröm, gyönyörűség; Wonne | kéj; Wollust’ (1. fent).
Bizonytalan eredetű szócsalád. Tagjai közül a gyönyörű talán a gyöngy származéka, s azzal a képzőbokorral keletkezhetett, amely a keserű, N. gömbörű ’gömbölyű’, homorú, domború stb. szavainkban is megvan. Hangalakját esetleg az ny > ngy változás (vö. tányér > R., N. tángyér, kanyarodik > N. kangyarodik stb.) fordítottja magyarázhatja. Eredeti jelentése ’gyöngy- höz hasonló, gyöngyszerű’ lehetett. Eszerint a gyönyörködik másodlagos alakulat a szomorú : szomorkodik analógiájára. A gyönyör mindenképpen nyelvújítási elvonás a gyö- nyörű-\y6\', vö. nyomorú : > nyomor stb. — E magyarázatnak többrendbeli nehézsége van. A gyöngy-nek nincs gyöny változata, viszont az elsődlegesnek föltett gyöngyörű igen kései és szórványos előfordulású, s könnyen lehetséges, hogy csak a gyöngy analógiás hatásának eredménye. Az -r-f--ö, -6 ~-ú, -ű képző is finnugor, illetőleg magyar eredetű szavakban szokott előfordulni. — A szócsalád alapszavának finnugor egyeztetése, valamint a gyöngy-Xß\ független török származtatása nem fogadható el.
Budenz: NyK. 10: 100; Vámbéry: NyK. 8: 147, MBölcs. 163; MUSz. 166; Simonyi: MNyelv.1 1: 252; Melich: MNy. 6: 241; Tolnai: Nyúj. 88; Horger: MNy. 29: 109; Pais: MNy. 29: 111, 112; SzófSz. gyönyör, gyönyörködik a.; Deme: MNy. 38: 115, MNyTK. 69. sz. 29; Bárczi: StudSl. 12: 38 ®. — Vö. gyöngy.
gyötör 1372 U./1448 k.: „NEmynemew tely ydewben Mÿkoron sent fferenc yewuala parifbalol . . . Es ewtett hideg kemenen gewíríuala”, gyewtewrnewd gr., gyvtewruen sz., gyettre[emy&t sz. (JókK. 28, 158, 23, 31); 1416 U./1450 k.: gétii gr. (BécsiK. 87); 1508: (jőter (NádK. 94). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’kínoz, bánt, fájdalmat okoz; peinigen, quälen, martern’* (JókK. 28); 2. 1372 u./1448 k. : ’büntet; strafen’ (JókK. 158). — Sz: gyötrelem 1372 U./1448 k.: gÿeiotrelmeert gr. (JókK. 81) I gyötrődik 1520 k.: gőttrődik (BodK. 30) I gyötrelmes 1566: győttrőlmes (Helt: Mes. 148: NySz.).
Bizonytalan eredetű. Talán ótörök jövevényszó; vö.: türk yitür- ’elveszít, megsemmisít’; Kásy. yitür- ’elveszít’; ujg. yitür- ’elenged, elveszít’ (Mai.); oszm., türkm. yitir- ’elveszít’; csuv. édter- ’ua.’; jak. süter ’elveszít, elmulaszt’. Mindezek alapszava, a yit- ’elvósz’ a törökség minden ágában megtalálható. A magyarba került török alak *fitür lehetett. Az egyeztetés jelentéstani szempontból nem eléggé meggyőző. Az ’elveszít, elpusztít’ jelentésből talán ’kínozva elpusztít’ jelentésen keresztül alakulhatott ki 1. jelentése. 2. j elöntésének a valószínűen eredetibb 1.-vel való összefüggésére vö. lat. poena ’vérdíj; büntetés; kín, veszedelem’. ~ Finnugor egyeztetése nem fogadható el.
X’ámbéry: MBölcs. 163; Fokos: Nyr. 63: 100; SzófSz.; Moór: Nyr. 73: 20; Juhász: MNy. 55: 412; Tamás: UngElRum. 385.
győz 1372 U./1448 k.: „ewnmagokot meg gyewztek\i&\&”, gÿe^ettnÿ sz. (JókK. 59, 31); 1518 k.: megh gőzóth gr. (PeerK. 41); 1529 e.: meg gywzni sz. (VirgK. 91); 1582: megh iőzuen sz. (DecsiG.: Préd. 82: NySz.); — dőz, gőz (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’diadalmaskodik; siegen’ # (1. fent); 2. 1513: ’bír, képes valamire; vermögen’ * (MNy. 43: 158). — Sz: vedelem 1372 U./1448 k.: gÿe^edelmuel gr. (JókK. 26) | ~ edel mes 1416 U./1450 k.: gozodèlmès (BécsiK. 257) [ ehetetlen 1416 U./Í450 k.: gozhètètlèn (BécsiK. 269) I eködik 1548: ÿôzkôdô sz. (Szék: Zsolt. 165: NySz.) | ~elem 1693: győzelem (NyÚSz.) j eelmes 1748: győzelmes (Faludi: NA. Megsz. 188: NSz.) | êtes 1804: győztes (Fábchich J.: Pindarus. 308: NSz.).
Ismeretlen eredetű. A győzelem a R. győzedelem megrövidítése, a győztes nyelvújítási alkotás. — A Géza személynév R. Gyeicsa, Gyeücsa változatának *Gyei, *Gyeü tövével való összefüggése aligha fogadható el. Finnugor egyeztetése és iráni származtatása téves.
MUSz. 164; Munkácsi: ÁKE. 313; Moór: Nyr. 73: 20, ALingu. 2: 431; SzófSz.; Juhász: MNy. 50: 159 ® .
gyuanyag 1847: gyuanyag (Eötvös Magyarorsz. 1514-ben 2: 221: NSz.); 18 48 1952: ,,kérem is, hogy . . . lelkesítse a népet mellyben sok gyuanyag van” (Kossuth: ÖM 13: 736: NSz.); 1850: gyúanyag (Vahot I.: Mén. 130: NSz.). J: 1847: ’gyújtóanyag; Zündstoff’ (1. fent).
Nyelvújítási összetett szó. Előtagját a gyújt, gyúl igékből vonták el, és a köznyelvivé vált gyuja főnéven kívül sok más, rövid életű, ma már elavult szót alkottak vele; pl. gyúpor ’ gyújtópor’, gyúszer ’gy új tószer’, gyúlámpa ’gy új tólámpa’, gyúgolyó ’gy új tóbomba’, gyúluk ’gyújtóluk’ (NyÚSz.). Mindezek mintái a ném. Zünd- és Brenn- előtagú összetételek voltak; vö. ném. Zündstoff ’gyújtóanyag’, Zündapparat ’gyújtókészü- lék’, Brennzeug ’gyújtóeszköz’, Brennpunkt ’gy új tópont’. — Elavult szó.
VÖ. gyufa.
gyufa 1840: ,,egyik gyű jócskákkal, a másik csizmakenőccsel” sz. (Nagy lg.: Életunt. 89: NSz.); 1842: „kéntelen és zajtalan gyufáit” (NyÚSz.); — gyuha, gyuka (MTsz.); gyuffa (ÚMTsz.). J: 1840: ’Zündholz, Streichholz’ # (1. fent). — De vö. 1835: „Zündhölzl: gyújtófácska” (Kunoss: Gyal.).


gryojí
1137
firyula
Nyelvújítási Összetett szó. Előtagját a gyújt igéből rövidítették, s számos más összetételt alkottak vele (vö. gyúanyag). A korábbi gyújtófácska mintája a ném. Zündholz, Zündhölzl ’gyufa’ volt.
Budenz: NyK. 6: 20; Simái: Nyr. 47: 198; Kallós Zs. : Nyr. 65: 19; SzófSz. gyújt a.; Erdődi: Nyr. 76: 463; Nyíri: Nyelv és írod. 1: 73. — Vö. gyúanyag.
gyújt 1372 U./1448 k.: „Ew ÿmadfa- gÿual engemet meg gÿoÿta es kÿnoz Es ágért nem lakhatom tewbet eg emberben” (JókK. 60); 1456 k.: gÿototol sz. (SermDom. 2: 410); 1517: fel gyohtanaya gr, (DomK. 3); 1519: gyohatok gr. (JordK. 76); 1519 k.: giut vala gr. (DebrK. 207); 1526: (jwyfton [o: gwyt- fon] gr. (SzékK. 48); 1559: giuttotta gr. (Szék: Krón. 32: NySz.); 1575: iut (Heltai: Krón. 128: NySz.); 1708: Gyójtom gr. (PP.); 1791/1910: Gyúlts gr. (Földi J.: Költ. 150: N- Sz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: ’égésre gerjeszt; anzünden’ # (1. fent) ; 2. [nótára, dalra ~ ] 1884: ’ énekelni kezd; (ein Lied) anstim- men’ (Erdélyi Gy.: Gav. asszony 2: 155: NSz.). — Sz: ~ó 1456 k.: 1. fent | ~ás 1495 e.: goytafa gr. (GuaryK. 8) | ~ogat 1527: meg gyoytogataa gr. (ÉrdyK. 310) | ~alék 1864: gyujtalék (CzF.; de vö.: 1833: „Gyúlék: . . . Matéria inflammabilis” : Kassai 2: 300) J ~ós 1889: gyûtôs (Nyr. 18: 502) || gyűl 1508: „Ö haragiaba fóft fel mene. ef δ zemebôl tóz ki harfana tóle zenec meg ÿulanac” (DöbrK. 35); 1536: fel gyolada sz. (Pesti: Fab. 69: NySz.); 1588: meg gyalad sz. (Frank: HasznK. 27b: NySz.); — gyú (OrmSz.). J: 1508: ’sich entzünden’ # (1. fent). — Sz: ~lad 1470 k.: gÿwlad (Serm- Dom. 2: 580) | ~ladt 1493 k.: fel gywlatthath gr. (FestK. 170); 1780: gyulatt fekélyeket (Rácz S.: Orv. tan. 2: 45: NSz.) | olaszt 1513: meg gulazta gr. (NagyszK. 45) [ ~la- dozik 1519: gywladozyon gr. (JordK. 573) | eladás 1527: gywladafa gr. (ÉrdyK. 488); 1585: Todo . . . föl gyuladasa gr. (Cal. 783) | ~ás 1531: gywlafa gr. (ÉrskK. 304) | vékony 1800: Gyúlékony: (NyÚSz., de vö. : 1645: gyuladékony: GKat.: Válts. ElŐb. f4: NySz.).
Ismeretlen eredetű szócsalád. Alaki sajátságai és sok származéka arra mutatnak, hogy tagjai nyelvünknek meglehetősen régi elemei lehetnek. A gyúl : gyújt alaktani viszonyára vö. /úZ : fojt, nyúlik : nyújt stb. — Török származtatása súlyos hang- és alaktani nehézségek miatt nem valószínű, finnugor egyeztetése és iráni eredeztetése téves.
Munkácsi: ÁKE. 314; Wichmann: FUF. 7: 52, MNy. 4: 396; Mészöly: MNy. 6: 435, 442; Schmidt: Nyr. 52: 65; Beke: Nyr. 54: 136, 58: 96; Horger: MNy. 25: 131; Baboss: MNy. 34: 220, 35: 178; SzófSz. ® ; Papp L.:
MNny. 6: 93; Bartha: Szóképz. 42. — Vö gyutacs.
gyujtovúnyfű 1649: „Gyujtovány fú: Linaria vulgaris” (MNy. 33: 178); 1791: gyútovány fűből gr. (Ravazdy: Méhtolmács 47: NSz.). J: 1649: ’halványsárga virágú gyomnövény; Leinkraut, Flachskraut’ (1. fent); szakny. ’Linaria’.
Összetett szó. Előtagja a gyújt ige származéka, és azonos a R., N. gyujtovány ’hideglelés, lázas betegség’ szóval (vö. 1531: ÉrsK. 311; 1. még NySz.). Olyan típusú növénynév tehát, mint a gelyvafú, hályogfú, kelésfú, köszvényfű stb. (1. NySz.). A gyújtó ványfű virágzó hajtásának főzetét belsőleg és külsőleg is használják a gyógyászatban. — Jelentéstapad ássál magának a gyújtó vány-nak is kialakult ’gyujtoványfű’ jelentése; vö. 1793: Gyulytovány (Földi J.: Magy. fűvésztud. 52: NSz.; 1. még 1807: Márton stb.).
gyúl 1. gyújt
gyula. 950 k.: „εχουσι δε κεφα- || λήν πρώ- την τον άρχοντα άπο τησ || γενεάσ τον άρπαδή κατά άκολον- II &ίαν, και Β (δύο) έτερονσ, τον τε γνλάν και || τόν καργάν, οϊτινεσ εχβνσι τάξιν κριτον | εχει δε έκαστη γενεά ! άρχοντα.9Ιστέ- || ον οτι ό γνλάσ καί 6 καρχάσ ονκ είσί κυρ-11 ια όνόματα, άλλά άξιώματα” (ΟΜΟΙν. 9 — 10) [ = Első fejük az Árpád-nemzetségéből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a jila és a karcha, akik bírói méltóságot viselnek; de van fejedelme minden törzsnek is. Tudnivaló, hogy a jila és a karcha nem tulajdonnév, hanem méltóság” (Moravcsik Gyula fordítása); 1075/f 1124/f 1217: ? Jula szn. (MonStrig. 1: 60); 1150 k./13-14. sz.: ? Geula szn., Gyyla szn. (An. 27., 6.); 1770: „Gyula avagy Gyila akkor a’ Magyaroknál nem személlynek; hanem bizonyos tábori méltóságnak nevezete vala” (Molnár J.: Egyh. tört. 2: 265: NSz.). J: 950 k.: ’a honfoglaló magyarság fő bírája vagy hadvezére ; oberster Richter oder Heerführer der landnehmenden Ungarn’ (1. fent), 1770: ’ua.’ (1. fent)z
OtörÖk eredetű; vö.: bőig. doyAO (nemzetségnév) (Moravcsik: ByzTurc. 2: 115); bes. Yula (törzsnév) (NyK. 68: 46); bask. Yulaman (törzsnév) (NyK. 68: 42); alt. Kaltanjula (egy hős neve) (MNy. 18: 4). A magyarba már méltóságnévként kerülhetett át a törökből, közelebbről feltehetőleg a kazárból. Méltóságnévként azonban a régi török forrásokból nem mutatható ki, csupán törzs-, nemzetség- és személynévként. A feltett tör. *yula méltóságnév alkalmasint egy ’fáklya’ jelentésű török szó származéka; vö. Kaáy. yula ’fáklya’; KB. yula ’világító eszköz, fáklya’ (Mai.); szojon yula ’fáklya; 72 Történeti-etimológiai szótár


sryur
1138
gryûgre
fény* (Radi.). — A magyarba került török alak *jula lehetett. — Móltóságnévkónt elavult. A 19. sz.-ban felújított Gyula személynévben él tovább.
Nagy Gy.: Ethn. 5: 92; Karácsonyi: M- Ny. 13: 204; Sebestyén: Ethn. 30: 139; Pais: MNy. 17: 162, MAn. 117, MNv. 27: 170®, MNy. 31: 53; Németh: MNy. 18: 4 ®, KCsA. 1: 221, HonfKial. 45, NyK. 68: 42, 45® ; Markwart: UngJb. 9: 84; Melich: MNy. 30: 267 ®; Györffy: KCsA. 1: Kiég. 440; Gyóni: GörFeljSz. 43 ® ; Moravcsik: ByzTurc. 2: 115.
gyúr 1213/1550: ? „Opoy de villa
Gourou” sz. hn. (VárReg. 167.); 1495 e.: „aj kûkçjot igçn lagan meg tpríc es e[n]nec vta[n]na meg guriac es aj tújes kemincebe igpn megfítíc” (GuaryK. 50), de 1. vasgyúró. J: 1. 1213/1550: ? 'por- vagy lisztszerű anyagot nyomkodva kever, tömörít, dagaszt; kneten, durcheinanderdrücken’ * (1. fent), 1495 e.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1668: 'hosszabb ideig tartó érveléssel valakit igyekszik rábeszélni valamire; bereden, zu überzeugen suchen, bearbeiten | teljes erővel végez, csinál valamit; mit voller Kraft machen' (Matkó: BCsák. 36: NySz.); 3. 1911: ’masz- szíroz; massieren* (Móricz Zs.: Sárarany 111: NSz.). — Sz: ~ó 1594: Thwro gjuro (OklSz. túró a.) J ~ódik 1766: gyúródván sz. (Mátyus I.: Diáét. 2: 29: NSz.) | ~ma 1828: Gyurma (NyÚSz.).
Otörök eredetű; vö.: ujg. yoyur-; CC. yür-; oszm. yogur-; kirg. Zűr-; csuv. Jár-, Jer-: ’gyúr*; megfelelők más török nyelvekben is. Vö. még mong. /íyura- ’ua.’. Az alt. yura- (Verb.); tel. dura- (Radl.): ’ua.’ a mongolból való. — A magyarba került török alak *Joyur- lehetett, melyből az egyszó- tagos forma a hangzóközi réshang szabályos kiesésével keletkezett. 2. jelentése belső, 3. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A gyurma nyelvújítási alkotás.
Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 496, M- Bölcs. 164; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: NyK. 21: 121; Gombocz: MNy. 3: 214 ® , BTLw. 80; Räsänon: MSFOu. 48. sz. 136, Lautg. 117; Ligeti: MNy. 29: 277, AOr. 17: 36; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 83; Czeglédy: I. OK. 20: 294. — VÖ. gyűr1, vasgyúró·
gyurgyalag 1525 k.: „Meerillus et Meropes — Meropes: Gÿwrgÿalagh” (MNy. 11: 82); — gyurgyalag (ÚMTsz.). J: 1. 1525 k.: ’rigó nagyságú, aranysárga torkú és begyű, fullánkos rovarokkal táplálkozó madár; Bienenfresser’ (1. fent); 2. 1889: ’búbos banka; Wiedehopf’ (Nyr. 18: 477); szakny. ’Merops apiaster’.
Ismeretlen eredetű. Lehetséges, hogy az 'iszalag, fölfutó növény’ jelentésű gyurgyalag (Nyr. 22: 35; MTsz.) ugyanez a szó, de a madárnévvel való jelentéstani összefüggése tisztázatlan. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó.
Halász: Nyr. 9: 57; Bodnár: Aquila 21: 205; SzófSz.; Bárczi: Nyr. 80: 4; Gáldi: Szótir. 264.
gyutacs 1848/1952: „Mi a gyutacsok, különféle töltények és lőpor küldése iránti kérelmüket illeti” (Kossuth: ÖM. 13: 751: NSz.). J: 1848/1952: ’robbanási folyamatot megindító apró fémtok; Zündkapsel’ (1. fent).
Nyelvújítási származékszó. A gyúl ~ gyújt igék tövéből alkották azzal a -cs képzővel, amellyel a dugacs, szivacs, tömecs stb. szavakat is. Már 1835-ben találkozunk e fogalom gyűltök és gyulacs nevével (NyÚSz.), s 1838-tól kezdve van adatunk a gyujtacs-r&, amely előbb ’gyufa’ (1838: Kunoss: Lombok 137b: NSz.), később 'gyutacs’ (1843: NyÚSz.) jelentésben fordul elő. — A gyutacs a katonai és műszaki nyelv szavaként terjedt el, és megmaradt szaknyelvi szónak; a beszólt nyelv ugyanezt a fogalmat a kapszli szóval jelöli.
NyÚSz. ; Csefkó: MNy. 10: 74; Tolnai: Nyúj. 209; SzófSz. gyújt a. — Vö. gyújt.
gyüge 1213/1550: ? ,,ρθΓ priftaldum nomine Gyugea” szn. (VárReg. 269.); 1214/ 1550: ? Gyuge szn. (VárReg. 311.); 1252: ? Gyge szn. (OklSz.); 1272: ? Gughe szn. (OklSz.); 1837: „Gyüge: nyomorú, ügyetlen” (Beke K.: Vegyes Tájsz. 4: NSz.); 1838: Gyügye (Tsz.); 1871: gügye (Arany L.: Shaks. Sok hűhó 98: NSz.); — gyüggyÓ (MTsz.); gigya, güge, gügyüge (ÚMTsz.). J; 1213/1550: ? 'ostoba; albern | ügyefogyott; unbeholfen’ (1. fent), 1837: ’ua.’ (1. fent).
Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a gügyögő, hebegő, zavaros beszédet jeleníthette meg. A hangutánzás síkján összefügg a gügyög-ge\ és annak családjával, tehát a hasonló jelentésű gyagyá-νολ is. Az ’ostoba, ügyefogyott’ jelentés kialakulásának az az alapja, hogy a szellemi fogyatékosságban szenvedőknek gyakran dadogó, értelmetlen vagy érthetetlen a beszéde. E jelentésben — mint részben a gyagya is — átcsúszott a hangfestő jellegű szavak sorába. — A középkori személynév! adatok idetartozása főként azért kérdéses, mert köznévként későn fordul elő. — Az együgyú-b6\ való származtatása téves. Hangutánzó mozzanatoktól független hangfestő eredete kevéssé valószínű. — A köznyelv bizalmasabb stílusrétegében is használt nyelvjárási szó.
Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 14; Juhász: MNy. 25: 373; Benkő: MNy. 50: 258; Nyíri: MNy. 52: 44®; Pais: MNy. 54: 194®; Bárczi: Szók.2 32. — Vö. gügyög, gyagya·


eryûjt
1139
gyűlöl
gyűjt 1372 U./1448 k.: „aj baratokot méltó [a: méltó baratokot] gewyte kyk bejjeduel es mÿuelkedefuel bewnewfewkett criftufnak jerelmere kÿjlelnenek” (JókK. 94); 1416 U./1450 k.: gvhon gr., giytot sz. (BécsiK. 5); 1416 U./1466: gohetec gr. (Münch- K. 39); 1456 k.: geÿtek gr. (SermDom. 1: 235); 1490 k.: egbe giuti gr. (AporK. 119); 1519: ffel ne gyeheetek (JordK. 104); 1531: gűtteni sz. (TelK. 24); 1536: gyht (Pesti: Ν’- Test. 145: NySz.); 1541: őzwe Gwyttik gr. (KazK. 185); 1550 k.: gÿethek gr. (KolGl.: NyF. 45. sz. 12); 1560 k.: gyeótteny sz. (GyöngySzt. 653.); 1575: iút (Helt: Krón. 129: NySz.); — gyiti gr., gyüt (Nyatl.). Js 1372 U./1448 k.: ’(zusammen)8ammeln, anhäufen, feimen, bündeln’ * (1. fent). — Sz; ~és 1416 U./1450 k.: gúitefe gr. (BécsiK. 250) I 1416 U./1450 k.: 1. fent | ~öget 1519: meg gyevytevkettem volna gr. (CornK. 182) j remény 1560 k.: gywtemeny mény, felhalmozott javak’ (GyöngySzt. 1478., de vö.: 1495 e.: goyteuene gr.: GuaryK. 8) I remény es 1664: gyűtöménes felhalmozott’ (MNy. 6: 165) | ~ögetés 1784: Gyűjtögetése gr. (BenkŐ F.: Kövek 213: NSz.) | ~elék 1835: gyüjtelék (Kunoss: Gyal. Collecta a.) II gyűlik 1355: Ghuluez sz. hn. (KállayOkl. 2: 25); 1372 U./1448 k.: „nemÿ ajonember . . . meg hala, de dyakok egybe gyewluen egy euel jolgalatra vgylyakra joltareneklefekuel” sz., gyleke^teneknoAsc sz. (JókK. 155, 58); 1416 U./1450 k.: egbe [g fùlnèc gr. (BécsiK. 263); 1456 k.: geleke- je[e sz. (SermDom. 2: 718). Js 1. 1372 U./1448 k.: ’egy helyre csoportosul, halmozódik; sich versammeln, sich anhäufen’ * (1. fent) ; 2. 1741: ’(el)gennyesedik; eitern, schwären’ (Lampe —Bányai: Gileadi Balsamom 73: N- Sz. meg-gyülvén sz.-ban, de vö. 1577: „a genÿçtfegh gÿwlefeth” sz. : OrvK. 158). — Sz: gyülevesz 1355: hn. (1. fent); 1519: gywl- veznek fn. gr. ’gyűlés, gyülekezet’ (JordK. 783); 1533: mn. ’haszontalan, értéktelen’ (Komj: SzPál. 137: NySz.); 1535: gyülevész nép (Monírók. 3: 158) | gyülekezik 1372 U./1448 k.: gyewleke^tek gr. (JókK. 129) | gyülekezés 1372 U./1448 k.: gÿleke^efeben gr. (JókK. 26) I gyülekezet 1372 U./1448 k.: gÿleke^etÿben gr. (JókK. 66) | ~és 1519 k.: giűlefökert gr. (DebrK. 119) | gyülésezik 1808/1894: gyűléseztem gr. (Kazinczy: Lev. 5: 496: NSz., de vö.: 1767: gyüléselni sz.: Viski P.: Mennyei ép. 122: NSz.) | g y ül e mii k 1833: Gyülemleni sz. (NyÚSz.).
Valószínűleg ótörök eredetű szócsalád, kialakulásának részletei azonban nem teljesen tisztázottak. Török megfelelőire vö.: türk yïy-; Raby, yïy- (Mal.); oszm. yig-; kirg. iïy-; alt. yü-: ’összegyűjt’ ; megfelelők más török nyelvekben is; — ujg. yïyïl-; Kâsy. yïyïl-; oszm. yiÿil-: kirg. iïyïl-; tar. yiyil (Radl.); alt. yül-: 'összegyűlik’; megfelelői más török nyelvekben is. A m. gyűl : gyújt alakpár létrejötte kétféleképpen is magyarázható: A) A magyarba az ótörök *]ïyïl- került át, melyből nyelvünkben a hangzóközi spiráns kiesésével lett az l végződésével nyelvünk igealaki rendszerébe szabályosan beleilleszkedő gyűl. A gyűjt eszerint másodlagos magyar alakulat, mely részben a júl : fojt, gyűl : gyújt stb. alaktani párok rendszertani hatására, részben It > jt hangié jlŐdés (vö. török baltïryan > m. bojtorján, török Altun > m. Ajtony stb.) révén jött létre. B) A magyarba az ótörök *jiy- alapige került át, s itt kapta a visszaható -l és a műveltető -t képzőt. — Az etimológia körül némi bizonytalanságot okoznak a hangrendi kérdések is: a törökből átvett velaris hangalakkal szemben a magyarban kezdettől fogva palatális áll. E jelenség alkalmasint hanghelyettesítéssel vagy későbbi magyar palatalizálódással magyarázható. — A gyűlik ige 2. jelentése abból érthető, hogy a genny a fertőzéses helyen egy csomóba halmozódik.
Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 494, M- Bölcs. 164; Budenz: NyK. 10: 82, 18: 23; Munkácsi: NyK. 32: 273; Gombocz: MNy. 3: 215®, BTLw. 81®; Horger: MNy. 8: 451®, 25: 131; Pais: MNy. 9: 355; Beke: Nyr. 54: 136, 138; Babosa: MNy. 34: 220 ®, 35: 178; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 83; Benkő: I. OK. 7: 146; D. Bartha: Szóképz. 42; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 152.
gyülep 1. jülep
gyűlöl 1372 U./1448 k.: „vala aj gÿle- kejefben ncmynemew predicalo fráter kÿ bodog ferencjet ejkeppen gylewlÿ uala ew yonhaban” (JókK. 66); 1395 k.: geleufeg sz. (BesztSzj. 181.); 1416 U./1450 k.: gilgl (BécsiK. 19); 1493 k.: gyléltheek gr., gyewlew- [eegwel sz., gywlelthek gr. (FestK. 95, 388, 45); 1529 e.: gylwfegefek sz. (VirgK. 112); 1539: Gyelelted gr. (KulcsK. 6); 1574: giöléli gr. (Kulcs: Evang. 415: NySz.); 1595: Yeüleült sz. (Ver. 33); — dűlői, gyülölli gr. (ÚAITsz.). J: 1372 U./1448 k.: ’hassen’ # (1. fent). — Sz: ~ség 1372 U./1448 k.: gylew- [eguel gr. (JókK. 66); 1577 k.: gÿwleolfegêt gr. (OrvK. 317) I ~ködée 1582: gyűlölkedösert gr. (KGalgóc 1582. Fv. : NySz.) | ~ködik 1621: Gyűlölködni sz. (MA., de vö. 1557: gÿwlelkeznÿ sz.: RMNy. 2/2: 132) | ~etea 1585: gyűlöletes (Cal. 1019 [o: 1017]) | ~et 1750: Gyűlölet (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. — Különféle török szavakkal való egybevetései (vö. pl.: alt. jak, dák ’gyűlölt, utálatos’ ; — csuv. éild ’harag’) többrendbeli súlyos nehézségekbe ütköznek. A düh igei származékaként való magyarázata téves.
Munkácsi: Nyr. 12: 345; Räsänen: NyK. 48: 161, Lautg. 63; Kallós: Nyr. 62: 45;
72*


gyümölcs
1140
gyűrű
Babosa: MNy, 35: 178; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 104; Moór: ALingu. 2: 431.
gyümölcs 1130 —40/12 — 13. sz.: „aquo dirigitur ad spineum virgultum, quod dicitur t/eTmZsewbuqur” sz. (PRT. 8: 268) ; 1150 k. /13—14. sz.: Gemelsen sz. hn. An). 40.); 1195 k.: „Engede urdung intetvinec. ef evec oz tiluvt gimilftwl ef oz gimilfben halalut evec” (HB.); 1214: Gemulscinus sz. (OklSz.); 1221: Bese- neugumulc hn. (OklSz.); 1251/1255: Gemel- chen sz. (OklSz.); 1254/1324: Gymelchenus sz. (OklSz.); 1255: gymuIchen sz. hn. (Györffy 1: 75); 1270/1284: Gymuchenbukur sz. (OklSz.); 1353: Gyumuchkuzberke (OklSz.); 1372 U./1448 k.: gÿemewlç^ewt gr., gyewmelc^et gr., gyewmewlcjebeíevd gr. (JókK. 20, 113); 1386: Gywmewlchen sz. (OklSz.); 1414: Gymevlchfa (OklSz.); 1495 e.: gpmgLpt gr. (GuaryK. 126); 1517: dymevlchevt gr. (Dorn- Κ. 13); 1522: Gemechen sz. hn. (MNyTK. 86. sz. 55); 1533: Gyumôczôs sz. (Murm. 406.); 1585: Győmwlts (Cal. 437); 1874: gyémölcset gr. (Nyr. 3: 465); — gyimőcs, gyümücs (MTsz.); gyimicsöt gr., gyömücs, gyümëcses sz., gyümősztelen sz. (ÚMTsz.); dzsümöücs, gyimécs, gyöműcs, gyümics, gyü- möcs (Nyatl.). J: 1. 1130—40/12—13. sz.: 'növényi termés; Frucht, Obst’#(1.fent); 2. 1350 k.: 'magzat, utód; Leibesfrucht, Nachkomme' (KTsz.); 3. 1529 e.: ’valamely cselekvés, tevékenység eredménye, haszna; Erfolg, Nutzen irgendeiner Handlung, Tätigkeit’ (VirgK. 32). — Sz: ~ös 1327: Gymulchus hn. (OklSz.); 1395 k.: gemelches mn. (Beszt- Szj. 841.); 1417: Gyemewlches fn. (OklSz., de vö.: 1405 k.: gimelch kert: SchlSzj. 1529.) | ~özik 1416 U./1466: gimglLpj (MünchK. 38) |~Öztet 1604 : Gyúmóltsőztetó sz. (MA. Foetijer a.); 1636: gyümöltsöztetni sz. (Pázm: Préd. 53: NySz.).
Ótörök eredetű; vö.: ujg. yimis; Κϋδγ. yämis, yimis; oszm. yemiç; tat. yimeé, firnes (TatRSL); csuv. éimdé: 'gyümölcs’. A jakut kivételével a törökség minden ágában szélesen elterjedt szó. Előzménye a török ye- (yi- ) 'eszik’ ige ; eredeti jelentése ’étel, eledel'. A mongol nyelvek megfelelő szavai a török nyelvekből valók; vö.: mong. fanis; kaim, zems; burját zémés: ’gyümölcs’ (MNy. 56: 302). — A magyarba került török alak *jimié lehetett. A török £ ~ m. les megfelelésre vö. bölcs, bölcső stb. 2. és 3. ielentése belső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.
Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 491; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: NyK. 18: 109; Gombocz: MNy. 3: 215 ®, BTLw. 81 ® ; Räsänen: MSFOu. 48. sz. 31, Lautg. 180; Ligeti: NyK. 49: 236, MNy. 54: 450, 56: 302; Németh: KCsA. 1. Kiég. 524, MNy. 38: 6®; SzófSz.; Pais: MNy. 43: 203; P. Hídvégi: MNy. 51: 19; Kubínyi: MNy. 52: 373.
gyűr1 1586: ,,Mint az palástot, ózue giűrőd ükét" (Fél: Bibi. 2: 124b: NySz.). J: 1586: 'zerknittern, zerknüllen’# (1. fent). — Sz; gyürkőzik 1792: Gyűrközni sz. (Sz- D.) j ~Ött 1795 k.: gyűrött (Takáts R.: Told. Q. r.: NSz.) | gyüremlik 1804: kigyüremlett gr. (NyÚSz.) | ~odik 1814: gyúródnék gr. (Katona J. Műv. 3: 5: NSz.) | ehetetlen 1902: gyűrhetetlen (Király Pál Czimszójegyzékéből: NSz.).
Bizonytalan eredetű. Talán hangrendi át- csapás eredménye: a gyúr ige magas hangrendű változata. A gyúr : gyűr párhuzamban az utóbbi szabályosan hordozza a csekélyebb intenzitású cselekvésre utaló jelentést; vö. csattan : esetten, szortyog : szőr- työg stb. — A 'göngyöl, gyűr’ jelentésű tűr2 ige elkülönült változataként való magyarázata kevésbé valószínű; a gyúr-tó\ és a tűr2-t>6\ független török származtatása téves.
Vámbéry: NyK. 8: 148; B.: NyK. 25: 254; Munkácsi: KSz. 9: 294; Fokos: Nyr. 38: 251 ; Gombocz: BTLw. 82; Horger: MNy. 23: 129, 136; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 88; Pais: MNy. 56: 315; Lotz: NyK. 65: 386. — Vö. gyúr.
gyűr2 1300: ? „Vineam ... in quodam loco qui Huruatdî/ru wlgariter appellatur" hn. (OklSz.); 1309: „Quandam terram in fine cuiusdam montis Petur^ywre dicti’’ (OklSz.); 1320: Kuzdwr hn. (NéNy. 2: 36); 1807/1893: gyűrre gr. (Kazinczy: Lev. 4: 467: NSz.); — gyŐr, györe, gyüre (Nyr. 40: 206). J: 1. 1300: Î 'domb, bucka; Hügel, Hügelchen’ (1. fent), 1309: ’ua.’ (1. fent); 2. 1893: 'karéj, szelet; Scheibe, Schnitte’ (MTsz.). — Sz: ~ke 1792: gyürkéje gr. (SzD. Púp a.).
Ismeretlen eredetű. — Győr város neve és az 1198: Guyre szn. (OklSz.) aligha tartozik ide. A gyűr1 igével való azonossága nem valószínű. — Nyelvjárási szóként a nyelvterület különböző részein ma is él. A ’kenyérnek sütéskor kidudorodó része’ jelentésű gyürke származék általánosabban is elterjedt.
Simonyi: Nyr. 6: 295; Tagányi: Száz. 16: 315; Hefty: Nyr. 40: 206 ®; Pais: NéNv. 2: 36; Mikos: MNy. 31: 250; Szőke: MNy. 49: 202 ®; Kázmér: MNyTK. 95. sz. 17; BenkŐ: SzegTanFőiskKözl. 1965. 75.
gyűrű1 1193: ? „Inde ad gireu” hn. (ÓMOlv. 57); 1268: „Dumus que wlgo dicitur Gtyrot^bukur" (OklSz.); 1281: ? Gî/rwskut sz. hn. (OklSz.); 1325/1332: Gyűrűd hn. sz. (OklSz.); 1338: Gywrewkerek hn. (OklSz.); 1499: Gywreffa, (UjMMúz. 7: 467: NySz.); — <7«/Ü7‘fa (ÚMTsz.). J: 1193: 'főként juharvagy somcserje; hauptsächlich Ahorn- oder Hartriegelstrauch’ (1. fent).


eryűrű
1141
gyűszű
Őtörök eredetű; vö.: tat. yirek, iirek (TatRSL); bask. erek; özb. zirk (Búd.); karacs. jerk (RKBSL); csuv. áirak; 2 jak. sixik, sisik: ’ égerfa’. A törökség oguz és turki ágában nem ismeretes. — A magyarba került ótörök alak *Jirey ( < *jirak ) lehetett. A régiségben gyakran előfordul; ma nyelvjárási szó.
Gombocz: NyK. 31: 243 ®, MNy. 3: 215, BTLw. 83; Melich: SzlJsz. 1/2: 45; Inczefi: MNy. 62: 223.
g-yűrű2 1358 — 9: ? Gurev szn. (MNy. 16: 152); 1372 U./1448 k.: „Te alnok golga en gyewrewfewmre vetetted te gemermetlen jemeÿdet” sz. (JókK. 122); 1395 k.: „Anu- l[us]: gyrow” (BesztSzj. 633.); 1405 k.: jeref vÿ sz., gewruleth sz., gwru (SchlSzj. 402., 248., 1201.); 1416 U./1450 k.: gwigket gr. (BécsiK. 31); 1513: (fűreyeuel gr. (NagyszK. 53); 1519: aran gyerwye gr., gyrwketh gr. (JordK. 834, 67); 1519 k.: gyevres yegyeffel sz. (DebrK. 494); 1531: gÿreth gr. (LevT. 2: 5); 1539: Arangerew (RMNy. 2/2: 35); — dzsürüö, gyiri (Nyatl.). J: 1. 1358 — 9: ? ’ujjon viselt, karika alakú ékszer, karikagyűrű, jegygyűrű; Fingerring, Trauring’ # (1. fent), 1372 U./1448 k.: ’ua.’ (1. fent); 2. 1577 k.: ’karika, karika alakú tárgy; Ring, Reif, reifförmiger Gegenstand’ * (OrvK. 99); 3. 1882: ’karika alakúra formált vagy formálódó hajtinos; Locke’ (Szemere Μ.: Munkái 1: 157: NSz., de vö. 1815: „az enyhe szellő gyűrűkre hányta kebelén a’ szálas szép fürtöket”: Kazinczy: Munkái 7: 289: NSz.); 4. 1938: ’gyűrűhinta; Ringe (Turngerät/ (ŰjldőkLex. 12: 2909, de vö.: 1894: gyürühinta: PallasLex. 7: 706 Függoszerek a.).— Sz: 1372 U./1448 k.: fn. (1. fent);
1405k.:mn. (1. fent) | 1513: '’iűrezőt vala
gr. (NagyszK. 53) [ ~dzik 1822: gyürüdző sz. (Aurora 1: 89: NSz.).
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó ; vö.: Käsr. yüzük; CC. yüzük; oszm. yüzük; nog. jüzük; csuv. ézrv; ’gyűrű’. A keleti török nyelvek kivételével a törökség minden ágában elterjedt szó. Alapszava a yüz ’íz, tag; ujjízület’, amely feltehetőleg íz2 szavunk török megfelelőjével is azonos. — A magyarba került ócsuvas alak *jürüy (< *jürük) lehetett. 2., 3. és 4. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. — A szérű-ve\ való etimológiai összefüggése kétséges.
Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 491; Budenz: NyK. 10: 82; Gombocz: MNy. 3: 215®, BTLw. 82; Sköld: MNy. 20: 124; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 68; Ligeti: MNy. 54: 447 ®. — Vö. íz2, szérű.
gyüszmékel 1904: „ősz feje kilóbálódzik a többi gyüszmékelö ember közül” sz. (Nyr. 34: 364); — jöszmékeltek gr. (Nyr. 76: 239); gy eszmékéi, gyüsmékel, gyüsmiköl, gyüszmékel, gyüszméköl, gyüszmékű (ÚMTsz.). J: 1904: ’komoly ok vagy cél nélkül jön-megy, jár- kel; herumgehen, hin und her gehen’ (1. fent).
Magyar fejlemény: a jön-megy igéből keletkezett gyakorító képzővel. Részint a N. gyüssz ~ gyűlsz ’ jössz’ és mék ’megyek’ igealakok, részint a jön s megy szókapcsolat nyelvjárási változatai szolgáltak a képzés alapjául. Ragozott igealak továbbképzésére vö.: „agy víg y őznek: játék előtt a gyerekek adj végy (aggy-vígy ) szóval választanak a csoportjukba” (Nyr. 42: 256); aggy-vegyézés (Nyr. 38: 375). — Nyelvjárási szó.
Rubinyi: Nyr. 36: 350; Erdélyi J.: Nyr. 44: 187; Horger: NéNy. 1: 296 ®; Túri: NéNy. 2: 53; Beke: Nyr. 68: 28, 70: 152.
gyűszű 1528: „Vnum wlgo gewzw” (OklSz.); 1533: Gyewzew (OklSz.); 1538: gywjew (Pesti: Nom. K2); 1585: Gywszw (Cal. 323); 1 782: gyűsszzű poharatskával (Méhtartás 59: NSz.); 1855-60: dészű (MNy. 38: 223); 1857: csűszü virágnak (Délibáb Naptár 131: NSz.) ; — dőszü, düszü, gyíszo (MTsz.) ; díszé, dőszü, dűszü (ÚMTsz.); dzsüszüö, gyíszé, gyíszí, tűszü (Nyatl.). J: 1528: Hingerhut’ # (1. fent).
Ótörök eredetű; vö.: Kásy. yüksük; csag. yüksük; oszm. yüksük; N. y üssük; tuv. cüskük; jak. sűtük: ’gyűszű’. Szórványosan más török nyelvekben is előfordul. E török szavak előzménye a török yük ’varrág, varrat’ (< török *yü- ’varr’) szó, amely végső soron szűcs szavunk török megfelelőjének is alapszava. — A magyarba került török alak *jüysüy (< *jüksük) lehetett. A tűszü változat alkalmasint a tű analógiás hatására alakult.
\7ámbéry: NyK. 8: 148, MBölcs. 164; Budenz: NyK. 10: 82; Gombocz: MNy. 3: 216®, BTLw. 83®; SzófSz.; Papp L.: M- Nny. 6: 69; Ligeti: MNy. 55: 453 ®. — Vö. szűcs.


1142
Az első kötet főbb szótári adatai
önálló szócikk
Alcímszó
Alakváltozat
Jelentés
Származék
Összesen
A, A
453
160
2416
1231
464
4724
B
690
142
4521
1865
568
7786
C
215
35
1288
605
105
2248
C8
403
114
2965
1413
317
5212
D
386
150
2140
1201
257
4134
DZ8
7
—
31
14
1
. 53
E, É
344
171
2649
1058
663
4885
F
575
247
4263
1919
897
7901
G
354
103
2609
1002
209
4277
Gy
90
51
760
235
215
1351
összesen
3517
1173
23642
10543
3696
42571


A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója A szerkesztésért felel: Gábor Ernő — Műszaki szerkesztő: Vidosa László A kötés és burkolóterv Rudas Klára munkája — Alkalmazott betűtípus: 8/8’ Extended A kézirat nyomdába érkezett: 1906. nov. 8. — Példányszám: 10.000 — Terjedelem: 100,1 (A/5) ív Ak 200 k 6771 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernât György