Автор: Solter A.J.  

Теги: gyermekirodalom  

ISBN: 978-615-5932-36-6

Год: 2020

Текст
                    ALETHA J. SOLTER
cSoLódó {ccéetek
NEVELESI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA A JÁTÉK,
A NEVETÉS ÉS A KAPCSOLAT EREJÉVEL

A világhírű gyermekpszichológus könyvében olyan játéktér ekenysegek- kel ismerkedhetünk meg, amelyek által büntetés és jutalmazás nélkül oldhatunk meg nevelési, fegyelmezési problémákat, és segítséget nyújt- hatunk gyermekünk nehéz vagy traumatikus élményeinek feldolgozásában. A játékos megközelítés csökkenti a stresszt, a szorongást, a haragot, erős ti a szülő-gyerek kapcsolatot, és nem lázadásra, hanem együttműködésre ösztönzi a gyerekeket. Közben ráadásul nevetést és örömet csempész- hetünk mindennapjainkba. A szerző feltárja a nehézséget okozó jelenségek mögött meghúzódó tipikus okokat, a gyerekek viselkedése ugyanis általában olyankor válik prob- lémásabbá, amikor fokozottan stresszes élethelyzetbe kerülnek, esetleg ma- gányt, kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot vagy félelmet élnek át. A játék es a nevetés a gyógyulás fontos eszközei lehetnek ilyen nehéz időkben. A kötet egyes fejezetei konkrét nevelési problémák köré épülnek, így akar önmagukban is olvashatók, ha éppen a saját aktuális élethelyzetünkre vonatkozó információkat és gyakorlati tanácsokat szeretnénk találni. Ilyen témák például a szobatisztaságra szoktatás, a harag és agresszió kezele--e. 7 a hazudozás, csalás és lopás, a testvérféltékenység vagy az elalvás körüli problémák. Más fejezetek pedig olyan nehéz vagy traumatikus élme- nyek feldolgozásában nyújtanak segítséget, mint a kistestvér születésé, a szülők válása, a különböző természeti katasztrófák és terrorcselek- mények, a szeparációs traumák, az iskolai problémák, illetve a fóbiák es szorongások. A könyv csecsemőkortól egészen kiskamaszkorig kísér. A bemutatott játékteve- kenységek többségéhez nincs szükség semmilyen tárgyi eszközre, míg mások- hoz legfeljebb olyasmi kell, ami valószínűleg amúgy is megtalálható egy gyere- kes háztartásban. Az egyes játéktípusok illusztrálására a szerző számos példát sorakoztat fel terá- piás esetei, szülőkkel folytatott beszélgetései, tréneri, anyai es nagyanyai tapasz- talatai alapján, arra inspirálva az olvasót, hogy maga is kipróbálja a gyogvrtó és kapcsolódó játékokat gyerekeivel. 9 786155 932366 Ára: 3150 Ft

Aletha J. Solter Gyógyító és kapcsolódó játékok Nevelési problémák megoldása a játék, a nevetés és a kapcsolat erejével II Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár hm 201001589156X ÉRDEKELTSÉGNÖVELŐ TÁMOGATÁS A Kulcslyuk Kiadó Budapest, 2020 M2
330 SG9 X IokIiI.is .1/ .11; bbi kiadás alapján készült: Mi ili । | Suliéi Allacliincnt Play: How to solve children's behavior nlili in willi play, laughlcr, and connection, Shinig Star Press, 2013 Fordította: Károlyi Juli Szerkesztő: Gutman Bea Borítóterv: Szabó György 11 ungarian edition © Kulcslyuk Kiadó, 2020 Minden jog fenntartva! Felelős kiadó: Hasenfracz Péter Tördelő: Jeges Erzsi A könyv a kiadó írásbeli jóváhagyása nélkül sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, sem írott, sem elektronikus sajtóban, beleértve mindennemű internetes közlést is. Kulcslyuk Kiadó www.nyitottakademia.hu Nyomás: AduPrint Kiadó és Nyomda Kft. Felelős vezető: Dr. Tóth Zoltán
Tartalom Bevezetés....................................... 7 A könyv felépítése............................. 11 ELSŐ RÉSZ I logyan fogjunk hozzá? 1. Bevezetés a kapcsolódó játékvilágába.......... 15 2. A kapcsolódó játék kilenc formája............. 21 3. Általános tudnivalók.......................... 41 4. Amikor nehezünkre esik játszani............... 53 MÁSODIK RÉSZ I egyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 1. Bevezetés a büntetésmentes fegyelmezésbe........ 61 2. Az együttműködés megnyerése...................... 65 3. A határok kijelölése............................. 77 4. A szobatisztaság................................. 87 5. Ha a gyerek csúnyán beszél....................... 93 6. A harag és az agresszió.......................... 99 7. A testvérféltékenység........................... 111 8. Hazudozás, csalás, lopkodás..................... 121 9. A házi feladat...................................129 10. Ideje lefeküdni................................. 139
HARMADIK RÍSZ I Jogyan segítsük ál a gyerekeket stresszes helyzeteken kapcsolódó es gyógyító játékok segítségével? I. S/iil<_tcsi traumák...............................147 2. Kistestvér születése.............................153 3. I la a szülők válnak..............................159 1. T ermészeti katasztrófák és terrorcselekmények. .. . 165 5. Betegség, balesetek, kórházi tartózkodás..........171 6. Szeparációs traumák...............................179 7. Az iskolai stressz................................187 8. Fóbiák és szorongások.............................193 9. Felkészülés különböző nehéz helyzetekre.........203 10. A szülők haragja..................................209 „A" Függelék A kapcsolódó játékok kilenc típusának összefoglalása............................................215 „B" Függelék A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások.................................................223 Irodalomjegyzék...........................................239
Bevezetés TUDTA, HOGY A FEGYELMEZÉS nem feltétlenül valami zord, stresszes, fárasztó és frusztráló dolog, és gyerekeink számos viselkedési problémáját meg lehet oldani játékos tevékenységek által is? Ez a könyv ebben kíván segítséget nyújtani: olyan játéko- kat mutat be, amelyek csökkentik a stresszt, erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot, segítenek megoldani a nevelési problémákat - és mindeközben nevetést és örömet csempésznek mindennapjainkba. Legyen szó bölcsődéskorú vagy kiskamasz gyerekről, örömmel fogjuk felfedezni, milyen könnyű büntetés nélkül megváltoztatni a problémás viselkedéseket. Bizonyos konkrét játéktevékenysége- ken keresztül gyakran minden erőfeszítés nélkül megoldhatjuk a fegyelmezési gondokat. A könyvben leírt megközelítés se nem au- toriter, se nem túlságosan megengedő. Általa megtanulhatunk olyan módon határokat szabni, hogy azzal ne lázadásra, hanem együttműködésre ösztönözzük gyerekeinket. A könyv igyekszik a tipikus fegyelmezési problémák mögé te- kinteni, és feltárni a nehézséget jelentő megnyilvánulások mögött meghúzódó okokat. Nem ritka ugyanis, hogy a gyerekek viselke- dése olyankor válik problémásabbá, amikor fokozottan stresszes élethelyzetbe kerülnek, például egy kistestvér születése, orvosi be- avatkozások vagy iskolai események miatt. Ha azonban kiadják
Gyógyító és kapcsolódó játékok magukból a helyzetből adódó feszültséget, viselkedésük is vál- lo/m fog. Ennek a könyvnek az elméleti hátterét a kötődéselmélet jelenti. A neves brit orvos és pszichoanalitikus, John Bowlby az 1950-es években használta a „kötődés” kifejezést a kisgyerek és szülei kö- zötti kapocs leírására. Azóta óriási mennyiségű tudományos is- meretünk halmozódott fel a szülő-gyerek kötődés fontosságára vonatkozóan. A csecsemőkorban megkezdődő társas interakciók képezik az egészséges kötődés alapját. Ha egy gyereknek nincs része igényeire rezonáló, örömteli kapcsolatban a szüleivel, vagy pedig valamilyen módon traumatizálódik, akkor a kötődés gyen- gül, ami számtalan érzelmi és viselkedési problémát idézhet elő. Az elmúlt huszonöt év során kidolgoztam egy sor olyan, haté- kony és örömteli szülő-gyerek játéktevékenységet, amelyeket kö- tődéserősítő vagy egyszerűbben kapcsolódó játékoknak neveztem el. A tevékenységek tudományos hátteréül a kötődéselmélet, az ideg- tudományok és különféle terápiás iskolák szolgálnak. A pozitív társas interakciók serkentik szervezetünkben az oxi- tocin nevű hormon termelődését, ami csökkenti a stresszt, és elő- segíti a növekedést, a gyógyulást, illetve általában az agy fejlődését. Az együttműködést igénylő játékok stimulálják azokat az agyi te- rületeket, amelyek az agresszív viselkedés szabályozásáért felelősek, míg a nevetés a stresszhormonok szintjének csökkentése által képes oldani a szorongást és a dühöt. Tapasztalatom szerint ezek a játékok a legkülönbözőbb élet- korú és családi-kulturális hátterű gyerekekkel egyaránt jól mű- ködnek. A világ minden tájáról érkeznek visszajelzések szülőktől, akik kellemesen meglepődtek, milyen jótékony hatással voltak gyerekeikre e sajátos játéktevékenységek. A kapcsolódó játékoknak vannak bizonyos sajátosságaik, ame- lyek megkülönböztetik őket a hagyományos játékoktól és spor-
bevezetés 9 toktól. A kapcsolódó játék mindig gyerekközpontú, gyakran jat nevetéssel, nem igényel különleges felszerelést és bárhol, bármik, >i látszható. Fontos az is, hogy soha nem versengő jellegű, és iiincse nck szigorúan követendő szabályai. A gyerekek nagyon szeretik a kapcsolódó játékokat, és gyakra 11 maguk kezdeményezik azokat. Könnyen lehet, hogy szülőként már régóta alkalmazzuk e játékok bizonyos formáit, csak mind- eddig nem tudatosult bennünk ezeknek a tevékenységeknek a je- lentősége és hasznossága. A könyvből a későbbiekben fény derül olyan hagyományos és jól ismert játékok mélyebb jelentésére és jelentőségére, mint például a bújócska, illetve arra, hogy miért fon- tosak ezek a tevékenységek bizonyosfajta konfliktusok megoldá- sánál. Előfordul, hogy a gyerekek bosszantó viselkedésekkel igye- keznek rávenni minket arra, hogy játsszunk velük, amit mi hülyés- kedésnek, durvaságnak vagy időpocsékolásnak érzünk. A könyv megtanít átértékelni ezeket a viselkedéseket, hogy az együttmű- ködést és kapcsolódást elősegítő módon reagálhassunk rájuk. A kötet egyes fejezetei konkrét nevelési problémák köré épül- nek, így önmagukban is olvashatók, ha éppen a saját aktuális élet- helyzetünkre vonatkozó információkat és gyakorlati tanácsokat szeretnénk találni. Mégis hasznos lehet az egész könyvet elolvasni, mert más fejezetekben a gyermekünk viselkedése mögött meghú- zódó olyan lehetséges okokra bukkanhatunk, amelyekre eddig i alán nem is gondoltunk. Az egyes játéktípusok illusztrálására számos való életből vett példát sorakoztatok fel terápiás eseteim, szülőkkel folytatott be szélgetéseim, tréneri, anyai és nagyanyai tapasztalataim alapján. \zt remélem, ezek a példák szórakoztatóak lesznek, és arra inspi t alják az olvasót, hogy maga is kipróbálja a kapcsolódó játékokat gyerekeivel.
10 Gyógyító és kapcsolódó játékok A könyv a 0—12 éves gyerekekre koncentrál, de a legtöbb is- mertetett technika némi átalakítással a konkrét példában szerep- lőtől eltérő életkorú gyerekeknél is alkalmazható. Azt kívánom minden szülőnek, hogy legyen része sok játékos kapcsolódásban gyermekével! Készen áll? Akkor kezdődhet a nevetés!
A könyv felépítése AZ í. RÉSZ (Hogyan fogjunk hozzá?) áttekinti a kapcsolódó já- tékok kilenc alapvető formáját, illetve általános iránymutatást ad, m ielőtt alkalmazni kezdenénk ezt az új megközelítést. Azt javas- lom, ezt a részt mindenképpen olvassuk el, mert a kötet további । eszei ezen alapulnak, illetve ötleteket meríthetünk belőle külön- féle konkrét tevékenységekhez, amelyeket rögtön ki is próbálha- tunk. Ennek a résznek az utolsó fejezete foglalkozik azokkal a kor- I ttokkal és akadályokkal, amelyek esetleg megnehezítik, hogy látsszunk gyermekeinkkel, és olyan gyakorlatokat is kínál, melyek segítségével alaposabban feltárhatjuk ezeket az okokat. A 2. rész (Fegyelmezési problémák megoldása kapcsolódó já- tékok segítségével) egy teljes, játékon — nem pedig büntetésen — ilapuló fegyelmezési megközelítésmód leírását adja, jellegzetes vi- elkedési problémák köré építve. Mindegyik fejezetben számos já- tékos megoldást találunk a leggyakoribb konfliktusok kezelésére. I zek a megközelítések az első részben ismertetett kilenc játék I < u rnán alapulnak. A 3. rész (Hogyan segítsük át gyermekünket a nehéz helyzete l en kapcsolódó játékok segítségével?) a traumatikus vagy stresszes । Imények feldolgozásában nyújt segítséget. Ahogy a 2. részben is, az egyes fejezetek egy-egy konkrét témát dolgoznak lel, így köuy
/ ’ G'iwi; yító es kapcsolódójátékok nyin találhatunk gyakorlati tanácsokat saját aktuális élethelyze- tünk kezeléséhez. Kiderül az is, hogy az egyes stresszes vagy tra- uniatikus események és helyzetek esetében a kilenc játékforma közül mikor melyek a leghasznosabbak Az első függelékben olyan ábrákat találunk, amelyek könnyen visszakereshető módon összegzik az egyes játéktípusok lényegét. A második függelék a kapcsolódó játék kilenc formájának elméleti hátterét tekinti át. Azokat a vonatkozó kutatási eredményeket fog- laltam itt össze, amelyek jól illusztrálják, milyen hatékonyan lehet ezen a módon befolyásolni a gyerekek nehézséget okozó viselke- dését vagy érzelmeit. Ennek a függeléknek a végén található a té- mában jobban elmélyülni kívánó olvasók számára hasznos művek jegyzéke is.
Első rész Hogyan fogjunk hozzá? „ANYU, JÁTSSZ VELEM! Apu, játssz velem!” Hányszor hal lőttük már ezt a kérést a gyerekünktől? Persze, a gyerekek imádnak játszani, és különösen értékes számukra, ha a szüleikkel játszhat nak. Amikor a gyerekeinkkel játszunk, azzal kielégítjük a kapcso lódás iránti igényüket, és kifejezzük a szeretetünket irántuk A játék az egyik legjobb módja annak, hogy feltöltsük kiürülőben levő szeretettankjukat. Az alábbiakban kilenc különféle tevékenységgel ismerkcdhe tünk meg, amelyek különösen alkalmasak a szülő-gyerek kapcsol a t erősítésére. Ezeket nevezem én kötődéserősítő, avagy egyszerűi) ben kapcsolódó játékoknak. Sok ilyen játék a hatékony fegyelme zésben és az érzelmi gyógyulásban is fontos szerepet játszhat. Ezek azok a tevékenységek, amelyeket a leggyakrabban javasolok olyan szülőknek, akik nehezen boldogulnak gyermekük bizonyos viselkedésével vagy érzelmeivel.

1. fejezet Bevezetés a kapcsolódó játék világába A SZÜLŐ ÉS a gyerek közötti egészséges kötődés létfontosságú a gyerek érzelmi egészsége szempontjából. A szülő és gyerek kö- zötti társas érintkezés pedig kulcsszerepet játszik az egészséges kötődés kialakításában. Amikor gyermekünk még kisbaba, olyan jellegzetes játékokkal tudunk hozzá kapcsolódni, mint a „Kukucs!” vagy az „Itt szalad a nyulacska!”, vagy éppen, ha játékosan utánoz- zuk az általa adott hangokat, trombitálunk a csupasz hasán, a láb- ujjaival játszunk, zenére ringatjuk, a térdünkön lovagoltatjuk. Ezek a naponta többször ismétlődő kölcsönös interakciók fejlesztik ma- gabiztosságát, bizalmát, biztonságérzetét, a kölcsönösségről alko- (ott fogalmát, humorérzékét és az örömre való képességét. Ha az ilyen játékos tevékenységek során mi magunk érzékenyen reagá- lunk a baba igényeire, egyre jobban fog tudni kommunikálni ve- lünk és kapcsolódni hozzánk. Ha továbbra is képesek vagyunk játékosan érintkezni gyerme- künkkel, ahogy egyre nagyobb lesz, az eredményesen segít fenn- tartani a köztünk lévő egészséges kötődést. Jó, ha időről időre le- kuporodunk mellé a padlóra babázni, vonatozni vagy építőkoc- kákat rakosgatni, de a társasjáték vagy egyszerűen a közös bolondozás is végtelen számú lehetőséget rejt magában a játékos kapcsolódásra.
/ (> Gyógyító és kapcsolódó játékok I la családunkban különösen sok a stressz, például munkahelyi események, betegség, válás, anyagi gondok, gyermekszületés vagy költözködés miatt, a szülő-gyerek kapcsolat ennek könnyen kárát lathatja. Ilyen időszakokban meggyengülhet a kötődés, mert a fel- nőttnek (érthető módon) kevesebb a türelme és az ideje. Ennek az eltávolodásnak a hatására a gyerekeknél szorongás, magány, ki- szolgáltatottságérzés vagy a biztonságérzet csökkenése léphet fel, viselkedésük problémásabbá válhat. Kimondhatjuk, hogy a legtöbb fegyelmezési probléma olyankor merül fel, amikor egy gyerek ma- gára hagyottságot, kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot vagy félelmet él át. A kapcsolódó játék a gyógyulás fontos eszköze lehet ilyen nehéz időkben. Sajnos, a gyerekeinknek gyakran akkor a legerő- sebb az igényük a közös játékra, amikor mi magunk a legkevésbé érzünk kedvet hozzá. Am ha csak napi húsz-harminc percet ké- pesek vagyunk rászánni erre, gyerekünk már abból is rengeteget fog profitálni. Ne feledjük azt sem, hogy sosem késő gyógyító ha- tású játékokba kezdeni. Ha jelenleg valamiért nem érezzük ma- gunkat képesnek erre, megtehetjük később is, akkor is erősíteni fogja a kapcsolatunkat, és segít majd a gyerekünknek a gyógyu- lásban. A nevetés a kapcsolódó játékok különösen fontos és jótékony összetevője, ugyanis a kutatások szerint csökkenti a feszültséget, a szorongást és a haragot. A közös játék, nevetés és bolondozás segítségével számos fegyelmezési problémán úrrá lehetünk, és elő- segíthetjük gyermekünk felépülését a stresszes vagy traumatizáló élethelyzetekből. A kapcsolódó játékok a tudományos eredmények szerint haté- kony segítséget jelentenek bizonyosfajta érzelmi és viselkedési problémák esetén (Id. B függelék), de az érzelmileg kiegyensúlyo- zott gyerekek számára is hasznosak.
• A kapcsolódó játék gyakran jár együtt nevetéssel Fontos, hogy ilyenkor együtt nevetünk a gyerekünkkel, nem pedig rajta nevetünk. A nevetés csökkenti a feszült séget, a szorongást és a haragot. • A kapcsolódó játékot a gyerek és a felnőtt egyaránt kezdeményezheti A könyv segít felismerni, mikor szeretne gyermekünk kap- csolódó játékot kezdeményezni velünk, de mi magunk is lehetünk kezdeményezők, ha például valamilyen fegyelme- zési problémát igyekszünk ezen a módon megoldani, vagy egy nehéz időszakon szeretnénk átsegíteni a gyereket. • A kapcsolódó játékhoz nincs szükség speciális felszerelésre A kapcsolódó játék egyik komoly előnye, hogy teljesen in- gyen van. Számos játéktevékenységhez egyáltalán nincs szükség semmilyen felszerelésre, míg másokhoz legföljebb olyasmi kell, ami valószínűleg amúgy is megtalálható egy gyerekes háztartásban (például játék baba vagy párna). • A kapcsolódó játékra bárhol, bármikor sor kerülhet Helyszíne éppúgy lehet a fürdőszoba, az autónk, a játszó- tér, az orvosi váró, mint a hálószoba vagy a nappali. • A kapcsolódó játékok között számos jól ismert, széles körben elterjedt tevékenység is van Ha szoktunk kukucsjátékot játszani; ha úgy teszünk, mintha megijednénk, amikor csemeténk oroszlánt ulá
/.V Gyógyító és kapcsolódó játékok nozva ordít; vagy ha játékos formában csillapítjuk le a ke- délyeket, amikor kitör a testvérféltékenység, akkor valójá- ban kapcsolódó játékokat alkalmazunk. Mi NEM kapcsolódó játék? • A kapcsolódó játék NEM a fegyelmezés engedékeny formája Segítségével könnyebben tudunk határokat szabni és tipi- kus fegyelmezési problémákat megoldani, fokozzuk gye- rekeink együttműködési készségét, de ez nem azt jelenti, hogy elkényeztetjük őket, és ennek hatására nem fogják azt gondolni, hogy az élet kizárólag élvezetekből áll. • A kapcsolódó játék NEM tanítja agresszióra a gyerekeket A könyvben ismertetett játékok egy része jelentős fizikai aktivitással jár, de ettől még nem teszik agresszívebbé vagy hiperaktíwá a gyerekeket. Éppen ellenkezőleg: abban se- gítenek, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, együtt érzőbbek és együttműködőbbek legyenek. • A kapcsolódó játék NEM jár együtt kötekedéssel és csúfolódással Ezek a játékok tiszteletben tartják a gyerekek személyét és érzéseit, véletlenül sem kicsinyük le vagy tekintik ala- csonyabb rendűnek őket. Céljuk éppen az önbecsülésük és önbizalmuk erősítése.
/Iugyan fogjunk hozzá? • A kapcsolódó játékokban NINCS versengés A legtöbb hagyományos sporttal és játékkal ellentétben, ezekben a játékokban nincs vesztes. A kapcsolódó jate koknak csak győzteseik vannak, hiszen az a lényegük, hogy mindenki jól érezze magát. • A kapcsolódó játékoknak NINCSENEK fix szabályaik Ezek a játékok egyik napról a másikra is változhatnak, ala- kulhatnak. Lehet, hogy épp abban foguk örömünket lelni, hogy kialakítjuk a saját házi változatunkat, amely idővel családi hagyománnyá is nemesedhet.

2. fejezet A kapcsolódó játék kilenc formája • Nem irányított gyerekközpontú játékok • Konkrét kellékek vagy témák köré épülő jelképes játékok • Kiszámítható játékok • Nonszenszjátékok • Szeparációs játékok • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok • Regressziós játékok • Testi kontaktuson alapuló játékok • Együttműködő játékok és tevékenységek (Az „A”függelékben mindegyik típus összefoglaló ábrája található meg, a „B” függelék pedig a témához kapcsolódó szakirodalmat tartalmazza.)
22 Gyógyító és kapcsolódó játékok Nem irányított gyerekközpontú játék Ültem apadión egy családnál és teljes figyelmemet a hároméves Paulnak szenteltem, miközben a gyerek szülei bennünket néztek Paul úgy döntött, hogy az építőkockákkal szeretne játszani. Épí- tett is belőlük egy kis házat, és kijelentette, hogy a házban nincs vécé. Aztán elővett egy emberfigurát, aki bement a házba. Paul így szólt: „Az embernek pisilnie kell, de a házban nincs vécé. Úgy- hogy bepisilt. "Ezt nagyon viccesnek találta, és hatalmasakat ne- vetett, miközben elmondta. K szülők néha arra kérnek, játsszak egy kicsit a gyerekükkel, mi- előtt megkezdeném velük a konzultációt. Az ilyen alkalmak során mindig a nem irányított gyerekközpontú játékot használ >m, mert ez a legjobb módja annak, hogy megismerkedjek az adott gyerek- kel. A játék első tíz percében a gyerekek gyakran teljesen maguk- tól előhozakodnak azokkal a problémákkal, amelyek éppen fog- lalkoztatják őket. A fenti esetben például gyanítani kezdtem, hogy Paulnak és a szüleinek alighanem problémái vannak a kisfiú szo- batisztaságra szoktatásával. Amikor később megkérdeztem a szü- lőket erről, el is mondták, hogy valóban meggyűlt a bajuk a té- mával. A nem irányított gyerekközpontú játék előkészítéséhez olyan kellékekre van szükség, amelyek alkotásra ösztönzik a gyerekeket, serkentik a fantáziájukat és kreativitásukat: építőkockákra, ba- bákra, babaházra, kesztyű- és ujjbábokra, gyurmára, öltöztetőba- bákra, kis ember-, állat- és járműfigurákra, rajz- és festőeszkö- zökre. Utána csak hagyjuk, hogy a gyerek maga válasszon ezek közül, és figyeljük, mihez kezd velük.
! logyan fogjunk hozzá? 23 Azt javasolom, hogy hetente egyszer legalább egy órát szánjunk ilyen típusú játékra, külön-külön valamennyi gyerekünkkel. Ez azt is jelenti, hogy ha több gyerekünk van, meg kell oldanunk, hogy valaki közben vigyázzon azokra, akikkel éppen nem játszunk. Ennél már csak az lenne jobb, ha ezt nem hetente, hanem naponta megtennénk. Fontos, hogy ez idő alatt ne vegyük fel a telefont, és ne hagyjuk, hogy bármi elterelje a figyelmünket. A gyerekek szá- mára különösen hasznos, ha beállítunk egy időzítőt, és megmond- juk nekik, hogy amíg az meg nem szólal, végig csak rájuk figye- lünk, csak velük foglalkozunk. Ez a felnőtt számára is megkönnyíti a helyzet kezelését, vagy legalábbis sok szülő azt tapasztalja, hogy könnyebben tud teljes figyelmével a gyereke felé fordulni, ha erre egy megszabott időkeret áll rendelkezésre. Fia elkezdünk gyerekünkkel nem irányított játékokat játszani, ne lepődjünk meg azon, hogy a játékában megjelennek a különféle családi konfliktusok, fegyelmezési problémák vagy korábban átélt traumatikus élmények. Ez a jelenség teljesen normális és egészsé- ges — éppen azt mutatja, hogy a gyermek bízik bennünk, és eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megossza velünk nehézsé- geit és fájdalmas érzéseit. A nem irányított gyerekközpontú játék elősegíti, hogy a gyerek érezze szülei szeretetét, megbecsülését, és erősödjön a biztonság- érzete. Alkalmazása kiváltképp hasznos, ha távoliét vagy stressz- helyzet után szeretnénk újra kapcsolódni gyerekünkhöz, ha trau- matikus élmény feldolgozását segítenénk, vagy egyszerűen csak erősítenénk a kapcsolatunkat. Ha a korábbiakban keményebb fe- gyelmezőeszközöket alkalmaztunk, vagy előfordul a családban erőszakos viselkedés, a nem irányított gyerekközpontú játék kü- lönösen sokat segíthet, hogy a gyerek visszanyerje biztonságérzetét és irántunk való bizalmát.
24 Gyógyító és kapcsolódó játékok Konkrét kellékek vagy témák köré épülő jelképes játékok A fiam tizennyolc hónapos korában félni kezdett a kutyáktól mi- után egy amúgy barátságos kölyökkutya felugrott rá. Egyik nap csak úgy játékból elkezdtem előtte négykézláb mászkálni, és köz- ben csaholtam. Hatalmasat nevetett a produkción, és követelte, hogy ismételjem meg. Pár napig rendszeresen játszottunk ilyen módon kutyásat, amíg csak a kutyáktól való félelme alább nem hagyott. A konkrét kellékek vagy témák köré épülő jelképes játék különö- sen hatékonyan segíthet a gyereknek felépülni egy-egy traumati- kus élményből. A felnőtt ezekben az esetekben sokkal inkább irá- nyító szerepben van, mint az előző játékfajtánál, mert ő maga kínál föl bizonyos kellékeket, vagy javasol témákat a közös játékhoz. Ha például a gyereket megharapta egy kutya, felkínálhatjuk neki, hogy játsszon egy helyes plíisskutyával, vagy — mint az előző példában — játszhatjuk mi magunk a kutya szerepét. Ha, mondjuk, tűzeset volt a környéken, és gyermekünk azóta is erősen szorong emiatt, vehetünk neki játék tűzoltóautót és babaházat, kis emberfigurákkal benépesítve. A 3. részben számos példát olvashatunk majd erre a fajta terápiás játékra. Ezt a játéktípust jól használhatjuk olyan nevelési problémák megoldására is, mint amilyen a szobatisztaságra szoktatás, a test- vérféltékenység, a hazudozás vagy az együttműködő készség hiá- nya. Ha plüssállatokkal vagy babákkal eljátszunk bizonyos konkrét konfliktusokat, azzal meg is változtathatjuk a gyerekek viselkedé- sét. A 2. részben majd bővebben is szó esik arról, hogyan használ- hatjuk a jelképes játékot az ilyen fegyelmezési problémák megol- dására.
/ logyan fogunk hozzá? 2 5 Kiszámítható játék Amikor az unokám kétéves volt, több hónapnyi távoliét uhui elő- ször jártam náluk újra. A kislány eleinte nagyon távolságtartó volt velem. Leültem apadióra nem messze tőle, miközben ö ha bázott. Amikor véletlenül leejtette az egyik babát, hangosan azt mondtam, „au!”. Az unokám kuncogva felvette a babát a főidről, és újra leejtette, ezúttal szándékosan. Legnagyobb örömére megint azt mondtam, hogy „au!”. Még legalább hússzor újra a földre dobta a babát, mire én minden alkalommal feljajdultam, őpedig hatalmasakat kacagott. Az esetet követően távolságtartása meg- szűnt, és örült, ha ölbe vettem. Kiszámítható játéknak hívunk minden olyan tevékenységet, amelynél a felnőtt viselkedése kiszámíthatóan ismétlődik, vala hányszor a gyerek a megfelelő kiváltó cselekvést végrehajtja. Mint a fenti példából is látszik, ezek a játékok különösen alkalmasak a leinőtt és a gyerek közötti meghitt kapcsolat ápolására vagy újra építésére. Az én egyik kedvenc kiszámítható játékom abból áll, hogy a hátamon lovagoltatom a kisgyereket, akivel játszom, ő pedig egyezményes nonverbális jelekkel irányítja, merre forduljak és mikor álljak meg — például, ha ráüt a jobb vállamra, akkor jobhi a kanyarodok, ha a bal vállamra, akkor meg balra. Hasonlóan nagy kedvencem ebben a műfajban a bökdösős játék: amikor a gyetek i jobb orcámat érinti meg, vidám grimaszt vágok, ha a balt, akkut pedig szomorút. Ha a tenyeremet böki meg, elkezdek vadul csap kodni a kezemmel, amíg csak újra meg nem böki, mire abb.tha gyom. Természetesen bármilyen egyéb kombinációk elkep/c Ille- tők, amit csak kitalálunk magunknak.
Gyógyító és kapcsolódó játékok A végtelen számú változatban játszható és a gyerekek által na- gyon kedvelt kiszámítható játékokban az a közös elem, hogy a fel- iioii viselkedése a gyerek cselekvésétől függ. Ezek a játékok a ki- s/aiiiíthatóság által megnyugtató hatásúak, cselekvő félként tün- letik fel a gyereket, és bizalmat, elfogadást sugároznak. Az őket kísérő nevetés segít a gyereknek megszabadulnia a szorongásból, kiszolgáltatottságból és kontrollvesztésből adódó feszültségtől egy-egy traumatikus élményt követően. Az ilyen játékok segítenek ellensúlyozni azt a tehetetlenségér- zést, amely időnként minden gyereket a hatalmába keríti, pusztán azért, mert kisebb, gyengébb és ügyetlenebb, mint a felnőttek. A gyerek nem maga dönt arról, hogy hol lakjon, hova járjon óvo- dába és iskolába vagy hogy ki gondoskodjon róla. Élete legtöbb fontos dolgában a felnőttek határoznak. Ha ezek a felnőttek emel- lett autoriter, keménykezű fegyelmezési eszközöket alkalmaznak (amit a magam részéről EGYÁLTALÁN NEM javasolok), a gye- rek még inkább kiszolgáltatottnak, tehetetlennek és kézivezérelt- nek érzi magát. A kiszámítható játék során végre egy helyzetben azt érezheti, hogy ő irányítja a felnőttet. A szülők gyakran tapasz- talják, hogy némi kiszámítható játékot követően gyerekeik szíve- sebben elfogadják az általuk felállított korlátokat, és együttműkö- dőbben reagálnak kéréseikre. Az utánozós játékok a kiszámítható játékok egyik fajtáját je- lentik. Ezt akár már akkor elkezdhetjük, amikor gyermekünk elő- ször ad ki artikulált hangokat. Minden bizonnyal nagyon fog örülni, ha utánozzuk gügyögését és rikkantásait. Az utánozós já- tékok fejlesztik a gyerek empátiáját is: amikor azt tapasztalja, hogy utánozzuk a hangjait és mozdulatait, össze fogja ezt kötni az eköz- ben észlelt érzelmi állapotával, ami pedig segít neki megérteni, hogy a többi ember is ugyanolyan mentális állapotokat él meg, mint ő.
/ logyan fogjunk hozzá? 27 Amikor a lányom hét hónapos volt, nagyon élvezte, amikul a hangjait utánoztam. Ha azt mondta, „ga!”, én is azt mondtam, hogy „ga!”. Erre újra azt mondta, hogy „ga!”, és mosolyogva, < a rakozóan nézett rám. Hosszú, élvezetes beszélgetéseket folytat tünk ezen a módon. Egy anyuka az alábbi utánozós játékot találta ki: „ Valahányszor a kisbabám csuklóit, igyekeztem minél inkább vele egy időben én is csukló hangot kiadni, ami a legtöbbször azért azt jelentette, hogy közvetlenül utána sikerült, mintha visszhang lennék. Ezt már öt hónapos korában játszottuk, és szemlátomást rettentően élvezte. Minden alkalommal nagyon meghitt és ben- sőséges pillanatokat teremtettünk együtt. ” Nagyobb gyerekek is szívesen játszanak különféle utánozós játé- kokat, mint amilyen a Kapitány azt mondja... vagy a Csináld utó nam!, aminél az egyik gyerek játssza a vezető szerepét és a többiek őt utánozzák. N onszenszj átékok Amikor afiam másfél éves volt, a közös játék során egyszer csak úgy tett, mintha belefújná az orrát apólójába, miközben nézte a reakciómat, és nagyot nevetett. A fiam tizenegy éves korában részt vett az iskolai színdarabban. A gyerekeknek nemcsak a tánckoreográfiát kellett megjcgyeznmk, de hosszú egybefüggő szövegrészeket is meg kellett tanain iák fe j bői. Pár nappal az utolsó előadás után autóval vittem valahova
(lyogyitó és kapcsolódó játékok a //<////(// f'.i hm om koraiját. A teljes tizenöt perces autóút alatt a -al sZ.ói akoztak, hogy hatalmas nevetések közepette helytelenül id< tel houzw passzusokat a darabból. Amikor utóbb szóvá tettem mitidi ./, a fiam elmondta, hogy nem ez volt az első ilyen alkalom, hanem az. utolsó előadást követően rendszeresen játszották ezt. Nonszcnszjátéknak nevezünk minden olyan tevékenységet, amelynek során a gyerekek vagy felnőttek szántszándékkal hibá- san vagy buta módon viselkednek, vagy játékosan eltúloznak ér- zelmeket, konfliktusokat. Ez akkor válik kapcsolódó játékká, ha szülő-gyerek interakció keretében történik. A kezdeményező épp- úgy lehet a szülő, mint a gyerek. A gyerekek gyakran kezdeményezik a nonszenszjátéknak azt a formáját, amikor szándékosan hibásan hajtanak végre egy cselek- vést, mondjuk, a fejükre húzzák fel a nadrágjukat, rosszul nondják a mondókát vagy szándékosan nem a megfelelő helyre erőltetik be a kirakós együk darabját. Az ilyen spontán tevékenységekből fakadó nevetés mindig a feszültség oldódásának a jele. Amikor a fiam úgy tett, mintha a pólójába fújná az orrát, való- színűleg a frusztrációját igyekezett ezzel oldani, ugyanis akkoriban számtalanszor félbeszakítottam játék közben, hogy zsebkendőt az arca elé tartva, orrfújásra szólítsam fel. Talán volt benne némi szo- rongás amiatt is, hogy érzékelte az én elvárásaimat a helyes orrfú- jásra vonatkozóan, illetve látta, hogy ez az egész ügy nekem igen fontos, és elkezdte belsővé tenni az ide vonatkozó viselkedési sza- bályokat. Az, hogy (az én szemem láttára) helytelenül hajtotta végre ezt a cselekvést, talán kissé lázadó dolognak tűnt a szemében, és ezt találta szórakoztatónak. A második példa azt mutatja, hogy a nonszenszjátékot a na- gyobb gyerekek is szívesen kezdeményezik. A bemagolt mondatok helytelen visszamondása segített a fiúknak kiadni magukból a
/ lágyán fogjunk hozzá? 29 l.impalázból és a tanáruk elvárásaiból fakadó feszültséget. Ez a lajla nonszensz] áték különösen hasznos olyan gyerekeknél, akik nagyon félnek a hibázástól, mert korábban kigúnyolták vagy meg- inni tették őket érte, a tanáraiknak túl magasak a velük szemben unasztott elvárásaik, vagy ők maguk perfekcionisták. A túlzás a nonszenszjáték egy másik formája. Segítségével kü- k >nösen jól lehet fegyelmezési problémákat megoldani, ha például a nevetségességig eltúlozzuk az adott konfliktust vagy felépítünk valami bolondos játékot a dolog köré. Ez lehetővé teszi, hogy a gyerek a nevetésen keresztül kiadja magából a felgyülemlett fe- mltséget és frusztrációt. Ha például nyolcéves lányunk nem haj- I mdó megfürödni, miután a tengerparton voltunk, játékosan azt mondhatjuk, hogy gondoljon csak bele, mekkora buldózerre lesz 11 lajd szükségünk, hogy felszedjük a padlóról a homokot, ami róla szóródik le, sőt, úgy tehetünk, mintha megkergetnénk a buldó- zerrel. Az ilyenfajta játékot követően a gyerekek általában sokkal szívesebben tesznek eleget eredeti kérésünknek. A túlzás segít a gyerekeknek legyőzni a félelmeiket, főleg, ha a Élelmük valódi tárgya annyira ijesztő számukra, hogy hallani sem i karnak róla. Ilyenkor kiragadhatjuk annak valamilyen kis össze- i evőjét, és éljátszhatjük, hogy az is ugyanolyan felel metcs, mint az egész dolog. Ha például gyermekünk retteg a kígyóktól, játsszuk vele azt, hogy közösen rettegünk minden egyes „sz” hangtól, ami- vel csak találkozunk. Szeparációs játékok Afiam tíz hónapos korában maga kezdeményezte, hogy játsszak vele Jtukues!”-játékot: újra meg újra az arca elé húzta a takaróját, aztán pedig leengedte az arca elől. Valahányszor előbukkant a ta-
30 Gyógyító és kapcsolódó játékok karó mögül, mindig elkiáltottam magam, hogy „kukucsl", amin ő hatalmasakat nevetett. A szeparációs játékok lényege, hogy vizuálisan vagy térben elvá- lasztják egymástól a gyereket és a felnőttet — legismertebb válto- zatai a „kukucs!” és a bújócska. Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok Az ötéves Éva észrevette a rendelőmben megbújó műanyag kí- gyókat és pókokat, és játszani kezdett velük. Aztjavasoltam, mi lenne, ha megijesztené velük a szüleit. Éva kapva kapott az öt- leten. Rögtön elkezdett úgy tenni, mintha a kígyók és pókok meg- marnák a szüleit, akik pedig úgy tettek, mintha sző nyen meg- ijednének. Éva boldogan kuncogott, és jó párszor megismételte a mutatványt. Amikor ezt elunta, egy kicsi párnát adtam a kezébe, és azt mondtam: a párnának az a varázsereje, hogy szupererős lesz, aki a kezébe veszi. Talán még ahhoz is elég erős lesz, hogy fellökje a szüleit. Éva azonnal neki is látott, hogy a párnával fel- lökje a szüleit, akik egy kis ütéstől is engedelmesen apadióra ros- kadtak. Éva szívből kacagott ezen, és újra meg újra fellökte őket. Aztán elővett a játékok közül két kendőt, és a szülei fejére terítette őket, mondván, hogy most meg vannak dermedve. A szülők en- gedelmesen mozdulatlanná váltak mindaddig, amíg le nem vette afejükről a kendőt. Végül Éva megtalálta a játékok között az or- vosi táskát is, és elkezdett szurikat adni a szüleinek, akik úgy tet- tek, mintha nagyon félnének. Éva annyira élvezte mindezt, hogy haza se akart menni a rendelőből.
/ logyan fogjunk hozzá? >7 A fenti eset egy konzultációs alkalom során történt, amikor cg) kisgyerekes házaspárral dolgoztam együtt. A leírás számos, ha laltni viszonyokat visszájára fordító játékot tartalmaz, köztük oly at is, amit maga Éva talált ki, ott helyben. Az ilyen játékokban az a közös, hogy a felnőtt úgy tesz, mintha gyenge, rémült, ügyetlen, buta vagy dühös lenne. Ezek hasonhta nak a kiszámítható játékokra, de nem merülnek ki abban, hogy a líjnőtt pusztán engedelmeskedik a gyerek instrukcióinak, hanem lényegi elemük, hogy a fenti módon alávetett szerepet játszik bennük. Ezek a játékok általában igen aktívak, jellegzetes példájuk az olyan párnacsata, amelyben a felnőtt direkt hagyja, hogy a gyerek a párnával a földre döntse, mint a fenti példában. Persze a kisgye- rek valójában nyilván nem erősebb a felnőttnél, csak eljátsszak, I iogy gyengék vagyunk, és drámai külsőségek között a földre ros- kadunk. A hatalmi viszonyokat visszájukra fordító játékok közé lartoznak az olyan tevékenységek is, mint amikor a gyerekek pár ।iákkal és plüssökkel betemetik a szüleiket, vagy úgy tesznek, m intha bezárnák őket egy ketrecbe, esetleg egy varázspálca segít- ségével valamilyen állattá vagy tárggyá változtatják őket. Az ilyen játékok során a nevetés azért is gyógyító hatású, mert segít a gyereknek a kiszolgáltatottságból és tehetetlenségből adódói I rusztráció és szorongás feloldásában. Mint a következetes játék esetében már leszögeztük, a legtöbb gyerek időről időre megéli ezeket a nehéz érzéseket — egyszerűen azért, mert kisebb és gyen gebb a felnőtteknél. Az ilyen játékok abban is segíthetnek neki, hogy feldolgozza a megfélemlítő fegyelmezés vagy a bántalmazás során elszenvedett fájdalmas érzéseket. Amikor szülő-gyerek játszónapot tartok, mindig egy húszperces । lárnacsatával indítunk, és mindig megkérem a szülőket, hogy lel (essék magukat gyengének, hagyják, hogy gyerekük ledöntse okét
32 Gyógyító és kapcsolódó játékok a lábukról. Az egyik ilyen párnacsata után egy nyolcéves kislány lelkesen és kipirultan jelentette ki: „Ez még Disneylandnél is jobb volt!” Némelyik szülő attól tart, hogy a hasonló játékok fokozhatják gyerekük agresszióját — de aztán örömmel tapasztalják, hogy egy- egy ilyen alkalom után a gyerek éppen hogy kevésbé agresszív, ámde együttműködőbb, hiszen megszabadult egy jó nagy adag frusztrációtól, haragtól, szorongástól és tehetetlenségérzéstől. A tettetett rémület szintén nagyon jól működő módszer. A szülő-gyerek játéktanácsadáshoz használt kellékeim között nem véletlenül vannak élethű műanyag pókok, kígyók és dinoszauru- szok, a bábok között pedig egy farkas, egy krokodil és egy szörny. A gyerekek nagyon szeretik ezekkel ijesztgetni a szüleiket. Nemcsak gyengének és félősnek tettethetjük magunkat, hanem ügyetlennek vagy butának is. Ilyen például, ha fclszól i. juk a gye- reket, hogy kapjon el minket, elkezdünk előle menekülni, majd úgy teszünk, mintha megbotlanánk, és hagyjuk, hogy elkapjon. Hintázásnál tehetünk úgy, mintha sehogy se tudnánk elkapni a felénk tartó hintát, akárhogy is igyekszünk. Ezek minden bizony- nyal nagy nevetést fognak kiváltani. Ezenkívül tettethetünk dühöt is, ahogy a következő példában látható. Hároméves korában az unokám nagyon szerette, ha hintáz- tattam. Amikor a hinta előtt álltam, tettetett komolysággal rá- parancsoltam, nehogy megrágjon. Azután azonban éppen úgy helyezkedtem el, hogy a lába hozzám érjen, amikor elém lendül a hinta, de az utolsó pillanatban mindig hátraugrottam, amikor már megrágott volna. Minden egyes alkalommal úgy tettem, mintha megharagudnék, és rászóltam, hogy ne rugdosson. Ezen mindig szívből kacagott. A dolgot az tette viccessé, hogy ő -maga
Hogyan fogjunk hozzá? 33 tudta, hogy -valójában nem akar megrágni, sőt, azt is tudta, hogy ezt én is tudom. Ez az érzelmi biztonság tette lehetővé, hogy a játék élvezetes és terápiás hatású legyen. A nevetés alighanem se- gített neki feldolgozni az abból adódó frusztrációt és tehetetlen- ségérzést, hogy ő a család legfiatalabb tagja. \ gyerek gyakran maga kezdeményezi az ilyen típusú játékokat, es ha megtanuljuk felismerni, hogy ezekben a helyzetekben miről van szó, azzal nagyon sokat segíthetünk neki. Egy anyuka az alábbi esetről számolt be, amikor hároméves kislánya maga indítványo- zott egy hatalmi viszonyokat visszájára fordító játékot: Azt mondtam a kislányomnak, hogy mindjárt játszom vele, csak még gyorsan meg kell írnom egy levelet. Amikor végre tényleg le- ültem mellé játszani, úgy tett, mintha egy billentyűzeten gépelt volna, és azt mondta „mindjárt játszunk, csak még meg kell írnom egy levelet". Ebben a példában a kislány akár azt is mondhatta volna, hogy „játsszuk azt, hogy én vagyok az anyuka és te vagy a kislányom, és । ickem nincs időm veled játszani”. De az is lehet, hogy a kislány a 1 r.italmi viszonyokat akarta egy kicsit megfordítani, ő akarta magát erősebbnek érezni az anyukájánál azzal, hogy megvárakoztatta. Az .myuka ilyenkor mondhatja, hogy szívesen megvárja a levélírás vegét, de beszállhat aktívabban is a szerepjátékba, ha, mondjuk, i Ikczdi kérlelni a kislányt, hogy hagyja félbe, amit csinál, és inkább játsszon vele. Ezzel minden bizonnyal megnevettetné a kislányt, aki így megszabadulna némi felgyülemlett haragtól és frusztrá- c lótól.
34 Gyógyító és kapcsolódó játékok Regressziós játékok Agy olyan időszakban, amikor a szülei pénzügyi gondokkal és munkahelyi problémákkal küzdöttek a négyéves Joanna a stressz jeleit kezdte mutatni. Anyukája elmondása szerint szüleivel ked- vetlen és távolságtartó volt, ugyanakkor a legkisebb bosszúság hatására is agresszíven viselkedett velük és a kortársaival szem- ben. Az anyuka nem titkolta azt sem, hogy egy ideje valóban haj- lamos volt türelmetlenül beszélni a lányával, és érzelmileg elzár- kózni előle. Azt javasoltam, hogy a két szülő közösen tegyen úgy, mintha Joanna még kisbaba lenne, ringassák és vegyék ölbe, etes- sék és játsszanak vele kisbáb ás játékokat. Ilyenkor tegyenek úgy, mintha azon veszekednének, melyikük vehesse ölbe, és végül búj- janak össze mindhárman együtt. Utóbb Joanna anyukája arról számolt be, hogy mindez nagy segítséget jelentett. „Főieg azt él- vezzük, amikor azon veszekszünk, melyikünk babusgassa. Jo- anna ilyenkor csak úgy sugárzik. Már ő maga szokta kérni, hogy játsszunk ilyet, és különféle kerettörténeteket talál ki hozzá. Azért is olyan nagy dolog ez neki, mert egyébként a hét folyamán a fér- jem meg én gyakran adogatjuk szegényt oda-vissza egymásnak — de mennyire más, amikor az a kérdés, hogy melyikünknél le- gyen, nem pedig az, hogy melyikünkkel ne!” A regressziós játékok közé tartozik minden olyan játék, melyek során olyan tevékenységet kezdeményezünk a gyerekünkkel, ami valójában a nála fiatalabb gyerekekre jellemző. A regressziós játé- kok a szülő-gyerek kapcsolat erősítése és terápiás hatásuk miatt egyaránt fontosak. A gyerekek sokszor kuncognak vagy nevetnek közben, de a hatás akkor sem marad el, ha ez nem így történik. A három—hat éves korú gyerekek különösen gyakran kezdemé- nyeznek maguktól is ilyen játékokat, ami a szülők számára sokszor
Hogyan fogunk hozzá? 35 /.ivarba ejtő vagy bosszantó lehet, de az ennél idősebbek is hajla inosak időnként kisgyerek módjára beszélni. A következő példa bán egy anyuka meséli el, milyen frusztrálónak és ijesztőnek talaha I mya regressziós játékát: A négyéves lányom elkezdett gügyögni. Egyébként már nagyon fejlett a beszéde, hosszú kerek mondatokban fejezi ki magát, most meg elkezdett olyanokat mondani, hogy „akajom”, meg „szejetem", vagy megáll előttem, nagy szemekkel rám néz, felnyújtja a karját, és azt mondja, hogy „éjedbe!”. Es az a grimaszolás! Láttam, ahogy a tükörben nézegeti, milyen, amikor lebiggyeszti a száját. Aztán nekem is előadja, hogy a szemét forgatva, száját bigy- gyesztve követelőzik, mint egy kétéves. Kifejezetten tökéletesíteni akarja ezt a szerepet. Olyan büszke voltam rá, amikor maga mö- gött hagyta ezeket a kisgyerekes dolgokat, és most olyan ideges le- szek, valahányszor előáll velük! Nincs ok aggodalomra, ha a gyerekünknél ilyesmit tapasztalunk. \ példában szereplő anyukának azt tanácsoltam, hogy egy darabig mindennap ölbe véve babusgassa a kislányát, bugyolálja takaróba, < i kezéskor ajánlja fel neki, hogy cumisüvegből kapja a tejet, tegyen úgy, mintha bepelenkázná, elalváskor énekeljen neki altatódalt, l mdésnél játsszon a lábujjaival. A regressziós játék a leggyakrabban akkor kerül elő, amikor egy gyereknek kistestvére születik, és úgy érzi, a kisbaba kiszorítja őt i szülei gondoskodó figyelméből. Ha örökbefogadó szülők fordul- nak hozzám, nekik kifejezetten javasolni szoktam, hogy maguk kezdeményezzenek ilyen játékokat a gyermekükkel, de ajánlani szoktam ezt olyan anyáknak is, akik gyerekük első életeve során komolyabb betegségben vagy szülés utáni depresszióban szenved le k. Hasznos lehet ezenkívül olyan stresszes élethelyzetekben is,
36 Gyógyító és kapcsolódó játékok amikor a felnőtteknek kevés idejük vagy energiájuk van a gyerek- kel foglalkozni. Az, hogy a már nagyobbacska gyerekhez olyan odaadó gondoskodással és szeretettel fordulunk, mint egy kisba- bához szokás, segíthet feldolgozni az egészen kicsi korban elszen- vedett, bántalmazásból, elhanyagolásból vagy szeparációból adódó esetleges traumákat is. A gyerek így megkaphatja azt a figyelmet és gyöngédséget, amire olyan nagy szüksége van, és ez muníciót ad neki a további fejlődéshez. A regressziós játék azokban az időszakokban is hasznos, amikor a gyerek éppen korának megfelelően szintet ugrik önállóság te- kintetében. Nagyon gyakori, hogy a gyerekek egy-egy fejlődési mérföldkő elhagyása után elkezdenek kifejezetten kisbabásan vi- selkedni. Azáltal, hogy szimbolikusan visszatérnek a csecsemő- korba, megszerzik az ahhoz szükséges érzelmi biztonságot, hogy továbblépjenek az önállóvá válás útján. Olyan ez, mintha a szere- tettankjukat kellene újratölteniük ilyenkor. A regressziós játékot néha még iskoláskorú gyerekek is használják, a következő példá- ban is látható módon: A lányom tízéves korában komoly lépést tett az önállóság terén: nyolc barátnőjével együtt először vett részt ottalvós pizsamapar- tin. Amikor másnap hazahoztam, egész nap kisbabásat akart velem játszani, hozzám bújt, az ölembe kéredzkedett. Testi kontaktussal járó játékok Van egy unokaöcsém, aki egy másik országban él, ezért ritkán ta- lálkozunk. Egyszer náluk jártam, amikor körülbelül hároméves volt, és persze szerettem volna egy kicsit közelebb kerülni hozzá. Mivel korábbról nem emlékezett rám, először nemigen akart
/ lágyán fogjunk hozzá? 37 velem játszani. Kimentünk a kertbe, ami egy erősen lejtős terület volt, őpedig rólam tudomást sem véve, elkezdett a domboldalon szaladgálni. Egy kis ideig néztem, mit csinál, aztán úgy gondol tani, itt a remek alkalom a kapcsolódásra. Megálltam a domb tö- vében, és kitárt karral szólongattam, hogy jusson be a házamba. I idáman leszaladt a lejtőn a karomba, röviden megölelt, aztán márfutott is fel egy újabb fordulóra. Ezt még jó néhányszor meg- ismételtük, a látogatásom hátralévő ideje alatt pedig úgy kezelt, mint régi barátját. \ játék egyik fontos szerepe a gyerekek életében éppen az, hogy gít nekik testi kontaktust teremteni másokkal. Ha ezt úgy bá- lt >i újuk a gyerekeinkkel való játék során, hogy közben tiszteletben i.irtjuk a határaikat, azzal erősítjük a kapcsolatunkat és a köztünk k vó kötődést. Ezért lehet olyan hatásos a játék, ha megsérült s-/iilő-gyerek kapcsolat helyrehozásáról vagy szeparációs trauma l' 1 dolgozásáról van szó. Amikor gyerekeink fizikailag is kapcso- lódnak hozzánk, az növeli önbecsülésüket, fokozza biztonságér- zetüket és erősíti az összetartozásunkat. Az érintések segítenek a gyerek testtudatának kialakításában és a teste elfogadásában. Ez I ordítva is igaz, vagyis ha egy gyereknek nincs része elegendő testi 11 intésben és babusgatásban, hajlamos azt érezni, hogy a testével valami baj van. A szülővel való testi kontaktus segít megelőzni az i. Iszigetelődés és elidegenedés érzését is. Az érintés nemcsak a kis- I i.tbák számára létfontosságú, hanem a nagyobb gyerekek számára is - sőt, az ember egész életén át. A legtöbb szárazföldi emlős kicsinyei a szoptatás és az alvás közbeni összebújás során bőséges fizikai kontaktusban részesül nck, ami kielégíti hőszabályozási, táplálkozási és a biztonságérzetre vonatkozó igényeiket. Sok emlősfaj fiatal egyedei játéktevékeny segeik során is gyakran kerülnek testi kontaktusba testvéreikkel
38 Gyógyító és kapcsolódó játékok és anyjukkal, legyen szó játékos birkózásról vagy egymás bundá- jának tisztogatásáról. Az embergyerekek is szeretnek ölben lenni és odabújni szüle- ikhez, ha pedig megijednek, fáradtak, fáj valamijük, betegek vagy bosszúsak, automatikusan keresni kezdik a testi kontaktust. Örö- müket lelik az olyan, érintéssel járó játékokban, mint a birkózás és hancúrozás vagy a kézfogásos körjátékok. Különösen sokat je- lentenek számukra azok a játékok, amelyek során szüleikkel ke- rülhetnek szoros testi kontaktusba. Az ebben a fejezetben felsorolt játékok közül sok jár testi érin- téssel, de kitalálhatunk ilyeneket mi magunk is. Kisebb gyerekek esetében ilyen még, amikor a térdünkön vagy hátunkon lovagol- tatjuk őket, amikor a karunkban tartva őket, zenére ringatózunk vagy táncolunk. Nagyobb gyerekek általában szeretik a talicská- zást, amikor mi fogjuk a bokájukat, ők pedig a kezükön lépdelnek előre, vagy amikor szendvics módjára ránk fekhetnek. A játékos testi kontaktusra valójában megszámlálhatatlanul sok lehetőség adódik, érdemes ezeket tudatosan megragadnunk. Együttműködésen alapuló játékok A lányom nyolcéves korától tizenkét éves koráig az esti mesét gyakran közösen alkottuk meg az ágyában. Segítségképpen súgó- kártyákat készítettünk az alábbi témákban: állatok, emberek, he- lyek, varázslények és varázserejű tárgyak. Mesélés előtt mindegyik kupacból véletlenszerűen húztunk egy lapot (például holló, ki- rálynő, alagút, sárkány és bűvös nyíl), majd pedig felváltva mond- tunk egy-egy mondatot, és így építettük fel közösen az esti mesét. Ez a játék segített a lányomnak elalvás előtt ellazulni, és a kettőnk kapcsolatát is gazdagította.
/ legyem fogjunk hozzá? 39 A kooperatív tevékenységek is erősítik kapcsolatunkat gyere- keinkkel. Az élénk képzelőerővel megáldott gyerekek nagyon él- vezik a közös történetmesélést, de ugyanilyen örömteli lehet az is, li.i együtt építünk kockákból minél magasabb tornyot úgy, hogy lel váltva tesszük egymásra az elemeket. A versengő játék is lehet örömteli, és ösztönözheti a gyereket .11 ra, hogy kihozza magából a maximumot, összehasonlítsa magát másokkal, és lássa, mennyit fejlődött egy bizonyos téren. Az együttműködő játékok ezzel szemben a kapcsolatteremtés eszkö- zei. Ezeket nem árnyékolja be az a lehetőség, hogy az ember eset- leg veszít. Az együttműködésen alapuló (vagyis kooperatív, nem kompetitív) játékokban mindenki egy közös célért dolgozik, így nincsenek vesztesek. Fontos megteremteni az egyensúlyt a két já- i< 1 típus alkalmazásában. Ma már a piacon is sokféle kooperatív társasjáték kapható, de magunk is módosíthatjuk egy-egy, versengőnek szánt játék szabá- lyait úgy, hogy ne legyen benne győztes és vesztes. Szülinapi össze- jöveteleken különösen jó ötlet a kooperatív csapatjáték, mint idő- töltés. Módosíthatjuk például a közismert székfoglaló szabályait is olyan módon, hogy ne kiesésre menjen a dolog: a körbe rakott székek közül itt is kiveszünk egyet, amikor a zene elhallgat, de az ,t cél, hogy a gyerekek megosztozzanak a megmaradt s/.ckcken, nem pedig az, hogy a leglassabban reagálónak ne jusson szék. \mikor már csak egyetlen szék maradt a körben, akkor például az •i feladat, hogy valamennyi gyerek érjen hozzá egyszerre — de ha ez biztonságosan végrehajtható, legyenek mindannyian rajta. Jól ismert kooperatív partijáték az is, amikor egy vagy több lufit vagy t randlabdát kell minél hosszabb ideig a levegőben tartani olyan m >don, hogy mindig az üt bele, aki éppen a legjobban hozzáfér. A szabadban játszható sportokat és játékokat sem kell feltétle- nül a versengésre kihegyezni. Az olyan jól ismert sportokat is mó-
40 Gyógyító és kapcsolódó játékok dosíthatjuk ilyen irányba, mint a pingpong vagy a tollaslabda — például legyen az a cél, hogy minél tovább mozgásban tartsuk a labdát, nem pedig az, hogy a szemben álló minél kevésbé tudja visszaütni. Ha egy közös cél érdekében együtt munkálkodunk a gyere- künkkel, legyen szó játékról vagy olyan valós teendőről, mint a közös főzés, azzal elismeijük azt a természetes igényét, hogy hoz- zájáruljon a saját élete alakításához, kifejezzük iránta érzett meg- becsülésünket, erősítjük a kapcsolatunkat és kölcsönösen a legjob- bat hozzuk ki egymásból. Az ilyen közös tevékenységek különösen hasznosak, ha az adott gyerek együttműködési készsége fejlesz- tésre szorul, ha hajlamos csalni a játékokban, vagy ha testvérfélté- kenységből, esetleg a szülők válásából adódóan vannak viselkedési problémái.
< fejezet Általános tudnivalók NÉHÁNY ÁLTALÁNOS IRÁNYMUTATÁST mindenkép pcn érdemes szem előtt tartanunk, mert ezek elősegítik, hogy minél hatékonyabban alkalmazzuk a kapcsolódó játékokat gyere- I cinkkel. A gyereké legyen a kezdeményezés, a szülő maradjon mi ndvégig rugalmas \ kapcsolódó játékok egyik fő szabálya, hogy a felnőtt kövesse a gyerek kezdeményezéseit. A gyerek maga tudja a legjobban, mire van éppen szüksége, és általában azt kéri, közvetve vagy közvetle- nül. Amikor egy gyerek könyörög a szüleinek, hogy játsszanak \ ele, pontosan lehet tudni, mit szeretne. Lehetnek azonban ennél linomabb (és olykor idegesítőbb) próbálkozásai is, hogy ezt elérje ilyenkor a felnőttnek a felszín alá kell pillantania, hogy megértse, mi a helyzet rejtett üzenete. Amikor kétéves lányunk a lába helyett a kezére húzza fel a zok inját, az minden bizonnyal felhívás arra, hogy nonszens/játékot látsszunk vele. Amikor négyéves létére úgy tesz, mintha kisbaba lenne, talán némi regressziós játékra van szüksége. Amikor hateves ltunk egy képzeletbeli fegyverrel ránk lő, alighanem a hatalmi vi
42 Gyógyító és kapcsolódó játékok szonyokat visszájára fordító játékot kezdeményez. Ha tizenkét évesen kritizál minket, amiért számon tartjuk, kinek hány pontja van a pingpongban, talán jobban örülne, ha nem pontra játsza- nánk, hanem kooperatívan, vagy még inkább, ha ügyetlenséget mí- melve hagynánk, hogy leiskolázzon bennünket. Ezekben a pél- dákban az a közös, hogy a gyerek egy-egy konkrét játéktípust kez- deményez, ami segít neki megküzdeni valamilyen bonyolult érzelemmel. A következőkben megtanulhatjuk felismerni ezeket a helyzeteket, hogy megfelelően reagálhassunk rájuk. Lehetnek olyan pillanatok is, amikor mi magunk kezdemé- nyezzük ezeket a játékokat, valamilyen fegyelmezési probléma megoldása vagy trauma feldolgozása céljából. Ilyenkor mindig gondosan figyeljük meg a gyerek reakcióját, hogy belemegy-e a játékba, vagy inkább visszahúzódik. Ha nem akar benne részt venni, megpróbálhatjuk módosítani a javasolt játékot, se feledjük azonban: az is lehetséges, hogy a gyerek ilyenkor átlátszónak találja a viselkedésünket, és nagyon is jól érti, hogy valójában valamilyen rejtett célunk van a dologgal. Ilyenkor mindig visszatérhetünk ahhoz, hogy visszaadjuk neki a kezdeményezést, így helyreállítva a bizalmát és biztonságérzetét. Ha azt látjuk, hogy a gyerek szíwel-lélekkel vesz részt egy adott tevékenységben, és nagyon jól érzi magát benne, akkor minden bizonnyal jót fog tenni neki, még akkor is, ha eltér attól, amit mi elképzeltünk, vagy ami ebben a könyvben szerepel. Hangsúlyozni szeretném, hogy maradjunk rugalmasak, mert az itt szereplő játé- koknak nincsen egyetlen helyes és hivatalos változatuk. Hagyjuk, hogy a gyerek vezessen minket. Lehet, hogy ami szimbolikus já- téknak indul, az a hatalmi viszonyok felforgatásává válik. Amikor pedig a gyerek szeretné abbahagyni a játékot, nincs értelme eről- tetni a folytatást — de az esetek többségében azt fogjuk tapasztalni, hogy mi magunk előbb ununk rá ezekre a tevékenységekre, mint ő!
/ / gyan fogjunk hozzá? Ne okítsuk és ne javítsuk ki a gyereket! I la csak nem azzal a céllal játszunk éppen, hogy segítsünk a gye icknek megoldani egy iskolai feladatot, a kapcsolódó játék során n<- akarjunk megtanítani neki semmit. Erre éppen elég egyéb 1c lietőségünk lesz. A kapcsolódó játéknak az a célja, hogy segítsen i gyereknek kifejezni érzéseit és erősítse kettőnk kapcsolatát. I zeknek a céloknak az eléréséhez pedig egyáltalán nem járni hozzá, ha kijavítgatjuk és instruáljuk őt. A kapcsolódó játék során fogadjunk el mindent, amit a gyerek tesz, mindaddig, amíg az nem j.ir embernek vagy állatnak okozott fájdalommal vagy környezet- károsítással. Ha például észrevesszük, hogy a gyerekünk nekiállt színek sze- i ml szétválogatni az építőkockákat, futólag megemlíthetjük, hogy „li a jól látom, ide tetted a pirosakat, oda meg a kékeket”, de ne mondjunk olyasmit, hogy „látod, ezek itt a piros kockák, na, mondd ki szépen, hogy PIROS”. Ha hiba csúszik a szortírozásba, .ízt se tegyük szóvá, és ne hozzuk helyre. Ha egy gyerek, tegyük fel, eljátssza, hogy milyen volt, amikor he kellett menni vele a sürgősségire, és azt tapasztaljuk, hogy el- i ugaszkodik a valós eseményektől, ne kössünk ebbe bele. Ha játé- kában ő és az anyukája együtt utaznak a mentőautóban, noha va- lójában nem így történt, ne emlékeztessük erre — talán nagyon szc- i ette volna, hogy így legyen, és ezt fejezi ki a játékon keresztül. Ne álljunk neki értelmezni vagy kielemezni a gyerekjátékát! Illegendő, ha odafigyelünk a gyerek játékára és részt veszünk benne. Nincs szükség arra, hogy szóban elemezzük is, ami töt te nik. Persze lehet, hogy meg akarjuk alkotni a saját értelmezésűn
44 Gyógyító és kapcsolódó játékok két, és ezt meg is oszthatjuk a párunkkal, de magának a gyereknek aligha származik haszna belőle, ha ő is hallja. Ha például egy hetet kórházban kellett töltenünk, és ezt köve- tően a gyerekünk rendszeresen bújócskázni akar velünk, gyanít- hatjuk, hogy azért kezdeményez szeparációs játékot, hogy feldol- gozza a hosszú távollétünkkel járó traumát. Arra azonban nincs szüksége, hogy ő is hallja ezt az értelmezést. A nyelvi információ, illetve az érzelmek feldolgozása ugyanis az agy más-más területein történik, amelyek között nincs is túl sok idegi kapcsolat, főleg ki- sebb gyerekek esetében. Amikor egy gyerek ilyen helyzetben bú- jócskázni akar a szülővel, azzal valóban azt jelzi neki, hogy dol- goznia kell ennek a nehéz időszaknak az emlékén, és ha beleme- gyünk a játékba, akkor azt fogja érezni, hogy megértjük őt és fontos nekünk. Ha azonban eltereljük a figyelmét a játékról annak értelmezése felé, vagy arra próbáljuk ösztönözni, hogy öntse sza- vakba az érzéséit, azzal meg kifejezetten hátráltathatjuk is a gyó- gyulási folyamatot. Ahogy a gyerek tiő, fokozatosan elsajátítja, hogyan tudja beszéd segítségével feldolgozni az érzéseit. Különösen a jelképeken ala- puló játék adja át a helyét mindinkább a beszédnek, de az a leg- jobb, ha hagyjuk, hogy a párbeszédet a gyerek kezdeményezze. Egy tízéves gyerek például már hajlamosabb szavakban megfo- galmazni az elválással kapcsolatos félelmeit ahelyett, hogy bújócs- kázni akarna. Fontos azonban, hogy amikor már szóban kommu- nikálja az érzelmeit, akkor se álljunk neki értelmezni a mondot- takat. Akkor fogja úgy érezni, hogy megértjük őt, ha egyszerűen csak figyelmesen meghallgatjuk, és ő maga majd szépen feldol- gozza az érzelmeit. A kapcsolódó játék egyéb formái mindazonáltal a nagyobb (akár kamaszkorú!) gyerekek számára is fontosak, gondoljunk pél- dául egy hatalmi helyzetet visszájára fordító szkanderezésre vagy
/ lágyán fogjunk hozzá? 15 egy jóízű közös bolondozásra (nonszenszjáték). Ne feledjük az! sem, hogy a beszéd soha nem helyettesítheti a nevetést és a inas I1 I la a gyerek nevet, feltehetőlegjó nyomon járunk A kapcsolódó játékok másik fő összetevője a nevetés. A nevetés gyakran olyankor tör ki, amikor a játékban van bizonyos mértékű lelelem, szégyen, frusztráció vagy harag, de ezt elegendő érzelmi biztonság ellensúlyozza ahhoz, hogy a gyerek ne érezze magát va- lóban fenyegetve. Ha tehát a gyerekjáték közben nevet, az vélhe- tően annyit jelent, hogy érzelmileg eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kiadja magából a feszültséget. A sikeres játék kulcsa a feszültség és a biztonság közötti megfelelő egyensúly. Tegyük fel, hogy egy műanyag kígyóval játszunk, hogy segít- sünk négyéves kisfiúnknak leküzdeni a kígyóktól való rettegését. I la azt látjuk, hogy a kígyófigura valóban félelmetes a számára, és már nem nevet, akkor változtatnunk kell a játék menetén. Játsz- hatjuk, mondjuk, azt, hogy egy kígyóbébiről van szó, aki fél tőlünk, és félelmében bebújik az ágy alá. Hasonlóképpen, ha a játékos hancúrozásnak indult párnacsata során a lányunk abbahagyja a nevetést, és szemlátomást elkezd „komolyan” verekedni, az már nem játék, és így nem is gyógyító hatású. Visszacsempészhetjük a helyzet játékos jellegét (és vele a nevetést), ha ütéseit egy játék ba- bára vagy plüssre irányítjuk, és vicces hanghatásokkal kísérjük. Főleg kisebb gyerekeknél az is előfordulhat, hogy emlékeztetni kell őket: a szimbolikus játék valóban csak szimbolikus. I la, mondjuk, egy hároméves kislány oroszlánálarcban félelmetesen ordítva ránk támad, és túlontúl élethűen játsszuk el, mennyire megijedtünk, esetleg ő is megijed. Ilyenkor meg kell nyugtatnunk, hogy nem igaziból változott oroszlánná. Ne feledjük ezt a lecke!:
46 Gyógyító és kapcsolódó játékok nem mindig az a jó, minél élethűbben játsszuk el, hogy mennyire megijedtünk. Sose csúfoljuk ki a gyereket! A kapcsolódó játékok közben éppúgy, mint minden közös tevé- kenységünk során, igen fontos, hogy a gyerek számára világos le- gyen, hogy nem akarunk gúnyt űzni belőle és az érzéseiből. Bár általában véve igaz, hogy a nevetés gyógyít, vannak olyan, nevetést kiváltó tevékenységek, amelyek éppenséggel károsak. Az egyik ilyen a csúfolás és gúnyolódás. A gyerekek (és felnőttek) néha ne- vetgélnek, amikor kigúnyolják őket, mert így juttatják kifejezésre zavarukat, tehetetlenségüket és elnyomottságukat. Ez azonban nem gyógyító, hanem kényszeredett nevetés. A gúnyolódás tiszteletlenség, amely gyengíti, rongálja a szülő- gyerek kapcsolatot, és a gyerek önértékelése mindenképpen sérülni fog. Ha, mondjuk, a kisfiúnk könnyen sírva fakad, semmiképp se hívjuk őt kis bőgőmasinának vagy „a család szökőkútjának”. Ha számunkra zavaró szembesülni az ő sírós természetével, gondol- kodjunk el erről magunkban, vagy beszélgessünk róla egy másik felnőttel olyan helyzetben, amikor a gyerek nem hallhatja. Lehet, hogy mi magunk is ilyen könnyen sírósak voltunk gyerekként, és a szüléink minket is csúfoltak miatta, most pedig gondolkodás nélkül megismételjük a tőlük látottakat. Lehet hogy aggódunk, hogy mások rosszul fognak reagálni, ha ilyen érzékeny lesz, vagy attól tartunk, hogy nem fog tudni helytállni az életben. Ha sikerül tisztába jönnünk az okokkal, amelyek miatt késztetést érzünk, hogy kigúnyoljuk őt, könnyebb lesz ellenállni ennek a késztetés- nek, vagy akár csak annak, hogy bármilyen módon minősítsük a viselkedését.
/ ágyán fogjunk hozzá? 47 Egy fantáziadúsabb kiszámítható játék könnyen fajulhat csú- folódássá. A gyerekek gyakran élvezik, ha utánozzuk őket, de na- gyon kell vigyázni, hogy ne érezzék úgy, hogy kicsúfoljuk őket. Mindig figyeljünk közben az érzelmi jelzéseikre — ha nevetésük abbamarad vagy kényszeredetté válik, nem jó úton haladunk. A gyerekek szeretik a humort, így a túlzást és a bolondozást is (ld. nonszenszjáték). Az ilyen helyzetekben a nevetés általában gyógyító hatású, mert csökkenti a felnőttek elvárásaiból fakadó s / < >rongást, illetve a különféle korlátozások miatti frusztrációt. Ám < nnél a fajta játéknál is fennáll az a kockázat, hogy csúfolódásba fordulhat, vagy olyasmibe, amit a gyerek annak érez. Ennek az egyik jele lehet az, ha a gyerek egyszer csak abba akarja hagyni az adott játékot (noha előzőleg nevetett). Az is jó módszer, ha utólag megkérdezzük, élvezte-e, amit csináltunk, il- letve mi magunk is lemérhetjük a játék hatását a gyerek utóbb ta- núsított viselkedésén. Ha lazábbnak, magabiztosabbnak, együtt- működőbbnek látszik, mint előzőleg, akkor a játék minden bi- zonnyal hasznos volt. Ha azonban feszült, visszahúzódó, dühös vagy elutasító velünk, akkor legközelebb valószínűleg máshogy kell csinálnunk valamit. Ne csiklandozzuk a gyereket! A csiklandozás is egy olyan tevékenység, ami látszólag nevetést । >rovokál, de akár káros is lehet. Ennek oka, hogy a csúfolódáshoz hasonlóan valójában a csiklandozás is egy támadás, mely a kiszol- gáltatottság érzését keltheti a gyerekekben. Bár a kisbabák és gye- i ekek a csiklandozásra gyakran nevetéssel reagálnak, ez lehet ép- penséggel a kiszolgáltatottság feszültségét levezető kényszeredett nevetés is.
/.S Gyógyító és kapcsolódó játékok Persze vannak olyan esetek, amikor a csiklandozás valóban ár- ia Imát lan, löleg, amikor egy dalocskához vagy mondókához társul, és a gyerek számít rá. Ilyenkor akár élvezetes is lehet a számára, mert van ideje felkészülni rá, és tudja, hogy nem fogjuk akarata ellenére elnyújtani a dolgot. A várt csiklandozás teljesen más él- mény, mint a váratlan. 1 la a gyerek maga kéri a csiklandozást, gondoljuk végig, nem arról van-e szó, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy testi kon- taktusba kerüljön velünk. Lehet, hogy amikor csiklandozást em- leget, akkor valójában a karja vagy lábszára finom simogatására vágyik, amit nyugodt szívvel meg is tehetünk, de javasolhatjuk a testi közelség olyan egyéb formáit is, mint az összebújás vagy a hátdörzsölés. Az is egy lehetőség, hogy hatalmi viszonyokat felforgató játékot kerekítünk a helyzetből, amelyben a szülő a rendkívül ügyetlen csiklandoz/) szörny, aki csak szeretné megcsikizni a gyereket, de sose tudja elkapni. Esetleg csak úgy teszünk, mintha megcsiklan- doznánk, miközben valójában nem érünk hozzá. Lehet persze for- dítani is a dolgon, hogy a gyerek legyen a csikiző szörny, aki a fel- nőttet kergeti. Neki persze ennek sikerülnie is kell, vagyis hagyjuk, hogy elkapjon. A gyerek valószínűleg jobban fogja élvezni ezeket a játékokat, mintha valóban megcsiklandoznánk őt. Ne olyankor vessük be ezeket a játékokat, amikor a gyerek sír! A játékhoz és a nevetéshez hasonlóan a sírás is alapvető módja a stresszoldásnak. Azt javasolom, hogy amikor egy gyerek sír, akkor vigasztaljuk és támogassuk, amíg csak jól ki nem sírta magát. Ez nem a megfelelő pillanat, hogy játékos tevékenységet kezdemé- nyezzünk. Sőt, meggyőződésem szerint kifejezett tiszteletlenség
/ logyan fogjunk hozzá? !{> megpróbálni egy síró gyerek figyelmét elterelni valamiféle jalekkal \ gyereknek arra van szüksége, hogy elismerjük és elfogadjuk az <a z,elmeit, még a legfájdalmasabbakat is. Nem az a dolgunk, hogy megszabjuk, mikor mit kell éreznie, hanem az, hogy szeretetet és elfogadást nyújtsunk neki, bármit is érez éppen. Ha megpróbáljuk lerövidíteni a sírást valamilyen játékkal, az a legvalószínűbb, hogy ideiglenesen abbahagyja, de aztán később újra rákezdi. A dühöngés és a hiszti szintén nagyon fontos stresszoldó me- i hanizmusok. Ezek a kitörések a felgyülemlett haragtól és fruszt- i ációtól való megszabadulás egészséges módját jelentik. Egy kia- dós hiszti után a gyerekek általában nyugodtak, ellazultak és együttműködőek. Amíg a hiszti tart, legjobb, ha a gyerek közelé- ben maradunk, de anélkül, hogy megpróbálnánk elterelni a figyel- mét vagy leszidnánk őt — még akkor is, ha ehhez óriási türelemre van szükségünk. A gyereknek tudnia kell, hogy a köztünk lévő kö- telék erősebb az ő haragjánál. Afelől megnyugodhatunk, hogy a hisztivel nem manipulálni akar bennünket, és nem is arról van szó, hogy el lenne kényeztetve. Olykor az váltja ki a hisztirohamot, ha valamiben korlátozzuk a gyereket. Ha az adott korlát észszerű (például azt mondjuk, hogy nem tudjuk/akarjuk megvenni neki a játékot, amiért könyörög), a gyerek mégis bömbölni vagy toporzékolni kezd, ne adjuk be a de i e kunkat. Ahhoz azonban joga van, hogy kifejezze a döntésünkkel kapcsolatos érzéseit, és szüksége van a támogatásunkra. Ha a gyerek a velünk folytatott játék során vagy után kezd el sírni, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csi- náltunk. Néha valami apróság miatt törik el a mécses. Ha, mond- juk, a kisgyerek egy vidám párnacsata közben beveri a fejét, ennek kapcsán esetleg megragadja a lehetőséget, hogy ne csupán a fizika i lajdalom miatti érzéseit öntse ki, hanem a mái' egy ideje felgyii lemlett stresszt is. Vagy előfordulhat, hogy egy szülő fél órán at
50 Gyógyító és kapcsolódó játékok békésen játszik a gyerekével az esti fürdetés alatt, de amikor elér- kezik a fogmosás ideje, a gyerek óriási hisztit csap, amiért a mama nem a kedvenc fogkrémjét vette. A hisztinek valószínűleg semmi köze a fogkrémhez, sokkal inkább egy sor mélyebben meghúzódó frusztráció kiélését szolgálja. Érdekes módon a gyerekek néha sí- rósabbak azt követően, hogy odafordulást és figyelmet tapasztaltak a szüleiktől. A megtapasztalt intenzív szeretetettől ugyanis eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy a mélyebben húzódó fáj- dalmas érzéseiket is kiadják magukból. Komoly trauma esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez! Nem javasolom, hogy kapcsolódó játékokkal akarjuk segíteni gye- rekünket az olyan igazán súlyos traumák feldolgozásában, mint amilyen például a szexuális zaklatás vagy egy közeli hozzátartozó halála. Ha ilyen esemény történt, mindenképpen kérjünk segítsé- get szakembertől, akár csak a gyerek, akár az egész család számára. Először is, a játék általában nem a legjobb módja a súlyos tra- umák feldolgozásának. Lehet, hogy ilyen esetben a gyereknek in- kább arra van szüksége, hogy utat engedjen a haragjának vagy sír- jon, és ha ezeket az intenzív érzelmeket támogató környezetben tudja a maguk teljességében megélni, az többet segíthet, mint a játékosság. Másodszor, ha ilyen súlyú esemény történt, akkor va- lószínűleg mi, felnőttek is traumatizálódtunk, ezért nem tudunk kellő tárgyilagossággal belépni a helyzetbe, hogy terápiás játékot kezdeményezzünk. Harmadszor pedig, mindig fennáll a veszélye annak, hogy a gyerek újból átéli a traumát (retraumatizálódik), főleg a szimbolikus játékok esetében, amelyek játékos kontextus- ban ugyan, de feleleveníthetik a traumahelyzetet. Ha megbízható
/ fogyom fogjunk hozzá? 5/ szakemberhez fordulunk, ő tudni foga, mikor és hogyan hasznai ja .1 terápiás játékot ilyen esetekben. E két nagyon komoly traumatizáló helyzet mellett más olyan körülmények is adódhatnak, amelyek poszttraumás stressz s/ind romához vezethetnek, és ilyenkor szintén tanácsos szakember se gítségét kérni. Ne habozzunk pszichológushoz fordulni akkor sem, ha aggaszt bennünket gyerekünk viselkedése. Az ebben a kötetben olvasható t inácsok nem hivatottak helyettesíteni a szaktanácsadást vagy te rápiát! I'r azt mondani, hogy most nem akarunk játszani I .esznek olyan pillanatok, amikor nincs kedvünk, időnk vagy ener- giánk játszani, bárhogy kérlel is bennünket a gyerek. Ilyenkor ér azt mondani, hogy nem akarunk vagy nem tudunk játszani vele. Segítsünk neki más, önálló elfoglaltságot találni, és aztán játsszunk vele olyankor, amikor több időnk és energiánk van erre. Az ígére- teinket azonban mindig tartsuk be. Ha azt mondtuk, hogy majd vacsora után játszunk, akkor az legyen is úgy. Úgy is össze lehet azonban hangolni a szülő és a gyerek igényeit, ha a szülő bevonja a gyereket saját tevékenységeibe. A ház körüli tennivalók különösen alkalmasak erre. Ha olyan háztartási tcen dőnk van, amelyben az adott életkorú gyerek már segíteni tud, le gyen szó a vacsorakészítésről, terítésről vagy a kimosott ruha le szedéséről, nyugodtan vonjuk be őt is, csináljuk közösen. Megpró hálhatjuk ezeket a tevékenységeket is játékossá és élvezetesse tenni. Ha önfeláldozó módon sokkal többet játszunk a gyerekünkkel, mint amennyi jólesik nekünk, ő minden bizonnyal nagyon lógja
52 Gyógyító és kapcsolódó játékok ezt élvezni, mi magunk viszont idővel önkéntelenül elkezdhetünk neheztelni rá, és türelmetlenül, ingerlékenyen viselkedni vele. Ezt ő ijesztőnek fogja találni, biztonságérzete megrendül, amitől még jobban tapad majd ránk, és követeli, hogy vele foglalkozzunk. Vagyis ironikus módon minél többet játszunk a gyerekkel köte- lességtudatból, jó eséllyel annál kétségbeesettebben követeli a fi- gyelmünket. Másfelől viszont, ha nem kap tőlünk elegendő figyel- met, és nem elégítjük ki a minőségi közös játék iránti igényét, akkor ő fog neheztelni ránk, elutasító lesz, úgy érzi majd, nem sze- retjük őt eléggé, és sérül az érzelmi biztonságérzete. A gyereknek teljesen jogos igénye, hogy a szülei figyeljenek rá és játsszanak vele, és akkor fejlődik megfelelően, ha ez megtörténik. Akkor teszünk eleget mindenki igényeinek, ha sikerül egyensúlyt találnunk a gye- rekközpontú és felnőttközpontú tevékenységek között. A követ- kező fejezetben arról lesz szó, milyen okai lehetnek an iák, ha ne- hezünkre esik játszani a gyerekünkkel.
4. fejezet Amikor nehezünkre esik játszani AZ EGYIK ANYUKA, akivel interjút készítettem, elmondta, milyen nehezére esett játszani a kislányával: Sajnos nekem nem igazán kenyerem a humor és a nevetés. Vala- hogy mindig utoljára jut eszembe, hogy valami akár vicces is lehet. Amikor visszagondolok a helyzetekre, utólag sokszor azt mondom, „ezen milyen jót nevethettünk volna”, vagy „ezt egy kis humorral jól el lehetett volna ütni”. Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy kell ezt csinálni. Amikor Clara (aki négyéves) vicce- lődik vagy nevet valamin, azt én hajlamos vagyok kontrollálat- lan viselkedésnek és időfecsérlésnek tekinteni. Ráadásul ez álta- lában éppen lefekvés környékén következik be, én meg olyankor vagyok a legtürelmetlenebb. Amikor a férjem hazaér a munkából, ahol egész nap komoly és fajsúlyos dolgokkal foglalkozott, ő bezzeg tud vele önfeledten nevetni és vicces dolgokat játszani. Én ilyen- kor egy kicsit utálom őt emiatt. Szörnyen érzem magam, amikor látom, hogy ő milyen könnyed és jókedvű, miközben ez nekem ennyire nem megy. Ilyenkor egyszerűen otthagyom őket, kijövök a szobából, hogy csinálják csak, én ebből nem kérek. Persze tízért a férjemnek is megvannak a korlátái. Múlt szombaton is addig bolondoztak, amíg elege nem lett belőle, és hallottam, hogy a vígén
54 Gyógyító és kapcsolódó játékok már nagyon feszült volt. Vagyis még a legjobbak is eljutnak néha a képességeik határáig. Olykor a legtürelmesebb szülőnek sincs kedve a játékhoz. Ahogy egy apuka fogalmazott: „Amikor 35 fok van, szakad rólam a víz, és a lányom harmadszor makacsolja meg magát egy napon belül, akkor már nemigen van kedvem játszani. Nincs energiám kitalálni, hogy milyen játékos módon tudnám megnyerni az együttműkö- dését.” Ne haragudjunk magunkra, ha az igazán nehéz és fruszt- ráló pillanatokban képtelenek vagyunk játszani. Ez a könyv szá- mos játékötletet tartalmaz, köztük olyanokat is, amelyek segítsé- gével együttműködésre késztethetjük a gyereket, de ettől még továbbra is emberek leszünk, nem pedig gépek, amelyek gomb- nyomásra mindig képesek teljesíteni. Előfordulhat azonban az is, hogy mélyebben húzód okai van- nak annak, ba a legjobb szándékaink ellenére sem tudunk játszani a gyerekünkkel. Lehet például, hogy velünk sem játszottak a szü- léink gyerekkorunkban, vagy kellemetlen emlékeink vannak arról, amikor igen. De ha a szülő krónikus depresszióban szenved vagy súlyosan szorong, akkor sem csoda, ha nem tudja rávenni magát, hogy leüljön a padlóra bolondozni a gyerekeivel. Az is lehet, hogy valaki azért találja unalmasnak vagy kimerítőnek a játékra szánt időt és a gyerekekre szánt figyelmet, mert közben nincs elég ideje saját magára vagy más emberi kapcsolataira. Lehet, hogy a mun- karendje olyan kimerítő, hogy nem marad energiája a gyerekeivel foglalkozni. Vagy egyszerűen csak nem tudja, hogyan kell könnyed és játékos módon kapcsolódni a gyerekekhez. Ha pedig a család éppen egy nehezebb időszakon megy keresztül, biztos, hogy ne- hezebbnek fogja találni a játékot is. Ha úgy érezzük, hogy a fenti okok valamelyike miatt esik ne- hezünkre a játék, az alább felsorolt feladatok megkönnyíthetik a
Hogyan fogjunk ho'ZX.á? 55 dolgunkat. Ezek célja az, hogy meglássuk az esetleges kapcsolj tót aiját gyerekkori élményeink és mostani érzéseink között, illetve .ura bátorítanak, hogy a saját igényeinket is kielégítsük. Ne feledjük, hogy a kapcsolódó játékokat sosem késő elkezdetti, még ha korábban nem is csináltunk ilyesmit a gyerekünkkel. Minél többet játsszunk, annál jobban belejövünk a dologba, és innál jobban fogjuk élvezni is. Közelebb kerülünk egymáshoz, es csökkenni fognak köztünk a hatalmi villongások. Amikor pedig a gyerekünk felnő, az ilyen közös játékok és bolondozások a legked- vesebb emlékei közé tartoznak majd. Idézzük fel a gyerekkorunkat Szánjunk időt arra, hogy egy másik felnőttel (gyerekünk hallótá- volságán kívül) felidézzük, milyen emlékeink vannak a saját gye- rekkorunkból a játékról. De az is éppilyen hasznos lehet, ha ugyanezt írásban, napló formájában rögzítjük. íme, néhány kérdés, amelyek alapján elkezdhetünk gondolkodni: 1. Mi volt gyerekkoromban a kedvenc játékszerem? Mit szoktam vele játszani és kivel? 2. Volt-e olyan játék, amire nagyon vágytam, de soha nem kaptam meg? Mi volt ez és hol láttam? 3. Mit szerettem a legjobban játszani gyerekkoromban? Kivel játszottam? Hogy éreztem magam közben? 4. Fel tudok-e idézni olyan alkalmat, amikor a szüleim ját szórtak velem? Mit játszottunk? Milyen érzés volt, kel li- mes vagy kellemetlen? Szerettem volna, ha többet játsza- nak velem?
56 Gyógyító és kapcsolódó játékok 5. Milyen érzéseim vannak a versengéssel kapcsolatban? Milyen érzés volt gyerekkoromban győzni egy játékban? Es veszíteni? 6. Kaptam-e valaha kritikát vagy szidást azért, ahogyan ját- szottam vagy amilyen játékokat választottam? Fogalmazzuk meg a gyerekeinkkel kapcsolatos érzelmeinket 1. Az alábbiak közül mely állítások a leginkább igazak? Szán- junk időt (egy másik felnőttel vagy írásban) érzéseink feltér- képezésére és eredetük megértésére. • Élvezem, ha a gyerekemmel játszom. • Bosszant, amikor a gyerekem ismételten vagy hosszasan kérlel, hogy játsszak vele. • Örülnék, ha a gyerekem többet játszana önállóan. • Örülnék, ha a gyerekem többször hagyná, hogy játsszak vele. • Bosszant, hogy a játékokban mindig ő akar győzni. • Bosszant, ha kedve szerint átalakítja a j átékszab ályokat. • Idegesít, ha csal egy játékban. • Ha a gyerekem bolondozik, hamar elveszítem a türelmem. • Hamar elunom, ha újra meg újra ugyanazt játsszuk. • Aggaszt, milyen játékokat választ magának. • Aggaszt, hogy a gyerekemnek nincs elég játéka/túl sok játéka van. • Milyen egyéb érzéseim vannak ezzel kapcsolatban?
/ logyan fogjunk hozzá? 57 2. Szánjunk fél órát arra, hogy csak a gyerekünkre figyelünk, és ő elönti el, mit csináljunk együtt. Ha ő azt kéri, szálljunk be a játékába, de semmiképp se akarjuk bármilyen módon mi irányítani. Közben igyekezzünk figyelni a saját érzéseinkre. Később beszéljünk ezekről egy másik felnőttnek, vagy írjuk le őket. Szánjunk időt és energiát saját magunkra 1. Vajon hogy állunk a saját alapvető igényeink kielégítésével? Nézzük végig az alábbi listát, és jelöljük meg azokat a terü- leteket, ahol hiányt szenvedünk. Gondoljuk végig, milyen le- hetőségeink vannak, hogy ezek a teljesen elfogadható igé- nyeink kielégülhessenek. • idő, amikor egyedül lehetek • idő, amikor kettesben lehetek a párommal, partneremmel • intimitás/testi közelség/szex • szabadidős tevékenységekre, hobbikra szánt idő • elegendő alvás és pihenés • tápláló és egészséges étkezések • testmozgás • értelmes, értékteremtő munka • nagyobb közösséghez tartozás (kiterjedt család, barátok) • van, aki meghallgat • van alkalmam szabadjára engedni az érzéseimet (beszélgetés, sírás, nevetés) • támogatás a szülői feladatokban * egyéb igények
>,S’ Gyógyító és kapcsolódó játékok 2. Keressünk más családokat, akikkel támogathatjuk egymást a gyereknevelésben, például úgy, hogy felváltva vigyázunk a gyerekeiére. Nem kell elszigeteltségben felnevelnünk őket. 3. Melyek azok a szabadidős tevékenységek, amik segítenek fel- töltődni? (Például tenisz, sakk, kártyázás, tánc, kirándulás, éneklés, mozi stb.) Igyekezzünk ilyeneket beiktatni az éle- tünkbe (gyerekekkel együtt vagy nélkülük).
Második rész Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével A JÁT ÉK ÉS A NEVETÉS óriási segítséget jelenthet a fegyel- mezési problémák kezelésében. A könyv 2. részében a legtipiku- sabb problémákhoz igyekszem olyan megoldási javaslatokat adni, amelyekkel büntetés és jutalmazás nélkül szabhatunk határokat a gyereknek, és érhetjük el, hogy együttműködjön velünk. Azok a gyerekek, akik stresszes élethelyzetben vannak vagy fel- dolgozatlan traumával küzdenek, gyakran viselkednek agresszíven, cs sokszor megtagadják az együttműködést. A nem büntetésen alapuló fegyelmezésnek ilyenkor fontos része, hogy segítsünk a gyereknek megbirkózni az érzelmi problémájával. Mivel a könyv 3. része kifejezetten azzal foglalkozik, hogyan segíthet a játék át- vészelni a nehéz időket és felépülni a traumákból, ha ilyen jellegű okok magyarázzák a fegyelmezési problémát, akkor a vonatkozó fejezeteket érdemes együtt használni.

t. fejezet Bevezetés a büntetésmentes fegyelmezésbe VANNAK SZÜLŐK, AKIK nehezen szánják rá magukat, hogy játék segítségével oldjanak meg fegyelmezési problémákat, mert azt gondolják, hogy ez a megközelítés nem lenne elég hatékony, és inkább arra van szükség, hogy megtanítsák a gyereket engedel- meskedni. Az engedelmességre tanításnak azonban szerves része a büntetés, amelynek számos hátulütője van. A kutatások azt mutatják, hogy a testi fenyítés, például a veres art a gyerekeknek: agresszívebbé teszi őket, és a későbbiekben szo- rongáshoz, depresszióhoz vezethet. De még az olyan nem erősza- kos büntetéseknek, mint az asztaltól való elzavarás, a szobafogság vagy a privilégiumok megvonása is sok a buktatójuk. I la például azzal büntetünk egy gyereket, hogy bezavarjuk a szobájába, „amíg nem tud tisztességesen viselkedni” vagy „amíg bocsánatot nem kér”, azzal még nem kezeltük azokat a mögöttes okokat, amelyek a kifogásolt viselkedést életre hívták. Bár büntetés segítségével va- lóban rá lehet bírni egy gyereket, hogy azt tegye, amit mi akarunk, ez a kényszerű engedelmesség igencsak távol áll attól az önként vállalt és örömteli együttműködéstől, amit a játékosabb megkö- zelítéssel el lehet érni. A kérdés az, hogy mi a valódi célunk, és főleg milyen kapcsolatot akarunk kialakítani a gyerekeinkkel?
6 ' Gyógyító és kapcsolódó játékok A büntetéssel az a fő baj, hogy rombolja a szülő-gyerek kap- csolatot, és idővel ellenérzéseket szülhet a gyerekben szüleivel szemben. Persze a legtöbb gyerek így is, úgy is lázad kamaszkorá- ban, de nem mindegy, hogyan és mennyire. A tizenévesek jellem- zően azért kezdik el megkérdőjelezni szüleik értékrendjét és élet- módját, hogy kialakítsák a sajátjukat, de azoknál a kamaszoknál, akik büntetésmentes légkörben nevelkedtek, ez a leválási folyamat le tud zajlani úgy is, hogy közben megmarad a szerető és meghitt szülő-gyerek viszony, és nem kerül sor a kapcsolatot vagy az elemi biztonságot komolyan veszélyeztető lázadásra. Vannak olyan szülők is, akik elkerülik ugyan a büntetés alkal- mazását, viszont jutalmakkal és különféle előjogokkal igyekeznek motiválni a gyereket. Bár ez a megközelítés kétségkívül barátsá- gosabb, mint a büntető, szintén csúnyán visszaüthet, ugyanis a gyerek nem a megfelelő okból fog engedelmeskedni kéteseinknek — nem azéit, mert azok észszerűnk, és az ő vagy az egész család érdekéit szolgálják, hanem pusztán azért, hogy megkapja a jutal- mat. Ez idővel aláássa fejlődő erkölcsi érzékét, együttműködő készségét és altruizmusát. I la a későbbiekben nem tudunk jutal- mat felkínálni, úgy érezheti, nincs értelme megtenni, amit kérünk, és könnyen lehet, hogy így azokat az értékeket sem sikerül átad- nunk neki, amelyek számunkra kulcsfontosságúak. Számos tanulmány kimutatta, hogy a jutalmazási rendszerek tönkreteszik a belső motivációt. Azok a gyerekek, akik gyakran külső jutalmakért tesznek meg dolgokat, nagyon ki lesznek szol- gáltatva a környezetüknek ilyen téren, komoly gondot okozhat számukra, hogy belső motivációt találjanak valamihez vagy saját ítélőképességükre hagyatkozzanak. Kicsit nagyobb korukban eset- leg rendszeresen ahhoz állnak majd át, aki éppen többet kínál nekik, anélkül, hogy azt firtatnák, becsületes és hiteles-e az illető.
/1 tyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 63 Mielőtt tehát változtatni próbálnánk gyerekünk viselkedésén, (együk fel magunknak az alábbi kérdéseket: „Mit szeretnék, ho- g\ an viselkedjen?”, illetve „Mit szeretnék, mi motiválja arra, hogy ezt tegye?” Az alábbi példák a két különböző motivációtípust il- lusztrálják. • Azt szeretném, hogy a négyéves lányom azért ne huzi- gálja tovább a macska farkát, hogy ne zavarjam be a szo- bájába, vagy azért, mert nem akar fájdalmat okozni az állatnak? • Azt szeretném, hogy a hatéves fiam azért terítsen meg a vacsorához, hogy matricát kapjon érte, vagy azért, mert a család tagjának tekinti magát, és ki akarja venni a részét a feladatokból? • Azt szeretném, hogy a nyolcéves lányom azért olvasson, hogy piros pontokat és jó jegyeket szerezzen az iskolá- ban, vagy azért, mert örömét leli benne? • Azt szeretném, hogy a tízéves fiam azért rakjon rendet a szobájában, hogy jutalom gyanánt filmet nézhessen, vagy azért, mert fontos neki a rend és a szép környezet. • Azt szeretném, hogy a gyerekeim azért ne ütlegeljék egymást, hogy ne fújjam le büntetésből a hétvégi progra- mot, vagy azért, mert szeretik egymást, és nem akarnak fájdalmat okozni a másiknak? \ fegyelmezés célja az, hogy a gyerek biztonságban legyen, jó dön- téseket hozzon és megtanuljon tettei hosszú távú következménye- ire gondolni. A jutalmazás- és büntetésmentes, játékos fegyelme- zés egy gyerekközpontú, de nem engedékeny megközelítés, amely éppen abban segít, hogy a megfelelő módon, vagyis az együttmű- ködését megnyerve, a jó kapcsolatot megőrizve szabjunk korláto-
67 Gyógyító és kapcsolódó játékok kát a gyereknek. Ezt a célt ráadásul úgy tudjuk elérni, hogy közben azokat az értékeket közvetítjük felé, amelyeket mi magunk fon- tosnak tartunk. Lényeges megjegyeznem, hogy a büntetésmentes fegyelmezés nem kínál instant megoldásokat és minden helyzetre egységesen alkalmazható recepteket. Minden konfliktus más, ezért mind- egyiknél másféle kreatív megoldás működik. Ez a megközelítés több türelmet és erőfeszítést kíván, mint a büntetés-jutalmazás, de az eredményei bőven megérik ezt a többletbefektetést. Ha nem hatalmi pozíciónkból igyekszünk kontrollálni a gyerek viselkedé- sét, hanem szeretettel és tisztelettel viszonyulunk hozzá, sokkal több hajlandóságot mutat majd az együttműködésre, és együtt ér- zőbb, elfogadóbb lesz másokkal.
'‘.fejezet Az együttűködés megnyerése A. JÁTÉKON KERESZTÜL könnyű együttműködésre késztetni egy gyereket. Tizenöt hónapos koruk körül a gyerekek megérkez- nek az úgynevezett dackorszakba, ami akár több évig is eltarthat. I lyenkor legkedvesebb szavuk a „nem”. Tizennyolc hónapos lá- nyunk esetleg elszalad, ha bejelentjük, hogy tisztába akarjuk tenni. I lároméves fiunk talán nem hajlandó elmenni vécére, mielőtt be- szállna a kocsiba, holott mi pontosan tudjuk, hogy nem fogja ki- bírni pisilés nélkül, amíg odaérünk. De nagyobb gyerekekkel is előfordul, hogy makacs ellenállást tanúsítanak. Amikor megkérjük nyolcéves lányunkat, hogy öltözzön át, vagy tizenkét éves fiunkat, hogy rakjon rendet a szobájában, jó esély van rá, hogy úgy fog tenni, mintha meg se hallott volna minket. Az itt felsorolt visel- kedések sok szülőből frusztrációt váltanak ki. Ezen a ponton nagy a kísértés, hogy büntetéshez folyamodjunk. 1 la azonban ezt tesszük, és privilégiumok megvonásával vagy más retorzióval fenyegetőzünk, azzal legföljebb időleges behódolást ér- hetünk el, amit meg fog sínyleni a kapcsolatunk a gyerekkel. Rá- adásul ilyen módon szinte garantált, hogy amint lehet, keményen lázadni fog ellenünk — tizenhárom éves kora körül már biztosan, ha nem még előbb.
(>!< Gyógyító és kapcsolódó játékok Mas szülők a másik végletet választják Udvariasan elmagya- rázzak a gyereknek, miért van szükség arra, amit várnak tőle, és szépen megkérik, hogy tegye meg. Például egyszer hallottam, hogy egy anyuka a játszótéren így szólt a kislányához: „Haza kell men- nünk, hogy megfőzzem a vacsorát, megtennéd, hogy beülsz a ba- bakocsiba?” Ez a megközelítés felnőttekkel nyilván működőképes, de kisgyerekekkel nem célravezető. Ha egy gyereknek nincs kedve hazamenni, akkor erre azt fogja mondani, hogy „nem”, majd vígan tovább játszik — és ez egyszerűen egy őszinte válasz lesz az anyuka kérésére. Ennek elejét vehetjük azzal, ha nem kínálunk fel a gye- reknek választási lehetőséget azzal kapcsolatban, amit várunk tőle. Ha valamiben valójában nincs mozgásterünk (mert például min- denképp haza kell indulnunk), akkor ne használjunk olyan nyel- vezetet, ami azt az illúziót kelti a gyerekben, hogy mondhat akár nemet is. Játékos megközelítéssel azonban meg tudjuk nyerni az együttműködését. Amikor már konfliktushelyzet van A gyerekek gyakran unalmasnak vagy kellemetlennek találják azo- kat a dolgokat, amiket kérünk tőlük. Nincs olyan belülről fakadó igényük, ami azt diktálná, hogy mossák meg a fogukat, üljenek be a kocsiban a gyerekülésbe, pakolják el a játékaikat vagy fürödjenek meg. Kisebb gyerekek esetében három mód kínálkozik arra, hogy megnyerjük őket: a magyarázatadás, a választási lehetőségek fel- kínálása, és az, ha szórakoztatóvá tesszük, amit várunk tőlük. Először is, fontos, hogy a gyerek értse, mit miért kérünk tőle. Magyarázzuk el, miért van szükség az adott dologra, például: „Sokkal nagyobb biztonságban vagy a kocsiban, ha a gyerekülés- ben ülsz. Máskülönben könnyen megtörténhet, hogy bevered a
/ gyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 67 lejed, ha gyorsan kell fékeznem.” Másrészt, mindig hasznos, ha választási lehetőségeket kínálunk neki, mert így önállóbbnak, sza- badabbnak érzi majd magát. íme, néhány példa: „A kék vagy a piros pólót akarod ma felvenni?”, „Ki segítsen ma neked a fogmo- •isnál, a mama vagy a papa?”, „Milyen nasit vigyünk magunkkal 1/ útra?” Vegyük észre azonban, hogy a fenti példákban nem abban .ultink választási lehetőséget a gyereknek, hogy egyáltalán felöl- tozzön-e, megmossa-e a fogát vagy beüljön-e az autóba, mert ezen .1 téren nincs helye vitának. A felkínált választási lehetőségek ma- gi ikban foglalják, hogy ezek a cselekvések megtörténnek, csak va- lamelyik mellékkörülmény az, amiben döntési szabadsága van. Ez । megközelítés megnöveli annak a valószínűségét, hogy a gyerek örömmel teljesíti, amit kérünk tőle. Harmadszor pedig, megpróbálhatjuk élvezetessé tenni az adott tevékenységet - és itt kerül képbe a játék. Ha sikerül elérni, hogy a gyerek játéknak tekintse azt, amire kérjük, szinte biztos, hogy /ívesen részt vesz majd benne. Az alábbi két példa a saját gyere- keim életéből származik: Kétéves kora körül Nicky nagyon szeretett egy egérforma kesz- tyűbábbaljátszani, amely voltaképpen őt magát személyesítette meg és az ő igényeit hangosította föl. Amikor Nicky éhes volt, Egérke enni kért. Amikor mesét olvastam Nickynek, azt Egérke is hallgatta vele együtt. Innen jött az ötletem, hogy Egérkét hasz- náljam különböző kéréseim megfogalmazásához. Ha a kezemre húztam a bábot, és magas egérhangon adtam elő Nickynek a ké- résemet, példáid azt, hogy menjen fogat mosni, akkor általában zokszó nélkül engedelmeskedett. Négyéves kora körül a lányom soha nem volt hajlandó vécére menni, mielőtt elindultunk valahova. Valahányszor erre kértem,
6,S’ Gyógyító és kapcsolódójátékok kerek perec kijelentette, hogy nem kell pisilnie. Ezért aztán kita- láltam azt a játékot, hogy vajon tud-e pisilni annyi idő alatt, amíg én végigmondom az ábécét. Elkezdtem sorolni a betűket, és ami- kor a P-hez értünk, még jól ki is hangsúlyoztam, hogy „P mint pisilés”, Sarait legnagyobb örömére. Miután néhányszor ezt ját- szottuk, elég volt annyit mondanom, „játsszunk ábécés pisilését”, és már szaladt is a vécére. Amíg a betűket soroltam, mindig figyel- tem, hogy olyan sebességgel mondjam, hogy valóban be tudja fe- jezni a pisilést kapkodás nélkül, kényelmesen. Egy anyuka az alábbi történettel illusztrálta, milyen játékos mód- szerrel szokta rávenni a kisfiát, hogy elpakolja a játékait: ,,/7z ötéves fiam nagyon nem szeret elpakolni maga után. Azt ta- láltam ki, hogy amikor eljön a rendrakás ideje, hangosai, kijelen- tem, hogy én jogom a legtöbb építőkockát betenni a dobozba, és elégedett arccal munkához is látok. Ilyenkor mindig szörnyű kap- kodásba kezd, hogy mégis megelőzzön, én pedig nem győzök pa- naszkodni, micsoda igazságtalanság, hogy ő ennyivel gyorsabb. Külön elpanaszolom, hogy nem ér, hogy nekem alig marad kocka, amit elpakolhatnék. ” A következő példa egyben tartalmazza a három fentebb felsorolt módszert a gyerekek együttműködő készségének fokozására (ma- gyarázat, választási lehetőségek, játék): Kétéves gyerekeknek és szüleiknek tartottam játéktréninget. Az egyik jelen lévő kislány, Susie nem volt hajlandó elpakoláskor be- hozni a homokozóból a műanyag babaházat, amivel addig ját- szott, hiába kérte az anyukája. Hozzám fordult, hogy segítsek, úgyhogy leguggoltam Susie mellé, és azt mondtam: „Látom, hogy
I'egy ehnezési problémák megoldása játékok segítségével 69 nagyon jól eljátszol ezzel a babaházzal, de ideje elpakolni a já- tékokat, úgyhogy be kell vinni a babaházat a terembe. Éhes va- gyok, haza szeretnék már menni ebédelni, de addig nem mehetek el, amíg az összes játék a helyére nem került. ” (Magyarázatadás.) Utána megkérdeztem: „Susie, énekeljünk valamit, amíg bevisz- szük a babaházat a helyére?” (Játékos cselekvés.) Amikor erre igent mondott, akkor megkérdeztem, melyik lenne az a dal, amit szívesen énekelne, és egyedül akarja-e vinni a házikót, vagy azt szeretné, hogy együtt vigyük. (Választási lehetőség felkínálása.) „Majd én viszem!”, jelentette ki önérzetesen, és valóban vidáman a helyére vitte a babaházat, miközben együtt énekeltük az általa kiválasztott dalt. Susie anyukája elképedve figyelte az eseménye- ket, és azt mondta, hogy még sose látta a kislányát így szót fo- gadni. Hogyan bírjuk együttműködésre a gyereket játékos módszerekkel (amikor már kialakult egy konfliktus)? • Játék: „Játsszuk azt, hogy lovak vagyaink, aki k odavágtat- nak a kocsihoz!” • Zene: „Itt az ideje elénekelni a játék-összcpakolós da- lunkat!” • Mesélés: „Mesélek neked, amíg mcgfürdesz!” • Kihívás, célok: „Lepjük meg apát azzal, hogy rendbe rakjuk a nappalit, mire hazaér!” • Javasoljunk versenyt, de hagyjuk, hogy a gyerek győzzön: „Fogadjunk, hogy több építőkockát tudok elpakolni két perc alatt, mint te!” • Kreatív tevékenység: „Találjunk ki közösen egy mesét, amíg felveszed a pizsamádat!”
70 Gyógyító és kapcsolódó játékok • I lasználjunk kesztyűbábot: „Egérke azt mondja, ideje felöltözni.” • Hagyjunk időt a bolondozásra: „Ideje felöltözni. Mi lenne, ha először a kézfejünkre húznánk fel a zoknit?” • Csináljuk közösen, de felváltva: „Ideje leszedni az asztalt. Csináljuk úgy, hogy egyszer te veszel le róla valamit, aztán én. Akarsz kezdeni?” • Csináljuk közösen, párhuzamosan: „Én felsöpröm a padlót az ajtótól eddig a vonalig, te pedig az ablaktól idáig. Középen lesz egy közös kupac abból, amit össze- söpörtünk, és a seprűink köszönnek egymásnak, amikor találkoznak.” Nyugodtan módosíthatjuk is ezeket az ötleteket, nagyobb gyere- kek igényeihez alkalmazkodva. Ne gondoljuk, hogy egy gyerek már túl idős ahhoz, hogy efféle játékos módszerekkel ösztönözzük, inkább keressük meg a módját, hogyan lehet ezt mégis megtenni, íme, egy példa arra, hogy miként lehet nagyobb gyerekekkel is használni ezeket a módszereket: Tízéves korában a lányom részt vett egy hétvégi cserkésztábor- ban, és önkéntes segítőként én is vele tartottam, összesen húsz, tíz és tizenkét év közötti kislány volt jelen, de a szálláson több másik, hasonló létszámú csoporttal együtt kellett megvárni az el- igazítást. Várakozás közben a mintegy száz kislány kiabálva- nevetgélve rohangált a teremben. A teljes káosz közepette azon kezdtem törni a fejem, mit is keresek én ott. Az egyik felnőtt csa- patvezető megkérte a lányokat, hogy üljenek le és maradjanak csendben, de ennek alig páran engedelmeskedtek. Amikor láttam, hogy a vezetők egyre idegesebbek és türelmetlenebbek, fogtam
fegyelmezési-problémák megoldása játékok segítségével 71 magam, leültem törökülésben a padlóra, majd elkezdtem egy sza- bályos ritmus szerint tapsolni és a térdemet csapkodni. Szólni nem szóltam egy szót sem, mégis hamarosan több kislány is odaült mellém, és velem együtt tapsoltak. Ahogy egyre többen csatlakoz- tak, megkértem őket, hogy alkossunk kört, és amikor a saját csa- patunkból mind a húsz lány ott volt, megtanítottam nekik egy kooperatív ritmuskelteijátékot. A többi csapat tagjaifigyelték, mit csinálunk, és lassan ők is kezdtek lenyugodni. Egészen addig ezt játszottuk, amíg el nem kezdődött az eligazítás. Vmikor nincs közvetlen konfliktushelyzet \ fentebb felsorolt ötletek azokra a helyzetekre vonatkoznak, ami- kor már kirobbant valamiféle konfliktus a gyerek és a szülők kö- zött. Az is jó módszer azonban, ha akkor veszünk elő egy rend- szeresen visszatérő konfliktust, amikor éppen nem vagyunk benne. I la ugyanis nincs rajtunk az a nyomás, hogy azonnal megoldást kell találnunk valamire, akkor nyugodtabban, szabadabban tudunk ötleteim. Az, hogy milyen technikával érdemes előhozni egy éppen nem akut konfliktust, az adott gyerek életkorától függ. Születéstől kétéves korig. Kicsi gyerekek esetében általában az működik jól, ha felépítünk egy játékos szituációt, amelyben azok a konkrét tárgyak szerepelnek, amik a konfliktushelyzetben is jelen szoktak lenni. íme, egy példa: Tíz hónapos korában Marc sehogy sem akart beülni a kocsiban a gyerekülésbe, és az apukájának mindig csak nagy küzdelmek árán sikerült elérnie, hogy elinduljanak. Már számos játékos megkö- zelítést kipróbáltak, de ezek csak ideiglenes megoldást jelentettek.
72 Gyógyító és kapcsolódó játékok Azt tanácsoltam, hogy vigyék be a gyerekülést a lakásba, és tegyék le a nappali közepén. Hagyják, hogy Marc körülötte mászkáljon, alaposan felderítse, és magától belemásszon. Ezután bújócskáz- zanak a gyerekülés mögé elrejtőzve, vagy kergetőzzenek négy- kézláb mászkálva körülötte. Néhány ilyen nap után Marc sokkal szívesebben ült be teljesen magától az autósülésbe, amikor elin- dultak valahova. A játék és a nevetés ugyanis lehetővé tette, hogy az üléshez kötődő frusztrációját kellemes asszociációk váltsák fel. Hasonlóképpen, ha a gyerek nem hajlandó fogat mosni, hagyjuk, hogy szabadon játsszon a fogkeféjével olyan pillanatokban, amikor éppen nem az a cél, hogy fogat mosson, hanem, mondjuk, az ete- tőszékben ül. I la elveszíti az érdeklődését iránta, találjunk ki va- lami apró közös játékot, például a felnőtt adjon sípoló hangot, va- lahányszor a gyerek megnyomja a fogkefével az orra hegyét (ki- számítható játék). Előfordulhat, hogy az ellenállás oka valamiféle feldolgozatlan trauma a gyerek életében. Volt például egy kliensem, akinek a más- fél éves kisfia egyáltalán nem engedte, hogy beültessék az autóban a gyerekülésbe és ráadják a biztonsági övét. (De általában is lé- nyegesen jobban ellenállt a mozgásszabadság mindenfajta korlá- tozásának, mint a kortársai.) Mint kiderült, a szülés során a köl- dökzsinór rácsavarodott a fejére és az egyik karjára, ezért sürgős császármetszésre volt szükség. A szülők meg voltak győződve arról, hogy a biztonsági öv ennek a helyzetnek az emlékét idézi fel. Ilyen esetekben a nevetés különösen jó módszer. ( A szülés kö- rüli traumák játékos feldolgozásáról bővebben Id. a 3. részben.) Az ellenállás azonban egy, két év körüli gyerek esetében lehet a fokozódó önállóság iránti igény természetes jele is. A dackorszak általában tizenöt hónapos kor körül veszi kezdetét, és arról ismer- szik meg, hogy a gyerek szinte minden kérésre azonnal rávágja,
b'egyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 73 hogy „nem”. Ez az életkor különösen alkalmas arra, hogy elkezd- pink a hatalmi viszonyokat visszájára fordító játékokat játszani, mert ezek segítenek a kisgyereknek kiadni magából a kiszolgál ta- lottságából adódó frusztrációt. Ezáltal a gyerek szívesebben tesz eleget kéréseinknek, és bár nem utalunk valamelyik konkrét, rend- z.cresen előadódó konfliktusra, magát az együttműködést járjuk k<Írül. A saját fiammal is játszottam hasonlókat kisgyerek korában. I me, az egyik példa: Amikor a fiam tizenöt hónapos lett, valahányszor tisztába akar- tam tenni, mindig elszaladt előlem. Azt se akarta hagyni, hogy öltöztessem, bár még nem tudott önállóanfelöltözni. Arra jutot- tam, hogy eljött a hatalmi viszonyokat visszájára fordító játékok ideje. Egyik nap, amikor az ágyon ültünk egymás mellett, óva- tosan, játékból fellöktem, hogy bemutassam, mi a játék, aztán mondtam neki, hogy most ő lökjön föl engem. Amikor éppen csak egy kicsit meglökött, rögtön felborultam. Ez nagyon tetszett neki, és nevetve többször is felborított egymás után. Ekkortól egy da- rabig rendszeresen játszottunk ilyet, és azt figyeltem meg, hogy utána mindig együttműködőkben viselkedett. 2-8 éves kor között. Miután a gyerekek már megértik a jelképeket (másfél-két éves korúiéra), jól lehet visszautalni a különféle konf- liktushelyzetekre jelképjátékok segítségével. Eljátszhatunk például ezeket a helyzeteket bábokkal, de vicces vagy képtelen elemekkel tarkítva, amelyek nevetést váltanak ki. Ha például a gyerek nem akar fogat mosni, kitalálhatunk és eljátszhatunk egy fogmosós mesét babákkal, plüssállatokkal vagy bábokkal, amelyet elvihetünk i nonszenszjáték irányába, például azzal, hogy eltúlozzuk a kis nyuszi tiltakozását, aki nem akar fogat mosni. De kreálhatunk ha- talmi viszonyokat visszájára fordító játékot is, ha a gyerek játssza
74 Gyógyító és kapcsolódó játékok a kis nyuszi szerepét, akinek a nyuszimama hiába könyörög, hogy mossa meg a fogát. Figyeljük meg, mi az, amin a gyerek leginkább nevet, és ez alapján döntsük el, milyen irányba fejlődjön a játék. Lehet, hogy a játék során maga a gyerek adja a kezünkbe a helyzet kulcsát, ha például azt javasolja, hogy a nyuszimama és a kis nyuszi egyszerre mossanak fogat. (Ugyanezek a módszerek természetesen nemcsak a fogmosás kapcsán, hanem más konfliktushelyzetekben is jól használhatók.) 8—12 éves kor között. Amikor a gyerek kezd kinőni a babázásból és bábozásból, felkínálhatjuk neki, hogy játsszuk el a konfliktus- helyzetet szerepcserével. A gyerek alakítja a szülő szerepét, aki el szeretne érni valamit, a szülő pedig a gyerekét, aki nem hajlandó megtenni, amire kérik. Ebből sok nevetés fakadhat, ami segít fel- oldani a helyzet körül kialakult feszültséget, és elősegíti az együtt- működést. Ugyanezt a módszert használhatjuk mindvégig a ka- maszkor alatt is. Könnyen lehet, hogy a saját viselkedésünkről is sokat megtudhatunk abból, ahogyan a gyerekeink utánoznak min- ket! Nagyobb gyerekekkel egyre jobban működnek a különféle verbális konfliktuskezelő módszerek, a problémák megbeszélé- se is. Ne feledjük azt sem, hogy érdemesebb erőfeszítéseinket a va- lóban fontos konfliktusokra koncentrálni, míg a kevésbé életbe- vágó kérdésekben nyugodtan hagyhatjuk, hogy a gyerek maga vál- lalja a felelősséget a tetteiért. Ezeknél olykor hasznos lehet, ha meghátrálunk, és engedjük, hogy szembesüljön a következmé- nyekkel. Ha belefáradtunk, hogy éveken át csak nagy harcok árán tudjuk elérni, hogy rendet rakjon a szobájában, mondhatjuk azt, hogy már elég nagy ahhoz, hogy maga döntse el, hogy rendet akar-e rakni — és azután tapasztalja meg, milyen idegesítő, amikor nem talál valamit. Addig is, ha nagyon zavar minket a rendetlen-
1'cgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 75 ég, egyszerűen csukjuk be az ajtót, hogy ne lássuk. Ha nem akar nicgfésülködni, hadd tapasztalja meg, milyen, amikor alig tudja k bontani a haját, pedig már neki magának is fontos lenne, vagy mások kellemetlen megjegyzéseket tesznek rá, milyen kócos. Bár ez nem tartozik a játékos megközelítések közé, arra megtanítja a gyereket, hogy vállalja a tettei következményeit, nekünk pedig marad energiánk a fontosabb dolgokra. Összefoglalás 0-2 éves kor között: nem irányított, gyerekközpontú játék vagy kiszámítható játék a konfliktusban szereplő tárgyak bevonásá- val, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok 2-8 éves kor között: a konfliktus témáját feldolgozó jelképes já- tékok, nonszenszjáték, hatalmi helyzetet visszájára fordító já- tékok 8-12 éves kor között: a konfliktushelyzet eljátszása szerepcserével, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok

fejezet A határok kijelölése \ KORLÁTOKRA ÁLTALÁBAN vagy a gyerek saját egész- sége és biztonsága érdekében van szükség, vagy a környezete és a többi ember érdekében. Az első csoportba tartoznak például az olyan szabályok, mint az, hogy „ollóval a kézben nem szaladgá- lunk”, vagy „biciklizni csak sisakban szabad”, míg a másodikba az olyanok, mint „nem szabad összefirkálni a falat”, „ne taposd le a kertben a virágokat”, „ne kiabálj, amikor a mama telefonál”. Ahogy az előző fejezetben, az együttműködés esetében láthat- tuk, vannak játékok, amelyeket közvetlenül egy adott helyzet meg- oldására érdemes bevetni, míg mások az elkerülhetetlen korláto- zások hosszú távú elfogadásához nyújtanak segítséget. Lássunk néhány példát mindkét típusra. Amikor azonnali határkijelölésre van szükség Ilyen esetben három teendőnk van: magyarázzuk el világosan a gyereknek, miért van szükség az adott korlátozásra; igyekezzünk megérteni, milyen mögöttes igény vezérli a gyereket, amikor olyas- mit csinál, amit korlátozni kell; közelítsük meg a helyzetet játékos formában.
78 Gyógyító és kapcsolódó játékok Magyarázz uk meg a gyerekeknek az indokainkat. A tiltások cse- lében éppúgy, mint a kéréseknél, a gyereknek igénye és joga, hogy megértse, miért van szükség az általunk kívánt dologra. Ez nem- csak azt segíti elő, hogy engedelmeskedjen a kérésnek vagy tiltás- nak, hanem azt is, hogy megjegyezze azt. Mindazonáltal készül- jünk fel arra, hogy ezt nem egyszer kell megtennünk - a gyerekek újra meg újra megfeledkeznek a szabályokról, és ilyenkor ismét el kell nekik magyarázni azok okait is. Azt se felejtsük el, hogy a két év alatti gyerekek még nem értik a szabály fogalmát — az ő ese- tükben valóban arra van szükség, hogy folyamatosan szemmel tartsuk őket, illetve biztonságossá tegyük azokat az otthoni tereket, ahol önállóan mozognak. Ha valami veszélyeset készülnek csi- nálni, tereljük el őket biztonságosabb tevékenység felé. Az adott viselkedés mögött meghúzódó igény tiszteletben tar- tása. Amellett, hogy megindokoljuk az egyes tiltásokat, az is segít, ha tiszteletben tartjuk azt az igényt, amely az adott viselkedést életre hívta. 1 la például megmagyarázzuk a gyereknek, hogy nem szoktunk a falra rajzolni, rögtön kínáljunk is fel más olyan nagy felületet, ahova viszont rajzolhat: papírt, táblát, aszfaltot, festőáll- ványt vagy falra ragasztott csomagolópapírt. A bosszantó viselke- dés oka gyakran az unalom, ezért ha tudjuk, hogy olyan helyre megyünk a gyerekkel, ahol kénytelenek leszünk várakozni (posta, orvosi rendelő), mindig gondoskodjunk megfelelő időtöltésről. Csak játékosan. Az eddigiek mellett a játékos megközelítést hasz- nálhatjuk a határok kijelölésére is. A nonszenszjáték különböző fajtái különösen hatékonyak, amikor gyorsan kell meggyőzni a gyereket arról, hogy ne csináljon valamit, ami veszélyes vagy tilos. Tehetünk például úgy, mintha egy robotról vagy gépről lenne szó, amin meg kell találnunk a kikapcsoló gombot, amihez mindenféle
/ 'cgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 79 vicces helyeket kell rajta megnyomni, például a feje búbját vagy .1/ orra hegyét. Vagy tehetünk úgy, mintha mi lennénk a gyerek kedvenc meséjéből a főgonosz, aki szörnyű hangon ráparancsol, hogy fejezze be, amit csinál. Egy anyuka a következő esetet mesélte el, amelyben játékosan .ikerült elfogadtatnia a gyerekével egy tiltást: ,,£gyz’Z’ nap kimentem a kertbe uborkátpalántázni, de a három- éves kisfiam állandóan a lábam alatt volt, sőt, azzalfenyegető- zött, hogy kirángatja a frissen elültetett palántákat. Kérdeztem, van-e kedve segíteni, de nem volt. Kezdtem nagyon bosszan- kodni, amikor eszembe jutott, hogy talán ő is csak figyelemre és gondoskodásra vágyik, mint a kis palánták. Úgyhogy azt mond- tam: »Kicsim, te vagy az én legkedvesebb kis uborkapalántám, akit be kell ültetni a földbe, hogy szépen növekedhessen!« Ez na- gyon tetszett neki, úgyhogy ástam a számára egy gödröt, beleül- tettem, és szórtam rá egy kisfáidét. Közben adtam neki egy-egy puszit vagy simogatást, és olyanokat mondtam, hogy »igazán édes kis palánta vagy, alig várom, hogy nagyra nőj, és finom uborká- kat lehessen rólad szüretelni!'«. Végül meg is locsoltam, és elegyen- gettem rajta a földet. Rettenetesen élvezte ezt a játékot, és utána már gond nélkül hagyta, hogy befejezzem a palántázást. ” Nem ritka, hogy a szülő által bosszantónak talált viselkedést éppen a gyerek kapcsolat iránti vágya váltja ki. Ezekben az esetekben a játékos megközelítés különösen hasznos, mert erősíti a szerető kapcsolatot a szülő és a gyerek között. Persze lehetnek olyan pillanatok is, amikor azonnal közbe kell lépnünk, nehogy a gyerek valami veszélyeset csináljon, és ilyenkor nincs idő kreatív, játékos megoldást találni — például, amikor félő, hogy kiszalad az úttestre a kocsik közé. De még ilyenkor is csak
M) Gyógyító és kapcsolódó játékok arra v;in szükség, hogy fizikailag visszatartsuk, nem pedig arra, hogy meg is büntessük. Mint ahogy vannak olyan helyzetek is, amikor a gyerek visel- kedése nem veszélyes, csak a környezete számára bosszantó, és ilyenkor is szükséges a határok kijelölése. Képzeljük el például, hogy meg akarja nyomni a liftben az összes gombot, amitől az minden emeleten megállna, és ez igen dühítő lenne a többi utas számára. Ilyenkor nyilván rá kell szólni, hogy ne nyomkodja a gombokat, és ha erre nem hallgat, akkor gyengéden, de határo- zottan le kell fogni a kezét. Megtehetjük azonban, hogy amikor éppen nem sietünk, és üresen találjuk a liftet, megengedjük neki, hogy kísérletezzen a gombokkal, és kielégítse természetes kíván- csiságát. 1 la a gyerek kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy valami agresszív vagy fájdalmas dolgot csináljon, a 6. fejezetben (Harag é agresz- szió) találhatunk olyan játékos módszereket, amelyekkel beavat- kozhatunk. A 3. részben pedig bővebben is olvashatunk arról, ho- gyan próbáljuk megérteni és megoldani azokat a stresszes és tra- umatikus helyzeteket, amelyek a gyerek viselkedésének hátterében állítatnak. Amikor nincs szükség azonnali beavatkozásra A korlátok és szabályok elsajátításához nagyon hasznosak azok a hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok, amikor a gyerek já- tékból megszegheti az adott szabályt, mi pedig úgy teszünk, mintha ettől nagyon dühösek lennénk. Ez nem feltétlenül hoz azonnali eredményeket, de hosszabb távon segít belsővé tenni az adott elvárást, mert a nevetésen keresztül hozzájárul annak a fe- szültségnek a levezetéséhez, ami a gyerek kiszolgáltatottságából
I'cgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével SÍ .ulódik. De az sem ritka, hogy az ilyen játékokat követően a gye- rekek rögtön szívesebben betartják a szabályokat, és készségeseb- I >cn engedelmeskednek a tiltásoknak. Ezek a játékok annál jobban működnek, minél szórakoztatok- I iák és viccesebbek. Nézzünk három példát! „Mama, mehetek?” Ennek a játéknak a hagyományos változatá- ban a játékvezető áll a játéktér egyik szélén, a játékosok pedig sort alkotnak a túlsó széle mentén. Amikor egyvalakit megszólít, és megmondja neki, hogyan haladjon előre (például: „Lépj előre három tyúklépést!”), az illetőnek indulás előtt meg kell kérdeznie, hogy „Mama, mehetek?”. Ela e nélkül indul el, akkor vissza kell mennie a kiindulópontjára, és a játékvezető valaki mást szólít meg. Sokféle lépést lehet kérni, a tyúklépéstől az óriáslépésen, a páros és egylábas előre vagy oldalazó ugráson és nyusziugráson keresztül a hátrafelé haladásig. Játszhatjuk versengő vagy együttműködő vál- tozatban is: a versengőben az győz, aki először eléri a játékvezetőt, az együttműködőben pedig az lehet a cél, hogy amikor mindenki odaért, közösen ölelkezzünk össze. Nem muszáj csapatban ját- szani, egy felnőtt és egy gyerek is játszhatja. Ha azt szeretnénk, hogy még viccesebb, tehat még inkább gyó- gyító hatású legyen a játék, csinálhatjuk úgy is, hogy a gyerekek megpróbálnak közelebb lopódzni hozzánk, amikor épp látványo- san elfordulunk egy kicsit, vagy akár ténylegesen odébb is mehe- tünk. Amikor újra odanézünk vagy visszatérünk, tűnjünk rend- kívül meglepettnek, amiért annyival közelebb vannak, mint leg- utóbb. Erre minden bizonnyal kuncogni fognak, és még lelkesebben próbálnak közel lopódzni. Ha az alapjáték már világos, szerepet is cserélhetünk. A gyere- kek általában nagyon szeretnek instrukciókat adni és tiltásokat ki- szabni a felnőtteknek, főleg a saját szüleiknek. Ne is csodálkoz-
S2 Gyógyító és kapcsolódó játékok /unk, ha amikor megkérdezzük, hogy „mama, mehetek?”, a gye- rekek Elvágják, hogy „nem!”. Ha ilyenkor úgy teszünk, mintha ezen nagyon bosszankodnánk, annak csak még jobban fognak örülni. Esetleg még térdre is eshetünk, és úgy könyöröghetünk, hogy „naaaa, légyszilégyszi, csak egy icipici tyúklépést!”. Szökés a barlangból. A különféle képzeletbeli barlangokra, ket- recekre vagy odúkra épülő játékok szintén sokat segíthetnek a gye- rekeknek elfogadni a szabályokat és tilalmakat. Az odút vagy bar- langot jelképezheti egy földre tett hulahoppkarika, krétával a földre rajzolt vagy kötélből kialakított kör. A szülő azt mondja a gyereknek, hogy ő maga, mondjuk, a mamaoroszlán, és amíg va- dászni megy, a kisoroszlánnak tilos kijönnie a barlangból. A leg- több gyerek erre persze kióvakodik, ahogy a mamaoroszlán egy kicsit eltávolodik. Ekkor dühösnek tettetve magunkat k rgessük meg, és ha elkaptuk, vigyük vissza a barlangba. Játsszuk ezt annyi- szor, ahányszor csak a gyereknek kedve van hozzá, és itt is kipró- bálhatjuk a szerepcserét is. Az alábbi példa ezt illusztrálja. Amikor az unokáim négy- és nyolcévesek voltak, egy hulahopp- karika volt a medvebarlang a kertünkben, én pedig a medve- mama, aki szigorúan meghagyta a két kis medvebocsnak, hogy amíg élelemért jár, ne jöjjenek elő a barlangból, mert farkas ólál- kodik a közelben. Persze hamar rájöttek, hogy a játék igazi célja, hogy kiszökdössenek a barlangból, amikor nem figyelek. Ilyenkor úgy tettem, mintha nagyon haragudnék, és megmondtam, hogy még a mancsukat vagy a tappancsukat se dughatják ki a barlang- ból. Aztán egy farkasmaszk segítségével az egyikük volt a köz.el- ken ólálkodó farkas és a másikuk a medvebocs. Ennél már csak azt élvezték jobban, amikor én voltam a medvebocs, és ha meg- próbáltam kióvakodni a barlangból, a medvemama mindig visz-
fegyelmezés i problémák megoldása játékok segítségével 83 szalökdösött. Aztán sikerült kilopóznom, de úgy tettem, mintha nem látnám, hogy ott a farkas, és hagytam, hogy megkergessen és elkapjon. Az unokáim végig hatalmasakat nevettek. Kbben a játékban a farkas volt a metaforája mindazoknak a gye- rekekre leselkedő veszedelmeknek, amelyek miatt szükség van a szabályokra és tiltásokra. Az unokáim nevetése lehetett annak a jele, hogy a játék során kiadták magukból a veszélyek miatti szo- longás és a tiltások miatti frusztráció egy részét. Vicces szabályok. Az olyan játékok, amelyeknek vicces, abszurd szabályaik vannak, szintén terápiás hatásúak lehetnek. Különösen akkor hasznosak, ha korábban hajlamosak voltunk arra, hogy te- kintélyelvű hozzáállást tanúsítsunk, de most igyekszünk átnyer- gelni a büntetésmentes fegyelmezésre. Eljátszhatunk, hogy to- vábbra is nagyon autoriter szülők vagyunk, szigorú szabályokkal. I deklaráljuk az egyik ilyen szabályt, a gyerek nem fogad szót, mi pedig úgy teszünk, mintha nagyon haragudnánk, és meg akarnánk kadályozni, hogy megszegje a szabályunkat. íme, néhány példa ilyen bugyuta szabályokra: • Megtiltom, hogy ott hagyd a sáros lábnyomaidat a plafonon! • Vedd tudomásul, hogy nálunk tilos tele szájjal enni! • Eszedbe ne jusson a zongora tetején aludni! • Soha, de soha ne mondj igazat! • Nehogy beleegyél a kutya tálkájába! • Engedély nélkül szigorúan tilos elpakolni a játékaidat. • Hozzá ne merj érni a kislábujjamhoz!
<S7 Gyógyító és kapcsolódó játékok Az első szabály esetében, mondjuk, játszhatjuk azt, hogy miután kihirdettük, a gyerekek lefekszenek az ágyra vagy a padlóra, és a plafon felé nyújtogatják a lábukat, miközben mi próbáljuk dühö- sen megakadályozni, hogy összesározzák a plafont. Ez feltehetően nem kevés nevetéssel jár majd. Ne féljünk kreatívan kialakítani a saját vicces szabályainkat, mint ahogy az alábbi példában az anyuka teszi: z/z ötéves kisfiam nagyon szereti megszegni a szabályokat, ezért megtanultam, hogy érdemes sok olyan lehetőséget biztosítanom, amikor ezt játékos keretek között nyugodtan megteheti. Például azt mondom neki: „Hozzám ne merd vágni azt a párnát!”, vagy: „Remélem, senkinek nem jut eszébe elcsórni ezt az adag gyü- mölcssalátát, amíg nem nézek oda!”Ilyenkor mindig odafigyelek, hogy a hanghordozásomból egyértelmű legyen, hogy nem gondo- lom komolyan, őpedig nagy boldogan megszegi az adott szabályt. Mivel sokat játszunk ilyesmiket, a valódi szabályok esetében na- gyon is szofogadó. Határok kijelölése játékos formában Timikor azonnali cselekvésre van szükség • Olyan nonszenszjáték, amikor egy valós, azonnali elvárásunkat fogalmazzuk meg játékos formában, például úgy teszünk, mintha a gyerek egy robot lenne, aminek meg kell találnunk a kikapcsoló gombját, hogy abbahagyjon valamilyen bosszantó viselkedést.
Fegyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 85 Amikor nem azonnali beavatkozást igénylő helyzetről van szó • Olyan, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok, amelyekben a gyerekek megszeghetik az adott szabályokat, mi pedig úgy teszünk, mintha ezért nagyon haragudnánk (pl. „Mama, mehetek?”, „Ne hagyd el a barlangot”, vicces szabályok).

I. fejezet A szobatisztaság A SZOBATISZTASÁGRA SZOKTATÁS sok szülő számára jelent kisebb-nagyobb problémát. Ha türelmesen kiváijuk, amíg a gyerek legalább kétéves lesz, a szobatisztaságra szoktatás nagyon könnyen is végbe tud menni. Vannak olyan szülők is, akik egyál- talán nem használnak pelenkát, hanem kezdettől fogva odafigyel- nek a baba jelzéseire. Problémák azonban ezeknél a módszereknél is előadódhatnak. Ha egy gyerek nem szívesen megy vécére, annak számos oka lehet, többek között az autoriter nevelés. Ha jutalmazással és bün- tetéssel akarjuk irányítani a gyerek viselkedését, előfordulhat, hogy ezen a módon lázad ez ellen. Ilyenkor elegendő lehet a probléma megoldásához, ha egy kevésbé tekintélyeivíí nevelési modellre vál- tunk. Hagyjuk, hogy a gyerek maga döntse cl, mikor kezdi el za- varni a pelenka és akar megszabadulni tőle! Külső jutalmak helyett hagyatkozzunk a gyerekekben veleszületetten meglévő tanulási és fejlődési késztetésre, amely miatt maguk is törekszenek arra, hogy úgy viselkedjenek, ahogy a nagyobb gyerekek és a felnőttek. Ne lovagoljunk a kudarcokon, de a sikereken se. Az sem ritkaság, hogy egyes gyerekek valamilyen traumatikus élmény nyomán nem hajlandók vécére menni, mint például a böl- csődébe kerülés, kistestvér születése, a szülők válása, betegség, kór-
<S'<S' Gyógyító és kapcsolódó játékok házba kerülés vagy egy családtag halála. Azok a gyerekek, akik ilyesmit élnek át, gyakran később válnak szobatisztává kortársa- iknál, vagy ha korábban már szobatiszták voltak, most újra pelen- kázni kell őket egy ideig. Egyes gyerekek kifejezetten valamilyen, vécézéshez kötődő ne- gatív élmény hatására kezdenek el vonakodni a toalett használa- tától, ilyen lehet például, ha eldugul a vécé, vagy valamilyen fáj- dalmas bélmozgást tapasztalnak székelés közben. Egy-egy ilyen tapasztalatnak akár súlyos szorulás is lehet a következménye. Ha- sonló eredménye lehet annak is, ha valami, a vécézéstől egyébként független, ijesztő esemény éppen olyankor történik, amikor a gye- rek a vécén ül — például egy hatalmas mennydörgés vagy más ré- mületkeltő robaj a szobában. Ha a gyerek valamiféle stressz vagy trauma nyomán ódzkodik a vécéhasználattól, érdemes olyan jelképjátékokkal pró álkozni, amelyek a szobatisztasághoz kötődő tárgyakat és fogalmakat épí- tik magukba. A terapeuták tapasztalata szerint gyakran az is ele- gendő segítség lehet székrekedés esetén, ha a gyerekek szabad játék keretében sötétbarna gyurmát vagy agyagot használhatnak. De hasznosak lehetnek az olyan kellékek is, mint a játék bili, hoz- záillő méretű baba vagy plüssfigura és pelenka, illetve bugyi/alsó- nadrág. Miután gondoskodtunk mindezekről, és felvetettük a gyerek- nek a játék témáját, maradjunk mi is mellette, miközben játszik. Hagyjuk nála a kezdeményezést, de vegyünk részt a játékban, mert annak interaktív mivolta a terápiás hatás egyik kulcsfontosságú összetevője. Ha önállóan játszik ugyanezekkel a kellékekkel, az sokkal kevésbé lesz hatékony, arra azonban nincs szükség, hogy menet közben értelmezzük is az eseményeket. Ha a gyerek nem kezd spontán módon ilyen témában játszani az adott tárgyak lát- tán, mi magunk is javasolhatjuk a témát. Tegyük például a szoba
I'cgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 89 közepére a játék bilit, és mondjuk azt, hogy a babának vagy maci- nak most pisilnie/kakilnia kell. Ha azt gyanítjuk, hogy a kakilástól való félelem áll a vécézéstől való húzódozás hátterében, próbálkozzunk azzal, hogy nevetést csaljunk ki a gyerekből a témával kapcsolatos játék közben. Játsz- I mijük például azt, hogy van egy baba, aki nagyon fél a bilitől, vagy gusztustalan dolgokat csinál, mondjuk, lepisil egy könyvet vagy belekakil a papírkosárba. Minél többet és minél felszabadultabban nevet a gyerek az ilyesmiken, annál hamarabb túlteszi magát azo- kon a szorongásokon, amelyek miatt nem szívesen megy vécére. Íme, egy példa: Az ötéves Charlie pisilni már régóta a vécére járt, de kakilni nem volt hajlandó se vécébe, se bilibe. Amikor kakilnia kellett, mindig megkérte a szüleit, hogy adjanak rá pelenkát. A szülők nem sokkal korábban váltak el, többévi feszültséget követően. Charlie a hét egyik felét az egyikükkel, a másikat a másikukkal töltötte. Azt tanácsoltam a szülőknek, hogy mindketten játsszanak vele bilizős, vécézős témájú játékokat, adjanak neki barna színű gyurmát, és a játék során a minél több nevetés legyen a cél. Mindkét szülő megfogadta a tanácsot, és egy hónap múlva az anyuka arról szá- molt be, hogy Charlie túl van az első bilibe kakiláson, ami után elégedetten kijelentette, hogy „ez nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. A regressziós játékok is segíthetnek az olyan gyereknek, aki vala- miféle stressz vagy trauma nyomán nem hajlandó vécére járni, hol- ott korábban már szobatiszta volt. Ha a gyerek beleegyezik, ad- junk rá pelenkát, és tegyünk úgy, mintha még kisbaba lenne. Rin- gassuk őt, énekeljünk neki, játsszunk olyan játékokat, amilyeneket kisbabákkal szokás. Ezt azonban mindig a szeretet és elfogadás
Gyógyító és kapcsolódó játékok jegyében tegyük, véletlenül se lehessen csúfolódásnak érzékelni („ha úgyis úgy viselkedsz, mint egy kisbaba, akkor kisbabaként is foglak kezelni”). Ha a gyerek érzi, hogy visszatérhet a csecsemőkor érzelmi biztonságába, és nem fogjuk őt rákényszeríteni arra, hogy nagyobb gyerekként viselkedjen, mint amire pillanatnyilag képes, éppen ez fog elegendő erőt adni neki ahhoz, hogy előrelépjen. íme, egy további példa az egyik kliensemtől: A hároméves Katié regresszióba esett. Már teljesen szobatiszta volt, de az utóbbi időben újra azt kérte, hogy adjanak rá pelenkát, kakilni nem is volt hajlandó máshogyan. Mint megtudtam, a szülei és ő maga is átestek több komolyabb betegségen, két és fél éves korában pedig született egy kistestvére. Anyukája tanácsta- lanságában és kimerültségében elkezdett büntetésekhez folya- modni. Azt javasoltam a szülőknek, hogy alkalmazzanak ha- talmi helyzetet visszájára fordító, illetve regressziós játékokat. Katié szobatisztaság terén tanúsított viselkedéséből arra követ- keztettem, hogy arra lenne szüksége, hogy visszaléphessen egy ko- rábbifejlődési szakasz érzelmi biztonságába, ahol nem nehezed- nek rá a felnőttek elvárásai. Nagyon stresszes időket kellett átélnie a családjában, és úgy éreztem, erőt adna neki, ha egy kicsit újra megmerítkezhetne a kisbabalét biztonságában. Ez felidézné szá- mára azokat az időket is, amikor a kis húga születése előtt köz£- lebb voltak egymáshoz az anyukájával. Miután Katié család- tagjai megtették mindazt, amit javasoltam nekik, a kislány idő- vel ismét szobatiszta lett. Nz ebben a fejezetben leírt játékok a szobatisztasággal kapcsolatos különféle problémák megoldásához nyújtanak segítséget. A játé- kos megközelítéssel sok hónapnyi esetleges frusztrációnak és ha- talmi harcnak lehet elejét venni.
l'egyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 91 Szobatisztasággal kapcsolatos problémák megoldása játékokon keresztül • Jelképes játékok bilivel, barna színű gyurmával • Nonszensz]áték szobatisztasággal kapcsolatos témákkal (pl. egy baba, aki tilos helyekre pisil és kakil) • Regressziós játékok

c'.feje%£t Ha a gyerek csúnyán beszél NÉGYÉVES KOR KÖRÜL sok gyerek kísérletezik a „csúnya beszéddel”. Szüleiktől, más felnőttektől és egymástól számos olyan kifejezést hallanak, amelyekkel, mint arra hamar rájönnek, igen erős reakciókat lehet kiváltani. A gyerekek nagyon szeretnek hatni a környezetükre, ettől érzik magukat erősnek, ezért is használják az ilyen kifejezéseket annyira szívesen. De olyankor is különösen hajlamosak a csúnya beszédre, ha előzőleg valaki durván beszélt velük — a szavak megismétlésével igyekeznek feldolgozni az átélt fájdalmat. A trágárságok azért is olyan érdekesek a gyerekek számára, mert tartalmuk gyakran utal altesti funkciókra és a szexualitásra. A nemrégiben szobatisztává vált gyerekeket erősen foglalkoztatják az alsó testtájak és azok funkciói, de ez az az életkor, amikor a sza- porodás és a szexualitás iránt is érdeklődni kezdenek. Ráadásul azt is pontosan érzik, hogy mások számára milyen érzékeny és ta- bukkal körülvett témák ezek. Mindezek miatt nem számíthatunk túl nagy sikerre, ha egy- szerűen csak rászólunk a gyerekre, amikor csúnyán beszél. Lehet, hogy a jelenlétünkben a továbbiakban tartózkodni fog ettől, de a hátunk mögött alighanem továbbra sem. A későbbiekben pedig ezek a szavak rögzülhetnek is a szókincsében, és újra meg újra elő
94 Gyógyító és kapcsolódó játékok fognak kerülni, amikor dühös vagy zaklatott. Ha pedig büntetés- hez folyamodunk, hogy leszoktassuk őt a káromkodásról, az rom- bolja a kapcsolatunkat, a gyerek önértékelését, és később növeli a lázadás valószínűségét. A játékos megközelítés ebben az esetben is több sikerrel kecsegtet. A nevetés gyógyítóan hat mindkét olyan érzelemre, amelyek a csúnya beszéd hátterében állnak: a szégyenre és a kiszolgáltatottságra. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok különösen alkal- masak arra, hogy nevetést váltsanak ki, és leszoktassák a gyereket a csúnya beszédről. Amikor a gyerek kimond egy-egy trágár szót, zuhanjunk villámsújtottan a padlóra, és kiáltsunk fel: „Jaj, ez egy olyan erős szó, hogy ledöntött a lábamról!” Ez hasonlít a korábbi- akban ismertetett fordított párnacsatára, csak itt a csúnya szó az, ami váratlan erővel ledönti a felnőttet a lábáról. Az alábbi példában az anyuka ennek a játéknak egy változatát találta ki és használta sikeresen, amikor a kisfia elkezdett csúnyán beszélni: A négyéves fiam elkezdett csúnya szavakat használni rám, mi- után az óvodában néhány nagyobb gyerek kicsúfolta. Nyilván- való volt, hogy azzal nem niegyek semmire, ha azt mondom, hogy „ne mondj rám ilyet, mert ez rosszulesik nekem, vagy „a mi csa- ládunkban nem szokás másokra ilyesmit mondani”. Elhatároz- tam, hogy inkább játékos módszerrel próbálkozom. Amikor el- kezdte mondogatni, hogy „Anyu, hülye vagy! Teljesen, tisztára hülye vagy!”, egyszer csak közöltem, hogy megeszem a csúnya sza- vakat, amiket kimond, és úgy tettem, mintha a számba tömköd- nék valamit, aminek nincs túl jó íze. „Fúj, ez a hülye nagyon rossz ízül”, fintorogtam közben. A kisfiam teli torokból kacagott. A végén úgy tettem, mintha visszahánynám az egészet, egyenesen a fejére — na, ez volt a műsor fénypontja! A következő néhány
fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 95 hétben minden alkalommal ezt játszottuk, amikor csúnyán be- szélt, és hamarosan úgy abbamaradt a trágárkodás, mintha el- vágták volna. Magam is meg voltam lepve az eredményen, de nagyon örültem neki. látszhatjuk azt is, hogy a macit vagy más plüssfigurát gyanúsítjuk azzal, hogy kimondta a csúnya szót, majd erre túlzott felháboro- dással reagálunk, és jó alaposan leszidjuk érte. „Ki mondta ezt?! Maci, te mondtad?! Soha többé ne merészeld kimondani ezt a szót!” Ha a gyerek erre újra kimondja a csúnya szót (ami szinte bizonyos), tettessünk még nagyobb felháborodást, mire ekkor már valószínűleg önfeledten kacagni fog. A nonszenszjáték is alkalmas arra, hogy nevetéssel vezesse le a csúnya beszédhez kötődő frusztrációt — például úgy, hogy helyte- lenül mondjuk ki a trágárságokat vagy a túlzás eszközéhez folya- modunk. Négyéves kora körül afiam, Nicky elkezdte otthon használni az óvodában hallott csúnya szavakat. Amikor ezt meghallottam, el- kezdtem ezeket visszamondani neki, de helytelenül, elvévé belőlük a sértő tartalmat. így keletkezett például a „vasj'ej vagy!" kifeje- zés. A család egyik kedvencévé vált a „lüké vöcsök” szókapcsolat. Nicky mindig nagyokat nevetett ezeken, és hamarosan leszokott a trágárkodásról. A nonszenszjáték egy másik formája a viselkedés eltúlzása. Tart- hatunk például Káromkodó Perceket, amikor teljes hangerőből sértéseket kiabálunk, nagy nevetések közepette. Az alábbi példá- ban egy anyuka elmeséli, hogyan kezdeményezte a kislánya ma- gától ezt a fajta játékot, miután szigorú nagypapája leszidta:
1>C Gyógyító és kapcsolódó játékok Amikor Heather négyéves volt, egyszer leejtette a poharát a pad- lóm, amikor a szüleimnél vacsoráztunk. „Baszki!”, vágta rá gon- dolkodás nélkül. Kuncogni kezdtem, mert biztos voltam benne, hogy ezt tőlem tanulta. Apám tátva maradt szájjal nézett rá, majd éleseti rászólt: „Heather, ebben a házban nem szokás így be- szélni!” A szüleim soha nem beszéltek csúnyán, és gyerekkoromban nekem sem volt szabad ilyesmit kiejteni a számon. Heather na- gyon elcsendesedett, bemászott az ölembe, és sírva fakadt. Elma- gyaráztam, hogy ő csak elismételt valamit, amit tőlem hallott. Apám bocsánatot kért tőle, de hozzátette, hogy nekem sem lenne szabad ilyen szavakul használnom a lányom előtt, sőt egyáltalán. Atvittem Heathert egy másik szobába, hogy nyugodtan kisírhassa magát nekem. Nagyon megbántódott a nagyapja éles szavaitól, és jó negyedóráig sírt. Amikor aznap este a trambulinon ugrál- tunk a kertünkben, elkezdte minden ugrásnál azt hajtogatni, hogy „baszki”, és közben az én reakct 'imátfigyelte. Mosolyogtam, és jeleztem, hogy nekem nincs ezzel bajom. Erre elkezdte egyre hangosabban kiabálni, és megragadta a kezemet, hogy ugráljunk együtt, úgyhogy vagy húsz, percigkézenfogva ugráltunk a tram- bulinon, és közben nevetve azt kiabáltuk, hogy „baszki”. Utána leültünk, és beszélgettünk egy kicsit a káromkodásról. Elmondtam neki, hogy engem nem zavar, akármilyen szavakat is használ a jelenlétemben, de tudjon róla, hogy sok embert felháborítanak a trágár kifejezések. Ezen egy kicsit gondolkodott, aztán a követ- kező tervvel állt elő: ha mások jelenlétében káromkodni támad kedve, mindig odajön hozzám, és a fülembe súgja, amit mondani akar. Jó terv volt. Nem folyamodott ehhez, a módszerhez, túl gyak- ran, és elsősorban apám jelenlétében használta. Ha sok ember volt körülöttünk, inkább csak akkor csinálta, amikor meg akart ne- vettetni. Heather most tizenkét éves, és nagyon ritkán káromko- dik, de amikor kettesben vagyunk, néha váratlanul mond valami
/ 'egyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 97 jó zaftosat. Ez egy közös játékunk, amin nagyokat tudunk ne- vetni. \ fent ismertetett módszerek elsőre talán kontraproduktívnak i línhetnek, hiszen mintha éppen arra bátorítanák a gyereket, hogy a velünk való kommunikációban használja a csúnya szavakat. Am az a helyzet, hogy ennek hatására csökken a kísértés, hogy má- sokkal szemben is használja őket, és egyre inkább egy játék részévé lógnak válni, nem pedig annak eszközévé, hogy erősnek érezze magát, sokkolja a környezetét vagy kifejezze a haragját. A játék és a nevetés csökkenti a káromkodáshoz kötődő szégyenérzetet és feszültséget, ezáltal pedig csökkenti a gyerek igényét is arra, hogy káromkodjon. Végül akár teljesen fel is hagyhat a szitokszavak használatával. Játékos módszerekkel a csúnya beszéd ellen • Hatalmi viszonyokat visszafordító játékok (pl. a felnőtt egy játékfigurát szid le, amiért az csúnyán beszélt, vagy úgy tesz, mintha megenné a csúnya szavakat) • Nonszenszjátékok (pl. létező szitokszavak kiforgatása, vagy szitokszavak ismételgetése közösen, minél hangosabban)

6. fejezet A harag és az agresszió EBBEN A FEJEZETBEN olyan játékos módszerekről esik szó, melyeket agresszív gyerekekkel használhatunk. Fontos szem előtt tartani, hogy az agresszív viselkedés mögött általában valamiféle stressz vagy feldolgozatlan trauma áll, vagyis amikor egy gyerek agresszív, valójában ő maga is fájdalmas érzéseket él át. Fia egy gyerek verekszik, harap vagy más módon bánt másokat, annak a hátterében a leggyakrabban elhanyagolás, bántalmazás, autói rjter fegyelmezés, valamilyen félelmet keltő esemény, orvosi beavatko- zás, esetleg más gyerekektől elszenvedett agresszió áll. A 3. részben olvashatók javaslatok az egyes konkrét stresszhelyzetek és traumák játékos kezelésére is. Az alábbi példák azt illusztrálják, hogy a gyerekek stresszhelyzet vagy trauma hatására hajlamosak lehetnek agresszív viselkedés- formákat mutatni: • Egy tizenöt hónapos kislány elkezdte rendszeresen cibálni az anyukája haját, miután a tévében látta a szeptember 11-i terrortámadásokról szóló beszámolót. • Egy kétéves kisfiú nagyon agresszíven viselkedett a kortársaival. Születésétől fogva több orvosi beavatkozáson is átesett, kezdve rögtön egy nem
HU) Gyógyító és kapcsolódó játékok komplikációmentes szüléssel, ami után egy ideig kórházban volt. Azóta háromszor kellett a sürgősségi osztályra vinni ételmérgezés és más orvosi problémák miatt. * ^gy hároméves kisfiú rendszeresen megharapta a többieket az óvodában, miután a szülei fontolgatni kezdték a válást (bár neki magának nem beszéltek erről). • Egy négyéves kisfiú rendszeresen leköpdöste a szüleit. Mint kiderült, kilenc hónapos korában az anyukájánál mellrákot diagnosztizáltak, így az asszonynak számos orvosi beavatkozáson (több műtéten és kemoterápián) kellett átesnie. • Egy tizenegy éves kislány egyre agresszívebben viselkedett a családtagjaival, ahogy közeledett az iskolaváltás ideje. De vannak olyan, agresszíven viselkedő gyerekek is, akiknek az életében nem fedezhető fel egyetlen komoly trauma, ellenben va- lami miatt folyamatos stressznek vannak kitéve, napi szintű fruszt- ráció, csalódás, túlzott ingermennyiség vagy elhanyagolás miatt. Ha nincs alkalmuk ebből az állandó stresszből felépülni, annak ugyanolyan lehet a hatása az agressziószintjükre, mint egy jelentős traumának. Ahelyett, hogy megbüntetnénk a gyereket, ha erőszakosan vi- selkedik, vagy a szelídség erényeiről papolnánk neki, inkább se- gítsünk megtalálni a negatív érzelmektől és a feszültségtől való megszabadulás ártalmatlan módjait. Erre számos játékos módszer kínálkozik. A kutatások azt mutatják, hogy az agresszióra hajlamos gyere- keknek nagyon jót tesz a nem irányított, gyerekközpontú játék. Teremtsünk erre alkalmat hetente többször is, amikor kettesben
Vcgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 101 vagyunk vele egy olyan térben, ahol sokféle játék közül választhat. I la ezt naponta meg tudjuk tenni, az még gyorsabb eredményre vezet. Fontos, hogy ilyenkor végig a gyereké maradjon a kezde- ményező szerep, a felnőtt dolga, hogy szerető elfogadással reagál- jon a kezdeményezéseire. Ha a gyerek maga szeretné, hogy aktí- vabb részt vállaljunk a játékban, akkor szálljunk be, de továbbra is <> legyen az, aki irányít. Mindez erősíteni fogja a szülő-gyerek kö- tődést és a gyerek biztonságérzetét. Ha pedig nagyobb biztonság- ban érzi magát, spontán módon fel fogja használni ezeket az al- kalmakat a stresszből vagy traumából származó érzései kifejezé- sére. Ha a szülő részéről elfogadást tapasztal, képes lesz feldolgozni ezeket a problémákat. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok is hasznosak tud- nak lenni ilyen helyzetben, mert biztonságos környezetet nyújtanak az agresszió kiéléséhez, és a nevetésen keresztül oldják a feszültsé- get. A felnőtt ilyenkor tehet úgy, mintha gyenge, ügyetlen, rémült, tudatlan vagy ostoba lenne, a variációk száma pedig szinte végtelen. A gyerekek gyakran maguk kezdeményezik az ilyen típusú játékot, imikor valamiért dühösek, mint az alábbi példában is: Hatéves fiam hozzám vágott egy gombóccá gyárt papírlapot, és közben azt kiabálta: „Vigyázat, bomba!” Ügy tettem, mintha, na- gyon megijednék, aztán látványosan meghaltam a robbanás kö- vetkeztében, amin afiam óriásit nevetett. Ha a gyerek valóban fájdalmat akar okozni, irányítsuk át ezt az agresszív energiát egy, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékba, mint a következő példában: Egy továbbképző körutam alkalmával egy családnál laktam, és az anyuka, Helen elmesélte, hogy a fia születése óta már négyszer
KE Gyógyító és kapcsolódó játékok költözködtek. Nemrég érkeztek a mostani helyükre, és nagyon sze- retik. A négyéves Matthew, aki mellettünk állt, ekkor odalépett Hclenhez, és teljes erőből megütötte a karját. Helen döbbenten nézett rám, mert a fia addig még soha nem tett ilyet. „Most mit csináljak?”, kérdezte tőlem. Matthew-hozfordultam, és megkér- deztem, haragszik-e az anyukájára. „Igen!”, felelte nagyon ha- tározottan. Megkérdeztem, hogy azért haragszik-e, mert el kellett jönniük az előző lakhelyükről. „Igen!”, vágta rá. megint. „Es sze- retnél vele pár nacsatázni?”, kérdeztem erre. „IGEN!”, jött a vá- lasz, és Matthew már szaladt is a hálószobába, ahonnan egy nagy halom párnával tért vissza. Átmentünk a nappaliba, ahol Helen és Matthew ádáz párnacsatábafogtak, és tanácsomat kö- vetve Helen minden alkalommal látványosan felborult, amikor Matthew megütötte egy párnával. A kisfiú ezt nagyon élvezte, és minden ilyen körnél nagyokat nevetett. Egy ponton leteti egy párnát a szőnyegre, mondván, „tessék, ezt azért adom, nehogy betörd a fejedet”, majd még egy darabig önfeledten püfólte az anyukáját egy párnával. Húsz perc játék után Matthew sokkal jobban érezte magát, és az ottlétem további két napja alatt nem ütötte meg az anyukáját. Mint Helen utóbb beszámolt róla, kö- rülbelül egy héttel később került sor ilyesmire legközelebb, és akkor Helen rögtön javasolta is neki, hogypárna csatázzanak. Matthew) akkor is nagyokat nevetett, miközben párnákkalpüfólte az anyu- káját. Újabb egy vagy két hét múlva már ő maga, fordult hozzá ezekkel a szavakkal: „Anyu, mérges vagyok, párnacsatázzunk!” Ezt követően aztán soha, többé nem ütötte meg Helent — viszont később is sokat párnacsatáztak. Mint utóbb Helennek is kifejtettem, a gyerekek gyakran a szülei- ket hibáztatják mindazért, aminek nem örülnek, még ha nem is ők tehetnek az adott dologról. Ráadásul nem mindig érzik biz-
l'\ gyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 103 lonságosnak, hogy olyasmi miatt fejezzék ki haragjukat, aminek i szüleik a maguk részéről örülnek - mint amilyen például egy költözés. A hasonló játékok nagyobb gyerekekkel akár látszólag komo- lyabb harc formáját is ölthetik, mint az alábbi példában is: Amikor a lányom tizenkét éves volt, gyakran feszülten ért haza az iskolából, és rajtam töltötte ki a haragját. Az is előfordult, hogy ordibált velem. Ilyenkor kihívtam birkózni. Megálltunk egymás- sal szemben, kinyújtott karral egymásnak feszítettük a két tenye- rünket, és így kellett áttolni a másikat a szoba túlsó végébe, mi- közben dühös grimaszokat vágtunk és fenyegetően morogtunk. Eleinte ellenálltam, de a végén mindig hagytam, hogy őgyőzzön és lenyomjon a kanapéra. Ahogy nőtt, idővel már nem is kellett tettetnem, hogy én vagyok a gyengébb. A meccsek közben mindig sokat nevettünk, utána pedig általában oda akart bújni hozzám. A játék segítségével kiadhatta magából afelgyülemlettfeszültsé- get, kifejezhette a haragút és megerősíthette a kettőnk közötti kö- tődést. Vannak szülők, akik nem szívesen fogadják meg ezeket a tanácso- kat, amikor gyerekeik agresszív viselkedésformáinak kezeléséről van szó. Attól tartanak, ha kifejezetten bátorítják a gyereket arra, hogy megüsse vagy fellökje a szüleit, a jövőben az ilyesmi csak gyakoribbá válik. Am szinte mindig ennek az ellenkezője történik. Ha a gyereknek szabad játékos formában, nevetve megütni a szü- leit, sokkal kevésbé érez arra késztetést a valóságban, hogy erősza- kosan viselkedjen. Ne feledjük, hogy a kisebb gyerekek nem feltétlenül tudják, mivel okoznak fájdalmat másnak. Amikor pedig kamaszodni kez- denek, fontos nekik visszajelzést adni az erejükről, mert korántsem
LÓI Gyógyító és kapcsolódó játékok biztos, hogy tudják, milyen erősek már. Érdemes lehet megegyezni olyan alapvető szabályokban, amelyek az ilyen vadulós játékoknál szavatolják, hogy senkinek a testi épsége ne kerüljön veszélybe - például, hogy arcra nem támadunk, vagy amint valaki azt mondja, hogy „stop”, mindenki azonnal abbahagyja a verekedést. Ha elfogadjuk a gyerekben természetesen meglévő agressziót, azzal megtanítjuk neki, hogy az iránta érzett szeretetünk erősebb, mint az ő agressziója. Ha ezzel szemben megbüntetjük őt az erő- szakos viselkedésért, azzal csak azt tanítjuk meg neki, hogy el kell nyomnia agresszív késztetéseit, ami mind saját érzelmi egészsége, mind a kettőnk kapcsolata szempontjából nagyon káros. Az el- nyomott agresszió később olyan problémákhoz vezethet, mint a különféle függőségek, depresszió és anorexia. A nonszenszjáték is alkalmas lehet a gyerek agressziójának ke- zelésére. Egy anyuka elmesélte, hogyan segített neki ez a technika egy csoportos helyzetben, amikor a lánya óvodájában segédkezett egy programnál: Rendszeresen bejárok segíteni a programok lebonyolításában a lányom óvodájába. Egy alkalommal észrevettem, hogy a gyerekek között sok lökdösődés és hasonló erőszakos viselkedés tapasztalható, amilyeneket korábban jó ideje nem láttam tőlük. Az asztalnál, ahol én is ebédeltem, szándékosan kilocsolták a levest, aztán rá- fogták egymásra, nézni is rossz volt. Ebéd után megkértem őket, hogy üljünk be egy nagy körbe, és gyakoroljuk a grimaszolást. Az arcunkon tükröződő érzéseket mindig csak „erős érzéseknek” ne- veztem, nem aggattam rájuk olyan negatív jelzőket, mint a „dühös” vagy a „gonosz”. Kikötöttem azt is, hogy hangot nem sza- bad adni, csak az arckifejezésükkel érzékeltethetik az erős érzé- seket. Körbementünk, és mindenkinél egyenként megnéztük, mi- lyen, amikor olyan szörnyű arcot vág, mint a főszereplő abban a
iigyelmez.ési problémák megoldása játékok segítségével 105 gyerekkönyvben, amelyet akkoriban éppen olvastak. Utána ki- próbáltuk a boldog, vidám arckifejezéseket is. A gyerekek mind- végig nagyon élvezték a dolgot, és sokat nevettek, én pedig igazán elégedett voltam, amikor láttam, hogy utána sokkal békésebben játszanak együtt. I előfordul, hogy a gyerekek akkor kezdenek agresszíven viselkedni, lia előzőleg őket is bántotta egy másik gyerek. Ettől megrendül a biztonságérzetük, és esetleg már akkor is támadásnak érzékelnek valamit, ha nem is az volt, és túlreagálják, amikor például valaki belép a személyes terükbe. Ha tudjuk ennek a viselkedésnek a va- lódi okát, felépíthetünk köré egy jelképes játékot, amelyben a gye- rekünk felhasználhatja az eredeti stresszhelyzet összetevőit és kel- lékeit. íme, egy példa egy hároméves kisfiúról, akit a szülei azért hoztak el hozzám, mert lökdöste a gyerekeket az óvodában: Xavier az után kezdett el lökdösődni, hogy egyszer őt magat is fellökték, amitől nagyon megijedt. Az óvodájukban az volt a szo- kás, hogy minden gyerek rendelkezett egy saját kis szőnyeggel, és amikor azon ült, azzaljelezte, hogy most egyedül akar játszani, ne zavarják a többiek. Hogy segítsek neki fel dézni az óvodai környezetet, fogtam néhányplüssmacit, es mindegyiket leültettem egy külön kis kendőre, mondván, az a játszószőnyegul. Xavier örömmel beszállt a játékba, és egy dő után elkezdte a macik körül tologatni a kisjáték mozdonyt. Egyszer aztan a mozdonnyal el- ütötte az egyik macit, és ettől csaknem sírva f akadt. Megkérdez- tem, nagyon megijedtek-e a macik, amiért ilyen közel jött hoz- zájuk. „Igen, válaszolta Xavier, és utána már nagyon vigyázott, hogy gondosan kikerülje a mozdonnyal a macikat. Amikor eljött a hazamenés ideje, mindenáron el akarta vinni a mozdonyt, és amikor kiderült, hogy nem lehet, jól kisírta magát a szülei ölében.
lü<> Gyógyító és kapcsolódó játékok Egy bő nappal később a szülei megint elhozták hozzám, ő pedig rögtön újra megalkotta a korábbi jelenetet a macikkal és a ját- szószőnyegekkel, ami körül tologatni kezdte a mozdonyt. Most azonban azt találta ki, hogy a macikat feltelepítette a kisasztal tetejére, hogy véletlenül se üthesse el őket a mozdonnyal. Ebből a példából jól látszik, hogy a gyerekek milyen szívesen ját- szanak olyan tárgyakkal, amelyek az őket foglalkoztató helyzetek- hez kötődnek. Ez a játéktevékenység segít nekik kreatív megoldást találni a problémáikra. Xavier esetében a vonat jelképezhette azo- kat a vadulós gyerekeket, akiktől az óvodában tartani szokott, a macik asztalra telepítése pedig arra utalt, hogy megtanulta, távo- labb kell mennie ezektől a gyerekektől, ha attól fél, hogy játék köz- ben meglökik. A példából mindemellett az is kiderül, hogy az ilyen jelképes játék képes felidézni az eredeti helyzettel járó erős érzel- meket is. Amikor nem engedtem, bogy hazavigye a mozdonyt, az jó ürügy volt a számára, hogy egy kiadós sírással megszabaduljon az eredeti, óvodai helyzetből származó feszültség egy részétől. Ami- kor a gyerekek az ilyen alkalmak közben vagy után sírnak, azt épp- úgy egészséges érzelemnyilvánításnak tekintem, mint a nevetést. Az alábbi példában szereplő kisgyerekben nagyon sok vissza- fojtott harag munkált, de a hatalmi helyzetet visszájára fordító játék, illetve a jelképes játék segített ezt kiadni magából. Egy anyuka azért hozta el hozzám négyéves kisfiát, Fredet, mert a kisfiú nagyon agresszíven viselkedett. Erednek volt egy ötéves nővére, aki egészségi problémája okán sok figyelmet igényelt, az anyuka pedig ügy érezte, hogy emiatt a közte és Fred közötti ér- zelmi kapcsolat az idők során meggyengült. Ettől persze Fred még jobban elbizonytalanodott, ami olyan, különösen zavarba ejtő megnyilvánulásokformájában is kifejezésre jutott, mint amikor
Fegyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 107 azt mondta az anyukájának, hogy „felaprítalak, aztán elmegyek egy másik családba élni, mert rossz anyuka vagy". Afoglalkozás elején azt javasoltam Frednek, hogy ijesztgesse az anyukáját a műanyagpókokkal, kígyókkal és szörnyekkel, amit nagy nevetések közepette meg is tett. Valahányszor az anyukája, a kanapéra dőlt menekülés közben, Fred valahogy ráhuppant, egyfajta esetlen kí- sérlet gyanánt, hogy a közelébe kerüljön. Bátorítottam az anyu- kát, hogy minden ilyen alkalommal ölelje meg Fredet. Ezután plüssmacikból alkottam egy medvecsaládot, és a kisfiú maci min- dig el akart venni valamit a nővérétől. Fred nagy lelkesedéssel szállt be a játékba, majd kijelentette, bogy a két bocs közül a fiú az idősebb és nagyobb, utána pedig úgy tett, mintha afiúbocs egy méhecske lenne, aki sorra megcsípi az összes többi családtagot. Emikor négy nappal később átbeszéltem az anyukával a történ- teket, azt mondta, hogy lát változást Fred viselkedéseben, és min- denképp folytatni szeretné a játszós alkalmakat. Ez a példa egy további mozzanat miatt is fontos. Fred nagyon vágyott a közelebbi kontaktusra az anyukájával, amit úgy valósított meg, hogy játék közben mindig ráesett. Nem ritka, hogy amikor a gyerekek több érintésre vágynak, de ugyanakkor sok feszültség is van bennük, a testi kontaktus agresszív formáit alkalmazzák szü- leikkel szemben — ütlegelik, lökdösik őket vág}' rájuk ugranak. Az ilyen gyerekeknek általában valamilyen hatalmi helyzetet visszá- jára fordító játékra van szükségük, hogy kiadják magukból a fe- szültséget, és csak utána fognak tudni szelídebb módon is kapcso- lódni. Sok szülő kérdezi tőlem, vajon engedje-e, hogy gyerekei játék lőfegyverekkel és más harci eszközökkel játsszanak. A gyerekek ugyanis gyakran kezdeményeznek háborús témájú játékokat azt követően, hogy először hallanak fegyveres konfliktusokról a tévé-
108 Gyógyító és kapcsolódó játékok bői vagy az internetről. Az olyan gyerekek, akiknek van fegyveres testületnél szolgáló családtagjuk, különösen érdeklődnek a téma iránt. A fiúkat azért is izgatja általában sokkal jobban a háborúsdi, mert a hírekben, filmekben és játékokban túlnyomórészt férfiakat látnak harcos szerepekben. Még azok a fiúk is hallanak előbb- utóbb a háborúról és a fegyverekről, akiket otthon a szülők igye- keznek teljesen távol tartani ettől a témától. Amikor ez bekövet- kezik, gyakran nemcsak a kíváncsiságuk ébred fel, hanem félelmet és zavarodottságot is éreznek. Ennek egyik feldolgozási módja, ha beemelik a játékukba ezeket a témákat és tárgyakat. Nincs szükség arra, hogy magunk adjunk a gyerek kezébe játék fegyvereket. Még ha nem is tartunk a háznál semmi ilyesmit, a kisfiúk akkor is meglátják a fegyvert minden botban és más hosz- szúkás tárgyban. Mivel ennyire erős bennük az igény a háborús játékokra, nem lesz túlságosan hatékony, ha egyszerűen rr. egtiltjuk nekik, hogy ilyesmit játsszanak, legföljebb ha már megtörtént a baj és valaki megsérült. A tiltásnál sokkal hatékonyabb, ha segítünk a gyereknek feldol- gozni a témával kapcsolatos érzéseit, például hatalmi helyzetet visszájára fordító játék segítségével. Ha egy kisfiú ujjával pisztolyt formázva ránk dörren, „bumm, bumm, meghaltál!”, erre messze az a legjobb reakció, ha minél látványosabban a földre rogyunk, és hörögve kileheljük a lelkünket. A cél ugyanis az, hogy megnevet- tessük a gyereket, méghozzá minél jobban és hosszabban, mert a nevetés segít csökkenteni a benne lévő szorongást és feszültséget. Mi több, ha játékosan reagálunk, azzal azt is jelezzük, hogy nem ijedtünk meg az agresszív viselkedésétől, hiszen a kapcsolatunkban mindenféle érzelemnek helye van, még a legriasztóbbaknak is. Összességében tehát ez a reakció nem arra fogja ösztönözni a gye- reket, hogy agresszíven és erőszakosan viselkedjen másokkal, hanem szinte bizonyosan csökkenteni foga agresszív késztetéseit.
Ivgyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 109 Agresszív viselkedés kezelése játékos módszerekkel • Nem irányított gyerekközpontú játék • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok, például párnacsata • Nonszenszjáték, például eltúlzott harag vagy félelem ’ gyerekek agresszív viselkedése mögött meghúzódó stresszes eseményeket feldolgozó jelképes játékok

7. fejezet A testvérféltékenység EBBEN A FEJEZETBEN arról olvashatunk, hogy milyen já- tékos módszerekkel küzdhetünk a testvérféltékenység ellen, amely igen előkelő helyen áll a szülők előtt tornyosuló nehézségek listáján. A féltékenység jelentkezhet rögtön a kistestvér születése után, vagy később, amikor a kisebbik gyerek elkezd beavatkozni a nagyobbik játékába, vagy nyíltan versengeni vele a szülők figyelméért. Azt javaslom, igyekezzünk időt szánni arra, hogy külön-külön játsszunk a gyerekeinkkel, méghozzá nem irányított gyerekköz- pontú játék keretében. Gondoskodjunk arról, hogy kéznél legyen sok, különféle játékszer (építőjáték, babák, járművek, plüssök, rajz- eszközök), majd pedig teljes figyelmünket szenteljük a gyereknek, miközben ő maga dönti el, mivel és hogyan játszik. Ha tőlünk kér valamiféle közreműködést, engedelmeskedjünk, legyen szó arról, hogy boltososat játszunk, vagy csak figyeljük, ahogy ő épít. Az lenne az ideális, ha mindegyik gyerekre jutna fél óra saját idő. Ha ez nem fér bele a napunkba, érjük be annyival, amennyi még igen. A gyerekek önértékelése és érzelmi biztonsága szem- pontjából már az is sokat jelenthet, ha akár csak hetente fél órát is sikerül rendszeresen erre szánni. Fontos, hogy ebben az időben a többi gyerek gondozása megoldott legyen, illetve lehetőleg ne ve- gyük fel a telefont se.
Gyógyító és kapcsolódó játékok 11 > Vannak szülők, akik a kettesben töltött idő keretében szívesen mennek a gyerekkel a városba vásárolni, enni vagy éppen moziba, l'./.ck is jó programok, de nem elégítik ki a gyerekek egyéni figye- lem iránti igényét olyan jól, mint az otthoni békés közös játék. Ha magát a gyereket kérdezzük, mit csinálna velünk a legszívesebben, esetleg magunk is meglepődünk, mennyivel inkább választja az otthoni közös játékot, mint a kimozdulást. Ezeknek a közös alkalmaknak két előnyük is van. Az egyik, hogy az odaadó figyelemnek köszönhetően a gyerek érzi a szere- tetünket és megbecsülésünket, ami csökkenti a testvérféltékeny- séget. Másrészt, a figyelmünket kihasználva biztonságosan utat engedhet az ezzel kapcsolatos érzéseinek. Az alábbi eset például az egyik általam tartott szülő-gyerek konzultáció alkalmával zajlott: A négyéves Maria rendkívülféltékeny volt hároméves öccsére, és a két gyerek rengeteget verekedett. A foglalkozás során Maria kis műanyag ember- és állatfigurákkal játszott, és egy családot ala- kított ki belőlük A családban két gyerek volt, egy kisbaba és egy nagyobb kislány. A kisbabát a szoba túlsó végében tette le, egy te- hénnel együtt, míg a kislány mindenféléket csinált az apuka- és anyukafigurával közösen. Amikor megkértem, hogy mesélje el, mi történik, azt mondta: M kisbaba ott van, és van mellette egy tehén, hogy tejet adjon neki. A kislány pedig itt játszik az anyu- kájával és az apukájával. " „És a kislány nem szeretné, hogy a kisbaba is itt legyen a többi családtaggal?", kérdeztem. „Neki nem kell anyuka", vágta rá Maria, „neki elég a tehén. ” A játékon keresztül Maria egyértelművé tette, hogy arra vágyik: a szülei csak vele legyenek, csak őrá figyeljenek. Az anyukája és én pedig elfogadtuk ezt a vágyát azáltal, hogy elfogadtuk az általa
fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 113 megrendezett jelenetet. A gyerekek azért szeretik az ilyen játéko- kat, mert általuk kifejezhetik az érzéseiket, és elfogadáshoz jut- hatnak. A családot szimbolizálhatják babák éppúgy, mint plüssál- latok vagy más játékok. Arra nincs szükség, hogy szóban értel- mezzük is a látottakat — amire a gyereknek ilyenkor szüksége van, az a figyelem és az elfogadás. Ha a nagyobb testvér agressziót tanúsít a kisebb iránt, a kicsi védelmében ezt le kell állítani. Ennek jó módja lehet, ha olyan, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékot javasolunk a nagyobb gyereknek, amelyben az agressziója ellenünk irányul. Ha ez elsőre nem bizonyul célravezetőnek, és a nagy tovább bántja a kicsit, le- gyünk határozottabbak a szeretetteljes korlátozás terén, aztán is- mételjük meg a próbálkozást. Az alábbi példában már két hét alatt változás volt megfigyelhető: A hároméves Gwen egyre több agressziót és dühöt tanúsított hét hónapos öccse iránt. Durván beszélt és viselkedett vele, illetve olyan dolgokra kényszerítette, amiket a kisfiú nem akart. Amikor az anyukájuk felhívott, ászt tanácsoltam neki, invitaija Gwent párnacsatázni, és engedje, hogy a kislány felborítsa és püfőije őt. Az a cél, hogy ö minél drámaibb módon hagyja magát legyőzni, és mindeközben minél többet nevessenek. Amint ami két héttel később levélben beszámolt, „a párnacsata, valósággal csodát tett”. A következő példában ugyanez a technika egy hároméves kislány esetében is jól bevált: Melissa még csak kétéves volt, amikor megszületett a húga, Aline. Kezdettől fogva rengeteget csipkedte, rángatta a kistestvérét, sok- szor megpróbálta az ágyról is lelökni. A helyzet azóta, sem javult, de mostanában elkezdtem azt játszani vele, hogyfellökhet, rán-
lld Gyógyító és kapcsolódó játékok gathat., illetve gurigathat, amilyen gyakran csak lehet. Melissa úgy hívja ezt a játékunkat, hogy „fellöklek". Azt is hagyni szok- tam neki, hogy csiklandozzon. Mindig nagyon élvezi ezeket az alkalmakat, és utána sokkal rendesebb a kis húgával. Krónikus testvérféltékenység esetén hasznos lehet az is, ha mind- két gyerek egyszerre csépelhet és lökdöshet minket párnákkal, és persze hagynunk kell, hogy ők bizonyuljanak erősebbnek. Ha a gyerekek nagyokat nevetnek közben, akkor biztosan jó nyomon járunk. Egy anyuka az alábbi beszámolót adta a két fia és az apjuk között zajló harcról: A két fiam óvodáskorában nagyon szeretett azzal szórakozni, hogy lelökték az. apjukat a ka napéról. Előtte persze párnákat tet- tünk a földre, hogy puhára essen. A két fiú ügyesen együttr ükö- dött, hogy közös erővel lelökjék az apjukat a. földre, és csak az övék legyen a kanapé. Eközben mindhárman hatalmasakat nevettek, és afiúknak óriási sikerélményt jelentett, valahányszor az apjuk a földre huppant. Ez a játék erős köteléket hozott létre afiúk kö- zött, akiknek össze kellett fogniuk a siker érdekében, miközben az apjukkal is meghitt p illanatokat töltöttek. Amikor a testvérek összevesznek azon, hogy melyikük játsszon valamivel, két lehetőségünk van (mármint azon kívül, hogy szét- választjuk vagy megbüntetjük őket, amit nem javasolok). Az egyik lehetőség, hogy mediátorként közvetítünk közöttük, a másik pedig, hogy bizonyos típusú játékokkal igyekszünk feloldani a konfliktust. A mediáció esetében először is elkérjük tőlük a vitatott játékot, hogy addig egyiküknél se legyen, aztán pedig arra biztat- juk őket, hogy mindketten mondják el a saját nézőpontjukból az eseményeket és fejezzék ki az érzelmeiket. Miután mindkettőjük
fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 115 érzéseit visszaigazoltuk, bátorítsuk őket, hogy álljanak elő a saját megoldási javaslataikkal, anélkül, hogy mi magunk állást foglal- nánk vagy rájuk erőltetnénk az elképzeléseinket. A gyerekek gyak- ran nagyon is kreatív és eredeti ötletekkel állnak elő ilyenkor. A kisebbek esetében persze mégiscsak szükség lehet arra, hogy a mediáló szülő maga javasoljon megoldási stratégiákat, például, hogy felváltva vagy közösen játsszanak az adott dologgal, esetleg egyelőre keressenek maguknak egy-egy olyan játékot, amelynek a birtoklásán nem vesznek össze. A gyerekek eltérő fejlettségi szintje miatt azonban nem mindig könnyű a mediáció eszközével sikert elérni. A kisebb gyerekeknek például nehéz elfogadniuk, ha várniuk kell az igényeik kielégíté- sével, és még nemigen képesek egy másik ember szemszögéből nézni egy adott helyzetet. E kognitív és érzelmi fejlettségi korlátok miatt viselkedésük makacsnak vagy önzőnek tűnhet. A mediáció tehát nem mindig hoz azonnali, látványos megoldást, de még így is segíthet a gyerekeknek elérni bizonyos fejlődési mérföldköveket, illetve értékes konfliktuskezelési készségeket tanít nekik. A játékos megközelítés mindazonáltal különösen hatékony azokban az esetekben, amikor a gyerekek meg nem értik meg eze- ket az elvont fogalmakat, vagy olyan erős érzelmeik vannak a hely- zettel kapcsolatban, hogy nem tudnának elég higgadtan működni egy mediáciös folyamatban. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok egyik változata szerencsére általában ilyenkor is működő- képes. Ragadjuk magunkhoz a vitatott játékot, fussunk odébb vele, és mondjuk azt a gyerekeknek, hogy csak együtt szerezhetik vissza. A közös ellenséggel szembeni összefogásnak köszönhetően csök- ken a köztük lévő feszültség. Fontos, hogy időben tegyünk úgy, mintha megbotlanánk vagy zsákutcába jutnánk, és hagyjuk, hogy valóban visszaszerezzék tőlünk a zsákmányt. Ha nincs helyünk vagy energiánk a kergetőzéshez, fogjuk meg a játékot, tegyük va-
116 Gyógyító és kapcsolódó játékok lamilyen jól látható helyre, és jelentsük ki, hogy most eldugtuk — utána pedig tegyünk úgy, mintha nagyon meglepődnénk, amikor a gyerekek kijelentik, hogy ők márpedig látják, hogy hol van. Azt is lehet, hogy őket kérjük meg, hogy közösen rejtsék el a játékot előlünk, mi pedig tegyünk úgy, mintha nagyon-nagyon keresnénk, de mégse tudnánk megtalálni. Ezekben a játékokban az a közös, hogy hamar levezetik a gye- rekek haragját és versengését, mivel együttműködésre késztetik őket. A már-már verekedéssé fajuló helyzetből így élvezetes játék kerekedhet, és az ezt kísérő nevetés feloldja a korábbi feszültséget és frusztrációt. A nonszenszjátékok szintén jól működhetnek ezekben a hely- zetekben, ha játékosan eltúlozzuk az általunk éppen tapasztalt di- namikát. Az alábbi példában ezt a módszert használtam a saját gyerekeimmel: Nicky (11) és Sarak (6) verekedtek, és Sarak úgy megrágta a bátyját, hogy az odafutott hozzám panaszkodni. A társalgás a következőképpen alakult: Én: Mi történik? Nicky: Megrágott! Sarak: Mert nem adta ide a játékot! Nicky: Mert tegnap a kocsiban ő se adott a csokijából! Sarak: Mert nem engedte, hogy én üljek elöl, amikor pedig rajtam volt a sor! Én: Na, és most hogyan szeretnéd ezt megtorolni? Nicky: Rá akarok ülni (nevet, miközben ügy tesz, mintha ráülne a húgára). Én: És te, Sarak ? Te hogyan állná! bosszút a bátyádon ? Ezt nem hagyhatjuk annyiban, meg kell torolnod ezt a szörnyű sérelmet!
Ivgyelmezési problémák megoldása játékok segítségével in Sarah: Fejbe akarom vágni (nevet, miközben úgy tesz, mintha fejbe vágná a bátyját). Még egy darabig tervezgették a különféle megtorlóakciókat, mi- közben nagyokat nevettek, utána pedig gond nélkül játszottak együtt. Ml alábbi történetet egy apuka mesélte, aki nonszenszjáték segít- ségével sikeresen vette el az élét egy szituációnak. Egy alkalommal, amikor a teljes hattagú család az asztal körül ült, a négyéves ikrek összevesztek, mert ugyanazon a széken akartak ülni. Mindketten a sírás határán voltak, és a szék két ol- dalán állva kiabálták egymásnak, hogy „menj innen!”. „Most mindenki mondja azt a tőle balra ülőnek, hogy „menj innen”, ja- vasoltam. Ezt mind a hatan meg is tettük, miközben az ikrek már hangosan nevettek. ,Jó, akkor most a jobb oldalunkon időnek is mondjuk ugyanezt. ” Utána még elküldtünk mindenféle kép zeletbeli embereket az asztal alól meg a háztetőről, és jó adag ne- vetgélés meg bolondozás után az ikrek egyike fogta maga/, átült egy másik székre, és ezzel a probléma, megoldódott. 1 langsídyo- zom, hogy ezt nem én javasoltam neki, sőt, egyáltalán szóba se hoztam a széket. Teljesen a maga jószántából cselekedett. A fenti példában a nevetés feloldotta a gyerekekben feszülő hara- got és frusztrációt, így már nem volt szükségük arra, hogy ver- sengjenek egymással. A kooperatív tevékenységek szintén csökkenthetik a testvérek közötti rivalizálást, legyen szó közös legózásról, mesemondásról, zenélésről, sütisütésről vagy festésről. Sok gyerek nagyon szeret orvososat játszani úgy, hogy a szülő játssza a beteg szerepét, a gye-
118 Gyógyító és kapcsolódó játékok rekek pedig az orvosokét és nővérekét, ami szintén együttműkö- dést feltételez a részükről. A hagyományos sportokat és játékokat is átalakíthatjuk olyan módon, hogy ne legyenek vesztesek és győztesek. Ha például pingpongozunk vagy sakkozunk a gyerekekkel, hangsúlyozzuk, hogy a folyamaton van a hangsúly, nem azon, hogy ki lesz a végén a győztes. Vagy esetleg játsszunk hendikeppel — ha például jobb- kezesek vagyunk, fogjuk a pingpongütőt a bal kezünkbe, vagy sak- kozzunk úgy, hogy rögtön az elején levesszük a királynőnket. Minél magabiztosabbak a gyerekek a saját képességeiket és tudá- sukat illetően, annál kevésbé lesz igényük arra, hogy versengjenek a testvéreikkel vagy másokkal. Az alábbi eset az unokáimmal történt: Figyeltem, ahogy a hétéves unokám dámázni tanítja a minc,össze hároméves húgát, aki még nyilván túlfiatal volt ehhez a játék- hoz, de a bátyja türelmesen tijra meg újra elmondta neki a sza- bályokat és megmutatta a lépéseket. Láttam, hogy nem játszik teljes erőbedobással, sőt hagyja, hogy a Fúga előbb hozzon létre királyt, mint ő. Amikor ezt büszkén elmeséltem az apjának (vagyis a fiamnak), bólogatott: „Igen, ezt tőlem látta — én is így tanítom őt sakkozni. A királynőm nélkül játszom, és gyakran ha- gyom, hogy őgyőzzön. " Mivel az apjával része volt ilyen támo- gató tanulási tapasztalatban, az unokám nem érezte szükségét, hogy a hároméves húga legyőzésével demonstrálja, milyen jó já- tékos. Ha az a tapasztalatunk, hogy nehezen tudjuk átültetni a gyakor- latba a fenti javaslatokat, amikor a saját gyerekeink közötti test- vérféltékenységről van szó, annak akár az is lehet az oka, hogy ne- künk magunknak sem ilyenek voltak a gyerekkori élményeink. Ha
Fegyelmezési -problémák megoldása játékok segítségével 119 első reflexünk a büntetés vagy a kiabálás, az alighanem azt jelenti, hogy a mi szüléink is így reagáltak hasonló helyzetekben. Ha azonban legalább néha sikerül kimozdulnunk egy játékosabb irányba, azzal sokkal hatásosabban kezeljük a rivalizálás mögött meghúzódó mélyebb okokat, mint ha büntetéshez vagy kiabálás- hoz folyamodnánk. A játékból fakadó nevetés segít feloldani a testvérféltékenység mélyén rejlő olyan fájdalmas érzelmeket, mint a frusztráció, a harag, a tehetetlenség, a szorongás, miközben a közös játék erősíti a kapcsolatunkat a gyerekekkel és örömöt hoz a mindennapjainkba. Játékos módszerek a testvérféltékenység kezelésére • Nem irányított gyerekközpontú játék külön-külön minden érintett gyerekkel • Jelképes játék babákkal, plüssállatokkal • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok külön-külön az egyes gyerekekkel, illetve úgy, hogy a gyerekek összefogjanak egymással ellenünk • Nonszenszjáték a rivalizálás dinamikájának túlzó kifigurázásával • Kooperatív játékok és tevékenységek

8. fejezet Hazudozás, csalás, lopkodás AMIKOR EGY SZÜLŐ azzal szembesül, hogy a gyereke lop, csal vagy hazudozik, elég természetes, hogy aggódik emiatt. Ezek- nek a viselkedéseknek a hátterében több dolog állhat. Bizonyos hazugságok a vágyteljesítő fantáziák csoportjába tartoznak. Ha például egy kisgyerek azt meséli, hogy lovagolt, amikor a barátjá- éknál volt látogatóban, miközben mi jól tudjuk, hogy nem történt ilyesmi, nyugodtan ráhagyhatjuk, és megkérdezhetjük, hogy tet- szett neki a lovaglás. Semmi szükség arra, hogy hazugnak nevez- zük vagy pláne megbüntessük. Visszajelezhetjük azt is, hogy értjük a füllentés mögött meghúzódó vágyát, és megkérdezhetjük: „Sze- retnéd, ha lenne egy lovunk?” Amikor egy gyerek nyilvánvalóan kitalált történetet mesél, vá- laszolhatunk rá azzal, hogy megdicsérjük, „milyen jó ez a mese!”, majd megkérdezzük, akarja-e, hogy leírjuk. Ha igen, akkor gon- dosan jegyezzük le, amit tollba mond nekünk, és javasoljuk, hogy készítsen hozzá illusztrációkat is. A nagy kreatív vállalkozások je- lentős része efféle vágyteljesítő fantáziálás eredménye, tehát igazán kár lenne elnyomni a gyerekeink fantáziáját. Hazugság, csalás és lopás az autoriter, büntető fegyelmezés eredményeképp is előfordulhat, mert a büntetés óhatatlanul szo- rongást, bizonytalanságot és bosszúvágyat szül. A büntető szülők
122 Gyógyító és kapcsolódó játékok gyerekei hajlamosak hazudni olyan esetekben, amikor abban bíz- nak, hogy ezen a módon elkerülhetik a lebukást. Sokkal könnyebb egy gyereknek azt mondania, hogy „nem én morzsáltam a sző- nyegre”, mint szembesülni a morzsálásért járó büntetéssel. Azok a gyerekek, akiket gyakran büntetnek meg, egyfajta önvigaszta- lásként folyamodhatnak ahhoz, hogy csalással győzzenek a játé- kokban, vagy illetéktelenül elvegyék, amire vágynak - utána pedig hazudnak is, hogy elkerüljék a büntetést. Ha ezeket az antiszociális viselkedéseket tapasztaljuk, akkor az a legelső teendőnk, hogy váltsunk nem autoriter fegyelmezésre. Egyáltalán nem arról van szó, hogy amelyik gyerek csal, vagy lop, vagy hazudik, az felnőttkorában bűnöző lesz, ha azonban továbbra is büntető fegyelmezést alkalmazunk vele szemben, esélyes, hogy idővel a viselkedése egyre antiszociálisabbá válik. Fontos rájönni arra is, hogy még egy nem büntető rendszerben nevelt gyerek is letagadhat valamit, amivel meggyanúsítják, ha ő maga úgy érzi, hogy amit tett, az nem volt rossz. Ha például rájö- vünk, hogy a kislányunk adott a barátjának a gyógyszerből, amit neki magának kell szednie, nem érdemes erre direkten rákérdez- nünk („Adtál neki a gyógyszeredből?!”), főleg, ha ezt mi magunk már úgyis tudjuk. Könnyen lehet, hogy egy ilyen szigorú kérdésre nemmel fog válaszolni, pláne, ha a hangunkból egyértelmű szá- mára, hogy tilosban járt. Érdemesebb tényszerűen megmonda- ni neki, hogy tudjuk, mi történt, és megkérdezni, hogy segíteni akart-e a barátjának azzal, hogy adott neki a gyógyszeréből. Utána mondjuk el, miért veszélyes az, amit csinált. Ha ezt meg tudjuk tenni úgy, hogy közben elismeijük, hogy szép dolog volt tőle, hogy segíteni akart a barátjának, abból sokkal többet tanul, mint ha megbüntetjük vagy ráijesztünk. Ha egy gyerek lop, csal vagy hazudozik, az olyan, mélyebben rejlő problémák jele is lehet, mint a testvérféltékenység vagy a kor-
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 123 társcsoporton belüli konfliktusok. Ha például egy gyereket csú- folnak vagy megaláznak a testvérei vagy a társai, a csalás és a lopás lehet egyfajta félresiklott kísérlet arra, hogy helyreállítsa megingott önbizalmát. Ha egy gyerek valamiért mindig alulmarad azokban a játékokban, amelyeket a többiekkel játszik, mert például valami- féle hátránnyal indul, a csalás lehet annak az eszköze, hogy úgy érezze, ő is labdába tud rúgni. Előfordulhat az is, hogy ha egy gye- reknek, mondjuk, van egy fogyatékkal élő testvére, akkor ő maga érzelmi bizonytalanságtól szenved, és úgy érzi, kevésbé szeretik a szülei, mert a testvére annyival több figyelmet kap, mint ő. Ha- sonló bizonytalanságérzet előállhat kistestvér születése, a szülők válása vagy valamilyen családi stresszhelyzet miatt is. Ha tehát olyasmit tapasztalunk, hogy a gyerekünk annak ellenére lopkod, csal vagy hazudozik, hogy nem használunk büntető fegyelmezést, gondoljuk végig, nem állhatnak-e ilyen okok a viselkedése hátte- rében. Ezekben az esetekben a lopás és a csalás jelképes, de helytelen kísérletek arra, hogy a gyerek kielégítse érzelmi igényeit, és jobban érezze magát a bőrében. Amikor egy gyerek megnyer egy játékot, az sikerélményt és büszkeséget jelent a számára. 1 la egy, érzelmi- leg elhanyagolt gyerek ellop valamit, úgy erezheti, hogy végre va- lami értékes dolognak jutott a birtokába. Ezeket a nem megfelelő viselkedésmódokat tehát arra használják, hogy jelképesen kárpó- tolják magukat mindazért, amit hiányolnak az életükből, illetve megkúzdjenek valamiféle krónikus stresszhelyzettel. Amikor azon kapjuk a gyerekünket, hogy csal egy játékban vagy elcsent valamit, nagy a kísértés, hogy határozottan reagáljunk. A szidással vagy a büntetéssel azonban nem fogunk célt érni, mert ezek az eszközök nem oldják meg azokat az alapvelő problémákat, amelyek az adott viselkedést kiváltották. Sőt, igen nagy a kocká- zata annak, hogy a szidás és büntetés hatására a gyerek csak még
Idl Gyógyító és kapcsolódó játékok rosszabbul fogja érezni magát, amitől később még inkább antiszo- ciális lesz a viselkedése. A játékos megközelítés ezekben az esetekben is hatékonyabb. Képzeljük el például, hogy dámázunk a gyerekünkkel, és azt ta- pasztaljuk, hogy csaló módon királyokat hoz létre a bábukból, ami- kor azt hiszi, nem vesszük észre. Első reflexünk talán az, hogy rá- szólunk: ha nem hajlandó szabályosan játszani, akkor félbehagyjuk a partit. Ennél azonban sokkal hasznosabb, ha ezen a ponton be- látjuk, hogy voltaképpen csak máshogyan szeretne velünk játszani — nem igazán érdekli egy szabályos dámaparti. Inkább egy olyan gyógyító játékra van szüksége, ami segít kiadni magából az érzel- meit, feldolgozni a korábbi kudarcélményeit és erősíti az önbi- zalmát. Mit tehetünk ilyenkor? Visszaigazolhatjuk a gyereknek, hogy látjuk, mi történik, de elfogadjuk, amit csinál: „Úgy látom, meg- változtattad egy kicsit a szabályokat. Ez azt jelenti, hogy én is kapok pluszban néhány királyt?” I la a válasz nemleges, kialakít- hatunk egy hatalmi helyzetet visszájára fordító játékot, amelyben elfogadjuk a ránk osztott hátrányt, és látványosan elkeseredünk, amiért veszítettünk. A cél az, hogy tegyük nyílttá, amit a gyerek titokban csinált, de nem azért, hogy megszégyenítsük vagy meg- álljt parancsoljunk a dolognak, hanem hogy nevetésbe és bolon- dozásba torkolljon a helyzet. Eljátszhatjuk például, hogy rettene- tesen utálunk veszíteni, amivel egyúttal tükröt tartunk a gyerek elé is, milyen, amikor ő hisztizik egy vereség után. Az alábbi pél- dában ezt láthatjuk: Egy négyéves kislánnyal társasjátékoztam. A játékban kocka he- lyett egy pörgettyű szerepelt, ami jelezte, hány mezőt kell előre- lépniük a játékosoknak, és aki először beért a célba, az volt a győz- tes. Amikor először játszottunk, én értem célba elsőnek, és bár nem
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 125 mondtam ki, hogy ki veszített és ki győzött, a kislány így is mér- gesenfogadta az eredményt. Amikor másodszor játszottunk, va- lahányszor rá került a sor, mindig megállította a pörgettyűt, ami- kor az jó magas számot mutatott. Ügy tettem, mintha nem ven- ném észre, sőt időnként kifakadtam, „hogy lehet, hogy folyton megelőzöl?!”. A kislány elégedetten kuncogott, és végül diadalma- san bemasírozott a figurájával a célba. Ügy tettem, mintha elke- serednék: „persze, úgy megvertél, hogy esélyem se volt, brühii- hűűűű... ”, amin őjóízűen kacagott. Kz érzelmek ilyen túljátszása lehetővé teszi, hogy a gyerek a ne- vetésen keresztül kiadja magából a helyzetből adódó feszültséget. Azt üzeni, hogy mi, szülők képesek és hajlandók vagyunk segíteni neki az olyan nehéz érzések feldolgozásában, mint amilyen a bi- zonytalanság, a kisebbrendűség vagy a versenyszorongás. Ha el- fogadjuk a gyerek által felkínált játékváltozatot, azzal segítünk neki ezeknek a fájdalmas érzéseknek a feldolgozásában, és építjük az önbizalmát — ami a jövőben kevésbé valószínűvé teszi, hogy csa- láshoz akaqon folyamodni. Ráadásul a közös nevetés erősíti a ket- tőnk közötti kapcsolatot. Könnyen lehet, hogy az a játék, amit így játszunk, végül nemigen fog hasonlítani az eredetire, ez azonban nem baj. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyerek megváltoztatja a játék- szabályokat, mindenképpen vegyük figyelembe az életkorát, mi- előtt azt feltételeznénk, hogy alacsony önbizalom vagy érzelmi bi- zonytalanság áll a jelenség hátterében. A kisebb gyerekeknek más fogalmaik vannak a játékszabályokról, mint a nagyobbaknak. A példában szereplő négyéves kislány például remekül megértette azt a szabályt, hogy annyit kell előrelépni a pályán, amennyit a pörgettyű mutat, mindazonáltal nem látott semmi rosszat abban, ha befolyásolja, mit mutasson a pörgettyű. Számára ez is a játék
126 Gyógyító és kapcsolódó játékok része volt. Hat hét éves kor felett a gyerekek már jobban elfogad- lak, hogy a játékszabályokat be kell tartani. Ha tehát egy tízéves gyerektől tapasztalnánk hasonló viselkedést, az már inkább okot adna az aggodalomra — kiváltképp, ha titokban igyekezne csalni. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékos beavatkozások azon- ban minden életkor esetében hatásosak lehetnek. A lopás kezelése szülőként talán még nagyobb kihívást jelent. Ha a gyerek a szülőtől lop el valamit, azt értelmezhetjük segít- ségkérésként valamiféle kielégítetlen szükséglet, alacsony önérté- kelés, érzelmi bizonytalanság vagy visszafojtott harag miatt. Pró- báljunk meg a felszín alá nézni, és kideríteni a háttérben meghú- zódó okokat. Ha például a gyerekünk pénzt csent a táskánkból vagy engedély nélkül evett a születésnapra kapott bonbonunkból, az első lépés mindig az érzéseinek visszaigazolása („nagyon meg akartad kóstolni azt a csokit, igaz?”), a következő pedig annak fel- ismerése, hogy cselekedete mögött valamilyen mélyebb igény hú- zódik meg. Ha gyerekünk valami olyasmit vesz el, ami a másé, mindenkép- pen ragaszkodjunk ahhoz, hogy adja vissza. Próbáljuk meg ezt sze- retetteljesen kommunikálni felé, miközben igyekszünk megértetni vele, mit érezhet a megkárosított fél. A gyerek életkorától függően megpróbálhatunk finoman a felszín mögé tekinteni, kideríteni a mélyebb okokat („Azt szeretnéd, hogy Dennis többet játsszon veled?”, „Szeretnéd, ha neked is lenne olyan játékod, mint amit el- vettél tőle?”, „Csinált valamit, ami rosszulesett neked?”, „Neki több barátja van, mint neked?”). Aztán beszélgessünk vele (vagy játsz- szuk el), milyen elfogadhatóbb módjai lehetnek annak, hogy meg- kapja, amire igénye lenne. A játékos megközelítés ilyenkor is különösen hatásos, főleg, ha a gyerek tagadja, hogy lopott (akár tőlünk, akár mástól). Semmi- képp ne kényszerítsük arra, hogy bevallja a tettét. Inkább gyanú-
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével 127 sítsunk meg, mondjuk, egy plüssállatot: „Mackó, te vetted el azt a csokit?” Aztán tettetett komolysággal jól szidjuk le a macit: „Mackó, nem szabad elvenni, ami a másé!” Ezen a ponton a gyerek már minden bizonnyal kuncog. Folytathatjuk a játékot, mondjuk, azzal, hogy újabb és újabb dolgokat „lopatunk el” a macival, és úgy teszünk, mintha nagyon haragudnánk rá. Felépíthetünk egy kis történetet, amelyben a medvebocs egy egész sor dolgot elcsen a mackómamától, és nagy halmot rak belőlük a szoba közepén. Mackómama ezután kétségbeesetten keresi az ellopott dolgokat, miközben azok valójában ott vannak az orra előtt. Bátorítsuk a gyereket, hogy ő játssza el a két szerep valamelyikét. Ha jelképes játék keretében dolgozzuk fel a csalás és lopás prob- lémáját, azzal segítünk a gyereknek, hogy dolgozzon a viselkedés mögött meghúzódó érzéseivel. A túlzás és a bolondozás gyógyító nevetéssel jár, ami oldja a szorongását és érzelmi bizonytalanságát. Ráadásul a játékba esetleg belesző olyan mozzanatokat is, amelyek segítenek nekünk megérteni mélyebben rejlő motivációit. Azok a gyerekek, akik hazudoznak, csalnak vagy lopnak, sokat profitálhatnak az olyan kooperatív játékokból is, amelyekben nin- csenek győztesek és vesztesek. Közösen kitalálhatjuk a gyerek ked- venc sportjainak és társasjátékainak kooperatív változatát, amely- ben megtanulhat úgy lazítani és játszani, hogy nincs rajta a ver- sengésből adódó nyomás. Sok kooperatív csapatjátékot játszottam 6 -12 éves gyerekekkel, és azt figyeltem meg, hogy az alacsonyabb önértékelésű gyerekek hajlamosak inkább összehasonlítgatni magukat a többiekkel, még olyankor is, amikor a játék kooperatív. Olyasmiket mondanak, hogy „az én csapatom volt a jobb" vagy „én nyertem”. Ha ilyenkor higgadtan elmagyarázom, hogy ez most nem verseny, tehát nin- csenek győztesek és vesztesek, az ilyen gyerekek szemlátomást megkönnyebbülnek, és nagyon élvezik a játékot.
128 Gyógyító és kapcsolódó játékok Sose felejtsük el, hogy azok a gyerekek, akik hazudoznak, csal- nak vagy lopkodnak, általában valamilyen fájdalmas érzéssel küz- denek. A szidás és a büntetés nemhogy nem segít, de még ronthat is a helyzeten. Sokkal hatásosabbak az olyan beavatkozások, ame- lyek révén a gyerek magával a mélyben meghúzódó érzéssel dol- gozhat. Ha játékos tevékenységeket kínálunk neki ezekkel a té- mákkal kapcsolatban, azzal segítünk feldolgozni az érzelmi bi- zonytalanságait, erősítjük az önbizalmát és a kettőnk kapcsolatát. Játékos módszerek lopkodás, csalás, hazudozás esetére • Ha a gyerek csal a játékokban vagy kedve szerint változtatgatja a szabályokat: hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok • Jelképes játék/nonszenszjáték a hazugság vagy lopás témáját feldolgozó szerepjáték keretében, a viselkedés eltúlzásával, groteszkbe fordításával • Kooperatív játékok és tevékenységek
9. fejeit A házi feladat A HÁZI FELADAT SOK családban jelentős stressz és feszült- ség forrása. Számos kutatás bizonyítja, hogy leckére valójában nincs szükség, és a túl sok házi feladat inkább káros, mint hasznos, miközben megfosztja a gyereket az értékes szabadjátékra fordít- ható időtől. Sajnos a legtöbb iskola ennek ellenére továbbra is ra- gaszkodik a házi feladathoz. Sok gyerek unalmasnak és kellemetlennek találja a leckeírást, és sok szülő kötelességének érzi, hogy szigorú szabályokkal szo- rítsa rá őket arra. Ez könnyen egyfajta ördögi kört eredményezhet, amelyben a gyerek egyre jobban ellenáll, amitől a szülők egyre in- kább autoriter módon viselkednek. Ez a hatalmi harc kölcsönösen sok haragot és frusztrációt szül. A szülőnek nem az a feladata, hogy rászorítsa a gyereket a lec- keírásra, hanem hogy segítse és támogassa benne. Ha nem annyira diktátornak, mint inkább facilitátornak tekintjük magunkat, va- lószínűleg sokkal simábban fognak menni a dolgok. Van három különösen gyakori hiba, amelyek nagyon sok konfliktust idézhet- nek elő a leckeírás körül: ha a szülő azt várja el, hogy a gyerek rög- tön az iskolából hazaérve nekiüljön a leckének; ha azt várja el, hogy egyedül csinálja meg a leckét; és ha túlságosan komolyan veszi a leckeírás kérdését.
130 Gyógyító és kapcsolódó játékok Egy iskolában eltöltött nap és esetleg még egy edzés vagy kü- lönóra után hazaérve, a gyereknek arra van szüksége, hogy pihen- jen, játsszon, és kiadja magából a nap során felgyülemlett feszült- séget. Ha ezt lehetővé tesszük számára, utána sokkal könnyebben tud a leckéjére koncentrálni. A legtöbb gyerek nem szeret egyedül leckét írni. Azt javasolom, hogy mindig ajánljuk fel a segítségünket, de tartsuk szem előtt, hogy a gyerek ilyenkor általában nem arra vágyik, hogy kéretlenül tanítsuk őt. Tehát csak akkor adjunk a leckére vonatkozóan infor- mációt, amikor kérdez, és csak akkor javítsuk ki a hibáit, ha erre engedélyt ad. Minden bizonnyal többet profitál az általunk átadott ismeretekből, ha az általa feltett kérdéseket válaszoljuk meg, mint ha kéretlenül kiselőadást tartunk neki. A leckeírásnak nem feltétlenül kell valami komoly dolognak lennie. Ne feledjük, hogy a gyerekek játékon keresztül tanulnak a legjobban. Ha úgy vesszük, hogy a lecke egy kitűnő alkalom a já- tékra és a kapcsolódásra, mindketten élvezni fogjuk, a gyerek pedig gyorsabban és hatékonyabban fog tanulni. Vannak szülők, akik attól tartanak, hogy ha játékosan viszo- nyulnak a leckeíráshoz, azzal valamiképpen „elkényeztetik” a gye- reküket. Úgy gondolják, a gyereknek jót tesz, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amiket nem akar (mint például a hosszú és fárasztó leckeírás), mert ettől lesz később sikeres az életben, és így alakul ki benne a munkához elengedhetetlen kötelességtudat. Ez a fel- tételezés azonban nem helytálló. A kemény, de élvezetmentes munka nem építi a gyerek jellemét, és nem vezet értelmes tanu- láshoz vagy jó szokások kialakulásához. Sokkal inkább vezethet olyan érzésekhez, amelyek hátráltatják a tanulási folyamatot, mint például az ellenállás, a harag, a frusztráció vagy az unalom. Rá- adásul, ha kényszerítjük a gyereket a leckeírásra, az rombolja a kö- zöttünk lévő kapcsolatot.
Fegyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségévéi / >' / A gyerekek születésüktől fogva rendkívül erősen moii\ali.ik arra, hogy fejlesszék mindazokat a készségeiket, amelyekre a/ elei ben szükségük lesz. Ha például a járás és a beszéd tanulása unal más és kellemetlen folyamat lenne, a gyerekek nem sajátítanak cl ezeket a készségeket ilyen könnyen és spontánul. Ezek nem kony nyen megtanulható dolgok, a gyerekek mégis szemlátomást nagy élvezetet találnak a tanulásukban. Előfordul, hogy a tanulási f< > lyamat során frusztrációt élnek meg, de ilyenkor is kitartóan foly - tatják a gyakorlást, pedig az égvilágon senki nem kényszeríti őket erre. Ennek oka az, hogy a járás és a beszéd megtanulásának fo- lyamata rendkívül élvezetes a gyerekek számára, illetve óriási mo- tivációt éreznek, hogy ezzel foglalkozzanak, pedig nincs semmiféle külső kontroll, nem kapnak érte jutalmat vagy büntetést. Az emberek, legyenek bármilyen életkorúak, akkor tanulnak a legkönnyebben, ha a saját érdeklődésüket követhetik. Ha egy gye- reket érdekelnek a dinoszauruszok, a várak, a kövek vagy a titkos kódok, akkor minden bizonnyal lelkesen fogja forgatni az adott témáról szóló könyveket. Valószínűleg szívesen foglalkozik majd olyan tevékenységekkel is, mint a témához kapcsolódó gyűjtő- munka, alkotás vagy építés. Noha ezeket a tevékenységeket játék- nak tekintjük, közben egy egész csomó ismeretet is elsajátít az ős- korról, vagy a középkorról, vagy a geológiáról, méghozzá erőfe- szítés nélkül, élvezetes módon. A gyerekekben gyakran azért van ellenállás a házi feladattal szemben, mert nem ők maguk választották, hogy azzal az adott dologgal foglalkozzanak az adott módon és időben. Azzal segít - hetünk nekik a legjobban, ha megtaláljuk a módját, hogy élvc/e tessé tegyük a leckeírást, és össze tudjuk kapcsolni a leckét a saj.H érdeklődési körükkel, nem pedig azzal, ha szigorúan rákciiys/e rítjük őket a dologra.
132 Gyógyító és kapcsolódó játékok Ha például a gyerek nehezen szánja rá magát, hogy elolvasson egy kötelező olvasmányt, felváltva felolvashatunk a könyvből, minél jobban átélve az egyes szerepeket, vagy spekulálhatunk kö- zösen arról, hogyan végződik majd a történet. Miután a végére ér- tünk, közösen eljátszhatjuk a kedvenc jeleneteinket, akár jelme- zekkel és megfelelő kellékekkel is, vagy kigondolhatunk különféle alternatív befejezéseket. A mateklecke esetében mindig hasznos, ha konkrét anyagokkal és életszerű példákkal dolgozunk. A gyerekek így sokkal jobban élvezik a tanulást, és a matematikai fogalmakat is könnyebben megértik. Ha például a gyerek elakad egy számolásos feladattal, próbáljuk számára ismerős és érdekes tárgyakkal demonstrálni a számítást, például dínókkal, játék autókkal vagy sütikkel. Ha lehet, adjuk is a kezébe azokat a konkrét tárgyakat, amelyekről szó van, és igyekezzünk egy kis történetet vagy játékot építeni a feladat köré, mint az alábbi példában, amelyet egy apukától hal- lottam: A tizenkét éves lányomnak segítettem megoldani egy matekfel- adatot, amelyben aránypárok szerepeltek. A példában a zongora fekete és fehér billentyűinek arányát kellett megadni. Neki ez ne- hezére esett, mert nem érdekli a zongorázás, és maga az arányok fogalma sem volt teljesen világos számára. Ahogy azonban kita- láltam egy helyzetet, amelyben ő meg az öccse életkoruknak meg- felelő arányban kapnak sitiiket, azonnal megértette. Az én pél- dámban először mindegyikük annyi sutit kapna, ahány éves, vagyis ő tizenkettőt, az öccse pedig nyolcat. Aztán megkérdeztem, hogy ha negyven sutit kellene ugyanilyen logika szerint elosztani kettőjük között, akkor melyiküknek mennyi járna. Azonnal ki- számolta, hogy ő huszonnégyet kapna, az öccse meg csak tizen- hatot! Mondanom sem kell, borzasztóan tetszett neki az a gon-
Fegyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 133 dolat, hogy az életkorának megfelelő arányban neki több süti járna, mint az becsének. Még ha nem is mozgunk olyan otthonosan a matematika világá- ban, mint a példában szereplő apuka, bizonyosan képesek vagyunk vidámabbá és játékosabbá tenni a gyerek matekleckéjét — miköz- ben esetleg mi magunk is jobban megértjük a matekot. Az alábbi példában egy anyuka meséli el, hogyan tette nonszensz] áték se- gítségével élvezetesebbé a lánya nyelvtan házifeladatát. A lányom, Vanessa kilencéves korában egyszer azt a feladatot kapta, hogy karikázza be a jelzős szerkezeteket egy sor mondat bán. Az első mondat így szólt:„Az asztal közepére tettem a piros borítójú könyvet.”Amikor megpróbáltam neki elmagyarázni, mik is azok a jelzős szerkezetek, amelyekre afeladatban figyelni kell, egyre türelmetlenebb lett. Végülfelpattant a konyhaasztaltól, és átment a nappaliba, a kanapéra duzzogni. A feladat leírásá- ban az szerepelt, hogy a mondatok az adott szószerkezetek nélkül is értelmesek és helyesek maradnak — ez adta az ötletet az alábbi játékhoz. Odaültem mellé a kanapéra, és felolvastam neki a mon- datot különféle részek kihagyásával, ami persze mindenféle vicces változatokat eredményezett, és ezen Vanessa jót nevetett. Néhány verziót követően felolvastam, hogy ,Az asztal közepére tettem a könyvet”, Vanessapedig azonnalfelismerte, hogy ez így végre he- lyes és értelmes, és ebből meg is értette a feladat lényegét. Azonnal felugrott a kanapéról, visszament az asztalhoz, és mosolyogva, könnyedén megírta a feladat hátralévő részét. Amikor a gyereknek tényeket vagy definíciókat kell bemagolnia, bátorítsuk, hogy hagyatkozzon a domináns tanulási stílusára. Ha egy gyerek vizuális típus, neki az fog segíteni, ha lerajzolhatja vagy
134 Gyógyító és kapcsolódó játékok elképzelheti a tényeket valamiféle képi kompozícióban elhelyezve. Fia ügyesen tudja szervezni és rendezni az információt, javasoljuk neki, hogy alkosson listákat, kártyákat vagy összefoglaló diagra- mokat a tananyaghoz. Ha a társas interakciók a leginkább moti- válok a számára, alkossunk egymásnak egy kvízt a megtanulandó adatokkal. Ha mozgásos típus, akkor kézzelfogható és mozgással járó tevékenységeken keresztül tanul a legjobban, ezért segíthet neki, ha mondjuk, térbeli alkotás vagy szerepjáték keretében dol- gozhatja föl a tanultakat. Ha a zene és a ritmus az erőssége, segít- sünk neki, hogy egy mondókába vagy dalocskába foglalja az ada- tokat. Az alábbi két példában két különböző tanulási stílushoz illesz- kedő ötlet szerepel: Julié a kilencéves lányának és az ő barátnőjének segített megta- nulni a négyzetszámokat (4, 9,16,25). Mivel a lányok nagyon szerettek tornázni, azt javasolta nekik, mindegyik számot alkos- sák meg a saját testükből — a tizenhatosnál például egyikük tel- jesen egyenes tartásban lefeküdt apadióra, a másikuk pedig hatos formájúra gömbölyödött. Mindketten nagyon élvezték ezt a já- tékot, és gond nélkül meg is jegyezték belőle a négyzetszámokat. A tizenegy éves Sally sehogy se tudta megjegyezni az egyes ame- rikai államok fővárosait. Mivel nagyon muzikális és kreatív kis- lány volt, végül írt magának egy dalt, amelybe belefoglalta az ötven állam és főváros neveit. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok elsősorban azoknál a gyerekeknél lehetnek hatékonyak, akikben sok frusztráció gyü- lemlett fel egy konkrét nehéz házi feladat kapcsán. Játszhatjuk pél- dául azt, hogy egy plüssmackó a diák, aki nem érti a feladatot,
Fegyelmezésiproblémák megoldása játékok segítségével 135 fejjel lefelé tartja a tankönyvet, folyton elfelejti a helyes választ, buta hibákat ejt, és közben folyamatosan hisztizik, panaszkodik és duzzog, amiért leckét kell írnia. Ezt a szerepet éljátszhatjük mi magunk is. A cél, hogy a gyerek minél többet nevessen, ezáltal minél inkább kiadja magából a feszültséget. Ne lepődjünk meg, ha egy ilyen játék után a korábban hisztis gyerek maga is köny- nyebbnek fogja találni a feladatot, és gond nélkül meg is oldja azt. De hasznos lehet az ilyen típusú játék akkor is, ha a gyerek szá- mára az jelent gondot, hogy a feladatra koncentráljon, és az ebből adódó stressztől kell megszabadulnia. Az alábbi példát egy anyu- kától hallottam: Amikor a fiam, Tominy nyolcéves volt, a leckeírás alatt gyakran undokul és kedvetlenül viselkedett. Ilyenkor leültünk az ágyra, ő magához szorított egy párnát, nekem pedig egy percem volt rá, hogy megpróbáljam elvenni tőle. Egészen meglepett, milyen sok erőre volt szükség ehhez! Hatalmasakat kuncogott, amikor nagy nehezen sikerült elvennem tőle a párnát, amit az utolsó pilla- natban mindig újra visszaszer zett, és onnantólmég szorosabban fogta. Mindig nagyon örült, amikor gyengének teltettem magam, és hagytam, hogy ő győzzön. A játék segített neki kiadni magából a leckével kapcsolatos negatív érzéseit és az extra energiákat. Utána általában nem jelentett számára gondot, hogy afeladatra koncentráljon. Tommy most tizenegy éves, de néha még ma is játsszuk ezt — csak éppen már nem kell gyengeséget tettetnem, mert kettőnk közül ö az erősebb. Mindig megver, és ezt nagyon élvezi! Előfordul, hogy a gyerek már annyira frusztrált a leckeírástól, hogy sírva fakad. Ez valószínűleg nem a megfelelő pillanat arra, hogy valamilyen játékot kezdeményezzünk. Inkább az használ, ha
136 Gyógyító és kapcsolódó játékok kivárjuk, amíg az érzelmek maguktól lecsillapodnak, miközben együttérzésünkről és támogatásunkról biztosítjuk őt. Nagyon is könnyen előfordulhat, hogy meglepetésünkre egy kiadós hiszti után már minden további noszogatás és segítség nélkül megírja a leckéjét. Ha még ekkor is nehéznek találja a feladatot, lehet, hogy már készen áll valamilyen játékosabb tevékenységre vagy más, ak- tívabb segítség elfogadására. Azt javaslom, ugyanezeket az elveket tartsuk szem előtt akkor is, ha a gyerek zenetanulásáról és gyakorlásáról van szó. Nem a szülő feladata, hogy rászorítsa a gyereket a gyakorlásra. Ha való- ban meg akar tanulni egy adott hangszeren játszani, akkor magától is gyakorolni fog, mert élvezetet jelent megtapasztalnia, hogy egyre ügyesebb. Az persze igaz, hogy amikor és amennyit a gye- rekek ilyen módon a saját kedvükre gyakorolnak, az nem feltétle- nül esik egybe a zenetanáruk által célszerűnek tartott gyakorlási renddel. Sok gyerek magától úgy tanul a legkönnyebben, hogy né- hány napos intenzív tanulási-gyakorlási időszakok között több- napos vagy akár többhetes „üres” időszakokat hagy, amikor egyál- talán nem foglalkozik az adott dologgal. Hatékonyan segíthetjük a zenetanulását azzal, ha hallgatjuk, amikor gyakorol, sőt, ha tudjuk, mi magunk is kísérjük valamilyen hangszeren. Lehetőleg ne a „gyakorlás”, hanem a „játék” szót hasz- náljuk erre a tevékenységre. Motiváló az is, ha a gyerek lát minket a saját örömünkre zenélni — ilyenkor magától is igyekezni fog utá- nozni bennünket. A zenélésnek éppúgy az élvezet az elsődleges célja, mint a játéknak. Bátorítsuk a gyereket, hogy játsszon szaba- don a hangszerrel, csaljon elő belőle mindenféle hangokat, alkos- son saját dallamokat. Ezeket akár rögzíthetjük vagy le is jegyez- hetjük. Ne feledjük, hogy a kreativitás alapja a játék. Hét-nyolc éves korukig a gyerekekben nincs igény valaminek a szisztematikus elsajátítására, ezért egy ennél kisebb gyerektől
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segít sigrue! / f nem lehet elvárni, hogy egy szigorú és rendszeres gyakorlási r<n< I hez igazodjon — vagy egyáltalán megértse ennek a fogalmai A spontán, játékos hozzáállás éppen ezért sokkal cclravc/ciobh kisebb gyerekek esetében. Ahogy a gyerekek elérik a hét nyoli éves kort, esetleg minket is meglepnek azzal, hogy minden külső noszogatás nélkül is módszeresebben kezdenek gyakorolni. Tálán még azt is örömmel veszik, ha számon tarthatják, mikor mennyi I gyakoroltak, és hány darabot tudnak már eljátszani. Ha egy gyerek egyáltalán nem mutat lelkesedést egy adott hangszer iránt, és hiába igyekszünk bármilyen módon örömöt csempészni a dologba, akkor ne erőltessük. Ilyen körülmények kö- zött úgysem fog igazán jól haladni, és ő is, mi is csak egyre fruszt ráltabbak leszünk. Lehet, hogy érdemesebb egy másik hangszerrel, vagy zenetanulás helyett egy másik tevékenységgel próbálkozni. Az is lehet, hogy ha hagyjuk, hogy egy ideig ne foglalkozzon az adott hangszerrel, utána magától fogja újrakezdeni. Ne feledjük, hogy gyerekeink előtt még ott áll az egész élet, hogy zenélni ta- nuljanak. John Holt, a világhírű pedagógus negyvenévesen kezdett el csellózni, és olyan szintre jutott, hogy vonósnégyesekben ját- szott. Megjegyzés: A 3. részben bővebben is olvashatunk arról, hogyan segíthetünk a gyereknek megküzdeni az iskolai stresszel, és felké szülni az olyan konkrét stresszes eseményekre, mint a vizsgák és fellépések.
138 Gyógyító és kapcsolódó játékok Játékos módszerek a leckeírás megkönnyítésére • Szabad játék közösen a gyerekkel, miután hazaért az iskolából • A házi feladat vidámabbá tétele, összekapcsolása a gyerek mindennapi tapasztalataival • Nonszenszjáték: a feladatok groteszk kiforgatása • Koncentrálási nehézségek, erős frusztráció esetén hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok
10. fejezet Ideje lefeküdni A LEFEKVÉSSEL KAPCSOLATOS konfliktusok sok család életét teszik stresszessé. Ezeknek a problémáknak az egyik gyakori oka az, hogy a gyerekeket olyan félelmek, szorongások gyötrik, amelyek miatt nem mernek egyedül aludni. Vagyis ezek a gyere- kek nem a lefekvéssel kapcsolatban tanúsítanak ellenállást, hanem a szüleiktől való elválással, a szeparációval kapcsolatban. Ne fe- ledjük, hogy az ember is emlős, márpedig a szárazföldi emlősök kicsinyei a testmeleg, a táplálkozás és a védelem érdekében jó ideig az anyjuk testi közelségében, vele összebújva alszanak. Lehet, hogy a gyerekek genetikailag arra vannak programozva, hogy ellenáll- janak, ha elalváshoz el akarják választani őket az anyjuktól. Vannak szülők, akiknek az a tapasztalatuk, hogy az együttalvás elejét veszi a lefekvés körüli konfliktusok jó részének. A hagyo- mányos kultúrákban elterjedt gyakorlat, hogy a gyerekek a szü lökkel együtt alszanak, és ez a trend elteijedőben van Európa és Észak-Amerika iparosodott államaiban is. Az együttalvás jelent hét egy ágyban alvást, de azt is, hogy a gyereknek külön ágya van a szülei hálószobájában. Más szülők úgy elégítik ki a gyerek kő zelség iránti igényét, hogy bár a gyereknek van külön szobája, de vele maradnak egészen addig, amíg el nem alszik.
140 Gyógyító és kapcsolódó játékok A lefekvéssel kapcsolatos félelmek eredhetnek valamilyen konkrét traumából is. Ha erről van szó, mindenképpen engedjük a gyereknek, hogy velünk aludjon, de emellett a jelképes játékok is segíthetnek a trauma feldolgozásában. íme, egy példa az egyik kliensemtől: A hároméves Fiona akkor kezdett félni a lefekvéstől, amikor a család arra ért haza a nyaralásból, hogy betörők jártak a laká- sukban. Egészen addig a saját szobájában aludt. A szülőket is nagyon megrázta a betörés, és gyanították, hogy a saját szoron- gásuk ragadhatott át Fionára is. Azt javasoltam nekik, hogy aludjanak mindannyian egy szobában mindaddig, amíg min- denkifélelme le nem csillapodik. A másik javaslatom az volt, hogy babák vagy plüssök segítségével játsszanak el egy családot, de sze- repeljen a történetben egy tolvaj vagy rabló is. A történet m letét Fiona határozza meg, és lehetőleg legyen minél viccesebb. A kis- lány szorongása fokozatosan alábbhagyott. A lefekvéssel kapcsolatos félelmek másik gyakori oka a gyerekek fantáziája. Ezek a félelmek három- és nyolcéves kor között a leg- gyakoribbak, és jelképes játékokkal igen jól fel lehet őket dolgozni, ahogyan én is tettem a lányom esetében: Négyéves korában Sarah a fejébe vette, hogy egy krokodil lapul az ágya alatt, és ettől annyira félt, hogy még akkor sem tudott el- aludni, ha én is ott voltam vele a szobában. Kitaláltam egy já- tékot, amelyben egy krokodilbébi szerepelt, akit meg kell védeni, mertfél a vadállatoktól. A kiskrokodil szerepét én játszottam, egy kesztyűbáb segítségével. Valahányszor Sarah szóba hozta az ágy alatti krokodillal kapcsolatos félelmét, mindig eljátszottam neki
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségével Hl a kiskrokodilt, amin ő nagyokat nevetett, és utána mai el tudott aludni. Ez a játékos tevékenység segített abban, hogy Sarah lekü/dje a l< fekvéssel kapcsolatos félelmeit, kiadja magából az ezzel kapcsol;, tos feszültséget, és kapcsolódjon hozzám, érezze a támogatásomat egy olyan helyzetben, amikor különösen szüksége volt a segítségre. A napközben felhalmozódott stressz szintén hozzájárulhat a lefekvés körüli problémákhoz, hiszen ha valaki szomorú vagy dühös valami miatt, akkor nem fog tudni egykönnyen elaludni. Ez a gyerekeknél sincs másként. Az egyik leghasznosabb dolog, amivel este segíthetünk a gyereknek megnyugodni, ha egyszerűen végighallgatjuk őt. Lehet, hogy szívesen elmeséli, mi zaklatta fel a nap során. Talán valaki megbántotta az iskolában vagy valami lyen ijesztő élménvben volt része. E köré felépíthetünk egy kis szertartást is, amelynek során mindig végignézzük, mi történt aznap, ami haragot, ijedtséget, szomorúságot és örömöt okozott neki. A gyerekeknek néha jót tesz, ha kisírhatják magukat, mielőtt elalszanak, mert ez segít nekik ellazulni. Ela szükséges, ehhez meg is keresik maguknak a megfelelő ürügyet, például azt, hogy mo sásban van a kedvenc pizsamájuk. Ela ilyenkor nyugodtan elfo- gadjuk, hogy a gyerek a gyógyhatású síráson keresztül szabadul meg a felgyülemlett stressztől és feszültségtől, és nem ijedünk meg attól, hogy teli torokból bömböl, utána minden bizonnyal gyor sabban és könnyebben elalszik, mint ha vigasztalással, figyeleméi tereléssel igyekszünk a sírásnak gátat szabni. Van, amikor a gyereknek jót tesz, ha aktívabb játékban is részi vesz elalvás előtt. Ezt én csak akkor javaslom, ha a gyerek mai eleve fel van pörögve, hiszen az ilyen tevékenységek emeli kapui
142 Gyógyító és kapcsolódó játékok zusszámot, ami önmagában nehezítheti aztán az elalvást. Ha vi- szont a gyerek már eleve teljes fordulatszámon pörög, egy jó kis hatalmi helyzetet visszájára fordító párnacsata elég lehet ahhoz, hogy megszabaduljon a fölös energiáitól és a stressztől. Utána aztán sor kerülhet nyugodtabb és megnyugtatóbb elalvás előtti te- vékenységekre is. Ha a gyerek már a lefekvés előkészületeibe sem hajlandó bele- kezdeni, néhány percnyi nonszenszjáték segíthet túllendülni ezen. Hagyjuk, hogy kifordítva vegye fel a pizsamáját, és küldjük el megsikálni a lábujjait a fogai helyett. Az ebből fakadó nevetés jó stresszoldó, és fokozza a gyerek együttműködési készségét. Különféle egyéb játékok is segíthetnek abban, hogy a gyerek el- alvás előtt biztonságban érezze magát. Minden olyasmi, ami testi kontaktussal jár, például a hátdörgölés vagy a talpmasszírozás, de ha egy gyereknek nagyon stresszes napja volt, a regressziós át ékok kifejezetten ajánlhatók, legyen szó kukucsolósról, ringatásról vagy kerekecske-dombocskáról. Ne higgyük, hogy az altatódalok csak a legkisebbeknek valók. Minden kultúrának számos altatódala van - azokat énekeljük, amelyeket mi is és a gyerekek is a legjobban szeretünk. Ha nem ismerünk altatódalokat, énekeljünk bármit, amit ismerünk, és ha a gyereknek kedve van hozzá, énekeljünk közösen. A meseolvasás az egyik legjobb esti rituálé. Mindenképpen olyan mesét válasszunk, amelyben nincsenek ijesztő részek. Még jobb, ha lámpaoltás után, fejből mesélünk egy jól ismert történetet, vagy közösen alkotunk meg egy újat. I la tartós problémákat tapasztalunk a lefekvés körül, érdemes közösen megbeszélni a kérdést, és mindenki számára elfogadható megoldást keresni. Ha a gyerek azt szeretné, hogy maradjunk ott vele, amíg el nem alszik, nincs semmi hátránya, ha ebbe beleegye- zünk, akár hosszú éveken át. Lehet, hogy egy gyerek azt kéri, hadd
Fegyelmezési problémák megoldása játékok segítségei cl 1/1 olvashasson még az ágyban, de adott időben menjünk be I10//.1 lámpát oltani és puszit adni. De az is előfordulhat, hogy égj n.i gyobb gyereknek már éppen az ellen van kifogása, hogy mi s/.il> juk meg a lámpaoltás idejét, és azt akarja, hogy megbízzunk a saj.ii ítéletében ezen a téren. Valamikor hat- és tizenkét éves kor kő/öt 1 a gyerekek megtanulnak maguk felelősséget vállalni az elalvasuk időpontjáért. Bármilyen megoldást is válasszunk, mindenképpen maradjunk nyitottak az újabb javaslatokra, mert lehet, hogy az adott gyereknek pár hónapig egy bizonyosfajta lefekvési szertartás esik jól, de aztán egy másik. Összefoglalva, a sikeres lefekvés titka, hogy kielégüljön a gyerek közelség- és biztonságérzet iránti igénye, illetve legyen lehetősége megszabadulni a stressztől és a szorongástól, akár beszélgetésen, akár síráson, akár nevetésen keresztül, továbbá hagyjuk, hogy el- kezdjen önállósodni a lefekvési idő kialakítása terén. Játékos tevékenységek lefekvéshez • A lefekvéshez kötődő félelmek feldolgozása jelképes játékon keresztül • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok, de az aktívabb hancúrozás csak akkor javasolt, ha a gyerek eleve fel van pörögve • Nonszenszjáték, bolondozás • Testi kontaktuson alapuló tevékenységek (hátdörgölés, masszírozás) • Regresszív játékok • Altatódalok • Mesemondás könyvből vagy fejből

Harmadik rész Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken kapcsolódó és gyógyító játékok segítségével? A GYERMEK PROBLÉMÁS viselkedésének hátterében gyak- ran stressz vagy feldolgozatlan trauma áll. A büntetésmentes fe- gyelmezésnek éppen ezért fontos összetevője, hogy segítsünk neki megküzdeni a stresszel és feldolgozni a traumákat. Ebben a rész- ben különböző konkrét stresszhelyzeteket és traumákat veszünk sorra, amelyek mind kiválthatnak problémás viselkedést, ha a gye- reknek nem sikerül feldolgoznia őket. A játékos tevékenységek azonban segítenek kiadni magából a stresszt és visszanyernie ér- zelmi egyensúlyát. Fontos szem előtt tartanunk, hogy gyermekünk érzelmi prob- lémáiért nem feltétlenül mi vagyunk a felelősek. Az élet gyakran stresszes, és a gyerekeknek számos nehézséggel kell szembesül- niük, amíg felnőnek, legyenek bár mégoly szerető és kiegyensú- lyozott szüleik. Ne feledjük azt sem, hogy maga a születés vagy az élet első pár hónapjában végzett orvosi beavatkozások is jelent- hetnek komoly traumát. Ráadásul azok a gyerekek, akik valamivel fejletlenebbek vagy egyszerűen csak érzékenyebbek kortársaiknál, könnyebben frusztrálódnak, ami szintén vezethet zavaró viselke-
146 Gyógyító és kapcsolódó játékok désmódok megjelenéséhez. Am akár nekünk magunknak is sze- repünk van gyermekünk nehézségeinek kialakulásában, akár nincs, mindenképpen hozzájárulhatunk a megoldáshoz azzal, ha segí- tünk neki megküzdeni az élet kihívásaival.
1. fejezet Születési traumák EGY GYEREK ÉLETÉBEN gyakran maga a születés jelenti az első komoly traumát. Ez elsőre talán hihetetlennek tűnik, de van rá tudományos bizonyíték, hogy kettő és négyéves kor között sok gyerek vissza tud emlékezni arra, milyen volt megszületni, il - letve milyen rémületet és tehetetlenségérzést élt át a születés során. A szülés és a születés nem feltétlenül traumatikus élmény, de sajnos nagyon sok esetben azzá válik, úgy a csecsemő, mint az anya számára. Potenciálisan traumatizáló hatású a koraszülés, a nagyon elhúzódó vajúdás, a burokrepesztés, az oxigénhiányos állapot, vagy ha a köldökzsinór rácsavarodik a baba nyakára. Hasonló hatásuk lehet az olyan külső beavatkozásoknak is, mint a vákuum haszná lata, az anyától való indokolatlan elválasztás, vagy az, ha a környe- zet durván bánik az újszülöttel. A császármetszés is lehet trauma tizáló hatású, kiváltképp akkor, ha váratlanul, orvosi vészhelyzet miatt kerül rá sor. A kutatások azt mutatják, hogy a traumatikus módon született csecsemők többet sírnak, mint azok, akiknek simább születés jn tott. Olyannyira, hogy azok a babák, akiknek a születése különösen problémás volt, hajlamosak még hónapokig naponta visszatci<> sí rási rohamokkal küzdeni. Ez a sírás maga is lehet a traumából való felépülésre tett spontán kísérlet.
148 Gyógyító és kapcsolódó játékok A születési trauma miatt sokat síró csecsemők esetében a játé- kos tevékenységek még valószínűleg nem célravezetők. Ha az a tapasztalatunk, hogy a kisbabánk nagyon sokat sír (miután min- den testi igényt és orvosi problémát kizártunk a lehetséges okok közül!), feltételezhetjük: arról van szó, hogy egyszerűen a sírás az, amire szüksége van. Ahelyett, hogy megpróbálnánk ilyenkor elte- relni a figyelmét, próbáljuk ki, milyen, ha csak a karunkban tartva vigasztalgatjuk, de nem azzal a céllal, hogy mielőbb abbahagyja a sírást, hanem hogy támogassuk, amíg a gyógyító könnyeknek kö- szönhetően megszabadul a benne munkáló feszültség egy részétől. A születési traumán átesett gyerekek gyakran idősebb korukban is mutatnak stresszes tüneteket, mint amilyen például a megma- gyarázhatatlan félelem, a gyakori éjszakai felébredés vagy az ag- resszív, nehezen kezelhető viselkedés. Ha a szülés során a magzat elakadt a szülőcsatornában, az kisgyerekkorban azzal járh. t, hogy fél mindenféle alagúttól, vagy nem akarja hagyni, hogy a fején át adjanak rá egy ruhadarabot. I la a baba vajúdás során belegabalyo- dott a köldökzsinórba, kisgyerek korában esetleg vadul ellenáll, ha be akarjuk szíjazni az autós gyerekülésbe. Ezek a tünetek inkább akkor szoktak jelentkezni, ha az adott gyereknek kisbaba korában nem volt alkalma szabadon, a szülő karjában kisírnia magából a traumát. Két év körüli kisgyereknél az jelent segítséget a születési trau- mák feldolgozásában, ha továbbra is elismeijük a sírás iránti igé- nyét (beleértve a hisztit is!). Amikor éppen nem sír, ennyi idősen már van tere a játékos megközelítésnek is. Különösen hatásos az a fajta jelképes játék, amelynek keretében a konkrét traumatizáló élményeket dolgozhatja fel, úgynevezett születésszimuláció kere- tében. Az alábbi példa egy kliensemtől származik, aki a császár- metszés traumatikus élményén dolgozott születésszimulációs játék keretében a kislányával.
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken.. / /'' Jenny anyukájánál tízórányi aktív vajúdást és többórás eteti ménytelen kitolást követően sürgős császármetszést kellett végié hajtani. Jenny élete első hónapjaiban különösen sokat sírt, amit anyukája általában igyekezett ringatással, vigasztalással mielőbb leállítani, mert nem tudott arról, hogy a sírásnak terápiás halasa is lehet. Tizenöt hónapos korára Jenny számos stresszes tünetet kezdett mutatni: nehezen aludt el esténként, rendszeresen feléb- redt éjszaka és időnként megütötte az anyukáját. Javaslatomat követően az anyuka kétféle szimulációs játékot kezdett el rend- szer esen játszani a kislányával. Az elsőben beterítette Jennyt egy halom párnával, és megkérdezte: „Hol van Jenny?” Jenny erre kiemelkedett a párnák közül, mire az anyukája tettetett megle- petéssel felkiáltott: „Hát itt vagy!” A második játékban az anyuka a kanapén ült, Jenny pedig megállt előtte úgy, hogy anyja a két térde közé szoríthassa. „Na, ki tudsz szabadulni?”, kérdezte ilyen- kor. Egy kicsit mindig engedte erőlködni, mielőtt gyengített a szo- rításon, és Jenny kiszabadulhatott. Ilyenkor az anyuka látszólag meglepetten felkiáltott: „Kiszabadultál!” Mindkét játéknak az volt a célja, hogy Jenny nagyokat nevessen közben, és minden al- kalommal annyiszor ismételték, ahányszor csak Jenny akarta. Miután elkezdték rendszeresen játszani ezt a kétjátékot, Jenny alvása javult, agresszív viselkedése alábbhagyott. Az első játékban a Jenny által kezdeményezett cselevés (kitörés a párnák alól) segített feldolgozni a kislánynak a császármetszés tra urnáját, míg a második játék forgatókönyve — amikor némi aktív küzdelem után végre kiszabadult a fogságból — modellezte a va júdás alatti elakadás frusztráló és félelmetes helyzetét, majd annak megoldódását. A következő példa szintén a császármetszés szimulációjául szol gáló játék egyik példája:
150 Gyógyító és kapcsolódó játékok A fiam előre nem tervezett módon császármetszésseljött a vi- lágra. Másfél éves korában egy gyerekszobái sátor és pár szék se- gítségével építettem neki egy barlangot, amelyből egy járaton át lehetett kijutni. Nagyon szeretett bebújni az ő kis barlangjába, de eleinte nem volt hajlandó máshogyan előjönni belőle, csak úgy, hogy valamelyik oldalán rontott ki. Idővel aztán elkezdte a já- ratot használni helyette. Amikor a gyerekek nevetnek az ilyen típusú játékok közben, az annak a jele, hogy feloldódik bennük a felhalmozódott feszültség, félelem és frusztráció. Traumát okozhat az is, ha a csecsemőt születése után azonnal hosszabb időre elválasztják az anyától. Az alábbi tanácsadási al- kalom során egy anyuka újrajátszottá négyéves kislányával ezt a szülés utáni nehéz időszakot. Közben el is mesélte neki az esemé- nyeket, beleértve azt is, hogy elválasztották őket egymástól. Az. anyuka elmondta: a szülés után hosszú órákra elválasztották tőle kislányát, Emilyt, ami mindkettőjük számára traumatikus élmény volt. Arra biztattam, hogy két játék baba segítségével játszsza el Emily születésének történetét. Miután a csecsemő „megszületett”, az anyuka jó messze odébb tette az önmagát szimbolizáló babától, és azt mondta: „Az anyuka szomorú, mert elvették tőle a kisbabáját, és a kisbaba is szomorú."Aztán ezt ösz- szekötötte a saját közös élményükkel: „Én is nagyon szomorú és dühös voltam, amikor a kórházban elvettek tőlem. "Emily nagy érdeklődéssel figyelte az előadást, majd lelkesen be is kapcsolódott. Többször is újrajátszották a jelenetet, de idővel megváltoztatták a befejezést, és az anyuka boldogan magához szorította a kisba- báját. Emily szerette volna maga játszani a kisbaba szerepét, úgyhogy azt javasoltam, hogy az anyukája bugyolálja be egy ta-
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken.. .' / karóba, és itassa meg vízzel egy cumiswvegböl. Emily csak uy y ragyogott a boldogságtól, ahogy kisbaba módra belebámult az. anyukája sz£mébe. Pzl előző példához hasonló regressziós játék különösen hasznos lehet azoknak a gyerekeknek, akiket megfosztottak a születés utáni első percek és órák azonnali kötődési élményétől. Ha valakinek emellett még inkubátorba is kellett kerülnie, az külön súlyosbít hatja ezt a traumát. Az alábbi példában egy anyuka a születésszi mulációs játék és a szeparációs játék kombinációját használta, hogy segítsen a kislányának feldolgozni az inkubátor élményét. Eebbie tizenkét hónapos kora körül rendszeresen felébredt éjsza- kánként, és utána egy-két órán át nem tudott 'visszaaludni. Három héttel korábban született a vártnál, epidurális érzéstele- nítéssel. Pár nappal a születése után két napra inkubátorba került, fénykezelésre. Amikor az anyukája felkeresett, azt javasoltam, hogy a lefekvésnél és az éjszakai ébredéseknél egyaránt próbálják ki az ölben sírás módszert, napközben pedig alakítsanak ki egy születésszimulációs játékot, amelyben egy nagy kartondoboz kapja az inkubátor szerepét. Az anyuka arra bátorította Debbie-t, hogy másszon ki-be a dobozba, amikor pedig bent volt, kukucsolóst és más, nevetést keltő szeparációs játékokat játszottak. Mindezek hatására Debbie hamarosan újra jobban tudott aludni. Játékos tevékenységek a születésük során traumatizáló élményeket átélt gyerekekkel • Szimbolikus játékok a konkrét trauma témáját feldolgozó módon (születésszimuláció)
152 Gyógyító és kapcsolódó játékok • Regressziós játékok • Szeparációs játékok, ha a szülés után közvetlenül szeparációban volt részük
2. fejeit Kistestvér születése Egy kistestvér születése minden gyerek életében rendkívül stresz- szes időszak. Bármilyen jól felkészítjük a gyereket arra, hogy ha- marosan lesz egy kis húga vagy öcsikéje, amikor a jövevény a maga testi valójában megjelenik a családban, az mégis mindenképpen stresszt, sőt esetleg traumát fog jelenteni. Lehet, hogy ennek ha- tására agresszív viselkedést, regressziót, makacsságot, engedetlen- séget tapasztalunk a gyerek részéről. Szerencsére számos játéktípus segíthet abban, hogy a nagyobb testvér továbbra is érezze szere- tetünket, kiadhassa magából az érzelmeit és jobban elfogadja a kistestvérét. Nagyon fontos biztosítani arról a nagyobbik gyereket, hogy to- vábbra is ugyanúgy szeretjük. Ennek az egyik legjobb módja, ha alkalmat teremtünk a nem irányított gyerekközpontú játékra azokban az időkben, amikor a kistestvér alszik vagy másvalaki vi- gyáz rá. Kutatások bizonyítják, hogy már heti fél óra játék is je- lentősen csökkenti a nagyobb testvérek által tanúsított problema- tikus viselkedések előfordulását. Ha naponta sikerül ilyen alkalmat beiktatnunk, az persze még sokkal jobb. Ebben az időszakban hasznos lehet a jelképes játék is, amelyben babák vagy plüssök jelenítik meg a családtagokat. A magam ré- széről ezt a játéktípust javasolom a leggyakrabban abban a hely-
154 Gyógyító és kapcsolódó játékok zetben, amikor egy gyerek kistestvér születése miatt tanúsít prob- lémás viselkedést. Az alábbi példában egy négyéves kisfiúnak és szüleinek tartottam játéktanácsadó foglalkozást, pontosabban a kisfiúval játszottam, a szülei pedig figyeltek bennünket. A négyéves Andy a húga születését követően látványos féltékeny- séget és különféle viselkedési problémákat kezdett tanúsítani. Egy plüss medvecsaládot adtam neki játszani, két nagyobb és két ki- sebb macival. En játszottam a kisbaba szerepét, aki sír, mert tisz- tába kell tenni, Andy pedig a másik kisebb macival eljátszotta, hogy tisztába tesz. Nagyokat nevetett, miközben azt fejtegette, hogy a kismackó folyton bepisil a pelenkájába. Ezt valamiért rendkívül viccesnek találta. Utána önállóan elkezdett eljátszani egy hosszú és szövevényes történetet, amelyben a mackócsalád re- pülővel elutazott jó messzire, de a legkisebb mackót nem vitték magukkal. Andy tehát először is talált magának valamit, amin jót nevethetett, aztán pedig alkotott egy történetet, amelyen keresztül kifejezésre juttathatta vágyait és érzéseit. A nevetés az érzelmek szabadjára engedésének eszköze, míg a mesélés és a szerepjáték segített An- dynek feldolgozni a benne dúló haragot és féltékenységet. Ha a mi gyerekünk nem kifejezetten szeret babákkal vagy plüssállatokkal játszani, másféle játékszerekből is kialakíthatunk szimbolikus családot. Egy anyuka azzal a problémával keresett meg, hogy a hároméves fia nagyon féltékeny a nemrégiben született kisóccsére. Amikor a plüssmackós játékot javasoltam, azt válaszolta, hogy a fia nem szeret plüssökkeljátszani. Megkérdeztem, hogy akkor mivel sze- ret, és kiderült, hogy vonatokkal. Azt javasoltam tehát, hogy
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 155 mozdonyokkal játsszák el az egyes családtagokat, és mint az anyuka utóbb beszámolt róla, a kisfia így nagy örömmel szállt be a játékba, és hatalmasakat nevetett közben. Javasolom, a kistestvér megszületése után naponta legalább egy- szer játsszunk ilyen típusú játékokat a nagyobbik gyerekünkkel. Erőfeszítéseink gyorsan be fognak érni - a szülők általában arról számolnak be, hogy a zavaró viselkedések már néhány ilyen alka- lom után csökkennek. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok is hasznosak, főleg abban az esetben, ha a nagyobbik testvér agresszíven visel- kedik. Sok gyerek hajlamos a dühét magán a kistestvéren kitölteni, de mint az alábbi példa is mutatja, megfelelő játékkal ennek elejét lehet venn>. Egy anyuka azzal a problémával keresett meg, hogy kétéves fa agresszíven viselkedik, amióta fél évvel korábban öccse született. A helyzet ráadásul egyre romlik, epedig már teljesen tanácstalan. Többek között egy olyan, hatalmi helyzetet visszájárafordító já- tékot javasoltam, amelyet akkor kellett alkalmazniuk, amikor a nagyobb gyerek éppen bántani kezdte volna a kicsit. Az anyuka egy későbbi köszönőlevélben arról számolt be, hogy a kisfia na- gyon élvezte, amikor az öccse helyett a szüleit lökdöshette, mind- annyian nagyokat nevettek, és az egész légkör sokat javult a csa- ládban. Megköszönte, hogy új eszközökkel gazdagodott a szülői eszköztára, és azt mondta, a jövőben is tervezik használni az újonnan tanult módszereket. Ha nincs elég energiánk ahhoz, hogy aktív, testmozgással járó já- tékokat kezdeményezzünk, megteszi ezek jelképes változata is, mint azt a következő példa is mutatja.
156 Gyógyító és kapcsolódó játékok A terhességem alatt és a lányom születése után nagyon le voltam gyengülve, ezért az ötéves fiammal nem tudtam azokat a han- cúrozásjátékokat játszani, amikre pedig szüksége lett volna, ami- kor frusztrált vagy dühös volt. Észrevettem az,ónban, hogy időn- ként az is elég, ha fogok egy párnát, és magas bahahangon sipítva azt mondom, „ne üss meg, jaj, ne bánts". Egyszer, nem sokkal a húga születése után azt mondta az egyik párnára, hogy ő egy ba- bapárna, mire én magas hangon azt sipítottam, „ne üsd meg a babapárnát, hagyd abba!”, ami nagyon tetszett neki. Nagyokat nevetett, miközben vadul támadta a párnát. A kisbabát jelképezheti rajz vagy gyurmafigura is. Ne aggódjunk: ha arra bátorítjuk a gyereket, hogy egy tárgyat vagy ábrázolást bántson, ami a kistestvérét szimbolizálja, ettől nem lesz a valóság- ban is agresszívebb vele. Éppen ellenkezőleg: ebből megtudja, hogy értjük és elfogadjuk őt, szabadjára engedheti dühét és szo- rongását — amitől agresszivitása csökkenni fog. Vannak gyerekek, akik a szüleik ellen fordítják a dühüket, ami- kor kistestvérük születik. Az ő szemszögükből teljesen logikus, hogy szüleik a hibásak, amiért a jövevény a házhoz került. Eköz- ben persze talán félnek is attól, hogy ha kimutatják haragjukat, el- veszítik a szülők szeretetét, és ez a dilemma igencsak stresszes szá- mukra. Ha a gyerekünk megüt vagy kiabál velünk, lehetőleg ne harag- gal reagáljunk. Ha mi is kiabálunk vele, vagy szeparációval, szere- tetmegvonással büntetjük (például bezavarjuk a szobájába), azzal csak megerősítjük azt az érzését, hogy a kettőnk közötti kapcsolat megrendült. Jobbat tesz egy játékos párnacsata, mint a fenti pél- dában, mert abból megtanulja, hogy a haragja nem árt a szülő- gyerek kapcsolatnak, és szabad utat engedhet érzelmeinek a ne- vetésen keresztül.
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 157 Kistestvér születése után a különféle regressziós játékok is sokat tudnak segíteni. Vannak gyerekek, akik maguktól is elkezdenek kisbabásan viselkedni ebben a helyzetben — nekik szinte biztosan jót tesz a regressziós játék. Ha egy kicsit baba módjára kényeztet- jük őt, akkor érezni fogja, hogy szeretjük és gondoskodunk róla, egy olyan időszakban, amikor esetleg ez megkérdőjeleződik benne. A következő példában a regressziós játék és a hatalmi helyzetet visszájára fordító játék egyaránt előkerül. Amikor a hétéves Caroline húga három hónapos volt, apukájuk felkeresett, mert aggasztotta nagyobbik lánya viselkedése. El- mondta, hogy úgy érzik: Caroline érzelmileg elzárkózik tőlük, nehezen fejezi ki magát. Emellett gyakran „kisbabásan viselke- dik". Mint kiderült, Caroline húga az apjuk újabb házasságából született, vagyis a kislány számára külön stresszhelyzetet jelent- hetett, hogy hiányzott neki a saját anyukája. Azt tanácsoltam az apukának, ne mondja neki azt, hogy viselkedjen nagylány mód- jára, és kifejezetten bátorítsa a „babás" viselkedést. Bugyolálja be egy takaróba, ringassa, énekeljen neki, etesse. Emellett játsszanak olyat is, hogy a kislánynak lehetősége legyen őt párnákkal fellökni. Elmagyaráztam, hogy Caroline számára most fontos, hogy biz- tonságos módon kifejezhesse a haragját, illetve hogy a nevetés az érzelmek szabadjára engedésének jó módja. 1 lasznos lehet az a fajta nonszenszjáték is, amelynek során a szü- lők úgy tesznek, mintha azon vitatkoznának, melyikük játszhat a nagyobbik gyerekkel. Ez főleg négy évnél idősebb gyerekekkel működik jól. A legtöbb gyerek nagyon élvezi, és hatalmasakat nevet, miközben a szülei hangosan vitatkoznak, melyiküket érje az a megtiszteltetés, hogy játszhat vele. Érdemes a játékot valami olyan tevékenységgel zárni, amelynek során a két szülő egyszerre,
158 Gyógyító és kapcsolódó játékok közösen játszik a gyerekkel, példán! függőágyat formálnak egy ta- karóból, és abban fekve ringatják egy ideig. Nem könnyű meg- szervezni, hogy mindkét szülő ráérjen, amikor kisbaba van a ház- nál, de ha olykor-olykor mégis összejön, látni fogjuk, hogy meg- érte a befektetett erőfeszítést. Megjegyzés: A testvérféltékenység későbbi, újszülöttkor utáni problémáira vonatkozóan Id. a 2. rész 7. fejezetét. Játékos tevékenységek kistestvér születése után • Nem irányított gyerekközpontú játék • Jelképes játék plüssállatokkal, babákkal • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok • Regressziós játékok • Nonszenszjáték, amiben a szülők úgy tesznek, mintha összevesznének azon, hogy ki játsszon a gyerekkel
3. fejezet Ha a szülők válnak A SZÜLÖK VALASA folytán a gyerekek egy sor fájdalmas ér- zelmet kénytelenek megélni, mint amilyen a szomorúság, a szo- rongás, a bűntudat, a harag, a zavarodottság, a tehetetlenség, a szé- gyenkezés, nem beszélve a lojalitási konfliktusokról. Ebből adód- hatnak olyan viselkedési problémák, mint az agresszió, az engedetlenség, az iskolával szembeni ellenállás vagy a koncentrá- lási nehézségek. A válófélben lévő szülők gyerekeinek stabilitásra, megnyugta- tásra, kapcsolódásra és sok-sok szeretetre van szükségük. Az első részben leírt játéktípusok közül a legtöbb jó hatással lehet rájuk, különösen a válás témájú jelképes játékok, a következetességi já- tékok, a nonszenszjátékok, a szeparációs és hatalmi helyzetet visz- szájára fordító játékok, illetve mindenfajta testi kontaktussal járó és kooperatív játék. Ha a gyerek még elég kicsi ahhoz, hogy élvezze a babázást vagy a plüssállatokkal való játékot, érdemes olyan játéktevékenységet kezdeményezni, amelyben szimbolikusan a családtagok szerepel- nek. „A mackópapa és a mackómama már nem jöttek ki olyan jól egymással, mint régebben, ezért úgy határoztak, hogy külön fognak lakni egymástól. A mackópapa ideköltözött, ebbe a házba, a mac- kómama pedig oda, abba. De a kismackót ettől még mind a ketten
160 Gyógyító és kapcsolódó játékok ugyanannyira szerették, mint azelőtt, és együtt akartak vele lakni. Ezért megegyeztek, hogy az idő egyik részében a papával fog lakni, a másik részében pedig a mamával. A mackópapa és a mackómama már nem akartak egymással élni, de a kismackót mind a ketten na- gyon szerették, és szeretni is fogják, amíg világ a világ.” Ha a gyerek bevonódik az ilyen típusú játékba, elkezdhetjük közösen feltárni a válással kapcsolatos érzéseit. Megkérdezhetjük például: „Mit gondolsz, hogy érezte magát a kismackó, amikor ki- derült, hogy a mackópapa elköltözik máshová? Haragudott rá?” Ha a gyerek helyesel, felajánlhatjuk neki, hogy a mackógyerek fi- gurával tegyen úgy, mintha belerúgna a mackópapába. Ha ezen nevetnie kell, tudni fogjuk, hogy jó nyomon járunk. Ha átveszi a kezdeményezést, hagyjuk, hogy maga fejlessze tovább a történetet. Ebből tudni fogja, hogy megértjük és elfogadjuk az érzéseit. Emellett a történetbe ágyazva a válás tényeit is elé tárhatjuk, és biztosíthatjuk arról, hogy soha nem fogjuk őt elhagyni. A gyerekek néha maguk találnak ki terápiás hatású játékokat, különböző szimbolikus elemekkel, mint az alábbi példában is, amelyet egy anyuka mesélt el: Amikor Dániellé hároméves lett, az apja úgy döntött, hogy elhagy bennünket egy másik nő kedvéért. Dlköltözött egy számunkra is- meretlen helyre, aztán időről időre megjelent a lakásunkban, hogy a lányának köszönjön vagy elvigye valamelyik holmiját, de min- dig csak rövid ideig maradt. Ha Dániellé ilyenkor megkérdezíe, vele mehet-e, mindig nemleges választ kapott. Amikor megkér- dezte, hol lakik, nem árulta el neki. Mindez sok fájdalmat és stresszt okozott a lányunknak és nekem is. Amikor ez már pár hete így ment, volt egy alkalom, amikor Dániellé szokás szerint el akart menni vele, őpedig nem engedte, hogy vele tartson. Dá- niellé a lépcsőn sírt és toporzékolt, az apja azonban becsukta az
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 161 ajtót és elment. Átöleltem a kislányomat, és hagytam, hogy jól ki- sírja megát a karomban. Másnap, amikor vásárolni indultunk, Dániellé megállt az ajtóban, és azt kérte, hogy én menjek ki. Ki- mentem, őpedig belülről jól becsapta az ajtót. Lassan kinyitottam, és láttam, hogy Dániellé hisztérikusan kacag a lépcső aljában. Megint rám parancsolt, hogy menjek ki, ő meg ismét bevágta az ajtót utánam. Megint bekukucskáltam, és megint azt láttam, hogy hisztérikusan kacag. Aztán megkért, hogy menjek be, és üljek le mellé a lépcsőre, miközben ő úgy tett, mintha homlokát a lép- csőre szorítva zokogna, de néha kikukucskált rám, és láttam, hogy nevet. Aztán felállt, az ajtóhoz lépett, kiment, és becsapta maga mögött. Amikor bekukucskált, ügy tettem, mintha a fejemet a lép- csőfokokba verve zokognék. Dániellé ezen is nevetett. Körülbelül egy órán át játszottuk ezt a játékot. Ettől a naptól kezdve nem volt problémája azzal, amikor az apja elment, és magát az egész válást is elég jól kezelte, illetve azt is, hogy egy másik államba költöztünk A következő években többször is felidézte ezt a közös játékunkat, és mindig nagyokat nevetett. Ebben a példában a gyerek spontán módon, magától talált ki egy gyógyító hatású játékot, amelybe jelképesen belefoglalta az apja távozását a családból. Az anyuka támogatta a játékot azzal, hogy részt vett benne, hagyta, hogy a kislány irányítson, illetve elfogadta a szerepcserét is. A fenti példában a szeparációs elem is megjelenik (egyikük bent volt a házban, a másikuk az ajtón kívül). Ebben az időszakban mindenfele szeparációs játék (pl. a bújócska) segít a gyereknek le- küzdeni az attól való félelmét, hogy elhagyjuk, ezért feltétlenül játsszunk vele minél több ilyet. A kiszámítható játékok arra jók, hogy a gyerek azt érezhesse: valamelyest visszaszerezte a kontrollt egy olyan időszakban, ami-
162 Gyógyító és kapcsolódó játékok kor egyébként kiszolgáltatottnak érzi magát az események sodrá- sában. Ha például a hátunkon lovagoltatjuk, miközben ő egyez- ményesjelekkel kommunikálja, mikor merre forduljunk, az egyút- tal arra is jó lehetőség, hogy testi kontaktuson keresztül építsük a kapcsolatunkat. Ahhoz, hogy a gyerek szabadjára engedhesse a haragját (ami esetleg épp ellenünk irányul), játsszunk vele minél gyakrabban ha- talmi helyzetet visszájára fordító játékokat, amelyekben párnákkal üthet, felboríthat bennünket, eláshat egy kupac plüssfigura alá, képzeletbeli ketrecbe zárhat vagy megtámadhat egy műanyag pókkal. Akkor játsszuk jól a szerepünket, ha úgy teszünk, mintha rémültek és gyengék lennénk. Ha a gyerek a másik, távol lévő szü- lőre haragszik, javasoljuk neki, hogy rajzolja le vagy formálja meg gyurmából, aztán firkálja össze a rajzot, nyomja szét a gyurmafi- gurát. Eközben mi szinkronizáljuk a másik felet: drámai hangon nyöszörögjünk és panaszkodjunk. Minél nagyobbakat nevet ezen a gyerek, annál inkább megszabadul a haragjától. Ha mi magunk is haragot érzünk korábbi partnerünk iránt, könnyen lehet, hogy a játék számunkra is gyógyító hatású lesz. A nonszenszjáték azért lehet hasznos, mert humort visz egy olyan témába, amely egyébként súlyos és nyomasztó. Az ötéves Billy azután vált engedetlenné és erőszakossá, bogy a szülei szétköltöztek, és ő az anyukájával meg az öccsével a nagy- nénjükhóz költözött a város másik végébe. Ebben az időszakban gyakran próbálta megütni a családtagjait. Elmagyaráztam az anyukának, hogy Billy őt hibáztatja, amiért eljöttek otthonról, és ennek a haragnak egészséges, biztonságos levezető csatornát kell találni. Kétféle, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékot ja- vasoltam: püfölje párnákkal az anyukáját, aki pedig tettesse gyengének magát, és boruljon fel az ütések hatására; illetve zárja
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 163 be az anyukát egy székekből készült képzeletbeli ketrecbe. Ezek a játékok segítettek Billynek a nevetésen keresztül szabadjára en- gedni agresszív késztetéseit. Másfél évvel később, amikor lezárult a válási folyamat, és az anyuka eljegyezte magát egy másik fér- fival, Billy agresszív viselkedése visszatért. Újra hozzám fordul- tak, én pedig aztjavasoltam, hogy mind az anyuka, mind a vő- legénye játsszanak vele hatalmi helyzetet visszájára fordító já- tékokat. Ajánlottam egy olyan nonszenszjátékot is, amelyben Billy a „válás” szót ismételgeti mindéi féle vicces hanghordozással, amin közösen nevetnek. Sok szülő úgy gondolja, hogy az agresszív viselkedésnek azonnal gátat kell szabni, nem pedig még külön bátorítani is azt. Ám nem kell félnünk: ha hagyjuk, hogy a gyerekünk párnákkal püföljön minket vagy széttépje a másik szülőről készült rajzot, annak nem az lesz az eredménye, hogy még erőszakosabbá válik. Éppen el- lenkezőleg: abban segítünk neki, hogy nevetésen keresztül enged- jen utat a haragjának, és ezáltal csökkenjen az erőszakossága, a bosszúvágya. A kooperatív játékok szintén sokat segíthetnek a válófélben lévő szülők gyerekeinek. Amikor az otthoni légkört már egy ideje a konfliktusok uralják, megnyugtató figyelemelterelés lehet az együtt- működésen alapuló játék, amely abban is segít, hogy a gyerek visz- szanyerje a bizalmát bennünk, és érezze, hogy az ő oldalán állunk. Ha a gyerek ebben az időszakban „kisbabásan” kezd viselkedni, fogadjuk el és bátorítsuk ezt. Ez az általa kezdeményezett regresz- sziós játék talán annak az eszköze, hogy felidézze azoknak a bol- dog időknek az emlékét, amikor még együtt volt a család. Ha meg- engedjük, hogy egy kicsit kisbabát játsszon, a magába szívott fi- gyelem és gondoskodás segíteni fog neki alkalmazkodni az új helyzethez.
164 Gyógyító és kapcsolódó játékok Ezekkel a játékokkal segíthetünk a gyereknek megküzdeni a válásból fakadó érzelmi terhekkel. Emellett azonban nagyon ja- vasolható az is, hogy alkalma legyen csoportos vagy egyéni terápia keretében is dolgozni ezen a traumán. A csoportos élmény külö- nösen sokat segíthet, mert erős támogató kötelékek alakulhatnak ki a hasonló élethelyzetben lévő gyerekek között. E külső források különösen fontosak lehetnek közvetlenül a válás előtti és utáni időszakban, amikor az érzelmek a leghevesebbek, és nekünk ma- gunknak (érthető módon) a legkevésbé van időnk és érzelmi le- hetőségünk, hogy játékos időtöltésekkel segítsünk gyerekünknek. Játékos tevékenységek válófélben lévő szülők gyerekei számára • A válás témáját feldolgozó jelképes játék (pl. egy mackócsalád, ahol a szülők elválnak) • Szeparációs játékok (pl. bújócska) • Kiszámítható játékok (pl. háton lovagoltatás, egyezményes jelekkel) • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok (pl. a szülő püfölése párnákkal, a távol lévő szülőről készült rajz vagy gyurmafigura tönkretétele) • Nonszenszjáték (pl. a „válás” szó hajtogatása különféle vicces hangfekvésekben) • Kooperatív játékok • Regressziós játékok
4. fejezet Természeti katasztrófák és terrorcselekmények NEM TUDHATJUK ELŐRE, mikor csap le a környezetünk- ben tornádó, hurrikán, földrengés, árvíz vagy egy terrorcselekmény. Mivel ezek az események kiszámíthatatlan időpontokban követ- keznek be, a gyerekeket nem is lehet rájuk előre felkészíteni. A trauma egy része éppen abból fakad, hogy a katasztrófák ennyire váratlanul, derült égből villámcsapásként sújtanak le ránk — ezért érzik magukat a gyerekek (és a felnőttek) utána olyan kiszolgál- tatottnak és tehetetlennek. Ilyenkor természetes emberi reakció, ha azt gondoljuk, hogy a szörnyűség bármikor újra megtörténhet, ezért ugrásra készen várunk erre. Ez egyfajta állandó készenléti állapotot, fokozott éberséget kényszerít a katasztrófák túlélőire. A leggyakoribb viselkedési problémák, amelyek ebből a hely- zetből fakadnak, a szülőtől való távoliét elutasítása (beleértve pél- dául, hogy a gyerek nem hajlandó este lefeküdni vagy reggel óvo- dába, iskolába menni), alvászavarok, illetve különféle regresszív vi- selkedések. Ha felkészíteni nem is lehet a gyerekeket az ilyen eseményekre, abban sokat tudunk nekik segíteni, hogy feldolgozzák a traumát, ha már egyszer bekövetkezett. Ne feledjük, mennyire fontos része
166 Gyógyító és kapcsolódó játékok a gyógyulási folyamatnak a sírás és a dühöngés. A 2001. szeptem- ber 11-i New York-i terrortámadások után a szülők rendre arról számoltak be, hogy azok a kisgyerekek, akik az események szem- tanüi voltak, hónapokon keresztül hajlamosabbak voltak a hiszti- rohamokra, mint előzőleg. Ezek a rohamok valószínűleg a trauma feldolgozásának részei voltak. Előfordul, hogy a gyerekek valami apróság miatt törnek ki sí- rásban vagy hisztiben, ami felidézi számukra az eredeti esemény- sort. Egy olyan gyerek például, aki szemtanüja volt egy tűzesetnek, esetleg elsírja magát, ha valaki meggyújt egy gyufát a közelében. Sőt, az is előfordul, hogy a trauma olyan reakciókat indít el, ame- lyek azzal semmilyen látható összefüggésben nincsenek. Például a gyermek, aki átélt egy tornádót, teljesen összeomlik, ha nem a kedvenc fajta müzlijét adjuk neki reggelire, hanem egy másikat. Ha ugyanis egy gyerek életében túl sok a stressz, és ezért sírásra van szüksége, akkor bármilyen ürügy megteszi, hogy kezdetét vegye az összeomlás. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy szere- tetünkről és támogatásunkról biztosítsuk őt, miközben háborítat- lanul kisírhatja vagy ki dühöngheti magát. A játék persze szintén sokat segíthet abban, hogy a gyerekek felépüljenek egy ilyen tra- uma után. Az alábbi esetet egy anyuka mesélte: Városunkban nemrég több mint háromszáz ház •vált a bozóttilzek martalékává. A szüleimnek is el kellett hagyniuk a házukat a kö- zeledő tűz elől, és hozzánk költöztek. Napokig nem tudták, épen maradt-e a házuk vagy sem. Ebben az időszakban figyeltem meg, hogy az ötéves lányom azt játssza, hogy a babája fél a tíztől, de sikerű idejében biztonságba kerülnie. Ha a gyerekünk egy természeti katasztrófa nyomán traumatizá- lódott, nem irányított gyerekközpontú játék keretében engedjük
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 167 neki, hogy dolgozzon az érzéseivel. Mi maradjunk megfigyelői- támogatói szerepben. Ha a gyerek eléggé biztonságban érzi magát, valószínűleg spontán módon előhozza a témát, beépíti játékába a katasztrófát és következményeit, és megtalálja a módját, hogy sze- rető figyelmünk terében gyógyuljon. Ha úgy gondoljuk, gyerekünk kezelni tudja az ennél közvetle- nebb megközelítést is, javasolhatunk neki olyan jelképes játékot, amely az esemény egyes mozzanatait használja fel. Ha például tűz- eset volt a környékünkön, és a gyerek emiatt szorong, kezdemé- nyezzünk tűzoltós játékot. Ez akkor a leghatékonyabb, ha minél biztonságosabb és viccesebb kontextust teremtünk a játéknak, így a nevetés jelenti az érzelmi gyógyulás fő forrását. Ez a fajta játék akár elegendő is lehet egy trauma feldolgozásá- hoz, mint az alábbi példában, anúkor a lányommal dolgoztam egy földrengés érzelmi utóhatásain. Amikor Sarah tizenkét éves volt, egy ik nap kora hajnalban föld- rengésre ébredtünk. Azonnal berohantam a szobájába, hogy meg- nyugtassam, őpedig sírva és remegve bújt hozzám. Mivel azon- ban én magam is féltem, hogy egy újabb lökéshullám is bekövet- kezik, nem tudtam teljes figyelmemmel az ő megnyugtatására koncentrálni. Ezután félt egyedül aludni a saját szobájában, ezért megengedtem, hogy velem aludjon. Mivel ez pár hét után sem eredményezett javulást, én költöztem be egy matracon az ő szobájába, hogy visszaszoktassam a saját ágyába. Kezdeményez- tem egy földrengéses játékot is, amit mindig lefekvéskor játszot- tunk. Ez abból állt, hogy egy darabig csendben ültem az ágya szélén a sötétben, aztán kiabálni kezdtem, hogy „Földrengésül”, miközben vadul ráztam az ágyát. Ezen mindig nagyokat neve- tett. Ezt minden este eljátszottak, amíg csak a szobájában alud- tam. Egyik este, amikor a játék végére értünk, rám nézett, és azt
168 Gyógyító és kapcsolódó játékok mondta: „Nagyonfélek!”, majd zokogásban tört ki. Jó néhány per- cig sírt, miközben én átölelve tartottam, utána pedig lefeküdt és elaludt. Másnap este aztán így szólt: „Nyugodtan alhatsz a saját szobádban, most már nem félek. ” Pontosan négy hét telt el a föld- rengés óta. Ebben a példában a lányom már az eredeti trauma idején is sírt, de ahhoz nem eleget, hogy ezzel elejét vegye a poszttraumás stressz kialakulásának. A földrengés játékos újraalkotása kellett ahhoz, hogy a nevetésen keresztül kiadja magából a félelmét, ami megalapozta a mélyebben rejlő érzések felszínre bukkanását. A második nagy sírás már mintha a gyógyulási folyamat záróak- kordja lett volna. A kiszámítható játékok azáltal segíthetnek, hogy ellensúlvozzák az események miatt kialakuló tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzését. Például lovagoltassuk a gyereket a hátunkon, és beszéljük meg, hogy amikor azt akarja, hogy kanyarodjunk, akkor ütögesse meg az adott oldali vállunkat. Az az élmény, hogy mi engedelmes- kedünk az ő instrukcióinak, visszaadja a hitét abban, hogy befo- lyással lehet a saját életére. Egy-egy ijesztő élményt követően a gyerekek sokat tudnak profitálni a testi kontaktus megnyugtató hatásából is, vagyis ilyenkor minél többször öleljük meg, vegyük a karunkba a gyereket, illetve találjunk további játékos lehetőségeket a testi érintésre. Ha olyan gyerekről van szó, aki maga is megsérült az események során, vagy valamelyik családtagja sérült vagy halt meg, minden- képpen azt javasolom, hogy kérjünk szakszerű segítséget. Fordul- junk szakemberhez akkor is, ha több mint egy hónap után se tud visszatérni a normális működésmódhoz, például nem hajlandó enni, elaludni, óvodába/iskolába menni vagy elválni a szüleitől. Az ebben a fejezetben felsorolt teendők ilyenkor is segíthetnek, ez
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 169 azonban önmagában esetleg nem elég. Ráadásul, ha mi magunk is traumatizálódtunk az események során, könnyen lehet, hogy ne- künk sincsenek meg a megfelelő érzelmi erőtartalékaink ahhoz, hogy a gyerekeinknek segítsünk. Játékos tevékenységek természeti katasztrófák vagy terrorcselekmények során traumatizálódott gyerekeknek • Nem irányított gyerekközpontú játék • A trauma egyes mozzanataihoz kötődő jelképes játék • Kiszámítható játék (pl. háton lovagoltatás, melynek során a gyerek irányítja a felnőttet) • Testi érintkezéssel járó játékok

5. fejezet Betegség, balesetek, kórházi tartózkodás EZ A FEJEZET azt járja körül, hogy milyen játékokkal segíthe- tünk éppen beteg, vagy nemrégiben betegségen átesett, balesetet szenvedett, kórházi tartózkodásra kényszerült gyerekeknek. Gye- rekkorban nem ritkák a különféle balesetek, sok gyerek beszerez időnként egy-egy púpot a homlokára, pár kék foltot, horzsolást, vágást, esetleg még csonttörést is. Ilyen helyzetekben természetes reakció a sírás, ami önmagában is fontos része a gyógyulási folya- matnak. A testi sérülésen túl minden baleset egyúttal érzelmi sé- rülést is okoz, ami kiválthat például zavarodottságot, félelmet, csa- lódottságot vagy haragot. Ezért sérülés esetén a sírás adott esetben sokkal hosszabb ideig tart, mint amit a fizikai fájdalom indokolttá tesz. A legnagyobb segítség ilyenkor az, ha gyengéden és figyelmesen fordulunk a síró gyerekhez, és türelmesen kivárjuk, amíg jól kisírja magát. A sírás végeztével azonban hasznosak lehetnek az olyan egyéb, terápiás hatású beavatkozások is, mint a játék és a nevetés. Ezek azoknak a gyerekeknek is segítséget jelenthetnek, akik egyébként nem érzik magukat eléggé biztonságban ahhoz, hogy sírjanak. Hasznos lehet a baleset körülményeit magában foglaló jelképes játék is. Ha olyankor emlékeztetjük a gyereket a balesetre, amikor
172 Gyógyító és kapcsolódó játékok már biztonságban van, valószínűleg nevetni fog a dolgon, és a ne- vetés segít kiadni magából azt a félelmet és haragot, amit a baleset nyomán érez. Ezt a fajta játékot már csecsemőkorban bevezethetjük. Az alábbi esetet egy anyuka mesélte. Amikor a lányom körülbelül öt hónapos volt, megtanult a hasáról a hátára fordulni, de a legelső ilyen alkalommal ugyanazzal a lendülettel le is gurult az óriási franciaágyról, amelyen délutá- nonként aludt. Szerencsére nem esett nagyot, mert az ágy mellé a biztonság kedvéért le volt téve egy vastag matrac. Rohantam be hozzá, ahogy meghallottam, hogy felsír. Amikor ölbe vettem, hamar megnyugodott, de pár perc múlva, amikor megint közel került az ágy széléhez, megint rémülten felsírt. Amikor kisírta magát, azt mondtam neki: „Reestél az ágyról és megijedtél. Be- széljünk róla?” Azzal hasra fektettem az ágyon, és azt mondtam: „Átfordultál a hátadra, és egyszer csak - bumm!” Amikor a „bumm” következett, nagyon óvatosan a hátára fordítottam, és közben olyan meglepett arcot vágtam, mintha épp lepottyantam volna az ágyról, aztán pedig gyereksíráshoz hasonló hangokat adtam. Nagy szemekkel bámult rám, aztán elkezdett kacagni. Még párszor megismételtem a mutatványt, ő pedig minden al- kalommal nevetett rajta. Öt-hat alkalom után a nevetés már in- kább csak kuncogás volt, aztán pedig elveszítette érdeklődését a játék iránt. Nekem óriási élmény volt, hogy még egy ennyire kicsi babával is „meg tudjuk beszélni” a történteket, és nevetés (ésper- sze sírás) meg játék segítségévelfel tudunk gyógyulni a traumából. Ettől fogva soha többé nem félt attól, hogy legurulhat az ágyról. Amikor egy gyerek beteg, vagy pláne kórházba kerül, az az egész család számára óriási stresszt jelent. Ám bármennyire aggódunk
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 173 is, ne felejtkezzünk meg a játékról. A játék nyilván nem helyette- sítheti az orvosi beavatkozást és a szakszerű ellátást, de hatéko- nyan kiegészítheti azzal, hogy segít a gyereknek feldolgozni a be- tegséggel, fájdalommal, kórházzal kapcsolatos érzéseit. A játék és a nevetés még a gyógyulás folyamatát is meggyorsíthatja. A kórházi élmények feldolgozásának hasznos eszköze lehet az orvosos témájú jelképes játék. Adjunk a gyereknek „orvosi táskát”, és hagyjuk, hogy szabadon játsszon vele — a kórházi tartózkodás nyomán minden bizonnyal szívesen teszi majd ezt. Ha a gyerek úgy akarja, szálljunk be mi is a játékba, esetleg a beteg szerepében. Elvihetjük a játékot a hatalmi helyzet visszájára fordítása felé is, ha úgy teszünk, mintha nagyon félnénk vagy nagyon idegesek len- nénk az orvoshoz menés miatt. Ha a gyerek nevet, tudjuk, hogy jó nyomon járunk. Ne lepődjünk meg, ha a kórházi tartózkodás után hetekig, esetleg hónapokig mindig orvososat akar majd ját- szani. Nem biztos, hogy a gyerek számára az volt az élmény legmeg- rázóbb része, amit mi várnánk. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a fájdalom vagy a kellemetlen tünetek jelentették a legnagyobb megpróbáltatást, de valójában ennél sokkal rosszabb lehetett a mi távollétünk, a kényszerít ágyhoz kötöttség, vagy ha például be kel- lett kötni a szemét, és nem látott. Az is lehet, hogy az volt az egészben a legnehezebb, hogy nem lehetett előre tudni, mikor mi fog történni. Ha hagyjuk szabadon játszani az orvosos kellékekkel, abból alighanem megtudhatjuk, mi volt számára a legnehezebb. A gyerekek számára akár már egy kisebb vagy rövidebb be- avatkozás is lehet nagyon ijesztő vagy stresszes. Az alábbi esetet egy anyuka mesélte. Amikor a lányom hétéves volt, egyszer bevittem a sürgősségire, mert erős hasfájásra panaszkodott. Szerencsére kiderült, hogy
174 Gyógyító és kapcsolódójátékok semmi komolyról nincs szó, és •végül hazaküldtek minket. Sajnos azóta is sokkal félősebb, mint korábban volt, és retteg nehogy újra vissza kelljen mennünk Sokat sír és sokat beszél nekem a félel- meiről, én pedig türelmesen meghallgatom. Javasoltam neki azt is, hogy játsszunk orvososat, de ezt eleinte nem akarta. Pár nap- pal ezelőtt aztán végre kötélnek állt, és nagyokat nevetett a játék közben. Ügy tettem, mintha egy krokodil lenne a hasamban, és attól fájna. Ezen remekül szórakozott, és azt mondta, hogy sokáig a kórházban kell maradnom, aztán megint vissza kell majd jön- nöm. Aztán odahozta nekem az egyik babáját, és azt mondta, hogy ő a nővér, aki véletlenül beleejtette a hasamba mindkét szemgolyóját, és most addig bent kell maradnom, amíg ki nem veszik. Mindketten nagyokat nevettünk, és láttam rajta, hogy utána sokkal jobban érezte magát. Ha a gyerekünk krónikus beteg, az különösen komoly stresszt je- lent az egész család számára. Ha elég erős ahhoz, hogy felüljön az ágyban, minden bizonnyal hasznosak neki az olyan, nem irányított játékalkalmak, amikor mi az ő instrukcióit követjük, ő pedig a maga tempójában dolgozhat a helyzettel kapcsolatos érzéseivel. Fontos, hogy mindeközben a nevetés legyen a cél, hiszen a nevetés csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert és enyhíti a fájdal- mat. A játék a nagyobb gyerekeknek is segítséget jelenthet, amikor betegek. Mint a következő példában is, amikor a családnak egy ri- asztó diagnózissal kellett szembenéznie. Amikor Sam nyolcéves volt, kiderült, hogy a jobb szívkamrája falán van egy lyuk Ennek az volt az egyik tünete, hogy afizikai megerőltetéstől nagyon hamar elfáradt, de azt is mondták, hogy az átlagéletkornál várhatóan mintegy tizenöt évvel rövidebb
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 175 ideig fog élni. A következő három év során számos gyerekkardi- ológussal konzultáltunk, és sok vizsgálaton átesett, amelyek ered- ménye ellentmondott egymásnak Szerencsére a lyuk végül ma- gától összenőtt, így műtétre nem volt szükség. A három év során sok terápiás játékot használtunk, hogy segítsünk nekifeldolgozni a helyzettel kapcsolatos érzéseit. Rögtön a kezdeti diagnózis na- gyon ijesztő volt, az azt követő vizsgálatok pedig érzelmi hul- lámvasutatjelentettek. Nem sokkal a diagnózis megismerése után kértem, hogy rajzolja le, milyen érzés arra gondoln 'a, hogy egy lyuk van a szívén. Eleinte csak dühösen firkált összevissza, de idővel már embereket kezdett rajzolni, akiknek lyukas a szívük. Olyan is volt, hogy a kezébe adtam egy párnát, és azt mondtam neki, csináljon vele bármit, ami kifejezi az érzéseit. Ezekből gyakran vicces párnacsaták alakultak ki köztünk, és én mindig eltúlozva reagáltam, valahányszor megütött. Kezdeti haragja gyakran nevetésbe fordult, de volt olyan is, amikor sírt. Gyurmát is adtam neki, hogy abból formálja meg, amit érez. Általában lyu- kas szívű embereket vagy állatokat alkotott, amiket néha nekem adott ajándékba. Másokat a szobájában tartott egy külön polcon, de néha odahozta nekem valamelyiket, látszólag teljesen várat- lanul. Idővel rájöttem, hogy olyankor lehet vele a legjobban be- szélgetni a betegségéről, amikor odahozza az gyik ilyen szobrot. Ha a gyereknek kellemetlen orvosi beavatkozásokon kell átesnie, közben is megpróbálhatjuk játék segítségével elfogadhatóbbá tenni ezeket, illetve fokozni az ő együttműködő készségét, elterelni a figyelmét a saját félelméről és fájdalmáról. Ha sikerrel járunk, a gyerek utóbb is jobb emlékként fogja felidézni az adott beavat- kozást. Az alábbi példában egy anyuka idézi fel, hogy a játék hogyan segíette át a kislányát egy orvosi szempontból nehéz időszakon.
176 Gyógyító és kapcsolódójátékok Sally hároméves koráig csak pumpás gyomorszonda segítségével tudott táplálkozni. Emellett volt, hogy naponta ötször is hányt, és alig gyarapodott a súlya. Nagyon sokat játszottunk azokban az években, és mindenfele módokon igyekeztünk kellemesebbé tenni a helyzetét. A szondán keresztüli táplálás hosszú órái alatt felolvastunk neki, vagy kis jeleneteket adtam elő, amiken jót ne- vetett és tapsolt. Olyan is volt, hogy báboztam vagy zenéltem neki, sőtpompamlánynak öltöztem, hogy szórakoztassam. Igye- keztünk az orvoshoz menést is vicces élménnyé tenni — volt pél- dául, amikor cikcakkban száguldottam végig a babakocsival a kórházifolyosón, mert úgy tettünk, mintha a vidámparkban len- nénk. Ha egy gyerek nagyon beteg vagy gyenge, használhatunk külön- féle fantázia] átékokat, hogy eltereljük a figyelmét és megerősítsük érzelmileg. Mint a fenti példában is, a cél az, hogy élvezetes, fáj- dalommentes dolgokkal kössük le a figyelmét. Azok a történetek a legjobbak, amelyektől erősnek érezheti magát, vagyis ő legyen a mese főszereplője, és szőjük bele az életének bizonyos elemeit is. A sok humorral, kalanddal, meglepetéssel és varázslattal teli mesék működnek a legjobban. Amikor a gyerek már megerősödött egy kicsit, kezdeményezhetünk orvosos témájú jelképes játékokat is, hogy segítsünk neki feldolgozni kórházi élményeit. Az irányított fantáziajáték különösen jól szokott működni élénk képzelőerővel megáldott gyerekekkel. A saját lányommal is hasz- náltam egy időben: Sarak nyolc- és tizenkét éves kora között mindig egy bizonyos fantáziajátékot játszottunk, amikor lázas volt. Leültem az ágya szélére egy benedvesített kendővel a kezemben, és meséltem neki a varázsvizü tóról, ami egy erdő közepén van, és csak egyetlen
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 177 ösvény vezet oda hozzá. A tetejét hatalmas vízililiomok borítják, és mindegyik levélen egy-egy béka ül, akik a tavat őrzik. Elme- séltem, hogyan hatoltam egyre mélyebben az erdőbe a kis ösvé- nyen, míg végül megmerítettem a kendőt a gyógyító hatású víz- ben. Elmondtam a békáknak, hogy a kislányomnak viszem, aki nem érzi jól magát, és a békák jobbulást kívántak neki. Utána Sarak homlokára tettem a nedves kendőt, ő pedig sokkal jobban lett tőle. Ügy hívtuk ezt a mesét, hogy „A varázstó”. Amikor a gyerek kezd megerősödni a betegség után, ne lepődjünk meg, ha időnként sírás- vagy hisztirohamok jelentkeznek nála. Ez éppen annak a jele, hogy kezd érzelmileg is felépülni a betegség okozta traumából. Amikor egy gyerek nagyon beteg, sírni sincs ereje, vagyis a sírás annak a jele, hogy kezd visszatérni az ereje és az egészsége (kivéve persze, ha valamilyen erős fizikai fájdalom miatt sír). Ezek alatt az érzelemkitörések alatt is maradjunk mel- lette, és ne akarjuk leállítani őt. Miután jól kisírta vagy kidühöngte magát, minden bizonnyal nyugodtabb, cllazultabb és vidámabb lesz. Mint már az előző fejezetekben is szóba került, a gyerekek gyakran valami apróságot használnak ürügyként, ha egy kiadós sí- rásra van szükségük. Nem ritka, hogy a betegséggel kapcsolatos (vagy bármilyen) traumán átesett gyerekek visszalépnek egy korábbi fejlődési sza- kaszba. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyerekünk a traumát követően „kisbabásan viselkedik”, talán csak fel szeretné idézni azt az idilli közelséget velünk, amiben kisebb korában része volt. Teljesen rendben van, ha ilyenkor igénye szerint babusgatjuk, ringatjuk, al- tatódalt énekelünk neki, babás játékokat játszunk stb. Megjegyzés: A komolyabb orvosi beavatkozásokra való felkészü- lésről bővebben Id. a 9. fejezetet.
178 Gyógyító és kapcsolódó játékok Játékos tevékenységek gyerekekkel, betegséget, baleseteket, kórházi tartózkodást követően • Jelképes játékok kellékekkel, pl. orvososdi, a baleset eljátszása • Nem irányított gyerekközpontú játékok • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok • Nonszenszjáték, amikor a nevetés átsegíti a gyereket az orvosi beavatkozásokon • Irányított fantáziajáték, amelyben a gyerek a főszereplő, sok humorral, mágikus elemekkel, kalandokkal és meglepő fordulatokkal • Regressziós játékok
6. fejezet Szeparációs traumák A LEGTÖBB GYEREK természetes módon átesik egy olyan időszakon, amikor erősebb benne a szeparációs szorongás - álta- lában körülbelül nyolc hónapos kortól kezdődően néhány éven keresztül. Ebben a periódusban a gyerekek gyakran szorosan ta- padnak szüleikhez (és a többi ismerős felnőtthöz), sírnak, amikor el kell válniuk tőlük, és nagy örömmel üdvözlik őket, amikor újra találkoznak. Meg tudnak szokni egy-egy új felnőttet, áld vigyáz rájuk, de jó néhány alkalomra van szükségük ahhoz, hogy bizton- ságban érezzék magukat vele. A szeparációs játékok, például a kukucsolós, sokat segíthetnek az ilyen helyzetek kezelésében. Amikor a fám egy-két éves volt, néha bébiszitter vigyázott rá, amikor nekem orvoshoz vagy fogorvoshoz kellett mennem. Bár jól ismerte az illetőt és szívesen is volt vele, az. elindulásom pil- lanata mindig megviselte, és gyakran sírt z\. észrevettem, hogy ha előzőleg kukucsolóstjátszottam vele., akkor jobban meg tudott birkózni a helyzettel. Ilyenkor kimenteni a házból, integettem neki az ablakból, aztán hirtelen leguggoltam, hogy ne lásson, majd kisvártatva újra előbukkantam Ezen mindig hatalmasa- kat nevetett. Miután pár percig ezt játszottuk, mindig vissza-
180 Gyógyító és kapcsolódó játékok mentein a házba, hogy tényleg elköszönjek tőle, és aztán elindul- tam. Ilyenkor soha nem sírt a távozásom miatt, hanem jókedvűen integetett utánam. A szülőktől való tartósabb elszakadás az első években nagyon ko- moly stresszt is jelenthet a kisgyerek számára. Minél hosszabb ideig tart a különválás, annál traumatizálóbb lehet az élmény a számukra. Ha a gyerek véglegesen veszít el valaki számára fontosat (költözés vagy haláleset miatt), akár komolyabb terápiára is szük- sége lehet, hogy leküzdje a veszteségérzetet, zavarodottságot, ré- mületet vagy haragot. Szeparációs traumára azonban tényleges fizikai különválás nél- kül is sor kerülhet. Ha a szülő valamiért szélsőségesen szorong, depressziós, dühös vagy egyszerűen csak elfoglalt, nem jut elég ideje és energiája a gyerekére. Lehet, hogy egy anya a szüle utáni depresszió miatt nem volt képes örömteli, egészséges kötődést ki- alakítani a kisbabájával az első életév során. Bármi legyen is azon- ban az oka ennek az érzelmi eltávolodásnak, fontos megértenünk, hogy a gyerekek a maguk részéről elhagyásként, szeparációként élik meg azt is, amikor gyenge a köztünk lévő kötelék. Ha egy gyereknek akár tényleges, akár érzelmi szeparációs tra- umában volt része, abból gyakran fakadnak olyan viselkedési prob- lémák, mint a fokozott agresszió, a túlzott ragaszkodás, az enge- detlenség, a követelőzés. Szeparációs traumát elszenvedett gyerekeknél különösen fon- tos, hogy ne alkalmazzunk olyan büntetéseket, amelyeknek a sze- paráció a lényege (kiküldés a szobából, száműzés a saját szobájába), hiszen egy ilyen gyerek számára nincs ennél rémisztőbb dolog. (Bár személy szerint azt ajánlom, hogy egyetlen gyereknél se al- kalmazzunk semmiféle büntetést.)
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 181 Játékos módszerekkel (például kukucsolóssal vagy bújócskával) azonban sokat lehet segíteni, hogy gyerekünk feldolgozza a sze- parációs traumát. A hároméves Ellen akkor szenvedett szeparációs traumát, amikor az anyukáját meg kellett műteni vakbélgyulladással. Az anyuka hazatérése utáni időszakban a kislány gyakran felriadt éjsza- kánként, és őt hívta. Amikor hozzám fordultak, azt tanácsoltam az anyukának, hogy először is fogadja el Ellen sírási rohamait, és ne próbálja leállítani, mielőtt jól kisírta volna magát. Azt is javasoltam, hogy napközben játsszanak mindennap bújócskát, lehetőleg minél viccesebb módon. Mindezek hatására Ellen szo- rongása alábbhagyott, éjszakai felriadásai ritkultak. A szeparációs traumán átesett gyerek számára különösen fontos a testi kontaktus is, hogy visszanyerje biztonságérzetét és irántunk érzett bizalmát. A gyerekek nagyon találékonyak, ha arról van szó, hogy milyen módon jussanak több érintéshez, még ha a kezde- ményezéseik egy része számunkra idegesítő vagy taszító is. Ha fel- ismerjük ezekben a testi kapcsolat iránti igényt, ami, mondjuk, egy korábbi szeparáció utóhatásaként jelentkezik, talán át tudjuk őket alakítani számunkra is elfogadható játékká. Ha például hároméves kisfiúnk rááll a lábfejünkre, és közben teljes erőből átöleli a térdünket, úgy tehetünk, mintha nem ven- nénk észre, milyen kölönc lóg a lábunkon, és megpróbálhatunk továbbmenni, miközben hangosan panaszkodunk, hogy milyen furcsán nehezünkre esik a járás. Esetleg úgy tehetünk, mintha ra- gasztóval lennénk egymáshoz tapasztva. Ezen a ponton valószí- nűleg elkezd kuncogni. Ha ötéves lányunk újra meg újra meg- nyalja az arcunkat, mi is nyaljuk meg az övét, és jelentsük ki, hogy csokifagyi íze van. Ez a játékosság jobban választ ad a zavaró vi-
182 Gyógyító és kapcsolódó játékok selkedés mögött megbújó közelségigényre, mint ha rendreutasítjuk a gyerekeket. Az is előfordul, hogy egy szeparációs trauma után egy gyerek kifejezetten elutasítja a testi kontaktust, éppen azért, hogy meg- védje magát a közelségtől, vagyis az esetleges újabb sérülésektől. Ha ezt tapasztaljuk, fontos tiszteletben tartani a gyerek által meg- húzott határokat, de közben mégis keressük a testi kapcsolat lét- rehozásának játékos módjait. A leginkább távolságtartó gyerekek is nehezen tudnak ellenállni, ha kihívjuk őket piros pacsizni vagy szkanderezni (amit aztán át is alakíthatunk hatalmi helyzetet visz- szájára fordító játékká). Az is lehet, hogy a gyerek talán megen- gedi, hogy megmérjük a pulzusát, vagy gyógykenőcsöt masszíroz- zunk a bőrébe az orvosos játék keretei között. Esetleg kipróbál- hatjuk azt is, hogy játékokat rejtünk a ruhaujjunkba vagy az ingünk alá, és a gyereknek kell őket előszednie onnan. Jó esi ly van rá, hogy egy egyébként elutasító gyerek abba beleegyezik, hogy megfogjuk a bokáját és talicskázzunk vele, vagy gyorsan megölel- jük, ha kergetőzés közben elkapjuk. Es ahogy fokozatosan vissza- nyeri a bizalmát a szeparáció traumája után, úgy lesz megint egyre megengedőbb a testi érintkezés terén. Az örökbe fogadott gyerekek mindenképpen átestek már egy szeparációs traumán, amikor elkerültek a biológiai anyukájuk mel- lől. Akik az örökbefogadás előtt nevelőszülőknél vagy nevelőott- honban voltak, onnan elkerülve átéltek egy második szeparációs traumát is. Az alábbi példa egy kliensem esetén keresztül mutatja be, milyen látványos eredményei lehetnek a szeparációs játékoknak örökbe fogadott gyerekek esetében. Dávid kétnapos korában került árvaházba Romániában, mi- után az édesanyja meghalt. Tíz hónapos volt, amikor egy ame- rikai házaspár örökbe fogadta, és nem sokkal később viselkedési
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 183 problémák kezdtek nála jelentkezni. Hároméves korában egy másik terapeuta azt javasolta a szülőknek, hogy száműzzék a szobájába, amikor nem jól viselkedik. Dávid viselkedése azonban egyre csak romlott. Négyéves korában a szülei valahol találkoztak az én nevemmel, és hozzám fordultak, további segítségért. Erős akaratú, impulzív, könnyen túlpörgő, engedetlen, agresszív és irigységre hajlamos gyerekként írták le nekem Dávidét. Az óvo- dában gyakran megütötte társait, mindig mindenben ö akart lenni az első, és nevetett, amikor egy másik gyereknek valami baja esett. Otthon és az óvodában is rendszeresen előfordult, hogy elszaladt és elbújt, főleg olyankor, amikor kértek tőle valamit. Egy pszichológus, akivel korábban konzultáltak, hiperaktivi fásra,fi- gyelemzavarra és agresszióid hajlamos gyerekként sorolta be. Azt javasoltam az anyukának, hogy használja a büntetésmentes fe- gyelmezés különféle fogásait, ésfogadja el afia síró- és d throha- mait. Dávid gyakori elszökdöséséből én arra következtettem, hogy feldolgozatlan szeparációs trauma állhat a viselkedésé hát- terében, ezért azt is javasoltam, hogy bújócskázzaimk és fogócs- kázzanak minden áldott nap. Elmagyaráztam, hogy m inél töb- bet nevetnek, Dávid annál hamarabb jcléfül a traumából, és annál gyorsabban javul majd a vise/kcdese. Nyolc hét múlva, amikor újra beszéltünk, az anyuka máris drasztikus javulásról számolt be Dávid viselkedésében. Sokkal kenésbe volt erőszakos, úgy otthon, mint az óvodában, abbamaradtak az elszökdösések, és a viselkedése összességében jóval egyi.it tműködőbbé vált. Jobban tudott koncentrálni játék közben, és már be lehetett vonni a csen- desebb, nyugalmasabb tevékenységekbe is, mint amilyen a festés. Ebben a nyolc hétben nagy odafigyeléssel és aprólékossággal festett egy virágot — holott korábban soha semmi ilyesmire nem volt haj- landó.
184 Gyógyító és kapcsolódó játékok Dávid esetében egy olyan gyerekről volt szó, aki két komoly sze- parációs traumán is átesett: először, amikor kétnaposán elveszítette az édesanyját, másodszor pedig, amikor elhozták az árvaházból. A szeparációs játékok (fogócska, bújócska) mellett a büntetésmen- tes fegyelmezés bevezetése, valamint síró- és dührohamainak el- fogadása is bizonyára sokat segített a gyógyulási folyamat során. A jelképes játék jó módja lehet annak, hogy a gyereknek elme- séljük örökbefogadásának történetét, és ezzel segítsük a szepará- ciós trauma feldolgozásában. Az alábbi példa szintén az egyik kli- ensemtől való. A kétéves Treuort hét hónapos korában fogadták örökbe egy kínai árvaházból. A különféle játékos tevékenységek (pl. szeparációs já- tékok) mellett javasoltam azt is, hogy plüssmackók segítségével meséljék el neki örökbefogadásának történetét. Utóbb az anyuka arról számolt be, hogy Trevor nagyon élvezte ezt a játékot, és közben elkezdett visszaemlékezni olyan eseményekre, amelyek még az árvaházban történtek, és beszélt ezekről. Az anyuka meg volt győződve arról, hogy ezek az emlékképek valóban abból az időből származtak, és az, hogy Trevor beszélhetett róluk, majd a mackók segítségével eljátszhatta ezeket, sokat segített neki feldol- gozni a vele történteket. Örökbe fogadott gyerekek esetében, akiknek legkisebb korukban nélkülözniük kellett szüleik szeretetét és gyengédségét, gyakran ajánlok különféle regressziós játékokat is.
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 185 Játékos tevékenységek szeparációs traumán átesett gyerekek számára • Szeparációs játékok (kukucsolós, bújócska, fogócska) • Testi kontaktust igénylő játékok • Az örökbefogadást feldolgozó jelképes játékok • Regressziós játékok

7. fejezet Az iskolai stressz AZ ISKOLA ÓRIÁSI strcsszforrás lehet egy gyerek életében. Önmagában akár már -az is stresszes lehet számára, hogy sokáig kell egy helyben ülni, és olyan dolgokkal kell foglalkozni, amiket nem ő választott magának. A nem megfelelő tanítási módszerek nagymértékben fokozhatják a stresszt és a szorongást. Ha a szülők vagy a tanárok nagy súlyt fektetnek a jegyekre, a gyerek szorongani kezd a számonkéréstől. A szenzorosán érzékenyebb gyerekek szá- mára túl erős ingert jelent a hangzavar és az éles fény, és a legtöbb gyerek számára stresszforrást jelent az is, ha időnyomás alatt kell dolgoznia. Am előfordul, hogy a stressznek ennél konkrétabb és komo- lyabb oka van. Fölösleges is hangsúlyozni, hogy a túlságosan szi- gorú légkör, a társak csúfolódása vagy megfélemlítő viselkedése, esetleg egy tanár részéről tapasztalt zaklatás mind-mind nyo- masztó és rémületkeltő lehet a gyerek számára. Ha egy gyerek ret- teg az iskolától vagy nem hajlandó bemenni, annak mindig ko- moly és valódi oka van, amiről beszélnünk kell a tanáraival. Az iskolai stresszről a gyerekek nem feltétlenül beszélnek nyíl- tan, helyette esetleg azt vesszük észre, hogy többet bántják a test- véreiket, rosszul alszanak, gyakori fejfájásra, hasfájásra panaszkod- nak, visszahúzódnak a család életéből, és számítógépes játékokba
188 Gyógyító és kapcsolódó játékok menekülnek, vagy esetleg hisztisebbek, lobbanékonyabbak lesznek. Ha iskolai stresszt gyanítunk e jelenségek mögött, próbáljuk meghatározni ennek a pontos okait. Ha problémára derül fény, feltétlenül beszéljünk a tanáraival vagy az igazgatóval, és érjük el, hogy megoldódjon a probléma. Fontos azonban azt is számításba venni, hogy a zavaró maga- tartásformák mögött nem feltétlenül iskolai gondok állnak. Ha, mondjuk, valamelyik szülő tartósan beteg, depressziós vagy alko- holista, az is éppen elég stresszforrás — mindenképp gondoljuk végig ebből a szempontból a családi viszonyainkat, mielőtt azt fel- tételeznénk, hogy az iskola a problémák forrása. Játékos módszerekkel sokat segíthetünk a gyereknek megküz- deni az iskolai stresszel. Az alábbiakban három jellemző iskolai stresszforrást vizsgálunk meg ilyen szempontból: az iskolai elvá- rásokat, a kortársbántalmazást és a „szekálós” tanárokat. Az iskolai elvárásokkal kapcsolatos szorongás A gyerekekben néha még akkor is kialakulhat szorongás az iskolai szabályok megszegésével kapcsolatban, ha az adott tanár nem használ szélsőségesen szigorú fegyelmezőeszközöket. Ez különö- sen olyan gyerekeknél valószínű, akiket otthon azelőtt soha nem büntettek meg. Számukra akár még egy apróbb büntetés perspek- tívája is rémisztő lehet. Ezekben a helyzetekben különösen jól alkalmazható a non- szenszjáték, amikor groteszk módon eltúlozzuk vagy kiforgatjuk az adott szorongáskeltő dolgot, és ezzel váltunk ki nevetést.
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 189 Tízéves koráig Nicky olyan óvodába és iskolába járt, ahol a pe- dagógusok nem használtak büntetést, akkor azonban átkerült egy hagyományosabb szemléletű intézménybe. Rögtön az első nap egy olyan listával jött haza, amelyen a különféle fegyelmi vétségek és az értük járó büntetések szerepeltek, és az volt a házi feladat, hogy a szüleivel közösen tanulmányozza ezt át. Az első néhány pont után Nicky aggodalmasan közölte, hogy ő ezeket nem lesz képes mind megjegyezni se, nemhogy betartani, ami szörnyű lenne, mert nagyon fél a büntetésektől. Azt mondta, nem is mer másnap bemenni az iskolába. Hogy segítsek neki feldolgozni a szorongását, kieszeltem néhány abszurd pluszszabályt. íme, pár példa: 1. Tilos az iskolaépületet felgyújtani. 2. A gyerekeknek tilos autót vezetniük. 3. Tilos meztelenül iskolába menni. 4. Tilos a tankönyveket megenni. Nicky jóízűen nevetett ezeken, amikor komoly hangon felolvastam őket. Utána kevésbé szorongott az is- kolától, és nem is szegte meg a felsorolt szabályokat. Ebben a példában a nevetés volt az a kulcsmozzanat, ami segített a fiamnak úrrá lennie a szorongásán. A kortársbántalmazás Sok gyerek mindennapjait keseríti meg társai csúfolódása és bán- talmazó viselkedése. Amellett, hogy ilyen helyzetben beszélnünk kell a dologról a tanárokkal, otthon is segíthetünk a gyerekünknek. Hatéves korában Nicky egyszer azzal jött haza az óvodából, hogy egy másik gyerek szántszándékkal ledöntötte a tornyot, amit ő épített. Jelképes játékot vetettem be, amelyben kisebb kockákból rekonstruáltuk az eredeti tornyot, aztán fogtam egy szörnyfigu-
190 Gyógyító és kapcsolódó játékok rát, aki odament és ledöntötte. Nicky ezen nagyot nevetett, és ö akart a szörnnyel lenni. Miután párszor elismételtük a jelenetet, már jobb kedvvel ment másnap óvodába. A nagyobb gyereket biztassuk arra, hogy rajzolja le vagy formázza meg gyurmából azt a társát, aki bántja őt, aztán tépje vagy firkálja össze a rajzot, nyomja össze a figurát. Ne hagyjuk azonban, hogy ez nagyon eldurvuljon, a cél a nevetés, mivel az csökkenti igazán a feszültséget és a dühöt. „Szekálós” tanárok Ha a gyerekek stresszesnek találják az iskolát, hajlamosak akkor is a tanárokat hibáztatni ezért, ha történetesen csupa együtt érző és profi pedagógus foglalkozik velük. Pedig lehet, hogy az iskolai élet összességével van inkább probléma - azzal, hogy hosszú ideig kell egy helyben ülni, esetleg az adott gyerek tanulási stílusához másmilyen tanítás illene jobban. Talán a tanár azért nem szólította fel, mert nem is vette észre, hogy jelentkezik, ő mégis úgy érzi, hogy levegőnek nézték. Az is lehet, hogy nem a legjobb barátaival osztották egy csoportba. Ez csupa olyan helyzet, amelyek után a gyerek otthon könnyen mond olyasmit, hogy utálja az adott tanárt vagy hogy a tanár direkt pikkel rá. Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy az ő oldalán állunk. Ha ha- ragszik valamiért a tanárára, el kell fogadnunk ezt az érzést, kritika nélkül. Az iskolás témájú jelképes játék teret biztosít arra, hogy dolgozzon az ezzel kapcsolatos élményein. Sok gyerek magától is játszik iskolásat a barátaival, de ha mi is játszunk vele ilyet, és köz- ben elfogadjuk az érzéseit, az nagyon hasznos lehet. Amikor iskolásat játszunk a gyerekünkkel, hagyjuk, hogy ő
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 191 döntse el, a tanár vagy a diák szerepét akarja-e játszani, és ő irá- nyítsa az eseményeket. A mi fő feladatunk: ne engedjük, hogy a játék túlságosan komolyra forduljon. Ha ránk a tanár szerepét osz- totta, tehetünk úgy, mintha teljesen ostobák lennénk és folyton hibáznánk, vagy eljátszhatjuk az abszurditásig szigorú tanárt is. Ha ő lett a tanár, mi játszhatunk egy olyan szófogadatlan gyereket, aki végül látványosan behódol. Ha sikerül elérni, hogy mindvégig vicces legyen a helyzet, a gyerek a nevetésen keresztül sok stressz- től megszabadulhat. Ha a gyerek már túl nagy ahhoz, hogy iskolásat játsszon, akkor bátorítsuk, hogy rajzolja le vagy gyurmából formázza meg az adott tanárt, majd semmisítse meg ezt a szimbolikus ábrázolást. Eköz- ben mi szolgáltassunk drámai és jól eltúlzott hanghatásokat a tanár nevében. Fontos látnunk: ha megengedjük, sőt bátorítjuk, hogy a gyere- künk agressziót tanúsítson egy tanára szimbolikus ábrázolásával szemben, vagy mi magunk kifigurázzuk a pedagógust, azzal még nem ássuk alá az illető tekintélyét. A gyereknek arra van szüksége, hogy mi megértsük és elfogadjuk valamennyi érzését. Ha a tanára elleni szimbolikus agresszió segít neki megszabadulni a stressztől és a haragtól, akkor erre van szükség. Ebből a szempontból mind- egy, hogy valóban a tanár hibája volt-e, ami történt vagy sem — az érzések attól még ott vannak, és azokkal kell dolgoznunk. így a gyerekünk tudhatja, hogy ránk számíthat, és mi megértjük az ér- zéseit, ami magabiztosabbá teszi - és hamarosan talán nagy meg- lepetésünkre kijelenti, hogy az adott tanár egész jó fej. Megjegyzés: A házi feladattal kapcsolatos stressz kezelésére vonat- kozóan Id. a 2. rész 9. fejezetét. Az iskolaváltásra vagy vizsgákra való felkészülésről Id. a 3. rész 9. fejezetét.
192 Gyógyító és kapcsolódó játékok Játékos tevékenységek, amelyek segítenek a gyerekeknek megküzdeni az iskolai stresszel • Nonszenszjátékok (pl. abszurd iskolai szabályok alkotása) • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok (pl. amikor a szülő játssza egy rendkívül ügyetlen és ostoba tanár szerepét) • Jelképes játékok a stresszforráshoz kötődő témában (pl. a gyerek bújik bele annak a társának a szerepébe, aki ledöntötte a tornyot, amit ő épített, vagy rituálisan megsemmisíti az illető szimbolikus ábrázolását)
8. fejezet Fóbiák és szorongások AMIKOR A GYEREKEK félnek valamitől, gyakran válnak tú- lontúl ragaszkodóvá, kényessé, makaccsá vagy engedetlenné, nem hajlandók elválni a szüleiktől, rosszul alszanak vagy erőszakosan viselkednek. A félelem akadályozza őket abban, hogy fejlődjenek, tanuljanak, és szeretetteljes kapcsolatokat alakítsanak ki másokkal. Ha segítünk leküzdeni félelmeiket, viselkedésük javul, és vélhetően az egész család kevésbé lesz feszült. A gyerekek félelmeinek két fő oka lehet. Beszélhetünk egyrészt a fejlődéssel együtt járó természetes félelmekről, amelyek részint egy adott gyerek élénk fantáziájából adódnak, részint pedig abból, hogy a gyermek az idő múlásával egyre inkább megérti a halan- dóság mibenlétét. Másrészt vannak traumás eredetű félelmek, amelyek valamilyen nagy megrázkódtatás nyomán alakulnak ki. Játékok segítségéve] mindkét fajta félelem leküzdésében sokat se- gíthetünk. Fejlődéssel együtt járó félelmek A gyerekek általában hároméves koruk körül kerülnek először tu- datába a halandóságnak — úgy a sajátjuknak, mint szüleikének.
194 Gyógyító és kapcsolódó játékok Ebből gyakran fakadnak különféle félelmek. Ebben az életkorban gyakori félelemforrások közé tartozik még a sötét, a fürdőkád, a vécé, a különféle állatok és képzeletbeli szörnyek. Az ilyen típusú félelmek nyolcéves korig vagy még tovább is megmaradhatnak. Ilyenkor is különösen hatásos az olyan jelképes játék, amely a félelem tárgyát építi magába. Az alábbi esetben egy anyuka ezzel a módszerrel segített a kisfiának, aki rettegett a kígyóktól. Eric közvetlenül a harmadik szülinapja előtt elkapta a bárány- himlőt. Ekkor kezdődött a kígyóktól való rettegése. Nem tudom, hogy csak véletlen egybeesés volt-e vagy köze volt a viszketéshez. Egyik este bizonygatni kezdte, hogy kígyók mászkálnak apadión, sőt, aztán még azt is mondta, hogy már rajtam is ott vannak! Már-már olyan volt, mint egy hallucináció. Ez a félelem általá- ban esténként tőrt rá, főleg olyankor, amikor különösen fa idt volt. Előfordult, hogy az éjszaka közepén felriadt arra, hogy kí- gyókat lát maga körül. Ez hónapokon át így ment. A bátyját na- gyon érdekelték a kobrák, és maga Erik is sokat tudott már a kí- gyókról. Megpróbáltam a nevetés irányába elvinni a dolgot. El- kezdtünk gyurmából kígyókat készíteni, egész kígyócsaládokat formáztunk, aztán fogtunk egy kést, és szeletekre vágtuk őket. Eric ezt nagyon élvezte. Sokat játszottunk műanyag kígyókkal is, és úgy tettünk, mintha nagyon félnénk tőlük. A kígyóktól való rettegése fokozatosan alábbhagyott. Az alábbi esetben a saját lányomnak segítettem leküzdeni a pó- kokkal kapcsolatos félelmét. Ami jelképes játéknak indult, foko- zatosan átalakult hatalmi helyzetet visszájára fordító játékká. Négyéves korában Sarah félni kezdett apókoktól, ezért elkezdtem vele azt játszani, hogy megcsiklandoztam a karját meg az arcát
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 195 az ujjaim hegyével, és azt mondtam neki (de nem ijesztgetősen): „Itt mászik rajtad egy pók.” Ezen mindig nagyokat nevetett. Aztán ő is akarta ugyanazt csinálni velem, úgyhogy többször is eljátszottuk a dolgot felváltva. Amikor ő csiklandozott engem, úgy tettem, mintha szörnyen rettegnék. Miután néhány alka- lommaljátszottunk ilyet, Sarah már nem esett pánikba, amikor meglátott egy pókot. Amikor a fiam kezdett félni különböző állatoktól, az alábbi játék- kal segítettem neki ezt leküzdeni: Hároméves korában Nicky a legkülönbözőbb „emberevő állatok- tól” kezdett félni: a cápáktól, tigrisektől, oroszlánoktól és a sár- kányoktól. Nem volt hajlandó olyan könyveket kézbe venni, ame- lyekben ilyen lények szerepeltek, de azt például nagyon élvezte, ha ö maga úgy tehetett, mintha tigris lenne, aki engem végigker- get az egész házon. Minél inkább félelmet tettettem, annál na gyobbakat nevetett. Egy anyuka az alábbi, hatalmi helyzetet visszájára fordító játékkal segített a fiainak és a barátaiknak leküzdeni a féléimiikét: Sokszor játszottam velük azt a játékot kör ül belül négy- és nyolc- éves koruk között, amit mi úgy neveztünk, hogy „a gonosz bo- szorkány”. Ebben én voltam a gonosz boszorkány, aki el akarta fogni a gyerekeket, hogy bele főzze őket a levesbe, de csak akkor tudtam elkapni őket, ha kijöttek a házból kincseket keresni. Ami- kor valamelyiküket elkaptam, beletettem egy képzeletbeli üstbe, és kergettem tovább a többieket — de ha valamelyik gyereknek si- került megérintenie az üstben lévőt, azzal kiszabadította. Ami- kor nem figyeltem, mindig kiszabadították egymást, miközben
196 Gyógyító és kapcsolódó játékok én úgy tettem, mintha egyre fáradtabb és elkeseredettebb lennék. A játék végére a gyerekek mind kiszabadították egymást, és össze- gyűjtötték az összes kincset, én pedig teljesen kimerültén a földre roskadtam, mert nem volt miből levest főznöm. A gyerekek na- gyon élvezték ezt a játékot, és mindig nagyokat nevettek rajta. Amikor először dolgozunk játékos formában a gverek valamelyik félelmén, fontos, hogy betartsuk a fokozatosság elvét, illetve hogy mindvégig érzékenyek maradjunk a reakcióira, és ezek alapján vi- gyük tovább a játékot. Hagyjuk, hogy ő irányítson, mert pontosan fogja jelezni, hogy sikerül-e eltalálnunk a biztonság és a félelem közötti kényes egyensúlyt. A gyerekek intuitív módon tudják, milyen terápiás tevékenység segít nekik a legjobban, ezért gyakran maguk találnak ki olyan já- tékokat, amelyekkel dolgozni tudnak a félelmeiken. Az alábbi két ilyet a lányom találta ki magának. Hatéves korában a lányomnak volt egy játéka, amit úgy nevezett, hogy „a veszélyek háza". Ez abból állt, hogy kivitte afa babahá- zat a kertbe, ráállt a tetejére, és kijelentette, hogy ő egy különleges mentőosztag vezetője. Először azt az instrukciót adta, hogy én egy kislány vagyok, aki belesett egy tóba, és ő egy bot segítségével kihúzott. Aztán fel kellett másznom egy fára, és úgy tennem, mintha nem tudnék lejönni onnan, őpedig hozott egy kötelet és megmentett. Utána bele kellett ülnöm a kerti székbe, és úgy tet- tünk, m intha az egy égő ház lenne, őpedig hozott egy képzeletbeli trambulint, amibe bele kellett ugranom az ablakból, hogy tneg- meneküljek. Végül kijelentette, hogy tele van a kert mérges kí- gyókkal, és addig nem mozdulhattam, amíg egyenként le nem lőtte őket egy bottal.
Hogyan, segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 197 Sarak nyolcéves kora körül találta ki „a sötét játékot”. Ez abból állt, hogy sötétedés után eloltotta a lámpát a szobában, és megkért, hogy bújjak el. Amíg mozogtam, direkt zajt csapott valamivel, hogy ne hallja, merrej'elé járok. Utána nekiállt tapogatózva meg- keresni, és amikor megtalált, azt kellett mondanom, hogy „hu!", amin ő mindig nevetett. Miután már jó néhányszorjátszottunk, megkérdeztem, miért szereti ezt a játékot, ő pedig gondolkodás nélkül rávágta, hogy „azért, mert segít leküzdeni a félelmemet a sötétségtől”. Noha a játék teljes egészében a lányom találmánya volt, úgy érez- tem, hogy az én részvételem nagyban fokozza gyógyító hatását. Ha tehát a gyerekünk ilyesfajta játékokhoz invitál minket részt- vevőnek, érdemes erre időt szakítanunk, mert sokat segítünk neki vele. Nyolc- és tizenkét éves koruk között a gyerekek a tudatosság egy magasabb fokán kezdenek újra intenzíven foglalkozni a halál gondolatával és az élet értelmének kérdésével. Ez fokozottabb ha- lálfélelemmel járhat együtt. A kisgyerekkor irracionális félelmeivel ellentétben a látenciakor félelmei már elég realisztikusak tudnak lenni. A nevetés azonban ilyenkor is jót tesz, mint az alábbi példa is mutatja. Tízéves kora körül Nicky fiamat sokat foglalkoztatta a halál és a háború gondolata, és gyakran tett jel olyan kérdéseket, mint „Minek élek egyáltalán, ha egyszer úgyis megkell halnom'?”, vagy „Ha megnövök, majd el kell mennem harcolni a háborúba?”. Pró- báltam legjobb tudásom szerint megnyugtató válaszokat adni neki, de szorongása nem csökkent, sőt, két alkalommal sírva riadt fel éjszaka, mert valamilyen, halállal kapcsolatos lidérces álma volt. Amellett, hogy bátorítottam, hogy jól sírja ki magát, igye-
198 Gyógyító és kapcsolódó játékok kezdem játékos módszerekkel is segítem neki leküzdeni a szoron- annyirafélsz ? Hűtőszekrény? Hóvirág? Hangyaleső?” Boldogan csatlakozott a játékhoz, hogy mondjunk minél több H-val kez- dődő szót, és közösen úgy tettünk, mintha mindegyiktől nagyon félnénk. Miután néhány estén át ezt játszottuk, csökkenni kezdett a halál iránti megszállott érdeklődése. Amikor egyszer a lányomnak volt hasonló lidércnyomása, vele is ezt a módszert alkalmaztam. Nyolcéves korában darab egyszer nagyon megijedt, amikor nagy sebességgel száguldott le a szánkópályán. Éjjel felriadt, mert azt álmodta, hogy lefelé száguld egy lejtőn és beleesik a szakadékba. Sírt egy kicsit, de elég hamar abbahagyta, viszont azt mondta, hogy még mindig nem mer elaludni. „Nagyon ijesztő álom volt”, mondtam neki, „nagyon féltél benne a haláltól, ugye?”. „Ne hasz- náld ezt a szót, túl ijesztő!”, fór medt rám Sarak. ,Jó, akkor na- gyon féltél a madártól, ugye?”, kérdeztem. Ezen elkezdett ne- vetni, és nevetett, valahányszor elismételtem. Miután pár percig ezt játszottuk, minden gond nélkül vissza aludt. Traumás félelmek A fejlődéssel együtt járó normális félelmek mellett bizonyos konk- rét traumák is kiválthatnak utóbb szorongást a gyerekekből. A jel- képes játék ebben az esetben is sokat tud segíteni. Ennek együk változata a szerepjáték, amelyben játékos és könnyed módon idé— ződik fel az eredeti esemény. Az alábbi esetet egy anyukától hal- lottam.
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 199 A lányom hatéves kora körül egy békés kisvárosban laktunk, ahol a szomszéd gyerekkel általában kettesben jártak haza a közeli óvodából. Egyik nap azonban a szomszéd gyerek nem volt óvo- dában, így egyedül kellett hazajönnie. Útközben néhány kamasz megszólította, és hívták, hogy üljön be a kocsijukba. O ijedtében elejtette az uzsonnás táskáját, és lélekszakadva hazarohant. Az eset után még akkor is félt kilépni a házból, ha mi is vele voltunk. Volt, hogy a főutcán sétáltunk velefényes nappal, és az egyik ke- zével az én kezemet fogta, a más ikkal az apjáét, de még így is zokogott, és követelte, hogy menjünk haza. Bármennyit győzköd- tük is, hogy nincs mitől tartania, a félelme nem enyhült, ezért szakemberhez fordultunk. A pszichológus elbeszélgetett velünk közösen, aztán kettesben vele is, és elmondta neki is, hogy attól fél, hogy azok a kamaszok el akarták rabolni. A szakember azt javasolta, hogy az egész család (mi, szülők, a lányunk és a két bátyja) közösen játsszuk el az eredetijelenetet különböző szerep- osztásokban, de alaposan eltúlozva és viccesre véve. Mindany- nyian lelkesen fogadtuk az ötletet, és egy héten át naponta egyszer vagy kétszer el is játszottuk a jelenetet. Amikor eljött a következő konzultáció ideje, boldogan jelenthettük a pszichológusnak, hogy a lányunk rettegése teljesen elmúlt, és újra a laza és könnyed ön- maga volt. Ekkortól kezdve gond nélkül járt haza az óvodából, majd az iskolából felnőttkiséret nélkül. Az alábbi esetben egy gyerekben azt követően alakult ki félelem, hogy csak hallott egy incidensről, ami valaki mással történt meg. Az ötéves Vidor elkezdett rettegni a haláltól és a rendőröktől, mi- után megtudta, hogy egy ismerősük felnőttfiát lelőtte egy rendőr. Folyton azt kérdezgette, hogy ő és az öccse is erre a sorsra fog- nak-e jutni, és gyakran játszotta azt, hogy két ujjúvalfegyvert
2ÜÜ Gyógyító és kapcsolódó játékok formázva lelövi az anyukáját. Azt javasoltam, hogy rendőrjel- mez segítségével játsszanak vele rendőröset, illetve az anyuka minden alkalommal látványosan rogyjon össze, valahányszor Vidor játékból lelövi. A cél, hogy eközben minél többet nevessen, mert az segít neki leküzdeni a félelmet. A gyerekeket olykor egy látszólag apró esemény is komolyan meg- sebezheti, például, ha egy pedagógus leszólja a teljesítményüket, ami után esetleg tartani fognak attól, hogy bármiben hibázzanak — ez főleg érzékenyebb gyerekeknél fordul elő. A következő pél- dában két különféle játékot használtam ennek a problémának a megoldására. A hatéves Wendy nagyon elkeseredett, amikor egy rajzóra végén a tanár felsorolta, milyen hibák vannak a rajzán. Attólf-gva nem volt hajlandó semm ’t rajzolni, és nem szívesen próbált ki semmiféle új dolgot. Már éppen kezdett belejönni az olvasásba, de most arra sem volt hajlandó többé, mertfélt, hogy csak elrontja. Bármilyen más tevékenységnél is azonnal ideges lett, ha valamit nem sikerült elsőre jól csinálnia, például, amikor a számítógépes logopédiaprogram kijavította a beszédét. Amikor eljöttek hozzám tanácsadásra, először nem irányított gyerekközpontújátékot kez- deményeztem, utána pedig egy hatalmi helyzetet visszájárafor- dítójátékot, az anyuka részvételével. Ezután elmondtam Wendy- nek, hogy megtanítok egy új játékot neki, az anyukájának és a szobában lévő plüssoroszlánnak. Jó előre figyelmeztettem, hogy az oroszlán nagyon nehezen tanul meg bárm újat, és mindent folyton elront. Adtam Wendynek nyolc különböző alakú építőfor- mát, és megkértem, hogy építsen belőlük valamit. Az oroszlán elé is kiraktam nyolc ugyanolyan formát. Amikor Wendy épített va- lamit, az oroszlánnak (akit én személyesítettem meg) az volt a
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 201 feladata, hogy leutánozza, de ez persze sehogy se sikerült neki, mindig Wendynek kellett kijavítania. Egy idő után az oroszlán- nak annyira elege lett ebből, hogy hisztirohamot kapott, amin Wendy jót kuncogott. Később ő akarta az oroszlán szerepét ját- szani, és nagyon élvezte, hogy mindent elronthat, aztán hisztiz- het miatta. Többször is szerepet cseréltünk, az anyukáját is be- vonva ajátékba. Egy ponton Wendy megnyugtatóan azt mondta az oroszlánnak:„ne dühöngj, mindenki hibázhat". Körülbelülfél óráig játszottuk ezt, amíg csak Wendy el nem unta. Az alkalom végeztével Wendy megkérte az anyukáját, hogy vegyenek ott- honra egy pontosan ugyanolyan plüssoroszlánt, mint az enyém. A következő héten egyszer kijelentette az anyukájának: „En pont az ellenkezője vagyok az oroszlánnak: én nem félek hibázni. "Az anyukája észrevette, hogy a logopédiaprogramhoz is elkezdett máshogyan viszonyulni: valahányszor az közölte, hogy „a válasz helytelen", Wendy vállat vont, és azt felelte: „na és?”. Korábban mindig teljesen kiakadt, amikor a géphang kijavította. Pár hét múlva önállóan megrajzolt egy színezet, és bejelentette, hogy ki is akarja adatni. A játék kontextusában Wendy el tudott kezdeni a saját, hibákkal kapcsolatos félelmén dolgozni. Az, hogy otthonra is akart egy ugyanolyan oroszlánt, mint amilyen nekem volt, arra utalt, hogy otthon is szívesen használta volna ugyanezt a játékot. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a gyerekek félelmei lehetnek a fejlődésük természetes velejárói, illetve valamiféle trauma utó- hatásai. Mindkét esetben vezethetnek problémás viselkedésekhez és sok stresszhez az egész család számára. Bizonyos konkrét játék- fajtákkal sokat tudunk segíteni e félelmek leküzdésében. Ha azon- ban azt tapasztaljuk, hogy a félelmek a közös játék ellenére is aka- dályozzák a gyerek normális hétköznapi működését, vagy egy
202 Gyógyító és kapcsolódó játékok trauma után a szorongás több mint egy hónapig fennáll, minden- képpen forduljunk vele szakemberhez. Játékos tevékenységek fóbiák és szorongások kezelésére • Jelképes játék a szorongás vág)? fóbia témájához kapcsolódó módon (pl. gyurmakígyók felszeletelése) • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok a szorongáskeltő dolgok beépítésével (pl. rendőrösdi) • Nonszenszjáték, amelyben groteszk módon eltúlozzuk az eredeti félelmet, vagy más módon kifigurázzuk (pl. rettegünk minden H-val kezdődő szótól, ha az adott gyerek még a „halál” szó kimondásától is fél)
9. fejezet Felkészülés különböző nehéz helyzetekre A GYEREKEK ÉLETE tele van előre látható nehéz pillanatok- kal, mint amilyen például az első nap az iskolában, egy oltás, egy kistestvér születése vagy egy költözködés. Néha az ezekkel kap- csolatos szorongás problémás viselkedések formájában tör a fel- színre. Ilyenkor esetleg túlontúl ragaszkodóak, nyűgösek, követe- lőzőek, engedetlenek, erőszakosak lesznek, vagy elkezdenek kis- babás, régen kinőtt viselkedésmódokhoz visszatérni. Az egyik legjobb módja annak, hogy segítsünk felkészülni az előre látható nehézségekre, ha jelképes játékokat használunk, olyan kellékekkel és jelmezekkel, amelyek behívják az adott eseményre vonatkozó asszociációkat. A módszer lényegében ugyanaz, mint a már megtörtént traumák feldolgozása vagy a különféle fóbiák és szorongások kezelése esetében. Az alábbi példában az iskolabusztól való félelem volt a szim- bolikus játék tárgya. Anne-Marie ötéves korában tudta meg, hogy a következő tanév elejétől iskolabusszalfog óvodáim járni, mert új óvodába kerül. Nyár közepén elkezdett szorongásos tüneteket mutatni, és rend- szeresen az iskolabuszról kérdezgette a szüleit. Javaslatomra a szülők beszereztek egy óriási kartondobozt (ami egy hűtőszekrény
204 Gyógyító és kapcsolódó játékok csomagolása volt eredetileg), befestették sárgára és ajtót meg ab- lakokat vágtak rajta. A nyár hátralévő részében mindkét szülő sok-sok órát töltött azzal, hogy iskolabuszost játszottak vele. Szeptemberben Anne-Marie már magabiztosan szállt be a buszba, amikor az megállt a házuk előtt. A gyerekek néha maguk találnak ki jelképes játékokat, amikor szo- ronganak egy eljövendő esemény miatt. Az alábbi példában a fiam játszott így, mielőtt először ment volna óvodába. Hároméves korában, az első óvodai nap előtt Nicky kitalált egy olyan játékot, amelyben a saját gyerekei szerepeltek (ez egyébként visszatérő téma volt a fantáziajátékaiban). Eljátszotta, hogy óvodába viszi őket, aztán elmegy ebédelni, majd pedig értük megy. Odahozta őket hozzám, és megkérdezte, hogy érezték ma- gukat az oviban. Nyilvánvaló volt, hogy azt szeretné, ha én köl- csönözném a hangjukat, úgyhogy szépen elmeséltem, mi minden történt aznap az óvodában. Ezt utána többször is el akarta ját- szani, végül pedig azt kérte, hogy ő legyen az apuka, én pedig a gyerek, és eljátszotta, hogy engem visz óvodába. Ügy tett, mintha beültetne az autóban a gyerekülésbe, és elindulnánk. Másnap lel- kesen és magabiztosan vágott neki az első óvodai napnak. Ugyanez a módszer a különféle orvosi beavatkozások előkészíté- sére is nagyon hasznos lehet. Az alábbi példát egy anyuka mesélte. Hároméves korában Caitlin leesett a kanapéról, és beütötte a fejét a dohányzó asztal élébe. Letört egy darab az egyikfogából ésfel- repedt az ajka, amiből persze nagy sírás lett. Utóbb az orvosok azt mondták, a letört fog maradékát is ki kell húzni, mert elhalt a gyökere és egy tályog kezdett kialakulnifölötte. A beavatkozásra
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 205 helyi érzéstelenítésben került sor, és a férjemmel úgy terveztük, hogy mind a ketten ott leszünk vele. Hogy felkészítsük a dologra, előszedtem az összes babáját a babaházból, és az,t mondtam, „játsszuk el, hogy elmegyünk a fogorvoshoz kihúzatni a fogun- kat”. Caitlin minden szereplőhöz választott egy babát, magát is beleértve. Az első alkalomnál az övét kivéve minden más szel epet én játszottam. Amikor a fogorvost személyesítettem meg, elma- gyaráztam, mifogpontosan történni, és megmutogattam neki az egyes műszereket. Ez nagyon vicces volt, mert a műszerek sokkal nagyobbak voltak, mint a babák. Aztán eljátszottak magát a fog- húzást, kezdve az érzéstelenítő injekcióval. Caitlin nagyon él- vezte a játékot, és újra meg újra meg akarta ismételni. Először még óriási szemekkelfigyelt, aztán minden újabb alkalommal egyre aktívabban vett részt az eseményekben. Minél többször játszottuk el, annál többet nevetett rajta. Végül már őjátszotta a fogorvos szerepét. A játék feloldotta a várakozással kapcsolatos szorongást, és felkészítette a tényleges alkalomra. Amikor eljött a nagy nap, Caitlin nyugodt volt és együttműködő. Nem sírt, nem ellenkezett. Úgy tűnt, mintha az egész műtét semmiféle traumát nem jelentene a számára. A fogorvos nagyon meglepődött, hogy lehet egy ilyen kicsi gyerek ilyen nyugodt. A gyerekek olykor orvosi beavatkozások előtt is inaguknak talál- nak ki felkészítő játékokat. Az alábbi esetet egy anyuka mesélte. Négyéves korában Nancynek ki kellett venni a manduláját. Mi- után bementünk a műtét előtti konzultációra, ahol elmondták, mi fog történni, elsősorban az altatás miatt aggódott. Elmagya- ráztam, hogyan zajlik az altatás, de ez nem csökkentette az ag- godalmát. Pár nappal később, amikor elalvás előtt rajzolgattunk az ágyában, egyszer csak hanyatt vágta magát, az arca elé szó-
206 Gyógyító és kapcsolódó játékok rította a kezét és drámaian kezdett szuszogni, majdpár pillanat múlna hisztérikus nevetésben tört ki. Ezt mégpárszor megistné- telte, aztán megkért, hogy én is csináljam utána. Ügy tettem, mintha elaludnék, amin mindketten jót nevettünk. Addig ját- szottuk ezt, amíg mindketten el nem aludtunk (igaziból), és aztán másnap reggel, ébredés után is folytattuk. Különböző vál- tozatokban Nancy ezt számtalanszor eljátszotta, még a nővé- rekkel és az orvosokkal is egy párszor. A műtét előtt teljesen laza és vidám volt, utána pedig nagyon gyorsan gyógyult, mindenféle érzelmi problémák nélkül. A nővérek és az orvosok nem győzték dicsérni, milyen nyugodt és milyen könnyű vele kommunikálni — egészen kiemelkedett a többi gyerek közül, akikkel dolguk volt. A nonszensz] áték is sokat segíthet olyan események előtt, amikor a gyerek a saját teljesítménye miatt szorong, mint amilyen p< Idául egy dolgozat, egy vizsga vagy egy színházi előadás. Bátoríthatjuk, hogy szándékosan kövessen el minden olyan hibát, amitől csak tart — adjon direkt rossz válaszokat, amikor kikérdezzük őt, játsz- szon hamisan, akadjon össze a lába és süljön bele a szövegébe. A lényeg, hogy közben minél többet nevessen. Sok igazság van abban a színházi babonában, hogy minél rosszabb a próba, annál jobb lesz az előadás, mert ha egy hiba a próbán már előfordult, élesben már valószínűleg nem fog. Vannak gyerekek, akiknek regresszív játékra van igényük, ami- kor szoronganak egy várható esemény, például egy kistestvér szü- letése vagy egy költözés miatt. Ilyenkor gyakran ők maguk kez- deményezik az ilyesmit, mint a fiam is tette az alábbi esetben. Nicky négyéves volt, amikor várandós lettem a húgával. Amellett, hogy rengeteg kérdést tett fel, előszeretettel imitált kisbabás tevé- kenységeket — négykézláb mászkált a padlón, mintha nem tudna
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 207 járni, vagy úgy tett, mintha még nem tudna beszélni. Eljátszot- tak, hogy tisztába teszem és elringatom elalvás előtt. Ez a reg- resszív játék megnyugtatta, hogy a húga születése után is szá- míthat majd rám és a gondoskodásomra. E/. alábbi példa egy kliensemtől származik. Amikor a hatéves Richard családja elkezdte tervezgetni, hogy új házba költöznek, ahol neki is lesz saját szobája, a kisfiú szoron- gásosjeleket kezdett mutatni. Kijelentette, hogy nem akar felnőni, és gyakran kisbabásan selypítve beszélt. Bátorítottam az anyu- káját, hogy menjen bele a játékba, és kezelje egy kicsit kisgyerek- ként Richardot — ringassa, bugyolálja takaróba, etesse kanállal, de ügyelve arra, hogy ezt véletlenül se lehessen gúnyolódásnak ér- zékelni. Richard azért kezdeményezett spontán módon, magától regresszív játékot, mert egy kicsit még meg akarta tapasztalni a kisgyerekkor érzelmi biztonságát, mielőtt továbblépne a külön szoba által nyúj- tott nagyobb önállóságba. Ezeken a játékos módokon sokat segíthetünk a gyerekeknek felkészülni az élet erőpróbáira. A nevetés csökkenti a szorongást, aminek hatására együttműködőbbek lesznek, és ez mindannyiunk életét megkönnyíti.
208 Gyógyító és kapcsolódó játékok Játékos tevékenységek, amelyek segítenek a gyereknek felkészülni az előre látható nehéz helyzetekre • Jelképes játék a várható esemény kellékeivel (pl. iskolás, orvosos) • Nonszenszjáték, amelyben bátorítjuk a gyereket, hogy direkt kövesse el mindazokat a hibákat, amiktől fél (pl. egy vizsga vagy fellépés előtt) • Regresszív játékok
10. fejezet K szülők haragja A MI SAJÁT INDULATAINK is komoly stresszforrást jelent- hetnek a gyerek számára. A legtöbb szülő időről időre kijön a sod- rából. Van, aki ilyenkor olyasmit tesz, amit utóbb maga is megbán: durván beszél a gyerekével, esetleg meg is üti. Amikor ez történik, a gyerekek természetes reakciója az ijedtség, a zavarodottság és a magárahagyottság érzése. Normális esetben a gyerekek szüleiknél keresnek biztonságot, ha valamitől megijednek vagy fájdalom éri őket, de amikor a félelem és fájdalom forrása maga a szülő, akkor nincs kihez forduljanak és nincs hova bújjanak. A szülők liaragjának kétféle oka lehet. Az egyik a szülő jelenlegi életében keresendő. Talán azért stresszes az életünk, mert anyagi, munkahelyi, párkapcsolati vagy egészségügyi problémáink vannak, esetleg nincs elég időnk pihenni, a hobbinkkal foglalkozni, vagy egyszerűen csak távol lenni egy kicsit a gyerekeinktől. A szülők liaragjának másik lehetséges oka a gyerekkorukba nyúlik vissza. Könnyen lehet, hogy a saját gyerekünk viselkedése feldolgozatlan gyerekkori traumákat idéz fel bennünk. Talán azért reagálunk dühösen, ha a gyerekünk sír, mert a mi szüléink is dü- hösen reagáltak, ha sírtunk. Talán azért idegesít fel annyira a lá- nyunk követelőzése, mert annak idején nem kaptuk meg azt a gyengédséget és figyelmet, amire mi vágytunk volna. Talán azért
210 Gyógyító és kapcsolódó játékok reagáljuk túl, amikor a fiunk megüti a húgát, mert nekünk is volt egy bátyánk, aki gyakran megvert minket. Ha gyerekkorunkban testi vagy lelki bántalmazásban vagy elhanyagolásban volt részünk, akkor szülőként valószínűleg gyakran kijövünk a sodrunkból, főleg, ha azóta sem volt alkalmunk terápia keretében dolgozni a gyerekkorunk fájdalmas témáival. A gyerekkori traumáknak ez a megelevenedése gyakran tudat alatt zajlik, vagyis mi magunk sem észleljük, hogy ami történik, annak oka a múltunkban rejlik. Ezekben a pillanatokban egysze- rűen lezár az agyunknak az a része, amelyik felnőttként megfelelő módon tudna reagálni a gyerekünk viselkedésére és igényeire. He- lyette mi magunk is ijedt és kiszolgáltatott gyerek módjára kez- dünk működni, akit elsősorban a saját túlélése foglalkoztat. Ez ve- zethet oda, hogy fájdalmat okozunk a saját gyerekünknek, ami rombolja a kettőnk meleg, bizalmi kapcsolatát. A gyerekek különféle módokon reagálnak ezekre a kapcsolati töréspontokra. Vannak, akik követelőzőbbek, engedetlenebbek vagy kimondottan agresszívebbek lesznek, ami könnyen előidéz- het egy olyan ördögi kört, amelyben a szülő és a gyerek kölcsönö- sen egyre többet bántja egymást. Más gyerekek csendessé, vissza- húzódóvá válnak a félelemtől. Szerencsére ezekből a rossz körökből ki is lehet szállni. Amikor érezzük, hogy eluralkodik rajtunk a düh a gyerekünkkel szemben, lépjünk ki a helyzetből, és tegyünk valamit, amitől megnyugszunk, bármi legyen is az. Ez lehet akár csak annyi, hogy elmegyünk a mosdóba vagy veszünk tíz mély lélegzetet, esetleg belefúrjuk a fe- jünket egy párnába és sikítunk, vagy felhívunk valakit, akinek el- mondhatjuk, mi bánt. Először a saját érzéseinken kell úrrá len- nünk, hogy ne a gyerekünkön töltsük ki a mérgünket. Amikor egy kicsit megnyugodtunk, állítsuk helyre a szeretet- teljes kommunikációt kettőnk között. Kérjünk a gyerektől bocsá-
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 211 natot, és korától függően magyarázzuk meg neki, hogy a viselke- désünknek semmi köze nem volt ahhoz, amit ő tett. Ha ilyenkor azt mondja, hogy „utállak” vagy „gonosz vagy”, fogadjuk el ezeket a mondatait, és ezt jelezzük is vissza, például azzal, hogy „meg tudom érteni, hogy így érzel, mert megbántottalak és megijesz- tettelek — nem kellett volna kiabálnom veled”. Ha a gyerekünk sír, próbáljuk ebben támogatni, mert ez az érzések felszínre hozásának egy fontos módja. A további gyógyulás érdekében különféle játékos módszerek is kínálkoznak. A hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok külö- nösen alkalmasak a saját haragunk miatti traumák gyógyítására. Az alábbi példa az egyik játéktanácsadói alkalomról való. A hároméves Mamiéit ki kellett venni az óvodából, mert annyira agresszív volt a többi gyerekkel szemben. Michelle, az anyukája korábban nagyon tekintélyelvű módszereket használt a nevelé- sében és sokat kiabált vele, ám az utóbbi időben elkezdett terápi- ára járni, és törekedett arra, hogy kevésbé legyen keménykezü. Manuel azonban még mindig tele volt indulattal - Michelle sze- rint a korábbi nevelési módszerek miatt. Amikor megérkeztek, Mamiéi maga választhatta meg, mivel szeretne játszani, és egy kisebb elemekből álló építőkészlet mellett döntött. Körülbelül egy perc után azonban elkezdte az anyukáját dobálni az építőele- mekkel, amiből arra következtettem, hogy itt az ideje egy kis ha- talmi helyzetet visszájára pordító játéknak. Elkértem Mamiéitól az építőjátékot, és adtam neki egy párnát, hogy üsse meg vele az anyukáját. Ezt nagy örömmel meg is tette, Michellepedig drámai hanghatások közepette a földre roskadt. Az óra hátralévő része hasonló játékokkal telt: Mamiéi betemette Michelle-t párnákkal, bezárta egy székekből készült ketrecbe és eldobta a kulcsot, játék bogarakkal, kígyókkal és krokodillal ijesztgette, illetve az orvosi
212 Gyógyító és kapcsolódó játékok táskából kivett fecskendővel szurit adott neki. 45percen keresztül nagyokat nevetett mindezen, de akkor a játéka megváltozott, és előbújt a gyengéd, szerető énje. Úgy tett, mintha Michelle beteg lenne, és ápolta, gyógyította. Azt tanácsoltam nekik, otthon is játsszanak hasonló dolgokat, és Michellepár hét múlva azzal a hírrel örvendeztetett meg, hogy Manuel viselkedése teljesen meg- változott, és már nem bántja a társait. Nagyobb gyerekek esetében a hatalmi helyzet visszájára fordítása jelentheti például azt, hogy hagyjuk nyerni a gyereket egy társas- játékban, aztán jajgatunk és panaszkodunk, amiért veszítettünk. Ez jól ellensúlyozhatja korábbi szülői viselkedésünket. A jelképes játékok is hasznosak lehetnek, különösen kisebb gye- rekekkel. babákkal vagy állatfigurákkal újrajátszhatjuk a kettőnk között lezajlott dühös jelenetet. Ha például egy mackócsaiaddal játszunk, ahol a mackómama dühösen kiabálni kezd a kismackó- val, aki kihozta a sodrából, magyarázzuk el játék közben, hogy a mackómama most éppen nem jól csinálja a dolgokat. Ha a gyerek szeretne aktívan beszállni a játékba, bátorítsuk, hogy ő játssza a kismackó szerepét, és mondja meg a mamájának, hogy ne guruljon méregbe. Utána cseréljünk szerepet. A nonszenszjáték is jól működhet ilyen esetekben, ha groteszk módon kifigurázzuk a saját dühös viselkedésünket. Az alábbi módszert egy anyuka mesélte. Amikor Katie-vel, aki most ötéves, haragszunk egymásra, néha stilizált cicaharcba kezdünk. Ilyenkor hanggal és mozgással en- gedjük szabadjára az indulatainkat. Amikor látom, hogy Katié nagyon ki akarja fejezni a haragját, bemutatom neki, milyenek a cicák, amikor dühösek: sziszegő-fújó hangokat adok ki, és az uj-
Hogyan segítsük át a gyerekeket stresszes helyzeteken... 213 jaimat karmokká görbítem. Katié ezt engedélynek veszi, és le- utánozza. Ilyenkor egy-két percig fújunk egymásra, és finoman ütögetjük egymást a karmos mancsunkkal, amíg nevetésbe nem torkollik a dolog. Utána már megtudjuk beszélni, min dühödtünk fel és hogyan tovább. Nagyobb gyerekekkel az is jól működhet, ha újrajátsszuk a konf- liktusos jelenetet, de szerepcserével és jócskán eltúlozva, hogy vic- cesebb legyen. Amellett, hogy a nevetés segít megszabadulni a fe- szültségtől, sokat tanulhatunk is ebből a perspektívaváltásból, és abból, hogyan utánoz bennünket a gyerekünk. A testi kontaktussal járó játékok fontos eszközei lehetnek a kapcsolat gyógyításának. Ha azt tapasztaljuk, hogy a konfliktus után a gyerek nem hagyja, hogy megöleljük őt vagy odabújjunk hozzá javasoljunk olyan játékokat, amelyek testi érintkezéssel jár- nak — például pirospacsit, talicskázást, vagy olyan birkózást, amikor a gyerek lefogva tart minket egy helyben. A kooperatív játékok azért lehetnek ilyenkor hasznosak, mert emlékeztetik a gyereket, hogy egy oldalon állunk, nem pedig el- lenfelek vagyunk. Bármilyen más, együttműködésen alapuló közös tevékenység is jó lehet ilyenkor, mint például a közös zenélés vagy éneklés. Szülőként minden bizonnyal számos olyan pillanatban lesz ré- szünk a gyerekeink növekedése folyamán, amikor sérül a köztünk lévő kapcsolat, de minden alkalom, amit annak helyrehozására for- dítunk, busásan megtérül. I la azt tapasztalnánk, hogy nem tudjuk utóbb helyrehozni ezeket a károkat vagy a konfliktusos pillanatok száma messze meghaladja a gyógyítókét, akkor azt tanácsolom, hogy feltétlenül forduljunk pszichológus szakemberhez a saját problémáinkkal. Ha képesek vagyunk kapcsolódni a saját gyerek-
214 Gyógyító és kapcsolódó játékok korunkhoz és gyógyulni az akkori traumáinkból, szülőként is sok- kal türelmesebbé válunk majd, és könnyebben helyre tudjuk hozni az általunk okozott sérüléseket. Játékos tevékenységek, amelyek segítenek a gyereknek feldolgozni a szülők haragja által okozott traumákat • Hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok • Jelképes játék, amelyben babákkal, kellékekkel újrajátsszuk az eseményeket • Nonszenszjáték, amelynek keretében kifigurázva, eltúlozva, illetve szerepcserével játsszuk újra a történteket • Testi kontaktussal járó játékok • Kooperatív játékok és tevékenységek
„A” függelék A kapcsolódó játékok kilenc típusának összefoglalása Hogyan csináljuk? Nem irányított gyerekközpontú játék • A gyereknek legyen lehetősége sokféle játék közül választani (építőkockák, babák, babaház, bábok, gyurma, öltöztetőjáték, rajz- és festőeszközök, állat- és emberfigurák, járművek stb.). • Üljünk a gyerek közelébe, lehetőleg a padlóra, és szenteljük neki ellazultan a teljes figyelmünket. Előzőleg gondoskodjunk arról, hogy ebben az időben ne kelljen felvennünk a telefont, sem más gyerekekre ügyelnünk. • Ne mi irányítsuk az eseményeket. Hagyjuk a gyereket kezdeményezni, döntse el ő, mivel akar játszani. • Ha a gyerek ezt szeretné, szálljunk be mi is a játékba. • Kommentáljuk az eseményeket, de ne elemezzük, amit a gyerek csinál, és ne is akarjuk őt tanítani. • Legyünk engedékenyek, csak a gyerek és a saját biztonságunk érdekében húzzuk meg a szükséges határokat. (Például az építőkockákat nem szabad az ablak irányába dobálni.) • Ebből a fajta játékból mindegyik gyerekünkkel ütemezzünk be legalább hetente félórányit.
216 Gyógyító és kapcsolódó játékok Hogyan csináljuk? Jelképes játék konkrét témák vagy kellékek alapján (traumafeldolgozáshoz) Gyerek által kezdeményezett változat • Ha észrevesszük, hogy a gyerek valamilyen múltbeli trauma témáját viszi bele a játékába, bátorítsuk ezt, és figyeljünk oda arra, ami elhangzik és történik. Felnőtt által kezdeményezett változat • Olyan időpontot válasszunk, amikor mindketten nyugodtak és kipihentek vagyunk, és gondoskodjunk arról, hogy a gyerek biztonságban érezze magát velünk. • Kezdeményezzünk olyan játékot, amely magában foglalja a traumatikus élmény valamely elemét (pl. játék tűzoltóautó, mentő, orvosi táska stb.). • Bátorítsuk a fantáziajátékot, a beszédet, a nevetést. " figyeljük gondosan a gyerek viselkedését, és csak addig játsszunk, amíg láthatóan élvezi a dolgot — ha visszahúzódik, elveszíti érdeklődését, vagy úgy látjuk, hogy kellemetlen neki a helyzet, akkor hagyjuk abba vagy módosítsuk a játékot.
A kapcsolódó játékok kilenc típusának összefoglalása 212 Hogyan csináljuk? Kiszámítható játék Alapverzió • Várjuk ki, hogy a gyerek kezdeményezzen egy adott cselekvést (például ledob egy tárgyat a földre, megböki az orrunk hegyét). • Adjunk valamilyen vicces hangot vagy tegyünk vicces mozdulatot, ami nyilvánvalóan az ő cselekvését kíséri, például öltsük ki a nyelvünket, valahányszor megböki az orrunkat. • Minden alkalommal ismételjük meg a reakciót, valahányszor a gyerek megismétli a cselekvést. • Az a lényeg, hogy vicces legyen. Haladó változat • Különböző cselekvésekhez különböző reakciók társulnak, például a felnőtt a hátán lovagoltatja a gyereket, és aszerint fordul jobbra vagy balra, hogy melyik fülét böki meg. Utánzáson alapuló kiszámítható játék • Játékosan utánozzuk a gyerek valamilyen mozdulatát, arckifejezését vagy hangadását. • Ezt tegyük kiszámítható módon minden alkalommal, amikor ő megismétli az adott cselekvést. • Nagyobb gyerek esetében javasolhatunk valamilyen bevett utánozós játékot.
218 Gyógyító és kapcsolódó játékok Hogyan csináljuk? N onszenszj áték Gyerek által kezdeményezett változat • Ha a gyerek valamit „rosszul” csinál, például a kezére húzza a zoknit a lába helyett, szálljunk be a játékba, és javasoljunk egyéb hibás cselekvéseket is. • Az a lényeg, hogy vicces legyen. Felnőtt által kezdeményezett változat • (Fegyelmezési problémák esetén): Túlozzuk el az adott konfliktus alapjául szolgáló viselkedést, amíg az groteszkké, nevetségessé nem válik, vagy építsünk köré valamilyen bolondozós játékot. • (Félelmek, szorongások kezelésére): Tegyünk úgy közösen, mintha megijednénk valami teljesen hétköznapi dologtól (ha például a gyerek a kígyóktól fél, akkor minden egyes „SZ” hangtól). • Az a lényeg, hogy vicces legyen. • Fontos, hogy a gyerek semmiképp se érezhesse úgy, hogy kigúnyoljuk, kinevetjük őt.
A kapcsolódó játékok kilenc típusának összefoglalása Hogyan csináljuk? Szeparációs játékok • Hozzunk létre játékosan mini szeparációs helyzeteket, például kukucsolós, bújócska, fogócska keretében. • Örüljünk egymásnak, amikor megtaláljuk a másikat, és ennek testi kontaktussal is adjunk hangsúlyt (összebújás, ölelés). • Az a lényeg, hogy vicces legyen. • Ha a gyereken azt látjuk, hogy kezd megijedni, mert nem talál minket, azonnal bújjunk elő. Hogyan csináljuk? Hatalmi helyzetet visszájára fordító játék • Tegyünk úgy, mintha gyengék, rémültek, ügyetlenek vagy ostobák lennénk. • Hagyjuk, hogy a gyerek felborítson, megijesszen, elkapjon, illetve legyőzzön, akár szimbolikus módokon is, bábok segítségével. • Az a lényeg, hogy vicces legyen. • A játék elején szükség szerint húzzuk meg a biztonsághoz szükséges határokat, és tegyük világossá a gyerek számára, hogy másokkal ne játsszon ilyesmit.
220 Gyógyító és kapcsolódó játékok Hogyan csináljuk? Regressziós játékok Gyerek által kezdeményezett változat • Ha a gyerek elkezd kisebb gyerekre, csecsemőre jellemző viselkedéseket produkálni, menjünk bele a játékba — ringassuk, takargassuk be őt, itassuk meg cumisüvegből, énekeljünk neki altatót. Felnőtt által kezdeményezett változat • Kezdeményezzünk kisgyerekes, babás játékokat, például „Kerekecske, gombocska”, Hóc-hóc, katona... • Babusgassuk a gyereket úgy, mint kisebb korában: ringassuk, etessük, énekeljünk neki altatódalt stb. Hogyan csináljuk? Testi kontaktuson alapuló játékok • Minél gyakrabban vegyük karba, ölbe a gyereket. • Kezdeményezzünk érintéssel j áró j átékokat, például háton lovagoltatás, közös táncolás stb. • Igyekezzünk az érintést belevinni az egyéb közös tevékenységeinkbe, például sportolás, más játékok stb. • Ha a gyerek maga kezdeményezi az érintést, ne rázzuk le őt. Ha ránk akaszkodik, akkor se ellenkezzünk, hanem fordítsuk át játékba a dolgot, például tegyünk úgy, mintha ragasztóval lennénk összeragasztva.
A kapcsolódó játékok kilenc típusának összefoglalása 221 • Ha a gyerek kifejezetten nem akarja, hogy megérintsük vagy megöleljük, ezt tartsuk tiszteletben, de keressünk játékos módokat a testi kontaktus megteremtésére, például pirospacsi, tárgyak elrejtése a ruházatunkban. Hogyan csináljuk? Kooperatív játékok • Kezdeményezzünk közösen végzett tevékenységeket (például főzés, alkotás, éneklés, zenélés). • Játsszunk együttműködésen alapuló játékokat (például toronyépítés vagy mesemondás közösen). • Keressünk kifejezetten kooperatív társasjátékokat, vagy alakítsunk versengő játékokat kooperatívvá. • Játsszuk a hagyományos sportokat is versengés helyett kooperatív módon (például tenisz, pingpong). • Hangsúlyozzuk, hogy az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát és a közös cél elérésén dolgozzon, nem pedig az, hogy ki lesz a győztes.

„B” függelék A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások A kötődéselmélet rövid áttekintése A kötődés kifejezést John Bowlby brit pszichoanalitikus használta elsőként annak a köteléknek a leírására, ami a gyermeket anyjához fűzi. Bowlbv szerint az anya-gyermek társas interakciók az egész- séges kötődés kialakulásának alapját jelentik (Bowlby, 1988). A pszichológiában a kötődés fogalmát ma már mindazokra a kö- telékekre alkalmazzák, amelyek a gyermek és bármelyik szülője vagy bármely más elsődleges gondozója között létrejönnek, akik érzelmileg közel kerülnek hozzá és részt vállalnak a róla való gon- doskodásban. Mary Ainsworth behatóan tanulmányozta a csecse- mők és kisgyerekek kötődési viselkedését, és egyértelmű kapcso- latot talált az első életévben létrejött anya-gyerek interakciók mi- nősége és a gyerek egyéves kori kötődési viselkedése között. Ainsworth otthonukban figyelte meg az anyák és csecsemők vi- selkedését, illetve a gyerekek egyéves korában laboratóriumi vizs- gálatokat is végzett. Azt találta, hogy azoknak az anyáknak a cse- csemői, akik következetesen válaszkészek voltak az első életév során, egyéves korukra biztonságos kötődést alakítottak ki any- jukkal. Azok a csecsemők ellenben, akiknek az anyja hajlamos volt figyelmen kívül hagyni vagy visszautasítani a baba kommunikációs kezdeményezéseit, vagy következetlen, kiszámíthatatlan módon
224 Gyógyító és kapcsolódó játékok reagáltak rájuk, nem biztonságosan kötődtek (Ainsworth et al., 1971). A megfelelő fejlődés egyik kulcsfontosságú előfeltétele, hogy a gyermek egészséges, biztonságos kötődést alakíthasson ki legalább egy szerető és válaszkész felnőtt gondozójával. Bowlby a saját kutatásai, illetve klinikai munkája során azt találta, hogy a szülői válaszkészség hiánya, illetve az anya és gyermek közötti korai szeparáció nemcsak a korai kötődés alakulására van rossz hatással, hanem az élet későbbi szakaszaiban is súlyos negatív kö- vetkezményekkel járhat (Bowlby, 1982). Egy longitudinális vizs- gálat, amelyben csecsemőkortól felnőttkorig követték a gyerekek fejlődését, megerősítette Bowlby megfigyeléseit. Azok a gyerekek, akiknél nem alakult ki biztonságos kötődés, a későbbiekben na- gyobb valószínűséggel mutattak viselkedési és szorongásos zava- rokat. A biztonságosan kötődő gyerekeknek sokkal könnyebb gye- rekkoruk volt, kevésbé voltak agresszívek, kevésbé szorongtak, na- gyobb volt az önbizalmuk. Több barátot szereztek, és tanáraik kompetensebbnek látták őket (Sroufe et al., 2005). A játék terápiás hatására vonatkozó kutatások A lélektani szakemberek már évtizedek óta tisztában vannak a játék gyógyító hatásával. Bizonyos konkrét terápiás játéktevékeny- ségek számos érzelmi, viselkedési és idegrendszeri probléma ese- tében segíthetnek a gyerekeknek — ilyenek például a kötődési za- varok, a poszttraumás stressz-szindróma, a félelmek és szorongá- sok, az agresszív viselkedés, az ADHD és az autizmus spektrumzavar (Reddy et al., 2005). A játékon alapuló technikák más helyzetekben is hasznosak lehetnek, például, amikor orvosi beavatkozásokra kell felkészíteni a gyerekeket (Li és Lopez,2008). Ha a játékterápiában a szülők is részt vesznek, az növeli a siker
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások 225 valószínűségét. Egy kutatás szerint, ha a szülők és a pedagógusok elvégeztek egy nyolchetes játékterápiás képzést, ennek eredmé- nyeképpen az egyébként mentálhigiénés szempontból veszélyez- tetett óvodáskorú gyerekek esetében jelentős mértékben csökkent a problémás viselkedések előfordulása (Draper et al., 2009).Trau- matikus eseményeket túlélt gyerekeknél a kutatók szintén azt ta- lálták, hogy ha a szüleik is részt vettek a játékterápiában, annak hatásfoka javult (Reddy et al., 2005). A nevetés jótékony hatására vonatkozó kutatások Kutatások igazolják, hogy a nevetés minden életkorban pozitív testi és lelki hatásokkal bír. Javítja az immunrendszer működését, fokozza a fájdalomtűrést, csökkenti a stresszreakciót és a szoron- gást, ezáltal pedig segít helyreállítani az egészséges testi-lelki egyensúlyt egy-egy traumatikus vagy ijesztő esemény után (Ben- nett & Lengacher, 2006a, 2006b, 2008,2009; Wilkins & Eisen- braun, 2009). A különböző, nevetésen alapuló beavatkozások — mint például a bohócdoktorok tevékenysége kórházban fekvő gye- rekek esetében — bizonyítják, hogy a humor és a nevetés csökkenti a szorongást és a fájdalmat, illetve elősegíti a gyógyulást (Fernan- des & Arriaga, 2010). A nevetés gyógyító hatásán túlmenően a gyerekek humorérzékének fejlesztése egyúttal társas készségeiket, alkalmazkodóképességüket és beilleszkedési készségüket is fej- leszti (Semrud-Clikeman & Glass, 2010).
226 Gyógyító és kapcsolódó játékok A nem irányított gyerekközpontú játékra vonatkozó kutatások A nem irányított gyerekközpontú játék Virginia Axline játékte- rápiás modelljén alapul, amely viszont Cári Rogers kliensközpontú terápiás megközelítésében gyökerezik (Axline, 1969; Rogers, 1951). Axline abból a feltételezésből indult ki, hogy ha a gyerek szabadon játszhat sok különböző rendelkezésére álló anyaggal, mi- közben egy felnőtt érdeklődést, melegséget, empátiát és elfogadást sugároz felé, akkor arra fogja használni ezt a helyzetet, hogy kiadja magából az elfojtott érzelmeket és csökkentse belső konfliktusait (Axline, 1969). Axline ehhez olyan anyagok használatát javasolja, amelyek a képzelete és alkotóereje használatára inspirálják a gye- reket, mint például az építőkockák, babák, babaházak, bábok, jel- mezek, festő- és rajzeszközök, kisméretű állat- és iárműfigurák, il- letve a homok és az agyag. Az ilyen játék során a gyerek gyakran olyan játékokat választ és olyan jeleneteket játszik el, amelyek az általa megélt traumatikus élményeket jelképezik. Speciálisan kép- zett szakemberek sikerrel alkalmazták a nem irányított gyerek- központú játék módszereit óvodai, iskolai kontextusban érzelmi és viselkedési problémákat mutató, illetve beilleszkedési nehézsé- gekkel küzdő gyerekeknél. 4-9 éves korú gyerekekkel végzett kontrollált kísérletek a témában szintén pozitív eredményekkel jártak. Miután a részt vevő gyerekek egy iskolai féléven keresztül hetente egyszer nem irányított gyerekközpontú játékalkalmakon vettek részt, kevésbé voltak agresszívek, tanulási nehézségeik csök- kentek, társas kompetenciáik pedig javultak (Johnson et al., 2005). Terapeuták sikerrel használták a módszert olyan gyerekekkel, akik családon belüli erőszakot szenvedtek el (Kot & Tyndall-Lind, 2005), de jól vizsgázott a módszer az oklahomai robbantásos me- rényletben érintett gyerekek utógondozása során is — egyes gye- rekeknél már 1-3 játékalkalom is elegendő eredményt hozott,
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó hutai iwk 227 hogy teljesen gyógyultnak nyilvánítsák őket (Webb, 2001). Szak emberek a módszer egy olyan változatát is kidolgozták, amelyben szülőket képeznek ki a nem irányított gyerekközpontú játék al- kalmazására saját gyerekeikkel. Kutatások bizonyítják, hogy a szü- lők és gyerekeik részvételével zajló célzott játék nemcsak a trau- mákat követő problémák megoldását segíti elő, hanem a viselke- dési és a szülő-gyerek kapcsolatban kialakuló problémákét is (Rye, 2008; VanFleet et al., 2005). Jelképes játék konkrét témákkal vagy kellékekkel A terapeuta ebben az esetben kifejezetten olyan játékokat ad, il- letve javasol a gyereknek, amelyek a nehézségeihez, múltbeli trau- máihoz kötődnek (pl. természeti katasztrófák, balesetek, abúzus vagy kórházi tartózkodás). A bebaviorista modell értelmében ahhoz, hogy a gyerekek feldolgozzanak egy traumát, arra van szükség, hogy újra átélhessék annak kulcsmozzanatait, de ezúttal biztonságos kontextusban, valódi veszély nélkül, és ezáltal deszen- zitizálódjanak vele szemben. A traumatikus emlékeinket agyunk limbikus rendszerében tároljuk, vagyis ugyanazon a területen, ahol a kellemes, illetve semleges emlékeinket is (Dcbiec & LeDoux, 2006; Trónéi & Alberini, 2007). A limbikus rendszeren belül a traumatikus emlékek közvetlen kapcsolatban állnak azokkal az agyi struktúrákkal, amelyek az üss-vagy-fuss típusú pánikreakció- inkat irányítják. A régmúltban ennek az volt az evolúciós előnye, hogy segített elkerülni az egyszer már épphogy csak túlélt veszély- helyzeteket. Van azonban, amikor a múltbeli traumák emlékei ma- kacsul velünk maradnak, minden alkalommal beindítják a szerve- zet pánikreakcióját, amikor csak valami emlékezteti az embert az eredeti traumára, noha ennek már nincs semmi hasznos funkciója.
228 Gyógyító és kapcsolódó játékok Amikor ezek a reakciók az eredeti, egyszeri traumatikus élmény után egy hónapnál tovább is hennáinak, a szakemberek poszttra- umás stressz-szindrómáról beszélnek (PTSD). Az úgynevezett deszenzitizációs terápiák lényege éppen az, hogy a traumatikus dologgal való újabb és újabb találkozás során a traumát kiváltó je- lenség elveszíti rémisztő, bénító jellegét (Jacob &Pelham, 2005). Az ilyen megközelítésen alapuló játékterápia gyerekek esetében is alkalmas lehet a deszenzitizáció elérésére (Gaensbauer & Siegel, 1995). Ha például egy gyerek számára traumatikus élmény volt egy kórházi tartózkodás, ezen segíthet, ha újra meg újra eljátssza a számára ijesztő eseménysort, különböző, a kórháztémához kap- csolódó kellékekkel (orvosi táska, műszerek, babaágy stb.). Ez a fajta terápia akkor működőképes, ha a gyerek számára teljesen vi- lágos, hogy a játék során biztonságban van, és a traumatikus él- mény nem fog megismétlődni. A pszichoanalitikus modell más alapokon, de szintén hatékony- nak tartja a jelképes játékkal végzett terápiát. A traumafókuszú pszichoanalitikus játékterapeuták a deszenzitizáció helyett az ér- zelmek kifejezésének, az úgynevezett katarzisnak a fontosságát hangsúlyozzák (Astramovich, 1999). Ha például egy kisgyerek játék injekciós tűvel szurkolja a terapeutát, azzal a kórházi kiszol- gáltatottsága miatti haragot vezeti le. Ennek a megközelítésnek kulcsösszetevője, hogy a terapeuta képes legyen elfogadni a gyerek érzelmeit, és reflektálni azokra. Valószínűsíthető, hogy mindkét felfogás érvényes módon tá- masztja alá a jelképes játék hatékonyságát. Lehetséges a gyereket deszenzitizálni az adott traumával szemben azáltal, hogy a játék során újraéli annak elemeit, de a hatás csak akkor lesz tartós, ha eközben kifejezést adhat érzelmeinek egy empatikus felnőtt felé. Ezt látszik megerősíteni az a tapasztalat is, hogy a magányos poszttraumás játéknak mintha semmilyen gyógyító hatása nem
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások 229 lenne a traumatizált gyerekekre nézve. Van, hogy egy gyerek kény- szeresen újra meg újra eljátssza az általa átélt traumatikus esemé- nyeket, ez azonban nem segíti elő a felépülést (Terr, 1983). A szak- emberek számos különféle terápiás megközelítést dolgoztak ki, amelyek empatikus érzelmi környezetben teszik lehetővé a de- szenzitizációt a jelképes játék közegén keresztül. Ezeknek a meg- közelítéseknek a hatásos voltára vonatkozóan többnyire csak eset- tanulmányok állnak rendelkezésünkre, kontrollált kísérletek nem. Szakemberek mindazonáltal sikeresen alkalmazták ezeket a mód- szereket a legkülönbözőbb traumatikus élményekből felgyógyulni igyekvő gyerekekkel, legyen szó bántalmazásról, szexuális abúzus- ról, természeti katasztrófákról, a szülők válásáról vagy haláláról, terrorcselekményekről, háborús traumákról, kórházi tartózkodás- ról vagy műtétekről (Gaensbauer & Siegel, 1995; Oaklander, 2003; Saunders et al., 2003; Shelby & Félix, 2005; Terr, 1992). A gyerekek néha még olyan traumákat is képesek játékuk során új - raélni, amelyek csecsemő- vagy kisgyerekkorukban történtek, ami - kor még beszélni sem tudtak. Egy huszonkét hónapos kislány pél- dául játék autókkal rekonstruált egy olyan balesetet, amelynek megtörténtekor még mindössze kilenc hónapos volt. Édesanyja ezen nagyon megdöbbent, mivel soha nem beszélt a kislánynak a baleset olyan részleteiről, amelyek a játékában aztán megjelentek (Gaensbauer, 1995). Egy másik terapeuta arról számolt be, hogy egy 35 hónapos kislány játék babákkal eljátszotta azt a szexuális abúzust, amelyet még csecsemőkorában szenvedett el (Terr, 1988). Arra utaló jelek is vannak, hogy egyes gyerekek emlékeznek saját születésük traumatikus mozzanataira, és azokat is újra tudják ját- szani a későbbiekben (Emerson, 1989). A szakemberek kísérleteztek az ismeretlen eredetű félelmek jel- képes játékkal való kezelésével is. A gyurmázás például sokszor hatásosnak bizonyult olyan esetekben, amikor a gyereknek azért
230 Gyógyító és kapcsolódó játékok van szorulása, mert fél a székletürítéstől (Feldman et al., 1993). Az irányított fantáziajáték (amikor a mesélésen keresztül a gyerek saját magát helyezheti a nagy és erős hős szerepébe) különösen hatásosnak bizonyult súlyos beteg gyerekek esetében. Az eddig említett jelképes játékokkal ellentétben ilyenkor a játék maga nem tartalmaz traumatikus elemeket (például kórház, orvos, betegség témákat), így nem is tekinthető deszenzitizációs terápiának. A cél éppen az, hogy el terelődj ön a gyerek figyelme a fájdalomról és a stressztől. Az irányított fantáziajátékot alkalmazó terapeuták ta- pasztalatai szerint az olyan mesék a leghatásosabbak, amelyekbe beleszövődnek az adott gyerek valódi életének egyes elemei, és bő- velkednek humorban, kalandokban, meglepetésekben és csodák- ban (Johnson & Kreimer, 2005). A kiszámítható játékra vonatkozó kutatások Azok a négy hónapos gyerekek, akiknek az anyukája mindig azon- nal reagált a hangadásaikra, később biztonságosabban kötődtek az anyához, mint azok a csecsemők, akik nem ezt tapasztalták (Bieglow et al., 2010). A bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekek esetében azt mutatják a tapasztalatok, hogy a későbbi kiszámítható játékok segítenek nekik visszanyerni a világ iránti bizalmat és a kontroll érzését (Gunsberg, 1989). A kiszámítható játék egyik for- mája az utánzásos játék. Amikor a szülő játékosan utánozza a cse- csemő által adott hangokat, az a baba számára a kapcsolódást és az érzelmi jóllétet jelenti, mivel úgy érzi, hogy a szülő értékeli és visszatükrözi, amit csinál (Siegel & Hartzcll, 2003). A szülő által utánzott arckifejezések, hangok és mozdulatok valószínűleg fontos szerepet játszanak az intencionalitás, vagyis az „itt-és-most”-on túlmutató tervezés és észlelés kialakulásában (Rochat, 2007).
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kit la tusok > / A játékos utánzás emellett az empátia fejlődését, illetve mások nonverbális jelzéseinek értelmezési képességét is elősegíti (Melt zoff, 2002). A kutatók rájöttek, hogy agyunkban úgynevezett ti i körneuronok is találhatók, amelyek éppen ennek a tanulási folya matnak a során fejlődnek döntő módon. Ezek teszik lehetőve, hogy átérezzük embertársaink hangokkal, mozdulatokkal vagy mimikával kifejezett érzéseit. Mindezeknek kulcsszerepe lehet a társas készségek kialakulásában (Gallese, 2007). A csecsemők és kisgyerekek esetében a játékos utánzás tehát az alábbi eseménysort indítja el: 1. a gyerek hangokkal, arcjátékkal vagy mozgással kifejez valamit 2. ezt a szülő leutánozza 3. a tükörneuronoknak köszönhetően a gyerek eredeti érzése megerősödik 4. a gyerek észreveszi a hasonlóságokat, és érzi, hogy a felnőtt megérti, visszaigazolja az ő érzéseit, és érzelmileg kapcsoló- dik hozzá 5. maga a gyerek is gyakorolja, hogyan kell helyesen értelmezni mások érzelmi jelzéseit Autizmus spektrum zavarral küzdő gyerekek különösen sokat pro- fitálhatnak az utánzásos típusú kiszámítható játékokból. Nekik éppen az okoz nehézséget, hogy kapcsolódjanak másokhoz, értel- mezzék mások érzéseit és szándékait és bekapcsolódjanak a jel- képesjáték különböző fajtáiba, miközben gyakran egészen kitűnő például a kézügyességük, a szem-kéz koordinációjuk. Az autizmus pontos okát egyelőre senki sem ismeri, de egy elmélet szerint épp a tükörneuronok elégtelen működése lehet a háttérben (Williams, 2008). Több kutatás is bizonyította, hogy ilyen esetekben az után-
232 Gyógyító és kapcsolódó játékok zásos játékok sokat segítenek a gyerek társas válaszkészségének fejlesztésében (Field et al., 2001; Heimann et al., 2006; Sanefuji & Ohgami, 2011). A Son-rise terápiás modell kombinálja a gye- rekközpontú játékot és a gyerekek hangjainak és mozdulatainak játékos utánzását az autisztikus gyerekek kezelésében, és sok gye- reknél hatásosnak bizonyult a szülő-gyerek kapcsolat javítása és az autisztikus viselkedések csökkentése terén (Kaufman, 1994). Stanley Greenspan Floor Time elnevezésű módszere több külön- féle játéktípus, így a gyerekközpontú és a kiszámítható játék ele- meit kombinálja az autizmus átfogó, játékon alapuló kezelésében (Greenspan & Wieder, 1997,2006). A nonszenszjátékra vonatkozó kutatások Számos szakember építette be a nonszensz]átékot (a túlzáson ala- puló humort, a szándékos hibákat és általában véve a bolondozást) az eszköztárába, amikor gyerekekkel dolgozik (Goodheart, 1994; Cohen, 2001; Shelby & Félix, 2005). Például a terapeuta megkéri a gyereket, hogy írja fel kártyákra, mi mindentől fél, majd ezekhez hozzáír néhány nevetséges félelemforrást, mint például a saját nagylábujjunktól, a játék babáktól vagy a sült krumplitól való ret- tegést. Ezután közösen jót nevetnek, miközben eljátsszák, amint éppen a kártyákon szereplő dolgoktól rettegnek (Shelby & Félix, 2005). Egy esettanulmány szerint ezen a módon hatékonyan si- került csökkenteni az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos félel- met egy ötéves, daganatos betegség miatt kórházi kezelés alatt álló kisfiú esetében (Frankenfleld, 1996).
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások 233 A szeparációs játékokra vonatkozó kutatások A kukucsolós játékkal kapcsolatban nem sokan tudják, hogy angol neve, a peek-a-boo eredetileg azt jelentette: „élő vagy halott”, vagyis, amikor kendő vagy tárgyak mögé bújunk, valójában azt kérdezzük a gyerektől, akivel játszunk: „élek-e még vagy már nem?” (Maurer, 1967). Ez a tény és maga a játék is a szeparáció és veszteség mély érzelmi súlyát tükrözi. Selma Fraiberg gyerekpszi- chológus volt az egyike azoknak, akik elsőként felismerték ennek a játéknak a pszichológiai jelentőségét. Azt állította, hogy amikor a kukucsolás során a kisbaba újra meg újra megtapasztalja a szülő eltűnését, majd ismételt megjelenését, az segít leküzdenie a sze- parációs szorongást (Fraiberg, 1959). Érdekes módon csak a csa- ládban nevelkedő kisbabák vonódnak be a kukucsolós játékba - az árvaházban vagy más intézményben élők nem nevetnek és sem- milyen más érzelmi reakciót nem mutatnak. Nem félnek a szepa- rációtól, mert nem is alakítottak ki olyan kötődést senkivel, ame- lyet veszélyben éreznének (Provence & Lipton, 1962). A kukucsolás és a bújócska mint szeparációs játékok elsősorban azoknak a gyerekeknek nagyon hasznosak, akiknek valamilyen ko- moly szeparáció volt az életében, például elveszítették egyik szü- lőjüket. Hasonló traumák után gyakran ők maguk kezdeményez- nek ilyen játékokat. Egy esettanulmány leírja, hogy egy kétéves kislány hónapokon át mindig bújócskázott a terapeutával azt kö- vetően, hogy az édesanyja öngyilkos lett, mert a játék során újra meg újra szembesülhetett az elhagyástól való szorongással, majd pedig átélhette a megnyugvást, valahányszor a terapeuta rábukkant a rejtekhelyén (Ostler, 2011).
234 Gyógyító és kapcsolódó játékok A hatalmi viszonyokat visszájára fordító játékokra vonatkozó kutatások A párnacsaták és játékos birkózások az úgynevezett vadulós játé- kokhoz tartoznak. A kutatások azt mutatják, hogy azoknál a pat- kánykölyköknél, amelyeknek nem volt lehetőségük vadulós játé- kokat játszani, felnőttkorukban számos társas érintkezésbeli prob- lémát tapasztaltak (Brown, 2009). Embergyerekek esetében a vadulós játékokat az különbözteti meg a tényleges agressziótól, hogy közben valamennyi résztvevő nevet és mosolyog, nem pedig mérgesen néz és időnként sír (Pellegrini & Perimutter, 1988). A szakemberek szerint a viselkedési és beilleszkedési problémák- kal küzdő gyerekek szülei mindenképpen vaduljanak rendszeresen a gyerekeikkel, mert ez segít nekik, hogy meg tudják különböz- tetni egymástól a játszott és a valódi agressziót, illetve leveze ri a fölös energiákat (.Pellegrini & Perimutter, 1988). Vannak kutatók, akik szerint ez a típusú játék az ADHD-s (figyelemzavaros és hi- peraktív) gyerekekkel is nagyon hasznos lehet (Panksepp, 2007). A világhírű Lawrence Cohen terápiás munkája során számos ilyen játékot alkalmaz (Cohen 2001, DeBenedet & Cohen, 2010), és tapasztalatai alapján azt állítja, hogy ezek a játékok másként segí- tenek a lányok és a fiúk esetében. A kisfiúk számára sokszor ne- hézséget okoz, hogyan feleljenek meg azoknak a kulturális elvá- rásoknak, hogy erősnek, versengőnek és agresszívnek kell lenniük, míg a lányok olyan kulturális üzeneteket kapnak, hogy viselked- jenek inkább passzív, kiszolgáltatott módon. A fiúk esetében a ha- talmi viszonyokat visszájára fordító játékok lehetővé teszik, hogy egy szeretetteljes felnőtt-gyerek kapcsolat biztonságos kontextu- sában kísérletezzenek az agresszió és versengés területén, míg a lányokat arra bátorítja, hogy merjenek szembefordulni a passzivi- tást sugalló társadalmi elvárásokkal (Cohen 2001). Más terapeuták
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó kutatások 2 > > a hatalmi helyzetet visszájára fordító játékok kevésbe aklív lajtait alkalmazzák rendszeresen, hogy segítsenek a gyerekeknek indu tataikkal vagy félelmeikkel dolgozni. Egy esetleírásban például egy bántalmazott négyéves kislány azt játszotta a terapeutával, hogy elbújt egy nagy dobozban, és ijesztően morgott odabentről, mint egy oroszlán, amitől a terapeuta megijedt (Gunsbcrg, 1989). Egy másik esetben a zeneterapeuta látszólag attól rémült halálra, ami- kor hétéves, félénk páciense, akit iskolatársai bántottak és kikö- zösítettek, nagy zajjal összeütött két cintányért (Blend, 2009). A módszert kipróbálták különféle bábjáték-terápiák keretében is; egy ismertetett esetben például egy fizikailag és szexuálisan évekig bántalmazott tízéves kislányt arra biztatott a szakember, hogy a nála lévő játék alligátor vesse rá magát az ő játék cápájára, amire a cápa látványosan kimúlt, és ez hallatlanul mulattatta a kislányt (Oaklander, 2003). Ezeknek a módszereknek a sikerességét mi sem jelzi jobban, mint hogy a gyerekek szívből nevettekjáték köz- ben, és újra meg újra kérték a megismétlését. A regressziós játékokra vonatkozó kutatások Brúnó Bettelheim leírásából ismerünk egy négyéves kislányt, aki regressziós viselkedéseket kezdett mutatni, amikor anyukája terhes lett. Újra elkezdett négykézláb mászkálni, bepisilt éjszaka, cumis- üvegből akart enni. Mindez néhány hónapig tartott, aztán a kis- lányvisszatért a korának megfelelő játékokhoz, és nagy szeretettel gondoskodott egy játék babáról. Bettelheim állítása szerint az első szakaszban a játék segített a kislánynak azonosulni születendő kis- testvérével, a második szakaszban pedig az anyukájával. Azzal, hogy mindkét szerepet kipróbálta, felkészült a kistestvér születé- sével járó érzelmi nehézségekre (Bettelheim, 1987).
236 Gyógyító és kapcsolódó játékok A Theraplay elnevezésű terápiás megközelítésben kiemelt sze- repet kapnak a regressziós típusú játékok (Booth & Jernberg, 2010). Itt az alapvető elgondolás az, hogy a szülő képes aktívan javítani kapcsolatát a gyermekével, és segíthet neki felépülni a tra- umákból, ha olyan odaforduló, ráhangolt és játékos interakciókba bocsátkozik vele, amelyek a kisbaba és szülei közötti játékot idézik. Ez a fajta terápia az agynak még a verbalitás előtti társas és érzelmi állapotához van optimalizálva, nem pedig az olyan magasabb rendű agyi funkciókat mozgósítja, mint mondjuk az érvelés. A te- rápiás alkalmak során olyan egyszerű játékokra kerül sor, mint a kerekecske-gombocska, a gyerek cumisüvegből való etetése, rin- gatása, pokrócba bugyolálva hintáztatása, lábujjainak játékos meg- rágcsálása, illetve más olyan játékok, amiket a szülők általában csak kisbabákkal vagy egészen kis gyerekekkel játszanak. Ilyen például, amikor a szülő mindig valamilven vicces hangot ad, valahány zor a gyerek megérinti az orra hegyét (kiszámítható játék), vagy hagyja, hogy a gyerek adott jelre mindig felborítsa őt a szőnyegen ülve (hatalmi viszonyokat visszájára fordító játék). Kutatások bi- zonyítják, hogy az ilyen típusú játék rendkívül hasznos olyan gye- rekekkel, akiknek kötődési problémáik vannak (például bántalma- zás, elhanyagolás vagy szeparáció eredményeképpen), illetve az ag- resszív, hiperaktív, visszahúzódó, szorongó vagy depressziós gyerekek esetében (Booth &Jernberg, 2010). A testi kontaktus fontosságára vonatkozó kutatások Számos kutatás igazolja, milyen jótékony testi és lelki hatásai van- nak az érintésnek. Egy kísérletben például azok a kisbabák, akiket anyukájuk megérintett, egy rövid, stresszes behatás során alacso- nyabb stressz-szintet mutattak, mint azok, akiket nem (Tronick,
A könyvben ismertetett módszereket megalapozó ku/ahisok 2.! 1995). Egy másik kutatás során azt tapasztalták, hogy az Andrew hurrikán iskoláskorú túlélői, akik masszázsterápiában vettek reszt, alacsonyabb fokú szorongásról, depresszióról és distresszról sza moltak be, mint a kontrollcsoport tagjai (Field et al., 1996). Meg további kutatások azt erősítették meg, hogy a testi érintés elősegít i a nyelvi és társas fejlődést (Casler, 1965), valamint az agyban az idegsejtek közötti szinapszisok számának növekedését (Hart, 2008), és javítja a gyerekek testképét (Weiss, 1990). Az érintés a nagyobb gyerekek számára is hasznos, a masszázsterápia például bizonyítottan csökkenti az agresszív viselkedésformák előfordu - lását kamaszoknál (Diego et al., 2002). Mindezen jótékony hatásai mellett az emberi érintés a gyerekek biztonságos kötődésének ki- alakulásához is nélkülözhetetlen (Duhn, 2010). Az olyan gyere- kek, akik korábbi bántalmazás vagy elhanyagolás miatt elutasítsak az érintéssel szemben, gyakran inkább elfogadják azt, ha a szülő vagy a terapeuta egyszerű játékos tevékenység kereteben kísérle- tezik vele. Ezek a játékok segítenek helyreállítani a gyerek világba vetett bizalmát és erősítik a kötődéseit (Booth őcjernberg, 2010). A kutatók kezdik megérteni az emberi érintés fontossága mögött rejlő neurológiai hátteret is. A pozitív társas interakciók, főleg, ha érintéssel is járnak, stimulálják az oxitocintermelést, ami pedig csökkenti a vérnyomást és a kortizolszintet, illetve elősegíti a nő vekedést és a gyógyulást (Uvnás-Moberg &. Petersson, 2005). Az együttműködésen alapuló játékokra vonatkozó kutatások Amikor együttműködő módon játszunk, az orbitofrontális kéreg aktiválódik, de amikor versengő a játék, akkor ez nem történik meg (Decety et al., 2004). Az agynak ez a területe aktiválódik a döntéshozás és az impulzusok kontrollálása során is, így például
238 Gyógyító és kapcsolódó játékok az agresszív viselkedés kontrolijánál. A kooperatív játékok pozitív hatással lehetnek a gyerekek viselkedésére. Kutatások igazolták, hogy az agresszív gyerekekkel játszott kooperatív játékok három- és ötéves kor között segítettek agressziójuk csökkentésében, és együttműködőbbé tette őket társaikkal (Bay-Hinitz & Wrlson, 2005). Egy másik kutatásban ADHD-s gyerekek számára kifej- lesztett kooperatív játékok hatásait vizsgálták, és azt tapasztalták, hogy vidámabbak lettek, jobban bántak társaikkal, agressziójuk és szorongásuk pedig csökkent (Garaigordobil &Echebarria 1995).
Irodalomjegyzék Ainsworth, M.D., Bell, S.M., &, Stayton, DJ. (1971). Individual differences in strange-situation behavior of one-year-olds. In H.R. Schaffer (Ed.), The Origins ofHunian SocialRelations. London & New York: Academic Press. Astramovich, R.L. (1999). Play therapy theories: a comparison of thrce approaches. Paper presented at the National Conference of the Association fór Counselor Education and Supervision, New Orleans, Louisiana, October 27-31. Axline, V.M. (1969). Play Therapy (RemisedEdition). New York, NY: Ballantine Books. Bay-Hinitz, A.K. & Wilson, G.R. (2005). A cooperative games intervention fór aggressive preschool children. In L.A. ReddyT.M. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically BasedPlay Interventions fór Children (pp. 169-190). Washington, DC: American Psychological Association. Bennett M.P. & Lengacher C. (2006a). Humor and laughter may influence Health. I. History and background. Evidence-Bascd Coniplementary andAlternative Medicine, 3(1), 61-63. Bennett M.P. & Lengacher C. (2006b). Humor and laughter may influence Health: II. Coniplementary therapies and humor in a clinical population. Evidence-Based Coniplementary andAlternative Medicine, 3(2), 187-190. Bennett M.P. & Lengacher C. (2008). I hirnor and laughter may influence Health: III. Laughter and Health outcomcs. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine, 5(1), 37—40. Bennett M.P. & Lengacher C. (2009). 1 Hunor and laughter may influence Health IV: Humor and immuné function. Evidence-Based Coniplementary andAlternativc Medicine, 6(2), 159—164. Bcttelheim, B. (1987). A GoodEnough ParenttA Book on Child-Rearing. New York, NY: Alfréd A. Knopf, Inc.
240 Gyógyító és kapcsolódó játékok Bigelow, A.E., MacLean, K., Proctor, J., Myatt,T., Gillis, R., & Power, M. (2010). Maternal sensitivity throughout infancy: continuity and relation to attachment security. Infant Behavior andDevelopment, 33(1), 50-60. Blend,J. (2009). I got rhythm: music making with children and adolescents. The International Gestalt Journal, 32 (2). Booth, PB. &Jernberg, A.M. (2010). Theraplay:Helping Parents and Children Build Better Relationships Ihrough Attachment-Based Play. San Francisco, CA: Josey-Bass. Bowlby, J. (1982). Attachment andLoss. Vol. 1: Attachment (revised edition). New York, NY: Basic Books. Bowlby, J. (1988). A Secure Base: Parcnl- ChildAttachment andHealthy Humán Development. New York, NY: Basic Books. Brown, S. (2009). Play: How it Shapes the Brain, Opens the Imagination and In-vigorates the Sóul. New York, NY: Avery. Casler, L. (1965).The study of the effects of extra tactile stimulation on the development of institutionalized infants. Genetic Psychology Monographs, 71,137-175. Cohen, L.J. (2001). Playful Pareniing. New York, NY: Ballantine Publishing Group. DeBenedet, A.T. & Cohen, L.J. (2010). The Art ojRoughhousing: Good Old-Fashioned Horseplay and Why Every Kid Needs It. Philadelphia, PA: Quirk Books. Dcbiec, J. & LeDoux,J.E. (2006). Noradrenergic signaling in the amygdala contributes to the reconsolidation of fear memory: Treatment implications fór PTSD.Annals of the New York Academy of Science, 1071, 521-524. Decety, J., Jackson, P.L., Sommerville, J.A., Chaminade,T., öcMeltzoff, A.N. (2004). The neural bases of cooperation and competition: an íMRI investigation. Neurolmage 23,744-751. Diego, M., Field, T, Hernandez-Rlef, M., Shaw, J.A., Rothe, E.M., Castellanos, D. &Mesner, L. (2002). Aggressive adolescents benefit from másságé éBe.rey>y.Adolescence, 37,597-607. Draper, K., Siegel, C., White, J., Solis, C.M., &Mishna, F. (2009). Preschoolers, parents, and teachers (PPT): a preventive intervention with an at risk population. InternationalJournal of Group Psychotherapy, 59(2), 221-242.
Irodalomjegyzék 241 Duhn, L. (2010). The importance of touch in the development of attachment. Advanced Neonatal Cetre, 10(6), 294-300. Emerson, W.R. (1989). Psychotherapy with infants and children. Preand Perinatal Psycbology Journal, 3(3), 190-217. Feldman, P.C., Villanueva, S., Lanne, V., & Devroede, G. (1993). Use of play with clay to treat children with intractable encopresis. Journal ofPediatrics, 122(3), 483-488. Fernandes, S.C. & Arriaga, P. (2010).The effects of elown intervention on worries and emotional responses in children undergoing surgery. Journal of Health Psycbology, 15(3), 405-415. Field,T., Seligman, S., Scafidi, F. & Schanberg, S. (1996). Alleviating posttraumatic stress in children following Hurricane Andrew. Journal ofApplied Developmental Psycbology, 17,37-50. Field,T., Field,T., Sanders, C., &Nadel,J. (2001). Children with autism display more social behaviors after repeated imitation sessions. Autism, 5,317-323. Fraiberg, S.H. (1959). TheMagicYears: UnderstandingandHandlingthe Problems ofEarly Childhood. New York, NY: Charles Scribner s Sons, Inc. Frankenfield, P.K. (1996). The power of humor and play as nursing interventions fór a child with cancer: a case report. Journal ofPediatric Oncology Nursing, 13(1), 15—20. Gaensbauer, R.J. (1995). Trauma in the preverbal period. Psychoanalytic Study of the Child, 50,122—149. Gaensbauer, R.J. & Siegel, C.H. (1995).Therapeutic approaches to posttraumatic stress disorder in infants and toddlers. Infant Mentái Health Journal, 16(4), 292-305. Gallese, V. (2007). Embodied simulation: from mirror neuron systcms to interpersonal relations. Novartis Foundation Symposium, 278, 3—12. Garaigordobil, M. & Echebarria, A. (1995). Assessmcnt of a pcer-helping program on children’s development. Joíz?™/ of Research in Childhood Education, 10,63-70. Goodheart, A. (1994). Laughter Iherapy. Santa Barbara, CA: Less Stress Press. Greenspan, S.I. & Wieder, S. (1997). Developmental patterns and outcomes in infants and children with disorders in relating and
242 Gyógyító és kapcsolódó játékok communicating: A chart review of 200 cases of children with autistic spectrum disorders.Journal ofDeuelopmental andLeaming Disorders, 1, 87-141. Greenspan, S.I. & Wieder, S. (2006). EngagingAutism: Using the Floortime Approach to Help Children Relate, Communicate, and Tbink. Cambridge, MA: Da Capo Press. Gunsberg, A. (1989). Empowering young abused and neglected children through contingency play. Childhood Education, Fali, 8-10. Hambridge, G. (1982). Structured play therapy. In G. Landreth (Ed.), Play Therapy: Dynamics of the Process of Counseling With Children. (pp. 105-119). Springfield, IL: Charles C.Thomas. Hart, S. (2008). Brain, Attachment, Personality: An introduction to Neuroaffectiue Deuelopment. London: Karnac Books. Heimann, M., Laberg, K.E., &Nordoen, B. (2006). Imitative interaction increases social interest and elicited imitation in non-verbal children with antism. Infant and ChildDeuelopment, 15,297-309. Jacob, R.G. &Pelham, W.E. (2005). BehaviorTherapy. In BJ. Sabock & V.A. Sabock (Eds.), Comprehens'me Textbook ofPsychiatry (8th ed., pp. 2498-2548). Philadelphia, PA: Lippincott, Williams and Wilkins. Johnson, M.R. & Kreimer, J.L. (2005). Guided fantasy play fór chronically ill children: a critical review. In L.A. Reddy,T.M. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically BasedPlay Interuentionsfór Children (pp. 105-122). Washington, DC: American Psychological Association. Johnson, D.B., Pedro-Carroll,J.L., &Demanchick, S.P. (2005).The primary mentái health project. In L.A. Reddy,T.M. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically BasedPlay Interuentionsfór Children (pp. 13-30). Washington, DC: American Psychological Association. Kaufman, B.N. (1994). Són Rise: The Miracle Continues. Tiburon, CA: H.J. Kramer, Inc. Kot, S. &Tyndall-Lind, A. (2005). Intensive play therapy with child witnesses of domestic violence. In L.A. Reddy,T.M. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically BasedPlay Interuentionsfór Children (pp. 31—49). Washington, DC: American Psychological Association. Levy, D. (1938). Release therapy in young children. Psychiatry, 1,387-389. Li, H.C. & Lopez, V. (2008). Effectiveness and appropriateness of therapeutic play intervention in preparing children fór surgery:
Irodalomjegyzék 243 a randomized controlled trial study. Journalfór Speciálist! in Pediatric Nursing, 13(2), 63-73. Maurer, A. (1967). The game of peek-a-boo. Diseases of the Nervous System, 28(2), 118-121. Meltzoff, A. N. (2002). Imitation as a mechanism of social cognition: origins of empathy, theory of mind, and the representation of action. In U. Goswami (Ed.), Handbook <f Childhood Cogniti-ve Deuelopment (pp. 6-25). Oxford: Blackwell Pnblishers. Oaklander, V. (2003). Gestalt PlayTherapy. In C.E. Schaefer (Ed.), Foundations ofPlay Therapy (pp. 143-155), Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, Inc. Oaklander, V. (1988). Windows to Our Children: A Gestalt Therapy Approach to Children and Adolescents. Gouldsboro, ME: The Gestalt Journal Press. Oaklander, V. (2007). Hidden Treasure: A Map to the Child’s Inner Self. London: Kamac Books. Ostler.T. (2011). “Potential space” in therapy: helping a toddler come to terms with her mother’s death. Zero to Three, 31(6), 10-14. Panksepp, J. (2007). Can play diminish ADHD and facilitate the construction of the social brain? Journal of the CanadianAcademy cf Child andAdolescent Psycbiatry, 16(2), 57-66. Pellegrini A.D. & Perimutter, J.C. (1988). The diagnostic and therapeutic roles of children’s rough-and-tumble play. Journal of Child Health Care, 16(3), 162-168. Provence, S. &Lipton, R.C. (1962). Infants in Institutions. New York, NY: International Universities Press. Reddy, L.A., Files-Hall,T.M., & Schaefer, C.E. (2005). Empirically Based Play Inter-ventionsfór Children. Washington, DC: American Psychological Association. Rochat, P. (2007). Intentional action arises from early reciprocal exchanges. Acta Psychologica, 124(1), 8-25. Rogers, C.R. (1951). Client-CenteredTherapy: Its Current Practice, Implicatwns, and Theory. Boston, MA: Houghton Mifflin. Rye, N. (2008). Filial therapy fór enhancing relationships in families. The Journal cfFamily Health Care, 18(5), 179-181. Sanefuji, W. &Ohgami, H. (2011). Imitative behaviors facilitate communicative gazé in children with autism. Infant Mentái Health Journal, 32(1), 134-142.
244 Gyógyító és kapcsolódó játékok Saunders, B.E., Berliner, L., &Hanson, R.F. (Eds.). (2003). (MidPhysical and Sexual Abuse: Guidelinesfór Treatment. Charleston, SC: National Crime Victims Research and Treatment Center. Semrud-Clikeman, M. &Glass, K. (2010).The relation of humor and child development: social, adaptive, and emotional aspects. Journal of ChildNeurology, 25(10), 1248-1260. Shelby, J.S. & Félix, E.D. (2005). Posttraumatic play therapy: the need fór an integrated model of directive and nondirecrive approaches. In L.A. Reddy, TM. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically Bősed Play Interventions fór Children (pp. 79—103). Washington, DC: American Psychological Association. Siegel, DJ. & Hartzell, M. (2003). Parentingfrom the Inside Out. New York, NY: Jeremy P. Tarcher/Putnam. Sroufe, L.A., Egeland, B., Carlson, E.A., & Collins, W.A. (2005). The Development of the Person: The Minnesota Study of Risk and Adaptationfrom Birth to Adulthood. New York, NY: Guilford Press. Terr, L. (1983). Play therapy and psychic trauma: a preliminary report In Schaefer & KJ. O’Connor (Eds.), Handbook ofPlay Therapy. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons. Terr, L. (1988). What happens to early memories of trauma? A study of twenty children under age five at the time of documented traumatic events. Journalof the American Academy of Child andAdolescent Psychiatry, 27,96-104. Terr, L. (1992). Too Scaredto Cry: Psychic Trauma in Childhood. New York, NY: Basic Books. Trónéi, S. & Alberini, C.M. (2007). Persistent disruption of a traumatic memory by postretrieval inactivation of glucocorticoid receptors in the amygdala. BiologicalPsychiatry, 62(1), 33-39. Tronick, E.Z. (1995).Touch in mother-infant interaction. In T. Field (Ed.), Touch in Early Development. Mahwah, NJ: Erlbaum. Uvnás-Moberg, K. & Petersson, M. (2005). Oxytocin, a mediator of antistress, well-being, social interaction, growth and healing. Zeitschrift fia Psychosouiatische Medizin und Psychotherapie, 51(1), 57-80. VanFleet, R., Scott, D. & Smith, S.K. (2005). Filial therapy: a critical review. In L.A. Reddy,TM. Files-Hall, & C.E. Schaefer (Eds.), Empirically BasedPlay Interventionsfór Children (pp. 241—264). Washington, DC: American Psychological Association.
Irodalomjegyzék 245 Webb, P. (2001). Play therapy with traumatized children. In G. Landreth (Ed.), Innovations in Play Therapy: Issues, Processes, and Spéciül Populations (pp. 289-302). Philadelphia, PA: Brunner-Routledge. Weiss, S.J. (1990). Parental touching: correlates of a child’s body concept and body sentiment. In K.E. Barnard &T.B. Brazelton (Eds.), Touch: The Foundation ofExperience. Madison, CT: International Universities Press. Wilkins,J. &Eisenbrown, AJ. (2009). Humor theories and the physiological benefits of laughter. Holistic Nursing Practice, 23(6), 349- 354. Williams, J.H. (2008). Self-other relations in social development and autism: multiple roles fór mirror neurons and other brain bases. zlutism Research, 2, 73-90. 1084 62>5'